Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  lechnical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designed  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfivm  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attributionTht  GoogXt  "watermark"  you  see  on  each  flle  is essential  for  informingpeopleabout  this  project  and  helping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countiies.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whether  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reaeh  new  audienees.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http: //books.  google  .com/l 


J 


<^^^SfF^mW>\ 


/ 


'      »^'--v.. 


SZÁZADOK. 

A 

MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁBSŰLAT 

KÖZLÖNYE. 


A  TÁLA5ZTUÁNY  UEQBÍzAsÁBÚL  SZERKESZTI 

SZILÁGYI  SÁNDOR 


(XU.  ÉVFOLVNM.) 


BUDAPESTEN,  1886. 


^.iNV) 


v&\9b'í 


^'■Rí?^' 


TARTALOM. 


I.  lÉrtekezések  és  önállő  czikkek. 

Dr.    AC8ÁDY    IGNÁCZ. 

\  Széchyek  Murányban.  I.  II.  III.  IV.  közi 21,  116,  212,  319 

Magyarország  bolállapota  1680.  I.  II.  III.  közi 549,  681,  703 

BABABÁS  SAMU. 
lJabenlM?rí*i  -Harczos' Fridrik  (1230  — 1246.) 490 

Dr.  B0R0V8ZKY  SAMU. 
A  longobárdok  vándorlása.  I.  11.  III.  IV.  közi.     .     .     .        500,  590,  662,  725 

DEÁK  FARKAS. 
Arlat<:>k  a  ti'^rök-tatár  rabok  történetéhez.  I.  II.  közi 579,  655 

DÉCSÉÍÍYI  GYULA. 
Thököly  Imre  és  Wesselényi  Pál  mint  vetélytárBak.  I.  II.  közi.      .    520,  614 

Dr.  DEMKÓ  KÁLMÁN. 

Az  1637 — 38-íki  pozsonyi  országgyíílés  történetéhez.  I.  II.  III. 

közi 223,  316,  404 

Dr.  FRAKNÓl  VILMOS. 
H.  Ulászló  király lyá  választása.  I.  II.  III.  közi 1,  97,  193 

KANDBA  KABOS. 
Volt-e  Szereucs  vármegye  ?  I.  II.  közi 241,327 

KÁPOLNAI  P.  ISTVÁN. 

I.  Miksa  császárnak  Bécs  és  Székesfehérvár  elfoglalására  vonat- 
kozó 1 490.  évi  feljegyzései 156 


Lap. 
KOMÁROMY  ANDRÁS. 

Karancsberényi  báró  Beréo^'i  György  élete  és  politikai  műkö- 
dése 1601— 1677 ! 126 

KRIÍÍKÓ  PÁL. 
Kömiöczbánya  birtokának  keletkezése  és  fejlődése 252 

Dr.  LINDNEB  GUSZTÁV. 
Baland-oszlopok  a  szepesi  és  erdélyi  szászoknál 4k 

MAJLÁTH  BfcLA. 
A  ^Kalandos^  társulatok. 56:i 

Dr.  NÉMETHY  LAJOS. 
Szirmay  Endre  önéletírata  1656— 1706 414 


*  __ » 


Lg.  OVARY  LIPÓT. 
Hazai  állapotaink  a  mohácsi  vész  előtt.  I.  II.  közi 396,  4»1 

Dr.  8ZÁDE0ZKY  LAJOS. 
A  pápá  békeközvetitése  Báthory  és  az  orosz  czár  között 2t<9 

SZEMERE  ATTILA. 

A  nemzetgazdaság  történetéhez  hazánkban  a  műit  században 

I.  n.  közi 885,  469 

sz.  s. 

Bethlen  Gábor  iQúságábóI 68 

THALY  KÁLMÁN. 

Kocsi  Csergő  Bálint 65 

Gr.  Csáky  László  tudósítása  a  müncheni  fejedelmi  palotáról  és 

a  AVittelsbach-ház  kincseiről.  1685 346 

TORMA  KÁROLY. 

Adalékok  az  esztergomi  aranybulla-másolat  provenientiájához.      .     .        35o 

Adversariak  Bethlen  János  történetéhez 423 

Érdekes  válóper  a  XVIII.  századból 603 

II.  Könyvismertetések  és  bírálatok. 

BARABÁS  SAMU. 


Irodalom-  és  műveltség-történeti  tanulmányok  a  Rákóczi  kor- 
ból, írta  Thaly  Kálmán,  ism ler, 

BORBÉLY  SÁMUEL. 
Uadadi  báró  Wesselényi  Miklós  élete,  irta  Szikszay  Lajos.  ism.     .     .        26» 


II.  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA. 

—  EI.8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


I. 

Mátyás  király  végső  napjai  méltó  befejezését  képezik 
a  fényes  pályának,  melyet  uralkodása  három  évtizedén  át  meg- 
futott Hatalmas  állam  korlátlan  fejedelme  volt.  Leggyülöltebb 
oUenségét  megalázva,  tartományaitól  megfosztva,  fővárosát  saját 
székhelyéül  választva,  a  béke  föltételeit  dictálhatta  neki,  és  ezek 
elfogadását  napról-napra  várhatta.  Leghőbb  óhaja  teljesülésétől, 
hogy  életében  biztosítsa  fiának  az  örökösödést,  rövid  idő  válasz- 
totta el.  Es  —  azt  hivé  —  eljutott  végtére  oda,  hogy  ifjúsága 
kedvencz  ábrándjait,  férfikora  folytonosan  ápolt  terveit  valósítva : 
egész  figyelmét  és  erejét  a  török  birodalom  megsemmisítésére  irá- 
nyozhatjíi.  A  jogosult  önérzet  nyiltságával  szólott  gyakorta  remé- 
nyeiről, melyekkel  vállalkozása  elé  néz ;  kétségtelennek  látta,  hogy 
Dsera  berezegnek,  a  szultán  elmenekült  lázadó  testvérének,  föl- 
használásával, ha  a  keresztény  hatalmak  támogatásában  részesül, 
rövid  idő  múlva  a  végcsapást  fogja  mérni  a  portára. 

Mindez  derült  hangúlatba  hozta.  A  külföldi  diplomatákat, 
:i  kik  ingerlékeny  kedélye  kitöréseitől  sokat  szenvedtek  volt,  az 
1490-iki  év  első  hónapjaiban  rendszerint  mosolylyal  fogadta,  a 
társalgást  nem  egyszer  víg  nevetés  szakította  meg,  A  köszvény 
kínzó  rohamai  sem  bírták  jó  kedvét  tartósan  megzavarni.  Az 
ílőhaladó  betegség  vésztjósló  tüneményeit  nem  vette  észre. 
Akként  intézte  dolgait,  mint  a  ki  az  évek  hosszú  sorára  biztosan 
számíthat.  ^) 

1)  A  milánói  követ  es  a  pápai  nuntius  jelentései.  Amazok  közrc- 
{KM'sátvu  a  »I>iplomátiat  Kmldkck  Mátyás  király  korából^  IV.  k6tetél)en  ; 
ezek  kiadatlanok,  a  velcnczei  szent  Márk  küuyvbírban. 

Századok.    1885.   I.  Füzrt.  1 


^  5  ^VJGrttf) 


2 


11.   ULAöZlA) 


April  4-ikén ,  virágvasárnap,]' át  fényesen  ülte  meg,  és  az 
isteni  tisztelet  végeztével  Velencze  búcsúzó  követét  lovaggá  ütötte. 
Arczát  föltűnő  pirosság  borította,  mely  a  megújuló  életerő 
nyilatkozatának  látszhatott,  de  élete  leáldozó  napjának  alkony- 
pírja  volt.  ^) 

Estefelé  hirtelen  rosszul  lett.  Szélhűdés  érte,  mely  látását 
elhomályosítá  és  szavát  elnémítá.  Vívódása  a  halállal  másfél 
napig  tartott ;  april  6-ikán  reggel  kiszenvedett.  -) 

Corvin  János,  sl  mint  atyja  állapotának  reménytelen  voltát 
fölismeré,  nem  vesztette  el  fejét.  A  haldoklót  elhagyva,  fölkereső 
egyenként  a  Bécsben  időző  magyar  urakat,  pártfogásukba  aján- 
lotta magát.  Többen  elérzékenyülve,  könnyekkel  szemeikben 
fogadták,  hogy  »miként  atyja  hü  szolgái  voltak,  híven  fognak 
szolgálni  neki  is.«  ^) 

Mialatt  az  országnagyok  lelkét,  egy  pillanatra  legalább,  a 
nagy  veszteség  fölött  érzett  fájdalom  egészen  betölté,  egy  idegen 
diplomata  volt  az  első,  a  ki  a  királyválasztás  ügyében  az  actiót  meg- 
indítá.  Ez  a  milánói  követ,  Trevigliói  Maffeo  cancellár  volt.  Mivel 
a  Bianca  herczegnővel  kötött  házassági  szerződés  végrehajtásának 
föltétele  az  volt,  hogy  Corvin  János  a  magyar  koronát  viselje ; 
udvara  iránt  tartozó  kötelességének  ismerte,  hogy  János  berezeg 
ügyét  fölkarolja. 

Néhány  órával  a  nagy  király  kimúlta  után,  fölkereste  Dóczi 
Orbán  egri  püspököt  és  BaJcocs  Tamás  győri  püspököt,  Mátyás 
bizalmas  tanácsosait,  kiknek  a  házassági  ügy  iránt,  éveken  át 
folytatott  tanácskozásokban  nagy  részök  volt  Emlékeztette  őket 
a  fogadásra,  mely ly el  magokat  uralkodójuk  irányában  lekötelez- 
ték, és  az  Ígéretekre,  melyeket  ő  maga  is  nyert  tőlök.  A  diplo- 
matiai  nyelvben  nem  szokatlan  túlzással,  megjegyzé,  hogy  a 
milánói  udvar  a  házassághoz  beleegyezését  nem  annyira  Mátyás 
fölhívásának  engedve,  mint  inkább  a*  két  főpap  biztosításai  alap- 
ján adta. 

Mindketten  azt  válaszolták,    hogy  »a  milyenek  voltak  az 


^)  A  pápai  nuutius  1490.  april  G-iki  jelentőse. 

2)  A  pápai  niintius  cs  a  milánói  követ  april  G-iki  jelcntÓRoik 

''^)  A  miláuói  kövot  iddzett  jelrntésc.  I).  K.  IV.   IGl. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  3 

atya,  olyanok  lesznek  a  fiú  irányában ;  igyekezni  fognak,  hogy  a 
többi  urakat  megnyerjék ;  és  bíznak  a  sikerben.«  Bakocs  úgy 
nyilatkozott,  hogy  a  berezeg  megválasztatását  kétségtelennek 
tartja;  bár  nem  hallgatta  el,  hogy  Mátyás  özvegye  és  unoka- 
testvérei, a  Gerébek,  ellene  fognak  dolgozni. 

A  követ  rögtön  a  Geréb-testvérekhez  sietett.  Ezek  —  László 
erdélyi  püspök  és  Mátyás  a  királyi  huszárok  parancsnoka  — -  hidegen 
fogadták.  Utóbb  a  társalgás  folyamán  kedvezőbben  nyilatkoztak ;  a 
miben  a  követ  az  ö  rábeszélése  hatását  látta ;  mindazáltal  nem  volt 
megnyugtatva,  és  a  helyzetet  már  most  kétségesnek  ismerte  föl.  ^) 
Ezért  nem  mulasztotta  el  magát  Corvin  Jánost  erélyes  föl- 
lépésre ösztönözni.  Buzdította,  hogy  magatartásával  atyja  méltó 
fiának  tűntesse  föl  magát.  Biztosította,  hogy  a  milánói  bereze- 
gek. -)  kik  úgy  tekintik  mintha  testvérök  volna,  az  ő  érdekében 
mindent  meg  fognak  tenni,  a  mi  hatalmokban  áll.    Végül  felvilá- 
gosítást kért  tőle :  hogy  ügye  mint  áll  ?  mit  várhat  az  országtól 
és  különösen  atyafiaitól  ? 

A  berezeg  következőképen  válaszolt :  Istentől  —  úgymond 
—  semmit  oly  melegen  nem  kér,  mint  azt,  hogy  atyja  erényeit 
elsajátíthassa,  és  az  ő  példáját  minden  erejéből  utánozni  fogja. 
A  követnek  eddigi  fáradozásaiért  köszönetet  mond,  és  fölkéri, 
hogy  kísérje  őt  Budára.  Bizonyosnak  tartja,  hogy  királylyá  meg- 
választják, mert  erre  az  urakat  esküjök  kötelezi.  Leginkább 
Zápolyai  Istvánra  és  Báthori  Istvánra  számít,  a  kik  oly  hatal- 
masak, hogy  őt  trónra  emelhetik,  még  ha  a  többi  urak  ellensze- 
gúlnének  is.  Eszerint  a  korona  megszerzéséhez  a  milánói  udvar 
segítségére  nincs  szüksége ;  de  hálával  fogadja,  ha  a  törökök  és 
németek  által  fenyegetett  ország-  védelmére  nyújt  pénzsegélyt 
Végre  kinyilatkoztatja,  hogy  a  tervezett  házassághoz  szilárdul 
ragaszkodik,  és  elvállalt  kötelezettségeit  teljesíteni  fogja,  ha  éle- 
tébe kerülne  is.' 

Maffeo  figyelmeztette  a  herczeget,  hogy  illusiókban  él,  ha  a 
magyar  urakban  föltétlenül  bízik ;  csak  arra  legyen  gondja,  hogy 
az  országot  elnyerje,  védelméről  majd  azután  gondoskodjék. 

^)  Mindez  mdg  az  april  G-íki  jelentésben  foglaltatik. 
2)  Galeazzo  János  a  névleges  berezeg   és  gyamja  Moro  Lajos  a 
korináiiyzó  berezeg  nevében  tette  ajánlatait  a  követ. 

1* 


4  II.    ULÁSZLÓ 

Ue  Corvin  János  nem  látta  a  veszélyt,  alaptalanoknak  nyil- 
vánította a  követ  aggodalmait.* Bizonyos  vagyok  benne  — monda— 
hogy  meg  fognak  választani,  a  miért  is  siettetni  fogom  a  választást.* 

A  diplomata  hallgatott ;  de  nem  volt  megnyugtatva.  » Azok 
közé  tartozom  —  írja  küldőinek  —  a  kik  a  tényleges  eredmény- 
ben látnak  csak  teljes  biztosságot. «  ^) 

Es  csakugyan  a  magyar  főpapok  és  világi  urak,  amint  királyuk 
htilt  tetemeit  körülállották,  már  gondolkodni  kezdettek  módokról, 
mint  oldhatnák  föl  magokat  a  neki  tett  ígéretek  kötelező  erejétől. 
Legelső  gondjuk  az  volt,  hogy  időt  nyerjenek.  Ezért  fölmerült 
körükben  az  a  terv,  hogy  a  gyászünnepélyek  után  egyelőre  ország- 
kormányzót választanak,  a  királyi  trón  betöltését  pedig  több 
hónapra  elhalasztják,   hogy  »az  események  fejlődését  lássák. <?  ^) 

A  kormányzó  tisztére  jelöltjük  Báthorí  István  volt,  a  ki 
minden  kelléket  egyesíteni  látszott.  A  dúsgazdag  főúr  szenny  te- 
lén jellemét,  tiszta  erkölcseit  és  vallásos  buzgalmát  széltében  ma- 
gasztalták. Egyetlen  szenvedélye  és  ambitiója :  a  hitetlenek  elleni 
háború  vala.  A  kenyérmezei  hős  fényes  tényekkel  igazolta  szemé- 
lyes vitézségét  és  hadvezéri  képességét.  Ellenben  szeretett  azzal 
dicsekedni,  hogy  a  keresztény  hatalmak  ellen  viselt  háborúkban 
nem  volt  része.  Most  a  nagy  király  halála  után,  égett  a  vágytól, 
hogy  terveit  ő  vigye  keresztül,  és  azonnal  sürgetni  kezdette  a 
pápánál,  hogy  Dsem  török  herczeget  szolgáltassák  ki  néki.  ^) 

A  tudományos  műveltségnek  még  elemeit  is  nélkülözte 
ugyan  —  nevét  sem  volt  képes  az  oklevelek  alá  írni,  —  de  ez  a 
körülmény,  a  mint  Mátyás  királyt  nem  tartotta  vissza  attól,  hogy 
az  országbírói  tisztet  ruházza  rá,  úgy  most  sem  gördített  volna 
fölmagasztalása  elé  akadályt.  *) 


^)  A  milánói  követ  april   8-ikán  írt  ket  jelentésének   elseje.  164. 

^)  A  pápai  nuntius  már  april  7-iki  jelentésében,  a  milánói  követ 
april  8*iki  második  jelentésében  szól  ezen  tervről. 

^)  A  pápai  nuntius  april  7-iki  és  a  milánói  követ  april  8-iki  jelen- 
tései^ melyek  Báthori  magasztaló  jellemzésében  találkoznak. 

*)  Az  Ulászló  és  Frigyes  között  1491.  november  7-éii  létrejött 
békekötés  oklevele  alatt  olvashatni :  »Ego  Georgius  de  Batlior  noinine 
patrui  mei  domini  Stepbani  de  Batbor  wayuode  eto.  ficrih^^re  i^noi-autűi, 
rec'ognosco  propria  manu.«  (Kredeti  példánya  a  bécsi  állami  lovéltárban.) 


KIKÁLYLYÁ  VÁIJVSZTÁ8A.  5 

Azoknak  élÓD,  a  kik  Jíiiios  herczeg  megválasztását  elleiiez- 
ti'k,  és  a  kormáuyzó-választás  tervét  fölkarolták,  az  özvegy  királyné 
állott.  *)  Beatrix  soha  sem  mutatott  Corvin  János  iránt  jóindula- 
tot. Ellenkezőleg,  kezdettől  fogva  mindent  megtett,  hogy  az  ő 
trónöröklésére  vonatkozó  terveket  meghiúsítsa.  A  legitim  hitves 
teimészetszerü  önérzete  fölháborodott  arra  a  gondolatra,  hogy  a 
trónt  férjének  törvénytelen  viszonyból  származott  gyermeke  foglalja 
el.  E  mellett  nem  mondott  le  a  reményről,  hogy  még  az  ö  frigyök- 
böl  is  származhatik  fiörökös.  ^) 

A  hitves  és  nő  jogosult  érzelmeihez  a  korlátolt  szellemű, 
elkényeztetett  fejedelem-asszony  indokolatlan  ambitiójának  ösz- 
t<)nzései  csatlakoztak.  A  meg  nem  fogyatkozó  szeretet  és  gyen- 
gédség, melynek  bizonyítékaival  a  nagy  király  mindvégig  elhal- 
mozta ;  az  a  hódolat,  melylyel  a  király  kedvéért  magyarok  és  ide- 
genek környezek :  arra  a  meggyőződésre  hozta,  hogy  mindaz  kiváló 
személyes  tulajdonainál  fogva  illeti  meg,  és  hogy  Mátyás  trónjá- 
nak, ha  törvényes  gyermeket  nem  hagy  maga  után,  más,  mint  ö 
nem  lehet  örököse. 


*)  A  milánói  követ  april  11-iki  jelentésében  ezen  tervet  a  király- 
nénak tulajdonítja.  (D.  E.  IV.  170.)  —  Azon  védíratj  melyet  később 
(1493.)  Ulászló  király  érdekében,  egyik  híve  szerkesztett  (hogy  eljárá- 
sát Beatrix  irányában  igazolja)  említi,  hogy  Mátyás  halála  után  >Regiue 
prociirAtores  et  subornati  nonnulli  proceres.  .  .  nunc  Federicum  eligcn- 
dnm,  nunc  Gubernatorem  Regni  creandum  et  rem  ad  interregnum  redi- 
gendam  suaderent .  .  . «  (A  védírat  czíme  :  »WladÍ8lai  Serenissimi 
Ungarie  Boemieque  Regis  Apológia. «)  Ajánlva  van  Ulászló  római  köve- 
tének, a  nyitrai  püspöknek.  A  szerző  Udis  (Ouosi;  «»  senki)  álnév  alá 
rejtőzik.  Úgy  tünteti  föl  magát,  mintha  Rómában  tartózkodnék,  és  soha 
sem  lett  volna  Magyarországban.  De  Ulászló  és  az  ország  legtitkosabb 
nszonyaiba  be  van  avatva.  Talán  nem  más,  mint  az  olmiiczi  kolostorba 
visszavonult  János  váradi  püspök.  Nevezetes  részletekben  gazdag.  Mint 
ráltrat,  tehát  irányzatos  mü,  óvatossággal  használandó  föl.  Mindazáltal 
számos  részlete  szembetűnően  magán  viseli  a  történeti  igazság  jellem- 
vonásait. ' —  Egykorú  másolatban  a  prágai  egyetemi  könyvtár  egy  mis- 
ed lanea-codezo  tartotta  föun.  Udis  Apológiája  néven  fogjuk  idézni. 

^)  Beatrix  Corvin  János  anyjára  is  kiterjesztette  gyűlöletét.  Vádat 
emelt  ellene,  hogy  ő  okozza  ördögi  mesterséggel  terméketlenségét.  Ulászló 
király  1494.  nyarán,  a  pápai  követnek  azon  okok  között,  amelyek  miatt 
Beatrixot  nem  veheti  nőül,  fölhozza:  »quod  sit  malefíciata,  et  ipsam 
Reginam  hoc  deduxisse  et  probasse,  coutra  Barbarám  ipsius  Regis  concubi- 


6  II.  ULÁSZLÓ 

Ezért  sérelemnek,  úgy  szólván  merényletnek  tekintett  min- 
den olyan  lépést,  mely  igényeivel  ellentétben  állott.  Neheztelését 
nem  egyszer  érezteté  Mátyással  is,  a  ki  vele  szemben  kimeríthe- 
tetlen türelmet  tanúsított,  anélkül,  hogy  gyengéd  kérései,  meg- 
győző érvei  és  dús  ajándékai  a  rögeszméjéhez  ragaszkodó  nőt  le- 
fegyverezni képesek  lehettek.  ^) 

A  királyné  kész  volt  minden  eszközt  fölhasználni,  hogy  az 
óhajtása  valósúlása  elé  gördülő  akadályokat  elhárítsa.  így  például: 
hogy  a  Corvin  János  és  a  milanói  herczegnő  között  a  házasság 
létrejöttét  meggátolja,  attól  az  ép  oly  vakmerő  mint  esztelen  tet- 
től sem  riadt  vissza,  hogy  a  házassági  szerződés  megköté- 
sére küldött  váradi  püspök  részére  utasítást  hamisított,  a  mi 
fölfödöztetvén,  az  eszközöl  szolgáló  titkárnak  majdnem  fejébe 
került,  2) 

Ily  előzmények  után  nem  meglepő,  hogy  a  Mátyás  kimúltát 
követő  napokban  forgalomba  jöttek  oly  hírek,  a  melyek  szerint  a 
Beatrix  által  nyújtott  méreg  idézte  volna  elő  a  király  halálát, 
melyet  a  királyné  azért  siettetett  volna,  hogy  Corvin  János  király- 
lyá  választását  megelőzze,  és  a  magyar  trónra  segítse  Miksa  római 
királyt,  a  kinek  igéretét  bírta,  hogy  nőül  veszi.  ^) 

Ezen  hírek  kétségkívül  alaptalanok  valának.  De  miután 
Mátyás  halála  bekövetkezett,  özvegye  lelkében  bizonyára  nagyobb 
volt  a  félelem,  hogy  a  trón  magaslatáról  le  kell  szállania,  mint  a 
fájdalom,  férje  elvesztése  fölött. 

Míg  azt  színlelé,  hogy  a  súlyos  csapás  egészen  lesújtotta,  és 
akként   nyilatkozott,  hogy   kolostor  magányában  kívánja  életét 


nam,  ct  processus  desuper  habitos  extare,  et  hoc  universo  Kegno  Hungji- 
rie  et  doctoribus  Universitis  Viennensis  constare.*  (A  pápai  követ  1494. 
augusztus  2-iki  jelentése  Velenczébcn.)  A  pápai  követ,  ezen  jelentésében 
írja,  hogy  többektől  hallotta  :» Reginam  ipsam  ex  prefato  Rege  Mathia 
concepisse  et  abortum  fecisse.* 

^)  Mátyás  király  ezek  felöl  érdekés  részleteket  beszél  el,  Beatrix 
testvéréhez,  a  calabriai  herczeghez  küldött  üzenetében.  (Kovachich  Scri- 
ptores  minores.  I.  343.) 

2)  Ezt  az  esetet  tüzetesen  beszéli  el  a  milánói  követ,  1489. 
.nugus/tus  15-iki  jelentésében.  D.  E.  IV.  251. 

3)  1490.  május  8-iki  pesaroi  tudósítás.  D.  E.  IV.  175, 


királylyA  választása.  7 

végezni ;  *)  az  ö  szokott  szívósságával  megkezdi  a  liatalom  meg- 
tartására czélzó  tevékenységét. 

Kezdetben  azzal  hízelgett  magának,  hogy  őt  magát  fogják 
uralkodójuknak  a  magyarok  elfogadni.  Majd  az  a  nem  kevésbé 
különös  gondolat  villant  meg  agyában ,  hogy  testvérbátyja 
Frigyes  berezeg  megválasztatását  viszi  keresztül.  ^)  A  mikor 
pedig  belátta,  hogy  egyik  terv  sem  számíthat  pártolásra :  azt  az 
expedienst  karolta  föl,  hogy  a  magyar  trónt  az  azért  versengő 
idegen  fejedelmek  egyike  nyerje  el,  oly  föltétel  alatt,  hogy  őt 
nőül  és  uralkodó-társul  fogadja. 

Mátyás  halála  óta  még  egy  hét  sem  telt  el,  és  az  udvarnál 
mindenféle  combinatiókat  lehetett  hallani  arra  nézve,  vájjon  Miksa 
római  királynak,'  Ulászló  cseh  királynak,  vagy  épen  az  öreg  len- 
gyel királynak  fogja  kezét  nyújtani  az  özvegy  királyné.^)  Bár  régóta 
suttogták,  hogy  a  daliás  megjelenésű  cseh'  király  meghódította 
Beatrixet ;  *)  aziránt,  hogy  a  férj  megválasztásánál  szíve  néma 
marad,  és  csak  i  agyravágyása  érdekei  lesznek  mérvadók,  tisztá- 
ban volt  mindenki. 

A  római  király  udvaránál  is,  a  mint  Mátyás  haláláról  az 
első,  még  bizonytalan  hírt  megkapták,  kétségtelennek  tekintették, 
hogy  a  magyar  király  megválasztásánál  Beatrix  házassága  döntő 
tényező  fog  lenni.  Miksa  úgy  vélekedett,  hogy  Beatrix  Ulászlónak 
akarja  nyújtani  kezét.  Ezt  egyáltalán,  nem  irigyelte  vetélytársá- 
tól. Mindazáltal,  hogy  tőle  az  özvegy  királyné  jóakaratának  poli- 
tikai előnyeit  megvonja,  ő  maga  is  kilátásba  helyezé  Beatrixnak 
a  házasságot ;  óvatosan  keríilve  mindazáltal  a  kötelező  Ígéretet.^) 


1)  Costabili  Beltrand  april  11-iki  levele  a  ferrarai  herczeghez.  D. 
E.  IV.  425.  És  Beatrix  emlékirata,  melyet  1494-ben  nyújtott  be  a  pápá- 
hoz. (A  velenczei  könyvtárban.) 

-)  A  milánói  követ  májas  7-iki  jelentése  és  a  nápolyi  királynak 
májas  24- én  Sforza  Asoanio  bibornokhoz  írt  levele.  D.  E.  IV.  187  203. 
—  Udis  Apológiája,  a  föntebb  idé/ctt  belyen,  exintén  említi  Frigyes  her- 
izeg  jelöltségét. 

^)  Costabili  Beltrand  idézett  april  11-iki  jelentése. 

^)  Dabravius  szerint  1479.  nyarán  az  olmüczi  találkozásnál  tör- 
tént volna  az. 

")  Az  Innsbruckbíin  levÖ  milánói  követ  april  1 7-iki  jelentése.  D.  E. 
IV.  174.  Azon  levélben,  melyet  Mátyás  halála  után  írt  Miksa  a  királyné- 


8  II.  ULÁSZLÓ 

Mátyás  halálának  híre  az  európai  udvarokat  neiii 
találta  készületlenül.  A  betegsége  folyamáról  időnként  érkező 
tudósítások  közel  kilátásba  helyezték  azt.  És  így  azok,  a 
kik  koronáira  áhítoztak,  már  eleve  átgondolhatták  a  teendő 
lépéseket. 

*  Miksa  volt  az  első  idegen  trónkövetelő,  a  ki  igényeivel  jelent- 
kezett. April  19-ikén,  Innsbruckból  proclamatiót  bocsátott  ki 
Magyarország  rendéihez.  Előadta,  hogy  atyja  Frigyes  császár, 
mikor  V.  László  halála  után  magyar  királylyá  választatott, 
mivel  alattvalói  jólétét  inkább,  mint  a  maga  érdekét  viselte  szívén, 
a  béke  helyreállítása  végett,  jogairól  lemondott  és  Mátyást  királyul 
elismerte,  azon  föltétel  alatt,  hogy  ha  ez  törvényes  fiörökös  nélkül 
száll  sírba,  a  korona  a  császárra,  illetve  fiörököseire  szálljon. 
Ezen  eset  most  bekövetkezvén,  jogosan  igényeli,  hogy  a  magyar 
rendek  királyul  fogadják.  Biztosítja  őket,  hogy  az  ország  kivált- 
ságait és  szabadságait  megerősíteni,  sőt  gyarapítani,  a  mennyiben 
megcsonkíttattak,  helyre  fogja  állítani ;  és  régi  óhajtását  teljesítve, 
erejét  a  kereszténység  közös  ellenségének  megtörésére  fogja  irá- 
nyozni. Nehogy  pedig  jogai  érvényesítését  bárki  megakadályoz- 
hassa, a  birodalom  fejedelmeinek  támogatásával  hadakat  gyttjt. 


nak,  pártfogását  kikérve,  viszont  ígéri :  )»et  nos  vicissim  pro  digiiitatc 
et  statu  vestro  servando,  quicquid  in  facultatibus  uostris  est,  liberali 
auimo  in  discrimeu  ponerc  non  dubitarcmus,  id  ncmpc  ad  uirimquc 
nostrum  íxaltacionem  ct  houorein  conducet  et  regié  dignitatis  statiim  haud 
dubium  íirmíssímo  ac  dignissimo  loco  collocabit.*  (Firnhaber.  Beitrage 
zur  Geschichte  Ungarns  unter  der  Kegierung  der  Könígc  Wladíslaus  II. 
und  LudwiglI. —  21.) —  >Mindkettöjök  föl  magasztalása*  és  >királyuéi 
méltóságának  megszilárdításac  alatt  Beatrix  nem  érthetett  egyebet,  mint 
azt,  hogy  Miksa  nejévé  és  kormány  társává  akarja  tenni.  Egyébkint  ez  ügy- 
ben Miksa  élőszóval,  bizalmas  utasítással  látta  el  Magyarországba  küldött 
követeit.  Meghagyja  nekik,  a  királynéval  »heimlich  zu  handlenc,  és  ha 
lá^ák,  »da8s  die  Königin  Macht  und  Regiment  hett,  alsdann  mit  ir  und 
den  ircn  tapferlich  und  freundlich  zu  handlen,  als  die  Kuniglich  Maiestüt 
des  insonderheit  mundlich  bevelhe  tan  hat.«  (Firuhaber.  29.)  Amit 
Fesslej^  (V.  692.)  és  utána  Horváth  Mihály  (III.  240.)  ír,  hogy  Miksa 
mindjárt  kezdetben  elidegenítette  a  királynét^  mert  öt  > anyjának «  czí- 
mezve,  illusióit  szétos^zlatta,  nem  felel  meg  a  valóságnak.  Beatrixot 
Miksa  »kcdves  testvérének*  (sorori  et  consanguince  nostre  carissime) 
cxímezi. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLA8ZTÁSA.  í> 

A  rendek   tehát  senkitől  se  féljenek,  ós  ügyét,  lui/ájuk  javára, 
bátran  karolják  föl.^) 

Miksa  csakugyan  rögtön  útra  kelt,  hogy  atyjának  beleegye- 
zését és  a  birodalom  fejedelmeinek  segítségét,  a  magyar  korona 
megszerzésének  vállalatára  kikérje.  ^)  Az  volt  óhajtása,  hogy 
atyja,  a  ki  iránt  a  magyarok  határozott  ellenszenvet  tápláltak, 
mondjon  le  az  o  javára.  De  Frigyes  ép  oly  makacsul  ragaszkodott 
jogaihoz,  amily  tehetetlen  volt  megöl  talmazásukban.  Lemondásról 
hallani  sem  akaii;  és  csak  ahoz  adta  hozzájárulását,  hogy 
vele  együtt  Miksa  is  választassék  és  koronáztassék  meg  magyar 
királylyá-^) 

Mátyás  halála  idején  köztudomású  volt,  hogy  a  magyar 
trónra  Ulászló  cseh  király  is  számít,  ki  igényeit  arra  alapította, 
hogy  Albert  magyar  király  leányának :  Erzsébetnek  fia.  És  külö- 
nös véletlen,  hogy  míg  a  Habsburg-dynastia  körében  az  atya  és 
ti ű  kölcsönös  féltékenysége  támasztott  nehézségeket;  a  magyar 
trón  betöltésének  kérdése  a  Jagelló-házban  még  veszélyesebb 
íílleutétet  idézett  föl ;  ugyanis  Kázmér  lengyel  király  és  neje 
ifjabb  fióknak:  János  Albert  berezegnek  óhajtották  megszerezni  a 
magyar  koronát. 

Az  ország  tehát  négy  trónkövetelő  föllépése  által  okozott 
nagy  válság  küszöbén  állott,  mikor  Mátyás  király  tetemével  csa- 
ládja és  hívei  april  13-ikán  Székesfehérvár  felé  megindultak.  A 
gyászmenet  lassan  evezett  le  a  Dunán.  Negyed  napra  érkezett 
Komáromba.  Innen  küldötte  szét  Beatrix,  a  körében  egybegyűlt 
főrendek  hozzájárulásával,  meghívó-leveleit  a  líákoson  május 
17-ikén  megnyitandó  királyválasztó  országgyűlésre.  ^)  April 
24-ikén  fogadta  be  a  székesfehérvári  sírbolt  a  nagy  király  porait. 


^)  Az  okirat  egykorú  másolata  a  modeaai  állami  levéltárban, 

-)  Az  Innsbruckban  levő  milánói  követ  május  7-iki  jcleutéííe. 

^)  Frigyes  császár  april  2 5-ikéu  a  morvaországi  rcndokhez  fölhívást 
iutéz,  hogy  miután  Magyarország  a  szerződések  értelmében  rá  szállott, 
öt  tekintsék  uralkodójuknak  (Pahieky  Geschichte  Böhmens.  V.  kötet.  I. 
rész.  334.)  Miksa  1490.  június  1-én  értesíti  a  magyar  rendeket,  hogy 
a  cfiáezár  ^conscneitut  et  nos  in  Regem  Hungáriáé  eligamur  ct  coro- 
nemur.«  Finihaber  23. 

*)  Kovachich  Vessigia  Comitiorum.  406. 


10  H    ÜLÁRZr/) 


IL 

Ez  alatt  a  rnagyai*  főrendek  bizalmas  tanácskozásokat  foly- 
tattak a  teendők  iránt.  A  nádori  méltóság  üresedésben  volt*  A 
primási  széket  gyermek  foglalta  el.  Az  ország  tehát  nélkülözte 
azokat,  akik  trónüresedés  idején,  törvény  és  szokás  erejénél  fogva, 
hívatva  lettek  volna  a  rendek  élére  állani.  Azok,  kik  Mátyás 
udvaránál  á  hatalom  és  befolyás  legnagyobb  mértékét  bírták  volt : 
Bófliori  István  országbíró  és  erdélyi  vajda,  Zápohjai  István  sze- 
pesi gróf  és  Ausztria  főkapitánya ;  Díkzi  Orbán  egri  püspök,  nádori 
helytartó  és  kincstárnok,  János  váradi  püspök  és  cancellár,  BaJcocs 
Tamás  győri  püspök  ragadták  most  kezeikbe  az  ügyek  vezetését. 

Aziránt  csakhamar  megegyezés  jött  létre  közöttök,  hogy  az 
ország  érdeke  az  interregnum  mielőbbi  megszüntetését  követeli. 
Ezért  az  ország-kormányzó  választásának  tervét  elejtették. 

Ez  után  a  legelső  kérdés,  mely  fölmerült,  az  vala :  vájjon 
Mátyás  életében  tett  Ígéreteiket  megtartva,  Corvin  Jánost  válasz- 
szák-e meg  utódjának? 

Tanácskozásaik  folyamáról  és  az  elhatározásaikban  mérvadó 
okok  természetéről  emlékeink  nem  nyújtanak  fölvilágosítást. 

Bizonyára  a  legtöbb  előtt  —  egész  pályájok  tanúskodik 
arról  —  ismeretlenek  maradtak  a  hazaszeretet  azon  magasztos 
érzelmei,  a  melyeknek  hatása  alatt  saját  érdekeikről  teljesen 
megfeledkezni,  azokat  a  haza  javának  föláldozni  készek  lettek 
volna.  De  másfelől  azon  föltevéssel,  hogy  önzésök  által  elvakítva, 
a  haza  javáról  megfeledkeztek,  azt  a  magok  érdekeiért  föláldozni 
készek  voltak,  —  ellenök  a  hazaárulás  vádját  emelnök,  a  mit  iga- 
zolni alig  lehetne. 

Hazájok  java  és  a  saját  érdekök,  a  trón  betöltése  kérdésé- 
nél, egyáltalán  nem  tűnt  föl  előttök  oly  ellentétesnek,  hogy  az 
egyiket  szem  előtt  tartva,  a  másikat  raellőzniök  kellene. 

Minden  alkalommal  —  mint  látni  fogjuk  —  leplezet- 
len nyíltsággal,  mondhatnók  cinismussal,  hangoztatták,  hogy 
olyan  uralkodót  kívánnak,  a  ki  Mátyás  erőteljes,  kíméletet  nem 
ismerő  kormányzását  folytatni,  önkényöket  korlátozni  nem  fogja 
De  a  jelöltek  közöl  egyik  sem  adta  a  hatalmas  szellem  oly  jeleit 


KIKÁLYI.YÁ   VÁÍ. ASZTALA.  1  1 

a  melyek  kizárták  volna  a  reményt,  hogy  öt  trónra  emelve  »üstö 
két  markukban  tarthatják.  < 

Es  a  mennyiben  csatlakozásukért,  méltóságok  vagy  jószá- 
gok adományozásában,  jutalmat  vártak,  meg  lehettek  nyugodva, 
hugy  az  árt,  melyet  a  koronáért  egyik  jelölt  ajánlhat  vagy  meg- 
adni hajlandó  lehet,  a  másik  sem  fogja  megtagadni. 

Eszerint  mivel  mindegyiktől  egyaránt  nagy  előnyöket  és  ked- 
vezéseket  várhattak,  félni  pedig  egyiktől  sem.  volt  okuk  :  bizonyos 
elfogulatlansággal  és  tárgyilagossággal  kereshették  azt,  hogy  a 
haza  java  mit  kivan  ? 

Mátyás  uralkodása  alatt,  Magyarország  helyzetének  min- 
dig elismert  fontossága  az  európai  államrendszerben,  még  szem- 
betűnőbb lett.  Kétségtelen  volt,  hogy  Ausztria,  Csehország  és 
Lengyelország  csak  Magyarországgal  kapcsolatban  emelkedhetik 
irányadó  hatalom  magaslatára.  Ez  magyarázza  meg  az  ezen 
államokban  uralkodó  dynasztiáknak  a  magyar  korona  elnyerésére 
czélzó  folytonos  kisérleteit. Viszont  aziránt  szintén  nem  merülhetett 
íol  többé  kétség,  hogy  Magyarország  elszigetelten,  a  legnagyobb 
fejedelem  kormánya  alatt  sem  képes  föladatait  megoldani :  a  mint- 
hogy Mátyást  is  a  szomszéd  országok  megszerzésének  vállala- 
taira  a  viszonyok  logikai  szükségessége,  nem  az  ambitió  szeszélye 
késztette. 

Mindezekből  azt  a  következtetést  kellett  levonni,  hogy 
Corvin  János  megválasztása  Magyarország  hatalmi  állásának 
megingatását  vonná  maga  után ;  a  trónjára  vágyó  két  uralkodó- 
ház részéről  oly  veszélyeket  idézne  föl,  melyekkel  János  berezeg 
talán  akkor  sem  lett  volna  képes  daczolni,  ha  nevének  varázsát  a 
törvénytelen  származás  el  nem  homályosítja ;  ha  atyja  kincseivel 
nagy  jelleme  is  örökségkép  száll  vala  rá. 

Es  azok,  a  kikre  ezen  tényállás  megfontolása  döntő  suly- 
kai látszott  bírni,  a  hálátlanság  és  szószegés  vádjával  szemben, 
nem  egyedül  a  zsalus  rei  publicae«  törvényére  utalhattak. 

Mikor  kötelezettséget  vállaltak  Mátyás  irányában,  hogy 
fiát  utódjául  elfogadják;  ezt  azon  utógondolattal,  mondhatnók 
föltétellel  tették,  hogy  Mátyás  a  maga  életében  viszi  keresztül 
János  berezeg  megválasztását  és  kóronázását ;  hogy  előkelő  feje- 
delmi ház  sarját  szerezi  meg  neki  nőül ;  hogy  Morvaország  és 


1  2  lí.  ÜLÁSZlY) 

Szilézia  birtokát  biztosítja  részére ;  hogy  a  császárt  (talán  a  meghó- 
dított terület  egy  részének  visszaadásával)  igényeiről  való  lemon- 
dásra bírja;  végre,  liogy  Corvin  János,  a  kormányzás  és  hadvi- 
selés mesterségébe  általa  beavatva,  a  fényes  uralkodás  folytatására 
reményt  fog  nyújtani. 

Mátyás  ezen  föltételeket  hallgatagon  maga  is  elfogadta. 
Belátta,  hogy  Corvin  Jánosnak  a  korona  elnyerésére,  vagy,  ha 
azt  életében  elnyernie  sikerűi,  megtartására,  a  főrendek  ragasz- 
kodása nem  nyújt  elegendő  biztosítékot.  Ezért  az  ő  megválasztá- 
sát maga  kívánta  keresztülvinni,  és  csak  azon  időpontot  akarta 
bevárni,  a  mikor  Morvaország  és  Szilézia  János  herczeget  ural- 
kodóul elfogadta,  és  Frigyes  császári  jóakaratát  részére  bizto- 
sította. 

A  halál  meghiúsította  terveit.  És  most  Corvin  János  nem 
volt  egyéb,  mintegy  nagy  király  törvénytelen  fia;  terjedelmes 
uradalmakat  és  dús  kincseket  bíró  tapasztalatlan  ifjú,  a  ki  atyjá- 
tól minden  ellenségét  öröklé,  sőt  ezek  számát  az  özvegy  királyné 
még  gyarapítá. 

Azoknak  soraiban,  a  kik  most  arra  határozták  el  magokat, 
hogy  a  királyválasztásnál  Corvin  Jánost  mellőzni  fogják,  bizo- 
nyára igen  sokan  az  ország  jövendőjére  gondoltak  nem  szemé- 
lves tekintetek  által  vezettettek.  Ezt  annál  inkább  föltehet- 
jük,  mert  Corvin  János  gyengesége  és  bőkezűsége  —  mindkét 
jellemvonását  a  tények  egész  sorozata  fogja  csakhamar  kitűntetni 
—  mindenkinek  ambitiója  és  érdekei  kielégítésére  biztos  reményt 
nyújthatott. 

Es  az  elpártolásban  legelső  épen  az  vala,  János  váradi 
püspök,  a  ki  Mátyás  bizalmát  legnagyobb  mértékben  bírta,  a  poli- 
tikai helyzet  titkaiba  legjobban  be  volt  avatva,  és  a  ki  személyes 
önzetlenségét  oly  ténynyel  bizonyíthatá  be,  mely  a  gyanúsítás 
lehetőségét  is  kizárja.  Ugyanis  ekkor  már  el  volt  tökélve,  hogy 
magas  méltóságaitól  megválva,  kolostor  magányába  fog  elvonulni, 
a  mely  elhatározását  abban  a  pillanatban  valósítja,  a  mikor  poli- 
tikája, Ulászló  koronázásával,  diadalát  üli. 

0  Mátyás  halálakor  Morvaországban  járt,  a  hová  Corvin 
János  ügyében  küldetett.  A  mint  Bécsbe  visszaérkezett,  a  milá- 
nói követ  előtt  úgy  nyilatkozott,  hogy  János  herczeg  királylyá 


kirAlylyá  választása.  1 3 

választása,  a  mely  ez  előtt  könnyen  sikerülhetett,  és  ha  Mátyás 
még  csak  néhány  napig  él,  valóban  meg  is  történt  volna,  most 
már  nagy  nehézséggel  jár.^)  Néhány  héttel  utóbb  pedig  egyenesen 
kimondotta,  hogy  azt  ^lehetetlennek*  tartja.^)    ' 

Corvin  János  megválasztásának  >lehetetlenségével,«  a  nem- 
zHí  királyság  föntartásának  lehetetlensége  is  ki  volt  mondva. 

Jíéhány  hatalmas  oligarcha  abban  a  hitben  élt  ugyan,  hogy 
családjának  szintolyan  jogczíme  van  a  koronára,  mint  a  Hunyadi- 
háznak volt,  ^)  és  különösen  Bátíiori  István  szívesen  vállalkozott 
Tolna,  unokaöcscse  György  irányában,  Szilágyi  István  szerepére  ;*) 
(le  igényeikkel  nem  bátorkodtak  nyiltan  föllépni,  és  csakhamar 
azokhoz  csatlakoztak,  a  kik  kezdettől  fogva  el  voltak  határozva, 
hogy  idegen  uralkodó  fejére  teszik  szent  István  koronáját. 

Ezen  tekintetben  csak  két  idegen  uralkodó-ház  jöhetett 
szóba :  a  Habsburgok  és  a  Jagellók  dynastiája,  a  melyeknek  régi 
hagyományok,  családi  összeköttetések  és  közös  politikai  érdekek 
készítették  elő  az  utat  Magyarország  trónjára. 

Az  ausztriai  ház  uralmának  megalapítására  ezidőszerint  a 
körülmények  nem  voltak;  kedvezők.  IV,  Frtgges  császár  nélkűlözé 
mindazon  tulajdonokat,  melyekkel  uralkodók  a  népek  tiszteletét 
f'<  rokonszenvét  megnyerhetik ;  emellett  a  magyar  rendek  sze- 
meiben perfid  eljárásával,   melyet  Mátyás  irányában  tanúsított, 

^)  A  milánói  követ  april  11-iki  jelentése  D.  E.  170. 

*)  A  milánói  követ  május  2 2-iki  jelentése.  1).  E.  IV.  201. 

^)  A  magyar  rendek,  mikor  Fngyes  császár  követeinek  Ulászló 
megválasztását  tudomásul  adják,  említik,  bogy  János  herczegeu  kivül 
> talán  tnég  más  magyar  urak  is<  igényt  tartottak  a  magyar  koronára. 
>Villeicht  noch  ander  ungrisch  Herrn.c  —  Firnhabernél.  68.)  Ezen 
magyar  urak  egyike  lehetett  Zápolyai  István,  a  kiről  néhány  évtizeddel 
utóbb  Herberstein  Zsigrnotid  osztrák  diplomata,  hallomás  után,  följegyzi, 
hogj  kis  fiát,  Jánost  férfimagasságra  fölemelve,  így  szólott  volna :  » Vol- 
nál most  ekkora,  királylyá  tennélek !« 

'♦)  Tubero  Lajos,  néhány  évtizeddel  utóbb  írt  történeti  munkájá- 
éban említi,  hogy  >quidam  existimant  Stephanum  seorsum  inter  amicos  .  .. 
fratris  filio  Georgio  regnum  obliqua  petiisse  oratione.«  Egyszersmind 
Bátborí  István  beszédét  közli,  melyben  az  országnagyokat  meg  akarta 
volna  arról  győzni,  hopy  magyart  kell  a  trónra  emelni.  De  ezen  beszéd 
ki-t<égt(ílenííl  Tubero  müve.  (Commentariorum  de  tcmporilms  suis  liber 
I'riinuíi.  Frankfurti  lG27-ik  évi  kiadás.  12 — 14.) 


14  II.  ULÁSZLÓ 

gyűlöletessé,  majd  tehetetlenségével  gúny  tárgyává  tette  magát. 
Népszerűtlenségének  következményei  fia,  Miksa  személyére  is 
visszahatottak.  A  milánói  követ,  mindjárt  Mátyás  halála  után, 
azt  a  meggyőződését  fejezi  ki,  hogy  Frigyesnek  és  Miksának  a 
magyar  korona  elnyerésére  nincs  kilátásuk,  mert  —  úgy  mond  — 
» magyarok  és  németek  természetes  ellenségek  gyanánt  állanak 
egymással  szemben,*  ^) 

Az  ország  rendéi  hozzájárulásával  létrejött  szerződések 
Frigyesnek,  Mátyás  magtalan  halála  esetére,  biztosították  az  örö- 
kösödést ;  de  azoknak  kötelező  erejét  már  akkor  megtagadták  a 
magyar  urak,  mikor  János  berezeg  javára  kötötték  le  szavukat. 
Sőt  azon  körülmény,  hogy  Frigyes  és  Miksa,  szerződések  alapján 
k(')vetelhették  a  trónt,  ügyökre  inkább  hátrányos  volt,  mint  elő- 
nyös ;  mert  igényeikben  a  királyválasztási  jog  ellen  intézett  táma- 
dást látott  a  nemzet. 2) 

így  tehát  a  magyar  főrendek  sorában  csak  kevesen  az  Ausz- 
triával határos  országrészekből :  a  Bánffiak,  Kanizsaiak,  Frange- 
pánok  karolták  föl  most  a  Habsburgok  jelöltségét.^) 

Általánosabb  rokonszenv  uralkodott  az  országban  a  Jagplhi- 
ház  iránt.  Törzsanyja  Nagy-Lajos  leánya,  az  egyház  által  szent- 
nek tisztelt  Hedvig  volt ;  és  I.  Ulászlóban  Magyarországnak  olyan 
királyt  adott^  a  kinek  uralkodása  és  hős  halála  kegyeletes  emléket 
hagyott  hátra.  Két  évtized  előtt  is  ezen  uralkodóházhoz  folya- 
modtak azok,  a  kik  Mátyás  erélyes  kormányzásával  elégületlenek 
lóvén,  helyébe  lengyel  herczeget  szándékoztak  emelni. 

Kázmér  lengyel  király  fiai  közül  az  elsőszülött  Uldszh'í 
Csehország  királya  volt.  Nem  lehetett  kétség  aziránt,  hogy  a 
cseh  koronától  Mátyás  által  elszakított  Morvaország  és  Szilézia 
haladék  nélkül  hozzá  csatlakoznak.  Emellett  a  lengyel  koronára 
is  számíthatott.  így  tehát  Magyarország  trónjára  emelkedve, 
kilátásba  helyezé   hatalmas   államszövetség  létesítését,   a  mely 

1)  1490.  april  8-ikí  jelentés. 

2)  Mint  látni  fogjuk,  erre  különös  súlyt  fektettek  a  magyar  ren- 
dek, mikor  Frigyes  ds  Miksa  mellőzését  követeik  előtt  indokolják. 

^)  Oklevelek,  melyek  összeköttetésöket  Miksával  föltüntetik,  csak 
szppteinbcr  (la  október  hónapokból  maradtak  fönn  ;  de  valószínű,  hojry 
már  a  királyválasztás  előtt  is  Miksa  részén  állottak. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  1  5 

Nagy  Lajos  és  Mátyás  törekvéseinek  czélját  képezé,  és  elég  erős 
leendett  úgy  a  nyugati  hatalmak  világuralmi  terveit  meghiúsítani, 
mint  a  török  szultánok  hódításainak  határt  szabni. 

Az  idegen  trónkövetelök  között  e  szerint  legtöbb  előnyt  az 
országnak  Ulászló  igért. 

Az  ö  személyes  jelleme  és  csehországi  uralkodása  teljesen 
megfelelt  a  magyar  urak  óhajtásainak.  Ifjú  korában  Csehország 
királyának  megválasztva,  képes  volt  magát,  Mátyás  hatalmával 
szemben,  a  trónon  föntartani ;  a  harcztéren  és  még  inkább  a 
diplomatiai  alkudozásokban  jelentékeny  sikereket  vívott  ki.  Emel- 
lett a  rendek  jogait  tiszteletben  tartotta,  kímélte  érdekeiket. 

Habár  ekkor  még  senki  sem  látta  előre,  hogy  erélytelensége 
néhány  év  múltával  tehetetlenséggé  fog  növekedni  ^),  a  magyar 
urak  arra  számíthattak,  hogy  irányadó  befolyásukat  az  ország 
ügyeinek  vezetésére,  melyet  kezeikből  Mátyás  kiragadott,  vissza 
fogják  szerezni ;  és  azzal  a  reménynyel  kecsegtethették  magokat, 
hogy  uralkodójuk  nagy  hadi  vállalatoktól  tartózkodva,  áldozato- 
kat tőlök  követelni  nem  fog. 

így  tehát  a  magyar  urak  azon  reménynyel  kecsegtethették 
magukat,  hogy  hazájukat  megvédelmezni  az  ö  áldozatkészségök 
igénybe  vétele  nélkül  is  képes  lesz ;  támadó  hadi  vállalatokra 
pedig  gondolni  sem  fog.  Bizonyosnak  vélhették,  hogy  az  ő  nevé- 
ben ők  uralkodhatnak,  és  a  korlátokat,  melyeket  a  Mátyás  erélye 
önkényüknek  szabott,  lerombolhatják. 

A  váradi  püspök  tehát,  a  mikor  első,  a  ki  föladatául  tűzte 
ki  Ulászló  megválasztatását,  és  titok  leple  alatt  nagy  buzgalom- 
mal működött,  hogy  a  főrendeket  megnyerje,  könnyen  meggyöz- 
heté  őket  arról,  hogy  a  cseh  király  pártjára  állva  hazájok  és  a 
magok  érdekei  szempontjából  a  leghelyesebben  járnak  el.  ^) 

^)  Horváth  Mihály  azon  itdletc,  hogy  a  » tunya,  gyáva*  Ulászló 
^kormánya  már  Csehországban  is  gúny  s  megvetils  tárgya  volt«,  nem 
alapszik  a  történeti  emlékek  tanúságán.  Ezekre  támaszkodva,  ralnrhf 
>gutmüthigcr  und  keineswegs  selbstischer  Mann^  gyanánt  jellemezi 
>dc8sen  einzigc  Schald  darin  bestand,  dass  cr  kein  Despot  war,  und  cs 
nieht  verstand  mit  Gewalt  die  unedlen  Eigenschaften  seincr  vornehmsten 
írntorthancn  in  Zaum  zu  haltén. «  34^.  1. 

*)  A  milánói  követ  május  18-iki  jcletésében  írta,  hogy  a  váradi 
püspök  —    rtMJát  nyilatkozata  szerint    —    belátván   Corvin   János   meg- 


16  II.  ULÁSZLÓ 

Ugy  látszik,  azoDnal  Mátyás  halála  után  érintkezésbe  lépett 
Ulászlóval.  Közvetítőül  Pernstcin  Vilmos  csehországi  főmarsall 
szolgált,  a  ki  áldozatkész  lelkesedéssel  karolta  föl  uralkodója 
ügyét,  a  magyar  és  a  cseh  korona  egyesítésére  nyíló  alkalmat,  i) 

Ulászló  bizonyára  készséggel  hatalmazta  föl  a  váradi 
püspököt,  hogy  méltóságok  és  adományok  Ígéretével  lekötelezhesse 
a  magyar  urakat.  Az  egyének  és  viszonyok  ismerete  megköny- 
nyítette  czélja  elérését.  S  ez  csakugyan,  ismerve  Bakocs  Tamás 
győri  püspöknek  hatalom  és  befolyás  utáni  vágyát,  azt  az  ígére- 
tet tette  neki,  hogy  a  mikor  ö  a  szerzetes  öltönyt  fölveszi,  a  can- 
celldrsdgof  részére  ki  fogja  eszközölni.^) 

Zdpohjai  István,  úgy  látszik,  maga  szabta  meg  a  csatlakozás 
föltételeit.  Azt  kívánta,  hogy  Ulászló,  ha  a  magyar  trónt  elnyeri, 
mindjárt  uralkodása  első  évében,  Lublin  és  Podolin  várakat,  a 
hozzátartozó  mezővárosokkal  és  uradalmakkal,  valamint  a  lengyel 
koronától  visszaváltandó  tízenhárom  szepesi  várost,  örök  tulaj- 
donúi, adományozza  neki ;  továbbá,  hogy  a  zálogjogczímen  Mátyás 


választásának  lehetetlonsdgét,  Ulászlóhoz  csatlakozott,  es  erőfeszítéseket 
tesz,  hogy  az  urakat  részére  vonja.  (Ezen  jelentése  nincs  meg ;  de  utal 
rá  május  22-iki  jelentc'sében.)  Május  25'iken  pedig  jelenti,  hogy  a 
váradi  püspök  »inkább  eszessdgévcl,  mint  tekintélye  által  kivitte,  hogy 
a  magyar  urak  a  cseh  király  megválasztatását  tartják  legkívánatosabb- 
imk.^  D.  E.  IV.  201.  204. 

^)  Pernstein  Vilmos,  harmincz  evvel  utóbb,  (1520  augusztus  13- 
ikán)  Zsigmond  lengyel  királyhoz  írt  levelében  kiemeli,  hogy  Ulászlót  a 
magyar  trónra  főleg  az  ő  buzgalma  és  áldozatkészsége  segítette.  Senki 
más,  mint  ö  —  úgymond  —  ezt  az  érdemet  nem  igényelheti.  Saját 
pénzével  nyitott  neki  utat  Magyarországba.  Nagy  összegeket  kölcsö- 
nözött, melyek  egy  részét  a  királynak  adta,  másik  részét  azoknak,  »a 
kik  által  alkudozott.*  Palacky,  a  ki  e  levelét  idézi,  egyszersmind  föl- 
hozza Ulászló  király  1490  május  elsején  kelt  oklevelét,  a  melyben 
Pernsteinnak  tőle  kölcsön  vett  24,000  arany  forintért  elzálogosítja 
Krauenbcrg  várat  és  uradalmát.  Ugyancsak  Palacky  idézi  a  váradi 
püspöknek  1490  június  26-ikán  Pernsteinhoz  írt  levelét,  a  melyből 
kétségtelen,  hogy  Pernstein  szolgált  a  püspök  és  a  király  között  közve- 
títőül. (Palacky  i.  m.  335  és  337.  Jegyzetek.) 

2)  1494-ben,  János  váradi  püspök,  akkor  már  ferenczrendü  szer- 
zetes, maga  beszélte  a  teanoi  püspöknek,  a  pápa  magyarországi  köve- 
tének, hogy  ő  bírta  rá  Bakocsot,  a  cancellárság  Ígéretével,  a  csatlakozásra. 
(A  pápai  követ  1494.  augusztus  2-iki  jelentése  a  velenczei  könyvtárban.) 


KmÁLYLYÁ   VÁLASZTÁSA.  17 

királytól  nyert  Klremsír  vára  és  uradalma  birtokában  erősítse 
meg,  és  birtolgogát  fiára  is  terjeszsze  ki.  Ulászló  nehézség  nélkül 
elfogadta  a  föltételeket,  és  erről  már  május  7-ikén  oklevelet  állí- 
tott ki») 

Ulászló  ugyanakkor  a  május  8-ikán  Prágába  összehívott 
országgyűlésen  kieszközölte  a  csehországi  rendek  támogatását. 
Ezek  helyeselték  terveit,  és  a  magyar  trón  elfogadását  azért  is 
ajánlották,  hogy  így  a  cseh  koronától  elszakított  tartományok 
visszacsatolását  biztosítsa.^) 

Mindazáltal  a  magyar  főrendek  soraiban  nem  hiányoztak, 
a  kik  a  Jagelló-házból  kívánván  uralkodót  adni  az  országnak, 
Illászlóyal    szemben   elsőséget  adtak  ifjabb    testvérének   János 
Alhert  berezegnek.  Elükön  Báthori  István  országbíró  és  Magyar 
Balázs  főkapitány  állottak.  Mátyás  király  ezen  harczias  szellemű 
hadnagyai   vonakodtak   elfogadni   olyan  fejedelmet,  ki  ellen  az 
ország  sok  éven  át  háborút  folytatott,  és  a  kiről  egyszersmind 
köztudomású  volt,  hogy  béke  és  nyugalom  után  áhítozik.  Ellenben 
i^abb  testvérét,  János  Albert  herczeget,  épen  ez  időben  népe,  mint 
diadalkoszorűzott  hőst  ünnepeié.  1489-ben,  mikor  a  tatárok  Lit- 
vániába törtek,  őt  állította  atyja  a  sereg  élére.  A  szerencse  ked- 
vezett neki.  A  tatárok  két  részre  oszolva,  dúlták  a  tartományt.  A 
tizenötezer  fegyveresből  álló  egyik  hadosztályt  a  berezeg  ingová- 
nyos vidékre  csalta  és  véres  csatában  megsemmisítette.  Majd  a 
másik  hadosztályt,  mely  tízezer  embert  számított,  kereste  fol,   és 
súlyos  Teszteséget  okozva  soraiban,  az  országból  kiűzte.   Győzel- 
mei híre  Magyarországban  is  nagy  hatást  idézett  elő  és  őt  Mátyás 
legméltóbb  utódjának  tűnteté  iöl.  ^)  Egyúttal  magyarországi  hívei 


^)  A  caeb  nyelven  kiállított  oklevelet  Schediua  közli  (Zeitschrifc  von 
and  ftir  Ungarn.  1804.  folyam.  VI.  317.)  azon  megjegyzéssel,  hogy 
>eredeti  példánya  előtte  fekszik.c  Falacky  (i.  h.  336)  hitelesnek  tekinti 
ezen  oklevelet.  —  Az  oklevél  bekezdése,  a  hol  Ulászló  azt  mondja,  hogy 
Zápolyai  Istvánnak  >igéretet  tett  volt,  és  most  lijra  igéric  .  .  .  kétség- 
telenné teszi,  hogy  jóval  az  oklevél  kiállítása  előtt,  Ulászló  meghatal- 
mazottja által  történt  az  Ígéret. 

«)  Palacky  i.  m.  335. 

^)  Cromer  elbeszélvén  Albert  berezeg  1489-iki  diadalait,  meg- 
jegyzi :  >Quae  res  ipsi  adjumento  fait  ad  Regnum  Ungariae  ad  piscen- 
duni.  (De  originibus  et  rebas  gestis    Polouoram,  Bázel.  1568 — 416.) 

Századok    1885.  I.  pözet.  2 


18  n.  ÜLÁ8ZLÓ 

nem  kételkedtek,  hogy  azon  előnyökben,  melyeket  Ulászló  megvá- 
lasztása, Lengyelország  és  Csehország  szövetsége  által,  igér,  öcscse 
is  részesítheti  az  országot ;  mindazon  hátrányok  nélkül,  melyeket 
az  a  helyzet  teremt,  a  mikor  egy  uralkodó  több  koronát  visel.  *) 

Báthori,  mint  országbíró  és  erdélyi  vajda,  hatalmas  család 
feje  és  kiterjedt  uradalmak  birtokosa,  arra  számíthatott,  hogy 
nagyszámú  követökre  fog  találni.  De  öcscsén  Báthori  Miklós 
váczi  püspökön  kivűl,  úgy  látszik,  csak  Rozgonyi  István  és  Perényi 
Imre  csatlakoztak  hozzá  a  főrendek  soraiból. 

Ezalatt,  május  második  felében,  Corvin  János  is  fölismerte 
a  helyzetet.  Belátta,  hogy  a  főrendek  hűségére  nem  számíthat, 
és  csak  fegyver  hatalmával  biztosíthatja  magának  a  trón  bir- 
tokát. ^)  Atyja  példájának  utánzását  azzal  készíllt  megkezdeni, 
hogy  az  ő  választásánál  is  a. fegyveres  tömegek  pressiója  képezze 
a  döntő  tényezőt.  Báskai  Balázs  megnyitotta  előtte  a  budai  és 
visegrádi  várakat,  rendelkezésére  bocsátotta  a  koronát  és  a  kincs- 
tárt. Kis  Máté,  kinek  gondjaira  voltak  bízva  a  liptó-megyei  várak 
és  uradalmak,  valamint  Székely  Jakab  kapitány  csapataikkal 
zászlai  alá  siettek.  ^) 


^)  A  milánói  követ  már  april  b-ikán  jelenti,  hogy  Ulászlót  a 
katonai  párt  nem  fogja  támogatni.  (Serano  militi  che  lo  reeuearano,  tam- 
quam  imbellem,  parendogli  anche  grave  sottomettersi  a  chi  c  quasi  stato 
sottoposto  a  qucsto  Kegno.  (?)<)  Ellenben,  dgymond,  a  lengyel  király 
többi  íiai  ellen  kifogást  nem  tehenek.  (D.  E.  IV.  168.)  Hogy  Báthori  István 
kezdetben  Albert  pártján  állott,  Tubero  elbeszéléseiből  tudjuk.  (Scbwandt- 
ncr.  II.  122.)  Magyar  Balázs,  mint  Bonfín  lapjain  olvashatjuk,  Ulászló 
megválasztása  után  is  Albert  pártjának  fötámasza  volt.  Ugyanaz  szól 
Báthori  Miklós  föllépéséről  Albert  érdekében.  Rozgonyit  egy  Pray  által 
idézett  oklevél  nevezi  Albert  párthivének.  (Annales.  II.  214.)  Perényi 
Imre  birtokait,  mivel  Alberthez  csatlakozva,  hűtlenség  bűnébe  esett, 
Ulászló  1491.  január  13-ikán  az  egri  és  váradi  püspököknek  adoma 
nyozza.  (Az  oklevél  eredetije  az  orazágos  levéltárban.) 

2)  A  milánói  követ  május  22-ikén  írja:  »Io  vedo  cl  DucaZovaiinc 
fora  de  speranza  del  favore  de  li  Baroni  nt'  lui  medesimo  ciede  che  li 
possi  succcdere  se  non  per  forza,  ct  álla  forza  questi  li  fanno  niirabíic 
provÍ8Íone.«  És  május  25-ikén:  »Lui  medesimo  despcra  de  la  Hectionc, 
se  non  per  forza. «   205.   (D.  E.  IV.  201.) 

^)  A  milánói  követ  ezeket  említi  mint  János  li<!rc'/<»}^  »f.'int<>ri 
militari^  sorában  a  legki  valóbbakat.   208. 


KIRÁI.YLYÁ  VÁLASZTÁSA.  19 

Míg  a  herczeg  hadakat  gyűjtött  és  Milánóba  is  fordult 
pénzsegélyért,  ^)  egyszersmind  nem  mulasztá  el  azt  sem,  hogy  az 
érdekek  kapcsaival  csatoljon  minél  többeket  magához.  Adomá- 
nyokkal és  Ígéretekkel  nem  fukarkodott.  ^)  Es  önzetlen  barátot 
szerzett  magának  Váradi  Péter  kalocsai  érsekben,  a  kit  atyja 
hét  éven  át  fogva  tartott  és  ö  most,  május  20-ikán  szabadon 
bocsátott.')   . 

Ellenben  Beatrix  királyné  nyíltan  szakított  János  herczeg- 
gel,  a  mit  tüntetőleg  kifejtett  azzal,  hogy  vonakodott  vele  a  királyi 
várlakban  megszállani ;  Dóczi  Orbán  püspök  budai  házát  válasz- 
totta tartózkodási  helyül.  A  milánói  követ,  mikor  a  fejedelme 
által  János  herczeg  érdekében  írt  ajánló  leveleket  megkapta,  a 
Beatrix  részére  szólót  már  nem  kézbesíthette,  mert  attól  tartott, 
hogy  a  királyné  szemébe  nevetne.  *) 

A  nyilvánosság  színe  előtt  folytonosan  a  vigasztalhatatlan 
özvegy  szerepét  játszotta,  a  ki  a  világ  hiúságait  megvetve,  az 
oltár  zsámolyánál  fog  vigaszt  keresni.  De  egyszersmind  titokban 
azon  mesterkedett,  hogy  ezen  szent  tervek  elejtésére  kényszerít- 
sék. A  pápai  nuntius  és  a  nápolyi  követ  útján  oda  hatott,  hogy  a 
pápa  egyenesen  parancsolja  meg  neki,  hogy  kezét,  a  kereszténység 
érdekében,  a  megválasztandó  magyar  királynak  nyújtsa;  a  magyar 
rendektől  is  elvárta,  hogy  ez  irányban  kéréseikkel  ostromolni 
fogják.  ^) 

^}  A  milánói  herczeg  júdíub  7-ikén  budai  követene^  írja :  ». . .  Dúca 
Zovanne,  al  quale  per  la  richiestache  ci  ha/atio  di  denari , . .  .€    216. 

^1  Az  országos  levéltár  május  első  napjaiban  (5  és  6-ikán)  Dóczi 
Orbán  és  Dánffi  András  javára  kiállitott  adomány  leveleit  őrzi. 

^)  L.  e  sorok  írójának,  a  »Századok€  1883-ik  évi  folyamában 
közrebocsátott  dolgozatát :  Váradi  Péter  élete. 

*)  A  Beatrixhoz,  valamint  az  egri ,  váradi  és  győri  püspökök, 
Zápolyai,  Báthori,  Kinizsi  és  Geréb  Mátyás  részére  szóló,  april  15,  20, 
25-ikén  kelt,  milánói  ajánlólevelek  közölve  vannak  D.  E.  IV.  172—182. 
.\  milánói  követ  május  22-ikén  írja,  hogy  a  királynénak  a  herczeg  kérel- 
mei >sariano  state  uuo  pabulo  de  rÍ8o.«:  202.  És  május  2r)-ikén :  >La 
Regina  non  solamente  disente  dalo  Dúca,  mn  lo  oppugna  quanto  po.<  20:'). 

^)  A  milánói  követ  május  25-ikén  jelenti  a  királynénak  a  pápai 
iiiiiitiu.q  rs  a  nápolyi  követ  által  szőtt  fondorlatait.  Es  még  június 
-O-ikán  írja  :  »Qac8ta  Serenissima  Regina  . . .  jacta  do  volorc  essa  ntonaca. 
quod  ego  ab  ca  audivi.«  20G.  224. 

^2' 


20  II.  Ulászló 

Az  volt  óhajtása,  hogy  Miksára  essék  a  rendek  választása. 
A  római  király  házassági  ajánlatai  őszinteségét  elég  oka  lett 
volna  kétségbe  vonni.  De  hiúsága  és  nagyravágyása  egészen 
elvakította.  Az  a  gondolat,  hogy  a  császári  czim  várakozik  rá, 
elragadtatással  tölte  el,  melyet  eltitkolni,  nem  volt  képes.  ^) 

Ily  körülmények  között,  Ulászló  párthívei,  a  sokféle  ellen- 
séges irány  közepett,  minden  tényezőt,  mely  czéljok  elérésében 
segítheté,  gondosan  számításukba  vontak.  Még  a  milánói  udvar- 
ról sem  feledkeztek  meg,  és  azzal  kecsegtették,  hogy  Biancát^ 
Corvin  János  jegyesét,  Ulászló  nőül  fogja  venni.  2)  Arról  is  gon- 
doskodtak, hogy  szükség  esetén  fegyveres  erő  álljon  rendelke- 
zésökre.^) 

így  tehát  baljóslatú  előjelek  között  nyílt  meg  a  király- 
választó országgyűlés. 

Fraknöi  Vilmos. 


^)  A  milánói  követ  még  júqíus  20-ikán  írja :  ^Questa  Serenissima 
Kegina  se  affatica,  qaanto  p6,  per  el  Serenissimo  Re  de  Aomani,  per 
una  effusiasima  ambitione  de  essere  Imperatricc,  cuias  dignitatis  vix  vide- 
tur  ferre  desiderium,  in  tanto,  ché  etiam  nomen  regium  illi  8ordet.«  224. 

^)  A  milánói  követ  május  25-iki  jelentése.  205. 

®)  Ugyanazon  jelentésben  olvassuk  :  ^Questi  Praelati  et  Baroni 
banno  facto  electione  de  molta  gente  ad  vim  cohibendam.<c  205. 


A  SZECIIYEK  MURANYHAN. 

ELSŐ  KÖZl.KMKNY. 


Évszázadokon  át  virágzott  s  a  förangúak  közé  számíttatott 
a  Széchy-család,  mielőtt  Murány  vára  birtokába  lépett,  mely  nevét 
mind  c  mai  napig  fentartotta  a  köztudatban.  A  család,  mely  a 
XIIL  század  óta  folyton  előkelő  szerepet  vitt  a  közéletben,  az 
idők  folyamán  két  ágra  szakadt  s  az  egyik,  a  felső-lindvai  a 
Dunán  tűi,  a  másik  a  föl  vidéken,  Gomörben  és  Abaujban  szer- 
zett kiterjedt  jószágokat.  A  XYI.  század  végén  a  lindvai  Szécbyek 
fíágon  kihaltak.  Ekkor  Tamás,  a  családban  e  néven  harmadik, 
mint  a  felső-lindvai  és  balogi  várak  s  a  hozzájok  tartozó  nagy 
jószágok  ura  lett  a  Szécby-család  most  már  egyedüli,  rimaszécsi 
ágának  feje.  Utóbb  ő  szerezte  meg  a  murányi  uradalmat  s  ő  volt 
családja  másodvirágzásának  alapvetője.  De  mint  előkelő  katonai 
és  politikai  egyéniség,  mint  nagy  állami  méltóságok  viselője  szin- 
tén figyelmet  érdemel.  Fiai  a  virágzás  legfőbb  fokára  emelték  a 
családot.  Nemcsak  újabb  szerzemények  halmozódtak  össze  kezei- 
ken, hanem  az  egyik,  Dénes,  1645-ben  grófi  czimet  is  nyert.  ^) 
Kiváló  politikai  szerepet  azonban  csak  maga  Tamás  s  legidősebb 
fia,  Oyörgy  játszott.  Tamás  szerezte  meg  Mui*ányt,  György  és 
neje,  Homonnay  Drugeth  Mária  alapították  meg  a  murányi  udvar 
fényét  s  leányok  Mária  tette  e  várat  ama  regényes  kaland  szín- 
helyévé, mely  kétszáz  esztendő  óta  nem  szűnt  meg  ébren  tartani 
legkiválóbb  költőink  érdeklődését  E  nő  szülői  s  nagyatyja  Tamás 
mindnyájan  figyelemre  méltó  egyéniségek ;  nyomot  hagytak  tör- 
ténetünkben s  életűtjok  leírása  nem  érdektelen  adalékot  szol- 
gáltat amaz  emlékezetes  korszak  ismeretéhez,  melyben  pályájo- 
kat  végig  futották. 


1)   Tagányi  K  Turul    1883.   85.  lap.    Az  oklevél  a  bécsi  Liber 
Kegiusban  ia  megvan. 


22  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

I. 

Széchy  Tamás  1655-ben  ^)  született.  Amaz  idők  szokása  sze- 
rint elég  liatalon,  huszonkét  éves  korában  nősült,  feleségül  véve 
Perényi  Borbálát,  ki  néhány  év  múlva  meghalt.  Az  özvegy  férj 
Batthányi  Katával  lépett  új  házasságra,  melyet  szintén  megbon- 
tott a  halál.  Tamás  harmadszor  házasodott ;  a  nála  sokkal  fiata- 
labb Forgách  Margitot  vette  el.  Mindhárom  feleségétől  született 
gyermeke.  Az  első  házasságból  eredt  György,  a  harmadikból 
Dénes,  a  későbbi  gróf,  továbbá  Magdolna-Erzsébet,  Zrínyi  György 
neje.  így  Tamás  a  XVII.  század  két  nagyon  ismert  alakjának,  a 
murányi  Vénusnak  és  Zrinyi  Miklósnak,  a  költő-hősnek  volt  nagy- 
atyja. A  legelső  adat,  mely  Tamásról  eddig  előkerült,  egy  családi 
egyezséglevél.  2)  Egy  második  okmány,  a  mely  reá  vonatkozik, 
1588.  april  26-án  kelt  Bécsben.  ^)  Ernő  főherczeg  teljes  védelmét 
igéri  neki,  személyét  és  vagyonát  illetőleg.  Már  ekkor  nagy  jószá- 
gok ura  volt  s  azért  kérte  ki  a  főherczeg  pártfogását. 

Egyébiránt  Széchy  Tamás  a  XVI.  század  utolsó  tizedeiben 
olyan  életet  folytatott,  mint  a  többi  előkelő  magyar  urak.  Szüle- 
tett katona  volt  akkor  mindenki.  Fegyverrel  kezében,  örökös 
harczban  védte  életét,  családját,  vagyonát,  lételét.  Tamás  1588. 
táján,  a  király  szendrői  végvárának,  vagy  mint  akkor  mondák, 
végházának  volt  főkapitánya.  Az  említett  év  okt.  8-án  ő  is  ott 
küzdött  a  Hernád  völgyében  a  híres  szikszai  harczban,  melyről  az 
egykori  Tardi  György  lendületes  vitézi  éneket  szerzett.  A  török 
betört  a  Hegyalja  áldott  vidékére,  s  a  költő  megkapóan  festi  a 
föld  népe  rémületét. 

Öldökölve,  pusztítva  jelent  meg  az  ellenség  s  támadt 

Nagy  rémülés,  hirtelen  nagy  révadás, 
Az  fold  népe  között  lön  nagy  futamás, 
Szekérháton  messze  földön  bujdosás, 
Lön  nagy  sírás,  rívás  és  nagy  jajgatás  — 
Megütközék  az  jajszózat  az  égben, 
Sivalkodás  hallaték  az  völgyekben. 

De  egyszerre  megjelentek  a  boszúállók  s  »Zöng  a  rézdob, 
harsog  a  sok  trombita.*  Rákóczy  Zsigmond  tornai  főispán  veze- 


^)  Ez  a  születési  év  kerül  ki  azon  fenmaradt  adatból,  bogy 
1618-ban  64  éves  korában  balt  meg. 

^)  1575-ben  az  abaujmegyei  Csány  és  Enyiczke  birtokokból  őt 
illető  részekre  nézve  kiegyezett  Szécby  Sárával.  Leleszi  konvent.  Prot. 
21—124. 

8)  Orsz.  Levélt.  N.  R  A. :  679  :  5. 


A  SZiaiIYKK   MUKÁXYnAN.  23 

tése  alatt  Széchy  Tamás  és  a  többi  kapitányok  hadaikkal  meg- 
rohanták és  megsemmisítették  az  ellenséget;  zsákmánya  elve- 
szett, foglyai  megszabadultak,  s  a  győzedelmes  harcz  híre  sokáig 
fenmaradt  a  megmentett  lakosok  hálás  emlékezetében. 

A  másik  hadi  vállalatot,  melyben  Tamás  kétszáz  lovassal 
részt  vett,  Győr  ostromát  1597-ben  nem  kisérte  ily  siker.  Az  ostro- 
mot a  keresztény  sereg  kénytelen  volt  abbanhagyni.  Az  1604 
országgyűlésen  a  rendek  Széchyt  is  beválasztották  az  ausztriai- 
magyar  határszabályozó  bizottságba.  Különben  a  csakhamar 
meginduló  Bocskay-mozgalmakban  kevéssé  lépett  előtérbe.  A  vál- 
ság idején  királypárti  maradt  ugyan,  de  rokonszenvei,  úgy  látszik, 
ót  is,  mint  az  egész  magyarságot,  Bocskay  Istvánhoz  vonzották. 
1606.  jul.  16-án  Felsö-Lind várói  a  fejedelemhez  levelet  intézett, 
melyben  elmondja,  >hogy  igaz  magyarnak  tudván  lennie  őt,  örö-  . 
mestebb  szolgálná.  Jószágot  kér  tehát  tőle,  de  elég  őszinte  beval- 
lani, hogy  ingyen  nem  kivánhatja,  »miért  hogy  én  még  semmit 
nem  szolgáltam  Felségednek.*  Ha  azonban  olyan  helyen  kapna 
jószágot,  mely  neki  is  tetszik  s  melyen  tfsztességesen  elélhet, 
»kész  vagyok  egy  jó  summa  pénzt  Felségednek  letennem  és  így 
mint  gyermekestül  Felséged  hívségében  maradnom.* 

Ez  ajánlatnak  nem  lett  következüiénye.  A  béke  megkötte^ 
tett  és  Tamás  a  királytól  megszerezte  az  akkor  még  Ausztriához 
csatolt  Kőszeg  várát  és  uradalmát.  1606-ban  az  ő  neve  is  szere- 
pel a  cseheknek  küldött  szövetséglevelen ;  1607 — 8-ban  Rákóczy 
Zsigmond,  régi  fegyvertársa,  akkor  már  erdélyi  fejedelem  érde- 
kében fáradozott  s  ez  ügyben  Bécsben  is  járt,  1608-ban  pedig 
dunántúli  főkapitány  lett.  Az  akkori  koronázási  ünnepélyeken 
előkelő  részt  vett  s  a  koronázási  díszmenetben  ő  vitte  a  keresztet. 
Az  említett  évi  országgyűlés  törvényczikkelyeit,  mint  kisebb 
zászlós  úr  ő  is  aláírta.  Ez  időben  igyekezett  megszerezni  Muráuy 
várát  és  uradalmát,  mely  csaknem  ötven  évig  a  kincstáré  volt.  Az 
örökös  pénzhiányban  szenvedő  fiskus  váltig  igyekezett  rajta  túl- 
adni már  1600-ban.  Kínálta  Rákóczy  Zsigmondnak  akkor  30 — 
40,000  frton.  Pár  év  múlva  Rottal  János  Jakab  báró  és  neje 
Thurzó  Mária  vették  zálogba  100,000  frton. 

A  magyar  uraknak  azonban  nem  volt  ínyökre,  hogy  oly 
hatalmas  birtoktest,  mint  Murány,  melyhez  Gömörmegye  nagy 
része,  Jolsva  városa  és  számos  falu  tartozott,  idegen  családok 
kezén  legyen.  A  Rottal-család  akkor  még  honfiúsítva  sem  volt,  s 
különben  sem  ő  volt  az  egyedüli,  mely  a  Rudolf  király  alatt  folyó 
zűrzavaros  gazdálkodás  mellett  hazánkban  nagy  jószágokat  szer- 
zett. A  lipcsei  uradalom  Zólyommegyében  szintén  idegeneknek 
adatott  Az  1608:  koronázás  előtti  XXIII.  t.-cz.  tehát  a  bécsi 
béke  értelmében  elrendeli,  hogy  Murány  és  Lipcse  várak  a  zálog- 


24  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Összeg  visszatérítése  mellett  »a  németek  és  más  külföldiek  kezé- 
ből yi8szayálta8sanak.c  Széchy  Tamás  sürgetésére  alkották-e  a 
rendek  e  törvényczikket,  vagy  e  törvényczikk  irányozta  Tamás 
figyelmét  e  nagy  jószágra,  melynek  közelében  épült  családja  ősi 
fészke,  Balog  vára  s  mely  körül  már  voltak  birtokai,  azt  nem 
tudni.  De  1608-t61  kezdve  minden  igyekezete  Murány  megszer- 
zésére irányúit.  A  királynál  és  Rottalnál  egyszerre  kezdte  meg  az 
alkudozásokat.  Mindkét  helyen  sikerrel.  A  király  kész  volt  a  tör- 
vényt az  ő  javára  végrehajtani  a  tényleges  birtokos  érdekeinek 
sérelme  nélkül.  Viszont  Kottái  báró  sem  akart  ellenállani,  ha  a 
zálogösszeg  teljes  visszafizetése  számára  biztosíttatik.  A  király 
közbelépése  folytán  Rottal  és  Széchy  Tamás  közt  még  1608  folya- 
mán megköttetett  az  alku.  E  szerint  Széchy  Tamás  elvállalta, 
hogy  a  megállapított  határnapon  visszafizeti  a  100,000  frtnyi 
zálogösszeget,  Bottal  viszont  kötelezte  magát,  hogy  mihelyt  a 
pénzt  megkapja,  a  várat  minden  tartozékával  együtt  az  új  bir- 
tokosnak engedi  át. 

De  Széchy  Tamás  a  kitűzött  határnapot  nem  tartotta  meg. 
A  király  közbelépésére  uj  terminus  tüzetett  ki,  de  szintén  siker- 
telenül. Erre  kitüzetett  egy  harmadik  határnap  1609.  Szent 
Fülöp  és  Jakab  apostolosok  napjára.  Kottái  és  neje  azonban  attól 
tartottak,  hogy  Széchy  ekkor  is  elmulasztja  a  fizetést.  Ennek 
folytán  Gömörmegye  1609.  márcziusi  közgyűlésén  eleve  tiltako- 
zást emeltek  ^)  az  újabb  halasztás  ellen.  Széchynek  nem  volt 
pénze.  Bécsbe  ment  pénzt  szerezni  s  addig  is  barátjától,  Náprági 
Demeter  püspöktől  kért  kölcsön.  ^)  Ugy  látszik,  később  meg  is 
kapta,  le  is  fizette  az  összeget,  mert  az  év  végén  megszerzé  a 
királytól  az  adománylevelet,  mely  a  közte  és  Kottái  báró  közt 
végbement  transactiót  a  legfelsőbb  szentesítéssel  látta  el.  1609. 
decz.  20-án  Pozsonyban  kelt  11.  Mátyás  adománylevele  ^)  s  ekkor 
ment  át  Murány  ama  család  birtokába,  melynek  egyik  tagja  utóbb 
oly  hímévre  juttatta. 

Széchy  Tamás  azután  folyton  gyarapodott  a  királyi  kegy- 
ben, vagyonban  és  tekintélyben.  1610-ben  kir.  főasztalnok  lett, 
1611-ben''pedig  a  hajdúk  ellen  harczolt,   s  okt.  28-án  megverte 


^)  A  megye  generális  congregatíójának  1609.  jegyzőkönyve.  Miku- 
lik  József  történészünk  szívességéből. 

«)  Levele  Náprágihoz  1609-böl.  Orsz.  L.  Végy.  Lev.  1600-19 
csomag. 

®)  Az  insoriptionalis  szövege  (bécsi)  Liber  Regius  VI.  (1609 — 19). 
A  király  dunántúli  főkapitánynak,  titkos  tanácsosának  sib.  nevezi 
Széchy  Tamást  s  hűsége  jutalmául  adja  neki  Murányvárát  összes  tar- 
tozékaival. 


A  szfeciiYEK  murAnyban.  25 

őket  Kálló  alatt,  mire  részt  vett  a  tokaji  tárgyalásokban  s  az  ottan 
Báthory  Gábor  erdéljri  fejedelemmel  kötött  egyezményt  aláírta*), 
1612-ben  pedig  Gömörmegye  főispánjává  neveztetett  ki. 

Az  élemedett  korú  ember  ezután  a  dunántúli  végházakból 
fiatalos  nyugbatatlansággal  folytatta  a  határszéli  csatározásokat 
a  törökkel.  Batthányi  Ferencz,  noha  rokona,  fenmaradt  levelei- 
ben örökösen  panaszkodik  ellene.  Azt  írja  róla,  hogy  nem  tud 
nyugton  ülni  s  nemcsak  meg  nem  bünteti  békebontó  szolgáit, 
hanem  ha  valami  szerencsés  zsákmányolásból  megjönnek,  » min- 
denikből harmadot  vesz,  egy-egy  tallért c,  sőt  az  értékesebb  hol- 
mit, főleg  a  jó  lovat  meg  is  vásárolja  tőlük.  A  szomszédok  szolgáit 
magához  csalogatja,  felfogadja,  sőt  a  czigányokat,  kiket  Érsek- 
Újvárból  kiűztek,  nemcsak  ő  tartja,  hanem  beírta  »az  ország 
hadnagyságának  regestromában <  is.  »Pedigc  mondja  boszúsan  a 
levélíró  »azt  vélem,  hogy  az  előbbeni  országhadnagyok  nem 
czigányokat  írattak  abba  az  regestromba,  hanem  főembereket. « 

De  nemcsak  a  levélíró,   hanem  azok,   a  kikhez  a  levelek 
iutézvék,  a  Thurzók  sem  szeretik  az  öreg  urat,  ki  az  egyik  Thur- 
zót  megkosarazta,  mint  ezt  Batthányi  1616.  május  5-én  kelt  leve- 
lében említi.   Széchy  Tamásnak  akkor  még  két  hajadon  leánya 
volt :  Magdolna  vagy  Erzsébet  és  Eufrozina.   Magdolna  férjhez 
adásáról  volt  szó  s  Batthányi  Ferencz  szörnyű  dolgokat  tud  a 
megkosarazott  kérőnek  mesélni  a  fortélyokról,  melyekkel  az  öreg 
úr  az  iflú  Zrínyi  Györgyöt  behálózta  s  reá  tukmálta  leányát. 
E  házasság  történetéhez  a  levelek  2)  mindenesetre  igen  becses 
adalékot  nyújtanak.    16 16.  május  5-én  emlékezik  meg  a  dologról 
először  Batthányi,  fölemlítve,   hogy  Széchy  Tamás  oda  hitegette 
magához  az  ifjú  Zrínyi  Györgyöt,  ki  nem  maga  kérte  meg  a 
leányt,   hanem  Széchy^  két  szolgája  által  kérette  meg.   Egymás 
Ifvelében  azt  írja:    >En  szánom  azért  az  Zrínyi  Györgyöt,  hogy 

mikor  tanulni  kell  vala,   akkor  házasodik  meg de  erővel, 

hitegetéssel  és  nagy  pénz  Ígéretével  vette  reá,  Magyerókereket 
még  nem  neki.  Kőszeget  neki  adgya  az  leányival,  az  fiainak  Eas- 
Mártont  és  Lanzsért  veszi  meg.«  Azután  ismétli  előbbi  levele 
azon  állítását,  hogy  Zrínyi  részére  >nem  valami  emberekc,  hanem 
»Széchynek  két  szolgája  kérték  megc  a  leányt  s  bosszúsan  hozzá- 
teszi >én  csodálom,  hogy  maga  nem  kérte  meg  az  maga  leányát.  < 
De  habár  nemcsak  Batthányi,  hanem  a  vőlegény  anyja  szin- 
tén ellenezte  a  házasságot,  Széchy  Tamás  állítólagos  praktikái 
mégis  sikerre  vezettek.  Zrínyi  György,  anyja  halála  után,  mint 
Batthányi  1616.  szept  11-ik  levelében  írja,  rögtön  megtartotta  a 


1;  Szilágyi  Sándor  Báthory  Gábor  162  b  köv.  1. 

2)  Történelmi  Tár.  1879.  1.  füzet.  Kiadja  Nagy  Gyula. 


2G  acsAdy  ignácz. 

kézfogót.   Megtörtént  az  esküvő  is  es  e  frigyből  született  Zrínyi 
Miklós,  a  költő,  századának  legnagyobb  magyarja. 

A  következő  1617.  esztendő  új  méltóságot  hozott  az  öreg 
Széchy  Tamásnak.  0  is  tagja  lőn  a  Thurzó  György  nádor  halála 
folytán  alakított  kormányzóságnak.  De  már  kevésbé  foglalkozott 
közügyekkel.  Erezte,  hogy  végórája  közéig  s  roppant  vagyonát 
három  nejétől  származott  gyermekei  közt  igazságosan,  szem  előtt 
tartva  anyai  jussokat,  s  másnemű  igényeiket,  igyekezett  szétosz- 
tani vagy  a  szétosztást  végrendeletileg  szabályozni.  Először  két 
első  nejétől  született  gyermekeit  elégítette  ki.  Murány  és  Balog 
várát  még  életében  átadta  legidősebb  fiának,  Györgynek,  mig  a 
gömöri  jószágok  egy  részét  Rimaszombattal  legidősebb  leánya, 
Kata  ^)  kapta  meg. 

Második  nejétől  származott  gyermekeit  külön  kielégítvén, 
végrendelete,  mely  1618.  jan.  28-án  kelt  Pelső-Liudván  s  IL 
Mátyás  király  által  is  megerősíttetett,  főleg  dunántúli  nagy 
jószágaira,  illetve  harmadik  nejétől  származott  gyermekeire  vonat- 
kozik. 2)  Meghagyja  nekik,  hogy  a  felső-lindvai  családi  sírboltot 
kőfallal  kcríttessék  körfii,  a  helységben  iskolát  alapítsanak  s  a 
papról  kellően  gondoskodjanak.  Végrendelete  végrehajtóivá  Páz- 
mány Péter  esztergomi,  Náprági  Demeter  kalocsai  érseket,  gróf 
Forgách  Zsigmond  Nógrád  és  Szabolcsmegye  főispánját  és  Révay 
Péter  koronaőrt  nevezte  ki.  Azután  megadással  várta  halálát, 
mely  csakhamar,  1618.  febr.  9-én  bekövetkezett.  Nem  Muránybau, 
mint  némelyek  állítják,  hanem  Felső-Lindván  —  ezt  a  végrende- 
let intézkedései  kétségtelenné  teszik,  —  temettetett  el,  mely  a 
Széchy ek  lindvai  ágának  ősi  családi  sírboltja  voll. 

Széchy  Tamás  ifjúsága,  élete  java  a  XVI.  századba  esik,  s 
noha  később  halt  meg,  igazi  mintaképe  a  XVI.  század  tisztes 
magyar  főurainak.  Nem  volt  kiváló  tehetség,  de  egy  komoly,  erős 
hitű  és  nemesebb  erkölcsökkel  bővelkedő  időszak  gyermeke.  Vau 
benne  sok  gyakorlati  vonás ;  ernyedetlen  és  szerencsés  vagyon- 
szerző, a  ki  büszke  önérzettel  írja  végrendeletében,  hogy  nemcsak 
visszavásárolta  a  Széchy-család  ősi  javait,  hanem  újakkal  is  gya- 
rapította. De  e  szerzeményekhez  nem  vallás  vagy  pártváltoztatás 
árán  jutott.  Egész  életét  egy  zászló  alatt  töltötte  s  midőn  egy  pilla- 
natra megingott  hűségében  és  Bocskayhoz  hajlott,  ezért  nem  kért 


^}  Kata  először  Gyulaffy  László  neje  volt.  Férje  1605-beu  hunyt 
el.  0  az  a  Széchy  Kata,  ki  másodszor  lokácsi  Prépostváry  Zsiguioud- 
hoz  ment  uöül,  nein  pedig  Széchy  György  leánya  Lisztiusné  Kata,  kivel 
egyes  írJink  Összetévesztik.  (Deák  Farkas.  M.  Hölgyek  Lev.) 

2)  A  végrendelet  szövege  megvan  a  Szccliy-család  pörös  aktáiban. 
Országos  levéltár.  Személynöki  iratok. 


A  SKÍXHYEK  MURÁNYIJÁN.  27 

olörc  jutíilmat.  Lelkiismeretes  gazda,  igyekszik  jól  nustilui,  sze- 
reti a  vagyont,  mely  akkor  még  inkább  alapja  volt  a  közszerep- 
lésuek  és  befolyásnak,  mint  ma.  De  erkölcstelen  utat  nem  hasz- 
nál az  előmenetelre.  Protestáns  vallásos  érzete  mindig  erősen 
nyilatkozik,  néha  el  is  kergeti  jószágairól  a  katb.  lelkészeket,  do 
a  főpapsággal  folyton  fenn  tudja  tartani  jó  viszonyát,  sőt  annyira 
bízik  benne,  hogy  két  érseket  is  kinevez  végrendelete  végrehajtó- 
jává. »Soha  csak  legkisebb  dologban  sem  igyekeztem  —  írja  egy 
Ízben  Pázmánynak  —  a  praelatus  urakkal  veszekednem.*  Pénz 
dolgában  nagyon  takarékos,  de  csak  ott,  a  hol  mások  érdekeit 
nem  károsítja.  Midőn  a  murányi  tizedet,  melyet  még  Forgách 
bibornoktól  vett  évi  500  frton  bérbe,  Pázmány  követeli  tőle,  noha 
az  új  inscriptionalis  szerint  nem  köteles  többé  fizetni,  mégis  meg- 
adja az  évi  bért,  csakhogy  perpatvar  ne  támadjon  belőle.  E  mel- 
lett sokat  tart  szavára,  nevére,  tekintélyére.  A  rimaszombatiak 
1617-ben  adójukat  ő  neki  fizették  meg.  De  Forgách  Zsigmond 
főispán,  noha  ezt  tudta,  újra  követelte  tőlük  az  adót.  A  város 
lakói  Széchyhez  fordultak  oltalomért.  »En  nekem  ugyan  tisztessé- 
g(»m  ellen  fogna  lenni  —  írja  Forgáchnak  —  ha  az  én  levelem 
mellett  meg  nem  oltalmazhatnám  őket.-*  ^)  Széchy  Tamása  XVI. 
század  sok  szép  erényét  egyesíti  magában,  s  nemcsak  mint  család- 
jának vagyoni  regenerátora,  hanem  mint  kora  egyik  elsőrendű 
szereplője  is  tiszteletreméltó  emléket  hagyott  történetünkben. 

Jó  tulajdonai  közül  csak  a  takarékosságot  s  a  vagyongya- 
rapítás ösztönét  örökölte  tőle  legidősebb  fia,  Széchy  György. 
()  már  más  emberöltő  gyermeke.  Vele  egy  új  kor  typikus 
alakja  lép  az  események  színpadára.  Sokban  atyjára  ütött 
ugyan,  de  erényei  és  bűnei,  jellemének  jó  és  rossz  tulajdonai 
élesebben  lépnek  előtérbe.  A  koporsóján  talált  felírat  szerint 
1577-ben  születhetett.  Neveléséről,  gyermekkora  éveiről  eddig 
uem  került  elő  semmiféle  adat.  De  ha  e  tekintetben  cserben 
hagynak  a  történeti  följegyzések,  itten  is,  mint  a  kor  sok  más 
mozzanatáról  a  költő  ad  útbaigazítást.  Balassa  Bálint,  a  regi 
Magyarország  legnagyobb  lyrikusa,  megmondja,  hogyan  nevelték 
u'vermekeiket  a  XVI.  század  utolsó  évtizedeiben  a  magyar  főurak, 
főleg  a  törökkel  közvetlenül  határos  részek  urai. 

Balassa  >vitézlő  iskolá«-nak  nevezi  Magyarországot  épen 
azon  időben,  melybe  Széchy  György  serdülő  kora  esik.  Apja 
Tégbeli  kapitány  volt,  bátor,  jó  kardforgató  ember.  Kétségkívül 
György  is  hadi  zaj  közt  nőtt  fel  s  korán  azok  közé  tartozott,  kik- 
ről a  költő  énekli,  hogy 

^)  Akadémiai  kézirattár.  A  levél  más  tekintetben  is  nagyon  erde- 
kei a  \árosok  akkori  viszonyaira. 


28  ACbÁDY  IGNAcX. 

A  nagy  szélos  inczö, 
S  a  szép  liget-erdő, 
Sétáló  palotájok ; 
Az  utaknak  lese, 
Kemény  harczok  helye, 
Tanuló  iskolájok ; 
Csatán  való  éhség, 
Szomjúság  8  nagy  hévség, 
Fáradtság  —  mulatságok. 

O  is  »a  végbelieknek,  iQú  vitézeknek  dicséretes  seregéhez* 
tartozott,  >mely  véres  zászlók  alatt«,  kora  iQúságától  kezdve  >a 
,Í.ó  hírért,  névért,  a  szép  tisztességért*  éjjel-nappal  talpon  állt,  s 
»hogyha  trombita  riadt,  jó  szerecsen  lovon*  sietett  a  harczmezöre. 
Ez  volt  ama  kor  aranyos  iQúsága^  melynek  szíve  felbuzdult  az 
ellenség  látásán,  mely  néha  csupa  jókedvből,  mulatságból  indult 
vitézi  próbára. 

Megesett  sokszor,  hogy  pajzánságukat  drágán  kellett  meg- 
fízetniök.  Néha  a  pogány  ellenség  lesébe  rohantak.  Fogságra 
kerültek  vagy  véresen,  sebesen  maradtak  a  porondon  és 

Sok  vad  madár  gyomra, 
Gyakran  koporsója  — 
Vitézül  holt  testeknek. 

Van  e  harczokban,  melyeket  erős  közvetlenséggel  fest  a 
vitéz  énekes,  valami  megragadó  eszményi  vonás ;  van  bennök  sok 
amaz  örökké  vonzó  romanticából,  mely  a  spanyol-mór  százados 
küzdelmekre  a  költészet  ragyogó  fényét  árasztja.  Örök  háború  a 
keresztény  hit  és  a  magyar  nemzet  ellenségével  volt  ama  nemze- 
dékek jelszava.  Hasztalan  volt  megkötve  hivatalosan  a  béke  —  a 
XVI.  Század  végén  nem  is  volt  megkötve  —  a  csete-paté,  a  vitézi 
tusa  a  végeken  nem  szűnt  meg  soha. 

Széchy  György  atyja  is  végbeli  kapitány  volt.  Fegyverzörej 
közt  teltek  el  a  gyermek  napjai  s  alig  hogy  fölserdült,  már  nela 
is  lóra  kellett  ülnie  és  harczra  szállania.  Korán  megkóstolta  a 
katonaélet  örömét,  de  bajait  is.  Az  első  adat,  mely  róla  fönmaradt, 
azt  jelenti,  hogy  török  fogságba  került.  Valami  határszéli  csete- 
patéban érhette  a  szerencsétlenség.  Széchy  György  s  több  fiatal 
bajtársa,  mind  Gömörmegyei  urak  1593-ban  kerültek  a  török 
kezébe  s  a  Rimaszombattól  egy  puskalövésnyi  távolságban  épült 
Zabar  (Szabatka)  török  erődbe  hurczoltattak.  ^)  De  nem  sokáig 


^)  Az  esetet  Istvánffy  Miklós  említi  az  1593-ki  események  közt. 
27  könyv.  Széchy  György  ekkor  még  csak  tizenhat  éves  volt.  Noha  a 
XVL  század  második  felén  élt  egy  másik  Széchy  György  is,  még  is  min- 


A  SZÉCHYEK  MURÁNYIJÁN.  29 

maradt  fogra.  Úgy  látszik  atyja  ösztönzésére  a  magyar  seregek 
körűifogták  és  megostromolták  a  török  erődöt  s  kiszabadították 
a  benne  sínlödö  magyarokat.  Az  ifjú  Széchy  >ráró-szárnyon  járó 
hamar  lovak<-on  töltötte  napjait  kétségkivtil  azután  is.  Hy  élet- 
mód mellett  a  tudományoknak  nem  sok  időt  szentelhetett.  írás, 
oly  ásás,  némi  magyar  és  latin  nyelvismeret  s  a  vallástan  elemei 
kielégítették  ama  kor  átalános  műveltségi  szükségleteit.  A  ki 
többet  akart,  az  külföldön  iskoláztatta  gyermekeit.  Itthon  csak 
később  teremtette  meg  Pázmány  Péter  az  intézetet,  melyben  a 
főúri  ifjúság  nemcsak  alaposabb,  hanem  finomabb,  előkelőbb 
nevelést  is  nyert.  Hogy  Széchy  György  oly  nevelésben  nem  része- 
sült, azt  egész  életpályája  elárulja.  A  kard  embere  volt  s  hogy  a 
tollat  nem  szívesen  forgatta,  azt  sejthetni  abból  is,  hogy  számos 
magánlevele  közt,  mely  eddig  előkerült,  egyetlen  egy  sincs  olyan, 
melyet  sajátkezűleg  írt.  Legbizalmasabb  levelezéseihez  is  titkárát 
vagy  valami  hű  emberét  használta  s  maga  csak  nevét  írta  alá. 
E^ébíránt  a  XYI.  században  inkább  a  gyakorlati  ügyességek 
elsajátítása  volt  fontos.  Lovagolni,  kopjával,  karddal,  puskával 
bánni,  a  testet  minden  fáradalom  elviselésére  izmosítani,  a  lelket 
merészszé,  rettenthetetlenné  fegyelmezni  volt  a  fődolog,  s  ehhez 
legjobb  tanintézetül  az  élet  vitézlő  iskolája  szolgált.  Az  ilyen 
iskola  sok  szép  férfias  erény  fejlesztője  volt.  Az  önérzet,  a  bátor- 
ság, a  feláldozás  és  halálra  szántság  gyarapodott  a  létért  való 
nagy  és  szakadatlan  küzdelmekben.  De  közönségesebb  természe- 
teknél, melyeket  a  hit  és  erkölcs  tanai  nem  eléggé  fegyelmeztek, 
a  vitézlő  iskola  sok  durva,  nyers  vonást,  jellembeli  fogyatkozást 
is  nagyra  növesztett.  Kegyetlenség,  ravaszság,  az  emberi  és  erköl- 
csi szempontok  mellőzése,  a  versenygés  fejlesztette  zabolátlan 
önzés,  az  örökös  zsákmányolásból  származó  telhetetlenség  és 
prédaszomj,  az  adott  szó  szentségének  elhalványulása  szintén  ez 
életmóddal  fejlődtek. 

E  vitézlő  iskola,  a  gyakorlati  élet  e  nehéz  tanfolyama 
rányomta  sajátos  bélyegét  Széchy  György  egész  egyéniségére. 
lS05.  óta  találkozunk  nevével  gyakrabban,  s  az  a  húsz  évi  pálya, 
melyet  ez  időtől  kezdve  váratlan  és  megrendítő  haláláig  meg- 
futott, örökös  tevékenység  ideje,  a  dicsvágy  és  az  önzés  szellemé- 
től sugalva.  A  Bocskay-mozgalom  hozza  őt  felszínre.  Az  idő,  mely 
e  nagy  szabadságharczczal  beköszöntött,  megtalálta  benne  embe- 
rét Elszánt,  dicsvágyó,  eszközeiben  nem  válogatós  embernek  való 


den  valóflzÍDÜség  a  mellett  szól,  hogy  itt  IstváníFy  az  iQu  Széchy 
Györgyöt,  Tamás  fiát  érti,  mert  mikor  IstváníFy  muDkáját  megírta,  már 
csak  egyetlen  Szécby  György,  és  pedig  az  ifjabb  élt,  s  ha  az  iró 
nem  őt  gondolta  volna,  azt  bizonyára  föl  is  említette  volna. 


30  ACöÁDY  IGNÁCZ. 

korszak  nyilt  meg,  mely  megadta  az  alkalmat  épen  úgy  a  nagy  és 
nemes,  mint  az  önző  és  gonosz  szenvedélyek  kielégítésére. 

A  XVII.  század  elején  Magyarország  és  társadalma,  mint 
egész  Európáé,  sajátságos  képet  nyújt.  A  protestantismus  már 
elvesztette  hódító  erejét ;  az  előző  ötven  év  alatt  hihetetlen  gyor- 
sasággal terjedt  s  a  meglepett  kath.  egyház  nem  hírta  haladását 
megakasztani.  A  főurak  roppant  többsége,  úgyszólván  az  egész 
nemesség  s  vele  a  jobbágyság  nagy  tömege,  melynek  lelki  üdvé- 
ről a  földesúr  tetszése  határozott,  az  új  hit  híve  lőn.  Végre  azon- 
ban a  kath.  egyház  összeszedte  magát  s  megindította  a  revindi- 
catio  nagy  hadjáratát  európaszerte.  Vészt  jóslóan  köszöntött  be 
az  új  század  mindenütt ;  már  éltek  mindazok,  kiknek  a  sors  a 
közelgő  európai  vallásos  küzdelmekben  szerepet  juttatott.  Angliá- 
ban már  megszületett  Cromwell,  a  puritán  hadvezér  és  apostol  s 
1605-ben  a  hírhedt  lőporösszeesküvés  egyik  ijesztő  előhírnöke 
volt  a  közelgő  viharoknak.  Prancziaországban  1610-ben  esett 
orgyilkos  áldozatává  a  lovagias  IV.  Henrik,  a  türelmesség  utolsó 
nagy  képviselője  hazájában,  melyet  halála  évtizedekre  a  polgár- 
háború és  pusztító  belső  betegségek  zsákmányává  tett.  Német- 
országban már  jelentkeztek  komor  előhírnökei  a  harmincz  éves 
háborúnak,  mely  államszervezetét,  hatalmi  viszonyait,  társadalmi 
tagolatát  gyökerestől  felforgatta.  Nehéz,  véres,  küzdelmes  napok 
virradtak  Európára.  A  fanatizmus  mindkét  táborban  feltámadt ;  a 
vallás  nevében  megkezdődtek  azok  az  öldöklő  háborúk, melyek  nagy 
nemzeteket  és  viruló  államokat  végenyészet  szélére  juttattak. 

S  mégis  az  a  mély,  a  szívet,  lelket  átható  vallásosság,  mely 
a  tizenhatodik  századot  jellemzi,  a  XVII-ikben  romlatlanul  már 
csak  az  angol  puritánoknál  maradt  fenn.  A  többi  nemzetek  irány- 
adó társadalma  bármi  szenvedélylyel  küzd  is  a  vallás  lobogója 
alatt,  a  nélkül,  hogy  észrevenné,  egyre  jobban  a  politikai  és 
állami  eszmék  befolyása  alá  kerül.  A  franczia  nemesség  legnagyobb 
része  a  XVI.  században  még  protestáns,  de  a  XVII-ben  már 
katholikus.  Önzés,  magánérdek  bizonyára  szerepet  játszottajp  e 
változásban.  Mint  ott,  ugy  nálunk  is,  élelmes,  ravasz,  erkölcste- 
len emberek  —  és  ezek  közé  tartozott  Széchy  György  —  kiak- 
názták e  zavaros,  átmeneti  viszonyokat.  De  mégsem  egyedül  ez 
önző  indokok  szüleménye  a  nagy  fordulat,  mely  a  valláspolitikai 
helyzetben  beállott.  A  politikai  kényszerűség  érzete,  az  állami  és 
nemzeti  öntudat  fölülkerekedése  épen  úgy  hozzájárult  az  átala- 
kuláshoz. A  magyar  főnemesség  egészen  azon  a  változáson  ment 
át,  mint  a  franczia.  Forgách  és  Pázmány  bibornok  nem  tisztán  a 
rábeszélés,  a  szellem  eszközeivel  térítették  vissza  a  protestáns 
aristocratia  nagy  részét.  Jutalmak,  az  udvari  kegy,  czímek,  mél- 
tóságok,  jószágok  adományozása  könnyítették  meg  munkájokat. 


A  SZKCIIYKK  MURÁN YHAN.  31 

De  mindez  maga  még  nem  fejti  meg  az  apostolkodás  teljes  sike- 
rét. A  politikai  belátás  s  az  államérdeknek  néha  csak  ösztön- 
szerű számbavétele  szintén  elősegítette  az  eredményt.  Végre  is 
csak  a  királyságtól  volt  várható  a  három  részre  tépett  ország 
egységének  visszaállítása.  Ez  a  királyság  pedig  katholikus  volt 
Igaz,  hogy  idegen  is  volt  s  nem  barátja  a  magyar  nemzetiségnek. 
De  másrészt  mégis  a  kis  terűlet,  mely  a  király  uralma  alatt 
maradt,  lön  nemcsak  a  magyar  aristocratiának  menedéke,  hanem 
a  magyar  műveltségnek  is  kiváló  tűzhelye.  Ott  születtek  nagy 
költőink  közül  többen,  s  Erdély  inkább  csak  nagy  politikusokkal 
és  történészekkel  szerepel  azon  férfiak  sorában,  kik  aXVII.  század- 
nak egészen  magyaros  és  nemzeti  színezetet  kölcsönöztek.  Mert  ha- 
bár sohasem  volt  oly  csekély  a  magyarság  száraára  fenmaradt  tér  e 
hazában,  mint  a  XYII.  században,  soha  magyarosabb  nem  volt  a 
társadalom,  mint  akkor.  Szellemi  életét,  műveltségét  tekintve,  nincs 
magyarabb  század,  mint  a  XVlI-dik.  A  középosztály  még  nem 
latinosodott,  az  aristocratia  még  nem  németesedett,  francziáso- 
dott  úgy  el,  mint  később.  Magyar  volt  testestűl-lelkestűl,  nyelvére, 
műveltségére  a  nép  minden  számot  tevő  rétege.  Az  a  század, 
melyben  Pázmány  Péter  megteremtette  a  magyar  prózát.  Zrínyi 
Miklós  megalkotta  a  legművészibb  magyar  epost.  Gyöngyösi 
István  megírta  a  legnépszerűbb  magyar  verses  elbeszélést ;  mely- 
ben annyi  derék  történet-  és  memoire-írónk  élt ;  melyben  Bocskay 
és  Bethlen  csinálták  a  magyar  nemzeti  politikát  —  mindenben 
magán  viseli  a  tiszta  magyarság  bélyegét.  A  magyaros  műveltség 
általános  elterjedését  bizonyítja  ama  tőről  metszett  nyelv  is, 
melyen  ama  század  férfiai  és  hölgyei  írtak.  Pázmány  Péter  és 
Bethlen  Gábor,  Eszterházy  Miklós  és  Wesselényi  Ferencz,  a 
Kákóczyak  és  mellettök  számtalanok  oly  jeles  magyar  stílben 
írták  magánleveleiket,  hogy  ha  ezek  legjavát  kiszemelnék  és 
kőzzétennék,  ez  a  könyv  a  magyaros  írásmód  mintaképe,  igazi 
classicus  gyűjtemény  lenne. 

II. 

E  mozgalmas  időszakban  lép  előtérbe  Széchy  György. 
Bocskay  István  udvarában  jutott  először  kiválóbb  tisztséghez.  Az 
felsők  egyike  volt,  kik  csatlakoztak  a  fölkeléshez,  melynél  törvé- 
nyesebb forradalom,  és  Bocskayhoz,  kinél  loyalisabb  forradal- 
már alig  van  történetünkben.  1605^  márcziusban  a  felvidéki 
nemességgel  együtt  ö  is  Kassán  volt.  Áprilisban  pedig  a  Bocskay 
által  összehívott  országgyűlésen  jelentékeny  szerepet  játszott, 
sőt  a  magyar  sereg  egyik  vezérévé  is  választatott.  I)e  kevésbé  a 
Larczüií'/r»n    vitézkedett.    A    fejedelem    köriW    maradt   bizalmas 


32  AcsÁuy  iGNÁcz. 

állásban,  ki  udvari  főkapitánynyá  nevezte  ki.  Szemtanúja  volt 
azon  ünnepélyes  jelenetnek  is,  midőn  Buda  vára  alatt  a  nagy- 
vezér a  szultán  által  ajándékba  küldött  diszes  koronát  Bocskay 
fejére  tette.  Bocskay  levette  a  koronát  s  Széchy  Györgynek  adta 
át  a  fejedelmi  kincstárban  való  elhelyezés  végett.  A  következő 
1606.  évben  is  a  már  betegeskedő  fejedelem  körül  maradt,  ki 
Bécsbe  akarta  küldeni  orvosságért.  ^)  Elment-e  Széchy  az  osztrák 
fővárosba,  vagy  nem  kapta-e  meg  a  kivánt  gyógyszert  ?  Annyi  bizo- 
nyos, hogy  a  beteg  állapota  egyre  rosszabbra  fordult.  Bocskay 
elkészítette  végrendeletét,  melyben  lelkére  kötötte  Széchynek, 
hogy  minden  szolgájával  együtt  szófogadó  híve  legyen  Homonnay 
Bálintnak,  kivel  tudvalevőleg  nagy  tervei  voltak  s  kit  az  erdélyi 
trónon  utódjául  jelölt  ki;  hogy  továbbá  a  temetés  színhelyére 
kisérje  fejedelmi  holttetemét  s  minden  javainak  őrizője  legyen. 
Előbb  azonban  bosszúlója  volt.  A  mint  Bocskay  meghalt,  az  egy- 
korúak állítása  szerint  főleg  Széchy  György  inscenálta  *)  a  kassai 
piaczon  azt  a  véres  tettet,  melynek  Kátay  Mihály  kanczellár,  kit 
Bocskay  megmérgezésével  vádoltak,  áldozatul  esett.  Az  udvari 
nép  megrohanta  s  darabról-darabra  aprította  Kátayt  1607.  jan. 
3-án  Széchy  György  és  Nyáry  Pál  küldöttek  szét  a  meghívókat  a 
boldogult  fejedelem  temetésére,  mely  országos  pompával  ment 
végbe.  Kassáról  Homonnay  Bálinttal  Széchy  is  elkísérte  a  holt- 
testet Erdélybe.  Útközben  történt  az  elhunyt  fejedelem  kincseinek 
elrablása ;  a  kincseket  társzekereken  szállították.  A  főurak  szét- 
osztották magok  közt  a  roppant  értékű  ingóságokat,  melyekből 
jelentékeny  rész  jutott  Széchynek,  ki  az  egész  ép  oly  kegyeletlen, 
mint  szégyenletes  fosztogatásnak  egyik  főtényezője  volt.  Mikor 
Homonnay  Bálint  elhagyta  a  gyászkiséretet,  vezetése  Széchyre 
szállt  át,  ki  levitte  a  tetemet  Gyulafehérvárra,  hol  sírba  tették.  A 
temetés  után  a  kiséret  nagy  részével  visszatért  Magyarországba  s 
Husztra  vonult  Homonnayhoz,  kinek  élénken  elősegítette  törek- 
véseit az  erdélyi  trón  elnyerése  tárgyában,  noha  atyja  Tamás 
ugyanez  időben  Homonnay  apósa  és  szerencsésebb  ellenfele 
Rákóczy  Zsigmond  érdekében  fáradozott.  1608-ban  >Gömör  vár- 
megyének, Zemplénnek  s  Máramarosnak  főispánja*  czímmel*)  él, 


^)  1606.  aug.  24-én  irja  Bocskay  Kassáról  lllésházy  Istvánnak: 
>Az  zsidó  doktor  emleget  valami  manilla  nevű  orvosságot,  Bécsben 
mondják  hogy  bőven;  Széchy  György  uram  fog  írötte  menni. «  Tört.  T. 
1878  —  314.  lap. 

a)  Hidvégi  Mikó  F.  hist.  173  lap.  Ebben  fö  volt  Széchy  György, 
ki  akkor  udvari  kapitány  volt  és  az  udvar  népével  Ö  cselekedte,  csele- 
k  cd  tette. 

8)  Szilágyi  S.  Báthory  Gábor. 


A  SZfcCHYEK  MÜRÁNYBAN.  33 

noha  semmi  nyoma  sincs,  hogy  e  czímek  viselésére  töiTényes  jog- 
alapja lett  volna.  A  királytól  semmi  esetre  sem  kapta  e  méltósá- 
gokat, mert  csak  ez  év  második  felében  szegődött  határozottan  a 
király  pártjára.  Megjelent  az  1608.  őszén  Pozsonyban  tartott 
nevezetes  országgyűlésen,  előkelő  részt  vett  az  ünnepélyeken, 
melyek  II.  Mátyás  koronázását  kisérték.  A  díszmenetben  ö  vitte 
Graliczia  zászlóját  s  ekkor  lett  » szentelt  vitéz «,  aranysarkantyús. 
Ez  időbe  esik  házassága  Homonnay  György  Ungmegye  főispánja 
testvérhugával,  Máriával.  A  következő  évekből  csak  néhány  adat 
maradt  fenn  róla  birtokszerzéseiről  vagy  erőszakosságairól.  így 
például  IGll.szept.  8-án  Balogvárához  tartozó  jószágánál,  Rima- 
szécsnél  két  tőzsértől,  kik  Tokajból  a  felvidékre  eladni  való  mar- 
hát hajtottak,  nyolczvan  darabot  azon  ürügy  alatt,  hogy  az 
rablott  jószág,  elvett,  előbb  azonban  ugyané  jószágért  a  tőzsérek- 
kel  megfizettette  magának  a  vámot.  A  károsultak  a  megyéhez  s 
a  pozsonyi  kamarához  folyamodtak.  Ez  utóbbi  a  tokaji  harmin- 
czadost  bízta  meg  az  ügy  vizsgálatával,  ki  1612.  febr.  19-én  azt 
jelenti,  bogy  a  marha  nem  lopott,  sőt  nem  is  erdélyi  területről 
hozatott,  mert  a  két  tőzsér  Lökre  és  Eszlárra  való.  ^)  A  dolog 
nem  is  maradt  abban ;  Széchy  megunta  a  zaklatást  s  a  felelőssé- 
get szolgáira  igyekezett  hárítani.  1612  június  21-én  írja  líalog- 
ból  Gömörmegyének,  hogy  el  akarván  magáról  a  sok  panaszt 
vetni,  jöjjön  ki  az  alispán  vagy  valamely  szolgabíró  s  examinálja 
vétkes  szolgáit.  *)  így  Széchy  György  már  életének  ezen  első  túl- 
nyomóan nagyobb,  de  nem  fontosabb  szakában  nyugtalan  termé- 
szetű, kegyetlen,  kapzsi  embernek  mutatkozik,  ki  eszközeiben 
nem  válogatós,  minden  áron  vagyont,  czímet,  rangot  hajhász  s 
midőn  önző  vágyai  kielégítéséről  vau  szó,  ép  oly  kevésbé  veszi 
számba  legfőbb  jótevője,  Bocskay  testamentomi  intését,  mint  nem 
törődik  mások  jogaival,  mihelyt  megsértésökből  hasznot  húzhat. 

De  habár  ekkorig  változatos,  zajos  pályát  futott  meg  s 
negyvenedik  életévéhez  közeledett,  országos  jelentőségűvé  csak 
ezután  vált  közszereplése.  Csak  1616-ban  fűződik  nevéhez  nagyobb 
jelentőségű  esemény.  Ez  esztendőben  Homonnay  György,  Dóczy 
András  s  más  ellenségei  Bethlen  Gábor  erdélyi  fejedelemnek 
csaknem  véres  háborút  idéztek  föl  a  sokat  zaklatott  országra. 
Hogy  a  zivatar  elvonult  és  Bethlen  visszavonta  hadait,  abban 
Széchy  Györgynek  szintén  van  érdeme,  ki  a  fejedelemnél  engesz- 
telőleg  közben  járt.  ^)  Ezzel  veszik  kezdetöket  Széchy  összekötte- 
tései Bethlennel,   mi  életének  egyik  legfontosabb  mozzanata.   A 


')  A  kamarához  intézett  levelek  IGIO  — 19  H.  csomag. 
2;  Gömörmegye  jegyzökönyvei  1612-böl. 
')  Szilágyi  S.  Révay  P(?ter  s  a  szent  korona. 

.SíiKADOK.     1885.     1.    FftZET.  3 


34  ACSÁDY  IGN\C/.. 

másik,  nem  kevésbé  fontos  mozzanat  az,  hogy  körülbelül  ugyanak- 
kor lépett  egy  roppant  uradalom,  imposans  vagyon  birtokába,  mely- 
lyel  tekintélyét,  nyilványos'positióját  országos  jelentőségre  emelte. 

Atyja  Tamás  lf)17-ben  engedte  át  neki  Murány  várát  ^)  s 
a  hozzátartozó  összes  kiterjedt  jószágokat,  a  balogi  és  a  többi 
Gömör  és  más  megyei  birtokrészekkel  együtt.  György  ezzel  az 
ország  nagybirtokos  förendei'közé  emelkedett.  Megvolt  előkelő 
állása,  kezében  voltak  a  további  "sikerek  eszközei  s  múltja  után 
előre  lehetett  látni,  hogy  merészen  és  zabolátlanul  ^érvényesíti 
majd  őket.  Még  1618-ban  a  király  pártján  szerepelt.  Elénk  részt 
vett  II.  Ferdinánd  koronázó  ünnepélyein ;  az  új  király  oldalán  a 
díszmenetben  Horvátország  zászlaját  vitte  s  a  XII.  t.  czikk  a 
Lengyelország  felé  működő  határszabályozó  bizottság  egyik  tag- 
jává nevezte  ki.  De  már  ekkor  titkos  érintkezésben  állt  Bethlen 
Gáborral,  csakhogy  a  mig  lehetett,  a  királyi  kegyelemből  is 
kivette  a  maga  részét.  1618.  jul.  2-án  Bécsben  kelt  II.  Mátyás 
király  oklevele,  ^)  mely  Széchy  Györgynek  új  rangot  és  állást  ad. 
Tekintve  szerzett  érdemeit,  a  törvényhatósággal  egyetértésben  a 
király  Gömörmegye  főispánjává  nevezte  ki,  mely  állás  atyja, 
Tamás  halálával  az  év  elején  megürült.  György  azonban,  úgy 
látszik,  már  néhány  hóval  előbb  viselte  e  méltóságot,  mert 
az  1618-ki  márcziusi  pozsonyi  országgyűlésen  neve  a  főispánok 
sorában  szerepel  s  mint  ilyen  tagja  volt  azon  országos  küldöttség- 
nek, mely  a  királyt,  az  ülésszak  megnyitására  meghívta. 

A  jó  Mátyás  király,  noha  Khlesl  bibornok  volt  mindenható 
minisztere,  ki  az  1618-ki  országgyűlés  alkalmából  a  magyarok 
iránti  politikáját  abban  foglalta  össze:  »Diese  Leute  woUen 
keine  Rationes  oder  Argumente,  auch  keine  bőse,  noch  gute 
Worte  zulassen,  sondern  nur  mit  Gewalt  regiért  werden«  —  a 
Habsburg-ház  egyik  legmérsékeltebb,  alkotmányos  érzelmű  és  a 
magyarok  iránt  rokonszenvet  tápláló  uralkodója  volt.  Törvény- 
könyvünk egyik  legszebb  lapja,  a  bécsi  béke  beczikkelyezése  fűző- 
dik emlékezetéhez,  s  hogy  e  törvény  nem  mindenben  vált  való- 
sággá, az  nem  az  ő  jóakaratján  múlt. 

Halálával,  mely  1619.  mart.  20-án  következett  be,  gyökeres 
változás  történt  európaszerte.  Megindult  a  harmincz  éves  háború 
vihara;  áthatolt  a  magyar  haza  határain  is  s  belesodorta  a 
nemzetet  a  világrendítő  valláspolitikai  mozgalmakba.  Az  új  király 


*)  1617.  jul.  4-én  írja  Széchy  Tamás  Pázmány  érseknek:  Valaki 
irta  Kdnek,  hogy  én  Murányból  elvettem  volna  kezemet,  nem  találta  iriii, 
mert  ha  az  oda  való  jószágomat  mind  az  őstől  maradhat  s  mind  a  többit 
Zéchy  György  kezében  bíztam,  szabad  vagyok  vele.  —  Akad.  kézirattár. 

*j  Liber  Regius  (Bécs). 


A  SZKCUYEK  MÜRÁNYBAN.  35 

11.  Ferdinánd,  kit  az  előbbi  országgyűlés  nem  szívesen  választott 
meg,  általános  bizalmatlansággal  fogadtatott.  Ösztönszerű  ellen- 
szenvet erezett  iránta  az  ország,  mely  akkor  túlnyomóan  protes- 
táns volt.  Ferdinánd,  ki  már  régebben  »a  szűz  Mária  generalis- 
simusánakc  nevezte  magát,  a  gondviseléstől  reá  ruházott  hiva- 
tásának tekintette  minden  áron  visszaállítani  ^  a  hitegységet  s 
megalapítani  a  korlátlan  császári  uralmat.  Örökös  tartományai- 
ban vérrel  és  vassal,  virágzó  országok  pusztulása  árán  mindkét  czél- 
ját  elérte.  De  Magyarországban  nem  sikerült  egyik  sem.  Ismerték 
terveit  s  mindjárt  uralkodása  elején  felzúdult  ellenök  az  ország. 
Az  1619.  év  folyamán  a  pozsonyi  országgyűlés  vitái  a  cseh 
protestánsok  felkelésének  hatása  alatt  viharos  folyamot  vettek. 
Harczra  készült  mindenki,  ámbár  az  országgyűlés  megtiltotta 
a  toborzást  a  csehek  ellen.  A  »pápás«  urak  fegyverkezni  kezdtek, 
a  protestánsok  pedig  Bethlen  Gáborral  alkudoztak.  Lázas  moz- 
galom fogta  el  a  nemzetet ;  a  felföldön  protestáns  prédikátorok 
izgatták  a  népet,  s  midőn  az  országgyűlés  augustusban  eloszlott, 
tudta  mindenki,  hogy  ütött  a  küzdelem  órája.  Elkeseredve,  hara- 
gos gyűlölettel  távoztak  a  rendek,  és  september  elején  fegyvert 
fogott  a  felvidék. 

Széchy  György  egyik  legtevékenyebb  tag,ia  volt  a  moz- 
galomnak, s  mint  Bethlen  Gábor,  Eszterházy  Miklós  s  mások 
levelei  mutatják,  ö  egyengette  az  erdélyi  fejedelem  útját  Magyar- 
országban. O  hirdette  leghangosabban  a  nemzeti  jogokon  ejtett 
sérelmeket  is.  Sept.  17-én  azt  írta  Forgách  Zsigmond  nádornak, 
hogy  a  vallásos  sérelmek  kényszerítették  a  fegyverfogásra,  mert 
a  nem-katbolikusokat  a  kiirtás  veszélye  fenyegeti.  Panaszaikat 
nem  veszi  számba  a  nádor,  ki  csupán  Pázmányt  követi.  »Nem 
csehek  tehát,  nem  a  morvák  —  írja  —  hanem  a  haza  hálátlan 
üaic  indítják  őt  a  fegyverfogásra.  De  e  szép  szavak  ő  nála  inkább 
önző  czélok  palástolására  szolgáltak.  Legelőször  is  arra  gondolt, 
hogy  a  kath.  papi  javakból  minél  többet  magához  ragadhasson. 
Hírvágya  teljességgel  kielégíthetetlen.  Hatalmába  kerített  minden- 
féle jószágot,  s  a  mire  egyszer  rátette  kezét,  azt  nem  egyhamar 
adta  ki.  Első  sorban  Murányt  juttatta  teljesen  hatalmába.  Övé 
volt  ugyan  az  uradalom,  de  a  várban  eddig  nem  egyedül  ő  volt  a 
gazda.  Az  1608-ki  XII.  törvény czikk  daczára  még  mindig  német 
helyőrség  tanyázott  Murányban.  Most  Széchy  kiverte  és  Jolsvára 
űzte  ez  őrséget,  azután  elfoglalta  Rozsnyó  városát,  mely  az  esz- 
tergomi érseké  volt,  s  összehívta  Gömörmegye  közgyűlését, 
hogy  a  megye  rendelje  el  a  nemesség  fölkelését  s  hozzá  való 
csatlakozását^) 

*)  Lipót  föherczeg  leveh;  Béeaből.  Brüaaeli  okmány  tár  4. 

3* 


36  ACSÁDY  IQNÁCZ. 

Otthonában  úrrá  tenni  magát,  ez  volt  Széchy  György  első 
cselekedete  az  1619.  őszén  megindult  nagy  mozgalomban.  Tevé- 
kenysége azután  valami  tizenöt  hónapig  vitézi  tettek,  kegyetlen- 
kedések és  furfangok  vegyűléke  volt.  Egyszer  vakmerő  elszántsága, 
máskor  kapzsisága  kelti  fel  a  figyelmet.  Murányból  levoqűlt 
Kassához,  azután  megtámadta  és  feldúlta  Jászót,  az  egri  káptaan 
akkori  székhelyét.  Ez  alkalommal  néhány  kanonok  megöletett, 
néhány  pedig  elfogatott  s  a  Bethlen-párt  e  föllépése  roppant 
rémületbe  ejtette  a  kath.  lakosságot.  ^)  Nem  sokára  elfoglalta 
Beszterczebányát  ^)  s  egymás  után  hódoltatta  meg  a  végeket, 
ámbár  kevésbé  fegyverrel,  mint  inkább  furfangos  mesterkedéssel. 
Sept.  27-én  elfoglalta  Érsekújvárt,  hova  Bethlen  e  hó  folyamán 
Rhédeyvel  és  8000  emberrel  küldötte. »)  A  bent  levő  királyi 
őrség  Széchy  György  ármánya  folytán  megkötözte  Koháry  István 
kapitányt  s  megnyitotta  a  vár  kapuit.  Ugyanez  történt  Jeszenő, 
Szécsény,  Dévény,  Palánk  várakkal,  Fülekkel  és  Kőszeggel; 
amott  a  katonák,  itt  a  Széchy-család  szolgái  segédkeztek  neki 
benne,  hogy  csellel  hatalmába  kerítse  az  erődöket.  Mikor  serege 
Fülekbe  bevonult,  veres  selyem  zászló  lobogott  előtte,  melyen  vas- 
pánczélt,  érczsisakot  viselő  két  férfi  fogott  kezet  egymással,  fejők 
felett  korona  látszott  »Confoederatio  et  concordia«  felirattal.  *) 

Hihetetlen  gyorsasággal  terjedt  el  a  mozgalom  az  országban. 
Bethlen  hadai  és  velők  Széchy  egész  Pozsonyig  és  Nagyszom- 
batig hatoltak.  Széchy  azután,  Thurzó  Imrével  Sopron  ellen 
ment,  s  azt  nov.  30-án  megszállotta.  ^)  Bécs  a  legnagyobb  mér- 
tékben fenyegetve  volt.  Ekkor  történt  a  fordulat.  Homonnay 
György,  Széchy  sógora  lengyel  földön  toborzott  hadakkal  betört 
Észak-Magyarországba  s  hátban  támadta  meg  az  erdélyi  fejedel- 
met, ki  Rákóczy  Györgyöt  küldte  ellene.  De  Homonnay  megverte 
Rákóczyt  s  Bethlen  kénytelen  volt  decz.  5-én  Széchy  Györgyöt 
nagyobb  sereggel  Pozsonyból  a  felvidékre  indítani.  Homonnay 
visszavonult  ugyan,  de  betörésével  mint  a  velenczei  követ  írja, 
megmentette  Bécset,®)  s  kiragadta  Bethlen  kezéből  győzelmei 
legfőbb  jutalmát. 

Széchy  György  nem  találva  ellenséget,  felvonult  egész  a 


^)  Fraknói :  Pázmány  Péter  és  kora. 

^)  Ipolyi  Arnold  :  B.  Bánya. 

3)  Bethlen  pol.  levelei,  136. 

*)  Mocsáry :  Nógrád  megye  leírása. 

^)  Chronicom  Am.  E.  Thurzó  Nemzeti  Múzeum. 

^)  Polo  Minio  velenczei  követ  határozottan  kiemeli,  hogy  B(?osct 
Homonnay  támadása  mentette  meg.  (Fontes  rcrum  Anstriaearnm.  Dipl. 
XXVI.) 


A  SZÍA'HYEK  MUKÁNYKAN.  37 

lengyel  Latárig  s  decz.  végén  Lubomirszky  Szauiszló  szandomiri 
szepesi  (lengyel)  főkapitánynyal  alkudozott ;  még  január  végén 
itt  időzött   8  Lubomirszkyval,  ki  őt  >Perpetuus  in  Murány«-nak 
i'zímezi,  semlegességi  szövetséget  kötött.  Bethlen  igen  rossz  néven 
vette   tőle    ez    idövesztegetést.    Már  akkor   gyanúsította,   hogy 
^ellenségünk  levén,  az  ő  álnoksága  szerint  nem  is  kételkedünk, 
hogy  valamin  töri  a  fejét. «  De  ismerve  kapzsiságát,  pénzkezelése 
iránt  is  kevés  bizalmat  mutat.   A  vele  levő   hadak   részére  »a 
magunk  ládájából —  írja  Bethlen  —  fizetésöket  kiadtuk  Széchy 
uram  kezében ;  osztotta-e  kezekben  vagy  nem,  és  ha  kiosztotta, 
mi  végre  cselekedte,  abban  bizonyosak  nem  vagyunk. c  i)  Bethlen 
tehát  már  ekkor  ismerte  emberét.  Annál  meglepőbb,  hogy  később 
ismételve    lépre   ment    Széchynek,   kit   ekkor,    úgy   látszik,   az 
bántott,  hogy  az   elfoglalt  jószágokban    szabadon   nem  gazdál- 
kodhatott.   BrOzsnyón  kivűl   magához   ragadta   Szent-Benedeket 
barminczhárom  faluval.  De  Bethlen  ez  utóbbit  kivette  kezéből  s 
a  közjövedelmekhez    csatolta.  ^)   Széchy  tehát   másutt   keresett 
kárpótlást,   hatalmába  kerítette  Homonnay  György  jószágait  s 
kiválóan  a  jószágszerzés  foglalkoztatta  az  egész  mozgalom  idején. 
A  míg  Bethlen  szerencséje  el  nem  homályosult,  addig  nem  volt 
hívebb  embere  Széchynél,  ki  1620.  jul.  2-án  Bethlennel,  Bákóczy 
Györgygyei,  Thurzó  Imrével  és  Illésházy  Gáspárral  megkötötte 
azt  a  híres  szövetséglevelet,  mely  kimondja,  hogy  mivel  az  egye- 
netlenség rontja  meg  az  országokat,  a  szerződő   felek   minden 
visszavonást  kizárnak.   » Egyenlő  akarattal  országunk  szabadsá- 
gáért és   ennek   közönséges   megmaradásáért  s   maradásunkért 
magunkat  ez  hittel  összekötelezzük. c  Kimondják  egyszersmind 
>Ajándékot  és  semminemű   adományt,   mely   egyesülésünket   és 
országunk,  szabadságunk  oltalmazását  megbántaná,  el  nem  vesz- 
s2üL<  A  frigylevelet  ^)  Bethlen  után  elsőnek  Széchy  írta  alá  ;  ö 
volt  az  első,  a  ki  meg  is  szegte. 

De  előbb  még  Bethlent  igyekezett  kiaknázni  és  ebben  a 
véletlen  is  kezére  játszott.  Épen  akkor  szabadult  fel  a  murányi 
ui*adalomhoz  közéig  eső  nagy  lipcsei  jószág.  Lipcse  vára  s  a  hozzá 
tartozó  14  falu  a  XVI.  században  sokszor  cserélt  urat,  Rudolf 
király  Tribel  Gáspár  lovagnak  adományozta,  kinek  kezén  ma- 
radt 1620.  jul.  31-ig,  halála  napjáig.  Ekkor  Széchy  György  elfog- 
lalta s  Bethlen  Gábor  által  magának  adományoztattía.  Az  ado- 


')   Bethlen   levele  Thurzó  Szaniszlóhoz  1619.  decz.  24.  Pozsony 
kiadatlan.) 

2)  liethlen  Thurzónak  1620.  febr.  17. 

*)  Közli  Szilágyi  Sándor :  Adaldkok  Bethlen   Gábor  szövctk.  tort. 


38  AC8ÁUV  lüNÁCZ. 

mánylevél  1620.  aug.  29-én  kelt  ^)  Szécliy  Szcnt-Mártou  napjáu 
Tribel  két  leányának  a  30,302  frt  zálogösszeget  kifizette  s  ura 
lett  a  szép  jószágnak.  E  mellett  egy  másik  szerzeményt  is  tett. 
Sógora  Homonnay  György,  Bethlen  kérlelhetetlen  ellensége,  1620 
j un.  21-én  mérgezés  folytán  2)  meghalt.  Széchy  tehát  örökjogi 
igények  czimén  foglalhatta  el  javait  s  Bethlen  kegyelméből  meg- 
kapta Terebes  és  Barkó  várait,  Zemplén  városát  a  hozzájok  tar- 
tozó számos  faluval.  ^) 

Világi  javakkal  gazdagon  megrakodva,  Széchy  György 
immár  arra  gondolt,  hogyan  biztosíthatja  szerzeményeit  minden 
eshetőség  ellen.  Bethlen  ügye  1620-ban  nem  sok  haladást  tett,  s 
midőn  az  év  vége  felé  a  cseheket  halálos  csapás  érte  a  fehérhegyi 
harczban  és  a  »Hókirály«  rövid  szerencséje  eltűnt  örökre,  a 
Bethlen  köré  csoportosult,  magyarországi  urak  is  kezdtek  a  jövőre 
gondolni.  Legelői  állt  Széchy  György,  s  az  olyan  éleseszű  ember, 
mint  Eszterházy  Miklós,  a  későbbi  nádor  és  akkor  amaz  öt  főúr 
egyike,  kik  kezdettől  fogva  a  király  pártján  maradtak,  hamar 
kieszelte,  hol  kell  a  »toborzás«  művét  megkezdeni.  0  és  Forgách 
nádor  már  1621  elején  hozzáfogtak  az  aknamunkához  és  Széchyt 
illő  jutalom  mellett  késznek  találták  mindenre.  Kétszer  személye- 
sen járt  a  nádornál,  de  mivel  feltűnt  a  dolog  és  széltében  kezdték 
híresztelni,  hogy  átpártolt,  a  további  alkudozásokat  a  nádorné 
közvetítette.*)  Febr.  21-én  Széchy  Tapolcsányba  küldé  hozzá 
bizalmas  emberét,  Horváth  Ferenczet ;  a  levélben,  melyet  Horváth 
a  nádornénak  átadott, ép  oly  merész  feltételeketköt, amily  túlzott 
Ígéreteket  tesz.  Régi  nagy  birtokainak  csonki  tatlan  meghagyá- 
sát, a  Bethlentől  szerzett  lipcsei  urodalmat,  Rozsnyó  városát 
négy  faluval,  illetőleg  a  királyi  adománylevelet  követeli  árulása 
béreűl.  Ha  ezt  megkapja,  úgy  nemcsak  —  írja  —  maga  átpártol 
hanem  visszaszerzi  Füleket,  Széchényt  és  Gyarmatot,  melyek 
kapitányaival  már  végzett.  A  bányavárosok  szintén  vele  tartanak, 
elviheti  Zólyomból  a  koronát,  mert  van  benne  módja ;  van  már 
500  zsoldosa,  de  lesz  2000,  sőt  ha  kell  6000  embere.  Előbb  azou- 

1)  Erdélyi  Liber  Kegius  XI.  1  folio. 

^)  Hogy  erőszakos  halállal  multki,  mit  sokau  tagadnak,  bizouyitja 
a  levél,  melyet  Zsigmond  lengyel  király  1620.  aug.  26-áu  Vardóból 
Homonnay  özvegyéhez  intézett.  A  hosszú  vigasztaló  levélben  a  király  az 
elhunytat  »nagy<  férfiúnak  nevezi  s  sajnosnak  mondja,  hogy  ily 
gonosz  idaben  s  a  halálnak  ily  méltatlan  nemével  múlt  ki.c  A  levél 
Akad.  kézirattár. 

®)  Szirmay  Notitia  Com.  Zemplén.  Ab  anno  1620.  Ditio  Terebe- 
siensis  per  G.  Bethlen  occupata  et  Georgio  Széchy  Yelliana  suo  donata  est. 

^:  Galanthai  gr.  Eszterházy  Miklós,  Magyarország  nádora  I.  k. 


A  SZfcCIlVIOK  MURÁNYIJÁN.  39 

l)an  nem  tesz  semmit,  mig  a  király  biztosító   és  adománylevelet 
kézhez  nem'kapja. 

Az  alkudozások  folyamán  Széchy  minden  értékes  holmiját 
Jíurányba  szállíttatta.  Csakhamar  maga  is  oda  húzódott.  Helyzete 
kényelmetlen  volt  azokközt,a  kiket  el  akart  árulni.* Széchy  György- 
nél én  soha  félénkebb  embert  nem  láttam,*  ^)  írja  Bethlen  Gábor 
1621.  jan.  27-én  Nagy-Szombatból  nejének,  elbeszélve,  hogy  mikor 
hírét  hozták,  hogy  i rossz  emberek*  kezdenek  a  királyhoz  pártolni, 
Széchy  úgy  elváltozott  színében  és  olyan  rémült  volt,  hogy  nem 
győzték  eleget  bámulni.  »Nem  meri  itt  fenn  az  sárt  állani,*  foly- 
tatja azután  Bethlen  s  »ma  jó  reggel  nagy  gyalázatjára  elfutott 
innen. «  Bethlen  e  furcsa  magaviseletet  akkor  még  nem  értette. 
Pedig  Széchy nek  volt  elég  oka  a  fejedelem  táborából  elsietni.  Már 
végkép  elhagyta,  elárulta  fejedelmi  barátját  és  szövetségesét.  1621. 
niárcz.  9-én  II.  Ferdinánd  király  Széchyhez  leiratot  intézett, 
melyben  értesiti,  hogy  a  felajánlott  hűséget  elfogadja  s  Bakos 
Istvánt  küldi  hozzá  a  tárgyalások  befejezésére.  April  11-én 
Murányban  kelt  a  nyilatkozat,  2)  melyben  Széchy  elfogadja  a 
király  kegyelmét  s  kötelezi  magát,  hogy  a  végvárakat  a  király 
hűségére  visszahódol  tatja. 

Az  árulás  befejeztetett.  Nem  ez  a  meglepő ;  Széchy  nem 
állott  egyedül.  Forgách  nádor,  Apponyi  Pál,  Pálffy  István,  Bos- 
nyák Tamás  és  112  más  úr  és  nemes  ugyanezt  tette.  De  meglepő 
az  a  hosszú  csalfa  játék,  melyet  Széchy  még  akkor  is  űzött,  midőn 
a  királylyal  már  rég  kiegyezett.  Ugyanakkor,  mikor  a  király  meg- 
bízottja nála  járt,  Bethlen  Murányba  küldte  Bornemisza  Pált, 
hogy  a  Széchy röl  szállongó  hírek  iránt  magyarázatot  kérjen. 
Széchy  mindent  tagadott,  sőt  neki  állt  feljebb.  Elpanaszolta,  hogy 
Thurzó  Imrétől  hallotta,  hogy  Bethlen  gyanakszik  reá,  s  olyan 
hévvel  vitatta  ártatlanságát,  hogy  Bornemisza  hitt  neki.  Bethlen 
tehát  márcz.  18-án  mentegeti  magát;  elmondja,  hogy  nem  gyanú- 
sította Széchyt  és  szemrehányást  tesz  a  pletykáért  Thurzónak. 
Egész  april  1  l-ig  nem  is  tudott  a  fejedelem  Széchy  árulásáról 
semmit.  Akkor  azonban  olyan  híreket  vett,  melyek  kizártak  min- 
den kétséget.  April  9-én  délután  a  »hitetlen«  Herencséni,  Széchy 
embere  >belopta  magát*  Fülek  felső  várába  és  a  benne  levőket  a 
a  király  pártjára  eskettette.  »Azért  az  Széchy  dolgát,  immár 
nyilván  való  árúitatását  akárki  elhiheti*  —  írja  Bethlen.  ^)  A 
tett  valóban  pokoli  számítással  vitetett  végbe.   Még  előtte  való 


^)  Betbleu  G.  és  uejéiiek.  Károlyi  Zsuzsannának  levelezései  Tört. 
T.  187;».  203.  oldal. 

2j  Az  íratok  Orsz.  Lev. 

8)  1021.  april  11.  nejének.  Tört.  T,  1879.  204. 


40  ACSÁDY   IGSÁCZ. 

napon  Széchy  azt  írta  Zmeskal  Jaroslavnak,  a  fejedelem  egyik 
emberének  Beszterczebáuyára,  hogy  »valaki  azt  költötte  felőle, 
hogy  caesareanus  volna ;  szitkozódik  agyarul  levelébe,  még  azt  is 
szidja,  aki  annak  a  hírnek  helyt  ad.«  Másnap  serege  megjelent 
Füleknél,  hová  minden  gyanú  nélkül  bebocsátották.  De  alig  hogy 
bejutottak  emberei,  a  várat  a  király  számára  foglalták  el.  A  vár 
közelében  pedig  elfogták,  a  beteg,  öreg  Rhédey  Ferencz  erdélyi 
fővezért,  ki  eleinte  nem  bírta  felfogni,  mi  történt.  Mikor  azután 
megértette,  a  beteg  ember  a  méltatlanságon  annyira  fölháborodott, 
hogy  csakhamar  meghalt. 

Széchy  —  Ígéretéhez  képest  —  szerette  volna  elfoglalni 
Zólyomot  is,  amint  elfoglaltatta  Széchényt,  melyet  azonban  Rá- 
kóczy György  csakhamar  visszaszerzett,  de  itt  az  ármány  nem 
használt,  serege  pedig  nem  felelt  meg  a  feladatnak.  Csak  ez  men- 
tette meg  a  féltékenyen  őrzött  Zólyomot,  hova  akkor  Bethlen  a 
koronát  vitette.  Széchy  ekkor  a  kényszerűségből  erényt  csinált 
s  noha  febr.  21-én  azt  írta  a  nádornénak,  hogy  kész  Zólyomból  í. 
koronát  elvinni,  mert  van  benne  módja,  most,  mikor  ezen  szándé- 
kával felsült,  kereken  eltagadta,  mintha  valaha  csak  gondolt 
volna  Zólyom  s  a  korona  elvételére.  De  mégis  érezte,  hogy  áru- 
lásáról nyilatkoznia  kell.  Murányból  május  3-áról  hosszú  levelet 
intézett  Rákóczy  Györgyhöz,  Péchy  Simonhoz  s  több  Bethlen- 
párti főemberhez.  Elmondja,  hogy  ^Rhédeynek  szegénynek  föl  ve- 
résében sem  hírem,  sem  tanácsom  nem  volt ;  nem  is  az  én  akara- 
tomból történt  az  szerencsétlenség  ö  kimén,  kit  megértvén,  mint- 
hogy nekem  is  szegény  nem  szintén  idegenem  volt,  csak  elhűlék 
belé  és  nem  is  keveset  búsultam  rajta.«  De  nem  segíthetvén  a 
dolgon,  legalább  írt  Fülekre,  hogy  a  holttestet  kiadják.  Köszöni, 
hogy  az  említett  urak  közbenjártak  Bethlennél,  hogy  jószágait 
porrá  ne  égettesse.  Ezt  a  szegénység  érezte  volna,  az  pedig  nem 
érdemel  büntetést.  »En  sem  érdemeltem  ő  felségétől.*  Azután 
védekezni  kezd;  elmondja,  hogy  a  szövetséglevélben  ki  van 
mondva,  ha  »valaki  bennünket  szabadságunkban,  religiónkban, 
hírünkben,  nevünkben  megsért,  az  olyanok  ellen  tartozunk  egymást 
oltalmaznunk.  Az  mikor  énnekem  sok  injuriák  —  nem  mondja 
minők,  pedig  a  tények  azt  mutatják,  hogy  Bethlenéktől  nem  sérel- 
meket, hanem  jószágokat  kapott  —  estének  volna,  kdnek  irtam  sok- 
szor felőle,  azt  kívánván  ő  felségétől,  hogy  azokat  megbüntesse ;  de 
nem  hogy  megbüntette  volna,  de  csak  válaszom  sem  jőve  kdtől, 
holott  én  nem  kicsinynyé  gyalázódom  ő  felsége  mellett  létemben.*^) 

Ilyen  aprólékos  mentséggel  igyekezett  barátait,  kiket 
elárult,  megvigasztalni.  Es  nem  sikertelenül.   Még  az  éleseszü 


')  Széchy  levele.  (Kiadatlan.) 


A  SZÍX'HYEK   MÜRÁNYBAN.  41 

Bethlent  is,  ki  pedig  jó  eleve  a  lelkébe  látott,  sokáig  tévútra 
tudta  vezetni.  A  fejedelem  nagyon  megharagudott  ugyan  reá  s 
leveleiben  váltig  írta,  hogy  »Széchy  Murányban  fülel,  nem  mer 
alájönni*,  sőt  fenyegetőzött,  hogy  majd  megfelel  neki  s  vasárnapi) 
kétezer   gyalogot  és  ezer  lovast  szállít  kapuja  elé    »üljön  ben 
György  uram«,  de  azért  jun.  6-án  újra  egyezkedni  kezdett  vele. 
Széchy  Bakos  Jánost  küldte  hozzá  s   újabb   csatlakozása  jutal- 
mául Ungvárt  —  szintén  Homonnay-birtokot   —  kérte  tőle.  Es 
Bethlen  oda  igérte  neki  a  kívánt  jószágot,  sőt  az  assecuratoriát 
is  kiállította  s  megküldte  neki.^)  Széchy  azonban  ugyanez  időben 
megrohanta  s  kirabolta  a  Bethlen-párti  Breznóbányát.  De  nem- 
sokára ismét  mást  gondolt.  Időközben  Bethlennek  kedvezett  a 
hadi  szerencse.  Széchy  tehát  egy  foglyát  küldte  hozzá,  égre- földre 
esküdözve,  hogy  sem  testének,  sem  lelkének  a  német  nem  kell.  ^) 
Bethlen,  ugy  látszik,  megint  hitelt  adott  esküvés  ének,  mert  jul. 
21-én  elrendelte,  hogy  lefoglalt  putnoki    és  enyiczkei  javait,  a 
putnoki  erőd  kivételével,  a  szepesi  kamra  bocsássa  vissza  Széchy 
kezébe.  Epén  két  nappal  később,  jul.  23-án,  intézett  Széchyhez  a 
király  is  leiratot,  melyben  biztosítja  neki  Murányt  és  Lipcsét,  de 
tudatja   vele,   hogy   Rozsnyó   érseki  birtok,    melynek  valamint 
néhány  más  helységnek,  melyet  elfoglalt,  vannak  jogszerű  tulaj- 
donosai. *)  Egész  nyáron  át  ily  szerencsével  folyt  Széchy  részéről 
az  ámítás,   melynek   ugy  látszik  messzemenő   czélzatai   voltak. 
Széchy  magát  a   fejedelmet   és  Thurn   grófot,   a  nála  levő  cseh 
vezért  személyesen  kelepczébe  akarta  csalni  s  az  illetőket  csak  a 
véletlen  mentette  meg  a  Széchy  által  kivetett  hálótól.  ^)  Bethlen 
azonban,  kinek  a  sötét  tervekről   sejtelme   sem  volt,   még  sept. 
24-én  is  felszólítja  Rákóczy  Györgyöt,  írjon,  izenjen  neki  »jőjjön 
fel,  ne  temporizáljon  és  ne  procrastináljon,  jöjjön  fel  kddel,  ha  az 
gyalázatot,  suspiciót  magáról  el  akarja  vetni. «    De  bizony  nem 
jött.  Esze  ágában  sem  volt  ilyesmi,  ámbár  nem  egyedül  a  fejede- 
lem paliján  levőknél  keltett  árulása  megütközést.  Még  Húszéin 
budai  pasa  is  nyilt  levelet  intézett  az  országhoz,  kárhoztatva  az 
árulást  s  kiemelve,  hogy   »ez  dolog  harmadik  pecséti  Széchy 
(iyörgynek.«  De  ő  fel  sem  vette  az  efféle  pecséteket.   Dolga  a 


1)  1621.  május  25.én  írja  Thurzónak.  (Pol.  Lev.) 
*)  Bethlen  Thurzónak  Kassa  1621.  jun.  6.  (Pol.  Lev.) 
3)  Bethlen  Thurzónak  Göncz  1621.  juu.  18.  (Pol.  Lev. 
*)  Neo.  Reg.  A.  1692:  34.  sz. 

^)  Khevenhiller  Akinales  IX.  1340.  azt  írja,  mikor  IL  Ferdiuand- 
dal  kiegyezett  »der  Setchi  dem  Bethlcmb  und  Graffen  Thurn  ein  solchen 
Hinterhalf  bestéit,  dass  wann  sie  weren  fortzohgen,  ihme  keiner  entgan- 
gen  were.« 


42  ACsÁDY  iíínAc/.. 

király  pártján  igen  jól  folyt.  11.  Ferdinánd  király  meg  májusban 
amnestiát  hirdetett  mindazoknak,  kik  e  hó  30-ig  a  nádornál,  Esz- 
terházy  Miklósnál  vagy  Széchy  Györgynél  jelentkeznek  s  hűsé- 
get fogadnak.  Pár  hét  múlva  keltek  a  királyi  adománylevelek 
Murány  és  Lipcse  jószágokról ;  1621.  jul.  27-én  írta  alá  Bécsben 
a  király  az  ide  vonatkozó  ünnepélyes  inscriptionalisokat.  ^)  Mu- 
ránynál  a  király  fölemlíti,  hogy  ez  Györgyre,  mint  Széchy  Tamás 
örökösére  már  át  volt  írva.'  Most  a  régi  adományt  megerősíti  s 
100,000  frtban  hagyja  nála  a  jószágot.  Lipcsét  mint  uj  szerze- 
ményt 84,000  frtnyi  zálogösszegben  kapta  meg. 

Egész  késő  őszig  folytatta  ámító  játékát  Széchy  az  erdélyi 
fejedelemmel.  Mikor  Bethlen  végre  megismerte  benne  a  javítha- 
tatlan árulót,  nem  árthatott  többé  neki.  Haragos  kifakadásainak 
már  kevés  értékök  volt,  mert  a  béke  megköttetett.  Nem  csupán 
az  árulásért  neheztelt,  hanem  volt  pénzbeli  összekoczczanása 
is  Széchyvel.  Tízezer  aranyat  adott  volt  neki  20,000  frt  réz- 
pénzért zálogba.  Most  az  aranyak  kiadását  követelte  tőle.  Széchy 
azonban  huzta-halasztotta  a  dolgot,  ígérgetve,  hogy  ekkor  meg 
ekkor  fizet.  Midőn  azután  a  nikolsburgi  béke  1621.  decz.  31-én 
Széchyt  is  megmentette  Bethlen  fegyveres  visszatorlásától,  kere- 
ken megtagadta  a  fizetést,  okúi  adva,  hogy  neki  sokkal  több  kára 
volt,  hogy  a  szepesi  kamra  az  ő  jószágain  sokkal  nagyobb  össze- 
geket szedett  be.  Sőt  azt  is  állította,  hogy  Bethlen  e  tartozást 
már  elengedte  neki.  Bethlen  az  ^ebnekc,  az  árúlónak«  enyiczkei 
jószágát  újra  lefoglaltatta.  ^)  Ezenkívül  minden  áron  meg  akarta 
hiúsítani,  hogy  Rozsnyó  városa  Széchy é  maradjon,  melyet  az  még 
mindig  nem  adott  ki  kezéből,  noha  a  király  már  fél  évvel  előbb 
figyelmeztette,  hogy  a  város  az  esztergomi  érseké.  A  békekötés 
szerint  a  Bethlen  által  lefoglalt  papi  jószágokat  mind  vissza 
kellett  adni  az  egyháznak.  Csak  Széchy  nem  akart  sem  a  király 
rendeletének  sem  a  békeokmány  határozatainak  eleget  tenni 
Rozsnyóra  nézve.  Bethlent  ez  féktelen  haragba  hozta,  mert  azt 
hitte,  hogy  a  király  is  Széchynél  akarja  hagyni  a  várost.  Tudtára 
adta  tehát  Pázmánynak,  hogy  ilyesmit  nem  tűr.  Nem  engedi,  hogy 
Rozsnyó  Széchy  kezében  maradjon,  ha  ezer  levele  is-  lenne  róla. 
»Lássa  ő  felsége,  ha  újabb  háborúságot  enged  kezdenünk  az  egy 
nyomorult  városkának  Széchy  kezében  való  adása  felett ;  az  árúlta- 
tásért,  ha  oly  igen  kedves  ő  felségénél,  contentálhatja  mással  is-c 

A  béke  azonban  már  megvolt  és  Széchy  fel  sem  vette  többé 
Bethlen  fenyegetéseit.  A  két  év  alatt  aratott  siker  még  inkább 
fölhevíté  dicsvágyó  lelkét.   Már  az   ország   egyik   leggazdagabb 


1)  Liber  Regius  VII.  103.  es  105.  folio. 

^)  Bethlen  levele  a  szepesi  kamrához  1622.  jau.  1).  (P.  L.) 


A  SZfcCHYBK   MURÁNYHAN.  43 

főura  volt.  Most  a  legfőbb  állami  méltóságra  vágyott.  A  király 
után  első  ember  akart  lenni  az  országban  s  árulásai  jutalmául  a 
nádorságot  követelte.  Hogy  ezt  megnyerhesse,  az  1622.  soproni 
országgyűlésen  a  király  érdekeinek  egyik  legbuzgóbb  elöharczosa 
volt  s  mint  Khevenhiller  írja,  sok  fontos  szolgálatot  is  tett.  De  a 
király  a  jelöltek  közé  sem  vette  be,  s  így  ez  állástól  elesett.  Ha- 
tározottan bizalmatlankodtak  benne.  Másrészt  azonban  harag- 
jától is  féltek  s  hogy  kiengeszteljék,  a  király  még  1622.  május 
26-án  titkos  tanácsosnak,  utóbb  pedig  az  ország  keletészaki 
részei  főkapitányának  nevezte  ki.  Ennek  székhelye  akkor,  mivel 
Kassa  a  hét  vármegyével  Bethlen  kezén  volt,  Eperjes  lett.  A 
királyi  kinevező  diploma  1622.  aug.  27-én  Sopronban  kelt.  A 
felség  *a  katonai  ügyekben  szerzett  hosszas  gyakorlatáért,  kipró- 
bált hűségeért  s  más  nyilvánvaló  erényeért  »pro  supremo  et  gene- 
ráli partiam  Regni  Hung.  capitaneo«  nevezi  ki,  a  mennyiben  a  kato- 
nai teendőket  illeti.  De  beiktatása  nagyon  sokáig  elmaradt,  ámbár 
Széchy  ismételve  sürgette  a  kamaránál,  hogy  csináltassák  meg 
a  generális  zászlót  s  hogy  nevezzenek  ki  melléje  titkárt.  Egy  ilyen 
levélre  Hoffmann  Gryörgy  azt  a  jellemző  megjegyzést  teszi :  »In 
talibus  dnus  Zechy  patientiam  habere  non  didicitc  De  tűrnie 
kellett  s  a  királytól  a  beigtatás  ügyében  csak  1623.  april  27-én 
érkezett  hozzá  értesítés.  Az  udvar  ugylátszik  inkább  csak  hang- 
zatos czímet,  előkelő  rangot  akart  neki  adni ;  hatalmát  nem  sze- 
rették gyarapítani.  Még  szept.  22-én  kinevezték  mellé  alkapitány- 
nak  Forgách  Miklóst,  ki  tényleg  a  főkapitányi  teendőket  is 
végezte.  ^)  Ismerték  Széchy  állhatatlanságát  s  nem  bíztak  benne. 
Volt  is  rá  okuk. 

Széchy  titokban  újra  összeköttetésbe  lépett  Bethlennel.  A 
fejdelem  tudott  feledni.  Diplomata  volt,  a  ki  hidegen  számító 
észszel  igyekezett  magasabb  czéljai  számára  felhasználni  az  em- 
bereket. Nem  erkölcsi  értéköket,  hanem  hasznavehetőségöket 
latolgatta.  Széchy  pedig  hatalmas  eszköz  lehetett  kezében  s  azért 
mindenkor  szóba  állt  vele,  valahányszor  ez  a  fortélyos  ember 
hozzá  fordult.  Téved  tehát  egyik  kitűnő  történetírónk,  midőn  azt 
állítja,  hogy  Bethlen  a  hitszegő  magyarországi  urak  ellen 
—  s  itt  Széchy  neve  is  említve  van  -  » élete  végéig  tartó 
haragot  őrzött  meg  szívében.*  *)  Széchy  vei  gyorsan  kibékült,  ám- 
bár a  ravasz  ember  csakhamar  újra  kijátszotta.  Az  érintkezést 
ezúttal  Alvinczy  Péter,  a  híres  kassai  pap  közvetítette.  Bethlen 
Gábornak  egy  igen  érdekes  levele  maradt  fenn  ez  ügyben.  E  sze- 
rint Széchy  1623.  februárban  írt  neki  a  már  említett  zálogadós- 


^,^  Az  eredeti  okiratok  Orsz.  Lev.  killömbözö  gyüjtemtinyeiben. 
2)  Szilágyi  Sándor.  Erdélyi  Országgy.  Emlékek  VIII.  k. 


44  ACSÁDY   HINÁCZ. 

ság  iránt.  Késznek  nyilatkozott  kiadnia  10,000  aranyat, La  Beth- 
len az  ő  20,000  írtját  megküldi,  illetve,  ha  bizonyítványt  ad  neki, 
hogy  10,000  frtot  tőle  Lipcsére  fölvett,  mely  összeget  most  Ferdi- 
nánd királylyal  akar  a  maga  javára  íratni.  Betyen  a  kívánt  nyi- 
latkozatot el  is  juttatta  Murányba.  Széchy  azonban  a  tízezer 
helyett  csak  ezer  aranyat  küldött  Bethlennek.  »Igy  tréfála  meg, 
kin  bizony  igen  búsulok  most  is  —  folytatja  Bethlen  —  nagy 
gyalázatnak  tartván  az  jó  urnák  rajtam  való  szegezgetésit.  De 
nem  nézek  semmire,  hanem  ha  veszi,  im  ismét  gratiánkba  veszem, 
elfeledkezem  dolgairól*  ^)  Ki  is  adta  neki  kevés  kárpótlásért  a 
a  lefoglalt  enyiczkei  jószágot.  A  fejedelem  ez  időben  uj  háborúra 
készült  s  ezért  volt  elnéző  és  kegyes  Széchy  iránt ;  meg  akarta 
nyerni,  hogy  felhasználja. 

Bármi  titokban  tartattak  ez  érintkezések,  a  király  pártján 
levők  mégis  neszöket  vették.  Nem  is  bíztak  Széchyre  katonát  s  más- 
kép gondolkoztak  az  ország  védelméről,  midőn  1623.  sept.  havá- 
ban Bethlen  ismét  hadat  üzent.  Széchy  folyton  panaszkodott  a 
királynak,  Pázmánynak,  hogy  vele  semmit  sem  közölnek ;  jönnek, 
mennek  a  posták,  de  ő  nem  tudja  mi  történik,  pedig  »mint  a  régi 
generálisoknak,  én  nekem  is  kellene  valamit  tudnom.«  Váltig 
emlegette  hűségét,  hogy  vére  hullásával  akar  a  királynak  szol- 
gálni. Nem  adtak  rá  semmit.  Lipcséből  Murányba  vonult  s  ott 
ült  veszteg  azon  rövid  és  eredménytelen  háború  alatt.  ^)  Ez  idő- 
ből felmaradt  a  következő,  eddig  kiadatlan  levele,  mely  Gytirky 
Benedekhez  a  bányavárosok  kamara  grófjához  van  czímezve : 

»Ez  includalt  szécsényi  vicekapitány  levelének  párjából  meg- 
érti kd  miben  legyen  az  állapota.  Kdt  annak  okáért  serio  intjük 
mindjárt  hírt  tevén  az  egész  bányavárosokra,  ismét  több  gyalog- 
gal, lovassal  készen  levén  minden  órában  és  kiszállván,  mig 
uinink  ő  felségétől  valami  resolutionk  jön,  legyünk  igen  jó 
vigyázásban  oltalmazni  szegény  hazánkat  igyekezzünk  minden 
erőnkkel.  Én  most  csak  feleségemet  föviszem  Murányba,  mingyá- 
rást  az  egész  vármegyét  s  a  föld  népit  magam  mellé  felveszem, 
kiszállván  mindenekben  kész  leszek  mind  ő  felségének,  mind 
szegény  hazánknak  szolgálni.  In  reliquo  stb.  Dátum  in  arcé 
nostra  Lipcsensi  die  21  Nov.  1623.«  ^) 

E  levél  azért  is  bír  némi  érdekkel,  mert  úgy  látszik,  hogy 
Széchy  ekkor  már  leköszönt  a  főkapitányi  czímről,  mivel  csupán  a 


*)  Magyar  prot.  egyházt.  monographiák  16.  lap. 

2)  Marczali :  Regesták.  Zeidlcr  jelentése  1623.  sept.  24.  Szdchy  — 
sitzt  auf  seínem  Schloss  Murány  und  saget  —  Er  sei  des  Bethlens 
Macht  zu  schwach. 

^)  Orsz.  L.  Litt.  Priv.  II.  csomag. 


A  SZÉCHYEK  MUUÁNYBAN.  45 

megyei  haderőről  tesz  említést.  Lemondásának  oka  a  sértett  ön- 
érzeten kívül  valószínűleg  az  volt,  hogy  teljesen  szabad  kezet 
akart  magának  biztosítani. 

Eszterházy  Miklós  ekkor  is  sejtette,  hogy  el  akar  pártolni.  ^ 
Ez  kétségkívül  megtörtént  volna,  ha  a  hadi  szerencse  kedvez 
Bethlennek.  Egy  nagyobb  sikerre  lesett  Széchy,  hogy  átpártoljon. 
De  ez  elmaradt  s  az  1624.  jan.  8-án  kötött  bécsj  béke  egyelőre 
Téget  vetett  ez  irányú  további  tervezgetéseinek. 

Széchy  azonban  áilvinczy  Péter  által  később  is  szakadat- 
lan összeköttetésben  állott  Bethlennel,  kinek  1624.  őszén  egy 
bizalmas  főemberét.  Komis  Zsigmondot  várta  Murányba.  Egyik 
nagyérdekű  levele,  melyet  azzal  küldött  Alvinczynak,  ez  viszont 
Bethlennek,  hogy  elolvasás  után  rögtön  tépje  szét,  mely  azonban 
szerencsére  épen  maradt  reánk,  jellemzően  világítja  meg  Széchy 
magaviseletének  indító  okait.  Neheztelt  a  királyi  kormányra.  De 
nem  a  haza  bajai,  az  alkottnányon  és  vallásszabadságon  ejtett 
sérelmek  keltették  fel  neheztelését.  A  bécsi  kormány  méltányolva 
az  elhunyt  Homonnay  György  nagy  szolgálatait,  visszakövetelte 
Széchy  tői  a  Homonnay-árvák  számára  a  terebesi  jószágot. 

Épen  1624  nov.  25-én  tettek  az  árvák  gyámjai,  Pázmány 
érsek  és  Eszterházy  Miklós  Pozsonyból  a  királynak  igen  erélyes 
felterjesztést,  melyben  felemlítik,  hogy  a  legutóbbi  zavarokban 
Széchy  Terebest,  Barkót  s  a  hozzátartozó  javakat,  továbbá  negy- 
ven falut  sub  affinitatis  praetensione  elfoglalt.  Minthogy  már  az 
erdélyi  fejedelem  is  írta  Széchynek,  adja  ki  e  javakat,  kérik  a 
királyt,  parancsolja  meg  neki,  hagyjon  fel  a  békebekötésekkel  ellen- 
kező ezen  birtoklással.  Ha  nem  engedelmeskedik,  indítsanak 
ellene  port  a  íiscus  útján  *) 

De  Széchy  nem  akarta  kiadni  semmi  áron  e  javakat  s  még 
1625.  febr.  2-án  egyik  hű  emberét,  Rácz  Pált  tette  meg  Terebes 
vár  porkolábjának,  ki  esküvel  és  írásban  kötelezte  magát,  hogy 
Széchy  György,  neje  és  gyermekei  számára  föltétlenül  megtartja 
e  jószágot.  *)  A  terebesi  javak  biztosítása  czéljából  kereste  Széchy 
újabban  Bethlen  barátságát.  De  volt  még  más  oka  is.  Még  az  ő 
agyában  merült  fel  az  eszme,  hogy  ifjabb  Bethlen  Istvánt,  a  feje- 
delem kedvencz  unokaöcscsét,  a  saját  leányával  Máriával  össze- 
házasítsa. Mint  Bethlen  említi,  e  házasságot  még  Széchy  György- 
gvel  állapította  meg.  De  a  fejedelem  és  Széchy  közti  titkos  meg- 
egyezésnek egyelőre  nem  volt  gyakorlati   következménye,  mert 


>)  Galaothüi  Eszterházy  Miklós  élete,  II.  kötet,  hol  Széchy  több 
idevágó  levele  található. 

*)  Orsz.  lev.  Litterae  Priv.  II. 

3)  A  hüséglevél  Orsz.  Lev.  N.  A.  479.  fasc.  48. 


4(i  ACSÁDY  1(5NÁCZ. 

Bethlen  akkor  nem  akart  háborút.  Csak  hogy  Bécsben  is 
tudták,  mit  művel  Széchy  György  s  valószínűleg  ez  okozta,  hogy 
1625  májusban  ismét  elesett  a  nádorságtól,  ámbár  a  protestáns 
közvélemény  öt  akarta.  ^)  »A  mi  az  én  személyemet  illeti  —  írja 
Alvinczynak  a  fentemlített  levélben  —  már  oda  föl  az  emberek 
el  is  temettek  ,  de  isten  velem  levén,  gondot  viselek  én  is 
magamra. «  Széchy  némileg  tévedett;  nem  tekintették  halottnak, 
csak  nem  akarták  olyan  állásba  juttatni,  a  hol  veszedelmessé 
válhatott.  A  király  folyton  kegyelmének  és  jóakaratának  jeleivel 
halmozta  el.  További  jószágokat  szerzett  Gömörben.  A  király 
egyszersmind  biztosította,  hogy  halála  esetére  a  lipcsei  és  murá- 
nyi uradalmat  meghagyja  örököseinek.*)  Thurzó  Szaniszló  halála 
után  a  király  1625.  május  6-iki  levelével  öt  is  értekezletre  hívta 
Bécsbe.  Csak  a  terebesi  jószág  ügyében  nem  boldogult  s  az 
országgyűlésen  sem  volt  kilátása  kedvező  megoldásra.  1625.  nya- 
rán maga  ment  le  Terebesre.  Kortársai  azt  hitték,  hogy  Beth- 
lennel volt  találkozója,  azért  ment  zempléni  javaira.  Jun.  2-án 
Pogány  Lörincz  Szécsényből  a  pozsonyi  kamarának  a  fejedelem 
hadi  készülődéseit  jelentve  azt  írja:  » Széchy  György  is  lement 
Bethlen  Gáborhoz,  mivel  hogy  Ulésházy  is  abban  vagyon,  őtet 
is  bevárják. «  ^)  Kósza  hír-e  ez,  vagy  volt-e  komolyabb  alapja,  az 
meg  nem  határozható.  Cak  annyi  maradt  fenn  ott  idözéséről, 
hogy  Széchy  Györgyöt  saját  szolgái  éjnek  idején  orvul  meggyil- 
kolták. A  bon^asztó  tettet  a  koporsón  levő  felírat  szerint  sept. 
1-én,  az  özvegy  által  szétküldött  temetési  meghívó  és  az  egykorú 
protestáns  diariumok  szerint  aug.  31-én  éjjel  11  és  12  óra  közt 
követték  el.  Széchy  Barkováralján,  Terebeshez  egy  órányira  egy 
csűrben  éjjeli  nyugalomra  tért.  Oda  hatolt  be  áruló  szolgája 
vagy  fegyverhordozója,  Léthy  Miklós,  egy  más  egykorú  szerint 
Penthe  Tamás,  s  alvó  urát  agyonlőtte.  *)  Mások  szerint  a  gyilko- 
sok többen  voltak  s  három  golyó  hatolt  az  alvó  Széchy  testébe. 
Kinek  felbujtására  történt  a  gonosztett  ?  azt  az  eddig  hozzáfér- 
hető adatokból  megállapítani  nem  lehet.  A  kortársak  Bethlent 
gyanúsították,  *^)  de  mint  ma  már  határozottan,  föltétlen  biztoság- 
gal mondhatni,  a  legcsekélyebb  ok  nélkül.  Széchy  és  Bethlen  ez 

^)  Collaltó  gróf  jelentése  máj.  7.  Ez  álláara  »le  paya  reclaino 
Setachy  George.  Marczali :  Reg. 

2)  Az  adománylevelek  Liber  Regina  VII. 

^)  Oraz.  L.  A.  kam.  int.  lev.  1620  —  29  e.  csomag. 

*)  Diarium  Jobannia  Molcaányi  et  A.  F.  Behm.  (Bartbolomeideaxuel.^ 

í^)  A  többek  közt  a  Prot.  Fratemitatia  24.  Civ.  R.  1625-ki  fel- 
jegyzése batározottan  registralja  e  bírt.  Itt  nevezik  a  gyilkost  Pentbe 
Tamásnak. 


A  SZKCIIVKK  MUK ÁNYIUN.  47 

időben  jó  barátok  voltak,  liabár  a  világ  nem  tudott  róla,  mert 
érintkezésök  titokban  tartatott.  Meglehet  a  véres  tett  Homonnay 
erfiszakos  halálával  áll  összeköttetésben,  ámbár  e  gyanút  sem 
igazolja  semnui.  De  meglehet  az  is,  hogy  a  gonosztett  magán- 
boszú  müve.  Széchy  kegyetlen,  brutális  ember  volt  s  néha  cselé- 
deivel is  embertelenül  bánhatott.  Talán  a  szenvedett  sérelemtől 
elvadulva  követték  el  a  gyilkosok  a  tettet.  Meglakoltak-e  érette, 
inditott-e  valaki  pert  ellenök,  arra  sincs  adat  s  ezt  a  kortársak 
sem  tudták.  ^)  A  bűntény  Zemplén  megye  területén  történt,  de  e 
megye  levéltárában  nincs  okmány,  mely  ez  esetre  vonatkoznék. 

Pethö  Gergely  krónikájában  1625-től  azt  írja :  »Ezen  eszten- 
dőben sok  főúr  hala  meg  Magyarországban.  —  Széchy  Györgyöt 
a  maga  szolgái  éjjel  alvó  helyében  az  ágyban  általlövék  és  meg- 
ölék  isten  igaz  Ítéletéből  az  ő  állhatatlanságáért,  mert  ugyan 
kereskedik  vala  immár  a  fejedelmek  között  való  pártosko- 
dással,  hol  az  császár  pártjára,  hol  Bethlenére  pártolván 
egynéhányszor.*  A  krónika  írója  szenvedélyes  gyűlölettel  van  a 
protestánsok  iránt,  mi  ítélete  értékét  nagyon  megfogyatkoztatja. 
Ezúttal  azonban  közel  jár  a  valóhoz.  Széchy  György  egész  élet- 
pályája igazolja  e  sújtó  ítéletet  Mint  jelleme,  olyan  volt  külső 
megjelenése  is.  Egyik  egykorú  följegyzés  következő  képet  ad  róla : 
>Széchy  György  rettenetes  erejű  és  lelkületű  ember,  a  ki  kezével 
minden  erőködés  nélkül  ketté  tudja  törni  a  kengyelvasat,  akinek 
borzas  és  torzonborz  szakállából,  tüzet  lehelő  szeméből,  terme- 
téből s  vaskos  tagjaiból  kilátszik  a  harczias  vadság. «  ^) 

E  marczona  külsőnek  megfelelt  belső  valója.  Széchy  György 
a  régi  harczos-  és  lovagvilág  egy  alakja  a  lovagkor  erényei  nélkül ; 
kevésbé  aristocrata,  mint  condottieri,  a  ki  koczkára  teszi  ugyan 
a  maga  életét,  de  mindig  jutalomért,  önző  czélokért.  Oda  szegő- 
dik, a  hová  a  magánhaszon,  a  dicsvágy  csábítja.  Erkölcsi 
t'rzések  nem  korlátolják,  nemesebb  eszményei  nincsenek.  Hibái 
í's  bűnei  megvoltak  kortársaiban  is.  De  annyira,  oly  mereven  és 
visszatetsző  ridegséggel,  mint  ő  benne,  nem  igen  nyilatkoztak 
senkiben.  Politikát,  pártot,  meggyőződést,  vallást  változtattak 
akkor  mások  is,  de  kevesen  tették  oly  cinizmussal,  még  keveseb- 
ben oly  szerencsével,  mint  ő.  Elérte  czélját :  rangban,  vagyonban 
a  legelsők  közé  emelkedett.  De  midőn  elérkezett  volna  az  idő, 
hogy  kényelemben  élvezze  sok  évi  fáradalmai  gyümölcsét,  ereje 
tinijében,  férfikora  delén  utóiérte  a  nemesis. 

AcsAdy  Iqnácz. 

^)  Az  utóbb  idézett   protocolum   azt  mondja  a  gyilkosról :   quem 
ídii  in  carcere  a  quodam  interfectum,  alii  clani  aufugiHso   vivum  trathint. 
2|  Besztercjcííbányai  följegyzt^s  1G19.  Tört.  Tár. 


RULAND-OSZLOPOK 

A   SZEPESI  ÉS  ERDKLYI  SZÁSZOKNÁL. 


Zoepfl  kitűnő  értekezése  a  Ruland-oszlopokróV)  bizonyos 
értelemben  az  ezen  tárgyra  vonatkozó  kutatások  zárkövét  képezi, 
mivel  igen  bajos  nézeteit  jelentékeny  módon  kiegészíteni  vagy 
csak  módosítani.  Azonban  az  olyan  dolgozatok,  melyek  a  kutatás 
már  meglevő  eredményei  felhasználása  mellett  a  B.uland-oszlopok 
elterjedésének  határát  megjelölni,  valamint  korukat  és  az  egyes 
esetekben  való  jelentőségüket  megállapítani  törekednek,  épen  nem 
fölöslegesek. 

Azon  időből,  melyben  a  német  városok  jogéletében  oly  nagy 
és  mystikus  szerepet  játszó  Ruland- oszlopok  legelőször  felállítat- 
tak, biztos  történelmi  tudósítások  teljesen  hiányzanak.  Még  a 
monda  sem  nyújt  csak  némileg  használható  támpontot  is ;  mert 
ha  mesél  is,  hogy  Nagy  Károly  a  szászok  legyőzése  után,  Roland- 
unokaöcscse-  és  hadvezérének  Szászország  városaiban  emlék- 
azobrokat  állíttatott  fel ;  e  monda,  eltekintve  attól,  hogy  valótlan- 
sága már  régóta  meggyözöleg  ki  van  mutatva,  bajosan  keletkez- 
hetett a  Xll-ik  század  vége  előtt ;  inkább  a  XlV-ik  század  folya- 
mában, vagy  épen  csak  a  XV-ik  kezdetén ;  legalább  a  létezése 
korábbi  időben  be  nem  bizonyítható. 

Habár  a  régi  Ruland-oszlopok  első  felállítását  tárgyaló 
monda  nem  vonatkoztatható  is  szószerint  Nagy  Károly  korsza- 
kára, mégis  olyan  időkre  vezet  vissza,  melyek  a  XlII-ik  század- 
ban, a  hohenstaufeni  uralkodók  idejében  már  régen  elmúltak. 
Nevezetesen  a  szász  uralkodó  ház  (919 — 1002)  királyainak,  és 
pedig  az  Ottók  korszakában,  kik  a  birodalmat  a  Nagy  Károly  által 
megteremtett   keresztény   alapon   tovább   építve,  uralkodásukat 


^)  Dr.  Heinrích  Zoepű ;  Díe  Rulandssüule,  Leipzig  und  Heidelberg 
C.  F.  Winter  1861.  I.  A  hazánkban  levő  Ruland-oszlopokról  az  1871. 
Archeológiai  Értesítőben  Rómer'Flóris  értekezett,  mely  e  szobrok  rajzait 
is  közli. 


RULAND-08ZL0P0K  49 

Németország  északi  részeiben  s  a  hajdani  icend  vidékeken  is  meg- 
szilárdították. 

A  Ruland-oszlop  rendszerint  a  városok  és  helységek  vásár- 
terén, a  városház  előtt,  vagy  a  piaczon  a  bírósági  épület,  vagy  a 
vörös  torony  előtt  volt  felállítva,  a  mi  arra  mutat,  hogy  a  váro- 
soknak vagy  helységeknek  bizonyos  jogaival  állt  összefüggésben. 
A  Rnland-oszlop  szabály  szerint  födetlenűL  szabad  ég  alatt  áll,  a 
mint  ez  még  manapság  is  a  legtöbb  nyilvános  szobornál  látható  s 
abban  leli  magyarázatát,  hogy  különösen  az  életnagyságot  meg- 
haladó szobor  csak  az  ilynemű  felállítás  mellett  tesz  a  nézőre 
kellő  benyomást 

A  Ruland-oszlop  mindenekelőtt  bírósági  és  pedig  vérbiró- 
sági  oszlop  jelentőségével  bírt,  mely  azt  jelentette,  hogy  abban  a 
városban,  vagy  helységben  élet  és  halál  fölött  itélő  bíróság 
létezett 

De  ugyanazon  tény,  mely  a  Euland-oszlopnak  mint  bírósági 
jelképnek  elismerésére  kényszerit,  nevezetesen  azon  tény,  hogy  a 
Ruland  mindenütt  a  vásártéren  állíttatott  fel,  ennek  még  egy 
második  rendesen  előforduló  általános  jelentését,  t.  i.  a  vásárjogot, 
vásárbékét  és  vásárbíróságot  is  mutatja,  középkori  felfogás  sze- 
rint vásárbíróság  sem  városnál  (civitas,  urbs  burgus),  sem  pedig 
olyan  helységnél,  mely  a  vásárjogot  kiváltságlevél  alapján  élvezte, 
semmiképen  nem  hiányozhatván. 

Azon  tényből  pedig,  hogy  a  Ruland-oszlop  rendesen  a 
vásártéren  s  pedig  a  vásárok  és  helységek  tanácsháza  előtt  állott, 
annak  harmadik  jelentősége,  t  i.  a  Mundat-oszlop  tulajdonsága 
tűnik  ki,  mely  a  vásár-  és  vérbírósági  oszlop  tulajdonságához 
csatlakozik. 

A  középkorban  ha  valamely  falu  mezővárossá,  vagy  várossá 
akart  emelkedni,  a  leglényegesebb,  soha  sem  hiányozható  kellékek 
egyike  az  volt,  hogy  a  helység  a  talán  meglevő  jobbágysági  köte- 
lékből elbocsáttassék,  s  az  országos  Zent-  vagy  Yehm-bíróságok 
hatósága  alól  kivétetvén,  saját  bíróságot  nyerjen,  melynek  tagjai 
a  polgárság  kebeléből  vétettek.  Ezen  értelemben  véve,  tehát  min- 
den helység  immunitást  nyert,  mely  a  régibb  időben  a  territoriá- 
lis fennhatóság  kifejlődése,  illetőleg  a  birodalmi  hatalomnak  ezzel 
karöltve  járó  meggyengülése  előtt  csak  a  császár  vagy  király 
által  volt  adományozható,  minek  folytán  azt  királyi  szabadság- 
nak, immunitás  regia-nak  is  nevezték.  Minthogy  azonban  ezen 
immunitás  csak  az  uralkodó  által  kiváltság  utján  adományozta- 
tott ;  és  soha  máskép,  mint  kapcsolatban  a  tulajdon  bíróság-  és 
vásáijoggal,  azért  azon  városokban,  melyekben  Ruland-oszlopo- 
kat  állítottak  fel,   a  Rulanddal  szükségképen  azon  gondolatot  is 

SziZADOK    1885.    I.  FŰZBT.  i 


50  RÜLAND-OSZr.OPOK 

Összekapcsolták,  hogy  az,  régibb  kifejezéssel  élve,  a  városi  immu- 
nitásnak jelképe ;  hogy  Mundat- oszlop. 

Végre  megemlítendő  negyedszer,  hogy  a  Rulandot,  néhol  a 
város  birodalmi  közvetlenségének  (immediat  állásának)  jelképét  is 
tekintették ;  így  nevezetesen  néhány  püspöki  városban  a  XV-ik 
századtól  fogva.  Oly  általános  tulajdonság  azonban,  mint  az 
előbbi  három,  a  Buland-oszlop  ezen  tulajdonsága  semmi  esetre 
nem  volt. 

A  Ruland-oszlop  eredetileg  véve  az  illető  császárnak  képe 
akart  lenni,  és  pedig  a  császárt  mint  bírót  akarta  feltűntetni. 
Zoepfl  a  Rulandot  igen  elmés  módon  Ottóval,  a  vörös  királylyal 
hozta  összeköttetésbe,  kinek  ezen  elnevezését  nem  arcz-  vagy 
hajszínére  vonatkoztatja,  hanem  a  vérengző  tulajdonsággal  tartja 
azonosnak.  Arra  utal,  hogy  a  vörös  szín  mint  a  vér  színe  egyúttal 
a  vérbíróság  jelképeinek  színe  is  volt ;  vörös  vala  a  király  s  a 
nevében  ítélőbíró  köpenyege,  vörös  a  vérpaizs,  vörös  a  vérbíróság 
jelképét  feltűntető  zászló,  vörös  tornyoknak  nevezték  azon  börtön- 
tornyokat, melyekben  a  vérbíróság  elé  állított  vagy  általa  elítélt 
egyéneket  letartóztatták;  vörös  könyvnek  hívták  az  acht'  vagy 
vér-könyvet,  melybe  az  »aechter«  száműzöttek  nevei  voltak  írva ; 
vörös  padokon  ültek  a  bírák  és  esküdtek  a  vérbíróságnál ;  a  vér- 
bíró a  kardot  vagy  pedig  egy  vörös  pálczát  tartott  kezében ;  vörös 
köpenyt  és  vörös  pálczát  viselt  a  Majna  menti  Frankfurtban  a 
legfőbb  bíró  egy  gonosztevő  ki  végeztetése  közben^) ;  vörös  köpenyt 
viseltek  a  szebeni  városi  tanácsnokok  is,  ha  bíráskodtak. 

A  vörös  király  elnevezésben  Zoepfl  a  vérbíróságot  buzgalom- 
mal gyakorló  király  dicsőítését  véli  feltalálhatni,  ki  alatt  legfőbb 
vérbírót,  vagy  is  oly  királyt  értenek,  ki  szigorúan  megtartja  a  jogot 
s  az  igazságot,  Id  erős  kézzel  tartja  fenn  az  ország  békéjét,  ki 
a  békességtörőket  vérbíróság  útján  megbünteti  s  ezáltal  nemzeté- 
nek s  különösen  a  polgári  és  paraszt-osztálynak  jótevőjévé  válik. 

A  Ruland-oszlopok  s  a  pogányság  közti  összeköttetés  nyo- 
mozása, e  helyen  messze  vezetne.  Elégséges  itt  contsatálnunk, 
hogy  a  Ruland-oszlop  eredetileg  s  lényegét  tekintve  király-kép 
és  pedig  Ottó  vörös  királylyal  van  kapcsolatban,  s  hogy  a  vér- 
bírósági, vásár-  és  mundát-oszlop  hármas  tulajdonságát  egyesíti 
magában,  melyhez  néha  a  4-ik  tulajdonság  is,  t.  i.  a  szabadság 
is  csatlakozott.  Idővel  ezen  oszlopot,  majdnem  mindenütt,  mint 
Roland,  (nagy  Károly  nádorának)  szobrát  fogták  fel,  miáltal  jelen- 
tííségének  helyes  megértése  meg  lőn  zavarva.  Egyes  esetekben 
Nagy  Károly,  vagy  más  hatalmas  uralkodó,  (mint  oroszlán  Henrik) 


^)  Zoepfl  Kulanüssifule,  13.  ]p. 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL.  51 

szobrának  vették ;  némely  városban  pedig  a  Rulaud  városi  paizs- 
tartóvá  sülyedt. 

Azon  országok,  melyekben  Rulaud-oszlopok  fordulnak  elő, 
bárom  csoportra  oszlanak,  melyek  azon  figyelemreméltó  pontban 
találkoznak  egymással,  hogy  kivétel  nélkül  olyan  országok,  melyek- 
ben a  Nagy  Károly  idejétől  kezdve  észak  felé  terjeszkedő  germán 
uralom  az  Ottók  alatt  megszilárdult,  s  a  birodalom  határvonalai 
és  a  germán-keresztyén  mivelődés  a  szláv  néptörzsek  lakta  orszá- 
gokra is  kiterjesztetett 

Ezen  csoportok  elseje  az  északi  tenger  partjain  található, 
hol  a  Roland-oszlopok  legrégibb  és  biztosabb  nyomaira  akadunk. 
Itt  Hamburg  és  Bréma  képezik  azon  pontokat,  hol  Nagy  Károly 
a  Szászok  (Westfáliak)  legyőzése  után  s  később  az  ö  nyomdokait 
követő  Ottók  mindent  elkövettek,  hogy  a  német  uralmat  Hol- 
steinra,  az  Elbántűli  Szász-  és  Vend  országra,  valamint  Lübek 
irányában  a  keleti  tengerig  kitérj  eszszék. 

A  második  csoportot  képezi  a  magdeburgi  érsekségnek,  vagy 
úgynevezett  herczegségének  területe,  melynek  első  várnagyaiként 
a  Szász  uralkodó-ház  ősatyái  a  hatalmas  Wettini  grófok  szere- 
pelnek. Ezen  csoporthoz  tartoznak  a  szász-thüringiai  városoknak 
a  Saale,  Elba  és  Altmark  helységeinek  Kuland-oszlopai.  Ide 
sorozandók  különösen  a  meisseni  püspökség  és  mark  Ruland- 
oszlopai  is. 

A  harmadik  csoportot  végre  a  Ruland-  oszlopok  a  Branden- 
burgi Mark-ban,  a  Priegnitz-ben  Ukermark-  s  Neumark-ban 
képezik  az  Askaniaiak,  az  anhalti  uralkodó  ház  ideje  óta  és 
uralma  alatt 

Azon  kérdést :  Vájjon  Németalföldön  is  találhatók-e  Buland- 
oszlopok  ?  Zoepfl  érintetlenül  hagyva,  azt  állítja,  hogy  a  frank,  ba- 
jor, osztrák  és  sváb  vidékeken  tulajdonképeni  Ruland-oszlopoknak 
Dyoma  sincsen,  a  mi  igen  jól  abból  magyarázható,  hogy  a  Ruland 
a  szász  császári  házzal  benső  összeköttetésben  áll.  Csak  a  gróf 
Giech-féle  Buchauban  Felsőfrankoniában  fekvő  várban  látható 
egy  kőből  faragott  kép,  mely  némi  rokonságot  mutat  Ruland 
képével,  csakhogy  ez  nem  szabadon  álló,  hanem  egy  kőtáblából 
kidomborodó  szobor.  Ellenben  egy  valódi  Rulandot  minden  köz- 
vetítő átmenet  nélkül  Ragusa  dalmát  városban  az  adriai  tenger 
partján  találunk. 

Tekintettel  arra,  hogy  Zoepfl,  kinek  kutatásai  rendkivüli 
körültekintéssel  és  pontossággal  a  Ruland-oszlopok  elterjedésének 
mozzanatára  is  ki  terjeszkednek,  a  Magyarországon  lévő  Ruland- 
íjszlopokról  említést  nem  tesz,  azért  azt  a  feladatot  tűztük  ki 
magunk  elé,  hogy  Bártfa  szepesi  városnak,  de  főkép  Nagy-Szeben- 
nek,  az  erdélyi  szászok  főhelyének,  Ruland-oszlopát  leírjuk. 

4* 


52  RULANU-OSZLOPOK 

Azon  hatalmas  gyarmatosító  raj,  mely  a  Xl-ik  század  óta 
az  Alsó-Rajna  felöl  Németországnak  északi  és  keleti  szláv  terü- 
leteit elárasztá  ^)  s  az  új  hazában  germán  jog-  és  műveltségi 
elemeknek  nagy  mennyiségét  átültette,  —  hadképes,  szabadság- 
szerető és  munkában  jártas  utászait  az  első  apostoli  magyar 
király  birodalmába  is  elktildötte,  melynek  északi  és  délkeleti 
részein  a  vendégek  telepítvényei  a  királyi  hatalomnak  erős  véd- 
paizsa  alatt  értékes  jogok  és  szabadságok  gyakorlatában,  idővel 
az  ország  jogi  és  művelődési  történetében  kiváló  jelentőségre 
emelkedtek. 

Azon  jogok  és  szabadságokról,  melyek  biztosítása  mellett 
11.  Géza  király  a  gyarmatosokat  az  erdélyi  részek  műveletlen 
vidékének  betelepítése  végett  behívta,  époly  kevéssé  van  tudo- 
másunk, mint  a  legrégibb  telepítvények  alapításának  idejéről  és 
módjáról. 

Minthogy  csaknem  egykorú  okmányok  korábban  és  később 
bevándorolt  Flandrenses,  hospites  Theutonici  és  Saxones-ról  is 
szólanak  2),  minthogy  továbbá  egyes  vidékek,  sőt  egyes  községek 
is  a  viselet,  bizonyos  szokások  és  tájszólások  sajátságát  még  most 
is  őrzik,  az  következtethető,  hogy  a  bevándorlók  különböző  vidé- 
kekről, nem  nagy  tömegekben  és  nem  egyszerre  jöttek  be,  s  hogy 
szillöfóldjiikröl  régi  jogaikat  is  átültették  új  hazájukba,  melyek- 
nek használhatása  legkiválóbb,  senkitől  tagadásba  nem  vett  sza- 
badságuk egyikét  képezte. 

Az  erdélyi  királyföldnek  (fundus  regius,  terra  regia)  bete- 
lepítését követő  első  évtizedekben  az  egyes  gyarmatok  kétség- 
kívül magukra  voltak  hagyva,  semmi  összeköttetésben  egymással 
s  talán  közvetlenül  a  király  alá  rendelve,  minélfogva  különös  hű- 
ségi, hadkötelességi  és  adófizetési  viszonyban  állottak  vele,  ki 
azután  egyes  gyarmatosokat  érdemeik  jutalmául  a  Theutonok 
adói  és  szolgáltatásai  alól  fölmentett,  számukra  külön  bíróságot 
rendelt  s  őket  csupán  csak  a  hadi  szolgálatra  kötelezte.  ^) 

A  Krakó,  Chrapundorf  és  Rams  nevű  erdélyi  falvak  ehö 
rendkívüli  kedvezésben  részesült  vendégeinek  Il-ik  Endre  király 
által  1206-ban*)  adományozott  kiváltság  önálló  bírói  hatóság 
mellett  a  vajda  bírói  hatalma  alóli  felmentést,  a  descensus  és 
olyan  adó  fizetések  alóli  felszabadítást  is  biztosított,  melyeket 
más  szászok  fizetni   tartoztak.  A   határőrzési  kötelesség  alól  is 


^)  Geugler:  Deutsche  Stadtrechtsaltertümer,  Ste  367. 
2)  Fontes  rer.  Austr.  XV.  I.  3,  5,  7.  8,  lapja. 
2)  Wenzel  G.  Adalékok   az  Erdélyi   Szászok  történetéhez    1873. 
6.  lapja  ;  Monumenta  Haogariae  histor.  VI.  91. 
*)  Fontes  rer.  Austr.  XV.  I.  7.  lapja. 


A   8ZEPKSI  £B  EKDÉLYl  SZÁSZOKNÁL.  53 

fel  voltuk  mentve  s  esak  akkor  mentek  háborúba,  ha  a  király  a 
hadsereget  személyesen  vezette. 

Az  erdélyi  szász  gyarmatok  történetében,  mintegy  határ- 
követ képez  az  1224-ik  évi  Endre-féle  kiváltságlevél,  az  1222-ik 
évi  arany  bulla  követője,  melynek  19-ikczikke:  >Similiter  et  hos- 
pitus  cuiuscunque  nationis  secundum  libertatém  ab  initio  eis  con- 
cessam  teneantur«  a  Szent  István  ^)  ideje  óta  hagyományossá  vált 
s  királyaink  által  később  is  következetesen  keresztűlvitt  kormány- 
zási elv  kifolyásának  tekintendő. 

Az  erdélyi  szászok  kiváltságlevelének  e  szavai  >pristinam 
eis  reddidimus  libertatém*  *)  ennélfogva  tekintettel  egyes  gyar- 
matoknak az  Andreanum  előtti  időre  nézve  okmányilag  kimuta- 
tott egyenlőtlen  hadi-  és  adókötelességére,  némi  óvatossággal 
fogadandók,  de  annál  bátrabban  állithatjuk,  hogy  az  Andreanum 
valamennyi  gyarmat  jogállását  lényegesen  megváltoztatta  az  által, 
hogy  az  egész  gyarmat-terűlet  kifelé  szorosan  elhatárolta,  (mi  csak 
annak  hivatalos  bejárása  s  határjelek  felállítása  utján  vált  lehet- 
ségessé) ;  hogy  továbbá  az  összes  gyarmatok  politikai  egységgé 
kapcsolva  össze,  a  király  által  kinevezett  gróf  (comes)  alá  rendel- 
tettek ;  hogy  politikai  jogokat  nyerve,  nyilvánosan  elismert  pecsé- 
tet használhattak,  s  hogy  az  összeség,  mint  olyan,  hadszolgálat 
teljesítésére  s  a  királyi  kincstárba  leendő  adófizetésre  kötelez- 
tetett 

A  szebenmegyei  szászok  szabadsága  (libertás  provinciáé 
Chybiniensis)^  negatíve  felfogva,  a  földesúrral  szemben  teljesítendő 
mindenféle  szolgáltatások  és  adakozások  alóli  felmentésben  (a 
gyarmatosoknak  egyetlen  ebbeli  szolgáltatása  a  census  Scti  Mar- 
tini volt)  és  a  descensus  korlátozásában,  positiv  értelemben  pedig 
szabad  pap-  és  bíróválasztásban ;  saját  területben  és  jogban,  a 
vajdától  független  bíráskodásban ;  saját  szokásuk  szerinti  dézsma 
fizetésben,  vámmentességben  és  vásári-szabadságban;  az  évnek 
meghatározott  napjain  való  ingyenes  sóhozatalban ;  a  földnek  és  az 
erdőknek,  a  legelők-  és  vizeknek  mindenki  által  való  szabad  hasz- 
nálatának biztosításában,  végre  az  összes  provincziára  kirótt  adó- 
és  hadi  kötelesség  pontos  megállapításában  állott,  mely  közter- 
heknek  az  egyesekre  való  felosztása  évszázadokon  át  a  provinczia 
belügyét  képezte. 

Az  Ajidreanumnak  ezen  szavai :  »Ita  tamen,  quod  univer- 
sns  populus,  incipiens  a  Varas  usque  in  Boralt  cum  terra  Sicu- 
lornm  térre  Sebus  et  terra  Daraus  vnus  sit  populus,  et  sub  uno 


^)  Endlicher  Monamenta  p.  305.  cap.  VI.  De  tencione  et  nutrímento 
botpitam. 

*)  Font  rer.  Aust.  XV  I.  29.  lapja. 


54  RULAND-08ZL0P0K 

iudice  censeantur,  omnibus  comitatibus  preter  Chibiniensem  ccs- 
santibus  radicitus,«  ezen  megyéknek,  később  székeknek  zavartalan 
fennállásával  szemben  helyesen  csak  úgy  értelmezhetők,  hogy  az 
addig  önálló  és  közvetlenül  a  király  alá  rendelt  telepítvények 
egy  megyévé  egyesíttetvén,  mint  önállók  megszűnnek  létezni,  s 
csak  mint  a  comes,  (királybíró)  fönnhatósága  alatt  álló  megyének 
alosztályai  maradtak  fenn, 

A  szebeni  provinczia  nyolcz  széke,  a  aeptem  *)  sedes  hiva- 
talos elnevezést  viselte.  Ezek  voltak:  Szeben,  Segesvár,  Sink, 
Kőhalom,  Szerdahely,  üjegyház  és  Varas  (később  Szászváros) 
Ezzel  aztán  egyesülnek:  1366-ban  Besztercze  vidéke;  1422-ben 
a  Barczaság,  s  valamivel  később  Medgyes  és  Selyk  székek  s  így 
áll  elő  a  szász  nemzet  Erdélyország  későbbi  rendi  alkotmányának  c 
harmadik  tényezője. 

Az  erdélyi  szász  gyarmatosok  legrégibb  lakhelyei  közé  tar* 
tozik  Szeben  (Zeben,  Cibinium,  Ohybinium)  mely  tekintettel  poli- 
tikai, művelődés-  és  jogtörténelmi  jelentőségére,  kétségkívül  az 
erdélyi  szászok  főhelye.  A  Xll-ik  század  második  felében  alapítva, 
keletkezésének  mondaszerű  homályából®)  1191-ben,  mint  önálló 
prépostság  székhelye  *)  emelkedvén  ki,  1123-ban  villa  Hermanni  *) 
elnevezés  alatt  jelentkezik,  1224-ben  pedig  az  Andreanum  ren- 
delkezése folytán  Szeben  megye  székhelyévé  ^)  lesz  s  ez  által  az 
erdélyi  szász  telepítvények  sorába  a  vezérszerep  vitelére  hívatva,  a 
XlV-ik  század  második  felében  relatíve  nagy  jelentőséggel  bíró 
várossá  emelkedik,  melynek  kebelében  ipar  és  kereskedelem  virá- 
goznak, s  melynek  szigorú,  öntudatos  és  körültekintő  hatósága 
nemcsak  valamennyi  királyok  pártfogását  megnyerni®)  s  törzs- 
rokonaival szemben  a  vezérszerepet  megtartani,  hanem  a  testvér- 
nemzeteknél is  legalább  az  elismerést  ki  tudta  vívni. ') 

A  gyarmatosok  szabadságának  lényeges  alkatrészét  saját 
joguk  használata  képezte,  melyet  szülőföldjükről  magukkal  hoz- 
tak. Erre  vonatkozó  ismereteink  a  Xll-ik  századig  nagyon  hiá- 
nyosak ugyan,  mindazonáltal  a  »consvetudo  terrae  Cibiniensisc- 


^)  A  7.  szám  a  szepesi  gyarmatok  eletében  is  szerepel ;  lásd : 
Kachelmaa  Geschichte  der  ungar.  BergstStte  u.  ihrer  Umgebung  50.  Ipja. 

^)  G.  Seivert :  Die  Stadt  Hermannstadt^  5.  Ipja. 

^^  fontes  rer.  austr.  XV.  I.  Ipja. 

*)  Szász  Nemz.  oki.  tár.  Urk.  I.  3 ;  fout.  r.  austr.  id.  b.  24.  Ipja. 

*)  font.  r.  austr.  id.  h.  29.  lapja. 

^')  Mátyás  királynak  az  Andreanumra  vonatkozó  1486-ki  megerő- 
sítése, Szász  nemz.  oki.  tár:  Urk.  II.  430. 

'^)  Lásd  n.  gf.  Kemény  József,  a  szellemdds  történetbávár  véle- 
ményét Kurz  A.  Magazin  ez.  folyóirat  I.  2,221.  lapján. 


A  SZEP£SI  ÉS  KRDKLYI  SZÁSZOKNÁL.  55 

iick  íi  XlII-ik  század  végén  s  a  XlV-ik  elején,  való  érvénye 
okmányilag  be  van  bizonyítva.  E  szokásjog  különös  tekintélye  mel- 
lett szól  azon  körülmény,  hogy  saját  területén  is  kivűl  érvényre 
emelkedett,  például  az  erdélyi  püspök  is  Sárd  nevű  község  tele- 
pitvényeseivel  szemben,  annak  bűnügyekben  leendő  követését 
határozottan  elrendelte.  ^) 

Később  ezen  »consuetudo  terrae  Cibiniensisc  a  szeben- 
megyebeliek  szabadságával  együtt  Medgyes  és  Selyk  székekre,  a 
kerczi  kolostorra  *)  s  más  telepítvényekre  is  kiterjesztetett. 

Az  egyes  székekben  (sedes)  bírák  és  esküdtek  gyakorolták 
a  bíráskodást,  ^)  kik  évente  január  bő  kezdetén  (az  esküdtek  bét- 
lojén)  választattak  meg  és  eskettettek  fel. 

Az  esküdtek  száma,  —  kik  sohasem  scabini  vagy  schephenek- 
nek,  hanem  mindig  iurati,  iurati  assessores,  iurati  seniores,  iurati 
civesvagy  iurati  consules-eknek  neveztettek,'Szebenben  úgy,  mint 
Pozsonyban  ^)  tizenkettő,  mely  meglepően  emlékeztet  a  Altenber- 
ger-féle  codex  ^)  sváb  Landrechtjének  egyik  ismeretes  helyére, 
mely  következőleg  hangzik  :  Ez  ist  eteswo  gewonheit  daz 
man  czwelif  man  nimet  di  dem  richter  schullen  helfen  richten 
vnd  dy  heizent  schephen  dy  selbe  schullen  weise  levte  syn  dy  schul- 
len vorgerichte  vrteil  vinden  vnd  niemand  anders  ez  sehol  ir 
iglicher  vf  ein  panch  siczen  vnd  sehol  vrteil  vinden  vber  ein 
igliche  sache.  •) 

*)  Font,  rer.  Austr.  XV.  I.  189.  Ipja,  font.  r.  A.  id.  h.  180.  lapja. 

2)  Szász  nemz.  oki.  tár  Urk.  II.  165.  U.  I.  U.  III.  249. 

')  Azon  \érdé8 :  Minő  befolyást  a  gerébek  (örökös  gcrébek)  a 
lúrSságra  gyakoroltak,  még  nincsen  határozottan  megállapítva  s  e  helyen 
mellőzhető,  mert  nem  lényeges  a  szőnyegen  lévő  ügy   eldöntésére  nézve. 

*)  Lásd  III.  Endre  magyar  k.  1291iki  kiváltságlevelének  I.  pont- 
ját; gr.  Teleki  J.  Hunyadiak  kora:  VI.  182.  Michnay  és  Lichner  Buda- 
város jogköny  ének  272.  lapja. 

^j  Szebenben  a  báró  Bruckenthal-féle  könyvtár  kczírat-gyüjtcmé- 
"Tcbeu  LXXVI.  c.  alatt  előforduló  hártya-codex.  Lásd  Homeyemek 
ReobtabQcher  des  d.  Mittelalters  etc.  Berlin  1856.  106.  Stc. 

*)  Lásd  frh.  v.  Lassberg  Scbwabenspiegel  172.  szakaszát.  1472. 
jun.  1-ről  keltezett  tulajdonjog  átruházási  okmányban  (Szász  nemzeti 
oki.  tár  Urk.  II.  838.)  olvasható:  Nos  Thomas  Altennberger  Magistcr 
<'iaÍQmLaurentíus  Haan  Regius  Georgius  Sartor  Sedis  Judices  Item  Bartho- 
lomeus  Haetter  Bartholomeus  pictor  Johannes  Burger,  Benedictus  Carnifex. 
Nicolaus  Kroner.  Johannes  Praydenn.  Christianus  Franczyos.  Ludovicus 
^tromer.  Kicolaus  Zetsch.  Johannes  Henricy  Christannus  lederer  et 
Johannes  de  Longocampo  consales.  Stephanus  Pictor  villicus  civitatis 
Cibiniensis.  stb. 


56  RÜLAND-08ZL0P0K 

A  szebeni  provinczia  bírósági  köre  úgy  látszik,  eredeti  terü- 
letének határain  már  igen  korán  túlterjeszkedett.  ^) 

A  mint  Szeben  idővel  a  comes  állandó  székhelyévé  vált,  a 
tartomány  lakosságának  e  provinczia  összes  közügyeinek  elintézése 
végett  egybegyűlő  képviselő  testülete  is  a  XV-ik  századtól  kezdve 
falai  között  ülésezett. 

A  XlV-ik  század  második  felében  e  képviselet  még  széles 
alapon  nyugodott,  a  mi  kitűnik  abból,  hogy  »a  hét  szék  szászai*  közt 
támadt  viták  és  egyenetlenségek  eldöntése,  s  ezzel  kapcsolatban 
régi  és  új  kiváltságleveleik  felolvasása  és  azok  fölötti  tanácskozás 
végett  Nagy  Lajos  által  1379-ben,  szabad  ég  alatt  tartatni  rendelt 
közgyűlésre  ősi  szokásjoguk  szerint  bíráik,  senior-aik,  (talán  azok, 
kik  előbb  az  esküdt  vagy  bíró  hivatalát  viselték)  eskütteik  és  elő- 
kelőik együtt  a  nép  embereivel  hívattak  össze.  *) 

Ezen  a  provincia  polgármesterének  elnöklete  alatt  ülésező 
megyei  képviselő  testület  közgyűlésein,  —  mely  később  a  9  szék 
és  két  vidék  két-két  követét  magában  foglaló  szász  nemzeti  egye- 
temmé alakúit  át,  —  még  a  XV-ik  század  közepe  táján  az  egyes 
székek  főhivatalnokai  és  esküdtei  mellett  különféle  gerébek  is 


^)  Eder  ad  Schesaum  App.  213  Ipja  2 — 4. 

^)  Ludovicus  dei  gratia  rex  Huugariae  etc.  fídelibus  suis  Seuior'.- 
bus,  Judicibus  et  juratis  ac  uníverBÍs  Saxonibus  septem  sedium  partis 
TraDBÍlvanac  .  .  .  Igitur  fídelitati  vestrae  regío  sub  edícto  praecípimus, 
quatcims  mox  coguitis  praesentibus,  voa  Judices  vestri,  Bccundum  ves- 
tram  consuetudinem,  cum  senioribus,  juratis  et  potioribus,  adiuncta  parte 
cotnmunis  populi  vestri,  insimul  in  campis  couveniatis,  pro  vestro  com- 
muni  colloqaio  et  ibidem  vestra  privilegia,  nova  et  antiqua,  recipiatis  et 
perlegatis  coram,  his  quos  de  Nostris  praelatis  et  Baronibus  ad  haec 
vobis  destinavlmus,  ordinationem  vestram  audiendam  et  pertrac- 
tandam  ;  pcrlectis  auteni  his  nobis  cum  paucitate  nuuciorum  vestrorum 
tenorem  ipsorum  privilegiorum  diligenter  rcscribatis,  quac  omnia  benigno 
aninio  etgracioso  secundum  cursum  et  contiaentiam  vestrarum  antiquarum 
libertatum  yolumoB  audire  et  plenarie  expedire  et  si  aliquid  in  eisdem 
vobis  contrariam  invenitis  istud  in  omnibus  licitis  et  possibilibus  in  com- 
modum  vestrum  volumus  covertere  et  meliorare,  promittimus  vobis  qaod 
ob  respcctum  verborum  informationis  vei  favoris  alicuius,  universas  vestras 
libertates  nequaquam  iufringimus  sed  potius  confírmamus  vobis  et  vestris 
succesBoribus,  et  si  inter  caetera  aliqua  sünt  nociva  ct  dampnosa  vestrae 
libertati,  hoc  volumus  delére  et  totum  emendare  et  si  aliquis  secus  vobis 
dixerit,  sibi  fídem  non  adhibeatis,  quia  hic  de  nostra  intentione  non  est 
informutus.  Dátum  in  Diogyewr  in  festő  beatorum  philippi  et  Jacobi 
apostolorum  anno  Domini  Millesimo  trecenteasimo  septuagesimo  nono. 
(Seivert  G.  Acten  und  Daten  stb.  1870,  2-ik  lapja.) 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/^ÁSZORKÁL.  57 

jelennek  meg  olyan  körülmények  közt,  melyek  valószínűvé  teszik 
azt,  bogy  ezek  hivatalukat  nem  választások  alapján,  hanem  tulaj- 
don, földbirtokukon  nyugvó,  joguknál-fogva  ^)  viselték. 

A  szebeni  provincialesek,  azaz  a  szebeni  provinczia  törvé- 
nyes képviseletének  hatásköre  a  megye  összes  közügyeire  kiterjedt. 

Ezen  hatáskör  jelentőségének  és  terjedelmének  megítélése 
végett  különösen  a  következő  fontosabb  teendőket  említjük  meg : 

Kieszközölték  kiváltságaiknak  a  fejedelem  által  való  meg- 
erősítését; védelmezték  terűletök  épségét,  bírósági  szervezetök 
önállóságát  s  alkotmányuk  úgy  a  vajda  s  az  egyházi  bíróságok 
túlkapásai,  nciint  idegen  nemes  emberek  és  saját  nemzetségeik 
jogbitorlásai  ellen;  résztvettek  az  országgyűléseken;  szövetségi 
frigyet  kötöttek  az  erdélyi  részek  testvémemzeteivel ;  résztvettek 
követeik  által  királyok  és  fejedelmek  választásában,  szerződések 
kötésében;  királybíráik  alatt  hadcsapatokat  állítottak  háború 
idején ;  subsidiumokat  fizettek,  a  provinczia  belügyeit  elintézték 
stb. ;  közgyűléseiken  kötelező  szabályrendeleteket  hoztak  s  az 
engedetleneket  súlyos  büntetések  alkalmazásával  az  érvényben 
álló  jog  tiszteletben  tartására  kényszerítették  a  provincziát  ter- 
helő adó  és  hadkötelességet,  egyesek  teherviselési  képessége 
szerint  felosztották ;  a  tulajdonosaiktól  elhagyott  telkeket  új  tulaj- 
donosoknak adták,  megengedték  elpusztult  községek  felépíttetését 
ideiglenes  adómentesség  kedvezménye  mellett ;  biztosokat  rendel- 


')  A  septem  sedes-nck  azou  közgyűlésén,  mely  a  veresmarthi 
(Rodenberg,  Ruffomonte)  gerébnek  veresmarti  lakosok  ellen  vitt  perében 
egy  malom  tulajdonjogát  odaítéli,  jelenvoltak :  a  Comes  és  magister 
ciaiom  Cybiníensis,  a  Sinki  és  Szászsebes!  királybíró,  a  magister  ciuium 
vicegerens  iudicís  regii,  iudex  terrestris  s  egy  esküdt  Segesvárról,  a  iudex 
tcrrestris,  három  iaratus  consal  és  a  villicns  Szebenböl ;  a  iudex  terrestris 
8  Bgy  esküdt  Szászsebesről,  a  kőhalmi  geréb  s  2  esküdt  ugyanonnan, 
a  vereemarti  geréb,  a  keresztényszigeti  (Insula  Christiani)  villicus,  a 
Swynschirí,  draasi  bodendorffi,  homorodi  gerébek,  Geréb  István  Miklós- 
nak a  nagy-ludasi  gerébnek  fia,  a  szászvárosi  iudex  terrestris  és  villicus, 
az  Alvynczi  bíró  s  a  szerdahelyi  villicus.  Ennél  fogva  Ujegyház  kivéte- 
lével 8 szék  volt  képviselve.  Vájjon  Üjcgyház  azért  hiányzott-e,  mert  király- 
bírája  mint  alperes  szerepelt,  az  bajosan  határozható  meg.  Feltűnő 
iSzeben  követeinek  nagy  száma ;  7  a  többi  székek  2 1  követével  szemben. 

Szász  nemz.  oklev.  tár.  Urk  II.  135  1452.  jul.  1-én;  Stephanus 
Lüsch,  Petrus  Lüsch  etc.  ipsornm  et  totius  communitatis  ville  Rotbergh 
Dominibos  et  personis  tanquam  actores  ab  una  et  circumspecti  viri,  comes 
Laureocins  index  regius  sedis  fori  Ruthenorum,  Petrus  fílins  eius,  iudex 
regius  sedis  Luschkirch  ac  comes  Jacobus  de  eadem  Rotbergh  vt  in 
causam  attracti  etc. 


58  RULAND-OSZLOPOK 

tek  határok  bejárására ;  a  községek  között  támadt  határvillon- 
gásokat eldöntötték  a  a  nyertes  felet  az  odaítélt  terűlet  birtokába 
bevezették;  elrendelték  továbbá  a királyf öldtöl  elszakított  terület- 
részeknek közköltségen  való  visszavásárlását ;  gondoskodtak  közös 
segély  nyújtásról,  ha  egyes  községet  nagyobb  baj  ért ;  az  ipart 
és  kereskedelmet  szabályozták ;  saját  pénz-,  mérték-  és  sulyrend- 
szerrel  bírtak ;  az  út  és  híd-ügyet  rendezték ;  a  vámmentességet 
és  vásárszabadságot  megőrizték  s  végre  az  összes  polgári  és  bün- 
tető ügyekben  a  fötör  vény  széket  képezték^  melynek  ítéletei  ellen 
felebbezni  a  királyhoz  és  curiájdhoz  lehetett  csak,  ^) 

Az  egyes  székek  autonómiája,  s  talán  kezdettől  fogva  nem 
egészen  összhangzó  szokásjoguk,  továbbá  bíróságaik  gyakorlata  s 
végre  áz  írott  jog  teljes  hiánya  idő  folytán  a  jogszokások  tarka 
halmazát  s  annak  következményeként  a  jogállapotnak  nagy  bizony- 
talanságát szülték,  melynek  megszűntetésére  Altenberger  Tamás 
1481-ben  a  szebeni  főtörvényszéknél  azt  a  jogkönyvet  vétethette 
alkalmazásba,  mely  a  svábtükör  Landrecht-jét,  a  magdeburgi 
Weichbildet,^)  s  az  yglaui  jogot  tartalmazza,  s  mely  mint  segéd- 
forrás  az  erdélyi  kirdlyföldön  kétségkívül  érvényben  volt,  a  ini 
abból  következtethető,  hogy  a  bírák  és  esküdtek  e  jogkönyvre  fel  Ut- 
tek  esketve,  ^)  hogy  e  jogkönyvnek  az  utolsó  lapján  olvasható  eskü- 
mintából  e  szavak :  >vnd  der  kvnigen  Marié  vndt  valamint  annak 
zárszavai :  >vnd  áll  lieb  heiligen,€  ki  vannak  törölve,  a  mi  elég 
világosan  arra  mutat  hogy  ezen  esküminta  a  reformationak  Sze- 
benben  történt  elfogadása  (1636)  után  is  alkalmaztatott. 

Ily  képen  Szeben,*)  a  melynek   fénykora,  a  XIV.  XV.  és 


^)  Lásd  ezen  hatáskörre  vonatkozólag:  Giereud  f.  a.  Notitiac 
castellanatus  Tholmach  12.  Ipjt;  Archív  des  Ver.  f.  siebenb  Ldes.  kde. 
N.  f.  VII.  kt.  444.  Ipjt;  különösen  Seivert:  Acteu  und  Daten  übcr  die 
gcsetzl.  Stellung  und  den  Wirkungskreis  der  süchs.  Nat.  Universitat  cs 
Szász  nemzet  oklevéltár  Urk.  II.  99.,  107.,  135.,  161.,  165.,  182., 
104.,  201.,  206.,  227.,  233.,  238.,  302..  313.,  326.,  339.  352.,  454., 
465.,  546.,  586.,  634.,  660.,  III.  37.  és  V.  1369. 

2)  A  magdeburgi  Weichbild  az  Altenberger-félecodex  107 — 131 
lapján  áll. 

^)  Fankenstein  Brev.  oríg.  nation.  stb.  37  1. ;  Czwittinger  Spé- 
cim. Hung.  liter.  161  1. 

^)  Szeben  városában  is  találunk  sok  olyan  intézményt,  melyeket 
Gengler  i^ Deutsche  Stadtsrechiaalterthiimer^  czimü  munkájában  ép  oly 
tökéletességgel,  mint  élénkséggel  ecsetelni  tudott. 

A  város  körfii  volt  véve  falak  által,  melyek  csak  négy  állandóan 
megőrzött  s  a  szabó-,  varga-,  szűcs-  és  mészáros-czéh  által  védelmezett 
és  porta  sartorum,  sutorum,  Elisabete  et  Heltensis-nek  nevezett  kapuinál 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/^ASZOKNÁL.  59 

XVI-ik  századba  esik,  a  XV-ik  század  végén  megerősített,  sza- 
bad királyi  Táros  volt  s  egyszersmind  a  szebeni  provinczia,  a  király- 
bíró és  polgármester  székhelye,  a  provinczialisok  közgyűléseinek 
—  valamint  a  fötörvényszéknek  minden  évben  tartatni  szokott 
ülésének  állandó  helye,  melyeknél  fogva  az  erdélyi  szászok  vala- 
mennyi városa  közül  legalkalmasabbnak  mutatkozott  egy  Ruland- 
oszlopnak  kebelébe  való  befogadására. 

Eddig  hazánkban  tudtom  szerint  csak  egy  Ruland-oszlop, 
t  i.   Bártfa^)    szepesi    városé   íratott    le    Miskovszky    Győző 


tette  lehetővé  a  be-  cs  kijárást.  A  városház  a  tanácsnokok  folyosójával 
(Kathslaube)  a  tanács-harang,  a  szertár,  a  palata  —  (a  szebeni  városház 
egyik  nagytermének  az  elnevezése;  Palatium,  palota;  Oroszországban 
a  bíróságokat  palate-nsk  nevezik.  Lásd  Brinz  Pözl :  Krit.  Vierteljahr- 
schrift  Neue  Folge  I.  2.  241  Ipjt.)  —  a  »hopner«  felügyeletté  alatt 
álló  város  szolgák  szobája,  a  városi  tömlöcz,  a  tanács-torony  eme- 
leteivel, az  őrtorony,  űtczáiuak  elnevezése:  Kieine  Erde,  Kleiner 
Ring,  grosser  Ring,  Rosenanger,  Rosengarten,  auf  dem  Hundsriickeu, 
aaf  der  Nenstift,  Marktgasse,  Fingerlingsplaz,  Burgergasse  stb.  Az 
Eogelhof-^  Zeng-,  Mönchs-,  Priesterhof;  a  Zwinger,  a  városnak  árdállitó 
joga,  nyilvános  kútai,  malmai  és  vízvezetékei,  városfalva  (Stádterdorf)  föl- 
desdri  cnrái,  a  német  városi  életnek  megannyi  világos  bizonyítékát 
képezik. 

Már  1376-ban  a  czéh-ügynek  Nagy  Lajos  által  elrendelt  szabá- 
lyozása alkalmával  19  czéh  25  iparággal  létezett.  Szeben  aranyművesei 
messze  földre  hiresek  voltak.  Kereskedői  Velenczében  és  Dalmátország- 
ban, Bécs,  Prága  és  Rrakóban,  Danczig  és  Konstantinápolyban  voltak 
találhatók.  Seivert  G:  Die  Stadt  Hermannstadt  12.  Ipjn.  és  Szász.  nemz. 
oklevéltár  Urk.  I.  17.,  20.,  21.,  23.,  24.,  26.,  29.,  30.,  64.,  66;  II.  1., 
2.,  3.,  7.,  67.,  471  ;  III.  3.  164.  és  165. 

^)  ^^^  Lajos  király  elrendeli  1370-ban:  civitatem  nostram  muui- 
tam  Bari  fa  vocatam-in  numei'um,  collegium  et  catervam  civitatum  nos- 
tranim  regalium  Cassensis  et  Budensis  de  benignitate  regia  duximus  aggre- 
gandam,  volentes  et  committentes,  ut  amodo  in  autea  fídeles  cives  et  hos- 
pites  nostri  de  dicta  civitate  Bartfa  tam  in  lucro  camerae  quam  et  electi- 
oDe  indicis  ipsorum,  quam  aliis  quibuscunque  immunitatibus,  libertati- 
bus,  gratíis,  concessionibus  et  praerogativis  perpetuis  temporibus  utan- 
tur,  gratolentur  et  potiantur,  quibus  cives  nostri  fideles  Cassenses 
et  Bndenses  gaudent  potiasimnm  et  fruuntur.  Fejér  cod.  dipl.  IX.  4.  230  ; 
IX.  V.  83.  —  A  szepesi  gyarmatok  jogéletével  e  helyen  körülményesen 
Htm  foglalkozhatunk,  mert  a  kitűzött  feladat  határait  meghaladná.  Ennél- 
fogva utalnunk  kell  Wagner  Anal.  Scepusii,  Michnay  és  Lichner  Buda  város 
jogkönyve  függelék,  Schwartner :  De  scultetiis  és  Bartal  Gy.  Comment. 
sti>.  czímü  munkáira. 


60  RULAND-OSZI.OPOK 

által  ^)  melyet  azonban  Lőrincz  szobrának  neveznek  s  egy  Lörlncz 
nevű  lovaggal  hoznak  összeköttetésbe,  ki  Róbert  Károlytól 
1324-ben  a  város  alapítására  s  felépítésére  engedélyt  nyert  volna. 

Miskovszky  e  szobrot  joggal  Ruland-szobornak  tekinti  s 
azt  tartja,hogy  az  a  városi  szabadság-  és  önállóságnak  egyik 
szembetűnő  jelképe  s  épen  ezért  eredetileg  a  városház  tetejének 
csúcsán  volt  felállítva,  hogy  messziről  észrevehető  legyen.  1 733-ban 
egy  ott  állomásozó  ezred  német  tisztjei  állítólag  annyit  lődöztek 
a  szoborrra,  hogy  e  vandalismus  nyomai  még  ma  is  észlelhetők. 
Ugyanez  alkalomból  a  szobrot  a  városház  előcsarnokába  helyez- 
ték át,  hol  még  jelenleg  is  látható. 

A  legélénkebb  érdekeltséget  ezen,  2'58  méternyi  magas 
Ruland-oszlop  iránt  kétségkívül  azon  tudósítás  kelti,  hogy  erede- 
tileg cserfából  készült  s  csak  később,  úgy  látszik  16Íl-ben  Elzer 
Jónás  által  vonatott  be  rézlemezekkel. 

Minthogy  e  Ruland-oszlop  eredeti  alakját  korábbi  időkben 
soha  sem  írták  le,  vagy  ábrázolták,  azért  szülőföldjére  s  felállítá- 
sának idejére  nézve  csak  gyanításokra  vagyunk  utalva.  Hogy  az 
oszlop  eredetileg  fából  készült,  azt  véleményem  szerint  nemcsak  ma- 
gasabb kora  mellett  szól,  hanem  azt  azon  körülmény  is  támogatja, 
hogy  később  rézlemezekkel  vonatott  be ;  hogy  karddal  öveztetett 
körűi  és  lobogós  lándsával  diszíttetett  fel,  mely  utolsó  két  körül- 
mény valódi  jelentésének  magyarázatául  akar  szolgálni. 

A  szobor  jobb  keze,  a  legtöbb  Ruland-oszlop  módjára  fel 
van  emelve  s  olyan  állást  foglal  el,  hogy  abban  a  lándsa  helyett 
kard  is  képzelhető. 

A  lemez-pánczél  és  sisak  szerkezete  a  XVI-ik  századra 
vallanak.  Különösen  feltűnő  a  balkéz  tartása,  mely  egy,  a  tok- 
jában nyugvó  kard  fogantyújához  alkalmazkodik. 

A  bártfai  Ruland-oszlop  valamennyi  eddig  ismeretes*  R.  o. 
közül  az  egyetlen,  mely  jobbjában  lándsát  tart,  a  kardot  pedig 
tokban  viseli,  miáltal  a  mintegy  lemondani  látszik  a  vérbíróság 
gyakorlását  feltűntető  legjellemzőbb  jelképnek,  —  melynek  a  ki- 
rántott és  magasra  emelt  kard  tekintendő,  —  kellő  kiemeléséről. 

A  bártfai  Ruland  annyiban  hasonlít  az  cí/wr/íRulandhoz^) 
amennyiben  az  előbbi  egy  hajdan  fellobogózott  lándzsát,  az  utóbbi 
pedig  egy  lobogót  tart  jobbjában  és  hogy  a  kard  alakja  mindket- 
tőnél görbe ;  de  ezzel  minden  további  hasonlatosság  meg  is  szűnik. 
Ki  merészelne  i)l.  a  bártfai  és  burgi  ^)  Ruland  arcz vonásai  közt 


1)  Hazánk  és  külföld  1868-ki  évf.  22.  Ip. ;  Monumenta  Hungáriáé 
archaeolog.  IV.  2.  81. 

2)  Dr.  Zöpfl  H.  Die  Rulandssaule  stb.  248.  íRja. 
«)  Zöpfl  id.  h.  264.  Ipja. 


A   SZEPESI  K8  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL.  61 

észlelhető  csekély  hasonlatosságból,  —  mely  talán  csak  papíron 
létezik,  —  a  két  egymástól  oly  messze  levő  szobor  közt  rokon- 
ságra következtetni  s  ezáltal  magát  azon  veszélynek  tenni  ki, 
hogy  mind  két  oldalról  visszautasítsák. 

Nagyobb  figyelembevételt  érdemel  azon  tény,  hogy  a  szepesi 
gyarmatosok  között  szászok,  thüringiaiak  és  meiszeniek  ^)  is  voltak, 
kiknek  6si  lakhelyeikben  a  Ruland-oszlop,  —  mint  azt  Zöpfl  meg- 
czáfolhatlanűl  kimutatta  —  egykor  honos  volt  s  ott  még  most  is 
található. 

Ezen  felül  nem  hagyhatjuk  figyelmen  kívfil  azon  körülményt, 
hogy  a  szepesi  szászok  városaiban  a  ^Sachsenpiegeh  s  a  magde- 
^^gijog  kétségkívül  érvényben  tJoZtoft,  mely  körülmény  hangsúlyo- 
zásával azon  utak  és  módok  egyikét  akarjuk  kiemelni,  mely  által 
e  Raland-oszlop  új  hazájába  juthatott. 

Minthogy  azonban  ilyen  feltevések  jogtörténelmi  szempontból 
csak  akkor  bírnak  nyomatékkal,  ha  egyéb,  döntő  okmányi  bizo- 
nyítékok által  is  támogattatnak :  azért  e  helyen  a  bártfái  Rulandra 
vonatkozólag  még  csak  azt  jegyezzük  meg,  hogy  a  fából  készült 
oszlop  talán  Bártfának  Nagy  Lajos  által  13  70.-ben  történt  várossá 
emeltetése  alkalmából,  a  városi  szabadság  és  önállóság,  valamint 
a  vérbíróság  és  vásárjog  jelképéül  lön  felállítva  és  hogy  a  XVIL 
században  történt  megpánczéloztatása  után  nyerte  azon  gyanús 
toldalékokat,  melyek  társaitól  hátrányára  megkülönböztetik. 

Jelentőségét  azonban  korántsem  kicsinyelhetjük  annyira, 
mint  azt  gr.  Dessewvfy  Józsefe)  tette,  ki  a  neki  római  harczos  gya- 
nánt bemutatott  Kulandot,  némi  indignatióval,  mint  fából  készült 
s  pléhvel  bevont  olyan  szobrot  jellemzi,  mely  egy  alacsony,  vaskos, 
pisze  orrú  tót  parasztnál  mást  nem  ábrázol  és  semmi  rómait 
nem  mutat 

A  bártfainál  talán  korára  fiatalabb,  de  jogtörténelmi  jelen- 
tőségére nézve  —  szerintem  —  sokkal  fontosabb  a  szebeni 
Kuland. 

Minthogy  Szeben  már  1224-ben  az  Andreanum  következ- 
tében a  szebeni  provinczia  főhelyévé  emelkedett,  s  a  vásárszabad- 
ságot élvezte,  1367.  óta  pedig  szabad  királyi  város  és  egyszers- 
mind a  szebeni  provinczia  s  azonkívül  számos  helység  és  terület- 
rész fStörvenyszékének  székhelye  volt,  azon  véleménynek  adhatunk 
kifejezést,  hogy  az  erdélyi  szászok  főhelyén  felállított  Ruland-osz- 
lop  nemcsak  az  önálló  bíróság  és  vásárszabadságnak,  hanem  egy- 
szersmind a  város  függetlenségének  jelképéül  tekintendő. 

Hogy  az  erdélyi  szászoknál  egyedül  a  főhelyen  található 

1)  Thuroczi  Chron.  Hung.  P.  II.  c.  22. 

2)  Birtfai  levelek,  1818,  9  Ip. 


62  RÜLAND-ÜSZLOPOK 

Ruland-oszlop,  azt  ezen  gyarmatok  főtörvényszéki-  és  vesztőhe- 
lyének  kiváló- jelentőségével  hozom  összeköttetésbe. 

A  szebeni  nagy  piacznak  (grosser  Ring),  az  évszázados 
vásár-  és  vesztőhelynek  közepén  állott  hajdan  a  köböl  faragott 
pellengér  (Pranger  ^)  s  annak  csúcsán  a  szobor,  melyet  Seivert  G.  ^) 
^mint  pánczélos  férfit  jelez,  ki  mindkét  kezével  egy  kardot  halálos 
csapásra  emel.€  E  szobor  minden  habozás  nélkül  Ruland-oszlop- 
nak  tekinthető,  a  következő  indokok  alapján : 

A  szász  nemzeti  egyetem  s  Szeben  városának  levéltárai,  a 


^)  A  pellengérnek  különböző  elnevezéseire  nézve :  lásd  Zöpfl  H. 
Alterhümer  des  dentschen  Rechts  I.  k.  ö8.  Ipjt. 

A  Kákstein  kifejezés  tudtom  szerint  az  erdélyi  szászok  törvény- 
széki nyelvében  nem  fordul  elő ;  ellenben  a  kaken  kifejezés,  mely  annyit 
jelent,  mint :  bámészkodni,  szemet  mereszteni,  még  jelenleg  is  mindenki- 
nek száján  van. 

Eder  I.  C.  Observ.  crit.  ad  hist.  Trans.  266.  lapján  felemlíti. 

Johannes  Hunyadi  litteris  anno  1444.  ad  Brassovienses  scriptis 
pnnnum  per  lanifices  con/ectum  gigno  urbis  mumiri  iubetj  aliaque  eiusmodi 
ad  mercatum  et  mechanicas  artes  attinentia  praecipit,  dum  subdit  eoft 
qui  dicto  audieníes  non  essentf  ammissione  manus  et  oculorum  mulctandos, 

A  nsgydisznódi  posztószövőknek  általam  felfedezett  és  1695. 
október  27-ről  keltezett  czéhazalályrendelete  sajátságos  módon  tesz  emlí- 
tést a  pellengérről :  >  Als  soll  den  Rieplern  und  Hudlern  gesteuert  sein  der 
Kronstadt  Wollenweber  aber,  sowol  aucb  die  Hermannstádter  sollen  die 
Tücher  auf  das  íleissigste  machen  und  zeíchnen  auch  in  specie  aus  gefer- 
tigt  auf  der  Bum  (nyújtó  állvány)  34  Ellen  laug  und  eine  Ellen  und  ^/g 
breit  und  zwar  nach  der  rechtmitssiger  Ellen,  welcher  ^1^  eine  Wiener 
Ellen  macht  und  noch  von  UhralterR  her  an  den  hermannstüdter  Pranger 
aufgpzeichnei  vorden  iM  stb.,  miben  kétségtelenül  azon  posztószövők 
részére,  kik  helytelen  mértéket  használtak,  a  pellengén-eállítás  bünteté- 
sének alkalmazásával  való  fenyegetés  rejlik. 

A  vízaknai  gerébház  egyik  másolatban  meglevő  kiváltságlevelé- 
ben Szász  nemz.  oki.  tár  Urk.  IV.  760.  azt  mondják:  Argum.  Privil. 
Item  Privilégium  aliud  Ladislai  Filii  Alberti  Regis  Hnngarie  deLegibus 
condendis  seu  Jure  ipso  gladli  in  Pergameno  scriptum  Sigilloque  eiusdem 
Kcgis  impressive  roboratum,  vigore  cuius  idcm  Rex  Ladislaus  talem  potes- 
tatem  dedit  et  concessit,  ut  Possessores  Universi  Curie  Nobilitaris 
Gerehlinz  dictae  in  oppido  Vízakna  existentis,  Patibula,  rotas^  Pálos,  ar 
(diorum  tormentorum  genera  erigere,  fiires,  latrones,  Praedones  et  alios 
quoslibet  malefactores  suspendere,  rotare,  mutilarc  ete.  possint  et  vale- 
ant.  Dátum  Vratislaviae  in  festő  beatorum  Fabiani  et  Sebastiani  Mar- 
tyrum  A®  1455. 

2)  Die  Stadt  Ilermannstadt,  24.  Ipj. 


A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  S/ÁSZOKKÁL.  63 

meuuyiben  azokat  felhasználhattam,  azoknak  egj  jelentékeny 
része  még  rendezetlen,  semminemű  támpontot  nem  nyújtanak 
ezen  szobornak  mikor  és  minő  alkalomból  történt  felállítására 
nézve.  A  városi  szertár  »Führer  durch  die  Hermannstádter  Rüst- 
kammerc  czimü  jegyzékének  e  rövid  tudósítása  is  ^Steinemer 
Roland  mit  Schnert  auf  einer  gothischen  Kreuzblume  XVI.  Jahr- 
hundert€  ^)  gyenge  érv  volna  állításunk  bizonyítására,  ha  nem  sike- 
rülne a  gyarmatosok  őshazájának  e  kőszülöttét  arra  indítanunk, 
hogy  önmagát  bemutassa. 

Ha  e  Bulandot  fedő  pánczél  nem  csal,  akkor  a  szobor  leg- 
alább is  a  XV-ik  században  készült. 

Arra  nézve,  hogy  a  szebeni  gyarmatosok  ezt  a  Rulandot 
mint  szabadságuk  jelképét,  már  kezdettől  fogva  használták  volna, 
semmi  okmányi  bizonyíték  nincsen.  Ha  annak  kezdettől  fogva 
való  használatát  feltételeznök,  azon  esetben  a  szebeni  gyarmato- 
sok őshazájára  vonatkozó  vitás  kérdés  még  bónyolódottabbá  vál- 
nék, minthogy  ezáltal  a  jelenleg  uralkodó  nézet,  mely  szerint  a 
gyarmatosok  szülőföldje  a  Rajna  és  Mosel  vidékeire  teendő,  inga- 
dozóvá válnék,  s  Zöpílnek  a  Ruland-oszlopok  elterjedésére  vonat- 
kozó véleménye  módosulna  némileg.  Több  valószínűséggel  bír 
azon  feltevés,  hogy  e  Ruland  valamennyi  szász  gyarmatnak  egye- 
sülésével, vagy  a  magdeburgi  jognak,  a  szebeni  provinczia  főtör- 
vtnyszékénél  segédforrásúi  történt  elfogadásával  áll  kapcsolatban. 
Bizonyost  ezidő  szerint  —  fájdalom  —  nem  tudhatni,  minthogy 
ezen  receptióról  is  voltaképen  csak  annyit  tudunk,  hogy  az 
Altenberger  (Könyves)  Tamás,  szebeni  királybíró  és  polgármes- 
ter kezdeményezésére  történt,  s  hogy  a  magdeburgi  jog  egy 
ideig,  mint  a  provinczia  szokásjogának  segédforrása  az  erdélyi 
királyfőldön  tényleg  érvényben  volt 

A  szebeni  Ruland-szobor  kvarczczal  vegyült  durva  homok- 
kőből van  faragva,  mely  keményebb  kvarcz-darabkáknak  a  szobor- 
alakból való  kiállása  arra  enged  következtetni,  hogy  a  szobor  az 
időjárás  mostohaságainak  hosszas  időn  át  ki  volt  téve. 

^)  Rómer  FI.  részéről  az  archaeol.  értesítő  X-ik  kötetének  16-ik 
lapján  tett  azon  állításaira,  >hogy  a  szebeni  Ruland /a-szobor,  hogy  a'/ 
;í  városi  fegyvertár  egyik  helyiségében  találta  minden  figyelem  nélMd  fel' 
áUitva  s  hogy  végre  a  városnak  eléggé  gazdag  fegyvertára  egészen 
rl  van  hanyagolvay€  azt  kell  megjegyeznem,  hogy  a  szebeni  Ruland  h/i- 
szobor,  hogy  a  városi  fegyvertárnak  csak  egyetlen  egy  terme  van  s  hogy 
]*latz  Károly,  a  szebeni  városház  felügyelője,  a  fegyvertárt  már  a 
hatvanas  években  teljesen  rendezte  s  azóta  a  legjobb  rendben  tartja.  A 
szobrot  emelkedett  és  eléggé  alkalmas  helyen  állították  fel,  mert  tudják, 
h<»gy  üz  a  fegyvertár  legértékesebb  tárgya. 


64  KUr.AKD-OSZLOPOK  A  SZEPESI  ÉS  ERDÉLYI  SZÁSZOKNÁL. 

A  szobor  egész  hossza,  kivéve  a  talapzatul  használt  kő-ró- 
zsát, 1.05  méter,  a  kardpenge  hossza  75,  a  fogantyúé  17^/2  s  így 
a  kard  egész  hosszúsága  92^/2  centiméter. 

Ezen  Ruland  tehát  társaival  szemben  különösen  alacsony 
testalkata  által  tűnik  ki,  melyet  azon  körülmény  sem  képes  teljesen 
ellensúlyozni,  hogy  a  pellengér  csúcsán  állott. 

A  szóboTnak  fiatalos  kinézése  s  az  észlelhető  bajusz  határo- 
zottan a  németországi  Rulandokra  emlékeztetnek ;  ellenben  az 
egyenes  kétélű  kardnak  a  szobor  magasságához  képest  feltűnő 
hosszúsága  s  annak  függőleges  irányban,  két  kézzel  való  tartása : 
—  bár  Zoepflnél,  a  kardot  két  kezében  tartó  Rulandra  nem 
találunk  —  olyan  körülmény  csak,  mely  e  szobortól  a  Kuland- 
oszlop  tulajdonságát  nem  vitathatja  el,  legfeljebb  a  mellett  bizo- 
nyít, hogy  a  szobor  ilyen  alakjában  főkép  a  szebeni  provinczia 
főhelyén  gyakorolt  vérbíróság  jelképéül  tekintendő. 

A  szobor  különben  rongált  állapotban  van,  orra  leütve ;  kezei 
hiányoztak ;  sisakja  elöl  csorba  s  maga  a  szobor  lábszáraiban  töre- 
tett le  valamikor  a  kőrózsáról,  melyre  újólag  visszahelyeztetett. 

Minthogy  a  szobron  keresztül  ólommal  körűlöntött  vasru- 
dak vannak  húzva,  az  állványról  való  letörés  csak  szántszándéko- 
san  és  nagyobb  erőszak  alkalmazása  mellett  történhetett  meg,  s  a 
sérülés  nyomai,  a  szobornak  a  pellengérről  való  ledöntésére  lát- 
szanak vallani. 

Ha  sikerülte  szobornak  eredetétés  rendeltetésétmegfejtenem, 
akkor  eltekintve  Ragusától  —  Szeben  délkelet  felé  a  legtávolabb  eső 
pont,  meddig  a  németországi  gyarmatosoka  Euland-szobrot  vitték. 

Vájjon  a  szebeni  szűcsöknek  ünnepélyek  alkalmával  a  leg- 
újabb időig  divatozó  kardtáncza,  melyet  Süveg  Albert  szebeni 
királybíró  1691-ben  Báthori  Zsigmond  erdélyi  fejedelemhez  tartott 
beszédében,  mint  ősrégi  szokást  emlü,  a  bramstedti  ^)  módjára 
Ruland'iáncznak  tekinthető-e,  nem  merem  állítani ;  de  minden- 
esetre figyelemreméltó  körülmény. 

Maga  a  szobor  érdekes  emléke  a  múltnak  s  jog-  és  műve- 
lődés történelmi  értékét  legkevésbé  sem  csökkenti  azon  körül- 
mény, hogy  a  város  szertárában  történt  újbóli  felállítása  alkal- 
mával letört  és  elveszett  kezei  agyagból  állíttattak  helyre. 

^zen  jóakaró,  de  mindenesetre  nagyobb  rend-,  mint  műér- 
zékről  tanúskodó  helyreállítás  fölött  méltán  boszankodás  tölthet 
el,  de  vigasztalást  találhatunk  Mephisto  ismeretes  mondásában, 
melyszerint : 

.  .  .  die  Cultar,  die  allé  Welt  beleket, 

Hat  auch  auf  dieseu  Ruland  sich  erstreckt. 

Dr.  Lindner  Gusztáv. 

1)  Dr.  Zoepfl  RulandssSule  215.  Ipjn. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


KOCSI  CSERGŐ  BÁLINT. 

E  név  irodalomtörténetünkben  nem  ismeretlen :  a  XVII-ik 
század  yiszontagságos  epizódjai  egyikének  monographusát  jelöli, 
ki  egyszersmind  az  Ampringen-Kollonics-Szelepcsényi-féle  ke- 
gyetlen yallásüldözések  martyrjai  közé  tartozik. 

Csergő  Bálint  1 647-ben  Komárommegye  Kocs  nevű  refor- 
mátus nagy  községében  született,  s  innét  elöneve ;  sőt  sokszor 
csak  Kocsi  Bálintnak  iratik.  0  1673-ban  pápai  tanárságot  vagy 
iskola-mesterséget  viselvén,  egyike  volt  az  1674.  martius  5-kére 
Szelepcsényiék  vérbírósága  elé  idézett  300  s  egynéhány  protes- 
táns pap  közfii  a  kívánt  térítvényt  aláírni  állhatatosan  vonakodó 
ama  másfélszáz  elvhfi  s  bátor  férfinak,  a  kik  aztán  bilincsekbe 
veretvén,  Lipótvár,  Komárom,  Sárvár,  Kapuvár,  Berencs  és 
Eberhard  várakba  vitettek,  —  a  hol  is  a  legiszonytatóbb  kínzást, 
verést,  szidalmakat,  megaláztatást  stb.  kellé,  törhetetlen  hitbuzgó- 
ságukért  szenvedniök.  Nevezetesen  Kocsi  Bálint  a  Lipótvárra, 
majd  onnét  Triestbe  és  Nápolyba  kegyetlen  gályarabságra  hur- 
czolt  60—70  protestáns  lelkész  egyike  vala,  a  kik  később,  hosszas 
gyötörtetés  után,  —  mely  alatt  közülök  számosan  elhalának,  — 
Nápolyban  a  nemeslelkű  Kuyter  Mihály  hollandi  admirál  által 
váltattak  ki,  Svájczba  menekültek,  mígnem  végre  1676-ban  Hol- 
landia, Svéd-  és  Szászország,  Brandenburg  és  Ltineburg  protes- 
táns államok  közvetítése  mellett  térhettek  vissza,  sok  viszontag- 
ság után  hazájokba. 

Az  egész  üldöztetési  pernek,  fogságuknak,  gályarabságuk- 
nak  s  megszabadulásuknak  történetét  részletesen,  megható  köz- 
vetlenséggel, egy  világos  áttekintetü  emlékiratban  leírta  Kocsi 
Csergő  Bálint  latinul,  >Narratio  brenis  de  oppressione  libertatis 
*'ccl.  Hung.^  czím  alatt.')  E  mü  mindenha  egyike  marad  a 
XVII-ik  század  érdekesb  kortörténeteinek ;  oly  becses,  hogy  a 

^)  K^acírata  a  Nemsseti  Miizeumban.  (S/ilágyi  Siindor  felliasznúlá.) 
Századok  1885.  I.  füzet.  ^ 


66  KÜLÖNFÉLÉK. 

nagynevű  Bod  Péter  méltónak  találá  azt  egy  század  múlva 
magyarra  fordítni  s  ^Kősziklán  épült  ház  ostroma^  czímmel,  Beth- 
len Kata  grófnőnek  ajánlva,  sajtó  alá  rendezni.  De  a  munka  az 
akkori  sajtóviszonyok  között  világra  nem  bocsáttathatván,  — 
csakis  korunkban  jelenhetett  meg,  1873-ban,  a  Bod  Péter  nyo- 
maiba lépett  Szilágyi  Sándor  gondos  kiadásában.  S  azóta  Kocsi 
Bálint  nevét  a  magyar  történelmi  forrásművek  barátai  jól  isme- 
rik ;  rövid  életrajzát  pedig  a  mű  bevezetésében  Szilágyi  adja,  s 
hosszabban  —  önmaga  által  1678-ban  írva  s  Zürichbe  kiküldvo 
—  a  Sárospataki  Fűzetek  1857-ik  évi  folyamában  jelent  meg. 

Azonban  1678-tól  K.  Csergő  Bálintnak  nyoma  vész;  mi 
lett  belőle  tovább  ?  meddig  élt  ?  mostanáig  nem  tudtuk.  íme,  mi 
oly  szerencsések  vagyunk  a  redivivus  Kocsi  Bálinttal  előállhatni ; 
kimutatni  róla,  hogy  még  a  szathmári  békét  is  túlélte,  és  bemu- 
tatni öt  egészen  más  —  de  hozzá  méltó  —  szerepkörben,  mint 
Rákóczi  rendületlen  hívét ;  bemutatni  az  egykori  lipótvári  foglyot, 
nápolyi  gályarabot,  helvétiai  bujdosót  —  mint  Bottyán  János  híreit 
kvrucz  generális  tábori  titkárát,  dörgedelmes  manifestumainak, 
katonás  hadi  parancsainak  élestollú  fogalmazóját. 

Az  öreg  Bottyánnak,  mint  vezénylő  tábornoknak,  hadi  iro- 
dáját két  titkára  vezette :  Bálint  Deák  és  Mihály  Deák,  a  mint 
őket  közönségesen  nevezik  vala.  Vele  voltak  ezek  nemcsak  a 
főhadiszálláson,  de  mindenütt  a  táborokban  is,  hol  az  ősz  kurucz- 
vezér  archívumát  és  a  hadi  cancelláriájához  tartozó  szereket  szál- 
lító társzekérre  ők  ügyelének  föl,  s  a  katonai  irodát  és  hadi  pro- 
tocoUumokat,  írnokaikkal  azonnal  berendezték  a  cancelláriás- 
sátorban,  mihelyt  a  táborba  szállás  megtörtént. 

A  tábornok,  —  a  ki  egyébiránt  jó  latin  volt  s  ifjabb  korában 
leveleit  is  többnyire  maga  szokta  írni,  —  öregségére  a  sok  kard- 
hordozástól,  buzogányforgatástól  nehézkezűvé  vált ;  leveleit  tehát 
(még  a  fejedelemhez  vagy  gr.  Bercsényihez  szóló  legfontosabb 
hadi  tudósításait  is)  ekkor  már  úgy  monda  tollba  hű  titkárai- 
nak, Bálint  Deák  és  Mihály  Deáknak,  a  kik  mint  meghitt,  benső 
emberei,  teljes  bizalmát  bírták.  Úgy  látszik,  régóta  ismerte  minda- 
kettőt;  Bálintot  még  szülőföldéről  Kocsról,  mely  a  tábornok 
azelőtti  rendes  lakóhelyéhez,  Esztergomhoz  közel  fekszik  ;  de 
különben  Bottyán  Tatában  is  gyakran  megfordult,  úgy  szintén 
Pápán,  hol  Bálint  később  scholamesterkedett.  Mihály  Deák 
hasonlókép  pápai,  vagy  pápavidéki  fi  volt,  mint  ezt  már  a  Pápá- 
val tőszomszédos  pusztáról  Böröllő-rűl  vett  neve  is  mutatja. 

Mert  Bálint  Deák,  —  mint  a  tábornok  irományaiból  kide- 
rül, —  nem  volt  más,  mint  az  egykori  nápolyi  gályarab  és  svájczi 
bujdosó  református  lelkész  Kocsi  Csergő  Bálint,  ekkor  már  60  év 
kr»rül  járó  jó  öreg  legény ;  társa  és  barátja  pedig  családi  nevén 


KÜLÖNrÉLÉK.  67 

Bör'ólley  Mihály,  Bottyán  szolgálatába  alkalmasint  1705.  őszszel 
kerültek,  mikor  a  tábornok  Pápa  várát  ostrommal  bevette. 

Ettől  fogva  ugyanis  mindig  az  5,  —  általunk  jól  ismert  — 
kézirataikkal  látjuk  írva  Bottyán  leveleit,  melyekhez  rendesen 
csak  kisebb-nagyobb  utólratokat  szokott  volt  sajátkezűleg  oda- 
vetni az  öreg  tábornok.  Hadi  parancsait,  proclamatióít,  hivatalos 
rendeleteit,  protectionális  leveleit  és  egyéb  tábori  expeditióit  pedig 
valószinűen  6k  fogalmazták  is. 

Mindkét  titkár  híven  szolgála  a  népszerű  hadvezért,  egész 
haláláig;  sőt  azután  is  megmaradának  Bottyán  özvegye  gróf 
Forgách  Juliána  szolgálatában,  kinek  férje  terjedelmes  jószágai 
kezelésével  stb.  tömérdek  irka-íirkája  volt,  mit  maga  mint  nő, 
nem  intézhet  vala.  Megtartá  tehát  maga  mellett  továbbra  is  néhai 
férje  kipróbált  hűségű  titkárait.  Mihály  Deákot  azonban  az 
1710-iki  irtóztató  pestis  —  Eger  táján,  hol  a  grófnő  ekkoriban 
lakott,  —  elragadá ;  de  Bálint  a  szathmári  békekötést  is  szeren- 
csésen túlélte.  A  reávonatkozó  adatok  Bottyán  irataiban  ím  a 
következők :    , 

Káldy  Ádám  őrnagy,  1709.  aug.  15-ike  táján  Bottyánnak 
(luiia-vecsei  táborán  történt  bizonyos  dologról  nyilatkozatot  állít- 
ván ki :  mint  akkor  jelen  volt  tanúkra,  hivatkozik  a  tábornok  tit- 
káraira :  ».  .  .  .  megirt  Generális  Uram  ő  Nga  akkori  secretá- 
riusitúl,  videlicet  Börölei  Mihály  és  Bálint  Deáktúl  azt  is  hallot- 
tam, hogy  csudálkoznak  a  Generális  dolgán,  —  talám  nem  érez 
jót,€  etc*) 

Hogy  pedig  e  Bálint  Deák  csakugyan  KocsiCsei^göBálintyolt, 
világosan  tanúsítja  Bottyán  egyik  szolgájának,  Szabó  Marcziny- 
iiak  1708.  november  27-kén  Egerben  kelt  végrendelete,  melyben 
a  haldokló  a  ferencziek  érsek-újvári  conventjének  75  frtot  liagyo- 
mányoz.  Végrendeleti  végrehajtóul  a  tábornok  káplánja,  Űjváry 
Mihály  neveztetik  meg ;  sajátkezűleg  coramizálva  pedig  a  testa- 
mentom  így  van:  >Coram  me  VaUntino  Csergő,  Excellmi  Dni 
Generális  Joarmis  Bottyán  Secretario  m,  p.«  P.  H.*)  (A  Bottyán 
tábornok  leveleiből  jól  ismert  kézírás.) 

E  Csergő  Bálint  ugyanazonosságát  az  1674— 7  6-iki  protes- 
táns üldözöttel  s  a  » Kősziklán  épült  ház  ostroma <-nak  szerzőjé- 
vel mutatja  az  a  körülmény,  hogy  ő  magát  olykor  ^ Kocsi  Bálinti 
néven  is  írta.  Midőn  ugyanis  Bottyán  tábornok  özvegye,  az  oldal- 
ági örökösökkel  egyezkedvén,  néhai  férje  halála  után  tett  kiadá- 
sait betudás  végett  elősorolja,   ezek  között  ily  tételek  fordulnak 


^)  L.  Archívum  Rákóczi anum,  I.  oszt.  IX.  köt.  747. 
')  A   v^endelct  eredetije  a  sz.-ferení^zick  crsok-iijvári  conventjt; 
IftVéltáráUan.  (L.  ii.  o.  758.  l.) 


ő* 


6tí  KÜLÖNFÉLÉK. 

elő :  » Csörgő  Bálint,  secretáriussa  restantiája  fizetésében  adott 
fl.  40.  Mihály  Deák  restantiája  fizetésében  adott  fl.  50.«  Melyhez 
csatolva,  a  b.  Palocsay-család  levéltárában  (gr.  Forgách  Juliána 
második  férje  b.  Palocsay  György  vala)  ily  nyugtatvány  találta- 
tik: >Quietantía  száz  és  ötven  =  150  Éhénes  irtokról,  mely 
summa  pénzt  néhai  Nemzetes  Vitézlő  Böröllei  Mihály,  még  halála 
előtt  circiter  egy  holnappal,  Szent-Mihályon,  becsületes  emberek 
praesentiájában  nékem  mint  pajtássának  testamentarie  hagyott ; 
mely  summa  pénzért  engemet  néhai  Tekintetes  Nagyságos  Bottyán 
János  Uram  megmaradott  özvegye,  Tek.  és  Ngos  Forgács  Juli- 
ánná jó  asszonyom  6  Nga  szarvasmarhául  contentált.  Melyrűl  is 
ö  Ngát  úgy  quietálom,  hogy  dum  et  quando  megholt  barátomnak 
ő  Kglmének  atyjafiai  praetendálnák  ezen  summát :  annak  min- 
den evictióját  én  magamra  vállalom.  Actum  Árokszállás,  die  1. 
May  1711.  —  Kocsi  Bálint  m,  k.  P.  H.  Coram  me  Stephano 
Nagy,  Zsámboky  m.  p.«*) 

Azt  hiszszttk,  a  föntebbi  adatokból  világosan  kitűnik,  hogy  a 
XVII-ik  századi  Ampringen-féle  vallásüldözés,  nápolyi  gályarab- 
ság stb.  országvilág  látott  tudós  emlékírója  Kocsi  Csergő  Bálint^ 
későbben  mint  Bottyán  tábornok  hadi  titkára  működött  Nemcsak 
a  név  azonossága,  de  a  már  jelzett  helyi  körülmények  összevágása 
is  tanúsítja  ezt.  Melyekhez  itt  még  azt  csatolhatjuk,  hogy  Bottyán 
János,  KoUinovics  bizonysága  szerint,  maga  is  reformátusnak 
született,  s  csak  később,  a  sellyei  jezsuiták  térítették  át ;  annál- 
inkább  maga  mellé  vehette  s  bizalmasává  avathatta  tehát  a  jeles 
tollú  reformált  tanárt,  politikai  elvtársát  és  egykori  hitsorsosát  ő, 
a  ki  a  protestánsok  iránt  mindvégig  türelmes,  sőt  sympathicus 
volt ;  saját  huszárezrede  többnyire  kálvinistákból  állott,  s  jobbá- 
gyai Bátorkeszin,  Köbölkúton,  Madáron,  Szent-Péteren,  stb.  ezen 
egyház  hívei  valának.  Szép  vonás  jelleméből,  hogy  belső  titkárai 
egyikéül  a  tanszékéből  kiüldözött  bujdosó  prot  tanárt  választá. 

^j  Kocsi  Csergő  Bálint  kezével  írott  eredetije  Lőcsén,  az  említett 
levéltárban.  L.  Arcbiv.  Rákócz.  I.  oszt.  IX.  köt.  794 — 795.  1. 

Thaly  Kálmán. 


BETHLEN  GÁBOB  IFJÚSÁGÁBÓL. 

Bethlen  Gábortól  fiatalságából  vajmi  kevés  levél  maradt 
fenn :  legalább  még  eddigelé  napfényre  kevés  jutott.  Az  a  két 
levél,  melyet  most  itt  bemutatunk,  történeti  fontossággal  bír, 
s  a  későbbi  fiatalságához  szolgáltat  adatokat. 


KÜLÖNFÉLÉK.  69 


L 


Hogyan  lett  Bocskay  fejedelemmé  ?  Szamosközy  nyomán 
bőven  elbeszéli  Bethlen  Farkas,  leírja  Bojthy  Gáspár.  Bethlen 
közTetitését  mindkettő  felemlíti.  Ismert  dolog,  hogy  Bocskaynak 
egy  torok  rabja  Muráth  aga  volt  az  első  közyetítö,  kit  az  sarcza 
megszerzésére  bocsátott  haza.  Aztán  öszszel  a  temesvári  török 
had  megveretvén,  a  bujdosók  levelezése  a  császáriak  kezébe  esett. 
De  Bethlen  szereplése  e  vállalkozásban  csak  kevéssé  volt  isme- 
retes: azt  világosítja  fel  az  alább  közlendő  levél,  melynek  ere- 
detije Kis-Martonban  őriztetik. 

E  levelet  1604  őszén  írta  Bethlen  Bocskaynak,  eleitől  végig 
az  ö  írása.  De  annak  alja  s  azzal  együtt  a  név  le  van  vágva  — 
mindegy,  így  is  rendkívül  becses  az,  mert  az  egész  dolog  lefolyá- 
sát pragmatice  elénk  állítja.  lm  itt  következik : 

Spectabilis  et  magnifice  domine  mihi  confídentisBime  servitiorum 
meoram  paratam  semper  comendationem  Isten  Nagodnak  minden  jóakaró- 
ival együtt  hosszá  életet,  jó  egészséget  szerencBés  előmenetellel  adgyon. 

Mivel  hogy    Ngod    nekem    gyermekségem    oltától    fogva  igaz  jó 
akarattyát  mntatta,    s  meg  is  tapasztaltam   volt,  én  is  ha  miben  tuttam 
volna,  Nagodnak  szeretettel  szolgáltam  volna,  de  az  sok  szerencsétlen  válto- 
zások és  sok  budosásink  nem  engették-  hogy  Kagodnak  szolgálhassunk, 
mostan  penig  Isten  Nagodnak  szivét  erre  felindítván,  hogy  hazájának 
és  megromlott  nemzetségének  szolgáljon,  bizony  igen  dicséretes  dolog  és 
Nagodnak  nagy  elömenetelire  tendál.  Az  tavaszszal  Nagod  az  mely  Murath 
nevű  rabját  sanczájért  bebocsátotta  volt,  avval  mikoron  én  beszélettem 
volna,  és   Nagod  felől    szorgalmatosan  kérdezőskedném,    és  az  Nagod 
állapattyát  valami  részéből   megértettem  volna,  sokat  magamban    gon- 
dolkodván, az  Nagodhoz  való  jó  akaratom  felindítván,  nem  tűrhetem^  hogy 
ez   elindított    tractatust    el  ne    kezdjem  az   vezér  pasával    ö  nagával 
Nagod  felől,    és  mikoron  Nagodnak    minden    elébbeni    állapatját   meg 
declaraltam  volna  előtte,  Nagodhoz  mindjárt  sok  jó  akarattyát  vettem 
eszemben  az  maga  ajánlásából  és  mindgyárt  agy  irta  maga  akarattyából 
Nagyságodnak  az  elküldött  levelet,  mely  levelet  minemű  jó  akarattal  ígírte 
legyen  magát  Nagyságod  az  hatalmas  császárhoz  és  megromlott  országá- 
hoz, mindeneket   az  Nagyságod   rabja  az  pasáknak  és  nekünk  is  meg- 
jelentett, mely  Nagyságod  hozzánk  való  jó  akarattyát  engegye  az  felsé- 
ges Isten  hogy  mi  is  haladó  képen  szolgálhassunk  meg  Nagyságodnak 
és  Nagyságod  is  elkezdett  jó    inddlattyában  procedálhasson  hasznosan 
és  jó  szerencsésen. 

Minemű  dolgokat  kívánjon  pedig  Nagyságod  az  hatalmas  csá- 
szártól, mikoron  nekünk  Murath  megbeszéllette  volna,  mindjárt  szépen 
minden  kivánságit  Nagyságodnak  articulusokban  csináltuk  és  ugy  vit- 
tük be  az  vezér  pasának,  mely  articulusokat    tőrök  nyelven  megfordítva 


7U  KÜLÖNFÉLÉK. 

mindjárt  postán  az  mostani  fővezér  clejben  küldte  éa  onnan  mingyárt  az 
császárhoz  beviszik  éa  Nagyságodnak  minden  kivánságiról  az  hatalmas 
császártól  bizonyos  jó  kivánsági  szerint  való  kedves  válasza  jő  felette 
igen  hamar,  ebben  Nagyságod  bizonyos  legyen,  hogy  mind  császártól, 
főmuftitól,  fővezértől  és  janicsár  agától  hütlevele  megyén  Nagyságod- 
nak és  fejedelemségéről  botja  zászlója  azokkal  a  circumstantiakkal 
megyén  az  haddal  együtt,  valamint  szintén  szultán  Szüli man  császár 
atta  volt  János  király  fiának  az  fejedelemséget  mind  az  Tiszán  innen 
való  földdel  együtt,  mert  valaminél  jobban  tudgyuk  itt  a  Nagyságod 
dolgát  ágálni  Rédci  Ferencz  urammal  együtt  (ki  Nagyságodnak  jó  aka- 
rója), azon  (igyekezünk.  Az  fővezér,  főjancsáraga  az  császár  derekas 
hadával  együtt  ti/.ednapra  ide  érkezik  az  tatár  khán  fia  személye  sze- 
rcut  jő  ezekkel  az  emberekkel,  meggondolhatta  Nagyságod  minemű 
hadak  lesznek,  bizonyos  legyen  Nagyságod  ebben,  hogy  Isten  segítsége 
vclek  levén,  Erdélynek  megszabadítását  ez  esztendőről  semmiképen  el 
nem  halasztják.  Nagyságodnak  mostan  minden  böcsUletes  dolgainak  elő- 
moneteliben  felette  jó  módja  vagyon,  mert  az  vezérpasa  és  Bektes  pasa 
ő  nagyságok  Nagyságodnak  igen  jóakarói,  Nagyságod  bizony  sok  dol- 
gaiban meg  nem  fogyatkozik,  csak  hogy  Nagodat  én  kérem  ezen  mint 
jóakaró  uramat,  hogy  Nagyságod  elkezdett  jó  indalatinak  véghez 
vitelében  meg  ne  szűnjék,  hanem  szorgalmatoson  viseljen  gondot  immár 
elkezdett  dolgaira  Nagyságod,  úgy  hogy  senki  értse  se  tudja,  hogy 
mikor  Isten  segítsége  által  Nagyságodhoz  közelb  leszünk,  Nagyságodnak 
minden  késedelem  nélkül  az  elindulásban  lehessen  módja;  mert  ebben 
bizonyos  legyen  Nagod  és  teljességei  elhidje  hogy  úgy  ügyekszünk 
ágálni  az  elkezdett  dolgot,  hogy  minden  kívánságokról  való  hitleve- 
lek, athname  levél,  bot  s  zászló  azokhoz  illendő  ajándékokkal  velünk 
együtt  legyenek  az  pasánál,  és  mikor  Nagyságodhoz  akarunk  küldeni, 
akkor  csak  ugy  mennek  valóban  fő  fő  személyek  az  levelekkel  együtt 
és  segítséggel,  hogy  Nagyságodat  mindenekről  certificálván  és  elhivéa 
Nagyságod  is,  hogy  nincsen  semmi  csalárdság  az  dologban,  minden  féle- 
lem nélkül  indulhasson  Nagyságod  is  akkor ;  Nagyságodnak  erről  több 
levelet  immár  senki  nem  küld  mindaddig,  valamíg  Nagyságodhoz  közel 
nem  leszünk,  Nagyságodnak  itt  az  mi  kevesen  vagyunk,  ugy  mint  egy- 
nehány száz  magyar  igaz  jóakarói ,  Nagyságod  emlékezek  meg 
Érdélben  elvett  sok  javairól,  szegény  megnyomorodot  jó  akaróiról, 
mostan  vagyon  Nagyságodnak  módja  ebben,  hogy  jó  hírét  nevét  terjessze 
és  jóakaróival  is  jól  tegyen,  de  főképen  az  szegény  megromlott  országnak 
ez  nagy  ínségből  az  hatalmas  császár  segítsége  dltal  való  megszaba- 
dításában szolgáljon ;  melyet  ha  Nagyságod  megcselekedik  és  megbizo- 
nyít, az  Isten  is  Nagyságodnak  sok  jót  ad  érette.  Isten  Nagyságodat 
tartsa   meg  jó  szerencsé fa  többi  le  van  vágva,) 

Hg.  Eszterházy  főlevéltára.  KUmartonban,  Rep:  77.  Fasc :  M. 


kOlönfélék.  7 1 

IL 

•  • 

í)t  évvel  később  kelt  e  másik  levél,  midőn  Bethlen  már 
Unácsúr  volt  s  előkelő  állást  foglalt  el.  Első  nagyobb  portai 
útját  már  megtette  (1608)  s  épen  ez  idötájt  a  pozsonyi  ország- 
gyűlésre küldetett  ki.  E  levelet  útközből,  a  dévai  vár  és  lakhely 
építése  ügyében  írta. 

Istentől  minden  jót  kívánok.  Akarám  Kgdiiek  értésére  adnom, 
hogy  én  innét,  Váradról,  ma  2.  Novembris  indulok.  Kgdet  intem  szere- 
tettel az  én  távol}' létemben,  kevés  jószágimra  és  házaimra  provideáljon 
ÚQY^  melyet  Kglmedtöl  vehessek  kedvesen.  Az  jó  gondviselés  mindenkor 
kívántatik,  de  kiváltképpen  embernek  távollétében  szükség  urának 
hívebben  szolgálni.  Én  erről  Kglmednek  többet  nem  írok,  mert  én  Kglmed- 
l>en  megnyugottam.  Az  építések  állapotját  a  mi  illeti,  tadom  a  mire 
érkezik  Kglmed  azt  nem  praetermittálja,  de  többi  között  az  istállók 
hcazása  elvégezése  után  az  kapu  felét  mcghéaztatni  és  az  hitván  palán- 
kot, úgy  mint  az  vár  alatt  az  űj  palánkocska  amint  vagyon,  vele  elkezd- 
vén az  sütőházak  megctt  való  bástyácska  szegletéig  caak  két  rend  sin- 
dellel  beáztassa  meg  Kgd.  Az  kaput  igen  jó  eró'sson  kétszeresen  és  par- 
tozva  megcsináltassa  Kgd.  Az  szekérszínt  felállítani,  sással  megfedni  és 
az  oldalait  megonni  (t^/j  egy  kaput  reá  csinálni  Kgd  igyekezzék.  Az 
puszta  szőlőt  felvágatni  és  kapáltatni  Kgd  semmi  utón  ne  praetermit- 
tálja, felette  kérem  Kgdet.  Az  molnot  megépíteni  és  az  várban  ha  mit 
újíthatnak  Kgd  provideáljon  felette.  Az  házRÍmban  új  ajtókat  ügy  az 
miut  instructiot  adtam  felőlié,  és  azokra  szép  zavarokat,  hogy  az  éii 
hazameuetelemig  megcsináltassa,  készen  találhassam,  felette  igen  s  még 
is  igen  kérem  Kglmedet.  Kgdet  ezen  is  igen  kérem,  hogy  Szebenben  kül- 
dvén el  min[djárást]  valami  .  .  .  .  h  forintot  az  nótáriustól  kérhetnek  és 
•tzou  vétessen  téglát,  két  forinton  adják  ezerit,  egy  olykor  (?)  hozassa 
haza  Kglmed  s  az  nagy  palotát  szépen  padimomtamozza  meg  Bota  Már- 
ton szépen.  Mind  ezekre  és  ha  mikre  többre  is  elérkezik  Kglmd  felett 
kérem  Kglmedet  provideáljon  szorgalmatosan.  Isten  Kglmedet  tartsa  meg. 
Ex  Várad  2.  Xovembris  1609. 

G.  Bethlen,  m.  pria. 

Az  rácz  embertől  elvont  kancza  az  én  hazamenetelemig  legyen  az 
ea  ménc:>cm  között.  Azonkcpen  Nagy  Miklós  dicsére  FeuieŐ  Acsiovan 
egy  emberaél  egy  kék  kaczolath  öreget,  azt  is  vitesse  oda  Kglmed  az  én 
haz&menetelemig  megalkuszom  vélek  otthon. 

Kérésben  levő  jószágimna(k)  adaját  úgymint  Bulzesten  Grohodoii 
dor  32  négy  kapuról  Csúcson,  öt  kapuról  flór  40,  Kricsioról  1  kapuról  flór 
^  Kglmed  felszedesse  és  magához  vegye,  az  ispánoknak  megmondja 
Kglmed,  hogy  nekem  3  esztendeig  való  immunitást  engedett  ő  felsége, 
hogy  minden  jószágom  immúnis  legyen  az  ő  felségének  való  adózástól, 
melyet  isten  meghozván  megmutatom  nekik. 


72  KÜLÖNFÉLÉK. 

Adák  az  útban  értésemre,  hogy  az  csiicsi  jószágból  akarnának 
elvenni,  Kglmednek  arra  szorgalmatos  vigyázása  legyen,  ha  mit  olyat 
hallhat  Kglmed  idején  praevenialja  abbeli  szándékjokat  és  behozatván 
az  olyakat,  jó  kezesség  alatt  bocsássa  el.  Ha  mi  egyébre  az  pénz  kelle- 
tik Kglmed  éhez  a  pénzhez  is  hozzá  nyálhat,  n^y  mint  az  80   forinthoz. 

KiUczim:  Generoso  dno  Petro  Dobray  de  Lesnek  vicecomiti 
cottus  Haniadensis  neonon  omnium  bonorum  nostrorum  praefecto  nobis 
honorando  etc. 

Ktvűl :  Allatáé  ad  me  5  Novembris ex  Varadino. 

{Eredeti  egészen  BeÜilcn    G.   írása  a  Szeredcú  család  levéltárában   Hunyad 

megyében,) 

Bethlen  Pozsonyból  1610.  január  elején  tért  vissza.  Nem 
sok  idő  múlva  befolyásának  vége  lett  s  ezzel  Báthory  Gábor  sorsa 
el  lőn  dőlve.  0  maga  taszítá  el  magától  legbiztosabb,  leghívebb 
támaszát  —  mondhatni  Erdély  szerencséjére.  Mert  a  bekövet- 
kező nehéz  időben  Báthory  csakugyan  nem  tudta  volna  vezetni  a 
kormány  gyeplőjét. 

Közli :  Sz.  S. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  ráradi  lyüspöksig  története  alapításától  a  felenkorig.  írta  Banyitay  Yiacze. 
Hannadik  kötet.  Egyházak  a  püspökség  alapításától   1566.  évig.  Nagy- 
várad, 1884.  586.  1.  XXXIV.  tábla  melléklet  és  ^gy  térkép. 

Azon  nagyterjedelmű  monograpbiának,  mely  hosszú  évekre 
terjedd  szorgalmas  kutatás  és  önfeláldozó  fáradság  gyümölcse, 
immár  harmadik  kötete  fekszik  előttünk.  Megelégedéssel  tekint- 
het az  áldozatkész  főpásztor,  a  megtett  kötelesség  érzetével  a 
szerző,  örömmel  az  olvasó  reá.  Ilyennek  szeretnők  valamennyi 
egyház-  és  politikai  megye  monographiáját  látni.  Hogy  a  szerző 
életet  tudott  teremteni  az  élettelen  névsorokba,  hátteret  adni  az 
összeszedett  oklevelek  sivár  adatainak,  összefűzni  a  szerteszórt 
tudósításokat,  ez  legnagyobb  érdeme,  melyért  neki  mindenki  az 
elismerés  adójával  áldozik. 

A  váradi  egyházmegye  nem  tartozik  azok  közé,  melyeknek 
sikerfiit  levéltáraikban  és  emlékeikben  multjok  egyes  phasisait 
híven  és  teljesen  megőrizniök.  A  kutatónak  a  világ  minden  részé- 
ről össze  kell  szednie  a  szétforgácsolt  anyagot;  s ha  ezekben  kellő 
kritikát  tud  gyakorolni,  s  azok  útvesztőjében  a  fonalat  el  nem 
veszti,  már  egy  nagy  lépést  tett  a  sikerhez.  Mily  szerencsés  az, 
ki  e  fáradságos  munkának  szentelheti  összes  idejét,  s  támogatva, 
az  élet  egyéb  bajaival  nem  törődve,  egy  munkára,  egy  czélra  fordít- 
hatja minden  igyekezetét.  Az  ilyen  igazi  lelkesedéssel  törekedhetik 
kitűzött  czéljának  elérésére,  s  nem  riad  vissza  semmi  akadálytól, 
mely  másokat  annyiszor  gátol,  elkedvetlenít.  E  lelkesedés,  ez  elő- 
szeretet meglátszik  a  szerző  nagy  munkáján ;  ez  által  tudott  a 
holt  betűknek  életet  adni  s  az  olvasó  előtt  vonzóvá  tenni  mindazt, 
a  miről  ír. 

Kiként  a  kötet  czíme  mutatja,  az  egyházmegye  egyházairól 
szól  a  szerző.  Tehát  névsort  várnánk,  de  a  szerző  sokkal  többet  ád 
ennél.  Értesülünk  az  egyes  egyházak  birtokviszonyairól,  műemlé- 
keikről, nagyobb  városoknál  ezeknek  beléletéről.  Nem  csak  az 
egyházak  történetét  adja  szerzőnk,  de  kiterjeszkedik  a  középkori 
városi  élet  vázolására ;  s  hogy  például  Váradnál  arról,  a  fennma- 


74  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

radt  töredékes,  s  mindentelől  összeszedett  történeti  maradványok 
mellett  is  ily  teljes  képet  tudott  nyújtani,  az  kiváló  feldolgozó 
tehetségéről  ad  bizonyítványt.  Mit  alkothatott  volna  szerzőnk,  ha 
Váradnak  is,  mint  Pozsonynak,  Bártfának,  Késmárknak  s  egyéb 
felsővidéki  városoknak  középkori  számadáskönyveit  teljes  sorban 
megtartva  őrizné  a  levéltár. 

E  kötetnek  két  igazán  sovány  adatokat  tartalmazó  szám- 
adáskönyv szolgált  főforrásáúl.  Egyik  a  bécsi  udvari  könyvtár 
egy  kézirata,  második  a  vaticani  levéltárban  megőrzött  tizedlajst- 
rom. Az  előbbinek  számadásszerü  feljegyzései,  miként  ezt  igen 
elmésen  fejtegeti  a  szerző,  II.  Benedfek  váradi  püspöktől  származ- 
nak s  így  íratásának  kora  az  1291. — 1296.  évek  közé  esik.  Bihar 
megyei  községek  tizedeiről  szólnak.  S  így  tekintve  magyarországi 
eredetüket  és  régiségöket,  a  megye  monographiájára  nézve  első- 
rangú forrásnak  tekintendők.  A  második  forrás  mintegy  négy  év- 
tizeddel későbbi;  ez  az  1332.— 1337.  évi  pápai  tized-szedők  jegy- 
zéke, mely  hitelességénél,  nagy  terjedelménél  fogva,  a  mennyiben 
egy-két  püspökség  kivételével  az  összes  magyarországi  tized-fizető 
egyházakat  s  azok  papjait  felsorolja,  egyházunk  történetére  s 
hazánk  tx)pographiájára  nézve  megbecsülhetetlen.  A  vaticani 
levéltárban  őrzött  eredetiből  merít  szerzőnk,  nem  elégedve  meg  a 
tizedlajstrom  tökéletlen  s  hiányos  kiadásaival,  s  teljesen  kiaknázza 
e  nagybecsű  kútforrás  adatait,  mely  különben  száraz  egymásután- 
ban, pusztán  a  helyek  papjainak  nevét  és  az  általuk  fizetett  tizedet 
sorolja  föl.  Ehhez  még  igen  sokat  kellett  a  szerzőnek  keresnie,  hogy 
a  tizedlajstrom  névsorát  élvezhető  alakban  adja  olvasói  elé.  Osz- 
szehasonlításképen  érdekes,  hogy  mig  a  Bécsben  őrzött  kézírat  169 
egyházról  szól,  addig  a  tizedlajstrom  236  egyháznak  tartotta 
fönn  emlékét  Habár  anyagban  ily  gazdag  is  a  tizedlajstrom,  nagy 
kár,  hogy  annak  idegen,  a  magyar  nyelvben  nem  járatos  leírói 
a  magyar  helyneveket  oly  elferdített  alakban  hagyták  reánk, 
hogy  azoknak  felderítése  a  legnagyobb  nehézséggel  jár.  Ki  ismerne 
például  a  »de  villa  Ileichke,«  a  >de  Brecen«  alakokban  Derecske 
és  Debreczen  nevére?  —  A  »habent  sua  fata  libellic  mondás  a 
tizedlajstromnak  Váradra  vonatkozó  részénél  is  érvényesül.  Épen 
azt  a  levelet,  hol  az  egyházmegye  tizedeinek  felsorolása  kedödik, 
tönkretette  a  nedvesség ;  úgyhogy  e  lap  foszlányaiból  alig  néhány 
tétel  töredéke  olvasható  ki.  —  Ezen  hazánkra  nézve  elsőrangú 
forrás  teljesen  kiadva  mai  napig  sincs.  Pray  s  utána  Keresztúri 
közölt  belőle  egyes  részeket,  Theiner  még  többet ;  de  egész  ter- 
jedelmében csak  a  készülőben  levő  Monumenta  Vaticana  fogja 
tartalmazni ;  s  ez  a  kiadás  remélhetőleg,  felderítő  jegyzetek  kísé- 
i'etében,  tisztába  fogja  hozni  Magyarország  középkori  helyrajzát. 

A  váradi  egyházmegye  a  középkorban  bét  részre  oszlott, 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  75 

melyeknek  elsejét  maga  a  püspöki  székváros  képezé,  mely  méltáu 
alkothatott  külöa  kerületet  templomainak  és  papjainak  sokasága 
miatt  A  tizedlajstrom  e  városban  a  székesegyházon  kívül  nem 
kevesebb,  mint  tíz  egyh4zat  s  hetven  világi  papot  nevez  meg  név- 
szerint,  ide  nem  számítva  a  szerzetes  rendeket.  Az  esperességek 
pedig  a  következők  voltak:  bihari,  homorogi,  kalotai,  köleséri, 
békési  és  szeghalmi. 

Valamennyi  közt  a  püspöki  székváros,  nemcsak  terjedelmé- 
nél fogva,  hanem  a  benne  uralkodó  emelkedettebb  szellem  és  mű- 
emlékei miatt  méltán  az  első  helyet  foglalta  el.  Székesegyháza, 
melynek  ötvenkét  oltárát  emlegetik  a  kútforrások,  a  legnevezete- 
sebbek egyike  volt  az  országban.  Alapját  sz.  László  vetette  meg, 
minden  században  bővítettek,  változtattak  rajta  úgy,  hogy  az 
első  egyháznak  egy  köve  sem  maradt  meg:  míg  végre  az  új 
épfilet  is  romba  dőlt ;  csak  hetekig  tartott  ásatások  hozták 
legújabban  egyes  részeit  újra  napvilágra.  Részletesen  és  érdeke- 
sen ismerteti  a  szerző  a  templom  korszakait,  ismerteti  annak 
fénykorából  reánk  maradt  drágaságait  és  ereklyéit,  melyek  közül 
nem  egy  méltán  okozott  feltűnést  a  minapi  ötvösmükiállításon. 
Fejtegetéseit  mindenütt  sikerült  illustratiók  kisérik,  melyek  a 
munkának  díszét  és  érdekét  nagyban  emelik. 

Sz.  László  egyházának  régi  szerelvényeiről  két  leltár  tanús- 
kodik Ezek  az  Ecsedben  talált  egyházi  ruhákat,  ékszereket  so- 
rolják fol.  A  váradi  egyház  régi  kincseinek  egy  része,  igaz,  tüz  ál- 
dozatává lett ;  de  azoknak  más  részét,  megmentendő  a  pusztulás- 
tól a  Báthoryak  ecsedi  várában  helyezték  el.  S  hihetőleg  nagy- 
része azon  kincseknek,  melyek  Forgách  Ferencz  esztergomi  érsek 
kérésére  Forgách  Zsigmond  kassai  kapitány  által  az  ecsedi  vár- 
ban 1615-ben  összeírattak,  váradi  eredetű.  A  másik  jegyzék  ugyan- 
ezen kincseknek  két  évvel  utóbbi  összeírása,  egykori  tulajdonosa- 
ikat is  felemlítve.  Nagyon  sok  darabnál  a  jegyzék  összeállításakor 
már  nem  volt  megállapítható,  egykor  mely  egyháznak  voltak 
tnlajdonában.  Mennyi  lehet  ezek  között  váradi  eredetű. 

Az  első  jegyzék  magyar  nyelvű,  s  így  mint  nyelvemlék  is 
kifálólag  érdekes,  a  sok  műszó  miatt,  melyek  benne  említtetnek. 
Különben  a  gr.  Forgách  család  levéltárában,  mely  néhány  év  óta 
a  Nemz.  Múzeumban  őriztetik,  található.  Pár  év  előtt  pontos 
felvilágosító  jegyzetekkel  egyik  szaklapunkban  meg  is  jelent  s 
onnan  veszi  át  azt  szerzőnk  szórói-szóra,  az  eredeti  jegyzetekkel 
egyetemben.  Arról  a  váradi  püspökség  történetének  érdemes  szer- 
zője nem  tehet,  hogy  a  közleménybe  egyes  hibák  csúsztak  be, 
melyeket  az  újra  kiadás  alkalmával  igen  könnyen  ki  lehetett  volna 
igazítani.  így  a  jegyzék  fejezetében  azt  olvassuk,  hogy  az  össze- 
írás :  Praesente  item   duobus   castellanis,    inpnmis  Benedicto 


76  TÖRTÉNETI  mODALOM. 

Czokniaj  et  Sigismundo  Possaj,  —  inprimis  helyett  intimis  a 
helyes.  Ugyanezen  jegyzék  9-ik  tétele  egy  áverés  virágos  dalma- 
tikáróU  emlékezik  meg,  az  eredeti  azonban  az  anyagot  is  meg- 
nevezi, a  miből  az  készült  t.  i,  »veres  virágos  bársony  dalm^tika« 
—  8  ennél  fogva  az  ezen  tételhez  tett  magyarázó  jegyzetnek  is 
módosulnia  kell.  A  24-ik  tétel  egy  oltár  elé  való  szederjes  vont 
aranynyal  tarkázott  bársonyról  szól :  itt  kimaradt  egy  egész  sor, 
t.  i.  kinek  az  szélin  gyolcs  vagyon,  A  27-ik  tételnél:  »Item  egy 
virágos  fejér  kamuka,  kin  gyöngyös  kereszt  vagyon c  a  hozzátett 
jegyzet  a  vagyon  szót  feleslegesnek  declarálja.  Miért?  — A  31-ik 
tételnél  »Egy  égszín  kamuka  kámz8a«  is  kimaradt  két  szó ;  az 
eredeti  jegyzék  ugyanis  még  hozzáteszi :  arany  peremes,  —  Igaz, 
hogy  a  szerző  egy  korábbi  közleményből  veszi  át  az  egészet  s  így 
e  hibákért  nem  felelős ;  de  tekintve  azt  a  pontosságot,  melylyel 
minden  adatát  citálja,  e  reá  nézve  nagyfontosságú  jegyzék  erede- 
tijét a  legkönnyebben  hozzáférhető  Porgách  levéltárból  összevet- 
hette volna  a  már  közölttel.  A  másik,  latinnyelvű  jegyzéket  Knauz 
közléséből  veszi  át. 

A  régi  székesegyház  sírjairól  és  sírköveiről  szóló  fejezet  az 
alapító  szent  király  nyugvóhelyének  meghatározásával  kezdődik, 
s  azután  sorban  ismerteti  és  rajzban  közli  a  kiásott  sírkövek  soro- 
zatát. Ezek  között  első  helyen  az  1426-ban  elhalt  florenczi  szárma- 
zású Scolari  András  püspök  sírköve  áll,  mely  a  püspök  czímerét 
(három,  a  paizsot  rézsút  balra  szelő  pólya)  is  fönntartotta.  Thurzó 
Zsigmond  püspök  sírköve,  ki  1512-ben  halt  meg,  az  előbbivel 
egyetemben  az  egyetlen,  de  teljesen  hiteles  kútfő,  mely  e  kct 
püspök  halálozási  napjáról  értesít.  A  felfedezett  többi  sírkő, 
Szűcs  András  pesti  bíró  (f  1554)  sírköve  kivételével,  nem  maradt 
meg  épen,  úgy  hogy  a  lekopott  feliratokból  meg  nem  állapítható, 
ki  nyugodott  alattok. 

A  szerző  ebben  a  kötetben  ad  számot  az  1509-ben  elhalt 
Pruisz  János  váradi  püspöknek  sírkövéről,  melyet  munkája  első 
kötetének  megjelente  óta  volt  alkalma  Magyar-Hradischon  meg- 
tekinteni. E  sírkő  (rajzát  nem  adja  a  szerző)  tisztába  hozza  e 
püspök  czímerének  kérdését.  Eddig  ugyanis  egy  szárnyas  lovast 
tartottak  annak,  mely  hihetőleg  római  vésetü  kő  lehetett,  minőt 
a  középkorban  gyakran  használtak  pecsétnyomó  gyanánt.  A  sír- 
kövön  Pruisz  czímere  három  nyil.  A  szerző  közli  e  síremlék  fel- 
iratát, eredeti  alakban  s  megoldásával,  (A  felírat  végén :  CVIVS. 
ANIMA.  DEO.  vívat.  ZC.  olvasható,  ennek  végét  Vivát  in 
coelis-nek  oldotta  meg  a  szerző;  pontosan,  a  felírat  betűihez 
ragaszkodva  azonban  vivát  etc,  volna  a  megoldás.) 

Váradon  magában  s  környékén  a  székesegyházon  kívül  még 
húsz  templomot  sorol  föl  a  szerző,  a  mi  mutatja,  hogy  Várad 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  77 

kicsinysége  daczára  (lakosainak  számát  a  középkorban  tízezerre 
tehetni),  igen  fontos  és  díszes  hely  volt;  s  ha  e  templomok  terjede- 
lemben és  fényben  messze  a  székesegyház  mögött  állottak  is,  de 
mindenesetre  papjaik  szaporították  a  mCLvelt  elemet  s  terjesztet- 
ték a  coltorát. 

Ennek  a  kicsiny,  de  jelentőségre  nézve  nagyvárosnak  közép- 
kori életét  érdekesen  vázolja  a  szerző.  Várad  nincs  azon  szeren- 
csés helyzetben,  hogy  középkori  számadás-  és  jegyzökönyveiből 
lehetne  e  képet  összeállítani ;  itt  a  kutatónak  analógiákat  kell 
keresni  más  városokban.  Igaz,  hogy  néha  a  Pozsony  és  Nagy- 
bánya példájára  való  hivatkozás  (pl.  az  útczakövezetnél,  éjjeli 
világításnál)  csak  puszta  föltevés  marad,  az  említett  városok 
egészen  más  alapokon  fejlődvén  és  más  természetűek  lévén,  de 
nagyjában  csakugyan  lehet  párhuzamot  vonni  köztük. 

A  város  legnagyobb  ünnepét,  az  alapító  szent  király  napját 
élénk  phantasiával  vázolja  a  szerző.  »Talpon  volt  az  egész  város, 
agymond,  mikor  egyszerre  megszólaltak  mind  a  húsz  egyház 
harangjai  és  zúgásukba  kürtök,  tárogatók  harsogása,  dobok  per- 
gése  8  szent  László  népének  öröméneke  vegyült.  Milyen  napja, 
milyen  ünnepe  volt  akkor  Váradnak!  A  legegyszerűbb  ember 
szive  is  megtelt  a  jónak,  a  szépnek  áhítatával;  a  lelkek  felmagasz- 
tosultak, kiengesztelődve  a  múltak  keserveivel,  s  megerősödve  a 
jövő  küzdelmeire.  €  Igen  szép  szavak ;  de  másrészt  meg  azt  hisz- 
szQk,  a  czéhlevelek  minden  szép  szava  daczára,  hogy  ekkor  volt 
a  legnagyobb  keleté  a  méhsörnek  s  egyéb  vásári  komédiáknak.  A 
felsővidéki  városok  számadáskönyvei  legalább  erre  tanítanak, 
hogy  ilyen  alkalmakkor  fogyott  el  legtöbb  pénz  >pro  cervisia« 
>pro  vino€  és  »pro  bibalibus.€ 

Várad  kereskedelmileg  is  igen  fontos  hely  volt,  ipara  kifej- 
lődött Bártfa  városa,  mely  a  felvidéken  gyolcs-  és  egyéb  szövetekre 
nézve  a  legnagyobb  kereskedelmi  hely  volt,  rendes  összeköttetésben 
állott  Váraddal,  mit  az  előbbi  városnak  számadás  könyvei  bizonyí- 
tinak.  A  váradi  fejlett  ipar  mellett  bizonyítanak  czéhoi,  melyek- 
nek szabályai  részben  a  XV.  századból  maradtak  reánk.  ^) 
De  nemcsak  mesteremberek  a  közönséges  fajtából,  hanem  művé- 
szek, szobrászok,  ötvösök  neveivel  is  találkozunk;  a  mi  mind 
mutatja,  bogy  Várad  a  középkorban  a  culturának  nem  alacsony 
fokán  állott. 

Henszlmann  Imrének  szakszerű  fejtegetései  és  mérései  a 
régi  székesegyházról,  melyeket  pontos  alaprajz,  egy  felfedezett 


'}  Ezeknek  egyikében  (139.  1.  jegyzet)  szerző  az  ortOj  m'ianum 
peozt  dán  pénznemnek  magyarázza,  holott  az  mináhink  ne^ed  forintot 
azaz  husioniJl  dénárt  jelentett. 


78  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

falfestmény  mása  és  egyéb  ábrák  világosítanak  föl,  fejezik  be  a 
kötetnek  azon  részét,  mely  a  püspöki  székvárosról  szóL 

Az  ezután  következő  részek  a  munka  legbecsesebbjei.  Pél- 
dátlan fáradsággal,  utánjárással  hordott  a  szerző  össze  mindent, 
a  mit  az  egyházmegye  egyes  egyházaira  különböző  levéMrakban 
talált.  Lelkiismeretesen  felhasználja  a  tizedlajstrom,  a  bécsi 
codex  s  az  úgynevezett  «chartiilarium»  adatait,  s  e  részben  sike- 
rült oly  teljes  képet  nyújtani,  mely  az  egykori  állapotokhoz  igen 
közel  áll. 

A  püspökség  legnagyobb  esperességi  kerületét,  a  biharit, 
százharminczhét  egyházról  szóló  szakavatott  fejtegetései  illustrál- 
ják;  a  homorogi  kerületben  58,  a  kalotaiban  35,  a  kölesériben  44, 
a  békésiben  15,  a  szeghalmiban  14  egyházról  szól.  Érdekessé 
teszi  e  részt  az  által  is,  hogy  felemlíti  e  helynevek  ortographiá- 
jának  minden  alakját,  miből  kitűnik,  hogy  munkáját  e  részben  a 
tizedlajstrom  rósz  helyesírása  mennyire  megnehezítette. 

Egyes  nevezetesebb  helyeknél,  minők  Debreczen,  Szalacs, 
Belényes,  Mezö-Telegd,  Gyula,  az  ismertetés  egész  értekezéssé 
terjed ;  s  a  műemlékeken,  birtokviszonyokon  kívül  szól,  a  meny- 
nyire a  források  megengedik,  e  városok  beléletéről  is.  Számos 
T)iharmegyei  családnak  nyújtja  eddig  ismeretlen  nemzedékrendjét, 
így  az  álmosdi  Chyrékét,  a  Zsákai  Zoard  nemzetségét,  a  Geszti- 
ekét, a  Bajon  nemzetségét,  az  Artándiakét  stb.  E  részben  mun- 
kája igazán  maradandó  becsű. 

Ott  azonban,  hol  nyelvészkedni  kezd,  s  egyes  helyneveknek 
magyarázatát  kívánja  adni,  elveszti  lába  alól  a  biztos  talajt.  Így 
például  Áriánd  nevénél  az  utolsó  d  betűre  megjegyzi  »hogy  az 
lehet  második  szeraélyü  birtokrad  (tied  tuus),  vagy  még  inkább 
egy,  hajdan  sűrűn  használt  s  milyenségi  neveket  alkotó  képző, 
qielyet  egyaránt  csatoltak  személy  és  helynevekhez,  mint  Árva, 
Árvád;  Búza,  Búzád;  Vásár,  Vásárd  stb.«  Ez  igen  zavaros 
magyarázat.  A  dez  esetben  sem  második  személyű  birtokrag,  sem 
pedig  milyenségi  neveket  nem  alkot,  hanem  régi  helynév  képző,  mint 
Aszód,  Báránd,  Kövesd,  Disznód  stb.  helyneveknél.  Különben  a 
szerző  magával  is  ellenkezésbe  jő,  mert  alább  Bojt  nevénél  az 
az  utolsó  t  betűt  ő  is  a  régi  helynévképzö  á-nek  tartja.  —  Uj- 
Anda  nevének  s  az  Anda  személynévnek  •  az  ajida,  andalog  sza- 
vakkal összekötése,  valamint  a  Herpályi  névnek  a  Hemuk, 
Jierepja,  hemyú,  lóhere,  Acrc-hura  stb.  szavakkal  egy  csoportba 
helyezése  ellen  nem  hisszük,  hogy  a  nyelvészeknek  kifogásuk 
ne  volna. 

Megjegyzésünk  van  még  az  ellen,  hogy  szerző,  minden  eru- 
ditioja  és  alapossága  mellett  nem  egyszer  a  tárcza  stílusba  esik, 
a   mi   ily  tudományos  apparatusű  műben    igen  feltűnő.    így  a 


TÖRTÉKETI  IRODALOM.  79 

Sólymos  helységről  szóló  részt  így  kezdi :  »A  sólyom  madarat 
vadászatra  ba8ználták«  stb.  ^)  Igaz,  hogy  a  munka  a  nagyközön- 
ség részére  van  írva,  de  ennek  művelt  osztálya  számára.  Az  ilyesmi 
uem  teszi  azonban  a  munkát  előtte  érdekesebbé,  inkább  kelt 
mosolyt,  mint  belső  érdeklődést.  —  Szeretnők  továbbá  azt  is,  ha 
a  szerző  véleményének  kimondásában  kissé  határozottabb  volna ; 
erre  6t  széles  alapon  nyugvó  tudománya  teljesen  feljogosítja. 
Hogy  csak  egy  példát  említsünk,  a  valkai  egyház  szentélyének 
7.árkö?én  talált  egy  paizsot,  melyre  elmosódott  hold  és  csillag 
közt  egy  Z  alakú  jegy  van  vésve.  Erre  megjegyzi,  hogy  az  amint- 
hogy csúcsos  paizson  van  föltűntetve,  lehetne  czímer  is,  de  talán 
nem  egyéb,  mint  mesterjel.^  Minden  szakember  első  pillanatra 
mesterjelnek  fogja  az  említett  alakot  tartani ;  de  a  nagyközönség 
az  nem  alkot  magának  külön  véleményt,  hanem  a  szerzőét  teszi 
magáévá;  a  szerzőnek  tehát  nem  lehet  azt  kétségben  hagynia 
ily  esetben. 

Ez  apró  megjegyzések  nem  vonnak  le  a  munka  értékéből 
fiommit;  sőt  inkább  teljesen  elismerve  annak  igazán  epochalis 
voltát,  legapróbb  részleteiben  is  hibátlannak  óhajtjuk  azt  látni. 

Rövid  fejezet  a  középkori  egyházak  állapotáról,  a  papok 
mÜYeltségéről,  functioikról,  a  középkori  ember  életéről  zárja  be 
a  tartalmas  kötetet,  melylyel  a  nagy  mű  első  része  befejezést 
nyert  A  második  rész  a  váradi  egyház  állapotát  egy  forduló 
ponttól,  1566-tól  kezdve  fogja  tárgyalni. 

A  kötethez  mellékelt  illustratiok  közül  különösen  kiemeljük 
a  megye  középkori  térképét,  melynek  összeállításával  a  szerző 
igen  becses  és  haszos  munkát  végzett. 

Röviden  összefoglalva  a  mondottakat,  öröme  telhetik  min- 
den olvasónak  és  a  szerzőnek  is  e  kötetben,  mely  a  hozzáfűzött 
várakozást  teljesen  kielégíti.  Hosszú  évekig  tartó  fáradozásának 
nyerje  a  közelismerésben  jutalmát. 

Fejérpataky  László. 


*)  A  szerző  itt  jegyzetben  azt  írja,  hogy  a  sólymot  latinul  ifraun/f 
nak  ncveztók.  Ez  talán  tollhiba.  »Draucarii«  —  solymár  —  latin  szú 
H^ryan  előjön  okleveleinkben ;  de  ez  nem  lot/n  szóból  ered. 


82  tArcza. 

Bzellemi  támogatásaikkal  lehetővé  tették,  hogy  az  a  megelőző  évfo- 
lyamok színvonalán  maradjon ,  tudásainkat  és  ismereteinket  elébb- 
vigye.  A  mi  anyagi  gyarapodásunkat  illeti,  tőkénk,  a  válaísztmáiiy 
bölcs  gazdálkodása  által,  1700  írttal  szaporodott.  Bay  Ilona  úrhölgy, 
társulatunk  e  nagylelkű  és  bőkexii  pártfogója,  pályadijat  tűzött  ki,  vala- 
mely tetszés  szerint  választandó  történelmi  kérdés  megoldására  vagy 
életrajz  megírására,  melynek  határideje  a  múlt  hóban  járt  le,  s  örven- 
detes eredményéről  közelebbről  fognak  az  érdeklődők  értesülni.  Ugyanő, 
ki  minden  szép  és  nemes  eszmét  felkarol,  60  arany  nyal  szaporítá  az 
életrajzok  vállalata  forgó  tőkéjét,  melyhez  az  academia  1000  frttal,  az 
első  hazai  takarékpénztár  100  frttal,  az  első  hazai  biztosító  társaság 
hasonlag  100  frttal  járultak.  Magát  az  életrajzok  tökéjét  József  föher- 
czeg  ő  fensége,  továbbá  társulatunk  elnöke  Ipolyi  Arnold,  gr.  Apponyi 
Sándor,  Kaczvinszky  Victor  jászai  prépost,  Horváth  Lajos  100  — 100 
frttal  gyarapíták.  Az  alapítók  száma  hárommal,  az  évdijas  tagoké  88-nl 
szaporodott 

De  a  halál  is  megkívánta  a  maga  áldozatait :  alapító  és  évdijas  tag- 
jaink közül  23-at  vesztettünk  el,  s  köztök  több  olyat,  kik  a  tudománynak  s 
hazának  díszei  voltak.  így  gr.  Lónyay  Menyhértet,  ki  mindig  figyelem 
mel  kisérte  működésünket  s  elénk  részt  vett  abban,  Pompéry  Jánost,  a 
nemes  gondolkodású  és  finom  ízlésű  írót,  a  magas  míveltségű  gr.  Pálfiy 
Daun  Lipót  teanói  herczeget,  ki  gazdag  ismereteivel  új  vállalatunkat 
mintegy  hívatva  volt  támogatni^  Lugossy  Józsefet,  a  nagy  tudóst  i*s 
mélyen  gondolkodó  főt. 

A  veszteséget  és  eredményt  mérlegelve,  gyászszal  szívünkben 
az  elhunytak  iránt,  kiknek  emlékét  kegyelettel  fogjuk  megőrizni,  —  meg- 
nyugvással tekinthetünk  a  jövőre,  mely  nem  lankadó  munkásságra  hí 
fel  bennünket.  Legyen  az  új  év  új  áldások  forrása. 

A  titkár  jelentése  tudomásul  vétetvén,  Barabás  Samu  olvasta  fel 
» Fráter  György  életéből «  czímű  értekezését.  A  gonddal  írt  tanulmány 
tetszéssel  fogadtatott. 

Ezalatt  Pulszky  Ferencz  elnök  megérkezett,  s  Tanárkytól  átvett«^ 
az  elnöki  tisztet.  Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  a 
jászói  prépostság  mint  alapító  tag  újabb  100  frt.  beküldésével  a 
Történeti  Életrajzok  alapítói  sorába  lepett.  Ozv.  gr.  Pálffy-Dann  Lipót 
teanoi  berezegné  sz.  Lónyai  Olga  grófnő  100  frt.  alapítványt  fizetett  be. 

Evdíjas  tagokká  megválasztattak :  Janorszky  László  főgymn.  tanár 
Trencsén  (aj.  PfeifFer  A.) ;  A  győri  kath.  főgymn.  önképző  köre  (aj.  Koltai 
Virgil);  Szunyogh  Szabolcs  (aj.  a  titkár);  Bóday Ferencz  (aj. Markovica) : 
Naffi/  Sándor  (aj.  Fejérpataky  László.) 

Schraiíf  Károly   társ.   tag   újabban   nagybecsű  okiratokat  küldött 


^ 


TÁROKA.  83 

he  tirsúlatank  levéltára  számára,  jelesül  4  drb.  XV-ik  századi  okiratot, 
köztük  Mátyás  király  adománylevelét  a  Márkházy  család  számára,  4  drb. 
XVI.,  4  drb.  XVII.  és  2  drb.  XYIII.  századi  oklevelet^  nagy  részben 
birtokjogi  iratokat  s  adományleveleket,  továbbá  egy  nagybecsű  collectiot 
1809-hdl  az  Ott  huszárezred  5-ik  osztályának  alakításáról  gr.  Zichy 
Ferencz,  Károly  és  István  által.  Ez  utóbbiak  Kápolnai  tagtársunknak,  az 
cl85k  Fejérpataly  László  v.  tagnak  adatnak  ki  jelentés  tétel  végett, 
azután  pedig  a  Nemzeti  Múzeumban  fognak  elhelyeztetni.  Sehranfnak 
a  választmány  köszönetet  szavazott. 

,A  pénztár  múlt  évi  számadásának  megvizsgálására  kineveztetett 
igy  bizottság :   Deák  Farkas,  Horváth  Árpád   és  Sigray  Pál  v.    tagokból. 

Az  ülés  ezután  rövid  időre  felfUggesztetetty  míg  a  szavazatszedÖ 

liizottság  elkészült  munkálatával.  A  bizottság  jelentése  felolvastatván, 

abból  kitűnt,  hogy  a  következő  3  évre  választmányi  tagokká  megválaaz- 

tattak : 

Balássy  Ferencz.  Deák  Farkas.  Dobóczky  Ignácz. 

l)r.  Hampel  József.  Dr.  Horvát  Árpád.  Knauz  Nándor. 

Nagy  Imre.  H.  Nyáry  Jenő.  B.  Orbán  Balázs. 

Dr.  Kómer  Flórii).  Dr.  Szalay  József.  Szilágyi  Sándor. 

Id.  Szianyei  József.  Dr.  Szádeczky  Lajos.  Tarkányi  Béla. 

l>r.  Thallóczy  Lajos.  Dr.  Torma  Károly.  Dr.  Wenzel  GUisztáv. 

V}  választmányi  tag :  Knauz  Nándor  és  Szádeczky  Lajos. 

Több  tárgy  nem  levén,  az  elnök,  mielőtt  bezárná  a  közgyűlést,  me- 
leg köszönetet  szavaz  Tanárky  Gedeonnak,  mint  a  ki  az  elnök  helyette- 
sítési tisztet  már  több  ízben  teljesítette. 

Pótlék.  A  decz.  gyűlésen  felvett  tagok  lajstromából  kimaradt 
'>b/í«(in^' Menyhért  árvaszéki  ülnök  Nyíregyházán  (aj.  NémethyKálmán.) 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  Magtár  Tud.  Akadémia  költségvetéséből  közöljük  azon 
tételeket,  melyek  történeti  és  segéd  tudományai  körébe  tartozó  munkák 
kiadiaaira  irányoztotattak  elő. 

Az  irodalom  történeti  bizottság  a  Corpus  Poetarum  folytatására,  az 
irodalom  történeti  Emléktár  megkezdésére.  Szabó  Károly  Magyar  könyv- 
et IMk  kötetére,  régi  magyar  munkák  kiadására,  külföldi  tanulók 
jegyükének  közlésére  4500  frt. 

6* 


84  TÁHCZA. 

A    nyelvtudományi    bizottság    folytatni    fogja   a   nyelvemlektárt, 
melyből  ez  évben  két  kötetet  szándékozik  kiadni. 

A  hadtörténeti  bizottság  hadtudományi  kiadványokra  1380  frtot. 
Megkezdi  e  vállalatot  Mátyás  király  hadjáratai  Icirásával. 

A  Il-ik  osztály  Szinnyei  repertóriumának  folytatására  950  frtot, 
s  a  Corpus  Statutorum  Il-ik  kötetének   megkezdésére  600  frtot  vett  fel. 

A  történelmi  bizotttág  munkálataira:  a)  Magyar  országgyiilési 
Emlékek  X.  köt.  elsÖ  felére  700  frt  b)  Anjoukori  okmánytár  V.  kötete- 
tének 20  ívnyi  részére  1200  frt,  c)  Szilágyi  Sándor:  A  linczi  békekötés 
1500  frt.  d)  Wenzel  Gusztáv:  A  mezőgazdaság  története  1500  frt.  e) 
Marczali:  II.  József,  IIL  köt.  első  fele  700  frt.  f)  Városi  számadások 
befejezésére  700  frt.  g)  Bethlen  Gábor  és  Velenczc,  befejezés,  700  frt.  h) 
A  defterek  kiadására  500  frt.  i)  Thali :  A  . Berényi-család  története  I. 
köt.  1200  frt.  j)  Majláth:  A  szönyi  béke  okmánytára  700  frt.  k)  Szent- 
kláray:  A  naszádosok  története  1300  frt.  1)  Árpádkori  kútfők  kiadá- 
sára GOO  frt.  m)  Másolásokra  300  frt.  Az  archeológiai  bizottság 
kiadásaira:  Az  Archeológiai  Értesitő  és  a  Monumenta  Archeologica  VII. 
kötetének  kiadására  4600  frt. 

—  A  Magyar  Tud.  Akadémia  Irodalomtörténeti  Bizottsága  a  régi 
magyar  nyomtatványok  kiadását  lB83-ban  a  Komjáthi  Benedek  által 
fordított  » Szent  Pál  levelei* -vei  kezdte  meg,  melyet  tavaly,  Telegdi 
Miklós  mesternek  >Az  keresztyensegnec  fondamentomirol  való  rövid 
keonywechke«-je  követett.  Az  ősnyomtatványoknak  alakban  és  nyomta- 
tásban, úgyszólván  facsimileben  való  reproductiója  kiváló  érdekességet 
kölcsönöz  e  vállalatnak,  s  ez  által  az  amateur-öknek  alkalom  nyujtatik 
arra,  hogy  századokkal  elébb  megjelent  munkákat  —  másolatban  — 
könyvtáruk  számára  megszerezhessék.  Telegdi  catechismusa,  —  mely- 
nek egyetlen  példányát  Beukő  István  ref.  lelkész  a  bázeli  könyv- 
tárnak egy  coUigatumában  fedezte  fel,  —  épen  így  reprodueáltatott 
A  munkát  Szilády  Áron  becses  végszóval  látta  el,  melyből  megta- 
nuljuk, hogy  az  Canisius  Péter  kisebb  catechismusának  fordítása,  melyet 
Canisius  I.  Ferdinánd  rendeletérc,  a  megújított  vallás  tanait  terjesztő 
számtalan  catechismusnak  ellensúlyozására  írt.  A  munkának  méltatása 
után  Szilády  Telegdi  Miklós  életének  rajzolására  tér  által,  s  ismert 
tudományosságával  festi  azon  kor  irodalmi  harczait,  melyek  katholikus 
és  protestáns  részről  egyenlő  hévvel  folytattattak,  s  melyekben  Telegdi 
szószékről   úgy,  mint  irataival    kiváló   részt    vett.   Legerősebb  ellenfele 


TÁRCZA.  86 

Bornemisza  Péter  volt,  kivel  kölcsönösen  meg- megújítják  egym«ás  ellen 
intézett  támadásaikat.  Telegdi  51  éves  korában  1586  tavaszán  halt  meg, 
miután  fényesen  igazolta  azon  reményt,  melyet  Oláh  Miklós  hozzá, 
mint  tehetséges  ifjúhoz,  Yerancsics  pedig  a  meglett  férfihoz  kötött. 

—  Az  Akadémia  történelmi  osztályának  értekezései  sorában  Marrznll 
Henriktől  »Gr.  Pálfiy  Miklós  főkancellár  emlékiratai  Magyarország  kor- 
mányzásáról c  ez.  értekezés  jelent  meg,  adalékul  Mária  Terézia  korának 
történetéliez.  Két  tervről  van  szó  ez  értekezésben^  melyeket  PálfFy  a  király- 
nő rendeletére  szerkesztett,  vezérfonal  gyanánt  Magyarország  kormányzá- 
/ásáboz.  Az  egyik  a  Icgislatioról  szól,  s  az  újítást  illetőleg  alkotmányos 
felfogás  nyilatkozik  benne,  —  bár  nem  minden  tekintetben.  A  másik 
az  adózási  rendszert  tárgyalja,  s  az  általános  adc^ás  elve  mellett  buzog  ; 
de  rámutat  a  nehézségekre,  melyekbe  ennek  keresztül  vitele  ütközik. 
Azért  óvatosságot  ajánl.  Az  érdekes  füzet  fontos  adalék  hazánk  alkot- 
mánvának  törtenetéhez. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—     A      THENCSÉNI     R^^OÉBZETI     ÉS      KTHTíOOK  APHl  Al      MÚZEUM      felállítása 

iijyélMín  fontos  mozzanat  történt.  Ma-holnap  ezer  éve  lesz,  hogy  őseink 
a  Duna-Tisza  közén  hazát  alapítottak.  A  vágy  —  a  honalapítás  emlék- 
ünnepét megülni,  —  már  évek  óta  zászlót  bontott.  Tudományos  akadé- 
miánk volt  a  kezdményezŐ.  Falai  között  harczok  folytak  le,  melyek  az 
idő  pontos  meghatározása  körül  forogtak.  Az  1894-ben  tartandó  nemzeti 
ünnep  napjai  közelednek. 

A  nemes  mozgalom  viszhangot  keltett  az  egész  országban.  Megyék 
sietnek  részt  venni  az  ezredik  év  méltó  megünneplésében.  S  Trencsén 
pzek  között  első  helyet  foglal  el.  A  megyei  közgyűlés  egyik  tagja  — 
J.inovszky  László  gymnasiumi  tanár  —  1883  Őszén  emlékiratot  nyúj- 
tott he  a  közgyűlésnek,  élénken  ecsetelvén  hazánk  százados  küzdelmeit 
a  csatatereken,  a  békés  foglalkozások  közepette,  s  rá  mutatván  egyes 
vármegyék,  városok  és  magánosok  áldozatkész  buzgalmára,  lelkesülten 
indítványozza :  hogy  hazánk  ezer  éves  fennállásának  emlékére  a  megye 
monographiája  megirassék  és  egy  ^régészeti  és  ethnographiai  lnuzeum< 
ÁUíttassék  fel.  »Az  egész  hazáról  —  mondja  Janovszky  emlékiratában 
—  t<*lje8  és  hü  képet  csak  akkor  fogunk   alkothatni,   ha  minden   egyes 


86  TÁRCZA. 

része,  minden  vidéke  természeti,  társadalmi  és  történelmi   szempuntból 
alaposan  meg  leend  vizsgálva  és  ismertetve,  c    S  a  » régészeti  és  ethno- 
graphiai  múzeum c  felállítása  mellett  buzogva  a  szemrehányás  és  buzdí- 
tás  hangján  kiált  fel :    »s  mi  semmit  sem   akarnánk  felmutatni  össze- 
szegyüjtve  azokból,  melyek  hirdetnék  a  hajdan  élt  kornak  fényét,  é^  a 
mire  intenek  a  dicső  várak  Sztrecsnótól  Beczkóig,    ködbe  burkolt  rom- 
jaikkal !  ?  Gyűjtsük  össze  mindazokat,  melyek  jellemzik  a  talajt,  melyből 
a  felszínre  kerültek,  melyek  vezérfonalat  nyújthatnak  megyénk  múltja 
és  jelene  megismertetésében.   Reménylem,   hogy  nem  fogjuk  bevárni  az 
időt,    midőn  már  a  várromok   puszta   kőhalmokká  váltak ;   templomaink 
az  értelmetlenség  által  elcsűfittattak ;  midőn  a  szemes  külföldi  vagy  bel- 
földi szakkedvelő  mindent,  a  mi  még  némi  régészeti  becsesei  bírt,  Össze- 
vásárolt,  vagy  külföldi  szatócsoknak  eladott,  hogy   nekünk  ne  maradjon 
más  hátra,  mint  az;    hogy    utódaink    rideg    közönbösségrŐl    vádoljanak 
bennünket.  Nem  fogjuk  bevárni  az  időt,  midőn  maholnap   csak  a  szájról- 
szájra jövő  hagyományból  fogjuk  tudni,    hogy    megyénk    mily    gazdag 
volt  történelmi  emlékekben,  melyeket,  hogy  meg  nem  óvtunk^  az  idő  vas- 
foga sem  kímélte 

A  megye  lelkes  közönsége  magáévá  tette  az  indítványt  s  a  Zsám- 
bokréthy  Emil  alispán  elnöklete  alatt  Charusz  László,  Mednyánszky 
János,  Némák  János,  Jauovszky  László  és  Turzó  Miklós  megyei  bizott- 
sági tagokból  egy  bizottságot  küldött  ki,  melynek  előterjesztésére  a 
megyei  közgyűlés  kimondta :  hogy  Trencsénmegyének  >  egy  ős,  vagy 
több  író  által  kidolgozott  monograph iáját  megbírálás  végett  elfogadja ;  a 
benyújtott  müvet  jónak,  tudományos  színvonalon  állónak  találván  — 
kiadó  hiányában  —  a  megye  saját  költségén  kiadja ;  végre  a  monographia 
egy,  esetleg  több  szerzőjét  utólagosan  megállapított  tiszteletdíjjal  fogja 
jutalmazni.  < 

A  > régészeti  és  ethnographiai  muzeumotc  illetőleg  végzésbe  ment 
»hogy  a  megye  közigazgatási  tisztviselői,  Trencsén  sz.  kir.  város  ható- 
sága, a  megyebeli  lelkészek  egy  szétküldött  tájékoztató  tárgymutató 
nyomán,  az  ide  vágó  tárgyak  és  leletek  gyűjtését  és  átadását  szorgal- 
mazzák és  ezeket  a  megyei  alispáni  hivatalhoz,  vagy  egyenesen  a  tren- 
cséni  kir.  kath.  főgymuasiumhoz,  hol  ezen  tárgyakat  elhelyezni  és  külön 
leltározni  fogják  —  beküldjék.c 

Trencséumegye  példája  követésre  méltó,  s  hogy  talál  utánzókra, 
erről  a  megyék  erős  hazafias  szelleme  kezeskedik.  B.  »S. 


TÁRCZA.  87 

—  Hazánk  ezer  évks  fexnálláhának  méltó  megünneplésére  készül 
egyik  legrégibb  megye:  Csanád  is.  Múlt  év  decz.  10-én   Lonovics  József 
főispán  a  megye  legkiválóbb  és  hivatott  egyéneit   értekezletre  bitta  egy 
>Csanádmegyei  régészeti  és  történelmi  társulat  c   szervezése  ügyében.    A 
meghívottak  nagy  számmal  jelentek  meg  Makón,    hol  Lonociat  lelkesülten 
hangsúlyozta  azt  a  mozgalmat,  mely  az   egyes    megyékben  meg  indult, 
hogy  az  ezred  éves    ünnepélyre    a  megyék  monographiája    megirassék. 
Ezen  nemes  mozgalomból   Csauádmegye  ki  nem   vonhatja  magát^    mint 
egyik  legrégibb    megyéje  szent  István  birodalmának.  A   megye  múltja 
azonban     még  jó  részben    ismeretlen,  söt    újjáalakulásának     története 
is   Íróra    vár.    De    a    munkát    meg  kell   könnyíteni,  s  ezért   szükséges- 
nek tartja  egy  társulat  alakítását,    melynek  költségei  fedezésére  hiszi^ 
hogy  a  megye  készséggel  megszavazza  a  megyei  pótadót.  A  meghívottak 
az  eszmét  felkarolták  s  Lonovics  főispán  indítványára  Kun  László  espe- 
res elnöklete  alatt  egy  szűkebb  körű   bizottságot  küldtek  ki,  mely  az 
alapszabály   tervezetet  mielőbb  elkészítse,    s  azt  az  összehívandó  nagy- 
gyűlés eleibe  terjessze. 

—   A  D^LMAuvARORszÁoi  TOrténkl&ii  ÉS  Régésxkti  Tábsúlat  docz. 
22-  én  tartott  vál.   ülésében   Pontelty  István   társulati  főtitkár  jelentést 
tett  a  gyiijteméuyek,  jelesül  a  régiség  és  éremtár  múlt  havi  szaporodá- 
sáról. Ezután    Böhm    Lénárt    értekezésének    felolvasása    következett  u 
czímmcl:   » Délmagi/arorsság  c'ultureiszonyai  a  római  uralom  üleje  alatt ^^ 
—  mely  Dáczia  nyugati  részének  a  rómaiak  alatti  mindenoldalú  műve- 
lődési viszonyait  ismerteti.  Bemutatja  a  szerző  Dáczia  határait ;  az  annak 
^zomfizédságábau    lakott    népeket ;    a    tartománynak    a  római    hódítás 
következtében    változott    viszonyait ;  az  oda    letelepített    gyarmatokat  ; 
az   azt   őrzött    légióknak    Dáczia    mely  részeiben    történt    elhelyzését; 
különösen  a   mai    Délmagyaroszágon    emelt    erődítményeket ;  a  hadi  és 
kereskedelmi    utakat,  melyek    az    itt    támadt    castrumok^  coloniák    cu 
mumcipinmokba   vezettek ;  a  földmívelési,  gyümölcstenyésztési,  bányá- 
s*zati  s  a  kik  által   mind   ama  munkákat  véghezvitték^  a  rabszolga-álla- 
jwtokat ;  főleg  ezek  urainak,  az  ide  sereglett  telepeseknek  életmódját  sat. 
K  tetszéssel  fogadott  értekezés  a  társulat  közlönyében  fog   világot  látni. 


86  TÁRCZA. 

része,  minden  vidéke  teriuészeti,  tárBadalmí  és  történelmi  szempontból 
alaposan  meg  leend  vizsgálva  és  ismertetve. <  S  a  » régészeti  és  ethno- 
graphiai  múzeum «  felállítása  mellett  buzogva  a  szemrehányás  és  buzdí- 
tás hangján  kiált  fel :  »s  mi  semmit  sem  akarnánk  felmutatni  össze- 
szegyüjtve  azokból,  melyek  hirdetnék  a  hajdan  élt  kornak  fényét,  és  a 
mire  intenek  a  dicső  várak  Sztrecsnótól  Beczkóig,  ködbe  burkolt  rom- 
jaikkal !  ?  Gyűjtsük  össze  mindazokat,  melyek  jellemzik  a  talajt,  melyből 
a  felszínre  kerültek ,  melyek  vezérfonalat  nyűjthatuak  megyénk  mültjii 
és  jelene  megismertetésében.  Keménylem,  hogy  nem  fogjuk  bevárni  az 
időt,  midőn  már  a  várromok  puszta  kőhalmokká  váltak  ;  templomaink 
az  értelmetlenség  által  elesűfíttattak  ;  midőn  a  szemes  külföldi  vagy  bel- 
földi szakkedvelő  mindent,  a  mi  még  némi  régészeti  becscsel  bírt,  össze- 
vásárolt,  vagy  külföldi  szatócsoknak  eladott,  hogy  nekünk  ne  maradjon 
más  hátra,  mint  az;  hogy  utódaink  rideg  közönbösségrŐl  vádoljanak 
bennünket.  Nem  fogjuk  bevárni  az  időt,  midőn  maholnap  csak  a  szájról- 
szájra jövő  hagyományból  fogjuk  tudni,  hogy  megyénk  mily  gazdag 
volt  történelmi  emlékekben,  melyeket,  hogy  meg  nem  óvtunk^  az  idő  vas- 
foga sem  kiméit. € 

A  megye  lelkes  közönsége  magáévá  tette  az  indítványt  s  a  Zsáni- 
bokréthy  Emil  alispán  elnöklete  alatt  Charusz  László,  Mednyánszky 
János,  Némák  János,  Janovszky  László  és  Turzó  Miklós  megyei  bizott- 
sági tagokból  egy  bizottságot  küldött  ki,  melynek  előterjesztésére  a 
megyei  közgyűlés  kimondta :  hogy  Trencsénmegyének  >  egy  ős,  vagy 
több  író  által  kidolgozott  monographiáját  megbírálás  végett  elfogadja ;  a 
benyújtott  müvet  jónak,  tudományos  színvonalon  állónak  találván  — 
kiadó  hiányában  —  a  megye  saját  költségén  kiadja  ;  végre  a  nionograpbia 
egy,  esetleg  több  szerzőjét  utólagosan  megállapított  tiszteletdíjjal  fogja 
jutalmazni.< 

A  » régészeti  és  ethnographiai  muzeumotc  illetőleg  végzésbe  ment 
»hogy  a  megye  közigazgatási  tisztviselői,  Trencsén  sz.  kir.  város  ható- 
sága, a  megyebeli  lelkészek  egy  szétküldött  tájékoztató  tárgymutató 
nyomán,  az  ide  vágó  tárgyak  és  leletek  gyűjtését  és  átadását  szorgal- 
mazzák és  ezeket  a  megyei  alispáni  hivatalhoz,  vagy  egyenesen  a  tren- 
cséni  kir.  kath.  főgymnasiumhoz,  hol  ezen  tárgyakat  elhelyezni  és  külön 
leltározni  fogják  —  beküldjék.c 

TrencBCumegye  példája  követésre  méltó,  s  hogy  talál  utánzókra, 
erről  a  megyék  erős  hazafias  szelleme  kezeskedik.  B.  S. 


TÁRCZA.  87 

—  Hazánk  ezer  éves  fennílláhának  méltó  megünneplésére  készül 
egyik  legrégibb  megye:  Csanád  is.  Múlt  év  decz.  tO-én   Lanovics  József 
főispán  a  megye  legkiválóbb  és  hivatott  egyéneit   értekezletre  bítta  egy 
>  Csanádmegyei  régészeti  és  történelmi  társulat  c   szervezése  ügyében.    A 
meghívottak  nagy  számmal  jelentek  meg  Makón,    hol  Lonovicn  lelkesülten 
hangsúlyozta  azt  a  mozgalmat,  mely  az   egyes    megyékben  meg  indult, 
hog}'  az  ezred  éves    ünnepélyre    a  megyék  monographiája    megirassék. 
Ezen  nemes   mozgalomból   Csauádmegye  ki  nem   vonhatja  magát^    mint 
t'gyik  legrégibb    megyéje  szent  István  birodalmának.  A   megye  múltja 
azonban     még  jó  részben    ismeretlen,  sÖt    újjáalakulásának     története 
is  Íróra    vár.    De    a    munkát    meg  kell   könnyíteni,  s  ezért   szükséges- 
nek tartja  egy  társulat  alakítását,    melynek  költségei   fedezésére   hiszi, 
hogy  a  megye  készséggel  megszavazza  a  megyei  pótadót.  A  meghívottak 
az  eszmét  felkarolták  s  Lonovics  főispán  indítványára   Kun  László  espe- 
res elnöklete  alatt  egy  szűkebb  körű   bizottságot  küldtek  ki,  mely  az 
alapszabály  tervezetet  mielőbb  elkészítse,   s  azt  az  összehívandó  nagy- 
gTül^  eleibe  terjessze. 

—     A  DÉLMAOrABORSZÁOI   TÖRTÉNKLUI   É8  RÉGÉSZETI   TÁrhŰLAT   deCZ. 

:22-  én  tartott  vál.   ülésében   Pontelty  István   társulati  főtitkár  jelentést 
tett  a  gyűjtemények,  jelesül  a  régiség  és  éremtár  múlt  havi  szaporodá- 
sáról. Ezután    Böhm    Lénárt    értekezésének    felolvasása    következett  c 
czimmel:   ^  Délmaffyarország  cultvriwtzonycd  a  római  uralom  id^e  alatt f<^ 
—  mely  Dáczia  nyugati   részének  a  rómaiak  alatti  mindenoldalú  műve- 
lődési viszonyait  ismerteti.  Bemutatja  a  szerző  Dáczia  határait ;  az  annak 
szomszédságában    lakott    népeket;    a    tartománynak    a  római    hódítás 
következtében    változott    viszonyait ;  az  oda    letelepített    gyarmatokat ; 
az   azt   őrzött    légióknak    Dáczia    mely  részeiben    történt    elhelyzését; 
ktiiönösen  a   mai    Délmagyaroszágon    emelt    erődítményeket ;  a  hadi  és 
kereskedehni    utakat,  melyek    az    itt    támadt    castrumok,  coloniák    és 
muoJcipíamokba   vezettek ;   a   földmívelési,  gyümölcstenyésztési,  bányá- 
.«2atí  9  a  kik  által  mind   ama  munkákat  véghezvitték^  a  rabszolga-álla- 
potokat ;  főleg  ezek  urainak,  az  ide  sereglett  telepeseknek  életmódját  sat. 
K  tctszáasel  fogadott  értekezés  a  társulat  közlönyében  fog   világot  látni. 


88  TÁROZA. 


Botka  Tivadar  meghalt.  Tudományos  es  közéletünk  e  Veterán 
bajnokának  gyászhirc  nem  lephetett  meg  senkit.  Aggkora  es  betegeske- 
dése miatt  rég  visszavonult  a  közélettől  s  már  évek  óta  csak  a  szemlélő 
szerepét  játszotta  —  és  még  is  egy  fájó  húrt  pendít  meg  szívünkben, 
ki  oly  korosán,  oly  becsületesen,  oly  eredmény  dúsan  élt,  annak  haláhi 
mindig  nagy  veszteség.  Nestora  volt  a  magyar  jogtudósoknak,  de  nestora 
társulatunknak  is.  Már  évek  óta  nem  láttuk  közöttünk,  de  szelleme 
közöttünk  élt  és  közöttünk  munkált.  Még  a  régi  iskolához  tartozott,  de 
azok  közül  való  volt,  ki  lépést  tartott  az  új  idÖ  irányaival.  Tollal  és  a 
közéletben,  a  régi  idők  intézményeinek  harczosa^  bajnoka  volt  ö.  'Bató- 
megyében  Kis-Endréden  született,  azon  nemesi  családok  egyikéből,  me- 
lyek zaj  nélkül,'^  de  becsületes  munkássággal  a  közügynek  szentelték 
magukat.  1819-ben  Schwartnert  hallgatta  s  e  nagyhírű  tanár  előadásai 
voltak  döntő  befolyással  pályájára.  1823-ban  már  mint  diplomaticus 
ügyvéd  a  megye  szolgálatába  lépett,  de  a  hivataltól  fennmaradt  idejét 
tanulásra,  önképzésre  fordította  s  első  müve,  melyet  1829-ben  kiadott 
»De  duellis  Hungarorum  litis  decisoriisc  az  illető  körökben  méltó  fcltíí* 
nést  keltett.  Két  évvel  később  1831-bcn  újabb  munkája  követte  »Noti- 
tia  diplomatica  veteris  constitutionis  comitatuum,  praecipue  anecdoto 
vice-comitum  et  curiali  instituto  illu8trata,«  mely  mint  az  első  nagy  tet- 
széssel fogadtatott  s  jogtúdósi  hírét  megalapította.  De  közszolgálati 
pályáját  1840-ben  kellemetlenségek  zavarták  meg.  Mint  a  megye  főjegy- 
zője éles  tollal  kelt  ki  a  főispáni  visszaélések  ellen  s  e  miatt  a  kormány 
hivatalától  felfüggeszté.  A  vizsgálat  nem  tudott  ugyan  semmi  terhelőt 
ellene  bebizonyítani  s  hivatalába  visszahelyezé,  de  ő  beérte  az  erkölcsi 
elégtétellel  s  most  önként  mondott  le  hivataláról.  A  hálás  rendek  1843-ban 
egyhangúlag  követté  választották  s  ő  ekkor  adta  ki  első  magyar  munká- 
ját:  >Az  18*^/44.  országgyűlési  időszakból  néhány  ismeretlenebb  közjogi 
tárgy  és  megrögzött  balvélemény  felvilágosítására,  Pozsony,  1844.« 

Az  1847/8-iki  országgyűlésre  újra  követté  választották,  de  mint- 
hogy követ- társával  ellenkező  nézeteket  vallott,  mandátumát  letette.  A 
forradalom   után   a  provisorium  alatt  ö  is  alkalmaztatott,    mint  törvény- 


1 


TÁRCZA.  89 

5Zi'ki  elnök,  de  c  hivatalát  esak  addig  vitte,  míg  :i  gcLiuunisatio  cl  uciii 
kezdődött^  áa  azouual,  midöu  a  magyar  jog  coutiauitása  megtagadtatott, 
ö  Í8  lemondott  hivataláról.  A  folyóiratokban  és  szaklapokban  irt  tanúi- 
Hiányokat  és  értekezeseket,  az  Uj  Magyar  Múzeumban,  az  Ertekezöben 
számos  czikk  jclcut  meg  tőle,  inclyck  gondos  irály  és  beható  tnnúlmány 
által  tűntek  ki.  Kettő  volt  különösen,  mi  nagyobb  feltűnést  keltett, 
ogyik  a  Budapesti  Szemlében  jelent  meg  s  a  magyar  megyei  szervezet 
történetét  tárgyalta,  a  másik  az  Ertekezöben  ^Országos  tisztelet^  czmi 
alatt,  mely  Dóczy  és  Lipthay  közpályáját  állitja  egymással  szembe,  oly 
időben,  midőn  a  jogfontosság  elve  elismerést  nyert,  s  országban  és 
megyékhen  a  magyar  közélet  helyreállíttatott,  mély  benyomást  tett  e 
hazafias  szellemtői  átlengett  dolgozat.  Pár  évvel  később  egy  nagyobb 
munkával  lépett  a  közönség  elé :  »Kisfaludi  Lipthay  Imre  Bars-  és 
Honthmegyék  alispánjának  és  országos  tÖrökUgyi  követnek  emlékezete,  a 
XVII.  századi  megyei  közélet  tanulmányozásául,  újra  átdolgozva.  Pest, 
1867.<  Irodalmi  munkásságát  az  akadémia  azzal  az  elismeréssel  mél- 
tatta, hogy  1837-bcn  levelező,  később  pedig  tiszteleti  taggá  választotta 
9  mint  ilyen  Treucséni  Chák  Máté  életrajzával  foglalta  el  székét  Köz- 
i^zolgálati  í)0  eves  jubileumát  Barsmegye  1881 -bon  Ultc  meg. 

Társulatunknak  elejétől  fogva  alapító  s  kezdettől  fogva  választ- 
iimnyi  tagja  volt.  A  Századoknak,  míg  ereje  engedte,  egyik  Icgbuzgóbb 
!*  legkedveltebb  dolgozótársa,  melyben  megjelent  utolsó  közleményei 
a  Millenium  nagybecsű  tanulmányait  foglalták  magukban.  Nem  érte  meg 
H  Milleniumot,  de  túl  élte  az  évet,  melyben  ö  szerette  volna  megünnepelni. 
Hosszas  08  hasznos  munkálkodása  véget  ért,   emléke  élni  fog  közöttünk. 

MAGYAR  díszítő  STIL. 

>  J  tmojyav  ditzUff  stilt^  ^^^gy  van  és  létezik,  abban  az,  a  ki  látni 
('s  megfigyelni  tud,  eddig  sem  kétkedett,  a  ki  pedig  Ipolyi  Arnoldnak 
gyönyörű  gyűjteményét  látta,  arról  bizonyosságot  szerezhetett  magának. 
A  beszterczebányai  apácza- zárdában  már  mintául  is  vették  ezeket  —  az 
1881-iki  nőipar- kiállítás  pedig  sokat  felszínre  hozott  közülök.  Puhzhf 
Károlynak  monumentális  munkája  a  magyar  szövetekről ,  mely 
néhány  év  előtt  jelent  meg,  elsŐ  nagyobb  fontosságú  mozzanat  volt  c 
tt^reu.  S  épen  c  nagyfontosságú  kezdeményezés  következtében  eljött  az 
ideje  folytatni  ez  eredményekben  gazdag  kezdeményezést,  fdlkcresin 
annak  többi  maradványait  s  egy  munkában  összegyűjtve  bemutatni  s  a 
közönségnek  cs  a  tudománynak  szolgáhxtába  boosútni. 


90  TÁRCZA. 

£rre  vállalkozott  Hmzka  József. 

Egy  egész  szép  kötetben,  mely  bármely  salonuak  díszere  szolgál- 
hat, egy  8  nagyobb  könyvtárból  sem  hiányozhat! k,  előttünk  fekszik  a  meg- 
lehetős terjedelmű  collectio.  A  magyar  ipar- történetnek  életjel  adása  ez  is, 
melyre  örömmel  hivatkozhatunk,  s  mely  az  e  nemű  dolgozatoknak  alap- 
munkája lesz. 

Felkereste  a  magyar  díszítő  stílnek  maradványait  zárdákban  és 
kunyhókban,  a  sírokból  felásott  emlékeken  és  a  papi  öltönyökön.  Van  sze- 
rinte bizonyos  continuitás  a  piliui  sírok  emlékei,  a  tulipános  ládák  és  czifra 
szűrök  díszítései  s  bizonyos  egyházi  ornamentikák  közt.  Nézze  valaki 
gondosan  át  a  44  foliolapnak  több  százr;i  menő  ábráit,  melyek  történeti 
egymásutánban  vannak  bemutatva,  olvassa  át  Huszka  tanulmányát  .«< 
habár  állításai  némelyikéhez  szó  is  férhet,  dé  egészben  megelégedéssel 
fogja  elmondhatni,  hogy  a  magyar  diszítŐ  stíl  oly  gyűjtemény  nyel  szapo- 
rodott, melyre  lehet  hivatkozni. 

A  munka  kiállítása  szép.  Huszka  szövege  tájékoztató  a  képekhez. 
A  szövegbe  nyomott  képek  illustrálják  fejtegetéseit,  39  tábla  Morelli 
metsz  vénye,  jól  sikerűit  rajz,  5  tábla  színnyomat,  melyet  Deutscli  műintézete 
állított  ki,  a  külföldi  hasonló  nemű  vállalatokkal  kiállja  a  versenyt. 

A  munka  létrejöttét  a  vallás-  és  közoktatási  miniszter  ur  segélye- 
zése tette  lehetővé  —  kinek  megbízását  Huszka  ur  jól  végezte.  Egy  példány 
ára  12  frt,  mit  a  munka  nagyságához  s  a  rajzok  sokaságához  mérve 
olesónak  mondhatunk. 


KÉRELEM. 

Alulírott  hosszabb  idö  óta  adatokat  gyűjtök  erdődi  báró  Pálffy 
Miklós  a  győri  hősnek  tüzetes  életrajzához  (szül.  1552  '{'  1600)  S  o 
végből  a  Pálffy  család,  a  ni.  nemzeti  múzeum  s  az  országos  levéltárnak 
ide  vonatko/ó  okleveleit  felhasználtam.  Kérem  tisztelettel  a  magánlevél- 
táraknak t.  ez.  birtokosait  s  levél  tárnokait,  kegyeskednének  értésemre 
adni,  ha  levéltáraikban  a  nevezett  hőstől  eredő  vagy  életére  vonatkozó 
levelek  s  okmányok  találtatnának.  Felső-Dióson  (Pozsonyvármegye.) 

Jedlicska  Pál 
csperes-plebános. 


FOLYÓIRATOK  SZEMLEJE. 

—  A  »Tlkulc  11  M.  Herald,  és  Genealógiai  Társaság  közlönye 
II.  kötetéből  a  IV.  füzet  megjelent.  Tartalma  érdekes,  változatos  és 
szakszerű.  A  főbb  czikkek  közül  megemlítjük  liéUiy  Lászlónak  a  Hunya- 
diak eredetéről  írt  közleményét,  melyben  Hunyadi  délszláv  eredetét 
vitatja.    Dr.  S::endrei/   János   a   Miskócz    nemzetségről    írt    közleményét 


TÁBCZA.  91 

• 

befejezi,  több  érdekes  adatot  közölvén.  Dr.  LíLár  Miklós,  Járai  Féter 
akajdáról  genealógiai  értekezést  közőt.  B.  Sydri  Albert  »KrÍ8ztalóczi 
Tarkaeis  Józsa  czimeré<-ről  egy  érdekes  czímer viselési  oklevelet  com- 
inental.  Tagányi  Károly  az  orsz.  levéltárbau  őrzött  és  feljegyzett  nemesi 
oklevelek  jegyzékéből  az  I — K.  betűket  közli  (ibráoyi  —  Zilahy  Kiss). 
A  könyvismertetés  rovatában  Horvát  Árpád  oklevéltaui  jegyzeteit  Sz. 
I.  és  Greszner  Adresseubucbját  Csergő  Géza  ismertetik.  A  ^Yegyesekc 
közt  Majlátb  Béla,  Szilágyi  Sápdor  közölnek  adatokat.  A  Tárcza  ügye- 
i^eu  van  összeállítva. 

—  A  FiGVBLŐ  deczemberi  füzetének  első  ezikkc   Fogarasi   Fapp 
J  őzsef  emlékének  van  szentelve.   O   volt  az  első  protestáns   ember,  kit  a 
pesti  egyetembez  tanárnak  hívtak  meg.  Természetesen,  az  uralkodó,  ki  ezt 
tette,  József  császár  volt.  Akinevezés    okirata    1784.    október    11-én 
kelt,  de  ez  a  még  40  éves    fiatal  embert    kórágyon    találta :    deczember 
i7-én  meghalt.  Svájczbau,   Németországon  és  Németalföldön  végezte  az 
i'gyetemi    tanfolyamokat.    Harmincz  éves  korában  az  utrechti    zsinaton 
prtjfessorrá  és  pappá  avattatott  fel,  miután  már  két  év   előtt  megnyerte 
a  ílessiugi  académiától   a  30  aranyat  nyomó  érmet.  Ettőtfogva  egymásra 
uyerte  a  külföldi    académiáktól :  a  leydenitől,   a  berlinitől,    haarleuiitől 
stb.  pályamüveivel  a  nagy  jutalmakat,   számszerint  tizenegyet.  Hazájába 
térvén,  előbb  szászvárosi  pap,  utóbb  marosvásárhelyi  professor  volt.  £/ 
utóbbi  városban  balt  meg  és  temettetett  el.  Korának  kétségtelenül  egyik 
elismert  tudósa  volt,  kinek,  ha  ügy  szólva,  pályája  kezdetén  nem   követ- 
kezik be  halála,  még  fényes  jövő  várt  volna.  Konez,  bár  röviden,  de  sok 
új  adatot  felhozva,  megírta  biograpli  iáját.   Valóban  jól  tette,   hogy  meg- 
újította emlékezetét  Tudományos  életünk  azon  munkásai  közé  tartozik, 
kiknek  nevét  mindig  tisztelettel  fogják   említeni.  —  Kulcsár  Endre  az 
l^ssián  fordítójának  s  Arad  megye  monographusának,  érdekes  önélet- 
íratát  közli,  melyet  az  egy  távoli  rokonának  küldött  meg.    Csaplár  foly- 
tatja Révai  életét :   e   közleménye  a   »planum€-ot  ösmerteti,  azaz  egy 
felállítandó  magyar  tudós  társaság  tervét.   Abafi :   Kdes  Gergely   és  fia 
János  életéhez  közöl  adatokat.  A  következő  czikk  Fabó  Andrásnak  egy 
bátra  hagyott    munkája :    » Adalékok    Zwittingerhcz,c    mely    igen  sok 
kcses  irdalomtörténeti  adatot  foglal  magában.  A  füzetet  Jósika  néhány 
•Szemeréhez  írt  levele  s  Szinnyei  » Repertóriuma  <  zárja  be. 

—  A  »Hazákk<  deczemberi  füzetében  Jancsó  Benedek  Kölcsey 
megyei  tisztviselősége  rajzát  közli,  érdekes  adalékul  életéhez.  Szolcoly 
Viktor  Kossuthnak  a  világosi  catastropha  után  írt  végrendeletét  mutatja 
k,  melylyel  gyermekei  gyámjává,  ha  egészen  árván  maradnának  Guyont 
nevezte  ki.  Kiválóan  érdekes  Melczer  István  közlése  az  1836-iki  ország- 
gyűlés történetéhez  Mayláth  Antal  életéből,  midőn  e  kiváló  államférfi 
az  országgyűlés  tervbevett  feloszlatását  meggátolta.  leányi  István  foly- 
tatja a  tiszai  határőrvidék  keletkezésének  történetét.  Sziunyei  közli 
komáromi  naplójából  a;s  1849-iki  márcziusi  eseményeket,  melyek  c  váleá- 


^    \ 


92  tArcza. 

gos  naj)okról  egeszén  új  adatokat  tartalmaznak.  Torma  Károly  Rettegi 
Gj'örgy  emlékirataiból  az  1673-ik  évet  közli,  mely  méltó  folytatása  a 
megelőző  közleményeknek  s  memoirc  irodalmunkban  kiváló  helyet  foglal- 
nak el.  Áhafi  adatokat  közöl  az  emigratio  történetéhez,  Borhely  Sámuel 
ogy  Krisánról  irt  gúnydalt.  A  kötetet  változatos  tárcza  zárja  be. 

—  Az  EgtiiAzmítvkszeti  Lap  deczemberi  számában  a  haluziczí 
román  templom  történetét  állítá  össze  Sándorffy  Nándor,  e  füzetnek 
szorgalmas  munkatársa.  De  legrégibb  vis/ontagságaíról  keveset  tud  s 
csak  attól  az  időtől  kezdve  tudott  több  adatot  összehordani,  mikor  a 
templom  protestánsok  kezére  került.  Szerkesztő,  Czobor,  a  prímás  újon- 
nan felállított  egyházi  múzeumát  ismerteti,  most  csak  előlegesen.  A 
bibornok  e  múzeummal  egészité  ki  két  nagy  gyűjteményét,  könyv-  és 
képtárát ;  s  hogy  az  is  méltóan  sorakozhassék  ezekhez,  valóban  nagy 
áldozatoktól  sem  riadt  vissza.  Sok  nagybecsű  tárgy  van  abban  összegyűjtve, 
de  mint  collectio,  a  maga  nemében  a  leggazdagabbakhoz  tartozik  a  szö- 
vet-gyűjtemény. Az  » irodai om<  czimű  rovatban  Paulusnak  a  maul- 
brunni  cistercita  apátságról  írt  könyvének  ismertetése  van  befejez vft  A 
füzetet  apróságok  s  az  évfolyam  betűsoros  tárgy  és  névmutatója  zárja 
be,  mely  e  fűzetek  használhatóságát  nagymértékben  megkönnyíti.  K 
derék  vállalat,  mely  egyházművészeti  téren,  kivált  a  jobb  ízlés  terjesz- 
tése érdekében,  már  is  sokat  lendített^  megérdemli  az  illető  közönség 
pártfogását. 

—  Ak  Ekdklyi  Muzeüm  Egylkt  bölcselet-,  nyelv-  és  történelem- 
tudományi szakosztályának  kiadványai  első  kötet  Ill-ik  füzetében  egy 
jogtörténeti  dolgozat  van  Lindner  Gusztáv  tagtársunktól :  »a  Svábtükor 
az  erdélyi  szászoknál*,  mely  az  Altenborgcr-fclc  codexet  ismerteti. 

—  A  Budapesti  Szemle  januári  füzetében  Asbóth  János  alapos 
ós  beható  tanulmányt  kezdett  meg  a  bosnyák  bogumilekről  az  Árpádok, 
Anjouk  és  Hunyadiak  alatt.  ]*auler  Gyula  Marczali  II.  Józsefét   bírálja. 

—  A  Kebebztént  Maovetö  múlt  évi  6-ik  s  utolsó  füzetében 
néhány  érdekes  egyháztörténelmi  adat  van  a  XVII-ik  századból :  egy 
levél  Radetzky  unit.  püspökhöz  Járaitól  1621-ből;  Katalin  egy  híva- 
t:ilos  kiadványa  1630-bóI,  melylyel  a  háromszéki  unitáriusokat  a  ref. 
püspök  felügyelete  alatt  hagyja  s  az  unitáriusokat  e  tárgyban !  beadott 
folyamodását ;  s  két  érdekes  okiratot  a  Pécsy  Simon  által  bírt  balázs- 
falvi  jószág  lefoglalása  ügyében.  Gróf  Kuun  Géza  Hölönyi  Farkas  í^án- 
dor  öt  kiadatlan  levelét  közli. 

—  A  Magyar  Fkot.  EgyhAzi  Es  Iskolai  Figyelő,  mely  eddig 
Nagy-Bányán  jelent  meg,  most  Kecskeméten  adatik  ki.  A  múlt  évi 
folyam  nov.  s  dccz.  füzetében  be  van  fejezve  a  gyönki  iskola  története 
ji  múlt  század  végéig ;  az  erdélyi  váló  perek  történetéhez  egy  XVII-ik 
syázadi  levél  van  közölve. 

—  Az  Ungarische  Revüe  deczemberi  füzetében  Ábel  Jenő  a  bártfai 
iskolázásról  a  XV.  és  XVI-ik  században  értekezik.    Károlyi  Klopp  Ono 


TÁRCZA.  93 

mukáját  bírálja  Becs  1683-ikí  ostromáról,  s  külöuösen  Tökölyre  vouat- 
kozó  ferde  felfogását  igazítja  helyre.  NensioiU  Lajos  a  Corvin  János-féle 
levéltár  nyomait  kutatta  ki,  s  a  szétszórt  részek  egyesítése  mellett  emel 
SKÓt.  Heinrich  élesen  és  szellemesen  bírálja  Scpp  hírhedt  munkáját.  A 
tárcsa  apróságokat  közöl. 

—  A  SzEBENURN  HEOjELKxö  »Coi*respoudenzbIatt<i:  múlt  évi 
utolsó  száma  jobbadán  nyelvészeti  czikkeket  tartalmaz.  Közölve  vau 
bcune  Frank  Bálintnak,  a  híres  nagyszebeni  királybírónak  keresetlevele. 
Vau  benne  egypár  adalék  a  nagyszebeni  nyomdászok  és  könyvárusok 
történetéhez,  apróbb' közlések  s  néhány  könyvismertetés,  melyek  közül  az 
egyik  Bergnernek  Erdélyiről  írt  munkáját  veszi  bírálat  alá,  s  azt,  mint 
felületes,  alaptalan  munkát  keményen  elítéli.  Igen  használható  rovata  e 
lapoknak,  hogy  a  németországi  lapoknak  Erdélyre  vonatkozó  ezikkét 
felsorolja. 


.  TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.    1884.   DECZ. 

Bátori  A.  Veszprém  az  Árpádok  alatt  Veszprém  53.  sz. 

Bogmch  Mihály.  Két  régi  templomi  ének.  1\  Hírlap.  3öl.  sz. 

(r'ifőri  Lajos.  Vau-e  magyar  stil  ?  Bud,  Hírlap  342.  sz. 

fhrkó  Fátei\  (g.  e.)  Btulapesti  Hírlap  342.  sz.  Le  a  kalappal  urak. 
K.  T.  K.  Vasárnajn  rjság  43.  sz. 

Konks  (hfár/ás.  Magyar  király  asszonyok  hamvai.  M.  Állam  358.  sz. 

Kthriig^i  László  dr.  A  herczegprímás  múzeuma.  P.  Napló  351.  sz. 

y.  László  tanítójáról.  Agi'icola.  Néptanítók  Lapja  88.  89.  sz. 

Mngyar  Történeti  Életrajzoh.  1.  füzete.  Ism.  Egyetértés  337.  sz. 

MikuHK' József.  Egy  év  Dubecz  Márton  eletéből.  (1585.)  Rozsnyói  Hír- 
adó 50.  sz. 

Millenimi  ünnepe  és  Temesmegye  monográfiája.  Avar.  Délm.  Lapok 
294.  sz. 

Mlifílcovszbf  Viktor.  A  műemlékek  becse  és  jelentősége  a  müiparban. 
P.  Napló  357.  sz. 

-i:  esztergomi  érseki  múzeumról,  M,  Állam  355. 

^(suj  FrigycJi.  A  magyar  koronáról  sat.  F.  Napló  351.  és  köv.  sz.  — 
Bégi  megye,  új  idők.  Bud.  Hirlap  340.  sz. 

Rácz  Károly.  A  váradi  főiskola.  Szabad  E(fi/há::  11.  12.  sz. 

Sitftk  vára.  Ország-  Világ  49.  sz.  képpel. 

Szilágyi  Sándor,  A  Jósikák  várkastélya.  Múlt  nyári  élményeimből.  Nem- 
zet 354.  sz. 

lukács  Sándor.  A  komáromi  nemesek  viszálya  a  polgársággal  1610-beu. 
Komárom  és  Vidéke  42.  sz. 

IVrwy  Tamás.  A  vadászat  a  rómaiaknál.  Nemzet  341.  sz. 


94  TÁRCZA. 

IRODALMI  ÉS  VEGYES  KÖZLÉSEK. 

• 

—  PuLsxKT-juDiLKDM.  Pulszkj  FercDCz  irodalmi  munkássága  50-dik 

civfordálóját  az  Archeológiai  Társulat,  az  írók  és  Művészek  Társaságával 
ogyet^rtvCi  decz.  hó  80-án^  az  Akadémia  nagytermében  ülte  meg.  Pnlszkjt 
az  Akadémia,  a  Kisfalud!  Társaság,  a  Petőfi  Társaság,  az  írók  és  Művé- 
szek Társasága,  a  Képzőművészeti  Társulat,  a  Hunyadmegyei  Régészeti 
Társulat,  a  Heraldikai  Társaság  s  Társulatunk  részéről  a  társulati  titkár 
vezetése  alatt  Hajnik  Imre,  Pauler  Gyula,  Deák  Farkas  és  Thallóczy 
Lajos  tagokból  álló  küldöttség,  melegen  üdvözölték.  Az  érdemes  férfiú 
mind  e  szívből  eredő  üdvözlésekre  meghatottan  válaszolt.  Ez  alkalommal 
ö  CB.  és  k.  fensége  Rudolf,  a  budapesti  k.  m.  tudományegyetem,  a  kolozs- 
vári Múzeumegylet,  az  Iparművészeti  Múzeum  és  számosan^  részint  sür- 
gönyileg;  részint  feliratokban  üdvözölték  a  jubilánst.  Az  ünnepély  folya- 
mán átadták,  Havas  Sándor  szép  beszéde  után  az  Arch.  Társulat  által 
kiküldött  bizottság  által  szerkesztett  Albumot,  mely  be  hazánk  archeológusai 
külömböző  közleményeket  írtak.  Az  album  könyvárusi  úton  később  lesz 
kapható.  Az  akadémiai  díszülést  egy  200  terítékű  fényes  banquette 
követte  a  Hungáriában^  lelkes  felköszöntésekkel  a  nagy  tudósra,  kinek 
mint  Társulatunk  alelnökei  egyikének,  Társulatunk  valamennyi  tagja  is 
hosszú  életet  kíván. 

—  Brkb  Antal  gyulafejérvári  kanonok  tagtársunk  kutatásai  köz- 
ben érdekes  oklevél  gyűjteményre  akadt,  mely  I.  Rákóczi  György  idejé- 
ből, a  felírás  után  ítélve,  becses  adatokkal  szolgáland  történetbúváraink- 
nak. Az  oklevél  gyűjtemény  két  külön  könyvből  áll.  Az  elsőnek  czime : 
*Liber  regisi rationis  Itferm'umy  ottomnnnicarum,  vezerioruniy  legatorum,  ac 
arator um  chistianorum  ar  etiam  noHrornint^  Tholdalagi  Mihály  és  Cserényi 
Farkas  leveleivel.  A  második  könyv  articulusokat,  Fogarasra  vonatkozó 
iratokat  is  tartalmazván,  a  következő  czímet  viseli:  »L{ber  registratioím 
literarum  gentrosorum  Georgií  Chernél^  Stephani  f/íZ,  Francisci  MáriásL 
(reorgii  Madarászy  Andreáé  Bogádi,  Andreáé  Reit,  Andreáé  KlobusitzTci. 
Francisci  Hódosai ^  Danklis  Raheczii  el  Catharinae  principissae  ac  egregii>- 
mm  Georgii  JantsoviŰi  et  Stephani  Egri. 

—  A  KÖRiföczDÁNYAi  városi  tanács  múlt  év  decz.  31-iki  határidő- 
vel pályázatot  hirdetett  levéltárnoh'  állomásra.  A  tanács  amaz  elhatáro- 
zása, hogy  ezen  állás  a  diplomaticában  jártas  egyénnel  töltessék  be, 
elismerésre  méltó,  s  buzdítással  szolgálhat  arra  nézve,  hogy  hazánk 
különböző  városaiban  létező  városi  és  megyei  levéltárak  szakértők  gond- 
jai alá  bízassanak. 

—  Lasztókai  Lászi.ó  tagtársunk  s  az  eperjesi  kath.  főgymu. 
érdemes  tanára  Eperjes  város  gazdag  levéltárában  már  évek  óta  folytat 
beható  kutatást,  s  e  levéltárban,  mely  mindeddig  nincs  rendezve,  több 
százra  menő  érdekesnél  érdekesebb  oklevelet  talált.  Különösen  a  1  i^—  1 7 
századokból,  s  nincs  oly  magyar  király,  nevezetesebb  erdélyi   fejedelem, 


TÁRCZA.  95 

történeti  nevezetességű  személy,  a  kiktől  több  darab  jól  megőrzött  ere- 
deti oklevél  nem  volna.  Még  32  régp  czéhládát  is  átkutatott  melyekből 
kfllöDÖsen  művelődési  szempontból  igen  sok  becses  adatot  gyűjtött.  Remél- 
jük, hogy  e  kutatások  gyümölcse  mentül  előbb  napvilágot  fog  látni. 

—  A  SzAket.v  MűvELŐDÉfli  és  gazdasági  egylet  1884-iki  emlék 
könyve  megjelent  Szabó  Károlytól  van  benne  történeti  tanulmány,  mely 
arra  a  kérdésre  felel :  királyi  telepítvényesek-e  a  székelyek  ?  s  melyről, 
minthogy  külön  lenyomatban  korábban  már  kiadatott^  inegemlékeztUnk. 
.Szabó  Károly  ez  értekezését,  mint  tudva  van,  a  marosvásárhelyi  nagy- 
gyűlésen, a  jelenlevők  nagy  tetszése  mellett  olvasta  fel.  A  08  lapra 
terjedő  emlékkönyvet  az  egylet  tagjai  kapják. 

—  MAaYAuoRszÁo  FOoGBTLKNBÉoi  HARCzinÓL  (lelích  Kichardtól 
egy  újabb,  a  XlV-ik  füzet  elhagyta  a  sajtót,  mely  az  1849  elején  tör- 
ténteknek hadtörténeti  rajzát  foglalja  magában.  Ezen  inkább  hadtörté- 
neti munka  ügy  van  írva,  hogy  a  nem  szakembereket  is  érdekelheti. 

—  Adatok  Árpádházi  Boldog  MARorr  történetéhez  czím  alatt 
érdekes  monographia  jelent  meg  Fraknói  Vilmos  és  Némethy  Lajos 
tollából.  Némethy  Lajos  tagtársunk,  azon  kitartó,  fáradságot  nem  ismerő 
azorgalommal,  mely  őt  kutatásaiban  vezeti,  fogott  a  munkához,  hogy 
ÍK)Idog  Margit  lY-ik  Béla  leányának  canonisatiójára,  s  életére  vonatkozó 
adatokat  összegyűjtse.  Míg  Fraknói  Vilmos  a  szentté  avatására  és  cultu- 
sára  vonatkozó  ujabb  adatokat  szép  értekezéssé  fűzte  össze.  A  munka 
természetesen  gazdag  történelmi  adatokban  s  néhány  pecsét  ábrával 
van  ékesítve.  Összesen  282  lapra  terjed. 

—  Karácson  rí  János  »a  nagy-várad-olaszii  római  katholicus 
plébánia-templom  és  plébánia  rövid  történetei  czím  alatt  a  plébánia 
százados  évfordulója  alkalmából  egy  56  lapra  terjedő  monographiát 
úllitott  össze,  a  plébánia  levéltárában  lévő  adatokból,  mely  emlékül 
szolgál  a  plébánia  híveinek,  de  egyszersmind  azon  idők  '  egyháztörté- 
netéhez is  adalék. 

—  >Dél8zaki  Eo  At>att.«  Vajda  Victor  közzétette  úti  élményeit 
egy  csínos  kiállítású  270  lapra  terjedő  könyvben,  mely  Délfranczia- 
ország  ismert  helyeit  s  a  Pyrénéket  ismerteti,  kellemes  és  vonzó  olvas- 
mány, mely  útleírásaink  között  becsülettel  megállja  helyét,  s  figyelem- 
mel van  az  ismertebb  vidékek  történeti  emlékeire  is. 

—  K.  Naot  Sándor  előfizetést  hirdet  » Bihar-ország*  czímü  úti- 
rajzainak második  kötetére.  Az  első  kötet  a  múlt  év  elején  jelent  meg,  s 
a  második  kötet  —  bár  önálló  —  ennek  mintegy  folytatása.  A  kötet 
Bih&rmegye  székhelyének  —  Nagyváradnak  —  újabb  történetét  fogja 
ismertetni,  de  nem  felejtkezik  meg  a  múltról  sem.  Ezenkívül  a  megye 
tcnnészeti  nevezetességeinek,  barlangoknak,  hegyeknek  titkait,  szépségeit 
fogja  kitárni.  Az  érdekeltség,  melylyel  munkája  első  kötete  fogadtatott, 
biztató  előjel  arra,  hogy  e  második  kötetnél  is  méltányolni  fo^a  a  kö- 
zönség az  író  buzgó  törekvését. 


96  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Magyar  díszítő  styl.  A  nagymélt.  m.  k.  vallás-  ós  közok- 
tatásügyi minist^rinm  scgelyeK^se  mellett  in üí párosok,  ipar  á»  polgári 
iskolák,  tanító  és  tanítónői  képczdék,  valamint  középtanodák  használatáffi 
irta  es  rajzolta  Hunzkn  József  rajztanár.  Fára  metszette  MorelH  Gusztáv. 
Budapest  1885.  Deutsch  M.-féle  müve'szeti  intrfzet. 

—  Adatok  árpádházi  boldog  Margit  történetéhez. 

Ereklyéire  vonatkozólag  Némethy  Lajostól.  Szenttté  avatása  és  cultusára 
vonatkozólag  Fraknói  Vilmostól.  Budapest,  1885.  8-adr.  282  1. 

—  A  nagyvár  AD- 0LA8ZII  római  kath.  plébániatemplom  éa 
plébánia  rövid  története.  A  plébánia  százados  évfordulójára  összeállította 
Karácsonyi  János  nagy -várad- olaszli  káplán.  Nagy-Várad,  1884.  8-adr. 
.56  lap. 

—  Magyarország  függetlenségi  harcza   1848 — 49ben. 

írta  Gelich  Rikhárd  tábornok.  A  Tört.  Könyvtár  14.  füzete.  Budapest. 
Aigner  Lajos,  1884.  321—384.  1.  8-adr. 

—  A  SZÉKELY  M1VKLÖDÉ8I  ÉS  GAZDASÁGI-EGYLET  Marosvásár- 
helytt  1884.  évi  szeptember  hó  25-én  tartott  nagygyűlésének  Emlék- 
h'inyve.  A  székely  mivelődési  és  közgazd.  egylet  tulajdona  Marosvásár- 
helytt,  1884.  S-adr.  98.  1. 

—  Antonii  Possbvini  Mibsio  MoscoviTiCA.  Ex  annuis  litteris 
soe.  Jesu  excerpta  et  adnotationibus  illustrata  curante  Paulo  Pierlmj 
a.  J.  Acccdit  cardinalis  Comensis  memorandum  de  missionibus  exteris. 
(Biliotheque  Slave  Elzéverinne  IV.  e.)  Parisiia  1882.  kis  8-adr.  X.  t's 
118  1. 

—  Un  Nonce  1)0  Papé  EN  Moscovie  préliminaire,  de  la  treve 
de  1582  par  le  P.  Pierlimj  s.  J.  (Bibliotbí  que  Slave  Elzéverinne  VL  V} 
Paris  1884.  kis   8-adr.  IV  és  219  1. 

—  Romé  et  MosCOU  (1547 — 1579)  par  le  P.  Pkrlíng  s.  J. 
(Bibliotheque  Slave  Elzéverinne  V.  k.)  Paris  1883.  kis  8-adr.  VIII.  és 
168  1. 

—  OeSTERREICH  UND  BRANDENBURG  1685  — 1686.  Von  Dr. 
Alfréd  I^ifirnm.  Innsbruck,  1884.  8-adr.  Ara  1  frt. 

—  La  Save  le  Danubc  et  le  Balcan.  Voyage  ebez  les  Sloveneí, 
leg  Croates,  les  Serbes  et  les  Bulgare.<«.  Par  M.  L.  Legcr.  Paris,  1884. 
12-edr.  275  1.  Ara  1  frt  80  kr. 

—  Duc  DE  Broglie  :    Frédéric  II.  et    Mahie-Thérése 

d'apres  des  documents  nouveaux  1740 — 1742.  I.  II.  troisibme  edition. 
Pvis,  1884.  Kadr.  L  k.  IV  éa  419  1.  IL  k.  418  1.  Ára  3  fr.  50  o.  — 
3  fr.  50  c. 

—  Etudes  sur  l'AutricHE.  Le  Kablenberg  notes  de  voyag« 
et  d'histoire  par  Josepb  Roy.  Lyon,  1883.  8-adr.  XV  és  333  1. 


II.  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA 

MÁSODIK  KÖZLEMÉNY.  — 


m. 


A  magyar  országgyűlés  szervezete  es  tárgyalásainak  rendje, 
valamint  legfontosabb  functiója,  a  királyválasztás  gyakorlásának 
nvtdja  törvény  által  nem  volt  szabályozva.  A  középkor  politikai 
intézményei  általán  a  szokás  és  hagyomány  alapkövein  épültek. 

A  magyar  közjognak  a  köztudatban  élő  axiómái  sorában 
kiváló  helyet  foglalt  el  az,  hogy  csak  egyféle  nemesség  létezik,  mi- 
nélfogva az  alkotmányos  jogok  tekintetében  a  hatalmas  zászlós 
urak  és  a  szegény  köznemesek  között  nincs  különbség.  Valóban, 
ezek  és  amazok  egyaránt  bírták  a  személyes  megjelenés  és  szava- 
lás jogát  az  országgyűlésen,  mely  egységes  törvényhozó  testületet 
képezett. 

Mindazáltal  bár  ezen  alapelv  csorbítatlan  föntartása  fölött 
féltékenyen  őrködött  a  nemzet,  attól  lényegesen  eltérő  helyzetet 
teremtett  a  gyakorlat. 

A  XIV.  század  vége  óta  mind  gyakrabban  fordulnak  elu 
f-setek,  mikor  a  királyi  meghívólevelek  a  köznemességet  me- 
gyénként választott  követek  küldésére  hívják  föl.  *)  Nem  ritkán 
történik  az  is,  hogy  a  köznemesség,  mikor  tömegesen  gyűlt  volt 
egybe,  önkényt  megbízottakat  választott,  hogy  ne  kelljen  a  hosz- 
""zűra  nyúló  tanácskozások  végét  bevárnia. 

Emellett  az  országgyűléseken,  akár  fejenkint  jelent  meg  a 
köznemesség,  akár  követek  által  volt  képviselve,  —  a  főpapok, 
zászlós  urak  és  a  királyi  tanács  többi  tagjai  (a  főrendek)  külön 


*)  1385-beii  fordul  elo  az  első  eset.  V.  Ö.  Hajnik  Imre  akadémiai 
értekezését:  >A  nemesség  országgyűlési  fejenként  való  megjelenésének 
megazüuése.c  (1873) 

^XÁXADOK.     1885.     II.     FtiZET.  7 


oLe7 


í  5  AUG)969 


98 


II.  ULÁSZLÓ 


helyen  tanácskoztak,  rendszerint  Budavárában,  és  többnyire  csak 
akkor  jelentek  meg  a  Rákoson  táborozó  köznemesség  gyülekezeté- 
ben, mikor  az  általok  előlegesen  megállapított  végzéseket  elfoga- 
dás, jóváhagyás  végett  előterjeszteni  kivánták.  ^ 

A  főrendek,  kik  ily  módon  tényleg  az  országgyűlés  egyik 
külön  alkatrészét  képezték,  és  a  kezdeményezés  jogát  egészen 
magokhoz  ragadták,  ezt  természetesen  a  királyválasztásnál  is 
igénybe  vették.  Tömeges  gyülekezetek  körében,  a  hol  fölkiáltás 
útján  történik  az  ügyek  eldöntése,  és  a  fejenként  való  szavazás 
kivihetetlen :  azok,  kik  az  indítványozás  jogát  bírják,  rendes  kö- 
rülmények között  döntő  befolyást  gyakorolnak  az  eredményre.  Az 
14:58-iki  eset,  amikor  a  fegyveres  köznemesség  tömege  Mátyás 
megválasztására  kényszeríti  a  főrendeket :  elszigetelten  álló  kivé- 
telt képez. 

Mátyás,  úgy  látszik,  épen  ezen  eset  ismétlődését  akarta 
megakadályozni.  Törvény  útján  szabályozta  a  királyválasztásnál 
a  kezdeményezési  jog  gyakorlását.  Megállapította,  hogy  a  nádor 
hívja  össze  a  királyválasztó  országgyűlést,  vagyis  ő  határozza  meg 
a  királyválasztás  időpontját ;  továbbá,  hogy  a  királyválasztásnál 
a  nádor  adja  legelső  szavazatát,  vagyis  a  megválasztandó  király 
személyére  nézve  ő  tesz  indítványt.  Ezen  intézkedéseknél  is 
János  berezeg  érdeke  lebegett  a  király  szemei  előtt.  Nem  hitt  a 
tömegek  hálájában ;  de  bízott  azok  ragaszkodásában,  kiket  jótéte- 
ményeivel elhalmozott. 

Számításaiban  csalódott.  Egész  combinatióját  már  az  az 
egy  tény  is  fölforgatta,  hogy  halálakor  a  nádori  méltóság  ürese- 
désben állott.  Ez  a  körülmény  a  föJii/Jrewrfefc  befolyásának  súlyát 
tetemesen  gyarapította.  Primus  inter  pares  sem  volt  soraikban. 

A  királyválasztó  országgyűlés  megnyitása  május  17-ikére 
volt  kitűzve.  A  határidő  rövidsége  és  a  közlekedés  nehézségei 
miatt,  csak  május  vége  felé  kezdettek  gyülekezni  az  egyházi  és 
világi  főrendek,  kik  bandériumok  élén,  többnyire  nagyszámú  köz- 
nemesség által  kisérve,  jöttek.  Az  elsők  közé  tartozott   Báthori 


^)  Utóbb  az  1495-ik  éy\  országgyülf^s  egyik  törv^nyczikke  elren- 
delte, liogy  a  király  az  országgyűlés  megnyitása  előtt,  az  elöterjesztiMidu 
ügyek  iránt^  nz  egyházi  és  világi  urakkal  megállapodásra  jnsBon. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  9!) 

István,  ki  az  erdély  urakkal  és  nemesekkel,  május  28-ikán  érke- 
zett Pestre.  ^) 

Június  első  napjaiban  a  főpapok  teljes  számban  együtt  voltak: 
a  gyermek  prímás,  a  fogságából  kiszabadult  kalocsai  érsek,  az  egri, 
zágrábi,  pécsi,  erdélyi,  győri,  veszprémi,  csanádi,  váczi,  nyitrai, 
szerémi^és  bosniai  püspökök.  *)  A  világi  főrendek  soraiból  megjelen- 
tek :  Báthorí  István  országbíró,  Zsigmond  és  Péter  szent-györgyi 
grófok,  Kinizsi  Pál  temesi  gróf,  Geréb  Péter,  Ország  László, 
Bánffy  Miklós,  János  és  Dezső,  Báthori  András,  Eozgonyi  László, 
Drágffi  Bertalan,  Morocz  István  és  László,  Zalonoki  Pankircher 
Vilmos,  Csáki  Benedek,  Pethő  Miklós  és  János,  Zólomi  Miklós.^) 

Slavoniából :  Gereben  László  al-nádor,  gróf  Blagai  Miklós, 
Thúróczi  György,  Dersffi  István,  Bocskai  Péter,  Gudóczi  Péter 
itélőmester,  Roffi  Bernát,  Pekri  Miklós,  Ztubiczai  Gergely  jelen- 
tek meg.  *)  Zápolyai  Istvánt  főkapitányi  tiszte  Bécsben  tartotta 
még  vissza.  Újlaki  Lőrincz  berezeg,  a  Beriszlók,  a  déli  megyék 
nemességével,  késtek  a  megjelenésben. 

Míg  a  főrendek  és  az  előkelő  nemesek  Budán  és  Pest 
városában  szállottak  meg:  a  köznemesek  és  a  főrendek  bandé- 
riumai, a  Rákos  mezején,  sátrak  alatt,  táboroztak.  Számukat 
kilencz'tízezerre  becsülték.  ^) 


^)   Említi  a  milánói  követ  június  20-iki  jelentése.   I).  E.  IV.  221. 

*)   Ezeket  fölsorolja  agy    1490.  június   8-ikáu  kiállított  oklevél. 

(Katona.   História  Critica.  XVII.   20.)  A  milánói   követ  június   20-iki 

jelentésében  említi,  bogy   a  pécsi  püspök  június   13-ikán  érkezett  meg 

hadai  élén.  Lehetséges,  hogy  június   8-ika  után  még  eltávozott,  hogy 

13-ikán  banderiumját  a  fővárosba  vezesse. 

^)  Ezen  világi  urakat  találjuk  megnevezve  a  június  8-iki  oklevél- 
l)en,  melynek  szövegéből  következtetjük,  hogy  azon  napon  főrendek 
nem  voltak  többen  jelen.  (» Memóriáé  commcndamus,  .  .  .  quod  nobis  una 
atm  Regni  nohilihuft  ...  in  nostra  et  totius  Rcgni  congregatione  generáli 
existeutibus.«)  A  tíz  nappal  utóbb  Corvin  Jánossal  kötött  cgyesség  okle- 
veléében még  előfoi'dúlnak :  Zápolyai  István,  Perényi  János,  Magyar 
Balázs^  Dóczi  Péter  és  két  Pakos.  Ezek  kétségkivül  június  8-ika  után 
jöttek.  Ellenben  hiányoznak  a  június  17-iki  oklevélből :  Báthori  András 
és  az  egyik  Morocz. 

^)  Szintén  a  június  8>iki  oklevélben  említtetnek. 

^)  Constabili  Beltrand,  június    2-ikán  llippolyt  érsek   udvarából, 
a    ferrarai    berezegnek   írja:   >AIlogiano   a  la  cauipagna   circa   X.   mila 

7* 


100  n.  ULÁSZLÓ 

A  főrendek  haladék  nélkül  megkezdették  taDácskozásaikat. 
melyek  magyar  nyelven  folytak.  *) 

Négy  pártra  oszolva,  bármennyire  ellentétesek  valának  a 
királyválasztás  tekintetében  czéljaik  és  érdekeik,  mindannyian 
találkoztak  azon  gondolatban,  hogy  a  trónüresedés  időpontját  és 
a  trónkövetelök  versengése  által  nyújtott  kedvező  alkalmat  fol 
kell  használniok,  politikai  állásuknak  a  koronával  szemben  meg- 
szilárdítására, vagy  a  mint  ők  mondották,  arra,  hogy  »az  ország 
visszahelyeztessék  azon  szabadságba,  melyet  Mátyás  előtt  élve- 
zett.«  *)  Ezért  elhatározták,  hogy  a  királyválasztás  elbtt  állapít- 
ják meg  a  király  elé  terjesztendő  hitlevél  föltételeit. 

Ezenkívül  a  pártok  között  egyetértés  uralkodott  egy  taktikai 
kérdésben  is.  A  király-választást  lehetőleg  késleltetni  igye- 
keztek. 

Azok,  a  kik  Ulászló  körül  csoportosultak,  nem  számíthat- 
tak arra,  hogy  a  köznemességet  jelöltjük  részére  a  népszerűség 
varázsával  meghódíthatják.  Tömegek  csak  nevekért  és  jelszavak- 
ért lelkesülnek.  A  politikai  érdekek,  bármily  mély  értelemmel  és 
elmésen  állíttatnak  elő,  hidegen  hagyják,  vagy  épen  gyanakodóvá 
teszik.  Ulászló  hívei  tehát  azon  titkos  tervben  állapodtak  meg, 
hogy  a  köznemességet  kifárasztják  és  a  választás  megejtése  előtt 
szétoszlásra  bírják.  Miksa  pártolói  még  inkább  voltak  utalva  ezen 
eljárásra. 

Ellenben  János  berezeg  azért  óvakodott  siettetni  a  válasz- 
tást, mert  legbuzgóbb  barátai  távol  voltak,  gyűjtve  a  haderőt, 
melylyel  nyomást  akartak  gyakorolni  az  ellenszegülőkre.  A  len- 


cavalli.c  A  miláuói  követ  június  20-ikán  jelenti :  »Ali  YII.  del  presente . . . 
ad  Pesté . . .  erano  adunati  la  magior  parte  de  li  Nobili  del  Beguo,  ínsieme 
cum  la  gente  d'arme  delVajvodaet  li  altrlBaroni  et  Prelati,  che  potevano 
cssere  in  tutto  circa  IX.  milla  personc,  alloggiate  álla  campagna  in 
modo  de  campo  al  costume  de  qua.«  (D.  E.  IV.  428.  és  221.) 

^)  Constabili  június  1 7-ikén  irja,  hogy  Hippolyt  megjelenik  a  fő- 
rendek között,  de  nem  érti  tanácskozásaikat^  mert  magyarul  beszélnek. 
(D.  E.  IV.  430.) 

^)  A  milánói  követ  június  20'ikán  írja:  »La  prima  loro  cura 
pare  rcstituire  questo  Kegno  álla  liberta  qua  fruebantur  antc  Kcgcm 
Mathiam,  c  sopra  omnc  cosa  non  iutendono  di  csscr  piu  dicati.c 


KIRÁLYLTÁ  VÁLASZTÁSA.  lOl 

gyei  berezeg  hívei  pedig  jelöltjük  személyes  megjelenését  óhajtot- 
ták bevárni. 

Június  első  napjaiban  a  főrendek  a  hitlevél  tárgyalásával 
voltak  elfoglalva.  ^)  A  köznemesség  tétlenül  töltötte  az  időt. 

Ezalatt  megérkeztek  a  külföldi  trónkövetelők  követei,  hogy 
küldőik  igényeit  előterjeszszék  és  ezek  érvényesítésére  mű- 
ködjenek. 

Miksa  király  volt  az  első,  a  ki  útnak  indította  követeit. 
Már  april  közepetáján  össze  volt  állítva  a  fényes  küldöttség,  mely- 
nek vezetőjéül  Rudolf  anhalti  herczeget,  tagjaiul  Fueger  Benedek 
brixeni  dékánt,  Reichenburch  Rmibertet,  Ramming  Jánost  és  Ror^ 
bach  Zsigmondot  jelölte  ki.  *) 

Teljhatalommal  ruházta  föl  őket  mindennemű  tárgyalások 
megindítására  és  kötelezettségek  elvállalására.  ^)  Fölhatalmazta, 
hogy  atyja  Frigyes  császár  nevében  is  kérjék  részére  a  magyar 
koronát^)  Biztosíthatták  a  rendeket,  hogy  jogaikat  és  szabadsá- 
gaikat tiszteletben  fogja  tai-tani,  és  őket  »a  méltánytalanul  rajok 
rótt  terhektől^  meg  fogja  szabadítani ;  magyarok  tanácsával  fog 
élni,  a  hivatalokat  magyarokkal  tölti  be,  háborút  a  magyar  rendek 
iiicgegyezése  nélkül  nem  indít.  Figyelmeztetniök  kellett  a  rende- 
ket azon  előnyökre,  melyek  megválasztásából  az  országra  szár- 
maznak :  Morva,  Szilézia  és  Lausitz  a  magyar  koronánál  marad, 
Moldvát  Lengyelországtól  visszaszerzik  ;  Magyarország  és  a 
német  birodalom  között  örök  béke  jő  létre.  A  törökök  ellen  hat- 


^)  A  milánói  követ  janius  20-ikán  irja,  bogy  miután  június  1 — 2 
napjain  a  dunántúli  urak  megjöttek  ^parse  alli  Baroni  e  Prelati  chc  si 
trovavano  qua  de  unirsi  e  incominciare  ad  tractare  de  conditionibus  et 
legibus,  qnas  deberet  accipere  Rex  futurus.c 

^)  Az  1490.  ápríl  20-ikán  kelt  megbízólevél  Firnbabernél  25. 
^)  >.  .  .  Tractaudi,  sese  inscriptionibus  obiigandi  vei  etiam  in  aui- 
mam  nostram^  si  opus  fuerit,  jurandi.c 

^)  A  megbízólevélben  Miksa  kiemeli :   >Dominus  et  genítor  noster 

paternam  in  nos  affectionem  jus  suum  et  regnum  illud  nobis  favet  (atc), 

iU  üt  nos  praefatum  Regnum   Hungáriáé,   juxta  easdem  inscríptioneB, 

tamijaam  suae  Maiestatis  fílius  regere,  gubernare,    possidere  possimus.c 

(Az  utasításban   is  említi:   »Die  Rumisch  Kunigliche  Maiestfit  von  der 

Kaíserlicben    Maieetilt    Willen  babén   di  Crone  anzunemen.c    (Firnba- 

ber  64.) 


102  II.  ULÁSZLÓ 

Latos  oltalomra  számíthatnak  a  magyarok,  mert  Miksának  Lö 
vágya,  a  hitetlenek  ellen  harczolni,  és  a  keresztény  uralkodók 
mind  megígérték  segítségöket.  Ellenben,  ha  a  lengyel  királyra 
esnék  választásuk,  a  magyar  korona  elveszti  Morvát,  Sziléziát  és 
Lausitzot ;  Magyarország  és  a  német  birodalom  között  megújul 
az  ellenségeskedés,  melyet  a  törökök  az  ország  területének  meg- 
csonkítására fognak  fölhasználni.  Emellett,  ha  a  követek  meg- 
győződnek, hogy  a  rendek  Miksát  megválasztani  nem  hajlandók, 
utasításuk  szerint,  utalniok  kellett  azon  veszedelemre,  melv  az 
országot  fenyegeti,  mert  a  császár  kénytelen  volna  a  pápá- 
hoz folyamodni,  hogy  egyházi  büntetésekkel  sújtsa  Magyar- 
országot ;  valamint  alattvalóit  és  szövetségeseit  is  fegyverre 
szólítaná. 

Végre  a  követek  írott  és  szóbeli  utasítással  voltak  ellátva 
arra  nézve,  hogy  a  királynét,  János  herczeget,  az  egyházi  és  világi 
urakat  miként  igyekezzenek  ígéretekkel  lekötelezni  és  küldőjük 
részére  vonni.  ^) 

Vájjon  a  Miksa  által  kijelölt  követek  mind  megjelentek-e 
Pesten,  és  mikor  érkeztek  ide,  arról  nincs  tudomásunk  *)  Azok^ 
nak,  kiket  Ulászló  és  Kázmér  lengyel  király  küldöttek  volt,  neveit 
sem  ismerjük. 

Június  7-ikén  és  a  következő  két  napon  a  főrendek  meg- 
jelentek a  Rákoson,  hol  a  külhatalmak  követei  egymásután 
kihallgatást  nyertek.  Ezek  előadták  küldetésök  czélját,  és  mindazt, 


^)  Az  uraknak  ígérjék,  hogy  hivatalaikban  és  javaikban  meg  fogja 
őket  tartani : 

»Item  aucb  einem  jedem  auszerhalb  des  andern  heimlich  und 
insonderbeit  zusagen,  was  des  einen  jeden  belanget  wird  .  .  .«  A  király* 
néval  »heimlich  zu  handin,  und  ir  Trost  und  Hilf  zusagen  .  .  .€  Ha  lát- 
ják >das  die  Königin  Macht  und  Regiment  hett^  alsdann  mit  ir  und 
den  Íren  tapferlich  und  freundlich  zu  handln,  als  die  Kuniglich  Maiestiit 
des  insonderbeit  mundlicb  bevelhe  tan  hat.«  (A  dátum  nélküli  utasítás 
Firnbabernél.  64—68.) 

^)  Ugy  látszik  Miksa  előrelátta,  hogy  mind  a  hat  nem  fog  meg- 
jelenhetni ;  ezért  utasításában  meghagyja,  hogy  legalább  Breisacher  os 
Rorbach,  vagy  Rorbach  egyedül  igyekezzék  mindenesetre  Magyar- 
országba eljutni. 


KIKÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  103 

amivel  a  ^rendek  hajlandóságát  küldőik  részére  biztositliatiii 
Telték.  0 

Corvin  János  szükségesnek  látta,  hogy  az  ö  igényei  szintén 
üunepélyesen  bejelentessenek.  A  váradi  és  győri  püspököket 
bízta  meg  ezen  föladattal.  Választása  nem  helyezi  kedvező  vilá- 
gításba emberismeretét.  De  a  két  főpap  azon  eljárását,  hogy  ők, 
kik  Ulászló  érdekében  a  legnagyobb  tevékenységet  fejtették  ki, 
iiz  országgyűlés  színe  előtt  Mátyás  fia  mellett  fejtették  ki  rhetori- 
kájok  hatalmát,  igazolhatatlannak  kell  tartanunk  ;  alig  szolgál 
mentségökre  az  a  körülmény,  hogy  a  trónkövetelők  követeinek 
szónoklatait  jelentőségnélkűli  szertartásnak  tekinthették.  ^) 

A  köznemesek  ezalatt  zajosan  sürgetni  kezdek  a  király- 
választást ;  a  pártvezérek  nehezen  bírták  lecsillapítani  türelmet- 
lenségöket,  mely  nőttön-nőtt  azon  arányban,  a  mint  költségeik  és 
élebniszercik  fogytak. 

Ezen  helyzQt  előnyeit  értékesíteni  igyekezett  Albert  pártja. 
Báthori  Miklós  váczi  püspök  fölhívására,  több  megye  nemessége 
a  lengyel  herczeget,  mint  magyar  királyt  éltetni  kezdette.  Azt 
remélették,  hogy  a  bizonytalanságban  levő  tömeget  magokkal 
fogják  ragadni. 

De  rosszul  számítottak.  Ahelyett,  hogy  viszhangra  találtak 
volna,  meglepetést  és  fölháborodást  idéztek  elő.  Maga  Báthori 
István  —  a  párt  vezére  —  vagy  azért,  hogy  a  tervről  nem  volt 

^)  A  milánói  követ  június  20-iki  jelentésiben  einliti,  liogy  június 
7ikéa  a  főrendek  a  Rákosra  mentek.  Bizonyára  a  külföldi  követek 
kihallgatása  végett.  —  Bonfin  hosszasan  szól  a  külhatalmak  követei 
fogadtatásáról ;  de  előadásából  nem  vehetjük  ki^  hogy  mikor  történt  a 
kihallgatás.  Ennek  elbeszélése  után  szól  csak  a  köznemesség  szétosz- 
lásáról;  amiből  következtethetjük^  hogy  Bonfin  tudomása  szerint,  a 
követek  fogadtatása  a  köznemesség  jelenlétében  történt.  Egyébkint  is 
alig  hihető,  hogy  a  főrendek  a  köznemességtől  ezen  látványosságot 
megvonták ;  amire  okuk  sem  volt. 

^)  Bonfin  és  Tubero  elbeszélésök  szövegébe  fölveszik  a  beszédeket, 
melyeket  a  külhatalmak  követei,  szerintök,  tartottak ;  de  kétségtelen^ 
hogy  ezen  beszédek  az  ő  tollúkból  folytak.  Természetesen,  a  két  író 
által  közlött  bef^zédek  nem  azonosak.  —  Bonfin  szerint  az  első  napon 
Corvin  Mátyás,  a  másodikon  Miksa  és  a  lengyel  király,  legutoljára 
UlsUzIó  követei  szólottak.  Tubero  szerint  a  cseh  követek  voltak  az  elsők, 
utáaok  következtek  a  németek,  utolsók  a  lengyelek. 


104  II.  ULÁSZLÓ 

előlegesen  tudomása,  vagy  mert  a  kísérlet  eredménytelenségét 
azonnal  fölismerve,  a  felelősséget  magától  el  akarta  hárítani,  túl- 
buzgó párthívei  között  termett,  és  heves  szókkal  rendreutasította 
őket.  A  merész  vállalat  megbukott.  Intézői  a  következő  éjszaka 
szétoszlottak.  ^)  Báthori  István  pedig  sietett  elhagyni  a  vesztett 
ügyet,  és  Ulászló  pártjához  csatlakozott 

Albert  berezeg  mindazáltal  néhány  száz  nemes  éljeuzésébeii 
törvényesen  megejtett  választást  akart  látni,  fölvette  a  királyi 
czímet,  és  készületeket  tett,  hogy  fegyver  hatalmával  küzdj e  ki  a 
trónt.  2) 

A  Rákoson  csakhamar  helyreállott  a  megzavart  nyugalom. 
Sőt  bizonyos  egykedvű  közönyösség  emelkedett  uralomra.  A  köz- 
nemességet a  pártvezérek  megtudták  győzni  afelől,  hogy  a  király- 
választást fontos  okok  miatt  még  egy  ideig  el  kellett  halasztani, 
ós  hogy  legbölcsebben  cselekszik,  ha  a  hosszúra  elnyúló  tárgya- 
lások végét  be  nem  várva,  szétoszlik. 

A  köznemesség  politikai  függetlenségének  és  aközszellemuek 
hanyatlását  mi  sem  tűnteti  föl  világosabban,  mint  az  a  tény,  hogy 
legjelentékenyebb  jogának  gyakorlására  messze  vidékekről  össze- 
seregelve, a  főrendek  párttaktikája  által  rábíratta  magát,  hogy 
eredménytelenül  elszéledjen,  és  jogait  megyénként  választott  két 
megbízottra  ruházza  át.  ^) 

^)  Ezcu  iueidensről  a  legrészletesebb  clbcszeldst  a  inilauói  követ 
június  20-:ki  jclentcsébeu  találjuk.  A  pápai  követ  június  2á-iki  jelenté- 
sében röviden  szól  róla.  Bonfín  csak  ndhány  sort  szentel  ezen  esemény- 
nek ;  sem  azokat  nem  említi,  a  kik  a  mozgalmat  kezdeményezték,  sem 
azokat  a  kik  elfojtották.  A  cseh  Dubravius  elbeszélése  minden  más 
forrással  ellentétben  áll;  és  hitelesnek  nem  tekinthető. 

^)  Albert,  1490.  július  21-én  Bártfa  városához  intézett  iratában 
^Y>e\  gratia  Rex  Hungáriáé  in  conventione  generáli  campi  Bakos  clcc- 
tus«  czímet  visel.  És  említi  »proclamationem  sacrae  electionis  nostrac  in 
campo  Kakos  mutua  et  concordi  voluntate  Regnicolaram  et  Civitatam 
factam,«  Katona.  XVII.  89. 

^;  Sajnos,  emlékeink  hézagossága  miatt  ezen  tény  előzményeit  és 
rcazlcteit  ncai  ismerjük  kellő  pontossággal.  Constabili  június  17-iki  leve 
lében  úgy  adja  elő  a  történteket^  hogy  a  főrendek  nem  akar- 
ván tovább  együtt  tartani  a  költségükön  élő  nemeseket ,  ezeket 
elbocsátották,  két  nemest  tartván  vissza  minden  megyéből,  összesen 
>mintegy    120'at.<    (D.   E.   IV.   430.)    Ellenben  Bonfin  szerint  a  köz- 


KIRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  105 

IV. 

A  mint  a  köznemesség  tömege,  június  tizedike  táján,  szét- 
oszlott, megbízottai  a  Kákos  mezejéről  Pest  városának  egyik  tem- 
plomába tették  át  tanácskozásaik  színhelyét. 

Mindenek  előtt  a  választási  föltételek  kerültek  napirendre. 

A  főrendek  a  Mátyás  előtt  fönnállott  állapot  visszaállítását 
tűzYén  ki  föladatul,  az  általuk  előlegesen  megállapított  hitlevélben 
nem  kímélték  a  nagy  király  emlékét,  és  nem  haboztak  a  törvény- 
sértés vádjával  bélyegezni  meg.  Sőt  ezt  bizonyára  czélzatosan 
helyezték  előtérbe,  hogy  egyfelől  János  berezeg  népszerűségét 
ellensúlyozzák,  és  idegen  uralkodó  megválasztását  még  inkább 
kívánatosnak  tűntessék  föl. 

A  megválasztandó  királynak  ugyanis  arra  kellett  magát 
köteleznie,  hogy  >az  országot  és  Összes  rendéit  az  ősi  jogok,  kivált- 
ságok és  szabadságok  élvezetében  megtartva,  azokkal  ellenkező 
újításokat,  mint  Mátyás  király  tette  volt,  semmi  szín  alatt  nem 
fog  behozni* ;  hogy  >a  fenséges  Mátyás  király  által  behozott 
újításokat,  különösen  az  egy  forint  adó  kivetését,  el  fogja  törölni «  ; 
a  régtől  fogva  megszokott  rendes  királyi  jövedelmekkel  be  fogja 
érni;  a  Mátyás  és  Beatrix  vagy  bárki  más  által,  ^helytelenül  és 
jogtalanul  elfoglalt  jószágokat*  törvényes  birtokosaiknak  vissza 
fogja  adni ;  meghallgatás  nélkül,  a  törvényes  rend  mellőzésével, 
senkit  sem  fog  büntetni ;  a  bírákat  arra,  hogy  ítéleteikben  az 
igazság  követeléseitől  eltérjenek,  soha  sem  fogja  kényszeríteni. 

De  a  főrendek  nem  elégedtek  meg  azzal,  hogy  a  korona 
hatalmának  túlterjeszkedése  ellen  védgátét  emelnek;  a  magok 
hatalmát  jelentékenyen  gyarapítani  igyekeztek.  A  főpapok  és  fő- 
urak rendjét  a  királyi  hatalom  ellenőrzésére  hívatott  testűlet 
functióival  ruházták  föl.  A  hitlevél  ugyanis  megállapítja,  hogy  a 
király  a  koronát  a  főpapok  és  főurak  gondviselése  alatt  hagyja,  az 
általok   választandó  koronaőrök  rendelkezésére  bocsátja  a  vise- 


ncmessdg,  mivel  a  költségeket  nem  volt  kdpes  többé  viselni,  a  főrendek- 
től engedéiyi  kért  és  nyert,  hogy  szétmehessn,  mire  60  nemest  teljhata- 
lommül  rufaásBott  föl.  —  A  választottak  számára  nézve  hitelesebbnek 
kel]  tarfanuuk  azt,  ki  az  országgyűlés  alatt  ír.  A  szétoszlás  napját  nem 
határozhatjuk  meg  biztosan.  Valószínűleg  június  1 0-ike  táján  történt. 


106  11.  ÜLÁ8ZLÓ 

grádi  várat,  melynek  falai  között  úgy  a  koronát,  mint  az  Ausztria 
YÍsszabocsátása,  Morvaország  és  Szilézia  visszaváltása  esetében 
iizetendd  összegeket  őrizni  fogják.  Ezen  összegek  »a  főpapok  és 
főurak  határo'^ata  szerint*  fognak  az  ország  védelmére  fordíttatni. 
Csak  »a  főpapok  és  főurak  megyegyezésével«  bocsáthatja  vissza 
a  király  Ausztriát  a  császárnak,  és  köthet  vele  békét.  A  forgalom- 
ban levő  érczpénz  tekintetében  szintén  csak  >a  főpapok  és  főurak 
megegyezésével*  hozhat  be  változtatást  Mindéhez  még  az  a  zára- 
dék van  csatolva,  hogy  a  király  azon  végzéseket,  melyeket  »a 
főpapok  és  főurak,  az  ország  többi  Jakosaival  egyetértőleg,  a 
koronázás  előtt  alkotni  fognak*,  megerősíteni  köteles. 

A  főrendek  egyszersmind  óvatosan  gondoskodtak  arról, 
hogy  ha  külföldi  uralkodó  lép  az  ország  trónjára,  idegen  befolyás 
ne  veszélyeztesse  hatalmukat  és  az  ország  függetlenségét  Ennek 
biztosítására  a  hitlevélbe  iktatott  czikkek  egész  sorozata  van 
hívatva.  A  leendő  királytól  követeltetik,  hogy  idejének  nagyobb 
részét  Magyarország  területén  töltse ;  kizárólag  magyar  tanácso- 
sokkal és  udvari  emberekkel  vegye  magát  körül;  az  országot 
illető  ügyekben  kizárólag  magyarokkal  tanácskozzék;  egyházi 
javadalmakat,  világi  méltóságokat  és  jószágokat  csak  érdemes 
magyaroknak  adományozzon ;  egyházi  javadalmakat  külföldieknek 
csak  »a  magyar  főpapok  és  főurak  jóváhagyásával  adomá- 
nyozhat* *) 

A  főrendek  ezen  pontokkal  a  nemzeti  pártra,  János  ber- 
ezeg híveire  is  hatni  kívántak,  megnyugtatva  őket  aziránt,  hogy 
az  idegen  királylyal  nem  fog  idegen  befolyás  az  országba  vonulni. 

De  a  főrendek  többsége,  mely  politikai  és  személyes  érde- 
kek által  vezetve,  el  volt  határozva  arra,  hogy  Mátyás  fiát  a 
választásnál  mellőzni  fogja,  a  hála  és  kegyelet  érzelmeinek  sugal- 
latai iránt  is  megőrizte  fogékonyságát  Mielőtt  mást  emelnének  a 
trónra,  biztosítani  kívánták  János  berezeg  jövendő  állását  Eb 
készek  lévén  neki  mindent  megadni,  amit  az  ország  koronáján 
kívül  nyújthattak,  arra  is  számítottak,  hogy  önkénytes  visszalé- 
pésre bírhatják. 


^)  A  hitlevél  szövege,  a  mint  azt  Ulászló  a  választás  után  e1fo« 
gadta,  törvényeink  gyűjteményébe  föl  van  véve. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  107 

Előterjesztették  tehát  ueki,  hogy  irányában  az  atyjától 
nyert  jótéteményekért  készek  hálájukat  leróni;  de  mivel  a  király- 
választás kimenetele  nem  egyedül  tőlök  függ  és  így  kétes,  most 
mikor  még  ök  rendelkeznek  az  ország  fölött,  gondoskodni  kivannak 
róla,  azon  eshetőséggel  szemben,  ha  nem  ő  emeltetnék  a  trónra. 

A  herczeg  az  ajánlatot  nem  utasította  vissza.  Tárgyalások 
iudűltak  meg,  melyek  rövid  idő  alatt  eredményre  vezettek.  ^) 
Abban  történt  megállapodás,  hogy  János  herczeg,  ha  » Isten  aka- 
ratából vagy  emberek  végzésébők  nem  választatnék  meg  Magyar- 
ország királyává,  ezen  esetben  is  bírni  fogja  a  királyi  czímet  és 
méltóságot ;  Bosnyákország  királyává  fog  választatni,  és  a  leendő 
magyar  király  által,  az  ő  koronáztatása  után  három  vagy  négy 
uappal,  meg  fog  koronáztatni.  Ezenfölül  bírni  fogja  a  slavoniai 
lierczegséget,  mint  a  magyar  királynak  alárendelt  ^fejedelemt  és 
a  horvátországi  bánságot,  mint  a  magyar  király  tisztviselője.  Az 
ezen  állásokhoz  tartozó  jövedelmeken  kivül,  a  királyi  kincstárból 
tizenkétezer  arany  forint  évi  fizetést  fog  a  horvátországi  végvá- 
rak fontartására  nyerni.  Az  atyjától  adományul  vagy  zálogjog- 
czlmen  nyert  várakat,    városokat   és   uradalmakat  megtartja; 
Pozsony,  Komárom  és  Tata  kivételével,  a  melyeket  a  jövendő 
királynak,  a  negyvenezer  arany  váltságdíj  lefizetése  után,  kiszol- 
gáltatni köteles.  A  magyar  koronához  tartozó  várakat,  városokat 
és  uradalmakat,  melyek  tényleg  kezei  között  vannak,  most  azon- 
nal a  főrendeknek  átadja ;  Buda,  Visegrád  és  Belgrád  kivételével, 
melyeket  a  jövendő  király  megérkezéséig  megtarthat.  Az  ausztriai, 
stíriai,  karintiai,  krajnai,  sziléziai  és  lausitzi  várakat,  városokat, 
herczegségeket  szintén  most  azonnal  a  főrendeknek  átadja ;  az 
uppelni  herczegség  kivételével,  mely  örökös  birtoka  marad. 

A  főrendek  végül  kimondották,  hogy  ezen  egyességet  a 
megválasztandó  király  azonnal,  a  mint  az  ország  határain  átlép, 
saját  pecsété  alatt,  és  a  koronázás  után  újra  az  országos  pecsét 
alatt  megerősíti.  2) 

^)  Hogy  az  egyezség  alkudozások  eredménye  volt,  kitűnik  az  okle- 
vél ezen  szavaiból :  »ad  disposicionem  pacis  et  tract^tus  devenimusj  qui- 
fjui  plurilnM  et  notafnlUms  kabUis^  postremo  ....  conclustmiis. « 

<)  Az  Ulászló  király  által  július  31-ik^n  megerősített  egyességről 
kiállított  oklevél  egyik  eredeti  példánya  az  országos  levéltárban.  Kiadta 


108  II.  ULÁSZLÓ 

Ezen  egyességet  János  herczeg  szóbeli  nyilatkozattal  és 
kézszorítással  elfogadta.  *) 

Mindazáltal  egyik  fél  sem  járt  el  jóhiszeműleg.  A  főrendek, 
míg  a  bevezetésben  úgy  szólanak,  hogy  a  királyválasztás  kimene- 
tele nem  tőlük  függ,  és  csak  mint  lehetőséget  tűntetik  föl  azt, 
hogy  nem  János  herczegre  eshetik  a  választás ;  az  egyesség  több 
pontjában  elárulják,  hogy  másik  jelölt,  és  pedig  egy  az  országon 
kivül  lakó  uralkodó  megválasztását  bevégzett  ténynek  tekintik.  ^) 

János  herczeg  pedig  az  egyesség  foltételeinek  elfogadása 
után,  meghiíísítva  a  főrendeknek  a  belső  béke  megóvásához  csatolt 
reményeit,  még  nagyobb  erélylyel  folytatta  actióját,  a  melyre  most 
új  tér  nyílt. 

Talán  épen  az  egyesség  megerősítése  napján,  június  13-ikán, 
vonultak  a  fővárosba  Újlaki  Lőrincz  herczeg,  Ernuszt  Zsigmond 
pécsi  püspök  és  a  Beriszlók,  —  az  egyik  szerb  deszpót,  a  másik 
vránai  perjel  —  több  előkelő  úrral,  sok  nemessel,  néhány  ezer 
fegyveres  élén.  ^) 

Mindegyik  párt  kísérletet  tett,  hogy  őket  megnyerje.  Corvin 
János,  személyesen,  a  kalocsai  érsek  által  kísérve,  kereste  föl  tá- 
borukat. De  ezek  meggyőződvén  arról,  hogy  a  többség  Ulászló 
részére  biztosítva  van,  előnyösöbbnek  látták  a  cseh  király  párt- 
jára állani,  és  ezzel  alkudozásokba  bocsátkoztak.  Mindenek  előtt 
azt  kívánták,  hogy  a  Mátyás  halála  óta  véghez  vitt  erőszakos 
tényekért  és  birtok-foglalásokért  —  egyebek  között  a  pécsi  püs- 
pök a  pécsváradi.  Újlaki  a  péterváradi  apátságot  foglalta  el  — 
büntetlenség  biztosíttassék.  Továbbá  a  Corvin  Jánossal  kötött 
egyesség  megváltoztatását  követelték;  mert  Újlaki  maga  számára 
igényelte  a  bosniai  királyi  czímet,  melyet  atyja  is  viselt,  és  több 


Pray.  Epistolae  Procerum.  I.  378 — 394.  Rovachich.  Supplemeutum  ad 
Vestigía  Comitiorum.  II.  270—282. 

^)  »Data  fíde  et  stipalata  manu  .  .  .  adimplere  promisit.€ 

')  Az  oklevél  szerint  János  herczeg  Buda,  Visegrád  és  Belgrád 
várakat  ^itsque  ad  adventum  futuri  Regis  in  hoc  Regnum^  kezei  k()ZÖtt 
tarthatja. 

^)  A  megérkezés  napját  a  milánói  követ  június  20-iki  jelentésé- 
ben említi.  Bonfín  szerint  kétezer  fegyveres  élén  jöttek. 


RIRÁLYLTÁ  VÁLA8ZTÁSÁ.  109 

uradalomra,    melyek    Corvin  János    birtokában    voltak,  jogot 
tartott  0 

Azonban  az  Ulászlóhoz  ragaszkodó  fórendek  válasza  úgy 
hangzott,  hogy  a  János  hcrczeggel  kötött  egyességtöl  el  nem  állhat- 
nak; bizonyára  lelkiismeretök  tiltakozása  tartotta  őket  attól 
Tissza,  hogy  hűtlenségre  hűtlenséget  halmozzanak. 

üjlaki  és  társai  most  már  Corvin  Jánosnak  ajánlották  föl 
szolgálataikat  A  herczeg  örömmel  fogadta  a  hatalmas  szövetsége- 
seket, és  természetesen  nem  habozott,  azon  esetre,  ha  trónra  segí- 
tik, mindent  megigérni,  a  mit  csak  kivántak :  bosniai  királyságot, 
uradalmakat,  amnestiát  Az  alku  megköttetett.  ITjlakiék  Corvin 
János  zászlaihoz  szegődtek,  a  hová  —  mint  a  milánói  követ  je- 
lentésében hangsúlyozza  —  ^magánérdekeik,  nem  a*  herczeg  sze- 
mélyéhez való  ragaszkodásuk  vezették.*  *) 

Az  ekként  jelentékenyen  megerősödött  párt  —  melynek 
vezető  szelleme  a  pécsi  püspök  vala  *)•  —  belátván  azt,  hogy  a 
királyválasztás  rendes  lefolyása  mellett  kisebbségben  kell  marad- 
nia, nem  habozott  fegyverhez  nyúlni,  és  így  polgár  háború  veszé- 
lyének tenni  ki  az  országot.  A  budai  várból  —  melyet  Corvin 
János  új  hívei  előtt  megnyitott  —  kitörést  terveztek.  *) 

Azonban  a  Pesten  tanácskozó  főrendek  tudomást  nyertek  a 
ter?ről.  Ezen  válságos   körülmények  között  Zápolyai  István  is 


^)  A  milánói  követ,  a  ki  június  20-iki  jelentésében  tüzetesen  szól 
^zcn  tárgyalásokról,  megemlíti,  hogy  Újlaki  igényt  tartott  Garai  Jób 
örökségére^  a  pécsi  püspök  pedig  három  várra,  melyeket  Mátyás  elvett 
toIe  és  fiának  adományozott. 

*)  Június  20-ik!  jelentésében,  melynek  elbeszélése  egészen  magán 
viseli  a  hőség  jellemét  D.  E.  IV.  221—4.  —  Egy  dátum- nélküli,  de 
bizonyosan  június  végén  irt  tudósítás,  mely  Budáról  Milánóba  küldetett, 
említi,  hogy  Újlaki  és  társai  kezdetben  Miksa  pártján  állottak.  (D.  E.  IV. 
184.  Tévesen  april  havára  téve.)  A  miben  a  való  az  lehet,  hogy  Miksával 
i8  alkadoztak. 

')  A  pápai  nuntius  1490  július  18-iki  jelentésében  »malorum 
omniom  famesc  jelzővel  említi  a  pécsi  püspököt.  (A  velenczei  könyv- 
ttrban.) 

*)  A  milánói  követ  június  20*iki  jelentésében  azt  a  rószletet  is 
^uilíti,  hogy  Corvin  János  ezer  gyaloggal  kúazult  kitörni. 


110  II.  ULÁSZLÓ 

megjött  rövid  időre.  *)  Az  ő  hozzájárulásával,  oly  intézkedések 
tétettek,  melyek  határozottságot  mérséklettel  egyesitettek.  A 
főrendek  megmutatták,  hogy  hőn  óhajtják  elhárítani  a  polgár- 
háború iszonyait,  de  egyszersmind  készek  az  erőszakot  eröszat 
kai  torolni  meg.  Június  17-ikén  a  Pesten  együtt  levő  főrendek  és 
nemesek  ünnepélyes  oklevélbe  foglalták  a  János  berezegnek 
tett  és  általa  elfogadott  ajánlatokat.  ^)  És  ugyanakkor  Báthori 
Istvánt,  Kinizsi  Pált,  Drágffi  Bertalant,  jelentékeny  haderő  élén, 
átküldötték  a  budai  partra,  oly  czélból,  hogy  a  vár  ellen  támadó- 
lag  lépjenek  föl. 

Az  összeütközés  most  még  elháríttatott.  Három  napra  fegy- 
verszünet köttetett,  ^)  mely  háromízben,  utolszor  július  2-ig,  meg- 
hosszabbíttatott. *) 

Ezen  idő  alatt,  tárgyalások  folytak.  Az  egyik  részről  Dóczi 
Orbán  püspök  és  Báthori  István,  a  másikról  Ernuszt  Zsigmond 
püspök  és  Újlaki  Lőrinc^  vgltak  a  meghatalmazottak.  A  budai 
vár  Zsigmond-kápolnája  szolgált  találkozási  helyűi.  ^) 

A  pápai  nuntius,  Angelo  ortei  püspök,  ki  Mátyás  halála 
után  is  az  országban  maradt,  fölhasználta  ezen  alkalmat,  hogy 
mindkét  részt  a  béke  és  egyetértés  helyreállítására  buzdítsa.  De 
szavai  hatását  csökkentették  a  Németországból  érkező  tudósítá- 
sok, a  melyek  szerint  a  pápa  Miksa  megválasztását  óhajtaná,  a 
mit  a  nuntius,  ki  hónapok  óta  Rómából  levelet  nem  kapott,  kel- 
lően megczáfolni   nem  volt  képes ;   a  miért  is  tümie  kellett  a 


^)  A  Corvin  János  érdekében  június  17-ikén  kiállított  oklevélben 
a  világi  főrendek  között  második  helyen  áll.  A  szöveg  valószínűvé  teszi, 
hogy  csak  a  tényleg  jelenlevő  urak  soroltattak  fol. 

^)  Az  oklevelet  nyolcz  főpap,  huszonöt  világi  ur  —  kik  névszerint 
vannak  fölsorolva  —  >cacteriquc  Praelati,  Barones  ac  primores  Regni 
Hungáriáé,  ipsum  toíum  Regnum  repraesmtanteat  állítják  ki.  Kiemelik, 
líogy  főczéljok :  elhárítani  a  polgárháborút  *qno<í  jam  non  lyaratum  solum, 
sed  hchoatum  etiam  con^pejijisemuit.^ 

^)  A  milánói  követ  június  20-iki  jelcntésn. 

*)  A  milánói  követ  június  23.  va  július  1  2-iki  jelentc'sei.  D.  E. 
IV.  229.  2,37. 

^)  Boníin  elbeszélése. 


KIRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  111 

magyar  urak  szemrehányásait :  hogy  ő  szentsége  az  országot, 
»Ear6pa  védfalátc  elhagyja.  ^ 

Egyébkint  is  a  pártszenvedélyek  elhatalmasodott  zajában  a 
békére  intő  szózat  nem  talált  meghallgatásra.  Csak  Váradi  Péter, 
a  kalocsai  érsek  karolta  föl  azt,  és  kijelenté,  hogy  ha  a  béke  flhin- 
tartására  irányuló  törekréseivel  czélt  nem  ér,  Corvin  János  udva- 
rát elhagyja  és  érseki  székhelyére  vonul  vissza.  ígéretét  csakha- 
mar teljesíteni  kellett;  mert  a  négy  megbízott  tanácskozásai 
nem  vezettek  eredményre.  *) 

Mindkét  párt  az  elháríthatatlan  küzdelemre  készült.  Corvin 
János  hívei  nagy  erőfeszítéseket  tettek.  Megkísértették,  hogy 
Zápolyai  Istvánt  megnyerjék.  Két  követ  ment  Bécsbe,  fényes 
igéretekkeL  De  siker  nélkül.  ^) 

Ugyanakkor,  június  23-ikán,  a  váradi  püspök  is  Bécsbe 
utazott,  hogy  Zápolyainál  az  ellenfél  igyekezeteit  ellensúlyozza,  és 
vele,  valamint  Ulászló  királynak  ott  tartózkodó  cancellárjával, 
Schellenberg  Jánossal  a  teendők  iránt  értekezzék.  *) 


^)  A  pápai  követ  elkeseredésében  azt  írja  a  pápának ,  hogy  már  ö 
maga  is  úgy  kezd  gondolkodni,  mint  a  magyarok ;  kéri,  hívja  vissza, 
nehogy  ezen  megszégyenítő  állásban  tovább  kelljen  maradnia.  (A  nun- 
tius  jánins  24-iki  jelentése.) 

')  A  pápai  követ  július  1 8-iki  jelentése. 

'}  A  milánói  követ  június  23.  és  július  12-iki  jelentése.  D.  £. 
IV.  237. 

^)  A  milanói  követ  június  23-ikán  írja,  hogy  a  váradi  püspök  az 
éjjel  Bécsbe  utazik,  és  egy  hétig  marad  el.  Ugyan  ez  július  12-iki  jelen- 
tésében iija,  hogy  a  váradi  püspök  azért  küldetett  Bécsbe,  hogy  a  cseh 
cancellárral  értekezzék,  és  »per  riferire  al  Conte  Stefano,  quanto  cra 
facto  et  intendere  lo  parere  suo.c  (D.  £.  IV.  229.  234.)  Corvin  János 
követeinek  és  a  váradi  püspöknek  Bécsbe  menetele  arra  a  téves  magya- 
rázatra adott  alkalmat,  mintha  az  ország  rendéi  az  eldöntést :  a  trónkö- 
vetelők közül  melyiket  fogadja  el  királyul  a  nemzet,  Zápolyai  Istvánra 
bízták  volna.  Nem  kevéssé  meglepő',  hogy  azt,  a  mi  a  történelem  lapjain 
elszigetelve  álló  eset  volna,  a  történetírás  habozás  nélkül  elfogadta.  A  fele- 
lősség ezért  Bonfint  terheli.  Ö  beszéli,  hogy  miután  a  két  párt  meg- 
bízottai megegyezni  nem  tudtak,  »conventum  est  inter  eos,  uti  ad  Comi- 
tem  Scepnsiensem  duo  utrinque  oratores  mitterentur  .  .  .  ut  quemcumque 
B^em  optaret,  is  ab  omnibus  aliis  approbaretur.  Joannes  Varadiensis 
antistes  a  Rcgiii  proceribus  missus  est ;  duo  quoque  a  Coruino  dncc,  qni 
•Stephani    voluntatem     requirerent  ....    Stephanuui     inveniunt    potius 


112  n.  ULÁSZLÓ 

A  fbnforgó  kérdések  megoldása  sok  nehézséggel  járt.  A 
püspök  három  nappal  Bécsbe  érkezése  után  így  szól,  Femstein 
Vilmoshoz  írt  levelében : 

» Minden  gond  és  fáradság,  mely  születésem  napjától  mos- 
tanáig osztályrészem  vala,  elenyészik  ahoz  képest,  a  melyet  az 
utolsó  három  nap  szerzett  nékem. «  ^) 

Ez  alatt  Corvin  János  hívei  átvezették  hadaikat  a  pesti 
oldalról  a  budai  vár  alá.  Elénk  bizalom  és  harczvágy  nyilatkozott 
körükben ;  főleg  mióta  a  királyi  kincstárban  fölhalmozott  meg- 
becsülhetetlen értékű  drágaságokat :  ékszereket,  asztali  készlete- 
ket, fegyvereket  és  kelméket  meglátták.  >Istenen  kívül  senki  sem 
árthat  nekünk  !<  kiáltott  föl  elragadtatásában  a  vránai  perjel. 

Az  arany,  ezüst  és  drágakövek  ragyogása  a  remény  sugarait 
árasztotta  rajok.  A  dús  kincs  eszközt  nyújtott  a  harcz  folytatá- 
sára, és  jutalmat  igért  ragaszkodásukért.  ^) 

Merész  tervet  gondoltak  ki :  hogy  Székesfehérvárra  viszik 
jelöltjüket,  és  a  kezeiben  levő  szent  koronával  megkoronázzák. 

Azonban  Ulászló  hívei  fölfödözték  a  tervet.  Már  előbb  gon- 
doskodtak volt  arról,  hogy  a  koronázási  város  meglepetés  ellen  biz- 


Bohcmiae  Regi,  quam  cuivis  alii  Btudentem. «  —  Magában  véve  teljesea 
hihetetlen,  hogy  akár  Ulászló  hívei  Corvin  Jánost,  akár  Corvin  János 
hívei  Ulászlót  hajlandók  lettek  volna  királyul  elfogadni,  csak  azért,  mert 
Zápolyai  nyilatkozik  mellette ;  aminthogy  Zápolyai  állítólagos  nyilatko- 
zata után  Corvin  János  hívei  nem  hódoltak  meg  Ulászló  előtt  Emellett 
nem  lehetett  titok,  hogy  Zápolyai  akkor  már  Ulászlóhoz  csatlakozott ;  amit 
a  janius  17-iki  oklevélhez  járdlásával  is  nyilvánított.  De  a  legnyomatéko* 
sabb  czáfolatot  a  milánói  követ  jelentései  képezik.  Treyigliói  MaíTeo  jól 
volt  informálva ;  tudta,  miért  ment  a  váradi  püspök,  miért  küldettek  Corvin 
János  követei  Bécsbe.  Ha  négy  megbízott  azon  föladattal  küldetik  Zápolyai- 
hoz, hogy  az  ö  békebírói  eldöntésére  bízza  a  királyválasztás  ügyét,  ezen 
fontos  esemény  nem  maradhatott  volna  a  szemfüles  milánói  követ  előtt  titok; 
aminthogy  senkinek  sem  állhatott  érdekében,  hogy  az  titok  maradjon.  A 
két  forrás  közül  mindenesetre  a  milánói  diplomata  érdemel  nagyobb  hitelt. 

^)  A  váradi  püspöknek  június  26-ikán  Bécsből  cseh  nyelven  írt 
levele  a  Lobkovitz  berezegek  raudnitzi  Itban.  Idézi  Palacky.  337.  lapon. 

^)  A  milánói  követ  július  I2-iki  jelentése,  a  melyben  azt  is  cmliti, 
Corvin  János  hívei  a  császárral  és  a  lengyel  királylyal  is  alkudozásba 
bocsátkoztak.  A  pápai  nuntius  június  24-iki  jelentése  szerint  Újlaki  és 
társai  Albert  lengyel  licrczcget  segítst'gül  hívták. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  113 

I 

tosítTa  legyen.  Most  pedig,  fölszólításukra,  a  fehérvári  prépost 
székhelyére  sietett,  hogy  megoltalmazásáról  intézkedjék.  Egy- 
szersmind sürgető  parancs  ment  Mátyás  királynak  Morvaország- 
ban táborozó  fekete  seregéhez,  hogy  jövetelét  siettesse.^) 

Corvin  János  híveit  most  az  a  veszély  fenyegette,  hogy 
Budavárában  körűi  fognak  záratni.  Abban  állapodtak  meg  tehát, 
hogy  az  ország  déli  részeibe  vonulnak  vissza,  a  hol  erős  váraik 
falai  között,  minden  támadás  ellen  biztosságot  találhatnak ;  és 
terjedelmes  uradalmaikon  haderejöket  szaporíthatják. 

Június  utolsó  napján  történt  a  kivonulás  Budavárából,  a 
hol  erős  őrség  hagyatott.  János  berezeg  magával  vitte  az  egész 
királyi  kincstárt,  amit  Újlaki  és  a  pécsi  püspök  határozottan 
követeltek,  gondosan  őrködve  a  fölött,  hogy  értékes  tárgy  ne 
maradjon  hátra. «) 

Az  első  napon  a  vár  közelében  táboroztak.  Másnap  alig 
egy  mérföldnyi  távolságra  mentek.  Valószínűleg  azért  haladtak 
oly  lassan,  mert  az  ellenpárttól  újabb  egyességi  ajánlatot  vártak. 
Csalódtak.  Eltávozásukban  Ulászló  pártfelei,  a  királyválasztó 
országgyűlés  ellen  intézett  merényletet  láttak  és  rögtön  sereget 
küldöttek  utánok. 

Vezetését  Báthori  István  és  Kinizsi  Pálra  bízták,  a  kiknek 
a  királyné,  az  esztergomi  érsek  és  az  egri  püspök  is  bandériuma- 
ikat rendelkezésökre  bocsátották. 

Corvin  János  hívei,  hogy  időt  nyerjenek,  négy  megbízottat 
—  a  pécsi  püspököt  és  a  vránai  perjelt.  Újlaki  Lőrinczet  és  Kis- 
Horváti  Jánost  —  küldöttek  Pestre.  Az  egész  napot  (július  2-ikát) 
tanácskozva  töltötték.  Este  a  táborba  tértek  vissza  azon  Ígérettel, 
hogy  a  következő  reggel  folytatják  a  tárgyalást.  De  a  mint  tábo- 
rukba jöttek,  azt  javasolták  pártfeleiknek,  hogy  a  tárgyalásokat, 


^)  Ezeu  tervről  és  meghiúsításról  a  milánói  követ  július  12-iki 
jelentése  szól.  A  koronának  Visegrádról  Budára  szállításában  jelenté- 
keny része  lehetett  a  kalocsai  érsek  testvérének  Máténak ;  mert  ezen 
véts^eért  hűtlennek  nyilváníttatván,  budai  házát  Beatrix  a  szentgyör- 
K>'í  grófoknak  adományozta.  (Az  1490.  július  18-án  kelt  adománylcvél 
az  országos  levéltárban.) 

^)  A  milánói  követ  július  12-iki  jelentésében  mogjcpjyzi,  hogy 
ínég  egy  padot  sem  hagytak  hátra. 

SzlíADOK.     1885.    II.    FÜZRT.  8 


114  11.  üIíÁ8zl6 

melyek  kedvező  eredményt  nem  ígérnek,  megszakítva,  sietve 
tovább  kell  vonulni. 

Corvin  János  a  tárgyalások  folytatása  mellett  szólalt  föl. 
De  inkább  eszköze  és  zászlaja,  mint  vezére  volt  a  pártnak.  A 
kellő  erélyt,  hogy  akaratát  érvényesítse,  nélkülözte.  A  helyett 
hogy  tekintélyének  súlyát  határozottsággal  a  mérlegbe  vetné, 
könyeivel  akarta  raegiuditani  környezetét,  fíirva  kérte  :  » engedjék 
visszamenni  Budára ;  mert  jól  tudja,  —  úgymond  —  hogy  külön- 
ben veszve  van.€ 

A  vezér  erélytelenségének  méltó  mellékképe :  követői  cynis- 
musa.  Ezek  kíméletlen  gúnynyal  azt  válaszolták :  > Ám  térjen 
vissza,  ha  úgy  tetszik;  de  kincseit  nem  viszi  magával!* 

A  berezeg  engedett.  Július  3-ikán  folytatták  útjokat. 

Ugyanekkor,  a  Pesten  egybegyűlt  főrendek,  a  biztosok  elma- 
radásából az  ármányt  felismerve,  a  menekülök  üldözésére  Biithorit 
és  Kinizsit  bocsátották.  Ezek  rögtön  fölkerekedtek.  Késő  éjszaka 
elérték  a  vránai  perjel  vezetése  alatt  lévő  utóhadat,  rövid  küzde- 
lem után  szétszórták,  és  a  három  lándzsa-sebből  vérző  perjelt 
foglyul  ejtették. 

A  következő  napon  (július  4-ikén)  a  Sárvíz  partján  érték  utói 
Corvin  János  seregét  Egy  része  már  a  túlparton  volt,  másik  része 
csak  véres  viadal  után  vonulhatott  át  a  hidon,  melyet  szétrombolt 

Mindazáltal  Báthori  és  Kinizsi,  parasztemberek  útmutatása 
mellett,  gázlón  átvezették  csapataikat  így  az  eldöntő  ütközet 
kikerülhetlenné  vált.  Ezt  megelőzőleg  Báthori  buzdító  szavakat 
intézett  vitézeihez.  Fájdalommal  tölti  el  —  úgy  mond  —  az  a 
gondolat,  hogy  egész  élete  folyamán  keresztények  elleni  harcztól 
iszonyodott,  és  most  honfitársai  ellen  kell  csatára  indulnia;  de 
ezek,  a  másik  táborban,  nem  tekinthetők  a  haza  fiainak,  mert  az 
ország  szabadsága  ellen  fegyvert  ragadtak ;  megérdemlik  tehát, 
hogy  úgy  tekintsék  őket,  mintha  törökök  lennének.  ^) 

A  mint  beszédét  végezte,  jelt  adott  a  támadásra.  A  két 
sereg  ereje  jóformán  egyenlő  volt,  és  egyenlő  elkeseredéssel  küz- 
dött De  Coi*vin   Jánosnak,  a  Csonthegy  lejtőjén  fölállított  had- 

^)  Ezen  beszéd,  melyet  a  milánói  követ  július  12-iki  jcleutt^sébcn 
ismertet,  annyira  jellemző,  hogy  azt  valóban  ílyformán  elmondó ttn.ik 
fogadhatjuk  el. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  IIR 

sorai,  előnyös  helyzetök  daczára,  Beatrix  nehéz  lovasságának 
rohama  előtt  meg  nem  állhattak,  és  fölbomolván,  futásban  keres- 
tek menekülést 

A  győzök  hetven  előkelő  foglyot  ejtettek  a  csatatéren,  de 
az  üldözéstől  tartózkodtak.  A  tábor  gazdag  zsákmánynyal  keze- 
ikbe jutott.  A  menekülők  a  királyi  kincstár  legértékesebb  részét 
biztosságba  helyezték  ugyan,  de  drágaságokkal  megrakott  számos 
szekér  maradt  el,  dús  prédát  nyújtva  hadnagyoknak,  közvitézek- 
nek, sőt  még  a  vidék  pórjainak  is. 

Báthori  és  Kinizsi  visszasiettek  Pestre,  és  június  12-én  tar- 
tották bevonulásukat.  ^)  Mire  az  ország  rendéi  a  pécsi  püspököt, 
Újlakit  és  a  kalocsai  érseket  is  a  haza  ellenségeinek  nyilvání- 
tották. Váradi  Péter  félrévonúlása  nem  engesztelte  ki  a  diadal- 
mas párt  haragját,  melyet  személyes  ellenségei  szítottak. 

János  herczeget  kímélték ;  de  tanácsosait  sújtva,  ezzel  ő  rá 
is  kimondották  az  ítéletet.  ^) 

Corvin  János,  pártja  főbb  embereivel,  a  pécsi  püspök  szék- 
helyére vonult  A  szenvedett  kudarcz  természetes  következményei : 
a  kölcsöDös  vádaskodás  és  gyanúsítás,  az  egyenetlenség  és  csüg- 
gedés, nem  maradtak  el.  Székely  Jakab,  a  hadnagyok  egyik  leg- 
kiválóbbja,  heves  szóvita  után,  fölháborodva  távozott,  és  Miksának 
ajánlotta  föl  szolgálatait  Újlaki  Lőrincz  elzárkózott  szerémi 
váraiba,  és  magára  hagyta  a  szerencsétlen  ifjú  herczeget,  a  ki 
Pécsről  távozva,  Slavóniába  vonult  el.  Itt  önző  tanácsadói  befo- 
lyásától menten,  arra  határozta  el  magát,  hogy  a  belbéke  helyre- 
állítására ő  teszi  meg  az  első  lépést.  A  Pesten  levő  főrendekhez 
levelet  írt,  készségét  nyilvánítva  a  kiengesztelődésre. 

A  főrendek  előzékenyen  fogadták  közeledését,  és  Corvin 
János  megbízottja,  Ráskai  Balázs  számára,  menedék-levelet 
küldöttek.  De  nem  látták  szükségesnek,  hogy  a  vele  megindítandó 
alkudozások  kimenetelétől  a  királyválasztást  függővé  tegyék. 

Fraknói  Vilmos. 


^)  Corvin  János  pártjának  ezen  viszontagságairól  becses  részié* 
tekét  tartalmaz  a  milánói  követ  sokszor  idézett  jelentése,  melylyel  Boníln 
«8  Tnbero  elbeszélése  lényegileg  megegyez. 

^)  A  pápai  nnntins  július  1 8-iki  jelentése. 


A  SZÉCÍIYEK  MURAnYüAN 


MÁSODIK    KÖZLEMJ]NY. 


ni. 

Tizenhét  évig  élt  Homonnay  Mária  házasságban  Széchj 
Györgygyei  s  tizenhét  esztendeig  és  kilencz  hónapig  —  haláláig? 
—  viselte  érte  az  özvegyi  fátyolt.  Sohasem  tette  le  nevét;  min- 
flen  levelén,  minden  iratán  ott  van  az  elhunytnak  neve,  czímeivel 
együtt,  s  csak  azután  következik  erős,  férfias,  sohasem  reszkető 
kézzel  írva,  büszke  és  öntelt  vonásokat  mutatva  a  » Homonnay 
Marya.«  Mindvégig  a  fekete  pecsétet  használja,  a  D.  BL  M. 
betűkkel  és  a  Drugethek  ősi  nemzetségének,  hét  seregélyes  vagy 
rigós  czímerével.  A  hosszú  gyász,  melyet  férje  emlékezetének 
szentelt,  a  gyöngédség  és  tisztelet,  melylyel  említést  szokott  róla 
tenni,  félreérthetetlenül  megmondják,  hogy  a  házasság  első  nap- 
jától kezdve  mindaddig,  míg  orgyilkos  kezek  az  egyház  lánczát 
szét  nem  szakították,  boldog  és  zavartalan  volt.  Bármi  vissza- 
tetszőnek mutatkozik  Széchy  György  jelleme,  mint  a  politika,  a 
nyilvánosság  emberéé,  családja  körében,  mint  atya  és  férj  más 
alakot  ölt.  Egyéniségének  ez  egyetlenegy  megnyerő  vonása,  mely 
engesztelőleg  hat  és  sok  nagy  fogyatkozásért  szerez  bűnbocsána- 
tot. A  zord,  kegyetlen,  kapzsi  ember  megváltozott,  midőn  a  har- 
czok  mezejéről  vagy  az  udvari  fondorlatok  színhelyéről  szerető 
hitveséhez,  apró  gyeimekei  közé  visszatért.  Kapzsisága,  dics- 
vágya végre  is  épen  oda  irányultak,  hogy  családját  a  fény,  hata- 
lom, tekintély  szivárványos  létrájának  minél  felsőbb  fokára 
emelje. 

Szerencsés  volt  vállalataiban.  Szerzett  czímet,  vagyont, 
befolyást.  De  a  legszerencsésebb  abban  volt,  hogy  jó  feleséget, 
magához  való  hitestársat  választott.  Hogy  pályája  sikerekben 
oly  gazdag  és  vagyona  annyira  felszaporodott,  azt  saját  élelmes- 
sége mellett  nejének  köszönheti,  ki  sokban  az  ö  jeliemi  fogyat- 
kozAsainak  kiegészítője,   enyhítője,   de  mindenkor,  jó   és   rossz 


A  3ZÉCIÍYEK  MüRÁNVnAN.  117 

uapokbau,  hű  hitvese  volt.  Egyéniségökben  sok  a  rokon  vonás ; 
jcllemök,  hajlamaik,  rokonszenveik,  törekvéseik  hasonlítanak. 
Férjben  és  feleségben  egyaránt  merész  bátorságot,  szívós  kitar- 
tást, az  élet  javainak  megbecsülését  s  bizonyos  gyakorlati  érzék 
mellett  eleven  aristokratikus  öntudatot  fejlesztettek  a  viszonyok. 
Mindketten  ősrégi  családok  gyermekei,  egy  korszak  s  ugyanazon 
társadalom  szülöttei ;  csakhogy  az  asszony  megnyerőbb,  rokon- 
szenvesebb, nemesebb  képviselője  századának,  mint  a  férfi,  kiben 
a  korszak  hibái  és  bűnei  egész  durvaságukban  testesednek  meg. 

Máriát  az  1620-ban  elhunyt  Homonnay  Drugeth  György 
gróf,  Ung  és  Zemplénmegye  főispánja,  aranysarkantyús  vitéz,  tit- 
kos tanácsos  és  tárnokmester  leányának  mondják  összes  genealo- 
i^usaink,  kik  egyetértenek  abban  is,  hogy  anyja  Nádasdy  Kata, 
Nádasdy  Perencz  és  a  hírhedt  Báthory  Erzsébet,  a  csejthei  ször- 
nyeteg leánya  volt  De  mindkét  állítás  téves.  Nádasdy  Kata,  mint 
ez  szülei  leveleiből  ^)  kétségtelenül  kitűnik,  körfilbelől  egykorü 
Homonnay  Máriával  s  e  szerint  anyja  nem  lehetett. 

Az  említett  Homonnay  György,  családjában  e  néven  har- 
madik, viszont  nem  lehetett  a  Homonnay  Mária  atyja.  György 
1620-ban,  halálakor  a  sírköven  Nagyszombatban  levő  fel- 
írat szerint  37  éves  volt.  Mária  pedig  1643-ban  54  éves  korá- 
ban halt  meg  s  így  1620-ban  ugyanakkor,  midőn  György  37  éves, 
már  31  éves  volt  s  így  leánya  sem  lehetett.  Nem  is  volt.  Mária 
szülőinek  nevét  az  országos  levéltárban  őrzött  számtalan,  idevágó 
okmányból  és  családfából  igen  könnyen  meghatározhatjuk  s  ezzel 
egyszersmind  helyreigazíthatjuk  ama  tévedést,  mely  e  tekintetben 
(')sszes  genealógiai  szakműveinkbe  becsúszott.  ^) 


*)  Nádasdy  Tamás  családi  levelezne.  Kiadja  Károlyi  Árpád  én 
Szalay  József.  1596-ban  Báthory  £.  azt  írja  férjének  »az  Katónak 
ii^még  mind  megveszett  az  8zája.«  Ekkor  tehát  meg  apró  gyermek  lehe- 
tett 8  anyja  annak  is  nevezi. 

^)  Az  országos  levéltárban  a  Homonnay  DrugethekrŐlföIegaNeorcg. 
Acta-gyűjteményben  van  töméntelen  okmány.  A  bírósági  aktákban  — 
Személy nöki  iratok  — ^  több  egykorú  leszármazási  tábla  fordul  elö.  Ezek- 
\)ú\  Mária  fölmenő  rokonsága,  minden  kételyt  kizáró  módon,  következőleg 
állitható  össze : 

Homonnay  Ferencz   (neje  Perényi  Erzsébet.) 

fía  leánya 

II.  György  ("J"  1591.  neje  Uóczy  Eufrozina)  Krisztina. 

fía  leánya 

III.  György  f  1620.  Mária  f  1643. 

vnejc  Nádasdy  Kata)  (férje  Széchy  György.) 


118  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

A  Hornon nay-Drugethek  az  ország  eszakeleti   megyéinek 
hatalmas,  nagy  birtokú  dinasztái  voltak,  heves  vérű,   nyugtalan, 
fanatikus  emberek,  főleg  a  XVI.  század  végén  s  a  következőnek 
elején,  midőn  szünetlen  harczban  álltak,  viszályt,  pörpatvart  foly- 
tattak nem  egyedül  szomszédaik,  hanem  egymás  ellen  is.  A  csa- 
ládi iratok  örökös  perlekedéssel,  küzdelemmel,  hatalmaskodással 
telvék.  Atya  és  fiu,  testvér  és  testvér,  sógor  és  sógorasszony  irgal- 
matlanul egymásra  tört  s  a  hol  csak  tehette,  magához  ragadta  a 
másiknak  vagyonát.   Homonnay  Ferencz,   Ungmegye  főispánja 
1582.  jan.  10- én  kelt  végrendeletében  elmondja,  hogy  egyetlen  fia 
II.  György  gereni  s  sztakcsini  házait  megrohanta  és  kirabolta. 
» Annak  felette  ezzel  nem  elégedvén  —  folytatja  az  atya  saját 
liáról  —  ki  mindezeknél  nagyobb,  még  véremben  fertözék.  ^)<  Ez 
a  György  vette  nőül  1580.  táján  Dóczy  Fruzsinát,   kitől   1582. 
post  festiim  domini  Michaelis  Arohangeli  éjfél  után  két  órakor  ^) 
íia  III.  György,  1589-ben  pedig  leánya  Mária  született,  kiaziQú- 
korára  vonatkozó  okmányokban  még  az  Erzsébet-Margit  neveket  i« 
viseli,  melyeket  azonban  ő  maga  később  sohasem  használt  Mintha 
apai  átok  nehezedett  volna  II.  Györgyre,   ő  is  nemsokára,  még 
1591-ben 3)  meghalt.   IQú   gyermekei   árván   maradtak;  leánya 
Mária  nem  is  igen  ismerhette  az  atyját,  kinek  halálával  a  gyer- 
mekekre a  hányatások  hosszú  kora  nyílt  meg.   Anyjok  örökösen 
pörlekedett  a  rokonokkal,   Homonnay  Istvánnal,  Gáspárral  és  a 
többiekkel.   Ez   utóbbi  ellen,   ki  a  kiskorúak  gyámja  volt,   már 
1592-ben  a  törvényhez  folyamodott.   Az  özvegységet  sem  sokáig 
állta  s  az  íratok  szerint  már  1594-ben  neje  volt  báró  Teuifenbach 
Kristóf  kassai  főkapitánynak.    De  ez  a  házasság   nem   tartott 
sokáig,  Teuffenbach  meghalt  s  a  család  ismét  nélkülözte  az  erős 
férfiúi  kéz  oltalmát.   Ellenségei  ezt   fel  igyekeztek  használni  s  az 
1600.  évi  23.  törvéuyczikk  szerint  hat  megye  emelt  panaszt  Dóczy 
Eufrozina  és  fia  György  ellen  mindenféle  erőszakosság  és  hatal- 
maskodás miatt,  az  országgyűlésnél.   Rendes  perbe  fogták  és  sza- 
bályszerűen elitélték  őket.  Ez  a  tíz  éves  Máriát  is  sújtotta,  mert 
a  hűtlenségi  pör  folytán  a  kincstár  lefoglalta  Terebes  várát  s 


1)  Báró  Radvánszky  B^la.  Magyar  Család-élet  III.  123. 

^)  1601.  január  végén  a  jászói  konvent  gróf  Báthory  István 
országbíró  rendeletére  tanúkat  hallgatott  ki,  arra  nézve,  törvényes  gyer- 
mek-e  György.  Az  összes  tanúvallomások  a  törvényességet  igazolták. 
A  születéséről  itt  közlött  adatok  a  felvett  jegyzőkönyvből  valók.  Neorcg. 
A.  814:  29.  Orsz.  Lev. 

^)  Ez  évből  még  megvan  az  általa  kiállított  procuratoria.  De  az 
1592-ki  procuratoriát  már  csak  özvegye  állította  ki.  Leleszi  konvent 
irata.  Prot.  37.  és  88. 


A  SZÉCIIYEK  MOKÁNYBAN.  1 1 9 

jószugái  s  Mária  csak  hosszadalmas  alku  utján  nyerhette  meg  az 
őt  a  jószág]>ól  illető  leánynegyedet,  melyet  mások  bűneiért  a  tör- 
vénynek és  szokásnak  megfelelően  el  nem  vehettek  tőle.  ^)  De 
nem  ez  volt  az  egyedüli  csapás,  mely  a  fiatal  leányt  ez  időben 
sújtotta.  1600-ban  mindszent  táján  az  özvegy  két  gyermekével 
Ungmegyében  neviczkei  várában  időzött.  Ekkor  Homonnay  Dru- 
geth  BáUnt  »nem  tudni  minő  szándéktól  indíttatva,  megszegve  a 
korona  iránti  hűséget  és  nem  a  közbéke  szempontjaitól  vezetve* 
mintegy  háromezer  emberrel,. nemesekkel,  szolgáival  és  jobbágyai- 
val a  várat  megtámadta  és  el  akarta  foglalni.  De  Dóczy  Fruzsina 
férfiasan  védte  magát.  Homonnay  a  várat  rendes  ostrom  alá  fogta 
s  az  elientállást  akként  törte  meg,  hogy  a  csatornákat,  melyek- 
ben az  ivóvizet  a  várba  vezették,  szétrombolta.  Erre  a  vár  úrnője 
kénytelen  volt  az  erőszaknak  meghajolni  s  megnyittatta  a  kapu- 
kat, a  betörő  ellen  a  rendes  pör  utján  keresve  orvoslást.  ^) 

Noha  a  támadásra  kétségkivűl  anyja  és  fivére  szolgáltat- 
hattak ha  nem  is  indokot,  de  legalább  ürügyöt,  a  fiatal  leány 
velők  együtt  érezte  következményöket.  IQúságának  első  évei  tehát 
alig  lehettek  boldogok  az  örökös  hányatás  és  viszályok  közepette. 
Csakhamar  olyasmi  történt,  mi  még  mélyebben  sújtotta.  Anyja 
harmadízben  férjhez  ment  és  pedig  külföldre,  egy  lengyel- 
országi strarostához.  8)  Első  férjétől  származott  két  gyermeke 
ittbenn  maradt  az  országban.  György  már  serdült  korába  lépett, 
sot  1600  óta  Unmegye  főispánja  volt.  Húga  Mária  azonban  még 
nagyon  rászorult  volna  az  anyai  gondozásra.  De  nélkülöznie  kel- 
lett azt  s  így  gyermekkorában,  melyet  keserű  megpróbáltatások 
közt  töltött,  önmagára,  saját  lelkére  lőn  utalva,  mert  testvérbátyja 
még  mindig  nem  érett  meg  annyira,  de  nyugtalan,  heves  tenné- 
szete  mellett  nem  is  érezhetett  kedvet  hozzá,  hogy  nővére  nevelé- 
sének szentelje  magát. 

Anyjok  házassága  még  más  bajt  is  hozott  Györgyre  és 
Máriára.  A  lelkiismeretlen  asszony  magával  vitte  lengyelországi 


^)  A  különböző  iratok  az  Orsz.  Lvtban. 

2)  £z  adatok  Rudolf  király  1601.  decz.  21éLi  kelt  levőidből 
vevdk,  melyben  Homonnay  Bálint  ellen  a  híitlenségi  pör  megindítását 
rendeli  el.  A  levél  az  idézés  kézbesítéséről  szóló  jelentéssel  a  jászói  kon- 
vent 1601.  évi  iratainak  1.  számú  csomójában  van. 

^)  Az  egykorú  1602-ki  írat  nem  említi  nevét  s  csak  azt  mondja 
DóczY  FruzsináFÓl  »nunc  verő  cujusdam  PoHni  Starozta  nominati  ut 
ftsaemissent  consors.«  Ellenben  egyik  1648-ki  okmány,  melyet  unoká- 
jának özvegye  állított  ki,  ekkép  mondja  a  harmadik  férj  nevét :  »FrusinR 
Dóczy  prímum  Gleorgii  condam  Homonnay  senioris  postea  verő  Sigis- 
mundi  Nagykoncziczay  poloni  consorsc  Neoreg.  A.  888  :   72. 


120  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

férjéhez  gyermekei  egész  ingó  vagyonát,  készpénzét,  drágaságait, 
melyek  roppant  értékeket  kéj)viseltek.  A  gyermekek  vizsgálatot 
kértek  ez  ügyben  s  István ffy  Miklós  1602.  május  havában 
megbízta  a  jászói  konventet,  eszközölje  a  tanúkihallgatásokat. 
Sáros-,  Zemplén-,  Abaíijmegyékböl  számos  tanút,  nemest  és  nem- 
telent, férfit  és  nőt  hallgattak  ki,  nagyobbára  olyanokat,  kik  a 
pénz  elszállításában  többé-kevésbé  részt  vettek.  A  vallomások 
szerint  Fruzsina  minden  készpénzt  és  ingóságot  magával  vitt 
Egyáltalán  semmit  sem  hagyott  gyermekeinek.  A  pénzt  zsákok- 
ba, a  drágaságokat  ládákba  rakták  s  három  nagy  társzekereken, 
mindegyiket  hat  ló  húzta,  szállították  el.  Pénzeszsák  összesen  35, 
mások  szerint  50  volt  s  a  készpénz  összege  80.000  frtra  ment 
Ebből  az  anya  25.000  frtot  fentartott  lepecsételt  zsákokban  gyer- 
mekei számára.  De  magával  vitte  Lengyelországba  azt  is,  s  midőn 
Samoborba  érkezett  a  starostához,  ez  minden  zsákot  felbontott  s 
a  pénzt  összekeverte.  Fruzsina  ez  ellen  felszólalt  ugyan,  de  ered- 
ménytelenül. A  tanúkihallgatások  szerint  Fruzsina  azután  Zalo- 
schia  lengyel  városban  lakott,  melyet  40.000  magyar  forinton  vett 
meg.  ^)  Vagyonuk  egy  részét  a  gyermekek  később  valószínűleg 
visszakapták  s  Homonnay  György  lengyelországi  birtokai  leg- 
alább részben  anyjától  származhattak  reá.  Ezt  sejteti  azon  tény, 
hogy  György  örökösei  még  1648-ban  fizettek  ki  egy  nagyanyjok- 
tól  származó  lengyelországi  adósságot,  mit  bizonyái-a  nem  tesz- 
nek, ha  a  nagyanyja  aktív  vagyona  nem  ö  reájok  szállott  volna. 

Anyja  elköltözésével  Mária  már  tizennégy  éves  korában 
némi  önállósággal  kezdte  kezelni  saját  ingatlan  vagyonát  s  már 
3  603-ból  maradt  fenn  tőle  eredő  hivatalos  okmány.  2)  Az  élet 
tehát  korán  önállóságra  szoktatta  s  viharai  nem  törték  meg  az 
itjú  leány  lelkét,  hanem  évről-évre  összhangzatosabban  fejlesztet- 
ték a  benne  szunnyadó  jó  tulajdonságokat,  nemesebb  vonásokat. 
Egyénisége  már  teljes  kifejlésre  jutott,  mikor  huszadik  évében 
1608.  második  felében  vagy  1609.  elején  Széchy  Györgygyei 
házasságra  lépett. 

Férje  ősei  várába,  Balogba  vitte  ifjú  hitvesét  s  ottan  teltek 
cl  mézes  heteik.  De  a  nyugalom  nem  tartott  sokáig.  Sem  a  köz- 
viszonyok, sem  Széchy  tettvágyó  természete,  nyugtalan  vérmér- 
séklete nem  voltak  olyanok,  hogy  akár  a  szeretett  feleség  mellett 
is  sokáig  maradjon  az  idylli  magányban.  A  heves,  fáradalmat, 
férfias  szórakozásokat  szerető  ember  hamar  visszakívánkozott  a 
tábori  élet  mozgalmaiba.   Es  a  nő,  kit  élete  párjává  tett,  szintén 

^)  Az  idevonatkozó  okmányok  Jászon.  1602-ki  oklevelek  közt 
a  32.  szám  alatt. 

^)  Jászói  konvent  Lib.  16.    fol.  24.  Procuratoria  constitait  1603. 


A  SZÉCIIYEK  MÜRÁNYBAN.  121 

nem  írtózott  a  vitézi  ólét  megpróbáltatásaitól.  Nem  valami  gyönge, 
ideges,  kényelmet,  mulatságot  hajhászó  asszony  volt.  Ebben  is 
hasonlított  athleta  erejfi  férjéhez ;  lelke  nem  ismerte  a  félehnet, 
testi  szervezete  megbírta  a  fáradalmat ;  szerette  féijét  s  megosz- 
totta vele  katonai  foglalkozása  viszontagságait.  Követte  a  táborba 
is,  ámbár  állandó  lakásuk  mindig  a  balogi  vár  maradt.  Itt  időz- 
tek Széchyék  1612.  január  havában,  midőn  a  férj  kívánságára 
Rozsnyó  városa  kiküldötte  hozzájok  » érvágás  és  köpölyöÉés« 
végett  Borbély  János  városi  orvost.  Ugyané  hó  27.  napján  Széchy 
György  nejével  és  cselédjével  belátogatott  Rozsnyóra,  hol  ételre- 
itah-a  és  fűszerre  16  frt  86  dénárt,  15  véka  zabra  5  frtot  költöt- 
tek. A  város  viszont  félhordó  borral,  mi  6  frt  50  drba  került,  ked- 
veskedett előkelő  vendégeinek.  ^) 

A  tábori  élet  kalandos  napjainak  azonban  hamar  véget 
vet4?tt  két  köríílmény.  Az  első  az  anyai  kötelesség,  a  másik  a 
vagyonkezelési  teendők  voltak,  Széchy  Györgynek  már  előbb  voltak 
W^s  jószágai,  ingó  javai  pedig  szintén  igen  jelentékeny  összeget 
képviselhettek.  A  vitézi  foglalkozás  oly  merész  és  élelmes  ember- 
nél mint  ő  volt,  nem  maradt  anyagi  haszon  nélkül.  A  barczme- 
zon,  a  kisebb-nagyobb  csetepatékban  mindig  akadt  egy  kis,  sőt 
sokszor  dűs  zsákmány  rabokban,  paripában  s  másnemű  értékes 
jiortékában,  melynek  javát  a  vezetők  ragadták  magukhoz  s  vagy 
megtartották  vagy  elkótyavetyélték.  Egész  vásárt  szoktak  csapni 
efiy  diadalmas  harcz  vagy  sikeres  megrohanás  után,  mint  ezt 
Bethlen  Gábor  ^)  s  mások  egykorú  levelei  sokszor  említik.  E  har- 
czok  kétségkívül  gyarapították  Széchy  saját  szerzeményű  vagyo- 
nát s  Bocskay  kincseinek  elosztásakor  is  busásan  kivette  a  maga 
részét.  Hogy  volt  pénze,  azt  azon  adat  is  kétségtelenné  teszi,  hogy 
1611-ben  a  magáéból  járult  a  hadak  fizetéséhez.  Nejével  szintén 
l^azdag  hozományt  kapott,  nagy  urodalmat  azonban  ez  időben  még 
nem  szerzett.  Vett  ugyan  1611-ben  két  praediumot  Gömörmegyc- 
ben  *),  de  saját  szerzeményű  tetemes  ingatlan  vagyonának  alapját 
mégis  csak  neje,  Mária  vetette  meg,  ki  1613-ban  apósától,  Széchy 
Tamástól  szintén  Gömörmegyében  a  murányi  uradalom  egy 
részét,  a  lubniki  birtokot  és  nemesi  kúriát,  Rőczét,  Pólónkat, 
Vizesrétet,  Hosszúrétet  s  más  jószágokat  zálogba  vette.  Mindezt 


^)  Rozsnyó  számadási  köuyvei  1612.  Mikulik  József  szí vessdgdből. 

*)  Bethlen  G.  Pol.  Levelei  1621.  fcbr.  13.  Thurzónak  hosszasab- 
^au  beszélve  el,  minő  szokás  fejlődött  ki  a  foglyok  és  a  zsákmány  szét- 
osztásában régóta,  fölemlíti  » Sárkányszigetében  mikor  az  urak  megverek 
Sasvár  pasát,  Szombathelyben  bánták  a  kótyavetyét  három  hétig. « 

*)  Orsjr.  Lev.  Neoreg.  Acta. 


122  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Szécby  Tamás  17,000  frtban  adta  átmeny6nek,Houionnay  Mái  iá- 
nak és  örököseinek,  i) 

Ezzel  meg  volt  vetve  az  önálló  gazdálkodás  alapja  Széchyuc 
számára.  iRz  időtől  fogva  reá  nehezedett  nemcsak  a  háztartás 
gondja,  de  a  vagyonkezelés  is  mindenféle  apró  és  nagy  terhével. 
Mert  a  tizenhetedik  század  magyar  főúri  asszonya  volt  a  családi 
vagyon  gondviselésének  legfelsőbb  közege.  A  közpályán  működő 
fcrfút  egész  más  irányű  és  természetű  munka  vette  igénybe.  Ha 
nem  katonáskodott,  országgyűlések,  főispáni,  tanácsosi  vagy  más 
teendők  néha  hónapokra  elvonták  övéitől.  Az  egyes  helyek  távol- 
sága akkor  is  ugyanaz  volt  ugyan,  mint  ma,  de  a  rossz  utak  és  a 
gyarló  közlekedési  eszközök  folytán  egy-egy  kirándulás  Bécsbe, 
Pozsonyba,  Nagyszombatba  vagy  csak  a  megye  gyűléseire,  gyakran 
heteket  vett  igénybe.  Ehhez  járultak  a  hosszas  táborozások,  szün- 
telen hadakozások,  melyek  mind  más  irányban  fogyasztották  a 
férfi  idejét.  Gondoskodnia  kellett  tehát,  hogy  legyen  otthon  helyet- 
tesítője, természetes  képviselője,  aki  a  fizetett  tisztekre  ügyeljen  s 
tcvékenységöket  ellenőrizze.  E  helyettesítő  nem  lehetett  más,  mint 
a  feleség,  az  úrasszony.  A  magyar  nő  ez  időben  az  anya  mellett 
főleg  vagyonkezelő  volt.  A  nők  e  korbeli  levelei  telvék  is  gazdál- 
kodási, üzleti,  adásvevési  s  más  ilyen  nagyon  gyakorlati  dolgokkal. 
Nem  szívok  belső  világának,  érzéseiknek  festésével  töltik  lapjai- 
kat, nem  szellemeskednek,  nem  érzelgősködnek,  hanem  soraik 
józan  és  tiszteletre  méltó  gyakorlatiasságot  lehellenek.  Magyar- 
országban akkor  nem  volt  királyi  udvar,  mely  magához  vonzza  a 
főrangú  hölgyeket,  mely  szellemök,  érzelmeik  finomodásával  egy- 
szersmind arra  kényszerítse  őket,  hogy  egyébbel  se  gondoljanak, 
mint  a  toilettekkel,  melyekben  a  sok  udvari  ünnepélyen,  barát- 
nőik mulatságain  tündökölni  fognak.  Az  akkori  magyar  nő  sokat 
élt  egyedül  várában,  hova  a  közlekedési  és  közbiztonsági  viszo- 
nyok folytán  csak  néha  napján  vetődött  vendég.  Igaz,  hogy  ilyen- 
kor aztán  kitett  magáért,  ellátta  fényesen  s  egyhamar  el  sem 
bocsátotta.  De  ez  is  bizonyítja,  hogy  a  vendéglátás  nem  minden 
nap  eshetett  meg.  Nemcsak  nevelése,  hanem  életviszonyai  is  a 
gazdálkodásra,  a  vagyonkezelésre  utalták  a  magyar  nőt.  Ez  volt 
szórakozása,  mulatsága ;  ez  foglalkoztatta  lelkét  s  űzte  el  köré- 
ből az  unalom  árnyékát.  E  foglalkozás  azután  egész  lelkületében 
kifejeződött ;  nem  nyomta  el  ugyan  benne  az  asszonyi,  gyöngé- 
debb vonásokat,  de  komolyabb,  edzettebb,  az  élet  minden  körül- 
ményéhez alkalmazkodni  tudó  jellemet  adott  neki.  E  nőnek  nem 
volt  ideje  érzelgösségre,  bölcseleti  vagy  metaphysikai  okoskodásra. 


*)   Az  eredeti,  magyar   nyelven  írt  záloglevél  Oraz.  Lev.  (N.  A. 
455:   32.) 


A  8ZÉCUYEK  MÜRÁNYBAN.  123 

melyet  e  korszak  frauczia  Lölgyoibeu  oly  remekül  fest  Saiiite- 
Beuve.*)  Még  iiáluuk  nem  alakult  megaförendü  világ  ama  fényes 
társasága,  melynek  egyedüli  foglalkozása  az  elméskedés  s  mely- 
ben a  ^conversations  infinies*  folytak.  A  »végtelen  csevegés* 
mulatságát  az  akkori  magyar  no  nem  ismerte  s  Moliere  még  a 
század  végén  sem  talált  volna  nálunk  mintát  a  »Precieuses  ridi- 
cules<-ben  rajzolt  nőalakokhoz.  A  magyar  nőt  épen  a  század 
első  felében  jellemzi  leginkább  az  a  patriarchális,  komoly  és 
uemes  vonás,  mely  a  féi'fi  életterheinek  hűséges  megosztásában 
nyer  positiv  kifejezést. 

E  tekintetben  fiomonnay  Mária  korának  egyik  legtiszte- 
leti-eméltóbb  nőalakja.  Nehéz,  nagy  iskolán  ment  át  hajadon  ko- 
rában s  férjhez  menetele  után  mint  hitves,  mint  anya,  mint  a 
valódi  magyar  főrangú  asszony  typikus  alakja  egyaránt  kiváló 
jelenség.  Van  lényében  valami  az  angol  puritánokból ;  komoly,  sőt 
koraor,  szigorú  és  túlkövetelö,  aki  mindenkihez  a  legnagyobb  igé- 
nyeket intézi,  de  csak  azért,  mert  maga  is  nagy  igényeket  képes 
kielégíteni.  Sokszor  a  túlságba  esik ;  e  vonás  családjától  maradt 
reá.  Nem  tűr  ellenmondást,  még  pediig  legkevésbbé  gyermekei,  sőt 
egyháza  részéről  sem.  E  mellett  gazdálkodó,  takarékos  a  túlzásig, 
de  viszont  nem  szűkmarkú,  ha  rangja,  tekintélye,  egyházának 
érdeke  megkivánja.  Egész  valójából  kiérzik  a  nemes  asszony,  aki 
ösztönszerűleg  a  noblesse  obiige  törvénye  alatt  áll  s  készségesen 
megfelel  követelményeinek. 

Széchy  György,  de  különösen  neje,  Murány  várát  a  pro- 
testáns szellem  és  műveltség  egyik  középpontjává  tette.  Györgyöt 
magát  egy  író  egyenesen  »hero8  evangelicus«-nak  nevezi.  Csak- 
ugyan ö  és  neje  lettek  a  gömöri  ev.  egyház  támaszai  abban  a  ne- 
héz időben,  midőn  az  ellenreformatio  mindenütt  sikeresen  foly- 
tatta művét.  A  gömöri  esperesség  —  egykorú  feljegyzések  szerint 
—  épen  ez  időben  élte  legnyugalmasabb  korát  s  békésen  fejlődött 
a  hatalmas  murányi  földesúr  védelme  alatt.  Széchy  szenvedélyes 
természete  az  egyház  ügyeiben  is  érvényesült.  Nemcsak  elűzte 
birtokairól  a  kath.  papokat,  ^)  hanem  azzal  a  nagy  befolyással 
sem  elégedett  meg,  melyet  előkelő  állása  természetszerűen  jutta- 

^)  Portraits  de  Femmes^  Madame  de  Sevigné. 

')  1619<ki  országgyíiidsen  a  katholikusok  sérelmei  közt  fel  vau 
cmlitve.  Türelmetlenségének  egy  további  bizonyítéka,  bogy  midőn  1620- 
ban  a  kamara  valakit  Gömörmegye  dicatorává  nevezett  ki,  ez  ellen  Széchy 
roppant  lármát  csapott  s  semmi  esetre  sem  akarta  tümi  állítva,  hogy  az 
illető  nem  megyei  birtokos.  Hoffmann  GryÖrgy  kamara  elnök  azonban 
erre  azt  írja,  hogy  e  kifogás  nem  áll  s  Széchy  csak  azért  tit  olyan  zajt, 
mert  az  illető  katholikas  vallású.  Az  íratok  Orsz.  Lcv. 


124  .   AC8ÁÜY  IGNÁCZ. 

tott  neki  a  saját  egyháza  életében.  Ha  kedve  kerekedett,  önké- 
nyesen, az  egyházi  szabályok  ellenére  beavatkozott  a  papválasz- 
tásba,  mit  még  a  különben  mindig  hódolatra  kész  esperesség  sciu 
hagyhatott  szó  nélkül.  Máskor  viszont  a  papság  vette  a  hívek 
engedetlensége  ellen  igénybe  támogatását,  s  Széchy  tömlöczczel 
és  nehéz  birsággal  fenyegette  a  rakonczátlanokat.  ^) 

Nejének  szereplése  e  téren  sokkal  nemesebb,  sokkal  előke- 
lőbb. Az  ő  ellenmondást  nem  türö  természete  s  az  abból  folyó 
türelmetlenség  szintén  nem  riadt  vissza  az  erőszaktól,  ha  vallásos 
érdeket  látott  sértve.  Buzgó  híve  levén  az  evang.  hitnek,  midöo 
Bege  és  Otrokocs  lakói  a  kálvinista  hitre  akartak  áttérni,  Szé- 
chyné  lovas  és  gyalog  katonáival  gátolta  meg  ezt  az  istentelen- 
séget.2)  De  különben  szellemi  eszközökkel  is  gyarapítani  igyeke- 
zett egyházát.  Iskolákat  és  templomokat  alapított  s  gondoskodott 
róla,  hogy  ez  iskolákban  jól  fizetett,  jóra  való  tanítók  s  tanítvá- 
nyok legyenek,  minél  nagyobb  számmal.  A .  külföldön  tanuló 
» szegény  deákok  >-kat  tekintélyes  összeggel  támogatta.  Csak  a 
Königsbergában  tanuló  magyar  ifjaknak  évenkint  kétszáz  tallért 
—  ama  korban  igen  nagy  összeget  —  szokott  küldeni  ®)  s  valóban 
megható  a  buzgalom,  melylyel  arról  gondoskodik,  hogy  megbíz- 
liató  emberek  —  eperjesi  vagy  krakói  evang.  papok  útján  e  pénz 
mindenkor  idejében  eljusson  az  illetők  kezébe,  mi  ama  korban 
szintén  nem  ment  oly  könnyen,  mint  ma  napság  a  bámulatosan 
fejlődött  hitelszervezet  mellett.  Bőkezű  Maecenasa  volt  az  iro- 
dalomnak is,  természetesen  a  vallásos  és  épületes  irodalomnak. 
Az  ő  megbízásából  fordította  le  s  az  ő  költségén  adta  ki  libet- 
szentmiklósi  Deselvics  István  1639-ben  Tizenkét  üdvösséges 
elmélkedését.  E  munkát  Debreczeni  Péter  már  előbb  átültette 
magyar  nyelvre.  De  mivel  sokat  kihagyott,  sőt  » némely  helyeken 
hozzá  is  nyúlt,«  Széchyné  megbízta  udvari  papját,  Deselvicset, 
hogy  az  egészet  a  latin  eredetivel  összehasonlítva  újra  kiadja.  *) 

Néhány  évvel  később  eperjesi  Madarász  Márton  ajánlott 
»új  esztendei  ajándékul*  egy  más  vallásos  munkát,^  az  ^Istenfélő 
és  keresztényi  kegyességi  tündöklő*  asszonynak.  Érdekes,  hogy 
az  ^ismeretlen  káplány*  mért  fordul  könyvével  Széchynéhez. 
Oka  ennek  a  ^Nagyságod  vallásunkban  való  dicséretes  és  sok 


^)  Az  idevágó  részletek  az  egykorú  Prot.  Schroterbeu  a  csetneki 
csperességi  levéltárban. 

2)  1641.  aug.  csetueki  esp.  lev. 

®)  1642.  jun.  10-én  Muráayból  írja- Péchy  Györgynek.  Pechy 
család  levéltára. 

*)  Az  előszó  és  Széchynéhez  intézett  ajánlat  Murányvárában 
böjtmás  havának  14.  napján  1639.  kelt. 


A  SZÉCHTEK  MURÁNTBAN.  125 

nagj-úr  férfiakat  és  asszonyokat  pirongató  állbatatossága  és  a 
keresztyéni  kegyességnek  ennyi  ideig  való  keserves  özvegységében 
tisztán  élésében  és  hiti  vallásán  való  ifiaknak  Akadémiákon  való 
tanittatásában  mind  a  mai  napig  való  meg  nem  szfinésében  ájta- 
tosan  való  gyakorlása,  c  i)  E  dicséret  méltán  megillette  Széchynét. 
Még  halála  előtt  néhány  nappal  fél  szölöt  adományozott  a  balogi 
tanítónak  s  előre  sejtve,  hogy  az  egyháznak  az  ö  halála  után  a 
földesuraktól  kevés  ^proviziójokc  lesz,  leikökre  kötötte  leányai- 
nak, hogy  az  iskolától  a  fél  szőlőt  el  ne  vegyék  s  ha  az 
iskola  megszűnik,  az  adomány  a  kövii  evang.  egyházra  szálljon.  ^) 
Nem  ok  nélkül  mondja  róla  egy  protestáns  író.  ^) :  >  A  jámbor 
keresztény  élet  példányképe,  az  egyháznak  huszonöt  éven  át 
támasza,  a  műveltség  és  tudomány  buzgó  terjesztője  volt.< 

AcsÁDY  Ignácz. 


'1  A  jó  vagy  kegyes  ^let  ás  boldog  halál  módjáról.  Lőcse,   1643. 

^J  1643.  május  20.  keletű  adománylevél  a  göini>ri  egyház 
iratai  közt. 

^)  Miknlik  J.  A  gbmörí  ág.  ev.  esperess^g  törtenete  czimü  kéz- 
iratban leyÖ,  de  a  kiadást  nagyon  megérdemlőd  tanúságos  müve. 


KARANCSBERENYI  BARO  BERENYI  GYÖRGY 

ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1G77. 


Ezredéves  történelmünk  lapjain  nem  csupán  a  korszakot 
alkotó  férfiak  nevei  vannak  följegyezve.  CHo  fentartotta  azoknak 
emlékét  is,  kik  nem  játszottak  ugyan  vezérszerepet,  nem  gya- 
koroltak döntő  befolyást  államok  és  népek  sorsára,  de  munkás 
életüknek  maradandó  nyomát  hagyva  magok  után,  hivatásukat 
betöltötték  s  bár  állami  életünk  tovább  fejlődésében  nem  is  első 
rangú  tényezők,  saját  működési  körük  határai  között  épúgy  meg- 
érdemlik, hogy  levonjuk  róluk  az  évszázados  feledés  leplét,  mint 
amazok,  kiknek  fejét  dicsfénynyel  vette  körül  a  maradék  hálás 
tisztelete.  De  mig  a  vezérférfiak  életpályáját,  törekvéseit,  a  czélt, 
melynek  eléréseért,  az  eszközöket,  melyekkel  küzdöttek,  a  leg- 
apróbb részletességig  ösmerjük,  addig  a  másodrangú  szerepvivők- 
ről puszta  nevükön  kivül  igen  gyakran  alig  tudunk  egyebet. 

Amazok  sorsát  egy  nemzet  részvéte  kiséri  s  akár  győznek 
akár  buknak,  a  történet  ítélőszéke  igazságot  szolgáltat  s  az  utókor 
kegyelettel  adózik  emléküknek:  ezekről  azt  sem  tudjuk  miért 
éltek,  miért  haltak  meg. 

A  modern  história  feadata  kiegyenlíteni  ez  ellentéteket  és 
pedig  nem  csupán  azért,  hogy  igazságot  szolgáltassunk,  bár  minden 
esetre  ez  a  legfőbb  czél,  de  mert  csak  akkor  nyerhetünk  hü  képet 
a  múltról,  ha  a  társadalomnak  minden  rétegét  alaposan  ösmerjük 
s  a  korszak  kimagasló  alakjai  mellett  a  kisebb  szereplőket  is 
kellő  figyelemre  méltatva  nem  tévesztjük  szemünk  elől  azon  igaz- 
ságot, hogy  egyes  nagy  férfiak  nem  alkotják  a  történelmet,  csupán 
diadalra. segítik  a  kor  uralkodó  eszméit  s  az  emberi  nemzet  fejlő- 
dési folyamán,  bár  a  nagy  szellemek  tagadhatatlanul  missiót 
teljesítenek,  az  egyszerű  közkatonáknak  is  jut  osztályrészül  bizo- 
nyos szerep  s  ez  bármily  csekély  jelentőséggel  bírónak  látszassék 
is,  mindenesetre  befoly  az  egészre  s  gyakran  fbntosabb  következ- 
ményeket vonhat  maga  után,  mintsem  hinnők. 

Hazánk  történeteiben  számtalan  oly  névvel  találkozunk, 
molyoknek  viselői,  úgy  a  magán  életben,  mint  nyilvános  szcrcplé- 


BÁRÓ  BKRÉNTI  GYÖRGY  ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE.       127 

sük  terén,  teljesen  ösmeretlenek  előttünk  s  csak  midőn  a  családi 
levéltárak  rejtekeit  kutatjuk,  jövünk  reá,  hogy  e  már-már  feledésbe 
ment  neveket  talán  századokkal  elébb  országosan  szereplő  egyé- 
nek viselték  8  a  szórványosan  előforduló  oklevelek  oly  emberek 
emlékezetét  őrizték  meg  számunkra,  kik  a  maguk  idejében  a 
zászlóvivők  közé  tartoztak  s  méltók  az  utódok  tiszteletére. 

Egy  ily  férfiú  életpályáját  s  ^politikai  működését  akarom 
í'n  vázolni,  kapcsolatban  ama  kor  fontosabb  eseményeivel,  melyben 
élt  és  szerepelt.  Ma  már  kevesen  tudják,  hogy  ki  volt  Berényi 
iTjörgy,  mert  —  jóllehet  a  XVII-ik  században  e  ton  határain 
kÍYül  is  ismeretes  vala  e  név  viselője,  évkönyveink  röviden  végez- 
nek vele,  megelégedve  nevének  puszta  fölemlítésével. 

* 

Berény  nevű  helységet,  úgy  most,  mint  századok  előtt  hazánk 
különböző  vidékein  feles  számmal  találunk,  rendesen  különböző 
előnevekkel  kapcsolatban  (Jász,  Lovas,  Kis  és  Nagy  Berény)  8 
már  az  Árpádok  korában  Somogy,  Fejér,  Békés  stb.  vármegyék 
területén  léteztek  ily  nevű  birtokok,  részint  mint  népes  helységek, 
részint  mint  puszta  földterületek.  Mai  napság  talán  legjelen- 
téktelenebb, de  mindenesetre  a  legrégiebbe^  egyike  a  Nógrád- 
Tármegyében  fekvő  Karancs  Berény,  mely  az  Árpádok  uralkodása 
alatt  az  ős  Nógrád  várának  tartozékát  képezte  s  lakosai  mint 
vájjobbágyok  szolgáltak  a  király  zászlói  alatt.  Hogy  első  alapí- 
tíSitól  vette  e  rievét  a  község,  nem  tudjuk  megmondani,  de  annyi 
tény,  hogy  az  Árpádok  korában  létezett  egy  Berény  nevű  ősmagyar 
nemzetség,  melynek  Vasmegyében  élő  tagjai,  hasonlóképen  mint 
várjobbágyok  »Iobagiones  castri  ferreic  említtetnek  az  oklevelek- 
ben^) s  igen  tanulságos  dolog  lenne  azzal  a  kérdéssel  foglalkozni, 
hogy  a  hazánk  különböző  vidékein  előforduló  Berény  helységek  ős 
megszállási  helyeit  képezték-e  a  kiterjedt  nemzetség  tagjainak  ? 
—  E  föltevés  mellett  bizonyít  az  a  körülmény,  hogy  a  Berény 
nemzetség  tagjai  mind  Nógrádban,  mind  Somogy  és  Vasmegyék- 
ben várjobbágyok  voltak,  a  mit  bajos  lenne  puszta  véletlen 
gyanánt  tekintenünk,  ha  csak  felületesen  ösmerjük  is  a  beköltö- 
ihVoT  divatozó  törzsszerkezetet,  mely  még  az  Árpádok  korában 
csaknem  sértetlenül  fennállott!  Tudjuk,  hogy  a  várjobbágyok, 
vagy  mint  magukat  nevezték  a  > szent  király  jobbágyaid  már  a 
legrégibb  időkben  is  hűbéri  kötelmek  teljesítése  mellett,  némileg 
szabad  emberek  voltak  s  elkülönítették  magukat  az  ország  más 
rendű  jobbágyaitól.  Eredetük  a  honfoglalásra  s  az  ezt  követő 
orezág  rendezésre  vezethető  vissza,  s  nagyon  természetes  dolog 

*)  Fcj^r:  Codex.  Dipl.  tom  Vll.  vol  5.  pag.  366.,  381. 


1  28  KARÁNC8BERÉNYI  BÁRÓ  BERÉKYI  GYÖRGY 

tehát,  hogy  a  törzsszerkezet  náluk  is  érvényben  volt,  és  épen 
úgy  számították  magukat  bizonyos  nemzetségekhez,  miként  a 
többi  szabad  magyarok.  Részemről  a  Berény  genust  egy  ilyen 
törzsökös  várjobbágy  nemzetségnek  tartom ,  még  pedig  az  elő- 
kelőbbek közfii,  melynek  tagjai  korán  kiemelkedve  a  sorsukbelick 
közül,  helyet  vívtak  maguknak  nemzetünk  történetében. 

A  Berény  nemzetségnek  Nógrádvármegyében  élő  tagjai  a 
mennyire  oklevelek  által  igazolhatjuk  a  XlII-ik  század  közepén 
tűnnek  fel  először,  a  midőn  is  Kuncheyd  és  Jób  Berényi  Berta- 
lannak fiai, 'mint  nógrádi  várjobbágyok  V.  István  i^ú  király 
zászlói  alatt  harczoltak  s  annak  minden  vállalatában  hü  kiséroi 
valának.  Jó  katonák,  elszánt  merész  emberek  lehettek  és  szám- 
talan ütközetben  edzett  karjaiknak  új  erőt  adhatott  az  a  gondolat, 
hogy  vitézségükért  méltó  jutalmat  nyernek.  Nem  is  csalatkoztak, 
mert  midőn  a  lázongó  István  már  harmadizben  békére  lépett  atyjá- 
val, megemlékezvén  a  Berényiek  hü  szolgálatairól,  1266-ban  kelt 
ünnepélyes  oklevelével  felszabadította  őket  a  várjobbágyság  köte- 
lékei alól  s  birtokaikkal  együtt  az  ország  nemeseinek  sorába  emelte, 
magasztalván  különösen  Ders  nevű  testvérük  hadi  érdemeit,  a  ki 
a  Paleologus  görög  császár  ellen  folytatott  hadjáratban  lelte 
halálát.  *)  A  testvérek  fölkeresték  ismét  az  ősi  hajlékot,  mely 
most  már  örök  időkre  szabad  és  elidegeníthetlen  tulajdonukat 
képezte,  nevelték,  gyarapították  törzsvagyonukat  s  előkészítették 
az  utat,  melyen  maradékaik  lassanként  magasra  emelkedtek. 
Nem  sokkal  utóbb  vérrokonuk  Berényi  András  is  követte  példá- 
jukat s  minthogy  már  ennek  atyja  Berényi  Dechk  is  kitűntette 
magát  a  hon  szolgálatában,  1274-ben  Kun  László  által  nemes- 
ségre emeltetett.  ^) 

E  férfiak  voltak  a  mai  napig  virágzó  gróf  Berényi  család 
ősei,  de  hogy  specialiter  melyiktől  származott  le  a  család  mosta- 
náig, azt  az  oklevelekből  megállapítani  nem  lehet  s  a  szakadatlan 
nemzedék-rendet  a  XV-ik  századot  megelőző  időkre  jóhiszeműleg 
nem  vihetjük  föl. 

A  mint  a  Berényiek  várjobbágyi  állapotukból  a  szabad 
nemesek  sorába  léptek  át,  történeteikben,  ha  nem  is  rendkívüli 
gyors,  de  mindenesetre  fokozatos  emelkedést  tapasztalhatunk  s 
bár  a  középkorban  nem  játszottak  kiváló  szerepet,  de  házasodások 
útján  már  kiterjedt  vagyonra  tettek  szert  s  hadi  érdemeik  az 
ország  előkelőinek  sorába  emelte  őket.  Kokas  Lászlón  és  fiain 
kivűl,  a  kiknek,  nevezetesen  Berényi  János,  Balázs  és  István 


^)  Eredeti  oklevél  a  gr.  Bere'nyi  családnak  a  N.  Múzeumban  őrzött 
Icvéltiirábun. 

2)  Eredeti  oklcvtU.  u.  o. 


■ 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601—1677.  129 

budai  kanonoknak  Zsigmond  király  1431-ben  czímert  adományoz, 
alig  tudnánk  több  nyilvánosan  szereplő  Berényit  megnevezni, 
legfeljebb  is  a  megyei  élet  terén  váltak  ki,  miként  már  Berényi 
Balázs,  a  ki  1389-ben  Fejérvármegye  alispánja  volt,  de  hogy  a  Ka- 
rancsberényi  Berényiek  közül  származott  légyen,  az  még  bizonyí- 
tásra szorűL  Berényi  Kokas  Jjászló  és  Balázs  állítólag  Zsigmond 
király  fövadászmesterei  voltak,  de  már  utódjaik  teljesen  a  magán 
életbe  vonultak  s  csak  a  XYI-ik  század  folyamán  találkozunk 
ismét  a  Berényi  névvel,  a  mikor  is  Ahdrás,  tanúit  okos  ember 
lévén  (az  oklevelek  Andreas  literátus  de  Beryn  névvel  jelölik)  a 
csillád  emelkedésének  új  lendületet  adott  Kitűnő  alkalmat  nyúj- 
tottak erre  hazánknak  a  mohácsi  vész  lezajlása  után  bekövetke- 
zett zavarteljes  eseményei,  midőn  hadi  és  polgári  erények, 
hűség,  önfeláldozás,  másrészről  merész  vállalkozó  szellem,  árulás, 
cselszövény  egyaránt  képesek  voltak  az  embert  magasra  emelni  s 
nem  egy  példa  bizonyítja,  hogy  alacsony  sorsból  származó  férfiak 
is,  a  kik  a  viszonyokkal  ügyesen  megtudtak  alkudni,  gyakran 
csekély  tehetségekkel,  hírre,  befolyásra,  gazdagságra  tettek  szert. 
Berényi  Andrásnak  már  születése ,  összeköttetései  magukban 
véve  is  igen  sok  előnyt  biztosítottak^  ha  szinte  nem  is  értett  volna 
olyan  jól  ahhoz  a  mesterséghez,  ipelylyel  az  emberek  helyzetük 
olönyeit  s  tehetségeiket  dúsan  kamatoztatni  szokták. 

Midőn  a  mohácsi  véres  nap  után  nemzetünk  két  pártra 
szakadt,  Berényi  András  talán  meggyőződésből,  talán  mert  érdeke 
úgy  hozta  magával,  Szapolyai  János   mellett  foglalt  állást,  do 
úgy  látszik  csak  rövid  ideig  tartott  a  nemzeti  párttal  mert  már 
1529-ben  János  király,  hűtlensége  miatt  összes  javait  elkobozva, 
azokat  Sapiházy   Sándor   csew-i   várnagynak  adományozta.   Ez 
időtől  fogva  tehát  Ferdinánd  király  híve  lett,  s  nem  volt  oka  racg- 
tónnia,  hogy  urat  cserélt,  mert  nemcsak  jószágainak  maradt  bir- 
tokában, hanem  mint  a  fenmaradt  oklevelek  bizonyítják,  hűségé- 
nek egyszer  s  másszor  bő  jutalmát  is  vette.  így  a  többek  között 
1558.  január  18-án  Pelini  Mihály  és  Muraközy  Mátyással  együtt. 
Kézi,  Mihály  Geregye,  Nagyarán  és  Tarnócz  nógrádmegyei  hely- 
ségeket nyerte  adományul   Ferdinándtól,  melyek  Kézi  Székely 
János magvaszakadtával  szállottak  a  koronára;  1560.  nov.  5-én 
Frfsöthergént,  Kispeczeket  és  Podhorczánt  Hontvármegyében  s 
1563.  decz.  16-án  Oláh  Miklós  esztergomi  érsektől  Homokthero- 
mri  Albertnek,  Panidaróczon,  Dewecherben  és  Homoktheremén 
febíj  összes  jószágait,  melyek  már  magukban  véve  is  tekintélyes 
vagyont  képviselnek.  *) 


')  A   hol   forrásra   nem   hivatkozom,   mindig  a   családi   Levéltár 
»A%tíi\i  használtam. 

Századok.  1885.  Ií.  FCt^et.  9 


1  30         RARANC8BERÉNTI  BÁr6  BERÉNYI  GYÖRGY 

Hosszú  életet  élt  s  már  idős  ember  volt,  midőn  első  felesége 
Theszéry  Margit  halála  után  másod  fzben  megházasodott,  nőül 
vévén  a  Temesvárnál  elesett  Dovoránszky  vagy  Dovorányi  Mihály 
özvegyét  Onori  Katát,  a  kinek  kezével  nagy  kiterjedésű  jószágok 
mellett  nyerte  a  Nyitra  vármegyében  fekvő  Bodokot  s  ekkor  csa- 
ládjának ős  fészkét  Karancsberényt  elhagyva,  lakását  ide  he- 
lyezte által. 

Dovorányiné  ugyanis  miként  Losonczy  István  özvegye 
Ferdinándtól  azon  kegyben  részesült,  hogy  Orsolya  leányával 
együtt  férjének  összes  javaiban  fiűsíttatott,  sőt  azoknak  háborí- 
tatlan birtokában  leányának  halála  s  másodszori  férjhez  menetele 
után  is  megmaradt  s  végrendeletében  Rerényi  Andrástól  szárma- 
zott gyermekeire  hagyhatta. 

András  úr  úgy  látszik  kedvelt  híve  volt  az  uralkodóháznak 
s  mig  ő  élt  senkinek  sem  jutott  eszébe  elfoglalni  tőle  az  ős  Dovo- 
rányi jószágokat,  de  alig  hunyta  be  szemét  —  körülbelül  1675-ben, 
kiskorú  fiát  Berényi  Ferenczet  a  Babindályak  kizavarták  a  jószág 
birodalmából,  dús  örökségéből  Bodokon  kivül  alig  hagyván  me^ 
egyebet  ^) 

Felnevelkedvén  Ferencz,  hozzá  látott  jószágainak  vissza- 
szerzéséhez, 8  ez  részben  siken'ílt  is  neki,  e  mellett  maga  is  gon- 

^)  Bodok  hajdan  a  ludányi  uradalomhoz  tartozott  s  a  legrégibb  idők- 
től kezdve  az  68  Ludányi  nemzetsdg  birtokát  képezte^  Meghalván  László 
Ó.9  Auna  nevű  gyermekeinek  hátrahagyásával  Ludányi  Péter,  özvegye 
második  házasságra  lépett  Dovorányi  Mihálylyal^  a  ki  miután  mostoha 
fia  László  nem  sokkal  utóbb  defíciált  —  a  koronára  száUandó  összes 
Ludányi  javakat  1485-ben  fölkérte  magának  Mátyás  királytól,  s  birta 
is  mindaddig  a  mig  Ludányi  Anna  Cseh  Jánoshoz  menvén  nőül,  igényt 
támasztott  atyja  ösi  javaira,  s  hosszas  perlekedések  után  megosztozván 
a  Dovoráuyiakkal,  közösen  lakták  a  ludányi  iszükc  kastélyt. 

> Mindkét /él  sok  morgással^  marakodással  birta  a  ma^a  jószágait 
írja  Berényi  György,  s  az  Anna  maradékai  bitorlóknak  tekintvén  a  Dovo- 
rányiakat,  mindent  elkövettek,  hogy  elűzhessék  Őket  Ludányból,  sőt 
határtalan  gyűlöletük  a  legkegyetlenebb  módon  nyilvánult.  Egy  alka- 
lommal ugyanis  midőn  a  Dovorányiak  örege,  ifja  a  majorságon  időzött, 
rájuk  Ütött  a  török  s  üldözőbe  vette  őket.  —  A  menekülők  már  a  kas- 
tély falai  alá  értek  s  még  néhány  pillanat  és  mentve  vannak,  de  a 
rósz  lelkű  rokonok  minden  könyörgésük  daczára  sem  bocsátották  be 
őket  8  ott  rablá  el  a  pogány  a  szerencsétleneket  a  kapu  előtt.  —  Az 
egész  családból  csupán  egy  űxl^  az  említett  Dovorányi  Mihály  maradt 
életben,  a  ki  ekkor  iskoláit  végezte  i»  felnevelkedvén  rokonának  Losoncz}' 
Istvánnak  udvarába  került  s  az  ott  idŐző  Onori  Katát  nőül  véve,  vissza- 
tért JiUdányba,   a  )iol  ez  időben   a  Cseh  Anna   férje   Babindály   Gergely 


PshETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601 — 1677.  131 

dos,  takarékos  gazda  lévén,  csakhamar  megkétszerezte  vagyonát, 
főleg  mintán  Boldizsár  nevű  testvér  bátyja  ^),  a  ki  Nyitravármegye 
alispánja  volt  1586-ban  meghalván,  összes  javait  azon  kikötéssel 
hagyta  feleségére  Apponyi  Katára,  hogy  azokat  Ferencz  a  mikor 
neki  tetszik  kezéhez  válthassa.  —  A  mint  a  családi  levéltárban 
fenmaradt  oklevelek  bizonyítják  —  abban  az  időben  aránylag  sok 
készpénz  felett  rendelkezett,  és  megszorult  rokonainak  szívesen 
kölcsönzött,  ettől  egy  darab  szántóföldet,  amattól  egy  nemesi 
curiát  vagy  néhány  jobbágytelket  nyervén  zálogul  s  ily  módon 
osszeszerzett  vagyona  is  nem  megvetendő  értéket  képviselt. 

Midőn  Bocskay  István  az  elégületlen  magyarokat  fegyverre 
szólította,  Berényi  Ferencz  mint  buzgó  katholikns  s  az  uralkodó- 
ház fültétlen  híve  a  legnagyobb  idegenkedéssel  viseltetett  a  forra- 
ílalmi  mozgalmak  iránt  s  teljes  elvonűltságban  élt  bodoki  kasté- 
lyában. 1608.  febr.  28-án,  hogy  a  felkelők  birtokait  el  ne  pusztít- 
sák, rendeletet  eszközölt  ki  Rudolftól,  melyben  meghagyatott 
Forgách  Zsigmond  nógrádi  főispánnak  s  Bosnyák  Tamás  füleki 
kapitánynak,  hogy  Berényi  Ferencz  jószágait  minden  háborgatok 
s  különösen  a  hajdúk  garázdálkodásai  ellen  megvédelmezzék.  — 
Ugyanez  év  márt.  5-én,  mert  a  háborús  időkben  okmányainak 
nagy  része  megsemmisült,  Rudolf,  Karancsberény,  Kis-Barkány 
«s  Tench  nevű  ősjószágairá  új  adományt  adott,  s  muitán  a  kirdhji 
seregeket  gyakran  élelmi  szerekkel  segítette,  ynáskor  hozzá  jdrúít  a 
liadvuseUs  költségeihez,  neve  jóhangzástl  voU  Bécshen  s  ajyró  kéréseit 
^JvfMii  teljesítették. 

Első  felesége  Marsovszky  Kata  volt  ^),  s  ezen  házasságából 
két  fia.  származott,  András,  ki  már  1609-ben  nagykorú  volt,  és 
Zsigmond.  —  Az  1599.  vagy  1600-ik  év  folyamán  második 
házasságra  lépett,  Akosházi  Sárkány  György  özvegyét,  Tőkés- 
ujfalusi  TJjfalussy  Dorottyát  véve  nőül,  a  ki  Felső-Magyarország 
f'gyik  legelőkelőbb  nemzetségének  sarja  vala  s  nagy  összekötteté- 
sek mellett  —  nagy  vagyont  is  hozott  magával.  E  házasság  első 
gyümölcse  volt  Berényi  György,  a  ki  1601.augustu8  2l-én  kedden 


volt  az  űr.  —  Gergely  örökölte  a  Ludányi  Anna  gyűlöletét  s  Dovorány 
Mihálynak  mcnekíilni  kellett  boszúja  elöl  s  Bodokon  vonta  meg  magát 
—  Nem  aokkal  ezután  Temesvár  védelmében  esett  cl  I^osonczy  val  együtt 
8  vele  bevégződött  családjának  tragoedíája.  —  De  IJabindály  (jlergely 
Onorí  Katának  maradékait  is  üldözte,  megfosztva,  miként  említettük 
Berdnyi    Ferenczet    javainak    nagy    részétől.     {Uert'.m/i    í/?/m'//?/    napló 

')  Berényi  Andrásnak  clsö  házasságából  származott  fia. 
^}  Nagy  Iván  Magyarország  családai  2.  k. 

9* 


132  KARANCSBERÉNYI  BARÚ  RERÉNYI  GYÖRGY 

hajnalban  született  ^)  Bodokon  s  a  kor  igényeinek  megfelelő  neve- 
lésben részesült. 

A  nem  közönséges  elmebeli  tehetséget  tanúsító  Györgyöt  — 
gondos  szülei  a  körmöczi  kolostor  falai  között  virágzó  isko- 
lába küldöttek,  hol  tanulmányait  már  1620-ban,  tehát  19  éves 
korában  oly  kitűnő  sikerrel  végezte,  hogy  az  eredetiben  fenmaradt 
l)izonyítvány  szavai  szerint,  tanítói  a  legszebb  reményeket  kötöt- 
tek hozzá.  Különösen  a  nyilvános  vitatkozások  terén  szerzett 
magának  babérokat,  jeles  elméjének  nem  egy  bizonyítékát  adva.^) 

Mig  György  tanulmányaival  foglalkozott,  addig  előrelátó 
szülei,  kiket  a  gondviselés  időközben  több  gyermekkel  áldott  meg 
(Borbála  gr.  Esterházy  Jánosné,  Erzsébet  gr.  Zichy  Miklósné)  ^) 
mindent  elkövettek,  hogy  a  világba  lépő  ifjú  vagyonilag  is  a  vele 
hasonrangú  főnemes  ifjak  mellett  foglalhasson  helyet  s  az  előre  ha- 
ladáshoz okvetetlenül  megkívántató  eszközökkel  rendelkezhessék. 

Már  említettük,  hogy  Berényi  Ferencz  nagy  szerző  ember 
volt,  ki  minden  alkalmat  megragadott  birtokának  szaporítására, 
ebbeli  hajlamait  megosztotta  vele  felesége  Ujfalussy  Dorottya  s 
együttesen  nagy  vagyont  gyűjtöttek,  lassankint  magukhoz  válto- 
gatva családjuknak  elszórt  zálogos  jószágait ,  úgy,  hogy  midőn 
György  mint  pályavégzett  ifjú  megtért  az  ősi  hajlékhoz,  mind 
külső,  mind  belső  értékére  nézve  —  egyike  volt  Felső-Magyar- 
ország legreményteljesebb  ifjainak  —  s  úgy  a  politikai  küzdel- 
mekben kifáradt  vén  bajnokok,  mint  a  leányuk  sorsárúi  gondos- 
kodó anyák  —  egyaránt  igyekeztek  őt  a  maguk  körébe  vonni. 

De  György  úgylátszik  még  ekkor  nem  gondolt  a  házasságra, 
8  a  nyilvánosság  terén  való  szereplésre  sem  tartotta  magát  elég 

^)  Születését  leveles  könyvének  tábláján  sajátkezüleg  így  jegyezte 
föl :  )>Az  mikor  az  úristen  ez  világra  adott,  volt  a  hódnak  utolsó  negyede, 
napja,  volt  Anastasius  napja,  volt  kettős  jel.  A  constell.  ekképen  volt 
i  Zj.  9  volt  kedd  és  napkelet  előtt  szép  tiszta  idö  volt  21.  Augusti.* 
—  Keresztszülei  voltak :  Appouyi  Pál,  Kálnai  János,  l^ossányi  Imrénc 
Kálnai  l^orbála. 

^)  Quld  dicam  de  disputa tionibus,  quibus  piacida  sententiarum 
collatione^  veluti  ex  abditissimis  latebris  in  lucem  veritas  proferri,  et 
dolos  meditans  falsitas  demonstrari  consvescit,  eius  generis  exercitiis 
publice  non  niodo  interfuit  attente,  sed  etiam  cum  aliis  symmathetis  suís 
túra  spectatac  probitatis,  tum  summae  spei  ac  eximii  ingenii  iuvenibui; 
contulít,  quibus  disputando,  mirificam  sui  ingeni  dextcritatcm,  non  semol 
probavitita,  ut  praesentibus  etiam  aliis  doctis  magnam  de  es  spem  et 
oxpcctationnm  concitarit. 

^)  Ezt  Nagy  Iván  állítja,  de  erre  nézve  a  családi  Icvéltáír  adatai 
noni  nyújtanak  felvilágosítást. 


ÉLETK  ÉÖ  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE    UiOl  —  IG7  7.  133 

erosuek.  —  Nevelése  a  körinöczi  kolostor  zárt  falai  között  nagyuii 
egyoldidú  volt^  ki  kellett  azt  egészítenie  azokkal  a  hadi  és  társa- 
dalmi ösmeretekkel,  miket  a  XVII-ik  század  szelleme  egy  hasoii- 
rangfi  ifjútól  okvetlenül  megkövetelt.  Igen  valószínű,  hogy  szüle- 
téséhez s  az  akkori  idők  szokásaihoz  híven  néhány  évet  külföldi 
egyetemeken  is  töltött,  s  innen  vissza  érkezve  valamelyik  hatal- 
mas főúr,  talán  a  Thurzók  vagy  Forgáchok  szolgálatába  lépett,  a 
liol  alkalma  nyilt  megismerkedni  korának  kiváló  szereplőivel,  az 
uralkodó  viszonyokkal,  s  megszerezni  magának  azon  alapösmere- 
teket,  melyek  jövendő  pályájához  elkerülhetlenűl  szükségesek 
voltak. 

IQúsága  Bethlen  Gábor  fejedelemségének  legvirágzóbb 
időszakára  esik.  —  Tanúja  volt  azon  nagy  horderejű  események- 
nek, melyek  állami  életünkben  forduló  pontot  jeleznek,  látta  az 
alkotmányért  való  küzdelmek  magasztos  tényeit  s  midőn  széles 
körű  műveltségével,  iQú  lelkesedésével  a  nyilvánosság  elé  lépett, 
anikolsburgi  béke  már  megköttetett  ugyan,  de  még  sokkal  inkább 
forrongásban  voltak  a  kedélyek,  sokkal  hatalmasabb  volt  a  poli- 
tikai élet  zaja,  semhogy  leendő  államférfiúi  egyéniségének  kifej- 
lődésére, a  kor  uralkodó  eszméi,  az  az  erős  nemzeties  áramlat,  s 
függetlenség  után  való  törekvés,  melynek  Bethlen  tagadhatlanúl 
nagy  képviselője  vala,  maradandó  befolyást  ne  gyakoroltak  volna. 

Az  1626 -ik  évvel  életének  er/yik  letj nevezetesebb  ténye  van 
t^gylekapcsolva,  —  Ekkor  házasodott  megy  Kereszthury  András 
tiddori  itélömester  leányát  Zsuzsáimát  véve  feleségül.  Az  eljegy- 
zés még  1625.  febr.  25-én  történt,  de  a  lakodalmat  csak  a 
következő  év  febr.  6-én  tartották  meg  Szalakuzon,a  menyasszony 
szülőházánál.  —  A  fiatal  pár  egyideig  Szalakuzou  lakott,  de 
miután  1626.  decz.  23.  György  édes  anyja  elköltözött  az  élők 
közül,  a  bodoki  kastély  környéke  napról  napra  pusztult,  s  a  ház- 
tartás sajnosán  érezte  a  női  vezető  kezek  hiányát :  György  atyjá- 
nak sürgető  kérésére  lakását  Bodokra  helyezte  által  —  s  meg- 
osztá  vele  a  gazdaságra  való  felügyelet  gondjait. 

Berényi  Ferencz  már  ez  időszakban,  jóllehet  tevékeny,  de 
élemedett  korú  ember  volt  s  minden  gyermekét  szárnyára  bocsátva 
örömest  visszavonult  a  jól  kiérdemlett  nyugalomba.    György, 
miként  mondani   szokták  szemefénye  s  aggságának  legnagyobb 
öröme  vala.  Alig  költözött  Bodokra,  egy  1628.  decz.  20-án  kelt 
szerződésnél  fogva  édes  anyjának  összes  javait  kezébe  vette,  s 
ezenkívül  atyja,  a  szerzemények  nagy  részét,  nemkülönben  Koro- 
son fekvő  ős  jószágát,  arany  és  ezüst  míveit,  ruháit,  öltözeteit, 
lóra  való  szerszámait  stb.  birtokába  bocsátotta,  maga  részéfe  a 
tisztességes  ruhán  és  élelmen  kivűl  csak  annyit  kötvén  ki,  hogy 
miikor   derekas    útra,    octávára ,   székben    kdl  menni,   költséget 


134  KARANCSBKRÉNVl  BÁRÓ  BERKNYl  GYÖRGY 

ad<jtjon,<í  De  luiut  gondos  apa  —  iiom  mulaszthatja  el  fiának 
feleségét  —  házi  asszonyi  kötelességének  pontos  teljesítésére 
inteni :  ^Menyem  asszony  —  úgymond  —  a  ház  tájára  gondot 
viseljen,  mind  cselédre,  baromfira,  étek  főzésre,  az  lopást  az  házban 
eltávoztassa,  az  cselédet  egyezségre  hajtsa.^ 

Ily  módon  Györgynek  néhány  évig  még  gondolni  sem  lehe- 
tett a  nyilvános  szereplésre.  Otthon  ült  Bodokon,  rendezve  birtok- 
viszonyait, tanulmányozva  a  százados  pör  irományokat,  törvényes 
actusokban  képviselve  atyját  és  testvéreit  s  idejekorán  hozzá  látva 
a  jószág  szerzéshez.  —  Ezt  tudva  nem  fogjuk  csodálni,  hogy  bár 
tehetsége,  hajlamai  s  tudományos  műveltsége  határozottan  a  poli- 
tikai pályára  vonták  őt,  mégis  a  hadi  téren  kezdette  működését. 
A  hadi  szolgálat  volt  az  egyedüli,  mely  viszonyával  össze  egyezett 
s  mely  miatt  magán  ügyeit  nem  kellett  elhanyagolni.  Előbb  For- 
gách  Zsigmondné,  később  a  Thurzó  család  szolgálatában  találjuk, 
mint  Sempte  és  Temetvény  várak  főkapitányát,  de  igen  valószínű, 
hogy  már  elébb  is  viselt  hadi  tisztségeket,  míg  az  1634.  november 
80-ára  hirdetett  sopronyi  országgyűlés  —  megnyitván  előtte  a 
sorompókat  —  a  politikai  küzdelmek  zajába  vonta.  —  Nyitra- 
vármegye  rendéi  ugyanis  Berényi  Györgyöt  talán  sógorával  a 
Wesselényi  összeesküvésben  később  híressé  lett  Kereszthury 
Lászlóval  együtt  követnek  választották,  alkalmat  nyújtva  neki 
tehetségei  érvényesítésére. 

A  szent  András  napjára  hirdetett  országgyűlés  azonban 
csak  december  18-án  nyilt  meg,  ekkor  érkezett  meg  a  királyi  pár 
s  velők  együtt  Leopold  főherczeg.  —  Az  érdemleges  tanácskozá- 
sok csak  decz.  22-én  vették  kezdetöket  a  királyi  propositiók  fel- 
olvasásával, a  mit  a  sérelmek  megvizsgálására  kiküldött  bizottság 
választása  követett.  —  Az  evangelicus  statusok  mindenekelőtt  a 
vallásügyeket  kívánták  tárgyalni  s  kijelentették,  hogy  instructió- 
jukhoz  híven  —  készebbek  inkább  elhagyni  az  országgyűlést, 
semhogy  >az  religio  dolgátt  elmellőztetni  engedjék.  De  sem  a 
clerus,  sem  pedig  a  főrendek  nem  adták  beleegyezésüket,  s  a 
meddő  vitatkozások,  üzenet  váltások  napokig  eltartottak  a  nélkül, 
hogy  akár  egyik,  akár  másik  fél  akarata  győzedelmeskedett  volna. 
Végre  is  a  nádor  s  az  esztergomi  érsek  egyértelmű  működése  azt 
eredményezte,  hogy  a  vallásügyek  levétettek  a  tárgyalás  sorrend- 
jéről, és  a  protestáns  követek,  mert  —  mint  Berényi  György  írja 
—  küldőik  részéről  még  a  tiltakozásra  sem  voltak  felhatalmazva, 
meghajoltak  a  többség  akarata  előtt  s  be  kellett  émiök  azzal, 
hogy  a  vallásügyek  felett  1608.  és  1625.  években  alkotott  törvé- 
nyek érvényben  tartása  ezen  országgyűlés  által  is  elrendeltetett 

Berényi  György  ez  országgyűlés  lefolyásáról  pontos  naplót 
vezetett,  mely  daczára  vázlatos  voltának  a  tárgyalások  menetéről 


ÉLETK  É8  POLITIKAI  MŰKÖÜÉ8E   1601  —  1G77.  135 

éléuk  képet  nyújt  és  teljes  közvetlenséggel,  s  mi  több  felekezeti 
színezet  nélkül  lévén  írva,  igen  sok  jellemző  dolgot  foglal 
magában. 

Tudjuk,  hogy  Eszterházy  nádor  és  Pázmány  Pétei*  között 
ez  időtájban  a  legnagyobb  feszültség  uralkodott  s  a  nádor  az 
egész  sopronyi  országgyűlés  alatt  szenvedőleges  szerepet  játszva 
csaknem  minden  dologban  az  érsek  akarata  jutott  érvényre.  A 
miot  a  rendek  az  országnak  évek  hosszú  során  át  összehalmozó- 
dott sérelmeit  84  pontban  előterjesztették,  Ferdinánd  folytonos 
betegeskedését  hozván  fel  okúi,  türelmetlenül  sürgette  az  ország- 
gyűlés befejezését  —  s  úgy  a  hogy  megjelentve  resolutióját  a 
sérelmek  tárgyában  >/eJr.  B-tn  —  írja  Berényi  György  —  enné- 
hány  ízben  küldvén  cancellárins  uramat  közinkben^aztizente,  ^W/ 
nem  parancsolja,  hanem  kéri  az  országot  és  az  istenért  is  kéri, 
hogy  ö  felségét  (mivel  mind  maga,  mind  felesége  rossz  egésséggel 
volnának)  ne  taHóztatnák  tovdhh.^  Nagyon  természetes,  hogy  ily 
körülmények  között  megfontolt  tanácskozásokról  szó  sem  lehetett 
s  bár  Ferdinánd  válasza  a  sérelmekre  egyátalában  nem  volt  kielé- 
gítő s  az . ország  legfontosabb  érdekeit  oltalom  nélkül  hagyá,  mind 
a  mellett  a  Pázmány  és  Sennyei  által  vezetett  főrendek  —  maka- 
cson ellenezték,  hogy  az  ország  erre  replicázhasson.  »  Nem.  kell  ö 
felségét  búsítani,  meH  a  nélkül  is  végbe  mehetnek^  ez  volt  az  urak 
jelszava  s  az  articulusok  szövegezésére  kiküldött  bizottság  — 
annak  daczára,  hogy  maga  Eszterházy  is  az  elégűletlenekhez  tar- 
tozott, mert  némely  dolgokban  úgy  hazájának  érdekeit,  mint 
nádori  méltóságát  látta  megsértve  —  lázas  gyorsasággal  végezte 
feladatát.  Ily  módon  nagy  fontosságú  államügyeket  elmellőzve, 
vagy  csak  felületesen  tárgyalva  febr.  13-án  elkészítették  a  tör- 
vényczikkeket  s  Ferdinánd  azt  a  következő  napon  alá  is  írta  és 
ezzel  véget  ért  az  országgyűlés  ~-  melyhez  oly  nagy  reményeket 
kötöttek  —  s  a  rendek,.de  kivált  a. protestáns  követek  méltó  elke- 
seredéssel hagyt-ák  el  Sopront. 

Berényi  György  az  elsők  között  volt,  a  kik  sietve  utaztak 
hazafelé ;  atyja  már  elaggott  ember  lévén,  az  egész  gazdaság  veze- 
tése felesége  vállára  nehezedett,  a  kinek  ezenkivűl  három  gyer- 
mekének nevelése  is  elég  gondot  okozott.  Kereszthury  Zsuzsanna 
azonban  gyakori  betegeskedése  daczára  példányképe  volt  a  gou- 
tlos  anya  s  jó  házi  asszonynak,  férje  távollétében  annak  teljes 
megelégedésére  vezette  az  ügyeket  s  a  hazatérő  Berényi  mindent 
a  legnagyobb  rendben  talált.  Megérkezve,  természetesen  első 
dolga  volt  beszámolni  követségével,  s  hogy  küldői  mennyire  meg 
voltak  elégedve  országgyűlési  működésével,  bizonyltja  az  a  körül- 
mény, hogy  a  nem  sokkal  utóbb  hirdetett  pozsonyi  diaetára, 
ismételten  öt  küldték  föl. 


136  KARANCSBERÉNYl  BÁRÓ  BERÉNYI  GYÖROY 

A  soprouyi  oiözággyülcscu  viaclt  követséggel  kezdődik 
Berényinek  nyilvános  szereplése,  sajnos  hogy  ennek  részleteiről 
igen  kevéssé  vagyunk  tájékozva.  —  Naplójának  több  helye  oda 
mutat,  hogy  mind  a  sérelmeket  vizsgáló,  mind  az  articulusokat 
szövegező  bizottság  tagja  vala.  Mindenesetre  tény,  hogy  a  nagy 
tudományú  s  kiterjedt  ösmeretekkel  bíró  férli,  korán  magára 
vonta  a  közügyeimet  s  mint  följegyzései  is  tanúsítják,  pártszínezet 
nélkül  bizonyos  magaslatról  ítélve  meg  az  eseményeket,  sohasem 
ragadta  el  szenvedélye  sem  egy,  sem  más  irányban  s  bár  tántorit- 
hatlan  hűséggel  viseltetett  az  uralkodóház  iránt,  de  nem  volt 
megelégedve  a  viszonyokkal  és  a  felülről  jövő  kegy  —  mint  később 
látni  fogjuk  —  nem  szorította  háttérbe  önzetlen  hazaszeretetet 

Míg  Berényi  családja  körében  tartózkodott,  a  dúsgazdag 
Thurzó  nemzetségnek  fiágon  magva  szakadt  s  a  gazdátlanul 
maradt  fejedelmi  vagyonra  a  kincstárral  szemben  a  nő  örökösök 
közül  számosan  támasztottak  igényt.  De  a  királyi  fiscus  résen 
állott  s  mielőtt  a  nöág  csak  egy  lépést  tehetett  volna  is,  a  pozsonyi 
kamara  az  összes  jószágokat  elfoglalta,  Illésházy  Gáspár,  Kottái, 
Csáky  László,  de  különösen  Esterházy  Miklós  ellenzése  daczára, 
a  ki  nádori  hivatalának  egész  tekintélyét  latba  vetve  —  igyeke- 
zett a  kamara  törvénytelen  eljárását  megsemmisíteni.  —  Nem 
czélunk  hosszasabban  tárgyalni  ez  ügyet,  mely  Eszterházyt  csak- 
nem kegyvesztetté  tette  a  trón  előtt  s  annyi  bajt  és  veszödséget 
okozott  neki,  csakis  azért  említjük  tol,  mert  némileg  Berényit  is 
érinti.  O  ugyanis  miként  fentebb  láttuk  már  követsége  előtt  a  Thur- 
zók  szolgálatában  állott,  s  ez  időszakban  is  Sempte  és  Temetvéuy 
várak  főkapitánya  vala.  —  Ferdinánd,  nehogy  az  országgyűlés 
érdemleges  intézkedése  előtt  a  Thurzó  örökösök  tényleg  elfoglal- 
hassák e  várakat,  1636.  aug.  30-án  kelt  rendeletével  meghagyta 
Berényinek,  hogy  a  gondviselése  alatt  lévő  összes  jószágokat 
Sempte  és  Temetvénynyel  együtt,  haladéktalanul  megbízottja 
kezéhez  bocsássa.  Berényi  nem  késett  e  határozott  parancsnak 
engedelmeskedni,  s  engedelmességét  bizonyosan  jó  néven  vették  az 
udvarnál,  a  hol  még  atyja  érdemei  sem  mentek  teljesen  feledésbe. 

11.  Ferdinánd,  ki  már  a  soproni  országgyűlés  folyama 
alatt  betegeskedett,  1637.  február  15-én  meghalt  s  az  új  király, 
ez  év  scpt.  21-én  Pozsonyba  hívta  össze  a  rendeket  s  czélja  volt 
ez  alkalommal  nejét  a  spanyol  származású  Anna  Máriát  is  meg- 
koronáztatni. —  Nyitravármegye  újólag  Berényi  Györgyöt  küldc 
követűi,  a  ki  tagja  volt  azon  országos  küldöttségnek;  mely  agyőri 
püspök  s  Pálffi  János  vezetése  alatt  a  királyi  párt  egy  nappal 
Pozsonyba  érkezte  előtt  Hamburgban  üdvözölte,  s  mint  szem- 
tanú érdekesen  tudósít  az  ünnepélyes  fogadtatás  felöl.  »Die  29. 
Novembris  —  írja  a  többek  között  naplójában  —  Pruckból  meg- 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   ItíOl  —  1Ü77.  137 

indulván  ö  felsége,  mind  feleségével,  öcscsével  effyiitt  érkezeit  az 
köpcséni/i  viez&re,  jUvm  Pozson  felöl,  az  holott  az  viagyarorszwji 
statusok  szép  ennehánt/  sereggel  várták  ö  felségeket,  Ta)sí  esztergomi 
t'r$ek  urain  iidvözlöfte  ö  felségeket  az  statusok  képében,  az  elijtt 
peníg  Köpcsényhen,  hol  szép  egg  sereg  szing  néppel  ment  volt  eleiben 
Bottyáni  uram  ö  nsga,  ott  az  tájon  üdvözölvén  ö  felségét.  Az  után 
ö  felsége  mind  az  öcscsével  együtt  lóra  ülvén,  úgy  gyütt  be  velilnk. 
Az  kopjás  seregek  kinn  maradtak,  csak  az  szín  magyar  népjiitt  be 
előtte  nagy  seregben,  az  után  az  magyar  és  német  urak  elvegyi  ö 
felmje  előtt.  Beérkezvén  az  városban,  az  Szentmártonba  ment,  ott 
az  Te  J)etim  laudamuM  elvégezvén,  úgy  ment  az  szállására  stb,€ 

Az  1637  ;38-ik  pozsonyi  országgyűlés  története  sokkal  ösme- 
iete:jebb  semhogy  én  arról  írni  jelen  alkalommal  feladatomnak 
tarthatnám,  de  tanulmányom  szűk  keretébe  beilleszthető  sem 
vohia,  s  csakis  annyiban  emlékezem  meg  róla,  a  mennyiben  ha 
kitűzött  czélomhoz  képest  elkerűlhetlenfil  szükséges. 

A  protestáns  rendek  a  legnagyobb  elkeseredéssel  gyűltek 
Pozsonyba  és  erélyes  hangon  követelték  sérelmeik  orvoslását. 
Már  két  országgyűlés  oszlott  el  a  nélkül,  hogy  méltó  panaszaik 
tekintetbe  vétettek  volna,  s  mindezideig  üres  biztatásokkal  kellett 
megelégedniök.  Mindkét  részről  szenvedélyes  viták  fejlődtek  ki 
s  erre  vonatkozólag  Berényi  György  naplója  valóban  megbecsül- 
hetlen  reánk  nézve.  —  Följegyzéseiből  sok  olyan  dolgoknak 
jüvúuk  tudomására,  a  mit  évkönyveinkben  hasztalanul  keresnénk 
8  aprólékos  adataival  kitűnően  jellemzi  a  kort  s  az  embereket.  — 
Soraiból  kitetszik,  hogy  ő  maga,  sem  az  udvar,  sem  pedig  a  nádor 
eljárásával  nem  volt  megelégedve.  Eszterházy  Miklós  valóságos 
jiressiót  gyakorolt  a  rendekre  s  fenyegetései,  rémítgetési  által  - 
saját  akaratát  a  szó  teljes  értelmében  rá  erőszakolta  az  ország- 
jiyűlésre.  —  Hasztalan  volt  a  protestánsok  minden  küzdelme  s 
tór  a  követek  kijelentették,  hogy  ők  :^mint  szabad  személyek, 
nabad  személyektől,  szabad  országgyűlésre  szabadon  discurálni^n 
küldettek ;  a  nádorral  szemben  mit  sem  tudtak  elérni  s  kénytelen 
kelletlen  reá  mentek  az  ország  egyébb  sérelmeinek  tárgyalására. 
Berényi  György  most  is  tagja  volt  a  sérelmeket  összeszedő  bizott- 
ságnak s  naplója  már  csak  azért  is  nagy  fontossággal  bír,  mivel 
az  országgyűlés  két  háza  között  kifejlődött  vitákról  teljes  részle- 
tességgel tudósít  s  egy  XVII-ik  századbeli  diaeta  lefolyásáról  a 
lehető  leghűbb  képet  nyújtja.  —  A  rendek,  főleg  a  protestánsok 
több  ízben  voltak  audientián  az  uralkodónál,  Berényi  közli  az 
ez  alkalommal  mondott  beszédeket  is,  s  mindenre  kiterjedő 
figyelme,  pontos  dátumai  —  a  teljes  közvetlenséggel  írott  tudósí- 
tások azt  mutatják,  hogy  maga  is  tevékeny  szerepet  játszott  ez 
országgyűlésen  —  s  már  némileg  ennek  szóvivői  közé  tartozott. 


138  KARANC8REUÉNYI  BÁRÓ  U£RÉNY1  GYÖRGY 

1638.  fobr.  14-én  Mária  Auna  királyné  a  rendek  egjező 
akaratából  ünnepélyesen  megkoronáztatott ,  s  e  tény^  Bercnyi 
György  naplójának  egyik  érdekes  részét  képezi.  —  Általában 
elmondhatjuk,  hogy  e  naplók  (az  1635-kit  is  ide  számítva)  akár 
írójuk  egyéniségét,  akár  a  bennök  foglalt  dolgok  históriai  becsét 
tekintve,  az  említett  országgyűlések  történetéhez,  a  leghitelesebb 
adatokat  szolgáltatják  s  a  maguk  nemében  páratlanok.  Mert 
országgyűlési  tudósítások  maradtak  ugyan  reánk  e  korból,  de 
csak  töredékesen  és  sohasem  naplószerűleg  pontosan  vezetve  s 
míg  egy  részről  csak  általánosságban,  a  főbb  dolgokról  értesíte- 
nek, addig  másrészről  jobbára  felekezeti  szempontból  vaunak 
írva,  igen  gyakran  szélsőségekbe  csapnak  s  a  mi  legfőbb,  írójuk 
egyénisége  vagy  teljesen  ösmeretlen  előttünk,  vagy  nem  nyújt  kellő 
garantiát  arra  nézve,  hogy  a  dolgokról  alapos  ösmerettel  bírtak 
s  elfogulatlanul  ítéltek  volna. 

Az  országgyűlés  1638.  márt.  26-án  mint  Berényi  írja  *igen 
nagy  kedvetlenül  eloszlék^  s  Ferdinánd  még  az  nap  eltávozott 
Pozsonyból 

Grjörgyöt,  ki  már  ez  időszakban  országszerte  jó  hangzású 
8  általánosan  becsült  névnek  örvendhetett,  alig  egy  évre  a  pozsonyi 
diaeta  után  fájdalmas  veszteség  érte.  Atyja  ugyanis  1639.  febr. 
11-én  meghalt  s  e  felett  való  őszinte  bánatát,  csakis  azon  osztat- 
lan tisztelet  s  érdemeinek  méltó  elösmerése  enyhítette  némileg, 
melyben  őt  nem  sokkal  utóbb  Nyitravármegye  részesítette.  —  A 
rendek  ugyanis  1639.  oct.  4-én  a  legnagyobb  lelkesedéssel  alis- 
pánnak választották,  s  hogy  mily  nagy  volt  a  személye  iránt  való 
érdeklődés,  kitetszik  abból,  hogy  e  választáson  nagy  számú  urak 
és  nemeseken  kivűl  16  főpap,  Eszterházy  Miklós  nádor  s  a  kalo- 
csai érsek  is  jelen  volt. 

Ez  időtől  kezdve  néhány  évet  ismét  családja  körében  töltött, 
hivatalos  teendőin  kivűl,  nagyobbrészt  birtokviszonyainak  rende- 
zésével foglalatoskodva. 

Berényi  Ferencznek,  miként  említettük  első  házasságából 
két  fia  származott,  András  ki  még  1633-ban  meghalt  és  Zsig- 
mond, ki  1639-ben  a  császári  seregnél  hadbírói  tisztséget  viselt 
—  András  fimaradék  nélkül  halt  el,  leányai  közül  Zsófia  Boron- 
kay  János,  Katalin  Budnay  László  hitestársa  volt,  Justina  és 
Zsuzsanna  ez  időben  még  kiskorúak  valának.  —  Míg  Berényi 
Ferencz  élt,  az  atyai  jószágok  nagy  része  osztatlan  állapotban 
Gryörgy  gondviselése  alatt  állott,  de  halála  után  az  örökösök 
egyező  akarattal  felosztották  azt  maguk  között  —  s  a  leányok  is 
kikapván  az  őket  törvényszerint  megillető  részt  —  ezenkívül 
tartásuk  s  ruházatjukra  —  a  testvérek  évenkint  együttesen  száz 
forintot  fizettek. 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   IBOl — 1677.  139 

Az  1640-ik  év  september  19-én  Berényi  Zsigmond  és 
György  atyjokról  maradt  ős  jószágaikon ,  nevezetesen  a  bodoki 
unodalmon  osztoztak  meg,  Fráter  Iwanowich  Fái  elefánti  vicarius 
s  szlavniczai  Sándor  Ferencz  előtt  —  A  10.  pontból  álló  osztály 
levél  arról  tesz  tanúságot,  hogy  a  testvérek  a  legnagyobb  egyet- 
értésben éltek  egymással.  —  A  bodoki  kastélyt  közösen  lakták,  a 
falu  felöl  való  rész  három  bástyával,  majorral,  pajtás  kerttel 
együtt  Zsigmondnak,  az  épületnek  a  mezőségre  néző  hason  fele 
tartozékaival  együtt  Györgynek  jutván  osztályrészül.  —  A  szántó- 
földeket, réteket,  tilalmas  erdőket,  malmokat  és  halastavakat,  a 
bodoki  serfőző  házat  közösen  használták.  —  Az  eshetőleges  pör 
költségeket,  nem  különben  András  bátyjuk  említett  két  árvá- 
jának kiházasitási  költségeit  együttesen  tartoztak  viselni.  —  De 
legfontosabb  az  osztálylevél  tizedik  pontja,  melynek  értelmében, 
magszakadás  esetére  egymás  kölcsönös  örökösödését  biztosították. 
>  Végezetre  ha  Berini  Zsigmond  uramnak  (kit  az  úristen  szent 
HáncJc  érdemeiért  eltávoztasson)  in  utroque  sexu  defectussa  és  holta 
töiiénnék,  in  eo  casu,  ö  kegyelmének  minden  néven  nevezendő 
acquisitumja  ^  valahol  itt  Magyarországban  találtatik  j  szálljon 
Ihrini  György  uramra  avagy  az  ö  kglmefi  és  leány  maradékira,^ 
Viszont  Berényi  György  is  erre  kötelezte  magát,  de  ez  igen  kevés 
jelentőséggel  birt,  a  mennyiben  ő  már  eddig  is  négy  leány  gyer- 
meknek volt  atyja,  s  életerős  egésséges  ember  lévén,  még  hosszú 
időre  tarthatott  számot.  —  Zsigmondnak  ellenben  már  kevés 
reménye  lehetett  arra,  hogy  örökösöket  hagyjon  maga  után  s 
csaknem  bizonyos  volt,  hogy  jószágai  testvérére  fognak  szállani, 
a  mint  ez  nem  sok  idő  muIva  be  is  következett. 

Miképen  viselte  Berényi  György  alispáni  tisztét,  arról  igen 
kevés  tudomásunk  van,  erre  nézve  Nyitravármegye  jegyzőkönyvei 
nyújtanának  bővebb  felvilágosítást,  de  a  rendelkezésemre  álló 
csekély  adatok  a  mellett  bizonyítanak,  hogy  e  hivatalában  is 
hazájának  s  nemzetének  javán  munkálkodott.  —  Oly  sok  oldalú 
tehetséggel,  annyi  ügyességgel  megáldott  férfiú,  mint  Berényi 
György  volt,  sehol  sem  maradhatott  homályban  —  s  bizonyára 
itt  is  megtalálta  a  hozzá  méltó  munka  kört 

Tudva  lévő  dolog,  hogy  hazánk  ez  időszakban  a  törökkel 
formaszerint  békében  élt  ugyan,  de  kisebb-nagyobb  csatározások, 
várak  kiostromlása,  falvak  fölperselése  —  napi  renden  valának, 
—  bár  Ferdinánd  a  maga  híveit  szigorúan  visszatartotta  minden 
ellenségeskedéstől,  sőt  a  békeszegőket  keményen  büntette  is.  Nem 
így  a  tőrök^  a  ki  vérszemet  kapva,  most  már  széltében  dúlt  és  fosz- 
togatott az  országban  —  kirabolván  a  föld  népét,  hódolásra  kény- 
szerítvén a  védtelen  falvakat,  s  tömérdek  embert  —  parasztot, 
nemest  egyaránt  —  fogságra  hurczolva. 


140  KAKANCSBKllÉNYl  IJÁKÚ  BJáRÉNYl  C.YÖKGY 

A  visszatorlás  természetesen  a  magyar  vitézek  részéről  sem 
maradt  el,  a  kik  megunták  a  folytonos  és  eredménytelen  paua- 
szolkodást,  8  fegyverrel  szereztek  maguknak  elégtételt. 

Nyitra  vármegye  különösen  ki  volt  téve  a  törökök  támadá- 
sainak s  Berényi  már  régóta  rossz  szemmel  kisérte  az  eseméuyc- 
keti  8  Eszterházy  nádorral  egyetértve,  minden  befolyását  fölhasz- 
nálta arra  nézve,  hogy  a  nemzeti  felkelést  rendezve,  a  rabló 
törököt  erősen  megfenyítse.  Saját  érdekei  is  követelték  ezt,  mert 
Bodokot  is  főleg  az  ő  távollétében  több  alkalommal  megrabolták 
a  portyátzó  török  hadak,  így  1631-ben  6  embert  hurczoltak  fog- 
ságra, 102  db.  marhát  hajtottak  el  s  három  ház  felégetésen  kivül 
—  a  községnek  200  frtra  menő  egyéb  kárt  okoztak.  Az  1640-ik 
év  folyamán  pedig  még  nagyobb  mérvű  pusztításokat  vittek  vég- 
hez, Berényi  György  birtokain  s  jobbágyai  közül  7-et  megölve  — 
töb  beket  foglyul  ejtettek  s  ezek  kiváltása  nem  csekély  pénzbe 
került.  —  Mindezek  arra  ösztönözték  őt,  hogy  fegyveres  ellen- 
állást sürgessen  és  mert  hasonló  esetek  a  török  által  megszállott 
terűleteken  a  fennálló  békesség  daczára  gyakorta  ismétlődtek, 
egy  védelmi  hadjárat  indítása  hazánkra  nézve  életkérdéssé  vált. 
A  nádor  maga  is  erélyesen  működött,  hogy  az  udvart  a  történen- 
dőkkel  szemben  legalább  is  közömbös  magatartásra  bírja,  és 
sikerűit  is  a  kormánykörök  hallgatólagos  beleegyezését  kinyerni 
arra  nézve,  hogy  a  törököt  megtámadja  és  garázdálkodásának 
véget  vessen. 

Berényi  volt  az  első,  a  ki  megragadta  a  kedvező  alkalmat,  s 
Nyitravármegye  gyűlésén  kieszközölte,  hogy  a  rendek  300  gyalo- 
got és  200  lovast  ajánlottak  fel  saját  költségükön  a  török  elleu 
való  háborúra,  s  ekis  sereg  kapitányává  a  nádor  ajánlására  1641. 
febr.  6-én  őt  választották.  Eszterházy  Miklós,  örömmel  vette  e 
hírtsfebr.  15-én  utasítást  adott  Berényinek,  hogy  miképen  viselje 
magát  kapitányságában ;  s  egyszersmind  maga  és  a  kalocsai  érsek 
részéről  is  felajánlott  bizonyos  számú  lovas  és  gyalog  vitézeket,  s  a 
mint  látszik  nagyon  bízott  e  yédelmi  hadjárat  sikerében.  Azonban 
e  maroknyi  hadsereg  a  túlnyomó  török  haderő  ellenében  mire  sem 
mehetett,  8  Muzai  budai  pasa  az  1641-ik  év  tavaszán  miután 
Damasdot  már  elfoglalta,  Nyitramegyét  rablá  meg  s  Tardos- 
keddet,  Mezőkeszit  és  Keresztúrt  elpusztítván,  a  jobbágyságra 
kemény  sarczot  vetett  s  tömérdek  embert  hurczolt  fogságra.  Il;i 
körülmények  között  Berényi  a  megye  felkelt  nemességével  csupán  a 
fontosabb  stratégiai  pontok  védelmére  szorükozhutoU,  és  sürgette 
Eszterházyt,  hogy  zsoldos  sereg  tartására  pénzt  szerezzen.  A 
nádor  nagyon  szívén  viselte  az  ügyet  —  és  közbenjárása  már-már 
sikerre  vezetett,  de  ez  alatt,  a  már  jóval  előbb  megkezdett  béke 
alkudozások  új  phasisba  léptek  s  nem  volt  többé  szükség  zsoldo- 


ÉlLETE  Í;S  POTJTTKAI  MÜKÖDÉSEO   161 — 1077.  l4l 

sokra.  —  Ferdinánd  megbízottjai  ugyanis  az  1642-ben  márt. 
19-én  megkötötték  a  törökkel  az  úgynevezett  újszőnyi  békét,  mely 
az  ellenségeskedésnek  véget  vetett,  ámbár  reánk  nézve  egyátalá- 
han  nem  volt  kielégítő.  ^) 

Nem  sokkal  e  békekötés  után  történt,  hogy  Eszterházy 
Miklós  nádor  előszámlálván  Berényi  Györgynek  a  király  és  az 
ország  szolgálatában  szerzett  kiváló  érdemeit,  az  Alsó  és  Felső 
Koroson  fekvő  összes  koronájavakat  és  haszonvételeket  neki  ado- 
mányozta. —  Ez  tudomásom  szerint  az  első  adomány,  melylyel 
Berényi  érdemeit  jutalmazták. 

Meddig  viselte  Nyitramegye  alispánságát ,  azt  a  reánk 
maradt  oklevelekből  megállapítani  nem  lehet.  Saját  följegyzései 
a  mellett  bizonyítanak,  hogy  az  1642.  év  május  29-ére  hirdetett, 
(le  a  német  birodalmi  hadaknak  a  svéd  háborúban  szenvedett 
vereségei  miatt  eredménytelenül  eloszlott  pozsonyi  országgyűlé- 
sen, Kereszthúry  Lászlóval  együtt  Nyitravármegye  követe  volt 
ugyan,  de  alispánságáról  nem  mondott  le. 

A  családja  jövőjéről  gondoskodó  atyának  nagy  lelki  nyug- 
talanságára szolgált  az  a  körülmény,  hogy  fiú  gyermekkel  mind- 
pzideig  nem  áldotta  őt  meg  a  gondviselés,  s  testvérbátyjának  két 
rendbeli  házassága  magnélkül  maradt.  Abbeli  aggodalmához, 
hogy  ős  régi  nemzetsége  benne  elenyészik,  még  egy  súlyosabb  is 
járult ;  jószágainak  nagy  részéből  ugyanis  a  nőág  örökösödése  ki 
volt  zárva  —  s  így  halála  után  javai,  gyermekeinek  megkárosítá- 
«5ával  a  koronára  voltak  szállandók.  —  Minden  úton  módon  azon 
törekedett  tehát,  hogy  ezt  eltávoztassa,  a  mi  neki  sikerült  is. 

Eszterházy  Miklós  nádorral  a  legjobb  viszonyban  állott,  — 
s  minthogy  a  bécsi  udvarnál  is  ^ grata  'persona  t  volt,  1643.  febr. 
26-án  egy  rendeletet  eszközölt  ki  Zsigmond  bátyjával  együtt, 
melynek  értelmében  a  nádor  elrendeli,  hogy  Kata,  Júlia,  Zsuzsa 
és  Mária  nevfi  leányai  -  nemkülönben  Zsigmondnak  isten  kegyel- 
méből még  ezután  születendő  nő  utódjai  —  a  Ny  itra  vármegy  ében 
fekvő  ős  jószágokba  örök  joggal  beigtattassanak.  —  E  rendeletet 
egy  másik,  aztán  egy  harmadik  követte  s  a  nőág  örökösödése  a 
Magyarország  területén  fekvő  összes  Berényi  jószágokra  nézve  — 

')  Alkalmasint  Berdnyi  György  mint  alispán  volt  feje  annak  a 
bizottságnak,  mely  Nyítravármcgyénck  a  török  által  szenvedett  sérelmeit 
Összeirván  —  a  szÖnyi  béke  tanácskozások  elébe  terjesztette.  Jegyzö- 
könyvében egy  részletes  kimutatást  találunk,  mely  szerint  Nyitramcgyo 
területén  az  első  szönyi  béke  után  a  török  71,300  frtnyi  kárt  tett, 
l'CliMoltatott  14  falut,  fogságra  burczolt  418,  megölt  45  embert,  elbaj- 
lott  2022  c1l».  marhát.  —  A  bódolt  községok  2802  frt.  sarczot  fizettek, 
^  a  raUk  kiváltása  10681  frtba  került. 


142         KARANCSBERÉNTI  BÁRÓ  BKRÉNTI  6TÖROY 

biztositya  volt.  A  káptalanok  teljesítették  a  beigtatást,  melynek 
Berényi  András  maradékai  —  minthogy  magukra  nézve  sérel- 
mesnek találták,  ellentmondottak  ugyan,  de  belátva  perlekedésük 
sikertelenségét,  csakhamar  kiegyeztek  rokonaikkal.  —  Ily  módon 
egy  nagy  gondtól  szabadult  meg  György,  s  most  már  könnyebi) 
szívvel  nézhetett  a  jövő  elébe. 

Ezalatt  a  protestánsok  sérelmei  már  oly  mérvet  öltöttek, 
hogy  I.  Rákóczi  György  elérkezettnek  hitte  az  időt  fegyvert 
ragadni  s  szövetségre  lépvén  a  svédekkel,  csak  a  porta  engedé- 
lyére várt,  hogy  Ferdinándot  megtámadhassa.  Eszterházy  nádor 
igen  jól  volt  értesülve  a  fejedelem  czélzatairól  s  mig  egyrészről 
egész  befolyásával  oda  működött  —  hogy  Ferdinánd  a  vallá- 
sérelmeket  orvosolja  —  s  ezáltal  a  kitörendő  háborűnak  elejét 
vegye,  addig  másrészről  védelemre  is  gondolt  —  s  több  intéz- 
kedései között  vármegye  szerte  rendezte  a  nemesi  fölkelést 

A  nyitramegyei  fölkelő  nemesség  1643.  aug.  2&rén  generá- 
lis főkapitányává  Berényi  Györgyöt  választotta,  s  e  minőségében, 
midőn  Rákóczi  1644.  tavaszán  végre  kinyerve  a  porta  engedélyét 
Magyarországba  tört  —  ő  is  a  királyi  hadakhoz  csatlakozott 
A  vallás  és  alkotmányos  szabadság  védelmében  indított  hadjára- 
tok mindig  nagyon  népszerűek  voltak  hazánkban,  de  sohasem 
inkább  mint  jelenleg  s  Rákóczi  György  lépten  nyomon  sokasodni 
látta  seregét  s  egypár  könnyű  győzelem  után  Felsőmagyarország 
nagy  része  hatalmába  került. 

Berényi  a  hadjárat  folyama  alatt  kevés  időt  tölthetett  csa- 
ládja körében  s  csak  midőn  Rákóczi  ügyesen  megalkudva  a  viszo- 
nyokkal, hogy  legalább  az  eddig  elért  eredményeket  biztosítsa, 
hajlandó  volt  megbékélni  Ferdinánddal,  —  térhetett  vissza 
Bodokra,  s  1645.  jul.  16-án  elsőszülött  leányának  Katalinnak. 
Szlavniczai  Sándor  Jánossal  való  eljegyzését  ünnepelte.  —  A 
lakadalom  a  következő  év  febr.  11-én  tartatott  meg  Bodokon,  a 
mikor  a  menyasszony  életének  16-ik  évét  betol t>ötte. 

De  a  leánya  boldogsága  felett  érzett  örömhöz,  csakhamar 
keserűség  is  járult  Már  régibb  idő  óta  betegeskedő  neje  1646. 
ápr.  1-én  meghalt  —  Berényi  —  nem  tudjuk  mi  czélból  a  tiszai 
részekben  tartózkodott,  midőn  e  szomorú  eseményt  hírül  vette ; 
sietett  azonnal  hazafelé,  de  az  utak  veszélyessége  miatt  csak 
június  végével  érkezett  Bodokra,  a  mikor  is  elhunyt  feleségének 
megadván  a  végső  tisztességet,  július  1-én  a  nagy  korosi  templom 
sírboltjában  helyeztette  örök  nyugalomra. 

E  veszteség  nagyon  érzékenyen  sújtotta  Berényit  Maga 
példás  hűségű,  gondos  feleséget,  kiskorú  gyermekei  szerető  édes 
anyát,  a  ímdoki  háztartás  vezetőjét  vesztette  Kereszthury  Zsu- 
zsannában. György  sokkal  inkább  ol   volt  foglalva  az  ország  és 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  —  1677.  143 

saját  ügyeivel,  semhogy  gyermekei  neveléséibe  —  kik  közül  a  leg- 
idősebb 14  a  legfiatalabb  6  éves  volt,  kellő  gondot  fordíthatott 
Yolna,  8  e  tekintetben  legfeljebb  testvérbátyának  gyermekeire 
számíthatott,  kik  már  mindnyájan  férjnél  voltak  —  s  mint  jó 
lokonok  valószínűleg  szívesen  gyámolítottak  öt  ügyefogyott  álla- 
potában. 

Eszterházy  Miklós  nádornak  az  előző  évben  történt  halála 
is  fájdalmasan  érinthette  Berényit.  —  Az  elhunyt  nagy  férfiú 
a  mint  látszik  őszintén  kedvelte  őt,  tehetségei  iránt  elösmeréssel 
viseltetett  s  megkönnyítette  előtte  a  közpálya  nehézségeit.  Igaz, 
hogy  több  dologban  nem  egy  véleményök  volt,  de  Eszterházyt 
szűkkeblüséggel  senki  sem  vádolhatja,  s  mi  legfőbb  hazaszeretetre 
s  az  üralkodóh&z  iránt  való  hűségre  nézve  egyetértettek. 

Berényi  az  1646-1648  években  I.  Rákóczy  György  erdélyi 
fejedelemnek,  majd  nejének  Lorántffí  Zsuzsannának  szolgálatá- 
ban állott,  mely  idő  alatt  gyakran  kellett  távol  lennie  családjától.^) 
Minő  tisztséget  viselt  a  fejedelmi  párnál,  meg  egyezett-é  az  alis- 
páni hivatalával,  vagy  időközben  búcsút  vett  ettől?  oly  kérdések, 
mikre  határozott  feleletet  nem  adhatunk !  ~  Legvalószínűbb  az 
a  föltevés,  hogy  a  Bákóczy  ház  némely  magyarországi  javainak 
gondviselője  vala,  s  ily  minőségben  vehette  föl  a  fejedelem  ^con- 
veniif)ját.€  Mindenesetre  különösnek  tetszik  Berényi  Györgyöt 
Rákóczi  szolgálatában  látni  —  bárha  a  fejedelem  s  a  bécsi  udvar 
között  ez  időszakban  már  zavartalan  egyetértés  állott  fenn,  — 
(le  ha  tudjuk,  hogy  e  szolgálat  legkevésbé  sem  volt  politikai 
természetű,  annál  inkább  sem  fogunk  rajta  csodálkozni,  mivel 
Berényit  említett  családi  körülményei,  nagyobb  királyi  hivatalok 
viselésében  teljesen  akadályozták  —  míg  egy  két  uradalomra 
való  gondviselés  magán  ügyeivel  is  összefért  —  politikai  reputa- 
tióját  sem  veszélyeztette. 

1648.  octóber  11-én  Júlia  nevű  leányát  Apponyi  Péterhez 
adván  nőül,  ezáltal  családi  gondjai  is  némileg  könnyebbültek,  de 
ÍKirmily  őszinte  fájd  ilmat  érzett  légyen  is  felesége  halála  felett  — 
viszonyai  azt  kívánták  hogy  ne  élje  le  bús  özvegységben  napjait. 

Ebben  az  időben  élte  delén  álló  erőteljes  férfiú  vala  s  mint- 
hogy Kereszthury  Zsuzsannától  csak  leány  gyermekei  maradtak, 
részint,  hogy  családját,  melynek  utolsó  férfi  sarja  volt,  a  vój; 
enyészettől  megmenthesse,  részint  pedig  hogy  kiskorú  gyermekei- 
nek anyát,  a  bodöki  kastélynak  úrnőt  adhasson :  második  házas- 


')  Anuo  1646.  die  29.  Novembris.  Vettem  föl  conventíóját)  az 
nufltóságos  £rddlyi  fejedelemnek  Nagy  Rákóczy  Györgynek  Patakon. 
I?in^t:Ao.  1648.  Vettem  convcntióját  az  mdltóságos  öregbik  fejedelem 
asszonynak,  Lorántffí  Zsuzsannának  Gyulafejérvárott  29.  Novembris. 


144  KARANCRBERÉNYI  BÁRÓ  BERÉNYI  GYÖRGY 

ságra  gondolt,  s  az  1649.  vagy  1650.  év  folyamán  nöttl  vette 
Esterházy  Pál  tábornok  Zsófia  leányát,  a  nagynevű  nádor  unoka- 
bugát.  E  bázasság  által,  a  mellett  hogy  Magyarország  legtekin- 
télyesebb főúri  családjaival  lépett  szoros  összeköttetésbe,  terjedel- 
mes jószágok  birtokába  is  jutott  s  ősatyjává  lett  a  mai  napig 
virágzó  gróf  Berényi  családnak. 

A  következő  néhány  év  Berényi  György  életének,  legalább  a 
nyilvánosságra  nézve,  leghomályosabb  időszaka,  s  alig  pár  darab 
oklevél  által  van  képviselve.  1651.  april  16-án  gróf  Pálffi  nádor, 
az  uralkodó  és  a  nemzet  szolgálatában  szerzett  érdemeit  tekin- 
tetbe véve,  Terenyei  György  magvaszakadtával  a  koronára  szállott 
Panidarócz  és  Homokterenye  helységeket,  nemkülönben  Miserffa 
és  Dewecher  nevű  praediumokat,  adományozta  neki.  —  E  birtokot 
különben  nagyatyja  Berényi  András  még  1563-ban  Oláh  Miklós 
esztergomi  érsektől  nyerte  adományul,  de  a  meg  megújuló  pörle- 
kedések  miatt,  csak  Györgynek  sikerült  azt,  családja  állandó 
örökévé  tenni.  —  Ez  időtájban  történhetett,  hogy  Berényi  Zsig- 
mond magtalanul  elhalván,  összes  jószágai  az  1 640-ki  szerződés 
értelmében  Györgyre  szállottak,  s  talán  a  megszaporodott  javakkal 
együtt  megszaporodott  gondok  okozhatták,  hogy  alispáni  hivatalát 
letéve,  a  közügyektől  rövid  időre  visszavonult. 

Miként  saját  följegyzései  is  tanúsítják  kitűnő  gazda  volt,  s 
midőn  első  fia  születésével  régi  óhajtása  teljesült,  újult  erővel 
látott  hozzá  birtokai  szaporításához.  Nyitravármegyén  kívfil  az 
ország  különböző  vidékein  voltak  tekintélyes  jószágai,  így  a  többek 
között  bírt  Nógrád,  Hont,  Bars,  Komárom,  Pozsony,  Sáros.  Zem- 
plén, Szepes  és  Abaúj  vármegyékben.  —  A  nyitravármegyében 
fekvő  Kis-  és  Nagy-Koros  nevű  helységek  egy  része  már  régibb 
idők  óta  a  Berényi  család  birtokát  képezte,  György  különösen  az 
elszegényedett  Korosi  Horváth  család  tagjaitól,  lassanként  kezé- 
hez váltogatta  az  egészet  s  1655.  jun.  24-én  IIL  Ferdinándtól,  a 
két  Koros,  valamint  Kis-  és  Nagy-Hölben  hasonlóképen  Nyitra- 
megyei  helységekre  adományt  nyert.  Ily  módon,  midőn  öt  az 
uralkodó  1656.  febr.  24  én  báróságra  emelte,  mind  anyagi  értéke, 
mind  személyes  befolyására  nézve,  Felső-Magyarország  egyik  lej?- 
tekintélyesebb  főura  volt. 

E  bárói  rang  adományozásánál  Berényi  Györgynek  szemé- 
lyes érdemein  kívül,  bizonyára  nagy  szerepet  játszott  az  Eszter- 
házyakkal  való  sógorsága  is,  bárha  az  a  beszéd,  mellyel  őt  a 
kitüntetés  alkalmából  Kereszthury  László  Nyitra  vármegye  akkori 
alispánja  s  magyarországi  vicepalatinus  üdvözölte,  világosan 
mondja,  miszerint:  tekintetes  és  nagyságos  Berényi  György  uram- 
hoz (aki  felettébb  rarum  contingens)  csupán  csak  KtiagátM  vah)  nnfjj/ 
Jn  itifliUattnl  vnfft/on  ö  foJstíf/p  a  vii  kef/ypJmes  urunké  Borényit  ép 


ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1677.  145 

Úgy,  miként  Nyitra  vármegye  rendéit  felettébb  meglepte  az  ural- 
kodói kegynek  ez  önkénytelen  nyilvánulása,  s  a  megye  közönsége 
Szelepchéni  Györgyhöz  1656.  aug.  1-én  írott  levelében,  nem  is 
késett  ezért  köszönetet  szavazni  Ferdinándnak. 

Kereszthury  László  oratiója,  jóllehet  bővölködik  is  nagyhangú 
frázisokban,  de  nem  közönséges  hízelgés,  s  alaphangjából  az  őszinte 
tisztelet,  s  Berényi  kiváló  tehetségeinek  elösmerése  világosan  kiér- 
zik. »  Valamini  az  nap,  úgymond  Kereszihúry,  elveszi  az  több  csUUi- 
(fokfényességet^az  ö  kegyelme  viHusi  í«,  melyekkel  a  jó  Isten  et  natúr  a 
(jUria  Ö  kegyelmét  illustralta,  szinte  úgy  superdllják  és  némi  nemű 
képen  csaknem  homályosítják  azokat  (t.  i,  ^a  familiai  celebritást,^ 
és  az  ^érféket,^  melyről  már  előbb  szóUott.)  Okoskodásii,  virtuosiis 
ndusitf  tanácsadásit,  s  mind  törvényes,  mind  vitézlő  dolgokban  való 
(JfXteriiásit,  nem.  kell  mástól  kérdenünk,  mi  tudjuk,  inert  mind. 
azokat  száma  nélkül  experiáüuk,  nemcsak  experialtuk  hanem 
csudfíÜtJc ....  Sok  szomszéd  országokban  is  fényeskedett,  immár 
ez  a  csiUag,  im  csaknem  régen  is,  sok  ékes  elméjű.,  idegen  nemzet- 
heti wigyrendek  is,  laureat  nyujtottanak  eme  nagy  elmének,^) 

Kereszthury  Lászlónak  ez  utóbbi  szavai  nem  igen  világosak. 
Megtudjuk  belőlliik,  hogy  Berényi  György  több  alkalommal  ktilfi)l- 
(lönisjártjdemiczélból? —  Állami  érdekek  képviseletében  követ- 
ségeket viselt-e,  vagy  csupán  magán  kedvtőltésböl,  tapasztalás 
végett  utazott  ?  Ez  utóbbi  föltevés  kissé  valószínűtlen,  mert  ez  eset- 
ben >idegen  nemzetbeli  nagy  rendek«  miképpen  nyújthattak  volna 
»laiireat«  jeles  elméjének  ?  De  másfelől,  legtávolabbi  tudomásunk 
sincs  Berényinek  külföldi  követsége  felöl.  Mikor  és  mely  küldetés- 
benjárt ?  —  az  oklevelek,  csak  egydiplomatiai  missiójának  emlékét 
tartották  fenn,  midőn  Leopold  által  az  1659  évfolyamán  Rákóczi 
György  és  Barchay  Ákos  fejedelemhez  küldetett  internuntius  gya- 
nánt. De  Kereszthury  erre  nem  czélozhatott  1656-ban.  Mit  értett 
tehát  idézett  szavai  alatt?  —  annak  tárgyalásába  hasztalanul 
bocsátkoznánk,  talán  majd  ha  az  eddig  lappongó  oklevelelek  nap- 
fényre kerülnek,  eldönthető  lesz  a  kérdés. 

TIL  Ferdinánd  1657.  jun.  23-án  meghalván  —  még  életében 
királlyá  koronázott  fia  Leopold  vette  át  a  kormányzást  —  s  az 
uralkoílása  alatt  fölmerülő  nagy  események  Berényi  Györgyöt  is 
a  cselekvés  terére  vonták.  Az  1657-58-ik  éveket  azonban  még 
jobbára  családja  körében  töltötte  s  magán  ügyeivel  foglalkozott. 
1658.  január  29-én  Héderváry  István  özvegye  Eszterházy  Erzsé- 
J»et  1200  ezüst  tallért  vett  kölcsön  Berényi  Györgytől,  —  zálogul 
14  egész  jobbágy  helyet  engedve  át  neki  Nyitra  megye  külimböző 


/' 


')  Kereazthury    Lílszló  üdvözlő  beszéde    lG56..aug.   26-án  (a  gr. 
Berényi  levéltárban.) 

SUxiDOK.   1885.   II.  Füzet.  10 


146  KARANC8BERÉNYI  BÁRÓ  BEflÉNYI  GYÖRGY 

helységeiben,  —  Ugyanez  év  febr.  4-én  Vízkelethy  Mária,  özvegy 
Dóczy  Mihályné,  Sarlóczon,  Sárfön,  és  Kartóczon  (Nyitra  megye) 
fekvő  összes  zálogos  jószágait  1000  körmöczi  aranyért  Berényi 
birtokába  bocsátja,  s  ezeken  kívül  még  számos  apróbb  szerzemé- 
nyéről van  tudomásunk. 

Az  előző  évben  nádoiTá  választott  Wesselényi  Ferencz 
azonban,  a  ki  Berényivel  —  feleségéről  sógorságot  tartott,  s 
különben  is  nagyra  becsülte  ennek  képességeit,  nem  hagyá  ot 
sokáig  nyugodni  s  az  1659-ik  év  végével  —  egy  nevezetes  külde- 
tésben már  útban  találjuk  Erdély  felé  —  mint  Leopold  teljha- 
talmú megbízottját  Rákóczy  és  Barchay  fejedelmekhez. 

Czélomhoz  képest  el  kell  mondanom  röviden  e  követség 
előzményeit. 

II.  Rákóczi  György  fejedelemsége  mint  tudjuk  forduló 
pontot  jelez  Erdély  államéletében  s  mindenesetre  bujos  volna 
eldönteni  vajon  a  dolgok  természetes  folyama,  vagy  pedig  Rákóczi- 
nak észszerütlen  s  rajongó  nagyravágyás  által  sugalmazott  tettei, 
készítették-e  elő  ama  változást,  mely  Erdélyt  előbbeni,  ha  nem  is 
teljesen  független,  de  kétségtelenül  önálló  állapotjából,  lassanként 
basasággá  változtatta.  —  Hajlandók  vagyunk  hinni,'hogy  mindkét 
tényező  közreműködött  itt,  és  mert  nyilván  való  dolog,  hogy  már 
ekkor  lejárt  az  az  idő^  midőn  még  Erdélyt  a  vallás  és  politikai 
szabadság  védbástyájának  nevezték  s  a  viszonyok  alakulása  foly- 
tán a  kis  állam  magasabb  politikai  jelentőségét  is  elvesztette' : 
igen  természetes,  hogy  Rákóczi  nem  annyira  előidézte,  mint  inkább 
sietteté  a  végkifejlést,  mit  megakadályozni  különben  sem  állott 
volna  hatalmában. 

Hogy  mi  volt  oka  Erdély  bukásának  ?  e  kérdésnél  a  fölte- 
vések és  okoskodásoknak  tág  mezeje  nyílik  meg,  de  ezek  bármily 
szépen  hangozzanak  is,  csak  föltevések  és  okoskodások  maradnak. 
Es  mert  nagy  horderejű  világesemények  létrejövetelénél  számta- 
lan tényező  működik  össze,  minthogy  e  kérdést  különben  sem 
tartjuk  e  rövid  tanulmány  folyamán  megoldhatónak,  állapod- 
junk meg  abban,  hogy  Erdély  már  ez  időszakban  bevégezte 
missióját,  melyet  csaknem  két  századon  keresztül  oly  dicsőn  tel- 
jesített s  a  politikai  alakúiások  tovább  fejlődésének  határt  vetve, 
fennállását,  mint  független  államét  —  szükségtelenné  tették. 

De  nagy  átalakulások  nagy  rázkódtatások  nélkül  sohasem 
mentek  végbe  s  ezt  Erdély  sorsánál  is  tapasztalhatjuk.  —  Halál 
küzdelme  óriási  hullámokat  vet  fel,  elborítván  az  egész  hazát, 
magával  sodorva  nemzetünket. 

E  halál  küzdelem  11.  Rákóczi  György  fejedelemsége  alatt 
vette  kezdetét  s  jóllehet  csak  akkor  ért  véget,  midőn  már  a  félhold 
hanyatló  félben  vala  Budavár  ormán,  de  Erdély  államisága  a 


ÉLETE  ÉS  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1001 — 16  77.  147 

gyászos  végű  lengyel  expeditió  után  komoly  számításba   többé 
nem  jöhetett 

Rákóczit  a  szerencsétlen  vállalat  kegyvesztetté  tette  a  por- 
tán, s  a  török  mindent  elkövetett,  hogy  lerántsa  róla  a  fejedelmi 
palástot :  de  még  sokkal  erösebben  állott  Erdélyben,  mintsem  a 
díván  és  a  bécsi  udvar  körében  hitték.  —  A  nemzet  egy  része  hü 
volt  hozzá  vére  hullásáig,  a  másik  rész  félt  tőle.  Rhédey  Ferencz 
—  kit  a  rendek  a  török  kényszerítése  következtében  fejedelemmé 
választottak,  mert  hazáját  igazán  szerette,  visszavonult,  mihelyt 
meggyőződött  arról,  hogy  Rákóczi  szenvedélyes  lelkének  egész 
erejével  ragaszkodik  trónjához,  s  készeM  inkább  elődjeinek  tradi- 
tióival  szakítva  Lipóttal  lépni  szövetségre^  semmint  az  1658 
oki.  4-én  fejedelemmé  választott  Barchay  Ákost  vagy  bárkit  is  — 
ösmemi  el  Erdély  urául. 

A  bécsi  udvarral  való  szövetkezés  eszméje  azonban  már 
Barchay  föllépése  előtt  megfogamzott  volt  Rákóczi  agyában  s 
míg  egyfelől  a  magyar  főurak  között  igyekezett  ügyének  barátokat 
szerezni,  másfelől  mindjárt  az  1658.  jan.  24-ki  medgycsi  ország- 
gyűlés után  Bánffí  Dénest  ktildé  Leopoldhoz,  e  szövetség  létre- 
hozása végett*)  Valóban  ez  volt  az  egyedüli  mód,  mely  öt 
szorongatott  helyzetéből  kiszabadithatá  s  be  kell  vallanunk,  hogy 
bár  a  végső  szükség  ösztönzé  is  Rákóczit  e  lépésre,  ha  szinte 
öntudatlanul  is,  de  kétségbevonhatlanúl  helyes  politikát  követett 
akkor,  midőn  Leopoldhoz  közeledve,  azt  a  török  barátság  fölbon- 
tására igyekezett  rábírni.  —  A  nem  sokkal  utóbb  bekövetkezett 
események  meggyőzhetnek  minket  a  felől,  hogy  e  politika  nem 
csak  Rákóczi,  de  egész  Magyarország  sőt  a  kereszténység  szem- 
pontjából Ítélve  is  nagyon  |helyes  volt,  és  ha  a  bécsi  udvar  rövid- 
látó bizalmatlanságával  fölhagyva  Rákóczit  teljes  erejéből  segí- 
tendi  fejedelemsége  visszaszerzésében,  bizonyára  másként  alakul- 
nak az  események,  és  eleje  vétetik  a  nemzetünket  ért  szerencsét- 
lenségek hosszú  lánczolatának. 

Eleinte  úgy  látszott,  hogy  Leopold  nem  idegenedik  teljesen 
e  szövetségtől  s  bárha  az  udvar  az  erdélyi  dolgokkal  szemben 
egyelőre  tartózkodó  állást  foglalt  is  el,  mindamellett  a  király 
válasza  se  leverőleg  se  bíztatólag  nem  hangzott,  a  kormánykörök 
magatartása  pedig  némi  reményre  is  jogosíthatta  Rákóczit. 

A  fejedelem  ügyei  azonban  —  bár  Leopold  szót  emelt 
érdekében  a  portánál,  napról  napra  rosszabbul  folytak  s  diplomatiai 
úton  nem  lehetett  rajta  segíteni  többé.  —  A  török  elözönlé  Erdélyt 
Barchay  nagyon  bele  élte  magát  újdonsült  fejedelemségébe  s  a 

*j  Szilágyi  S.  Erdí^lyország  törtónetc  II.  k. 

10* 


148 


ÜARAKCSBERÉNYI  BÁRÓ  BERÉNYI GYÖRGY 


lemondásról  hallani  sem  akart,  s  az  egyesült  tatár  és  oláh  hadak 
szcltéré  pusztították  a  szerencsétlen  tartományt. 

De  a  bécsi  udvar,  főleg  Leopold  császárrá  válaáztása  után 
kevés  hajlamot  mutatott  az  erdélyi  ügyekbe  való  beavatkozásoké. 
A  magyar  tanácsosok,  különösen  Lippay  érsek  s  Nádasdi  ország- 
bíró sürgették  a  segélyt,  de  a  német  rendek  s  a  túlnyomó  katoníi 
párt  határozottan  ellene  voltak.  Nem  akartak  kilépni  semlegessé- 
gükből s  a  törökkel  való  béke  fentartását  többre  becsülték  Rákóczi 
fejedelemségénél.  —  Mindazon  által  nem  szakították  végét  az 
alkudozásoknak,  mert  a  fejedelem  szorult  helyzetéből  hasznot 
reméltek  húzni  s  míg  Rákóczi  követeit  szép  szavakkal  kecseg- 
tették, ^ddig  biztosították  a  törököt,  hogy  a  békesség  ellenére 
semmit  sem  fognak  cselekedni. 

Ily  körülmények  között  a  magára  hagyott  Rákóczi  —  min- 
den oldalról  ellenségtől  környezve  —  fejet  hajtott  a  kényszerűség 
előtt  s  az  1659.  apr.  1.  beszterczei  országgyűlésen  fejedelemségé- 
ről lemondott,  de  előbb  megszavaztatta  a  rendekkel,  hogy  jogait 
a  török  kiengesztelése  esetére  épségben  tartják. 

Leopold  ezután  tétlen  szemlélője  volt  az  eseményeknek,  s 
elnézte,  hogy  a  török  basasággá  változtatta  Erdélyt  —  elviselhe- 
tetlen adóval  terhelte  a  népet  s^hatalmába  kerítette  a  legneveze- 
tesebb stratégiai  pontokat.  —  0,  a  ki  büszkén  nevezte  magát  a 
>a  kereszfyéíisi'fi  közös  afjfya«-nak,  békén  tűrte,  mint  válik  síralom 
völgyévé  egy  előbb  virágzó  tartomány,  meg  nem  indult  a  foglyul 
ejtett  ezrek  jajveszéklésein,  mert  a  török  a  béke  felbontásával 
vádolta  volna.  —  Pedig  a  békesség  napjai  már  meg  voltak  szám- 
lálva, s  Várad  eleste  után  eddig  nem  tapasztalt  elkeseredéssel 
tört  ki  ismét  a  harcz ! 

Ez  alatt  a  felvidéki  nemesség  a  török  rablásai  által  bosszúra 
ingereltetve  fegyvert  fogott  s  a  trónjától  megfosztott,  ősi  javaibíM 
kiforgatatt,  és  sok  méltatlanságot  szenvedő  fejedelem^)  ügye 
Magyarországon  is  népszerűvé  kezdett  válni.  Az  erdélyiek  igaz- 
ságtalansága, a  bécsi  udvar  részvétlensége  azt  eredményezték, 
hogy  a  közvélemény  mind  hangosabban  nyilatkozott  Rákóczi 
mellett  s  már  nem  tekintették  többé  egyszerű  trónkövetelőnek, 
de  igen  sokan  a  nemzet  szabadságának  hős  védőjét  látták  benne 
a  török  zsarnoksága  ellenében.  —  Ez  nem  tévesztette  el  hatását 
Rákóczira  s  mégegyszer  összeszedvén  minden  erejét  elindult,  hogy 
visszafoglalja  trónját. 

A  bécsi  udvar  hangulata  azonban,  most  már  határozottan 
ellene  irányúit.  Leopold  az  1659.  év  tavaszán  báró  Radolth  Kele- 
men tanácsosát  küldé  hozzá,  hogy  őt  bizonyos  föltételek  mellett 


í)  Szihigyi  S.  II.  o.  11.  2«1   1. 


KLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE   1601 — 1677.  149 

a  fegyver  letételére  bírja  s  egyidejűleg  megtiltá  alattvalóinak, 
liogy  a  török  és  Barchay  ellenében  segíteni  merjék.  De  Rákóczi 
többé  nem  gondolt  ezzel  s  bár  eleinte  hajlandó  volt  is  a  Leopold 
által  nyújtott  módozatokat  elfogadva  Szatmár  és  Szabolcs  vár- 
megyéket átengedni,. s  befogadni  a  német  örséget.  de  csakhamar 
megváltoztatta  szándékát  s  1669.  augustus  havában  már  ismét 
Erdélyben  volt  s  kardcsapás  nélkül  Marosvásárhelyig  jutva,  az 
ott  egybegyűlt  rendeket  september  24-én  hűségre  eskette,  s 
egyszersmind  követeket  küldött  Leopoldhoz,  megújítván  korábbi 
ajánlatait 

De  Bécsben  hallani  sem  akartak  erről  s  Leopold  még 
augustus  22-én  kelt  levelében  inti  Rákóczit,  hagyna  fel  az  ellen- 
ségeskedéssel —  hajtsa  végre  a  Radolth  által  kötött  szerződést, 
s  viszont  ő  is  biztosítja  pártfogásáról  —  ha  a  fegyvert  letéve 
magát  nyugodtan  viseli.  De  Rákóczit  e  levél  legkevésbé  sem 
akadályozta  föltett  szándéka  keresztül  vitelében,  és  mert  a  török 
a  felső  vidéki  nemesség  fegyverkezése  miatt  haddal  fenyegetődzött, 
Leopold  mindent  elkövetett,  hogy  Rákóczit  a  fejedelemségről  való 
lemondásra  bírja.  —  B  czélból  egy  terjedelmes  utasítással  ellátott 
kiilöu  követet  indított  útnak  Erdély  felé,  a  kinek  fő  feladata  volt, 
az  egymással  versengő  felek  között  az  uralkodóház  érdekeit  lehe- 
tőleg biztosítani,  s  minden  módon  a  békesség  létrehozásán  mű- 
ködni. 

Ez  intemuntius  Berényi  György  volt  s  valóban  alig  talál- 
hatott volna  Leopold  e  küldetésre  nálánál  alkalmasabb  egyént.  — 
Berényi  mint  tudjuk  a  linczi  békekötés  után  öreg  Rákóczi  Györ- 
íryöt  szolgálva,  közelebbi  viszonyban  állott  a  fejedelmi  családdal. 
Többször  megfordult  Gyulafej érvárou  s  becsületes  politikai  elveit, 
igaz  hazafiságát,  a  török  ellen  való  erős  gyűlöletét  bizonyára  jól 
'ismerték  Elrdélyben  s  jobban  bíztak  benne,  mint  a  német  taná- 
'  sósok  bármelyikében  is. 

Berényi  tehát  1659.  sept.  7-én  megkapta  19  pontból  álló 
utasítását,  de  bár  feladatává  tétetett,  hogy  kitelhető  gyorsasággal 
•'•jjel  és  nappal  —  váltott  lovakon  utazzék  czélja  felé,  —  bete- 
geskedése miatt  csak  september  vége  felé  kelhetett  útra  és 
mert  Kassán  az  egri  püspök  és  Petheő  Zsigmond  vicegene- 
lalissal  megbízatását  közölnie  kellett,  csak  octóber  közepén 
♦'•rkezett  Rákóczihoz.  —  A  fejedelem  már  octóber  14-én  értesült 
Berényi  György  jövetele  felől  s  Gyrintze  Mátyás  nevű  hívét 
küldé  elébe. 

Berényinek,  utasításához  híven  mindenek  előtt  Szatmár  és 
Szabolcs  vármegyék  átadását  kellett  követelni  Rákóczitól  s  aztán 
•Jöt^rjeszteni  azon  megszámlálhatatlan  veszedelmeket,  melyek  a 
törökkel  való  hadakozásból  származva  Magyarországot,  sőt  az  egész 


\ 


150  KARANC8BKRÉNYI  BÁRÓ  BKRÉNYI  GYÖRGY 

kereszténységet  vé-groűilással  fenyegetik.  Mert  igaz  ugyan,  hogy 
most  a  török  haderő  nagyobb  része  távol  van  Erdélytől  s  Rákó- 
czinak talán  sikerűlend  is  versenytársa  felett  győzedelmeskedni, 
de  ez  még  igen  korai  öröm  lenne.  —  A  török  bizonyára  nem 
marad  sokáig  nyugodt  szemlélője  az  eseményeknek,  s  ha  egyszer 

—  a  mi  bizonyosnak  vehető  —  felülkerekedik,  Rákóczit  előzi 
fejedelemségéből  —  s  Erdélyt  a  kereszténység  kimondhatlaii 
kárára,  miként  a  két  Oláhországot  zsarnok  módon  fogja  kormá- 
nyozni. —  Nagyon  rosszul  van  értesülve  Bákóczii  ha  azt  hiszi, 
hogy  a  török  az  ázsiai  lázadással  lévén  elfoglalva  -^  az  erdélyi 
ügyekbe  nem  avatkozhatik.  —  Leopoldnak  biztos  tudomása  van 
arról,  hogy  az  egész  török  birodalomban  békesség  uralkodik,  s  a 
nagy  vezér  60  ezer  emberrel  Konstantinápoly  körül  tartózkodik. 

—  Hiá  remény  tehát  a  győzelem  sikerében  hízni  —  8  az  egyedüli  mód, 
mellyel  Rákóczi  mind  magát,  mind  nemzetét  megmentheti  a  v^gsó 
veszedelemtől,  a  békének  haladéktalan  megkötése, 

A  mi  Erdélyben  lévő  összes  javait  illeti,  Leopold  minden 
módon  oda  fog  működni  s  e  czélból  már  Barchayhoz  is  küldött, 
hogy  a  török  —  a  fegyver  letétele  után  azoknak  zavartalan  bir- 
toklásában őt  ne  háborgassa.  —  De  tudnia  kell  Ráj^óczinak  azt  ie, 
hogy  korántsem  a  pogány,  de  csupán  Barchay  Ákos  akarja  öt 
kiforgatni  erdélyi  jószágaiból,  hogy  legyen  miből  fizetnie  a 
török  adót.  —  Ez  tehát  csak  újabb  érv  a  tégy  ver  letétele  mellett, 
a  mit  ha  megcselekszik  a  fejedelem,  Leopold  egész  házával  együtt 
pártfogásába  fogadja,  ellenkező  esetben  még  tartományaiban  sem 
fogja  őt  megtűrni. 

Miután  Berényi  ezeket  bőven  declarálta  volna,  át  kellett 
térnie  a  két  vármegye  ügyére. 

Határozottan  rosszalja  Leopold  Rákóczinak  azon  eljárását, 
hogy,  bár  a  Radolth  Kelemennel  kötött  szerződésben  kötelezte  volt 
magát  Szathmár  és  Szabolcs  vármegyék  átengedésére,  mindazon- 
által  alaptalan  kifogásokkal  élve,  kötelezettségét  mai  napig  sem  tel- 
jesítette.—  Ha  pedig  azt  vetné  ellen  Rákóczi,  hogy  az  emiitett  szer- 
ződésnek Leopold  sem  tett  volna  eleget,  figyelmeztetni  kell  őt  — 
hogy  Leopold  a  két  vármegye  átengedése  fejében  csupán  arra  köte- 
lezte magát,  hogy  1-ször :  e  vármegyének  minden  jövedelmét  Rákó- 
czinak engedi,  2-szor :  Szatmár  és  Kalló  várak  őrségét  sajátjáb<M 
fizeti,  3-szor :  a  megyéket,  a  törökkel  való  harczok  megszűnte  után. 
visszaadja  Rákóczinak.  —  A  Radolth  Kelemennel  folytatott 
további  tárgyalások  pedig  —  nem  bírtak  kötelező  erővel,  s  csupán 
Leopold  tetszésétől  tétettek  függővé.  —  Minthogy  azonban  Rákóczi 
bízva  abban,  hogy  a  török  ismét  kegyelmébe  fogadja,  a  szerződés 
teljesítését  ettől  tette  függővé,  másrészről  pedig  a  nevezett  vár- 
megyékben a  hadsereg  feletti  főhatalmat  kivéve,  minden  egyéb 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  löO  1—1677.  151 

felség  jogot  magának  követelt :  Leopold  sem  a  vármegyék  sorsát 
nem  akarta  f&ggövé  tenni  a  török  kegyelmétől,  sem  pe^g  azokat, 
a  Rákóczi  által  kikötött  feltételek  alatt,  birtokába  nem  vehette, 
hanem  ha  teljesen  alája  lesznek  rendelve.  —  Vegye  tehát  a  fejede- 
lem jól  fontolóra  a  dolgot,  s  a  vármegyéket  —  úgy  a  mint  Leopold 
kívánja,  átengedvén,  a  fegyvert  rakja  le.  —  És  ha  sikerílleud 
Bákóczit  a  módozatok  elfogadására  bírni,  a  követ  haladéktalanul 
siessen  Kassára,  s  gyors  futár  által  értesítvén  Leopoldot  az  ügyek 
állásáról  —  további  intézkedéseit  várja  be. 

Ezzel  azonban  Berényi  küldetése  még  nem  ért  véget,  utasí- 
tása szerint  Barchay  Ákost  kellé  fölkeresnie  s  elébe  terjesztvén  a 
folyamatban  lévő  ellenségeskedések  káros  következményeit,  öt  ha- 
sonlóképen a  fegyver  letételére  szólítani  föl.  —  Leopold,  Rákóczi 
fegyverrekelésének  föokáúl  birtokainak  háborgatását  s  erőszakos 
elvételét  tartotta  s  e2  okból  Berényinek  minden  áron  arra  kelett 
törekednie,  hogy  Barchay  engedje  vissza  azokat,  a  mit,  ha  netalán  a 
török  ellenezne,  találjanak  oly  középutat  —  mellyel  a  porta  is 
megelégedhetik  —  s  az  ellenségeskedésnek  is  magva  vész.  —  Ilyen 
Ic'ózépút  lenne  az,  ha  az  erdélyi  országnagyok  —  addig  is  míg  a 
a  mozgalom  megszűntével,  Rákóczi  említett  javainak  tényleg  birto- 
kába léphet  — ^  neki  haszonbér  fejeben  évenkint  bizonyos  Összeget 
űzetnének.  —  Es  ha  Rákóczi  mindezek  daczára  is  határozottan 
megtagadná  a  fegyver  letételét,  az  esetben  fel  volt  hatalmazva 
Berényi,  hogy  Leopold  rendeletét  közhírré  tevén,  Szatmár  és  Sza- 
bolcs vármegyék  népességét  a  tőle  való  elpártolásra  >nota  infide- 
litatÍ8€  terhe  alatt  fölszólíthassa. 

Minthogy  pedig  ez^  időtájban  a  közhír  Rákóczi  győzelmével 
kapcsolatban,  Barchay  Ákosnak  fogságba  jutását,  sőt  megöletését  is 
terjesztette,  —  azon  esetre,  ha  a  Jiír  valódiságáról  meggyőződik, 
a  követnek  figyelmeztetnie  kellett  a  fejedelmet  Leopold  nevében, 
hogy  haladék  nélkül  hagyja  el  Erdélyt  —  s  mielőtt  a  török  beavat- 
koznék —  Leopold  tartományaiban  vonja  meg  magát,  nehogy  a 
szerencsétlen  ország  —  teljesen  a  pogány  fegyverének  essék  áldozatni, 

A  most  elmondottak  képezik  Berényi  György  utasításának 
lényegét,  sajnos  azonban,  hogy  Leopoldhoz  benyújtott  követjelen- 
tését nem  ösmerjük,  de  a  csakhamar  bekövetkezett  események 
nem  hagynak  minket  kétségben  a  felöl,  hogy  minden  törekvése 
hasztalan  volt,  s  Rákóczi  könyen  érthető  okokból  nem  fogadta  el 
Leopold  közvetítő  ajánlatait.  Berétiyi  Törcsvár  közelében  találta 
a  fejedelmet,  a  ki  ez  időtájban  épen  Mihnye  havasalföldi  vajdával 
alkudozott,  hogy  közösen  támadják  meg  a  törököt,  s  már  sokkal 
előbbre  haladt  a  dolog,  semhogy  elállhatott  volna  tőle.  Másrészről 
pedig  Leopold  ajánlatai  sem  nyújtottak  valami  fényes  kilátást 
a  jövőre  nézve,  mig  ellenben  a  havasalföldi  vajda  szövetsége  lát- 


152  KAUANCSBEUÉNYl  HAHÓ  nKRÉNYI  GVOUGY 

szólug  több  előuy t  biztosított  számára :  ily  körülméuyek  között 
bánnily  ügyesen  járt  légyen  is  el  Berényi  küldetésében,  nem  volt 
képes  Rákóczit  a  fegyver  letételére  bírni.  —  A  koczka  elvettetett 
s  Rákóczi  midőn  visszautasítá  Leopold  békítő  kisérleteit,  egy- 
szersmind bevágta  maga  előtt  a  visszavonulás  útját.  Győznie  kel- 
lett minden  áron  vagy  meghalni.  A  végzet  ez  utóbbit  tartá  feuu 
számára. 

Ónként  értetődik,  hogy  a  fejedelem  ezen  elhatározásával 
szemben  —  Berényi  küldetésének  minden  tekintetben  nagyon  kevés 
sikere  lehetett,  s  midőn  Rákóczi  tíz  ezer  embert  küldve  a  havas- 
alföldi vajda  segítségére  —  megkezdéa  támadó  hadjáratot  a  török 
ellen,  belátta,  hogy  az  ő  jelenléte  teljesen  felesleges  Erdélyben,  sez 
értelemben  tett  jelentést  Leopoldhoz.  —  így  alakúiván  a  körül- 
mények, Leopold  1659.  hov.  6-án  írott  levelében  meghagyta  neki, 
hogy  mindent  félbe  hagyva  siessen  hazafelé  s  tegyen  kimeríti 
jelentést  a  dolgok  állásáról.  —  A  további  fejleményeket  ösmerjiik. 

—  Barchay  a  törökben  s  Rákóczi  szerencse  csillagában  bízott, 
a  mely  azonban  napról  napra  homályosodni  kezdett  s  a  fejede- 
lemnek éreznie  kellett  hogy  elvész  az  egyenlőtlen  küzdelembeu. 

—  De  fölhíván  maga  ellen  a  végzetet,  bátran  ment  sorsa  elébe 
mint  egy  tragikai  hős.  —  Erdélyt  elözönlik  ismét  a  török  hadak. 
Rákóczi  még  egy  ideig  változó  szerencsével  harczol,  de  1659. 
május  22-én  csatát  veszítve  végkép  letűnik  a  világtörténelem 
színpadáról.  —  Halálával  Leopold  is  elérhette  a  mi  után  töreke- 
dett s  Szatmár  és  Szabolcs  vármegyéket  Souches  tábornok  elfog- 
lalta. —  De  szomorú  nyereség  volt  ez  nemzetünkre  nézve :  Várad 
birtokába  került.  —  E  fontos  végház  elestével  lehullott  a  fátyol, 
mely  eddigelé  a  török  czélzatait  takarta  s  a  bécsi  udvaniak  is  föl 
nyílt  a  szeme,  de  már  későn.  Rövidlátó,  esztelen  politikát  követtek 
s  bukni  hagyták  Rákóczit,  hogy^  meghosszabbíthassák  neháoy 
iKi})pal  a  törökkel  való  békét.  —  Es  e  néhány  nap  —  mert  bátran 
nevezhetem  így  azt  az  időközt  —  mely  Rákóczi  halálától  a  török 
béke  fölbomlásáig  lefolyt,  Várad  elvesztésén  kívül,  Erdély  töké- 
letes íblprédálásába  s  temérdek  magyar  vérbe  került. 

De  ha  a  bécsi  udvai*  intentiói,  a  mint  láttuk  Rákóczival 
szeDiben  teljesedésbe  nem  is  mehettek,  ennek  oka  bizonyára  nem 
Berényi  György  volt.  —  O  megtette  a  mit  tehetett  s  hogy  Leopold 
tökéletesen  meg  volt  elégedve  követ-járásával,  sikertelensége 
daczára  is,  bizonyítja  az  a  körülmény,  hogy  az  1660-ik  év  folya- 
mán Berényit  a  királyi  ítélő  tábla  bárójává  nevezve,  minden 
fontosabb  állam  ügyekben  igénybe  vette  tanácsát.  —  Nem  sokkal 
utóbb,  miként  gróf  Róttál  Jánosnak  egy  hozzá  intézett  levele 
bizonyítja,  cs.  kir.  tanácsos  lett,  s  mind  a  hadi,  mind  a  politikai 
események  létrejövetelében  jelentékeny  tényező  vala. 


KI.KTE  Í:S  POLITIKAI  MÜKÖDÉ8K   1601  —  1677.  153 

A  törökkel  folytatott  liarczok  arra  ösztönöztek  Berényit, 
liogy  vagyonának  és  személyének  védelmére  Bodokot  erősséggé 
emelje  s  ezáltal  mind  családjának,  melynek  körében  igen  keveset 
időzhetett  —  biztos  menedéket  adhasson,  mind  pedig  a  környéket 
megoltalmazhassa  a  török  rablásaitól.  —  E  czélból  Leopoldhoz 
folyamodott,  a  ki  1662.  jul.  12-én  kelt  oklevelével  megengedte 
neki,  hogy  Bodokot  >pro  conservatione  etsecuritate  sui  rerumque 
suai-um  ac  aliorum  vicinorumc  erősséggé  építhesse,  s  egyszers- 
mind felruházta  ezt  mindazon  jogokkal,  melyekkel  a  többi  várak 
bírtak. 

Az  1662-iki  nagyhírű  pozsonyi  országgyűlésen  nevezetes 
szerepet  játszott  Berényi.  A  protestáns  rendek  ugyanis  őt  válasz- 
tották közbenjárójokűl  s  mint  maga  mondja  ^őfelsége  előtt  három- 
.^zor,  Pai'tia  herczeg  előtt  ötször  voUam  szószólójuk,  t  De  közben- 
járásának kevés  eredménye  volt,  a  vallássérelmek  nem  nyertek 
orvoslást,  s  a  protestáns  követek,  mint  tudjuk,  Zrínyi  Miklós  eltá- 
vozása után  a  végsőkig  izgatott  kedélylyel  hagyták  él  az  ország- 
gyűlést. -^  Berényi  fölismerte  az  idők  jelét,  tudta,  hogy  az  össze 
halmozódott  tűz  anyagnak  csak  egy  véletlen  szikra  kell,  liogy 
lángra  lobbanjon  s  ezokból  mindent  elkövetett,  hogy  az  elégűlet- 
leneket  visszatartsa  oly  lépéstől,  mely  meggyőződése  szerint 
okvetlenül  a  legnagyobb  veszélybe  sodorná  nemzetünket.  Azon 
intelmek,  melyeket  a  protestáns  rendek  kérésére  ez  országgyűlés 
folyama  alatt  íiásba  foglalt,  mély  politikai  belátásáról,  s  higgadt 
államférfiúi  bölcsességéről  kitűnő  bizonyságot  tesznek,  —  Min- 
denekelőtt arról  igyekszik  meggyőzni  a  protestánsokat,  hogy  egy 
általok  felkeltett  mozgalomnak  semmi  eredménye  sem  lehet.  -  - 
»Nem  mondhatni  ugyan  —  így  szól  Berényi,  hogy  nem  volnának 
difficultási  a  magyar  nemzetnek,  de  azokat  el  akarván  távoztatni, 
félő,  hogy  nagyobb  akadályokba  ne  essenek :  mert  »az  imperimn- 
Mi  békesség  már  ezelőtt  12  esztendővel  helyreállta 

»0  felségének  számos  hadai  benn  az  országban.  Tekintsék 
meg  azt  is,  hogy  az  végházakban  az  ő  felsége  praesidiumi.« 

>Ellenben  a  mi  magyar  erő  Erdélyben,  a  partiumban  s  az 
Felsö-Magyarország  részeiben  volt  ennek  előtte,  emlékezzenek 
meg  róla,  mint  járának  Lengyelországban  Kákóczival  és  maga  is 
azután  maroknyi  hadaival  Fényesnél.* 

Ezután  elősorolja,  miként  győzedelmeskedett  a  római  csá- 
szár 1618.  óta  minden  ellenségein.  ^A  svéd  itt  tette  le  az  életét,  a 
danus  alig  kaphatta  meg  a  gályát,  mazulljd  lett  Friderícus  stb,  A 
törökre  és  a  francziára  számíthatnak  ugyan,  mondja  tovább  Beré- 
nyi, de  az  első  »8oha  a  más  ember  kebelébe  eperjet  nem  szedett,  a 
franczia  penig  igen  nagy  messze  ide^  De  Berényi  szerint  a  franczia 
segítségnek  nagyon  kevés  hasznát  is  vehetnék,  mert  ez  temérdek 


1  54  KABANCSBERÉNYI  BÁRÓ  HERÉNYI  GYÖRGY 

hadi  sarczot  követelne  a  segítség  fejében.  »Az  penig  propHumok 
az  Tuipnywjati  fejedelmeknek,  hogy  jinito  bello  mentest  az  expenmk 
forognak  előttük,  Abbúl  azt  kellene  várni,  hogy  mindaddig  pro 
suovelle  disponalna  velünk,  a  míg  meg  nem  lenne  azsatisfactio,  az 
mely  soha  meg  nevfi  lenne,  —  Et  sic  cornua  appetentibus  aursíf 
praescinderentur,  t 

Ilyen  argumentumokat  használt  Beréuyí  a  lappangó  tűz 
eloltására,  de  szavainak  már  nem  volt  meg  kellő  hatása  s  a  for- 
radalmi eszmék  mind  szélesebb  szélesebb  körben  terjedtek  el  s 
ö  még  megérte  azok  kitörését. 

Berényi  György  a  török  ellen  viselt  háborúkban  is  tevékeuy 
részt  vett,  részint  mint  a  nyitramegyei  felkelő  nemesség  vezére, 
részint  mint  főhadi  biztos.  A  bécsi  udvar  már  egyáltalában  nem 
nélkülözhette  őt,  mert  e  zavarteljes  időkben  egyike  volt  azon 
keveseknek,  kiket  e  kornak  a  viszonyok  természetéből  folyó  forra- 
dalmi iránya  magával  nem  ragadott.  —  Mégis  a  Wesselényi-féle 
összeesküvésben  való  részvétellel  gyanúsították  s  Iványi  Fekete 
László,  midőn  az  összeesküvést  csaknem  első  stádiumában  Leopold 
előtt  elárúlá,  Berényi  Györgyöt  is  a  szövetség  tagjának  nevezte.') 
E  gyanúra  elegendő  okot  szolgáltathatott  Berényinek  az  össze- 
esküvés fejeivel,  de  különösen  Wesselényi  Ferencz  nádorral  való 
igen  bizodalmas  viszonya  s  mindenekfelett  sógorsága  a  szövetség 
egyik  legbuzgóbb  s  legrégibb  tagjával  Kereszthury  László  alná- 
dorral.  —  Hogy  be  volt-e  avatva  valóban  az  összeesküvésbe,  vagy 
csak  alaptalan  vádat  emeltek  ellene,  azt  eddigelé  eldimteni  nem 
lehet  Tény  az,  hogy  az  udvar  bizalma  sohasem  csökkent  iránta. 
Az  összeesküvés  felfedezése  után,  már  különben  is  élte  alkonyán 
lévén  a  közügyektől  teljesen  visszavonult  s  hátra  lévő  napjait 
számos  tagból  álló  családja  körében  nyugalomban  tölte  Bodokon. 
Itt  érte  őt  utói  a  halál  1677.  január  vagy  február  havában.  EIsö 
feleségétől  csak  leány  gyermekei  származtak;  Eszterházy  Zsó- 
fiától Ferencz,  Péter,  Tamás,  György  és  Pál  nevű  fiai  szület- 
tek, a  kik  virágzó  családot  alapítva  csakhamar  grófi  rangi*a 
emelkedtek. 

Berényi  György  akár  egyéni  vagy  politikai  jellemét,  akár 
önzetlen  hazaszeretetét  s  tudományos  műveltségét  tekintjük*) 
egyaránt  megérdemli  tiszteletünket.  —  Már  első  nyilvános  föllé- 
pésével is  szilárd  állást  foglalva  el  a  trón  és  a  nemzet  között, 
határozott  dynasticus  érzelmei  s  buzgó  catholicus  volta  daczára  is 


^)  Pauler.  Wesselényi  Ferencz  és  társainak  összeesküvése.  I.  k. 

^)  Bodokon  igen  szép  könyvtára  is  volt,    melynek  sajátkezfileg 
Írott  catalogasa  leveles  könyvében  olvasható. 


ÉLETE  É8  POLITIKAI  MŰKÖDÉSE  1601  — 1«77.  155 

nem  egyszer  a  vallás  és  politikai  szabadság  védelmére  kelts  előbb 
mint  országgyűlési  követ,  később  mint  a  felső  ház  tagja,  általános 
tiszteletben  részesült.  —  A  mily  mértékben  híve  volt  az  uralkodó 
háznak,  ép  oly  mértékben  szerette  hazáját.  Őszintén  fájlalta  az 
alkotmányon  ejtett  sérelmeket,  elösmerte  a  protestáns  követelé- 
sek jogosultságát,  sőt  több  alkalommal  szót  is  emelt  mellettük, 
de  családjának  évszázados  traditiói,  neveltetése  s  talán  az  a 
higgadt  megfontolás,  mely  jellemének  egyik  uralkodó  vonása  volt, 
visszatarták  öt  minden  forradalmi  mozgalomtól  s  állhatatosan 
megmaradt  az  uralkodó  ház  iránt  való  hűségben. 

Nemzeti  életünk  legválságosabb  napjaiban  egy  félszázad- 
nál tovább  szolgálta  hazáját,  tanácscsal  a  béke  idején,  karddal 
kezében,  ha  a  viszonyok  úgy  hozták  magukkal,  s  a  közpályán 
való  eme  félszázados  küzdelem  —  jóllehet  nincs  is  kapcsolatban 
világra  szóló  eseményekkel,  mindenesetre  érdemes  arra,  hogy 
a  feledés  homályától  megmeutessék. 

KoMÁROMY  András. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


T.MIKSA  CSÁSZÁRNAK  BECS  ES  SZÉKESFEHÉRVÁR 
ELFOÜLAIiÁSÁRA  VONATKOZÓ    UdO-lK  ÉVI  FEL- 
JEGYZÉSEI. 

I.  Miksa  császárnak  saját  kezével  írt,  több  kötetre  meuó 
feljegyzései  között  sok  oly  adatot  találunk,  mclylyel  a  magyar  tör- 
ténelemnek némely  hézagát  betölthetjük. 

E  tekintetben  Miksa  császár  feljegyzéseinek  azon  része  is 
érdekes,  mely  a  Magyarország  ellen  indított  1490-ki  hadjáratát 
írja  le,  a  mikor  Miksa  néhány  hónap  alatt  mindazt  visszaszerzé, 
a  mivel  Hollós  Mátyás  királyunk,  Miksa  rovására,  Magyarország 
hatalmi  állását  növelte  volt.  • 

Kevés  uralkodónak  kedvezett  a  szerencse  úgy,  mint  Mik- 
sának, de  kevés  uralkodó  is  használta  fel  a  szerencse  kedvezmé- 
nyeit oly  ügyesen,  mint  ő. 

Mindenekfelett  különös  szerencse  volt  I.  Miksára  nézve 
ama  körülmény,  hogy  a  magyar  birodalmat  az  Ens  folyóig  kiter- 
jesztő Mátyás  királyunk  előbb  halt  meg,  mintsem  fiát  utódjává 
megválasztathatta  és  megkoronáztathatta  volna. 

A  szerencse  e  kedvezményét  Miksa  azonban  erélyesen  és 
ügyesen  fel  is  használta :  április  5-én  halt  meg  a  nagy  király  és 
augustus  19-én  Miksa  már  be  is  vonult  Bécsbe,  a  hol  rögtön  a 
Magyarország  ellen  indítandó  hadjáratra  készült,  úgy  hogy 
november  18-án  már  Székesfehévárt  is  bevehette. 

Miksa  császár  ezen  hadjáratot  feljegyzéseiben  csak  felüle- 
tesen írja  le,  a  miért  is  nem  szorítkozom  a  feljegyzéseknek  csupán 
száraz  fordítására,  hanem  azokat  mind  azon  helyreigazításokkal, 
megjegyzésekkel  és  kiegészítésekkel  is  bővítem,  a  melyek  szüksé- 
gesek, hogy  egyúttal  e  hadjáratnak  lehetőleg  hü  képét  is  ad- 
hassam. 

Bécs  a  XV.  században  Európának  legjobban  megerősített 
városai  közé  tartozott ;  belvárosa  már  akkor  is.  ép  úgy,  mint  még 


KÜLÖNFÉLÉK.  157 

e  század  közepén,  külön  várat  képezett,  melynek  a  sikauijain  túl 
fekvő,  szintén  erös  gátakkal  és  mély  árkokkal  bekerített  külvá- 
rosai, mind  megannyi  külső  vármüvekül  szolgálhattak. 

A  belvárost  védő  gát  igen  magas  és  tág  volt ;  a  széles  és 
mély  árokban  levő  csatornába  vizet  lehetett  bocsátani  és  a  gát 
erös  várfala  hosszant  számos  vártorony  és  bástya  könnyebbítette 
a  védelmet. 

A  XV.  század  várépítői  és  katonái  Bécset  fegyverrel  bo 
nem  vehetőnek  tekintették  és  Mátyás  királyunk  is,  Bécs  ostro- 
makor, nem  az  ágyúk  és  várvívó  gépek  hatására  fektette  a  fősúlyt, 
lianem  a  kiéheztetésre. 

Ha  tehát  a  magyar  országnagyok  1490-ben  Bécs  megvédé- 
séről kellően  gondoskodnak,  akkor  a  magyar  helyőrség  az  osz- 
trákföldi  hódítások  e  legnevezetesebb  pontját  mindenesetre 
addig  megtarthatta  volna,  míg  Magyarországon  a  királyválasztás 
megtörténik  és  az  új  király  a  magyar  birodalom  nyugati  határain 
túl  fekvő  hóditások  biztosítására  a  szükséges  intézkedéseket  meg- 
teszi, vagy  azokat  előnyös  béke  kieszközlésére  felhasználja. 

Szapolyay  István,  Alsó-Ausztria  kormányzója,  azonban  ehcz 
nem  értett. 

Hatezer  embert  hagyott  ugyan  Ausztriában,  ámde  ezen,  az 
akkori  viszonyokhoz  képest  tekintélyes  haderőt  nem  összpontosí- 
totta Bécsben  és  még  kevés,  de  hadászatilag  fontos  helyeken, 
hanem  21  felé  forgácsolta  szét. 

Minden  rozzant,  jelentéktelen  váracskában,  melyet  Mátyás 
király  néhány  órai  vívás  után  bevett,  magyar  várőrséget  hagyott, 
a  miért  is  Bécs,  a  hódítások  súlypontja  védelmére  csakis  400  em- 
lier  jutott !  Pedig  oda  legalább  is  4000-et  kellett  volna  rendelni 
és  még  aklcor  is  a  külvárosokat  el  kellett  volna  hagyni  és  csakis 
a  belváros  védelmére  szorítkozni.  Az  akkori  időben  ugyanis  vala- 
niely  vár  yédelmére  annyi  embert  véltek  szükségesnek,  hogy  — 
a  tüzérjét  beleértve  —  a  várfal  hosszában  minden  lépésre  egy 
í*mber  jusson  és  még  félannyi  tartalékban  maradjon. 

E  szerint  tehát  a  Bécs  belvárosát  bekerítő,  2000  lépés 
hosszú  várfal  megvédésére  legalább  is  3000  ember  kellett  és  bizo- 
nyára még  1000  ember  szükséges  lett  volna  részint  a  »Biu'g« 
niegszállására,  részint  pedig  a  bécsi  polgárságnak  Miksához  szító 
részének  fékentartására. 

A  Bécsben  hagyott  csekély  helyőrség  élén  Upor  László  állt. 

Keveset  tudunk  e  magyar  hősről,  de  az  a  kevés  is  elég  arra, 
Ijogy  őt  a  magyar  nemzet  legjelesebb  katonái  közé  soroljuk. 

Ha  szerencsésebb  nemzetnek  fia,  akkor  nevét  minden  isko- 
Ijis  fiú  ismerné ;  nálunk  Upor  László  nevét  csakis  néhány  tudós 
f'h'fíHta,  —  íi  nép,  e  magyar  vitéz  hírét  soha  som  hallotta. 


1 58  KÜLÖNFÉLÉK. 

Mátyás  király  halála  után.  Miksa  (akkor  még  csak  római 
király)  bajor  és  sváb  hadnépét  sietősen  összegyűjtve,  rögtön  Mölk 
felé  nyomult. 

Miksa  hadmüködésének  e  hírére  a  német-újhelyi  polgárok 
a  csekély  magyar  örséget  városukból  részint  kiűzték,  részint  a 
várba  szorították,  az  akkor  60-70  ezer  lélek  lakta  ^)  Bécs  polgárai- 
nak egy  része  pedig  lázongani  kezdett. 

Szapolyay  ugyan  elrendelte  a  bécsi  polgárok  lefegyverzésit, 
de  némelyek  fegyveres  ellenállással  fenyegetvén,  meg  sem  kísér- 
letté rendeletének  erőszakkal  való  végrehajtatását,  hanem  Bécs- 
ben volt  dandárjával,  azaz  3-4  ezer  emberrel  és  több,  a  magyar 
kormány  érdekében  való  működésük  miatt  Miksa  boszújától  tartó 
bécsi  polgárral,  Magyarországra  a  királyválasztáshoz  sietett, 
Upor  László  pedig  400  emberével  a  »Burg«-ba  zárkózott. 

»Ez  év  augusztus  havában  —  írja  Miksa,  aki  úgymint  Julins 
Caesar,  mindig  harmadik  személyben  ír  magáról  -i-  a  római  király 
számos  lovas  és  gyalog  fegyveressel  vonult  be  Bécsbe.* 

Tichtel  doktor  naplójából  és  a  bécsi  egyetem  évkönyveiből 
tudjuk,  hogy  Miksa  augusztus  19-én  4000  fegyveressel  és  »8ok<: 
ágyúval  érkezett  Bécs  elé,  melybe  másnap,  azaz  augusztus  20-án 
vonult  be  ünnepélyesen.  ^) 

Augusztus  23-án  hirdettetett  ki  ünnepélyesen  ama  szent- 
széki bulla,  mely  Ausztria  népét  és  a  bécsi  polgárokat  a  magyar 
királynak  letett  esküjök  alól  felmenti ;  e  kihirdetés  után  a  bécsi 
polgári  rend,  a  nemesség,  a  papirend  és  az  egyetem  Miksa  római 
királynak  rögtön  hűséget  is  esküdtek. 

»Ugyan  e  hó  vége  felé  —  folytatja  Miksa  —  a  római  király 
a  városon  kívül  levő  árkoknál  számos  ágyút  állíttatott  fel  ós 
azokat  a  »Burg«-ra  irányíttatta,  hogy  az  elhunyt  magyar  király- 
nak embereit  e  fenyegetéssel  a  Burg  átadására  kényszerítse.* 

>Miután  azonban  a  magyarok  a  Burgot  még  akkor  sem 
akarták  átadni,  a  király  várvívó  árkok  ásatását  és  a  Burg  16dö- 
zését  rendelte  el ;  a  Burg  több  helyen  meg  is  rongáltatott  és  5-6 
napi  ostrom  után  a  magyarok  azon  egyetlen  feltétellel  adták 
meg  magukat,  hogy  életben  hagyásuk  biztosíttassék.c 

Miksa  e  rövid,  hézagos  előadásához  az  előbb  említett  for- 
rásokban még  több  érdekes  adatot  találunk :  A  hűségi  eskü  lete- 
vése után  sok   fegyverviselő   bécsi  polgár  is  Miksa  csapataihoz 


^)  Horváth  Mihály  Ö0,000-Dek  írja  Bécs  összes  lakosainak  szá- 
mát. £z  tévedés  ;  ennyi  volt  Aeneas  Silvius  szerint  azok  száma^  kik  az 
oltári  szentséget  felvették. 

^)  Hormaycr  az  Osztr.-Plutarch-ban  augusztus  22-ére  teszi  e 
bevonulást,  a  mi  kétségkívül  toll-  vagy  sajtóhiba. 


KÜLÖNFÉLÉK.  159 

csatlakozott ;  ezenkÍTŰl  folytonosan  érkeztek  Bécsbe  a  Miksa  által 
hadjáratra  felszólított  segélyhadak  és  augusztus  vége  felé  már 
8000-nél  több  fegyveres  volt  a  Burg  körfii  felállítva. 

Az  akkori  >Burg€  uralkodónk  jelenlegi  palotájának  azon 
részét  képezi,  a  mely  most  >Régi  Burg«-nak  neveztetik ;  nagy, 
kétemeletes  négyszögfi  épület  volt  ez,  melynek  mindegyik  sarkán 
egy-egy  hatemeletes  vártorony  bástyaként  szögellett  ki.  ^) 

üpor  annyi  eleséget  gyűjtetett  össze  a  Burgba,  hogy  abból 
»Ezer  ember  egy  negyed  évig  elélhetett  volna. «  Ezen  kívül  a 
Burgot  bekerítő  védőfalat  és  ennek  árkát  kijavíttatta  és  egyátalá- 
han  mindent  megtett,  hogy  lehetőleg  sokáig  ellenállhasson.  Upor 
azonban  mégis  elveszettnek  kellett  hogy  érezze  magát,  mihelyt 
látta,  hogy  Miksa  király  komolyan  fog  a  Burg  vívásához,  mert 
a  650  lépés  kerületű  védőfalak  megszállására  összesen  csak  400 
embere  volt  és  mert  nyilazói  meg  60  puskása  ^)  nyilaikkal  és 
golyóikkal  el  nem  érhették  a  támadó  tüzérséget,  mely  akkoriban 
ia  1000—1200  lépésre  nagy  hatással  működhetett. 

Kirohanások  sikerére  sem  számíthatott  a  magyar  várőrség, 
mert  nyílt  téren  a  húszszorta  számosabb  német  hadak  által  miha- 
mar megsemmisíttetett  volna. 

Visszatorlásra  való  remény  nélkül  várták  tehát  a  magyarok 
a  Bm'g  lődöztetését. 

Miksa  tüzérsége  valószínűen  a  mai  Burgring  keleti  széle 
tájékán  állíttatott  fel,  a  hol  a  XV.  század  közepén  egy  széles 
árok  vonult  a  Wien  folyóig.  Miksa  királynak  e  helyt  felállított 
ágyúi  1000  lépésnyi  távolságra  hatásosan  lőhettek  a  Burg  falait, 
melyeknek  védői  a  tüzéreknek  nem  árthattak. 

A  tüzérségnek  három  napi  működése  után  >Az  árok  körüli 
falazat  már  le  volt  döntve  és  a  Burg  épületén  is  több  helyen  rése- 
ket lehetett  látni.  € 

Ekkor  (Szt.  Egyed  napja  előtti  vasárnapon)  Miksa  király 
általános  rohamot  rendelt  el,  amely  azonban  a  meg  nem  rettent 
magyarok  által  vitézül  visszaveretett 

Újra  megkezdetett  tehát  az  ágyúzás,  a  mely  akkor  már 
magára  az  épületre  lett  összpontosítva,  mert  a  Burgot  bekerít/) 
védőfal  már  romokban  hevert. 


^)  Az  akkori  Burg  k^pe  látható  a  XV.  század  közepe  táján  készí- 
tett, 1848-ban  Bambergben  feltalált  és  most  a  bécsi  városi  levéltárban 
örzdtt  >Béc8  városának  tervrajzán.* 

A  Burg  belsejét  részletesen  leírja  az  » Archív  f.  Geogr.  Hist. 
StaaU-and  Kríegskunstc  1811-ki  96.  és  97.  számában  közlött  >Anzai- 
f^uuk  dcr  Zímmer  in  der  Purg  zu  Wienn  sat.  1458.C 

')  Ennyi  puska  találtatott  aBurgban  a  magyar  csapat  clfogat^isa  után. 


1 60  KÜLÖNFÉLÉK. 

Augusztus  31-éu  reggel  6  órakor  ismét  általános  roham 
kíséreltetett  meg ;  három  tömeg  egyidejűleg  rohanta  meg  a  Burg 
nyugati,  déli  és  keleti  oldalát  E  rohamok  is  visszaverettek  és 
Miksa  Landsknechtei  ugyan  csak  rendetlenül  vonulhattak  visz- 
sza,  mert  Upor  László  a  már  igen  megfogyott  ői-ségével,  még 
üldözésre  is  mert  kirohanni,  mely  alkalommal  maga  Miksa  király 
is  vállán  megsebesült ! 

Az  elkeseredett  király,  alig  hogy  sebe  be  volt  kötve,  rögtön 
liaditanácsot  hívott  össze,  amely  a  rohamnak  még  az  napon  való 
ismétlését  határozta  el. 

Pihent  csapatok  vezettettek  a  sikertelen  roham  által  kime- 
rültek és  valószínűleg  lehangoltak  helyébe  és  mikor  már  a  meg- 
rohanásra  való  előkészületek  mind  meg  voltak  téve,  Tipor  ismét 
megadásra  szóllíttatott  fel. 

Upor  400  emberéből  akkor  már  csak  124  volt  életben  és 
ezek  is  a  terjedelmes  épületnek  éjjel  nappal  felváltás  nélküli 
őrzése  által  teljesen  ki  lehettek  merülve ;  Upor  tehát,  újabb 
rohamnak  ellenállni  képes  nem  lévén,  megadta  magát  és  életl)cn 
maradt  124  emberével  még  az  nap  este  a  »Kürnthnerthor« 
tornyának  tömlöczébe  záratott  ^) 

A  bécsi  Burgnak  ágyúk  nélküli,  számos  ágyúval  működő 
húszszorta  erőssebb  ellenség  elleni  hét  napi  védelmezése  oly  hadi- 
tett, melyhez  hasonlót  csak  igen  keveset  találunk  a  hadtörténelem 
lapjain. 

A  megvédendő  épület  kiterjedéséhez  helyes  arányban  nem 
álló  csekély  helyőrség  e  hét  nap  alatt  ugyancsak  keveset  pihen- 
hetett és  kimerülve,  megfogyva,  sikerre  való  remény  nélkfil 
nemcsak  híven  és  hősiesen  teljesítette  kötelességét,  híinem  mv^ 
az  utolsó  napon  is  annyi  eréllyel  bírt,  hogy  azzal  támadólag  is 
lehetett  fellépni ! 

Tisztelő  megemlékezést  érdemelnek  e  bajnokok,  ^)  kiknek 
kétharmada  (279)  lelte  sírját  a  megvédendő  Burg  udvarán. 


1)  Horváth  Mihály  azt  írja,  hogy  > Szabad  elköltözés  föltetele 
nlatt  adta  át  Upor  a  vúrlakot.c  £z  tdvedcs.  Valamennyi  forrás  szerint 
Upor  csakis  a  hclyörsdg  >élctdnck  biztosi tásátc  kötötte  ki,  ez  pedig  nz 
akkori  időkben  egeszén  mást  jelentett,  mint  >a  szabad  clköltözhctést*  mely 
utóbbinál  mindenki  magával  vihette  csataménjdt,  fegyvereit  és  testén 
Icvö  holmiját,  míg  az  életben  hagyás  feltételével  magát  megadó,  mindené- 
ből kifosztatott  cs  csakis  váltságdíj  kifizetésére  bocsáttatott  szabadon. 

^)  Az  osztrák  történészek  is  kiemelik  a  Burg  védelmezőinek  vitt'zsé- 
gét.  így  pl.  Berman  >Alt-  und  Neu-Wien«-jében  is  azt  írja,  hogy  >Mit 
übermenschlichcr  Tapfcrkeit  vcrtheidigte  die  ungarische  Besatzuug  dic 
Burg  gegcn  das  gesehultc  llecr  Maximilianns.<v 


KÜLÖNFÉLÉK.  161 

>A  római  királynak  Bécsben  való  tartózkodása  alatt  — 
folytatja  Miksa  —  mindenfelöl  sok  harczos  érkezett  seregéhez.c 

^Szeptember  elején  a  király  E^ostemeuburg  elé  indult  és 
e  Tarost  oly  erősen  lövette,  hogy  a  megboldogult  Mátyás  király- 
nak e  városban  maradt  hívei  a  várost  mihamar  ^)  átadták  azon 
feltétellel,  hogy  életök  megkíméltessék,  c 

>BQostemeuburghoz  egy  félmérföldre,  mocsáros  vidékenfek- 
szik Eomenburg  ;  ez  kis  város  ugyan,  de  igen  meg  van  eröditvac 

>Miután  e  város  vívására  sok  időt  kellett  volna  fordítani,  a 
királynak  pedig  már  Magyarországba  kellett  indulnia,  a  király 
ez  alkalommal  nem  ment  e  város  elé,  hanem  visszatért  Bécsbe  és 
onnan  Németújhelyre  indult,  melynek  várát  a  magyarok  még 
mindig  megszállva  tartották. « 

^Tiátva,  hogy  e  vár  vívása  sok  bajjal  jár  és  egyhamar  be 
sem  vehető, ')  a  Urály  a  városban  helyőrséget  hagyva,  visszatért 
Bécsbe,  a  hol  Magyarországba  vezetendő  csapatait  összegyűjtötte 
és  a  hadjáratra  való  készülődéseket  befejeztette. « 

A  király  számos  jeles  lovassal  és  gyalogossal  október  4-én 
indult  el  Bécsből  és  onnan  4  mértföldnyi  távolságra,  már  magyar 
területen  ")  szemlélte  meg  seregét,  melynél  akkor  16 — 18  ezer 
valódi  harczos  volt ;  élelmet  nem  vitt  magával,  hanem  abból  élt, 
a  mit  útközben  talált.  ^) 

>A  király  seregével  folytonosan    haladva,  néhány  nap 
mnlva  Szent  Márton  szülőföldjére.  Szombathelyre  érkezett.* 

»Szombathely  kis  város,  melynek  falai  vár  módjára  árokkal 
szegélyezvék.  ^)  E  város  nem  nyitotta  ki  kapuit  és  következőleg 
körfilzároltatott  és  annak  ostromoltatása  megkezdetett  Miután  a 


^)  Szeptember  9-éii. 

')  Horváth  M.  t^ved,  midőn  azt  iija,  bogy  :  >BécB  példáját  nyomban 
köretté  a  nenstadti  vár  ;€  a  németűjhelyi  vár  magyar  helyőrsége  csak 
Dorember  22-én  rakta  le  fegyvereit. 

*)  Miksa  Nagyszombatra  Tevén  útját,  kétségkívül  a  Himbergen  át 
Tezető  úton  haladt  seregével  és  Wampersdorfnál,  meg  Ebenfurtbnál  kelt 
Át  a  Lajtán.  E  sserint  seregét  valószinttleg  a  Wimpassing  és  Nenfeld 
k5ztí  térségen  szemlélte  meg. 

*)  Mintán  az  akkori  időkben  közönségesen  háromszor  annyi 
B2o]ga  és  csőcselék  szokott  a  sereggel  jámi|  mint  a  mennyi  valódi  har- 
cuM  yolt,  következtethető,  hogy  vagy  60 — 70  ezer  ember  pusztította 
tkkor  Magyarországnak  azon  részét,  melyen  Miksa  serege  működött. 

*)  Ebből  is  látni,  hogy  az  akkori  város-falak  előtt  nem  volt 
mndig  árok,  mert  különben  Miksa  király,  a  ki  nagy  katona  volt,  Szom- 
bathelynél különösen  ki  nem  emelné,  hogy  ennek  falai  előtt  árok  is  volt. 

Sza^OOK.   1885.  n.   FŰZET.  11 


162  KÜLÖNFÉLÉK. 

király  azonban  meggyőződött,  hogy  e  város  ostromoltatása  igen 
soká  tartóztatná  fel,  a  város  helyőrségével  szerződést  kötött,  mely- 
nek értelmében  a  helyőrség  kötelezte  magát  a  várost  14  nap 
múlva  átadni,  ha  addig  a  magyar  királytól  segítséget  nem  kap,  a 
római  király  pedig  podgyászostúl  való  bántatlan  elvonulást  biz- 
tosított a  helyőrségnek. « 

» A  király  Reyncheberch  urat  400  lovassal  és  3— 4  ezer 
gyalogossal  hagyott  Szombathely  előtt,  mely  város  14  nap  miiha 
csakugyan  átadatott.  Eeyncheberch  azután  egy  csekély  örséget 
hagyván  Szombathelyen,  a  többi  népével  ismét  a  római  király 
seregével  egyesűit. « 

November  8-án  vonult  be  a  király  Veszprémbe,  a  hol  5— ö 
napig  tartózkodott  6s  azután  útját  folytatta  Magyarország  fővá- 
rosa és  fővára :  Székesfehérvár  felé,  a  hol  a  magyar  birodaloüi 
királyai  megválasztatnak,  megkoronáztatnak  és  eltemettetnek.  <M 

» Erzsébet  napján  érkezett  a  király  Székesfehérvár  elé  - 
és  rögtön  Tüskés  János  ^)  lovászmestert  az  elővéddel  a  külváro- 
sok elfoglalására  küldte  előre ;  e  külvárosok  legalább  is  oly  kitér- 
jedésűek,  mint  Brüssel  városa.* 

» Miután  jelentetett,  hogy  a  külvárosba*)  nyomult  elővédre 
a  város  faláról  élénken  lődöznek,  a  király  Tüskés  mester  ágyúit  a 
külvárosból  a  város  felé  kivonatta  és  ezeken  kívfil  még  6 — 6  rövid 
kartaunát  és  ugyan  annyi  sugárágyút  is  állíttatott  fel ;  e  tüzérség 
azután  szünet  nélkül  lődözte  a  város  falát  és  ennek  egyik  kapuját ' 

>A  lődözésre^  a  városban  levők  elhagyták  a  vár  falát  és 
futásnak  eredtek.  Agyúink  azonban  mégis  folytatták  a  lődözést 
miközben  a  gyalogság  megmászta  a  falakat.  A  csehek  voltak  az 
elsők,  kik  a  kaputól  ^)  balra  álló  falon  át  a  városba  jutottak. 

>A  város  kapuinak  kinyitása  és  megszállása  után  a  király 
a  városba  ment,  a  sereg  pedig  a  város  melletti  földeken  szállt 
táborba. « 

>  A  város  elfoglalása  és  a  bevonulás  után  a  király  8 — 9  eui- 


^)  Miksa  király  e  szavaiból  látható,  hogy  a  XV.  század  végén 
Székesfehérváraak  körülbelöl  oly  fontosság  tulajdoníttatott  Budával 
szemben,  minőt  1.  Napóleon  tulajdonított  Moszkvának  Szt.  Pétervárral 
szemben. 

^)  Horváth  Mihály  tévesen    november  6-ikára  teszi  ezen  eseményt. 

^)  A  kéziratban  »Tysckié8«  van  írva. 

*)  Ez  bizonyára  a  >  Sár  várost  volt. 

^)  Ez  valószínűleg  a  :^ Palotai  kaput  volt,  mely  a  főtemplom  köte- 
lében, a  városfal  északnyugati  részén  át  vezetett  a  városba.  £  kapával 
szemközt  volt  a  bndai  kapu ;  a  városfal  déli  részén  pedig  a  szigeti  kapu 
volt,  melyen  át  a  > Szigete -nek  nevezett  külvárosba  jártak. 


KÜLÖMFÉLÉK.  163 

bért,  részint  fehérYári  lakosokat,  részint  a  városba  menekült 
magyarokat  kivégeztetett.  ^) 

>Ennek  megtörténte  után  a  király  még  az  nap  odahagyta 
a  várost  és  seregének  táborába  ment  bálni.c 

>A  következő  napon,  azaz  november  20-án  a  király  ismét 
hement  a  Tárosba  és  mindent  elkövetett,  hogy  német  tisztjeit  és 
barczosait  a  város  elhagyására  és  Buda  felé  való  menésre  bírja 
és  meg  is  engedte,  hogy  minden  századtól  2  ember  hátra  marad- 
jon a  századra  eső  zsákmányrész  átvételére.« 

>A  városban  levő  harczosok  azonban  nemcsak  ez  nap, 
hanem  még  a  következő  8  nap  alatt  sem  akarták  a  várost  elhagyni ; 
azt  mondván,  hogy  ők  azt  hiszik,  hogy  e  városnak  rohammal  való 
elfoglalásávid  kötelességöknek  már  eleget  tettek  és  a  városból 
ki  sem  mozdulnak,  míg  nekik  kétszeres  zsold  ki  nem  lesz  fizetve 
és  kiki  a  zsákmányból  neki  járó  részét  meg  nem  kapta.* 

>A  király  látta  ugyan  harczosainak  makacsságát,  de  azt 
remélte,  hogy  mégis  csak  észre  fognak  térni  és  azért  november 
22-én  Kristóf  bajor  herczeget  7-8  ezer  emberrel  Buda  irányában 
előre  küldte;  e  berezeg  2  mérföldre  Székesfehérvártól  szállt 
táborba')  és  ott  időzött  14  napig,  mely  idő  alatt  a  király  ismé- 
telve, de  mindig  siker  nélkül  Idsérelte  meg  a  német  zsoldosokat 
(Landsknechte)  a  város  elhagyására  bírni.  ^) 

^Székesfehérvár  bevétele  után  a  király  Brune  Lajos  koszo- 
rús költőt  és  császári  tanácsost  követül  küldte  Budára  a  cseh 
királyhoz,^)  hogy  a  város  átadását  eszközölje  ki.c 

»Brune-nel  mind  a  cseh  király,  mind  ennek  magyarjai  igen 
roszúl  bántak ;  meggyalázó  kifejezéssel  fenyegették  és  e  tanácsos 
örült,mikor  ismét  visszatérhetett  a  bajor  berezeg  seregéhez.* 

>Miután  végre  5  mértföldnyire  terjedő  környéken  már 
semmi  eleséget  sem  lehetett  találni  és  a  német  zsoldosok  még 
mindig  konokul  megtagadták  az  engedelmességet,  a  király  nem 
tehetett  egyebet,  mint  a  bajor  herczeget  Székesfehérvárra  és 
ennek  külvárosaiba  rendelni.* 


^)  Kár  hogy  a  király  meg  nem  jegyzi  azt  is,  hogy  mi^rt  végez- 
tette ki  e  8-9  embert?  A  >lovagíaB*  czimre  oly  rátartó  fejedelem  talán 
Csak  nem  azért  végeztette  ki  ezen  embereket^  mert  városukat,  családjai- 
kat és  vagyonukat  a  király  fosztogató  emberei  ellen  védték  ? ! 

^  Yalószinüleg  Sukorónál  és  Yelenczénél. 

^)  Miksa  király  kedvencz  alkotása:  a  német  iLandsknecbthad* 
csak  1487.  óta  létezett  és  a  Magyarország  elleni  hadjárat  alkalmával 
vezettetett  először  ellenség  ellen. 

*)  így  nevezi  Miksa  király  Ulászlót,  kit  magyar  királynak  nem 
akart  elismerni. 

11* 


1 64  KÜLÖNFÉLÉK. 

»Hét  vagy  nyolcz  nappal  később  a  király  seregével  Székes- 
fehérvárból kiindult  ^)  és  e  városban  csakis  helyőrséget  hagyott 
hátra,  a  melyet  Reymprecht  vezényelt.* 

>yisszatérésekor  a  király  sok  gyalogost  és  lovast  elbocsá- 
tott és  a  német  gyalogosokkal  is  jól  bánt :  meg  azokkal  is,  a  kik 
oka  voltak  annak,  hogy  a  király  nem  mehetett  Budára,  a  mint 
óhajtotta  volt.« 

^Visszatérés  közben  a  németek  néhány  falut  felgyújtottak, 
a  mi  a  királyt  igen  bosszantotta.  A  király  annyira  sietett,  hogy 
karácsonyestére  már  Német-Ujhelybe  érkezett  melynek  várkas- 
télyát akkor  már  a  római  király  emberei  foglalták  el.< 

>A  király  aztán  folytatta  útját  Nürnbergbe,  a  hol  azt  a 
hírt  kapta,  hogy  Beymprechtnek  is  eleséghiánya  miatt  Székes- 
fehérvártól vissza  kellett  vonulnia,  a  mire  a  király  különben  el 
volt  készülve,  mert  már  Székesfehérvártól  való  elindulásakor,  e 
város  8  mérföldnyi  környékén  se  takarmány,  se  eleség  nem  volt 
többé  található.* 

Kápolnai  P.  István. 


^)  Ez  deczember  12-ikén  vagy  13-ikán  történhetett;  ugyanis 
Dov.  19-én  vette  be  a  király  Fehérvárt,  21-éa  küldte  Kristóf  her'czeget 
előre,  ez  14  napig  maradt  a  táborban  ás  ezután,  tehát  deczember  5-ikén 
jött  vissza  Sz.-Fehérvára ;  7-8  nappal  később  indult  vissza  a  király  azaz 
13-én  V.  13-án.  Székesfehérvártól  Bécs-Ujhelyig  10  menet  és  így  Miksa 
csakugyan  deczember  24-én  érkezhetett  meg  Német-Ujhelybe. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Irmlulom-  étf   mivdtségtörténeti  fanúlmáití/ok   a   Rákóczi-korból.    Irta    Thaly 
Kálmán,    Toldalékul :  kuruczvilági  kiadatlan  költemények  tára,   Budapest, 

Kiadja  Ráűi  Mór.  1885, 

Thaly  Kálmántól  egy  kötet  »Irodalom-  és  míveltségtörté- 
neti  tanulmány  a  Eákóczi-korból«  fekszik  előttünk  egy  toldalék- 
kal, a  kamcizvilági  költemények  tárához,  melylyel  a  70-es  évek 
elején  ugyancsak  Thaly  ajándékozta  meg  a  nemzetet.  A  kor, 
melyből  a  tanulmányok  tárgyai  vétettek,  azon  időpont,  melyben 
a  bécsi  ndvar  törekvéseinek :  Magyarországot  megfosztani  önálló- 
ságától, s  mint  örökös  tartományt  kapcsolni  L  Lipót  birodal- 
mához —  a  viszonyok  kedvezők  valának.  A  Wesselényi-féle  összees- 
küTés  vérbe  fojtatott.  Tökölyi  számkivetésben.  Buda  s  vele  együtt 
az  ország  nagyrésze  visszavétetett  a  töröktől.  Végül  Erdély  a 
diploma  Leopoldinum  következtében  kiesett  azon  szerepéből, 
melyet  Bocskay  óta  a  magyar  alkotmány-  és  vallásszabadság 
megvédelmezése  tekintetében  annyiszor  és  oly  dicsőségesen  betöl- 
tött. Mind  olyan  körülmények,  melyek  után  hihetőnek  látszott 
Lipót  tanácsosai  előtt,  hogy  Magyarország  önként  megalázza 
magát.  De  az  erőszakoskodás,  melylyel  a  beolvasztási  tervnek 
keresztül  vitelén  csüngtek,  reactiót  szült  a  nemzetben,  s  a  harcz, 
mely  Tökölyi  Imre  bukásával  elmúlni  látszott,  Rákóczi  vezérlete 
alatt  ujúlt  erővel  tört  ki. 

Ezen  korba  vezetnek  e  tanulmányok  vissza.  Mindjárt  az 
elsó  tanulmány  ü.  Rákóczi  Ferencz  udvarával  ismertet  meg.  A 
tejedelemtől  kezdve  az  utolsó  csatlósig  a  fényűzés  általános.  A 
legszebb  magyar  ruhák  divata  támad  fel  újra.  S  a  példa  ragadós. 
A  fejedelmi  udvar  fényét  a  főurak  egész  raja  utánozni  igyekszik. 
Bercsényi  Miklós  ungbvári  kastélya  a  drágaságoknak  ruházatok- 
ban, ékszerekben,  festményekben  valóságos  múzeuma.  A  fény, 
a  pompa  különösen  ünnepélyes  menetelek  alkalmával  tűnik 
fel.  Ilyenkor  a  fejedelmet  a  főurak  egész  serege  követi,  s 
mindenik  egy-egy   kis  királylyal  vetekedik.  S  e   pompa  anyagi 


166  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

haszonnal  is  járt.  A  műipart,  különösen  az  ötvösművészetet  újra 
felvirágoztatá. 

Honnan  volt  e  fény,  e  gazdagság  ?  A  külfölddel  folytatott 
kereskedés,  mely  főkép  marhával  a' semleges  Szilézián  át  szaba- 
don űzetett  —  volt  ezen  gazdagságnak  egyik  forrása.  A  főneme- 
sek gazdagodásával  kétségkívül  karöltve  haladt  a  középosztály 
vagyonosodása  is,  melynek  emelésére  nagy  mértékben  befolyt 
azon  körülmény,  hogy  Sákóczi  az  1708-ban  elvesztett  trencséni 
csata  előtt  pénzadót  nem  vetett  az  országra.  Mindezek  mellett  a 
különböző  iparágak  fejlesztéséről  sem  feledkezett  meg.  A  kurucz 
hadaknak  szervezésével  az  iparosoknak  jövedelmező  forrást  nyi- 
tott, miután  a  harczosok  szükségleteit  úgy  ruházatban  mint  hadi- 
szerekben a  városok  iparosai  által  állíttatta  elő.  De  tudta  Bákóczi 
azt  is  jól,  hogy  a  »nervus  rerum  bellicarum«  a  pénz,  azért  a 
bányamívelést  sem  hanyagolta  el.  A  nemes  érezek  bányászatát 
Hellenbach  János,  —  a  rézipart  Berthóti  László  —  és  a  vasipart 
Lányi  Pál  vezetése  alatt  kiváló  tökélyre  emelte.  Benne  a  tudo- 
mány s  a  művészet  szintén  hatalmas  pártfogóra  találtak.  A  fenn- 
álló iskolák  gyámolitása,  tekintet  nélkül  a  különböző  vallásfele- 
kezetekre, az  udvarában  élő  festőművészek,  metszők,  zenészek 
egész  sora  minden  jó  és  szép  iránt  fogékony  lelkének  legfényesebb 
bizonyságai. 

Mindezen  fényoldalai  a  Bákóczi  nemgs  lelkének  azonban 
egyet  nem  feledtetnek :  azt  a  szűkkeblfiséget,  melylyel  az  utolsó 
nemzeti  fejedelem  környezete  mindazok  iránt  viseltetett,  kiket  az 
ősök  érdemei,  vagy  isten  kegyelme  a  főurak  sorába  nem  emelt. 
Thaly  maga  mondja,  hogy  a  vak  Bottyán  azért  nem  lehetett  tá- 
bomagygyá,  mivel  nem  volt  mágnás.  A  marechali  botot  öten 
viselték,  mind  mágnások ;  a  generalissimus  Bercsényi  volt  Aris- 
tocrata  szellem  lengi  át  a  fejedelmi  környezetet  egészen.  Mindaz- 
által nem  akarunk  ezen  tényből  hímet  varrni  a  Rákóczi  érzel- 
meire. Nem  hárítjuk  ezért  a  felelősséget  egészen  reá :  kora  gon- 
dolkodásának befolyása  alól  ő  sem  oldhatta  fel  magát 

E  tanulmányok  részben  a  »Századok«-ban  jelentek  meg,  s 
bárha  most  átdolgozva  bocsáttatnak  ismét  a  világ  elé,  —  szük- 
ségtelennek tartjuk  bővebben  foglalkozni  velők.  A  > Babonás  hie- 
delmek a  Rákóczi-korban*  s  » Forgács  Simon  mint  író«  ez.  tanul- 
mányok kétségtelenül  még  élénk  emlékezetében  élnek  folyóira- 
tunk olvasóinak,  melyekhez  itt  méltán  csatlakozik  Petrőczi  Kata 
Szidónia,  e  főrangű  hölgy  női  és  írói  jellemzése.  Ajl  adalékban  a 
kuruczvilági  költemények  tárához  egy  pár  történeti  hűségű  vers 
foglaltatik,  s  számos  buzdító  dal  mellett,  egy  »Az  világhoz  sza- 
bott éneke  czímű  költemény  1675-ből,  melynek  ismeretlen  szer- 
zője a  nép  között  lábra  kapott  demagogicus  mozgalmakat  éles 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  167 

sarcasmussal  ostorozza,  s  egy  yalóságos  felfordult  TÍlágot  fest, 
melyben : 

>Varga  varr  tanácsot,  a  szűcs  megcsiuálja, 
Az  ország  törvényit  takács  magyarázza) 
Gomkötö  <fs  borbély  azt  deliberálja,  — 
Bolond  ember  azért,  valaki  megállja ?« 

Minő  hatással  volt  a  kurucz  költészet  a  nemzet  erkölcsi 
életére,  főleg  az  alsóbb  néposztáíynál  —  ez  hosszasabb  fejtege- 
tést igényelne.  Annyit  azonban  pár  sorban  kifejezhetünk,  hogy  a 
míg  a  nemzet  felsőbb  régióiban  az  elnyomatás  biztos  tudata  szülte 
a  mozgalmat  a  német  hatalom  törvénytelen  túlkapásai  ellen j 
addig' az  elnyomatásnak  csak  sejtelmével  bíró  köznépet  ellenál- 
lásra tüzelni,  e  költemények  kétségtelenül  nagy  befolyással  voltak. 
De  e  szétszórt  s  a  nagy  közönségre  nézve  már  is  hozzáfér- 
hetlenné  vált  műveket  helyes  vala  összegyűjteni :  tanulságos  és 
érdekes  olvasmányt  képeznek,  melyet  melegen  ajánlunk  a  törté- 
netkedvelök figyelmébe.  A  munkát  Ráth  Mór  kiváló  csínnal 
á  ki. 

Barabás  S. 


N 


9 

Kél  római  jogtvrtéfteti  monográfia,   Lttaus    Uipitis  MarceUas,   Irta    Vécsey 
T.itnás.  Riadja  a  M.  T.  Akadémia.  Budapest,   1882.   8-adrétU    171   1. 
Amilttis  Papinianus  pályája  és  müvei.  Irta  Vécsey  Tamás.  A  M,  T.  Aka- 
démia II.  osztályának  külön  kiadványa.  1884.  8-adrctü  143  1. 

Az  antik-világ  culturájának  legragyogóbb  emlékoszlopai 
maradtak  ránk  a  hellének  művészetében  s  a  rómaiak  jogában.  Ha 
PTÖDyörrel  legeltetjük  szemeinket  a  muzeumok  ó-görög  szobrá- 
szati remekein,  úgy  méltó  bámulat  bilincseli  le  lelkünket  akkor 
is.  ha  ama  páratlan,  mondhatni  velük  született  érzéket  szemlél- 
jük, melylyel  a  római  jogászok  hivatásukat  betölték.  A  világtör- 
ténet folyamában  szerepelt  népek  jogászai  közül  egy  sem  tudott  a 
jog  fejlesztése  és  alkalmazása  körűi  oly  valódi  virtuozitást  föl- 
mutatni, mint  a  római  nagy  mesterek.  Mennél  tovább  időzünk  az  ő 
társaságukban,  mennél  inkább  belemélyedünk  ránk  maradt  irataik 
tanulmányozásába,  annál  világosabban  megfejtve  látjuk  azt  a 
magában  álló,  óriási  hatást,  melyet  5k  nemzetük  jogfejlődésére 
eyakoroltak.  Ha  a  legszövevényesebb  gyakorlati  eset  fekszik  előt- 
tak,  mint  bűvész  varázspálczájával,  ragadják  ki  annak  az  eldön- 
tésre befolyással  bíró  körülményeit,  melyek  egy  csapással  dombo- 
rodnak ki  a  mellékes,  a  lényegtelen  körülmények  egész  halmazá- 
^>ól.  Ha  a  jogot  magyarázzák,  ez  végeredményben  egy  jelentőségű 


1H8  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

annak  fejlesztésével.  Mijiö  rendkívüli  hatása  Tolt  a  római  jog 
fejlődési  történetében  már  az  ^interpretatioXII.  tabularum<-nak ! 
S  mily  rohamosan  izmosodott  évtízröl-évtizre  a  római  jogtudo- 
mány befolyása  a  jogfejlődésre  I  S  ha  a /római  jog  hatalmas  orga- 
nizmusának ama  csodás  szerve :  a  praetor,  —  ez  az  egyszerű  jog- 
szolgáltatási közeg,  ki  azonban  nagyobb  befolyással  volt  a  hazai 
magánjog  fejlesztésére,  mint  bármely  törvényhozó  testfilet,  — 
ha  mondjuk,  a  praetor  a  jogi  eszmék  új  sorozatának  előharczosa 
gyanánt  lép  föl,  úgy  ismét  a  római  jogász  az,  ki  a  fejlődő  kor 
kívánalmaihoz  simuló,  uj  jogi  eszmét,  a  zsenge  újszülöttet  dajkálja, 
erősiti  és  életképessé  teszi.  Mert  ő  az  élet  részére  dolgozott.  Nála 
elmélet  és  gyakorit  egymással  elválhatatlanúl  összeforrva  jelent- 
keznek, —  oly  jelenség,  mely  talán  sohasem  képezhette  az  irigy- 
kedés  méltóbb  tárgyát,  mint  napjainkban,  és  különösen  hazánk- 
ban, —  és  bízvást  kijelenthetjük,  hogy  elérhetetlen  sikereik  döntő 
oka  ép  e  körülményben  rejlik. 

Innen  van  az,  hogy  a  római  jogászok  még  mind  nem  szűn- 
tek meg  az  összes  müveit  népek  jogi  mesterei  maradni.  A  hiva- 
tását betölteni  akaró  magyar  jogász  épúgy  nem  nélkülözheti  az 
ő  iskolájukat,  mint  bármely  más  nemzet  jurístája.  Tény  az,  hogy 
az  Ö-,  aránylag  nagy  számban  ránk  maradt  irataikban  van  a 
római  jognak  az  a  becse  lefektetve,  mely  nincs  hely-  és  időhöz 
kötve,  hanem  a  müveit  emberiség  közkincsét  képezi  s  a  mdg  akkor 
sem  fog  elenyészni,  mikor  a  római  jog  positiv  jelentőségének  már 
végső  nyoma  is  eltűnt. 

Mindezeket  azért  tartottuk  szükségesnek  előrebocsátani, 
mert  ezek  által  véltük  leginkább  jelezhetni  azt  a  kiváló  szol- 
gálatot, melyet  Vécsey  hazai  romanisticai  irodalmunknak  tett, 
azzal,  hogy  két  római  korifeus  pályáját  és  működését,  dolgozá 
föl.  Látszik,  hogy  tárgyát  előszeretettel  tanulmányozta.  Ritka 
buzgalommal  gyüjté,  dolgozá  föl  és  veté  egybe  adatait  s  mert 
fejtegetései  saját  közvetlen  forrástanúlmányaíra  támaszkodnak, 
nem  nélkülözzük  azokban  azt  a  kellemes  üdeséget  és  világos- 
ságot sem,  mely  a  jogtörténeti  irodalom  nem  egy  termékét 
teszi  egyaránt  csekély  értékűvé  és  élvezhetetlenné,  de  a  melyek- 
kel Vécsey  tárgyát  a  nemszakemberre  nézve  is  hozzáférhetővé 
tudja  tenni. 

Mindezek  oly  érdemek,  melyeket  elismerésselkell  registrál- 
nunk,  de  a  melyek  egyúttal  indokolják,  hogy  mindkét  dolgozair 
tartalmát,  röviden,  e  folyóiratban  is  megismertessük  s  ezzel  a  jogá- 
szok testületén  kívül  álló  történészek  figyelmét  is  fölhívjuk  arra. 

Az  1882-ben  megjelent  akadémiai  fölolvasás  ama  Lucius 
tJlpíus  Marcellusnak  pályáját  és  működését  tárja  elénk,  ki,  mint 
szerző  mondja  és  kimutatja :    >élt,  működött  és  emléket  hagyott 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  169 

Alsó-Pannoniábao,  hol  később  az  Arp&dok  birodalma  emelke- 
dett* (24. 1.)  Ez  csak  növelheti  érdeklődésűnket,  mert  »a  nagy 
pandektista  látta,  sőt  elömozditá  ama  culturát,  mely  a  dunántúli 
kerfilet  jóllétét  megalapitá  minden  időre,  c 

A  mű  három  részre  oszlik.  Az  első  (1 — 45.  1.)  a  jogtudós 
p&Ijáját  írja  le  nagy  gonddal  gyűjtött,  történeti  érzékkel  válo- 
gatott és  csinosan  földolgozott  adatok  alapján.  Figyelemmel 
kisérhetjük  itt  a  kiyáló  mester  életét  nyilrános  pályája  kez- 
detétói, midőn,  tanúimányi  évei  befejezése  után,  a  germá- 
nok és  dákok  elleni  táborozásokban  yesz  részt,  mint  önkény- 
tes.  Ez  a  katonai  életmód  a  jogtudós  működésére  is  hatás- 
sal Yolt,  mert  >  irányán  később  is  meglátszott  a  katonai 
szabatosság,  határozottság  és  parancsoló  természet*  A  kato- 
naságból kilépett  Marcellus  mint  jogi  tanácsadó  (respondens) 
telepszik  le  Bőmában  s  >mint  eszes,  becsületes,  szorgalmas  jog- 
tudós hamar  hírre  tett  szert*  Majd  (Er.  u.  150.  körűi)  a  fejede- 
lem (Ant  Pius)  tanácsába  hivatik  meg  s  fölötte  érdekes  Y. 
mfiyének  az  a  részlete,  mely  Marcellus,  mint  consiliariusnak 
üdTös,  humánus  szellemtől  áthatott  befolyását  Tázolja.  Leírja 
szerző  Marcellus  közpályájának  további  folyamát,  ki  mint  prae- 
tor,  consuli  majd  mint  Alsó-Pannonia  kormányzója  szerepelt. 
L&tjuk  ezután  a  derék  Marcellust,  mint  a  britt  lázadók  legyőzé- 
sére két  ízben  kiküldött  hadvezért,  >  kinél  különb  vezért  nem  is 
k&Idhettek  az  elbizakodott  barbárok  megfékezésére.*  Marc  Aurél 
halála  és  Commodus  trónra  lépésekor  ^Marcellus  pályájának 
alkonyata  is  váratlanul  besötétedett*  >Dicsősége  majdnem  éle- 
téhe került* >A  kormányhatalomtól  búcsút  véve,  a  vér- 
tanúságot nem  keresve,  bölcsészeti  nyugalommal  vonult  a  magány- 
ba* s  a  >jog  művelését  folytatva,  rég  nem  látott  Themise  felé 
fordált*  >Neki  köszönte  nagyságát  és  azt,  hogy  polgártársainak 
szolgálhatott  Neki  szentelte  utolsó  idejét  is.*  Nemsokára  (187. 
körfii  Er.  u.)  életét  is  befejezte. 

A  második  részben  (46 — 136.  1.)  Marcellus  művei,  jogi 
tanulmányai  és  az  utókorra  gyakorolt  befolyásának  fejtegetésével 
találkozunk.  Bemutatja  s  érdekes  mutatványok  segélyével  vilá- 
gítja meg  szerző,  Marcellus  mindenik  ismert  munkáját;  ezek  után 
föltfinteti,  hogy  mily  mély  nyomokat  gyakorolt  az  ö  befolyása 
az  ntókorra. 

A  >Marcellus  bölcsészete*  czímet  hordozó  III.  Bész  (137  s 
tev.  L)  tulajdonképen  a  stoának  a  classicus  jogtudományra  és 
InÜönösen  a  Marcellus  működésére  gyakorolt  befolyását  tárja 
elénk  Szerző  fejtegetései  mutatják,  mily  odaadással  gondolkpzott 
e  kérdés  fölött  Az  egész  mű  megfelelő  befejezésre  talál  ama 
jellemző  megjegyzésekben,  melyekkel  szerző  a  Marcellus  rend- 


170  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

szerét  és  módszerét  körvonalazza.  (166—168.  1.)  Legyégűl  egy 
függelékben  a  Marcellusra  vonatkozó  irodalom  közöltetik. 

Egészen  előbbi  műve  szellemében  irá  meg  szerző  >Aemil{us 
PapiniantL8á*€  is,  minden  tekintetben  méltóan  sorakozik  elődjéhez. 

E  művet  szerző  két  részre  osztá. 

Az  első  (1 — 48)  Papinianus  pályájával  foglalkozik.  Egy 
bevezető  szakasz  (1 — 4  1.)  jellemzi  mindenekelőtt  a  római 
császári  korszak  amaz  idejét,  melyben  Papinianus  működött 
s  e  háttér  keretében  lép  föl  >a  jogászok  fejedelme*,  kit,  szerző 
szerint :  » számos  író  ismertetett,  magasztalt,  de  a  sok  író  fölött 
ellenőrködést  senki  sem  gyakorolt.  A  jó  dicsőítők  minden 
kritika  nélkül  szűkölködtek,  nem  csoda,  hogy  lelkes  Horvát 
Istvánunk  módjára  okoskodtak.  A  történelmi  források  közvetle- 
nül keveset,  és  nem  épen  megbízhatólag  beszélnek,  hiszen  az 
Antoninusok  korának  nincsen  még  Tacitusa  sem.  A  föliratok 
lapidaris  közlései  inkább  csak  a  környezetre  vetnek  világot*  és 
úgy  biztos  irányt  nem  meríthetünk  másból,  mint  Papinianus 
műveinek  töredékeiből.  Ez  utóbbiak  érdemlik  meg  igazán  a  for- 
rásnak czímét.  Ezekből  kísérlem  meg  annak  foltűntetését,  hogy 
milyen  volt  a  jogászok  fejedelmének  esze  és  szíve,  jogi  és  erkölcs^^ 
érzülete,  jelleme  és  hatása. « 

És  szerző  igyekszik  is  igéretét  híven  beváltani.  Q-ondosan 
összeállítva  találjuk  általa  Pap.  egész  élettörténetét,  jellemezve 
a  nagy  jogász  működését,  (4 — 55  1.)  pályája  kezdetétől,  fokozatos 
emelkedésén  át,  egész  tragicus  haláláig.  Sokrészt  uj  fölfogás 
nyilatkozik  Papinianusnak  Severus  és  fiaihoz  való  viszonya  föl- 
fogásában, ez  utóbbiak  jellemzésében  és  Pap.  szomorú  végének 
vázolásában.  Elismeréssel  kell  kinyilvánítanunk,  hogy  szerző  a 
fölötte  töredékes  adatokból,  igazi,  eleven  képet  tudott  szerkeszteni. 

.  A  második  rész  Pap.  az  írónak  műveit  tárgyalja,   ép  azon 
irányban,  mint  a  Marcellusra  vonatkozó  mű  II.  és  Hl.  része. 

Ritkán  történt  meg,  hogy  a  szak-  és  napi  sajtó  oly  osztat- 
lan elismeréssel  fogadott  volna  jog-  és  épen  római  jogtörténeti 
müveket,  mint  ezt  szerző  dolgozataival  tévé.  S  ezt  annak  tulajdo- 
níthatjuk, hogy  ő  tárgyának  nemcsak  hívatott  művelője,  de  azt 
ugy  is  tudja  kezelni,  hogy  a  jogászokon  kivűl  álló  köröknek  is 
képes  megmagyarázni,  mikép  a  római  jogtudomány  oly  közkincse 
a  polgáriasúlt  világnak,  melyet,  —  ha  fejlődésünkben  a  jog  terén 
is  lépést  kívánunk  az  előrehaladott  nyugattal  tartani,  —  még 
nekünk :  a  ^született  jogász-nácziónak«  is  buzgóan  tanulmányoz- 
nunk kell. 

Kiss  MöK. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  febr.  5-éD  tartott  v.  ülést  b.  Kemény  Gábor  másodelnök  nyitotta 
meg ;  utóbb  azonban  Ipolyi  Arnold  megérkezvén^  neki  adta  át  az  elnöki 
azokét.  Ez  ülésen  de  €rubemati8  Angelo  gr.  is  jelen  volt  gr.  Knun  Géza  ala- 
pító tagtársunk  kíséretében.  Három  felolvasás  volt:  Óváry  Lipóttól 
> Hazai  viszonyaink  a  mohácsi  vész  előtt, <  Réthy  Lászlótól  » Ugorok  és 
törökök  a  történetben, «  Vályi  Bélától  >  Az  első  magyar  színigazgató  sza- 
kdalomlevele 1696-ból.€  Mindhárom  a  >  Század  ok  <*ban  fog  megjelenni. 

Ezután  a  Schrauf  Károly  által  adományozott  okmányokról  Kápol- 
nai és  Fejérpataky  tettek  jelentést.  Kápolnai  jelentése  egész  értekezéssé 
nőtte  ki  magát,  mely  az  egyik  későbbi  füzetben  fog  napvilágot  látni ; 
Fejérpataky  jelentését  alább  közöljük. 

Elnök  fölemlíti,  hogy  a  f.  évi  kiállítás  országos  bizottsága  egy 
ójabb  átirattal  kérdést  intézett  az  elnökséghez,  hogy  a  kiállítás  tartama 
alatt  fog-e  congressust,  vagy  közgyűlést  tartani  a  társulat  ?  A  választmány 
egy  előbbi  határozatával  a  kérdés  megvizsgálását  ez  év  elejére  halasz- 
totta. Tagányi  K.  erre  vonatkozólag  indítványt  terjesztett  be,  melyben 
ajánlja,  hogy  az  országos  kiállítás  alatt  tartatnék  egy  történelmi  con-^ 
gressus,  mely  a  történet-tudomány,  történet- oktatás  és  történet-nevelés 
elveit  és  alkalmazásának  eszközeit  vitassa  meg.  Az  indítvány  elfogadtat- 
ván, bizottság  küldetett  ki,  tagjává  Ipolyi  elnöklete  alatt  az  indítványozón 
kívül  Pokzky  F.,Fraknói  Vilmos,  Thallóczy  és  Ballagi  Aladár  neveztetek 
ki  javaslattétel  végett;  egyszersmind  a  cnltasmínisterhez  felírás  intéz 
tetik,  hogy  atörténelem-oktatás  megvitatásának  kérdését  eleve  is  ajánlja 
a  történettaoárok  figyelmébe,  kik  közül  különben  is  igen  sokan  már  is 
társolatnnk  tagjai  lévén,  azok  részvételét  biztosan  lehet  várni. 

Elzntán  felolvastatik  Pauler  Gyula  és  Thaly  Kálmán  következő 
jelentése  a  Bay  Ilona-féle  pályázat  eredményéről. 

Tekintetes  választmány  I 
Alulírottak,   a  múlt  évi  kelt  deczember  4-én   megtisztelő  megbí- 
zás következtében   négy  munkát  vettek  át,  melyek  a  Bay    Ilona-féle 
jutalomra  (itetszés  szerént  választandó  kor-  vagy  életrajzc)  pályáznak. 
Az  I.  Bsámá  V.   István  király  életét  tárgyalja,  legnagyobb  részt  elavult 


172  tArcza. 

munkák  alapján,  elavult  módon,  elavdlt  felfogással.  A  mi  ujabb  forrást 
használ  is  szerző,  p.  o.  Wenzel,  Codex  novus  Arpadíanus-át :  abból 
sem  tudja  az  űj  adatokat  drt^esiteni.  A  munka  sem  formailag,  sem  tar- 
talmilag nem  felel  meg  a  mostani  legprimitívebb  igényeknek  sem:  8 
azért  a  jutalom  tekintetetéből  szóba  sem  jöhet.  Ugyanez  áll,  m^  foko- 
zottabb mértékben,  a  II.  számú  pályamunkáról,  mely  V.  Istvánnak,  Rnn 
Lászlónak  és  III.  Endrének  uralkodását  akarja  tárgyalni,  s  mely  szin- 
tén nem  tarthat  igénytelen  véleményünk  szerint  számot  a  jutalomra. 

A  IV.  számú  pályamű:  »Egy  trónkövetelő  a  XVI.  századbanc 
Békés  Gáspár  életrajzát  adja.  Szerző  sokat  olvasott.  Levéltári  új  forrá- 
sokból hőse  életének  sok  és  fontos  részletére  nézve  határozottan  előbbre 
viszi  a  tudalmat.  De  adataiba  nem  tud  kellő  életet  önteni.  Nagjon  elfo- 
gult hőse  iránt,  és  majdnem  a  naivság  benyomását  teszi,  mikor  Békés 
önmegtagadását  és  nagylelkét  dicséri  azért,  hogy  meghiúsulván  minden 
kísérlete  Báthory  ellen,  és  nem  lévén  úgyszólván  már  betevő  falat 
kenyere,  Báthoryval  kibékült.  Formaérzéke  sem  nagy,  és  elbeszélése  — 
bár  áltáljában  véve  folyékony,  sem  üti  meg  azt  a  mértéket,  melyet  már 
jobb  íróinknál  megszoktunk.  Mind  a  mellett  érdemes  munka;  kívánatos, 
hogy  a  kellő  simításokkal,  valamint  maga  a  szerző  által  is  jelzett  míve- 
löd  és-  és  kortörténeti  pótlékokkal  napvilágot  lásson,  sőt  még  a  jutalomra 
is  méltó  lenne,  ha  nem  volna  a  III.  számú  pályamű,  mely  minden 
te  kintetben  jóval  fölülmúlja.  £  munka  > Magyarország  belállapota 
16  80«-ban,  szabatosabban  szólva  :»1680  táján. <  Szerző  ezt  az  idő- 
pontot választja,  mely  közvetlenül  megelőzi  a  töröktől  való  visszafogla- 
lás idejét,  és  mintegy  zárókövét  képezi  a  magyar  középkornak.  A  dol- 
gozat írója  tudja,  mit  kell  az  ilyen  feladatnál  vizsgálni.  Ismeri  az 
anyagot;  az  irodalmi,  és  levéltári  forrásokat,  és  kellően  fel  is  tudja 
használni.  Széles  látókör,  éles  ítélet  jellemzik  felfogását:  míg  csinos  es 
foly  ékony  elbeszélésében  sehol  sem  nyomja  el  az  anyag  halmaza,  s  a 
rész  letek  sokasága  mellett  is  mindenütt  biztos  kézzel  ki  tudja  domborí- 
tani az  egészet.  Hogy  itt-ott  nem  használja  mindig  a  legtalálóbb  kifeje- 
zése ket,  hogy  egy  két  helyt  korábbi  adatokból  talán  többet  következtet 
az  általa  vázolt  korra  nézve,  mint  teljes  szabatossággal  következtetni 
lehetne ;  hogy  végre  — -  egyikünk  véleménye  szerint  —  ítéleteiben  nem 
mindenkor  irányzat  nélküli,  hogy  bizonyos  elfogultságot  tanúsít  a  katbo- 
licismus  mellett,  és  túlságosan  sötét  színekkel  festi  a  török  uralmat: 
nem  csökkenthetik  jelentékeny  becsét  i^nnyira,  hogy  a  jutalomra  érde- 
mesnek ne  tartassék.  Minélfogva  azt  a  tiszteletteljes  indítványt  teszszük 
a  tek.  választmánynak,  hogy  a  Bay  Ilona-féle  jutalmat,  e  III.  számú, 
Magyarország  belállapota  1680.  czímü,  >Si  quid  ....  nec  dictum  este* 
jeligéjű  munkának  méltóztassék  odaítélni,  —  azzal  a  megjegyzéssel 
azonban,  hogy  a  munka  csak  akkor  jelenhetik  meg  a  Társulat  közlö- 
nyében, ha  szerző  a  felfogásunk  szerint  szükséges  némely  simítást,  eny- 
hítést,  aprólékos  változtatásokat,  itt-ott  hiányzó  kútfőidézést  s  illetőleg 


TÁKOZA.  173 

egy-két  —  a  tárgyhoz  alig  tartozó  —  hely  törlését  a  sajtó  alá  adás 
előtt,  a  szerkesKtő-bisottság  erre  kijelölendő  tagjaival  egyetértve,  esz- 
közölni  fogja. 

A  jelentés  alapján  határozatba  ment,  hogy  a  pályadíj  kiadatik  a 
III.  számú  pályamunka  szerzőjének,  azon  föltétellel  azonban,  hogy  mon- 
kaja  a  >  Századok c-ban  csak  úgy  jelenik  meg,  hogy  a  szerző  a  szer- 
kesztő bizottság  által  kijelölendő  javításokat  és  módosításokat  megteendi ; 
továbbá  a  IV.  számú  munkára  nézve  határoztatott,  hogy  az  a  kijelölt 
módosításokkal  a  M.  Történelmi  Életrajzokban  ki  fog  adatni ;  szerzője 
felhívatik,  hogy  jelentkezzék  a  titkári  hivatalnál.  A.  III.  sz.  pályamunka 
''eligés  levélkéje  felbontatván,  abból  Acsády  Ignácz  neve  tűnt  ki. 

Titkár  jelenti,  hogy  Bay  Ilona  ő  nagysága  a  Történeti  Élet- 
rajzok forgó  tőkéjéhez  ismét  100  frt  adomány  nyal  járult,  a  mit  a  választ- 
mány hálás  köszönettel  vett  tudomásul  -s  ennek  tolmácsolására  megbízza 
az  eloökséget  Báró  Orbán  Balázs  100  frttal  az  alapító  tagok  sorába  lépett, 
Arad  városa  közönsége  100  frtos  alapítványát  200  frtra  emelte.  Mind- 
kettőnek a  Társulat  hálás  köszönetet  szavaz.  Évdíjas  tagokká  megvá- 
lasztattak :  Szterényi  József  Brassón  (aj.  a  titkár) ;  gr.  Esterházy  Miklós 
Ernő  Pozsonyban  (aj.  gr.  Apponyi  Sándor) ;  Acsády  Jenő  Ungvárt  (aj. 
Acsády  I.) ;  Pompéry  Elemér  Újvidéken  (aj.  a  titkár) ;  Kéry  Kamill  és 
XoTotny  Alfonz  Rozsnyón  (aj.  Nátafalussy  Kornél);  Brodszky  Béla 
Kőröshegyen  u.  p.  Szántód  (Somogy  m.)  (aj.  Molnár  Ferencz)  ;  Dr.  Melicher 
Ferencz  Balassa-Gyarmaton  (aj.  Harmos  Gábor) ;  Kray  Miksa  Lőcsén  (aj. 
Demkó  Kálmán) ;  Péterffy  Domokos  Bpesten  (aj.  Széli  Farkas) ;  Ruisz 
Gvula  Mezőhegyesen,  Hóman  Ottó  Kolozsvárt  (aj.  a  titkár) ;  Egri  érseki 
lyceum  jog-  és  államtudományi  kara  (aj.  a  pénztárnok) ;  Petrikovics  Má- 
tyás Nyitrán  (aj.  Csősz  Imre) ;  Rudnai  Sprenger  Béla  Kassán  (aj.  Lehóczky 
Tivadar) ;  Dr.  Burián  János  Esztergomban  (aj.  a  titkár)  ;  Zajnay  János 
Nagy-Váradon  (aj.  Rómer  Flóris);  Aradi  casino  egyesület  (aj.  Márki 
Sándor);  Fürdők  István  Békés-Gyulán  (aj.  Melichár  Kálmán) ;  Kugler 
Albert  Nagy-Váradon  (aj.  Hegyesi  Márton);  Németh  Károly  Győrött 
(aj.  dr.  Koltai  Virgil) ;  Braun  Lajos  Székesfehérvárt  (aj.  Molnár  Ferencz) 
Hieronymi  Bála  (aj.  Széli  F.) 

A  vallás-  és  közoktatási  minister  megküldi  a  >Foglio  della  Dio- 
cesi  di  Spalato  e  Macarscac  1884.  12.  számában  megjelent  közlemény 
különnyomatát,  mely  IV.  Béla  király  Katalin  és  Margit  leányainak  a 
spalatói  székesegyházban  feltalált  tetemeire  vonatkozik.  Ezen  közlemény 
felemlítvén  azt,  mikép  kerültek  Béla  király  Clissa  várában  elhunyt  két 
leányának  maradványai  a  spalatói  székesegyházba,  részletesen  ismerteti 
azon  hivatalos  eljárást,  a  mely  szerint  a  különben  már  felbontva 
talált  koporsó  tartalma,  a  spalatói  érsek  felügyelete  mellett,  bizottsági- 
lag megvizsgáltatott  és  újabb  szekrénybe  helyeztetett. 

Szolnok-Doboka  megye  közönsége  megküldi  Zilahi  Kiss  Bélának, 
oiiut  a  ki  e  megye  monographiájának  megírásával   van    megbízva,    e 


174  TÁBOZA. 

megye  közöns^gt^^hez  beadott  s  monographiájára  vonatkozó  előterjeszté- 
sét. Társulatunk  ez  ügyben  már  korábban  kinevezte  a  bizottságot,  mely 
az  elkészülendő  monographia  megbfrálásával  van  megbízva,  melynek 
tagjai  Torma  Károly,  Szilágyi  Sándor,  Thallóczy  és  Tagányi.  E  bizott- 
ságot megbízta  a  társulat,  hogy  az  előterjesztésről  jelentést  tegyen. 

Zólyom  vármegyének  e  megye  helyneveinek  megmagyarositÁBA 
ügyében  kelt  átirata  bizottságnak  adatott  ki,  mely  annak  Idejében  jelen- 
tését megtette.  £  munkálatok  Ipolyi  Arnold  társ.  elnökkel  közöltettek 
átvizsgálás  végett.  Ipolyi  Arnold  most  bemutatta  e  tárgyban  a  bizottsági 
munkálatok  felhasználásával  készült  dolgozatát,  mely  a  bízottsági  tagok 
jelentéseivel  együtt  Zólyommegye  közönségének  meg  fog  küldetni. 

Titkár  jelenti,  hogy  az  elnökség  Kruesz  Krizösztom  halála  alkal- 
mából részvétíratot  intézett  Pannonhalmára,  melyért  Roszmanith  Richárd 
perjel  köszönőlevelet  intézett  a  társulathoz. 

Titkár  bemutatja  a  Schrauf  Károly  által  társulatunkhoz  küldött 
regestát,  III.  Albrecht  osztrák  berezeg  1898.  január  18-án  Bécs- 
ben kelt  okmányából,  mely  a  Magyarország  és  Alsó-Ausztria  között  folyt 
határvillongások  alkalmával  többször  emlegetett  Pottenbtirg  várról  emlé- 
kezik. Kiadatik  Nagy  Imrének. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  jelentését,  e  szerint  pénztári 
maradvány  volt  deczembertŐl  és  bevétel  januárban : 

összesen   ö,254  frt  62  kr. 
Kiadás  összesen  1,077    c    93    < 

Pénztári  maradvány    4,176  frt  69  kr. 
Ezzel  a  gyttlés  eloszlott. 


JELENTÉS  A  SCHRAUF  KAROLY  ÁLTAL  AJÁNDÉKOZOTT 

OKLEVELEKRŐL. 

Tisztelt  Választmány ! 

A  Schrauff  Károly  űr  által  a  Magyar  Történelmi -Társulatnak  aján- 
dékozott 15  darab  XV — XVIII.  századi  oklevél  átnézés  czéljából  nekem 
adatván  ki,  van  szerencsém  ezekről  a  következőket  jelenteni : 

Legérdekesebbek  ez  oklevelek  között  azok,  melyek  Komárommegye 
egy  régi  kihalt  családjára :  a  markházi  és  kucsodi  (később  Felső-Bükrol 
is  nevezett)  Markkázi  családra  vonatkoznak.  Az  ajándékozottak  közt  hat 
van  ilyen.  A  családról  eddigi  tudomásaink  igen  hézagosak,  nemzetség- 
fájok  még  felállítva  nincs ;  Nagy  Iván  sem  ismer  a  XVL  század  végénél 
korábbi  adatokat  a  család  történetéből.  £z  oklevelek  legalább  a  család 
egy  ágának  XV.  századi  történetére  vetnek  világot. 


•  TÁRGZA.  175 

Mátyás  király  ugyanis  14Ö8-ban  Bertalau  nap  vigiliáján  (aug. 
23.)  Budán  kelt  oklevelével  Markházi  János  fiának  Bereczknek  a  koma- 
rommegyei  Markháza  és  Egyházas-Csány  közt  fekvő  Király-Gyepe  nevű 
barmínczhat  szántóföldet  adományozza.  Az  ajándékozott  oklevelek  közt 
bárom  szól  e  tárgyról,  magukban  foglalván  az  adományozás,  beiktatás 
és  a  végleges  királyi  adomány  összes  actáit. 

A  király  beiktatási  parancsa  a  pannonhalmi  ^conventhez  az  emlí- 
tett adománynyal  ugyanegy  napon  kelt,  s  a  convent  Zellili  Gadachy 
Miklós  királyi  emberrel  egy  tagját  küldötte  ki  a  beiktatásra,  mely  sep- 
tember  16-án  ellenmondás  nélkül  meg  is  történt^  miként  erről  a  convent- 
nek  a  beiktatás  után  tizenhatod  napra  fiiggö  pecsét  alatt  kiállított  okle- 
vele tauüskodik. 

A  7égleges  kinílyí  adománylevelet  ünnepélyes  formában  a  király 
1467ben  apr.  29én  állítja  ki,  moly  magában  foglalja  mind  az  első 
donatiót,  mind  pedig  a  conventnek  említett  jelentését.  Minthogy  az  első 
adománylevél  1458-l)an  aug.  28-án,  tehát  Mátyás  koronázása  előtt  kelt, 
a  koronázás  után  három  évvel  1467-ben  kiadott  végleges  donatio  e 
záradékot  tartalmazza,  »easque  nichilominus  et  omnia  in  eis  contenta, 
non  obstante  decreto  in  Álba  Kegali  tempore  coronationis  nostre  edito, 
in  quo  declaratur,  quod  omnes  litere  condam  serenissimi  prineipis  doroini^ 
Ladiglai  regis  inmediati  predecessoris  nostri  atqne  nostre  ante  coronatio- 
nem  nostram  date  a  príma  die  mensis  Aprílis  usque  ad  revolutionem 
UDÍU8  integrí  anni  confirmari  debuissent,  alioquin  in  vigore  non  manerent 
•  •  •    .  innovantes  perpetuo  valituras  confirmamus.c 

Ez  ünnepélyes  donatio  Mátyás  király  registratoraként  ismeretes 
HagoUi  László  (Magister  L.  de  Bagatha)  kezével  a  királyi  könyv  277. 
levelére  volt  iktatva. 

Még  egy  XV.  századi  oklevél  a  pannonhalmi  convent  1498.  évi 
oxt-György  napján  kelt  oklevele  vonatkozik  a  Markháziakra.  Az  előbbi 
adományban  említett  Markházi  Bereczk  leánya  Katalin,  Káldházi  Lukács 
'^cje  a  convent  előtt  kijelenti,  hogy  Király-Gyepe  birtokát  illető  okleve- 
1^^  tőle  elvétetvén,  de  idő  folytán  neki  visszaadatván,  az  oklevelek  jog- 
^lan  letartóztatóit  e  vád  terhe  alól  feloldja. 

Mindezen  XV.  századi  oklevelek  alapján  a  családnak  XV.  századi 
DéiDzedékrendje  ekkép  állítható  össze : 


• 

Markházi  János 

,                A 

1                                                      i 

Bereczk 

1458.  birtokot  szerez 

1467.  még  él 

Katalin  1498. 
férje :  Káldházi  György 

1 

János 

1498.  már  néhai 
, /> , 

1                              • 
László 

1498. 

176  tAucza.  • 

Két  kevésbbé  érdekes  XVI.  sasázadi  okleyél  szól  még  e  családról : 
ezeknek  egyike  lÖ 48-ból  a  Marháza  és  Kacsod  birtok  határait  leíró,  a 
győri  káptalan  által  kiállított  oklevél. -Másika  ugyanazon  káptalannak 
1572-iki  oklevelei  mely  Markházi  György  Özvegyének  hagyományát 
tartalmazza  rokonai  részére.  Ez  oklevelekben  említett  családtagok  azon- 
ban, az  oklevelek  kora  közt  hosszú  ide  telvén  el,  az  említettekkel  Össze 
nem  köthetők. 

A  XVI.  századi  oklevelek  közt  van  még  két  érdekes.  Rudolfnak 
1599.  sept.  1-én  az  esztergomi  és  pozsonyi  káptalanokhoz  intézett  beik- 
tatási parancsa,  melylyel  történelmünkből  eléggé  ismeretes  tanácsosát 
Scharffenberghi  Himmelreich  Tiburtiust  a  mosonymegyei  Oro9m>ár  birto- 
kában beiktatni  rendeli. 

A  többi  oklevél  kevés  érdekeset  tartalmazván^  elég  mindegyikről 
pár  szóval  megemlékezni. 

1611.  decz.  6.  A  zágrábi  káptalan  oklevele  Gereczi  István  és  Má- 
tyásnak a  varasdmegyei  Grabeije  birtokába  való  iktatásáról. 

1653.  jun.  12.  Pálffy  Miklós  nádor  rendelete  Győr  megyéhez  a 
szarvaskendi  Sibrik  család  tagjai  közt  történendő  osztály  tárgyában. 

1673.  jún.  23.  Pakay  Benedek  főpóstamester  (supremus  per  Hun- 
gáriám postarum  magister)  tiltakozása  a  pozsonyi  káptalan  előtt. 

1673.  márc.  1.  A  Pákai  családbeliek  magyar  nyelvű  fassioja  a 
pozsonyi  káptalan  előtt. 

1795.  máj.  20.  Gr.  Zichy  Károly  győri  főispán  maga  helyett  meg- 
hatalmazottat jelöl  ki. 

Ezeken  kívttl  két  Austríát  érdeklő  oklevél  is  van  az  ajándékozot- 
tak közt  1615.  és  1754.  évekből^  melyekről  bővebben  megemlékezni 
fölöslegesnek  tartom. 

Budapesten,  1885.  febr.  5. 

FbJÉRPATART  LÁ8Zf/>, 

vál.  tag. 

VILÁG-  ÉS  IRODALOMTÖRTÉNETI  ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI 

ÉRTESÍTŐKBEN. 

1.  A  magyar-óvári  algymnasium  1884-iki  értesítőjében il//e(«r Lajos 
összeállította  i^Az  egyházi  és  világi  lovagrendekéit  a  legrégibb  időktől  nap- 
jainkig, leírva  keletkezésük,  fenmaradásuk,  átváltozásaik,  illetőleg  megszű- 
nésük történetét.  Az  egyházi  lovagrendek  közül  tüzetesebben  foglalkozik  a 
johanniták  és  ispotályosok,  a  templariusok  vagy  templomos  vitézek*  — 
a  német  lovagok  rendével,  a  Jeruzsálemi  vagy  szent  sír-renddel,  a  Betblemi- 
ták  vagy  vörös  csillagkeresztes  lovagok  rendével  és  a  szent  György 
renddel  stb.  A  világi  vitézrendek  nyomait  az  V.  századtól  kezdve  kutatja 
8  előszámlálja  századonkint  a  különféle  államokban  alapított  lovag- 
rendeket. 


TÁRCZA.  177 

Végül  a  jelenleg  is  fennálló  lovagrendeket  állítja  Össze  államok 
azerixkt  betörendben.  A  minket  leginkább  érdeklő  rendeket  a  követke- 
zőkben számlálja  elő  :  az  osztrák-magyar  monarchiában :  Aranygyapjas-, 
Mária-Terézia-,  Szent  István-,  Lipót-,  Vaskorona-,  Ferencz  József-, 
Csillag-kereszt-,  Erzsébet  Terézia-rend.  —  Poroszországban :  Fekete  sas-, 
Uohenzollem  házi-,  Johannita-^  Poor  le  mérité-.  Vörös  sas-,  Vaskereszt-, 
Luiza-,  Korona-rend.  —  A  franczia :  Becsület-rend.  (Légion  d'honneur.) 
—  Az  olasz :  Annnnziata-,  szt.  Móricz  és  Lázár-rend  stb.  —  Az  angol : 
Térdszalag-rend  stb.  —  Az  orosz :  szt.  András-,  Katalin-,  Newsky  Sán- 
dor-, szt.  Anna-,  szt  György-,  szt.  Wladimir-  és  Vörös  kereszt-rend.  — 
A  lengyel :  Fehér  sas-  és  szt.  Szaniszló-rend.  —  A  román :  »Románia 
CBÜlagac  és  Korona-rend.  —  A  szerb :  Takova-  éa  Fehér  sas-rend.  —  A 
ntwUenegrói :  Házi-rend  és  Daniló-rend.  —  A  törők :  Dicsőség-^  Medjidié-, 
Osmanje-rend  stb.  —  A  bajor :  szt.  Hnbert-^  szt.  György-,  szt.  Mihály- 
rend  stb.  —  A  spanyol :  Arany-gyapjas-,  III.  Károly-,  Mária  Luiza-, 
kath.  Izabella  amerikai  érdemrend  stb.  —  A  svéd:  Szeráf-,  Kard-, 
>£azak  csillagac-,  Nagy  fekete  szalag-,  Wáza-,  XIIL  Károly-,  szt  Olaf- 
rend.  —  A  persa :  Nap  és  oroszlán-rend.  —  A  sziámi :  Fehér  elefánt- 
reod  stb.  stb.  A  mi  ez  összeállításnak  tudományos  becset  ad,  az,  hogy  az 
illető  rendek  keletkezését  és  történetét  is  tárgyalja  az  érdekes  értekezés. 

Nem  feledkezik  meg  a  magyar  sárkányrendről  sem,  melynek  ala- 
pítását némelyek  1 38 5-re  mások  1400-ra  teszik.  Jelvénye  volt  vörös 
kereszt  s  nyakát  farkával  övező  arany  sárkány  e  felirattal :  »0  quam 
misericors  est  deusc  és  »pius  et  justus.<  A  ret^d  előszámlált  tagjai  közt 
találjuk  a  magyar  történet  kimagasló  alakjait  s  a  szomszédos  fejedelme- 
ket a  XIV.  század  elején.  E  lovagrend  Zsigmond  halálával  elenyészett. 
A  jelen  országgyűlésen  Thaly  Kálmán  indítványozta  e  rend  újra  életbe- 
It^ptettísét 

2.  A  pannonhalmi  szt  Benedekrendiek  vezetése  alatt  álló  pápai 
kath.  kiagymnasinm  értesítőjében  W.  L.  Pannoniáról  értekezik.  Altalános 
bevezetés  után  Pannónia  határait  állapítja  meg,  majd  legrégibb  lakóiról 
azól,  előszámlálja  aztán  városait,  meghatározva  fekvésüket.  A  munka 
legbecsesebb  és  legrészletesebb  szakasza  a  Pannoniát  átszelő  hadi-  és 
kereskedelmi  utakról  szól,  kijelölve  azok  irányát,  állomásait  s  az  azok 
közti  távolságokat 

3.  A  máramaros-szigeti  kegyes  tanítórendi  algymnasium  értesítőjé- 
ben Fehérvári  István  tesz  kísérletet:  A  görög-római  forradalmak  czélja  és 
nftlményt  jellemzésére.  —  Már  maga  a  czím  is  homályos,  mert  lehet 
görög  és  római  forradalmakról  szó,  de  ógörög-rómaid  forradalmak  alatt 
oem  tudjak,  mit  értsünk.  Az  egész  értekezés  általános  állambölcsészetí 
eszmék  pengetése  s  vajmi  homályos  és  zavaros  a  kép,  a  mit  ennek  olva- 
sása ntán  a  görög  és  római  forradalmakról  alkotliatnánk.  A  conclusio  is 
ilyen :  »A  forradalmak  nchuny  jelenségcin  keresztül  vonulván,  két 
kUlöubüző  eml>erfajt    látunk    társadalmi    életében    folytonos    hullámzás- 

SliEADOK     1885.    II.    FŐZET.  12 


178  TÁRC2A. 

ban  fejlődni,  t.  i.  a  görög  e»  római  népet.  Az  cbö  ugyanazon  földön  egy- 
más föle  volt  helyezve,  de  egymástól  engesztelhetetlen  gyűlölet  által 
elválasztva,  az  egyik  fosztogató,  a  másik  kifosztott ;  egyik  harczias  és 
munkátlan,  a  másik  fegyvertelenül  sorvadozva  a  megalázottságban  és 
rabszolgai  munka  fáradalmai  közt  sinlődik,  egyik  ember  a  másikat 
érdekszerüen  butítva.  Ez  a  nép  tűnik  élőnkbe  a  görög  városok  szemléle'- 
sekor.  Ezzel  egészen  ellenkezőleg  a  római  birodalomban,  nem  a  területi 
rabszolgaság,  nem  egyik  fajnak  a  másik  általi  kiirtása,  hanem  a  szövet- 
kezés és  társulás  az  alapeszme. €  stb.  stb.  Elég  ennyi  mutatványul.  — 
A  görög  államok  vezéreszméjéül  az  önérdeket  állitja  fel ;  mig  a  római 
» kitárta   kebelét  az  összes  emberiség  baráti  érzelmének  befogadására. < 

4.  A  tatai  algymnasium  értesítőjében:  A  delphii  Amphikiyoniáról 
olvasunk  Holczinger  Imre  tollából.  Rövid  bevezetés  után  az  emberi  tár- 
sadalom keletkezéséről  és  fejlődéséről  —  Görögország  őslakóiról  s  az 
országot  alkotó  különféle  néptörzsekről  szól  s  xígj  tér  át  a  vallási  viszo- 
nyokra, a  különféle  néptörzsek  összeköttetéséül  szolgáló  » ünnepélyes 
gyülekezetekre  €  az  amphiktyoniákra,  mely  Cantu  szerint  Görögország 
egységének  összekötő  kapcsa  volt.  Elmondja  az  amphiktyoniák  keletke- 
zéséről szóló  mondát  —  s  kimutatja,  hogy  azok  kezdete  a  görög  östör- 
ténelembe  nyúlik  be,  —  s  hogy  kisebb  hatáskörrel  bíró  amphiktyouia 
igen  sok  létezett.  Tüzetesen  foglalkozik  a  delphii  vagy  pythiai  ampbyk- 
tyoniával,  melynek  intézkedései  kiterjedtek  a  vallási  és  politikai  dol- 
gokra épűgy,  mint  a  művészetre  és  tudományokra,  egyik  főczélja  volt  a 
közössé  lett  Apolló-cultvis  gondozása.  Történeti  példákkal  illustrálja, 
mily  sokoldalú  tevékenységet  fejtett  ki  az  a  görög  állam-élet  minden 
ágában,  mint  az  egyedüli  általános  egyesülési  pontja  a  görög  politikai 
állam-életnek,  a  mely  az  annyira  széttagolt  görög  földön  egységes  poli- 
tikai Görögországot  teremtett. 

5.  A  selmeczbányai  k.  kath.  nagygymnasium  értesítőjében  Scharw 
bacli  Gyulától  ^Effy-  filosophtus  római  császárba  ez.  a.  Marcus  Aureliua 
(161 — 180.  K.  u.)  császár  jellemzését  olvassuk,  a  kinek  uralmábau 
Plató  eszméjét  látja  megtestesülve,  a  ki  mint  a  stoicus  iskolának  híve, 
egyesít  magában  minden  jót,  a  mi  csak  volt  az  antik  világban.  Életrajza 
után  jellemzi  viszonyát  a  keresztyénséghez  s  müvét,  a  mely  TA  KII 
EATTON  (^magával  való  ügyeic,  önvizsgálódásokc)  ez.  a  12  könyv- 
ben görögül  írva  reánk  maradt,  melynek  legszebb  lapjait  a  markomannok 
és  quadok  elleni  nehéz  harczokban  »yalahol  a  Garam  partján «  írta.  Az 
egész  munka  jobbára  csupa  aphorisma,  észrevétel  és  gondolat,  maga  ele 
tűzött  maximák,  egyes  reminiscentiák  kedvencz  íróiból.  Értekező  bemu- 
tatja mind  a  12  könyv  tartalmát  s  végül  mutatványt  közöl  a  >n8gy 
lélek  €  szép  gondolataiból,  aphorismáiból. 

6.  A  jászóvári  premontrei  kanonokrend  hassai  főgynmasiumáuak 
értesítője  Kostka  V.  Viktortól  irodalomtörténeti  tanulmányt  közöl  C. 
Vahrius  CuiuUusról,   a  rómaiak  legnagyobb  lantos  költőjéről   (élt  667 -* 


TARC55A.  179 

700  Róma  alap.  u.),  a  ki  különösen  a  dal  mefiterkéletlen,  dévaj  fajában 
remekelt,  a  ki  Niebuhr  szerint  Kóma  legnagyobb  költője  volt,  Préssel 
szerint  a  legsajátosabb  római  költő,  a  ki  nem  volt  egyszersmind  bölcsész, 
mint  Horatius,  nem  tddós,  mint  VirgiliuB ;  nem  volt  egyéb,  mint  költő, 
de  egészen  költő  és  semmi  más ;  a  mellett  ő  volt  a  rómaiak  első  classi- 
cos  verselője  is.  Dalaiból  mutatványokat  közöl  az  értekező  s  méltatja 
azokat  kor-  és  irodalomtörténeti  és  aestbetikai  szempontból. 

7.  A  brassai  r.  kath.  főgymnasiumában  Herodotus  földrajzát  össze- 
állította Boumáz  Ernő,  az  iró  müve  alapján.  A  múlt  évi  értesítőben 
közölt  európai  rész  folytatásaként  most  Ásta  földrajzát  adja,  a  meddig  az 
Herodotus  előtt  ismeretes  volt,  t.  i.  Kis-Azsia  tartományaiét.  Palaestináét 
és  Arabiáét  és  az  író  által  ismert  barmadik  és  utolsó  világrészét  Lybiáét 
Értekező  igyekezett  biveu  visszaadni  mindazt,  a  mit  Herodotusnál  kora 
i's  népe  földrajzi  ismeretéről  talált.  • 

8.  A  gyulafebérvári  r.  ki  nagygymuasium  értesítőjéhez  mellékelve 
van  az  Orméftt/  nemzet  irodalomtörténete^  melyet  Avéd  Jakab  fordított  és 
dolgozott  át,  Neumann  Károly  Frigyes  munkájából.  Az  első  füzet  (32  1.) 
még  1869-ben  megjelent^  a  második  nagyobb  részt  (33 — 144  1.)  most 
bocsátotta  közre  a  fordító.  —  A  mü  magában  foglalja  az  örmények 
irodalom  történetét,  a  legrégibb  időktől  napjainkig,  az  őshazában  Armé- 
níában  s  az  onnan  való  kivándorlás  után  az  örmények  új  hazáiban. 
—  Századonkint  csoportosítja  az  Örmények  irodalmának  történetét, 
kezdi  rendszeresen  a  IV-ik  évszázadon,  miután  »a  IV-ik  század  előtti 
századok €*ról  külön  fejezetben  bevezetésül  szólott.  A  fejezeteket  az  illető 
korok  általános  történeti  és  vallási  viszonyai  jellemzésével  kezdi  s  az 
írók  életrajzát  és  munkáik  ismertetését  külön-külön  adja. 

9.  Míg  az  előbbi  az  összes  Örménység  mívelődéstörténetét  öleli 
fel,  addig  a  szamosújvári  városi  örmény  k.  algymnasium  értesítőjében 
erdélyi  Örmény  testvéreink  mívelődéstörténetébez  nyűjt  érdekes  adalékot 
Szofígott  Kristóf  *A  hazai  örmények  vezeték-  és  keresztneveid  összeállításá- 
val. —  Nem  puszta  előszámlálása  ez  a  vezeték-  és  keresztneveknek^  hanem 
etfaymologiai  és  értelemmagyarázó  leszármaztatása  régi  örmény  és  más 
nyelvű  nevekből  A  hazai  örmény  családok  közül  sokan  már  megmagya- 
roBÍtották  neveiket,  a  nagyobb  rész  azonban  most  is  az  Ősi  neveket  hasz- 
nálja; de  valamint  azok,  ligy  ezek  is  egyaránt  jó  hazafiak  s  űj  hazájok- 
Uu  megtanultak  űgy  érezni,  úgy  gondolkozni,  ügy  cselekedni,  mint  a 
magyar.  Apaffy  Mihály  uralkodásának  egyik  legnagyobb  érdeme,  bogy 
btzáok  népességét  ennek  a  derék  népnek  Erdélybe  telepítésével  növelte. 
(1672.) 

10.  A  szabadkai  sz.  k.  város  községi  főgymnasinma  értesítőjében 
Toncs  Gusztáv  értekezik  Vitkovics  Mihály  életéről  éa  muiikáiról  s  az  érte- 
sítőhöz kimutatás  és  czímtár  van  csatolva  a  fogy mnasiumi  ifjúsági  könyv- 
tárról, a  mely  (j33  uinukát  számlál,  fŐkep  szépirodalmi  és  történeti 
müveket. 

12* 


180  tArcsía. 

11.  A  váczi  főgymnasium  értesítője:  .1  magyar  ataopí  mese  törté- 
neti fejlődésérSl  hoz  kimerítő  értekezést  Szántó  Józseftől,  a  magyar  aesopi 
meseírók  méltatásával  Pestitől  és  Heltaitól  elkezdve  —  Gregossig  és 
Névy  Lászlóig. 


AZ  ERDÉLYI  SZÁSZ  ISKOLÁK  PROGRAMMJAI. 

A  szász  középiskolák  folyó  évi  programmjai  közül  kettőben  van 
hazai  történeti  értekezés  u.  m.  a  beszterczeiben  s  a  medgyesiben.  Ez 
utóbbiban  a  korán  elhunyt  Brandsch  Rudolf  értekezése  van  befejezve 
»Fridrik  császár  vonatkozásai  Magyarországhoz  1440 —  14  52  közt<, 
mely  az  e  tárgyra  vonatkozó  adatoknak  eriticai  összeáritása ;  nagy  good- 
dal  írt  alapos  munka,  mely  megérdemlené,  hogy  önállóan  is  megjelenjék. 
A  beszterczei  programmban  Poschner  Gottfried  értekezik  a  beszterczei 
ellenreformatióról.  Szerzőben  Hermann  munkája  Brassóról,  költé  fel  a 
gondolatot,  hogy  jó  volna  az  e  tárgyra  vonatkozó  adatokat  összeállítani, 
melyek  a  beszterczei,  még  rendezetlen  levéltárban,  őriztetnek.  A  munkát 
nagy  szorgalommal  végezte  s  így  sikerült  neki,  egy  űj,  adatokban  gaz- 
dag monográphiát  készíteni,  oly  dolgokról,  melyekről  a  semminél  alig 
tudtunk  többet. 

A  szász-régeni  ev.  algymnasium  programmjában  Plattner  Jánostól 
olvasunk  egy  szép  értekezést  a  rómaiak  istentiszteletének  jelentőségéről : 
» Priváté  und  politísche  Bedeutung  des  Gött^kultus  bei  den  Römem€  cz-  a. 
A  munka  czélja  nem  az,  hogy  a  rómaiak  vallását  és  istentiszteletet 
ujabb  adatokkal  világítsa  meg,  de  hogy  kimutassa  azt  a  hatást,  melyet 
a  rómaiak  életére  az  istenség  eszméje  s  tisztelete  gyakorolt,  mind  társa- 
dalmi, mind  politikai  tekintetben.  Munkája  két  részre  oszlik :  az  első 
rész  az  egyesek,  a  társadalom  vallásos  életét  tárgyalja ;  a  második  az 
állam  istentiszteleti  institutióit,  tehát  a  vallás  politikai  hatását  s  törté- 
neti fejlődését  fogja  tárgyalni.  Fogja,  mert  ez  a  második  rész  a  jövő  évi 
programmban  fog  napvilágot  látni. 

A  brassai  ev.  gymnasinm  programmja  Schiel  Albert  tanulmányá- 
nak első  részét  közli  DemosthenesrŐl,  Festi  a  kort,  melyben  Demostheues 
élt  és  működött  s  a  történeti  keret  megalkotása  után  megismertet 
Demosthenes  életével,  jellemzi  Őt,  mint  szónokot  s  mint  államférfit,  — 
nem  az  a  czélja,  hogy  űj  adatokat  kutasson  életéhez,  a  mi  SchHfer  kime- 
rítő munkája  után  czél  nélküli  is  volna,  de  az,  hogy  mennél  hívebben 
jellemezze  a  görög  államélet  és  történelem  e  kimagasló  alakját  Kár, 
hogy  a  programm  szűk  keretében  csak  ^^y  része  nyert  helyet  c  8z«'p 
tauálmánynak,  a  második  rész  a  jövő  évben  fog  megjelenni. 

Sz.  L. 


TÁRCZA.  181 


*   f 


FOLYÓIRATOK  SZEMLEJE. 

—  Az  >Archaeolooiai  Ertesítőc  1884.  eVi  teljes  folyama  fekszik 
előttünk.  Tizenötiyes,  testes  kötet,  száznál  több  ábrával  s  egy  színnyo- 
inattal,  mely  azonban  nem  készült  el  a  füzet  megjelenésekor,  s  a  jövő 
füzethez  lesz  mellékelve.  Tartalmát  fontos,  tudományos  értékű  dolgoza- 
tok képezik.  Első  helyen  áll  Hampd  József  tanulmánya  a  nagy- szent- 
miklófli  arany  leletről,  a  legjobb  dolgozat,  melyet  a  népvándorláskori 
művészetről  magyar  nyelven  irtak.  Megmutatja  e  lelet  helyét  a  nép- 
vándorláskorí  művészet  áramlatai  közt,  két  görög  feliratot  megold, 
s  pontos  analogonokkal  kisért  leirását  adja  a  tárgyaknak.  E  dol- 
gozat a  külföldön  is  méltó  feltűnést  fog  költeni,  a  magyar  történészt 
leginkább  azért  érdekli,  mert  hazánk  Árpádelőtti  történetének  több  kér- 
dését taglalja.  Egyetlen  kifogásunk,  hogy  gyorsan  van  írva  s  a  nyelve- 
zet uéhol  nehézkes.  Thallóczy  Lajos  a  Bocskay-koronáról  irt  egy  kime- 
rítőbb dolgozatot  8  tisztázza  a  korona  történetét.  A  korona  eredetéről 
csak  hypothesiseket  állít  fel,  mi  e  conventionalis  alakú  koronánál  nagyon 
is  természetes.  Henszlmann  liptó-  s  abaiij-megyei  útjából  közöl  archaeolo- 
giai  jegyzeteket,  az  adatok  közt  olvashatjuk  Dr.  Undset  lugvald  érteke- 
zését az  oroszi  leletről,  s  a  magyarországi  bronzleletekről  általában, 
Némethy  Lajos  Budapest  jeles  topographusa  pedig  a  budavári  főtemplom 
kincseinek  történetét  ismerteti,  bemutatván  a  belőle  fenmaradt  két 
kehely  rajzát :  a  budai  Szt.- János  kórházi  kápolna  s  a  buda-ujlaki  plé- 
bánia kelyhét.  Dorner  Kálmán  a  csabrendeki  ásatást  írja  le  s  rajzokkal 
illaetrálja  a  leleteket  Az  1883.  és  1884.  folyamhoz  pontos  mutató 
készült  Ezt  a  kötetet  még  Palszhy  Károly  szerkesztette,  a  következő 
évfolyam  Hampel  József  szerkesztésében  feg  megjelenni.  Pulszky  Károly 
öt  folyamot  szerkesztett;  érdeme,  hogy  e  folyóiratot  illustrácziók  és 
belső  tartalom  tekintetében  európai  színvonalra  emelte  s  a  magyar 
régészeti  irodalom  elsőrangú  forrását  teremtette  meg  vele,  hibája,  hogy 
a  folyóiratot  évkönyvvé  változtatta  át  s  a  magyar  közönség,  mely  folyó- 
iratot várt,  elszokott  az  archaeologiától. 

—  A  >HAZÁNK€  188d-iki  évfolyamának  első  füzete  megjelent  A 
dere'k  folyóirat  szerkesztését  most  egészen  Abafy  Lajos  vette  át  Gelich 
Richárd  Vetter  altábornagy  életét  írta  meg.  Azután  két  közlemény  van 
az  1882-ben  elhunyt  Vetter  Antal  tollából,  a  forradalom  előzményeiről 
8  a  katonatisztek  részvételéről  a  szabadságharczban.  Igen  érdekes  és 
több  tekintetben  fontos  leleplezéseket  tartalmaz  Jakab  Elek  czikke  a 
bécsi  titkos  rendőrség  magyarországi  szerepléséről,  mely  néhány  auonym 
jelentést  közöl,  felvilágosító  commentárral.  Szinnyei  folytatja  1848/9-iki 
naplójegyzeteit  E  közlés  a  tájékoztató  bevezetést  foglalja  magában  az 
1849-iki  február  —  márcziusi  eseményekről.  Sok  eddig  nem  ismert  rész- 
letet hoz  napvilágra.  Torma  Károly  folytatja  Rettegi  György  emlék- 
iratait, mely  szép  magyaros  irályával,  közvetlenségével  élvezetes  olvas- 


182  TÁRCZA. 

imiiiyt  11  juj t.  A  tárcza  érdekes  apróságokat  tartalmaz.  Kossuth  egy 
1836-iki  levelét  s  az  1825-iki  országgyűlési  követekről  irt  epigrammákat 
s  Szinnyei  történeti  repertóriumát.  c 

—  A  »FioTELÖ«  1885-iki  első  füzete  Kazinczy  Ferencz  arcz- 
képét  mutatja  be  ennek  egy  kiadatlan  meséjével,  melyet  Marínontcl 
után  fordított.  Abafy  Lajos  ^Horváth  Ádám  és  a  nemzeti  muzeamc 
czím  alatt  czikksorozatot  kezd  meg  s  ezúttal  Horváth  Ádámnak  Baróthy 
Szabó  Dávidhoz  irt  hosszabb  levelét  közli.  Pauer  Károly  érdekes  észre- 
vételeket tesz  a  Széli  Farkas  által  felfedezett  históriás  énekekről.  Csaplár 
Benedek  folytatja  nagybecsű  s  űj  adatokban  gazdag  munkáját  Révay 
Ferenczröl.  Folytattatnak  a  »magyar  írók  élete*  és  Fabó  adalékjai  Zwit- 
tingerhez.  A  füzetet  Szinnyei  repertóriuma  zárja  be. 

—  A  Budapesti  Szemle  februári  füzetében  Téglás  Gábor  érdekes 
tanulmányt  közöl  Palszlcy  Ferencz  »A  rézkor  Magyarországon  czimíi 
munkája  felett.  Ashóth  János  befejezi  :»A  bosnyák  bogumilekc  czimű 
becses  történeti  rajzát  összeállítva  a  bogumilokra  vonatkozó  történeti 
adatokat  s  azokat  egy  jól  kidolgozott  történeti  képpé  olvasztva  összvc. 
A  dolog  mélyére  ható  ismerteteit  irt  Péta^fy  Taine  legújabb  munkájáról 
a  jakobinusokról :  a  történeti  irodalom  ez  egyik  egyik  legnagyobb  sza- 
bású munkájáról)  végül  párhuzamot  vonva  Taine  között  ki  Carlylte-t 
birálta  s  Taine  között  ki  a  jacobinusok  történetét  megírta.  Bcdlagi  Ala- 
dár egy  minket  is  közelről  érdeklő  munkát  ismertet  »Don  John  of 
Austria*  Mazwektől  s  végül  a  Magyar  Történeti  Életrajzok  I.  füzetéről 
hoz  ismertetést. 

—  >Az  EGTHÁzHÜvÉszETi  LAPOK*  folyó  évbcu  hatodik  évfolya- 
mába lépett.  Ez  alkalmat  szerkesztő  felhasználta  az  épen  most  megjelent 
első  füzetben  egy  kis  rövid  bevezetés  elmondásárai  melyben  kijelenti, 
hogy  a  lap  programmján  jövőre  sem  változtat  s  ezt  jól  teszi,  mert 
eddigi  működése  czélravezetőnek  bizonyult  s  a  lap  befolyása  a 
jóízlés  terjesztésére  az  egyházmüvészet  terén  csakugyan  jelentékenynek 
mondható.  Az  űj  irányt  e  téren  Ipolyi  inauguráltál  az  általa  tört  nyomo- 
kon haladt  a  folyóirat  s  arról  letérnie  semmi  oka.  Az  egyház-mütörté- 
neti  irodalmat  eddig  is  gazdag  emlékekkel  gyarapítá.  Egy  ilynemű  czikk 
nyitja  meg  az  első  füzetet  is:  a  szent-péterí  pálos  kolostor  1534-iki 
leltára  magyarázó  jegyzetekkel  gazdagon  ellátva.  Némethy  Lajos  egy- 
pár adatot  közöl  a  II.  József  császár  idejében  lefoglalt  egyházi  kincsek 
történetéhez.  A  többi  közt  Szűz  Margit  oltárának  leírását,  mely  külföldre 
vándorolt ;  s  Józsefnek  egy  handbillétjét  közli  a  lefoglalt  műkincsek 
kezelésére  vonatkozólag.  A  >Kövid  Közlemények  c-ben  a  Gedeon-féle 
műkincseknek  árverését  ismerteti  s  két  aquamanilét  mutat  be.  Az 
>  Irodalom  €  Duboisnak  az  agnus  deiről  írt  munkáját  ismerteti.  A  füzetet 
^Vegyes  közlések «  zárják  be. 

—  >A  MAGYAR  KÖNYVSZEMLE*  1883-ik  évfolyamáuak  V-VI.  füzete 
egy  meglehetős    vaskos   kötetben  megjelent.    Két    mümellékletet   hoz  a 


TÁRCZA.  183 

legrégibb  hazai  hírlap  a  >Mcrcurius  yeredícu8«  két  1705  iki  számának 
fac-simileje%  mely  Thaly  Kálmán  »Kurucz  Hírlapokc  czímü  drdekes 
czikkének  bevezetését  képezi.  E  czikk  mindkét  szám  tartalmát  egész 
terjedelmében  mutatja  be  a  közlő  szakavatott  s  kimerítő  bevezetésével 
ellátva.  Szabó  Károly  »Bégi  magyar  könyvtárához c  kilencz  ujabb  ada- 
lékkal járúL  A  következő  czikk  az  >EI veszett  nova  Transylvanicac  és 
>Thalio«  czimti  munkáknak  irodalmára  vonatkozó  néhány  levelet  mutat 
be.  Rendkívül  érdekes  irodalomtörténeti  szempontból  Nagy  Gyula  közlése 
>Bazirins  Izaák  angol  tudós  és  gyulafehérvári  tanár  erdélyi  tartózkodá- 
sára vonatkozólag,  mely  igen  sok  űj,  nem  ismert  adatot  mutat  be. 
Be'kessy  Emil  fordításban  közli  a  könyvkereskedők  számára  1772-ben 
kiadott  szabályzatot.  Ráth  György  néhány  eddig  ismeretlen  magyar 
nyomtatványt  mutat  be.  Csontos!  a  kalocsai  főegyházi  könyvtár  kéz- 
iratait közli  Kovachicb  Márton  1 81 1-i ki  összeírása  szerint.  Nagy  Sándor 
a  muzeamban  őrzött  hazai  tanodái  drámák  bibliographiáját  közli  tájé- 
koztató bevezetéssel  ellátva.  Következik  Majláth  jelentése  a  múzeum 
1882/3-iki  állapotáról  s  azután  a  »yegyes  közlések.c  A  vaskos  kötet 
második  felét  az  18 83-dik i  bibliographia  tölti   be. 

—  >A  uAOTAs  NTELVŐRC  1885-iki  első  füzetében  Babics  Kálmán 
uyelvtörténeti  adatokat  közől. 

—  A  dílmaotabobszáoi  történelmi  és  régészeti  társulat  muzcum- 
társalattá  változott,  s  ennek  az  lett  a  következménye, .  hogy  a  régészeti 
cs  történelmi  »Erte8Ítö«  a  múzeum  társulat  kiadásában  jelenik  meg, 
még  pedig  mint  új  folyam.  A  név  is  alig  változott.  A  tartalom  és  alak  a 
regi  maradt,  s  mint  a  megelőző  folyamok,  ez  is  Délmagyarország  törté- 
nelmi és  régészett  ismertetésének  van  szentelve.  A  folyóiratot  a  szer- 
kesztőnek, Pontelli  Istvánnak  bevezetése  nyitja  meg,  mely  az  dj  válla- 
lat programmjának  tekinthető.  Bőhm  Lénárt  Délmagyarország  mívelő- 
desi  állapotait  írja  le  a  római  uralom  alatt.  Karácsonyi  János  a  Csanád 
nemzetség  délmagyarországi  birtokait  betűrendben  közli.  Ez  első  közlés- 
ben 14  helynév  van  okmányilag  feltüntetve.  A  tárcza  a  társulat  gyű- 
lései jegyzőkönyvét  közli  s  a  füzetet  érdekes  >EgyveIeg«  zárja  be. 

A    »MITTHEILÜNOEN  DES   K.  K.   KRIEOS-ÁBCHlVS«    1885-Ík      évi   Olső 

füzetében  az  1740-iki  sziléziai  invázióra  vonatkozó  adatokat  összeállítá 
Dancker  százados,  túlnyomólag  a  hadi  levéltárból  vett  adatok  alapján. 
Wiener  6'magy  II.  József  császárról  kezdett  czikksorozatát  befejezi  s 
ezúttal  a  belgiumi  forradalmat  s  a  török  háborút  írja  le  levéltári  adatok 
alapján.  Végül  Van  Swietennek  egy  kiadatlan  levele  van  közölve. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  JANUÁR. 

Ahhazia  történetéhez  (Adatok)  F,  Fiume  7.  sz. 

Balogh  Gijtda.  Egy  határjáró  levél  Mátyás  és  a  Jagellók  korából  151ö-ből. 


184  TÁRCZA. 

^BikL  fíirlap   21.  ez.  —  Egy  drdc'ces  uyclvomlt^k.  Barabás  Smtia. 

U.  ott  30.  8z. 
Báiori  Á,  Veszprém  az  Árpádok  alatt.   Veszprém  1.  sz. 
Bazsányi  Miksa.  Vizkercszt  Mátyás  király  udvarában.  P.  Hírlap  6.  sz. 
Berger  D,  A  megye  törtenetének  megírása  érdekében.  Szamos  6.  bz. 
Botka  Tivadar,  az  akadémia  és  tört.  társ.   tagja.    1802 — 1885.  Nekr. 

P.  Napló  8.  sz.  Nemzet  8.  sz.  —  Életrajz.  Bars  3.  sz.  —  D,  f.  A'. 

Barsm.  Hírlap  2.  sz. 
^Frakíiái  Vilmos,  Magyarország  a  mohácsi    vész  előtt.  Bp.  1885.<  Ism. 

Acsády  Ignácz.  P.  Napló  11.  sz. 
Hermann  K.  Fr.  A  reformált  egyház  hitvallásairól.  Szabad  Egyház  2.  sz. 
Hunfalvy  János.  Előadás  Fiúméról.  FSume  1  —  5  sz. 
Uunfalvy  Pál.  Hogyan  csinálódik  némely  história?  Nemzet  3,  4,  11. 
Keszthelyi  sirmezők.  P.  Napló  22.  sz. 
Koróda  Pál.  Botka  Tivadar.  Egyetértés  17.  sz. 
LeOf  XIII,  pápa,  a  történelmi  tudomány  és  a  vatikáni  levéltár  legújabb 

kiadványa.  M.  Állam  30.  sz. 
LijJtó  legrégibb  történetéből.  (Néhány  vonás — )  Tátraoidékí  Híradó  1.  és 

köv.  sz. 
:^  Magyar  Történeti  Életrajzok.  Kiadja  a  Történelmi  társulat  Szerk.  SzUáyyi 

Sándor  1.  2.  füzet.  Bp.  1885.«  Ism.  Szana  Tamás.  Nemzet  20.  sz. 

—  2.  füzet.  Ism.  Barabás  Samu.  Btid,  Hírlap  30.  sz. 
Majláth  Béla,  Forgách   Simon  kalandjaiból.   Történeti   karczolat.  Simon 

'  urü  lábasjószága.  P,  Napló  25.  sz. 
Mészáros  Kálmán.  Nagy  Károly  érdemei  az  egyházi   zene  körül.   KatJi. 
Hetilap  1.  sz. 

Míktdik  József.  Szemelvények  egy  érdekes  codexböl.  Rozsnyói  Híradó  4.  sz. 
Miletz  János.  Kun-Félegyháza  föld-  és   természetrajzi   leirsisa.  Félegyházi 

Hírlap  1.  és  köv.  sz. 
^Monumenta  Vaticaíia.  I.  Kötet.   Magyarországi  pápai  követek  jelentései. 

(Relationes  oratorum    1524 — 1526.)   Bp.   1885.C    Ism.   Acsády 

Ignécz.  P,  Napló  4.  sz.  —  Thallóczy  Lajos.  Nemzet  4.  sz. 
Nyitra  megye  főispánjai.  Bud.  Hírlap  15.  sz. 
Pesty  Frigyes.  A  horvátok  joga  helyhatósági  szabályzatok  alkotására.  P. 

Napló  28.,  29.  sz. 
i^Ptdszky  Károly.  Az  ötvösség  remekei   Magyarországon.   I.   füzet.  Bp. 

1885.«  Ism.  Egyetértés  25.  sz.  Bud.  Hírlap  23,  sz.  P.  Napló  23.  sz. 

Rákóczy  György,  I.  könyvbejegyzése.  Főv,  Lapok  3.  sz.  Nemzet  4.  sz. 

Re/ormáttis  hitt'in  mezejéről.  III.  A  református  dogmatika  a  16-ik  szá- 
zadban. Szabad  Egyház  1.  2.  sz. 

^Reizner  János.  Régi  Szeged.  I.  kötet.  Szeged,  1885.*  Ism.  Egyetértési 
11.  sz.  FSv.  L.  5.  sz.  —  Ism.  Enyedi  Lukács.  Szegedi  Napló  3.  sz. 
P.  Hírlap  27.  sz.  Vasam.  UJság  4.  sz. 

Szádeczky  Lajos.  Beminiscenciák  a  lengyel  földről  Budapesti  Hírlap  ^au.  25. 


TÁRCZA.  185 

Szat/tniánf  Kdrolf/,  (P,)  R^gi  magyar  tűzhely.  Vcutárn.  Újság  3.  sz.  rajzzal. 

Szilágyi  Sándor.  Egy  asBzony -merénylő  a  XVII-ik  századból.  (Történeti 
rajz.)  Magyar-Bazár  1.  sz. 

Súnnyei  Józsefe  id.  Magyar  tudományos  Repertórium.  I.  osztály.  Törté- 
nelem és  segédtudományai.  I.  kötet.  Hírlapok  1731  — 1880.  1. 
rész.  Bp.  1885.C  Ism.  Acsády  Ignácz.  P,  Napló  19.  sz.  Víusániapi 
Újság  3.  sz.  Főv.  L.  8.  sz.  Neues  P.  Journal  17.  sz.  Egyetértés  25. 
sz.  Nemzet  11.  sz.  Pozsonyvidékí  Lapok  12.  sz.  —  Arad  éi  Vidéke 
24.  sz.  Náményi  T,  Lajos.  —  Szegedi  Napló  25.  sz. 

Tomory  Pál  és  Kisfaludy  Károly.  I .  .  .  .  c.  M.  Állam  27.  sz. 

Zsnücocics  Kálmán,  A  munkács-egybázmegyei  görög  szertartású  papság 
anyagi  s  szellemi  helyzete  a  XVIII-ik  század  végcig.  Miuikács 
1.  és  köv.  sz. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  Ríth  Mór  gazdag  > történelmi  könyvtárát*,  mely  már  eddig- 
elé i.s  sok  nagybecsű  munkával  gazdagítá  irodalmunkat,  újabban  ismét 
derek  munkával  szaporítá.  Egyikben  Thaly  Kálmán^  a  Rákóczi-kor  ava- 
tott ismerője,  egy  kötetben  kiadta  szétszórva  megjelent  tanulmányait^ 
melyek  az  említett  korszak  roüvelŐdésitörténetére  vonatkoznak.  Meg- 
szoktuk  már  a  lelkes  hangot,  melyen  Thaly  bálványozott  hÖse  korszakán 
hevül,  8  mely  munkálkodásának  minden  során  elömlik,  s  minthogy  egyik 
más  rovatunkban  tüzetesen  ismertetjük,  itt  csak  felemlitésre  szorítkozunk. 

A  másik :  Bozóhj  Alajos  »Római  világ«-a,  mely  csakúgy  mint  az 
első  ízléses,  csínos  kiállításban  látott  világot,  bizonyságául  annak,  hogy 
a  kiadó  költséget  nem  kiméit,  csakhogy  a  szemnek  is  tetsző  alakban 
Utosássa  az  olvasni  szerető  közönség  elé  e  hézagpótló  munkákat.  Bozóky 
Alajos  >Római  világ«  czímü  munkája  a  császárság  fénykorából,  majd- 
nem kétezer  évvel  varázsol  bennünket  a  múlt  időkbe  vissza.  Az  első 
Caesartól,  Augustustól  kezdve  kétszáz  év  műveltség  történetét  tárja 
cMok.  Egyes  fejezeteiben  hü  képét  igyekszik  adni  a  római  világbi- 
rodalom legnagyobb  hatalmának,  s  legnagyobí)  fényének  idejéből.  Az 
elso  fejezet  magával  a  birodalom  szívével  —  Rómával  —  ismertet 
^^1  8  úgy  találjuk,  hogy  az  akkori  világváros,  mely  országokat  döntött 
ineg,  népeket  vetett  rabszolgaságra,  a  mai  világvárosoktól  alig  külön- 
bözik valamiben.  Műremekekben  nem  szűkölködik  Utczái  rondák,  kes- 
kenyek. Lakói,  akár  csak  Londoné,  gazdagok,  koldusok  egyaránt,  kik 
szeretik  a  mulatságot.  A  folytonos  zsivajnak  se  hossza  se  vége.  A  kö- 
vetkező fejezetek  úgyszólva  Róma  családi  életét  rajzolják  a  császár- 
tól kezdve  az  utolsó  rabszolgáig.  Az  udvar  feslett  szokásai,  erköl- 
csei uralkodnak  mindenütt.  A  császári  ház  hivatalnokai,  kik  többnyire 
szabadosokból  emelkedtek  hatalomra,  buják  és  fényűzők.  Ezekhez  járul- 
nak a  császárok   >barátjai,€  a  kegy  vadászok  és  haszonlesők  e^ész  serege 


186  TÁRCZA. 

kik  még  mozdulataira  is  figyelnek,  hogy  a  kellő  pillanatban  szolgálatára 
siethessenek.  A  legnagyobb  kitüntetés,  mely  a  császár  részerői  ilyen 
barátot  érhetett,  —  a  csók  vala.  Ezek  megelőzték  a  reggeli  fogadtatásnál 
a  senatorokat,  mely  alkalommal  ngy  a  császár,  mint  a  tisztelgők  tógában 
jelentek  meg.  A  város  lakosságának  három  rendre  való  osztályozása  még  a 
császárság  idejében  is  sokáig  fennállott,  csakhogy  most  az  első  rendet  a 
senatorok  és  a  senatorius  családok  képezték.  Ez  a  rend  viselte  a  hivata- 
lokat. Koronként  a  lovagi  s  más  rendből  is  emelkedtek  senatorokká,  de 
a  régi  nemesség  tekintélyét  mindig  féltékenyen  megőrizte,  a  homo  novu- 
sokkal  szemben.  A  második  rend  a  lovagokból  telt  ki^  a  kik  Rómán 
kivül  az  első  rendet  képezték.  A  harmadik  rendbe  a  polgárság  tartozott, 
mely  ipart  űzött  és  kereskedéssel  foglalkozott.  Ez  szolgáltatta  Rómában 
a  proletariátust.  Sokat  lehetne  még  e  könyvről  mondani.  A  nők  hely- 
zete, a  társas  Összejövetelek,  lakomák,  mulatságok,  mind  bő  anyagot 
szolgáltatnának  egy  ismertetéshez.  De  terünk  nem  engedi.  Maga  a  mü 
érdekes  összeállítása  mindazon  adatoknak,  melyek  az  említett  kor  viszo- 
nyainak megismerésére  szükségesek.  Szerzője  ki  tudja  választani  a  jel- 
lemzőt, az  érdekest,  s  ügyesen  csoportosítja.  Híszszük,  hogy  a  közönség 
nem  marad  adósa  Bozókynak^  s  könyve  széles  körben  fog  elterjedni, 
melyet  valóban  megérdemel. 

—  A  MAGTÁR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  kiadásábau  közelcbbről  becses 
munka  hagyta  el  a  sajtót:  id.  Ssdnnyei József nok.  a  Történelemhez  és  segéd- 
tiLdományaihoz  írt  Repertóriumának  II.  kötete.  Az  anyagot,  melyet  ezen 
52  íves  munka  magában  ölel,  szerző  bámulatos  kitartó  szorgalommal  az 
1731 — 1880  közt  Magyarországon  megjelent  hírlapok  nagy  részéből 
böngészte  össze.  172  hírlapnak  919  évfolyamát  dolgozta  fel,  melyből 
Összesen  28,283  czím  került  ki,  melyek  az  egyetemes-  és  hazai  történe- 
lem, valamint  segéd-tudományok,  továbbá  életrajzok,  életrajzi  adatok, 
helyrajz,  földrajz  és  utazások,  mürégészet,  oklevelek^  művelődés,  iroda- 
lomtörténet és  egy  háztörtén  elem  körében  különböző  arányban  osz- 
lanak meg.  Valóságos  kincstára  e  kötet  az  útbaigazító  adatoknak, 
melyek  a  különböző  hírlapokban  megjelent  históriai  tárgyú  czikkeknek 
hol  találását  a  kutatóra  nézve  végtelenül  megkönnyítik.  Mint  szerző  elő- 
szava végén  megjegyzi,  munkája  »e  nemben  egyedül  állóc  a  világiroda- 
lomban, minthogy  a  pár  évvel  ezelőtt  Poole  Vilmostól  Bostonban  megje- 
lent Repertóriumba  az  angol  szak-  és  hírlapokból  alig  egy-kettőnek  érde- 
kesebb czikkei  vétettek  fel.  Hogy  e  munkának  következő  kötete  épen  ily 
érdekes  és  becses  gyűjtemény  lesz,  arról  Szinnyei  odaadó  buzgalma  s 
lelkesedése,  —  mclylyel  e  száraz  dolgot  kezeli  —  kezeskednek. 

—  Pasteineb  Gyulától  becses,  és  a  magyar  irodalomban  hézag- 
pótló  munka  jelent  meg :  >A  művészetek  története  a  legrégibb  időktől 
napjainkig. «  Sokáig  nélkülöztünk  egy  mütörténeti  munkát,  mely  a  művé- 
szet különböző  ágait  egybefoglalva,  részletesebben  tárgyalná  azokat  a 
fejlődésnek  és  a  hanyatlásnak    összes  stádiumain  keresztül.  Pasteiner 


TÁBCZA.  187 

műve  tágabb  értelemben  véve  három  részre  oszlik.  A  bevezetésben  a  tör- 
ténelem előtti  kort  tárgyalja.  Az  első  rész  az  építés  történetével  foglal- 
kozik, s  a  kaldeaiak,  assyrok,  persák,  egyipiomiak,  phoeniciaiak  építke- 
zésétol kezdve  a  különböző  korszakokon  keresztül  vezet  a  jelen  századig. 
A  második  rész  a  szobrászat  történetének  van  szentelve ;  a  harmadik  a 
képírást  adja  elő,  s  mindkettő  a  jelölt  időközt  tölti  ki.  E  három  művé- 
szeti ág  anyaga  meglehetősen  sok,  s  Pasteiner  ügyesen  oldotta  meg  a 
feladatot,  melyet  maga  elé  tűzött.  Csoportosítva  az  adatokat,  hü  képet 
ád  azon  viszonyokról,  melyek  között  ezen  művészeti  ágak  mindenike  az 
ó-kor  népeitől  elkezdve  évezredeken  keresztül  fejlődött,  míg  az  olasz 
szobrászatban,  festészetben  a  XV.  és  XVI.  században  a  fejlődésnek  tető- 
pontjára nem  emelkedett. 

—  Beizster  János  Szeged  monographusa,  XI.  kötetre  tervezett 
mankájából  az  I.  kötet  megjelent,  melyben  szerző  előfizetési  felhívásához 
híven  »A  régi  Szegedc-nek  a  forradalomban  való  szereplését  adja  elŐ. 
Nem  keressük  az  okot,  mely  szerzőt  arra  kényszeríté,  hogy  oly  széles 
alapokra  fektetett  munkáját,  úgy  szólván  az  utolsó  események  festésével 
kezdje  el.  De  ezen  visszafelé  menő  módszer  a  történetírásban  minden- 
esetre különös.  A  mi  a  munka  összeállítását  illeti,  Reizner  ügyesen 
oldotta  meg  feladatát.  Hü  képét  adja  Szeged  beléletének  a  40-es  évekből. 
Avatott  kézzel  rajzolja  a  folytonos  haladást,  mely  e  nagy  magyar  város 
emelkedésében  lépten-nyomon  észlelhető.  Figyelme  mindenre,  a  legapróbb 
részletekig,  kiterjed,  melyet  czéljára  szükségesnek  és  hasznosnak  ítél. 
Tollát  nem  vezeti  a  részrehajlás.  Stilja  erőteljes,  magyaros.  Látszik, 
hogy  előszeretettel  csüng  a  feladaton,  melynek  megoldására  vállalkozott. 
Valóban  Szeged  megérdemli,  hogy  monographiája  kedvencz  olvasmányul 
szolgáljon  a  hazai  közönségnek.  Központja  a  délvidéki  magyarságnak. 
Ott  találjak  ama  lelkes  csoportban,  mely  az  ország  nyomasztó  belügyi 
viszonyainak  megváltoztatására  a  40-es  évek  elején  zászlót  bontott.  Az 
1843/4.  országgyűlésre  küldött  követeinek  adott  utasítás  a  város  haladó 
szellemének  hű  kinyomata.  Síkra  száll  a  kiváltságok  ellen,  s  reform 
javaslatait  hosszú  szorozatban  állítja  össze-  >Sok  szép  eszme.  Azonban 
hány  fog  ez  igék  közül  testté  válni  ?€  —  fejezte  be  a  >Himök«  e 
követi  utasításról  irt  commentatióját.  Következtek  a  nagy  napok.  Az 
1848.  februáriusi  forradalom  híre  Parisból  villámgyorsan  repült  keresztül 
Karópán.  £  hír  Magyarországot  ébren  találta,  s  márczius  15-ike  Pesten, 
mint  a  szabadság  hajnala,  ünnepeltetett.  Innen  terjedt  el  az  egész 
országba.  Márcz.  1 8-án  Szegeden  is  rezgésbe  hozta  a  sadveket  Petőfi 
^Talpra  magyarc-ja,  s  már  a  nyár  elején  Szeged  közönsége  150  forintot 
^7űjtött  a  fenyegetett  hon  védelmére.  Ettől  kezdve  Szegednek  dicsőséges 
rész  jutott  a  forradalomból,  mely  reá  nézve  az  1849.  aug.  5-iki  szőreghi 
vesztett  csatával  fejeztetett  be. 

—  A  MAGTAR  TőBTÉsETi  ÉLETRAJZOK  Il-ik  fűzete  megjelent  s  febr. 
1-én  szétküldetett.    B    füzet    mümellékleteit   kivétel    nélkül  hazai    ipu- 


188  TÁRCZA. 

intezetek  álliták  ki :  többi  közt  Nagy  Lajos  birodalmának  t<^rképét  az 
államnyomda ;  a  Froissart  krónika  miniatare-jeit  Deutsch  müint^zete, 
kiállítás  tekintetében  megállhat  a  külföld  hasonló  vállalatai  mellett  — 
olcsóság  tekintetében  felülmúlja  azokat.  De  e  vállalat  fenmaradása  egye- 
dül' csak  a  közönség  tömeges  részvéte  által  válik  lehetővé :  ha  nem  tud 
magának  utat  törni,  nem  lesz  méltó,  hogy  megéljen.  Társulatunknak  van 
1550évdíjas  tagja  —  ebbttl  aláirt  eddigelét:  730.  Van  250  alapító 
tagja  ebből  aláirt:  20,100  frtos  alapítványt  tett:  6.  Ez  korántsem 
volna  elég  biztosítani  fennállását  —  de  Méfiner  Vilmos,  ki  az  első 
évfolyamból  1200  példányra  fizetett  elő,  szerződését  megujítá  a  jövő 
évre  is.  Ily  módon  a  vállalat  a  következő  évre  ismét  biztosítva  van  — 
s  ez  cvben  Szabó  Károlytól  és  Fraknói  Vilmostól  is  fog  életrajz 
megjelenni. 

—  Lipp  Vilmos  a  ^keszthelyi  sírmezőc  czímü  tíz  íves  munkája  az 
akadémia  kiadásában  számos  illustráczióval  jelent  meg.  A  magyarországi 
népvándorláskori  cultura  egy  alapvető  munkát,  a  müveit  közönség  egy 
élvezetesen  írt  olvasmányt  nyert  Lipptől,  kinek  nevét  a  magyar  arcbaeo- 
logiai  irodalom  jobbjai  között  említik.  A  mü  ára  1  frt  60  kr. 

—  Benkk  István  sepsi-szentgyörgyi  ref.  tanár,  a  sweizi  nagy 
reformátornak,  Zwinglinek  születése  [1484.]  négyszázados  évfordulójára 
megírta  életét.  A  munka  időszerű  ugyan,  de  kiváló  érdeket  kölcsönöz 
neki  azon  körülmény,  mely  a  magyar  reformált  egyházat  Zwingli  Ulrik- 
hoz  köti,  mivel  hitczikkelyeiben  inkább  Zwingli,  mint  Kálvin  János 
tauait  követi.  Benke,  Zwingli  legjelesebb  életíróinak  munkái  nyomán  írta 
meg  müvét,  érdekesen,  s  a  tárgy  fontosságához  illő  komolysággal.  Ügye- 
sen szövi  egymásba  az  eseményeket.  Rámutat  azon  lealacsonyító  viszonyra, 
melyben  Sweiz  majd  a  pápával,  majd  ismét  a  franczia  királylyal  állott, 
eladván  fegyverét  zsoldért  annak,  a  melyik  e  két  hatalmasság  közül  töb- 
bet ígért.  £  viszony  megmérgezte  a  sweizi  társadalmat  és  erkölcsöket, 
s  ezt  megszüntetni  vala  Zwinglinek  első  törekvése,  mely  lassanként  a 
köztársaság  hitbeli  reformálásává  nőtte  ki  magát. 

—  Németországon  régóta  divatban  van,  hogy  a  nevezetesebb 
kiadók  kiadványaikról  Catalogue  raiaonne-t  készítenek  s  az  ilyen  munkák 
az  irodalomtörténetnek  hasznos  szolgálatot  tesznek.  Újabb  kiadóink 
közül  Ráth  Mór  kiadásában  jelent  meg  a  legtöbb  kiváló  magyar  munka 
s  kivált  az  50-es  és  60-as  években  az  ő  boltja  valóságos  irodalmi  köz- 
pont volt.  Nincs  neves  író,  kinek  egy  vagy  más  munkáját  ne  adta  volna 
ki,  sőt  többnek  összes  müveit.  Kiváló  helyet  foglalnak  el  kiadásában  a 
politikai  brochure-ök  is,  melyeknek  nagy  része  névtelenül  jelent  meg.  C) 
most  hozzáfogott  ilyen  Cataloffue  raisonne  készítéséhez,  melyből  a  n^y 
első  ívet  már  ki  is  adta.  Egy  ilyen  munka  sok  szakismeretet  és  gondos- 
ságot igényel  s  a  megjelent  ívek  tanúsága  szerint  Ráth  catalogusa  ver- 
senyezni fog  a  legjobb  külföldi  kiadásokkal.  Óhajtjuk,  hagy  mentől 
előbb  elkészüljön  vele. 


TÁRCZA.  189 


KülÖDÖs  véletlene  a  sorsnak,  hogy  midőn  Horváth  Árpád  az  aka- 
démiában a  Benedictinusok  egyik  legkiválóbb  alakjának,  a  diplomatica 
megalapítójának  —  Mabillonnak  —  emlékét  újítja  fel,  ugyanakkor  a 
tudomány,  s  a  tanítás  terén  oly  sok  érdemet  szerzett  rendnek  magyar- 
országi feje  hunyja  le  szemeit.  Kruesz  Krizosztom,  a  pannonhalmi  ben- 
czés-rend  apátja,  január  11-én,  66  éves  korában,  jobblétre  szenderült. 
Benne  a  tudomány  és  művészet  s  a  tanügy  lelkes  pártfogót,  de  egyszers- 
mind szorgalmas  munkást  vesztett  el.  A  Pozsonyban^  Gryörben,  Pannon- 
Iialmán  tanári  tisztet  viselt  szerzetest  rendtársai  bizalma  1865-ben  a 
pannonhalmi  apátság  főnökévé  emelte,  mely  által  alkalma  nyílt,  hogy 
fenkblt  lelkének  sugallatát  követve,  áldozatra  áldozatot  hozzon  annak,  a 
mi  szép,  nemes  és  büszkeségére  s  hasznára  váljon  a  magyar  nemzetnek. 
Áldozott  a  tudományért.  Társulatunk  alapító  tagjainak  sorába  lépett. 
A  magyar  orvosok  és  természetvizsgálók  1874-ben  tartott  XVII.  nagy- 
gyűlésén Győrben  elnökölt,  s  ez  alkalomból  a  megye  monographiáját  saját 
költségén  adta  ki.  Áldozott  a  művészetért.  A  deákii  templom,  s  a  pannon- 
baimi székesegyház  stylszerü  restaurálása  örökre  maradandó  emlékei 
áldozatkészségének  s  lelkes  buzgalmának,  mely  az  építészet  ezen  remekeit 
eredeti  alakjokra  varászolta  vissza.  S  hogy  a  szent  Benedek-rend  gymna- 
siumainak  tanári  székeit  alkalmas  erőkkel  láthassa  el,  Pannonhalmán 
tanárképző  intézetet  állított  Mindezek  mellett  lankadatlanul  munkált  a 
természettudományok  mezején,  melynek  hatása  meglátszik  a  rend  gym- 
nasiumainak  értesítőiben,  hol  a  tanárok  évről-évre  nagyobb  szorgalmat 
fejtenek  ki  a  különböző  tudomány-ágak  szolgálatában.  Áldásos  élete 
után  legyen  könnyű  a  föld  nyugvó  porainak ! 


IRODALMI  ES  VEGYES  KÖZLESEK. 

—  A  MAOTÁR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  a  folyó  évre  elfogadott  mun 
kák  közül  már  többeket  sajtó  alá  adott ;  részben  pedig  a  múlt  évben 
^  nem  fejezett  munkák  kiadásán  dolgoznak.  Báró  Nyáry  Albert 
magyar  heraldikája  közel  áll  befejezéséhez,  irodalmunkat  ez  tgy  alap- 
vető munkával  fogja  gazdagítani.  A  XIII. — XV.  századi  jegyzőkönyvekből, 
melyeket  Fejérpataky  László  rendezett  sajtó  alá,  már  több  mint  30  ív 
ki  van  nyomva.  Az  egész  40  ív  lesz.  Szabó  Károly  régi  magyar  könyv- 
tárának már  czím-  és  tárgymutatója  is  elkészült  s  a  nagy  becsű  munka 
nem  sokára  kapható    lesz.    Bethlen   Gábor  diplomatiai  összeköttetése  a 


190  TÁRCZA. 

velenczei  köztársasággal,  melynek  sajtó  alá  rendezését  Ovárj  végezte  be, 
aligha  nem  két  vaskos  kötetre  fog  kiterjedni.  £  munka,  ha  világot 
látand,  a  30  éves  háború  történetéhez  szolgáltat  lij  adatokat.  De  min- 
denekelőtt ki  kell  emelnünk  a  magyar  korona  történetét  Ipolyi  Arnold- 
tól, melyhez  a  gyönyörű  műmellék letek  részben  Parisban  készültek,  s 
mely  a  magyar  szent  korona  történetét  és  művészet-történeti  fontossá- 
gát írja  le.  Valószínűleg  már  a  folyó  évi  nagygyűlés  előtt  a  közönség 
kezén  lesz.  Két  kiadásban  fog  világot  látni,  diszkiadásban  s  egy  olcsób- 
ban a  nagy  közönség  számára. 

—  Zálameqye  momoorapbiája,  melyet  Rómer  Flóris  és  Nagy  Imre 
készítenek,  mint  örömmel  értesülünk,  közelebbről  már  sajtó  alá  fog 
adatni.  Hát  Temesmegye  monographiájáról  mikor  mondhatjuk  el  az 
örvendetes  hírt  ?  Ennek  adatai  már  jórészt  össze  vannak  gyűjtve : 
pedig  egyetlen  megye  sincs,  mely  annyira  fontos  szerepet  játszott  volna 
hazánk  történetében,  mint  ez. 

—  A  Jászkúnok  történetét  Gyárfás  István  csaknem  teljesen 
befejezte,  mondhatni  csak  az  utolsó  simitás  és  a  sajtó  alá  rendezés 
volt  hátra.  Ezen  különben  fáradságos  munkára  Széli  Farkas  vállalkozott 
A  kéziratot  az  özvegytől  már  kezéhez  vette  s  IV-ik  kötet  a  napokbuu 
sajtó  alá  menend. 

—  A  GRÓF  Károlyi  család  levéltára  a  Károlyi- codex  Ill-ik 
kötete,  közelebbről  ki  fog  kerülni  sajtó  alól.  A  Kállay-család  levéltára 
pedig,  a  Kállay-codex^  melyet  Fejérpataky  és  Thallóczy  szerkesztenek, 
rövid  idő  alatt  sajtó  alá  kerül,  miután  az  előkészületek  már  be  vannak 
fejezve  s  a  másolások  nagy  részével  is  már  elkészültek.  Sok  nagybecsű 
történeti  és  művészeti  adatokkal  gazdagítja  irodalmunkat.  Óhajtandó 
volna,  hogy  főrangú  családaink  közül  azok,  melyek  levéltárral  bírnak, 
követnék  a  jó  példát. 

—  KANDRA  kabos  tagtársuuk  az  >Egri  egyházmegyei  közlöny c- 
ben  »Aborsodi  székesegyházi  főesperességc  czím  alatt  eredeti  kutatáson 
alapuló  czikksorozatot  kezdett  meg,  mely  megérdemelné,  hogy  külön 
lenyomatban  is  kiadassék. 

—  Mijatovics  Gedomily  volt  szerb  pénzügyminiszter  nagy  mun- 
káját »Brankovics  György  élete<,  mely  szerb  nyelven  1880-ban  jelent 
meg,  s  nagy  részben  eredeti  kiadatlan  szerb,  olasz,  görög,  török,  franezia 
s  magyar  források  alapján  van  írva  Dr.  Mácsay  István  zajecsári  ker. 
főorvos  magyar  nyelvre  fordítá.  A  munka  valószínűleg  még  ez  évben 
sajtó  alá  adatik.  Brankovics  a  mi  történetünkben  is  kiváló  szerepet  ját- 
szott s  e  munka  bizonynyal  a  mi  közönségünket  is  érdekelni  fogja. 

—  A  mátyás-templom  tornyát  nemsokára  lebontják.  A  bécsi  mér- 
nök- és  építészeti  egylet  múlt  havi  budapesti  kirándulása  alkalmával  itt 
járt  Schmidt  Frigyes  építészeti  főtanácsos  ugyanis  alapos  vizsgálat 
alá  vette  a  tornyot,  s  úgy  lebontására,  mint  annak  módozataira  nézve 
hozzájárult  ama  javaslathoz,  melyet  a  muIt  nyáron  a  templom  megvizs- 


TÁRCZA.  191 

gálására  a  közokt:itásügyi  miuiszteriam  által  kiküldött  bizottság  tagjai : 
Ybl  Miklós,  Wéber  Antal  és  Steindl  Imre  tettek.  Ennek  következtében 
már  hozzá  is  fogtak  az  oromfal  és  a  lépcsőtorony  lebontásához^  mig  a 
főtoroDj  lehordását  a  jövő  nyáron  megkezdik.  A  templom  építése  ügyé- 
ben közelebb  új  fordulat  állott  be.  A  végleges  terven  mindeddig  két 
torony  szerepelt,  egy  nagyobb  fő-  és  egy  kisebb  melléktorony.  Trefort 
miniszter  azonban  nemrég  elejtette  e  melléktorouy  építésének  tervét, 
mely  egyrészt  nagy  költségtöbbletet  okozna,  másrészt  a  befejezést  is 
hátráltatná.  Ez  okból  felszólította  Scbulek  Frigyes  tanárt,  a  Mátyás- 
templom  űjjáépítőjét,  hogy  mennél  előbb  új  tervet  nyújtson  be.  Schulek 
már  dolgozik  e  terv  kivitelén,  valamint  az  üvegfestészeti  ablakok  alap- 
rajzain. A  szentélynek  ugyanis  húsz,  öt  öl  magas  ablaka  van,  melyek 
közül  a  három  főablakra  legendái  tárgyú  festményeket  készítenek  Lotz 
Károly  és  Székely  Bertalan.  Es  pedig  Szent  Mária,  Szent  Erzsébet  és 
Szent  Margit  élettörténeteit.  A  többi  tizenhét  ablakra  Szent  István,  Szent 
László,  Szent  Imre,  Szent  Gellért,  Szent  Asztrik  s  más  szentek  nagy- 
arányú alakjai  jönnek.  Ezek  alatt  az  egyes  adományozók  czímerei,  míg 
fejük  felett  építészeti  figurák  és  ablakrózsák  lesznek. 

—  Ds.  DE  Wáal,  a  római  Campo  Santo  igazgatója  felhívást  bocsá- 
tott közre  az  említett  intézet  könyvtárának  gyarapítása  czéljából,  hogy 
ott  a  Vatican  levéltárában  kutatók  számára  forrás^munkáJMl  effij  Aegéd- 
hfmyvtár  rendeztessék  be.  Magyarország  történetének  szintén  egyik 
bányája  a  vaticani  levéltár.  Történetíróink,  mióta  XIII.  Leo  a  tudós 
világ  előtt  azt  megnyitotta,  ismételten  felkerestek  a  gazdag  forrást.  A 
felállítandó  könyvtár  kutatásaikat  csak  könnyíteni  fogja ;  azért  hisz- 
szűk,  hogy  az  igazgató  felhívása  pusztán  nem  hangzik  el,  s  egyesek  úgy, 
mint  társulatok  fognak  sietni  pénz-  vagy  Arc^/^^t?- adományaikkal  az  üdvös 
e;;zme  támogatására. 

—  Az  1883-ik  évi  akadémiai  Czartorisky -pályázatnál  versenyző 
1.  számú  pályamunka  (Jelige :  Conamus  tenues  grandia)  fölkéretik,  hogy 
a  mennyiben  munkáját  (mely  a  föladatnak  meg  nem  felelt  ugyan^  de 
becses  történeti  értekezésnek  tekinthető)  közrebocsáttatui  óhajtja,  jelent- 
kezni szíveskedjék  a  történelmi  társulat  titkári  hivatalánál. 

—  Felhívás.  A  Bay  Ilona  által  kitűzött  pályakérdésre  beérkezett 
pályamunkák  kÖzül  a  IV-ik  sz.  >£gy  trónkövetelő  a  XVI-ik  században « 
ezímü  munkának  szerzője  felhívatik,  hogy  azon  esetre,  ha  munkáját  a 
Társulat  valamelyik  közlönyében  a  szokott  tiszteletdíj  mellett  közzé 
akarja  tenni,  jelentkezzék  a  titkári  hivatalban. 


1 92  TÁBCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  PüLSZKY  FERENCZNEK   Ötvenéves  irói  jabileamán  1834— 

1884.  az  » Országos  Régészeti  és  Embertani  Társalat <  megbízásából: 
B.  Nyáry  Jenő,  Torma  Károly,  Henszimann  Imre,  Havas  Sándor.  Bads- 
pest,  1885.  Franklin-Társulat  nyomdája. 

—  A  KESZTHELYI  8ÍRMEZÖK.  Irta  Dr.  Lipp  Vilmos.  Kiadja  a 
magy.  tud.  akad.  archaeologiai  bizottsága.  Háromszáz  batvanbárom  rajz- 
zal. Budapest,  1884.  A  magy.  tud.  akad.  könyvkiadó  hivatala. 

—  Hazai  és  külföldi  FOLYÓÍRATOK  magyar  tudományos  reper- 
tóriuma. Készítette  Szinny ei  József  id.  Kiadja  a  Magyar  Tud.  Akad.  Első 
osztály.  Történelem  és  segédtudományai  II.  kötet.  I.  Rész.  Budapest, 
1886.  Athenaeum  rtárs.  ny.  Ara  5  frt. 

—  Római  világ  művelődéstörténeti  rajzok  a  császárság  fénykorá- 
ból, Friedlaender^  Juug,  Bender  és  mások  müvei  nyomán  átdolgozta  Dr. 
Bo^LÓky  Alajos.  I.  kötet,  számos  képpel.  Budapest,  1884.  Kiadja  Ráth 
Mór.  Ára  2  frt  40  kr. 

—  A  RÉGI  SZEGED  A  negyvenes  évek  és  a  forradalom  napjai 
Szegeden.  Irta  Reizner  János,  Szeged.  Burger  Gusztáv  és  társa.  1884. 
Ára  2  frt  50  kr*. 

—  A  MŰVÉSZETEK  TÖRTÉNETE  a  legrégibb  időktől  napjainkig. 
Irta  Pafiteiner  Gyula.  Budapest,  Franklin-Társulat  1885.  Ára  6  frt 

—  Kossuth  és  a  megye.  Válasz  Kossutb  Lajosnak.  Irta  Grün- 
wald  Béla.  Budapest,  Ráth  Mór.  1885. 

—  BOCSKAY  ISTVÁN   KORONÁJA.  Tballóczy   Lajostól.  Budapest. 

1885.  Franklin-Társulat  könyvnyomdája. 

—  Adalék  Pannónia  történetéhez,  Antonius  Pius  korában.  Irta 
Ilanipcl  József.  Budapest  1884.  A  Tört  Tud.  Értekezések  Xll-ik  k. 
l-BŐ  szám.  8-adr.  28.  I. 

—  Irodalom-  és  műveltség  történeti  tanulmányok  a 

Rákóczi-korból.  írta  Thaly  Kálmán.  Toldalékul  kuruczvilági  kiadatlan 
költemények  tára.  Budapest.  Kiadja  Ráth  Mór.  1885. 

—  Az  REGISEGII  TUDOMÁNYÁNAK  hajdany  allapotja,  avagya 
termézcth  és  myvézeth  ritkaságjai.  Némy  nemű  ábrázolatokkal  irta  az 
myskolczi  rcgiséghdoctor  Zendrey  János.  Ajánlva  Pulszky  Ferenczuek. 
Különnyomat  a  Pulszky- Albumból.  Budapest,  1885.  Franklin-Társulat 
nyomdája. 

—  Az  KERESZTENSEQNEC  FONDAMENTOMIROL  Valo  r5vid  kcony- 

wcchkc.  Ki  az  Szent  irasnac  kfilomb  kulomb  beleiből,  kerdes  es  felelem 
keppen  irattatot  es  Tclegdi  Miklós  mester  által,  Deac  nyelwböl  Magyar 
iiyelwre  forditatot.  Bechben  Niomtattatot  Raphael Ilofh altér  által:  vruuc 
^uletcse  vtan  1562  értendőben.  Budapest,  1884.  Franklin  társ.  uyontd. 
kis  8'adr.  143  I.  Ára  1  fit 


IL  ULÁSZLÓ  KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA. 


HARMADIK  KÖZLEMÉNY.  — 


V. 

Ulászló,  magyarországi  híveinek  fölhívására,  június  23-ikán, 
a  cseh  főurak  fényes  kíséretével,  tízezer  lovas  és  ötezer  gyalog 
t'lén,  kiindult  Prágából,  Magyarország  trónjának  elfoglalására.  ^) 
Cancellárját ,  SchelUnherg  Jánost ,  teljhatalommal  fölruházva, 
előre  küldötte,  hogy  a  király-választás  ügyéhen  a  magyar  rendek- 
kel megállapodásra  lépjen.  Ez  július  első  napjaihan  érkezett 
Pestre. «) 

Miután  Cíorvin  János  a  vetélytársak  sorából  kivált,  a  leg- 
égetőbb kérdés,  mely  eldöntésre  várakozott,  az  vala,  vájjon 
Beatrix  királyné  igényeit  tekintetbe  kell-e  venni,  vagy  sem  ? 

Az  özvegy  királyné  ugyanis,  amint  meggyőződött  arról, 
hogy  Miksának  a  trón  elnyerésére  nincs  kilátása,  mindent  meg- 
kísértett, hogy  Ulászhf  kezét  biztosítsa  magának.  Fényes  Ígére- 
tekkel igyekezett  kiengesztelni  azokat,  kikről  tudta,  hogy  ellen- 
séges indulatot  táplálnak  iránta.  A  kalocsai  érseknek  a  bíbort,  a 
váradi  püspöknek  az  esztergomi  érsekséget  helyezte  kilátásba.  ^) 
Adományok-  és  ajándékokkal  sem  fukarkodott.  *)  Magának 
llászlónak  is  kétszázezer  arany  forintot  ajánlott  jegyajándékúl,  és 

^)  Ulászló  június  28-ikán  Kamik  várában,  július  3-ikán  Waidho- 
fenben  keltezi  okleveleit.  —  Palacky  :   339. 

')  Pestre  érkezését  említi  a  milánói  követ  július  12-iki  jelen- 
tí'sélien. 

^)  A  milanói  követ  június  21  és  24-iki  jelentései. 

^)  Udis  Apológiájában  olvassuk^  hogy  »alii.  .  .Hegine  largicio- 
lúhuSf  partim  precibus  et  sollicitationibus  onerati,  quando  his  ville  oppi- 
dave,  gemniati  calices  et  aurearc  vcstes  íUíh  dono  datae.  .  .  < 

SzJlSADOK.     1885.    III.    FÜÍKT.  13 


0^  p     ^ 

\  5  ^UG\969 


194 


II.  ULÁSZLÓ 


megígérte,  hogy  a  vetélytársai  ellen  viselendő  háború  czéljaira 
nagy  áldozatokat  fog  hozni.  ^) 

Azonban  a  kedvezőtlen  hangúlatot,  melyet  maga  iránt 
Mátyás  életében  keltett,  nem  bírta  megváltoztatni.  Sok  ellensége 
volt,  a  kik  most  fönnen  hirdették,  hogy  Mátyás,  mielőtt  Beatrixxal 
házasságra  lépett,  kegyesebb  és  kedveltebb  volt.  Neki  tulajdoní- 
tották Yáradi  Péter  elfogatását  és  Thúz  János  számkifetését 
Kérlelhetetlennek,  szenvedélyesnek,  uralomvágyónak  jellemezték. 
Sokat  beszéltek  pazarló  hajlamairól.  Elmondották,  hogy  idege- 
nekre :  zenészekre  és  énekesekre,  színészekre  és  tánczosokra  tízszer 
annyit  költött,  amennyijegyajándékot  hozott  az  országba;  és  hogy 
most  már  sokkal  több  magyar  kupát  lehet  Nápolyban  találni,  mint 
Magyarországban.*)  A  legnagyobb  súlyt  arra  fektették,  hogyBeatrix 
magtalan,  és  így  ha  vele  lép  házasságra  Ulászló,  attól  lehet  tar- 
tani, hogy  halála  esetére  a  trón  ismét  örökös  nélkül  marad,  az 
ország  újólag  a  választás  válságainak  néz  eléje. 

A  főrendek  nagy  része  ezért  azt  óhajtotta,  hogy  Beatrix 
mielőbb  hagyja  el  az  országot.  Ezekhez  tartoztak  a  váraái  és 
gylh-i  püspökök.  ^) 

Maguktartására  bizonyára  befolyást  gyakorolt  a  pápai 
követ  is.  Ez  időben  a  szent-szék  és  Beatrix  atyja  kö- 
zött elkeseredett  ellenségeskedés  folyt,  annyira,  hogy  VIII 
Incze  pápa  Ferdinánd  nápolyi  királyt  trónvesztettnek  nyilvání- 
totta. *)  Erdekében  állott  tehát  meghiúsítani  Beatrix  terveit, 
melyeknek  sikere  az  aragoniai  dynastia  hatalmának  gyarapodá- 
sát vonta  volna  maga  után.  ^) 


^)  Ezt  Ulászló  említi  1490.  október  4-iki  protestátiójában,  mely- 
nek szövegét  Udi's  Apológiája  közli. 

^)  A  közhangúlatot  illustráló  ezen  részleteket  is  Udis  ApologiaJH- 
ban  olvassuk. 

^)  A  milánói  követ  idézett  jelentéseiben  találjak  a  két  főpap  azon 
nyilatkozatát :  >  előbb  lehet  Corvin  János  király  lyá,  mint  Beatrix  a  jövendő 
király  nejévé,  c 

*)  L.  Keumont.  Lorenzo  de  Medici.  II.  370 — 384. 

^)  Ulászló  később  (1494)  említette,  hogy  magyar  királylyá  válasz- 
tatása  után  a  pápai  követ  közié  vele,  hogy  kedves  dolgot  tesz  a  pápá- 
nak, ha  nem  veszi  nőül  Beatrixot.  (A  teanói  püspöknek  1494.  augusztus 
2-iki  jelentése  a  vclcnczei  könyvtárban.) 


KIKÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  195 

Azonban  Beatrixnak  is  voltak  a  főrendek  soraiban  pártolói  és 
hívei ;  a  kiket  hozzá  részint  érdek,  részint  a  nagy  király  emléke 
iránt  táplált  kegyeletök  csatolt. 

Emellett  Ulászló  híveinek  is  tekintettel  kellett  lenniök  a 
nápolyi  udvarra,  valamint  az  azzal  rokoni  összeköttetésben  álló 
olasz  és  spanyol  uralkodó  házakra,  a  melyeknek  jóakaratát  az 
ország  és  királya  részére  biztosítani  kívánatos  volt.  És  attól 
tarthattak,  hogy  Beatrix,  ha  ajánlatait  Ulászló  visszautasítja, 
Miksához  fog  csatlakozni,  megnyitja  előtte  a  maga  és  az  eszter- 
gomi érsek  várait;  a  mivel  gyakorta  fenyegetödzött.  ^)  Végűi 
^^  nyomatéka  volt  Beatrix  nyilatkozatának,  hogy  az  országból 
távozva,  követelni  fogja  a  házassági  szerződése  értelmében  őt  meg- 
illető (nyolczszázezer  forintra  tehető)  összegeket,  melyeknek  kifi- 
zetésére az  ország  képtelén  volt.  *) 

A  Beatrix  mellett  és  ellene  szóló  érvek  súlya  úgyszólván 
egyforma  volt  Ily  körülmények  között,  azok,  a  kik  Ulászló  párt- 
ját vezették,  kétszínű  politika  követésére  szánták  el  magokat: 
megnyugtatni  és  kielégíteni  Beatrixot,  azon  utógondolattal,  hogy 
majd  a  mikor  Ulászló  trónja  meg  lesz  szilárdítva,  elutasítják 
igényeit  Nem  sejtették,  hogy  csakhamar  eléri  őket  a  kétszínüség 
rendes  büntetés^,  mely  abban  áll,  hogy  veszélyesebb  bonyodalma- 
kat támaszt,  mint  a  melyeket  elhárítani  kíván. 

Ulászló  habozás  nélkül  ráállott  a  méltatlan  színjátékra,  a 
mely  nem  volt  első  életében.  Már  1476.  óta  házassági  szerződés- 
sel volt  lekötve  a  brandenburgi  őrgróf  leányához,  Borbálához, 


^)  >  Regina  .  .  .  universas  arces,  tam  suas,  quam  archiepiscopatus 
Strígoniensis  ...  ex  subita  fúria  et  indignatione  in  potestatem  Maxi- 
iniliani  daret,  prout  dare  velle  scpenumero  et  aperte  commioata  extitlt« 
(Bakojs  Tamásnak  1491.  april  29-én  Treviglioi  Maffeohoz  irt  levele  a 
milánói  állami  levéltárban.) 

')  Beatrix  1494.  nyarán  Kómába  küldött  informatiójában  úgy 
adja  elő  a  történteket,  hogy  a  magyar  rendek  kérték  föl  arra,  lép- 
jen Ulászlóval  házasságra,  de  ő  azt  válaszolta  volna  nekik,  hogy  ö 
özvegységben  marad,  és  az  őt  megillető  összegek  kifizetését  követeli ;  a 
magyar  nrak  megújították  keresőket,  a  pápa  és  a  nápolyi  király  által 
is  hatottak  rá.  —  Ezen  ügyvédi  irattal  ellenkezőleg  szólnak  a  milánói 
követ  jelentései,  melyeknek  bizonyára  nagyobb  a  hitelességök. 

13* 


1D6  II.  UI.Á8ZLÓ 

de  a  kit  vonakodott  nőül  yenni,  mert  a  politikai  előnyök,  melyeket 
az  eljegyzésnél  szem  előtt  tartott,  elenyésztek.  ^) 

Most  kötelező  Ígéretet  tett  a  magyar  uraknak,  hogy 
Beatrixot  nem  veszi  nőül  ^) ;  és  ugyanakkor  követeinek  meghatal- 
mazást küldött,  hogy  nevében  az  özvegy  királynéval  a  házassági 
szerződést  megköthessék,  a  házassági  föltételek  megállapítását 
—  a  mint  a-váradi  püspökhöz  sajátkezüleg  írt  levelében  kinyilat- 
koztatta, —  a  magyar  rendekre  bízván. 

Ulászlónak  magyar  királylyá  megválasztása  és  Beatrix 
kívánatának  teljesítése  tárgyában,  a  főrendek  és  a  köznemesség 
megbízottai  között  július  14-ikén  jött  létre  a  megállapodás. 

Ugyanazon  napon  a  főrendek  megjelentek  az  özvegy  királyné 
előtt,  és  fölkértél?:  »adja  beleegyezését  Ulászló  megválasztá- 
sához, és  fogadja  el  őt  férjéül,  hogy  így  továbbra  is  Magyarország 
királynéja  maradjon.*  Ünnepélyesen  kijelentették,  hogy  Ulászlót 
ha  netalán  » ördögi  kísértéseknek  engedve*  a  házasságot  végre- 
hajtani vonakodnék,  mindnyájan  el  fogják  hagyni,  és  ^asszonyuk, 
király néj  ok  «  mellé  fognak  állani. 

Beatrix,  az  ügy  rövid  megbeszélése  után,  azt  adta  válaszúi, 
hogy  az  ajánlott  házasságban  megnyugszik,  az  Ulászló  nevében 
tett  házassági  Ígéretet  elfogadja  és  beleegyezik  abba,  hogy  »az 
országgyűlés  Ulászlót  királylyá  és  őt  királynévá  kikiálthassa.* 

A  főrendek  megjegyezték,  hogy  ekként  a  királyné  a  házas- 
ságot befejezett  ténynek,  magát  Ulászló  nejének  tekintheti  és  a 
gyászt,  melyet  elhunyt  férjeért  visel,  immár  leteheti.  ^) 


*)  Borbála  1472-ben,  mint  nyok'z  éves  gyermek  eljegyeztetett  a 
glogaai  berezegnek,  a  ki  ncgy  év  múlva  meghalt  és  jegyesére  hagyta 
herczegségét.  Ennek  megszerzése  végett,  kérte  meg  Ulászló  a  herczegnö 
kezét.  1476.  augusztus  20-ikán  megköttetett  a  házassági  szerződés.  De 
Borbála  kevéssel  utóbb  elvesztette  a  herczegségét.  Ezért  Ulászló  elej- 
tette a  házassági  tervet,  és  folytonosan  különféle  ürügyek  alatt  halogatta 
az  egybekelést  Borbálával,  a  ki  különben  korának  egyik  híres  szépsége 
volt.  {Höfier:  >Barbara  Markrafín  zu  Brandenburgc  ezimü  két  kötetes 
munkát  adott  ki  1867-ben  ezen  fejedelmi  hölgyről.  V.  ö.  Wenzel  G.  ^Il- 
Ulászló  házaséletet  czímü  czikkét  a  Századok  1877-iki   évfolyamában.) 

*)  Udis  Apológiája. 

^)  A  királyné  1494-ikí  informátiójának  ezen  részletei  a  helflo 
valószín ii.«iégct  nem  nélkülözik,  és  m:í.s  emlékeink  tamíi^ágával  nem  ütköz- 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  197 

A  következő  napon,  július  15-ikén,  az  országgyűlés  szent 
György  egyházában  jött  Össze  ünnepélyes  ülésre,  a  melyen  a  kül- 
hatalmak  követei  is  megjelentek.  Szent  mise  meghallgatása  után, 
Dtkzi  Orbán  egri  püspök  és  nádori  helytartó  elfoglalta  az  elnöki 
széket.  Magyar  nyelven  tartott  hosszú  beszédben,  előadta  a  király- 
választásra vonatkozó  tárgyalások  lefolyását,  és  a  főrendek  nevé- 
ben javasolta :  hogy  az  országgyűlés  Ulászló* cseh  királyt  Magyar- 
ország királyául  válaszsza,  azon  föltétellel,  hogy  tartozzék  a  vá- 
lasztási hitlevelet  megerősíteni,  Mátyás  király  özvegyét  nőül  venni 
és  uralkodó-társul  fogadni. 

A  gyülekezet  egyhangú  helyeslése  és  lelkes  üdvkiáltásai 
fogadták  az  indítványt.  Mire  az  elnökölő  főpap  kimondotta  a  vég- 
zést, Isten  áldását  esdvén  úgy  a  választott  királyra,  mint  az 
országra  és  az  egész  kereszténységre.  *) 

A  főváros  utczáit  az  öröm  és  lelkesedés  zajos  nyilatkozatai 
töltötték  be.  A  rendek  az  új  királytól  biztosan  várták,  hogy 
vissza  fogja  nekik  adni  a  szabadság  mindazon  előnyeit,  melyektől 
Mátyás  hatalmas  karja  megfosztotta,  anélkül,  hogy  az  ország 
nagyságát,  melyet  neki  köszönhettek,  fol  kellene  áldozniok.  ^) 

Beatrix  is  örömteljes,  emelkedett  hangúlatban  volt.  Mikor 
a  választás  után  a  pápai  követ  szerencsekívánatait  fogadta,  vála- 

Bek  össze.  —  Hippolyt  érseknek  július  16-ikán  írt  levele  megerősiti  ezt 
a  részletet,  hogy  a  július  14-iki  ülésen  a  királyné  hozzájárulásával  hatá- 
rozat hozatott,  cs  ez  másnap  ünnepélyesen  kihirdettetett.  (»Alli  14  del 
prcsente  fu  ellecto  da  questa  Ser.  Regina  c  da  nui  altri  .  .  .  Uladislao. 
Fu  publicato  alli  15.«  A  mantuai  állami  levéltárban.)  És  megerősiti  az 
országgyűlésnek  július  19-ikéu  Bécs  városához  intézett  levele,  melyben 
a  királyválasztást  jelentve,  kiemeli,  hogy  az  >mit  Verwilligung  unserer 
gnedigcn  Frauen  Kunigin  Beatrix  történt. «  (Fimhaber.  31.) 

^)  A.  milánói  követ  még  azon  napon  tudatja  udvarával  a  válasz- 
tást. (D.  E.  IV.  242.)  A  pápai  nuntius  ugyanazon  napon  így  ír:  >Hodic 
(fxactis  sacTorum  solemniis,  Uladislaus  Rcx  Bohemiae,  Rex  Hungáriáé  in 
tbro  publieo  est  acclamatus,  maxima  Praelatorum  et  Baronum  frequentia 
publicatus  ct  declaratus^  cui  consortem  Regni  et  thori .  .  .  Beatricem  .  .  . 
penc  reluctantem  .  .  .  acclamaverunt.«  (A  július  18-ikán  expcdiált  jelen- 
tés a  velenezei  könyvtárban.)  Bon£n  részletesen  írja  le  az  ülés  folyamát ; 
ó  említi,  hogy  Dóczi  »8cythica  lingva<  beszélt. 

')  A  közöröm  nyilatkozatairól  Bonfíii,  a  választáshoz  csatolt 
reményekről  Flippolyt  július  15-ik  levelében  szól. 


198  II.  ULÁSZLÓ 

szában  azon  meggyőződését  fejezte  ki,  hogy  az  ország  minden 
ellensége,  különösen  a  törökök  fölött  biztos  diadalt  fog  kivívni  !*) 

A  következő  napokban  a  trónkereső  külhatalmak  követeit 
búcsú-kihallgatáson  fogadta  az  országgyűlés.  Miksa  követei  tüze- 
tes választ  kaptak. 

*A  magyar  koronára  —  így  szólott  a  magyar  rendek  szó- 
noka, —  többen  tartottak  igényt :  a  cseh  király,  Albert  lengyel 
berezeg,  János  berezeg,  sőt  talán  más  magyar  urak  is.  Beható 
tanácskozások  után  a  magyar  rendek  arra  az  eredményre  jutot- 
tak, hogy  országuk  érdekében  leghasznosabb  a  csehországi  király 
megválasztása ;  mert  országa  Magyarországgal  határos,  és  hely- 
zete megengedi,  hogy  Magyarország  területén  tartózkodhassék ; 
Morva  és  Szilézia  megtartását  is  biztosítja  a  magyar  koronának. 
Ellenben  a  római  császár  és  király  ő  felségeiket  mellőzniök  kel- 
lett ;  azért  is,  mert  ők  jogokra  hivatkozva,  igényelték  a  magyar 
trónt.  Már  pedig  a  magyar  rendek  a  szabad  választás  jogától,  a 
melylyel  mindig  éltek,  nem  engedik  magokat  megfosztatni ;  annál 
kevésbé,  mert  azok,  a  kik  jelenleg  a  király-választásban  részt 
vettek,  a  császári  felség  örökösödését  biztosító  szerződéshez  nem 
járultak,  sem  azoknak,  a  kik  a  szerződést  megkötötték,  fölhatal- 
mazást nem  adtak.  Arra  kérik  tehát  a  császári  és  királyi  felsége- 
ket, hogy  a  történt  választást  jó  néven  fogadják.  Mert  a  cseh 
király,  a  kire  választásuk  esett,  ő  felségeik  szeretett  vérrokona, 
ereiben  az  osztrák  ház  vére  foly.  Reméllik  eszerint,  hogy  föl- 
magasztaltatása épen  olyan  kedves  dolog  lesz  nekik,  mintha  6 
felségeik  egyike  választatott  volna  meg.< 

Ezen  nyilatkozatra  Miksa  biztosai  azonnal  megtették  észre- 
vételeiket. Kiemelték,  hogy  Ausztria  ép  úgy  szomszédja  Magyai-- 
országnak,  mint  Csehország ;  hogy  a  császári  és  királyi  felségek 
is  ajánlkoztak,  hogy  minden  erejökkel  segíteni  fogják  Magyaror- 
szágot ;  abból,  hogy  időnként  a  német  birodalomban  tartózkod- 
nának, nagy  haszon  háramolnék  Magyarországra,  mely  onnan 
annál  biztosabban  számíthatna  segítségre.  Továbbá  nem  egyedül 
a  szerződésen  alapuló  jogaira  támaszkodott  a  császár ;  a  rendek 
jóakaratához  is  folyamodott.  De  azt,   hogy  jogait  egészen  el  nem 

-)  A  pápai  követ  július  24-iki  jelentése  Veleiiczében. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  199 

hallgathatta,  > minden  okos  ember*  természetesnek  fogja  találni. 
A  rendek  érvelése  tehát  gyenge  alapon  áll.  Amit  a  császárral 
kötött  szerződés  érvényessége  megdöntésére  fölhoznak,  annak 
sincs  nyomatéka,  mert  az  egész  ország  nevében  köttetett  meg  a 
szerződés.  Egyébkint,  miután  a  rendek  ezen  kifogásokat  nem  a 
választás  előtt  közölték,  a  mikor  azokat  a  biztosok  alaposan  meg- 
czáfolhatták  volna,  világos,  hogy  csak  eljárásuk  mentegetésére 
hozzák  föl. 

A  biztosok  egyszersmind  a  következő  írdsheU  nyilatkozatot 
nyújtották  át  az  országgyűlésnek:  »A  hosszá  idő  előtt  tett  előter- 
jesztésünkre nyert  válaszból  sajnálattal  értesülünk,  hogy  főtiszte- 
lendő és  nagyságos  uraságtok  az  új  magyar  király  megválasztá- 
sára és  kikiáltására  határozták  el  magokat,  a  császári  és  római 
királyi  felségek  kétségtelen,  világos  jogainak,  az  igazságnak  és  a 
szerződéseknek  sérelmére.  Elvártuk  volna,  hogy  ezen  kitűnő 
ország  békességéről  és  nyugalmáról  bölcsebben  fognak  gondos- 
kodni, és  el  fogják  hárítani  a  keresztény  vér  ontását,  a  mi  most 
bekövetkezhetik.  Nincs  többé  helye  és  ideje,  hogy  a  császári  és 
római  királyi  felségek  jogait  vitassuk,  egyebet  immár  nem  tehe- 
tünk, mint  hogy  a  választást  elutasítsuk  és  tiltakozzunk  ellene. 
Mindazt,  a  mit  láttunk  és  hallottunk,  be  fogjuk  jelenteni  uralko- 
dóinknak, a  kik  a  körülmények  szerint  fognak  intézkedni.*  i) 

Ezen  fenyegető  szavak  nem  zavarták  meg  a  magyar  urak 
elégűltségét.  A  császár  támadásától  nem  féltek ;  sőt  azzal  kér- 
kedtek, hogy  Ausztria  azon  részét  is,  mely  Mátyásnak  mindvégig 
ellenállott,  meg  fogják  hódítani.  *) 

Elbizakodottságukban  megerősítette  őket  az,  hogy  Corvin 
János  megbízottaival,  a  június  17-iki  szerződés  alapján,  megkö- 
tötték az  egyességet.  ^) 


^)  A  két  beszéd  és  az  óvás  szövegét  közli  Fimhaber.  68 — 72. 

*)  Egy  jálius  26-iki  budai  levél.  D.  E.  IV.  243. 

^)  A  pápai  követ  június  24-ikén  írja:  :»Hodie...  pax  conchisa 
Cát,  receptique  in  gratiam  Duces  Joannes  et  Laurentius,  Colocensis  ct 
Quinqueecclesiensis.c  —  Ugyanazon  napon  a  magyar  rendek  Bécs  váro- 
sát értesítik  a  béke  megkötéséről.  (Fimbabemél.  33.)  Egy  július  26-iki 
hnáíá  levélben  az  áll,  bogy  a  berezeg  jobban  jár,  ba  az  első  egyességet 
fogadja  el,  mert  az  a  bosniai  királyságot  is  ueki  adta.   (D.  E.  IV.    244.) 


200  lí.  ULÁSZLÓ 

De  ezzel  nem  hárították  el  a  polgárháború  veszélyeit.  Miksa 
és  Albert  hívei  nem  követték  Mátyás  fiának  példáját ;  a  király- 
választás bevégzett  ténye  előtt  nem  hajoltak  meg.  A  diadalmas 
párt  kíméletlensége,  boszú-  és  hírvágya  még  fokozta  elkeseredésö- 
ket.  Ezt  érdekesen  illustrálja  Bornemisza  János  esete.  Azok 
soraiba  tartozik,  a  kik  Mátyás  uralkodása  alatt,  alacsony  sorsból, 
kiváló  tehetségökkel  és  hű  ragaszkodásukkal  magas  állásra  küz- 
döttek föl  magokat.  1481-ben  még  Dóczi  Orbán  egri  püspök  és 
kincstárnok  udvari  embere,  jegyzője  volt.  ^)  Néhány  év  múlva 
az  ország  alkincstárnoka  fontos  hivatalát  viseli. 

Azon  benső  viszony,  mely  Dóczi  és  Bornemisza  között  fönn- 
állott,  a  királyválasztási  mozgalmak  idején  meglepő  módon  sza- 
kad meg.  Bornemisza  egyenes  jelleme  nem  követheté  pártfogóját 
a  kétszínű  politika  tömkelegébe.  Az  adott  szó,  az  elvállalt  kötele- 
zettség szent  volt  előtte  mindenkor.  Fölfogása  szerint  az  ország 
előtt  nem  állott  más  választás :  vagy  a  Mátyás  királynak  tett  Ígé- 
reteket teljesítve,  Corvin  Jánost  emelni  a  trónra,  vagy  pedig  az 
ausztriai  háznak  szerződések  által  biztosított  trónöröklési  jogát 
elismerni. 

A  politikai  irány  ellentéte  személyes  súrlódások  kútforrá- 
sává  lett.  A  jóakarat  és  ragaszkodás  érzelmeit  gyűlölet  váltotta 
föl.  Bornemisza  súlyos  bántalmakkal  illette  Dóczit,  a  ki  ezeket 
az  erőszak  tényével  torolta  meg.  Az  országgyűlés  folyama  alatt 
Bornemiszát  elfogatta  és  börtönbe  vetette,  sőt  azzal  fenyegeté, 
hogy  kivégezteti.  Utóbb  a  főpapok,  főurak  és  Buda  város  tanácsá- 
nak közbenjárására,  késznek  nyilatkozott,  hogy  szabadon  bocsátja ; 
de  súlyos  és  lealázó  föltételeket  fogadtatott  el  vele. 

Bornemisza  kénytelen  volt  börtönében  nyilatkozatot  állí- 
tani ki,  a  melylyel  bűnbánólag  elismeri,  hogy  jótevője  az  egri 
püspök  és  az  ország  ellen  sokféle  vétségeket  és  kihágásokat  köve- 
tett el,  melyekért  halálbüntetést  érdemel ;  szabadságáért  váltság- 
díjúi, Bácsmegyében  fekvő  szelendi  kastélyát  két  faluval  és  budai 
két  házát,  két  malommal,  a  püspöknek  engedi  át ;  végre  kötelezi 

De  arról,  hogy  a  második  egyesség,  a  június  1 7 -iki  engedmények  egy 
vészét  visszavonta,  nincs  tudomásunk.  A  király  július  31-ikén  a  június 
17-iki  egyességet  in  exteuso  erősíti  meg. 

^)  Teleki.  Hunyad^^ak  kora.  XII.  166. 


KÍRÁLTLYÁ  VÁLASZTÁSA.  201 

magát,  hogy  a  püspök  akarata  ellenére  ^senkit  sem  fogad  el  iiráfil, 
senkinek  nem  lép  szolgálatába. « 

Ezen  nyilatkozatot,  szabad  lábra  helyezése  után,  hiteles 
hely  előtt  meg  kellett  volna  újítania.  Azonban  a  kierőszakolt 
Ígéretet  nem  tartotta  kötelezőnek.  Amint  a  börtön  ajtaja  meg- 
nyílt előtte,  elhagyta  a  fővárost  és  Miksa  táborába  sietett.  *) 


VI. 

Az  ország  rendéinek  küldöttsége  —  a  váradi,  győri,  csanádi 
és  szerémi  püspökök,  Zápolyai  István,  Báthori  István,  Zsigmond 
szentgyörgyi  gróf,  Drágffi  Bertalan,  Ország  László  és  Losonczi 
László,  —  fényes  kísérettel,  július  utolsó  napján,  Farkashidán, 
Nagyszombat  és  Semte  között  fogadta  a  megválasztott  királyt. 

Já)io8  váradi  püspök  tartotta  az  üdvözlő  beszédet,  a  mely- 
ben az  országgyűlés  által  megállapított  választási  föltételeket 
egyenként  és  részletesen  ismerteté.  »Ezen  törvényekkel  —  monda 
ezután  —  ajánljuk  föl  az  országot  felségednek.  Óhajtjuk,  hogy 
igazságos  királyunk,  kegyelmes  fejedelmünk,  jóságos  atyánk  légy, 
nem  pedig  zsarnokunk,  kegyetlen  urunk,  hatalmaskodó  kormány- 
zúnk.<  Majd  átmegy  az  ország  gazdagságának  és  a  nemzet  ere- 
jének magasztalására.  A  humanista  hálás  tért  talál  classicai 
reminiscentiák  —  nem  mindig  szerencsés  —  értékesítésére.  Ki- 
emeli, hogy  a  magyar  hadseregben  a  római  légiók  látszanak  újjá- 
születni, és  a  magyar  főurak  soraiban,  a  király  több  Scipiót  fog 
találni,  mint  a  mennyi  császára  volt  Kómának ;  többet,  mint  a 
mennyi  előkelő  férfiút  a  trójai  ló  rejtett !  Ezután  figyelmezteti, 
hogy  szép  alkalom  várakozik  rá  érdemek  és  babérok  szerzésére, 
nagybátyja  Ulászló  király  *manesei<.  megboszúlására.  Krisztus 
ítépének  a  törökök  zsarnokságától  fölszabadítására.  Buzdítja, 
hogy  a  pályán,  a  melyre  lépett,  bátran  haladjon  tovább,  és  nagy 
szellemének  ereje  ne  lankadjon.  >Tudjuk  —  úgy  mond  —  hogy 
körültekintő  és  igazságos,  szent  erkölcsű  és  vallásos  vagy.c  >De 


^)  Bornemisza  János  július  30-iki  nyilatkozatát,  az  egri  püs- 
pök kérésire,  Ulászló  október  28-ikán  átírja.  Ezen  példány  az  országos 
levéltárban. 


1 


202  II.  ULÁSZLÓ 

—  folytatja  váratlan  fordulattal  —  most,  a  mikor  a  magyarok 
zord  és  harczias  népének  kormány-gyeplőit  kezeidbe  ragadod,  ne 
feledd,  hogy  szigorral,  nem  engedékenységgel  kell  hajlékonyakká 
tenned,  vaspálczával,  nem  kegyességgel  és  bfintetlenséggel  lehet 
engedelmességben  tartanod  a  magyarokat. <  »Ezekután  —  így 
végzi  beszédét  —  vedd  át  a  magyar  országgyűlés  által,  szerencsés 
előjelek  között,  fölajánlott  kormányt,  és  hatalmas  karoddal  oltal- 
mazzad meg  az  országot  !<  ^) 

A  király  legelső  kormányzati  ténye :  a  választási  föltételek 
és  a  János  herczeggel  kötött  egyesség  megerősítése  volt  *) 

A  Beatríxxal  való  házasság  ügyében  Ulászlótól  a  küldött- 
ség hivatalos  nyilatkozatot  nem  kért.  De  bizalmas  értekezletek- 
ben behatóan  tárgyaltatott  ezen  ügy.  Ulászló  kijelentette,  hogy 
Beatrixot  nem  fogja  nőül  venni;  mindazáltal,  hogy  támogatá- 
sára számithasson,  úgy  fogja  magát  viselni  irányában,  mintha  a 
házasság  végrehajtására  el  volna  határozva.  ^) 

Ezen  ügyek  elintézése  után,  a  király  Semte  várába  vezet- 
tetett, a  hol  Rozgonyi  László  volt  első,  a  ki  magyar  vendégszeretet 
nyilatkozataiban  részesíthette. 

Majd  útját  a  Duna  jobb  partján  folytatva,  augusztus  9-ikéii 
tartotta  ünnepélyes  bevonulását  Budavárába.  Thűz  Osvát  zágrábi 
püspök  volt  a  fogadására  egybegyűlt  rendek   szónoka.  Ulászló 


^)  A  beszéd  szövegét  több  egykorú  másolat  tartotta  főiin  a  kül- 
földi könyvtárakban.  Egy  példányban  a  vatikáni  könyvtár  bírja.  Boufin 
.1  beszéd  egyes  részeit  munkájába  fölvette. 

^)  Mindkettő  július  31-iki  dátumot  viseli.  A  hitlevél  a  Corpns 
Jurisban.  A  megerősített  egyesség  egy  példányát  az  országos  levél- 
tár őrzi. 

^)  Ulászló  1494-ben  a  pápai  követnek  előadta,  hogy  mikor  a  ma- 
gyar trónra  meghivatott,  az  összes  magyar  urak  fÖlszólitására  esküvel 
kellett  magát  köteleznie,  hogy  Beatrixot  nem  veszi  nőül.  (A  teanói  püs- 
pök 1494.  augusztus  2-iki  jelentése.)  Az  Ulászló  ügynöke  által  készí- 
tett emlékírat  szerint,  (Udis  Apológiája)  a  magyar  urak  azt  kívánták  »at 
Bcatricem  reginam  uxorem  acciperet,  aut  sí  nolit,  pro  sua  regnique  salntc, 
se  accepturam  simularet.<  Mire  Ulászlóidé  accipienda Beatrice  obstinate 
recuaavit.<  (Az  emlékírat  a  prágai  egyetemi  könyvtárban.)  Bonfin  ezen 
tárgyalások  felől  semmit  sem  tud,  Tubero  részletesen  beszéli  el,  hogy 
Ulászló  fölszólí tátott,  ne  vegye  nőül  Beatrixot,  és  ezt  ő  megígérte. 
(Schwandtner  II.   153.) 


KIRÁLYLTÁ  VÁLASZTÁSA.  203 

i"ö?id  válaszában  biztosította  őket,  hogy  minden  erejével  igye- 
kezni fog  a  magyarok  várakozásának  megfelelni.  ^) 

Egy  nappal  előbb,  a  Dun  i  másik  partján,  Pest  közelében 
ütötte  fel  táborát  ^íftcrf  lengyel  berezeg,  a  kit  atyja  a  lengyel  király, 
be  sem  várva  a  királyválasztás  kimenetelét,  fegyveres  sereg  élén 
bocsátott  volt  útra.  *)  Ulászló  már  Semtéröl  egy  magyar  püspö- 
köt és  egy  cseh  főurat  küldött  Alberthez,  hogy  visszavonulásra 
bírják.  A  nógrádmegyei  Szécsényben  találkoztak  vele.  Előterjesz- 
tésökre, a  melyben  kimutatták,  hogy  Ulászlót  illeti  meg  törvényes 
választás  jogczímén  a  korona,  a  berezeg  azt  válaszolá,  hogy  öt 
előbb  kiáltotta  Id  a  választó  országgyűlés  királylyá,  és  jogáról 
lemondani  nem  fog. 

Néhány  nappal  utóbb  a  váradi  püspök  jelent  meg  nála  a 
pesti  táborban,  hogy  személyes  találkozás  és  értekezés  czéljából 
Budára  hívja  át.  A  berezeg  vonakodott  elhagyni  táborát.  Ekkor 
maga  Ulászló  ment  át  hozzá  Pestre.  A  két  testvér  hosszasan 
tanácskozott  De  Albert  állhatatosan  ragaszkodott  igényeihez,  és 
minden  ajánlatot  visszautasított 

Habár  csak  a  folyam  választotta  el  a  két  trónkövetelő 
testvér  táborát,  egyik  sem  sietett  döntő  ütközetre  bízni  a  vitás 
kérdés  eldöntését  Albert,  az  élelmezés  nehézségei  által  kénysze- 
rítve, a  Tisza  vidékére  vonult  vissza,  és  Szerencsnél  ütötte  föl 
tóborát  Ulászló  fenyegetődzött  ugyan,  hogy  a  bitorló  ellen  fogja 
vezetni  hadait ;  ®)  de  e  helyett  újabb  kísérletet  tett,  hogy  egy  ős- 
ségre bírja  öcscsét,  a  kit  a  váradi  püspök  és  Báthori  István  által 
csakugyan  rávett,  hogy  biztosokat  bocsásson  Budára. 

A  tárgyalások  folyamán  Ulászló  azt  az  ajánlatot  tette, 
bogy  elsőszülöttségi  jogáról  lemond,  és  a  lengyel  trónra  fogja 
segíteni  Albertet  De  ez  a  jövendő  kilátásaival  nem  elégedett 
meg;  azonnal  élvezni  óhajtotta  vállalkozása  gyümölcseit:  Erdély 
átengedését  vagy  háromszázezer  forint  kifizetését  követelte.  A 

^)  Bonfín  elbeszéléq^. 

')  Már  július  21-ikéD  magyar  területről  hívja  föl  a  rendeket  csat- 
lakozásra. A  Bártfa  városához  intézett  levél  Wagnerudl-Diplomatariuin 
í^arosicitóe.  135.  És  Katonánál.  XVII.  89. 

^)  Az  Ulászló  környezetében  levő  főrendek  augusztus  1 2-ikéh  kelt 
levele.  Katona.  XVII.  90. 


204  II.  ULÁSZLÓ 

király  a  magyar  korona  területének  megcsonkítására  nem  gon- 
dolhatott ;  a  roppant  összeg  kifizetésére  nem  volt  képes.  Az  alku- 
dozások tehát  ismét  megszakadtak.  Mire  Albert,  ellenség  mód- 
jára dúlva  az  országban,  a  fölvidékre  vonult,  és  Kassát  vette 
ostrom  alá.  ^) 

Ezalatt  Miksa  király  is  megindította  a  hadi  munkálatokat 
Ausztriában.  Ellenállásra  nem  találva,  a  Mátyás  által  meghódí- 
tott terűletet,  Bécs  városával  együtt,  hatalmába  ejtette,  és  készü- 
leteket tett,  hogy  Magyarország  területére  vigye  át  a  háború 
színhelyét. 

Ily  körülmények  között,  a  két  külföldi  trónkövetelő  fenye- 
gető magatartásával  szemben,  Ulászló  és  hívei  nem  csekély  meg- 
nyugtatására szolgált,  hogy  Corvin  János  és  Beatrix  támogatá- 
sára számíthattak. 

A  berezeg,  augusztus  közepe  táján,  Budára  jött,  ahol  úrrn 
panaszolta  el,  mint  döntötte  öt  pártfeleinek  árulása  szerencsét- 
lenségbe.®) Es  most  készséggel  fogadta  el  Ulászló  híveinek  ajánla- 
tát, hogy  velők  véd  és  daczszövetségre  lépjen.  Az  egyik  részríil 
az  egri,  váradi  és  győri  püspökök,  Báthori  István  és  Drágffi  Ber- 
talan, a  másik  részről  Corvin  János,  a  pécsi  püspök  és  Ráskai 
Balázs  kötötték  meg  az  egyességet.     . 

Az  általok  kiállított  oklevélben,  melyet  aláírásaikkal  és 
pecséteikkel  erősítettek  meg,  elégikus  hangon  beszélnek  arról, 
hogy  Mátyás  halála  után  » árván*  maradtak  hátra;  nagy  veszé- 
lyek, sokféle  ellenségek  fenyegetik  őket ;  ezért  őszinte  barátságot, 
jóakaratot  fognak  egymás  iránt  tanúsítani ;  ^bármily  ellenséggel 
szemben,  senkit  sem  véve  ki,*  minden  erővel,  ha  kell  hadaikkal  is, 
kölcsönösen  oltalmazni  fogják  egymást ;  és  *az  arszágtóU  soha  el 
nem  szakadnak.*  ^) 


^)  Ezeu  találkozás  alkalmával  történhetett  az,  a  mit  Tubero  elbe- 
szél (51.),  hogy  Albert  berezeg  szemrehányásokat  tett  Bátborinak,  mert 
az  országba  meghívta  és  azután  elpártolt  tőle. 

*)  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése.  Eu  Bonfin  elbe- 
szélése. 

®)  Az  oklevélben  még  azon  kevésbbé  jelentékeny  pontok  foglaltat- 
nak :  hoTjy  ha  egyik  a  másik  ellen  sérelmet  követ  el,  a  két  fél  köteles  a 
békés  kiegyenlítést  megkisérleni,  ha  ez  nem  sikerül,   az  ügyet  a  szöveí* 


kirAi.ylyá  választása.  205 

Beatrix  királyné  megnyugtatása  nehezebb  föladat  volt. 

A  királyt,  a  Budára  érkezését  követő  napokban,  a  királyné 
hívei  fölkérték,  hogy  az  ünnepélyes  egybekelésre  határnapot  tűz- 
zön ki,  s  az  előkészületeket  tegye  meg.  Válasza  kitérő  volt  »Ilyen 
nagy  dolgot  —  monda  —  nem  lehet  elhamarkodni.*  ^) 

Csak  öt  nap  eltelte  után  szánta  el  magát  az  első  látoga- 
tásra. De  míg  a  nyilt  föllépés  bátorságát  nélkülözé,  a  szinlés 
ügyességével  sem  dicsekedhetett.  A  királynét  üdvözölve,  jóakarata 
felől  biztosítva,  azt  a  szót  ejté  el,  hogy  pártfogásában  fogja  része- 
>íteni,  mintha  csak  testvére  volna. 

Az  özvegy  királyné,  sí  ki  az  epedő  jegyes  gyengédségének 
contestátióit  várta,  a  hideg  szavak  hallatára  annyira  megzavaro- 
dott, hogy  bár  társalgási  biztosságáról  és  könnyűségéről  híres 
volt,  most  alig  talált  szavakat,  hogy  a  királynak  válaszoljon. 

Királyi  vendége  távozása  után  annál  nagyobb  erővel  tört 
ki  haragja.  Indulatos  szavakkal  ostorozta  az  urak  hűtlenségét. 
Majd  többeket  maga  elé  idézve,  hevesen  megtámadta  és  szemre- 
hányásokkal halmozta  el  őket.  Ezek  kijelentették,  hogy  ragasz- 
kodnak Ígéreteikhez,  és  habár  a  királyt  a  házasságra  nem  kény- 
szeríthetik, igyekezni  fognak,  hogy  őt  arra  rábírják.  Ezzel  az 
általános  ígérettel  a  királyné  nem  elégedett  meg.  Nyolcz  napi 
határidőt  tűzött  ki. «) 

A  határidő  letelt,  a  nélkül,  hogy  elhatározó  lépés  történt 
volna;  pedig  Beatrix  a  királyt  sürgető  üzeneteivel  naponkint  föl- 
kereste. Ulászló  különféle  ürügyek  alatt  igyekezett  az  ő  türelmet- 
lenségét lecsilapítani.  ^) 

A  magyar  urak  ellen,  a  házasság  ügyében  követett  eljárá- 
sukért, a  megbízhatatlanság  vádját  nem  csak  Beatrix   emelte.  A 

^*"fa  többi  tagjai  elé  terjeszteni,  és  ezek  ítéletében  megnyugodni ;  kivételt 
(«ak  liirtokperek  képeznek,  a  melyeket  a  királyi  törvényszék  elé  vihet- 
mk.  —  Az  augusztus  15-ikén  kelt  oklevél  egyik  eredeti  példánya  az 
í'rszágoB  levéltárban.  (Kiadta  Spiess :  Aufklarungen  in  der  Gcscbiehto 
und  Diplomatik.  281  —  3.) 

^)  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése.  D.  E.  IV.  255. 

')  A  milánói  követ  szeptember  8-iki  jelentése. 

•)  Ezt  az  Udis-féle  Apológiából  tudjuk.  A  király  ~  olvassuk  ott 
—  ><|ua  potcst  artc  rem  simul are  ac  difíerní  conatur,  .  .  .  ní>  inulií-ris 
■íft<',  viriliu><  vt  inconstáiiítiii  Uegno  <jic(;rotur.« 


206  XI.  ULÁSZLÓ 

milánói  követ  a  királyyálasztás  napján  éles  szavakkal  fejezte  ki 
megütközését  a  fölött,  hogy  a  királyválasztáshoz  föltételül  a 
Beatrixxal  való  házasságot  csatolták,  pedig  előbb  azt  Ígérték  volt 
neki,  hogy  Biancát  fögja  Ulászló  nőül  venni. 

A  váradi  püspök  önvédelme  nem  volt  alkalmas  arra,  hogy 
az  olasz  diplomatát  jobb  véleményre  hozza.  Istent  hívta  tanúbi- 
zonyságul, hogy  ö  ama  föltétel  mellőzése  végett  minden  lehetót 
megtett;  de  a  győri  püspökön  kivűl  senki  sem  támogatta;  a 
többit  —  úgy  mond  —  mind  megvesztegette  a  királyné.  ^) 

A  követ  könnyen  beláthatta  ugyan,  hogy  ezen  állítás  a  való- 
ságnak meg  nem  felel;  *)  azonban  mivel  igyekezetét,  a  leendő  ma- 
gyar királyt  Bianca  herczegnő  részére  férjül  biztosítani,  meghiú- 
sultnak tekintette,  nem  akarta  Budán  bevárni  T^lászló  megérke- 
zését és  menyegzőjén  jelen  lenni.  Kijelentette  tehát,  hogy  visszat/M* 
Milánóba. 

A  váradi  püspök  marasztalta;  mert  »űjabban  fplmerfílt 
körülmények  lehetővé  tehetik,  hogy  kedvezőbb  eredménynyel  fog 
küldőihez  visszatémi.<  A  győri  püspök  még  világosabban  szólott; 
könnyen  megtörténhetik  —  monda  —  hogy  a  rendek  a  királyné- 
nak tett  Ígéretet  visszavonják,  mert  többen  azok  közül,  a  kik  a 
házasságot  leginkább  sürgették,  eltávoztak,  ellenben  ő  és  a  váradi 
püspök  az  óhajtott  czél  elérésére  minden  befolyásukat  föl  fogiák 
használni. 

A  követ  ragaszkodott  elhatározásához,  és  búcsú-látogatást 
tett  a  váradi  püspöknél.  Ez  megújította  igyekezeteit,  hogy  Tit 
maradásra  bírja.  Es  miután  általános  Ígéretei  hatástalanok  ma- 
radtak, esküvel  kötelezvén  őt  titoktartásra,  részletesen  előadta, 
hogy  mint  remélli  a  királynénak  tett  Ígéret  visszavonását  és  a 
milánói  házasság  létesítését  kivihetni. 

A  követ  ezek  után  úgy  gondolkodott,  hogy  joga  van  ugyan 
bizalmatlanságot  tanúsít^ani  azok  iránt,  a  kik  >  egyszer  már  rászed- 
ték ;«  de  mivel  a  két  főpapnak  nem  állhat  érdekében  czél  nélkül 


^)  A  milánói  követ  jülins  1 5-ikí  jelentése.  243.    . 

*)  A  milánói  követ  július  3l-iki  jelent^scbeu  azon  m eggy őzödés(ít 
fejezi  ki,  hogy  lerfijten  voltak  megvesztegetve,  a  legtöbben  hhii/fflen^^fff^y 
éa  kelletlenül  fogadták  el  a  föltételt.  245. 


KIRÁLTLTÁ  VÁLASZTÁSA.  207 

tartóztatni  6t,  és  maga  is  tapasztalta,  hogy  Ulászló  és  Beatrix 
házassága  iránt  nagy  elégületlenség  mutatkozik :  a  tárgyalások 
teljes  megszakítását  el  akarta  kerülni.  Arra  határozta  el  magát, 
hogy  Budáról  távozik,  de  az  országot  el  nem  hagyja.  Pécsváradra 
voDÚlt,  Sforza  Ascamio  bíbomok  apátságába,  ott  bevárandó  a 
két  főpap  további  üzeneteit.  *) 

Több  hét  múlt  el,  a  nélkül,  hogy  a  türelmetlenül  várt  tudó- 
sítások megérkeznének. 

Ulászló  Beatrix  irányában  kötelező  lépést  tenni,  és  vele 
szakítani  egyaránt  habozott. 

Azonban  a  házassági  ügyet  csakhamar  előtérbe  hozta  —  a 
kincstár  szomorú  állapota.  A  nagy  király  halálát  követő  mozgal- 
mak alatt  a  közjövedelmek  kezelésében  nagy  zavar  állott  be.  A 
források,  melyekből  Mátyás  bőven  meríthetett,  egyszerre  kiapad- 
tak. Az  első,  legsürgetőbb  szükségek  födözésére  királyi  uradalma- 
kat kellett  zálogba  vetni  és  kölcsönöket  venni  föl.  *)  Ulászló  üre- 
sen találta  a  kincstárt,  és  a  koronázási  ünnepélyek  költségeire 
hitelmüveletekhez  folyamodott.  ^) 

De  a  helyzetet  mi  sem  tünteti  fol  oly  sötéten,  mint  az  a 
tény,  hogy  Magyarország  királya  kényszerítve  volt,  a  mikor  hit- 
vest keresett,  —  a  tőle  várható  jegyajándékot  is  tekintetbe  venni. 

Szeptember  első  napján,  a  Dóczi  Orbán  kincstárnok  laká- 
sán tartott  értekezleten,  a  kincstár  szükségei  képezvén  a  tanács- 
kozás tárgyát,  többen  szóba  hozták,  hogy  leghamarább  Milánóhói 
lehetne  pénzt  szerezni.  Úgy  látszik,  ezen  gondolat  viszhangra 
talált ;  mert  néhány  nappal  utóbb  a  váradi  és  győri  püspökök 
a  milánói  követ  megbízottjának  kijelentették,  hogy  mihelyt  a 
koronázás  után  Ulászló  állása  meg  lesz  szilárdítva,  a  milánói 
udvarral,  a  házasság  létrehozása  ügyében,  azonnal  megindítják  a 
tárgyalásokat  *) 


1)  Pécsváradról  július  31-ikéii  irt  első  jelentése.  I).  E.  IV.  24.5. 

^)  A  királyi  hitlevél  intézkedik  a  főrendek  által  fölvett  kölcsönök 
törlesztéséről. 

^)  Pernstein  Vilmos  harmincz  évvel  később,  II.  Lajos  kinllylioz  írt 
levelében  fölhozza,  hogy  a  koronázási  útra  ö  szerzett  pénzt.  Palacky  335. 

*)  A  Hiilánói  követnek  szeptember  8-ikán  kelt  két  jelentéac.  (O. 
E.  IV.  2.')4— tí,  2f)9— 63.)   A   niilílnói    követ   előadása   szciiut,  mind  a 


208  II.  ULÁSZLÓ 

Egyébkint  Ulászló  házassági  tervei  szoros  kapcsolatban 
állottak  az  európai  politika  nagy  eseményeivel. 

A  Valois  és  Habsburg  dynastiák  hosszú,  véres  küzdelme  az 
Olaszország  fölötti  uralomért  és  az  európai  hegemóniáért,  Mátyás 
halála  idején  közel  állott  a  kitöréshez.  A  politikai  ambitió  össze- 
ütközéseit súlyos  személyes  sérelmek  mérgesítették  el.  VIIL 
Károly  franczia  király  és  I.  Miksa  római  király  halálos  ellensé- 
gek gyanánt  állottak  egymással  szemben. 

Ily  körülmények  között  Magyarországnak  fontos  állás  jutott 
osztályrészül. 

Francziaországnak  érdekében  volt  megakadályozni  nem- 
csak azt,  hogy  az  ausztriai  ház  Magyarország  trónját  elfoglalja, 
de  azt  is,  hogy  a  magyar  király  rokoni  kapcsolatba  jöjjön  az 
aragoniai  uralkodóházzal,  melynek  nápolyi  trónjára  VIIL  Károly 
igényt  tartott. 

A  franczia  politikának  Olaszországban  legbuzgóbb,  bár 
ekkor  még  titkos,  híve  Sforza  Lajos  herczeg  volt,  a  ki  testileg 
cs  szellemileg  gyenge  unokaöcscse  nevében  Milánót  kormányozta. 
A  nagyravágyó  és  cselszövő  férfiú  nem  elégedett  meg  azzal,  hogy 
tényleg  ő  volt  a  fejedelem :  azon  fáradozott,  hogy  a  maga  család- 


két főpap  a  házacság  létrehozásáért  jutalom  gyanánt  a  bibornoki  méltó- 
ságnak kieszközlését  várta.  Ezt  Bakocs  győri  püspökre  nézve,  ugy  az 
idézett  jelentések,  mint  a  későbbi  tárgyalások  —  melyekről  más  helyen 
tüzetesen  szólok  —  kétségtelenné  teszik.  Ellenben  a  váradi  püspökre 
nézve  alapos  kétség  merül  föl.  Ezt  már  a  milánói  követ  jelentéseinek 
ftzó'rp4jie  \b  indokoltnak  tünteti  föl.  A  mikor  Bakocsról  szól^  azt  mondja: 
»mi  ha  dicto  liöeramenie  che  ser  ve  . . .  cum  expectacione  de  essemc  recog- 
iiosciuto.«  Ellenben  a  váradi  püspökről:  >E1  Varadino  se  ha presuputxU^ 
che  'ia  Signcria  Vostra  gli  debia  donare  alcuni  vasi  d'argento  .  .  .  et  clic 
lo  debia  adjutare  ad  conseguire  el  Capello.  Ad  ine  de  H  vasi  non  lia  ftvV* 
parola^  ne  da  questo  ne  dl  miuna  altra  cosa  dove  vadino  danari^  ma  ne  1í* 
motegiato  cum  altri  che  me  hano  riferito.<  (i.  m.  260.)  Tehát  másnk 
beszéde  után  indul.  Tovább  folytatva  mondja,  hogy  Ő  felajánlotta  a  bíbort 
a  váradi  püspöknek,  de  válaszáról  egy  szót  sem  szól,  a  miből  következ- 
tetni lehet,  hogy  hallgatagon  tudomásul  vette.  Teljesen  hihetetlen 
volua,  hogy  az,  a  ki  szeptember  végén  méltóságairól  lemondj  vagyonát 
szétosztja,  augusztusban  áj  méltóságok  elnyerésére  és  néhány  ezüstedény 
megszerzésére  gondol ;  annál  kevésbé,  mert  kolostorba  lépése  jóelevP 
átgondolt  elhatározás  müve,  nem  váratlan  katastrófa  következménye. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLASZTÁSA.  200 

jának  szerezze  meg  a  herczegséget  A  franczia  szövetségtol  várta 
hő  óhajtása  teljesülését.  ^) 

Bakocs  Tamás  és  Ulászló  többi  tanácsosai  eszerint  mély 
politikai  belátást  tanúsítottak,  mikor  a  milánói  házasság  ügyét 
fölkarolták.  Háborút  folytatva  az  osztrák  ház  ellen,  és  Beatrix 
igényeinek  elutasítása  után,  az  aragoniai  ház  ellenséges  érzületei- 
től tartva:  természetes  szövetségesekül  kinálkoztak  Milánó  és 
Francziaország.  Eszerint  nem  egyedül  a  kincstár  pillanatnyi  zava- 
ra: hanem  első  sorban  az  országnak  az  általános  helyzettel  össze- 
függő érdekei  késztetik  őket  arra,  hogy  most  Bianca  herczegnő 
kezét  kérjék,  és  később  egy  franczia  herczegasszonyt  szerezze- 
nek meg  nőül  uralkodójuknak. 


VIL 

A  király  augusztus  12-ikén  küldötte  szét  meghivó  leveleit 
a  szeptember  14-én  Székesfehérvárt  tartandó  koronázásra.  László- 
nak írja  magát  ezen  levelekben,  hogy  a  nemzet  előtt  kegyeletes 
tiszteletben  álló  szent  király  nevével  népszerűséget  szerezzen 
magának.  ^) 

A  korona  Visegrádon  őriztetett.  A  mint  e  vár  a  király  ke- 
zeibe került,  a  zágrábi  püspök  vezetése  alatt  küldöttség  ment  a 
szent  kincsért,  mely  augusztus  29-ikén  ünnepélyesen  áthozatott 
Budavárába,  a  hol  a  szent  Szűz  várbeli  egyházának  főoltárán 
köztiszteletnek  volt  egy  ideig  kitéve.  Ezután  átvették  a  főrendek 
által  választott  koronaőrök:  Dőczi  Orbán  és  Bátliori  István,  a  kik- 
nek fölügyelete  alatt  a  királyi  palotában  helyeztetett  el,  majd 
Székesfehérvárra  vitetett  át.  *) 

A  király,  szeptember  13-ikán,  nagyszámú  és  fényes  kíséret- 
tel vonult  Székesfehérvárra.  Több  napig  késleltette  a  koronázást. 


^)  Reumoiit.  Lorenzo  de  Medici.  II.  384. 

')  A  initáDÓi  követ  szepcember  S-iki  jelentése  szeriut  a  visegrádi 
viniiigy,  ki  Corviu  Jánostól  Albert  herczeghez  pártolt,  vonakodott  n 
várat  átadni.  Ulászló  kétezer  fegyverest  küldve  a  vár  alá,  kénys/crítette 
föladására.  Bonfin  is  szól  az  ostromról. 

')  A  milánói  követ  idézett  jelentése  és  Bonfin  ellieszélése. 

SzilziuoK.    1885    IIT.   FözKT.  14 


210  II.  ULÁSZLÓ 

hogy  a  távollevő  főrendeknek  a  megjelenésre  időt  engedjen.  Külö- 
nös súlyt  helyezett  Yáradi  Péter  kalocsai  érsek  és  Újlaki  Lőríncz 
berezeg  jelenlétére.  De  ezek  távol  tartották  magokat  Hippolyt 
esztergomi  érsek,  ki  gyermek  kora  miatt  nem  végezhette  volna  a 
koronázási  szertartást,  Budán  maradt 

A  többi  főpapok  mind  megjelentek.  A  világi  urak,  élükön 
Coivin  Jánossal,  nagy  számban  gyűltek  egybe.  A  külföldi  hatal- 
masságok közül  csak  a  pápa  és  a  nápolyi  király  voltak  képviselve. 

Szeptember  18-ikán  történt  a  koronázás,  melyet  a  zágrábi 
püspök  végezett  A  királyi  udvar  és  a  főrendek  utolszor  jelentek 
meg  9.zon  szemkáprázó  fényben,  mely  Mátyás  uralkodása  alatt  a 
külföldi  vendégeket  csodálattal  tölte  el.  0 

A  következő  napokon  Ulászló  az  országos  és  udvari  méltó- 
ságok betöltése  iránt  intézkedett.  Corvin  János  Slavonia  hercze- 
gévé,  Horvátország  és  Dalmatia  bánjává  neveztetett  ki.  De  Bos- 
nyákország királyává  választása  és  koronázása,  a  mit  a  június 
17-iki  egyesség  igért,  elmaradt;  úgy  látszik,  maga  a  berezeg  sem 
sürgette.  Báthori  István  az  országbíró  és  erdélyi  vajda  kettős 
tisztét,  Kinizsi  Pál  az  alsó  részek  főkapitányságát  megtartották. 
Geréb  Péter ,  Ország  Ldszló  és  Losonczi  László  udvari  méltósá- 
gokra emeltettek.  A  kincstámokságot,  melyről  Dóczi  Orbán  foly- 
tonos betegeskedése  miatt  lemondott,  Thuz  Osvát  zágrábi  püspök 
nyerte  el.  A  cancellári  tiszt  Bákocs  Tamás  győri  püspökre  ru- 
háztatott, miután  János  váradi  püspök,  kinek  helyét  foglalta  el, 
a  koronázás  után  megvalósítá  rég  ápolt  tervét:  egyházi  és  világi  mél- 
tóságairól lemondott,  hogy  egészen  Isten  szolgálatának  és  az 
áhítat  gyakorlatainak  szentelje  életét  A  király  kérései,  a  főren- 
dek rábeszélése  nem  bírták  elhatározásában  megingatni.  Még 
Székesfehérvártt  szétosztotta  ékszereit,  drága  egyházi  öltönyeit  és 
egész  vagyonát  rokonai,  barátai,  szolgái  között  Mire  elhagyva  az 
országot,  Olmüczbe  sietett,  hogy  a  szent  Ferencz  rendnek  általa 
alapított  kolostorába  vonuljon  el.  Példájával  bebizonyította, 
hogy  az  elvilágiasodás  árjának  terjedése  mellett  is,  az  egyház 
körében  a  vallásos  buzgóság,  az  önmegtagadás  szelleme  ki  nem 

^)  Boufíu  részletesen  írja  Ic  a  koronázást  cs  az  az»il  kapcsolatod 
ünnepélyeket. 


KIRÁLYLYÁ  VÁLA8ZTÁRA.  211 

hal,  és  a  kereszténység  őskorára  emlékeztető  tényekben  nyilvánítja 
soha  el  nem  múló  hatalmát.  ^) 

Ulászló  szeptember  27-ikéa  érkezett  vissza  a  fővárosba. 

Súlyos  gondok  terhe  nehezedett  rá.  Éjszakon  Albert  ber- 
ezeg Kassát  vívta.  Nyugat  felől  Miksa  nyomult  előre,  és  már 
Szombathely  mellett  táborozott.  Délen  és  keleten  a  törökök  há- 
borgatták az  országot  Ulászlónak  tehát  azonnal  teljesítenie  kel- 
lett, a  mit  a  koronázási  dombon  ejtett  négy  kardcsapással 
fogadott 

Sajnos,  csakamar  kitfint,  hogy  ezen  föladatnak  megoldására 
sem  ereje  sem  hivatása  nincs. 

Fraknói  Vilmos. 


^)  Bonfín  részletcseo  szól  a  váradi  püspök  visszavonulásáról.  Tubero 
elbeszéli  a  különféle  combinatiókat,  melyeket  ezeu  esemény  megmagya- 
rázására kigondoltak,  és  azzal  végzi,  hogy  meggyőződése  szerint  >ex 
votot  lépett  kolostorba.  (21.) 


14* 


A  SZÉCIIYEK  MURÁNYBAN. 


HARMADIK  KÖZLEMÉNY.   — 


IV. 

A  tizenhét  évig  tartó  házasságban  Széchyéknek  kilencz 
gyermekök  született,  kiknek  nevét  az  anya  koporsóján  talált  fel- 
írat következő  sorrendben  említi :  János,  Péter,  Sámuel,  György. 
Mária,  Borbála,  Magdolna,  Kata  és  Éva.  Hogy  a  gyermekek  nem 
ilyen  sorban  születtek  s  hogy  *a  négy  elsö  nem  csupa  fiú  volt,  az 
bizonyos.  Mária  nemcsak  a  leányok  közt  volt  legidősebb,  hanem 
anyjának  mindenesetre  legelső  gyermekei  közé  tartozott  A  fiúk- 
kal Széchyéknek  nem  volt  szerencséjök ;  mindegyik  igen  fiatalon 
halt  el.  A  középső  leányt,  Magdolnát  szintén  iíjan  ragadta  el  a 
halál,  még  pedig  megrendítő  módon.  1621.  nyarán,  midőn  a  család 
nagyszámú  katonával  a  murányi  várból  Beszterczebányára  indult, 
a  várkapu  közelében  a  sűrű  tömegbe  lecsapott  a  villám  s  több 
embert  megölt,  köztük  a  kis  Széchy  Magdolnát.  Csupán  négy  leány 
nevelése  és  utóbb  férjhez  adása  vette  tehát  igénybe  az  anya  gon- 
doskodását, mert  a  főleg  1619  óta  folyton  nagy  vállalatokban 
elfoglalt  férj  e  tekintetben  ép  oly  kevéssé  járhatott  kezére,  minta 
gazdaság  vezetésében. 

Anyja  közvetlen  felügyelete  alatt  nőtt  fel  a  négy  leány  s 
már  1625-ben  arra  gondoltak  a  szülők,  hogy  a  legidősebbet,  Máriát 
férjhez  adják.  Ebből  azonban  a  leány  életkorára  következtetést 
vonni  nem  lehet;  nővére  1627-ben  csak  tizenhárom  éves  korában 
jegyeztetett  el  s  talán  Mária  sem  volt  idősebb,  midőn  vőlegényt 
akartak  számára  szerezni.  Atyja,  ki  ez  időben  folyton  titkos  össze- 
köttetésben állt  Bethlen  Gáborral,  a  fejedelem  testvérének  Beth- 
len István  gubernátornak  hasonnevű  fiára,  Istókra,  a  kis  grófra 
vetette  szemét  s  a  fejedelmi  udvarban  az  eszme  elfogadásra  talált. 
Élénken  folytak  az  alkudozások.  Bethlenek  részéről  Kornis  Zsig- 
mond 8  más  bízalmaa  emberek  jártak  Murányban.  A  hozomány 
kérdése  elinté^itetvéu,  a  két  család  megegyezett.  Már  csupán  az 
eljegyzés,  illetve  a  háztűznézés  volt  hátra,   midőn  a  barkóváraljai 


A  SKÉCIIYEK  MIIUÁNYDAN.  2\'^ 

róiiulráma  1625.  szeptember  elsején  hosszabb  időre  elhalasztuttji  a 
házassági  terv  valósűlását. 

A  váratlan  csapás  mélyen  lesújtotta  a  Murányban  levő  csa- 
ládot De  az  özvegyen  maradt  asszony  lelki  ereje,  férfias  erélye 
éi)en  e  nehéz  napokban  mutatkozott  a  leghatározottabban.  Szi- 
vébe zárta  fájdalmát  s  igazi  heroismussal  teljesítette  kötelességét 
önmaga  és  gyermekei  iránt  jogaik  megöl talm ázásában.  Első  dolga 
volt  koronás  királya  védelmét  kinyerni.  Mert  bármi  lelkes,  hitbuzgó 
protestáns  ap>szony  volt  s  bármi  kevéssé  ejtette  el  a  leánya  és 
iijabb  Bethlen  István  közti  összeköttetés  eszméjét,  Széchyné  tel- 
jesen szakított  férje  kétszínű,  ingadozó  politikájával.  Szívvel, 
lélekkel  royalistának,  Habsburgi  pártinak  mutatkozik  s  a  mint 
férje  holttestét  Murányba  hozatta,  a  királyhoz  fölterjesztést  inté- 
zett, melyben  elpanaszolta  az  elhunytnak  gyászos  sorsát  s  kife- 
jezve hűségét,  a  felség  oltalmát  kérte  a  maga  és  gyermekei  szá- 
mára. 11.  Ferdinánd  1625.  okt.  14-én  Sopronból  válaszolt  nagyon 
kegyelmes  és  részvevő  leiratban ;  nemcsak  oltalmát  igérte,  hanem 
egyenesen  felhívta  az  özvegyet,  hogy  minden  jogtalan  támadás 
ellenében  vegye  igénybe  az  ö  királyi  védelmét  s  bárkit  fog  hozzá 
óhajaival  vagy  panaszaival  küldeni,  a  felség  kegyelmesen  kész 
meghallgatni  az  illetőt  ^) 

E  biztató  királyi  szavakra,  az  oltalomra  csakugyan  szük- 
sége volt  az  özvegynek.  Férje  nem  hagyott  végrendeletet  a  roppant 
vagyonról,  mely  utána  maradt.  Az  erőteljes  férfi  nem  gondolt  a 
halálra,  s  nem  is  tett  végintézkedést,  ámbár  utóbb  azzal  vádol- 
ták az  özvegyet,  hogy  eltitkolja  a  végrendeletet.  E  vád  azonban 
félreértésből  származott.  Legidősebb'  leánya,  kedvencze  Mária 
hozományát  Széchy  még  maga  állapította  meg.  De  nem  végren- 
deletben, hanem  a  Gábor  fejedelemmel  folytatott  bizalmas  tár- 
gyalásokban. Az  özvegy  ezt  ismételve  írja,  de  később  még  saját 
lányai  is  végrendeletet  emlegettek  s  a  Mária  hozományát  lega- 
tumnak  tekintve,  a  végrendelet  alapján  követelték  az  ingó  vagyon- 
ból atyai  örökségöket."*  Ez  maga  is  roppant  sokra  ment.  Az  ingó 
értékből,  főleg  a  készpénzből  —  paint  Széchy  Borbála,  Mária 
egyik  nővére  s  1637-ben  Forgách  Adámné  állítja,  *)  —  a  négy 
leány  mindegyikére   51,000  forint  jutott,   melynek  azonban  az 


^)  Az  eredeti  leírat  az  orsz.  levéltárban.  A  leirat  külső  lapján  c 
szavak  olvashatók:  Anno  1625.  die  24.  mensis  Oct.  praesentae  S.  C. 
Mtis  lítterae  snnt  mihi  illatáé  io  Murán.  • —  1627.  jan.  6-én  hasonló, 
igeu  kegyelmes  és  családja  btisdgét  dicsérő  leiratot  intéz  hozzá  a  király. 
Oraz.  Ley. 

')  Levele  1637.  apr.  lO-kénkelt  Gácsou.  Forgách-levéltár.  Nemz. 
Múzeum. 


214  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

anya  csupán  egy  részét  szokta  volt  a  lányok  kiházasltásakor 
hozománykép  kiadni.  Férje  halálával  főleg  a  roppant  ingatlano- 
kat kellett  az  özvegynek  övéi  számára  biztosítania.  Először 
gömöri  és  zólyomi  birtokairól  gondoskodott.  Ez  aránylag  könnyen 
ment.  Az  özvegynek  volt  pénze  elég,  melyből  a  kamara  újabb  igé- 
nyeit ki  tudta  elégíteni.  Murányért  pótlólag  22,000,  Lipcséért 
13,000  tallérnyi  ráfizetést  követeltek  tőle.  Ezt  megadta  s  1626. 
apr.  14-én  kelt  Bécsben  a  két  királyi  okmány,  ^)  mely  a  murányi 
és  lipcsei  urodalmak  birtokát  özvegy  Széchy  Györgynére  írja  át. 
A  pénzen  kivtil  külön  hüséglevelet  kivántak  tőle.  Az  özvegy 
1626.  május  2-án  állította  ki  az  érdekes  nyilatkozatot.  Tulajdon- 
képen neki  kellett  volna  valamely  hiteles  hely  előtt  az  ünnepélyes 
politikai  hitvallás  letétele  czéljából  megjelennie.  De  az  utak  rossz 
volta  miatt  a  szepesi  káptalan  két  tagját  kérette  magához.  Ezek 
—  Hagil  Gáspár  és  Csuthkovics  Tamás  kanonok  —  hosszabb 
jelentést  *)  tettek  az  ünnepélyes  actusról.  Május  l-én  érkeztek 
Murányba.  Másnap  az  özvegy  elé  vezettettek,  ki  előttük  hiteles 
és  ünnepélyes  módon  megadta  a  kívánt  nyilatkozatot 

Az  okmány  nem  csupán  Széchy  Györgyné  politikai  érzel- 
meire vet  világot.  Az  egész  család  jövendőbeli  politikai  irányát 
szabja  meg  s  azért  is  érdekkel  birhat,  mert  azt  bizonyítja,  hogy 
Széchy  Mária,  midőn  1644-ben  Rákóczi  pártjáról  a  király  ke- 
zére visszajátszotta  Murány  várát,  nem  követett  el  árulást  csa- 
ládja tradiczióin,  hanem  ellenkezőleg  a  lány  akkor  már  elhunyt 
anyja  nyomdokaiba  lépett  s  az  anya  által  örököseire  hagyományo- 
zott kötelességet  teljesített.  A  hüséglevél,  melyet  az  özvegy  a 
hiteles  személyek  előtt  kiállított,  így  hangzik : 

>En  Drugeth  Homonnay  Mária  asszony  a  néhai  tettes  és 
nagyságos  rimaszécsi  Széchy  György  meghagyott  özvegye  stb.  val- 
lom e  levelemnek  rendiben :  Mivelhogy  az  én  kegyelmes  uram, 
koronás  királyom,  II.  Ferdinandus  római  császár  urunk  ő  felsége 
újabban  méltóztatott  ismét  kegyelmességéből  Gömör  vármegyében 
levő  murányi  várat  és  Zólyom  vármegyében  levő  lipcsei  várat  jószá- 
gival,  falvaival  bizonyos  summa  pénznek  fejében  inscribálni,  mely 


1)  Liber  Regius  (bécsi)  VII.  kötet. 

^)  Orsz.  Lev.  N.  R.  A.  530  fasc.  38.  Ugyanez'  alkalommal  az 
özvegy  köteles  lett  volna  az  újabb  zálogösszeget,  35^000  tallért  a  királyi 
kamra  számára  lefizetni.  A  pénz  megvolt.  A  pozsonyi  kamara  pénztárno- 
kát, Ebeczky  Imrét  küldte  átvételére  s  elszállítására  Muráuyba.  De 
Ebeczky  >  bizonyos  okoknál  fogva«  nem  szállíthatta  el  a  pénzt.  Szécbyné 
tehát  egy  más  okmányban  kijelentette,  hogy  bármikor  küld  el  a  pénzért 
ő  felsége,  ő  vagy  gyermekei  az  említett  összeget  haladéktalanul  ki  fogják 
adni.  N.  R.  A.  816:  35. 


'* 


> 


^ 


A  SZ]^:CnTEK  MURÁNYBAN.  215 

abbeli  ö  felsége  kegyejmességeért  fogadom,  hogy  soha  az  én  teljes 
életemben  sem  ö  fekégétöl  sem  az  ö  felsége  után  legitimé  succeda- 
landó  kegyelmes  fejedelmekről,  nevezet  szerint  pedig  az  ausztriai 
háztól  semminemű  szántszándékkal,  igyekezettel  akármi  szín  alatt 
is  el  nem  szakadok  és  a  megnevezett  várakat,  kiváltképpen  Murá- 
nyi várat  idegen  fejedelmeknek  kezében  nem  ejtem,  névazerint  pedig 
az  erdélyi  fejedelemnek,  sem  pedig  erdélyi  fejedelemhez  tartozó 
embernek ;  semmi  idegen  praesidiumot  be  nem  eresztek,  sőt  min- 
den igyekezetemmel  azon  leszek,  az  én  kegyelmes  uramhoz  az  ö 
felsége  után  succedálandó  kegyelmes  fejedelmekhez  ragaszkodva, 
»ot  még  testamentumomban  is  azon  várakat  Erdélyhez  tartozandó 
embernek  nem  hagyom,  sem  adom  ;  kivévén  azt,  hogy  ha  mit  azon 
várakon  levő  summákból  akarok  leányimnak  hagyni,  hagyhassak, 
ha  Erdélyben  avagy  másutt  lennének  leányim  közül  is.  Ezt  is 
hozzá  adván,  hogy  ö  felsége  engemet  is  árváimmal  együtt  vallá- 
somban és  szabadságomban  megtartván,  minden  oltalommal 
legyen  5  felsége,  kiben  nem  is  kételkedem.  Mindezeken  felül  meg- 
irt conditiókra  és  dolgokra  engemet  a  teljes  szent  háromság  isten, 
ki  az  atya,  fiű  és  szent  lélek  segítsen.  Ennek  nagyobb  bizonysá- 
gára és  állandóbb  erősségére  adtam  az  én  pecsétes  levelemet 
kezem  írásával  megerősítve  ezen  becsületes  spirituális  személyek 
ugy  mint  Hagilius  Gáspár  mostani  szepesi  káptalanbeli  káplány 
és  Csuthkovics  Tamás  azon  szepesi  káptalanbeli  kanonok  előtt. 
Datam  in  arcé  Murány  1626.  május  2.< 

Ez  okmányban  tehát  Széchyné  nemcsak  önmagára  vállal 
kötelezettséget,  hanem  örököseire  nézve  is  és  közűlök  azok  sértették 
meg  az  anyjok  vagy  anyósok  iránt  tartozó  kegyeletet,  a  kik  utóbb 
a  várat  mégis  az  erdélyi  fejedelem  pártjára  játszották.  Maga 
Széchyné  élete  egész  folyamán  hű  maradt  elvállalt  kötelezettsé- 
geihez. A  király  iránti  hűségében  nem  ingadozott  egy  pillanatig 
3  ezt  csakhamar  nyilt  alkalma  tettleg  bebizonyítani  Noha  leájiya 
Mária,  Bethlen  Gábor  1 626-ki  támadásakor  már  jegyben  járt  ifjabb 
Bethlen  Istvánnal,  magaviselete  ekkor  is  kifogástalan  maradt. 
Utóbb  Rákóczi  idejében  már  a  rokoni  kapocs  sem  fűzte  az  erdélyi 
udvarhoz.  Buzgó  protestantismusa  mellett  sem  helyeselte  a  fegyve- 
res föllépést  hitfelei  részéről.  Rendületlenül  óhajtotta  a  közbéke 
fentartását  s  midőn  az  veszélyeztetettnek  látszott,  a  jolsvai  espe- 
resi  gyűléshez  levelet  intézett,  szívére  kötve  az  egyház  minden  tag- 
iának, hogy  >a  közbéke  fentartásáért  áhítatosan  fohászkodjék^  és 
szigorún  meghagyva  a  tanítóknak,  hogy  kötelességeiket  híven  tel- 
jesítsék s  szorgalmasan  harangoztassanak  a  közbéke  érdekében.  ^) 


')   1643.  apríl  23.  Az  esperesség  el  is  rendelte  az  imákat.    Egy- 
korú fóljegyzes. 


2ll)  ACSÁUY  lONÁCZ. 

Egész  özvegysége  idején  liiveu  megfelelt  elvállalt  kötelezett- 
ségének, t  Olyan  most  a  hitvány  világ  —  írja  egy  ízben  bosszú- 
san, —  hogy  inkább  kedves  az  embereknek  kedve,  mint  lelki- 
ismeretünk csendessége. «  0  csupán  lelkiismeretére  hallgatott  s 
családi  összeköttetései,  valamint  protestáns  hite  daczára  mind- 
végig megtartotta  a  királynak  fogadott  hűségét  Mindig  telt 
kincstára  mellett,  melyből  pontosan  eleget  tett  a  kir.  kamara 
iránti  kötelezettségének,  még  inkább  politikai  megbízhatósága 
okozta,  hogy  a  király  folyton  a  legjobb  indulatot  tanúsított  iránta 
s  birtokszerzési  törekvései  a  kamaránál  mindig  támogatásra 
találtak. 

Mint  jószágainak  egyedüli  tulajdonosa  kis  királynökéut 
uralkodott  Széchy  Györgyné  Murány  várában.  Meg  volt  hozzá 
minden  egyéni  kelléke,  a  méltóságérzet,  a  büszke  és  nemes  ari- 
stokraticus  öntudat,  mely  a  tettvágy  és  kötelességteljesítés  nemes 
érzelmével  párosult  Mint  úrasszony,  ki  a  régi  magyar  jog  szerint 
a  páter  familias  jogkörének  tekintélyes  részét  öröklé,  férfias 
erélylyel  kezelte  övéi  s  messzeterjedö  jószágai  felett  az  uralmat 

Murány  vára,  mint  udvartartásának  középpontja,  a  hol 
úgyszólván  souverain  hatalommal  uralkodott  gyermekei,  tisztei, 
jobbágyai  felett,  honnan  törvényt  rendelt  számukra,  vallásukat 
szabályozta,  erkölcseik  szigorú  öre  volt  s  a  ledérséget  tömlöczczel 
sújtotta,  mindig  a  legkedvesebb  helye  maradt.  Özvegysége  idejéu 
csak  ritkán  s  rövid  időre  távozott  a  várból.  Csakugyan  ama  tisz- 
telettel közeledett  ott  hozzá  mindenki,  mint  királynőhöz  szokás. 
Ily  látogatásról  érdekes  egykorú  leírás  maradt  fenn.  1636-ben 
kevéssel  férje  halála  után  a  jolsvai  espei'es  és  néhány  evang.  lel- 
kész tisztelgett  nála,  azon  kiváltságok  megerősítését  kérve,  melye- 
ket férjétől  nyert  a  gömöri  esperesség.  A  küldöttek  a  látogatást 
következőleg  írják  le :  *)  »Bebocsáttatván  a  várba,  ő  nagysága 
rendeletére  az  új  házba  (in  new-czimer)  vezettek,  ott  tisztességc- 
sen megvendégeltek  bennünket  B,utkay  úr  és  a  többi  komornik 
urak.  Az  asztaltól  fölkelvén,  közöltük  ügyünket  á  káplánynyal  és 
Rutkay  úrral.  Ezek  közbenjárására  azután  ő  nagysága  színe  elé 
bocsáttattunk,  ki  kezet  fogott  velünk  és  tiszteletteljes  megszólalá- 
sunk után  elolvasás  végett  átvette  az  iratokat  Elbocsáttatván  ő 
nagyságától,  a  hadnagy  úrhoz  (ad  dominum  magistrum  Leutma- 
num)  mentünk,  ki  ismét  tisztességesen  megvendégelt  E  közben  ő 
nagyságától  azt  az  üzenetet  vettük,  hogy  várjuk  be  Jákófiy  (a 
jószágkormányzó)  úr  hazajöttét  Mire  Jákóffy  úr  megérkezett,  a 
vár  kapuit  már  bezárták  s  mi  éjjelre  ott  rekedtünk. « 

i)Prot  Schretcr   161  — iB 2.   Csetneki  esp.  levéltár.  Mikalik  J. 
szívességéből. 


A  szíX'iiYKK  muhAnyiíak.  21  7 

Habár  csak  a  közeli  Lipcsébe  rándult  el,  akkor  is  nagy 
éberséggel  gondoskodott  a  yár  örizéséröl.  » Minekünk  féltő  jószá- 
gunk Murány  vára  —  írja  egy  ilyen  kirándulása  alkalmával  — 
8  eleitől  fogván  emberséges  embereket  szoktunk  benne  hagyni 
vigyázóúl  és  gondozóul,  mikor  ki  kell  belőle  meDnünk*  Meg  is 
hagyja  Péchy  Györgynek,  hogy  »l8ten  bevivén  kdét,  a  várban  jó 
vigyázassál  és  gondviseléssel  (a  porkolábokkal  együtt  értvén) 
legyen  éjjel  nappal  kd  s  szüntelen  tudósítson  az  ott  való  állapo- 
tokról, tfiztöl  oltalmazkodván  s  tán  kd  németül  is  tud,  a  német 
vitézekre  hallgasson,  Laitmannal  (hadnagy,)  tízedesekkel  gya- 
kortan  beszélgetvén,  melyekről  felette  igen  kérjük  kdet.« 

Az  itt  emiitett  >Laitmann«  a  német  őrség  hadnagya.  Mert 
a  német  helyőrséget,  melyet  Széchy  György  1619-ben  a  várból 
kivert,  utóbb  vagy  ő  maga,  de  mindenesetre  özvegye  újra  befo- 
gadta, sőt  most  már  ő  követelte,  hogy  ott  tartassék,  míg  ellenben 
a  királyi  kamra  költségkímélés  szempontjából  óhajtotta,  hogy  az 
őrséget  onnan  visszavonják.  Murány  nem  végvár,  nem  is  ő  felsége 
tulajdona,  távol  esik  az  ellenségtől  s  igen  békés  vidéken  fekszik, 
a  jószágok  összes,  nagy  jövedelmei  pedig  csupán  a  földes  urat 
illetik.  Mért  tart  tehát  ott  a  király  negyven  főnyi  őrséget  ?  Mért 
fizeti  zsoldjukat,  míg  özvegy  Széchyné  csak  az  élelmezéssel  járál 
a  jelentékeny  évi  költség  fedezéséhez  ?  Ez  volt  a  kamara  okosko- 
diisa.  Széchyné  azonban  ki  tudta  eszközölni,  hogy  a  német  vitézek 
a  várban  maradtak ;  sőt  annyi  figyelemmel  voltak  iránta,  hogy 
míg  a  szomszéd  végvárak  Fülek,  Futnok,  Szendrő  katonái  néha 
két-három  évig  nem  kaptak  zsoldot,  a  murányi  német  helyőrség 
meglehetős  pontosan  kapta  meg  illetményeit  ^)  Néha  Széchyné 
maga  előlegezte  a  kellő  összeget,  melyet  azután  utólag  számolt  el 
a  kincstárral. 

Széchyné  nem  csupán  a  saját  biztonságára  viselt  gondot. 
Szivén  hordotta  jobbágyai,  sőt  egész  megyéje  érdekeit  s  e  tekintet- 
ben igen  érdekes  egyik  1632-ki  levele,  melyben  e  kiváló  nő  —  ki 
mint  számtalan  fenmaradt  irata  mutatja,  leveleit  maga  szokta 
tollba  mondani  —  egyéniségének  egy  másik  érdekes  mozzanata 
nyilatkozik.  Valóságos  katonai  éleslátással  itéli  meg  megyéje 
helyzetét  s  olyan  szabatossággal  jelöli  meg  a  védelmére  szükséges 
intézkedéseket,  mintha  egész  életetét  a  csatamezőn  töltötte  volna. 

A  levél,  mely  Gömörmegye  gyűléséhez  van  intézve,  így 
hangzik. ') 

^)  HofTmaDii  György  1628.  jan.  lO-én  Eperjesről  a. pozsonyi  ka- 
marának  hoBszú  Iev<$lben  fejtegeti  a  murányi  helyőrség  felesleges  voltát. 
<>8z  Lev.  A  kamarához  intézett  levelek  1620 — 29.  C.  csomag. 

O  Goxörmegye  levéltára.  Mikulik  József  szívességéből. 


218  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

»Istentöl  sok  jókat  kívánunk  kegyelmeteküek  megadatni. 
Esek  értésünkre,  hogy  ktek  Pelsöczön  gyűlése  leszen  néminemű 
levelünkre.  Minthogy  minekünk  is  ír  generális  uram  e  mostani 
állapot  s  vigyázás  felöl,  melyre  egész  ősztől  fogván  minemű  gond- 
viselésünk volt,  nyilván  vagyDn  kteknél,  hogy  mind  magunk  s 
mind  jószágunkkal  szüntelenül  vigyáztattunk.  Ktek  azért  ha 
valami  rendelést  teszen,  akaránk  intimálni  kteknek,  hogy  ne  Pat- 
nokhan  szállítson  he  egy  néhány  lovast  vagy  gyalogot,  a  mint 
most  is  végezés  volt  kteknek,  mert  hova  leszen  Pelsöcz  tája,  Csel- 
nek, Rozsnyó  völgye,  Kövi,  Deres,  Vizsnyó  tája  és  a  Balogon  felöl 
való  hódolatlanság  ?  Hiszen  Putnoktúl  fogva  még  Szendrőn  felül 
is  mind  hódol  s  mi  szükség  hát  őriztetni  Putnokhól,  holott  most 
is  eljött  Putnok  mellett  a  török  és  ha  isten  meg  nem  zabolázta 
volna,  minemű  csapást  tehetett  volna  ide  a  hódolatlanság  szélén, 
csak  isten  tudja.  Azért  ha  valamint  végez  ktek,  ide  a  hódolatlan- 
ság szélére  rendeljen  ktek  vigyázókat  alkalmatos  helyekre,  mert 
egyáltalában  Putnokbűl  meg  nem  oltalmazza  Pelsöcz,  Csetnek  s 
Jolsva  völgyén  és  Kövi,  Deres,  Balog  s  Ratkó  táján  levő  hódo- 
latlanságot  s  csak  a  nagy  hijába  való  költség  és  fizetés  lészen. 
Jóllehet  igen  jó  volna  Putnokban  is  segítséget  rendelni,  csak  reá 
érkezhetnék  a  szegény  vármegye.  Semmi  közönséges  jóban  nem 
leszünk  ellentartók,  hanem  valamiben  elérkezhetünk,  mi  semmi- 
ben hátra  nem  állunk  a  közönséges  jóért  s  megmaradásért 
Ugyanezen  dologról  mi  is  írunk  generális  umak,  mit  végez  ktek 
a  dolog  felől  kérjük  kteket  adja  értésünkre.  De  cetero  stb.  Dátum 
in  arcé  nostra  Murány  3.  Aug.  1632.  P.  S.  Hiszem,  vannak  ennél 
békességesebb  vármegyék,  a  melyekből  rendelhetnének  Putnok- 
ban ésegyéb  véghelyekben  is  őrzőket ;  minekünk  itt  magunknak 
kellene  vigyáznunk,  sőt  még  minket  is  onnét  kellene  segíteni.^ 

De  nem  csupán  megyéje  érdekeire  visel  gondot  Legutolsó 
jobbágyáról  sem  feledkezett  meg  s  jogtalan  sérelmei  megtorlását 
tekintélye  egész  súlyával  igyekszik  az  illetékes  hatóságoknál,  a 
szomszéd  városoknál  vagy  megyéknél  és  uraknál  szorgalmazni. 
Több  levele  maradt  fen,  melyben  elégtételt  kér  károsított  job- 
bágyai számára.  ^)  Igen  élénk  részt  vett  minden  közügyben ;  az  uri- 
székek,  megyei  dolgok  buzgón  foglalkoztatták,  az  országgyűlésre, 
mint  főrangú  özvegy  mindig  elküldte  két  követét  Valahova  kül- 
dött valakit  vagy  a  hova  csak  írt,  mindenünnen  gyors  és  kimerítő 
értesítést  kívánt,  még  pedig  egyáltalán  nem  csupán  magán  ügyek- 
ről. Bármilyen  közérdekű  dologról  szintén  követelte  az  alapos 
tudósítást  s   épen  nem  asszonyi   kíváncsiság,  hanem  mély  és 


1)  Például  1626.  okt.  4-én  Murányból  Kassavárosához.   Kassai 
Lev.  Mise.  6165/ö. 


A  SZÉCIIYEK  MURÁN YBAK.  219 

komoly  érdeklődés  a  haza  és  állapotai  iránt  szól  belőle,  midőn 
mindig  arra  figyelmezteti  távol  levő  tiszteit,  hogy  a  felmerülő 
hírekről  és  eseményekről  értesítsék.  Néha  a  szomszéd  városok  ha- 
tóságaihoz fordul  s  a  keringő  politikai  hírekről  tőlük  kér  felvilá- 
gosítást ^) 

Özvegyi  állapota  tette  szükségessé,  hogy  udvartartása  sze- 
mélyzetét megszaporítsa.  Több  tekintélyes,  törvénytudó  nemes 
embert  szerződtetett,  kik  a  vagyonkezelésben,  peres  ügyek  vite- 
lében tettel  és  tanácscsal  támogatták.  Négy,  hat,  sőt  több  ilyen 
főembere  volt  a  főporkolábon,  porkolábokon,  komornikokon  s  a 
várörségen  kívül.  A  nagy  személyzet  élén  állottak  a  » főember 
szolgák,*  kik  részint  titkári  és  ügyvédi  teendőket  végeztek,  részint 
a  gazdaságot  vezették.  Mindig  voltak  közöttük  előkelő,  nagy 
műveltségű,  a  tudományokat  pártoló  férfiak,  mint  Jákóffy  Ferencz, 
melethei  Barna  György,  kiknek  tudós  férfiak  könyveket  ajánlot- 
tak, újfalusi  Péchy  György,  ki  Széchynének  rokona  és  jómódú 
ember  volt.  Vele,  ki  1639-ben  lépett  szolgálatába,  az  özvegy  igen 
élénk  levelezést  folytatott,  mikor  Péchy  saját  birtokain  időzött. 
E  levelekből  valami  45  reánk  maradt  ^)  s  fölötte  becses  adatokat 
nyújtanak  a  murányi  élet  és  úrnője  ismeretéhez. 

Péchy  esztendeje  okt.  6-án  kezdődött  Pár  sornyi  szerző- 
dése e  napon  újíttatott  meg  egy-egy  további  esztendőre.  Készpénz 
fizetése,  volt  >ő  kimének  ruházatjával  együtt «  előbb  200,  utóbb 
250  frt  negyven  kassai  köböl  búza,  35  kassai  köböl  zab,  s  később 
három  szalonna.  Ez  ama  kor  pénzviszonyaihoz  mérten,  igen  tisz- 
tességes, sőt  dús  fizetés  s  a  mai  érték  szerint  3000  frtnál  többet 
képviselt  Ezenkívül  szerződésileg  járt  >magának,  mikor  itt  fön 
leszen,  ő  kelmének  tisztességes  asztala,  egy  inasának  praebendája, 
szolgáinak,  Ijovainak,  mikor  körülöttünk  lészen,  quartélya.«  A  szer- 
ződés e  pontvai  szintén  jellemző  világot  vetnek  Széchynére.  Clara 
pacta  —  ez  olt  az  első,  a  mire  törekedett  Papírra  vetett  min- 
dent s  szigorúan  ragaszkodott  a  megállapított  feltételekhez.  Meg- 
adta mindenkinek  a  magáét,  de  azontúl  nem  igen  adott  semmit 
Takarékos,  gazdálkodó  volt  a  legszélső  határig,  még  bizalmas 
>f5emberei«*vel  sem  gavalléroskodott  Szerződéseikben  kikötötte, 

^)  Érdekes  egy  1633.  márczins  14-en  Hcull  beszterczebányai 
bíróhoz  intézett  n^met  levele^  melyben  azt  kérdi,  igaz-e  Gusztáv  Adolf 
8?éd  király  elestének  bire?  Gusztáv  Adolf  1682.  nov.  16-án  esett  el 
Lűtzennél  8  igy,  mint  Szécbyné  levele  mutatja,  még  négy  bóval  később 
nálunk  csak  kósza  h{rek  keringtek  elhunytáról.  A  levél  Besztercze- 
bányai levéltár  F.  43—16. 

*)  A  péchujfalosi  Péchy-család  levéltárában  Újfalun,  Sárosmegye. 
Péchy  Zsigmond  alispán  dr  szívességéből  nézhettem  át  a  leveleket. 


220  ACSÁDY  ionAcz. 

* 

hogy  csak  egy  szolgájok  étkezhetik  az  urasági  konyháról ;  kisó- 
retök  többi  tagja,  lovaik  már  csak  kvártélyra  tarthatnak  igényt. 
A  kicsinyességig  kiterjedt  figyelme  mindenre,  s  ki  nem  bírt  jutui 
a  sok  utasításból,  ha  egyik-másik  főemberének  valami  megbizáBí 
adott.  Pedig  ez  gyakran  megtörtént ;  emberei  sokszor  eljártak 
Bécsbe,  Pozsonyba,  Eperjesre,  Beszterczebányára  vásárlásokat 
tenni  ruhanemüekben,  házi  és  gazdasági  czikkekben  és  más  por- 
tékában, melyet  akkor  mind  jó  távolból  kellett  beszerezni.  Külö- 
nösen az  eperjesi  sokadalom  volt  nevezetes,  az  egész  felvidékről, 
sőt  Erdélyből  oda  özönlöttek  a  vásárlók  s  az  eladók  szintén  mész- 
sze  földről,  Ausztriából,  Lengyelországból  sereglettek  össze.  Ilyen- 
kor Széchyné  is  elküldte  embereit,  hosszú  jegyzést  —  signaturát 
—  adva  nekik  a  kívánt  árúkról,  s  bőven  ellátva  őket  mindennemű 
Írásbeli  és  szóbeli  utasítással.  Nem  győzi  ismételni  Péchynek,  legyen 
rajta,  hogy  >mentő]  jobb  marhákat  (ez  a  szó  akkor  mindennemű 
árút  jelentett)  választhasson  s  azokat  mentől  olcsóbban  meg- 
vehesse.* Figyelmezteti,  hogy  >talán  jobb  kivülvalóktól  mint  az 
Eperjesen  lakosoktól  vásárolnic  és  utasítja,  hogy  a  tett  vásárlást 
>  mindenik  punctum  után  feljegyezze,  a  mint  ezelőtt  is  éltének  effé- 
lével.* A  távolból  is  ellenőrizni,  vezetni  igyekezett  embereit,  mert 
természetében  megvolt  nemcsak  a  mindenbe  avatkozni  akarás, 
hanem  egy  kis  bizalmatlanság  is.  Nagyon  nehezen  lehetett  kielé- 
gíteni, embereitől  igen  sokat  követelt,  főleg  Péchytöl,  mert  ez 
nemcsak  főember  szolgája,  hanem  rokona  is  volt  Minduntalan 
magához  idézi,  s  ha  ez  saját  ügyeivel  montegetődzik,  szemére 
hányja,  >hogy  ha  közeli  szolgánk  nem  volna  is,  de  csaJc  az  atya- 
fiságra nézve  is  abban  kellene  hagynia  mindenű  s  hozzá  sietnie. 
Mentegetőzésére  egész  kicsiny  léssel  jegyzi  meg,  hogy  »az  embe- 
rek közt  igen  szokásban  költ  immár  a  mentség.*  Másrészt  azon- 
ban bármi  szolgálattal  bízza  meg  vagy  bármire  kéri  fel,  mindig 
csak  azt  teszi  hozzá,  hogy  >ezt  kdtől  jó  nevén  vesszük.*  Egyetlen 
egyszer  említi,  hogy  hálás  lesz  fáradozásaiért  Szigorú,  szabatos, 
lelkiismeretes  volt  mindenben,  de  többet,  naint  a  mivel  tartozott,  tisz- 
teinek sem  igen  szokott  adni.  Annál  szebb  világításba  helyezi  jelle- 
mét, hogy  az  egyház,  az  irodalom  és  a  szegény  tanúlók  támogatását 
önmagára,  mint  főrangú  úrasszonyra  úgyszólván  szerződésszerű 
kötelességnek  tekintette.  Ö,  a  ki  minden  egyébben  a  kicsinyessé- 
gig takarékoskodott,  ez  egyben  mindenkor  bőkezű  maradt 

Ha  kellett,  rendkívüli  elszántsággal  védte  legcsekélyebb 
érdekét  is.  Ha  legutolsó  jobbágya  elszökött  vagy  kárt  szenvedett, 
az  úrasszony  rögtön  közbelépett  Pedig  már  a  közjogi  állapotok 
folytán  elég  baja  lehetett  Nagy  jószágai  mind  a  három  ország- 
részre kiterjedtek.  Volt  a  királyi  és  pedig  nem  csupán  magyar, 
hanem  ausztriai  területen,  valamint  a  török  hódoltságban,  sőt 


A  SZKCIÍYEK  MURANYISAN.  221 

a2  erdélyi  fejedelem  alatti  megyékben  is  ingatlana.  Ha  ez  maga 
sok  kellemetlenséggel  járt,  még  több  gondot,  bajt  okoztak  neki  a 
nagy  családi  porok,  melyekkel  rokonai  megtámadták.  A  terebesi 
birtoktól,  a  Homounay-jószágtól  elütötte  öt  maga  az  országgyűlés. 
Az  1625.  soproni  országgyűlés  44.  czikkelye  elrendelte,  hogy 
Barkó  és  Terebes  Tárait,  továbbá  Zemplén  városát,  melyet  Széchy 
György  a  békeokmányok  ellenére  lefoglalt  s  jogtalanul  birtokolt, 
az  özvegy  záros  határidőben  adja  vissza,  s  ha  ezt  nem  teszi,  a 
nádor  rendes  per  útján  kényszerítse  reá!  Ugyanez  időben  más  nagy 
pörbe  keverték  sógorai.  A  Széchy  testvérek  jogot  formáltak  birtokai 
egy  részére.  Noha  a  perlekedés  már  akkor,  mint  egyik  nádor  mon- 
dotta, nagyon  is  költséges  mulatság  volt,  a  rokonok  közti  vagyoni 
perek  tömegesen  fordultak  elő.  Nyakra-főre  perlekedtek ;  szülök 
és  gyermekek,  após  és  az  özvegygyé  lett  meny,  de  főleg  a  sógor- 
ság közt  folyt  örökös  perpatvar  s  alig  fordult  elő  haláleset,  melyet 
egy  csomó  pör  ne  követett  volna.  A  legvilágosabb  végrendeleti 
intézkedések  s  ezek  külön  megerősítése  a  király  által  nem  vették 
elejét  a  perlekedésnek  s  az  élete  végéhez  közeledő  atya  leglelki- 
ismeretesebb és  legóvatosabb  rendelkezései  sem  bírták  az  össze- 
kocczanást  örökösei  közt  meggátolni.  Egyrészt  a  kor  ingadozó  jog- 
érzete  és  zavaros  jogfogalmai,  másrészt  a  nehézkes  bírósági  eljárás, 
s  végül  a  politikai  tekintetek,  melyek  a  pörök  eldöntésénél  igen 
gyakran  mérvadókká  váltak,  bíztatásul  szolgáltak  a  pörök  meg- 
indítására. És  valóban  azon  idő  embereinek  a  hadakozás  és  a 
mértéktelen  borivás  mellett  egyik  legfőbb  szenvedélye  a  perleke- 
dés. Széchyné  sem  jutott  ki  belőle  soha.  A  nagy  per,  melylyel 
sógorai  megtámadták,  részint  Bécsben,  részint  Eperjesen  folyt. 
Bécsben  az  özvegy  egy  kiváló  ügyvéd  közvetítését  vette  igénybe. 
Különösen  sógora,  Mihály  nem  hagyott  neki  nyugtot.  Dénes,  a 
későbbi  gróf,  szintén  perben  állt  vele.  Balog  várát  el  is  perelte 
tőle  a  rokonság,  de  férje  saját  nagy  szerzeményeit  az  özvegy 
mind  megtudta  menteni  övéi  számára. 

Megvédte  gyermekeit,  de  nemcsak  anyjok,  hanem  parancso- 
lójuk  is  volt.  A  serdűlő  leányoknak  a  kissé  komor  puritanus, 
csaknem  kolostor-szerűén  egyhangú  murányi  életet  az  »öreg 
aszonyokc  tették  kissé  változatosabbá.  Ez  asszonyok  segédkeztek 
Széchynének  a  háztartás  vitelében, -a  gyermekek  nevelésében. 
^Hen-hatan  is  voltak  ily  asszonyok  Murányban,  ámbár  nem 
mindig  lehetett  alkalmasat  kapni,  főleg  mivel  Széchyné  kissé  válo- 
gatós is  volt 

Gyakran  sok  fejtörésébe,  gondjába  került,  míg  kedvére 
valót  talált  1640-ben,  mint  Péchynek  írja,  nagy  hiányát  érezte  még 
>egy  becsületes,  emberséges  asszonyállata -nak.  Otthon  —  írja  — 
Cxomörvármegyében  találna  ugyan  eleget,  »a  ki  nem   udvarunklia 


1 


222  ACSÁDT  lOKÁCZ. 

való,  de  hogy  semmint  azután  galibáskodjunk  véle,  inkább  el 
leszünk  nála  nélkül,  mert  minekünk  olyan  kellene,  a  kirel  tisz- 
tességet vallana  az  ember,  itt  pedig  mi  közöttünk  igen  szűk  afféle 
asszonyállat, €  mert  —  mondja  egy  másik  levelében  —  »a  mi  várme- 
gyénknek nagyobb  része  csak  azon  holdúltságból  áll  és  csak  paraszt 
és  otromba  nép  lakja. «  O  pedig  maga  mellett  úri  asszonyt  akar. 
Nem  szükséges,  hogy  valami  gazdag  >nagy  értékű  és  igen  ndvari 
jószágos«  legyen.  Ilyen  talán  nem  is  adná  rá  magát  »a  köteles* 
ségképen  való  udvari  szolgálatra. «  Ne  legyen  tehát  gazdag,  »csak 
legyen  jámbor,  istenfélő,  böcsületes,  tisztességbeli  nemes  személy.* 
Ilyennek  Széchyné  ígéri,  hogy  >itt  böcsületes  helyen  leszen,  tisz- 
tességes fizetése  és  állapotja  lészen  úgy,  hogy  a  mely  jámbor  asz- 
szonyállat  szolgálatunkra  kötelezi  magát,  nem  leszen  kárára,  sót 
inkább  hasznára  körülöttünk  való  jó  forgolódása.*  Megesett  az  is, 
hogy  félesztendei  keresés  után  sem  talált  alkalmas  öreg  asszonyt 
s  hasztalan  ígérte,  hogy  >itt  mi  nálunk  mind  tisztessége^  mind 
böcsületi  és  jó  fizetése  is  leszen. «  E  tisztes  asszonyságok  segédkez- 
tek neki  leányai  fölnevelésében,  s  képezték  a  murányi  udvartar- 
tás nagyszámú  személyzetének  egyik  lényeges  alkatelemét. 

Ac»ÁDY  loNÁcz. 


AZ  1637— 38.IKI  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS 

TÖRTÉNETÉHEZ. 

EL8Ö     KÖZLEMÉNY,   — 


A  XYII-ik  század  vallási  és  nemzeti  küzdelmei  között  kiváló 
fontossággal  bfrt  az  uralkodó  személyének  változása.  II.  Ferdi- 
nánd király  halála  után,  ki  vallási  türelmetlensége  által  megza- 
varta az  1608,  1609-iki  országgyűlések  által  már-már  helyre  állí- 
tott nyugalmat,  nagy  reményekkel  nézett  a  nemzet  III.  Ferdinánd 
trónra  lépte  elé.  Az  új  királynak  a  vallási  ügyekben  atyjáénál 
türelmesebb  szelleme  s  a  nemzet  jogos  igényei  irányában  engedé- 
kenyebb gondolkozásmódja  méltán  engedték  remélleni  a  sérel- 
mek orvoslását. 

m.  Ferdinánd  magát  a  nemzetnek  bemutatandó,  1637. 
szeptember  21-ére  Pozsonyba  hívta  össze  a  rendeket.  A  törökök- 
nek hadi  készületei  miatt  azonban  augusztus  13-án  kelt  leiratá- 
val az  országgyűlés  megnyitását  november  11-ére  halasztotta  el.  ^) 

Az  északkeleti  felvidék  sz.  kir.  városainak  követei  november 
4-én  indultak  el  Lőcséről  és  11-én  érkeztek  meg  Pozsonyba.  Az 
országgyűlési  szállások  kellemetlenségeinek  jellemzésére  hozom 
fel  Lőcse  követeinek  panaszát,  hogy  a  belvárostól  távol,  az  egyik 
külváros  Hochstrasse  nevű  utcájában  levő  kényelmetlen  vendéglő 
jelöltetett  ki  nekik  szállásul,  hol  Teuffel  Kristóf  követnek  a  korcs- 
márossal  és  ennek  cselédjeivel  egy  szobában  kellett  megszorul- 
nia. ')  Hasonló  volt  a  többi  követek  sorsa  is,  kik  a  rossz  lakások 
("s  a  feneketlen  sárban  való  járás  miatt  nov.  17-én  már  a  nádor 
előtt  panaszt  emelteL  Az  élelmi  szerekben  is  nagy  szükséget 
szenvedtek  s  keservesen  panaszolkodnak  a  rendkivűli  drágaság 


^)  Magyar  tört.  tár  1861.  VlII.  köt.  129. 

')  Az  országgyűlés  eseményeinek  részletezése  Teuffel  Kristóf 
Lőcsei  követnek  39  folio  oldalra  terjedő  naplójából  vétetett.  Lőcsei  városi 
levélt,  ill.  oszt. 


224  AZ  1037 — 38-iKi  pozsonyi  onszÁGOYüi.fcs 

miatt.  A  lakás  szükségét  Teuffelnek  november  18-án  kelt  levele 
szerint  az  okozta,  hogy  nem  csak  a  spanyol  követség  időzött 
egy  idő  óta  Pozsonyban,  hanem  sok  spanyol  asszonyság  is  tele- 
pedett oda. 

A  nádor  már  12-én  este  megérkezett  Pozsonyba.  Az  össze- 
gyűlt rendek  az  említett  kellemetlenségek  következtében  igen 
türelmetlenül  várták  a  király  megérkezését  s  a  megyék  követei 
20-án  kérték  a  személynököt,  értesítse  a  királyt  arról,  hogy  a 
követek  már  összegyűltek  és  siettesse  a  királynak  lejövetelét  A 
mágnások  lassan  gyülekeztek.  A  kir.  személynök  úgy  vélekedék, 
hogy  azoknak  összejövetelét  be  kell  várni,  mert  nélkülök  nem 
lehetne  illő  fénynyel  fogadni  a  királyt  22-én  a  nádornál  é^  a  sze- 
mélynöknél  újra  kérik  a  király  lejövetelének  sürgetését,  mire  a 
nádor  a  Jkövetkezö  napon  összehívott  rendeket  értesítette  a  király 
megérkezésének  napjáról  és  a  fogadtatás  részleteiről. 

A  nádor  már  17-én  kiadta  a  parancsot  Pozsony  hatóságá- 
nak, hogy  ez  a  városban  levő  összes  kocsisokat,  halászokat  és 
hajósokat  rendelje  föl  Bécsbe.  Nov.  29-én  végre  megérkezett  a 
várva  várt  Felség.  A  nádor  a  főrcudűekkel,  a  megyék  és  városok 
követeivel  és  egy  nagy  hadcsapattal  a  Köpcsény  melletti  mezőn 
várta  a  királyt,  kit  megérkezésekor  Lósy  érsek  ékes  beszéddel 
fogadott.  III.  Ferdinánd  nejével  és  Lipót  főherceggel  a  nádor,  a 
főrendűek  és  a  követek  kíséretében  délutáni  4  órakor  ágyúdörgé- 
sek  között  lóháton  vonult  be  Pozsonyba,  hol  egyenesen  Szt-Már- 
tonnak  nagyobb  templomába  ment. 

Dec.  1-én  a  nádor  a  KK.  és  RR-el  megjelenvén  a  király 
szállásán,  együtt  mentek  a  templomba.  Istenitisztelet  után  a  pa- 
lotában trónján  ülő  királyt  Lippay  György  cancellár  magyar 
beszéddel  üdvözölte,  mire  a  király  latin  nyelven  adott  válaszában 
egyebek  között  monda:  »Ha felejthetetlen  szülőmben  atyát  veszí- 
tettetek el,  bennem  más  atyát  fogtok  találni.*  Lósy  érseknek  a 
király  atyai  Ígéretéért  a  rendek  háláját  tolmácsoló  beszéde  után 
a  nádor  átvette  a  királyi  előterjesztéseket,  melyek  még  ugyanazon 
napon  felolvastattak  a  nádornak  lakásán. 

A  propositio  terjedelmes  bevezetésében  előadja  a  király, 
hogy  ámbár  Magyarország  rendéi  által  már  1625-ben  királylyá 
választatott  és  megkoronáztatott,  atyja  életében  nem  vett  részt  a 
kormány  ügyeiben.  Legfőbb  törekvése  lesz  atyai  szeretetet  és  jó- 
indulatot tanúsítani  Magyarország  iránt,  (roudoskodni  akar  arról 
hogy  az  országnak  a  múlt  idők  zavarai  és  a  háborúk  pusztításai 
által  okozott  sebei  begyógyíttassanak.  A  rendekkel  egyetértve 
akarja  felkeresni  az  eszközöket,  melyek  a  haza  védelmére  és  fenn- 
tartására, a  közjólét,  biztosság,  béke  és  nyugalom  létesítésére 
szükségesek.  Felszólítja  a  rendeket,  vegyék  tárgyalás  alá  elutoi- 


TÖRTÉNETÉHEZ,  225 

jesztéseit  s  a  magánérdekeket  mellőzve,  igyekezzenek  miuél  gyor- 
sabban letárgyalni  az  országgyűlés  elé  tartozó  ügyeket. 
A  propositio  pontjai  következők :  ^) 

1 .  Legszükségesebbnek  látszik,  hogy  a  rendek  a  hatalmas 
török  szomszédra  irányozzák  figyelmüket,  kivel  a  béke  nagy  áldo- 
zatok áráiA  már  évek  előtt  megköttetett  ugyan,  és  látszólag  nem 
\s  üz  nyilt  rablást,  de  soha  sem  szűnik  meg  beütéseket  tenni  s 
jelentékeny  károkat  okozva,  egyes  falukat  az  ország  nagy  kárával 
hatósága  és  hódoltsága  alá  hajtani.  Tudja  ő  felsége,  mennyi  baj- 
jal küzdenek  a  végek,  melyeknek  fenntartásától  és  virágzó  álla- 
potától függ  az  ország  épsége  s  épen  azért  elődei  is  nem  csak 
saját  pénztárukból,  hanem  az  örökös  tartományok  és  a  császári 
birodalom  jövedelmeiből  is  sokat  fordítottak  azokra.  Most  azon- 
ban, midőn  a  német  birodalomban  is  dúl  a  háború,  ezen  segélyre 
számítani  nem  lehet.  Míg  a  birodalom  békéje  helyre  lesz  állítható, 
bogy  a  magyar  végeket  fenn  lehessen  tartani,  nagyobb  áldoza- 
tokra kell  felszólítania  a  KK-at  és  RR-et. 

A  katonaság  fizetése,  élelmezése,  a  javítások  és  építkezések 
szükségessé  teszik,  hogy  a  portánként  rendesen  kivetni  szokott 
adón  felül  más  jövedelmi  forrásról  gondoskodjanak.  Az  eddigi 
intézkedések  elégtelensége  és  hiányossága  kitűnt  a  múlt  ország- 
gyűlés óta,  mely  elhatározta,  hogy  a  végvárak  fenntartására  és  az 
azokban  levő  rendkívüli  katonaság  ellátására  gabonában  vettetik 
ki  a  segély.  A  kivetett  gabonamennyiségnek  a  kamara  ismételt 
sürgetése  dacára  alig  szedetett  be  a  fele.  Ugyanez  történt  a  dicá- 
val  és  egyéb  pénzbeli  adózással. 

A  kamara  panaszolkodik,  hogy  némely  megyék  adószedői 
nem  hajtották  be  az  adót,  vagy  a  beszedett  pénzt  saját  használa- 
tukra tartották  meg,  sőt  némelyek  még  a  meghatározott  eskü 
letevése  alól  is  kivonták  magukat.  Olyan  megyék  is  vannak,  me- 
lyeknek adószedői  és  pénztárnokai  nemcsak  a  beszedett  adót  nem 
szolgáltatták  be,  hanem  mai  napig  sem  adtak  semmiféle  kimuta- 
tást Ezeket  büntetés  terhe  alatt,  szigorúbb  eskü  által  kellett 
pontosabb  eljárásra  kényszeríteni.  De  ezen  intézkedés  is  hiába- 
valónak bizonyult,  mert  a  porták  összeírása  körűi  minden  megyé- 
ben történtek  visszaélések.  A  dicatorok  a  szabályzatokkal  és  eskü- 
jökkel  nem  törődve,  tetszésük  szerint  taxái ták  a  portákat  és  meg- 
hamisították az  adózást,  minek  következtében  a  porták  száma 
hihetetlen  mértékben  csökkent 

Ezen  visszaélések  meggátolására  oly  törvényt  kell  alkotni, 
mely  a  királyi  fiscust  a  dicatorok  eljárása  fölött  való  felügyeletre 

*)  Lőcsei  It.  Iir.  oszt  Propositionos  A.  1637.  die  1.  dec.  exhi- 
Vilac  ctc. 

Szádok.    1885.   III.   FOzkt.  15 


2'2Ci  AZ    lG37-~  ;>«-lKl  POZSONYI   ORSZÁGGYŰLÉS 

és  arra  is  felhatalmazza,  hogy  a  csalók  ellen  pert  iudítva,  nagyoblí 
szigorral  járhasson  el. 

2.  A  műit  soproni  országgyűlés  a  végvárakra  megszavazta 
a  harminczad  jövedelem  felét.  Szükséges  tehát,  hogy  ezen  fél  har- 
minczad  a  nemes  és  nem  nemes  rendű  kereskedőktől  kivétel  nél- 
kül behajtassék  és  bcszolgáltassék.  Ezen  kivül  igyekezzenek  a 
KK.  és  RR.  az  ország  lakóinak  nagyobb  megterheltetése  nélkül 
iijabb  jövedelmi  forrásokat  nyitni  a  végvárak  fenntartására. 

3.  Minthogy  az  adózó  népnek  a  török  beütései  következté- 
ben való  pusztulása  és  egyes  falvaknak  elfoglalása  által  az  ország 
naponkint  nagy  károkat  szenved,  ennek  meggátlására  legalkal- 
masabb módnak  látszik  az,  hogy  a  végvárak  katonaságát  az  ország 
tartaná.  így  nagyobb  fegyelem  alatt  is  lehetne  azt  tartani  s  eleje 
vétetnék  a  nép  zsarolásának  és  panaszainak. 

4.  Újvárnak,  nemcsak  Magyarország,  hanem  a  szomszéd 
tartományok  fő  bástyájának  kiigazíttatását  már  több  országgyűlés 
elrendelte.  Minthogy  még  eddig  mi  sem  történt,  szükséges,  hotry 
a  KK.  és  RR.  annak  azonnal  megkezdendő  felépíttetéséről  gou- 
doskodjanak.  Adjanak  a  megyék  ingyen  munkát  és  más  eszközök- 
ről is  gondoskodjék  a  gyűlés. 

5.  Midőn  az  ország  lakói  dicát  fizetnek,  a  sz.  kir.  városok  az 
ország  törvényei  értelmében  taxa  fizetésére  kötelezvék.  Nem  mél- 
tányos azon  aránytalanság,  hogy  a  dica  két  évre  vettetik  ki  és  sze- 
detik be,  a  taxa  pedig  csak  egy  évre  fizettetik.  Némely  sz.  kir. 
városok  már  az  egy  évi  taxát  sem  akarják  megfizetni.  A  városo- 
kat tehát  a  taxa  pontos  fizetésére  kell  kényszeríteni. 

6.  A  több  országgyűlés  által  szabályozott  ingyenes  munkák 
a  végvárak  segélyezéséhez  számíttatnak.  Gondoskodni  kell  arról, 
hogy  az  illetők  azokat  pontosan  kiszolgáltassák  és  a  kapitányok 
magán  céljaikra  fel  ne  használják,  de  azokról  szigorú  számadásm 
köteleztessenek. 

7.  Gyakrabban  történik,  hogy  az  országnak  szigorú  egyházi 
és  világi  törvényei  ellenére,  a  kapitányok  kötelességmulasztása 
vagy  árulása  következtében,  a  foglyok  váltságdíja  küldésének 
ürügye  alatt  és  másféle  módok  felhasználásával  fegyverek  szállít- 
tatnak a  török  részére.  Nehogy  Magyarország  és  a  törökök  közt 
veszélyes  levelezés  és  barátkozás  keletkezzék,  szigorú  törvényekkel 
kell  megakadályozni  a  levelezést,  üzengetést  és  szállítmányok 
küldését.  Azt  sem  kell  megengedni,  hogy  királyi  engedély  nélkül 
küldessenek  az  ellenséghez  váltságdíjak  vagy  fegyverek. 

8.  Szigorú  törvényt  kell  alkotni  a  Magyarországon  tobor- 
zott katonák  tömeges  szökésének  gátolására. 

9.  Meg  kell  gátolni  a  földesurakat  azon  gyakori  visszaélés 
gyakorlásában,  hogy  a  szolgahnáuyok  teljesítése,  a  kilenczed  ííze- 


TÜKTÉNETÉHEZ.  227 

tése  és  más  terhek  alól  felmentik  jobbágyaikat  és  alattvalóikat, 
kik  azután  a  királyi  taxák  és  tized  fizetése  alól  is  ki  akarják 
Tonni  magokat. 

10.  A  gyűlések  és  octavalis  törvényszékek  tartásának  ideje 
szintén  törvénynyel  szabályozandó.  / 

11.  Törvényt  kell  alkotni  az  elzálogosított  birtokok  kiváltá- 
sának módjáról. 

12.  Gondoskodni  kell  arról,  liogy  a  főpapok  az  egyházi  bir- 
tokokat el  ne  idegenítsék. 

1 3.  Midőn  az  esztergomi  főérseki  egyház  káptalana  székhe- 
lyéről elűzetve,  Nagy-Szombatba  tette  át  lakását,  azon  jogot  nyerte 
a  királytól,  hogy  a  javadalmához  tartozó  házakon  felül  a  kanono- 
kok lakásai  részére  vett  házak  is  mentesek  legyenek  a  királyi 
taxa  fizetése  alól.  Daczára  annak,  hogy  ezen  joga  II.  Ferdinánd 
király  által  megerősíttetett,  Nagy-Szombat  város  hatósága  a  ká])- 
talant  gátolja  annak  gyakorlásában.  Tekintettel  a  nevezett  kápta- 
lannak mint  hiteles  helynek  fontosságára,  intézkedni  kell,  hogy  az 
jogával  élhessen. 

14.  A  sz.  kir.  és  bányavárosok,  valamint  a  szabadalmakkal 
Líró  városok  kiváltságaival  többféle  visszaélés  szokott  történni. 
Hogy  ennek  elejét  vegyék,  köteleztessenek  a  városok  privilégiu- 
maiknak bemutatására  s  újabb  királyi  megerősíttetésére. 

1 5.  A  sz.  kir.  városok,  különösen  pedig  Pozsony,  sok  idegen 
és  a  császár-király  irányában  ellenséges  külföldi  menekültet 
fogadnak  be  s  azokat  a  polgárok  sorába  beveszik.  Ezen  betódú- 
lást  meg  kell  akadályozni  s  a  már  bent  levőket,  ha  már  i)olgárjo- 
got  nyertek  is,  ki  kell  parancsolni  az  országból. 

16.  Több  panasz  érkezett  a  királyhoz,  hogy  némely  városok 
tí^tszésük  szerint  adóztatják  lakóikat  és  sokkal  nagyobb  adót  szed- 
nek be,  mint  minőt  a  királyi  fiscus  követel.  Me.í^  kell  vizsgáltatni 
a  számadásokat  s  a  behajtott  felesleg  a  végvárak  szükséjíh^teire 
fordítandó  vagy  a  megkárosított  felek  adójából  törlendő. 

Ezekután  felszólítja  a  KK-at  és  RR-et,  hogy  minden  ma- 
gán ügyet  mellőzve,  igyekezzenek  az  előterjesztett  pontokat  tár- 
gyalni. 

Decz.  2-án  reggeli  7  órakor  az  országgyűlés  helyiségében 
összegyűlt  rendek  előtt  újra  felolvastatott  a  királyi  előterjesztés. 

Az  evangélikus  rendek  vallási  sérelmeik  orvoslása  előtt 
nem  akartak  annak  tárgyalásába  bocsátkozni.  Heves  viták  után 
győztek  és  a  propositiok  tárgyalása  helyett  a  sérelmek  összeállí- 
tására választatott  meg  a  bizottság.  Ennek  tagjaivá  lettek :  Miku- 
litsch  Tamás  kir.  személynök,  Hadricius  György,  Lippay  Gáspár, 
Gazdag  Fülöp  prothonotíirius,  Móricz  Farkas  vice  judex-curiae. 
X.  Aíátyás  prépost  Mosdosi  Imre,  Kerekes  András,  IJsz  .János, 

15* 


228  AZ  1637 — Í38-1K1  pozsonyi  országgyüléb 

Bihegy  Miklós,  Trezánszky  Pál,  Perneszy  Ferencz,  Chernél 
György,  Bogády  András,  Telekessy  István,  Barna  György,  Czeg- 
lédy  Albert,  Fancsi  György,  Farkas  István,  Dévényi  István,  Má- 
riássy  János,  Szemere  Pál,  Zákány  András,  Köviczky  János  és 
Menyhért,  Szelleczky  D.,  Langfelder  Dániel  és  mások. 

Ezen  bizottság  mindjárt  más  nap;  megkezdte  működését.  A 
vallási  kérdésben  csakhamar  szakadásra  került  a  dolog  a  katho- 
likus  és  evangélikus  urak  között  Minthogy  egyetértésre  jutni  nem 
tudtak,  az  evangélikusok  elhatározták,  hogy  külön  tanácskozva 
fogják  összeírni  a  vallás  gyakorlásában  történt  gátoltatás  és  a 
templomok  elszedése  körül  tapasztalt  sérelmeiket  s  azokat  rövid 
idő  alatt  felterjesztik  a  nádorhoz.  A  határozatot  tett  követte. 
4-én  Baka  Ferencz,  Hont  megye  követének  szállásán  gyülekeztek 
össze  az  evangélikus  rendek.  Ulésházy  Gáspár,  Ostrosith  István, 
Nyáry  Lajos  és  több  főurak  együtt  összeállították  az  1608.  óta 
elvett  evang.  templomok  jegyzékét  és  a  tapasztalt  sérelmeket,  s 
azt  még  a  délelőtt  folyamában  kézbesítették  a  nádornak. 

Délután  az  Ulésházy  Gáspár  házában  összegyűlt  evangéli- 
kusok, a  nádornak  egyenes  felhívására,  hozzá  egy  főurakból,  megyei 
és  városi  követekből  választott  küldöttséget  menesztettek.  A  kül- 
döttség által  a  nádor  azon  Ígérettel,  hogy  ö  saját  hatáskörében 
szigorúan  fog  őrködni  az  evangélikusok  javainak  épségben  tartása 
fölött,  rá  akarta  bírni  az  evangélikus  rendeket,  hogy  a  vallási 
sérelmek  tárgyalásától  álljanak  el.  Ezek  azonban  előbbi  szándé- 
kukhoz ragaszkodván,  heves  küzdelem  fejlődött  ki  a  pártok  között. 

5-én  Hont  megye  követeinek  szállásán  elhatározták  az 
evangélikusok,  hogy  sérelmeiket  egyenesen  a  király  elé  fogják 
terjeszteni.  Az  ezen  határozatról  értesített  nádor  decz.  7-én  Ester- 
házy Dánielt  küldé  az  Ulésházy  Gáspár  házában  tanácskozó  pro- 
testánsokhoz. Tudtukra  adta  általa,  hogy  sérelmeikkel  hiába 
fáradnak  a  király  elé ;  mert  sem  ő,  sem  a  clerus  nem  fogyják 
engedni,  hogy  a  vallás  ügyében  bárminő  új  határozat  hozassák. 
Változatlanul  kell  ezen  ügyben  maradniok  az  előbbi  országgyű- 
lések határozatainak.  —  Az  ^evangélikusok  ezen  üzenet  dacára  is 
szövegezték  a  felterjesztést.  Összeírták  az  1608  óta  elfoglalt  tem- 
plomokat, megyénkint  felsorolták  a  tapasztalt  sérelmeket  és  a 
szövegnek  tisztába  írásával  Bogády  Andrást,  az  erdélyi  fejedelem 
követét  bízták  meg. 

.  Decz.  9-én  megkezdődött  a  sérelmek  fölötti  általános  vita 
A  rendek  összes  gyűlésében  két  napon  át  követelték  az  evangéli- 
kusok, hogy  vallási  sérelmeik  a  többiekkel  együtt  terjesztessenek 
a  király  elé.  A  katholikusoknak  heves  ellenzésén  megtört  mindeu 
törekvésük. 

11-ón  újra  Hont  követeinek  lakásán  találjuk  őket  Felolvas- 


TÖRTÉNETÉII KZ.  22  9 

tíitváu  itt  a  nádornak  a  vallási  sérelmekre  vonatkozó  leirata, 
iiyolcz  tagból  álló  küldöttség  választatott.  Ennek  utasításul  adták  : 
értesíteni  a  nádort  arról,  hogy  6k  egyáltalában  nem  nyugodhat- 
nak bele  elutasító  határozatába  és  felkérni  öt,  menne  néhány 
követtel  a  királyhoz  a  sérelmek  felterjesztése  végett. 

A  nádor  tagadó  válasza  után  ugyanazon  kéréssel  fordultak 
a  királyi  személynökhöz,  de  itt  is  eredmény  nélkül  jártak.  Midőn 
a  személynök  értesítette  a  küldöttség  kívánságáról  a  nádort,  ez 
Jakosits  püspök,  Pálfify  János  és  Ostrosith  István  által  tud- 
tára adata  a  küldöttségnek,  hogy  a  főpapok  és  főurak  elhatároz- 
ták, miszerint  bizonyos  fontos  okok  miatt,  minők  :  1.  hogy  a  török 
épen  a  múlt  héten  pusztított  el  Gimes  vára  közelében  egy  falut, 
mintegy  160  személyt  hurczolva  rabságba,  Eger  közelében  6000 
föuyi  sereget  vont  össze  és  betörésre  készül,  2.  hogy  a  Pozsonyba 
érkezett  királyné  gyengélkedik  és  minél  előbb  távoznia  kell  onnan, 

3.  hogy  a  zavargós  idő  kedvezőtlen  az  országgyűlési  tárgyalásokra, 

4.  az  előbbi  országgyűlések  szokásai  szerint  is  előbb  a  királyi 
propositiók  tárgyalandók,  —  jelenleg  nem  fognak  a  vallási  ügyek- 
kel foglalkozni  s  ajánlják,  hogy  az  evangélikusok  hagyjanak  fel 
azokkal.  —  A  nádor  azon  fenyegetés  mellett  egyezett  az  evangé- 
likus rendek  közös  gyűlésének  megtartásába,  hogy  ha  azon  a 
főurak  és  főpapok  említett  nyilatkozatát  alá  nem  írják,  általános 
^szavazással  fogja  eldöntetni  a  vallás  ügyét. 

12-én  az  evangélikus  rendek  kimondták,  hogy  határozatuk- 
tól semmi  áron  el  nem  állanak.  Nem  tűrik,  hogy  a  vallás  kérdése 
ismét  elodáztassék  és  mint  az  az  eddigi  országgyűléseken  történt, 
függőben  hagyassék.  Ugyanezen  napon  reggeli  8  órakor  már  a 
közös  gyűlésben  voltak. 

Midőn  a  személynök  felszólítá  őket,  hogy  a  főrendűek  ismert 
határozatához  csatlakozzanak,  választott  szónokuk  Barna  György 
pontonkint  válaszolt  a  nádor  által  átküldött,  a  vallási  ügynek 
elodázását  követelő  pontokra :  1.  A  töröknek  beütését  meg  lehe- 
tett volna  gátolni,  ha  a  katonaságot  és  a  kapitányokat  állomásai- 
kon hagyják,  a  helyett,  hogy  Pozsonyba  rendelték  a  parádéra.  2. 
Mindnyájan  buzgón  fogják  kérni  istent,  s  reméllik  ki  is  imádkoz- 
zák, hogy  a  királyné  egészsége  minél  előbb  helyre  álljon.  3.  Azt 
hiszik,  hogy  ha  összehívatott  az  országgyűlés,  mind  a  király,  mind 
a  rendek  ezen  időt  találták  legalkalmasabbnak  a  tárgyalásokra, 
mert  mostan  a  levegő  is  igen  egészséges  és  a  házi  gondoktól  is 
leginkább  visszavonulhatnak.  4.  A  vallási  sérelmek  tárgyalásának 
felfüggesztése  már  mostanáig  is  sok  kellemetlenséget  okozott  a 
rendeknek  és  a  sérelmek  már  tízszeres  mérvre  szaporodtak.  Fel- 
hívták tehát  a  személynököt,  hogy  az  összeállított  sérelmeket  ter- 
jeszsze  a  király  elé. 


230  AZ  1G37  — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  gúnyos  visszautasítás  csak  növelte  az  ellentétet.  A  szc- 
mélynök  mereven  ragaszkodott  a  nádor  átiratához  való  csatlako- 
záshoz, az  evangélikusok  pedig  a  tegnapi  küldöttséget  ismét 
a  nádorhoz  küldöttek.  A  rendek  sürgetésére  a  személynök  ment 
a  küldöttség  élén,  a  nádorral  közölni  az  evangélikusok  határoza- 
tát. A  főrendek  és  a  nádor  nagy  visszatetszéssel  fogadták  a  közölt 
határozatot.  Felszólították  a  küldöttséget,  hogy  vétessék  az  ügyet 
új  tanácskozás  alá  és  a  lé-én  tartandó  közös  gyűlésen  viseljék 
magukat  engedékenyebben. 

1 3-án  már  reggeli  4  órakor  kezdték  meg  tanácskozásukat 
az  evangélikusok.  Nyári  Lajost  felkérték,  eszközöljön  ki  részükre 
fogadtatást  a  királynál.  Nyári  hosszabb  vonakodás  után  engedve 
a  kívánságnak,  sikeresen  járt  el  megbízatásában  s  még  ugyanezen 
a  napon  az  Illésházy  lakásán  ismét  összegyűlt  pártfeleit  azon 
hírrel  örvendeztette  meg,  hogy  a  király  15-én  délelőtt  10  órakor 
fogadni  fogja  őket. 

A  14-iki  közös  gyűlésen  a  személynök  megkísérti  a  békés 
kiegyezést.  Ismételten  kéri  az  evangélikusokat,  hogy  a  nádor 
atyai  intéseinek  engedve  álljanak  el  követelésüktől.  E  közben  a 
nagyváradi  püspök  és  Forgács  Ferencz  jöttek  a  főrendüek  nevében 
sürgetni  a  rendek  határozatát.  Válaszúi  nyerték,  hogy  az  evan- 
gélikus rendek  annál  is  inkább  megmaradnak  eddigi  határozatuk 
mellett,  minthogy  a  királyi  fogadás  ideje  már  ki  van  tűzve  s 
ezt  megváltoztatniok  nem  lehet.  Ha  azonban  a  nádor  még  ma 
találna  oly  alapot,  melyen  óhajtásuk  szerint  kiegyezhetnek,  ok  az 
egyezkedésre  is  hajlandók. 

Hosszú  várakozás  után,  délutáni  1  órakor  a  győri  püspök, 
Draskovits  János,  Pálfi'y  János  és  Forgács  Zsigmond  jöttek  át 
az  tízenettel.  A  nádor  csodálkozását  fejezi  ki. a  fölött,  hogyan 
jutott  eszükbe  az  evangélikusoknak  egyenesen  a  királyhoz  fordúbi. 
Olyan  újítás  ez,  mely  szakadást  és  összeesküvést  vonna  maga 
után,  de  ő  semmi  áron  sem  fogja  megengedni,  hogy  törekvésük 
ér  ényesüljön.  A  főpapok  és  főrendüek  semmi  más  módot  nem 
találtak,  mint  a  vallási  ügynek  teljes  elejtését,  a  mint  azt  már 
sok  év  óta  (jffakorolták  n  vendek.  Az  evangélikusok  viszont  kijelen- 
tették, hogy  mindaddig  nem  engednek,  míg  az  elvett  templomok 
vissza  nem  adatnak  és  a  sérelmek  okozói  el  nem  veszik  bünte- 
tésüket. 

A  katholikus  urak  meg  akarták  hiúsítani  az  evangélikusok 
fogadtatását.  A  személynök  a  legközelebbi  ülés  napjául  15-ét 
tűzte  ki,  de  ezt  az  evangélikusok  protestatiójára  el  kellett  ejtenie. 
A  nádor  és  a  katholikus  főrendek  Lippay  György  cancellárt, 
Pálffy  Jánost,  Bánffy  Kristófot  és  Csáky  Istvánt  küldték  15-én 
reggel  a  királyhoz.  A  király  ezeknek  tudtukra  adta,  hogy  az 


tOrtí:netéhkz.  231 

(.'vangelikus  rendeket  nem  szándékozik  mellőzni,  ilc  a  katholiku- 
sok  meghallgatása  nélkül  nem  ad  nekik  határozott  választ. 

15-én  reggel  lUésházy  lakásán  az  evangélikusok  szónokukká 
választották  Bogády  Andrást,  ki  Illésházy  Gáspár,  Bay  Zsig- 
mond förendfiekkel,  Pancsi  György,  Dévényi  István  és  Barna 
György  követekkel  volt  a  fogadtatási  terembe  menendő  s  az  ösz- 
szes  evangélikus  rendeknek  el  kellett  őket  kisérniök. 

A  fogadtatás  a  megállapított  módon  történt.  Bogády  az 
i'vangelikusok  átnyújtott  kérvényét  rövid  szavakkal  ajánlotta  a 
király  atyai  kegyelmébe,  mire  a  Felség  következőleg  válaszolt : 
>A  hűségtek  által  átnyújtott  iratot  nemcsak  át  fogjuk  olvasni 
és  nézni,  hanem  szorgosan  át  is  gondoljuk  és  a  milyen  hamar 
csak  történhetik,  választ  adunk  arra.« 

A  felterjesztett  sérelmek  következők.  ^) 

A  bevezetésben  panaszolkodnak,  hogy  a  bocsi  békében,  a 
II.  Mátyás  király  által  kiadott  hitlevélben  megállapított,  a  II. 
Ferdinánd  valamint  IIL  Ferdinánd  által  koronáztatása  alkalmá- 
val elfogadott,  az  evangelika  vallás  szabad  gyakorlását  biztosító 
törvények  1608.  óta  sokszorosan  megsértettek.  Különösen  pedig: 

L  IJntj  megyében  a  gerényi  plébános  Kálmáncsay  Sámuel 
Ingvar  városnak  az  ottani  ev.  concionatort  illető  tizenhatodat 
nemcsak  lefoglalta,  hanem  Gyöngyösy  Jánost,  kinek  házában  a 
l)e8zedett  tizenhatod  le  volt  téve,  valamint  a  concionatort  és  a 
város  bíráját  az  egri  káptalannak  —  tizedügyekben  az  országos 
töiTények  szerint  is  illetéktelen  hatóságnak  —  Ítélőszéke  ele 
idéztette. 

2.  Zemplénben  Pálffy  Katalin  elfoglalta  a  Garam  község- 
l)en  levő  tenaplomot  s  annak  jövedelmeit,  minek  következtében  a 
templom  most  el.  is  pusztult,  használhatlan  állapotban  hever. 
Ugyanő  minden  jövedelmétől  megfosztotta  az  újlaki  concionatort. 
Homonnay  Drugeth  János  a  terebesi  templomot  vette  el. 

5.  Ahaujban  Cseh  János  mislyei  prépost  elvette  a  mislyei 
templomot,  annak  concionatorát  állásától  és  jövedelmeitől  meg- 
fosztotta. Székely  Balázs  (Blasius  Siculus)  Somogyi  község  tem- 
plomát eWéve,  lakóinak  szigorú  büntetés  terhe  alatt  megtiltotta 
a  szomszéd  templomok  látogatását. 

4.  Szabolcsban  Klecseni  Horváth  Ferencz  a  kenézi  temp- 
lomban tiltotta  el  az  istenitiszteletet. 

ő.  Sárosban  Pálffy  Katalin  Szent-Péter  község  templomá- 
nak ajtóit  és  ablakait  feltörette.  A  concionatort  tüzzel-vízzel 
elátkozta,  lakásáról  leverette  a  fedelet,  felszakgatta  a  gerendákat 
s  midőn  az  ennek   dacára  is  teljesítette  hivatalos  kötelességét, 


')  GravHuiina  St.  et.  Ord.  R.  Evang.  etc.  —  Lőcsei  Icvt. 


232  AZ   16ín 38-IKl  POZSONYI   ORSZÁGGYŰLÉS 

nejével  együtt  szekérre  rakatta  és  a  legkeményebb  hidegben  ki- 
vitette a  határra.  A  jobbágyoktól  börtönnel,  birsággal,  fenyege- 
téssel nyilatkozatot  erőszakolt  ki,  mely  szerint  ők  inkább  kíván- 
nak róm.  kath.  mint  evang.  lelkészt. 

6,  Barsban  Iwanowitz  Pál,  a  Szt-Pál  remetéről  címzett  szer- 
zet vicariusa,  a  folyó  országgyűlés  kihirdetése  idejében  elűzte  a 
velka-polei,  kis-tapolcsányi  és  maróthi  evang.  lelkészeket.  Pálffy 
Katalin  a  conpatronus  nemesek  akarata  ellenére  elfoglalta  Nagy- 
Herestyén  község  templomát,  a  lelkészt  elűzte,  a  lakosokat  eltil- 
totta a  templom,  temető  és  harangok  használatától.  Szemler, 
Szt-György,  Nagy-Sarló,  Tasnád,  Eölved,  Udvard,  Martos  közsé- 
gekben hasonló  esetek  történtek.  A  lévai  parochia  összes  tizede, 
szántóföldei,  szőlői  és  malma  elvétettek.  A  lévai  helv.  hitv.  evan- 
gelikusok  rombadőlt  templomát  felépíteni  nem  engedik.  Az  ágos- 
taiak  templomát  a  jezsuiták  vették  el.  Kérik  a  királyt,  hogy  az 
1608-iki  törvényeket,  melyek  szerint  a  jezsuiták  fekvő  vagyont 
nem  bírhatnak,  tartsa  épségben, 

7.  Komáromban  evang.  lelkészek  kath.  egyházi  hatóságok 
elé  idéztettek,  tőlük  a  tizenhatod  elvétetett.  Apáca-Szakáloson  a 
lakosok  költségén  épített  templomot  elfoglalták  a  pozsonyi  apá- 
czák.  Heteny,  Bajts,  Udvard  és  Macza  községekből  az  érseki 
javak  felügyelője  (Thomas  Literátus)  űzte  el  a  lelkészeket,  Bál- 
vány-Szakálos  kqzség  templomát  ugyanő  vette  él.  KoUonitsch 
komáromi  kapitány  a  szt-péteri  hitszónokot  elűzte,  a  lakosokat 
erőszakkal  akarta  a  róm.  kath.  hitre  téríteni.  Balog  István,  a 
tatai  őrség  kapitánya,  elűzve  az  evang.  hitszónokot,  katonáit  a  r. 
kath.  hit  felvételére  kényszeríté.  Nagy-Mihályiné  Nagy-Megyeren 
és  Izsépen  (Isup)  kényszeríti  a  lakosokat  a  kath.  lelkész  iránti 
engedelmességre. 

8,  Győrben  a  királyi  őrség  evang.  katonái  nem  kaphattak 
helyet  templomra.  Pattaházán  vettek  maguknak  az  istenitisztelet 
tartására  egy  házat,  de  ez  elvétetett  tőlük  és  a  jezsuitáknak  ada- 
tott. Az  evang.  hitszónok  hivatalának  teljesítésében  a  hatóság 
által  gátoltatik.  A  győri  káptalan  nemes  és  nem  nemes  embernek 
egyaránt  12  császári  arany  bírság  terhe  alatt  megtiltotta,  bármily 
egyházi  ténykedéshez  igénybe  venni  az  evang.  lelkész  közreműkö- 
dését. A  Pattaházán  a  győri  őrség  evangélikus  katonái  számára 
vallási  célokra  végrendeletileg  hagyományozott  két  nemesi  curiát 
is  el  akarja  venni  és  az  istenitiszteletet  meg  akarja  gátolni.  Ugyan- 
azt teszi  Sziget  és  Révfalu  (Reafalu)  lakóival. 

9.  Pozsonyban  Keglevich  Ferencz,  Recse  (Récs?)  város  bir- 
tokosa, a  templomot  elfoglalta.  Az  ó-budai  apácák  Olgya,  Cseke, 
(Tsenke,  Katonánál  XXXII.  43.)  Vajasvatta  és  Kis-Magyar 
községek  nemes  lakóit  megbírságolta tták.  Nagy- Szombat  evang. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  233 

|K)lgáriűnak  az  ország  törvényei  biztosították  a  jogot,  hogy  temp- 
lomukat helyreállítsák.  Dacára  annak,  hogy  ezen  jogot  a  múlt 
soproni  országgyűlés  is  megerősítette,  a  kath.  polgárok  fegyvere- 
sen támadták  meg  az  építőket  és  a  kőműveseknek  halálbüntetés 
terhe  alatt  tiltották  meg  a  munka  folytatását.  Az  ács-munkák 
végzésére  helyet  nem  adtak.  A  várostól  templom-építési  anyagra 
vett  háztól  az  anyagot  elvinni  nem  engedték.  A  céhbeli  evang. 
mestereket  bírságolás  által  akarják  a  kath.  szertartásokban  való 
részvételre  kényszeríteni,  az  ellenszegülőket  a  céhből  kizárják  és 
mesterségük  folytatásában  akadályozzák. 

10.  Nyitráhan  Szakolczán  a  kath.  polgárok  nem  engedik  az 
evang.  imaházát  felépíteni.  Temetőre  való  helyet  sem  adnak  s  az 
evangélikusok  fájdalom  és  szégyennel  kénytelenek  félreeső  helye- 
ken temetni  el  halottaikat.  PálflFy  Katalin  elvette  a  Komjáti-, 
Bossányi  Boldizsár  özvegye  a  suránkai  templomot  s  az  éhez  tar- 
tozott 15  falu  jövedelmét.  A  kalocsai  érsek  Püspökfalva  lakóit  til- 
totta el  a  templomlátogatásától.  Ugyanő  Trencsén  megye  több 
községének  lakóit  erőszakkal  akarta  a  kath.  egyházba  téríteni. 

11.  Nógrádban  Bosnyák  István  püspöknek  és  Balassa  Imre 
özvegyének  templom  foglalásai  ismeretesek. 

Nem  akarják  a  trencséni,  nyitrai  eseteknek,  a  kamara  bir- 
tokában levő  Thurzó-féle  birtokokon  s  a  Dunán  tűi  a  Batthyány 
éíi  Zrínyi  grófok  által  elkövetett  sérelmek  felsorolásával  tovább 
fárasztani.  Hivatkozással  az  evang.  vallás  szabad  gyakorlását 
szabályozó  törvényekre,  a  királynak  atyai  jóindulatától  várják  és 
kérik  az  orvoslást. 

A  különleges  sérelmeknek  ily  módon  történt  felterjesztése 
után  a  személynök  16-án  felszólította  a  rendeket,  hogy  míg  az 
evangélikusok  ügyében  megérkezik  a  kii*ályi  válasz,  állítsák  össze 
a  többi  sérelmeket.  A  nádor  ugyanazt  szorgalmazta.  Az  evangé- 
likusok, küldőik  utasításához  mereven  ragaszkodva,  semmi  más 
tárgyat  nem  akartak  felvenni  a  válasz  megérkezéséig,  nehogy 
valamely  határozat  által  befolyásoltassék  a  király  elhatározása  s 
:ut  is  lehetőnek  tartották,  hogy  a  leiratra  válaszfelíratot  kellend 
készíteniök.  A  király  válaszának  leérkezése  előtt  terjedelmes  fel- 
iratban igyekeztek  a  katholikusok  meggyengíteni  az  evangéliku- 
sok panaszait.  ^)  —  A  királyi  titkos  tanácsban  már  16-án  elké- 
szült a  Lippay  György  cancellárhoz  intézett  leírat. 

A  nádor  17-én  reggeli  9  órára  saját  szállására  hívatta  a  köve- 
teket A  cancellár  a  következő  tartalmú  kir.  leiratot  olvasta  fel. 2) 


^)  Katona  XXXTI.  45—46. 

*>  Pária  decreti   regü   illmo  dno.  Lippay.  .  .  assignati.  .  .   1637. 
Uie  17.  dec.  praelecíi  et  publicati.  —  Lőcsei  levélt. 


234  AZ  1637  — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

Terjeszsze  a  cancellár  az  összes  KK.  és  RR.  elé  a  kérdést; 
vájjon  az,  hogy  az  evangélikus  rendek,  sérelmek  neve  alatt,  egye- 
nesen a  király  elé  terjesztették  panaszaikat,  nem  ellenkezik-e  az 
országgyűlések  régi  szokásaival  ?  —  Megtörténhetnék-e  az  orszáíí 
törvényeinek  s  a  KK.  és  RR.  közös  akarata  és  szavazatának  na- 
gyobb mérvű  megsértése  nélkül  az,  hogy  a  kisebbségnek  panaszait 
a  többség  hozzászólása  nélkül  a  király  intézze  el  ?  Minthogy  a 
király  nem  tartja  az  időt  alkalmasnak  arra,  hogy  azt  újításokra 
vesztegessék,  ha  a  KK.  és  RR.  az  evangélikusok  által  követett 
eljárást  a  régi  szokások  és  törvényektől  eltérőnek  találnák,  közö- 
sen határozzák  el,  mit  kell  ezen  ügyben  tenni.  Meghagyja  a  király 
az  evangélikusok  által  hozzá  felterjesztett  íratnak  nyilvános  fel- 
olvasását, hogy  az  összes  KK.  és  RR.  ismerjék  a  részleges  királyi 
fogadtatás  alkalmával  felmerült  tárgyat. 

A  leírat  átolvasása  után  a  nádor  egyetértésre  és  a  vallási 
kérdés  elejtésére  szólítva  fel  a  rendeket,  elbocsátotta  őket. 

A  kath.  főrendűek  által  fogalmazott  leírat  csak  növelte  az 
evangélikusok  elkeseredését  és  midőn  a  rendek  gyűlésében  a  sze- 
mélynök  a  többi  gravamenek  összeállítását  sürgette ;  ők  határo- 
zottan tudni  akarták,  vájjon  a  felolvasott  leírat  végső  határozata-e 
a  királynak  ?  és  annak  lemásoltatását  követelték.  A  személynök 
átküldött  a  leiratért,  de  a  főrendűek,  minthogy  az  nem  a  rendek- 
hez, hanem  egyenesen  a  cancellárhoz  van  intézve,  azt  kiadni  uem 
akarták. 

A  felvidéki  megyék  követei  a  személynöknek  a  sérelmek 
összeállítását  sürgető  indítványára  kijelentették,  hogy  küldőiktói 
mindnyájan  szigorú  utasításokat  kapván,  mindaddig  nem  fognak 
más  tárgyhoz,  míg  sérelmeik  nem  orvosoltatnak,  vagy  a  királytól 
határozott  parancsot  nem  kapnak  a  vallási  kérdés  elejtésére.  A 
nádor  erre  Jakosits  püspököt,  Illésházy  Gáspár  és  Pálffy  János 
grófokat  azon  megbízással  küldötte  a  rendekhez,  adják  ezeknek 
tudtokra,  hogy  a  főrendűek  nem  ellenzik  a  királyi  leíratnak  lemá- 
soltatását, ha  a  rendek  azután  azonnal  hozzá  fognak  a  többi 
sérelmek  összeállításához.  A  leiratot  a  király  végső  határozatá- 
nak kell  tekinteniök.  Ha  ezt  el  nem  fogadják,  akkor,  —  a  mennyi- 
ben a  király  az  összes  KK.  és  RR.  véleményét  akarja  tudni  — 
általános  szavazásra  bocsáttatik  az  evangélikusok  ügye  s  a  nádor 
a  többségnek  határozatát  fogja  a  király  elé  terjeszteni. 

A  főrendűek  fenyegetése  eltévesztette  a  hatást.  Az  evangé- 
likusok azt  válaszolták,  hogyha  a  kath.  rendek  szavazás  által  akar- 
ják elintézni  a  királyi  leiratot,  azt  maguk  sem  tekintik  végső  ha- 
tározatnak, —  azt  pedig,  hogy  a  sértett  fél  ügyében  a  sértő  bírás- 
kodjék, tűrni  nem  fogják  és  bevárják  a  királynak  a  vallási  ügy 
elejtésére  vonatkozó  határozott  parancsát. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  235 

19-én  hevesebben  újult  meg  a  küzdelem.  Az  evangélikusok 
mereven  ragaszkodtak  határozatukhoz.  A  förendűek  pedig  nyilat- 
kozatot készítettek,   mely  szerint  sajnálkozásukat  fejezve  ki  a 
fölött,  hogy  hiába  való  vitatkozással  már  oly  sok  idő  lett  elvesz- 
tegetve, az  evangélikus  rendeknek  eljárását,  mint  az  országgyű- 
lések régi  szokásaival  ellenkező  eljárást  kárhoztatják  és  elitélik. 
Lippay  cancellárt,  Pálffy  Jánost  és  Wesselényi  Ferenczet  átkiü- 
dotték  felszólítani  a  rendeket  arra,  hogy  ők  is  csatlakozzanak  a 
fentebbi   nyilatkozathoz.  —   A  kath.  rendek   (mint   a  jelentés 
mondja)  kézzel  lábbal  siettek  eleget  tenni  a  felhívásnak.  Az  evan- 
l^elikusok  hevesen   tiltakoztak  az  újítás  vádja  ellen.  Kérték   a 
cüiicellárt,  legyen    közbenjárójuk    a   királynál   s   eszközölje  ki 
annak  végső  határozatát.  Lippay  a  közbenjárást  megígérve  távo- 
zott és  a  főrendüek  nem  sokára  új  üzenetben  értesítették  a  rende- 
ket, hogy  ők  is  bevárják  a  király  határozatát. 

A  deczember  21-én  kelt  királyi  leírat  egészen  a  főrendüek 
iísmert  határozatának  értelmében  van  szerkesztve  s  az  evangéli- 
kusok a  vallási  vita  mellőzésével  a  többi  tárgyak  elintézésére 
utasíttatnak. 

22-én  felolvastatott  a  leírat.  *)  Az  evangélikusok,  mielőtt  a 
további  teendőket  megállapítanák,  mindkét  leiratot  le  akarták 
ínásolni.  Az   ellenkezésről   értesített  nádor  Jakosits   püspököt, 
J^raskovits  Jánost  és  Balogh  Istvánt  átküldve  a  rendekhez,  fel- 
szólította* azokat,  hogy  haladék  nélkül  fogjanak  a  sérelmek  össze- 
*^llítá9ához.  A  katholikusok  készeknek  nyilatkoztak  erre,  de  az 
*^V5iiigelikusok  nem   engedtek.  —  Az  előbbi  küldöttség  Wesse- 
í^iiyi  Perencz    és   Barkóczy    Lászlóval  erősbítve  ment  vissza  a 
*'<3ndekhez.  Az  ellenkezés  által  erélyesebb  fellépésre  ingerelt  fö- 
^"^Tidfiek  nevében   felszólíttattak  a  rendek,    hogy  a  mennyiben  a 
királyi  leiratra  azonnal  határozott  választ  kell  adni,  a  kik  egyet- 
^  Intenek  a  főrendűekkel,  menjenek  át  a  nádor  lakására  és  hozzák 
^^  eg  a  határozatot.  A  személynök,  a  katholikus  követek  és  papok 
^^^oácskozás  nélkül   követték  a  felhívást.  A    magukban   maradt 
^'^angelikusok,  nehogy  lázadással  vádoltassanak,  nemsokára  sziu- 
^On  átmentek.  A  nádor  igen  ingerülten  fogadta  a  követeket.  He- 
^^<i?8  beszédében  összeesküvéssel,  lázadással  vádolta  az  evangeliku- 
^*jkat.  Tudtukra  adva,  hogy  ismeri  a  szakadás  szítóit,  de  hivata- 
*«^s  tekintélyével  meg  fogja  azoknak  törekvéseit  hiúsítani,  meg- 
.^agyja,  hogy  a  sérelmek  összeírása  végett  kiküldött  bizottság  a 
^ÖFetiező  napon  reggeli  8  órakor  fogjon  a  munkához,  ellenkező 
esetben  más  bizottságot  nevez  ki. 


')  Lőcsei  levélt.    >Paria  decreti   2-i.  .  .  .  die   22-a  dec.  .  .  .  pub- 
íúe  perlecti.€ 


236  AZ  163G — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  nádor  kifakadására  Szemére  Pál  válaszolt.  Kijeleutetto, 
liogy  az  evangélikusok  nem  akartak  szakadást  előidézni,  de  nekik 
a  királyi  leiratok  másolatához  joguk  és  arra  szükségük  is  van, 
mert  1.  mindig  szokásban  volt  az,  hogy  a  követek  a  királyi  leira- 
tokat és  az  országgyűlésnek  egyéb  actáit  saját  használatukra  le- 
írják, 2.  mert  küldőiktől  utasításban  kapták^  hogy  a  vallás  ügyé- 
nek rendezése  előtt  semmi  féle  tárgyalásba  ne  bocsátkozzanak, 
(^k  három  héten  át  erőszakolták  az  ügyet  s  nem  az  ő  törekvésü- 
kön műit,  hogy  célt  nem  értek,  de  küldőikkel  szemben  okvetle- 
nül igazolniok  kell  magukat. 

A  nádor  engedett.  Kimondta,  hogy  a  sérelmek  tárgyalásá- 
nak megkezdése  után  nem  fogja  ellenezni  a  leiratoknak  lemá- 
solását. 

Az  evangélikus  rendek  23-án  Hont  megye  követeinek  szál- 
lásán már  reggeli  4  órakor  kezdték  meg  a  tanácskozást.  Elhatá- 
rozták, hogy  a  királyi  leiratokkal  és  a  nádor  parancsával  szem- 
ben nem  tanúsítanak  ugyan  merev  ellenállást,  hozzá  fognak  a 
sérelmek  összeírásához,  de  utasításaikhoz  ragaszkodva,  mindaddig 
megtagadják  a  királyi  propositiók  tárgyalását,  míg  felterjesztett 
sérelmeikre  nem  kapják  meg  a  király  határozatát.  —  Szemere 
Pál  egy  megyei  és  városi  követekből  álló  küldöttség  élén  nyújtotta 
át  ezen  határozatot  a  nádornak,  a  személynöknek  pedig  protesta- 
tio  alakjában  kézbesítették  azt. 

A  nádor  által  kitűzött  órában  végre  megkezdték  a  sérel- 
mek összeírását.  A  Thurzó-féle  jószágok  ügye  megakasztotta  a 
tárgyalást.  A  kath.  rendek  és  a  személynök  semmiképen  sem 
akarták  a  Thurzó-féle  jószágoknak  a  kamara  által  történt  elfog- 
lalását a  sérelmek  közé  bevenni  s  e  fölött  decz.  29-től  1638. 
január  7-éig  vitatkoztak. 

E  közben  az  evangélikus  követek  újra  felvették  a  vallási 
sérelmek  ügyét.  1638.  jan.  2-án  folyamodványt  készítettek  a  király- 
hoz. Farkas  István  és  Dévényi  István  által  felkérették  Puchaim 
cs.  kir.  főkamarást,  hogy  részükre  audientiát  eszközöljön  ki.  A 
folyamodvány  átadásával  Nyáry  Bernátot,  Baka  Perenczet  és 
Kérchy  Istvánt  bízták  meg. 

A  megújult  mozgalomról  értesített  nádor  másnap  felszólí- 
totta Nyáry  Bernátot,  hogy  a  folyamodvány  benyújtásáról  beszélje 
le  az  evangélikus  rendeket ;  mert  —  úgymond  —  a  király  már 
értesítve  van  a  múltkori  protestatióról  és  úgy  tudja,  hogy  az 
evangélikusok  sérelmeire  választ  kell  adnia,  mit  a  többi  sérel- 
mekre adandó  válaszszal  együttesen  meg  is  fog  tenni.  Majd  Sze- 
mere, Barna  és  Zákány  követeket  hívatta  magához,  kik  ugyazon 
üzenetet  hozták.  A  főkamaráshoz  küldött  követek  azon  biztató 
ígérettel  tértek  vissza,  hogy  a  kir.  kihallgatás  közeli  kilátásba 


TÖRTÉNETÉHEZ.  237 

helyeztetett.  Ezen  ígéret  után  már  könnyelműségnek  tekintették 
volna  az  evangélikusok  határozatuktól  elállani.  Nyáry  Bernát, 
Sibrik  István  és  Lipcsey  által  felkérették  a  nádort,  hogy  folyto- 
nos intései  helyett,  melyekkel  csak  késlelteti  a  dolgot,  legyen  köz- 
benjárójuk a  királynál. 

Nyáry  és  társai  január  6-án  benyújtották  a  folyamodást.  ^) 
Ebben  eddigi  eljárásukat  azzal  igazolják,  hogy  gravameneiknek 
külön  benyújtását  a  KK.  és  RR.  többségének  Ítélete  alapján  sem 
tarthatják  törvénytelen  újításnak,  söt  inkább  a  katholikusok  álla- 
nak törvénytelen  téren,  midőn  az  evangélikusok  sérelmeit  a  töb- 
biek közé  felvenni  nem  akarják.  Ezek  okai,  hogy  a  drága  idő  és 
költség  elpazaroltatik,  ellenkezésük  nélkül  már  régen  le  lehetné- 
nek tárgyalva  az  országgyűlés  elé  tűzött  ügyek.  Az  evangélikusok 
már  engedtek  és  hozzá  láttak  a  többi  sérelmek  összeállításához, 
mert  a  király  kegyességétől  ügyüknek  méltányos  elintézését 
reméllik  és  azt  kérik. 

Nyárinak  jan.  6-iki  jelentése  szerint  a  király  szívesen  fogadta 
az  evang.  rendek  újévi  üdvözletét.  A  folyamodást  kegyesen  átvette 
és  megígérte,  hogy  arra  rövid  idő  alatt  választ  ad. 

Az  evangélikusok  ügyének  sikert  ígért  a  nádor  és  a  cancel- 
lár  között  felmerült  viszály.  Ez  utóbbi  ugyanis  az  országtanács- 
tian  sértő  szavakkal  illette  a  nádort,  miért  ez  a  KK.  és  RR.  útján 
akart  magának  elégtételt  szerezni. 

A  rendek  már  január  4-én  felszólaltak  a  nádori  méltóság 
érdekében.  A  nádor  megbízta  Nyáry  Bernátot,  hogy  magán  úton 
tudakozódjék  az  evangélikusoknál,  vájjon  azok  a  cancellárral 
szemben  hajlandók  lesznek-e  öt  támogatni  ?  —  Az  evangélikusok 
O-án  kijelentették,  hogy  ha  a  nádor  törvényes  módon  kérne  elóg- 
téUílt,  nem  mulasztják  el  őt  az  igazságtalan  megtámadtatással 
szemben  védelmezni,  de  saját  kezdeményezésükből  mitsem  tehet- 
nek. 7-én  hosszasabb  tanácskozás  után  arról  értesítették  a  nádort, 
hogy  a  mint  tegnap  sajnálkozásukat  fejezték  ki  a  rajta  elkövetett 
sérelem  fölött,  úgy  ha  a  viszály  kiegyenlítésére  holnapig  nem  talál 
módot,  reájok  biztosan  számíthat.  A  királynak  személyes  beavat- 
kozása azonban  a  rendek  nélkül  egyenlítette  ki  a  viszályt. 

A  sérelmi  bizotteág  7-én  elintézte  a  fiscus  által  lefoglalt 
Thurzó-féle  jószágok  ügyét,  hevévé  azt  a  sérelmek  közé. 

8-án  került  a  sor  a  vallás  ügyére.  Az  evangélikusok  kíván- 
ták, hogy  a  királyhoz  benyújtott  sérelmeik  a  rendek  által  össze- 
állítandó gravamenek  közé  egész  terjedelmükben  vétessenek  föl, 
vagy  legalább  említtessenek  fel.  A  papság  kezdetben  mereven 


*)  Lőcsei  líivélt.  »HunnIlimn  siipplicatio   st.  ct.   onl.   rcf^ni   Evan- 
p'li('oruin.< 


238  AZ  1637 — 38-iKi  püzöünyi  országgyűlés 

ellenkezik.  A  következő  napon  már  enged,  csak  a  ^status  evangr- 
licu8€  elnevezésen  akad  meg.  A  világi  katholikus  követek  a 
»8tatu8*  szó  mellőzésével  egyszerűen  az  ^evangelicorum*  (t.  i. 
gravamina)  kifejezést  akarják  használni.  A  papok  pedig  nem 
akarják  a  protestánsoknak  megengedni  az  ^evangelicus^  elneve- 
zés jogos  használatát,  mert  a  katholikusok  is  ^evajigelicns^-oV. 
A  nádorral  együtt  azt  ajánlják,  hogy  az  evangélikusok  ^angvMti' 
nmn  et  heheticam  confesstonem  prqfitente8€  czímmel  illettessenek. 
—  Az  evangélikusok  megharagudva  a  fölött,  hogy  ők  már  se 
»8fatus^'ók  se  ^evangelicus t-ok  ne  lennének?  —  elhatározták, 
hogy  eddigi  határozataiktól  egy  körömnyire  se  térnek  el  (ne  latuni 
ungvem  discedatur). 

A  vita  ötödik  napján  (jan.  12-én)  Illésházy  Gáspár,  Nyán 
Lajos  és  Bernát  főurak  közreműködése  mellett  megújították 
határozatukat.  *  • 

Az  ugyanazon  napon  tartott  összes  ülésben  Lippay  György 
cancellár,  Draskovits  János,  Sennyey  Sándor,  Wesselényi  Fe- 
rencz  és  Ferencft'y  Lőrincz  a  főrendűek  nevében  felszólították  a 
rendeket,  hogy  az  evangélikusok  által  a  királyhoz  felterjesztett 
folyamodványnak  szíWegét  nyilvánosan  olvastassák  fel.  Annak 
felolvasása  után  kitört  a  vihar.  A  cancellár  elkeseredetten  kelt 
ki  az  evangélikusok  vakmerősége  ellen,  melylyel  a  katholikusokat 
merték  a  tárgyalások  húzása  halasztásával  vádolni.  Ezen  sérel- 
met megtorlandó,  felhívta  a  katholikus  rendeket,  hogy  az  evangt'- 
likusok  sérelmeinek  teljes  mellőzésével  folytassák  a  tárgyalásokat. 

Az  evangélikusok  mereven  ragaszkodtak  az  1608-iki  törvé- 
nyekben, a  régi  szokásban,  a  királyi  decretumokban  és  az  orszáií- 
gyülések  actáiban  gyökerező  »sfatus  pvang^'licus^  elnevezéshez. 
Kijelentették,  hogy  ha  sérelmeik  fel  nem  említtetnél?,  ők  semmi- 
féle további  tárgyalásokba  nem  bocsátkoznak.  Megüzenték  e'it  a 
nádornak,  ki  azonban  a  főrendűekkel  együtt  a  cancellár  által 
indítványozott  határozat  mellett  maradt. 

13-án  reggel  a  főrendűek  a  cancellárt,  Sennyey  Sándort, 
Csáky  Istvánt  és  Barkóczy  Ferenczet  küldöttek  át  a  rendekhez. 
Ezek  fejtegetni  kezdték,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  felvenni 
lehHeflcn,  mert  a  katholikusok  nem  változtathatják  meg  elöhhi 
határozatukat,  —  felesleges,  mert  sérelmeiket  már  felterjesztették 
a  királyhoz,  —  szükség  felen,  mert  a  királyi  leirat  a  vallási  viták 
mellőzésével  rendelte  folytatni  a  tárgyalásokat  s  ebbe  már  az 
evangélikusok  is  beleegyeztek.  Azt  nem  ellenzik  a  katholikusok. 
hogy  az  evangélikusok  »bona  jide  ahsque  omni  frande  et  dohi* 
élhessenek  a  ^status  evangelícus^  elnevezéssel. 

Az  evangélikusok  erre  bizottságot  küldöttek  ki,  felkérni  a 
nádort  és  a   személynököt,  adjanak  nekik  assecuratoriát  arról. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  239 

hogy  a  ^sfatus  evavgelicns^  elnevezést  nem  ellenzik  és  e  miatt 
viszály  többé  nem  fog  elöidéztetni. 

A  küldöttek  eredmény  nélkül  tértek  vissza.  Az  eredményte- 
lenség miatt  boszűs  evangélikusok  14-én  elhatározták,  hogy  többé 
iiem  kérnek  bizonyítványokat,  hanem  a  gravamenek  szövegébe 
elkerűlhetlenűl  bevétetik  a  > status  evangelicust  szavakat.  A  közös 
gyűlésből  értesítették  ezen  határozatukról  a  nádort,  ki  nekik 
azzal  válaszolt,  hogy  ha  a  sérelmeket  összeállító  bizottság  tagjai 
közöl  valaki  meg  nem  jelenik  a  gyűlésben,  annak  helyére  azon- 
nal mást  nevez  ki.  Az  evangélikusok  megjelentek  ugyan,  de  mint- 
hogy a  személynök  nem  engedte  meg,  hogy  sérelmeik  bevétesse- 
nek, végképen  visszavonultak  a  tárgyalásoktól. 

16-án  magához  hívatta  a  nádor  az  összes  KK-at  és  RR-et. 
Az  egybegyűltek  előtt  Trautmannsdorff  gróf  és  Pichelmayer, 
Austria  vicecancellárja,  mint  királyi  biztosok  előadták,  hogy 
a  király  az  ország  jóléte  fölött  való  tanácskozás  végett  hívta  össze 
íi  rendeket,  de  már  hét  hét  óta  az  oi"szágnak  nagy  kárával  és  az 
n  akarata  ellenére  hiába  való  vitatkozással  töltik  az  időt.  Mint- 
hogy ő  felségének  gondjait  az  örökös  tartományok  és  a  német 
hirodalom  ügyei  is  igénylik,  tovább  nem  időzhet  Pozsonyban.  A 
mint  az  országnak  jogait,  kiváltságait  és  szabadalmait  megsérteni 
nem  akarja,  épen  úgy  azt  sem  engedheti  meg,  hogy  valaki  űjítá- 
sok])a  és  a  törvények  magyarázgatásába  bocsátkozzék.  Határo- 
zottan parancsolja,  hogy  az  evangélikusok  sérelmeit  teljesen  mel- 
lőzve fogjanak  a  kitűzött  propositiók  tárgyalásához. 

A  királyi  biztos  távozása  után  a  nádor^  az  esztergomi  érsek 
<'s  a  cancellár  minden  szentek  nevére  kérték  a  rendeket,  ne 
•Migedjék  szakadásra  kerülni  a  dolgot,  de  engedelmeskedjenek  a 
király  parancsának. 

A  rendek  házában  nagy  vita  keletkezett  a  fölött :  vájjon  a 
királyi  biztos  a  királynak  végső  határozatát  tudatta-e  az  evangé- 
likusokkal ?  —  Megkérdezték  a  főrendűek  véleményét.  Ezek  és  a 
kíilli.  rendek  a  kir.  biztos  szavait  a  király  végső  határozatának 
tekintették,  mibe  az  evangélikusok  többszöri  üzenetváltás  után 
sem  akartak  belenyugodni.  Kimondották,  hogy  instructióik  elle- 
nére nera  akarván  eljárni,  nem  vesznek  részt  a  tárgyalásokban, 
<le  írnak  küldőiknek,  hogy  vagy  más  követeket  válaszszauak,  vagy 
részükre  küldjenek  új  instructiót.  —  Ennek  hallatára  a  nádor 
úgy  vélekedett,  hogy  máskép  már  nem  lehet  elintézni  a  viszályt, 
mint  ha  az  egész  ügyet  a  király  ítélete  alá  bocsátja  s  az  engedet- 
lenségnek és  szakadásnak  okozóit  feljelenti. 

Mielőtt  ezt  tenné,  18-án  magához  hívatta  az  evangélikuso- 
kat Elmondta,  ho^y  ő  eddigi  magatartása  miatt  már  gyanúsítga- 
tfu'ioknak  van  kitéve ;  kéri  őket,  hagyjanak  fel  a  niakacskodússal 


24U    AZ  163  7 — 3 8-iki  POZSONYI  országgyűlés  történetéhez. 

és  biztosítja  őket,  hogy  ezentúl  sem  a  czimezés  sem  a  vallás  ügyé- 
ben nem  fog  viszály  felmerülni.  Az  evangélikusok  erre  Czobor 
Imre,  Ostrosith  István,  Nyáry  Lajos  és  Bernát  főurak  közremű- 
ködése mellett  írásban  következőleg  válaszoltak:  »MiveI  az 
elmúlt  szombaton  ö  felsége  az  mi  kegyelmes  urunk  verbaiiter 
kegyelmesen  ilyen  formán  méltóztata  az  egész  statusoknak  decla- 
rálni  magát,  hogy  az  mint  minden  rendeket  és  statusokat  meg 
akarja  az  ő  szabadságukban  és  immunitásokban  ő  felsége  meg- 
tartani és  másokkal  is  azokban  megtartatni :  ugy  novitásokat  ő 
Felsége  e  contra  nem  admittálhat.  Mivel  azért  az  ev.  status  sem 
kíván  semmi  újítást,  könyörög  ő  felségének  alázatosan  csak  azoD, 
mivel  az  mi  gravaminaink  in  lege  regni  fundáltatott,  hogy  iuxta 
suam  benignam  oblationem  vigore  2-dae  conditionis  et  aliarum 
constitutionum  super  sublatione  universorum  gravaminum  edita- 
rum  kegyelmesen  toUálja  gravaminainkat  és  az  aránt  resolváini 
méltóztassék  scriptotenus  ő  felsége  magát  kegyelmesen.  Az 
denominatiorúl  való  controversiát  az  mi  illeti,  arrúl  in  contextu 
articulorum  írattassék  egy  articulus  in  hanc  formám  et  senten- 
tiam :  ut  articuli  T.  et  T.  in  negotio  religionis  editi,  conditio  2. 
et  6.  imo  et  articulus  3.  ante  coronationem  anno  1608.  editiis 
una  cum  denominatione,  quoad  distinctionem  religionum  ibidem 
expressa  observatur.c 

A  nádor  ezen  iratot  19-én  a  főpapok  és  főurak  elé  terjesz- 
tette. 20-án  következő  határozatot  közölte  az  evangélikusokkal : 
»1.  Az  szombati  (nagy-szombati)  auditórium  in  concessa  forma 
soproni  végezés  szerint  építessék.  2.  Az  lévai  auditórium  fából 
való  építessék  in  ea  forma  a  mint  vagyon.  3.  Az  ki  patrónus 
maga  szentegyházában  temettessék.  4.  Szakolczaiaknak  temető 
helyek  assignáltassék.  5.  Az  bírságolás  religioért  ne  legyen.* 

Dr.  Demkó  Kálmán. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE  ? 


—  KLSÖ  KÖZIJEMÉNY.  — 


Eddig  inkább  csak  sejtettem,  a  mit  manapság  már  hiszek 
és  vitatok,  hogy  Szerencsnek  egykori  vármegyei  mivoUa  történelmi 
thrbf  és  hogy  Szerencs  vármegye  soha  sem  létezett 

Már  másod  ízben  veszem  tagadóba  Szerencs  vármegyének 
létezését.  Hiába,  a  fát  sem  lehet  egy  csapással  levágni,  főleg  pedig, 
ha  az  a  balvélekedések  oly  megizmosúÜ  bálvány-fája,  mint  a  mi- 
^yen  Szerencsnek  vármegyei  kérdése.  Különben  arra,  hogy  újabb 
felszólalással  siettessem  kidöltét  Szerencs  megyei  dicsősége  fájá- 
nak, leginkább  azon  alkalom  ösztönzött,  hogy  Szerencs  felQl 
imént  vallott  s  jelenleg  indokolt  nézetem  ellenzékre,  mondhat- 
nám, kemény  ellenmondásra  talált  ^) 

Ezen  ellenmondás  után  úgy  vélekedem,  kétszeres  érdekűnek 
ígérkezik  a  fölvett  tétel,  hogy  csakugyan  »volire  Szerencs  vár- 
meyyef ,.. 

ítéletem  szerint,  hogy  e  kérdést  a  végmegoldás  felé  segít- 
sem, nem  szükséges,  legalább  ezúttal  nem,  hogy  a  vitatkozás  elém 
dobott  keztyüjét  érintsem.  Egyelőre  talán  írói  elégtételt  vehetek 
magamnak  már  az  által  is,  ha  csupán  az  állítólagos  megyei  szék- 
helyet és  területét  helyezem  lehető  történeti  világításba. 

Es  a  következendőkben  épen  ezzel  kívánok  foglalkozni. 

Új  vármegyénknek  fölfedezője  nem  más,  mint  a  jó  Nováki 
József  egri  kanonok  ("j*  1827.),  a  ^Memória  dignitatum  ecclesiae 
Agriensis€  kézírati  műnek  fáradhatatlan  szerzője,  ütánna  Baldssy 
Fermcz  történetírónk  érdemesíté  leginkább  magát  Szerencs  körűi. 
A  m.  torténetirodalom  e  részben  őket  vallja  első  auctoroknak,  mihez 
képest  természetesen  ők  a  leghitelesebbek  s  leghívatottabbak  is 


^)  Balássy  Ferencz:  >  Válasz    Kandra  Kabosnak  a  sombolyi  főes- 
peretség  s  a  sárvári    várispánság  és  apátság    kérdésébcQC  >  Századok  < 
I5Í84.  évf.  543.  1. 
SzisAooK.   1885.  III.  FObst.  16 


242  KANDRA  KAB08. 

okát  adni,  hogy  mely  alapon^  miért  kell  hinnünk  Szerencs  v&r- 
megyének  egykori  létezésében  ? 

Tájékoztatás  tekintetében  máshoz,  mint  hozzájok  fordulnom 
nem  lehetett  nekem  sem,  ki  élénk  igazság-érzettel,  azonban  a 
gáncsoskodás  szelleme  nélkül  nyúlok  az  ő  Szerencs  vármegyét 
megteremtő  czikkeikhez,  hogy  azoknak  átaldnos  érveit  és  rész- 
letes adatait  a  történelmi  kritikdnak  próbája  alá  vessem. 

Szerencs  vármegye  legfontosabb  adatai. 

Nem  szeretem  a  fontoskodást ;  vannak  azonban  ünnepélyes 
alkalmak,  midőn  irányelveinkkel  mindjárt  elöljárójában  be  kell 
számolnunk.  S  a  kényszerűségnek  ilyen  pillanatában  érzem  maga- 
mat s  talán  méltán,  mostan  is,  szemben  Szerencs  vármegyével. 

Amint  én  veszem  a  dolgot,  nagyon  sok  kívántatik  ahhoz, 
hogy  egy  kis  ős  világ,  egy  eltűnt  vármegye  fölfedezőjeként  lép- 
hessünk föl.  Az  érveknek,  hogy  többet  ne  mondjak  számban  és 
erőben  arányosaknak  kell  lenniök  első  sorban  az  állítás  merész- 
ségével és  szokatlanságával,  miután  reájuk  nehezedik  a  teher, 
vagyis,  (hogy  a  szemléletet  jobban  megközelítsem)  mert  alapúi 
szolgálnak.  Egy-két  adat  (a  mennyinél  többre  Szerencs  vármegye 
sincsen  építve)  nem  mindig  bír  el  nagy  alkotmányt,  és  semmi 
esetre  sem  akkor,  ha  még  hozzá  azok  nem  is  megdönthetetlen 
érvek,  hanem  csupán  látszólagosak. 

A  történetírónak  ily  esetben  kívánatos,  hogy  ezen  felül 
még  arra  is  gondja  legyen,  miszerint  inkább  kétségbevonhatatlan 
»tényekre,€  mint  megbízhatatlan  »terminologiára,<  és  meg  nem 
csontosodott  műszavakra  támaszkodjék  állításaiban,  miután  attól 
lehet  tartani  és  méltán,  hogy  amely  kifejezéseket  mi  írók  műsza- 
vaknak írunk  elő  a  régi  századok  számára,  nem  kis  szerencsét- 
lenségünkre az  illető  korban  azon  kitételek  még  nem  bírtak  hatá- 
rozott megállapodottsággal  s  nem  bírhattak  eszerint  a  nekik 
tulajdonított  és  velők  születettnek  vélt  bizonyítási  erővel  és  haté- 
konysággal sem. 

Es  ezután  azon,  most  már  fölmerülő  kérdésre :  ha  vájjon 
Szerencs  megye  mivoltának  megalkotói  rendelkeznek-e  elégséges 
meggyőző  (intensiv)  érvekkel,  és  továbbá,  hogy  merész  föltevésök- 
ben  tényekre  támaszkodnak-e  ?  —  bizony  nem  kis  sajnálatomra 
már  bevezetöleg  is  csak  tagadólag  lehet  válaszolnom. 

Az  elsőt :  az  érvek  belértékének  (intensivitásának)  hiányát, 
s  hogy  úgymondjam,  a  zéruson  álló  terőfokátc  illetőleg  azonnal 
nem  szándékom  nyilatkozni :  a  kifogásolhataÜan  történeti  tényeket 
helyettesítő  terminus  technictisok  tekintetében  azonban  akár  nyom- 
ban mindjárt  is  kifejezhetem  aggályaimat. 

Szerencs  vármegye  nemes  képviselőinél  nem  elmtdzhntafbin 


VOLT-E  8ZERSNC8  VÁRMEOTE.  243 

történeti  tények,  hanem  egyesegyedül  holmi  proteus-képfi,  azonban 
csalhaiatíannak  yett  elnevezések  teszik  ki  a  fö-argumentumot 
Nem  történeti  tények,  mondom,  hanem  két  üres  szó :  a  parochia  és 
comitatus  szavak  szolgáltatják  kezökhöz  azon  bűvös  lámpát, 
melynek  segélyével  Szerencs  vármegyét  elénk  varázsolják.  Ok 
ezen  tisztességes  diák  szavakat  elég  erőseknek  tartják  arra, 
hogy  megbírjanak  oly  óriási  alkotmányt,  minő  egy  vármegye. 
Ezen,  különben  nem  jelentőség  nélküli  elnevezéseket  tekintik 
álláspontjuk  sikeres  védelmi  föeszközének  és  Szerencs  vámegye 
bevehetetlen  fellegvárának. 

Van-e  ennyi  erö,  ennyi  jelentőség  a  tisztes  öreg,  diploma- 
ticai  két  szóban?  —  e  kérdésnek  ígéretemhez  képest  azonnal 
utánna  kívánok  nézni. 

S  mi  mondatik  és  mi  tartható  —  kérdem  —  Szerencsnek 
parochiai  (?  vármegyei)  minőségéről  ? . .  Es  jelesen,  miként  véle- 
kednek e  tárgyban  tudósaink  ? . . 

>  1.  IIL  Honorius  pápa  12 17 -heu  kelt  levelében,  melyben 
az  egri  káptalant  a  szerencsi  tizedek  birtokában  megerősíti,  Sze- 
rencset »paroc%ta<-nak  nevezi. 

2.  IL  Endre  egri  püspök  Í27ő-ben  kelt  levelében,  melyben 
az  egri  káptalannak  az  ő  elődje  által  elfoglalt  vagy  elidegenített 
birtokait  visszaadja,  —  Szerencset,  melyben  a  visszaadott  birto- 
koknak egy  része  feküdt,  szinte  >paroc%ta€-nak  nevezi.  Már  pedig 
a  parochia-kitételt  úgy  értelmezik  íróink,  hogy  az  tulajdonképen 
megyét,  provincziát  vagyis  polgári  megyét,  nem  vár- 
ispánságot jelent,*  —  úgymond  a  Szerencset  vármegyének 
hirdető  nyilatkozatok  egyike.  *) 

íróink  értelmezése  szerint  tehát  Szerencs  hajdanában 
polgári  megye  volt,  nem  pedig  vár-ispánság,  vagyis  katona- 
negye. 

Szép  dolog ;  hanem  hát  akkor  mi  lesz  Szerencsből,  ha  az 
találna  bebizonyosodni,  hogy  a  polgári  megyének  se  híre  se  hamva 
a  régiségben,  hanem  minden  a  várispánság  volt ;  ez  volt  minden, 
és  e  szerint  a  parochia  korszakában  még  maga  a  vármegye  is  ?  ') 

Implicite,  tartalmilag  tehát  még  eddig  egy  állásponton 
vagyok  az  ellenvéleménynyel.  Amaz  tagadja,  jól  is  teszi,  hogy 
Szerencs  várispánság  (parochia  castri)  volt,  én  meg  ennek  alap- 
ján állítom,  hogy  nem  volt  vármegye.  Mindkét  állítás  egyet  tar- 
talmaz.és  ugyanazt  fejezi  ki  nézetem  szerint. 

Ámde  az  ellenvélemény  előreláthatólag  elégedetlen  lesz  az 


1)  Balásty  Ferencz:  >Századok€  1884.  évi.  548.  1. 
')  Megye  ?  Várispánság  ?  ?  kérdezhetném  a  tudós  Pauler  Gi/ulá- 
ml.  iSzAzadokc  1882.  évi.  202—222.  11. 

1G» 


244  KANDRA  KAB08. 

osztályrészszel,  melyet  ennek  alapján  Szerencs  részére  kiszolgál- 
tatni hajlandó  yagyok.  Pedig  a  polgári  megyére  értelmezett  paro- 
chiaszó  maga  is  bizonyságom  lehet,  hogy  eljárásom  Szerencs  iránt 
nem  akar  jogfosztogatás  lenni. 

A  parochia  szót  »tulajdonképi  megyérec  ^provinciára  vagyis 
polgári  megyére*  látjuk  értelmezye.  Hol  voltak  ezek?  Ezek  léte- 
zése bebizonyított  dolog-e  ?  Hát  a  parochia  castri  mi  lesz  ? . . 

A  »parochia«  első  sorban  szervezetlen  területet,  olyan 
megye-félét  jelent,  mely  a  >vidék,«  >tájék,*  >kerűlet€  kifejezé- 
sekkel vehető  egyértékűnek.  Parochia  Szerencs  mondható  ez  érte- 
lemben megyének ;  de  akkor  sem  polgári  megyét  jelent,  épen  úgy 
mint  vármegyét,  vagy  egyátalán  szabad  területet  sem. 

A  parochia  inkább  határozatlan  területet,  vidéket  jelent, 
mint  szorosan  összefüggő  igazgatási  területet,  azaz  vármegyét 

A  parochia  kifejezésre  aligha  szabad  új  vármegyéket  épí- 
tenünk, s  így  elfogultság  vala  megyés  várat  építeni  a  pápa 
1217-iki  levelének  ezen  helyére:  decimas  parochie  Sceremcht, 

A  parochia  kifejezés  tartalmilag  sokkal  üresebb,  hogy  sem 
annak  nyomán  Szerencs  körében  egy  róla  nevezett  vármegyét 
búvárolhassunk  és  azt  » eltűnte  vármegyeként  léptethessük  fol. 

Pedig  a  sokat  idézett  kifejezés,  miként  a  kategorikus  idé- 
zetből is  látszik,  eddig  missióval  bírt :  küldetéssel  Szerencset  meg- 
nemesíteni és  egy  jókora  terület  vármegyei  székhelyévé  tenni. 

Különben,  hogy  a  parochia  műszó  (term.  technicus)  mit 
akar  kifejezni,  még  inkább  kivehetjük  név-váUozataiból :  a  későb- 
ben nyomába  lépett  és  helyét  elfoglaló  ^comitatus^  és  ^distridus^ 
vele  rokon  terminológiákból. 

Szerencs  vélt- vármegyének  ugyanis  másik  szilárd  alapkövéül 
a  »comitatus«  szokott  vétetni,  melynek  classicus  voltával  szintén 
meg  kell  ismerkednünk. 

Szerencsnek  vármegyei  vádirata  nem  kis  súlyt  fektet  ugyanis 
a  comitaUis  jelentőségére  és  azt  úgy  tünteti  föl,  mint  Szerencs 
váimegyei  mivoltának  csalhatatlan  bizonyságát. 

»3-or.  Tamás  esztergomi  érsek  —  úgymond  folytatólag  a 
nemes  jogvédelem  —  1317-ben  visszaítélvén  az  egri  káptalannak 
az  egri  pilspökök  dUal  elfoglalt  birtokait  és  tizedeit,  ezen  ítélet- 
levelébem  világosan  megnevezi  Szerencset,  mint  vármegyét,  comi- 
tatust,  megemlítvén  némely  helyeket,  melyek  Szerencs&en^  mint 
comitatus&an  estek,  c 

Tehát  e  szerint  a  comitatus  is  annyi,  mint  a  parochia :  me- 
gye, vármegye,  avagy  miként  az  idézett  helyen  folytatólag  meg- 
jegyezve találom :  »minthogy  ezek  szerint  Szerencs  egyik  oklevél- 


VOLT-E  8ZERENC8  VÁRMEGYE.  245 

ben  parochidnaky  a  másikban    comitaiusnak  van    nevezve :  alig 
lehet  annak  egykori  megyeiségét  kétségbe  vonni,  i) 

Mennyi  meggyőződés  és  mily  tévedés ! 

A  szaktársak  azonnal  észre  fogják  venni,  hogy  itt  ugyan- 
azon hiszékenységről,  ugyanazon  fogalom-zavar  szülte  tévedésről 
van  szó,  melyet  első  kiadása  után  ismerünk  már  is. 

Pedig  nem  vármegyei  zászlaja  Szerencsnek  a  comitatus  fel- 
irata sem ;  kár  lesz  rá  esküdni. 

Azt  látom  itt  föltételezve,  sőt  mi  több :  erősen  hangsúlyozva, 
hogy  a  comitaius  kifejezés  föltétlenül  és  minden  körülmények  közt 
vármegyére  értelmezendő.  Talán,  mondhatnám,  nem  egészen 
helyesen  és  minden  hiba  nélkül.  Ezen  terminológia  körül  ugyanis 
még  nagyobb  megszorítással  és  körültekintéssel  kell  eljárnunk, 
mint  azt  a  ^parochid^-n&l  tevők. 

A  >coinitatus<-t  egyszerűen  csak  vármegyének  venni  majd- 
nem több  a  beszámítás  alá  nem  eső  jóhiszeműségnél ;  mert  hogy 
az  idézetnek  korában  (1317)  e  terminológia  még  nem  volt 
megállapodott  értelmű,  azt  tekintélyes  tudósaink  bizonyítják,  s 
erről  az  okmánytárak  nyomán  könnyű  meggyőződést  szerezni 
magunknak  is. 

Átélte  ugyanis  ezen  műszó  is  a  jelentőség  gyermek-  és  iQú- 
korát,  mielőtt  a  Verhöczy  comitatus-ainak  erőteljes  férfi-korába 
eljuthatott  volna.  És  azon  korszakban,  a  melyre  hivatkozásunk 
esik,  a'comitatus  szó  körülbelül  középkori  ifjú-korában  volt  és 
ebből  magyarázható  jelentőségbeli  ingatagsága,  meg  nem  állapo- 
dottsága  és  értelmének  szétágazása  is. 

ugyanazon  egy  comitatíis  szó  jelent  vár  megy  ét,  jelent  kisebb 
területre  szorított  s  némileg  különálló  hirtokrispánsdgot  és  szolga- 
győröket  ■)  és  jelez  végre  semmi  önállósággal  sem  biró  egyes  járá- 
sokat vagy  kerületeket,  is.  A  comitatus  érteménye  körül  azonban 
talán  mégis  akkor  legbájosabb  eligazodnunk,  mikor  ugyanazon 
szövegben  két  értelemben,  ellentétes  jelentőségben  fordul  elő,  ott 
vármegyét,  emitt  egyszerű  kerületet  jelentvén. 

A  camitatust  minden  körülmények  között  tebát  a  legkevésbbé 
sem  szabad  vármegyével  adnunk  vissza. 

Valóban,  ha  Szerencs  vármegyének  egyik  achilles-sarkáúl 
a  'parochiac  vehető,  a  másikat  a  »comitatus«  fogja  adni.  Oly 
résekre  vezet  mindkettő,  melyeken  át  erőfeszítés  nélkül  hatal- 
munkba keríthetjük  az  argumentumok  nagyon  kis  csapatától 
védett  vármegyei  erődöt. 

Osakhogy  a  fönnérintett  1317-iki  nagypecsétes  levéllel  még 

1)  Baldssf/  Ferencz  >Századok€  1884.  évi.  549.  l. 

')  VídékttnkÖD  ilyen  értelemben  képez  comitatust  Patak. 


246  KAMDRA  RAB08. 

sem  oly  könnyű  elbánnunk,  mint  ahogy  első  tekintetre  látszik, 
vagy  ahogy  az  egykorú  egri  püspökök  elbántak  a  kérdéses  sze- 
rencsi tizedekkel. 

» .  . .  decimas  qnarundam  yillarum  in  comitatibus  UJTar, 
Borsod,  Ung  et  Zerempch  habitarum  etc.«  —  úgymond  az  érseki 
levél  egyik  helye.  Vagyis  Szerencs,  legalább  látszólag,  megyék 
között  jő  elénk ;  következőleg  a  mi  a  többi,  annak  kell  tekinte- 
nünk őt  is.  Hogy  csakugyan  comitatvs,  nyomára  akadunk  ennek 
is.  Valamivel  alább  ugyanis  ez  áll : 

»Ac  in  comitatu  Zerempch  decimas  villarum  (s  következ- 
nek a  faluk  nevei.)  € 

Szóval  vármegyei  mivoltának  sok  látszatát  tárja  elénk  e 
helyütt  Szerencs,  és  én  a  legkevésbé  csodálkozom,  hogy  várme- 
gyévé tették  és  annak  ünneplik  még  folytonosan  egynémely  tudó- 
saink ;  mert  vármegye  marad  az  ezután  is  mind  azok  előtt,  a  kik 
csak  ezen  kiszakított  adatra  támaszkodnak,  és  elmulasztják  Sze- 
rencs egész  helyzetét  figyelmökre  méltatni. 

Annak  látszata,  hogy  Szerencs  vármegye  vala,  való  igaz, 
hogy  megvan ;  a  látszattól  azonban  az  igazságig  sokszor  áthidalha- 
tatlan a  távolság.  ^) 

Mert  miről  is  van  itt  szó? Nem  »tulajdonképÍ€  vagyis  »pol- 
gári  megyéről,*  nem  anjoukori  vármegyei  comitatusról ;  hanem 
majd  »parochia,€  majd  >comitatus€  czím  alatt  a  szerencsi  (káp- 
talani) tized-kerületről,  melynek  régi  jogában  az  egri  káptalant 
III.  Honorius  pápa  megerősítette,  melyhez  a  káptalan  jogát  11. 
Endre  püspök  elismeri  és  melyre  a  kapzsiság  újólag  rátevén  kezét, 
még  sokáig  pörpatvar  tárgyát  képezi.  Ezen  vitás  terűlet  azonban 
megye,  helyesebben  vármegye  semmi  esetre  sem  lehet,  mert  a  vár- 
megyék tizedjoga  a  püspöké,  ki  abból  egyes  kerületeket  enged  át 
káptalanának.  Egész  vármegye  tizedét  káptalan  soha  sem  bírja. 
Es  ehhez  képest  még  az  is  kérdés,  ha  vájjon  itt  az :  in  comüaiSms 

^)  Lehetőleg  minden  jogosult  ellenvetést  megelőzni  kívánván,  kér- 
dhesse tehető,  ha  vájjon  nem  Zemplént  helyettesi  ti-e  itt  Szerencs,  és 
Zemplén  nem  azon  értelemben  mondatik-e  Szerencs  megyének,  a  milyen- 
ben Bihar  mondatik  Telegd,  máskor  meg  Várad  megyének  és  Torontál 
helyett  olvasunk  Becse  vármegyét  ?  Vájjon  nem  ily  értelemben  mondat- 
nék-e Zemplén  Szerencs  vármegyének  ?  Nem !  még  ennyi  előnyt  sem 
vagyok  jogosult  Szerencsnek  elnézni,  mintán  ezen  átruházást  Patak  pri- 
vilégiumául tapasztaljuk.  Még  ily  átvitt  és  Helyettesített  alakban  sem 
engedhető  meg  tehát  Szerencs  vármegye.  De  még  más  tekintetből  sem 
lehet  itt  ilyesmiről  szó,  miután  ily  homályos  helyleírást  magti  az  ügy 
sem  tűr  meg,  t.  i.  az  egri  káptalanra  anuyira  fontos  szóban  forgó 
tizedek  ügye. 


VOLT-E  8ZERBNC8  VÁRMEGYE.  247 

Vjvdr,  Borsod,  Uiig  kitételben  csakugyan  tulajdonképi  megyékről 
van-e  szó,  vagy  csak  megye-részekről,  a  politikai  fölosztástól 
elütő  tized-kerületekről,  vagyis  (ha  szabad  ilyen  kifejezéssel  élnem) 
a  káptalan  ttzed-megyéiröl  f 

Ha  ezt  meg  nem  engedjük,  akkor  azt  kell  vitatnom,  hogy 
itt  részben  vármegyékről,  részben  kerilletekröl  van  szó ;  vagy  Tamás 
érsek  cancelláriáját  kell  pontatlanságáról  vádolnom,  hogy  comi- 
tatusával  tévedésbe  hozta  a  történetírókat,  és  amennyi  hasznot 
hajtott  a  káptalannak  a  48  falunak  visszaitélése  által,  annyi  kárt 
tett  a  tudósoknak  a  tévútra  vezetés  következtében. 

Ha  a  történet-critic^  ítélő  széke  elé  állítanék  az  érdemes 
főpapot,  hogy  vallomását  kivegyük,  ő  -  -  nincs  kétségem  benne  — 
csodálkoznék  az  értelmezés  Áilött  és  az  említett  comitatusokat 
egytől-egyig  kerületeknek  magyarázná  és  vétetné. 

Es  ö  azt  méltán  tehetné ;  mert  egyrészről  Baldssy  Ferencz 
szerint  1317-ben  Szerencs  már  nem  volt  vármegye ;  *)  másrészről 
pedig  a  tekintetben,  hogy  az  egri  káptalan  sem  egész  Abaujt, 
sem  egész  Borsodot,  sem  egész  IJngot  tized-megyékül  nem  bírta, 
két  egri  levéltárral  is  bizonyítani  lehet,  következőleg  pedig  azt  is, 
hogy  itt  szó  sem  lehetvén  vármegyékről,  a  comitatus  itt  nem  is  * 
jelent  többet  kerületnél.  *)  S  végül  e  nevek  nem  is  politikai,  ille- 
tőleg vármegyei,  hanem  csupán  tized-kerületi  nevek,  mely  ha  eset- 
leg összevág  is  a  vármegye  nevével,  mint  legtekintélyesebb  helyi- 
séggel ;  azonban  vele  sohasem  fejez  ki  egyenlő  területet,  miként 
péld.  ezt  Borsodnál  láthatjuk.  ^)  Tovább  azonban  miért  untassam 
ennyire  szUraz  dolgokkal  Szerencs  barátait. 


^)  Balássy;  »Századok€  1884.  évf.  549.  1.  Ugyanő:  'Bartako- 
vics.  Emlékkönyv.  70.1. 

')  Hogy  csupán  néhány  adatot  közöljek  a  méit.  egri  főkáptalan 
magán  levéltárábból  (De  juribuB  capitnli  in  genere   1 6.  sz.) : 

^)  Hogy  ezen  tized-kerületek^  nem  megye-nevek ;  de  sőt  a  politi- 
kai felosztásBal  semmi  összefüggésük,  erre  kitűnő  példával  szolgálhat 
Borsod,  a  mely  mint  a  káptalan  tized-kerülete,  ezután  százudokon  át 
Kü'Borsadnak  neveztetik,  és  sem  az  egykorú  al-  és  fel-  Borsodnak  nem 
felel  meg,  sem  a  későbbi  kerületek  egyikével  sem  esik  össze  névben  és 
területben. 

a)  1327,  A  káptalan  tiltakozik  Csanád  egri  püspök  ellen,  hogy 
tizedeit  lefoglalta :in  districtu  Wywariensi,  Borsodiensí,  Wnghensi 
et  Zerench. 

b)  1338.  Ugyanezekből  Miklós  püspök  ellen.  A  kerületek  ugyan- 
azok. Disirictus  Wyuar,  Borsod,  Zerempch  et  Vngb .  .  . 

c)  136Ő,  A  Csanád  és  Miklós  hibájába  esik  Mihál  egri  püspök  is, 
miért  is  a  protestatiót  ellenébe  is  megteszi  a  káptalan.  Igen  érdekes,  sőt 


248  KANDRA  KAB08. 

Különben  odáig  már  vagyunk,  hogy  jayasolhatom,  miszerint 
amint  Szerencs  mivolta  tekintetében  nem  állapodtunk  m^  a 
famosus  »parocliia<  szónál :  úgy  a  comüatus  szónak  «e  tulajdo- 
nítsunk oly  értelmet,  mely  b&rmi  tekintetben  felfii  állana  a 
:tdÍ8trictu8€  fogalmán. 

Szerencsnek  vármegyei  védői  azon  hiszemben  vannak,  hogy 
comitatus-uk  eltűnő  félben  van  1317-en  túl,  sőt  mint  vármegye 
(comitatus)  már  akkor  is  csak  emlékezetnek  okáért  említtetik. 
Nagyon  tévednek.  Az  folytatja  szerény  pályáját  tovább  is,  nem 
ugyan  mint  vármegye,  ami  soha  sem  volt ;  hanem  mint  dMtrictuis, 
vagyis  mint  az  egri  káptalan  tized-kerülete,  Es  ezen  czímen  még 
lesz  vele  találkozásunk. 

A  régésznek  rósz  néven  vennők,  ha  egy  kőfaragványbéi, 
annak  csupa  durva  alakítása  alapján,  a  messze  előszázadokra, 
vagy  a  szórványos  és  kevésbé  jellemző  töredékekből  mindjárt  a 
monumentális  alkotásra  vonna  következtetést.  A  történetírónak 
sem  adható  a  régésznél  több  engedmény.  Neki  sem  szabad  egyes 
kitételnek  vagy  határozatlan  értékfi  szavaknak  tűlbecset  és  olyan 
értéket  tulajdonítani,  a  mi  meg  nem  illeti.  Nem  szabad  a  főrténdi 
szellemet  a  holt  betűknek,  és  ingatag  terminológiának  föláldozni, 

Szerencs  megye  chronologiai  adatai. 

A  főérveket  komolyan  számba  véve  a  mondottakban,  most 
már  azon  lenne  a  sor,  hogy  a  másodrendű  kérdéseket  méltassuk 
kellő  figyelemre. 

És  ezek  egyike  lehet  mindjárt  eltűnt  vármegyén?  chronolo- 
giája,  vagyis  szereplése  idejének  kimutatása;  mert  tegyük  föl, 
hogy  Szerencs  minden  bizonyságtételem  daczára,  a  vármegyéket 
termő  bűvös  igéknek :  a  parochia  és  comitatus  szavaknak  ereje* 
nél  fogva  csakugyan  vármegye  volt,  avagy  miként  egy  tekintélyes 
írónknál  körülírva  találom:  ^különálló  megye  vagy  területe i) 

A  szerencsi  különálló  terület  vagy  ha  úgy  tetszik:  megyé- 
nek alakulásáról  és  létezéséről  mit  sem  tudunk  1217-ig.  Szerencs 
vitás  múltjának  búvárai  közül  ki  mondja  meg  nekem,  hogy  mikor 
alakúit  és  mi  volt  az  oka  elannyira  kései  föllépésének  ? . . 

Hogy  ezen  »különálló  megye  vagy  területe  honfoglalás- 
korabeli, tehát  ős-szervezetű  lenne  (miként  ezt  vármegyéinkről 
tartom),  azt  körülbelül  elejthetjük,  mint  olyan  tételt,  mely  nem 
igazolható,  s  ki  nem  állja  a  kritikát.  Későbbi  alakulásának 
meg  a  vár-as  Patak  mond  ellent  Mert  Patak  is  volt  ám  valami, 


claBBÍcus  a  jelen  tanulmány  tekintetéből  a  mondott  kerületek  körfilirása : 
comitatus  seu  districtns  Wyuar,  Borsod,  Zerempch   et  Ungh. 
1)  Balássy  Ferencz:  » Századok  €  1884.  évf.  5öO.  1. 


VOLT-E  8ZBRENC8  VÁRHBOTE.  249 

■ 

habár  yármegyei  jelleget  nem  igényel  is  magának,  és  ezen  nálánál 
előkelőbb,  és  a  Zemplénnel,  a  vármegye  főhelyével  versenyző 
Patak  mellett  Szerencsnek  önállósága  alig  indokolható,  sőt  meg 
s^em  engedhető,  ha  csak  föl  nem  teszszttk,  hogy  a  kies  Zemplén  az 
Árpádok  korában  B:pr6  Jiók-vármegyékre  volt  földarabolva. 

Ennyit  koczkáztatni  pedig  még  Szerencs  érdekében  sem 
szabad. 

Sajátlag  azonban  nem  is  az  kifogásom  Szerencs  ellen,  hogy 
hallgatag  bevallani,  ha  ős-szabású  vármegye-e  és  ha  az  nem  lenne, 
mikor  keletkezett?  hanem  inkább  az,  hogy  állitólagos  megvol- 
tának kardban  sem  létezeit* 

Korántsem  ingerelni  kívánom  ezen  kemény  váddal  az  ellen- 
véleményt ;  hanem  csupán  fölrázni  és  körültekintővé  tenni.  Némi 
ösztönre  Szerencs  megye  várának  védőivel  szemben  nekem  magam- 
nak is  szükségem  vagyon. 

Száz  év  áll  előttünk  (1217-1317)  Szerencsnek  állitólagos 
életéből,  és  hogy  ezen  idő  alatt  a  »különálló  megyének  vagy  terfi- 
letnekt  semmi  jelenségével  sem  találkozhatnánk,  azt  alig,ha 
Talónak  hihetné  valaki.  Pedig  nincsen  máskülönben. 

Szerencsnek  függetlenségi  pályáján  az  érdemleges  adatok 
szerint  két  korszak  különböztethető  meg :  az  ő  parochialis-  és 
comüethis-íorsL. 

És  egyik  meddőbb,  mint  a  másik.  Egyikben  sincs  még  csak 
szikrája  sem  annak,  a  minek  látszatával  oly  nagyra  vannak  vár- 
megyei dicsőségének  szóvivői. 

Az  Í2i7-iki  adat  szerint  Szerencs  parochia,  azaz  miként 
mondatik :  létező  vármegye. 

ly.  Béla  1261-hen  kelt  másod-alapító  levelében  mindazon 
Tármegyéket  érinti,  a  melyekben  az  egri  egyház  birtokos  volt 
Ezen  czímen  méltán  várhatnók,  hogy  leszen  Szerencscsel  is  talál- 
kozásunk. De  nem,  a  szerencsi  részeket  is  Zemplén  kezében  lát- 
juk. Péld.^ícív^5r,  mely  127  B-ben  az  »in  comitatu  Zeremchc  rovat- 
ban jő  elő,  IV.  Béla  levelében  Zemplén  vármegyében  fekvőnek 
mondatik.  *) 

Az  1261-ki  kir.  levél  tartalma  Szerencs  vármegye  tekinte- 
tében tehát  nemleges  adatot  rejt  magában  s  annyit  már  is  erősen 
sejtet  velünk,  hogy  Szerencs  megye  vagy  csak  látszat  és  csalódás^ 
vagy  ekkor  még  nem  alakúit  meg  teljesen  s  a  megállapodottság 
stádiumáig  nem  jutott  el  még,  vagy  már  feloszlott. 

Talán  azonban  később  szerencsésebbek  leszünk  abban,  hogy 


^)  .  .  item  villa  Hidvege ....  in  comitatu  de  Zemlen  existen.  s  — 
Fejér.  Cod.  dipl.  IV.  8.  40.  1.  És  vele  szemben.  »/n  parochia  Scerempch 
villás. .  Hidvcg  Pej.  Cod.  dipl.  V.  2.  304.  1. 


250  KANDRA  KAB08. 

a  vármegyék  nemes  versenyében  »önálló  megyénkkel  vagy  terü- 
letünkkel c  találkozhassunk. 

Nézzük  végig  mindjárt  V.  Istvánnak  Í27 i-ben  kelt  >okiia- 
tát,  mely ly el  az  egri  püspökség  jogai  és  kiváltságai  megerősíttet- 
nek, s  mely  e  szerint  nevezetes  arról  is,  hogy  benne  a  püspök- 
ségnek alávetett  minden  vármegye  elő  van  sorolva.  Szinte 
átallom  azonban  bevallani,  mintha  az  hibám  lenne, Sze- 
rencs hiányzik  a  névsorból.  És  csakugyan  hiányzanék  ? . .  Hol 
lappang?. . .  Mely  okból  nem  ád  magáról  életjelt?  A  királyi  író- 
diák véletlenségből  vagy  készakarva  tette-e,  hogy  ki  hagyja? 
mert,  hogy  négy  évre  rá  (1275.)  ismét  'önálló  megye  (parodua), 
az  bizonyos,  legalább  azt  mondják  és  mi  több,  írás  is  van  róla  ^) 

Folytassuk  azonban  jó  remény  fejében  a  nyomozást 

1323'ha,n  Fülöp  nádor-ispán  több  rendbeli  oklevelet  ad  ki 
az  egri  egyház  részére.  A  többi  között  az  egyikben  meghagyja 
Abauj,  Bereg,  Borsod,  Kis-Szolnok,  Ung,  Zaránd,  Heves  és 
Zemplén  megyéknek,  hogy  az  egri  egyházat  a  tizedek  beszedésé- 
nél   támogassák.^)  Szerencs  szokás  szerint  hiányzik   innen  is. 

Pedig  még  akkor  nem  lett  »districtus<,  vagyis  hogy  írói 
nyelven  szóljak :  nem  szfint  meg  })nálló  megye  vagy  terület  lenni, 
miután  csak  néhány  év  választ  el  comitatusságának  föargumen- 
tumától :  Tamás  esztergomi  érsek  levelétől. 

S  ha  Szerencs  |?aroc7wa-korában,  mint  vármegye,  nem  léte- 
zett, vájjon  mozgékony  és  létező-e  comüatvssága  korában  ?  Nem, 
pedig  ezt  tartanám  megye  múltja  arany-korszakának ;  elannyira 
nem,  hogy  még  maguk,  Szerencs  régi  dicsőségének  fölélesztői 
sincsenek  egy  véleményen  abban,  hogy  Szerencs  1317-ben  (mikor 
a  parochidnak  mondott  gyermek-korszakból  a  comitatus  nagy- 
reményű íQú  életkorba  lépett)  valóban  örvendett-e  még  saját 
létének,  avagy  a  comitatus  kifejezés  már  csak  sírírat,  mely  nem  a 
jelenről  beszél  többé,  hanem  a  kétszeresen  homályos  múltról.') 

Nem  szívesen  hagyom  el  Szerencs  ráerőszakolt  múltjának 
ezen  korszakát.  Köznapi  ítélettel  is  könnyfi  belátni,  hogy  ez  a 
hely,  hol  Szerencs  vármegyének  élni  vagy  halni  kell.  Azért  sza- 
bad legyen  még  egyszer  szemügyre  vennem  azt,  nehogy  hazánk 
múltjának  barátait  akaratlanul  túlzásba,  hibába  vigyem. 

13 17 'hen  panaszt  emel  az  egri  káptalan  Tamás  esztergomi 
érsek  primási  ítélőszéke  előtt  Márton  egri  püspök  ellen,  hogy 
ő  és  elődei  bizonyos  tizedeket  elvettek  az  egri  káptalantól  Újvár, 


I)  Pejffr.  Cod.  d.  V.  2.  303—305.  11. 
')  Kiadatlan.  Egri  fők.  mag.  lev.  t. 

«)  Balássy  Ferencz:    »Századok«  1884.   évf.  549.  1.  —  Bartako- 
vice:  Emlékkönyv  70,  1. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE.  251 

Borsod,  TJngh  és  Szerencs  comitatusokban  (in  comitatibus  Vjwar 
Borsod  Vngh  et  Zerempch) ....  és  jelesen  Szerencs  comitatus- 
ban  (ac  in  comitatu  Zerempch)  valami  hét  helységei*)  Az  érsek 
megitéli  a  káptalannak  a  tizedeket  és  ennek  következtében 

1319'heji  Márton  püspök  »vörö8  pecsét«  alatt  elismeri  káp- 
talana  jogát  és  visszaadja  a  tizedeket  »in  comitatibus  Abauyuar 
Borsod,  Zerempch  et  Vnghc  és  a  kérdésese  hét  helységet  in  comi- 
tatu de  Zerempch.  ^) 

Ennyi  és  nem  több  Szerencsnek  comitatussága  alatti  egész 
életjele  és  tevékenysége.  Azonban  ez  ismét  vármegyei  mfiködés-e? 
Van-e  olyan  » eltűnt  vármegye,*  melyet  módunkban  levén  egy 
századon  át  figyelemmel  kísérnünk,  mindig  csupán  tized-ügyben 
lássuk  foglalatosnak  s  hogy  ez  sem  az  6,  hanem  területén  kívül 
eső  tevékenység  legyen,  melynek  ö  csupán  szenvedőleges  tárgya  ? 
Vájjon  az  első  vármegyék  tized-megyék  voltak-e,  vagy  hon- 
védelmiek ?  Elegendő  és  méltó  működés-e  az  egy  vármegyéhez, 
hogy  őt  csak  tized-kérdésekben  szerepeltesse  egy  kitűnő,  de 
vármegye  vezetésére  sem  nem  hívatott,  sem  arra  nem  is  törekvő 
egyházi  testűlet. 

1317-en  túl  Szerencs  megye  megszűntnek  levén  nyilatkoz- 
tatva a  saját  protectorai  által,  vármegyei  mivoltának  kutatása 
alul  fölmentve  érzem  magamat  Es  méltán ;  mert  Szerencs  ezután 
az  iménti  adatokon,  mint  drága  emlékein  élődik  csupán. 

A  jogaira  féltékeny  káptalan  a  fönnebbi  birtokleveleket, 
majd  ezt,  majd  amazt  lemásoltatván,  a  betűhív  eredeti  szöveg  föl- 
éleszti a  comitatus,  sőt  a  parochia  kifejezést ;  azonban  Szerencs 
e  korban  már  nemcsak  a  parochia  terminológiát  élte  túl,  de  a  comi- 
tatust  is,  s  az  önálló  megye  helyébe  önállótlan  terűlet  lépett.  A 
káptalan  újabb  sérelmeit  panaszoló  levelekben  már  réges-régen 
csak  distrietus  de  Szerencs  áll  s  ha  véletlenül  comitatus  siklik  ki 
az  író  diák  tollából,  az  a  Szerencs  vármegyére  már  magában 
is  végzetes  8eu=azaz  igazítással  azonnal  a  saját  értékére  szál- 
líttatik, 8  jő  létre  a :  comitatus  seu  districttts,  melyet  már  alig 
lehetséges  így  adni  vissza :  különálló  terület  vagy  megye. 

A  »di8trictus  Szerencs «  a  régi  területen  s  ugyanazon  jog- 
viszonyok között  mozog,  mint  az  Árpádkori  »parochia,€  vagy  az 
ünnepelt  anjou-előkorszaki  »comitatus.< 

így  zökken  be  lassan  Szerencs  az  őt  megillető  nevezet  kerék- 
vágásába, melyben  aztán  még  századokon  át  békésen  halad. 

Eanpra  Ejibos. 

1)  Fejér  Cod.  dipl.  VHI.  2.  680.  1. 
«)  Fej.  Cod.  dipl.  VHI.  2.  233.  1. 


KÜLÖNFÉLÉK 


KÖRMÖCZBÁNYA  BIRTOKÁNAK   KELETKEZÉSE  S 

FEJLŐDÉSE. 

A  közvélemény  Körmöczbányát  a  felvidék  leggazdagabb 
városának,  tartja  s  meglehet,  hogy  ez  igaz  is. 

A  nagy  birtok  azonban,  mely  Körmöczváros  tulajdonához 
tartozik  s  gazdagságának  alapját  képezi,  keletkezésétől  kezdve 
mai  napig  gyakrabban  változott,  nőtt,  gyarapodott,  mig  elérte 
nagyságának  tetőpontját,  s  azután  megint  csökkent,  épen  úgy, 
mint  ez  más  magánbirtokoknál  szokott  lenni,  mig  a  mai  terje- 
delmét, alakját  nyerte. 

Elmondom  tehát  történetét,  a  mely  566  évet  foglal  magába 
s  hiszem,  hogy  ezáltal  eléggé  érdekes  olvasmányt  nyújtok. 

Ismeretes  a  történelemből,  hogy  az  Arpádházbeli  királyok 
kihalta  után  sok  harcz  támadt  a  királyi  trón  betöltése  miatt,  mig 
utoljára  az  Anjou  házból  származott  Róbert  Károly  foglalta  el 

Ez  azonban  hatalmas  ellenségre  talált  trencséni  Csák 
Mátéban,  ki  ekkor  a  felvidék  tényleges  uralkodója  volt.  Neki 
hódolt  a  nép,  a  németeket  kivéve,  kik  IV.  Béla  által  behívatva, 
még  idegeneknek  érezték  magukat  (a  királyok  tudvalevőleg  ekkor 
még  mindig  vendégeknek  nevezik  őket)  ;  ezek  inkább  hajoltak 
egy  idegen  fejedelemhez.  Azért  azok  a  szászok,  kik  Csák  Máté 
alá  tartoztak,  semlegesek  voltak,  a  többiek  pedig  segítettek 
Róbert  Károlyt 

Ezen  körülményt  jól  ismerve,  Róbert  Károly  igyekezett  a 
német  gyarmatosokat  részére  még  jobban  megnyerni  s  belőlük 
hatalmas  pártot  alakítani,  adván  nékik  különféle  előjogokat  és 
nagy  birtokokat,  a  melyekkel  részben  még  mai  napon  is  bírnak. 

Körmöczbányát  is,  melynek  eredetéről  mitsem  tudunk, 
mely    azonban    már  a  pogány  időben  létezett  ^)    és    valószi- 

^)  A  körmöczi  levéltárban  I.  tomus,  36  fooB,  1  faficiculus,  l.szám 
alatt  levő,  1342  évről  szóló  okmányban  a  körmöczi  kamara  már  mint 
régóta  létező  említtetik. 


KÜLÖNFÉLÉK.  253 

DÜleg  a  tatárok  által  elpusztíttatott,  Róbert  Károly  idejében 
már  a  szászok  lakták,  sőt  akkor  már  virágzó  bányászatuk  ToIt. 
Xem  csoda  tehát,  ha  a  király  figyelmessé  lett  ezen  városra  és  való- 
ban fejedelmileg  megajándékozta  birtokokkal. 

Ez  történt  már  a  rozgonyi  csata  után,  tudniillik  az  1328-ik 
évben,  a  mikor  minden,  két  mértföldön  belül  eső  földet  neki  ado- 
mányozott. 

Ezen  birtoknak  legnagyobb  része  azonban  évek  hosszá  során 
át  parlagon  hevert,  söt  ismeretlenek  voltak  határai  is ;  míg  az 
1360.  évben  a  csepcsényi,  vagyis  tulajdonképen  mútnai  urak  át- 
engedtek nagyobb  kiterjedésű  erdőt  Glaser  Péter  nevű  körmöczi 
polgárnak,  ki  ott  új  gyarmatot  alapított,  mely  utána  Glaserháj- 
nak  Tagyis  Szklenónak  (Turóczmegye)  neveztetett  el,  és  azt  örökös 
bíró  (Erbrichter)  jogczímén  bírta.  Csak  azután,  mikor  ott  az  erdő 
már  kipusztult  és  ezen  példát  követve  1390  évben  a  haji  urak 
hasonlóképen  Újlehotát  vagy  a  mostani  Felső-Stubnya  nevezetű 
községet  alapították,  csak  akkor  kezdett  Körmöczbánya  birtoká- 
nak határai  után  nézni  és  abban  a  hiszemben,  hogy  Szklenó  bir- 
tokain fekszik,  fegyveres  hatalommal  el  is  foglalta. 

A  csepcsényi  urak  egy  része  azonban  a  nagy  múthnai  ura- 
dalom birtokához  jogot  formált  s  azt  gondolta,  hogy  birtokai 
Nyitra,  Bars  és  Zólyom  vármegyékkel  határosak,  miért  is,  nem 
lévén  elég  erejük  fegyveres  megtorlásra,  panaszt  emeltek. 

E  czélból  az  1404.  évben  Körmöczre  jöttek,  a  midőn  Zsig- 
mond király  ott  országos  törvényszéket  tartott,  és  előadták  pana- 
szaikat a  fekete  vasárnap  előtti  szerdán,  névszerint  István,  Gyulá- 
nak, ki  már  ezelőtt  Yladár  melléknevet  kapott,  fia,  továbbá 
Balázs,  Petrovics  Jánosnak  fia  és  Márton  múthnai  Bálintnak  fia, 
oly  módon,  hogy  a  körmöcziek  birtokaikat,  különösen  pedig 
íZsklenar  lehotaya*  nevezetű  községet  fegyveres  hatalommal 
elfoglalták,  miért  is   a    királytól   ezen  birtoknak  visszaadását 


Zsigmond  király  felszólította  a  fekete  vasárnap  utáni  csütör- 
tökön, miszerint  jogaikat  okiratokkal  bizonyítsák. 

Tizenöt  nappal  később  Pozsonyban  ülésezett  az  országos 
törvényszék,  mely  alkalommal  felterjesztették  a  múthnai  urak  az 
1368.  évből  származó  határjárási  oklevelöket  és  hasonlóan  a  kör- 
möcziek is  1328-ban  kelt  adományleveltiket,  minek  következtében 
felhívta  Zsigmond  király  a  tűróczi  monostort,  hogy  két  egyént 
köldjön  ki,  kik  Pál,  báthi  apáttal,  Miklós  altárnokkal  és 
Fábiánnal,  a  királyi  curiának  jegyzőjével  szövetkezve,  szent 
ÍTjörgy  utáni  huszadik  napon  kikutassák,  váljon  Múthna  és  Kör- 
möczbánya közt  létezik-e  két  mértföldnyi  távolság  és  oly  terje- 
delmű lakatlan  terűlet. 


254  KÜLÖNFÉLÉK. 

A  túróczi  monostor,  vagyis  inkább  az  általa  kiküldött  két 
szerzetes  teljesítette  a  király  parancsait  s  beterjesztette  jelentését 
ugyazon  1404.  évi  május  bó  22.  napján,  mely  szerint  Múthnaurai 
Felsö-Turcsek  nevű  községet  is,  honnét  a  király  megbízottjai 
megkezdték  munkálkodásukat  s  mely  Körmöczbányától  alig  fél 
mértföldnyire  esett,  valamint  Alsó-Turcseket  a  nagy-múthnai 
uradalom  kiegészítő  részeinek  és  saját  birtokuknak  tartották.  A 
bizottság  tagjai,  névszerint  a  túróczi  monostor  által  kiküldött 
Miklós  pap,  mint  a  múthnai  nemesek,  s  János,  a  templom  őre,  ^) 
mint  a  körmöczi  polgárok  képviselője,  továbbá  Miklós,  >come8 
capellae  regiae«.  Tamás,  somogyi  apát,  magister  Gallus  de  Zeeeb^ 
annakelőtte  Zólyom  megyének  főispánja,  és  Fábián,  a  királyi 
curia  jegys^ője,  mint  királyi  biztosok,  jelentésükben  nagyon  is 
panaszkodtak,  hogy  a  múthnai  nemesek  és  a  körmöcziek  az  egész 
úton  folytonosan  veszekedtek. 

A  király  ily  módon  czélját  nem  érte,  Garay  Miklósra  bízta 
ez  ügyet. 

Kezdetben  még  Garay  nádor  előtt  sem  tudtak  megegyezni 
a  felek,  míg  végre  a  múthnai  urak  kijelentették,  miszerint  Kör- 
möczé  legyen  a  két  mértföldnyi  terűlet,  a  melyet  Róbert  Károly- 
tól kapott,  kívánták  azonban,  hogy  a  két  mértföld  zsineggel  ki- 
méressék, alapúi  vévén  a  Mosócz  és  Túrócz-Szent-Márton  közötti 
távolságot,  állítván,  hogy  ezen  mezővárosok  egymástól  két  mért- 
földnyi távolságra  feküsznek.  Ebben  Körmöcz  képviselője  is  meg- 
egyezett^ minek  következtében  a  nádor  meghagyta  a  szent  bene- 
deki  monostornak,  hogy  két  tagját  küldje  ki,  kik  Kővári  Pál 
protonotáriussal,  vagy  Szepesy  Simonnal,  avagy  Fokmelléki 
Mihálylyal  és  a  nádori  jegyzőkkel,  valamint  a  peres  felek  kép- 
viselőivel egyesülve,  Szt.  György  után  való  8-ik  napon,  azaz  1405. 
évi  május  hó  2-án  előbb  a  Mosócz  és  Turócz-Szent-Márton  közötti 
távolságot  és  azután  ugyanazt  a  távolságot  Körmöcztől  kezdve 
zsineggel  (funiculo  seu  corda)  kimérjék.  Feltéve,  hogy  Szklenó 
két  mértfölden  túl  esnék,  Múthnához  csatoltassék,  ellenkező  eset- 
ben bárminő  ellentmondás  daczára  a  körmöczieknek  véglegesen 
átadassék.  Egyszersmind  meghagyta  a  nádor,  miszerint  Körmöcz 
és  Múthna  között  állandó  határ  állíttassék. 

Szt.  György  után  a  18-ik  napon  felterjeszté  a  szt-benedeki 
monostor  jelentését  Garay  elé,  melynek  értelmében  két  tagja  Kővári 
Pál  protonotáriussal  együtt  felmérték  zsineggel  Mosócz  és  Turócz- 
Szent-Márton  közt  a  két  mértföldet,  mindig  az  országúton  haladva 
s  azután  Körmöcz  városától  kezdve  s  szintén  a  Turócz  vármegyébe 
vezető  nagyút  mentében  mérve,  megállapították  ugyanazon  távol- 


^)  Váljon  nem  a  szent  sír  lovagja  ?  Szerk. 


különfíelék.  255 

Ságot,  mely  munk&nál  ugy  találták,  hogy  nemcsak  Szklenó,  de  a 
tőle  meglehetős  távolra  esö  Múthna  község,  valamint  más  urak 
(ezekkel  értették  a  haji  grófokat)  birtokai  is  a  két  mértföldön 
belől  fekDsznek,  miért  is  batárt  nem  állítottak,  hanem  egyedül 
Szklenót  adták  át  Körmöcznek,  a  többit  pedig  a  törvényszék  íté- 
letére bízták. 

Ily  eredménynyel  a  múthnai  urak  nem  voltak  megelégedve, 
daczára  annak,  a  nádor  megerősité  a  bizottság  eljárását  és  Szkle- 
nót egész  határával  együtt  odaítélte  Körmöcznek,  minthogy  ezen 
terűlet  akkor  még  lakatlan  volt,  midőn  Róbert  Károly  a  két  mért- 
földnyi birtokot  Körmöcznek  adományozta. 

Ezen  felmérés  rósz  szolgálatot  tett  a  haji  grófoknak  is, 
mert  a  múthnai  urak  által  javaslatba  hozott  zsineg  megmutatta, 
miszerint  Felsö-Stubnya  is  két  mértföldön  belül  esik. 

A  körmöcziek  csakugyan  nem  is  késtek,  hanem  ezen  körül- 
ményt felhasználva,  panaszt  emeltek  Oaray  előtt  Péter,  haji 
Moczkos  fia  ellen,  miképen  nem  régiben  a  körmöczi  birtokon 
^Neustnbc  nevezetű  községet  alapított  és  erdeit  rontja,  miért  is 
kérték,  miszerint  ezen  új  gyarmat  Körmöcznek  átadassék  és 
Péternek  az  erdők  pusztítása,  valamint  használata  megtiltassék. 

Garay  ennek  következtében  Pál  protonotáriust  két  szent- 
benedeki  szerzetes  kíséretében  a  haji  grófhoz  küldte,  s  ezek 
által  megparancsolta,  hogy  adja  ki  Körmöcznek  Felső-Stubnyát 
és  határát. 

Péter  nem  tudván  sokáig  ellentállani,  kénytelen  volt  a  kör- 
möcziek kivánatát  teljesíteni,  mire  Körmöcz  Felsőstubnya  északi 
határán  mély  árkot  ásatott  Túrócz  vármegyén  keresztül.  Ezen 
régi  határ  nyomai  Felső-  és  Alsó-Stubnya  közt  még  ma  is  lát- 
hatók, valamint  a  múthnai  erdő  és  a  pozseháji  puszta  között  is. 
Hatóságilag  a  felsőstubnyai  terület  csakis  1407.  évben  és  pedig 
húsvét  után  a  nyolczadik  napon  adatott  át  znioi  János,  a  templom 
öre,  Béla,  a  monostor  jegyzője,  valamint  Kővári  Pál,  a  királyi 
curia  főjegyzője  által  és  annak  határa  a  haji  urak,  Miklós,  János 
és  Mihály,  Péter  fiai,  valamint  a  körmöczi  kiküldöttek  jelenlété- 
ben kijelöltetett. 

így  lett  a  körmöczi  birtok  legelőször  határolva. 

A  múthnai  urak  csakugyan  nem  voltak  megelégedve  Garay 
ítéletével  s  felebbeztek  a  kii^lyhoz;  Zsigmond  király  azonban 
már  1406.  évi  február  6-án  megerősítette  ez  ítéletet. 

Eme  perek  befejeztével  birtokolta  Körmöcz  a  körmöczi 
határt,  (melynek  kiegészítő  részei  voltak  akkoriban  a  mostani 
veteiiiiki,  blaufuszi  és  jánoshegyi  határok),  valamint  a  felsőtur- 
cseki,  az  alsóturcseki,  a  szklenói  és  felsőstubnyai  határokat  képező 
területeket  is. 


256  KÜLÖNFÉLÉK. 

Az  1858.  évben  történt  katastrális  felmérés  szerint  tesz  a 
körmöczi  és  a  veterneki  határ  7498«/i6  h.,  a  blaufuszi  1878»/ie 
h.,  a  jánoshegyi  1341*<*/ie  h.,  a  felsőturcseki  7082'/ie  L,  az  alsó- 
turcseki  2139^^/ie  h.,  a  szklenói  7055  h.  és  a  felsőstubnyai  határ 
5480^ /le  katasztrális  holdat.  Az  egész  körmöczi  fekvő  birtok 
tehát  képezett  32483«/i6  holdnyi  (1  hold  =  1600  négyszög  öllel) 
terűletet,  a  mi  8^/4  négyszög  mértfolddel  egyenlő. 

Ezen  birtokon  kivűl  Körmöcznek  akkoriban  sok  pénze  is 
volt,  a  mi  öt  királyi  bankárrá  tette.  így  az  1389.  évben  jiüius 
7-én  Zsigmond  királynak  1000  darab  aranyát  kölcsönözött,  mivel 
a  király  ugyanazon  hö  26-éig  nagyobb  hadat  akart  felállitani  s  a 
hűtlen  bosnya  bán,  valamint  más  felkelők  ellen  vezetni ;  legalább 
azt  irta  Körmöcznek  a  lipcsei  várból. 

Ily  kölcsönre  gyakrabban  volt  szüksége  a  királynak;  sót 
más  városoktól  kölcsönzött  összegeket  nem  tudván  visszafizetnii 
felkérte  Zsigmond  király  Körmöczöt,  hogy  helyette  fizessen.  így 
történt  az  1423  és  1424ik  évben  is,  a  mikor  Körmöcz  a  király 
adósságát  Libetbányának  megfizette,  sőt  a  távoleső,  dalmátországi 
Zárának  is  a  királynak  kölcsönzött  pénzt  megtérítette.  Ekkor 
Zsigmond  9000  darab  aranyon  felül  tartozott  Körmöcznek. 

Ily  királyi  gazdálkodás  új  alkalmat  nyújtott  a  körmöczi 
fekvő  birtok  szaporítására,  mert  a  körmöcziek  ezen  körülményt 
ügyesen  felhasználván,  midőn  a  király  adósságát  fizetni  már  nem 
tudta,  zálogot  kértek,  a  mit  1429-ben  meg  is  kaptak  és  pedig 
Konosó,  Lúcska,  Homávesz  és  Sváb  falvakat,  melyek  eddig  mint 
királyi  birtok  a  körmöczi  kamarához  tartoztak.  E  négy  határ 
átadásával  megbízta  a  király  a  szent-benedeki  monostort  és  Bad- 
vánszky  Jánost,  Péter  fiát. 

A  kataszteri  felmérés  szerint  tesz  a  konossói  határ  4075  h., 
a  lúcskai  1454^^/ie  h.,  a  homáveszi  594^/ie  h.  és  a  svábi  határ 
457 ^/le  holdat.  A  körmöczi  fekvő  birtok  szaporodott  tehát  ezáltal 
6581  ^,ie  katasztrális  holddal,  vagyis  több  mint  egy  fél  négyszög 
mértfölddel. 

Azon  oklevélből,  melyet  a  szt.  beuediki  monostor  ez  alka- 
lommal Körmöcznek  kiadott,  látható,  hogy  Körmöcz  az  elébb 
említett  négy  falut  csak  addig  bírhatta  s  használhatta,  mlg  a 
király  vagy  utódai  ki  nem  váltják,  de  ez  sohasem  történt  és  ennek 
következtében  a  négy  falu  legújabb  időig  a  körmöcziek  birtoká- 
ban maradt. 

Az  eddig  emiitett  fekvőségeken  kívül  bírt  Körmöczbánya 
még  nagy  kiterjedésű  bányákkal,  a  melyek  különösen  a  XIY. 
században  virágoztak  és  valamint  a  várost,  úgy  lakosait  is  gaz- 
daggá tették. 

Nem  szabad  elfelejtenünk,  hogy  nemcsak  az  említett  köz- 


KÜLÖNFÉLÉK.  257 

ségek  fekvöségei,  hanem  lakosai  is  feltétlenfil  Körmöczhöz  tar- 
toztak, mint  alattvalók,  és  ezek  képezték  a  birtok  védelmére  gyak- 
ran szükséges  karhatalmat  és  békés  időben  nem  csekély  munka- 
erőt, mely  e  város  gazdagságát  nagy  mérvben  szaporította. 

Azonban  a  körmöczi  ingatlan  vagyon  nagyobbodásának 
gátot  vetettek  a  huszita  háborúk,  a  melyek  Körmöcznek  is  sok  és 
súlyos  költségbe  kerültek  és  a  bányászat  apadását,  valamint  az 
ezzel  mindig  karöltve  járó  elszegényedést  okozták. 

Epén  úgy,  mint  akármelyik  egyénnek  hosszabb,  fárasztó 
iDunka  után  kifogy  az  ereje  s  pihennie  kell,  épen  úgy  találjuk 
Eörmöczbányát  a  huszita  mozgalmak  után  teljes  tétlenségben 
több  évtizeden  át.  Csakis  a  XV.  század  vége  felé  nyílt  megint 
alkalma  Körmöcznek  ingatlan  vagyonának  szaporítására, 

A  haji  grófok  családja  ugyanis  ekkor  már  kihaló  félben 
volt,  mert  az  egyik,  Antal,  szerzetes  volt  a  túróczi  vagyis  znioi 
monostorban,  a  másik  pedig,  János,  gyermektelen ;  a  családnak 
harmadik  sarjadéka,  Borbála,  Zorkóczi  Gyulának  neje  nem  volt 
többé  a  haji  név  képviselője. 

A  haji  uradalom  tőszomszédságban  lévén  a  körmöczivel,  nem 
C8oda,  hogy  Körmöcz  minden  erővel  megszerezni  akarta. 

E  czélból  szerződést  kötött  Jánossal,  melynek  értelmében 
János  haláláig  Körmöcztől  hetenkint  egy  aranyat  kapott  s  ezért 
kötelezte  magát,  hogy  birtokait  halála  után  Körmöcznek  ha- 
gyományozza. 

Ezen  szerződés  megkötésére  Jánost  azon  körülmény  bírta, 
bogy  Antal  már  azelőtt  kötött  szerződést  Majthényi  Mihálylyal, 
mely  szerint  egymást  testvérül  fogadták  s  nyilvánították,  kikötve 
egyszersmind,  hogy  az,  a  ki  tovább  él,  örökölje  az  elébb  meg- 
baltnak  összes  birtokait. 

Beatrix  királyné  is  belekeveredett  a  haji  uradalom  meg- 
szeraésébe,  miért  is  1489-ben  kiadta  a  parancsot  Saider  Péter, 
kamarai  főgrófnak,  hogy  Majthényi  Mihálynak  azon  300  aranyat 
fizesse  ki,  mely  pénzen  Antal  és  Jánosnak  birtokai  zálogban  vol- 
tak ugyanazon  Majthényi  Mihálynál.  János  részét  1490-beu 
elajándékozta  nagy-luchei  Dóczy  Orbán,  egri  püspöknek  és  kan- 
czellárjának,  valamint  testvéreinek,  egyrészt  pedig  a  királyné  tár- 
nokának Pöstényi  Oláh  Márknak. 

így  tehát  a  haji  grófok  kihalta  után,  sőt  még  Jánosnak,  ki 
csak  az  1493.  évben  halt  meg,  életében  kezdődött  a  harcz  a  haji 
uradalom  fölött  Körmöcz,  Majthényi,  a  Dóczyak  vagyis  Lipcseyek, 
és  Oláh  Márk  között. 

Nem  tartozik  ide  mindazon  személyek  és  családok  felsorolása, 
kik  ezután  a  haji  uradalmat  birtokolták,  elég  lesz,   ha  megemlit- 

SzAZADOK.    1885.    III.  FÜZET.  17 


258  KÜLÖNFÉLÉK. 

jük,  hogy  a  különféle  panaszok,  perek  és  harczok  ezen  uradalom 
miatt  több  mint  negyven  esztendeig  tartottak. 

Utolsó,  ki  a  haji  uradalmat  karhatalommal  elfoglalta, 
Osztrosith  Miklós  volt  és  midőn  utoljára  Ferdinánd  király  az 
1536.  évben  öt  is  kitiltotta  Hájból,  az  egész  uradalmat  megkapta 
Körmöczbánya  és  pedig  főleg  azért,  mert  a  lefolyt  háborúban 
mindig  híven  a  királylyal  tartott. 

A  Dóczyak  és  Körmöcz  közti  egyenetlenségeknek  Kör- 
möcz  az  által  vetett  véget,  hogy  a  Dóczay aknák  1000  darab 
aranyat  fizetett 

A  haji  uradalom  megszerzésével  a  körmöczi  fekvő  birtok 
Háj  és  e  határnak  kiegészítő  részével  Stubnyaf&rdőben  1929  h., 
a  csremosnoi  határban  2754''/ie  h.  és  az  alsótubnyai  határban 
2722"/i6  h,,  összesen  tehát  7406*/ifl  holddal  növekedett. 

A  XVI.  század  derekán  bírta  Körmöcz  a  Túrócz  várme- 
gyében fekvő  Károlyfalvát  is,  de  miképen  jutott  ahhoz,  nincs 
nyoma  a  körmöczi  levéltárban. 

Ezen  községet  azonban  már  az  1567.  évben  Rubigall  Pál- 
nak és  nejének  Sárának  eladta  600  aranyért,  mert  Körmöcz 
részint  a  bányászat  ujabb  hanyatlása,  részint  a  folytonos  harczok 
és  részint  az  1 560.  évben  kitört  nagy  tűzvész  miatt,  mely  a  város- 
nak majdnem  kétharmadrészét  elhamvasztá  s  a  templomokkal  és 
a  régi  várral  együtt  megsemmisíté,  igen  nagy  Ínségbe  jutott.  ^) 

Daczára  annak,  el  nem  mulasztott  semmi  alkalmat  birto- 
kai nagyobbitására.  Ha  azt  nem  is  emlitenők,  hogy  Körmöcz 
egészen  a  tizenhatodik  század  második  feléig  a  már  felsorolt 
fekvőségeken  kívül  még  számos  szőlőkerttel  is  bírt  Hont  és 
Barsmegyében,  melyeket  azonban  a  török  közeledte  miatt  e  szá- 
zadnak vége  felé  eladott,  még  sem  szabad  elhallgatnunk,  hogy  e 
város  a  tizenhetedik  században  a  csepcsényi  nemeseknek  ban- 
kárja, kik  a  felvett  kölcsönökért  darabonként  zálogba  adták  birto- 
kaikat, úgy,  hogy  a  tizenhetedik  század  végével  s  a  tizennyolcza- 
dik  kezdetével  majdnem  egész  Kis-  és  Nagy-Gsepcsén  Körmöcz 
városé  volt.  Ezt  tanúsítja  legalább  a  három  vaskos  kötet,  melybe 
ez  elzálogolt  birtokok  bejegyeztettek. 

Ez  által  elérte  a  körmöczi  birtok  tetőpontját,  mert  kiterje- 
dése a  kiscsepcsényi  (452  h.)  és  a  nagycsepcsényi  (1205'/i«  h) 
határokkal  együtt  48.127io/ifl  katasztrális  holdat,  vagyis  4*81 
négyszögmértföldet  tett. 

^)  Az  erre  vonatkozó  eladási  szerződés  egyik  másolatára  fel- 
jegyezték a  körmöcziek :  »MÍBera  ci vitás  propter  fatale  incendiom  et 
militem  Bubsidiarium  suis  samptibus  intertentum  ne  fodinae  pereant 
Karolfalvam  Bubigallis  vendere  coacta.c 


kOi^önfélék.  259 

A  körmöczi  uradalom  azonban  nem  maradt  sokáig  teljes 
épségében,  mert  a  csepcsényiek  1720 — 1727.  közt  kiváltották  bir- 
tokaik legnagyobb  részét,  Körmöcz  csak  egy  vendéglőt  tartván 
meg  magának,  melyet  1871-ben  eladott. 

Ilyképen  leolvadt  a  körmöczi  uradalom  46.741^/ie  katasz- 
trális holdra,  a  mely  terjedelmét  1848-ig  megtartotta. 

Legyen  szabad  azonban  ehelyütt  még  említenünk,  hogy  a  bá- 
nyatelepeket és  számos  épületet,  melyek  az  ingatlan  birtok  kiegé- 
szítő részét  képezték  és  mai  nap  is  képezik  és  melyekkel  Kör- 
möczbánya  mindig  birt,  azért  nem  soroltuk  fel,  hogy  hosszadalma- 
sak ne  legyünk,  bár  ezek  is  ide  tartoznának. 

Az  1848-ik  év  nagy  változást  hozott  be  a  körmöczi  fekvő 
birtokba,  mert  a  jobbágyság  megszűntével  a  földeknek  igen 
tetemes  része  a  törvény  által  a  volt  alattvalóknak  kiadatni  ren- 
deltetett 

Ennek  következtében  Körmöczbánya  volt  jobbágyainak 
összesen  19.256"/i«  kai  holdat  osztott  ki  s  így  a  városnak  csakis 
25.322^^/16  katasztrális  holdnyi  terület  maradt,  melyből  az 
1880.  évben  létrejött  erdőegyezség  szerint  még  6000  katasztrális 
holdat  engedett  át  a  kincstárnak. 

A  jobbágyainak  kiadott  fekvőségekért  kapott  Körmöcz- 
bánya az  államtól  94.624  frt  22\^2  krt  foldtehermentesitési  köt- 
vényekben és  122.446  firt  40  krt  részint  készpénzben  és  részint 
értékpapírokban. 

Éz  ugyan  szép  összeg,  de  mindamellett  nem  elégséges  az 
elveszett  fekvőségek  pótlására  és  pedig  már  azért  sem,  mert  a 
]^m  forgandó  és  ezen  sajátságánál  fogva  nem  oly  tartós,  mint  az 
ingatlan  birtok. 

A  körmöczi  uradalom  némi  nagyobbodására  szolgált  Pozse- 
háj  pusztának  megvétele  1881-ben,  mely  a  többi  körmöczi  birtok- 
kal határos  810  katasztrális  holdnyi  puszta,  az  említett  évben 
30.000  forintért  örök  áron  megszereztetett. 

Ezen  legújabb  szerzeménynyel  együtt  tesz  mai  nap  a  kör- 
möczi ingatlan  birtok  21.132^^/ie  katasztrális  holdat,  legnagyobb 
részben  erdőséget,  azon  kivűl  a  kisebb  nagyobb  épületek  szá- 
ma 185. 

Körmöcznek  mostani  ingó  vagyona  pedig  áll  főleg  korcsma- 
regálé  jogból  16  községben,  malomregále  jogból  9  községben  (12 
malommal),  valamint  a  vadászati  s  halászati  jogból  az  összes,  az 
uradalomhoz  tartozó  erdőkben  és  vizekben. 

E  vagyonnak  összes  bevétele  tett  az  1881.  évben  121.833 
frt  21  krt  o.  é. 

Kki2kó  Pál. 


17* 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  magyar  törvényhatóságok  jogszabályainak  gyűjteménye.   Összegyűjtöttek 

Dr.  Kolosvári  J.  éa  Dr.  Óvári   Kelemen.   /.  kőt.  Az  erdélyi  törvényhatú- 

Ságok  jogszabályai.  Kiadja  a  M.  T.  Akadémia.  1886.  XLIX+539  1. 

» A  megyék  statútumait  gyűjteni  —  monda  Wenzel  Gusz- 
táv —  és  tárgyilag  rendezve  feldolgozni,  a  magyar  jogtudomány 
szempontjából  érdekes  feladat  volna.  Eddig,  mint  látszik,  erre 
sehol  sem  történtek  még  készületek. «  i)  Valahára  tárgytalanná 
kezd  válni  veterán  tudósunk  e  régi  panasza.  Az  előttünk  fekvő 
kötet  —  a  Corpus  Statutorum  Hungáriáé  municipalium  elseje  — 
azon  erdélyi  törvényhatósági  jogszabályokat  tartalmazza,  melyek 
a  XV.— XVIII.  évszázadok  közti  időből  reánk  maradtak.  Koránt- 
sem mondhatni  e  gyűjteményt  teljesnek.  Ellenkezőleg,  mi  azt 
hisszük,  hogy  az  e  testes  kötetben  foglalt  statútumok  csak  kis 
töredékét  képezik  azoknak,  melyeket  az  erdélyi  municipiumok 
azon  hosszú  négy  század  alatt  hoztak,  melyek  ép  a  municipalis 
élet  kifejezésére  a  legkedvezőbbek  voltak.  Az  ilynemű  vállalatok- 
nak természetében  fekszik  azonban,  hogy  mindjárt  kezdetben  az 
anyagi  teljesség  el  nem  érhető.  Ne  formáljunk  tehát  szemrehá- 
nyást azért,  hogy  Kolosvári  és  Óvári  urak  mindent  nem  közöltek, 
mert  hiszen  mindent  megtalálni  lehetetlen.  Azon  körfilipénjt 
azonban  már  nem  hagyhatjuk  észrevétlenül,  hogy  ők  nyomtatiis- 
ban  megjelent,  olykor  igen  nevezetes  statútumokról  megfele<l- 
kéznek.  így  teszem  azon  12  igen  érdekes  nagyszebeni  statútum 
közül,  melyeket  a  nem  rég  elhunyt  Seivert  egy  külön  gyűjtemény- 
ben kiadott,  ^)  csupán  csak  az  156ő-iki  van  a  Corpus  Statuto- 
rumba  felvéve  (537 — 539. 11.) ;  ez  is  számos  orthographiai  különb- 
séggel. Az  1463.,  1545.,  1565.,  1581.,  1597.,  1615.,  1625.,  163V4.. 
1676.,  1677.  években  keltek  meg  sincsenek  említve.  E  mulasztás 
annál  sajnálatosabb,  hogy  ez  említett  statútumok  válogatott  fontos- 
ságúak ;  az  ily  hiányok   pedig  oly  természetűek,   hogy  a  Corpus 


^)  A  magyar  magánjog  rendszere.  2-ik  kiad.  I.  köt.  125.  1. 
2j  Heruiannstádter  Lokál.  Siatutcn.  N.Szcbcn  18G9.  tí6.  Inp. 


TÖRTÉNETI  mODALOM.  261 

Statutorum  hasznavehetőségét  némileg  csökkenthetik.  De  ilynemű 
mulasztások  korántsem  gátolhatják  meg,  hogy  mindenki,  ki  azon 
fáradságot  és  szorgalmat  méltányolni  tudja,  melyet  egy  ily  nagy- 
szabású vállalat  létesítése  megkövetel,,  a  legnagyobb  elismeréssel 
ne  elégedjék  meg  azzal  is,  mit  K.  és  O.  urak  e  kötetben  nyújta- 
nak, és  ne  várja  érdekkel  e  publicatio  folytatását 

A  statútumok  fogalma  alatt  nem  értették  a  múlt  századok 
ugyanazt,  mint  napjaink  közjoga.  Nevezetesen  nem  különböztet- 
ték meg  oly  élesen  a  törvénytől.  Hiszen  ez  utóbbinak  értelme  is 
szélesebb  körű  volt.  A  határvonalaknak  kevéssé  szigorú  meg- 
különböztetése azonban  többé  kevésbé  Európaszerte  létezett,  és 
annál  érthetőbb,  mert  mindkettőnek,  úgy  a  törvénynek,  mint  a 
statútumnak  nemcsak  hatálya,  hanem  czélja  is  egy  és  ugyanaz,  a 
mennyiben  mindketten  az  állam  igényeit  formulázzák  a  társada- 
lommal szemben,  és  viszont  a  társadalmét  az  államhatalom  irá- 
nyában. Csakhogy  míg  a  törvényeket  hazai  alkotmányjogunk 
felfogása  szerint  az  országgyűlés  és  a  megkoronázott  király  hozza, 
és  érvényük  —  ha  csak  az^ellenkezője  kimondva  nincs  —  az 
egész  országra  kiterjed,  addi^  statútumot  a  törvényhatóság  ille- 
tékes közege  hozza,  az  csak  az  illető  törvényhatóság  területén 
bír  kötelező  érvénynyel,  és  mindig  csak  azon  feltétel  alatt,  hogy 
beleillik  a  fennálló  törvények  keretébe.  ^)  Tényleg  azonban,  mint 
ismeretes,  hozattak  úgy  törvények,  mint  statútumok,  a  formai  kel- 
lékek megvetésével.  Tudjuk  ugyanis,  hogy  vannak  úgy  magyaror- 
szági, mint  erdélyi  tövényeink,  melyek  kötelező  ereje  ellen  senki 
soha  ifel  nem  szólalt,  holott  azokat  nem  hozta  az  országnak  minden 
erre  illetékes  közege.  Hiszen  a  XVI.  sz.  végéig  nem  egyszer  esett 
meg,  hogy  törvényeink  (tényleges)  érvénye  azon  párt  hatalmi 
állásától  függött,  mely  azokat  hozta.  A  törvények  hozatalánál  az- 
előtt egyátalában  nem  fektettek  oly  nagy  súlyt  az  alaki  kellékekre, 
mint  a  mai  »alkotmányos  közjogok,^  melyek  mindannyian  az  az- 
óta uralomra  jutott  absolutismus  elleni  reactio  szülöttei  lévén, 
féltékenyen  vigyáznak  arra,  hogy  az  alaki  kellékek,  mint  mindmeg- 
annyi alkotmány  biztosítékok  megtartassanak,  és  hogy  a  törvény- 
hozásra jogosultaknak  befolyása  teljes  legyen. 

A  XVL  és  XVII.  századbeli  országgyűlésekről  az  ottani 
állapotok  egy  alapos  ismerője  egy  méltán  híres  értekezésben  már 
évek  előtt  így  nyilatkozott :  »Az  országgyűlés  szerkezete  rendezve 


^)  A  statútumnak  a  törvény  alá  rendeltségét  mindenütt  és  minden- 
kor elismerték.  » .  .  .  értvén,  hogy  lez  communis  plus  semper  valeat 
iflunicipali  —  mond  az  1578.  certi  articuli  civit.  Coloswar  —  mi  is  kik 
íp  Coloswarat  lakunk ...  az  országul  elvégzett  articalusokhoz  törvény- 
hez és  módhoz  akarjuk  szabni  és  illetni  stb.  Id.  159.  1. 


262  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nem  volt,  s  a  tanácskozásba  befolyó  elemek  aránya  előttem,  s  úgy 
hiszem  mások  előtt  is  ismeretlen.  ^) 

Mi  azon  nézeten  vagyunk,  hogy  mióta  Szilágyi  Sándor  az 
Erdélyi  Országgyűlési  Emlékeket  kiadta,  azon  mód  felől,  melyen  a 
törvények  hozattak,  már  meglehetősen  tisztában  lehetünk.  De  nem 
úgy  a  statútumokkal.  A  felismerést  az  utóbbiaknál  nehezíti  azon 
körülmény,  hogy  a  legkülönbözőbb  gyülekezetek  hoztak  statútu- 
mokat, a  mit  a  tövényhatóságok  különfélesége  hozott  magával. 
Községek,  városok,  megyék,  vidékek,  székek  és  nemzetek  egyaránt 
hoztak  congregatiökon,  sedriákon,  táblákon,  tanácsokban  stb.  sta- 
tútumokat. Nem  meglepő,  hogy  e  statútumoknak  czime,  beveze- 
tése és  szövegezése  a  legtarkább.  Az  ő  külalakjokban  nincs  semmi 
állandóság.  A  tárgy  is,  melylyel  foglalkoznak,  a  lehető  legválto- 
zatosabb. Némelyik  az  első  czikkben  figyelmét  oly  tárgyra  fordítja, 
mely  rendkívüli  fontosságánál  fogva  egy  országos  alaptörvény  által 
való  szabályzást  igényelne,  míg  a  második  a  legkisebbszerű  rendőri 
intézkedéssel  bíbelődik.  A  legzavartabb  egymásutánban  követ- 
kezik több  czikk,  mely  a  bevett  vallásfelekezetek  közti  egyenjogú- 
ság örök  eszméjével  foglalkozik,  hogy  egy  lappal  utóbb  a 
bocskor-árendát  szabályozza  vagy  betiltsa  a  fagygyúnak  titokban 
vásárlását. 

Nem  lehetett  ez  máskép  oly  korban,  midőn  oly  tág  köre 
nyílott  a  törvényhatósági  intézkedésnek.  Nagy  feladatot  kellett 
telj  esi  teniök.  Az  országos  törvényt,  —  mely  gyakran  csak  elvi 
elhatározás  jellegével  bírt  —  a  helyi  viszonyokhoz  kellett  alkal- 
mazni ;  máskor  magyarázatát  adni  az  országos  törvényeknek,  és 
még  gyakrabban  kellett  intézkedniök,  mind  azon  viszonyokra 
nézve,  melyekre  az  országos  törvények  ki  nem  terjeszkedteL 

Ha  már  a  statútum  horderejénél  fogva  ily  nagy  fotossággal 
bír,  bizonyára  érdeket  keltő  tárgy  volna  annak  sorsát  figyelem- 
mel követni.  És  akkor  látni  fogjuk,  hogy  sorsuk  a  törvények  min- 
denkori szereplésével  szorosan  összefügg. 

Hazánkban  a  XYI.  és  XVII.  század  még  a  statútumok 
virágzási  korába  esik.  A  XVUI.  század  óta  azonban  épen  a  sta- 
tútumok rovására  fejlődött  ki  az  országos  törvények  tekintélye. 
Míg  a  török  tartotta  a  haza  számos  terűletét  hódoltságban,  egy- 
séges kormányzatról  az  országban  szó  sem  lehetett,  a  mi  annyit 
jelent,^ hogy  a  törvényeink  nem  bírhattak  a  kellő  országos  érvény- 
nyel. Es  minthogy  a  területi  szakadozottság  e  korszakában  a  tör- 
vény nem  teljesíthette  hivatását,  a  törvényhatósági  jogszabályok 
voltak  hívatva  azt  lehetőleg  pótolni. 


^)  Kemény  Zsigmoud :  £rd%  közélete  stb.    Tanulmányok.  1870. 
II.  köt.  16.  1. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  263 

Erdélyben  az  ok  más,  az  eredmény  ugyanaz.  Hiszen  ott  is 
megyolt  a  terület  szakadozottsága,  tehát  megvolt  a  kedvező 
talaj  a  statútum  fejlődésére,  de  itt  nem  a  török  foglalások  miatt, 
hanep  már  régebb  idők  óta.  Erdélyben  ugyanis  az  egyes  nemze- 
teknek, Tarosoknak  megvoltak  a  sajátos  privilégiumaik.  Ezek 
által  a  magyar  királyoktól  nemcsak  teServiselés  alóli  kivételeket 
kaptak,  immunitásokat,  hanem  igen  tágkörű  autonómiai  enge- 
délyeket is.  Törvénykezési  és  közigazgatási  ügyeit  a  három  nem- 
zet mindegyike  külön  végezte  a  saját  vidékén  bizonyos  korlátok 
között,  és  többnyire  központi  felügyelet  alatt.  A  mennyiben  némelyik 
kiyáltságlevél  azt  határozottan  körül  nem  irta  (pedig  ritkán  irta), 
önmaguk  szabták  meg  (»d8i  szokásaikhoz  képest«)  az  elveket, 
melyek  szerint  a  törvénykezés  és  az  administratio  náluk  kezelendő 
volt  Ezen  elveik  kifejezése  épen  a  statútum.  Ha  Eerdély  külön 
történetéből  egyes  időszakokat  vennénk  szemügyre,  úgy  a  részle- 
tekben is  észre  kellene  vennünk  a  statútumok  és  a  törvények 
közti  viszonyt  Feltehető,  hogy  az  előbbiek  fontossága  és  nagy 
szerepköre  oly  mértékben  növekedett,  a  mint  az  országos  törvény 
(és  ezzel  kapcsolatban  a  fejedelmi  rendelet)  tekintélye  és  czélsze- 
rfiaége  fogyott,  és  viszont 

De  a  ki  hazánk  alkotmánytörténetével  foglalkozik  és  az 
említettem  módon  vizsgálná  a  statútumok  kifejlődését,  utóbb 
hanyatlását,  nem  igen  érheti  be  azon  statútumokkal,  melyek  eddig 
közzé  lettek  téve.  Cuvier  phantasiája  kellene  ebez.  —  A  jelen 
gyűjtemény  daczára  még  Erdélyre  nézve  sem  ismerünk  eleget.  Ez 
ország,  mint  köztudomású  dolog,  a  XYI.  század  közepe  előtt 
váUk  el  Magyarországtól.  Ekkor  kezdődik  Erdély  alkotmánytör- 
ténetében a  törvények  önálló  alkotása.  Az  egybevetésre  szükséges 
volna,  hogy  e  kor  törvényhatósági  jogszgrbályait  aránylag  oly  tel- 
jesen isqiemők,  mint  a  törvényeket  Ámde  ettől  vajmi  távol 
állunk.  Állításom  bizonyságául  szolgáljon,  hogy  a  székely  nem- 
zeti és  törvényhatósági  statútumok  dolgában  épen  az  egész  XYI. 
századra  nézve  úgyszólván  tájékozatlanok  vagyunk  és  maradunk. 
1506-t61  1604-ig  épen  csak  (a  Kilényi  Székely  Mihály,  Lőcsei, 
L.  Schuller  munkáiból  már  különben  is  ismeretes)  1555-iki  szé- 
kely-udvarhelyi constitutio  van  a  Oorpus  Statutorumba  hevévé.  Ez 
pedig  csak  a  törvénykezési  rendtartásra  nézve  bír  fontossággal. 
Beánk  nézve  tehát  úgy  áll  a  dolog,  mintha  az  egész  század  alatt 
pihentek  volna  a  székely  törvényhatóságok.  Pedig  lehetetlen  íel- 
tennünk,  hogy  egy  század  alatt,  az  1556-ikit  kivéve,  új  intézkedé- 
seket nem  statuáltak  legyen. 

E  gyűjteménynek  szász,  és  főleg  a  magyar  nemzeti,  törvény- 
hatósági és  községi  statútumai  —  azoknak  aránylag  teljesebb 
száma  miatt  —  már  jobban  elégítik  ki  a  kutató  igényeit.  A  köz- 


264  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

lött  statútumok  ^)  legalább  időben  egymáshoz  közelebb  állanak, 
és  így  —  mint  oly  roncsolt  mozaik  képből,  melynek  kavicsai  közt 
aránylag  kevés  az  üres  tér,  annak  rajzát  némi  combinatioval 
megérthetjük  —  úgy  itt  is  teljesebb  képet  alkothatunk  már  ma- 
gunknak e  két  nemzet  municipalis  közéletéről.  Sajátosságaik  ki- 
domborodnak. A  száz  községi  életre  nézve  pl.  oly  jellemző  szom- 
szédsági intézmény,  mely  a  germán  eredetű  népeknél  mindeaütt 
dívott  gildék  rokon  képződménye,  idáig  még  nem  is  sejtett  fon- 
tosságúnak bizonyul.  Ily  intézmények  mellett  érthetővé  válik  a 
szászok  szoros  összetartása,  és  a  minden  idegen  elem  iránti  exclu- 
siv  törekvéseik.  Mert  mindenkor  exclusivok  voltak  a  szászok,  és 
minden  idegen  elem  irányában.  Falaik  között  ők  tűrték  legke- 
vésbbé  az  idegent.  Szász  földön  ingatlant  nem  vehetett,  és  fekvő- 
séget  ott  nem  örökölhetett,  a  ki  nem  szász.  Házasság  utján  idegen 
szász  városi  lakótól  nem  szerezhetett  (546.  1.) ;  idegen  ott  gyám- 
ságot nem  viselhetett  (645.  581.  11.);  az  idegenek  kereskedése 
meg  lett  szorítva  (541.  550.  11,);  vele  közkereseti  társaságba 
lépni  tilos  volt  (584.  1.) ;  idegen  hatósági  engedély  nélkül  a  szász 
városokban  nem  tartózkodhatott  (581.  1.);  a  honfiaktól  külön 
voltak  nyilvántartandók  (579.  1.)  stb. 

Legkeményebben  azonban  az  oláhokkal  bántak  a  szászok. 
A  székelység  és  a  magyar  elem  korántsem  volt  oly  intoleráns  irá- 
nyukban. Könnyű  erről  meggyőződni,  ha  az  erdélyi  törvények 
intézkedéseit  (úgy  az  Approbata  és  Compilata  constitutiok  és  a 
novellaresekben,  mint  a  Szilágyi  által  közzétett  articulusokban 
foglaltakat)  összehasonlítjuk  azon  részletekkel,  melyekkel  főleg  a 
szász  statútumok  bővelkednek.  Az  oláh  szó  mintha  synonymja 
volna  a  csavargó  tolvajnak  (die  diebescht  Wallachen,  550.  L). 
Kétségtelen,  hogy  a  székelyek  is  távol  szeretik  tartani  az  oláh- 
ságot, *)  de  nem  bánnak  velük  mint  feltétlenül  gyanús  személyek- 
kel oly  módon,  mint  az  ingó  javakban  is  igen  gazdag  szász  nem- 
zet Mert  a  szászoknál  teszem  az  esteli  harang  szó  után  az  oláh 
az  utczán  nem  járhat  (Segesvár  1608.  évi  statútum);  éjjeliőr 
náluk  oláh  ember  nem  lehet  (1469.  szász  nemz.  stat.);  1608-baa 
az  oláh  tolvajok  Brassóból  kitiltatnak,  miután  már  1557-ben  egy 
szász  nemzeti  statútum  következőkép  űzte  ki  az  oláhokat  bizo- 


^)  Mellékesen  említem,  hogy  nem  minden  okmány,  mely  e  kötet- 
ben előfordiil,  tulajdonképeni  statútum.  Ld  a.  421.  448.  454.  460.465. 
488.  stb.  lapokon  közlötteket.  Egy  esetben  a  kiadók  maguk  említik,  hogy 
a  statútum  voltakép  concret  esetben  hozott  ítélet.  (448.  1.) 

')  Ingatlant  oláh  ember  a  székely  városokban  nem  szerezhetett 
(157.1.);  intézkedés  történik  az  oláh  bevándorlás  ellen  (lOO.  1.);  a 
» város  cívisei  azokat  ne  protegálljákc  (157.  1.)  stb. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  ^65 

nyos  yidékokröl:   >...wí  omnes  valachi  nullo  e.vcepto  una   cnm 
bonis  et  rebu8  suis  universis  exire  et  inde  discedere  debeant « 

£p  e  statútumokból  derűi  ki  azonban,  hogy  mily  tévedés 
volna  e  kemény  intézkedéseket  csak  nagy  részben  is  nemzetiségi 
gyűlöletnek  tulaj donitani.  Sokan  szoktak  —  főleg  külföldön  ~  e 
modem  érzelmekkel  megmagyarázni  e  tüneményt.  De  vajmi  keve- 
set fog  a  nemzetiségi  verseny gés  alapján  megfejteni  az,  ki  e  viszo- 
nyokat pártatlanul  tekinti.  Abban  rejlik  mind  ennek  az  oka, 
hogy  az  oláhok  a  legmfiveletlenebb  pásztor  nép  valának  *)  a  föld- 
műveléssel, bányászattal,  iparral  és  kereskedelemmel  önállóan 
foglalkozó  magyarok,  székelyek  és  szászok  között.  Bizonyítja  ezt 
úgy  azon  tény,  hogy  az  erdélyi  községek  nevei  kivétel  nélkül  ma- 
gyar vagy  szász  eredetűek,  míg  a  hegyek  és  havasok,  hol  az 
oláhok  legeltettek,  azok  által  és  után  neveztettek  el,  ^)  mint  mind 
megannyi  statútum  szövege  és  szelleme,  mely  az  oláhokra  vo- 
natkozik. 

Mind  ez  segíti  megfejteni  azt,  hogy  az  oláhok  miért  értek 
el  oly.  keveset  Erdélyben,  hogy  a  vallásuk  miért  nem  lett  reci- 
pialva,  hogy  politikai  jogokban  miért  nem  részesültek  —  ép  azon 
korban,  midőn  Erdélyben,  annak  különös  fejedelmei  alatt,  nagyobb 
és  valódibb  szabadság  létezett  mint  valaha. 

Helyzetük  csak  a  múlt  század  végével  javul,  midőn  az  új 
politico-philosophicai,  a  forradalmi  eszmék  az  állampolgároknak 
tőrvény  előtti  teljes  egyenlőségét  kezdik  követelni. 

Akkorában  azonban  Erdélynek  már  csak  árnyékjogai  valá- 
nak, mint  Magyaroi  szagnak.  A  leopoldi  kötlevél  megfosztotta 
alkotmányos  közjogától  és  közigazgatásától  az  országot.  Midőn 
függetlenségéről  lemondott  Erdély,  lemondott  egyszersmind  a 
poUtikai  (és  lelkiismereti)  szabadságáról  is.  Az  országgyűlések, 
melyek  a  leopoldi  kötlevél  előtt  évenként,  gyakran  kétszer  is  tar- 
tattak, egy  ideig  még  a  kormányszék  által  hirdetve,  fentarták 
ugyan  magukat,   de  mind  ritkábbá  váltak;   az  országot  bécsi 


V)  Paknlárokaak  mondatnak.  —  Felette  érdekes  azon  tervezet, 
melyet  a  hnnyadmegyei  állandó  tábla  alkotott  a  kir.  kormányszéknek 
1773.  jan.  27-iki  leirata  folytán;  ebben  meghagy atik  a  táblának,  hogy 
gondoskodjék  mi  módon  volnának  az  ocsmány  kunyhókban  lakó  és  kó- 
borlásra hajlandó  oláhok  arra  kényszeríthetők,  hogy  házakat  építsenek, 
azokban  tartósan  lakjanak  és  egyáltalában  tisztességes  életmódot  foly- 
tassanak. —  A  hnnyadmegyei  javaslat  bölcsészeti  theoriákkal  van  beve- 
zetve, ámde  korántsem  ajánl  népnevelési  intézkedéseket,  hanem  —  mint 
kiknek  a  bölcsészet  csak  az  előadás  díszének  emelésére  való  —  a  közép« 
kori  módszert:  büntető  törvényeket  stb. 

•)  Hunfalvy  Pál  Magyarország  ethnographiája.  1876.  499.  l, 


266  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

parancsszóra  teljhatalmú  cs.  kir.  biztos  czíme  alatt,  az  idegeu 
származású  katonái  föhadparancsnokok  kormányozták,  és  a  tör- 
vényt a  rendelet  szorította  ki  alkotmányos  functióiból.  Természe- 
tes, hogy  a  statútumokon  is  meglátszik  e  változás,  úgy  alakilag 
mint  tartalmuk  tekintetében.  Mert  hiszen  ezek  a  legbelsőbb  állami 
életnek,  a  törvényhatósági  működésnek  productumai,  és  mint 
ilyenek  csudálatos  pontossággal  jelölik  ki  az  Erdély  alkotmányá- 
ban beállott  nagy  változásokat.  Ez  az,  mi  a  Corpus  Statutorum- 
nak  nagy  jelentőségét  megadja. 

Szerettük  volna,  ha  a  kiadók  egy  terjedelmesebb  tanulmányt 
írtak  volna  bevezetésül  e  gyűjtemény  elé,  melyben  a  statútumok 
e  je&ett  fontosságát  kiemelték  volna,  és  néhány  reflexió  által 
hivatott  tollúkkal  megmutatták  volna  az  irányokat,  melyek  sze- 
rint e  statútumok  felhasználandók  az  erdélyi  közélet  megértbeté- 
sére.  Ok  azonban  e  publicationak  inkább  a  jogi,  mint  a  fontosabb 
történeti  becsére  fektették  a  fősúlyt.  Meglátszik  ez  lépten  nyomon. 
—  Az  egyes  statútumokat  számos  felvilágosító  megjegyzéssel 
kisérik.  Ezek  közül,  úgy  vettük  észre,  a  jogi  kérdések  részesültek 
a  legnagyobb  figyelemben,  és  ezek  sorából  is  leginkább  azok. 
melyek  tisztán  az  alaki  jogra,  a  perrendtartásra  vonatkoznak. 
Szívesen  elismerjük,  hogy  az  ezen  jogszabályokat  magyarázó 
jegyzetek  nagy  avatottságra  és  szakismeretre  vallanak  ^)  Ámde 
tagadhatlan,  hogy  az  alkotmányra,  a  nemzetiségekre,  a  vallásfe- 
lekezetekre, a  rendi  viszonyokra,  a  had-  és  adóügyre  stb.  vonatkozó 
olykor  homályos  helyek  gyakran  igényelnének  némi  magyaráza- 
tot, és  fontosságuknál  fogva  különös  figyelmet  és  előszeretetet 
érdemelnének.  —  De  különben  is,  már  azon  (csekélységnek  látszó) 
körülményen  is  feltűnik,  hogy  a  kiadók  főleg  jogászok,  és  kevésbbé 
történészek,  mi  szerint  azon  végső  időpontúi,  a  meddig  a  megta- 
lált statútumokat  közlik,  az  1800.  évet  tűzték  ki.  Historikus, 
nem  hiszem,  hogy  csalódom,  ezt  máskép  határozta  volna,  mert  a 
statútumokra  nézve  az  1800.  évnek  nincs  semmi  történeti,  hanem 
pusztán  csak  kalendáriomi  jelentősége,  mint  kerek  számnak.  Er- 

^)  Azon  jegyzetekhez,  melyek  nem  jogi  tárgyra  vonatkoznal^i 
néha  fér  némi  észrevétel.  így  pl.  megemlithetjük,  hogy  az  530.  lapon, 
hol  a  »weinzehend«-ről  van  szó,  Bydner  nem  jelenthet  zsellért,  hanem 
kádárt  (a  német  Büttner).  —  Az  550.  1.  előforduló,  »Belgem  (and 
BIamenawern)€  kifejezés  alatt  nem  bolgárok  értendők,  mint  a  kiadók 
hiszik  (a  XXXIV.  lapon).  Brassónak  tudvalevőleg  két  ktil városa  van: 
Bolgárszeg  és  Bolonya  (Blnmenan).  Már  Hnnfalvj  kimutatta,  hogy  Bol- 
gárszeg  lakói,  a  »Belgem<-ek  oláhok  és  nem  bolgárok.  Az  oláhok  ugyanis 
több  Ízben  bolgárok  neve  alatt  jöttek  Erdélybe.  (Magyarország  ethnogr. 
503.  504.  11.) 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  267 

délyre  nézve  vagy  a  leopoldi  kötlevél  idejéig,  vagy  ha  ez  korai,  az 
1848-iki  forradalomig  kellene  a  statútumokat  közölni. 

Emeljük  ki  végül  —  mit  ugyan  már  előbb  illett  volna  meg- 
említenünk —  hogy  a  mi  a  statútumok  szövegének  helyes  olvasá- 
sát és  közlését  illeti,  a  Corpus  Statutorum  ez  első  kötete  kiválóan 
gondos  és  lelkiismeretes  munkára  vall,  és  bizonyára  a  legelké- 
nyeztetettebb  közönség  igényeit  is  ki  fogja  elégíteni. 

L.  B. 


Hadadi  báró  Wesselényi  Miklós  emléke.  Élet-  és  jellemrajz.  Irta  Szikszót/ 
Lajos.  Felolvastatott  Szilágy  megye  közÖDségének,  Zilahon,  1883.  szept. 
hó  24-(fn  —  néhai  Wesselényi  Miklós  báró  arczképének  leleplezése 
alkalmával  —  tartott  ünnepélyes  közgyűlésében.  Budapest,  1884.  Nyo- 
matott Fanda  J.  könyvnyomdájában.  (Ára  a  fQzött  példánynak  50  kr.,  a 
diszkötésü  példánynak  1  frt  20  kr.  Megrendelhető  szerzőnél  Zilahon.) 

A  fentebbi  czím  alatt  egy  84  lapra  terjedő,  igen  díszesen 
kiállított,  8  báró  Wesselényi  M.  photolitographirozott  arczképé- 
yel  8  névaláírásával  díszített  fűzet  került  ki  a  múlt  évben  a 
sajtó  alól. 

A  mű,  mint  czíme  is  magyarázza,  tulajdonképen  emlék- 
beszéd, de  a  szerző  élet-  és  jellemrajzzá  domborította  ki  a  bálás 
anyagot,  mely  rendelkezésére  állott.  Elet-  és  jellemrajzot  írni 
pedig  Wesselényiről  a  Kemény  Zsigmond  »Két  Wesselényi* 
czimű  classicus  essay-je  után,  a  legnehezebb  és  a  sikerre  nézve 
kétes  mtmka;  de  Szikszay  mégis  teljes  sikerrel  birkózott  meg 
feladatával ;  sőt  ha  a  styl  és  az  alaktökély  tekintetében  nem  ver- 
senyezhet is  Kemény  Zsigmonddal,  a  tettekben  gazdag,  s  a 
szenvedésekben  mindenkor  rokonszenvét  méltán  kiérdemelt  életet 
több  részletességgel,  s  oly  minutiákra  is  kiterjedőleg  festi,  mely  által 
túlszárnyalja  Kemény  Zsigmondot  Igaz,  hogy  Szikszay  sokkal 
több  adattal  is  rendelkezett,  mint  rendelkezhetett  K.  Zs.,  mert  a 
Wesselényi  összes  naplói  levelezése,  beszédei,  s.  t.  b.  rendelkezé- 
sére állottak.  És  e  temérdek,  s  véghetetlenül  becses  anyagot  gon- 
dosan dolgozta  fel.  Egy  pár  téves  felfogását  helyre  is  igazítja 
Kemény  Zs.-nak,  mi  által  Wesselényinek  » államférfiúi  tapint atát 
s  kiforrott  politikai  nézeteit*  kedvezőbb  világításba  helyezi, 
mint  K.  Zs. 

Szerző  elejétől  végig  kiváló  szeretettel  csüng  a  nagy  férfi 
emlékén,  a  nélkül,  hogy  elfogultságot  tanúsítana  az  iránt.  Meg- 
ismertet mindenek  előtt  Wesselényi  neveltetésével,  s  ama  viszo- 
nyokkal, melyek  későbbi  politikai  tevékenységének  irányát  meg- 
szabták. Szépen  íija  le  Széchenyi  Istvánnal  lett  megismerkedését, 


268  TÖRTÉNETI  mODALOll 

s  a  közöttük  kifejlett  baráti  viszonyt,  Nyugot-Európában  együtt 
tett  nagyobb  utazásukat,  s  majd  ama  tántorithatlan  politikai 
szereplést,  mely  öt  a  30-as  években,  az  alkotmányért  küzdök 
sorában  a  legnépszerűbb  férfivá  emelte  az  országban.  Híven  raj- 
zolja, a  többek  között,  a  magyar  nyelvnek  törvényhozási  nyelvvé 
tétele,  az  urbériség  rendezése,  a  közös  teherviselés,  Erdély  uniója, 
a  szólásszabadság,  a  közgazdaság  és  a  népnevelés  emelése,  a 
megyei  önkormányzat  biztosítása,  s  a  nemzetiségi  kérdésben  kifej- 
tett vezérszereplését  az  irodalmi  téren,  a  megyékben  és  az  ország- 
gyűléseken, vezérkedését  a  magyarországi  és  erdélyi  ellenzék 
élén ;  majd  pedig  üldöztetését,  s  a  balsors  csapásait,  melyek  reá 
zúdultak.  S  midőn  a  kiváló  férfi  alakját  előtérbe  állítja,  nem 
feledkezik  meg  soha  a  kor  festéséről  se,  mi  által  művének  törté- 
netirodalmi becsét  természetesen  csak  növeli. 

E  nagy  férfi  emlékének  felelevenítéséért  elismerés  illeti 
Szikszay  Lajost  s  vele  ez  elismerésben  méltán  osztozhatik  a  nagy 
apának  derék  fia,  Wesselényi  Miklós  báró,  ki  atyja  arczképét 
Szilágymegye  közgyűlési  terme  számára  lefestetvén,  alkalmat 
adott  a  megyének  ez  arczkép  ünnepélyes  leleplezésére,  s  az  ismer- 
tetett élet-  és  jellemrajz  megírására,  mely  mű  minden  bizonynyal 
számot  tesz  biographiai  irodalmunkban. 

Borbély  Sámuel. 


Ujahb  munkák  Stuart  Máriáról, 

KLSÖ    KÖZLT2MÉNT. 

A  szépségéről  és  balsorsáról  egyaránt  híres  skót  királynő 
újabban  ismét  több  rendbeli  műnek  és  értekezésnek  lett  hősnő- 
jévé, melyek  majd^  ártatlanságát,  majd  pedig  vétkes  voltát  ipar- 
kodnak kimutatni. 

Bevezetésül  felsorolom  ama  tények  lánczolatát,  melyeknek 
hitelességéhez  sem  az  egyik,  sem  a  másik  párt  szempontjából 
kétely  nem  fér. 

Stuart  Mária,  kinek  élete  az  akkoriban  Európát  foglalkoz- 
tató vallás-politikai  kérdésekkel  szorosan  összeforrt,  atyja  halá- 
lakor hat  napos  csecsemő  volt.  Felserdülvén,  a  protestáns  Angha 
fejedelme,  VI.  Eduárd  vágyott  kezére,  hogy  e  házasság  által  a 
skót-franczia  barátságnak  véget  vessen  és^az  angol-skót  koroná- 
nak egy  főn  való  egyesítését  hozza  létre.  Ámde  Máriának  anyja, 
Guise  Mária,  testvérei  parancsából,  a  hajadont  11.  Ferencz,  fran- 
czia  királylyal  jegyezte  el,  a  Guisek  befolyásának  zálogául,  kiknek 
hatalma  azonban  a  király  váratlan  halálával  megszűnt,  mire  a 


TÖRTÉNETI  raODALOM.  269 

18  éves  özvegy  királynő  Skócziába  tért  vissza.  Hogy  az  idáig  a 
párisi  ndvar  tűlfinom  légköréhez  szokott  Mária,  hazájában  a 
daczos  és  rakonczátlan  skót  nemesség  és  a  rideg  puritánok  társa- 
ságában egyrészt,  másrészt  az  Erzsébet,  angol  királynő,  rokona 
és  versenytársa  okozta  nehézségek  közepette  az  első  pillanattól 
fogva  magát  boldogtalannak  érezte,  ezen  nincs  mit  csodálni.  De 
Mária  Erzsébethez  hasonlóan  magasröptű  terveket  rejtett  keblé- 
ben. Miért  ne  lehessen  ő  is  oly  tényező  az  európai  politikában,  a 
milyen' Anglia  királynője,  kivel  a  szellemi  és  testi  előnyök  egész 
halmazával  ékesített  fejedelem-asszony  bátran  versenyre  kelhe- 
tett. A  női  hiúság  fulánkja  által  szított  versengést  élesebbé  tette 
még  a  politikai  helyzetben  gyökerező  ellentét  A  Máriától  fenye- 
getett skót  kálvinisták  Erzsébet  segélyére  számítottak.  Mária 
viszont  a  katholicismusnak  Skócziában,  sőt  Angliában  tervezett 
visszaállitására  nézve  az  egész  sziget  katholikusainak  részvétére 
számíthatott.  Erzsébet  továbbá  nem  tudta  elfelejteni,  hogy  Mária 
még  franczia  királynő  korában  a  szigetországok  hármas  czimerét 
használta  és  hogy  az  Anglia  érdekeit  sértő  franczia  barátságnak 
lelkes  előharczosa ;  miért  is  megtagadta  volt  Mária  abbeli  kéré- 
sét, hogy  Francziaországon  keresztül  utazhasson  vissza  szülő- 
földjére. 

Ily  viszonyok  közepette  a  magát  elszigeteltnek  érző  Mária 
oly  hitves  után  látott,  kinek  tetterejében  a  királyi  hatalom  újból 
?aló  megszilárdítása  és  a  katholiczismus  helyreállítására  nézve 
megbízhatott.  E  czélból  magával  11.  Fülöppel  is  alkudozott,  ki 
azonban  maga  helyett  Don  Carlos  fiát  ajánlotta  fel  neki  férjül, 
mely  terv  a  spanyol  infáns  kedély  állapota  folytán  dugába  dőlt. 
Az  Erzsébet  által  felajánlott  vőlegényt,  Essex  grófot,  kit  a  köz- 
vélemény az  angol  királynő  bizalmas  udvarlójának  tartott,  Mária 
megvetéssel  utasította  vissza.  Végül  1565.  jul.  29-én  Darnley  *) 
Henrik  fiatal  lorddal  kelt  egybe,  katholikus  rokonával,  kinek  fel- 
tűnő szépsége  bilincselte  le  Máriát  első  sorban,  kivel  azonban 
annak  csiszolatlan  és  önhitt  magatartása  miatt  csakhamar  szakí- 
tott A  befolyástól  elesett  Darnley  erre  bosszúsan  a  Murray 
(Mária  féltestvére),  Morton  és  Maitlandtól  vezérelt  puritán  de- 
mokrata ellenzékhez    csatlakozott,   kik  Máriának    titkárát-   és 

^)  Ujabban  Petrick  példájára  {^Dif.  Brie/e  der  Königin  Maria 
Síuartt  1873.)  több  író,  pd.  Oncken  Darleynek  írja  e  nevet.  L.  azonban 
Bresslau  cikkét  a  ^Deutsche  Literaturzeitung,«  1882.  évfolyamának  4. 
számában.  —  Oncken  megmaradt  az  Darley  névalak  mellett ;  felelt  a 
müncheni  Allgem.  Zeitungban  (»Gie88ener  Studienc  czimen  1883.  a  172, 
183,  192,  220  és  318.  számban.  Griflrrle  viszonválasza :  %ft^/,  Histo- 
rische  Zeitschrift.  50  köt.  a  végén. 


270  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

mint  ők  híresztelték,  szeretőjét,  Rizzió  Dávidot  a  királynő  szeme 
láttára  (1566.márcz.  9.)  meggyilkolták,  Máriát  pedig  gyámnokság 
alá  helyezték,  melyből  ez  azonban  Darnley  segélyével  kimenekült 
E  jellemtelen  férj  ugyanis,  hogy  visszanyerje  befolyását,  czinkos- 
társait  elárulta,  Máriát  pedig  visszaültette  trónjára.  —  Nejének 
bizalmát  mindazonáltal  többé  vissza  nem  nyerte,  mi  több :  maga 
az  elkeseredett  ellenzék  tudatta  most  Máriával,  hogy  a  Rizzio 
testében  talált  tőrök  egyikének  Darnley  a  tulajdonosa.  Egyúttal 
azt  sürgették,  hogy  váljon  el  férjétől.  Mária  örült  e  felszólítás- 
nak :  szive  akkoriban  egy  új  szerető  után  epekedett,  ama  hírhedt, 
félig  rabló,  félig  lovag  hős  Bothwell  Henrik  kalandor  után.  És 
ezzel  elérkeztünk  a  katastropha  kezdetéhez.  Annak  hírére,  hogy 
Darnley  Glasgow-ban  megbetegedett,  a  királynő  1567.  jan.  23-á& 
férjéhez  sietett,  kivel  kibékült.  De  csak  látszólag,  mint  ezt  Glas- 
gow-ból  Bothwellhez  írt,  szerelmet  valló  sonetíjei  bizonyítják. 
Nem  tudni  határozottan,  mily  indokból  beszélte  rá  férjét  arra, 
hogy  ez  az  Edinburgh  melletti  Kirk  of  Field  nevű,  félreeső  épületbe 
költözzön.  Annyi  tény,  hogy  Mária  jan.  30-kát  a  késő  esti  órákig 
e  házban  Damleynél  töltötte.  Alig  hogy  azonban  férjét  elhagyta, 
Bothwell  czinkostársai  a  házat  a  levegőbe  röpítették,  a  robbanást 
túlélő  királyt  pedig  hurokkal  megfojtották. 

Mária  erre,  jóllehet  a  felháborodó  közvélemény  nyomban 
Bothwell-ra  sütötte  a  gyilkosság  gyanúját,  magát  a  megífélemlí- 
tett  parlament  által  a  vád  alól  felmentett  kalandor  által,  közö- 
sen megbeszélt  terv  értelmében,  elraboltatta  ^),  mire  május  15-én 
Holyroodban  vele  egybekelt,  A  mézeshetek  nyugalmából  felveiie 
őket  a  skót  nemesek  bosszúkiáltása,  kik  volt  czinkostársukat  szökni 
engedték  ugyan,  királynéjukat  azonban  Lochleven-ben  elzárván, 
azt  kis  fia  javára  lemondásra  kényszerítették,  kinek  nevében 
Murray  vállalkozott  a  kormányzó  szerepére.  Máriának  1668-ban 
sikerült  ugyan  Lochleven-ből  megszökni,  de  kicsiny  hadát  Longside 
táján  ellenfelei  szélylyelverték,  mire  bosszút  lihegve,  az  angol 
határnak  tartott,  hol  azonban  segély  helyett  börtönre  talált 

Köztudomású  dolog,  hogy  Mária  19  évvel  később,  nem 
ugyan  férj  gyilkosság  vádja  alapján  vérzett  el ;  mindazonáltal  a 
kérdés :  »volt  e  része  vagy  sem  Darnley  megöletésében«  mindun- 
talan foglalkoztatta  a  történészeket.  E  vád  alapjául  nem  szolgál- 
hatnak ugyan  a  per  okiratai,  legkevésbbé  pedig  a  jóformán  min- 
den párttól  rosszakaratú  hazugságok  tárházának  elnevezett  »book 
of  articles«  ;  de  szolgálhatnak  Máriának  Glasgow  és  Stirlingból 
Bothwellhez    intézett    ama  levelei,  melyeket  Morton  Bothwell 

^)  Ezt  ScJiiem  bizony itá.  V .  azonban  össze :  a  Zeitsckri/t  für  kaiho- 
lische  Theologie.  (1884.  évfolyam  3.  füzet.  630  oldal.) 


TÖBTÉNETI  IRODALOM.  271 

futása  után  annak  inasánál,  Dalgleish  Györgynél  szekrénykében 
elrejtse  lefoglalt  (1567.  jun.  20.).  Ha  ezen,  forró  szeretet  és  félté- 
kenységtől suggalt  hangon  írt  leveleket  csakugyan  Mária  irta, 
nincs  olyan  esküdtszék,  mely  mai  nap  halálra  nem  Ítélné  öt.  Meg 
is  hányták  e  levelek  hitelességének  kérdését,  de  napjainkig  ki 
nem  elégítő  eredménynyel.  Növelte  a  nehézségeket  ama  körül- 
mény, hogy  a  számra  nézve  nyolcz  levélnek  franczia  eredetije  nyom- 
talanul elveszett  és  hogy  a  reánk  maradt  másolatok,  egynek  kivé- 
telével, keltezés  és  aláírás  híjával  vannak.  Hozzájárult  azonfelül, 
hogy  az  1568.  október  havában  tartott  yorki  tárgyalás  alkalmá- 
val hallank  csak  először  e  levelek  létezéséről,  akkor  is  csupán 
Murray  rövidre  fogott  jelentése  említi  azokat.  Behatóbban  szól  e 
levelek  és  a  hozzájuk  mellékelt  sonettekről  a  Westminsterben 
tartott  deczember  havi  konferencziának  jegyzőkönyve  és  az  e 
gyűlésen  bemutatott  vádírat  Az  eredeti,  mint  említők,  nyomta- 
lanul eltfint;  Buchanan  müve  (>Detectio  Mariaec)  csupán  latin 
és  skót  fordítást  közöl,  míg  a  francia  müvekben  olvasható  franczia 
fordítás  e  latin  fordítás  után  készült  és  igy  semmikép  sem  pótol- 
hatja az  eredeti  szöveget  E  hiányban  rejlik  oka  annak,  hogy  pl. 
Robertsan,  Mignety  Ranke  és  Raumer,  noha  a  levelek  valódisá- 
gát ehsmerték,  Máriára  a  >vétkest<  kereken  ráolvasni  mégis 
haboztak. 

Mangold  Lajos. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  márcz.  5-én  Ipolyi  Arnold  elnöklete  alatt  tartott  választmánji 
ülésen  bárom  felolvasás  volt:  1.  Károlyi  Árpádtól:  az  1600  tebr.  márcz. 
havakban  tartott  országgyűlés,  felolvasta  Barabás.  2.  A  pápa  békeközben- 
járása  Báthory  István  és  az  orosz  czár  között,  Szddeczky  Lajostól.  3.  A 
nemzetgazdaság  történetéhez  hazánkban  a  műit  században  Szemirt 
Attilától,  olv.  I'hallóczy.  A  két  utóbbi  a  » Századok «-ban  fog  kiadatni. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  az  első  hazai 
takarékpénztár  a  M.  Történeti  Életrajzok  költs^eire  száz  frtot  ado- 
mányozott. Köszönettel  fogadtatott.  Évdijas  tagokká  megválaszt  attak: 
Juhász  Kálmán  Szoly ván  (aj.  Lehóczky  Tivadar) ;  Volosz  Lajos  M.- 
Szigetcu  (aj.  Korányi  Frigyes) ;  Wittmann  Ignácz  Szeghalmon,  Békés  m. 
(aj.  Csánky  DezsÖ) ;  Várady  Károly  Bpesten  (aj.  Knoll  Károly) ;  Allekcr 
Lajos  M.-Óvár  (aj.  Ivánfi  Ede) ;  Br.  Augusz  Imre  Szegszárdon,  Tompi 
Antal  M.-Szigeten  (aj.  a  titkár) ;  Vuchetich  Sándor  Bpesten  (aj.  Thnllőczy>. 

Azután  Deák  Farkasnak  és  HorváŰi  Árpádnak  mint  a  számvizagáln 
bizottság  tagjainak  következő  jelentése  olvastatott  fel : 

Tisztelt  Választmány ! 

A  f.  évi  január  hó  2-án  tartott  választmányi  ülésből  alólírtak  ri 
elmúlt  1884-ik  évi  pénztári  állás-  és  kezelés  megvizsgálására  küldetvén 
ki,  feladatunkat  f  évi  február  25-én  és  26-án  végeztük  be  s  a  társulati 
pénztárkönyv  és  a  pénztári  kimutatások  bevételeinek  és  kiadáaaiuik 
minden  egyes  tételét  megvizsgáltuk  s  a  mellékelt  okiratokkal  (utalvá- 
nyokkal és  számlákkal)  összehasonlítottuk. 

A  felszámításokat  hibátlanoknak,  a  kiadásokat  az  utalváuyokkaí, 
számlákkal  összhaugzóknak  s  általában  a  pénztári  kezelést  szabatosiKik 
találtuk. 

A  pénztári  forgalom  1884-ben  deczember  31-én 

23,461  frt  23  kr.  bevétellel  és 
19,694    >   01    »    kiadással 

3,767  frt  22  kr.  követelési  egyenleget  iiiutntoU. 


tittC^A. 


273 


Ennélfogva  indítványozzuk,  hogy  a  mélyen  t.  elnökség  Balthazár 
Béla  pénztárnok  úr  részére  a  szokásos  évi  felmentést  kiszolgáltatni 
méltóztassék. 

Van  szerencsénk  a  37,550  frt  harminczhétezer  ötszázötven  forintot 
te?d  s  a  földhitelintézetnél  letéteményezett  értékpapiraink  kimutatását  is 
1884.  decz.  31-rŐl  ide  csatolva  bemutatni. 

Minthogy  pedig  a  pénztárnok  úr  kezénél  4000  frt  készpénz  áll 
rendelkezésünkre,  bátorkodunk  indítványozni,  hogy  a  t.  választmány 
lőOO  frt  tőkésítését  azonnal  elhatározni  méltóztassék. 

Melyek  után  maradtunk  a  t.  választmány  alázatos  szolgái 

Budapesten,  1885.  febr.  28-án. 

Deák  Farkas,  Horváth  Árpád, 

számvizsgáló.  számvizsgáló. 

A    ^magyar    történelmi   iármlai€    alaptőkéét   Jelező   értékpapírok    1884, 

deczemher  31'én, 


1.  Magyar  földtehermentesítési  kötvények 

2.  Erdélyi  >  » 

3.  SzŐlődézsmaváltsági  » 

4.  4^/o  magyar  aranyjáradék  » 

5.  50/0        »  »  » 

6.  Osztrák  államkötvény 

7.  5^/2^/0  magy.  jelz.  hitelbank  záloglevelek 


»       földhitelint. 
>      keresk.  bank 


frt  1,300 

>  3,550 
»  2,000 
»  10,100  - 
»  3,700 
»  100 
»  1,800 
»  5,100 
»  3,000 
»  200 

>  2,400 
»  1,000 

>  200 

>  3,100 

Összesen  frt  37,550 


8.  50/^ 

Ö.  5V2^o 

10.  50/^^ 

11.  60/^ 

12.50/0     . 

13.  Lloyd  társ.  kötvények 

14.  Magán  kötelezők   . 

névértékű  papírok. 
Budapest,  1885.  január  12. 

Balthazár  Béla, 
társulati  pénztáros. 

-  s  külön  pénztárral  bíró  —  AVc/- 
rajz(^-  költségeit  is,  a  mennyiben  azok  is  már  az  elmúlt  1884-i  év  végé- 
vel szabályszerűen  lezárattak,  megvizsgálván,  deczemher  31 -én 

3275  frt  —  kr  bevétellel 

1979   »   57   »   kiadással  és 

1395  frt  43  kr  pénztári  maradvány  nyal  helyesnek 
Századok   1885.  III.  vOzet.  18 


Tisztelt  Választmány ! 
A  szép  reményekkel  kezdett 


274  TÁRCZA. 

B  a  bemutatott  utalványokkal  teljecen   összhaugzöknak   találtuk,  minél- 
fogva a  pénztárnok  urnák  a  felmentés  e  részben  is  megadandó. 

Budapest,  1885.  febr.  26. 

Deák  Farkas,  Horváth  Árpád, 

számvizsgáló.  számvizsgáló. 

Mind  e  jelentések  tudomásul  vétetvén,  pénztárnoknak  a  felmentés  a 
szokott  módon  megadatik.  1500  írtnak  pedig  tőkésittetése  határoztatik  el. 

Ugyancsak  a  számvizsgáló  bizottság  jelentést  tesz  azon  javaslat- 
ról, melyet  Sigray  Pál  társulati  ügyvéd  boldogult  Zsivora  György  által 
társulatunknak  hagyományozott  1000  frtról  tett  s  aján^a,  hogy  a7> 
Akadémia  mint  fSörökös  által  felajánlott  IQ^Jq-oí  a  választmány  fogadja 
el.  Mi  is  megtörténvén  —  elhatároztatott,  hogy  ez  ekkép  befolyó  700 
frt  a  tökéhez  csatoltatik. 

Felolvastatott  ezután  a  congressus  megtartása  ügyében  kiküldött 
bizottság  jelentése,  mely  igy  hangzik  : 

Tisztelt  Választmány ! 

Vau  szerencsénk  tisztelettel  jelenteni,  hogy  a  m.  hó  5-ikéi  az 
orsz.  kiállítás  alkalmával  tartandó  congressus  tárgyában  kiküldött  bizott- 
ság Ipolyi  Arnold  űr  ő  excellentiája  elnöklete  alatt  ülést  tartván,  e 
tárgyban  a  következő  megállapodásokat  ajánlja  a  t.  választmánynak 
elfogadásra : 

I.  Tekintettel  a  középiskolai  tanárokra,  tartasaék  a  congressus 
július  hó  1-én,  még  pedig  az  Akadémia  termeiben. 

II.  E  czélból  intéztessék  felirat  a  m.  k.  vallás  és  közök t.  mini- 
steriumhoz,  hogy  az  összes  történettanárokat  a  congressusban  részvételre 
hívja  fel. 

III.  A'  congressus.  tagja  lehet  minden  tört.  társulati  tag^  s  min- 
den érdeklődő,  ki  ez  iránti  szándékát  a  congressus  titkári  hivatalánál 
bejelenti. 

ly.  A  congressus  elnöke,  Cultusminiszter  s  a,  Társulat  elnöke,  ki 
azt  ünnepélyes  beszéddel  njitja  meg.  Titkárai  a  társulat  titkára  és 
másodtitkára,  jegyzője  a  társulat  jegyzője ;  az  egyes  osztályok  jegyzői : 
Dr.  Szádeczky  Lajos,  Barabás  Samu.  Tagányi  Károly. 

V.  A  congressus  csak  elvi  kérdéseket  tárgyal  s  a  vitatkozás  ered- 
ményét lehetőleg  külön  füzetben  bocsátja  közre. 

VI.  A  congressus  programmját  valamint  ügyrendét  a  társulat 
által  kiküldött  bizottság,  mely  magát  l^iegészítheti,  a  congresses  titkári 
hivatalával  egyetértöleg  állapítja  meg. 

A  jelentés  tudomásul  vétetvén,  határozatba  ment,  hogy  a  congres- 
sus munkakörének  megállapítása  végett  még  e  hónapban  rendkivíili 
választmányi  ülés  fog  tartatni. 

Végül  pénztárnok  bemutatja  műit  havi  számadását : 


TÁRCZÁ.  276 

Bevitel 4406  frt  89  kr. 

Kiadás 455  frt  14  kr. 

pénztármaradék   3951  frt  75  kr. 
Életrajzok  alapja : 

Bevétel 5540  frt  —  kr. 

Kiadás 6219  frt  10  kr. 

pénztármaradék   320  frt  90  kr. 

Ki5vetkezett    egy    rövid    zártülés  s  annak    végeztével  a    gyűlés 

eloszlott. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  A  MosoNTifEaYEi  TöBTÉMELiii  Ú8  Kéoészeti  Eotesület  a  megye- 
ház nagytermében  f.  évi  febr.  13-án  d.  e.  10  órakor  közgyűlést  tartott 
^imon  Gyula  főispán  és  tiszteleti  elnök  elnöklete  alatt,  melyen  tagok  és 
közönség  szép  számmal  jelentek  meg.  Az  összegyűlt  társulati  tagokat  a 
tiszteletbeli  elnök  meleg  szavakkal  Üdvözölvén  és  a  mosonyraegyei  cul- 
turtörténet  kutatását  a  tagok  ügyeimébe  újólag  ajánlván  —  a  társulat 
törekvéseit  tőle  kitelhetőleg  előmozdítani  Ígérkezett,  mi  a  társulat  részé- 
ről köszönettel  fogadtatott. 

Az  elnöki  jelentés  a  f.  évi  működésről  felolvastatván  kitűnt,  hogy 
a  társulat  20  taggal  szaporodott.  A  kiásott  56  sírban  talált  leletekkel 
es  koponyákkal  gyűjteménye  tetemesen  gyarapodott.  Az  ajándékok  is  az 
emelkedő  érdeklődésre  mutatnak. 

A  felfedezett  leihelyek  további  kiaknázása  elhatároztatott,  s 
mintán  a  társulat  pénzviszonyai  ezt  kisebb  mérvben  engedik  meg, 
segélyezésekért  kell  folyamodnia,  annyival  inkább,  hogy  leleteink  a 
népvándorlás  korából  valók,  s  a  nemz.  múzeumba  a  kor  meghatározása 
végett  beküldetvén  —  azok  érdekeseknek  találtattak,  miért  az  ásatási 
jegyzőkönyvek  az  Orsz.  Arch.  Értesítőben  ki  fognak  nyomatni,  s  rajzok- 
kal elláttatni  —  melyekről  a  társulati  tagok  is  lenyomatokat  fognak 
kapni.  —  Mind  ezen  eredmények  az  igazgató  választmánynak,  első  sor- 
ban pedig  Dr.  Sőtér  Ágost  eluök  úrnak  érdemei,  miért  a  tiszteletbeli 
elnök  köszönetet  szavaztatott  a  nagygyűlés  által  neki. 

Továbbá  az  elnöki  jelentés  kinyomatását  indítványozta  egyik 
tagtárs;  hogy  a  tagok  a  társulat  viszonyairól  s  állapotáról  értesüljenek. 
Az  indítvány  szótöbbséggel  elfogadtatott. 

S  míg  a  számadások  a  kiküldött  egyleti  tagok  által  megvizsgál- 
tattak, a  választmány  új  tagjai  is  megválasztattak  —  a  gyűlés  fel 
Ilin  függesztve.  Végre  megtörtént  a  másodtitkár,  a  pénz-  és  könyvtáruok 
megválasztása  Ősbegyi  József^  Mamuliti  Mihály  s  Alleker  Lajos  szemé- 
lyében. 

18* 


276  tÁttcfc^ 

A  kibövitett  választmány  tagjai  lőnek :  Lepossa  Dániel,  Mamu* 
üti  Mihály,  Major  Pál,  Öshegyi  József,  Pataky  Fábián,  Rohrer  Ferencz, 
Dr.  Spuller  József,  Steiner  Márton  és  Várady  Móricz.  —  Ezekután  az 
elnöklő  főispán  úr  —  sürgős  teendői  miatt  a  közgyűlést  rövid  szavak- 
kal befejezettnek  nyilvánítván,  eltávozott.  Mire  az  elnök  felszólítá 
Ivánfi  Ede  alelnököt  értekezésének  felolvasására.  Ivánji  értekezése  i  Ada- 
tok Magyar-Ovár  várának  multjábozc  az  óvári  várra  vonatkozó  adatokat 
nagy  részben  oklevelek  alapján  állitá  össze,  kimutatta  a  vár  fontosságát 
s  a  hallgatóság  részéről  nagy  tetszéssel  fogadtatott.  A  felolvasás  meg- 
történtével a  gyűlés  szétoszlott.  —  A  társulati  tagok  száma  jelenleg : 
5  örökös  alapító  100  frtjával  —  3  alapító  50  frtjával,  rendes  tag  3 
frtjával  74,  összesen  82. 

A     DKLMAGTAROR8ZÁ6I     KÉGÉSZETI     KS     TöRTÉNKLlál    MuZEUM-TÁE- 

sÚLÁT  f.  év  jan.  28-án  választmányi  ülést  tartott,  a  melyen  Ponttlly  fő- 
titkár a  múzeum  számára  tett  újabb  adományokról  tett  jelentést.  Azután 
Odor  Samu  pénztárnok  tett  jelentést  az  előbbeni  társulat  vagyoni  állapotá- 
ról, a  mely  most  már  egyesíttetni  fog  a  másik  egyesűit  társulat  pénzei- 
vel. Azután  Szancsa  Gyula  főreáliskola!  tanár  olvasta  fel  e  czimű  tanul- 
mányát: »Dáczia  régi  szokásai  és  mithologiai  szobrai.c 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  Paulvb  Tivadarnak  >A  budapesti  magy.  kir.  tud.  egyetem  tör- 
ténetec  czí mű.  munkájából  az  I.  kötet  3.  füzete,  az  egyetem  történetét  a 
hittani  kar  megszüntetésétől  az  ujabb  országos  tanulmányi  rendtartásig, 
1791 — 1806-ig  foglalja  magában.  Érdekes  fűzet.  Sokat  lehet  belőle 
tanulni  az  egyetem  múlt  életéről,  melyben  kétségkívül  a  legfontosabb 
mozzanatok  egyike  azon  intézkedés  vala^  mely  II.  József  halála  után  a 
tudomány-egyetemet  egyik  alkotó  részétől,  a  hittani  kartól  megfosztá.  A 
növendékpapok  elszéledtek.  Az  1790.  nyarán  tartott  püspöki  értekezlet 
határozatainál  fogva,  az  >ujonnan  felállítandó  egyházmegyei  növeldékbe, 
illetőleg  a  szerzetesek  kolostoraiba  tértek  vissza,  c 

A  hittani  kar  megszüntetésével  egyidejűleg  felmerült  az  egyetem- 
nek Pestről  más  városba  leendő  áthelyezése  is.  Nagy-Szombat,  Vácz, 
Esztergom  szállottak  sikra,  hogy  az  egyetemet  magoknak  kaparíthas- 
sák.  Ugy  látszik,  abban  mind  hárman  egyetértettek,  hogy  Pest  tudo- 
mány-egyetemétől megfosztassék.  S  ezen  óhajtásnak  úgy  az  Ürményi 
József  személynök  elnöklete  alatt  kiküldött  országos  választmány,  vala- 
mint az  udvari  kanczellaria  is  támogatására  siettek.  Csakhogy  mindkettő 
mást  akart.  Az  országos  választmány  Váczot  ajánlta.  Az  udvari  kan- 
czellaria Esztergom  mellett  kardoskodott.  Nagy-Szombat  történelmi 
jogaira  hivatkozott.  A  kérdés  vita  tárgya  lett  az  országban.  A  megyek 
nagy  többsége  felirataiban  kérte  az  egyetem  áthelyezését.    A  kisebbség, 


TÁRCZA.  277 

Pesttel  és  Pest-Pilis-Solt  megyével  élén  az  áthelyezés  ellen  kérelmezett, 
s  az  országos  választmaDj  és  az  udvari  kanczellaria,  valamint  az  egye- 
temre aspiráló  városok  érveit,  melyekkel  az  áthelyezést  sürgették,  nyo- 
mós okokkal  döntötte  halomra.  A  királyi  szó  végre  határozott.  1802-hen 
kimondta  a  Pesten  maradást  és  a  hittani  kar  visszaállítását;  s  helyéül  a 
mai  központi  egyetemet  jelölte  ki. 

Az  országos  választmány  javaslatai  között  a  királyi  biztosság 
megszűnésével  egyetemi  elnök  és  alelnök  kinevezését  ajánlta,  melynek 
alapján  a  helytartó  tanács  elnöknek  gróf  Széchenyi  Ferenczet,  alelnök- 
nek pedig  Nittray  Mátyást  terjesztette  föl.  De  ezen  terv  most  elhalasz- 
tátott.  Ujabb  mozzanat  volt  az  egyetem  életében  az  úgynevezett  generá- 
lis conventus  keletkezése,  melyben  a  rector  elnöksége  alatt  az  egyetem 
összes  tanárai  részt  vettek.  Ez  időben  1791-ben  nyerte  vissza  az  egye- 
tem a  II.  József  által  confíscált  birósági  hatóságát  polgári  és  büntető 
ügyekre  nézve,  melyet  a  magistratns  a  hazai  törvények  szerint  gya- 
korolt. A  magistratUB  hatásköre  széles  alapon  nyugodott.  Rezeibe  volt 
letéve  az  iQúság  erkölcsi  élete.  Ebből  kifolyólag  megtiltotta  az  ifjúságnak 
a  fegyverviselést,  a  nyilvános  helyeken  való  dohányzást,  kocsmák,  kávé- 
házak, rossz  hirben  álló  helyek  látogatását.  Az  atyáskodó,  de  túlságos 
szigor  még  a  színház  látogatására  is  kiterjedett.  Ott  csak  dékáni  enge- 
dély lyel,  bálban  csak  szülőikkel  jelenhettek  meg  a  hallgatók.  Este  9 — 10 
órakor  mindenki  tartozott  otthon  lenni.  A  száll  ás  változtatás  a  magis- 
tratns tudtával  történhetett  csak.  Az  előadásokról  való  elmaradás  fed- 
déssel, bebörtönzéssel,  s  ismétlődés  esetén  az  egyetemről  való  kizárással 
büntettetett  A  nyilvános  helyeken  való  verekedést  sokszor  korbácsüté- 
sekkel torolta  meg  az  egyetemi  tanács. 

A  mi  a  tanulmányi  rendszert  illeti,  a  megrendszabályozás  kora 
divatozott  A  tanárok  a  megszabott  tankönyvek  szerinti  praelectióra 
voltak  kötelezve.  Mást  használni  nem  volt  szabad.  Dugonicsot,  ki 
mennyiségtani  előadásait  magyar  munkája  szerint  tartotta,  a  megszabott 
latin  munka  követésére  utasították.  S  hogy,  a  megrendszabályozásból  mi 
se  hiányozzék,  Kant  philosophiai  rendszerét  >mint  veszélyest,  homályost, 
fellengzőtc  az  ország  összes  tanintézeteiből  kirekesztették. 

—  A  PuLszKT  Ferencz  ötvcuévcs  írói  működése  ünnepélyének 
alkalmából  kiadott  album  a  becses  dolgozatoknak  egész  tárháza.  Egy 
eseményekben  gazdag  élet  jubileumának  méltó  emléke.  A  munkát  P. 
Szaikmáry  Károlytól  Pulszky  Ferencz  rövid  életrajza  nyitja  meg,  melyet 
Hnitílmann  Imrének  Pulszky  nagybátyjáról.  Fejérvári  Gáborról  írt  szel- 
lemes reminiscentiái  követnek,  ki  a  jelen  század  első  tizedeiben  a  régé- 
szetnek egyik  főmatadora  vala  hazánkban.  Havas  Sándor  >Neháuy  adat 
Pannónia  és  Ó-Buda  multjáhozc  czím  alatt  a  mai  Dunántúl  történetét  a 
római  és  a  népvándorlás  korában  tárgyalva,  azt  igyekezik  kimutatni, 
hogy  Etelvár  (Eczilburg)  a  mai  0-Buda,  tehát  a  római  Aquincum  helyén 
állott.    £   szerint  két  Budáról   van  szó :   egyik,  a  mely  Attila  testvére, 


278  TÁRCZA. 

vagy  vez^r^től  nyerte  nevét,  másik  a  mai  Budavár,  melyet  1250.  tájúu 
IV.  Béla  adomány  levele  szerint  »hoBpites  nostri  de  Pe8t«  építettek. 
Azonban  Ó-Budán,  a  ma  Rirályhegynek  nevezett  háztömb  helyén  sze- 
rinte még  egy  harmadik  királyi  vár  is  állott,  melyet  Nagy  Lajos 
13ö5-ben  szerzett  meg  a  budai  káptalantól,  melyben  maga  lakott,  míg 
az  ős  Etelvárat  anyjának,  Erzsébetnek  engedte  által.  Ortvai  Tivadar 
»Hazai  római  kőemlékekc  czimü  czikkében  érdekesen  körvonalozza 
ama  tudást,  melyet  a  Magyarország  földén  elszórva  talált  kőemlé- 
kékből,  a  római  világról  szerezhetünk.  Ha  műalkotást  nem  kereshetünk  is 
ezen  emlékekben,  de  annál  fontosabb,  a  mit  jelmeztani^  latinnyelvészeti, 
hadügyi,  közigazgatási,  vallási  tekintetben  belölök  meríthetünk.  Torma 
Károly  a  Nagy  Lajos  1355-iki  határjárási  oklevelében  említett  ifínalis 
lapis€-ról  értekezik,  mely  az  Árpád  sírját  keresők  kiindulási  pontja. 
Aquincumi  ásatásai  alapján  a  római  aquaeductus  pilléreinek  irányából 
azon  meggyőződésre  jut,  hogy  a  mai  fínalis  lapist  nem  lehet  a  Nagy  Lajos 
oklevelében  említett  finalis  lapissal  egynek  venni.  Ebből  kifolyólag 
Fejéregyháza  (Árpád  sírja)  hely  fekvését  illetőleg  Havas  Sándor 
véleményéhez  csatlakozik ,  ki  a  kérdéses  templom  romjait  Kis- 
Czell  táján  véli  lappangani.  Kőnig  Pál  a  római  birodalomban,  a 
császárság  alatt  lábra  kapott  idegen  istenségek  cultusát  vázolja,  melyek 
között  a  persa  eredetű  Mithra  Hadrianus,  Antoninus  Pius,  Marcus 
Aurelius  alatt  nagy  jelentőségre  emelkedett,  sőt  Septimius  Seve- 
rus  idejében  már  papjai  is  vannak.  Ez  istenség  imádása  Panno- 
niában és  Dácziában  is  el  volt  terjedve,  hol  e  cultus  számos  em- 
léke maradt  az  utókorra  fenn.  Kővári  László  » Erdély  építészeti  emlékei« 
czímÜ  czikkében  —  aligha  nem  tévesen  —  azt  véli,  hogy  a  magyarok 
bejövetele  Erdélyben  már  várromokat  és  várhelyeket  talált  Egy  más 
czikk  pseudonym  szerzője  a  középkori  várakkal  foglalkozik,  lcír?áii 
mindazt,  mi  az  akkori  várszerkezet  megismeréséhez  szükséges.  A  várnak 
legmagasabban  fekvő  része  a  palatium  volt,  mely  közvetlen  sziklára 
építtetett,  hogy  az  aláaknáeás  lehetetlen  legyen.  Itt  lakott  a  várúr  csa- 
ládjával. Itt  őrizték  a  család  drágaságait,  okleveleit.  A  palatium  legfon- 
tosabb része  a  donjon  volt,  mely  a  vár  bevétele  után  még  sokáig  daczol- 
hatott  az  ellenséggel.  E  dolgozatok  után  a  XVIL  századi  ötvösség 
történetéhez  SzUágyi  Sándor  .a  kassai  születésű  Rhurmesser  Péterről 
néhány  érdekes  adattal  ismertet  meg.  Rhurmesser  Lyonban  és  utóbb 
Parisban  élt,  honnan  a  kassai  városi  tanácshoz  küldött  levelét,  mint 
.  »kŐn,  Mjt.  zu  Frankreich  und  Navarra  Hoff-Goldschmied*  írta  alá 
Fraknói  Vilmos  a  Zsigmond  alatt  élt  Florenczi  (Scolari)  András 
váradi  püspök  végrendeletét  tárgyalja,  mely  Florenczben  őriztetik, 
8  melyben  Scolari  egyházmegyéje  fővárosának^  Váradnak,  templomai- 
ról, kolostorairól  oly  bőkezűen  emlékezett  meg.  Ballagi  Aladár  a 
XVIL  századi  parafernalisokhau  és  » drága  köves  marhák*  jegyzé- 
keiben  gyakran  olvasható   » János-köröm, «    helyesen   »Jahu8Z-köröm<- 


tArcza.  279 

rÖl  SZÓI,  incly  ezüstbe  foglalt  hiuz-köröm  amuiett  volt,  s  görcs  clleu, 
varázsszer  gyanánt  nyakbavetve  hordozták.  Az  említettekhez  az  érde- 
kes dolgozatok  egész  csoportja  csatlakozik.  Arányi  Lajos,  Szendrey 
János,  Téglás  Gábor,  Göndöcs,  Mayláth  Béla,  Kápolnay  P.  István, 
Barna  Nándor,  báró  Fechtig  Imre,  Finály,  Deák  F.,  Lehoczky  Tiva- 
dar, Lipp  Vilmos,  Tergina  Gyula  gazdagították  a  tartalmat,  melyet 
Horváth  Ignácznak,  Palszky  irodalmi  működését  feltüntető  gondosan 
összeállított  könyvészete  zár  be. 

—  A  GRÓF  KÁH01.Y1  CSALÁD  OKLEvéLTÁBÁBÓL,  mclyct  Károlyl  Tibor 
ad  ki,  s  Géresi  Kálmán  rendez  sajtó  alá,  közelebbről  a  III.  kötet  jelent 
meg.  Vaskos  kötet.  Tartalomra  nézve  is  méltán  csatlakozik  a  megelőző 
kötetekhez.  Lapjait  a  családi  levéltárnak  1491 — 1600-ig  terjedő  okle- 
velei és  levelei  töltik  ki.  Ez  évszázadot  meghaladó  idő  alatt  Magyar- 
ország arczúlata  mennyit  változott.  A  hatalom  magas  polczáról^  hová 
Hunyadi  Mátyás  nagy  lelke  emelte,  mondhatni  a  tehetetlenség  örvényébe 
sülyedt.  Mátyás  halálával  felbomlott  minden  rend  az  országban.  A  nagy 
király  creaturái  sietnek  szétrombolni  mindazt,  mit  a  nagy  szellem,  az 
ország  megmaradására  üdvöst,  jót  alkothatott.  Az  olygarchia  féktelensé- 
geiben  nem  ismert  határt.  A  király  —  II.  Ulászló  —  gyáva,  tehetetlen. 
Utána  fia  —  II.  Lajos  —  ül  a  trónon,  e  gyermekkirály,  midőn  férfi 
kezekre  lesz  vala  szükség,  hogy  az  országból  elköltözött  rendet,  nyugal- 
mat visszaállítsa.  Mohács  után  az  ellenkirályok  között  foly  a  harcz  az 
ország  birtokáért.  I.  Ferdinánd  és  Szapolyai  János  egyenlő  jogot  formál- 
nak a  koronához.  Az  ország  két  részre  szakád,  s  a  részek  közé  mint 
ck  fúródik  a  terjeszkedő  ozmán  hatalom.  A  Szapolyai  védte  jog  fiára 
8%áll,  s  a  küzdelem  tovább  foly,  míg  Fráter  megöletése  után  rövid  időre 
egyesül  a  kelté  vált  nemzet,  hogy  újra,  hosszú  időre  szétszakadjon.  Fer- 
dinándot Miksa,  s  ezt  Rudolf  követi  a  trónon,  ki  alatt  megkezdődik  a 
nemzet  alkotmányérti  küzdelmeinek  hosszú  sorozata. 

Ezen  időszak  társadalmi  életét  táija  a  gróf  Károlyi  család  oklevél- 
tárának harmadik  kötete  elénk.  Nem  tartalmaz  államokmányokat.  Egyes 
magyar  családaink  történetéhez,  genealógiájához  szolgáltat  megbecsülhe- 
tetlen adalékokat  a  XVI.  században.  Jobbára  birtokügyi  adatok.  Ado- 
mányozásról, elzálogosításról,  visszaváltásról,  fölmerült  perek  elintézésé- 
ről szólan&k.  Szemünk  előtt  foly  le  a  processus :  mikép  emelkedik  egy 
köznemes  család  az  ország  nagyjai  sorába^  A  Bodók,  Serény  iek,  Drágfiyak, 
Báthoryak,  Bánffyak,  Bajon iak,  Perényiek,  Prépostváriak,  rosályi  Runnok, 
Bzobiak,  Arthándyak  stb.  felváltva  fordulnak  az  oklevelekben  elŐ.  Mon- 
danom sem  kell;  hogy  a  kötet  legnagyobb  részét  a  Károlyiakra  vonat- 
kozó levelek  teszik.  Nem.  kis  számban  fordulnak  elé  benne  a  végrendele- 
tek, melyek  egyéb  btrtokügyi  levelek  mellett  is  fogalmat  nyújthatnak  ama 
gazdagságról,  vagyonról,  melylyel  a  XVI.  században  egyes  magyar  csa- 
ládaink bírtak.  A  kötet  végén  közölt  urbárium  1592-ből  nagybecsű  hely- 
nijzi  és  gazdaságtörténeti  adatokat  foglal  magában. 


280  TÁRCZA. 

Mindezek  mellett  egyebet  is  találunk  c  kötetbou.  A  Bajoniak 
genealógiáját  Géresitől,  mely  szerint  a  Sartivan-Vese  nemből  származó 
Bajoniak  Róbert  Károly  idejében  Pállal  tűnnek  fel.  A  következő  század- 
ban Bajoni  István  hűséges  fegyvertársa  Hunyadi  Jánosnak.  Ezután  még 
1 00  évig  virágzik  a  család,  melynek  férfíága  a  Zrínyi  Miklóssal  Sziget- 
várnál hősi  halált  halt  Jánossal  szakad  meg.  Tanulságos  kötet  Megér- 
demli az  olvasást  Köszönet  illeti  a  nemes  grófi  családot,  hogy  ily  becses 
művel  ajándékozta  meg  a  nemzetet.  De  elismerést  érdemel  Géresi 
Kálmán  is,  ki  a  sajtó  alá  rendezés  terhes  munkáját  fáradhatatlan 
buzgalommal,  szakértelemmel  végezte. 

—  A  KALOCSAI  íbsekséo  1885.  Bchematismusában  Városy  Gyula, 
a  kalocsai  és  bácsi  püspökségek  egyesitésének  sokat  vitatott  idejét  tette 
beható  tanulmány  tárgyává.  S  e  kérdés  Városyban  nem  avatatlan  com- 
men tatorra  talált.  Éles  észszel  bonczolja  izekre  a  czéljára  szükséges  bie- 
toriai  adatokat.  Nyomonként  czáfol  és  felvilágosit.  Következtetései  meg- 
győzők. E  kérdés  Városy  előtt  már  többeket  foglalkodtatott,  a  nélkül, 
hogy  egy  értelemre  juthattak  volna.  Ezekkel  ellenkefisőleg  Városy  egészen 
uj  hypothesist  állit  fel,  mely  nagy  mértékben  magán  hordja  a  valószínű- 
ség bélyegét.  Lássuk  eszmemenetét. 

A  bácsi  püspökség  alapítását  Fejér  György  és  Knauz  Nándor 
szent  Istvánnak  tulajdonítják,  mely  szerintük  113Ö.  körűi  egyesite- 
tett  volna  a  kalocsai  érsekséggel.  Katona  István  és  Pauler  Gyula  ezt 
tagadják,  s  úgy  vélekednek,  hogy  a  bácsi  püspökség  szent  László  alatt 
szakíttatott  a  kalocsai  érsekségből  ki,  s  1135.  után  egyesíttetett  ismét 
azzal.  A  kérdés  tisztázását  megnehezíti  azon  körülmény,  hogy  a  bácsi 
püspök  már  1094-ben  archiepMcopusnak  neveztetik,  míg  a  kalocsai  elsŐ 
archiepUcopuBsal  csak  1135-ben  találkozunk,  mi  arra  mutatna,  hogy  az 
egyesítés  vagy  elébb,  de  1135-ben  okvetetlenül  megtörtént.  Azonban  e 
combinatiót  egy  ujabb  tény  kuszálja  össze :  t  i.  ama  határ  villongás,  mely 
a  kalocsai  és  pécsi  püspökök  között,  egyházkerületeiknek  a  Szerémséghe 
nyúló  határa  miatt  1093-ban  felmerül.  Ha  tehát  a  kalocsai  egyház- 
megye a  Szerémséghe  nyúlt,  akkor  a  közbül  fekvő  bácsi  egyházmegye 
vagy  még  nem  létezett,  vagy  már  egyesítve  volt  a  kalocsaival.  Városy 
úgy  véli,  hogy  külön  kalocsai,  és  külön  bácsi  egyházmegye  sohasem 
létezett,  hanem  a  szent  István  által  fundált  kalocsai  érseki  szék  valami 
kényszerítő  ok  miatt  tétetett  Bácsba  által,  íremanente  nihilominus 
Coloczae  sede  archiepiscopali,*  és  egy  és  ugyanaz  volt  feje  mindkét  egy* 
háznak,  a  ki  két  székesegyházzal  és  két  székesegyházi  káptalannal  bírt. 
Hogy  a  két  egyházmegyének  ugyanegy  feje  volt,  arra  analóg  esetet  hoz 
Városy  fel.  A  tatár  pusztítás  után  »ad  ecclesiam  s.  Irenaeic  áthelyezett 
szerémi  püspök,  azután  is  szerémi  püspöknek  hívatott,  bár  számos  esetben 
az  okleveleket  most  trejiei,  majd  kővi^  vagy  irenei  és  kövi  püspök  írja  alá. 

Városy  állításának  egyik  támasza,  hogy  mind  a  kalocsai  mind 
a    bácsi    egyház    szent  Pál    tiszteletére  építtetett.    Legalább   a   felhő- 


TÁKUZA.  281 

zott  adatok  legkisebb  részben  sem  látszanak  Katona  azon  állítását  iga* 
zolü),  hogy  a  kalocsai  egyház  szűz  Máriának  lett  volna  szentelve.  IgeU| 
—  de  csak  az  egyház  egyetlen  oltára.  Tovább  menve  kimutatja  Városy, 
hogy  az  larchiepiscopalis  Colocensis  et  episcopalis  BachiensisC)  vagy  a 
midőn  II.  Ulászló  1494-ben  Kinizsi  Pált  a  bácsi  érsekség  javai  (bona 
ar(MepÍ8copatu8  ecclesiae  Bachiensis)  védelmére  utasítja  —  e  kitételek 
tévedésen  alapúinak,  bár  kissé  feltűnőnek  látszik  is,  hogy  a  pápai  can- 
cellária,  vagy  még  inkább  a  magyar  királyé,  ne  ismerték  volna  e  kité- 
telek basználhatásának  okát. 

Végül  szerző  az  érseki  széknek  Kalocsáról  Bácsba  áthelyezése 
idejét  igyekszik  meghatározni.  De  itt  határozott  eredményt  nem  ér  el. 
Két  időpont  az,  melyhez  az  áthelyezés  ideje  köthető.  Egyik  a  váczi  püs- 
pökség alapítása.  £z  esetben  az  áthelyezés  még  szent  István  életében 
törtéut,  melynek  magyarázatát  Városy  abban  keresi,  hogy  Kalocsa  vidé- 
kének a  keresztyén  vallásra  térése  után,  Bács  környéke  csak  későn  vette 
fel  az  nj  hitet,  s  mint  ilyen,  különben  is  az  ország  határán  ellenséges 
támadásoknak  kitett  helyen  feküvén,  inkább  rászorult  az  egyházfők  éber 
őrködésére.  Vagy  talán  1057.  körül  történt  az  áthelyezés,  midőn  Radó 
nádor  a  Szerémséget  visszafoglalta.  Ekkor  a  megkeresztelkedett  bács- 
megyei  kunoknak  az  uj  hitben  megerősítése  tette  volna  szükségessé  az 
érseki  szék  áthelyezését.  De  bármint  állott  legyen  a  dolog,  a  két  püs- 
pökség egyesítése  1093.  előtt  már  bevégzett  tény  volt,  s  az  érseki  mél- 
tóság eredetileg  nem  a  bácsi,  hanem  a  kalocsai  egyházat  illette. 

B.  S. 

FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

Az  >ABCHA£OLooiAi  ÉBTEsíTŐc  idoi  évfolyamából  megjelent  az  első 
füzet  Az  áj  szerkesztő  Hampel  József,  az  országos  régészeti  és  ember- 
tani társulatnak  újra  megválasztott  titkára,  ki  azt  ígéri,  hogy  a  folyó- 
irat ezentúl  mindenkor  legalább  négy  ívnyi  tartalommal  febr.  lő-én,  apr. 
15-én,  okt.  lö-én  és  decz.  lő-én  fog  megjelenni.  Előrebocsátottuk  e 
köralményt,  mert  az  Értesítő  1880.  óta  —  bár  színvonalra  s  tartalomra 
nézve  előzőit  felülmúlta  —  mindinkább  évkönyvvé  vált  s  az  archaeolo- 
gia  iránt  édeklődőknek  nem  volt  közegük,  valamint  a  régészeti  társulat 
is  orgánum  nélkül  maradván,  a  szépen  indult  társulat  mindinkább  érezni 
kezdé  a  magyar  társulatoknak  többé-kevésbé  közös  baját :  a  részvét- 
hiányt E  hiányon  fog  segíteni  bizton  hiszszük  Hampel  József,  ki  tizenöt 
évi  archaeologiai  gyakorlata  közben  megtanulta,  hogyan,  s  mivel  kell 
felkölteni  a  hazai  közönség  érdeklődését.  Az  első  szám  változatosan  van 
összeállítva,  s  a  szakközönséget  teljesen  kielégíté  a  hozzáfűzött  várako- 
zásban, úgy  a  tartalomra^  mint  az  illustrátiókra  nézve.  Első  czikke : 
topographicum ;  Némethy  Lajos  megállapítja,  hogy  a  Magdolna  templom 
ott  állott,  a  hol  a  mai    budavárbeli    örségi  templom  áll.  Becses,  a  czikk- 


282  TÁRCZA. 

hez  adott  mdlcklct:  Buda  vára  1541 -ben  a  becsi  udvari  köuyvtárbau 
őrzött  Mddemanu-féle  látkép  után.  Az  emlékek  és  leletek  rovatában  ása- 
tásokról találunk  földolgozott  czikkekct,  a  levelezés  rovata  a  közönség  s 
lap  között  akar  létrehozni  állandó  összeköttetést.  Az  irodalmi  rovat  külö- 
nösen gazdag,  Pulszky,  Kéthj,  Radisics,  Szemere  Attila  neveivel  talál- 
kozunk benne.  A  különfélék  rovata  már  nem  oly  élénk,  itt  inkább  köz- 
érdekű, a  nagy  közönséget  illető  apró  vegyes  közléseket  kellene  adói, 
mint  a  külön  rovat  alá  fogható  vidéki  társulatok  híreit  Könyv^zet  8  a 
hivatalos  rovat  zárják  be  a  füzetet.  Ezek  után  örömmel  ragadjak  meg 
az  alkalmat,  hogy   e  testvérvállalatot  tagtársaink  figyelmébe   ajánljuk. 

—  A  BUDAPESTI  SZEMLE  márczíusi  füzetébeu  Péter£íy  Jenő  tüzete- 
sebben ismerteti  Görgey  István  munkáját  1848  —  49-ből.  A  forradalmi 
irodalomnak  ezen  egyik  kiváló  becsű  termékét,  mely  annyi  új  és  nem 
ismert  adatot  hozott  felszínre.  Péter£fyt  a  Szemle  olvasói  már  ismerik  8 
mint  régibb  ezikkeit,  ezt  is  magvas  előadás,  jó  összeállítás  s  erős  judiei- 
um  jellemzik.  Kiválóan  érdekes  czikk  a  Lukács  Béláé  a  magyar  állam- 
vagyonról,  mely  számokkal  mutatja  ki  vagyonosodásunkat  e  téren,  s  egy 
kis  történeti  visszapillantás  a  közelmúltba.  Br.  Eoszuer  Ervin  ismerteti 
Timon  Ákos  munkáját  a  párbérről. 

—  Az  Abafi  által  szerkesztett  »Hazánkc  Il-ik  februári  füzete 
Erdősi  Imre  arczképét  hozza,  s  a  hozzá  tartozó  czikk  Guyon  emlékirataiból 
vett  idézettel  igazolja,  hogy  a  branyiszkói  hős  pap  Erdősi  volt.  Hegyeii 
Márton  az  1849-iki  vésztörvény  széket  s  bíróságokat  állítja  össze.  Ssinr^d 
József  folytatja  az  1 848-49  iki  komáromi  naplóját;  e  füzet  a  napló  áprilisi 
részéhez  a  tájékozó  bevezetést  s  ennek  alapján  Mack  jellemzését  adván 
s  az  életére  vonatkozó  adatokat  állítván  össze,  arra  az  erodményre  jut, 
hogy  Mack  nem  volt  áriiló.  Vali  Béla  az  1790 — 91.  magyar  színtársu- 
lat feloszlásának  történetére  vonatkozó  adatokból  készített  egy  tanul- 
mányt. Torma  K.  folytatja  Rettegi  naplóját  a  múlt  századból,  ez  érdekes 
tanulságos  munkát,  mely  memoir- irodalmunkban  kiváló  helyet  vívott  ki 
magának.  Következik  egy  egykorú  levél  a  Hóra  világról.  Tárczájában 
érdekes  apróságok   vannak  s  a  füzetet   Szinnyei   repertóriuma  zárja  be. 

—  Az  EGYHÁZMŰVÉSZETI  LAP  bcmutatja  magyar  fordításban  Frődéuck 
a  székesegyház  restauratiója  művezetőjének  czikksorozatát  a  kassai  dóm 
fejlődésének  történetéről,  mely  eredetileg  egy  vidéki  német  lapban  jelent 
meg,  8  a  mely  egy  szakember  tollából  kerülvén  ki,  mindenesetre  megérde- 
melte a  közlést.  Az  archaeologiai  bizottság  megbízta  ugyan  Henszlmannt  a 
kassai  dóm  történetének  megírásával,  de  addig  is,  még  e  monumentális 
munka  megjelennék^  szerkesztő  hasznos  szolgálatot  tett  annak  bemutatá- 
sával. Némethy  Lajos  folytatja  az  egyházi  kincsek  elkobzása  történetéhez 
szolgáltató  adatait.  A  rövid  közlemények  közül  kiemeljük  Sándorffy  csik- 
két, a  magyar-bródi  Domonkos  koloston*ól,  melyet  egy  magyar  föür 
nejének  éjjeli  látomása  következtében,  II.  Endre  alapított.  Az  irodalom 
folytatja  Dubois  munkájának  ismertetését.  Továbbá  bemutatja  Radisich 


TiRCZA.  283 

munkáját:  »Cata1oguc  des  reproductions  galvauoplastiqacs  dii  Miisec  des 
Arts-decoratife  Uongrois.c  A  füzetet  vegyes  közlések  zárják  be. 

—  A  FioTELÖ  februári  füzetében  Vály  Béla  vázolja  a  budai  szín- 
ház történetét.  Yersényi  György  érdekes  adatokat  közöl  Fogarassi  Papp 
József  élettörténetéhez,  leginkább  az  egykorú  hírlapok  közlései  nyomán. 
Egy  dologra  azonban,  mit  a  közlés  megemlít,  de  nem  fejt  meg,  mi  is 
szolgálunk  felvilágosítással.  Azt  a  gúnyverset,  mely  Fogarassi  Papp 
József  ellen  íratott,  nem  más  írta,  mint  Aranka  s  a  verses  feleletet  rá, 
mely  a  maga  nemében  egyike  a  legsikerültebbeknek :  Szacsvay.  Ennek 
a  versnek  czime  :  » Borostyán  koszorús  diploma,  mely ly el  megajándékoz- 
tatott az  a  n&gyfülü  ostoba  szamár,  ki  néhai  t.  t.  prof.  Fogarassi  Papp 
Józaef  uram,  most  is  tiszteletreméltó  hideg  tetemeinek  koporsóját  1785. 
jan.  30-ik  napján  méltatlanul  megrugdosta,^  s  mely  Izé  purgatoriumba  való 
utazása  ezimű  munkájában  látott  világot.  Abafí  folytatja  » Horváth 
Ádám  8  a  magyar  múzeum «  czímü  czikksorozatát,  Csaplár  Benedek 
pedig  Révai  életét.  A  magyar  írók  élete  Schwarz  Gyula,  Pajor  István 
és  Szentkláray  Jenő  életét  közli.  Fabó  adalékjai  Zwittingerhez  egész  az 
R.  betöig  jutottak.  A  füzetet  kisebb  közlések  s  irodalmi  tört.  repertó- 
rium zárják  be. 

—  A  KERESzTéNY  MAOVETÖ  elsö  füzetébcu  Benczédy  Gergely  közli : 
a  kolozsvári  magyarok  panaszát  a  kolozsvári  szászok  ellen  1568-ban, 
mely  németül  volt  ugyan  közölve,  de  nagyon  megérdemelte,  hogy  az 
eredetiben  is  megjelenjék. 

—  A  MAGTAB  K7ELVÖB  februári  számában  Deák  Farkas  nyelvtör- 
téneti adatokat  közöl  Béldi  Kelemen  1627-iki  inventariumáhól. 

—  Az  EBDáLYi  MDZEUM-BQTLET  bölcsolet',  nyclv",  és  történelem- 
tudományi szakosztály  kiadványainak  I.  kötet  4 -ik  füzetében,  Dr.  Török 
István  a  kolozsvári  ref  collegium  múlt  századi  történetéből  igen  érdekes 
részleteket  közöl  legnagyobb  részben  a  főconsistorium  levéltárából,  me- 
lyek a  tanügy  történetéhez  sok  becses  adatot  foglalnak  magukban. 

—  Az  UNGABiscHE  REvuE  januárí  számában  Marczali  Henrik  a 
Hóra- világról  s  Pauler  Gyula  a  Hartwic-lengendáról  írtak. 

—  Az  ARCBiv  DES  vEREiNES  für  Siebeubürgische  Landeskunde^ 
19-ik  kötetének  Ill-ik  füzetében  Zimmermann  levéltárnok  chronologiai 
táblázatát  adja  a  szebeni  plébánusoknak,  főtisztviselÖknek,  nótáriusok- 
nak 1500 — 1584-ig,  természetesen  levéltári  adatok  alapján.  Kiváló 
becsű  MüUertÖl  az  anyaggyüjtemény  az  erdélyi  és  magyarországi  ref.  egy- 
ház történetéhez  a  XVlI-ik  században,  mely  sok  nem  ismert  részletet 
derít  fel ;  új  és  beható  kutatások  eredménye  s  az  egyházi  s  polilikai  tör- 
ténethez egyaránt  fontos  adalék. 

—  BAcs-Bodbog  czím  alatt  1878 — 79-l)en  Dudás  Ödön  egy  év- 
negyedes folyóiratot  adott  ki,  melyből  azonban  csak  hat  füzet  jelent  meg. 
Dudás  most  újra  megindítja  e  vállalatot,  s  annak  harmadik  folyamára 
kibocsátá  az  előfizetési    felhívást.    E  folyóirat  most  két  havi  füzetek- 


284  TÁRCZA. 

ben  fog  mcgjeleuni,  oly  czélla),  hogy  a  majdan  megírandó  megyei 
monograph iához  adatokat  gyűjtsön,  s  jole&ül  a  megye  átalános  történe- 
tére vonatkozó  eredeti  czikkeket,  az  egyes  községek  múltjára,  az  egy- 
háztörténetre, 8  családok  történetére  vonatkozó  adatokat  fog  közölni ;  a 
bácsmegyei  régészetet,  a  leleteket,  az  ásatások  eredményét  fogja  ismer- 
tetni. Előfizetési  díj  egy  évre,  azaz  hat  füzetre  2  frt,  mely  a  szerkesz- 
tőhöz Pacsérra  küldendő.  Ajánljuk  a  vállalatot^  melynek  első  füzetei  sok 
becses  anyagot  tartalmaztak,  a  történetkedvelők  figyelmébe. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  FEBRUÁR. 

Bencsik  János,  Tomori  Pál  emlékezete.  Veszprémi  Ködöny  7.  sz. 

Botlola  Lajos,  A  kalendáriumok  történetéből  Vasam,  Üjság  1 — 3  sz. 

>  6Wfx  diploma ticus  comitum  Károly  de  Nagy-Rároly.  A  nagykárolyi  gróf 
Károlyi  család  oklevéltára.  IIL  kötet.  1491  —  1600.  Bp.  1885.< 
Ism.  Szilágyi  Sándor,  Nemzet  45.  sz.  —  Acsády  Ignácz,  P.  }ía^6 
48.  sz.    Szádeczky  Lajos  Bud.  Hírlap  49.  sz. 

Családok  (Régi)  Somogyban  A,  G,  P,  Hirlap  56.  sz. 

Fenyvessy  Ferencz^  dr,  a  párbér  jogtörténeti  fejlődése  és  megváltása  kér- 
déséhez Veszprém  5  —  6.  sz. 

György  Aladár,  Magyarok  az  Olympuson.  P.  Napló  febr.  8.  sz. 

Hunjalvy  Pál,  Hogyan  csinálódik  némely  história?  IV.  V.  Nemzet  19.  32. sz. 

Kandra  Kabos,  A  borsodi  v.  székesegyházi  főesperesség.  (Régészeti  jegy- 
zetek) Egri  Egyhm,  Közlöny,  3.  és  köv.  sz. 

Kelengye  és  nászajándék.  A  Tripartitum  alapján,  K  Gyár/ás,  M.  AUam 
33.  szám, 

:^  Komáromi  András.  Karancsberényi  báró  Berényi  György  élete  és  politi- 
kai működése  1601  —  1677.  Bp.  1885.«  Ism.  P.  Napló  48.  sz. 

:» Magyar  Történelmi  Életrajzok  II.  füzete. €  Ism.  P.  Napló,  34.  sz.  Egyet- 
értés 38.  sz.  Vasárn.  Újság  6.  sz. 

Majláth  Béla,  Forgách  Simon  kalandjaiból.  Hogy  lett  Forgách  Simonnalí 

három  füle.  Hová  lett  a  Forgách  Simon  orra.  F.  S.  mulatsága.  P.  .Vopfó- 
32.,  38.,  52.  sz. 

Marczali  Henrik,  Magyarország  főrendi  családjai.  Egyetértés  49.  sz. 

Okiratok  harcza  I.  Zsidó  vajda  Moldovában.  Ajánlva  a  »Magyar  Zsidó 
Szemle «-nek.  Censor,  II.  Önvédelem.  Balogh  Gyula.  Bud,  Hirlap  35. 
sz.  —  Okmányok  harcza  Szilágyi  Sándor,  —  Egy  érdekes  nyelv- 
emlék. (Végválasz.)  Barabás  Samu.  U,  ott  45.  sz. 

Párbér  Magyarországon.  (Észrevételek  Timon  Ákqs  müvére.)  Rdigio 
11.  és  köv.  sz. 

»Pasteiner  Gyula,  A  művészetek  története.  A  legrégibb  időktől  napjain- 
kig. Bp.  1885.«  Ism.  Dr,  Szendrey  János  P,  Napló  38.  sz. 


tÁftciÁ.  285 

^Pesty  Friffyes,  Száz  politikai  és    történeti    levál    Horvátországról    Bp. 

1885. c  Ism.  Egyetértés  59.  sz.  Függetl,  59.  sz. 
>Pialmorum  Codex.  Follo.  Moguntiae,  1449.C  A  világ  legdrágább  könyve. 

yetnztt  33.  sz. 
^Kázner  János,  Régi  Szeged.  Szeged,  1885.«  Ism.  Dudás  Gyula,  Főv.  L. 

33.  sz. 
Sólyom  Fekete    Ferencz.  Oláh  hazugságok  Magyarországról.   Bud.  Hírlap, 

42.,  43.  sz. 
Szemeriai  B.  A  tánczdtth.  Jf.  Polgár.  17.  sz. 
Thallóasy  Lajos,  Laki   Bakics  Pál.  (Akadémiai  székfoglaló).  Bud,  Hírlap. 

40.  sz. 
>Thaly  ird/mdn.  Irodalom-  és  mi veltségtörténeti  tanulmányok  a  Rákóczy- 

korból.  Bp.  1885.«  Ism.  P,  Napló.  47.  sz. 
Városy  Gyula.  A  párbér  Magyarországon.  Religió  12.,  13.  sz. 
Viklef  Jánosról.  (Emlékezés)  N,  E.  Kz.  Szabad  Egyház.  3.  sz. 
Weber  Samu.  Adalékok  a  dézsma  történetéhez  a  Szepességen.  Prot,  Egyh, 

és  Isk.  Lap  7.  sz. 


IRODALMI  ES  VEGYES  KÖZLESEK. 

"j"  Klihkovics  bíla,  társulatunk  egyik  legrégibb  derék  tagja,  febr. 
bó  10-én  elhunyt  Kassán.  A  virágzó  Felső-Magyarországi  múzeum  nagy- 
részt neki  köszöni  létesűlését,  mint  egyik  alkotójának  -^  és  felvirágzását, 
mint  igazgatójának.  A  kik  társulatunk  kassai  kirándulásában  részt  vet- 
tek, bizonyára  emlékezni  fognak  az  életerős  férfiúra,  a  ki  annyi  előzé- 
kenységgel kalauzolt  bennünket  az  általa  teremtett  múzeumban  s  olyan 
lelkesülten  s  szakavatottan  tudta  bemutatni  a  múzeum  kincseit.  Avatott 
kezelője  volt  az  ecsetnek  is,  a  kassai  m.  k.  főreáliskolának  ő  volt  a  rajz- 
tanára ;  a  kassai  dom  és  szt.  Mihály  kápolnának  képét  az  ő  rajzai  után 
látjuk  több  helyt  megörökítve.  Tevékeny  munkásságú  életét,  melynek  a 
közművelődés  terén  áldásos  nyomai  maradnak  fen,  52  éves  korában 
végezte  be.  Legyen  áldott  emlékezete ! 

—  Arad  MKay£  közöms&oe,  a  város  s  az  aradi  Kölcsey-egylet,  ez 
utóbbinak  indítványára  elhatározták,  hogy  Aradmegye  munographiáját 
szakemberek  által  megíratják.  Maga  a  megye  hat,  a  város  három  s  az 
egylet  hasonlag  három  ezer  frttal  járulnak  a  költségekhez.  Az  I.  kötet 
mintegy  50  íven  a  történeti  részt  fogja  tartalmazni  s  ennek  megírásával 
Márki  Sándor  tagtársunk  bízatott  meg,  kinek  e  czélra  már  is  gazdag 
előmunkálat  áll  rendelkezésére.  Épen  50  éve,  hogy  1835-ben  megjelent 
Fábián  Gábortól  Aradmegye  története  s  e  munka,  mely  akkor  méltó 
feltim^t  keltett,  ma  már  elavult.  Őszinte  örömmel  üdvözöljük  a  három 
testalet  nemes  elhatározását  s  örülünk,  hogy  Márki  Sándor  személyében 
A  niunkához  derék  szakembert  sikerült  megnyerniök. 


286  TÁRCZA. 

—  Thaly  Kálmán  vál.  tagtársunknak  a  Székesi  Bercsényi  csa- 
ládról írott  nagy  monographiáját^  melynek  egj  kis  részét  (Bercsényi 
Imre)  mi  is  bemutattuk  olvasóinknak^  az  akadémia  történelmi  bizottsága 
sajtó  alá  adta.  Az  idén  az  első  kötet  fog  megjelenni. 

—  MOlleb  derék  közleményét:  Adatok  Erdély  és  Magyarország 
egybázi  történetéhez  a  XVII-ik  században,  mely  eredetileg  a  nagyszebeni 
Archívban  jelent  meg^  külön  lenyomatban  is  közzé  tette. 

—  Grünwald  BÉLA  tagtársunktól  » Kossuth  és  a  megye <  czim 
alatt  egy  igen  érdekes  röpirat  jelent  megRáth  Mórnál,  igen  díszes  kiadás- 
ban. £  valódi  államférfiúi  szellemmel  írott  történeti  visszapillantásra  fel- 
hívjuk olvasóink  figyelmét. 

—  Pesty  fbioyes  tagtársunk  a  ktüönböző  politikai  lapokban  meg- 
jelent s  Horvátországra  vonatkozó  czikkeit  összegyűjtötte  s  az  akadémia 
könyvkereskedésében  sajtó  alá  adta:  '» Száz  poliWcai  és  történeti  levél  Hor- 
vátországróH  czím  alatt.  A  kik  közügyekkel  foglalkoznak,  ezt  a  mnnkát 
alig  fogják  nélkülözhetni.  A  magyar  nemzetnek  Fiúméra  való  joga,  a 
Dráván  tűi  jogtalanul  keletkezett  tartományok,  az  azokra  ruházott  elne- 
vezések hibás  volta,  idegen  czímerek  bitorlása,  a  kapcsolt  részek  főid- 
rajzi  fekvése,  a  magyar  korona  országok  fogalma,  a  Dráván  túliak  kép- 
viseleti módja  a  magyar  országgyűlésen,  a  magyar  állam  egysége,  a 
zágrábi  tartományi  gyűlések  keletkezése,  a  statutorius  jog  fogalma,  a 
horvát  kincstár,  a  zágrábi  püspökség  jószágai,  a  horvát  főváros  történeti 
alakulása,  a  fehér  lap,  mint  a  történeti  jogfolytonosság  megszakítója, 
Magyarország  területének  meghatározása  a  történethamisítók  ellenében, 
a  politikai  pártok  és  programmjaik  bírálata  stb.  mindmegannyi  tárgy,  mely 
minden  gondolkozó  figyelmét  leköti,  annál  is  inkább,  minthogy  szigorú 
tudományos  alaposság  mellett,  az  előadási  stilns  is  nagy  előnyére  válik 
e  leveleknek,  és  azokat  maradandó  becsüvé  teszi.  A  munka  20 — 25  íves 
8-ad  rétÜ  díszesen  kiállított  kötetben  fog  f.  é.  május  hó  elején  megjelenni. 
Előfizetési  ára  2  frt,  bolti  ára  a  munka  megjelenése  után  3  frt  —  A 
megrendelések  az  Akadémiai  könyvkereskedéshez  küldendők. 

—  MiKULiK  JÓZSEF  tagtársunk,  kit  olvasóink  a  >Századok<- 
bau  s  »Történelmi  Tárc-ban  közlött  czikkeiről  előnyösen  ismernek, 
érdekes  és  becses  történelmi  munkát  írt  ^Magyar  kisvárosi  élet  1526— 
J715€  czím  alatt,  mely  már  sajtó  alá  ment  s  melyre  az  előfizetési  felhí- 
vást ki  is  bocsátotta.  Teljesen  okiratok  alapján  van  írva,  sok  új  nem 
ismert  részletet  tartalmaz.  Melegen  ajánljuk  olvasóinknak.  Az  előfize- 
tési felhívásból  kiemeljük : 

»A  történelmi  tanulmány,  melyre  ezennel  előfizetést  nyitunk,  czi- 
méhez  híven  egy  felsömagyarországi  város  (Rozsnyó)  XVI. — XVII.  szá- 
zadbeli állapotát  és  sorsát  tárgy  azzá,  mindenütt  egykorú  feljegyzésre^ 
és  történt  dolgokra  támaszkodva  és  egyszersmind  más  városi  polgár 
akkori  helyzetére  matatva,  külön-külön  előadván:  milyen  viszonyok 
között  és  mily  jogkörben   élt  akkor  a  rozsnyói  polgár  ?  hogyan   kereste 


TÁRCZA.  287 

mindennapi  kenyeret  az  őstermelés,  ipar-  és  kereskedés  terén  ?  milyen 
oltalomban  részesült  a  hatóságoktól  úgy  közigazgatási,  mint  igazság- 
szolgáltatási ügyekben?  hogyan  magyarosodott  meg?  befolyt- e  és  meny- 
nyiben a  várost  érdeklő  ügyek  ellátására  ?  mily  viszonyban  állott  a 
megyéhez  és  földesurához,  az  esztergomi  érsekhez  ?  milyen  vala  tudo- 
mányos és  valláserkölcsi  nevelése?  és  mily  hatást  gyakoroltak  mi- 
veltségi  állapotára  a  XVI — XVII.  században  lezajlott  viharos  esemé- 
nyek ?  £  mü  egy  magyar  kisváros  teljes  átalakulását  tárván  elénk;  olva- 
sása közben  lépten-nyomon  felismerjük  a  nagy  változást,  melyet  elébb 
a  hitújítás^  aztán  pedig  az  ellenreformátió  előidézett,  —  látjuk  azt  is, 
mint  pusztított  akkor  hazánkban  a  Bebekek  önzése,  a  török  hódolás,  a 
becsődített  idegen  katonaság  és  I.  Lipót  önkényes  uralma  ?  hogy  gyara- 
podtak a  földesúri  és  nemesi  kiváltságok  a  polgári  szabadság  rovására, 
míg  a  város  annyira  jutott,  hogy  kiváltságai  egy  czímeres  levéllel  (arma- 
lissal)  sem  értek  föl  és  végre,  mily  súlyosak  lettek  e  korszak  folytán 
az  adózó  polgár  terhei  ?  A  csinos  kiállítású,  8-rétben  mintegy  1 5  ív  terje- 
delmű kötet  előfizetési  ára  1  frt  50  krban  állapíttatván  meg,  a  t.  ez.  érdek- 
lődők tisztelettel  fel  kéretnek,  hogy  megrendeléseiket  czímök  pontos  meg- 
jelölésével Mik  ülik  József  szerzőnél  (Rozsnyón,  Gömörmegye)  f.  év  ápril 
15*ik  napjáig  tegyék  meg.  Ki  az  előfizetési  díjat  beküldi,  annak  a  mü 
legkésőbb  f.  év  június  hó  végéig  bérmentve  (ellenesetben  postautánvétel 
mellett)  fog  elküldetni. 

—  Történeti  kritika  ausztuiíban.  ^Ausztria  politikája  a  franczia 
forradalmi  háborúk  alatt,€  e  czímeu  írt  Wertheimer  Ede  a  »N.  Fr. 
Pressét  jan.  10-iki  számában  egy  tárczát^  mely  miatt  a  lapot  az  állam- 
ügyészség lefoglaltatá.  Az  ügyészség  ez  eljárása  ellen  semmiségi  panasz- 
8zal  élt  a  lap,  melynek  képviselője  kifejté,  hogy  a  lapot,  minthogy  az 
incríminált  ezikk  csupán  annak  a  czáfolatát  tartalmazta,  amit  porosz 
történészek  Ausztria  magatartásából  kimagyarázni  helytelenül  igyekez- 
tek, —  lefoglalni  indokolatlan,  jogtalan  cselekedet  volt.  A  semmiségi 
panaszt  a  törvényszék  elvetette,  azzal  az  indokolással,  hogy  Ausztria 
akkori  politikáját  így  bírálni  sérti  az  uralkodó  emlékét,  minthogy  akkor 
parlamentáris  kormány  nem  volt,  s  a  követett  politika  egyedül  a  fejede- 
lem politikájának  tekintendő.  —  Igazán  elismerésre  méltó  példája  az 
osztrák  törvényszék  történelmi  érzékének.  Olvasva  e  jelentést,  alig  hihet- 
DŐk  elj  hogy  korunkban  ilyesmi  történhetik,  ha  épen  a  történelem  nem 
tanítana  meg  bennünket  arra,  hogy  gyakran  a  leghihetetlenebb  dolgok 
estek  meg,  ellenére  minden  logikának. 

—  A  BÉCSI  »iiiTTHETLUEaEN€-ben  Foumiera  »Gentz  und  CobenzU 
írójamegbirálta  Wertheimer  Edének  Geschichte  Oesterreich-Ungarns  czímü 
munkáját ;  de  nem  a  kellő  subjecti vitással  s  nem  olyan  mértékkel  mérve, 
milyenre  a  derék  munka  s/ámíthatott.  Wertheimer  egy  kis  röpiratban 
felelt  erre,  Fonmier  állításainak   legnagyobb  részét  pontonként  czáfolva. 


288  tiActA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  CoDEXDIPLOM.  hungaricus  Andegavensis.  Anjoakorí  okmány- 
tár. Kiadja  a  magyar  tud.  akadémia  történelmi  bizottsága.  Szerkeszti  Nagy 
Imre.  Negyedik  kötet  (1340—1346.)  Budapest,  1884.  A  magy.  tud 
akad.  könyvkiadó  hivatala.  Ara  4  frt  20  kr. 

—  CoDEX  DIPLOMATICÜS  comitum  Károlyi  de  Nagy-Károly.  A 
nagy-károlyi  gróf  Károlyi  család  oklevéltára.  A  család  megbízásából  kiadja 
gróf  Károlyi  Tibor,  sajtó  alá  rendezi  Géresi  Kálmán.  Harmadik  kötet 
Oklevelek  és  levelezések  1491  —  1600.  Budapest,  1885.  Franklin-Tár- 
sulat  könyvnyomdája.  Ara  5  frt. 

—  A  BUDAPESTI  MAGYAR  KIRÁLYI  TUDOMÁNY-EGYETEM  tör- 
ténete. Irta  Dr.  Pauler  Tivadar.  Első  kötet.  III.  füzet.  Budapest  Egye- 
temi nyomda.  1885. 

—  1848  és  1849-böl.  Élmények  és  benyomások.  Okiratok  és 
ezek  magyarázata.  Tanulmányok  és  történelmi  kritika.  Irta  id.  Görgey 
István.  Budapest.  Franklin-társ.  1885.  Ara  2  frt  40  kr. 

—  Hogyan  csikálódik   némely  história?   Pillantások  a 

rumun  történetírásba.  Irta  Hunfalvi/  Pál.  Budapest   1885.   8-adr.  101  1. 
Ara  50  kr. 

—  Az  ALT£NB£RGER-FÉL£  CODEX  nagyszebeni  kéziratának 
szövegkinyomatása.  Kiadta  dr.  Lindner  Gusztáv  Kolozsvárit  1885. 
8-adr.  XII.  és  300  1.  Két  hasonmással.  Ara  4  frt. 

—  Megjegyzések  Madarász  József  emlékirataira.  Irta  Irányi 
Dániel.  Budapest.  Pfeiffer  Ferdinánd  bizománya.  1884.  Ara  20  kr. 

—  Szabolcs  vármegye  alakulása.  Irta  Kandra  Kabos.  (Érteke- 
zések a  tört.  tudományok^  köréből  XII.  k.  II.  sz.)  Budapest^  1884.  Ára 
30  kr. 

—  A  ZALA-ISTVÁNDI  evang.  gyülekezet  történelmének  vázlatft. 
Irta  és  felolvasta  a  zala-istvándi  evang.  gyülekezet  szentegyháza  fennál- 
lásának 100  éves  emlékünnepén,  1884.  évi  szentháromság  vasárnapján 
Frühwirth  Sándor.  Kecskemét.  Tóth  Lászlónál.  1884. 

—  MoNUMENTA  saeculi  XVI.  históriám  illustrantia.  Edidit,  col- 
legiti  ordinavit  Petrus  Balun.  Yol.  I.  Clementis  YII.  epistolae  per  Sada* 
letum  seriptae,  quibus  accedunt  variorum  ad  papám  et  ad  alios  epistolae. 
Oeniponte,  1885.  Ára  6  frt. 

—  Erzherzog  FERDINÁND  II.  von  Tirol.  Geschichte  seiner 
Regierung  u.  seiuer  L^nder.  Von  dr.  Joseph  Hirn.  I.  Bd.  Innsbruck 
1885.  Ára  6  frt  50  kr. 

—  ZüR  VOLKSKüNDE  der  Siebenbürger  Sachsen.  Kleinere  Schrif- 
teu  von  Josef  Haltrich.  In  neuer  Bearbeitung  herausgegeben  von  J.  Wolfí*. 
Wien  1885.  Ára  3  frt  50  kr. 

—  FrédÉRIC  II.  et  Louíb  XV.  d'apres  des  documents  nouvcaux 
1742—1744  par  le  duc  de  Broglie.  I.  11.  k.  Paris,  1885. 


A  PÁPA  BÉKEKÖZVETÍTÉSE 

BÁTHORY  ÉS  AZ  OEOSZ  CZÁR  KÖZÖTT. 


Báthory  István,  a  lengyel  király,  diadalmas  hadjáratának, 
melyet  az  orosz  czár  ellen  három  éven  keresztül  viselt,  1582.  jan. 
15-én  10  évre  kötött  fegyverszünet  vetett  véget.  Nevezetes  békr- 
kötés  volt  ez,  akár  eredményét  tekintjük,  akár  pedig  a  módot,  a 
mikép  az  megköttetett 

A  békét  a  czár,  Iván  a  Rettenetes  kereste.  A  hatalmas 
hódító  meg  volt  törve,  a  büszke  zsarnok  meg  volt  alázva.  Hadai 
két-három  évtizeden  át  diadalhoz  voltak  szokva,  ö  maga  nem 
ismert  mást,  mint  hódolatot.  1552-ben  elfoglalta  a  tatároktól 
Kazánt,  1556-ban  véget  vetett  az  Asztrakáni  khánságnak,  majd 
meghódoltatta  a  cserkeszeket  s  megkezdette  elönyomúlását  Szibé- 
riába. Végül,  hogy  nyugat  felé  a  tengerre  kereskedelmi  utat 
teremtsen,  megtámadta  Livóniát  s  egymás  után  foglalta  el  neve- 
zetesebb városait.  A  tartomány  nagymestere  belátván,  hogy 
saját  erejéből  meg  nem  védelmezheti  Livóniát,  Lengyelország 
fenhatósága  alá  adta  az  országot.  S  Báthory  István  az  újonnan 
választott  lengyel  király  egyszerre  megállította  diadalmas  hódí- 
tásaiban a  moszkoviták  czárját.  A  kétfejű  sas  nem  állhatott 
meg  a  sárkányfogakkal  erősbödött  fehér  sas  előtt:  a  muszka 
hadakat  minden  ponton  visszaszorították  a  lengyel  és  magyar 
hadak. 

1579-ben  indult  meg  a  harez  a  két  északi  hatalom,  a  két 
ellenséges  nemzet,  a  két  harczias  uralkodó  között,  Livónia  birtoka 
felett  Az  első  évi  hadjárat  veszteségei,  midőn  Báthory  egymás- 
után foglalta  el  a  muszka  várakat :  Poloczkót,  Szokolt,  Turowlát, 
stb.  s  egész  Smolenskig  táborozott,  békealkudozásokra  ösztönözték 

SsiSADOK.     1885.    lY.    FttXKT.  19 


^tij 


5  AUGm9 


290 


A  PÁPA  BÉKEKÖZVKTÍTK8K 


a  czárt ;  de  Báthory  magas  árt  szabott  a  békéért :  az  egész  Livónia 
átengedését  kívánta.  1680-ban  újult  eröyel  indult  meg  a  hadako- 
zás 8  nem  kevésbé  fényes  sikerrel,  mint  az  első.  Vielkiluki,  Yelis, 
üsviata,  Newel,  Sawloczia  várak  elfoglalása  s  Riga  meghódolása 
volt  eredménye,  ami  még  élénkebb  aggodalommal  töltötte  el  a 
czárt.  Békekisérletei  Báthorynál  meghiúsulván,  nagy  elhatáro- 
zásra szánta  magát,  —  a  czár,  a  keleti  egyház  híve  és  feje,  — 
hogy  a  római  pápát  kéri  fel  békeközvetitöfil. 

Követül  küldötte  (1580.  sept.  6-án)  Sevrigen  Tamást  Ró- 
mába, azzal  az  utasítással,  hogy  felajánlja  csatlakozását  a  keresz- 
tyén fejedelmek  szövetségéhez  a  török  ellen,  a  miben  XIU. 
G-ergely  pápa  fáradozott,  sőt  kilátásba  helyezze  a  nyugati  egyház- 
hoz való  csatlakozást,  csak  a  pápa  szerezzen  békét  közte  és 
Báthory  közt. 

A  pápa  kétszeres  örömmel  engedett  a  czár  kívánságának, 
a  mitől  mind  politikai,  mind  egyházi  tekintetben  fontos  eredményt 
várt  Egy  lépéssel  közelebb  hitte  nagy  terve  valósítását,  —  a 
keresztyén  uralkodók  török  ellenes  szövetségre  egyesítését  —  ha 
az  elkeseredett  lengyel-orosz  háborút  megszünteti ;  másrészt  re- 
mélte, hogy  sikerülni  fog  a  czárt  és  országát  a  nyugati  egyházhoz 
csatlakozásra  bírnia.  A  fontos  missiót  egy  ügyes  s  diplomatiai 
küldetésekben  jártas  jezsuitára  Possevini  Antalra  bízta,  a  ki 
néhány  nap  előtt  érkezett  meg  svédországi  követségéből.  —  A 
pápai  közvetítés  nem  maradt  siker  nélkül :  Possevini  közbenjárá- 
sával 10  évi  fegyverszünet  köttetett  a  lengyel  király  és  a  czár 
között. 

A  történelem  e  nevezetes  szakához  fontos  adalékok  kerül- 
tek napfényre  nem  régiben  a  Vaticani  levéltárból.  Az  újabb  idő- 
ben három  munka  jelent  meg,  a  mely  e  kérdéssel  foglalkozik ; 
Pierling  Pál  jezsuita  gazdagította  velők  a  történelmi  irodalmai 
Az  első  Possevini :  Missio  Moscovitica-ja,  ^)  mely  mint  külön 
kiadás  most  lát  először  napvilágot ;  ^)  a  második  Pierling  müve 

*)  AnUmii  Possevini :  Missio  Moscovitica.  Ex  Annuis  litteris  soc. 
Jcsu  ezcerpta  et  adnotationibus  illustrata,  curante  Paulo  Pierling  S.  J. 
Parisiis  1882.  118.  1. 

*)  ir)84-ben  megjelent  az  Annuae  líttcrac  soc.  Jesn  a.  1582.  a<l 
patrcs  et  fratrcs  cjaedem  soc.  Koiníie.  1584. 


BÁTHORY  ÉS  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTr.  291 

iJ?om«  et  M08COU  1547—1579.€  ez.  a.  (Paris  1883.) ;  s  a  har- 
madik ugyancsak  Pierling  tanulmánya  Posscvini  küldetéséről,  e 
czím  alatt:  Egy  pápai  követ  Oroszországban.  Az  1582'iki  béke 
elozminyeL  ^) 

E  három  munka  (hozzá  Té^e  még  Posseyini  1686-ban  Yil- 
nában  megjelent  Moscoviaját)  feltárja  előttünk  az  1582.  béke- 
kötés s  a  pápai  közvetítés  történetét,  megismertet  a  moszkvai 
udvarral  s  jellemzi  az  embereket,  az  orosz  társadalmi  életet,  s  a 
kort,  melyben  történelmünk  játszik.  Nem  lesz  érdektelen  ezek 
nyomán  Possevinit  orosz  útjára  s  a  lengyel-orosz  csatatérre  elki- 
sémünk. 

Posseyini  1681.  márcz.  24-én  indult  el  Rómából  a  moszkvai 
követtel.  Velenczében  és  Gráczban  néhány  napig  időzött,  s  innen 
előre  bocsátotta  Sevrigent.  Bécsben  4  rendtársát  vette  magához  * 
apr.  28-án  Prágába  ért,  a  hol  a  császártól  ajánló  levelet  kapott 
a  czárhoz.  Boroszlóban  kapta  a  lengyel  király  útlevelét  az  orosz 
követ  számára,  de  ez  ura  parancsára  Lübeck  felé  vette  útját 
s  a  tengeren  ésLivonián  át  ment  haza.  Varsóban  Posseviniék 
tisztelegtek  a  lengyel  királynénál  s  jún.  14-én  Yilnába  érkez- 
tek, a  hol  Báthory  hadikészfiletekkel  elfoglalva  időzött.  Ott  érte 
a  királyt  a  gyászhír  bátyja  s  hű  szövetségestársa,  az  erdélyi  feje- 
delem haláláról.  Possevini  jelen  lehetett  (jún.  16-án)  az  erdélyi 
fejedelem  lelki  üdvéért  tartott  gyász  isteni  tiszteleten.  Harmadnap 
(jún.  17-én)  fogadta  a  király  a  pápai  követet 

Sok  függött  attól,  mennyire  tudja  megnyerni  Possevini 
Báthory  bizalmát,  a  ki  a  követet  eleinte  tartózkodva  fogadta. 
Possevini  előadta  nyíltan,  mi  indította  a  pápát,  hogy  a  czár  kérésé- 
nek engedjen  s  a  közvetítői  szerepre  vállalkozzék :  nem  más,  mint 
a  keresztyénség  és  a  kath.  vallás  szent  ügye.  Kifejtette,  hogysem 
Hómában,  sem  Velenczében,  sem  Bécsben  nem  viseltetnek  ellensé- 
ges indulattal  Lengyelország  iránt ;  ellenkezőleg,  ha  Báthory  a  kö- 
zös ellenség,  a  török  ellen  fordítaná  fegyverét,  sietnének  a  keresz- 
tyén fejedelmek  támogatására.  Ami  Oroszországot  illeti,  a  pápa 
nem  egyébért  avatkozik  ügyeibe,  mint  hogy  reméli  a  vallásos  unió 


')  Un  Nonce  dn  Papé  en  Moscovie.  Pr^liminaire  de  la  trevc  de 
1582.  par  P.  Pierling,  Paris  1884.  219.  1. 

19* 


292  A  PÁPA  bí:kkközveiítí:be 

ügyét  előmozdítani,  a  mit  már  többször  eredmény  nélkül  kísérlet- 
tek meg.  Livóniát  ami  illeti,  örülni  fog,  ha  a  hódítást  Báthory  biz- 
tosítani fogja  magának,  s  azt  a  kath.  vallás  számára  megnyeri.  Egy 
új  Nagy-Károly  válhatik  belőle,  a  ki  a  meghódított  tartományokat 
az  igaz  isten  tiszteletére  szentelte  fel.  A  pápa  inkább  óhajt  kedvezni 
a  katholicus  lengyel  királynak,  mint  az  orthodox  czárnak,  a  kinek 
jóindulata  különben  is  nagyon  kétes  s  a  kinek  tekintélye  erősen 
compromittalva  van  az  egész  Európa  előtt  Végül  Possevini,  hogy 
a  gyanúnak  még  árnyékát  is  eloszlassa,  önként  ajánlkozott,  útitár- 
sak  és  tolmácsok  elfogadására,  ha  á  király  jónak  látna  valakit 
mellé  rendelni. 

A  királyra  Possevini  fellépése  kedvező  benyomást  tett 
Báthory  katonás  ember  volt,  szerette  a  nyílt  őszinteséget ; 
czikomyás  szavak,  diplomata  szólásmódok  helyett :  a  rövid,  kere- 
setlen, határozott  beszéd  embere  volt.  Tetteit  is  ez  jellemzi.  A  mit 
feltett  magában,  higgadtan  megfontolta,  de  attól  aztán  el  nem 
állott.  Possevini  is  ilyennek  ismerte  meg  őt  Mindjárt  az  első  kihall- 
gatáson katonás  őszinteséggel  kijelentette,  hogy  a  pápa  iránt  föltét- 
len bizalommal  viseltetik,  de  a  császárban  nem  bízik,  tart  attól,  hogy 
a  császár  egyedül  saját  érdekét  tartja  szemelőtt;  a  czár  őszintesé- 
gében sem  lehet  bízni,  a  békealkudozásokkal  csak  időt  akar  nyerni, 
mint  már  nem  egyszer  tette.  Különben,  hogy  Possevinivel  megér- 
tesse a  háború  okát,  elbeszélte  a  czárral  való  érintkezése  történetét 
eleitől  fogva.  A  mint  a  lengyel  trónra  lépett,  —  úgymond  —  meg- 
esküdött, hogy  egész  Livóniát  visszaszerzi.  Két  követet  küldött  a 
czárhoz,  hogy  ha  akarja, kössenek  két  évi  fegyverszünetet,  a  mi  alatt 
az  állandó  béke  felől  tárgyaljanak ;  egyelőre  megelégszik,  ha  a  livo- 
noktól  csalárdul  elvett  várakat  visszaadja;  a  melyeket  haddal  foglalt 
el,  tartsa  meg  addig,  míg  azok  felől  kiegyeznek.  De  a  czár,  hallván^ 
hogy  ő  Danczkával  van  elfoglalva,  nemhogy  engedni  lett  volna  haj- 
landó, de  az  egész  Livóniát,  sőt  Kurlandiát  is  követelte, — Rigával  és 
a  többi  városokkal  együtt, — egész  a  porosz  határig.  Másodízben  már 
csak  3  várat  kívánt  Báthory,  nem  lévén  még  módjában  —  az  ország 
ügyei  és  kellő  előkészület  hiánya  miatt, — haddal  lépni  fel.  És  a  czár 
követeket  küldött  Krakkóba,  a  kik  elég  vakmerőek  voltak  kijelen- 
teni, hogy  addig  követségük  tárgyát  elő  nem  terjesztik,  m///  n 
király  fehilha,  fedeihn  fővel,  a  czár  hofjyh'íp  felöl  nevi  imlahc^'r 


BÁTHORY  ÉS  AK  OKOSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  293 

dik.  Az  udvarmester  a  király  parancsából  erre  azt  felelte,  hogy 
tán  csak  nem  ceremónia  mestereknek  kfildte  őket  a  czár  ide,  hogy 
etiquettre  tanítsák  őket,  a  lengyel  követek  nem  szokták  azt  kivánni 
az  d  czárjuktól.  A  követek  így  semmit  sem  végezve  távoztak  el.  A 
háború  kiütött  Báthory  győzelemről  győzelemre  haladt.  Es  íme 
a  büszke  czár  követei  újra  megjelentek,  de  most  már  békét  kérni 
és  ismételve  felajánlották  Livóniát  Narva  kivételével  s  hadikár- 
pótlást is  Ígértek,  Yielkilukum  és  két  más  elfoglalt  vár  fejében. 

Épen  Possevini  megérkezésekor  is  volt  egy  orosz  követség 
Báthorynál,  a  melynek  egyik  tagját  egy  lengyel  követtel  (Dzierzek- 
kel)  levéllel  küldte  vissza  Báthory  a  czárhoz,  s  visszaérkezését 
néhány  nap  múlva  várta.  A  miért  is  Báthory  marasztotta  a  pápai 
követeket,  míg  embere  visszajön,  hadd  lássák  mi  választ  hoz,  s 
hadd  ismerjék  meg  addig  jobban  a  viszonyokat. 

A  lengyel  tábor  három  nap  múlva  Yilnából  Disnába  indult, 
s  vele  a  pápai  követek.  Possevini,  Zamojski  a  cancellár,  a  király 
legbizalmasabb  embere  társaságában  utazott,  a  ki  élénken  érdek- 
lődött az  egyházi  ügyek  iránt.  Possevini  megnyerte  a  cancellár 
kegyét  s  ezzel  meg  volt  nyerve  a  király  kegye  is.  Báthory  mind- 
inkább közlékeny  és  jóindulatú  lőn  iránta.  Fényes  tanújele  ennek 
a  király  közlékenysége  jul.  5-ikén.  Ezen  a  napon  Possevini  ismé- 
telt kérésére  beleegyezett,  hogy  tudomást  vegyen  a  czárnak  kül- 
dött pápai  brévérőL  A  pápának  nem  volt  titka  Báthory  előtt, 
az  egész  orosz-kérdést  megismertette  a  követ  vele  s  viszont  a 
király  jó  tanácsokkal  szolgált  neki.  A  király  is  bizalmas  közié-, 
kenységre  hangolódott.  Beszélt  a  Polockón  felállítani  tervezett 
jezsuita  coUegiumról  s  nagyon  sokat  Oroszországról  és  a  keleti 
kérdésről  szláv  szempontból.  A  czár  akar  a  keresztyénség  élére 
áUani  a  török  ellen  ?  —  úgy  mond  —  ö  akarja  ellensúlyozni  azt  a 
hatalmas  katonai  államot  ?  ő,  a  kit  áthághatlan  puszták  választa- 
nak el  a  töröktől  s  a  ki  régi  ellenségeskedésben  él  a  porta 
hűbéreseivel,  a  tatárokkal  ?  Ha  a  czár  elérni  akar  valamit,  van 
egy  sebezhető  pontja  a  töröknek :  és  ez  Asow  vára ;  kezdetnek 
sokkal  könnyebb,  mint  bármi  más,  és  stratégiai  szempontból 
felette  fontos.  íme,  Báthory  kijelölte  az  utat,  a  melyet  másfél- 
száz év  multán  követve  az  oroszok  megalapították  hatalmukat  a 
Keketetengeren.  Báthory  combinatióba  vonta  nyilatkozatában  a 


294  A  PApA  BÉKEKÖZVeTfTÉSK 

persákat,  cirkassokat  s  az  ázsiai  tatárokat  is,  mint  a  keresztyén- 
ség használható  szövetségeseit  a  török  ellen. 

Ezen  közben  a  béketárgyalásra  kitűzött  fegyverszünet  jul.  1-én 
letelt  s  Báthory  ultimátumára  még  nem  érkezett  válasz  a  czártól 
Az  oroszok  megkezdték  a  beütéseket,  égő  falvak  jelölték  útjokat,  s 
hírlett,  hogy  a  czárevics  maga  jön  Smolensk  alá.  Báthory  is  előbb 
vonult  tehát  a  remélt  találkozásra  a  csatatéren,  s  vele  együtt  a 
pápai  követek.  Polockoban  júl  16-én  megérkezett  a  lengyel  követ 
Dzierzek  a  czártól.  12  napig  volt  Moszkvában,  60  ember  őrködött 
lépteire,  minden  mozdulatára;  12  nap  fogságban  lenni  Lengyelor- 
szágban sokkal  inkább  tűrhető,  mint  12  napig  szabadnak  lenni 
Oroszországban  —  újságolta  a  pápai  követek  tudakozódására.  — 
A  czár  napjában  háromszor  megy  a  templomba  s  Oroszország 
fényének  nevezteti  magát,  de  kicsapongásaival  azért  nem  hagy 
fel,  a  mikor  öt  fogadta,  akkor  is  ugyancsak  hányta  magára  a 
keresztet.  De  érdekesebb  volt  ezeknél  az  a  levél,  a  mit  hozott  23 
nagy  foliot  tett  ki  ez  a  jun.  29-én  keltezett  s  páratlan  »piqaant< 
fejedelmi  iradék.  Csodálatos  bizar  vegyűléke  az  szent  dolgoknak, 
sophismáknak  és  piszkolódásoknak,  hol  bibliai,  kenetteljes  han* 
gon  szólva,  hol  pedig  ostobaságokkal  telve. 

Báthory  ultimátuma. 3  pontból  állt:  az  egész  Livónia  áten- 
gedése, hadikárpótlás  és  némely  határszéli  várak  lerombolása.  Iván 
válaszának  veleje  pedig  ez  volt :  Livonia  soha  sem  volt  tartozéka 
Litvániának,  Oroszországnak  van  ahoz  régi  joga.  A  rigai  érseket 
a  pápa  és  nem  a  lengyel  király  nevezte  ki.  A  hadi  kárpótlás  musul- 
man  szokás,  ilyen  követelést  a  tatárok  tesznek,  keresztyének  közt 
az  hallatlan,  musulmán  sem  teszi  hitsorsosával  szemben,  s  >még  te 
nevezed  magad  keresztyénnek,  a  ki  adót  kivánsz  keresztyéntől  ?  Es 
vájjon  miért  ?  Te  kezdted  a  háborút,  te  pusztítottad  el  tartományai 
mat  s  most  még  ráadásul  fizessek  is.  Ki  kérte  tőled  a  haddal  való 
invasio  kegyét?  Te  fizess  inkább  a  pusztításokért  s  küldd  vissza  a 
foglyokat,  az  lenne  illendő.c  Végül  Báthoryt  Amalecnek,  Senache- 
ribnek,  húsra  és  vérre  éhezőnek  nevezi.  Uj  instructiót  küld  mind- 
amellett követeinek ;  de  ha  nem  érnek  czélt,  nem  küld  többé  senkit 
30 — 40  vagy  50  évig  sem  és  nem  fogad  el  lengyel  követet. 

A  követek  előterjesztették  a  czár  kívánalmait  juL  18-án  a 
tanácsnak  és  a  királynak.  De  látszott  az  egészből,  hogy  a  czár  czélja 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖ  IT.  295 

ueiii  egyéb,  mint  hogy  időt  nyerjen.  Báthory  belátta,  hogy  kard- 
dal kell  kényszerítenie  a  czárt  az  engedésre.  Levelére  nem  ma- 
radt adós  a  yálaszszal,  feltételeire  megfelelt  nem  sokára  Pleskow 
(most Pskow)  ostromává.  A  pápai  követeket  nem  akarta  többé  maga 
mellett  tartani.  Tekintélyes  kiséretet  rendelt  melléjök  kozákokból, 
ajánlóleveleket  adott  a  várak  kapitányaihoz  s.Possevini  kérésére^ 
hogy  a  czár  kedvét  a  követség  előre  is  megnyerje,  szabadon  bocsá- 
tott két  előkelő  orosz  foglyot,  az  elfoglalt  Velis  vár  volt  parancsno- 
kait Báthory  búcsúzóul  felfedezte  haditervét,  hogy  Pleskow  ellen 
indűI  8  hogy  a  czárt  ki  akarja  hívni  párbajra,  azon  föltétellel, 
hogy  a  ki  győz,  annak  a  serege  tekintessék  győztesnek. 

A  lengyel  seregtől  elválva,  Polotzkóból  jul.  21-én  indultak 
el  a  pápai  követek  s  aug.  1-én  Debrovnába  érkeztek,  a  mely  len- 
gyel kézben  az  utolsó  vár  volt.  Itt  kezdődött  a  veszélyes  és  fárad- 
ságos út  Az  ős  rengetegekben  fejszével  sem  lehetett  utat  vágni, 
a  kocsit  sokszor  vállon  kellett  vinni  s  a  nappali  fáradalmak  után 
törődött  testüket  a  szabad  ég  alatt  esőtől  átázott  földön  kellett 
nyugalomra  hajtaniok.  Kiséretök  egy  része  elmaradt  az  ellenség- 
től való  féltében,  s  félelmüket  növelték  a  kozák  kísérők  (ez  a  rabló 
faj !  —  kiált  fel  Possevini  — )  a  kik  az  erdőben  vadállatok  üvöl- 
tését utánozva,  ijesztgették  a  papokat.. 

A  kozák  kiséretet  600  muszka  lovas  váltotta  fel  egy  pri- 
stav  vezetése  alatt,  a  kikkel  8  nap  múlva  SmoUiúkbe  érkeztek. 
Itt  nagy  tisztességgel  fogadták  őket,  300  selyemruhába  öltözött 
lovas  jött  eléjök  a  palatínus  iia  vezetése  alatt,  a  városban  1200 
katona  tisztelgett  üdvlövésekkel,  a  nép  ujongott  örömében  a  béke- 
követek láttára  8  a  várban  a  palatínus  fogadta  s  vendégelte  őket. 

Smolenskből  aug.  10-én  indultak  Starisába,  a  hol  a  czár 
időzött  Alig  hagyták  el  Smolensket,  midőn  más  prístav  jött 
eléjök  egy  lengyel  tolmácscsal  s  15  lovassal.  A  két  pristav  igaz- 
gatta most  utazásukat  kényök  kedvök  szerint :  a  hol  nekik  tetszett 
megállottak,  ételeket  főztek,  nem  nézték,  hogy  árnyékban  pihen- 
jenek meg  a  forró  napon,  vagy  hogy  fedél  alá  jussanak  éjszakára; 
a  mi  felett  nem  győzött  eléggé  csodálkozni,  sőt  panaszkodni 
Possevini. 

Végre  aug.  17-éu  utazásuk  végpontjára  Starisába  a  Volga 
mellé  érkeztek.  A  város  közelében  újabb  3  pristav  jött  eléjök  300 


296  A  PÁPA  BÉKEKÖZVKTÍTfeSE 

lovassal,  aranyos  köntösben,  drága  kövekkel  ékesen.  Leszállottak 
lovaikról  s  úgy  köszöntötték  a  követet,  urok  a  nagy  czár  nevében^ 
a  kinek  neve  említésénél  végtelen  hosszú  czimeit  mind  elöszám- 
lálgatták.  Azután  kérdezősködtek  (épúgy,  mint  Smolensk  alatt)  a 
czár  nevében  a  pápa  hogylétéröl  s  utazásuk  felöl  s  a  kölcsönös 
üdvözlések  után  eg](  ezüstös  szerszámú  szép  fekete  lovat  vezettek 
elö  ezekkel  a  szavakkal :  a  mi  nagy  urunk  ezzel  mutatja  irántad 
jóindulatát  Ezzel  a  szörköntösü  6  barát  a  fényes  kiséret  között 
a  városba  vezettetett,  férfiak  és  asszonyok  nagy  tömege  kísérte 
őket  szállásukig. 

Az  ebéd,  melyet  tiszteletükre  az  első  nap  rendeztek,  alkalmat 
ad  Possevininek  elbeszélni  egyetmást  a  muszka  étkezési  szoká- 
sokról. Az  asztal  közepén  babonás  szokásból  egy  nagy  fehér 
kenyér  állott,  mellette  só  és  egy-egy  csészében  eczet,  és  bors. 
Az  ebédnél  az  6  követen  kivűl  az  öt  pristav  s  vagy  60-ao 
vettek  részt.  A  czár  egy  ifjú  bojárt  küldött  képviselőjéül  Ez 
Possevini  mellett  ült  s  midőn  ételt  hoztak  be,  felállott,  levette 
föveget  s  ünnepélyes  éneklő  hangon  elszámlálta  a  czár  czimeit  s 
ezekkel  a  szavakkal  kinálta  az  ételt:  a  mi  nagy  fejedelmünk 
ezáltal  mutatja  irántad  jóindulatát  Az  utolsó  fogásnál  a  czár 
képviselője  felkiáltott :  cleb  da  sói !  (azaz  kenyér  és  só)  a  mi  az 
ebéd  végét  jelenti.  Ezt  a  felkiáltást  Szt-Sergiustól  származtatják, 
a  ki  azelőtt  mintegy  190  évvel,  midőn  Demeter  czár  nála  volt, 
ezzel  a  felkiáltással  űzte  ki  czellájából  az  ördögöt  Azt  hiszik  az 
oroszok,  hogy  az  minden  bajt  eltávolit  Ebéd  végén  a  követek  szo- 
bájukba vonultak,  de  tüstént  utánok  mentek  a  pristavok,  hogy  őket 
nemzeti  szokás  szerint  különféle  italokkal  gyönyörködtessék.  De 
Possevini  a  szeszesitalokat  visszautasította,  azzal  a  kijelentéssel, 
hogy  ő  már  eleget  tett  a  természet  kívánalmának  s  hogy  a  papok- 
nak, a  kik  naponként  a  Krisztus  testével  élnek,  józan  életet  kell 
folytatniok.  Másnap  megjelentek  a  pristavok  egy  írnokkal,  hogy 
az  ajándékokat  (mert  aczár  elibe  nem  szabad  követnek  ajándék 
nélkül  járulni)  feljegyezzék,  mellé  írván  mindegyikhez  az  ajándé- 
kozó nevét  Egyszersmind  jelentették,  hogy  másnapra  legyenek 
készen,  hogy  a  czár  vidám  szemeit  megtekintsék  (ez  a  szólásforma 
az  audientia  kifejezésére). 

Aug.  20-ikán  az  audientia  napján  a  pristavok  nagyszámú 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  297 

nemes  kísérettel  jelentek  meg.  Míg  az  ajándékokat  arauynyal  és 
üzüsttel  átszőtt  zacskókba  pakolták,  két  főember  jött  hozzáj  ok,  arany- 
tól csillogó  ruhában,  lovon,  utánok  30-an  selyem  öltözetben  gyalog, 
s  ezek  a  czár  nevében  (hosszú  czimeit  elrecitálva)  jelentették,  hogy 
aDagy  fejedelem  >  vidám  szemeit«  megmutatja  nekik  s  két  ország- 
nagyot  küld  eléjök.  Megérkeztek  a  czár  által  küldött  lovak  --  s 
a  követek  a  pristávokkal  és  két  tolmácscsal  lóra  ülve  megindultak  ; 
utánok  három  szolga  a  pápa  ajándékait  vitte.  KivQl  udvari  nemes 
lovasok  fogadták  és  kísérték  őket,  az  egész  úton  végig  gyalog  kato- 
naság állott  kettős  sorfalat  egész  a  palotáig.  A  lépcsőnél  várta 
őket  a  két  országnagy  udvarnokok  élén  s  kölcsönös  üdvözlések  után 
bevezette  őket  a  palotába.  A  teremben  a  bojárok  elfoglalták  ülő- 
helyeiket, a  melyek  fokozatosan  emelkednek,  úgy  hogy  a  hátul 
ülök  is  jól  látnak  és  jól  láthatók.  A  czár  trónja  két  lépésnyi  ma- 
gasságra emelkedik  s  nagyobb  és  diszesebb  a  többinél  s  gazdag 
mennyezet  borúi  le  rá.  A  czár  a  trónon  ült,  koronával  a  fején, 
s  jogarral  a  jobb  kezében ;  még  saruja  is  drága  kövekkel  volt 
ékítve,  nyakából  két  aranyláncz  függött,  egyiken  arany  kereszt. 
Balján  ült  első  szülött  fia  János,  kisebb  trónon. 

A  mint  a  követek  a  terembe  léptek,  az  első  tanács  úr  felkel- 
vén, a  követfogadás  szokása  szerint,  fenhangon  jelentette :  Leg- 
nagyobb fejedelem,  Possevini  Antal  és  kísérői  földre  bor  álnak 
eMed.  0 

A  czár  az  etiquette  szabályai  szerint  azt  kérdé  Possevinitöl : 
Antoni,  hogy  van  *XIII.  Gergely  pápa?«  majd  hogy  szerencsé- 
sen ,útaztak-é  s  végül,  hogy  micsoda  parancsolatja  van  a  pápától. 
A  követ  a  lakonikus  »pápa«  czímre,  —  megemlékezvén,  hogy  mely- 
czímekkel  emlegették  előtte  mindig  a  czárt,  —  azzal  felelt,  hogy  ö 
is  elősorolta  a  pápa  czimeit :  XIII.  Gergely  pápa,  az  egész  egyház 
pásztora,  Krisztusnak  e  földön  helytartója  Szt.  Péter  utódja, 
számos  ország  és  tartomány  ura,  az  Úr  szolgáinak  szolgája,  fen- 
ségedet üdvözli  és  áldását  küldi.  A  czár  a  pápa  nevének  hallatára 
felállott  és  állva  hallgatta  végig  üdvözletét. 


Tulaj donk^pen  ütik  a  földet  homlokukkal :  humuin  tibi  froiitc 
fcriuat ;  (hasonló  a  lengyel :  padam  do  nog-hoz  s=i  lábai  elé  bordlok)  ez  a 
legnagyobb  ti-iztelet  és  alázatosság  kifejezése  a  muszkánál. 


298  A  PÁPA  békeközvbtítése 

Fossevini  ezek  után  kezet  csókolt  a  czáriiak  és  fiának,  a 
leveleket  átadta  titkárának  s  előszedte  az  ajándékokat  Az  első 
egy  crystal  kereszt  volt,  melybe  Krisztus  keresztjének  egy  darabja 
Yolt  befoglalva.  A  czár  sokáig  nézegette :  a  pápához  méltó  ajándék ! 
úgymond.  A  többi  ajándékok  között  maga  részéről  (mert  a  követ  is 
tartozik  ajándékot  adni  a  czámak)  egy  ezüstbe  foglalt  viasz-bá- 
rányt nyújtott  át.  A  czár  fiának  s  anyjának  is  hozott  ajándékot)  de 
a  czárevics  anyja  már  nem  élt,  akkor  már  7-ik  felesége  volt  a 
czámak.  Az  ajándékokat  megtekintvén,  visszaadta  a  czár  s  azok 
közszemlére  körűihordoztattak.  Aztán  meghagyta,  hogy  a  tanács 
urakkal  tárgyaljon  küldetése  felől  —  s  meghívta  őket  kenyérre 
és  sóra  (azaz  ebédre). 

A  tanácskozás  más  teremben  folyt  egy  fél  óráig.  Megbíza- 
tását tolmács  által  közölte  s  írásban  is  átadta  Fossevini.  Az  elő- 
terjesztés summája  az  volt,  hogy  a  pápa  békét  szerez  a  lengyel 
királylyal,  ha  a  czár,  mint  követe  által  izente,  a  török  ellen  szövet- 
kezik a  többi  keresztyén  fejedelmekkel,  ha  a  persákhoz  és  tatá- 
rokhoz küldendő  követeknek  szabad  közlekedést  enged  orszá- 
gán át,  ha  a  katholicusoknak  szabad  kereskedést  biztosit  és 
kath.  templomok  épithetését,  végül,  hogy  a  czár  a  katL  vallásra 
térjen,  s  a  pápa  hatalma  alá  vesse  magát. 

A  tanácskozás  után  ebédre  vezették  őket.  Az  ebédlő  terem- 
ben nagy  pohárszékek  állottak,  gazdagon  megrakva  arany  és  ezüst 
tálakkal,  nem  használat  végett,  csupán  a  fényűzés  és  gazdagság 
mutogatására.  Yagy  százan  vettek  részt  az  ebéden.  A  czái* 
és  fia  külön  asztalnál  kimagasló  helyen  ült,  a  másik  hosszú 
asztalnál  fent  két  királyi  berezeg  alább  8  senator,  7  belső  taná- 
csos, aztán  az  udvarnokok,  kiki  hová  le  ült.  Az  asztal  közönsé- 
ges abros^szal  volt  beterítve,  nem  volt  rajta  sem  tányér,  sem  kés, 
villa,  sem  asztalkendő,  csak  a  babonából  szokásos  kenyér,  só  és 
két  csésze  eczettel  és  borssal.  A  mint  a  követek  beléptek,  a  czár 
mindeniket  nevén  szólítva,  egy  közeli  asztalhoz  ültette  le  őket  Az 
ebéd  két  óráig  tartott.  A  czár  és  fia  megmosták  kezeiket,  a  töb- 
biek nem.  A  czár,  mint  egy  családapa  úgy  viselte  magát  az  ebéd- 
nél. Mindenkire  kiterjedt  figyelme,  nincs-e  valamire  szüksége  s 
majd  ide,  majd  amoda  küldözgetett  egyetmást  asztaláról.  Szoká- 
sos az  orosz  udvari  ebédnél,  hogy  midőn  a  czár  valakinek  aszta- 


BÁTHORY  É8  AZ  0R08Z  CZÁR  KÖZÖTT.  299 

Iáról  ételt  kfild,  az  egész  társaság  felkél  s  az  étekfogó  így  szól :  a  mi 
nagy  urunk  ezzel  mutatja  irántad  jóíndúlatját.  A  felelet  rá :  földre 
borulok  előtte.  A  kinek  pedig  italt  (méhsört)  küld  a  czár,  az  ebédlő 
közepére  áll  ki  s  a  czárra  köszöntve  iszik  s  tovább  adja  poharát,  a 
kinek  akaija.  Az  ebéd  alatt  több  mint  hatvanszor  keltek  föl  a  czár 
ilyetén  kinálkozására.  Az  ebéd  végével  a  czár  hízelgő  szavakkal 
felköszöntötte  a  pápát 

Aug.  3 1-én  volt  hasonló  czeremóniával  a  második  audientia.  A 
czár  olvasta,  úgymond,  a  pápa  és  Rudolf  császár  leveleit  s  tanácso- 
sai által  kíván  azokra  válaszolni,  a  kiket  névleg  és  újjmutatással 
megjelölt  Ezekkel  6  órán  folyt  a  tanácskozás  s  a  végválasz  sept. 
4-ére  halasztatott  Ekkor  volt  a  harmadik  audientia  s  utána 
tanácskozás ;  de  a  vallásos  ügyekben  semmit  sem  határozhattak, 
mert  a  harcztérről  nagyon  nyugtalanító  híreket  kapott  a  czár. 
Báthory  Pleskowot,  mely  egyik  legfontosabb  erőssége  volt  Lió- 
uiának,  akkor  már  hevesen  ostromolta.  A  czár  meg  akarta  előzni 
a  vár  bevételét  s  kérte  Possevinit,  hogy  a  lengyel  királyhoz  menne 
a  békekötés  ügyében. 

A  zavart  és  aggodalmat,  melyet  a  czár  udvarában  Pleskow 
ostroma  okozott,  betetézte  Báthory  levele,  mely  sept  9-én  érkezett 
a  lengyel  táborból.  Egy  terjedelmes  emlékírat  volt  az,  válaszúi  a 
czár  jun.  29'én  kelt  kihívó  levelére,  melyet  Báthor}'Polockóban  épen 
akkor  kapott,  mikor  a  pápai  követek  nála  voltak.  A  hős  lengyel 
király  nem  maradt  adós  a  válaszszal :  a  czár  sértegetéseire  emberül 
megfelelt ;  nem  kímélte  a  papirost :  a  terjedelmes  levélre,  hasonló 
hosszú  replikával  válaszolt,  orosz,  lengyel  és  latin  nyelven  s  ugyan- 
csak megnyomta  a  tollat  s  a  végén  párbajra  hívta  ki  a  czárt  E  levél 
nem  ismeretlen  előttünk,  nekem  jutott  a  szerencse  azt  a  Történelmi 
Társulatnak,  1883.  decz.  gyűlésén  bemutatni,  s  a  >Századok«-ban 
(1884.  évf.  511.1.)  bő  kivonatban  ismertetni.  A  borsos  levél  tartal- 
mát tehát  ismerjük,  de  nem  volt  tudomásunk  arról  a  hatásról, 
melyet  az  a  czárra  tett  Possevinitől  megtudjuk  azt  is. 

A  czárt  rendkívüli  felindította  a  Báthory  levele.  A  düh 
és  magaláztatás  érzetétől  reszketve  olvasta  azt  A  győző  met- 
sző gúnyja  és  fenyegetése  annálinkább  szivéig  hatott,  mert  érezte, 
hogy  megbosszulni  magát  nem  képes  s  párbajra  kiállni  semmi 
kedvet  sem  érzett  magában. 


300  A  PÁPA  BÉKEKÖZVETÍTÉBE 

Másnap,  a  mint  Possevinit  hivatta,  a  levél  hatása  meglát- 
szott nemcsak  a  czáron,  de  egész  környezetén.  Komor  tekintettel, 
hallgatva  ült  a  trónon  s  mihelyt  Possevini  a  terembe  lépett,  körül- 
fogták a  tanács  urak  s  mélyen  hallgatva  átvezették  a  tanácste- 
rembe. Megmutatták  a  lengyel  király  levelét  s  kérték,  hogy  siessen 
elin  lűlni  a  béketárgyalásra.  Nagyon  engedékenyek  lettek,  s  a  pápa 
minden  kívánatát  teljesíteni  ígérték.  Készen  voltak  a  czár  levéléi 
a  pápához,  a  császárhoz  és  a  velenczésekhez,  a  melyben  a  kath. 
papoknak,  kereskedőknek  szabad  közlekedést,  s  tartózkodást  igér 
országában,  templomokat,  temetőket  engedélyez,  s  a  Persiába,  a 
tatárok  közé  Kazánba  és  Asztrakánba  küldendő  követeknek  veze- 
tőket és  élelmet  országán  át.  S  mindezt  a  Báthory  levelének 
hatása  alatt. 

Possevini  felkészült  az  útra.  A  czár  úgy  intézkedett,  hogy 
egyik  társa  visszaküldessék  Eómába  a  levelekkel,  egyikök  a  czár 
közelében  maradjon  (mintegy  kezesül)  s  Possevini  Báthory- 
hoz menjen. 

Az  búcsú  audientiára  sept.  12-én  níég  nagyobb  pompával 
vezették  a  palotába  Possevinit.  A  czár  megérkezésükkor  felállott, 
példáját  követte  egész  környezete.  Antoni  —  így  szólt  Posse- 
vinihez  —  te  a  lengyel  királyhoz  fogsz  menni,  üdvözlöd  nevemben 
s  tárgyalod  vele  a  békét  a  pápa  parancsából,  aztán  bárminő  légyen 
az  eredmény,  visszatérsz  ide,  mindig  szívesen  látunk,  úgy  a  pápa 
tekintetiért,  mint  a  te  hasznos  szolgálataidért  Te  —  szólt  a 
Rómába  küldendőhöz  fordulva  —  visszamégy  a  pápához  üdvözle- 
temmel, levelemmel  és  ajándékaimmal.  Te  pedig  —  szólt  a  har- 
madikhoz, megczirogatva  fejét  —  mellettem  maradsz,  nem  lesz 
semmi  hántásod.  Possevini  és  társai  kézcsókkal  vettek  búcsút  a 
czártól  és  fiától.  Otthon  nagy  ebédet  rendelt  számukra  a  czár  s 
két  főember  által  az  útra  egy  korsó  bort  is  küldött  számukra,  a 
mi  náluk  nagy  ritkaság  és  egyedül  a  czárnál  található,  az  áldo- 
zathoz is  tőle  kapják  a  papok.  Estére  még  egyszer  hivatta  őket  a 
czár,  átadta  a  pápa  számára  készített.ajándékokat,  értékes  nyuszt- 
bőröket  s  a  követeknek  is  nyusztbőr  és  pénzbeli  ajándékokat 
osztott  ki.  A  pénzt  Possevini  előleges  megintésre  fogadta  el 
csak,  nehogy  a  czárt  megsértse  —  és  foglyok  kiváltására  készült 
azt  fordítani.  De  nagy  részét  még  ott  el  kellett  osztogatniok  bor- 


BÁTUOllY  ÉS  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT.  301 

ravalóúl  a  pristavok  és  a  jelenlévő  udvarnokok  közt,  a  mit  azok 
nemcsak  megvártak,  de  nemzeti  szokás  szerint  tolakodó  s  köve- 
telő szavakkal  kértek  is. 

Sept  13-án  indult  el  Possevini  Starisából,  mintegy  100 
nemes  lovas  által  kisérve,  Fleskov  felé.  16  nap  múlva  az  Ilmen 
tavánál  voltak,  melyen  8  órán  keresztül  átevezvén,  Novgorodba 
érkeztek,  a  hol  2000  főnyi  tatár  őrséget  találtak. 

Possevini  a  lengyel  táborba  küldte  egyik  tolmácsát  Basíliust, 
hogy  tudassa  a  királylyal  Novgorodba  érkezését  és  kérje,  hogy  a 
határig  vezetőket  küldjön  eléjök.  Négy  nap  alatt  visszatért  a  kül- 
dött s  Possevini,  miután  Báthory  a  határig  litván  étekfogóját 
Bnmski  Sándort  ^00  lovassal  eléje  küldötte,  oct.  5-én  a  lengyel 
táborba  érkezett  Pleskow  alá.  Az  ostromló  sereg  nagyon  örült 
megérkezésének,  mert  attól  tartottak,  hogy  az  ostrom  késő  télig 
el  fog  tartani,  s  jól  ismerték  a  királyt,  hogy  addig  meg  nem  mozdul 
Pleskow  alól,  míg  be  nem  veszi  az  erős  várat,  melyet  egy  elszánt 
bojár,  Sujski  berezeg  8000  emberrel  védelmezett.  A  zord  tél  elő- 
jelei pedig  már  mutatkoztak,  egy  nappal  azelőtt  erősen  havazott, 
a  mi  nem  kevéssé  lehangolta  a  lengyel-magyar  tábort,  a  hol  ele- 
gendő sátor  sem  volt,  mely  a  hideg  ellen  védené  őket. 

A  király  tüstént  összehívta  a  tanácsot,  s  Possevini 
a  czártól  hozott  békeföltételeket  előterjeszté.  Másnap  hajnal 
hasadtakor  hívatta  a  király  a  követet  s  azt  határozták,  hogy 
Possevini  az  övéi  közül  valakit  a  czárhoz  küldjön  (a  ki  ekkor  már 
iSloboda  Alexanderben  volt)  azzal  a  kívánsággal,  hogy  helyet  tűz- 
zenek ki,  nem  mint  a  czár  kívánta  Moszkvát,  hanem  eg}'  határ- 
széli helyet,  a  hol  mindkét  fél  teljhatalmú  követei  összejöjjenek. 
Az  egyik  tolmácsot,  ApoUoni  Andrást  küldöttek  vissza  a  czárhoz, 
a  ki  küldetéséből  betegen  tért  vissza,  s  nemsokára  meg  is  halt. 

A  közös  béketanács  létrejött.  Ki  ver  ova-horca,  egy  igénytelen 
falu  az  orosz  határon  belül,  tüzetett  ki  a  lengyel  és  orosz  köve- 
tek találkozási  helyéül.  A  követek  megérkezvén  (decz.  13-án), 
Possevini  a  orosz  követekkel  a  faluban  lakott,  a  lengyelek  a 
falun  kívül  s  közös  tanácskozás  végett  lengyelek  és  oroszok 
Possevini  szállásán  gyűltek  össze.  A  megegyezés  nem  volt  könnyű 
dolog.  Báthory  kimondta,  hogy  Livóniából  egy  talpalatnyit  sem 
eugoil,  a  czár  viszont  erősen  ragaszkodott  liivónia  egy  rés/éhez, 


302  A  PÁPA  BfcKEKÖZVETÍTÉSE 

hódításai  legtöbbre  becsült  gyöngyéhez,  a  mely  hivatva  volt 
Oroszországot  Európával  összekötni.  A  béketárgyalás  így  kölcsö- 
nös recriminatiók,  panaszok  és  követelések  miatt  elhúzódott  egy 
hónapig,  mi  alatt  összesen  19  ülést  tartottak.  Nem  egyszer  volt 
már  azon  a  ponton,  hogy  megszakad  a  tárgyalás ;  hol  a  czár  követei 
akartak  urokhoz  visszatérni  Moszkvába,  hol  a  lengyelek  a  király- 
hoz Yilnába.  Possevininek  összes  diplomatiai  ügyességére  yolt 
szüksége,  hogy  ezt  megakadályozza  s  inkább  követek  küldését  java- 
solta, a  mi  szintén  sok  időt  vett  el.  Az  ilyetén  nehézségekhez 
járult  még  az  is,  hogy  nagy  szükséggel  kellett  küzdeniök,  mert  a 
vidék  el  volt  pusztítva,  alig  volt  még  ivóvizök  is.  Possevini  ügyes 
közvetítéséé  az  érdem,  hogy  végtére  is  megegyezés  jött  létre  s 
1582.  jan.  15-én  megköttetett  a  béke,  azzal  az  eredménynyel,  hogy 
a  czár  átengedte  a  lengyel  királynak  az  egész  Livóniát,  Báthory 
ellenben  visszabocsátotta  az  elfoglalt  muszka  várakat.  A  békeföl- 
tételekre  kölcsönösen  megesküdtek  a  követek  s  kiállították  a  béke- 
okmányokat. 

így  lön  megkötve  a  béke,  a  miben  Possevininek  tagadhatat- 
lanul nagy  érdeme  volt.  Büszke  is  volt  rá,  hogy  a  mit  30  éven 
keresztül  annyi  követség  megpróbált  s  mind  hiába,  azt  neki  sike- 
rült megvalósítani. 

Possevini  a  muszka  követekkel  együtt  kelt  útra,  vissza  a 
czárhoz.  Útja  az  orosz  városokon  át  diadalmenet  volt:  a  nép 
kitódult  eléje  s  nem  győztek  eléggé  hálálkodni,  hogy  az  annyira 
óhajtott  békét  megszerezte  az  országnak.  Porcowban  állapodtak 
meg  először,  innen  8  nap  múlva  Novgorodba  értek,  két  napi  pihe- 
nés után  folytatták  útjokat,  s  13  nap  múlva  Moszkva  alá  érkeztek. 
Itt  a  czár  fehér  medve  bőrrel  diszített  kocsit  s  300  lovast  kül- 
dött eléje. 

Possevini  nem  akart  időt  veszteni,  siettette  a  czár  ígéreté- 
nek teljesítését,  hogy  a  pápához  követ  küldessék  a  keresztény 
fejedelmek  között  kötendő  szövetség,  s  a  kath.  kereskedők  és 
papok  befogadása  ügyében.  Ezeket  a  czár,  a  pápának,  a  csá-. 
szárnak,  a  lengyel  királynak,  a .  velenczéseknek,  Károly  és 
Ernő  főherczegnek  írt  leveleiben  megígérte.  A  kath.  valláshoz 
csatlakozás  ügyében  azonban  a  legjobb  igyekezettel  sem  tudott 
kivinni  semmit   Possevini.   A  békekötés  fej  ében  a  czár  reményt 


BÁTHORY  É8  AZ  OROSZ  CZÁR  KÖZÖTT,  303 

njújtott  Ugyan  erre  is,  de  maga  gondoskodott  annak  meghiúsitá- 
sáról.  Három  audientián  disputált  a  vallás  dolgában  Possevini 
a  czár  előtt  a  körülötte  léTŐ  nemesekkel,  s  egy  emlékiratot  adott 
át,  melyben  mindazokat  elősorolja,  a  miben  a  kath.  vallás  a  görög- 
keletitől különbözik.  ^)  A  czár  és  környezete  mindenre  el  volt 
készülve.  Jó  eleve  kiadta  a  rendeletet  a  metropolítának  és  bét 
püspöknek,  bogy  készüljenek  a  vitára  és  ellenállásra,  s  ezek 
mellé  a  czár  anabaptista  orvosát  is  segítségül  rendelte.  Ez  a 
katholicusokboz  szított,  de  ellenkezni  a  czárral  nem  mert,  titok- 
ban tudatta  azért  a  követeket,  bogy  ne  vegyék  tőle  rósz  néven,  ba 
félelemből  a  katb.  vallás  ellen  fog  ő  is  nyilatkozni.  Az  angol 
kereskedők  is  beleavatkoztak,  a  kiknek  szabad  tartózkodás  volt 
engedélyezve  az  országban,  olyképen,  bogy  tizenkettő  közűlök  mint- 
egy kezesül  Moszkvában  tartatott.  Ezek  féltvén  privilégiumokat 
s  királynéjok  tekintélyét  s  bízelegni  akarván  a  czárnak,  egy  köny- 
vet nyújtottak  át  neki,  a  melyben  a  pápa  antikrisztusnak  állítta- 
tik. Possevini  ezt  sem  bagyta  felelet  nélkül  ^)  ;  de  biába  való  volt 
mioden  vitatkozás,  a  czár  és  népe  ellenkezését  buzgó  törekvése 
nem  tudta  megtömi. 

Ezen  közben  elközelgetett  a  tavasz,  a  midőn  a  tavak,  folyók 
jeges  a bó  olvadása  olyan  mérveket  szokott  ölteni  Oroszországban, 
hogy  a  nagy  vizáradások  elöntik  az  utakat  s  lebetetlenné  tesznek 
minden  közlekedést  Possevini,  nebogy  a  vizáradás  Moszkvába 
rekeszaze,  útra  készült.  Útra  készülődése  idejét  is  nemes  ember- 
baráti cselekedetre  basználta.  Hallván,  bogy  Asow  várából 
török  fogságból  40  spanyol  és  olasz  orosz  területre  menekült, 
kieszközölte,  bogy  a  czár  szabadon  bocsássa  őket  s  velők  a  pápá- 
nak és  a  spanyol  királynak  kedveskedjék.  Hasonlókép  kieszkö- 
zölte, bogy  30  litván  kereskedőt  szabadon  bocsásson,  továbbá, 
minthogy  kíséretéből  ketten  útközben  megbaltak,  ezek  belyét  is  fog- 
lyokkal tölttette  be.  Közbevetette  magát  a  többi  foglyok  sorsának 
enyhítésére  is.  A  foglyok  sorsa  Moszkvában  valóban  elszomorító 
Tolt:  ronda  börtönökben,  örök  sötétségre  voltak  bárboztatva 
8  békókba   verve,    ébséggel  gyötretve  fertelmes   piszok   kíizött 


*)  L.  Moseovia. 
*J  L.  Mo8<*ovia. 


1 


304  A  PÁPA  BÉKKKÖZVETÍTK8K 

nyomorogtak.  PosseTÍni  kieszközölte  a  czám&l,  hogy  száz- 
nyolczvan  lengyel  és  litván  foglyot,  kik  között  néhány  livon 
nemes  is  volt,  kiszabadítottak  emez  undok  börtönökből  s  polgá- 
rok házaiban  helyezték  el  s  emberséges  bánásmódban  részesített 
ték.  Ezeket  a  czár  Possevinihez  küldte,  hogy  kiszabadításukért 
a  pápának  s  neki  köszönetet  mondjanak.  Elszomorító  látványt 
nyújtottak  a  szerencsétlen  emberek  (legnagyobbrészt  nemesek,) 
szénnyes  ruhákban,  éhségtől  elcsigázva,  megnőtt  bozontos  szakál- 
lal s  összekuszált  hosszú  hajjal,  a  mint  a  földre  vetették  magukat 
s  homlokukkal  a  földet  verve  hálálkodtak  s  kérték  a  pápa  könyö- 
rületet megszabadításukra.  Possevini  vigasztalta,  hogy  kiszaba- 
díttatja  őket  —  s  étellel  ellátva  s  pénzzel  megajándékozva,  bocsá- 
totta el  őket  magától.  De  nemcsak  ezek  (a  kik  többnyire  pro- 
testánsok és  görögkeletiek  voltak),  hanem  görögök  és  örmények 
s  egy  török  főnemes  Achmed  Chelebi  is  hálálkodtak  a  béke  meg- 
kötéseért, hogy  hazájokba  visszatérhetnek,  mert  két  év  óta,  a  míg 
a  háború  tartott,  el  levén  zárva  az  út  hazájok  felé,  mintegy  fog- 
lyokúl  tartattak  Moszkvában. 

Ilyen  áldásos  volt  a  pápa  békeközvetítése.  Visszaadta  két  , 
ország  békéjét,  melyek  mindegyike,  a  győző  ép  úgy  mint  a  legyő- 
zött, belefáradt  már  a  harczba,  visszaadta  a  régóta  tűzzel  és  vassal 
pusztított  harcztér,  Livónia  nyugalmát  s  visszaadta  százaknak,  sut 
ezreknek,  kik  sanyarú  fogságban  szenvedtek,  szabadságát 

Possevini,  ha  a  vallás  dolgában  nem  érte  is  el  a  kivántczélt 
nemes  önérzettel,  büszke  öntudattal  indulhatott  vissza.  Márczius 
14-én  hagyta  el  Moszkvát  300  nemes  díszkísérettel.  4  nap  múlva, 
éjt-napot  összetéve,  Smolenskbe  érkezett  Hat  napig  várt  itt  a 
czámak  a  pápához  küldendő  követére.  Smolenskből  150  lovas  ós 
gyalog  kísérettel  folytatta  útját  Orsába,  innen  Vitepsbe  a  Dwina 
mellé,  itt  töltötték  a  húsvétot ;  majd  Polockó  és  Disna  felé  foly- 
tatták útjokat ;  innen  Dünaburgba  s  pünkösd  szombatján  Kurlan- 
dia  fővárosába  lUuxenbe  érkeztek,  s  e  protestáns  városban  a 
lutheránus  pap  házában  (mely  a  legnagyobb  volt  ott)  szállottak 
meg,  a  hol  a  pünkösd  ünnepét,  a  lutheránus  pap  bámulatára,  a 
házban  rögtönzött  oltár  előtt  ünnepelték  isteni  tisztelettel. 

Illuxeuből  Rigába,  Livónia  fővárosába  mentek,  a  hol  a  len- 
gyel király  a  béke   megkötése   óta   tartózkodott   Útjok   nagyon 


BÁTHORY  ÉS  AZ  OROSZ  CZAR   KÖZÖTT.  305 

fáradságos  és  terhes  volt  Sokszor  kellett  folyón  átkelniök  fából 
kivájt  alaktalan  csónakokon,  és  pedig  úgy,  hogy  lovaikat  a  csónak- 
ból kantárszárnál  fogva  vezették.  A  király  kétnapi  járó  földre 
saját  kocsiját  küldötte  eléjök  s  midőn  Rigához  közeledtek,  a  király 
parancsából  az  összes  nemesség  eléjök  jött,  hadd  lássa  az  orosz 
követ  s  a  rigai  lutheránusok,  mennyire  becsüli  a  király  a  pápa 
követeit 

Possevini  sokat  tanácskozott  a  királylyal  a  béke  megtar- 
tása, a  foglyok  kicserélése,  Livónia  felvirágoztatása  és  benne 
püspökség  alakítása,  nemkülönben  a  svéd  királylyal  való  barátság 
megőrzése  felől.  A  svéd  királyhoz  el  is  küldetett  követségbe 
Varsevicki  Kristóf. 

Rigából  Vilnába  ment  Possevini,  a  hol  a  ruthének  és  oro- 
szok számára  seminariumot  alapított  a  pápa  rendeletéből,  a  ki 
a  seminaristák  számára  1200  scudi  évi  jövedelmet  rendelt  Innen 
folytatta  útját  Róma  felé,  a  hová  1582.  sept  13-án  érkezett  meg 
s  lelki  örömmel  tett  jelentést  a  szent  atyának  követsége  üdvös 
eredményeiről  s  a  i)ápai  békeközvetítés  áldásos  sikeréről. 

SzÁiiECZKY  Lajos. 


S'zlZAPOK.  1885.  IV.  Füzet.  20 


A  SZÉCHYEK  MURÁNYBAN. 


NEGYEDIK  ÉS  BEFEJKZÖ  KÖZLEBiÉMY. 


V. 

Kilencz  gyermeke  közül  csak  négy  leány  élte  túl  az  aty&t  s 
az  T)  kiházasitások  lőn  az  anya  feladata.  Sok  gondot  ez  nem  oko- 
zott A  Széchy-leányok  az  ország  legvagyonosabb  örökösei  közé 
tartoztak  s  hamar  kaptak  férjet,  még  pedig  a  legelső  főúri  családok 
köréből.  A  legidősebbet,  Máriát »)  Erdélybe  vitték.  1627.  május 
30-án  vezette  oltárhoz  ifjabbik  gróf  Bethlen  István,  váradi  főkapi- 
tány, az  erdélyi  fejedelem  unokaöcscse.  A  korban  hozzá  legköze- 
lebb álló  Borbálát  ugyanekkor  —  alig  tizenhárom  éves  korában 
eljegyezte  gróf  Thurzó  Ádám  s  1629.  jun.  17-én  meg  is  tartotta 
az  esküvőt.  ^)  A  harmadik  leányt  Katát  Listius  János  báró  vette 
el.  8)  Végül  a  legifjabb  leány,  Éva,  gróf  Illésházy  Gábor  neje  lön, 
1641.  február  10-én.  Ösi,  nagy  tekintélyű  aristocrata  családokból 
kaptak  tehát  férjet  mindnyájan  s  az  anya  meg  lehetett  elégedve  a 
társadalmi  állással,  melyet  leányai  elfoglaltak. 

A  mig  Széchyné  élt,  egyik  vejét,  egyik  férjes  leányát  sem 
tartotta  maga  mellett  Murányban.  Pedig  halála  után  mindnyá- 
jan oda  költöztek,  még  azok  is,  kiket  családjok  nem  sziveseu 
bocsátott  el  előbbi  lakhelyükről.  De  Széchyné  egyiket  sem  hívta 

^)  Mária  1632.  vegén  özvegy  lett  s  1634-l)cn  másodszor  rozsályi 
Kun  Istvánnal  kelt  egybe,  kitol  azonban  később  törvényesen  elvált, 
1644-beu  Wesselényi  Ferencz  vette  uöül. 

^)  Borbála  Thurzó  halála  után  Forgác.h  Ádámhoz  ment  nőül,  de 
csakhamar  meghalt. 

^)  Melyik  évben  az  bizonytalan.  Egy  régi  feljegyzés  szerint 
1649-ben.  Ez  azonban  határozottan  téves,  inert  akkor  már  rég  gyerme- 
kei is  voltak.  Thaly  Kálmán  említi,  hogy  ^zéchy  Kata  hozományjegy- 
zéke 1634-bÖl  megvan  a  kismartoni  levéltárban.  HaezSzéchy  Györgyiül 
Kata  leányának  hozományjegyzeke,  úgy  a  házasság  is  1634  bcii 
létesüllictett. 


Á  SZÉCIIYEK  MURÁN YBAK.  30  7 

magához.  Egyedfii  maradt  hatalmas  várában.  Ez  is  jellemzi  viszo- 
nyát gyermekeihez.  Bizonyára  igaz  anyai  érzéssel  csüggött  rajtok. 
Szerette  leányait  és  vejeit,  de  a  szeretet  nála  sajátszerű  módon 
nyilatkozott.  A  mint  egyik  tisztjétől,  Péchy  Györgytől  azon  a 
jogczimen,  hogy  rokona,  még  nagyobb  buzgalmat  és  szolgálat- 
készséget igényelt,  mint  többi  főembereitől,  úgy  lányai  és  vejei 
irányában  szintén  fokozottabb  igényeket  emelt.  Megkövetelte 
tőlök,  hogy  az  ő  akarata  legyen  életök  szabályozója  mindenben. 
Úrasszonyuk  volt,  a  ki  törvényt  szabott  nekik,  nem  csupán 
akkor,  midőn  közelében  időztek,  hanem  akkor  is,  midőn 
messze  tőle,  saját  otthonukban  éltek.  Noha  a  lányok  szeret- 
ték anyjokat  és  gyakran  meglátogatták,  az  anyai  önkény  mégis 
feszélyezte  őket  s  ez  okozta,  hogy  állandóan  Murányban  maradni 
egyik  sem  igen  vágyakozott.  Tiszteletteljes  távolságban  maradtak 
tőle.  De  az  anya  a  távolból  is  éreztette  befolyását,  szabályozta 
életmódjokat,  háztartásukat  s  hatalmaskodó  természete  okozta, 
hogy  többször  összeütközésbe  jött  velők. 

Bethlen  Istvánnal,  legidősebb  lánya  férjével  ez  nem  tör- 
tént A  >kis  grófc,  a  mint  nevezték,  szelid  természetű,  szeretetre 
méltó  ember  volt,  a  ki  készségesen  teljesítette  anyósa  minden 
kÍTáoatát.  Kitért  a  viszály  elől  s  noha  ő  lakott  Muránytól  a  leg- 
messzebbre, az  egykorúak  állítása  szerint  épen  ő  volt  az,  a  ki 
leginkább  állott  Széchyné  befolyása  alatt.  Viszonyát  anyósához 
és  neje  rokonaihoz  a  legvilágosabban  jellemzi  a  következő  levél, 
azon  kevesek  egyike,  melyek  Bethlen  Istvántól  eddig  a  levéltárak 
mélyéből  előkerültek : 

Tekintetes  és  Nagyságos  nékem  mindenkoron  szerelmes 
Asszonyom  Anyám,  az  úr  Isten  Nagyságodat,  minden  kívánsága 
szerint  való  sok  jókkal,  jó  egészséggel  álgya  megh  kedvesivei 
edgydtt.  Hogy  Nagyságod  én  róllam  alázatos  szegény  szolgáló 
fiárűl  el  nem  feletkezett,  hanem  jó  Egészséges  állapottja  felől 
való  kedves  írásával  meghörvendeztetett.  Nagyságodnak  aláza- 
tosan meghszolgálom,  bizonnyára  Nagyságos  Asszonyom  nékem 
is  elégh  szomorú,  hogy  Nagyságodat  ez  ideigh  is  magunk  álla- 
potja  felől  nem  tudósíthattam,  mellyet  Nagyságod  nem  feledé- 
kenységemnek, hanem  az  mostani  zűrzavaros  állapotnak  tulajdo- 
nítson. Magam  állapotja  felől  Nagyságodnak  írhatom  Istennek 
neve  dícsírtessék  tűrhető  állapottal  vagyok,  jóllehet  mivel  sok  jó 
akaró  barátim  törekedésére  az  bornemiszaságnak  ismét  ellene 
mondottam,  miolta  az  bort  kezdettem  innya,  mivelhogy  nem  lehet 
hogy  néha  ember  az  határt  által  ne  hágja,  holmi  borbeli  aprólé- 
kos nyavalya  forgódik  néhányszor  körűlem,  de  ismét  kitörődem 
belölle  naponként.  Az  atyámfia  felől  is  Nagyságodnak  írhatom, 
immár  mind   magának   s   mind   leányának  az  átkozott  hidegh 

20* 


808  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

megkegyelmezett,  egész  esztendőt  töltyén  mindeniken.  Bizony 
Nagyságos  Asszonyom  kedvem  ellen  igen  megh  kelleték  szoknom 
az  váradi  várban  való  heverésemet,  úgy  annyira,  hogy  immár 
ugyan  sok  üdöktfil  fogva,  egyik  házamhoz  való  menetelem  sem 
engettetett  bizonyos  okokra  nézve,  de  ennek  most  igy  kelletik 
Nagyságos  Asszonyom  lenni.  Ide  való  állapotunk  felfii  Nagysá- 
godnak egyebet  nem  irhatok  mostan,  csendes  állapotban  vagyunk 
roígh  tartson  csak  Isten  tudgya.  Az  Nagyságod  és  kis  sógor- 
asszonykáknak kedves  jó  egészségeknek  látogatására  való  fel  me- 
netelemet bizony  nem  restellenék,  söt  kívánva  kívánnám  Nagy- 
ságos Assszonyom  s  meghis  cselekedném  jó  szívvel,  de  tudván  az 
embereknek  elméjeket  tudom  nyilvánsággal  azt  hirdetnék  felőlem, 
hogy  Törökkel  Tatárral  megyek  kitfil  Isten  oltalmazzon.  Méltó 
panaszolkodásom  lehetne  Nagyságos  Asszonyom  sógor  uramra 
Thurzó  Ádám  uramra,  hogy  az  Tisza  folyásának  és  Tokaj  várá- 
nak látogatására  elfáradni  nem  restéit,  de  azon  az  patakon,  az 
szép  sík  mezőkre,  az  azokat  lakó  Hajdú  vitézeknek  s  azokon 
innét  nekünk  nyomorgó  szegény  Atyafíainak  látogatására  ilUű 
rugaszkodni  vagy  nem  merészlett  vagy  ugyan  nem  akai*t,  noha 
mindazáltal  oly  katona  vitéz  úrfinak  ismerem  ő  kegyelmét  lenni, 
hogy  más  ennél  nagyobb  akadálya  nem  lőtt  volna,  elhittem  min- 
den kétség  nélkül,  hogy  tiszta  szivvel  eljött  volna  s  bizony  én  is 
örömmel  s  kedvesen  láttam  volna  ő  kegyelmét  Nagyságodat 
Nagyságos  Asszonyom  sok  írásaimmal  (noha  volna  talán  mirul) 
mostan  fárasztani  nem  ítélem  illendőnek  lenni,  hanem  Nagyságo- 
dat kérem  csak  azon  alázatosan,  mint  ennekelőtte  úgy  ez  utánna 
is  igaz,  jóakaró,  engedelmes  szolgáló  fiának  ismervén  s  tudván 
lenni,  vélem  szolgáltasson,  kire  életem  fogytáigh  tökéletesen  Ígé- 
rem és  kötelezem  magamat.  Nagyságod  által  mind  sógor  uram- 
nak ő  kegyelmének  ha  ott  lészen,  mind  penigh  az  Sógor  Asssony- 
káknak  ajánlom  szeretettel  való  szolgálatomat  és  Istentül  min- 
den üdvösséges  jókkal  ő  kegyelmeket  megháldatni  tiszta  szívből 
kívánom.  Az  ő  kegyelmek  leveleit,  kiket  az  feleségemnek  irtanak 
jó  gondviselés  alatt  beküldöttem,  tudom,  ő  is  mind  Nagyságodnak 
s  mind  ő  kegyelmeknek  választ  fog  írni.  Éltesse  és  tartsa  Isten 
Nagyságodat  sok  esztendeigh  kedves  jó  Egészségben.  Ex  Várad 
ultima  Augusti  1630.  Nagyságodnak  jó  akaró  engedelmes  szol- 
gáló fia  mígh  él  Bethlen  István  s.  k.  —  Jákoffi  uramnak  Nagy- 
ságod által  ajánlom  sok  szolgálatomat,  kedvesen  venném  ő  kegyel- 
métől, ha  az  mostani  végekben  való  állapotukról  és  szép  vitézi 
játékokrúl  tudósítana,  mivel  ugy  hallom,  hogy  immár  el  is  kezdő- 
dött köztök ;  csakhogy  az  én  bolond  ítéletem  szerint  jó  volna 
mentül  hamarébb  azt  lecsendesíteni,  mert  együtt  ez  után  csak 
kicsiny  üdövel  is,  talám  ha  szintén  akarnák  sem  lehett  leesendő- 


A  SZtCHYEK  UURÁNTBAN.  309 

síteni,  az  mint  az  Török  készületit  hallom  napoukint,  mert  az  mi 
kevesen  magyarok  vagyunk,  félő,  hogy  azoknak  ellenek  állására 
kevesek  ne  legyünk,  én  bizony  elég  szomorú-  szívvel  hallom  az 
szegény  magyaroknak,  csak  mostani  veszedelmes  áll  apotj  okát  is, 
mennyivel  inkább  eleve  ellátván  micsoda  romlás  követheti  őket, 
ha  meg  nem  szűnnek  a  veszekedéstől.  Nagyságodnak  ez  elmúlt 
napokban  is  írtam  volt  egy  levelet,  melyet  Bornemisza  János 
uram  kezében  kültem  volt,  hogy  megküldje,  nem  tudom  cseleket- 
teje 6  kegyelme  vagy  nem  ?  —  Kiviil :  Az  Tekintetes  és  Nagy- 
ságos Gróff  Drugeth  Homonnay  Mária  Asszonynak  az  Tekinte- 
tes és  Nagyságos  Rimaszéchi  György  uram  ö  Nagysága  szerel- 
mes és  kedves  meghagyott  özvegyének,  nékem  szerelmes  asszo- 
QYomnak,  anyámnak.  ^)< 

A  mi  Széchynének  különösen  sok  bajt  okozott,  az  leányai 
hozományának '  biztosítása  volt  minden  eshetőséggel  szemben. 
Bethlen  István  e  tekintetben  is  készségesen  teljesíté  anyósa  óha- 
jait. 1628.  jun.  29-én  a  leleszi  konvent  előtt  nyilatkozatot  állított 
ki,  melyben  azon  esetre,  ha  neje  Mária  magtalanul  halna  meg,  a 
vele  kapott  50.000  frtnyi  hozomány  biztosítására  leköti  a  jnásik 
három  Széchy-leány  javára  saját  jószágait.  ^)  Már  Thurzó  Ádám, 
a  második  yő,  nem  igen  volt  hajlandó  ilyen  nyilatkozatot  adni. 
Hasztalan  sürgették  Murányból.  Ez  az  ügy  s  egy  másik  szintén 
pénzbeli  természetű  kérdés  Széchyné  és  Thurzó  közt  hosszas  és 
igen  heves  összekocczanást  okozott,  mely  olyan  mérveket  öltött, 
hogy  végre  Pázmány  Péter  bibornok-érsek  beavatkozását  tette 
szükségessé.  Széchy  György  halála  után  a  készpénzből  és  ingó 
értékből  mindegyik  leányra  —  mint  ők  számították  —  51.000 
frtnyi  örökség  jutott.  Mária,  a  legidősebb  leány  férjhez  menetele- 
kor meg  is  kapta  a  maga  50.000  írtját.  De  második  leányának, 
Borbálának  Széchyné  már  nem  akart  ennyit  adni  hozományul  s 
1637-ben. is  —  midőn  az  már  máspdízben  férjnél  volt  —  csak 
37.000  frtot  fizetett  ki  neki.  Thurzó  Ádám  még  kevesebbet  kapott, 
pedig  ő  már  az  említett  összeget  nem  mint  hozományt,  hanem 
mint  neje  örökségét  követelhette.  Követelte  is,  de  hasztalanul. 
Előbb  szóbelileg  vitték  ez  ügyben  az  alkudozásokat,  utóbb 
1632-ben  sűrű  levélváltás  folyt  Széchyné  és  veje  közt  s  a  viszály 
komolyabb  alakot  kezdett  ölteni.  Széchyné  éles  hangon  veti  sze- 
mére Thurzónak,  hogy  rágalmazza  őt  az  urak  előtt,  pedig  nincs 
rá  oka.  Thurzó  azzal  igyekezett  követelését  indokolni,  hogy 
í^zéchyné  elhunyt  férje  végrendelete  alapján  tartozik  minden  leá- 
nyának egyenlő  összeget  adni,   tehát  Borbálának  is  annyit,   a 


^)  Orsz.  Levéltár..  Kisebb  Levéltárak.  Széchy-család. 
*;  Az  okmány  Orsz.  Lev. 


310  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

mennyit  Máriának  adott.  Erre  az  özvegy  1632.  aug.  8-án  azt 
feleli :  »Nem  igaz  az,  hogy  szegény  szerelmes  uram  olyan  rende- 
lést tett  Yolna,  hogy  mindegyik  leányának  annyit  adjak,  mint 
Bethlen  Istyánnénak.  Bizony  arról  semmi  írás.  Mi  okért  kellett 
penig  azt  a  summa  pénzt  annak  a  leányomnak  adnunk,  sokszor 
megírtam  s  megizentem  Kdnek.«  ^) 

Az  özvegynek  abban  föltétlenül  igaza  volt,  hogy  Mária  nem 
atyja  végrendelete  alapján  kapta  a  maga  hozományát  Szécliy 
Gryörgy  után  nem  maradt  végrendelet.  De  maradt  örökség  s  ennek 
kézhez  adását  minden  leánya  követelhette  tőle  férjhez  menetele- 
kor. Ezt  az  örökséget  nem  akarta  Széchyné  kiadni  kezéből. 
Thurzó  ez  ügyben  Pázmány  Péter  közvetítéséhez  fordult,  ki  a 
következő  levelet  intézte  az  özvegyhez : 

» Tudom  Kd  abban  nem  kételkedik,  hogy  én  minden  időben 
jóakarója  voltam  s  sem  kárát,  sem  búsulását  *nem  kívántam 
Kdnek,  sőt  az  miben  lehetett,  könnyebbítettem  az  Kd  özvegysé- 
gének árvaságát.  Most  is  azon  jóakarattal  vagyok  Kdhez.  De 
^gadhatatlan  dolog,  megütköztem  abban,  hogy  Kd  Thurzó 
Adámné  asszonyomhoz  és  szolgálatra  kész  urához  oly  idegenen 
viseli  magát,  nem  akarván  ugyanazon  jó  akaratot  és  anyai  sze- 
retetet nyújtani  ö  Kkhez,  melyet  mindnyájan  tudunk,  hogy  más 
lányához  mutatott  Kiből  sokan  külömb-külömbféle  ítéleteket 
tesznek  Kdről.  Azért  Kdét  szeretéttel  kérem,  gondolja  meg  az 
szeretetnek  kötelességét  és  az  istennek  törvényeit  és  ne  adjon  okot 
maga  büsulására  is,  hanem  az  szegény  Széchy  György  testamen- 
tumának rendelése  szerint  adja  ki  az  igazat  Thurzó  Adámné 
asszonyomnak  is,  sőt  azonkívül  is  igaz  jóakaratját  mutatva  Ed ; 
hiszen  nem  idegen  az,  kivel  Kd  jót  cselekszik.  En  is  Kdtől  igen  jó 
néven  veszem,  ha  így  cselekszik.  Assecurálom  is  Kgdet,  hogy  sok 
bútól  és  galibától  menekedik,  hajó  akarattal  vagyon  az  dologban. 
Mivel  egyébiránt  ugy  látom,  hogy  kedvetlenséggel  és  talán  alkal- 
matlansággal is  meg  kelletik  Kdnek  cselekedni,  a  mit  ha  jóaka- 
ratjával  megtesz,  nagy  becsülettel  Thurzó  Ádám  uramot  ő  Klmt 
is  magához  kötelezi.  Nem  merem  pennára  bízni,  minemű  alkal- 
matlanságok jöhetnek  ki  abból,  hogy  így  hosszú  pórázra  bocsát- 
juk. De  elhigyje  Kd,  hogy  nem  jóakarója  Kdnek,  a  ki  ebben 
olyat  tesz,  hogy  a  mi  a  Kd  szerelmes  leányának  is  az  igazsága, 
az  meg  ne  adassék,  a  mint  vagy  a  Kd  példája  tnás  lányához 
mutatja,  vagy  az  szegény  Széchy  György  testamentuma  tartja. 
Ezzel  az  ur  istennek  gondja  viselésébe  ajánlom.  Dátum  Sellyén, 
1632.  aug.  23. «) 


*)  Nemz.  Mdzeum  Forgách -levéltár. 
*)  Nemz.  Múzeum  Forgách-lev. 


A  SZÉCIIYEK  MUKÁNYBAN.  311 

E  jóakaró  közbelépésnek  sokáig  uem  lett  eredinéuye.  Szé- 
chyiié  nem  akart  engedni  s  esetleg  a  törvényes  eljárástól,  a  por- 
tól sem  riadt  vissza.  Pedig  Thurzó  Ádám  a  kellemetlen  czivako- 
dás  daczára  sem  feledkezett  meg  soha  az  anyósa  iránti  köteles 
tiszteletről.  Levelei  a  legszivélyesebb  és  a  leggyöngédebb  hangon 
ír?ák.  Váltig  erösiti,  hogy  nem  ö  és  neje  okai,  hogy  a  viszályos 
kérdés  rendezve  nincs.  Ez  nem  6  rajtok  múlik.  Még  inkább  védi 
magát  azon  szemrehányás  ellen,  mintha  anyósa  ellen  támadt  volna. 
>Fiú  az  atyjára  —  írja  —  leány  az  anyjára  azzal  nem  láttatik 
támadni,  ha  igaz  jussát  illendőképpen  exequálja.  Mi  minden 
igyekezetünkkel  azon  voltunk  és  vagyunk,  hogy  teljes  életünkben 
uagyságodnak,  mint  szerelmes  anyánknak  alázatos  szolgálatunkkal 
kedveskedjünk.*  Végre  1633.  Február  utolján  Széchyné  hajlan- 
dónak mutatkozott  engedni  s  létrejött  a  megegyezés  az  anyós  és 
vő  között  Egész  örökségét  azonban  Thurzóné  ekkor  sem  kapta 
ki,  miért  még  négy  év  múlva  is  —  akkor  már  második  férjére  — 
hagyja  anyjánál  levő  pénzét  és  más  értékét.  ^) 

Egy  évtized  múlva,  midőn  féllábbal  már  a  sírban  állt,  még 
ridegebben  összeütközött  legidősebb  leányával  Máriával,  ki  akkor 
törvényesen  el  volt  választva  második  féijétől,  rozsályi  Kun 
Istvántól  s  erdélyi  birtokán  Tasnádon  lakott.  Az  anyának  több 
féle  oka  lehetett  leányára  neheztelni.  Elválásának  kalandos,  kissé 
zajos  története  visszatetszett  a  puritán  erkölcsű  anyának.  De 
még  sem  ez  idézte  föl  haragját.  Az  elválás  s  a  vele  járó  zajos 
események  után,  melyek  1637-ben  történtek,  az  özvegy  még  éve- 
ken át  zavartalan  jó  viszonyban  élt  leányával,  ki  gyakran  meg- 
látogatta 8  heteket  töltött  Murányban,  mig  az  anya  saját  főem- 
bereit küldte  le  hozzá  Tasnádra,  hogy  gazdaságát  rendbe  hoz- 
zák s  az  ellene  indított  különféle  perekben  segélyére  legyenek.  De 
Mária  jó  gazdasszony  volt  ugyan,  csakhogy  pénzzel  bánni,  takarékos- 
kodni nem  tudott  soha.  Örökös  pénzzavarral  küzdött  s  hol  éksze- 
reit adta  zálogban,  hol  pedig  valamelyik  jószágát  adogatta  el. 
Kétségkívül  anyjától  is  gyakran  kért  pénzbeli  segélyt  s  mivel 
mindezzel  sem  tudta  ügyeit  rendezni,  a  haragvó  Széchyné  azzal 
fenyegette,  hogy  kitagadja.  1641  nyarán  Mária  otthon  időzött 
Murányban.  Ekkor  történt  az  összekocczanás.  Az  anya  azt  köve- 
telte leányától,  hogy  állítson  ki  bizonyos  reversalisokat,  melyek 
alapján  önkényt  lemond  az  anyai  örökség  egy  részéről.  Mária  nem 
akarta  e  kívánságot  teljesítni.  Ekkor  Széchyné  Máriát  » szoros  és 
kemény  őrizet  alá«  helyezte  s  »erőszakkal  és  hatalmaskodva* 
letartóztatta  mind  addig,  míg  a  kívánt  okmányokat  alá  nem  írta. 
Hasztalan  tiltakozott  a  leány  az  erőszak  ellen;  fogva  maradt. 


^)  Az  íratok  N.  Múzeum  Forgách-lev. 


312  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

mfg  az  anya  kívánságát  nem  teljsitette.  Mária  végre  engedni  volt 
kénytelen.  Aláirta  a  reversalisokat,  hogy  visszanyerje  szabadsá- 
gát Alighogy  ez  megtörtént,  elsietett  Murányból.  De  nem  haza 
Tasnádra,  hanem  Nagy-Mihályra  ment  gróf  Homonnay  János 
országbíróhoz,  hol  1641.  okt.  10-én  fulmináns  tiltakozást  állított 
ki  anyja  erőszakos  eljárása  ellen  s  a  tőle  kicsikart  reversalisokat 
semmiseknek  és  érvényteleneknek  nyilvánítva,  óvást  emel  az  ellen 
is,  hogy  örökjoga  bármiben  megrövidíttessék  akár  végrendeleti, 
akár  pedig  más  úton.  ^) 


1)  Orsz.  Lev.  A  tíltakozás  így  hangzik : 

Nos  Comes  Joannes  Drugeth  de  Homonna,  Judez  Curiae  Regiae^ 
Perpetuus  de  Ung  eiusdemque  ac  Zemplinieusis  Comitatuum  Sapremus 
Comes,  necnon  Sacratissimi  Priticipis,  ac  Domini  Domini  Ferdi- 
nandi  Tertíí,  deí  gratia  electi  romanorum  Imperatoris  semper  Augunti, 
ac  Germaniae,  Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Regis,  ArchidacÍB  Aastríae, 
Ducis  Burgundiáé  etc.  Consiliarius  Camerarius,  damus  pro  memorifl, 
quod  generosa  ac  magnifica  Domina  Maria,  Filia  spectabilis  ac  magni- 
íici  quondam  Domini  Georgii  Zediy  de  Rimazeech,  ex  generosa  ac  mag- 
nifica domina  Maria  Drugeth  de  Homonna,  consorte  sua  progenita,  coram 
nobis  personaliter  constituta,  per  modum  solennis  protestationis,  contra* 
dictionisi  revocationis  et  inhibitionis  nobis  significaro  et  detegere  curavit 
in  hunc  modum.  Quomodo  superioribusnonita  diu  praeteritis  tcmporibus, 
praelibata  Domina  Maria  Drugeth  de  praetacta  Homonna,  genitriz  utpotc 
sua,  ad  sinistram  et  malevolam  nonnuUorum  informationem  et  delatio- 
nem  iuiquam^  eandem  dominam  Protestantem,  nullis  suie  culpis  et  deoie- 
ritis  ita  ezigeutibus,  in  arcé  Murán  nuncupata,  sub  stricta  et  pláne  dara 
custodia  ac  detentíone  violenter  et  potentiose  retiuuisset,  eandemqae 
ezinde  non  aliter,  quam  datis  et  extractis  prius  ab  eadem  domina  prote- 
stante  coacte  et  invite,  certis  literis  reversalibus  sive  obligatoriis,  aub  cer- 
tis  módis  et  conditionum  cautelis  emauatis,  dimisisset  et  eliberasset ; 
quis  quidem  literas  reversales,  licet  praelibata  domina  protestáns,  io 
praenotata  sui  detentíone^  eidem  dominae  genitrici  suae,  contra  nutum 
spontaneamque  et  liberam  suam  voluntatero,  imo  coacte  ez  vi  pláne  adacta, 
dedisset  et  porrexisset,  seque  certis  conditionibus,  in  iiedem  litteris  deno- 
tatis  obligasset  et  obstrinzisset,  buiusmodique  literas  reversales,  sive  obli- 
gatorias,  dicta  domina  genitriz  sua  ab  eadem  domina  protestaute,  prae- 
vio  modo  eztorsisset,  tamen  quia  eadem  reversales  sive  obligatio  praeno- 
tata juribus  dictae  dominae  protestantis  modernis  et  futuris,  damnosa  et 
praejudiciosa  esset,  ob  hoc  eadem  domina  protestáns  sattageos  juribus  suis 
mature  et  commode  prospicere  eisdem  litteris  reversalibus,  qualitercan- 
que  et  sub  quibuscunque  conditionibus  emanatis,  iii  omnibus  suis  punctis 
clausulis  et  articulia  ac  iu  onini  sui  parte  contradizisset,  redamasset, 
easdemquc  revocasset,  cassusset,  annihilasset,  et  veluti  iuribus  snis  dam- 


A  3ZÉCHYEK  MURÁN YBAN.  3 1^3 

Ez  aviszály  is  kiegyenlittetett  csakhamar  s  Mária  már  néhány 
hó  múha  ismét  látogatást  tett  Marányban.  Anyja  mindinkább 
közeledni  érezte  halálát  s  nem  akart  egyik  gyermeke  átkával 
sírba  szállani.  Előbb  is  gyakran  gyöngélkedett  1633.  mart.  14-én 
Murányból  Eleiül  besztercebányai  bírótól  és  orvostól  a  gutaütés 
elleni  vizet  (Schlagwasser)  kér  egy  német  levélben.  ^)  Baja  akkor 
még  nem  igen  volt  komoly,  mert  az  orvosságot  inkább  jó 
emberei,  mint  maga  számára  kérte.  1640.  óta  azonban  levelei 
már  telvék  panaszszal.  Ez  évjul.  19-én  írja:  »Az  hitvány  nyavala 
igen  igen  elhatalmasodt  volt  rajtunk,  még  sem  épülhettünk  föl 
derekasan  belőle. «  Aug.  2-án  említi,  hogy  » lábaink  igenmegdagad- 
tanak,  mely  miatt  fájdalmat  is  szenvedünk.^  De  már  néhány  nap 
múlva  jobban  volt  s  Lipcsére  rándult  át.  Nov.  22-én  Pozsonyból 
dr.  Raguitól  két  tallér  ára  Mithridatát  hozatott,  »a  ki  jóféle 
ToIna,  nem  valami  régi.  Az  ő  kelme  (az  orvos)  maga  pecsétével, 
spanyol  viaszszal  pecsételje  s  ugy  adja  —  izente  Murányból  a 


Dosas  BQCcessivis  semper  temporíbus    viribuB    carituras    pronuuciassct ; 
quioimo  eandem   domÍDam  genitricem   suam,  ac  alios  quosvis,  ab  usu 
earandem  litteraram,  modo  praevio   extractarum  prohibuísset  ct  omnino 
iubibaisset.  Insuper  quod  si  dicta  domína  Maria  Dnigeth   de  Homonnat 
genitríz  Dt  praemittítnr  sua,  secandum  liberam,  si  quam  haberet^  aut  habi- 
tura esset,  per  legítimos  Regni  Hungáriáé  Reges,  tam  super  arcis  prae- 
notate  Marán,  quam  aliís  quibusvía,  ambitus  istius  Regni  Hungáriáé  bonis, 
ct  rebna  suíb  mobilibus,  cuiuscunque  materiéi  ezistentibus  dementer  sibí 
clargitam  dispositionem,  aut  extra  hoc,   qualitercunque   super  huiusce- 
modi  bonis,  et  rebus  mobilibus  ducta  rancore  et  odio  aliquali  erga  domi- 
nam  domínam  protestantem  et  vei  praecipue  ex  eo,  quod  si   baec   celeb- 
rata    protestatio  eidem  innotesceret  et  ad  notitiam  perveniret^    contra 
uianifestum  iuj  dictae  dominae  protestantis  aliquam  iam  defacto  celebras- 
<«ec,  aut  Buccessu  temporum  celebratura  esset  testamentariam  dispositio- 
nem,  vei   aliquam  quibuscunque  personis  fassiouem,   huíusmodi   quoque 
tam  testamentaríe  diapositioni  quam   fasaioni,   tam  iam   factis   quam  in 
IH)stenim  qnocunque  modo  et  sub  quibuscunque   conditionem   fírmis  sibi 
nocitttris  fíendÍB,    tanquam  aibi  nocivia  et  damnoaia    contradixiaaet,  recla- 
maeaet,    eaademque    in    omnibus  auia    punctia  revocasset   et  invalidaa- 
^t,  prout  contradixtt,  revoc^vit,  annifailavit,  iubilavit^  viribuaque  cari- 
turaa    pronunciavit    publice   et  manifeste    coram  nobia.  Harum   noatra- 
nim  vigore%t  testimonio    litterarum  jmediante.   Dátum  in   poasessioue 
Mihály  die  decíma  menaia  Octobria    Anno  domini  milleaimo  aexcentesimo 
qaadragesimo  primo  Comes  Joannea  Druget  de  Homonua.    m.  p.  (L.  S.) 
*)  Beazterczebányai  levéltár  F.  43 — 16.    Azt  írja   benne:   Denn 
wir  braocben  dasaelbe  nicht  alléin  vor  unaere  Notturft,  aondern  auch  für 
aodere  gute  Freind,  denn  ea  von  nothen  thut. 


314  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Posonyban  levő  Péchynek  —  kezébe  ^Kdnek,  Kd  pedig  jó  gond- 
viselés alatt  hozza  meg.«  Aztán  egész  Éva  lánya  lakodalmáig,  1641. 
februárig  ismét  tűrhető  állapotban  volt,  de  az  űt  fáradalmai  Lipcsé- 
ből —  hol  a  menyegzőt  tartották  —  Murányba  kissé  megvisel- 
ték. A  következő  évben  ^/  állapota  egyre  rosszabbra  fordult,  sőt 
septemberben  két  vejét  és  leányait  magához  rendelte.  Komolyan 
foglalkozott  végrendelete  elkészítésével  s  a  királytól  jószágaira 
nézve  szabad  rendelkezési  jogot  kért.  Ez  ügyben  külön  bizottság 
alkudozott  vele  PáliFy  Pál  gróf,  a  magyar  kamara  elnöke  alatt.  A 
bizottság  előterjesztésére  ő  felsége  1643.  april  26-án  állította  ki 
a  két  okmányt,  ^)  melyek  szerint  az  özvegy  összes  javait  szabadon 
birhatja  s  halála  esetére  három  leánya  és  azok  utódai  javára  kor- 
látlanul végrendelkezhetik.  A  király  biztosítja  az  özvegyet  és 
leányait,  hogy  a  birtokban  háborítva  nem  lesznek. 

A  szabad  végrendelkezés  jogát  azonban  Széchyné  további 
25.000  frt  és  10.000  tallér  ráfizetéssel  volt  kénytelen  a  kincstár- 
tól megváltani.  Ez  ügyben  a  kamara  Székely  Istvánt  küldötte 
Murányba,  ki  1643.  febiniár  6-án  volt  szemben  ő  nagyságával. 
Széchyné  mindenben  a  kontraktushoz  akarta  magát  tartani  s  kész- 
nek mondta  magát  a  legpontosabb  fizetésre.  A  kincstár  hajlandó 
volt  10.000  frtban  búzát  is  elfogadni.  De  Széchyné  a  készpénz 
fizetéshez  ragaszkodott,  mert  a  szegénység  azon  évben  sokban 
szükséget  szenvedett.  ^) 

E  közben  az  özvegy  állapota  egyre  rosszabbra  fordult  April 
23-án,  írja  lUésházy  Gáspár  naptárjegyzeteiben,  *)  hogy  Széchy- 
néről  kedvezőtlen  híreket  kapott  s  fiát  Gábort  nejével  Széchy 
Évával  Murányba  küldötte.  A  másik  két  leány  szintén  anyja 
betegágyához  sietett.  Ennek  állapota  azonban  nem  sokára  lénye- 
gesen megjavult,  mert,  —  mint  május  12-én  írja  Révay  Ferencz- 
nek  —  egészséggel  nem  dicsekedhetik  ugyan,  »mert  ezelőtt  való 
három  héttel  nagy  ostorát  szenvedtem  az  én  kegyelmes  istenem- 
nek. Azonban  mégis;  legyen  áldott  az  ő  szent  neve,  a  nyavalya 
tágított  valamennyire  rajtam.«  írja  továbbá,  hogy  leányai,  Kata 
és  Éva,  fürdőzni  készülnek  a  stubnyai  hévvizbe.  ^)  Senki  sem  sej- 

^)  1642.  májusban  Jolsván  az  esperességi  gyűlésen  fölemlítették, 
hogy  Széchyné  hosszabb  idő  óta  beteg.  A  gyűlés  két  esperest  küldött  el 
hozzá.  Esperességi  iratok.  Mikulák  J.  szívességéből. 

2)  Liber  Hegius  (Bécs)  IX. 

^)  Székely  István  febr.  8-án  kelt  jelentése.  Orsz.  Lev.  Vegyes 
Lev.  1640 — 49.  A  csomag. 

^)  1643-íki  Naptár.  Nemz.  M. 

^)  A  végrendelet  még  eddig  nem  került  elő.  Az  említett  részletek 
8zéchy  Mária  1643.  oct.  18-ki  nyilatkozatában  említtetnek.  Akadémia 
kézirattára. 


A  SZÉCHTER  MURÁNTBAN.  315 

t<?tte,  hogy  a  catastroplia  olyan  közel  van.  Illésházy  Gábor  Mu- 
rányból  még  május  27-én  egész  közömbös  dolgokról  ír  Péchynek 
s  meg  sem  említi  anyósa  betegségét.  De  már  másnap,  1643.  május 
28-án  reggeli  hat  órakor  Széchy  Györgyné — Homonnai  Mária 
megszűnt, élni.  Úgy  látszik,  szívbajban  szenvedett  és  szélhűdés 
ölte  meg.  Ötvennégy  évet  élt  s  habár  a  politikába  kevéssé  avat- 
kozott, tiszteletet  gerjesztő,  erőteljes  egyéniségével,  sok  nemes 
erényével,  a  XVII.  század  magyar  hölgyei  közt  kiváló  helyen  áll. 

Leányai  fényes  temetést  rendeztek  számára,  mely  óriási 
részvét  közt  ment  végbe  a  murányi  vár  kápolnájában.  Végrende- 
letében az  atyai  javakat  közös  birtokul  egyenlő  részben  mind  a 
három  leányának  adományozta.  Ellenben  saját  szerzeményű  javait, 
Enyiezkét  és  Csányt  Abaujban,  a  derencséni  nagy  jószágot,  mely 
Gömör,  Heves,  Pest  és  ^Nógrád  vármegyékre  terjedt,  két  ifjabb 
leányának,  Katának  és  Évának  hagyta,  fentartva  azonban  Máriá- 
nak azt  a  jogot,  hogy  egy  bizonyos  összeg  lefizetése  mellett  har- 
madrészben ő  is  tulajdonosa  lehessen  az  említett  birtokoknak.  Szé- 
chyné  végrendeletét  a  király  is  megerösíté.  Az  örökösök  viszont 
jun.  7 ->  13-án  kézbesítették  a  kamara  küldöttének  a  feutemlitett 
újabb  részfizetést,  melyet  még  anyjok  zsákokba  rakatott,  hogy  a 
kincstár  megbízottai  bármikor  elszállíthassák.  ^)  A  mint  ez  meg- 
történt, Homonnay  János  gróf  kiadta  a  rendeletet,  hogy  a  három 
leányt  az  örökségbe  ünnepélyesen,  a  szokásos  formaságok  közt 
beigtassák.  1643.  jul.  21-én  jelentek  meg  a  káptalani  s  a  megyei  ki- 
küldöttek Murányban,  hol  nagy  társaság  sereglett  össze.  A  bizott- 
ság, mint  terjedelmes  jelentésében  ^)  előadja,  szorgalmasan  és  hű- 
ségesen megfontolva  mindent,  az  örökösöket  előbb  a  vár,  azután  az 
összes  gömöri  jószágok  birtokába  törvényszerűen  behelyezte,  A 
statutio  valami  két  hétig  tartott  s  csak  egyes  jószágrészekre  nézve 
emeltek  ellene  a  szomszéd  birtokosok :  Thököly  István,  Csáky 
István  és  Osztrosith  Miklós  tiltakozást. 

£  beigtatással  megszűnt  az  a  közvetlen  kapcsolat,  mely  a 
Széchy  név  és  Murány  vára  között  harmincz  évnél  tovább  fen 
állott.  Az  új  birtokosok  Széchy-leányok  voltak  ugyan,  de  férjök 
nevét  viselték  s  még  Mária  is,  mint  özvegy  gróf  Bethlen  Istvánné 
szerepel  az  ekkor  szerkesztett  hivatalos  iratokban.  Új  nevek,  új 
emberek  lépnek  előtérbe  s  Murány  még  sokáig  elsőrendű  országos 
események  színpadja  marad.  Mindez  azonban  már  kívül  esik  e 
dolgozat  körén,  mely  a  négy  századon  át  vonuló  Széchy-csak  tör- 
ténetének család  egyik  epizódját  akarta  föleleveníteni. 

AcsÁDT  Ignácz. 

^)  A  kamarai  küldötteinek  ez  útról  való  jelentése.  Orsz.  Lov.  N.  R. 
A.  922:46. 

*)  Orsz.  Lev. 


AZ  1637— 38.IKI  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS 

TÖRTÉNETÉHEZ. 

MÁSODIK  KÖZLEMÉNY. 


Ezen  engedmények  nem  elégítették  ki  az  evangélikusokat. 
Azt  kívánták,  hogy  a  főrendfiek,  nemesek  és  sz.  kir.  városok  sérel- 
mei már  a  folyó  országgyűlésnek  sérelmei  közt  foglaljanak  helyet 
A  városok  és  falukon  elkövetett  sérelmek  megvizsgálására  me- 
gyénkint küldessék  ki  egy,  a  király  vagy  a  nádor  által  katholiku- 
sok  és  evangélikusokból  egyenlő  számban  kinevezendő  vegyes 
bizottság  s  ez  adja  vissza  az  elfoglalt  templomokat.  A  további 
sérelmek  megakadályozása  végett  szigorú  törvényt  kell  alkotni  a 
vallás  szabad  gyakorlásának  sértői  elén. 

A  nádor  visszautasította  ezen  követeléseket  s  midőn  az 
evangélikusok  kimondták,  hogy  ebből  mitsem  engedhetnek  s  ezt 
a  király  előtt  is  igazolni  fogják,  rá  mondta :  » Ám  lássátok  mit 
'cselekedjetek,  de  örömest  látom  mivel  menthetitek  magatokat< 

Az  evangélikusoknak  állhatatos  ellenkezésében  a  főurak  a 
vallás  szabadságának  védelmét  már  csak  valamely  nagyobb  mérvű 
felforgatásra  való  törekvések  ürügyéül  kezdték  tekinteni.  Hogy 
az  evangélikusoknak,  mint  hitték,  lázadó  terveit  elnyomják,  21'éD 
két  bizottságot  küldöttek  a  rendekhez,  de  ekkor  is  csak  a  katho- 
likusok  fogadták  el  és  írták  alá  a  főrendűek  által  20-án  kiadott 
határozatot. 

A  nádor  22-én  némely  megyék  követeihez  intézett  levelé- 
ben már  nyíltan  lázadó  törekvéssel  vádolja  az  evangélikusokat. 
»Ad  extremum  ment  az  dolog  —  írja  — .  Messze  menő  suspiciák 
vadnak  fen,  ha  ki  nem  mondják  is  káros  vég  leszen  hónap  az 
dologban.  Az  Articulust  amint  kiatták  igen  generaliter  vagyon 
és  mindenek  comprehendálván  benne,  és  méltatlan  dolog  ily 
extremumra  menni  specificatioért  annak,  az  ki  generalitassal  az 
specificatiot  is  megjelenti,  specifice  lévén  az  harmadik  Articulus- 
ban  az  evangelica  confessio  nevezve.*  Panaszra  nem  csak  az  evan- 


AZ  1637 — 38-iki  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS  TÖRTÉNETÉHEZ.      Hl  7 

gelikusoknak  van  okuk,  mert  sem  a  bánjaTárosokban,  sem  — 
Kassát  kivéve  —  a  szabad  városokban  » semmi  nemű  liberum 
exercitium  catholicum  nincsen  és  mégis  eltűrünk.*  Az  evangéli- 
kusok által  ajánlott  vegyes  bizottság  kiküldésében  rejlő  veszély, 
véleménye  szerint,  a  jobbágyság  részéről  keletkezhetik,  —  »mert 
ha  pórommal  nem  volna  dolgom  és  comnnssiora  szabadságom 
ellen  nem  bocsátanám  causámot,  és  annyival  inkább,  hogy  vád- 
lóm legyen  ellene  az  pór,  vagy  más  valaki  pórom  képében  s  úgy 
álljak  törvényt  póromnak  valahány  commissarius  előtt ....  eddig 
morgó  társunk  volt  az  magyar  jobbágya,  de  ezután  peres  urunk 
lenne  is,  az  nemes  vármegyék  penig  köteles  szolgák  lennének  az 
földes  urak  ellen  és  így  új  tribunalnak  erectiójával  vég  nélkül 
neveljük  egymás  közt  az  gyűlölséget,  kire  én  sem  megyek,  sem 
javollásomat  nem  adom.« 

Lippay  cancellár,  Melith  György  zágrábi  püspök,  Osáky 
László,  Lippay  Gáspár,  Perneszy  és  mások  kihallgatáson  értesí- 
tették a  királyt  a  történtekről  s  kérték,  találjon  módot  az  evan- 
gélikusok ellenszegülésének  legyőzésére. 

A  jan.  23-iki  ülést  megelőzőleg  Csáky  László  magához 
hivatott  néhány  evangélikus  követet  s  őket  azzal  akarta  a  további 
ellenállástól  elriasztani^  hogy  ellenkezés  esetében  fel  fog  oszlatni 
az  országgyűlés.  —  Leérkezett  az  ugyanezen  napon  kelt  királyi 
leírat.  A  Felség  rosszalását  fejezi  ki  a  fölött,  hogy  némelyek, 
dacára  két  rendeletének,  makacs  követeléseikkel  gátolják  az  ország- 
gyűlés tárgyalásait.  Megígérte  már,  hogy  a  evangélikusok  törvé- 
nyes szabadságaiban  meg  fognak  tartatni.  Az  országgyűlés  tár- 
gyalásait folytatni  kell  és  ha  némelyek  nem  akarnak  alkalmaz- 
kodni az  ország  törvényeihez,  a  KK.  és  RR.  többsége  határozzon 
a  hazára  nézve  üdvöseknek  tartott  ügyek  felett  ^) 

Az  evangélikusok  a  leiratra  újabb  kérvénynyel  válaszol- 
tak. *)  A  Nyáry  Lajos,  Bogády  András  és  Palugyai  PoYigrácz 
által  benyújtott  folyamodványban  előadták,  hogy  ők  a  bécsi  béke 
1-sö  cikke  ellenére  történt  vallási  sérelmeket  akarták  orvosol- 
tatni.  Sérelmeiket  beterjesztették  a  Felséghez  és  az  ő  parancsára 
saját  sérelmeik  mellőzésével  is  hozzá  fogtak  a  többi  sérelmek 
összeírásához.  De  a  katholikus  rendek  a  sérelmek  6-ik  pontjában 
Memlíteni  sem  akarták  az  evang.  vallás  ügyét.  Újításra  törekvés- 
sel, jogtalan  czím  bitorlásával  és  azzal  vádolják  az  evangélikuso- 
kat hogy  mint  kisebbség  gátolják  a  többség  határozatait  A  val- 
lás ügyét  nevezik  újításnak  ?  —  Hiszen  azzal  már  a  bécsi  béke- 


^)  Lőcsei  levélt.    »J)tícretiim  SS.   Mttís  3-mn  . . .  unid.   St.  et  Ord. 
aHsí^iiandoin.c 

^)  »Tcrfí.a  í'vungelironiin  siijiplicatio*  ii.  ott 


318  AZ  1637— 38-IKl  Í0Z80KVI  ORSZÁGGYŰLÉS 

kötés,  az  1608-iki  1.  te,  más  országgyfilések  végzései,  királyi 
decretumok  stb.  régebben  is  foglalkoztak.  —  Kárhoztatják,  hogy 
a  nemesi  kiváltságok  körén  kivűl  eső  városok  és  községek  sérel- 
meinek megszüntetését  sürgetik.  De  ha  az  országgyűlés  gyakran 
foglalkozik  magánosok  ügyeivel,  miért  találják  csodálatos  újítás- 
nak, ha  valaki  egész  városok  és  községek  vallás-gyakorlását 
védelmezi  ?  —  Meg  akarják  gátolni  a  ^status  evangelicu8€  elne- 
vezés használatát,  holott  ez  a  nádorok,  koronaőrök  választásai 
alkalmával  és  az  országgyűlési  tárgyalásoknál  mostanáig  mindig 
általánosan  elfogadott  használatban  volt.  Nem  ismerhetik  el  a 
római  katholikusok  által  követelt  vallási  felsöbbséget,  mert  a 
vallás  szabad  gyakorlásának  jogát  a  katholikusoknak  és  evangé- 
likusoknak egyaránt,  tekintet  nélkül  a  többségre  vagy  kisebb- 
ségre, biztosítják  a  törvények.  Ha  pedig  a  nemesi  kiváltságokat 
élvezd  egyének  összeiratnának,  kitűnnék,  hogy  Magyarországon 
az  evangélikusok  nem  képeznek  kisebbséget.  Sérelmeik  kegyes 
elintézéseért  esedeznek. 

A  király  igen  kedvetlenül  fogadta  a  kérvényt.  Röviden  csak 
ennyit  válaszolt :  >Tegnapi  decretumunkból  megérthettétek  szán- 
dékunkat, mindamellett  át  fogjuk  olvasni.* 

Idősb  Czobor  Imre,  Szemere  Pál,  Dévényi  István  és  Sár- 
kány András  a  királyhoz  intézett  folyamodvány  beadásával  egy- 
idejűleg a  nádorhoz  mentek,  kérve  azt,  hogy  igyekezzék  módot 
találni  a  békés  kiegyezésre. 

Az  evangélikusok  kérvényének  ellensúlyozására  a  katholi- 
kus  clerus  heves  hangon  írt  protestatiót  nyújtott  be  a  királyhoz. 
Elmondták  ebben,  minő  szent  kötelessége  az  anyaszentegyháznak 
az  emberek  lelkiüdvössége  fölött  őrködni.  Törvényeink  már  ist^ 
kaput  nyitottak  az  eretnekségnek,  holott  az  eretnek  vallás  szabad 
gyakorlását  épén  úgy  nem  lenne  szabad  a  törvények  oltalma  alá 
helyezni,  mint  a  hogy  nem  adható  szabadság  a  gyilkosságnak, 
vagy  az  isteni  törvények  más  áthágóinak  stb.  Isten  irgalmára  és 
lelkének  üdvösségére  kérik  a  királyt,  hogy  az  evangélikusok  val- 
lásának szabadságát  törvénybe  iktatni  ne  engedje,  legfőlebb  tflrje 
azt,  a  mit  megváltoztatni  már  nem  lehet  Ha  mindazonáltal  más- 
képen határozna,  Magyarországnak  főpapjai,  káptalanai,  convent- 
jei  és  egész  kath.  statusa  részéről,  isten,  a  boldogságos  szűz 
Mária,  istennek  minden  angyalai  és  szentjei  nevében  protestál- 
nak és  soha  sem  fognak  beleegyezni,  hogy  az  eretnek  vallásnak 
szabadság  adassék.  ^) 


^)  Lőcsei  levélt.  »Prote6tatio  pro  atatn  ecclesiastíco  Mtti.  S.  oblaU 
iii  comitiis  anno  1608.  uunc  verő  sub  diéta  anno  1638.  per  euudem  K. 
C    Statum  denao  S.  Mtti.  fontra  »tatuin  cvang.  conf.  iiitrodata.€ 


TÖRTÉNETÉHEZ.  319 

Mindkét  fél  yárakozó  állást  foglalt  el  és  kérvényének  ked- 
Tező  elintézésétől  tette  függővé  a  további  tárgyalást. 

A  király  és  a  nádor  közveíttő  módot  keresnek  s  az  utóbbi 
jan.  27-én  a  vallásszabadság  biztosítására  az  alkotandó  törvény- 
nek következő  értelemben  való  szövegezését  ajánlotta  a  király 
nevében :  1.  A  vallás  ügyében  a  bécsi  békekötés  l-sö,  a  koroná- 
zási hitlevél  6-ik  pontja  és  az  1608-iki  3  tcz.  az  azokban  használt 
elnevezésekkel  együtt  érvényben  maradnak.  —  2.  A  nagy-szom- 
bati és  lévai  templomokra  és  a  temetkezésekre  vonatkozólag  a 
förendfiek  január  20-iki  határozata  helyben  hagyatik.  3.  A  váro- 
sok és  községekben  megejtendő  inquisitio  fölött  mindkét  félnek 
meghallgatása  után  fog  a  király  határozni. 

Az  evangélikusok  Ostrosith  István,  Lónyay  Zsigmond, 
Xyári  Lajos  és  Bernát  főurak  közreműködésével  29-én  így  módo- 
sították a  nádor  által  eléjök  terjesztett  pontokat:  1.  A  vallás 
ügyében  a  bécsi  békekötés  1-ső  pontja  és  az  1608-iki  1-ső  és  3-ik 
tcz.  a  vallásra  vonatkozólag  azokban  foglalt  elnevezésekkel  érvény- 
ben maradnak.  2.  Ö  felsége  még  a  folyó  országgyűlés  alatt 
kegyelmesen  intézkedni  fog  az  országos  rendek  által,  hogy  a 
nagyszombati  és  lévai  templomok^  a  pattaházai,  szakolczai  és  győri 
auditóriumok  helyreállítása  és  a  temetők  használata  senki  által 
se  gátoltasséL  3.  A  városok  és  községek  ügyét  illetőleg  a  hasonló 
esetekben  alkalmazott  szabályok  értelmében  bizottságot  fog 
kiküldeni  ő  felsége  és  kegyelmesen  gondoskodni  fog  arról,  hogy  a 
városok  és  községek  a  következő  országgyűlésig  is  az  ország  tör- 
vényei szerint  megmaradhassanak  vallásuk  szabad  gyakorlásá- 
ban, valamint  arról  is,  hogy  ezentúl  senki  se  tegyen  a  fenálló  tör- 
vények ellenére.  4.  A  KK.  és  RR.  közötti  viszályok  elkerülése 
céljából  kegyelmesen  gondoskodand  ö  felsége,  hogy  templomfog- 
lalások, a  jobbágyaknak  bírságok  által  vagy  más  módon  a  kath. 
vallásra  kényszerítése,  a  parochialis  jövedelmeknek  elszedése  a 
jövőben  elő  ne  forduljon. 

A  nádor  kedvetlenül  fogadta  az  átnyújtott  pontokat.  Elol- 
vasva azokat  kimondta,  hogy  ő  mindent  megtett,  a  mit  lehetett, 
eleget  tett  a  törvénynek  és  az  evangélikusok  ügyével  tovább  fog- 
lalkozni nem  fog,  hacsak  azok  a  dolgot  jobban  megfontolva,  hol- 
nap más  pontokat  nem  terjesztenek  eléje. 

Hogy  az  evangélikusokat  engedékenységre  hangolja,  titká- 
rát azon  üzenettel  küldötte  hozzájok,  miszerint  a  katholikus  cle- 
nis  által  a  királyhoz  benyújtott  protestatióban  használt,  az  evan- 
geUkusokat  sértő  kifefejezéseket  ő  és  a  főrendűek  kárhoztatják. 
Felhivta  őket,  hogy  a  28-án  hozzájok  intézett  pontokat  magya- 
rázgatás nélkül  fogadják  el  és  írják  alá.  —  A  3()-án  a  nádor  elé 
U'rjesztett  pontok  azonban  csak  annyiban  különböztek  az  előb- 


320  AZ  1637 — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

biektól,  hogy  az  1-sö  pontban  megemlítették  a  hitlevél  6-ik  pont- 
ját és  féltételeiknek  4-ik  pontját  egészen  elhagyták. 

Délután  magához  hivatta  a  nádor  Sáros,  Szathmár,  Abauj 
és  Hont  megyék  követeit,  ezek  által  akarván  hatni  az  evangéliku- 
sokra. A  délelőtt  átvett  nyilatkozatot  visszaküldte. 

Másnap  új  küldöttség  ment  hozzá.  Dacára  a  nádor  azon 
nyilatkozatának,  hogy  a  király  már  igen  ingerülten  kérdezte: 
mit  akarnak  tőle  kierőszakolni  ?  —  Bogády  változatlanul  átnyúj- 
totta a  tegnapi  pontokat. 

A  felingerűit  nádor  elve'sztette  türelmét  és  a  királyra  hivat- 
kozva kijelenté,  hogy  az  evangélikusok  hűtlensége,  contumatwj<i 
és  szakadásra  törekvése  nem  marad  büntetlenül.  Mielőtt  véglege- 
sen szakitana  velők,  még  három  órai  időt  ad  nekik  a  gondolko- 
zásra. Ezen  időt  az  evangélikusok  arra  használták  fel,  hogy  fel- 
tételeik 1-ső  pontjába  a  »religionis<!:  szó  helyére  »religionum<-ot 
tettek  s  azzal  visszaküldöttek  a  nádorhoz,  megüzenvén  neki  azti:^, 
hogy  mérsékelve  magát,  tartózkodjék  az  előbbiekhez  hasonló  kife- 
jezések és  fenyegetésektől,  mert  már  az  eddigieket  is  felterjesztik 
a  király  elé. 

A  február  3-án  kelt,  egyenesen  az  evangélikus  rendekhez 
intézett  királyi  leírat  egészen  a  főrendüek  január  2  7-iki  határo- 
zatának értelmében  van  szerkesztve  és  így  az  evangélikusokat 
természetesen  nem  elégíthette  ki.  ^)  Tanácskozásuknak  eredménje 
ujabb  folyamodvány  lett,  melyben  sérelmeiknek  törvénynyel  való 
teljes  megszüntetését  kérik  a  királytól.  Sérelmeik  orvoslása  előtt 
a  királyné  megkoronáztatása  kérdésének  tárgyalásába  sem  akar- 
tak bocsátkozni.  A  február  7-én  tartott  közös  gyűlésben  azonban 
engedékenyebbekké  lettek  és  a  nádor-  felhívására  ők  is  belegyez- 
tek, hogy  az  esztergomi  érsek  vezetése  alatt  küldöttség  kérje  fel 
a  királyt  a  királyné  megkoronáztatására.  ^)  A  király  szívesen 
engedett  a  kérésnek  és  a  koronázás  napjául  február  14-e  tűze- 
tett ki. 

Február  8-án  befejeztetett  az  országos  sérelmek  tárgyalása. 
A  főrendüe^c  részletes  tanácskozás  alá  véve  a  rendek  által  hozzá- 
jok  terjesztett  sérelmeket,  azokon  többféle  módosítást  és  törlést 
tettek  s  úgy  küldöttek  vissza  a  rendek  febr  12-iki  ülésébe.  Lippay 
cancellár,  Draskovits  György  győri,  Jakosits  pécsi  püspök,  Ostro- 
sith  István,  Csáky  László  és  Wesselényi  Ferenc  bízattak  meg  a 
módosítások  előterjesztésével.  Az  első  négy  ponton  könnyen  estek 
által.  Az  ötödik  pont,  t.  i.  hogy  a  nemesek  ne  kényszeríttessenek 
privilégiumaiknak   illetéktelen  fórum   előtt  való  bemutatására, 

m 

^)  Lőcsei  levélt.  »S.  C  K.  Mttis  resolutío  ad  gravaniina  evang^*' 
licornm  3 -a  fe)>r.  dat*i.« 


TÖRTÉNETÉHEZ.  321 

nagy  vitát  keltett.  A  förendűek  ugyanis  követelték,  hogy  a  főpa- 
pok és  főuraktól  szolgálatok  fejében  vagy  más  czimen  birtokokat 
bíró  alsóbb  rendű  nemesek  földesuruknak  tekintve  az  adományo- 
zót, ennek  felszólítására  előtte  törvényt  állani  és  birtokolásuk 
jogczimét  kimutatni  tartozzanak. 

A  rendek  ingerültsége  erre  oly  nagy  lőn,  hogy  nemcsak  a 
förendűek  átiratának  további  felolvasását  nem  engedték  meg, 
hanem  kimondották,  hogy  inkább  azonnal  elhagyják  az  ország- 
gyűlést, mintsem  nemesi  jogaikon  ilyen  csorbát  engedjenek  ütni. 

A  förendűek  még  három  küldöttség  által  igyekeztek  a  ren- 
deket más  véleményre  bírni,  de  hiába.  —  Minthogy  a  koronázás 
ideje  közeledett,  elhagyva  a  vitát,  a  koronának  a  várból  elhozata- 
lára  rendelt  bizottságot  választották  meg. 

A  bizottságnak  tagjai  voltak :  a  váradi  és  erdélyi  püspökök, 
Bánfly  Kristóf,  Batthyány  Ádám,  Pálffy  János,  Forgách  Péter, 
Ustrosith  Miklós,  Mátyás  és  Pál,  Csáky  István  és  László,  Dras- 
kovits  János,  id.  Mebth  Péter,  Erdödy  György  és  Gábor,  Forgách 
László  és  István,  Palocsay  Gábor  és  ifj.  Melith  Péter.  *) 

13-án  a  nádor  lakásán  tartott  ülésben  felolvastatott  a  koro- 
názási ünnepély  sorrendje,  mely  szerint  azután  14-én  a  királyné 
megkoronáztatott.  ^) 

15-én  és  16-án,  minthogy  gróf  Erdödy  György  a  nádor  en- 
s:edélyével  az  országgyűlés  helyiségeiben  tartotta  menyegzőjét,  a 
tiirgyalások  szüneteltek.  *) 

A  február  1 7-iki  ülésből  kérdést  intéztek  a  rendek  a  nádor- 
hoz az  5-ik  pont  felöl.  Lónyay  Zsigmond  és  Wesselényi  Ferenc 
mentek  át  hozzájok  azon  üzenettel,  hogy  a  főpapok  és  főurak 
eléggé  behatóan  foglalkoztak  a  sérelmekkel  és  azokat' az  ország- 
pjüléseken  eddig  szokásban  volt  mód  szerint  küldöttek  vissza.  A 
rendek  nem  fogadták  el  a  módosításokat,  sőt  —  amit  pedig  meg 
kellett  volna  tenniök  —  azokat  felolvasni  sem  engedték.  Nem 
tudják  megérteni,  hogyan  követelhetik  a  megyék  és  városok  köve- 
tei, hogy  amit  ők  elhatároztak,  azt  a  főpapok  és  főurak  feltétlenül 
elfogadják.  Nem  tűrhetik,  hogy  ez  szokássá  váljék,  nem  marad 
egyéb  hátra,  minthogy  a  rendek  vagy  egészen  ejtsék  el  a  vitás 


*)  A  királyhoz  intézett  l)eszed  egész  terjedelmében  Katonánál 
XXXII.  köt.  63  —  67. 

«)  Katona  XXXII.  67. 

*)  A  koronázási  ünnepély  részletes  leírása  Katonánál  XXXIT. 
G3— 77  old. 

*)  Keglevicb  Péter  naplójában:  »1638.  febr.  14-én  volt  idősb 
^nróf  Erdödy  Simon  meny  ekzőjc  Battyáni  El  iz  grófnő  vei  Pozsonyban. « 
Mag).  Tort.  Tár  1868.  Xlll.  köt.  243. 

SziXADOK.    1885.    IV.    FÜEKT.  21 


322  AZ  1637  — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

pontot,  vagy  járuljanak  a  főrendüek  módosításához.  —  A  követet 
viszont  kijelentették,  hogy  a  király  engedélyének  kikérése  után 
inkább  azonnal  haza  mennek,  minthogy  a  nemesek  fölé  a  főren- 
düek törvényszékét  engedjék  állítani.  Horvátország  követét  Chren- 
kóczyt  (vagy  Czernkóczy  ?)  megbízták  a  király  elé  terjesztendő 
folyamodványnak  elkészítésével. 

A  főuraknak  utolsó  kísérlete  is  megtört  a  követek  ellenál- 
lásán. 18-án  Jak osits  veszprémi  püspök,  Ostrosith  István  és  Dras- 
kovits  János  a  nádornak  azon  üzenetével  vitték  át  a  rendekhez  a 
sérelmeket,  hogy  ö  és  a  főrendüek  eleget  tettek  kötelességüknek, 
a  megyei  és  városi  rendekre  bízzák  a  további  teendőket.  A  köve- 
tek megkérdeztették  a  nádortól :  azért  küldte-e  vissza  a  sérelme- 
ket, hogy  ők  azokat,  amint  összeállították,  fölterjesszék  a  király- 
hoz, vagy  az  országgyűlésnek  feloszlatását  akarja  elérni?  Ebbe 
is  beleegyeznek  és  megteszik  a  szükséges  felterjesztést  a  király- 
hoz. A  nádor  kedvetlenül  fogadta  az  üzenetet,  de  engedékenyebbé 
lett  s  oda  magyarázta  a  dolgot,  hogy  ő  csak  föltétlenül  nem  akarta 
elfogadni  a  sérelmeket,  de  azt  akarta,  hogy  azok  a  régi  szokás 
szeinnt  részletesen  megvitattassanak  és  mindkét  félnek  józan  okai 
figyelembe  vétessenek.  Kárhoztatja,  hogy  a  főrendüek  módosítá- 
sait felolvasni  sem  akarták.  Reméli,  hogy  ha  az  átiratot  felol- 
vasva az  egészre  együttesen  teszik  meg  észrevételeiket,  a  többi 
pont  eloszlatja  aggodalmaikat  és  megszűnik  a  viszály. 

19-én  a  kancellár  részletesen  fejtegette  a  főrendüek  összes 
módosítását,  de  a  követeknek  véleményét  nem  változtathatta  ínég. 
A  nádor  20-án  magához  hívatta  az  összes  KK-at  és  RE-et  Fel- 
szólítá  a  követeket,  adják  elő,  hogyan  értik  azt,  hogy  a  nemesek 
ne  legyenek  kötelesek  a  főurak  vagy  más  illetéktelen  hatóság 
előtt  bemutatni  privilégiumaikat  és  terjesszék  fel  hozzá  a  kér- 
déses ügy  állását.  A  követek  kijelentették,  hogy  már  annyit 
tanácskoztak  a  szóban  forgó  sérelem  fölött  s  oly  helyes  és 
világos  kifejezésekkel  írták  azt  le,  hogy  többé  magyarázatra 
nem  szorul.  Minthogy  pedig  olyan  közszabadságról  van  szó, 
melyet  a  nemesség  eddig  élvezett,  attól  elállaniok  nem  lehet  és 
nem  is  akarnak. 

22-én  Hosszútóthy  László  nagy-váradi  püspök,  Pogrányi 
István  és  Szunyogh  Gáspár  azon  üzenetet  hozták  a  förendfiektöl 
hogy  a  rendek,  tekintettel  az  idők  viszontagságaira  és  ő  felségé- 
nek rosszalására,  halasszák  a  sérelmek  vitás  pontjainak  elintézését 
a  következő  országgyűlésre,  úgy  azonban,  hogy  addig  mindkét  fél 
sértetlenül  élvezze  jogait  s  ígérik,  hogy  a  főrendüek  mitsem  fog- 
nak tenni  a  nemesek  jogai  ellen.  A  rendek  határozott  törvén}*t 
kívántak.  A  nádort  nem  bírhatták  a  sérelemnek  a  király  elé  ter- 
josztéséro,  elhatározták  tehát,  hogy  Chrenkóczy,  liogády  és  Ivo- 


t(')UTí:netí:hez.  323 

TJczky  János  állapítsák  meg  a  királyhoz  benyújtandó  folyamod- 
yáuy  szövegét. 

23-án  ismét  a  nádorhoz  hivattak  a  rendek.  Az  ausztriai 
alkancellár  mint  királyi  biztos  előadta,  hogy  a  király  fájdalom- 
mal és  kedvetlenséggel  tudta  meg,  miszerint  a  főrendüek  és  a 
uemesség  közt  keletkezett  viszálylyal  töltik  el  a  drága  időt.  A 
vitás  kérdés  elintézésére  annál  kevésbé  van  idő,  minthogy  ő  fel- 
ségét a  német  birodalom  és  az  egész  keresztyénség  ügyei  már 
elszólítják.  Felhívja  tehát  a  rendeket,  egyszersmind  határozottan 
parancsolja  is,  hogy  mindkét  fél  jogainak  és  szabadságának 
épségben  tartása  mellett,  halasszák  a  vitás  sérelmet  a  következő 
országgyűlésre.  A  sokat  zaklatott  és  gyanúsított  nádor  intette  a 
rendeket,  hogy  a  király  parancsának  engedelmeskedjenek,  kiemelte 
az  ausztriai  ház  kegyelmes  uralkodását,  de  azt  is  kijelenté,  hogy  a 
pártütőkre  szigorúan  fog  ügyelni.  Hevétől  elragadtatva,  következő 
szavakra  fakadt :  »Palatinusságot  soha  nem  kívántam,  most  sem 
kívánom,  nem  kell,  de  erővel  adtátok  reám.  Nem  engedem,  egy 
úrnak  legyen  annyi  jószága  zálogban,  mint  énnekem,  de  nem  tor- 
komra költöttem,  hanem  hazámnak  javára,  ö  felsége  szolgalat- 
jára. Nem  engedem,  hogy  kegyelmetek  között  egy  is  volna  eszesb, 
okosabb  nálamnál,  az  ki  ezt  a  dolgot  énnálamnál  jobban  értené« 
stb.  —  De  a  nádornak  sem  fenyegetései,  sem  kifakadásai  nem 
tántorították  el  a  rendeket.  24-én  felolvasták  a  királyhoz  teendő 
felterjesztést  s  annak  átadásával  Ohrenkóczyt,  Perneszyt,  Bogádyt, 
iSzemerét,  továbbá  Kassának  és  Nagy-Szombatnak  követeit  bíz- 
ták meg,  Mednyánszky  Jónást  pedig  az  audientia  kieszközlésére 
kérték  fel. 

Folyamodványukban^  a  legrégibb  idők  óta  érvényben  álló 
törvények  idézésével  részletesen  kifejtik,  hogy  a  birtok  és  szemé- 
lyes jogokra  nézve  soha  sem  volt  különbség  Magyarországnak  fő 
és  alsóbb  rangú  nemessége  között  és  az  alsóbb  rendű  nemesség 
soha  sem  tartozott  a  főrendüek  hatósága  alá.  Kérik  a  királyt,  ne 
engedje  érvényesülni  a  főurak  és  főpapok  akaratát,  hanem  tartsa 
fenn  sértetlenül  a  nemességnek  törvények  és  királyi  decretumok 
által  biztosított  előjogait  és  régi  szabadságát.  ^) 

Nem  ismerem  a  király  válaszát,  sem  a  rendeknek  további 
magatartását ;  de  a  márczius  26-án  megerősített  törvények  2-ik 
czikke  a  főrendüek  akaratának  kifolyása,  amennyiben  a  nemesség 
sérelmének  elintézése  a  következő  országgyűlésre  utasíttatott.  A 
főrendüek  a  vitás  kérdésnek  törvénynyel  leendő  elintézéséig  eltil- 
tattak az  igényelt  jurisdictiótól  és  az  ennek  ellenére  netalán  indí- 


*)  Löo«et  levélt.   ».St.   et  Ord.  supplicatio   in  puucto  praerogativao 
nobilifariA  :i  mnpiatihiH  vt  elcro  veliemeiitissiiixí  oppugiiatíie.c 


324  AZ  1637 — 38-iKi  pózsoKVi  orszÁíígyűlés 

tandó  pörök  és  hozandó  Ítéletek  előre  is  semmiseknek  nyilvánít- 
tatnak. 

Márczius  4-én  terjesztettek  fel  a  sérelmek  a  királyhoz.  *) 
Ezekre  9-én  kelt  a  királyi  resolutio,  *)  majd  12-én  a  KK.  és  RR 
replicája,  ®)  melyre  a  király  14-én  válaszolt.  *)  A  rendek  15-én 
még  néhány  pontra  nézve  terjesztették  iel  kívánságaikat  ^)  az 
ezekre  leérkezett  királyi  resolutio  •)  után  gyorsan  közeledik  végé- 
hez a  gyűlés  és  26-án  már  szentesittettek  a  törvények. 

A  sérelmek  tárgyalása  és  a  törvények  alkotása  közben  elin- 
téztettek a  királynak  a  propositiokban  tett  indítványai. 

A  négy  hónapon  át  tartott  országgyűlésnek  eredményei 
több  üdvös  intézkedést  foglalnak  magukban,  de  az  evangélikusok 
vallási  sérelmeinek  teljes,  és  az  alsóbb  rendű  nemesség  panaszai- 
nak a  fent  kimondott  határozat  értelmében  történt  mellőzése  ujabb 
bonyodalmak  csiráivá  lett. 

A  márczius  4-iki  fölterjesztés  legelső  sorban  az  1625-iki 
koronázási  hitlevélnek  törvénybe  iktatására  kérte  a  király  enge- 
délyét, ezt  megnyervén  a  rendek,  a  hitlevél  az  1.  tczikkbe  iktat- 
tatott. 

A  királyi  propositiok  első  pontjának  tárgyalása  közben  a 
sérelmek  2 — 8  pontjai  alatt '')  felsorolták  a  rendek  a  zsitvatoroki 
békekötés  óta  a  törökök  által  Borsod,  Zemplén,  Abauj,  Nógrád, 
Hont,  Nyitra  és  a  Dunán  túl  fekvő  megyékben  elkövetett  pusztí- 
tásokat és  foglalásokat.  Kérik  a  királyt,  gondoskodjék  a  Magyar-, 
Horvát-  és  Slavonországban  levő  végváraknak  j6  karba  helyezé- 
séről. Magyarokat  is  alkalmazva  küldjön  követséget  a  portához 
és  új  szerződéssel  vessen  gátat  a  pusztításnak  s  a  béke  ellenére 
elvett  várakat  és  falvakat  vegye  vissza.  A  végvárak  őrségeit  ma- 
gyar katonasággal  egészítse  ki.  Szendrőt  erősebb  őrséggel  lássa 
el.  A  romladozó  végvárak  helyreállításához  és  megerősítéséhez 
nyújtson  segélyt  és  fegyvertáraiból  szerelje  fel  a  várakat  lövőkészle- 
tekkel. A  békét  megszegő  kapitányokat,  azoknak  pártolóit  és  a 
törökkel  czímborálókat  szigorúan  fékezze  és  büntesse  meg.  Márcz. 
9-iki  válaszában  megígérte  a  király,  hogy  a  portához  ünnepélyes 
császári  követséget  küld,  melyhez  egy  arra  alkalmas  magyar  is 
csatlakozhat  A  követségnek  feladata  lesz  oly  szerződést  eszkö- 


^)  Gravamina  publíca  uuiversoruin  St  et  Ord.  incl.  R.  K 

Possonii  de  4.  Mártii  anno  1638.  U.  ott.  * 

^)  Resolutio  benigna  S.  C.  R.  Mttis.  ad  exhibita  gravaminH  St  rt 
Ord.  R.  H.  die  9-a  martii  data.  —  U.  ott. 

8)  U.  ott.  *)  U.  ott.  B)  u.  ott.  6)  U.  ott. 

'')  A  sérelmek  pontjai  a  inárcKÍiis  9-iki  kir.  resolutio  pontjai  ssu'- 
rint  vannak  számozva. 


•      TÖRTÉNETÉHEZ.  325 

zölni  ki,  mely  a  törökök  beütéseinek  alaposan  véget  vessen.  De  a 
rendeknek  is  gondoskodniok  kell,  hogy  a  végvárak  katonaságá- 
nak évenkint  legalább  néhány  havi  zsold  okvetetlenül  kifizettes- 
sék, mert  csakis  így  lehet  őket  kellő  fegyelem  alatt  tartani.  A 
kapitányokat  kötelezni  kell  arra,  hogy  a  végek  katonáit  állandóan 
és  a  meghatározott  számban  tartsák.  Az  erődítésekre  vonatkozó- 
lag a  király  saját  építészét  igéri  az  országba  küldeni,  hogy  ez  a 
végvárakat  felmérve  jelentést  tegyen  a  teendőkről.  A  váraknak 
tüzérségi  szerelvényekkel  ellátásáról  a  hadi  tanácscsal  értekezve 
fog  gondoskodni,  ólomról  és  némely  más  hadi  szerekről  már 
gondoskodott  is.  Megengedi,  hogy  a  törökkel  czimborálók  bünte- 
tésére törvény  alkottassék.  A  rendek  (márcz.  12.)  kérik  a  királyt, 
hogy  tett  ígéreteit  minél  gyorsabban  hajtassa  végre,  emelje  az 
eddiginél  magasabbra  a  végvárak  őrségének  létszámát  s  engedje 
meg,  hogy  egy  hadi  építész  állandóan  lakjék  felső  Magyarország- 
ban. A  14-iki  leírat  kimondja,  Iiogy  a  végek  őrségének  száma  az 
1609-ben  megállapított  legyen,  de  ha  a  szükség  kívánná,  az  sza- 
porítható. Szendrő  őrségének  nagyobbitására  lesz  gondja  a  király- 
nak és  Kassán  állandóan  fog  lakni  egy  hadi  építész.  A  rendek 
ezen  határozatban  megnyugodtak  (15-én),  csak  Szendrő  és  Ónod 
őrségeinek  szaporítását  kérik,  mibe  a  király  1 7-én  beleegyezett  s 
megalkottatott  a  haza  védelmére  irányozott  2— 5-ik  tcz. 

A  török  pusztításainak  kitett  falvak  lakóiról  —  minthogy 
a  földes  urak  és  kapitányok  azoknak  nem  engedik  meg,  hogy  a 
töröknek  adófizetőivé  legyenek,  sem  azt,  hogy  más  helyekre  köl- 
tözzenek -  gondoskodni  kell.  —  (sér.  18  p.).  O  felsége  tanácso- 
saival megfogja  állapítani  a  védelmükre  szükséges  intézkedése- 
ket (márcz.  9-iki  leírat  18.  p.) 

A  bán  székhelyéül  szükséges  Berkeszevina  (Katonánál 
Berkiszevina)  ^)  erőd  építésére  a  27,000  tallér  utalvány oztassék 
ki.  A  törökök  által  a  béke  ellenére  épített  várak  a  portával  való 
alkudozás  utján"  vagy  más  módon  eltávolítandók.  A  horvát-  és 
slavon  végvárak  felszereléséről  és  őrségének  fizetéséről  gondos- 
kodjék a  király,  (sereim.  10.  11.  p.)  A  márcz.  9-iki  királyi  leírat 
tudatja  a  rendekkel,  hogy  ő  felsége  vizsgálatot  indított  arra  nézve, 
mily  alapból  irányoztatott  elő  a  27,000  tallér,  ha  az  már  nem 
lenne  meg,  a  kamara  annak  előállítására  javaslatot  fog  tenni.  A 
rendek  újabb  kérelmére  megengedte  a  király,  hogy  az  említett 
összeg  biztosítására  törvénynyel  köttessék  le  a  nedelci  harminczad 
jövedelme,  (14.  tcz.)  és  a  végvárak  őrségének  egész  évi  fizetéséről 
való  gondoskodást  is  megígérte.  (U.  ott.) 

A  német  zsoldosok  a  magyarokénál  háromszorta  nagyobb 


>)  XXXII.  köt.  110. 


326  AZ  1637 — ;)8-jKi  pozsonyi  országgyülkb 

zsoldot  kapnak,  (serei.  16.  p.)  —  A  magyarok  által  fizetett  adó  és 
a  szepesi  kamara  jövedelmei  a  végvárak  magyar  katonáinak  fize- 
tésére fordíttassanak,  —  Amárcz.  12-iki  leirattal  megengedtetett. 

Győr  erődéinek  biztosítása  céljából  a  Rába  folyó  medrének 
tisztítása  szükséges,  (sér.  17.  p.)  A  király  megengedi,  hogy  a  ren- 
dek alkalmas  biztosról  gondoskodva,  azonnal  foganatba  vétessék 
a  munkát  és  a  13-iktczikkben  megújíttattak  az  1622-iki  42.  és  az 
1635-iki  64-ik,  erre  vonatkozó  tcikkek. 

Várkapitányságokra,  főbb  és  alsóbb  rangú  katonai  tisztsé- 
gekre, a  tokaji,  ónodi,  diósgyőri,  füleki  alkapitányságokra,  a 
dunántúli  kapitányságokra  érdemes,  tapasztalt  és  vagyonos  benn- 
szülöttek neveztessenek  ki.  Esterházy  Pál  érsekújvári  vicegene- 
ralis  iktattassék  be,  a  beteg  Roskoványi  László  szendröi  alkapi- 
tányt  mentse  fel  a  király  a  szolgálat  alól  s  helyét  alkalmas  benn- 
szülöttel töltse  be.  (sér.  20  p.)  Horvát-  és  Slavonországban,  a 
károlyvárosi  kapitányságot  kivéve,  a  magasabb  tisztségek  mind 
németek  által  töltettek  be.  (sér.  26  p.)  A  márcz.  9-iki  királyi  leírat 
Ígéri,  miszerint  ő  felsége  gondoskodni  fog  arról,  hogy  a  felsővidéki, 
a  hegyalljai,  (antemontaris)  a  Kanizsa-  és  Győrvidéki  kapitány- 
ságokra alkalmas  bennszülöttek  neveztessenek  ki,  az  alantas  tisz- 
teket pedig,  —  amint  az  szokásban  van  —  a  végvárak  főkapi- 
tányai nevezzék  ki.  Már  a  folyó  országgyűlés  alatt  is  teljesült  a 
rendek  kívánsága,  amennyiben  a  füleki  alkapítányságra  Nag)' 
Tamás,  más  helyekre  más  magyarok  neveztettek  ki.  —  A  Hor- 
vát-Slavon  várak  tisztségére  vonatkozó  sérelem  hallgatással  mel- 
lőztetett. Ezen  ügyben  márczius  12-én  ujabb  felterjesztést  tettek 
a  rendek.  E  szerint  valamint  a  király  nem  tartja  méltányosnak 
azt,  hogy  a  Horvát-  és  Slavonországok  határain  levő  végvárak 
fenntartására  adót  fizető  stíriaiak  kizárassanak  azon  várak  tiszt- 
ségeiből ;  úgy  a  rendek  is  sérelmesnek  találják,  hogy  azon  határ- 
váraknak, melyek  a  környék  magyar  alattvalóitól  kapják  jövedel- 
meiket, tisztségei  a  törvények  ellenére  csupa  idegenekkel  töltetnek 
be.  Kérik  tehát  a  királyt  hogy  ezen  szokást  megszűntetve,  a  tör- 
vényeket haj  tsa  végre  és  a  magasabb  tisztségekre  is  nevezzen  ki 
magyarokat.  14-iki  válaszában  ígéri  a  király,  hogy  amint  a 
horvát-slavon  orszAgi  várak  tisztségeire  eddig  is  tekintet  nélkül 
a  nemzetiségre  nevezte  ki  az  alkalmas  egyéneket,  úgy  ezentúl  is 
igyekezni  fog  minden  nemzetiségnek  eleget  tenni.  A  17.  és  18-ik 
tez.  megújítják  a  tisztségek  betöltésére  vonatkozólag  régebben 
alkotott  törvényeket. 

Demkó  Kálmán. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE? 


—  MÁSODIK  KOZLEMÉNT. 


Szerencs  megyének  helyírata. 

Meggyőzödhettilnk  már  is,  hogy  a  »parochia<  és  »comita- 
tus,<r  habár  tudós  szavak  is,  nem  elégségesek  arra,  hogy  rajok 
vármegyét  építsünk.  Okom  lenne  hinni,  hogy  az  ellenvélemény 
és  Szerencs  vármegye  történetírói  talán  észreveszik  magukat  s 
íöeggyözödnek  arról,  hogy  munkájok  és  Szerencs  falai  alatt  kitölt 
tött  irodalmi  napszámjok  egyiránt  kárba  veszett. 

Mi  szép  elégtétele  lenne  az  igazságnak  az,  ha  legyőzött 
kezeikkel  Zemplén  vármegye  lobogóját  maguk  tfiznék  vissza  a 
megyésnek  hitt  szerencsi  várnak  ormára !  Azonban  inkább  az  ellen- 
kezőre vagyok  készen  és  ezért  van,  hogy  a  nemes  ellenfél  nyúj- 
totta argumentumokból  jobbára  kifogyva,  még  a  saját  készle- 
temhez is  hozzá  kell  nyúlnom. 

Eddig  azt  láttuk,  mi  nem  volt  Szerencs ;  lássuk  most  immár  : 
mi  vala  vármegyénk,  és  hogy  azon  nagy  épületek,  melyek  czime- 
rül  az  egri  egyháznak  »sas-symbolumát<  viselik  homlokukon, 
vármegyei  alkotmányok  miért  nem  lehetnek. 

Nováky  és  követői  tudós  szavakra  építettek,  én  tényekre 
kívánom  állapítani  az  én  »nem  különálló  területű*  Szerencs 
megyémet,  jelesen  pedig  (miután  területről  van  szó)  különösen 
topographial,  helyírati  tényekre. 

A  Szerjencs  megyét  képezett  helyneveknek  egy  részét  meg- 
találjuk okmánytárainkban.  Ezek  különben  már  régi  ismerőseink. 
Szerencs  megyének  még  vármegyei  korszakából. 

Elsőben  is  ezeket  vesszük  át  szigorú  pontosság  és  ellennyugta 
mellett  Szerencs  vármegyétől  megyénk  részére : 

1.  Berzék  a  Hernád  mellett.   Hidvég  Börzéktől  délre.  Szán- 


328  KAMDRA  KABOR. 

thó,^)  Ptrügy,^)  Bodrog- Keresztúr, ^)  Szóffh,*)  Kisfalud,^)  két 
Bénye,^)  10  Nagy-Olaszi  Patak  mellett  Sombon  vagy  3ía<íd ") 
Goíop  (a  régiségben :  Goloph  vagy  alsó  Groloph). 

Csegeszege  (Chegeszegye  és  chegezeghe). 

Hernád-Némethi  a  Takta  közön  kívül  (Hernád-Némethy, 
Hernárd-Némethy,  Herad  nemethy), 

Kak  kettős.  A  Szerencs  regestrumaiban  előforduló  Kál  vele 
nem  veendő  egynek. 

15.  FeU  és  ^Z-Gcs2#eZy  (Gestel,  Gezthel,  Geszthely,  Gestely) 
A  16-ik  században  megszűnt  iker-falu  lenni.  *^) 

Szerencsnek  bozzátartozandöságából  okmánytáraink  csak 
ennyit  ismernek.  Gondolom  megyei  területiségében  senki  sem  fog 

*)  András  ptisp.  levelében  (1275):  in  Parochia  Sccremch  villiis 
Bezeghf  Iltdvef/e  zamtbou  usque  fluuium  Oronos  Beregh,  másutt  Bezzcgh- 
és  Berzeg-nek  íratik. 

*)  >Pyud.€  Pesthy  Frigyes  tudósunk  éles  szeme  már  régen  észre- 
véve (Az  eltűnt  vármegyék  I.  144.  1.),  hogy  a  mai  Ptrügy,  mclylycl  a 
régi  ortbographia  természetesen  sehogy  sem  tudott  megküzdeni  és  még 
jó,  hogy  ha  némileg  megközelítette,  írván  Pyeögh'*®'^  in  tactakczy,  és 
Peögy  in  taktakezy  és  Prog^nak.  Egri  kápt.  Ivt.  1587.  164.1 
évekről. 

Miként  hallom  lakosai^  minek  ideje  is  lenne,  magyar  névvel  kíván- 
nák fölcserélni, 

^)  Említett  tudósunk  helyesen  Bodrog- Keresztúr- ra  értelmezit 
mely  a  régiségekben  bizonyára  csak  alaki  hibával  mondatik :  BMiy- 
Kereszthicr-nak  is. 

^)  Zeged  másutt:  Zegh,  Zeghy  és  Szeg  v.  Szögh. 

^)  Kisfalu  Liszka  mellett. 

*)  KctBénye,  Fejércél  Kér-Bénye.  Ezen  iker-Bénye  helyek  egyikei 
Mezőbényének  (Mezew  Benye)  mondják  kiadatlan  adataim,  clleutdtcül 
Erdeö-Bénye  tekintendő.  Mezöbénye  neveztetik  Legyes  Bényénck.  Kij^- 
házab  Bénye  Erdőbénye  szomszédságában  keresendő,  melylyel  (aláu 
össze  is  esett. 

V.  ö.  Fejér  Cod.  Dipl.  VIII.  2.  682.  1. 

'')  >nogolozi  prope  patak  et  de  Somborig  que  Maat  alitcr  noaú- 
natúr. «  Fejérnél  hibásan  Cod.  Dipl.  V.  2.  308.  Az  eredetiben  a  Aíí^'* 
a  helyett  egyes  Si  van  fölötte  rövidítési  jellel,  mely  kelleténél  bővebb 
végczifrázRttal  levén  ellátva,  —  ra  bővítésre  és  másolatra  szol- 
gáltatott alkalmat.  Innét  a  másolatokban  a  Miatta  és  Mátra  változatok, 
melyek  az  eredeti  szöveg  Maad-^kt^  vihetők  vissza. 

8)  Fejér  Cod.  Dipl  IX.  2.  508.  1.  részben  fordítva:  Sulup.  The- 
leczege,  Hernád  Szempti,  Ketz,  Felgestel  és  Olgestel  helynevekkel 
találkozunk. 


VOLT-E  RZEREMCB  VÁRMEGYE.  329 

raegnyugodní ;  én  a  szerencsi  territóriumot  nem  különálló,  de 
külön  nem  álló  területnek  is  keveselném.  Miután  azonban  én 
a  további  vitát  Szerencs  vármegye  képviselői  ellen  fölöslegesnek 
tartom,  nem  marad  más  bátra,  mint  hogy  azt  a  magam  részére 
kutassam  és  a  szerencsi  comitatusnak  ismeretlen  részei  fölfede- 
zésére induljak. 

Szerencs  megye  még  eddig  nincsen  fölfedezve. 

Ugyan,  gondolám,  hátha  a  »Liber  S.  Joannisban«  lesz 
nyoma  a  káptalan  ezen  tized-kerületének  ? 

Es  nem  csalatkoztam.  A  káptalan  jogai-  és  kiváltságainak 
ezen  könyvében  Szerencs  csakugyan  nem  hiányzik. 

Nem  tudom  :  vagyon-e  igazam  ;  hanem  én  semmiért 
sem  adnám  ezen  körülmény  fölmerűlését,  mely  már  magában 
is  erős  bizonyság  arra,  hogy  itt  nem  politikm  felosztásról^ 
vagy  miként  mondani  szoktuk :  ^különálló^  téridéiről  van  szó ; 
hanem  egy  a  politikából  és  különállóságból  kizárt,  ártatlan 
fized-kerületröL 

S  én  akármennyit  töröm  rajta  az  eszem,  sem  értem,  hogyan 
van  az,  hogy  Szerencs  vármegyei  ügyének  védői  nem  tudták 
észrevenni  azon  körülményt,  s  ha  észrevették,  nem  ütött  a  fejőkbe 
szöget,  miszerint  a  szerencsi  parochia  és  comitatus  mindig  kápta- 
lani tized-ügyek  kíséretében,  és  káptalani  tized-ügyi  sérelemmel 
avagy  jogorvoslattal  kapcsolatban  jelentkezik  és  másként  soha,  de 
sohasem. 

A.  gondolkodás-  és  combinatiónak  mily  széles  és  egyenes 
útja  lön  itt  megvetve,  a  megyés  várhoz  vezetni  hitt  kerülő  ösvény 
kedvéőrt ! 

Ha  azonban  hiba  s  nagy  mulasztás  volt  a  szerencsi  okleve- 
lek tárgyazonosságából  ki  nem  olvasni,  hogy  sajátlag  itt  káptalani 
tized-kerületekről  és  korántsem  megyékről  van  szó :  még  nagyobb  és 
palástolhatatlanabb  a  botlás  azon  állításban,  hogy  Szerencs  a 
12-ik  század  végén  vagy  a  13-ik  század  elején  szűnt  meg  külön- 
álló te  rület  lenni  és  egyesülhetett  Zemplénnel.^) 

Hogy  Szerencs,  vármegye  nem  volt  egy  óráig  sem,  azt 
talán  már  is  eléggé  indokoltam.  Hogy  azonban  a  káptalan 
szerencsi  comitatusa  megszűnt  volna  akár  a  12-ik  század 
végén,  akár  a  13-iknak  elején,  az  annyira  téves  és  a  való-igaztól 
messze  elbotorkált  állítás,  miszerint  annak  ellenében  állíthatom, 
hogy  nem  szűnt  meg  a  14-ik  században  sem,  életjelt  ad  a  15-ik- 
ben,  kiterjedése,  hatása,  működése  azonos  a  16-  és  17.  században 


1)   Balássy  Ferencz :    iSzázadokc    1884.    évf.     549.    1.    —    És 
oiásttU. 


330  RANDRA  KABOS. 

azzal,  melyet  parochia  és  comitatus  korában  kifejtett,  pe<lig  ^ 
korszakban  már  csak  ^districttis  seti  procesaus^  *) 

Es  ha  a  közel  múlt  válságai  össze  nem  esküsznek  Szerencs- 
nek ilyetén  függetlensége  és  különállósága  ellen,  nem  hogy  a 
12-ik  században  meg  szűnt  volna,  de  talán  még  ma  is  áll  az 
egri  káptalannak  ezen  (sit  venia  verbo  et  auxesi !)  »ős  tized- 
mcgyéj€,€ 

Szerencs  elannyira  káptalani  »tized-megye«  (?),  hogy  Zem- 
plén vármegyében  még  róla  ueYezett  járás  és  szolgabíróság  sem 
található  a  régi  összeírásokban,  mi  késégkívűl  máskép  van,  ha 
később  olvad  be  Zemplénbe,  mint  eddig  különálló  terület  s 
aztán  megszűnt  megye. 

»Districtus  Zeremch  Capituli<  fejezet  alatt  az  említettem 
»Liber  sancti  Joannis«-ban  nem  csak  elsorolt  helyneveinkre  aka- 
dék,  de  föltalálám  benne  a  kiegészítés  örökre  elveszettnek  hitt 
kulcsát  is. 

Districtus  Zerench  Gapituli,  a  »KáptalaQ  szerencsi  ke- 
rülete.* 

Mennyi  világosság !  Mennyi  csalódás !  Mivé  sülyed  a  mész- 
sze  századok  büszke  comitatusa !  A  távolból  megyés  várnak  nézett 
épületek  közelről  tekintve  nem  más,  mint  magtár  meg  pincze.  És 
ezeknek  homlokán  a  szárnyas  >czímer«  nem  karuly,  nem  iund 
madár,  hanem .  sz,^  Jánosnak,  az  egri  egyház  védszentének  sym- 
bolicus  »8as«-a.  Es  a  körülötte  észrevehető  sokadalom  nem  vár- 
megyei élénkség,  hanem,  gazdasági  bajlakodás.  Nyilván  a  tizede- 
ket hordják  össze. 

Kit  érdekelhetne  többé  még  e  névsor  is,  melyet  más  körül- 
mények között  vívmánynak  kellene  tartanunk?  Harmincz  új 
név.  *)  Negyven-ötven  helységre  terjedt  tehát  ki  Szerencs  megye. 


1)  Tudjuk  például : 

a)  kik  voltak  »arendatores  decimaruin  districtus  Szerencs  de  aunis 
1497.,  1503.,  1505.,  1510.  1512.« 

b)  1587-ik  évről  az  egri  i;ár  Jövedelme  összeírásában  is  oWassuli 
» Districtus  Szerencs  capitulit  így  jö  elö  a  »Liber  sancti  JoannÍ8<-ban  ií. 

c)  1699-ben  is  külön  szerepel  még  a  számadásokban:  ^Proccssas 
Kis-Borsod  et  Szerencs, «  mely  első  ízben  oly  régen  merült  föl,  t  i. 
1356-ban, 

d)  8  a  múlt  századból:  iDissertatio  historica  de  decimis  Processus 
seu  Districtus  Szerencse  czimü  kézirat  vár  még  czáfolatra  Szerencsnek 
vármegyei  hívei  részéről.  (Egri  mélt.  főkápt.  magán  Ivt.) 

^)  A  szerencsi  kerülethez  még  a  következő  falvak  tartozáaak  a 
Liber  s,  Joannis  szerint:   Köröm.   Girincs,  Kis-Csécs    (másképen:  Fosa- 


VOLT-E  8ZEUENC8  VÁKME6YE.  331 

Szép  szám,  mely  magában  elegendő,  hogy  ledöntse  Szerencsnek 
vánnegyei  falait. 

Még  csupán  tizenöt  helyet  ismertünk  Szerencs  yármegyéből, 
senkinek  sem  jutott  eszébe,  hogy  utánna  nézzen :  vájjon  ezen  faluk 
valamelyikéről  mondatik-e  külön  is,  és  nem  tized-levelekben,  hogy 
Szerencs  vármegyében  fekszik.  Péld.  Monak  in  parochia  de 
Zeremch  existens.  Ound  in  Comitatu  de  Sceremch.  Hidveg  Lunch 
in  provincia  Zeremchiensi  existentes  etc. 

Nem  találkozunk  adomány-  és  birtokokmányainkban  soha  és 
sehol  ilyes  kitételekkel  és  ez  most,  miután  a  szerencsi  Regestru- 
mot bírjuk  és  többé  nem  15,  hanem  közel  50  helységről  van  szó, 
—  fölötte  jellemző. 

Helyneveink  mindegyike  Abaujba,  vagy  Zemplénbe  van 
l)ekebelezYe  és  Zerempch  számára  egy  árva  puszta  sem  maradt.  ^) 

És  e  szerint  Szerencs  megyének  álladékai  mind  Zemplénbe 
estek  s  magát  Szerencset  mindenfelűl  jóformán  zempléni  várbir- 
tokok környezek,  mi  valószínűvé  teszi,  hogy  megyénk   székhelye 


csecs),   Kesznyéten  5.   Abony,   Lucz  (akkor  kettős  helység),   Harkány, 
Szada. 

A  lakta  közben:  10.  Takta-Kenéz^  Báj,  Csobaj,  Tieza-Ladány. 

A  Takta-kőzőn  kívül:  15.  Két  Zombor  (egyik  királyi,  a  másik 
nemesi  bírtok).  Rátka,  Nagytálya,  Monak,  Ond.  20.  Maga  a  czimeres 
^zerene*.  Bekecs,  Megy  aszó,  Hoporty,  Csanálos.  25.  Beöcs,  Baaz  (Lucz 
mellett),  stb. 

Es  némely  tizedek  tekintetében   még  Tolcsva   vidéke :  Tolcsva 
Vámoenjfalu,  Patak-Olaszi,  Erdőbénye,  Erdő-Horváth  és  Zsadány. 

^;  Szánthó  péld.  abaujmegyei  hely  még  csak  Zemplénhez  sem  tar- 
tozott, nemhogy  szerencsmegyei  lett  volna. 

HUh'ég  péld.  1  261-ben  Zemplén  megyében  fekvőnek  mondatik 
Cod.  dipl.  IV.  3.  40.  1. 

yiegyaszó.  Szada,  Lucz,  a  Bogát-Radvány  nemzetség  hátramaradt 
leveleiben  nem  Szerencs,  hanem  Zemplén  vármegyében  fekvőknek.  Lásd 
kölönösen  utóbbira  nézve :  > .  .  .  et  partém  térre  Lunch  (Luuch  helyett, 
másutt  Lwch,  Luch)  versus  cruciferos  existentem  in  prouincia  Zemplyni- 
ensi  cum  terraetfluuio  Tiza.«  Wenzel :  Arp.  új  okmt,  VL  444.  1.  1227-ik 
évről. 

(Md  1247-ig  nem  tartozik  Szerencs  vármegyéhez,  hanen;  Zemp- 
lén várához,  s  e  szerint  Zemplén  vármegyéhez,  Wenzel:  Ár.  u.  oknr.t.  VIL 
223.  1. 

Monak  1273-ig  a  zempléni  vár  kötelékében  áll;  de  ekkor  már 
nem  lehet  Szerencs  vármegyébe  kebeleznünk,  mivel  az  a  XIL-ik  század 
végén,  vagy  a  XlII-ik  elején  megszűnt.  V.  ö.  Wenzel  IX.  37.  1. 


332  KANDRA  KAB08. 

maga  Szerencs  is  a  zempléni  várispánság  területén,  vagy  a  ni 
vele  egy :  Zemplén  vármegyében  feküdt. 

S  ezt  valónak  sejteti  magának  Szerencsnek  első  történelmi 
adata  is. 

Néhány  sor  írás  maradt  róla  TI.  Endre  korából  (1205— 
1 235),  tehát  még  a  tatárjárás  előtti  korszakból. 

Ezen  Szerencsről  szóló  első  adat  tartalmilag  a  következő : 

»A  szerencsi  keresztes  lovagok  bepörlötték  a  zempléni 
várnak  (vármegyének)  tisztviselőit  és  váralattvalóit  28  márka 
erejéig  egy  jószáguk  fölprédálásának  miatta,  s  mi  több,  perü- 
ket meg  is  nyerik  s  a  szerencsi  kereszt  urak,  vagyis  vádlottak 
elmarasztaltatnak.  Bíró  vala  Gyula  hevei  főispán  és  az  országnak 
bírája.*  ^) 

íme  tehát  végesvégül  is  nem  vitatom  el  Szerencstől  a  várafj 
nem  tagadom  el  tőle  hőseit :  a  félelmet  és  szennyet  nem  ismeró 
lovag-hősöket.  Mondhatnám,  többet  adok  vissza  neki,  mint  a  meny- 
nyit el  kellé  vennem.  Egy  lovagvár  több  momentum  ugyanis  egy 
vidék  történelmében,  mint  az  olyan  kérdéses  »polgári  megye,« 
mely  valóbbszfnü,  hogy  soha  még  csak  nem  is  létezett  másutt 
sem,  nem  Szerencs  körül. 

A  szerencsi  ősvár  tehát,  melyen  honkeresö  őseinknek  meg- 
akadt már  a  szemök,  ^)  ha  nem  bizonyult  is  be  megyés  várnak, 
de  azért  egykorűlag  őrszeme  vala  a  honnak,  mint  a  szent-jdnos- 
rendű  ^keresztes  lovagok*  monostor  erődé. 

Ezen  »kereszturak«   ugyanis  iszerencsieknekc  s)  mondat- 


1)  Vár.  Reg.  87.  oki. 

^)  Vonatkozás  Anonymus  elbeszélésének  XVI í.  fejezetére. 

°)  »Arnoldu9  procurator  Hospitalarium  de  Serrach  € 

Midőn  Serrach'Ot  Sceremch're  igazítom  és  Szerencsre  értelmexeui, 
szakítok  a  régi  értelmezéssel  és  ellenkezésbe  jövök  mindazokkal,  &  kik, 
nem  tudni  mi  jóért,  Szirák-n&k  olvassák  és  két  megyében  is  keresik  isme- 
retlen nyomait.  Borsodban  t.  illik  és  Nógrádban. 

Olvasásom  és  értelmezésem  körül  különben  a  következő  iránypon- 
tokra támaszkodom : 

a)  mert  az  ügyeset^  melyről  a  mondott  helyen  szó  van,  észrevehe- 
tőleg  zemplén-megyei.  A  Zemplén  vár  jobbágyai  és  alattvalói  mint  ro« 
szomszédok  tesznek  kárt  a  szerencsi  keresztesek  birtokán.  A  vádlottak 
nagy  számánál  fogva  tehát  Zemplénhez  vagyunk  kötve.  És  Nógrád  vagy 
Borsod  még  csak  szóba  se  jöhet ; 

b)  mert  a  váradi  Kegestrumban  a  helynevek  egyharmada  a  fel* 
ismerhetőség  határain  tűi  eltorzítva  fordul  elő.  Zolnunk  helyett  Hoamik, 
MÍJíkokzh.  Mizidaczii,  Czégényh.  Hangony.  Földes h.Heldus^iharbanyTilaj 
h.  Tilos  Borsodban,  Tomaj  helyett  Triskaj.  stb.  stb.  És  már  ha  egyszer 


VOLT-E  8ZERKNC8  VÁRMEGYJá.  333 

nak,  kétségkívüli  azért,  hogy  csakugyan  Szerencsen  laktak, 
s  talán  annak  is  épen  azon  részén,  hol  a  múltban  vár  állott, 
a  mai  kastély  helyén,  amely  mellett  ma  is  ott  buzog  a  gyógyító 
erőTcl  bíró  meleg  forrás,  mely  a  beteg-ápolással  is  foglalkozott 
keresztesek  szemeiben  még  inkább  vonzóvá  tehette  e  helyet 

Ha  ezen  kis  oklevél  szellemét  jól  fogtam  föl :  akkor  ez  maga 
is  tiltakozás  a  vélt  Szerencs  vármegye  ellen.  En  nem  is  egy,  hanem 
két  tiltakozást  olvasok  ki  belőle. 

a)  A  szerencsi  lovag-monostor  annyi  százados  némaságától 
alig  várhatunk  feleletet  azon  kérdésre :  kik  valdnak  alapítói  és 
mikor  vált  Szerencs  az  ö  sasf észkökké  ?  A  hagyomány  is  rég  elfe- 
ledte őket,  a  némely  más  tájakon  még  homályos  emlékezetben 
levő  rveres  barátokat  ;€  Szerencsen  veres  barátokról  nem  tud 
senki  mit  sem ;  a  kénforrásos  tavakat  péld.,  a  melyekben  betegei- 
ket fürdették,  a  benczések  halastavainak  mondják  az  okosabbak. 

Meg  kell  tehát  elégednünk  e  kérdésre  azon  sovány  felelet- 
tel, hogy  monostorunk  alapitóját  vagy  királyaink  vagy  a  főnemes- 
sé soraiban  kell  keresnünk.  Azonban  még  ha  királyi  alapítású 
lenne  is,  még  akkor  is  Szerencsnek  magán  birtoknak  kellett  lennie 
(''S  országos  közvagyon  nem  lehetett.  És  nem  lehetett  e  szerint 
vármegyei  székhely  sem  a  keresztes  lovagok  Szerencs  várása. 

Mellékesen  legyen  mondva  (mert  a  szerencsi  apátságról 
kimerítőleg  szólani  itt  tárgyon  kívül  esik)  a  szerencsi  keresztesek 
monostorának  alapítójául  sok  valószínűséggel  a  Bogát-Radvány 


a  torzítás  és  eredeti  alakból  való  kiforgatás  megállapítható,  magától 
értendő,  liogy  nem  hangzási  hasonlósági  űtou  állítandó  vissza  az  eredeti 
alak,  péld  Serrach-hól  csinálunk  Szirák-ot,  hanem  palaeographiai  liton 
kutatván,  mely  névnek  kellett  annak  lenni,  melyet  a  hibás  olvasás  Ser- 
fitcli-aak  nézett  és  rájövünk  a  Szeremeh-re  vagy  rövidítve  Scerech-re. 

Különben  Szereucs-nek,  mint  magyar  névnek  a  torzítás  sok  gya- 
lázatát kellett  kiállania.  Ki  olvasná  Szerenca-nek  az  ortographia  e  torz- 
stzUlötteit :  Ezerancsj  Szeveis  ?  Pedig  mindkettő'  Szerencs. 

c)  A  Váradi  Kegestr.  ezen  ügyesetei 2 18 — 1321.  közti  évekre 
tehető,  és  1227-ik  év  táján  Lucz  körül  a  keresztes  lovagokat  birtoku- 
soknak  találjuk  ( .  .  .  et  partém  tesse  Lunch  (e  helyett  Luuch)  v  e  r  s  u  s 
cruciferos  existendem  in  provincia  Zemplyniensi  cum  terra  et  íiuuio 
'I'ÍKa  etc),  ami  ismét  inkább  Szerencsre  vonatkoztatható,  mint  akár  ii 
bf^rsodi,  akár  a  nógrádi  bírákra ; 

d)  mert  a  keresztes  johanniták  megszűntével  itt  is,  mint  másutt, 
más  szerzetesek  ülnek  kereszteseink  örökébe^  és  egy-egy  apátságban  azt 
folytatva  találjuk.  így  Szerencsen  apátsággal  találkozunk  már  1247-beii 
<. . . .  térre  Abbatis  de  Zercmpch  tendit  ad  flumcn  Zercmch.  Wenzd :  Arp. 
«ij  okuit.  VII.   224)  és   így   tovább    1252.  1294-l.cn  stb.   És  mindezt, 


334  KANDRA  KABOS. 

nemzetség  yéleményezhető,  mely  nemzetség  Kézai  krónkája  sze- 
rint Csehországból  veszi  eredetét.  *} 

E  nemzetség  legtekintélyesebb  birtokos  Szerencs  területén ; 
birja  Monakot,  Luchot,  Szadát,  Megyaszót  s  birtokos  Szerencsen 
is.  ^)  A  keresztes  johanniták  birtokaival  határosnak  olvassuk  a 
bogáth-radványi  Lucz  földet,®)  A  keresztes  rend  eltűntével, 
mely  nyilván  a  sajói  vészre  vihető  vissza,  hol  a  híd  védelmében 
hősi  halállal  vesznek  el,  *)  —  az  utánok  föllépett  beneze  (?)  apát- 
ság kegyurasága  a  Bogáth-Radvány  nemzetség  jogául  ismertetik 
el  s  ök  e  jognaük  végiglen  gyakorlatában  vannak.  ^) 

Azonban  ha  a  szerencsi  kereszturak  nem  királyi  alapítvány-, 
hanem  valamely  förangű  nemzetség  (akár  Bogáth-Kadvány  legyen 
az,  akár  más)  pártfogásának  köszönhetik  a  szerencsi  várda- 
szerű  monostort,  akkor  még  inkább  hangsúlyozva  mondhatom,  hogy 
Szerencs  magán  birtok  volt,  megyés   székhely  tehát  nem'  lehetett. 


Nógrádig  uem  levén  szabad  távoznuuk,   a  borsodi  S/irákon  nem  tapasz- 
taljuk. 

e)  Nézetem  mellett  tesznek  tanúbizonyságot  a  vidék  iKeresxtori- 
falvai  és  jelesen  a  Szerencstől  nem  is  messze  eső  Bodrog-K  eresztur, 
mely  helynévi  magyarázatát  csak  is  ezen  föltevésben  leli  föl. 

^)  Kézai:    Függelék  14.  §.  Qui  Rodoan  et  Bakath  nomiiiantaretc. 

A  két  nevű  jövevény-nemzetségeknél,  milyenek:  Bogáih-BAávinyi 
Guih'Keled  valószínűnek  látszik,  hogy  az  ikernevek  egyike  magyar,  s 
egy-egy  ősmagyar  nemzetség  képviselője,  melybe  a  jövevény  beleoltatva, 
a  kivesző  törzsnek  űj  életerőt  kölcsönzött.  A  magyar  elem  itt  a  Bogáth 
lenne. 

')  Luczra  nézve  megjegyzendő,  hogy  Luuch-nak  (hibásan  másolva 
Lunch)  Lwch  Luchnak  íratik. 

Zada. 

Meggyezo,  Megyezo. 

Monak,  nem  ősbirtok. 

Wenzel:  Árp.  ü.  0.  VI.  444.  1. ;  u.  o.  VII.  6.  l. ;  u.  o.  IX.  37.  I.; 
u.  o.  X.  315. 

Wenzel:  Árp.  XI.  3831.  Hazai  okmtár  VII.  26.  szerint  Veszprt^m 
megyében  is  birtokos  volt. 

8)  Wenzel  Ár.  U.  0.  VI.  444  1. 

*)  Történet-emlékeink  szerint  ők  voltak  legéberebbek  s  a  végxc- 
tcs  csatát  megelőző  éjen  át  virrasztottak. 

^)  1383-bau  a  Patak  mellett  tartott  nádori  gyűlésen  a  Monakiak 
tiltakoznak  az  ellen,  hogy  az  Izsépiek,  Bánócziak,  Cseleiek  atyjafiaik 
lennének  és  hogy  rész  illetné  őket  az  ő  zerench-i  birtokukból  é»  a  zerencxi 
manostor  kegtfuraságá/fól,  Wenzel  Árp.  U.  O.  XI.  383.  1294-licn  Donii^- 
kos  a  kegyúr  (Rupp:  Magyarorsz.  helyrajzi  története  II.  322). 


VOLT-E  SZERKNCS  VÁRMEGYE.  335 

Es  ugyanezt  bizonyítja  b)  azon  körülmény,  hogy  a  zemp- 
léni vár  elfiljárói  és  vámépei  (joubagiones  castri  Zemlun,  et  item 
castrenses)  ellen  van  kifogásuk,  mint  destrxictorok^  vagyis  kárte- 
TÖk  elleu,  mint  a  kik  a  meg  nem  nevezett  »kere8zturi«  jószágu- 
kon huszonnyolcz  márka  kárt  tesznek.  S  hol  lehetett  ez  a  jószág  ? 
Bizonyára  Szerencs  körűi  Bodrog-Keresz túron,  Lucz  mellett  ^) 
vagy  az  andi  határban,  ^}  de  minden  esetre  Szerencs  területén, 
még  ha  más  volt  is.  A  kárszenvedett  jószág  tehát  a  józan  föltevés 
szerint  Szerencs  megyei  föld,  a  kártevők  pedig,  az  adat  biztos  tanú- 
sága szerint,  zempléniek. 

Es  itt  aztán  fölmerül  a  kérdés,  hogy  mit  keresnek  az  állító- 
lag szereucsvármegyei  területen  a  zempléniek  megyéstől ;  hogyan 
közelítek  meg  a  szomszéd  megyében  fekvő  keresztűri  birtokot  ? 
Fegyveres  pusztításról  szó  sem  lehet,  mert  a  caatmises-ek  földmí- 
velő  vámép  volt  és  nem  fegyverfogható,  s  a  szövegben  invasio-ról 
nincsen  is  szó  s  a  kár  annak  hallgatag  utalása  szerint  általok,  mint 
rósz  szomszédok  által  történt.  És  hogy  a  keresztes  lovagok  birtokai- 
nak közelében  a  zempléni  vár-birtokosok  voltak,  azt  fonnebb  Ond- 
nál és  Monaknál  láttuk  csakugyan.  Igen,  de  ha  itt  nem  szórvá- 
nyosan, hanem  oly  nagy  kiterjedésű  birtokai  voltak  a  zempléni 
várnak,  a  mennyit  a  vádlottak  száma  sejt,  akkor  a  bizonyosnál 
is  bizonyosabb :  Szerencs  vidéke  nem  különálló,  hanem  nagyon  is 
zempléni  terület  volt.  Miként  Lucznál  olvassuk  »ín  provincia 
Z^mplyniensi.^ 

íme,  tehát  magában  Szerencsben  sincsen  támpontja  Sze- 
rencs vármegyének  csakűgy,  mint  kerülete  többi  helyneveiben. 

Az  idézett  adatot  Szerencs  első  adatának  mondám.  Gyula 
kevei  főispán  után  ítélve,  az  ügyeset  1218 — 1221-re  tehető;  3) 
azonban,  ha  számba  vesszük,  hogy  a  szent- János-vitézek  U.  Géza 
alatt  (1141 — 1161)  jöttek  hazánkba,^)  csakugyan  első  történeti 
jelenségét' adja  Zemplén  megye  e  szép  és  nagyszerű  helyének. 

üres  lapok  Szerencs  megye  krónikájából. 

Néni  vagyok  hiú,  hogy  Szerencs  vármegyei  mivoltának  kér- 
dését mát  is  eldöntöttnek  tekintsem. 

Megengedem,  hogy  a  kedves  bálványfa  nem  egy  részében 
kemény  bevágásokat   szenvedett ;  de  az  ép  oldalára  támaszkodva, 

^3  V.  Ö.  2.  számú  jegyzet 

')  A  szerencsi  apátság    1247-ben    OnJ-dal  kelet  felöl   mondatik 
i>irtok-határo8nak.   Wenzel:  Arp.  nj  okmt.  VII.  224.  1. 
')  Fraknói:  Nádori  ca  országbírói  bívatal  167.  1. 
**)  fíutiipfút:  A  váradi  piispöks(/g  törtilneto  H.  418. 


336  KANDKA  KABOS. 

még  mindig,  ha  inogva  is,  —  áll.  Yan-e  okom  visszatartani  a  tör- 
ténelmi kritikát,  hogy  még  a  hiányzó  kegyelem-csapásokat  meg 
ne  tegye? 

Mondják,  sorsát  senki  ki  nem  kerülheti.  Miért  tennők  kivé- 
telnek épen  Szerencs  vármegyét  ? . . . 

Különben  az  egész  nem  nagy  dolog.  Csupán  otthona  ^  köré- 
ben s  házi  tűzhelyénél  kívánok  próbát  tenni,  ha  lehetö-e  Szeren- 
cset vármegyének  megengedni,  avagy  véglegesen  a  mesék  orszá- 
gába utasítandó?. . 

Egy  középkori  és  Szerencscsel  egykorú  megye  1.  megyei 
tevékenységében  ad  magáról  életjelt.  2.  Föispájaiban  tündököl  és 
hivatalnokaiban  működik.  3.  Nem  mulasztja  el,  hogy  a  közélet 
nyilvánúlásában  helyet  ne  foglaljon. 

Szóval  Szerencs  vármegye  krónikájáról  van  szó,  melyet  a 
megye- védők  fölöslegesnek  tartottak  még  eddig  összeállítani, 
miért  is  e  mulasztást  a  tagadás  szellemében,  de  felvilágosítólag 
nekem  kell  teljesítenem. 

A  mi  Szerencs  megye  tecékenységét  illeti,  arról  semmi  sem 
mondható,  pedig  száz  évet  ismerünk  életéből,  kiskorúságban  eltöl- 
tött teljes  századot,  a  melyben  a  megye  határain  kívül  nem  sze- 
repel, belül  pedig  még  a  környezeti  helyeket  sem  tudja  magába 
olvasztani. 

Azon  okmányok  szerint,  — -  a  melyekkel  oly  nagyra  vannak 
Szerencs  vármegyei  mivoltának  tudós  védői,  —  körülötte  látunk 
némi  tevékenységet  folyamatban,  de  ezért  már  vármegyévé  te- 
gyünk ?  Ez  nem  megyei  tevékenység,  sőt  még  csak  nem  is  az  ó 
tevékenysége,  hanem  az  egri  káptalané,  mely  bírásáért  püspö- 
kével meg-megújúló  pörösködésben  áll.  Lép-e  Szerencs,  ha  nem 
tizedeiről  van  szó,  mint  comitatus,  a  nyilvánosság  elé,  versenyez-e 
egyrangúsága  mellett  Zemplénnel^  fölülmúlja-e  a  nálánál  keve- 
sebb, a  nem  vármegyei  Patakot  ? 

Mindezen  kérdésekre  a  felelet  csak  tagadó  lehet  A 
tevékenység  tekintetében  ismételhetjük  róla,  hogy  megyei 
voltának  korában  sem  létezett ;  hogy  iQú  vármegye  korában  már 
tehetetlen  aggastyán  volt  és  virágzása  korában  már  » eltűnte  6s 
nem  vala  föllelhető  az  élők  között 

A  vármegye  másik  criterionjának  a  főispánokat,  alispáno- 
kat, szolgabirákat,  megyei  és  nádori  gyűléseket  tekintjük.  És  bizo- 
nyára méltán. 

Ha  áll  ugyanis,  hogy :  azon  tartomány,  mely  ma  Zem- 
plén vármegye  nevét  viseli,  történetünk  első  századaiban  két  vár- 
megyéből állt,  t  i.  Zemplén,  másképen  Patak  vármegyéből,  h 
Szerencs  vármegyéből,  mely  csak  utóbb  vált  el  az  elsőtől : 
akkor  megvárhatjuk  tőle,  hogy  legalább  félannyi  főispánt  mntas- 


i 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE.  337 

son  ki,  mint  a  mennyivel  elö  tud  állani  a  vele  társvármegye  Zem- 
plén, mely  néha  Patak  néven  is  jö  elö.  Es  sokalnám,  hogy  fél- 
annyit ;  egy-kettőért  elengednem  a  többit. 

Azonban  egyetlenegyet  is  hiába  keresünk  Szerencs  megyei 
krónikájában. 

Ha  Szerencs  vármegye  volt,  akkor  főispánjainak  ilyetén  tel- 
jes hiánya  talány,  főleg  ha  tekintetbe  vesszük,  hogy  a  nálánál 
kevesebbnek  nézett  Patak  megyének  is  vannak  főispánjai.  *) 

Ha  társvármegye  volt  Szerencs,  a  Patak  melletti  nádori 
gyűléseket  miért  nem  látagatja,  mért  kell  e  részben  Zemplénnek 
ünggal  összefogni  ?  Hol,  mikor  tartott  megyei  gyűlést ;  kik  vol- 
tak alispánjai  ?  tud-e  fölmutatni  csak  egyet  is,  ellentétben  a  kis, 
és  nem  is  vármegj^és  Patakkal  ?  *) 

Más  részről  azonban  Szerencs,  a  tudta  nélkül  vármegyévé 
fölléptetett  káptalani  tized-kerület  tud  fölmutatni,  igaz  már  csak 
az  újabb  időből,  olyat  a  mire  Patak  és  Zemplén  nem  képesek, 
lized-hérloket,  kik  méltán  feledtethetik  velünk  a  homályos  pataki 
comeaekei  és  a  Patak  mellett  tartott  versengő  nádori  gyűléseket. 

Ilyen  szerencs-kerűletí  tizedbérlök : 

1 497-ben  Hangács  Mihály  vice-palatinus  és  György  diák 
( Litteratus)  tokaji  várnagy,  kik  480  arany  forintért  bírák  a  régi 
időben  parochiának  nevezett  szerencsi  tizedeket. 

1563-ban  Csanádi  Kelemen  kanonok  és  György  Deák  400 
arany  forintért  bériették. 

1 505-ben  Máriássy  István  és  a  mondott  tokaji  várnagy : 
Nagymihályi  György  diák. 

Hasonlóképen  1510-ben  és  12-ben. 

1 575-ben  Ungnád  Kristóf  egervári  főkapitány  foglalja  le  a 
szerencsi  districtus  tizedeit.  ^) 

Végül  kívánatos  lenne,  hogy  a  közéletben,  mint  jogi  közeg 
magát  érvényesítse.  És  vármegyénk  mégis  titokzatosan  elvonul  és 
pedig  a  jog-  és  közélet  annyi  nyilvánúlásai  között,  és  egy  száza- 
don át  nincsen  oly  országos,  szomszédi  va*gy  szerencs-területi  ügy, 
melyben  jelenlétét  észrevétetné. 

1261-ben  péld.  V.  István  Sátoralja  lakosainak  7  comitatus- 
ban  szabad  vámmentességet  engedélyezvén,  csak  (Patak),  Zem- 
plén, Újvár,  Sáros,  Ung,  Borsva  és  Szabolcs  említtetnek,  pedig  a 


^)  A  pataki  birtok-ispúnaág  megszűntével  Patak,  mint  székhely 
után  gyakran  neveztetnek  cl  zempléni  főispánok.  A  pataki  főispánokat 
ilyetén  IJkülÖnzés  nélkül  elsorolja  Pejth/  FHffijes :  Eltűnt  vármegyék  í. 
HO.  I. 

*)  Vár.  Keg.  371.  oki.  »Zuga  curialis  comes  dePotok.c 

^)  Kgrí  kápt.  mglvt.  »I)e  deciniis  comttatus  Zemplén  in  gcnere. 

SzizADOK.    1885.  IV.  FüzBT.  22 


338  KAKDRA  KABOS. 

Szerencs  vármegyei  (ha  lett  volna)  vámmentesség  bizonyára 
jobban  érdekelte  volna  a  jó  sátoraljaiakat,  mint  a  sárosi  vagy 
szabolcsi.  ^) 

Káptalani  tized-kérdéssel  össze  nem  kötött  birtok-okmá- 
nyok ünneplik-e,  kérdem,  Szerencs  önállóságát?  Nem  olvasunk 
helynevet,  mely  Szerencs  vármegyében  fekvőnek  mondatnék ;  még 
szomszédságát  is  más  vármegyébe  látjuk  beosztva. 

Valóban  be  kell  látnia  a  Szerencs  vármegyei  mivoltát  korom- 
szakadtig  védelmezni  kész  jóakaratú  ellennézetnek,  hogy  Sze- 
rencsnek különálló  területéről  szó  sem  lehet,  ha  csak  nem  tized- 
kerületről van  szó. 

S  szerintem  az  ilyen  megyének,  melynek  (hogy  népies  szó- 
lammal éljek)  se  egy  csöpp  tüze,  se  egy  szikra  vize  nincsen,  nem 
lehet  megállása  sem  a  történeti  igazság  előtt. 

De  ha  ez  így  van,  akkor  méltán  férhet  még  szó  (mert  ez 
is  különös)  a  Szerencs  megyéről  nevezett  zombari  föespereéséghez  is. 

A  zombori  föesperessógröl. 

A  zombori  főesperesség  annyira  össze  van  nőve  Szerencs 
vármegyével,  hogy  egymás  nélkül  talán  meg  sem  élhetnek  De 
kényelmes  dolog  is  vala  az.  Midőn  a  zombori  főesperességet 
kellett  védelmezni,  akkor  Szerencsnek  erős  megyei  várára  törté- 
nek hivatkozás ;  mikor  emez  jött  szóba,  akkor  a  főesperesség  állott 
elő,  hogy  a  vármegye  mellett  egész  tekintélyét  latba  vesse.  Egy- 
más nélkül  el  sem  lehettek  eddig,  s  egyiknek  halála  maga  után 
vonhatja  könnyen  ily  körülmények  között  a  másiknak  lelépését  is 
a  történelem  színpadáról. 

Ha  már  postulatum,  hogy  a  vármegyéknek  ne  csupán  i5is- 
pánjai,  hanem  főesperesei  is  legyenek,  kíváncsi  lennék  a  Szerencs- 
varmegyei  föesperesekre  is.  Sajnos,  hogy  a  szerencsi  főesperesek 
túlhajtott  kívánalomnak  látszanak ;  pedig  ha  volt  Szerencs  vár- 
megye (persze  csak  úgy,  ha  volt)  és  ha  minden  megyének  ónálló 
főesperesség  felel  meg :  nem  látom  be,  hogy  miért  kell  a  zombori 
főespereseket  szerencsiek  gyanánt  tisztelnünk,  mert  hiszen  ezen 
az  úton  a  pataki  comesek  is  vindicálhatók  és  jogosultak  lehetnek 
a  Szerencs  különálló  területi  főispánságára. 

Erre  nézve  majdnem  teljesen  megnyugtat  azonban  egy 
tekintélyes  állítás,  mely  véleményezi,  hogy  Szerencs  megye  eleintr 
szintén  Zombor  vezér  nevéről  lett  volna  elnevezve.  ^)  Szerinte  tehát 

1)  Wenzel :  VIII.  5.  1. 

*)  Ualássy  Ferencz :  Mutatvány  a  Vár.  Regestrumból  >Hou«  tár 
cxája  1881.  Különlenyomat  43.  I. 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE.  339 

Zomboraak  nevére  vezethető  vissza  az  itt  alakúit  főesperesség 
(archidiaconatus  de  Zumbur)  elnevezése  is. 

De  hát,  hogy  tovább  haladjunk,  volt-e  csakugyan  archidia- 
conatus  de  Z  u  m  b  u  r,  zombori  főesperesség  ? 

Okmánygyűjtö  és  másoló  t.  tudósaink  valamelyike  látott-e 
és  olvasott-e  az  egri  káptalan  által  kiadott  eredeti  oklevelek  zárla- 
tában »de  Zumburc  vagy  »Zombor«  név-alakot  ? 

Illedelmes  kívánok  azonban  lenni,  és  a  régi  nézetnek  enge- 
dem át  e  dologban  is  az  első  szót  és  benne  az  első  benyomásokat. 

Ezen  régi  nézetnek  egyik  legkiválóbb  képviselője,  háborút 
üzenve  az  új  nézpontból  kiindult  állításnak,  a  következőkben 
kél  a  dédelgetett  és  szintén  Nováky-alapította  »Zom6(w« -nak 
védelmére: 

>E  főesperesség  neve  Somborig  Sumbun,  Zumhun,  Zunbun 
alakban  csakugyan  hibásan  van  »írva«  vagy  »másolva;«  de  e 
hibát  sem  nehéz  megfejteni.  Ugyanis  e  hiba,  vélekedésünk  szerint, 
oimét  származhatott,  hogy:  a  másolók  a  név  végén  az  r-et 
n-nek  nézték  és  vették  s  e  két  betűt  egymással  fbicserélték, 
a  mi,  tekintve  e  két  betűnek  alakját,  igen  könnyen  megeshetett,  s 
így  lett  aztán  a  ASumbur-hól  Sumbun ;  vagy  pedig,  a  mi  még  hihe- 
tőbb, e  név  eredetileg  Sumbour-nak  lévén  írva,  a  másolók  az  o 
útin  következő  u-i  n-nek  írták  s  a  név  végén  kis  alakban  elrán- 
ti)tt  r-et  nem  vévén  észre,  vagy  csak  caligraphiai  czifraságnak 
tf'kintvén,  elhagyták,  s  így  lett  a  Sumbour-hől  Sumbun,<  *) 

Ezen  állításnak  első  része  egyszerűen  téves,  a  második 
része  azonban  majdnem  a  nevetségessel  határos  és  így  egész  kímé- 
lettel legyen  mondva,  szerény  nézetem  szerint  egyik  sem  állja 
meg  a  helyét. 

Mennyi  tévedés  van  mindjárt  abban,  hogy  az  okmánytani 
tájékozás  a  Zambur^  Sombor^  Sumbury  alakokat  helyesli,  a  Som- 
hon  s  vele  rokon  neműeket  pedig  elveti  s miért?  első  sorban,  mert 
roszúi  voltak  »írva«  vagy  >másolva.«  És  kik  írták  roszúl  ?  a  káp- 
talanbeliek,  a  kiknek  egyik-másika  épen  ezen  főesperesség  terhét 
^  czímét  viselte.  És  lehetséges-e,  hogy  következetesen  mindig 
roszúl  írták  és  az  fölolvastatván,  mindig  helyben  hagyatott  s  így  a 
hiba  Sombor  helyett  Sombon-t  írni  megöröködött  volna. 

A  hiba  második  sorban  a  » másolóknak «  van  tulajdonítva. 
Ez  nem  mond  semmit,  vagy  csak  annyit,  hogy  a  Cod.  Diloma- 
tieus  másolatai  kitűnőbbek  mint  a  Cod.  Patriusé;  mert  amott 
Zombor  áll,  —  helyesen  másolva,   emitt  pedig  a  hibásan   másolt 

A  mi  pedig  a  Sumbour  kiírási  alak  körűi  véleményezett 


^)  BaltUny  Feremz :  »Századok«   1884.  ^vf.  545.  I. 

22* 


:^40  ^    KANDRA  KABOS 

aberratiókat  illeti,  az  meg  épen  nem  képezheti  vita  tárgyát,  mint 
sokszorosan  naiv,  azoknál,  kik  e  név  körűi  eredeti  okmányok  nyo- 
mán tájékozottak  már. 

Nagy  Iván,  Nagy  Imre,  Géresy  Kálmán  tudósaink  és  más 
jeles  okmányolvasóink  megmondhatói  lehetnek  saját  tapasztalá- 
suknál fogva,  hogy  épen  megfordítva  áll  a  dolog.  Hogy  a  hibáz- 
tatott alak  a  hiteles,  erről  magamnak  saját  szemeimmel  volt 
alkalmam  meggyőződni  és  pedig  a  Zo7/iiar-másolatok  egynéme 
lyike  eredetijének  megtekintése  alkalmával.  Ha  jónak  látja,  ám 
vádolja  az  oklevél-kiadó  káptalant,  hogy  a  saját  kebelbéli  föespe- 
resség  cziraét  sem  tudta  és  századok  múlva  se  jött  rá  a  sajátképi 
névre,  a  Zombor  vezértől  nevezett  Zomhorra;  arról  azonban  sok- 
szorosan meggyőződtem,  hogy  a  Sombon  vagy  Sumbun  alak  a 
hiteles.  Vagy  miként  Pesty  Frigyes  jeles  tudósunk  mondaná: 
bajos  elhinni,  hogy  a  Sumbun  vagy  Sombon  név-alak  annyiszor 
hibásan  használtatott  volna  Zombor  helyett. 

Aki  nem  röstelli  végignézni  a  Zombor  és  Sombon  névala- 
koknak általam  összegyűjtött  népes  családját  (Századok  1883. 
évf.  589  1.),  az  meggyőződhetik,  ha  nem  elfogult,  hogy  épen  a 
legékesebb  Zo?w6or-féle  válfaj  tekintetében  lehet  okunk  a  vnmy 
hűségét  komoly  gyanúba  vennünk  és  a  másikkal,  a  Sumbunnal 
szemben  palaeografiai  torz-szülötteknek  tartanunk. 

»De  hogy  a  hibásan  másolt  Sumbun  alatt  a  zempléni  Zom- 
bort  kell  értenünk,  azt  világosan  mutatják  okleveleink  —  mondja 
folytatólag  a  tekintélyes  ellenmondásnak  hangsúlyos  szava.  — 
n.  Endre  egri  püspök  1275-ben  kelt  levelében,  melyben  vissza- 
ítéli vagy  visszaadja  az  egri  káptalannak  az  ő  elődei  által  elide- 
genített vagy  elfoglalt  tizedeket,  a  többi  között  igy  ír:  . .  .inveni- 
mus  etiam  <£ctum  capitulum  decimis  vini,  quod  ipsorum  est,  per 
totam  dioecesim  Agriensem  spoliatum,  praeter  decimas  vini  de 
Nogohzy,  praecique  Potoka  et  de  Sumbun  .  .  .  Hogy  itt  Stimhni 
alatt  Zombort,  a  zempléni  Zombort  -kell  értenünk,  azt,  ugy  gon- 
dolom, nem  szükség  bővebben  vitatnunk ;  mert  az  az  oklevél  szö- 
vege s  az  itt  felhozott  zempléni  helyek  megnevezése  által  is  kellő- 
leg igazolva  van ;   mert  nem  szenved  kétséget,  hogy  itt a 

Patak  után  következő  Sumbun  alatt  földrajzilag  is  csak  ZomW 
érthető  ....  a  hibásan  másolt  Sumbun  helynév  alatt  a  zempléni 
Zombor  értendő.*^) 

No  ha  hibásan  van  másolva,  ugyan  kár  volt  reá  hivatkozni. 
Inkább  hibátlan  másolatokkal  kellett  volna  előhozakodnia  a  t 
felszólalónak,  miután  oklevel«fc-kel  fenyegetődzik.  Aztán  honnét 
lehet  azt  tudni,  hogy  hibás  a  Sumbun-másol^it  í  Ez  elvont  okos- 


1)  BaKissy  Fn-puv: '.  Századok  1884.  dvf.  540.  1, 


VOLT-E  SZERENCS  VÁRMEGYE  'M] 

küdás,  és  nem  tapasztalás,  s  én  megnyugtatásul  mondhatom,  hogy 
esetleg  épen  e  szó  hűséges  és  nem  hibásan  másolt.  ^) 

Ezzel  épen  semmi  sincs  mondva.  Avagy  egy  kissé  szed- 
nénk csak  szét  ezt  a  földrajzilag  Zombomak  annyira  beigazolt 
Sumhun-t ! 

Hogy  a  zombori  » messzelátó*  hegyen  a  helynek  sík  fekvé- 
sénél fogra  voltak-e  víg  szüretek  már  ü.  Endre  püspök  elődeinek 
korában  s  ehhez  képest  lehet-e  szó  már  ezen  korszakban  a  zom- 
bori bortizedröl  ?  megvallom,  nem  tudom.  Fekvése  nem  javasolja 
föltételeznünk,  hogy  szöUei  a  sajátképi  hegyaljai  szőlőkkel  egy- 
korűak,  s  azt  is  mondhatom,  hogy  az  egri  káptalani  levéltárban  a 
zombori  bortizedek  ilyetén  nagy  régiségének  egy  mákszemnyi 
nyoma  sincsen. 

Aztán  mintha  itt  a  szorosan  vett  Hegyaljáról  lenne  szó,  és 
mind  a  két  tizedhely  hegyaljai  lenne,  azt  a  hatást  teszi  rám  a 
szöveg.  Mondanom  sem  kell,  hogy  itt  Patak  nem  mint  tizedhely 
szerepel,  hanem  mint  helyi  tájékozás,  levén  az  eredetiben  így : 
prope  Patáka  (nem  praecipue) ;  Patak  vidékén.  —  Én  a  magam 
Ítélete  szerint  ammondó  lennék:  ne  változtassuk  önkényüleg  a 
Sumbun-t,  miután  az  eredetiben  nincsen  máskép,  —  Zomborra ; 
hanem^ maradjon,  aminek  szépírású  írója  szánta :  Sombon. 

És  mi  e  név  ?  a  mai  Zemplén  egyik  városának  másodneve, 
mondhatnám  ragadvány,  vagy  talán  csúfneve. 

Ugyanis  az  idézetet  hibáztatom,  mint  csonkasdga  miatt 
havns  idézetei.  Miért  nem  lőn  az  folytatva,  hanem  épen  legérdeke- 
sp])b  részénél  (et  de  Sumbun)  megszakítva  ?  Az  a  szükséges  rész- 
lettel kiegészítve  így  néz  ki : 

'- -'  et  de  Sumbun,  que  Maat  aliter  nominatur 
^fSíDe  hát  természetesen  akkor  nem  üt  ki  az  irányzatos  Zom- 
l)oiTa,  hanem  Maád-ra  értelmezendő.  Mert,  hogy  Maat  alatt 
iíaád  értendő,  bizonyos.  Én  legalább  megnyugszom  az  egri  káp- 
talannak e^re  vonatkozó  értelmezésén  és  folytonos  írásbeli  hagyo- 
mányán. 

Hanem  eszerint  minden  bizonyosabb,  mint  az,  hogy  a  sum- 
^»uui  foesperesség  zombori  és  hogy  Zombor  vezérre  lenne  vissza- 
vihető ezen főesperességi nevezet. Mindössze  egy  ragadvány-név  az, 
ii  mibe  az  Zemplénben  helynévileg  kapaszkodhatnék,  ami  pedig 
vmnii  esetre  sem  Zombor  és  vezéri  származás. 

Különben  az  én  részemről  voltaképen  itt  nem  az  a  kérdés, 
lui  vájjon  zombori  maradjon-e  a  foesperesség,  avagy  mádinak 
kereszteljük  el ;  hanem  hogy  megengedhető-e  Zemplén  megyében 
•i  zempléni  mellett  még  egy  másik  archidiaconatus  ? 


^)  Az  eredeti  a    főkápt.  lvt.-ban. 


342  KANDRA  KAB08. 

Van  egy  történetírói  elv,  hogy  minden  vármegyének  f^fj 
föesperesség  felel  meg,  és  viszont  minden  föesperesség  külön  vár- 
megyét  föltételez.  Ezen,  ha  jól  tudom  Baldssy-féle  tannak  ki  sem 
vette  oly  nagy  hasznát,  mint  épen  Szerencs  és  Zombor;  mert 
amint  kérdésbe  jött  az  elsőnek  vármegyei  mivolta,  a  másik  azon- 
nal felölté  föesperesi  palástját  és  ott  termett,  és  ilyenkor  nem 
maradt  el  Zombor  vezér  kísérteties  árnya  sem.  És  mi  lett  az 
eredmény  ?  Az,  hogy  a  hármas  bátor  föllépés  folytán  a  kétséges- 
kedő kritika  tévútra  lön  vezetve,  s  a  végzetes  vizsgálat  abban 
maradt,  s  maradhatott  Szerencs  tovább  is  vármegye,  és  Zombor 
föesperesség,  és  Zemplén  vármegyének  történeti  egységének  tu- 
data nélkül  kellett  maradnia. 

Ha  ezen  viszonyos  és  a  történetíróra  szemkápráztató  hatás 
visszatartásával  tanulmányozta  volna  bárki  Szerencset,  nincs 
semmi  kétségem,  hogy  azonnal  diadalra  jut  a  történeti  igazság. 

Es  nem  vagyok  eltérő  véleményben  Szerencs  vármegyének 
tej-testvére,  a  zombori  főesperességről  sem. 

A  fönnebbi  irány-elv  szerint  nincs  jövője  az  al-zempUni 
(miként  mondani  szoktuk :  zombori)  föesperességnek,  miután  vár- 
niegyéje  az  emlékezet  Pantheonjába  való  fölvételre  körillbelöl 
időszerűtlen. 

Én  ez  elvet,  habár  ellen-argumentumként  már  máskor  is 
idéztem,  nem  osztom  és  magaménak  nem  vallom,  mert,  habár 
elismerem,  hogy  az  egyház  szívesen,  és  hozzátehetem,  okosan,  a 
politikai  beosztás  szerint  szabályozta  működésének  nagyobb 
köreit ;  azonban  egyszersmind  el  kell  ismernünk,  hogy  e  részben 
való  eljárása  szolgai  utánzássá  nem  fajúit,  s  így  nem  egy  eset 
volt,  hogy  egy  politikai  megye  egyházilag  több  részre  is  földara- 
bolódott 0 

Mindezt  csupán  annak  igazolására  hozom  föl,  hogy  a  zom- 
bori (vagy  akárminek  nevezzük  ezután)  szintén  önállóan  tanulmá- 
nyozandó, és  sorsát  nem  szabad  Szerencs  megyei  sorsához  köt- 
nünk ;  mert  azért,  hogy  Szerencs  elesik,  mint  vármegye,  azért  — 


^)  Az  árpád-korszak  mély  elméjű  tanulmányozója  Dr.  Fault r 
Gyula  után  érdekes  adatokat  említhetek :  Ozyuaghi  (eszéki),  marchiai 
1217.  (Wenzel  XI.  154.)  A  bács-kaloesai  megyében:  a  szegedi  (Hazai 
ok.  VI.  81.)  A  győriben:  a  Rábaközi  1255.  (Wenzel  VII.  400.)  A 
vácziban:  a  szigetfői  1279.  (Wenzel  XII.  274.)  Az  esztergomiban:  a 
sasvári, 

r 

Es  Bunyitay  Vincze  t.  barátomtól  tudom,  hogy  a  váradi  egyház- 
megye virágzó  korában  Bihar  vármegye  3^/2  föesperességre  oszlott,  a 
kis  Békés  megye  pedig  kettőre. 


VOLT-E  SZERENCB  VÁBMEGTE.  343 

habár  kötve  hiszem  —  a   sumbuni  föesperesség  megmaradhat 
helyinek,  alsózempléni  f&esperességnek. 

Sumbun  ffiesperesség  volt ;  hanem,  hogy  hol  ?  az  már  kér- 
dés. A  zombori  főesperességet  neve  indokolásában  már  is  kifogá- 
soltam, hanem  tekintetbe  jöhet  az  még  területére  nézve  is,  miután 
nincs  okom  kihallgatlanúl  elitélni  és  Szerencs  vármegye  sorsára 
juttatni.  Zemplén,  a  vármegyék  szebbiké,  melynek  szülöföldi 
emlőjén  annyi  történeti  és  korszakot  alkotó  jeleseink  nevekedtek, 
elég  tágas,  hogy  még  egy  második  archidiaconatus  részére  is  jusson 
benne  hely. 

Hogy  ezen  föesperesség  zempléni  jogai  mily  lábon  állanak, 
a  fölött  nyilatkozni  szintén  a  Nová%-hagyományok  örököse, 
kitfind  tiszteletben  álló  geograph-történetfrónk :  Balássy  Ferencz 
a  legilletékesebb. 

Sajnos  azonban,  hogy  nála  (sőt  épen  nála)  csak  azért  van  a 
zombori  föesperesség,  hogy  Szerencs  vármegyei  voltának  bizony- 
sága legyen.  Hogy  Szerencs  vármegye  lehessen,  kebelbéli  főespe- 
rességet is  kellett  fölmutatnia.  Igaz,  hogy  helyi  okmányokban 
nem  fordul  elő  az  archidiaconatus  de  Zombor,  s  a  pápai  tized- 
lajstromban egész  Zemplén  vármegyét  az  Archidiaconatus  de 
Zemlyn  öleli  magához ;  de  a  hiányra  fátyolt  vet  Szerencs,  és  teheti, 
mert  vármegye.  Az  archidiacon  de  Sumbun  hiányzik ;  nem  tesz 
semmit ;  mert  »hogy  a  zombori  föesperesség  e  nevezet  alatt  nem 
fordul  elő,  azt  annak  tulajdoníthatni,  hogy  a  föesperesség  nem  a 
diplomatícus  nevezet  vagy  czím  alatt  hozatott  be  a  lajstromba,  ha- 
nem Zemplén-vármegyétől,  melybe  már  az  előtt  régen  bekebelezve, 
közönségesen  csak  zempléninek  neveztetett,  s  e  nevezet  alatt 
jegyeztetett  be  az  emiitett  lajstromba,  a  mit  annál  inkább  állit- 
hatni, mivel  ezen  tized  1333-ik  évi  rovatai  között  az  »arcAídíaco- 
natus  Zemplmiensist  kétszer  jő  elő  más  és  más  parochiák  és 
lelkészek  jegyzékével . . .  Mely  különböző  rovatok  világosan  mutat- 
ják, hogy  a  zempléni  föesperesség  hajdan  több  főesperesi  kerü- 
letre oszlott,  melyek  a  vármegyétől  közönségesen  csak  zempléni 
föesperességeknek  neveztettek,  a  miből  alaposan  következtethetni, 
hogy  az  emiitett  lajstromban  ezen  közönséges  nevezet  alatt  fog- 
laltatott a  kérdéses  zombori  föesperesség  is.^) 

Szerencs  kedveért  el  kell  engednünk  tehát  a  diphmaticus 
nevezetet  vagy  czimetj  s  a  meg  nem  említett  zombori  főesperessé- 
get beufoglaltnak  tekintenünk. 

így  állván  a  dolog,  nincs  más  hátra,  mint  a  szerencsvár- 
megyei névsort  összeállítani  és  a  pápai  tizedlajstromnak  alsó- 
zempléni  kerületével,  mely  itt  Zombor-Szerencs  iránt  való  kedve- 


^)  Balássy  Fereucz :  Bartakovics-Emlékköny v  711. 


344 


KANDRA  KABOS. 


zésböl  Önálló  föesperességnek  vétetik,  egybehasonlítani.  Némi 
hasonlóság,  körülbelül  ugyanazon  területről  lévén  szó,  előre  is 
constatálható ;  azonban  ez  kevés,  Szerencs  összes  helyeit  magá- 
ban kell  foglalnia,  illetve  kizárnia  kerületéből  mindazon  helyeket, 
melyeket  régibb  okmányok  Patak  területén,  vagy  Zemplén  vár- 
megyében fekvőnek  mondanak. 


Szerencsmegyeí  helyek: 


Abony,  Hidvég, 

Baas  V.  Bázsi,  Hoporty, 

Bekecs,  Kak, 

Mező-  V.  Legyes-bénye,  Szőllős-Kál, 


Erdő-bénye, 

Berzék, 

Bocs, 

Csanálos, 

Fosa-  (v.  kis-)  Csecs, 

Csege-Szöge, 

Alsó-  (kis)  Dopsza, 

Al-  és  Felgesztely, 

Girincs, 

Golop, 

Harkály  v.  Harkány, 


Kesznyéten, 

Kisfalud, 

Kondó, 

Köröm, 

Fel-  és  Alsó-Lúcz, 

Maad, 

Makrancz, 

Megyaszó, 

Monok, 

Hernád-Németi, 


Bodrog-Keresztur, 

Ptrügy, 

Rátka, 

Szada, 

Szántó, 

Sisár  (1677.  óta  p.); 

Szerencs, 

Nagytálya, 

Tolcsva, 

Tardos, 

Zorabor, 

Báj, 

Csobaj, 

Tisza-Ladány, 

Takta-Kenéz. 


Ond, 

Készséges  vagyok  elismerni,  hogy  egy  megye  a  megfelelő 
főesperességgel  a  legutolsó  vonásig  össze  nem  vághat  A  vár- 
megye a  maga  térképére  minden  helynevet  beír,  a  főesperesség 
Regestrumába  csak  egyházas  (lelkészszel  bíró)  helységeket  vesz 
föl.  Azonban  észre  kell  vennünk,  hogy  ettől  eltekintve  is  nagy 
a  különbség  a  két  névsor  között  és  az  alsó-zempléni  esperesség 
területe  sehogysem  szerencsmegyei  terület  Sok  odatartozó  hiány- 
zik belőle,  és  sok  oda  nem  valóval  bővelkedik. 

Szerencsmegye  és  a  vélt  zombori  főesperesség  között  távol- 
ról sincs  kiterjedési  azonosság,  és  így  Zombor  terminológiája 
helytelen,  Szerencs  pedig  gyönge  neki  többé  szükségleti  érdeket 
kölcsönözni,  területe  meg  nyomtalan. 

Következnék,  hogy  tovább  haladva,  a  sumbuniföespere^séfj 
zemplénmegyei  minőségét  vonjam  kétségbe  és  a  pápai  tízed- 
lajstromok adatai  nyomán  kimutassam,  miszerint  nem  áll,  hogy 
a  zempléni  tarfományhan  régente  8  bizonyos  ideig  két  főesperesség 
létezett  Ezt  azonban  már  a  zarándi  főesperességnek  általam  már 
vitatott  kérdésével  tartván  kapcsolatosnak,  alkalmatos  időre,  más- 
korra hagyom. 

"^  Kandra  Kabos, 


KÜLÖNFÉLÉK 


GRÓF  CSÁKY  LÁSZLÓ  TUDÓSÍTÁSA  A  MÜNCHENI 
FEJEDELMI  PALOTÁRÓL  ÉS  A  WITTELSBACH-HAZ 

KINCSEIRÓL.  1685. 

Gr.  Csáky  Istvánnak,  a  kolozsi  majd  szepesi  örökös  főispán- 
nak és  későbbi  kir.  tárnokmesternek,  ifjúkorában  Brandenburgi 
Katalin  fejedelemasszony  hírhedett  kegyenczének  legitjabb  fia, 
az  1640-ben  született  és  1708-ban  elhunyt  gr,  Csáky  László  sok 
ügyességgel,  szép  tulajdonokkal  megáldott,  de  igen  sajátságos, 
állhatatlan,  Táltozó  természetű,  nyughatatlan  elméjű,  s  politikai 
ekeit  jobbra-balra  forgató  ember  volt.  Előkelő  úri  nevelést  kap- 
ván :  előkelő,  fényűző,  pazarló,  negédes  büszke  űr  vala  minden 
írében.  A  mellett  kalandvágyó  és  vakmerő  vitéz.  Képzettségére 
nózve,  anyanyelvén  kívül  a  latinban  s  németben  tökéletesen  jár- 
tas, sokat  olvasott  és  tapasztalt,  világlátott,  nagy  udvarokban, 
lázalmas  követségekben  forgott  férfiú.  Erdélyi  laktában  Doboka 
vái-megye  főispánja  volt  s  Apaffy  idejében,  mint  a  bujdosók  köz- 
vetítője, majd  mint  Bánfiy  Dénes  egyik  megbuktatója  és  vérpadra 
juttatója  szerepelt.  Azután  Béldy  Pál  összeesküvésébe  kevered- 
vén, országúi  megnótáztatott  és  Béldyvel  Konstantinápolyba  me- 
nekült. Am  ő  onnan  is  ki  tudta  magát  vágni,  haza  tér,  I.  Lipót 
király  szolgálatába  áll,  ennek  kamarásává  és  belső  tanácsosává, 
lévai  és  tatai  kapitánynyá  lesz.  Huszárezredet  állít,  melynek  élén 
itt  küzd  vitézül  Bádeni  Lajos,  Lotharingi  Károly  és  Max-Emá- 
nuel  oldalánál  a  török  ellen  vivott  diadalmas  ütközetekben ;  főve- 
zéreinek sokszori  dicsérete,  ezredesi  rang,  udvari  kegy  és  sok  hadi 
zsákmány  jutalmazták  hősies  fáradozásait. 

De  sem  a  tömérdek  nyert  hadi  préda,  sem  az  adományban 
ka|K)tt  tatai  uradalom  s  örökös  jószágainak  jövedelmei  nem  vol- 
tak elégségesek  a  fényszerető  főúr  pazar  költekezéseit  fedezni :  a 
i  Csáky  szalmáját  közmondás  alig  hanem  ö  róla  vette  eredetét. 
Soha  ki  nem  fizetett  adósleveleivel  még  most  is  telvék,  Komárom-, 


346  KÜLÖNFÉLÉK. 

Esztergom-,  Barsvármegjék  nemes  családaínak,  városoknak,  köz- 
ségeknek leveles-ládái.  Jószágai  közül,  a  mit  csak  lehetett,  zálogba 
csapott  A  drága  öltözeteket,  paripákat,  pompát,  utazásokat  >/a- 
czányos  és  auaztrigás  ebédeket,  halhatatlan  nevű  borok  jovdt^  (saját 
szavai,  egyik  1684-iki  levelében)  nagyon  szerette.  Könnyeden, 
bőven  és  elevenen  levelező  s  ügy  látszik,  épen  úgy  beszélő,  pergő, 
sima  nyelvű  űr  vala. 

Mikor  aztán  magyarországi  jószágaiból  már  kikopott: 
elküldette  magát  b.  Scherffenberggel  Erdélybe,  a  Leopoldinum 
diplomát  nyélbe  ütni,  és  partiumbeli  jószágait  (Almás  várát, 
Csáky-Gorbót,  Szurdokot,  stb)  visszakaparintani.  Mindazáltal  e 
császár  királypárti  hűségeskedése  nem  gátolta  őt  abban,  bogy 
mindjárt  1 703-ban  —  tán  legelsőül  az  erdélyrészi  főurak  köziÜ 
II.  Rákóczy  Ferencz  szabadságkereső  hívei  közé  ne  álljoD,  íiastól. 
Bákóczinak  a  koros  mágnás  huszárezredesévé  majd  dandárnoká?á 
lőn  s  a  hadadi  várat  és  uradalmat  kapta  tőle.  A  zsibói  ütközet 
napján  az  ő  vendége  volt  a  fejedelem  a  szurdoki  kastélyban. 
Csáky  László  mint  Rákóczi  híve  fejezte  be  változatos  életét 

Csáky  tatai  kapitány  korában  gr.  Eszterházy  János  győri 
vice-generális  vezénylete  alatt  áll  vala,  igen  bizalmas  viszonyban 
főnökével,  a  ki  őt  gyakran  küldi  a  nádorhoz  és  Bécsbe  az  udvar- 
hoz, a  végbeli  hadak  ügyeiben,  mint  ezt  Csákynak  Eszterházyhoz 
írt  1684 — 85-iki  levelei  mutatják.  Az  udvar  is  kiismervén  az 
impozáns  föUépésű,  ügyes,  elmés,  ékes  beszédű  magyar  főurat : 
uem  egyszer  fontos  bizalmi  feladatokra  alkalmazta ;  így  pl.  1681 
nyarán  lengyelországi  küldetésre  volt  kiszemelve  Sobieski  király- 
hoz, 1685-ben  pedig  Münchenbe  küldetett  Max-Emánuel  bajor 
választó-fejedelemhez  ;  a  kinél  is  mint  járt  vala,  miként  fogadta- 
tott, mit  látott,  mint  ajándékoztatott  meg?  stb.  ~—  maga  leírja 
Eszterházy  Jánoshoz  intézett  levelében,  melyet  ritka  érdekes  tar- 
talmáért ime  itt  közlünk  egész  terjedelemben. 

* 

Ajánlván  Kglmednek  kötelességgel  szolgálatomat  stb.  Kglmedtül 
tanultam  bizodalmas  jóakaró  Vice- Generális  Uram,  hogy  ura  titkát  nem 
szabad  mással  tudatni^  ügy  noha  én  nevem,  akaratom  forgott  elkövetett 
messzi  útamban :  de  ki  parancsolatjábúl  kölletett  oly  terhes  utat  felvál- 
lolnom?  mivel  fölséges  Baváriai  Herczeg  lejövetelével  kicsirázott,  — 
szabad  nékem  is  bizodalmas  jóakaró  Uraimmal  tudatnom.  Sommija 
útamnak  az  fölséges  Háztűi  vala,  hogy  táborban  ne  menjen,  az  coloniai, 
francoi  népet  szükségnek  okáért  másfelé  ne  kerültesse,  hanem  országán 
szenvedje  általjUnni  az  Elector ;  továbbá  kit  kivan  maga  helett  (fővezé- 
réül   hadainak   otthon;)    mert  valakit  Kglmes   Urunk  ő  fölsége  hivei 


KŰLÖNFil^K.  347 

közül  kiváo^  odaengedtetik  szolgalatjára.  Ez  utolsó  izeaet  alatt  pedig 
ollyoii  is  foglaltaioU,  mely  pennára  nem  bizhcUó.  MegvalloiDi  valamint 
drdemetleo  voltam  az  fölséges  Electornak  fölealeges  való  kegyelmes- 
s^^re:  ugjr  lehetetlennek  Ítéltem,  hogy  látott  kincsekhez,  épületekhez 
valaha  hasonlót  vagy  szebbet  lássak ;  de  édes  Vice-Generális  Uram,  az 
tárházban  az  arany  mázsa  számra  hever,  gyöngyöt  —  bizony  nyal  írom, 

—  itczével  mérhetném ;  többig  között  másfél  réfni  két  gyöngyzsinór^ 
melynek  nagysága  mint  egy  legöregebb  található  mogyoró  s  ily  nagy 
gyöngjekbtil  áll  az  egész  láncz,  böcsültetett  két  milliomra.  Gyémántnak 
böeége,  többi   között  egy  násfában  vagyon  oly  gyémánt,  mint  egy  dió, 

—  azt  csaknem  megböcsülhetetlennek  tartják.  Kárpitok  (gobelineket  értj 
melyeket  maga  az  öreg  atyja  ez  mostani  Electornak  29  esztendeig  Mo- 
uachiumban  (München)  csináltatott,  böcsültettenek  tizennégy  milliomra. 
Az  monachiumi  residentiának  legalábbvaló  része  külömb  az  egész  kis- 
martoni épületnél.  Az  honnénd  Császár  házaiban  mennek,  azon  resideu- 
tiában  mindenik  grádics  száz  tallér  érő  s  legalább  vagyon  száz  grádics. 
Az  közrendeknek  szállásán  kívül  vagyon  az  residentiában  szoba  340.  az 
pádimentuma  az  szobáknak  márványkő.  Nem  tadják,  mit  tészen  az 
köcsönözés  ?  mert  majd  alig  tudják  pénzeknek  számát ;  éu  nem  palotát : 
de  palotákat  láttam  teli  zacskó  pénzzel.  Vagyon  most  is  hatezer  embere 
fegyverfogható,  kinek  minden  héten  megjár  készpénz  füzetese.  Udvará- 
nak minden  cantorra  (évnegyedre)  infallibilis  füzetese  fl.  60,000,  jöve- 
delmi tizenegy  millium.  Egy  szóval,  minden  világi  jóbúl  bó'ves ;  mind- 
azouáltal  mindezeknél  nagyobbra  böcsülöm,  hogy  egész  országátűl,  gaz- 
dagtűi, szegénytül,  nemes,  nemtelentül  egyeránt  kedveltetik,  dícsőéttetik, 
noha  kemény  uralkodásában,  midőn  most  is  még  atyjánál  lévŐ  főhoffaies- 
terét  e^y  szóéit  azonnal  udvarátűl  eltiltotta;  parancsolatit  miuisterci  ne 
vizsgálják,  effectuatióját  ne  vontassák,  —  mert  nem  sokáig  lesznek 
szolgái !  —  Engem  ezer  köböl  búzával  ajándékozott  meg,  mely  tészen 
becsi  mérőt  700.  s  maga  adat  szálokat  az  lehozattatására ;  a  mellett 
háromezer  köböl  búzára  s  annyi  zabra  passust  adott :  minden  vám  nél- 
kül lehozattathassam, —  az  minthogy  vettem  is  1500.  mérő  búzát,  1000 
mérő  zabot,  de  az  hajóknak  és  száloknak  szűk  volta  miatt,  (kívántatván 
azcoloniai  és  francoi  10,000.  ember  számára)  már  ezelőtt  tizednappal 
Ratisbonához  (Regensburg)  érkezvén,  nem  remélem,  három  hétnek  előtte 
leérkezhessenek  búzámmal,  zabommal. 

Az  bécsi  igazság  és  hírek  pedig,  édes  Vice-Generális  Uram,  ma- 
radnak in  prioribns  terminis.  Az  elmúlt  szerdán  indultak  Bothiáni  (Kri- 
stóf) uram  generálisságabéliak,  úgy  az  több  Kanizsa  ellen  lévő  végbe- 
lieknek  füzetesével ;  gróff  Barkóczi  Ferencz  uramot  az  reménység  mai 
napig  itt  tartóztatja.  Ludánt  20,000  frtban  gróff  Erdőd!  Christoph  Uram- 
nak az  elmúlt  kedden  adták.  Palatínus  urunk  ő  nga  hamar  való  készület- 
tel, nem  tudatík,  mi  okért  ?  az  elmúlt  szombaton  az  asszonynyal  Őngával 
együtt  Kis-Martonyban  ment.  Itt  csak  öt-hat  napot  adnak  már  Újvár 


348  KÜLÖNFÉLÉK. 

(Érsek- Újvár  megvételének.  *)  Az  Electort  talám  megmaraszthatják,  noha 
többen  hiszik,  hogy  alámégyen.  —  Ha  Újvárnak  oly  hamar  Idszen  meg- 
vétele, tulaj  donéthatom  talám  annak,  hogy  megtudta  újvári  basa,  hogy 
győri  substitutus  Vice-Generális  (ifj.  gr.  Zichy  István)  is  jelen  vagyon, 
az  ki  nem  kevéssé  sajnálta,  hogy  elesett  az  kapu  kűcsaitúl  Kgidnek  jelen 
nem  létében,  mindazonáltal  tett  itt  fenn  oly  kérdést :  mivel  Rgld  asseca- 
rálta,  hogy  négy  holnap  alatt  néki  resígnálja  az  vice-generálisságot,  — 
mért  nem  adhatnák  inkább  néki  Kgld  kinnlétében  most  is  az  kulcsokat, 
hogysem  Rapachnak?  Haec  sub  rosa  illrmaeDnaoniVrae  scripta  esse  velicn. 

Ha  mostani  ittlétele  az  fölséges  Electornak  félesztendötül  fogvást 
való  itt  késésemet  haszonra  nem  juttatja :  tovább,  úgy  áldjon  Isten,  re- 
ménység fejében  magamot  nem  fogyasztom.  Adta  volna  Isten,  soha  magyar 
Bécset  ily  nyomorúsággal  ne  lakhatta,  nyomhatta  volna!  Ha  füzetnek: 
táborban  szállok,  —  ha  nem  :  én  bizony  graeczi  dolgaimhoz  látok  ;  '.)  gra- 
tiáúl  vévén,  mindezek  felől  ha  Kgld  is  jó  tetszésével,  mitévő  legyek  ?  oktat. 

Az  fölséges  Electornak  lakadalmi  solennitása  volt  nagy  pompá- 
val, 8)  kár  volt,  hogy  az  bejövetele  igen  későn  történt ;  az  hintóját  ho- 
zatta szintén  Párisbúl,  —  árnyék  az  velenczei  követ  hintója  ehhez: 
mert  ez  fi.  32,000. 

Ajánlván  Kgld  mindenkori  gratiájában  magamot,  maradok  Kgid- 
nek mint  nagy  jóakaró  Vice-Generális  Uramnak 

Vieunae,  die  23.  July  1685. 

igaz  köteles  szolgája 
Qróff  Chiáky  László  m.  k. 

Külczím:  Illrmo  dominó  comiti  loanni  Eszterházi  de  Galaiita, 
equiti  aurato,  S.  C.  R.  Mattis  consiliario,  praesidy  Jauripensis  confí- 
niorumque  cidem  auncxorum  vice-generali,  dno  et  patrono  mihi  addic- 
tissimo.  —  Jaurini.  P.  H. 

Sajátkezű leg  írt  eredeti  levél  a  gr.  Eszterházyak  cseszneki  ágának 
levéltárában. 

Közli:  Thaly  Kálmán. 


^)  A  bécsi  remények  túlvérmesek    valának ;  Érsek-Újvár  hosszan- 
tartó vitézi  védelem  után  csak  aug.  19-kén  vétetett  be. 

^)  Mik  voltak  légyen  a  kalandos  embernek  a  stájer  fővárosban 
való  e  dolgai  ?  adataink  nincsenek  róla ;  de  a  sok  helyütt  megforduló 
főúr  —  mint  láttuk  —  még  bajor  búzával  és  zabbal  is  speculált.  Ezt 
bizonyára  a  hadi  kincstárnak  liferálta  jó  borsos  áron,  hogy  aztán  az 
érte  kapott  pénzt  szokása  szerint  csakhamar,  elpazarlja,  elpompáskbdja 
Tatai  kapitányságában  épen  ez  évben  már  a  kecskeméti  tőzsérek  megxá- 
logolására  szorult.  (L.  Archiv.  Rákócz.  IX.  köt.  1  1.) 

^)  Max-Emánuel  tudvalevőleg  I.  Lipót  császár  leányát  vette  volt 
nőtíl,  mely  elsŐ  neje  azonban  nemsokára  meghalt. 


KÜLÖNFÉLÉK.  349 

ADALÉK  AZ  ESZTERGOMI 
ARANYBULLA-MÁSOLAT   PROVENIENTLÍJÁHOZ. 

Hogy  IL  Endre  király  kiváltságlevelének  az  az  egyetlen 
példánya,  mely  az  esztergomi  primási  levéltárban  őriztetik,  volta- 
képen nem  az  aranybulla  hét  példányának  egyike,  hanem  a  bullá- 
nak a  magyar  püspöki  kar  által  1318-ban  kiadott  hiteles  máso- 
lata, illetőleg  átirata :  Knauz  Nándor  kétséget  kizárólag  bebizo- 
nyította. *) 

A  nagyfontosságú  okiratnak,  mint  az  aranybulla  eddig 
ismert  legrégibb  átiratának,  becse  azonban  megvan  s  mindaddig 
meglesz,  míg  valamely  kedvező  véletlen  a  lappangó  eredeti  példá- 
nyok egyikére  nem  vezet  *) 

Azt,  hogy  miként  s  mikor  került  a  kérdéses  okmány  a  pri- 
mási levéltárba,  önként  érthetőleg  senki  sem  vizsgálta  azok  közül, 
kik  e  példányról  értekeztek,  természetesnek  tartván  valamennyi, 
hogy  e  példány  más,  mint  az  esztergomi  érsek  külön  példánya 
nem  lehetett,  s  hogy  ehhez  képest  őriztetik  illető  helyén,  a  prima- 
tialis  levéltárban. 

Pedig  a  dolog  nem  áll  így,   mint  a  következőkből  láthatni. 

Alkalmam  levén  ugyanis  a  gróf  Eornis  család  levéltárának 
egy  részét  1862 — 63-ban  átkutatni,  azt  t.  i.,  mely  a  családi  levél- 
tár zöméből,  kiszakítva  egy  felében  gróf  Komis  Ádám-,  más  felé- 
ben pedig  grót  Komis  Károlynál  állt  rendezetlen  állapotban,  — 
az  előbb  említettnél  levő  félben  a  többi  között  gróf  Barkóczy 
Ferencz,  esztergomi  érseknek  (1761 — 1765.)  gróf  Kornis  Antal 
erdélyi  főkormányszéki  tanácsos  özvegye,  gróf  Petki  Anna- 
Máriához  intézett  következő  két  eredeti  levelére  akadtam : 


I. 

»M(^]tÓ8ág08  grófné,  kedves  húgomasszony  !  ^) 

Valamint  szíves  üdvözléseit,  melyekkel  most  közelebb  múlt  szent 
napok  alkalmatossággal  rólam  megemldkezni  tetszett  Kegyelmednek, 
köszönettel  fogadom  ;  ügy  viszont  óhajtom,   hogy   az  halálon   gyözedcl- 


*)  »Az  aranybullát,  czimü  értekezésében.  L.  Magyar  Történelmi 
TárX.  k.  205  —  218.  1. 

^}  A  vaticáni  magyar  kutatók  szerencsés  kezétől  sokat  lehet  e 
tekintetben  is  remélenünk. 

^)  ^%y  ^>  valamint  a  következő  levél  megszólításában  :iniéiiém- 
nAMzo7ty€  állt  eredetileg,  de  a  tisztességtudó  érsek  utólag  mindkét  helyütt 
'fftágomasszony^  -nyal  helyettesítette. 


350  KÜLÖNFÉLÉK. 

meskedő  ÜdvÖzitünk  Kegyelmedet  is  sok  számos  húsvét-napjaira  tartsa 
meg  szerencsésen,  éltesse  frissebb  egészségben.  Sajnálanom  azonban 
kelletik,  Hogy  mostanában  az  inassaim  teljes  számban  meglévén,  azon 
ifiúnak  udvaromban  bevételét  nem  Ígérhetem,  s  így  Kegyelmed  kíván- 
ságát nem  cselekedhetem.  Ki  egyébaránt  szolgálatára  kész  igyekezetem 
ajánlása  mellett,  a  midőn  az  tudva  levő  levélnek  felküldését  Kegyelmed 
jóakaratába!  elvárnám,  vagyok 

Kegyelmednek 

igaz,  köteles  szolgája 

Bécs,  29-ik  april  1764.  Barkóczy  Ferencz,  s.  k. 

II. 

Méltóságos  grófné,  kedves  húgomasszony ! 

Hogy  igíretérül  Kegyelmed  megemlékezett,  és  a  diaetára  azon 
András  Idrály  privilégiumával  engemet  megkötni  kívánt  Kegyelmed: 
valamint  ezért  illendő  köszönetet  teszek,  űgy  viszont  minden  aikalmr.- 
tosságokra,  melyekben  vagy  Kegyelmednek,  vagy  fiainak  használhatok, 
szolgálni  kcsz  jóakaratomat  ajánlom,  tartván  különös  vigasztalásoninak, 
ha  cselekedettel  is  ilyetén  igyekezetemet  teljesithetem.  A  mi  Kegyelmed 
portékáinak  az  pozsonyi  házamnál  addig  adandó  szállását  illeti,  míg 
bizonyos  helyet  azoknak  conservatiójára  Kegyelmed  tanálhat,  én  igenis 
szívesen  megengedem,  hogy  a  pozsonyi  házamhoz  Kegyelmetek  felküld- 
hesse;  mivel  mindazáltal  halandók  vagyunk,  semmi  cautiót  magamra 
nem  vállalhatok.  Örvendeni  azonban  fogok,  ha  Kegyelmedet  az  Úristen 
ide  szerencsésen  felhozván,  fríss  egészségben  tisztelhetem.  Egyébaránt 
atyafiságos  jóakaratjában  ajánlott  maradok 

Kegyelmednek 

igaz,  köteles  szolgája 
Barkóczy  Ferencz,  s.  k.« 

Pozsonban,  29-ik  Julii  17G4. 

Mindkét  levél  czímírata  a  következő : 

>A  Madame^  Madame  la  Comtesse  Afine- Marié  donai{rt)ére  de  Kor- 
nisy  née  Comtesse  de  Petii,  par  (Bnde)  Debrec:nn,  a  Clansetibourg.€ 

E  két  levél  alapján  tehát  méltán  biztosra  vehettem,  hogja/. 
azokban  említett  privilégium  nem  más,  mint  az  esztergomi 
aranybulla^másolat ;  hogy  azonban  az  ugyanazonosság  iránt 
tökéletes  meggyőződésre  juthassak,  a  gróf  Kornis-család  levéltá- 
rának Huszti  András  által  készített  registrumát  kellett  átnéznem. 
Mert  hogy  ez  archívum  leveleit  nem  más,  hanem //t/«2:<í,  a  kolozsvári 
coUegium  professori  cathedrájáról  elüldözött,  de  valamennyi  tár- 
sánál tudősabb  férfiú  írta  össze,  kéziratából  lehetett  tudnom,  a 
mely  t.  i.  az  általam  előzetesen  átvizsgált  Kornis-féle  levéltár- 
részletek minden  egyes  darabján  látható  vala,   s  a  mely  kézírás 


KÜLÖNFÉLÉK.  361 

voDásait  a  gróf  Wassok  szintén  általa  rendezett  leyéltáráüak 
registroinából  jól  ismertem. 

A  gróf  Komisok  leveles-ládái  Kolozsvárt  az  erdélyi  guber- 
niom  archivumában  néhai  Miké  Sándor  felügyelete  alatt  állván, 
a  nagyérdemű  férfiúhoz  fordultam,  s  ö  a  csakugyan  Huszti  And- 
rás által  szerkesztett  registrumot  ^)  előmutatván,  azonnal  ráve- 
zetett annak  keresett  helyére,  megjegyezvén,  hogy  maga  az 
okmány  nincs  a  levelek  közt,  hogy  fájdalom  elveszett,  mire  midőn 
annak  hollétét  Barkóczy  prímás  két  levele  alapján  kimutattam,  a 
feledhetetlen  emlékű  tudós  öröme  határtalan  volt 

A  registrumban  ^Instrumenta  continuaia  et  sub  lütera  T, 
regütrata€  czímirat  alatt  a  43.  lapon  g  signaturával  ellátva, 
Httszti  Andrásnak  következő  kivonata  olvasható : 

>Authenticum  et  originale  privilégium  ab 
Andrea  Hege  Hierosolymitano  nobilitati  Hun- 
garicae  concessum  anno  Domini  1222.  in  m  a- 
nuscripto  quatuor  sigillis  pendentibus  corro- 
boratuDL*  *) 

Evvel  az  aranybulla  esztergomi  példánya  provenientiájának 
kérdése  tisztában  áll.  Hogy  a  nevezetes  oklevél  gróf  Kornis 
Antalné,  mint  a  Petki  család  saijadéka  útján  került,  feles  Petki- 
levéllel  egyetemben  a  gróf  Komisokhoz,  kétséget  nem  szenved, 
amennyiben  az  aranybulla  e  példánya  csak  is  az  erdélyi  fejedelmi 
levéltárból  kerülhetett  Petki  Jánoá  cancellár  (f  1612.  oct.  23-án) 
kezére,  a  ki  azt  magánál  felejté.  Hogy  pedig  a  fejedelmi  levéltár 
azt;  mint  az  erdélyi  vajda  számára  kiállított  példányt,  a  vajdai- 
archívumból öröklé  át,  tán  mondanom  sem  kell.  Petki  János 
nCutódának,  a  nagyon  vallásos  özv.  gróf  Komis  Antalnénak,  ki 
gyakrabban  fordult  meg  Pozsonyban  és  Esztergomban,  jutott  a 
szerencse  Barkóczy  prímás  figyelmét  a  nevezetes  okmány  iránt 
felébreszteni,   minél  fogva  —  habár  annak  becsét  asszonyvolta 


*)  JJteffisirum  lilieraritm^  et  litteraltum  instrumentorum  factuin^  hono^ 
"'w,  tt  jurium  ioíaliunij  et  infegrarum  posaessionum  praediorumy  ei  j^ortio- 
n»m  pojuejf^itmaríarumf  íam  in  inclyto  Hungáriáé  regnOj  quam  etiam  Trans" 
*^Umtiae  principatu  extsíentiuniy  habitamniy  ac  lltido  rpjtolibtt  legitimo  ilivtt^ 
tretu  comitum /amiiiam  Komis  de  Göncz-Ruszka  e,  f,  c.  e,  t  r.  coneemen- 
Uum,  secundum  diveraas  locorum  claaaeSy  ordine  chronoloyico  coUectum.  Per 
Awhfam  JJuszti,  Anno  Domini  Í75Í. 

';  A  tnibÖl  kiderül,  bogy  az  okmánynak,  midőn  Barkóczy  kezé- 
hez jutott,  mind  a  négy  pecsétje  megvolt.  Most  csak  három  függ  a  levél - 
röl|  —  hogy  kiké,  Knauz  kimutatja  idézett  értekezésében,  —  a 
negyedik  pecsét,  az  esztergomi  érseké  azóta  elveszett  s  csak  liúrtya- 
sítalagja  van  meg.  Tán  fellclbeto  volna  az  érseki  levéltárban. 


352  KÜLÖNFÉLÉK. 

dAczára  nyilván  maga  is  felismerte  (a  pi^más  azonban  még  job- 
ban) a  bullának  utóvégre  is  Esztergomba  kellett  kerülnie.')  S  jól 
is  történt,  hogy  oda  került,  mivel  így  az  elkallódástól  meg  lón 
mentve.  Légyen  hála  az  ájtatos  asszony  kedveskedésének. 

Torma  Károly. 


OSEREY  MIHÁLY  IRÁSAL 

A  gróf  Kornis-család  levéltárának  néhai  gróf  Eornis 
Ádámnál  levő  részében  1862-ben  tett  kutatásaim  alkalmáTal 
gróf  Hadik  András,  erdélyi  parancsnokló  tábornok  s  főkormány- 
széki elnöknek  (1764 — 1769.)  következő,  s  egészen  sajátkezűleg 
Irt,  érdekes  levelére  akadtam,  melyet  a  vitéz  és  udvarias  katona 
özvegy  gróf  Komis  Antalné,  szül.  gróf  Petki  Anna-Máriához 
intézett  ugyancsak  választékos  kifejezésekben : 
» Méltóságos  Grófué,  kegyes  asszonyom  ! 

(Jnerey  Müiábj  írásiból  álló  ajándékját  Méltóságos  Grófné  Asszo 
nyom  alázatosan  köszönöm,  s  óhajtanámj  hogy  viszon szolgalatjára  lebvt- 
nék  valamiben  kitelhetőképpen  alkalmatos. 

Sajnálom  pedig,  hogy  az  himlőnek  félelme  miatt  ezen  komor  üdö- 
hcn  költözködni  kfnteleníttetik  Méltóságos  Grófné  asszonyom.  Óhajtom 
szlvembul  hogy  egésséséginek  (így)  ártalmára  ne  vállék. 

Grófné  ^)  engedelmesen  tiszteli  Méltóságos  Grófné  Asszonyomat, 
én  pedig  kegyességében  letett  élek  s  halok. 

Méltóságos  Grófné  Asszonyomnak 

alázatos  szolgája 
Gróf  Hadik  András  s.  k.c 

Nagy-Szeben,  9-ik  december  1766. 

A  boríték  ezímírata :  »A  Madame,  Madame  la  comtesse  de  Kor- 
nis,  né(e)  comtesse  de  Petki, 

u  Clauszenburg  (így)*< 


^)  De  csakugyan  olcsó  áron,  mivel  Kornisné  a  prímást  egyáltalán 
nem  »kötÖtte«  meg  o  nagyértékU  ajándékkal,  mennyiben  azt  az  erdél\i 
ifjiit,  kit  a  buzgó  erdélyi  credula  a  prívilegum  fejében  ajánlt,  >advar<ílj.i 
be  nem  vettcc  s  az  özvegy  ^portékáiért  sem  vállalt  magára  cautiót<, 
hanem  more  solito  csupán  azon  örvendezett,  hogy  az  istenes  asszonyt  a 
szent  » Úristen  Pozsonyba  szerencsésen  fel  fogja  hozni<  s  hogy  őt  >fri5s 
egészségben  tisztelheti.*  S  a  pietista  nő  e  jókivánattal,  mint  nagybecixí 
ajándéka  egyenértékével,  tökéletesen  beérte. 

')  Hadik,  eltérve  a  Mária-Therézia-kori  nagyurak  czimkónx^,  * 
ebhez  képest  felesleges  titulusokat  adó  szokásától,  feleségét  csak  gr^f- 
uéuak  8  nem  herczognouek  nevezi,  a  ki  pedig  beüI.  berezeg  Licbum-íidi; 


XÜLÖNFÉLÉK.  3R3 

Komis  Antalnénak,  úgy  látszik,  mániája  volt  a  család 
levéltárában  létező  történeti  érdekű  leveleknek  elajándékozgatása 
imide-amoda,  papoknak,  katonáknak.  Előbbi  czikkemben  kimu- 
tattam, bogy  az  esztergomi  aranybulla-másolatot  is  ö  juttatá 
1 764-ben  gróf  Barkóczy  Ferencz  prímás  kezéhez,  a  most  közlött 
levélből  pedig  megtudjuk,  hogy  Cserey  Mihály  kéziratait  Hadik- 
nak ajándékozá. 

Hogy  minemű  iratait,  Historiáját-e,  vagy  más  tárgyú  manu- 
scriptumait  ?  —  a  gróf  Hadik-család  levéltárában  teendő  kutatás 
fogná  kideríteni.  Hadik  a  kapott  kézirat-ajándékra  vonatkozólag 
többest  használván  köszönő  levelében,  méltán  vélhetni,  hogy  nem 
a  Históriáról,  hanem  Cserey  más  kéziratairól  van  szó,  a  mi  az 
utánnézést  még  indokoltabbá  teszi.  Indokoltabbá,  mondom,  mivel 
Csereynek  inkább  másnemű  iratai  képeznének  ritkaságot,  sem- 
mint a  His.toriának  az  öreg  krónikás  saját  kezével  irt  valamely 
példánya.  Ismeretes  dolog  ugyanis,  hogy  Cserey,  művét  többször 
letisztázgat^án,  egyik-másik  erdélyi  főúrnak  kedveskedett  egy-egy 
ily,  sajátkezűleg  irt  példánynyal,  minélfogva  a  Historíáuak  ma- 
napság több  példányát  ismerjük.  így,  hogy  egyebeket  ne  említsek, 
az  erdélyi  múzeum  kézirattára  is  Cserey  Históriájának  két  ere- 
deti, sajátkezűleg  írt  példányát  bírja,  a  Nagy  Elek-  s  a  gróf 
Bethlen  Sándor-félét  t.  i.,  mely  utóbbit  néhai  barátom  épen  az  én 
interventiómra  ajándékozott  a  nevezett  intézetnek. 

Óhajtandó,  hogy  a  gróf  Hadik-levéltárban  teendő  kutatás 
CJsereynek  valamely  ismeretlen  kéziratára  vezessen. 

Torma  Károlt. 


ÜíiKADOK.    1885.  IV.  FözET.  2'3 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  selmeczi  bá-nya-vállalatoh  története.  Első  kötet,  1650-ig.  Selmeczbánya, 
1884.,  és  Alsó- Magyarország  hányamirelésének  története.  ElsÖ  kötet.  A  M. 
Tud.    Akadémia  II.   III.    osztályának    kiadványa.    Budapesten,    1884. 

Mindkettőt  irta  Pech  Antal. 

Két  olyan  munka  fekszik  előttünk,  mely  czime  szerint 
fórténetet  ád  ugyan,  de  czélja  és  feladata,  nem  annyira  a  tör- 
téneti tudomány  és  történetírás,  mint  inkább  a  praktikus- 
bányászat  érdekeinek  szolgálata,  hol  a  történeti  adíatok  s  az 
azokból  elvonható  tanulság  csupán  csak  arra  valók,  hogy  a  régi 
bányamüvekben  időnkint  elért  eredményeket  számszertnt  feltárva, 
oly  kiinduló  pontokat  nyújtsanak  mai  bányászatunknak,  melyekre 
újabb  javaslatokat  és  terveket  bizton  alapítani,  újabb  vállalatok- 
nál bizton  támaszkodni  lehessen.  Mert  az  elődök  szerencsés  mű- 
ködésének, vagy  sikertelen  küzdelmeinek  ismerete  mutatja  meg 
egyfelől  az  utat  és  helyet,  hol  a  föld  mélyében  rejlő  ércz-kincse- 
ket  keresni  kell,  s  ez  óvja  meg  egyfelől  a  bányászt,  hogy  oly  vál- 
lalatba ne  fogjon,  melylyel  előtte  már  mások  kevés  eredménynyel 
vagy  épen  minden  siker  nélkül  küzdöttek. 

A  bányászok  régóta  tudják  ezt,  s  ezért  minden  jelentéke- 
nyebb bányaműnél  vannak  kisebb-nagyobb  terjedelmű  kézíratok, 
feljegyzések,  melyek  a  bányamű  történetét  foglalják  magokban ; 
csakhogy  e  munkálatok  adatai  rendszerint  igen  hiányosak,  nem 
mindig  megbizhatók,  s  gyakran  együtt  adnak  elő  mesét  a  törté- 
nelmi valósággal.  E  bánya-krónikákkal  szemben  a  legszigorúbb 
kritikára  van  szükég,  hogy  czélszerűen  használhatók  legyenek  s  a 
helyes  útról  tévedésbe  ne  vigyenek  bennünket  A  bánya-törté- 
nésznek magának  kell  kinyomoznia  a  bizonyítékokat,  mert  az 
említett  íratok  szerkesztői  nem  igen  szoktak  számot  adni  róla, 
hogy  elbeszélésük  adatait  honnan  merítették ;  nem  egyszer  egész 
hosszú  korszakokkal  végeznek  néhány  sorban,  felemlítve  vala- 
mely feltűnőbb  eseményt,  mely  pedig  sokszor  épen  nem  alkalmas 
a  kérdéses  korszak  jellemzésére,  s  elhallgatva  másfelől  oly  tenvfí- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  355 

ket,  melyek  az  akkori  viszonyokat  érhetőkké,  s  így  ránk  nézve  is 
valóban  tanulságosakká  tehetnék.  Feljegyzik  p.  o.  ha  valamelyik 
bánya  egyszer  vagy  másszor  a  rendesnél  nagyobb  jövedelmet  adott, 
de  évtizedeken  keresztül  egy  szót  sem  szólnak  arról,  hogy  az 
egyszeri  bő  termés  hány  sovány  esztendő  elviselt  nyomorúságai- 
nak,  mennyi  fáradságos  küzdelemnek  és  vesztett  munkának  volt 
csekély  jutalma. 

Mindezt  figyelembe  véve,  s  lelkén  hordozva  a  nemes  ügy 
nsLsj  fontosságú  érdekeit,  határozta  el  magát  szerző,  —  a  ki,  mint 
taova  van,  hazai  bányászatunknak  egyik  legkiválóbb  szaktekin- 
télye és  elöljáró  kitűnősége,  —  hogy  a  hány  ami  velés  történetére 
vonatkozó  hiteles  és  lehető  legrészletesebb  adatokat,  melyek  eddig 
az  irattárakban  eltemetve  hevertek,  összegyűjtse,  s  szigorú  kri- 
tikával, egybefüggően,  könnyen  áttekinthető  formában,  a 
bányász  közönség  hasznára  nagyobb  szabású  munkában  közre 
bocsássa. 

Hozzá  fogott  tehát  az  alsó-magyarországi  bányászat  törté- 
neiének kutatásához  és  megírásához ;  de  miközben  ez  készült,  a 
keze  alá  jött  adatokból  egy  másik  munka  is  állott  elé,  mely  szű- 
kebb körre  szorítkozik  ugyan,  de  tervezésénél  és  beosztásánál 
fogva  különösen  arra  van  hívatva,  hogy  a  bányák  régibb  viszonyai 
iránt  érdeklődő  szakembereknek  mintegy  gyakorlati  kézi  könyvül 
szolgáljon. 

£z  a  selmeczi  bányavállalatok  története,  melyben  a  felkuta- 
tott adatok  az  egyes  bányák  vagy  aknák  szerint  külön-külön  van- 
nak összeállítva,  s  bármely  bányaműről  vagy  vállalatról  legyen 
szó,  a  betűrendes  névsorban  az  illető  bánya  neve  alatt  könnyen 
feltalálhatók. 

A  munka  első  kötete  1650-ig  terjed.  Ez  esztendő  vagyis 
a  XYII-ik  század  első  fele,  korszakot  alkot  a  magyarországi 
bányászat  történetében.  Tudni  kell  mennyire  fontos  szerepet  ját- 
szik a  bányamivelésnél  a  vízemelés.  Ennek  régi  és  kezdetleges 
módja  mellett,  mikor  azt  csak  kötéllel  és  vederrel  végezték,  rit- 
kán hatolhattak  jelentékenyebb  mélységre  alá,  s  e  részben  még  a 
XVII-ik  század  elején  sem  igen  javultak  a  viszonyok,  jóllehet 
már  akkor  szivattyúkat  kezdtek  alkalmazni  a  puszta  kézi  erő 
helyett.  A  selmeczi  bányáknál  még  az  a  nehézség  is  megvolt, 
hogy  ezek  mind  a  hegység  legmagasabb  pontjai  körül  feküdvén, 
vízerővel  nem  rendelkezhettek,  minélfogva  már  igen  korán  szűk- 
^gessé  vált,  hogy  a  víz  levezetésére  tárnákat  alkalmazzanak ;  de 
itt  megint  csak  az  ék  és  kalapács  lassú  és  fáradságos  munkájára 
voltak  utalva,  egész  a  XVII-ik  század  első  negyedéig,  mikor 
végre  a  puskapor  jött  segítségére  az  embernek,  s  egymásután 
repítve  szét  az  útban  álló  kőrétegeket,  új  lendületet  adott  a  bánya- 

23* 


35fi  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

mivelés  ügyének.  A  beható  és  feltáró  vágatok  gyorsabban  értek 
czélt  ezentúl,  gyorsabban  ment  a  fejtés,  nagyobbodott  a  termelés, 
a  ezzel  lehetővé  volt  téve,  hogy  a  termelés  folytonosságának  biz- 
tosítására költségesebb  eszközök  is  alkalmaztassanak.  Ekkor 
kezdtek  egyszersmind  nagyobb  gondot  fordítani  a  bányamí?elés 
eredményeinek  tüzetesebb  feljegyzésére  is,  s  ezzel  elmondhatjuk, 
hogy  a  XVII-ik  század  közepétől  kezdve  egy  újabb  s  minden 
tekintetben  fényesebb  korszaka  nyílt  meg  hazai  bányászatunknak. 

Az  előadottakból   látható,  hogy  szerzőnk,  midőn  a  selmeczi 
bányák  történetét  1650-ig  lehozta,  kitűzött  feladatának  terhesebb 
részét  teljesítette.  Összesen  háromszáz  hatvanhat  kisebb-nagyobb 
bányaművet,  aknát  és  tárnát  ismertet  meg  velünk,  mely  1650-ig 
több  vagy  kevesebb  sikerrel  míveltetett,  s  mindegyiknél  szigorú 
lelkiismeretességgel  és  pontossággal  feljegyzi,  a  mi  hiteles  adatot 
találhatott  és  tényt  megállapíthatott.  A  hosszú  névsor  nem  csu- 
pán  száraz   topographiai   szótára  a  különféle   bányaműveknek, 
hanem  minden  szótár-alakja  mellett  is  oly  benső  összefüggésben 
készült  munka,  mely  hazai  bányászatunk  régibb  viszonyainak  és 
fejlődésének  valódi   képét  mutatja.  Sok  bánya  volt  Selmeczen. 
melynek  csupán  nevét  és  egykori   birtokosait  vagy  részeseit  tudta 
kinyomozni  szerzőnk,  de  némelyiknél  viszont  egész  terjedelmes 
történeti  értekezéssé  bővülnek  adatai.  Hogy  egyet-kettőt  említ- 
sünk a  nevezetesebbek   közül :  ilyenek  az  András  tárna,  továbbá 
a  bélabányaij  régi  nevén  fejér  bányai  aüárna,  egyike  a  legrégieb- 
beknek,  hol  már  1385-ben  voltak  elfúlt  bányák;  a  Feko-Btebei'- 
t/írna,  mely  valószínűleg  még  a  XIY-ik   században  kezdetett; 
a  hodrusi  Finarerort,  ámbár  nem  oly  régi,  mint  az  előbbiek,  mert 
csak  1542-ben  találjuk  első  nyomait.  De  történeti  érdekesség  szem- 
pontjából legnevezetesebb  talán  valamennyi  között  a  6r2anz«n&erjf; 
itt  volt  a  selmeczi  bányászat  bölcsője.  A  glanzenbergí  >kibúvás< 
a  selmeczi  régi  várhegy  oldalán,  mind  vastagságra,  mind  érczei- 
nek  fényessége  által  különösen  feltűnhetett  mindenkinek,  ki  arra 
járt,  8  ennélfogva  igen  valószínű,  hogy  a  bányamívelés  Selmecz 
vidékén  e  kibúváson  kezdetett.  Az  itt  fejtett  érczekből  a  legprimi- 
tívebb  készülékekkel  is  könnyen  nyerhettek  ólmot,  ezüstöt,  ara- 
nyat ;  később  pedig,  midőn  már  újabb  bányát  is  nyitottak,  ezek 
terményei  egyedül  a  glanzenbergí  ólom-érczekkel  lévén  értékesít- 
hetők, természetes,  hogy  ez  által  e  bányának  jelentősége  csak  foko- 
zódott és  a  lakosok  ennek  környékén  telepedtek  le,  s  ahelyiség  alkal- 
matlan volta  daczára  is  oda,  az  akkori  legjelentékenyebb  bányák 
közelébe  építették  a  várost  E  vállalat  azonban,  mely  Selmecz 
keletkezésével  egykorú,  idők  jártával  hanyatlani  kezdett  Hanyat- 
lását főleg  a  vízemelés  nehézségei  okozták,  s  a  bánya-birtokosok, 
jóllehet  arról  voltak  meggyőződve,  hogy  Glanzenberg  nélkül  a 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  357 

seluieczi  bányászat  egyáltalában  fenn  nem  álUhat,  mit  sem  tettek 
komolyan  e  nehézségek  elhárítására ;  azt  hitték,  hogy  a  kincstár 
kénytelen  lesz  a  yíz  emelésére  szükséges  mély  aknát  egészen  a 
saját  költségén  megépíteni ;  azonban  csalódtak,  mert  a  kincstár 
jóeleve  gondoskodván  olcsó  ólom  máshonnan  való  beszerzéséről,  a 
glanzenbergi  bányákat  abban  hagyatta,  s  már  1610-ben  alig 
tudta  Selmeczen  valaki,  hol  termeltettek  az  ólom  érezek,  s  mi- 
képen  kell  azokat  feldolgozni  ? 

Nincs  elég  tei*ünk  hozzá,  hogy  a  selmeczi  bányavállalatokat, 
bár  csak  a  fontosabbakat  is  mind  egyenkint  ismertessük,  hanem 
utaljuk  az  olvasót  magára  a  jeles  munkára,  melyet  nemcsak  a 
bányász  szakember,  de  mindenki  haszonnal  forgathat,  a  kit  nem- 
zetgazdasági állapotaink  története  és  fejlődése  érdekel. 

Szerzőnk,  midőn  évvel  ezelőtt  bányakutatásaihoz  kezdett, 
s  hozzá  fogott  a  selmeczi  bányaigazgatóság  gazdag  levéltárának 
átbúvárlásához,  azt  hitte,  hogy  csupán  a  selmeczi  bányák  mivelé- 
sére  vonatkozó  adatokkal  fog  találkozni ;  de  csakhamar  arról  kel- 
lett meggyőződnie,  hogy  a  levéltár  az  egész  alsó-magyarországi 
bányaterület  egyetemes  történetének  forrásait  foglalja  magában ; 
a  mi  igen  természetes  is,  mert  e  kerület,  mely  Bars-,  Hont-,  Zó- 
lyom-, Liptó-,  Tűrócz-  és  Gömör  megyéknek  a  Garam  mentén 
fekvő  részeire  terjed  ki,  kezdettől  fogva  egy  egységes  igazgatás 
alatt  állott,  melynek  irattára  régebben  Körmöczön,  s  azután  Besz- 
terczebányán  őriztetett  ugyan,  de  később  a  fő  kamara-grófok 
székhelyével  Selmeczre  hozatott  át ;  így  tehát  a  tervbe  vett  mun- 
kából AUó-Magyarorazág  bdnyamívelésének  története  lett,  melynek 
nem  rég  megjelent,  s  az  akadémia  11.  és  III.  osztálya  által  ki- 
adott, sőt  már  akadémiai  nagyjutalmat  is  nyert  első  kötetéről 
kívánunk  ezúttal  még  néhány  szót  szólani. 

Szerzőnk  jelen  müvében,  illetőleg  annak  előttünk  fekvő  első 
kötetében,  az  alsá-magyarorazági  bányavidéknek  teljes  és  rendsze- 
res történetét  adja  a  XVI-ik  század  végéig.  Bányamivelésünk 
eseményeit  az  ország  általános  történetének  keretébe  foglalva  kap- 
juk benne,  s  ép  azért  a  munka  nem  csu])án  a  bányászat  szempontjá- 
ból érdekkel,  hanem  politikai,  jog-  és  mívelődéstörténeti,  s  egyúttal 
földtani  és  technológiai  tekintetben  is  kiváló  figyelemreméltó.  Hogy 
ez  első  kötetben  igen  sok  és  különösen  az  első  fejezetekben  túl- 
nyomóan több  az  általános  bányászati  és  országos  történelmi 
részlet,  mint  a  szorosan  vett  bányamívelésre  vonatkozó  adat, 
ennek  abból  adja  okát  a  szerző,  hogy  a  régiek  csak  igen  gyér  fel- 
jegyzéseket hagytak  számunkra  bányamívelésük  minőségéről,  s 
valóban  már  a  kötet  vége  felé  észreveheti  a  figyelmes  olvasó,  hogy 
a  nem  szorosan  vett  bányamívelési  adatok  és  fejtegetések,  a  kel- 
lőnél több  helyet  nem  igen  foglalnak  el. 


358  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

BeTezetésül  egy  rövid  helyszíni  és  földtani  vázlattal  nyitja 
meg  munkáját  szerzőnk ;  azután  a  bányászat  legrégibb  nyomait 
keresi  és  mutatja  ki  a  Garam  vidékén,  hol  a  quádok  és  vendek 
minden  valószínűség  szerint  már  a  magyar  honfoglalás  előtt  gyűj- 
tötték a  patakok  hordalékaiban  előforduló  aranyport,  s  fejtették 
a  kibúvásokon  jelentkező  termés-érczeket,  rezet,  ezüstöt  és  ara- 
nyat. A  honfoglalás  s  ezzel  a  magyar  állam  megalkotása  és  utóbb 
a  királyi  hatalom  megszilárdulása,  csak  előre  vitték  a  bányászat 
ügyét  hazánkban.  A  királyi  privilégiumok  és  rendeletek  biztosí- 
tották és  védelmezték  a  bányamívelőket  minden  háborgatás  ellen. 
Selmec^,  Körmöcz  és  Beszterczebánya  már  a  tatárjárás  előtt 
nevezetes  bányavárosokká  lettek  és  a  királyi  kincstárnak  jelenté- 
keny jövedelmet  hoztak.  De  a  szépen  indult  fejlődést  megakasztá 
az  1 241-ik  évi  rettenetes  csapás,  mely  közel  volt  hozzá,  hogy  meg- 
semmisítse a  nemzetet  és  pusztává  tegye  az  egész  országot  A 
Morvaország  felől  betörő  tatár  csapatok  a  Garam  vidékét  is  föl- 
dúlták, a  szép  virágzásnak  indult  bányavárosok  nagy  részét  leéget- 
ték, kirabolták,  hogy  utána  három  évig  szünetelt  minden  bánya- 
mívelés.  A  gyászos  menekülésből  visszatérő  király  legnagyobb 
tevékenységére  s  a  bányásznép  megújuló  szorgalmára  volt  szükség, 
hogy  a  megrontott  ipar  új  életre  keljen,  újra  fejlődésnek  indúljoD. 
lY.  Béla  és  utódai  privilégiumokkal  támogatták  a  bányászat 
ügyét ;  s  habár  a  könnyelmű  László  uralkodása  sok  zavart  oko- 
zott, és  az  utolsó  árpádházi  király  korán  bekövetkezett  halála 
a  legsúlyosabb  csapásként  nehezedett  a  fejetlenségbe  sűlyedt 
országra,  az  egyszer  gyökeret  vert  nemes  bánya-ipar  nem  hanyat- 
lott el  többé. 

Róbert  Károly,  mihelyt  a  Garam  vidékét  felszabadítá  Csák 
Máté  hatalma  alól,  teljes  erőt  fejtett  ki  a  bányászat  érdekében. 
Gondoskodott  róla,  hogy  a  bányák  szorgalmasabban  miveltesse- 
nek,  >hogy  az  istentől  az  emberek  hasznára  rendelt  kincsek  nap- 
világra jőj  ének.  c  Különös  figyelmére  méltatta  pedig  Körmöcz 
bányavárost,  melyet  ugyanoly  szabadságokkal  ruháza  fel,  mindk- 
kel  Csehországban  Guttenberg  bírt  vala,  mely  akkor  Európának 
egyik  legelőbbkelő  bányavárosa  volt.  Körmöczbánya  az  ő  ural- 
kodása alatt  érte  el  fénykorát ;  itt  volt  a  királyi  fő  kamara  gróf 
»comes  cameraec  székhelye,  itt  voltak  ez  időben  az  alsó-ma- 
gyarországi bányavidék  legjelentékenyebb  és  legjövedelmezőbb 
bányái. 

Szerzőnk  a  kamara-grófság  intézményével  kapcsolatban 
tüzetesen  ismerteti  Róbert  Károly  pénzügyi  reformjait,  s  utána 
fiának  Nagy  Lajosnak  még  fényesebb,  még  eredményesebb  ural- 
kodását vázolja. 

Lajos  halála  után  nehéz  napok  viradtak  az  prsságra ;  a  U 


TÖRTÉKET! IRODALOM.  359 

Károly  trónraléptével,  majd  gyászos  halálával  bekövetkezett  poli- 
tikai zavarok,  utóbb  Zsigmond  rossz  gazdálkodása  és  pazar  költe- 
kezései, mindamellett,  hogy  ö  is  gondot  igyekezett  fordítani 
a  bányászatra,  sokban  akadályozták  azt  fokozatos  továbbfej- 
lődésében. 

Zsigmond  uralkodásában  egyik  legfontosabb  momentuma 
bányászatunk  történetének  az,  hogy  a  király  1424-ben  a  hat 
bányavárost,  u.  m.  Körmöcz,  Selmecz,  Újbánya,  Bakabánya, 
Besztercze  bánya  ésLibetbánya  városokat,  a  vidék  több  nevezetes 
váraival  és  helységeivel  együtt,  neje  Borbála  királyné  fentartására 
rendelte,  s  ettől  kezdve  szok&ssá  vált  a  bányavidéket  a  királynék 
tulajdonául  tekinteni,  ámbár  valósággal  egyéb  joguk  nem  volt 
hozzá,  mint  hogy  a  bányák  jövedelmeit  élvezték. 

Nemsokára  azután,  hogy  Borbála  új  javadalmaiba  bevezet- 
tetett, nagy  veszély  fenyegette  a  bányavidékeket  1430-ban  Velkó 
vezérlete  alatt,  mintegy  10,000  huszita  tört  be  az  országba 
és  Nagyszombatig  mindent  elpusztított ,  a  következő  évben,  s 
ezentúl  évről-évre  ismételték  betöréseiket;  1433-ban  Kézsmárkot 
foglalták  el  s  lehatoltak  egészen  Körmöczbányáig.  Ez  ugyan  erős 
fídlal  kerített  város  lévén,  könnyen  megvédhette  magát,  de  annál 
többet  szenvedett  a  többi.  Libetbányát  annyira  tönkre  tették, 
hogy  ottabányamivelés  egész  a  Thurzók  idejéig  szünetelt.  1442-ben 
Selmecz  veszedelmének  lettek  okozói,  a  mely  év  végefelé  még  föld- 
rengés is  pusztította  a  várost,  úgy  hogy  a  lakosság  nagy  része 
másutt  volt  kénytelen  hajlékot  keresni  magának. 

Selmecz  e  csapást  csak  évek  múlván  tudta  lassankint  kihe- 
verni, 8  annyira  meggyengült,  hogy  Bélabánya  elvált  tőle  és  már 
1466-ban  a  hat  alsó-magyarországi  bányaváros  szövetségébe 
hdedikül  lépett 

A  Hunyadyak  kora  az  ország  anyagi  érdekeire  nézve  általá- 
ban nem  volt  kedvező ;  a  folytonos  háborúskodás,  a  gyakori  ellen- 
séges viszony  épen  azon  országokkal,  melyekkel  hazánk  leg- 
élénkebben közlekedett,  minden  ipari  és  kereskedelmi  előha- 
ladásra  csak  lankasztólag  hathatott  Pedig  Mátyás,  ki  láng- 
eszével kellően  fel  tudta  fogni,  mind  a  maga,  mind  országa 
valódi  érdekeit,  el  nem  mulasztotta  megtenni  mindazt,  mi  által 
különösen  a  városok  javát  előmozdíthatta.  1478-ban  nejével  együtt 
beutazta  a  bányavárosokat,  s  a  következő  1479.  évi  február  havá- 
ban ismét  Körmöczön  találjuk ;  ez  alkalommal  hat  esztendőre 
elengedte  az  ottani  bányamivelőknek  az  urburát,  s  a  város  régi 
privilégiumait  megerősítette.  148] -ben  a  bormérést  szabályozta 
a  bányavárosokban,  nevezetesen  Selmeczen,  kapcsolatba  hozván 
az  arra  való  jogot  a  bányamívelés  gyakorlatával;  Körmöczön 
pedig  kötelezte  a  bányapolgárokat,  hogy  hetenként  legalább  két 


360  TÖRTÉNETI  IBOÜALOM. 

aranyat  fordítsanak  bányamivelési  czélokra.  A  királyné  is  miu- 
dent  elköyetett,  hogy  az  akkoriban  már  igen  sok  bajjal  küzdő 
bánya-ipart  ismét  jobb  állapotra  emelhesse ;  de  kénytelen  is  volt 
vele,  mert  a  bécsi  udvartartás  költségei  roppant  sokat  felemész- 
tettek, Schayder  Péter  fö  kamara  gróf  és  Oron  Péter  bányabíró 
derék  törekvéseit  annyi  siker  koronázta,  hogy  a  bányavárosok 
jövedolme  1487-töl  1491-ig  folytonos  emelkedést  matatott;  így 
1487-ben  16.407  frtot,  1491-ben  pedig  már  18.231  frtot  szolgál- 
tatak  be  a  királynénak. 

Mátyás  halála  után  nevezetes  korszak  veszi  kezdetét  hazai 
bányászatunk  történetében :  a  Thurzók  és  Euggerek  kora.  E  két 
szövetséges  család  több  mint  ötven  éves  szereplése  a  magyar  keres- 
kedelem és  bánya-ipar  terén  hazánk  legválságosabb  eseményeivel, 
történetünk  legdicstelenebb  korszakával  esik  össze.  De  az  általá- 
nos sülyedés  közepette  annál  fényesebben  emelkedik  ki  nevök, 
ha  látjuk  azt  a  bámulatra  méltó  erőt,  fáradatlan  tevékeny- 
séget és  szakértelmet,  melylyel  vállalataikat  szervezték,  s  úgy 
technikailag,  mint  kereskedelmileg  felvirágoztatni  tudták. 

Mátyás  király  hihetőleg  még  Beatrix  asszonynyal  kötött 
házassága  előtt  adományozott  fiának  János  berezegnek  Beszter- 
czebányán  némi  bányákat  és  majorsági  javakat,  melyeket  a  berezeg 
kevéssel  atyja  halála  után,  Thurzó  János  krakkói  polgármesternek 
és  fiának  Györgynek  örök  áron  eladott  Ez  a  birtok  lett  a  Thurzó 
nemesség  későbbi  gazdagságának  alapja ;  ennek  kezelésénél  volt 
alkalma  Thurzó  Jánosnak  az  úrvölgyi  és  sandbergi  bányák  nagy 
jelentőségét  felismerni,  melyeket  rövid  időn  részint  örök  áron 
megszerezve,  részint  bérbe  véve,  s  a  már  akkor  nagy  gazdagság- 
nak örvendő  és  terjedelmes  kereskedelmi  összeköttetésekkel  biró- 
Fugger  Jakabbal  társál  szövetkezve,  Beszterczebánya  mellett  oly 
nagyszerű  rézbánya-ipart  alapított,  melynél  mindjárt  kezdetben 
hetenkint  300  mázsa  réz-termést,  s  hetenkint  360  frtnyi  nyeresé- 
get vártak. 

A  Thurzó  és  Fugger  család  házasság  által  is  megerősítvén 
szövetségét,  az  egymáshoz  közelebb  hozott  érdekek  csak  hasznára 
lehettek  a  szépen  megindult  rézvállalatnak.  Thurzó  János,  e  korá- 
nak egyik  legkitűnőbb  s  legnagyobb  képességű  férfía,  1508  ban 
meghalt  Fiai  közül  György,  a  Fugger  Ulrik  veje,  és  Elek  foly- 
tatták atyjuk  megkezdett  munkáját  Fugger  Jakab,  miután  atyja- 
fia György  még  1506-ban,  Ulrik  pedig  1510-ben  elhaltak,  a  ma- 
gyar bányák  kezelését  egészen  a  Thurzókra  bízta,  maga  csupán 
a  közös  vállalatból  átvett  réznek  elárűsitásával  foglalkozott  A 
rézipar  szépen  virágzott,  s  noha  a  derék  vállalkozóknak  sok  nehéz- 
séggel és  akadálylyal  országos  vádakkal,  üldöztetéssel,  munkás- 
zavargásokkal és  elemi  csapásokkal  kellett  folyton  kttzdeniök, 


TÖHTéNfiTl  IRODALOM.  361 

uoha  egy  ideig  a  rézbányák  tőlük  elfoglal tatván,  kincstári  kezelés 
alá  kerültek,  mégis  midőn  1526-ban  Fugger  Antal,  az  1525.  decz. 
HO-án  elhunyt  Jakab  unokája,  11.  Lajos  királylyal  a  Thurzó  Elek 
közbenjárására  megbékülvén,  a  rézbányákat  újra  bérbe  vette,  oly 
lendületet  tudott  adni  a  megzavart  vállalatnak,  hogy  a  tizenöt 
évi  bérlet  eredménye  évenkint  átlag  20.538  mázsa  eladott  rezet, 
8.625  márka  termelt  ezüstöt  és  99784  frt  nyereséget  mutat. 

A  Lajos  királylyal  kötött  bérszerződés  1541.  apr.  15-én 
lejárván,  a  bérlet  Ferdinánd  király  és  Fugger  Antal  közt  még 
egyszer  megújíttatott  öt  évre,  de  ennek  elteltével  aztán  a  rézbá- 
nyák végleg  kincstári  kezelés  alá  vétettek.  Ez  intézkedés  új  kor- 
szakot nyitott  meg  a  bányavárosok  számára,  mert  a  király  maga 
is  részt  vévén  ezentúl  a  bányamívelők  sorában,  sokkal  szorosab- 
ban fűződtek  érdekei  a  bányászat  ügyéhez  mint  eddig ;  s  hihető- 
leg ez  indította  a  királyt  arra,  hogy  a  rézvállalattal  együtt  Mária 
királyné  bányáit  is  saját  tisztjei  kezelésére  bízza. 

A  rézbányák  visszaadásával  megszűnt  a  Fuggerek  minden 
befolyása  a  magyarországi  bányászatra,  de  nevök  méltán  fel  lehet 
ínra  amaz  ötven  év  történetének  lapjain,  mert  a  magyar  rézter- 
melést sem  azelőtt,  sem  azután  nem  sikerült  soha  hosszabb  időn 
át  oly  rendkívüli  magasságra  emelni,  mint  az  úrvölgyi  rézbányák 
fénykorában. 

A  legközelebb  következő  évek  történetét  jobbára  szervez- 
kedési munkálatok,  új  rendszerek  behozatala,  technikai  javítások, 
Tédö  intézkedések  a  törökök  becsapásai  ellen,  egyszóval  az  átme- 
net, átalakulás  munkái  és  eseményei  töltik  be. 

1562-ben  új  bánya-rendtartást  hirdettek  ki  a  városoknak ; 
de  ez  inkább  panaszokra  szolgált  okúi,  mint  sem  hogy  az  általa 
czélba  vett  javításokat  eredményezte  volna.  A  bányavárosok  azt 
vitatták,  hogy  az  új  rendtartás  határozatai  privilégiumaikat  sér- 
tik, s  jóllehet  Ferdinánd  ezzel  szemben  sem  vonta  vissza  bánya- 
rendtartását, mindazáltal  annak  gyakorlati  foganatosítása  el- 
maradt 

Miksa  király  1565-ben  egy  kamarai  bizottságot  külde  ki, 
hogy  a  városok  küldötteivel  tanácskozva,  a  már  égető  szükséggé 
vált  bánya-rendtartást  végre  elfogadható  alakban  megállapítsák. 

A  kiküldöttek  több  éven  keresztül  folytatták  tárgyalásai- 
kat, míg  végre  abban  egyeztek  meg,  hogy  az  érvényben  álló  régi 
statútumok  és  szokások,  mintegy  felvilágositásképen  az  új  bánya- 
rendtartáshoz fbggesztessenek.  A  kérdés  ilyetén  megoldását  a 
király  is  helyben  hagyván,  a  végleg  megállapított  bánya-rendtar- 
tás, a  felvilágosító  szabályzattal  együtt,  1573.  febr.  16-án  hirdet- 
tetett ki  a  városoknak,  s  azóta  mind  e  mai  napig  a  bányászat 
jogi  alapjául  szolgál. 


362  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Az  űj  rendtartás  behozataláyal  kivül-belöl  egy  időtájbau 
ősik,  hogy  a  kisebb  bányavállalatok,  melyek  a  mostohább  tíszo- 
nyok  közt  nagyon  eladósodtak,  egyesültek  egymással,  hogy  így  a 
költségek  és  adósságok  terhét  közösen  yiselvén,  magokat  a  bukás- 
tól megóvják,  s  a  bányászat  általános  elhanyatlását  meggátolj&k. 
Mind  ez  egyesületek  közt  legnevezetesebb,  sőt  a  selmeczi  bánya- 
mivelésben  majdnem  korszakot  alkotó  volt  az,  mely  1571-ben 
Salius,  Schall  és  Sicelius  bányapolgárok  közt  jött  létre,  s  közön- 
ségesen a  Brenner-szövetkezet  név  alatt  ismeretes.  Ezt  a  kiu(^tár 
nem  csupán  pénzelőlegekkel  segítette,  hanem  az  egész  vállalatot 
kincstári  tisztviselők  vezették  mindaddig,  míg  az  dőlegezett  ösz- 
szegek  vissza  nem  térültek.  A  szövetkezetet  a  kincstár  áUitotta 
lábra,  s  kezelte,  gondozta  míg  csak  képessé  nem  lett  a  maga  ere- 
.  jével  is  megállani.  Tizenkét  évig  tartott  e  gyámság,  s  a  Brenner- 
szövetkezet  1583-ban  minden  adósságtól  tisztán  fogott  önmaga 
vagyona  kezeléséhez. 

Míg  a  többi  bányavárosok  történetében,  s  különösen  a  kör- 
möczi  kincstári  bányáknál  a  hanyatlás  jeleivel  találkozunk  a 
XYI-ik  század  utolsó  évtizedei  alatt,  Selmeczen  annál  élénkebb 
lett  a  haladás,  hol  a  folyton  emelkedő  és  vagyonosodé  Brenner- 
szövetkezet  mintegy  vezérszerepet  vitt,  s  azt  mindvégig  meg  is 
tartotta. 

1598-ban  a  Mária  királyné  ideje  óta  üresedésben  lévő  f5- 
kamaragrófí  hivatal  is  betöltetett,  s  az  új  gró^  Haag  Dávid,  egyik 
legelső  intézkedése  vala,  hogy  a  pénzverést  Körmöczön  megszün- 
tette, s  a  pénzverőt  szintén  Selmeczre  helyezte  át.  E  miatt  ugyan 
a  kormány  megrovását  vonta  magára,  minek  következtében  alig 
másfél  év  múlva  már  lemondott,  s  a  nagy  fontosságú  fő-kamara- 
grófí  hivatal  ismét  üresen  állott. 

Ezzel  az  eseménynyel  végzi  szerzőnk  derék  munkája  első 
kötetét.  Röviden,  jóformán  csak  itt  ott  érintve  az  eseményeket, 
követtük  a  könyv  menetét,  de  legyen  szabad  reménylenünk,  hogy 
azért  annál  többen  lesznek  a  szíves  olvasók,  kik  a  magyar  bánya- 
mívelés  történeteit  forgatni  fogják ;  az  érdemes  szerzőnek  pedig 
azt  kívánjuk,  hogy  müvét  a  tudomány  és  irodalom  hasznára,  roTÍd 
időn  teljes  sikerrel  befejezhesse. 

— i— gy-a. 

Újabb  muvűcák  Stuart  Máriáról. 

MÁSODIK   KÖZLEMÉNY. 

Olyanokban  sem  volt  hiány,  kik  a  leveleknek  egészben  vagy 
legalább  részben  hamisnak  állított  volta  alapján  Mária  ártat- 
lansága mellett  szállottak  síkra.  Az  egykorú  franczia  nyelven  meg- 


TÖRTÉNETI  IRODALOIi.  363 

jelent  védírattól  kezdve,  (»L'innocence  de  la  royne  d'Escosse*,)  ^) 
melyet  feleletnek  Tehetünk  a  Buchanan-féle  »Detectioc.ra,  és  ama 
okiratoktól  kezdve,  melyeket  már  Stuart  ^)  közlött  müvében,  az 
írók  hosszú  sorávaJ  találkozunk  e  táborban.  Hogy  csak  az  ujab- 
bakat említsem:  Lahanoff,^)  TeuUt,^)  Wiaeman,^)  Hosack,^) 
Strickknd,'^)  Gauthier,^)  Petrick,^)  Chanteluze,^^)  SkeUon,^^) 
íSchieiTi,  12)     Opítz,  *^)      Bekker,  ^*)      Drion^  **)      Cardauns,  *®) 


^j  Kiadta  Jebb :  De  vita  et  rebus  gestis  Maríae.  (I.  köt. 
520.  I.) 

^)  Stuart :  A  lost  chapter  in  the  history  of  Mary  reco vered. 

^)  Lahanoff:  Lettres^  instructions  ct  mcinoires  de  Maric  Stuart. 
1844.  7  kötet. 

*)  Teulet:  Lettres  et  correepondance  de  Maria  Stuart.  (1859. 
Paris.)  £  mü  kiegészíti  LabanoíF  muukáját 

*•)  Wisenian:  Marié  Stuart  ct  le  comtc  de  Bothwell.  (1863. 
raris.) 

*)  Ilosack :  "hí&ry  queen  of  Scots  and  her  accusers.  (2.  köt.  2.  kiad. 
1870.) 

')  Misa  Mary  Strickland :  The  life  of  Mary .  (2.  kiad.  2.  köt.  1873.) 
E  mű  egyébiránt  csak  a  >LiveB  of  the  queens  of  Scotland  und  English 
princessesc  czimű  munkának  egy  része.) 

»)  Gauthier:  Histoire  de  Marié  Stuart.  (1873.  Paris.) 

^)  Petrick :  Zur  Geschichte  des  Grafen  Bothwell.  1874.  (Az  eredeti 
ürosz  nyelven  jelent  meg  Szt-Pétervárott.)  Petrick  mutatta  ki,  mellesleg 
említve,  hogy  Bothwell  nem  lett  kalóz,  és  hogy  nem  halt  meg  Malmöbeu, 
hanem  Dragsholm  kastélyban. 

^^)  Marié  Stuart,  son  proces  et  son  execution.  (1876.  Paris.) 

^')  John  Skelton:  The  impeachment  of  Maria  Stuart.  (1876.) 

^*)  Schiern:  Hepbuni  Bothwell.  Angolra  fordította  Berry,  (1878.) 
Sehiern  mutatta  ki  először,  hogy  a  Bothwell  végrendelete  nem  hiteles. 

W)  Opitz:  Maria  Stuart.  (1879.  2.  kötet.)  E  mtiröl  1.  alább. 

^*)  Bekker :  Maria  Stuart,  Darley,  Bothwell.  (»Giessener  Studien«) 
11^81. 

^)  Drion:  Marié  Stuart.  (1879.  Tours.)  A  tours-i  és  clermont-i 
nyomdákból  évenkint  több  » mentés «  lát  napvilágot,  a  milyen  Drion 
müve  is. 

^*)  Cardawis :  Neuere  Untersuchungen  über  Maria  Stuart.  (Histori- 
acbes  Jahrbuch  der  Görres-Gesellschaft.  1882.  évf.  3.  füzet.)  Továbbá: 
Der  Sturtz  Maria  Stuarts.  (Köln,  1883.  Kiadja  a  Görres  társulat.) 
Cardauns  a  német  katholikus  történészek  sorában  egyike  az  elsöküek. 
L.  továbbá  e  munka  részletes  birálatát  a  Mittheilungen  für  bistor. 
Literatur-ban.  1885.  I.  43. 


364  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Smaü  *)  Bellesheim,  ^)  Philippaon,  ^)  Nau  *)  és  Sepp.  ^) 
— -  Ez  írókkal  szemben  Burton^)  példájára  a  következő  törté- 
nészek nyilatkoztak  Mária  vétkessége  mellett,  (itt  is  csak  az  ujab- 


^)  John  Small:  Queen  Mary  at  Jedburg  in  1566.  (Edinburgh, 
1881.)  Szerző  első  sorban  Buchanan  hitelét  iparkodik  tönkretenni.  A 
könyv  a  beteg  Stuart  Mária  által  Edinburgh-ban  a  skót  nagyokhoz 
intézett  szép  beszédét  közli  először,  és  Máriának  a  Hermitage  kastély- 
ban betegen  fekvő  Bothwell-nél  tett  látogatására  is  vet  új  világot. 

')  BelUsheim  Alfons :  Geschichte  der  katholischen  Kirche  in  Schott- 
knd.  (2  kötet.  1882.  1883.  Ide  szól  a  II.  kötet  nagyobb  fele.  —  Noha 
több  skót  müvet  használ,  mint  az  őt  megelőzött  német  történészek,  a  leg- 
újabb irodalomra  még  sem  volt  tekintettel.  (L.  Kraus  Fr.  Xavér  bírála- 
tát a  >Deutsche  Literaturzeitungc-ban  1884.  27.  szám  és  a  »Zeit- 
schrift  für  kirchliche  Wissenchaft€-ban  megjelent  birálatot.  1884.  3.  és 
4.  füzet.  Továbbá  a  iHistorisch-Politische  Blütter c-ben  megjelent  kriti- 
kát, XCIII.  köt.  2.  fűzet. 

^)  P/iUippaon :  Das  Zeitalter  Phillips  II.,  Elisabeth  u.  Heinrích  IV. 
(Megjelent  az  Oncken  által  szerkesztett,  nálunk  is  ismeretes  >Gechichte 
in  Einzelndarstellangenc  czimü  vállalatban,  melynek  azonban  egjik 
gyarlóbb  része. 

*) .  Claude  Nau  :  The  History  of  Mary  Stewart.  (Kiadta  Joeeph  Stt- 
venson,  a  jezsuita-rend  tagja.  (Edinburgh.  1883).  £  müvet,  mely  Riccio 
megöletésétől  Máriának  Angliába  való  futásáig  terjed,  Nau  irta,  Mária 
franczia  titkára,  ki  1575-től  1586-ig  szolgálta  Máriát  Az  általa  terve- 
zett életrajznak  csak  egy  töredékét  volt  képes  megírni,  melynek  Stevenson 
a  >Narrative€  nevet  adja,  és  mely  az  1566 — 1568-ki  eseményeket,  bár 
igen  egyenlőtlen  és  rendezetlen  módon  tárgyalja ;  a  kézírat  azonfelül  a 
javítások-  és  toldalékoktól  csak  úgy  hemzseg.  Valószínű,  hogy  Mária 
királynő  közvetlen  befolyása  alatt  támadtak  e  feljegyzések,  melyeket 
később  Walsingham  angol  államtitkár  a  Babington-féle  per  alkalmával 
elkoboztatott.  —  Másrészt  bizonyos,  hogy  Nau  okiratokból  merített, 
mindeneklőtt  pedig  a  ^Chronidea  of  Scotlandt-hólf  melyet  Uotínú^ 
1577-ben  adott  ki  Londonban..  —  E  műből  egy  rész  németül  is  m^- 
jelent  Stvenson-Nau,  Maria  Stuart.  (Würzburg  1885.) 

^)  Sepp  Bernát :  Das  Tagebuch  der  unglttcklichen  Schottenköaí- 
gin  Maria  Stuart  wáhrend  ihres  Aufenthalts  in  Glasgow,  vom  23 — 27. 
Január  1567.  (I.  rész  1882.  II.  rész:  Beweise.  1883.  München).  E 
munkáról  1.  e  czikk  vegét. 

^)  Burton  :  History  of  Scotland  czimü  müvében,  mely  Erzsébet 
napjai  óta  még  mindig  nélkülözheteflen. 


TÖRTÉNETI  mODALOM.  365 

bakát  említem) :  Froude,  *)  PauU,  *)  Maurenbrecher,  ')  Leader,  *) 
Gddecke,  *)  Forst  •)  és  Eetis.  ^)  Döntő  bizonyítékot  azonban  ezek 
egyike  sem  bírt  felmutatni.  Ilyent  csak  Bresslau-nak,  mondhatni 
leleményes  furfangja  sütött  ki,  ki  is  a  kérdést  olyformán  oldotta  meg, 
hogy  kutatásaiban  megnyugodhatunk. 

Mielőtt  azonban  Bresslau  értekezéséhez  fordulnánk,  te- 
kintsük röviden  a  fentebb  még  nem  jellemzett  művek  egyikét- 
másikát Mária  védőinek  sorából  kimagaslik  Hosack^  kinek  a 
jogász  körmönfont  okoskodásával  és  psychologiai  érveléssel  írt 
mfive  kitűnő  apologetikus  munka.  Nem  tagadja  ugyan  a  2 — 6. 
számú  levelek  hitelességét,  de  oly  kép  iparkodik  menteni  hősnőjének 
emlékét,  hogy  azt  állítja,  miszerint  Mária  e  leveleket  nem  Both- 
well-hez,  hanem  saját  férjéhez  intézte.  A  másik  táborban  Frotide-ra. 
bukkanunk,  ki  noha  nagyszabású  művében  Erzsébet  királynő, 
»e  piczi  (!),  majd  a  szenvedélytől,  majd  meg  a  histeryától  gyötört 
nő<  fölött,  mint  az  ő  általa  halálig  gyűlölt  anglikanismus  képvise- 
lője f&lött  akárhányszor  kemény  ítéletet  mond,  Stuart  Máriát 
mindazonáltal  vétkesnek  mondja.  Froude  elfogult  szempontjának 
jellemzésére  elég,  ha  felhozom,  hogy  valamennyi  katholikus  tanú- 
nak vallomását  elvből  elveti.  Opitz^  két  kötetnyi  művét  a  kritika 
nem  vette  komolyan  szemügyre  ^)  0  különben  annyiban  Froude 
ellenlábasa,  a  mennyiben  a  protestáns  kűtforrásokat  fitymálja ;  Er- 
í^sébet  az  ő  szemében  » modem  Astarte«:,  Mária  ellenben  egy  naiv  és 

^)  pToude :  History  of  England^  (Ide  szól  a  8.  cs  9.  kötet). 

')  Olivér  Pmdi :  Geschíchte  Englands  (czímü  nagy  müvében)  é^ 
>Díe  Kasettenbríefe  Maria  Stáarts.  (Sybel:  Historiscbe  Zeitsebrift.  42. 
kötet  213.  lap.) 

^)  Eugland  ím  Reformations  Zeitalter.  (6 1 .  oldal). 

*)  Leader  Dániel  x  Mary  queen  of  Scota  ín  captivity  from  1569 — 
1584.  (Sbeffield  1880). 

*)  Güilecke:  Maria  Stuart.  1879.  Továbbá:  Greozboten  1878.  ^vf. 
44.0—449  1. 

*)  Hermann  Forsti  Über  Bucbanans  Darstellung  der  Gescbícbte 
Maria  Staart.  (1882.  Bonn.)  £  dissertatio  Maurenbi-echer  semináriumából 
került  ki  és  míg  egyrészt  hitelesebbnek  állítja  Bacbanant  hírénél,  más- 
részt vétkesnek  mondja  a  skót  királynőt.  L.  egyébiránt:  Leipzíger 
Ceotralblatt  1883.  26.  sz.  Sybel,  Histor.  Zeitsebrift  1883.  56.  é^f.  84 
old.  Hifltorisches  Jahrbuch  der  Görres  Gesellsobaft.  1884.  123  old. 

^)  Reusi  Marié  Stuart^  Bothwell  et  Damley.  (Megjelent  a  Reviie 
historíqae-ban.  (1884.  1.  fdzet.) 

*)  L.  Opitz  müvéről  bírálatokat:  Leipziger  Centralblatt  1880. 
1289  lap,  39.  sz.  Továbbá:  Mittbeilungen  aus  der  bistor.  Literatnr. 
1882.  58  lap.  Továbbá  Cardaurnt  és  Bresslau  czikkeit  és  »Jabresberichte 
der  histor.  Wissenschaft*  1879.  évf.  III.  rész,  193.  lap. 


866  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

tapasztalat  nélküli,  de  hű  és  őszinte  jellem,  kinek  ártatlanság&hoz  a 
kételynek  még  nyoma  sem  fér.  Mindenesetre  érdekes  kisérlet,  a 
mennyiben  Stuart  Máriának  ártatlanságát  in  teliigentiájának  árán 
akarja  menteni !  Opitz  könyvével  egy  időben  megjelent  Gadeeke 
könyve,  ^)  ki  Máriára  első  sorban  a  férjgyilkosság  vádjára  nézve 
mondja  ki  a  »vétkest.«  Magát  a  kérdés  megoldását  nem  vitte  azon- 
ban előbbre,  valamint  a  levelekre  nézve  sem  alkotott  magának  tiszta 
fogalmat.  Következett  Becker  műve,  melyhez,  mint  a  giesseni  tör- 
ténelmi seminariumnak  egyik  legsikerültebb  dolgozatához,  maga 
a  vezető  tanár,  Oncken  írt  magasztaló  bevezetést ')  Azonban 
csakhamar  kitűnt,  hogy  a  német  tudományos  világban  szokatlan 
zajjal  beköszöntött  munka  épenséggel  ki  nem  elégíté  a  várakozáso- 
kat. Pedig  szerzője  azt  állitotta  volt  az  előszóban,  hogy  elődeinél 
sokkal  határozotabban  döntötte  el  a  vitás  kérdéseket  és  hogy  a 
legdöntőbb  érvekkel  sikerült  kimutatnia  azt,  miszerint  a  Mária 
ellen  irányuló  vádak  egytől  egyig  költött  rágalmazások. 

E  kudarcz  után  idején  volt,  hogy  a  német  kutatás  hírnevén 
ejtett  csorbát  annak  egyik  hívatott  képviselője  kiköszörülje.  E 
szerepre  Bresslau  vállalkozott.  ^)  Legelőször  is  kimutatta,  hogy  a 
szóban  forgó  nyolcz  levél  közül  négynek  a  reánk  maradt  franczia 
eredeti  után  készült  és  az  1568.  deczember  hó  5-én  a  westmins- 
téri  konferencziában  Cecil  angol  biztosnak  sajátkezű  megjegyzé- 
seivel ellátott,  hiteles,  egykorú  másolata,  melyeket  Lanig,  Froude, 
Hoaack  és  Kervyn  de  Lettenhove,  nem  sejtvén  azok  horderejét^ 
már  régebben  kiadtak.  *)  E  négy  levél  a  3,  4,  5  és  6-ki  számot 
viseli.  Az  1  és  2-ik  számú  levél  egykori  hiteles  másolatban  ugyan 
nincs  meg,  csupán  skót  fordításban.  Szintúgy  a  7.  és  8.  számű 
levél,  melyeknek  csupán  kikezdő  szavai  őrizték  meg  a  franczia 
eredetinek  nyomát.  Hogy  pedig  e  négy  levél  hitelességét  kimn- 


^)  Gádecke  müvéről,  ].  Mittheílungen  aus  d.  hist.  Lit.  1882.  58  1. 
Bresslau  kritikáját,  mire  Gádecke  u.  o.  191.  lapon  felelt,  és  Breuslau 
hasonlóan.  Továbbá:  Sybel,  Histor.  Zeitschrift.  42.  köt.  213.  1.  >Jahres- 
berichtec  1879.  évf.  II.  rész  193.  lap.  Egyébiránt  majdnem  mindeu 
tekintélyesebb  lap  hozott  Gádecke  könyvéről  ismertetest.  A  legkedve- 
zőbbet aas  Augsburger  Allgemeine ;  kevésbé  kedvezőt  a  Revue  Crítiqae 
cs  a  lipcsei  Centralblatt. 

^)  Becker  kritikáját  1.  Míttheilangen  fúr  hist.  Lit.  1882.  527. 
Bresslau  és  Cardauns  értekezéseit.  Azonfelül :  > Deutsche  Literatar  Zei- 
tung.«  1882.  4.  szám  és  »Literarische  Rundschau*  1882.  3.  sz. 

^)  Bresslau  Harry,  Die  Rassettfinbricfe  der  Königin  Stuart  {Haumei- 
Maurefibrecher,  Historisches  Taschenhich,  1882.  évfolyam.) 

^)  L.  e  levelek  lelhelyéről  és  kiadatásuk  körülményeiről  BressUo 
czikkét  32.  s  köv.  lap.) 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  367 

tassa,  Bressiau  ugyanama  diploma-kritikai  eljárást  alkalmazta, 
meljet  a  középkori  okiratok  megfejtésére  szoktak  ujabban 
alkalmazni,  űgy  okoskodván,  hogy  ha  e  methodus  egyáltalában 
helyes,  akkor  újkori  okirattal  szemben  is  kell,  hogy  czélhoz  vezes- 
sen. Hozzáfogott  tehát  és  magából  a  stylből,  nevezetesen  annak 
finomabb  árnyalataiból  konstatálta  azt,  hogy  e  levelek  a  gondol- 
ható legmeglepőbb  rokonságot  tűntetik  fel  Stuart  Máriának  e 
korabeli  többi  franczia  leveleivel,  mely  stylaris  hasonlatosság,  míg 
egyrészt  Máriának  a  franczia  udvarban  elsajátított  finom  ízlésű 
ii^yáról  tesz  ujabb  tanúságot,  másrészt  vétkességéhez  szolgáltat 
hiteles  bizonyítékot  Kiderül  nevezetesen,  hogy  Mária,  még  mielőtt 
1567.  január  havában  Glasgowba  utazott,  Bothwell  gróffal  csak- 
ugyan titkos  és  tiltott  szerelmi  viszonyban  állott ;  hogy  továbbá 
kedvesével  egyetértve  bírta  Damley-t  arra,  hogy  Edinburgh-ba 
költözzék;  végül,  hogy  szöktetése  megbeszélt  komédiánál  nem 
volt  egyéb. 

Váljon  azonban  mennyiben  vett  részt  magának  Darnleynek 
meggyilkoltatásában,  az  e  négy  levélből  ki  nem  tűnik.  Annál  több 
adalékot  szolgáltat  azonban  erre  vonatkozólag  a  2-ik  számú  úgy- 
nevezett >nagy  glasgowi  levele,  melyet  Mária  védői  eleitől  fogva 
koholtnak  állítottak.  Bressiau  nézete  immár  a  következő:  »noha 
e  levélnek  is  néhány  töredéke  Máriára  vall,  mint  azok  fogalmazó- 
jára, e  levélnek  nagyobb  része  mindazonáltal  koholt,  a  mint  ez 
nemcsak  a  faragatlan  styl  és  pongyola  kompoziczióból,  hanem  a 
levélben  foglalt  valótlan  állításokból  is  kitetszik.  E  2-ik  számú 
levél  tartalma  az  1-ső  számú,  hiteles^  egy  nappal  azelőtt  kelt 
levél  tartalmával  semmiképen  össze  nem  egyeztethetőc.  E  levelet 
TalÓBzínfien  Morton  (Skóczia  későbbi  kormányzója)  tákolta  össze 
Mária  vesztére. 

A  mi  a  levelekben  hiányzó  keltezést  és  aláírást  illeti,  arra 
nézve  Bressiau  úgy  vélekedik,  hogy  e  hiány  nem  nyom  sokat  a 
latban,  a  mennyiben  az  ellenségektől  körűivett  királynő  nem 
merte  ezeket  kitenni,  mire  különben  szükség  sem  forgott  fenn,  a 
mennyiben  Bothwell  Máriának  keze  írására  amúgy  is  ráismert  és 
mivel  továbbá  Mária  leveleit  bizalmas  ember  kezéből  szokta  meg- 
kapni. A  dátum  és  aláírás  hiánya  tehát  hasonlóan  a  7  levél  való- 
disága mellett  szól. 

Bressiau  kutatásait  a  következőkben  foglalhatjuk  össze : 
Hogy  mennyiben  illeti  Stuart  Máriát  jogosan  a  férjgyilkosság 
vádja,  közvetlenül  a  2-ik  számú  levél  alapján  ki  nem  deríthető. 
Meglehet,  hogy  Mária  más  módon,  esetleg  lassú  méreg  által 
remélt  férjétől  szabadulhatni,  mire  egyik  levélben  czélzást  tesz. 
Meglehet  az  is,  hogy  a  rábeszélése  folytán  Edinburgh-ba  átköl- 
tözködő férjét  odavaló  ellenségeinek  kezébe  akarta  szolgáltatni, 


368  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

kik  Damleyt  vagy  lemondásra,  avagy  a  házassági  frígy  felbontá- 
sára kényszeritik  majd.  De  még  ezen,  Máriára  nézve  legkedie- 
zöbb  feltevés  mellett  is  bizonyos,  hogy  e  levelek  sötét  homályt 
vetnek  Mária  nevére,  ki  szerinttik  már  jóval  angol  fogsága  előtt  is 
bevált  az  ármány  és  tettetés  ama  mesterének,  minőnek  öt  később. 
börtönéből  kikerfilt  levelei  mutatják.  Elárulta  férjét,  kibánni 
történt  is  közöttük,  egyetlen  gyermekének  atyja  volt  Es  habár 
az  utóvilág  rokonszenve  az  áldozat  felé  fordult  és  nem  a  hóhér 
felé,  a  Fotheringay  komor  falai  között  lecsapó  bárd  nem  oltott 
ki  ártatlan  életet. 

Bresslauról  el  lehet  mondani,  hogy  a  vitát,  egyelőre  leg- 
alább eldöntötte.  Irótársai  közül  többen,  hogy  visszavonulá- 
sukat biztosítsák,  kibocsátottak  ugyan  még  néhány  czikkecs- 
két,  miközben  vereségüket  olyként  ipíirkodtak  elleplezni,  hogy 
egymást  ütötték.  így  pd.  Gadecke  és  Óncken,  szintúgy  Cardauns. 
Qádecke  a  maga  részéről  elfogadja  ugyan  Bresslau  okadatolá- 
sát,  de  egyelőre  vonakodik  még  elismerni,  hogy  a  7.  sz.  levél  nem 
hiteles.  ^) 

Leginkább  pórul  járt  a  német  szomszédainknál  eredeti,  job- 
ban különcz  modoráról  és  irodalmi  tevékenységéről  ismeretes  Stpp. 
O  nem  nyugodott  meg  vereségében.  »Beweisc  czimen  pótlékkal 
toldá  meg  régebben  kiadott  müvét,  melyben  azt  vitatta,  hogy  e 
levelek  tulajdonkép  nem  is  levelek,  hanem  Máriának  naplótöre- 
dékei. Hogy  ezt  állithassa,  körülbelül  100  javítást  vagy  kihagyást 
eszközölt  az  eredeti  szövegen.  Nyilvánvaló,  hogy  mentül  igénytele- 
nebb, ártatlanabb  színt  akart  kölcsönözni  az  egész  dolognak. 
Köszönetre  ugyan  nem  talált.  Mint  az  előszóban  maga  elmondja : 
a  tréfás  Bresslau  megköszönte  ironice  az  első  rész  megküldését 
melynek  átolvasása  őt  felvídámitá,  míg  elvtársa,  a  komolyabb 
Cardauns  ez  ügyben  minden  további  levelezést  kikért  magánaL  'j 

Correctura  közben  veszem  hírét  Sepp  legújabb  munká- 
jának, melynek  czíme :  Maria  Stuart  und  ihre  Ankláger  zu  York, 
Westminster  und  Hamptoncourt  (1568 — 69).  München  1884.  — 
E  mü  nem  egyéb,  mint  az  Anderson-féle :  CoUections  relating  to 
the  history  of  M.  Stuart  (4-ik  kötetében)  megjelent  períratok  új 


^)  Sybel:  Histor.  Zeitschrift.  1883.  50  köt.  84  old. 

2)  Sepp  mttvét  megbírálták:  Leipz.  Centralblatt  1884.  26.  n. 
Sybel,  Zeitschrift  1883.  50.  köt  94.  old.  Deutsche  Literataneítang. 
1883.  633  old.  és  1884.  1019  old.  —  Literarische  Rundschau  1883. 
1  és  6.  szám.  Historisches  Jahrbuch  der  Görres  Gesellchaft  1884.  V2i 
old.  Mittheilungen  fUr  histor.  Literatur.  1885.  I.  fűz.  46.  oldal.  Még  a 
bajor  ultramontán  irányú  Historisch-politische  BlStter  kritikusa  U 
elítélte:  1883.  91.  köt.  3.,  233.  old. 


TÖRTÉNKTI lUODAtOM.  369 

lenyomata.  —  A  munka  előszavában  Sepp  arra  kéri  a  kritikuso- 
kat, hogy  ne  bírálnák  meg  művét  Teljesedjék  kívánsága. 

Elérkeztünk  immár  szemlénk  végére,  melyet  közel  30  író 
fölött  tartottunk.  Ezek  között  voltak  angol,  skót,  német,  franczia, 
dán  és  orosz  írók.  Magyar  írókkal  azonban  nem  találkoztunk. 
Ezt  pedig,  legalább  a  magam  részéről,  restellem.  Évtizedeken  át 
foglalkoznak  a  külföldi  tudományos  körök,  szaklapok,  de  még 
híriapok  és  revuek  is  fontos  vitás  történeti  kérdésekkel.  Miná- 
lunk nem  ismerek  öt  embert,  ki  irodalmilag  foglalkoznék  a  világ- 
történelemmel. Ez  pedig  baj.  A  többi  nemzet  kiveszi  osztályrészét 
e  valóban  nemzetközi  munkából;  mi  feléje  sem  hederítünk. 
Bizony-bizony,  ha  a  ministerium  időről-időre  új  tantervekről  nem 
gondoskodna,  még  világtörténeti  iskolakönyvek  sem  kerülnének  ki 
a  piaczra.  Ez  tagadhatatlan  szégyenteljes  állapot  és  nem  hiszem, 
l^^^y  egyhamar  kimenekülhetnénk  e  pangásból.  Érdekes  volna  e 
meddőség  okait  fürkészni  és  a  javulásra  vezető  utat  módot  meg- 
beszélni. E  helyen  azonban  máris  kifogytam  a  térből.  *) 

Mangold  Lajos. 


*)  Kgy  ilycu  speciális  szaklapnak  miut  a  »S%ázadok«  uem  is  lehet 
feladata  kutatni  c  pangás  okait,  inely  lehetetlen,  hogy  magára  a  hazai 
torteucth'ásra  is  ne  gyakorolna  hatást.  De  annyit  még  is  szükségesnek 
tartunk  jelezni,  Iiogy  a  baj  gyökeres  orvoslásához  az  első  lépés  egy  egye- 
temes történeti  folyóirat  megalapítása  volna.  Mert  bár  a  Budapesti  Szem- 
lének minden  füzetében  találunk  is  ide  vágó  czikket :  de  a  tér  a  mit  erre 
{•/.cntelhet  megközelítőleg  sem  elég,  s  egy  önálló  folyóirat  hiányát  nem 
jjótolja.  Aztán  ez  ügyben  talán  hírlapjaink  is  többet  tehetnének  mint  a 
tneunyit  tesznek.  A  régibb  hírlapok  —  míg  nem  voltak  oly  sokan  mint 
uiost  —  tárczáikbau  melléklapjaikban  mindig  adtak  beható  hoszszabb 
Itistoriai  tanulmányokat  a  külföldi  események  geneziséről,  előzményeiről, 
továbbá  geographiai  statistikai  leírásokat  a  harczteréről :  most  a  magyar 
iapok  beérik  azzal,  hogy  a  táviratokat  közlik,  s  a  ki  a  Magyarorszá- 
gon kivül  történő  dolgokról  tudni  akar  valamit,  az  a  külföldi  lapokra 
van  utasítva.  Az  ö  jelszavuk  még  mindig  »extra  Hungáriám  non  est 
vica.«  Valóban  ideje  volna,  hogy  most  midŐn  már  mnjd  minden  tudo- 
mány ágnak  van  hazsinkban  szaklapja,  gondoskodnék  valaki  az  egyete- 
med törti^netirásról  is.  Szerk. 


Századok.  1885.  IV.  füzrt.  24 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  márcz.  4-én  tartott  választmányi  ülés  határozata  alapján  mdrcz. 
2G-án  Ipolyi  Arnold  elnöklete  alatt  rendkívüli  választmányi  ülés  tarta- 
tott, melyen  a  congressusi  bizottság  javaslata  vétetett  tárgyalásba.  £ 
javaslat  beható  tárgyalás  és  tanácskozás  után  több  módosítással  elfogad- 
tatott, 8  annak  életbeléptetésével  az  elnökség  és  titkári  iroda  bízat- 
tak meg. 

Az  ápril  2-án  tartott  vál.  ülésben  PulszJnj  F.  elnökölt,  órmj 
Lipót  vál.  tag  tartott  felolvasást  »Hazai  állapotaink  a  mohácsi  vész 
előtte  czim  alatt,  mely  a  Századokban  fog  közzététetni. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  az  első  magyar 
átalános  biztosító  társaság  a  Magyar  Történeti  Életrajzok  folyó  költsé- 
geihez száz  frt  adomáuynyal  járult:  az  elnökség  fogja  Társulatauk 
köszönetét  tolmácsolni.  Évdíjas  tagoknak  megválasztattak:  Pongrár, 
Jenő  k.  alügyész,  Veszprém  (aj.  Véghelyi) ;  Lonovits  Sándor  foldbirtokof, 
Makón,  (aj.  Széli  Farkas);  Bezerédj  Andor,- M.-O vár,  (aj.  a  titkár). 

Titkár  felolvasta  Nyitramegye  alispánjának  átiratát,  melyiyel  a 
márcz.  4-én  tartott  közgyűlésnek  a  megyei  helynevek  megmagyarosítá- 
sara  vonatkozó  határozatát  közli  társulatunkkal.  £  közgyűlésen  ugyaoís 
Dr.  Chrenóczy  Nagy  József  megyei  főorvos  felemlítvén,  hogy  számoá 
nyitramegyei  helységnek  ma  ismeretes  tót  neve  a  helység  régibb  magyar 
nevének  elrontása,  több  tót  névvel  bíró  helység  pedig  az  oklevelek  tanú- 
sága szerént  magyar  helynévvel  bírt :  indítványozza,  hogy  az  ilyen  hely- 
ségeknek régi  magyar  nevei  állíttassanak  helyre,  s  állításának  bizonysá- 
gára több  példát  hoz  fel.  Ez  indítványt  a  megyei  közgyűlés  elfogadván, 
felkéri  Társulatunkat,  hogy  a  nyitramegyei  helységek  neveinek  lajstromot 
közölje  a  választmányi  tagokkal  s  kérje  fel  ezeket,  hogy  a  nyitramegjei 
helynevekre  vonatkozó  történeti  adatokat  lehetőleg  gyűjtsék  össze,  s 
közöljék  a  megyei  állandó  bizottsággal.  A  választmány  örömmel  üd?özli 
Nyitramegye  közönségének  hazafias  elhatározását  s  hg.  Ode^ilf^*^ 
Arthnr,  Thaly  Kálmán,  Pesty  Frigyes,  Mayláth  Béla  és  Ttigányi  Káról; 
vál.  tagokat  felkérte,  hogy  c  tárgyban   készítsenek  javaslatot  s  azt  val.v 


TÁRCZA.  371 

melyik  közelebbi  választmányi  ülésben  mutassák  be.  Egyszersmind  a 
helység  névsorát  tanulmányozás  végett  egyes  választmányi  tagokkal  is 
fogja  közölni,  bogy  e  tárgyra  vonatkozó  adataikat  ök  is  mutassák  be. 

Ezután  titkár  felolvassa  Levente  A.  társulati  tagnak  indít- 
ványát, bogy  Társulatunk  az  országos  kiállítás  és  történelmi  congressus 
alkalmából  történelmi  kiállítást  rendezzen  a  külföldi  levéltári  és  diplo- 
maticai  anyagokból,  kűtfŐkből,  codexekből.  A  választmány,  tekintve  az 
idő  rövidségét,  továbbá,  hogy  csak  nemrégiben  tartatott  egy  országos 
köoyvkiállitás,  s  hogy  a  jövő  évben  is  fog  egy  kiállítás  rendeztetni,  végre 
pedig,  hogy  az  országos-  és  múzeumi  levéltárban  is  fog  egy  ökle vélki ál- 
lítás rendeztetni,  az  egyetemi  könyvtárban  pedig  a  kútfökiadások  mutat- 
tatnak be :  ez  indítvány  ily  értelmű  megvalósítását  nem  tartja  idősze- 
rűnek. Magát  az  indítványt  pedig  átalteszi  a  congressusi    bizottsághoz. 

Több  tárgy  nem  lévén  a  gyűlés  eloszlott. 

Pénztárnok  múlt  havi  számadása  a  vál.  ülés  bezárása  után  kül- 
detvén he,  azt  pótlólag  közöljük : 

A  licvétel  volt  márez.  havában      5,290  frt  55  kr. 
Kiadás  ugyanakkor 2,743     »     11     » 

Pénztári  maradvány:      2,547   írt  44  kr. 


AZ  ORSZÁGOS  TÖRTÉNETI  CONGRESSUS  MUNKATERVE. 

I.  osztály. 

A  történelem  mint  tudomány. 

A)  Történelmi  anyag. 

Előadó  bemutatja  az  átkutatott  bel-  és  külföldi  levéltárak  és 
könyvtárak  statistikáját.  Ennek  alapján  korról  korra  ismerteti  a 
kiadott  történelmi  anyagot,  rámutatva  mindenütt  a  hézagok  s  hiá^ 
nyokra  s  hogy  miként  és  honnan  volnának  azok  pótlandók.  A  szathmári 
béke  (17 11.)  után  való  kornál  azzal  a  kérdéssel  fog  foglalkozni :  szüksé- 
ges-e e  korszak  anyagának  gyűjtése  és  kiadása?  1791.  vagy  1848. 
avagy  éppen  1867.  legyen-e  a  kutatás  határa?  Mely  levéltárak  szol- 
gáltatnák erre  a  legfontosabb  anyagot? 

A  külföldi  levéltárakat  illetőleg  szükséges-e  azoknak  rend- 
szeres átkutatása  ?  Másrészt  nem  volna-e  czélszerű  addig  is,  ha  mind- 
azon oklevelek,  melyek  az  összes  külföldi  oklevélgyűjteményekben  s 
folyóiratokban  kiadattak  s  bármely  tekintetben  hazai  történetünkre 
vonatkoznak :  Összegyűjtetnének  s  újra  kiadatnának  ?  vagy  ha  legalább 
rólttk  chronologicus  repertórium  készíttetnék  ? 

Előadó  ezek  után  utalván  a  modem  történetírásnak  mozaik- 
anekdotaazerü  jellegére,  fölveti  a  kérdést,  nem  volna-e  kívánatos,  a 
liolitikai    história    anyagán   kívül,    az  egyes   korok    erkölcsi,    vallásos, 

24* 


37á  tARcííA. 

vagyoni   s   műveltségi   viszonyaira   vonatkozó   apró-cseprő  adatoknak  Í8 
külön  püblicátiót  szánni  ? 

Végül  kiitfö-kiadásainkat  fogja  ismertetni  az  előadó  s  az  észlelt 
hiányok  és  hézagok  pótlása  iránt  indítványait  elő  fogja  terjeszteni. 

Ezzel  kapcsolatban  az  országos  és  múzeumi  levéltárban  oklevél- 
kiállitás  rendeztetik,  az  egyetemi  kőnyvtirban  pedig  a  kiitfő  kiadások 
mutattatnak  be. 

B)  Történelmi  segédtudományok. 

Előadó  ismerteti  az  oklevél-,  pecsét-,  czimer-,  fölirat-,  éremtan  és 
geneologia  terén  hazánkban  eddig  kivívott  eredményeket,  s  ebez  képest, 
beható  indokolás  kiséretében,  a  következő  kérdésekkel  fog  foglalkozni. 
Allittassék-e  föl  egy  palaeographiai  iskola  ?  mi  módon  adassanak  ki  facsi- 
milék és  pecséteink  rendszeresen  ?  készíttessék- e  repertórium  az  összes 
czímereket  tartalmazó  s  nemesi  oklevelekről  ?  gyüjtessenek-e  össze  hazai 
fölirataink?  s  végül  a  »CorpusNummorum  Hungariae«-val  párhuzamban 
létesíttessék-e  egy  külön  codez,  melyben  az  egyes  korszakok  értékeire  és 
áraira  vonatkozó  adatok  publicáltatnának  ? 

C)  Történelmi  módszer. 

Előadó  utalva  a  történetírásban  uralkodó  különféle  módszerek 
és  világuézletekre,  ezeket  fogja  egyenkint  tárgyalni.  Ismertetni  fogja  a 
különböző  iskolák  módszereit. 

II.  Osztály. 

A  történelem  mint  nevelés, 

A)  Történeti  érzék  a  közönségnél. 

Előadó  tárgyalni  fogja,  miként  kelljen  a  közönségnél  egyfelől 
ápolni  a  hagyományt :  politikai  s  társadalmi  intézkedésekben,  tíunepé- 
lyeken  s  a  színpadon ;  másrészt  és  főleg  kijelöli  ama  módokat,  melyek- 
nek révén  az  újabb  kutatás  vívmányai  is  közkincsévé  válhatnak.  Miként 
kell  tehát  a  történeti  müvek  illustrálásánál  eljárni  ?  mit  és  hogyan  kell 
fölolvasni  ?  mikép  állíttasauak  fÖl  a  történeti  kiállítások  és  muzeumok  ? 

B)  Történeti  érzék  a  művészetben. 

Előadó,  utalva  a  hagyomány  szerepére  a  művészetben,  niegjelöH 
ama  határokat,  melyek  azt  a  történetírástól  elválasztják.  Ki  fogja  mu- 
tatni a  különbséget,  stylben  és  fölfogásban  egyaránt,  történeti  müvek  ci 
történeti  regények,  színdarabok,  festmények,  szobrok  között,  s  kutatá^ia 
conelusióit  művészetünk  eddigi  termékeire  fogja  bírálólag  alkalniazui. 

III.  Osztály. 

A  történelem  mint  fanitás. 

A)  Elemi  és  közé p-o ktatásban. 

Előadó,  csakis  a  történelem  tanításával  elérendő  praktikus  czelo- 
kat  tartván  szem  előtt,  fejtegetni  fogja  az  elemi  ch  középiskolákban 
a   tíiníüía  rendszerét,   továbbá    hogy    a    történelem   az   egyes  oaztíiiyok 


TÁRCZA.  373 

érteJmi  scáiája  szerint  mily  terjedelemben  s  minő  alakban  tanítassék  a 
legtöbb  sikerrel:  a  chronologicas,  a  leiró  a?agy  mŰvelődéstörtdnct 
modorában?  Az  eredményekbez  képest  aztán  a  tankönyvek  szerkesz- 
tési módját  is  bírálni  fogja. 

B)  Felsőbb  oktatásban. 

Előadó  ismertetni  fogja  a  történettanítást  a  hazai  egyetemeken, 
összehasonlítva  a  jelentékenyebb  enrópaí  főiskolákon  mutatkozó  állapo- 
tokkal;  különösen  figyelmére  méltatva  a  történelmi  semináriumok  szer- 
vezetét és  az  azok  által  elért  eredményeket.  Tárgyalni  fogja  azt  a  kér- 
dést: mily  módon  lehet  nálunk  legczélirányosabban  életbe  léptetni  a 
a  történelmi  semináriumot  ?  Végre  nem  szükséges-e  a  történelem  philo- 
sophiája  számára  külön  tanszéket  állítani  föl  ? 

AZ  ORSZÁGOS  TÖRTÉNETI  CONGRESSÜS  SZABÁLYZATA. 

I.  A  Magyar  Történelmi  Tátsulat  kezdeményezésére,  1885.  jul. 
hó  2-tól  jul.  7-ig  bezárólag,  Országos  Magyar  Történeti  Congressus  tarta- 
tik,  melynek  czélja  a  magyar  történettudás,  nevelés  és  tanítás  fontos 
elvi  kérdéseit  megvitatni. 

II.  A  congressus  tagjává  lehet  minden  történetkedvelő ,  a  ki 
f.  é.  június  l-ig  a  congressus  titkári  irodájánál  (Budapest,  IV.  Egyetemi 
könyvtár)  oly  czélból  jelentkezik,  hogy  a  congressus  tárgyalásaiban  részt 
kíván  venni  s  részvételi  díj  fejében  5  o.  é.  frtot  —  jelentkezése  alkal- 
mával —  előre  lefizet. 

A  congressus  tagjai  rjszvételi  *  jegyet  kapnak ;  utazási  kedvez- 
ményben részesülnek. 

III.  A  congressus  előmunkálatait  a  titkári  iroda  intézi,  melynek 
föuöke  a  M.  Történelmi  Társulat  titkára,  tagjai  a  társulat  titkári  hivata- 
lának tagjai  s  megbízottjai. 

IV.  A  congressnst  a  M.  Történelmi  Társulat  elnöke  nyitja  meg. 

V.  Az  előre  megállapított  programm  értelmében  a  congressus 
három  szakosztályra  oszlik.  A  szakosztályok  elnökei  s  előadói  a  tár- 
sulat elnöksége  által  kéretnek  föl  tisztségökre.  Az  előadó  köteles  a  rábízott 
kérdésről  szóló  dolgozatát  június  25-ig  a  congressus  titkári  hivatalában 
írásban  bemutatni.  A  ki  a  congressus  tárgyalásaiban  részt  óhajt  venni, 
jelentkezése  alkalmával  a  titkári  irodával  tudatja,  mely  szakosztályban 
óhajt  működni.  Congressusi  tag  beíratkozhatik  több  osztályba  is. 

YI.  A  congressus  tárgyalásai  nyilvánosak.  A  szakosztályok  üléseit 
a  szakosztály  elnöke  vezeti.  Az  előadó  kifejtvén  nézetét  az  tárgyalandó 
kérdésről^  a  szakosztály  tagjai  s  azok,  kik  az  osztály  jegyzőnél  szólásra 
feliratkoztak,  a  kérdéshez  hozzászólnak.  Előadónak  joga  van,  a  vitában 
résztvevők  fejtegetéseihez  a  vita  bezárása  után  hozzászólani^  mely  után 
ehiök  összefoglalja  a  vita  eredményét,  s  ha  concret  határozathozatal 
lenne  kivánatos,  azt  enuntiálja.  A  szakosztályok  határozatai  a  zárgyülé- 


374  TÁBCZA. 

Ben  publicáltatnak.  Az  előadók   véleménye   b  a  congreBsus  határozatai 
a  Történelmi  Társulat  hivatalos  véleményének  nem  tekintendők. 

VII.  A  congressas  tárgyalásainak  szóbeli  részét,  s  a  viták  lefolyá- 
sát az  osztályjegyzők  vezetése  alatt  gyorsírók  jegyzik.  A  tárgyalásokat 
összefoglaló  kiadványt  a  congressas  titkári  hivatala  szerkeszti ,  mely  azt 
a  congressas  tagjainak  a  befizetett  dij  fejében  megküldi. 

FELHÍVÁS. 

Társulatunknak  tagjai,  továbbá  a  magyar  történetírás  munkásai, 
valamint  átalában  a  történetkedvelők,  kik  a  Történeti  Congresfiasban 
részt  akarnak  venni,  felhivatnak,  hogy  szándékukat,  az  5  frtnyi  részvé- 
teli dij  befizetése  mellett,  a  társulat  titkári  hivatalában  (Egyetemi  Könyv- 
tár) jun.  l-ig  jelentsék  be,  s  egyszersmind  tudassák  azt  is,  hogy  a  con- 
gressus  melyik  osztályaiban  akarnak  részt  venni  ? 

SZILÁGYI  SÁNDOR, 
titkár. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  A  MosoNMEorvi  történelmi  és  régészeti  egylet  kiadta  1884-ik 
évi  jelentését.  E  jelentésből  örömmel  látjuk^  hogy  az  egylet  szépen  virág- 
zik és  emelkedik  és  derekasan  hozzáfogott  okiratok,  könyvek,  érmek  s 
más  régiségtárgyak  gyűjtéséhez,  melyek  a  megyeházban,  az  egylet  helyi- 
ségeiben vannak  elhelyezve.  % 

A  DéLMAOYAROBBZÁQI    TÖBT£N£LHI  ÉS    RÉ0ÉS2ETI     TÁRSULAT   OriDÓS 

Zsigmond  elnöklete  alatt  febr.  26-án  havi  ülést  tartott,  melyen  legelsőbben 
is  az  aradmegyei  tanfelügyelővé  kinevezett  Varjassy  Árpádnak  a  títkár- 
ságról  való  leköszöaése  sajnálattal  vétetett  tudomásul.  Ennok  kapcsán 
elnök  megjegyzi,  hogy  a  módositott  alapszabályok  a  ministeri umtól  már 
visszaérkeztek,  s  az  uj  tisztségek  betöltése,  szóval  az  újjászervezés  ezek 
szerint  fog  végrehajtatni.  Ezek  után  Pontelly  István  a  társulat  múzeumá- 
nak ujabb  gyarapodását  terjesztette  elŐ,  melyet  Odor  Samu  pénztári 
jelentése  követett.  Egy  felolvasás  is  volt.  Karácsonyi  János  >A  Csanád 
nemzetség  és  birtokai  Délmagyarországon «  ez.  munkájából  egy  ujabb 
részletet  mutatott  be. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  A  Szabó  Károlt  »Régi  magyar  könyvtárt -ának  II.  kötete  &z 
elsőnél  gazdagabb  tartalommal  jelent  meg,  s  a  hazai  nem  magyar  nyelvű 
irodalmat  foglalja  magában  1473  —  1711-ig.  Gazdagabb  tartalmúnak 
mondám  e  kötetet.  De  csak  számban  az.  »A  XVI.,  XVII.  század  magyar 
irodalma  az  egyes  munkák  terjedelmét,  fontosságát,  tudományos  értékét 


TÁBCZA.  375 

e5  e  korra  gyakorolt  hatását  tekintve,  hasonlithatatlaiiiil  magasabbau 
áll  a  hazai  nem  magyar  nyelvű  irodalomnál,  c  S  mégis  e  két  kötet  csak 
együtt  repraesentálhatja  valóban  műveltségi  állapotunkat  a  XYI.  és 
XVII.  században.  Egymást  kiegészítik.  Együtt  tüntetik  fel  azt  a  pezsgő 
irodalmi  életet,  melyet  a  reformatio  teremtett  hazánkban^  azokat  az  elke- 
seredett tollharczokat,  melyeket  az  uj  hitfelekezetek  zászlóvivői  részint 
egymás,  részint  pedig  a  római  katholikns  egyház  dogmái  ellen  folytattak. 
Hazai  irodalmunk  sok  tekintetben  lépést  tartott  a  külfölddel.  A  küzdelem 
egyenlő  fegyverekkel  folyt.  Tudományt  tudománynyal,  meggyőződést  meg- 
győződéssel, gorombaságot  gorombasággal  mértek  vissza.  A  reformatio 
kezdetétől,  jóformán  Erdélynek  a  XVII.  század  végén  bekövetkezett 
bukásáig  tart  a  küzdelem.  Most  egyik,  majd  a  másik  küzdő  fél  úszik  a 
győzelem  mámorában.  A  XVI.  században  a  protestantismus  triumphál. 
A  XVII-ikben  a  catholicismus  újra  éled,  s  övé  lesz  a  végső  diadal.  Tul- 
nyomólag  ily  nemű  munkák,  jobban  mondva  vitairatok  bibliographiai 
leírását  tartalmazza  ezen,  20  év  óta  hangya-szorgalommal  összegyűjtött 
kettős  kötet.  De  hogy  nem  teljes,  azt  az  I.  kötet  megjelenése  óta  nap- 
fényre került  2 — 300  adalék  bizonyítja.  így  is  megbecsülhetetlen  gyűj- 
temény, melynek  értékét  az  lijabb  fölfedezések  egész  tömege  sem  ront- 
hatja le.  Azon  óhajtás,  melyet  a  tudós  szerző  kifejez,  hogy  magyarok 
által  a  külföldön,  idegen  nyelven  kiadott  nyomtatványok  könyvészeti 
kézikönyve  is  befejező  harmadik  kötetül  összeállíttassék,  kell,  hogy  visz- 
hangra  találjon.  E  feladat  megoldása  nem  egyes  emberre,  hanem  hazai 
könyvtáraink  összes  tisztviselőire  vár.  Ez  lesz  méltó  befejezése  annak  a 
munkáDak,  melylyel  Szabó  Károly  elévülhetetlen  tudományos  érdemei 
koszoriijához  egy  ujabb  levelet  fűzött,  s  melynek  végső  szerkesztését 
és  a  kiadás  sajtó  alá  rendezését  mégis  Szabó  Károlynak  kell  végre- 
hajtania. 

—  A  M.  T.  Akadémia   Irodalomtörtkseti   Bizottsága   egy   újabb 
bibliographiai  munkával  gazdagította  a  magyar  irodalmat.  Ez  AfjelJenö- 
tol  tA  bártfai  sz.  Egyed  temploma  könyvtárának   története. «    A  könyv- 
tár keletkezése  körűlbelől  a  XIII.  század  végére  tehető ;  legalább  Ábel 
a  templom  legrégibb  részének  ebben  a  korban  való  építésével  hozza  kap- 
csolatba.   Ez  lehetséges  ugyan,  de  egy,  a  XV.  század   második  feléből 
származó  összeírás  kitétele  igen   tág  értelmű,  midőn  a  könyvtár  egyik 
kincsét,  egy  misekönyvet  >ald<-nak  mond,  melyről  szerző  helyesen  jegy zi 
meg,    hogy    » talán   még  a   bártfai   egyház  legrégibb  idejéből  való  volt, 
vagy  legalább  aligha  volt  fiatalabb  a  tizennegyedik  századnál,  c    A  leg- 
régibb positiv  adat  1435-ből  egy  graduale  beszerzéséről  teszen  említést, 
melyre  a  város  10   arany   forintnál   többet  adományozott.    A    legutolsó 
1832-ből,  az  ekkor  még  meglevő  könyveknek  leltára,  melyet  Tomcsányi 
József  és  Myskovszky  Ferencz  készítettek.    E  két  idő   közti,  a   bártfai 
templom  könyvtárát  illető  események  vannak  Ábel  nagybecsű  munkájá- 
ban kritikailag  feltűntetve.   Könyvmásolókkal,  betűfestők-,  könyvkötők-. 


376  tJírvza, 

hártyakészítökkel  találkozunk  o  kötetben.  Megtanuljak,  hogy  a  lelki 
pásztori  teendőkkel  nagyon  megfért  az  elmúlt  századokban  a  könyvkötés 
művészete ;  sőt  a  mi  meglepőbb,  találunk  rá  adatot,  hogy  a  scriptor 
egyszersmind  italmdréssel  is  foglalkozott. 

—  A  Stampfel  Károly    által    alapított    irodalmi    vállalatnak    h 
iMagyar  Helikonc-nak  három  füzete  fekszik  előttünk.    Báthory  István 
erdélyi  fejedelem,  később  lengyel  király  életrajza :    Szádeczky    Lajostól ; 
Pázmány  Péteré :  Kőluilmi-Klimatein  Józseftől   és   báró  Eötvös  Józsefé : 
Fereiiczy  Józseftől.  Mind  a  három  nagy  alakja  a  magyar   történelemnek. 
Báthory  Istvánt  két  nemzet:  a  magyar  és  lengyel  vallja  magáénak.   A 
szűk  keretben  szépen  kidomborított   alakját  találjuk   a  magyar  nemzet 
egyik  büszkeségének,  a  lengyelek   »nagy€   királyának :  Báthory  István- 
nak, ki  politikai  szereplését  23  éves  korában  kezdte  el,  midőn  az  Erdélybe 
visszatérő  Izabellát  1506.   augusztusában,  Erdély  határán  egy  küldött- 
ség élén  fogadta.  Ettől  fogva  élete  a  közügy  szolgálatában  telt  el.  János 
Zsigmond    követségekre    alkalmazta  a  hűségében    tántoríthatatlan  Bá- 
thoryt, ki  e  mellett  részt  vett  ama  harezokban,  melyeket  az  ellenkirályok 
—  I.  Ferdinánd  és  János  Zsigmond  —  hadai  az  ország  birtokáért  foly- 
tattak. E  harezok  képezték  ki  hadvezérré,  s  e  nemű  tehetségének  a  Békcs 
Gáspár  ellen  vívott  kerclő-szentpáli  csata,  s  később  Vaszilievics  Iván 
orosz  czár  ellen  viselt  diadalmas  hadjáratai  mind  megannyi  fényes  bizony- 
ságai. János  Zsigmond  halála  után  a  bécsi  udvar  által   pártfogolt  Békés 
Gáspár  ellenében  1571.  május  25-én  erdélyi  fejedelemmé    választatott. 
Ot  évig  tartó  uralkodását  Erdély  felett  a  Békés  rezgelődései  ellen  foly- 
tatott diplomatiai  küzdelmek  foglalták  el.  S  Báthory  győztes  maradt.  Az 
1575.  jul.  10.  11-én  vívott  szentpáli  csata    Békés    nyugtalankodásaitol 
szabadította   meg,  s  a  Miksa  irányában  megalázó  helyzetből    emelte  ki. 
A  nyert  ütközet  Erdély  függetlenségét  jelentette  a  Habsburg-ház  uml- 
mától.  Ez  azonban  még  nem  volt  minden,  a  mi  Miksa  hatalmának  rová- 
sára történt.  A  lengyel  trón  1574.  nyarán  Valois  Henrik  bűcsűtlan  eltá- 
vozása után  üresen  maradt.  S  a  varsói  országgyűlés    1575.  decz.  15-éu 
Jagelló  Annát  s  az  Őt  nőül  veendő  Báthoryt    királylyá    kiáltotta  ki.   A 
főpapok  és  főurak  nagy  része  által  szintén  megválasztott  Miksa  Báthory- 
val  szem  ben  jogát  nem  érvényesíthette  részint  késedelmeskedése,  részint 
időközben  bekövetkezett  halála  miatt.  Báthory  lengyel  királysága  (1576 
— 1586)  egyik  legszebb  lapját  képezi  a  lengyel  nemzet  évkönyveinek. 
Külső  ellenségeit  diadalmas  hadjárataiban  leverte  s  megalázó  hódolatra 
kényszeríté.   » Bölcs  törvényeket  alkotott,  a  törvénykezés,  igazságszol- 
gáltatás terén  üdvös  reformokkal  boldogította  második  hazáját,  s  a  mi 
legfontosabb  volt,  a  királyi  méltóság  régi  tekintélyét  s  hatalmát  helyre- 
állította, c 

—  Rőhalsii-Kliiistein  József  Pázmány  Pétert  inkább  az  írót  és  a 
catholicismusnak  Magyarországon  megmentőjét,  mint  az  államférfiűt 
mutatja  be.  Szerző  az  állam  üdvét  catholicus  dynastiában  és  a  catho* 


TÁRCZA.  377 

lícus  vallás  megszilárdításában  találja.  A  XVL  században  tudvalevőleg 
a  Ilabsburg-házzal  a  memzeti  pártc  állott  szemben,  mely  »czdlja  elérd- 
8^re  (teljes  jó  szándék  mellett)  két  veszedelmes  eszközt  ragadott  meg : 
az  izlam  pártfogását  és  az  új  hit  terjesztésének  eszközlését,  a  protestan- 
tismustc  Alig  hiszem,  hogy  a  protestantismus  által  a  >a  nemzeti  önálló- 
ság* veszélyeztetését  illetőleg  Pázmány  Péter  Kőhalmi-Klimstein  űrral 
egyetértett  volna.  A  Bethlen  Gáborral  és  I.  Rákóczy  Györgygyei  való 
összeköttetései  a  K.-R.  állítását  aligha  fognák  igazolni.  Különben  is  egy 
állam  boldogságát  egyik  vagy  másik  vallásfelekezethez  kötni  manapság : 
meddő  erőlködés. 

—  Ferbnczt  József  a  »magyar  doctrinairc-ek  egyikének,  báró 
Eötvös  Józsefnek  életét  írta  le.  Mint  írót,  szónokot  és  politikust  állítja 
elénk.  Sok  jellemzőt  sorol  fel  szerző,  —  bár  néhol  ellenmondásba  jön 
öumagával,  pl.  midőn  Eötvöst,  mint  aggodalmaskodót,  minden  »radicalis- 
mu8tól  tartózkodót*  tünteti  fel,  pedig  Eötvös  az,  ki  a  »radicalis  irány- 
ban haladó*  Kossuthnak  Széchenyi  támadása  ellen  » Keletnépe  és  Pesti 
Hirlap*  czímű  munkájában  védelmére  kelt.  Mindez  azonban  inkább  iro- 
dalmi szempontból  van  tárgyal va^  s  mint  ilyen,  nem  tartozván  szorosan 
folyóiratunk  keretébe  —  bővebben  nem  foglalkozunk  vele. 

—  A  Naot  Imre    által  szerkesztett   Anjoukori    okmánytár  IV-ik 
kötete  az   1340 — 46.    évekből    tartalmaz    okleveleket.    Egész  halmaza 
a  geneaologiai  és  geographiai  adatoknak.  A  Kállay,  Czudar,  Szentgyörgyi, 
Kozgouyi,  Báthory,  Bubek,  Drugeth,  Turzó,  Révay,  Elcphánti,  Rákóczi, 
Azari,  Czibak,  Bánfff,  Ugali   stb.  stb.  családok  hosszú  sorozatban,  egy- 
mást felváltva,  fordólnak  elő.  De  megbecsülhető tlenek    amaz    adatok  is, 
melyek  Magyarország  középkori   geographiájának   ismeretéhez  járulnak. 
Ezek    mellett    csekély  az  általános  érdekű    darabok    száma.    Mindössze 
három- négy  oklevél  van,  melyek  hazánk  politikai  és  művelődési  történe- 
tére vonatkoznak.  Róbert  Károly   ld40-ben  a  zágrábi    püspököt,  Mykch 
tótországi  bánt,  Doym  és  Bertalan  főispánokat  a  zágrábi  notórius  árulók 
üldözésére  utasítja.    Ugyanő  tolcsvai  Langh    János    fiának,    Lászlónak 
arany  és  ezüst  bánya  nyitásra  ád    engedélyt.    Nagy    Lajos    1344-ben 
egyik  palotaőre  fiának,  Miklósnak,  követségekben,  de  főkép  a  Zách  Feli- 
ezián  merénylete  alkalmával   Róbert    Károly  és  a  királyi  család  megvé- 
delmezésében  tanúsított  férfias  önfeláldozását,  a  merénylő  Zách  rokonai- 
tól, Kopeytől  és  Bathowtól  a  koronára  szállt  Malonya  nevű  barsmegyei 
birtokkal  és  nemességgel  jutalmazta  meg.  A  magyarországi  oklevélhami- 
sitások  számát  e  kötet  szintén    szaporítja    egygyel,  mely  szerint   Mocsi 
Árpád  András  Erzsébet  királyné  egy  privilégiumának  meghamisításáért 
f^j-  és  jószágvesztésre  ítéltetett.    Találunk  rá  esetet,  hogy    egyesek  az 
adományosnak    az    adományozott    birtokba   iktatását    meggátlandók,  a 
privilégiumnak  az  azt    vivő  szolgától    elrablását'  kísérlettek  meg.  Talá- 
lunk adatokat    az  Anjoukori    okmánytár  IV.  kötetében  a  régi  nemzetsé- 
gek családfájához.  A  Horváthnál  is  említett  Ab  a,  Chaak,  Thekele,  Kop- 


378  TÁRCZA. 

pán,  Nádasd  nemzetség  neveken  kivül  ujakkal  is  találkozunk.  Ez«n  ős 
nemzetségi  nevek :  Haraszt^  Zyly  ZabOj  Sariiwanueze,  Az  említetteken 
kivül  a  Horváth  által  is  ismert  Rátholt^  Hermán,  Bottá  jövevény-nem- 
zetség nevek  is  előforddlnak  az  Anjoakori  okmánytár  ezen  kötetében. 
Mind  megbecsülhetetlen  adatok  ezek,  s  legtöbbnyire  az  országos  levél- 
tárból, a  múzeumból  és  egy  pár  család  itt  elhelyezett  levéltárából  gyűj- 
tettek össze.  Az  országos  intézetek  oklevél-kincsei  nem  kallódaak,  nem 
kallódhatnak  el.  De  az  országban  számtalan  család  levéltárát,  leveles 
ládáját  pusztulás  fenyegeti.  Ezeknek  kincseit  a  nemzet  s  a  tudomány 
számára  megmenteni :  kell,  hogy  tudományos  akadémiánk  feladatát 
képezze.  Csak  alkalmat,  módot  kell  nyújtani  rá.  A  várt  eredmény  nem 
maradhat  el.  B.  S. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

—  A  TüRUL  harmadik  évfolyamának  első  füzetét  egy,  már  rég- 
óta hallgató  történet- búvár  czikke  nyitja  meg.  Az  Arpádkori  Okirattár 
szerkesztője,  Kubinyi  Ferencz  értekezik  »A  Nishoray  Vidfl^ek  czimeres 
leveléről  és  nemzedékrendjérölc  s  közli  Mohoray  Yid  nemes  levelének 
czimerét  színes  fénynyomatban,  ki  a  Yidffy  családnak  alapítója  volt.  Követ- 
kezik Szendrey  czikke  Miskolcz  város  czímeréről,  számos  képpel  és 
pecsétrajz/al  illustrálva.  Szerinte  Miskolcz  város  czímere  Zsigmond  király 
arczképéből  származott.  Hogy  azonban  Zsigmond  királynak  leghitelesebb 
arczképe  a  nürnbergi  városházán,  helyesebben  a  Germanisches  Mozeum- 
ban  őrzött  arczképe  volna,  ehhez  sok  szó  fér ;  alighanem  hitelesebb  a 
görlitzi,  melynek  photographiai  hasonmását  a  történelmi  társulat  bírja. 
Gróf  Lázár  Miklós  a  Kelnek  i-család  nemzedékrendjét  állítá  össze,  forrás- 
tanulmányok alapján,  nagy  szorgalommal.  Következik  Fosta  Béla  czikke : 
*Egy  pár  szó  a  magyar  czímer  kérdéséhez c  czím  alatt,  mely  e  társulat 
egyik  gyűlésében  fel  is  olvastatott.  Némethy  Lajos  a  Némethy-családok 
genealógiájához  közöl  érdekes  és  gonddal  összegyűjtött  adatokat  Tagánji 
folytatja  a  nemesi  oklevelek  jegyzékét,  melyek  az  országos  levéltárban 
őriztetnek.  Szádeczky  Lajos  a  Károlyi  codexet  ismerteti.  A  »Vegyesek« 
rovatában  CsergheÖ  Géza  egy  XVII -ik  századi  magyar  czimeres  könyvet 
ismertet,  egy  tábla  czímer  kíséretében.  Wertner  Mór  a  genealógiai  tanul- 
mányok műveléséről  értekezik.  A  >Tárczá<-ban  érdekes  apróságok  van- 
nak közölve. 

—  Az  EGTHÁzMÜvészjBTi  LAP  márcziusl  füzete  megkezdi  Ipolyi  Arnold 
nagyszabású  beszédének  közlését,  melyet  a  képzőművészeti  társulatban 
tartott  Bogisich  Mihály  a  régi  templomi  énekekről  értekezik.  Néroetby 
Lajos  folytatja  értekezését  a  Il-ik  József  császár  idejében  alkotott  egy- 
házi énekekről.  A  fűzetet  apró  közlések  zárják  be. 

—  A  HAZÁNK  Ill-ik  füzetében  Károlyi  Sándor  arczképe  van  közölve. 
Puky  Miklós  »Komáromi  emlékeim «  czím  alatt  érdekes  ^adatokat  közöl 


TÁBC£A.  379 

az  1849-iki  komáromi  csemdnyekhoz.  Abafy  Lajos  Károlyi  Sándor 
tábornok  néhány  ismeretlen  levelet  közli  az  1712 — 44.  közti  évekről. 
Irányi  István  folytatja  a  tiszai  határőrvidék  keletkezésének  tör- 
ténetét, Torma  Károly  Rettegi  György  napiójából  az  1765-ik  évro 
vonatkozó  feljegyzéseket  közli ;  kor-  és  művelődéstörténeti  szempoutból 
érdekes  adalék.  Idősb  Szinnyei  József  folytatja  » Komárom,  1848  — 
49-ben<  czímtt  munkáját  s  ezúttal  naplójának  májusi  részleteit  közli. 
E  közlésben  is  sok  érdekes  adat  foglaltatik.  Ferenczy  közli  Kossuth  elő- 
fizetési felhívását  a  » Törvényhatósági  tiidósitásokc-ra,  melyet  az  »ország- 
gyfilési  tudósítások c  befejezése  után  adott  ki.  A  »Tárczá<-ban  érdekes 
apróságok  foglaltatnak. 

—  A  >FiorELő€  harmadik  füzetében  Paszlavszky  Sándor  Amadé 
Antal,  egy  XVIII-ik  századi  ismeretlen  költő  életét  ismerteti.  Dr.  Váczy 
János  összeállitá  Haller  Jánosnak  a  » Hármas  história «  írójának 
életére  vonatkozó  adatokat.  Abafí  Lajos  Horváth  Ádám  életéhez 
közöl  adatokat.  Csaplár  Benedek  folytatja  Révai  életét.  Következnek 
Fabó  András  adalékai  Zwittingerhez.  Dr.  Váczy  János  Szinnyei 
Repertóriumának  legújabban  megjelent  kötetét  Ismerteti.  »A  magyar 
írók  élete«  czímü  rovat  Pongrácz  Emil,  Német  Antal  és  Kovács  Lajos 
eletére  vonatkozó  adatokat  közli.  A  füzetet  érdekes  >Tárcza«  s  Szinnyei 
repertóriuma  zárja  be. 

—  A  Maotar  Ntklvőr  harmadik  füzetében  érdekes  nyelvtörténeti 
adalékok  foglaltatnak,  sok  különböző  helyről  összekUldve,  többi  közt 
Szily  Kálmán  a  férjről,  Kispál  Mihály  a  boncsokról  s  Szarvas  Gábor 
az  emingről  értekeznek.  Ez  utóbbira  vonatkozólag  pontos  megfejtés  vau 
közölve  azon  szótárban,  melyet  Salamon  Ferencz  a  » hódoltsági  okmány- 
tár* II  dik  kötetének  a  végéhez  írt  s  melyet  érdemes  volna  a  magyarba 
átjött  török  szavak  elemzésénél  figyelembe  venni. 

—  Az  Unoabische  Rbvue  Il-ik  és  Ill-ik  füzete  több,  az  utóbbi 
időben  megjelent  magyar  értekezést  közöl  német  fordításban,  leginkább 
azokat,  melyek  a  külföldieket  is  érdekelhetnék.  így  Trefortét  Mignetről, 
Nagy  Sándorét  az  iskolai  színmüvekről,  Marezaliét  a  Hóra  világról, 
Hampelét  a  nagyszent-miklósi  leletről  s  Hunfalvyét  a  rumén  törté- 
netírásról. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  MÁRCZIÜS. 

Henczéaeink  és  leendő  főapátjuk.  Spinoza  dr,  Bud,  Hírlap  86. 

Czimtk  tdrténetéhez.  (Adalékok  a — )  Vaaárn.  üjság  9.  sz. 

*Huifzka  József.    A  magyar  díszítő  styl.  6p.  1885.C    Ism.  Szana  Tamás. 

Nemzet  81.  sz. 
fránfi   E}de.     Adatok    Magyar-Ovár   várának    múltjához.     PozsonyvidéH 

Lapok  42.  sz. 


380  TÁRCZA. 

Katidra  Kabos.  Az  egri  jogakadémia  iQukora.  £>/<»•  és  Vidéke  9.  és 
követk.  8z. 

/f/^a^tM/^-családi  levéltárából.  Kisfaludy  László  levele.  Lak,  1618.  Közli 
Dartiay  Kálmán,  2kdai  Közlöny  8.  8z. 

T^Komáromy  András.  Karancsberényi  báró  Bérén j^  György  élete  és  politi- 
kai működése  1601  —  1677.  Bp.  188ö.c  Um.  Egyetértés  %(S.it. 

Lcdniczhj  Ipoly.  Fráter  György.  Jellemrajz.  Af.  Állam  63.  és  64.  ez. 
Magyar  nemzetiség  földrajzi  nyoma  Horvátországban.  Nemzet  73.  sz. 
>  Magyar  Történelmi  Életrajzok,    Szerk.    Szilágyi   Sándor.  L  füzete   hm. 
rf.  Budapesti  Szemle  XLI.  318 — 320  1. 

Márcziiis  15-ke  1580-ban.  5«á.  Hirlap.  73.  sz. 

9  Márki  Sándor.  Mária  Magyarország  királynője.  (Magyar  Történeti  Élet- 
rajzok I.)  Bp.  1885.€  Ism.  Dr.  Jancsó  BenedeJ:.  Fővárosi  Lapd 
54.  szám. 

Mikalih  József.  Egy  magyar  kis  város  védelmi  intézkedései.  1526— 
1715.  P.  Napló  73.  sz.  —  Rozsnyó  város  múltjából.  iZo^'^j'c^i 
Híradó  13.  és  köv.  sz. 

Molnár  Antal  dr.^  Zsigmond  magyar  király  a  császári  trónon.  Vasára. 
Újság  7.  sz. 

^MysLovszky  VUctor,  Magyarország  középkori  és  reuaissance  stylü  mű- 
emlékei. Bécs,  1885.«  Ism.   Verédy  Károly.  Nemzet  87.  sz. 

Nógrádtnegye  nevezetesebb  várai.  Hollókő,  Somoskő,  Buják  vára.  OrsMij- 
Világ  10.  sz.  Képpel. 

Nyári  Sándor.  Bécs  építkezési  fejlődéséről.  Főu,  Lapok  57.  sz. 

Országgyűlés  300  év  előtt.  Btid.  Hirlap  66.  sz. 

Pergamon.  Ország- Világ  13.  sz.  Képpel. 

Szádeczky  Lajos.  Kurucz  világ.  Bp,  Hirlap  62.  sz.  —  Orosz  udvari  szo- 
kások 300  év  előtt  U.  ott  64.  sz.  —  Szalay  József,  U.  ott  7^. 
sz.  —  A  kitiltott  oláh  könyv  és  irója.  (Densusiann :  Hóra  és  Kloska 
története.)  U.  ott  85.  sz. 

»  Scherr  János.  A  világirodalom  története.  L  kötet  Bp.  1885.«  Ism.  52<im(< 
Tamás.  Nemzet  64.  sz. 

Tata  az  Árpádok  alatt.  Tata-Tóvárosi  Híradó  5.  és  köv.  sz. 

Téglás  Gábor.  Őskori  bányász  szobrok.  A  kőrösbányai  aranymosásból. 
Ország- Világ  10.  sz.  3  ábrával. 

Tclecskay.   Sz.  Cirill  és  sz.  Methódnak   rövid  élettörténete.  M.  Áüam  90. 

és  köv.  sz. 
Történelmet.  (Ne  nyitogassuk  a — )  P,  Hírlap  84.  sz. 
Várnai  B.  Sándor,  A  zongora  történelméről.  Hölgyek  Lapja  10.  sz. 
Zsilinszky  Mihály.  Az  1619  —  20-ki  pozsonyi  országgyűlés.  Nemzet  87. 

és  köv.  sz. 


tAlicZA.  381 


IRODALMI  ES  VEGYES  KÖZLESEK. 

• 

—  Az  1848.  ELŐTTI  oRBziGQYÜLésEK  TÖBTÉNETS.  A  belUgymiiiísz- 
tcr  a  következő  körlevelet  intézte  az  ország  törvényhatóságaihoz :  A 
magyar  tudományos  akadémia  egyik  közelebbi  ülésében  Zichy  Antal 
tiszteleti  tag  felhívta  az  akadémia  figyelmét  arra^  hogy  újabbkori  ország- 
g7 üléseink  történetének  számos  nagyjelentőségű  emléke  még  ismeret- 
leoűl)  gyakran  még  megközelíthetetlenül  lappang,  sőt  azon  veszélynek 
van  kitéve,  hogy  az  azoknak  fontosságát  nem  ismerőknek  kezeiben  elvész. 
Áll  ez  különösen  az  országgyűlések  kerületi  üléseinek  irományairól. 
Esen  ülések  a  legérdekesebl^  eszmecserék  és  pártküzdelmek  színhelyei 
valának.  Tárgyalásaik  a  politikai  eszmék  fejlődésének  megismertetésére 
a  legnag}'obb  világosságot  deríthetik.  De  a  kerületi  ülésekről  jegyző- 
könyvek nem  vezettetvén,  azokra  nézve  csak  a  követek  magán  főijegyzései, 
uaplói  és  jelentései  szolgálhatnak  a  történetírók  részére  kútforrásdl. 
Minthogy  pedig  azon  férfiak  sora,  a  kik  az  1848.  előtti  országgyűlések- 
ben részt  vettek,  mindinkább  ritkul,  és  attól  lehet  tartani,  hogy  a  jelzett 
emlékek  iránti  érdeklődés  a  nagyközönségben  mindinkább  szűnni  fog : 
az  azok  megmentésére  irányuló  intézkedéseket  az  akadémia  nem  tartja 
tovább  elhalaszthatóknak.  Az  akadémia  azon  kérelemmel  fordul  tehát 
hozzám,  hogy  a  szóban  levő  nagyfontosságú  ügy  a  törvényhatóságok 
figyelmébe  ajánl tassék.  Felhívom  ennélfogva  a  törvényhatóságot,  hogy 
a  törvényhatóság  levéltárában  feltalálandó  ily  íratok  jegyzékét  állíttassa 
össze^  a  magánosok  (országgyűlési  követek  és  azok  örökösei)  birtokában 
levőket  kipuhatolni  igyekezzék,  s  az  eredményt  ügy  közvetlenül  a  ni.  t. 
akadémiával  közölje,  valamint  nekem  is  jelentse  fel.  Budapesten  1885. 
évi  márcziuB  hó  5-éu. 

—  Kossuth  Lajos  iratait  az  emigi*atióból  az  Athenacum  új  népies 
kiadásban  bocsátotta  sajtó  alá.  A  szerkesztést  Uelfy  Ignácz  orsz.  képvi- 
selő vállalta  el,  ki  a  három  kötetet  egy  kötetbe  vonta  össze  a  nélkül, 
liogy  akár  egy  nevezetes  mozzanatot,  akár  e^y  eredeti  gondolatot  kiha- 
gyott volna,  a  diplomatiai  okmányok  és  a  terjedelmes  levelezések  össze- 
vonása által,  s  kiváló  gondot  fordított  a  szerkesztő  arra,  hogy  lehetőleg 
t'rintctlen  hagyja  azon  részeket,  hol  Kossuth  maga  beszél.  A  népies  ki- 
adás számos  képpel  lesz  illustrálva  Kossuth  Lajos  emigrationalis  életé- 
ÍKiI  és  családi  köréből.  Hogy  a  mű  megszerzése  minél  inkább  mcgköny- 
nyittcssék,  legelőször  füzetekben  jelenik  meg.  E  füzetes  kiadás  terjesz- 
tése a  Mehner  Vilmos  czégre  van  bízva.  Husz^  legfeljebb  huszonöt,  rövid 
időközben  megjelenő  füzetben  a  mű  be  lesz  fejezve.  Egy-egy  képmellék- 
letekkel ellátott  füzet  ára  30  kr.  Az  első  füzet  f.  é.  april  havában  jele- 
nik meg  és  minden  könykereskedésben  s  könyvelárásító  helyen  kapható. 

—  ^FoKTANA  D'Anoioli  bAbó  Lo  PnESTT  család  nemzedék  rendje « 
exim  alatt  egy  jendkivül  díszes  kiállitásd  munka  hagyta  el  a  sajtót, 
\alódi    amateiir  kiadás,  mely    Hornyánszky    nyomdájánsik    liccsülctére 


382  TÁRCZA. 

válik.  E  munka  irodalmi  emlék,  melylyel  Meiczer  Istváu  nejének,  birő 
Lo  Presti  Henrikának,  áldozott,  ki  még  megérte  az  örömöt^  hogy  azt 
olvashatta,  de  nem  sokáig  élte  túl.  £  kis  könyvnek,  mely  tolajdonkép 
genealógiai  értekezés  a  Lo  Presti  családról,  egy  kis  története  ?so: 
Schlauch  Lőrincz  186d-ban  irt  eg}  kis  munkát  a  Lo  Presti  család  genealó- 
giájáról ismeretlen  levéltári  adatok  alapján  s  azt  ki  is  nyomatta.  De  gon- 
dntlan  kéz  minden  példányát  megsemmisité,  egyet  kivéve^  melyet  a  báróné 
mentett  meg,  s  mely  valóban  megérdemelte,  hogy  a  szerető  féij  azt  űjra 
kiadja.  A  könyvet  Lo  Presti  József  a  rámái  hős  arczképe  disziti  s  a 
család  czímerének  színes  mása. 

—  Gelicb  Rikhárd  » Magyarország  FTiggetlenségi  harcza  1848 — 
49-ben«  czimü  munkájának  lö.  és  16.  füzete  elhagyta  a  sajtót  s  ezzel  a 
Il-ik  kötet,  mely  1849.  márcziusig  terjed,  be  van  fejezve.  Nagybecsű 
munka,  mely  kiváló  helyet  foglal  el  a  forradalom  történetére  vonatkozó 
irodalomban. 

—  Ráth  Mór  kiadásában  br.  Eötvös  József  halhatatlan  mfivének, 
a  >XIX-dik  század  uralkodó  eszméinekc  harmadik  diszkiadásából  az 
első  füzet  megjelent.  Az  egész  munka  16  füzetre  van  tervezve,  minden 
füzet  ára  50  kr.,  mely,  tekintve  a  valóban  díszes  kiadást,  jutányosnak 
mondható. 

—  Az  Atbenaeüm  tört.  könyvtárának  11 -ik  kötete,  Ménard  Kéné- 
től az  »ókori  művészet  történetec,  elhagyta  a  sajtót  Elismert  becsű 
munka,  melyre  felhívjuk  a  közönség  figyelmét. 

—  Hegtesi  Márton  >Biharvármcgye  1848 — 4 9-ben «  czimü  mun- 
kára hirdet  előfizetést.  A  szerep,  melyet  Biharmegye  az  öröm  és  gyász 
napjaiban  betöltött,  megérdemli,  hogy  munka  szenteltessék  neki.  Nagy- 
hírű vezérférfía  Beöthy  Ödön  azon  nagyjaink  sorában  foglal  helyet,  kik 
e  zivataros  időkben  hazánk  történetének,  az  események  kényszerítő 
hatásai  alatt,  irányadói  valának.  A  munka  20  —  25  íven  pünkösdkor 
jelenik  meg,  s  2  forint  50  kr  előfizetési  ára  szerző  nevére  (Nagyvárad, 
Kalvária-utcza)  május  l-ig  küldendő.  Ajánljuk  e  munkát  tagtársaink 
figyelmébe. 

—  A  Szondi -Emlék-Bizottság  által  kibocsátott  felhívás  az  emlék- 
érmek elkészültét  jelenti,  melyek  szétküldése,  a  mint  az  első  példány  az 
esztergomi  érseknek  átadatott,  azonnal  elkezdetik.  Megrendeléseket  a 
bizottság  Ipolyságon :  egy  arany,  valódi  értékének  megfelelő  példányra 
60  frt,  egy  2  frt  értékű  ezüst  példányra  «3  frt  10  kr.,  és  egy  bronz  pél- 
dányra 1  frtjával  még  mindig  elfogad. 

—  » Dürer  Albert  élete  és  iiüvészetec  czím  alatt  díszes  vállala- 
tot indit  meg  Divald  Károly,  ismert  müvállalkozónk.  A  fizoveget,  mely 
külön  monographiát  képez,  Dr.  Szendrei  János  írja,  kinek  nevét  úgy  tag- 
társaink, mint  a  közönség  előnyösen  ismerik.  Az  egész  vállalat  czélja, 
hogy  Dürer  legremekebb  alkotásait  összeválogatva,  a  fametszeteket,  réx- 
karczokat  és  metszeteket,  melyek  niuzeumokl>an,  vagy  egyes  gyfijtökniH 


TÁRCZA.  383 

vannak,  hü  másolatban  adja  a  közönség  kezébe.  A  vállalat  folio  alakban 
20  fazetböl  fog  állani ;  minden  füzetben  ö  lap  s  igy  összesen  mintegy 
120  metszet  hü  másolata  lesz  s  minden  második  füzetben  egj  folio 
ívnyi  szöveg  párhuzamosan  magyar  és  német  nyelven.  Megjelenik  pedig 
minden  hónapban  egy  füzet.  Egy  füzet  ára  1  frt  50  kr.  Megrendelhető 
Budapesten  Grill  Károlynál. 

—  MiKDLiK  JózsBF  >Magyar  kisvárosi  élet  1526 — 1715.« 
czímü  munkájára  nézve  az  előfizetési  határidő  f.  é.  ápril  havában  lejár- 
ván, figy el mezte^ttk  az  ez  iránt  érdeklődőket,  hogy  megrendelésöket  az  1 
frt  50  kmyi  előfizetési  ár  beküldése  mellett  még  f.  é.  ápril  havában  te- 
gyék m^.  Mintán  e  mű  könyvárusi  úton  vagy  épen  nem,  vagy  csak  né- 
hány példányban  és  jóval  magasabb  áron  lesz  kapható,  megeshetik, 
hogy  későbbi  megrendeléseknek  szerző  eleget  nem  fog  tehetni.  Az  előfi- 
zetési felhívást  a  Századok  márcziusi  füzetében  részletesen  ismertettük  és 
ez  alkalommal  újólag  és  melegen  ajánljuk  azt  t.  tagtársaink  figyelmébe. 

—  Mákat  Dezső,  kir.  törv.  bíró  Nagy  Kanizsán,  tagtársunk  kö- 
vetkező sorok  közzétételére  kért  fel : 

»Nyilt  kérelem  Magyarország  nemesi  családaihoz !  Ma  napság, 
—  midőn  a  napirenden  levő  társadalmi  és  osztály harczok  feletti  discus- 
8Ío  éles  hullámai,  úgy  a  mindennapi  társas  beszélgetések,  valamint  hír- 
lapi czikkek  s  röpiratok  alakjában  fel-felvetik,  a  csak  igen  kevesek  által 
lichatóan  ismert  s  azért  vajmi  különbözően  is  tárgyalt  s  méltatott  tbc- 
mát :  a  magyar  gentry  életképessége  felől ;  midőn  a  töi*vény hozás  ter- 
mében is  merülnek  fel  hangok,  melyek  nyilván  arra  vallanak,  hogy  a 
jelenleg  is  virágzó  számos  régi  nemesi  családok  ősrégi  nemessége  felől  az 
eszmék  igen  kevéssé  vannak  tisztázva,  —  szükségét  éreztem  annak, 
hogy  egy  lehetőség  szerint  megbízható  stemmatografiai  munkálatban,  a 
honfoglalástól  kezdve  egész  a  XV-ik  század  végéig  már  magyar  nemesi 
rangon  álló  régi  családok  közül  a  még  jelenleg  ü  élő  s  virágzó  régi  magyar 
nemen  családokat  egybeállítsam  s  munkálatomat,  melyen  már  két  év 
óta  fáradozom,  annak  idején  közrebocsássam.  Egész  tisztelettel  s  biza- 
lommal felkérem  ezek  előrebocsátása  után  —  Magyarországnak  az 
JüOO-ik  évig  (bezárólag)  már  nemesi  rangon  álló  nagyrabecsült  régi 
nemesi  családait,  legyenek  segítségemre  nem  könnyű  feladatom  sike- 
rééi tésében  —  hogy  így  a  lehetőség  szerint  annál  inkább  megfelel- 
hessek a  történelmi  valónaky  —  s  szíveskedjenek  a::on  legrégibb  kelctlí 
okmányuk  hiteles  másolatát  nekem  megküldeni,  a  melyből  neni&rl 
rangon  létük  kétségtelenül  megállapítható  ;  hogy  a  mennyiben  a  források, 
melyek  rendelkezésemre  állanak  reájuk  nézve^  esetleg  elégséges  adatot 
nem  szolgáltatnának,  —  kiegészítés  s  gyakran  igen  becses  új  adat 
gyanánt  közleményeiket  munkálatomban  felhasználhassam. « 

Az  e  tárgyra  vonatkozó  közlések  Nngy-Kanizsára  Makay  urlioz 
küldendők. 


384  tÁKC2A. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Adalék  Pannónia  történetéhez  Antoninus  Pius  korában.  Irta 
Hampel  József.  (Értekezések  a  tört.  tudom,  köréből.  XII.  k.  1.)  Buda- 
pest, 1884.  Ára  20  kr. 

—  Régi  MAGYAR  KÖNYVTÁH.  Második  kötet.  Az  1473— I71l-ig 
megjelent  nem  magyar  nyelvű  hazai  nyomtatványok  könyvészeti  kezi- 
könyve. Irta  Szibó  Károly.  Kiadja  a  m.  tud.  akadémia.  Budapest,  1885. 
Ára  4  frt  50  kr. 

—  SzABOLCBVÁRMEGYE  ALAKULÁSA.  Kandra  Kabostól  (Ér- 
tekezések a  tört  tudományok  köréből.  XII.  k.  2.)  Budapest,  1884. 
Ára  30  kr. 

—  A  liAuTPAI  8Z.  KGYED  TEMPLOMA  KÖNYVTÁRÁNAK  TÖRTÉ 

NKTE.  Irta  Dr.  Abcl  Jenő.  A  m.  tud.  akad.  irodalomtört.  bizottságának 
kiadványa.  Budapest,  1885.  Ára  1  frt  20  kr. 

—  FONTANA  d'AnGELI  BÁRÓ  Lo  PrKSTI  család  nemzedék- 
rendje.  Lo  Presti  József  arczképévcl,  a  család  ezímerével,  a  néinct  cn*- 
deti  szöveg  hü  leuzomatával  és  három  geneologiai  táblával.  Budapest, 
1885.  8-adr.  65  1. 

—  Magyarország  függetlenségi  iiarüza  1848— 49-bkn. 
Irta  Gelich  Richárd.  15  — 16.  füzet.  Budapest.  Aigncr  Lajos.  1885. 
Ára  80  kr. 

—  A  XIX.  SZÁZAD  uralkodó  eszméinek  befolyása  az  államra.  Irta 
13.  Eötvös  József.  Harmadik  kiadás.  1.  füzet.  Budapest,  1885.  Ráth 
Mórnál.  Ára  50  kr. 

—  Az  ÓKORI  MŰVÉSZET   TÖRTÉNETE.  Irta  Ménard  Reué.  Fran 
cziából.  Budapest,  1885.  Az  Athenaeum  r.  t.  nyomdája.  Ára  80  kr. 

—  Adalékok  a  tiszántúli  reformált  egyházkerület  történetéhez. 
Dcbroczen,  1884. 

—  Egyházjogi  ismeretek.  (Kézirat  helyett )  Debreczcn,  1884. 

—  A  MAGYAR  STYL.  Irta  Rélhy  László.  Budapest,  1885.  Akad. 
könyvkereskedés. 

—  Hadadi  báró  Wesselényi  Miklós  emléke.  Élet-  és  jel- 
lemrajz.  Irta  S/ikszay  Lajos.  Budapest,  1884.  Fanda  József  nyomdája. 

—  Báthory  István  életrajza.  Irta  Szádeczky  Lajos,  iv 
zsony,  Budapest,  1885.  Stampfcl  Károly  nyomdája.  Ára  30  kr. 

—  Pázmány  Péter  életrajza.  Irta  Kőhalmi-Klimstein  József. 
Pozsony,  Budapest,  1885.  Stampfel  Károly  nyomdája.  Ára  20  kr. 

—  Báró  Eötvös  József  életrajza.  Irta  Ferenczy  József. 
Pozsony,  Budapest,  1885.  Stampfel  Károly  nyomdája.  Ára  20  kr. 

—  Gróf  Pálffy  Miklós  fökanczellák  emlékiratai  Ma 

gyarország  kormányzásáról.  Adalék  Mária  Terézia  korának  történetéhez. 
Irta  Marczali  Henrik.  A  magy.  tud.  Akad.  történelmi  tudományi  c?rtek(v 
zések  XI.  kötet  IX.  szám.  1884.  8-ad.  59  lap. 


A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN. 

—  EL8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


Ki  a  magyar  kereskedelem  fejlődése  iránt  érdeklődve  végig- 
lapozza történelmünket,  vagy,  ezt  sokalván,  Horváth  Mihálynak 
»Az  ipar  és  kereskedés  története  Magyarországon «  czímű  dolgo- 
zatából merít  tanúságot:  azt  fogja  találni,  hogy  a  mohácsi  vész- 
tol egész  a  XVIII-ik  század  elejéig  alig  történt  közintézkedés, 
mely  alkalmas  leendett  vala  országunk  csereforgalmát  a  szomszéd 
népekkel  élénkíteni  s  biztos  alapokra  fektetve,  rendszeresíteni. 

Az  1526 — 1700.  időszak  par  excellence  a  szabadalmak 
korszakának  nevezhető.  A  Fuggerek,  Henkelek  s  a  császár-kirá- 
lyok más  idegen  kegyenczei  egyre-másra  kapják  az  adományokat, 
kereskedési  kiváltságokat,  megyék  tizedeit,  harminczad  jogokat, 
fémek  és  termények  egyedárűságát  stb.  E  jelenség  azonban  nem 
tekinthető  veszedelmes  merényletnek,  mely  hívatva  lett  volna 
hazánk  gazdasági  fejlődésének  gátot  vetni.  Korántsem.  Magyar- 
ország földjének  s  bányáinak  nagy  része  akkor  jóformán  res  nul- 
lius  volt  s  a  fejedelmek  a  szükség  perczeiben  szívesen  adományoz- 
ták azokat  alattvalóiknak,  ha  háladatosság  fejében  csengő  pénz 
folyt  értök  a  királyi  pénztárba.  Az  országgyűlések,  melyek  rend- 
szerint fontosabb  dolgokkal  Tálának  elfoglalva,  mint  a  minő  sze- 
rintük a  közgazdasági  viszonyok  szabályozása  volt,  édes  keveset 
törődtek  az  efféle  dolgokkal.  Működésük  ez  irányban  alig  terjedt 
többre  holmi  érczpénz-szabályzatoknál,  árumegállító  jogok  ado- 
mányozásánál s  perpatvarkodásnál  a  szomszéd  tartományok  feje- 
delmeivel és  rendéivel. 

Századok.  1885.  V.  Füzkt.  25 


386  A  KKMZET6AZDA8ÁQ  TÖRTÉNETÉHEZ 

A  XVlII-ik  század  elején  aszathmári  békekötés  után  egy- 
szerre más  szél  kezd  fújni.  Magyarország  sorsának  intézői  eszmélni 
kezdenek,  figyelemmel  kezdenek  lenni  az  ország  közgazdasági 
viszonyaira  s  ez  eszmélésnek  igen  komoly  oka  van.  Míg  a  harczok. 
pártviszályok  közepette  senki  sem  törődött  vele,  ha  az  ország 
anyagi  erejének  egy  része  külföldre  szivárog;  a  béke  után 
mindenki  érezte,  hogy  most  a  nemzet  feladata  nem  más,  mint 
kitatarozni,  helyreállítani  a  százados  harczok  folyamán  meg- 
ingott hitelét  és  közjólétét  s  ezért  igénybe  kell  vennie  mindazon 
jövedelmi  és  vagyonforrásokat,  melyekkel  az  állam  és  lakói  ren- 
delkeznek. S  a  mi  e  meggyőződést  még  szilárdabbá,  e  munkálni 
vágyást  még  erősebbé  tette,  az  a  bécsi  politikusok  által  követett  uj 
irány  volt  —  melynek  első  tünetei  a  20-as  években  jelentkeznek  — 
Magyarországból  a  német  tartományok  gyarmatát  csinálni,  mely- 
nek ősterményeit  olcsó  áron  szerezhetik  meg  s  hol  saját  ipari 
termékeiket  a  lehető  legelőnyösebben  értékesíthetik.  Ennek  az 
iránynak  első  symptomái  az  osztrák  tartományokban  a  magyar 
árúkra  vetett  külön  vám,  mely ly el  »Landst&ndische  Aufschla- 
gen«  czímén  jog-  és  törvényellenesen  sújtattak  a  magyar  czikkek, 
továbbá  az  uj  vámrendszer,  mely  árúinkat  átlagosan  17^/o-al  ren- 
delte elvámolandóknak  s  a  különféle  tilalmak,  melyekkel  különiW 
sen  ősterményeink  kivitelét  szándékoztak  meggátolni.  Be  is  követ- 
kezett az,  mi  logice  nem  is  maradhatott  el,  t  i.,  hogy  hazánk  köz- 
vetlen összeköttetése  a  külfölddel  a  minimumra  szállott  alá. 

A  rendek  észrevévén  ez  intézkedések  czélzatát,  ismételten 
panaszkodtak  a  királynak  e  sérelmes  rendszabályok  miatt,  de  a 
feleletek  stereotyp  vigasztalansággal  mindig  egyformán  hangzot- 
tak, hogy  »ő  felsége  megvizsgálja  az  ügyet  s  jog  és  méltányosság 
szerint  fog  eljárni.«  Ez  azonban  soha  sem  következett  be.  Ki 
országgyűlések  —  így  az  1715-iki  s  az  1729-iki  ~  bizottmányokat 
küldtek  ki,  tudós,  tapasztalt  és  nagytekintélyű  férfiakat,  hogy 
tanulmányozzák  az  ország  közállapotait  s  különösen  a  módokat 
és  eszközöket,  melyekkel  a  kereskedelem,  ipar  és  mezőgazdaság 
emelhetők  volnának.  Ugy  az  első  mint  a  második  választmány  ter* 
jedelmes  munkálatban  gyűjté  össze  tanácskozásaínak  végeredmé- 
nyét, melyben  igen  sok  gyakorlati  és  üdvös  elv  van  letéve  —  örökre. 
A  munkálatok  a  helytartótanácshoz  utasíttattak,  hogy  az  merít- 


j 


HAZÁNKBAN  A  MI'tLT  SZÁZADBAN.  387' 

sen  tanúságot  belőle  s  használja  fel  a  benne  foglaltakat  az  ország 
boldogitására,  de  valószinfi,  hogy  ez  ünnepélyes  rendelet  mellék- 
leteként egy  titkosabb  természetű  utasítás  is  érkezett,  meghagy- 
rán  e  hatóságnak,  hogy  az  elaboratumok  adassanak  át  a  leyéltár 
mindent,  még  az  elveket  is  beborító,  eltemető  porának.  Úgy  is 
történt  8  azután  jó  darab  ideig  nem  tartatván  országgyűlés,  a  ren- 
dek még  csak  nem  is  kérdezősködhettek  jó  igyekezetű  munkássá- 
guk gytkmölcsének  sorsa  felől. 

Mária  Terézia  országlása  alatt  e  viszonyok  még  rosszabbra 
fordultak.  Nem  azért,  mintha  e  királynő  nem  viseltetett  volna  tel- 
jes rokonszenvvel  nemzetünk  iránt,  de  mivel  az  elv :  Magyarorszá- 
got tisztán  az  őstermelésre  szorítani,  mely  III.  Károly  alatt  csu- 
pán azért  állíttatott  fel,  hogy  a  német  tartományok  jólétének  eme- 
lésére szolgáljon,  Mária  Terézia  által  igen  üdvösnek,  sőt  olyan 
helyesnek  találtatott,  hogy  a  nagy  királyné  éppen  ettől  várta 
hazánk  vagyoni  állapotainak  föllendülését.  S  épp  ezért,  bármit 
beszéltek  légyen  is  hű  magyar  tanácsosai,  ő  nem  tágított  se-  fáj- 
dalom —  téves  és  reánk  nézve  káros  felfogásában  mindvégig  meg- 
maradt S  így  történt,  hogy  a  fejedelmi  jóakarat  úgyszólván  így 
többet  ártott  nemzetünk  kereskedelmének,  mint  az  előző  évtize- 
dek majdnem  nyíltan  bevallott  ellenséges  indulatból  eredett  sérel- 
mes intézkedései.  A  királynő  e  közgazdasági  nézeteit  bőven  ki 
tudta  zsákmányolni  a  bécsi  coramerzienrath,  hosszú  sorozatát  esz- 
közölve ki  a  rendeleteknek,  melyeknek  fele  is  elég  lett  volna 
a  magyar  ipart  mint  a  kereskedelmet  teljesen  megsemmisíteni, 
sőt  mi  több,  nemzetünket  kényszeríteni,  hogy  minden  szükségletét 
csak  is  osztrák  kézből,  vagy  osztrák  kézen  át  vegye. 

E  rendeleteknek  úgyszólván  teljes  sorozatát  találja  az 
olvasó  Horváth  M.  fentidézett  munkájában  s  azért  itt  csak  a 
nevezetesebbeket  említem  föl  tájékoztatás  czéljából.  Ilyenek  vol- 
tak a  többek  közt :  a)  A  külföldi  czikkek  vámja  a  német  tarto- 
mányokra nézve  5 — 20^/o-ra,  a  magyar  korona  országaira  nézve 
pedig  különbség  nélkül  az  árúk  természetét  illetőleg  30^/o-ra 
tétetett,  l)  A  magyar  kereskedő,  ha  osztráktól  vette  a  külföldi 
czikket,  5^/o-nyi  yámvisszatérítésben  részesült,  cj  A  gyárak  ala- 
]>ítása  nálunk  minden  módon  meggátoltatott,  Ausztriában  előse- 
gíttetett.  d)  Olyan  árúk,  melyeket  az  osztrák  tartományok  már 

25* 


388  A  NEMZETOAZDÁSÁO  TÖRTÉNETÉHEZ 

produkáltak;  ha  mégis  külföldről  hozták  be  azokat,  60^  o  dámmal 
sújtattak,  e)  Olyan  magyar  termények  külföldre  Titele,  melyekre 
az  osztrák  tartományoknak  szüksége  volt,  föltétlenül  betiltatott. 
f)  A  magyar  kereskedő  portékáit  csak  bizonyos  megjelölt  váro- 
sokba vihette  ki  és  a  szükségelt  idegen  árúkat  —  természetesen 
osztrák  kereskedőktől!  —  csak  ott  vásárolhatta,  g)  A  magas 
vámokon  kívül  a  magyar  árúk  még  számtalan  tartományi,  városi 
és  határszéli  mellékvámok  súlyát  valának  kénytelenek  hordozni. 

E  rendszabályok,  melyek  mellett  nem  is  említjük  a  számta- 
lan irka-firkát,  pl.  kisérőleveleket,  helyi  és  határszéli  bizonylato- 
kat, vámnyngtákat  stb.,  melyek  pénzbe  is  kerültek  s  a  forgalmat 
is  nagyon  meglassították,  elegendők  voltak  arra,  hogy  egy  telje- 
sen kifejlett  és  virágzó  ipari  és  kereskedő  államot  tönkre  tegye- 
nek ;  hogy  ne  ölték  volna  hát  ki  az  alig  éledező  magyar  kereske- 
désből az  élet  utolsó  szikráját.  Az  egykor  oly  élénk  lengyel  és 
sziléziai  kereskedés,  mely  egyfelől  egész  Oroszország  közepéig, 
másfelől  Danzigig,  sőt  Lübeckig  terjeszté  a  magyar  terményeket, 
méltányos  áron  juttatván  hozzánk  e  népek  produktumait,  e  keres- 
kedés mondjuk,  már  alig  létezett;  az  olasz  intercursus  teljesen 
Tríestbe,  a  királynő  s  az  osztrák  politikusok  e  dédelgetett  váro- 
sába concentráltatott  s  a  kiméletlenség  annyira  ment,  hogy  a 
sziavon  búza,  mely  Earinthiába  és  Karnioliába  szállíttatott,  Tries- 
ten  át  kénytelenitteték  útját  venni.  A  pozareváczi  béke,  mely 
némileg  rendezte  kereskedelmi  viszonyainkat  az  ozmán  biroda- 
lommal, mit  sem  használt  nekünk,  kik  alig  valánk  képesek  olyan 
czíkkeket  kivinni,  minőket  e  birodalom  lakói  nélkülöztek  s  így 
egész  előnyünk  a  transito  csekély  morzsái  voltak. 

A  rendek  mint  előbb,  úgy  most  is,  panaszkodtak,  felírtak  és 
kérvényeztek  az  ő  legékesebb  latinságukon,  de  az  íratok  sorsa 
még  rosszabb  volt  mint  a  III.  Károlyhoz  benyújtottaké,  a  meny- 
nyiben a  felelet  rendesen  egy  még  sujtóbb,  még  sérelmesebb  ren- 
delet vala. 

Ez  időszakban  történt,  hogy  a  nemzetgazdasági  doctrinák. 
melyek  külföldön  már  évek  óta  élénk  megvitatások  tárgyátképez- 
ték, hazánkba  is  kezdenek  beszivárogni.  Míg  azelőtt  a  tervezők 
javaslataikat  csakis,  ha  ugyan  szabad  e  szóval  élnünk,  a  nemzet 
napi  igényeihez  alkalmazták,  most  már  kezdték  elismeimi  a  nem- 


HAZÁNKBAK  A  MÚLT  8ZÁZADBAK.  389 

zetgazdaságot  tudománynak,  tanait  oly  czéloknak,  melyeket  elérni 
csak  hosszú  és  szakadatlan  munkaárán  lehet  A  XYIII-ik  század 
második  felében  már  Tannak  physiocratáink,  kik  a  népek  jólété- 
nek forrását  csakis  a  földben  s  az  őstermelésben  látják,  vannak 
—  8  pedig  ezek  Tannak  többségben  —  kik  a  mercantilismus  elvei- 
nek hódolTán,  a  forgalom  élénkségéhez  arányítják  egy  nemzet 
vagyonosodását ;  vannak  kik  a  bécsi  Sonnenfels  populationisti- 
kus  tanait  ismerTe  el  egyedül  helyeseknek,  minden  áron  arra  tőre- 
késznek,  hogy  a  népesség  szaporittassék,  úgy  TélekedTén,  hogy 
mennél  több  a  kéz,  annál  több  a  munka  s  annál  gazdagabb  a 
nemzet  Smith  Ádám,  az  apostol,  már  él  és  működik,  de  tanításai-* 
ról  még  nem  igen  tudnak  semmit,  a  mi  az  adott  körülmények  közt 
teljesen  fölösleges  is  Tolna. 

Sőt  bátran  mondhatjuk,  hogy  fölösleges  Tolt  mind  a  többi 
theoreticus  álmadozás  is,  midőn  a  legszebben,  leghelyesebben  Ictc- 
zetett  elvek  gyakorlati  kiViteléTcl  érczfalként  állt  szemben  a  rossz- 
akaratú Commerzienrath,  s  a  jóakaratú,  de  téTes  éheket  Talló 
királynő  hatalmas  egyénisége.  Ez  a  tisztán  látható  jóindulat  job- 
ban Tértezte  őt  bárminél  s  teljesen  hozzáférhetetlenné  tette  a 
capacitatiöra.  Lett  légyen  Nádasdy  a  bán,  aTagy  Pálffy  a  feje- 
delemi nő  által  atyjaként  tisztelt  ősz  barát,  ebben  a  dologban 
még  az  ő  súlyos  szaTuk  is  köszönettel  fogadott,  de  a  priori  félre- 
tett tanács  volt 

Ez  a  tendentia :  Magyarországot  tisztán  az  őstermelésre 
szorítani  s  a  német  tartományok  gyarmatává  tenni,  csakhamar 
nyilvánvaló  lett  egész  Európában.  A  gyarmatoknak,  legyenek  bár 
jövedelmi  forrásaik  a  legkétesebb  természetűek,  mindig  igen  nagy 
közönsége  van  az  emberiség  bizonyos  osztályában.  Sőt  mi  több, 
mennél  hézagosabbak  az  informatiók,  melyek  közszájon  forognak, 
annál  nagyobb  a  vállalkozók  serege,  ez  ismeretlen  tájakat  felku- 
tatni, kincseit  kiaknázni,  felhasználni. 

Magyarországról  közgazdasági,  ethnografiai  és  statistikai 
tekintetben  akkor  alig  tudtak  többet  a  semminél.  Ha  a  Bákóczy- 
harczok  idején  vagy  a  >Moriamur€  jelenet  után  beszéltek  is  nyu- 
gaton egyet  mást  Magyarországról,  ez  csak  olyan  obsitos-stylus- 
ban  történhetett  s  hazánk  határain  túl,  az  általános  fogalmak 
szerint,  a  világ  vége  vagy  az    óperenczia  következett  A  múlt 


390  A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

századbeli  franczia,  angol  stb.  meséskönyvek  tanúságot  tehetnek 
róla,  hogy  a  magyar  királyfiak  és  királykisasszonyok  úgyszóhán 
mindennapos  összeköttetésben  voltak  Tündérország  lakóival,  mely- 
nek legközelebbi  szomszédjai  valának. 

Ilyen  ismeretek  mellett  nem  csoda,  ha  az  európai  háborúk 
lezajlása  után,  midőn  az  egész  continensen,  a  múlthoz  hasonlítva, 
meglehetős  békés  állapotok  uralkodtak:  Magyarországról  egy- 
szerre mint  tej  jel-mézzel  folyó  Eanaánról  kezdtek  emlékezni,  hol 
mfiyelés  nélkül  terem  a  föld,  mázsaszámra  adják  a  bányák  a 
nemes  erezet,  míg  a  hegyek  lejtőin  igazi  kánaáni  fürtökből  sajtol- 
ják az  aranyszínű,  aranyat  érő  bort.  Ez  a  felfogás,  párosűlya  a 
létező  politikai  viszonyok  felületes  ismeretével,  csakhamar  ide- 
vonzott egy  egész  sereg  kalandort  Európa  minden  nemzetéből 
Kalandor  több  és  eszesebb  pedig  alig  volt  akár  azelőtt  akár  azóta, 
minta  XYIII-ik  században,  mely  fel-  és  letűnni  látta  Gíuseppe  Bal- 
samot,  Seingalti  Casanovát,  ^t-GI'ermain  grófot  s  a  másodrendű 
iparlovagok  egész  légióját.  Nem  is  voltak  ezek  olyan  közönséges 
Industrieritterek,  a  minőkben  korunk  bővelkedik,  de  volt  bennük 
valami  a  régi  chevalier  errant-ból  s  a  XVIII-ik  század  encyclopedi- 
kus  bölcsészéből.  Voltak  eszméik,  elveik,  meggyőződésük  s  igen 
gyakran  feláldozták  az  anyagi  hasznot  az  .erkölcsi  sikerért  Más 
szóval  ők  a  kihasznált  társaság  pénzével  nem  elégedtek  meg,  de 
számot  tartottak  az  áldozatok  hálájára  és  elismerésére  is. 

A  rajból,  mely  ekkoriban  Európában  felszállt,  jutott  Ma- 
gyarországra is.  Helyesebben  szólva  Magyarországot  csak  műkö- 
désük teréül  választották,  de  főhadiszállásuk  Bécsben,  az  udvar 
körül  volt,  mert  ők  hazánkat  nem  csak  a  saját  beleegyezésünkkel, 
de  még  akaratunk  ellenére  is  akarták  boldogítani. 

Volt  e  derék  kalandorok  közt  mindenféle  rendű,  rangú  és 
nemzetiségű.  Ha  a  kalandor  néven  nevezzük  őket,  ezt  korántsem 
alkalmazzuk  lealacsonyító  jelzőként,  mert  hisz  ők  végtére  nem 
tettek  egyebet,  mint  hogy  eszmékkel  jártak  házalni  s  miután  ez 
időtájt  Európa  fejedelmei  közt  nagyon  divatba  jött  a  tanulási 
vágy,  ők  egész  észszerűen  fordultak  oda,  hol  eszméiket  leginkább 
értékesíthették,  t  i.  az  udvarokhoz. 

Intézmények,  új  alkotások,  fontos  rendszabályok  nem  tar- 
tották fenn  e  derék  férfiak  emlékezetét.  Minden,  a  mi  tőlük  reánk 


TTA2ÁNKBAK  A  MÚLT  SZÁZADBAK.  391 

maradt,  néhány  megsárgult  emlékirat,  melyek  hazánk  ügyeivel 
foglalkoznak,  többnyire  szakaTatottan  s  gyakran  jóakarattal.  Igaz^ 
hogy  e  jóakarat  indoka  nem  annyira  nemzetünk  iránti  rokon- 
szenvben gyökeredzik,  mint  inkább  abban  a  felfogásban,  hogy  a 
monarchia  kincses  bányája,  anyagi  súlypontja  Magyarország  s 
azért  kár  azt  olyan  kíméletlenül  kiaknázni,  mint  teszi  ezt  a  Com- 
merzienrath.  Mémoirejaik  úgyszólván  nem  egyebek,  mint  a  kecs- 
kéről és  káposztáról  szóló  mese  alkalmazásai  s  különféle  eszmék 
kifejtése  arra  nézve,  hogy  miként  gyarapodjék  az  iparos  Ausztria, 
a  nélkül,  hogy  a  földmivelö  Magyarország  adja  meg  árát  e  mes- 
terséges fejlesztésnek. 

Összefüggés  éppenséggel  nincs  ez  emlékiratok  közt,  melyek  a 
Transylvanicák  és  Palffyanáknak  a  bécsi  cs.  titkos  levéltárból  hoz- 
zánk áttett  kötegeiben  találhatók  s  egytöl-egyig  franczia  nyelven 
szerkesztyék.  Teljes  bizonyossággal  állítható,  hogy  úgy  elödarab- 
jaik,  mint  az  elintézésükre  vonatkozó  rendeletek  a  fentemlített 
levéltárban  őriztetnek.  A  melyek  az  országos  levéltárban  vannak, 
azok  inkább  töredékek ;  egyes  darabjai  hosszabb  levél,  és  mé- 
moire-váltásoknak.  Gyakran  találkozunk  bennük  hivatkozásokkal 
előbbi  iratokra  vágy  utalással  a  következőkre  s  a  nélkül,  hogy 
ezeknek  nyomára  jönnénk.  Egyetlen  egyről  tudjuk  bebizonyítani 
a  történelemből,  hogy  javaslatai  figyelemre  méltattattak,  de  ez 
sem  tartozik  a  közgazdasági  javaslatok  közé,  hanem  az  iránt  ad 
útmutatást  a  felséges  asszonynak,  hogy  miként  nyerje  meg  a 
magyarok  szivét. 

A  hosszú  irat,  melynek  szerzője  magát  magyarnak  vallja,  a 
következőket  ajánlja  czélhoz  vezetőknek.  1.  Alapítson  Mária 
Terézia  egy  rendet,  nevezze  el  Szt-István,  Szt-László  vagy  Szt- 
Imre  nevéről,  tegye  az  ország  első  rendjévé  s  összekötvén  a  rend 
bírását  100 — 200  frt  évi  járadékkal,  jutalmazza  meg  vele  azon 
honfiakat,  kik  a  közpályán,  a  polgári  élet  terén  yagy  mint  hiva- 
talnokok jeles  szolgálatokat  tettek  a  hazának.  2.  Hirdesse  ki, 
hogy  bizonyos  ünnepélyes  alkalomkor  pl.  a  trónörökös  születés- 
napján 200  pár  fog  a  fejedelmi  pénztárból  2 — 200  frtjával  kihá- 
zasittatni  s  ez  összeg  kiosztását  bízza  az  alispánokra  s  a  munici- 
piumok  fejeire,  hogy  saját  belátásuk  szerint  juttassák  azt  az  érde- 
mes  szegényeknek,  tekintet  nélkül  a  vallásra.  3.   Alapítson   a 


392  A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

királyné  egyetemet,  hol  a  római  és  a  magyar  jog,  a  pénzügyi  és 
politikai  tudományok  taníttassanak.  4.  Alapítson  a  királyné  ma- 
gyar testőrséget,  válogassa  ezt  össze  az  érdemes  nemes  családok 
fiaiból  s  bízza  reájok  legmagasabb  személye  őrzését,  a  mi  méltó 
l)üszkeséggel  töltené  el  magyar  alattvalói  szívét. 

Hogy  e  javaslatok  mind  elfogadtattak,  a  benne  ajánlottak 
még  ma  is  álló  erős  intézményekké  fejlődtek,  az  köztudomású 
tény.  Semmi  jel,  még  egy  plajbászszal  odavetett  marginalis  jegy- 
zet sem  világosít  fel  róla,  ki  lehetett  ez  írat  szerkesztője,  de  stylu- 
sának  tiszteletteljes  és  egyúttal  önérzetes  hangja  azt  sejteti,  hog}* 
az  illető  a  magasabb  körökhöz  tartozott,  jól  ismerte  nemzeti  jel- 
lemünket és  loyalis  alattvalója  volt  királynéjának. 

E  felterjesztés,  tárgyánál  fogva,  nem  tartozván  dolgozatunk 
keretébe,  nem  foglalkozunk  vele  bővebben ;  véletlenül  akadt  ke- 
zünkbe a  nagy  csomagok  lapozgatása  közben  s  épp  oly  véletlenfil 
hoztuk  itt  is  elő,  mint  embryoját  a  reákövetkezett  alkotásoknak. 
A  mi  speciális  embereink  öten  vannak,  Le  Chevalier  de 
Wall  a  spanyol,  Fremant  a  franczia,  de  Carato  az  olasz,  Wiereu- 
hüten  a  frankfurti  bankárfiú,  s  végre  Zinzendorff  Károly  gróf, 
nagy  és  tehetségeiről  híres  család  sarjadéka,  ki  azonos  a  későbbi 
trieszti  kormányzóval,  ki  aztán  a  császári  főszámszék  elnöke 
lett,  s  azért  nem  is  sorolható  a  többi  közé. 

Az  első,  Wall  lovag,  a  ki  mémoireja  élén  így  írja  magát: 
»Le  Chevalier  de  Wall  proche  parent  de  Son  Excellence  Don 
Ricardo  Wall  cy-devant  premier  Ministre  et  Sécrétaire  d'Etat 
de  Sa  Majestfe  Catholique*  *)  különösen  az  agriculturával  lát- 
szott foglalkozni.  Úgy  látszik  nem  kevés  hányattatások  után 
került  Bécsbe.  Húsz  évig  volt,  mint  emlékiratában  mondja,  Ame- 
rikában ültetvényes,  aztán  —  mit  szintén  emlékiratából  tudunk 
meg  —  vallását  megváltoztatta  s  talán  e  miatt  menekülni  kény- 
szerült hazájából,  Spanyolországból  s  minden  javai  elkoboztattak. 
Az  ő  nagy  eszméje  volt  az  indigó  meghonosítása  Magyar- 
országon. Nem  az  Isatis  tinctoriá-é,  melyet  kevesen  ma  is  több- 
kevesebb  sikerrel   müveinek  Magyarországon,  de   a  valóságos 


^)   Azaz :    »Wall   lovag,  közeli  rokona  Don  Bicardo  Wallnak  ö 
katholikus  Felsége  hajdani  eUö  ministerének  cs  államtitkárának.* 


HAZÁ>*KBAN  Á  MÚLT  SZÁZADBAN.  393 

indiai  indigóé,  melynek  termesztése  mind  e  mai  napig,  bizonyosan 

nyomós  indokoknál  fogra,  kizárólag  a  tropicus  vidékeken  fizetik. 

A  loYag  mémoíre-ja,  mit  e  tárgyban  a  királynéhoz  1764. 

elején  nyújtott  be,  magyar  fordításban  következőleg  hangzik : 

>Wall  lovag  etb.  igen  alázatosan  esedezik  a  császámé-királync  ö 
Felsdgéhez,  hogy  a  javaslat,  melyet  slz  oly  fontos  indigó  behoza tálára, 
termesztésére  ds  gyártására  vonatkozólag  előterjeszt,  a  legmélyebb  titok- 
ban tartassck  mindaddig,  míg  biztos  lévén  a  királynő  kegyelméről,  ő  majd 
alkalmaztatik  e  terv  kivitelére  s  e  szerint  egész  addig,  míg  az  indigó- 
mag,  mely  csak  Angliából,  Francziaországból  vagy  Spanyolországból 
szerezhető  be,    megérkezik. 

Wall  lovag  igazán  meg  vau  győződve  azon  dolog  fontosságáról, 
melyet  szerencséje  van  ő  cs.  és  kir.  Felségének  javasolni  s  magára  vál- 
lalja bebizonyítani,  mily  kárt  okozand  e  terv  a  fenn  említett  három  nem- 
zet kereskedelmének^  olyan  kárt,  mely  közönséges  esztendőben  15  mil- 
liónyi roppant  összeget  is  elérhet.  Semmi  nehézséggel  sem  jár  ez  állítást 
bebizonyítani,  azon  egyetlen  foltevésben,  hogy  Felséged  tartományaiban 
az  indigó  fogyasztása  2  millió  fontra  rúg  és  feltéve,  hogy  az  indigó 
fontja  legalább  is  öt  forint,  ez  mnga  már  10  millió  forintra  rűg.  Ez  pedig 
nem  olyan  értelemben  veendő,  mint  a  mit  üzleti  egyenlegnek  neveznek, 
de  valóságos  készpénzben.  Ennyi  az,  a  mit  Felséged  tartományai  éven- 
ként elűzetnek  c  ezikkért  Angliának,  Francziaországnak  és  Spanyolor- 
szágnak 8  így  a  legmérsékcltebben  számítva  az  üzleti  egyenleget  Felsé- 
ged államaival  szemben,  kizárólag  e  ezikkért  öt  millió  forintra  menne 
évcnkint  az  idegenek  előnyére.  Mert  az  nagyon  bizonyos,  hogy  e  három 
állam  minden  kékszínű  czikkét  legalább  25®/Q-al  olcsóbban  árúihatja, 
semmint  az  itt  előállítható  volna.  Következésképen  e  három  kereskedő 
nemzet  azonkívül,  hogy  évenként  10  millió  frt  készpénzt  von  ki  cs.  és 
kir.  Felséged  tartományaiból  az  indigóért,  még  öt  millió  forint  hasznot 
is  csinál  az  üzleti  egyenlegen,  a  mi  évcnkint  15  millió  forintnyi  óriási 
veszteséget  okoz. 

Wall  lovag  semmit  sem  javasol,  a  minek  kivihetőségéről,  erkölcsi- 
leg ne  volna  biztos,  ha  őt  alkalmazzák.  Dolgozott  e  pompás  anyag  ter- 
mesztésén saját  rabszolgáival  saját  földjein  Amerikában,  hol  húsz  évnél 
tovább  lakott ;  következésképen  mindent  tud,  a  mi  tudható  c  növényről^ 
mely  India  kereskedésének  legfontosabb  czikkét  képezi. 

Wall  lovag  eléggé  tanulmányozta  és  kiismerte  az  angol  franczia 
és  spanyol  kereskedés  különleges  érdekeit ;  hogy  meg  legyen  győződve 
arról,  hogy  ha  e  javaslatának  híre  menne  ez  udvarok  ugy  tekintenék  e 
1 5  millió  forintnyi  veszteséget,  mint  a  figyelemre  nagyon  is  méltó  tárgyat 
és  igen  határozott  utasításokat  adnának  a  császári  udvarnál  meghatal- 
mazott követeiknek,  hogy  azok  ne  hanyagoljanak  el  semmit  e  terv  meg- 
hidsítására,  a  mi  nem  csak  lehetetlenné  tenné  neki  az  iudigo-mag  szerzé- 


394  A  NEMZETOAZDASÁG  TÖRTÉKETÉHEZ 

séty  de  bizonyára  áldozatául  is  esn^k  ilj  hatalmas  ellenségeknek,  kik 
vesztére  esküdtek.  Ha  a  titok  megőrizhető,  a  terv  végrehajtásáig  úgy 
nincs  mitől  tartania,  de  az  esetben,  ha  valami  időnek  előtte  kitudódnékt 
akkor  nagyon  veszedelmes  ellenségektől  kellene  rettegnie,  neki  idegennek, 
a  ki  még  nem  részese  azon  szerencsének,  hogy  ismertessék  oralkodónöje 
által,  a  kinek  szolgálatába  lépett,  mióta  vallásának  megváltoztatása  és 
összes  javai  elkobzása  hazáját  elhagyni  kényszerítették. 

»Wall  lovag  kész  felelni  minden  ellenvetésre,  a  mit  teendeoek, 
eloszlatni  minden  kétséget,  a  mi  felmerülhetne  s  azon  helyzetbe  hozni  a 
haziljuk  javát  és  az  igazságot  keresőket,  hogy  maguk  is  megitélhessék  e 
tárgy  fontosságát. 

Wall  lovag  ide  a  legjobb  ajánlatokkal  jött  a  madridi  udvartól 
Mahony  gróf  spanyol  nagykövet  ő  ezcellenciájához,  kinél  lakni  és  étkezni 
van  szerencséje.  Születése  és  jelleme  különösen  tudomására  vannak  ö 
ezcellenciájának.  Nem  is  fejezheti  ki,  mennyire  boldog,  hogy  ez  alkalmat 
találta  bebizonyítani  hódolatát,  munkakedvét  és  ragaszkodását  felséges 
uralkodónéjához. 

Reméli,  hogy  Felséged  nagy  éleslátása  az  első  tekintetre  méltá- 
nyolni fogja  e  terv  roppant  hasznait,  melyek  bővebb  kifejtésére  egy 
külön  kihallgatásért  esedezik  alázatosan  ....  Wall  lovag. < 

Eddig  az  emlékírat.  A  lovag  űr,  mint  látjuk,  eléggé  fedezi 
magát  számszerű  adatai  esetleges  megczáfolása  ellen,  mert  »ról- 
teszi,€  hogy  két  millió  font  indigó  hozatik  be  minden  évben  s 
»fölteszi,€  hogy  fontjának  ára  öt  forint.  Mária  Terézia  államai- 
nak akkori  egész  árubevitele  a  külföldről  nem  rűgott  többre 
25 — 30  millió  forintnál,  a  minek  nem  hogy  fele  (mert  hisz  Wall 
15  millióra  teszi  a  tiszta  hasznot),  de  még  tizedrésze  sem  toU 
indigó,  vagy  ezzel  festett  szövet.  Úgy  látszik  a  királynő,  ki  kész- 
séggel hajlott  minden  tervre,  mely  népei  jólétét  emelni  folt 
hívatva,  nem  igen  vette  észre  e  szám  enormitását,  valamint  a 
Spanyolországból  száműzött,  de  ajánlatokkal  száműzött  a  spanyol 
követnél  lakó  és  étkező,  de  azért  a  spanyol  kereskedés  ellen  törő 
lovag  úr  jellemének  különös  voltát  Előnyös  informatiókat  nyert-e 
személye  felől,  vagy  nemes  hevében  nem  igen  törődött-e  az  infor- 
mátiókkal :  annyi  tény,  hogy  Wall  lovag  kapott  audientiát 

Hogy  az  audientián  még  jobban  meggyőzte  a  királynőt 
terve  helyességéről,  azt  bizonyítja  Nenny  bárónak,  Mária  Terézia 
cabinettitkárjának  egy  levele  Perlas  grófhoz,  1764.  február  27-röl 
keltezve,  a  Bánát  kormányzójához,  melyben  mellékelve  "Wall  lovag 
emlékiratát  a  császárné  nevében  utasítja,  hogy  tegye  meg  az  elö- 


HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  395 

munkálatokat.  ^)  Perlas  márczius  12-én  felel,  hogy  még  midőn 
Kolowrat  gróf  elnöklete  alatt  tárgyalt  a  Bánátban  a  neoaquistica 
commissio,  még  akkor  tétettek  kísérletek  az  indigó  termesztésére, 
ígéri,  hogy  utána  jár,  miben  maradt  akkor  a  dolog  s  ha  csak 
lehet,  ö  is  fog  kísérleteket  tétetni.  Márczius  30-án  Nenny  ismét 
felel,  a  császárné  nevében  köszöni  Perlas  buzgóságát,  jelentve, 
hogy  ö  Felsége  meg  fogja  vizsgáltatni,  vájjon  lehetne-e  az  indigót 
a  monarchia  más  részeiben  is  termeszteni,  mert  Hollandiában  úgy 
tartják,  hogy  az  indigó  éppen  olyan  mint  a  kender  s  a  hol  ez  ter- 
meszthető, ott  az  indigónak  is  sikerülnie  kell. 

Ezzel  a  levéllel  végződik  be  AVall  lovag  egész  indigó-ügye. 
Sok  száz  levele  olvasható  még  Nenny  bárónak  Perlas  grófhoz, 
mind  későbbi  keletűek  ennél,  de  szó  nincs  többé  bennük  sem  a  15 
milliós  Wallról,  sem  az  indigóról.  Vájjon  mi  történhetett  ?  A  lovag 
úr,  látva,  hogy  tervét  nagyon  is  komolyan  veszik  megugrott  talán 
Bécsből ;  avagy  tán  az  egyesült  hatalmak  boszűjának  esett  áldo- 
zatul, vagy  visszakapta  birtokait  8  hazáját  ment  boldogítani  nagy- 
ratörő  terveivel?  Erre  választ  egyátalán  nem  adhatunk  s  a  lovag 
sorsa  úgy  se  érdekkel  minket  oly  nagyon. 

De  annyi  tény,  hogy  az  az  indigó  tövis  volt,  a  mely  máig 
bennfészkel  sok  ambitiós  gazda  szívében.  Pfeiffer  késmárki  orvos 
1775-ben,  tehát  11  évvel  a  memoire  után,  50  hold  földet  kap 
Mária  Teréziától,  hogy  azon  a  saját  módszere  szerint  termeszsze 
az  indigót.  Lieblein  1785-ben,  Kovachich  pécsi  gazdatiszt  1786-ban 
tesznek  meddő  kísérleteket  A  selyei  uradalomban  Kromberg  az 
isatis  tinctoriára,  magyarul  izacs  termesztésére  adja  magát,  állító- 
lag oly  sikerrel,  hogy  egész  Magyarországot  elláthatná  kék  fes- 
tékkel, mint  ö  maga  mondja.  Hogy  miért  hagy  aztán  fel  vele,  azt 
nem  tudjuk  kideríteni,  még  a  legutóbb  múlt  években  is  tett  Sarlay 
tanár  kísérleteket  az   izacscsal,  melyeknek  eredményéről  nincs 

tudomásunk. 

Szemere  Attila. 

^)  Wall  emldkirata  ugyanekkor  Thíírhcim  grófhoz,  Felső-Ausztria 
lielytartójához  is  elküldetett.  Thiirhcixn  válaszai  Bécsben,  a  császári  levöi- 
tár  Felső-Ausztriára  vonatkozó  irataiban  G.  2-do  1764.  sz.  a.  talál- 
hatók meg. 


HAZAI  ÁLLAPOTAINK  A  MOHÁCSI  VÉSZ 

ELŐTT. 

—  EL8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


I. 

A  vatikáni  magyar  okirattárnak  nem  rég  megjelent  első 
kötete,  mely  a  magyarországi  pápai  követeknek  1524 — 1526.  évi 
jelentéseit  tartalmazza,  a  hazánk  történelmében  oly  végzetes  for- 
dulatot képezett  mohácsi  vészt  közvetlenül  megelőzött  szomorá 
korszakot,  e  részben  hiányos  történelmi  kútforrásainkat  kiegészí- 
tőlég, majdnem  teljes  világában  állitja  elénk.  Campeggio  bíbomok 
pápai  legátus  és  Burgio  báró  nuncziusnak  1524  jul.  18- tói  1526. 
október  7-ig  terjedő  jelentései  ugyanis  úgyszólván  napról-napra 
jegyzik  föl  az  azon  időszakban  történt  eseményeket,  ismertetik  a 
politikai  s  társadalmi  viszonyokat,  rámutatnak  az  országban  elha- 
rapódzott rendetlenségek  s  zavarok  okaira,  elénk  varázsolják  a 
hajdan  oly  fényes  s  most  minden  tekintélyétől  megfosztott  s  rom- 
lott erkölcsök  tanyájául  szolgáló  magyar  királyi  udvart,  a  mindent 
önérdekeinek ,  föláldozó  úri  s  főpapi  osztályt,  a  nemzeti  erény  s 
vitézség  hű  letéteményesét  a  köznemességet;  tanúivá  tesznek 
izgalmas  országgyűlési  jeleneteknek,  pártviszályok,  népharag 
kitöréseinek,  a  politikai  pártok  alattomos  fondorkodásainak: 
—  előállítják  egyszóval  az  egész  népéletet  az  Isten  haragjaként 
lecsapott  mohácsi  katasztrófáig,  mely  e  jelentések  után  mint  a 
történelem  szigorú  itélőszékének  hideg  logikával  kimondott  s 
kérlelhetlenűl  végrehajtott  ítélete  tűnik  ki.  És  lelkes  főpapságunk 
valóban  ereznél  maradandóbb  emléket  emelt  magának,  midőn 
rendkívüli  áldozatok  árán  létrehozta  ezen,  a  maga  nemében  ritka 
és  nagyszerű  irodalmi  vállalatot,  melylyel  történelmi  tudományos- 
ságunkat örök  hálára  kötelezi. 

Az  első  kötet  nagyszabású  bevezetésében  kiemeltetvén  e 
jelentések  európai  fontossága,  remek  tollal  vannak  illustráha 
ama  kor  főbb  történelmi  mozzanatai,  a  szorongatott  Magyar- 


HAZAI  ÁLLAPOTAINK  A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  397 

országgal  szemben  közönyös  európai  hatalmak  magatartása,  és 
hazai  ügyeinkkel  kapcsolatban  a  cseh-  és  morvaországi  valláshar- 
czok  és  államférfiainknak  ama  mozgalmakra  való  befolyása.  — 
Jelen  előadásomban  tehát  kizárólag  a  pápai  követi  jelentéseknek 
hazai  belviszonyainkra  vonatkozó  részleteire  leszek  tekintettel. 

Campeggio  bibomok  magyarországi  küldetésének  a  cseh 
vallásos  viszályok  kiegyenlítésén  kivűl  két  fő  tárgya  volt.  Ugyanis 
Bnrgio  báró  nuncziussal  karöltve  odaműködni,  hogy  a  magyarok 
a  veszély  tudatára  ébredve,  a  haza  védelme  iránt  erélyesebb 
intézkedésekre  lelkessíttessenek,  s  hogy  a  mélyen  alásülyedt  királyi 
tekintély  helyreállíttassék.  A  cseh  ügyeket  illetőleg,  a  pápai  köve- 
tek törekvése  oda  vala  irányozva,  hogy  nemcsak  Csehországra, 
de  a  német  lutheránusokkal  való  egyesűlésök  által  Magyar-  s 
Németországra  s  az  egész  katholikus  egyházra  vészes  befolyást  gya- 
korló Pikárdok  a  kelyheseknek  a  katholika  egyházzal  való  kibé- 
kítése által  ártalmatlanokká  tétessenek,  sőt  egészen  kiirtassanak ; 
mely  törekvésöket  kiválólag  Szalkay  László  esztergomi  érsek  és 
királyi  kanczellár  hathatós  befolyása  által  vélték  elérhetni.  Szal- 
kay azonban,  mint  az  erre  Tonatkozó  tárgyalásból  kiderült,  nem 
igen  volt  hajlandó  határozott  lépést  tenni  ez  ügyben  addig,  míg  a 
többször  ígért  bíbornoki  kalapot  meg  nem  kapja :  Mert  »barbár 
nép  ez,  kiált  föl  Burgio,  mely  csak  tényeket  fogad  el  s  az  udvarias 
beszédre,  azaz  üres  szavakra  nem  igen  hajt.«  Melegen  ajánlja 
tehát  a  pápának,  hogy  a  mind  tovább  terjedő  lutheranismus  kiir- 
tásáról leyén  szó,  ne  fösvénykedjék  egy  bíbornoki  kalappal,  mely 
tekintve  Szalkay  gazdagságát,  úgy  sem  volna  terhére  a  szent 
széknek.  Néhány  hónappal  később  azonban  közelebbről  megismer- 
vén Burgio  Szalkay  Lászlót,  ezt,  mint  alább  látni  fogjuk,  mint 
rossz  hazafit,  önző  s  erkölcstelen  jellemű  férfiút  festi  le  és  mind 
magyarországi  magas  állására,  mind  a  bibornokságra  határozottan 
méltatlannak  nyilvánítja.  A  mi  a  pápai  követek  magyarországi  kül- 
detésének egyéb  tárgyát,  azaz  a  részint  reménytelen  csüggedésbe 
merült,  részint  gondtalan  semmittevésben  tespedő  kedélyek  fölrázá- 
sát,  s  tettre  buzdítását,  valamint  a  királyi  tekintély  iránti  tisztelet 
f&lébresztését  illeti,  az  ez  irányban  kifejtett  s  valóban  önfeláldo- 
zással határos  működésökről  több  igen  érdekes  jelentést  bírunk 
úgy  Campeggio  bíbornoktól,  mint  Burgio  bárótól.  Utóbbi  különö- 
sen igen  sötét  szemüvegen  át  nézi  a  magyarországi  viszonyokat, 
és  már  1525.  februárban  kétségbeesve  jelenti,  hogy  a  magyar- 
országi rendetlenségek  oly  mélyen  gyökerezvék,  hogy  orvoslásu- 
kat teljes  felforgatás  nélkül  lehetetlennek  gondolja.  Legelsőnek 
tartaná  a  királyi  tekintély  helyreállítását,  s  ebez  első  lépésnek  a 
föurak  által  lefoglalt  királyi  jövedelmek  felszabadítását ;  mihez 
azonban  maguk  a  kormányon   álló   férfiak,  mint   érdekelt  felek 


398  HAZAI  ÁLLAPOTAINK 

nem  ig^i  a^ák  bdeegjezésöket  Nehezíti  az  állapotot,  úgymond, 
az  egyházi  s  világi  urak  közt  érek  óla  létező  viszály,  mely  min- 
den egyetértést  lehetetlenné  tesz ;  s  igen  veszélyesnek  tartaná 
Burgio  az  egyik  féllel  a  másik  rovására  való  szövetkezést  Mert 
úgymond,  ha  a  főurakkal  szövetkeznénk  a  főpapok  ellen,  attól 
lehet  tartanunk,  hogy  azok  mihamarabb  magukhoz  ragadván  a 
hatalmat,  sőt  némelyikök  tán  a  koronát  is,  az  egyházi  arakat 
minden  befolyástól  megfosztanák ;  és  viszont  a  főpapokat  támo- 
gatván a  főurak  ellen,  azokat  támogatnék,  kik  az  ország  jöve- 
delmeit leginkább  fecsérlik  el.  Jó  tanácscsal  észre  téríteni  a  ki- 
rályt, szintén  nehéz  dolognak  tartja,  mert,  úgymond,  ha  már  eddig 
észre  nem  tért,  mi  ugyan  nem  fogjuk  észretéríteni  soha.  Lajos 
oly  gyenge  jellemű  ember,  úgymond  Burgio,  hogy  mindenki  orrá- 
nál fogva  vezeti ;  s  megesett  sokszor,  hogy  a  mire  őt  neki  nagj 
fáradsággal  rábírnia  sikerült,  azt  mások  közbejövetele  a  legköny- 
nyebben  meghiúsította.  A  mi  pedig  az  önérdekeiket  hajhászó 
német  udvaronczoktól  környezett  királynőt  illeti,  tőle  épen  nem 
vár  semmit. 

Campeggio  is  1526.  april  25-ki  jelentésében  semmi  módot 
nem  lát  a  rend  helyreállítására.  Csak  valami  szerencsés  esély 
segíthet,  úgymond,  Magyarország  állapotán.  Lajos  királyban  h 
Mária  királynőben  semmi  reményt  nem  helyez.  *Ugy  beszéltem 
szívükhöz,  úgymond,  hogy  a  szikla  is  megindult  volna,  s  ők  egy- 
kedvűen csak  azt  válaszolták,  hogy  meg  fogják  fontolni  tanácsai- 
mat. Egyedüli  menekülést  most  már  csak  az  nyújthatna,  ha  Ká- 
roly császár  megelégelvén  a  keresztények  fölötti  diadalait,  Ferdi- 
nánddal együtt  odahatna,  hogy  a  keresztyén  fejedelmek  egyesül- 
ten a  törökök  ellen  fordulnának.  Magyarország  jövője,  úgymond 
csak  is  így  biztosítható,  és  tekintve  ez  országnak  különben  virágzó 
állapotát,  jó  kormány  mellett  régi  nagysága  is  vissza  volna 
varázsolva. 

E  jelentések  mély  hatást  gyakoroltak  YII.  Kelemen  pápára, 
ki  semmi  áldozatot  nem  kímélt,  hogy  Magyaországot  a  keresz- 
tyénségnek  megmentse ;  s  hogy  annál  biztosabb  mentő  eszközök- 
ről gondoskodhassék,  kútforrásait  kereste  a  hazánkat  az  örvény 
szélére  juttatott  rendetlenségeknek.  Megparancsolta  tehát  köve- 
teinek, hogy  jelentéseikben  körülményesen  írják  le  az  ország  bajait 
s  azok  okait.  És  e  parancsnak  engedelmeskedve  úgy  Campeggio 
bíbornok,  mint  Burgio  báró,  mély  tanulmány  s  közvetlen  tapasz- 
talatok eredményekép  1525.  ápril-májusi  jelentéseikben  a  lehető 
leghívebb  képét  nyújtják  hazai  állapotainknak. 

Legfőbb  baj  az,  inond  Burgio,  hogy  egy  együgyű  s  könjr- 
nyelmű  gyermek  ember  ül  a  királyi  trónon.  Bornemissza  vezetése 
alatt  Lajos  jó  nevelésben   részesült  ugyan,  de  léha   emberek  s 


A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  399 

erkölcstelen  asszonyok  társaságában  csakhamar  kiütötte  magát 
*  rajta  atyja  természete.  A  hitvesfil  melléadott  s  a  flandriai  szaba- 
dosságban nevekedett  Mária  és  németjei  pedig  végkép  kiküszö- 
bölték az  udvarból  a  Bornemissza  idejéből  fenmaradt  jó  szoká- 
sokat liajos  felszabadulván  a  gyámság  alól,  csak  is  élvezetekre 
gondolt;  ezeknek  pedig,  hála  Brandenburgi  György  e  részben 
ritka  leleményességének,  nem  volt  híjában  soha.  A  magyarok 
megdöbbentek  ugyan  e  végzetes  befolyásnak  szemlátomást  növekvő 
káros  hatásain,  de  nem  tehettek  semmit ;  mert  Brandenburgi 
György,  úgy  is  mint  a  királynő  rokona,  úgy  is  mint  az  Ulászló  által 
Lajos  mellé  rendelt  egyik  gyám  az  udvart  ellepett  német  udva- 
ronczokkal  meghiúsított  minden  ellene  irányúit  támadási  kísér- 
letet 

A  budai  királyi  udvarnál,  úgymond  Burgio  nuncius,  a 
tanácsban  épúgy,  mint  a  mulatságban,  asztalnál  úgy,  mint  ágyban 
a  német  elem  (tadescheria)  birja  a  fölényt ;  s  e  befolyás  sokkal 
kedvesebb  Lajos  királynak,  mint  a  szigorú  erkölcsű  Bornemissza 
tanácsai  E0  hogy  annál  teljesebben  élvezhesse  szabadságát  az 
államgondokat  ügyesen  eltávolító  udvaronczok  körében,  a  régiek 
helyeit  oly  férfiakat  választott  az  'országtanácsba,  ^ket  Branden- 
burgi György  ajánlott,  s  kik  vele  mindenben  teljesen  egyetérte- 
nek. Ily  egyetértés  létezett  eleinte  Brandenburgi  György,  Szalkay 
László  s  Del  Burgo  Károly  császári  követ  közt,  mely  már  akkor 
létesült,  midőn  Lajos  király  egy  évvel  ezelőtt  Prágába  ment,  s  mely 
azáltal,  hogy  ott  a  kormányt  a  Pikárdok  kezéből  kirántotta,  az  egy- 
háznak s  a  királynak  is  kitűnő  hasznára  vált  Igaz  ugyan,  hogy  a 
szövetséges  urak  jól  megfizettették  magukat,  mindegyikök  több  ezer 
arany  jutalmat  kapván.  E  szövetség  azonban  nem  tartott  sokáig, 
mert  az  udvarnak  Budára  való  visszatérése  után  Del  Burgo 
visszehívatott  Károly  császár  által ;  Brandenburgi  György  és 
Szalkay  László  közt  pedig  egy  az  udvar  kíséretében  Budára  jött 
cseh  Heléna  miatt,  kit  Szalkaynak  sikerűit  Brandenburgi  György- 
től elcsábítania,  megszakadt  minden  barátság. 

Szalkay  László  most  a  magyar  urakkal  szövetkezve  Bran- 
denburgi György  ellen  fordult  és  azt  nagy  ügyesen  meg  is  buk- 
tatta. Brandenburgi  György  távozni  kényszerűit  az  udvarból  s 
Szalkay  egyedül  maradt  Kezeiben  pontosúlt  össze  immár  minden 
hatalom,  s  hogy  azt  annál  biztosabban  gyakorolhassa,  az  ország- 
tanácsba is  a  mindenben  tőle  függő  Sárkány  Ambrust  s  Yárday 
Pál  egri  püspököt  választotta  be.  Ezek,  úgymond,  csak  névleg 
vannak  hárman,  tényleg  azonban  egyé  a  hatalom,  azaz  Szalkay 
Lászlóé.  Ez  vezeti  az  ország  ügyeit,  ez  intézkedik  mindenben  kor- 
látlanul ;  és  igen  érdekesen  adja  elő  Burgio,  mily  körmönfont 
ravaszsággal  viszi  ki  néha  leggaládabb  terveit  Javaslatait,  úgy- 


400  HAZAI  ÁLLAPOTAINK 

mond,  Szalkay  soha  maga  nem  terjeszti  elő  a  tan&csban,  hanem 
előterjeszteti  Várdayval  vagy  Sárkánynyal.  O  azután  erélyesen 
ellene  szól,  deleszavaztatyán  Yárday  és  Sárkány  által,  a  javaslat 
rendesen  elfogad  tátik ;  a  király  pedig  nem  avatkozik  soha  sem- 
mibe. E  három  ember,  folytatja  Burgio,  árúba  bocsátja  az  igaz- 
ságot, a  becsűletet,  a  királyi  kegyelmet,  a  javadalmakat,  a  püspök- 
ségeket ;  és  hogy  gyalázatos  űzelmeikben  semminemű  háboritást 
ne  szenvedjenek,  társul  fogadták  maguk  mellé  Mária  királynőt 
is,  kit  a  császári  követ  közvetítésével  szorosan  magukhoz  lánczol- 
niok  sikerűit.  Mindenekelőtt  <  udvari  tisztjeit  változtatták  meg, 
jövedelmeinek  kezelését  pedig  egy  Insbrukból  hivatott  bukott 
kereskedőre  bízták;  ki  aztán  háztartásában  oly  zavart  idézett  elő, 
hogy  daczára  40,000  aranyra  menő  évi  jövedelmének  s  királyi 
férje  gazdag  adományainak,  daczára  az  országtanács  üzelmei  után 
ráeső  nyereség-részeknek,  Mária  királynő  nem  ritkán  valódi  Ínsé- 
get szenved ;  s  oly  ügyesen  tudják  vinni  a  dolgot,  hogy  alig  sza- 
badul meg  az  egyik  szükségtől,  már  is  a  másikba  esik ;  minek 
eredménye  az,  hogy  Mária  királynő  az  országtanácsosok  folytonos 
támogatására,  segítségére  szorulván,  mindenben  tőlük  függ. 

Mily  módon  s  ki  által  volnának  tehát  orvosolhatók  e  bajok, 
midőn  azok  első  helyen  a  gonosz  udvaronczok  által  elvakított 
uralkodó  léhaságában,  másodsorban  pedig  a  hatalmat  bitorló  Szal- 
kay telhetetlenségében  lelik  eredetöket.  Szalkay,  úgymond  Burgio, 
jól  tudja  azt,  hogy  a  rend  helyreállításának  leginkább  ő  vallanft. 
kárát,  mert  akkor  bűnös  keresményeiről  kénytelen  volna  lemon- 
dani. A  pápai  követek  többszörösen  tettek  kísérletet,  hogy  Szal- 
kay érsek  figyelmét,  a  mindinkább  közeledő  veszélylyel  szemben, 
a  rendetlenségek  súlyos  és  reá  magára  nézve  is  káros  következ- 
ményeire fölhívják ;  de  mindannyiszor  eredménytelenül.  Szóval 
megígért  ugyan  mindent,  tényleg  azonban  csak  oly  rendszabályo- 
kat hozott,  melyek  neki  is  haszonra  nyújtottak  kilátást,  minő  pél- 
dául a  király  háztartási  költségeinek  leszállítása,  a  megtakarított 
pénz  itt  korántsem  az  ország  szükségeinek  fedezésére,  mint  inkább 
Szalkay  jövedelmei  szaporítására  fordíttatván.  Ugy  látszik,  mondja 
a  követi  jelentés,  hogy  a  veszély  biztos  tudata  még  inkább  fokozza 
Szalkay  kapzsiságát,  kinek  csak  egy  gondolata  van,  minél  több 
pénzt  halmozni  föl,  hogy  az  ország  elvesztével  bárhol  is  gazdagon 
megélhessen. 

Nem  több  reményt  helyeztek  a  pápai  követek  az  egyházi  8 
világi  urakban.  Mert,  jegyzi  meg  Burgio,  ha  a  világi  urak  közt 
vannak  is  sokan,  kik  elszorult  szívvel  szemlélik  a  végromlás  roha- 
mos közeledését  és  kiknek  az  óriási  zavarok  s  rendetlenségek  tete- 
mes károkat  is  okoznak ;  de  nem  válik  ki  közűlök  egy  sem,  ki  az 
ország  rendezésének  nagy  feladatára  képes  volna.  Es  ha,  úgymond 


A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  401 

a  fSpapok  közt  akadna  is  ily  férfiú,  ez  vagy  mert  állását  Szal- 
kaynak  köszöni,  nem  érez  magában  elég  bátorságot  az  ellene 
Taló  nyilt  föllépésre,  vagy  saját  gonosz  élete  miatt  kénytelen  sze- 
met hunyni  a  kormány  hazafíatlansága  előtt. 

A  mi  végre  a  köznemességet,  a  nemzet  zömét  illeti,  azt 
Burgio  három  részre  osztja  fel.  Az  egyik  rész,  úgymond,  hadviselő 
emberekből  áll,  kik  a  főurak  zsoldjában  a  végvidéken  katonai 
szolgálatot  teljesítenek.  Ez  a  nemesség  legjobb  s  legmerészebb 
része,  de  a  szolgálatadó  főuraktól  függvén,  csakis  azok  eszközeiül 
tekinthetők.  A  másik  részhez  azon  nemeseket  sorozza,  kik  ott- 
hon ipart  s  kereskedést  űznek,  városba  vagy  országgyűlésekre 
nem  járnak,  hanem  szavazati  jogukat  a  megyék  által  választott 
követekre  ruházzák.  Harmadik  része  a  tiszteletben  álló  gazdag  köz- 
nemesekből  áll,  kik  igaz  szívvel  óhajtják  a  haza  javát,  de  kik  ismét 
8 — 10  főszóvivő  vezérlete  alatt  állanak.  E  szóvivők  közül  dicsé- 
rettel emeli  ki  a  nuncius  Verbőczy  Istvánt,  Paksi  Jánost,  Artándi 
Pált,  s  Pöstényi  Gergelyt.  De  ezek  is,  úgymond,  mind  a  főurak 
intéseire  hajtanak. 

Burgio  érdekesen  írja  le  ezután,  miképen  szoktak  végbe- 
mennni  a  rákosi  országgyűlések.  Összegyűlnek,  úgymond,  nyilt 
mezőn  az  összes  megyék  követei,  számos  nem  követ  nemes  ember 
által  kisérve.  A  főurak  rendes  szolgáikon  kívül  szintén  nagyszámú 
köznemest  visznek  magukkal  a  Rákosra.  Itt  aztán  szabad  a  szó. 
Beszélhet  mindenki,  a  mit  akar ;  és  a  legnagyobb  zűrzavarban  hall- 
juk hangoztatni  a  főurak  által  eleve  kiadott  jelszavakat.  A  gyűlés 
nem  tarthat  tovább  két  hétnél,  s  a  határidő  elteltével  a  sok  kiabá- 
lásban elfáradt  nemesség  a  gyűlésen  tárgyalt  ügyek  végelinté- 
zését néhány  felhatalmazottra  bízván,  többnyire  rebus  infectis, 
hazatér.  A  felhatalmazottak  pedig  kiegyezkedvén  valahogy  az 
országtanácsosokkal,  elvégre  is  az  történik  meg,  mit  ezek  akarnak. 

Burgionak  az  1525.  rákosi  és  hatvani  gyűlésekről  írt  napló 
jelentései  ismeretesek.  Fölemlítendőnek  tartom  azonban  Burgio- 
nak a  hatvani  gyűlés  határozataira  nézve  tett  s  a  gyűlési  napló 
kíséretében  írt  jelentésében  olvasható  következő  megjegyzését. 

»Ez  mind  igen  szép  dolog  volna,  ha  tényleg  s  nemcsak  lát- 
szólag volna  úgy.  Mert  mindaz  a  mi  Hatvanban  történt,  nem 
egyéb,  mint  egy  Lajos,  Mária,  Szalkay  és  Zápolyai  János  közt  Bu- 
díán  előre  kifőzött  s  Báthory,  Yárday  és  Sárkány  megbuktatására 
irányúit  terv  kivitele*  ;  és  attól  tart  Burgio,  hogy  Zápolyai  János 
most  a  neki  jutott  Qjlaky-birtokokkal  oly  hatalomra  fog  vergődni, 
liogy  Yerbőczy  és  Szalkay  segítségével  módjában  álland  a  trónt 
is  megszereznie ;  és  ha  névleg  nem  is  lesz  királylyá,  oly  ember 
ülvén  a  trónon,  mint  Lajos,  tényleg  mégis  ő  lesz  az  ur ;  sőt  hal- 
lotta combinátióba  hozni  azt  is,  hogy  Lajost  elküldik  uralkodni 

SsiXADOK.    1885.    y.    FÜ2ET,  26 


402  HAZAI  ÁLLAPOTAINK 

a  más  világra  s  Zápolyay  Jánost  kikiáltják  királylyá,  és  hitvesül 
adják  hozzá  Mária  királynőt.  Burgio  azonban  azt  hiszi,  hogy  a 
hatvani  gyűlésben  hivatalaiktól  megfosztott  urak  az  azon  gyűlés- 
től elmaradt  megyék  nemeseivel  egyesülve  meg  fogják  hiúsítani  e 
gyalázatos  terveket ;  s  e  hitében  nem  is  csalatkozott.  Az  ez  alka- 
lommal történt  pártalakúlásokról  hosszabb  jelentésben  ad  számot. 
Felemlíti  a  hatvani  gyűlés  alatt  a  világi  urak  közt  létesült,  de  a 
köztök  kitört  viszály  következtében  csakhamar  szétbomlott  szö- 
vetséget ;  a  Zápolyay  János  erdélyi  vajda,  Szalkay  László  eszter- 
gomi érsek,  Verböczy  István  nádor  s  az  országtanács  nemes  tag- 
jai közt  kötött  szövetséget,  melyhez  a  királynő  is  tartozott,  s 
melynek  éle  Báthory  István  volt  nádor,  Sárkány  Ambrus  Tolt 
országbíró  s  Thurzó  Elek  volt  kincstárnok  ellen  vala  irányulva ; 
végre  a  Zápolyay  János  és  Verböczy  megbuktatását  czélzó  kalan- 
dosok társulatát,  mely  egész  titokban  létesült,  de  csakhamar  nyíl- 
tan is  föllépett,  sőt  magának  a  királynak  is  föltételeket  szabott 

Meggyőződvén  ugyanis  a  kalandosok,  hogy  összeesküvésök- 
nek  a  király  s  királynő  közbenjárása  s  beleegyezése  nélkül  semmi 
foganatja  nem  lehet,  Thurzó  Elek  közbenjárásává,!  titkos  tárgya- 
lásba bocsátkoztak  Mária  királynővel,  ki  ismét  Lajost  bírta  rá. 
hogy  a  kalandosokkal  szövetkezzék.  E  tárgyalások  eredménye  az 
lett,  hogy  Lajos  és  Mária  írásban  kötelezték  magukat  helyben- 
hagyni és  foganatosítani  a  kalandosok  határozatait,  kik  viszont  a 
királyi  jövedelmek  fölszabadítása  s  a  királyi  tekintély  teljes 
visszaállítása  érdekében  az  országgyűlés  által  hozandó  határoza- 
tok kieszközléséért  vállaltak  felelősséget  Burgio  értesülvén  e  tit- 
kos tárgyalásokról,  egész  nyíltan  figyelmeztette  a  királyt  s  király- 
nőt a  káros  következményekre,  melyeket  az  összeesküvőkkel  való 
eme  szövetkezésnek  okvetlenül  maga  után  vonnia  kell,  s  hogy  az 
alattvalók  közti  viszály  s  egyenetlenség  szítása  mennyire  nem  fér 
össze  az  uralkodó  méltóságával.  Szemrehányásokat  tett  Szalkay- 
nak  is,  kinek  e  tárgyalásokban  félreismerhetlenűl  nyilvánult 
befolyása  keserű  kifakadásokra  indítja  Burgiot.  Ingatag  jellemű 
ember  ez,  úgymond,  kinek  semmi  meggyőződése  nincs.  Még  csak 
az  imént  Verböczy  vei  szövetkezett  Báthory  s  társai  ellen;  és 
most  a  Báthory  által  vezényelt  kalandosokkal  egyesülten,  Ver- 
böczy vesztére  tör.  Daczára  azonban  Burgio  figyelmeztetéseinek,  a 
titkos  tárgyalások,  melyekbe  ő  sohasem  vonatott  be,  tovább  foly- 
tattattak ;  és  az  lB26-ki  országgyűlés  megnyíltával  Lajos  és  Mária 
örömmel  tapasztalván,  hogy  az  egész  befolyás  a  kalandosok  kezé- 
ben van,  biztosan  remélték,  hogy  azok  a  vállalt  kötelezettségek- 
nek meg  is  fognak  felelni,  s  véget  vetni  két  hét  alatt  a  40  év  óta 
fenálló  rendetlenségnek.  A  sok  nagy  terv  azonban,  melyek  mind- 
egyike maga  elég  lett  volna  egy  országgyűlésre,  üres  légvárak- 


A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  403 

nak  bizonyultak.  Verböczynek  sikerűit  idejében  menekülnie  a 
kalandosok  bosszúja  elöl.  Zápolyay  ellen  senki  sem  mert  szót 
emelni.  Szalkaynak  pedig  sikerűit  megnyernie  a  kalandosokat,  és 
ehégre  is,  daczára  az  országtanács  megváltoztatásának,  minden  a 
réginél  maradt  A  rendetlenségek  nő  tton -nőttek,  a  veszély  mind 
közelebb  ért,  a  király  pedig  mivel  sem  törődve,  szorgalmasan 
részt  vett  a  Szalkay  által  Visegrádon  rendezett  vadászatokban,  s 
Budán,  hol  rendesen  délig  aludt,  sem  igen  erőltette  meg  magát 
az  crszág  dolgaival. 

Mikor  a  török  hadak  már  az  ország  végvidékén  dúltak  s 
Zimonyt,  Sz.-Demetert,  Kölpényt,  Szalánkeményt,  Bánmonostbrt, 
Baricsot  s  a  Szerémség  töbh  más  várát,  melyeknek  fizetetlen  cse- 
kély őrségei  ellen  nem  állhatván,  szétfutottak,  vagy  lekonczoltat- 
tak,  hatalmukba  kerítették,  Burgio  nunczius  1526.  július  10-iki 
jelentésében  néhány  héttel  a  végkatasztrófa  előtt  kétségbeesetten 
igy  panaszkodik : 

>Nincs  egyetlen  egy  hajónk  a  Dunán,  sem  egy  fölszerelt 
ágyunk  ;  nincs  élelmiszerünk,  nincs  hadvezérünk  ;  egyszóval 
semmink  sincs  abból,  a  mi  az  ellenségnek  bővében  megvan.  A 
törökök  mind  előbbre  hatolnak;  itt  pedig  még  mindig  nincs 
együtt  a  sereg ;  de  ha  együtt  lesz  is ;  mit  lehet  várni  egy  zsold 
nélkül  szolgáló  fölkelő  seregtől  egy  jól  fegyelmezett  s  kitűnően 
ellátott  rendes  hadsereggel  szemben?* 

ÓvÁRY  Lipót. 


26* 


AZ  1637— 38-IKI  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS 

TÖRTÉNETÉHEZ. 

HARMADIK    KÖZLEMÉ  KY.    — 


Kérik  a  rendek  ö  felségét,  eszközölje  ki,  hogy  a  Cseh-. 
Morvaországból  és  Sileziából  eddig  nyert  segélyt  a  nevezett  tar- 
tományok ezután  is  küldjék  meg  a  magyar  végvárak  fenntartá- 
sára, (sér.  40  p.)  A  király  megígérvén  közbenjárását,  Ígérete  a 
34-ik  tczikkbe  iktattatott. 

Az  1635-iki  l.tcz.  a  veterán  katonák  kielégítésére  két  é?en 
át  engedélyezte  az  ország  összes  kereskedőitől  szedendő  harmin- 
czadnak  felét.  A  harminczadosok  azonban  azt  a  harmadik  évben  is 
szedték,  miért  is  Ék  rendek  a  harminczadosoknak  megszámoltatását 
8  azt  kérik,  hogy  a  már  behajtott  haimadik  évi  fél  harminczad 
fordittassék  a  kitűzött  célra,  de  akik  még  be  nem  fizették,  men- 
tessenek fel  a  fizetés  alól.  (sér.  48.  p.)  A  márczius  9-iki  leiratban 
a  fél  harminczadnak  tovább  szedése  azzal  indokoltatott,  hogy  azt 
nem  kezdték  mindjárt  az  országgyűlés  után  szedni.  A  határidőn 
túl  beszedett  összeg  a  kitűzött  czélra  fordíttatott,  miről  a  kezelő- 
ket számadásra  vonni  megengedi  a  király,  de  felhívja  a  rendeket, 
hogy  tekintettel  a  czélra,  melyre  a  fél  harminczad  megszavaztatott, 
annak  további  szedésére  hatalmaztassék  fel  a  pozsonyi  kamara. 
A  király  kívánságát  teljesítette  a  6-ik  és  7-ik  tcz. 

Minthogy  Diós-Győr  nincsen  védhető  állapotban  s  ennek 
elfoglalása  után  a  török  szabadon  pusztíthatná  a  felsővidéket, 
kérik  a  királyt,  hogy  a  várat  romboltassa  le  vagy  tulajdonosát 
kényszerítse  a  várnak  helyreállítására,  esetleg  más  módon  gon- 
doskodjék annak  védelmezeséről.  (sér.  50.  p.)  A  12-ik  tcz.  elrendeli 
Diós-Győr  felépítését. 

A  katonaságnak  különösen  a  felső  vidéken  űzött  zsarolását 
és  rablását  meg  kell  fékezni,  nehogy  a  népnek  elkeseredése  láza- 
dásban törjön  ki.  (sér.  51.  p.)  Az  idegen  katonaság  vitessék  ki 
az  országból,  (sér.  39.  p.)  Az  1635.iki  46,  48, 62-ik  törv.  czikkek, 


AZ  1637 38-iki  POZSONYI  ORSZÁGGYŰLÉS  TÖRTÉNETÉHEZ.     405 

melyek  szerint  a  végbelyeken  lakó  papok  és  nemesek  száUásolás- 
sal  nem  terhelhetők,  a  birói  végrehajtások  nem  akadályozhatok 
meg  és  a  kapitányoknak  nem  szabad  rendkívüli  követeléseket 
támasztaniok,  tartassanak  meg.  (sér.  62.  p.)  A  végvárakban  még 
mindig  levő  német  katonaság  és  a  bennszülött  végvidéki  őrök 
között  gyakran  felmerülő  viszályok  megszüntetése  céljából  kívá- 
natosnak tartják  a  KK.  és  RR.,  hogy  a  német  őrségek  magyar 
kapitányok  alá  rendeltessenek,  a  vár  védelmére  és  a  felség  iránti 
hűségre  esküt  tegyenek,  a  német  tisztek  —  mint  azt  a  magyarok 
teszik  —  irásbelileg  kötelezzék  le  magukat  és  a  helyőrség  kapitá- 
nyától függjenek,  (sér.  72  p.)  Ezen  katonai  ügyek  elintézésére 
alkottattak  a  43 — 46-ik  törv.  czikkek. 

Magyarország  és  a  szomszéd  tartományok  közötti  határvil- 
longások következtében  előadták,  hogy  a  sziléziai  rendek  a  határ- 
igazításra  kiküldött  commissiot  bántalmazzák,  a  tescheni  hercegnő 
—  különösen  három  év  óta  —  megtámadva  a  magyar  határt  a 
budetini  várhoz  tartozó  falvakat  elfoglalta  és  a  zsolnai  harminczad 
jövedelmeit  csonkítja,  —  Morvaország  részéről  Trencsénben  Led- 
nicze  és  Beczkó  várak  birtokai  vétettek  el,  —  Ausztria  felől  Alsó- 
és  Felső-Lövő  s  a  magyarországi  Felső-Eőr  között  vannak  határ- 
villongások, melyeknél  az  utóbbi  község  nagy  károkat  szenvedett, 
Kőszeg  polgárai  a  szomszéd  nemeseket  fegyveres  erőszakkal 
támadták  meg.  (sereim.  38  p.)  Kérik  a  királyt,  hogy  a  még  Ausz- 
triához átcsatolt  Borostyánkő,  Kőszeg,  Vasvár,  Szarukő  várak  és 
uradalmak  kebeleztessenek  vissza  Magyarországba,  (sér.  42.  p.) 
Engedtessék  meg,  hogy  a  Kanizsai  László  által  hajdan  elzálogo- 
sított Szarukő  várat  utóda  özv.  Nádasdy  Pálné  Révay  Judith, 
mint  kiskorú  gyermekei  Nádasdy  Ferenc,  Anna  és  Máriának  *) 
természetes  és  törvényes  gyámja  visszaválthassa,  (sér.  43,  p.)  ") 


1)  A  rendek  felterjesztése  következő  származási  rendet  mutatja : 


id.  Kanizsai  László 
^ , 

ifí.  EHuizsai  László 

—Z A . 


>       Orsolya 

íéT]e:   Nádasdy  Tamás 

I — ' ^ 1 

Nádasdy  Ferenc 


»        Pál 
neje:  Révay  Judith 

Ferenc,  Anna,  Mária. 
')  Ezen  várak   elszakitásának  és   visszacsatolásának   törtcnrti^t  1. 
Nagy    Imre    >A    Lsjta  mi  ut  határfolyam  €    ez.   dolg.  Századok.     187 1 

VI— -vn.  füzet. 


406  AZ  1637 — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  márczius  9-iki  királyi  resolutioban  beleegyezett  a  király, 
hogy  a  szomszédos  országokkal  való  határigazítás  a  kiküldött  és 
kiküldendö  biztosok  által  foganatosíttassák,  mely  alkalommal  a 
tescheni  hercegnő  ellen  felhozott  vádak  is  elintéztetnek.  Az  Ansz- 
triával  határos  községek  sérelmeit  szintén  biztosok  intézzék  el. 
Zeng  és  Tersachnak  visszacsatolásánál  felmerfilö  akadályok  elhá- 
rítására biztosok  küldetnek  ki.  Az  Ausztriához  tartozó  várak 
visszacsatolásának  ügyében  már  a  múlt  soproni  országgyűlés  kül- 
döLt  ki  biztosokat,  Ausztria  részéről  is  kineveztettek  már  biztosok 
és  a  császár  részéről  szintén  ki  fognak  neveztetni  és  ezek  egy  év 
alatt  intézzék  el  a  kérdéses  ügyeket 

A  rendek,  márcz.  12-iki  replikájukban  kifejtvén,  hogy  Zeng 
városnak  és  Tersach  (Tercza)  várnak  Magyarországhoz  vissza- 
csatolását az  1608-iki  kor.  e.  12.  az  1630-iki  23.  tczikkek  elrendel- 
ték, kérik  a  királyt,  hogy  az  említett  helyeket  minden  további  vizs- 
gálat nélkül  csatolja  vissza  és  a  Magyarországhoz  tartozás  jeléül 
Zeng  városnak  már  a  legközelebbi  országgyűlésre  küldjön  királyi 
meghívót.  Minthogy  Zengnek  falait  az  összedűlés  veszélye  fenye- 
geti; —  mert  a  kapitány  saját  használatára  és  a  katonaság 
zsoldjának  fedezésére  fordítja  a  városnak  a  falak  fdkintartására 
fordítandó  harminczad  jövedelmét,  —  kérik  a  királyt,  hogy  a  har- 
minczad  kezelése  bízassák  a  város  hatóságára,  mely  ann&k  egy 
részét  a  falak  helyreállítására  fordítsa,  másik  részét  pedig  a 
kamarába  szolgáltassa  be.  —  A  Kanizsay  örökösök  ügyének  elin- 
tézésére határidőt  kegyeskedjék  kitfizni.  —  A  14-iki  válaszban  az 
összes  határkérdések  és  visszacsatolásokra  nézve  fenntartotta  a 
király  előbbi  határozatát.  Az  Ausztriához  tartozó  területekre 
küldött  bizottság  tárgyalásainak  határidejéül  a  folyó  év  Szent 
Márton  napja  tűzetett  ki,  mikor  a  Kanizsayak  örökösök  ügye  is 
elintézendő  volt.  Ezen  tárgyalások  alapján  alkottattak  meg  a  37, 
38,  40,  42  ik  törv.  czikkek,  melyekben  az  egyes  biztosságok  tagjai 
is  kineveztettek. 

A  lublói  vár  és  a  13  szepesi  város  lakói  ő  felsége  kincstá- 
rának nemcsak  az  által  okoznak  kárt,  hogy  adót,  haiminczadot  és 
más  jövedelmeket  nem  fizetnek,  hanem  alattvalóit  is  károsítják, 
így  a  Palocsay  család  dunajeczi  várához  tartozó  Új-Béla,  Buko- 
vina és  Bregh  (?)  községeket  elfoglalták  és  két  év  óta  a  palocsai 
vámot  sem  akarják  fizetni,  Musina  lakói  a  Berzeviczy  család 
Lagnó  nevű  községét,  a  neumarkiak  Horváth  Stansits  Boldizsár 
Új-Béla  nevű  birtokát,  a  podoliniak  egy  dragonyos  csapattal  a 
Görgey-család  Toporcz  nevű  birtokát  akarták  erőszakkal  elfog- 
lalni, ígló  a  Mariássy  család  birtokát  s  a  szepesi  várhoz  tartozó 
Smizsánt  és  Káposztafalut  erővel  foglalta  el,  Felka  város  Batiz- 
falvát  kerítette  hatalmába,  a  lublói  alkapitány  nem  engedi,  hogy 


TÖRTÉNETÉHEZ.  407 

a  13  város  parochusai  a  cadethraticumot  megfizessék  a  szepesi 
káptalannak,  Theökeöly  István  nem  juthat  a  lublói  vámok  negy- 
venedéhez. Kérik  a  sérelmek  megszüntetését  és  a  szepesi  városok 
visszaváltását,  (sér.  44.  p.) 

A  király  márczius  9-iki  beleegyező  határozatának  kifolyása 
a  37-ik  tcz.  >circa  Poloniamt  kezdetű  pontja  és  a  39  ik  tcz. 

A  bereg-megyei  Bilkey  és  az  erdélyi  fejedelem  uralma  alatt 
állott  mármarosi  Dolhay  családok  közti  batárvillongás,  (sér.  46  p.) 
valamint  az  Erdélylyel  felmerült  egyéb  határigazitási  ügyek  elin- 
tézésére alkottatott  a  41.  tcz. 

A  magyar  cancelláriának  hatásköre  és  tekintélye  az  1 608-iki 
kor.  e.  9.  és  10.  a  kor.  ut.  7-ik  tcz.  a  hitlevél  3-ik  pontja  s  az 
lH22-ik  23  tcz.  értelmében  állíttassék  helyre,  hogy  minden  ado- 
mány-, szerződés-,  zálog-,  kiváltságlevél,  a  végvárak  kapitányai 
részére  adott  utasítások,  szóval  Magyarországnak  és  hozzá  csa- 
tolt országoknak  összes  ügyei  a  kamarának  minden  hozzászólása 
nélkül  a  magyar  cancellária  által  intéztessenek  el;  az  ide  érkező 
összes  ügyek  magyar  tanácsosok  által  yitattassanak  meg  és  ter- 
jesztessenek a  király  elé.  (sér.  19.  p.)  —  A  16-ik  törrényczikkbe 
iktatva  elintéztetett. 

Kérik  a  királyt,  hogy  a  nádort  a  koronázási  hitlevél  7-ik,  a 
bécsi  béke  3.  és  11-ik  pontja,  az  1608-iki  kor.  e.  11.  az  1613  iki 
7.  és  az  15.51-iki  l.  tczikkek,  a  bánt  pedig  az  1608.  kor.  e.  11.  az 
lH09-iki  27.  és  az  1635-iki  32.  tczikkek  által  meghatározott  hatás- 
körben fenntartani,  illetőleg  az  idézett  törvényeket  érvényre  jut- 
tatni kegyeskedjék,  (sér.  33  p.)  A  32-ik  tcz.  megerősítette  az  idé- 
zett törvényeket. 

Kérik  ő  felségét,  hogy  az  octavalis  törvényszékek  meghatá- 
rozott helyen  és  időben,  különösen  Felső- Magyarországon  tartas- 
sanak és  azok  tartásának  ideje  jó  előre  hirdettessék  ki.  —  A  23ik 
tcz.  eleget  tett  a  rendek  kivánságának. 

A  33-ik  tcz.  a  rendek  azon  kérelmének  tesz  eleget,  hogy 
főispáni  méltóságra  kiskorúak,  vagy  a  megyében  birtokkal  nem 
biró  urak  ne  neveztessenek  ki.  (sér.  34.  p.) 

Az  országgyűlésre  későn  jött  vagy  épen  meg  nem  jelent 
rendeket  a  törvény  értelmében  elmarasztalni  kérik,  (sereim.  68.  p.) 
Ezen  kívánságot  márcz.  9-iki  leiratában  a  király  is  indokoltnak 
találta,  de  végrehajtásáról  a  törvény  szövege  nem  szól. 

Szent-György  és  Bazin  szabad  kir.  városok  már  II.  Ferdi- 
nánd királyhoz  folyamodtak  azért,  hogy  ők  is  kapjanak  királyi 
meghívót  az  országgyűlésre.  A  két  városnak  ezen  folyamodását 
pártolván  a  KK.  és  RR.  tekintettel  arra,  hogy  az  említett  váro- 
sok máskor  már  kaptak  királyi  meghívót,  hogy  más  szab.  kir. 
városokként  a  műit  soproni  országgyűlés  költségeire  5200  forint 


408  AZ  1637 — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

taxát  lefizettek,  hogy  Rudolf  király  rendeletére  —  nagy  adósságot 
csinálva  —  180  ezer  forinton  megváltották  magukat  és  a  kir. 
fiscus  hatósága  alá  rendeltettek,  kérik  a  királyt,  hogy  azon  váro- 
sok ezután  is  kapjanak  meghívót,  (sér.  69.  p.)  Márczius  9-iki 
leiratában  csak  azt  Ígérvén  a  király,,  hogy  a  kérés  fölött  határozni 
fog,  a  rendek  12-én  a  határozatot  még  az  országgyűlés  folyama 
alatt  kérik  meghozni.  A  lá-iki  királyi  válasz  a  városokat  jogaik- 
nan  megtartani  igéri,  az  országgyűlésre  leendő  meghivásuk  fölött 
—  ha  az  a  többi  sz.  kir.  város  sérelme  nélkül  történhetik  — 
később  adatik  ki  a  határozat.  A  rendek  1  B-én  kelt  feliratukban 
értesítették  a  királyt  arról,  hogy  a  két  városnak  meghívatása  ellen 
a  többi  sz.  kir.  városoknak  nincsen  kifogásuk.  Minthogy  azonban 
a  király  előbbi  határozata  mellett  maradt,  a  63-ik  czikk  alatt  csak 
a  rendek  kérelme  iktattatott  a  törvények  közé. 

Minthogy  némely  mágnások  és  városok  területén  a  törvé- 
nyek ellenére  nem  engedtetik  meg,  hogy  az  alispán  a  gonosztevők 
ellen  nyomozást  és  vizsgálatot  indítson,  kívánják  a  KE.  és  RR. 
hogy  a  nyomozást  és  vizsgálatot  a  mágnás  vagy  a  város  tisztvise- 
lőjének közbejöttével  az  alispán  teljesítse,  a  btinös  pedig  megbün- 
tetés végett  adassék  át  a  pallos-joggal  'bíró  illetékes  városnak 
vagy  mágnásnak,  (sér,  73.  p.)  A  60-ik  tcz.  teljesítette  a  rendek 
kívánságát. 

Kérik  a  királyt,  hogy  a  protectionalisok  kiadása  szoríttat 
sék  ritkább  esetekre  s  a  kiadandók  az  ország  törvényeivel  ne 
ellenkezőnek,  (sér.  79.  p.)  A  rendeknek  aggodalmát  megszüntette 
a  30-ik  tcz. 

Az  1625-iki  35.  és  az  1635-iki  90.  tczikkek  értelmében  a 
megyei  hatóság  jogosítva  van  a  600  frtig  elzálogosított  birtokok 
ügyében  végleges  ítéletet  hozni  és  azt  végrehajtani.  Daczára  ennek 
Sopron  megyében  Botiany  (Bottyán  vagy  Bathyany  ?)  János  és 
felperes  társai  bizonyos  birtokuk  visszaszerzése  alkalmával  a  birói 
ítélet  végrehajtásában  meggátoltattak,  sőt  perújításra  kényszerít- 
tettek. A  birói  Ítéleteknek  az  idézett  törvények  értelmében  leendi) 
végrehajtását  kívánatosnak  tekintik  a  rendek,  (sér.  64.  p.)  s  azt 
elrendeli  a  29-ik  tcz. 

A  fiscus  által  elfoglalt  ecsedi  vár  ügyében  kiküldött  rend- 
kívüli bíróság  a  várhoz  tartozott,  de  a  fiscus  által  le  nem  foglalt 
birtokok  tulajdonosait  az  1636-iki  15«  tcz.  ellenére  Pozsonyba 
maga  elé  idézte.  Minthogy  a  beidézetteknek  a  refidkivűli  bíróság- 
gal semmi  közük  sincsen,  kívánják  a  rendek,  hogy  az  azokon 
elkövetett  sérelem  nyilvános  törvény  által  tétessék  jóvá  s  ha  vala- 
kinek követelése  van  rajtok,  utasíttassék  a  rendes  per  utjám. 
(sér.  52.  p.)  A  rendek  kívánsága  a  király  beleegyezésével  a  26-ik 
tczikkbe  iktattatott. 


TÖRTÉSETÉHEZ.  409 

« 

Az  1635-iki8-ik,  a  porták  összeírását  rendelő  tcz.  végrehaj- 
tása érdekében  kérik  a  királyt,  hogy  azon  urakat,  kik  a  dicatoro- 
kat  nem  eresztvén  birtokaikra,  meghiúsíták  az  osszeszámlálást, 
birtokaik  elvesztésének  terhe  alatt  kötelezze  a  törvény  megtar- 
tására és  a  físcus  kezén  levő  birtokokon  is  engedje  meg  a  porták 
összeírását,  (sér.  49.  p.)  Ezen  kérés  értelmében  szerkesztetett  a 
47.  és  48-ik  tcz. 

Az  1635-iki  30-ik,  némely  harminczad  hivatalok  szervezé- 
sére, másoknak  eltörlésére  és  harminczadosokúl  bennszülött  neme* 
seknek  alkalmazására  vonatkozó  törvényczikk  tartassék  meg.  (sér. 
ő4.  p.)  Az  50-ik  tczikkbe  iktattatott. 

A  Száraz-vámok  és  némely  kevésbbé  szükséges  vámok  eltör- 
lését illető  kérésre  (sér.  66.  p.)  vonatkozik  az  58-ik  tcz. 

A  nemesek  borai  azok  birtokain  nem  esnek  harmincad  alá, 
de  a  kivitelnél  ügyeljenek  a  harminczadosok,  hogy  a  kincstár  ne 
károsodjék,  (sér.  53.  p.)  A  márczius  9-iki  resolutio  hivatkozva  a 
régi  szabályokra,  melyek  mindenkinek  egyaránt  tiltják  a  bornak 
Lengyelországba  kivitelét  és  meghagyják,  hogy  mindenki  várja 
be  itthon  a  kereskedőket,  kik  a  harminczadot  megfizetni  tartoz- 
nak, nem  tartja  csodálandóuak,  ha  a  régi  szokás  szerint  minden 
kivivőtől  megveszik  a  harminczadot.  Ezen  királyi  határozat  értel- 
mében minden  kivivőre  kötelezővé  tette  a  harminczad  fizetést  a 
49-ik  tcz. 

Minthogy  a  magyarországi  váltópénz  annyira  elvesztette 
hitelét,  hogy  némely  megyékben  azt  elfogadni  sem  akarják,  kérik 
a  királyt,  hogy  váltópénzt  nagyobb  mennyiség  és  jobb  minőség- 
ben bocsásson  forgalomba  s  intézkedjék  arról  is,  hogy  az  ne  csak 
a  belforgalomban,  hanem  Bécsben  és  a  többi  szomszéd  tartomá- 
nyokban is  elfogadtassék.  (sér.  66.  p.)  A  március  9-iki  resolutio 
Ígéretet  tesz  arra  nézve,  hogy  a  váltópénznek  forgalma  a  belföl- 
dön és  a  szomszéd  tartományokban  biztosíttatni  fog.  A  nagyobb 
mennyiségről  már  gondoskodott  a  király,  de  a  jobb  minőségről 
való  űj  intézkedésnek  szükségét  nem  látja  be,  csak  az  1635-ikí 
39-ik  tczikknek  intézkedéseit  kell  megtartani.  Az  értéktelenedés 
okának  a  Lengyelországból  nagymennyiségben  betóduló  polturát 
tartván  ajánlja,  hogy  annak  értéke  2^/2  dénárra  szállíttassék  le. 
A  rendek  törvényalkotás  nélkül  megnyugodtak  a  király  hatá- 
rozatában. 

Kassára  vonatkozólag  kérik  a  királyt,  hogy  mint  Felső- 
Jtfagyarországnak  fővárosa  helyreállíthassa  a  rövid  idő  előtt  dalt 
tűzvész  által  megrongált  erődítményeit  a  városnak,  engedtessék 
el  egy  országgyűlés  költségeire  fizetendő  taxa.  (sérelmek  9.  pont.) 
Teljesíttetett 


410  AZ  1637  — 38-iKi  pozsonyiorszAggyűlés 

A  sz.  kir.  éfl  bányavárosoknak  sérelmeit  *)  (sér.  35—37.  p.) 
melyek  szerint  azok  a  harminczad  és  vámszedésben  gátoltatnak, 
sűlyos  taxával  terheltetnek,  Beszterczebánya  bormérési  szabadal- 
mában, Pozsony  marhakereskedésében,  Sopron  kereskedői  vám- 
mentes kereskedésükben  gátoltatnak  a  királyi  hivatalnokok  által, 
a  35-ik  tczikkben  megújított  régibb  törvényekkel  akarták  meg- 
szüntetni. 

Liptó,  Árva,  Túrócz  megyék  lakói  panaszolkodnak,  hogy  a 
Vágón  tutaj  ózott  szálfát  és  zsindelyt  a  Galgóczon  és  Semptén  levő 
királyi  tisztviselők  sokszor  csak  az  árúk  fél  értékének  lefizetése 
mellett  engedik  kirakni  és  elárusítani.  Nemeseket  és  nem  nemese- 
ket fogságra  vetnek  és  különféle  jogtalan  adókat  csikarnak  ki.  (sér. 

75.  p.)  Hasonló  panaszok  merülnek  fel  a  beszterczebányai  kamarai 
hivatalnokok  ellen,  kik  a  népet  a  Garamon  szállított  réz,  agyag  és 
faedények  vásárlásában  az  1625-iki42.  tcz.  ellenére  gátolják,  (sér. 

76.  p.)  A  65.  tcz.  intézkedik  ezen  visszaélések  megszüntetéséről. 

Komárom  megye  panaszolkodik,  hogy  a  komáromi  királyi 
harminczadosok  és  vámszedők  a  régi  szokás  ellenére  nem  akarják 
a  hidakat  igazíttatni,  de  azt  a  megyétől  követelik,  (sér.  77.  p ) 
Márczius  9-iki  leiratában  megígérte  a  király,  hogy  a  megejtendő 
vizsgálat  alapíán  kötelezni  fogja  az  illetőket  az  1 635-iki  78.  tcz. 
megtartására,  mely  ígéret  a  69-ik  tczikkbe  iktattatott. 

Némely  szatmár-némethi,  szabolcsi,  beregi  egyének,  elbiza- 
kodva városi  szabadalmaikban,  más  vidékek  földesurainak  hozzá- 
jok  szökött  jobbágyait  kiadni  nem  akarják,  dicát,  adót  nem  fizet- 
nek, ezeknek  visszaélésekre  alkalmat  szolgáltató  privilégiumait 
eltörölni  s  őket  engedelmességre  szorítani  kérik  a  rendek,  (sér. 
79.  p.)  A  67-ik  tcz.  a  régibb  törvények  megújítása  által  igyekszik 
véget  vetni  a  felsorolt  visszaéléseknek. 

Panaszt  emeltek  a  rendek  a  győri  kapitány  és  Giczy  Pál 
alkapitány  ellen  a  győri  káptalan  és  a  megye  jurisdictiójáa^ 
megsértése,  özv.  Nádasdy  Pálné  és  Iwanossy  Miklós  birtokain 
elkövetett  foglalások  és  erőszakoskodások  miatt.  (sér.  22,  23.  p.) 
Bessenyei  István  kis-komáromi  kapitányt  özv.  Nádasdy  Pálné 
birtokainak  elfoglalásával,  Kaproncza,  Szt-Györgyvár  és  Derne 
(Dernensis)  várak  őrségét  Somogymegye  lakóinak  véginségre  jut- 
tatásával, (sér.  24,  25.  p.)  majd  12-iki  replikájukban  különösen 
Kőrösvár  kapitányát  a  környék  lakóinak  fosztogatásával  vádolják 
8  az  említetteknek  szigom  büntetését  kérik.  (sér.  27.  p.)  A  kapi- 
tányok által  elkövetett  sérelmek  jóvátételére  és  a  további  sérel- 
mek gátolására  alkottattak  a  19 — 22.  tczikkek. 


^)   Külön   részletezve    »Gravainína   lib.   ac.   reg.   montAnaruinque 
civitatumt  lőcsei  levélt. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  411 

Thurzó  Elek,  György,  Bernát  és  Kristófnak  női  ágon  való 
örökösei,  Réyay  Ferenc,  továbbá  némely  adományozás  és  hagyo- 
mány utján  öröklök  panaszolkodnak,  hogy  a  Thurzó  család  birtó- 
kaioak  a  királyi  fiscns  által  történt  elfoglalása  következtében 
nagy  kárt  szenvedtek.  Kérik  a  rendek  a  királyt,  rendeljen  ezen 
ügyben  vizsgálatot  s  arról  is  gondoskodjék,  hogy  a  nemesek  jogai 
hasonló  foglalások  által  ne  sértessenek,  (sér.  30 — 31.  p.)  Minthogy 
a  márczius  S-iki  királyi  resolutio  a  kir.  fiscus  álláspontját  védve 
kitérően  válaszolt,  a  rendek  12-én  újabban  kérik  a  sérelmek 
határozott  elintézését,  mire  14-én  a  király  megígérte,  hogy  az 
ügyet  az  1635-iki  15.  tcz.  értelmében  még  a  folyó  évben  megvizs- 
gáltatja ;  mely  kir.  határozat  a  25-ik  tczikkbe  iktattatott. 

^  Kérik  a  rendek  ö  felségét,  hogy  néhai  Thurzó  György 
nádornak  bécsi  házát  adassa  vissza  az  örökösöknek  vagy  máské- 
pen kártalanítsa  azokat,  (sér.  6 1.  p.)  A  márczius  9-iki  kir.  válasz 
Ígéri,  hogy  ezen  ügyben  informatiot  szerezve,  az  igazsághoz  mér- 
ten fog  a  király  eljárni.  Az  56-ik  tczikk  a  rendeknek  ezen  ügyben 
már  az  1622-iki  13.  tczikkben  is  kifejezett  kérelmét  újítja  meg. 

Majtényi  Mihály  pozsonyi  kamarai  tanácsos  ellen  több 
nemes  embernek  elfogatása  miatt  vizsgálatot  kémek  rendelni 
(sér.  32.  p.)  A  király  (9  iki  leírat)  a  sérelmet  a  hasonló  esetekre 
nézve  fennálló  törvények  szerint  indítandó  perre  utasította. 

Gondoskodjék  ö  felsége,  hogy  a  szomszéd  tartományaiban 
adósokkal  bíró  magyar  alattvalók  követelései  behajthatók  legye- 
nek, (sér.  60.  p.)  Az  55-ik  tczikk  a  királynak  megnyugtató  igéretét 
tartalmazza. 

Az  Ausztriába  kebelezett,  de  egybázilag  a  győri  püspök- 
séghez tartozó  Szarukő,  Borstyánkö,  Vasvár  és  Kőszeg  tizede  az 
1630-iki  37.  az  1635-iki.  6.  tcz.  és  II.  Ferdinánd  királynak  1636. 
sept.  15-én  az  ausztriai  udvari  cancellária  utján  kiadott  rendelete 
értelmében  is  a  győri  püspökséget  illetvén,  kérik  az  említett  tör- 
vények érvénybe  léptetését,  (sér.  63.  p.)  A  királynak  biztató  igé- 
retét az  57.  tczikkbe  iktatták. 

Az  59-ik  tcz.  az  által,  hogy  az  1547-iki  36-ik  tcz.  értel- 
mében kimondotta  a  Léván  és  más  végvárak  területén  lakó  neme- 
seknek tizedmentességét,  megszűntette  a  sérelmek  67-ik  pontját. 

A  Kállay  családnak  Kalló  birtokában  a  királyi  tisztek  által 
okozott  károk  téríttessenek  meg.  (sér.  70.  p.)  A  Zay,  Kékedy, 
Mosdossy  és  Viczmándy  családoknak  Martalos  nevű  birtoka  s  a 
Bács,  Csongrád,  Arad  megyékben  ahoz  tartozó,  a  pozsonyi  kamara 
által  tőlök  elvett  birtokok,  a  Rotthal  Honorius  Lajos  gróftól  a 
selmeczi  bányahivatal  által  elvett  bányák  és  sörfőző  házak  adas- 
sanak vissza  tulajdonosaiknak,  (sér.  71.  p.)  Ezen  sérelmeket  inté- 
zik el  a  61.  62.  64.  tczikkek. 


412  AZ  1637 — 38-iKi  pozsonyi  országgyűlés 

A  márczius  9-iki  királyi  resolutio  55.  és  56.  pontjában  a 
Törökországból  leginkább  Horyát-Slavonországokba  betelepült 
oláhoknak  ügyét  felemlítve,  fölhozza,  hogy  az  oláhoknak  (valachi) 
illetékes  földesuraik  teljes  jurisdictíoja  alá  való  visszahelyezésé- 
nek eszközlése,  mit  a  rendek  már  gyakran  kivántak,  *)  mindig  oly 
akadályokba  ütközött,  hogy  azok  miatt  az  említett  országok  és 
a  szomszéd  tartományok  békéje  látszék  veszélyeztetve,  azt  is  tud- 
ják a  rendek,  mily  akadályok  állottak  útjában  a^  idegen  katona- 
ság kivitelének  Várasd  várából  és  városából.  0  felsége  kívánatos- 
nak tartja,  hogy  a  múlt  soproni  országgyűlés  által  kirendelt  com- 
missio  az  akadályok  elhárítása  czéljából  újra  összeállíttassék,  addig 
is  a  legpontosabban  vétessenek  figyelembe  és  hajtassanak  végre 
az  említett  commissionak  a  kapronczai  jószágokra,  a  végvárak 
kapitányai  által  elfoglalt  földek  és  belső  telkekre,  a  földesurak  és 
városok  jurisdictiójára  vonatkozólag  hozott  határozatok.  —  Márcz. 
12-iki  replicájukbau  kijelentik  a  rendek,  hogy  mind  Magyar-, 
mind  Horvát-Slavon országok  rendéi  tudják,  hogy  nincsenek  az 
elhunyt  királyok  által  kiadott  és  megerősített  oly  rendeletek, 
melyek  az  oláhokat  a  földesurak  teljes  hatósága  alá  rendelték 
volna,  hanem  azokat,  a  földesurak  felsöségének  elismerése  mel- 
lett, a  bán  hatósága  alatt  veszély  nélkül  lehet  jobbágyi  állapotba 
visszahelyezni.  A  képzelt  veszélytől  való  félelem  megdöntésére 
hivatkoznak  a  varasdi  commissio  actáira,  melyekben  Horrát- 
Slavonországok  rendéi  eléggé  kimutatták,  hogy  az  oláhok  ügyé- 
nek elintézésénél  semmiféle  veszélytől  nem  lehet  tartani.  Kérik 
tehát  ezen  ügynek  a  rendek  kívánsága  szerint  való  elintézését, 
valamint  a  német  katonaságnak  Varasdból  kivitelére  és  a  felho- 
zott többi  ügyekre  vonatkozólag  létező  törvények  végrehajtását 
A  14-iki  resolutioban  azon  reményének  ad  kifejezést  a  király, 
hogy  a  kiküldendő  commissio  kétségkívül  fog  alkalmas  módot 
találni  arra,  hogy  a  rendek  kivánsága  teljesüljön.  A  EE-at  és 
RR-et  is  felhívja  oly  eszközök  keresésére,  melyeknek  segélyével  a 
haza  békéjének  megzavarása  nélkül  elintézhetők  a  felhozott 
ügyek.  Ezen  czélból  alkottattak  az  61.,  52.,  53-ik  tczikkek. 

A  sérelmek  utolsó  (80-ik)  pontjában  mint  legsúlyosabbat 
hozták  fel  a  rendek,  hogy  a  több  országgyűléseken  alkotott  számos 
törvény  soha  sem  léptetett  életbe  s  akik  azok  ellen  vétettek,  ren- 
desen a  királynak  végvidéki  katonatisztjei  s  azoknak  követői  vol- 
tak. Eérik  a  királyt,  gondoskodjék  arról,  hogy  uralkodása  alatt  a 
törvényeknek  elég  tétessék.  A  katonatisztek  fölé  rendeljen  rendes 
bírót,  ki  a  törvény  áthágói  ellen   a  hazai  törvények  értelmében 

^)  A  resolutio  hivatkozik  a  rendek  által  benyiijtott»gravamesi<'ekTe, 
de  a  kezeimnél  levő  kéziratban  az  ezen  pont  alá  foglalt  ttgyekrÖl  nin- 
ceen  említés  téve. 


TÖRTÉNETÉHEZ.  413 

járjon  el.  —  A  felsoroltakon  kívül  van  ugyan  még  sok  országos 
és  magán  sérelem,  de  azokat  csak  a  törvényczikkek  szerkesztésénél 
szándékoznak  felsorolni. 

A  sérelmek  tárgyalása  és  az  azoknak  elintézésére  alkotott 
törvények  szövegezése  közben  a  királyi  propositiok  1 — 4,  6 — 7, 
10—11  és  13-ik  pontja  letárgyaltatott.  A  4-ik  pontban  előter- 
jesztett kívánságnak  a  1 1-ik  tcz.,  mely  az  ingyenes  munka  kiállítá- 
sának ellenőrzését  s  az  ingyenes  munkák  kezelőinek  szigorú  szá- 
madásra vonását  rendeli,  tesz  eleget  A  7 1-ik  tcz.  pedig  azon  terü- 
leteket állapítja  meg,  melyeknek  lakói  az  egyes  kijelölt  várakhoz 
tartoznak  ingyen  munkát  adni.  —  A  propositio  1-ső  pontjában 
felhozott,  az  adó  beszedése  körűi  tapasztalt  visszaélések  megszün- 
tetésére alkottatott  a  10-ik  tcz.  —  Az  esztergomi  káptalan  és 
ííagy-Szombat  város  közötti  viszályt  (propositio  13-ik  pont)  a 
36-ik  tcz.  által  intézték  el  a  rendek. 

A  honvédelemre  vonatkozólag  még  az  általános  felkelést 
szabályozó  1635-iki  88.  tczikket  újították  meg.  (15.  tcz.)  Az  erő- 
szakos kárttevők,  és  a  letéteményeket  jogos  tulajdonosaiknak 
kiadni  vonakodók  ellen  követendő  bírói  eljárást  szabályozza  a 
27.  28.  tcz.  A  birói  illetékességre  és  a  tisztviselők  taxájára  vonat- 
kozó törvényeket  megújítja  a  3 1-ik  tcz.  A  24-ik  tcz.  által  a  fiscus 
öröklése  kérdésének  elintézése  a  következő  országgyfilésre  halasz- 
tatott  Az  1608.  óta  alkotott,  de  végre  nem  hajtott  összes  törvé- 
nyek életbeléptetését  rendeli  a  72-ik  tcz.  —  A  koronaőrök  fizeté- 
sére Magyarországból  portánkint  1  frtot,  Slavoniából  Va  forintot 
ajánlottak  fel  a  rendek  a  8.  tcz.  által.  Ezen  kisebb,  gyorsan  elinté- 
zett ügyekhez  tartoznak  még  az  Amadé  Leonard  vice-palatinus 
és  Tassy  Gáspár  részére  az  1630 — 35-iki  országos  adószámadá- 
sokról adott  felmentvény,  (71.  tcz.)  a  marhakereskedést  biztosító 
hi-ik^  a  lőpor  és  salétrom  kereskedést  szabályozó  66-ik,  végre  az 
Aachelbergi  gróf  Kevenhiiller  és  Puchaimb,  a  báró  Weltz  és  a 
Horetzki  családoknak  indigenatusát  törvénybe  iktató  72-ik  tcikkek. 

Az  országgyűlés  üdvös  eredményeinek  elérésében  kiváló 
része  volt  Eszterházy  Miklós  nádornak,  ki  daczára  azon  számos 
sérelemnek,  melyet  a  főrendüek  és  az  evangélikus  rendek  követe- 
lései körben  szenvedett,  többre  becsülte  hazája  javát  személyes 
érdekeinél  és  márczius  16-án  a  királyhoz  benyújtott  lemondását  is 
visszavette.  Sajnos,  hogy  történelmünknek  ezen  kiváló  alakja 
sem  volt  ment  korának  vallási  nézeteitől  Ezek  nélkül  az  enge- 
dékeny HL  Ferdinánddal  egyesülve  arra  is  találhattak  volna 
módot,  hogy  a  későbbi  zavaroknak  csirájául  szolgáló  vallási  viszá- 
lyok mindkét  félnek  megnyugtatására  intéztettek  volna  el  a  már- 
czius 26-án  szentesített  törvények  által. 

Dr.  Dbmkó  Kálmán. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


SZIRMAY  ENDRE  ÖNÉLETÍRATA. 

1656—1706. 

»Habent  sua  fata  libelli.«  A  nemrég  ismét  feltalált  ezüstös- 
aranyos  táblájú  biblia^  mely  öreg  Rákóczi  Györgytől  Kemény 
Zsigmond  kincstárába,  majd  az  aradi  gymnasium  birtokába 
került,  elég  bizonyság  arra,  miszerint  a  könyvek  sok  viszon- 
tagságnak vannak  kitéve.  Lesz  alkalom  az  országos  könjTé- 
szeti  kiállításon  egynémely  könyvnek  viszontagságokban  gazdag 
múltját  megismerhetni ;  eltekintve  a  90  Corvinától,  melyek  a  szél- 
rózsa minden  irányában  szárattak  volt  szét  az  ös  Budáról  és  >oly 
sok  viszály  után«  több  száz  év  leteltével  ismét  a  haza  fővárosába 
csoportosíttatnak  egybe.  Ki  mondhatná  el  ezek  viszontagságait? 
ki  írhatná  le  volt  útaikat  ? 

A  mű,  melyből  Szirmay  Endre  önéletlratát  közlöm,  a  viszon- 
tagságokban szintén  bőven  részesült.  Ama  jóakaróan  figyelmez- 
tető jegyzet,  melyet  a  mű  írója,  a  könyvnek  második  borítékára 
tett :  »Ezen  Könyvem  Idegenektűi  ne  olvastassék,  azért  obtestá- 
lom  Fiaimat,  tartsák  in  secreto.<  viszontagságdűs  létet  hozott  a 
műre,  mert  valamelyik  utóda  a  gondos  szerzőnek  oly  szorgo- 
san elrejtette  a  kéziratot,  hogy  nemcsak  az  idegenek,  hanem  a 
család  tagjai  sem  kapták  kézre  habár  egyiket  másikat,  igen  érde- 
kelte volna.  Csak  Szirmay  Antalt,  a  családnak  jeles  történetíró- 
ját említem,  ki  Zemplén-  és  Ugocsamegyékről  írt  nagybecsű  mono- 
graphiáiban  Endrének  több  művét  idézi,  s  épen  ezen  legérdeke- 
sebbet nom  ismervén,  e  gazdag  bányából  nem  aknázott. 

Még  néhány  év  előtt  e  kézírat  a  Szirmay  család  abaúj- 
megyei  csécsi  kastélyának  könyvtárában  őriztetett  Azonban  a 
birtok  a  kastélylyal  és  evvel  a  könyvtár,  a  könyvtárral  pedig  a 
becses  kézírat  is  egy  nem  rég  emancipált  földesuraság  kezébe  kerflit. 

A  múlt  nyái-on  Csecsen  keresztül  kocsiztam.  Míg  kocsi- 
som etetett,  addig  az  országút  mellett  álló  kastélyt  óhajtám 


KÜLÖNFÉLÉK.  41.^ 

óhajtám  megszemlélni.  A  kastély  előtt  a  földesúr  fiacskájával 
találkoztam,  kitől  kérdem,  váljon  vannak-e  a  kastélyban  régi 
képek,  könyvek  vagy  íratok.  >Képek  és  íratok  nincsenek,  nem  is 
voltak,  de  volt  egy  szobával  régi  könyv,  melyeket  a  boltos  vett 
nieg,<  monda  az  ifiúr,  s  elvezetett  a  szatócshoz.  Ott  csak  a  kis- 
asszony vala  otthon,  ki  a  több  szekérre  menő  könyvtár  csekély 
maradékait  csakhamar  elibém  hozta.  Jóformán  az  első  fogásra 
e  kézírat  került  kezembe,  mely  negyedrét  alakja,  épen  és  tisztán 
maradt  megfakult  irópapíros  kötése  által,  azonnal  magára  vonta 
figyelmemet.  Még  egy  két,  többnyire  csonka  munkát  összeszedtem,^ 
a  szerény  ár  lefizetése,  s  a  készséges  előzékenység  megköszönése 
után  örömtelve  távoztam.  Csak  útközben  vettem  behatóbb  vizs- 
gálat alá  a  könyv  tartalmát,  mely  Szirmay  Endre  kéziratának 
bizonyult,  melyben  családja  nevezetesebb  eseményeit,  családfáját, 
birtokviszonyait,  különösen  saját  jószágait  illető  okmányok  másait 
s  miattok  viselt  ügyeit  jegyezte  össze  évről-évre.  8  ezen  jegyzetek 
között,  mint  vezérfonal  végighúzódik  saját  életrajza. 

Önéletrajzok  s  naplók  a  legbecsesebb  és  megbízhatóbb  for- 
rásai a  történelemnek,  mert  rendesen  azok  írói  a  legközvetetle- 
nebb  tényezői,  vagy  tanúi  voltak  az  eseményeknek,  melyeket  fel- 
jegyeztek. Mint  ténykedők  motiválják  az  indokokat,  melyek  őket 
a  tényre  vezérelték,  s  akaratlanul  is  szemléltetik  jellemöket,  mely 
cselekvésük  fStényezője  volt ;  feltűntetik  mindazon  viszonyaikat, 
életök  körülményeit,  melyekre  a  későbbi  búvár  sohasem,  vagy 
csak  igen  nehezen  jöhet  reá,  s  melyek  az  illetőknek  tetteikre  nagy 
horderővel  bírtak,  sőt  döntök  voltak.  Az  önéletíratok,  vagy  nap- 
lók ezen  fontosságát  tekintve,  a  M.  T.  Akadémia  történelmi  bizott- 
sága törekvései  egyikévé  tette  az  ily  műveket  felkutatni,  s  nyom- 
tatásban kiadni,  melynek  következtében  öntudatos  megnyugvással 
mondhatjuk:  közkézen  forognak  már  II.  Rákóczi  Ferencz  ön- 
életrajza, késmárki  Thököly  Imre  naplói  három  kötetben,  sőt  főbb 
híveinek,  úgymint  Dobai  Zs.,  Sándor  G.,  Bay  M.  és  Almásy  J.- 
nak  naplói.  Ezek  mellett  méltó  helyet  foglal  el  Tököli  Imre  feje- 
delem meghittebb  emberének,  sőt  ifjúkori  barátjának,  iskola- 
társának Szirmay  Endrének  önéletírata,  melyet  a  » Történelmi 
Tárc  egyik  legközelebbi  füzete  fog  hozni.  Itt  csak  fő  vonásokban 
mutatom  be  azt,  mely,  habár  azon  időből  való,  melyet  a  Thököly- 
féle  naplók,  s  az  imént  nevezett  többieken  kívül,  Bethlen  Miklós, 
Károlyi  Sándor,  Ottlyk  György  önéletírásaik  felkarolnak,  s  me- 
lyet Thaly  Kálmán  okmányokból  merített  adatokból  a  legbeha- 
tóbban  ismertet ;  mégis  temérdek  oly  vonzó  érdekességű  becses 
adatot  tartalmaz,  hogy  a  történelem  iránt  érdeklőnek  nem  cse- 
kély hasznára  és  élvezetére  fog  használhatni 


416  KÜLÖNFÉLÉK. 


Szirmay   Endre   fiai  s  unokái  számára  írt,  hogy  ismerjék 
ama  nehéz  időket,  melyekben  élt  s  működött  a  haza  üdvére  s  az 
övéi  jayára.  Azért  terjedelmes  politikába  nem  ereszkedik,  mint 
azt  például  Keresztesi  József  naplójában  teszi,  hanem  megelég- 
szik az  események  laconicos  rövidséggel  való  feljegyzésével.  Szeme 
előtt  tartva  természetesen  saját  cselekvényeit  s  szereplését  elsö* 
rendben,  másodrendben  figyelmet  fordítva  mindarra,  a  mit  még 
övéinek  tudni  érdekes  lehet.   Magáról  tett  feljegyzéseit  minden 
1)izonynyal  a  legnagyobb  önmegelégedéssel  eszközölhette,  mert  a 
legszebb  önzetlen  jellemű  s  legtevékenyebb  férfiúra  lehet  azokból 
következtetni,  ki  élete  feladatául  kettős  czélt  tűzött  ki,  a  hxza  fi 
övéi  javát  előmozdítani^  mely  után  a  legnehezebb  viszonyok  között 
lázas  tevékenységgel   törekedett.  Zsenge  ifjúságában  érezte  már 
magában,  hogy  nem  mindennapi  tetterő  létezik  benne,  mely  szá- 
mára nagy  jövőt  követel.  S  mint  felserdült  ifjú  nem   bírta  ehi- 
selni  ama  tespedő  állapotot,  mely  hazánkban  a  Thököly-féle  moz- 
galmakat közvetlen  megelőző  időben  uralkodott,  örömmel  karolta 
fel  tehát  az  alkalmat,  hogy  Imre  barátjának  a  zászlaja  alá  sies- 
sen, ott  kínálkozván  elég  alkalom  hazája  javára  tetterejét  felhasz- 
nálhatni.  A  hadjárat  következményeit,  melyek   igen   súlyosau 
nehezedtek  reá,  személyes  szabadságának  veszítését,  üldöztetést  és 
vagyonának  lefoglalását,  nemes  odaengedéssel   viselte.   A  viszo- 
nyokkal kibékülve,  hazája  szolgálatára  kard  helyett  tollat  fogott 
kezébe,  s  legközvetlenebbül,  mint  municipalis  hivatalnok,  kivánt 
neki  szolgálni.   Bármily  sok,  s  nagy  áldozatot  kivánt  tőle  a  haza 
oltára,  azon  nem  panaszolkodott,  de  nehezére  esett,  ha  tétlen  kel- 
lett otthon  ülnie,  betegség  miatt,  vagy  mert  hivatala  nem  lévén 
de  ekkor  annál  nagyobb  tevékenységet  fejtett  ki  családja  javára. 
A  szeretetreméltó  férj,  a  gondos  atya  tűnik  fel  háziélete  minden 
mozzanatából,  ki  családjától  a  veszélydús  időkben  minden  bajt 
igyekszik  eltávolítani,  s  annak  vagyoni  jólétét  a  legsúlyosabb 
viszontagságok  között  is  fokozni.  Nemes  szíve  legszebb  vonásait 
tanúsítja   anyja  iránti   szeretetében,  s  testvérei  iránti  áldozat- 
készségében,  kiket  a  veszélyből  élete  és  vagyona  koczkáztatá- 
sával  óhajt  megmenteni.  Azonban  ezeket  részletezve  lássuk  az 
életrajz  folyamán,  melynek  fővonásait  az  írónak  saját  szavaival 
adom. 

Szirmay  Endre  1656-ban  június  l8-án  született  Pazdicson, 
a  családi  ősi  kastélyban.  Atyja  Szirmay  Péter,  Szirmay  István  és 
Ongay  Borbála  helv.  hitv.  szülők  fia,  ki  zemplénmegye  alispánja, 
a  kir.  Ítélőtábla  ülnöke,  s  a  nádor  jószágainak  praefectusa  volt, 


KÜLÖNFÉLÉK.  417 

Ötven  éves  korában  1658-ban  decz.  utolsó  napján  halt  el.  Anyja 
Keczer  Anna,  K.  András  és  Kamper  Flóra  ágost.  hitv.  szülők 
leánya.  Az  atyátlan  árva  kisdedkorát  részint  anyjánál,  részint 
nagynénjénél  £eczer  Kláránál  töltötte,  ki  mint  saját  gyermekét 
úgy  szerette  öt. 

Nyilvános  tanodál)a  1664-ben  kezdett  járni,  midőn  Bártfára 
küldetett,  hol  bátyjai  Miklós  és  Péter,  már  előbb  megkezdték 
iskoláikat.  Ekkor  Bártfán  a  protestánsok  tanodája  Ladiver  Illés  ^) 
igazgató  által  nagy  tekintélyre  emeltetett,  s  a  felső  magyaror- 
szági földesurak  ott  neveltették  fiaikat.  A  Szirmay  fiúkkal  együtt 
ott  frequentáltak  az  assakürti  Ghyczy  fivérek,  Endre  és  György, 
Füzesséri  László,  s  mások.  E  nevezettek  egy  lakáson  ToItak  a 
Szirmayakkal.  Midőn  1667-ben  Ladiver  az  igazgatóságról  lemon- 
dott, az  iQúság  nagy  része  is  odahagyta  a  tanodát.  A  Szirmay 
fiúk  még  az  évben  felkeresték  a  protestánsok  felső  vidéki  másik 
jeles  tanodáját,  az  eperjesit,  melyben  Bayer  János  ^)  volt  igaz- 
gató. A  többi  iQak  is  ott  jöttek  össze,  úgy  hogy  1 669-ben  igen 
tekintélyessé  lőn  a  versenytársak  sora.  Ekkor  került  egy  osztályba 
Szirmay  Endre  grófThököly  Imrével,  ^)  báró  Petróczy  Imrével  és 
Pongrácz  Ferenczczel,  s  számos  más  nemes  családbeli  iQúval.  Az 
iíjak  között  nagy  volt  a  versengés  a  tanulásban.  Endre  túltett 
mindnyáján,  ö  nyerte  az  első  jutalmat.  Az  1671-ben  kitört  belvi- 
szályok következtében  többen  az  ifjak  közül  távoztak.  Thököly 
Imre  is  elillant  álruhába  öltözve.  És  1673.  év  márczius  havában, 
midőn  az  evangélikus  tanárok  Eperjesről  szétugrasztattak,  a  tanít- 
ványok is  mind  elszéledtek.  De  mivel  a  tanárok  bujdosva  magán- 
oktatást adtak,  felkereste  Endre  is  egykori  kedvelt  igazgatóját 
Ladiver  Illést,  ki  majd  Bártfán,  majd  Olaszon  tanított.  Ekkor  az 
evangélikusoknak  csak  Lőcsén  volt  még  nyilvános  tanodájok, 
azért  Endre  1674-ben  oda  sietett,  de  már  april  hóban  onnan  is 
elűzettek.  Mit  lehetett  akkor  mást  tenniök,  mint  külföldre  távoz- 
niok.  Ladiver  Danczkába  (Danzig)  indult,  ehhez  csatlakozott 
Endre  is.  Varsóba  ép  akkor  érkeztek,  midőn  ott  a  királyválasz- 
tási országgyűlés  volt,  s  III.  János  megválasztatott.  Thornon 
keresztül  május  13-án  Danczkába  érkeztek.  Itt  Endre  a  coUegiu- 
mot  látogatta,   melyben    iskolatársaivá   lettek  Klesch   Kristóf 


^)  Ladiver  Illés  kettő  lett  uevezetesse,  az  idősb  s  ifjabb  —  apa  és 
íia.  —  Itt  az  idősbről  vau  szó.  Életrajzát  hozta  a  Magy.  Tudományos 
Értekező.  1862.  I.  354. 

')  Életrajza  a  Sárospataki  Füzetekben  1858.  416. 
^)  Thököly  Imre  és  iskolatársairól  értekezett  Thaly  Kálmán.  Szá- 
zadok. 1880.  411. 

SeAíadok.   1885.  V.  FüzBT.  27 


418  KÜLÖNFÉLÉK. 

Dániel  ^)  és  ifj.  Ladiver  Illés.  ^)  De  midőn  idősb  Ladiver,  kire 
Endre  egészen  bízva  volt,  Hoverbeck  János  *)  báró  gyermekeinek 
nevelőjévé  hivatott  meg  Hochensteinba,  vele  együtt  távozott  Meg- 
szemlélve előbb  Danczka  nevezetességeit,  az  erős  tengeri  v«4rat, 
stb.  hajón  Elbingába  és  onnan  kocsin  Hochensteinba  érkeztek. 
Ott  Endre  Hoverbeck  báró  fiaival,  János,  Tivadar  és  Lajossal 
-együtt  folytatta  tanulmányait,  s  a  bölcsészetböl  tételeit,  melyeket 
Thököly  Imre  grófnak  s  Hoverbeck  bárónak  ajánlott,  nyílván 
védelmezte.  Azonban  Ladiver  egészségének  a  báró  házában  az 
életmód  nem  felelt  meg,  azéi-t  még  az  év  befejezése  előtt  Thomba 
távozott,  hol  az  alrectori  tisztet  fogadta  el.  Endre  a  báróék- 
nál  visszamaradt  azon  kilátással,  hogy  a  fiúkkal  Belgiumba, 
Angliába,  Francziaországba  és  Olaszhonba  fog  ntazni,  azonban 
mivel  i  764-ben  Hoverbeck  János  báró,  III.  János  király  koroná- 
zásához küldöttnek  választatott,  vele  Varsóba  utazott.  Ott  tahál- 
kozott  bátyjával  Istvánnal  és  Keczer  Györgygyei,  kikkel  jövőjéről 
tanácskozott,  melynek  következtében  Németországba  ment  az 
egyetem  látogatására,  s  pedig  az  Odera  menti  Frankfurtba,  hovíí 
márcz.  28-án  érkezett.  Itt  a  jog,  államtan,  történelem,  bölcsészet, 
oiTOS-  és  számtanon  kivűl,  hetenkinti  négy  magánórában  Hanau 
Zsigmond  tüzér  praefectustól,  a  hadi  építészetet  alaposan  tanultai, 
mit  egy  év  alatt  befejezve,  a  következőben,  ugyanazon  tanártól  a 
mütűzérséget  hallgatta  és  egyszersmind  a  vívást  is,  tanulta.  Ez 
utóbbira  csakhamar  reá  szorult,  midőn  két  ízben  párbajba  keve- 
redett, s  sajnos,  mindkétszer  megsebesíttetett.  Azonban  a  harczra 
termett  fiatal  ember,  ily  apró  fegyverforgatással  meg  nem  elé- 
gedve, nagyobb  tettekre  vágyott,  mire  1677-ben  kinálkozott  alka- 
lom Stettin  várának  ostromával.  Az  ostromló  sereghez  érkezve, 
tüzér  tanára  ajánlatára,  Huppfer  Benedek  tábornok,  s  a  mérnöki 
kar  vezetője  által  maga  mellé  fogadtatott,  s  az  ostrommfivele- 
teknél  alkalmaztatott.  A /ónban  Endre  a  hosszadalmas  ostromot 
megunva,  még  a  várnak  átadása  előtt  a  táborból  távozott  és  fel- 
kereste Berlint,  Wittenbergát,  Lipcsét,  Jénát,  s  Bauczenen,  Gör- 
litzen,  Lignitzen  át  Varsóba  utazott,  hol  egy  hertneki  üres  kocsira 
találva,  visszajött  Magyarországba.  Eperjosre,  épen  Szt-  Andiús 
napi  vásárra  érkezett.  A  négy  évig  használt  német  öltöuyöket 
karácsonkor  cserélte  fel  honiakkal. 

Hivatal  után  járva  csakhamar  kapott  írnoki  állást  Kálmán- 

1)  Klesch  Kr.  Dánielről  lásd.  Századok  V.  1871.  153.  018. 

^)  Ifjabb  hadiver  lllils  életrajzát  lásd :  Sárospataki  fííz<ítck. 
1859.  II.  1. 

^)  Hoverbeck  János  báróról  lásd  :  Kueachke  Neues  Alig.  Deutaclits 
Adels-Lexicou.  IV.  493. 


KÜLÖNFÉLÉK.  419 

czay  Istvánnál,  Abaúj megye  alispánjánál  Kassán.  Ott  nyolczad- 
magával  volt  alkalmazva  1678 — 80-ig.  Ekkor  a  pestis  nagy  mér- 
tékben pusztítván  a  felső  vidéket,  Hertnek  kastélyba,  mint  egész- 
ségesebb vidékre  menekedett  bátyjaival  s  több  előkelővel,  ezekre 
azonban  itt  a  kuruczok  egy  csapatja  reá  tört  Endrének  alkalma 
volt  ekkor  hadiismereteinek  némi  jelét  adni,  s  oly  ügyesen  oltal- 
mazta a  kastélyt,  hogy  a  kuruczok  kudarczczal  voltak  kénytele- 
nek távozni. 

1681-ben  főnökével  a  sopronyi  országgyűlésben  vett  részt 
Azonban  a  patvarista  életet  nem  találván  igényeinek  meg- 
felelőnek, augusztus  hóban  odahagyta  azt,  s  Sopronból  Krakón 
keresztül,  mint  biztosabb  utón,  Eperjesre  érkezett.  Tettvágytól 
indítva  titkon  felkereste  Thököly  gróf  táborát,  hol  őt  a  gróf  öröm- 
mel fogadta  s  titkárává  tette,  sőt  irányában  oly  bizalommal  visel- 
tetett, hogy  asztalához  is  fogadta.  Endrének,  ezért  való  háláját 
már  1682-ben  volt  alkalma  tanúsíthatni,  a  kassai  várnak  haderő- 
vel való  elfoglalását  ajánlván.  A  vezér  nem  csak  hallgatott  barátja 
tanácsára,  sőt  őt  biztameg  a  műtéttel.  Endre  július  20-án  hajnali 
egy  órakor  ezer  gyalogossal,  kiszemelt  helyen,  létrákon  oly  ügye- 
soü  hatolt  a  kastélyba,  hogy  alig  busz  embere  veszteségével  azt 
bevette.  ^)  Ennek  következtében  aug.  1 4-én  Kassa  város  is  meg- 
hódolt Jutalmul  Endre  a  kapitányi  rangot  nyerte.  Kassa  hódo- 
hisának  következménye  lőn,  hogy  az  egész  Felső-Magyarország 
Thökölyhez  pártolt,  kivéve  Szatmár,  Szendrö,  Szepes  és  Murány 
várakat  Ily  fényes  eredményt  Thököly  egyenesen  Endrének  köszön- 
vén, őt  a  szepesi  kamara  tanácsosává  nevezte  ki.  Azonban  mivel 
felismerte  nyilt  harcztérre  való  nagyobb  alkalmatosságát,  mint 
az  irodába,  s  kivált  a  tüzéri  szakmábnn  való  jártasságát  is 
óhajtván  méltányolni,  őt  1683-ban  összes  tüzérségének  főnökévé 
tette.  Mint  ilyen  július  6-án  Kassáról  a  tüzérséggel  megindult  s 
n.  a.  hó  27-én  Pozsonyban  megérkezett  Miután  a  város  meghó- 
dolt, Thököly,  Endrét  küldte  a  várba  alkudozásra,  melyet  be  nem 
végezhetett,  mert  a  lotharingiai  berezeg  Pozsonyból  Thököly  sere- 
gét kiszorította.  Szirmay  Pozsonyból  az  ágyúkat  Sempte  várba 
.^szállította,  melynek  kapitányává  neveztetett.  Mint  ilyen  Semptét 
czölöpökkel  megerősíttette,  a  Vágh  folyón  pedig  hidat  veretett. 
Bécs  felmentése  után  Semptét  odahagyta  és  az  ágyúkat,  melyek- 
hez kettőt  Semptéről,  s  kettőt  Léváról  csatolt,  visszaszállította 
Kassára,  Ezen  hadjárat  körűlbelől  ezer  darab  arany  hasznot 
hozott  neki. 

A  boldog  napokat  csakhamar  temérdek  sanyarúság  követte. 

^)  Kassa  bcvdtclét  Endre  bővebben   is  leírta,   mely   leírást  kiadta 
Kovacliieh  Márton,  Scriptorca  Minores  I.  306. 

27* 


I 

420  KÜLÖNFÉLÉK. 

Midőn  1684-beD  Bártfa  magát  a  császáriaknak  megadta,  ott  elfo- 
gatott bátyja,  Miklós,  ki  csak  az  1685.  év  vége  felé,  miután  a  fel- 
ségnek hűségi  hódolatot  tett,  bocsáttatott  szabad  lábra.  Ugyan- 
ezen időben  másik  bátyja,  István,  szintén  fogságba  került,  ezt,  — 
miután  Thököly  1685.  okt.  15-én  Nagy- Váradon  a  török  által 
letartóztatott,  —  titkos  követségben  Bécsbe  küldötte,  azonban  ott 
fogolynak  nyilváníttatott,  és  Glaczban  tömlöczre  vettetett,  s  min- 
den birtoka  lefoglaltatott.  Harmadik  bátyja  Péter,  Kassa  meg- 
adása alkalmával,  1685.  novemberben  a  felség  iránti  hűség  nyil- 
vánítása mellett  biztosságban  maradt.  Maga  Endre  Thökölyt  mind 
végig  híven  követte.  Midőn  Thököly  Nagy- Váradon  elfogatott 
hívei  elszéledtek,  mint  a  pásztor  nélküli  nyáj.  Többnyire  Erdély 
felé  futamodtak.  Endrét  többed  magával  Visk  mellett  a  császá- 
riak elfogták,  s  előbb  Szatmárra,  utóbb  Kassára  hurczolták,  bol 
az  egész  1686.  évet  kénytelen  volt  a  tömlöczben  tölteni,  s  minden 
vagyona  elkoboztatott. 

Ezeknél  még  gyászosabb  volt  az  1687.  év  az  eperjesi  vér- 
paddal. Elvérzettek  akkor  Endre  anyjának  öcscse,  Keczer  Endre, 
s  ennek  fia  Gábor,  ^)  a  mi  igen  érzékeny  csapás  volt  a  Keczer 
családra.  Szirmay  Istvánt  ez  időben  Glaczból  Prágába,  onnan 
Brünnbe,  s  végre  Bécsbe  szállították,  hol  aug.  1 0-én  a  róm.  katb. 
vallásra  térvén,  fogságából  nem  csak  kiszabadult,  hanem  protono- 
tariussá  tétetett  és  minden  jószágait  visszanyerte.  Miklós  márczius 
havában  szinte  Eperjesre  hurczoltatott,  de  onnan  a  vérpad  sze- 
rencsés elkerülésével  már  májusban  kiszabadult  s  továbbra  béké- 
ben hagyatott.  Maga  Endre  is  nagy  félelmet  állott  ki,  de  febr. 
7-én  a  hűségi  esküt  letévén,  háborítlanűl  maradt.  Szerencséje  volt 
ugyanis,  hogy  csak  ez  évben,  s  nem  tavaly  bocsáttatott  ki  töml> 
czéből,  mert  így  ezen  ujabb  összeesküvés  minden  gyanújától  távol 
maradhatott.  Jószágainak  nagyobb  részét  szintén  visszanyerte,  a 
vissza  nem  kapott  részek  kieszközlésére  több  ízben  volt  kénytelen 
Bécsbe  járni,  s  ekkor  megtörtént,  hogy  míg  ott  előnyöket  vívott 
ki,  addig  otthon  a  szepesi  kamara  új  nehézségeket  támasztott 
Bécsi  utazása  alkalmával  átmenvén  Garamszeg  falun,  ott  1689. 
év  július  3-án  nőül  vette  Kürtössy  István  esztergomi  kapitány 

^)  Bővebben  leirja  e  borzalmas  eseményeket  Rétik  János  »Tbe- 
atrum  publicum  lanienae  Eperiesiensis,^  kéziratában,  mely  a  nemz. 
Múzeumban  őriztetik. 

Szirmay  Endre  kéziratában  a  Keczer  családnak  nemzedék  rendjé- 
ben, igen  feltűnő  azon  körülmény,  hogy  Keczer  Melchiornak  mind  a 
három  üáuál :  Miklós,  Imre  és  Sándornál,  mindenikénél  ott  áll:  >oceisu8< 
de  mikor  ölettek  meg,  nem  említtetik.  Miklósról  bizonyos,  bogy  Caraffi 
által  fogattatott  be. 


KÜLÖNFÉLÉK.  421 

Özvegyét,  Királyfalvai  Rót  János  leányát,  Juliannát.*)  Alig,  hogy 
vagyonát  négy  évi  fáradozás  és  küzdés  után  visszanyerheté,  már 
is,  az  akkori  zilált  vagyoni  viszonyok  miatt  támadt  több  rendbeli 
per  elintézése  vette  igénybe  tevékenységét,  a  melyek  körüli  fára- 
dalmai egészségét  is  megrongálták,  mely  azonban  bécsi  orvosok 
ügyessége  által  ismét  helyreállíttatott. 

1694-ben  kezdé  meg  tevékeny  működését  a  municipiumok 
javára,  midőn  Zemplénmegyétöl  küldetést  nyert,  Haisler  egyete- 
mes császári  biztoshoz,  ki  Belgrádot  ostromolta.  Útját  Egeren, 
Budán,  Tolnán,  Szekszárdon,  Mohácson,  Eszéken,  Ilokon,  Péter- 
váradon és  Zalánkeményen  át  tette  Belgrádra,  hová  aug.  23-án 
érkezett.  Midőn  a  szept.  7-én  történt  szerencsétlen  roham  után  az 
ostrom  abbanhagyatott,  hazafelé  jött  ütját  ekkor  Zentán,  Szege- 
den, Csongrádon,  Szolnokon  és  Ónodon  át  tette  Pazdicsra,  hová 
szept.  13-án  érkezett.  Még  az  év  november  14-én  a  megye  őt  pénz- 
tárnokává nevezte  ki.  A  következő  évben  meghívást  kapott  a 
Rákóczi-házhoz  a  tanácsnoki  tisztségre,  ő  azonban  ezen  kitünte- 
tésnek elébe  tette  a  megye  szolgálatát. 

Sok  eredeti  sajátsággal  bírt  a  Szirmay  család.  Erre  nézve 
az  1695.  és  96.  évek  több  érdekes  adatot  szolgáltatnak.  Habár  a 
testvérek  egymást  igen  szerették,  s  a  veszély  idején  egymásért 
áldozatkészek  is  voltak,  mégis  fordultak  elő  közöttük  méltatlan- 
ságok, pl.  midőn  anyjuk,  szül.  Keczer  Anna  1695.  aug.  19-éu 
meghalt,  Endrét,  ki  eddig  Pazdicson  a  kastélyban  háboritlanúl 
lakott,  bátyja  István  onnan  kizaklatta,  sőt  ugyanaz*  tőle  az  ezen 
időben  nagynénjétől,  Keczer  Klárától  kapott  örökséget  is  lefog- 
lalta. Eredeti  továbbá  az,  miszerint  1676-ban  a  testvérek  együtte- 
sen azon  szabadalomért  folyamodtak,  hogy  örököseiknek  ne  legyen 
megengedve  a  családi  jószágokat  elzálogosítani;  továbbá,  hogy 
ne  legyen  szabad  nekik  bort  inni.  ^)  István  1696-ban  báróságra 
emeltetett.  ^) 

Az  eddigi  pénztárnoki  tisztségéhez  Endre  1697-ben  a  felső 
magyarországi  egyetemes  pénztámoki  tisztséget  is  nyerte,  melyet 
azonban  csak  ezen  évben  viselt,  s  vele  együtt  az  előbbiről  is  visz- 
szalépett.  Ugyancsak  ez  évben  július  elején  zavargások  ütöttek 
ki,  s  a  lázangó  pórok  éjjeli  támadással  Tokaj  és  Patak  várakat 
bevevén,  Fazdicsot  is  megtámadták  és  károsították,  azonban  e 


^)  Kivel  a  kéziratban  előforduló  genealógiai  táblázat  szerint  tizen- 
négy gyermeket  nemzett. 

^  Atyjának,  Szirmay  Péternek  életrajzában  említi,  hogy  az  egész 
életében  bort  nem  ivott 

^)  István  szintén  hátrahagyta  Öaéletiratát,  mely  a  sárospataki 
ref.  collegiam  könyvtárában  őriztetik.  Sajnos,  csonkán. 


422  KÜLÖNFÉLÉK. 

láziulást  íi  császári  katonák  csakluunur  leverték.  Az  1698.  cvbco 
hivatal  nélkül  levén,  idejét  topollyoki  curiáján  könyvek  olvasásá- 
val töltötte,  innen  a  következő  évben  átköltözött  a  nagyniihályi 
kastélyba,  melyet  megujittatott. 

Az  országos  törvénykezési  tanácskozmányokon  Endre  tevé- 
keny részt  vett,  igy  pl.  1700.  évben  két  ízben  volt  azokon  jelcu, 
úgymint  júniusban  Eperjesen,  s  októberben  Pozsonyban. 

Az  1701.  év  ismét  igen  viszontagságteljes^volt,  april  18-áu 
llákoczi  Ferencz  s  vele  Szirmay  István  és  Vay  Ádám  bécsújhelyi 
fogságba  hurczoltattak,  Bercsényi  Miklóá  gróf  és  Szirnuiy  Miklós 
még  idejekorán  Lengyelországba  megszökhettek,  azonban  mind- 
nyájok  vagyona  legfoglaltatott.  Endre  már  ápril  24-én  Bécsbe 
indult,  hol  aug.  8-áig  bátyja  szabadonbocsátása  iránt  fáradozott, 
de  hasztalan,  sőt  miután  Eákóczi  szept.  7-én  a  fogságból  meg- 
szökött, Istvánnak  börtöne  annál  súlyosbbá  lön,  úgy  hogy  annak 
enyhítése  czéljából  Endre  decz.  21-én  ismét  Bécsbe  utazott^  hol  a 
következő  év  május  haváig  eredmény  nélköl  vesztegelt,  ekkor 
azonban  haza  sietni  volt  kénytelen,  mert  ott  is  baj  fenyegette, 
miután  a  hadipénztár  bátyjának,  Istvánnak  8016  frt  adóhátralé- 
kát rajta  kereste.  Ezen  ügy  elintézése  után  1703.  év  február 
havában  ismét  Bécsbe  sietett,  s  ott  annyit  kieszközölhetett  bátyja 
javára,  hogy  az  100,000  rénusi  forint  biztosíték  letétele  mellett 
szabadlábrahelyezését  elérhette,  ki  egyelőre  már  máj.  18-án  Bécsbo 
áthelyeztetett.  A  nagy  összeg  megszerzésére  Endre  kénytelen 
volt  fivére  számára  kölcsön  venni  pénzt  s  e  czélból  június  havá- 
ban csehországi  Karlsbadba  utazott.  Bátyja  kiszabadulása  utáu 
Bécsből  július  hóban  Eperjesre  visszaérkezett 

Ez  alatt  Rákóczi  fejedelem  s  Bercsényi  gróf  megindították 
a  hadjáratot,  mely  nagy  részvétre  talált,  s  rövid  idő  alatt  Kalló, 
Huszt,  Károly,  Somlyó,  Szolnok,  Léva,  Bártfa,  Lőcse  és  a  szepesi 
vár,  valamint  számos  kisebb  erőd  birtokukba  került.  A  Scblick 
tábornok  alatt  ellenök  jövő  császári  sereget  Beszterczebányánál 
szétverték,  mi  által,  kivéve  néhány  várat,  majdnem  az  egész  orszá- 
got meghódították.  Endre  övéivel  ekkor  a  császáriak  birtokában 
levő  Eperjesen  tartózkodott,  ez  okból  a  Rákócziak  által  minden 
vagyonától  megfosztatott.  Midőn  azonban  1704-ben  országszerte 
a  Rákóczi-párt  győzött,  Kassa,  Eperjes  is  meghódoltak,  ekkor 
Endre  szintén  Rákóczihoz  pártolt,  s  jószágait  ismét  mind  vissza- 
nyerte. A  következő  évben  Endre  mint  Rákóczinak  hü  embere 
májustól  egész  októberig  az  ő  táborában  tartózkodott  és  a  Szc- 
csényben  tartott  egyetemes  gyűlésen  a  magy.  statusok  senato- 
rává  választatott,  de  Bercsényi  kivánatára,  ki  ellensége  volt.  e 
helyéből  elmozdíttatott,  s  helyébe  Török  István  választatott.  A 
hadjáratokban    s    békealkudozásokban,     melyek    1705— 6-ban 


kOlOnféi<ék.  423 

folytak,    s    melyekről    terjedelmesben    megemlékezik,   nem   vett 
tényleg  részt. 

Ezek  rövid  kivonatban  az  adatok  Szirmay  Endre  önéletira- 
tából,  melyeket  sajátkezűleg  irt  jegyzőkönyvéből  merítettem.  Saj- 
nos, befejezetlen  mű,  mely  minden  bizonynyal  folytatással  bírt, 
mert  nem  tehető  fel,  hogy  haláláig  nem  tett  volna  több  feljegy- 
zést. Halála  a  nemzedékrendben  idegen  kéz  által  történt  bejegy- 
zés szerint  62  éves  korában,  tehát  1718-ban  történt.  Nagy  Iván 
azt  1 754-re  teszi.  S  így  a  valószínűleg  létezett  második  kötetnek 
más  fátum  jutott!  Szerencse  azonban,  hogy  e  kötet  megmentetett, 
mely  az  itt  közlötteken  kívül,  még  temérdek  becses  adatot  tartal- 
maz, ügy,  hogy  annak  nyomtatásban  való  közzététele  felette  hasz- 
nossá válhatnék. 

Némethy  Lajos. 


ADVERSARIAK  BETHLEN  JANüS  HISTÓRIÁJÁHOZ. 

A  következő  néhány  sornyi  variánst  Bethlen  Elek,  erdélyi 
statuum  pracsidens,  jegyzetté  be  Bethlen  János  ^Rerum  Tran- 
sjflvantcarum  TAhri  Quatuov^^  cziraü  müve  1664-i  szebeni  kiadá- 
sának egy  példányába.  E  példány  utóbb  Benkő  József,  a  még 
diákember  kezébe  került,  a  ki  ez  adversariákat  lemásolta,  a  mint 
ezt  azon  az  ívrétű  kézírati  lapon,  mely  birtokomban  van,  Beth- 
len Elek  egyik  utóda,  Bethlen  Elek,  az  ^Ansichten  von  Sieben- 
biirgen^  s  más  történeti  müvek  tudós  írója,  ekképen  signált: 
yBenkö  József  deákkori  jegyzése iböL«  Az  adversariák  authentici- 
lása  iránt  tehát  mi  kétségünk  sem  lehet. 

Bethlen  Elek  variánsai,  rövidségük  daczára,  fölötte  érdeke- 
sek, habár  tagadni  nem  lehet,  hogy  megírásukra  őt  jobbadán 
családi  antagonismus  vezette,  mire  nézve  bővséges  felvilágosí- 
tást ad  Bethlen  Miklós,  a  történetíró  János  fiának  önéletírása.  ^) 

Séliai  gróf  Bethlen  Elek  praesidens  glosmi  a  Bethlen  János  História- 
J^ínr,  mely  elet  ad  marginem  maga  Iczicel  jegyzett  fel : 

Remin  Transylvanicanim  Libro  I.  pagina  27.  post  vcrba  »  .  .  qui 
^Hiiiori  pccuniae  parte  incüftsum  prof nsa  e,  c,  /.c.  Bethlen  Elek  azt  írja: 
Hazugság,  mert  nagyobb  részit  (az  I.  Rákóczy  Györgytől  a  lengyel 
királyválasztó  rendek  meguy erősére  küldött  pénznek)  meghozta  (Beth- 
len Ferencz),  nállam  az  írás  rólla.  Ez  is  oly  igaz,  mint  sok  a  többi. 

Libro  II   scctionc  2.  pagina  35.  post  verba   ».  .  .  .   laeta  triatibiis 


^)  Szalag  László  kiadásában  IÖj8 — 18G0. 


424  KÜLÖNFÉLÉK. 

miscere  pract€rtnitt€reL<ii^  Bethlen  Elek  :  Itt  is  meglátszik,  hogy  hazug 
vagy,  m^g  1652.  esztendőben,  m^g  a  moldovai  expeditió  előtt  februárins- 
ban  holt  meg  Rákóczi  Zsigmondi  —  s  ide  írod. 

Libro  II.  sectione  £í.  pagina  70.  post  verba  ».  .  .  .  Désttio  Maron- 
vásárhelyinum  .  .  .  .€  (a  hol  aztán  Barcsai  Ákos  országgyűlést  tartott 
volna),  Bethlen  El^k  :  Az  a  gyűlés  bizony  Beszterczén  vala,  Petki  István 
is  jelen  vala. 

Libro  II.  sfctione  24.  (pagina  134 — 135.)  i^Unim  praeterea 
(Joannis  Betienii)  uxorem  .  .  .«  (érti  feleségének  s  leányának  Szeben 
ostroma  alkalmával  történt  elfogatását).  Bethlen  Elek :  Mind  az  Bar- 
csaival való  tracta,  mind  a  felesége  elvitetetése  és  arestáltatása  az  lÖvÖ- 
szerszámok  elnyeréae  és  az  sáncz  felverése  után  lőn. 

Libro  II.  sectione  24.  pagina  137.  ».  .  .  magna  enim  loci  distan- 
iia,  risui  potius  guam  terrarí  erat  urbi.€  (Szeben  ostromáról  szól).  Bethlen 
Elek :  Azért  mégis  az  első  és  felső  házakban,  hogy  nem  mertetek  igen 
lakni  ? 

Libro  III,  sectione  12.  pagina  218.  ^Admisso  in  arcem  Garghy 
Principi  Keményii  praesidio  .  .  .  «,  Bethlen  Elek :  Ekkor  még  Remény 
János  fejedelem  oda  praesidiumot  bizony  nem  küldött  vala. 

Libro  III.  sectione  13.  pagina  220.  ».  .  .capitibu^  plcctíjubet.tf 
Bethlen  Elek :  Úgyde  egyik  se  sententiázád  meg  azelőtt  való  nap,  Hal- 
ler  Gábor,  Bhédei  László  és  Zólyomi  Miklós. 

Libro  III.  sectione  13.  pagina  222.  ^Caatelltan  Papmezó .  .  .«  (^ 
Várad-környéki  váraknak  török  kézre  jutásáról  beszél),  Bethlen 
Elek :  Papmező^  Sólyomkő  azelőtt  veszett  el.  Várad  után  menten.  £z 
sem  igaz. 

Libro  III.  sectione  13.  pagina  225.  »  .  .  .  .perjurü  ab  ipso  poenai 
exegi8se,  dicit,^  (Barcsai  Andrásról  szól,  a  kinek  megöletését  Kemény 
János  fejedelem  az  1661-ik  év  február  havában  Beszterczén  tartott 
országgyűlés  előtt  avval  mentegette,  hogy  Barcsai  a  krimi  rabságban 
neki  adott  hitét  megszegte  volna).  Bethlen  Elek:  Itt  is  reversálissát 
citálta,  kit  ott  benn  adott  volt,  azonban  Ona  János  által  Fogarasból 
Oláh-  és  Törökországokba  irogatott  (t.  i.  Barcsai  András). 

Libro  III.  sectione    16.  pagina  237.    *.,.  .biblioihecaque  maxivá 

pr€tii....€    (érti    a  gyulafehérvári  templom  és  könyvtár  felégetését  a 

Kemény  Jánosra  törő  Ali  basa  által).  Bethlen  Elek :  A  bibliotecát  bizony 

1657.  a  tatár  hám  égeté  el,  mikor  Barcsai  magát  fejedelemmé  tette. 

Miért  kell  ilyet  imi  ? 

Libro  III.  sectione  21.  pagina  271  —  272.    > ulttmum  vak 

diceiis..  .«  (érti  az  Arany os-Medgyesröl  Zoltán  Gáspár  lakadalmáról 
Erdélybe  térő  Kemény  János  fejedelem  intézkedését,  mely  szerint  a 
Nagybánya  melletti  Dobraviczáról,  a  hol  nejétől,  ki  odáig  kiséré,  örök 


KÜLÖKFÉLÉK.  425 

bócsűt  vett,  Szentpáli  János  hadvezdr^t  kétezer  magyar  lovassal  elörc 
küldi  Erdélybe).  Bethlen  Elek:  Mikor  a  Zoltán  lakadalma  lön,  már  Szent- 
pálit elbocsátotta  vala  Erdélybe. 

Comes  Georgius  Tnrzó,  palatínus  Hungáriáé  ad  Joannem  Imreíi 
in  anno  1610.  seribit : 

Denm  enim  orare 

Principes  rogare 

Non  cogere  possnmus. 

FatÍB  urgentibus  omnia  salutaria  monita  spernuntur. 

Közli :  Torma  Karolt. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Geachichte  Ostcrroichs   von   Alfoiis   llubcr   í.    1885.   Gótba,  Fricdrirh 

Andreas  Perlhes,  XXVIII +  <H  8.  1. 

Mikor  c  könyvet  kezünkbe  vettük,  egészen  másnak  képzel- 
tük tartalmát,  mint  a  minőnek  találtuk.  Azt  hittük,  kivált  szer- 
zőnek némely  korábbi  dolgozataiból  következtetve,  hogy  az  ausz- 
triai herczegségnek  története  lesz,  talán  azon  korban,  melyben  az 
utolsó  Babenberg  berezeg  vitézkedett,  melylyel  a  stájer  rímes 
krónika  foglalkozik.  E  helyett  azonban  Ausztriának  az  »ö8sz- 
birodaloranakc  történetével  foglalkozik,  körülbelül  olyan  formán, 
niint  majdnem  30  évvel  ezelőtt  Büdinger  Miksa  ismert  művében, 
^^Ostreichische  (íeschichte  bis  zum  Ausgange  des  XIII.  .lahr- 
hunderts.«  Akkor  azonban  Magyarországról  még  úgy  írtak,  högv 
valamint  egy  csata  —  a  907-ben  a  bajorokon  nyert  győzelem  — 
alapította  meg :  úgy  egy  csata  vetett  is  végett  —  a  mohácsi  -  a 
nemzet  és  ország  önállóságának.  A  történelem  folyása  nem  .adott 
igazat  a  Büdinger-féle  felfogásnak.  Magyaroi'szág  még  él  ós 
önálló  ország,  bár  egy  koronás  fő  alatt  szövetségben  vau  Ausztriá- 
val. A  jelen  állapotot  tekintve  —  a  jövő  isten  kezében  van !  - 
nem  lehet  tehát  mondani,  hogy  a  régi  Magyarország  beleolvadt 
egy  közös  államba,  mint  például  Skótország  Nagy-BrittAniába; 
története  sem  képezi  e  közös  állam  szétágazó  múltjának  egyik 
részletes  epizódját. 

Hogy  ausztriai  monarchia,  mely  több  volt  az  ausztriai  liei- 
czegségnél,  létezett :  az  világtörténeti  tény,  melyet  nevetség  nél- 
kül nem  lehet  kétségbe  vonni.  Van  tehát  osztrák  történet  is ;  de 
vájjon  mi  annak  tartalma  ?  Az  egyes  országok  története,  melyek 
a  Habsburg-háznak  jogara  alatt  egyesültek,  vagy  —  legalább  — 
még  most  is  egyesülve  vannak  ?  Jol  mondja  szerző  elöszavábaD, 
egy  kissé  Bachízü  terminológiával:  »Die  Geschichte  Ostreichs 
ist  nicht  gleich  der  Summe  der  Geschichte  dér  einzelneu  Kron- 
ldnde)\<í  Az  osztrák  történet  az  osztrák  állammal  kezdődik. 
Ennek  valódi  kezdetét  azonban  nem  lehet  még  I.  Ferdinánd  korára 
sem  tennünk;  II.  Ferdinándig  kell  lemennünk,   mikor  a  uémet 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  427 

tartományok  leguagyobb  része  ismét  egyesült,  és  a  fehérhegyi 
csata  után  szorosabb  kapcsolat  vált  lehetségessé  a  cseh  korona 
tartományaival.  Magyarország  c  történetben  mint  egyik  alkat- 
rész, csak  a  XVII.  század  végével,  XVIII.  század  elejével  kezd 
szerepelni,  midőn  a  modernebb  államszervezettel,  már  megszüle- 
tett az  állandó  diplomatia,  az  állandó  hadsereg  —  szóval  a  közös 
ügyek.  Ezek  menete,  tényleg  befolyást  gyakorol  Magyarország  sor- 
sára, míg  viszont,  Magyarország  belső  változásai  nem  maradnak 
hatás  nélkül  a  monarchia  külső  szereplésére,  A  mi  ezen  kivtil 
esik,  a  légtöbb,  a  mit  már  mai  napság  a  tudomány  az  államok, 
nemzetek  történetébe  felvesz,  —  IL  József  múlékony,  germani- 
záló  korát  kivéve,  egészen  idegen  az  osztrák  történettől,  és  oly 
kevéssé  tartozik  abba,  mint  nem  kell,  sőt  alig  is  lehet  a  Rheiu- 
bundnak  vagy  a  napóleoni  olasz  királyságnak  belső  történetét  az 
akkori  Francziaország  történetébe  belevonni. 

Igaz,  hogy  még  igy  is  véve  a  dolgot,  nem  mellőzheti  az  író, 
hogy  az  osztrák  állam  egyes  tagjainak  múltjára  vissza  ne  pillant- 
son, mert  hisz  attól  függ,  nainők  voltak  azok  az  egyesülésnél,  és 
mivé  fejlődtek  az  egyesülés  után.  Csakhogy  annak  megértésére, 
minő  volt  Csehország  vagy  Magyarország  a  XVII — XVIII.  szá- 
zadban, vagy —  nem  bánom  !  —  a  mohácsi  vész  idején:  nem  szük- 
séges visszamennünk  az  Árpádoknak  vagy  Przemyslidáknak  kor- 
szakára. 

Szerző  máskép  fogja  fel  a  feladatot.  A  Büdinger  által  kije- 
lölt nyomon  halad,  és  a  monarchiát.  Magyar-,  Csehországot  és  a 
német  örökös  tartományokat  értve,  három  külön  épülethez  hason- 
lítja, melyekből  az  építő  mesterek  egész  sora  igyekezett  *ein  eiu- 
heitliches  architek tonisches  Werk  zu  schaffen.« 

E  >Werket«  »Ostreich«-nak  nevezi.  E  névben  —  most  már 
-  -  közjogilag  nagy  heterodoxia  fekszik ;  gyakorlatilag  azonban, 
kivált  a  külfölddel  szemben,  lehet  okokkal  támogatni.  Még  min- 
dig bizonyos  geographiai  fogalmat  képez,  mely  a  magyar  korona 
tartományaira  is  kiterjed  és  szerző  a  jelen  kötetben  e  geographiai 
fogalom  területén  képződött  nagyobb  államalakúlásokkal  foglal- 
kozik a  legrégibb  időtől  a  stillfriedi  ütközetig  (1278.).  Elmondja 
Pannoniának,  Rhaetianak,  Noricumnak,  Illyricumnak,  Magyar- 
országnak, Csehországnak,  Ausztriának  történetét,  mint  Büdin- 
ger. Egy  pillantást  vet  a  régi  Karinthiára,  mely  csak  darabokra 
tördelve  jutott  a  Habsburgok  birtokába  és  felveszi  művébe  Tirol 
alakulását,  talán  csak  azért,  mert  az  innsbrucki  egyetemen  profes- 
sor.  A  mi  Magyarországot  illeti,  —  bár  elméletileg  véve  helyét 
nem  látjuk  —  örülünk,  hogy  szerző  figyelmét  rá  is  fordította. 
Szerző  nem  nagy  szabású,  genialis  felfogású  történetíró.  Sokkal 
kisebb  ember,  mint  Büdinger.  De  értelmes,  higgadt,  alapos  tudós, 


428  TÖRTÉNETI  raODALOU. 

ki  tárgját  meg  tudja  válogatni,  és  könnyen,  folyékonyan  el  tudja 
beszélni.  Hasonlít  némileg  Riezlerhez,  kinek  bajor  története, 
ugyancsak  Perthesnél,  egészen  hasonló  formátumban  jelent  meg, 
mint  szerző  müve ;  az  ember  tehát  önkénytelenül  párhuzamot  von 
a  kettő  közt.  Riezler  szeiencsésebb  tárgyat  választott  Egy  nép- 
törzszsel  foglalkozik,  mely  idő  jártával  területéből  veszt  ugyan, 
de  individualitását,  önállóságát  mind  e  napig  megtartja.  Huber 
ellenben  egymástól  nagyon  is  elütő  elemekkel  kénytelen  foglal- 
kozni, még  pedig  —  a  jelen  kötetben  —  oly  korban,  midőn  még 
az  a  —  helyenként  nagyon  tág  —  kapocs  sincs  még  meg,  mely 
őket  később  mind  egy  nagyobb  keretbe  foglalta.  Körülbe- 
lül annyi  helyen,  a  mennyit  Riezler  a  bajor  néptörzs  külső  és 
belső  fejlődésének  1180-ig  szentelhet:  Hubemek  három  fajról, 
németről,  magyarról,  szlávról,  majdnem  a  XIII.  századnak 
végéig  terjedő  időszakról,  kell  értekezni.  Hogy  mégis  sokat  mond, 
hogy  a  külső  történet  teljesen  nem  absorbeálja,  hanem  még  jut 
ideje  és  módja  a  belső  fejlődésre  is  vetni  egy-egy  pillantást; 
hogy  megáll  Riezler  mellett,  sőt  azt  elbeszélésének  gyorsabb, 
élénkebb  menetével,  felül  is  múlja:  az  nem  csekély  jele  tudo- 
mányának, történetírói  tapintatának  és  megérdemli  teljes  méltány- 
latunkat.  Nekünk  egyébiránt  nincs  szándékunk  a  munkával,  mint 
egészszel  foglalkozni ;  csak  a  magyar  történetre  vonatkozó  részeire 
vetünk  egy  futó  —  nem  is  tüzetesen  bíráló,  —  pillantást,  mert 
abból  —  kimondhatjuk  —  mi  magyarok  is,  sokféle  tanulságot  és 
okulást  meríthetünk. 

Szerző  a  jelen  kötetben,  mint  már  említők,  a  stillfriedi  ütkö- 
zetig megy  le.  Ez  ideig  tárgyalja  a  magyar  történetet  is.  Szól 
tehát  úgyszólván  az  egész  Arpádházi  korszakról.  E  korszak  poli- 
tikai történetének  felderítésére,  problémainak  megoldására  nálunk. 
Katona  óta,  vajmi  kevés  történt.  Fessler  követte  Katonát;  Szalav 
és  Horváth  Mihály  nagyrészt  Fessler  nyomdokain  járnak,  leg- 
feljebb itt-ott  szúrnak  közbe  egy-egy  nagyon  is  feltűnő,  és  újabb 
forrásokból  merített  eseményt.  E  korszaknak  úgy  szólván  meg- 
van a  maga  conventíonalis  históriája,  melyet  senki  sem  mer, 
senki  sem  tart  szükségesnek  megbolygatni.  Vegyük  például  csak, 
hogy  annyi  oklevél,  és  új  adat  mellett,  a  hazai  írók  közül  még 
senkisem  tisztázta  a  kérdést :  hányszor  és  mikor  került  törésre 
a  dolog  rV.  Béla  és  fia  István  közt  ?  Némi  szégyennel  kell  meg- 
vallanunk, hogy  szerző,  ki  már  jelen  müve  előtt  —  nem  rég  — 
foglalkozott  az  Ai-pád-korszak  némely  homályosabb  kérdésével,*) 
e  tekintetben  többet  tett  hazai  íróinknál.  Vizsgálta  az  Imre  és 


1)  Studieu  über  die  Geschichte  Ungarns  imZeitalter  der  Arpaden* 
1.  Századok  1884.  159.  és  k.  II. 


>N 


TÖRTÉHSTI  mODAtiOM.  429 

András  közt  fennforgott  villongásokat ;  a  Bánkbán  kérdést.  Meg- 
próbálta tisztázni  a  IV.  Béla  és  V.  István  közt  lefolyt  háborúk- 
nak, valamint  Kun  Lászlónak  és  az  utolsó  Arpádfinak  zavaros, 
sok  elszórt  adat  által  megvilágított,  de  még  kellőleg  meg  nem 
írott  történetét,  úgy  hogy  a  jelen  kötetben  csak  e  dolgozatokra 
hívatkozhatik.  Munkálkodásának  nem  minden  eredményét  fogad- 
hatjuk el  feltétlenül ;  sok  észrevétel  fér  rájuk,  s  talán  nem  egy 
hibájukat  lehet  kimutatni :  de  mind  ez  értekezésekből,  mind  a 
jelen  munkából  kétségtelen  az,  hogy  szerző  nagy  szorgalommal 
tanulmányozta  forrásainkat  A  történetírók  mellett  részletesen 
ismeri  oklevéltárainkat  Teljesen  tájékozva  van  a  külföldi  littera- 
túrára  nézve,  valamint  ismeri  azokat  a  magyarországi  müveket  is, 
melyeket,  mint  p.  o.  Hunfal vy  Pál,  Marczali,  Krajner  müveit 
vagy  már  eredetileg  németül  írtak,  vagy  legalább  németre  lefor- 
dítottak. A  magyar  nyelvű  irodalmat  azonban  nem  ismeri.  Sze- 
rencséjére —  ránjc  nézve  mondhatnók  szerencsétlenségre !  —  ezt 
az  irodalmat  az  Arpád-korszakra  nézve  még  legkönnyebben  nél- 
külözheti :  nehezen  tudjuk  azonban  elképzelni,  mikép  fog  boldo- 
gulni a  magyar  nyelvnek  ismerete  nélkül  később,  a  XV.  század- 
tól kezdve  lefelé,  ha  müvét  a  tudományosság  ama  színvonalán 
akarja  fenntartani,  melyen  mostani  kötete  áll.  Különben,  még  az 
Arpádkorra  nézve  is,  ha  ismeri  p.  o.  Hajnik  jogtörténgti  fejtege- 
téseit, vagy  az  eszmecserét,  mely  a  múlt  években  az  Árpád-kori 
megyék  keletkezéséről,  minőségéről  irodalmunkban  folyt,  egy 
némely  hibát  elkerült,  sokat  világosabban,  tisztábban  látott,  sza- 
batosabban fejezett  volna  ki.  Különös*en  a  régibb  magyar  króni- 
kákra nézve,  melyeknek  —  mellesleg  mondva  —  legújabb  M. 
Florianus-féle  kiadását  még  nem  ismeri  —  talált  volna  a  magyar 
irodalomban,  itt-ott  ha  nem  is  tüzetes  értekezéseket,  de  legalább 
észrevételeket,  utalásokat,  melyekre  figyelve  talán  nem  tartaná 
azoknak  legnagyobb  részét  oly  igen  »sagenhaft«-nak.  Mert  e  kút- 
fők némely  adatait  külföldi  források  is  megerősítik.  Sok  személy, 
melyekről  mintegy  kortársakról  szólnak,  oklevelekben  is  előfor- 
dul. Sok  anachronismus,  mi  bennük  kétségen  kivül  megvan,  a 
későbbi  átdolgozásoknak,  interpellátióknak  rovására  esik.  E  betol- 
dásokat kimutatni,  kiküszöbölni,  a  régi  textust  —  lehetőleg  — 
visszaállítani,  épen  nem  lehetetlen  feladat,  s  e  nemben  különösen 
a  németek,  a  >Monumenta  6ermaniae<  iskolája  tudnak  oly  szép 
és  biztos  eredményeket  felmutatni.  A  legtöbb  kifogás,  mit  szerző  , 
itt-ott  e  forrás  —  a  képes  krónikának  I,  Endrétől  II.  Gézáig  ter- 
jedő része  ellen  —  emel,  elenyészik,  ha  a  forrás  elemeit  egy  kissé 
analysálni  kezdi.  Csodáljuk,  hogy  szerző,  ki  nem  ijed  meg  a  nehe- 
zebb kérdésektől,  nem  mélyedt  mélyebben  e  tárgyba,  hanem, 
miután  Marczalinak  épen  a  lényeges  kérdéseket  elkerülő  beszéde 


430  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

az  »Arpádkori  kútfőkben*,  meg  nem  győzték,  jobbára  elveti  a 
krónika  tanúságait  ;  holott  Müglen  XIV.  századbeli  német 
epitoméjének,  mely  pedig  kézzel  foghatólag  a  képes  krónikával 
majdnem  azonos  forrásnak  kivonata,  —  igen  helyesen  —  hitelt* 
látszik  adni,  és  állításaiban  rá  is  támaszkodik. 

Érdekes  látni,  mikép  terjed  ki  —  különben  —  szerzőnek 
figyelme  még  apróbb  kérdésekre  is,  mikép  vesz  észre  némely  dolgo- 
kat, melyek  íróink  figyelmét  eddig  elkerülték.  így  igen  helyes  meg- 
jegyzés az,  hogy  a  Lob  és  Tamás  görögországi  vitézségéül  szóló 
okmány  (Fejérnél  11.  201.),  nem  Manuel  korára  vonatkozik,  mikor 
a  magyarok,  mint  a  görögök  szövetségesei  az  iconiumi  szultán 
ellen  harczoltak,  hanem  azokra  a  harczokra,  melyeket  III.  Béla 
Manuel  halála  után  a  görögökkel  vívott  —  minek  a  többi  közt 
archontologiánkra  nézve  is  nem  csekély  fontossága  van.  (372. 1. 
1.)  Vagy  mikor  kimutatja,  hogy  Imre  király  halálának  ideje, 
(1204.  nov.  30.)  mint  krónikáinkban  olvassuk,  nem  lehet  helyes, 
mert  észreveszi,  hogy  III.  Imre  pápa  már  1204.  october  27-ikén 
^SYí  ^gy  szólván  közkézen  forgó  —  Huillard  de  Brehollesnél  is 
História  Dipl.  Friderici  Il-ben  megjelent  —  levelében,  a  király- 
ról mint  néhairól  emlékszik,  és  özvegyét  a  gyermek  Frigyes 
siciliai  király  jegyesének  mondja.  (378.  1.  3.)  Szintúgy  igaza  vau, 
mikor  Tamás  esperes  »Saxones«-ei  alatt,  kik  1217-ben  a  szent 
földre  készülő  H.  Endrét  Spalatoban  bevárták,  nem  erdélyi  szász, 
hanem  egyáltaljában  német  kereszteseket  ért  (429.  1.  l.j,  vagy  a 
mikor  a  szirmai  Ráák-féle  oklevelet,  melyre  még  p.  o.  egy  Botka 
Tivadar  is  hivatkozik,  hamisnak  declarálja.  (454. 1.  1.)  Az  egyes 
oklevelek  kritikájában  azonban  hozzá  kell  tennünk,  nem  miodig 
szerencsés.  Nem  lát  például  okot,  hogy  a  Radó  nádor- féle  1057-i 
oklevelet  hamisnak  tartsa;  a  III.  Bélának  tulajdonított  péci^i 
oklevelet  pedig  valónak  elfogadja.  Ebben  ugyan  összes  irodal- 
munkkal úgy  szólván  egyetért,  de  ö  még  íróinkon  túl  is  megy; 
egész  elméletet  épít  ez  oklevélre,  s  ebből  folyólag  oly  képet  alkot 
egy  magyar  püspök  állásáról  már  az  Árpádok  alatt,  hogy  abból 
magából,  mint  valami  képtelen  számtani  eredményből  a  számítási 
hibára,  az  oklevél  hamis  voltára  kellett  volna  következtetnie. 
Egyáltaljában  véve,  van  szerző  munkájában  több  tévedés  is;  de, 
sietünk  megjegyezni,  hogy  sokat  nem  —  úgy  szólván  saját  fejé- 
ből —  hanem  tekintélyére  támaszkodva  követett  el.  E  tévedések 
közé  kell  soroznunk  azt,  mit  a  magyarok  lebediai  és  etelkozi  tar- 
tózkodásának idejéről  mond,  leginkább  —  úgy  látszik  —  Böss- 
lerre  támaszkodva,  kiekéidésben  olyant  ad  Constantin  Porphiro- 
genitusnak  szájába,  mit  az  nem  mond,  azt  pedig,  a  mit  mond, 
figyelembe  nem  veszi.  Szerző  szerint  is  a  magyarok  835.  előtt 
kerültek  már  Lebediából  Etelközbe,  és  mégis  olyan  formán  beszél, 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  431 

mintha  Árpádot  még  Lebediában  választották  volna  meg  fővaj- 
dának.  Felteszi  tehát,  hogy  legalább  is  60  évig  uralkodott,  mikor 
a  honfoglalás  megkezdődött,  mert  ez  eseményt,  mellesleg  mondva 
—  a  legnagyobb  valószínűséggel  —  895-re  véji  teendőnek.  Budin- 
kért követi,  mikor  a  források  tanúsága  ellen  Szent  László  halálát 
augusztus  29-re  teszi  július  29-ike  helyett,  holott  az  Btidingernél 
sem  lehet  más,  mint  tollhiba ;  valamint  Büdinger  tekintélyének 
tulajdonithatjuk  talán  azt  is,  hogy  Spalatoi  Tamás  gyanűs  függe- 
lékét a  horvátok  egyességéröl  Kálmán  királylyal  valónak  elfo- 
gadja. (329.  1.) 

Nem  szabatosan  beszél  szerző,  mikor  Szent  István  atyjáról, 
Gézáról  mondja  *auch  Dewix  genannt«,   mert  az  nem  külön  név, 
liaaem  csak  rosszul  sikerült  leírása  a  magyar  Gyeics  vagy  Gyeicz 
hangnak.   (146.  1.)    Vagy  mikor  az  mondja,  hogy  III.  Béláról  a 
krónika  csak  a  rablók  kiirtását  említi,   pedig  —  olvassuk :    »et 
peticiouibus  loqui  traxit  originem,   ut   Romána  habét  curia  et 
imperii.«  A  bilochust  >Stuhlrich térnek «  fordítani,  a  »Burgmanno- 
kat«  a  >niedere  Adel«-hez  számítani  nem  lehet.  (431.,  433.  1.)  A 
11.  Endre  halála   körül   forrongó   elégületlenségre  nézve    sem 
különbözteti  meg  kellően  azt,  mi  még  II.  Endre  életében  történt, 
attól  a  mi  már  IV.  Béla  uralkodása  ellen  irányult.  Igaz,  hogy  itt 
részben,    még   okmány   is    elősegítette   tévedését,   a   mennyiben 
Fejérnél  (Cod.  Dipl.  lTI/2.  193.  1.)  Bélának,   mint  ifjabb  király- 
nak egyik  okmányát  —  1229-böl  —  olvasta,  mely  »interfectione 
raajestatis  nostrae«  beszél,   és  nem  tudhatta,   hogy  az  eredetiben 
^rnatris  nostrae*  áll,  de  az  mégis  feltűnhetett  volna  neki,  hogy  Béla 
csak  nem  fogja  oklevelében  saját  »interfectio<  -ját,  sajátmegöletését 
említeni !  Szathmár  és  Némethi  két  külön  város  voltak  a  múlt 
század  elejéig ;  Fehérnél,  a  szathmári  privilégiumban  a  Némethi 
né?  csak  önkéntes  betoldás.   Semmi  esetre  sem  lehet  »Deutsch- 
Szathmárt«  mondani,   mint  szerző  teszi.    (463.  \,)   »Minor  Pest« 
nem  Ofen,  hanem  Kis-Pest,  s  nevét  a  mai  Budának,   Ofennek 
csak  legdélibb  kis  csúcsára  lehet  alkalmazni.  (471.  1.)  Petrus  de 
igenére  Chák:  Péter  Chak,  de  nem  Csáki,  —  de  nem  folytatjuk 
tovább.    Még   a   legszigorúbban    mérlegelve   is   e   hibákat    egy 
idegen  írónál:  nem  fognak  sokat  levonni  műve  értékéből.  Nem 
is  azért  említők,  hogy  ezzel  kisebbítsük,  hanem,   hogy  a  magyar 
közönség,   ha  olvassa   a   munkát,  tévedésbe  valahogy  ne  essék. 
Már  pedig  mi  kívánjuk,  hogy  e  munkát  nálunk  olvassák,  mert 
tanulhatunk  belőle. 

Tanulhatunk  a  magunk,  tanúihatunk  a  német  és  cseh  tar- 
tományoknak Arpád-korunkbeli  történetére  nézve.  Irodalmunk  e 
tekintetben  —  alig  van  kivétel  —  még  mindig  régi,  jobbára 
elavult    munkákra   támaszkodik:   pedig   saját   történetünket    is 


432  TÖRTÉNETI  IBODALOM. 

jobban  ismerjük,  ha  hol  barátainknak,  hol  ellenségeinknek  tör- 
ténetéről magunknak  biztos,  határozott  és  tiszta  képet  alkot- 
hatunk. P.  6y. 


Elbeszélések  a  római  töriénetbSl  az  V,  században.  A  nyugati  birodalom  végsó 
napjai.  Irta  Thierry  Amadd.  A  M.  T.  Akadémia  megbízásából  az  eredeti 
első  kiadás  után  ^)  fordította  Dr.  Öreg  Jáuos.  Budapest,  1885. 

E  czim  alatt  nagyérdekű  munka  hagyta  el  nem  rég  a  sajtót, 
melyet  a  szakember  nem  kisebb  gyönyörűséggel  olvas,  mint  a 
nagyközönség. 

Thierrynek  nem  ez  az  első  munkája,  melyet  a  magyar  iro- 
dalom átültetni  sietett.  Attilája,  melyben  a  történelem,  saz 
Attila-mondák,  melyben  a  hagyomány  e  nagy  barbárját  allíotja 
meg  művészi  felfogással,  Attillajlai  és  utódai,  melyben  az  avarok 
történetét  adja  vonzó  előadásban,  régóta  le  vannak  fordítva  nyel- 
vünkre. Akadémiánk,  melynek  a  nagynevű  franczia  kültagja  volt, 
mintegy  a  kegyelet  érzetétől  vezéreltetve,  csak  egypár  évvel  ezelőtt 
adta  ki  »il  római  birodalom  képet  czímű  munkáját  s  íme,  ehhez 
méltóan  csatlakozik  az,  melyről  alább  szólani  akarunk.  Bizony,  a 
M.  T.  Akadémia  nem  felejti  el,  hogy  Thierry  oly  nagy  elismerés- 
sel, sőt  lelkesedéssel  csüggött  a  magyar  nemzeten ;  palotájának 
termeiben  őrzi  arczképét  s  műveinek  magyarra  fordításával  gaz- 
dagítja történelmi  irodalmunkat. 

Az  Elbeszélések  tárgyát  —  mint  az  előszó  maga  mondja  — 
a  császári  Bóma  bukása  s  Itália  függetlenségének  elenyészése 
képezi ;  az  egész  huszonöt  évnél  többet  nem  ölel  fel  s  a  görög 
Anthemius  fejedelemségével  kezdődik,  467-ben,  hogy  már  a  keleti 
góth  Theodorik  uralomra  jutásával  493-ban  elvégződjék.  Szín- 
helye pedig  Itália,  a  caesarok  kormányának  széke  és  Noricum, 
Italiának  ezen  korszak  eseményeiben  elválaszthatatlan  függeléke. 

A  középkor  legsötétebb  napjai,  mondaná  a  német  történet- 
tudós. S  honnan  van  mégis,  hogy  Thierry  oly  világosan  tudja 
azokat  előadni  ?  A  dolog  igen  egyszerű,  ha  tekintjük,  mint  dolgo- 
zik a  német  történész  és  mint  a  franczia.  A  német,  mielőtt  tár- 
gyához fogna,  ^előtanulmányokat*  (Studien)  tesz ;  más  szóval  elő- 
veszi a  legutóbb  megjelent  históriai  repertóriumot,  kikeresi  mily 
munkák  jelentek  meg  erről  vagy  arról  a  tárgyról,  azokat  figyel- 
mesen elolvassa;  lassan  a  régibb  és  régibb  munkákra  megy,át  s  mire 
a  kútfőkhöz  ér,  csupa  zűrzavar.  A  franczia  egyenesen  in  medias  re> 
lép  ;  mielőtt  mást  kérdezne,  megkérdi  az  egykorú  tanúkat,  hogy  s 
miként  történt  a  dolog  s  egy  pár  száraz  adatból  construálja  — 

1)  Paris,  1860. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  433 

hogy  úgy  mondjuk  —  a  történet  csontvázát.  Csakhogy,  a  mivel 
kevés  német  historicus  dicsekedhetik,  van  a  franczia  történésznek 
egy  megbecsülhetetlen  adománya,  melyet  hétköznapi  nyelven  úgy 
hívunk,  hogy  phantasia,  s  mely  nélkül  nem  volna  szabad  szűköl- 
ködnie egy  történésznek  sem.  A  valódi  történetíró  költő  is  egy- 
szersmind. 

Thierry  említett  munkájában  alig  használ  nyolcz-tí^á  kivá- 
lóbb egykorú  forrást ;  itt-ott  természetesen  támaszkodva  a  kevésbé 
jelentékenyekre  is.  Sidonius  Apollinaris,  ez  a  félig  még  római, 
félig  már  keresztyén  főpap  és  költő,  verseiben  és  leveleiben,  Euuo- 
dius,  Pávia  püspöke,  ki  borzasztó  phrasisai  által  vált  nevezetessé, 
panegyricusában,  szent  Antal  és  Epiphanius  életében,  Eugipius, 
szent  Severin  tanítványa,  a  mesteréről  írt  életrajzban,  Cassiodo- 
rus,  Theodorik  cancellárja,  krónikájában  és  Variáihan,  végre  a 
góth  Jordanis,  ravennai  püspök  különben  nagyon  zagyvalékos 
munkájában,  melyet  a  góthokról  írt,  szolgáltatják  e  korszakhoz 
az  adatokat.  Ide  kell  vennünk  még  a  byzantiakat,  kik  a  nyugati 
eseményekre  is  nem  egyszer  vetnek  világot. 

E  munkában  Thierrynek  minden  alakja  egy-egy  tragikus 
hős.  Anthemius,  Ricimer,  Orestes,  Odoaker,  Glycerius,  Nepos,  Ro- 
mulus Augustulus,  Severin,  mindnyájan  áldozatául  esnek  azon  esz- 
mének, melyet  képviselnek.  Az  egyetlen  Theodorik  az,  kit  hatal- 
mának tetőpontján  hagy  el  a  szerző.  Mindez  alakok  aztán  valóban 
plasticailag  domborodnak  ki.  Thierrynél  fő  az  egyén,  a  körülmé- 
nyek mellékesek.  Jól  tudja,  hogy  a  történelmi  helyzeteken  a  mind- 
inkább szélesbülö  kutatások  változtatni  képesek,  de  a  szereplő 
személyek  alakja  és  jelleme  örökre  egy  marad.  Psychologiája 
erejével  behatol  cselekvő  hőseinek  lelkületébe,  megragad  minden 
kis  szálat,  mely  oda  vezet  s  melyet  a  hiányos  kútfők  nyújtanak, 
és  hatalmas  képzelő  ereje  ott  is  lát,  a  hol  teljes  homály  látszik 
uralkodni.  Soha  senki  sem  nyújtott  oly  nagyszerű  képet  szent 
Severinrul,  mint  Thierry.  Eugipiusnak  különben  is  gyönyörű 
í'letrajza  alapján  Noricum  apostola  oly  kitűnő  alakításban  áll 
előttünk,  hogy  nem  tudjuk,  meghatottságunk  nagyobb-e  vagy 
élvezetünk.  Egyfelől  az  akkori  társadalom  nagy  szenvedései,  más- 
felől Severin  magasztos  alakja,  mely  e  szenvedéseknek  orvosává 
avatja  magát.  >Az  emberiség  —  úgymond  az  ékesszóló  szerző  — 
mióta  a  világ  fönnáll,  egyetlen  egy  korszakban  sem  volt  nagyobb 
szenvedéseknek  kitéve ;  de  viszont  nagyobb  erényeket  sem  látott 
soha  előtűnni,  mint  ezen  időben. « 

Épen,  mert  Thierry  összes  erejét  hőseiben  concentrálja, 
némileg  elhanyagolni  látszik  a  történelmi  helyzeteket  és  az  ese- 
ményeket. Vegyük  csak  például  azt  a  részt  (175—180  1.),  hol  a 
hunnok  megsemmisülése  után  Dunánk  vidékén  osztozkodó  germá- 

SziZADOK.    1885.   V.  FÜZET.  2^ 


434  TÖRTÉNETI  IBODALOM. 

üok  letelepülését  tárgyalja ;  a  góthokat  még  meglehetősen  elhe- 
lyezi túl  a  Dunán,  bár  Jordanis,  e  tekintetben  fö  forrásunk,  itt  is 
szörnyen  confusus ;  de  mikor  azt  mondja,  hogy  »a  Duna  balpart- 
ján s  a  Kárpátoktól  nyugatra,  a  rugi  népet  tette  a  szerencse  a 
gepidák  szomszédjává,^  ez  határozottan  tévedés.  Már  Zeuss  (Bie 
Deuischen  1837.  497. 1.)  kimutatta,  hogy  a  gepidák  fölött,  kik  a 
Tiszán  túli  Daciát  kerítek  hatalmukba,  a  herulok  laktak  a  Kár- 
pátok között,  körűlbelöl  a  Morva  folyóig.  Ezekkel,  s  nem  a  gepidák- 
kal, gyűlt  meg  a  rugiak  baja.  (Vita  Sti  Severini  c.  24).  Eszaknyu- 
gotra  ismeri  Thierry  a  thuringiaiakat,  de  mélyen  hallgat  az  észa- 
kon, Csehországban  ekkor  nagy  hatalmat  alkotott  longobardokról, 
kik  ugyan  a  rugiakat  nem  háborgatják,  de  alig  várják  eleuyész- 
töket,  hogy  Eugilandba  tehessék  lábukat.  Azt  sem  lehet  állítani, 
hogy  Noricum  Severin  idejében  »több  század  óta  keresztyén  volt,« 
mikor  csak  kevéssel  azelőtt  is  még  a  pogány  Generidus  volt  a 
helytartója  (Zosimus  V.  46).  Azt  mondja  a  szerző  (151. 1.),  hogy 
Cucullisben,  Felsö-Noricumban  a  lakosság  egy  része  megtagadta 
a  keresztyénséget,  mint  afiféle  tehetetlen  vallást,  s  egy  ugrással 
túl  téve  magát  a  tisztességes  pogányság  mindenféle  fokozatán,  az 
emberáldozatok  divatját  hozta  be,  hogy  a  sorsot  kiengesztelje.  *)  A 
kútfő  csak  ennyit  mond :  Pars  plebis  nefandis  ^)  sacrifíciis  inhae- 
rebat.  Noricum  lakosai  rómaiak  voltak  s  itt  a  nefanda  sacrifícia 
római  szertartások.  (Jung:  Eömer  und  Románén  127.1.)  Nem 
csekélyebb  az  ellenmondás  ott,  hol  Severin  hazájáról  beszél ;  a 
146. 1.  így  ír:  »E  személy  keletről yótt  és  neve  Severinus  volt.«  A 
következő  lapon  pedig  ezeket  beszéli :  »Latin  szóejtésének  tiszta- 
ságáról könnyen  fölismertetett,  hogy  itáliai  vagy  legalább,  hogy 
a  nyvgati  tartományokból  való  irodalmilag  képzett  római.c 

Mily  jól  esnék  a  franczia  nemzeti  büszkeségének,  ha  Seve- 
rint  is  franczia  földön  születettnek  tudná.  Szerzőnk  nem  is  mu- 
lasztja el,  hogy  ott,  a  hol  csak  lehet,  szembe  állítsa  a  mívelt  római 
frankot  a  tépett  ruhájú  ocsmány  germánokkal  (225. 1.).  ApoUina- 
ris  Sidoniusról  azt  mondja,  hogy  személyében  összpontosult  ezen 
korszakban  a  latin  irodalomnak  összes  dicsősége.  (19. 1.)  Igaz. 
hogy  verselési  ügyességre  és  formaszépségre  nézve  Sidonius  költe- 
ményei kiválnak ,  de  annál  inkább  kirí  belőlük  a  gondolat- 
szegénység és  a  phrasis-hajhászat.  E  részben  csak  azon  a  fokon 


^)  Cuculles,  daoB  Haut-Norique,  une  partié  des  babitants  reniant 
le  christianisme  coinmc  une  religion  impuiseante,  et  fraucbissant  d'un 
))Oud  touB  les  degre's  d'  un  paganisine  bonurte  s'  dtait  míae  a  pratiquer 
dcB  unnificcji  humahm,  pour  apaiser  la  destinée. 

^)  l^gy  az  eredeti  szöveg,  mint  a  magyar  fordítás  ezt  a  szót  infan- 
dis-nak  (!)  idézi. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  435 

áll,  ahol  kortársa,  Claudianus,  a  >Pange  lingua  gloriosi«  hym- 
nns  szerzője. 

Nem  lehet  kívánni,  hogy  szerző  akkor,  mikor  ezt  a  munká- 
ját írta,  a  történeti  kutatásnak  azon  magaslatán  álljon,  hol  ma 
állunk.  De  azt  meg  a  fordítótól  méltán  megvárhattuk  volna,  hogy 
a  történettudomány  eddigi  vívmányait  —  a  mennyire  lehetett  — 
értékesítette  volna.  Ez  által  a  fordítás  becse  csak  nyert  volna.  Ma 
már  Eugipiusnak  Sauppe  kiadásában  oly  kitűnő  szövegét  bírjuk, 
melyet  e  korszakkal  foglalkozónak  ismernie  kell.  ^)  Mert  ez  eset- 
ben nem  ír  Fava-t  Feva  helyett,  s  Frigyest  (!)  Ferderuchus  helyett, 
a  mi  egészen  más,  mint  a  Fredericus.  Innen  van  aztán,  hogy  idé- 
zetei tele  vannak  hibákkal ;  pl.  Procopiusnak  ezt  a  helyét :  n^E^; 
Tovg  (jaúilíí'jg  ÖOQicpÓQOvg  relwvt  így  adja:  »Es  aoóg  (ia^ileiog 
<)oovq)VQovg  reXdip.^  Vagy  ha  eredetijében  a  szedő  kiejt  egy  szót, 
annak  helyét  kipontozni  kénytelen  (pl.  et  mox  cupitum ....  iter, 
kiesett  >reserat« ;  az  eredeti  szöveg  162.  1.  3.  j.  csak  az  r  és  s 
betűk  láthatók.) 

A  fordítás  tehát  híven  adja  vissza  az  eredetit.  Nyelvezete 
bár  szépségre  és  elegantiára  nézve  nenr  igen  éri  utói  »A  római 
hírodahm  képé^n-n^V  fordítójáét,  kifejező  és  választékos,  de  min- 
denütt magyaros.  Nem  egy  helyen,  hol  a  munka  szépségei  kima- 
gaslanak,  mint  például  Rómának,  a  világ  királynőjének  rajzolá- 
sakor, miben  Thierry  oly  nagy  művész,  a  fordítás  emelkedett  s 
igazán  ^vonzó. 

Általában  a  fordító  igyekezett  magát  beleélni  az  eredetinek 
gondolatvilágába  s  köszönetünket  érdemli  úgy  ő,  mint  az  Aka- 
démia ezen  munkáért.  Alig  van  író,  kinek  művei  az  ifjúság  törté- 
nelmi érzékét  jobban  fejlesztenék,  mint  Thierry  Amadé. 

Dr.  Borovszky  Samu. 


Tnrenne   a   vie  et  les  Instiiutions  mililaires  de  son  temps^  par  Jitlca  Roy  pro- 

ÜAHtur  fta  l^école   naiional   des  Chartes  etc.    Paris,    Georges  Hurtel  Artiat- 

dditeur.  1884.  520  lap;   ára  24  frt  (50  franc). 

A  legszebb  díszkiadások  közé  tartozó  munka.  Alakja,  köté- 
se, metszése,  képei,  rajzai  merő  utánzása  a  Lacroix-féle  kiadások- 
nak. Kis  folio,  kemény  velin  papir,  piros  maroquin  bőrkötés  gaz- 
dag arany  díszítéssel  és  arany  metszéssel.  Nagy  gonddal  és  ízlés- 
sel válogatott  színes  képekkel,  fa-  és  rézmetszetű  képekkel,  tér- 
képekkel, földabroszokkal  s  igen  szép  ciceró-betűkkel  és  sajtóhibák 

1)  Monumenta  Germaníae  Historica.  Auctorum  antiquissimoruin 
I,  Bcrliii,  1*87  7. 

2  b* 


436  TÖRTÉNETI  IBODALOM. 

nélkül  kiállítva,  az  egész  könyv  műremeknek  mondható.  Melybeu 
egy  tudós,  müveit  lelkű,  széles  látkörrel  bíró,  hazafias  érzelmű 
franczia  író,  sok  évre  terjedő,  beható  tanulmányok  után  lángoló 
lelkesedéssel  adja  elöa  franczia  történelem  egyik  nagy  alakjának 
élettörténetét.  Nem  a  legújabb  kori  franczia  ízlés  szüleménye, 
nem,  hanem  a  franczia  irodalom  ama  legjobb  korának  iskolájá- 
ból való,  mely  Thierry  Ágostont,  Sismondit,  Guizot,  Michelet, 
Thiers-t,  Miguet,  Thain-t,  Legrellet  nevelte  a  franczia  irodalom 
nagy  örömére.  Mert  meg  kell  említenem,  hogy  az  alapos  történet- 
írás a  francziáknál  is  felette  új  keletű.  Ott  is  a  régi  történetírást 
mély  tudatlanság  jellemezte  (ignorance  profond),  mondja  az  öreg 
Demogeot ;  *)  egymástól  írták  át  az  egyezményes  hazugságokat 
és  rethorikai  szólásformákat,  minden  király  XIV.  Lajos  ?olt,  ^ 
minden  hadvezér  nagy  udvarló,  míg  végre  e  század  elején  kezdő- 
dött a  tanulás,  a  kritika,  s  jött  lassanként  az  igaznak  leírása  s  a 
valónak  jellemző  előállítása.  Jules  Roy  a  jelen  mű  szerzője  csak 
dicsőségére  válik  e  komoly  iskolának  s  munkája  ihletett  tehetség 
bizonyítványa.  Természetes,  hogy  oly  változatos  életű  nagy  ember- 
nek, a  milyen  Turenne  Tolt,  életrajza  is  érdekes,  de  írónk  a  leírás 
nyugodtsága,  mélysége  s  mégis  átlátszósága  —  költöisége  s  mégis 
közvetlen  tárgyilagossága  által  teszi  oly  vonzóvá,  mondhatni 
mulattatóvá,  hogy  midőn  a  jókora  terjedelmes  kötet  átolvasásíit 
bevégeztük,  az  elválás  felett  támadt  bánatunkat,  hogy  oly  hamar 
vége,  csak  az  élvezett  kellemes  órák  emléke  egyenlíti  ki,  melyeket 
olvasás  közben  a  könyv  mellett  töltöttünk. 

Szerző  a  munkát  előszóval  és  bevezetéssel  látta  el  s  aztán  a 
következő  tizenöt  fejezetre  osztotta :  I.  Fejezet  Turenne  ifjúsága. 
ILF.:  Turenne  és  Richelieu  1629— 1642.  III.  F.:  Turenne  és 
Mazarin  1643—1648.  IV.  F.:  Turenne  a  Fronde-al  szövetség- 
ben 1648—1652.  V.  F. :  Turenne,  Mazarin  és  a  Fronde  1652- 
1653.  VI.  és  VII.  F. :  Turenne  a  spanyol  Fronde  ellen  harczol 
1653—1659.  VIII.  F.:  Turenne  és  az  örökösödési  háború 
1659—1668.  IX.,  X.,  XL,  és  XII.  F.:  A  hollandi  háború 
1672—1675.  XIII.F.:  Turenne  temetése  és  gyásza.  XIV.  F.: 
Turenne  mint  magánember  s  mint  hadvezér.  XV.  Fejezet: 
Turenne  mint  államférfi.  (Született  1611.  szept.  11-én  f  1675. 
jul  27.) 

A  fejezetek  czímeinek  áttekintéséből  is  láthatni,  hogy  szer- 
zőnk hősét  az  egész  életen  átkíséri  s  a  lehető  legrészletesebbeu 
tárgyalja  élet  eseményeit,  híven,  igazán  állítva  elő  az  adatokat  s 
midőn  egymással  ellenkező,  egymást  kizáró,  vagy  csak  egymástól 
eltérő  adatokra  talál,  józan  ítélettel,  s  részrehajlatlanúl  veszi  bírá- 

^)  Hietoire  de  la  Litteratur  Francaise.  Paris  1857. 


TÖRTÉNETI  IHODALOM.  437 

lat  alá  a  tényeket,  a  viszonyokat  6  mindannyiszor  a  valóságot 
leginkább  megközelítő  adatot  fogadja  el,  mi  által  azt  éri  el,  hogy 
hőse  hibáival,  úgymint  erényeivel  együttvéve,  teljesen  és  lélek- 
tanilag, úgymint  külsőképen  bevégzett  egész  embernek  mutatko- 
zik. Turenne  nem  typikus  alak,  mert  hisz  az  oly  egyének,  mint  ő, 
raég  az  egész  emberiség  történetében  is  csak  ritkán  fordulnak  elő, 
annyival  inkább  egy  nemzet  történetében  csak  hosszú  századok 
szoktak  egy-egy  ilyen  kiváló  alakot  előállítani;  s  ennélfogva, 
hogy  e  nagy  emberről  s  jeles  hadvezérről  némi  fogalmat  szerez- 
zünk, ismerjük  meg  közelebbről  az  előttünk  fekvő  szép  művet. 

Az  előszóban  szerző  a  kútforrásokkal  ismertet  meg,  melye- 
ket felhasznált.  A  bevezetésben  pedig  az  1610 — 1675.  katonai 
viszonyokkal  ismertet  meg.  Leírva,  hogy  minő  elemekből  áll 
a  franczia  ármádia,  külön  ismerteti  a  gyalogság  történetét,  a 
lovasság  kifejlődését,  a  fegyvernemek  minőségét  és  használatát, 
aztán  a  hadsereg  különféle  sajátságos  osztályait  (tüzérek,  ácsok, 
utászok  stb.)  s  végre  az  általános  megalakulást. 

A  mű  folyamában  természetesen  mindenütt  érinti  a  Turenne 
által  behozott  változtatásokat  és  javításokat.  Mind  ezekből,  mi 
nem  lévén  katonai  írók,  csak  azt  említjük  fel,  hogy  a  francia  arma- 
dának, már  a  legrégibb  idők  óta  kiváló  részét  alkották  az  idegen 
nemzetek  fiaiból  alkotott  gyalog  csapatok,  melyek  Turenne  idejé- 
ben már  ezredekből  s  ezek  századokra  oszló  zászlóaljakból  állot- 
tak. A  helveták  százada  200  főből  állott,  az  irlandiak,  skótok, 
németek,  olaszok  és  wallonok  századai  ellenben  csak  100  fő- 
ből stb. 

La  Tour  d'Auvergne-i  Henrik,  turenne-i  algróf  ^)  született 
Sedan-ban  1611-ben  szeptember  11-én.  Második  fia  volt  La 
Tour-d^4uvergne  Henrik,  buillon-i  berezegnek  Sedan  souverain 
fejedelmének  és  Nassaui  Erzsébetnek,  ki  az  Oraniai  berezeg  Nas- 
saui  I.  Vilmosnak  leánya  vala.  Apai  részről  tehát  az  ős  auver- 
gne-i  grófok  családából  származott^  s  igy  rokonságban  állott 
Európa  legelső  családaival  (még  az  Arpádházi  királyokkal  is)  ^), 
anyai  részről  pedig  ősei  a  dicső  Nassau-ház  tagjai,  kik  közül  egy 
német  császár,  egy  angol  király  volt  s  Hollandiának  annyi  jeles 
tábornoka.  Az  apát  a  franczia  történetírók  kitűnő,  jeles  ember- 
nek mondják,  ki  IV.  Henriknek  egyik  hadvezére,  barátja  és  fegy- 
vertársa volt,  s  vitézfii,  bátran  és  sikeresen  harczolt  ura  mellett 
úgy  a  harcztéren,  mint  a  politikai  küzdelmekben.  0  volt  Franczia- 

')  Henri  de  la  Tour-d'Avergne,  vicomte  de  Turenne. 
^)   Kár,    hogy  szerzőnk   csak   cmliti,    s  ki  nem  matatja  az  össze- 
köttetést 


438  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

országban  a  calvinisták  feje  s  korában  tudományosan  mívelt 
embernek  is  tartották.  Két  fiát  jó  calvinistáknak  nevelte  s  a 
nagyobbiknak  a  szedani  berezegnek  tanítója  volt  Moulin  Péter 
híres  theologus,  a  mi  vicomte-unk  tanítója  pedig  a  szintoly 
híres  Tilenus  Dániel  s  ezek  mellett  a  nevelő  lovag  Vassignac 
Henrik. 

Abban  az  időben  nagy  különbség  volt  a  nevelésben,  a  sze- 
rint, a  mint  a  növendékből  papot  és  hivatalnokot  vagy  katonát 
akartak  képezni.  Míg  az  előbbi  úgyszólva  soha  se  hagyja  félbe 
tanulását,  addig  az,  a  kit  katonának  szántak,  annak  elég  volt,  ha 
15 — 16  éves  koráig  tanúit  s  bőven  elég  volt,  ha  egy  kis  bölcsészetet 
történelmet  s  néhány  politikai  maximát  tanúit,  aztán  jött  a  katonai 
akadémiába,  hol  megtanították  lovagolni,  vívni  a  különböző  fegy- 
verekkel, ugratni,  tornázni  és  tánczolni.  Itt  tanulta  az  ifjú,  hogy 
testét  egyenesen  tartsa,  hogy  emelt  fővel,  nyílt,  nemes  arczczal 
járjon,  nézzen  a  más  ember  szemébe,  legyen  vidám  tekintetű, 
nyájas  s  ne  látszassék  bosszúsnak  soha.  Tanúit  itt  aztán  egy 
kevés  számtant  és  mértant  s  némi  fogalmat  szerezhetett  az  erő- 
dítésekről s  azok  építéséről,  támadásáról  és  védelméről  is.  írja 
továbbá  De  Pontis  úr,  a  királyi  berezegek  nevelője :  ^Szeretném, 
hogy  az  ifjak  az  akadémiát  végezvén,  utazást  tegyenek  kfilfoldön. 
hogy  nyelveket  tanuljanak  s  lássák,  hogy  az  idegen  népek  miként 
kormányoztatnak  s  hogy  megtekintsék  a  távol  tartományok  saját- 
ságait és  ritkaságait,  és  hogy  mindez  jobban  emiékezetökbe 
maradjon,  megkívánnám,  hogy  a  látottak  közül  az  érdekesebb  dol- 
gokat fel  is  jegyezzék.« 

Ezek  szerint  nevelték  Turenne-t  és  a  nagy  Condé-t,  ki  szí- 
vesen tanulta  a  philosophiát,  a  történelmet  és  számtant,  az  olasz 
nyelvet,  a  nélkül,  hogy  elhanyagolta  volna  a  tánczot.  a  lapda- 
játékot,  a  lovaglást  és  vadászatot.  Turenne  is  ezen  a  módon 
készült  pályájára,  de  a  tanulásban  nem  volt  oly  kitűnő,  njint  a 
hadi  dicsőségben  vágytársa  a  berezeg.  Értelmi  tehetségei  kezdet- 
ben épen  nem  valának  rendkívüliek.  Felfogása  lassú  volt  és  nehe- 
zen tanúit  s  tanítói  e  miatt,  az  akkor  az  udvarnál  ép  úgy  mint  a 
legutolsó  elemi  iskolában  divatos  mód  szerint,  testi  büntetéssel  is 
illették,  a  mi  benne  a  tanulás  iránt  undort  támasztott  Atyja 
t-apintatosabb  módon  közelítette  meg  fia  jellemét ;  a  jól  tanulást 
becsületbeli  dolognak  mondta  s  a  fiú  szabályosabban  kezdett 
tanulni  és  látható  eredménynyel.  Kezdte  kedvelni  a  latin  és  fi'an- 
czia  költök  szép  mondásait,  melyeket  egész  életén  át  emlékébe  tar- 
tott, azonban  legkedvesebb  írói  lettek  Quintus  Curtius  (Nagy 
Sándor  életírója)  és  Caesar;  különösön  Nagy  Sándor  élettörté- 
nete annyira  meghatotta,  hogy  szebb  helyeit  könyv  nélkül  meg- 
tanulta s  nagy  lelkesedéssel  szavalta  családi  körben,  miközben  a 


TÖRTÉNETI  IKODALOM.  439 

családtagok  megjegyzek  magok  közt ,  hogy  a  maczedoni 
hős  ragyogó  tettei  mennyire  felhevítik  az  ifjfi  szónok  képze- 
lőd ését. 

Gyenge  testalkatú  lévén,  beszélték,  hogy  nem  lenne  jó 
katona  belőle,  ő  az  alig  10  éves  gyermek  egy  téli  éjszakát  töltött 
a  sedani  vár  sánczain,  hol  reggel  felé  egy  ágyára  hajolva,  el- 
szunnyadt. Egyszer  egy  katonatiszt  egész  önkéntelenül  beszél- 
te, hogy  az  mind  csupa  regény,  a  mit.Quintus  Curtius  Nagy 
Sándorról  beszél,  az  ifjoncz  Turenne  ellene  mondott,  disputált  s 
vógre  is  kihivUi  a  tisztet,  de  édes  anyja  a  berezegné  egy  ügyes 
fordulattal  víg  vadászattá  alakította  át  a  komoly  párbajtigyet. 
Jelleme  már  akkor  tartózkodó,  és  hidegvérre  mutató,  szelleme 
emelkedett,  az  igazságot  őszintén  szerette  s  rokonszenvet  érzett  a 
szerencsétlenek  iránt.  Mint  gyermek  sokszor  zsebpénzét  adta  a 
szegényeknek  s  mint  vezér  sokszor  mindenét  odaadta  szegény 
pajtásainak.  Tizenkét  éves  volt,  midőn  atyja  meghalt,  még  egy 
érig  anyja  szemei  előtt  folytatta  tanulmányait  s  testgyakorlatait, 
aztán  elküldöttek  Hollandiába  anyai  nagybátyja  Nassaui  Móricz 
berczeghez,  ki  korának  egyik  elsőrangú  hadvezére  vala,  hogy 
annak  környezetében  tanulja  a  hadakozás  mesterségét,  melyre  úgy 
látszók  kiváló  hajlama  volt. 

Ez  a  Nassaui  Móricz  atyjának  Orániai  Vilmosnak  meggyil- 
koltatása után  a  német  alföldi  államok  tanácselnökévé  választat- 
ván, keményen  kezdte  verni  a  spanyolokat,  a  várakat  egymás 
után  vette  vissza  tőlük  s  teljes  bosszút  állott  atyja  kegyetlen 
haláláért,  kemény  fegyelmet  hozott  hadseregébe ;  s  mint  éles  ité- 
letű,  rendkivfil  bátor  és  okos  ember,  királyi  külsővel  bíró  s  meg- 
nyerő modorú  vezér  népszerű  is  volt,  ékes  beszédekkel  tudta  lel- 
kesíteni híveit  s  mind  ezen  tulajdonságainál  fogva  hívatva  volt, 
hogy  nemcsak  hadseregében  a  fegyelmet,  hanem  az  egész  ország- 
ban a  jó  rendet  és  jó  kormányzást  fenntartsa.  Ide  küldötte  Bouil- 
lon  berezegné  második  fiát,  hogy  tanulmányait  folytassa.  Mikor 
megérkezett,  bátyja  kikérdezte,  s  egy  szuronyos  puskát  adván 
kezébe,  kijelölvén  egy  századot,  utasította,  hogy  ott  jelentse 
magát  8  álljon  oda  be  közkatonának.  Turenne  átértette  bátyja 
szándékát  és  nézeteit  s  a  katonai  szolgálat  legalsó  fokozatain 
baladva  át,  semmit  se  talált  igen  alávalónak,  igen  fáradságos  s  a 
legsanyarűbb  szolgálatokat  téli-nyári  időben  a  legpontosabban  s 
jó  kedvrel  teljesítette. 

Nagybátyja  gyönyörködve  szemlélte  az  íQú  szolgálati  kész- 
ségét, képességét  és  rendíthetlen  kitartását  s  ép  azon  volt,  hogy 
megjutalmazza  öcscsét,  ki  várakozásainak  ily  kitűnően  megfelelt, 
midőn  hirtelen  bekövetkezett  halála  ebben  megakadályozta. 
Testvéröcscse  Frigyes-Henrik  következvén  utánna  a  parancsnok- 


440  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Ságban,  az  ifjú  Tureunek  az  elhalt  bátyja  tervei  szerint  egy  gya- 
log századot  adott. 

Mig  Turenne  Hollandiában  szolgált,  minden  esztendőben 
elment  Parisba,  hogy  buga  szalonjaiban  a  finomságot,  a  szép 
modort,  és  udvariasságot  megtanulja,  azon  kivfil  édes  anyját  élete 
minden  kis  eseményéről  rendszeresen  folytatott  levelezésben  érte- 
sítette. Másodszülött  lévén,  mérsékelt  havi  pénzt  kapott  s  utalva 
volt  a  takarékosságra,  egyebek  közt  így  ír  az  édes  anyjának: 
> Voltam  nagynénémnél,  az  ön  öcscsénél,  ki  nem  találja  drágának 
háti  lovamat,   melyet  most  vettem ;  nagyon  szép  állat  s  büszke 
járása  van  a  kövezeten,  járok  is  eleget  rajta,  száz  tallérba  kerűlt< 
»Hugom  elment,  hogy  tiszteletét  tegye  a  két  királynénak ;  olyan 
jó  volt,   hogy   két  lovat  engedett  át  nekem  ahhoz  a  kocsihoz, 
melyet  Nemours  berezegné  adott  kölcsön,   s  ez  így  igen  jó,   mert 
különben   lóháton  kellene  járnom  s  igen  elviselném  új  ruhámat, 
melyet  mindenki  szépnek  talál.*    Ekkor  tizenhat  éves  volt  Húsz 
éves  korában  hasonló  nézeteket  vall  s  nem  tántorodik  a  divat 
után:  » Testvérbátyám  szükségesnek  találja,  hogy  még  egy  rend- 
beli  ruhát  csínáltassak,   mert  csak  két  rendbeli  van,   a  fekete 
ruhám  és  a  hímzett  paszomántos  piros  ruhám.   Az  igaz,  meg 
lehet  ismerni,  hogy  nem  ma  készült.  Itt  minden  ember  bámulatos 
sokat  költ  a  ruhára  s  azt  mondják,   nem  illik,   hogy  nagy  társa- 
ságba kétszer  menjünk  ugyanazon  ruhával  s  pedig  vannak  oly 
ruhák,   hogy  két-három  ezer  frankba  kerülnek.  Nagy  bolondság, 
ily  módon  tenni  tönkre  magokat,   a  mi  az  ember  hírnevéhez  sem- 
mivel se  járúl.«  Mikor  szabadságideje  lejárt,  pontosan  tért  vissza 
Hollandiába  századához  és  tanulmányaihoz.  Mikor  bátyja  meg- 
kezdte a  spanyolokkal  a  háború  folytatását,   minden  csatánál, 
minden  ostromnál  ott  volt  Turenne,  megközelítette  a  legveszedel- 
mesebb helyeket,  szeretett  mindent  szemeivel  látni,  igaz  meggyő- 
ződést szerezni,  tiszteket,  szakértőket,  öreg  katonákat,   tüzéreket, 
ácsokat  minden  részlet  felől  kikérdezett,  mig  nem  mindenről  tisz- 
tába jött.   Bois-le  Duc  ostrománál  vett  először  tevékeny  részt 
s  környezete  már  ott  megjósolta,  hogy  nagy  katona  lesz  belőle, 
maga  Óraniai  Henrik  így  szót:  » Nagyon  csalódnám,  ha  e  fiatal 
ember  nem  emelkednék  egykor  a  legjobb  hadvezérek  közé.c 

Francziaország  két  nagy  minisztere  Richelieu  és  Mazarin 
soha  se  nézték  jó  szemmel  a  Bouilloiy hercegeket  és  semmi  biza- 
lommal se  viseltettek  családjaik  iránt.  Azzal  vádolták  őket,  hogy 
lY.  Henrik  alatt  is  lázadók  voltak  s  azok  XIII.  Lajos  idejében 
s  hogy  souverainitasokra  hivatkozva  s  abba  bizakodva,  Sedan 
várában  az  ország  szélén  menedéket  talál  minden  pártütő  franczia 
úr,  ép  úgy,  mint  Lorrain  berezeg  várában.  Ez  időben  is  Richelien 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  441 

kénytelen  volt  a  Lorrain  berezeg  birtokaira  egy  badsereget  kül- 
deni. 3  az  özvegy  Bouillon  berczegnével  egy  szerződést  aláíratni, 
melyben  megígéri,  bogy  a  franczia  király  érdekeibez  mindig  bű 
leend,  miért  a  király  egész  családját  pártfogolni  s  minden  ellenségé- 
től védeni  fogja*  Az  öreg  berezegné  azonban  még  többet  tett  máso- 
dik fiát  Hollandiából  baza  bívatta  s  mintegy  kezesül,  úgyszólva 
hűsége  zálogául  Francziaországba  küldötte,  bogy  szolgálatát  a 
királynak  ajánlja  fel. 

Ricbelieu  végrendeletének  bevezetésében  ily  szavakat  intéz 
XIII.  Lajosboz:  » Midőn  felséged  méltóztatott  engem  kormány- 
tanácsosává kinevezni  s  egyszersmind  a  kormányzás  nagy  részét 
rám  bízni,  a  valóságnak  megfclelőleg  mondbatom,  bogy  az  ország- 
lást  meg  kellett  osztania  a  huguenottákkal,  az  országnagyjai  úgy 
viselték  magukat,  mintba  nem  is  lettek  volna  alattvalói,  a  tarto- 
mányok kormányzói  pedig  úgy,  mintha  souverain  uralkodók  let- 
tek volna  s  érdemeiket  vakmerőségük  arányában  számították  s 
nem  hogy  hálásak  lettek  volna  felséged  jótéteményeiért,  hanem 
saját  értéküket  féktelen  képzelödésüköz  mérték  s  az  tartatott 
legbölcsebbnek,  ki  legmerészebb  volt  s  az  is  volt  gyakran  a  leg- 
szerencsésebb. Még  azt  is  mondhatom,  hogy  a  külügyek,  szövet- 
ségek teljesen  el  voltak  hanyagolva;  szóval  felséged  méltósága 
annyira  és  oly  sok  felől  meg  volt  támadva,  a  magánérdekek  a 
közügynek  mindenütt  eleiben  téve,  úgy  hogy  a  királyi  hatalomra 
többé  alig  lehetett  ráismerni. 

ígéretet  tettem  felségednek,  hogy  minden  igyekezetemet,  s 
minden  hatalmamat  arra  forrdítom,  hogy  a  huguenotta  pártot 
megsemmisítsem,  hogy  a  főurak  kevélységét  megalázzam,  hogy 
minden  alattvalót  kötelessége  teljesítésére  szorítok,  s- nevét 
az  idegen  nemzetek  közt  oly  fényessé  teszem,  a  mint  annak 
lenni  kell.« 

Richelieu  e  hangos  ígéreteit  legnagyobb  részben  teljesítette  s 
a  mit  félben  hagyott,  bevégezte  Marzain  és  Louvois,  Mert  szerencsé- 
sek valának  magok  mellett  oly  hadvezéreket  bírni,  mint  La  Valette, 
Tnrenne,  a  nagy  Gondé,  Crequis  stb.  stb.  Nincs  módunkban,  hogy 
szerzőnk  világos  előadását,  szép  fejtegetéseit  nyomról-nyomra  köves- 
sük, a  mint  a  Richelieu  és  Mazarin  politikáját  ismerteti,  bár  a  Tu- 
renne-re  vonatkozó  adatoknak  közölhessük  annyi  részét,  hogy  pá- 
lyájáról némi  fogalmat  szerezhessünk.  Tizenkilencz  éves  korában 
nevezték  ki  ezredesnek  1630-ban  s  mindjárt  részt  vett  aharmincz 
éves  báboníban,  aztán  a  mantuai  örökségi  háborúban,  a  Spanyol- 
országban folyó  csatározásokban  s  1635-ben,  tehát  buszonnégy  éves 
korában  már  tábornok  lett  (Maréchal  de  cam.)  Harmincz  éves  ko- 
rában pedig  tábornagy  (Maréchal  de  Francé) ;  de  a  mint  ő  pályá- 
ján mind  előre  és  fennebb  haladott,  dicsősége  legszebb  napjaiban 


442  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

találta  egy  szomorú  csapás.  Tesvérbátyja  egész  életében  az  elége- 
detlenek közé  tartozott,  s  így  belevonatott  a  Ciuq-Mars-féle  ossz**- 
osküvésbe  is.  Midőn  Turenne  egyik  legszebb  barczát,  Perpiqnan 
jnegostromlását  végezte,  akkor  érkezett  híre,  bogy  EouilloD  ber- 
czeget  elfogták  s  jószágait  lefoglalták.  1642.  jul.  3-án  kelt  leve- 
lében így  ír  Turenne:  » Sóba  se  vettem  bírt  egész  életemben, 
mely  inkább  niegbatott  volna,  mint  az,  bogy  testvérem  Casalban 

a  király   parancsára   elfogatott Százszor   kértem,  raidöii 

Parisból  Sedanba  mentem,  bogy  vigyázzon  magára,  ne  elegyedjék 
semmi  olyan  dologba,  a  mi  gyanússá  tebeti.«  Mintbogy  a  herczeji 
a  gróf  Soisson-féle  összeesküvésben  is  részes  volt,  (164 l-ben)  ez 
úttal  csak  alig  volt  megmenthető  élete;  s'csak  is  azon  az  áron,  hogy 
kiváltságairól  s  Sedan  birtokáról  lemondott,  királyi  seregek  fog- 
lalták el  a  picziny  független  fejedelemséget. 

A  Oinq-Mars-féle  összeesküvés  utolsó  volt  azok  közt, 
melyeket  Richelieu  ellen  kovácsoltak,  mert  a  bíbornak  kevés- 
sel ezután  1642.  decz.  4-én  meghalt.  Elete  hosszú  harcz  vala 
s  a  vér  gyakran  ömlött  e  nagy  küzdelemben,  de  ez  nem  zavarta 
Richelieu  utolsó  óráját  s  midőn  az  utolsó  kenettel  látták  el :  »Inic 
az  én  bírám  —  így  szólt  ö  —  az  én  bírám,  ki  nem  sokára  ítélo- 
i  et  fog  mondani  felettem ;  kárhoztasson  el  engemet,  ha  valaha 
hivatalomban  más  czélt  követtem,  mint  az  egyháznak  és  az  állam- 
nak jólétét!« 

»Majd  kétszáz  év  múlva  —  írta  a  bíbornok  egyik  kortórsa 
midőn  az  új  nemzedékek  olvasni  fogják  új  históriánkban,  hogy 
Richelieu  a  földdel  egyenlővé  tette  Rochelle  sziklavárát,  hogy  az 
eretnekséget  megszűntette  s  egyetlen  szerződéssel  harmincz  vagy 
negyven  várost  megnyert;  hogy  kormányzása  alatt  az  ango- 
lokat megvertük,  eliíztük,  Piqnerolt  meghódítottuk,  Casalt  meg- 
segítettük, hogy  Lorrain  az  országhoz  csatoltatott,  s  Alsace  nagy 
része  meghódíttatott,  a  spanyolok  levannak  verve  s  szomszédaink- 
mindenik  ekénytelen  elismerni  harczi  felsöbbségünket,valljonezeket 
olvasva,  lehető-e,  hogy  a  bíbornok  nevére  ne  lelkesüljenek  ?« 

A  következő  l643-ik  év  máj.  14-én  XIII.  Lajos  is  meghalt. 
Gyenge  jellemű,  száraz  szívű,  ragaszkodás  nélkül  való,  szűk  Kt- 
körü,  de  igazságos  ember  volt,  s  fel  tudta  áldozni  kevélységét  az 
állam  iránt  való  kötelességének.  A  középszerű  emberek  legritkább 
erényével  bírt,  hogy  t.  i.  megnyugodott  a  lángelme  uralkodásában. 
Hála  ez  uralkodásnak,  a  Bourbon  monarchia  dicsteljes  helyet 
kezd  elfoglalni  a  világtörténetben.  Spanyolország  uralkodásának 
vége  —  kezdődik  Francziaországé. 


Richelieu  derék  utódot,   Mazarint  hagyta   maga  után.  A 
király  nem  igen  szerette  volt  miniszterét,  de  utoljára  még  is  meg- 


TÖRTÉKETI  IRODALOM.  443 

értette  s  midőn  nem  sokára  ő  is  megbalt,  Mazarint  teljhatalom- 
mal hagyta  hátra,  hogy  Richelieu  politikáját  mind  az  országban, 
raind  a  külföldön  bevégezze.  Azonban  a  harmincz  éves  háború, 
habár  vége  felé  közeledett,  nagy  tűzzel  folyt.  Egy  részről  a  fran- 
cziák  és  szövetségeseik  közt,  kiknek  vezérei  voltak:  Condé,  Turenne, 
Torstenson  és  Wrangel,  másfelről  a  császáriak  és  spanyolok 
közt,  kiknek  vezérei  valának :  Mercy,  Gallas  és  Fuentes.  Turenne 
ojíész  a  westphali  békekötésig  (1648)  híven  és  dicsőséggel  szol- 
gálta a  királyt.  Condé  fővezérsége  alatt  állott,  mikor  a  fribourgi 
( 1 644)  fényes  győzedelmet  nyerték,  melyben  az  oroszlánrész  Turen- 
ne-t  illette.  Aztán  meghódította  Philipsbourgot  és  Mainczot  s  a  ber- 
ezeg elutazván,  ő  lett  a  sereg  fővezére,  ez  időben  azonban  Mercy 
egy  alkalommal  Marién thalnál  (1645-ben)  meglepte  s  utócsapa- 
tait keményen  megverte.  A  berezeg  a  főparancsnokságot  vissza 
vevéü,Turenne-nek  ismét  nagyrésze  volt  a  nördlingeni  diadal  kiví- 
vásában. A  svédekkel  egyesülve  megrohanta  Bajorors'^ágot  s 
Soramerhausennél  teljes  győzelmet  aratott  Montecuculi  tábor- 
oagy  felett. ') 

A  westphali  béke  Francziaország  dicsőségére  és  a  német- 
államok nyugalmára  megköttetett,  melyben  a  legfőbb  érdem  a 
franczia  diplomatiáé  s  Turenne  és  Condé  hadvezéreké.  Egész 
Francziaország  e  két  vezért  dicsőítette,  emlékérmeket  vertek 
tiszteletökre.  A  Turenne  emlékérmén  első  lapon  írva  állott :  Vk- 
toria  fracfae  Jide!  uJtríx  czélozván  bajor  Miksa  árulására,  a  hát- 
lapon pedig  így:  Pulso  trans  Oemnn  Bavaro  MDCXLVIIL,  ért- 
\én  ama  fényes  győzedelmet,  mely  után  Turenne  a  hűtlen  bajo- 
rokat az  Inn  folyón  átkergette,  s  kényszerítette  a  császárt,  hogy  a 
békét  azonnal  megkösse. 


Egy  oly  ponthoz  érkeztünk  Turenne  életében,  melyet  fekete 
pontnak  szoktak  nevezni,  értem  azt  a  4  évet,  melyben  Turenne  is 
a  frondeurökhöz  csatlakozott,  Franyziaországban  Mazarin,  mint 
külföldi  ember  ellen,  kormányzása  alatt,  erős  ellenszenv  mutat- 
kozott, mely  leginkább  volt  kézzel  fogható  a  Fronde  ^)  nevezete 
alatt  ismeretes  lázadás  idején,  melyet  magok  a  vérszerint  való 
királyi  berezegek  kezdeményeztek,  kik  után  azonnal  következett 
a  résztvevők  közt  Bouillon  berezeg  Turenne  testvérbátyja  és  tud- 
ván az  udvar,  hogy  Bouillon  Tierczeg  elégedetlenségének  némi 
alapja  is  van,  (mert  ősi  vára  Sedan  átengedéséért  a  még  Richelieu 


')  Szerzőnk  többször  is  elő'  hozván  Montecuculi t,  sokkal  jobb 
vAc menyben  van  róla,  mint  általában  magyar  historlcusaink. 

^)  Itt  Í8  csak  azt  mondhatom,  hogy  nem  terjeszkedhetem  ki  a 
J'runJc  rcszlctcs  ismertetcsere,  melyet  moiidhíitni  virtuozitással  ad  clo. 


444  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

által  megígért  s  kilátásba  helyezett  kárpótlásból  semmit  sem 
kapott),  azt  is  tudván,  hogy  Turenne  mennyire  szereti  testrérét  s 
mily  kegyelettel  ragaszkodik  családjához,  a  gyanú  ő  reá  is  kiter- 
jedt. De  hogy  el  ne  szalaszszák  s  öt  is  meglephessék,  a  legnagyobb 
kétszínűséggel  jártak  el  irányában.  1649.  január  28-án  megbízza 
Mazarin  Buvignyt,  a  maréchal  barátját  és  rokonát,  adja  tudtára 
Elszasz  kormányzójává  kineveztetését  és  hogy  Sedan  kárpót- 
lása is  néhány  nap  alatt  kedvezöleg  s  mind  reá,  mind  bátyjára 
nézve  kielégítőleg  fog  elintéztetni.  Ugyanazon  napról  Ausztriai 
Anna,  az  özvegy  királyné  hasonló  tartalmú,  sajátkezű  és  rokon- 
szenves levéllel  tiszteli  meg ;  ez  izenet  és  e  levél  egyszerre  érke- 
zett ama  hírrel,  hogy  a  herczegeket  elfogták ;  egyszersmind  a 
Turenne  alvezérei  mindnyájan  titkos  leveleket  kaptak  a  kor- 
mánytól, melyben  különös  hűségre  szólíttatnak  fel  s  ezek  ^  legna- 
gyobb része  bemutatja  e  felhívást  a  bámuló  Turennek.  O  pedig 
jan.  29-én  három  levelet  ír,  egyet  Mazarinnak,  melyben  röviden 
és  szárazon  értesíti,  hogy :  >a  jelen  viszonyok  közt  szó  se  lehet  az 
ö  magán  ügyeiről. «  A  királynénak  pedig  azt  írja:  :»EIhiszem. 
hogy  Mazarin  bibornok  Felségednek  e  féléket  beszélgetett ;  de 
én  nagyon  szerencsétlen  vagyok,  mert  a  kitüntetések  olyankor 
érkeznek  számomra,  a  mikor  azoknak  hasznát  nem  vehetem ;  ilyen 
eset  a  mostani  is,  mikor  testvérbátyám  elvesztette  Felséged  kegyét, 
a  mi  nekem  végtelen  fájdalmat  okoz.«  A  harmadik  levél  Condé 
herczeghez  volt  intézve :  »Két  levelét  vettem  Fenségednek  s  el- 
vagyok bámulva  a  történtek  miatt,  szavamra  mondom,  hogy  semmi 
kötelezettséget  sem  vállaltam,  mely  ellenkezésben  állana  a  király 
vagy  királyné  iránt  tartozó  hűségemmel,  nyíltan  kimondom  azon- 
ban, hogy  semmi  okom  sincs,  a  miért  megelégedve  volnék  Maza- 
rin l3Íbornok  úrral  stb .  . .  .  «  Ebből  láthatjuk,  hogy  akkor  Turén- 
nenek  még  semmi  része  sincs  az  intrikákban,  de  két  érzés  ural- 
kedik  benne :  az  elégedetlenség  Mazarinnal  és  a  testvéri  szere- 
tet bátyja  s  a  rokonszenv  szerencsétlen  ügye  iránt  stb. 

íme  Turenne  elpártolásának  rövid  magyarázata,  lehangolva 
Mazarin  apró  cselszövényei  által,  engedett  bátyjának,  ki  mint  a 
francziaországi  ős  hűbéresség  képviselője,  maga  mellé  szólította, 
engedett  a  középkor  ama  régi  szokásának,  melyszerint  a  legelső 
kötelesség  a  családfőnek  szót  fogadni  s  még  a  hazaszeretetet  is 
alárendelni  a  nemzetség  és  család  büszkeségének.  Elkövette  tehát 
a  bűnt,  melyet  akkor  enyhén  hűtlenségnek  neveztek,  de  a  melyet 
mi  kénytelenek  vagyunk  árulásnak  minősíteni. 

Nagy  megfeszítésbe  került  ez  neki,  mert  azon  időből  levele- 
zése úgy,  mint  emlékiratai  a  legnagyobb  izgatottságról  tesznek 
tanúbizonyságot,  s  bizonynyal  e  hősi  lélek  sokat  szenvedett  sorsa 
miatt,  mely  őt  tf^stvére  és  királya  közé  helyezte.  Eleget  írta,  hogy 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  445 

nem  tűrhet  oly  kormányt,  mely  a  királyt  elviszi  Parisból  s  a 
hadsereget  a  főváros  ellen  izgatja  stb.,  szóval  lehettek  Mazarin 
kormányzásnak  olyan  hibái,  melyek  menthetik  némi  részben  Tu- 
rennet,  de  igazolni  nem  igazolhatják  soha.  0  maga  fölkiált :  >E1- 
hagytam  kötelességemet,  hogy  fogom  helyre  hozni  e  nagy  hibát !« 

Tudva  van  a  történelemből,  hogy  a  herczegeket  Orleans, 
Conde,  Bouillon,  la  Rochefoucauld  stb.  stb.  Mazarin  egész  várat- 
lanul meglepte  és  letartóztatta,  s  aztán  egy  megszorult  pillana- 
tában szabadon  bocsátotta.  Mikor  híre  ment  az  elfogatásnak, 
egész  Francziaországban  az  volt  a  jelszó :  a  herczegeket  szabaddá 
tenni.  E  végre  szövetkeztek  az  elégületlenek  Spanyolországgal,  e 
párthoz  szegődött  Turenne  is.  1649-töl  1652-ig  tartott  velők,  sok 
lelki  küzdelemmel,  míg  végre  leginkább  az  ö  hőstettei  által  sike- 
rűivén a  berezegek  megszabadítása,  ő,  mint  a  ki  czélját  elérte  s 
bátyja  életét  többé  nem  féltette,  visszatért  az  udvarhoz  s  élete 
utolsó  pillanatáig  leghívebb  szolgája  maradt  XIV.  Lajosnak.  Es 
mintha  itt  kezdődne  Turenne  pályájának  emelkedése ;  egymás 
után  vívja  a  leghatalmasabb  csatákat.  Mazarin  kezdi  megismerni 
hűségét,  lángelméjét,  közli  vele  terveit,  meghallgatja  tanácsait  a 
király  maga  is  mind  jobban-jobban  megszereti  nélkülözhetetlenné 
lesz  a  hadban  úgy,  mint  a  politikában.  Táborkarához  szegődik 
^'ork  berezeg,  a  11.  Jakab  néven  későbbi  angol  király,  ki  naplót 
vezet,  melyben  szeretettel  s  bámulattal  emlékezik  meg  a  nagy 
katonáról,  s  a  mely  napló  éveken  át  legbiztosabb  forrás  Turenne 
életrajzához  és  tetteinek  indokolásához.  Szerzőnk  a  legnagyobb 
pontossággal  kíséri  hősét,  minden  kisebb  és  nagyobb  csatáiban 
előadja  a  csaták  leírását,  szorosan  katonai  szempontból,  aztán 
elmondja  a  nagy  katonai  tekintélyek  bírálatát  s  a  hol  czélszerü- 
nek  találja,  meg  is  védelmezi  a  Turenne  álláspontját  még  F.  Na- 
póleon ítélete  ellen  is.  1660-ban  lett  véglegesen  fővezérré,  a  kirá- 
lyi kitüntetések  sem  maradtak  el  s  egész  Francziaországnak 
ünnepe  volt,  míg  Turenne  királyi  parancsszóra  a  tábort  oda  hagyva, 
néhány  heti  szabadságidőre,  az  országon  keresztül  az  udvarhoz  uta- 
zott, hogy  hát  neki  is  legyen  pihenése  édes  anyja  s  ennek  halála  után 
testvérhúga  és  neje  társaságában. 

Le  vau  írva  az  örökösödési  háború  fényes  csatáival ;  s  igen 
beható  ismertetésével  a  spanyol  viszonyoknak  s  a  spanyol  vezér- 
férfiaknak,  kik  Németalföldet  kormányozták,  szinteúgy  ismer- 
tetve az  angol  és  hollandi  törekvések  és  politikai  czélok,  melyek 
okai  voltak  a  szövetségeknek  és  háborúknak.  Négy  fejezet  foglal- 
kozik a  hollandi  háborúval,  mely  1672-től  kezdve  még  Turenne 
halála  után  is  űgyszólva  egész  Straszburg  meghódításáig  tart  s 
kiterjedett  az  egész  Rajna  mellékére,  Lotringiára,  Elszászra  s  a 
szomszédos  német  tartományokra.  1676.  nyarán  Elszászban  ismét 


446  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Turenne  Montecuculi  és  Caprarával  állott  szemközt.  Turenne-nek 
az  volt  czélja,  hogy  Montecuculit  Straszburgtól  és  a  Rajnától  eltá- 
volítsa s  visszakényszerítse  Németország  belsejébe.  Csatához 
készültek  és  Salzbach  körül  rendezkedtek  és  Saint-Hilairoek 
mondja,  hogy :  menjen,  nézzen  szét  s  keressen  jó  helyet  a  tüzér- 
ségnek 8  ha  atyja  jön,  egyenesen  vezesse  oda.  Mindenfelé  meg- 
tette rendeléseit,  kiosztogatta  parancsait  s  így  szólt  Roye-hoz : 
»Na  minden  jól  van,  ha  érkezik  Montecuculi  uram,  lesz  dolga  itt 
is,  amott  is.«  Aztán  leült  egy  vén  fa  alá,  melyre  felküldött  egy 
öreg  katonát,  hogy  jelentse  az  ellenség  mozdulatait,  a  két  sereget 
csak  a  Sassbach  folyócska  választotta  el  s  egymásra  ágyűzgattak, 
de  gyengén,  minden  komolyabb  czél  nélkül.  Csak  az  látszott  hogy 
Montecuculi  podgyászát  küldi  egy  völgyön  Württeraberg  fel,  s  hogy 
eszerint  inkább  szándéka  szépen  hátrálni,  mint  a  helyet  makacsul 
tartani.  Délkor  írt  Turenne  a  királynak,  hogy  szándáka  délután  az 
utócsapatra  rárohanni.  Két  óra  Ujt  valami  mozdulat  volt  a  német 
táborban,  melyszerint  Montecuculi  egyik  oldala  megerősítésére 
lovas  és  gyalog  ezredeket  vont  össze,  hogy  ezek  védelme  alatt  a 
jövő  éjjel  elvonulhasson.  Turenne  Roye-t  küldötte,  hogy  ez  új 
mozdulatokat  szemmel  tartsa  s  ez  kétszer  is  Turenne  után  kül- 
dött, hogy  jöjjön  a  hegy  szélére  s  nézze  meg  ő  is  az  ellenséget,  ő 
azonban  azt  monda,  a  fa  alatt  heverészvén,  hogy  ne  háborgas- 
sák s  csak  akkor  hívják,  ha  bajt  látnak. 

Midőn  azonban  Royer  gróf  Hamilton  személyében  harma- 
dik követet  küldött  utánna,  végre  engedett,  lóra  ült  s  a  sereg  jobb 
szárnyára  lovagolt,  »aztán  —  így  írja  SaintHilaire  —  útközben 
észrevette  atyámat  egy  kis  magaslaton  s  minthogy  bizalmával 
szokta  megtisztelni,  feléje  lovagolt  s  kérdé  miféle  csapat,  hol  van, 
a  melyikről  beszélnek  ?  Atyám  megmutatta.  Ebben  a  pillanatban 
két  kis  ágyút  sütöttek  el  az  ellenség  részén,  egyik  golyója  elsza- 
kította atyám  balkarját,  s  Turenne-t  baloldalon  találta  —  lova 
még  mintegy  húsz  lépést  tett  s  akkor  ö  halva  fordult  le  róla. 
így  végezte  életét  ez  a  nagy  ember,  kihez  hasonló  nem  volt  több. 
Es  minden  más  leírásokkal  szemben,  jót  állok  minden  részletről, 
mert  mások  nem  tudhatják  úgy,  mint  én,  ki  szemtanú  voltam.« 
(St.-Hilairnek  atyja  is  meghalt  még  az  nap). 

Sevigné  asszony  még  a  következőket  mondja:  ^másnap 
áldozásra  készült,  mert  az  nap  estére  oda  rendelte  a  papot  (szom- 
bat lévén).  Miután  egy  keveset  falatozott,  d.  u.  két  órakor  ült  ismét 
lóra,  mintegy  30  úri  ember  volt  körülötte,  kiket  ott  hagyott  s  a  kis 
Elboeuf  berezegnek  is  azt  mondta:  >Ocsém  maradj  itt,  mindig 
körülöttem  ugrálsz  s  akár  merre  megyek,  rólad  mindjárt  fölis- 
mernek.«  Mikor  a  kis  magaslatra  akart  menni,  Hamilton  szólt: 
>Ne  menjen   oda   uram,  ott  erősen  lövöldöznek.*    »Oda  megyek 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  447 

uram,  de  nem  akarok  ma  meghalni.*  Aztán  fordult  Saint-Hilair- 
hez,  ki  kalapját  levéve  felelt.  A  másik  pillanatban  a  golyó  a 
kalapot  tartó  kezet  a  az  egész  kart  kiszakította  s  Turenne  bal- 
oldalába rontott,  a  ló  visszafordult,  Turenne  lova  nyakára  hajlott 
s  mikor  visszament  addig,  hol  Elboeuföt  hagyta,  a  ló  megállott 
s  Turenne  környezete  karjai  közé  hanyatlott;  kétszer  nézett  végig 
rajtok,  száját  fölnyitotta,  de  szólni  nem  szólt  többé  soha.< 

A  milyen  kétségbeesett  bánat  fogta  el  övéinek  szívét,  s  a 
mily  nagy  volt  a  fájdalom  és  keserűség  a  franczia  táborban  a  leg- 
utolsó közlegénytől  a  maréchalokig  minden  katona  szívében,  ép 
oly  nagy  vígság  és  öröm  keletkezett  az  ellenség  táborában,  a  mint 
este  felé  egy  szökevénytói  megtudták  a  franczia  sereg  veszteségét. 
Elkezdettek  muzsikálni,  tánczolni,  inni,  dalolni,  szóval  örvendezni, 
a  hogy  csak  tudtaK.  Csak  maga  Montecuculi  adott  kifejezést 
nagyrabecsülésének :  » A  veszteség  nagy,  olyan  ember  halt  meg 
ma,  a  ki  becsületére  vált  az  emberiségnek ;  ez  volt  az  igazi  ember !« 
Képzelhető,  hogy  a  szegény  franczia  katonák  mily  keservesen 
siratták  e  vezért,  kit  édes  atyjoknak  neveztek  s  védangyaluknak 
tartottak. 

Utolsó  levele  s  halálának  híre  egyszerre  érkezett  az  udvar- 
hoz. A  királynak  hullani  kezdtek  könyei  s  egész  Francziaország 
megrendült  e  hír  hallatára.  Turenne  pár  évvel  ezelőtt  végrende- 
letet írt,  melyben  meghagyta,  hogy  a  hol  a  halál  utoléri,  a  leg- 
közelebbi egyház  templomába  temessék  s  szívét  vegyék  ki,  de  azt 
is  odatemessék  a  test  mellé.  De  hát  XIV.  Lajos  erről  semmit  se 
akart  tudni  s  rendeleteket  adott  ki,  hogy  az  ő  kedves  rokonának 
teste  oda  helyeztessék  St.  Denis  egyházába,  a  hol  Francziaország 
királyainak  porai  nyugosznak.  Rendelet  ment  tehát  a  táborba, 
hogy  a  testet  Paris  felé  szállítsák,  rendelet  ment  a  nevezett  hely- 
ség egyházába,  hogy  testét  befogadja,  megillető  díszes  szertartás- 
ról gondoskodjék  s  külön  sírt  és  síremléket  állítson  az  egyház 
egyik  diszes  kápolnájában  a  Saint-Eustache-éban.  így  történt, 
hogy  egész  Francziaország  résztvett  Turenne  temetésében.  A 
napokig  tartó  utón,  a  merre  a  halottas  szekér  csak  elvonult,  a 
nép,  öregek,  gyermekek,  asszonyok,  katonák,  papok,  sírva,  zokogva 
s  gyászénekeket  dalolva  álltak  soi-t  az  országutak  két  oldalán,  a 
hol  csak  tehették,  megállították  a  menetet  s  polgári  és  egyházi 
szónokok  tartottak  dicsérő  beszédeket.  A  hol  a  menet,  a  nagyobb 
állomásokon,  hosszasabban  időzött,  ott  nem  mulatták  el  a  gyász- 
isteni tiszteletet  s  így  a  kiséret  folytonosan  szaporodva,  fáklyák- 
kal 8  gyászlobogókkal  körülvéve  a  halottas  kocsit,  érkezett  Saint- 
Denis  be.  Szerzetesek  és  mindenféle  papok,  világiak,  berezegek, 
grófok,  rokonok  és  barátok  roppant  serege  érkezett  az  egyház  elé, 
hol  a  kebli  papság  a  testet  átvéve,  előbb  ideiglenes  helyére  tette ; 


448  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

másnap  volt  az  ünnepélyes  beszentelés,  aztán  pár  nap  múlva  a 
requiem  benn  Parisban  a  Notre-Dame  egyházban,  melynél  fénye- 
sebb halotti  ünnepélyt  a  XVII-ik  század  alig  látott.  Hogy  aztán 
a  király  által  helybenhagyott  bronz  síremlék  elkészült  a  st-denis-i 
templomban,  a  végleges  nyughelyre  tették  a  drága  tetemeket, 
1675.  nov.  21-én,  az  úgynevezett  Valois  kriptába  s  minden  évben 
halála  napján,  azaz  jul.  27-éu  megemlékeztek  róla. 

Minden  olvasóm  azt  gondolja  s  magam  is  hittem  volna  — 
ha  az  ellenkezőről  nem  lett  volna  tudomásom,  hogy  a  nagy  Turenne 
azóta  a  St.  Denis-i  székesegyházban  aluszsza  örök  álmait;  df 
nem,  hiszen  a  kik  Parisban  voltak,  emlékezhetnek,  hogy  sírját  ma 
az  Invalidusok  templomában  mutogatják,  hol  egyszersmind  I. 
Napóleon  hamvai  is  pihennek.  Turenne  hamvai  ugyanis  csak  IIS 
évig  nyugodtak  a  királyok  koporsói  közt.  Ekkor  ugyanis  179'J. 
augusztus  2-án,  a  rémuralom  fénykorában,  a  forradalmi  convent 
egy  rendeletet  adott  ki,  hogy  a  st-denisi  templomban  lévő  királyi 
és  főúri  limlomokat,  hamvakat,  csontokat  ki  kell  hányni  s  azt  a  sok 
jó  ólom-koporsót  oda  kell  adni  a  katonaságnak,  hogy  öntsenek 
golyót  belőle.  Ennek  következtében  a  kiküldött  biztosok,  a  fran- 
ciad-i  elöljáróság  (így  nevezték  akkor  St-Denis  községét)  s 
néhány  nemzetőr  és  önkénytesen  vállalkozó  végrehajtották  a  ren- 
deletet 1793,  október  12-én.  Az  egyház  közelében  egy  gödröt 
ástak  s  oda  hordták  a  koporsókban  talált  hulla-maradványokat. 
Ide  kerültek  volna  bizonynyal  Turenne  hamvai  is,  de  másként 
történt;  mikor  koporsóját  felnyitották,  az  egész  tömeg  nagy 
bámulatára  Turenne  testét  á  maga  teljes  épségében  találták. 
Első  pillanatra  még  a  nagy  hazafiak  is  megdöbbentek  s  valaki 
bátorkodott  indítványozni,  hogy  tekintve  e  csodálatos  esetet,  hagy- 
ják érintetlen  e  koporsót  s  temessék  el  újra  —  de  már  erre  a 
tömeg  kiabált,  hogy:  »Nem,  nem,  csak  menjen  a  többi  után; 
hiába  emlegették  nagy  érdemeit,  katonai  erényét,  hazafi  hűségét, 
a  hős  polgárok  gödörbe  akarták  dobni,  végre  egy  biztos  így  szólt : 
^Polgárok,  én  a  természetrajzi  múzeumnak  alőre  vagyok  és  ezt 
a  természeti  tüneményt,  hogy  ez  az  emberi  test  118  évig  épen 
megmaradt,  oly  nevezetes  dolognak  tartom,  hogy  a  tudománynak 
nagy  veszteségére  lenne,  ha  ez  esetet  fel  nem  világosítaná*  stb. 
Ez  aztán  hatott  a  polgárokra,  persze,  természeti  tünemény,  tudo- 
mány stb.  nagyon  lélekre  és  értelemre  ható  dolgok  voltak,  de  per- 
sze csak  annyiban,  hogy  hozzon  az  illető  polgár  egy  fa  koporsót? 
vigye  el  a  testet,  de  az  ólom-koporsó  az  államé. 

1796-ban  aug.  2-án  már  kissé  más  világ  volt  Frauczia- 
országban  s  Isere  megye  képviselője  Dumolárd  úr  így  szólt  a  par- 
lamentben :  » A  törvényhozó  testület  előtt  semmi  sem  idegen,  n 
mi  a  franczia  becsületet  illeti.  A  napokban  a  >Jardin  des  plau- 


TÖRTÍaíETI  IRODALOM.  449 

tes«  termeiben  járkáltam  s  mély  szomorúság  fogott  el,  midőn  a 
nagy  Turenne  földi  maradványait  egy  elefánt  s  egy  rinoczeros 
között  megpillantottam,  csak  azért  menekült  meg  a  divatos  van- 
dalismns  dühétől,  liogy  ide  kerüljön  ? 

>Yannak  tények  polgárok,  melyek  magokban  véve  csupán 
létezésök  által  lealjasítanak  egy  kormányt  és  megbecstelenítenek 
az  idegenek  előtt  (pour  depraver  un  gouvernement  et  le  desho- 
iiorent  aux  yeux  de  Tétranger  ?).  Ilyen  ez  is,  melyet  bejelentettem. 

>Turenne,  igaz,  hogy  egy  király  alatt  élt,  de  ez  századának 
volt  tévedése  s  nem  e  hősnek  hibája.  Előítéletei  ama  koré  voltak, 
melyben  élt,  de  erényei  sajátja  valának.  Az  aljas  helyzet,  melybe 
porai  jutottak,  nem  kisebbíti  a  dicsőség  ama  nagy  örökségét, 
melyet  magának  szerzett  s  ez  elhagyatottság  gyalázatára  van 
annak  a  kormánynak,  mely  azt  eltűri.  Melyik  franczia  ne  tudná, 
hogy  Tm-enne  egyike  volt  a  legnagyobb  hadvezéreknek,  s  hogy 
nem  volt  kisebb  a  magánéletbén,  mint  a  harcztéreken,  hogy 
bátorsága  és  szerénysége  egyaránt  bámulandó. 

*Nem  kérem  önöket,  hogy  megtiszteljék  Turenne  emlékét. 
Csak  arra  kérem,  hogy  dicsőségük  nagyságát  ne  kisebbítsék  azzal, 
hogy  őt  elfeledik.  Azt  se  kérem,  hogy  a  Pantheonba  helyezzék ; 
egész  Európa  nyújtotta  neki  a  halhatatlanság  pálmáját;  de 
önöknek  áll  jogában  a  Directoriumot  felkérni,  hogy  gondoskod- 
jék illendőbb  helyről  a  nagy  Turenne  hamvai  számára. « 

Természetes,  hogy  az  indítványt  elfogadták,  de  csak  1799- 
ben  hajtották  végre.  Lenoir  Sándor  festő  kormány-engedélylyel 
némi  régi  emlékeket  gyűjtött  össze  az  Augustinusok  zárdájába  s 
a  directorium  azt  rendelte,  hogy  ide  szállítsák  Turenne  hamvait. 
De  pénz  az  ünnepélyes  átszállításra  nem  volt,  tehát  Lenoir 
egy  este-  8  órakor  szállította  át,  nyugtát  állítván  ki  a  test  át- 
vételéről. 1) 

Egy  évvel  utóbb  1800.  szept  22-én  sokkal  fényesebb  szer- 
tartások közt  helyezték  el  a  dicső  hamvakat  az  Invalidusok  tem- 
plomába, hol  most  is  nyugosznak.  A  belügyminister  Bonaparte 
Luczián  és  a  hadtigyminister  Carnot  mentek  a  Lenoir  szerény 
múzeumába  s  kellő  formák  és  szónoklatok  mellett  vették  át  a  ham- 
vakat 8  szállították  mostani  helyére ;  Bouillon  berezeg  a  meglévő 
rajzok  után  újból  elkészíttette  azt  a  síremléket,  mely  a  Saint- 
Denis-ben  fedte  hamvait  s  melyet  a  nép  összetört  volt.  Peyre 
szobrász  gyorsan  s  most  is  láthatólag  igen  szépen  készítette  el  a 
mausoleumot ;  s  a  behelyezésnél  mind  Oarnot,  mind  Bonaparte 

^)  A  test  egy  üveg-fedéllel  ellátott  fa-koporsóban  volt  s  annyira 
ép,  hogy  egykorú  érmei  és  kdpci  után  az  első  pillanatra  akárki  meg- 
ismerhette. 

Századok   1885.  V.  főzet.  29 


450  TÖRTÉNKTI  THODALOM. 

L.  igen  szép  beszédet  mondottak.  1814-ben  Ermoloff  orosz  tábor- 
nok hadtestével  Salzbach  körül  táborozván,  azon  a  helyen,  boI 
Turenne  elesett  s  hol  most  egy  kis  emlékszobor  áll  —  kato- 
náival a  hős  halála  emlékéül  gyász  isteni  tiszteletet  tartott :  s  ezt 
a  helység  egyházi  könyvében  fel  is  jegyezték. 

Miért  van  az,  hogy  Turenne  népszerűsége,  nevének  dicső- 
sége, személyének  tisztelete  most  is  oly  élénk  úgy  Franczía- 
országban  mint  a  külföldön  ?  *)  Bizonynyal  nem  a  bevett  városok 
és  várak  száma,  nem  a  nyert  csaták  fényes  diadalmai  miatt,  hanem 
az  ember  összesége  volt  az,  mi  embertársai  szeretetét  örökre  meg- 
nyerte. Ennélfogva  még  egyszer  életére  visszapillantva,  lássuk 
röviden,  hogy  milyen  volt  mint  magánember,  mint  hadvezér  és 
mint  államférB. 

Alig  van  a  történelemnek  egy  alakja,  kit  könnyebben  lehes- 
sen megitélni  (apprécier)  mint  Turenne-t  s  ez  onnan  van,  hogy 
már  kortársai  is  nagyon  megfigyelték  s  ránk  hagyták  fizikai  arcz- 
képeit,  úgymint  erkölcsi  képét,  szíve  és  szelleme  tulajdonságait 
jellemét,  lelkét,  arczvonásait,  oly  részletesen  bonczolgatva  s  oly 
általános  és  különös  szempontokból  tekintve,  hogy  jóravaló  művész 
ezeket  elolvasva,  élőnkbe  állíthatná  ugy,  a  mint  őt  Bussy-Rabutin 
és  Sevigné  marquisné  ismerték.  Az  arczkép,  melyet  Bussy  írt 
róla,  szép,  határozott,  hízelgés  nincs  rajta  és  semmi  kép  sem  igaz- 
talan. »Latour  Henrik,  algróf  Turenne  —  írja  Bussy  —  közép 
termetű  ember  volt,  vállai  szélesek,  melyeket  időnként  vonogatott 
le  is  fel  is ;  rossz  szokása  az  olyan  embereknek,  kiknek  modora 
nem  biztos.  Nagy  szemöldöke  volt  s  összenőve,  mely  arczát  bús- 
komorrá tettec,  egy  másik  névtelen  író  így  folytatja;  >járása, 
kelése,  modora  inkább  a  szerény  s  félénk  emberre  emlékeztetett, 
mint  a  bátor  katonára,  haja  gesztenye  színű,  nagy  feje  kissé  előre 
volt  hajolva ;  teste  sem  kövér,  sem  sovány,  arczböre  veres,  szemei 
nagyok,  tele  tűzzel,  arcza  eléggé  szabályos,  nevető  is,  szomorú  is. 
mely  vegyűlék  elég  különös  volt.  Szóval  külsőjében  nem  volt 
semmi  kedves,  semmi  imponáló,  sőt  inkább  közönséges,  pórias  vala. 
úgy  hogy  külsője  után  bajosan  lehete  mondani,  hogy  ez  az  a  szí- 
ves, jó  ember,  a  kit  minden  ismerőse  szeret  s  a  kit  midőn  meg- 
halt, még  ellenségei  is  megkönnyeztek.* 

E  meglehetősen  nyers  külső  alatt  büszke  lél^  élt,  s  érzé- 
keny szív  dobogott,  a  kötelesség  és  becsület  mély  érzetével.  A  szít 
minden  szép  tulajdonságaival  született.  Egyszerűség,  szerénység. 

^)  A  yfranczia  iskolai  név  alá  sorozott  magyar  költőknek  azc- 
mére  veti  Arany  Jáuos,  hogy  müveik  a  magyar  közönség  előtt  ismeret- 
len Turenne,  Vauban  stb.  nevekkel  vannak  czifrázva  stb.  írói  arczki'pek ; 
Szabó  Dávid  jellemzése. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  451 

jóság,  hűség  a  barátságban,  odaadás  a  végtelenségig,  —  a  lui 
csak  embert  rokonszenvessé  tehet,  mind  megvolt  benne  minden 
vétek  nélkül,  melyek  gyakran  a  legjobb  természetet  is  megront- 
jc^k.  >Turenne-ben  semmi  vétek  sem  volt  —  mondja  Montesquieu 
tán  ha  lett  volna,  némely  erényét  még  jobban  kifejtette  volna. 
Az  ó  élete  az  emberiség  dicsőítő  hymnusa.«  Csatái,  győzelmei 
semmiféle  kevélységgel  szívét  el  nem  töltötték  s  naplóiban  min- 
dig a  legnagyobb  szerénységgel  és  egyszerűséggel  beszél  minden- 
ről. Ki  nem  állhatta  a  piaczoskodó  népszerűséget,  az  tinnepelte- 
tést  s  több  e  felét.  Quesnói  mellett  nyert  győzelméért  a  hadügy- 
miniszter illőleg  kidicséri,  hogy  kiérdemli  a  haza  háláját,  a 
királynak  a  legnagyobb  szolgálatot  tette,  a  seregnek  visszaadta 
önbizalmát,  stb.  stb.  Az  ö  emlékirataiban  e  dologról  ilyenforma 
megjegyzés  áll:  «Az  ellenség  hadserege  igen  közel  talált  volt 
jönni  hozzánk.  Quesnói  1656.  jul.  24-én«  több  egy  szó  sincs.  Az 
egész  világ  tudja,  hogy  Jargeaunál  megmentette  az  egész  udvart 
s  az  anyakirályné  nyilt  levélben  köszönté  meg  bölcseséget  s  bá- 
torságát s  a  naplóban  ez  áll :  > Történt  valami  Jargeaunál  nem 
valami  nagy  dolog  volt.  Sully  1652.  marcz.  30-án. «  Mások  meg- 
ítélésében mindig  gyöngéd  volt.  Azt  szokta  mondani :  > A  legü- 
gyesebb ember  is  hibázhatik  s  könnyebb  a  hibát  utólag  észre- 
venni, mint  előre  meglátni. «  La  Perté  maréchal  a  fejébe  vette, 
hogy  Turenne-el  versenyezzék,  de  nem  lévén  arra  való  ember, 
természetesen  sokszor  húzta  a  rövidebbet.  Egyszer  a  Turenne 
testőr  ezredéből  egy  katonát  a  táboron  kívül  talál,  ki  baját  vé- 
gezte, 8  kérdi,  hogy  mit  csinál  és  mielőtt  a  katona  felelt  volna, 
kezdi  keményen  pálczázni,  a  katona  sem  rest,  szalad  egyenesen 
Turennehez  8  ugy  össze  verve  véresen  elibe  áll,  s  nagy  szavakkal 
panaszolja  sérelmét.  >  Bizonyosan  nagy  gazember  lehetsz,  — 
monda  Turenne  —  hogy  a  tábornok  úr  ily  erősen  megvert!*  Hi- 
vatja a  hadnagyot  s  így  szól :  >Ezt  az  embert  vigye  ön  át  a  La 
Ferté  maréchal  sátorába  s  mondja  meg,  átengedem,  hogy  bűnéhez 
méltó  büntetést  szabjon  rá!«  Az  egész  tábor  aggódva  nézte  az 
esetet  s  azt  hitte,  hogy  most  lesz  valami  Összecsapás  a  két  vezér 
között,  de  bámulva  értesült  Turenne  mérsékeltségéről ;  mikor  pe- 
dig a  hadnagy  mondókáját  elmondta  La  Ferté  előtt,  ez  így  kiáltott 
fel :  »MégÍ8  csak  csodálatos,  hogy  ez  az  ember  mindig  a  legbölcsebb 
8  én  mindig  nagy  szamár  vagyok !«  Különben  közkatonáira  s  tiszt- 
jeire úgy  ügyelt  mintha  édes  atyjok  lett  volna.  Egyszer  értesül- 
vén, hogy  egy  tisztje  alól  egy  csatában  két  lovát  lőtték  ki  s  e 
veszteség  csak  nem  tönkre  teszi  a  szegény  tisztet,  magához  hí- 
vatta, istállójába  vitte  s  mondta,  hogy  válaszszon  két  lovat  s 
tartsa  meg  magának,  de  ne  mondja  senkinek,  mert  ha  minden 
tisztnek  adni  kellene,  neki  nem  maradna  lova.  1651-ben  megnősült 

29* 


452  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

s  feleségül  vette  herczegNompar  Armand  leányát  Saroltát  ki  igeu 
mfvelt,  kedves  nő  volt  s  boldogul  éltek  a  nő  haláláig,  de  gyerme 
kök  nem  született  >) 

Turenne  katonai  tehetségéről  és  érdemeiről  egész  köny?tar 
van  összeírva  s  ugy  látszik  abban  van  megállapodás,  hogy  leg- 
főbb érdeme  a  nyugodt,  hideg  megfontolás,  a  biztos  tervezés  és  a 
kivitelben  való  gyorsaság.  Condé  herczeg  a  vész  pillanatában  te- 
remte határozatait,  mikor  már  mindenki  a  legnagyobb  izgalombau 
volt,  akkor  támadtak  néki  legjobb,  legfényesebb  gondolatai.  Tu- 
renne lassabban  gondolkozott,  tervelt  s  hideg  vérrel  állapította 
meg  terveit,  nyugodtan,  de  biztosan  lépett  a  csata  mezőre  s  itt 
követelte  a  gyorsaságot  I.  Napóleon,  ki  sokat  foglalkozott  ?ele. 
azt  mondta :  »ez  az  egyetlen  hadvezér,  kinek  az  idővel,  a  mint  örege- 
dik, nő  a  merészsége. « Igen,  mert  az  ő  bátorságának  alapja  volt  a 
tudomány,  melyet  hosszas  tapasztalásából  szerzett.  Condé  is  azt 
mondta  róla:  >Ha  Condé  nem  volnék,  Turenne  szeretnék  lenni !< 

Szerzőnk  természetesen  hosszasan  foglalakozik  a  hadvezéri 
és  államférfiúi  tulajdonokkal,  de  mi  meg  szintén  természetesen 
nem  követhetjük  a  részletekbe,  csak  annyit  emiitünk  ez  utóbbi 
pályájáról,  hogy  Turenne  volt  az  első,  ki  Algir  elfoglalását  a  fran- 
czia  kormánynak  ajánlotta,  emlékiratot  dolgozván  ki,  hogy  az  af- 
rikai partokon  egy  biztos  kikötőre  s  a  mellé  egy  még  biztosabb 
tanyára  van  szüksége  a  francziáknak. 

Szerzőnk  egy  kissé  mai  napos  czélzással  így  végzi  szép 
munkáját :  A  ki  Francziaországot  szereti  s  érdeklődik  a  francziák 
iránt,  nem  fogja  feledni,  hogy  Turenne  legszentebb  határaink 
(Elszász)  védelmében  esett  el  s  hogy  emléke  egy  újabb  jelszava 
harczi  riadónknak. 

D£ÁK  Farkas. 


^)  Hogy  boldog  családi  eletet  éltek,  mikor  együtt  lehettek,  ezt 
Bethlen  Miklós  is  írja,  ki  1664.  hásvét  ünnepén  egy  pár  hétig  volt 
Turennenél  s  önéletíratáhan  szeretettel  és  melegséggel  emlékszik  a 
nagyember  körében  töltött  napjairól.  Lásd  Bethlen  Miklós  önéletírása  1. 
kötetét. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  Magy.  Tört.  Társulat  május  7-én  Pulazky  Fereucz  elnöklete 
alatt  tartott  ülésében  Kammerer  £rnŐ  olvasta  fel :  A  hódoltságról  a  def- 
terek alapján  ez.  értekezését,  a  mely  a  Századokban  fog  megjelenni. 
Azután  titkár  mutatta  be  br.  Mednyánszky  Dénesnek  másolatát,  a  Mug- 
len  Krónika  pozsonyi  példányáról,  felemlítvén,  hogy  Báró  Mednyánszky 
Dénes,  a  nagynevű  Mednyánszky  Alajosnak  méltó  fia,  történetirásunk- 
»ak  maga  is  alapos  ismerője  s  lelkiismeretes  búvára,  fiatal  korában 
barátja  és  vezetője  Lichuer  Pál  buzdítására  s  közreműködésével  lemá- 
solta Mnglen  Henrik  krónikájának  azt  a  példányát,  mely  a  pozsonyi 
lyccum  könyvtárában  őriztetik  s  azt  beküldte  Társulatunkhoz,  oly  ezél- 
l'ól,  hogy  mint  az  ö  ajándékát  felajánljuk  a  nemzeti  múzeumnak.  Fiatal 
éveinek  munkája  önmagában  is  becses  dolog,  mert  a  példányról  ncm- 
cBak  betűhű,  hanem  az  eredetivel  máskülönben  is  teljesen  megegyező 
másolatot  vett ;  sőt  még  a  kezdő  betűket  is  utánozta.  A  mit  az  ifjú 
kezdett,  azt  a  férfi  tapasztalatai  s  tanulmányai  gazdag  eredményé- 
vel tudta  hasznosítni.  Fáradságos  s  a  legkisebb  részletekre  kiterjedő 
gloasákat  írt  hozzá,  melyek  a  munka  használhatóságát  megkönnyítik. 
Muglen  krónikáját,  mint  tudva  van,  a  woIfenbUtteli  példányokból  adta 
ki  Kovachich,  egyesítvén  azok  szövegét.  De  a  pozsonyi  codex  annyi 
variánst  foglal  magában  s  átalán  annyira  különbözik  a  két  wolfenbütteli 
példánytól,  hogy  ezeket  azonos  természetüeknek  tekinteni  nem  lehet,  sőt 
bizonyosra  vehető,  hogy  a  pozsonyi  codex  az  eredetiről  vett  másolatok 
közt  a  wolfenbütteliektől  különböző  csoportot  képvisel.  Ez  indította  a 
nemes  bárót,  hogy  a  Kovachich  kiadása  s  a  pozsonyi  példány  közt  levő 
eltéréseket  feltűntesse,  —  s  a  variánsok  roppant  számáról  fogalmat  sze- 
rezhetünk magunknak  azon  körülményből,  hogy  a  variánsok  jegyzéke 
21  ívet  foglal  el.  Ezenkívül  elkészítette  a  báró  a  tartalmi  eltéréseket  is 
—  s  ezek  száma  3  ívre  terjed.  A  ki  e  nagy  fáradsággal,  eruditióval  s 
pontossággal  készült  munkát  átlapozza,  az  bizonynyal  forráseriticánk 
érdekében  köszönetet  fog  mondani  a  nemes  bárónak. 

Ugyancsak  a  titkár  Mathaeus  Dániel  két  naplóját  ismerteti  a  XII. 
ezáxadból,  melyből  több  becses  naplót,  évkönyvet,  emlékiratot  tudunk  fel- 
mutatni. Nem   utolsó  helyet  foglal  cl  ezek  közt  Matthaeus  Dániel  bártfai 


454  TÁRCSA. 

városi  jegyző  két  naplója,  melyek  közül  az  egyikuek  eredetijét  a  nemzoti 
muzeuni,  másikát  Bártfa  városa  levéltárában  érzik.  Az  elsőre  Zsilinszky,  a 
a  másodikra  Acsády  figyelmeztettek,  s  ha  még  is  éu  mutatom  be 
ezeket,  azért  teszem,  mert  egyik  sajtó  alatt  levő  munkámnál  reményem 
felett  sikerrel  használhattam  ezeket.  S  a  mit  még  bemutatásokhoz  szük- 
ség volt  megtudnom,  az  adatokat  megkaptam  tagtársunk  Wiody  Alajos 
bártfai  polgármester  úrtól,  ki  az  ottani  levéltár  rendezése  által  halhatat- 
lan érdemeket  szerzett  magának.  Ez  a  Matthaeus  gondos,  körültekintő, 
de  éles  cszü  s  erős  megfigyelő  tehetséggel  bíró  ember  volt  —  megbecsül- 
hetetlen tulajdonok  egy  évkönyvírónál.  Az  első  napló,  melyet  tőle  bírunk 
az  1637 — 8-iki  országgyűlés  alkalmából  kelt,  midőn  az  egyik  bártfai 
követ  ő  volt  a  pozsonyi  országgyűlésen.  Kisncgyedrét  286  lapnyi  köuyv. 
melynek  alig  felét  foglalja  el  a  napló  —  a  többi  országgyűlési  iromá- 
nyokból telt  ki.  >Acta  diaetalia  tam  publica  quam  privata<  nevet  visel 
—  8  a  czímen  kivül  az  első  lapra  még  egy  kedélyes  mottót  is  felirt 
Matthaeus  uram :  >e8  gilt  auf  dem  Landtag  viel  Bedenken,  aber  nicht 
viel  trinken.c  Nov.  1-én  indáit  el  két  társával  s  az  első  lapok  úti  élmt^ 
nyeit  töltik  be,  melyek  közt  kiváló  érdekű  Nagy-Szombat  leírása.  De 
mennél  tovább  halad  a  napló  a  pozsonyi  események  leírásában,  annál 
érdekesebbé  válik,  —  megismertet  a  szereplő  egyénekkel,  ügyesen  s  rövi- 
den tudja  azokat  jellemezni,  sohasem  válik  fecsegővé,  de  az^rt  minden 
pontosabb  eseményről  értesít.  Sajnálni  lehet,  hogy  1638.  jan.  2-án  meg- 
szakad. Sokkal  hosszabb  és  terjedelmesebb  a  másik  napló,  mely  az 
1644-ik  év  eseményeit  írja  le.  »RegiminÍ8  et  dominii  mutatioc  czimet 
visel  ez,  s  az  elsŐ  följegyzések  1644.  márcz.  17-vcl  veszik  kezdctöket, 
midőn  Bártfa  Eákóczyval  alkudozni  kezdett.  E  mozgalmas  évben  több 
különböző  követségben  megfordűltMatthacus,  többi  közt  Lengyelországban 
is  —  de  kiváló  fontosságúvá  naplója  a  nagyszombati  tárgyalások  rész- 
letes leírása  által  lesz,  melyekben  mint  Bártfa  követe  vett  részt,  A  már 
aggúló  beteges  és  ideges  Esterházynak,  ki  roppant  erélyével  és  eszével 
mégis  mozgató  lelke  volt  a  tárgyalásoknak,  olyan  képét  nyerjük  a  köz- 
vetlen benyomások  által  nyert  rajzaiból,  milyent  eddig  nélkülöztünk. 
Fájdalom  e  napló  egy  része  is  elveszett:  az  1645.  jan.  8-án  szakad  meg. 
Nem  sokkal  utóbb  még  ez  évben  meghalt  Matthaeus,  mint  ezt  a  ^'árosi 
jegyzőkönyvben  a  neve  után  tett  f  igazolja.  Vájjon  nem  voliia-c  még 
Bártfa  városa  le véJ tárában  több  munkája  feltalálható  ?  Lehet  —  s  ha 
lehet,  hogy  az  megtörténjék,  bizonynyal  nem  fog  a  derék  és  szakértő 
polgármesteren  múlni,  ki  már  is  sok  szolgálatot  tett  történetírásunknak. 
Kn  jelen  felszóbtlásommal  nem  akartam  többet  elérni,  mint  a  figyelmet 
ez  eddig  nem  ismert,  vagy  legalább  nyilvánosan  ne.a  cml^etett  évkönyv 
íróra  irányozni. 

Thaly  Kálmán  bemutatja  hg.  Odescalchi  Arthúr  jelentését  a 
nyitramegyei  helynevek  magyarosítását  illetőleg ;  megtette  saját  észre- 
vételeit is  s  egészben  véve  magáévá  teszi  ö  is,  mint  eg^  ik  tagja  a  bizott- 


TÁRCZA.  456 

s^goak  Odescnlcfai  jelentésit.  Ugyancsak  Thaly  Kálmán  bemutat  egy 
XY.  8 z.  hártya-oklevelet,  melyet  Ulászló  adott  ki  1500-ban  Burlán,  a 
mely  Ifátyás  királynak  figy  1478-ban  kelt  az  Oldor  és  Záuthoy  csMlá- 
dokra  vonatkozó  oklevelét  írja  át.  Az  oklevelet  Pázmándy  Géza  küldte 
Thalyuak  Römlödröl,  a  ki  ezt  a  Társulatnak  adományozza.  Köszönettel 
fogadtatott,  s  az  oklevél  a  társulat  levéltárában  tétetik  le. 

Folyóügyekrc  kerülvén  a  sor,  következő  évdíjas  tngok  vétettek 
fel :  Szilágyi  János,  M.-Sziget  (aj.  Korányi  Frigyes) ;  Fáhry  Nándor, 
Mosoiiy,  (}ij.  Iváníi  Ede);  Péierffi/  Lajos,  Bpest, (aj.  Komáromy  András) ; 
Zsánibokréűty  Emil,  Trenesén  (^aj.  Pfeiffer  Antal);  Dr.  Rácz  Kálmán, 
N.-Ranizsán  (aj.  Makay  De/sŐ) ;  (7<?rore  Jánosné  sz.  ^oszlopy  Stephanie 
úruő  Bpest  (aj.  Kirchner  Lajos);  Berényi  Gyula,  Karczag  (aj.  Széli 
Farkas) ;  Szálé  Lajos  Nyitrán  (aj.  Bihary  Péter) ;  Vtkerdy  Máté,  Kis- 
Várdán  (aj.  Kovács  István) ;  Landesmanu  Lipót,  Szabadkán  (aj.  a  titkár.) 
Ezután  a  pénztárnok    mutatja  be  műit  havi   számadását. 

A  bevétel  volt  ápril  havában     4,548  frt  84  kr. 

Kiadás 698    >       3    > 

Pénztári  maradvány:      3,850   frt  81   kr. 

Végül  Nagy  Gyuia  indítványozza,  hogy  Dr.  Szalay  József  oly 
korán  elhunyt  érdemes  választmányi  tagtársunk  halála  felett  érzett  mély 
részvétét  a  Társulat  a  jegyzőkönyvben  is  kifi'jezze.  Az  egész  választ- 
mány hozzájárulásával  el  fogadtatik. 

Erre  zártülés  következvén,  titkár  jelenti,  hogy  az  orsz  kiállítás 
igazgatósága  azt  a  kedvező  Ígéretet  tette,  hogy  július  hóra,  a  midőn  a 
történelmi  congressus  tartatni  fog,  a  congressus  tagjai  számára  egyen- 
kéut  2  frt  50  krért  egész  július  hóra  érvényes  jegyet  engedélyez.  A 
eoDgrcssusban  résztvevők  a  többi  közt  tehát  abban  a  kedvezményben  is 
részesülnek,  hogy  az  5  frt  részvételi  díj  fejében  jul.  hóra  a  kiállításra  is 
jegyet  kapnak.  A  további  intézkedések  e  tekintetben  az  elnökségre 
bízatnak.  Ezzel  a  gyűlés  eloszlott. 


—  Felhívás.  Az  országos  kiállítási  bizottság  szíves  ígérete  alap- 
ján, hogy  a  Történelmi  Congressus  tagjainak  2  frt  50  krért  egész  július 
bóra  érvényes  jegyet  fog  engedélyezni,  felhívatnak  mindazok,  kik  a 
coD^essusban,  mely  jul.  2-án  veszi  kezdetét,  részt  akarnak  venni,  ez 
iránti  szándékukat  jnn,  6-ig  5  frtnak  és  visite-kártya  alakú  photogra- 
phiájuknak  beküldése  mellett,  a  titkári  hivatalban  (Budapest,  Egyetemi 
könyvtár)  jelentsék  be.  A  vidéki  tagok  vasúti  kedvezményi  jegyben  fog- 
nak részesülni.  Továbbá  a  beküldött  5  frt  fejében  megfogják  kapui  bér- 
mentve és  ingyen  a  congressus  munkálatait.  Továbbá  megjegyzendő, 
hogy  a  kik  a  kiállítási  2  frt  50  kros  bérletjegyre  nem  tartanak  igényt 
csak  2  frt  50  krt  fizetnek,  melynek  fejében  részt  vesznek  a  congressus- 
ban  s  annak  munkálatait  ingyen  kapják.  A  titkári  hivatal. 


456  TÁRCZA. 


Válságos  időkben  született,  erŐs  küzdelmek  s  a  türelem  és  lemon- 
dás korábau.  Olyan  időkben,  midőn  a  magyarság  csak  a  múltból  merí- 
tette erejét  és  kitartását  az  egyenletlen  barcz  folytatására  s  reményei  a 
jövőben  csak  bizonytalan  ködképek  alakjában  jelentek  meg  álmaiban. 
Megvolt  erős  hite,  de  nem  tudott  számolni^  bogy  min  alapszik  az.  A 
családban;  melynek  ő  tagja  volt^  megvolt  az  erős  és  szívós  hazafi  érzés,  mely 
ucm  alkudott  és  nem  mondott  le  semmiről.  Atyja  reformált  lelkész  volt, 
anyja  pedig  egy  mélyen  érző  és  szerető  nő,  unokája  a  hatalmas  reformált 
püspöknek  Báthory  Gábornak,  ki  a  pesti  ref.  egyházat  megalkotá.  Ebben 
a  légkörben  szívta  be  ő  a  hazafiságot  és  vallása  szeretetét,  melyek  képe- 
zek véglehel  létéig  jellemének  legkiválóbb  vonásait  Hazája  története 
iránti  érdeklődését  pedig  mind  az  felkölté  a  gyermekben,  a  mit  csak 
látott  és  hallott.  Mire  ő  már  eszmélni  kezdett,  mikor  Ő  megfigyelni  tadoc^ 
éppen  akkor  nyilatkozott  legjobban  a  nemzetben  a  ragaszkodás  a  histó- 
riai jogokhoz.  Korán  fel  kellett  benne  ébrednie  a  történelem  szeretetének  s 
—  talán  ez  is  gyakorolt  befolyást  pályaválasztására.  Elemi  iskoláit  otthon 
Baracskán  végezte  atyja  Szalay  Sándor  felügyelete  alatt;  ki  őt  1868. 
őszén  Grácba  vitte,  hol  a  gymnasiumi  három  elsŐ  osztályt  végezte  —  sbol 
a  stájer  történetre  János  főherczeg  által  alapított  ezüst  érmet  elnyerte; 
a  többi  osztályokat  Budán  végezte,  de  atyját,  ki  időközben  tanfelügye- 
lővé lett,  korán  elvesztette.  Az  élet  gondja  rá  nehezedett  a  számos  tagból 
álló  családra  s  még  gyermek  volt,  midőn  megismerkedett  annak  terheivel. 
De  a  csüggedést  soha  sem  ismerte  s  kitartó  munka  és  erős  szorgalom  mel- 
lett megszerezte  magának  mindazokat  az  eszközöket,  melyek  kiképezésébez 
szükségesek  voltak.  Erős  akarattal  s  kitartással  folytatta  tanulmányait 
a  pesti  egyetemen  s  itt  elnyerte  a  bölcsészettudori  oklevelet,  s  ntóbb 
az  egyetemi  magántanári  minősítést.  Első  önálló  müvét  is  ezen  alka- 
lomból írá  20  éves  korában:  »  Városaink  a  XlII-ik  században.  Budapest, 
1878c  s  a  168  lapra  terjedő  munka  nagy  szorgalomra  és  önálló  gon- 
dolkodásra vall.  Valóban  ő  azért  tanult,  mert  az  ismeretgyüjtés  uála 
életszükséget  képezett  —  de  a  mi  fiatal  embernél  ritkaság,  a  mit  tanult,  azt 
meg  is  emésztette.  E  tulajdonainak  köszönheté,  hogy  Salamon  Ferencz 
még  mint  kezdőt  maga  mellé  vette  s  különösen  a  levéltári  kutatásoknál 
alkalmazá.  E  mellett  apróbb  históriai  dolgozatokat  közlött  a  tudomá- 
nyos folyóiratokban  s  1880.  óta  a  Századokban^  melynek  rendes  bírálói 
közé  tartozott.  Midőn  az  egyetemi  tanfolyamot  végezte  s  pályát  kellett 
választania,  az  országos  levéltárba  lépett  s  annak  egyik  legbuzgóbb 
tisztviselőjévé  lett.  Ott  volt  hát  a  forrásnál,  melyből   bőven  meritheteit. 


j 


TÁRC2A.  467 

A  kamarai  levéltáruak  országos  levéltárrá  átalakítása  sok  idő  és  fárad- 
ság munkája :  s  e  munkában  szívvel  lélekkel  örömmel  osztozott  Szalay. 
Ama  lymbns,  az  ismeretlen  kincseknek  ama  bő  forrása  csakhamar  kez- 
dett tisztűhií^  osztályokra  oszlani  —  s*  e  nagy  ás  nehdz  munkánál  jól 
tudta  őt  használni  a  levéltár  igazgatója.  És  a  mit  ő  így  tanult  és  ma- 
gába szedett,  azt  egy  nagy  munkánál  értékesítette  a  » Magyar  Nemzet 
Történeténél,*  melyet  1879-bcn  vett  át  s  4  kötetben  1883-ban  be  is 
fejezett.  Gondos  feldolgozás,  szép  és  világos  irály  s  sok  űj  adat  teszik 
azt  becsessé  —  de  neki  is  igen  jó  iskola  volt  az,  mert  az  összes  hazai 
történeti  forrásokat  át  kellett  dolgoznia.  E  törekvéseit,  érdemeit  méltá- 
nyolta az  Akadémia,  midőn  a  Péczely-dijat  az  ő  munkájának  Ítélte  oda, 
iniat  olyan  munkának,  »mely  a  mtívelt  nagy  közönség  számára  készült, 
bár  jegyzetek  es  forrás  idézésekleu  szűkölködik,  a  nyomtatott  és  kéz- 
írati  források  lelkiismeretes  felhasználásával  készülte  ;  s  > önálló  felfo- 
gás bélyegét  viseli  magán. «  £  levéltári  kutatásainak  köszönhetjük  egy 
becses  forrásmunkáját,  Nádasdy  Tamás  levelezését,  melyet  Károlyi 
Árpáddal  együtt  adott  ki  az  akadémiai  költségén^  s  melyhez  a  bevezető 
tanulmányt  ő  irta.  Társulatunk  kirándulásaiban  szívesen  vett  részt  s 
i^itartással  osztozott  a  legfáradalmasabb  kutatásokban:  utoljára  a  sop- 
roni kirándulásban  előadó  is  volt.  Már  akkor  választmányi  tagja  volt 
Társulatunknak,  sőt  egy  ízben  már  akadémia  tagságra  is  volt  ajánlva. 
Utolsó  müvei  voltak,  melyeket  már  a  kórtól  ágyhoz  szegezve  készített, 
Stampfel  Helikonja  száolára:  Bocskay  István,  majd  II.  Rákóczy  Fe- 
reacz  élete,  s  a  Századokban  a  Bécs  ostromára  vonatkozó  munkákról  írt 
terjedelmesebb  és  beható  tanulmány.  Erős  hazaszeretet  s  a  históriai 
igazság  keresése  látszik  minden  során,  a  mit  írt,  —  valamint  igazi 
becsületesség  s  Önzetlen  szívnemesség  képezték  jellemének  alapvonásait. 
Bár  a  pályának,  melyet  önmagának  választott,  még  alighogy  csak  küszö- 
bét lépte  át  —  de  minden  a  mit  tŐIe  bírunk,  biztosítékul  szolgált  arra 
nézve,  hogy  szép  s  a  hazára  nézve  hasznos  jövő  állt  előtte.  Ma  már  ennek 
vége !  Be  kell  érnünk  azokkal  a  szolgálatokkal,  melyeket  már  is  tett 
történetírásunknak,  s  melyek  önmagukban  is  elegendők  aita,  hogy  iro- 
dalmunkban helyet  biztosítsanak  neki. 

Isten  veled  i^ti  barátom  l  Legyen  a  föld  könnyű  sírod  felett ! 

Szilágyi  Sándor. 

VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

—  Az  ERDÉLYI  MuzEUM-BOTLET  f.  évi  ápríl  9-én  tartotta  ez  idei 
közgyűlését  Gr,  Esterházy  Kálmán  az  elnöki  megnyitó  beszédben  kegye- 
letes szavakkal  emlékezett  meg  a  nem  rég  elhunyt  Na^y  Péter  kolozs- 
vári pv.  reform,  püspökről,  a  ki  az  egylet  alapításánál  és  negyedszázados 
fejlődésénél  egyaránt  a  legüdvösebb  tevékenységet  fejtette  ki.  Ezután  Dr. 
Fináty  Henrik,  az  egylet  titkára  tette  meg  jelentését,  melyből  a  200^000 


4&8  TÁRCZA. 

frtot  medhaladó  vagyonnal  s  számos  taggal  rendelkező  egylet  örvendetes 
gyarapodása  tűnik  ki.  Az  egylet  épen  25  éves  jubileumára  készül.  Ssabó 
iSTdr^akönyvtr  állásáról  tett  jelentést.  A  4  2.821  kötetből  álló  könyvtára 
műit  évben  626  kötettel  gyarapodott  a  rendelkezésére  álló  3000  frtból. 
A  természetiek  táráról  dr.  Entz  Géza  referált;  a  növénytár  állásáról 
Kanitz  Ágost ;  a  kőzettani  gyűjteményről  dr,  Koch  ;  végűi  dr,  Finály  az 
érem-  és  régiségtárról.  Dr,  Koncha  felszólal  az  iránt,  hogy  a  régiségtár- 
ban  az  erdélyi  specialitásból,  a  zománczból  semmi  sincs  s  ajánlja,  hogy 
a  régiségtár  zománczgytijtésre  törekedjék.  Végül  választás  volt.  Alel- 
nökké egyhangúlag  Brossai  Sámuefy  vál.  tagokká  dr.  Fabinyi,  dr.  Abt, 
dr.  Éltes  Károly  és  Gyarmathy  Zsigmond  választattak  meg. 

— '     A     HUMTADMKGVEI     TÖRTÉNELMI     tS    BÉOÉSZETI     TÁRSULAT     válaSZt- 

mánya  f.  évi  ápril  hó  29-én  Ktmn  Géza  elnöklete  alatt  ülést  tartott,  melyen 
dr.  Sólyom- Fekete  Ferencz  a  kenyérmezei  emlék  felállításának  helyét,  az 
eddigi  tervtől  eltérőleg  nem  az  alkenyéri  indóháznál,  hanem  a  Báthory- 
féle  kápolna  helyén,  melynek  romjai  máig  is  láthatók,  ajánlja  megállapí- 
tani, ludiványa  a  kenyérmezei  emlék  bizottságnak  adatott  ki  tanulmá- 
nyozás végett.  Azután  Mailand  Oszkár  értekezik  a  ron^niai  argei^i  zárda 
építése  mondájáról.  A  monda  szerint  a  zárda  építése  nem  akart  haladni, 
éjjel  összeomlott,  a  mit  nappal  építettek,  mindaddig,  míg  az  építőmester 
(Manuli)  álomlátása  következtében  azt  ajánlá,  hogy  a  legelső  nő,  a  ki  a 
zárdához  jő^  falaztassék  be.  Az  áldozat  az  építőmester  neje  lŐn.  A  szép 
értekezés  után  gr.  Kuun  elnök  fölemlíté,  hogy  Nógrádban  a  Balassáék 
dévéni,  a  pozsonymegyei  dévényi  és  egy  duuántúli  vár  építéséről  hasonló 
szláv  mondák  vannak,  csakhogy  itt  nem  asszony,  hanem  ártatlan  gyer- 
mek falaztatik  be.  Az  argesi  monda  felett,  vájjon  abban,  mint  az  érte- 
kező állítá,  a  nap  és  hold  mythosát  luhet-e  feltalálni^  rövid  cssmecsere 
fejlődött  ki,  a  mely  után  folyó  ügyek  zárták  be  az  érdekes  ülést. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  A  »NvELVBifLÉKTÁR<  XII.  kötetébcu  ismét  két  codex  látott 
napvilágot :  a  Döbrentei-  és  a  Teleki- codex.  Az  első  a  Döbrentei  Gáb^r 
nevét  viseli,  kegyeletes  emlékezé»képeu  ama  buzgalomért,  melylyel  e  szá- 
zad 3 0-as  éveinek  elején  annak  lemásoltatásában  fáradozott.  A  második, 
a  tulajdonos  gróf  Teleki-család  nevéről  neveztetett  cl.  Mindkét  codeset 
Volf  György  tette  közzé,  bevezetésében  méltatva  azok  tartalmát,  meg- 
határozni igyekezvén,  hogy  kinek,  vagy  jobban  mondva  kiknek  szá- 
mára készültek  azok  ?  Az  elsőt,  a  Dőbrenieiről  nevezett  codezet,  mely 
jelenleg  a  gy.-fejérvári  püspöki  könyvtár  egyik  kincsét  képezi,  1508-baD 
Halabori  Bertalan  pap  írta,  s  minden  valószínűség  szerint  apáczák  szá- 
mára ;  de^  hogy  minő  szerzetbeüek  voltak  azok  ?  Bertalan  pap  egy 
szócskával    sem    sejteti   velünk.    Hogy  egyszerű  másoló  volt,   ki  előtt 


TÁRCZA.  .459 

régibb  fordítások  feküdhettek^  melyekből  másolatát  kc'szítette;  iszámos 
írás  hibája,  törlése  és  igazítása «  bizonyítja.  A  Tdéki-codex  négy  személy 
munkája.  Az  első  három  nem  nevezi  meg  magát.  Az  írás  charactere 
azonban  női  kezekre  vall.  A  codex  utóUó  írója  >  Fráter  Ferenczc,  ki 
sepsi-szent-györgyinek  vallja  magát.  De  évszámot  nem  ír,  míg  a  nők 
közfii  az  első  sz.  Anna  legendáját  1526-bau  Vásárhelyen  —  valószínűleg 
Marosvásárhelyen  —  végzi  be.  Az  utolsó  kct  nő  1530 — 153  l-ben 
kdszült  el  munkájával.  Hogy  Feroncz  barát  ferenczrendi  volt,  azt 
ueve,  valamint  azon  körülmény,  hogy  a  ferenczrendi  sz.  Bonaveuturát 
mindig  »attyanc<-nak  nevezi  —  árdiják  el.  AnŐk  clarissa-apáczák,  min- 
den valószínűség  szerint  szintén  M.-Vásárhelyeni  s  egyszersmind  c  szer- 
zetbeli  apáczák  számára  készült  a  könyv  is^  minthogy  Ferencz  barát 
iCrístusaak  őw  icgycssec-nek  szólítja  olvasóját  s  magával  egy  szerzetbe 
helyezi. 

—  A  ViHuÉRT  Abmin  írta  » Magyarok  eredete «,  melyben  a  magyar 
nyelvnek  a  török-tatár  nyelvekkel  való  rokonsága  mellett  szállott 
sikra,  az  ellentábornak  —  mondhatni  —  együttes  támadását  vonta 
luaga  után.  Azok,  kik  a  finn- rokonságot  vitatják,  egymás  után  keltek  fel 
Vámbéry  nézetének  megdöntésére.  Hunfalvy  Pál,  BudenZf  Barna  Fer- 
dinánd  egymásután  léptek  sorompóba.  A  harcz  egész  átalánosságban 
kitört.  S  hogy  a  küzdelembe  néha  a  szenvedély  hangjai  is  belevegyül- 
tek, azt  a  toll-harczok  átalános  természete  hozta  magával.  De  Vámbéry 
uem  adta  fel  a  harcztért.  Feleletei  a  megtámadásokra  sorban  következ- 
nek egymásután.  Első  feleletében  a  Hunfalvy  bírálati  megjegyzésére 
redcktál,  míg  az  előttünk  fekvő  ujabb  értekezésében  a  Budeuz  bírálatát 
veszi  kritika  alá.  Hunfalvy  Pál  kritikájában  a  Vámbéry  könyvének  min- 
den részére  kiterjedett  Történelem,  ethnographia,  nyelvészet  egyenlő 
figyelemben  részesültek  nála.  Nem  igy  Budenznél.  0  csak  a  nyelvészeti 
rdsz  bírálatára  szorítkozott,  s  a  Vámbéry  idézeteiből  az  tÜnik  ki,  hogy 
szenvedélyes  támadása  nem  mindenben  ment  a  tévedésektől.  Egyébiránt 
ez  érdekes  harcznak  még  lesz  folytatása,  s  hogy  melyik  részre  hajlik  a 
győzelem,  —  azt  majd  csak  a  jövő  mutatja  meg. 

—  A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AkadAmia  emlékbcszédeí  során  ujabban 
kettő  hagyta  el  a  sajtót :  Tre/orí  Ágostoné,  Thiers  Lajos  Adolf  kültag-^ 
es  Tűrők  Józsefé  Tarczy  Lajos  rendes  tag  felett.  Tre/ort  a  tŐle  megszo- 
kott, eszmékkel  telt  beszédben  emlékezett  meg  a  franczia  köztársaság 
néhai  elnökéről,  mint  írót,  szónokot  és  államférfit  jellemezvén  őt.  Thiers 
mind  a  három  téren  egyaránt  kitűnt.  Nagy  volt,  mint  író  minden  téve- 
dései mellett;  mint  szónok,  a  meggyőződés,  az  erkölcsi  bátorság  hang- 
ján tartott  beszédeivel  ragadta  magával  hallgatóit;  mint  államférfid 
bölcsességgel  küzdött  az  állam  s  a  társadalom  nagy  érdekei  mellett.  A 
mi  legnagyobb  csodálatra  méltó  e  nagy  emberben,  az  azon  óriási  tévedés, 
mely  a  szabadelvű  eszmék  harczosát  a  világtörténelem  legnagyobb  nlak- 
jhí  egyikének,  a  zsarnokságba  i^  római  Caesarokhoz  hasonló  L  Napóleon* 


460  TÁRCZA. 

nak,  B  az  ő  korának  feltétlen  magasztalójává  avatta  föl.  >Mert  a  császár- 
ság legendája  s  a  napóleoni  caltus  igazi  megalkotója  Thiers  volt.c  De 
nagy  volt,  tévedése  is  csak  nagy  lehetett.  Államférfiúi  nagyságának  tető- 
pontján az,  1870^  71-iki  rázkódtatások  után  állott.  A  szenvedett  óriási 
vereség  a  communismus  karjaiba  dobta  Francziaországot  Ennek  leverése 
s  az  állam  reorganisatiója  Thiersnek  örökre  maradandó  emlékét 
képezi.  —  Török  József  Tarczy  Lajosnak  emlékét  elevenítette  fbl. 
Tarczy,  mint  tanár  félszázadig  volt  dísze  a  pápai  ref.  főiskolának.  De 
nemcsak  tanár,  ügy  szólva  második  alapítója  volt  azon  tanintézetnek, 
mely  Jókait,  Eerkápolyit,  Molnár  Aladárt  stb.  adta  a  hazának.  Hint 
író,  a  természettudományoknak  élt,  s  e  téren  aratta  babérait,  melyeknek 
alapján  a  m.  tud.  Akadémia  1838-ban  levelező,  1843-ban  pedig  rendes 
tagjává  választotta.  Belletristicai  dolgokkal  is  foglalkozott^  minek  jutal- 
ma a  Kisfaludy -Társaság  tagsága  lett.  Ha  nem  volt  lángész,  fáradhatat- 
lan szorgalma  elismerésre  méltó,  kiben  1881.  elején  a  magyarországi 
protestantásmus  egyik  kiváló  alakját  vesztette  el. 

—  Rbizneb  Ján^s  >Történelmi  vizsgálatai <-ban  a  zsidóknak  Szege- 
den lett  letelepedése  idejét  világítja  meg.  A  zsidóknak  a  szabad  királyi 
városokban  való  letelepedhetését  törvényeink  nem  tiltották,  de  a  tilalom 
magában  a  városok  statútumaiban  állott,  mely  szerint  a  zsidókat  befo- 
gadhatták, vagy  —  elutasíthatták.  Kivételt  a  bányavárosok  képeztek, 
hol  zsidólakást  törvényeink  sem  tűrtek  meg.  A  mi  a  szabad  királyi  váro- 
sokban való  letelepedési  időt  illeti,  az  1785-re  tehető,  mely  évben  II. 
József  császár  reform-terveinek  megvalósításához  fogott.  Ez  évben  nyíl- 
tak meg  tényleg  a  városok  sorompói  a  zsidók  előtt,  miként  a  legtöbb 
városában  hazánknak,  ügy  Szegeden  is ;  bár  találunk  rá  adatot,  hogy  a 
műit  század  második  tizedében  Szegednek  volt  zsidó  lakosa. 

—  Az  0R8ZÁO0S  MAGTAR  GAZDÁSÁGI  £OirE8i}LET  smlékköny vénck  V. 
füzete,  hogy  űgy  mondjuk,  a  miatagazdák  egész  sorozatának  életrajzát 
foglalja  magában.  De  nemcsak  gazdák  voltak ;  több  közülök  hazánk  tör- 
ténetének utolsó  évtizedeiben  a  politikában  is  kiváló  szerepet  játszott 
Felkarolni  mindent,  mi  közgazdasági  állapotainknak  emelésére,  javítására 
czélzott ;  a  gazdaság  egyes  ágainak  okszerű  fejlesztése ;  pénzintézetek, 
gazdasági  egyesületek  alapítása :  ezek  valának  ama  nemes  hazafiái  eré- 
nyek, melyekben  e  jeleseink  ezen  a  téren  kitűntek.  Desewjffy  Emil,  Lón^oy 
Menyhért,  Somsdch  Miklós,  Zay  Károly,  Wenckheim  Béla  és  László,  id. 
Irinyi  János,  Orczy  György,  Bánffy  János^  Magyar  Imre,  legidősb  Tarnócrí/ 
Kázmér  stb.  voltak  azok  a  férfiak,  kiknek  üdvös  hatása  gazdasági  állapo- 
taink fejlődésére  lassanként  megtermetté  s  megtermi  az  el  nem  maradható 
gyümölcsöt. 

—  MiLLfiKSB  Bódog  egy  kis  füzetben  Versetz  környékének  leg- 
régibb történetét  tárgyalja.  Érdekesen  világítja  meg  a  vidék  mólt- 
ját  a  történelem  előtti  időktől  kezdv<3  a  rómaiak  Dacziájáuak  bukásáig. 
Az    előbbi    korszakok    (a    kő-,     bronz-^    vas-korszak)     kevés    emléket 


TÁROZA.  461 

liagjott  e  vidéken  hátra.  Még  a  Decebal  birodalmából  is  a  régi  íróknál 
található  uehány  helységnév  maradt  meg,  melyek  egy  részének  hova- 
helyezése  még  manapság  is  kérdés  alatt  áll.  A  rómaiak  kora  már  gaz- 
dagabb emlékekben  ezen  vidéken  is.  Kutatások  kiderítették,  hogy  Ver- 
setz  e  korban  fontos  stratégiai  pont  volt. 

—  K.  Nagy  Sándor  a  kedvező  fogadtatáson,  melyben  > Bihar- 
Országc-ának  elsŐ  kötete  részesült,  felbátorodva,  úti  rajzainak  második 
kötetét  bocsátotta  világ  elé.  Még  az  elsÖ  kötetben  a  megyének  csak 
egyes  pontjaival  ismertet  meg,  e  második  kötetben  a  megyének  még  nem 
ismertetett  részeibe  vezet  el.  Igen  nagy  részt  szentel  Várad  ismertetésé- 
nek, melyben  sok  apró,  de  jellemző  dolgot  mond  el.  Majd  a  megye  nyu- 
gati és  délkeleti  részének  festésérc  megy  át,  s  élénk  színekkel,  érdekesen 
ecseteli  mind  azt,  a  mi  az  utazónak  figyelmét  megérdemli. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

—  Az  Arcuaeolooiat  értesítőnek  második  füzete  ápril  15-éu  pon- 
tosan  megjelent.  Épen  ügy  mint  az  első  füzet  kiállítás  és  tartalom  tekin- 
tetében ez  Í8  a  legkényesebb  igényeket  is  kielégíti.  Minden  czikk  előtt 
magyar  motivumokból  vett  díszítések  vannak,  kiváló  ízléssel  és  szigorú 
criticával  megválogatva ;  általában  az  illustratiók,  reproductiók  tekinte- 
tében oly  kitűnően  sikerültek,  hogy  a  külföld  hasonnemü  kiadványaival 
méltán  kiállják  a  versenyt.  De  magáról  a  szövegről  is  nagy  elismeréssel 
szólhatunk.  Műgonddal^  helyes  tapintattal  és  szerkesztői  ízléssel  vannak 
összeállítva ;  változatos  és  többnyire  kellemes  olvasmányt  is  nyújtva  az 
olvasónak,  de  mindannyian  olyanok,  melyek  ismereteinket  elŐbb  viszik. 
Az  első  czikk  Némethytől  van,  Budavárának  régi  helyrajzának  folyta- 
tása. E  czikkben  a  régi  Szent-János  templomának  helye  áUapíttatik 
meg.  Az  » Emlékek  és  leletek<  czímti  rovatban  két  közlemény  foglalta- 
tátik.  Wosyiiszkytól  »Etrusk  bronz  edények  Kurdon, <  az  edények 
rajzaival ;  >A  nyéki  sarcophagc  Páur  Ivántól ;  > Ó-Budai  ásatások* 
Wekerlétől  (befejezése  a  megelőző  füzetben  kezdett  czikknek.)  >A  mező- 
berényi  aranyleletekc  Pulszkytól ;  >A  zágrábi  szentelt  víztartó  hintőjec 
Radisicstól.  >Egy  múzeumi  czéhserleg  ismertetését  R.  I-tŐl,  s  egy  kis 
közlemény  a  bécsi  dénárokról  Posta  Bélától.  Igen  helyes  gondolat  volt  a 
szerkesztőtől  a  levelezésnek  egy  külön  rovatot  szentelni.  Mint  e  füzet  is 
tanúsítja  sok  fontos  és  érdekes  dologról  nyer  ez  úton  értesítést  az  olvasó 
közönség.  Az  :^ Irodalomé  czímü  rovatban  meglehetős  éles  polémiát  foly- 
tatnak Szendrey  és  Réthy^  ezt  kisebb  nagyobb  könyvismertetések  köve- 
tik. A  füzetet  1^  Különféléké  rovata  *  Könyvészeti  és  :^  Hivatalos  közlemé- 
nyeké zárják  be.  Külön  melléklet  a  füzethez  Budavár  1686-iki  ostromá- 
ról Eck  ^tal  készített  dombormű  facsimiléje.  Ezenkívül  is  a  füzet  gaz- 
dagon van  a  legkülönbözőbb  nemű  illustrátiókkal  ellátva. 


462  TÁRCZA. 

—  »Az  EoyqAemüvészbtt  Lap«  Ipolyi  Arnold  azon  beszédét 
hozza,  melyet  a  képzŐmttvéaaeti  társulatban  tartott.  A  »rövid  közlemé- 
nyek «-ben  három  érdekes  közlés  van  a  budvári  koronázási  templom 
.reconstructi ójáról.  Szent  Bernulf  utrechti  püspök  stólájáról  éa  albájáról, 
ezeknek  igen  sikerült  rajzával :  érdekes  adalékul  a  középkori  egyházi 
öltönyök  történetiéhez.  S  végül  a  pécsi  székesegyház  kifestésénck  kérdé- 
sével foglalko/ik  egy  kis  polemikus  czikk.  A  változatos  tartalmú  füzetet 
az  »Irodalom«  és  > Vegyeseké  rovata  zárja  be. 

—  A  *  Figyelő  «  IV-ik  rtízETÉnKs  Bereczky  Sándor  ismerteti  a 
soproni  ev.  lyceumi  magyar  társaság  első  tíz  évének  (1790 — 1800) 
történetét.  Yáczy  folytatja  Haller  Hármas  históriájának  ismertetését. 
Alapos,  az  eredeti  kútfőkre  visszamenő  tanulmány.  Csaplár  Benedek 
folytatja  nagybecsű  monographiáját  Révay  életéről  és  koráról,  Abafj 
Lajos  pedig  Horváth  Ádám  működésének  ismertetését.  Ezt  követík  Fabó 
adalékjai  Zwittingerhez  s  a  füzetet  Szinnyei  irodalomtörténeti  repertó- 
riuma zárja  be. 

—  »A  Réokszeti  ks  történelmi  értesítőnek, €  mely  a  délmsgyar 
országi  Múzeum- társulat  közlönye^  a  melyet  Pontelli  a  titkár  szerkeszt, 
ez  évi  Il-ik  füzete  megjelent.  Az  első  czikk  »Bél  Mátyás  életec  Szmid.a 
Lajostól.  E  füzetben  Bél  Mátyás  ifjúságának  s  működésének  első  éveit 
veszszük.  Röviden,  de  sok  melegséggel  vázolja  e  nagy  úttörő  és  nagy 
stilista  életét.  Karácsonyi  János  folytatja  a  Csanád  nemzetség  birtokai- 
nak betűrendes  felsorolását.  Névtelen  szerző  Dácia  régi  szokásait  és 
mythologiai  szobrait  ismerteti.  A  fűzetet  *Tárczn,^  mely  a  társulat  gyű- 
léseiről ád  számot  s  ^  Egyvelege  zárja  be. 

—  A  >Ny£lvür€  április  füzetében  Tömlő  Gyula  a  német-i\jvári 
glossákról  értekezik,  melyeket  a  könyvszemlében  Fejérpataky  László  tttt 
közzé  8  e  czikkében  négy  kiadatlan  s  feldolgozatlan  codexrc  liívja  fel  h 
szakértők  figyelmét.  Deák  Farkas  nyelvtörténeti  adatokat  közöl  a  Révay 
család  levéltárából. 

—  >A  Budapesti  Szemle «  májusi  füzetében  Medveczky  Frigyes 
folytatja  társadalmi  elméletek  az  ó-korban  czfmü  alapos  tanúimánynyal 
és  nagy  gonddal  irt  értekezését,  melyben  A risto telesről  elmélkedik  \  es  éa 
a  Plató  rendszere  közt  húzván  pá^rvonalat.  A  párbér  kérdése  felett  meg- 
indult polémiában  Rosner  felel  Timonnak.  Az  ^Krtettüőben^  többek  köxt 
Réthy  magyar  stylje  van  bírálva. 

—  Az  >ijj  MAGYAR  8ioN«  ápriHs  és  májusi  füzetében  Kollányi  F. 
értekezik  Oláh  Miklós  irodalmi  foglalkozásairól  a  külföldön  s  a  szétszórt 
adatokat  érdekes  taniilmánynyá  csoportosítja  össze. 

—  A  ókeresztény  magvető*  ez  évi  Xl-ik  füzetében  Benczédi  Ger- 
gely a  ^Kolozsvári  magyar  és  szász  unitáriusok  czivakodása  1592'beii< 
czim  alatt  a  szászok  válaszát  közli  a  magyarék  »objectioirac  papvila^x- 
tási  ügyben,  szép  és  zamatos  magyarsággal  írva,    bizonyságául   annak, 


TÁRCZA.  463 

hogy  a  kolosvári    sxnszok   már  akkor  íb   tökéletesen    eVtettek  s  írták  a 
magyar  nyelvet. 

—    A    »MA6YAR  PROTESTÁNS     EGTIlAzi     ÉS  ISKOLAI     FIG7ELŐ«     III IV. 

füzetében    Gergely   Károly    közli    Szathmárnémcti    feliratát    az    udvari 
kamarához  1779-bÖl  az  ottani  kath.  templom  e'pftése  ügyében. 

—  »Az  ERDÉLYI  MuzKDM-EOTLETC  bölcselet-,  nyclv-  és  történelem- 
tudományi szakosztályának  kiadványai <-ból  megjelent  a  Ilik  kötet  első 
füzete.  > Vajda  Péter  erkölcsi  beszédei  és  pöre*  czím  alatt  dr.  Széchy  a 
régi  censura  történetéből  egy  érdekes  esetről  irt  bosszab  tanulmányt. 
Beune  van  Finálynak  igen  meleg  hangon  írt  s  tapintatos  emlék  beszéde 
Nagy  Péterről,  melyben  az  elhunyt  ptlspököt,  mint  a  muzem-egylet  elnö- 
két méltányolja.  Mika  Sándor  Ranke  világtörténetének  4-dik  kötetét 
ismerteti. 

—  >Az  UsG.  Rkvue<  IV-ik  füzete  folytatja  Hanfalvy  czikkét  a 
ramon  történetírásról  s  bemutatja  Trefort  tanulmányát  Thiersről.  A 
bírálati  rovatban  többek  közt  az  Altenberger  codex  van  ismertetve. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  ÁPRILIS. 

nahgh  Gj^ila,  Egy  határjáró  levél  1515-ből.  P.  Hírlap  97.  sz. 
fíarát  Sándor,  II.  Rákóczy  emlékezete.  Függetl.  96.  sz. 
fívcgy  László,  Irodalmi  közlekedés  az  ó-korban.  Cortnna  11.  12.  sz. 
f'yrill  és  Method  élete.  Nenizet  96.  sz. 

Dongó  G.  Géza.  II.  Rákóczi  Ferencz  iQiisága.  Zemplén  15.  16.  sz. 
Emberi  nem  hagyományai.  Piiblius  Siriusiól,  M.  Állam  101.  102.  sz. 
>ayárfás  iHván.    Jász-knnok  története.  IV.  V.  kötete.   Előfizetési  fölhí- 
vás. Függetl  113. 
Ihinyathi  lAszló  gróf.  Bosznia  nemessége.  Nemzet  59.  sz. 
HmréU  toJán  az  őstörténet  világításában.  Egyetértés  94.  sz. 
^Klnics,    VJeJcoslmr^  Prof.    Geschichte  Bosniens.    Noch   deu  Kroatischen 

von  Dr.  Iván  von  Bojnicsics.   Leipzig,    1885.«    Ism.   Dr.   Darvni 

Móricz.  Nemzet  100.  101.  109.  110. 
Köpesdi  Sándor.  A  rózsa  a  rómaiaknál.  Nemzet  118.  sz. 
Lé'póczy  György.   Az  Andrássyak  a  magyar  történelemben.    Bud.  Jlirlnp 

117.  sz. 
^Magyar  Történelmi  Életrajzok  3.  füzete. <    Szerk.    Szüáyyi  Sándor.  Ism. 

Egyetértés  94.  sz.  P.  Napló  94.  sz. 
Mojláih  Béla.  Forgách  Simon  kalandjaiból.    Forgách  Simon  paripája.  P, 

Napló  59.  sz. 
^yfenard  Hené.  Az  ó-kori  művészettörténete.  Ford.  Bp.  1885.<  Ism.  (R.) 

F6v.  Lapok  76.  sz. 
Mlkulik  József.  A  hódolás  korából.  Bp.  Ilirlnp  99.  sz. 


464  TÁRCZA. 

Móricz  Gyula.  Ritka  könyvek  a  csíksomlyói  azt.  Perencz-rendiek  könyv- 
tárában. M,  Polgár  5.  bz. 

Orasáffgyüléa  300  év  előtt  (Az)  Bud.  Hírlap  59.  sz. 

^Pastdner  Gyula,  A  művészetek  törénete.  Bp.  1885.«  Ism.  (K.)  Fövároni 
Lapoh  76.  sz. 

Pátkai  Pály  dr.  Fejérmegyei  Pátka  második  alapíttatása.  SzahadAág  (Szé- 
kesfejárvár)  49.  50.  sz, 

Pesty  Fin  gyes.  Muraköz.  P,  Hírlap  92.  sz. 

Pulszhy  Ferencz.  Szeged  őskora.  Szegedi  Híradó  83.  sz. 

« 

Radvánszky  Béla  báró.  Lakodalmak  a  XVI.  e's  XVII.  században.    Senrj^ 

107,  sz. 
Tanulmányok  a  konyha  körébal.    Vasam.  Újság  16.  sz. 

>  Ihallóczy.  Zay  Ferencz.  (M.  Tört.  Élet  legújabb  füzetéből.)  Barabás  S. 
Vasam.  Újság  15.  sz.  arczk.  és  rajz. 

Thaly  Kálmán.  Magyar  borok  kivitele  külföldre,   különösen  Angliába,  a 

múlt  század  elején.  Egyeté-tés  91.  sz. 
Történeti  kongresszus,  (Magyar — )  Egyetértés  94, 
Történetírás,  (Ujabb  magyar — )  Nemzet,  M.  Polgár  78. 
Weber  Sámuel,  Zipsen  im  Verhitltnisse  zum  Muranyer  Schloss.  Kasschautr 

Zeitung  15 — 17.  sz. 


lEODALMI  ÉS  VEGYES  KÖZLÉSEK. 

-~  Az  ORSZÁGOS  kiállításon  a  MÁ07AR  törtíiketírás  18  képviscIvc 
van.  Választmányi  batározat  alapján  Társulatunk  összes  kiadványai  be 
vaunak  mutatva.  Ez  alkalomból  a  kiadványok  jegyzéke  is  elkészült,  még 
pedig  nem  egyszerű  catalogusban,  hanem  egy  oly  kiadványban^  mely 
annak  összes  működését  feltűnteti.  Elnökségünk  belátva,  hogy  a  társu- 
lat folyóiratainak  valódi  értékét  csak  úgy  Jehet  bemutatni,  ha  annak 
eddigi  összes  működését  összefoglalja,  akkép  intézkedett,  hogy  azoknak 
teljes  ezim-  és  névtára  készíttessék  el.  E  catalogusból  a  közönség  be  fogja 
látni,  hogy  a  magyar  történetnek  mennyi  sok  kérdését  tisztázták  már 
eddigelé  történetíróink  Társulatunk  utján ;  mennyi  levéltár  lett  átkatatra ; 
de  még  nagyobb  hasznát  veszik  az  írók,  kiknek  ez  egyik  megbecsülhe- 
tetlen segédkönyve  lesz.  —  A  magyar  Tudományos  Akadémia  Összes 
kiadványait  egy  külön  szekrényben  állította  fel,  egy  olyan  szekráiyben. 
mely  a  bártfai  káptalani  könyvtartó  mintájára  készült.  Történetíróink 
és  búváraink  rendkívüli  hasznát  fogják  venni  annak  a  megbecsülhetetlen 
collectiónak  is,  melyet  Lanfranconi  Énéa  állított  ki.  Nem  is  szólva  könyv- 
gyűjteményeiről, földirati  incunabulairól  s  ritkaságairól,  melyek  magok 
is  egy  óriási  becsű  és  tekintélyes  collectiót  tesznek  ki,  s  melynek  catalo- 
gusát  annak  idejében  ismertetni  fogjuk.  Ezúttal  csak  arra  a  gyűjte- 
ményre szorítkozunk,  mely  a  Magyarországról  készített  régibb  térképe* 


TÁsczA.  465 

ket,  várak,  városok  rajzait,  ostroinképeket  városok  szerint  rendezve, 
chronologiai  rendben  foglalják  magokban.  Hosszas  idÖn  át  nagy  fárad- 
sággal és  költséggel  gyűjtötte  össze  ezeket  Lanfrancoui  s  ezek  együtte- 
sen olyan  coUectiot  képeznek,  melyhez  fogható  több  aligha  van. 

—  Az  1885-iKi  AKADÉMIAI  TAGAJÁNLÁSOK  cgy  54  lapra  terjedő 
füzetben  megjelentek.  Az  I-ső  osztályban  a  többi  köztid.  Sziiinyei  Józsefet 
Harna  Ferdinánd  s  PasteiiKT  Gyulát  Beöthy  Zs.  1.  tagnak  ajánlották.  A 
Ilik  osztályban  Ipolyi  Arnold  r.  t.,  Kemény  (íábor  1,  t.  és  Pauler  Tiva- 
dar r.  t.  tiszteleti  tagoknak  ajánltattak.  Deák  Farkas  1.  t.  rendes  tagnak 
ajánlotta  Ipolyi ;  a  történetírók  közül  I.  t.  ajánltattak :  Concfia  GyöiÖ 
(Horváth  B.)  Lánczy  Gyula  (Tóth  L.)  Lehoczk-y  Tivadar  (Ortvay)  Lipp 
Vilmos  (Pulszky)  Marczali  II.  (Szilágyi)  Márki  Sándor  (Nagy  I.)  Üreg 
János  (Szilágyi)  Timon  Ákos  (Kerkápolyi.)  Külső  tagnak  Vitkovícs  Gábort 
Szentkláray  ajánlotta. 

—  A  Nkuzeti  Múzeum  régiségtárt  kalauzának  4-ik  kiadása  a, 
napokban  elhagyta  a  sajtót.  £z  egy  újabban  átdolgozott  kiadás,  melyet 
a  niult  évi  ujabb  berendezés  tett  szükségessé.  A  történeti  képek  s  más  e 
ncmü  emlékek  az  újonnan  feállított  történeti  arczképcsarnokba  vitettek 
át  s  ez  ismét  lényeges  változásokat  vont  maga  után :  ügy  hogy  Hampel 
ez  lij  eathalogus  kiadása  által  hasznos  szolgálatot  tett  e  ii:uzeum  látoga- 
tóinak.  A  díszes  kiadású  kalauz  számos  képpel  vau  illustrálva. 

—  A  UA07AR  FŐÚRI  CSALÁDOK  LEvÉLTÁKAi  közül  a  leggazdagabbak 
és  legbecsesebbek  egyike,  hazai  történetírásunk  megbecsülhetetlen  hasz- 
nára nemsokára  közzé  fog  tétetni.  A  Pálffy-cftalád  berezegi  és  grófi  ága 
ugyanis  elhatározta,  hogy  családi  levéltárainak  történelmi  kincseit  közzé 
fogja  tétetni.  Az  erre  vonatkozó  előterjesztés  megtételével  Samarjai 
Károly  senioratusi  igazgatót,  buzgó  és  lelkes  s  történetírásunk  iránt 
érdeklődő  tagtársunkat  bízta  meg,  főszerkesztőül  pedig  a  család  ^agy 
Imre  v.  tagtársunkat  nyerte  meg.  Méltó  emléke  lesz  ez  a  hazánk  törté- 
netében oly  kiválóan  szerepelt  Pálffy-családuak. 

—  Magyar  íbók  névtára.  A  Magyar  Tudományos  Akadémia  még 
1881-ben  megbízta  id.  Szinnyei  József  egyetemi  könyvtárőrt,  a  ki  évek 
hosszú  során  tetemes  anyagot  gyűjtött  össze  a  >Magyar  írók  névtárac 
szerkesztésével.  £  megbízáshoz  képest  Szinnyei  a  hírlapkönyvtár  rende- 
zése alkalmával  ez  irányban  is  gyűjtött  újabb  adatokat,  ugy  hogy  jelen- 
leg a  legrégibb  kortól  mostanáig  közel  30,000  íróról  félmillió  följegyzés 
van  birtokában.  Az  élő  írókhoz  mintegy  3000  darab  kérdőívet  küldött 
azét,  melyben  életrajzi  adataik  s  mindennemű  munkáik  czímjegyzéké- 
nek  beküldésére  kéri  fel  őket.  Az  akadémia  a  kész  ívek  átvizsgálására 
bizottságot  küldött  ki.  Az  első  füzet  már  ez  év  végével  meg  fog  jelenni. 

—  AvEDiK  János  ^Emlékezzünk  régiekről*  czím  alatt  felhívást 
tett  közzé,  mely ly el  örmény  honfitársait  egy  emlékünnep  megtartására 
hívja  fel.  Ugyanis  folyó  évben  lesz  kétszázados  évfordulója  annak,  hogy 
az  örmények  a  kath  vallásra  tértek.  Idézi  Karácsonyi  János  esperes  plé- 

SZAZADOK.    1885.    V.  FÜZRT.  30 


466  TÁRCZA. 

bános  köv.  szavait:  »Majorcs  nostros  circa  annutu  inilcsiQium  scxccn- 
tesimum  sexagesimum  nonum  sccuta  est  postmodam  e  Moldovía  numero- 
eiora  Armenorum  colonia,  tum  Eutychetis  errore  ac  schismate  notata,  cum 
magistratu,  clero  ac  suo  epíscopo  Menna  Ziliftarogla.  Laudatus  hic  Men- 
nas  cpiscopus  cirea  annum  roillesimum  sexcentesimum  octogesimum 
quiatum  eacra  catolica  professus,  coepit  exiguas  hic  Armenorum  mani- 
pulus  lucem  orthodoxae  fidci  adspicere,  et  charum  catholicae  matris  sinum, 
velut  lactens  puer  cum  aviditate  repetere.«  Fölemlíti,  hogy  mig  a  kül- 
földi örmények  története  68  pusztítást  említ  fel^  az  erdélyiek  csak  két- 
szer voltak  zaklatásnak  kitéve.  A  hála  és  kegyelet  érzésére  hivatkozva 
indítványozza^  l^ogy  az  évenként  megtartatni  szokott  Cameller  ünne- 
pélyre készítsék  el  a  négy  örmény  egyház  monographiáját,  s  legkivált 
jóltovöinek  életrajzait. 

—  Stampfel  Károly  pozsonyi  kiadó,  a  magyar  irodalom  terjesz- 
tése körííl  valóban  méltánylást  érdemlő  tevékenységet  fejt  ki.  Valóban 
figyelemre  méltó  jelenség  az,  hog}'  Pozsonyban  egy  magyar  könyvkiadó 
czég  nemcsak  fenn  tudja  magát  tartani,  hanem  c  városban  jelentékeny 
irodalmi  életet  is  tud  teremteni.  Első  nagyobb  vállalata :  II.  Rákóczi 
Ferencz  ifjúsága  Thaly  Kálmántól,  történetírónk  egyik  legjelesebb  mun- 
kája, mely  bevezetését  képezi  Rákóczi  életének,  mutatta,  hogy  üzWt 
solid  alapra  akarja  fektetni.  S  csakugyan  nemsokára  kiadta  ^Y^rh^cf 
Lajos  emlékiratait,, a  forradalom  előtti  idők  történetének  egyik  nevezetes 
forrását.  Követte  ezt  Pisztory  Mór  pozsonyi  tanár  statisztikája,  egy  ala- 
pos, kimerítő  s  a  legújabb  adatok  felhasználásával  készült  munka,  mely 
a  nagyközönség  által  is  élvezhető  alakban  van  írva.  >A  legnevezetcseM) 
felfedezések  és  találmányok  könyvec  czím  alatt  ^egy^  a  mívelt  közönség 
igényeihez  mért  vállalatot*  indított  meg,  melyből  eddigelé  két  kötet  jelent 
meg :  Thomas  Lajos  nagyhírű  munkájának  átdolgozása  dr.  Fésűs  György- 
től, melynek  első  kötete  az  Amerika  felfedezéséig  terjedő  s  a  11.  kötet 
az  azokban  folytatott  utazásokat  írja  le,  gazdagon  illustrálva  szép  képek- 
kel. A  >Magyar  Pantheon«  Márki  Sándortól  díszkiadásban  rövid  életraj- 
zokat foglal  magában.  A  Magyar  Helikon  két  oszlályából  immár  négy 
kötet  áll  a  közönség  kezén  s  egy  újabb  kötet  közelebbről  hagyja  el  a 
sajtót.  Párhuzamban  ezzel  egy  újabb  vállalatot  indított  meg  dr.  Fésűs 
által  szerkesztve  » Kortársaink  c  czím  alatt  épen  úgy,  mint  a  Helikon,  20 
kros  füzetekben.  Az  elsŐ  3  füzet  Kossuth  Lajos  életrajzát  tartalmazva,  dr. 
Ferenczy  Józseftől  ]  melegséggel,  szépen  írt  biográfia,  képekkel  ülnsrálva. 
De  Stampfel,  mint  kiadó  arra  is  gondot  fordít,  hogy  irodalmunk  egy-egy 
kiválóbb  terméke  a  német  közönség  által  is  megszerezhető  legyen  —  így 
adta  ki  német  nyelven  Kossuth  Élményeit,  Pulszky  »Elotem  és  korom* 
ízimü  munkáját  és  Wirkner  emlékiratait. 

—  KapisztrAn  Jínos  emléke.  Kapisztrán  Jánosnak,  a  belgrádi 
diadal  egyik  főhősének  a  folyó  évre  esik  születése  500-ik  évfordulója. 
Ezt  a  napot  Olaszországban,  a  Válva  és  Sulmona  egyházmegyében  nagy 


TÁRCZA.  467 

ünnepclylycl  fogják  megülni.  Kapisztrán  származásra  nczve  jóllehet 
oiasz,  mégis  az  egész  keresztyen  világé,  s  első  sorban  hazánké.  Lelkesitö 
beszédeivel  szaporította  Hunyady  seregeit,  lelkesítette  a  népct^  s  láng- 
szavára  légiók  termettek  a  fÖldbÖl.  Kapisztrán  János  1385-ben  Perugiá- 
Imn  szülelett ;  jogtudományra  készült  s  28  éves  korában,  mint  békeköz- 
vctítö  működött  a  nápolyi  király  és  Peragia  között,  de  a  féltékeny  peru- 
giaiak  által  később  börtönbe  vettetett  azon  gyanii  miatt,  hogy  a  város 
erdekeit  elárulta.  —  Kapisztrán  ártatlanságának  tudatában  annyira 
szivére  vette  a  rajta  elkövetett  méltatlanságot,  hogy  börtönéből  kiszaba- 
dulva, Fercncz-rendi  szerzetessé  lőn.  Mint  ilyen  nagy  buzgósággal  hirdette 
a  keresztes  háborút  a  török  ellen  Németországban,  Ausztriában  s  külö- 
nösen Magyarországban.  Meghalt  1456-ban  okt.  2B-áu,  rövid  idővel 
halhatatlan  bajtársa  Hunyady  János  elhunyta  után.  Eltemetve  fekszik 
az  újlaki  zárdában,  Szerémmegyében.  Kapisztrán  János,  mint  egyházi 
író  is  kiváló  nevet  vívott  ki  magának. 

—  GyArfás  István  elhunyt  v.  tagtársunk  nagybecsű  monographiá- 
jáből  a  :» Jászkunok  történ eté« -bői  még  szerző  életében  három  kötet  jelent 
meg,  de  mint  annak  idejében  emiitettük,  elhunyt  barátunk  a  két  utolsó 
kötetet  is  hátrahagyta  kéziratban.  Csak  az  ujabban  nyert  adatok  betol- 
dása s  egy  kis  simítás  volt  hátra :  s  ezeknek  megtételére,  szóval  a  sajtó 
alá  rendezés  munkájának  végrehajtására  az  elhunyt  özvegye  Széli  Far- 
kas tagtársunkat  kérte  fel.  Ennek  alapján  az  özvegy  előfizetési  felhívást 
^>ocsátott  ki  a  4-ik  kötetre,  melyhez  a  Ill-ik  kötetbőlmég  hiányzó  okle- 
véltár és  a  névmutató  fog  mellékeltctni.  Maga  a  4-ik  kötet  1542  — 
lfí86-ig,  Buda  várának  a  török  hatalom  alól  való  felsznbadúláság  tcr- 
j<'d :  az  e  korszakra  vonatkozó  oklevéltárral,  számos,  legynagyobb  rész- 
ben eddig  meg  nem  jelent  oklevelet  fog  tartalmazni,  s  az  ezen  kötethez 
tartozó  névmutatót.  Ezen  4-ik  kötet  40 — 45  nyomott  ívből  fog  állani, 
melynek  előfizetési  ára  3  frt  50  kr.  Az  előfizetési  ívek  a  pénzzel  együtt 
lö85.  cvi  június  hó  15-ig  özvegy  Gyárfás  Istvánnéhoz  küldendők  (Bu- 
dapesten, Vámház-körut  10.  sz.)  A  mü  folyó  év  október  15-én  fog 
megjelenni. 

—  DuRER  Albert  életének  I.  füzete,  melynek  előfizetési  felhívására 
múlt  füzetünkben  hívtuk  fel  olvasóink  figyelmét,  megjelent,  meglepően 
szcp  kiállításban.  A  szöveget  e  gazdagon  illustrált  kiadásban  Dr.  Szendrei 
János  írta. 

—  Réthy  László  ómagyar  styl«  czím  alatt  KnoU  Károly  kiadá- 
sában egy  52  kis  lapra  terjedő  díszes  kiállítású  munka  hagyta  ol 
a  sajt^^t. 

—  Dr.  Szalay  József,  oly  korán  elhunyt  ifjú  történetírónk  leg- 
utolsó munkáját,  melynek  megjelenését  ő  már  meg  nem  érte,  épen  most, 
folyóiratunk  zártakor,  vesszük  Stampfeltől  Pozsonyból.  //.  Rákóczi 
F'rencz  ékínyza  ez  s  a  Magyar  Helicon  47.  füzetét  képezi. 


30* 


468  tíbozá. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  NyelvemléKtAr.  Régi  magyar  codexek  és  nyomtatványok. 
Kiadja  a  M.  T.  Ak.  Nyelvt.  Bizottsága.  XII.  köt^  Döbrentci  codex.  — 
Teleki  codex.  Budapest,  1884. 

—  Bihar-Ország.  Útirajzok.  Irta:  K.  Nagy  Sándor.  II.  köt  I. 
rész:  Nagy -Váradon.  II.  rész:  Nyugaton  és  Dél-Keleten.  Nagy-Varad, 
1885.  Ára  1  frt.  öO  kr. 

—  Kossuth  Lajos  iratai  összevont  népies  kiadásban.  A  szerző 
meghatalmazásával,  szerkesztette  Helfy  Ignácz.  Budapest,  18^^5.  I. 
füzet.  Ára  30  kr. 

—  Az  ORSZÁGOS  MAGYAR  GAZDASÁGI  EGYESÜLET  EMLÉK- 
KÖNYVE. A  hazai  mezőgazdaság  előmozdítása  s  az  e  czéira  alakított  egye- 
sület sikere  körül  szerzett  érdemek  hálás  emlékezetben  tartására,  szer- 
keszti Galgóczy  Károly.  Kiadja  az  országos  magyar  gazdasági  egyesület. 
Az  emlékkönyv  V-ik  füzete.  Budapest,  1885. 

—  Nagy  Péter.  Emlékbeszéd,  az  erdélyi  múzeum-egylet  18bn. 
ápril  9 -kén  tartott  közgyűlésén  az  elhunyt  alelnökre  tartotta  Dr.  Ftnály 
Henrik.  Kolozs^'ár,  1885.  Ára  ? 

—  Kalauz  a  magyar  nemzeti  múzeum  érem-  és  régiségtárában. 
Húsz  képpel  és  három  képes  táblával.  Ötödik  kiadás.  Budapest,  1885. 
Ára  ? 

—  Mária  Magyarország  királynéja  1370  — 1395.  Irta  Márki 
Sándor.  Budapest,  1885. 

~  Csömöri  Zay  Ferencz  1505  —  1570.  Irta  Thallóczy  Lajos. 
Budapest,  1885. 

—  Történelmi  vizsgálatok  a  zsidók  szegedi  letelepedéáe 
körül.  Irta  Reizner  János.  (Különnyomat:  >A  szegedi  zsidók  1785— 
1855-ig,  írták  Lőw  Immánuel  és  Kubinyi  Zsigmond,  czimü  muakábúl.} 
Szeged,  1885. 

~  Az  OSZTRÁK-MAGYAR  MONARCHIA  STATISZTIKÁJA.  A  leg- 
újabb adatok  alapján  a  jogtanűlók  igényeihez  alkalmazva  irta:  I^i*- 
Pisztory  Mór.  Második  kiadás.  Pozsony,  1884.  8-adr.  616  1. 

—  MoLDA  oder  Beitrage  zur  Geschichte  der  Moldau  und  Bukowiua. 
Von  Franz  Adolf  Wickenhauser.  II.  Bánd.  Czernowitz,  1885.  8-ailr. 
138  lap. 

—  G^EQEN  Herrn  FoüRNIER.  Eine  Antikrltik  von  EduarJ 
Wertheimer.  (Bécs,  1885.)  16  1. 

—  DlE  WersCHETZER  Gegend  im  Alterthume.  Historiách- 
archSologische  Skizze  von  Félix  Milleker.  Werschetz,  1885.  Ára? 

—  ReVOLÜTIÜNBA  LÜI  HORIA  in  TANSiVANIA  81  UNGARIA  1 784— 

1785.  Scrisa  pe  basa  documenteloru  oficiale  de  Nic.  Densusianu.  Bucaresci. 
1884.  8  r.  519  1.  Ára  10  franc. 


A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN. 


MÁSODIK  KÖZLEM^.NT.  — 


A  második  emlékírat,  mint  Nenny  bárónak  plajbászszal  írt 
jegyzete  tannsítja,  Fremant  nevű  uri  ember  műve.  Magyarországon 
1759.  és  60.  között  tudvalevőleg  két  kereskedelmi  társaság  ala- 
kúit, u.  m.  a  temesvári,  mely  feladatául  tűzte  ki  a  Bánát  és  Szla- 
vónia terményeit  Trieszten  vagy  Fiúmén  át  Nyugat-Európába 
szállítani ;  s  a  jánosbázi,  mely  ugyanezt  volt  mívelendő  Eelet  felé, 
különösen  a  Balkán-tartományokba.  Hogy  nem  sokáig  tartotta 
fenn  magát  egyik  sem,  azt  tudjuk,  de  kevesebbet  tudunk  a  módok- 
ról, melyek  szerint  a  kereskedést  űzték.  A  mi  a  Fremant  jelenté- 
sének érdeket  kölcsönöz,  az  éppen  e  fölvilágosító  irány  s  az  e  kor- 
ból eredő  külkereskedelmi  referáták  ritkasága.  Mindenesetre  érde- 
kes adalék  külkereskedelmünk  bölcsőkorának  jellemzéséhez. 

A  francziáúl  írott  jelentés  fordítása  így  hangzik : 
Alázatos  ^s  rövidre  foglalt  jegyzetek  a  kiviteli  kereskedés  tárgyá- 
ban, melyet  a  temesvári  társaság  folytat  a  tengermelldken  át  a  külfölddel. 
1.  A  Bánát  termesztményeinek  fölöslege  kivitelének  teljes  hiánya, 
azon  érték  és  ár  nélkül  minden  évben  ott  rekedt  roppant  mennyiségű 
búza;  a  tizedek  értékes{tésének  teljes  lehetetlensége  arra  bírták  Felsé- 
gedet, hogy  a  kiviteli  kereskedést  óhajtsa,  a  mit  el  is  kezdett  a  temesvári 
társaság  17 59-ben  50,000  frtnyi  kis  tőkével.  Felséged  ismervén  e  keres- 
kedés fontosságát,  segélyezte  ezt,  saját  jövedelmeiből  megajándékozta 
octroy-yal  s  különféle  előjogokkal  e  keletkező  félben  levő  társaságot ; 
építtetett  raktárakat,  kitisztíttatta  a  folyamokat  és  saját  kereskedelmi 
pénztára  terhére,  nagy  költséggel  hajózást  létesitett  a  Bánát  és  a  tenger- 
mellék közt,  egyszóval  Felséged  felismerte,  hogy  Magyarország  kereske- 
delme mily  nagy  befolyással  lehet  az  örökös  tartományok  kereskedelmére 
a  tengeri  kikötők  által ;  rendelte  és  akarta   s  a  kis  temesvári   társaság 

SzlzADOK.   1885.  YI.  Fűzet.  31 


470  A  NEMZET6AZDABÁG  TÖBTÉKETÉHEZ 

megnyitotta  az  utat,  de  kinyitotta  lassankint  az  irigy  ^s  haszonleső  ver- 
senyzők szemét  ÍS|  kik  irigyek  az  ö  octroy-jára  éa  többi  kiváltaágaikra,  a 
nélkül,  hogy  ismernék  azokat. 

2.  1765-bcn  egy  újabb  > Magyarországi  társúlatc  keletkezett 
Triestben,  mely  1766-ban  egyesült  a  régi  temesvárival,  úgy  hogy  a  kettő 
most  egyet  képez  600,000  írt  tőkével. 

3.  Hamisan  beszélnék  Felségednek,  ha  azt  mondanám,  hogy  a 
temesvári  társaság  üzleti  működése  az  első  időkben  nem  járt  némi  kel- 
lemetlenségekkel a  Bánát  lakóira  nézve.  De  miként  vezetni  be  egy  ój 
kereskedést,  miként  alapítani  több  épületből  álló  telepeket  s  új  hajózási 
vállalatokat  s  ezenkivül  lerontani  még  a  nép  előítéleteit  is.  De  1765. 
előtt  a  társaság  ügyletei  az  alattvalókkal  rendeztettek  s  a  két  társaság 
egyesülése,  azaz  1766.  óta,  a  társaság  jó  üzleteket  köt,  a  nélkül,  hogy 
terhére  lenne  bárkinek  is.  Sőt  ellenkezőleg,  ő  tesz  jót  a  földművelő  nép- 
pel s  az  az  állítólagos  egyedárúság,  melylyel  vádolják,  csak  ellenséges 
versenytársai  fejében  létezik. 

4. 1 759-től  1 7  64-ig  a  társaság  folytonos  válságban  volts  két  ujjnyira 
a  tönkremenéstől.  A  nápolyi  és  olaszországi  inség  17  64-ben  helyreállította 
az  egyensnly t  s  a  váratlanul  jött  nyereség,  melyet  akkor  szerzett,  híressé 
lőn  és  sok  versenytársat  hozott  nyakára,  kik  mind  hasonló  terményekkel 
kereskednek.  Az  irigység  és  haszonlesés  szelleme  az  ő  oldalukra  pártolt, 
s  új  tanácsosok,  kiket  Temesvárra  küldenek,  a  kik  nem  tudják  mily 
veszedelmes  helyzetben  volt  e  társaság  1764-ig,  a  kik  nem  tudják  mily 
hitvány  ára  volt  azelőtt  a  Bánát  terményeinek,  miként  pangott  a  földmi- 
velés,  mily  lehetetlen  volt  a  királyi  tizedeket  értékesíteni ;  hallván 
továbbá  egy  képzelt  nyereség  roppant  voltáról  s  vezérelve  talán  szemé- 
lyes ellenszenv  által  is,  kiabálnak  és  beszélnek  egy  nem  létező  egyed- 
árúság ellen. 

ö.  Felséged  kegyesen  elhatározta  magát,  hogy  előbb  a  régi,  majd 
az  egyesült  társaságnak  elad  a  királyi  tizedekből  80,000  mérő  búsát, 
mérőjét  30  krajczárjával.  £z  a  legfőbb  dolog,  a  mi  ellen  a  társaság  ellen- 
ségei kikelnek,  úgy  vélekedvén,  hogy  a  társaság  kétszeresen  adatja  ma- 
gának a  tizedet  midőn  az  év  kedvező  a  kereskedésnek  s  nem  vállalja  el, 
midőn  a  viszonyok  nem  alkalmasok,  hogy  a  termények  külföldön  értéke- 
sítethessenek.  Mi  sem  merészebb  e  vádnál.  így  a  társaság  1766-ban 
30,000  mérő  helyett  csak  ll,770«/8  mérőt,  1767-ben  pedig  15,581*/8 
mérőt  kapott  s  így  két  év  alatt  60,000  helyett  csak  27,352  mérőt, 
holott  a  genuai,  livomói  és  angol  árak  bizonyítják,  hogy  1766.,  67.  és 
68-ban  a  buzakereskedés  nagyon  fényes  Üzlet  volt.  A  társaság  e  két  ér 
alatt  a  parasztoktól  28,852  mérő  búzát  vett  1  frt  10  krjával,  összesen 
33,853  frt  45  krért  s  ha  az  administrativ  hatóság  a  kikötött  mennyi- 
ségű tizedet  kiszolgáltatta  volna,  ezáltal  19,^34  frtot  takarított  volna 
meg  a  társaság,  mely  1759'től  1767-ig  egyetlen  egyszer  sem  kapott 
annyi    terményt,  a  mennyihez  a  szerződés  értelmében  joga  lett  volna. 


HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  471 

Hogy  honnan  eredhet  az  az  óriási  njereaég,  azt  ú  neh^z  volna  kimagya- 
rázni, mikor  a  búsa  mérőjének  szállítása  Triesztig  1  írt  1 3  krba  kerüL 

A  6-ik  pontban  Fremant  constatálja,  hogy  a  búza  mérője  a 
Bánátban  1  frtot,  Triesztben  pedig  3  frtot  ér.  Ajánlja,  hogy  a  búza  ára 
mesterséges  úton  magasabbra  veressék,  mert  ilyen  árak  mellett  a  földmű- 
ves, az  állam  legerősebb  oszlopa,  nem  élhet  meg,  ő  nélküle  pedig  egyetlen 
osztály  sem  létezhetik. 

A  8-ik  pontban  felemlíti,  hogy  1766-ban  egy  nagy  árvíznél  száz 
hajó  jöhetett  segítségre  s  ez  is  a  társulat  érdeme,  mely  a  szávai  utat 
megnyitotta.  Ugyané  pontban  megjegyzi^  hogy  bölcsebb  dolog  volna,  ha 
Carniolía,  mely  bnzáját  tengeren  át  3  íl  30-on  vészig  a  bánáti  búzát 
fogyasztaná.  Ezt  olcsóbban  kapná  s  a  pénz  sem  menne  érte  a  külföldre. 

A  9-ikben  hivatkozik  arra,  hogy  a  társaság  nemcsak  magyar  ter- 
mények kivitelére  s  idegen  szükségletek  behozatalára  szoritkozik,  mert 
hisz  a  fiaméi  nagy  dohánygyár  s  a  buccari-i  sávolyos  vászongyár  csupán 
magyar  terményeket  dolgoznak  fel  és  2000-nyi  munkása  —  néhány 
okvetlenül  szükséges  velenczei  kivételével  —  mind  belföldi.  A  mémoire 
írója  bírta  reá  a  társaságot  e  gyárak  alapítására  az  176á-iki  nagy  inség 
idején,  dettiem  hiszi,  hogy  e  gyárak,  társaság  hasznára  volnának,  mert 
évi  költségük  nem  kevesebb  180,000  frtnál ;  eddig  még  alig  adhattak  el 
valamit  s  nem  is  bizonyos,  hogy  a  jövőben  fog-e  javulni  a  helyzet.  Ha  a 
versenytársak  tudomásával  bírnának  e  roppant  koczkázatnak,  majd  alább 
hagynának  vádjaikkal. 

A  10.  pontban  érinti,  hogy  a  társaság,  csak  azért,  hogy  ezeknek 
n^gélhetési  módot  nyújtson  a  Károly-uti  gyarmatosokkal  fuvaroztat,  bár 
azáltal,  hogy  ezek  egyfelől  Károlyvárosnál,  másfelől  Verboskonál  tovább 
nem  mehetnek,  évente  8000  frt  tiszta  kára  van.  Ezt  ugyan  nem  teszik  a 
concurrensek. 

A  11 -ik  pontban  megjegyzi,  hogy  a  társaság  roppant  sokat  káró* 
sodott  a  katonai  élelmezésben  és  a  fuvarban,  azonfölűl  40,000  frtja  hever 
egy  gyárban,  mely  vörös  fonalat  készít  törökös  módon  Temesvártt,  de  a 
melyet  be  kell  zárni  fogyasztók  híján. 

Végül  dicséri  a  társaságot,  s  melegen  ajánlja  a  királynő  kegyelmébe. 

Az  emlékírat  nagy  értékét  az  adja  meg,  hogy  belőle  értesü- 
lünk először  kissé  részletesebben  a  temesvári  társaság  dolgairól, 
mely  még  Horváth  Mihály  fennidézett  szaktörténelmében  is  egy- 
szerűen csak  megemlíttetik,  holott,  mint  magyarországi  kereske- 
dők első  egyesülése,  bizonyára  több  figyelmet  érdemel. 

Mint  az  emlékiratból  látható,  a  társaság  üzletei  fényesek- 
nek voltak  mondhatók.  Bármint  igyekszik  is  csökkenteni  a  társa- 
sággal nagyon  rokonszenvező  Fremant  a  nyereség  nagyságát,  azok 

31* 


472  A  NEMZETGAZDASÁO  TÖRTÉNETE 

az  állítólagos  philantrop  intézmények  vagy  busás  jöTedelmet  haj- 
tottak, vagy,  ha  csakugyan  emberbaráti  érzületből  tartattak  fenn 
a  részTeYÖk  által,  bizonyára  bő  fedezetüket  lelték  a  bánáti  bnza 
s  egyéb  export  és  import  üzletek  jövedelmeiben.  Hogy  az  állam- 
mal lenni  szerződéses  viszonyban  már  akkor  is  igen  előnyös  dolog 
volt,  bizonyítja  az  a  tény,  hogy  a  tízedbuza  mérőjét  30  kron  kapta 
meg  a  társaság,  míg  a  földművelőét  1  frt  10  kron  váltotta  magá- 
hoz, ha  ugyan  e  relative  magas  ár  nem  azért  mondatik,  hogy  a 
társulat  állítólagos  veszteségei  nagyobbaknak  tűnve  föl,  ez  úton 
ébreszszék  fel  az  emberbaráti  királynő  részvétéi 

Az  is  kiviláglik  e  fölterjesztésből,  hogy  a  társulat  által  forga- 
tott tőke  nem  magyar  vagyon  volt.  Föltéve,  hogy  az  a  kezdetleges 
társaság  magyar  pénzen  alakúit,  ezt  a  tőkét,  ha  a  jelentés  e  részének 
hinni,  lehet  az  1760 — 65-iki  rossz  években  jó  részt  elvesztette,  és  az 
1766-iki  egyesülés  után  a  trieszti  társasággal,  úgy  az  alaptőke, 
mint  a  hatalom  tisztán  az  idegen  részvényeseké  volt,  kik  űzletQ- 
ket  bizonyára  a  Commerzienrath  elvei  szerint  vezettet  A  buc- 
carí-i  sávolyos  vászongyár  és  a  fiumei  dohánygyárnál  igen  nagyot 
talált  mondani  a  jelentéstevő,  a  két  gyár  munkásainak  számát 
2000-re  tevén,  mert  hisz  1777-ben,  Fremant  jelentésének  kelte 
után  kilencz  évvel,  sem  Fiúméban  sem  Buccariban  egyetlen  rőf 
vászon,  egyetlen  lat  dohány  nem  gyártatik  s  a  munkások  hivata- 
los kimutatásában  ^)  e  két  ipar  képviselői  teljesen  hiányzanak. 

Az  akkori  viszonyok  közt  pedig  nem  igen  voltak  kitéve  a 
vállalatok  oly  nagy  ingadozásoknak,  mint  ma  a  szabad  verseny 
napjaiban,  sőt  ha  az  alapító  vállalat  meg  is  bukott  volna  időköz- 
ben, a  gyárak,  magánember  kezében,  habár  csekélyebb  termeléssel 
is,  bizonyára  tovább  működtek  volna.  Valószínű  tehát,  hogy  ezek 
az  Ínséges  időkben  alapított  vállalatok  sokkal  kisebbek  valának  s 
úgy  kezeltettek,  hogy  rövid  idő  multán  minden  nagyobb  kár  nélkül 
beszűntethetők  legyenek. 

Az  Intendenza  és  a  Commerzienrath  eltörlésével,  Szörény- 
megye  alakításával  ez  az  ál-temesvári  társaság  is  hamar  felosz- 
lott. Megfosztatva  leghatalmasabb  támaszaitól,  szembe  találva 
magát  egy    concurrens  kikötővel,  Fiúméval  s  egy  nagyeszű  és 


^)  Országos  levéltár.  Cancelláriai  osztály  Fluminensia. 


HAZÁKÉBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  473 

tiszta  magyar  érzelmű  kormányzóval,  gróf  Majláth  Józseffel,  nem 
Ítélte  üdvösnek  megkezdeni  a  barczot  s  a  trieszti  résztvevők,  bizo- 
nyára szép  nyereség  felosztása  után,  szétváltak.  Ez  azonban  csak 
1776-ban  történt. 

*  * 

Alakjaink  legérdekesebbikébez  érttLnk,  Wiesenhütenhez, 
kinek  egyéniségével  majd  emlékiratai  ismertetése  után  fogunk 
bővebben  foglalkozni. 

Mémoire-ja  a  Fálffyanak  közt  három  van,  mindbárom  a 
királynéhoz  intézve.  Az  első  1751.  apríl  28-án,  a  második  két 
nappal  később,  a  harmadik  1753.  márczius  10-én  kelt,  a  mi  azt 
látszik  bizonyítani,  hogy  a  királyné  hajlandósággal  viseltetett 
iránta  és  szívesen  vette  tőle  eszméi  közlését.  A  mémoire-okat  ter- 
jedelmük miatt  jobbnak  látjuk  csak  kivonatosan  adni. 

Az  első  egy  jelentés  Mária  Teréziához,  melyben  jelenti, 
hogy  5  Felsége  parancsára  megjelent  annál  a  bizonyos  egyén- 
nél 1),  a  ki  igen  jó  benyomást  keltett  benne  s  a  következőket 
mondta  neki. 

1.  A  magyar  rendek  feliratot  szándékoznak  intézni,^)  a 
királynéhoz,  hogy  a  magyar  terményekre  rótt  beviteli  vám  Szilé- 
ziában, Morvában,  Krajnában,  Ausztriában  és  Styriában  törűl- 
tessék  el  s  akkor,  a  földmívelés  fokozódván,  a  földadót  1  millió 
forinttal  fölemelhetik. 

2.  Bebizonyította,  hogy  ezáltal  a  német  tartományoknak 
úgy  köz  mint  magánjövedelmei  nagyon  csökkennének  s  azért  nem 
is  szabad  a  magyaroknak  korlátlan  kivitelt  engedni. 

3.  Azért  is  nagyon  kellemetlen  dolog  ez  a  német  tar- 
tományokra, mert  e  magyar  kivitel  meggátolná  őket  abban, 
hogy  saját  terményeiket  külföldre  vigyék  magasabb  áron.  De, 
hogy  ez  előrelátható  veszteség,  még  a  magyarok  igért  millióját 

^)  £z  az  egyén  valószínűleg  Wiesenhüten  maga,  mert  hisz  ez 
emlékirat  végén  kéri  a  királynőt,  hogy  küldje  vissza  neki  e  mémoire-t  s 
a  két  nappal  később  keltezettben  meg  is  köszöni  e  kérése  teljesitését. 
Valószintt,  hogy  első  javaslatában  önmagáról  mint  harmadik  személyről 
beszél,  nehogy  balsiker  esetén  reá  háruljon  a  dolog  ódiuma. 

')  Még  az  1751-ik  folyamán  meg  is  történt,  eredmény  nélkül. 


474  A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

levonva  is  pontosan  kiszámíttathassék,  ahhoz  hosszabb  munka  és 
számos  tabella  szükséges. 

Végűi  constatálja,  hogy  az  az  egy  millió  forint  nagyon  szük- 
séges volna  az  államnak,  de  van  neki  arra  is  egy  terve,  hogy 
miként  volna  az  megszerezhető  kereskedelmi  úton. 

Másnap  már  Wiesenhüten  kezei  közt  volt  a  királynő  saját- 
kezű válasza,  melyben  többek  közt  a  következőket  mondja  ^)  >Ha 
olyan  biztos  volnék  a  millió  felöl,  nem  aggódnám  nagyon  a  ma- 
gyarok e  veszteségein  s  követelésein,  a  más  tartományok  rovására 
úgy  sem  fogunk  tenni  soha  semmit ;  de  mégis  segíteni  kell  őket, 
ha  többet  akarunk  húzni  belőlük.  Ma  napság  nemcsak  hogy 
semmi  kereskedésük  nincs,  de  még  eladni  sem  tudnak  semmit. 
Honnan  vehessék  a  pénzt :  fizetni.  De  a  mit  levele  végére  tesz, 
hogy  akadályozzuk  meg  őket,  hogy  Lipcsébe  vagy  Szászországba 
menjenek  szükségleteikért ;  hogy  vonzzák  őket  ide  s  itt  találják 
meg  azokat.  De  hogyan  csináljuk  ezt  ?  Ha  ön  tudná,  nagy  örö- 
met szerezne  nekem,  írásban  értesítvén  erről  Koch  által  c 

Képzelhetni  mily  elragadtatással  emlékszik  meg  Wiesen- 

hütenünk  e  fejedelmi  kegyről.  Siet  is  a  válaszszal  s  első  mémoi- 

reja  keltétől  számítva  két  nap  alatt  már  a  királynő  kezei  közt 

van  a  második  is  nagyobb  és  kimerítőbb  az  előbbinél.  A  köny- 

nyebb  áttekinthetés    okából   ezt    is   kivonatosan   pontozatokra 

osztva  közöljük. 

1.  Azt  hiszi  a  mémoíre  irója,  hogy  ha  ö  Felsége  a  magyar  ren- 
dekkel tárgyalásokba  bocsátkoznék,  czélt.  érne.  Bizonyos  ugyanis,  hogy 
a  magyarok  azelőtt  Bécsben  vettek  minden  árút,  melyet  most  Sileziában 
és  Szászországban  vesznek  készpénzen,  a  mi  1  millió  forintnál  jóval  tob- 


^)  Érdekesnek  tartjuk   eredetiben  is  közölni  c  sorokat,  hogy  t 
francziáúl  értök  ne  veszítsék  el  a  gondolatok  egyetlen   árnyalatát  sem. 

Si  j*étois  si  sure  du  millión  je  ne  serois  pas  trop  inqoiete  sar 

ces  pertes  et  demandes  des  Hongrois  aux  depens  des  autres  pays  on  ne 
fera  jamais  rien  mais  il  faut  pourtant  aider  ceuz-ci  qnand  on  vént  tirer 
plns  d'enz.  Actuellement  ils  u*ont  non  seulement  ancun  commerce  mais 
méme  aucun  débit;  ou  peuvent  ils  prendre  Targent  pour  payer?  Mais 
de  que  vous  mettez  h  la  fin  de  votre  lettre  a  les  empecher  d  aller  a 
Leipsig  ou  en  Saze  pour  leurs  denrées^  et  tácher  de  les  attirer  ici  et  de 
les  leur  fairé  fairé  trouver  ici.  Mais  comment  le  fairé  ?  Si  vous  le  savex 
vous  me  ferez  plaisir  de  me  le  fairé  savoir  par  écrit  par  Koch 


nAZÁKKBÁN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  475 

bet  tesz  ki  evenként  Fölteszi,  hogy  ő  Felsége  pontosan  van  értesülve  az 
okokról,  melyek  magyar  alattvalóit  arra  bírták,  hogy  Bécstől  elfordulva, 
csengő  pénzükkel  a  fentemiitett  országokat  keressék  fel.  ^) 

2.  Könnyű  volna  őket  visszahódítani  egyetlen  tariffaszabályzattal, 
melyet  szívesen  elkészít  W.,  ha  ő  Felsége  parancsolandja. 

3.  Minden  árú^  mit  a  magyarok  Siléziában  és  Szászországban 
vesznek,  Angliából,  Francziaországból  és  Hollandból  jő.  Ha  ő  Felsége 
ráveszi  a  rendeket,  hogy  emeljék  fel  a  vámot  Magyarország  minden^ 
határán  s  reábíija  a  bécsi  kereskedelmi  bankot,  hogy  a  külföldi  árúktól, 
melyek  Bécsen  át  mennek  Magyarországba  ne  szedessen  más  illetéket, 
mint  a  vámot  a  magyar  határon,  akkor  minden  külföldi  árú  ismét  Bécs- 
nek venné  útját.  Ennek  eredménye  volna. 

a)  Hogy  a  franczia,  angol,  szász  és  porosz  királyok  tartományai 
elvesztenék  legfőbb  jövedelmüket. 

b)  Hogy  a  franczia,  angol  és  holland  kereskedők  Bécsbe  jönnének, 
a  mi  hasznára  volna  ugy  az  uraknak  mint  a  népnek. 

c)  Mintán  mind  e  három  nép  képes  ugyanazon  árúkat  szállítani^ 
az  egyiket  bölcs  tárgyalások  által  engedményekre  lehetne  bírni  a  ver- 
senytől való  féltében.  Ez  nagy  hasznára  volna  Magyarországnak,  mely 
Németalföld  után  a  legalkalmas<ibb  állam  virágzó  kereskedelemre. 

d)  Ez  megkönnyítené  a  létező  s  létesítendő  osztrák  gyárak  dolgát, 
mert  sok  szász  gyáros  kereset  nélkül  maradván,  kenyérkereset  okáért 
Ausztriában  fog  telepedni  s  az  osztrák  gyárakban  kaphat  alkalmazást. 

e)  Ez  a  porosz  királyt  is  engedékenyebbé  (plus  traitable)  teendi. 

/)  Az  északi  hatalmak  is  engedményeket  fognak  tenni  a  kereske- 
delemben és  hajózásban,  mert  Ők  is  sok  olyan  árút  képesek  szállítani  (?), 
mint  Francziaország,  Anglia  és  Holland,  az  esetben,  ha  e  három  nem 
tesz  engedményeket. 

g)  Ez  intézkedés  szorosabbra  füzendi  a  viszonyt  Ausztria,  Magyar- 
ország és  a  külföld  közt. 

h)  Magyarországot,  a  szállítás  könnyebbülése  által  a  termelés 
fokozására  bátorítandja,  a  kereskedésre  és  hajózásra  serkenti  s  azon 
helyzetbe  hozza,  hogy  a  földadót  fölemelje  s  könnyen  fizesse. 

y^ül  megjegyzi,  hogy  jól  tudja,  miszerint  a  bécsi  bank  duzzogni 
fog,  holott  semmi  oka  sem  lesz  reá,  mert  az  egész  szász  és  sléz  piaczot 
Bécsbe  hódítja  s  fog  duzzogni  a  magyar  kamara  is^  pedig  annak  sem 
lesz  oka  reá,  mert  ha  az  ország  némely  határának  vámjai  csökkennek^ 
^^íJ  egészen  megszűnnek  is,  a  Bécs  felőli  határon  ugyan  olyan  mérvben 
növekesznek. 

E  brillians  sophismával  végződik  a  második  emlékírat,  melyet 
csak  két  évvel  később ;   1753.  márcziusában  követett  a  harmadik. 


')  Az  emlékírat   szövegéből  ugy  látszik  mintha  éppen  a  szerző 
nem  tudná,  mert  éppenséggel  nem  tesz  említést  ez  okokról. 


476  A  KEMZETGAZDA8Á0  TÖRTÉNETÉHEZ 

£  harmadik  és  utolsó  mémoireban  Wiesenhttten  kifejti,  hogy  a 
magyar  paraszt  huszadrészét  sem  műveli  annak  a  földnek,  melynek 
megművelésére  képes  volna  s  napjait  tétlenségben  tölti  a  minek  egy- 
szerű oka  az,  hogy  terményeit  nem  tudja  eladni,  mert  benn  az  ország* 
ban  senkinek  se  kell.  Ha  azonban  kilátása  volna  rá,  hogy  eladhatja,  s 
földesura  is  adna  neki  valamivel  többet  a  fölöslegből,  legalább  is  tizszer 
annyit  vetne,  mint  a  mennyit  most.  De  e  czélt  csak  több  újítás  által 
lehetne  elérni,  mire  nézve  javasolja : 

1.  Hogy  ő  felsége  fogadjon  el  minden  évben  bizonyos  mennyiségű 
búzát,  megszabott  áron  s  fogadja  el  az  adónak  terményekben  való  fize* 
tését.  Akkor  a  paraszt  a  kapott  készpénzen  fokozandja  jólétét  és  ezáltal 
szaporodni  fog  a  lakosok  száma  is,  mert  sokan  vándorolnak  majd  be,  ha 
tudják,  hogy  itt  munkájuk  jövedelmes  leend. 

2.  Constatálja,  hogy  eddig  is  exportáltatott  bizonyos  meunyiségű 
magyar  bdza  Trieszten  át,  de  ez  igen  sok  nehézséggel  járt  s  a  vállalat 
sikere  csak  akkor  volt  biztosítva,  ha  háborús  idő  volt,  vagy  pedig  a  föld- 
közi tenger  országaiban  nem  volt  termés.  £z  pedig  nagyon  ingatag  alap, 
a  mire  semmiféle  komoly  számítást  nem  lehet  alapítani,  azért  úgy  kell 
berendezkednünk,  hogy  mindenféle  szemet  termeszszünk  a  miket  az  illető 
országok  szükségeinek,  s  adjuk  olcsóbban  mint  a  többi  kereskedőhely  pl. 
az  Archipel,  Sicilia,  Barbaria  és  Dautzig. 

3.  Az  út  Trieszt  felé  helyreállítandó ;  itt  megjegyzi,  hogy  van  egy 
memoireja  arra  nézve  is,  hogy  miként  volna  ez  út  olcsóvá,  biztossá  és 
kényelmessé  tehető.  Azonfelül  a  királyné  szerződnék  egy  társasággal^ 
mely  kötelezné  magát,  minden  évben  bizonyos  mennyiségű  búzát  meg- 
szabott áron,  a  hajóra  szállítva  átvenni. 

Ennek  a  haszna  pedig  az  volna,  hogy  az  adó  is  felemeltethet- 
nék egy  millióval  s  legalább  annyi  pénz  fog  a  külföldről  is  évenként 
bejönni. 

Wiesenhüten  —  mert  neve  a  fentidézett  akták  valameny- 
nyién  így  van  írva  —  kétségkívül  azonos  személyiség  b.  Wiesenhü- 
ter  Ferenczczel,  a  frankfurti  bankárfiűval,  ki  a  40-es  évek  köze- 
pén jött  át  Frankfurtból  Ausztriába  mérhetetlen  ambitióval,  félig 
kiforrott  tervekkel  s  erős  akarattal  számot  tenni  majdan  az  állam- 
férfiak között.  Hogy  tervei  kiviteléhez  igen  eszélyes  módon  fogott, 
az  kétségtelen  ?  Családi  összeköttetéseket,  hatalmas  támaszt  szer- 
zendő  katholikussá  lett  s  elvette  Bartensteinnak  a  mindenhaté 
államtitkárnak  leányát  s  hogy  az  udvart,  illetőleg  a  császárnét 
megnyerje,  gyakran  segité  ki,  jelentékeny  összegekkel  a  megszo- 
rult állampénztárt  Jutalma  nem  is  maradt  el.  Rövid  két  é?  alatt 
az  állami  és  katonai  pénztárak  főigazgatója,  bányászati  f^fel- 


HAZÁKKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  477 

ügjelő  és  udvari  tanácsos  lett  a  kamaránál  s  követeléseire  zálog 
fejében  az  összes  réz-,  és  higanybányák  haszonélvezetét  kapta. 
Hogy  a  zálogbányák  jövedelmei  nem  igen  dúsak  lehettek,  bizo- 
nyítja, hogy  a  haszonélvező  1748-ban  csődöt  mondott,  leköszönt 
minden  hivataláról,  kivévén  a  kamarai  udvari  tanácsosságot  s 
Mária  Thereziától  50,000  frtnyi  adományt  kapott.  Pazar  költe- 
kezése, nagyúri  háztartása  nagyban  hozzájárultak  e  tönkhöz, 
melyet  egy  év  multán  másik  követett.  E  második  csőd  után  1750. 
elején  Wiesenhüttert  Trieszt  kereskedelmi  főintendánsává  s  pol- 
gári és  katonai  főnökévé  nevezték  ki,  mely  állásában  csak  ugyan- 
azon év  júniusáig  marad,  mikor  is  Hamilton  gróf  váltja  fel. 

Bartenstein  veje  itt  kiesik  a  kor  hivatalos  történetéből, 
nyilvános  működése  megszűnik  s  közvetlen  befolyása  az  állam- 
ügyeinek intézésére  semmi.  De  azért  el  nem  bukik.  Ott  marad 
továbbra  is  Bécsben  a  hatalmas  após  és  a  hálás  császárné  köze- 
lében, a  ki  nem  felejtette  el  jó  szolgálatait  s  úgy  látszik  sokat  ad 
reá  mint  financzkapaczitásra.  Terveit,  emlékiratait  közvetlenül  a 
császárnéhoz  nyújtja  be,  ki  sajátkezű  levelekben  teszi  meg  reájok 
észrevételeit  olyan  bizalmas  hangon,  minőt  a  sacratissima  majes- 
tas-ok  akkoriban  csak  igen  ritkán  használtak.  S  hogy  Wiesen- 
hütter  eszének  ruganyossága,  inventiójának  gazdagsága  megma- 
radt a  bukás  után  is,  tanúsítják  ez  emlékiratok,  melyekben  vall- 
juk be,  nem  igen  mutatja  magát  a  magyarok  jó  barátjának. 

Felfogásában:  Magyarországot  tisztán  őstermelésre  szorí- 
tani s  Ausztriát  ipari  állammá  tenni,  teljesen  egyezik  a  császár- 
néval. Lehet,  ez  az  oka,  hogy  balsorsában  is  oly  kegyelt  embere  az 
udvarnak.  De  Wiesenhütent  Ausztria  iránt  való  jóakarata  még 
messzebb  ragadja,  ő  mint  az  első  emlékírat  3-ik  pontja  bizonyítja, 
még  a  magyar  termények  kereskedelmi  hasznát  is  Ausztriának 
szánja  s  mindenáron  azon  van,  hogy  hazánk  direct  összeköttetése 
a  külfölddel  teljesen  semmivé  legyen.  Erre  nézve  elég  ügyesen 
nyilatkozik  a  második  emlékiratban,  melynek  megszerkesztése 
igazán  nagy  raffíneriárúl  tanúskodik  s  bizonyítja,  hogy  szerzője, 
b&r  alig  bír  a  nemzetgazdasági  theoriák  alapismeretével,  mint 
finánczpolitikus  igen  jelentékeny  ember.  Terve,  az  idegen  porté- 
kák fölerakóhelyévé  Bécset  tenni,  olyan  helyes  alapokon  nyugszik, 
bogy  kivihetőségéhez  szó  sem  fér. 


478  A  NEMZETGAZTDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

Azok  a  combi  natiók,  melyek  a  porosz  király  megpuhitásá- 
ról  8  az  északi  hatalmak  concurrenti&jára  Yonatkoznak,  inkább 
csak  phrasisok,  de  ügyesen  megyálogatottak  s  olyanok,  melyek 
Mária  Teréziára,  ki  nem  épen  Yolt  nagy  barátja  Frigyesnek,  bizo- 
nyára nem  tévesztették  el  hatásukat 

Bármennyire  óhajtotta  is  Mária  Terézia  a  milliót  s  bár- 
mily fényes  reményeket  fűzött  légyen  is  Wiesenhüten  tervei  Ktí- 
teléhez,  ezek  terveknek  maradtak  s  bizonyára  nem  is  szeneit 
vohia  felőlük  tudomást  senki,  ha  most  a  véletlen  kezünkbe  nem 
játsza  őket  A  rendek  megjósolt  felirata  csakugyan  bekövetkezeti 
s  e  panaszokkal,  sérelmek  végtelen  sorozatával  megterhelt  jere- 
miádra  bizony  igen  rósz  válasz  leendett  a  Wiesenhüten-ideákkal 
felelni. 

Mely  véletlen  nyerte  őt  meg  hazánk  ügyének,  nem  tudhat- 
juk. Annyi  tény,  hogy  az  utolsó  mémoire-ban  a  magyar  mezőgaz- 
daságra fordítja  figyelmét  s  az  a  tanácsa,  hogy  az  adó  termények- 
ben fizettethessék,  sőt  az  állam  még  azonfelül  is  fogadjon  el  bizo- 
nyos mennyiségű  búzát  megszabott  áron ;  kétségkívül  nagy  hasz- 
nára lett  volna  Magyarországnak.  Az  egy  milliónyi  adóemelés 
még  itt  is  kisért  s  ugy  látszik  mintha  Wiesenhüten  minden  terré- 
nek  végczélja  nem  a  közjólét  de  az  állampénztár  pillanatnyi  meg- 
töltése volna. 

S  mind  e  világraszóló  tervek  alkotója,  a  hatalmas  állam- 
titkár veje,  a  császárné  kegyeltje  hol  végezte  napjait?  A  lepog- 
lavai  Paulinus  barátoknál,  kik  felsőbb  meghagyás  folytán  kényte- 
lenek voltak  eltartani.  Hogy  úri  passiói  megmaradtak,  bizonyítja 
Nennynek  egy  levele  Nádasdy  bánhoz,  melyben  értesíti,  hogy  a 
királynő  intézkedni  fog  br.  Wiesenhüten  adósságainak  kifizetése 
iránt 

Két  érdekes  töredék  van  még  a  Fálffyanak  közt  176^iki 
kelettel,  melyeknek  szerzője  de  Carato.  Ismeretlen  név,  mdyről 
hiában  keresünk  felvilágosítást  a  kor  történelmét  tárgyaló  mun- 
kában. Terve,  ha  kivitetik,  bizonyára  igen  hasznos  leendett  voba 
hazánkra  nézve,  de  fontosságát  úgy  látszik  sem  a  főurak,  sem  a 
rendek  nem  fogták  fel.  Anteactak  s  mindennemű  felvilágosító 
adat  híján  nem  bocsátkozhatunk  e  jelentések  komolyabb  tirgya- 


HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  479 

lásába,  mert  még  az  iratok  maguk  Í9  csak  töredékek,  melyeknek 
bizonyára  nagyobb  része  hiányzik. 

Az  első  rövid  levélke,  melyben  De  Carato  jelenti  a  király- 
nénak, hogy  a  terv  miatt  Pozsonyban  időz,  beszélni  az  öt  főúr- 
ral, kiket  ö  Felsége  kijelölt  A  nádor  (Albert  tescheni  herczeg) 
nem  akarja  elfogadni,  de  a  judex  Curiae  (Pálfiy),  Esterházy 
Ferencz  és  gr.  Károlyinak  nagyon  tetszik  a  terv. 

A  második  iratban  jelenti,  hogy  a  mágnások  és  a  rendek 
óhajtják  egy  kereskedelmi  bank  felállítását  s  elismerik,  hogy  ma- 
gántársaságok igen  kevéssé  solidak.  Kivánják,  hogy  a  népesség 
szaporitassék  ^)  s  hogy  a  gyárak  állíttassanak  fel,  de  nem  melyek 
az  örökös  tartományok  gyáriparának  árthatnának.  Nagyon  kivá- 
Datos  volna,  ha  a  közlekedés  könnyítésére  utak  és  csatornák  épít- 
tetnének Kérik  a  Felséget,  hogy  hosszabítaná  meg  a  diétát  vagy 
tiz  nappal  s  jöjjön  le  személyesen,  hogy  e  dolgokat  mint  foltétlen 
eszközeit  az  ország  felvirágoztatásának,  letárgyalhassák.  A  ren- 
dek szívesen  adnának  néhány  éven  át  2  millió  forintot  belföldi 
terményekben  4^/o-ra,  hogy  a  bank  alapját  megvessék.  A  bank 
TÍ8zont  elfogadja  az  adó  egy  részét  terményekben  s  ezeket  elad- 
ván, a  bevett  összeget  kiszolgáltatja  a  katonai  pénztárnak.  Ma- 
gára vállalná  továbbá  a  bank  az  1.200.000  frtnyi  adóhátralék 
behajtását  s  módot  nyújtana  a  rendek  által  már  kérelmezett  marha- 
adó, fogyasztási-adó,  kiviteli  és  transito  vámok  leszállítására  is. 

Itt  végződik  a  töredék.  Nincs  is  több  nyoma  a  magyarbank 
felállításának,  de  még  a  terv  sem  .  éled  fel,  csak  nyolczvan  évvel 
azután.  A  Felséges  asszony  nem  jött  el  a  diétára,  a  loyalis  ren- 
dek ezt  intésnek  vették  s  elhallgattak  az  intézményről,  mely,  ha 
hazafias  kezekbe  kerfil,  bizonyára  radikálisabban  segített  volna 
bajainkon  ezernyi  ezer  felíratnál  és  panaszkodásnál.  ugyanaz  az 
áramlat,  mely  ma  sem  késlekedik  akadályokat  gördíteni  a  magyar 
kereskedelmi  törekvések  elé,  ott  a  hol  teheti :  már  akkor  is  léte- 
zett 8  hatalma  olyan  volt,  hogy  az  ilyen  veszedelmes  vállalatokat 
még  születésük  előtt  meg  tudta  semmisíteni. 


0  Ugy  látszik  Sonnenfelsnek  a  bécsi  nemzetgazdáuak  populatio- 
nistikat  elvei  ekkor  már  jelentékeny  tért  hódítottak  Magyarországon,  bár 
Unainak  praktikus  alkalmazása  csak  II.  József  korába  esik. 


480  A  NEMZETGAZDASÁG  TÖRTÉNETÉHEZ 

A  sorozat  utolsó  darabjához  értünk.  Szerzője  sem  nem  ide- 
gen^ sem  nem  kalai^dor^  de  nagy  úr,  nagy  tehetségű  ember  s  & 
birodalomnak  sok  éren  át  egyik  legkitűnőbb  hivatalnoka :  gr.  Zin- 
zendorff  Károly,  előbb  trieszti  főkormányzó,  majd  IL  József  alatt 
a  birodalmi  főszámszék  elnöke.  Az  előttünk  fekvő  irat  valószínű- 
leg a  királyné  egyik  titkárának  kivonatos  jelentése  gr.  Zinzendorff 
egy  munkálatáról  s  a  következő  czimet  viseli : 

»Jelenté8  Zinzendorff  Károly  gróf  munkájáról  a  magyarországi, 
erdélyi  és  bánáti  harminczadok  és  vámok  legjobb  rendezéséről.  Ter?e 
összhangzásba  hozui  Magyarország,  Erdély  és  a  Bánát  érdekeit  a  német 
tartományok  érdekeivel  mindenben  mi  a  kereskedésre  és  a  Tárnokra 
vonatkozik.  € 

Zinzendorff  gróf  e  dolgozatában  bebizonyítja,  a)  Hogy  a  fennere- 
zett három  ország  méltán  foglalható  bele  az  általános  vámrendszerbe,  b) 
Hogy  minden  vám  nem  más,  mint  pénzügyi  adó.  c)  Constatálja,  hogy 
milyen  veszedelmesek  az  általános  beviteli  tilalmak,  a  túlságos  nagy 
átviteli  vámok,  a  kiviteli  vámok  a  Magyarországból  kivitt  nyerstenné- 
nyékre,  s  a  nagy  beviteli  vámok  a  magyarok  által  okvetlen  szükségelt 
iparczikkekre.  d)  Hogy  Magyarország  semmi  hasznát  sem  látja  az  arbérí 
rendezésnek,  ha  nem  nyújtanak  neki  módot  egyúttal  arra  is,  hogy  ter- 
ményeit jól  értékesithesse.  e)  Kifejti  mily  nagy  kellemetlenségnek  vetvék 
a  magyarok  alá  (la  gesne  á  laquelle  on  assujettit  les  Hongrois)  az  által, 
hogy  terményeiket  csak  Bécsen  vagy  Grátzon  át  vihetik  ki  a  külföldre. 
E  tény  kereskedelmi  decadentiát  idéz  elé  Magyarországon  s  ok  nélkfili 
előnyöket  nyújt  e  két  városnak.  £  dolgok  orvoslására  Zinzendorff  a 
következőket  javasolja. 

1.  A  vámcordonta  monarchia  legszélső  határaira  helyezni  s  kettős 
cordont  csinálni. 

2.  Eltörölni  a  tartományi  vámokat  és  a  fogyasztási  adókat. 

3.  Összesíteni  egy gyé  valamennyi  különféle  jogczfmen  szedett  ille- 
téket, mit  most  egy  s  ugyanazon  árú  után  fizetnek. 

4.  Megszüntetni  minden  általános  beviteli  tilalmat  s  mérselielt 
vámtételeket  alkalmazni  mindenre,  kivévén  a  fényűzési  czikkeket. 

5.  Megszüntetni  a  mennyire  lehet  minden  hid,  komp  és  utvámsze- 
dést  Itt  azt  is  bebizonyítja  Zinzendorff^  hogy  ez  nem  is  ütközik  a  ma- 
gyar törvényekbe  s  bizonyosan  könnyű  leend,  ha  nem  is  egészen  meg- 
szüntetni, de  legalább  méltányos  minimumra  szállítani  le. 

6.  Ez  által  a  nép  is,  az  állam  is  vagyonosodni  fog  s  még  a  királyi 
jövedelmek  is  szaporodnak,  mert  a  csempészet,  ki  nem  fizetvén  magát 
többé,  teljesen  meg  fog  szűnni. 

íme  az  elsők  egyike,  kiknek  agyában  a  >free  trade  <  eszméje 
derengni  kezd.  Tudja  és  érzi;  hogy  minden  korlát,  mely  útj&han 


HAZÁNKBAN  A  MÚLT  SZÁZADBAN.  481 

áll  az  árúknalc,  minden  teher,  melylyel  a  behozott  vagy  kivitt  czik- 
kek  megrovatnak,  talán  hasznot  hajtanak  az  államkincstárnak, 
de  megbénítják  a  forgalmat  s  elviselhetetlen  terhet  rónak  a  nép 
váUaira.  Ö  persze  más  szempontból  fogja  föl  a  dolgot.  Yég- 
eredménykép  a  csempészet  megszűntét  látja  s  az  eddig  dugaszban 
behozott  ár&k  vámjából  akarja  kiegyenlíteni  a  támadható  vesz- 
teséget. 

Végére  hagytuk  az  iratot  mint  olyat,  mely  legigazságosab- 
ban s  legrokonszenvesebben  nyilatkozik  hazánkról.  Idegen  ember, 
kit  semmi  kapocs  nem  fűz  e  földhöz ;  aristokrata,  ki  nem  szokott 
lelkiismereti  dolgot  csinálni  belőle,  ha  a  nép  elnyomatik,  vagy  tűl- 
terheltetik ;  udvari  ember,  kinek  rendesen  egy  czél  szokott  szeme 
előtt  lebegni :  kegy  árán  még  igaztalanságot  is  mondani  s  íme 
mindennek  daczára  Zinzendorff  nem  fél  hangot  adni  eszméinek, 
panaszkodni  a  magyarok  elnyomatása  felől  s  megmagyarázni, 
hogy  a  Mária  Terézia-féle  kereskedelmi  politika  mi  jóra  sem 
vezet. 

A  pusztában  hangzott  el  szava !  De  ha  lettek  volna  többen 
olyan  felvilágosodottak,  olyan  jóakaratúak  s  olyan  szókimondók, 
mint  ők,  bizonyára  nem  kellé  vala  egy  századig  várnunk  míg  az 
osztrák  ipar  monopóliumának  megtörésére  az  első  kisérleteket 
megtehetjük. 

Szemere  Attila. 


HAZAI  ÁLLAPOTAINK  A  MOHÁCSI  VÉSZ 

ELŐTT. 

—  MÁSODIK  KÖZLSMÉNT.  — 


Február  haTÍ  ülésünkben  tartott  felolvasásomnak  a  vati- 
káni magyar  okirattár  nemrég  megjelent  első  kötetének,  illetőleg 
i  az  abban  tartalmazott  s  a  mohácsi  vészt  közvetlenül  megel&ött 

I  évekből  származó  nagyfontosságú  nunciusi  jelentések  ismertetése 

I  s  méltatása  képezé  tárgyát  Az  akkor  napirenden  volt  tárgyhal- 

I  maz  miatt  fentartám  magamnak  más  alkalommal  ama  gyüjte- 

'  menynek  Tomory  Pál  kalocsai  érsek  működésére  valamint  az 

I  utolsó  vésznapokr^,  vonatkozó  érdekesebb  adataira  külpn  reflek- 

tálni ;  mit  ma  tenni  szerencsém  lesz.  Ezzel  azonban  e  nagybecsű 
gyűjtemény  korántsem  tekinthető  kimerítettneL  Oly  óriási  hal- 
maza foglaltatik  abban  az  akkori  Magyarország  udvari,  politibd 
s  társadalmi  életére,  főbb  szereplő  férfiaira  vonatkozó  becsesnél 
becsesb  adatoknak,  melyek  nem  egyes  felolvasások,  hanem  egész 
monographiák  megírására  nyújtanak  bő  anyagot.  Úgy  Báthorj 
István,  Boinemiszsza  János,  Szalkay  László  esztergami  érsek, 
Brodarics  István,  Erdődy  Simon  zágrábi  püspök,  Czibak  Imre, 
Frangepán  Kristóf,  Zápolya  János  s  György,  Káínay  Imre,  Ka- 
nizsay  László,  Tahy,  János,  Drág%  János,  Paksi  Balázs  és 
János,  Tomory  Pál,  Artándy  Pál,  Perényi  Péter,  Verböczy  Istyin, 
Aczél  István  s  több  más  vezérférfíú  szereplése  hű  képekben  tan 
elénk  tárva  a  pápai  követek  jelentéseiben,  úgy,  hogy  az  egy-egy  flj 
férfiú  életére  vonatkozó  adatok  magukban  véve  is  külön  külön 
tanulmány  tárgyát  képezhetnék. 

Február  havi  tUésünkben  tartott  felolvasásomban  szeren- 
csém volt  a  vatikáni  magyar  okirattár  nem  rég  megjelent  elsi 
kötetét  ismertetni  s  az  abban  foglalt  pápai  követi  jelentések  nagy- 
fontosságát kiemelni. 

Egyik  legnépszerűbb  költőnknek,  Kisfaludy  Károlynak, 
Tomory  »a  büszke  vezér «  ellen  hazafias  elkeseredéssel  emelt  azon 
vádja,  mely  szerint  a  mohácsi  veszedelem  egyedül  e  főpap  bibá- 


HAZAI  ÁLLAPOTAINK  A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  483 

j&űl  7olna  felrovandó,  Campeggio  bibornok  s  Burgio  báró  pápai 
köretek  1524 — 1526-ki  jeleutéseiben  fényes  czáfolatot  nyer. 
Tomory,  mint  látni  fogjuk,  nem  vala  büszke,  dicsvágyó  ember, 
sem  nem  vala  egyedfili  okozója  ama  gyászos  katasztrófának,  mely- 
nek előidézésében,  mint  már  előbbi  felolvasásomban  kiemelni  sze- 
rencsém volt,  egészen  más  tényezők  működtek  közre,  s  melyet 
feltartóztatni  vagy  meghiúsítani  nagyobb  államférfíúnak  s  kitű- 
nőbb hadvezérnek,  mint  Tomory  Pál  volt,  sem  állott  volna  többé 
hatalmában.  Az  említett  követjelentések  ugyanis  Tomory  Pál 
működésére  vonatkozólag  oly  fontos  és  érdekes  adatokat  tartal- 
maznak, melyek  e  hazafias  főpap  jellemét,  önfeláldozását  s  nemes 
önzetlenségét  a  legkedvezőbb  világban  derítik  fel. 

Hogy  Tomory  Pál  nem  volt  fenhéjázó  ember,  sőt  hogy 
szerény  egyszerűségénél  fogva  semminemű  döntő  befolyást  nem 
gyakorolt  az  udvarnál  s  az  ország  dolgaira,  az  Burgio  pápai 
követ  számos  jelentéséből  kiderül.  E  tekintetben  különösen  érde- 
kes a  többi  közt.  nevezett  nunciusnak  1526.  február  2-ki  jelentése, 
melyben  elismervén  szükségét  annak,  hogy  egy  magyar  főpap 
bíbornokká  választassék  s  ez  állásra,  mint  már  előbbi  felolvasá- 
somban érintem,  határozottan  méltatlannak  tartván  Szalkayt ;  a 
Curia  azon  kérdésére,  nem  volna-e  alkalmas  Tomory  Pál  e  mél- 
tóságra ?  Burgio  e  főpap  jellemzésére  azt  írja,  hogy  ő  szentsége 
bizonyára  Isten  és  ember  előtt  kedves  dolgot  cselekednék,  ha 
Tomoryt  bibomokká  nevezné  ki ;  mert  Tomory  kétségtelenül  jó  s 
becsületes  ember,  kitűnő  hazafi  s  lelkes  egyházférfiű.  De  ha, 
ngymond,  ö  szentsége  oly  férfiút  óhajt  bibornokúl,  ki  személyes 
tekintélyével  döntő  hatást  gyakoroljon  az  oi*szág  tanácsosaira  s 
erélyes  föllépésével  meghiúsítson  minden  ármányt  s  előmozdítsa 
az  ország  ügyeinek  rendezését,  Tomory  nem  aira  való.  Egyszerű 
szerény  ember  ez,  úgymond,  ki  inkább  Balibég  hadicselei,  mint 
az  udvari  fondorlatok  fölfedezésére  s  meghiúsítására  alkalmas. 
Mint  jószívű  ember  Tomoiy  könnyen  hivő  is,  s  ennek  következ- 
tében bárki  által  tévútra  vezethető.  Azonkívül  pedig  mindenek 
ibiött  szerzetes  barát,  ki  egyedül  a  vallásban  él  s  a  világi  fény- 
űzés iránt  a  legnagyobb  megvetést  tanúsítja.  így,  daczára  Cam- 
peggio bibornok,  Burgio  báró  s  Bomemiszsza  János  folytonos 
ráb^zéléseinek,  soha  sem  lehetett  őt  arra  venni,  hogy  a  legdur- 
vább kelméből  készült  barátkámzsáját  tisztességesebb  ruhával 
váltsa  fel.  Szegényen  él,  magas  méltóságokat  soha  sem  keres 
és  legfőbb  örömét  az  egyszerűségben  leli. 

De  más  okból  sem  tartja  tanácsosnak  Burgio  Tomorynak 
bíbornokká  való  kineveztetését ;  azért  ugyanis,  mert  mint  ilyen 
nem  folytathatná  továbbra  a  végvidéken  nagyfontosságú  hadiszol- 
gálatait Már  pedigi  úgymond,  ha  ő  szentsége  szereti  Magyaror- 


484  HAZAI  ÁLLAPOTAINK 

szagot,  jó  lesz  Tomoryt  el  nem  távolítani  a  határszélről,  mert 
nélküle  ott  hamar  megbomlanék  minden  rend  s  a  törökök  könnyű 
szerrel  ejtenék  hatalmukba  a  vegyid  ék  erősségeit,  utat  nyitván 
maguknak  az  ország  belsejébe.  Sőt  ha  azt  a  czélt  akarná  elérni  a 
Curia,  hogy  a  bibornoksággal  Tomory  hírnevét  emelje,  annak 
sem  sok  hasznát  venné.  Van  Tomorynak  hírneve  s  tekintélye  elég 
nagy ;  szerény  igénytelensége  mellett  azonban  még  azt  sem  bírta 
kivinni  soha,  hogy  katonáinak  zsoldja  rendesen  kiszolgáltattassék. 

Igen  érdekes,  a  mit  Burgio  egy  más  alkalommal  (1526. 
márcz.  17-ki  jelentésében)  ír  Tomoryról ;  midőn  a  kincstárnoki 
állás  betöltéséről  s  a  királynő  kedvencze  Thurzó  Elek  s  az  urak 
által  ajánlott  Eorlátkövy  Péter  jelöltségének  mellőzése  czéljából 
tett  lépéseiről  szólván,  a  többi  jelöltek  közt  legalkalmasbnak 
mondja  Tomorjrt,  úgy  szilárd  jelleme,  mint  hűsége,  tapasztalatai  s 
jó  hímevénél  fogva.  O  az  egyedüli  ember,  úgymond,  ki  képes 
volna  rendbehozni  az  ország  pénzügyeit.  Csakhogy  Tomory  min- 
den rábeszélés  ellenére  határozottan  vonakodik  elvállalni  ez 
állást ;  azzal  mentegetődzvén,  hogy  ő  egyszerű  barát  s  ily  nagy 
teher  elviselésére  nem  képes. 

Burgio  azonban  ismervén  Tomory  hazafias  érzelmeit  s  a 
sz.  szék  iránti  határtalan  hűségét,  erősen  meg  van  győződve,  hog}' 
a  pápa  parancsára  egy  perczig  sem  haboznék  elvállalni  e  fontos 
tipztséget,  melytől  hazája  üdve  függ.  S  itt  kiemelvén  Burgio  azt, 
hogy  Magyarország  ügyei  három  ember,  azaz  a  cancellár,  a 
nádor  s  a  kincstárnok  kezeibe  vannak  letéve,  rámutat  azon  jelen- 
tékeny szerepre,  mely  Tomorynak  a  máris  pápai  befolyás  alatt 
álló  s  egyenesen  a  pápa  közbenjárására  kinevezett  Brodarícs 
cancellár  mellett  jutna ;  s  hogy  a  nádor  is  vagy  kénytelen  volna 
magát  alávetni  e  két  férfiú  akaratának,  vagy  könnyen  el  is  távo- 
líttatbatnék.  Melegen  ajánlja  tehát  a  pápának,  hogy  Tomoryt  a 
kincstárnokság  elvállalására  sub  vinculo  obedientiae  szólítsa  fel. 
Csak  egy  baj  van,  úgymond,  s  ez  az,  hogy  nincs  Tomoiynak 
40—60,000  aranya,  hogy  hivatalba  lépésekor  fedezhetné  a  vég- 
vidéki s  egyéb  sürgős  szükségeket  mindaddig,  míg  a  királyi  jöTe 
delmek  ismét  befolyni  kezdenének ;  mert  Tomorynak  semmi  ösz- 
szeköttetése  nincs  a  kereskedőkkel ;  sőt  ha  volna  is,  alig  találkoz- 
nék köztök  egyetlenegy,  ki  az  utóbbi  zaklatások  után,  melyeknek 
valamennyi  kereskedő  ki  vala  téve,  pénzt  kölcsönözni  kész  volna. 
Azt  tanácsolja  tehát  Burgio,  hogy  a  Budán  letéteményezett  pápai 
pénzeket  engedje  át  ő  szentsége  kölcsönképen  Tomorynak.  E 
pénzekből  azonban  az  eddig  tett  badiköltségek  után  alig  maradt 
20,000  arany.  Szükséges  volna  tehát  a  még  hiányzó  20,000  arany 
erejéig  valamely  olasz  kereskedőtől  kölcsönt  eszközölni  ki,  ha 
nem  is  készpénzben,  úgy  selyem  vagy  egyéb  szövetárukban,  mi  a 


A  MOHÁCSI  VÉ8Z  ELŐTT.  485 

pápa  közbenj&rására  Flórenczben  bizonyosan  sikerfilne.  A  Budán 
létezO  pápai  pénzeket  illetőleg  pedig  biztosítja  Burgío  a  sz.  széket, 
hogy  azok  Tomorynál  t&a  még  nagyobb  biztonságban  Tolnának, 
mint  Fuggeréknál.  Ha  sikerül  ily  módon  Tomoryt  a  kincstárnok- 
ság  elvállalására  bfmi,  Burgio  biztosan  reméli,  hogy  Magyaror- 
szág zavart  pénzviszonyai  végre  valahára  rendbe  fognak  jönni,  s 
az  ország  nem  lesz  többé  kénytelen  a  pápa  pénzsegélyeihez  folya- 
modni, saját  erejéből  viselhetvén  a  háború  költségeit 

JSorgio  e  terve  azonban  dugába  dőlt ;  még  pedig  leginkább 
azért,  mert  Tomoryt  a  végvidéken  nélkülözni  egyátalában  nem 
lehetett 

E  nevezetes  férfiú  hadvezéri  működéséről  Burgio  jelentései 
sok  érdekes  adatot  tartalmaznak  s  egyebek  közt  említést  tes'znek 
egyszersmind  Tomorynak  a  végvidékről  küldött  számos  leveléről, 
melyeket  Burgio  jelentései  mellé  csatolt  E  levelek  azonban  nin- 
csenek meg  a  vatikáni  magyar  okirattárban,  minél  fogva  azt  kell 
gyanítanunk,  hogy  vagy  elvesztek,  vagy  a  vatikáni  levéltárban 
külön  gyűjteményben  őriztetvén,  a  kutatók  figyelmét  elkerülték. 
E  levelek  hü  képet  nyújtottak  a  helyezetről,  a  hadi  tervekről, 
vívott  csatákról ;  és  a  vatikáni  magyar  okirattár  lelkes  kiadói 
bizonyára  nagy  szolgálatot  tennének  a  történelmi  tudományos- 
ságnak, ha  e  fontos  levelek  felkutatását  s  lemásolását  elrendelnék. 

Tomoryt  már  1524-ben  Péterváradon  találjuk,  mint  ama 
nevezetes  yár  főkapitányát  s  a  végvidéki  hadsereg  parancsnokát, 
mely  minőségében  kitűnő  szolgálatokat  tett ;  habár  kiváló  hadve- 
zéri tulajdonságokat  nem  is  tanúsított  Igaz  ugyan,  hogy  hazafias 
áldozatkészsége  semmi  támogatásban  nem  részesült  a  kormány 
részéről,  mely  katonáit  egész  11  hónapon  át  zsold  nélkül  hagyta. 
Tomory  saját  erejéből,  egyháza  jövedelméből  tartotta  fenn  sere- 
gét Midőn  azonban  mindenéből  kifogyván,  serege  zúgolódni,  sőt 
lázongni  is  kezdett,  Tomory  1526.  január  elején  teljesen  elkese- 
redve Budára  jött  s  benyújtotta  lemondását  Campeggio  bibor- 
nok  s  Burgio  báró  együttes  fáradozásainak  sikerűit  azonban 
Tomoryt  a  főparancsnokság  újból  való  átvételére  rábírni;  de 
Lajos  király  kérésére  felajánlott  közvetítésöket  azon  föltételhez 
kötötték,  hogy  Tomory  jogos  követelései  a  lehetőségig  kielégítes- 
senek.  Sikerfiit  is  nekik  ily  módon  mintegy  5000  aranyat  kicsi- 
kamiok  egyelőre  Tomory  seregének  hátralékos  zsoldja  fejében. 
A  pápai  követek  ugyanez  alkalommal  300  gyalogost  állítottak  ki 
a  8z.  azék  költségén  s  e  kis  csapatot  azonnal  el  is  indították 
Pétervárad  felé. 

Tomory  ekkor  több  héten  át  tartózkodott  Budán  s  a  pápai 
követséggel  sttrűn  érintkezett  Burgio  e  találkozásokra  vonatko- 
zólag több  rendbeli  jelentést  küldött  Rómába.  Különösen  érdekes, 

SftiiADOK  1885.  YI.  FűBBT.  32 


466  HA2AI  AllapotaiIík  • 

mit  Tomory  Balibéggel,  a  török  sereg  fövezérérel  s  belgrádi  basá- 
val yaló  tárgyalásairól  tudatott  a  pápai  követtel.  Péterváradról 
való  elutazása  előtt  ugyanis  Balibég,  ugyanaz,  ki  Szörény t  bevette, 
fbikérette  Tomoryt,  menesztene  hozzá  bizalmas  embert,  khel 
üzenetet  küldhessen.  Tomory  teljesité  Balibég  kivánatát  s  egy  a 
török  nyelvben  jártas  emberét  küldé  hozzá.  Balibégnek  ez  ember- 
rel küldött  levele  egyebek  közt  a  következőket  tartalmazta: 
»Többször  hallottam  atyámtól,  írja  Balibég,  hogy  nekem  Magyar- 
országban közel  rokonom  van.  Hogyha  tehát  te  vagy  az  a  Tomory 
Pál,  kiről  atyám  említést  tett,  úgy  testvérem  vagy  ;  s  mint  ilyen- 
nel vajmi  nehezemre  esik  veled  hadi  lábon  állani.<  Fölkéri  tehát 
egyelőre  Tomoryt  oly  egyezmény  megállapítására,  mely  a  magyar 
8  török  tábor  közti  közlekedést  s  kereskedést  lehetővé  tegye,  s 
hogy  védmenet  segélyével  mindenki  szabadon  mehessen  egy  hely- 
ről a  másikra.  E  felhívás  következtében  Tomory  alkudozásba  is 
lépett  Balibéggel,  mit  Budán  némelyek,  kelepczétől  tárván,  nem 
igen  helyeseltek.  Campeggio  bibornok  s  Burgio  báró  azonban, 
azon  reményben,  hogy  ily  barátságos  módon  sikerülne  tán  Bali- 
béget  pénzzel  s  ajándékokkal  Belgrád  átadására  bírni,  az  alkn- 
dozások  folytatására  buzdították  Tomoryt. 

Péterváradra  való  visszatéiiie  előtt  Tomory  a  pápai  köve- 
tek útján  több  rendbeli  engedélyért  folyamodott  a  szt.  székhez.  A 
többi  közt  azt  kérte,  hogy  20,000  arany  erejéig  sót  áiülhasson  a 
hitetleneknek,  s  pedig  egyedárúlag,  sőt  hogy  a  sónak  a  török  tábor- 
ban való  árulását  bárkinek  egyházi  átok  terhe  alatt  tilthassa 
meg.  Kéri  továbbá,  hogy  a  kormánytól  zsold  fejében  kapott  nagy 
mennyiségű  apró  késeket,  cultellos  parvos  ad  incidendum  panem, 
a  törökök  közt  elárusíthassa,  mit  Campeggio  bíboniok,  tekintvén, 
hogy  ily  apró  kések  nem  mehetnek  fegyverszámba,  ajánlólag  ter- 
jeszt fel.  Tomory  megígérte,  hogy  az  ily  módon  befolyó  jövedel- 
meket nemcsak  katonáinak  zsoldjára,  de  foglyok  kiváltására  is 
fogja  fordítani. 

Tomorynak  Balibéggel  való  titkos  alkudozásai  még  1525. 
májusban  is  folytattattak.  Balibég  lovat  küldvén  ajándékba  To- 
morynak, az  ajándékhozó  által  találkozót  is  kért  tőle  szárazon 
vagy  vizén.  Megtörtént-e  e  találkozás,  nem  tudatik ;  sem  az  eddig 
folyt  alkudozásoknak,  foglyok  kicserélésén  kivűl  semmi  egyéb 
eredménye  nem  mutatkozik. 

Bakics  Pál  Perhád  basa  volt  titkárának  a  törököktől  való 
elpártolása  s  Magyarországba  való  költözése  szintén  Tomory  köz- 
vetítésének vala  köszönhető.  Tudósítván  Burgiot  ez  ügyben  tett 
lépéseiről,  ez  örömét  fejezi  ki  a  fölött,  hogy  ily  tapasztalt  férfiút 
a  szenttigynek  megnyernie  sikerült ;  nem  palástolhatja  el  azon- 
ban abbeli  aggodalmát,  hogy  az  ország  jelen  nyomasztó  állapota- 


A  MOHÁCSI  VÉ8Z  KLÖTT.  487 

ban  nem  találrán  Bakics  a  kellő  méltatására  a  magyarok  részé- 
ről, honfitársainak  nem  igen  lesz  kedvök  példáját  követni. 

Egyátalában  constatálható,  hogy  az  egész  idö  alatt  Tomory 
s  a  pápai  követség  közt  a  legélénkebb  levélváltás  folytattatott ; 
és  valahányszor  a  hadvezérföpapnak  hadsegélyre  volt  szüksége, 
Burgio  nem  fukarkodott  irányában,  söt  nem  ritkán  titokban  is 
küldött  neki  pénzsegélyt,  nehogy  a  kormányférfiak  értésére  jutván, 
ezek  e  miatt  okot  találjanak  saját  kötelességeik  elhanyagolására, 

1526.  márcz  29-iki  jelentésében  Burgio  igen  sötét  képet 
nyújt  Magyarország  kétségbeesett  helyezetéröl.  Az  udvarnak, 
úgymond,  már  betevő  falatja  sincsen,  s  a  király  a  napi  szükségle- 
tek fedezésére  kénytelen  volt  már  összes  ezüstnemfijét  zálogba 
vetnL  A  zavar  leírhatatlan.  Pedig  még  ellenség  sincs  az  ország- 
ban. Mi  lesz  majd,  ha  itt  lesz  a  török  ?  Tomoryn  kivűl,  úgymond, 
nincs  egy  becsületes  hadvezére  az  országnak,  s  ezzel  is  a  lehető 
legrosszabbul  bánnak.  A  király  már  40,000  aranynyal  tartozik 
neki,  s  ő  nem  tudja  kielégíteni  zúgolódó  seregeit.  Burgio  tehát 
újból  sürgeti  a  pápát,  hogy  a  Budán  letéteményezett  pénzeket 
Tomorynak  szolgáltassa  ki ;  mert  könnyen  megtörténhetik,  hogy 
íizetetlen  serege  cserben  hagyja  őt  s  akkor  vége  Magyarországnak. 

Néhány  nap  múlva,  azaz  ápril  10-én  Tomory  azon  szomorú, 
hírrel  érkezett  Budára,  hogy  a  török  szultán  óriási  sereggel 
útban  van  Magyarország  felé.  A  király  Esztergámban  mulatván 
Szalkay  érseknél,  Tomory  Burgio  kíséretében  azonnal  odasietett 
8  a  királyt  Budára  hozták.  Itt  aztán  hosszas  tárgyalások  után 
sikerűit  kieszközölni  Burgionak,  hogy  a  seregéhez  visszatérő  To- 
mory üres  kézzel  ne  távozzék.  Adtak  neki  20,000  aranyat  kész- 
pénzben s  5000  arany  értékű  szövetárúkat.  Burgio  500  gyalogost, 
több  ágyút  8  40  nagy  prágai  puskát  adott  neki.  Az  országtanács 
most  már  azt  hitte,  hogy  megtette  minden  kötelességét,  s  hogy  a 
végvidéki  had  képes  lesz  immár  visszatartani  a  berohanó  török 
áradatot.  Csalódásából  csakhamar  kiábrándult;  a  hírek  mind 
fenyegetőbbek  lettek,  a  sáska  módra  berontó  török  hadak  egymás- 
után foglalták  el  a  végvárakat ;  a  zavar  nőttön  nőtt,  és  higgadt 
tanácskozás,  bölcs  intézkedések  helyett  lázas  kapkodásban  nyil- 
vánult a  magyar  kormányférfiak  összes  tevékenysége.  A  kincstár 
teljesen  üres  levén,  elővették  a  templomi  kincseket,  kifosztották  a 
zsidókat ;  de  az  ez  úton  szerzett  pénzek,  mint  Burgio  mondja, 
nagyobbrészt  egyesek  kapzsiságának  esett  áldozatul. 

A  külhatalmak,  maga  a  lengyel  király  s  Ferdinánd  berezeg 
is  teljesen  elveszték  már  minden  bizalmukat  e  szerencsétlen  ország 
iránt  s  visszahívták  követeiket.  Egyedül  a  pápai  követ  maradt 
itt,  jó  tanácscsal  s  pénzsegélylyel  támogatván  a  szorongatott 
Lajos  királyt. 

32* 


488  HAZAT  ÁLLAPOTAINK 

Mint  egy  kialvó  mécs  utolsó  fellobanása  tfinik  fel  Yerzelros 
János,  pápai  követnek,  ki  nagyobb  pénzsegélylyel  érkezett  Budára, 
1626.  jul.  22-ki  jelentése.  Magyarország  ügyei,  úgymond  yénnes 
reménykedéssel,  végre  valahára  jobb  fordulatot  vettek.  A  király 
több  főúr  kiséretében  táborba  szállt,  a  hadikészűletek  lázas  erély- 
lyel  folytattatnak ;  Cseh-  s  Morvaországból  s  Sziléziából  nagy 
számmal  érkeznek  a  gyalog  hadak,  s  minden  arra  mutat,  hogy 
Magyarország  képes  leend  ellenállani  a  törököknek.  A  pessimista 
Burgio  azonban  egészen  máskép  látja  a  dolgokat.  Megírja  mennyi 
fáradságába  került  neki,  míg  a  gondtalan  s  könnyelmű  Lajos 
királyt  a  peshedésböl,  melybe  sülyedni  engedték,  kirántania  s 
táborba  szállásra  bírnia  sikerfiit  Lajos,  úgymond,  jul.  20-^ 
indult  el  Budáról.  Első  állomását  Budáról  alig  két  mérföldnyire 
tartotta,  hol  egész  négy  napig  időzött  s  azalatt  a  Csepel  szigetére 
vonult  királynőnél  is  bűcsúlátogást  tett  A  király  kisérete  2500 
gyalogos,  200  nehéz  s  1000  könnyfi  lovasból  állott  Tomory  4000 
elszánt  harczossal  Bács  mellett  várja  az  erősítést,  kijelentvén, 
hogy  ha  a  király  legalább  10,000  gyalogossal  személyesen  lejön* 
nem  csak  a  péterváradi  átjárást  lehetne  visszahódítani,  de  az 
ellenség  további  előnyomulásának  is  hathatós  gátat  vetnL  De  ha 
ez  nem  történik,  írja  Tomory,  a  veszedelem  elkerülhetetlen,  és 
sötét  előérzetektől  gyötörtetve,  már  előre  lépéseket  tesz  a  béke 
érdekében  is.  A  boszniai  püspök  által  ugyanis  rábírni  igyekezett 
Lajos  királyt,  hogy  azon  esetre,  ha  képtelen  volna  hatalmas  sereg- 
gel útját  állni  a  töröknek,  ne  késsék  minél  előbb  békekövetséget 
meneszteni  Konstantinápolyba  s  bármi  áron  békét  eszközöbi  ki 
a  szultántól. 

Pétervárad  elestéről  kétségbeesett  jelentéssel  ad  tudomást 
Burgio  augusztus  5-ki  levelében.  Tomory,  úgymond,  belátván  a 
védelem  sikertelenségét,  s  megakarván  menteni  magát  és  seregét 
az  ostrom  által  okozandott  kényszerű  tétlenségtől,  már  juL  9-én 
távozott  Péterváradról,  midőn  mintegy  40,000-nyi  török  sereg  a 
vár  falai  alá  érkezett  Örségül  ezer  embert  hagyott  hátra,  lő-  s 
élelmi  szerekkel  bőven  ellátván  őket ;  ő  pedig,  mint  f&lebb  mon- 
datott, Bács  felé  vette  útját,  bevárandó  a  király  segélyét  A2 
ostromló  törököknek  a  vár  külfalai  aláaknázása  s  légberöpítése 
által  nemsokára  sikerült  behatolni  a  várba,  hol  véres  harcz  fejlő- 
dött Id  az  ostromlók  s  a  hősies  várőrség  közt  Az  1000  emberből 
csak  90-en  maradtak  életben,  kik  egy  toronyba  zárkózván,  hosszó 
alkudozás  után  megadták  magukat  s  a  török  vezér  által  egy  ingre 
vetkeztetve  elbocsáttattak. 

Aug.  13-án  Lajos  királyt  már  Tolnán  találjuk  Daczára 
azonban  ismételt  szigorú  parancsainak,  a  nemesség  még  mindig 
késik.  Csak  úgy  szórványosan  jönnek,  írja  Burgio,  innen  is  onnan 


A  MOHÁCSI  VÉSZ  ELŐTT.  489 

is,  a  Tolna  körüli  falyakban  helyezkedvén  el  minden  rend  nélkül. 
Azalatt  pedig  a  naszádosok  zsold  hiányában  felmondták  a  szol- 
gá.latot 

Burgionak  a  mohácsi  csata  előtti  utolsó  jelentése  augusztus 
2ő-ről  Yan  keltezve.  Tomory  Pált,  ki  az  Aldunán  hiába  várta  a 
segélyt,  ekkof  már  a  király  táborában  találjuk,  hol  Zápolya 
Gryörgygyel  az  erdélyi  vajda  testvérével  együtt,  kivel  a  legjobb 
egyetértésben  élt,  föhadvezémek  neveztetett  ki.  Majd  azonban 
Tomory  és  Perényi  Péter  közt  összeszólalkozás  történvén,  mind- 
két hadvezér  letette  hivatalát,  de  sok  rábeszélés  után  végre  ismét 
átvették  azt.  Fővezérséget  Tomory  nagyobb  haditénynyel  óhajt- 
yán  megkezdeni,  10,000  lovassal  a  drávai  átjárás  megszállása  s 
megerősítése  végett  Eszék  felé  indult.  De  szerencséje  itt  sem  ked- 
Tezett  A  törökök  már  megelőzték  őt  s  oly  erősített  állásban  fog- 
laltak helyet,  hogy  nagyobb  haderőnek  is  már  bajosan  sikerült 
voba  őket  onnét  kiszorítani.  Tomory  kénytelen  volt  tehát  sietve 
visszatérni  a  király  táborába,  melyet  már  Mohácsnál  talált. 

Lajos  király  hadseregét,  íija  Burgio,  most  már  sem  folyó, 
sem  erdő,  sem  hegység  nem  választja  el  többé  a  törököktől.  A 
magyar  sereg  létszámáról  azt  állították,  hogy  40,000  emberre 
rúg ;  valóságban  azonban,  mondja  Burgio,  nincs  több  26,000-nél. 
Igaz  ugyan,  folytatja,  hogy  ha  idejében  megérkezik  a  mintegy 
10,000-re  tehető  horvát  sereg  a  bánnal  s  Frangepán  Kristóffal, 
valamint  az  ütban  levő  Zápolyay  János  serege,  Lajos  még  tekin- 
télyes számü  hadsereggel  rendelkezhetnék;  nem  számítván  az 
Ausztriából,  Cseh-  s  Morvaországból  megindított  segélyhadakat, 
melyek  szintén  jelentékeny  számmal  voltak.  Csakhogy  a  táborban 
már  annyira  erőt  vőn  a  kedélyeken  a  harczvágy  s  türelmetlenség, 
hogy  semmi  emberi  hatalom  nem  vala  többé  képes  azt  megfé- 
kezni. Mondja  is  Burgio,  hogy  ha  számra  nézve  a  magyar  sereg 
vajmi  parányinak  tűnik  fel  a  hatalmas  török  sereggel  szemben, 
de  ha  a  magyarok  lelkesedését  s  elkeseredését,  különösen  pedig 
az  ügy  igazságát  vetjük  latba,  van  még  reménységnek  helye. 

Nem  kis  mértékben  fokozták  e  türelmetlenséget  a  török 
táborról  kémek  által  ügyesen  terjesztett  álhírek,  melyek  szerint  a 
300,000  főnyi  török  sereg  rosszul  fegyverzett  s  nagyobbára  hit- 
vány csőcselékből  illló  gyülevész  had  gyanánt  tüntettetett  fel, 
mely  hírek  még  a  vezérek  közt  is  hitelre  találván,  magát  Tomoryt 
is  az  ütközet  mielőbbi  fölvételére  buzdították. 

Magáról  az  augusztus  29-én  vívott  mohácsi  ütközetről 
Burgio  szept.  6-én  tesz  jelentést  Pozsonyból  keltezett  levelében. 
£  jelentés  nem  sokban  tér  el  ugyan  az  eddig  ismert  leírásokból, 
közvetlenségénél  fogva  mindazonáltal  érdekesnek  tartom.  E  sze- 
rint a  magyar  hadsereg  már  hajnal  hasadtával  kezdte  volna  meg 


490  HAZAI  ÁLLAPOTAINK  A  M0HÁ06I  VÉSZ  ELŐTT. 

a  harczot,  s  a  törökök  csak  ugy  játszadozva  fogadták  volna  el  a 
osatát,  fárasztván  a  magyarokat  délutáni  4  óráig.  Ez  az  eddig 
ismert  adatoktól,  melyek  mint  Brodarics  szemtanú,  a  csata  kez- 
detét d.  u.  3  óra  tájára  teszik,  merőben  eltér  s  valószínűleg  téves 
értesülésen  alapszik. 

Délután  4  óra  felé,  folytatja  jelentését  Burgio,  hirtelen 
mintegy  10,000  török  lovas  tört  elő  s  rövid  idei  portyázás  után 
vad  futást  színlelve,  az  őket  üldöző  magyarokat  egy  erdő  széléhez 
csalta,  hol  több  száz  ágyú  vala  ügyesen  elrejtve.  A  török  lovasság 
két  felé  oszolva,  szabad  utat  engedett  a  magyaroknak  a  halál 
torkába.  A  török  ágyúk  gyilkos  tüzeléssel  oly  rémítő  pusztítást 
vittek  végbe  a  magyarok  soraiban,  hogy  rövid  néhány  perez  alatt 
az  ijedtség  és  zavar  minden  további  ellenállást,  sőt  a  futást  is 
lehetetlenné  tévé.  A  borzasztóan  megritkított  sorok  most  már 
védtelenül  hulltak  el  a  több  oldalról  előrohanó  törökök  handzsárjai 
alatt.  A  harcz  alig  tartott  egy  óráig  s  ez  elég  volt  arra,  hogy  tel- 
jesen megsemmisít<sen  egy  vitéz  hadsereget  s  gyászos  korszakot 
alkosson  egy  nagy  nemzet  történetében. 

Lajos  király  halálának  híre  Burgio  levelének  keltekor,  8 
nappal  az  ütközet  után  még  nem  talált  hívőkre  Magyarország- 
ban. Általánosan  azt  mondták,  hogy  a  király,  miután  a  harczbau 
vitézül  viselte  magát,  sértetlenül  menekült  meg;  de  hova,  azt 
senki  sem  tudta.  Burgio  azonban  már  mint  bizonyosat  jelenti  a 
szomorú  esetet,  úgy  a  mint  azt  neki  a  királynak  egy  kedvencz 
szolgája,  ki  az  utolsó  perczig  vele  volt,  elbeszélé.  Tjajos  ugyanis. 
az  említett  szolgával  s  Aczél  Istvánnal  együtt,  ki  Burgionak  jó 
ismerőse  volt,  s  ki  a  jubileum  idejében  Rómában  is  járt,  szeren- 
csésén menekülvén  a  csatatérről,  a  Duna  egyik  ágához,  tán  a 
Csele  patakaihoz  ért,  s  azt  átakarván  gázolni,  lova,  mely  már  meg 
volt  sebesülve,  nehéz  vaspánczélos  lovagját  nem  bírván,  a  vizben 
elbukott  s  a  királyt  maga  alá  temette.  Aczél  István  a  király  meg- 
mentésére sietvén,  szintén  a  vizbe  ugratott,  de  őt  is  hasonló  sors  érte. 

A  mohácsi  veszedelem  híre  augusztus  30-án  éjfélkor  érke- 
zett Budára  s  képzelhetöleg  rémítő  zavart  s  ijedtséget  idézett 
elő.  A  védtelenül  álló  királynő  még  azon  éjjel  menekült  Pozsony 
felé.  Kíséretében  volt  Burgio  is,  ki,  mint  mondám,  már  Pozsony- 
ból küldi  levelét.  A  nép  szintén  vad  futásban  keresett  menekülést 
de  előbb  rablás  és  pusztításban  adá  ki  mérgét.  Budán  több  f5ár 
háza,  de  Burgio  nuncius  lakása  is,  miután  a  pápai  i)éDzek  Yer- 
zelio  által  biztonságba  helyeztettek,  ki  lettek  fosztva,  rabolva.  A 
királynő  kíséretével  sok  veszélyen  ment  keresztül,  míg  Possonyba 
érhetett,  ütjok  rettenetes  vala,  mint  azt  a  már  hazatérő  Burgio 
Rómában  szóval  igéri  elmondani. 

OvÁKY  Lipót, 


BABENBEKGI  >HARCZOSc  FRIDRIK. 

(1230—1246.) 


Körülbelül  egy  éve  múlt,  hogy  Ficker  munkája  *)  megjelent. 
Egy,  Au8tria  felett  csaknem  báromszáz  esztendeig  uralkodott 
család,  a  Babenbergiek  utolsó  férfí  sarjának  életét  yilágositja 
meg.  Nem  minden  érdekesség  nélküli  munka,  s  különösen  ránk 
magyarokra  ama  viszonynál  fogva  nem,  melynek  hőse  11.  Endre 
8  főkép  IV.  Béla  királyainkkal  állott.  Babenbergi  »harczos«  Frid- 
rik  kortársa  volt  IV.  Bélának.  Uralkodásának  [1230—1246]  kez- 
dete azonban  II.  Endre  utolsó  éveivel  esik  össze. 

Babenbergi  VI.  Leopold  Austria  herczege  1230-ban  meg- 
halt. Három  fia  közül  csak  a  legkisebb,  Fridrik  élte  tűi,  s  ez 
követte  a  trónon,  melynek  az  apa  bölcsesége,  mély  belátása 
addig  szokatlan  fényt  kölcsönzött  Leopold  a  béke  embere  volt. 
Viszonya  a  császárhoz  kedvezett  törekvéseinek,  s  ezek  —  teljes 
függetlenség  a  német  birodalomtól  s  ben  korlátlan  egyedűrság 
valának.  Békében  élt  szomszédaival  s  ez  megkönnyítette  nagyra- 
vágyó tervei  keresztülvitelét.  Halála  után  minden  megváltozott. 
A  békés  haladást  a  kitűzött  czél  felé,  durva  erőszakoskodás  vál- 
totta fel. 

Ugy  tetszik,  hogy  Ficker  nem  mindenben  rajzolja  híven 
hősének  jellemét.  Elfogult  iránta.  Minden  roszat,  a  mit  Baben- 
bergi Fridrik  elkövet,  fiatalságának,  s  egyetlen  esetben  a  kor  rom- 
lottságának tulajdonít.  Az  ifjúkor  éveinek  száma  enyhítheti  a 
bűnt,  de  nem  törli  el.  Az  ismert  adatokból  az  tűnik  ki,  hogy  az 
iQűi  hév  s  a  nagyravágyás  csak  kútfejei  ama  bűnöknek,  melyek  a 
Babenbergiek  »legderekabbjá€-nak  emlékét  beszennyezik.  Minden 
megvolt  Babenbergi  Fridrikben,  a  mi  egy  kényűmak  született 
vad  zsarnok  jelleméhez  elengedhetlenül  szükséges.  Aljas  boszú- 
vágy,  durva  erőszak,  zsarnokoskodás,  rablás,  alattomos  cselszövés, 

^)  Herzog  Friedrích  II.  der  Ictzte  Babenberger.  Von  Adolf  Ficker. 
Innsbruck,  1884.  (S-adr.  177  1.) 


492  BARABÁS  8AMÜ. 

makacsság  —  e  conglomeratumból  állott  a  Fridrik  jelleme.  Ezek 
voltak  ama  fokozatok,  melyeken  keresztül  czéljához  —  országa 
függetlenségéhez  s  korlátlan  uralomhoz  —  jutni  remélt.  S  mi  azt 
mondhatjuk,  hogy  a  czél  részben  nemes  volt.  De  eszközei  megrá- 
logatásában  Fridrik  durván  tévedett. 

Az  esztelen  nagyravágyás  nem  ismer  határt,  s  ha  gátra 
talál,  bűnt  bfinre  halmozni  kész,  hogy  czélját  érje.  Végtelen  dacz- 
czal  hívta  ki  maga  ellen,  lí.  Fridrik  császár  méltó  neheztelését, 
kinek  elnézése  az  ifjúkor  heveskedései  iránt  félreismerhetetleo. 
Azt  mondja  Ficker,  hogy  a  babenbergi  fölfelé  teljes  függetlenségre, 
lefelé  korlátlan  uralomra  törekedett  S  nincs  okunk  kétkedni 
benne,  hogy  ez  volt  be  nem  vallott  szándéka.  Ez  szülte  volna  hát 
engedetlenséget  a  császár  iránt,  és  zsarnokságát  alattvalói  felett. 
Túlságos  önhittség  kellett  ahhoz,  hogy  mindezt  együtt  és  egy- 
szerre elérheti.  S  a  babenbergiben  ez  önhittség  nem  hiányzott 
Pedig  fontos  érdekek  megcsonkításáról,  mondhatni  megsemmisíté- 
séről volt  szó.  Egyfelől  a  császár  felségi  joga,  másfelöl  az  alatta 
valók  jogai  forogtak  koczkán.  Annak  elismerését  mégtagadoii 
ennek,  ha  gyarapításával  nem  is,  legalább  tiszteletben  tartásárai 
lehetett  volna  csak.  De  Fridrik  durva  kézzel  fogott  e  jogok  elkob- 
zásához, s  ez  elbizakodottság  érzékenyen  boszúlta  meg  magát, 
midőn  a  birodalmi  átok  végrehajtására  küldött  császári  serget 
Austria  népe  szabadítójaként  üdvözölte,  s  egy  emberként  kelt 
föl  törvényes  uralkodója  ellen. 

Hogy  nők,  leányok  estek  otromba  szerelmének  áldozatul, 
ez  erkölcsi  életét  állítja  a  história  ítélőszéke  elé.  E  jellemvonás 
Ficker  szerint  a  korral  közös.  Lehet,  de  azért  a  herczeget,  vala- 
mint kortársait  nem  menti  föl  a  bűnösség  alóL  Ama  hypothesis 
pedig,  hogy  ilyen  magaviseletre  alattvalói  lázadással  feleltek  volna, 
alig  állhat  meg.  Olyan  korban,  melyben  az  erkölcsi  érzés  hanyat- 
lása általános,  durva  szerelmi  kaland  nem  igen  lehet  ok  a  táma- 
dásra, legfennebb  gyújtószikra  csak,  hogy  a  felhalmozott  sérel- 
mek lángra  lobbanjanak. 

Az  országabeli  zárdák  kirablását  nem  menti  azon  körülmény, 
hogy  pénz  kellett  háborúira,  melyeket  untalan  viselt  szomszé- 
daival. És  miért?  Azért,  mert  ezek  elég  udvariatlanok  valának 
Fridriknek  országaik  belügyeibe  avatkozását  fegyverrel  utasítói 
vissza.  Mert  hogy  a  magyarországi  elégedetlenekkel  titkon  egy 
követ  fújt  kezdettől  fogva,  s  az  Árpádok  megbuktatására  azokkiü 
conspirált  —  kétségtelen.  De  rajta  vesztett  11.  Endre  1235-b6n 
hadra  kelt  ellene,  megverte,  s  lealázózó  békére  kényszerité.  Ez 
több  volt,  semhogy  szertelen  hiúsága  békén  tűrhette  voba.  Bo- 
szúra  gondolt  Csak  alkalomra  várt,  —  s  ez  nem  sokáig  késett 

1241-ben  újra  Idomlik  Ázsia  Európára.  Mongol  hordák 


BABENBBBOI  HAEOBOS  FBIDRIK.  493 

lepik  el  Earópát  az  Uraitól  a  nyugoti  Kárpátokig.  ínség  és  pusz- 
tulás járnak  nyomán.  Magyarország  egy  nagy  temetővé  változik, 
melyben  duTadok  filnek  rémes  ordítással  halotti  lakomát  S  a  ba- 
benbergi  viselkedése  a  tatárjárás  idején,  midőn  lY.  Béla  segély- 
kérésére csekély  kísérettel,  s  akkor  is  inkább  a  fejetlenséget 
növelni,  mint  segítni  jött ;  midőn  a  futó  királyt  kincseitől  s  országa 
egy  részétől  megfosztá,  s  midőn  a  védtelen  országra  galádul  hadat 
vezetett,  melynek  kudarczát  az  Austriába  menekült  magyarokon 
vagyonuk  elrablásával  torolta  meg :  —  csalhatatlan  bizonyítéka 
ama  fékevesztett  boszűvágynak,  mely  a  nagyravágyással  együtt 
adott  irányt^  a  Babenbergi  Fridrik  életének.  S  Ficker  ezt  nem 
így  találja.  Ö  régi  ellenségeskedésről  beszél  a  magyar  király  s  az 
osztrák  herczeg  között,  de  okát  nem  mondja  meg.  Említ  ugyan 
valamit,  mi  az  ellenségeskedést  még  fokozta  volna.  Szerinte  IV. 
Béla  azt  is  zokon  vette,  hogy  Fridrik  nejét,  Laskaris  Zsófiát,  ki 
annak  sógorasszonya  volt,  Konstantinápolyba  visszaküldte.  Lehet, 
hogy  ez  is  hozzájárult  a  viszály  öregbítéséhez.  De  az  kétségtelen, 
hogy  Fridrik  e  nélkül  is  érezni  fogta  volna  a  magyar  király  fegy- 
Tereinek  súlyát 

Kétségtelennek  látszik,  hogy  kezdetben  Yenczel  cseh  királyt 
a  magyar  királylyal  kötött  szövetség  vitte  mindenkor  a  Fridrik 
elleni  háborúba.  S  ez  érthető  ama  rokonsági  viszonyból,  melyben 
a  magyar  és  cseh  királyi  házak  egymással  álltak  (Yenczel  anyja,  a 
nagybefolyású  Cionstancia  testvére  levén  IL  Endrének) ;  s  még 
inkább  kimagyarázható  abból  a  szövetségből,  mely  Fridrik  s  a 
cseh  király  ellen  lázongó  morva  őrgróf,  Pf emysl  (Venczel  testvére 
8  Fridrik  sógora)  között  létezett. 

Még  csak  egyet  említek,  a  mi  a  fentebb  elmondottaknál 
talán  élénkebb  világot  vet  a  Babenbergi  Fridrik  jellemére.  Ama 
nemtelen  erőszakot,  melylyel  anyját,  Theodorát  vagyonától  meg- 
fosztotta és  saját  ellenségéhez,  a  cseh  királyhoz  futni  kényszeríté, 

—  azt  sem  tiJálja  Ficker  gáncsra  méltónak,  mert  hiszen  pénzre 
volt  szüksége,  hogy  >nagyravágyását«  és  >harczi  kedvét«  kielé- 
gíthesse ;  s  tetszeleg  magának  azzal,  hogy  később  kibékültek,  s  a 
Fridrik  eleste  fölötti  bánat  volt  az,  mi  Theodorát  a  sírba  vitte. 
Hogyan  egyeztethető  meg  ezen  cselekedet  olyan  jellemmel,  mint 
a  minőnek  Ficker  hősét  feltüntetni  szeretné  ? 

Ha  Fridrik  jellemének  e  vonásaihoz  hozzáteszszük  azt  az 
egyet,  mi  benne  elismerésre  méltó :  —  előttünk  áll  az  ember  eré- 
nye 8  bűneivel  együtt  Bátor  a  rettentheteüenségig,  s  ez  az,  a 
mi  kortársait  bámulattal  töltötte  el  De  ha  bűnei  a  korral  közö- 
sek, —  a  személyes  bátorság-  sokkal  inkább  közös  tulajdonság  volt 
akkoron,  semhogy  egyedül  őt  illethetné  csak.  Maga  a  harcz  módja 

—  ökölre,  harcai  bárdra  ment  a  viadal  —  szülte  a  személyes 


1 


494  BARABÁS  SAMU. 

vitézséget,  mely  döntött  a  csatán,  nem  mint  napjainkban,  hol  azt 
egy  messziről  eltévedt  golyó  elnémíthatja. 

Igaz,  hogy  élete  utolsó  szakában  sokat  vetkőzött  le  vadsá- 
gából,  s  gyógyítani  igyekezett  a  sebeket,  melyeket  önkénye  nem- 
zetén ütött  De  hát  tehetett  volna-e  máskép  ?  Nehezen.  A  kettós 
átok  —  birodalmi  és  egyházi  —  hathatós  orvosszer  vala  abban 
az  időben  a  nagyravágyás  viszketegének  csillapítására. 

Ha  keressük :  minő  körülmények  voltak  azok,  melyek  a 
Babenbergi  Fridrik  féktelenkedéseit  lehetségessé  tették  ?  —  meg- 
találjuk Európának  akkori  viszonyaiban.  Magyarország  nem  igen 
élvezte  a  béke  áldásait  Az  elégedetlenség  II.  Endre  rósz  kormá- 
nya miatt  nagy  hullámokat  vetett  A  morva  őrgróf  Pfemysl,  úgy 
látszik,  mindig  készen  állt  a  cseh  király  elleni  támadásra.  S  a  mi 
jelen  esetben  fődolog :  az  akkori  világ  két  legnagyobb  hatalmas- 
sága vetett  koczkát  a  világuralom  felett. 

>Második  Fridrik,  a  legügyesebb  és  legműveltebb  a  germán- 
császárok hosszú  sorában  <  folytatta  amaz  elkeseredett  harczot, 
melyet  elődei  a  pápaság  világuralmi  törekvései  ellen  viseltek.  A 
harcz  élet-halálra  ment,  s  pártokra  szakgatta  Európát  Mindkét 
félnek  érdekében  állt  nem  gyöngíteni  erejét,  s  ezért  sokszor  elnr 
zők  voltak  szövetségeseik  túlkapásai  irányában.  A  császár  Német- 
országra támaszkodott  a  küzdelemben ;  a  pápák  a  császári  podes- 
ták  zsarnokoskodásai  által  vérig  sértett  lombard  városokban 
találtak  szövetségesekre. 

Az  osztrák  berezeg  egyike  volt  a  birodalmi  fejedelmek  leg- 
hatalmasbjainak.  Nem  lett  volna  hát  észszerű,  ha  II.  Fridrik 
mindjárt  elején  túlságos  szigorral  lép  föl  ellenfe,  mely  kétségtele- 
nül az  ellen  táborába  kergeti  vala  a  vakmerőségig  makacs  babcn- 
bergit  Azt  is  remélheté  a  császár,  hogy  a  berezeg,  évek  tapaszta- 
lásain okulva,  magába  száll.  De  hasztalan !  S  most  megtörtént 
az,  a  mitől  II.  Fridrik  császár  joggal  tarthatott :  —  a  birodalmi 
átok  a  pápa  szövetségesévé  avatta  föl  a  herczeget,  hogy  nemsokára 
viszont  a  pápa  ügyét  árulja  el. 

Az  elmondottak  után  nem  lesz  talán  érdektelen  a  Baben- 
bergi Fridrik  uralkodásának  eseményeivel  röviden  megismerkedni, 
hogy  jobban  kitűnjék  ama  visszahatás,  mely  először  népei  szere- 
tetétől, azután  országaitól,  s  végre  midőn  ezeket  visszanyerte  volna. 
életétől  fosztotta  meg  őt. 

Trónját,  1230-ban  harczi  zaj  között  foglalta  el.  Austria 
északi  részét  a  csehek  dúlták,  míg  a  belbékét  a  hatalmas  Euen- 
ringek  (II.  Henrik  és  III.  Hadmar)  lázadása  zavarta  meg. ') 


^)  Érdekes^  hogy  1226-ban^  midőn   YI.  Leopold  a  cremon&i  biro- 
dalom! gyűlésen  volt,  országában  íia,  a  15  éves    Fridrik    vezérlete  aUtt 


BABENBERGI  HARCZ08  FKIDRIK.  495 

Fridrik  erélyes  föllépése  azonban  hamar  véget  vetett  a  moz- 
galomnak. A  kezökben  fegyverrel  elfogott  lázadókat  felakaszt- 
tattá.  A  megtéröknek  kegyelmet  adott,  melyből  a  Kuenríngeket 
sem  zárta  ki. 

Nem  sokkal  a  boni  lázadás  leverése  után,  1232-ben  Frid- 
rik lépett  fel  támadóiaga  bajor  berezeg  ellen. De  támadása  1233. 
telén  csúfos  véget  ért.  Most  jött  a  Venczel  elleni  háborű,  melyet 
több  szerencsével  viselt  az  osztrák  berezeg,  míg  betegsége  vissza- 
vonulni nem  kényszerité. 

Mialatt  Fridrik  a  csehek  ellen  háborúzott,  a  magyarok  az 
ö  országa  ellen  intéztek  támadást.  Fickerböl  nagyjában  így  olvas- 
suk. Állapodjunk  meg  itt  egy  kissé. 

Ugyanazon  évben  (1233.)  a  magyarok  két  hadjáratáról  van 
emlékezet^)  Az  első  Stíria  szélein  dühöngött.  A  második  Mind- 
szentek napja  körúl,  Endre  király  személyes  vezetése  alatt  Ausz^ 
triában^  a  Marchfelden  folyt  le.  A  >Continuatio  Sancrucensis«  ezen 
sorban  mondja  el  az  eseményeket,  míg  a  klosterneuburgi  évköny- 
vek megfordítva  adják  elö.  Ficker  amannak  sorrendjét  fogadja 
el,  s  úgy  véli,  hogy  a  Stiria  elleni  hadjárat  a  cseh  háborúval  egy 
időben,  tehát  keresztelő  sz.  János  nyolczada  után  ^)  (júl.  közepe 
táján)  történt. 

Ha  valószínűnek  fogadjuk  el  a  szövetséget,  mely  II.  Endre 
és  a  cseh  király  között  fenállott,  e  föltevés  nem  volna  hihetetlen, 
s  annál  inkább  nem,  mert  miként  a  szövegből  kitűnik,  ^)  egyszerű 
hadi  kalandról  van  szó,  melynek  talán  czélja  lett  volna,  hogy  Fridri- 
ket  Csehország  elleni  szándékában  megzavarja.  De  igen  fontos  ok 
szól  e  föltevés  ellen.  S  ez  Magyarország  belállapota,  hol  ez  idő- 
ben a  zavar  általános  volt,  s  hol  a  várszerkezetnek  úgy  szólván 
teljes  felbomlása,  maga  után  vonta  kétségtelenül  a  királyi  sereg- 
nek számban  és  erőben  való  hanyatlását  is.  Ily  módon  hiányzott 
egy  olyan  hadsereg,  melylyel  oh/  rövid  időközben  (júliustól — novem- 
berig) kétszer  lehetett  volna  támadást  intézni  egy  külhatalom 
ellen,  minthogy  a  nemesség  az  aranybullának  1231-iki  pótléka 
értelmében,  még  zsold  mellett  sem  volt  külföldi  hadjáratra  köteles. 

A  mondottak  után  talán  helyesebb  a  klosterneuburgi  év- 
könyvek sorrendjét  fogadni  el  a  két  hadjárat  megtörténtét  illető- 


üt  ki  lázadás,  melynek  elfojtására  a  hcrczeg  Kucnriugi  II.  Henriket 
küldötte  haza. 

1)  Cont.  Sancrucensis  I.  (M.  G.  Sor.  IX.  628.  1.)  úb  Cont.  Claustro- 
ncobargensis  III.  (a.  o.  687.  1.) 

^)  > .  .  .  poBt  octavam  lohannis  baptistec  —  az  idézett  helyeken. 

•)  9Ít€m  UDgari  intravernut  fines  Siyrie...*  Cont.  Qli^u8tro« 
neob,  i.  h. 


496  BARABÁS  SAMU. 

leg,  8  a  Stiria  elleni  támadás  idejét  1234-re  helyezni  által  Erre 
utal  az. említett  évkönyv  előadása  is,  midőn  -—  nyilván  a  magya- 
roknak nem  régen  viselt  hadjáratára  czélozva  —  a  stíriai  táma- 
dás elbeszélését  >/fem<-mel  vezeti  be.  E  támadás  valöszínfi  okát 
is  kitalálhatjuk.  Az  említett  évkönyvek  II.  Endrének  1233.  novem- 
beri hadjárata  után,  ennek  Fridriknél  Bécsújhelyen,  s  viszont 
Fridriknek  Magyarországon  a  királynál  tett  látogatásáról  emlékez- 
nek. Nem  lehetetlen,  h9gy  a  berezeg  ezen  udvarlást  az  elégedet- 
len magyarokkal,  az  Árpádok  ellen  újabb  machinatíókra  hasz- 
nálta fel,  a  mi  a  királyi  udvar  tudtára  esvén,  a  támadást  vonta 
maga  után.  Ha  1233-ban  történt  volna  mind  a  két  hadjárat: 
hihetö-e,  hogy  Fridrik  boszúálló  természete  majdnem  két  évig 
megtorlatlanul  hagyja  a  szenvedett  sérelmet  ? 

Hogy  IL  Endre  1234.  máj.  1-én  a  Fridrik  nővérének,  Oon- 
stanciának  a  meisseni  őrgróffal  volt  eljegyzésén  jelen  lett  volna, 
—  adatok  hiányában  nem  bizonyos,  miután  Fickemek  semmi- 
vel sem  támogatott  állítását,  való  tényűl  nem  fogadhatjuk  eL  Sót 
Endrének  estei  Beatrixszal  ez  idő  tájt  kötött  házassága  ez  állí- 
tásnak határozottan  ellent  látszik  mondani.  ^)  Ez  esetben  Ficker- 
nek  amaz  állítása  is  elesik,  hogy  Fridriknek  1236-ben  Magyaror- 
szág ellen  indított  hadjáratát  a  Constancia  eljegyzésénél  jelenvolt 
Endre  és  Yenczel  egyetértése  okozta.  Hanem  egyszerűen  revanche- 
nak  tekinthetjük  azokért,  miket  Fridrik  a  megelőző  két  év  alatt  a 
magyaroktól  szenvedett 

Még  néhány  szót  a  szóban  forgó  két  hadjárat  eredményéről 
A  II.  Endre  intézte  had,  mint  láttuk,  békében  és  kölcsönös 
látogatásokban  ért  véget  Nem  így  a  másik.  Az  egykorú  német  for- 
rások a  stíriaiak  győzelmes  ellenállásáról  beszélnek,  —  s  Ficker 
utánok  mondja,  —  miszerint  ezek  visszaverték  határaikról  a  táma- 
dókat, sőt  üldözéshez  fogtak ;  s  azután  így  folytatják :  >a  magya- 
rok pedig  csellel  messze  kicsalván  őket  (t  i.  a  stíriaiakat)  hatá- 
raikból, visszafordultak  és  bekerítettékc,^)  —  s  a  vérfürdőből  alig 


^)  A  házassági  szerződd  Székesfejéryáron  1234,  >die  dominíco 
quarto  decimo  Intraute  Mrioc  kelt.  (Hazai  Oklcvéltár^  1.1.)  —  Ebből  kitű- 
nik, hogy  Beatrix  ez  idŐtájt  érkezett  Magyarországra,  s  Dem  valószmö; 
hogy  1i  fogadás  előkészületei  alatt  Endre  távollétével  tündökölt  volna. 

Érdekesnek  tartom  e  házassági  szerződés  utolsó  sorát,  a  FrakDÓi 
közlése  (Hazai  oklevéltár,  3.  1.),  s  a  Pray  s  utána  Fejér  Gy.  ködése 
(Cod.  dipl.  III.  2.  376.  L)  szerint  ide  irni.  Fraknói :  >Ego  Zanebonos  de 
Lonado  a  dominó  faciw  regias  nótárius  interfni  et  rogatus  8cripsi.<  Pray 
és  Fejér  Gy.:  >EgoZanbonus  deLouato  a  dominó  Friderico  ré^enotaríiu 
interfni,  et  rogatus  scripsi.c 

^)  >UngRri  uero  longius  eos  trahentes  a  finibus  suis^  insidias  poneo- 


BABENBEROl  HARCZ08  FRIDRIK.  497 

otTenen  menekültek  meg.  Vigasztalásul  hozzá  teszik  az  évkönyv- 
irók,  hogj  a  magyarok  i^  jelentékeny  veszteséget  szenvedtek ;  s 
ezért  nem  üldözték  a  menekülőket.  A  dolog  azonban,  —  mint  a 
szöveg  világosan  elárulja  —  aképen  áll,  hogy  a  magyarok 
egyátalán  nem  fogadták  el  a  nyilt  csatát,  hanem  régi  szokás  sze- 
rint az  ellenség  bekerítésére  törekedtek.  S  ez  a  színlelt  hátrálással 
teljesen  sikerült  is. 

Azt,  hogy  Fridrik  a  császárral  egyenetlenkedö  Henrik  római 
királynak,  —  ki  1234.  őszén  kitűzte  császári  atyja  ellen  Német- 
országon a  lázadás  zászlóját,  —  szövetségese  volt  volna :  Ficker 
nem  tartja  megbizonyítottnak. 

Pedig  hiteles  tanú  van  reá :  —  maga  a  császár.  Ha  sereggel 
nem  támogatta  is  Henriket,  ki  neki  sógora  volt,  érdekében  pac- 
tált  a  császárnak  olaszországi  lázongó  alattvalóival.  Henrik  tá- 
madása roszűl  ütött  ki.  1235-ben  fogságba  esett,  melyből  1242- 
ben  csak  a  halál  szabadította  ki. 

A  császár  és  fia  közötti  egyenetlenségnek  harc£ban  kitöré- 
sét Babenbergi  Fridrik  a  magyar  király  elleni  boszúló  hadjáratra 
használta  fel.  1235.  nyarán  egy  sereggel  Magyarországba  ütött, 
de  a  fiaival  —  Béla  és  Kálmánnal  —  egyesült  II.  Endre  készen 
várta.  Fridrik  ilyen  fogadtatásra  nem  számított,  s  hada  ütközet 
nélkül  rendetlen  futásnak  eredt  Kétszeressé  lett  a  gyalázat  a  hadi 
sarcz  által,  melyet  Fridrik  a  béke  fejében  fizetni  köteles  volt.  S 
hogy  a  bfg  ne  járjon  egyedül,  a  berezeg  támadása  idején  Yenczel 
cseh  király  Austria  északi  részét  borította  lángba,  míg  a  Duna 
kiöntése  visszavonulásra  nem  kényszeríté. 

A  szégyen,  mely  fegyvereit  Magyarországon  érte ;  a  vágy 
megbosszulni  a  gyalázatot :  —  alattvalóival  szemben  zsamokosko- 
dásra  vezették  a  herczeget,  s  ezek  elviselhetetlenné  vált  uralma 
ellen  panaszban  törtek  ki  a  császár  előtt.  11.  Fridrik  birodalmi 
gyfilés  elé  idézte;  s  midőn  kétszeri  megidézésre,  valamint  1236. 
elején  Hagenauba,  személyes  találkozásra  híva  sem  jelent  meg,  ez 
év  júniusában  birodalmi  átok  alá  vetette,  hosszü  iratban  sorolván 
fel  a  bűnöket,  melyek  a  császárt  Fridrik  megalázására  ez  utolsó 
szerhez  nyülni  kényszeríték.  Láttuk  elébb  e  bünlajstromot,  azért 
csak  azt  említjük  meg,  hogy  a  büntetés  (mely  országaitól  való 
megfosztásra  szólt)  végrehajtása  a  cseh  királyra,  a  bajor  her- 
czegre,  a  brandenburgi  őrgrófra,  Ekbert  bambergi  és  Rüdiger 
passaui  püspökökre  bízatott.  Ezek,  mialatt  a  császár  a  lombard 

ttt,  post  eos  convertebaiitur :  ad  ipsos  accedebant  anle  et  retro  . .  .c  (Mon. 
Oena.  Ser.  IX.  az  i.  helyeken.)  A  finüma  nem  megerősitett  táborhelyet, 
^^  legalább  hadállást  akar-e  itt  jelenteni?  —  Ez  valóbbszinűnek 
Utoadk. 


498  BAHABÁ8  aAMÜ. 

városok  ellen  ment,  Austriába  nyomultak,  s  Fridiiket  a  hozzá 
hfinek  maradt  Bécsújhelybe  szorítottál^  melynek  kiostromlása  a 
tartományok  kormányzásával  felruházott  Nürnbergi  Konrádnak 
maradt  feladatául.  De  ez  neki  nem  sikerült.  Bécsújhely  felé  elő- 
nyomulása közben  a  babenbergi  megtámadta,  seregét  széjjelszórta, 
fogságba  ejtvén  a  passaui  és  freisingi  püspököket.  A  birodalmi 
had  veresége  a  császárt  Austriába  hívta,  s  már  1237.  elején 
Bécs  falai  alatt  találjuk,  melynek  lakói  nemsokkal  előbb  készsé- 
gesen nyitottak  kaput  a  császári  seregeknek.  11.  Fridrík  birtokába 
vette  az  austriai  berezeg  tartományait,  s  a  néptől  elismerve,  az 
egyháziakat  adományozásokkal  igyekezett  részére  nyerni.  Majd 
a  birodalomba  tért  vissza,  hogy  újra  a  lombard  városok  ellen 
készüljön.  De  alig  vonta  ki  lábát  Austríából,  a  berezeg  megkezdte 
tartományai  visszafoglalását,  s  azt  a  kormányzóul  hátrahagyott 
bambergi  püspöknek  halála  után,  1 237.  nyarán  be  is  fejezte. 

Ezalatt  a  császár  sikerei  Olaszországban,  megdöbbentették 
a  pápát.  A  szentszék  függetlenségét  veszély  fenyegette.  S  valóban 
TI.  Fridrik  ekkor  állott  hatalma  tetőpontján.  Németországon  az 
austriai  herczegen  kívül  mindenki  elismerte  felsöségét  A  lombard 
városok  megtörve.  A  két  siciliai  királyság  a  birodalomhoz  csatolva. 

Most  a  pápa,  IX.  Gergely  újra  tervbe  vette  a  gyűlölt 
Hohenstaufenek  megbuktatását.  Szövetségesek  után  nézett  tehát 
Németországon  is,  —  és  talált.  Venczel  cseh  király  és  a  bajor 
berezeg,  —  kik  a  Babenbergi  Fridrik  bukása  után  ennek  tarto- 
mányaiból részt  követeltek,  —  nem  tudták  megbocsátani  a  császár- 
nak, hogy  a  birodalmi  átok  gyümölcsét  magának  foglalta  el 
egészen.  S  a  duzzogókat  IX.  Gergely  1238-ban  Albert  passaui 
archidiacon  által  nemcsak  részére  nyerte,  hanem  szövetségben 
egyesítette  a  trónjavesztett  Babenbergivel  a  császár  ellen,  lunek 
hadi  szerencséje  1238.  octoberében  Bresciánál  hanyatlani  kezdett 
Még  Yelenczét  és  Genuát  vonta  szövetségébe  a  pápa,  s  1239. 
márcz.  20.  és  24-én  kimondta  a  császárra  és  szövetségeseire  az 
egyházi  átkot,  s  alattvalóit  a  hűség  esküje  alól  feloldozta. 

Az  interdictum  azonban  egyebet  szült,  mint  azt,  a  mire  IX. 
Gergely  számított.  A  birodalmi  fejedelmeket  tántoríthatatlan  ki- 
tartásra egyesítette  a  császár  mellett.  Maga  a  babenbergi  is  hfi- 
ségre  tért  iránta.  Fridrik  küzdelmeiben  szövetségeseinek  —  a  cseh 
királynak  és  a  bajor  berezegnek  —  nem  sok  hasznát  vette,  mégis 
az  előbbivel  kötött  alku  Austriának  a  Dunától  északra  fekvő 
részétől  fosztotta  volna  meg.  Cserbenhagyásért  ajándékot  adui  az 
önérzet  sérelme  nélkül  nem  lehet.  S  Fridrik  ezt  a  józan  okosság 
szerint  nem  tehette.  Terhére  vált  a  szövetség,  mely  az  alkuban 
csak  saját  hasznát  leste,  ezért  szabadulni  vágyott  attól.  1239. 
végén  kibékült  a  császárral,  mi  által  a  pápa  egyik  hatalmas  szö- 


BABENBERGI  HARCZ08  FRIDÉIK.  499 

yetségesét  veszítette  el.  A  hitszegésre  IX.  Gergely  1240.  tavaszán 
egyházi  átokkal  felelt,  mely  a  babenbergit  teljesen  a  császár 
táborába  hajtá.  Venczel,  daczára  annak,  hogy  igéretét  nem  vál- 
totta ki,  jogosnak  hitte  követelését,  Austriának  a  segély  fejében 
kikötött  részét  illetőleg.  A  babenbergi,  ki  ez  idétt  visszahódított 
alattvalói  megengesztelésében  fáradozott,  megtagadta  a  követelés 
teljesítését  Venczel  ezért  1240.  deczemberben  Austriába  rontott, 
de  a  zord  tél  miatt  nemsokára  visszavonult  A  következő  évben  a 
mongolok  közeledésének  hírére  a  béke  helyre  állt.  Venczel  lemondott 
követeléseiről.  A  babenbergi  pedig  unokahugának,  Gertrndnak  ke- 
zét másodszor  ígérte  oda  a  cseh  király  nagyobbik  fiának,  Ulászlónak. 
Nemcsak  hazánk,  hanem  északfelé  lakó  szomszédaink :  a 
lengyelek,  morvák  s  távolabb  Slésia,  nyugatfelé  pedig  Austria 
sem  valának  mentek  a  mongol  dűlástól.  Peta  az  Odera  partjain 
is  meghordozta  gyilkos  fegyverét,  honnan  egy  vesztett  csata  után 
Magyarországra  vette  útját,  hogy  itt  a  Batu  khán  alatti  fősereg- 
hez csatlakozzék.  Egy  évig  tartott  a  rombolás  a  Kárpátok  ölén, 
mialatt  Kádán  mongol  alvezér  halálra  kereste  a  királyt,  ki  az 
austriai  berezeg  tői  gyalázatosan  rászedve,  a  quarnerói  öböl  egyik 
szigetére  menekült.  Batu  1242.  tavaszán  —  Erdélyen  keresztül  — 
ölve,  rabolva  vonult  ki  Magyarországból,  míg  Kádán  a  déldunai 
tartományokat  pusztította  el. 

Sokat,  és  sokféleképen  írtak  már  a  mongoloknak  olyan 
gyors  visszatéréséről  Ázsiába.  Okát  is  keresik  annak:  miért 
nem  nyomult  Batu  khán  a  nyugati  Kárpátoknál  tovább,  miként 
az  terve  volt,  Európa  közepe  felé !  A  föokra  nézve  mindnyájan 
egyetértenek.  S  ez  Oktaj  nagykhán  halála  volt,  ki  után  Batu 
magának  követelte  az  uralmat  a  Dsingis  khán  alapította  mongol 
birodalmon.  A  mellékokot  illetőleg  pedig  a  csehek  Venczelre 
mutatnak,  ki  hatalmas  sereggel  állott  őrt  Németország  határai- 
nál. Nyugati  szomszédaink  a  Babenbergi  Fridrik  vitézségében 
hajlandók  megtalálni  azt.  Pedig  a  dolog  aligha  így  áll.  A  Peta 
vereségei  a  liegnitzi  sikon  az  egyesült  lengyel  és  slesiai  berezegek 
ellen,  és  Olmütz  előtt ;  valamint  a  babenbergi  által,  egy  kóborlásá- 
ban Austria  széleire  tévedt  mongol  csapatnak  visszaverése,  alig 
bírták  volna  Batu  khánt  terve  feladására,  miután  az  alvezérnek 
a  fSseregtöl  külön,  meszszebb  előre  való  nyomulása,  a  nyugat  meg- 
félemlítésére szántexcursiónál  egyébnek  alig  tekinthető.  Egysze- 
rűbb és  a  főok  mellett  a  valószínűséget  inkább  megközelítő  okát 
tiláljuk  a  tovább  nemnyoműlásnak  abban,  a  mire  mellékesen 
Palacky  is  czéloz,*)  hogy  valamely,  a  Kárpátoktól  nyugotra  fekvő 


*)  Der  Mongolén  Einfall   ím   Jahre  1241.    Von  FranzPalacJty 
Prag,  1842.  407.  1. 


500  BABBNBBRGI  HABCZ08  FHIDRIK. 

nagyobb  síkságról,  —  melyen  lovasserege  akadálytalanul  mozog- 
hatott volna,  —  Batu  nem  igen  tudott 

Miután  a  mongol-ár  TÍsszafolyt  Ázsiába,  lY.  Béla  hazatért, 
8  az  ország  sebeinek  gyógyitgatása  közben  idfit  talált,  hogy 
Babenbergi  Fridriken  nemtelen  magaviseletéért  elégtételt  yegyen. 
De  a  berezegnek  elzálogosított  három  megyét  nem  csatolhatta 
birodalmához  vissza.  Jobb  időkre  várt,  mialatt  Frídrik  ujabb 
erőszakoskodásai  által  a  passaui  püspököt  s  a  bajor  herczeget 
maga  ellen  ingerelte.  Ezenkívül  a  cseh  királylyal  sem  szfint  meg 
ellenségeskedése,  mivel  a  berezeg  a  kötés  szerint  unokahug&t  a 
királyfival  nem  jegyezte  el.  Eléggé  furcsa  ok  ugyan  az  ellenséges- 
kedésre, s  a  mily  megfoghatatlan  a  különben  nagyratermett  Yen- 
czelröl,  hogy  fiának  fegyverrel  erőszakol  feleséget,  épen  oly  ért- 
hetetlen az  a  konokság,  melylyel  azt  Frídrik  egyre  halogatta.  És 
miért?  Hiszen  a  császár  csak  1244rben  lépett  fel  a  Gertrúd 
kérőjéül.  A  berezeg  ezen  ajánlatot  1245.  elején  fogadta  el,  ríssza* 
utasítván  ezzel  lY.  Incze  pápát,  ki  a  hozzá  csatlakozás  fejében,  a 
Frídrik  tartományaiban  egy  püspökség  állítását  helyezte  kilá- 
tásba. A  házasságból,  Gertrúd  és  a  császár  között  semmi  sem  lett 
de  az  eljegyzés  alkalmat  szolgáltatott  arra,  hogy  a  cseh  király 
1246.  elején  Austriára  rontson. 

Ezalatt  Magyarország  némileg  felüdült  a  mongol  ütötte 
sebekből,  s  a  király  Frídríket  országában  egy  sereg  élén  kereste 
meg.  A  berezeg  1246.  jun.  9-én  Pottendoi^ál  szállott  táborba. 
Június  16-én,  Bécsújhelynél  volt  az  ütközet,  s  Frídrik  halva  maradt 
a  csatatéren. 

Mondják,  hogy  elestét  alattvalói  meggyászolták.  S  ágy  tet- 
szik, hogy  nem  egészen  méltatlanul,  uralkodásának  utolsó  6  éve 
a  vezeklés  évei  valának  alattvalóival  szemben.  S  még  ha  ez  nem 
lett  volna  is,  dicső  halála  megszerezheté  számára  bűnei  bocsána- 
tát Halálában  a  zsarnok  meghalt,  s  a  hős  támadott  fel,  ki  életét 
hazája  védelmében  vesztette  el. 

Barabás  Samd. 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA, 


—  KL8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


I. 


Az  Északi-  és  Keleti-tenger  között  elterülő  cimber  félszi* 
get  — T  mint  az  ókorban  nevezték  —  egészen  lapos,  nagyrészt  mo- 
csáros yidék,  melyen  alig  emelkedik  egy-egy  domb ;  sőt  legmaga- 
sabb hegye  sem  sokkal  hágja  túl  az  ötszáz  lábat.  Nem  mondhatni, 
hogy  folyókban  is  nagyon  gazdag  volna ;  de  a  mi  folyója  van  is, 
az  át  meg  átszeli  az  egész  földet,  egykedvfien  folyik  medrében  s 
csak  mikor  a  tengerhez  közeledik,  áztatja  át  a  partot  s  alakul 
pocsolyává.  S  ez  még  inkább  jellemzi  azt  az  egész  vonalat,  mely 
az  Élbe  és  Rajna  folyamok  torkolatai  között  elterdl.  Maga  Hol- 
landia n^m  egyéb  mint  olvadó  sár,  Dánia  tizenhatod  része  pedig 
—  nem  számítva  az  öblöket  és  csatornákot  —  vízből  áll.  E  vidék 
légköre  is  igen  nedves ;  örökös  felhőtömeg  úszkál  fölötte,  mely 
lassan  hömpölyög,  elfeketűl  s  hirtelen  záporban  szakad  le.  Ily 
folytonos  öntözés  mellett  nem  csoda,  ha  Európa  ezen  részében 
dúsan  tenyészik  a  növényvilág.  Os  időktől  fogva  szépen  virult  jtt 
a  természet,  miről  eléggé  tanúskodnak  azok  a  rengeteg  erdőségek, 
melyek  e  tájakon  még  a  tizenegyedik  században  is  elterültek. 

Boldognak  is  lehetne  mondani  ezt  a  vidéket,  ha  nem  volna 
egy  iszonyú  ellensége :  a  tenger.  Már  a  régi  északi  mondák  emlé- 
keznek arról  a  szövetségről,  melyet  a  frízek  >a  bősz  óceán  ellene 
kötöttek.  A  tenger  nemcsak  az  itt  egymást  szakadatlan  sorban 
követő  szigeteket  rombolja,  hanem  betör  a  szárazra  is  és  ret- 
tentő pusztítást  viszeu  véghez.  Hollandia  néhol  huszonnégy  láb- 
bal fekszik  alantabb  a  tengernél  s  csak  óriási  gátjai  segélyével 
állhat  fenn.  Jütland  északi  részén  e  század  elején  oly  szörnyű 
erővel  tört  be  az  áradat,  hogy  a  Lymfjord  nevű  öblöt  az  Északi- 
tengerrel  szakasztá  össze  s  ezóta  Jütland  északi  része  sziget 

Nem  lehet  csodálni,  ha  ezeken  a  vidékeken  ős  időktől  fogvn 
szakadatlan  volt  a  népek  ide-oda  áramlása.  A  tenger,  ez  a  bor- 
zasztó hatalom,  míg  egyfelől  zorddá,  vaddá,  sőt  kegyetlenné  tette 

Századok.   188ö.  YI.- FezsT.  33 


602  A  LONGOBÁRDOK 

az  itteni  öslakó  kedélyét,  addig  betörései  által  többször  kénysze- 
ritette a  kivándorlásra.  A  cimbereket  és  teutonokat,  kik  a  mai 
Scbleswignek  és  Jütlandnak  Toltak  hajdani  lakosai,  bizonyára 
semmi  más,  mint  ez  erőszakos  elem  dobta  ki  fészkeikből.  ^) 

Az  a  nép  is,  melynek  őstörténetével  és  vándorlásaival  óhaj- 
tok foglalkozni,  ezeken  a  vidékeken  tanyázott  legelébb.  A  longo- 
bárdok őshazája  a  cimber  félsziget,  vagyis  a  mai  Jütlaud  északi 
részén  vala.  Nincsenek  rá  ugyan  határozott  történeti  adataink,  de 
minden  jel  oda  mutat,  hogy  a  longobárdok  ősi  fészkét  e  helyütt 
kell  keresnünk. 

A  cimber  félsziget  Ptolemaeus  tanúsága  szerint  mindjárt 
az  Elbe-torkolat  jobb  oldalán  vette  kezdetét^)  s  úgy  látszik 
Schleswigen  és  Jütlandon  kívül  Holstein  egy  részét  is  magába 
foglalta.  Ptolemaeus  elősorolja  azokat  a  germán  törzseket,  melyek 
e  félszigetet  lakták.  ^)  Közöttük  legnevezetesebbek  voltak  a  cha- 
rudok,  kiknek  már  neve  is  arra  mutat,  hogy  kemény  harczosok 
voltak.  (A  charud  szó  ugyanaz,  a  mi  a  német  hart).  Ariovistas  is 
szívesen  látta  őket  hadseregében.  A  szászok  (Saxones)  Holstei- 
ban  tanyáztak,  mi  jelét  sem  árulva  el  azon  nagy  történelmi  sze- 
replésnek, mely  később  annyira  előtérbe  helyezte  őket  A  11. 
század  közepén  Ptolemaeus  az  első  ókori  író,  ki  a  szász  nevet 
leírja.  E  név  különben  kés-  vagy  kardviselőt  jelent,  minthogy  a 
szászok  rövid  kardot  hordtak  oldalukon.^)  Az  angolok  (Angii) 
Schleswigben  és  az  Élbe  nyugoti  partjának  hosszában  laktak,  s 
szoros  összeköttetésben  állottak  a  jütekkel.  Ezektől  nyerte  nevét 
Jűtland,  a  hol  még  egy  más,  ránk  nézve  igen  nevezetes  törzs  is 
lakott,  t.  i.  a  wenla  vagy  unnnilis  nép. 

A  longobárdok  történetére  vonatkozó  legrégibb  forrás  az 
OrSgo  gentis  Langóbardtyi'um,  ^)  Ez  a  VII.  század  második  felé- 


*)  Strabo  II.  6.  VII.  2.  Festus  8.  v.  Ambrones,  Florus  III.  «).  eom 
terras  eorum  inundasset  Oceauus^  novas  sedes  totó  őrbe  quaerebant 

^)  Ptolemaeus  Geofft-aphia  II.  11.  2.  Kt/a^Qixííg  xe^ooviiúov. 
*'IÍ  fierá  Tvv  ^'AX^iv  SE/oxí}  i^§* 

^)  Ugyanaz. 

^)  Widakind  Res  gesL  Saxon.  I.  7.  Fueront  autem  et  qui  hoc  faet- 
iiore  uomen  illis  inditum  traduut.  Cultelli  cnim  uostra  lingua  gcJis  dicuu* 
tur,  ídeoque  Saxoues  nuncupatos,  quia  ciiltellis  tautum  luultitndiiieiii 
fudisaeut. 

^)  Pertz:  Monumenta  Germaniae  HUtorica.  Leg.  IV.  641 — 64tí. 
£  kötet  tartalmazza  a  longobárd  királyok  törvenykönyveit  ia^  mclveket 
szinten  Bluhme  Frigyes  rendezett  sajtó  alá^  s  ezen  munkájában  az 
emberi  türelemnek  es  lelkiismeretesHegnek  valóban  csodálatra  uiiM^* 
einltikoszlopot  emelt. 


VÁNDORLÁSA.  503 

beu  készült  s  nem  egyéb,  mint  följegyzése  azon  hagyományoknak, 
melyek  a  longobárd  nép  őstörténetére  nézve  a  nép  között  szájról- 
szájra szálltak.  Ez  a  kútfő  a  következő  szavakkal  kezdi  meg  a 
longobárd  történetet:  >sub  consule (insula), qui dícitur  Scadanan, 
quod  interpretatur  in  partibus  aquilonis,  ubi  multe  gentes  habi- 
tant. Inter  quos  erat  gens  parva,  que  guinnilis  vocabatur.c  El- 
mondja azután,  hogy  ennek  a  guinnilis  népnek  hogyan  változott 
a  neve  longobárdra.  A  Scadanan  szóból  Pál  diakón,  ki  a  longo- 
bárd történetírásnak  legkimagaslóbb  alakja,  Scandinavíát  ^)  csi- 
nált s  még  az  újabb  korban  is  innen  hozták  be  Germániába  e 
népet  a  történetírók.  ^)  A  winnilis  nevet  pedig  a  mondák  hazá- 
jába utasították. 

Nem  példátlan  dolog  a  történelemben,  hogy  valamely  nép 
egyszerre  újjal  cseréli  föl  régi  nevét.  Jütlandnak  is  azt  a  részét, 
melyet  a  Lymfjord  elszakít  s  mintegy  szigetté  alakít,  mai  napig 
Wendsyssel-nek  (Wends-insel)  nevezik,  sőt  az  izlandiak  rég  idők- 
től Wendilskaga  vagy  Wandilsysla  névvel  illetik.^)  E  névben 
minden  valószínűség  szerint  a  régi  \vindilis  vagy  winnilis  szó  él. 
Annyival  is  inkább,  mert  Jütland  legészakibb  foka,  Skagen  egy 
ugyanazon  névnek  látszik  az  OtHtjo  Scadanan  nevével,  csak  a  leíró 
által  elvétett  g  betűt  kell  visszaállítanunk.  ^) 

Bluhme  Frigyes,  ki  a  longobárdok  őstörténetét  az  újabb 
időben  legnagyobb  készültséggel  kutatta,  ^)  azt  hiszi,  hogy  a  lon- 

^)  Scaiizia,  Scaudiimvia  névvel  nevezték  a  középkor  elején:  1. 
Scandinavíát^  2.  az  észak  tengeri  szigeteket^  3.  Jütlandot  és  véjgpre  4.  az 
Északi-tenger  német  partvidékét.  Wietersheim :  Geadiickte  der  Völker- 
iranderuny,  Uuigearbcítet   von  F.  Dahn.   Leipzig^    1881.  II.  337.  1.  b)  j. 

')  Paulus  Diaconiis  {De  yestís  Lanyobardorum,  Muratorinál  I. 
405— 511.  és  Waitz:  Scrijdares  rei^em  Lanyob.  tt  ItaL,)  is  különben  a 
hogy  ezt  a  Scandinavíát  leírja,  sehogy  sem  lehet  benne  ráismerni.  Ugyanis 
azt  mondja  róla  I.  2.  non  tam  in  mari  est  posíta,  quam  marinís  fluctibus 
propter  planitiem  marginum  terras  ambíentibus  circumfusa. 

^)  Brémai  Ádám  De  tritu  Daniae  et  reliquarutn,  quae  trans  Daniam 
9UHt,  regionum  nahara,  Leyden  1629.  c.  208.  még  a  XI.  században  (meg- 
halt 1076.  körül)  Wcndila  néven  említi  Jütland  ezen  részét:  et  príma 
quidem  pars  Daniae,  quae  Jütland  dicitur  ab  Egdora  in  boream  longi- 
tadíne  protenditur ...  in  eum  angulum,  qui  Wcndila  dicitur,  ubi  Jütland 
finem  habét. 

*)  Dr.  Platner ;  Ucber  die  Art  der  deuUtchen  Völkerzilye  zur  Zeit  der 
^Vftnderuny  czimü  értekezésében  (1.  Farschunyen  zur  deuischen  Geschichte, 
XX.  k.  1880.  174.  1.  3.  j.)  nem  hajlandó  elfogadni  ezt  a  combinatiót; 
de  okát  nem  adja,  hogy  miért  nem. 

^)  Bluhme:  Die  yeiis  Lanyobardorum  und  ihre  herl^nft.  I.  18G8. 
Ihe  ^yrache,  II.  1874.  L.   még  Monum,  Germ.   Hiitt,  Lcg.  IV.  IX — X.  1. 

33* 


&04  A  LOKGOBÁRDOK  ' 

gobárdoknak  Jütlaudban  '  tartózkodására  nézve  fontos  adatot 
szolgáltat  még  a  Chronicon  Goihanum  is.  ^)  Ez  a  krónika  csupán 
átdolgozása  az  Ondónak  a  807—  810  évek  tájáról ;  de  tartalmaz 
sok  önálló  és  becses  adatot  A  passus,  melyre  Bluhme  hivatko- 
zik, ')  a  következő :  >yindilicus  dicitur  amnis  ab  extremis  Galliae 
(Cimbriae  helyett)  finibus :  juxta  eundem  fluvium  in  prímis  habi- 
tatio  et  proprieUs  eorum  fűit.  Hic  supradictus  Ligurius  (?)  fluvius, 
Albiae  fluvii  cannalis  (cannales  helyett)  inundans,  et  nomen 
(nomine?)  finitur.c  0  úgy  vélekedik,  hogy  a  Lymi^ord  azon  idő- 
ben összefolyt  ama  keskeny  tengerágakkal,  melyeket  számos  szi- 
getek és  a  tenger  árterei  (az  u.  n.  Halligen)  képeztek,  s  melyek 
az  Élbe  és  Eider  torkolatától  egész  Jütland  északi  részéig 
nyúltak. 

Egy  dolog  kétségtelen ;  az  ti.  hogy  a  longobárdok  azon 
földterületre,  a  hol  őket  legelőször  a  történetírás  megpillantja, 
nevezetesen  az  Élbe  folyam  torkolatához,  beköltözködtek.  Erre 
vall  minden  hagyományuk.  Mi  sem  természetesebb,  mint  az,  hogy 
elfogadjuk  azon,  a  földrajzi  nevek  által  is  igazolt  nézetet,  hogy 
legrégibb  hazájok  Jütland  volt  Á  góthok,  herulok  és  gepidák 
traditiói,  kik  magukat  Scandináviából  származtatták,  idézték 
elő  úgy  látszik  azt,  hogy  a  longobárdok  is  szerették  e  földet  böl 
csöjöknek  tekinteni. 

II. 

A  germánokat  általában  vad  kék  szem,  vörhenyes  haj,  szá- 
las termet,  falánk  gyomor,  melyet  hússal  és  sajttal  tömtek  meg  s 
erős  szeszes-italokkal  fűtöttek,  jellemezte.  Hideg  véralkatuk  későn 
hajlott  a  szerelemre,  de  annál  inkább  becsülte  a  házi  tűzhelyet. 
Mikor  nem  háborúskodtak,  henyélve  töltötték  idejöket :  aludtak, 
ettek,  ittak.  Mezítelen  testtel  egész  napokon  át  hevertek  a  tfiz 
mellett.  ^)  A  szabad  természetben  szabadon  növekedvén  föl  a 
viszontagságok  nemcsak  testüket  edzették.  Nemcsak  étvágyuk 
volt  telhetetlen,  iszákosságuk  durva,  *•)  hanem  leikök  is  megkemé- 
nyűlt  a  bajok  között  s  megvetette  a  veszedelmet  Kegyetlenek 
lőnek ;  hadjárataikban  romboltak,  égettek,  gyilkoltak.  >A  jötek 
dühétől  —  monda  egy  litánia  —  ments  meg  uram  minket !« 

A  longobárdokról  szintén  elmondhatta  ezt  Az  a  római  \t\\ 


1)  Mojiuin,  Germ.  HisL  Leg.  IV.  641—647.  1. 
*)  Bluhme :  Die  gens  langoh,  I.  10  —  11.  1. 

^)  Tacitua    Germania   1 7  :   Cetera  iotecti^    totós   dies  juxta  focam 
atque  iguein  agnnt. 

^)  U.  a.  22  :  Diem  nocteuique  continuare  potaudo,  uulÜ  probraiu 


VÁNDORLÁSA.  505 

ki  legelőször  mogisuiei'te  őket,  följegyezte,  hogy  még  u  germán 
vadságnál  is  nagyobb  vadságban  éltek.  ^)  Egyik  későbbi  királyuk, 
Alboin,  a  gepidák  királyának,  Kunimnndnak  koponyájából  ivó- 
serleget  csináltatott  magának  s  ugyanezen  királynak  leányát 
uőúl  vette.  Mikor  a  longobárdok  Narses  seregében  szolgáltak, 
annyira  ment  féktelenségök,  hogy  gyújtogatták,  kirabolták  a 
békés  polgárok  házait  s  nem  kimélték  a  templomokba  menekfilt 
gyönge  nőket  sem ;  úgy,  hogy  a  fővezérnek  el  kellett  őket  had- 
seregéből bocsátania. ')  S  általában  a  longobárd  királyok  cdic- 
tumai  telve  vannak  egyes  bűntettekre  vonatkozó  esetek  büntetés- 
nemeivel. 

Már  Tacitus  megjegyzi,  hogy  Germánia  barmokban  gaz- 
dag, bár  ezek  jobbára  soványak  s  a  gulyamarhának  sincs  kellő 
dísze  és  czímeres  homloka.  ^)  Ennek  .azonban  nagy  a  száma  s  ez 
a  germánok  egyetlen  és  leghaszonhajtóbb  vagyona.  Jütland  ma 
is  híres  arról,  hogy  kövér  legelőin  sok  szép  szarvasmarha,  erős  ló 
és  sertés  legel;  méhtenyésztése  is  nagymérvű  s  halászata  európai 
jelentőségű.  Ha  ez  az  ősidőkben  nem  is  volt  épen  így,  annyi  bizo- 
nyos, hogy  Jütland  mindenkor  elegendő  szarvasmarhát  és  halat 
szolgáltatott  a  kezdetleges  népek  megélhetésére.  Mi  okozta 
mégis,  hogy  a  longobárdok  ott  hagyva  e  vidéket,  délebbre  köl- 
tözködtek ? 

A  német  tudósok  között  még  ma  is  nagy  vita  tárgyát  képezi 
a  germán  népek  vándorlásának  oka.  Némelyek  a  szomszéd  nem- 
zetek (pl.  a  szlávok)  nyomásának  tulajdonítják  a  népvándorlást ; 
mások  ismét  a  szapora  germán  faj  túlnépesedésében  keresik  az 
okot;  végre  vannak,  a  kik  azt  hiszik  és  azt  állítják,  hogy  az 
egyes  törzsek  idő  folytán  kiélték  az  általok  lakott  földterűleteket 
s  jobb  legelő  reményében  húzódtak  tovább.  *) 

A  longobárd  —  helyesebben  még  a  winnilis  —  népet  sem 
idegen  nemzetek  nyomása,  sem  túlszaporodása,  sem  a  talaj  kime- 


^)  Yellejua  Patercalus  História  Romána  ed.  Kritziua  II.  lOti  : 
Cracti  Langobardí,  gens  etíam  Germana  feritatc  ferocior. 

•)  Procopius  De  bello  Gotthico  IV.  33. :  xai  TTQbJTa  /iei/  TtüP  oi 
hia^tofiiviov  ^/ayyoi^ágSvjv  dlkal^HtJV  *tág  droTtiag  (oV  ye  ttqoí^ 
rfi  áXXfj  tg  ti)v  Siairav  Tragavo^í^t  rd^  re  oixo8o^ia^,  ctí<  ccv 
H'TvxouPf  iv^TiifATrQaaav  xal  yvvatl^í  raí^  {t^^  r«  iegá  xarctqpfi'- 

')  Tacítas  Germ,  5  :  pecoram  fecunda,  sed  plerumquc  improcera : 
ne  artnentis  qaidein  sauB  hooor,  aat  glória  frontís :  numero  gaudent : 
eaeque  solae  et  gratíssimae  opes  suot. 

*)  L.  különOseD  az  utóbbi  nézetet  Dahn  Félix :  Urgeschichte  der 
yermanischen  und  romanischen  Vó'lker.  Berlin,  1881.  1.  k.  76.  1. 


506  A  LONGOBÁRDOK 

rűlése  nem  űzte  Jütlandból.  Elszigetelve,  jóformán  magukban 
éltek  a  félsziget  északi  részén ;  sokan  sem  voltak,  söt  még  a  Kr. 
u.  L  század  végén  is  azt  mondja  rólok  a  történetírás,  hogy  kevés 
számuk  tünteti  ki  őket  s  bár  igen  sok  és  nagyon  hatalmas  népek 
veszik  őket  körül,  nem  meghódolás,  hanem  harczok  és  veszélyek 
által  biztositvák,  ^)  Azután  meg,  ha  Jütland  annyi  utánuk  követ- 
kező népet  élelmezni  tudott,  ha  az  angolok,  szászok,  jütek,  frízek 
és  később  a  dánok  létezni  tudtak  területén :  hogy  lehetne  a  longo- 
bárdokról  föltenni  azt,  hogy  a  félszigetet  kiélték  ? 

Arra,  hogy  a  longobárdok  is  elhagyják  Jütlandot,  a  legna- 
gyob  valószínűség  szerint  a  tenger  kényszerítette  őket.  A  mint  a 
cimberek  és  teutonok  a  Kr.  e.  IL  század  elején  (113-ban)  roppant 
tömegben')  kivonultak  a  cimber  félszigetből,  ezáltal  oly  rést 
hagytak  maguk  után,  mely  nem* maradhatott  sokáig  betöltetlen. 
Mi  sem  természetesebb,  hogy  az  északon  lakó  törzsek  —  köztűk 
a  winnilek  is  —  ezen  alkalmasabb  és  a  tengernek  oly  annyira  ki 
nem  tettVidékekre  húzódtak  le. 

De  hatott  ezekre  az  északi  germán  népekre,  vagy  ha  nem  is  a 
nép  összegére,  de  mindenesetre  annak  kalandvágyó  fiatalságára,  az 
az  ellenálhatatlan  varázs  is,  mely  mind  délebbre,  a  római  biroda- 
lom határaihoz  mind  közelebb  vonzotta  őket. 

A  Keleti-tenger  partjaihoz  három  ősrégi  kereskedelmi  út 
vezetett  dél  felől ;  az  ogyik,  melyet  már  a  Kr.  e.  lY.  században 
Massiliai  Pytheas  is  a  borostyánkő-kereskedés  közlekedési  vona- 
lául ismert,^)  Galliából  jött  az  Elbén  keresztül;  a  másik  az 
Adriai-tenger  mellől  ment  föl  a  Dunának  s  ennek  partjairól  a 
Visztula  völgyén  haladt  fölfelé ;  végre  a  harmadik  délkelet  felöl 
vitt  fol  a  Deneper  mentén,  s  ezen  leginkább  a  görög  kereskedők 
közlekedtek.  *)  Midőn  a  római  kereskedők  beszerezték  a  prémet, 
bőröket  és  borostyánkövet,  továbbá  a  dunnalúd-toUat  és  germán 
hajat,  melylyel  az  előkelő  római  nők  piperézték  fejőket,  bizonyára 
hirdették  a  barbárok  közt  a  római  birodalom  nagyságát,  gazdag- 
ságát. Azok  a  népek,  kik  a  limeshez  közel  laktak,  nem  is  találták 
a  rómaiságot  oly  bámulatosnak,  mint  a  távolabbiak.  ^)  Innen  van, 

^)  Tacitus  (renn.  40.  Langobardos  paucitas  nobiiitat:  plaríoib  ac 
valentissimis  natíonibus  cincti,  non  per  obsequium,  sed  praeliis  efl  pericli* 
tando  tuti  sünt. 

«)  Dahn :  Urgeschidde  II.  k.  2.1. 

^)  Zeuss :  />íe  Deuischen.  268.  1. 

*)  Arnold:  Deutsche  Urzdt  Gotha,  1879.  234.  K 

°)  L.  Tacitus  Gcrm.  29.  a  batávokat  és  mattiacokat-;  esekrol 
mondja  ő:  Ita  sede  íiuibasqae  in  sua  ripai  mente  animoqne  nobie* 
cum  aguut. 


VÁNDORLÁSA.  507 

bogy  a  Duua-  és  Rajna-menti  germánok  az  egész  népvándorlás 
alatt  úgyszólván  nyugton  maradtak  s  a  germán  civilisatióra  a  leg- 
jótékonyabb  hatással  voltak.  S  míg  ezeket  az  állandó  letelepedés 
és  gyarmatosodás  nyüzsgő  műhelyében  találjuk,  addig  a  keleti 
germánok  (longobárdok,  vandálok,  burgundok,  góthok,  herulok, 
rugiak  és  gepidák)  mint  áradat  törnek  be  időközönként  a  biroda- 
lomba, pusztítva  és  elfoglalva  mindent,  a  mi  útjokba  kerül,  A 
római  birodalomra  mint  azok  az  éhes  keselyűk  csapnak  le,  melyek- 
nek ínyét  felizgatta  az  egyszer  megérzett  zsákmány  látása. 

A  winnilek  tehát  lehúzódtak  egészen  az  Élbe  mellé,  ügy 
látszik,  hogy  eleinte  ennek  jobb  partján  próbáltak  megállapodni  s 
kelet  felé  iparkodtak  terjeszkedni.  Azonban  a  szomszédos  vandá- 
lok lassanként  átszorították  őket  a  folyam  túlsó  partjára.  Hagyo- 
mányaik azt  mutatják,  hogy  a  vandalokkal  heves  harczokat  vív- 
tak s  bár  ezek  a  hagyományok  a  longobárdok  javára  döntetik 
i'I  az  összeütközést,  mégis  a  történelmi  tények  az  ellenkezőt 
bizonyítják.  >) 

így  jutnak  a  longobárdok  az  Bibétől  nyugatra,  a  Itineburgi 
herczegség  területére,  a  chaukok,  cheruskok  és  angrivariak  tőszom- 
szédságába, vagyis  az  ügynevezett  Bardengauba,  melyről  annál 
is  inkább  kell  tüzetesebben   szólanunk,   mert  a   longobárdokat 


^)  Strabo  Geoyr,  VII.  3.  orrol  a  dologról  tudni  látszik  valamit;  de 
nagyon  felszínesen  szól  róla.  Azt  mondja  ö,  bogy  a  hermundurok  és  lon- 
gobárdok előbb  az  Élbe  jobb  partján  laktak  s  innen  futván  ((fevyovxeq) 
átszoríttnttak  (exTreTtrwxaúi)  a  balpartra.  Saját  szavai :  fieyiúTOV  fAEV 
oiv  To  nov  JSoijiÍMV  V^voq.  Sujxei  ynQ  áno  TOV*'Pt)pov  ftéxQt  Toi) 
4X[íiog  fiigog  Si  XI  avTOJV  xal  Ttégap  rov  ^'AX^íio^  véfAerat., 
xa&ÓTTFQ  ''EqiaóvSoqoi  xal  Aayx6(iaSot  vvvi  Sé  xal  reléiog  et^  ríjv 
^loaiav  ovToi  ye  ixJBJtrtSxaai  qievyovreg,  Hammerstein-Loxten : 
Oer  Bardengau  1  i ,  1.  megkísérti  a  vandalokat,  kikkel  a  longobárdok 
kivándorlásuk  után  mindjárt  legelőször  keverednek  bábordba,  a  weudek- 
kel  azonosítani.  Azonban  okoskodásának  ellene  szólanak  a  történelem 
adatai.  Toursi  Gergely,  ki  538 — 59 4  között  élt  és  ívta,  Ilütoria  ecclesias- 
iica  Francorum  czímü  munkáját,  továbbá  Yenantius  Fortunatus,  ki 
536 — 600  közt  írta  verseit^  felsorolják  az  Elbe-melléki  apró  nemzete- 
ket, említik  az  északi  svábokat,  jUteket,  a  nyugoti  dánokat  s  viszonyukat 
a  frankokhoz ;  de  wendekrŐl  itt  még  mit  sem  tudnak.  Az  clsö  adatot  az 
cibei  szlávokrói  Fredegarius  Chronicona  szolgáltatja  (mely  6  4  I-nél  sza- 
kad meg).  £z  a  623.  évről  írja  c.  48. :  anno  XL.  regni  Chlotharii  bomo 
quidam,  nomine  Samo^  natione  Francus  de  pago  Sennonago,  plures  secum 
DCfi^otiaiites  adscivit;  ad  exercendum  negotium  in  Sclavos^  cognotncnto 
Winidofl,  perrexit. 


508  A  I.ONOOBÁRDOK 

itt  veszi  először  észre  a  történetírás,  s  szolgáltat  róluk  liatározott 
adatokat. 

III. 

A  Bardengaura  nézve  valóban  kitűnő  és  nagytudomáuyú 
monographia  áll  rendelkezésünkre.  Ez  báró  Hammerstein-Loxteu 
hannoveri  államminister  munkája.  ^)  A  szerző  nemcsak  vil&gosan 
kijelöli  a  gau  határait,  mint  a  hogy  eddig  még  senkinek  sem  sike- 
rűit, hanem  többek  közt  fényesen  mutatja  ki  a  longobárdok  és  a 
Bardengauban  lakott  bárdok  azonosságát ;  megállapítja  a  longo- 
bárdok hosszabb  tartózkodását  a  Bardengau  területén;  végre 
rendkivfil  érdekes  összehasonlítást  nyújt  alongobárd  és  a  barden- 
gaui  törvények-,  intézmények-,  hely-  és  személynevekre  nézve. 

A  Bardengau  határa  észak  felöl  az  Élbe ;  dél  felöl  az  a 
vonal,  melyet  Műdén  városka  és  a  Stöckeni-tó  között  képzelünk; 
a  Stöckeni-tótól  a  Cateminer-pataknak  az  Elbébe  szakadásáig 
húzott  vonal  képezi  a  keleti  határt ;  végre  Müden  várostól  a  Seve 
forrásáig  s  innen  e  folyó  mentén  az  Elbéig  húzódik  nyugati 
határa.  A  gaunak  legrégibb  és  legjelentékenyebb  városa  Bardo- 
wiek  (Bardorum  vicus),  nem  nagyon  messze  az  Elbétől.  Tudva 
van,  hogy  Nagy  Károlynak  a  szászok  ellen  viselt  hadjáratai  ren- 
desen Bardowiekban  értek  véget.  *)  Itt  találkozott  Károly  Widu- 
kind  és  Abbio  vezérekkel,  mely  találkozásnak  lett  eredménye  a 
szászok  meghódolása  és  Widukind  megkeresztelkedése. 

A  Bardengau  délnyugoti  oldala  a  Loingoval  érintkezett  S 
ez  igen  nevezetes  dolog.  Bendkívűl  sok  hasonlatosság  van  a  loingo- 
és  bardengaubeliek  között,  akár  külső  megjelenésöket,  erkölcsei- 
ket, egyéni  jellegöket,  szokásaikat,  jogi  életöket,  akár  nyelvöket 
és  kiejtésöket,  hely-  és  személyneveiket  tekintjük.  így,  hogy  csak 
egyet  említsünk,  a  schilling-szokásjog,  mely  a  Bardengau  terüle- 
tén oly  nagy  szerepet  játszik,  sehol  semmiféle  gaiiban  fel  nem 
található,  csupán  csak  a  Loingoban.  A  schillinges  telket  (Schil- 
lingshof)  ugyanis  a  parasztjobbágy  földesurától  egy  schilling 
kíséretében  kapta  használatúi  s  ez  egy  schillinggel  ismét  felmond- 
hatott neki,  valamint  a  paraszt  maga  is  egy  schilling  árán  meg- 
szabadulhatott telkétől. 


^)  Der  Bardengau^  eine  hiatorische  Untermcftung  ilber  (lessen  Verlnili' 
nisse  und  iiber  deti  Güterbesüz  der  Bülunger.  Vom  Staatsminister  W.  C.  C. 
Freih.  v.  Hammerstein-Loxteu.  Nebst  einer  Karte  Őes  Bardengaues.  üan- 
uover,  1869.  I— VI.  1—637.  I. 

•)  Annales  Laureshamenses  (ed.  Pertz  3/ow,  Germ,  I.  k.)  ad  7Í»8. 
Carohis  —  et  ipsa  aestate  pervenit  cum  excrcitu  suo  ad  Jtardunwib. 


VÁNDORLÁSA.  509 

A  lougobáixlok  Jütland  északi  részeiről  a  Bardengau  és 
részben  a  Loiiigo  területére  költözködtek.  E  térségen  aztán  több 
századot  töltöttek ;  itt  maradtak  mindaddig,  míg  újabb  impulsus 
ismét  át  nem  vetette  őket  az  Elbén.  S  itt  lakásuknak  maradandó 
emlékei  vannak. 

Ne  feledjük,  hogy  az  Élbe  jobb  partját  a  szászok  lakták  s 
ezek,  bár  hallgat  róla  minden  történelmi  emlék,  a  legszorosabb 
összeköttetésben  állottak  a  bardengaubeliekkel  sőt  már  a  negyedik 
század  vége  felé  ez  utóbbiak  is  fölvették  a  szász  nevet.  Történeti 
tény,  hogy  a  szászok  még  a  IV.  század  vége  előtt  számos  rajt 
bocsátottak  Angol-  és  Francziaország  partjaira,  s  így  nincs  benne 
semmi  különös,  hogy,  mikor  a  longobárdok  kiköltözködtek  az  Élbe 
mellől,  ennek  balpartján,  az  északi  Svevengau  területén  szászok 
voltak  az  urak.  Bizonyít  e  mellett  az  is,  hogy  a  longobárdok  hadi 
szervezete  ugyanaz,  a  mi  az  angolszászoké  s  Pál  diakón  gyakran 
von  párhuzamot  a  longobárdok  és  angolszászok  között.  ^) 

Ebböi  lehet  aztán  magyarázni  azt,  hogy  a  bardengaubeli 
szász  intézmények  a  longobárdokéval  annyi  közös  vonást  tüntet- 
nek föl.  Hammerstein-Loxten  a  következő  nyomokra  mutat  rá.  ^) 

A  longobárdok  egyszerűen  bárdoknak  is  nevezik  magukat  ^) 
és  Jordanis  a  góthok  töi-ténetében  bardores  néven  említi  őket ;  *) 
bárdok  voltak  a  Bardengau  lakói  még  a  XU.  században  is. 

A  longobárdok  marpahisnak  nevezték  a  marscálcast  vagyis 
a  lovak  felvigyázóját  E  szónak  az  utórésze  pahis  nem  más,  mint 
a  Lüneburg  és  Hamburg  vidékén  ma  is  élő  Báhs  szó,  mely  mes- 
tert, felügyelőt  jelent. 

Azon  személynevek  közül,  melyeket  Pál  diakón  a  longobár- 
dok Italiába  vándorlásakor  említ,  majd  mindet  feltalálhatni  a 
bardengaui  szászoknál.  Tato,  Attdoin,  Alboin,  Albswinda,  Wal- 
fhari,  Droctulf,  Ago,  Aio,  Vulfari,  Warnefrid^  Amalongus,  Lupus, 
Tazo,  UrsuB,  Bardo  mind  előfordulnak  a  legrégibb  bardengaui 
kolostorok,  névszerint  a  Itineburgi  Szt-Mihály  kolostor  X.  és  XI. 
századi  sírfeliratain.  Paulus  Diaconusnál  tizenegy  -it/f-  és  -Zápra 
(-hf)  végződő  személynevet  talál  szerzőnk  s  az  említett  kolostor 
necrologiuma  tizenhetet  tüntet  fel  ilyet.  Nem  hiányoznak  a  két 
első  longobárd  vezér  Ybor  és  Ayo  nevei  sem  a  szász  vidékeken ; 
amannak  megfelelnek  a  Bére,  Bor,  Ypere,  emennek  az  Agio,  Aio, 
Eio  családnevek.  A  Gausi  királyi  nemzetségnév  visszacseng  a 


^)  Paalas  Diac.  II.  23.   Vestimcnta  verő  eis  (Langobardis)  eraiit 
laxa  et  maximé  línea,  qualia  Angli-Saxones  habere  solent. 
«)  Id.  m.  58  —  65.  1. 
«)  Paul.  Diac.  III.  18. 
**)  De  G etarum  őrig,  et  reb,  gesL  (ed.  Muratori  1.)  53. 


510  A  LONGOBÁRDOK 

putlitzi  nemesek  és  hitzakeri  lovagok  Goos  nevében,  T<kIo  király 
neve  pedig  a  Todones  régi  lüneburgi  nemzetség  nevében.  Megvau 
a  Gugingók  királyi  családjának  neve  is  Gighingi  és  Hughinghi 
-  alakban  stb. 

Szántóföldjeiket  a  longobárdok  lábak  szerint  mérték  s  14 
láb  hosszű  rúd  vagy  kötél  tett  egy  tabulát  (Rutbe.)  Ez  a  ruthe 
a  Bardengauban  is  épen  14  ]áb  s  ez  annál  inkább  jellemző,  mint- 
bogy  egész  északi  Németországban  csak  itt  ennyi ;  Westfáliában 
már  18,  a  Loingauban  16  láb. 

A  longobárdoknál  is,  a^  szászoknál  is  van  egy  harmadik 
rend ;  amazoknál  aldionok^  emezeknél  üt^k  a  neve.  Ez  utóbbiakai 
ahistae  néven  is  nevezték,  mi  egy  gyököt  mutat  az  aldiones  szó?al. 

A  sculdahis  (Schultheiss,  magyai'osan  soltész)  hivatalnév  a 
bardowieki  elöljárók  régi  nevében,  a  scidtettiahs^n  jelenik  meg.  A 
longobárd  törvényekben  gyakran  fordul  elő  sculdais  vagy  scul- 
dasius  mellett  sciddar  vagy  aculdhor ;  a  bai*dengaui  Amelinghau* 
scn  adója,  melyet  a  verdeni  káptalannak  fizetett,  valamint  Lüne- 
burg  városáé  is,  scultaak  neveztetik,  —  Schultheiss  sem  lévéu 
különben  más  mint  Schult-Heischer  (adóvégrehajtó.) 

Liutprand  király  törvényei  emlegetik  a  szent  fa  mellett 
való  imádkozást  ^)  A  szászoknál  is  megvan  a  Jedutten-Bom, 
melyet  a  lakosok  Blutbaumnak  is  hívnak. 

A  longobárdoknál  használt  szó  volt  a  sundrum,  sundt-ialis : 
a  Bardengauban  is  feltaláljuk  a  Sunderhöfe,  Sundergüler  elne- 
vezést. Mértékegységök  volt  a  scefiü^  iscafilli,  u  mely  a  szász 
Scheffelnek  felel  meg ;  ugyancsak  mértéket  jelentő  szó  a  breida, 
braida  is,  mely  a  bardengaubeli  Brede-iel  (Breite)  egyez.  A  lon- 
gobárdoknál thinx  volt  a  javak  bíró  előtt  való  elajándékozása  s  a 
régi  hamburgi  városi  jog  is  így  fejezi  ezt  ki :  too  een  man  syn 
di/ng  beríchten  schal,  A  longobárdok  nejeiket  a  meto  árán  vették 
8  az  angol-szászoknál  is  megvan  ugyanez  rried,  mtdsceat  alakban. 
Végre  a  rabszolgákat  a  longobárdok  is,  a  szászok  is  per  sagiitam 
bocsátották  szabadon. 

IV. 

Említettem  már,  hogy  a  nép,  melyről  értekezem,  winnibs 
nevét  longobárdra  ^)  változtatta.  Miként  történt  ez  ?  Hallgassuk 


^)  Pertz  Monu.n,  Germ.  Leg.  IV.  142.  Símili  modo  qui  ad  arborc 
quain  rustíci  sanctivum  vocant^  atque  ad  fontauas  adoravcrit,  aut  sagri- 
Icginm  vei  incantationis  fecerít,  similíter  mediaetatem  praetii  auí  conpo- 
nat  in  sagro  palatio. 

2j  E  szónak  legrégibb  alakja  kétségtelenül  LangobartUj  jtayyo- 
.-faoSoi,   AayyoliáqSaiy  yíayyí^aoSot,  Aayyi^aQSat.   LongobaH 


VÁNDORLÁSA.  511 

meg  miudeuekelött  a  lougobárd  nép  erre  vonatkozó  luondáját, 
mely  oly  kedves  nai?sággal  írja  le  a  longobárd  név  eredetét,  hogy 
azt  méltán  tarthatni  a  középkor  egyik  legszebb  mondájának. 

A  winnilek  között  —  beszéli  a  monda  —  volt  egy  Gambara 
iievfi  asszony,  a  kinek  két  fia  volt :  az  egyiket  hittak  Ibornak,  a 
másikat  hftták  Agíonak.  Ezek  uralkodtak  anyjokkal  együtt  a 
winnilek  fölött.  Hát  egyszer  csak  fölkerekednek  hadseregökkel  a 
yandalok  herczegei  Ambri  és  Assi  s  ezt  izenik  a  winnileknek : 
>yagy  fizessetek  nekünk  adót,  yagy  készfiijetek  harczra  és  vívja- 
tok meg  velünk. «  Erre  Ibor  és  Agio,  anyiokkal  Gambarával 
egyetértve,  így  feleltek :  >  Jobb  mi  nékünk  harczra  készülnünk, 
mint  a  vandáloknak  adót  fizetnünk.«  Ekkor  Ambri  és  Assi  ber- 
ezegek Godanhoz  esedeztek,  hogy  adjon  nekik  a  winnilek  fölött 
győzedelmet.  Godan  így  felelt  nekik :  > Azoknak  adom  a  győze- 
delmet, kiket  napköltekor  legelébb  pillantok  meg.«  Ugyanakkor 
Gambara  is  könyörgött  fiaival,  azaz  Iborral  és  Agiöval,  Freához, 
Godan  feleségéhez,  hogy  nyújtson  a  winnileknek  segedelmet.  Frea 
aztán  azt  a  tanácsot  adta  nekik,  hogy  ha  a  nap  fölkél,  jelenjenek 
meg  a  winnilek  s  asszonyaik  lógassák  hajókat  szakái  gyanánt 
arczaikra  s  jöjjenek  el  férjeikkel  együtt.  Hajnal-hasadtakor,  mikor 
a  nap  már  kelni  készült,  Freá  Godan  ágyához  ment  s  kelet  felé 
fordítá  férje  arczát ;  azután  felkölté  öt  És  a  mint  Godan  felpil- 
lantott, meglátta  a  winnileket  és  feleségeiket,  kiknek  haja  arczuk- 
ról  lógott  le ;  és  így  szólott :  >Kik  ezek  a  hosszú  szakálú  (longi- 
barbae)  emberekc  ?  Frea  pedig  ekként  válaszolt :  »Uram,  te  adtál 
nékik  nevet,  add  nekik  már  most  a  győzedelmet  is.«  És  ö  nekik 
adá  a  győzedelmet.  Ettől  az  időtől  fogva  hívják  a  winnileket  lon- 
gobárdoknak.  ^) 

Lehetetlen,  hogy  mindjárt  első  tekintetre  szemünkbe  ne 
tűnjék  az,  hogy  a  nép  —  vagy  a  ki  ezt  a  mondát  kigondolta, 
annak  a  —  képzelődése  a  meglévő,  kész  névre  találta  ki  ezt  az 
elbeszélést  A  középkornak  volt  az  kiváltsága,  hogy  szerette  a 
szójátékokat  s   minden  névre,  mely   arra  alkalmasnak  látszék, 

alakját,  a  XII.  században  nyerte  s  ebből  csakhamar  a  lombard  szó  kelet- 
kezett. L.  Ábel  Paulus  Diaconus  und  die  übrigen  Geschichtschreiber  d4:r 
Langobarden.  Berlin^  1849.  XXYIII.  1.  1.  j.  —  Én  e  névnek  történet- 
irodalmunkban  nagyon  meghonosodott  s  inkább  latinnak  mondható  for- 
máját használtam,  főként  azért  is,  mert  ajkunk  sokkal  könnyebben  ejli 
ki  est,  mint  amazt. 

^)  Origó  geniU  Langob,  az  id.  h.  Simrock  Deutsche  Mythologie, 
Másod.  kiad.  382—384.  11.  e  költői  elbeszélésében  elveszett  Edda-töre- 
<iéket  lát  s  a  neveknek  a  latinban  is  érezhető  alliteratiója  e  monda  ver* 
sckbe  szedésére  buzdította. 


512  A  LONGOBÁRDOK 

rögtön  magyarázatot  talált.  Elég  csak  a  mi  Anonymusuukra  gun- 
dőlnünk. 

És  különös,  de  nem,  meglepő,  hogy  mégis  vannak  igen  nagy 
nevű  tudósok,  a  kik  a  longobárd  névnek  fentebbi  magyarázatát 
habozás  nélkül  elfogadják.  Úgy  okoskodnak,  hogy  a  longobárdo- 
kat  Tacitus  a  svéy ékhez  sorolja;  már  pedig  a  svévekről  világo- 
san mondja,  hogy  megkülönböztető  jegye  e  népnek  a  hajat  fel- 
torzitani  és  a  fejtetőn  csombókba  kötni.  ^)  Igen,  de  mi  akkor  a 
különbség  svév  és  longobárd  között  s  a  svév  népnek  miért  csak 
épen  ezt  a  törzsét  nevezik  hajáról,  jobban  szólva  szakáláról  ?  Erre 
a  kérdésre  úgy  felelnek,  hogy  a  longobárdok  hajzata  feltQnöen 
különbözött  még  a  svév  törzsekétől  is.  Én  pedig  azt  hiszem,  ha 
tényleg  oly  nagy  lett  volna  a  különbözés,  Tacitus,  ki  a  longobár- 
dókról  néhány  igen  érdekes  adatot  közöl  s  általában  az  egyes 
germán  törzsek  szokatlan  viseletét  rendesen  megemlíti,  semmi 
esetre  sem  mulasztotta  volna  el  e  népnek  ezt  a  sajátságát  is 
nekünk  tudtunkra  hagyni. 

A  másik  hypothesis  szerint  a  lóngobárdokat  alabárdjaikról 
nevezték  volna  el,  2)  mint  a  hogy  a  frankok  (?)  és  szászok  is  fegy- 
verüktől nyerték  nevöket.  Annyi  kétségtelen,  hogy  a  Barde  vagy 
Ih>ii€  szó  a  bárdoknál  kis  szekerczét  jelentett,  mely  a  német 
nyelvből  aztán  a  mi  nyelvünkbe  is  átment.  Azt,  hogy  a  bárdok 
valósággal  ettől  vették  nevőket,  igazolja  az  is,  hogy  régi  síremlé- 
keiken, czimereiken  sokszor  előfordul  a  bárd  s  a  bardengóiaknál 
igen  kedvelt  fegyvernem  volt  ez  még  a  későbbi  korban  is.  Nem  is 
volna  itt  más  bökkenő,  csak  a  kérdéses  szónak  lango-  előrésze ; 
ezt  pedig  >hosszű«-ra  magyarázni  azért  sem  lehet,  minthogy  a 
bardengaui  Barde  régen  is  rövid  volt  A  bárd  pengéje  lehe- 
tett széles,  de  nyele  a  könnyebb  kezelés  tekintetéből  kétségkivul 
rövid  volt.  ®) 

Nézetem  szerint  a  harmadik  magyarázat  legközelebb  jár  a 
valósághoz.  ^)  Hangsúlyoztam  előbb,  hogy  a  bárdok  a  loingobe- 


^)  Tacit.  Germ,  88.  Egyébiránt  a  chattokról  is  azt  mondja  (3 1\ 
hogy  mihelyt  fölserdtilnek,  hajakat  és  szakáinkat  megeresztik. 

^)  Möller  Aelteste  Geschichte  der  Langobarden,  12.  1. 

^)  Hammerstein-Lozten  i.  m.  74.  1.  Hogy  milyen  lehetett  a  longo- 
bárdok bárdja,  azt  megláthatni  Pertz  Mon,  G&^m,  Leg.  IV.  k.  XXX. 
lapjához  csatolt  mellékleten^  mely  a  cavai  codex  egyik  rajzát  ábráxolJA. 
A  király  balján  álló  katona  kezében  dárdát  tart  ugyan,  de  ezen  nincs 
bárd ;  a  király  jobbja  felőli  katona  vállára  fektetve  tartja  az  ngyancsak 
kurta  nyelti  bárdot. 

^)  Az  a  hypothesis  határozottan  a  leggyengébb,  mely  az  elbei 
lange  Börde  »plaga,  tractus  fcrtilist   kifejezésből   eredezteti  a  longobárd 


VÁNDORLÁSA.  513 

lieknek  tőszomszédjaik  voltak,  s  hogy  némely  intézményre  nézve 
feltűnő  egyezés  tapasztalható  a  két  gau  között  Ez  a  körülmény 
vitte  rá  Ledeburt  ^)  és  Mtillert  *)  arra  a  következtetésre,  hogy  a 
bárdok  és  a  velők  szomszéd  loingoiak  hadjárataikat  együtt  foly- 
tatván, az  egyesfiit  két  törzs  lainga-bard,  langobard  nevet  vön  fel. 
Eanek  alapján  lehet  aztán  megfejteni  azt  a  szoros  összeköttetést 
is,  melyben  a  longobárdok  a  Loingo  határain  lakó  cheruskokkal 
állottak.  Maga  a  szó  etymologiája  sem  szól  ezen  magyarázat 
ellen ;  a  legrégibb  alak  ugyanis  Langobard,  görögfii  Aayyó^aQSoi 
—  csak  a  XII.  században  változott  longol3árddá  —  s  a  Loingo 
nevének  legrégibb  változatai :  Laginga^  Lagena,  Lainga,  Lacne 
vagyis  a  mai  Leine  folyó,  mely  ezen  gau  terűletét  hasítja.  •) 

V. 

A  longobárd  nép  őstörténete  és  vándorlása  egyik  legérde- 
kesebb mozzanata  a  középkor  nagy  népmozgalmainak.  Ha  e  nép 
dél  felé  való  költözésével  megismerkedünk,  körfilbelfil  tiszta  képet 
alkothatunk  a  többi  germán  népek  vándorlása  módjáról  és  irá- 
nyáról. Innen  magyarázható  meg  az  az  előszeretet,  melylyel  e  nép 
történeteit  ujabb  időben  a  német  történetírás  felkarolta.  Igen 
nagy  azon  munkák  és  értekezések  száma,  melyek  e  tárgyban  eddig 
Németországban  napvilágot  láttak.  S  ennélfogva  teljesen  indo- 
koltnak tartom,  hogy  e  nép  őstörténetének  kútfőit  —  midőn 
nálunk  úgyszólván  senkisem  foglalkozik  azzal  —  legalább  nagy 
vonásokban  megismertessem. 

Ha  mindenekelőtt  a  classicus  kútfőkhöz  fordulunk,  azok 
ugyan  édes-kevéssel  fizetnek  ki  bennünket.  A  Kr.  u.  I.  század 
elején  élt  nagy  geographus,  Strabo,  legfőképen  arra  szorítkozik, 
hogy  meghatározza  azon  földterületet,  a  melyen  laknak;  azt 
mondja,  hogy  a  germán  népek  között  legnagyobb  a  svévek  törzse, 
mely  a  Rajna  és  felső  Élbe  közötti,  sőt  részben  az  Elbe-jobbparti 
terfilet  lakja  s  melyhez  a  longobárdok  is  tartoznak.  ^)  Vellejus 
Paterculus  (Kr.  u.  30.  körűi)  leírja  Tiberiusnak  Kr.  u.  5.  évben 
Germániában  viselt  hadjáratát.  Szavaiból  kitűnik,  hogy  a  római 

nevet.  L.  e  nésetet  Richter  F.  I.  évtekezéBéhen  Ueber  die  Abkunfí  und 
^yanderungen  der  Longobarden,  {Ja/arhücher  der  Literatur,  89.  k.  Bécs, 
1840.  Ansseige-Blatt.  37.  1.) 

*)  Ledebur  Bie  Bructerer  124.  1. 

•)Mülleri);€  deutschen  Stamme  und  ihre  Fürsten.  Berlin,  1840, 
I.  196.  1. 

•)  Hammorstein-Loxteii  73—75.  II. 

*)  L.  606.  1.  1.  j. 


514  A  LONQOBÁKDOK 

hadseregnek  a  cauchok  és  cheruskok  törzsén  keresztül  kellett 
vonúlDÍa,  hogy  a  longobárdokat  megközelítse.  Ezekről  azután 
nem  épen  valami  kedvezően  nyilatkozik.  ^)  Tacitus  úgy  tudja, 
hogy  számuk  csekély;  dicsérve  emeli  ki  harczok  és  veszélyek 
szerzetté  biztosságukat,  melyet  annál  inkább  csodál,  mert  igen 
sok  és  hatalmas  népek  veszik  őket  körűi.  Ugyancsak  Tacitustól 
tudjuk  meg,  hogy  milyen  viszonyban  állottak  Marobodhoz. 

Marobod  Rómában  nyerte  kiképeztetését  s  maga  Augustus 
is  becsülte  őt.  A  hatalma  alatt  álló  markomannok,  a  svévek  leg- 
szélső határnépe  (innen  eredt  nevök  is),  Caesar  idejében  a  Rajna 
völgyében  tanyáztak ;  de  midőn  Róma  zászlói  a  Duna  mellékein 
is  megjelentek,  tanácsosnak  látták  a  frankok  felé  húzódni.  Itt 
sem  érezvén  magukat  biztonságban,  Marobod  vezérlete  alatt  Cseh- 
ország területét  foglalták  el.  A  markomann  fejedelem  részint 
háborúk,  részint  szerződések  által  lassanként  az  összes  svév  tör- 
zseket királyi  trónja  körül  egyeaité;  maguk  az  északnyugaton 
lakó  longobárdok  is  alattvalóivá  lettek.  A  mint  azonban  Ármin 
Varus  légióit  megsemmisítette  s  a  germán  népek  benne  szabadi- 
tójukat kezdték  látni,  elhagyták  Marobodot  s  ehhez  pártoltak. 
Ezek  közt  voltak  a  longobárdok  is.  ^) 

Mikor  a  cheruskok  elűzték  királyokat  Italicust,  Ármin 
rokonát,  kit  a  rómaiak  befolyása  juttatott  uralomra,  a  longobár- 
dok voltak  azok,  a  kik  visszasegítették  öt  trónjára.  ^) 

Ptolemaeus,  ki  a  markomann  háború  idejében  élt  és  a  Ger- 
mánia  határai  közt  mintegy  húsz  év  alatt  végbement  változások 
képét  adta,  legjobban  körülírja  a  longobárdok  által  lakott  vidé- 
keket. Tőle  tudjuk  meg,  hogy  a  longobárdok  lakóhelye  a  sygam- 
brok  közelében  van,  tehát  a  mai  Paderborn  vidékén.  Ezeken  a 
longobárdokon  kivül  ismert  még  >lakkobárdokat«  az  angrivariak 
fölött  is,  vagyis  a  Bardengau  területén.  ^) 

1)  L.  504.  1.  1.  j. 

^)  Tacitus  Annales  II.  45.  Igitur  oon  modo  Cherusci  Bociique 
corumi  vetus  Arininii  mi  les,  sumpisere  bellum ;  sed  e  regno  etiain  Maró* 
bodui  Suevae  geutes,  Semnones  ac  Langobardi  defecere  ad  eam. 

^)  U.  0.  XI.  17.  Deiu  secunda  fortuna  ad  superbíam  prolapsuit 
(se.  Italicus)  pulsusquc  ac  rursus  LaDgob.irdoruiii  opibas  refectus.  yer 
lacta,  per  adversa  res  Chcruscas  adflictabat. 

*)  Ptolemaeus  Geogr.  II.  10.  xaréxovOi  öé  r/y^r  leofiavío^  rá 
iiév  :iaQa  tov  '^Ftjvov  TTOta^iov  áQXÓ^ievoi  oÍTt  agxTtúP  ói  t€  Bot'- 
adxreQOi  oí  ^uxqoí  xai  oi  ^vya^^^or  í/qp'  ovq  oi  Jíovtjfiot,  tn 
yíayyo^it{}8ot  elra  Téyxeooi  x.  r.  A.  —  U.  o.  rwi/  Sé  mtoj  xai 
luaoyuMV  íd'VMV  id.yiata  uív  í.ari  ró  ye,  twv  ^ov}][ion*  táv  //;' 
yiXtúv,  oi  biúiv  dvuTo'kixvjreooi    ruiif  uiuyyuflúoöioíf  dparttyofn; 


VÁNDORLÁSA.  515 

A  niarkomaun  háború  idejéből  (166 — 181)  a  longobárdo- 
kat  illető  egyetlen-egy  adatunk  vaD.  Ez  Petrus  Patrícius  követ- 
ségi kivonataiban  található.  Trajanus  dáciai  és  Marcus  Aurelius 
markomann  hadjárata  között  6000  longobárd  és  obi  (talán  egy 
az  Aviones,  Chaviones  névvel)  germán  átkel  a  Dunán  s  rablási 
szándékkal  betör  a  római  birodalomba ;  azonban  Vindex  lovas- 
sága és  Candidus  gyalogsága  oly  hevesen  szorítja  vissza  őket, 
hogy  a  markomannok  királya,  Ballomar  közvetítésével  tíz  követ- 
jök  által  békéért  esedeznek.  ^)  Hogy  ezek  a  longobárdok  vala- 
merre visszavonultak  volna  ősi  hazájokba,  annak  nincs  semmi 
nyoma.  Ügy  kell  lenni,  hogy  a  Duna  mellékeire  telepitette  le  őket 
a  rómaiság  telepítő  geniusa. 

Ennyi  az  egész,  a  mit  a  longobárdokról  a  IV.  századig  clas- 
8ÍCU8  kútfőkből  olvasunk.  Ethnographiai  adatnak  nem  sok,  his- 
tóriainak meg  épenséggel  kevés. 

Nem  is  ezekre  kell  a  fősúlyt  helyeznünk,  ha  e  germán  törzs 
őstörténetét  kutatni  akarjuk,  hanem  azon  mondákkal  telt  törté- 
nelmi iratokra,  melyek  a  sors  különös  kedvezéséből  jutottak  el  a 
a  mi  időnkre.  Valóban  a  longobárdok  nagyszerű  mondákat  őriztek 
meg,  melyekben  a  legélénkebb  képződés  szülte  mesék  vegyülnek 
a  komoly  történettel. 

Ezek  a  népmondák  három  helyen  följegyezve  maradtak 
reánk.  E  följegyzések  közt  legódonabb  A  longobard  nép  eredete 
(Origó  gentis  Langobardorum) ;  utána  következik  a  Chronican 
Gothanum  és  végre  Paulus  Diaconus  A  longobárdok  története 
(História  Langobardorum)  czimü  munkája. 

Az  Origó  gentis  Langobardorum  tulajdonképen  előszó  (pro- 
lógus) Botharí  király  törvénykönyvéhez,  s  tartalmazza  mindazt, 
a  mi  e  nép  eredetéről,  vándorlásáról  és  régi  királyairól  közkézen 

:roo^  rá$  aoxxovq  ^tXQi  rujv  fAiötav  rov  ""'Jíl^iog  Trotafwv  x.  r.  A. 
—•  Vcfgre  u.  o.  ^EXaaaova  Se  td'vt]  xai  ^eral^v  xeivtat  Kav^túv  fdr 
Tuv  fiixQwv  xai  Ttiív  2ov}}^wv  BovadxTBQoi  oi  ^ei^oveg,  vqp'  oi)^' 
Xalfiat,  Kavx(OP  öé  twP  fiet^óvwv  xai  tmv  ^ovÍj^Síjjp  ^AyyQiová- 
Qioi*  ura  AaTcxo^aQSoí,  ifq>*  ovg  /iov'kyovfÁVíOu 

^)  Petrus  Patrícius  Excerpta  legutiouum  ed.  Bouu.  124.  1.  ori 
^ayyi^fiqSiav  xai  YJflíitíV  i^axi^gxii-í(ov  ^'laxQOV  TTegaujjő-ívTtüP^ 
TMV  ^sqí  BivStxa  iTtTtivjv  b^eXaadvTvjv  xai  tmv  duqtt  KávSiSov 
^sL,ijjv  tTtiqi&aadvTMVy  eig  TrapveXTj  q)vyf)p  oi  ^dfy^aQOi  íxQánopxo, 
*<?»'  oiq  ovxta  TTQax&uaip  tp  Síu  xaxaaxápxeg  ix  ttqíüX}}^  tni/ei- 
oiíaeíag  oí  fiá()^a(H)íy  Tr^lú^eig  TtaQa  Atkiop  BdúúOP  xíjp  Uaw- 
viap  SítTTOPxa  axéklovaiy  BaklouáQióp  xe  xop  ^aaiXta  Maqxo- 
uítvvttíp  xai  }'rt(H)vg  Í£x«,  xax*  t'd'po^  íi-i).BÍáf4epot  ipa,  xai  íioxou 
Ttív  tloíjpijp  oi  :T{jia(i(i^  :TiOTOJ0tlutpOí  oYxaSt  xio^vötp. 


616  A  LONGOBÁRDOK 

forgott,  párom  kéziratban  maradt  fenn,  a  madridi,  cavai  és  mode- 
nai  levéltárakban.  E  három  közül  legrégibb  a  modenai,  mint  a 
mely  a  669.  éven,  tehát  Konstantin  császár  halálával  és  Grímoald 
király  uralkodásának  hetedik  évével  fejezi  be  elbeszélését;  ellen- 
ben az  1023-ban  irt  cavai  és  a  vele  jóformán  egyidejű  madridi 
kézirat  még  Pertari  királyról  is  megemlékezik.  Ha  tehát  nem 
mondjuk  is  régibbnek,  mint  Griimoald  király  idejebelinek,  még 
akkor  is  egy  századdal  készült  Lombardia  alapítása  után  és  körül- 
belöl  száz  évvel  bukása  előtt.  S  ámbár  a  longobárd  történetet  csak 
körvonalaiban  vázolja,  mindamellett  a  mit  nyújt,  az  egészen  ment 
azon  tudákosságtól,  mely  a  góth  és  frank  mondákat  annyira  eltorzí- 
totta. Adatai  tekintetében  elsőrendű  forrás.  Jelentősége  pedig  azért 
is  nagy,  mert  Pál  diakón  saját  szavai  szerint  átírta  az  egészété 
De  nagy  részben  átírta  azt  a  Chtonicon  Gofhanum  is,  mely 
nevét  onnan  nyerte,  hogy  a  góthai  berezegi  könyvtár  longobárd 
törvénygyűjteményes  kézirata  előtt  áll.  Legnagyobb  rokonságot 
mutat  az  (h-igo  modcnai  szövegével,  csakhogy  számos  adattal  van 
bővítve  s  az  eseményeket  lehozza  egészen  Nagy  Károly  idejéig. 
Úgy  látszik,  írója  Paulus  Diaconus  munkáját  nem  ismerte,  leg- 
alább ebből  semmit  sem  vett  át;  sőt  -—  mint  több  ízben  lesz 
alkalmunk  látni  —  egészen  más  nyomon  haladt  s  a  longobárdok 
legelső  lakhelyéről  és  vándorlásáról  határozottan  becses  adatokat 
tartott  fenn.  Egyébiránt  minden  lépten-nyomon  elárulja,  hogy 
erősen  keresztyén.  Használta  Izidornak  (570 — 636)  krónikáját; 
de  abban  nagyon  téved,  midőn  az  Origo-i  Jeromosnak  tulajdonítja 
A  krónika  szerzési  ideje  N.-Károly  fiának,  Pipin  királynak  kora 
(807 — 810).  Nyelvezete  oly  érdes,  hogy  néhol  alig  érthető.*) 

A  longobárd  történetírás  nestora,  Pál,  a  Warnefrid  fia 
(ezért  szokták  Warnefrid  Fáinak  is  nevezni)  nemes  nemzetségből 
származott  (730.  körűi),  melynek  jószágai  is  voltak  Friaulban. 
Nevelését  Ratchis  király  udvarában  (Paviában,  akkor  Ticinusnak 
mondták)  nyerte  s  még  öreg  korában  is  kegyelettel  gondol  vissza 
itteni  tanítójára,  Flavianusra.^)  Az  utolsó  longobárd  királynak. 
Desideriusnak  is  kegyencze  lehetett  s  innen  az  az  odaadás,  melv- 
lyel  e  király  leánya,  Adelperga  iránt  viseltetett,  ki  a  beneventi 
berezegnek  volt  neje.  Tanítója  volt  e  művelt  nőnek,  s  midőn  ez 
panaszkodott,  hogy  Eutropius  históriája  szerfölött  rövid  s  a  keresz- 
tyénség történetét  egészen  mellőzi,  Pál  megírta  egyik  fő  munká- 
ját, A  római  túHéneiet,  melyet  hat  könyvben  egészen  a  góth  ura- 
lom bukásáig  folytatott.  Arichis  berezeg,  Adelperga  férje  számára 


1)  Kiadásait  L  fentebb  501.  1.  5.  j. 
^)  Waitz  8(riptore»  refiniin^  Láuhj.  T.  1. 
^)  ILiH.  Lamjob.  VI.  7. 


VÁNDORLÁSA.  517 

meg  azon  feliratokat  készité,  melyekkel  ez  salernói  fényes  építke- 
zéseit díszité ;  továbbá,  mikor  Szent  Mercurius  tetemeit  Bene- 
yentbe  szállították,  egy  hymnust  szerzett,  melyet  évenként  mai 
napig  is  énekelnek  ott  s  mely  arról  is  nevezetes,  hogy  versének 
kezdő  szótagjairól  nevezte  el  Arezzói  Guidó  a  maga  hangjegyeit.  ^) 

Mikor  hagyta  el  Beneventet  s  mikor  lépett  az  egyház  szol- 
gálatába, melynek  a  Diaconus  nevet  köszönheti,  nem  tudni.  Elég 
az  hozzá,  hogy  4^  Sz.-Benedek-rend  monte-cassinói  kolostorába 
lépett,  hol  egykori  jótevője  Ratchis  király  mint  szerzetes  csendes 
visszavonűltságban  mivelte  szőlőtőkéit.  Itt  igen  jól  érezte  magát 
Pál  s  nem  is  mozdult  volna  innen,  ha  a  politikai  viszonyok  vele 
másként  nem  parancsolnak.  Történt  ugyanis,  hogy  776-ban  test- 
vére, Arichis  a  friauli  fölkelés  alkalmával  a  frankok  fogságába 
esett;  s  Pál,  mikor  N.  Károly  781-ben  megjelent  Rómában,  egy 
elégiát  intézett  hozzá,  melyben  kegyelmet  kért  bátyja  számára. 
Károlynak,  ki  ép  ez  időben  a  világ  tudósait  igyekezett  udvarába 
összegyűjteni,  megtetszett  a  barát  s  magához  vette.  A  nagy  ural- 
kodó udvarában  töltött  el  Pál  aztán  néhány  évet  folytonos  tevé- 
kenységben. Azonban  nagyon  fájhatott  lelkének  az  a  gondolat, 
hogy  épen  nemzetének  leigázója  javára  kell  tehetségét  értékesí- 
tenie ;  minden  áron  szabadulni  óhajtott  a  fényes  udvarból,  hol 
bár  kitűntető  tisztelet  kömyezé,  a  nagy  zaj  és  pompa  közt  szive 
vérzett.  Már  787-ben  ismét  a  csendes  Monte-Cassino  lakója  lesz 
s  élte  alkonyán  megírja  nemzete  történetét  hat  könyvben,  melyet 
azonban  be  nem  fejezhetett.  Az  új  évszázadot  semmi  esetre  sem 
érte  meg;  halála  napja  apríl  13-ika,  évét  nem  tudjuk, 

A  hngohárdok  története  középkori  szokásként  lényegében 
nem  egyéb  compilatiónál.  Bedából,  Toursi  Grergelyből,  A  pápák 
éUtéböl  egész  fejezeteket  írt  ki  szerzője  szó  szerint ;  azonban  min- 
dig megválogatja  forrásait  s  némi  kritikát  is  próbál  felettök  gya- 
korolni, bár  meglehetős  szerencsétlenül.  Chronologiája  vajmi 
keveset  ér;  az  események  elbeszélésében  rendes  szavajárása: 
>ezen  időben,«  >néhány  év  mulva,<  »e  napokban*  stb.  S  jóllehet 
tisztán  népének  történetével  akar  foglalkozni,  mégis  arány  és  elv 
nélkül  messze  eső  dolgokat  is  belekever  előadásába.  Megesik, 
hogy  sok  dolgot,  a  mi  nemzetére  nézve  nem  hízelgő,  szívesen 
elhallgat.  Azonban  elbeszélésének  tiszta  egyszerűsége,  az  igazság 
őszinte  szeretete  s  népe  iránti  forró  ragaszkodása  meleg  vonzal- 
mat kelt  iránta.  S  ha  arra  a  kincsre  gondolunk,  melyet  a  nép 
ajkáról  mentett  meg,  ha  olvassuk   azokat  a  gyönyörű  regéket. 


*)  UT  qneaiit  laxis  REsonarc  fibris 
Mlra  gestorum  FAmuli  tuorum 
801  vo  polluti  LAbii  rcatum,  Sancte  Johaniios. 

Szákadok   1885.  VI.  fOset.  .'34 


518  A  LOKGOBARDOK  VÁNDORLÁSA. 

melyek  Alboin  ifjúkorát,  Bx)8imunda  iszonyú  sorsát,  Authari  lán- 
goló szerelmét  Theudelínda  iránt,  Grimoald  és  Bertarit  ellensé- 
geskedését, Kunibert  leselkedését  Aldo  ésGrauso  után,  vagy  Fer- 
düli halálát  oly  megragadó  alakban  tárják  elénk,  hogy  varázsuk 
alól  a  mai  kor  olvasója  sem  bír  szabadulni :  önkéntelenfil  felejt- 
jük hibáit  s  hibáiért  bő  kárpótlást  nyújtanak  ezek.  Bizony,  mindez 
a  lombard  birodalom  bukásával  menthetetlenül  elvész,  ha  az  agg 
szerzetes  gondos  keze  fol  nem  jegyzi.  ^)  ^ 

A  História  Langobardorum  nagy  hírnek  is  örvendett  a 
középkorban  s  rendkívül  él  vala  terjedve.  Számosan  folytatták, 
sőt  azok  is,  a  kik  jóval  későbben  írtak  a  longobárdok  és  Itália 
történeteiről,  első  sorban  Pál  munkáját  használták.  Ezek  között 
legelőször  A  nápolyi  püspökök  viselt  dolgainak  irója  és  Regino 
apát.  Saxo  Grammaticus,  ki  messze  északon  írta  Dánia  történe- 
tét, sokat  használta  Paulus  Diaconus  könyvét.  Számtalan  kéz- 
iratban keringett  ez  a  történeti  munka  Európában,  úgy  hogy 
ha  troppaui  Márton  krónikáját  kiveszszük,  nincs  históriai  mü, 
melyet  többször  lemásoltak  volna  Pál  diakón  Langóbardonm 
Historiájá'Ji&h  Eddig  107  létező  codexről  van  tudomásunk;  de 
tömérdek  azoknak  is  a  száma,  melyek  elvesztek.  ^) 

Dr«  Borovszry  Samu. 

^)  A  Pál  diakónra  vonatkozó  munkák  már  eddig  egy  kis  irodal- 
mat képeznek.  A  kit  érdekelnek  a  rá  vonatkozó  monographiák,  azokat 
utasítom  Wieterslieim-Dahn  id.  m.  II.  487.  1.  éa  Dahn  LangobardM^ 
Studien  I.  Paulns  Diaconus.  Leipzig,  1876.  XI — LVI.  1.,  hol  ezeknek 
bibliographiai  jegyzékét  találhatni.  Én  Bethmaun  Paulus  Diaconus  Lefff" 
und  Schriften  Pertz  Archív  der  Gesellsch,  fiir  altere  deutscfte  (reschicltt^ 
kund^  1849.  X.  Köt.  1.  1.  értekezését,  azután  Ábel  Paulus  fordításához 
i.  h.  írt  bevezetését  és  Waitz  {Scrtpf,  rer.  Láng.  12  —  46.  1.)  latin  élet- 
rajzát használtam. 

^)  A  kéziratokat  és  különböző  kiadásokat  ismerteti  Waitz  i.  m.  A 
budapesti  Nemzeti  Múzeum  könyvtára  is  Őrzi  (Cod.  MSS.  Lat.  22.)  Pau- 
lus Diaconus  Históriájának  egy  kéziratát.  Ez  azelőtt  báró  Prandau  talaj* 
dona  volt,  kitől  Jankovich  Miklóshoz  került  s  1832.  óta  a  Múzeumé. 
Első  levelének  belső  lapján  a  következő  rideg  Írással  írt  sor  olvasható: 
SW  Í0le  e  S0V02i  Stt  Clare  i  Jlrgnl*  (Liber  iste  est  Sororum  Sancte 
Clare  in   Argentorato) ;    második    levele  első   lapján   felül  cursivirással : 

Collegy  Soctis  JESV (a   kipontozott  helyen  vakarás  látszik.)  A 

negyedrétü  codex  80  számozatlan  bőr  levélre  terjed  s  a  XIL  századból 
való.  Ugy  látszik,  ennek  szövege  szerint  rendezte  sajtó  alá  I5ir)-hen 
Angsburgban  Peutirger  Konrád  a  maga  kiadását.  A  codex  margóin  való- 
ban XVI.  századi  kéz  jegyzetei  láthatók.  Különben  nem  nagyon  variál : 
eltérő  alakok :  Scadanavia,  Hildeoc,  Godeoc,  Glaffb,  Vaccho  filins  Tru- 
cbilonis,  Kugilant,  Felt,  Knodolfus,  Odoacar  stb. 


TCmTENETI  IRODALOM. 


Son  Altessc  La  Feminc  par   Gustav  Uzanne.  Illustratioiia  de  Henri  Ger- 
vex,  GonKftIcs,  Viratké,  Albert  Lynch,  Adrién   Moreau,  ct  Felicien  Rops. 

Pária,  1885.  312  lap. 

Nagy  nyolczadban,  finom  börpapírra  nyomva,  ékes  aquarelle- 
Icépekkel  s  színes  kezdőbetűkkel  és  rajzokkal  díszített  s  általában 
a  lehető  pompával  s  mégis  ízléssel  kiállított  könyv,  akármi 
légyen  tárgya,  már  magában  is  vonzó.  Hát  még  ba  czíme  »az 
asszony  6  fel8ége«  s  hát  mégha  az  első  lapozásra  úgy  tetszik, 
hogy  történelmi  munka.  Valóban  úgy  szólva  lázasan  kezdtem  e 
könyv  olvasásához,  mert  hiszen  közelebbről  annyi  jó  történelmi 
munkát  olvastam  a  francziáktól,  hogy  egy  kissé  el  is  voltam 
kényeztetve,  de  alig  voltam  képes  végig  olvasni,  oly  unalmas  volt 
tartalma,  sőt  bosszantónak  is  bátran  nevezhetem.  A  mű  áll  az 
élőbeszédből  és  tíz  önálló  czikkecskéből,  mely  a  XVI.  század  ele- 
jétől kezdve  napjainkig  a  különböző  korszakbeli  asszonyokról  ír, 
minden  korszaknak  egyszersmind  nyelvét  stylusát  utánozva ;  így 
például  az  első  czikk  egészen  a  Kabelais  modorában  van  írva, 
még  az  ortográfiát  illetőleg  is.  A  második  czikk:  La  Mit  du 
Poete,  a  költő  kedvese,  az  egész  műben  a  legérdekesebb,  a  meny- 
nyiben igen  sok  irodalomtörténeti  adatot  s  néhány  igen  csínos 
költeményt  mutat  be  a  X VL  század  költészetét  illetőleg ;  követ- 
kezik a  La  precieuse,  a  XVII-ik  századból,  aztán  XVIII.  szá- 
zadi kép:  rajz  a  forradalomból,  a  directorium,  és  restauratio 
idejéből,  a  falusi  életkép  s  a  mai  Paris  leányai ;  de  az  egész  nem 
érdemes,  hogy  részletesebben  foglalkozzunk  vele.  A  mai  köztársa- 
sági franczia  irodalom  lehanyatlott  ízlésének  szüleménye  az  egész 
könyv.  Ugy  látszik  szerző  soha  sem  látott  igazi  franczia  előkelő 
liölgyet,  sem  a  várkastélyokban,  sem  a  St  Germainben ;  nem 
ismeri  a  közép  osztály  szeretetre  méltó,  mívelt  hölgyeit,  sem  a 
vidéki  városokon,  sem  a  kisebb  birtokokon ;  fogalma  sincs  a  föld- 
mívelö  nép  keresztyén  erkölcseiről,  naivitásáról  és  tisztaságáról. 
A  fővárosi  hölgyeket  csak  a  boulevárdokról  s  a  kéteshírű  kávé- 

34* 


520  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

házakból  ismeri  s  nem  sok  különbséget  ismer  a  nők  között,  leg- 
fennebb  annyit,  hogy  egyik  selyem  ruhában  jár  s  a  másik  fapa- 
pucsban s  szerzőnek  a  maga  szempontjából  igaza  is  lehet,  csak- 
hogy akkor  e  rajzok  nem  a  franczia  nagy  városok  és  tartományok 
hölgyei,  nem  a  franczia  családok  legdrágább  kincsei,  nem  a  dicsu 
Francziaország  leányai,  hanem  a  caffe-chantante-ok  éji  pillangói 
s  az  útszéli  korcsmák  festett  arczú  rémei. 

Lehetnek-e  ezek  édes  anyái,  testvérei,  és  leányai  azoknak  a 
hősöknek,  államférfiaknak,  íróknak  és  művészeknek,  kik  a  X\l. 
század  óta  Francziaországnak  oly  nagy  hírnevet,  annyi  dicsősé- 
get és  oly  sok  vagyont  szereztek;  lehetnek-e  az  itt  leírt  nök 
rokonai  azoknak,  kik  az  utolsó  nagy  háború  rettenetes  csatáiban 
oly  gazdagon  öntözték  verőkkel  a  Rajna  partját,  tékozolva  híven 
az  életet ;  oh  nem,  ezeknek  a  nőknek  barátival  és  rokonaival  az 
emlékszobroknak,  a  remek  épületeknek  s  a  társadalom  legszen- 
tebb törvényeinek  romjainál  találkozhatunk,  mert  egyébre  nem 
valók,  ezekkel  nem  folytat  Francziaország  sem  gyarmat,  sem 
revanche-politikát  sem  pedig  a  munka  és  béke  boldog  korát  fel 
nem  virágoztatja,  mert  a  hol  a  nők  olyanok,  mint  szerző  leírja, 
ott  a  férfiak  fegyvere  csak  a  petróleum  és  dynamit 

Csak  sajnálni  lehet,  hogy  franczia  író  csak  ily  képeit  tudja 
adni  a  franczia  nőnek  s  még  inkább,  hogy  ily  szép  tollal  írt,  ily 
díszesen,  sőt  mondhatni  pompával  kiállított  könyv,  történelmi 
munka  álarcza  alatt  lopózkodik,  a  jóhiszemű  olvasó  asztalára. 

— k  — s. 


Tluihőh/i  Imre  és  Wejtaeléiiyi  Pál  mint   re.télytársal\    A    bujdosók   levéllárn. 
A   gróf  Teleki  család   mnrosvásárlielyi  levéltárából.  Kiadja  a  m.  t.  Aka- 
démia tört.  bizottsága.  Sajtó  alá  rendezte  Deák  Farkas. 

EL8Ö  KÜZLEMéxr. 

Mikor  Thököly  Imre  levelei  a  gróf  Teleki  család  marosvá- 
sárhelyi levéltárából  az  akadémia  történelmi  bizottságának  kiadá- 
sában könyvpiaczra  kerültek,  a  történet  művelői  és  kedvelői,  tor- 
ténetbuvárok  s  olvasó  közönség,  szakirodalom  s  napisajtó,  áltaU- 
nos  örömmel  üdvözölték  a  gyűjteményt,  mely  hazai  történetünk 
egyik  legérdekesebb  korának  ismeretéhez  szolgáltat  űj,  meg- 
becsülhetetlen értékű  adatokat 

Alig  egy  pár  év  leforgása  után  egy  második  kötet  jelent 
meg,  újabb  halmazt  hozva  napvilágra  a  gazdag  archívum  kincsei- 
ből. E  kötet,  mely  Thököly  leveleinek  folytatását,  jobban  mondta 
kiegészítését  képezi,  s  azzal  együtt  egy  önálló  forrásgyűjteniémt 


,  TÖRTÉNETI  IRODALOM.  521 

alkot,  a  BújdoHÓk  levélfára  czímet  viseli  homlokán.  Egy  igazi 
Ie?éltár,  a  szónak  abban  az  értelmében,  minővel  a  historicus  előtt 
bír.  Gazdag  tárháza  becsesebbnél  becsesebb  adatoknak,  melyek 
egy  kedvencz  themának,  a  kurucz  világnak  eseményeire  vetnek 
új  fényt,  megvilágítva  eddig  kevésbbé  ismert  részleteit  is,  s  kidom- 
borítva legkisebb  mozzanatait  Csak  a  kétszázados  port  kelle 
róluk  leverni,  hogy  minden  életet  nyerjen ;  hogy  a  hősök,  had- 
vezérek, államférfiak,  az  alkotmány,  a  vallásszabadság  s  állami 
önállóság  bajnoki  kikeljenek  sírjaikból,  s  megj  ^lenjének  előttünk 
egész  valójukban ;  hogy  halljuk  őket  beszélni,  érezzük  belsejök- 
ben  az  emberi  érzelmeket  s  indulatokat,  tetteik  rugóit,  hogy  lás- 
suk megújulni  szemeink  előtt  régmúlt  idők  eseményeit,  .nagy, 
korszakalkotó  történelmi  tényeket,  tanúi  legyünk  azok  kezdeté- 
uek,  figyelemmel  kisérjük  fejlődésüket  minden  phasisaikon  keresz- 
tül, egész  .a  végkifejlésig.  S  mindezt  szemlélve,  megismerjük  a 
szereplőkben  az  igazi  embert,  erényeivel  s  hibáival,  s  megismer- 
jük első  sorban  a  typikus  magyar  embert,  ezt  a  született  had- 
vezért s  államférfit,  ki  a  dúsgazdag  főúrtól  egész  az  utolsó  kurta 
nemesig  mind  hazája  sorsának  intézésében  fárad,  annak  szenteli 
mindenét,  azzal  köti  össze  saját  élete  folyását,  mint  tette  minden- 
kor, s  teszi  is  folyvást :  most,  a  kiengesztelődés  és  béke  napjaiban 
a  zöld  asztal  mellett  s  a  parlament  küzdőterén,  a  szó  fegyverével, 
—  akkor,  az  üldözések,  a  vallási  s  politikai  elnyomatás  korszaká- 
ban a  harczmezőn,  karddal  kezében. 

A  Bujdosók  levéltára  nevének  megfelelően  a  Teleki  levéltár 
anyagának  azon  csoportját  teszi  közzé,  mely  az  1670-töl  kezdődő, 
s  majdnem  két  évtizedig  tartó  időszakra,  tehát  a  bujdosók  korára 
vonatkozik,  s  ama  korszak  politikai  emigránsainak  belügyeihez, 
Erdélylyel,  a  portával  és  Lajos  királylyal  való  összeköttetéseihez 
s  az  elnyomó  bécsi  kormány  ellen  vívott  küzdelmekhez  szolgáltat 
részletes  adatokat.  Három  részre  osztva,  az  első  s  legterjedelme- 
sebb részben  a  bujdosók  hivatalos  iratait,  a  követi  utasításokat, 
a  fejedelemhez,  Telekihez,  vagy  a  rendekhez  intézett  jelentéseket, 
kérelmeket,  reversalisokat,  a  fejedelmi  leiratokat,  pátenseket,  hadi 
regulákat  stb.  tartalmazza  korrendi  sorozatban.  A  második  cso- 
portot Apafidnak  rájuk  vonatkozó  levelei  s  egyébb  kiadványai 
képezik,  jobbára  Telekihez  intézve.  A  gyűjteményt  a  főbb  embe- 
rek levelezése  zárja  be,  melyhez  függelékül  egy  pár  leltár  s  t.  eff. 
Tan  csatolva. 

E  felosztásra  nem  hallgathatjuk  el  ama  megjegyzésünket, 
hogy  az  szükségkép  maga  után  vonta  az  anyag  szétszórását,  úgy, 
^^67  6gy  és  ugyanazon  dologra  tartozó,  sokszor  ugyanegy  napról 
keltezett  adatok  egymástól  messze  elkerültek.  így  az  általános 
áttekintés  s  az  adatok  felhasználása  a  minduntalan  Yaló  lapoz- 


522  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

gatás  és  keresgélés  következtében  kényelmetlenné  vau  téve.  Más- 
részről azonban  e  hátrányt  ellensúlyozza,  s  a  keresést  könnyűvé 
teszi  a  terjedelmes  tárgymutató,  mely  személy  s  helynevek  szerint 
gondosan  összeállítva,  részletességével  s  pontosságával  egyaránt 
dicséri  szerkesztőjét. 

Ennyit  röviden  a  formáról  s  elrendezésről.  A  mi  a  tartal- 
mat illeti,  jelen  ismertetés  keretében  nehéz  volna  mindazon  dol- 
gokra kiterjeszkedni,  melyeket  a  Bujdosók  levéltárának  anyaga 
felölel.  Aztán  ez  irányban  különben  is  igen  alapos  tájékozást 
nyújt  az  ép  oly  gonddal  mint  csinnal  készült  bevezetés  Deák  Far- 
kas tollából,  ki  a  kötet  sajtó  alá  rendezése  által  újabb  jelét  adta 
sokoldalú  tevékenységének  s  fáradhatatlan  munkásságának.  Jó- 
nak láttuk  azért  az  általános  ismertetés  mellőzésével  összes  figyel- 
münket a  tartalmazott  adatok  egy  külön  csoportjára-  összponto- 
sítni,  mely  a  hetvenes  évek  végének  eseményeivel  foglalkozik, 
azon  eseményekkel,  melyek  mintegy  forduló  pontot  alkotnak  a 
bujdosók  történetében. 

A  kis  csapat,  mely  a  főurak  összeesküvésének  leverése  utáu 
a  bécsi  kormány  haragja  elől  az  erdélyi  bérezek  mögé  huzódottt, 
s  hét  éven  át  villogtatá  e  pontról  az  önvédelem  fegyvereit,  az 
évtized  vége  felé  az  izgatottság  azon  jellegét  hordozta  magán, 
mely  nagy  átalakulások  előestéjét  szokta  jelezni.  Bizonyos  forron- 
gás a  kedélyekben,  feltűnő  sürgés-forgás,  sajátszerű  feszengés, 
hogy  úgy  mondjuk,  ideges  mozgékonyság  arra  mutatott,  hogy  a 
belszervezetben  lényeges  változások  vannak  készülőben.  A  régi 
erők  mellett  új  alakok  tűnnek  fel  a  szemhatáron,  életet,  fri^esé- 
get  öntve  a  már  lankadni  kezdő  életszervekbe.  Az  anyagcsere 
nem  megy  simán,  súrlódások  nélkül.  A  régi  és  új  elemek  közti 
külömbség  kölcsönhatást  idéz  elő.  A  küzdelem  az  új  elem  javára 
dől  el.  E  változás  leszorítja  a  régi  gárda  vezérét  a  színtérről ;  ez 
eleinte  még  megkísérli  az  elveszett  tért  visszahódítani,  de  siker- 
telenül ;  ellenzékieskedik,  de  hiába ;  aztán  beleun  az  oppositíóba, 
visszavonul,  hazamegy  jószágára,  procul  uegotüs,  gazdálkodás- 
ban élni  le  élte  hátralevő  részét,  mialatt  szerencsés  vetélytársa 
lángba  borítja  az  országot,  maga  köré  gyűjti  a  nemzet  nagytöbb- 
ségét, s  diadalmasan  lobogtatja  a  szabadságharcz  zászlaját  egész 
Bécsig,  mely  megszokva  kicsinyléssel  fogadni  a  letiportnak  eről- 
ködéseit, most  egyszerre  rémülve  látja  az  egész  nemzetet^  mint 
egy  embert,  maga  ellen  fordulni. 

A  küzdelem  Thököly  és  Wesselényi  Pál  között  a  bujdosók- 
vezérlete  felett,  mely  ez  évek  történetének  legfőbb  mozzanatát 
képezi,  s  mely  az  előbbi  teljes  győzelmével  végződve,  döntő  hatás- 
sal volt  a  bujdosók  ügyeinek  menetére,  csak  úgy  nagyjából,  a 
korszak  historiographusainak  rövid,  általános  tudósításaiból  volt 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  523 

előttünk  ismeretes.  Részleteiben  csakis  azóta  kezdett  e  fontos 
eset  kidomborűlni,  mióta  Thököly  Imrének  Telekivel  folytatott 
levelezése  a  családi  levéltár  rejtekéből  napfényre  jutott.  A  mit  ez 
adatokból  megtudtunk,  annak  igen  érdekes  rajzát  adja  az  ismer- 
tetés, mely  egyik  fiatal  történettudósunk  tollából  Gr,  Thököly 
Imre  levelei  felett  e  közlöny  hasábjain  megjelent. 

De  e  levelekből  hü  megbízható  képet  adni  nagyon  nehéz, 
majdnem  lehetetlen  volt,  midőn  az  egyik  érdeklett  fél  nyilatkozik 
azokban,  a  ki  ugyancsak  a  maga  czéljainak  megfelelöleg  hasz- 
nálja fel  a  színeket,  a  fényt  csak  magának  juttatva,  Wesselényi- 
nek pedig  s  párthiveinek  a  fekete  színt,  az  árnyat  Maga  ama 
levelek  ismeiietőjé  elismeri  ezt,  midőn  az  audiatur  et  altéra  pars 
elvére  hivatkozik,  s  mert  e  másik  félt  megszólaltatni. nincs  hatal- 
mában, combinativ  úton  iparkodik  ennek  álláspontjába  behatolni, 
8  ily  módon  ismeretére  jutni  mindkét  rész  mozgató  erőinek,  a 
motívumoknak,  melyek  ez  eseményt  előidézték  s  lefolyásában 
közreműködtek. 

Ez  az  aüera  parn  nyilatkozik  a  Bujdosók  levéltárában.  S 
bár  azt  a  közvetlenséget,  az  élénk,  szemléltető  leírást,  a  mi 
Thököly  leveleinek  egyik  legelőnyösebb  vonása,  nem  is  találjuk 
fel  e  részen,  —  ehhez  szükséges  volna  Wesselényinek  s  főbb 
embereinek  ez  évekből  való  naplóit  és  levelezéseit  ismerni,  —  s 
bár  a  positivitást  sok  pontban  még  mindig  nélkülöznünk  kell,  — 
elég  anyagával  rendelkezünk  mégis  az  adatoknak,  hogy  azok 
segélyével  megkíséreljük  összeállítani,^  restaurálni  a  képet,  mely 
élőnkbe  tárja  ez  esemény  minden  részletét,  felhasználva  e  mun- 
kához azon  kisebb  mozaik  darabszerü  réiszleteket  is,  miket  hazai 
történetünk  egyéb  forrásaiban  e  tárgyra  vonatkozólag  imitt-amott 
elszórva  találtunk. 

Teleki  Mihály  1678-iki  hadjárata,  mint  tudjuk,  kudarcz- 
czal  végződött,  s  arra  kényszerité  a  tanácsurat,  hogy  a  bujdosók 
felett  való  fővezérség  tényleges  gyakorlatától  visszalépjen.  Évtized 
hosszú,  fáradságos  munkája,  a  szívós  küzdelem  az  erdélyi  béke- 
párttal, mely  határozottan  ellenzé  a  magyar  ügyekbe  való  beavat- 
kozást, a  titkos  cselszövés  és  nyílt  erőszak,  melyek  segélyével  a 
hatalmas  BáníFy  Dénest,  terveinek  legfőbb  akadályát  láb  alól 
eltenni,  főbb  párthíveit  elnémítani  s  a  pártot  ízről-ízre  megsem- 
misítni  sikerült,  a  fáradság  és  utánjárás  a  franczia  segítség  és  a 
porta  elnézésének  kieszközlésére,  s  végül  az  erős  pressio,  melyet 
a  bujdosókra  gyakorolni  kellett,  hogy  azok  saját  embereik  mellő- 
zésével öt,  az  erdélyi  embert  és  ismeretes  rossz  katonát  emeljék 
maguk  fölé,  —  mindez  hiú  fáradságnak  bizonyult  be.  A  nagy 
gonddal  készült  terv :  a  török  szövetségre  támaszkodva,  franczia 
segítséggel  felgyújtani  a  szabadságharcz  tüzét  Magyarországon, 


524  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

kivetni  a  dynastiát  itten  elfoglalt  positiójából  s  a  háládatos  nem- 
zet által  a  szabadság  bajnokául,  egy  második  Bethlen  Gráborúl 
üdyözöltetni,  ez  a  csillogó  ábrándkép  szétfoszlott,  semmivé  lett  az 
első  lépésnél.  A  nemzet  közönynyel  hallá  a  magas  hangú  szózatot, 
mely  fiait  az  űj  szabadsághős  zászlaja  alá  hívta ;  maguk  a  kuni- 
czok  is  bizalmatlanul  fogadták  a  reájok  erőszakolt  vezért:  a 
tapasztalt  katonák  nevettek,  gúnyolódtak  az  újdonsült  generáUs 
ormótlan  stratégiáján,  egyre-másra  elkövetett  baklövésein.  Az 
ambitiosus  tanácsúr  látja,  hogy  a  csatatér  számára  dicsőség  s 
babérok  helyett  csak  szégyentöviseket  terem,  a  felsülés  szégyen- 
pírjával  arczán,  szívében  az  elkeseredés  mérgével,  ellenségei  kár- 
örömétől kisérve,  vonul  vissza  Kővárra,  még  mielőtt  az  oly  nagy 
hűhóval  kezdett  hadjárat  úgy  szólván  meg  is  kezdődött  volna. 

De  a  csapás  nem  volt  elég  nagy  arra,  hogy  dicsvágyó  lelké- 
nek törekvéseit  megsemmisítse.  Egy  Teleki  Mihály  nem  mond- 
hatott ile  könnyű  szívvel  oly  tervről,  melyet  életczélúl  tűzött  ki 
magának.  Szívós  erélye  mellett  elég  opportunista,  hogy  eszközeit 
találékony  változatossággal  alkalmazza  az  új  körülményekhez*, 
a  vezéri  karddal  együtt  nem  akarta  a  kormányzat  gyeplőjét  is 
kibocsátani  kezéből.  Amazt  is,  a  kardot,  csak  a  kényszerítő  körül- 
mények nyomása  alatt  tette  le  kezéből,  de  nem  mondott  le  a 
reményről,  azt  a  legelső  kedvező  alkalommal  lijból  megragadni. 
Hogy  ezt  tehesse,  gondoskodnia  kellett  arról,  hogy  oly  egyén 
kezébe  jusson  az,  a  ki  hajlandó  lesz  annak  idején  neki  átengedni 
Alkalmas  egyéniség  után  kellett  nézni,  a  ki  helyét  a  bujdosók 
élén  elfoglalva,  a  vezérség  gyakorlására  szükséges  képesség  mel- 
lett elég  befolyásolhatósággal  bírjon,  hogy  szabad  tért  engedjen 
Teleki  személyes  törekvéseinek,  s  kellő  mérvű  szerénységgel, 
magát  az  erdélyi  fejedelem  megbízó ttáúl  s  Teleki  Mihály  helyet- 
teséül tekinteni  a  vezéri  nyeregben. 

A  bujdosók  főbb  emberei  között  volt  egy,  kit  a  vezérség 
minden  tekintetben  megilletett  volna ;  ki  annak  egy  ideig  már 
tényleg  birtokában  is  volt,  s  arról  csak  akkor  mondott  le,  midőn 
a  varsói  szerződés  értelmében  Teleki  Mihály  állott  a  magyar  és  szö- 
vetséges hadak  élére :  Wesselényi  Pál  kurucztábornok,  iQúsága  első 
évétől  kezdve  buzgó  híve  a  nemzeti  ügynek,  nemcsak  érzelmeivel, 
de  fegyverével  is,  ki  mint  tizenöt  éves  gyerkőcz  már  ott  harczolt 
a  gombási  ütközetben  a  felkelők  soraiban,  s  azóta  szívvel  lélek- 
kel kuruczpárti,  midőn  négy  évi  vezérkedés  után  a  hatalmasabb 
elől  távozni  kényszerűit,  magával  vitte  bajtársainak  elismerését  s 
rokonszenvét,  melyet  önzetlenségével,  oda  adó  buzgalmával  s  igaz 
hazafiúi  érzületével  •  kiérdemelt  Ha  a  bujdosó  rendekre  bízzák 
Teleki  helyének  betöltését,  szóba  sem  jön  más,  mint  Wesselényi 
Pál.  Csakhogy  ez  nem  az  az  ember  volt,  kinek  vezérsége  beillett 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.-  525 

volna  Teleki  terveinek  keretébe.  Ez  a  megcsontosoílott,  fauatiku» 
kurucz,  hogy  Deák  Farkassal  szöljunk :  republica'uus  természetű 
szabadsághős  [az  ö  puritán  elveÍTel  s  rajongásával  csak  útjában 
állott  volna  Teleki  személyes  érdekeinek.  Az  iQabb  nemzedékben 
kereste  &  a  jelöltet,  mely  még  elég  hajlékonysággal  bír,  engedni  a 
külső  benyomásokra,  s  fogékony  az  időmúlásra. 

Nem  is  kellett  sokáig  keresnie.  Messze  kimagaslott  a  sor- 
ból egy  alak,  mindjárt  meg  kellett  hogy  akadjon  a  szeme  rajta. 
Thököly  Imre  gróf,  egy  a  serdüld  íQúkor  határait  még  alig  hogy 
átlépd  íQú,  a  kiről  ellehetett  mondani,  hogy  szerencsés  csillagzat 
alatt  született :  nagy  vagyon,  fényes  név  örököse,  s  e  mellett  egy 
fényes  tehetség,  a  legragyogóbb  szellemi  tulajdonok  kétségbevon- 
hatatlan jeleivel,  szükségkép  magára  kellett  hogy  vonja  Teleki 
tigyelmét,  ki  sasszemével  előre  látva  a  nagy  szerepet,  mely  a  ser- 
dülő i^úra  várakozik,  nem  mulasztá  el  őt  a  maga  körébe  vonni, 
s  előhaladásáu  abban  az  irányban,  melyet  már  a  végzet  is  kije- 
lölni látszott  számára,  meleg  érdeklődéssel  munkálva,  személyes 
hívévé,  lekötelezettjévé  tenni  a  leendő  nagyságot. 

A  mi  sikerülni  is  látszott  neki.  Az  iQú  főnemes  abban  a 
kitüntető  jóindulatban,  melylyel  a  fejedelmi  udvarban  s  máshol  is 
fogadtatott,  Teleki  kezét  ismerve  fel,  hálás  ragaszkodással  csüg- 
göt  pártfogóján,  kihez,  mint  boldogult  atyja  jóbarátjához,  külöm- 
ben  is  kegyeletes  emlékek  csatolták ;  s  ugy  látszott,  nemsokára 
tartósabb  kötelékek  fogják  erősíteni  a  bizalmas  viszonyt,  mely 
a  pártfogó  és  pártfogolt  közt  évek  óta  fentállott. 

Ily  körülmények  között  nagyon  természetesnek  találjuk, 
hogy  a  visszavonuló  Teleki  védenczét  állitá  a  maga  helyére,  kiről  jó 
lélekkel  felteheté,  hogy  minden  tekintetben  feltétlen  híve  lesz  az 
ö  kedves  urabátyjának,  ide  s  tova,  ha  isten  is  úgy  akarja,  ipja 
urának. 

így  történt,  hogy  midőn  Teleki  augusztus  közepén  beteg- 
ség ürügye  alatt  elhagyta  a  magyarországi  harcztért,  még  a  hó 
végén  Thököly  Imre  foglalta  el  helyét  a  piagyar  hadak  élén, 
mint  >generalis-képe.« 

Wesselényi  nem  kis  keserűséggel  látta,  mint  szorítják  hát- 
térbe őt,  az  érdemes,  tapasztalt  vezért,  egy  fiatal  csapatfőnök 
miatt,  csak  azért,  mert  az  gazdagabb,  előbbkelő  mint  ő,  s  szeren- 
csés bírhatni  az  erdélyi  udvar  kegyét.  Sem  önérzete,  sem  múltja 
nem  engedte,  hogy  nyugodtan  tűrje  a  mellőztetést.  De  most  még 
mit  sem  tehetett.  A  fényes  eredmény,  mely  vetélytársa  fegyvereit 
mindjárt  első  felléptekor  az  alsó-magyarországi  bányavárosokban 
s  a  felvidéki  megyékben  koszorúzta,  elnémítá,  s  kényszerité,  hogy 
csendben  maradjon.  Duzzogva  vonta  meg  magát  hadadi  várában, 
tüntetőleg  távol  maradva  minden  hadmüvelettől.   Várta,   míg  a 


526  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

szél  megfordul,  s  az  idő  kedvezőbb  lesz  reá  nézve.  Türelme  nem 
volt  sokáig  próbára  téve.  Fortuna  istenasszony  hamar  cserbe 
hagyta  az  új  hadvezért.  A  harcz  koczkája  megfordult ;  Thököly 
elveszte  a  bányavárosokat,  és  Szent-Keresztnél  vereséget  szenve- 
dett a  császáriaktól.  A  tél  is  hamar  beköszöntött,  a  háborút  Ő9Í 
szokás  szerint  félbe  kellett  szakítani.  A  bujdosók  a  három  havi 
fegyverszünet  megkötése  után  a  veszteségek  utóhatása  alatt,  az 
eredménytelenség  lehangoló  érzetével  vonultak  téli  szállásukra. 
A  remények,  miket  új  vezérükhöz  fűztek,  mintha  tünedezni  kezd- 
tek volna,  hogy  helyüket  kétség,  bizalmatlankodás  foglalja  el. 

Ezt  a  fordulatot  nem  késett  "Wesselényi  fölhasználni.  Míg 
ő  maga  sűrű  levelekben  szólitá  föl  Thökölyt,  hogy  lépjen  vissza  a 
vezérlettől,  mely  választás  alapján  jogosan  őt  illeti,  titkos  párt- 
hívei a  bujdosók  soraiban  serényen  ioaunkálkodtak  Thököly  nép- 
szerűségének lerontására.  Önkényességgel  vádolák  öt,  úgy  tün- 
tetve fel,  mint  a  ki  csak  saját  hasznát  tartja  szem  előtt,  s  a  leg- 
első kilátásra,  hogy  visszanyerheti  atyai  birtokát,  kész  a  bujdo- 
sók rovására  kiegyezni  a  némettel.  A  mint  hogy  most  is  íme 
titokban  Zrínyi  Ilona  fejedelemasszony  keze  iránt  folytat  alku- 
dozásokat a  bécsi  udvarral,  s  a  föltétel,  mihez  Bécsben  a  házas- 
ság létrejöttét  kötik,  bizonyára  nem  lehet  kevesebb,  jnint  a  fegy- 
ver letétele.  Ez  a  dolog  szeget  ütött  a  gyanakvóbbak  fejébe.  Az 
bizony  nem  lehetetlen,  hogy  ez  a  gróf  iirfi  csak  eszközül  tekinti 
őket  saját  czéljai  elérésére,  s  a  jegygyűrűért  cserében  kész  meg- 
válni vezéri  kardjától.  A  gyanú  mint  futó  tűz  terjedt  a  bujdosók 
közt,  a  bizalmatlanság  egyszerre  általános  lőn  Thököly  iránt,  s  a 
figyelem  újra  a  régi  vezér  felé  fordult. 

Thököly  minderről  mit  sem  látszik  sejteni.  Téli  szállásba 
helyezve  hadait,  maga  is  egy  ideig  Debreczenben  időzik,  egy  kis 
utóconferentiát  tartva  a  bujdosó  urakkal. 

Aztán  az  új  év  beköszöntével,  január  közepe  táján  re  bene 
gesta  haza  megy  Erdélybe,  hunyadi  jószágára,  vadászgatás- 
sal,  a  szomszédos  urak  látogatásával  töltendő  az  imalmas  téli 
napokai 

Távozása  lángra  lobbanta  a  senyvedő  tűzet,  s  megnyitá 
Wesselényi  előtt  az  utat  a  hadak  közé.  Alig  hagyta  el  a  téli 
szállást,  a  mezei  hadak  1679.  jan.  23.  és  24-én  napján  Debreczen- 
ben gyűlést  tartva,  elhatározták,  a  maguk  felett  való  főnökséget 
AVesselényinek  ajánlani  fel.  Ez  meg  is  történt,  s  Wesselényi 
jan.  24-én  Hadadból  közéjük  sietett,  diadallal  telve  el  teiTének 
ily  könnyű  szerrel  való  sikerülte  felett. 

Most  gyorsan  munkához  kellett  látni,  hogy  magát  az  újon- 
nan elfoglalt  positióban  megerősítse.  A  bujdosók  részéről  nem 
aggódott ;  a  mezei  hadak  feltétlen  hívei,  s  a  végbeliekkel  is  majd 


TÖRTÉNEtl  IHODALOM.  527 

csuk  elbánik ;  jó,  hogy  Thököly  nincs  jelen ;  a  távollevőknek 
pedig,  mint  a  közmondás  is  tartja,  nincs  igazuk.  Annál  fontosabb 
volt,  a  fejedelemnél  és  Telekinél  oda  hatni,  hogy  ezek  bele  nyu- 
godjanak kint  maradásába.  Ez  nehéz  munkának  látszott,  de  ö 
neki  fogott.  S  a- szerencse,  mintha  tavalyi  hűtlenségét  megbánta 
volna,  itt  is  kedvezett  neki.  Erdélyben  kimenetelét  sokkal  nyu- 
godtabban fogadták,  mint  remélni  merte. 

Micsoda  indok  vezérelte  Teleki  Mihályt?  —  reá  akart-e 
ijeszteni  pártfogol tj ára,  a  ki  mindjárt  első  kezdetre  nagyon  is  sok 
önállósággal  és  túlságos  hévvel  találta  a  kormány  gyeplőit  meg- 
ragadni, —  vagy  csakugyan  igaz  volna  a  tudósítás  a  Teleki 
leánya  és  Thököly  közti  viszonyról,  s  most  jól  esik  a  büszke 
t<anác8urnak  haragját  éreztetni  az  ifjúval,  ki  dég  merész,  ép 
akkor,  midőn  az  ő  kegyéből  emelkedni  kezd,  cserben  hagyni  leá- 
nyát, félig  meddig  már  menyasszonyát  ?  —  mindezt  bajos  volna 
eldönteni.  Elég  az  hozzá,  hogy  tavalyi  magatartásával  homlok- 
egyenest ellenkezőleg,  a  helyett,  hogy  haragjának  kitörését  zúdí- 
totta volna. Wesselényire,  ki  az  ő  híre  nélkül  s  czélzatai  ellenére 
a  vezérség  után  merészkedik  törni,  elnézéssel  vesz  tudomást  fel- 
lépéséről, sőt  a  fejedelemnél  engedélyt  eszközöl  kintmaradhatá- 
sára,  »csak  alkalmaztassa  magát,  s  az  brszág  ellen  való  dologba 
ne  immisceálódjék.« 

De  ez  csak  pillanatnyi  szeszély  volt  a  szerencsétől,  vagy 
jobban  mondva  Telekitől.  Mikor  a  fegyverszünet  ideje  lejárt,  s  a 
sikertelen  békealkudozások  félbeszakadtával  a  háború  megújult, 
Wesselényi  megkapta  a  parancsot  a  hazatérésre.  A  parancs  oly 
határozottan  szólott,  s  a  terv,  az  elveszett  vezérséget  visszanyerni, 
oly  távol  állott  a  valósúlás  lehetőségétől,  hogy  egy  kis  adag  észé- 
lyességgel  nem  tehetett  egyebet,  mint  engedelmeskedni.  Vissza- 
tért tehát,  de  azzal  a  reménynyel,  hogy  a  mi  ezúttal  nem  sike- 
rült, az  sikerülni  fog  más  alkalommal. 

Ettől  a  reménytől  nem  tudott,  nem  akart  megválni.  Pedig 
lett  volna  reá  oka.  Előre  látható  volt,  hogy  Thökölynek  sikerülni 
fog  tökéletesen  visszanyerni  Teleki  bizalmát  s  jóindulatát.  A 
mint  hogy  úgy  is  történt.  A  differentiák  még  tavaszszal  ki  lettek 
egyenlítve  a  két  vezérférfiú  között,  a  mit  nagy  mértékben  elősegí- 
tett a  háború  eredménytelen  folyása,  s  Thököly  már  június  hóban 
kezei  közt  tartotta  kineveztetését  a  magyar  hadak  vezérévé.  A 
bujdosók  krasznai  gyűlése  július  végső  felében  helybenhagyta  a 
fejedelem  ez  intézkedését,  s  Thököly  megindult  tisztjét  a  sereg- 
ben elfoglalni. 

Es  ezzel  Wesselényi  sorsa  el  lett  döntve.  A  t^ruczvezér 
iménti  föllépésével  megmutatta,  hogy  nem  tud  másodrangú  sze- 
reppel megelégedni,  Akadálylyá  vált  tehát,  melyet  el  kellett  gör- 


528  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

díteni,  hogy  az  út  Thököly  előtt  járható  legyen.  Teleki  akarta 
ezt  így,  a  ki  a  bujdosók  vezérletét  csak  Thököly  kezében  kivánta 
látni.  S  Teleki  nem  szokott  volt  válogatni  az  eszközökben,  midőn 
oly  ember  megbuktatásáról  volt  szó,  a  ki  az  ö  terveinek  útjában 
áll.  Wesselényi  előtt  nem  állott  más  tenni  való,  mint  szépen  bele- 
nyugodni sorsába,  s  hazamenve  családjához,  a  csendes  gazdaélet- 
tel cserélni  fel  a  katonai  pályát 

De  ő  épen  erre  nem  volt  hajlandó.  Fiatalsága  teljes  erejé- 
ben, telve  lángoló  lelkesedéssel  a  magyar  ügy  iránt,  melyet  gyer- 
mekkora óta  annyi  odaadással  szolgált,  nem  nézhette  nyugodtan, 
mint  szorítják  le  a  tettek  mezejéről,  csak  azért,  hogy  ne  álljon 
egy  más  szerencsésebbnek  útjában.  Nem  tűrhette,  hogy  politikai 
halott  gyanánt  bánjanak  el  vele,  midőn  vére  még  forrott  a  tett- 
vágytól. Újabb  mellőztetése  daczczal  tölte  el  őt.  >Látom,  már 
mind  becsületemet,  mind  hitelemet,  híremet  elvesztettem,  kény- 
telen extremitásokba  kell  bocsátkoznom<  kiáltott  fel  a  krasznai 
gyűlés  után.  Úgy  is  tőn.  Mielőtt  Thökölynek  ideje  lett  volna  a 
hadak  közé  menni  s  a  vezérséget  átvenni,  érintkezésbe  tette 
magát  a  mezei  hadakkal ;  ezek  épen  momentán  meg  voltak  szo- 
i-úlvafmert  a  török  reájuk  üzent:  elég  volt  más  a  quartélyozásból 
menjenek  odébb ;  ez  jó  ürügyűl  szolgált,  hogy  Thököly  tá?oI- 
létével  s  a  fejetlenség  okozta  zavarokkal  mentegetőzve,  régi  vezé- 
rüket maguk  közé  bívják. 

Jul.  27-én  lovas  embereket  küldöttek  utána  Zsibóra,  s 
ezek  Wesselényit  a  következő  napon  Margitára  kisérték,  hol  a 
mezei  had  zöme  tanyázott. 

Thököly  épen  Somlyón  időzött,  csak  emberei  összegyűltét 
várva,  hogy  a  bujdosók  közé  menjen,  midőn  arról  értesült,  hogy 
Wesselényi  által  megelőztetett.  E  hírre  azonnal  erélyes  rendsza- 
bályokhoz nyúl ;  elfogatja  Wesselényinek  egy  hátramaradt  embe- 
rét, köztük  volt  íródeákját,  s  nagy  vallatást  visz  a  foglyok  között 
végbe.  Egy  pár  keserű  kifakadás,  egy  pár  fenyegető  nyilatkozat, 
némi  homályos  allusio  a  török  jóindulatára,  mindössze  ennyi  volt, 
a  mit  megtudni  sikerűit  Nem  sok,  de  neki  épen  elég  arra,  hogy 
Telekinél  formális  és  szétágazó  összeesküvésről  tegyen  jelentést, 
utasításokat  kérve  tőle,   mi  tevő  legyen  a  pártütőkkel  szemben. 

így  SL  nyilt  ellenségeskedés  kitört  a  bujdosók  között,  előbb, 
mintsem  sejteni  lehetett  volna. 

Az  első  napok  minden  fontosabb  esemény  nélkül  teltek  el. 
Thököly  várta,  míg  elegendő  erőt  lát  maga  körűi,  s  Erdélyből 
megkapja  az  instructiókat  Wesselényi  szintén  hozzálátott  ereje 
növeléséhez,  s  pártja  szervezéséhez.  Hogy  ezt  háborítlanúl  tehesse, 
s  időnyerés  szempontjából  is  jónak  látta  a  zászlók  kibontásával 
egy  kissé  késlelkedni,  iparkodva,  a  mennyire  lehet,  az  összekötte- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  629 

tést  Thökölyékkel  s  az  erdélyiekkel  fent  tartani.  A  fejedelmet 
hosszú  levélben  iparkodott  meggyőzni  az  okokról,  melyek  kime- 
netelét szükségessé  tették.  Thökölynek  is  írt,  biztosítva  öt  hűsé- 
géről, engedelmességéről.  Erről  Thököly  kívánatára  kész  volt  úgy 
maga,  mint  hadai  részéről  hitlevelet  is  adni,  melyet  rajta  kivűl 
negyvenöt  mezei  tiszt  írt  alá. 

De  Thököly  nagyon  világosan  belátott  ellenfele  kártyáiba,  s 
nem  hagyta  az  eszén  túljárni.  A  reversalist  úgy,  a  mint  megkapta, 
még  aznap,  júl.  31-én  szépen  visszaküldte. 

Wesselényi  tehát  arra  volt  utalva,  hogy  magát  minél  hama- 
rabb támadásra  s  védelemre  képes  helyzetbe  hozza.  E  tekintet- 
ben nem  is  lehetett  őt  hanyagsággal  vádolni.  Aránylag  rövid  idő 
alatt  nagy  tevékenységet  fejtett  ki.  Maga  részére  vonta  a  Tötiban 
állomásozó  nemesi  s  kállai  véghadakat ;  válogatott  csapatot  kül- 
dött a  hadadi  várőrség  szaporítására,  —  a  mi  azonban  Thököly 
éberségén  meghiúsult  —  s  egy  meghittjét,  Ballait  az  Er  men- 
tére küldé  ki,  hogy  az  ott  elszórva  tanyázó  katonaságot  zászlója 
alá  gyűjtse.  Hadi  ereje  megközelítette  az  ezerét ;  elég  tekintélyes 
szám  ily  rövid  idő  alatt. 

De  Thököly^em  vesztegette  idejét  Embereit  a  Szilágyság- 
l)ól  Krasznára  vive  át,  innen  tette  meg  intézkedéseiteiszórt  hadi 
ereje  összpontosítására.  Irt  a  Mezőtúron,  Ványán  s  máshol  tanyázó 
végbeli  katonáknak,  hogy  gyűljenek  Erdiósze'gre,  s  ott  várják  be 
őt ;  a  nemesi  hadak  azon  töredékéhez,  mely  hűségén  megmaradva, 
Bályog  körűi  bolyongott,  egy  gyaloghadnagyot  küldött  Nem 
molasztá  el,  az  ellenpárt  egy  pár  megközelíthető  emberével  össze- 
köttetésbe lépni,  minők  Pataki  János  és  Horvát  Márton  mezei 
tisztek  voltak,  kik  bíztaták  is  őt,  hogy  szép  szóval,  ígéretekkel  s 
pénzzel  nem  lesz  nehéz  a  hangúlatot  megfordítni  a  mezei  hadak 
között,  melyek  jó  részét  úgy  sem  valódi  vonzódás,  hanem  kaland- 
hajhászás  s  a  rendszeres,  fegyelmezett  tábori  élettől  való  irtózás 
tartja  Wesselényi  zászlója  alatt. 

Eközben  Erdélyből  is  megérkeztek  az  utasítások.  Wesse- 
lényi föllépése  ezúttal  határozott  roszalásával  találkozott  úgy 
Telekinek  mint  a  fejedelemnek.  El  lön  határozva,  kintmaradását 
megakadályozni,  minden  áron,  ha  kell,'  erőszakkal  is.  Thököly 
megkapta  az  utasítást,  hogy  a  pártütőt  hazatérésre  szólítsa  fel,  s 
ellenszegülés  esetén  fogassa  el  s  küldje  az  udvarhoz.  Nehogy 
azonban  esetleges  kudarcz  a  fejedelem  tekintélyét  koczkáztassa,  s 
a  vérontás  elkerüléséért  is,  az  elfogatási  parancshoz  instructióúl 
csatoltatott,  hogy  jó  lesz  annak  érvényesítésével  egy  kissé  várni, 
«  inkább  mellékutakon  hatni  oda,  hogy  a  mezei  had  elpártoljon 
Wesselényitől.  Akkor  aztán  könnyű  lesz  a  sereg  nélküli  vezért 
minden  nagyobb  zaj  nélkül  félretenni  az  útból. 


530  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Thököly  az  utasításokhoz  tartotta  magát,  és  várt.  Ugy  lát- 
szott, uem  kell  sokáig  Tárnia. 

Wesselényi  ép  útban  volt  Bihar  felé,  hogy  hadait  a  váradi 
pasa  oltalma  alá  helyezze,  midőn  megkapta  a  fejedelmi  parancsot 
a  hazatérésre.  A  felelet  egy  mentegetőzésekkel  teljes  hosszú 
instantia  volt,  a  régi  refraiunel:  engedjék  őt  a  hadak  közt 
maradni,  s  nemzetének  tovább  szolgálni. 

E  parancs  azonban,  s  még  inkább  Thököly  titkos  híveinek 
mesterkedése,  mely  hamar  megtermé  gyümölcseit,  meglehetősen 
leapaszták  hívei  számát.  Katonái  egy  része  tanácsosabbnak  látta 
búcsút  venni  tőle.  Midőn  aug.  7-én  Kismarjához  érkezett,  már 
csak  hatszáz  embere  volt.  Folytatá  tovább  útját,  rendületlenül, 
erős  elhatározással,  tartani  magát  a  meddig  lehet.  Útjában  egyre 
növekedtek  az  akadályok.  Török  martalóczok  s  a  fold  népe  ver- 
senyt fogyasztá  erejét,  de  legjobban  a  visszavonás,  mely  seregé- 
ben teljes  uralomra  jutott.  Mezőtúr  és  Kéve  között  egyszerre 
kétszázan  hagyták  oda.  S  a  kik  megmaradtak,  zsold  és  szállás 
nélkül,  minden  oldalról  zaklatva,  a  perczuyi  nyugalmat  is  nélkü- 
lözve, s  minden  pillanatban  megrohanástól  remegve,  igazán  már 
csak  a  kétségbeesés  által  voltak  urokhoz  csatoltatva. 

Mindez  megtörni  kezdte  a  pártvezér  szívósságát  A  czél. 
mely  után  törekedett,  hova  tovább  elérhetetlenebbé  vált:  az 
ábrándkép,  mely  minden  idegeit  lázas  izgatottságba  hozta,  köd- 
páraként kezdett  foszladozni  a  sivár,  megdöbbentő  valóság  előtt 
A  jövő  semmivel  sem  kecsegteté  őt  De  háta  mögött  ott  volt  a 
dicsőségteljes  múlt,  mely  nem  engedé,  hogy  visszavonuljon. 

Az  utolsó  menedékhez  fordul.  Látja,  hogy  vezérségéról 
többé  szó  sem  lehet  Felhagy  tehát  ebbeli  követeléseivel.  Enged- 
jék, hogy  mint  közember  szolgálja  hazáját  Esküvel  fogadja,  hogy 
belenyugszik  helyzetébe,  fejet  hajt  Thökölynek.  Megható  szavak- 
kal könyörög  a  fejedelemnek,  ajándékozza  meg  őt  még  egyszer 
bizalmával,  igéri,  hogy  azzal  visszaélni  sem  fog.  Thökölyt  is  kéri, 
lépjen  közbe  Telekinél  érdekében. 

Thököly,  erejének  tudatában  kitérő  választ  ad :  a  határozat 
a  fejedelmet  illeti,  ő  arra  semmi  befolyást  nem  gyakorolhat  Ha 
a  fejedelem  megengedi,  hogy  kint  maradjon,  neki  semmi  kifogása 
ellene. 

Most  Wesselényi  kérelmének  egész  súlyával  Thököly  felé 
fordul.  Kijelenti,  hogy  kész  vele  kibékülni,  s  összes  hadaival 
hozzá  csatlakozni,  csak  adjon  neki  Thököly  hitlevelet  hogy  semmi 
bántódása  nem  lesz.  Thököly  erejét  napról-napra  növekedni  látva, 
erre  a  felszólításra  is  visszaűtasítólag  válaszoJ.  Wesselényi  látja, 
hogy  minden  kísérlete  hiába  való.  Még  egy  utolsó  sakkhúzást 
kísért   meg.   Tudtára  adja  ellenfelének,   hogy  hitlevél  nélkfil  i"* 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  531 

elismeri  öt  yezérének,   csak  bánjék  szelíden  híveivel,   s  szabadsá- 
gaikat tartsa  épségben. 

Thököly  ezalatt  kimozdult  Zilahról,  s  egyesült  a  Diószeg- 
nél összegyűlt  véghadakkal.  Épen  Kereki  felé  tartott,  midőn 
Wesselényi  felszólítását  vette.  Hadi  ereje  oly  nagy  volt,  hogy 
koczkáztatás  nélkül  szembe  szállhatott  volna  vetélytársával.  De  a 
vérontást  minden  áron  kerülni  akarta.  Egy  színleges  kiegyezés 
az  ellenféllel  nagyban  megkönnyítheté  feladatát.  Hajlandónak 
mutatta  tehát  magát  a  kibékülésre,  s  aug.  18-án  Bocs  alá  szál- 
lott, míg  Wesselényi  hadait  a  szomszédos  Újfaluban  és  Zsákán 
pihenteté.  >En  sem  kívánván  semmire  fakadni «,  írja  innen  Tele- 
kihez, >látom,  a  közöttünk  való  egyesedés  könnyen  meg  lesz, . . . 
hanem  már  az  én  mesterségem  és  munkám  lesz  az,  közöttünk 
lévén,  mind  egy  s  mind  más  úton  mint  vonattassanak  el  az  elmék 
t^le,  és  eífectuáltassék  urunk  intentiója,  hiszem  Istent,  abban 
fogyatkozás  nem  lészen,  csak  már  ö  nagysága  is  ellenkezőt  ne 
parancsoljon. « 

A  kiegyezés  létre  is  jött  aug,  19-én  a  bocsi  mezőn,  de  nem 
volt  benne  köszönet  Kényszerűségből  s  nem  szívből  ajánlva  az 
egyik  fél  által,  színből  fogadtatva  el  a  másik  részről,  áldásos 
gyümölcsöket  nem  teremthetett.  Pillanatnyi  szélcsendet  idézett 
elö,  de  csak  azért,  hogy  annál  féktelenebb  dühöngéssel  törjenek 
ki  a  szenvedélyek  viharai.  Szenvedélyekről  szólunk,  mert  immá- 
ron ezekben  kell  keresnünk  az  események  rugóii  A  viszály  e 
napokban  érte  el  tetőpontját.  Okosság,  körültekintés,  igazságérzet 
s  mérséklet  megszűntek  beszélni,  a  szelídebb  érzelmek  elnémul- 
tak ;  dühöngő  harag  s  fékvesztett  indulatok  vették  át  a  szerepet. 

De  kövessük  lépésről-lépésre  az  eseményeket.  Aug.  19-én 
délelőtt  történt  meg  a  kibékülés,  ha  ugyan  lehet  így  nevezni  egy 
jelenetet,  melyen  az  emberek  közel  állanak  ahoz,  hogy  kardot 
rántsanak  s  egymást  vágják.  Mert  ez  okvetlenül  bekövetkezik, 
lia  Thököly  nem  bír  elég  önmérséklettel,  beleegyezni  a  mezei 
hadak  azon  követelésébe,  hogy  továbbra  is  Wesselényi  alatt 
hagyassanak.  Eddig  csak  elég  simán  ment  a  dolog,  de  mikor 
Thököly  az  immár  egyesűit  hadakat  a  Tisza  felé  akarja  vinni, 
azzal  a  mellékszándékkal,  hogy  a  Miskolczon  tanyázó  800  főnyi 
katonasággal  növelje  saját  emberei  számát,  a  mezei  hadak  rögtön 
oppositiót  csinálnak,  s  kereken  kijelentik,  hogy  ők  egy  lépést 
sem  tesznek  tovább,  vezesse  őket  Thököly  azonnal  quartélyba, 
hol  kipihenhessék  a  hosszas  barangolás  fáradalmait.  A  kérdés 
vitatkozás  tárgyává  lőn ;  heves  jelenetek  fordultak  elő  a  két  párt 
között.  Thököly  erősen  kötötte  magát  haditervéhez ;  de  akarata 
megtört  az  ellenzék  makacsságán,  s  kénytelen  kelletlen  engednie 
kollctt.   Irt  a  váradi  pasának  szállásengedélyért,   s  megindult  a 


632  TÖBTÉNETI  IRODALOM. 

hadakkal  Bihar  felé.  De  égett  a  haragtól,  s  nem  mulasztá  el.  azt 
lépten-nyomon  éreztetni  a  mezei  haddal,  mely  az  alatt  a  pár 
nap  alatt  elég  alkalmat  adott  erre.  így  aztán  aug.  22-éD  mint 
kész  ellenségek  váltak  el  egymástól.  Első  dolguk  volt  a  fejede- 
lemhez intézett  hosszú  panaszleyelekben  a  legdubösebb  vádak 
egész  tömegét  zúdítni  egymás  fejére.  Wesselényi  tovább  is  ment : 
még  az  nap  az  apáti  mezőn  gyűlést  tartott  híveivel,  s  kimondatta 
velük,  hogy  ők  Thökölyt  nem  ismerik  el  a  magyar  hadak  vezéréül, 
s  tőle  minden  engedelmességet  megtagadnak. 

Thököly  épen  el  van  telve  haraggal  Wesselényi  ellen.  A 
viszály,  melyet  fellépése  előidézett,  hónapok  óta  tartá  lekötve 
figyelmét,  s  ezalatt  a  nemzeti  ügygyei  senki  sem  törődött  A  kuru- 
czok  közt  a  pártoskodás  következtében  különös  szellem  kezdett 
lábra  kapni.  A  nagy  czél :  az  alkotmányos  szabadság  kivívása, 
háttérbe  szorult  a  személyes,  önző  tekintetek  előtt.  Egyes  csapat- 
főnökök, Petneházy,  Józsa  a  felvidéken,  Harsányi  a  Tisza  men- 
tén, függetlenségi  hajlamokat  kezdtek  elárulni,  s  a  kezeik  alatt 
levő  katonasággal  egyetértőleg,  harámbasák  módjára  gazdálkod- 
tak a  felügyeletükre  bízott  vidékeken,  a  nélkül,  hogy  Thökök 
megakadályozhatta  volna  űzelmeiket  Az  ügyek  ily  állásában  jött 
a  hír,  hogy  a  császáriak  kezdik  a  háborút,  s  Lesslie  parancsot 
kapott  a  Tisza  felé  nyomulni.  Thököly  JózsátésPetneházytmaga 
köré  hívja;  ezek  vonakodnak  biztos  helyükből  kimozdulni,  sőt 
Józsa,  Thökölynek  jobbkeze,  a  felvidéki  mozgalmak  lelke,  aug. 
végső  napjaiban  a  császáriakhoz  pártol  át  Félni  lehetett,  hogy  a 
régi  közmondás :  >inter  duos  litigantes  tertius  gaudetc,  ezúttal  is 
igaznak  válik  be. 

így  állottak  az  ügyek,  midőn  Thököly  a  detronizáló  határo- 
zatról értesült  Látja,  hogy  javíthatatlannal  van  dolga.  Az  ügyet 
tovább  húzni  nem  lehet  Periculnm  in  mora.  Elszánta  magát  a 
gordiusi  csomó  kettévágására ;  elővette  az  elfogatási  parancsot,  s 
elhatározta  annak  végrehajtását. 

DÉC8ÉNTI  GyüLA. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  június  6-ikán  tartott  választmányi  ülésen  Torma  Károly  elnö- 
költ. Deák  Fnrkas  értekezését:  A  török  és  tatárrabok  történetéhez,  fel- 
olvasta Deák  Lajos.  A  tetszéssel  fogadott  felolvasásra  Torma  Károly 
megjegyzi,  hogy  két  levélre  kívánja  szerzőt  figyelmeztetni,  melyek  e 
tárgyhoz  érdekes  adatokat  szolgáltatnak :  az  egyik  Apaffynak  Bakcsi 
Szerájból  nádtollal  írott  levele,  mely  az  ö  gyűjteményéből  került  a  nem- 
zeti muzenmba ;  a  másik  Balogh  Ferencz  specifícatiója,  mely  a  Yeress- 
család  levéltárából  Ballia  Ignácz  birtokába  került. 

Szilágyi  Sándor  bemutatja  az  1645  iki  linzi  békekötés  azon  példá- 
nyait, melyeket  III.  Ferdinánd  állított  ki,  s  melyek  a  Rákóczyak  családi 
levéltárából  örökösödés  utján  a  gróf  Erdődyek  családi  levéltárába  kerül- 
tek. Jelenleg  Yörösvártgróf  Erdődy  István  országos  fontosságú  levéltárá- 
ban Őriztetnek,  melyből  az  Akadémia  s  Történelmi  Társulat  már  köteteket 
adott  ki,  anélkül,  hogy  egészen  ki  volna  aknázva.  Bemutató  felemlíti, 
hogy  ez  okmányok  már  azért  is  nevezetesek,  mert  legjobb  történet- 
íróink is  hibáztak  a  béke  okmány  keltének  meghatározásánál,  midőn  sept. 
15-re  tették  dec.  15  helyett.  Egyszerre  két  documentum  állíttatott  ki, 
>qaoad  publica  et  quoad  privátat  s  mind  a  kettŐ  egy  napon  kelt.  Mindkettő 
pergamenre  van  írva  s  az  egyik  hat,  másik  8  levélből  áll.  Ferdinánd  neve 
és  czime  mindkettőben  aranyos.  E  két  okirat  szövege  abban  a  coUectio- 
bao  jelenik  meg,  melyet  az  Akadémia  a  linzi  békekötésre  vonatkozó 
okiratokból  sajtó  alá  adott,  s  melyhez  a  vörösvári  levéltár  gazdag  contin- 
genat  szolgáltatott.  Szóló  megragadja  az  alkalmat  itt  nyilvánosan  is  kife- 
jezni köszönetét  a  tulajdonos  grófnak  s  derék  levéltárnokának  KoUer 
Károly  úrnak,  kik  a  szükséges  okmányokat  szíves  készséggel  adták  ki 
a  levéltárból.  Elhatároztatott,  hogy  gróf  Erdődy  István  úrnak  a  társulat 
köszönetét  az  elnökség  tolmácsolja. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor  évdíjas  tagokká  megválasztattak : 
A  II.  kerület  polgári  leányiskola^  Budán  (aj.  Dobrowszky) ;  Dr.  Kéz- 
márszlcy  Tivadar  Budapest  (aj.  Angyal  József);  Ferenczi  B.  Miskolczon 
(aj.  a  pénztárnok);   Nierlil  Vilmos  Tatán  (íij.  Szalay  Pál);    Bakos  Gábor 

SsixAooK.  1885.  VL  fűzet.  35 


534  tArcza. 

Badapeet  (aj.  Széli  Farkas);  Dávid  Jáuos  Nagy-Szeben  (aj.  Tomui 
Miklós) ;  Németh  Illés  Nagy-Kálló,  Dr.  Babics  Lajos  Győrött,  Dr.  Tóth 
Lőríncz  Kassán  (ig.  a  titkár.) 

A  congressQS  elnöksége  választmányi  megbizásból  megállapitráo 
a  congressns  prograxnmját,  titkár  tudomás  végett  a  választmány  elé- 
terjeszti. 

A  programm  ez : 

Jul.  2-án.  Megérkezés  és  ismerkedési  estély. 

Jnl.  8-án.  D.  e.  10  órakor  nagygyűlés  az  Akadémia  disztermébeD. 
Tárgyai : 

1.  Elnöki  beszéd:    »A  historiographia  és  a  magyar  történeiem. 
Ipolyi  Arnold  társulati  elnök  által. 

2.  A  szakosztályok  megalakulása. 

3.  A  magyar  történelmi  kűtforrások  kiállításának  megtekintése. 

4.  D.  u.  Kirándulás  az  országos  kiállításra^  s  Lanfranconi  a 
magyar  históriát  érdeklő  gyűjteményének  bemutatása. 

Július  4-én  D.  e.  9  órakor  a  szakosztályok  működésének  meg- 
kezdése : 

I.  szakosztály.  Megnyitja  Pulszky  Ferencz. 
n.  »  »         Szász  Károly. 

III.  >  >         Trefort  Ágoston. 

Jnl.  5  —  6-átt.  A  szakosztályok  vitatkozásainak  folytatása. 
Jul.  7-én.  ZárUlés. 

Az  I.  szakosztály  eluöke  Ptdazky  Ferencz. 

Az  A)  alosztály  előadója  ThaVóczy  Lajos. 

A  B)  alosztály  előadója  Dr.  Fejérpataktf  László. 

A  C)  alosztály  előadója  Dr,  Lánczy  Gyula. 

A  Il-ik  szakosztály  elnöke  Szász  Károly. 

Az  A)  alosztály  előadója  Pulszky  Károly. 

A  B)  alosztály  előadója  Rámér  Flóris. 

A  Ill-ik  szakosztály  elnöke  Trefort  Ágoston. 

Az  A)  alosztály  előadója  Dr,  Márki  Sándor. 

A  B)  alosztály  előadója  Dr.  Marczali  Henrik. 
A  congressusi  iroda  vezetője  Dr,  Szádeczky  Lajos. 

Az  aradi  Kölcsey-egyesület  april  hó  9-éről  levelet  intézett  a  társn- 
lathoz,  hogy  Fábián  Gábor  aradi  lakóházát  emléktáblával  jelöli  meg  s 
felhívja  a  társulatot,  hogy  a  folyó  évi  szeptember  hó  20-án  tartiudtf 
Ünnepélyen  magát  képviseltesse.  A  társulat  képviselőivé  Dr.  Márki  Sándor 
és  Csontosi  János  választattak  meg. 

A  kunyadmegyei  történei n.i  és  régészeti  társulat  folyó  évi  jnaias 
10-én  Déván  tartandó  közgyűlésére  meghívja  a  társulatot  A  tánólat 
képviselésével  dr.  Hampel  József  és  a  titkár  bízattak  meg. 

Titkár  bemutatja  Vay  Kázmér  társulati  tagnak  június  5-én 
kelt    levelét,    melyben    említi,    hogy     családi     levéltárában    több  Yay 


TÁBOZA.  635 

Ádámra  vonatkozó  okirat  találtatik,  s  hogy  ezeken  kiviil  is  még  több 
XIV. — XVl.  századi  okímt  van,  melyeket  ő  kdsz  volna  egy  havi  hasz- 
nálatra a  társulatnak  átengedni.  A  választmány  hálás  köszönettel  fogadja 
e  szíves  ajánlatot  s  felkéri  a  tulajdonos  urat,  hogy  ez  okiratokat  folyó 
eVi  october  elejére  szíveskedjék  beküldeni^  mikor  azok  felhasználás  és 
jelentéstétel  végett  Tbaly  Kálmán  választmányi  tagtársunknak  fognak 
kiadatni. 

Végül  pénztárnok  bemutatja  máit  havi  számadását. 

Eszerint  bovétel  volt  május  havában     4,327  frt  21   kr. 
Kiadás 321     >    95     > 

Pénztári  maradvány:  4,005  frt  26  kr. 
A  Történeti  Életrajzok  bevétele.  .  2,8ö0  frt  90  kr. 
Kindás ' 843     »     16    » 

Pénztármaradék:       2,007   frt  74  kr. 
Ezzel  az  ülés  eloszlott. 


MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA. 

—  A  MAOTAR  TUDOMÁMTos  AKADÉMIA  május  26  —  28-án  tartott 
nagygyűlése  elnökké  az  elhunyt  gr.  Lónyay  Menyhért  helyett  Tre/ort 
Ágostont  választotta  meg,  miután  pedig  Pau/er  Tivadar  a  másodelnökség- 
ről lemondását  hosszabb  idő  óta  tartó  betegeskedésével  indokolva  bejelenté, 
a  nagygyűlés  egyhangúlag  elhatározta^  e  lemondást  nem  fogadni  el  s 
felkérni  Őt  a  másodelnöki  tiszt  megtartására. 

Patder  Tivadar  rendes  tag  tiszteleti  taggá,  Deák  Farkas  1.  tag 
rendes  taggá,  Hegedűs  Sándor  1.  taggá  s  Taine  és  Vitkovics  Grábor  kül- 
tagokká választattak. 

Történeti  pályázat  csak  egy  volt:  a  pálosok  története  s  ezt 
Kossnthányi  Ignácz  pécsi  tanár  nyerte  el. 

Az  Ünnepélyes  közülésén  Rudolf  trónörökös  ő  fensége  is  jelen 
volt  B  Ipolyi  Arnold  és  JókcU  Mór  közt  foglalt  helyet.  Elnöki  megnyitó 
beszédet  Pnlszky  Ferencz  tartott,  melyet  Fraknói  nagy  gonddal  össze- 
állított titkári  jelentése  követett.  Azután  Trefort  Ágoston  mondott  emlék- 
beszédet gróf  Lónyay  felett,  mely  az  elhunyt  életének  s  politikai  műkö- 
désének méltatását  foglalta  magában  s  mind  formájáért,  mind  gazdag 
történeti  adataiért  a  jelenlévők  nagy  tetszésével  találkozott. 

Az  Akadémia  következő  történeti  s  jogtörténeti  kérdéseket  tűzte  ki : 

1.  Adassék  elő  a  honfoglalás  története.  Jutalma  a  Vitéz-alapítvány- 
ból negyven  arany.  Határnap  1885.  szeptember  30.  A  jutalom  csak 
Önálló  becsű  munkának  adatik  ki.  A  jutalmat  nyerő  munka  a  szerző 
tulajdona  marad,  de  ha  egy  év  alatt  ki  nem  nyomatná,  a  tulajdonjog  az 
Akadémiára  száll. 

35* 


636  TÁROZA. 

2.  Adassék  elő  Magyarország  egyes  területei  megszerzőnek, 
elvesztésének  és  visszakapcsolásának  története.  Jntalma  a  Lukács  Móncx- 
alapítványból  1000  frt  Határnap  1886.  szeptember  80.  A  juUlmazott 
munka  a  szerző  tulajdona  maradj  de  ha  egy  év  alatt  ki  nem  adja,  a 
tulajdonjog  az  Akadémiára  száll. 

8.  Kívántatik  az  Anjou-kor  és  a  vegyesházi  korszak  magyar  tör- 
téneti forrásainak  bírálata  és  ismei^tetése.  Jutalma  a  Lévay-alapítvánjból 
500  frt.  Határnap  188 ö.  szeptember  30.  A  jutalom  csak  önálló  tudo- 
mányos becscsel  bíró  munkának  adatik  ki.  A  jutalmazott  munka  a  szerző 
tulajdona ;  de  ha  azt  egy  esztendő  alatt  ki  nem  adja,  a  tulAJdonjog  az 
Akadémiára  száll. 

4.  Adassék  elő  a  lengyel  és  magyar  közjog  fejlődése  összehasonlítva 
és  kölcsönhatásában  Nagy-Lajostól  a  XVII.  század  végéig.  Jutalma 
Czartoryszky  berezeg  adományából  1000  frt.  Határnap  1886.  szeptember 
30.  A  jutalom  csak  önálló  becsű  munkának  adatik  ki.  A  jutalmat  nyerő 
munka  a  szerző  tulajdona  marad,  de  ha  egy  év  alatt  ki  nem  nyomatja,  a 
tulajdonjog  az  Akadémiára  szálL 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

>A     FELSŐ-MAGTARORSZÁGI      MÜZBUM-EOTLET    HATODIK      4VKÖKTVE« 

Stőhr  Antal  egyleti  titkár  által  szerkesztve,  megjelent.  Volt  aikalmank 
több  alkalommal  rámutatni  arra  a  fontos  cultur  missiora,  melylyel  a  febÖ- 
magyarországi  Múzeum-egylet  bír  s  melynek  ez  oly  becsülettel  megfelel. 
Gyűjteményei  gazdagsága  s  berendezésének  czélszerűsége  által  Felső- 
Magyarország  történetének  s  archeológiájának  sok  veszendő  kincsét  meg- 
mentette már  ez  egylet  s  egyszersmind  használhatóvá  is  tette  azokat 
Nagy  részben  önerején  áll  fenn,  bizony ságáól  annak,  hogy  szükség  van  rá.S 
hogy  folytonosan  izmosodik,  azt  az  egymást  követő  évkönyvek  is  igazolják: 
ma  már  31  tiszteleti,  54  alapító  s  250  évdíjas  tagja  van.  Kétségtelenül 
óhajtandó  volna,  hogy  sokkal  többel  bírjon ;  de  ha  a  mi  hiány  ebben 
van,  azt  tisztikarának  s  főként  titkárának  buzgalma  pótolja.  Maga  az 
évkönyv  nagy  8  adr.  110  1.  tölt  be.  Két  részből  áll:  értekezésekből  8  «x 
egylet  múlt  évi  történetéből.  Dr.  Tóth  Lőrincz  egy  alapos  és  szellemes 
czikkel  ismerteti  az  egylet  éremgyttjteményét.  Dr.  StShr  »Egy  c«ím 
nélküli  leveU-et  mutat  be,  Széchenyinek  levelét  bizonyos  meg  nem  nevezett 
censorhoz  s  alkalmat  vesz  rövid  összefoglalásban  egy  szép  czikkben 
vázolni  a  censura  történetét.  Dr.  Hohenauer  az  1588-iki  aukszai  csatát 
írta  le,  Dr.  Röszlei*  István  néhány  könyvészeti  ritkaságot  mutat  bo, 
Dragoner  Béla  Kassa  városa  levéltárából  három  XlV-ik  századi  levelet 
közöl,  8  végül  Szekereti  a  Múzeum  természetrajzi  osztályából  az  őslénytani 
gyfyteményt  ismerteti.    A  Il-ik   rész,  mely  az  egylet  történetének  tsa 


TÁBCZA.  537 

szentelve,  többi  közt  adja  a  folyó  évben  elhunyt  Klimkovics  Bélának 
kegyeletes  hangon  írt  életrajzát. 

—  A  bAkésvármbotei  nitaiszETi  is  mítblödéstösténelmi  társulat 
1883/4-iki  Evkönyve,  szerkesztve  a  társiilati  főtitkár  Znlinszky  Mihály 
által,  megjelent.  Mint  rendesen,  két  részből  áll :  értekezésekből  s  hivatalos 
közleményekből.  A  társulat  tíz  év  óta  áll  fenn,  s  ez  a  tizedik  évkönyv, 
vely  a  társulat  működéséről  számot  ad.  Az  Evkönyvek  tíz  kötete  valóban 
sok  becses  anyagot  hordott  össze  a  megye  történetéhez,  sok  kérdést  tisz« 
tázott,  melyek  méltó  folytatását  képezik  Haan  alapvető  munkájának.  Az 
előttünk  fekvő  kötetben  Karácsonyi  két  feledésbe  ment  község  (Szánna 
és  Szerbet)  emlékét  eleveníti  fel ;  ugyanő  felel  a  kérdésre,  hol  feküdt 
Alabián  :  a  Fehér-Körös  jobb  partján,  Gyula  és  Vésze  közt ;  s  ugyanő 
bemutat  két  összeírást  a  békésmegyei  pusztákról.  Haan  Lajos  az  1716 — 
1795  közti  jegyzőkönyvek  történeti  s  mívelődéstörténeti  regestáit  állítá 
össze,  külön  csoportokba  szedvén  ezúttal  az  egészségügyi,  geneologiai,  épít- 
kezési, a  földesúri  viszonyokra  vonatkozó,  mívelődéstörténeti,  hadügyi  stb. 
feljegyzéseket  s  így  végetlonül  megkönnyítvén  azok  használhatóságát.  Zn- 
Ungzky  egy  egész  halmoz  adatot  állított  össze  a  megye  újabb  történetéből  gr. 
ELárolyi  György  főispánsága  idejéből.  Sipos  Soma  egy  mysteriumot  s  egy 
Sípos  József  által  írt  satyrát  mutat  be :  két  becses  irodalmi  emléket  A 
hivatalos  közlésekben  elnöki  beszéd,  titkári  jelentés,  jegyzőkönyvek  fog- 
laltatnak. A  társulatnak  van  23  tiszteleti,  2ö  alapító,  150  rendes  s  174 
pártoló  tagja.  A  társulat  múzeuma  évenként  szépen  gyarapodik  s  a  megye 
székhelyén  van  elhelyezve. 

A  DÉLMAOTARORSZÁGI  TÖRTÉNELMI  ÉS  RÉGÉSZETI  MÚZEUMTÁRSÚLAT 

folyó  évi  június  hó  2-án  tartotta  évi  közgyűlését  Temesvárott  a  vár- 
megyeház nagytermében  Ormós  Zsigmond  főispán  elnöklete  alatt  A  köz- 
gyűlés napirendje  volt:  1.  Az  elnök  megnyitó  beszéde.  2.  Pontelly  István 
titkár  jelentése  a  társulat  egy  évi  működéséről.  3.  A  pénztárnok  ok  szám- 
adásai. 4.  Felolvasás :  Ormós  Zsigmond  >MűvelődésUnk  történetéből c 
Mátyás  király  korából.  5.  A  két  egylet :  a  történelmi  és  régészeti  társulat 
és  a  múzeumegyesűlet  egyesítése  következtében  alapszabályszerű  intéz- 
kedések és  folyó  ügyek. 

—  A  HiTNYAnifEGrEi  RÉRGÉ8ZETI  TÁBsÚLAT  rcudcs  havi  gyűlésc 
élénk  érdeklődés  mellett  folyt  le.  Sólyom-Fekete  Ferencz,  Téglás  Gábor 
és  Köuig  Pál  a  Várhegyen  és  Hátszegvidékeken  tett  tanulmányuk  ered- 
ményeit adták  elő,  bemutatva  az  eközben  szerzett  értékes  bronztárgyakat, 
terra  cotta  domborművet  és  referálva  a  szép  téglabélyeg  gyűjtésről,  új 
feliratokról  és  éremszerzeményekről.  A  társulat  nagy  elismeréssel  fogadta, 
különösen  a  Brazovay  Elekné  által  adományozott  feliratos  reliefet  és  a 
Barcsay  Béla  által  felajánlott  római  és  prehistoricus  régiségeket.  A 
várhelyi  amphi teátrumnál  észlelt  rongálások  meggátlá^ára  a  hatóságoknál 
lépések  tétettek. 


538  tArcza. 

IRODALMI  SZEMLE. 

—  Horváth  Abpád  akadémiai  Bzékfoglalójábau  a  díplomatica  meg- 
terem tőjéneki  MabiUon  Jánosnak  emlékét  ünnepelte  meg.  188 l-ben  200 
éve  mnlt,  hogy  a  >/>«  re  diplomatica  liM  VI,  t  mint  az  oklevéltan  alap- 
vetője megjelent.  A  külföld  tudós  világa  nem  vett  róla  tudomást.  Horváth 
1 881-ben  megjelent  Oklevéltani  jegyzeteinek  I.  füzetét  szentelte  a 
Mabillon  emlékének.  Nincs  a  tudománynak  ága,  mely  oly  magas  szín- 
vonalon álló  munkával  lépett  volna  a  világ  elé,  mint  a  diplomatica.  Az 
oklevéltan,  mely  Mabillon  föllépése  előtt  terra  incognita  volt,  az  Ő  mun- 
kájában oda  emelkedett,  hová  más  tudományágak  csak  hosszas  küzdelem 
árán  jutottak  el.  Mintha  századok  mnnk^'át  végezte  volna  egyedül. 
Ismeretesebb  az  a  körülmény,  mely  a  diplomaticának  mint  tudománynak 
életet  adott,  semhogy  bővebben  foglalkozzunk  vele.  Launoy  Jánosnak  a 
benedictinusok  saint-denisi  levéltára  ellen  intézett  támadását  a  belga 
jezsuiták  (Bolland  János  és  társai)  által  kiadott  »Acta  Sanctonimc 
167Ö.  április  havi  2-ik  kötetében,  hatalmasabb  támadás  követte.  Papé- 
broch  Dániel  lépett  sorompóba.  —  A  merészség,  melylycl  támadását 
intézte,  a  hang,  melyen  a  benedictusoknak  oklevél-hamisítást  lobbantott 
szemére,  mélyen  sértette  a  tudós  szerzetet,  moly  Mabillont,  Dnrandet, 
Dufresnet,  Toussaint,  Tassint  stb.  számlálta  soraiban.  Maga  a  támadás 
hibás  alapból  indult  ki.  Papebroch  szerencsétlenségére  olyan  oklevélről 
varrott  hímet,  melyről  ki  lett  mutatva,  hogy  koholt.  Látszik^  h<^gy 
oklevelek  valódiságának,  vagy  álságának  criteriumai  még  ismeretlenek 
valának.  A  támadást  6  évvel  később  Mabillon  verte  vissza.  S  győzelme 
teljes  volt  Maga,  különben  nagynevű  ellenfele  elismerte,  hogy  teljeses 
legyőzetett,  s  ezzel  meg  volt  vetve  az  alap,  melyen  az  oklevéltan  tudo- 
mányának napjainkban  már  hatalmas  épülete  áll. 

—  iSzÁz  Politikai  is  Történeti  Lbvél  Horvátországból  <  czim 
alatt  Pesty  Frigyes  v.  tagtársunk  összegyűjtötte  mindazokat  a  leveleket, 
melyeket  három  év  óta  a  horvát  kérdésről  a  napilapokba  irts  az  elszórva 
megjelent  száz  levél  így  összegyűjtve  tekintélyes  corpussá  nőtte  ki  magát 
Akármit  ír  és  akármit  tárgyal  Pesty,  mint  egy  modem  Cato,  a  >ceterQm 
censeo<-val  végzi.  Ebez  az  oldalához  a  kérdésnek  mi  nem  szólhatnak 
hozzá  —  folyóiratunk,  természeténél  fogva,  a  politikától  el  lévén  zárva. 
De  a  mi  minket  is  érdekel,  az  könyvének  históriai  része.  Már  a  modor, 
amint  ő  ezt  tárgyalja,  az  újdonság  érdekével  bír :  éveken  át  folytonos 
következetességgel  a  napi  kérdéseknek  históriai  oldalát  vizsgálni  és  tűn- 
tetni fel  s  az  ekkép  megvitatott  és  tisztázott  anyagot  egy  könyvbe  fűzni 
Össze,  nem  tartozik  a  szokottabb  formák  közé.  S  ennek  a  száz  levélnek 
ily  módon  való  összefüzése  szerencsés  gondolat  volt:  mert  ha  minden 
egyes  levél  a  maga  idejében  önálló  egészet  képezett  is  —  a  száz  levél 
között  meg  van  az  organicus  összefüggés.  A  horvát  kérdés  mai  állásának 
történeti  miiltját  kapja  meg  azokban  az  olvasó :  mondhatni  Horvátország 


TÁRCZA.  639 

történetének  b  Magyarországhoz  való  viszonyának  minden  phasisát  tár- 
gyalja. S  ebben  a  dologban  mélyrehatóbb  tandlmányokat  Pestynél  nálunk 
aligha  tett  valaki.  A  politicns  a  kérdés  mai  állására  nézve  Pestytől  lehet 
egy  vagy  más  tekintetben  eltérő  nézetben:  de  hogy  Pestynek  históriai 
conseqnentiái  igazak,  még  az  a  politicns  is  be  fogja  vallani^  ki  nincs 
mindig  8  mindenben  egy  nézetben  vele.  Mindenesetre  tanulságos  könyv, 
gazdag  históriai  ismerettel  írva,  melyet  olvasóinknak  a  legmelegebben 
ajánlhatunk.  Kiállítása  díszes  s  Hornyánszky  nyomdájának  becsületére 
válik. 

—  HuBER  Alfonz  innsbrucki  egyetemi  tanártól,  kinek  >  Geschichte 
Oesterr€Ídia€  czímü  munkájának  első  kötetéről  a  Századok  május  havi 
füzete  Pauler  Gy.  tollából  igen  kedvező  bírálatot  hozott :  a  bécsi  akadémia 
által  kiadott  »Archivftir  Oesterrcich.  Geschichtcc  legújabb  füzete  (LXVI. 
köt.  11.  rész  507  old.)  újból  a  hazai  történetbe  vágó  értekezést  közöl. 
Szól  pedig  ez :  Mária  és  Erzsébet  királynék  elfogatásáról  és  Zsigmond  király 
hadjáratairól  az  1386—1395,  éoekben.  Szerző  Thúróczi  kevés  hitelt  érdemlő 
elbeszélésével  szemben  az  okiratokra  támaszkodik  és  több  lényeges  pontban 
helyreigazítja  a  Thúróczi  nyomában  járó  hazai  történészek  elbeszélését  A 
királynék  elfogatására  vonatkozólag  a  Fejérnél  közlött  (IX.  6.  312)  okira- 
tot mondja  irányadónak.  Mária  kiszabadításának  fŐ  érdemét  János,  vegliai 
grófnak  ítéli  oda.  »A  30  nemese  ki  végeztetéséről  szóló  mesét  elveti. 
Tagadja,  hogy  Horváth!  János  Dobor  ostroma  alkalmával  elfogatott  és 
Pécsett  kivégeztetett  volna.  A  Moldva  ellen  intézett  hadjáratot  az  1394. 
évi  karácson  és  1396.  február  közepe  közötti  időre  teszi,  Oláhországnak 
Bajazed  által  történt  leigáztatását  pedig  az  1393.  évre.  Tagadja  végül,hogy 
a  Nikápoly  melletti  csatában  £n  gróf  kíséretében  több  száz  franczia  lovag 
részt  vett  volna.  A  melki  évkönyvek,  az  egyedüli  kútfő,  mely  e  hírt  közli, 
e  lovagokról  az  1395.  év  alatt  csakugyan  mitsem  tudnak.  Hazai  íróink 
jóhiszeműen  egymásból  írták  ki  ez  adatot.  —  Mint  magánlevélből  ér- 
tesülünk, Huber  újabban  a  magyar  nyelv  tanulására  adta  magát,  hogy 
az  újabbkori  magyar  nyelven  írt  kútfőket  tanulmányozhassa.  Ennek  csak 
örvendhetünk. 

-*-  A  Stbkl-fAle  »hi8touische  zEiTscnaiFTC  legiyabb  füzetében 
megjelent  az  1883.  évi  magyar  történeti  irodalom  ismertetése  Dr.  Mangold 
Lajos  tollából,  nagy  hasznára  a  külföldi  íróknak,  kik  a  magyar  történet- 
irodalomról leginkább  ez  úton  nyernek  értesítést. 

~  A  Stampfbl  Kábolt  által  kiadott  >Magyar  Helikont  két  osz- 
tályából ismét  több  életrajz  fekszik  előttünk.  Az  I.  (irodalmi)  osztály  44. 
és  45.  füzete  Tinódi  Sebestyén  és  Gyöngyösi  István,  gróf  Gvadányi  József^ 
és  Gaal  József  életét  és  irodalmi  működését  tartalmazza,  amazokét  Vermes 
Imrétől,  a  két  utóbbiét  Badics  Ferencz  tollából.  Csinosan  kikerekített 
életrajzok.  Megismertetnek  azon  idők  irodalmi  viszonyaival^  melyekben 
hőseik  szerepelnek.  Tinódi  hü  krónikása  a  korában  lefolyt  történeti 
eseményeknek,  úgy^  hogy  históriás  énekei  sok  tekintetben    történelmi 


640  t4rcza. 

kútfő  értékével  bírnak.  Gyöngyösi  István  történelmi  tárgyú  müveiben 
szintén  igen  sokszor  a  históriai  tények  pontos  leírásával  tűnik  ki.  Gvadányi 
József  irodalmi  munkáiban  a  műit  század  hanyatlott  irodalmi  viszonyainak 
njra  felemelésén  kiváló  munkásságot  fejtett  ki,  folyton  buzogva  a  magyar- 
ság ttgyéérty  mely  közel  állt  ahoz,  hogy  úgy  szokásaiból,  mint  nyelvéből 
a  bécsi  udvar  törekvései  következtében  teljesen  kivetkőzzék.  Gaal  József 
e  század  szülötte,  s  a  dO-as  évektől  elkezdve  szerény  munkása  volt 
irodalmunknak  1866-ban  bekövetkezett  haláláig. 

A  II.  (történelmi)  osztályból  a  46.  füzetben  Szilágyi  Sándor 
Bethlen  Gábor  életrajzát  adja,  a  47-ikben  pedig  a  nemr^  elhunyt,  szép 
reményekre  jogosító  iQii  író,  Szalay  József^  II.  Rákóczi  Ferencz  küzdelem- 
teljes  életével  ismertet  meg.  Rákóczi  nagy  alakja  történetünknek.  Neve 
a  magyar  nemzet  szabadságának  ügyével  szorosan  egybe  van  forrva.  Úgy 
tetszik,  mintha  a  Bocskay^  Bethlen  Gábor^  I.  Rákóczy  György,  ThökÖlyi 
Imre  szabadságérti  küzdelmeiknek  minden  dicsősége,  s  gyásza  az  ő  sze- 
mélyében összpontosulna  egyedül.  Pedig  amazok  dicsősége  sem  csekély. 
S  ha  ő  —  a  ThÖkölyi  kivételével  —  szerencsétlenebb  volt  amazoknál  a 
küzdelemben,  ép  ezen  körülmény  az^  mely  nevét  a  szabadság  fogalmával 
elválhatatlanúl  összefűzi  a  magyar  nemzet  lelkében.  Szalay  híven  rajzolja 
e  sokat  hányatott  életet  a  bölcsőtől  fogva  a  koporsóig,  mely  a  nemzeti 
fölkelések  utolsójának  vezérére  idegen  földön  borált.  >Egy-egy  időre 
fennen  hordta  a  szerencse,  hogy  azután  annál  mélyebbre  vesse*,  de  a 
sors  csapásai  között  is  lelkének  kristálytisztasága  pillanatra  sem  homá- 
lyosult el.  Hite  törhetlen  volt  küldetésében,  s  abban,  hogy  a  magyar 
nemzet  tántoríthatlanúl  ragaszkodik  hozzá  s  az  általa  képviselt  eszméhez. 
S  ez  nem  volt  csalfa  hit.  Majdnem  két  század  szülte  nagy  eszmék  íb 
emberek  >nem  voltak  képesek  nevét  elfeledtetni,  vagy  csak  varázsát 
kisebbítni  isc. 

—  A  BUDAPESTI  NövEMDÉKPAPSÁG  magyar  egyházirodalmi  iskolája 
munkálatai  48-ik  évfolyamának  máBodik  kötetében  »A  magyarországi 
főpapnő vezések  történelmének  vázlata  1000 — 1026c  czim  alatt  a  magyar 
királyok  kegyúri  jogának  származásáról,  minéműségér^il  az  ezen  kérdést 
vitató  régebbi  munkák  felhasználásával  figyelemre  méltó  értekezés  jelent 
meg.  Az  értekezés  írója  fáradtságot  nem  ismerő  buzgalommal  kereste 
össze  munkájához  az  adatokat  b  fejtegetéseiben  nem  egyszer  külföldi 
analóg  esetekre  hivatkozik.  Alapeszméje  munkájának  különben  az,  hogy 
királyainknak  a  magyar  catbolicus  egyház  feletti  kiváltságos  jogainak 
alapja  II.  Silvester  pápának  1000-ben^  kiadott  bullájában  Ulálható.  Ex 
^alapeszméhez  fűzi  okoskodásait ;  habár  új  dolgot  nem  sokat  mond,  a 
kritikai  él,  melylyel  adatait  bonczolgatja,  gondolkozó  főre  mutat.  Három 
korszakra  osztja  a  felölelt  időközt.  Az  első  >a  pápai  követség  kora<. 
mely  1000  — 1106-ig  terjed;  a  második  korszak  1106 — ld52-ig  >a 
pápák  úgynevezett  beavatkozásának  kora*  a  magyar  királyok  apostoli 
jogaiba,  mely  végre  a  királyokban  visszahatást  szült  a  pápai  szék  tdl- 


TÁRÓBA.  641 

kapásai    iránt,    és    ez    a    harmadik    korszak,     mely     1352 — lö26-ig 
terjed. 

—  WicKKtfHAusERTŐL  a  >Molda  oder  Beitrftge  zur  Gescbicbte  der 
Moldau  und  Biikowina«  czimű  munkának  második  kötetkéje  is  elhagyta 
a  sajtót  £  kötet  a  moldvai  és  bukovinai  régi  német  telepeknek  történeté- 
vel foglalkozik  kezdettől  II.  József  uralkodásáig.  Szerző  a  szokott  német 
alapossággal  kezeli  tárgyát,  gondosan  felkutatva  minden  kis  adátót,  mely 
czéljáboz  —  hü  képét  adni  a  telepek  történetének  —  bármily  csekély 
részben  is  közelebb  segíti.  A  kis  munkához  okleveles  toldalék  járul,  mely 
föleg  a  Moldva  és  Bukovinában  elszórt  római  catholicusok  történetére 
vouatkozó  adatokat  tartalmaz.  Általában  figyelemre  méltó  munka,  s 
olvasásra  érdemes,  melyet  az  Erdély  történetével  behatóan  foglalkozó  író 
figyelmen  kívttl  nem  hagyhat. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

—  Az  Abafi  által  szerkesztett  >Hazánk€  f.  évi  ápril  havi  füzete 
Gróf  Széchenyi  István  arczképét  hozza  s  ezzel  kapcsolatban  egy  Széchenyi 
Naplóiról  irt  tanulmányt  Váczy  Jánostól,  mely  azonban  nemcsak  a  nap- 
lót, hanem  azzal  kapcsolatban  főbb  munkáit  is  érinti  s  bár  rövid  voná- 
sokkal jellemét  domborítja  ki.  Iványi  folytatja  nagy  szorgalommal  irt 
tanulmányát  ar  tiszai  határőrvidékről,  Szinnyei  naplójából  az  1849-iki 
janiusi  napok  feljegyzéseit  veszszUk.  Torma  Károly  Rettegi  emlékiratai- 
ból az  1765  —  66-ik  évek  leírását  adja  —  épen  oly  érdekes,  mint  az 
előző  közlemények,  érdekes  rajza  az  akkori  erdélyi  magyar  életnek. 
Thda  József  Zombor  forradalom  alatti  történetét  adja  Lóvéi  Klára  az 
1848-iki  Rákóczi -csapat  zászlószentelését  irta  le,  meleg  szavakkal  emlé- 
kezvén meg  barátnéjáról,  gróf  Teleki  Blankáról.  A  Tárczában  apró  köz- 
lemények B  Szinnycitől  történeti  repertórium  foglaltatik. 

—  A  >Hazánk€  májusi  füzete  változatos  tartatommal  van  kiál- 
lítva. Vukovics  Sebő  képét  hozza,  s  ezzel  kapcsolatban  Vukovios 
levelezéséből  12  közérdekű  s  eddigelé  ismeretlen  darabot  mutat  be, 
melyek  1849.  ápr.  18.  és  ang.  8.  közt  keltek.  Dudás  Gyulától  tanul- 
mány van  történetírásunkról  a  XVIII-dik  században.  Torma  Károly 
folytatja  s  bevégzi  Rettegi  György  emlékiratait,  melyek  múlt  századi 
mémoire  irodalmunknak  egyik  legkiválóbb  termékét  képezik.  Szinnyei 
folytatja  naplójegyzeteit,  e  közleményben  az  1849-iki  júniusi  esemé- 
nyeket írja  le  számos  nem  ismert  adattal  járulván  annak  történetéhez. 
Kazinczy  Gábor  hátrahagyott  irataiból  1731-iki  boszorkány  perek  van- 
nak közölve.  Him  József  a  titeli  fennsik  1849-iki  történetéhez  szolgáltat 
adatokat.  Vály  Béla  közli  egy  szemtanú  leírását  Martinovics  kivégeztetésé- 
TŐl,  mely  a  Streibik-féle  győri  1796-iki  kalendáriomban  olvasható.  Abafi 
lizjos  két  hivatalos  levelet  közöl,   melyek  Törő  Pál  múlt  századi  mező- 


542  TÁRCZA. 

túri  biró  esetével  vannak  kapcBolatban,  ki  mint  tudva  vaoi  Estcrbázi 
Károly  váczi  püspök  kezét  levágta  akkor,  mikor  ez  a  mezőtúri  ref.  tem- 
plomot el  akarta  foglalni,  a  miért  a*/ tán  kivégezték.  Bányai  Árpád  egy  a 
zarándi  harczokat  felvilágosító  érdekes  levelet  közöl.  A  >Tárczá€-ban  kdt 
érdekes  közlemény  foglaltatik,  az  egyik  Szádeczkytdl :  egy  gúnyvers  ax 
1 7 9 0-iki  reform  országgy  ül  és hazaíiatlan  főrendéi  ellen;  amásikSzokolytól. 
-^  A  FiQTELö  uiájusi  füzetében  Abafi  adatokat  közöl  Tóth  Ede 
életrajzához ;  dr.  Vtíczif  János  megkezdi  a  régi  magyar  költészet  ismer- 
tetését, Kulcsár  Endre  Molnár  Ferencznek  (jelesül  Lelki  Tárház  cztmfi 
munkájának)  emlékét  eleveníti  fel ;  Vali  Béla  Vas  Gereben  irodaimi 
munkásságát  vázolja ;  Paszlavszky  Sándor  folytatja  báró  Amadé  Antal 
ismeretlen  verseinek  bemutatását ;  Csaplár  Benedek  uagybecsU  munká- 
jából Révay  élete  egy  ujabb,  nem  ismert  adatokban  gnzdag  közleményt 
veszünk  ;  Fáhó  >  Adalékok  Czwittiugerhez*  czímü  munkájából  az  utolsó 
befejező  közleményt  hozza ;  a  füzetet  Szinnyei  repertóriuma  s  a  XYIl. 
és  XVIII-ik  kötetek  repertóriuma  zárja  be. 

—  A  :»TíjAkozóc  májusi  füzetében^  az  Acta  Sauctorum  legújabb 
kötetének  megjelenése  alkalmából  :»a  tragiographia  és  Bollandisták* 
czím  alatt  ez  óriási  és  történeti  tekintetben  is  rendkivül  fontos  vállalat 
történetét  adja  röviden  vázolva. 

—  Az  »EoTHÁzMt}v&szETi  Lapok€  Y-ik  füzetében  be  van  fejesve 
Ipolyi  nagyszabású  beszéde^  melylyel  a  képzőművészeti  társulat  f.  évi 
nagygyűlését  megnyitotta.  Sándorji  Nándor  megkezdi  Trencsén  város 
műemlékei  ismertetését.  Rövid  bevezetés  után,  mely  a  római  várban  léte- 
zett feliratot  a  johanniták  templomára  vonatkozó  adatokat  állírá  össze, 
áttér  a  trencséni  convent  házára  és  templomára  s  legrészletesebben  a 
plébánia  templom  emlékeit  írja  le.  Érintvén  ennek  románkori  emlékeit, 
áttér  a  csúcsíves  korszakból  felmaradt  emlékekre.  Bemutatja  rajzban  is 
»Martinus<  sírkövét  s  a  három  donatori  czímert,  mely  az  egyház  három 
kelyhén  látható  s  a  sírköven  és  a  kelyheken  látható  czímerek  azonossá- 
gából helyesen  következteti,  hogy  e  kelyheket  ugyanaz  a  Martinus  ado- 
mányozta az  egyháznak,  kinek  emlékét  tartá  fenn  a  sírkő.  Még  egy  rajz 
van  e  füzetben  Sifridus  ötvös  kelyhe  a  XlII-ik  századból,  dr.  Aspelin 
helsingsforsi  finn  tudós  által  írt  leírásával  és  történetével.  Hogy  a  >lel- 
készkedő  papság  köréből*  czímü  rovatnak  mennyi  gyakorlati  haszna 
van,  látszik  abból  is,  hogy  Kossalkó  József  északamerikai  lelkész  ise 
vállalat  szerkesztőségéhez  fordult  három  olajfestmény  megrendeléseért  a 
streatori  magyar- tót  hitközség  temploma  számára.  Az  irodalomban  a 
kölni  Kunstverein  műit  évi  jelentése  van  ismertetve  Snütgen  czikkével 
a  kölni  érseki  múzeum  gyarapodásáról.  A  füzetet  a  > vegyesek*  érdekes 
és  változatos  rovata  zárja  be. 

—  A  Budapesti  Szemlb  júniusi  füzetét  egy  nagybecsű  munka 
nyitja  meg:  GrTÓf  Lónyai  Menyhért  Önéletngzi  töredéke,  melyet  a  bol- 
dogult Abazziában  mondott  tollba  Kónyi  Manónak,  s  mely  fiatalságát 


TÁRCZA.  643 

tárgyalja  1840-íg.  Egy  másik  törtónelmí  érdekű  czikke  az  a  tanulmány 
egy  névtelentol,  mely  dr.  Kohn  munkája  : ,  »a  Zsidók  története  Magyar- 
országon«  alapján  készült  s  rövidbe  foglalva  bírálati  észrevételek  kísére- 
tében adja  elő  a  monka  fdbb«  eredményeit.  Essay -irodalmunk  kiválóbb 
termékei  közé  tartozik. 

A    MlTTHKILUNOEN    DE8    K.    K.   KbIEQS-ArCHIVS   f.    év   II.    és    III-Ík 

kettős  füzetében  Gömöry  Gusztáv  a  hadi  levéltár  nagybecsű  és  gazdag 
adattárát  felhasználta  egy  tanulságos  czikk  írására,  mely  az  1575  —  82. 
közti  béke  évek  alatt  folyt  csatározásokat  foglalta  össze  a  törö- 
kök és  végbeliek  közt,  s  mely  kimerítÖleg  igazolja  azt  a  tételt,  hogy 
a  háború  a  végeken  soha  sem  szünetelt.  Duncker :  Boroszló  1741-iki 
capitulatiójára  vonatkozó  adatokat  állítá  össze.  E  kettős  füzethez  egy 
önálló  munka  is  van  csatolva:  »Kriegs-Chronik  Oesterreich-Ungarusc 
czím  alatt.  Az  ezúttal  közlött  első  rész  a  Cseh-,  Morvaország  és  Sleziá- 
ban  folyt  háborúkat  tárgyalja  röviden  katonai  szempontból  a  XVII-ik 
század  eleje  óta.  Az  egész  munka  négy  részből  fog  állani,  melyek  közül 
a  harmadik  lesz  Magyarországnak  szentelve.  £  nagybecsű  fdzetekben  a 
magyar  történetírók  is  sok  becses  anyagra,  s  sok  homályos  kérdés  tisz- 
tázott előadására  találnak. 

—  Az  ^Ukoakibcdk  Revuec  májusi  füzetében  Neusiadt  Louistól 
van  egy  hosszabb  tanulmány  kezdete  a  magyar  alkotmány  hanyatlásá- 
ról a  XVII-ik  század  elején.  Az  ország  viszonyait  festi  Mátyás  halála 
utáU;  legnagyobb  részben  a  nyomtatott  források  alapján.  De  ezek  közül 
is  csak  a  nem  magyar  nyelvüeket  használta  s  pl.  még  Fraknói  kutatásait 
sem  ismeri.  Éles  és  szigorú  kritikával  is,  de  helyenként  nem  minden 
elfogultság  nélkül  s  viszonyainknak  olykor  félreismerésével.  Az  a  szem- 
pont, melyből  a  németek  szokták  történetünket  tárgyalni^  s  mely  a  német 
befolyásnak  nagyobb  súlyt  tulajdonit,  mint  a  mekkora  azt  megilleti,  nála 
ie  irányadó.  Hogy  írva  jól  van,  s  hogy  gonddal  dolgozott,  s  törekedett 
is  tárgyilagosságra  a  szerző,  bár  sok  helyt  nem  érte  el,  azt  nem  lehet 
tagadni :  annál  jobban  lehet  sajnálni,  hogy  a  Fraknói  és  Salamon  által 
tisztába  hozott  kérdéseket  nem  ismerve  bizonyos  dolgokban  az  Engel 
álláspontján  áll.  —  A  monumenta  Vaticana  megjelent  kötetét  Schwtcker 
ismerteti.  Szádeczky  Lajos  a  Báthory  István  s  Wasziljevics  Iván  czár 
közt  létezett  viszonyról  ír  érdekes  czikket.  A  füzetet  az  Akadémiai  fel- 
olvasások kivonata  s  magyar  bibliographia  záiják  be. 

—  Az  EsDéLTi  KoRRE8poND£NZBL4TT  májusl  füzoto  csaknem  egé- 
szen az  Altenberger  codexnek  van  szentelve.  E  czikk  egy  alapos  beható  s 
a  legapróbb  részletekre  kiterjedő  szövegcritica,  mely  gondosan  s  a  leg- 
apróbb részletekre  kiterjedve,  kiigazítja  a  közkézen  forgó  kiadás  hibás 
olvasásait,  tévedéseit,  s  egy  újabb  correctebb  kiadás  szükségét  han- 
goztatja. 


644  TÁBOZA. 

TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  MÁJUS. 

Alvinczi  Péter.  Szabad  Egyház  10.  1 1 .  sz. 

*BalitH  Lajoa^  dr,  A  római  katholikus  egyház  tört^ete  MagyarorsMgbün. 

L  kötet.  Bpest  1885.<  Ism.  Dr.  Surányi  Jánog.  M.  Állam  130.  sz. 
Bita  Dez^őf  dr.  Beszál  Pázmány  Péter  tudományos  érdemeiről.  M.  Alkm 

132  —  137.  8z.  Re/igio  38.  éa  köv.  sz. 
Fábián  SándoTy  kanonok.  Válasz  Szilágyi  Sándor  történész  úrnak.  Gyala- 

fehérvár,  1885.  május  4.  M,  Ktirona  114 — 120  sz. 
>FórÍ8  Ferencz  (Otrokócsi)  Furor    bestiáé «    sat.  ez.  saját  kézirat!  müvé- 
ből. Szabad  Egyház  9.  sz. 
Fraknói  Vilmos.  A  vatikáni  levéltárból.  Nemzet  142.  sz. 
Halászat.  Osi  nyomok  a  magyar  nép   halászatában.  Egyetértés  128.  sz. 
Kandra   Kabos.   Szabolcs   vármegye    alakulása.   Szabolcsi   Szabad  Sajtó 

19.  sz. 
Méreg  család  Bécsben.  (IV.   Béla  leányágoui   utódai.)   Egyetértés  126.  sz. 
Pázmány  Péter  dicsősége  tud.  egyetemünk  harmadfélszázados   ünnepen. 

Religio  38.  sz. 
^Pesty  Frigyes,  Száz  politikai  és  történeti   levél  Horvátországról.  Bpest, 

188Ö.C  Ism.  Egyetértés  128.  sz. 
Rácz  Károly.  A   nikolsbnrgi  békekötés   hőse.    Szabad  E^ház  6  — 10.  8z. 
Révész  Kálmán,  A  komjáti  zsinat  éve.  Prot.  EgyL  és  Isk.  Lap  22.  ss. 
Szegfű  története.   Vasárnapi  Újság  19.  sz. 

Szilágyi  Sándor.  A  történeti   congressus    ügyében.  Nemzet  142.  sz. 
Téglás  Gábor,  A  barlangi  ember  egyik  tanyája  Hunyadmegyében.  Nanzcí 

134.  sz. 
Tői'téneti  congressus  alkalmából.  (Az  országos  — )  Felvidéki  Hiradó  34.  sz. 
Weber   Samu.   Bocskay    István  és   Bethlen   Gábor  egyik   hü  emberéről. 

(Boccatius  János.)  Prol.  Egyh.  és  Isk.  Lop.  22.  sz. 


IRODALMI  ESVEGYES  KÖZLESEK. 

—  A  MAGVAK  TÖRTÉNETI  ÉLETRAJZOK  IV-ik  füzcto  megjelent  B  síét- 
küldetett.  Tartalmát  teszi  a  > murányi  Vénu8<  folytatása  Acsády  Ignáez- 
tól,  8  két  szinnyomatű,  három  önálló  s  számos  a  szövegbe  nyomott  kép^ 
pel  8  fac-eimilével  van  díszítve.  A  szfnnyomotű  képeket  Deutscfa  M. 
müintézete  állította  ki  s  különösen  a  Drugeth  czímert  oly  szépen,  hogy 
a  müintézetnek  becsületére  válik  s  haladásának  is  fényes  bizonyítéka. 
A  rajzokat  több  képhez  Kimnach  László  készítette  a  Radványi  kastély- 
ban lévő  eredetiek  után.  A  fametszetek  Pollák  müíntézetéből  kerültek  ki 
s  hasonlókép  szépen  vannak  kiállítva.  A  tájképek  Myskovszki  és  Keleti 
rajzai  után  készültek. 


TÁRCSA.  545 

t  B0C8OS  IsTTÁN  pápai  jogtanár  jun.  5-^n,  76  éves  korában  tanár- 
sága 5d-ik  évében  meghalt.  1861 — 68  közt  adott  ki  egy  nagyobb  tör- 
téneti munkát  négy  kötetben  > Magyarország  története  kfllönös  tekintettel 
jogfej  lődésére.c  A  kezén  forgó  források  önálló  crítícai  felhasználásával 
kézült  mnnka,  mely  irodalmunkban  állandó  nevet  biztosít  szerzőjének, 
B  mely  alkotmányos  életünk  újra  ébredésének  korában  készülvén  már 
megjelenésekor  tetszéssel  fogadtatott.  Bocsor  mint  jogtanár  is  kitűnő 
szolgálatokat  tett  hazájának. 

"{*  Az  0S8BÁ008  LEVÉLTÁRNAK  ísmét  gyásza  van :  egyik  legbúzgóbb 
B  legalaposabb  tisztviselőjét,  Rendelényi  Ferenczet  vesztette  el.  Hagyárosi 
Kendelényi  Ferencz  született  1813  oct.  12-én  Horthon,  Heves  vár- 
megyében. A  jogi  tanulmányokat  az  egri  lyceumban  végezte  kitűnő 
sikerrel.  1830 — 183d-ig  a  kir.  táblánál  volt  mint  joggyakornok,  utóbb 
mint  táblai  jegyző  alkalmazva.  1 833  sept.  30-án  ügyvéddé  avattatott. 
1833.  nov.  14-től  fogva  a  voltm.  udv.  kamaránál  nyert  alkalmazást,  hol 
előbb  a  kezelési,  majd  a  fogalmazási  szaknál  szolgált  egész  1837.  decz. 
11-ig,  a  mikor  a  m.  udv.  kanczelláriához  lépvén  át,  hivatali  pályáját 
mint  díjtalan  fogalmazógyakomok  folytatta  1841.  június  ll*ig.  Ekkor 
kapott  először  fizetést.  1848  april  6-án  számfeletti  titkár,  1848.  május 
1-én  az  igazságügyi  minisztériumban  valóságos  titkár  lett,  Ghyczy 
Kálmán  álladalmi  titkár  mellé  beosztva.  1849-ben  segéd  tanácsossá  ne- 
veztetett ki,  de  a  politikai  események  fordulata,  mint  sok  másokét,  az  ő 
hivatali  pályáját  is  megszakitá,  s  csak  1860-ban  találkozunk  vele  ismét 
mint  valóságos  titkárral  a  m.  kir.  udv.  kanczelláriánál.  Innen  1862  oct. 
31-én  ismét  oda  tért  vissza,  hol  hosszú  közpályáját  megkezdette,  igazgatói 
segéddé  neveztetvén  ki  a  kir.  táblánál.  1873  május  26-án  curiai  allevél- 
tárnok,  s  a  hajdani  curiai  levéltárnak  az  időközben  szervezett  Országos 
i^evéltárba  való  bekebelezése  utáu  országos  levéltári  kezelő  aligazgató, 
majd  1879  april  29-dikéu  országos  allevéltámok  lett.  Ezen  állásá- 
ban érte  utói  hosszas  és  szenvedésteljes  betegség  után  a  halál  1885 
april  24-dikén,  mely  az  Országos  Levéltárat  legkitűnőbb  hivatal- 
nokától fosztotta  meg.  Levéltárnok  volt  a  szó  valódi  értelmében, 
kitűnő  jogi,  történelmi  és  diplomatikai  készültséggel ;  a  régi  dicasteriumok 
szervezetének,  a  különféle  kezelési  rendszereknek  oly  alapos  ismerője, 
mint  kívüle  talán  csak  kevesen ;  különösen  az  őrizete  alatt  állott  curiai 
levéltár  óriási  tömegében  oly  tájékozott,  hogy  soká  lesz,  míg  megürült 
helyét  méltóan  betöltheti  valaki,  ha  csak  az  a  példás  rend  meg  nem 
könnyíti  utódának  a  munkát,  melyben  a  gondjaira  bízott  levéltárat  tar- 
totta s  maga  után  hagyta.  Nyugodjanak  porai  békében ! 

—  Fraknói  Vilmob  a  múlt  hónapban  folytatta  római  tanulmányait 
B  ezúttal  is  rendkívüli  BÍkerrel.  Az  1686-ik  évi  hadjáratra  vonatkozó 
actákat  kutatta  meglepő  eredménynyel.  Kutatásai,  az  eredeti  okiratok 
ulvasása  közben  önkénytelenül  kidomborodott  előtte  Buouvíbí  nuntius 
ueuies  alakja  s  az  első  benyomás  hatása  alatt  é  kutatások  eredményéről 


546  TÁRCZA. 

a  >Nemzet€  pünkösdi  számában  egj  igazi  melegséggel  (rt  csikket  írt, 
mely  épen  az  általa  felkutatott  adatok  alapján  bemutatja  Baonvisinek 
egész  áldásos  működését,  melyet  az  akkori  politikai  viszonyokra  gyakorolt 

—  HoBYÁT  József,  az  1837-ben  meghalt  kalocsai  kanonok  6000 
forintot  hagyott  volt  a  budapesti  tud.  egyetemnek  pályadijakra.  A  díj 
azonban  évekig  nem  adatolt  ki,  melynek  következtében  az  alapítvány 
összege  27,000  frtra  növekedett.  Az  egyetem  tanácsa  ez  évben  ismét 
megkezdte  a  jutalmazásokat,  s  az  500  frtnyi  pályadíjjal  BzmyiUufYlnaé' 
nek  >A  váradi  püspökség  története*  czímü  munkáját  tQntctte  ki. 

—  A  BUDAPESTI  M.  KiR.  EorETEM  szokásos  éví  jubílaeuma  ez  évben 
a  szokottnál  ünnepélyesebb  volt.  A  folyó  év  az  egyetem  megalapításának 
harmadfélszázados  fordulója  s  ez  adott  alkalmat  ez  ünnepélyre.  Folyó  évi 
május  13-án  tartatott  az  meg  az  aulában  fényes  közönség  jelenlétében. 
Ott  volt  Trefort  miniszter,  Berzeviczy  min.  tanácsos,  a  püspöki  kar  több 
tagja.  Alkalmi  beszédet  Bita  Dezső  rector  tartott,  mely  rövid,  de  jellemző 
vonásokkal  vázolta  Pázmány  irodalmi  működését,  kellően  méltányolván 
annak  fontosságát.  Tapintatos^  meleg  hangon  írt  jellemzés  volt  ez  s  any- 
nyival  alkalomszerűbb^  mert  az  egyetemi  tanács  elhatározta  Pázmány 
összes  s  részben  még  kiadatlan  műveinek  közrebocsátását,  s  e  fontos  és 
hézagot  pótló  vállalathoz  a  minister  is  megígérte  támogatását  Mintegy 
ízlelőűl  ott  a  gyűlés  alatt  kiosztatott  egy  fűzetke  >Aoecdotamm  Petrí 
Cardinalis  Pázmány  specimina  duo<  czím  alatt,  melyet  Breznay  Béla 
Pázmány  munkáinak  szakavatott  sajtó  alá  rendezője  írt.  A  két  értekesés- 
hez ugyancsak  Breznay  írt  előszót  valóban  elegáns  classicus  latinsággal, 
mely  számot  ad  arról,  a  mi  a  kiadás  érdekében  eddigelé  történt.  £  gyöj- 
temény  lesz  Pázmánynak  irodalmi  emléke  —  óhajtjuk,  hogy  mennél  elébb 
elkészüljön.  Az  a  szép  előszó  mutatja,  hogy  a  vállalat  a  legjobb  kezekbe 
van  letéve. 

—  A  FŐVÁROS  évenként  8000  frtot  fordít  az  ó-budai  ásatásokra.  Az 
ásatások  eddigelé  két  irányban  történtek :  római  és  középkori  ásatások 
közt  osztották  meg  az  összeget.  Az  idén  azonban  Torma  Károly  indít- 
ványára csak  középkori  ásatások  fognak  történni,  még  pedig  tekintettel 
azon  körülményre,  hogy  hazánk  ezredéves  fennállásának  emlékünnepe  már 
néhány  év  múlva  meg  fog  tartatni,  Álba  Ecclesia  romjainak  felkutatása 
czéljából.  Ez  ásatásokat  Havas  Sándor  tagtársunk  vezeti. 

—  A  FŐVÁROS  azon  bizottsága,  melyet  ez  a  történeti  nevezetességű 
helyeknek  emlelLtáblával  megjelölése  czéljából  küldött  ki^  s  melyhez  az 
Akadémia  és  Társulatunk  is  nevezett  ki  tagokat,  Némethy  Lajost  tagjává 
választá. 

—  Bárány  Ágoston  történetíró  megÖnnepeltetísírb  DAuiágtib- 
oRszÁooN.  Debreczeni  Bárány  Ágoston  emlékének  tiszletére  ünnepélyt 
rendeztek  Nagy-Becskereken,  Torontál-megye  székhelyén,  f.  é.  május  bó 
11-dikén.  Leleplezték  Bárány  arczképét  a  megye  dísztermében,  lakházát 
pedig   emléktáblával  jelölték  meg.  Az  emléktáblán  aranyos  betűkben  e 


TÁRCZA.  "        547 

felirat  ragyog :  >£zen  házbau  ^It  nemzetének  és  a  magyar  irodalomnak 
Debrtczeni  Bárány  Ágoston ,  > Torontál  Hajdanának*  és  a  délmagyaror- 
szági részek  történetének  koBzonis  irója,  a  magy.  tud.  akadémia  levelező 
tagja,  Torontálmcgye  buzgó  levéltárnoka,  táblabírája  és  alispánja.  Szüle- 
tett Miskolczon  1798.  évi  deczember  29-dikén,  meghalt  Makón  1849. 
évi  áprii  11-ikén.  Lakhelyét,  hol  számos  éveken  át  élt  és  a  nemzeti  iro- 
dalom felvirágoztatásán  fáradozott,  e  kőlappal  jelöli  Torontál- megye 
hálás  közönsége.  1885.<  így  olvassuk  ezt  a  nagy-berecskei  hírlapokban. 
A  Történelmi  Társulatot,  vagy  a  Századokat  senki  dem  értesité  a 
Bárány-ttnnepről.  A  fővárosi  irodalmi  körök  egyátaljában  mellőztettek, 
és  mitsem  tudtak  felőle.  Mi  mindazonáltal  igy  its  örvendetes  tudomásul 
vesszük  a  hódolatot,  melylyel  Torontál  törtéoetirodalmunk  egy  tisztes 
alakjának  emlékét  felújítja,  és  —  bár  kissé  későn  —  hazafias  hálával 
adózik  azon  fiának^  ki  élte  s  munkássága  legjavát  neki  szentelé  !  Azonban 
nem  hallgathatunk  el  ezen  alkalommal  egy  jóakaratú  észrevételt.  Azt 
óhajtanok  ugyanis,  hogy  az  elhunyt  írók  emlékére  a  jövőben  rendezendő 
ilyen  ünnepélyek,  főleg  vidéki  helyeken,  a  szó  nemesebb  értelmében  :  ^iro' 
daimi  üanepélyek€  legyenek,  felolvasásokkal,  alkalmi  előadásokkal  iro- 
dalmi alapítványokkal  és  pályadijakkal,  egybekapcsolva.  Az  ilyen  irodalmi 
ünnepélyek  a  közönség  okulására,  szellemi  látkörének  és  ismeretének 
bővítésére  szolgálnának ;  az  alapítványok,  pályadíjak  és  az  üanepeltre 
vonatkozó  alkalmi  irodalmi  kiadványok  pedig  sokkal  jobban  megőriznék 
annak  emlékét,  és  a  megtisztelt  iránti  kegyeletnek  is  méltóbb  kifejezést 
adnának,  mint  holmi  gondolatszcgény^  dagályos  beszédek,  toasztok,  lát- 
ványosságok vagy  bankettek,  melyek  ma  már  kimentek  a  divatból,  mert 
a  tüntetések  és  frázisok  korán  ma  már  túl  vagyunk. 

—  PozsoNT  VÁROSA  a  Toldy-kör  indítványára  május  26-án  tartá 
meg  Szlemenics  Pál  a  nagynevüjogtudós  emlékünnepét  a  városháza  díszes 
és  nagy  termében,  ki  1*856  decz.  26-án  halt  meg.  Meleg  hangon  irt 
emlékbeszédet  Piaztory  Mór  tartott  felette,  röviden  ecsetelve  életét  és 
munkálkodását.  A  magyar  jogtörténet  emlékét  épen  a  legszomorúbb 
napokban  azzal  tartá  fenn  az  Akadémia,  hogy  Szlemenics  legnagyobb 
müvét,  a  Magyar  jogtörténetet  három  vaskos  kötetben  az  Évkönyvek- 
ben adta  ki.  Szlemenicsnek  1810 — 51  közt  2970  tanítványa  volt, 
kiknek  nevét  a  boldogult  %gy  albumban  összeírta.  Alig  hangzott  el  a 
QAgy  tetszéssel  hallgatott  emlékbeszéd,  az  egész  közön  ég  a  haltérre 
ment,  hol  emléktáblával  jelölték  meg  a  házat,  melyben  Szlemenics 
lakott.  Az  emlékbeszédet  itt  az  emléktábla  leleplezése  alkalmával  dr. 
Somarjay  Károly  kir.  tanácsos  tartotta. 


548  TÁsozA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR 

—  Szász  Politikai  és  Történeti  Levél  Horvátonzágiól. 

írta  Pesty  Frigyes.  Budapest,  1885.  8-adr.  YIII.  és  419.  Ára  3  frt. 

—  Beszéd  Pázmány  Péter  tadomáDyos  érdemeiről,  melyet  a 
budapesti  m.  kir.  tadomány-egyetem  alapitásásak  harmadfélszáxados 
és  újjáalakításának  105.  évfordulója  alkalmából  1885.  mi^os  13.  mon- 
dott Dr.  Bita  Dezső.  Budapest^  1885.  adrét  31  1.  Anecdotomm  Petrí 
Cardanalís  Pázmány  specímina  dno.  Ad  diem  solennem  a  condita  reg. 
scient.  universitate  semísaecularem  quintum  e  codd.  Mss.  excerpta  recen- 
suit  et  praefatus  est  Adalbertus  Brezuay.  Budapestini^  1885.  8-adr.  58  lap. 

—  Emlékbeszéd  Zsívora  Gtörgt  felett.   Tóth  Lőrínei 

lev.  tagtól.  (A  magy.  tud.  Akadémia  elhunyt  tagjai  fölött  tartott  emlék- 
beszédek II.  kötet  7-ik  sz.)  8-adr.  35  I. 

-—  Emlékbeszéd  Dr.  Fenzl  Ede,  a  magy.  tud.  akadémia  kül- 
tagja felett  (Fenzl  arczképével.)  Dr.  Haynald  Ligoatól.  (Emlékbeszédek 
11.  k.  8.  sz.)  Budapest,  1884.  Ára  30  kr. 

—  Kossuth  Lajos  iratai  összevont  népies  kiadásban.  A 
szerző  meghatalmazásával  szerkesztette  Helfy  Ignácz.  I — IV.  füzet 
Budapest,  1885.  8-adr.  128  1.,  rézmetszetekkel. 

—  TI.  BákóCZI  Ferbncz.  irta  Dr.  Szalay  József.  (>Magyar 
Helikonc  47.  füzet)  Pozsony,  1885.  Budapest  8-adrét  30  1.  Ára  20  kr. 

—  Gróf  GvadáNTI  József  és  Gaal  József.  Irta  Dr.  Badics 
Ferenc/..  (>Magyar  Helikonc  44.  füzér.)  Pozsony,  1885.  Budapest.  8-adr. 
26  1.  Ára  20  kr. 

—  Tinódi  Sebestyén  és  Gyöngyősi  István.  Irta  Vermes  Imre. 
(»Magyar  Helikonc  45.  füzet)  Pozsony.  1885.  Budapest  8adr.  32  I. 
Ára  20  kr. 

—  A  MAOTAR  HÚNMONDA.  a  budapesti  magyar  kir.  tudomáoy- 
egyetem  bölcsészeti  karától  jutalmazott  pályamunka.  Irta  Pecz  Gedeon. 
Budapest,  1885.  8adrét  101  1.  Ára  80  kr. 

—  A  Felsö-MaotarorszáGI  MüZEUM-Egtlet  hatodik  ér- 
könyve.  Az  igazgató  választmány  megbízásával  szerkeszti  s  közrebocsátja 
Dr.  SMr  Antal.  Kassa.  1885.  8-adr.  1111. 

—  Munkálatok.  Kiadja  a  budapesti  növendékpapság  magyar 
egyházirodalmi  iskolája.  A  négy  ven  nyolczadik  évfolyam  II.  kötete  Buda- 
pest 1885.  8-adr.  168.  és  III  1.  Ára  1  frt 

—  A  BÉKÉSVÁRMEGTEI  RÉGÉSZETI  ÉS  MÜVELÖDÉSTÖRTÉKELltl 

TÁRSULAT  évkönyve.  IS^^j^  Szerk.  Zsilinszky  Mihály.  Tizedik  kötet  B. 
Gyula.  1884.  8-adr.  224.  I. 

—  Life  and  WORKS  of  Alexander  Csoma  de  Kőrös.  A  biographj 
eompiled  ehiefly  from  hitherto  anpnblis  hed  data ;  with  a  bríef  notice  nf 
each  of  his  published  works  and  essays,  as  well  as  of  his  stíll,  extant 
manuseripts.  By  Theodore  Duka^  M.  D.  London,  1885.  8-ndr.  XII.  éa 
234  1.  (Körösi  arczképével.) 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA  1680. 

A  Törtéuelini  Társulat  áital  a  Bay  Ilona  dijjal  jutalmazott  pályamű. 

EL8Ö  KÖZLEMÉNY.  — 


Az  idő  Óráján  nem  dörög  harangütés,  mely  államoknak  és 
népeknek  jelezné,  hogy  életökben  új  korszak  kezdődik.  A  tulajdon- 
képeni  kezdet  —  mondja  egy  nagy  bölcselő  —  a  legtöbbször  is- 
meretlen marad,  észre  sem  vehető.  Mikor  indult  meg  nemzetünk 
állami  és  társadalmi  szervezetében  az  a  válságos  forrongás,  mely 
t<)bb  mint  negyven  évi  keserves  tusa  után  a  magyar  politikai  genius 
egyik  legszerencsésebb  alkotásában,  a  szathmári  békében  nyerte 
engesztelő  befejezését,  azt  szabatosan  meghatározni  alig  lehet.  De 
hogy  1670-ben  a  sokáig  lappangó  válság  már  teljes  kitörésre 
jutot'Cy  az  kétségtelen.  Ez  évvel  veszi  kezdetét  a  mozgalom,  mely 
államjogi  és  politikai,  gazdasági  és  társadalmi,  szellemi  és  anyagi 
tekintetben  teljes  és  gyökeres  felforgatást  idézett  elő,  mely  nem 
hagyott  érintetlen  egy  osztályt,  egy  népréteget  sem,  mely  rohanó 
árként  elmosta  vagy  kiforgatta  a  közintézményeket,  megváltoztatta 
a  hatalmi  tényezőket  s  hullámaiba  temette  a  régi,  a  középkori 
Magyarországot.  Amaz  évvel  jutott  hazánk  a  zűrzavaros  átmeneti 
állapotba,  melyen  Európa  minden  országa  nemrég  átvergődött  s 
melyet  külföldi  történetírók  a  keresztény  polgárháborúnak  nevez- 
nek. Magok  az  egykorúak  tudták  ezt.  Az  éles  szemű  Bethlen 
Miklós  1675.  april  4-én  így  jellemezte  a  folyamatban  levő  moz- 
galmat :  »Midőn  e  gyászos  tragoediát  mélyebben  megfontolom  és 
a  belgák  nyolczvan  s  a  németek  harmincz  éves  ínséges  háborúját 
szemlélem,  felfogásom  szerint  ama  háborúk  kezdete  a  magyaror- 
szági jelen  mozgalmakhoz  hasonló,  de  hasonló  előzményeiben  is.«^) 

^)  Sárospataki  füzetek  Xli.  köt. 
Századok.    18ö5.  VII.   Füzkt.  36 


ooO 


acsAdy  igkácz. 


Helyesen  itélt.  Miut  a  cyclona,  mely  uz  Atlauti  oczeánról 
kiindulva,  rohan  végig  Európán  s  jóval  előbb  fölzavarja  a  nyugati 
országok  légkörét,  mint  a  mienket,  sőt  mikor  hozzánk  eljut,  amott 
már  visszatért  a  normális  állapot,  úgy  a  politikai  atmosphaera 
viharai  szintén  később  éreztetik  hatásukat  nálunk,  mint  másutt. 
De  végre  eljutnak  ide  is.  A  magyar  nemzet,  mint  a  nyugati  keresz- 
tény népcsalád,  mint  a  nyugat-európai  államközösség  egyik  tagja, 
osztályosa  volt  mindenkor  a  testvérnemzetek  jó  és  balsorsának. 
Átment  az  európai  válságokon,  vallási,  politikai  és  gazdasági 
vajúdásokon,  s  nyolczszáz  esztendős  története  a  legékesebben  szóló 
tanúságtétel  amellett,  hogy  a  nyugati  polgárosodással  összeforrt 
elválhatatlanúl. 

Az  az  általános  európai  betegség,  mely  a  XVII.  század 
második  negyedében  a  szárazföld  egyik  felét  elpusztította,  hazánkat 
csak  időnkint  érintette,  s  akkor  sem  oly  rombolóan,  mint  a  többi 
nyugati  népeket.  De  azok  az  okok,  melyek  Európaszerte  a  válságot 
felidézték,  a  történeti  és  művelődési  fejlődés  rokon,  sokban  azonos 
volta  mellett,  nem  hiányoztak  nálunk  sem.  A  zivatarnak  ki  kellett 
törnie,  ki  kellett  magát  dühöngenie  itten  is,  s  ha  külsőségei  s  rész- 
ben eredményei  nemzetünk  egyéni  jelleméhez  s  a  helyi  viszonyokboz 
mérten  nem  mindenben  olyanok,  mint  egyebütt,  maga  a  mozgalom 
lényegileg  csak  a  nagy  és  általános  európai  keresztény  polgár- 
háború egyik  legutolsó  epizódja.  Mint  a  külföldön,  eleinte  nálunk 
szintén  vallásos  érdekek  játszottak  benne  túlnyomó  szerepet  De 
utóbb  a  politikai  és  állami  érdek  kerekedett  felül,  s  amint  a  west* 
phaliai  béke  csaknem  másfél  évszázadra  rendezte  Európa  nemzet- 
közi jogviszonyait,  úgy  a  szathmári  béke  a  magyar  állam  közjogi 
szerkezetének  adott  szentesített  jogalapot  szintén  valami  másfél- 
száz esztendőre. 

De  nem  a  negyven  évi  polgárháború  lefolyását  rajzolni  czélja 
e  munkának.  Szűkebb  kört  szabott  maga  elé.  A  magyar  áll&m  és 
társadalom  képét  akarja  adni  e  nagy  mozgalom  elején,  első  tizedé- 
ben, 1070 — 80.  táján,  vagyis  azon  időben,  midőn  a  régi  Magyar- 
ország még  egész  eredetiségében  fennállt.  Nagy  fontosságú  idüsz:ik 
ez,  a  nemzeti  történet  egyik  legválságosabb  évtizede.  A  beve> 
politikai  és  vallási  couvulsiók  közepett  niéí?  látható,  utoljára  lát- 
ható a  régi  állam  s  a  régi  társadalom  igazi  mivoltAl)an.  A  kísérlet, 


MAGYAUüUSZÁG  ÜKLÁLLAl'OTA.  551 

• 

melyet  akkor  tettek  először  idegen  kormányzat  létesítésével,  még 
csak  keveset  változtatott  arczúlatán.  De  már  1680.  után,  midőn 
világtörténelmi  események  is  belejátszottak  a  hazai  mozgalmakba 
s  megvalósult  nemzedékek  leghőbb  óhaja,  a  török  járom  megtörése, 
a  régi  államépületnek  egymás  után  dőltek  össze  oszlopai,  támaszai. 
Épen  összeomlása  előtt  fixirozni,  egy  képbe  foglalni  igyekszik  e 
munka  a  régi  Magyarországot  szétdúlt  határaival,  megfogyott 
lakóival,  bomladozó  intézményeivel,  forrongó  társadalmi  tagolatá- 
val.  Ismerve  az  ország  akkori  igazi  helyzetét,  az  itt  mellőzött 
politikai  versenygések,  benső  villongások  és  katonai  müveletek  más 
színben  lépnek  elénk  s  megkapjuk  magyarázatát  sok  oly  tünemény- 
nek, mely  különben  alig  lenne  érthető. 

• 

I. 

A  XVTI.  század  második  felében  végleg  eldőlt  Europaszerte 
a  nagy  vallásos  küzdelem,  mely  legalább  száz  esztendőn  át  ural- 
kodott világrészünk  egész  politikai  életén.  A  felek,  kiknek  a  harcz 
fölidézésébeu  és  rombolásaiban  egyenlő  részök  volt,  a  végkimerült- 
ség stádiumában  összebékültek.  Eldöntetett  hosszú  időre,  hol 
uralkodik  a  prot.  és  hol  a  kath.  egyház.  Azon  az  állapoton,  melyet 
a  westphaliai  béke  nemzetközileg  szentesített,  nagyban  és  egész- 
ben vallás-egyházilag  nem  történt  többé  lényeges  változás.  A 
catholieismus  visszanyerte  túlsúlyát  a  Habsburg-ház  örökös  tar- 
tományaiban, Dél-Németország  nagy  részében,  a  Rajna  vidékén 
Belgiumban,  Olasz-,  Spanyol-  és  Francziaországban,  míg  Holland, 
a  német  birodalom  északi  része,  Dánia,  Svéd-Norvégország  a 
protestáns  egyházé  maradt. 

El  volt  már  vetve  a  koczka  mindenütt,  csak  Angliában  és 
Magyarországban  nem.  Amott  később  ismét  fellángolt  a  harcz,  de 
a  catholieismus  a  sajátszerű  angol  viszonyokkal  összeforrt  új  egy- 
házat többé  kiszorítani  nem  tudta.  Itt  nálunk  a  kikerülhetetlen 
küzdelem,  mely  lappangva  folyt  a  század  eleje  óta,  a  hetvenes  év- 
tizedben a  leghevesebben  jutott  kitörésre  s  lefolyása  ép  oly  romboló 
volt,  mint  nemrég  Közép-Európa  más  részeiben. 

De  Magyarországl)au  a  vallás-egyházi  viszály  mellett  más 
körülmények  is  közreműködtek.   Nemzeti  ellentétek,  társadalmi 

36* 


k  » 


Oo2  AdsÁDV  10KÁC5Í. 

bajok,  a  török  uralomból  folyó  nehéz  válságok  fokozták  u  moz- 
galom hevét.  Az  ország  trónja  már  másfélszáz  esztendő  óta  a 
Habsburg-család,  a  német-római  császári  korona  viselője  birtoká- 
ban volt.  A  császárság  általános  jelleműnek  tekintette  magát, 
épen  úgy,  mint  a  kath.  egyház,  melynek  szülötte  volt.  Noha  a 
westphaliai  béke  a  kereszténység  egységének  szétszakítását  a 
nemzetközi  politika  végleges  sanctiojával  látta  el  —  tényleg  már 
jóval  előbb  megszűnt  az  —  a  császáf  még  azután  is  >Vatter  und 
Haupt  der  gantzen  Christenheit*  czímmel  élt.  Gyakorlati  értéke 
azonban  az  ebből  folyó  igénynek  alig  volt  többé.  A  nemzeti  külön 
érdek  minden  vallási,  sőt  legtöbbször  az  általános  emberi  és  er- 
kölcsi szempontokon  is  túltette  magát.  XIV.  Lajos  külpolitikáját, 
szövetkezéseit  kizárólag  airanczia  állam  érdekei  és  előnye  vezet- 
ték s  egyházi  vagy  vallási  tekintetek  nem  tartóztatták  vissza  oly 
vállalatoktól,  melyektől  hatalma  öregbedését  várhatta. 

A  politika  elvilágiasodott,  s  még  a  császárság  is  meghódolt 
az  új  iránynak,  mely  más  tekintetben  nagy  előnyére  szolgáltamért 
új  tápot  adott  régi,  autocraticus  hagyományainak.  A  X  VIL  száza*! 
a  király  százada  —  mondja  egy  franczia  író.  E  korszak  szelleme 
erősen  absolutisticus ;  az  elmélet  és  a  gyakorlat  a  régi  rendi  szer- 
vezet és  szabadság  ellenében  a  királyi  teljhatalmat  hirdette.  Frau- 
cziaországban  az  absolutismus  óriásilag  fokozta  az  államhatalom 
segélyforrásait  és  erejét.  A  császárság,  melynek  igényeivel  ez  az 
új  államtan  és  államgyakorlat  teljesen  u.egegyezett,  a  franc/ia 
példát  igyekezett  követni  a  részére  megmaradott  országokbau. 
melyek  közé  Magyarország  is  tartozott.  Noha  tehát  a  császáriig 
még  ekkor  sem  öltött  speciális  nemzeti  jelleget,  mégis  a  nemzeti 
királyságok  igényeivel  lépett  föl  alattvalói  irányában.  Ebből  nálunk 
nemzetiségi  összeütközésnek,  kath.  jellegéből  pedig  szükségkéjx^n 
vallási  viszályoknak  kellett  kifejlődniölc. 

A  császári  trónon  a  század  második  felében  I.  Leopold  ülL 
fején  tündökölt  a  magyar  királyi  korona  is.  O  maga  egyszHii, 
igénytelen  ember,  minden  kiválóbb  tehetség  vagy  csak  jellem vomU 
nélkül.  Erősen  egyházi  érzelmű,  de  azért  nem  tett  szent  fogadalmat 
a  protestánsok  kiirtására,  mint  egyik-másik  előde.  Örökös  háború- 
kat folv tátott,  de  fökedvtelése  a  zene  és  vadászat  maradt.  Elsó 
fejedelme  volt  a  kereszténységnek,  de  udvartartása  pompa  tekin- 


MAGYARORSZÁG  BKLÁÍLAPOTA.  553 

tetébtín  nem  mérkőzhetett  a  versaillesivel.  Egyénisógéiick,  müveit- 
ségének  nincs  semmi  nemzeti  bélyege.  Születésére  német,  de  leg- 
szívesebben olaszul  társalgott  s  mindig  spanyol  divat  szerint 
öltözködött  Szóval,  a  közönséges  fejedelmek  egyike,  kik  önállóság 
cs  kezdeményezés  nélkül  épen  úgy  vakon,  tehetetlenül  követik 
jó,  mint  rósz  tanácsadóikat,  ahogy  a  "véletlen  szeszélye  közelökbe 
juttatja  6ket. 

De  ha  a  császár  maga  jelentéktelen,  annál  imponálóbb  a 
császárság.  Ezer  éves  fénytől  sugárzott,  telve  volt  hódítási,  kor- 
látlan uralmi  igényekkel,  s  Európa  jelentékeny  része  még  mindig 
neki  jutott.  Habár  csillaga  hanyatlani  kezdett,  mégis  csupán  ö 
volt  az,  mely  ez  időszakban  a  nemzeti  önzés  köréből  kimagasló, 
általánosabb,  nagy  és  dicsőséges  czéll  tűzött  maga  elé  s  ritkán 
leveszte  szem  elől.  Ez  a  keresztény  műveltség  védelme  a  keleti 
barbárság  ellen.  Ez  az  eszme,  melynek  vivője  maradt  a  westphaliai 
béke  után  is,  a  császárságot  magasabb  színvonalra  emeli  a  többi 
nemzeti  királyságoknál.  Európa  fejedelmei  és  népei  elismerték, 
hogy  harczai  a  törökkel  nem  közönséges  politikai  harczok  egy-két 
tartomány  birtokáért,  s  hogy  midőn  védekezik,  nem  egyedül  magát 
védi,  hanem  az  egész  keresztény  világ  és  polgárosodás  elleni  tá- 
niadást  utasítja  vissza.  E  felfogásból  folyólag  a  császárságot  gyakran 
segítették  harczaiban  a  többi  európai  fejedelmek.  A  pápa,  a  spanyol, 
az  olasz,  a  német,  sőt  a  franczia  uralkodók  pénzzel  vagy  katonával 
támogatták,  s  a  keresztény  solidaritas  e  tekintetben  még  az 
16í>4-iki,  valamint  az  1683-iki  háborúban  is  érvényre  jutott. 

Ez  a  császárság  egyik  legsajátabb  jellemvonása,  mely  emlékét 
tiszteletgerjesztövé  teheti,  bármi  közönségesek  voltak  időnkint  a 
császári  korona  egyes  viselői.  E  nagy  intézmény  fénysugarai  nélkül 
teljes  homályba  veszne  I.  Lipót  egyénisége,  kire  —  mint  egyik 
legelső  történészünk  mondja  —  i^nem  gondolhatunk  anélkül,  hogy 
a  Cobbok  és  Ampringenek,  a  KoUonicsok  és  Caraflfák  eszünkbe 
ne  jussanak.**)  Udvara  állandóan  első  rangú  európai  központ 
maradt.  Nemcsak  a  politika  szálai  indultak  ki  onnan  a  világ 
minden  tájékára,  de  oda  sereglettek  a  nyugati  államokból  a  car- 
rieret  csinálni  óhajtó  emberek.  Oda  özönlött  minden,  ami  kedvet. 


>)  Pauler  Gyula.  Századok  1883.  65.  l. 


554  ACSÁDY  16NÁCZ. 

hivatást,  tehetséget  erezett  a  magasba  törui.  A  sok  többé-kevésbé 
szerencsehös  vagy  köznapi  udvaroncz  közt  jelentkezett  száraob 
első  rangű  tehetség  is.  Különösen  hadvezére  akadt  a  császárságnak 
ez  időben  sok  és  kiváló.  A  Cobbok  és  CaraflFák,  a  Sporkok  h 
Spankauk  mögött  ott  fénylettek  Montecuccoli,  lothringeni  Károly, 
badeni  Lajos  és  savoyai  Jeriö  nevei.  Mert  a  hadvezért  leheteti 
importálni  bárhonnan.  De  nem  lehetett  külföldi  behozatal  útján 
szerezni  államférfiút.  Nem  is  volt  egyetlen  valódi  államférfiúi  láng- 
elméje a  császárságnak.  Az  államférfiú  a  nemzetben  rejlő  öserők 
legsajátabb  terméke ;  épen  úgy  a  nemzeti  genius  szüli,  mint  a 
költőt.  A  hadvezér  hazája  széles  e  világ;  az  államférfiúé  az  anya- 
föld, egyetlen  nemzet,  melynek  legszentebb, legtitkosabb  eszményeit 
megismeri  s  valósítani  igyekszik. 

A  polyglott  császári  udvarban  nagy  nemzeti  politikus  nem 
teremhetett  s  különösen  nem  volt  ez  időben,  mikor  a  nemzetiségé- 
ből kivetkőzött,  udvarivá  lett  cseh  vagy  bevándorolt  aristocríitia  fog- 
lalta el  a  tért  s  helyezkedett  a  császári  igények  jogczime  nevében 
áthatlan  falképen  Magyarország  és  koronás  királya  közé.  Soliu 
kedvezőtlenebb  a  viszony  király  és  nemzet,  soha  élesebb  az  ellentét 
az  udvari  és  nemzeti  törekvések  közt  nem  volt,  mint  ez  időben. 
Másfélszáz  esztendő  alatt  a  császárság  nem  t^lj esi té abbeli  Ígéreteit, 
hogy  fölmenti  Magyarországot  a  török  járom  alól.  tíz  iga  egyre 
tűrhetetlenebb  lett  s  a  magyarság  kezdte  elveszteni  hitét  a  bécsi 
Ígéretekben.  Noha  Bethlen  Gábortól  Zrínyi  Miklósig  annyi  fenkölt 
hazafi  észrevette  a  török  birodalom  hanyatlását,  bomladozásának 
tüneteit,  a  kétségbeesett  nemzet  épen  ez  időben  kezdett  a  töröknek 
való  önkény  tes  behódolás  eszméjével  megbarátkozni.  Az  udvar  nem 
értette,  nem  méltányolta  e  hangúlatot.  A  baj  igazi  okának  orvos- 
lása helyett  az  erőszakos  és  törvénytelen  rendszabályok  hosszú 
lánczolatával  akarta  megfékezni  a  rebellis  magyar  szellemet.  A 
domináló  politikusok,  nagyobbára  olyanok,  kiknek  legközelebbi 
rokonai  tiporták  a  cseh  alkotmányt  össze,  a'  magyar  alkotmányt 
hasonló  sorsra  kárhoztatták,  s  hogy  czélt  érjenek,  inkább  készek 
voltak  legalább  ideiglenesen  megegyezni  a  törökkel,  mint  a  ma- 
gyarral. Es  ha  Magyarország  nagy  részében  az  volt  a  politikai 
jelszó:  dinkább  Allah,  mint  Berdo.U  Bécsben  viszont  az  elvet 
követték:   y inkább  csúfos  béke  a  törökkel,  mint  méltányos  meg- 


MAGYA110R.SZÁG  BELÁl.LAPOTA.  555 

egyezés  a  magyarral.*  A  bécsi  udvar  épen  ez  időben  mindaddig, 
míg  a  török  állam  yezetöinek  elbizakodottsága  lehetetlenné  nem 
tette,  a  fényes  kapu  s  határszéli  parancsnokai  barátságát  kereste, 
hogy  e  részről  háborítatlanul  folytathassa  merényletét  a  gyűlölt 
magyar  alkotmány  ellen. 

Pedig  ennek  az  alkotmánynak  érvénye  ekkor  már  formailag 
is  fölötte  szűk  térre  szorítkozott.  Szent  István  koronájának  mai 
területe  akkor  három,  sőt  négy  külön  részre  volt  szakítva.  A  ma- 
gyar király,  az  erdélyi  fejedelem,  a  török  szultán  és  a  szepesi  vá- 
rosokat illetőleg  a  lengyel  korona  osztozott  meg  rajta.  E  szét- 
szaggatottság  közepette  az  összetartőzandóság  eszméje  fennmaradt 
ugyan  a  kedélyekben,  de  csak  ott,  hol  az  események  árja  el  nem 
mosta  a  magyar  elemet.  Az  alföld  magyar  lakói  csodás  kitartással 
ápolták  ez  eszmét  mindvégig.  De  ahol  a  magyarság  elpusztult  s 
helyét  idegen  jövevény  foglalta  el,  ott  a  magyar  állammal  való 
összetartozandóságnak  még  nyoma  is  kiveszett.  Eszményileg  a 
koronázások  alkalmával  szokott  ez  egység  alakot  ölteni.  Állandóan 
csak  a  kath.  egyház  szervezetében  nyert  kifejezést,  ámbár  gyakor- 
lati jelentőség  nélkü^ 

Magyarország  mai  határai  mentén  nyugati  szomszédján, 
Ausztrián  kivül  kétszáz  évvel  ezelőtt  a  mostaniaktól  teljesen  elütő 
államalakűlásokkal  találkozunk,  s  Európa  hatalmi  és  politikai 
viszonyai  sehol  sem  szenvedtek  oly  roppant  változásokat,  mint 
épen  itt.  Délnyugaton  a  velenczések  voltak  szomszédaink.  Északon 
a  nagy  kiterjedésű  Lengyelország  állt  köztünk  és  az  akkor  inkább 
ázsiai  jellegű  orosz  czárság  közt.  De  a  büszke  Velencze,  mint  a 
nemes  Lengyelország  már  ez  időben  elaggott,  hanyatló  államok^ 
melyek  —  noha  időközben  föl-föllángolt  régi  erejök  —  a  magyar 
államot  többé  nem  igen  veszélyeztették.  Ez  a  veszély  akkor  csupán 
keletről  és  délről  jött,  hol  még  nem  alakúit  meg  a  görög-orthodox 
államok  ama  sora,  mely  Európa  e  részének  ma  egész  új  színezetet 
adott.  A  szláv  népözön,  az  orthodox  egyház  még  el  volt  temetve  a 
török  hatalom  alatt.  Ez  és  hűbérországai  övezték  itt  határainkat. 

De  a  török  uralom  nem  ott  ért  véget.  Belenyúlt  az  nem 
csupán  az  ország  szívébe,  hanem  majdnem  az  osztrák  határokig. 
Már  a  zsitvatoroki  béke  —  5163  négyszögmértföldre  véve  föl  a 
mostani  magyar  államterületet  —  Erdélynek  2082,  Törökország- 


556  ACSÁDY  inNÁcz. 

nak  1859,  a  magyar  királynak  összesen  csak  1222  inérifoldet  jut- 
tatott az  országból.*)  De  a  század  harmadik  negyedében  ez  a  fel- 
osztás még  kedvezőtlenebb  változást  szenvedett  a  király  rovására. 
Ez  időben  már  a  vasvári  béke  szolgált  a  magyar  államterület 
szétdarabolásának  alapjául.  E  szerződés  a  magyar  király  bir- 
tokaiból további  húsz  mértföldet,  Érsekújvárt  és  vidékét  szolgál- 
tatta ki  a  töröknek,  míg  az  erdélyi  fejedelemség  Várad,  Lippa, 
Jenő,  a  Szörényi  bánság  s  más  részek  átengedésével  szintén  lénye- 
gesen megfogyott.  Az  államszerződések  alapján  ez  időben  a  három 
úgynevezett  ditio  közt  már  a  legnagyobb  a  töröké  volt,  a  legkisebb 
a  királyé,  a  tulajdonképeni  Magyarország,  mely  akkor  kevéssel 
többre,  mint  mostani  kiterjedésének  egy  ötödrészére  apadt  le. 

Ez  volt  a  Jof/í  állapot.  Tényleg  azonban  a  viszonyok  méj5 
kedvezőtlenebbül  alakultak.  A  török  terjeszkedésnek  nem  szal>ott 
határt  az  írott  szerződés.  Ha  hivatalosan  folyt  a  háború,  a  hódítás ; 
ha  félhivatalosan  —  és  ez  volt  az  állandó,  habár  a  bécsi  és  kon- 
stantinápolyi kabinetek  a  legbarátságosabban  érintkeztek,  mint  a 
vasvári  béke  utáni  években  —  a  hódoltatás  volt  a  török  terjesz- 
kedésnek sohasem  szünetelő  eszköze.  Mint  a  pusztító  fekély,  úgy 
ette  be  magát  a  török  uralom  a  magyar  állam  testébe,  folytou 
terjeszkedve  mindenfelé.  Még  ma  sincs  a  törökkori  Magyaroi"í<zág- 
i'ól  számbavehető  térképünk,  mely  szabatosan  megjelölné  a  török 
uralom  jogi  határait,  de  egyszersmind  tényleges  kiterjedését.^) 
Nagyban  és  egészben,  direct  vagy  indirect  módon  török  uralom 
alatt  állt  a  Temesköz,  a  mai  Slavonia,  az  egész  alföldi  síkság  a 
Hegyaljáig,  a  Mátra  és  Bükk  hegység  a  Cserhát  és  a  nógráíli 
hegyek  kiágazásaival,  azután  Vácztól  a  Duna  völgye  fel  a  Vág 
völgyéig,  a  Dunán  túl  pedig  az  e  folyamhoz  közelebb  eső  részek. 
Leginkább  a  hegységeken  tört  meg  a  hódítás  árja.  A  természet- 
alkotta védmüvek,  melyekhez  a  mesterséges  vcdmüvek  —  várak 
—  hosszú  lánczolata  fűződött,  alkottak  valami  határfélét  s  jelölték 
meg  a  magyar  királynak  fennmaradt  területrészeket.  Csakhogy  a 


*)  Gindely :  Kaiser  Rudolf. 

2)  Meglehetősen  hibás  a  Generalslab  sok  költséggel  cs  feuyüzwscl 
készült  négy  uagy  lapból  álló  térképe  a  »FeldzUge  des  Prinzen  Eugcn« 
czíinü  vállalat  mcHoklctoi  közt. 


MAGYAR0U6ZÁG  BELALLAPOTA.  557 

hódoltság  ii  valóságban  még  e  határon  is  túlterjedt,  úgy,  hogy  a 
magyar  király  a  szentesített  békeokmányokban  részére  meghagyott 
területnek  csaknem  felén  a  törökkel  volt  kénytelen  megosztozni. 
Magyar  közjog  szerint  összesen  valami  35  magyar-horvát  megye 
létezett.   Ot  azonban  ebből  is  szerződésileg  török  kézben  volt, 
tizenkilencz  meg  kisebb-nagyobb  mértékben  behódolt  az  ozmán 
uralomnak  s  így  tényleg  vegyes  uralom  alatt  állt.  Kizárólagosnak 
a  magyar  király  uralmát  csak  tizenegy  vármegyében  mondhatjuk, 
melyek  területe  együtt  véve  —  mai  alakulatuk  szerint  —  az  öt- 
százhuszonöt négyszögmértföldet  sem  érte  el.   Jogilag  tehát   a 
magyar  mai  terjedelmének  államterület  legföljebb  egy  ötöde,  tény- 
leg azonban  alig  egy  tizede  uralta  kizárólag  a  magyar  királyt.') 
E  szűk  területbe,  mely  földrajzilag  a  legkedvezőtlenebbül 
alakult,  mert  keskeny  szalagként  húzódott  Zágrábtól  az  osztrák 
határ  s  a  Balaton  közt  fel  Pozsonyon  át  egész  Árváig,  onnan  a 
Kárpátok  mentén  nagy  félkörben  az  erdélyi  részekig,  volt  be- 
préselve a  magyarság  egész  nemzeti  és  társadalmi  élete.   Még 
Erdély  maradt  meg  számára.   Jogilag  ez  ország  akkor  a  magyar 
királytól  s  a  török  szultántól  egyaránt  elismert  belügyi  önállóság- 
gal lett  volna  felruházva,  tényleg  azonban  török  vazall-államraá 
hanyatlott  még  nagyobb  mértékben,  mint  például  Szerbia  a  párisi 
béke  s  a  berlini  szerződés  közti  időben.    Azt  a  hatalmas  szerepet, 
melyre  a  XVII.  század  első  ötven  évében  szert  tett,  immár  elját- 
szotta örökre.  Erejét  teljesen  kimerítették  az  1657 — 58-ki  catas- 
trophák.  Területe,  melyhez  a  Rákóczyak  alatt  a  partiumbeli  rae- 
jiyéken  kívül  Máramaros  és  Bihar  egészen,  Arad-  és  Krassó- 
Szörény  megyék^)  részben  tartoztak,  Várad  elveszte  s  a  krassó- 
szörényi  bánság  átengedése  folytán  jelentékenyen  megcsökkent,  s 
emellett  az  erőszakos  behódoltatás  rendszere  épen  ez  évtizedben 
itten  is  nagy  mértékben  alkalmaztatott.^)  Mint  a  királyi,  úgy  a 


1)  A  további  rédzletek  Pauler  Gyula  Századok  1868.  277  lap. 
Káth  Károly  M.  Tört.  Tár.  VII.  kötet  tizenhétre  teazi  a  teljesen  hódolat- 
lau  megy<^ket.  De  nemcsak  Máramarost  számítja  ide^  mely  pedig  akkor 
Erdélyhez  tartozott,  hanem  például  Szathmárt  is  egészen  hódolatlannak 
mondja,  ami  szembeszökő  tévedés. 

^)  Salamon  F.  Két  magyar  diplomata.  XXIV.  lap. 

^}  Szilágyi  Sándor  Erdély  a  török  hódoltság  alatt.  Budapesti  Szemle. 


558  AC8ÁDY  16NÁCZ. 

fejedelmi  Magyarország  is  közvetlen  vagy  közvetett  formában 
mindinkább  a  török  járom  alá  került,  s  a  nemzeti  létei  alapja,  a 
magyar  elem  folyton  szűkebb  térre  szoríttatott  össze.  Már  Páz- 
mágy  Péter  panaszolta,  mily  szűkek  e  határok  s  az  országot  >csak 
egy  hosszú  foltnak*  lehet  nevezni.  A  megélhetésre  kevés  volt  ez 
a  tér  s  a  területi  viszonyok  természetellenes  alakulata  is  belejátszik 
az  1670  utáni  mozgalmakba.  Ilyen  területen  meg  nem  élhetett  a 
magyar  nemzet.  Meg  kellett  kisérlenie  széttörni  a  békókat  s  egyik 
vagy  másik  irányban  —  mert  Ausztria  felől  épen  úgy  ki  volt  tété 
a  kipusztítás  veszélyének,  mint  a  török  részéről  —  visszaszorítani 
a  romboló  hullámokat.  A  kevésbé  erősnek  látszó  fél  ellen  fordult 
a  nemzeti  mozgalom.  A  végzetes  tévedés  csak  abban  állt,  hogy  a 
császár-királyt  tartotta  a  gyöngébbnek,  s  ugyanaz  az  embernyom. 
mely  Zrínyi  Miklós  ajkairól  nem  egyszer  hallhatta,  hogy  a  ret- 
tegett török  colossusnak  agyaglábai  vannak  és  rohamosan  gyöDgál 
a  hanyatló  Törökország  szövetségével  akarta  a  tűrhetetlen  terfileti 
állapotot  a  belőle  folyó .  bajokkal  együtt  kedvezőbbé  alakítani. 
Egész  összeomlása,  kevéssel  bécsi  veresége  előtt  legyőzhetetlennek 
tartotta  a  magyar  közvélemény  —  s  vele  Európa  nagy  része  —  a 
törököt  s  ez  időben  1682-ben  énekelte  Gyöngyösi  István: 

Most  a  Hold  legnagyobb  erejű  planéta, 
Auiiak  jele  alatt  jár^  amely  kométa 
Ritkán  hibái  annál  a  laarus-bokréta.^) 

Mennyi  ember  lakott  a  királyi  részben  s  általán  a  magyar 
korona  mai  területén  e  válságos  időben  ?  E  nyomós  kérdéssel  még 
eddig  behatóbban  senki  sem  foglalkozott.  Népszámlálás  azon 
időben  nem  dívott.  Noha  a  fejlődő  szaktudomány,  főleg  Angliában, 
már  a  XVII.  század  második  felében  sokszor  ráutalt  a  népszám- 
lálás nagy  jelentőségére  az  állami  és  politikai  élet  körül,  ez  eszme 
még  mindenféle  előitéletbe  ütközött,  s  midőn  1683-ban  a  porosz 
választófejedelem  csupán  az  anyakönyvek  kivonatait  kérte  be  a 
lelkészektől,  ezek  rémülve  kérdezték,  hogy  tán  nem  akar,  mint 
egykor  Dávid  király,  népszámlálást  eszközölni  s  ezzel  éhséget, 
dögvészt,  háborút  idézni  fel  országára.  Nálunk  a  zavaros  terfileti 
viszonyok  mellett  minden  kísérlet  a  népszám  megállapítására  tel- 


^)  Ének  Thököly  Imre  s  Zrínyi  Ilona  házasságáról  180.  versszak. 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  559 

jességgel  kivihetetlen  lett  volna.  Nem  is  jutott  eszébe  senkinekJ) 
Ép  oly  kevéssé  maradt  fön  valami  általános  becslés  az  egykorú 
kül-  vagy  belföldi  íróknál.  És  ez  egészben  véve  nem  nagy  kár.  Az 
ogykoiüaknak  nem  igen  volt  érzékök  az  efféle  becslések  iránt  Ami 
e  tekintetben  egyes  európai  tudósoktól  ránk  maradt,  az  egyenesen 
nevetséges.  Vossius  Isaac  például  egész  Német-,  Cseh-  és  Magyar- 
oi^szág  lakosságát  összesen  csak  öt  millióra  teszi,  sőt  Canz  tübingai 
theologus  még  a  XVIII.  században  is  azt  állítja,  hogy  Európában 
együtt  véve  nem  él  több  tiz  millió  embernél.  Efféle  becsléseknek 
tehát,  ha  ránk  jutottak  volna,  sem  lenne  értékök.  Sokkal  több, 
sokkal  értékesebb,  hitelesebb  anyag  maradt  korunkra,  csakhogy 
még  senki  sem  vállalkozott  közzétételére,  még  kevésbbé  feldolgo- 
zására. A  XVII.  századból  számos  plébániának  fenmaradtak 
anyakönyvei.  Ezenkívül  kath.  és  prot.  egyházlátogatási  jegyzö- 
könyvek és  íratok,  városok  és  megyék  jegyzökönyvei,  a  főúri  levél- 
tárakban őrzött  úrbéri  összeírások  és  szerződések  számtalan  sok 
népesedési  adatot  tartalmaznak.  Hozzájok  segélyül  véve  a  portális 
összeírásokat,  adólajstromokat,  deftereket  s  más  idevágó  megyei 
kimutatásokat,  egykor  majd  teljes  valószínűséggel  meg  lehet  ha- 
tározni a  régi  Magyarország  lakosságának  számát  is. 

Ma  még  messze  állunk  e  czéltól.  A  fentemlített  adatoknak 
eddig  csak  igen  kis  töredéke  jutott  nyilvánosságra  s  ha  ezek  alap- 
ján e  nagyfontosságú  kérdést  mégis  hozzávetőleg  tisztázni  igyek- 
ezünk, ez  azért  történik,  mert  fejtegetéseinkben  a  lakosság  számát 
mellőzni  nem  lehet  Összevetve  az  adatokat,  az  eredmény  csaknem 
hihetetlen,  s  épen  ez  okból  kissé  többet  kell  a  kiadott  és  kiadatlan 
nyers  anyagból  idéznünk,  hogy  a  hihetetlen  eredmény  hihetővé 
váljék.  Hogy  olyan  országnak,  mely  százötven  évig  nemcsak  állandó 
csatatér,  de  egyszersmind  soha  meg  nem  szűnő  nagy  és  apró  harczok 
színhelye,  szükségképen  megritkult  a  lakossága,  az  természetes. 
A  háború  leghumánusabb  formája  is  óriási  embervért  fogyaszt. 
Mennyivel  pusztítóbbnak  kellé  lennie  a  XVI.  és  XVII.  század 

^)  Rendes  népszámlálás  eszközlését  az  eddig  ismert  adatok  szerint 
Forgách  Simon  kurucz  tábornok  1710-ben  sürgetett  nálunk  először. 
Thaly  Kálmán  :  írod.  és  művelődéstört,  tanulmányok  a  Rákóczy-korból. 
Ellenben  a  házak  pontos  megszámlálását  és  összeírását  a  királ^^i  területen 
mar  az  1662  :  XI.  tcz.  elrendelte. 


560  AC8ÁDY  IG.VÁCZ. 

barbár  hadviselési  módjának!  De  ez  maga  nem  magyarázza  a 
lakosság  roppant  csökkenését,  mely  lépést  tartott  a  török  uralom 
terjedésével.  A  népesedési  viszonyokat  tekintve,  ez  az  uralom  egy- 
szerűen emberirtás  volt.  Ahová  a  török  betette  lábát,  az  a  terület 
lassankint  néptelen  és  puszta  lett.  A  többi  országrészek  szintén 
szenvedtek  eleget  a  háború  viharaitól,  sőt  még  béke  idején  is 
iszonyú  teher  nehezedett  rajok  az  idegen  soldatescában,  mely  a 
liarmincz  éves  háború  barbár  reminiscentiáiban  nevelkedve,  égetett 
rabolt  embertelenül.  De  ez  a  durva  katonaság  nem  pusztította  ki 
végleg  a  kultúrát  s  ennek  alapját,  a  lakosságot,  mint  a  török  tette. 
A  királyi  Magyarország,  bármi  kicsiny  volt,' bármi  szegény  volt, 
még  mindig  egy  művelt  ország  benyomását  kelté  a  külföldi  utas- 
ban. Ugyanezt  mondhatni  Erdélyről,  a  keresztény  civilisatio  akkori 
legszélsőbb  keleti  bástyájáról.  De  nem  mondható  azokról  az  or- 
szágrészekről, hova  a  török  eljutott.  Es  fájdalom,  ekkor  messzu 
eljutott.  Az  1663 — 4-ki  háborúban  elpusztította  a  dunántúli  me- 
gyéket s  a  Vág  vidéke  nagy  részét;  kevéssel  azelőtt  barbár  hordák 
dúlták  fel  Erdélyt,  Bihar  és  Szabolcs  megyét,  Bereg,  Ung,  Szatli- 
már  megyéket  pedig  a  lengyelek  sújtották  s  így  ez  időben  alijr 
volt  országrész,melyet  külellenség  többé-kevésbbé  meg  nem  tizedelt 
jóllétében,  lakosságában.  Ami  még  megmaradt,  azt  labanczok  és 
kuruczok  versenyt  pusztították.  Ez  utóbbiakról  1680.  január  3-«^n 
Thököly  Imre  írja,  hogy  Liptó  megyétől  fogva  be  Erdélyig  >senki 
erősségeken  kivűl  házában  nem  lakhatik  meg  ily  télnek  idején  is.* 
Mindezt  szem  előtt  tartva,  a  magyar  korona  területén  1680. 
körűi  élő  lakosság  számát  igen  kevésre  tehetjük.  Összes  XVH. 
századi  okmányaink  sajnosán  emlegetik  megmaradott  csekély  nem- 
zetünket. 1 626-ban  írja  Bethlen  Gábor  Pázmány  Péternek:  > Adná 
az  úristen,  volna  húsz  száz  ezer  nemzetünk,  de  ha  connumerálnák 
az  egész  országot  is,  a  Fátrától  innét  feleségestől,  gyermekestói 
is,  nem  találnának  kétszázezer  magyar  lelket,  parasztot.**)  Azóta 
e  szám  egyre  hanyatlott.  Az  egykorú  leírások,  melyek  a  torok 
uralom  utolsó  évtizedére  világot  vethetnek,  a  legrettentőbb  színben 
tűntetik  föl  a  helyzetet.  A  legelhagyottabb  lehetett  az  ország  déli 
része.  Mikor  a  második  mohácsi  csata  —  1687.  —  után  a  császári 

1)  Pray  Litt, 


MAOVAnOKSZÁO  BÉLÁI.Í.Al'tVfA.  S6l 

sereg  folytatta  elönyomúlását,  Mohácstól  Lippáig  az  egész  útou 
uem  talált  egy  élőfát.  Ellenben  a  fű  oly  magas  volt,  hogy  a  lovas- 
ságnak kellett  rajta  utat  törni  a  gyalogság  részére.  Sehol  sem 
láttak  házat  vagy  megtelepedett  lakosságot,  legföljebb  itt-amott 
tűnt  fel  valami  pásztor  nádkunyhója. ^)  Mohács,  Siklós,  Kaposvár, 
Dombóvár  igen  kevéssé  voltak  lakva. ^)  Az  egész  nagy  pécsi  egy- 
házmegye lakosságát  KoUer  ez  időben  összesen  20000  főre  teszi. 
Ép  oly  szánalmas  volt  a  Duna-Tisza-köz  helyzete.  A  vidéket  el- 
lepték a  végtelen  mocsárok,  roppant  állóvizek,  melyek  nyáron  ki- 
száradtak ugyan,  de  minden  eső  után  megteltek.  Bajától  Zom- 
borig  egy  óriási  mocsár  borította  a  vidéket.  A  forró  időszakban  a 
víz  nagyrészt  elpárolgott  s  buja  fű  lepte  el  a  talajt.  De  hosszabb 
szárazság  mellett  a  kiszáradt  föld  a  puszta  sivatag  jellegét  öltötte 
fel.  A  túlságos  nedvesség  és  szárazság  közt  váltakozó  állapot  foly- 
tán nagy  volt  a  hiány  ivóvízben  és  fában.  Éhez  járultak  a  mérges, 
lázbetegséget  szülő  kipárolgások,  melyek  hatását  fokozták  a  hő- 
mérséklet átmenet  nélküli, hirtelen  változásai.  Hogy  ilyen  területen, 
ilyen  climaticus  és  gazdasági  viszonyok  közt  fölötte  csekély  és  gyér 
népesség  lakhatott,  az  természetes.  Ep  olyanok  a  hírek,  melyek  a 
Tisza-Körös-Maros,  valamint  a  Maros-Tisza-Bega- Aranka  közti 
részek  állapotáról  fenmaradtak.  A  mocsárok  egész  lánczolata 
lepte  el  e  tájat  s  Becskereknél  nagy  álló  vízmedencze  volt.  A 
Duna,  Dráva  és  Száva  közti  részeket  hasonlókép  mocsarak  borí- 
tották s  Brbd,  Gradiska  és  Pozsega  erődített  helyeken  kívül  alig 
ólt  állandóan  megtelepedett  lakosság  e  földön.  Újvidék,  Karlovicz 
apró  rácz  falvak  voltak.  Péterváradhoz  közel  csak  Futakon  volt 
népesség,  »sonst  ist  weit  und  breit  kein  Ort,  welcher  bewohnt  wird« 
—  mondja  az  1697-ki  katonai  jelentés.  A  Tisza,  Duna,  Maros  és 
Erdélyköz  egész  területén  összesen  6(53  hitvány  falu  21289  lakó- 
házzal maradt  ránk  a  török  hódoltságból,  —  mondja  Szentkláray, 
ki  1710-ban  az  egész  ottani  lakosságot,  minthogy  a  663  falu  közül 
igen  sok  néptelen  volt,  valami  25000  lélekre  becsüli.  E  területen 
jelenleg  csaknem  egy  millió  nyolczszázezer  ember  lakik. 

Igaz,  az  idézett  adatok  valamivel  későbbi  időből  valók  s 

^)  Horváth  M.  Kistibb  müvei  III. 
*)  FelJ/üge  des  Priuzcn  Cu^cu  I. 


562  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

1680  táján  a  hosszas  háború  még  sem  irtotta  ki  aunyira  a  lakos- 
ságot. A  békés  időkben  a  Bega  folyó  és  a  csatorna  töltéseit  jó 
karban  tartották  s  a  vidék  elmocsárosodása  legalább  a  Temeslcöz- 
ben  nem  öltött  oly  roppant  mérveket.  Temesvár,  Karánsebes  és 
Becskerek  jelentékeny  városok  voltak  elég  nagy  számú  lakossal, 
sőt  egy  történetírónk  *)  szerint  ez  a  vidék  volt  aránylag  az  ország- 
nak egyik  legnépesebb  része.  De  még  ha  fölteszszük,  hogy  1680-ban 
tízszer  annyi  lakos  élt  e  nagy  területen,  mint  1716-ban,  akkor  sem 
lehetett  több  a  mostani  lakosságnak  legföljebb  egy  tizedrészénél. 

Közeledve  az  ország  szívéhez,  hasonló  állapotok  mutatkoz- 
nak, mindenütt.  Csongrád  megyében,  egy  1649-ki  kimutatás  sze- 
rint, 2)  melyet  követei  Borsod  megye  elé  —  e  két  megye  akkor 
törvényesen  egyesítve  volt  —  terjesztettek,  volt  Szyntba  — 
Zenta  —  körül  nyolcz  rácz  falu,  Szeged  körül  néhány  kis  rácz  és 
négy  magyar  falu,  Csongrád  körül  négy  magyar,  Mező- Vásárhely 
körül  két  török  és  két  magyar  falu.  A  többi  mind  elpusztult.  Olyan 
nagy  város,  minő  ma  például  Szentes,  akkor  az  apró  falvak  közt 
szerepelt. 

Békésmegyében  még  a  XVIII.  század  elején  alig  száz  ember 
jutott  egy  négyszögmértföldre. 

Pest  megyéről  egy  1690-ki  összeírásból  alkothatunk  némi 
fogalmat.  Az  egyesített  Pest-Pilis  és  Solt  összes  négy  járásában 
Budával,  6-Budával,  Kecskeméttel,  Körössel,  Kalocsával  s  más 
nagyobb  városokkal  együtt  maradt  összesen  valami  85'lakott hely; 
a  többi  mind  puszta  volt,  s  hogy  az  elhagyott  helyek  nem  csupán 
az  akkori  háborúban  pusztultak  el,  hanem  már  nemzedékekkel 
azelőtt,  bizonyítja  azon  tény,  hogy  az  összeíráskor  igen  sokszor 
senki  sem  tudta  megmondani,  kié  az  illető  puszta  falu  s  hogy  hi> 
ják  földesurát?  Az  egész  roppant  megyében  összesen  negyven 
portát  —  mely  az  adókivetés  alapjául  szolgált  —  lehetett  össze- 
írni. A  megye  legnépesebb  helye,  mint  a  katonai  élelmezési  lajstrom 
mutatja,  mely  a  lakosok  aránya  szerint  készült  —  Kecskemét  volt. 
Reá  1000  mérő  gabona  jutott.  Épen  felényi  lehetett  Körös  r,o<i 
mérővel,  míg  Czeglédre  200,  Halasra  150,  Váczra  125,  Gödöllőre, 


*)  Pesti  Fr.  Szörényi  bánság.  I.  338. 
2;  Borsod  megye  levéltára. 


MA6YAKOR8ZÁO  BEI.xVLLAPOTA.  561 

Vecséro,  Dömsödre,  Kúii-Szt.-Miklósra  egyenkint  lOU  mérő  esett. 
A  többi  helységek  még  kevesebbet  fizettek,  mert  az  említett  85 
lakott  hely  nagy  része  olyan  volt,  melyben  csak  néhány  ember  élt. 
így  pl.  Zádoron  csak  2  molnár,  Apostagon  4  lakos.  Varasdon  7, 
Dozsnakon  3  lakos  találtatott.  ^)  Ma  egy  millió  ember  él  e  nagy 
megye  területén.  Hogy  akkor  e  népességnek  egy  tizedrésze  élt-e 
a  nyolczvanöt,nagyobbára  nyomorult,  helységben,  az  alig  valószínű. 
A  Dunán  túl  hasonló  a  pusztulás.  Babocsa  > tartományából « 
írja  az  ottani  török  parancsnok  1674.  april  .14-én,  2)  hogy  amely 
faluban  előbb  ötven  ház  volt,  ott  ma  alig  van  15 — 20.  De  a  leg- 
rettenetesebb a  helyzet  az  egyesített  Zala-Somogy  megyében.  So- 
mogyban 1669.  február  28-án  kimutatást  terjesztettek  a  községek 
állapotáról  a  megyegyűlés  elé.  Az  okmány  ®)  elmondja,  hogy  So- 
mogy és  Zala  megye  nemcsak  hogy  elégett,  de  egész  lakosságát 
levágta  vagy  elhajtotta  a  török,  a  maradék  azután  »naturalimortc 
mintegy  pestisben*  meghalt.  Osszeíratták  tehát  a  két  megye  hely- 
sí'geinek  állapotát,  de  Somogy é  nem  készült  el,  mert  szolgabírája 
megbetegedett.  Fennmaradt  Zaláé,  s  itt  valóban  hajmeresztő  dol- 
gokat találunk.  A  Kanizsa  felé  eső  két  járásban  a  kimutat^is 
valami  35  helységet  említ.  Ezek  közül  kettő  (Reznek  és  Jakab- 
falva) ép ;  ellenben  nyolcz  egészen  puszta.  A  többi  huszonöt  hely- 
ségben összesen  csupán  száznegyvenhárom  ház  volt,  melyben  lak- 
tak. Némelyik  faluban  csak  egyetlen  egy  ember  élt,  de  még  a  leg- 
népesebb helységben,  Becsehelyen  sem  volt  több  tizenhárom  lakott 
liáznál.  Az  alsó-lendvai  Nádasdy-féle  uradalomból  busz  helységet 
sorol  fel  a  kimutatás.  Ezek  közt  van  Lendva  város  mindössze  tíz 
házzal ;  a  többi  helység  vagy  puszta  vagy  legföljebb  3-4  házból 
áll.  Ellenben  az  osztrák  határ  közelében  levő  részek  valamivel 
tűrhetőbb  állapotban  maradtak.  A  Sümegh  felé  eső  két  járás 
ogyikében  23  puszta  és  1 1  lakott  falut  —  de  azokban  is  feles 
puszta  romok  vannak  —  másikában  29  puszta  és  1 0  lakott  falut 
említ  az  összeírás.  Hogy  e  nyomorult  helyeken,  melyekben  ma 
360,000  ember  él,  akkor  mennyi  lakos  tengődött,  azt  megbecsülni 
alig  lehet.  Attól  kell  tartanunk,  hogy  bármennyire  leszállítjuk  a 

^)  Galgóczy  Károly:  Pest  iiippye. 

*;  Orsz.  Icv.  A  kamarához  iutezctt  levelek. 

^)  Oráz.  levéltár. 


662  AC8ÁDY  mNÁuz. 

mértéket,  még  mindig  igen  sokat  fogunk  mondani,  hisz  1692-beü 
Somogy,  Tolna  és  Baranya  megyék  nagy  részében  Pécscsel  együtt 
összesen  csak  3221  embert  írtak  össze,  mely  számnak  nagyobbik 
fele  Pécs  városában  lakott. 

Györmegye  helyzete  szintén  igen  szomorú  volt  1688-ban*) 
a  megye  nagyobb  részét  tevő  két  járás  összesen  csak  17  szegény 
faluból  állt.  1698-ból,  tehát  jóval  a  török  hódoltság  megszűnése 
után,  fennmaradt  egy  egyházlátogatási  jegyzőkönyv,  melyben  Győr 
megye  számos  helységének  lakói  —  felekezeti  különbség  nélkül 
—  összeírattak.  E  szerint  akkor  35  név  szerint  felsorolt  helység- 
ben, melyben  ma  csaknem  37,000  ember  él,  összesen  8735  lakos 
találtatott.  E  helyek  közfii  ezernél  több  lakosú  csak  egyetlen  egy 
volt,  míg  ma  van  köztük  15,  melyben  ezer-ezer  leieknél  több  lakik. 
Egészben  1698-ban  Győr  megyében  a  mostani  lakosság  mintetry 
22^/oa  élt.  Hogy  1680.  táján  e  százalék  még  lényegesen  csekélyebb 
volt,  azt  az  1688-ki  fennt  idézett  adat  világosan  megmondja. 

AcsÁDY  Igkácz. 


1)  Ráth  Károly  Magy.  Tőit.  Tár.  VII. 


A  >  KALANDOS  c  TÁRSULATOK. 


Hazai  kézmives  czéheink  legrégibb  keletkezését  kutatva, 
szabályaiknak  szervezete  oly  ösvényre  vezetett,  mely  előttem  két- 
ségtelenné tette  azt,  hogy  a  czéhek  alakulásának  első  csirája  a 
>KalaD(lo8€  társulatok  szövetkezetében  található  fel.  S  míg  az 
ipar,  fejlődése  történetében  világi  iériiak  által  alapítva  -  egyszer- 
mindenkorra  kitűzött  czéljait  következetesen  szem  előtt  tartotta, 
s  miuilig  ugyanazon  pont,  a  tökélesedés  felé  haladott:  a  » Kalan- 
dos* társulatok,  melyek  vallási  intentiók  szempontjából  egyházi- 
férfiak által  alakultak  s  eredetileg  vallási  czélokkal  bírtak,  idő- 
szakonként letértek  útjokról,  s  megváltoztatva  feladatukat,  majd 
honvédelmi,  majd  pedig  politikai  áramlatok  által  sodortattak  el, 
3  gyakran  oly  tényezőkként  szerepeltek  a  hazai  történelem  terén, 
melyek  legkevésbbé  sem  sejtetek  első  czéljukat:  a  vallási  buzga- 
lom terjesztését. 

S  mégis,  ha  a  kalandosok  ténykedésének  csak  külső  jelensé- 
geit vesszük  figyelembe  keletkezésük  első  korszakában,  midőn  a 
vallási  irányzatot  hamisítatlanul  követték  alapítói,  s  azon  testü- 
leteket, melyek  ezekre  következtek :  nem  tagadható  azon  befolyás, 
mit  a  kalandos  társulatok  az  ipar  terjedésére  s  emelésére  gya- 
koroltak ;  már  csak  azon  oknál  fogva  is,  hogy  a  templomok  díszí- 
tése, belső  felszerelése,  a  szertartásokhoz  szükséges  eszközök  s 
tárgyak  annyiféle  iparág  közreműködését  igényelte,  mi  annyival 
inkább  is  buzdításul  szolgált  a  hazai  iparosok  törekvéseinek, 
minthogy  a  külföldi  gyakorlott  ügyes  kézművesek,  kivált  a  XTII. 
és  XIV.  században,  egyrészt  a  szerencsétlen  tatárpusztítás  követ- 
keztében, másrészt  pedig  Nagy  Lajos  alatt  a  városok  fejlesztésé 
szempontjából,  az  országba  csapatostűi  betódultak. 

Mindez  azonban  még  sem  indokolja  eléggé  a  kalandos  tár- 
sulatok hatását  a  kézműves  czéhek  alkotására,  ha  csak  egyenesen 
rá  nem  utalunk  azon  körülményekre,  melyek  között  az  iparos 
czéhek  első  alakulása  megindult,  midőn  már  a  kalandos  társula- 
tok régen  léteztek,  s  melyek  szükségképen  előképei,  mintegy  min- 
táivá lettek  az  iparos  czéhek  alkotásának.  Nem  azért,  mert  a 

S«Á2ADi>K.    1885.    VII.     FÖZET.  37 


561  MAJLÁTH  BÉLA. 

kalandos  társulatok  alapszabályait  régibb  időkből  ismerjük,  mint 
az  iparos  czéhekéit,  mert  hiszen  lehettek  már  akkor  is  czéhek 
magyar  hazánkban,  a  mint  csakugyan  Yoltak  is,  s  a  kalandos  tár- 
sulatok szabályai  véletlenül  reánk  maradtak,  az  iparos  czébekéi 
pedig  véletlenül  elvesztek,  de  még  most  is  lappanghatnak :  haneiu 
inkább  azért,  mert  a  kalandos  társulatok,  mint  vallási  irányúak, 
adhatták  a  profán  világ  iparosainak  az  eszmét,  alapszabályaikat, 
kivált  a  vallási  morál,  az  egyházi  intelmek  alapjára  fektetni,  külö- 
nösen akkor,  midőn  a ,  keresztyén  egyházban  a  schisma  a  bitsza- 
kadás, a  keleti  és  nyugati  egyház  elválása  következtében,  napi 
renden^ s  a  Xlll,  században  a  legmagasabb  fokon  állott. 

Ámde  lássuk  az  összefüggést,  lássuk  a  kapcsot,  mely  a  két 
eszmét  egybeköti,  lássuk  a  kalandosok  töilénetének  fenmaradt 
gyér  adatait,  melyek  felvilágosítják  előttünk  mindazon  körülmé- 
nyeket, melyekből  megitélhetjük,  valljon  voltak-e,  és  mennyire 
befolyással  a  kalandos  társulatok  a  czéhek  keletkezésére. 


A  szerzetes  rendek  letelepfiltével  hazánkban  a  keresztyén- 
ség megszilárdulása  gyorsabb  fejlődésnek  indult,  miben  a  szerze- 
teseknek nem  kis  részük  volt,  mivelhogy  a  rendek  szigorú  sza- 
bályai, életmódjuk  erkölcsi  alapja,  s  ájtatoskodásuk,  sokkal  inkább 
hivatva  valának  élőpéldájukkal  legyőzni  az  akadályokat  s  terjesz- 
teni a  keresztény  egyház  elveit,  mint  a  világi  papság  ténykedései, 
mely  a  lelki  pásztorkodás  feladata  mellett  a  laicus  világban  is 
oly  kötelesség  teljesítését  végezte,  tni  jó  nagy  részben  kivüle  esett 
a  szoros  értelemben  vett  egyházi,  vagy  papi  foglalkozásnak. 

Erintett  működése  a  szerzetes  rendeknek,  a  nemzet  minden 
osztálya  között  kifejleszté  a  pietást,  a  tiszteletet,  a  bizalmat  irán- 
tuk, talán  nagyobb  mérvben,  mint  az  a  világi  papság  előtt  ki?á- 
natos  vala,  s  munkálkodásuk  által  nyert  ezen  befolyásuk,  már- 
már  fenyegetni  kezdé  a  világi  papság  érdekeit  ott,  hol  lelkipász- 
torkodásra  szoiitkozott  hivatásuk,  mert  hiszen  a  főpapságot  — 
gazdag  alapítványokkal  ellátva,  mint  főpásztorok  a  nemzet  első 
rendé  lévén  —  az  nem  érintheté. 

Beállott  tehát  szüksége  annak,  hogy  a  szerzetesek  befolyása 
a  hívekre  ne  csak  lehetőleg  ellensulyoztassék,  hanem  bizonyos 
alkotandó  szabályok  által  megszoiittassék,  s  a  világi  papság  ura 
lehessen  azon  küzdtérnek,  melyen  az  kivált  a  vallás,  morális  és  a 
profán  élet  culturális  apostolául  működni  hívatva  volt  £s  így 
egyik  tényezője  volt  a  kalandos  társulatok  alakulásának 

Ezenkívül  még  három  más  tényező  járult  ahhoz,  minta 
melyek  a  reánk  maradt  szabályokban  kitűzött  czélok  'és  eszkö- 
zökből természetszerűen  levezethetők.  A  keresztyén  anyaegjház- 


A  KALAND08  TÁRSULATOK.  665 

bau  támadt  hitszakadás,  a  scbisma,  a  keleti  és  nyugati  egyház 
éles  szembenállása,  általánosan  szükségessé  tette  a  katholicismus 
érdekében  a  világi  papság  sülyedő  erkölcseinek  emelését  azon 
pontra,  a  honnan  az,  vetélkedve  a  szerzetes  rendek  szent  hírben 
álló  életével,  a  vallásosság  követelményeinek  inkább  megfelelhe- 
tett, s  végre,  indokul  szolgált  a  kalandos  társulatok  alakulásának 
azon  hathatós  körülmény  is,  hogy  szerzetes  rendek  a  felebaráti 
szeretetnek,  mint  a  keresztyénség  egyik  föalapjának,  szegénysé- 
güknél fogva  meg  nem  felelhettek  oly  mértékben,  mint  az  kivána- 
tos  vala,  és  sem  a  betegek  ápolását,  sem  a  szegények  eltartását 
sem  a  nyomorékok  és  idegenek  ellátását  nem  eszközölhették  úgy, 
miot  azt  tőlük  az  egyház  s  a  profán  világ  megkivánta. 

Mindezen  körülményeknek  kellő  tudatával  bírtak  a  püspö- 
kök, s  nem  késtek  azokat  a  világi  papság  nyerendő  befolyásának 
czéljából,  de  a  vallásosság  érdekével  kapcsolatosan  beható  meg- 
fontolás alá  venni,  s  keletkeztek  társulatok,  melyek  ájtatossági 
gyakorlatuk  főmozzanatai  után  a  >kalendae«:  szótól  kalandosok- 
nak neveztettek,  s  melyek  az  egyházmegyei  püspökségek  által  a 
világi  papság  között  megindítva,-  ugyancsak  első  keletkezésükben 
erősíttettek  meg. 

Valószínűnek  tartom,  hogy  ezen  kalandos  társulatok  hazánk 
minden  részében  elterjedve  valának,  mert  a  hasonló  okok  hasonló 
eredményeket  szültek,  reánk  azonban  csak  igen  csekély  számú 
társulatnak  maradtak  emlékei,  melyek  egykori  létezését  történeti 
alapon  s  oklevelek  támogatásával  bizton  kimutatni  lehet ;  s  míg 
a  külföldön,  az  Árpádok  századai  alatt,  a  kalandosok  társu- 
latának létele  sok  helyütt  kimutatható,  nálunk  a  legrégibbnek 
nyoma  a  XlII-ik  század  első  feléig  vezethető  vissza,  s  ez  egyen 
kivfil  többet  constatálni  a  történelmi  buvárlatnak  mostanig  nem 
sikerült 

Keletkezett  pedig  ezen  társulat  »confraternitas  parochorum« 
név  alatt  1248-ik  évben  Szepesmegye  24  plébánosa  között,  mely- 
ről a  lőcsei  krónikás  megemlékezik  *)  s  ugyancsak  ott  találjuk 
fcljegye^.ve,  hogy  László  király  ezen  kalandos  társulatnak  1 274. 
évben  különös  szabadalmakat  adott.  Nem  sok  ideig  virágozha- 
tott a  társulat,  mert  az  1298.  évből  reánk  maradt  töredékes  alap- 
szabályok bevezetéséből  világosan  kitetszik,  hogy  a  már  azelőtt 
köztük  létezett  társulatot  ismét  feleleveníteni  s  előbbi  állapotára 
juttatni  óhajtják. 

Minthogy  pedig  a  XlII-ik  században  ezen  töredékes  alap- 
szabályoknál többet  nem  ismerünk,  álljon  itt  annak  kivonatos  for- 
dítása annál  inkább,  mert  ez  —  úgy  látszik  —  példányképe  volt 


^)  Waguer :  Analecta  acepusii  II.  resz  9.  10.  éa  47  lapon. 

37* 


566  AlAJLÁTH  BÉLA. 

bizonyos  irányban  ugy  a  később  keletkezett  kalandos  társulatok- 
nak, mint  az  iparos  czéh-szabályoknak. 

»1298-ik  évben  Csütörtökhelyen  Szent-László  templomá- 
ban összejövénk  a  váraljai,  eulenbachi,  odorini,  iglói,  harikoczi 
(Palmsdorff),  illésfalvi  (SperndorflF),  kirn-i,  csütörtökhelyi,  káposz- 
tafalvi, felkai,  szepesszombathi,  milleubachi,  lomniczi,  hunfalvi, 
bélai,  leibiczi,  dűrandi,  ruszkinóczi  és  lőcsei  plébánosok  Szepesme- 
gyéböl,  a  szentlélek  segédeimül  hívása  mellett  mind  arról  tanács- 
koztak, a  mi  üdvös  és  tisztességes  vala,  elhatározták,  hogy  a  már 
előbb   közöttük   fennállott   fraternitást   ismét    régi   állapotjába 
helyezzék  stb.  s  a  jelen  fraternitást  megalapították,  s  a  szent  lélek 
s  a  kegyelmes  anya  szűz  Máriában  két  védnököt  választottak,  kik- 
nek tiszteletére  kétszer  évenként  fraternitást,  gyülekezetet,  tar- 
tottak, s  hogy  ezen  társulat  szabályai  senki  által  meg  ne  sértes- 
senek, azt  megerősíttetni  rendelték,  hogy  ez  által  mindinkább  enge- 
delmeskedjenek a  tisztességnek,  ájtatosak  legyenek,  s  hogy  erköl- 
cseik és  tetteik  javuljanak.  —  Hogy  pedig   ennek   emlékezete 
megmaradjon,  s  az  írásba  foglaltassék,  négyet  választottak  magok 
közül,  kik  mint  rectorok,  custosok  és  provisorok  mindig  egy  éven 
át  a  társulat  elöljárói  legyenek,  kiknek  a  többiek  minden  becsü- 
letes és  megengedett  dologban,  mi  a  becsület,  szabadság  és  üdvös- 
ségük fentartására  irányzottnak  elismertetik,  adott  hitük  szerint 
minden  ellentmondás   nélkül  engedelmeskedni  tartoznak.   Ezek 
négyen  szorgalmatosan  parancsoljanak,  rendeljenek  és  összeírja- 
nak mindent,   a  mi  nekik   a  testvérek  javára,  szabadságára  h 
becsületére  jónak  látszik.  —  A  mit  pedig  összeírnak  és  rendelnek, 
azt  társaik  előtt  elmondják,  s  ha  valamennyinek  tetszik,  vagy  a 
nagyobb  és  józanabb  résznek,  más  szabályokkal  együtt  lajstromba 
írassék,  hogy  igy  idővel  a  társaság  minden  alázatosságban  növe- 
kedjék. Ugyancsak  ezen  négyre  bízassék  a  láda  négy  kulcsa,  vala- 
mint a  társaság  pecsétje  is  reájuk  vagy  közülök  egyre  bízassék. 
A  négy  előljáró  gondoskodjék  a  gyülekezés  alkalmas  helyiségéről 
is,  s  a  tagok  írott  levélben  közös  pecsét  alatt  hívassanak  össze, 
kiket  szabály  szerinti  büntetés  alatt  is  össze  hívhatnak,  söt  össze- 
hívniok  kell,  a  hányszor  a  gyülekezést  szükségesnek  vagy  helyes- 
nek találandják.  Adott  hitük  alatt  kiadásokat  tegyenek  a  tagok 
hasznára  és  a  társulat  becsületére,  a  mint  azt  helyesnek  vélik,  de 
6gy,  hogy  uralkodásuk   éveinek   lejáratával   számadást  adjanak 
mindarról,  a  mi  reájok  bízatott  s  arról,  a  mit  összegyűjtöttek,  a 
társaság  ládájának  kulcsait  és  pecsétét  visszaadják.  Azután  közös 
tanácskozásból  vagy  a   kik  voltak   vagy  mások  választassanak 
tisztségre,  mit  az  előbbiek  becsülettel  viseltek,  híven  végezzék,  és 
éber  gonddal  vigyázzanak  s  munkálkodjanak  a  szükséges  dolgo- 
kon, s  a  tagok  8za})adságaihoz  lekötve  legyenek. 


A  KALANDOS  TÁRSULATOK.  567 

A  társaságha  felveendőkről. 

Először  megjegyzendő,  hogy  az  összes  plébánosok  akaratá- 
ból és  rendelkezéséből  a  társaságba  egy  plébános  sem  vétethetik 
fel,  ha  csak  nem  jó  hírű  és  modorú,  a  laicusok  meg  épen  kizárat- 
iiak,  ha  csak  talán  a  tagok  közös  akaratából  az  imádságokban! 
részvételre  be  nem  fogadtatnának,  de  a  közös  étkezésben  és 
tanácskozásokban  s  asztaloknál  részt  nem  vehetnek,  ha  csak 
akkor  a  tagok  által  különösen  meg  nem  hívatnak. 

A  gyülekezetbe  jövő  provüo^'okróL 

Tudnivaló,  hogy  a  provisorok  által  a  gyülekezés  előtt  14 
nappal,  az  összehívandó  tagokhoz  levél  küldendő,  ha  pedig  ezt 
elhanyagolják,  minden  meg  nem  jelent  tagért  egy-egy  uncia  A  . . . 
(aranyat  vagy  ezüstöt?)  fizetnek.  Ha  a  meghívó  levél  valamely 
tagnál  visszamarad,  vagy  visszamaradván,  elkésik,  ugyanannyit 
fizet.  Minden  a  gyülekezésbe  jövő  tag,  a  szabályok  büntetése 
alatt,  égy  szolgával  megelégedjék,  és  superpelliciummal  ellátva 
legyen,  a  chorusba  saruval  és  superpellicium  nélkül  menni  ne 
merjen,  tisztességgel  és  szellemülve  jöjjünk  a  templomba,  úgy, 
hogy  az  öregebbeké  legyen  az  első  hely,  a  közepesek  közbül,  a 
fiatalabbaknak  pedig  hátul  legyen  helyök,  mert  a  szabályok  is  azt 
akarják,  hogy  az  idősebbek  tiszteletben  részesüljenek.  Reggel 
érkezzenek,  úgy,  hogy  az  első  misén  mindnyájan  jelen  legyenek.  ^) 

Ezen  kalandos  társulat,  még  a  XVII-ik  században  is  fenn- 
állott s  az  1520-ik  évben  négyfelé  oszlott,  mint  az  az  említett 
évből  származó  pápai  tized  felosztási  lajtstromából  kitűnik,  s  az 
a  ^Történelmi  szemelvényekc-ben  Babura  János  által  a  szepesi 
egyház  kül-  és  beléletéből  1520— 1620-ig  czímű  czikksorozatban 
kimutatva  van.  *) 

Ennyi  az,  a  mi  a  XITI.  századból  a  kalandos  társulatokról 
reánk  maradt,  s  bárha  a  leírt  szabályzati  töredék  korántsem 
kielégít^  arra,  hogy  azon  társulatok  kellő  világításba  helyezhetők 
legyenek,  de  mégis  némi  derengő  fényt  vetnek  az  első  alakulás- 
kor czélba  vett  tisztán  vallási  irányáról.  Megtudjuk  belőle,  hogy 
az,  a  szerzetes  papi  rendek  kizárásával,  a  lelki-pásztorkodó  világi 
papság  által  alapíttatott,  de  tagjai  közé  kivételesen  már  akkor 
felvett  egyéneket  a  profán  világból,  kiknek  jogai  ugyan  megszo- 
ríttattak, de  esetleg  sem  a  tanácskozásokból  sem  a  közös  asztal- 


*)  Wagner:  Analecta  sccpusii  I.  köt.  266.  skk.  Bntbyányi  leges 
ecclesías.  torii.  II.  pag.  504.  Bárdosey.  Suppl.  Analectiie  pag.  425. 

«)  Magyar  xVllam.  188I-ik  ávf.  100,  102,  104,  108,  110,  114, 
115,  116,  118  ^B  121.  szám. 


568  MAJLÁTH  BÉLA. 

tói  ki  ueiii  zárattak.  Itt  találkozunk  azon  foualszállal  is,  mely  az 
iparos-  czéhek  szabályaihoz  yezet ;  minthogy  a  fraternitás  ládá- 
jából és  pecsétéből  lett  a  czéhek  fraternitás  elnevezése,  ládája  és 
pecsété,  s  mint  ott,  úgy  itt  is  annak  kulcsait  az  elöljárók  őrizték ; 
a  választási  cyklus,  a  mulasztások  büntetései,  a  misén  való  meg- 
jelenés, a  közös  étkezés  a  gyülekezések  alkalmával,  a  segélyezés, 
temetkezés  stb.  mindmegannyi  pontok,  melyekkel  a  jóval  későbben 
alakult  czéh-szabályoknál  lépten-nyomon  találkozunk. 

Igaz,  hogy  a  kalandos  társálatok  alakulását  megelőzött 
időkben  már  létezhettek  iparos-czéhek  is,  de  a  melynek  létezésé- 
ről tudomásunk  van,  1268.  évből  való.  Ez  a  pesti  és  jenöi  hajósok 
czéhe  vagy  társulata,  melyről,  mint  ilyenről.  Fejér  György  oklevél- 
itár  közléséből  értesülünk,  *)  de  ha  mindjárt  előbb  is  léteztek  ezek, 
a  mint  feljebb  is  említem :  a  kalandos  társújatoknak  alapsza- 
bályaik alkotásakor  vallási  irányt  nem  adhattak,  sőt  inkább  meg- 
fordítva történhetett  az. 

Röviddel  arra,  hogy  a  szepesi  plébánosok  kalandos  társulata 
újjáalakúit,  tudomásunkra  1301,  és  1312.  év  között  már  egy 
másodiknak  nyomára  akadunk,  mely  Sáros  megyében  a  tarczai 
kalandosok  által  létesült.  Pál  szepesi  prépost  ugyanis  1301.  évben 
választatván  azzá.  Tamás  esztergomi  érsek  131 2-ik  évben  meg- 
erősíti a  tarczai  egyházi  kerület  szabadalmait  s  felemlíti  Pál 
szepesi  prépost  alatt  alapított  fL*aternitást  is,  mely  tehát  1301. 
után  de  1312.  év  előtt  keletkezett  s  azon  tái-súlatot  1322.  évbeu 
Tamás  esztergami  érsek  oklevelének  átiratig  alkalmával  Bolesló 
érsek  megerősíti.  ^) 

A  tarczai  kalandosokról  azonban  igen  sovány  adatokkal 
bírunk  s  mindössze  is  csak  annyit,  hogy  a  confraternitas  gyüle- 
kezési napján  azok,  a  kik  megjelennek,  s  a  confraternitas  elhalt 
tagjainak  évfordulóján  ott  vannak.  40  napi  bünbocsánatban  része- 
sülnek. 

Minthogy  a  jelen  tárgy  feldolgozásánál  a  kalandos  társu- 
latok keletkezésének  évrendje  történelmi  szempontból  irányadó, 
követjük  azt  úgy,  amint  oklevéltári  buvárlataink  a  kinyomozha- 
tott évrendet  élőnkbe  állítják,  s  elhagy va  Magyarországot,  Erdély 
testvér-hazánkat  kell  fölkeresnünk,  hogy  a  kezünkbe  vett  fonal 
kalauzolása  mellett  tovább  haladhassunk. 

A  szászok  között  virágzott  még  a  XlV-ik  században  a 
>nagyszebeni  szék  fratemitásac,  melynek  nyomai  a  nagyszebeni 
lelkészi  hivatal  archívumában  találtattak  fel  s  ezen  kalandos 


>)  Fejér.  Cod.  Dipl.  V.  3,  299  éa  43.   79.  Szalay  városaink  a 
XIII.  Bzázadban.  Budapest,  1875.  144  1. 

«)  Waguer.  i.  m.  I.  köt.  310  1.  II.  köt  283  1. 


A  KALANDOS  TÁRSULATOK.  569 

társulat  egykori  létezése  felöl  Seiwert  Gusztáv  *)  adott  közlemé- 
nyeket. Adatai  után,  egy  1394.  évből  való  mise-könyvben  talál- 
tatik annak  feljegyzése,  hogy  azon  könyv  a  szebeni  fraternitásé, 
s  az  annak  speciális  misekönyve,  mit  Mihály  plébános  irt  össze  a 
mindenható  Isten,  a  dicsőséges  és  boldogságos  szűz  Mária  tiszte- 
letére s  elátkozza  azt,  a  ki  azon  misekönyvet  onnét  elvinni  akarná 
s  feljegyzéseit  bevégezé  1394.  év  november  havában.  Fel  vannak 
ott  sorolva  a  nagyszebeni  fraternitáshoz  tartozó  lelkészek,  s  az 
előforduló  nevek  után  bizton  ítélve,  az  már.  1317-ik  évben  fenn- 
állott. A  XlV-ik  században  csak  is  egyházi  férfiak  nevei  fordul- 
nak elő,  ez  tehát  még  akkor  tisztán  egyházi  alkotás  volt,  legalább 
az  abban  részt  vett  férfiak  társadalmi  állása  ezt  következtetni 
engedi,  s  bárha  egyébb  ezen  kalandos  társulatról  nem  ismeretes, 
szabályaik  lappanganak ;  a  pápák  által  nekik  adott  bűnbocsánati 
jogalapján  feltételezhető,  hogy  czélja  is  vallási  vala,  mert  a  húsz, 
negyven,  és  100  napi  bűnbocsánat  csak  azokra  szólhatott,  kik  ezen 
társulat  ájtatosságaiban  részt  vettek  a  profán  világból. 

A  XY-ik  században,  midőn  ezen  kalandos  társulat  sorában 
már  világiak  is  helyet  foglaltak,  az  lassanként  eredeti  vallási 
jellegét  levetközé  s  kihatott  a  világi  élet  vonatkozásaira  is,  a  mi 
nem  is  történhetett  másképen,  minthogy  a  világi  tagok  hova- tovább 
túlsúlyra  emelkedtek  számra  nézve  az  egyháziak  felett. 

Egyébiránt  a  kalandos  társulatok  alapításánál  nem  min- 
denütt határozott  tisztán  a  vallási  szempont,  minthogy  voltak 
olyanok  is,  melyeknek  eredeti  első  szabályai  már  a  XlV-ik  szá- 
zad első  felében  oly  irányba  vezették  a  foglalkozást,  melynél  a 
vallási  működés  inkább  csak  eszköz  mint  czél  vala ;  s  majd  politi- 
kai, majd  katonai  intentiok  czéljából  alakúit.  Egyike  történelmi- 
leg is  a  legnevezetesebb  kalandos  társulatoknak  az,  mely  » Szent- 
György  vitézei  társúlata«  név  alatt  1326-ik  évben  keletkezett.  *) 

Ennek  emlékét  fenntartó  oklevél  egyike  azoknak,  melyek 
teljes  mellékben  megérdemlik,  társadalmi  jelentőségük  miatt  is 
a  mélyebb  tanulmányozást,  s  bár  ha  tárgyamnak  ez  egyik  legki- 
válóbb momentuma  levén,  annak  bővebb  elemzésére  meglehetős 
időt  szenteltem,  még  is  be  kell  őszintén  vallanom,  hogy  tanulmá- 
nyom eredménye  engemet  kielégítetlenül  hagyott,  mert  a  Szent- 
György  lovagjaira  vonatkozólag  egyház-történelmi  irataink  között 
vajmi  keveset  találtam. 

Tekintve  azt,  hogy  ez  magát  azon  katonák  társulata  egye- 
temének nevezi,  mely  Szent  Györgyről  czímeztetik,  de  abba  bár- 


^)  Archív  des  Vercins  Siebeubürgischc  Landeskunde.  Neue  Folge 
X.  Bánd  315—355  lap. 

«)  Fejér.  Cod.  Dipl.  tom.  VUI.  v.  111.  pag.  163  —  170. 


570  MAJLÁTH  BÉLA. 

ki  is  beléphetett,  uem  mondható  tisztán  katonainak;  tekintve 
másrészt  azt,  hogy  szabályzataikat  1326-ik  évben,  az  esztergami 
érsek,  a  győri,  nyitrai,  pécsi,  a  váczi,  boznai,  csanádi,  egri,  vesz- 
prémi püspökök,  továbbá  a  szentmártoni  apát  s  más  szerzetek 
apátjai  és  praepostok  erősítették  meg ;  azt  bizonyítják  előttem, 
hogy  a  társulat  alapítói  az  egyházi  rendhez  tartoztak,  de  mert 
szabályaik  szerint  különösen  a  bevezetésben  alakulásuk  egyik 
okául  felhozzák  azt,  hogy  az  ország  határa  hitetlen  pogányok 
szomszédságában  van,  ez  által  az  ország  kormányzata  felforgat- 
tatik,  szükséges  tehát,  hogy  a  király  oly  társaságnak  örvendjen, 
mely  által  a  királynak  teste  és  élete  a  hfitelenektől  megvédelmez- 
tessék,  mely  által  a  szent  korona  és  az  ország  hívei  szaporodja- 
nak. Ezek  tehát  politikai  és  honvédelmi  czélzatok  yalának,  menten 
az  egyházi  intelmektől ;  ámde  kötelező  viselése  az  öltözéknek, 
mely  világinak  nem  mondható,  állván  az  fekete  posztóból  készfiit 
térdig  érő  gallérból  —  cappa  —  melyhez  a  csuklyának  oda  várna 
kellett  lenni,  egyházi  rendre  mutat ;  az  alapszabályokban  felem- 
lített  azon  körülmény,  hogy :  ha  a  társulat  valamely  tagja  a  várak 
ostrománál  elesik,  vagy  a  sáncz-árokba  bukik,  a  lóról  leesik,  egyik 
a  másikat  elhagyni  ne  merészelje,  s  a  királyt  mindenütt  katonai 
módon  követni  tartoznak,  ismét  csak  azt  jelenti,  hogy  a  >Szent 
György«  vitézeinek  egyénei  lovas  katonai  kötelezettséggel  bírtak. 
Kétségtelen  azonban  az  is,  hogy  katonai  működésük  mellettt  papi 
functiokat  végeztek,  minthogy  társulati  szabályuk  szerint,  meg- 
halálozott  társukért  minden  tag  misét  szolgáltatni  köteleztetett  s 
a  társulat  jólétéért  minden  hatod  napon  tiz  miatyánkot,  tíz  üd- 
vözletet imádkozni  és  a  templomnak  egy  dénárt  adni  tartoztak. 
Kötelezve  valának  végre  policzialis  ténykedésre  is,  a  mennyiben 
a  szent  kereszt  fájának  és  a  szentek  reliquiájinak  érintése  által 
esküdtek  arra,  hogy  ha  a  király-  és  az  ország  ellen  nyíltan  vagy 
titokban,  bármit  beszélni  hallanak,  azt  azonnal  bejelentik. 

Ezen  kalandos  társulat  tagjainak  kettős,  katonai  és  eg}- 
házi  minősége,  politikai,  honvédelmi  és  vallási  czélzataik,  a  való- 
ságot megközelítőleg  feltételezni  engedik,  hogy  azok  az  egyházi 
lovag-rendhez  tartoztak,  mint  már  előbb  a  templariusok,  a  hospi- 
taliták,  8  a  János-lovagok  valának. 

Alapszabályuknak  egyik  nevezetes  pontja  az  is,  hogy  a 
szokásos  oklevelet  —  talán  a  felvételi  oklevelet  —  literas  cou- 
svetas  mindig  magukkal  hordozni  tartoztak,  s  a  ki  azt  magánál 
nem  viselné,  annyit  fizetend,  mint  a  mennyivel  társai  valamelyi- 
kénél nagyobb  súlyú  oklevél  található,  s  ha  azt  egy  hónap  alatt 
sem  tenné,  a  másik  hónapban  ismét  annyit  fizet.  Igen  érdekes 
saját  hatóságuk  szervezete  is :  e  szerint  bíróságuk  egy  laicas,  egy 
clericus  tagból  állott,  s  ezek  büntetés  terhe  alatt  rögtön  bírfc- 


A  KALANDOS  TÁRSÓLATOK.  571 

kodni  köteleztettek,  s  ki  bírói  tisztét  nem  végezé,  az  a  társulatból 
kizáratott  Saját  ügyökben,  saját  bíróságukon  kivfil  felettök  sem 
a  király,  sem  más  neiu  Ítélhetett,  s  ezen  tény  törvénykezési  szem- 
pontból is  felette  érdekes,  azért,  mert  alapszabályaik  a  király 
jelenlétében,  a  király  akaratából  megerősíttettek  és  helybenha- 
gyattak. A  hét  minden  másodnapján  közösen  kellett  étkezniök, 
az  elmaradó  a  szegények  részére  egy  dénár  fizetéssel  büntettetett. 
Az  egyház,  a  haza,  a  király  katonai  védelme  a  társulat  alapsza- 
bályainak kimagasló  pontjai.  A  társulatba  való  belépést  ameny- 
nyire  megnehezité  az  összhangzó  szavazat,  s  még  akkor  is  a 
.  királyi  cancellariusnak  tudtára  volt  adandó  a  befogadott  tag  neve, 
ki  véglegesen  csak  úgy  vétetett  fel,  ha  a  társulat  bíróságának  a 
királyi  cancellarius  a  felvett  nevét  visszaírta ;  annyira  könnyű  volt 
a  kilépés  az  olsö  próba-év  után,  de  ha  az  első  év,  fordulójakor  a 
bennmaradásra  óhaját  kifejezé,  onnan  többé  saját  akaratából  ki 
nem  léphetett. 

Nem  csekély  jelentőséggel  bírt  azon  pont  is,  mely  a  társu- 
lat tagjainak  elrendelé,  hogy  ha  valamely  társuk  fogságba  esik, 
ennek  kiszabadításán  mindenki  közreműködni,  s  kiváltására  egy 
márkát  adni  tartoztak. 

Azon  körülmény,  hogy  ezen  kalandosok  társulatába  bárki 
is  beléphetett,  feltételezni  engedi,  hogy  a  szabályok  megerősítése 
előtt  a  Szent  György  lovagok  mint  kalandosok  működtek,  mint- 
hogy az  idézett  1326.  évi  megerősített  alapszabály  ftiggelékébeu 
az  is  áll,  hogy  a  Szent  György  lovagok  társulati  tagjainak  száma 
a  50-et  túl  nem  haladhatja. 

A  felemiitetteken  kívül,  a  gyülekezések  tartása,  mise  hall- 
gatás, imádkozás,  bőjtölés,  büntetések  kiszabása  stb.  más  már 
akkoi'  létezett  kalandos  társulatokéival  elméletileg  megegyező 
volt.  Még  egy  század  sem  forgott  le  a  mulandóság  kerekén  a 
kalandos  társulatok  alapítása  óta,  s  már  is  láttuk,  hogy  az,  műkö- 
dése szűk  terét  tágította  s  átcsapott  a  politikai  és  katonai  tény- 
kedésre, s  épen  betelendő  vala  a  századik  év,  midőn  1347.  évben 
egy  oly  kalandos  társulatra  bukkanunk,  melynek  egyénei  ellen 
ii*ányűlt  részben  a  kalandosok  első  alakulása,  t.  i.  a  szerzetes 
rend  ellen,  pedig  a  most  említett  évből  fenmaradt  néhány  sorban 
emléke  a  Garam-Szent-Benedek  rendi  szerzetesek  kalandos  tár- 
sulatának, melynek  habár  szabályait  közelebbről  nem  ismerjük, 
valószínű,  hogy  czélzata  a  vallásosság  terjesztése  volt.  Egy  okirat 
említi  ugyanis,  ^)  hogy  Lepold  trencsini  comes  és  árvái  castella- 
nus.  a  Garam-Szent-Benedeki  szerzetesek  fratemitásának,  mint- 
hogy azok  a  fraternitás  imádságaiba  nevét  is  felvették,  évenként 

^)  Fej^r.  Cod.  Dipl.  tom  IX.  val.  I.  pag.  ÖÖ4. 


572  MAJLÁTH  BÉLA. 

haláláig  32  frtot  ad  két  részletbeo,  halála  után  pedig  végrende- 
letileg,  a  társulatnak  »Cháthc  nevű  königsbergi  bányáját  hagyo- 
mányozza. Ezen  oklevél  1347.  évben  kelt. 

Hogy  az.  egyházi  férfiak  által  alapított  ezen  confratemitá- 
sok,  fraternitás,  s  a  német  kalandos  bruderschafttal  egy  és  ugyan- 
azon vallási  intentiókból  keletkeztek,  és  hasonló  értelműek  voltak 
a  magyar  kalandosokkal,  bárha  első  keletkezési  idejükből  csak 
annyiban  gyanítható,  a  mennyiben  gyülekezéseiket  a  hónapok 
kalendáiban  tartották,  de  már  a  XIV.  század  első  felének  vége 
felé  okiratilag  kimutatható,  hogy  ezen  fratemitások  közhaszná- 
lati elnevezése  » Kalandosok «  volt,  természetesen  nem  azon  érte- 
lemben, mint  ez  mai'nap  dívik.  Ezen  kifejezés  tudtomra  okiratilag 
legelőször  a  liptói  plébánusok  által  1 348.  *)  évben  alapított  tár- 
sulat megerősített  szövegében  ford&l  elő,  a  hol  mondatik:  >Uni- 

versitas  plebanórum  ecclesiarum  rectores  de  Liptow inter 

eos  quondam  confratemitatem  vulgariter  Kalandos  nomiuatam 
stb.  a  liptói  plébánusok  és  egyházak  rectorainak  egyeteme,  magok 
között  testvéri  társulatot  alakítanak,  mely  közönségesen  >Kalan- 
dos«-nak  hívatik. 

Ezen  kalandos  szövetkezés  átveszi  szórúl  szóra  azon  alap- 
igéket,  melyek  az  1298.  évben  megújított  szepesmegyei  kalando- 
sok töredékes  szabályaiban  találtatnak  s  Chanad  esztergomi  érsek 
megerősítő  oklevelében,  40  napi  bűnbocsánatot  ad  azoknak,  kik 
bizonyos  napokon  az  úr  asztalához  járulnak,  és  a  társulatra  kikö- 
zösítési  jogot  ruház  azok  irányában,  kik  a  társulat  illetve  az 
egyház  javait  jogtalanul  elfoglalnák  és  bitorolnák. 

Ugyanazon  liptói  kalandos  társulatra  vonatkozólag  közöl 
Fejér  2)  még  egy  oklevelet  1367.  évből,  mely  csodálatos  módon 
szórúl  szóra  ugyanaz,  mint  az  1348,  évi,  holott  pedig  tudvalevő- 
leg Telegdi  Chanád  már  1361.  évben  meghalt,  s  ugyanez  évben 
Monoszlói  Miklós  esztergomi  érsekül  íratik,  tehát  a  most  idézett 
1357.  évi  oklevélnek  vagy  évszáma  hibásan  olvastatott  Fejér 
által,  vagy  pedig  hamisítvány  az  s  tévútra  vezette  az  említett 
közlőt. 

Alapszabálya  ezen  társulatnak  is  ismeretlen,  minthogy 
azonban  alapeszméje  azonos  a  szepesmegyei  plébánusokéval, 
hihető,  hogy  az  keletkezésének  első  századaiban  egyházi  és  val- 
lási ügyek  körül  forgott «)  Ténykedéséről  a  XVI.  század  második 

^)  Batthyányi.  Leges  ecclesiaaticac  tom.  III.  pag.  182.  Bél.  Notítía 
regni  hung.  suppl.  ad  pout  II.  W.  50.  Fejér.  Cod.  Dipl.  tom  IX.  vol  I* 
pag.  679.  Eredetije  a  m.  nemzeti  múzeumban. 

«)  Fejér.  Cod.  Dipl.  tom  IX.  vol  II.  p,  694. 

»)  Fr.  Vilm.;  Századok  1879.  e.  f.  IV.  f.  343.  l. 


A  KALANDOS  TÁRSULATOK.  673 

• 

feléig  semmi  nyomot  sem  találunk,  de  1571.  cvben  ismét  reá  buk- 
kanunk az  okolicsnai  Ferenczes  szerzetesek  panasz  ügyében  Oko- 
licsányi  Péter  és  Sebestyén  ellen,  ^)  midőn  is  az  említett  zárdában 
elkövetett  egyházi  ékszerek  elidegenítése  tárgyában  Verancsics 
esztergami  érsek  levelének  alapján  vizsgálatot  indít  s  a  kihallga- 
tást mint  vizsgáló  bíróság  világiak  részvétele  mellett  keresztül 
viszi.  Tagjai  voltak  tehát  a  kalandosoknak  már  ekkor  nem  csak 
az  egyházi,  de  a  világi  rendhez  tartozók  is. 

Ismert  utolsó  s  okiratilag  támogatható  működése  ezen  tár- 
sulatnak azon  nevezetes  ténye,  hogy  1583.  évi  október  18-án  a 
kalandosok  gyülekezetén,  nagyszámú  világiak  jelenlétében,  a 
megyei  karok  és  rendek  képviseletének  beleegyezésével  is,  az 
országban  itt  fogadtatott  el  legelőször  a  Gergely  féle  naptár  javí- 
tott időszámítása.  ^)  Nyoma  ezen  kalandosoknak  ezután  végkép 
elvész. 

Az  eddig  előadottakból  látjuk,  hogy  a  kalandos  társulatok 
^lig  6g7  század  alatt,  habár  abban  világiak  csak  kivételesen 
vehettek  részt,  a  szerzetes  rendek  meg  épen  kizáiTa  valának,  ala- 
pítási czéljokra  nézve  máris  nagy  változásokon  mentek  keresztül, 
s  míg  azoknak  keletkezése  a  lelkészkedő  papságtól  eredett,  egy- 
részt a  szerzetes  rendek  befolyását  a  profán  világra  ellensulya- 
zandók,  tapasztaltuk,  hogy  az  mindinkább  nagyobb  körre  volt 
kihatással,  síkra  szóllította  az  egyházi  lovag  rendet  is,  s  hogy  a 
kalandos  társulatok  egynémelyike  politikai  és  honvédelmi  irányt 
tűzött  zászlójára,  még  az  is  az  alapítók  rendi  szervezetének  csak 
teimészetes  kifolyása  vala;  a  garam-szent-benedeki  szerzetesek 
fraternitásának  indító  okai,  bár  ha  ismeretlenek,  bizonyára  sok- 
kal érdekesebbek  lehettek  történelmi  szempontból,  mint  a  töb- 
bieké, de  talán  czélzataiban  az  is  vallási  lehetett,  ha  mindjárt 
csak  kísérletül  szolgálhatott  visszanyerni  azon  befolyást  a  hívekre, 
mit  településük  *első  századaiban  azokra  gyakoroltak. 

Figyelemmel  kisérve  az  imént  ecsetelt  időszakban  a  kalan- 
dosok alakulási  történetét,  az  hatásaiban  a  kitűzött  czélra  nézve 
bizonyára  előnyösnek  mutatkozott,  mert  már  az  1370.  évtől 
kezdve  mind  sűrűbben  találkozunk  új  meg  új  kalandos  társula- 
tokkal, s  ha  nem  is  sok  azok  száma,  melyeknek  emléke  reánk 
maradt,  feltehető,  hogy  ez  időtől  kezdve,  a  kalandosok  ország- 
szerte elterjedve  valának.  A  laicus  világnak  azokbani  tényleges 
részvétele  mindinkább  előtérbe  lép,  nem  csak,  de  olyanok  alakí- 
tása a  püspökök  és  káptalanok  kezébe  is  átmegy  s  megerősítése 
világi  törvényhatóságok  által  is  eszközöltetik,  s  világos  jelét  talál- 

»)  Mailath  B.  Századok  1879.  e.  f.  IV.  f. 
*)  Ugyanaz  u.  o. 


674  BiAJLÁTH  BÉLA. 

juk  annak,  hogy  minő  befolyással  voltak  ezen  fraternitások  az 
iparra,  mert  már  1367.  évben  a  nagyszebeni  kordoványosok  czé- 
héröl  tétetik  egy  oklevélben  említés,  mit  Hentmanissc  Jakab 
nagyszebeni  polgármester  állított  ki,  egy  csertörö  malom  megvé- 
tele tárgyában  *)  s  találunk  ugyanott  1376-ik  évből  Nagyszeben 
város  rendezési  oklevélben  16  czéhet,  25  féle  kézmű  iparral,*) 
melyek  a  kalandosoktól  átvették  szabályaik  alapeszméjét,  nem 
csak,  de  a  czéh  elnevezésére  még  a  »fratemitas€  jelzőt  is ;  egy- 
úttal egyszersmind  a  temetkezési  pietas,  a  német  ^Leichen 
Vereinec-k  módjára  kiválólag  előtérbe  lépett  úgy  a  kalandosok, 
mint  az  iparos  czéhek  szabályaiban. 

Követve  tehát  a  történelmi  idő  rendnek  fonalát,  a  reánk 
maradt  okíratos  emlékekből  megtudjuk,  hogy  Palisnai  Pál  zágrábi 
püspök  1370.  évben  ^)  a  boldogságos  szűz  Mária  és  Szent  István 
király  tiszteletére,  a  káptalan  tagjaiból  kalandos  társulatot  alapit, 
melynek  szabályilag  kimondott  czélja,  vallási,  jótékonysági  és 
temetési  pietas,  de  egyszersmind  javak  szerzése  is  volt,  mert  az 
alapszabály  rendeli,  hogy  szent  Jeromos  napján  a  püspök  a  többi 
között  sajátjából  alamizsnát  osztogat,  más  két  napon  pedig  többi 
társaival  és  a  dekanussal  a  társulat  javaiból  ugyanazt  teszi. 
Kötelezve  volt  továbbá  a  püspök  a  társaságnak  évenkint  1  frtot 
és  20  akó  bort  adni,  a  dignitarius  kananokok  pedig  egy  fél 
forinttal  és  tíz  akó  borral,  a  praehendariusok  mint  a  többi  egy- 
szerű kanonokok  20  dénárral  járulni  a  társulat  javaihoz;  s  végre 
a  kalandosok  javai  soha  el  nem  idegeníthetők. 

Az  1372-ik  évben  Nagyszebenben  keletkezett  *)  kalandos 
társulat  » csoda  tevő  szentsége  Krisztus  teste  és  vérének*  czím 
alatt  már  jobbadán  világiak  által  alapíttatott,  bárha  a  legelőször 
nevezett  Johannes  plebánus  Cibiniensis  valószínűleg  mint  pap 
kezdeményezte  a  társulat  létesítését,  ott  találjuk  Servatiust  a 
timár  czéh  bíráját,  Fridricus  Nomenclepilt  Istvánt  az  akkori 
nagyszebeni  polgármester  fiát  vagy  testvérét,  Frankenstein  Jánost, 
Kirchtedral  Pétert,  Henriket  a  kereskedők  mesterét,  Czancze 
Péter  nemes  embert,  Pfaffenhenel  Pétert,  ki  egy  1386-iki  okirat- 
ban nagyszebeni  tanácsosnak  neveztetik,  Johannes  Coquus  sza- 
kács Vita  Péter  és  Jakab  festesz  (pictor)  nagyszebeni  polgáro- 
kat. ^)  Itt  találkozunk  a  szokásos  megerősítés  első  eltérésével, 


1)  Archív  des  Vereius  fUr  Sicbeubiirgische  atb.X.Baiid  d26.1ap  alatt. 

2)  ü.  o.  321  1.  Fejér  Cod.  Dipl.  tom  IX.  vol.  5  p.  131. 
^)  Fejér  Cod.  Dip.  tom  IX.  vol.  4.  pag.  250. 

*)  Archív  des  Vereins  Sicbcnbürgiache  Landeskunde  neuc  Folge 
X.  Bánd  320  I. 

^)  U.  0.  321  1. 


A  KALANDOS  TÁHSÚLATOK.  576 

minthogy  az  alapító  oklevél  nem  az  illető  püspök,  de  Nomencle- 
pilt  Mihály  nagyszebeni  polgármester  s  a  városi  elöljáróság  egye- 
teme által  erössittetik  meg,  ^)  a  mi  szintén  azt  mutatja,  hogy  ezen 
kalandos  társulat  életbeléptetése  a  polgárság  műve  volt 

Ezen  szövetkezet  humanitarus  és  jótékonysági  czélokat  is 
tűzött  ki  magának,  a  mennyiben  kötelezték  egymást  a  tagok,  a 
szegényeket  és  idegeneket  saját  költségükön  eltemettetni,  a  főirány 
azonban  itt  is  a  vallási  maradt,  különösen  pedig  az  ájtatosság 
gyakorlása,  oltárak  építése  és  még  egy  káplán  rendszeresítése, 
kinek  évi  fizetését  22  írttal  fedezték. 

Fennmaradt  ezen  társálattói  három  bűnbocsánati  engedély, 
1384.  évből,  a  társulat  mise  könyve  1465-böl  és  számadási  köny- 
vek 1525-töl  1627.  évekről. 

Ugyancsak  egy  más  kalandos  társulat  is  volt  még  Nagy- 
szebenben az  úgynevezett  »8zent-Anna«  fraternitas,  de  a  mely- 
nek keletkeztéről  semmi,  s  csak  1 543.  évben  történt  megszűnté- 
ről van  tudomásunk,  a  II.  számú  szász  egyetem  jegyzőkönyvének 
169  lapjáról,  melyben  mondatik,  hogy  1543.  évben  ezen  fraterni- 
tas javai  a  város  és  szegények  javára  felosztattak. 

Megmaradt  emléke  habár  csak  töredékben  a  kisdi  kápta- 
lanbeliek  kalandos  társulatának  1385 — 1 553.  évig.  ^)  Sajnos  dolog, 
hogy  ezen  szövetkezés  alapszabályai  ismeretlenek,  s  csak  a  kisdi 
káptalan  egyik  szerkönyvébe  bevezetett  lajstromából  a  kalando- 
sokhoz tartozott  tagoknak  tudjuk,  hogy  az  1385.  évben  már  léte- 
zett, mert  az  ott  megnevezett  Petrus  custos  az  említett  évben 
Segesvárott  plébános  volt,  midőn  is  még  akkor  a  papi  rendhez 
tartozó  kalandos  tagok  túlszámban  voltak  a  világiak  felett,  de 
már  a  XIV.  század  vége  felé  a  plébánosok  nevei  mellett,  a  vilá- 
giak is  nagyobb  számban  fordulnak  elő.  ^) 

Földrajzi  elterjedése  ezen  kalandos  társulatoknak  legtávo- 
labb vidékein  az  országnak  feltalálható  levén,  föl  nem  tehető, 
hogy  a  magyar  Felvidék-  Erdély-  és  Horvátország  közé  eső  része- 
ken ilyenek  ne  lettek  volna  nagyobb  számban,  mint  a  mennyiről 
tudomással  birunk,  s  valószínűnek  tartom,  hogy  ezeknek  csak 
nyomai  vesztek  el,  oly  pusztíts  körülmények  következtében,  melyek 
a  harczok,  vallási,  forradalmi  küzdelmek  esélyei  által  vagy  vég- 
képen elenyésztek,  vagy  még  most  is  föl  nem  derítve,  egyes  plébá- 
niák, káptalani  levéltárakban  lappanghatnak. 

A  megőrzött  okiratok  közül,  melyek  az  egykori  kalandosok- 


1)  U.  o.  327  1. 

')  K.  Fabricius.   Andeiiken  Hiich   der  Geschichte  des  Kider  Capi- 
tels  stb.  239  —  257  1. 

')  Ugyanott  254  lap. 


576  MAJLÁTH  BÉLA. 

ról,  a  már  felhozottakon  kivűl  még  másokról  is  tanúskodnak, 
érdekes  az  1386.  évben  János  egri  püspök  általa  káptalanbeliek- 
böl  alapított  s  >Urunk  Jézus  Krisztus  teste  ésvére«  czimfi  kalan- 
dosoké, ^)  mely  társulat  tagjainak  száma  ötvenre  batároztatott, 
később  azonban  60-ra  emeltetett;  ezek  vegyesen  az  egyházi  s 
világi  rendhez  tartozhattak.  Iránya  ennek  is  vallási,  de  egyszers- 
mind humanitaiíus  volt  Szervezete  annyiban  elütő  a  többiekétől, 
hogy  a  Massariusok  a  társulat  tulajdonához  tartozott  tárgyak 
gondviselői,  csak  a  káptalanon  kivül  állók  lehettek,  s  a  társulat 
decanságát  sorrendben  viselni  kötelezve  valának,  s  a  ki  el  nem 
fogadja  vala,  három  márka  büntetés  pénzt  fizetett  a  fraternitas 
ládájába,  s  végre  a  decan  minden  quatemberre  kapott  fizetésül 
egy  forintot,  a  gondnok  pedig  50  dénárt  A  kalandosok  ezen  tár- 
sulata gondoskodott  a  szegények  ellátásáról,  s  különösen  tiszte 
volt  a  decannak,  minden  szentek  második  napján  a  városi  szegé- 
nyeket, a  társulat  pénzén,  két  malaczczal,  kenyérrel  és  borral 
megvendégelni,  egynehányat  pedig  fel  is  ruházni.  Gyülekezései- 
ket minden  szentek  hetében  az  egri  templomban  tartották,  s  a 
társulat  javáról  tanácskoztak,  mely  alkalommal  mindenki  egy  jó 
denart  fizetett,  s  a  jelenlevők  a  fraternitas  pénzén  három  malacz- 
czal megvendégeltettek,  nemkülönben  a  szegények  is  két  malacz- 
czal, borral  és  kenyérrel.  *) 

A  XIV.  század  Végéig  a  kalandosok  terjedését  fokonkiut 
növekedni  tapasztaljuk,  s  ha  itt  ott  el  is  ütött  már  az  alapítás 
eredeti  eszméjétől,  főirányában  az  még  is  csak  vallási  czélokra 
működött;  s  hogy  az  alapelvek  a  társulásnak  előnyére  ?állak, 
legfényesebb  példáját  nyújtja  az,  hogy  a  szövetkezetek  ilynemű 
alapításánál  az  egyházi  rend  példáját  a  világiak  is  követték,  s 
támadtak  az  iparos  czéh  társulatok,  melyek,  mint  az  1376-bau 
keletkezett  nagyszebeni  kézművesek  frateraitása,  szabályaikban 
átvették  a  kalandosok  biráskodási  elveit,  a  közös  étkezést  a  sze- 
gények és  saját  tagjaik  eltemetését,  a  viaszban  fizetett  bünteté- 
seknek egyházi  czélra  fordítását,  a  decanatust,  a  czéh  ládát, 
elöljáróik  választási  cyclusát,  a  ládáknak  3—4  kulcscsal  való 
elzárását,  a  mise  kötelező  hallgatását,  körmeneteket  stb.  Nem 
vehető  észre  még  nyoma  sem  azon  politikai  áramlatnak,  mely  a 
Xyi.  század  kalandosait  magával  sodorta,  szerepet  játszani  az 
állam  élet  befolyásolására,  mely  kísérlet,  nem  is  annyira  a  szoros 
értelemben  vett  kalandosok  ténye  volt,  mint  inkább  azon  confoe- 
deratiok  és  titokban  működő  társulatok  szereplése,  melyeknek 
keletkezesére  az  első  lökést  a  régi  kalandos  társulatok  adták  meg, 


^)  Fejér.  Cod.  Dipl.  tam  X.  vol.  1.  pag.  311. 

^)  Batthyányi  Leges  eecl.  tom.  IlL  pag.  281  skkl. 


A  KALANDOS  TÁRSULATOK.  677 

melyek  a  XIY.  század  Yégeig  épen  nyihános,  köztudomású  és 
látható  működésüknek  köszönhették  elterjedt  népszerűségüket,  a 
főpapok  sőt  a  királyok  támogatását  is ;  de  már  a  X  Y.  század 
elején  imitt  amott  homályba  burkolták  cselekTésüket  kivált  ott, 
hol  ezen  társulatok  tagjainak  csak  kisebb  része  tartozott  az  egy- 
házi rendhez,  s  nagyobb  része  Tilágiakból  sőt  nőkből  is  állott. 

Álig  hogy  a  XIY.  század  letűnt  s  a  XY.  beköszöntött,  az 
imént  mondottaknak  példáját  feltaláljuk  1402ben  a  » Krisztus 
szent  testéről <  nevezett  s  Lőcsén  al^-pított  kalandos  társulatnál,  >) 
melynek  ugyanakkor  tagja  volt  Zsigmond  király  és  neje  Borbála 
királynő,  Hermann  mester  lőcsei  plébánus,  Birzin  ostya  sütő  pék 
és  neje  Anna,  Warenbergi  Márkus.  Több  vonásaiban  itt  is  val- 
lási iránynyal  találkozunk,  s  az  eddig  ismertetett  kalandosok  sza- 
bályaitól csak  annyiban  különbözik,  hogy  nő  tagjai  voltak,  azok 
temetésén  a  tagok  megjelenni  köteleztettek  s  végre  gyülekezésük 
tanácskozásának  végzései  szigorúan  titokban  tartandók  valának. 

Állam  életünk  izgalma  a  XY.  században,  olygarcháink 
viszályai,  a  csehek  beütése,  a  török  félhold  uralmának  aggasztó 
terjedése  Európában,  betörései  hazánkba,  Huss  tanainak  val- 
lási mozgalmai,  mind  megannyi  tényezői  valának,  új  társulatok, 
dacz-  és  Yédszövetkezések,  confoederatiok  keletkezéseinek,  melyek 
épenséggel  nem  voltak  a  már  előbb  létezett  vallási  irányú  kalan- 
dos társulatoknak  kifolyásai,  s  legfeljebb  a  XY.  század  vége  felé 
csak  nevet  kölcsönöztek  amazoktól.  Midőn  már,  az  ilynemű  titkos 
egyesületeket  a  hatalmas  főurak  confoederatióit  az  ország  tör- 
vényhozása is  megsokalván,  azokat  az  1446.  évi  YI.  tör  vény  czikk- 
ben  eltiltotta,  mialatt  az  egyházi  fraternitasok  működésüket  val- 
lási irányban  folytatták,  s  közepette  a  confoederatioknak,  titkos 
társulatoknak,  a  kalandosok  újabb  és  ujabb  tagokat  avattak  fel 
szövetségükbe,  mint  azt  a  pécsi  karmelita  szerzetnek  1461.  évi 
január  26-án  kelt  felvételi  oklevele  bizonyítja  *)  s  a  mely  a  misé- 
zés,  imádkozás,  hitszónoklat,  bőjtölés,  vigiliak  tartása  körül  forog. 

A  politikai  czélokkal  biró  szövetségek,  melyek  > Kalandosa 
név  alatt  lettek  ismeretesek,  még  a  XY-ik  században  ily  czímen 
alig  fordulnak  elő,  s  a  XYI.  század  második  tizedének  vége  felé, 
midőn  az  1619-ki  XLIY.  törvény czikk  ismét  szükségét  látta  a 
confoederatiok  eltiltásának,  vették  fel  a  kalandos  nevet,  melynek 
czége  a  titkos  és  tiltott  cselekvények  leplezésére,  vallásos  iránya 
pedig  a  keletkezett  reformatio  tanainak  terjesztésére  igen  ked- 
vező volt  Tevékenysége  azonban  ezen  kalandosoknak,  sem  nép- 


^)  Batthyányi  Leges  ecclessat  tom.  III.  pag.  382.  Wagner  Anal. 
scep.  tora.  I.  pag.  100.  Feje'r  Cod.  Dipl.  tom.  X.  vol.  4.  pag.  155. 

>)  Koller  História  episcop.  Quinque  eccleHÍe  toia.  IV.  pag.  269. 


578  A  KALANDOS  TÁRSULATOK. 

szerűségben  sem  eredményben  nem  tudott  odáig  vergődni,  hogy 
annak  a  politika  actív  terén  döntő  szereplés,  az  állam  élet  Tálto- 
zásaíra  befolyás  tulajdonítható  volna ;  nem  pedig  egyrészt  azért, 
mert  a  reformatio  szellemi  hatálya  sokkal  inkább  elfoglalá  az 
egyént,  a  török  hódítások  hazánkban  elevenebben  érintek  az 
összességet,  mintsem,  hogy  az  ephemer  élet  jelenségeivel  biró 
kalandosok  nyomot  hagyhattak,  vagy  döntőleg  hathattak  vala  az 
országos  ügyek  elintézésében,  melyek  a  kecskeméti  kalandosok- 
nak egynémelyek  által  felrovatnak.  ^) 

Az  egyház  terén  széltében-hosszában  terjedő  hitújítás,  a 
bilincseiből  felszabadult  szellem,  a  felvilágosodás,  a  hosszá  küz- 
delmek esélyei,  a  politikai  pártok  királyválasztási  tusai,  a  törők 
hódoltság  alatt  elcsigázott  nemzet  szegénysége,  a  vallási  rajongók 
kicsapongásai  a  XVI.  század  vége  felé  a  kalandos  társulatokat  is 
megritkiták,  s  a  XVII.  században  már  csak  gyér  jeleivel  találko- 
zunk mindannak,  a  mi  az  előbbeni  századokban,  virágzásnak  inditá 
a  világi  papság  hatalmát  a  nép  felett,  a  mi,  a  mindinkább  lábra 
kapott  ipar  és  kézműves  czéheknek  első  alakulások  idejében  le 
egészen  a  jelen  századba  mintaképűi  szolgált  szabályaik  alkotá- 
sánál ;  míg  végre  is  letűntek  a  kalandos  társulatok  a  működés  küzd- 
teréről,  a  hol  négy  század  év  előtt  és  alatt,  hatni,  alkotni  és  gya- 
rapítni  hívatva  valának. 

Majláth  Béla. 


^)  Horuyik  Jáuoa.  Kecskemét  város  története   1861.  I.  köt. 


ADATOK 

A  TOROK-TATÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ. 

—    ELöÖ     KÖZLEMÉNY.    — 


A  CorpuB  Juris  ')  ép  úgy  mint  az  Aprobata  és  Compilata 
constitutiók *)  szintén  megemlékeznek  XVI.  és  XVIT.  századi 
életünk  e  sajátságos  jelenségéről,  melyről  ez  alkalommal  néhány 
adatot  közölni  szándékozom.  Minthogy  pedig  az  erdélyi  részek 
többet  szenvedtek  e  részben,  és  minthogy  ők  minden  dolgaikat  az 
oi*szággy ülések  elébe  vitték  s  ott  végezték,  ^)  természetes,  hogy 
az  erdélyi  törvénykönyvben  részletesebb  és  behatóbb  intézkedé- 
seket találunk  mint  Oorpus  Jurisunkban.  Különösen  az  1657-beli 
szerencsétlen  lengyel  hadjárat  volt  oly  végzetes,  hogy  annak 
következtében  egyszerre  mintegy  10,000  ember  esett  tatárrabságba 
vezérökkel  Kemény  Jánossal  együtt. 

Tudjuk  ugyan  is,  hogy  a  nyugtalan  és  nagyravágyó  II. 
Rákóczi  György  nem  tekintve  protectora  a  fényes  porta  ellen- 
zését, királyi  koronát  kereső  hadjáratot  indított  Lengyelországba 
s  egy  szép  sereget  oda  bevezérelt.  Tudjuk  aztán,  hogy  ephemer 
diadalmak  után  szövetségeseitől  elhagyatva,  állítólagos  pártjától 
elárűltatva,  s  úgy  szólva  a  tatár  kard  élére  kiszolgáltatva  a 
reménytelenség  rettenetes  órájában  maga  a  fejedelem  néhányad 
magával  úgy  szólva  haza  szökött,  tábora  pedig  a  legszerencsétle- 
nebb capitulatióra  kényszerült. 

Mikor  a  vállalatnak  rósz  vége  lett,  ez  erdélyi  tanácsurak 
rendre  mentegetőztek,  hogy  ők  soha  sem  tanácsolták  a  fejede- 
lemnek e  vakmerőséget,  —  Kemény  Barcsaira,  Barcsai  Keményre 
hárította  a  titkos  tanácsadás  felelőségét,  sőt  voltak  olyanok  is, 

1)  CorpuB-JuriB  Hung.  1563.  art  G7  §  3. 

«)  Approb.  Comp.  Cona.  Fara  IV.  T.  7.  art  I  — V. 

^)  Egyik  oka,  hogy  gyakori  országgyűlések  miatt  a  vármegyei 
^let  Erdélyben  nem  ia  jutott  soha  a  fejlődés  oly  magas  fokára  uiiut  a/, 
anyaországi   részekben. 

SsizAi>0K.    1885.  VII.  Füzet.  38 


680  ADAtOft 

kik  állították,  hogy  azt  se  tudták  hová  mennek,  s  a  fejedelem 
mindent  maga  fejéből  végzett  el.  Lehet,  hogy  volt  olyan  együgyű 
tagja  annak  a  fényes  reményekkel  táplált  hadseregnek,  ki  nem 
tudta  a  hadjárat  czélját,  de  sokkal  valószínűbb,  hogy  a  felizga- 
tott katonák,  a  vitézek  legnagyobb  része  nagyon  is  jól  tudták, 
mert  az  erdélyi  nemességnek  majd  minden  fegyverfogható  és 
könnyen  mozogható  tagja  ott  volt,  s  —  hogy  már  az  elinduláskor 
mindenik  zsebében  érezte  a  lengyel  indigenatus  diplomáját,  meg- 
toldva ilyen  vagy  olyan  donationalissal  s  annál  nagyobb  volt 
keserűségük,  midőn  néhány  hónapi  csavargás  után  a  sereg  mara- 
déka, mintegy  10.000  ember  vasba  verve  oszlott  szét  Krimia 
nyomorult  községeibe.  Mert  a  tatárkán  és  tisztjei  s  vitéz  katonái 
úgy  osztoztak  meg  az  erdélyi  rabokon,  mintha  egy  birkanyájat 
osztottak  volna  szét.  Ez  a  lengyel  hadjárat,  s  ez  a  tatárrabság 
épen  olyan  volt  Erdélyországra  nézve,  mint  a  mohácsi  vész 
Magyarországra  nézve,  megszűntette  az  ország  önálló  független- 
ségét, földúlta  a  társadalmi  viszonyokat,  s  nemzetgazdasági 
szempontból  csaknem  tönkre  tette  az  országot.  Hogy  a  török  s  a 
tatár  valahányszor  becsapott  és  győzött,  vagy  a  mikor  rablási 
kedve  jött,  a  mi  nagyon  sokszor  megesett  —  mindenkor  vitt 
annyi  rabot,  amennyit  lehetett,  ez  a  köztörténelemböl  általánosan 
tudva  van ;  de  itt  ez  esetben,  a  mint  azt  Kemény  János  Chiélet- 
írásában  emlékezetünkre-  hagyta  az  egész  meglévő  s  leginkább 
nemes  emberekből  álló  tábor  kapitulált  s  minden  egyes  harczos 
rabságra  került. 

Azonban,  hogy  a  török  egyszer  elfoglalta  hazánk  egy  nagy 
részét,  fogott  ő  magának  keresztyén  rabokat  akárhányszor  há- 
ború nélkül  is ;  sőt  olykor  a  magasabb  rangú  tisztviselők  tudta 
nélkül  a  békésviszonyok  és  a  békefeltételek  megszegésével  is. 
így  olvassuk  például  a  soprori  levéltárban  a  XVII.  század  ele- 
jéről a  következő  szomorú  históriát,  mely  élénk  bizonyságul  szol- 
gál annak,  hogy  a  török  a  hol  lehetett  űzte  rablásait  minden 
kétely  és  aggodalom  nélkül.  >Sok  históriák  magyarázzák  s 
az  keresztyénségnek  is  nagy  része  tapasztalható  képen^  bizo- 
nyítják az  ottomán  nemzetnek  hihetetlen  csalárdságát <  Így  ír 
Maráczi  Nagy  Balázs,  ki  praedikátor  volt  Szent-Gotthárdon,  mely 
község  (a  várt  bele  nem  értve)  azon  időben  it  török  hatalomnak 
is  meghódolt  hely  volt.  Természetes,  hogy  ^  az  ilyen  helyeken 
lakók  teljes  személybiztonságra  számítottak.  így  tiszteletes  Nagy 
Balázs  uram  is,  ki  leányával,  fíával,  mostoha  leányával  és  szol- 
gájával őszi  időben  —  mint  ő  maga  mondja  —  valószínűleg 
szüret  után,  mikor  a  szőlőket  pásztorok  s  más  eml>erek  is  oda- 
hagyják, —  kiment  a  szentgotthárdi  szőlőkbe,  tán  sétálás  végett 
a  szépidő  kedvéért,  vagy  valami  szőlő  munkát  végezni,  elég  az 


A  TOROK-TATÁR  KABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  581 

hozzá,  ott  csakhamar  valami  török  csapatocska  rajok  üt,  a  szol- 
gát, ki  valószínűleg  védelmezte  magát,  és  gazdáját  le  is  öli, 
hihető,  hogy  a  fiatal  fiú  is  vitézül  viselte  magát,  egy  szóval  a  csapat 
a  lelkészt  gyermekeivel  együtt  elfogja  és  Kanizsára  hiirczolja. 
Nógy  napig  kínozták^  nyomorgatták  őket,  minden  valószínűség 
szerint,  hogy  nagy  váltságdíjt  Ígérjenek  magukért  s  midőn  a 
minden  jog  nélkül  birtokos  rablók  kedvező  eredményre  nem 
jutbattak,  árverezésre  állították  ki  a  szegény  rabokat,  A  papnak 
már  jegyben  járó  szép  nagy  lányát  megvette  egy  török,  s  elvitte 
Lippára;  a  növendék  ifjút  megvette  a  jancsár  aga,  s  mint  az 
oktalan  állatot  azonnal  lefogatta,  és  férfiasságától  megfosztatta 
(erővel  megmetszette).  Már  a  pap  s  szegény  mostohaleánya,  ki 
valószínűleg  nem  igen  szép  volt,  a  legnagyobb  aggodalomban  vol- 
hogy  velők  mi  történik,  mert  az  árverésen  senki  se  vette  meg 
őket.  Midőn  a  törökök  közt  valakinek  az  a  gondolata  támadt,  hogy  e 
pappal  s  leányával  kínálnák  meg  Hagyraási  István  szent-gotthárdi 
kapitányt,  ^)  kinek  birtokában  több  török  fogoly  volt,  ha  nem 
lenne-e  hajlandó  kicserélésre.  Hagymási  úgy  látszik  hajlandó 
volt  a  cserére,  s  egy  török  katonával  ki  is  cserélte  a  város  papját 
mostoha  leányával  együtt,  ígéretét  vévén  a  papnak  is,  hogy  a 
törökért  járó  sarczot  megtéríti  neki.  így  a  szegény  praedikátor 
visszakerülvén  Szent-Gott bárdra,  váltságdíja  kiszerzése  végett 
fűhöz,  fához.  Sopronvármegyéhez,  Sopron  városához  is  folyamo- 
dott, hogy  ha  csak  lehet  nagylelkű  pártfogóját  kárba  ne  hagyja.  ^) 
Egy  másik  jelentéktelenebb  esetet  ugyancsak  a  Sopron  város 
levéltárából  tanúihatunk  meg.  '^)  Az  egész  egy  szegény  ral)  levele, 
mely  röviden  így  következik  : 

»Eu  Pográcz  György,  az  a  ki  az  ellenségnek  kezében 
akadván  fogságra  jutottara,  mivel  Tsten  engemet  csodálatos  gond- 
viseléséből megmentett,  hogy  az  török  fogságra  nem  jutottam, 
annak  okáért  édes  atyámfia  jámbor  feleségem  az  én  sarczomat 
a  melyet  mán  megmondék,  küld  alá  mennél  hamarább  lehet  ide 
Pápára,  mert  itt  való  ember  vett  meg  engem  s  innét  pedig  az 
sarczom  meglévén  békével  elbocsátanak,  de  addég  sehová  sem 
bocsátanak.  Ha  penig  azt  az  én  sarczomat  (saczczmot)  15  napra 
megnem  hozzák,  engem  ismét  vissza  adnak  azoknak,  az  kiktől 
vettenek.  Lett  penig  sarczom  15  magyar  forintban  (megállapítva) 
annak  bizonyosan  meg  kell  lenni.  Az  Istenért  kérlek  mint  jó 
akaratú  feleségemet,  hogy  egyéb  ebben  ne  legyen,  mert  siralmas 

^)  Hagymási  letván   1614-bcii    volt  szentgotthárdi  kapitány.  Lásd 
Nagy  Ivánnál  Hagymási  cs. 

*)  BoproDvároai  levéltár.  Ladula  XXXI.  ct  F.  F.  faac  11   nro.    75. 
3)  U.  o.  nro.  62. 

3ö* 


582  ADATOK 

fogságra  jutok  ígyen,  most  jó  helyen  Tagyok.  Ezek  után  Isten 
áldjon  meg  sok  javaival.  Költ  Pápán  17  die  Novefebris  anno 
1621.  Idem  qui  8upra.c 

Már  e  két  adatbői  is  bizton  lehet  következtetni,  hogy  ez  a 
rab  fogdosás,  az  úgy  nevezett  végvidékeken  a  török  uralkodás  egész 
ideje  alatt  mindig  Így  ment  A  török  szokásokból  és  erkölcsökből 
kimagyarázható,  hogy  a  közvetlen  váltság-dij  hasznán  kivűi  más 
okokból  is  kapkodták  a  keresztyén  rabokat,  az  erőteljes  férfit 
felhasználták  rabszolgának  s  mint  olyanokat  cselédnek,  a  magyart 
leginkább  lovásznak,  kocsisnak,  kertésznek,  a  fiúgyermekeket 
előbb  apródoknak,  aztán  katonáknak  vagy  hárem-őröknek,  az  ifjú 
szép  hölgyeket  háremükbe  vitték,  de  néha  valószínűleg  nagy  vált- 
ságdij  reményében  idősebb  asszonyokat  is  elvittek,  mint  például 
Yetéssy  Gáspárnét  szül.  Báthori  Zsófiát  1594-ben  elfogatása  és 
rabsága  részleteiről  azonban  nincsenek  adataink.  ^)  s  az  idézett 
adatból  csak  azt  látjuk,  hogy  kiváltására  intézkedések  tétetnek. 

De  ezek  az  egyenként  történt  elfogatások,  elraboltatások 
bármily  nagy  csapások  voltak  is  az  egyesekre  és  családjaikra 
nézve,  még  sem  mondhatók  egyenként  országos  szerencsétlensé- 
geknek, mint  például  a  fentebb  már  érintett  1657-beli  tömeges 
rabságra  jutás,  melyről  nehány^részletesebb  adat  is  jutott  kezeim 
közé.  így  például  a  gróf  Vay  Ádám  úr  berkeszi  levéltárában  egy 
lajstromra  találtam,  melyben  30 — 40  akkori  tatárrabságban  levő 
hazánkfiának  sarczárói  van  említés  téve.  A  jegyzék  1658-ban 
készült  s  a  következő  érdekes  tartalommal  bír :  ^) 

Az  kik  megsarczoltak  az  tatároknak, 

Borseth  nemet  offícer 150  tallér 

Szilváéi  Mátyás 170 

Arany os-polyáni  Demjén  Péter 200 

Biharmegyei  Rácz  Bogh.  Mihály 70 

Lengyelfalvi  Simon  Márton 140 

Benkö  Mihály  három  széki 300 

Almási  Mihály 150 

Görgey  urauk  fö  szakácsa t     •     •  200 

Balásfalví  Velekei  László 200 

Kállai  (talán  Kááli)  Nagy  Pál 150 

Köhalomszéki  Halmágyi  István  fia 150 

Telegdi  László,  György  és  István 1000 

Zámbéri  Miklós,  Deák  István  szolgája      ....  200 


1)  Lásd  a  Károlyi  cs.  Codexe  III.  kötet  590.  lap. 
*)   Berkeszen   (Szabolcsvármegyébeu)  a  gróf  Vay  Ádám    levéltá- 
rában. Regestak  II.  kötet  5.  sz. 


A  TÖRÖK-TATÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  583 

Kis  benzoni  (talán  baczoni)  Beiikö  János      ...  300  tallér 

Harasztosi  Demjén  Gáapár 240  » 

Csiki  Fodor  Ferencz 200  » 

Sebesei  Miklós  uram  sarcza  ha  meg  nem  másolják  10,000  » 

Relényesi  Vajda  Miklósit  (meghalt  a  fogságban)  600  » 

Kemény  János  uram  ő  nga  saczcza 400,000  » 

Aranyosszéki  bagányi  Péter  János 300  > 

Háromszéki  középajtai  Szűcs  György       ....  300  > 

Vösz  Gergely 300  » 

Ferencz  László 300  > 

Kakucei  N 200  > 

Osváth  György 200  > 

Szalánczi  Gábor  meghalt.  ^) 

Csiszár  elevenen  vagyon. 

Szabó  Gazsi  az  udvari-bolond  meghalt. 

Jármi  Miklós  ^)   1 

Gellén  Gergely    >  Ezek  harczon  elestek. 

Sándi  Dániel       ) 

Basa  Tamást  és  Enyedi  Jánost  az  urunk  papját  nem  találhatják. 

Kiülapon :  Tatároktól  elfogott  rflboknak  részszerint   való   sarczok. 

N.  B.  Kemény  János  is  itt  van.  (Ez  adat  szerint  a  jegyzék  1659. 
közepénél  előbb  kelt.) 

Ezekhez  lehet  még  tenni  Magyar  Csesztvei  Míske  Gábort, 
ki  600  tallér  sarczot  fizetett,  meylböl  300  tallért  édes  atyja 
adott,  300  tallért  pedig  kölcsön  kértek.  ^) 

Nagy  Oyőrgy  nemes  embert,  ki  később  Bethlen  János  erdé- 
lyi kanczellár  feleségének  öreg  komornyikja  volt,  s  kit  Bethlen 
János  maga  100  aranyon  Váltott  ki  a  tatár  rabságból.*) 

Berenhidai  Huszár  Ptter,  kit  felesége  Toroczkay  Judit  vál- 
tott ki  saját  maga,  nagy-nyulasi,  dedrádi  s  más  Kolozsvár- 
megyében fekvő  portióit  tévén  zálogba.  Ez  esetet  illetőleg  a 
Comp.  Constitutiók  (Pars  IV.  t.  7.  a.  1.)  igen  szépen  rendelkezik, 
a  mennyiben  a  nőnek  ha  férje  ura  váltságáért  a  maga  saját 
jószágát  köti  le,  az  illető  összeg  erejéig  jogot  ad  férje  jószágában.^) 

1)  Vajda  Miklóssal  együtt  Szalánczit  is  említi  Kemény  János  a 
halottak   közt.   Tört.   Tár   18K2.  évf  596.  lap  Szilágyi  Sándor  közlése. 

*)  Jármi  Miklós  elestét  Kemény  János  is  említi.  Önéletiráfta  509. 
lapján  és  jó  mezei  kapitánynak  nevezi. 

^)  A  Miske  cs.  egyik  ágának  levelei  közt  M-Vásárhelyt.  Csongvay 
Károly  jogutód  gondnoksága  alatt. 

«)  Bethlen  Miklós  Önéletírása  I.  kötet.  266.  lap. 

^)   Huszárt  említi  Kemény  az.  Önéletírása  596-ik  lapján;  azután 


584  ADATOK 

Daczó  László  500  tallért  fizetett.  (Lásd  Putnoki  levele  a 
Máriaffi  család  levéltárában. 

ZászlóiaHó  Péterért  130  tallérig  kezes  Kemény  János.  ^) 

PíitnoJc!  Zsigmond  Doboka  vármegyei  nemes  úr  5— 60h 
tallért  igér  magáért  s  lehet,  hogy  800-1000  tallér  váltság-díj 
mellett  évek  múlva  haza  is  érkezett.  Egyébiránt  fogságából  írt 
leveleire  még  vissza  térünk. 

Vitrz  Gábor  előkelő  családból  származó  birtokos  ember, 
1657-ik  évi  rab,  csak  1661.  január  l-jén  állít  ki  nyilatkozatot 
melyben  haza  térő  rabtársát  Hévizi  Nagy  Tamást  és  rokonait  fel- 
hatalmazza, hogy  jószágaiból,  ha  másként  nem  lehet,  zálogbavetés 
sőt  eladás  útján  is  szerezzék  össze  váltságdiját. 

Nevezetes  e  részben  a  Compilata  constitutiók  i  endelkezése. 
Azt  mondja  ugyanis  a  törvény,  hogy  ha  a  rab  maga  nyilatkozott, 
hogy  váltság-dlja  előszerzése  végett  jószágát  is  eladhatják,  akkor 
e  jószág  —  mintegy  az  ősiség  felfüggesztésével  -  örökre  a  vevő 
kezében  és  birtokában  marad.  Ha  pedig  neje  vagy  a  ix)konok 
csak  a  magok  fejétől  adták  el,  a  haza  szabadult  rab  az  illető 
summa  leté^^^ele  mellett  visszaválthatta  birtokát.  A  törvénv  e 
szabadelvű  intézkedés  által  köpetlenűl  könnyíteni  akarta  a  pénz- 
szerzést, s  közvetve  a  rabok  szabadulását.  De  másfelől  az  a 
hatása  is  volt,  hogy  a  szegény  rabok  nehezen  vették  reá  magokat 
hogy  szabályszerű  nyilatkozatot  állítsanak  ki,  inkább  évekig  tűrték 
szerencsétlen  sorsukat. 

Ez  a  Hávizi  Nagy  Tamás  *)  azonban  maga  is  kölcsönpénz- 
zel váltván  ki  magát,  nem  igen  volt  alkalmas,  hogy  más  számára 
szerezzen  pénzt,  s  nyert  felhatalmazását  Maros- Vásárhelyt  1663. 
okt.  11-én  kelt  s  magára  a  A^itéz  Gábor  okiratára  vezetett 
nyilatkozatával  átruházza  Béldi  Pálra  >  Vitéz  Gábor  lu-am  édes 
egy  testvér  bugának.  Vitéz  Zsuzsannának  urára,  ki  akkor  még 
—  1661.  jan.  l-jén  —  maga  is  keserves  rabságban  sínylődött 
mostan  pedig  hazájában  nagy  úri  renden  él.«  Béldi  meg  is 
felelt  a  bizalomnak  s  pár  év  alatt  összeszerezte  a  pénzt  —  Alsó 
János  Apáffi  ^fejedelem  kapitihájának  levele  szerint  mintegr 
1000  tallért.  Úgy  hogy  Vitéz  Gábor  is  az  1666-ik  év  nyarán, 
tehát  kilencz  évi  rabság  után  kiszabadult.  Maga  Béldi  Pál,  kit 


pedig  a  Tört  Tár  1882.  évf.  596.  lapján  kerí^ztnév  nélkül  írja.  Haswr 
uram  meghalt.  Valószínűleg  ket  Huszár  volt  a  rabok  k&zt. 

1)  Tört.  Tár  1882.  évi.  613.  1. 

')  Ez  a  Nagy  Tamás  Mikola  Zsigmonddal  együtt  mint  aláíró 
előfordul  az  egyik  kérelem  levelén,  melyet  a  Sidó-várban  1657.  nov 
1 7-ró'l  keltezve  többen  az  országgyűléshez  intéztek.  Tört.  Tár  1882. 
évf.  599.    1. 


A  TÖRÖK-TATÁR  RABOK  TÖRTENETÉHEZ.  585 

Önéletírásában  Kemény  János  is  említ  mint  a  capitulatioba 
belee'gyezö  főrendet,  szintén  csak  lH6l-ben  június  hónapjában 
szabadult  meg,  még  pedig  25,000  azaz :  huszonötezer  talléron.  *) 
Felesége  egyik  levelében  azt  írja  ugyan,  hogy  a  tatár-rabság 
30,500  azaz  -  haiminczezer  ötszáz  tallérba  került,  de  valószínű- 
leg ez  összegbe  befoglaltatik  a  négy  évi  rabtartási  költség  is, 
vagy  tán  a  kiszabadulás  alkalmával  tett  nagyobb  ajándékozások. 
Bóldi  előtt  körülbelül  egy  évvel  szabadult  meg  Apafii  Mihály  a 
későbbi  fejedelem,  kinek  első  gyermeke  1661.  september  havában 
született  Adatom  nincs  reá  s  csak  úgy  emlékezetből  írom,  mintha 
olvastam  vagy  hallottam  volna  valahol,  hogy  az  ö  váltság-díja  is 
25,000  tallér  lett  volna. 

A  főurak  közül  Kemény  János  szabadult  meg  leghamarább, 
mert  igaz,  hogy  1658  végén,  raégdeczember  havában  is  Krímben 
van,  de  már  1659.  augusztus  havában  Gerendről  keltezi  leveleit,  2) 
A  mi  a  Kemény  János  váltságdiját  illeti,  ignz,  hogy  a  fenntebb 
közölt  jegyzékben  400  ezer  tallérral  van  bejegyezve  s  ő  maga  is 
ennyinek  mondja  a  tatár  első  követelését ;  ^)  de  aztán  a  tatár 
lehagyta  háromszázezerre  oly  feltétel  alatt,  hogy  felét  lefizeti 
most,  csak  ereszszék  szabadon  s  a  más  felét  igéri,  hogy  majd 
az  ország  megfizeti,  vagy  később  ő  maga.  A  különböző  ada- 
tok öszszevetéséböl  úgy  látszik,  hogy  Kemény  János  egyszerre 
lefizetett  116  ezer  tallért,  később  14  ezerét  s  ismét  20  ezerét,  a 
300,000  tallér  másik  felével  —  azt  gyanítom  —  máig  is  adós  va- 
valaki  a  tatároknak,  vagy  az  ország,  vagy  Kemény  János  fejede- 
lem utódai. 

Kemény  János  pénzének  öszszeszerzésében  élénk  részt  vett 
el  jegyzett  mátkája,  özvegy  Wesselényi  Istvánné,  született  Lónyay 
Anna,  kinek  férje  1656-ban  elhalálozván,  Kemény  Jánossal  — 
szintén  özvegy  emberrel  —  1657-ben,  a  lengyel  hadjárat  megin- 
dulása előtt  jegyet  váltott  volt.  A  hagyomány  szerint  nagy  értékű 
ékszereit  tette  zálogba,  hogy  vőlegénye  váltságdíjából  a  még 
hiányzó  részt  kipótolhassa.  Még  egy  észrevételt  akarok  tenni. 
Kemény  Jánosnak  többször  említett  levelei  egyikében,  mely  az 
1882.  évi  Tört.  Tár  619.  lapján  van  közzétéve,  ez  a  sor  fordul 
elő:  » gyermeket  idegen  országban  hagyatott  zálogságból  elibe r dl- 
hassam  stb,<  gyanítom,  hogy  a  ggermeket  szó  olvasási  vagy  máso- 
lati hiba  (végre  lehet  sajtóhiba  is)  e  helyett  gyermekemet.  S 
lehetséges,  hogy  a  később  fizetett  egyik  vagy  másik  összegért 
hagyta  valamelyik  fiacskáját  a   közbenjáró  moldvai  fejedelemnél. 

i)B^ldi  1661.  jiil.  íi-án  már  Bodolán  van.  Lásd  Posgai  kötlevelát. 
2}  Tört.  Tár.  1882.  ^vf.  619.  l.  Szilágyi   Sándor   közleménye. 
8)  U.  o.  616.  lapon. 


586  ADATOK 

Mert  úgy,  a  mint  nyomtatva  van,  az  egész  sornak  s^mmi 
értelme  sincs. 

Posgai  János  Bodolán,  1661.  jul.  3-án  kelt  kötlevelébeu 
maga  mondja  el,  hogy:  »esTcüszöm  az  élő  Istenre,  ki  atya,  fin, 
szent  lélek,  egy  bizony  örök  Isten  engemet  úgy  segéljen  s  úgy  adja 
lelkem  üdvösségét,  mivel  az  tks  és  nzts  Uzoni  Béldi  Pál  uram  o 
kéme  Istenhez  való  buzgó  indulatjából,  engemet  reményteleDÖl, 
holott  6  kémét  nem  is  ismertem,  bizonyos  summa  pénzzel,  úgy 
mint  száz  harmincz  (130)  imperialis  tallérokkal.  Gyász- Vásárról 
Tatárországban  utánnam  küldvén,  maga  emberségére  kihozatván, 
sok  törekedése  és  fáradtságos  munkája  által,  az  pogány  tatárnak 
sanyarú  és  elhitetlen  rabságából,  magát  megfogyatkoztatván,  o 
kéme  megszabadított,  holott  mindenektől  elhagyattattam  volt. 
Ilyen  istenes  cselekedetiért  azért,  nem  tekintvén  ő  kéme  érdemet- 
len elhagyott  rabi  állapotomat,  kötöm  én  is  az  én  hitem  szerint 
arra  magamat,  hogy  teljes  tehetségem  szerint  életemnek  minden 
rendiben  ő  kémének  mint  éltemig  való  uramnak  és  asszonyomnak, 
ő  kéme  szerelmes  házastársának,  szerelmes  gyermekinek  mindenek- 
ben hü  és  igaz  leszek.  Barátjoknak  barátja,  ellenségöknek  ellensége. 
Az  ö  kemék  személyök,  váraik,  jószágaik,  szolgáik  ellen  se  titkon 
se  nyilván  serami  kigondolható  szín  és  pretextus  alatt  se  beszéddel 
se  íratás  által  nem  praktikátok.  0  kemék  kedvek  kereső,  szófogadó 
s  másoknak  jó  példaadó,  igaz  jámbor  hü  szolgájok  leszek  minden 
én  reám  bízandó  dolgokban.  Ha  mit  pedig  ezek  ellen  cselekedőket 
értenék,  értek  látok  és  hallok,  azok  ellen  magam  is  tehetségem 
szerint  resistálok,  ő  kémeknek  magoknak  vagy  ő  kémeknek  meg- 
hitt embereinek  értésekre  adom,  és  mindenekben  magamat  úgy  vise- 
lem, mint  ilyen  kegyetlen  rabságból  ő  kéme  jó  akaratja  által 
megváltatott  tökéletes  igaz  hü  szolgához  és  emberhez  illik.  Ez 
mellett  az  mint  ő  kémével  conveniálhatok,  istenes  jó  akaratjából 
értem  adott  saczczomról  ő  kémével  végben  maradok,  igazságoson 
satisfaciálok.  0  kéme  is  mindazonáltal  továbbra  is  Istenre  tekint- 
vén és  az  én  kicsiny  szolgálatomra  illendő  fizetést  rendelvén,  maga 
becstiletiért  rendele  életem  táplálására  két  lovas  katonának  való 
fizetést,  melyet  magam  sem  reméllettem  volna.  Ha  azért  ennyi  jó- 
téteményeért ö  kémének  háládatlan  lennék,  az  feljebb  megírt  con- 
ditiókát  in  parte  annyival  inkább  in  totó  violálnám  az  Mózes  öt 
könyvében  írott  Istennek  minden  átka  szálljon  rám«  stb. 

Ez  a  Posgai  azonban  pár  év  múlva  mint  számtartó  a  beth- 
leni várban  elhalt.  A  Kovács  Gergely  hadai  közt  volt  egyik  főhad- 
nagy Zsoltny  István^  bár  ismeretlen  kéri  Béldi  Pált  Jászvásáron 
166-?  márcz  7-én  kelt  levelében,  hogy  a  kezei  közt  levő  tatárral, 
melynek  8aczcza380  tallér,  cserélje  ki  őtet^  mert  rokonai  megfizet- 
nek  s  ö  kész  szolgálni  is.  Gyanítom,  hogy  Béldi  ezt  is  kíazerezte. 


A  TÖRÖK-TATÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  587 

Majos  Fereuczet  1668-ban  55  tallérral  szerzi  haza  Béldi 
Pál,  és  ez  a  Majos  a  tizenegy  évi  tatár  rabság  után  hű  cselédje 
lett  Béldinek. 

Vdralyai  Márton  diákot  1669-ben  váltja  ki  Béldi,  valószí- 
nűleg nem  drágábban,  mint  Majos  Ferenczet,  s  róla  Vitéz  Zsu- 
zsanna a  következő  1670-ben  így  ír  férjének  Be thlen várából : 
Nézem  a  szénacsinálást,  mellettem  üldögél  a  beteges  Márton  diák, 
ki  mostanság  jobb  egészségben  van. 

Bíkfalvi  Bene  Ferencz  Krímben  (Koszló  vidékén  Tatáror- 
szágban) Tokszova  nevű  faluban  1670-ben  kelt  levelében  kéri 
Béldi  Pált,  hogy  őtet  is  váltsa  ki,  mert  a  mint  hallja,  édes  atyja 
meghalt,  senkije  sincs,  akibe  bízzék  s  leköti  előre  bikfalvi  jószágát 
Ezt  is  kiváltotta  Béldi. 

Tarnóczi  Avdrást  is  Béldi  váltotta  ki.  (LásdDéési  Ferencz 
jelentését.)  Valószínű,  hogy  Bessenyei  ,7a«os/ is  200  talléron  Béldi 
váltotta  ki  hazajövetele  után  nem  sok  idő  múlva.  *) 

Tar  András  Kővárban  1668.  jun  3-án  kelt  levelében  felkéri 
Teleki  Mihályt,  hogy  Némay  Ferencz  volt  belsőszol nokvármcgyei 
vice-ispán  most  Sul-basi  nevű  faluban  rab,  sarcza  160  imperialis 
tallér,  és  Szigeti  Barta  János  ugyanott  levő  rab  kiszabadításában 
valamit  tegyen.  Teleki  e  levelet  sajátkezű  hátirattal  Béldi  Pálhoz 
teszi  át.  2)  Eredményéről  nincsenek  adataink. 

Szilágyi  Sándornak  már  többször  említett  közleményében, 
Kemény  Jánosnak  krimi  rabságából  keltezett  (1657 — 58-ból) 
rendkívül  érdekes  levelei  vannak,  melyek  más  színben  mutatják  a 
későbbi -trónkereső  hadvezért,  világossá  tévén,  hogy  már  ez  időben 
onnan  fogságából  is  ugyancsak  »halászott«  a  fejedelemség  után ; 
ez  adatok  eddigelé  ismeretlenek  valának,  mindazáltal  Kemény 
János  legújabb  életrajz-íróinál  is  figyelem  nélkül  hagyattak. 

Közöl  aztán  levelet  Km*nis  Ferencztöl  is  1657-ből  Sidó- 
várából,  Bakcsi-Szerai  felett,  Kemény  János  egyik  levelében  meg- 
emlékszik néhány  rabtársról  is  így  írván:  » Csontos  az  Neszter 
mellől  gyalog ;  Kelemen  az  Nesztorén  innen  az  Ngod  (II.  Rákóczi 
Gy.  fejedelemhez  intézve)  lova  félén,  Vadassy  síz  tatár  lován  mé- 
nének el,  nem  tudom  szegények  haza  juthatnak-e  ?«  Említi  továbbá 
Kemény,  hogy  Kovács  Gergely,  Kovács  György  vele  vannak  s  hogy 
szegény  Sebessi  uram,  Huszár  uram,  Szalánczi  uram  és  Vajda 
Miklós  meghaltak.  Egy  az  ország  rendéihez  szóló,  Sidóvárban 
1657.  nov.   17-én  kelt  levelet  Kemény  János,  Komis  Ferencz, 

^)  ^gy  látszik)  ennek  a  Bessenyeinek   közli   egy  levelet    Szilágyi 
.Sándor  a  Tört.  Tár.  1882.  ^vf  a  618.  és  619.  lapon. 

^)  Látható  gróf  Béldi  Ákos  méhesi  levelesládájábaq. 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA. 


—  MÁSODIK    KÖZLEMÉNY. 


VL 


Hogy  mely  vidékeken  vonult  keresztül  a  dél  felé  költöző 
longobárd  nép,  arra  nézve  a  három  legrégibb  és  legmegbízhatóbb 
nemzeti  kútforrásra  kell  támaszkodnunk. 

Az  Orlgo  szerint : 

Megindultak  a  longobárdok  és  elérkeztek  Golaidába  és  az- 
után megszállották  aldionokként  Anthaibot  és  Bainaibot,  sőt 
Burgundhaibot  is.  ^) 

A  Chronicon  Gotkanum  szerint : 

A  longobárdok  legelőször  Scatenaugában,  az  Élbe  folyó 
partján  foglaltak  új  lakóhelyet.  Azután  harczok  közt  elérték 
Szászországot  s  azt  a  helyet,  mely  Patesprunának  neveztetik.  Ezen 
a  vidéken  a  mi  ősatyáink  hosszú  ideig  laktak  és  sokfelé  viseltek 
háborúkat.  Innen  hadaikat  a  beovinidek  országába  vezették,  hol 
mai  napig  is  láthatók  még  Wacho  király  házának  és  lakásának 
nyomai.  *) 

Paulus  Diaconus  szerint : 

A  longobárdok  éhségtol  kényszerítve,  elhagyták  Scoringát, 
(hova  Scandináviából  mentek)  és  Mauringába  költözködtek.  Maii- 
ringából  is  kivándorolván,  Golandába  értek,  hol,  úgy  mondják, 
hosszabb  ideig  maradtak.   Azután  néhány  évig  Anthaibot,  Ban- 


^)  £t  moveruat  se  exhiode  Laugobardi,  et  venerunt  in  GolaidaiOf 
et  postea  possiderunt  aldonus  Anthaib  et  Bainaíb  sea  et  Bargondaib. 

^)  Scatenaage  Albiae  fluvi  ripa  priniis  novam  habitationem  posue- 
ránt ;  sic  deinde  certantes  Saxoniae  patria  attigerunt,  locus  nbi  Patespnina 
cognominantur ;  ubi  sicut  nostri  antiqui  patres  longo  tempore  assenmt 
babitasse,  et  in  multís  partibus  bella  et  pericula  generarunt.  Unde  in 
Beowiiiidis  aciem  et  clauses  seu  tuba  clangencium  ad  suam  proprietatem 
perduxerant;  unde  usque  hodie  praesentem  diem  Wachoni  regi  ooram 
domuB  et  habitatio  apparet  signa. 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA.  591 

thaibot  és  hasonlókép  Burgundhaibot  is  lakták,  a  mely  neveket 
gau-  ayagy  helységneveknek  lehet  tekinteni.  ^) 

Sem  az  angol-szász  népmondák,  sem  Saxo  Grammaticus,  ki 
a  hagyományokat  tudákos  magyarázatokkal  tódította,  nem  vetek- 
szenek fontosságra  nézve  ezen,  bár  elsS  tekintetre  ellentmondó, 
de  a  mint  látni  fogjuk,  lényegökben  mégis  megegyező  s  egymást 
nagyon  szépen  kiegészítő  adatokkal. 

Pál  diakón  az  Origó  nyomán  ismerteti  a  vándorlást ;  azon- 
ban a  bejárt  vidékek  számát  más  kútfőkből  szaporította.  A  góthai 
krónika  meg  a  maga  módja  szerint  megkísérté  világosabb  leírását 
adni  a  longobárdok  bevándorolta  iránynak.  Nem  fektetek  semmi 
suIyt  arra  a  furcsa  combinatiójára,  hogy  a  longobárdokat  előbb 
Thraciába  küldi  s  azután  kétszer  költözteti  be  Pannóniába ;  mind- 
amellett a  melyik  adata  helyes,  azt  előre  is  nagyon  fontosnak  kell 
kijelentenem. 

Maguk  a  bevándorolt  vidékek,  melyeket  ezen  forrásaink 
említenek,  minthogy  épen  a  nép  ajakáról  jegyeztettek  föl,  nem 
abban  a  sorrendben  következnek,  mint  a  melyben  azokat  az  útban 
levő  nép  érintette.  így  például  a  népköltészet  az  egymással  rímelő 
Anthaib  —  Banthaib  neveket  egymás  mellé  tette.  A  történettudo- 
mánynak ma  már  többé-kevésbbé  sikerűit  e  helynevek  magyará- 
zatát adni,  s  azt  hiszem,  leghelyesebben  teszek,  ha  a  természetes 
sorrendben  veszem  őket  tárgyalás  alá. 

Tehát  Pál  diakón  szerint  a  longobárdok  első  megállapodási 
helye  Skoringa  volt.  Mtillenhoff  azt  hiszi,  hogy  ennek  egy  a 
töve  az  angol-szász  scora  s  az  angol  shore  szóval,  a  mely  partot 
jelent  s  e  szerint  Skoringa  annyit  tenne,  mint  az  Élbe  partvidéke 
(Ufergau).  ^)  S  valóban  a  középkorban  az  Élbe  balpartját  dat  Elf- 
gestade  néven  is  nevezték.  ^)  Hammerstein  a  régi  alaknak  meg- 
felelő nevet  a  Sciringa  (maSchieringen)  helynévben  véli  feltalálni.*) 


^)  1.  10.  11.  13.:  Magnam  famis  penuriam  iu  Scoringa  proviucia 
perpessi,  in  Mauríngam  transire  disponerent.  Egressí  Langobardi  de 
Maurioga,  applicuerunt  iu  (xolauda,  ubi  aliquanto  tempore  commorati, 
dicuntur  pest  baec  Antbaib  et  Banthaib,  pari  modo  et  Burgundaib,  per 
aunos  aliquot  posaedisse ;  quae  nos  arbitrari  possamus  esse  vocabala 
pagorum  seu  quorumcuinque  locorum.  Az  ismertetett  pesti  codex  a  kö- 
vetkezőli^p  adja  ezen  pasBUs  fontosabb  részit:  EgreJJ'i  itaq;  langobardj 
d(!  mauringa  applicuer  ingolanda.  Ubt  aliqndo  tepore  comorati  i  d'ur  p 
bee  authab  &  banthaib  parimdo  &  uurgundaib*  V  anno/*  aliqt  iKj^edi^e. 

^)  Müllenhoíf  Nordallnngische  Siudien.  1858.  I.  141.  1. 

^)  Hammerstein-Loxten  i.  m.  56.  1.  1)  j. 

^)  Csakugyan  Paulus  egyik  r^gi  kivonatában,  melyet   1728-ban 


592  A  LONGOBÁRDOK 

Ez  a  barskampi  erdőben,  Bleckedéhez  nem  messze  levő  majorság 
az  Élbe  egyik  ősrégi,  élénk  forgalmú  réve  mellett  fekszik  s  terü- 
letén egész  sor  régi  köemlék  van,  mely  tisztán  bárd  maradvány- 
nak látszik. ')  Bluhmo  véleménye  szerint  a  krónika  Scateiiauga 
helye  csak  egyik  változata  a  Skoringa  szónak.  ^) 

Skoringából,  mint  ugyancsak  Paulus  Diaconusnál  olvassuk, 
Ma u  r  íiigáhB,  jutnak  a  longobárdok.  E  vidék  niegbatározá?«á- 
bau  nagyon  eltérők  a  nézetek.  Már  Zeuss  figyelmeztetett  arra, 
hogy  ez  a  szó  a  Ravennai  Névtelennél  is  előjön  iMawrftn^aní  alak- 
ban, másik,  régibb  neve  gyanánt  a  nagy  patria  Albis-mik,  mely 
Dánia  alatt  terül  el,  Daciáig  nyúlik  s  magába  foglalja  Baias  v.igy 
Baiohaim  országot  is.  ^)  Müllenhoff  rámutat  a  Sangerhausen  mel- 
lett levő  Morungen,  valamint  a  Northeim  vidékén  eső  Moringen 
helységre.  Hammerstein  úgy  vélekedik,  hogy  nem  tekintve  a  Göt- 
tingen  vidéki  Moringen  területén  létezett  Morongano  nevű  gaura, 
a  kérdés  teljesen  meg  van  oldva,  ha  ezt  a  helyet  Magdeburg 
vidékére  teszszük. 

Itt  van  döntő  értéke  a  Chrwiicon  Gofhanum  következő  sza- 
vainak :  >Saxoniae  pátriám  attigerunt,  locus  ubi  Patespnina  ci)g- 
nominantur.«  A  Moringau  valóban  Paderborn  vidékével,  mert  az 
említett  Patespruna  nem  más,  mint  Paderborn,  szorosan  érint- 
kezett, így  lesz  világossá  Ptolemaeus  is  akkor,  midőn  a  longobái-d 

('hrist  adott  ki,  Sciringának  van  Scoringa  írva.  L.  Archlr  für  aJt.  d.  fif- 
ftrhíchtykumh.  IV.  465.  X.  366. 

^)  Hammersteiii-Loxten  i.  in.  56.  1. 

^)  Bluhmc  Die  yem  lamfob.'X.  17.  1.  —  A  mi  Haxo  (iraminaticus 
{Uhioria  Dnniae  ed.  Müllcr  1839.  Vlil.  418  1.:  Priaium  itaque  Blekiu- 
giain  advecti  ac  deinde  Moriugiain  practeniavigaiites  ad  (vutltindiuin  be 
appulei'uiit,  ubi,  et  Paulo  teste,  aiitorc  Frig  dea  Laiigobardorum  vwá- 
IiuluDi,  quoruin  postea  gcuteni  coudideriuit,  traduiitur  adepti ;  tatidetn  a<I 
Kugiain  se  applicantes  desertisque  iiavigüs  solidum  iter  iiigressi  [itt 
Kugilandot  RUgeu  szigetével  zavarja  össze],  cum  multam  terrarum  ])artein 
emcnsi  armisquc  depopulati  essent,  post  editas  laté  atrages,  postrenio 
petitis  in  Itália  sedibus,  prisciim  geutis  vocabulnm  buo  uomine  permuta- 
ruut  stb.)  Blekingía  nevet  illeti,  azt  uem  tartom  egyébnek  reminiscen- 
tiánál.  Déli  Scandiuáviábau  (Svédországban)  vau  Gottland  (ma  Wisb}- 
lün)  és  Blekingen  (ma  Kariskrona-lan).  Szerintem  a  Scatenauga  is  nem 
más,  mint  a  Schatauavia  (Scandínavia)  egy  változata.  L,  Fredigíiriua  eil. 
Bouquct  Reciieil  des  histor,  des  Gaule.s.  II. 

«)  Zeuss  Die  Dmtschen  47:?.  1.  **)  j.  Ugyanitt  fölveti  azt  a  kér- 
dédt  Is,  hogy  hát  ha  a  Mauringa  talán  csak  másik  neve  az  Élbe  keleti 
oldalán  elterülő  alföldnek,  maur  —  raor-ból,  mely  a  német  Moor, 
Sumpfland. 


VÁNDORLÁSA.  593 

svéveket  a  sigambrok  legközelebbi  szomszédainak  mondja.  *)  S 
minden  jel  arra  vall,  hogy  ide  nem  az  egész  longobárd  nép  költöz- 
ködék  be.  Ptolemaeus  az  Élbe  vidékein,  az  angrivariak  mögött  is 
ismer  még  longobárdokat  jlaxxo^áQSoi  néven.  Sőt  tovább  menve, 
azt  látjuk,  bogy  Paderborn  környékéről  sem  költözött  el  az  egész 
népraj.  Bluhme  ugyanis  úgy  találta,  hogy  Közép- Westfália  népes- 
sége (különösen  Paderborn  és  Soest  környékén)  rendkivül  sok 
hasonlatosságot  mutat  a  családnevekben,  paraszti  intézményekben 
és  jogfejlődésben  a  lüneburgi  Elbevidék  lakosságáéval,  s  a  régi 
soest-lübecki  jog  némely  pontjaiban  emlékeztet  a  longobárd 
Edictusra.  ^)  Ez  csak  akként  fejthető  meg,  ha  fölteszszük,  hogy 
mindkét  helyen  longobárd  elemek  maradtak.  ®) 

Ez  a  körülmény,  ha  a  következtetésben  kissé  merészeknek 
szabad  lennünk,  azt  árulja  el,  hogy  a  mauringabeli  longobárdok, 
a  mint  itt  letelepültek,  az  általok  lakott  területet  egyáltalában*el 
sem  hagyták.  Némi  súlyt  ad  e  föltevésnek  az  is,  hogy  a  Chronicon 
Gothanum  szerint  a  longobárdok  sokáig  lakták  ezen  területet,  s 
maga  az  Origó  egyenesen  G olaidáha.  viszi  őket  az  ős  hazából, 
a  nélkül,  hogy  akár  Mauringáról,  akár  a  krónika  elbeszéléséről 
tudomása  volna. 

A  Golaida  nevet  Paulus  Diaconus  az  érthetőbb  GokinddsdX 
helyettesíti  s  müvének  legrégibb  kézirata  tovább  javítja  Hu'go' 
fmidára.  Zeuss  először  Gotlandára  —  Góthországra  —  gondolt, 
azutAu  inkább  hajlott  a  st.-galleni  szöveghez.*)  Legújabban 
Pörstemann  ^)  foglalkozott  e  szó  etymologiájával  s  arra  az  ered- 
ményre jutott,  hogy  Golanda  a  régibb  Gaviland  alakból  állott  elő, 
szélesen  kiterjedt  sík  szántóföldet  jelentvén,  a  minőt  vagy  aNord- 
hausen  melletti  Aranyligeten  (goldene  Aue)  vagy  a  magdeburgi 
termékeny  partvidéken  (Börde)  érintett  a  longobárdok  vonulása. 
Bármiként  magyaráztassék  is  ez  a  név,  az  az  egy  bizonyos,  hogy 
a  góthok  országát,  mely  messze  keleten,  túl  a  Visztulán  feküdt, 
hol  a  longobárdok  soha  sem  fordultak  meg,  semniikép  sem 
jelentheti. 

A  következő  Anthaib,  Bainaib  és  Burgundhaib  nevekben 
lehetetlen  első  tekintetre  észre  nem  vennünk  a  -haib  vagy  -aib 


*)  L.  PtoleoiaeoBt  514.  1.  4.  j. 

*)  Kotliari  le  irály  törvény  könyvVbeu  c.  204.  elöforílül  ez  a  szó: 
silpuinndia,  —  s  ugyanez  értelemben  ca  alakban  ncui  fordul  elö  sehol 
másutt,  csak  a  régi  lübecki  jogban. 

8)  Bluhme  Die  gejis  l  T.  23—25.  1.  és  Platner  i.  h.  175    -1  7G.  1. 

^)  Zeuss  i.  m.  472,  1. 

^)  Geftchichtc  ti.  dfut,  Sprachaiammes.  II.  k.  211.  1. 


^ 


694  A  tONGOÖÁRDOK 

képzőt,  melynek  a  mai  heim  az  ivadéka  s  mely  e  nevekben  Grimm 
szerint  is  gau  értelemmel  bír.  ^) 

Az  Anthaib  szót  Zeuss  egyenesen  Antaram  pagus érte- 
lemben magyarázza  és  ^afafik  siet  azt  elfogadni.  Azonban  ha 
tekintjük,  hogy  ama  területen,  melyet  a  longobárdok  bejártak., 
sohasem  tanyáztak  a  szláv  antok  s  nevök  is  csak  két  századon 
belől  (550 — 770)  említtetik  a  Dniesztertől  és  Maeotistól  észak- 
keletre, s  hogy  az  ant  nevet  a  nyugati  germánok  sohasem  hasz- 
nálták: önkéntelenül  is  más  combinatio  után  kell  látnunk.  Loserth 
föltevésének,  a  mely  szerint  ezt  a  nevet  az  Aenniená  előkelő  bajor 
nemzetség  nevével  kisérti  meg  összefüggésbe  hozni,  melyről^  az  6 
bajor  törvény  emlékezik  s  mely  egy  az  angol-szász  monda  Aenenas 
nevével,  positiv  értéket  semmi  esetre  sem  lehet  tulajdonítani.  *) 

En  azt  hiszem,  hogy  az  Anthaib  név  helyett  az  idézett  for- 
rál^okban  Wandhaib,  helyesebben  még :  II  aná(  aji/wíinak  kellene 
állania.^)  A  longobárdoknak  ugyanis  a  mint  délkelet  felé  vonultak, 
mielőtt  még  Burgundhaibba  értek,  érinteniök  kellett  a  vandálok 
egykori  lakóhelyeit,  honnan  ezek  még  a  markomann  háború  idejé- 
ben az  askiburgi  hegyek  (Oriás-hegység)  tövéhez  vonultak  le,  mely 
hegyeket  azután  rólok  Vandal-hegység  nevén  is  emleget  a  tör- 
ténetírás. *)  Azonban  van  rá  adatunk,  hogy  a  vandal  nép  egy  része 
—  8  valószínűleg  a  silingi  ág  —  otthon  maradt  a  régi  hazában  ^) 
s  az  Afrikába  vándorlottak  is  folyvást  fenntartották  igéuyöket  az 
ősi  birtokokra.  A  visszamaradottak  inkább  csak  védelmezői  voltak 
a  kiköltözöttek  örökének.  S  védelmezték  is  azt  hevesen.  •) 

Hogy  a  longobárdok  ide  juthassanak,  egy  nagyobb  folyón 

^)  Grimm  Gesch  d.  d,  Sprache.  II.  k.  412.  I. 

*)  Loserth  Die  Herrachaft  der  Langobarden  in  BokmeHy  Mdhren  und 
Rugiland,  (L.  Mittheüiingen  dea  Listiíuts  /iir  ocsterr.  Geschicht^funchuny. 
II.  k.  Innsbruck.  1881.)  359.  1.  3j  j. 

^)  A  germán  nyelvben  e  szó  v^gső  szótagjára  esv^n  a  liaugsdly. 
könnyen  történhetett  a  Wand(al)haib  egy  szótagjának  kiesése.  Másfelől 
a  szókezdő  lágy  labiális  (w)  hang  minden  nyelvben  könnyen  elenyészik, 
elkopik ;  pl.  a  longobárd  'olf,  'ulf  megfelel  a  német  wolf-nak. 

*)  Dio  Cassius  55,  l  :  QH  őé  (o^jíXfiiog)  ix  rtav  OvavSaXtxviv 

^)  Procopius  De  hello  Vand<dico.  I.  22 :  TOVXtúV  uív  ovr 
BavSiXvjv,  dl  Pfietvar  ev  yrj  rfl  :TaT()(ó{(  övre  urtjfU]  ric  ovri 
lirofÁa  í-ij  tfié  aiú^Brau  aie  ;'«(>,  oIuccí^  őXiyotg  naiv  ovaiv  ^ 
(ie(itdaí^aí  :T^óg  (fa^^n()iijy  tújV  acplatv  6u6qo>v  i]  dvaiuiiíxai 
ovTi  dy.ovaioig  TeTt/rjxey  tó  ts  ovofta  í^  avrovi^  .ti;  dTToxexffiaai^ 

ö)  Platner  i.  h.  167  —  168.  1.  Zeuss  454.  l.  téved,  midőn  ezt  m 
ős  hazát  Pannóniában  Icvőuek  mondja. 


VÁNDOKLÁSA.  595 

kellett  átkelniök,  t.  i.  az  Oderen  (régi  neve  Viadrus).  Es  erről  a 
folyóról  traditiójuk  meg  is  emlékezik.  En  legalább  az  amazonokkal 
és  bulgárokkal  való  barczukat  nem  nézem  másnak,  mint  a  van- 
dalokkal  vívott  elkeseredett  háborúrmk ;  s  csak  a  tudákosságnak 
tulajdonítom  e  névnek  amazokkal  való  fölcserélését.  A  monda  fel- 
jegyzője bizonyára  nem  tudta  felfogni,  miként  barczolhatott  a 
vándor  nép  oly  hosszú  út  után  ismét  vandalokkal ;  —  kivált,  miután 
egyszer  már  Godan  segitségével  teljesen  tönkre  tette  őket. 

De  bárhol  esett  légyen  Anthaib,  a  longobárdok  innen 
bizonyára  Burgundhai íba  mentek  először.  Burgundhaib fek- 
vésére nézve  a  kutató  történetírás  teljesen  egyetért.  A  vandálok 
törzsrokonai,  a  burgundok,  Élbe  vidéki  hazájokbór373-ban  kere- 
kedtek föl  s  nyomultak  a  Közép-Rajna  mellékeire,  helyet  engedve 
a  mindjárt  utánok  vonuló  longobárdoknak.  S  valóban  ezeket  már 
379-ben  nagy  mozgásban  találjuk,  ^)  mi  szintén  azt  mutatja,  hogy 
a  vandal  birtokokról,  Anthaibból  siettek  minél  előbb  kitakarodni. 

Hátra  van  még  a  longobárdok  vándorlása  ezen  vitás  állo- 
másainak utóisója,  B  a  i  n  a  i  b,  vagy  Anthaibbal  rímelő  alakjában 
Banthaih,  mint  ezt  Pálnál  találjuk.  Ez  utóbbiba  fogódzva,  állította 
Hafafik,  hogy  az  nem  egyéb,  mint  Wendhaib,  vagyis  a  vendek 
gauja.  *)  Szerencsére  azonban  Mttllenhoff  Károly,  kinek  a  német 
nyelvészet  a  régi  helynevek  magyarázatában  Grimm  után  legtöbbet 
köszönhet,  legújabban  fényesen  fejtette  meg  ezen  szó  jelentését.  ^) 
Müllenhoff  szerint  e  szónak  valódi  alakja  Baynaib,  Valószínű, 
hogy  benne  —  mondja  a  nevezett  tudós  —  gyenge  régi  longobání 
többes-számú  genitivus  rejlik :  Bajina  =  a  góth  Bajánk ^  ófeln. 
Bajono,  angolsz.  Bajena,  Baynaib  e  szerint -Ba/i/ia-aí6  helyett  van, 
ez  pedig  azt  teszi,  hogy  Bojorum  regio. 

A  kelta  eredetftbójok  országa  (későbbi  nevén  Bojohaemum), 
kiknek  hatalmát  a  dákok  semmisítették  meg,  Csehország  és  kör- 
nyékének vidéke.  Hogy  a  longobárdok  valósággal  lakoztak  ez 
országban,  azt  a  Chronicon  Gothanum  is  csalhatatlanul  bizonyítja. 
Mert  a  beowinidek,  kiket  ez  említ,  azok  a  szláv  vendek,  kik  a 
longobárdok  Csehországból  távozása  után  e  területre  lehúzódtak 


^)  Prosper  Aquitaaus  Chronicona  a  379.  évhez:  Langobardi  ab 
extreniis  Grermaniae  fínibus  oceanique  protiuus  litore  Scandiaque  iusula 
magna  egressi,  et  uovaram  sedium  avidi,  Iborea  et  Aione  ducLbus  Vau- 
dalos  priinum  vicerunt.  —  Itt  a  krónikás  egy  év  alá  foglalja  hosszú  idő- 
nek eseményeit;  épen  úgy  tesz,  mint  Rcgiuo  apát  a  889.  évnél  a 
magyarokat  illetőleg. 

2)  Safafik:   Slavi^che  Altaűiümer  130—132.  l. 

«)  Haupt  Zeitsrhri/tiéhew  IX.  k.  22H.  s  köv.  U.  Vn-derhte  Namen 
bei  Tacitus  czimü  értekezésében. 

SziZADOK.   1885.   VII.  FÜZET.  39 


596  A  LONGOBÁRDOK 

s  más  vendektől  megkülönböztetve,  bóji-winideknek  neveztettek. ') 
Sőt  a  ki'ónika  még  azt  is  mondja,  hogy  a  longobárdok  egjik  kirá- 
lyának, Wachónak  palotája  volt  ez  országban  s  palotájának  romjai 
még  az  ö  idejében,  a  IX.  század  elején  láthatók  valának.  Bluhme 
szerint  ez  a  királyi  vár  ugyanaz  a  Camburg,  melyet  N.  Károly 
hadserege  a  beowÍQÍdek  805-ben,  majd  ismét  81 0-ben  történt  meg- 
támadása alkalmával  lerombolt.  Ez  a  mai  Kamberg,  Prágától 
délkeletre. 

VII. 

A  longobárd  hagyományok  szerint  a  nép  Gambara  fiainak. 
Ibor  és  Agio  herczegeknek  vezetése  alatt  vonult  ki  Elbe-melléki 
hazájából. 

Vájjon  nem  lehetne-e,  ha  csak  megközelítőleg  is,  megálla- 
pítani ezen  kivándorlás  időpontját  ?  E  részben  nagyfontosságú  az 
az  adat,  melyet  Prosper  Aquitanusnál  találunk.  Azt  mondja 
ugyanis  ő,  hogy  Agio  berezeg  389-ig  viselte  a  főhatalmat ;  ekkor 
halt  meg.  Utána  fia,  Agelmund,  király  lett  s  33  évig  uralkodott  a 
vándorlásban  levő  nép  fölött.  Ha  ez  adatok  hitelessége  ellen  ki- 
fogásunk nincs  —  8  valóban  nem  is  lehet  —  a  longobárdok  át- 
kelését az  Elbén  körülbelől  a  IV.  század  elejére  vagy  legfeljebb 
közepére  tehetjük.  A  Rajna  és  Élbe  között  már  jóval  előbb  alakúit 
két  roppant  népszövetkezet  ekkor  kezdett  igazabban  terjeszkedni 
s  a  római  birodalmon  kívül  a  szomszédos  rokon  törzseket  is  fenye- 
gette. Az  alsó  Rajna  körfii  a  sigambrok-,amsivariak-  éschattokból 
lettek  a  frankok,  az  Élbe  mellékén  a  chaukok-,  angrívariak-  H 
cheruskokból  képeződtek  a  szászok.  E  két  hatalmas  népcsoport 
vagy  elnyelte  a  lassanként  önálló  fejlődésnek  indult  kisebb  tör- 
zseket, vagy  ha  nem  hódoltak  meg,  kivándorlásra  kényszerítette. 
Ez  utóbbiak  közt  voltak  a  longobárdok  is.  ^) 

^)  A  beowinideket  említi  a  Chronicon  MoUsiacense  ad  a.  806. 
{Monum.  Genn.  II.  258.)  beahuuinidis  néveu  és  az  Annales  XanUns&t  ad 
a.  845  (u.  o.  II.  228). 

*)  A  longobárdok  ŐBtörténetének  chronologiáját  megállapítani  rend- 
kívül nehéz  feladat.  Az  idö  folyama  ellenében,  visszafelé  kell  haladauoki 
hogy  olyan  a  milyen  időrendet  nyerhessünk.  Az  az  évünk  adva  van, 
a  mikor  a  longobárdok  Pannóniából  kivonulnak;  ez  az  Ö68.  év.  Paulas 
DiaconuB  II.  7.  a  longobárdok  Pannóniában  tartózkodását  — ^  nyilván 
az  Origó  nyomán  —  42  évre  teszi,  minek  alapján  Zeuss  (474.  1.  **)  j.) 
azt  állítja,  hogy  a  longobárdok  526-ban  lépnek  Pannónia  földére.  Azon- 
ban maga  Pál  I.  22.  beszéli,  az  Origov&l  és  Chroniconu9\  megegyezőleg, 
hogy  a  népet  Audoin  vezette  Pannóniába,  a  ki  pedig  csak  Walthariuak, 
Wacho  fiának  két  éves  uralkodása  után  jutott  a  királyságra.    Procopíns 


vAnhoulAsa.  597 

Azalatt,  míg  a  longobárdok  Burgundhaibig  jutottak,  meg- 
haltak vezéreik :  Ibor  és  Agio.  Ekkor  elhatározták,  hogy  többé 
nem  herczegeket  választanak,  hanem  a  többi  népek  példájára 
királyt.  Erre  főként  az  sarkallta  őket,  hogy  az  összpontosított 
hatalomban  a  nép  egysége,  összetartása  mindenkorra  biztosítva 
legyen.  A  vándorlás  esélyeinek  kitett  nép  csakhamar  belátta,  hogy 
ha  több  berezeg  közt  osztja  meg  az  uralkodói  hatalmat,  ezek  szét 
fogják  forgácsolni  a  törzset:  egyiket  kalandvágya,  másikat  elégedet- 
lensége vagy  idegen  népek  édesgetése  könnyen  arra  bír,  hogy 
magának  a  nép  kebeléből  hadat  toborzzon  s  ezáltal  a  zömöt  ré- 
szekre szakítsa.  S  meg  kell  vallani,  ebben  teljes  igazsága  volt ;  a 
későbbi  események  e  logikát  igazolták. 

Első  királyuk  Agelmund  volt,  az  Agio  fia,  ki  a  gugingok 
híres  nemzetségéből  származott.  Harminczhárom  évig  uralkodott 
a  longobárdok  fölött,  »mint  őseink  reánk  hagyták*,  mondja  Pál 
diakón. 


IV  B.  G.  III.  33.  szintéa  említi  a  longobárdok  Pannóuiába  költöxesdt ; 
nzt  állítja,  hogy  Justiniáu  császár  ajándékozta  oda  Pannóniát  a  longobárd 
királynak,  de  ezt  nem  nevezi  meg.  Azonban  följegyzett  egy  fontos  adatot, 
melyből  legalább  Wacho  uralkodásának  határideje  állapítható  meg.  A 
keleti  góthok  fejedelme,  Vitigis,  midőn  Bavennában  Belizár  szorongatja, 
539-ben  segítségül  hívja  Wacbót  (11.  22  :  Iq  dé  ^ayyoficcQSwv  Toi' 
liüxovra  Ovaxiv  ^Qka^u^  cVfiin/.'orr,  /();;/farcí  re  fisydka  :tqo- 
THVÓuevot.  xat  ig  rfjr  ottceixfuctr  ^aQay.alovpreg)*  Tehát  539-ben 
még  él  Wacho.  Valószínű,  hogy  még  ez  évben  meghalt;  utána  Walthari 
uralkodik  7  esztendeig  azaz  546-ig  s  csak  ennek  halála  után  foglalja  el 
a  trónt  Audoin.  Föltéve,  hogy  neki  trónraléptekor  az  volt  első  dolga, 
hogy  népét  Pannóniába  vezesse,  e  beköltözés  semmi  esetre  sem  történ- 
hetett 546.  előtt  8  igj  a  longobárdok  pannóniai  időzése  sem  terjed  mint- 
egy húsz  évnél  többre.  És  e  combinatíót  igazolják  a  Chronicon  Gothanum 
következő  szavai  is :  Deinde  in  Pannóniáé  orbis  pátriám  suam  hereditatem 
affixernnt ;  et  viginti  et  duo  annos  iU  habitare  perhihentur  (tehát  csakugyan 
546 — 568-íg).  L.  e  chronologiai  felvilágosításokra  nézve  Platnert  i.  h. 
180.1.  3)j. 

A  herulokat  még  Tato  király  teszi  tönkre;  ez  a  háború  508-ban 
megy  végbe  (Wiese  Die  álteste  Geachichte  der  Langoh.  Halle,  1877.  43.1.) 
s  minthogy  Pál  szerint  (I.  21.)  Tato  nem  sokáig  örült  győzelmének^  azt 
hiszem,  nem-sokban  tévedek,  ha  azt  állítom^  hogy  Wacho  509-ben  taszí- 
totta őt  le  a  trónról.  így  tehát  Wacho  30  évig  uralkodott.  Ennyit  vesz 
föl  Loserth  is  i.  h.  364  1.  Most  már  tudva  azt,  hogy  Agelmund  389-ben 
nyeri  el  a  királyságot  s  33  évig  uralkodik  vagyis  422-ig,  Lamissio  3 
éves  (1.  Prosp.  Aqnit.  ad  a.  423.)  uralkodása  pedig  425-ben  ér  véget ; 
továbbá,  hogy  Leth  40  évig  viseli  a  legfőbb  méltóságot :  a465  — Ö09-ig 

39* 


698  A  LONGOBÁRDOK 

Utána  Lamissio  következeit  (422-ben),  ki  a  monda  szerint 
egy  kéjnőnek  volt  gyermeke.  Ez  a  nő  egyszerre  hét  gyermeket 
szült  8  bele  hányta  őket  egy  tóba.  Esetleg  épen  arra  járt  Agel- 
mund,  megállította  lovát,  s  midőn  első  bámulatában  a  szegény 
gyermekeket  dárdájával,  melyet  karján  hordott,  ide-oda  forgatta, 
az  egyik  megragadta  kezével  a  király  dárdáját.  A  király  fölnevel- 
tette a  fiút  s  minthogy  tóban  találtatott,  a  tó  neve  pedig  longobárd 
nyelven  láma  volt  (a  német  Lehm),  Lamissio  nevet  adott  neki. 

Nyilvánvaló  dolog,  hogy  ezt  a  mesét  is  a  szójátékokat  haj- 
hászó középkori  elmésség  találta  ki. 

terjedő  időre  négy  király  uralkodása  esik  (Gildebok,  Godebok,  Klaffb  és 
Tato)^  kik  közül  csak  Godebokról  tudunk  annyit,  hogy  Odovakamak 
kortársa  volt. 

Waitz  {Scriptores  rer,  Langob.  et  Ifalic.  503.  1.)  közli  a  XIII.  század 
tájáról  való  Sz.  Faustin-féle  codcx  egy  catalogusát,  mely  a  longobárd 
királyok  következő  chronologiáját  adja :  Agilmond,  filius  Aíon.  fíl.  Theoü. 
duc.  Scandiu.,  primus  rex  Long, regn.  ann.  33  Lamuei  nothns regn.  ann. 
40,  dictus  Lintigior^  a  quorum  reges  b.  Lintigior^  id  est  gloriosus,  a  quo 
septem  reges  vocati  Lintigior.  Oetbei  regn.  ann.  41.  Gíldoochim  regn. 
ann.  11.  Codoc  regn.  ann.  12.  Clafon  regn.  ann.  5.  Vant  regn.  ann.  10. 
Unac  regn.  ann.  18.  Waltarahis  regn.  ann.  7.  Audoin  regn.  ann.  4^. 
Alboin  regn.  a'nn.  31  in  Pannónia.  Ha  ezeket  az  éveket  összeadjuk  s  ki- 
vonjuk 568-ból,  mikor  Alboin  király  uralkodása  Pannóniában  megszűnik^ 
318.-at  nyerünk.  Ez  még  megállhatna.  Ettől  számítva  fölfelé,  Godebok 
uralkodása^  kiről  bizonyos,  hogy  487  körül  volt  király,  a  443  —  455 
közötti  időre  esnék.  Ez  a  chronologia  tehát  egészben  véve  nem  fogadható 
el.  Azonban  megmaradva  föntebbi  combinatiónknál,  azok  a  számok,  me- 
lyeket Gildehok;  Godebok  és  Klaffo  uralkodási  éveiként  vesz  fÖl,  teljesen 
beleilleszthetők  számitásunk  keretébe.  Eszerint  Gildebok  465  —  476.. 
Godehok  476—488.,  Klaffo  488-  493.ig  uralkodik. 

A  longobárd  királyok  uralkodásának  chronologtai  tábláját  ti*hát 
én  így  állítom  össze : 


Agelmund 

389- 

-422 

Lamissio 

422- 

-425 

Lcth 

425- 

-465 

Gildehok 

465- 

-476 

Godehok 

476- 

-488 

Klaffo 

488- 

-493 

Tato 

493- 

-509 

Wacho 

509- 

-539 

Walthari 

539- 

-546 

Audoin 

546- 

-563 

Alboin 

563- 

572 

VÁNDORLÁSA.  599 

Mikor  a  longobárdok  áthatoltak  az  emiitett  folyamon,  sokáig 
időztek  annak  tuIsó  partján.  Azonban  azalatt,  mlg  a  fáradalma- 
kat kipihenték,  történt,  hogy  a  bulgárok  (?)  egy  éjjel  hirtelen 
rajok  törtek,  közűlök  sokat  leöltek  s  oly  rettentő  dühvel  kegyet- 
lenkedtek, hogy  Agelmund  királyt  is  megölték,  egyetlen  leányát 
pedig  foglyul  ejtették.  Lamissio^  ki  ezután  király  lön,  feltüzelvén 
népét,  megboszúltA  nevelő  atyja  halálát.  De  nagyobb  dolgokat 
nem  vala  ideje  végbevinni,  mert,  mint  Prosper  Aquitanus  írja, 
csak  három  évig  viselte  a  királyi  méltóságot. 

Utána  Leth  jutott  a  trónra,  kiről  egyebet  nem  tud  a  hagyo- 
mány, mint  hogy  negyven  esztendeig  uralkodott.  O  vele  veszi  kez- 
detét a  lething  családból  szármozott  királyok  sora.  Pia  követke- 
zett halála  után,  Gildehok  s  mikor  ez  is  meghalt,  Godehok  lett 
utódja.  Godehok  már  Csehország  területén  trónolt. 

Még  északon  tanyáztak  a  longobárdok,  midőn  Attila  nagy 
hadjárata  megrengette  Európát.  E  hadjáratban  Germániának 
számos,  kisebb-nagyobb  nemzete  vett  részt ;  ott  látjuk  az  északi 
rúgot,  kinek  neve  ekkor  hangzik  először,  scyrrt  és  turcilingot,  a 
gyorsrohamú,  csatában  győzhetetlen,  de  kegyetlen  herúlt,  a  lassú 
felfogású,  nehezen  mozgó  gepidát  és  a  keleti  góthot.  Két  kútfő 
emlékezik  a  hadjáratban  résztvett  ezen  népekről :  Sidonius  Apol- 
linaris  (később  clermonti  püspök),  ki  ez  eseményeknek  kortársa 
volt  8  veje  Avitus  császár  consulságra  léptekor  (456.  jan.  1.) 
hozzá  panegyricust  írt ;  -  -  és  a  História  miscella,  mely  nem  sokat 
érő  későbbi  compilatiója  reánk  nem  jutott  krónikáknak,  de  a  mely 
mégis  számos  becses  adatot  tartalmaz.  Ezek  egyike  sem  említi^ 
hogy  a  hunok  hadseregében  longobárdok  is  lettek  volna.  A  dol- 
gok természetéből  legfeljebb  annyit  következtethetünk,  hogy  ha 
az  egész  longobárd  nép  nem  is  szegődött  a  hunok  mellé,  egyes 
csapatai  valószínűleg  csatlakoztak  hozzájok.  Jordanis  (c.  53.) 
mellékesen  elárulja,  hogy  Attila  fia,  Dinzio  (Dengisich)  hadsere- 
gében egyéb  hozzá  hü  maradt,  nagyrészt  ugor  népeken  kivül,  kik- 
kel a  pannóniai  Bassiana  város  határát  pusztította,  bardores  is 
voltak.  Ezek  alatt  csakis  longobárdokat  lehet  értenünk. 

A  longobárdok  igen  sajátságos  helyzetbe  jutottak  Csehor- 
szág területén.  Rendkívül  vitéz  germán  törzsek  vették  körül  őket 
mindenfelől,  s  ezek  minél  közelebbi  rokonok  voltak  egymáshoz, 
annál  szenvedélyesebben  gyűlölték  egymást.  Mindegyik  néptörzs 
saját  fészkébe  beékelve,  csak  a  pillanatot  leste,  hogy  a  másikra 
lecsaphasson.  A  longobárdoknak  vagy  egyenként  meg  kellett 
mérkőzni  e  népekkel  vagy  ismét  szép  szerént  elvonulni. 

A  hún  forradalom  előidézte  változások  igen  nagyok  voltak. 
Európa  ábrázata  egészen  más  színt  cserélt  s  az  ezenkori  népek 
elhelyezkedése  sajátságos  viszonyok  közt  ment  végbe.  A  hún  biro- 


600  A  LONGOBÁRDOK 

dalom  magvát,  a  hajdani  Daciát,  Ardarich  gepidái  Tálasztották 
hazájokúi.  Nekik  volt  legnagyobb  részök  a  hűn  birodalom  halomra 
döntésében,  nekik  jutott  az  oroszlánrész,  Gepidia  az  Olt  folyótól 
a  Tiszág,  a  Dunától  a  Kárpátokig  terjedt,  sőt  a  mai  Szerémség 
is  gepida  birtok  volt  A  magas  virágzást  ért  Dacia  római  korbeU 
építményeinek  tönkretevésében,  melyeket  a  vandal  és  góth  pusztítás 
még  meg  nem  semmisített,  a  gepidák  is  rövid  itt  lakásuk  ideje  alatt 
(453 — 567)  bizonyára  segítségére  voltak  az  enyészetmunkájának. 

Pannoniának  egykor  művelt  földjén  fel-fellobbant  még  a 
rómaiság  utolsó  szikrája.  Mai  hazánknak  mintegy  ötödrésze,  a 
Dunán-tűl,  keleti  Ausztria  egy  keskeny  szalagja  Bécscsel  együtt, 
továbbá  Szlavónia-  és  Horvátország  a  régi  határőrvidékkel  és 
Krajnának  a  Száva  felső  folyása  körüli  csúcsa  mintegy  a  31. 
hossz,  fokig :  ez  volt  Pannónia  akkori  területe.  A  keleti  góthok 
három  fejedelme,  az  Amalok  véréből  való  Vandalar  fiai :  Vala- 
mer,  Tbeodemer  és  Videmer  osztoztak  és  uralkodtak  fölötte. 
Azon  nem  is  négy  évtized  alatt  (454 — 488),  míg  itt  időztek  s 
Italiába  költözködtek,  pusztító  hadjárataikat  gyakran  emlegetik 
az  évkönyvek. 

A  gepidáktól  északra,  a  Kárpátok  lejtőin  a  herolok  vad 
törzse  tanyázott.  Szintén  nagy  szerep  jutott  neki  a  hűn  háború- 
ban. Különben  rendkívül  nyugtalan  természetű  volt;  nincs  a 
világon  nép,  mely  több  földet  bekóborolt  volna  a  herulokaál.  Alig 
hogy  feltűntek  a  Dnieszter  mellékein,  már  a  Rajna  partjain  is  ott 
látjuk  őket ;  épúgy  feldúlják  Görögországot,  mint  a  hogy  rabol- 
ják Spanyolországot  s  Italiában  csakúgy  otthon  érzik  magukat, 
mint  Scandináviában.  Az  a  rajz,  melyet Procopius  ad  rólok,  vitéz, 
de  vad  ábrázolatban  tűnteti  fel  őket.  Nyugot  felől  érintkezett 
földjök  a  longobárdok  birtokaival. 

Az  osztrák  Duna  mellékein,  körűlbelől  Linztől  Bécs  hatií- 
ráig  (de  ez  már  Pannóniához  tai*tozott)  Rugiland  feküdt,  mely- 
nek kis  népe  a  rúgiak,  szintén  germán .  törzs,  e  földet  választá 
lakóhelyűi.  A  Dunától  délre  Noricumban  még  meglehetős  erőben 
pezsgett  a  római  élet.  A  rugiak  ariánusok  voltak,  a  noricumbeli 
rómaiak  catholicusok.  Gisa,  rúg  királyné,  Feletheus  neje  (kit 
Feva  néven  is  ismer  a  történelem)  mindent  elkövetett,  hogy  eze- 
ket is  az  aríán  hitre  térítse.  Kínozza,  sanyargatja  őket  s  általá- 
ban a  rúg  királyok  politikája  oda  irányúi,  hogy  a  gazdag  római 
elemet  lehetőleg  kiszípolyo5:zák.  Székhelyök  Favianae,  melynek 
holfekvése  máig  sincs  kiderítve.  Némelyek  Bécsnek  >Wien<  nevét 
keresik  benne  s  ezzel  azonosítják. ») 


*)  A  Favianae  ( Vila   S,  Severini)  alak   mellett  még  Fafiana  {Sot 
Imp.  Mannertuél  Germania  etb.  Lipcse,  1820.  639.  1.)  és  Febíanae  (U.o. 


VÁNDORLÁSA.  601 

Rugilandnak  épen  ez  időben  egy  nagyérdekti  alakja  van, 
kiről  a  történetírás  mindenha  kegyelettel  fog  emlékezni.  A  jám- 
bor szerzetes  Szent  SzeTerín  ez,  ki  messze  keletről  jött  erre  a 
vidékre,  hogy  a  bomladozó  erkölcsöket  kiáltó  szavával  és  magasz- 
tos példájával  tij  életre  hívja.  Hatása  magára  a  királyi  családra 
is  igen  nagy  s  beteljesült  jövendölései  a  csodálattal  határos  tisz* 
teletet  és  vak  engedelmességet  biztosítanak  számára.  Apostolként 
jár-kel,  betegeket  gyógyít,  klastromokat  emel,  könyörületességet 
és  békességet  prédikál  a  pogány  alamannok  és  az  árián  rúgok 
előtt,  tizedet  szed  a  szegények  számára,  inti  a  városokat  a  barbá- 
rok fenyegető  betörésére  avagy  megvédelmezi  beszédének  erejé- 
vel ;  a  hatalmasokra  való  befolyását  az  üldözöttek  javára  értéke- 
siti. S  mindezt,  a  nélkül,  hogy  akár  valami  egyházi,  akár  világi 
hivatala  volna,  csupán  erős  hitének  és  csodálatraméltó  személyi- 
ségének varázsával  eszközli. 

De  alig,  hogy  meghal  a  kegyes  Szeverin  (482),  a  király  és 
rokonai  között  tüstént  felüti  fejét  a  viszálkodás.  Ezt  felhasználja 
Odovakar,  Italiának  ekkoriban  ura,  rátör  a  i-úgiakra,  elfogja  a 
királyt  gőgös  nejével  együtt  s  foglyokként  Italiába  hurczolja  őket. 
Sőt  Pierius  comes  által  a  dunamelléki  rómaiakat  is  áttelepíti 
Olaszországba  488-ban.  ^)  Ezzel  a  rómaiság  teljesen  elenyészik 
Noricumban. 

630.  1.)  alakokat  találuuk.  Bécs  helyén  feküdöttuck  vitatja  Tauschinski 
(Sitzungsberichte  d.  Wiener  Akad,  XXXVIII.  k.  31. 1.),  ellenkezövéleményen 
vau  Bliimberger  (Archív  der  Wiena'  Akad.  III.  1849.  353.  1.) 

^)  Itt  ismétlődik  az  a  rendszabály,  melyet  egykor  Aurelianus  alkal- 
mazott Daciában  (Flavius  Vopiscus  Aurelian.  39.)  Eugipius,  Szent 
Szeverin  tanítványa  és  élctirója  (51 1.  körül.  Sauppc  Monum.  Gerrn.  histor. 
tiutor.  anUquiss.  1.  2.  Herol.  1870.)  mondja  31  univcrsos  in  Romani  soli 
provinciám  absque  ullo  libertatis  migraturos  incommodo.  L.  még  a  40. 
45.  fejezeteket.  Okos  ember  korántsem  értelmezi  ezt  akként,  mintha 
Noricumnak  minden  egyes  római  embere  elhagyta  volna  hazáját.  A  gaz- 
dagabb osztály,  mely  vagyonát  könnyen  magúval  vihette,  a  hivatalnoki 
kar,  hadsereg  stb.  igen  is  kivándorolhatott,  de  hogy  a  szegényebb  föld- 
mivelŐk,  a  világon  magukat  bárhol  otthon  érző  kereskedők  és  a  kisipa- 
rosok legalább  jó  nagy  részben  nem  mozdultak,  a  dolog  természetéből 
folyik.  Ennélfogva  tabula  rasáról  szó  sem  lehet.  De  igenis  lehet  szó 
arról,  hogy  ez  otthon  maradt  alsóbb  néposztály,  mely  különben  —  Italiát 
kivéve  —  a  világ  egy  provinciájában  sem  volt  soha  erősen  római^  a 
rómaiság  traditiót,  mert  azok  fentartására  alkalmas  sem  volt  annyira 
mint  az  aristocratia,  nem  ápolta.  A  barbárokkal  való  folytonos  érintke- 
zés lassanként  egybeolvadásra  vezetett.  Semmikép  sem  lehet  tehát  azt 
az  álláspontot  tarthatónak   mondani,  melyet  Jung  Roeiner  und  Románén 


602  A  LONGOBÁRDOK 

• 

A  mint  Odovakar  kihú/za  lábát  a  lakosok  nélkül  maradt 
Kugilandból,  a  longobárdok  mindjárt  elfoglalják  azt  és  »néhány 
évig  laknak  vala  ott,  minthogy  földje  igen  termékeny  Tala.« 

Azonközben  meghala  Godehok  s  fia  Klaflfo  lett  utána 
király.  (Ennek  vezetése  alatt  vonulnak  a  longobárdok  Rngi- 
landba).  Mikor  ez  is  meghalt,  fia  Tato,  a  hetedik  longobárd  király 
foglalta  el  a  trónt.  A  longobárdok  most  már  Rugilandból  is  kivo- 
nulnak 8  megszállanak  >in  campis  patentibus,  qui  sermone  bar- 
barico  féld  appellantur.«  Mely  sík  földet  kell  ez  alatt  érteni, 
mai  napig  sem  bizonyos.  Hogy  a  Duna-Tisza  köze  semmi  esetre 
sem  volt  —  mert  némelyek  annak  tartják  ^)  —  kitetszik  abból 
is,  hogy  a  gepidákkal  csak  a  henilok  legyőzése  után  Pannoniából 
érintkeznek.  A  herulok,  ha  a  longobárdok  közöttök  és  a  gepidák 
között  laknak,  bizonynyal  a  longobárdokra  uszították  volna  a 
velők  jó  viszonyban  lévő  gepidákat,  a  longobárdok  ezen  halálos 
ellenségeit.  De  minthogy  ez  nem  történik,  legvalóbbszínü,  hogy 
ez  a  féld  nem  más  mint  Marchfeld  vagyis  a  Morva  folyó  tenné- 
keny  völgye.  *) 

Dh.  Borovszky  Samu. 


in  (hit  Donauloanler/i.  lunsbruek,  1877.  cziinü  nmiiksíja  főszempontjául 
választott^  liogy  a  dunai  tartományok  ucpci  között  a  népvándorlás  után 
Í8  meg  századokon  át  clt  volna  a  rómaiság. 

^)  így  Zcuss  473.  A  bel  239.  Bolzc  De  rchua  Hcrtdonim,  Bcrliu, 
1855.  1:í.  1.  2)  j.  Wicsc  36.  WiotcrslicimDahn  II.  339.  Érdekes  sorsa* 
van  a  Dnna-Tiszaköznek  ;  ncmei^ak  ezt  a  feld-ct  értik  rá,  hanem  Plinius 
(///*/.  yai.  III.  24.  27.)  dcscrta  Hoíorum-játis  itt  korcsík  (Rocalcr:  Rom. 
Stufl.  29.  l.  OS  utána  llunfalvy  Eihiwfjr.  64),  bár  mindkdt  esetben  vilá- 
gos, hogy  nem  az. 

3)  Bluhmc  i.  m.  30.  1.  66)  j. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


EEDEKES  VÁLÓPER  A  XVIII.  SZAZADBÓL. 

Az  a  válóper,  melyuek  egyik  jellemző  actáját  a  következők- 
ben veszi  az  olvasó,  látszólagos  igénytelensége  daczára  Erdély 
XVIII.  századi  vallási,  társ<adalmi,s  erkölcsi  életébe  mély  bepil- 
lantást enged  vetnünk.  Az  egyszerű,  de  vajh  mi  sokszor  ismétlődő 
szerelmi  tragoedia  (a  költő  szerint :  »  . . . .  eine  alté  Geschichte, 
doch  bleibt  sie  immer  neu,  und  wem  sic  just  passieret,  dem  bricht 
das  Herz  entzwei*),  melynek  peripetiái  vannak  e  rövid  közlemény- 
ben feltűntetve :  valóságos  korképpé  domborodik,  ha  fáradságot 
veszünk  magunknak  az  illető  mellék-,  mondjuk  láthatatlan  fac- 
torok  által  ügyesen  húzgált  s  jól,  ad  regulás  artis  tologatott  szín- 
falak mögé  tekinteni.  Vessünk  tehát  egy  futólagos  pillantást  e 
szerelmi  tragoediára,  melynek  szereplői,  a  szerelmes  főrendü  férfiú 
s  kedvese  —  a  régiek  úgy  nevezték,  hogy  »szerettye«  —  a  szép 
polgárleány,  rokonszenvünkre  oly  igen  érdemesek.  E  sorok  írójáét 
legaláob  teljes  mértékben  bírják.  Méltán-e,  vagy  sem,  —  Ítélje  meg 
a  kegyes  olvasó.  , 

Báró  Kemény  Ádám,  Jánosnak,  a  fejedelemnek  Kállai 
Zsuzsannától  való  másod-unokája,  gróf  Bhédei  Drusiannát  a  múlt 
század  harmadik  tizedében  nőül  vévén,  vele  évekig  a  legszebb 
családi  életet  élte.  Egymás  iránt  való  vonzalmuk  zálogai  gyer- 
mekeik, István  és  Simon  (később  Alsó-Fehérmegye  főispánja  és 
statuum  consiliarius)  valának.  Családi  életük  verőfényére  azonban 
később  homály  borúit,  »accidit. . . .«,  t  i.,  >quod  non  speraba- 
tur . . . . «  Kemény  Ádám  ugyanis  a  maga  részéről,  s  amint  látni 
fogjuk,  szive  szerint,  egyfelé,  —  az  asszony  pedig,  valószínűleg  nem- 
különben szive  sugallatát  követve  más,  vagy  még  hihetőbben 
mások  felé  kezdett  tekintgetni,  a  miért  is  menten  be  kellett  a 
házaséleti  perpatvarnak  következnie.  Hogy  kire,  avagy  kikre  te- 
kintgetett az  asszony,  nincs  tudva,  de  az  nyilvánvaló,  hogy  csak- 
ugyan tekintgetett.  Á  férj,  s  az  immár  nem  is  épen  ifjú  férj  — 
hisz  felnőtt  fiai  valának  —  egy  kolozsvári  polgárleányba  szeretett, 


604  KÜLÖNFÉLÉK. 

Széles  Terézbe,  Széles  István  kolozsvári  senator  s  egyszersmind 
a  kolozsmonostori  convent  archivulna  egyik  requisitorának  szép 
leányába.  Szolgáljon  mentségére,  hogy  nem  követve  neje  példáját, 
nem  többe,  hanem  csak  egyetlen  egybe  szerelmesedett.  A  fátum 
meglévén,  következményei  sem  maradhattak  el.  Divortiumra 
került  tehát  a  dolog,  hisz  ez  oldja  fel  az  elkeseredett  szivek  köte- 
lékét, főleg,  ha  az  illető  szívek  protestánsokéi.  Meg  is  történt  A 
felek  1753'ban  a  nagyenyedi  generális  synodiison  jinnUler  divor- 
tiáltattak.  Az  asszony  »oJ  vianifestnm  aduit erhnu  dtrotiíálM^k' 
—  mondja  aFacti  Species —  cxanninuincáltatik,  lujdha  rftt/'tikés 
maffistrntus  kezihe  adjudicdltaiik,^  A  férjnek  pedig,  míg  a  >hohér 
fofff/afkozdsaiért  -—  szerelmét  érti-e  az  acta,  avagy  szerelmi  bána- 
tából eredő  poharazásait,  nincs  tudva  —  ráseahM  pnblkn  poein- 
tentiájdt  vét/ben  vem  rttwé,  a  második  hdzassfhf  interdicdUnfik.* 
De  az  asszony  a  rá  nézve  kedvezőtlen  Ítélet  ellen  novizál.  A  nóvum 
azonban  a  következő  évben  (1754),  részben  legalább,  szintén  ellene 
dől  el.  A  férj  szabadnak  véli  magát.  Menten  catholisál,  és  e  vélt 
jog-,  vagy  jobban  mondva  vallási  alapon  *8zerettyével«  nem  sza- 
bados módon  egyesül.  S  hogy  a  dolog  épen  jól  legyen,  Széles  Te- 
réznek »medio  tempore*  fia  születik.  A  per  tovább  folyik  sa  leg- 
felsőbb instantiákig  jűt.  A  decisio  azonban  késik.  A  becsületes,  a 
jóhiszemű  bigamus  néhány  év  múlva  belehal  a  dologba.  Vége 
szakad  tehát  a  hő  szerelemnek  s  következésképen  a  pernek  is. 
Következik  a  végkielégítés  nem  épen  rokonszenves  processusa. 

Az  eset  s  elmaradhatatlan  következménye,  a  válóper,  a  múlt 
század  egyik  cause  célebre-jevé  vált  a  Királyhágón  túli  részekben. 
S  méltán,  mivel  abban  az  időben  Erdélyben,  ez  át  meg  át  patriar- 
chális országban  hasonló  dolgok,  még  az  aristocratia  körében  is 
ritkán  fordultak  elő.  Nem  is  maradtak  el  a  commentárok.  Eg}'ikc 
a  legérdekesebbeknek  az,  a  hogyan  Rettegi  György  adja  elő  az 
esetet  Emlékiratainak  1766-ra  vonatkozó  részében:^)  »Széles 
István,  kolosvári  senator  s  egyszeismind  archivirequisitor  is  meg- 
halt ;  ez  derék,  értelmes  ember  lett  volna,  csakhogy  holmi  dolgok- 
ban mala  fide  actum  fuisse  deprehendáltatott,  melyért  becsületi 
annyira  decrescált  volt,  hogy  bíróságra  sohasem  mehete  Kolos- 
várt, a  populust  odio  prosequebat,  melyért  biróválasztáskor  majd 
mi  votum  sem  ment  reá,  különben  is  mind  maga,  mind  valami 
nagy  leányi  (kik  közül  egy  az  ő  halála  előtt  petecsben  megholt) 
csúfondárosok  voltának,  kivált  a  külső  nemesembert  sokféleképen 
tudták  csúfolni.  Egy  Tresia  nevű  leányának  dolgát  nem  állhatom, 
hogy  ide  ne  írjam.  Kemény  Adámné,  Rhédei  Diiisi&nna  az  nrá- 
nak  sok  helytelen  dolgait  tovább  nem  állhatván,  megkfllönözött; 


^)  L.  Hazánk j  történelmi  közlöny ^  III.  k.  345.  1. 


KÜLÖNFÉLÉK.  605 

el  akarván  válni  Kemény  Ádám  is  tölc,  medio  tempore  ez  az 
Széles  Trési  öszveszürte  vele  a  levet,  s  azalatt  a  hasát  is  fel- 
C;8Ínáltatta,  melyet  vévén  észre  kiment  Kamarásra,  ott  Kemény 
Ádám  a  katonai  s  erkedi  plebáunsokat  magához  hívatván,  hogy 
már  előttök  a  római  jus  canoniciim  szerént  egybeesküdjenek,  meg 
is  esküdtének,  de  tudván  a  plebánusok,  hogy  feleségétől,  Rhédei 
Di-usianától  nem  divortiáltatott  rendesen,  meg  nem  hallgatták 
esküvéseket ;  ugyancsak  együttlaktak  mintegy  két  hónapig,  azalatt 
meghala  Kemény  Ádám,  a  fia  báró  Kemény  Simon  úr  kihajtotta 
a  második  Kemény  Ádámnét  a  jószágból ;  azolta  mindjárt  a  sze- 
gény Széles,  hogy  a  leányát  Kemény  Ádámnénak,  a  fiát  a  leányá- 
nak Kemény  Ádám  legitimua  fiának  csinálhassa,  sokat  is  futott- 
fáradott,  s  most  halála  előtt  ő  Felsége  előtt  szakadott  vége, 
ugyancsak  a  gyermek  pro  legitimo  nem  pronunciáltatott,  mivel 
kijött,  hogy  az  apja  íródeákokat  fogadván  a  káptalanbeli  levelek- 
nek újra  való  írására,  egy  Veszprémi  nevű  borbélynak  a  fiával 
csináltatta,  hanem  pro  alimentatione  svadeálták  Kemény  Simon 
úrnak,  hogy  valamit  vessen,  melyet  aligha  megcselekszik,  a  mint 
nem  régiben  Bécsből  írt  leveléből  láttam. « 

A  jeles,  a  majdnem  kivétel  nélkül  igazat  beszélő  ki'ónikás  ez 
előadásához  azonban  sok  szó  fér.  ítéletét  az  ügyről  a  Khédeiek  iránt 
táplált  rokonszenve  —  hisz  a  család  egyikének,  az  incta  unokatest- 
vérének udvarában  tölte  ifjúsága  legszebb  éveit  —  befolyásolta. 

De  Halmágyi  Sándor  barátomnak,  a  ki  báró  Kemény  Ádám 
s  Széles  Teréz  szerelmét  egy  szép  elbeszélésben  költőileg  dolgozta 
fel  *),  sincs  egészen  igaza.  Á  valóságot,  mint  mindenben,  minden- 
kor 8  mindenütt,  itt  is  a  középúton  kell  keresni.  S  ezt  meg  is  lel- 
hetjük. Habár  ugyanis  a  lejebb  olvasható,  s  meglehetős  furfan- 
gosan szerkesztett  Facti  Species,  Rettegi  nyilván  elfogult  s 
Halmágyi  költői  előadása  (a  beszélyírók  ha  a  feketét  nem  is,  de 
a  szürkét  more  solito  fehérre  szokták  mosni)  egymásnak  meg- 
lehetősen ellene  is  mondanak,  mindazonáltal  elégséges  alapot 
szolgáltatnak  arra,  hogy  a  kérdéses  szerelmi  tragoediára  vonat- 
kozólag biztos  következtetésre  juthassunk.  A  mi  engemet  illet, 
meg  kell  vallanom,  hogy  —  legalább  ad  summos  apices  —  a  Facti 
Species  s  a  novellista  felfogását  vagyok  hajlandó  osztani  Smem 
csak  azért,  mivel  a  szerelmi  tragoediák  szereplőinek  rokon- 
szenvünkre általán  jus  quaesitumuk  van,  hanem  főleg  a  miatt, 
hogy  Kemény  Ádám  s  Széles  Teréz  nem  annyira  saját  hibájukért 
bűnhődtek,  semmint  áldozataivá  váltak  egy  korukbeli  láthatatlan 
vi8  majornak. 


*)  Egy  kolozsvári  polgárlcány    törtenete.   L.    Halmágyi    Sándor 
Parlagi  rózsák.  1.  k.  Pest,  1860.  47— 144.  l 


606  KÜLÖNFÉLÉK. 

De  máskülönben  is  a  szerelemnek,  ha  késő  láng  gyanánt  s 
ha  boros  emberben  lobban  is  fel,  csakugyan  szerelem  számba  kell 
mennie.  S  Kemény  Ádámé  is,  mint  ilyen,  legalább  is  elnézésün- 
ket, sőt  ennél  többet,  részvétünket  érdemli  meg. 

Lássuk  azonban  a  vis  majort,  mely  e  perben  iugerált  s  két 
ember  életét  tette  szerencsétlenné. 

Erdélyt  s  kormányzatának  irányát  a  Báthoriak  kora  óta 
Bécsben  is,  Magyarországon  is,  át  meg  át  protestánsnak  tar- 
tották. Az  erdélyi  magyarság  is,  néhány  elöbbkelö  család  s  foIeg 
a  csíki  székelység  kivételével,  olyannak  tudta  magát  s  rajta  volt, 
hogy  az  önállóság,  a  nemzeti  fejedelemség  verőfényes  korában 
vallási  hagyományos  hegemóniáját  észszel  és  szívóssággal  fen- 
tartsa,  szereijcséjére  a  többszörösen  zaklatott  magyar  nemzetiség- 
nek. Nem  tagadhatni  azonban,  hogy  a  Rákőcziak  maguk,  s 
Apafi  Mihály  korának  vezéremberei  nem  egy  irányban  túlkap- 
dostak in  ecclesiasticis.  Erős  protestánsok,  de  egyszersmind  erős 
magyarok  is  valának,  s  ez  mentse  koronkénti  botlásaikat  is  az 
erdélyi  katholicismussal  szemben.  Hisz  irányuk  nemzeti,  egészen 
magyar  vala,  a  katholikusoké  ellenben  a  bécsi  politika  és  vellei- 
tások  csapásain  járt.  A  nemzeti  fejedelemség  elenyésztével  a 
vallási  visszahatásnak  természetszerűleg  be  kellett  következnie. 
Erdély  köz-,  vallási-  és  beléletének  szomorú  korszaka,  a  főleg  val- 
lási elégtételvevés  amaz  ideje  köszöntött  be  a  XVII.  századvégén 
s  még  inkább  a  XVIII.  század  elején,  midőn  a  katholicismus 
-  cum  omnibus  suis  appendicibus,  s  ilyen  elég  sok  vala  —  a 
Bethlenek  s  Rákőcziak  hazájába  vonult.  Az  erdélyi  katholikns 
püspök  szék-  és  dioecesis  foglalása;  a  jezsuiták  szei*zetének  s  azzal 
együtt  a  vallási  rajongásnak  installatiója  —  midőn  gróf  Komis 
Zsigmond,  erdélyi  kormányzó  a  mikolai  könnyező  Szűz-Mária 
képet  Szent-Benedekről  Kolozs-Monostorra,  maja  a  kolozsvári 
^jezsuitákc  templomába  költözteté,  a  hol  azonban,  mióta  a  nagy- 
érdemű s  felvilágosodott  piarista  atyák  gondozása  alatt  áll,  többé 
immár  nem  »könyvezik«  — ;  a  hitt^rjesztés ;  a  proselitizmns  meg- 
indítása ;  a  főbb  protestáns  családok  egyes,  megpuhított  tagjai- 
nak átédesgetése  stb. :  képezték  az  új  irány  kiinduló  pontjait* 
Bethlen  Katalin  gróf  Haller  Lászlóné,  az  igazi  magyar  hölgy  ez 
eszményképének  híres  esete  —  szeretett  gyermekét  ragadták  ki 
az  ő  hű,  protestáns  öléből,  —  kezdet  volt,  melynek  pár  évtized 
alatt  folytatása  következett  s  főleg  a  nagy  királyné  korában.  Gróf 
Bánffi  Dénes  leányának  hasonló  esete  sem  áll,  fájdalom,  egyma- 
gában. ^)  Tény  az  —  erdélyi  emberekűl  hagyományilag  is,  más- 


1)  L.  Haziink  stb.  III.  k.  351,  352  1. 


KÜLÖNFÉLÉK.  607 

különben  is  több  ily  esetet  ismerünk,  —  hogy  a  vallásterjesztés 
sem  korlátokat,  sem  határokat  nem  ismert  ez  időben. 

Maria  Therézia  korának,  a  vallási  s  politikai  megpuhitás 
aerájának  egyik  kiváló  tényezője  báró  Bajihay  Antal  (1717  — 
1773),  erdélyi  római  catholicus  püspök  vala,  az  eszes  piarista,  a 
perfect  udvari  ember,  a  ki  József  császárnak  is,  trónörökös  korá- 
ban, a  történeti  tudományokból  tanára  volt.  1760-ban  neveztetvén 
ki  Erdély  püspökévé,  tudományos  és  politikai  képzettségénél  s 
finom  modoránál  fogva  az  alig  43  éves  püspök  korának  legkiválóbb 
politikai  factorává  vált.  Befolyása  Erdély  társadalmi  s  politikai 
életében  mondhatni  irányadó  vala.  Hol  esze  nem,  kellemes  modora 
—  a  pap-delicatesse  —  döntött  s  fogta  meg  az  illetőket.  Húsz 
egynéhány  levele  (olvastam  s  gyönyörködtem  is  bennök)  maradt 
fenn  gróf  Komis  Antalné,  szül.  gróf  Petki  Anna-Máriához,  a  már 
nem  is  fiatal,  de  még  mindig  szép,  buzgó  katholikához,  a  melyek- 
ben   ,  de  hallgatok,  hisz  a  szerelmes,  vagy  azoknak  lenni 

akaró  leveleknek  joguk  van  arra,  hogy  tisztelettel  félretegyük.  A 
hagyomány  is,  az  adatok  is  a  mellett  szólanak,  hogy  az  eszes, 
fiatal  püspök  Erdély  főrendű  hölgyeiben  találta  fel  politikai  czél- 
jainak  alkalmas  eszközeit ....  Et  hoc  multum  fecit  et  facit. 

A  szegény  báró  Kemény  Ádám  szerelmi  habarodása  is  az  ő 
korára  esik.  Kezének  világos  nyomait  fedezhetjük  fel  a  szerelmes 
férfiú  tragoediájában. 

A  meghasonlott  házasfelek  válóperüket  1752-ben  megindít- 
ván, 1753 — 1754-ben  úgy  a  hogy  —  a  szentszéki  bírák  vétsége 
miatt  »a  causa  nem  termináltathatott«:  ez  alkalommal,  mint  a 
Facti  Species  mondja  —  elválasztattak,  jobban  mondva  majdnem 
elválasztottaknak  tekinthették  magukat.  A  feleknek  azonban,  s 
főleg  báró  Kemény  Ádámnak,  kiről  feltehetni,  hogy  jogismeret- 
tel bíró  ember  volt,  tudnia  kellett,  hogy  a  kanonjog  szerint  új 
házasságra  lépni  nincs  joguk.  De  kedve,  sőt  erős  akarata  is  volt 
az  illicitus  actióra.  S  a  szerelmes  ember  akarata  köztudat  szerint 
korlátokat  nem  ismer.  Az  övé  sem  ismert  Képes  volt  mindenre. 
így  történt,  hogy  a  családi  traditióinál  fogva  erősen  protestáns 
főrend  a  vallásváltoztatásra,  mint  végmenedékre,  mely  czéljához 
segiti,  nemcsak  hogy  gondolt,  hanem  szándékában  a  kolozsvári 
Torda-utcza  egyik  háza,  a  Jézus  szerzete  háza  lakóinak  —  a  kik, 
közbevetőleg  mondva,  mindenre  figyelvén,  mindent  is  tudtak,  a  mi 
Erdélyben  s  főleg  aristokratiája  körében  történik  —  tanácsa  meg 
is  erősítette.  Örültek  a  förendü  proselitának.  Biztatták,  meggyőz- 
ték a  gyenge  férfiút  s  ez  menten  convertált  is.  Az  Erdélyben 
akkor  nagy  port  felvert  vallásváltoztatási  eset  az  egyik  félnek  — 
meg  volt  róla  győződve  —  teljes  cselekvési  szabadságot  biztosí- 
tott, a  másik,  az  óvatosabb,  a  proselitismus  terjesztését  szemelőtt 


608  KÜLÖNFÉnftK. 

tartó  félnek  circulusait  pedig /énves  vívmánynyal  igyarapította  s 
öregbítette.*  Báró  Kemény  Ádám  ügye  azonban  nem  határoló- 
dott a  közös  örömek  e  stádiumában.  Sem  gróf  Rhédey  Drasíánna. 
a  hites  feleség  nem  nyugodott  meg  a  dolgok  ilyetén  facitjában. 
sem  pedig,  sőt  minél  kevésbbé  a  protestáns  orthodoxia.  A  törvé- 
nyes hitestárs,  kinek  méltósága,  vagy  mondjuk  menthetőbben,  nöi 
önbecsérzete  vala  sértve,  habár  hibáktól  ő  sem  volt  mentes ;  vala- 
mint az  §gyház,  mely  egyik,  nagy  nevet  viselő  hívét  veszté  el 
Kemény  Ádámban ;  mint  szintén  a  család  maga,  a  mely  egyik 
tagjának  convertjében  a  családi  hagyományok  repudiálását  látta : 
s  főleg  gróf  Kemény  László,  az  erdélyi  kormányzó  s  családjának 
ez  időben  feje :  nem  elégedtek  meg  az  ügy  emigyen  alakúit,  do 
épen  nem  remélt  fordulatával.  A  pert  a  méltóságos  guberniuni  s 
a  még  méltóságosabb  erdélyi  udvari  cancellaria,  utolsó  instantiá- 
ban pedig  a  felség  elé  vitték.  S  itt  kezdődik  báró  Bajthay  Antal 
püspök  szereplése.  A  vis  major,  a  vis  maxima  közbejövetele.  A 
torda-utczai  ház  hibáját  helyrehozni  s  egyszersmind  a  convertáh 
főrendet  a  grex  kebelében  megtartani,  s  talán  a  forró  szerelmet 
is  diadalra  juttatni  —  Bajthay  jól  tudta,  hogy  mi  a  szerelem  s 
mik  exigentiái :   méltán  tárgyát  képezhetek  az  eszes  és  taktikus 
püspök  ügyességének.  A  Sincera  FacH  Species  szól  mellette.  Hogy 
ez  érdekes,  pompásan  concipiált  iratot  épen  ő  fogalmazta  volna, 
nem  tudom  ugyan  bizonyítani,  de  minden  körülményt  a  perakte 
tendentiáját,  kenetteljes  hangját  —  az  írat  minden  sora  papi  észre 
s  logicára  s  nem  a  requisitor-apáéra  vall,  —  az  ínvectivák  éles- 
eszü  csoportosítását  tekintve :   tökéletesen  meg  vagyok  győződve, 
hogy  a  Facfi  Species  nem  máséból,  hanem  Bajthay  tollából  eredt 
Kabulistikában  vetekedik  a  mi  korunk  legeszesebb  ügyvédeinek 
minél  jobban  megfontolt,  erősen  megkérődzött  fogahnazványaiv»^l. 
Sőt  valóságos  ügyvédi  mestermü.  A  törvényes  feleség  hibáit  finom 
ösztönnel  csak  leplezve  sorolja  fel,  de  sejteti,  hogy  férje  irántvaló 
hűtlensége  tökéletesen  »pateáh ;  Kemény  Ádám   gyengeségeit, 
de  megbocsátható   gyengeségeit   ellenben,    szépítve  ugyan,  de 
vajmi  természetesen  beszéli  el,  hogy  t  i.  a  borocskát  szerette, 
mivel  a  boritalra  bűvában    ^kéntdenüíeteU^    —  furcsa  okada- 
tolása  a  titulus  bibendinek  — ;  jó  gazdának,  szerző  embernek 
mondja,  habár  a  törvényes   hitestárs  prédának    akarja  decla- 
ráltatni;    convertjére  vonatkozólag    említi,  hogy   a  nagyenyedi 
synodus  által  kiszabott,  poenitentiát  »oJ  interpositum  renedtum 
növi  nem  vihetvén  végbe  s  a  nehéz  deliberatum  alatt  h  e  verni  nem 
akarván€^  továbbá    ^vigyázván  lelke  üdvösségére^   — 
katholikussá  vált  stb. ;  az  iratot  pedig,  a  competens  bírák  való- 
ságos enyhületéf  e,  ügyes  rhetorikai  fordulattal  úgy  végzi,  hogy 
báró  Kemény  Ádám  a  per  folytatását  ugyan  akarja,  de  liogy  a 


különfélí:k.  009 

dolog  miudenképen  jól  legyen,  ^az  emJíMt  szeméh/f  házától  elbo- 
csátottam :  egyszÓTal  a  Stucera  Facti  Species  minden  lehetőt  el- 
követett arra,  hogy  a  szerelmes  ember  nemcsak  hívatott  bírái 
rokonszenvét,  hanem  a  miénket  is  teljesen  kiérdemelje.  A  miénket 
—  hiszszük,  hogy  a  kegyes  olvasó  nem  fog  ellene  szólani  —  ki  is 
érdemiette.  Nem  azonban  az  akkori  protestáns  orthodoxiáét.  S 
főleg  nem  a  családi  traditiókon  csüngő  kormányzóét,  ki  elég  ha- 
talmas vala  arra,  hogy  a  válópernek,  Bajthay  püspök  esze  s  be- 
folyása daczára,  oly  fordulatot  adjon  Bécsben,  mely  báró  Kemény 
Ádámot  menten  sírba  s  a  pert  magát,  Széles  Terézzel  s  fiával  egye- 
temben abba  a  hínárba  vitte,  hol  a  végkielégítés  dolga  kezdődik, 
de  egyszersmind  a  rokonszenvé  is  végződik. 

Egyebek  mellett  e  szomorú  kimenetelű  per  is  tanúságot  tesz 
affelől,  hogy  az  Erdélyben  még  a*uagy  királyné  korában  is  hatal- 
mas protestantismusnak  módja  is,  elég  befolyása  is  volt  a  *dein 
catholicam<^'iréjiyt  annak  minden  ügyessége  daczára  legyőzni.  S 
ki  mondhatná,  hogy  abban  a  közművelődésnek  valamelyes  kára 
lett  volna  ? 

A  válóper  synodalis  aktái  valószínűleg  a  nagyenyedi  ve- 
szedelemkor pusztultak  el,  s  így  azokat  nem  ismerem,  a  Sincera 
Facti  Species  mellékleteit  sem.  Az  erdélyi  gubernium  s  az  erdélyi 
udvari  cancellaria  levéltárában  pedig  nem  kutattam  a  pernek 
immár  politikai  irányt  vett  aktái  után.  Minek  is  kutattam  volna  ? 
Megnyugtat  ugyanis  az  a  biztos  tudat,  —  s  a  komor  képet  némileg 
ez  enyhíti,  —  hogy  a  szerelmi  regény  két  szereplője  a  sorsuk  felett 
döntő  per  folyamata  alatt  is,  habár  csak  rövid  ideig,  egymáséi 
lehettek.  Szerethették  egymást  szívok  egész  teljével.  S  a  vis  ma- 
jornak szerencsétlenségükre  közbejött  e  belekontárkodását  szív- 
viszonyukba az  a  pár  boldog  év  enyhítette,  midőn  egészen  egy- 
máséi lehettek.  Legalább  én  úgy  hiszem,  hogy  egymáséi  valának. 
I)e  nem  folytatom,  hisz  mindent  s  tán  kelleténél  is  többet  mondtam 
el.  Lássuk  tehát  az  érdekes  okiratot. 

Sincera  facti  species. 

Báró  Kemény  Ádám  úr  házastársul  magának  elveszi  gróf  Rh^dei 
Drasíánua  kisasszonyt,  kivel  is  házasságoknak  kezdetidtől  fogva  jó  darab 
ideig  igen  szép,  egymás  szeretctdvol  folyó  életet  (ílnek,  ds  az  Istentől  fiú- 
magzatokot  is  nyernek  ')  és  azokot  isteni  fdlelemben  s  a  tisztességes  tu- 

')  Néhai  atyám  genealógiai  müve  szerint :  Tftíván  es  Simon  (később 
Alsó-Fehérmegye  főispánja  és  status  consiliarius)  \  Nag;i  Iván  ellenben 
(M.  o.  cs.  VI.  k.  175.  és  180.  1.)  csak  az  utóbbit  említi ;  a  Facti  Species, 


610  KÜLÖNFÉLÉK. 

domány okban  felnevelik,   azalatt   pcnig  az  jószágban   való  oeconomiát 
rendesen  folytatván,  az  Uristesnek  áldását  bö  mértékben  percipiálják. 

Látván  penig  gróf  Kliédei  Drusiánna  kszszouy,  hogy  mindenekkel 
bővölködik,  kezdette  magát  oly  conversatióki^^  adni,  fe'rje  akaratja  elleu 
is,  melyek  a  rendes  oeconomiának  folyását  megakadályoztatták  és  ueha 
alkalmatlan,  és  az  ház  gazdáját  megbotránkoztató  dolgokot  is  szültenek ; 
melyeket  jó  darab  ideig  báró  Kemény  Ádám  űr^  vigyázván  maga  udvara 
becsületének  megtartására^  mintegy  behúnt  szemmel  nézett,  de  midőu 
látta  volna,  hogy  hovatovább  mindinkább  harapózik  az  asszony  alkal- 
matlan magaviseléso,  mint  azon  időben  még  ifjú  elmével  bíró,  maga  beláo 
szomorúságit  senkinek  kijelenteni  báró  Kemény  Ádám  úr  uem  akArta. 
hanem  szomorúságinak  üzésére  magát  boritalra  adni  kénieleníttétett. 

Melynek  okát  gróf  Bhédei  Drusiánna  asszony  fel  nem  keresvén, 
mindenekfelett  penig  maga  béjánosságát  által  nem  látván,  báró  Keméuy 
Ádám  urat  hite  és  házassági  kötelessége  ellen  elhagyta  és  magát  maga 
jószágába  recipiálta  Karába,  melyet  már  azelőtt  báró  Kemény  Ádám  itr 
igen  szépen  maga  jószágából  megépített  volt. 

Ezt  látván  báró  Keméuy  Ádám,  levelei  és  bizott  emberei  átt.tl 
hívta  viszsza  gróf  Rhédei  Drusiánna  nszszonyt  ad  conhabitandnoi ;  át 
midőn  meg  nem  nyerhette  volna,  tehát  az  helvetica  confessión  levőknek 
rendtartások  szerént  modo  legitimo  in  anno  1752  10-a  Junii  admoneÁl- 
tattá  ad  regressum  et  cohabitandum,  és  in  casu  non  regrcssus  eitáltatti 
generális  synodus  eleibe  (sub  A.),  és  ugyanazon  holnapnak  20>dik  nap- 
ján generális  synodus  lévén  báró  Kemény  Ádám  (mint  a)  gróf  Khédei 
Drusiánna  aszszony  ellen,  mint  i(ncta)  elleu,  actiót  íratván,  kívánta,  bo.;y 
juxta  Comp.  Constit.  P.  I-mae  Titulum  1.  Articulum  8.:  cum  poena  coni- 
pelláltassék  ad  regressum  et  cohabitandum  (sub  B.),  az  asszony  peuig 
párt  kérvén^  -^  akkor  abban  elhaladott.  De  ugyancsak  báró  Kemény 
Ádám,  siettetni  kívánván  a  dolgot,  azon  esztendőben  p[uszta]-kamará:«i 
jószágában  maga  tulajdon  költségével  simi  [sémi  ?]  generális  syuodust 
ültetvén,  a  causa  exmis8Íóba(nt)  ment. 

Anno  1753.  1-ma  July  a  causa  exmissio  mellett  continuáltatvÁu, 
Nagy-Enyeden  akkor  celebrált  generális  syuodusou,  gróf  Rhédei  Dru- 
siánna aszszony  fínaliter,  ob  manifestum  adulterium,  divortiáltatik,  et- 
communicál tátik,  ligába  vottetik  és  magistratus  kézibe  adjudicáltatik : 
báró  Kemény  Ádám  úrnak  is  holmi  fog^atkozásiért  publica  poeniteotia 
adjudicál tátik,  és  míg  azt  végbe  nem  vinné,  addig  a  második  báxass.4g 
iuterdicáltatik.  De  az  i(ncta)  asszony  no  vizái  (sub  C). 

Anno  1754.  28-va  Junii  a  nóvum  mellett  azon  causa  coutiuaál- 
tatváu,  akkor  is  a  novizáns  asszonynak  készületei  oly  gyanúsok  voltának, 


mely  már  e  helyütt  is  többest  használ,  s  majd  egyenesen  megnioniija. 
hogy  Kemény  István  1756-ban  halt  cl  mint  katona,  atyám  geneaologUi 
táblázatát  erődíti  meg. 


KÜLÖNFÉLÉK.  61 1 

hogy  az  elobbeni  deliberatumot  nemhogy  reformáltathatták  volna,  de  sőt 
inkább  a  commnnis  inquisitió  is  adj udicál tátott  (sab  D.). 

Már  ekkor  azon  bíráknak  magoknak  kell  vala  a  subversáló  du- 
biumokról  ntrumokot  kiadni  és  a  coramunis  inquisitíót  communibus  partiam 
sumptibus  peragái tatni,  de  nem  cselekedtek,  hanem  a  pársokra  bízták, 
kik  is  nem  coalescálhatván  az  utrumoknak  írásában,  a  communis  inqui- 
sitió nem  perag^ltathatott  és  a  causa  nem  terminál  tathatott. 

Minthogy  penig  az  elébb  említett  deliberatumban  báró  Kemény 
Ádám  űrnak  publica  poenitentia  Ítéltetett  volt,  melyet  báró  Kemény 
Ádám  ür  ob  interpositum  remedium  növi  nem  vihetett  végbe,  azon  nehéz 
deliberatum  alatt  penig  heverni  nem  akart,  vigyázván  lelke  Udvességére 
is :  gondolkodni  kezdett  arról,  miképpen  nyerhessen  Istentol  esetiről  való 
bocsánatot,  és  azonban  a  Szentléleknek  indításából  megtért  a  római  szent 
hitre^  és  annak  alkalmatosságával,  valóságos  poenitentiát  tartván,  con- 
fiteált.  Nem  lévén  penig  arravaló  alkalmatos  helye  maga  jószágában, 
liolott  isteni  tiszteleteket  és  szentmiséket  szolgáltathasson,  maga  p[uszta]- 
kamarási  jószágában  Isten  dücsőségére  szent  oratóriumot  építtetett  és 
maga  mellé  papot  vévén,  mindennaponként  maga  devotióját  continuálgatta. 

Ezek  így  lévén,  ugyancsak  megvolt  báró  Kemény  Ádám  ür  szivi- 
nek  éjjeli-nappali  nagy  gyötrelme  házában  a  gazdaaszszonyoak  nemléte 
miatt  és  a  miatt  való  elmebeli  megháborodása,  annak  penig  csendesítésére 
vagy  felejtésére  néha  az  borital,  —  melyek  együtt  az  embert  sok  hijában- 
valóságra  ösztönözik ;  és  igy  midőn  sokat  gondolkodott  volna  s  másokot 
is,  kiket  köz(e)lebb  talált,  tanácsolt  volna  mitévő  legyen :  tanácsolták 
Itáró  Kemény  Ádám  úrnak,  hogy  házastárs  nélkül  ne  üljön,  uagy-familiá- 
búi  valót  penig,  minthogy  már  ennyire  coufundálódott,  ne  vegyen,  mert 
a  meg  nem  becsüli.  Melyhez  képest  magát  báró  Kemény  Ádám  úr  reá- 
adta Yohia,  de  előtteforgatta  az  elobbeni  feleségével  való  matrimonialis 
cansájának  pendentiáját,  melynek  is  superálására  volt(ak)  a  kik  azt  állí- 
tották, hogy  attól  meglehet,  mert  azon  házassági  kötelesség  csak  addig 
volt,  míg  mindketten  egy  valláson  voltak,  de  minekutáuna  változott  a 
vallás,  az  kötelessé  is  változott  juxta  Canonem  ficclesiasticum  Calvinia- 
uorum  72.,  sőt  azon  házassági  kötelesség  éppen  erőtelen  juxta  Decisionem 
Papalem  anni  1748  (sub  K). 

Ezekre  az  okokra  nézve  báró  Kemény  Ádám  úr  is,  mint  felette 
igen  confusus,  nem  vigyázván  arra,  hogy  ratione  status  publici,  a  melyet 
soha  legkissebben  is  megháborítani  se  nem  kívánt,  se  nem  kiván^  mit  fog 
szülni,  Kolosrár  várossából  egy  tisztes  és  hivatalbeli  főembernek  igen 
jógazdaasszonyságú  leányát  czélbanveszi  hogy  elvégye,  melyre  is  hogy 
facaltást  nyerjen,  requirálja  a  méltóságos  liber  báró  az  erdélyi  püspök 
úr  ő  excellentiáját,  de  scopussát  nem  consequálhatván,  re  infecta  a  követ 
viszszajŐ.  Ugyancsak  az  leány,  mivel  már  hogy  bíztattatott  volt,  egyetért 
báró  Kemény  Ádám  úrral,  kimegyen  P[uszta] -Kamarásra,  és  ottan  két 
tiszt,  plebanus  előtt  megesküsznek,  hogy  se  egyik,  se  másik  hol  tokig]  an 

Századok.  1885.  VII.  füzrt.  40 


612  KÜLÖNFÉLÉK. 

egymást  el  nem  hagyják,  és  így  e  szerént  mint  házasságbelick  két  hetekig 
együtt  is  laknak.  Melyet  észrevévén  gróf  Rhédei  Drusiánna  asszony  é» 
báró  Kemény  Simon  űríi,  informálják  iránta  a  méltóságos  királyi  guber- 
ninmot,  és  egyszersmind  ugyanott  accusálják  báró  Kemény  Ádám  urat, 
mintha  a  jószágát  igen  vesztegetné  és  azon  személyre  költené,  sőt  sok 
adósságot  is  rakna  jószágára,  holott : 

Báró  Kemény  Ádám  űr,  m(g  gróf  Rhédei  Drusiánnával  együtt 
lakott  Í9,  oly  gazda  volt,  hogy  senki  jószágában  az  oeconomia  jobban  nem 
folyt,  mint  a  báró  Kemény  Ádám  úréban.  Gáldon  egész  kő  udvarházat, 
Karában  hasonlót  építtetett ;  de  divortiált  házastársával  való  egyben* 
háborodása  s  attól  való  elválása  után  is,  sok  confusiói  közOtt,  jóllehet 
maga  ugyan  báró  Kemény  Ádám  úr  ett  és  ivott  maga  jószága  jövedelmé- 
ből, és  maga  úri  caracthere  szerént  cselédeket  tartott  s  azokra  költött. 
—  de  ugyancsak  az  oeconomiát  szorgalmatoson  folytatta. 

1-mo.  Senkitől  kölcsön  pénzt  nem  vett,  hanem  gróf  Vass  Ádám 
úrtól  240  id  est  kétszáznegyven  mflgynr  forintokot,  melyekből  mindjárt 
száz  magyar  forintjával  báró  Bánffí  László  úrtól  relnált  32  pár  czigá- 
nyokot  in  anno  praesenti  1756  die  10-a  [korábban  »16-a<  állt]  mensis 
Április ;  a  kolosvári  házon  haereáló  restantiális  portiót  penig,  melyet 
maga  gróf  Rhédei  Drusiánna  asszony  ab  anno  1736  usque  ad  annuni 
1754,  midőn  bírta  volna,  annyira  assurgálni  megengedett,  kellett  kifizetni 
báró  Kemény  Ádám  úrnak  flór.  rh.  176  xgr.  11  (docentibus  litteris  F.etGA 

2-do.  Semmi  jószágát  el  nem  adta  haszontnlanúl,  hanem  a  szilágyi 
atyai-jószágát,  azt  is  azért,  hogy  a  leány-ág  perelvén  a  fiakot  és  meg- 
győzvén, oda  sokat  kellett  fizetni,  a  mi  penig  onnét  megmaradott,  azzal 
azon  ompolyiczai  jószágot  váltotta  ki,  és  az  aszszonnyal  való  sok  perleke- 
désre költötte.  Ellenben  hogy  nem  tékozló,  hanem  mind  ez  mai  napig  fs, 
sok  confusiói  között  is,  jó  gazda,  melyet  a  maga  oeconomiájának  foly- 
tatása megmutat.  Ezekfelett  csak  egy  nemesember  is  (taceo  magnates^ 
többet  [költött]  esztendeig  csak  musikusra  is  és  tánczra,  mint  báró  Kemény 
úr,  haszontalanul. 

Jó  gazdaságának  jelei  kitetszenek  ezekből : 

1-mo.  Á[l8ó]-Gáldon  egész  szőlőt  építtetett  és  annak  mívelésére 
annuatim  ezer  dolgosokot  szerzett,  kik  esztendőnként  mCveljék  azon  szőlőt. 

2-do.  P[u8zta]- Kamarás  búzatermő  hely  lévén,  ott  egész  új  lábokot 
fogott  fel  és  azoknak  is  mívelésére  közel  ezerckig  való  dolgosokot  vagy 
usorásokot  szerzett,  kik  is  a  jobbágyokot  jól  segítik,  sőt  mostan  is  annyi 
oeconomiájának  jele  ottan  maradott,  hogy  gróf  Rhédei  Drusiánna  asszony 
és  báró  Kemény  Simon  úrfi  csak  annak  betakarításával  is  Izzadhat. 

3-tio.  Vécs  erdős  és  vizes  hely  lévén,  ott  nagy  erdőköt  kürtatta- 
tott ;  a  Maros  vizire  új  vámos- hidat,  két  lisztelŐ  három-három  kövü  mai- 
mokot a  Marosra  ex  fundamento  építtetett,  egyet  penig  ugyanott  a 
Maruson  ex  fundamento  renovált ;  deszka- vágó  fÜré8zmal(mo)kot  is  épít- 
tetett ;  húsz  lovaknak  való  kő  istállót  e  fundamento  csináltatott,  és  ugyan 


KÜLÖNFÉLÉK.  613 

a  véesi  jószághoz  nt^gyszáz  circiter  usorásokot  csinált ;  sok  fugitívus  job- 
bágyokot reducáltatott ;  P[uszta]-Kainará80ii  oratóriumot  csináltatott ; 
az  házakot  mind  Kamaráson  s  mind  pedig  Kolosváron  renováltatta ;  es 
az  földit  impopulálta ;  fogadókot  és  halastókot  erigáltatot t.  £zen  folyó 
1756-dik  esztendőben  die  2d-tia  Mártii  katonaságban  megholt  fiáért, 
néhai  báró  Kemény  István  úrfiért  fizetett  méltóságos  gróf  Rhédei  János 
úrnak  1)  fl.  rh.  492  d.  40,  kit  is  kellett  volna  gróf  Rhédei  Drusiánna 
asszonynak  interteneálni,  mivel  már  a  controversia  kezdődvén  báró 
Kemény  Ádám  úr  ad  ínterira  transponálta  volt  a  kamarási  jószágát  az 
asszonynak,  hogy  abból  minden  szükségiben  succurráljon  az  említett 
néhai  báró  Kemény  István  úrfinak.  És  ha  az  egész  jószágot  feljártatnák 
i?,  az  oeconomiájában  fogyatkozást  nem  látnánk.  De  mindezek  mintha 
ellenkezőképpen  volnának : 

Báró  Kemény  Ádám  úrra,  mint  valami  nagy  dilapidatorra  a  mél- 
tóságos királyi  guberniumtól  commissió  extraháltatik,  hogy  senki  az  úrtól 
jószágot  ne  vegyen,  se  kölcsön  pénzt  ne  adjon,  sőt  hogy  a  jószág  kezeiből, 
mint  dilapidatornak,  kivétessék  és  háromfelé  osztassék,  egy  rész  báró  Ke- 
mény Ádám  úrnak,  más  része  fiának  báró  Kemény  Simon  úrfinak,  kinek  az- 
előtt is  a  jószágának  legjobb  részit,  úgymint  a  gáldi  jószágot  cum  apperti- 
nentiis  kezébe  adta  volt,  excepta  dualitate  procreati  vini,  az  harmadik 
részt  penig  gróf  Rhédei  Drusiánna  asszonynak,  ki  is  az  úrtól  modo  legitimo 
divorti áltatott  és  a  kinek  a  törvény  még  eddig  intertentiót  és  dóst  nem  itélt. 

Melyeket  észre(vevén)  báró  Kemény  Ádám  úr,  mint  szelid  és  nyo- 
morúsághoz  szokott  férfi  az  emiitett  személyt  házától  elbocsátotta,  és 
meggondolván  mind  a  méltóságos  királyi  gubernium  commissióját  és  atyai 
adhortatióját,  mind  cselekedetinek  héjánosságát^  arról  elméjit  egészszen 
levette,  és  reménségit  Istenben  helyheztetvén  függőben  lévő  matrlmonialis 
caasaját  ott  a  hol  megállott  folytatni  kivánja.  , 

Eddig  a  Facti  Species. 

De  a  szegény  szerelmes  ember  hiába  ^bocsátotta  el  házától 
az  említett  személyt* ;  hiába  *vette  le  elméjét  róla«,  szíve  vá- 
lasztottjáról;  hiába  gondolta  meg  a  méltóságos  királyi  guber- 
nium commissióját  és  atyai  adhortatióját*  ;  hijába  » cselekedetei- 
nek hiányosságátc ;  és  főleg  hijába  »helyheztette  reménységét 
Istenbe*  :  matrimonialis  causáját  nem  folytathatta,  mivel  mind- 
ezekbe szépen,  csendesen  belehalt  Nyilván  bánata  vitte  a  sírba. 
S  evvel  az  érdekes  pernek  vége  szakadt.  A  mi  azután  következett, 
Szélesnek  s  leányának  törekvése,  hogy  a  fíű  törvényesíttessék  s 
javadalmaztassék,  *)  —  habár  menthető,  de  épen  nem  képezi  e 
szerelmi  tragoedia  fényoldalát. 

Közli :  Torma  Károly. 

*)  Tábornok,  a  magyar  testőrség  kapitánya  (t  1768). 
*)  L.  Rettegi  György  Emlékiratait.    Hazánk,  történelmi  közlöny  III. 
k.  (1885)  345.  l. 

40* 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Thőhöly  Imre  és  Wesselényi  Pál  mint  vetélytársak,   A   bujdosók  levéltára. 
A   gróf  Teleki  család  marosvásárhelyi  levéltárából.  Kiadja  a  tn.  t.  Aka- 
démia tört.  bizottsága.  Sajtó  alá  rendezte  Deák  Farkai- 

MÁSODIK    KÖZLEMÍNT. 

Wesselényi  ezalatt  a  törökkel  is  viszályba  keveredve,  szál- 
lásából alig  pár  napi  időzés  után  kiűzetett,  s  a  hajdúság  felé  tar- 
tott megfogyatkozott  seregével.  A  hónap  végén  újabb  parancsot 
kapott  Erdélyből  a  hazatérésre ;  ez  volt  a  válasz  a  Thököly  ellen 
intézett  nyilatkozatra.  Helyzete  valóban  kétségbeejtő  volt  Hívei 
napról-napra  kevesbedtek,  ereje  oly  arányban  fogyott,  a  minőben 
Thökölyé  növekedett.  A  törökkel  összezördűlve,  végső  támaszától 
is  meg  lett  fosztva.  A  váradi  pasa  haragra  gerjedve  ellene,  embe- 
reket küldött  ki  elfogatására.  Nem  volt  más  választás  előtte, 
mint  önkényt  letenni  a  fegyvert,  vagy  bevárni,  míg  a  nagyobb 
erő  kicsavarja  kezéből.  Az  előbbire  nem  tudta  magát  elszánni. 
Gyávaságnak  tartotta-e  meghajolni  a  túlnyomó  erő  előtt,  vagy 
valami  véletlen  segítségbe  vetette  reményét  ?  Elég  az  hozzá,  a 
megadás  eszméjével  nem  tudott,  vagy  nem  akart  kibékfilnl  Meg- 
fosztva minden  erejétől,  minden  oldalról  elhagyatva,  a  sorstól 
várta  ügyének  lebonyolítását. 

Míg  így  mereng  magában,  Thököly  megteszi  a  szükséges 
előkészületeket,  és  szept.  3-án  megindul  Kismarja  felé,  hol  Wes- 
selényi épen  pihenőt  tartott.  Másnap  reggel  Wesselényi  arra 
ébred  föl,  hogy  Thököly  emberei  körülfogták  a  falut  Fehiad,  s 
egérutat  kapva,  futásra  veszi  a  dolgot  A  véghadak  űzőbe  veszik, 
8  egy  órai  kergetés  után  Kismarjától  egy  mértföldnyire  utolérik. 
Az  üldözöttet  hívei  közre  fogják,  s  fegyverhez  nyúlnak,  készek 
élet-halálra  küzdeni  vezérükért  Formális  kis  ütközet  fejlődik  ki 
az  üldözők  s  üldözöttek  közt 

A  tusa  kimenete  ismeretes  előttünk.  A  túlnyomó  erő  győzött 
8  Wesselényi  foglyul  esett  De  híveinek  jelentékeny  része  meg- 
szabadult,  s  ezek  hirtelen  összegyűlve,  számra  mintegy  hánim- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  615 

százan,  Borbély  István  gyaloghadnagy  vezérlete  alatt  lesbe  álla- 
nak, s  elhatározzák,  hogy  vezérüket  kiragadják  az  ellenfél  kezei 
köziil.  S  midőn  Thököly  másnap  a  foglyot  útnak  indítja  Somlyó 
felé,  a  gyanútlanul  haladó  kis  csapatot  megtámadják,  szétverik,  s 
Wesselényinek  visszaadják  szabadságát. 

Thököly  boszúsággal  értesül  a  váratlan  fordulatról,  de 
aggodalomra  nincs  oka.  A  rövid  időt,  mely  vetélytársa  elfogatása 
s  megszabadítása  közt  lefolyt,  okosan  használta  fel,  hűségre 
esketve  a  vezér  nélkül  maradt  mezei  hadak  nagyobb  részét.  Leg- 
lolebb  önérzetét  sérthette  a  kudarcz,  s  ép  azért  elhatározta,  Wes- 
selényit a  lehető  legrövidebb  idő  alatt  mindenáron  megkerítni, 
^becsületében  járván  már«,  mint  Telekinek  írja,  »neki  is  a 
dolog. « 

Wesselényi  tehát  szabadságát  visszanyerte  ugyan,  de  nem 
előbbi  erejét.  Meggyőződve  a  rombolásról,  melyet  Thököly  párt- 
jában rövid  fogsága  alatt  véghez  vitt,  látta,  hogy  jelen  helyzetben 
ideig-óráig  is  alig  tarthatja  magát.  Arról  is  meg  kellett  győződ- 
nie, hogy  vetélytársa  nem  tartózkodik,  ha  kell,  erőszakhoz  nyúlni 
vele  szemben.  Makacssága  egy  pillanatra  megtörik  a  helyzet 
kétségbeejtő  voltán.  Késznek  nyilatkozik  elhagyni  a  hadakat,  s 
visszatérni  Erdélybe,  ha  a  fejedelem  kegyelme  biztosítva  van  szá- 
mára. De  megbánása  csak  egy  perczig  tartott,  a  következő  pilla- 
natban, midőn  egyik  mezei  tiszt  háromszáz  embert  visz  zászlója 
alá,  újból  fellobog  reményeinek  már-már  kialvó  lángja.  Fenn- 
héjázó hangon  izeni  Thökölynek,  hogy  nincs  szüksége  a  grátiára, 
3  az  Ermellékre  indul  pártja  újjászervezésére. 

Thököly  sem  egyik,  sem  másik  nyilatkozatra  mit  sem  ad. 
Nem  sokat  teketóriázik,  hanem  megindul,  hogy  újból  kézrekeritse 
a  javíthatatlant. 

A  két  vezér  között  formális  haj  tó  vadászat  veszi  kezdetét. 
AVesselényi  nyakába  veszi  nagy  Bihar  vármegyét,  Thököly  min- 
denütt nyomában,  s  így  kergetőznek  egy  pár  napon  keresztül,  míg 
végre  Thököly  kifáradva.  Szentimre  alatt  tábort  üt,  hagyva  tovább 
futni  ellenfelét,  ki  meg  sem  állott,  míg  a  nagy  Eézerdőt  nem  tudta 
közte  és  üldözője  között. 

Ez  a  nagy  futamodás  nem  vált  hasznára  Wesselényinek, 
Serege  szemlátomást  kisebbedett;  minden  állomásnál  elmaradt 
egy-egy  csapat,  úgy,  hogy  mire  a  Réz  túlsó  oldalára  ért,  alig  volt 
számba  vehető  erő  körülötte.  Ezek  is  épen  csakhogy  ott  nem 
hagyták  őt ;  különben  a  bizalom  oly  gyenge  lábon  állott  közöt- 
tük, hogy  60  katonát  rendeltek  vezérük  őrizetére,  nehogy  a 
faképnél  hagyja  őket.  »Ha  már  ennyire  ment  a  dolog*  mondák, 
»ha  veszni  kell,  vesszenek  együtt,  ha  kegyelmet  nyer,  nyerjenek 
ef5yütt«  így  bolyongtak  együtt  fel-  és  alá  minden  határozott  czél 


616  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

nélkül.  Wesselényi,  mint  a  kelepczébe  esett  róka,  törte  a  frjét, 
mikép  juthatna  ki  a  bajból.  A  törökre  gondolt,  azt  hivén,  a  szál- 
lás história  már  feledségbe  ment.  Segítséget  kért  a  pasától  Thö- 
köly ellen,  vagy  legalább  engedélyt,  híveivel  török  területre 
mehetni,  hol  ment  legyen  az  üldözőtől.  Mind  hiába.  A  pasa  vála- 
sza az  volt,  »ha  bemegy  Váradra  egynehányadmagával,  megoltal- 
mazzák, másként  az  ő  dolgába  nem  elegyedhetnek.* 

Egy  menedék  volt  előtte,  a  Rézerdő,  az  ő  sűrűségeivel.  Ez 
a  roppant  kiterjedésű  erdőség,  melyben  egész  falvak  terűinek  el, 
jó  búvóhelyéül  ígérkezett  az  üldözöttnek  az  elfogatás  veszélye 
ellen.  Ide  vette  be  magát  szept.  17-én  gyalog  hadaival,  míg  a 
lovasok  az  erdőség  nyugati  szélén  maradtak.  Ebből  a  biztos  rej- 
tekhelyből kezd  tárgyalni  Thökölyvel.  Ismét  fogadja,  hogy  haza- 
tér, mihelyt  amnestiát  kap.  De  ha  a  fejedelem  nem  ad  neki  kegyel- 
met, el  van  szánva,  körömszakadtáig  védni  ügyét,  s  ha  kell,  Dem 
átall  alkura  lépni  a  némettel,  s  a  mezei  had  részéről  letétetni  a 
fegyvert. 

Thököly  nem  akar  előidézője  lenni  ennek  a  lépésnek,  mely 
könnyen  maga  után  vonhatná  az  egész  bujdosó  sereg  felbomlását 
Wesselényi  emberét  megnyugtató  válaszszal  bocsátja  vissza,  s 
követeket  küld  a  fejedelemhez,  kik  az  amnestiát  minél  előbb 
behozzák.  Míg  azok  odajártak.  Királyiban  szállott  meg ;  Wesse- 
lényi is  előjött  a  Rézből,  s  egyesülve  párthíveivel,  Bihar  helység- 
ben várta  a  történendőket. 

A  kegyelem  s  bűnbocsánat  nemsokára  megérkezik.  De 
Wesselényi  méltatlannak  mutatja  magát  arra.  A  helyett,  hogy 
ígéretét  beváltaná,  elölről  kezdi  a  régi  játékot  Szept.  22-én  a 
mezei  hadak  által  feliratot  intéztet  a  fejedelemhez,  azon  kérelem- 
mel, engedje  meg,  hogy  kint  maradjon,  s  mint  az  ő  főnökök, 
vegyen  részt  a  további  hadműveletekben.  Kérelmüket  azzal  oka- 
datolják,  hogy  távolléte  egyik  legerősebb  támaszától  fosztaná  meg 
a  nemzeti  ügyet. 

Thököly  ez  újabb  lépésről  értesülve,  meghitt  embere  által 
figyelmezteti  Wesselényit  adott  szavára.  Furikovics  —  így  hívták 
a  követet  —  azzal  tér  vissza,  hogy  Wesselényi  nemcsak  hogy 
nem  gondol  a  hazatérésre,  ha  soha  feleségét,  gyermekeit  s  erdélyi 
jószágát  nem  látja  is,  de  azt  is  mondta,  jobb  volna  Thökölynek  is, 
ha  nem  bízna  olyan  nagyon  az  erdélyiek  barátságában,  s  magyar- 
országi jószágait  nem  veszélyeztetné  az  Erdélyben  levő  bizony- 
talanságért, mert  a  fejedelem  által  úgy  sem  nyerhetnek  megsza- 
badulást ;  most  is  azt  tervezik  ott  bent  Erdélyben,  hogy  mind- 
kettőjüket kiadják  a  németnek.  Inkább  értsen  hát  Thököly  is  vele 
egyet,  kész  ez  esetben  magáról  mindenféle  reversalist  adni,  s  hité- 
vel fogadni,  hogy  vezérének  elismeri  s  hozzá  hű  marad  mindTégig. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  617 

*Ez,  uram,  már  nemcsak  titkos  practica.  hanem  már 
ugyan  nyilván  való  dolog*,  írja  Thököly  Telekinek  szept.  27-én, 
körülményesen  tudósítva  öt  a  fordulatról.  Adhatunk-e  teljesen 
hitelt  jelentésének,  vagy  nem,  bajos  eldönteni,  ügy  tűntetni 
fel  Wesselényit,  mint  a  ki  az  erdélyi  befolyásnak  esküdt  ellensége 
s  minden  erejével  ennek  megrontásán  munkálkodik,  ez  kezdettől 
fogva  kedvencz  vesszőparipája  volt  Thökölynek,  a  ki  nem  szűnt 
meg  folyvást  azon  nyargalni.  Anyagot  bőven  szolgáltattak  erre 
egyes  kifakadások,  miket  az  üldöztetése  miatt  Erdély  ellen  elke- 
seredett pártvezér  egyes  meggondolatlan  pillanataiban  közre- 
bocsátott, 8  mik  szájasabb  hívei,  egy  Szini,  Hamvai  által,  saját 
keserűségeikkel  bővítve,  ép  oly  meggondolatlanul  szélnek  lőnek 
eresztve.  Ezeket  nem  mulasztotta  el  Thököly  gondosan  összegyűj- 
teni, és  saját  czéljaira  okosan  felhasználni.  Ilyen  nyilatkozat 
lehetett  az  is,  melylyel  most  foglalkozunk.  Valajpi  alappal  kell 
hogy  bírjon  Thököly  ebbeli  tudósítása,  mert  a  vádak  soha  ily 
határozottan  hangoztatva  még  nem  voltak.  Ha  csakugyan  meg- 
történt, csak  vigyázatlanságra  mutat  Wesselényitől,  a  ki,  hogy 
kétségbeesett  helyzetéből  kimeneküljön,  minden  eszközt  meg- 
ragad, nem  gondolva  meg,  hogy  csak  saját  elmerfílését  sietteti 
kapkodásával. 

Komoly,  tudatos  tendentiát  keresni  Wesselényi  szavaiban 
nem  volna  czélirányos.  Az  erdélyi  befolyás,  s  az  a  rendszer,  melyet 
Teleki  inaugurált  a  bujdosók  kormányzatában,  minden  gyönge- 
sége 8  nagy  hiányai  mellett  is,  ez  időszerint  egyedüli  támpontja 
volt  az  ellenzéknek,  melyhez  magát  megvetve,  megújíthatta  táma- 
dását az  absolutismus  ellen,  s  a  legrosszabb  esetben  is  annyi 
előnynyel  bírt,  hogy  leveretés  esetén  biztos  menedéket  nyújthatott 
az  elégűletleneknek.  A  nemzeti  ügyet  ezen  befolyás  korlátai  alól 
felszabadítni,  s  önerejéből,  korlátozás  nélkül  vinni  előre,  czélja 
felé,  minden  bujdosónak  legfőbb  vágya  volt,  magának  Thökölynek 
is,  a  ki  pedig  állásánál  fogva  is  természetszerűleg  képviselője  volt 
az  erdélyi  politikának.  De  minden  józan  belátású  hazafi  tisztában 
volt  azzal,  hogy  e  na^ykorúsitásnak  ideje  még  nem  jött  el.  Mind- 
addig, míg  a  nemzet  egyértelmű  részvétele  biztosítva  nincsen^ 
míg  a  török  pártfogására  s  a  franczia  segítségre  egyedül  az  erdé- 
lyi protectió  aegise  alatt  lehetett  kilátás,  ezt  a  protectiót  elúta- 
sitni  nemcsak  hogy  nem  lett  volna  eszélyes,  de  egyenes  károsan 
hatott  volna  az  egész  ügyre.  Főleg  akkor,  midőn  a  tétlenséget  s 
meddő  viszályt  megunt  seregben  a  harczi  tüzet  lehangoltság  és 
a  hazamenetel  vágya  kezdte  elfoglalni,  egyértelmű  lett  volna  ez 
az  alapkő  kimozdításával,  mely  szükségkép  a  nemzeti  ellenállás 
óriási,  évtizedes  munkával  fölépített  bástyájának  rombadőltét 
vonta  volna  maga  után.  Nem  is  tehető  fel  a  politikai  eszélyesség 


618  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

s  a  körülményekkel  számolni  tudás  ekkora  hiáuja  Wesselényi- 
nél, ki,  mint  a  bujdosóknak  négy  éven  át  vezérük,  legjobban  kel- 
lett, hogy  tudja,  mily  kevéssé  nélkülözhetik  a  fejletlenség  mostani 
stádiumában  az  erdélyi  pártfogás  gyámkodó  kezét. 

Maga  Thököly  i^jól  tudhatta,  hogy  inkább  elkeseredés, 
mint  megfontolás  adta  Wesselényi  szájába  az  elszakadni  akarás 
eme  szavait.  S  ha  tudósította  is  azokról  az  erdélyi  udvart,  számí- 
tásból tette  azt,  saját  czéljait  akarva  ezzel  elömozditni.  De  hogy 
maguk  az  erdélyiek  sem  vették  komolyan,  onnan  következtethető, 
hogy  a  tudósítás  semmi  határozott  fellépést  nem  vont  maga  utáD^ 
a  mi  pedig  egy  ily  veszedelmes  nézeteket  hirdető  ellenféllel  szem- 
ben,  ha  az  csakugyan  számbavehetö,  nem  maradhatott  volna  el. 

Különben  is  az  egész  ügy  kezdte  idejét  múlni.  A  bujdosó 
magyarság  zöme,  maguknak  a  mezei  hadaknak  nagy  többsége 
Thököly  körút  csoportosult ;  az  az  ellenzék,  mely  pár  hó  előtt  az 
ifjú  főnemes  helyett  Wesselényit  óhajtotta  vezéréül,  a  sok  viszon- 
tagság s  még  inkább  Thököly  eszélyes  bánásmódja  következtében 
úgyszólván  egészen  elolvadt ;  a  kik  még  megmaradtak  a  praeten- 
dens  hűségén,  oly  elenyésző  kisebbségben  voltak  Thökölyvel  szem- 
ben, hogy  nem  volt  érdemes  velük  tovább  foglalkozni.  Aztán  meg 
fontosnbb  események  állottak  küszöbön.  A  bécsi  kormány  Komá- 
rom alatt  jelentékeny  erőt  vont  össze  birodalmi  hadakból ;  a  vég- 
házakat megerősíté,  s  minden  intézkedésével  azt  árulta  el,  hogy 
még  ez  ősz  folyamán  megakarja  újítni  a  hadakozást.  E  harczi 
hírekre  a  bujdosók  is  mozogni  kezdtek :  csapatgyüjtés,  a  török 
pártfogás  biztosítása,  újabb  segély  kieszközlése  a  francziától  fog- 
lalta el  az  intéző  körök  figyelmét.  A  hadi*  készülődés  lesodorta  a 
Wesselényi  —  kérdést  a  napirendről.  Erdélyi  úgy,  mint  magyar 
részről  megszűntek  vele  foglalkozni.  Nem  zaklatták  többet  a 
hazatérés  miatt ;  hagyták  békében  ott,  a  hol  van.  Mindössze 
annyit  tett  a  fejedelem,  hogy  a  váradi  pasával  tudata,  miszerint  a 
bujdosó  magyarság  élén  az  ő  rendeletéből  Thököly  Imre  gróf  áll, 
s  nem  Wesselényi,  »ki  a  hatalmas  császárnak  árúlójac,  a  pasa 
tehát  ismerje  teendőjének,  Thökölyvel,  mint  a  magyar  hadak  vezé- 
rével egyetérteni,  ha  megakarja  mutatni  jóakaratát  a  bujdosók 
iránt 

Még  egyszer  tett  Apafíy  ellenvetést  Wesselényi  kintléte 
ellen  az  ősz  folyamán.  Szerette  volna,  ha  a  bujdosók  rábeszélik  a 
hazatérésre,  s  ha  nem  enged,  maguk  beküldik.  Thököly  meg  sem 
kisérlé  a  fáradságot ;  szükségtelennek  tartá  azt  Yisszaír&tta  a 
rendekkel,  hogy  Wesselényit  >  eddig  sem  tartották,  most  sem 
tartják,  de  hogy  beküldhessék,  abban  most  módjuk  nincsen,  c 

Ez  volt  az  utolsó  jegyzékváltás  Wesselényi  ügyében.  Aztán 
az  egész  ügy,  mely  előbb  oly  nagy  port  vert  föl,   elcsendesült 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  619 

Thököly  a  felvidékre  indult  seregével,  s  megkezdte  a  harczot  a 
császáríakkal.  A  németpárti  városokat  egymásután  fölverte,  az 
ellenszegülőket  felgyújtatta.  Majd  nyilt  csatába  bocsátkozott  a 
császári  seregekkel.  A  nov.  3-iki  szikszói  ütközet  a  németek  nagy 
vereségével  végződött.  A  bujdosók  Gyöngyös  tájékán  összetalál- 
koznak Strassoldóval ;  ez  kerüli  a  csatát,  s  tizennyolcz  századnyi 
seregével  visszavonul.  Az  udvar  jónak  látja  újabb  sereget  iudítni 
útnak  a  felső-magyarországi  császári  haderő  növelésére. 

Wesselényi  a  hadjárat  alatt  a  Tisza  mentén  tanyázott 
Csodálkozással  látta,  hogy  senki  sem  törődik  vele.  Ugy  vette 
észre,  nem  tartják  többé  veszedelmes  ellenfélnek.  Ez  nem  nagy 
vigasztalás  volt  reá  nézve,  de  hát  bele  kellett  nyugodni.  A  váradi 
pasától  sikerült  szállást  eszközölni  ki  maga  és  emberei  számára. 
Ide  bevette  magát,  s  nyugalomban  tölte  az  őszt,  míg  bajtársai  a 
lelvidéken  véres  barczokat  vívtak  a  közös  eszményképért.  De  a 
beköszöntő  tél  kizavarta  békés  nyugalmából.  Emberei  a  föld 
népével  folytonos  súrlódásban  állottak,  s  ez  folyvást  igerültség- 
ben  tartá  a  pasát,  ki  végre  a  féktelenségek  miatt  haragra  gyúlva, 
deczember  közepén,  télvíz  idején,  megvonta  tőle  a  szállásengedélyt. 
Wesselényi  a  legkellemetlenebb  időszakban  kiűzetve  biztos  szál- 
lásából, hajléktalanul  bolyongott  a  környéken ;  a  törökök  folyton 
sarkában  voltak,  szemmel  tartva  őt,  nehogy  valahol  megállapod- 
jék ;  a  pómép  is  ellene  fordult,  s  a  hol  lehetett  érezteté  haragját 
a  rakonczátlan  katonákkal.  Ily  kellemes  helyzetben  várta  a  kará- 
csonyi szent  ünnepek  közeledtét.  Ekkor  jön  a  hír,  hogy  Thököly 
a  magyar  hadakkal  a  tiszai  részek  felé  közéig. 

A  háború  ugyanis  a  tél  kezdetével  félbe  lett  szakítva,  s  a 
hadakozó  felek  téli  szállás  után  néztek.  Thököly  a  maga  hadait  a 
Duna  és  Tisza  közti  területre  óhajtá  beszállásolni,  de  e  terve 
megtört  a  budai  pasa  ellenzésén.  A  törökökkel  való  sok  kelle- 
metlenség után,  miket  leveleiből  jól  ismerünk,  az  erdélyi  határ 
felé  vette  útját,  hol  biztos  pihenő  helyet  vélt  találni  fáradt  hadai 
számára. 

Jövetele  valódi  örömhír  volt  Wesselényire  nézve,  a  ki  min- 
den oldalról  ellenség  által  környezve,  szabadítóját  üdvözlé  egy- 
kori ellenfelében.  Azonnal  értesíté,  hogy  találkozni  óhajt  vele. 
Thököly  e  szándékról  tudomást  véve,  félre  tesz  minden  apprehen- 
siót ;  a  győztes  nagylelkűségével  fogadja  a  szándékot,  s  hogy  a 
találkozás  mielőbb  véghez  menjen,  maga  is  fölkerekedik,  s  a 
Tiszán  nagy  bajjal  átkelve,  Mezőtúrra  száll.  Oda  sietett  most 
Wesselényi,  s  a  találkozás  1680.  jan.  3-án  megtörtént  közöttük. 

Ekkép  az  egykori  vetélytársak  ismét  együtt  voltak  azon  a 
területen,  mely  fél  év  előtt  tanúja  volt  egymás  ellen  folytatott 
küzdelmeiknek.  A  helyzet  azóta  megváltozott.  Thököly  erősebben 


620  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

ült,  mint  valaha,  a  vezéri  nyeregben.  AVesselényi  Pál  sem  volt 
már  a  régi  ellenzéki  vezér.  A  csapások  megtaníták  őt,  kibékülni 
végzetével.  Mint  józan  gondolkozású  férfi,  megnyugodott  abban, 
a  min  változtatni  nem  állott  hatalmában.  Az  újév  ehő  napjaiban 
a  két  főember  nem  mint  vetélytárs  állott  egymással  szemben, 
hanem  mint  régi  bajtársak,  kik  gyermekkoruk  óta.  egy  ügyet 
szolgáltak,  egy  eszméért  lelkesültek.  S  mikor  a  bujdosó  rendek 
jan.  8-án  Szoboszlón  gyűlést  tartva,  Thökölyt  egyhangúlag  fÖTe- 
zérökűl  választották,  hogy  tizenhat  havi  tényleges  vezérkedés 
után  a  közbizalom  szavával  szentesítsék  vezérséget,  e  nagyfontos- 
ságú 8  lélekemelő  jelenetnél  Wesselényi  Pál  az  elsők  közt  üdvö- 
zölte az  ifjú  vezért  annak  az  ügynek  élén,  melynek  ő  annyi  éve- 
ken át  volt  buzgó  apostola. 

Es  ezzel  vége  szakadt  a  küzdelemnek,  melyet  a  bujdosó 
rendek  e  két  leghatalmasabb  alakja  vívott  egymással  a  hatalom- 
ért, s  mely  egy  kezdetén  levő  pályának  első,  egy  másiknak  végső 
fejezetét  képezte.  Wesselényi  egyideig  még  részt  vett  Thököly 
oldalán  a  harczban,  melyet  a  nemzet  ősi  alkotmánya  visszavívása- 
ért  folytatott ;  de  a  hosszú  küzdelem  kifárasztá  öt.  A  harczi  ked- 
vet lankadtság,  a  tetterőt  apathia  válta  föl.  Apaffy  Mihály 
1681-iki  hadjárata  után  a  visszatérő  fejedelemmel  ő  is  hazament, 
hasztalan  iparkodtak  bujdosó  társai  vísszcatartani,  oda  hagyta  a 
harcztért,  mely  számára  már  nem  teremhetett  babérokat.  1681. 
okt.  28-ról  van  keltezve  az  írat,  melyben  a  mezei  hadaknak  hozzá 
hü  maradt  része  hüségesküje  alóli  feloldását  kérve,  búcsút  vesz 
egykori  vezérétől,  hogy  Thökölyhez  csatlakozzék,  s  ennek  zászlója 
alatt  egyesülve,  egyetértve,  haladjanak  nagy  czéljuk  felé 

Wesselényi  életének  további  részét  otthon  tölte,  családja 
körében,  melytől  oly  hosszú  időn  át  tárták  elszakítva  a  sors  viha- 
rai. Az  1683-iki  hadjárat  alkalmával  magányából  még  egyszer 
kizavarva,  megjelenik  a  magyarországi  harczmezőn,  de  csak  mint 
fejedelme  kísérője.  Aztán  visszament,  s  a  magyar  haza  földje,  haj- 
dani dicsőségének,  diadalainak  színhelye,  nem  látta  őt  többé 
fegyverrel  kezében.  Az  ősi  jószágain  gazdálkodó  erdélyi  földes- 
úrban, kit  visszaemlékezés,  köszvény  és  családi  viszályok  egyre 
koraorabbá,  zárkózottabbá  tőnek,  senki  sem  sejthette  a  volt 
kuruczgeneralist,   a  magyarországi  elégületlenek  egykori  vezérét 

Vetélytársa  s  utóda,  Thököly  Imre  tovább  haladt  a  hin 
dicsőség  útain.  Az  ordélyi  befolyás  bilincseit  lerázva  magáról 
szabadon  röpült  a  magasba.  Fejedelemmé  lőn,  közel  volt  ahhoz, 
hogy  fejére  tegye  a  magyar  szent  koronát.  De  az  ö  csillagára  is 
eljött  a  hanyatlás  kora.  Küzdelmeinek  végeredménye :  egy  csöndes, 
igénytelen  sír  a  távol  keleten,  az  izmithi  temetőben. 

Décsékyi  Gyüu. 


T  Á  R  C  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  július  hó  2-án  d.  u.  5  órakor  az  egyetemi  könyvtárban  tartott 
váUsztmányi  iilcst  Balássy  Fcrcncz,  mint  korelnök  nyitotta  meg,  idő- 
közben azonban  megérkezett  Diásodelnök  Br.  Kemény  Gábor,  b  ö  folytatta 
az  elnökldst.  A  választmányi  gyűlésen  számos  vidéki  tag  vett  részt^ 
a  kik  a  congrcssusra  jöttek  fel.  Mintegy  előleges  ismerkedése  volt  ez  az 
ország  minden  részéből  összegyűlt  tagtársaknak.  A  gyűlésen  csak  is 
folyóiígyek  tárg}  altattak.  Mindenekelőtt  titkár  jelenti,  hogy  Lanfrnnconi 
Énea  200  frttal  a  társulat  alapítói  közé  lépett,  a  mit  élénk  éljenzéssel 
fogadtak. 

Evdijas  tflgokúl  felvétettek :  Pál  István  Gyulafehérvárt,  (aj.  a 
titkár) ;  Magdics  István  Székesfehérvár ,  (aj.  Károly  János) ;  Czigler 
Tgnácz  Budapest,  (aj.  Marczali  Henrik) ;  Mármarosszigeti  állami  felsőbb 
leányiskola,  (aj.  a  pénztárnok) ;  Nagg  Gábor  Budapest,  (aj.  Br.  Kemény 
Gábor);  Kclemetiy  Gábor  Budapest,  (aj.  Nagy  Imre);  Németh  Vincze 
Mezo-Örs,  (aj.  Németh  Illés). 

Továbbá  titkár  bejelenti  a  congressus  programroját,  a  mely  a  múlt 
havi  füzetünkben  már  közölve  volt.  Annyiban  szenvedett  változtatást,  hogy 
az  első  napra  a  kiállítások  egyike^  ^  múzeumi  kéziratok  megtekintése 
tüzetett  ki,  mig  a  másik,  a  forrásmunkáké,  az  egyetemi  könyvtárban  jul. 
4-én  délutánra  tétetett  át. 

Ezután  pénztárnok   műit  havi  számadását  mutatja  be, 

mely  szerint  bevétel  volt 4,111   frt  46   kr. 

Kiadás 227     >    80    » 

Pénztári  maradvány:      3,882   frt   66   kr. 
Ezzel  az  ülés  eloszlott. 

■ 

—  A  MAovAR  TÖRT.  cükgrkssus  Vidéki  és  helybeli  tagtársaink  s  a 
nagy  közönség  élénk  részvétele  mellett  folyó  hó  3-áu  kezdte  meg  üléseit 
8  első  összesUlést  e  napon  tartotta.  Ipolyi  Arnold  püspök  nyitotta  meg 
azt  oagyszabású  és  nagyhatású  beszédével.  Ez  nap  állapíttatott  meg  a 
mnnkaprogramm  is.  A  congressus  történetéről  és  lefolyásáról  kimerítőeu 
ée  részletesen  fogjuk  annak  idejében  olvasóinkat  értesíteni. 


622  TÁRCZA. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  A  »MoNUMENTA  VATicAN<-ból  cgy  Újabb  kötct  fekszik  előttünk, 
mely  Geutilis  bibornok  magyarorsseági  követségének  irományait (1307  — 
1311)  foglalja  magában.  80  ívre  terjedő  vastag  ktítet,  mely  hazánk  tör- 
ténetének egyik  legválságosabb  és  legfontosabb  szakára  vet  egészen  új 
világot.  A  történeti  bevezetést  egy,  az  e  kötetben  foglalt  adatok  alapján 
Pór  Antal  készítette  s  latinra  Rosti  Kálmán  fordította  le.  Egy  második 
bevezetéjt,  mely  a  kötetet  okírattani  szempontból  méltányolja,  Dr.  Fejér- 
pataky  László  írt.  Négy  kitűnő  facsimile  van  hozzá  mellékelve^  a  négy 
legfontosabb  okmánynak  sikeríilt  hasonmása.  A  kiállítás  is  ép  oly  fényes, 
mint  a  megelőző  köteté,  melyhez  méltóan  csatlakozik.  A  legközelebbről 
megjelenő  kötet  a  pápai  tizedlajstromokat  tartalmazza  a  XI IL  sz.  végé- 
ről 8  a  XII  r.  sz.  elejéről,  mely  Magyarország  e  korbeli  geograpb iájának 
s  statisticájának  megbecsülhetetlen  forrása  lesz ;  ezt  fogja  követni  Buon- 
visi  bibornok  1686-iki  levelezése,  melyből  annak  idejében  Fraknói  Vil- 
mos tagtársunk  tett  a  >  Nemzet  c-ben  jelentést. 

—  Széchenyi  Béla  gróf  egy  fényesen  kiállított  vaskos  4-rét 
kötetben  sajtó  alá  adta  >Széchenyi-gyá8z€  czím  alatt  azon  részvét- 
nyilatkozatokat^  melyeket  a  ^legnagyobb  magyarc  gyászos  elhunyta 
alkalmából  egyesek  úgy,  mint  társulatok  a  gyászoló  családhoz  intéztek. 
Százakra  megy  ezen  részvétnyilatkozatok  száma,  mind  megannyi  tanú- 
bizonysága ama  szeretetnek,  ragaszkodásnak,  melylyel  a  magyar  nemzet 
fiai  egyik  legnagyobbikának  ravatalánál  a  kegyelet,  a  hála  b  az  elismerés 
adóját  leróni  sietett.  Becses  ereklyéi  a  fájdalmas  közelmúltnak.  Intők  a 
jövőre,  hogy  egyesült  erővel  törjünk  a  czél  felé,  meg  valósi  tni  ama  szent- 
igét, mely  gróf  Széchenyi  István  ajkáról  legelső  hangzott  el :  >Magyar- 
ország  nem  volt,  hanem  leszc,  s  állandó  kegyeletes  emléke  marad  azon 
rendkívüli  hatásnak,  melyet  Széchenyi  halálának  megdöbbentő  hiro 
országszerte  okozott. 

—  Mily  fontos  szeeepet  játsztak  a  megyék  még  nem  régen  is  a 
mag)  ar  nemzetnek  az  alkotmányért  viselt  küzdelmeiben  —  általánosan 
ismeretes.  A  48 — 49-iki  függetlenségi  harcz  világos  bizonyítéka  a  magyar 
nemzet  életerejének.  Mikor  körül  rajzó tta  hazánkat  az  ellenség,  s  mint 
sáska  had  elözönlötte  kelettől  nyugatig,  a  nemzet  egy  emberként  l^tt 
sorompóba  megvédeni  azt,  miért  oly  sok  századon  keresztül  folyt  a  vér: 
hazát  és  nemzetet.  A  mozgalom,  melyet  a  bécsi  márcziusi  események  elő- 
idéztek Pesten,  futó  tíízkéutterjedett  az  országban  szerte  szét  A  megyék 
harczra  szervezkedtek  Az  előttünk  fekvő  munka  Hegyesi  MárUmtol 
» Bihar  vármegye  1848 — 49-ben<  egy  magasztos  episodját  tünteti  fel 
annak  az  egyenetlen  harcznak,  melyben  a  mindenkitől  magára  liagyott 
nemzet  elbukott,  hogy  kinos  18  év  után  új  életre  keljen.  Hazánk  legna- 
gyobb megyéje,  Biharinegye  a  küzdelemben  megfelelt  kötelességének.  £ 


TÁRCZA.  623 

szereplésit  tünteti  fel  nagy  részleteseéggel  Hegjesi  munkája,  ki  fáradsá- 
got nem  ismerő  buzgalommal  hordta  össze  az  anyagot  annak  minél  tel- 
jesebbé tételére.  Mindenesetre  számottevő  muuka^  meljet  annak  idején 
fdggetlenflégi  harczunk  részletes  és  pontos  történetének  megírója  ügyei- 
men kívül  alig  hagyhat. 

—  A  Balogh  Gyula  írta  »Az  1809.  évi  insurrectio  és  franczia 
megszállás.  Vasmegyében «  meglehetősen  hü  képét  igyekszik  adni  azon 
eseményeknek,  melyekből  1809ben  a  nevezett  megyének  kiváló  rész 
jutott.  A  világuralomra  törő  I.  Napóleon  úgy  szólván  lángba  borította  az 
egész  Európát.  A  franczia  csapatok  a  Pyrenektől  a  Kárpátokig,  s  a 
Keleti  tengertől  Olaszország  déli  csúcsáig  győzelemről  győzelemre  vitték 
a  franczia  lobogót.  Az  óriási  küzdelemben  az  osztrák  birodalom  szenve- 
dett legtöbbet,  minthogy  a  háború  vészei  leginkább  ezen  vonultak  keresz- 
tül. Ez  évben  I.  Napóleon  Schönbrunnban  ütötte  fÖl  hadiszállását.  Az 
udvar  Magyarországra  menekült,  s  a  magyar  nemzet  meghozta  ekkor 
is  áldozatát  a  trón  zsámolyához.  A  nemesi  insun'ectiók  története 
kiválóan  érdekes  thema  a  vele  való  foglalkozásra,  s  Balogh  eléggé 
becses  adalékkal  járul  munkácskájában  a  majdan  elkészülendő  mono- 
graph  iához. 

—  A  MiCHKLET-től  írt  s  De  Gerando  Antonína  által  fordított 
>Franczia  forradalom  történeté «-nek  111.  most  megjelent  kötete  az  1790. 
júliustól  1791.  júliusig  terjedő  időköz  eseményeit  foglalja  magában. 
Ama  borzasztó  forradalomnak,  mely  a  világot  fölforgatni  készült,  egy 
kis  episodja  ezen  év  története.  A  szenvedélyek  az  1790-iki  nemzetgyű- 
lés óta  mind  nagyobb-nagyobb  hullámokat  vetettek  Francziaországban. 
Rohamléptekben  haladt  a  franczia  nemzet  a  rémuralom  felé,  mely  iszo- 
nyaiban minden  képzeletet  felül  halad.  A  Mara,  Danton,  Kobespierre 
kora  ez.  Mirabeau  kidőlt  az  erőfeletti  küzdelemben,  melylyel  nemzetét  a 
királylyal  kibékíteni,  s  a  rém  uralomtól  visszatartani  igyekezett.  Ezen 
eseményeket  ecseteli  mesteri  tollal  Michelet  munkája  ezen  kötetében.  S 
a  lelkes  honleány  buzgalma  valóban  elismerésre  méltó,  midőn  e  jeles 
munkának  fordításával  nemzetét  megajándékozni  vállalkozott. 

—  Karácsonyi  Jínos  ^Magyarország  és  a  nyugati  nagy  egyház- 
szakadást czímü  tudori  értekezésében  a  IV.  vagy  szép  Fülöp  franczia 
király  alatt  keletkezett  nagy  egyházszakadásnak  hazánkat  is  érdeklő 
eseményeivel  ismertet  meg.  Hetven  esztendeig  tartott  ezen  »második 
babyloni  fogságc,  midőn  XI.  Gergely  pápa  kibontakozva  a  franczia  király 
hatalmából,  1377-ben  Rómába  visszatért,  hol  nemsokára  meghalt. 
Utódja  YI.  Orbán,  kinek  megválasztatása  ellen  a  bibornoki  coUegium  egy 
része  óvást  tett,  s  megszökve  Rómából  új  pápát  választott  VII.  Kelemen 
névvel,  ki  Avignouba  költözött.  Ezzel  az  egyházi  szakadás  megtörtént,  s 
a  két  pápa  kölcsönösen  egyházi  átkot  mondott  egymásra,  s  egymás  ellen 
keresztes  háborút  indított.  Magyarország  trónján  ekkor  Nagy-Lajos  ült,  ki 
IV.  Károly  császárral,  valamint  ennek  halála  után  Venczellel  egyetértve, 


624  TÁRCZA. 

Orbáuboz  csatlakozott,  öt  ismervén  el  az  egyház  törvi^nyes  fejének.  S 
valóban  a  uagy  király  buzgalma  —  a  schisma  megezüutetésében  segé- 
lyére lenni  a  pápának  —  nem  ismert  határt.  Haddal  segítette  a  pápát 
küzdelmeiben.  Azonban  1382-ben  bekövetkezett  halála  egy  hatalmai 
támasztól  fosztotta  meg  a  pápát.  Ettől  fogva  a  Magyarországon  foljton 
tartó  belzavarok  foglalták  el  uralkodóink  minden  idejét,  mialatt  az  egy- 
házszakadás mind  élesebbé  vált,  mig  a  botrányt  az  1409-iki  pisai  zsinat 
koronázta  meg^  midőn  a  két  ellen-pápát  (XIII.  Benedek  és  XII.  Gergelj) 
letette,  s  V.  Sándort  ennek  halála  után  pedig  XXIII.  Jánost  emelte  a 
pápai  székbe.  Ily  módon  három  pápa  lett,  miután  a  két  előbbi  sem  mon- 
dott le,  8  végre  1417-ben  hosszas  vajúdás  után  a  konstanczi  zsinat  vetett 
véget  a  fejetlenségnek. 

—  Db.  Wekeble  László  »Alba-Maria  mint  Árpád  sirja  holfekve- 
sének  meghatározásai  czímü  becses  munkájában  ez  újabban  annyiszor 
vitatott  kérdést  igyekezik  megfejteni.  Vizsgálódásaiban  Nagy-Lajo5 
13ö5-iki,  és  II.  Lajos  1524.  évi  határjáró  okleveleire  támaszkodik,  s 
azon  végeredményre  jut;  hogy  a  Viktória- téglagyár  déli  határán... 
a  Kapuczinus  és  a  Malomdülö  közötti  vizmosta  árok  200  —  300 
lépésnyi  végdarabjának  közvetlen  közelében ,  jobbra  vagy  balra 
tőszomszédos  telkén  állott  Alba-Maria  s  így  Árpád  sírját  is  csak  ott 
kereshetjük. 

—  A  szBpKSHEOYEi  TÖRT.  TÁBs.  első  évköuyvc  Demkó  Kálmán  titkár 
által  szerkesztve,  egy  igen  díszesen  kiállított,  121  lapra  terjedő  füzetben 
megjelent.  Két  részre  vau  osztva,  hivatalos  részre  és  értekez^ekre,  melyek 
közül  az  első  a  Társulat  alakulását  s  auuak  eddigi  történeteit  foglalja 
magában,  az  értekezések  között  pedig  Szepesmegye  történetére  vonatkozó 
dolgozatok  foglaltatnak.  Ezek  sorában  az  úttörő  Wagner  rövid  életrajzát 
közli  Babura,  Weber  Samu  Béla  város  vásárai  történetét  állítá  ös$ze, 
Münich  a  kézsmárki  hunokról  szóló  mondát  igazítja  helyre,  Hradszkv 
Marczel  város  és  Markusz  várról  értekezik,  leginkább  okleveles  források 
alapján  s  az  1278-iki  oklevél  szövegét  a  Bárdosi-féle  kiadással  párhusa- 
mosan  közli.  Demkó  Kálmán  uagy  szorgalommal  összeállítá  a  Szepes- 
megye történetére  vonatkozó  dolgozatok  repertóriumát.  Öt  érdekes  adat 
van  a  következő  czikkben  összefoglalva :  >Adatok  a  szepesmegyei  egy- 
házak történetéhezc  czím  alatt.  A  Szepesmegyei  Tört.  Társálat  nagy- 
fontosságú missióval  bír.  E  gonddal  és  érdekesen  összeállított  első  évkönyv 
bizonyítja,  hogy  a  társulat  jövője  jó  kezekbe  van  letéve :  egyengeti  ax 
utat  az  adatok  összegyűjtése  és  egyes  kérdések  tisztázása  által,  hogy  a 
megye  monographiájának  megírása  lehetővé  tétessék. 

—  Db.  Bbbkeszi  István  tagtársunk,  ki  a  Haller  fiúk  iskoláztatási- 
ról írta  >  Századok  €  múlt  évi  folyamában,  egy  annak  idején  méltó  figyel- 
met keltett  czikket,  egy  újabb  füzetet  adott  ki :  A  magyar  nyelv  a  ma- 
gánélet terén  1711—1790.  közt  részben  levéltári  adatok  alapján ;  nagy 
gonddal  és  szépen  írt  dolgozat. 


tArcza.  625 


—  HóDOLY  LÁszLó-tól  Pozsonyban  Stanipfel  kereskedésében  kU 
füzet  jelent  meg :  » Adalékok  a  magyar  nemzet  eredetéhez  t  czím  alatt, 
mely  Hunfalvy  Pállal  polemizálva  Madscbar  város  romjainak  tüzetesebb 
felkutatását  ajánlja. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

—  Az  Arciiaeologiai  Ébtbsitö  ez  évi  3-ik  füzete  jun.  15-én  pon- 
tosan megjelent.   Tekintettel  a   beállt   két   havi   szünidőre   vastagabb  a 
megelőző  füzeteknél.   Kitűzött    programmjához  nemcsak    a   megjelenési 
határidő  pontos  megtartásában,  hanem   a  rovatok  rendszeres  kezelésében 
ia  híven  ragaszkodik  e  füzetben  is  a  szerkesztő,  s  annak    következetes 
keresztül  vitele  által  fontos  szolgálatot  tesz  az  archaeologiának.  A  füze- 
ttt  Hermnnn  Ottó   magvas   ezikke  nyitja  meg:    »Osi   elemek   a  magyar 
népies  halászcszközökbenc  s  ki  a  kiállitáson  e   czikkcl   kezében  tekinti 
oieg  Hermanu  meglepően  szép  kiállítását  a  magyar  halászati  eszközök- 
ről rombinatioi  és  következtetései  helyességét  be  fogja  látni.   Második 
füczikke  a  füzetnek   Boncz  Ödöntől :   »Vázlatok   a   magyar  viselet  törté- 
netéből. €    Ez  első  közlemény  csak   a   tulajdonképeni   előzményeket  az 
úkort  tárgyalja  s  a  scytha,  kisázsiai^  az  európai  barbár,  germán,  dák  vise- 
leteket 8  a  rómaiaknak  ezekre  hatását  írja  le.  Mnjd  minden  viseletből  a 
legjellemzőbbeket  egykorú  minták   után   rajzban  is   bemutatja,  így  pl. 
várakról  s  a  Traján  és  Antónia  oszlopokról.  A  legrégibb  magyar   visele- 
tekre nézve  közvetlen  forrás   nem   maradván  ránk,  hogy   azokra   nézve 
Boncz  következtetéseket  vonhasson,  szükségesnek   tartotta   azon    népek 
culturáját  tanulmányozni,  melyekhez  a  magyar   is   tartozott.   S  ezt  oly 
szorgalmas  forrás  tanűlmánynyal,  gazdag  apparátussal  tette,  s  átalán  oly 
pontos  és  részletekre  terjedő  megfigyelő  tehetségnek  adta  tanújelét  már 
ligyszólva  bevezetésében,  hogy  úgy  látszik,  nagyobbra  terjedő  czikksoro- 
zatát  már  a  bevezetés  alapján  mívelődés  történetünk  kiváló  becsű  ada- 
lékjának  tarthatjuk.  Következik  egy  igyen  kezelt  állandó  rovat:  > Emlékek 
és  leletek €,  mely  változatosságával  s  gazdag  tartalmával  mutatja,  hogy 
mily  nagy  az  érdeklődés  országszerte  archaeologiánk   iránt.  A  lázárpa- 
taki bronzleletről  Lehoczky  Tivadar,  az  oroszlánkővári  leletről  Kubinyi 
Miklós,  egy  Bolgárországban  felfedezett  római  sírleletrol  (melynek  tárgyai 
a    múzeumba  kerültek)  Ptdszky    Ferencz,    a  mosonmegyei    ásatásokról^ 
SŐtér  Ágost,  a  fejéregyházi   ásatásokról  Havas  Sándor  adnak   számot. 
Marczali  Henrik  Yillani   a  florenczi  történetíró   munkájából   idézi  azt  a 
passust,  melyet  méltán  nevez  Magyarország  czímere  legrégibb  leírásának, 
8  mely  a  vörös  és  ezüst  színeket  mondja  (1295  —  6.)   hazánk  legrégibb 
czímeréuek.  Huszka  József  székelyföldi  templomokban  régi  falfestménye- 
ket fedezett  fel,  melyek  a  Szent-László  legendáját  (a  kun  leány)  ábrá- 
zolják, 8  melyeket  jelesül   a  gelemzei,   szomorodszentmártoni,  bcssenyei, 


626  TÁRCZA. 

fülei  ^a  bibarczfalvi  templomokban  levő  k^pcjclusok  töredékeit  rajzok- 
ban is  bemutatja,  megfelelő  érdekes  szöveg  kíséretében.  Nagybecsű  ada- 
lék régi  falfestészetünk  történetéhez.  Rétiiy  László  egy  rajna vidéki  magyar 
arany  leletet  ismertet.  A  ^Levelezést  ezimü  rovat,  Mogyoro^y^  Paur^  Lipp, 
Szeniklárayy  Törők  Aurél,  Horvátfi  Antaltól  hoz  közléseket  Az  >  Iroda- 
lom€-ban  több  űj  munka  van  ismertetve:  Pasteiner  munkája  TagányüóU 
a  Pulszky  Album  Terginától,  Reiszenberger  munkája  a  nagyszebeni  temp- 
lomról névtelentől,  Mülöcker  munkája  a  verseczi  régiségekről  Borovszly- 
tólj  az  1880-iki  lissaboni  congressus  Rómertől,  a  bécsi  academia  őstörté- 
nelmi  bizottságának  Vll-ik  jelentése  Téglástól,  az  Archalogische  Epigra- 
phische  Mittheilungenben  a  hunyadmegyei  Mythrus-emlékekre  vonatkozó 
k{>zlemény  Königtől  stb.  A  füzetet  különfélék  rovata  zárja  be. 

—  A  »  Figyelő <  júniusi  számában  is  több  figyelemreméltó  iroda- 
lomtörténeti közlés  van.  Koncz  József  Péchy  Simonnak  egy  lappangó, 
sőt  elveszettnek  hitt  munkáját  ismerteti,  a  Szent  atyákból  kiszedegetett 
tanúságokat,  melynek  egy  példányát  a  marosvásárhelyi  Teleki- féle  levél- 
tárban találta  meg,  míg  ugyan  annak  egy  második  példánya  a  kolosvári 
unit.  collegium  könyvtárában  őriztetik.  Vazari  Gyula  Szathmár-Xémeti 
hírlapjairól  hoz  egy  közlést.  Abafi  Toldy  Ferencznek  Kazinczy  Gáborral 
folytatott  levelezéséből  hoz  közlést,  mely  kivált  az  50-es  évek  történeté- 
hez szolgáltat  nagy  becsű  adatokat.  Kulcsár  Endre  Thukody  Márton 
XVII-ik  századi  magyar  prot.  író  emlékét  eleveníti  fel.  Csaplár  Benedek 
folytatja  nagy  becsű  monographiáját  Révai  életéről.  Fabó  András  Zwit- 
tingerhe/.  írott  adalékjaiból  veszszük  a  Vll-ik  s  befejező  közleményt, 
melyhez  Aduiékok  vannak  csatolva  a  »BibHotheca  scriptoruui<-hoz  a 
magyar  dolgokra  vonatkozólag.  E  füzetben  van  Fáy  Andrásnak  egy  ki- 
adatlan verse  1818-ból,  satyra  az  akkori  restaura tiokróU  A  füzetet 
Szinnyei  irodalomtörténeti  repertóriuma  zárja  be. 

—  Áz  EoTiiÁzMüvészETi  Lap  júniusi  száma  ^Egyházzenészeti  in- 
tézkedések Pécsettc  czím  alatt,  Dulánszky  Nándor  pécsi  püspöknek  a 
pécsi  káptalanhoz  intézett  főpásztori  levelét  mutatja  be,  melyben  a  püspök 
intézkedik  a  római  líturgicus  énekkönyvek  azonnal  való  alkalmazása  iránt 
Sándorfi  folytatja  Trencsén  város  egyházi  műemlékei  ismertetését  A 
plébániai  templom  műemlékei  mellett  a  Szentháromságról  czírazett  csúcs- 
íves kápolnát  mutatja  be.  Következik  taz  egri  egyház  1614-iki  leltára^ 
Ebefűiőch  FerencztŐl,  a  szerkesztő  kimerítő  és  szakavatott  jegyzeteivti 
melyek  itt-ott  műtörténeti  értekezésekké  domborodtak  ki.  Van  egy  közlés 
a  lelkészkedő  papság  köréből,  ezúttal  a  keresztúti  állomáaoknál  építendő 
statiokról  ezól.  Az  irodalom  az  Archacologiai  Értesítő  eddig  megjelent 
füzeteit  mutatja  be.  A  füzetet  a  > Vegyeseké  rovata  s  apróbb  közlések 
zárják  be. 

—  A  »TÁjáKozó«-ban  Y.  Kelemen  regestat  czim  alatt  azon  fogad- 
tatás volt  leírva,  melyben  Tosti,  e  vállalat  szerkesztője  a  pápánál  aton 
alkalommal  részesült,  midőn  a  nevezetes  vállalat  első  kötetét  bemntitta. 


tÍrgía.  62? 

—  As  »Uj  Maotab  SioNC-ban  Fór  Antal  Miklós  ostiai  püspöknek 
1301  —  2-ikL  magyarországi  követségét  irja  le.  A  füzet  a  közlemény  első 
részét  foglalja  magában. 

—  A  > Magyar  Nyelvőr  c  júliusi  számában  Thewrewk  Emil  a 
lukua  szó  magyarázatát  közli,  melyet  Deák  Farkas  a  múlt  füzetben 
mutatott  be,  a  mely  szerinte  szláv  eredetű  s  a  lukmával  egy  jelentésű. 
Tömlő  Qyula  folytatja  a  Fejérpataki-féle  németűjvári  glossák  ismertetését. 

—  A  BUDAPESTI  8ZBMLE  juliusi  füzetébeu  Hunfalvy  Pál  kezd  meg 
egy  nagyobb  czikksorozatot  a  rumun  történetírásról,  éles  bonczkés  alá 
vévén  Xenopot,  jassii  tanár  által  írt  franczia  munkát,  mely  a  román  be- 
költözés kérdését  tárgyalja. 

—  Az  tuNGARiscHE  RGvuE<  f.  éví  VI.  füzete  Bethlen  Gábor  rövid 
életrajzát  hozza  Szilágyi  Sándortól.  NeustUtt  folytatja  Magyarország 
hanyatlásának  történetét  a  XVI.  században  s  ezúttal  a  pénzügyi  viszo- 
nyokat s  az  udvartartást  tárgyalja.  Schwickertől  érdekes  statisztikai  köz- 
lemény van  a  budapesti  halandóságról  s  PéterfytŐl  » Adalék  az.  1848/9. 
évek  történetéhez*,  mely  Görgei  István  nagybecsű  munkájának  ismerteté- 
8ét|  tuUjdonképen  %gY  erre  alapított  tanulmányt  mutat  be.  Következik 
két  magyar  népmese  s  néhány  apróbb  közlés. 

—  A  >K0RRE8PoNDENz-BLATT«  juniusi  számában  erdélyi  regestákat 
közöl  Schuller  a  hadügyi  levéltárból  az  15Ö1— 1817.  közti  évekből. 
Jelen  közlés  1600-ig  terjed.  A  kizdi  ecclesia  albumából  a  kizdi  tanítók 
fizetése  van  közölve  a  17-ik  század  második  feléből.  Teutsch  Fritz  adalé- 
kokat közöl  a  szebeni  nyomdászok  és  könyvkereskedők  sorozatából.  A 
számot  apróbb  közlések  zárják  be. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.   1885.  JÚNIUS. 

Adalékok  a  magyar  nemzet  eredetének  kérdéséhez.   Pozsonyvidéki  Lapok 

118.   BZ. 

Baráth  Sándor,  Sobieski  Sándor.  (Meghalt  1696.  június  17-én.)  Függet- 
lenség 165.  sz. 

Buc9y  László,  Irodalmi  közlekedés  az  ó-korban.  Coi-vina  14 — 16.  sz. 

Oélmagyarorszáffi  rég.  és  tört.  múzeum- társulat  alakuló  közgyűlése.  Délm. 
Lapok  130.  és  köv.  sz. 

Dudájt  Cryula,  Megyénk  múltja.  (Pár  szó  vármegyénk  monográfiája  ér- 
dekében.) Bácska  45.  sz. 

Ekkert  Antal.  Árpád  sírja.  Régészeti  dolgok  laikusok  számára.  Bud. 
Hirlap  176.  sz. 

Győrök  Leo  Gy,  A  spalatói  székesegyház  és  IV.  Béla  leányának  sírja. 
M.  Állam  179.  sz. 

SzizADOK,   1885.  Vn.  Füzet.  41 


628  TÁBOZA. 

Hermán  Ottó.  Osi  elemek  a  magyar  ndpies  halászeszközökben.    Wtín'int, 

Újság  25.  sz.  ábrákkal. 
H/íke  Lajos.  Szén t^Method  jubileuma.  P»  Hírlap  153.  sz. 
Komárom   városa  monogra6ája.   A   múltról  a  jövőnek  \  O —    Komáruh-i 

Lapok  24.  sz. 
Magyar  királyleányok  hamvai.  Egyetértés  176.  sz. 
Magyar  történelmi  életrajzok.   Szerk.  Szilágyi  Sándor,   4.  fűzet.   Ism.    P. 

Napló  154.  sz. 
Marschaü  Gottfried,  dr.  pápai  praelatus  s  a  bécsi  Votivtemplom  plébánosa. 

A  mátrai  lovagok  a  magjar  sz.  korona  területén.  M.  Állam  159.  sz. 
Mátyás  király  Bécsben.  (Négyszáz  esztendős  apróságok.)  R,  H.  Budap<*ti 

Hirlap  161.  sz. 
^Monumenta  Comitialia.  Magyar  országgyűlési  emlékek.  IX.  kötet.  Szerk. 

Fraknói  Vilmos  és  Károlyi  Arpád.€  Ism.  Egyetértés  176.  sz. 
'^Monumenta  Vaticana  II.  kötete.  Bp.  1885.C  Ism.  Egyetértés  176.  sz. 
Műtárgyakról  és  gyűjtőkről,  ^y.  </.  Nemzet  173.  sz.  • 
Ormós  Zsigmond.  Művelődési  adatok  Corvin   Mályás   korszakából.   Drlwu 

Lapok  126.  127.  sz. 
y>Pesty  Frigyes.   Száz  politikai    és  történeti  levél  Horvátországról.  Bp. 

1885.«    Ism.   (Z— i)    M.   Polgár  127.  sz.    —    s  — ó.     Szabadfá^. 

(Nagyvárad)  126.  sz. 
Pulszky  Ferencz.  A  N.  Múzeum  régiségtárának   ez  idei  gyarapodása.   F. 

Hirlap  178.  sz. 
Salamon  Ferencz.  A  török  császár  leányának  pesti  háza.    V^isám,    i'j*áy 

24.,  25.  sz. 
Szathmáry  Károly  (P,)   Ujabb  mozgalmak  a  nemzeti  múzeum  körében. 

Nemzet  176.  sz. 
Szendrei  János.  Nemzeti  ipar.  Magyar  stil.  P,  Napló  169.  sz. 
Telecskay.   A   85'dik  szám  a  történelem  századaiban.    M.  Állam  1^2. 

166 — 168.  sz. 
Trencsén  vára.  Vasárn.  Újság  23.  sz.  Képpel. 
Várak  (Régi  — )  Krivádia.  Várallya.  Murány.  Ország- Vüág^^.  sz.  Goro 

Lajos  rajzaival. 
'^  Varga  Ottó,  A  magyarok  oknyomozó  történelme.  Bp.    1885.«    Ism.  .V. 

István.  Bud.  Hirlap  168.  sz. 
^Wekerle  László.  Árpád  sirja.  Bp.  1885.«  Budapesti  Hirlap  179.  sz. 


IRODALMI  ÉS  VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  Trefort  Ágoston,  vallás-  és  közoktatási  minister  urat.  a  Magrar 
TudományoB  Akadémia  újonnan  megválasztott  elnökét  ő  Felsége  f.  evi 
jul.  1 1-én  kelt  elhatározásával  ezen  minőségében  megerősítette.  Ossztf 
hazai  journalistikánk  a  legmelegebb  rokonszenvvel  üdvözölte  az  űjoanan 
megválasztott  elnököt. 


TÁBCZA.  629 

—  BoD  Péter  prot.  egyháztörténetének  eredeti  b  az  ismerteknél 
sokkal  teljesebb  példányát  felfedezték  a  leydeni  egyetemen.  A  munka 
iránt  érdeklődő  s  annak  becsét  felismerő  tanárok  elhatározták,  hogy  azt 
sajtó  útján  közzé  fogják  tenni.  Remélni  lehet,  hogy  a  leydeni  tanárok 
vállalata  hazánkban  is  vissehangra  fog  találni  különösen  protestáns  kö- 
rökben :  egyháztörténetünket  az  egy  nagybecsű  forrásmunkával  fogja 
szaporítni. 

—  Báró  Radák  Ádám  az  erdélyi  történetben  fontos  szerepet  ját- 
szott báró  Radák  család  egyetlen  élő  férfi  tagja,  elhatározta,  hogy  a 
Hadak-család  levéltárát  a  család  maradandó  emlékéül  ki  fogja  nyomatúi 
s  e  szerkesztésre  Szabó  Károlyt  nyerte  meg.  Altalán  a  magyar  de  főként 
az  erdélyi  történet  e  publicatio  által  igen  becses  történeti  forrásban 
fog  jutni. 

—  Szabolcs  vÁRifEaYE  törvényhatósága  jun.  1-én  tartott  közgyű- 
lésén indítványba  hozatott,  hogy  Szabolcs  megye  is  készíttesse  el  mono- 
graphiáját.  Az  indítvány  elfogadtatott  s  e  tárgyban  a  tervezett  megké- 
szítésére  egy  bizottmány  küldetett  ki,  melynek  tagjaivá  választattak 
Zoltán  János  elnöklete  alatt  Dr.  Jósa  András^  Lukács  Ödön,  Kállay 
Jenő,  gróf  Vay  Ádám,  gróf  Dessewffy  Aurél,  gr.  Forgách  László,  Miklós 
László,  üjlaky  György,  Jármi  Ödön,  Grörömbei  Péter,  Mikecz  János. 

—  IV.  BÉLA  KiRÁLT  LEÁNYAI.  Simor  hérczegprlmás  rövid  idővel 
ezelőtt  felkérte  a  spalatoi  püspököt,  hogy  engedje  meg  IV.  Béla  két 
leánya  földi  maradványainak  saját  költségén  való  hazaszállítását  és 
királyi  pompával  az  esztergomi  basilikában  való  elhelyezését.  A  spalatoi 
püspök  kevéssel  a  felszólítás  után  azt  felelte  a  herczegpri másnak^  hogy 
megkeresése  fölött  a  legközelebbi  alkalommal  tanácskozni  fognak. 

—  A  Herzog-féle  Realencyclopaedia  Il-ik  kiadásában  a  16-ik 
kötet  165 — 179  lapjain  terjedelmes,  kimerítő  s  igen  alapos  czikk  van 
Balogh  Fer^ncz  debreczeni  tanártól  Magyarország  egyházi  statisztikájá- 
tól, mely  az  erre  vonatkozó  adatokat  megbízható  források  alapján  kriti- 
kai pontossággal  állította  össze. 

— >  Reusch  a  római  indexről  írt  nagybecsű  munkájában  2-ik  kötet 
203.  lapján  fel  van  említve,  az  1693-iki  indexben  következő,  benünket 
érdeklő  munka :  Conferenzia  curiosa  de  la  asemblea  popular,  que  con- 
vooó  en  la  puerta  del  Sol  Catalina  della  Párra  explicada  en  una  carta 
que  escrive  a  Emerico  Tekeli. 

—  A  ^l'europe  pittoresquec  czímü  vállalat,  melyet  Zürichben 
Orell  Füszli  ad  ki,  legújabb  kötetében  Budapest  leírását  tárgyalja.  A 
leírást  egy  rövid  történeti  bevezetés  előzi  meg,  mely  történetünk  legfőbb 
vonásaira  egy  rövid  pillantást  vet,  s  annak  épen  csak  legfőbb  korszak- 
alkotó vonásait  tűnteti  fel.  Igen  gazdagon  van  szép  képekkel  illustrálva. 


41' 


6á0  t1bo2a. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  MoNUHENTA  VATIGAKA  HUNOARIAE.  Acta  legationífl  cardina- 
lis  Grentilis.  Geotilis  bibornok  magyarorazági  követségének  okiratai 
1307—1311.  Budapest,  1885.  4-rét  CXX,  510,  2  L,  négy  oklevél 
hasonmással. 

—  Anglia  története  korunkban.  Irta  Mc  Carthy  Jastua. 
Fordította  Szász  Béla.  I.  kötet.  (A  magy.  tudom.  Akadémia  könyvkiadó 
vállalata.)  Budapest,  1885.  8-adr,  VIII,  618  1.  Ára  3  frt. 

Az    1642-IK     ÉVI     8ZÖNYI     BÉKEKÖTÉS    TÖRTÉNETE.    IrU 

Majláth  Béla.   (Értekezések  a  tort.  tudományok  köréből.   XIL  kötet  V. 
szám).  Budapest,  1885.  8-adr.  122  1.  Ára  70  krajczár. 

—  MoNUMENTA  COMITIALIA  REONI  HUNOARIAE.  Magyar  ország- 
gyűlési emlékek  történeti  bevezetésekkel  a  m.  tud.  akadémia  tört.  bizott- 
sága megbízásából  szerkesztik  Dr.  Fraknói  Vilmos  és  Dr.  Károlyi  Árpád. 
IX.  kötet.  1598-^1601.  Budapest,  1885.  8-adr.  619  1.  Ára  3  frt. 

—  Világtörténelem.  Középtanodai  használatra  irta  Dr. 
Mangold  Lajos.  III.  kötet.  Újkor  és  legújabb  kor.  Második  kiadás  képek- 
kel és  térképekkel.  Budapest,  1885.  8-rét.  238  1.  Ára  I  frt  50  kr. 

—  Magyarország  és  a  nyugati  nagy  egyházszakadás. 
Felavató  értekezés.  A  hittudomány  doktora  akadémiai  fokozatának  el- 
nyerése végett  írta  Karácsonyi  János.  Nagyvárad,  1885.  8-adr.  89  1. 

—  Alba-MARIA  vagy    árpád  sírja   bolfekvésének  meghatá 

r 

rozása.  Irta  Dr.  Wekerle  László.   0-Buda  térrajzával.    Budapest,  1885 
8-adr.  II,  190  1.  Ára  ? 

—  A  FRANCZIA  FORRADALOM  TÖRTÉNETE.  Irta  Michelet.  For 
dította  De  Gerando  Antonina.  III.  kötet.  Kolosvár,  1885.  8-adr.  280  l 
Ára  2  frt. 

—  Az  1809.  ÉVI  INSURRECTIO  és  franczia  megszálláB  Vas 
megyében.  Irta  Balogh  Gyula.  Szombathely,  1885.  8-adr.  II,  129  1. 

.—  Biharvármegye  1848 — 4:9-ben.  Irta  Hegyesi  Márton. 
Beöthy  Ödön  arczképével  és  életrajzával.  Nagyvárad,  1885.  8-adr. 
344  1.  Ára  2  frt  50  kr. 

—  A  8ZEPE8MEGYEI  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT  ÉVKÖNYVE.  Szer- 
kesztette Dr.  Demkó  Kálmán.  I.  évfolyam.  1885. 

—  A    MAGYAR    NYELV    A    MAGÁNÉLET    TERÉN    1711  —  1790 

Különlenyomat.  Irta  Dr.  Berkeszi  István.  1885. 

—  Adalékok  a  magyar  nemzet  eredetének  történeté- 
hez. Irta  Hódoly  László.  1885. 

—  Volt-e  Szerencs  vármegye ?  Kandra  Kabostól.  Budapeai, 
1885.  8-adrét  32  1.  ^^ 

—  MoNUMENTA  8PECTANTIA  HISTORIaSIlAVORUM  meridiona- 
lium  volumen  XV.  Acta  históriám  conünii  militaria  Croatici  illustraiitia. 
Tomus  I.  1479  —  1610.  Zagrabiae,  1884.  8  adr.  XXVIII,  390  L 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA  1680. 

A  Történelmi  Társulat  által  a  Bay  Ilona  díjjal  jutalmazott  pályamű. 

—  MÁSODIK  KÖZLEMÉNY.  — 


Mindenesetre  kedvezőbbek  voltak  a  népesedési  viszonyok  a 
királyi  Magyarország  némely  részeiben  s  szabályul  állitható,  hogy 
minél  távolabbra  esett  valamely  megye  a  török  uralom  szomszéd- 
ságától, annál  sfirfibb  volt  a  lakossága.  Különösen  a  Vág  völgye 
8  közeli  vidéke  nyújtott  népesedési  tekintetben  elég  kedvező  képet.*) 
A  mérleget  azonban  ez  is  csak  kevéssé  javítja.  Az  ország  egy  ré- 
szében sem  voltak  oly  normális  közállapotok,  melyek  a  lakosság 
szabályszerű  szaporodásának  alapföltételei.  A  másfél  száz  évi  há- 
borús korszak  hatásait  az  ország  minden  tájéka  érezte.  Mindenütt 
hiányoztak  ama  gazdasági  alapok,  melyektől  a  népesség  szaporo- 
dása függ.  A  termelési  viszonyok  igen  szerények  voltak ;  az  ország 
azon  része,  mely  ma  természet-alkotta  éléstár,  akkor,  puszta  vagy 
—  ami  ezzel  körülbelül  azonos  —  török  birtok  volt ;  a  hegyek 
közt  pedig  az  élelmiszerek  csekély  termelése  magában  is  kizárta 
a  sűrűbb,  nagyobb  lakosságot.  Ahol  török  nem  járt,  ott  az  idegen 
katonaság  dúlásai,  a  vagyonbiztonság  teljes  megrendülése,  az  ál- 
lami kulturtevékenység  hiánya,  a  közintézmények  reformjának  le- 
hetetlensége, a  parasztság  nyomott  helyzete  és  sok  más  körülmény 
működött  közre,  hogy  az  élelmi  szerek  évi  termelésének  mennyi- 
ségét csökkentse  s  ezzel  magát  a  lakosság  számát  is  alacsony, 
néhol  minimalis  fokra  szállítsa  le.   Ahol  kedvezőbbek  voltak  a 


^)  A  XVIL  század  elején  Árva,  Líptó,  Nyitra  és  Trenceén  me- 
gyékben, melyekben  ma  csaknem  nyolczszázezer  emberéi,  178^513  katb. 
és  prot.  lakost  írtak  öss/e.  Az  összeírást  közti  Tímon  Ákos :  A  párbér 
története. 

SziziDOK.   1885.  IX.  Füzet.  42 


632 


ACSAüY  IGNÁCZ. 


megélhetés  feltételei,  pl.  a  városokban,  ott  a  lakosok  száma  arány- 
lag nagyobb  volt,  söt  sok  helyen  meghaladta  a  mostanit  Igen  sok 
adat  sejteti,  hogy  a  városi  és  vidéki  lakosság  közti  arány  a  XVÜ. 
században  lényegesen  eltért  a  mostanitól  s  a  királyi  Magyaror- 
szágban aránylag  még  több  ember  élt  városban,  mint  ma.  A  sze- 
mély- és  vagyonbiztonság  a  városok  falai  mögött  mégis  csak  m- 
gyobb  volt,  mint  a  vidéken,  mely  katonák,  martalőczok,  török  és 
magyar  portyázok,  kuruczok  és  labanczok  előtt  védtelenül  nyitva 
állt.  Ami  csekély  közigazgatás  és  jogélet  megmaradt,  az  szintéo 
a  városba  és  a  várakba  húzódott  vissza.  Mindez  a  legközvetlenebb 
hatással  van  a  népességre  és  mozgalmaira.  Nemcsak  a  királyi, 
hanem  a  török  Magyarországon  is  főleg  a  városok  mentették  meg 
a  lakosság  egy,  az  akkori  viszonyokhoz  mérten  jelentékeny  részét 
s  nekik  köszönhető,  hogy  az  ország  egészen  pusztasággá  nem 
változott. 

A  városi  és  vidéki  lakosság  közti  aránytalanságot  sejtetik 
az  egyes  uradalmakról  fenmaradt  adatok.  így  például  Bereg 
megyében  a  munkácsi  s  a  vele  1680-ban  egyesített  szent-miklósi 
uradalom  öt  városból  s  180  helységből  állt.  A  városok  itt  is  elég 
nagyok.  Munkácson  az  özvegyekkel  és  nyomorékokkal  valami  215 
család  lakott  193  telken,  melyek  közül  azonban  19  puszta  volt 
Beregszászon  281  család  íratott  1672-ben  össze  s  a  városban  még 

118  puszta  telek  volt.  ^)  Ez  elég  népes  városokkal  együtt  a  roppant 
urodalom  aránylag  igen  csekély  adót  fizetett,  bizonyára  azért,  mert 
a  sok  —  180  —  faluban  aránylag  nagyon  kevés  volt  a  lakosság. 

Hogy  ez  nem  önkényes  föltevés,  bizonyítja  egy  1652-ki  össze- 
írás ")  Zemplén  megye  néhány  falujából.  Nagy-Ruszka  faluban, 
melynek  ma  695  lakosa  van,  16  zsellér  és  egy  szabados  lakott; 
puszta  telek  volt  12.  Kolbászó  faluban  —  ma  260  lakossal  —45 
család,  Priszlopon  —  ma  109  lakossal  —  19,  Brezoveczen  —ma 

119  lakossal  —  7,  Osztroznyiczán  —  ma  138  lakossal  —  18  csa- 
lád íratott  össze.  A  bérezés,  sziklás  vidékeken,  habár  távol  estek 
a  török  uralomtól,  a  természeti  segélyforrások  csekélysége  folytán 
sem  élhetett  sürübb,  nagyobb  lakosság. 


*)  Lehoczky :  Bereg  megye  I.  II. 
2)  A  leleszi  konvent  levéltára.  3b. 


MAGYARORSZÁQ  BELÁLLAPOTA,  633 

Erdély  1613-tól  1657-ig  szerencsés  időket  élt  s  a  lakossága 
csaknem  félszázadon  át  kétségkívül  normálisabb  arányban  sza- 
porodhatott. De  a  beállt  catastrophák  itt  is  pusztltólag  hatottak 
a  népesség  számára.  Sok  ezer  ember  veszett  el  a  lengyel  háború- 
ban, a  tatár  fogságban.  1 658-ban  a  tatár  95000  rabot  vitt  onnan 
magával.  ^)  Ilyen  roppant  emberveszteséget  a  természetes  szapo- 
rodás, főleg  midőn  a  török  terjeszkedési  törekvései  épen  ez  időben 
a  tulajdonképeni  erdélyi  terűletet  sem  kiméi ték,  nem  egykönnyen 
pótolhatott  helyre.  Itt  azonban  volt  mesterséges  szaporodás  is. 
Biharból,  Aradból,  Krassó-Szörényből  ide  menekült  a  magyar 
elem  a  török  elől,  sőt  török  részről  azt  ajánlották,  hogy  a  magyar- 
országi bujdosók  állandóan  Erdélyben  telepíttessenek  le.  ^)  De  ez 
a  bevándorlás  mégsem  hozhatta  helyre  a  lakosságnak  a  tatárdűlás 
okozta  megfogyatkozását. 

Mindezt  összevéve,  a  lakosságot,  mely  1680  táján  a  magyar 
korona  egész  mai  területén  élt,  alig  tehetni  többre,  mint  a  mostani- 
nak valami  egy  hatodára,  vagyis  legföUebb  két  és  fél  millióra.  Ez 
a  csekély  nép  viselte  ama  viharos,  nehéz  idők  összes  terhét ;  ennek 
egy  része  nyögte  a  török  jármát,  míg  másik  része  —  összesen  nem 
sokkal  több  egy  milliónál  —  képezte  ama  sziklafalat,  mely  száz- 
ötven esztendő  örökös  hullámcsapásai  után  a  török  népárnak  még 
mindig  ellenállt  s  mellével,  kardjával  védte  a  kereszténységet,  a 
nyugati  culturát,  a  nyugati  államokat  az  ozmán  barbárság  ellen. 
Es  ebben  rejlik  ama  nemzedékek  legfőbb  dicsősége.  Nem  politikai 
rajongások,  nem  kivihetetlen  ábrándok  teszik  a  XVII.  századi 
Magyarországot  a  kereszténység  védbástyájává,  hanem  az,  hogy 
számban,  erőben,  segélyforrásokban  megfogyva  még  mindig  ellen- 
állt 8  időt  engedett  Európának  az  erőgyűjtésre,  mely  végre  neki 
is  meghozta  a  felszabadulást. 

E  lakosság  felekezeti  és  nemzetiségi  megoszlása  kiváló 
figyelmet  érdemel  akár  a  múlt,  akár  a  jelen  szempontjából.  A 
vallás  és  a  politika  közti  szoros  kapcsolat  soha  sem  fog  ugyan  el- 
enyészni, de  akkor  sokkal  bensőbb  és  általánosabb  volt,  mint  ma. 
A  XVIL  század  társadalma  már  nem  csupán  rendi,  hanem  vallási 


1)  Veazcly:  Erd.  Egyh.  Adatok  I.   147. 

2)  Török-magyar  A.  Okm.  V. 

42* 


634  AC8ÁDT  IGKÁCZ. 

alapon  is  épült  fel,  s  ennek  messzemenő  következményei  voltak 
Politikai  párt  volt  akkor  minden  felekezet.  Angliában  valamint  a 
szárazföld  összes  államaiban  vallásos  lobogó  alatt  a  politikai  ha- 
talomért folyt  a  küzdelem.  Nálunk  is  ugyanez  történt  s  a  felekezeti 
befolyás  jelentőségét  egyszerűen,  de  világosan  kifejezte  a  gúnyné?, 
melylyel  a  felekezetek  illették  egymást.  A  magyar  katholiknst 
németnek,  a  protestánst  pedig  töröknek  nevezték.  Nem  gúny, 
hanem  igazság  nyilatkozik  e  szavakban.  A  politikai  pártélet  nyer 
benne  jellemző  kifejezést.  Az  egész  XVII.  században  egy  jelentő- 
ségű a  protestáns  a  nem-királypártival,  a  katholikus  pedig  a 
royalistával.  A  szabály  alól  természetesen  sok  volt  ugyan  a  kivétel 
s  főleg  midőn  tisztán  politikai  és  világi  érdekek  kerekedtek  felül 
ezek  a  fogalmak  elvesztették  érvényöket.  De  egészben  a  vallással 
egyszersmind  jelezve  volt  akkor  a  politikai  irány  is,  s  midőn  a 
királyi  hatalom  az  ellenreformatiót  támogatta,  itt  a  vallásos  buz- 
galom mellett  épen  úgy  az  önérdek  vezette.  Amint  a  királyi  ha- 
talom csak  némileg  megszilárdult,  igyekezett  pártot  teremteni  az 
országban.  A  katholikusokra  számíthatott,  a  kath.  hitet  igyekezett 
tehát  terjeszteni.  Önérdek  sugallta  ezt,  s  nem  cselekedhetett  volna 
máskép,  ha  az  egyes  királyok  egyénileg  kevésbé  vallásos  nevelés- 
ben részesültek  is  volna.  Az  egyházi  érdekekkel  keveset  törődő 
Wallenstein  berezeg  a  harmincz  éves  háború  elején  hangsúlyozta 
a  katholikusok  megbízhatóságát,  s  a  magyar  hadsereget  főleg  ez 
elemből  akarta  összeállítani,  utóbb  az  ellenreformatio  sikerei  a 
főurak  közt  a  király  pártját  és  a  királyi  hatalmat  lényegesen  meg- 
szilárdították s  habár  az  1670-ki  mozgalmat  kath.  főurak  kezde- 
ményezték, a  protestánsok  buzgó  támogatása  kölcsönzött  neki 
országos  fontosságot. 

Ez  nem  az  egyének  bűne,  nem  is  a  protestáns  vallás  termé- 
szetéből folyik,  mely  főleg  a  német  államokban  nagyon  megfért  a 
királyi  absolutismussal.  Nem  megrováskép  kell  ezt  constatálni, 
de  constatálni  kell,  hogy  megértsük  egy  nevezetes  korszak  poli- 
tikai villongásait.  A  viszonyok  sodra,  a  természetszerű  fejlődés 
hozta  ellentétbe  az  ev.  hit  híveit  a  királyi  hatalommal.  A  magyar 
protestantismusnak  már  keletkezése  és  terjedése  alkotta  meg  ez 
antagonisraust.  Német  írók  a  német  hitújítást  régen  érzett  szel- 
lemi szükséglet  kifolyásának  mondják,  melynek  előfutárja!  száza- 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  635 

dokoD  át  jelentkeztek.  Hol  vannak  nálunk  ily  előfutárok  ?  Néhány 
éT?el  a  mohácsi  vész  előtt  az  egész  magyar  középosztály,  az  úgy- 
nevezett nemesi  párt  a  Luther-féle  tanokkal  rokonszenvező  királyi 
udvar  ellen  a  pápai  követ  jóindulatát,  támogatását  kereste,  szigo- 
rún kath.  állásponton  állt  s  a  régi  vallás  buzgó  védöjeképen  lépett 
fol.  Es  ugyanaz  a  nemesség,  mely  törvénybeiktatta  a  >Lutherani 
comburanturc-t,  alig  három  évtizeddel  később  java  részében  az 
ey.  hitet  vallotta,  az  olygarchák  egész  roppant  hatalmukat  a  pro- 
testantismus  terjesztésére  fordították,  a  kis-nemesség  ugyanezt 
tette  s  Szent  István  apostoli  országa  a  XVI.  század  végén  a 
reformatio  országa  lett. 

E  meglepő  változás  lehetősége  a  királyi  hatalom  azon  pél- 
dátlan elgyöngűlésében  rejlik,  mely  a  mohácsi  vészt  követte.  E 
nemzeti  catastropha  nélkül  az  ev.  hit  hazánkban  nem  vergődhe- 
tett volna  túlnyomó  hatalomra.  Elveszett  az  a  központi  erő,  mely 
a  magánérdekek  zűrzavaros  harczát  enyhíteni,  gátolni,  az  össze- 
ségre ártalmatlanná  tenni  tudta  volna.  Mikor  utóbb  ez  a  hata- 
lom újra  izmosodni  kezdett,  már  uj  helyzet  alakúit.  A  királyság, 
mely  kath.  maradt,  és  a  nemzet,  mely  protestánssá  lett,  ellenszen- 
vesen, bizalmatlanul  állt  szemben  egymással.  E  helyzetből  kelet- 
keztek a  Xyil.  század  összes  bonyodalmai,  vajúdásai.  Eleinte 
mindig  a  protestánsoké  maradt  a  győzelem.  Nekik  kedveztek  a 
körülményeL  Kivívták  a  teljes  egyenjogúsítást.  De  a  körülmé- 
nyek utóbb  változtak,  s  mint  Francziaországban  a  nantesi  edictum, 
ugy  Magyarországban  a  linzi  béke  után  kezdődött  csak  a  felek 
igazi  tusája,  a  keresztény  polgárháború  A  koronás  király  tekin- 
télye alatt  működő  ellenreformatio  már  visszatérítette  a  nagybir- 
tokos főurakat  a  kath.  egyházba.  Ugyanazok,  kik  egykor  a  hitújí- 
tás körfii  buzgólkodtak,  mely  a  nagy  egyházi  javakat  uratlanokká 
tette,  most  ismét  a  catholicismus  javára  használták  az  erőszakot. 
Az  a  német  protestáns  jogelv:  cuius  regio,  íUius  religio,  1680. 
körül  nálunk  a  hitújítás  hívei  ellen  fordult  s  az  összeütközés  kike- 
rülhetetlen következménye  volt  a  hatalmi  viszonyokban  és  ténye- 
zőkben beállt  változásnak.  A  pix>testánsok  főtámasza,  Erdély  karja 
elgyöngült,  az  aristocratia  pedig  elszakadt  tőle.  A  föld,  melyen  a 
prot.  jobbágyok  laktak,  a  birtok,  melyből  papjaikat,  iskoláikat  fen- 
tartották,  a  telek,  melyen  templomaikat  építették,  a  legtöbb  eset- 


tt 


636  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

ben  ismét  kath.  földesúré  volt.  Sőt  e  templomok  legtöbbje  még  a 
reform  ideje  előtt  a  régi  hit  tiszteletére  emeltetett  Építése,  kápol- 
nái, oltárai,  berendezése  még  azt  mutatták,  hogy  itt  a  jámbor  ele 
dök  ájtatosságukat  olyan  szertartások  közt  végezték,  melyeket  az 
ev.  hit  hívei  bálványimádásnak  nyilvánítottak.  Ellenben  a  patro- 
nus-fbldesurak  a  mpst  bennök  folyó  istentiszteletet  tekintették  a 
templom  megszentségtelenítésének.  A  folfogás  ez  ellentéte  kike- 
rűlhetetlenné  tette  az  összeütközést.  Bekövetkezett  s  az  1670— 
80  közti  évtizedben  tetőpontjára  hágott.  Ez  az  idő  a  magyaror- 
szági keresztény  polgárháború  azon  korszaka,  melyben  a  küzdel- 
met még  túlnyomóan  vallásegyházi  mozzanatok  jellemzik. 

Ez  időben  már  sokat  visszahódított  a  catholicismus  Magyar- 
országon. A  főnemesség  már  egészen  kath.  volt,  sed  equestris  ac 
militae  pars  maxima  helv.  ac  aug.  confessionis,  jegyzi  meg  egy 
1677-ben  kiadott  munka.  I.  Lipótnak  magyarok  és  külföldiek 
ismételve  említették,  hogy  az  országban  hétszerannyi  a  protestán- 
sok száma  mint  a  kathlikusoké.  ^)  Egész  nagy  vidékeken  hii*e- 
hamva  sem  maradt  a  katholicismusnak,  mint  például  Szabolcs- 
megyében  1683-ban.  ^)  A  roppant  terjedelmű,  —  öt  hat  vármegyét 
átölelő  —  váczi  egyházmegyében  1675-ben  összesen  13.000 
katholikus  lakott  valami  hetvenhárom  faluban  szétszórva,  kiknek 
lelki  szükségleteiről  13  plébános  és  34  licentiatus  gondoskodott, 
míg  ugyanez  egyházmegye  területén  hatvannál  jóval  több  prot 
eklézsia  volt.  Az  esztergomi  érseki  főmegyében  Lippay  György 
prímás  följegyzése  szerint  a  század  közepén  200 — 300  kath.  és 
valami  1000  nem  kath.  plébánia  volt.  8)  De  már  Lippay  alatt 
nagy  hódításokat  tett  a  katholicismus.  így  például  visszaszerezted 
a  Csallóközt.  Szelepcsényi  érsek  csak  1672—75  közt  66,000  embert 
térített  vissza.  Minél  buzgóbban  folyt  a  térítés,  annál  erosebb 
volt  a  visszahatás  a  protestáns  papok  részéről,  s  annál  jobban 
élesztette  a  polgárháborút.  A  kuruczok  sikerei  az  évtized  végén 
ismét  visszavetették  az  ellenreformatió  müvét,  s  1684-ben,  Szath- 
marban,  Szabolcsban,  —  kivéve  az  ecsedi,  szathmári  és  böször- 
ményi várakat,  —  Somogyban,  Baranyában,  egyetlenegy  kath. 

1)  Sárospataki  Füz.  XIII.  204. 
«)  Sárosp.  Füz.  XI.  725. 
®)  Lányi-Knauz  Ej^yh.  I.  II. 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  637 

templom  sem  találtatott.  Liptóban  és  Veszprémben  csak  2  templom 
volt ;  Zemplén,  XJng,  Bereg,  llgocsa  és  Abauj  megyékben  alig  volt 
kath.  pap ;  Szepes,  Torna  és  Gömör  megyékben  a  városokon  kívül 
szintén  igen  kevés  volt  a  pap,  s  a  katholikusok  csak  titokban  gyűl- 
hettek össze  istentiszteletre.  Zalában  és  Muraközben  mindössze 
5  kath.  lelkész  volt.  Még  Győrmegyében  is  szomorú  viszonyok 
közt  éltek  a  katholikusok.  A  már  egyszer  említett  36  helység 
lakosságának  még  a  XVII.  század  végén  is  csak  valami  egy- 
harmada volt  katholikus. 

Mindez  azt  mutatja,  hogy  a  királyi  Magyarország  lakos- 
ságának nagy  többsége  még  1680.  táján  nem  volt  katholikus. 
Különösen  mondható  ez  az  uralkodó  középosztályról,  a  nemesség- 
ről.   Erdélyben   a  protestantismus  mint  uralkodó   államegyház 
szervezkedett ;  a  katholicismusból  csak  a  székelyek  közt,  s  itt-ott 
a  városokban  maradt  meg  valami.  Az  uralkodó  egyház  kérlelhe- 
tetlenül gyakorolta  hatalmát  katholikusokon,  unitáriusokon,  szom- 
batosokon és  a  gör.  kath.  egyház  hívein.  Különösen  kegyetlenül 
bánt  el  az  unitáriusokkal  és  szombatosokkal.  I.  Rákóczy  György 
ez  utóbbiak  ellen  épen  úgy  felhasználta  az  állami  büntető  hatalom 
karját,  mint  1670.  után  Magyarországon    a  kath.  főpapság   a 
protestánsok  ellen.  A  míg  Erdély  erős  volt,  reá  támaszkodott  a 
magyarországi  prot.  egyház  is.  De  ez  a  támasz  az  1657/8-iki  catas- 
tróphák  után  már  igen  keveset  ért,  s  nem  tudta  a  megindult 
küzdelmet  a  protestánsok  javára  eldönteni.  Volt  azonban  a  protes- 
tánsoknak egy  más  támaszuk  is,  csakhogy  abban  sem  volt  sok 
köszönet  Ez  a  török  hatalom,  mely  küzdelmét  első  sorban  a  kath. 
magyar  állam,  és  a  kath.  magyar  egyház  ellen  folytatta.  Ez  volt 
az  6  ellensége,  de  ez  volt  más  okokból  a  protestánsok  ellensége 
is.  E  helyzetben  a  hódító  török  s  a  magyar  protestánsok  közt 
természetszerűen  barátságosabbá  alakúit  a  viszony,  főleg  bizonyos 
időkben.  Az  érdekközösség  valamivel  enyhébb  bánásmódra  bírta 
a  törököt  az  ev.  hitűek,  mint  a  kath.  egyház  hívei  ellen.  Minthogy 
a  törököknek  végre  is  saját  érdeke  tiltotta,  hogy  az  egész  lakossá- 
got egyszerre  —  lassankint  úgy  is  elpusztult  az  —  kiirtsa,  inkább 
szerette,  ha  a  nép  protestáns,  mintha  katholikus,  mely  már  egyházi 
szervezeténél  fogva  is  jobban  a  magyar  királysághoz  hajlott,  mely 
tehát  politikailag  gyanúsabb  volt.  Az  egyházközségek  kebelében 


638  AC8ÁDT  lONÁCZ. 

folyó  küzdelmekben  a  török  tehát  rendszerint  az  ev.  hitűek  részén 
állt,  ^)  s  a  hol  a  katholidsmust  egyszerűen"  ki  nem  irthatta, 
legalább  mennél  keserűbbé  igyekezett  tenni  neki,  hÍTeinek  és  pap- 
jainak az  életét.  Egész  Délmagyarországban  alig  maradt  néhinj 
nagyobb  helyen  valami  a  katholicismusból.  ugyanez  mondható  a 
Duna-Tisza-közröl,  hol  főleg  Kecskeméten,  Szegeden,  Pesten  s 
egy  pár  más  helyen  nyomorgott  egy  kis  katL  község.  Máskülönben 
az  egész  lakosság  nem-katholikus  Yolt,  s  a  kath.  plébániák  még 
olyan  városokban  is  kivesztek  mint  Buda,  hol  nagy  lutheránus  és 
kálvinista  hitközségek  virágzottak  az  egész  török  uralom  idjén. 

De  az  ország  lakosságának  egy  jelentékeny  része  az  eDÜi' 
tett  egyházak  egyikéhez  sem  tartozott.  Mellőzve  az  erdélyi  szom- 
batosokat, unitáriusokat;  a  magyarországi  zsidókat,  kikről  a  XVII. 
század  összes  törvényei  csak  egy-két  tiltó  intézkedést  tartalmaznak, 
s  az  elég  nagyszámú  új-keresztényeket  (anabaptistákat),  kikről 
csak  annyit  mondanak,  hogy  amíg  az  országban  megtűret- 
nek,  adót  kötelesek  fizetni,  végűi  pedig  a  mohamedánokat,  kik 
összesen  és  együttvéve  sem  alkották  valami  nagyon  jelentéken; 
százalékát  a  lakosságnak,  még  a  görög-keleti  egyház  hívei  érdem- 
lenek említést.  Ezek  az  akkori,  —  tehát  a  mainál  jóval  nagyobb 
terjedelmű,  —  Erdélyben,  a  Temesközben,  a  Duna-Tisza-közben 
már  1680.  táján  is  jelentékeny  számban  lehettek.  A  prot  egy- 
ház által  kivívott  vallásszabadságban  ők  nem  részesültek,  mert 
a  magyar  protestánsok,  nem  az  általános  vallásszabadságért  küz- 
döttek, mint  a  hollandiak.  Már  Bocskay  alatt  kimondták,  hogy 
ez  a  szabadság  csak  a  két  protestáns  felekezetet  s  a  kath.  egyházat 
illeti.  Hogy  az  utóbbi  irányában  sem  nagy  liberalitással  gyakorol- 
ták azt,  arra  az  egykorúak  számtalan  panasza  szolgál  bizonyítékul. 
A  görög  egyház  híveinek  pedig  a  legcsekélyebb  jogot  sem  enged- 
ték, noha  voltak  már  ez  időben  gör.  kel.  püspökök.  De  főleg  Erdély- 
ben a  gör.  egyház  is  a  prot.  püspök  főhatósága  alatt  állt. 

A  protestánsoktól  szenvedett  sérelmeik  okozták,  hogy  a 
Bereg-,  Ung-,  Szabolcs-  s  Szathmár-megyei  görög-keletiek  Bippay 
György  esztergomi  érsek  buzgó  közetitésével  visszatértek  a  római 

*)  Ipolyi  Arnold:  Veresmarti  Mihály  munkái  15.  lap  errejelleiDíö 
példát  időz  a  XVI.  századból.  Később  sem  változott  a  helyzet,  a  mi 
számos  adattal  igazolható. 


MAGYARORSZÁG  B£LÁLLAPOTA.  639 

egyházba,  s  bizonyos  egyházi  s  politikai  engedmények  árán  egye- 
sültek a  kath.  egyházzal.  E  felekezetnek  akkor  valami  600  papja 
Yot.  Habár  jó  részük  szerzetes  volt,  de  azért  e  szám  minden  esetre 
arra  vall,  hogy  a  hívek  száma  szintén  elég  jelentékeny  lehetett.  Még 
nincs  teljesen  kiderítve,  mi  okozta,  hogy  sem  a  nithéneknél,  kiknek 
pedig  földesuraik  is  a  hitbuzgó  Rákóczyak  voltak,  sem  az  erdélyi 
románoknál  nem  bírt  a  prot.  térítés  sikert  felmutatni,  míg  a 
katholicismus  legalább  a  felvidéki  oroszokat  szakította  ki  a  szláv 
egyházi  és  művelődési  kötelékből.  Pedig  ez  sem  ment  könnyen, 
s  itt  újra  bebizonyul,  milyen  elválaszthatatlan  összefüggésben  állt 
vallás  és  politika  a  XVII.  században.  A  ruthének  egyesülési 
törekvéseit  a  legerélyesebben  ellenezte  az  erdélyi  fejedelem,  ki 
erőszakosan,  a  mozgalmat  vezető  püspök  fogságra  vetésével  akarta 
az  egészet  elfojtani.  S  évtizedek  multán  épen  1680.  körül  a 
kuruczok  kérlelhetetlenül  üldözték  az  unitárius  papokat  és  híveiket, 
mert  a  kath.  egyházhoz  való  csatlakozást  azonosnak  tartották  a 
király  pártjára  való  átállással. 

Ilyenek  voltak  a  felekezeti  viszonyok  s  a  felekezetek  politikai 
törekvései  a  XVII.  század  harmadik  negyedében  a  magyar  korona 
területén.  Csak  e  helyzetből  magyarázhatók  ki  a  megindult  moz- 
galmak, érthető  egész  valójában  a  királyság  és  szövetségesei 
küzdelme  a  lakosság  azon  elemeível,  melyek  vallásilag  és  politi- 
kailag ellenlábasai  voltak,  s  inkább  a  törökkel,  mint  vele  igyekeztek 
megegyezésre  jutni.  Kényszerűségből  tették  ezt,  nem  rokonszenv- 
böL  Gyűlölték  ép  úgy,  mint  a  katholikusok  »a  kömyülmetéletlen 
szívű,  vérünkön  hízó  pogány* -t.  Igazi  bősz  gyűlölet,  a  kétségbeesés 
szörnyű  kitörése  szól  Köleséri  prot.  imakönyvéből,  *)  midőn  így 
fohászkodik :  »Ne  adj  minket,  uram,  a  pogányoknak  martalékául ; 
ne  hízzék  tovább  is  a  magyar  keresztyénség  vérivel  ez  a  vérszopó 
nadály !  Apadjon  el  már  egyszer  a  török  hold,  hadd  vétkezze  le 
gyászruháját  a  sok  kereszt,  bú,  bánat,  szenvedés  után  a  nem  sok 
magyar  maradvány.*  A  mely  felekezet  így  imádkozott  istenéhez, 
az  nem  barátkozhatott  meg  a  törökkel,  s  a  császári  politika  veze- 
tőinek bölcseségére  igen  kedvezőtlen  világot  vet,  hogy  e  hangúlatot 
föl  nem  ismerték,  s  a  magok  javára  értékesíteni  nem  tudták. 


')  Bánkódó  lélek  nyi^gc^sei,  Sárospatak,  1GG6. 


640  ÁC8ÁDY  lONÁCZ. 

Mint  vallásra,  úgy  nyelvre  és  nemzetiségre  is  nagyon  megosz- 
lott a  XVIL  század  Magyarországa.  Egészen  magyar  akkor  csak  a 
politikai  nemzet,  a  kiváltságos  nemesi  rend  volt.  Ez  uralkodó  osztály 
mögött  azonban  a  nép  nagy  tömegei  állottak,  s  ennek  nemzetiségi 
eloszlása  akkor  már  nagyban  és  egészben  megfelelt  a  mainak. 

Milyen  volt  a  két  legfőbb  hitfelekezet  befolyása  a  nemzeti- 
ségre ?  Mint  említve  volt,  a  protestantismus  a  görög-keleti  egyház 
hívei  közt  a  térítés  terén  sikert  elérni  nem  bírt.  Sokszoros  kísérletei 
egészben  kevés  eredményre  vezettek.  Ez  azért  is  sajnálatos,  mert 
vele  a  magyarosítás  műve  szintén  eredménytelen  maradt.  Sokat 
tett  a  reformátiő  az  anyanyelv  felélesztése,  a  nemzetiség  fenntar- 
tása érdekében.  De  a  nemzetiség  terjesztése  terén  nálunk  meddő 
maradt.  Sem  a  felvidéki  ruthének,  sem  az  erdélyi  és  temes- 
közi  románok  közt  nem  tudta  magát  s  a  magyarságot  meg- 
gyökereztetni. Ellenben  a  kath.  tótok  nagy  részét  magához  hódí- 
totta, de  azért  meg  nem  magyarosította.  Ugyanez  mondható  a  fel- 
vidéki német  városokról  s  az  erdélyi  szászokról.  Az  új  hit  sehova 
sem  bevitte  a  magyarosítást.  Több  sikere  volt-e  e  téren  a  kath. 
egyháznak,  azt  bajos  eldönteni.  De,  hogy  a  török  uralom  alatti  151- 
dön  a  katholikusok  nagyban  képviselték  a  magyarságot,  s  kiirtá- 
sukkal sok  helyen  egyszerűen  eltűnt  a  magyarság  is,  az  kétségtelen. 
A  váradi  egyázmegyében  a  katholicismus  pusztulásával  nagyon 
megrendült  a  magyarság  ügye.  A  protestánsok  nem  bírták  meggá- 
tolni a  nagy  országrész  eloláhosodását,  a  mi  ott  reánk  magyarokra 
mind  e  mai  napig  oly  kedvezőtlenné  tette  a  nemzetiségi  viszonyokat 
A  török  hódítás  általában  sok  helyt  a  magyar  elem  kiirtására  veze- 
tett. Temesvárt  1582-ben  a  lakosság  nagy  része  még  magyar  és  kath. 
volt.*)  1716-ban,  a  város  visszafoglalásakor,  sem  a  magyarságnak, 
sem  a  kath.  egyháznak  nem  maradt  többé  nyoma ;  a  város  csupa 
rácz  és  oláh  volt.  Ugyanez  történt  az  egész  Temesközben.  A  vissza- 
foglaláskor magyar  lakosság  csakis  egyetlen  egy  faluban  talál- 
tatott A  többi  mind  elpusztult  vagy  eloláhosodott  A  Szörényi 
bánság,  mely  legutoljára  került  török  uralom  alá,  alig  harmincz 
év  alatt  csaknem  egész  magyarságát  elvesztette.  A  nemesség 
Erdélybe  vándorolt,  hogy  a  kiirtás  veszélyét  elkerülje ;  a  régebben 

1)  A  temesváriak  levele  l.')82.  márcz.  8.  XIII.  Gergely  pápához. 
Több  helyen  közzétéve. 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  641 

török  uralom  alá  jutott  megyék  nemessége,  ez  időben  már  mgyel- 
pusztúlty  vagy  kivándorolt.  így  például  1680.  körűi  Arad-megyé- 
ben a  régi  birtokos  családok  közül  egyetlen  egy  sem  lakott 
többé.  *)  A  Duna-Tisza-közben  Szeged  környéke  volt  a  magyarság 
utolsó  határvonala,  de  itt  is  már  rácz  falvakkal  vegyítve.  Azontúl 
a  lakosság  rácz  volt,  még  a  nagy  bevándorlás  előtt  is.  Szegedtől  föl- 
felé a  hegyekig  s  a  Danán  tűi,  a  mennyiben  megmaradt  a  lakosság, 
még  leginkább  megőrizte  magyar  nemzetiségét.  Különösen  a 
dunántúli  megyék  még  nem  voltak  németséggel  annyira  szatu- 
rálva mint  ma,  viszont  azonban  az  itteni  hódolt  terűletek  a  ráczok 
jelentékeny  elemét  tették  a  lakosságnak. 

Volt  akkor  még  egy  más  nemzetiség  is,  az  uralkodó,  a 
a  török,  mely  ma  már  teljesen  kiveszett,  illetve  tősgyökeres  ma- 
gyarrá változott.  Nem  szólva  a  török  földesurakról,  kik  a  hódoltság 
egész  területén  szétszórva  éltek,  a  török  lakosság  sok  helyen  sűrűbb 
tömegekben  összpontosult.  Emlékeink  sok  török  falu  nevét  hagy- 
ták reánk,  s  Pécs  környékén  a  dunántúli  déli  vidéken  egy  adat 
szerint  valami  háromszáz  török  falu  vagy  telep  volt.  E  lakosság 
részint  beköltözött,  részint  kényszerítve  fogadta  el  a  mohamedán 
bitet.  A  hódoltság  városaiban  szintén  volt  jelentékenyebb  török 
lakosság.  Budán,  Temesvárt  nagy  községek  voltak.  De  például 
Eger  a  visszahódításkor  szintén  egészen  török  volt  s  csak  néhány 
rácz  család  élt  benne. 

Polyglott  volt  tehát  az  ország  nemzetiségi  tekintetben  már 
1680.  táján,  ámbár  a  nagy  telepítések  kora  csak  későbben  köszön- 
tött be.  Egészben  magyarosabbak  akkor  csak  a  felvidék  azon  me- 
gyéi voltak,  hol  ma,  fájdalom,  a  magyarság  ereje  nagyon  elgyengült, 
a  Vág  völgyében  és  Sárosban,  hol  a  múlthoz  képest  jelenleg  a  ha- 
nyatlást ki  lehet  mutatni. Másutt  azonban  azóta  az  össznemzet  ereje 
mindenütt  roppant  arányokban  gyarapodott  s  a  nyelvi  határvonal 
körülbelül  ismét  visszajutott  oda,  hal  a  mohácsi  vész  előtt  volt, 
ámbár  még  nem  mindig  a  régi  erőben,  népsűrűségben.  A  déli 
megyékben  a  magyarság  még  mindig  nem  heverte  ki  a  török 
világ  pusztítását.  A  mit  az  a  vészes  uralom  romba  döntött,  azt 
két  század  még  nem  volt  képes  ííjra  fölépíteni. 


^)  Fábián  G.  Aradmegy c  leírása. 


642  AC8ÁDT  IGNÁCZ. 

Szétszakadva  különböző  kormányok  alatt,  felekezeti  és 
politikai  küzdelmektől  gyötörve,  számban  rendkívül  megfogyat- 
kozva, —  ilyennek  mutatkozik  a  magyar  nemzet,  a  magyar  keresz- 
tény polgárháború  első  évtizedében.  E  helyzetben  magában 
keresendő  a  nehéz  válság  oka,  mely  a  kurncz  mozgalmakbas 
kifejezésre  jutott.  Nem  a  hazafiság  küzdött  akkor  a  hazafiatlan- 
Sággal ;  minden  egyesült,  hogy  a  társadalom  ellentétes  elemeit 
egymás  ellen  tüzelje,  s  felidézze  azt  a  nagy  zivatart,  mely  v^l 
mindent  halomra  döntött,  de  szerencsére  egy  új  államrend  mag- 
vait is  elhintette.  A  közvetlen  ok,  mely  a  catastróphát  kitörésre 
hozta,  politikai  volt,  a  hatalmát  féltő  olygarchia  harcza  a  korlát- 
lan uralomra  törekvő  királysággal.  De  a  mint  megindult  aviszáh. 
nyomban  a  vallásos  érdekek  léptek  elő,  s  ámbár  a  Wesselényi- 
Zrínyi  mozgalom  összes  fejei  katholikusok  voltak,  a  küzdelem 
protestáns  jellege  szembeszökő.  Sok  nevezetes  korszaka  van  a 
magyar  protestantismusnak.  De  szenvedésekben,  üldözésekben 
egyik  sem  gazdagabb,  mint  az  1670— 80-ki  évtized.  A  vallásos  és 
politikai  mozzanatok  amaz  összeforrása,  melyről  már  szólottunk, 
okozta,  hogy  a  harczmezőn  és  a  bíróságok  előtt  egyformán  meg- 
indíttatott az  irtöháború  egy  egész  felekezet  ellen,  s  még  nagyobb 
arányokban  ismételtetett  I.  Rákóczy  Oyörgy  eljárása  a  szomba- 
tosok irányában.  Politikai  bűntettesnek  nyilváníttatott  minden 
protestáns.  Bűnösnek  tekintetett  mindenki  csupán  vallása  miatt,  s 
bíróság  elé  idéztettek  az  emberek  százankint^  tömegesen.  Az  idézé- 
sek nem  névre  szóltak ;  az  északkeleti  megyékben,  például  üngban. 
Seregben  és  Ugocsában  általánosságban  megidéztetett  minden 
pap  és  minden  tanító.  Nevöket  sem  tudta  a  hivatalos  kiküldött  ki 
az  idézést  kézbesítette.  ^)  A  név  nem  is  határozott  A  ki  pap  volt 
azt  megidézték,  s  erőszakosan  megtérítették,  vagy  elítélték.  Ezzel 
nem  csupán  lelkét  akarták  a  kárhozattól  megmenteni.  El  akarták 
vonni  egy  olyan  politikai  párttól  is,  melyet  a  hazafiak  egy  része 
állam  veszély  esnek  tartott  A  börtönben  sínylődő,  és  a  nápolyi  gályá- 
kon szenvedő  szerencsétlen  áldozatok  jajszava  visszhangot  keltett 
egész  Európában,  s  a  gyászos  epizód  a  harmincz  éves  háború 
legszánalmasabb  rémjeleneteire  emlékeztet 


^)  Az  láézéa  a  leleszi  konvent  levőitárában 


MAGTARORSZÁG  BKLÁTXAPOTA.  643 

De  a  felülről  jövő  valláspolitikai  rémuralmat  ép  oly  könyör- 
telen rémuralom  kisérte  alulról.  A  protestánsok  hasonló  pénzzel 
fizettek,  a  hová  karjok  elért  A  magok  módja  szerínt  épen  oly 
erőszakosan  folytatták  a  térítést,  mint  a  pozsonyi  vésztörvényszék, 
s  ha  nem  is  küldöttek  gályára  senkit,  egykorú  tanúvallomások 
bizonyilják,  ^)  hogy  erőszakos  térítéseik  elől  egyes  katholikusok  a 
Tisza  hullámaiba  menekültek,  s  inkább  meghaltak,  semhogy 
fenyegetéseikre  hajoljanak.  Egy  1674-iki  nagyérdekfi  okmánya) 
—  Báthori  Zsófia  egyik  papjától  származik,  —  a  kuruczokat 
^pápisták  és  papok  hóhéric-nak  mondja  s  azt  kérdi  tőlük  >va]jon 
nevezhettek-e  egy  papot  az  országban,  ki  mellől  békével  elmentetek  ?€ 
Azután  felsorolja,  hogy  sok  katholikuson  kívül  >a  szegény  liszkai 
papot,  a  sárosit,  a  radit,  a  füzérit  kegyetlenül  megöltétek,  a  szath- 
mari  jezsuitákat,  szőlősi  barátokat,  a  radi  barátot  hóhérul  mar- 
czangoltátok,  még  sok  más  papokat  kemény  fogságra  hurczoltatok, 
feles  katholikusok  templomát  fölvertétek,  és  sok  istenfélő  ártatlan 
katholikusokat  tirannizáltatok,  a  munkácsi  vár  papját  mindenétől 
kifosztottátok,  a  harpai  mestert  és  liczencziátusát  megöltétek  stb.< 

Szükséges  utalni  a  protestánsok  ez  ellenrendszabályaira. 
Kiegészítő  részei  azok  a  nagy  mozgalomnak,  s  egyszersmind 
bizonyítékai  annak,  hogy  az  öldöklő  fanatizmus  egyaránt  szedte 
áldozatait  mindkét  táborból.  Ha  a  protestantismus  joggal  utal 
ma  is  vértanúira,  a  katholikusok  ép  oly  joggal  idézhetik  saját 
mártírjaik  hosszú  sorozatát.  A  haza  földje  ily  vértanúk  csontját 
borítja  mindenütt,  s  számukhoz  minden  egyház,  felekezet,  a  nem- 
zetélet minden  eleme  bőven  megadta  a  maga  jutalékát  minden 
időben. 

11. 

A  ki  a  régi  magyar  államot  és  szervezetét  megvilágítandó 
a  közjogi  intézmények  belső  fejlődésének  történetét  akarja  megírni, 
az  nem  tarthatja  magát  köztörténelmünk  szokásos  és  természet- 
szerű felosztásához,  melyben  a  határköveket  egyes  uralkodó  csa- 
ládaink  trónfoglalása  jelzi.  A  XIV.  századtól  egész  a  XVIII. 

^)  leleszi  konvent  lev^tárában. 
•)  Héderváry-CoU. 


644  AC8ÁÜY  IGNÁCZ. 

« 

század  elejéig  itt  egyetlen  fejlődési  korszak  mutatkozik.  E  négy- 
száz évi  időben  lényegileg  változatlan  maradt  a  magyar  állam- 
szervezet s  közintézményeiben  törvényes  utón  radicalis  átalaku- 
lás nem  történt.  A  Habsburg-ház  trónra  lépte  épen  ebben  a 
tekintetben  nem  korszakos  fontosságú.  1526.  után  a  külföldi 
uralkodó  családdal  lényegesen  új  praxis  tört  magának  utat,  de 
fölötte  kevés  olyan  új  theoria,  mely  törvénybe  foglaltatott  s  intéz- 
ménynyé  jegeczesedett  volna,  A  ki  XVI.  és  XVII.  századi  tor- 
vényhozásunkat áttanulmányozza,  azt  fogja  találni,  hogy  tele 
van  az  sok  többé-kevésbé  jelentékeny  intézkedéssel,  melyeket  a 
pillanatnyi  szükséglet  sugallt,  de  új  nagy  köűgogi  alkotásokat 
egy  téren  sem  létesít.  Minden  gyökeresebb  reformkiaérletet  teljes 
lehetetlenné  tett  az  a  rettenetes  istenitélet,  mely  e  koi'szakot  súj- 
totta: a  török  uralom.  Az  ellene  folyó  szakadatlan  küzdelem 
absorbeálta  a  nemzet  minden  idejét,  egész  tehetségét.  lűrályaink, 
országgyűléseink  nem  értek  reá  nagyobb  törvényhozási  mun- 
kákba bocsátkozni.  Volt  elég  más  bajuk  s  e  téren  megtették 
kötelességöket,  hacsak  a  pillanat  legégetőbb  hiányainak  orvoslá- 
sáról gondoskodtak. 

így  az  1680.  körüli  időben  a  magyar  államot  intézményei 
tekintetében  még  teljesen  benn  találjuk  a  középkorban,  melynek 
maradványait  a  nyugaton  halomra  döntötte  a  harmincz  é?es 
háború  vihara.  Most  nálunk  tört  ki  ez  a  háború.  Elavult,  a  hosz- 
szas  használatban  elkopott,  idején  eszközölt  reformokkal  föl  nem 
frissített  intézményeket  talált  itt  is,  egy  szúette,  erjedésbe  átment 
szervezetet,  melynek  lassú  elhalása  még  pusztítóbbá  tette  a  más 
okok  szülte  nagy  politikai  és  felekezeti  küzdelmeket. 

Intézményeink  ez  állapota  bátorította  az  udvart  a  végzetes 
elhatározásra,  hogy  egy  tollvonással  eltörölje  az  egész  magyar 
alkotmányt.  De  ezzel  csak  saját  tehetetlenségét  mutatta  ki,  mert 
hasztalan  alakúit  meg  1673-ban  a  pozsonyi  német  kormány,  a  ga* 
bernium,  lényegileg  nem  szűnt  meg  a  magyar  alkotmány  soha.  Az 
az  új  kormányzat  csupán  központi  kormány  volt ;  egy  fej  kevés 
észszel  és  teljesen  végtagok  nélkül.  Hatásköre  tulajdonképen  csak 
hivatalos  helyiségeire  terjedt.  A  vidéken  nem  voltak  végrehajtó 
közegei,  s  még  az  adók  behajtására  is  katonaságot  kellett  alkal- 
maznia. Egyrészt  a  kurucz  mozgalmak,  másrészt  a  mindenütt 


MAGYAROHSZÁG  BELÁLLAPOTA.  645 

mutatkozó  passzív  ellenállás  elvontak  tőle  minden  jelentőséget  s 
csak  mint  tény  jöhet  számba  a  XVII.  század  történetében,  de 
nem  mint  intézmény,  melynek  mindig  állandó  politikai  és  társa- 
dalmi hatásai  szoktak  lenni. 

A  régi  Magyarország  sarkalatos  intézményei  közül  mégis 
hiányzott  ez  évtizedben  egy-kettö.  Első  helyen  áll  az  országgyű- 
lés. 1662-ben  volt  az  utolsó.  Tulajdonképen  ott  tört  ki  a  vallás- 
viszály. A  protestánsok  el  is  hagyták,  de  azéi*t  a  közvélemény, 
mihelyt  nyilatkozott,  folyton  új  országgyűlést  sürgetett.  Egy 
ideig  az  udvar  is  hajlandó  volt  összehíni,  de  a  fegyveres  mozga- 
lom folytán  1670-ben  elejtette  az  eszmét.  ^)  Mikor  az  országgyű- 
lés szünetelt,  benne  keresték  a  küzdő  pártok  a  mentő  eszközt ; 
mikor  együtt  volt,  magok  hagyták  el,  vagy  nem  valami  nagy 
becsületben  tartották.  Ez  időből  való  az  a  hosszú  latin  gúny  vers, 
mely  a  magyar  országgyűlésről  vajmi  kevés  kegyelettel  emléke- 
zik meg.  Az  ismeretlen  verselő  többek  közt  ezt  írja : 

Comitía  vestra  Bunt  Bacchanália, 
Quibus  —  (egy  bzó  hiányzik)  festa  vinalia 
Nihil  curatur  hic  mala  vernalia, 
Quae  sínt  totó  regni  tam  funcralia.  ^) 

Az  országyűlésnél  néhány  évvel  később,  1667-ben  kezdett 
szünetelni  a  nádori  méltóság.  Mikor  nem  volt  betöltve,  az  ürese- 
dést tartották  az  ország  bajai  egyik  főokának.  »A  magyar  regi- 
mennek ebből  állott  az  ö  tökélletes  állapotja,  hogy  nádorispány 
volt  közöttük, €  írta  Bocskay  István  a  század  elején,  sürgetve  a 
nádorság  betöltését.  De  mihelyt  ismét  volt  nádor,  azok  igyekez- 
tek tekintélyét  csorbítani,  kik  a  nádori  hatalom  hanyatlását  foly- 
ton hangoztatták.  Maga  Eszterházy  Miklós  nádor  írja  1644:-ben 
egy  ilyen  panaszra,  mely  az  erdélyi  fejedelemtől  jött,  hogy  »a 
nádori  auctoritas  csorbításai  inkább  a  regnicoláktól,  mint  másun- 
nan eredtek.  €  De  a  mi  leginkább  csorbát  ütött  a  nádorságon,  az 
az  idők  változása  volt.  Törvényeink  a  nádort  »prorex«-szé  tették. 


^)  Zcimplén  megye  levéltárában  van  Lipót  király  1670.  april 
22-én  kelt  levele,  melyben  irja  a  megydnek,  hogy  épen  országgyűlést 
akart  tartani,  midőn  I.  Bákóczy  Ferencz  lázadásának  hírét  vette. 

2)  Czímc  Comitia  Hungarorum.  Nemzeti  Múzeum  Codexei. 


646  ACSÁDT  IGNÁCZ. 

I 

a  szorosabb  felségjogok  kivételével  csaknem  királyi  jogkörrel  0 
volt  az  ország  hadügyének,  közigazgatásának  és  igazságügyének 
is  feje  s  állásának  nagysága  már  javadalmazásában  kifejezést 
nyert.  Évi  24  ezer  frt  készpénz  fizetése  volt,  vagyis  csaknem 
húszszor  annyi,  mint  pl.  egy  más  zászlós  umak,  az  országbíró- 
nak. Oríásilag  széles  jogköre  szükségképen  összeütközésbe  jutott 
a  szilárduló  királyi  hatalommal.  Az  1667-ben  elhunyt  Wesse- 
lényi Ferencz  gróf  épen  nem  volt  nyers-nyakas,  követeld,  jogaira 
túlságosan  féltékeny  egyéniség.  Sőt  ellenkezőleg,  sima  modori 
jó  természetű,  a  királyi  házhoz  ragaszkodó  főúrnak  mondható. 
Mégsem  kerülhette  ki  a  viszályt  az  udvarral  s  összeesküdött 
ellene.  Yele  halt  el  a  legutolsó  régi  magyar  nádorispány.  A  kik 
1681.  után  helyére  léptek,  azok  többé  nem  prorex-ek  voltak,  s 
állásuk  már  közeledett  a  modern  állami  főméltóság  fogalmához. 

Mig  a  nádorság  intézménye  betöltetlen  maradt,  az  ország 
közigazgatása  a  főbb  ágak  szerint  más-más  felsőbb  hatóság  veze- 
tése alatt  állt.  A  szorosabb  értelemben  vett  közigazgatás  a 
pozsonyi  gubernium,  a  'pénz-  és  adóügy  a  pozsonyi  kamara,  az 
igazságszolgáltatás  Szelepcsényi  György  érsek  királyi  helytartó. 
s  végi*e  a  hadügy  a  bécsi  katonai  tanács,  a  hadügyministerínm 
elődje  alá  rendeltetett. 

A  kormányzat  általános  jelleme  a  már  akkor  tisztán  királji 
administratio  kivételével  még  egészen  középkori  volt,  mely  szó 
alatt  a  feudális  vagy  vele  rokon  szervezet  értendő.  Egyik  jellemző 
sajátsága  a  középkori  államnak,  hogy  nincs  helyi  központja.  Az 
egész  állam  személyes  viszonyokon,  szolgáltatásokon,  adományo- 
kon, jószágokon  épült,  s  a  mint  hiányzott  belőle  a  szó  mai  értel- 
mében az  általános  nemzeti  közérzet,  úgy  hiányzott  olyan  köz- 
ponti hely  is,  mely  kicsinyben  visszatükrözné  az  össznemzetet  s 
egyesítené  magában  legkiválóbb  hivatalait,  vezérlő  egyéniségeit. 
Ilyen  központja  Magyarországnak  még  a  XVU.  században  nem 
volt.  A  király  és  udvara  az  ország  határain  kivül  székelt  A  mel- 
lette levő  királyi  cancellaria,  mint  épen  ez  időben  hivatalos  rész- 
ről hangoztatták,  tisztán  királyi,  vagyis  udvari  s  nem  országos 
hatóság  volt  s  azt  a  jelentőségét,  mely  a  mai  nemzedék  tudatá- 
ban él,  csak  jóval  később  nyerte.  A  pénzügyi  legfőbb  két  ható- 
ságnak mint  királyi  hivatalnak  szintén  volt  állandó  székhelve. 


MAGYAROKSZÁa  BELÁLLAPOTA.  647 

De  sem  a  nádorság,  sem  az  országbírói  vagy  horvát  báni  vagy 
támokmesteri  méltóság  nem  volt  helyhez  kötve.  Mindegyiknek 
ott  volt  a  székhelye,  hol  idönkinti  viselőjük  épen  lakott.  Az 
országgyűlés  szintén  hol  Pozsonyban,  hol  Sopronban  ült  össze,  sőt 
a  legtöbb  megye  tetszése  szerint  ott  tartotta  gyűléseit,  hol  épen 
czélszerübbnek  látszott,  sőt  néha  nem  is  megyei  területen,  mint 
Pestmegye.  A  törvény  ez  időben  kezdett  némelyiknek  állandó 
székhelyet  rendelni  a  városokban,  melyek  —  a  mi  szintén  jel- 
lemző, mert  ma  épen  ellenkezőjét  tapasztalni  —  önkényt  nem 
akarták  a  megyét  vagy  gyűlését  körükbe  befogadni.  A  megye^ 
tisztségek  viselői  még  kevésbé  voltak  helyhez  kötve ;  megjelen- 
tek a  közgyűléseken,  de  különben  ott  volt  hivatalos  helyiségök,  a 
hol  épen  laktak.  Ez  a  szokás  a  megyék  legutóbbi  rendezéséig 
fentartotta  magát 

Intézményeiben  tükröződik  vissza  a  nemzetélet ;  az  intéz- 
mények működéséből  ismerhető  meg,  hogy  valamely  emberöltő 
milyen  mértékben  részesült  az  államélet  jótéteményeiben,  meny- 
nyiben élvezte  a  rendezett  viszonyok  áldásait,  a  személy-  és 
vagyonbiztonságot  s  mit  mondhatott  magáénak  ama  jóllétből, 
melyre  a  polgárosúlt  társaságban  élő  ember  igényt  tarthat.  Ma- 
gyarországnak megvolt  szervezete,  megvoltak  intézményei  a  XVII. 
században  is.  De  mivel  eddig  azok  történetét,  külső  és  belső  fej- 
lődését, társadalmi  hatását  csupán  törvénykönyvünkből  Ítélték 
meg,  az  ország  valódi  állapotairól  sokban  téves  nézetek  terjedtek 
el.  £s  téves  eredményekre  fog  jutni  ezután  is  mindenki,  ki  csak 
a  Corpus  Juris  tartalmát  nézi  s  nem  igyekszik  kideríteni,  mi 
ment  abból  át  az  életbe,  mi  maradt  csak  papíron  s  mi  lett  igazi 
valóság. 

Pedig  a  kettő  között  égbe  kiáltó  az  eltérés.  Igazságszolgál- 
tatásunknak van  törvényeinkben  határozott  szervezete,  mely  ha 
nem  is  mindenben  felelt  meg  a  XVII.  század  haladásainak,  a 
háborús  idők  legégetőbb  szükségleteit  kétségkívül  kielégíthette, 
ha  ugyan  a  gépezet  egyáltalán  működésbe  hozatott  volna.  A  kor- 
szak egyik  jogtudósa  ^)  igen  részletes  tájékozást  ad  a  XVII. 
századi   igazságszolgáltatás  szervezetéről.  A   parasztra  az  első 


^)  Kitouich-Kászoní :  Directio  Meth.  stb.  L6cse  1650. 
SsicADOK.   1885.  IX.  Fűz£T.  43 


648  AC8ÁD7  IGNÁCZ. 

fórum  a  földesúr  volt,  honnan  a  felebbezés  a  megyéhez  ment. 
mely  a  nemes  emberre  a  legtöbb  polgári  és  fenyítő  ügyekben  első 
fórumul  szolgált.  Innen  a  nemes  ember  felebbezhette  ügyét  a  kir. 
táblára,  mely  akkor  sokban  eltérő  szervezettel  bírt,  mint  utóbb. 
Kicsinyben  yisszatükrözödött  benne  az  egész  feudális  világ.  A 
királyi  személynökön  kivül  tagja  volt  egy  pap  s  egy  világi  nemes, 
továbbá  az  alnádor  és  alországbiró  (a  mint  akkor  mondták :  a 
nádor  vagy  országbiró  vicéje),  négy  itélőmester,  négy  köznemes, 
az  esztergomi  érsek  két  kiküldötte  s  végül  a  físcus  képviselője. 
Összesen  tizenhat  tag,  kiknek  rendes  fízetésök  naponkint  két 
forint,  kiküldetés  esetén  az  ételen-italon  kívül  még  két  forint  A 
törvényszolgáltatásnak  lehető  ünnepélyesen  kellett  folynia.  A 
főbirák  kocsin  mentek  a  székházba.  Mindenkinek  ülőhelye  ponto- 
san meg  volt  határozva.  Ep  úgy  a  szavazás  sorrendje  is  a  tagok 
méltósága  szerint.  A  legalsóbbak  —  az  érsek  emberei  —  kezdték 
s  feljebb-feljebb  menvén  a  felsőkre,  a  nádor  vicéje  fejezte  be  s  az 
elnöklő  személynök  mondta  ki  a  végzést.  A  bíráknak  arra  kellett 
ügyelniök,  hogy  a  törvények  » becsülettel,  tekintetes  méltósággal, 
ért  magok  viseléssel,  azaz  minden  zörgés,  csetepaté,  tétova  való 
suttogás  nélküle  szolgáltassanak  »és  a  székház  ajtaja  zárva  tar- 
tassék.«  ^)  Mindenki  maga  perelhetett,  de  mégis  ajánlatos  volt 
ügyvédet  vallani,  aki  érti  a  törvényt. 

Az  országgyűlésnek  is  voltak  bírói  teendői.  Más  perek  a 
szent  szék  elé  tartoztak,  de  ezek  száma  ez  időben  fogyni  kezdett 
s  ekkor  már  a  fórum  illetékessége  főleg  házassági  ügyekre  szorít- 
kozott. Voltak  városi  törvényszékek,  melyek  hatásköre  a  város 
lakóit  illetőleg  körülbelül  ugyanaz  volt,  mint  a  megyéké  a  nemes- 
ségre nézve.  De  a  legfőbb,  legpontosabb  törvényszolgáltató  szé- 
kek a  nyolczados  bíróságok  voltak.  Octava  volt  három,  a  ren- 
des, a  közönséges  igazság  kiszolgáltatására,  40  köznapon  át 
folyt  Pozsonyban,  kivételesen  Nagy-Szombatban  és  Eperjesen.  A 
pozsonyi-nagyszombati  Szent  Lukács-ünnepi  octava  Liptómegyé- 
töl  le  a  Dráváig,  az  eperjesi  Szent-György-martyr  octava  az 
»Erdély  birodalomig*  terjedő  országrész  számára  osztotta  az 
igazságot.  A  második  volt  a  rövid  octava  husznapi  tartammal 


^)  Kitonich-Kászoni ;  Directio  Metb.  stb.  Lőcse,  1650. 


MAGYABOR8ZÁO  B  ELÁLL APOTA.  ,     649 

Pozsonyban,  a  Tisza  két  partján  levő  vármegyék  részére,  8  végül 
volt  —  ha  némely  rövid  perek  tárgyalására  az  alnádor  küldetett 
ki  —  rendkívüli  octava  Kassán  azon  főurak  számára,  kiknek 
Pozsonyba  alkalmatlan  volt  fölmenni* 

A  rendes  nyolczados  törvényszék  tagja  volt  először  is  az 
ors/ág  három  legfőbb  bírája :  a  nádor,  az  országbíró  és  a  kan- 
czellár,  de  ez  egyházi  levén,  helyette  ö  felsége  képében  a  személy- 
nök.  Ez  időben  a  judex  curiae  szintén  korlátoltabb  jogkörrel 
birt,  mint  utóbb.  Egyedül  ő  az,  kinek  székhelyére  törvényeink 
már  ekkor  azt  a  kissé  tágkörü  határozatot  tartalmazzák,  hogy  az 
igazságszolgáltafás  érdekében  vagy  Felső-Magyarországban  lak- 
jék, vagy  legalább  vicéje  legyen  odavaló  birtokos.  ^)  Mert  mint  a 
nádornak  volt  vicéje  —  alnádor  —  úgy  neki  is  volt ;  volt  továbbá 
egy-egy  itélő-mesterük,  ellenben  a  személynöknek  két  itélőmes- 
tere  volt,  de  nem  volt  vicéje.  Mikor  a  kir.  helytartó  egyházi  sze- 
mély volt,  neki  is  volt  itélőmestere.  Az  itt  említettek  mindnyájan 
tartoztak  jelen  lenni  az  octavákon. 

Az  alaki  jog,  az  eljárás,  épen  úgy  mint  az  anyagi,  a  régi 
törvényeken,  Verbőczy  hármas  könyvén  s  a  szokáson  alapúit.  A 
büntetőjog  terén  a  »czégéres  vétkek, «  gyilkosság,  gyújtogatás, 
lopás,  paráznaság,  stb.  körüli  eljárásban  igen  nagy  eltérések  mu- 
tatkoznak, mert  megyék  és  városok  önállóan  alkothatták  idevágó 
statútumaikat.  A  Praxis  Criminales  osztrák  büntető- törvény- 
könyv a  szomszédból  elhatott  hozzánk  is  s  városaink  büntető 
joga  ehhez  s  a  még  régibb  német  birodalmi  büntető  joghoz  alkal- 
mazkodott. Régi  bűnügyi  praxisunkat  minden  barbár  szigora 
mellett  sok  józan,  humánus  vonás  jellemezte.  Bármi  kegyetlenül 
fenyítette  például  a  lopást,  azt  mégis  büntetlenül  hagyta,  a  ki 
akkor  lopott  kenyeret,  midőn  maga,  neje  vagy  gyermekei  éheztek. 
Ha  valaki  gyilkosság  vagy  emberölés  miatt  vád  alatt  állt,  az  Íté- 
let meghozatala  előtt  a  bíró  háromszor  figyelmeztette  a  vádlót  (a 
megölt  nejét  vagy  gyermekeit),  ne  kívánja  vádlott  halálát,  mert 
ezzel  nem  támad  fel  a  megölt.  A  tortura  alkalmazásában  is  sok- 
kal emberségesebb,  mérsékeltebb  volt,  mint  a  többi  akkori  müveit 
állam  s  csak  e  mérséklet  okozta,  hogy  e  század  évlapjait  nem 


»)  1655.  XXIII.  tcz. 

43* 


650  ACSÁDT  IGKÁCZ. 

szennyezi  be  az  a  tömeges  justitz-gyilkosság,  boszorkány ok^  igé- 
zők sok  ezer  számban  való  kirégzése,  mely  ellen  hasztalan  emelte 
szavát  a  kath.  egyház  s  mely  főleg  Németországban  óriási  mér- 
veket öltött.  De  azért  a  >berten<  (praeco)  és  a  hóhér  elég  nagr 
szerepet  játszott  hazánkban  is  és  sokféle  ügyességet  kibántak 
tőlük  a  kínzásban  s  a  kivégzések  szörnyen  változatos  nemeiben. 

A  fent  körvonalozott  bírósági  szervezet  elméletileg  kétség- 
kivűl  kielégítőnek  mutatkozik.  De  ez  a  szervezet  csak  papíron 
élt  s  fölötte  kis  részében  birt  állandóan  működni.  Ha  az  octaíá- 
kat  tekintjük,  a  nagy  pörök  e  fórumát,  azt  találjuk,  hogy  valami 
száz  esztendei  időközön  át  majdnem  mindig  szüneteltek.  Az  1649. 
76.  tcz.  szerint  körülbelül  negyven  évig  nem  tartatott  octava.  A2 
1681.  29.  tcz.  újra  azt  mondja,  hogy  1650.  óta  nem  volt  octava. 
még  pedig,  a  mint  hozzáteszi  »nem  a  perlekedők  hanyagsága 
miatt. «  Természetes,  hogy  az  a  néhány  nyolczados  törvényszék,  a 
mely  megtartatott,  igazán  országra  szóló  eseménynyé  nőtte  ki 
magát.  Az  1611-ben  Eperjesen  a  nádor  elnöklete  alatti  ilyen  ité- 
lőszékről  mondja  egy  egykorú  följegyzés,  *)  hogy  összegyűltek 
sok  vármegyék,  főurak,  nemesek  és  városok.  Az  eseményt  igy 
jellemzi :  »Dieselbige  Zeit  ist  ein  armer  reich  worden  und  ein 
reicher  arm,  mancher  hat  Pauren  bekommen,  mancher  hat  seine 
verloren.«  Épen  ilyen  esemény  volt  az  1650-iki  szintén  Eperje- 
sen, hova  »s6k  urak  mindenfelől  mentenek. «  ') 

Az  országgyűlés  bíráskodása  vagy  húsz  éven  át  szintén 
szünetelt.  A  királyi  tábláról  1676-ban  írják,  hogy  egy  évben  egv* 
szer  gyűl  össze  tizennégy  napra  s  akkor  sem  a  felebbezett  pörők 
elintézésére,  melyekin  infinitum  fölszaporodtak.  Az  országos  ese- 
mények zűrzavara  még  a  kisebb,  localis  bíróságokra  is  kihatott 
Városi  és  megyei  törvényszékekről  gyakran  olvasható  az  egykorú 
följegyzés,  hogy  »a  sok  hadak  miatt  megszűntének  a  törvények.< 
vagyis  az  igazságszolgáltatás.  ^)  Néha  az  ügyvédek  veszekedése, 
máskor  másnemű,  a  modem  jogviszonyok  közt  élő  ember  elótt 
csaknem  hihetetlen  okok  szakították  meg  a  helyi  igazságszolgál- 
tatást. A  jegyzőkönyvek  minduntalan  említik,  hogy  hol  a  szolgfl- 

^)  Risszebeni  Napló.  Nemz.  Múzeum  Codexei. 

»)  1652-ki  Naptár. 

^)  Zemplénmegyc  levéltára. 


MA6TAR0BSZÁ6  BELÁLLAPOTA.  651 

bíró  betegsége  vagy  elfoglaltsága,  hol  más  ilyen  mellékes  körül- 
mény miatt  máskorra  maradt  a  bíráskodás. 

1663.  jan.  23-án  a  nádor  utasította  Zempléumegyét,  hogy 
a  peres  ügyek  elintézését  hagyja  »ad  feliciora  tempóra.*  ^)  Pedig 
ezek  a  helyi  forumok  tartották  fenn  azt  a  kevés  jogéletet,  ami  az 
országban  még  fenmaradt,  miért  is  az  1649.  és  1662-iki  törvé- 
nyek a  megye  bíráskodási  jogát  polgári  és  örökösödési  pörökben 
igen  lényegesen  kiszélesbítették.  De  mivel  ez  a  fórum  sem  műkö- 
dött szabályszerűen,  az  igazságügyi  mizériák,  melyekről  a  guber- 
nium  hivatalos  fölterjesztései  hajmeresztő  képet  adnak,  legke- 
vésbbé  sem  szántek  meg.  Pedig  ama  nemzedékben  a  perlekedési 
vágy  igen  nagy  mértékben  ki  volt  fejlődve  s  nem  vont  neki  kor- 
látot a  perlekedés  roppant  költséges  volta  sem,  miről  az  egyko- 
i*úak  gyakran  keserves  panaszszal  tesznek  említést.  Maradt  fenn 
költségjegyzék  is  több.  így  1669-ben  Zemplén  megye  alispánja 
egy  nemes  embert,  aki  egy  másiknak  hat  talléron  vett  kutyáját 
letartotta  s  kiadni  vonakodott,  violentia  miatt  100  frtra  itélt.  A 
költségért  és  fáradságért  pedig  40  tallérban  —  60  forint  —  ma- 
rasztalta el.  2) 

Költséges  volt  tehát  az  igazságszolgáltatás.  De  ez  lehetett 
legkisebb  hibája.  Nagyobb  csapás  volt  az,  hogy  egyáltalában  alig 
működött.  Az  egész  intézmény  fogyatékos  volt  a  legnagyobb  mér- 
tékben s  igazságszolgáltatási  viszonyaink  1680.  körül  a  magyar 
nemzet  állapotának  egész  sanyarűságát  visszatükrözik. 

Igazságügy  és  közigazgatás  a  legszorosabban  egyesítve  volt 
azon  időben  s  úgy  összeforrott,  hogy  mihelyt  az  egyiket  jellemez- 
tük, ismerjük  a  másikat  is.  Azokat  a  nagy  feladatokat,  melyeket 
ma  a  népoktatás,  az  egészségügy,  a  kulturélet  terén  teljesít,  a 
közigazgatás  akkor  még  kevéssé  ismerte.  A  szorosabb  értelemben 
vett  közigazgatás  legfőbb  feje  a  nádor  s  midőn  ez  állás  szüne- 
telt, a  pozsonyi  gubernium  volt.  Adóügyi  tekintetben  a  megye 
még  a  királyi  kamarával  állt  összeköttetésben.  Katonailag  azon- 
ban az  egyes  országrészek  főkapitányai,  valamint  a  területükön 
lévő  várak  kapitányai   is,  közvetlenül  érintkeztek   a  megyével. 


*)  Zempléninegyc  levéltára. 
2)  Zcmplénmegyc  levéltára. 


652  AC8ÁDY  lONÁCZ. 

Nem  levén  az  országnak  központi  szervezete,  a  megyék  nemcsak 
egymással  leveleztek  sűrűen  s  alkalmilag  czivakodtak  is,  hanem 
a  középkori  államszervezetnek  megfelelően  bizonyos  szűkebb  szö- 
vetkezésbe is  léptek  érdekeik  megóvására.  De  ez  mindig  politikai 
czélból  történt.  A  hét,  a  tizenhárom  vármegye,  öt  felső-magyaror- 
szági város,  sőt  azon,  a  XVII.  században  dfvó  elnevezés,  mely 
szerint  az  ország  Alsó-  és  Felső-Magyarországra  oszlott,  oem 
képvisel  közigazgatási  fogalmat  s  nem  azt  jelenti,  hogy  az  egyes 
megyék  közt  valami  administrativ  kapcsolat  létesült  volna. 

Mint  közigazgatási  és  politikai  központ  a  megye  teljeseu 
Yerböczy  populusának,  a  magyar  nemesség  különböző  rendéinek 
intézménye  volt.  Mint  már  említettük,  ez  időben  még  sok  megyé- 
nek sem  volt  állandó  székhelye.  A  nemesség  ott  gyűlt  össze,  hol 
leginkább  alkalmatosnak  látszott,  hol  ellenséges  megrohanástól, 
melynek  veszélye  akkor  a  legnagyobb  béke  idején  is  fennállt,  leg- 
kevésbé kellett  tartani.  A  megye  élén  a  király  képviselője,  a 
főispán  állt.  De  a  megye  valódi  feje  már  ekkor  a  választott  alis- 
pán vblt.  A  megyének  volt  jegyzője  (néhol  2 — 3  megyének  egy) 
s  a  szerint,  a  hány  járásra  (processus)  oszlott,  mindegyiknek  élén 
egy-egy  szolgabíró  s  mindenik  szolgabíró  mellett  1—3  esküdt 
állt.  A  megyei  életben  már  ekkor  igen  nagy  szerepet  játszottak 
a  táblabírák,  kik  épen  úgy,  mint  a  tisztviselők,  az  évenkinti 
^széképítő  széken«  (sedes  restauratoria)  választattak.  Ezt  egy 
nappal  szokta  megelőzni  a  számon  kérő  szék,  mely  elé  a  szolga- 
bírák  évi  bevételeikről  és  kiadásaikról  kimutatásaikat  terjesztet- 
ték. Volt  továbbá :  sedes  judiciaria,  sedes  sigillaris,  sedes  rectifi- 
catoria  s  általában  a  megye  igen  gyakran  és  sokféle  ülést  tartott 
egy-egy  esztendő  folyamán. 

Minthogy  minden  kormányzat  tevékenysége  a  legvilágo- 
sabban számokra  reducálva  lép  elénk,  igen  tanulságos  egy  megyei 
költségvetést  összeállítani.  Fenmaradt  a  számonkérő  székek  sok 
jegyzőkönyve.  De  azért  fölötte  bajos  belőlük  egy  évi  budgetet 
szabatosan  reconstruálni.  Nemcsak  a  jegyzőkönyvek  számtalan 
összeadási  hibája  szolgál  akadályul.  Nagyobb  nehézség  az,  hogy 
sok  kiadás  nincs  közelebbről  megjelölve,  gyakran  pedig  egéss 
járások  ki  vannak  hagyva.  Mégis  megkísértjük  egy  ilyen  bndget 
összeállítását.  Némi  fogalmat  minden  esetre  nyújt  az  akkori  köz- 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  663 

igazgatási  és  művelődési  viszonyokról.  Borsodmegye  1671.  jan 
27-én  Szendrön  sedes  exactoria-t  tartott  s  bekérte  a  megye  négy 
szolgabírájától  az  1670.  évi  kiadások  és  bevételek  kimutatását. 
Három  járásból  e  kimutatások  elég  részletesek  s  egy  pár  össze- 
adási  hibán  kivűl  szabatosak  is.  ^)  Ellenben  a  szendröi  járásról 
csak  néhány  zavaros  szám  szerepel,  melyen  eligazodni  nem  lehet, 
így  az  alant  közlött  kimutások  és  adatok  Borsodmegyének  csak 
három  járására  vonatkoznak.  Ezek  szerint  a  megye  1670-ki  költ- 
ségvetésének főszámai  következők : 

I.  Bevételek. 

Kirovás.  Levonás  es  költség.  Tiszta  bevétel. 

1734  frt  98  dénár.  277.08.  1457.90 

II.   Kiadás. 
Összesen:   1313  frt  25  dénár. 

A.  szendröi  járás  jövedelmét  is  ez  arány  szerint  számítva,  a 
megye  egész  évi  nettó  bevétele,  melyből  nem  az  országos  terhek, 
hanem  a  megye  saját  szükségletei  fedeztettek,  semmi  esetre  sem 
érte  el  az  1700  frtot.  Pedig  Borsod  a  hódoltság  daczára  elég  ter- 
jedelmes és  népes  megye  volt.  Báimi  nagynak  véve  is  az  akkori 
és  a  mostani  pénzérték  közti  különbséget,  Borsodmegye  1670- ki 
budgete  mindenképen  igen  szerénynek  mondható. 

A  megye  saját  szükségleteit  jó  részben  a  nemesség  fedezte. 
A  kirovást  a  megye  eszközölte,  a  szolgabiróra  csak  a  behajtás 
feladata  várt.  Minden  év  elején  megkapta  a  saját  járására  vonat- 
kozó »regestrum«-ot  s  a  benne  kivetett  tételeket  beszedte  s  elszá- 
molta. A  behajtott  összeg,  valamint  a  végrehajtások  után  a  szol- 
gabírót és  esküdtársát  külön  díj  illette.  A  kimutatás  szerint  a 
judlium  és  juratusai  egész  fizetése  a  végrehajtási  dijakkal  együtt 
összesen  52  frt  volt.  Ennyi  szerepel  e  czimen  minden  járás  kimu- 
tatásában. 

A  megyében  lakó  minden  főúr  és  nemes  hozzájárult  a 
megyei  terhekhez.  A  nem  megyebeli  uraktól  is  szedtek  bizonyos 
alkalmakkor  taksát.  Végül  minden  kapu  (porta)  —  ez  ama  kor  ren- 
des adókulcsa  —  fizetett  valamit  a  megye  számára  is.  De  míg  a 
nemesség  adója  az  összes  jövedelemnek  valami  80^/o-át  teszi,  a 


')  Boreodmegye  levéltára. 


654  MAGYARORSZÁG  BET.ÁLLAPOTA. 

portalis  adózók,  a  jobbágyok,  csak  mintegy  20^/o-kal  járultak  a 
megyei  terhekhez.  A  kirovott  összegből  leyonták  a  megye  összes 
tisztviselőinek,  továbbá  az  év  folyamán  elhunytak  vagy  véginségre 
jutottaknak  taksáit,  valamint  a  szolgabíró  és  esküdtek  52  frinyi 
diját,  s  e  levonások  után  maradó  összeg  került  részletes  elszámo- 
lásra a  sedes  exactoria  előtt.  Megyei  pénztárnok  még  nem  volt 
—  legalább  Borsodban  nem  —  s  a  szolgabíró  maga  kezelte  a 
bevételt  s  eszközölte  az  alispán  utalványára  a  kifizetéseket.  Az 
év  végéig  el  nem  költött  pénzt  a  számonkérő  széknek  volt  köte- 
les kiszolgáltatni.  De  ezt  nem  mindenkor  tette.  A  jegyzökönyvek 
szerint  sokan  voltak  hátralékban,  mely  egyesektől  soha  sem  haj- 
tatott be. 

AcSÁDY  lONÁCZ. 


•  •  ■• 


ADATOK 

A  TOROK-TATÁK  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ. 

—  MÁSODIK    KÖZLEMÉNY.  — 


Mikor  a  tatárok  azt  a  nagy  fogást  tették  s  Rákóczinak 
egész  seregét  elfogták,  első  pillanatban  azt  se  tudták  mi  tévők 
legyenek,  mert  méltán  tarthattak  attól  is,  hogy  a  fényes  porta  a 
főbb  vezéreket  és  gazdagabb  urakat  magának  követeli.  Aztán  szó 
volt  arról  is,  hogy  Erdélyország  az  egész  sereg  rabot  együttesen 
kiváltsa.  Tudjuk,  hogy  magában  az  országban  mily  csodálatos 
mozgalmak  indultak  a  rabok  kiváltására ;  és  míg  ez  előzetes  kér- 
dések tisztába  nem  hozattak,  addig  egyetlen  egy  rabot  sem  adtak 
ki.  Kemény  János  és  valószínűleg  a  vagyonosabbak  ellenezték  az 
országos  váltságot,  mert  először  sokkal  drágább  lett  volna  a  vált- 
ság, a  pénz  is  nehezebben  és  bizonynyal  sokkal  későbbre  gyűlt  volna 
össze,  mint  az  egyesek  részéről  s  külön  senki  se  szabadulhatott 
volna  és  mindegyiknek  meg  kellett  volna  várni  míg  az  egész  ösz- 
szeg  együtt  lesz.  stb.  Végre  a  török  szultán  kimondván,  hogy  ő 
nem  elegyedik  az  egész  dologba  s  a  tatárok  lássák  mit  tesznek 
hadi  zsákmányaikkal,  a  tatár  vezérek,  tisztek  és  vagyonosabbak 
felosztották  az  egész  tábort.  A  török  pedig  és  az  új  tényleges 
fejedelem  Barcsai  Ákos   azért  nem  érdeklődtek   oly  nagyon  a 
rabok  tömeges  szabadulásáért,  vagy  legalább  azzal  nyugtatták 
lelkiismeretök  lehető  lázongásait,  hogy  az  elfogott  tábort  a  Rá- 
kóczi szemen  szedett  híveinek  vélelmezték  és  tartották  s  nem 
igen  bánták  ha  mind  oda  vész  is.  Komolyan  véve  persze  tudták, 
hogy  a  dolog  másként  áll  ^)  s  így  aztán  egyenként  tettek  is  a 
mennyit  tehettek  s  a  rabok  szabadításában  mindenki  igyekezett 
közreműködni.  A  tatárok  politikája  ez  volt:  a  nagy  urakat,  Kemény 
Jánost,  Apaf^  Mihályt,  Béldi  Pált,  Kornis  Ferenczet,  Barcsait, 
Mikolát  stb  s  még  néhányat  olyan  jól  tartották,  ápolták,  a  mint 
csak  lehetett,  óvták,  védték,  gondozták,  tudva,  hogy  ezek  nagy  vált- 

^)  Hisz  Barcsai  András  s  i\  fejedelem  testvére  is  tatár  rab  volt. 


656  ADATOK 

ságdija  minden  költséget,  fáradtságot  dúsan  megtérít  Az  inakat 
a  magok  módjok  szerínt  használván,  szintén  etették,  itatták, 
kényeztették.  Az  erőteljes  köznépet,  a  szegényebb  sorsú  altiszte- 
ket keményen  dolgoztatták,  mert  ez  a  krími  tatárok  legtöbbnyire 
földmivelö,  marhatenyésztő  nép  yalának.  Yalószinű,  hogy  a  leg- 
több rab  mint  lovász,  juhász,  kertész  béres  marba  és  tehénpász- 
tor alkalmaztatott.  Persze  évek  múlva  aztán,  ha  már  öt— hat  söt 
tíz  évig  is  használták  az  erőteljes  munkás  népet,  akkor  aztán 
40 — 50  tallérért  is  kiadták  az  elcsigázott  rokkantakat,  ha  akadt 
a  ki  kiváltsa. 

Legkegyetlenebb  sorsa  volt  a  középfajta  nemes  embernek, 
mert  ezeket  gyötörték  a  munkával,  hogy  minél  inkább  megunván 
vágyjanak  haza  s  időnként  »meg  is  kinozták,«  hogy  Ígérjenek  több, 
több  váltságot.  Kémeket  küldöttek  Erdélybe,  hogy  megtudják 
mennyi  birtoka  van  a  rabnak,  kérdezték  az  utazó  görög  kereske- 
dőket, a  jászvásárí,  galaczi  piaczra  jövőket,  sőt  egymás  ellen  is 
vallatták  a  rabokat,  hogy  egymás  vagyonát  mondják  meg  ponto- 
san. Vitéz  Gábor,  ki  mint  tudjuk  1000  tallér  körül  szabadult  meg 
1666-ban  hazajövetele  után  nagy  betegségbe  esett  s  1668-ban 
mint  lábbadozó  beteg  írja  húgának  Vitéz  Zsuzsannának :  >C80- 
dálatos,  hogy  rabságomban  a  rósz  életmód  és  többszörös  ktnoztaifís 
mellett  is  soha  beteg  nem  voltam. 

Fekete  Péter  1658-ban  írja  Rákóczinak:  >Akarám  Ngdat 
megtalálni,  hogy  szultán  ö  fölségénél  törekednék  megszabadulá- 
som felől,  mivel  én  elégtelen  vagyok,  annak  az  summának  meg- 
adására, kire  sok  különb,  különbféle  kínok  által  erőltetett. 

De  mindnyájoknál  részletesebb  s  meghatóbb  emlékét  hagyt;i 
reánk  a  tatár  rabságnak  Putnoki  Zsigmond  Doboka  vármegyei 
nemes  ember,  kinek  Maros-Szent-Györgyön  Máriaffí  Albert  leve- 
les ládájában  hat  levele  maradt  fenn,  melyeket  legközelebbi 
rokonihoz  írt.  Az  elsőt  Daczó  Györgynek  Récze-Kereszturra ; 
kelt  Bakcsi-Szeraiban  1659.  máj  6-án.  A  másodikat  Ebeni  Ist- 
vánnak, Kun  Gergelynek,  Kun  Istvánnak,  Daczó  Györgynek  és 
Ébeni  Miklósnak.  Kelt  Skürtön  1661.  jun.  24-én.  A  harmadikat 
írta  Ebeni  Istvánnak,  Kun  Gergely  és  Istvánnak,  Daczó  György- 
nek és  Ebeni  Miklósné  Putnoki  Erzsébetnek.  Dátum  in  Ecski- 
juri.  Házon  (talán:  Haszszán)  aga  udvarában  die  10  julii  anno 
1661.  A  negyediket  Szemere  Pálné  Putnoki  Klárának.  Keltezés 
ugyan  az.  Az  ötödiket  Kun  GergelyJ^és  Kun  Istvánnak,  valamint 
Ebeni  Istvánné  Kun  Ilonának  írta.  Keltezés  ugyanaz.  A  hatodi* 
kat  Putnoki  Erzsébetnek  Ébeni  Miklósnénak  és  Daczó  György- 
nek írta.  Dátum  Iskorton  anno  1661.  die  decima  augusti.  Olvas- 
ható jó  írás  simított  török  papirosra  írva  s  őszintén  részletesen 
előszámlálva  s  természetes  a  különböző  rokonokhoz  írt  levelek- 


A  TÖRÖK-TATÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  657 

ben  ismételve  is  a  szegény  rabok  sorsát ;  e  helyen  csak  a  Szemere 
Pálnéhoz  intézett  levelet  mutatjuk  be  ^)  mint  a  mely  amegkínoz- 
tatást  legrészletesebben  adja  elö. 

A  Szemere  Pálné  Putnoki  Klárához  intézett  levél  így 
hangzik :  » Szolgálatom  ajánlását  Kdnck  nem  írhatom,  mert 
attól  az  Isten  eloszlatott,  de  az  úristen  Kdét  sok  esztendeig 
éltesse  sok  jókkal  megáldja  szívből  kívánom,  kedvesivei  együtt. 
Vettem  szegény  nénémnek  levelét,  melyből  értem  Kd  életét,  azon 
szívem  szerint  örültem,  mert  meddig  az  Ketek  életét  hallom,  addig 
bízom  az  megszabadulásomhoz.  Értettem  az  Kd  hozzám  megmu- 
tatott jóakaratját,  jövendőbeli  maga  ajánlását,  kiért  Isten  Kdét 
mind  ebben  az  életben,  mind  az  másikban  megáldja.  Magam  álla- 
potja,  különb-különbféle  sok  nyomorúsága,  kénaim  felől  sokat 
írhatnék,  de  csak  az  számossából  írok  kettőt  vagy  hármat.  Elsőb- 
ben korbácsokkal^  éheztetéssel,  mezithnséggel  sokat  kénzottak,  azután 
kezemet  lábamat  hátra  összevonván  az  derekamra  igen  nagy  követ 
kötvén  felakasztottak,  többig  3  vagy  4  óránál,  úgy  anyira^  hogy 
holtelevenen  vettek  le.  Az  ágyékom  kiszakadván  az  belem  kijött. 
Azután  két  esztendővel  meg  úgy  elvertek,  hogy  tompoj'ámról  az  húst 
ollóval  metélték  le,  avval  nem  elégedvén  meg,  egy  villa  nyelére  ültet- 
tek, két  azsag  fát  alól  főttek,  az  lábamra  igen  nagy  követ  kötöttek, 
az  két  kezemet  kétfelé  vontatták,  úgyannyira,  hogy  sem  éltem  sem 
haltam  tizenkét  hétig ;  ezzel  is  meg  nem  elégedvén  négy  holnap  múlva 
ujabban  felakasztottak  kezemnél  lábamnál  fogva,  de  az  szenved- 
hető volt.  Az  szakállomat  is  egyszer  kitéptek  meleg  víz  nélkül.  Nem 
győzném  én  az  én  sok  kénaimat  Kdnek  mind  megírni,  hanem 
édes  asszonyom  kérem  Kdét  mind  az  Kd  fiával  együtt,  fenntart- 
ván Ígért  jóakaratját  ha  kívántatik  s  megsanczolhatok,  ne  hagy- 
jon ide  vesznem,  váltson  ki,  mert  immár  leszállott  kétezer  tallérra, 
az  mint  mások  mondják  egy  ezerét  is  elvenne,  mindazáltal  igen 
hamis,  csalárd  tökéletlen  ember,  egy  szava  is  igaz  nincsen  neki, 
mely  miatt  nem  merek  igérni.  Azon  is  kérem  Kdét,  mint  az  Kd 
gyermekét,  hogy  ha  az  én  erdősi  jószágomhoz  közelebb  valót  vetek 
váltságomra,  pénzt  olyan  formán  nem  adnának,  hogy  életemig 
meghagyjanak  benne,  holtom  után  legyen  övék.  Adjon  Kd  mind 
annyit,  a  mennyi  elégséges  leszen,  én  Kdnek  vallom  és  hagyom 
holtom  után  és  az  Kd  édes  gyermekinek,  mert  ha  mi  kevés  jószá- 
gom vagyon  azt  menten  kiadom  az  kezemből,  vénségemben  mivel 
tudjam  magamat  táplálni.  Az  én  életemnek  vége  penig  igen  közel 
vagyon,  mert  hatvan  esztendőt  hamar  elérem.  Kd  édes  asszonyom 
én  szómmal  minden  atyafiakat  köszöntsön,  kérje  Kd  ő  kémeket, 

1)  Mind  a  hat  levél  közaitetni  fo^  a  Tört.  Tár  e^yik  közelebbi 
számában. 


658  ADATOK 

iie  hagyjanak  ily  nagy  szükségemben,  segélyének  meg,  kiért  isten 
ö  kémeket  megáldja.  Futnoki  Ferencz  uramot  kérem,  ne  szánja 
fáradtságát,  járja  az  atyafiakat,  ha  minek  szerit  tehetik,  legyeu 
oly  alkalmatossággal,  ha  kévántatik,  hozhassák  leghamarább 
utánnam.  Isten  Keteket  mind  fejenként  éltesse,  áldja  meg.  írtam 
Tatárországban,  Fekete  tengertől  körülvétetett  Krím  nevű  tarto- 
mányban. Bakcsi-Szeráj  mellett  Eskjurt  nevű  faluban  10  julii 
1661-ben.  Szegény  rab  Putnoki  Zsigmond. 

És  mind  e  kínzások  csak  azért  Toltak,  hogy  Ígérjen  magá- 
ért nagyobb  váltságdijt,  melynek  azonban  okszerűségét  alig  lehet 
érteni,  mert  hisz  ki  állhat  jót  azért  a  mit  valaki  kínjai  közt  igért. 
Fekete  Péter  azt  írja  Rákóczinak,  hogy  6  a  kínok  között  ígért 
summát  nem  képes  megadni.  Megesett  az  is,  hogy  a  kínzás  közt 
valami  összeget,  a  mit  a  tatár  kívánt,  a  szegény  rab  megígéri  s 
mikor  már  meg  volt  ígérve,  akkor  a  tatár  100  —  150  tallérral  fen- 
nebb rúgtatta.  Volt  olyan  eset  is  épen  Putnokival,  hogy  Kemény 
János  jót  akarván,  azt  mondta  1000  tallérért  bátran  elbocsáthat/í. 
de  a  rab  csak  800  tallért  akart  fizetni.  Mikor  aztán  a  tatár  Ke- 
mény Jánosra  hivatkozott,  ö  már  rég  elszabadult  volt.  Általában 
Kemény  János  sokkal  hamarább  elpusztult,  hogy  sem  rabtársai- 
ért eleget  tehetett  volna.  Megtették  a  tatárok,  hogy  egyet  egyet 
elbocsátottak,  hogy  menjen  haza  keressen  pénzt  a  maga  és  a  többi 
társai  számára  és  ha  vissza  nem  tért,  jaj  volt  az  ott  maradtaknak. 

Másfelöl  azonban  a  raboknak  is  meg  volt  a  magok  politi- 
kájok,  úgyszólva  eljárási  rendszerük.  Először  is  az  okosabb  rész 
meg  volt  győződve,  hogy  az  ország  nem  fizeti  ki  a  váltság  díjat, 
sem  az  összes  seregért,  sem  az  egyesekért ;  ismerve  a  magyar  ter- 
mészetű reménykedést  úgy  hiszem  évekre  volt  szükség  míg  a  több- 
ség erről  meggyőződött ;  mert  ha  nem  is  Rákóczi  ellenes  hajlam 
uralkodnék  az  emberek'ífelfogásában,  hanem  épen  Rákóczi  csendem 
nyugalomban  uralkodnék,  vagy  maga  Kemény  János  ülne  Sédéi 
vagy  Barcsai  helyett  a  fejedelmi  trónon,  akkor  se  történhetnék  ez 
meg,  mert  az  országnak  nincs  annyi  készpénze.  Meg  voltak  másod- 
szor arról  is  győződve  az  okosabbak,  hogy  épen  annyi  türelmet 
kell  kifej  teniők,  a  mennyire  csak  képesek,  mert  ha  rögtön  mind 
egyszerre  akarnak  szabadulni,  egyszerre  kérik  otthonról  a  pénzt, 
egyszerre  teszik  eladóvá  birtokaikat,  a  birtok  ára  úgy  leszáll, 
hogy  a  követelt  váltságdíjaknak  tán  felét  sem  kapják  meg  s  még 
is  az  új  törvény  szerint  birtokuk  is,  az  ősiség  ez  esetben  való  fel- 
függesztése által,  örökre  a  vevő  kezében  marad. 

Legelőszőr  is  tehát  oly  intézkedést  tettek  —  úgy  látszik 
maga  Béldi  Pál  is  —  hogy  évi  jövedelmeiket  kezdjék  ^jteni  s 
abból  kicsinálni  a  sarczot.  Azonkívül  kölcsönért  folyamodtak  a 
rokonok  és  barátok  zsebéhez.  Béldi  kiszabadulása  után  még  i^' 


A  TÖRÖK-TATÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  659 

é?  múlva  is  adósnak  mondja  magát  sarcz&bau  s  így  Vitéz  Gábor 
és  mások  is.  Természetes  volt,  hogy  keresztyéni  könyör  adomá- 
nyokért és  kegyes  ajándékozásért  is  számosan  folyamodtak  az 
ország  főuraihoz,  legelső  helyen  II.  Rákóczi  Györgyhöz,  ki  Balog 
Máté  nevű  ügynökét  beküldvén,  néhány  udvari  emberét,  cselédjét 
ki  is  váltotta,  de  egyáltalában  sokkal  kevesebbet  tett,  mint  a 
mennyit  tehetett  volna,  s  mint  a  mennyit  a  rabok  s  maga  az 
ország  népe  és  párthívei  is  vártak  tőle ;  de  látta  a  borús  fellege- 
ket pályája  egén  tornyosulni,  belátta,  hogy  csak  folytonos  háború 
közt  élhet,  félt  kiadni  készpénzét  s  aztán  csakhamar  el  is  pusz- 
tult 1660.  május  hóban.  Szintén  Kemény  János  is  részint  trón- 
keresési  költségei  és  hadjáratai,  részint  kora  halála  miatt  (1662. 
febr.)  sokkal  kevesebbet  tett,  mint  a  mit  kilátásba  helyezett  s 
minden  valószínűséggel  szándékolt  is.  Hogy  Apaffi  Mihály  mit 
tett  e  téren,  megvallom  e  részben  adatokkal  nem  rendelkezem.  ^) 
Teleki  Mihályról  sem  maradt  e  részben  sok  adat,  azt  látjuk,  hogy 
közbenjárás  utján  a  mit  lehetett  megtett.  Valósággal  úgy  volt-e, 
vagy  csak  a  véletlen  játéka,  de  tényleg  legtöbb  adat  maradt  fenn 
Béldi  Pál  tevékenységéről,  számos  rokonát  és  sok  szegény  embert 
szabadított  meg ;  igaz,  hogy  sokat  tett  cselédjévé  s  erősen  köte- 
lezte őket  hű  szolgálatra,  de  elég  az  hozzá,  a  pogány  kézből  kisza- 
badította s  bármily  szigorú  és  pénzszerető  ember  volt,  kétlem, 
hogy  a  váltságdíjat  csak  egy  is  megtérítette  volna,  legfennebb 
leszolgálták  a  hogy  lehetett,  aztán  kihaltak  az  adósok  sorából. 

A  jövedelem  gyűjtést  rendelték  meg  először  Vitéz  Gábor, 
Domokos  Tamás,  Futnoki  Zsigmond  s  mások  is.  Egyenes  pénz- 
gyűjtést csak  keveseknél  látunk,  csak  is  Kemény  János,  Apafii 
Mihály,  Komis  Ferencz,  Barcsai  András  esetében,  kik  1659-ben 
már  mind  haza  kerültek.  Természetes  azonban,  hogy  az  évi  jöve- 
delmek összegyűjtése  felette  lassan  haladt,  az  idő  telt,  a  szegény 
rabok  türelme  fogyott  s  igy  apródonként  kezdtek  jogot  adni  jószá- 
gaik elzálogosítására,  de  még  a  végeladásra  nem. 

iMiért  engedném  jószágocskám  örök  eladását  —  írja  Put- 
noki  s  mások  is  —  hisz  akkor  semmit  se  nyernék,  ha  haza  men- 
nék is  csak  koldusbottal  kellene  járnom  házról-házra,  faluról- 
falura, mivel  táplálnám  magamat  vén8égemben?« 

Bár  sok  igaz  volt  e  nyilatkozatban,  kissé  még  is  ridegnek 
találom,  hogy  hazájáról,  szülőföldéről  így  beszél  valaki,  habár  elke- 
seredett rab  is ;  s  még  inkább  kimagyarázható  volna,  ha  nejéről 
gyermekeiről  volna  szó,  kiknek  számára  jószágát  okvetetlen  meg- 
akarná tartani,  de  a  mint  leveleiből  tudjuk  a  jó  Putnoki  már  50 

^)  Egyetlen  kis  rendelését  ismerem,  melyben  az  udvarhelyi  bará- 
toknak meghagyja,  hogy  bizonyos  özvegy  asszonynak  fia  kiváltására 
gyűjtött^  s  nála  letéteméuyezctt  pénzét  azonnal  kiadják. 


660  ADATOK 

évet  meghaladó  legény  ember  Yolt  166  l-ben.  Sokkal  Tonzóbbs 
követésre  méltóbb  példát  nyújt  Vitéz  Gábor  észjárása,  hasonló 
•vagy  kevéssel  nagyobb  birtokú  ember,  ki  felkéri  rokonait,  hogy 
ha  neje  alkalmatlan  s  tehetetlen  jószágai  kezelésére  és  a  pénz- 
gyűjtésre, vegyék  ki  kezéből  jószágait,  de  akkor  is  az  asszony,  kis 
gyereke  és  kiskorú  öcscse  élelméről  gondoskodjanak.  Ha  pedig 
jól  vezetik  ügyemet,  pártfogolják,  tanácsolják,  segítsék  stb. 

Minden  rab  igyekezett  magát  jelentéktelenebb,  vagyonta- 
lanabbnak tűntetni  fel,  mint  valóban  volt  Némav  Ferencz  diák 
volt  belső  Szolnok  vármegyei  viceispáu  kiszabadításáról  ír  valaki 
Teleki  Mihálynak,  de  írja,  hogy  a  viceispánságot  nem  kell  emle- 
getni s  arról  hallgatni  kell,  nehogy  a  tatár  megtudja. 

A  kiváltás  gyakorlati  eljárását  illetőleg,  erre  nézve  régi 
időktől  fogva  első  módszer  volt  a  rabok  kicserélése,  aztán  Magyar- 
országon a  végvidékeken  szokásba  kezdett  jőni  a  fegyver  váltság, 
hogy  t.  i,  a  rab  ígért  magáért  60  kardot,  vagy  25  puskát,  vagy 
talán  enyi-annyi  port,  golyót,  sisakot,  vagy  pánczélt,  ezt  azonban  a 
magyar  törvényhozás  keményen  tiltotta  s  a  mint  fenébb  is  emlí- 
tem az  1563.  évi  országgyűlés  törvénybe  is  igtatta  e  tilalmat, 
hogy  t.  i.  senki  lőszerszámmal,  fegyverrel  magát  kiváltani  ne 
merészelje.  Végre  is  fennmaradt  a  legközönségesebb  mód,  a  pénz- 
beli váltságdíj,  melyre  nézve  ez  1657-ik  évinagy  csapás  után  köz- 
benjárokúl  válalkoztak  a  moldvai  és  havaselföldi  vajdák,  vagy  is 
az  ő  tudtokkal  arravaló  hivatalnokaik,  nagykereskedők,  nag}' 
hitellel  bíró  utazó  ügynökök.  Ha  ugyanis  a  rab  urával  a  váltság- 
díj felől  tisztába  jött,  az  összeg  mennyiségét  megizente  Galaczba* 
vagy  Jászvásárra  s  onnan  az  értesítést,  levelet  vagy  hivatalos 
külügyi  közegek  által,  vagy  magán  leginkább  kereskedelmi  utón 
elküldték  Erdélybe  az  illető  rokonoknak.  Ha  a  pénz  együtt  volt. 
vagy  összegyűlt,  izentek  a  rabnak  s  gazdájának,  hogy  ekkor  és 
ekkor  a  pénz  ott  lesz  Jászvásáron  (ez  volt  úgy  látszik  a  legdiva- 
tosabb kicserélési  hely)  s  ő  is  hozza  vagy  küldje  ki  oda  a  rabot ; 
megjővén  a  pénz  is  nyugatról,  a  rab  is  keletről,  a  kicserélés  a 
legnagyobb  elővigyázat  és  óvatosságok  közt  megtörtént  s  ekkor 
aztán  mindenki  elment  a  maga  útjára. 

Előfordult  azonban  az  a  szerencsétlenség  is,  hogy  a  tatár 
elhozta  a  rabot  s  a  pénz  nem  volt  sehol,  várta,  várta,  de  nem 
érkezett  s  hiába  várta  két  három  hónapig  s  akkor  sok  költsége 
miatt  támadt  haragjában  a  szegény  rabnak  orrát  fülét  levágta, 
így  mondja  ezt  a  hagyomány  az  alsócsernátoni  Damokos  család 
egyik  tagjáról  is,  a  ki  azonban  később  csakugyan  kiszabadult  0 

^)  Az  1 65 7-iki  tatár  rabságban  talán  három  Damokos  is  rezesül t 
Ak  egyik  Damokos  Tamás,  ki  nem  esett  el  Lengyelországban,  mint  Rál- 
lay  s  utánna  mások  is  írták,  de,  sőt  Kemdny   János   is  mint  rabot  emle- 


A  TÖRÖK-TAÍÁR  RABOK  TÖRTÉNETÉHEZ.  661 

Mindezek  mellett  a  váltságdíjak  beérkezése  mind  csak  nehe- 
zen érkezett,  a  rendkívüli,  fejedelmi,  országos  segítségekbe  való 
reménység  mind  távolabb  tünedezett  s  mikor  aztán  látták  s  meg- 
hallották, hogy  1661.  június  hónapjában  Béldi  Pál  is  haza  ment, 
egymásután  szép  csendesen  nyilatkozni  kezdettek,  hogy  jószágaik 
örök  áron  való  eladásába  is  beleegyeznek. 

Es  most,  midőn  az  utolsó  eszköz  kimerítéséről  is  meg  emlé- 
kezünk, önként  nyomul  előtérbe  a  kérdés,  hogy  vájjon  a  kapitu- 
lált 10,000  keresztyén  rabból  hány  került  haza?  Valóban  érde- 
kes volna  megtudni  és  összeszámítani,  hogy  hány  rabnak  neve 
maradt  fenn  a  szétszórt  levelekben,  emlékírásokban  s  más  okira- 
tokban, alig  hiszem,  hogy  ezek  száma  meghaladja  az  ezerét; 
de  fel  lehet  tenni,  hogy  sokkal  több  ama  megszabadultak  száma, 
kiknek  nevei  nem  jutottak  hozzánk,  részint  mert  jelentéktelenebb 
emberek  voltak  s  kiváltóik  sem  tartoztak  a  szereplő  emberek  közé. 
Látjuk  ugyan,  hogy  10—15  év  múlva  is  vannak  még  élő  rabok, 
kik  a  hazajövetelen,  kiváltatáson  ábrándoznak,  kiknek  szülei, 
rokonai  s  barátjai  is  elhaltak  már,  bizony  csak  nehezen  akadt 
valaki,  a  ki  az  elaggodt,  munkaerejében  megcsökkent  elrongyol- 
lott  hitvány  rabért  megadta  vagy  megszerezte  azt  a  néhány  tal- 
lért, melyért  már  akkor  szívesen  elbocsátották,  hogy  hazamehes- 
sen mint  koldus  s  még  egyszer  szétnézhessen  hazája  téréin,  hol 
egykor  mint  ős  törzsökös  magyar  nemes  ember  csillogó  remények 
közt  fogott  fegyvert  a  nagyralátó  11.  Rákóczi  György  érdekében. 

A  megfontolatlan  bűnös  katasztrófa  lezajlott  eredménye 
csak  szenvedés,  romlás,  pusztulás  volt.  A  haza  tértek  számát  ille- 
tőleg pedig  szívesen  csatlakozom  az  optimizmushoz  s  hiszem,  hogy 
váltságdíjon,  szabadság,  ajándékozás,  szökés  s  még  lehető  más 
utakon  az  elfogottaknak  legalább  fele  visszakerült  a  hazába,  de 
a  másik  fél  bizony  soha  se  jött  vissza  s  még  most  200  év  után  is 
szomorúan  gondolhatunk  a  nagy  politikai  vétségre  s  szegény  oda 
maradt  keresztyén  hazánkfiainak  pogány  sorsára. 


geti  Önéletírásában  506  lapon,  és  Sidó-várában  1657.  noy.  17-én  egy 
levelet  ír  alá.  Lásd.  Tört  Tár.  1882.  évf.  599  lap  s  ugyancsak  ott  a 
609-ik  lapon  is  róla  van  szó;  Damokos  Péter  más  helységben  más  tatár 
rabja.  Lásd  u.  o.  614  1.  Végre  Damokos  Ferencz  névvel  is  találkozunk 
a  rabok  közt.  Melyikkel  történt  az  orr,  fül  csoukftás,  nem  tudom,  báró 
Orbán  Balázs  szép  históriát,  Jókai  Mór  regényt  is  irt  róla,  de  sokkal 
érdekesebb  volna,  ha  a  tisztelt  család  illető  tagjai  felkilldenék  leveles 
ládájukat  a  Tört.  Társulathoz,  hogy  az  esetet  híven  dolgoztatná  vala- 
melyik tagja  által,  mert  a  mint  élő  családtagoktól  értesültem  a  levéltár- 
ban találhatók  ide  vonatkozó  adatok. 

Dkák  "Farkas. 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA. 

—    HARMADIK    KÖZLEMÉNT.    — 


VIII. 


Tato  király  uralkodása  alatt  háború  ütött  ki  a  longobárdok 
és  borulok  között. 

A  nemzeti  monda  a  következőképen  beszéli  el  ezt  az 
eseményt. 

»A  longobárdok  és  herulok  királyai  régóta  jó  barátságban 
éltek  egymással.  Történt,  hogy  Rodulf  herul  király  öcscse  a 
béke  megújítása  végett  Tato  király  udvarába  érkezek.  Mikor  kül- 
detésében szerencsésen  eljárt  s  már  hazaindűlóban  volt,  útja  a 
király  nővérének,  Rometrudnak  palotája  előtt  vitt  el.  A  királj- 
lány  meglátva  a  sok  embert  és  fényes  kíséretet,  kérdezte,  ki  légyen 
az,  kinek  ily  pompás  kísérete  van.  Mondták  neki,  hogy  ez  Bódul! 
király  öcscse,  a  ki,  miután  követségében  eljárt,  hazafelé  indái.  A 
herczegasszony  cselédje  által  egy  pohár  boiTa  meghítta  őt  magá- 
hoz. O  együgyű  szívvel  elfogadta  a  meghívást ;  de  mert  kistermetű 
emberke  volt,  a  királylány  büszkén  viselte  magát  vele  szemben  s 
gúnyt  űzött  belőle.  A  herul  berezeg  a  szégyen  és  méltatlanság 
érzete  által  felingerelve,  oly  szavakkal  élt,  melyekkel  a  herczegnut 
felboszszantotta.  Női  haragjában  nem  bírta  tovább  szívét  fékezBÍ 
s  elhatározta,  hogy  a  gonoszságot,  mely  lelkében  megfogamzott, 
végre  fogja  hajtani.  Nyugodtságot  színlelt,  víg  arczot  mutatott  s 
barátságos  és  nyájas  szavakkal  hívta  meg  a  herczeget  asztalához. 
Csakhogy  úgy  ültette  le,  hogy  az  ablaknak  hátat  fordított  £' 
ablakra,  látszólag  a  vendég  tiszteletére,  tényleg  pedig,  hog; 
gyanút  ne  ébreszszen,  drágra  szőnyeget  függesztetett  s  aztán  szol- 
gáinak azt  a  borzasztó  parancsot  adta  ki,  hogy  ha  a  pohárDobiat 
azt  kiáltja:  »Tölt8!c  hátúiról  dárdájokkal  szúrják  le.  S  úgyis 
történt ;  az  iszonyú  némber  csakhamar  jelt  adott,  mire  a  béren- 
ezek  teljesítek  a  parancsot  s  a  berezeg  sebektől  borítva  a  földn* 
rogyott  és  meghalt.  A  mint  ezt  Rodulf  királynak  megjelentettét 
keservesen  siratta  borzasztó  halállal  kimúlt  öcscsét  s  fájdalmánl 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA.  603 

nem  bírva,  szörnyíl  bosszút  esküdött.  Az  épen  előbb  Tatoval 
kötött  békeszerződést  széttépte  s  háboi-út  üzent  neki.  A  két  ellen- 
séges hadsereg  egy  síkságon  találkozott :  Rodulf  embereit  ütkö- 
zetre bocsátván,  maga  a  győzelem  biztos  tudatában,  játékasztal 
mellé  ült.  A  herulok  ekkor  rendkívül  harczedzettek  voltak  s  szá- 
mos gyözelmök  nagy  nevet  szerze  nekik.  Talán,  hogy  kényelme- 
sebben harczolhassanak,  vagy  tán,  hogy  megmutassák,  mennyire 
megvetik  az  ellenségtől  nyert  sebeket,  a  csatába  meztelenül 
vonultak  s  csak  szeméremrészeiket  födték  be.  Erejökben  a  király 
föltétlenül  bízott  s  míg  sátorában  gond  nélkül  játszott,  egyilc 
emberét  egy  közeli  fára  küldé,  hogy  seregének  győzelmét  mielőbb 
jelenthesse ;  azonban,  ha  a  herulok  vereségét  találná  hírül  hozni, 
fejvesztéssel  fenyegette.  A  mint  ez  ember  látta,  hogy  a  herulok 
sorai  bomlanak  sa  longobárdok  rohamai  előtt  hátrálnak,  a  király 
gyakori  kérdéseire :  mint  áll  a  herulok  dolga,  mindig  azt  felelte, 
hogy  kitűnően  harczolnak.  Azután  jó  későn  így  kiáltott  fel :  » Jaj 
neked  herul  nép,  utóiért  az  isten  haragja !«  E  szavakra  felriadva, 
így  szólt  a  király:  »Putnak  tán  heruljaim?«  Embere  így  felelt: 
»Nem  én  mondám,  te  mondád  óh  király !«  Mint  minden  ily  alka- 
lommal történni  szokott,  a  király  és  a  körülte  levők  a  nagy  zavar- 
ban fejőket  vesztették ;  a  longobárdok  rajok  törtek  s  felkonczol- 
ták  őket.  A  király  is,  bár  emberül  megállta  helyét,  elesett.  A  mint 
a  herulok  szerteszét  szaladtak,  az  ég  is  ellenök  esküdött ;  a  zöld 
lenvetéseket  ugyanis  víznek  nézték  s  át  akartak  rajtok  úszni ;  a 
mint  azonban  karjaikat  úszásra  kiterjesztek,  az  ellenség  csúnyán 
lekaszabolta  őket.  A  nyert  győzelem  után  megosztozkodtak  a 
longobárdok  a  gazdag  zsákmányon,  melyet  a  herul  táborban 
leltek.  TatonakRodulf  zászlója,  melyet  a  longobárdok  JawcZtíwinak 
neveztek,  valamint  az  a  sisakja  jutott,  melyet  rendesen  háború- 
ban viselt.  Ettől  az  időtől  fogva  meg  volt  törve  végkép  a  herulok 
hatalma,  elannyira,  hogy  azután  soha  többé  nem  választottak 
maguknak  kiráJyt.  A  longobárdok  pedig  még  sokkal  hatalma- 
sabbak lettek,  hadseregök  azon  különféle  népekkel,  melyeket 
meghódítottak,  növekedett  s  ezután  minden  ok  nélkül  is  gyak- 
ran kivonultak  és  vitézségök  hirét  ezáltal  jelentékenyen  gyara- 
pították. 1) 

Másképen  beszél  azonban  mindezekről  Procopius,  ki  a  VI. 
században  (5BB-ig)  élt  s  igen  alapos  értesüléseket  szerezhetett 
magának  a  byzanczi  udvart  ekkortájban  sürün  látogató  dunai 
germánoktól. 

Mindenekelőtt  igen  érdekes  képet  tár  elénk  a  barbár  Üeru- 
lokról,  kik  intézményeikre  nézve  nagyban  különböztek  a  többi 

*)  Paulus  Diaconus  I.  20. 
Századok.  IX.  Füzet.  1885.  44 


664  A  LOKGOBÁRDOR 

germán  törzsektől.  E  nép  nem  tűrt  kebelében  aggot,  beteget :  kit 
öregség  avagy  kór  gyötört,  kérnie  kellé  hozzátartozóit^  hogy  élete 
fonalát  szakítsák  meg.  Ezek  óriási  máglyát  rakván,  rá  tették  az 
embert  ennek  tetejére  s  egy  idegen  herult  küldöttek  hozzá  (mert 
rokon  vért  ontani  tilos  vala),  hogy  kardjával  szúrja  k.  Ez  elvé- 
gezvén szomorú  tisztét,  a  máglyát  fáklyákkal  meggyújtották. 
Midőn  a  máglya  elégett,  a  hamvakat  összeszedték  s  rögtön  a 
földbe  ásták.  A  melyik  herult  természetes  halál  ragadott  el,  annak 
neje,  ha  férje  iránti  hűségét  be  akarta  bizonyítani  s  örök  dicső- 
ségre sóvárgott,  nemsokára  férje  holta  után  tartozott  magát  a  sír 
fölött  felakasztani;  ha  nem  tette  ezt,  szégyen  gyalázat  s  férje 
rokonainak  megvetése  szállott  reá.  ^) 

Frocopius  arra  is  tanít,  hogy  a  longobárdok  a  heruloknak 
egykor  adófizetői  voltak,  s  ha  a  hagyományok  szerint  a  longobár- 
dok Rugilandból,  melynek  földe  p^dig  termékeny  volt  (solo  ferti- 
lis),  rövid  ott  időzés  után  kivonultak,  azt  nem  lehet  másnak 
tulajdonítanunk,  mint  annak,  hogy  a  herulok  szorították  ki  őket 
innen. 

A  herulok,  mondja  tovább  Procopius,  miután  már  minden 
körüllakó  népet  adófizetőjökké  tettek,  három  évig  békében  tes- 
pedtek. Ezen  boszszankodva,  gyávaságot  vetettek  királyok  sze- 
mére, s  őt  ezáltal,  valamint  más  gyalázó  nevek  által  annyira  fel- 
ingerelték, hogy  a  longobárdok  ellen  hadjáratra  szánta  el  magát 
jóllehet  ezek  legkisebb  okot  sem  szolgáltattak  háborúra.  A  meg- 
rémült longobárdok  háromszor  is  küldtek  békeköveteket  b  inkább 
készek  lettek  volna  mindenre,  csak  hogy  a  háborút  eltávoztassák; 
azonban  a  herulok  királya,  Rodulf,  kemény  fenyegetések  közt 
mind  a  háromszor  elutasította  őket.  A  dolog  harczra  került  A 
csatasorok  már  állottak,  mikor  a  longobárdok  feje  fölött  nehéz 
fekete  felhő  kerekedett,  a  herulok  fölött  ellenben  fehér  átlátszó 
felleg  lebegett.  Sokaságokban  elbizakodva,  a  herulok  gondtalanul 
támadtak  a  longobárdokra ;  de  ezek  oly  erővel  verték  őket  vissza, 
hogy  vad  futásban  kellett  menedéket  keresniök.  Nagy  részök.  ezek 
közt  Rodulf  király  is,  a  csatatéren  maradt. ") 

Ez  a  tudósítás  sokkal  valóbbszínű,  mint  a  másik.  Pál  diakón- 
nak  sokkal  nagyobb  érzéke  volt  a  költői  mondák,  mint  a  száraz 
tények  iránt ;  tisztán  kilátszik  a  herulokkal  vívott  csata  leírásá- 
ban is  a  valósággal,  ennek  rovására,  vegyült  költészet  Procopius 
azért  is,  mert  egykorú,  sokkal  közelebb  jár  az  igazsághoz.  Csak- 

1)  Procopius  Z)e  W/o  GotOi.  II.  15.  A  nőnek  fe'rje  halála  uúu 
való  maga  feláldozása  divatozott  a  thrák  népeknél  is.  L.  Borovszky :  ^ 
dalok.  Budapest,  1883.  34.  1. 

2)  Procop.  II.  1 4. 


VÁNDORLÁSA.  665 

hogy  nála  is  igen  furcsán  hangzik  az,  hogy  a  herul  király  a  nélkül, 
hogy  a  longobárdoknak  valami  bűnt  vetne  szemére,  rajok  támad, 
s  rajok  támad  népének  összes  erejével ;  —  és  a  longobárdok  mégis 
oly  hamar  végeznek  vele.  Mondaszerűnek  tetszik  az  is,  hogy  a 
longobárdok  részén  elsötétül,  a  herulok  részén  meg  kiderül  az  ég. 
A  germánok  hite  azt  tartotta,  hogy  a  mely  harczoló  fél  felöl  a 
villámlással  és  dörgéssel  egybekötött  zivatar  megjelent,  annak 
pártján  volt  a  harcz  istene. 

Az  időpontra  nézve,  melyben  e  véres  csata  lefolyt,  nincs 
positiv  számunk.  Procopius  úgy  kezdi  ugyan  a  két  fél  közötti 
csata  leírását,  hogy  a  herulok  Anastasius  császár  trónralépte 
után  három  évig  maradtak  nyugodtan.  ^)  Anastasius  491-ben  lett 
császár  s  e  szerint  a  herulok  494-ben  indították  volna  meg  a 
háborút.  Igen,  csakhogy  még  497.  után  is  említi  Theodorich  egy 
levele  a  >herulok  királyát.*  ^)  S  egy  krónika  512-re  teszi  a  heru- 
lok bevándorlását  a  keletrómai  birodalomba.  ^) 

T.  i.  a  legyőzött  és  lakóhelyeikről  menekülő  herulok  a  lon- 
gobárdok által  elhagyott  Rugilandba  húzódnak ;  azonban  innen 
csakhamar  kiűzi  őket  az  éhség  (nincsenek  itt  már  a  földmivelő 
rómaiak !)  s  szomszédaik,  a  gepidák  birtokaira  vándorolnak  át ; 
de  ezek  épen  nem  valami  atyafiságos  érzelemmel  fogadják ;  szo- 
rítják s  hadaikkal  pusztítják  őket  Gyöngék  levén  ellenállani, 
átkelnek  a  Dunán  s  Anastasius  császár  engedelméből  letelepül- 
nek a  római  birodalomban,  mint  említem  az  512.  évben. 

Tekintve  tehát  a  herulok  ezen,  nagyon  sok  időt  semmi 
esetre  igénybe  nem  vevő  vándorlását,  hatalmuk  megtörésének 
évét  ujabban  a  történetírás  508-ra  teszi,  mi  teljesen  összhangoz- 
ván  az  események  menetével,  benne  mi  is  bízvást  megnyughatunk. 
"E  szerint  505-ben  lesznek  a  longobárdok  a  herulok  alatt- 
valóivá. *) 

IX. 

Procopius,  midőn  arról  ír,  hogy  a  herulok  több  népek 
között  a  longobárdokat  is  adófizetőikké  tették,  mellékesen  meg- 


*)  Procop.  II.  14 :  ijvixa  fiépvoi  ^Avaatáaio^  '^Fiofialcjv  tí)v 
fiaaiXuav  TragéXa^eVj  ovx  Vxovvsg^'EQovXot  tqp'  ovarivag  av&QcÍTKov 
ró  Xoistóv  tX&ouv,  xava&tfAevoi  rá  onXa,  íjav/fj  tfievov,  XQÓpog 
xt  avTolg  iviavTŰJV  rgidiv  tv  tavtíj  Sí)  rrj  UQíjvrj  érgí^ij. 

*)  Cassiodor.  Variar.  3.  3 :  Regi  Herulorum  Theodoricus  Rex. 

^)  MarcellinuB  comea  Chronicon  ed.  Roncall.  II.  312.  Paulo  et 
Musciano  consulibus  (5*12)  gens  Erulorum  in  terras  atque  civitates  Ro- 
manoTum  jussa  Anastaaii  Caesaría  introdncta. 

*)  Wiese  i.  m.  43  —  44.  1. 

44* 


666  A  LONGOBÁRDOK 

jegyzi,  hogy  ezek  már  akkor  (vagyis  a  VI.  század  elején)  keresz- 
tyének voltak.  ^)  Ez  a  följegyzés  már  azért  is  kiváló  figyelmet 
érdemel,  mert  Paulus  Diaconus,  a  ki  pediglen  hivatalára  nézve 
papi  ember  volt,  egyetlen  szóval  sem  említi  a  longobárdok  keresz- 
tyén hitre  térését,  bár  művének  számos  helye  elárulja,  hogy  az 
egyház  történetére  is  kiváló  gondot  szeretett  fordítani.  De  hát 
ő  az  az  író  volt,  a  ki  hamisítatlan  nemzeti  érzülettel  fogta  fel  és 
tükrözte  vissza  népének  történetét.  A  keresztyénség  egy  népnél 
sem  olvadt  oly  kevéssé  össze  a  nemzeti  törekvésekkel,  mint  a 
longobárdoknál ;  vértanúk  és  szentek,  legendák  és  csodatörténetek 
csaknem  egészen  hiányoznak  nálok.  Szó  sincs  róla,  hogy  nálok 
oly  nemű  egyháztörténeti  munka  lett  volna  a  nemzeti  történet 
első  feldolgozása,  mint  a  milyenné  vált  a  frankoknál  Toursi  Ger- 
gely, az  angolszászoknál  Beda  Venerabilis  által.  *) 

A  Clironicon  Gothanum  értesít  arról,  hogy  a  longobárdok 
Rugilandban,  tehát  még  az  V.  század  utolsó  tizedeiben,  CJodehok 
es  Klaffo  királyaik  alatt  tértek  át  a  keresztyén  vallásra*  ^)  S  ez 
adat  helyessége  mellett  nemcsak  az  szól,  hogy  Kugiland  népei 
keresztyének  voltak,  hanem  az  is,  hogy  a  longobárd  királyok  keresz- 
tyén uralkodókkal  lépnek  házassági  viszonyba.  Wacho  királynak 
két  lánya  megy  frank  királyokhoz  nőül,  Audoin  neje  Rodelinda 
unokanövére  N.  Theodorichnak,  a  keleti  góthok  királyának: 
Alboin  neje,  Chlodswintha  pedig  Chlod\vig  frank  király  unokílja. 
Mindez  világosan  arra  vall,  hogy  a  longobárd  királyok  gyerme- 
keiket ez  időben  már  megkeresztelték. 

A  hűn  nyomás  alól  a  Duna  mellékein  maradt  germán 
népek,  mint  a  keleti  góthok,  gepidák,  rugiak  stb.  keresztyénekként 
szabadálnak  ki.  Bizonyára  a  politikai  elnyomás  tette  kedélyöket 
fogékonynyá  a  keresztyén  vallás  fölvételére,  S  az  ekkor  két  táborra 
szakadva  volt  keresztyénségnek  azon  tanait  vallották,  melyeket 
Arius  írt  zászlójára.  Ez  egyszerű  népeknek  sokkal  érthetőbb  volt 
az  arianismus  által  magyarázott  szent-háromság  tana,  mint  az 
orthodox  egyház  felfogása ;  a  góthok  messze  földön  elterjedt  népe 
is  ezt  követte  s  ép  ez  időben  két  buzgó  árián  császár  ült  a  római 
birodalom  trónján,  t.  i.  Constantius  és  Valens. 

Elég  az  hozzá,  hogy  e  népek  révén  az  arianismus  utat  talált 
a  longobárdokhoz  is.  560  körűi  a  trieri  püspök,  Nicetius  inti 
Chlodswinthát,  hogy  férjét  Alboin t  az  árián  eretnekségből  térítse 
ki  s  nagyanyjának,  Chlothildának  példájára,  kinek  Chlodwig  volt 


^)  Procop.  i.  h.  ^oyyi^áQSaq  tb  X^iariavovg  ovrag, 
2)  E   fejezetet  Ábel  Dos   Christentíium  bd  den   Langohardm  i.  I«. 
240  —  2.'30.  1.  czimü  értekezése  nyomán  írtam. 

^)  Chronieon  Goih.  i.  h.  ad  suam  dogmám  perdiixenmt 


VÁNDORLÁSA,  667 

a  férje,  nyeije  meg  a  katholicus  keresztyénségnek.  Innen  van  aztán, 
hogy  a  longobárdok  nemcsak  mint  hódítók,  hanem  mint  ariánok 
is  nagyon  pusztítják  Italiát  s  »beköltözésök  után  hét  esztendőyel 
is  kirabolják  a  templomokat  s  legyilkolják  a  papokat,* 

Az  ezenkori  longobárdnak  Paulus  Diaconus  adja  képét. 
Tarkóját  simára  borotválta,  megmaradt  haja  fürtökben  két  oldalt 
lelógott  arczán  s  homlokának  közepén  ketté  volt  választva.  Ruhá- 
zata bő  volt  s  jobbára  lenből  készült,  a  milyet  az  angolszászok 
is  viseltek,  diszitésül  másféle  színű  sáv  volt  szegélyein.  Czipöje 
csaknem  nagyűjjáig  fel  volt  hasítva  s  szíjjal  összefűzve.  Később 
azután  nadrágot  kezdenek  a  longobárdok  hordani,  mely  fölé 
lovaglás  alkalmával  gyapjú  harisnyákat  húztak ;  de  ezt  a  viseletet 
már  a  rómaiaktól  vették  át.  ^) 

X. 

Tato  nemsokáig  örvendhetett  annak,  hogy  a  herulok  hatal- 
mát véres  csatában  megtörte ;  testvérének,  Zuchilonak  fia,  AVacho 
föllázadt  ellene  és  meggyilkolta  őt.  Tatonak  azonban  maradt  egy 
Hildichis  nevű  fia,  ki  e  gonosztett  megtorlása  végett  fegyvert 
ragadott ;  de  Wacho  leverte  öt  s  Hildichisnek  menekülnie  kellett. 
A  gepidákhoz  menekült  s  ott  is  élt  haláláig  száműzetésben.  »  Ez 
volt  oka  az  ellenségeskedésnek,  —  mondja  Pál  —  mely  ezóta  a 
gepidák  és  a  longobárdok  közt  fennállott. « 

Csehország  AVacho  alatt  is  még  folyvást  a  longobárdok 
birtoka  volt, sőt  Wachonak  —  mint  már  említem  —  királyi  palotája 
is  emelkedett  itt.  Rugiland  teljesen  el  volt  pusztulva,  annyira,  hogy 

^)  Paulus  Diac.  IV.  22.  Siquidcm  ccrvicem  usque  ad  occipitium 
radentcs  nudabant,  capillos  a  faeie  usque  ad  os  dimissos  habcntes,  quos 
iu  utramquc  partém  in  frontis  discrimiue  divídcbant.  Ycstimcnta  verő  els 
eraut  laxa  et  maximé  linca,  qualía  Anglisaxones  babere  soleut,  hornata 
iostitis  latoribus  vario  col  ere  coutextis.  Calcei  verő  eis  erant  usque  ad 
summum  pollicem  pene  aperti  et  alternatim  laqueis  corrigiarum  retenti. 
Postea  verő  coeperuut  osis  uti,  super  quos  equitautes  tubrugos  birreos 
mittebant.  Sed  hoc  de  Romanorum  consuetudine  traxerant.  — A  cassinoi 
króaika  szerint  Adelwald  király  (616  —  626)  viselt  először  nadrágot  Waitz 
Scrípt,  ver.  Láng.  486.  40:  Iste  priraum  calciavit  osara  Particam.  Egy 
koustanzi  mhaszabályzatban  (1390-bc)l)  drdekes  adat  van  a  nadrág  törté- 
netéhez :  It.  w^r  auch  ob  dehain  man  in  ainen  blossen  wamsel  gon  wölt 
ze  tantz  odcr  ze  strass,  der  soll  des  erbarlicb  macben,  dass  er  sin  scham 
hinten  und  vornen  decken  miig,  dass  man  die  nit  sebe.  Egy  st-galleni 
krónika  pedig  azt  beszéli,  hogy  a  Rajna  mellékén  a  nadrág  divatát  azon 
angoloktól  tanulták  el,  kik  1365-ben  Elsassba  jöttek.  Ábel  81.  1.  3)j. 


668  A  LONGOBÁRDOK 

mikor  a  longobárdok  által  megalázott  herulok  ide  menekülDck, 
az  éhség,  a  táplálékhiány  csakhamar  tovább  űzi  őket  innen.  De 
volt  a  longobárdok  szomszédságában  más  nép,  mely  a  régi  quádok 
maradékainak  látszik,  s  mely  ez  időben  svévek  neve  alatt  szerepel. 
Ezek  a  Dunától  északra  s  a  Garam  folyótól  keletre  a  scyrrek  és 
sarmaták  között  laktak.  ^)  Míg  a  góthok  Pannoniát  bírták,  ezek 
meglehetősen  meghúzták  magukat ;  kivált  miután  Theodemer  a 
befagyott  Dunán  átmenve,  megtámadta  és  teljesen  legyőzte  őket 
(devicit,  vastavit  et  poene  subegit).  Azonban  mikor  a  góthok  Pan- 
nóniát elhagyták  s  Italiába  költöztek,  ezek  a  svévek  megint  újra 
összeszedték  magukat  s  rablóhadjárataik  fenyegették  a  lassan- 
ként egészen  megtelepült  longobárdokat.  Wacho  mindenekelőtt 
ellenök  fordította  fegyverét,  s  legyőzvén  őket,  földjeiket  a  longobár- 
dok hatalma  alá  vetette.  ^) 

Ennek  a  Wacho  királynak  nagy  összeköttetései  voltak. 
Szövetségét  keresték  maguk  a  góthok  is.  Mikor  Vitigis  királjn- 
kat  539-ben  Bavennában  Belizár  ostromolta,  Wachohoz  követe- 
ket küldöttek,  sok  pénzt  ajánlva  neki,  hogy  támogatását  megnyer- 
jék. Wacho  azonban  kijelentette,  hogy  ajánlatukat  semmikép  sem 
fogadhatja  el,  mert  a  császárhoz  a  barátság  és  szövetség  köte- 
lékei fűzik.  8) 

Rokonsága  is  igen  kiterjedett  vala.  Háromszor  nősült  s 
feleségei  mind  előkelő  germán  dynastiák  leányai  voltak.  Első  fele- 
sége a  thüringi  királynak,  Fisudnak  volt  leánya ;  Radegundának 
hittak.  Azután  a  gepida  király  leányát,  Ostrogothot  vette  nööl, 
kitől  két  leánya  született.  Ezek  közöl  Wisegardát  Theodepert, 
Walderadát  Scuswald,  mindkettő  frank  király,  nyerte  feleségül.  Ez 
utóbbira  azonban  férje  rá  unván,  Garibald  bajor  berezegnek  adta 
át.  Harmadik  felesége  volt  Wachonak  a  herul  király  leánya  Silinga, 
ki  egy  fiúval  ajándékozta  meg  őt.  Ez  Walthari  volt,  ki  Wachonak 
539-ben  bekövetkezett  halála  után  a  longobárdok  királya  lett. 


*)  Jordanis  De  Goiűi.  őrig,  55.  leírja  ugyau  országuk  határair,  de 
nincs  köszönet  benne.  A  következőleg  veti  el  a  sulykot :  regio  i]I&  Svc* 
vorum  ab  őrien  te  Bajobaros  habét,  ab  occidente  Francos,  a  merídie  Bur* 
gundiones,  a  septemtrionc  Thuringos. 

^)  Paul.  Diac.  I.  21 :  Eodemque  tempore  Waccho  super  Suavo^ 
iuruit  eosque  suo  dominio  subíugavit.  Hoc  si  quis  mendacium  et  non  tví 
existimat  veritatem,  relegat  prologum  edicti,  quem  rex  Rothari  de  Lon- 
gobardorum  legibus  composuif,  et  pene  in  omnibus  hoc  codícibus,  skat 
nos  in  hac  historiola  inseruimus,  seriptum  repperíet.  Különben  meg  kell 
jegyeznem,  hogy  sem  Pál  diakón,  sem  a  hivatalos  szinezet&  Origó  nem 
számítják  Wachót  a  királyok  köze'. 

8)  L.  596.  1.  2.  j. 


VÁNDORLÁSA.  669. 

Walthari  gyermek  volt  még  s  melléje  gyámul  Audoint  rendelte 
Wacho.  Azonban  Walthari  nemsokáig  viselte  a  királyi  méltóságot. 
Kiskorűan,  örökös  nélkül  halt  meg  hirtelen  546-ban  8  vele  sírba 
szállott  a  lethingek  egy  századnál  tovább  élt  s  valóban  sok  viszon- 
tagságokat látott  dynastiája. 

XL 

Wacho  uralkodása  alatt  már  igen  nagy  volt  a  longobárd 
kii'ályság  tekintélye.  És  e  tekintély  azóta  nem  csökkent,  sőt  a 
következő  királyok  alatt  folyvást  jelentősebb  lett.  Mi  sem  volna 
tehát  érdekesebb,  mint  bepillantani  e  barbár  királyság  szerveze- 
tébe. Fájdalom,  az  Italiába  költözés  előtti  időkből  e  részben 
vaj  mi  keveset  lehet  megtudnunk.  Sha  mégis  némi  képet  akarunk 
magunknak  alkotni  a  longobárd  nép  és  királyság  belső  viszonyai- 
ról, nem  marad  más  hátra,  mint  a  későbbi  adatokból  leszűrni  azt, 
a  mi  a  múlt  időkre  is  vonatkozik.  *) 

A  longobárd  királyokat  a  nép  választotta,  vagy  legalább 
választás  alakjában  megegyezését  adta  trónralépésökhöz,  a  mikor 
is  mindig  elsőbbsége  volt  a  királyi  családból  származottnak,  vagy 
azzal  rokonnak.  A  király  jogai  a  következők  voltak.  A  nép  nagy- 
jaÍTal  és  előkelőivel  tartott  tanácskozás  alapján  a  király  szabott 
törvényeket ;  ő  volt  a  legfőbb  bíró,  de  Ítéletet  csak  a  mellette 
volt  bírókkal  (judices)  egyetértőleg  mondhatott.  Határozott  béke 
és  háború  fölött.  A  közvagyon  (publicum),  a  föld,  melyen  a  nép 
lakott,  a  mennyiben  egyesek  közt  ki  nem  osztatott,  az  övé  volt  és 
ezt  az  általa  külön  e  czélra  kinevezett  hivatalosai,  az  úgynevezett 
gastaldok  igazgatták.  A  király  oltalma  alatt  állott  a  béke  és 
közbátorság,  miért  is  a  legfőbb  büntető  hatalom  az  ő  kezében 
összpontosult.  Az  egyesek  ellen  elkövetett  jogsérelmekért  kirótt 
bírság  fele  mindenkor  neki,  fele  a  károsult  félnek  adatott.  Védője 
volt  a  nőnek  gyámjával  (mundowald),  az  alárendeltnek  urával 
szemben  s  utolsó  menedéket  nyújthatott  a  védteleneknek  és  üldö- 
zötteknek. 

A  király  és  nép  (exercitus ;  tehát  hadsereg  és  nép  egy) 
között  közép  helyet  foglaltak  el  a  berezegek  (judices),  kik  nem- 
csak hogy  a  legfelsőbb  bírói  tanácsot  alkották,  hanem  egyszers- 
mind a  legnagyobb  méltóságot  képviselték;  ők  voltak  a  nép 
nagyjai.  Ezek  közé  tartoztak  a  gastaldok  is,  a  királyi  udvar  (cur- 

^)  Az  adatokat  Hegel  Geschichte  dei'  Stadtcverfassung  von  Italien, 
Leipzig,  1847!  I.  k.  445  —  472.  ^s  394—444.  11.  és  Pabst  Geschichte 
des  langohardischen  Herzogthums.  (Forschungen  zur  Deutschen  Geachichte, 
Göttingen,  1862.  II.  k.  405—518. 1.)  czímü  kitünö  munkákból  vettem  át. 


670  A  LONGOBÁRDOK 

tes  regiae)  és  jövedelmeinek  kezelői.  A  berezegek  alsóbb  tisztTÍ- 
selői  voltak  a  soltész  (sculdabis),  ki  leginkább  a  közjövedelmeket 
szedte  be  s  kisebb  ügyekben  bíráskodott ;  a  tized-  (decani)  és 
az  erdögrófok  (saltarii).  Ezek  hatásköre  kisebb  kerületekre 
terjedt  ki. 

A  longobárd  királyok  és  fejedelmek  kisérete  azokból  állott 
kik  magokat  személyökben  foltétlen  hűségre  kötelezték  s  ezért 
híveknek  (fideles)  neveztettek.  A  király  ezen  hívei  nem  pusztán 
a  hivatalért,  a  bérért  szolgáltak,  hanem  magáért  a  hűségért 
melyet  fogadtak.  Gasindii  (a  német  Gesinde)  volt  a  nevök  s  nem 
szerződésszerű,  hanem  családi  viszonyban  állottak  a  királyi  ház- 
hoz. Az  udvari  szolgálat  teljesítői  voltak  még  a  marpahis,  lovász- 
mester, a  kamarás  (vestiarius),  az  asztalnok  és  pohárnok,  u 
udvarmester  (majordomus)  és  a  királyi  nótárius.  Szóval  épen  az 
a  hivatalnoki  kar  volt  meg  itt  is,  mely  a  frankoknál. 

A  mi  magát  a  népet  illeti,  ebben  három  rendet  különböz- 
tethetünk meg,  u.  m. :  a  szabadok,  félszabadok  és  nemszabadok 
osztályát.  A  szabadok  (arimanni,  exercitales)  teljesen  fliggetk- 
nek  voltak  más  úrtól  s  csupán  a  király  rendelkezett  velők.  A 
nemszabadok,  szolgák  (servi)  urok  (dominus)  hatalma  és  védelme 
alatt  állottak,  s  értéköket  a  weregild  ^)  és  bírság  szabta  meg.  Leg- 
magasabb fokon  voltak  köztök  azok,  kik  az  udvar  körűi  valamely 
iparágat  űztek  vagy  kereskedők  voltak  (ministeriales) ;  bírságuk 
a  félszabadokéval  egyenlő  volt  s  weregildjök  csak  valamivel  cse- 
kélyebb. A  nemszabadnak  tiltva  volt  akár  rabszolgát  (mancipium), 
akár  földet  vagy  bármely  csekély  tárgyat  ura  engedelme  nélkül, 
kinek  a  nemszabad  mindenestől  birtokát  képezte,  eladni.  A  fél- 
szabadok (aldii)  védűr  oltalma  és  gyámsága  alatt  állottak,  épúgy 
mint  a  nők  és  kiskorúak.  Patronusuk  képviselte  őket  másokkal 
szemben,  fogadta  és  adta  értök  a  bírságpénzt  és  weregildei  A 
félszabadok  ilyenekűl  születtek,  de  szabadonbocsátás  által  is  be 
lehetett  jutni  osztályukba. 

Érdekes  volna  tudnunk  azt  is,  mily  viszonyban  állottak  a 
meghódítottak  ez  időben  a  néphez.  A  későbbi  adatok  szerint  ezek 
adófizetőkké  (tributarii)  váltak  s  jövedelmök  egyharmadát  tar- 
toztak a  longobárdoknak  beszolgáltatni. 


^)  A  wergild,  melyet  a  longobárdok,  angolszászok,  szászok,  frisck, 
bajorok,  alamannok,  ripuariak  törvényei  és  a  frank  királyok  capitalarei 
egyaránt  használnak^  a  szabad  ember  értéket  fejezi  ki  pénzben  (wer- 
man,  s  Scandináviában  mangiald,  mangeld  volt  a  wergild  neve),  a  melyet 
gyilkolás  vagy  súlyos  testi  sértés  fejében  tartozott  a  vádlott  lefizetni. 
Mindenkit  a  wergild  szerint  becsültek  s  egyedül  a  felségsértést  büntet- 
ték halállal 


VÁND0KLÁ8A.  671 


XII. 


Pannónia  belviszonyai  a  VI.  század  közepén,  mikor  a  lon- 
gobárdok beköltöztek,  még  össze-vissza  voltak  szőve  a  régi  római 
élettel.  A  barbárság  és  rómaiság  vegyülete  köti  le  itt  a  figyelmet, 
melylyel  érdemes  kissé  behatóbban  foglalkoznunk. 

Pannónia  népessége,  mikor  római  provinciává  alakíttatott, 
nagy  részben  keltákból  és  pannonokból  állott.  E  két  fő  néptörzset 
találták  itt  a  rómaiak  s  minthogy  a  Duna  felett  a  germán  mar- 
komannok  és  quádok  laktak,  a  népek  e  vidéken  való  tolongásá- 
nál fogva,  valószínű,  hogy  idő  folytán  germán  telepítvények  is 
állottak  elő  Pannoniában.  Azok  a  longobárdok,  kiket  a  marko- 
mann  háború  megnyílta  előtt  a  Dunánál  megjelenni  látunk, 
aligha  nem  szintén  Pannoniában  telepíttettek  le. 

A  rómaiak  alatt  lassanként  nagy  fokú  virágzást  elért  Pan- 
noniát a  hunnok  benyomulása  forgatta  fel.  Azonban  Jordanis 
még  a  maga  idejében,  a  VI.  század  közepén  is  állítja,  hogy  Pan- 
nónia Sirmiumtól  (Sirmis)  Viudobonáig  (Viudomina)  számos 
várossal  díszeleg  ^)  s  ez  azt  bizonyítja,  hogy  a  hunnok,  ha  kifosz- 
tották is  e  tartományt,  nem  irtották  ki  társadalmát.  A  fenma- 
i'adt  nyomokból  azt  is  sejteni  lehet,  hogy  ezen  a  földön  maradtak 
hunnok  is,  ámbár  merészség  kellene  hozzá,  állítani,  hogy  ezek 
valami  sokan  lettek  volna.  ^) 

A  hunnok  elzüllése  után  Pannónia  a  góthok  osztaléka  lőn. 
A  góthok  nem  sokáig  laktak  ugyan  itt,  de  Theodorich  még  Olasz- 
országból is  rendeleteket  küld  Pannoniának  s  helytartókat  nevez 
ki  számára.  Ebből  az  következik,  hogy  a  góthok  nem  mindnyá- 
jan vonultak  ki  innen,  hanem  egy  részök  szaporította  Pannónia 
lakosságát. 

Látjuk  tehát,  hogy  körfilbelől  a  germán  elem  volt  e  tarto- 
mányban túlsúlyban,  mely  —  ha  ilyen  még  volt  —  fokonként 
fölemésztette  a  többi  nemzetiséget,  vagy  legalább  elenyésző  cse- 
kélységűvé  apasztotta.  Ezen  barbárokon  kívül  volt  aztán  a  római 
elem,  mely  leginkább  a  városi  polgárságot  alkotta,  de  mint  szán- 
tóvető és  colonus  élt  vidéken  is.  A  barbárok  egy  része  a  várak- 
ban katonáskodott,  másrésze  földbirtokain  élt  s  a  római  földmi- 
vestől  ennek  egyharmad  rész  jövedelmét  követelte  adó  fejében.  S 
ezeknek  a  barbár  földesuraknak  néha  óriási  birtokaik  voltak; 


^)  Jordánia  De  Got.  őrig.  50.  Ornata  patria  civitatibna  plurimis, 
qaarum  príma  Sirmia,  extrema  Yindomina. 

^)  U.  a.  53.  Goíhi  in  Hunnos  convertunt  et  sic  eos  snis  a  fíuibus 
mgloríoBos  pepnlerunt,  nt  jam  ex  illó  temporc,  qui  rcmanserant  Hunni, 
ct  usquc  hactenus  Gothorum  arma  formident. 


672  A  LONGOBÁRDOK 

így  Attila  idejében  Pannónia  nagyjai  közt  egy  Berichos  nevű 
embert  találunk,  ki  sok  falunak  volt  ura ;  ^)  a  raetiai  hegyek  közt 
még  sokkal  később  is  nagy  terűletek  vannak  egyesek  kezében.  *) 

Pannoniát  nagyon  kegyelték  az  e  vidékekről  származott 
császárok.  Galeríus  rengeteg  erdőket  irtatott  itt  ki,  s  tette  ezádtal 
a  kitűnő  löldet  mivelésre  alkalmassá.  Ugyancsak  az  ö  rendele- 
tére vezették  le  a  Lacus  Pelso  (Balaton)  vizének  egy  részét  a 
Dunába  s  a  mocsaraktól  ez  által  megszabadult  vidék  a  Valéria 
provincia  ^)  egyik  legtermékenyebb  talaja  lett.  Már  a  IV.  szá- 
zadban oly  virágzást  ért  el  a  gabonatermelés,  hogy  kivitelre  is 
maradt  fölösleg.  *)  A  szőlőmívelés  is  rendkívül  nagy  lendületet 
vett,  kivált  mióta  a  hazánk  területén  született  Probus  császár  — 
úgy  látszik  maga  is  szenvedélyes  kertész  —  Gallián  kívül  Pan- 
nónia szőlőtermelésre  alkalmas  hegyeit  is  beültettette.  ^)  A  caecu- 
bainak  és  falernuminak  lassanként  vetélytársa  lett  a  galliai  és 
szerémi  bor. 

A  földmíveléssel  karöltve  fejlődött  e  vidék  régi  ipara.  Rugi- 
land  királyának  udvarában  külön  ergastulumok,  műhelyek  vol- 
tak, melyekben  aranyművesek  dolgoztak,  s  mi  különösnek  méltán 
tetszhetik,  ezek  barbárok  voltak.  E  mesterembereket,  kivált  ha 
ügyesek  voltak,  rendkívül  nagy  becsben  tartották.  Gisa  királyné 
annyira  féltékeny  volt  mesterségükre,  hogy  szigorú  zár  alatt  tar- 


*)  Priscue  Exc.  ed.  Bonn.  209  1.  BÍqixo^  :toX)AuV  Iv  rfi  JTxf- 
Sirji  xíOfAwv  cÍqxmv. 

^)  Jiing  i.  m.  146  1. 

3)  Ennodius  (élt  és  írt  473— 521)o/)€>'a  ed.  Sirmond.  1611.  417. 
].  említi,  hogy  Szt.  Antal  »cii'ca  íluminis  ripas  in  civitate  Valéria^  szü- 
letett. A  civitas  Büdiuger  {Österr.  Gesch.  Lcipzig,  1858.  I.  48.  1.)  sze- 
rint annyi  mint  provincia.  A  Valéria  provincia  (Not.  Dign.  94  s  köv,  1.) 
Altinumtól  (Mohács)  Brigetioig  (Szöuy)  terjedt,  akként,  hogy  a  Balaton 
környékét  és  Pécset  (Sopianae)  is  magába  foglalta.  £z  utóbbi  várost 
nevezi  Ammianus  Marcell.  XXVIII.  1',  5.  oppidam  Valéria^  néven  s 
épen  ezért  nem  hihető,  hogy,  mint  Salamon  megengedi  {Századok.  1882. 
6.1.  1.  j.),  a  civitas  Valéria  annyi  volna  mint  Aquincum.  Egyébiránt 
civitas  és  provincia  ez  időben  nagyon  relativ  fogalmaknak  látszanak  ; 
Procopiusnál  IIL  33.  JSUoQixóv  7r6\igy  továbbá  másutt  civitas  Noricum 
olvasható. 

*)  Sz.  Ambrus  (Opera  ed.  S.  Maur.  II.  838  1.)  írja  Valeatinianns 
császárnak :  Frumentum  Pannóniáé  quod  non  severunt  vendideront 

^)  Eutropius  1 8 :  Vineas  Gallos  et  Pannonios  habere  permiaít. 
Aurél.  Vict.  de  Caes,  37.  2:  Hic  Galliam,  Panuoniasque  et  Mocsormn 
colles  vinetis  replcvit. 


VÁNDORLÁSA.  673 

tolta  őket  8  ezek  csak  csellel  szabadúlhattiik  börtöuükből.  ^)  Sir- 
mium  mellett  nagyszerű  márványbányák  léteztek,  melyekben  5 
philosophus  (felügyelő  és  feldolgozó  technicusok)  alatt  622  mun- 
kás dolgozott.  A  bányatulajdonos,  maga  a  császár,  államfoglyo- 
kat is  alkalmazott  ezen  munkálatokra,  kik  fölött  egy  tribun 
parancsnokolt. 

Virágzó  földmívelés  virágzó  kereskedést  vont  maga  után. 
Pannónia  még  a  barbárok  idejében  is  nagy  piacza  volt  a  római 
kereskedelemnek.  A  császárok  felette  nagy  gondot  fordítottak  rá, 
a  míg  lehetett,  hogy  az  itteni  vásárokat  biztosítsák.  Kiváló  kegy 
volt  az,  midőn  Aurelianus  megengedte  a  vandáloknak,  hogy  a 
dunai  városok  vásárait  látogathassák,  sőt  hogy  a  Dunán  maguk 
is  folytathassanak  kereskedést.  Hasonló  szerződést  kötött  a  biro- 
dalom Attilával  is ;  ennek  értelmében  a  vásárokat  ezentúl  nem 
a  Duna  partján,  hanem  attól  öt  óra  járásnyira  Naissusban  kel- 
lett tartani  s  azokon  úgy  a  rómaiak,  mint  a  hunnok  teljes  biztos- 
ságot és  viszonosságot  élvezhettek. 

Jelentékenyen  előmozdította  Pannónia  kereskedelmét  az 
élénk  közlekedés,  mely  rajta  keresztül  vezetett  a  nyugati  és 
keleti  birodalom  tartományaiba.  Köztudomású  dolog,  hogy  Pan- 
nóniában a  római  közlekedés  főirányai  találkoztak.  S  a  szomszé- 
dos tartományok  közt  is  fennállott  az  összeköttetés.  Liriai  Szt. 
Antal  Pannoniából,  valószínűleg  Aquincumból  ment  Noricumba 
Szeverin  látogatására ;  ^)  és  az  Attila  udvarában  élő  Orestes,  ki 
később  a  nyugotrómai  birodalom  székére  császárt  ültetett,  a  nori- 
cumi  Poetovioból  (Pettau)  nősült.  Igaz,  hogy  a  barbárok  táma- 
dásai és  leselkedései  nemcsak  a  városokat  veszélyeztették,  hanem 
az  utak  biztonsága  is  rendkívül-  szenvedett  általok.  A  Dunántúl- 
iból csaptak  ezek  a  rablócsapatok  át  s  nem  ritkán  lehetett  élőkön 
királyt  is  látni.  Nappal  az  erdőségekben  rejtőztek  el,  éjjel  hág- 
csókkal ellátva  jelentek  meg  a  városok  falai  alatt.  Az  utasokat 
kifosztották  s  nem  ritkán  megölték. 

Mindazáltal  nem  szabad  föltennünk  azt,  hogy  ez  a  körül- 
mény a  kereskedést  teljesen  megakasztotta  volna.  Pannónia  azért 
szorgalmasan  szolgáltatta  a  maga  czikkeit.  Aquileján  keresztül 
nagyszámú  szarvasmarhát  és  nyersbőrt  szállított,  melyért  olajat 
és  olasz  borokat  kapott.  Noricumból  vas  és  arany,  Daciából  arany 
és  só  voltak  a  kiviteli  czikkek.  Pannoniában  és  Dalmatiában  e 
mellett  nagy  üzemű  szövetgyárak  és  biborfestő-műhelyek  voltak.  ^) 

Az  élénk  forgalom  és  kereskedés  jótékonyan  hatott  a  pan- 


1)  Eugip.  8. 

^)  Ennodius  Vita  Stí  Antonim  a^xiá  Sirmond.  1611.  417  1. 

8)  Jung.  117.  1. 


674  A  LONGOBÁRDOK 

noniai  városok  emelkedésére.  Igen  művelt  városi  osztály  fejlődött 
ki  e  tartományban,  mely  sok  kitűnő  katonát  és  néhány  derék  csá- 
szárt is  adott  kebeléből  a  birodalomnak.  Probus  császár  Sinoium- 
ban,  Aurelianus  az  e  várossal  szomszédos  mezőségen  született; 
Diocletianus  dalmata,  de  tiszttársa  Maximinus  Hercules  pan- 
nóniai volt ;  I.  Yalentinianusnak,  kit  az  a  császárok  közt  ritka 
sors  ért,  hogy  hazájában  (Bregetioban)  halt  meg,  bölcsője  Saba- 
riában  ringott.  A  pannóniai  városok  jelentőségét  mi  sem  bizo- 
nyítja jobban,  mint  az,  hogy  mikor  Sabariát  (Szombathely) 
455-ben,  szeptember  9-én,  pénteken,  földrengés  pusztította  el,  ez 
eseményt  a  fővárosban  följegyezték  a  birodalmi  évkönyvekbe. ') 
Eugipiustól  tudjuk  meg,  hogy  mesterének  működési  színterén, 
Noricumban,  szintén  magas  fokú  városi  élet  létezett  A  helységek 
kétfélék  voltak ;  olyanok,  melyeknek  falaik  és  kapuik  voltak  s 
ezeket  oppidum,  civitas,  urbs  néven  nevezték  és  a  falvak  (pagi), 
melyeknek  egyszerű  lakosai  körűlbelől  azok  voltak,  a  kik  manap- 
ság ;  t.  i.  parasztok,  kiskereskedők,  iparosok ;  de  voltak  köztök 
kisbirtokosok  is,  ámbár  jelentéktelen  számban.  ^) 

Azonban  a  míg  az  élénk  közlekedés  előmozdítója  volt  a 
városok  és  az  anyagi  jólét  emelkedésének,  addig  nagyban  ártott 
az  erkölcsök  és  a  családélet  létfeltételeinek.  A  családéletet  külö- 
nösen a  rabszolgaság  intézménye  ásta  alá.  Haud  multum  enim 
matróna  abest  a  vilitate  servorum,  ubi  paterfamilias  ancillarum 
maritus  est.  Mikor  a  szülék  közt  ilyen  nagy  volt  a  corruptió, 
képzelhetni,  hogy  milyen  lehetett  a  gyermekek  nevelése  és  erkölcsi 
élete.  Salvianus  De  gubernatíone  det  czímű  munkája  telve  van  az 
erkölcstelenség  elleni  kifakadásokkal,  annyira,  hogy  némely  tar- 
tományt bordélyháznak  mond  s  a  római  lakosok  szeméremérzetét 
olyannak  festi,  melyen  még  a  barbárok  is  megütköznek.  ^) 

Különben  az  erkölcsiség  sülyedését  nagyban  siettették  a 
circusjátékok  és  színházak.  Többek  közt  magában  Aquincumban 
külön  collegium  scaenicorum  létezett  s  az  imént  kiásott  amphi- 


^)  455.  Yalentitiiano  VIIL  et  Antemio  consiilibas  eversa  est  S&ba* 
ria  a  terrae  motu  VII.  id.  Septemb.  die  Veneris.  (L.  Mommsen  V&er  rfo* 
Chronographat  von  3öí.  AhhandL  der  l\  nüchs.  Gesellscha/t  der  lFtWía*eA. 
in  Leipz.  I.  1850.  6G6.  1.)  A  VII.  id.  Septemb.  hiba,  VI<nak  kellene 
állani.  455-ben  a  szeptember  idusa  előtti  hetedik  nap  (vagyis  d-ika) 
csütörtök. 

^)  £ugip.  12.  említ  egy  kisbirtokot:  quae  perparva  inter  aliomm 
sata  jacebat. 

8)  Salvianus  De  gubernatíone  Dei  (ed.  Halm.  Berlin,  1878.)  VII. 
3.  Aquitaniáról  mondja :  pene  unum  lupanar.  VII.  6  :  inter  pudicos  bar- 
baros  impudici  sumus  ;  oífcnduntur  barbari  ipsi  impurítatibos  nostrís. 


VÁNDORLÁSA.  675 

theatnimban  is  tricot  nélküli  szinésznők  mutatványaiban  gyö- 
nyörködött a  publicum,  mely  a  színházakat  mindig  megtöltötte, 
míg  a  templomok  rendesen  üresek  voltak.  A  legnagyobb  élve- 
zetet találta  abban,  ba  elfogott  barbárokat  vagy  halálra  itélt 
bűnösöket  vadak  téptek  szét  a  színtéren.  S  a  circusok  iránti  haj- 
lam az  idővel  nem  csökkent ;  ha  a  közpénztárakban  egy  fillér 
sem  volt,  a  játékok  azért  szakadatlanul  folytak.  Még  a  IV.  szá- 
zadban is  látunk  Sirmiumban  egy  gladiátort  vendégszerepelni,  ki 
előbb  Rómában  és  Thessalonicában  producálta  magát. 

A  keresztyénség  megkísértette  ugyan  az  erkölcsök  javítá- 
sát, de  mert  a  nép  kedélyébe  még  nem  ment  át  egészen,  csak 
lassan  és  csak  néhol  boldogulhatott  Valóban  a  keresztyénség 
elterjedése  századok  munkája  volt  ezeken  a  vidékeken.  A  sirmiumi 
márványbányákban  császári  megrendelésre  sokáig  faragták  még 
a  Napisten  és  Aesculap  szobrait ;  vegyesen  pogány  és  keresztyén 
kereste  itt  kenyerét.  Az  Alpesek  völgyeiben  az  V.  században 
gyakori  eset  a  papok  meggyilkolása.  Ilyen  eset  a  tridenti  Vigilius 
püspöké,  kit  azért  vernek  agyon,  mert  Satunius  szobrát  össze- 
törte. Mikor  Nagy  Theodosius  ünnepélyes  bevonulását  tartja 
Aemonába  (Lajbach),  a  város  tisztviselői  közt  még  ott  vannak  a 
flaminok  biboi^veres  ünnepi  köntösükben  és  különös  fejdíszökkel. 
llaetia,  Noricum  és  Dalmatia  helytartója  az  V.  században  a 
pogány  Generidus.  Maga  Szeverin  is  talál  keresztyéneket,  kik 
titokban  még  a  régi  isteneknek  áldoznak.  V 

De  másfelöl  meg  kell  adni,  hogy  a  hol  a  keresztyén  egyház 
megalakult,  s  ez  történt  különösen  a  nagyobb  városokban,  ott 
gyorsan  erős  szervezetté  vált.  Csakhamar  minden  jelentékenyebb 
helyen  püspökségek  keletkeznek,  melyeknek  eredetét  a  legendák 
—  természetesen  túlozva  —  fölviszik  egészen  az  I.  századba.  így 
Aquileja,  Sirmium,  Tergeste  (Triest),  Salona,  Trient  püspökségei 
mind  a  42—73.  évekből  datálódnak.  A  történelem  adatai  azt 
bizonyítják,  hogy  1.  minél  jelentékenyebb  volt  valamely  város, 
annál  korábban  szervezkedett  benne  az  egyház ;  hogy  2.  az  egyes 
politikai  kerületek  határai  szolgáltak  határaiul  az  egyházi  kerü- 
leteknek, és  hogy  végre  3.  a  nevezetesebb  városok  papjai  a  kör- 
nyék papsága  fölött  felsőbbséget  vívtak  ki.  A  népvándorlás  viharai 
közt  aztán  a  püspökségek  nagy  része  eltűnt ;  így  az  aemonai,  sir- 
miumi, sisciai,  laureacumi,  pettaui,  cillii  és  tiburniai. 

Idővel  a  clerusnak  is  számos  tagja  lőn  s  a  szerzetesség  is 
megfészkelte  magát.  Klastromok  keletkeztek,  melyek  azonban 
inkább  gunyhók  tömegéből  állottak ;  közép  részükön  emelkedett 


^)   Eugipiii9  1 1  :   pars  plebis   in  qnoclam   loco   iiefandis   sacriíicils 
inherebat. 


676  A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁS A« 

a  kis  templom  s  mellette  a  torony,  egyszersmind  oly  rendeltetés 
sel,  hogy  veszély  idején  menedékhelyet  nyújtson. 

A  keresztyénség  terjedése  iskolákat  teremtett  Ezekben  kez- 
detben kiválólag  a  latin  nyelv  tanítására  helyezték  a  súlyt  A 
pannóniai  Sabariában  téglák  kerültek  elő,  melyek  egyikén  a  nagy 
ABC  betűi  vannak,  másikán  cursivbetúkkel  egyes  mondatok  Eze- 
ket kétségtelenül  az  iskolamester  használta  mintáúL 

A  müveitek  nyelve  még  mindig  a  latin  volt.  S  ha  mfi?eltáé 
get  említek  Pannóniában,  ez  nem  üres  szóbeszéd ;  az  L  század- 
ban Yellejus  Faterculus  csodálva  magasztalja  a  pannonok  szer^ 
tétét  a  római  nyelv  és  civilisatio  iránt.  De  voltak  biz  ezek  közt 
olyanok  is,  a  kik  nyiltan  bevallották,  hogy  írni-olvasni  nem  iád- 
nak. ^)  És  épen  nem  csalódunk,  ha  ezek  számát  nagynak  állítják. 
De  a  latin  nyelv  azért  divatos  volt  az  alsóbb  néposztályok  közütt 
is ;  a  barbárok  törték-zűzták,  a  hogy  ajakuknak  könnyebb  volt  a 
kimondása;  bőven  keverték  saját  nyelvők  anyagáv^J,  sőt  nem 
kimélték  annak  alakjait  sem.  Innen  van,  hogy  már  Eugipiusnál 
a  helységnevek  dativusát  látjuk  széltire  használtatni  alanyesetők 
helyett,  pl.  Favianis,  Poetovio.  Annyira  elromlott  aztán  a  latin 
nyelv,  hogy  ha  valaki  a  tiszta  nyelvet  akarta  elsajátítani,  kénytt- 
ien  volt  Bómába  utazni,  mint  a  hogy  a  pannóniai  származású 
Hieronymus  tette,  a  ki  pedig  anyanyelvének  tartotta  a  latint 

*)  Corpus  Ifificript.  Lat,  IIL  Cer.  X :  se  litteras  scire  negavit 

Dr.  Borovszky  Samc. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


Kölcsey  Ferencz  élete  és  művei.  írta  Jancsó  Benedek.   Budapest,   Aigner 

Lajos.  8r.  437  lap.  Ára  3  frt. 

Gyulai  Pál  Vörösmartyja  óta  irodalmunkban  is  yan  minta, 
melynek  nyomán  egy  életrajz  szűk  keretében  haszonnal  és  von- 
zóan tárgyalhatni  irodalmunk  s  közéletünk  némely  korszakának 
eseményeit  s  az  azokra  ható  eszméket.  Dr.  Jancsó  legújabb  műve 
nem  kis  lendületet  adhat  azon  Kölcsey-kultusnak,  mely  az  utóbbi 
években  jelentékenyen  terjed.  Pár  év  előtt  Vajda  Viktor,  most 
Jancsó  írt  a  kiváló  férfiú  életéről,  melynek  rajzolására  az  Akadé- 
miának egy,  még  függőben  levő  1000  frtos  pályadija  is  ösztönözheti 
íróinkat  A  mellett  egész  kis  essay-irodalom  szól  a  jelesről,  kinek 
nevét  Aradon  is  viseli  egy  kellően,  fájdalom,  föl  nem  karolt  művelt- 
ségterjesztő egyesület. 

Jancsó  könyve  terjedelmes ;  de  ha  vannak  is  benne  jelenté- 
keny kitérések,  hosszas  helyzetrajzok  s  nem  kevésbé  hosszú  idé- 
zetek ;  s  ha  ezek  mellett  itt-ott  háttérbe  látszik  is  szorulni  Kölcsey 
egyénisége,  megérdemli  az  elolvasást  ezen  kitérésekkel,  helyzet- 
rajzokkal s  idézetekkel  együtt.  Az  irón,  politikuson  és  emberen 
kivül  a  kort  is  kellően  megvilágitja,  s  ez  annyival  szükségesebb, 
mert  Kölcseyn  ép  ugy  megérzik  a  közviszonyok  befolyása,  mint  a 
nyilvánosság  egyéb  férfiain.  A  szövegen  azonban  mindenesetre 
lehetett  és  pedig  néhol  jelentékenyen  lehetett  volna  rövidíteni, 
mert  az  helyenként  pl.  az  1832-^36.  évi  pozsonyi  országgyűlés 
bevezetésénél  alig  egyéb,  mint  Horváth  nagy  művének,  a  >Huszonöt 
év  történeténeke  viszhangja.  Másrészt  azonban,  kivált  Szatmár- 
megye  s  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  levéltárából  vett  ada- 
tok alapján  érezhetőleg  pótolja  annak  egyes  hiányait 

Forrásait  Jancsó  a  mű  elején  s  végén  csak  általánosságban 
jelöli  meg.  Az  adatok  ellenőrzése  azonban,  e  módszer  következté- 
ben, körfiíbelöl  lehetetlen.  Mint  olvasmány,  nyert,  —  mint  tudomá- 
nyos munka ,  vesztett  vele  a  biographia.  így  pl.  volnának  egyes 
ellenníondó  s  egyeztetésre  váró  adatok ,  miknek  megvitatásával 
azonban  szerző  nem  akart  a  szövegben  vesződni,  hanem  csak  a 


678  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

végeredményt  közli  olvasóival.  Ily  nagy  arányokban  készfiit  mun- 
kánál talán  még  sem  kellett  volna  gazdálkodni  a  jegyzeteket  meg- 
illető helylyel.  Hogy  nem  ismert  sok  forrást  s  hogy  nem  ismerk 
ezek  sorában  Kölcsey  önéletrajzát  sem,  mit  egy  bírálója  nagyon 
szemére  lobbant,  semmit  sem  vonhat  le  a  szerző  azon  érdemébőL 
hogy  az  akadémiai,  debreczeni  és  szatmármegyei  irattárt  Kölcseyre 
vonatkozólag  először  kutatta  át  behatóbban. 

Egyébiránt  a  magyar  irodalom  legújabb  termékeinek  sorai- 
ban ritkán  volt  alkalmunk  olvasni  könyvet,  mely  az  idealizmus 
egyik  apostolának  ismertetése  közben  annyi  tárgyiasságról  tegyen 
tanúbizonyságot.  Jancsót  nem  tette  elfogulttá  Kölcseynek  inkább 
a  némán  meghajló  tiszteletet,  mint  a  bírálatot  kihívó  egyénisége 
s  annyi  nagy  erény  mellett  nem  mellőzi  hallgatagon  e  mintaember 
gyarlóságait,  vagy  inkább  tévedéseit  sem.  Ez  áll  különösen  Köl- 
cseynek a  Mondolatpörben  s  néhány  más  bírálatban  elfoglalt 
álláspontjára  nézve.  De  ép  ezen  elfogulatlansága  okozza,  hogy 
midőn  Kölcseyvel  szemben  életbíráúl  lép  föl,  még  jobban,  még 
mélyebben  tiszteljük  azon  embert,  kinek  életében  a  szigorú  vizs- 
gálat után  sincs  takargatni  való  tett. 

Jancsó  nyugodt,  higgadt  elbeszélő,  de  nem  pusztán  repro- 
ductiv  természet.  Elmélkedései  közben  bár  nem  egy  helyütt  buk- 
kanunk közhelyekre  s  dagályosságra :  egészben  véve  mindazon- 
által alapos  szemlélőnek  és  jó  megfigyelőnek  mutatja  őt  ez  a  könvT. 
Egymásra  hatásukban  talpraesetten  itél  az  eseményekről,  párhu- 
zamokat tud  vonni  a  szereplő  egyéniségek,  pl.  Kölcsey  és  Kazinczy 
kritikája,  Kölcsey  és  Deák  politikai  szónoklata,  vagy  a  romanti- 
cismusnak  hazánkra  és  Németországra  gyakorolt  hatása  közt  S 
általában  véve  Kölcsey  működésének  vázolásában  sohasem  téveszti 
szem  elöl  hazánk  közviszonyait. 

Az  ember,  költő,  műbölcselő  és  kritikus  mellett  o  Kölcseyt 
különben  mint  a  közigazgatás  egyik  tisztviselőjét  s  mint  poUtikust 
is  ismerteti,  úgy,  hogy  könyve,  az  egyén  jellemének  kidomborítása 
mellett,  voltakép  a  század  első  negyedfél  tizedének  müveltségtör- 
ténete,vagy  inkább  tekintélyes  adalék  ahhoz.  Prózája  nem  laposodik 
el,  ha  két  írói  szokása  gyakran  viszi  is  közel  ehhez  a  veszedelemhez. 
Egyik  a  hosszú  körmondatok  kedvelése,  másik  a  néha  több  lapra 
terjedő  idézgetés.  Az  a  mellett,  hogy  nem  szép,  fárasztó  is ;  ez 
pedig  —  bár  Kölcseynek  reproducált  eszméi  kisebb  szakaszokban 
idézve  is  szépek  —  egyenlőtlenné  teszi  az  irályt.  S  kicsiny  dolog, 
de  feltűnik  a  kötőjeleknek  gyakori  mellőzése,  vagy  az  ilyenfajta 
beszéd :  ^politikusnak  volt  születve^,  (mi  magyarul  van,  de  nem 
magyarán),  vagy  >nem  szabadott  volna  feledniök«  (a  mi  m^r 
magyarul  sincs.) 

Alig  van  Krűcseynek  műve,  melyet  aránylag  bő  kivonatban 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  679 

nem  mutatna  be  szerzőnk ;  úgy,  hogy  azok,  kik  irodalmunknak  az 
utolsó  száz  éy  óta  igen  fölszaporodott  termékeit  behatóan  tanul- 
mányozni rá  nem  érnek,  Kölcseyt,  sőt  müveit  is  megismerik  e 
könyvből.  De  hogy  megértesse  velünk  Kölcseyt,  néha  kelletén  túl 
is  eltér  a  tárgytól.  Pl.  a  161 — 168.  lap  a  magyar  költészet  tör- 
ténete in  nuce,  a  277 — 285.  pedig  a  megyeiségé. 

Jancsóban  azonban  megvan  az  a  két  fő  kellék,  a  mit  épen 
Kölcsey  kivánt  azoktól,  kik  méltó  tárgyat  méltólag  akarnak  elő- 
adni s  megvan  a  lelkesedés  és  az  izlés.  Senki  sem  teszi  le  könyvét 
a  nélkül,  hogy  ezt  el  ne  ismerné.  Es  ez  az  elismerés  feledtetni 
képes  sok  olyan  fogyatkozást,  a  mit  a  mü  olvasása  közben 
találtunk.  — r. 


Pótlék  a  Stuart  Máriáról  irt  czikkhez, 

Czikkemben  (Századok  1885.  3.  és  4.  fűzet)  említettem  hogy 
a  magyar  történetírás  ujabban  a  világtörténet  mezejétől  teljesen 
elfordult.  Régebben  e  tekintetben  jobban  állottunk.  Stuart  Máriá- 
ról pl.  a  Szilágyi  Ferencztöl  szerkesztett  Klió  históriai  zsebkönyv 
II.  évfolyama  (1833.)  tartalmaz  a  szerkesztő  tollából  származó 
értekezést,  mely,  noha  mai  nap  természetesen  némileg  elavultnak 
tekintendő,  a  maga  idejében  megütötte  a  mértéket  Szerző  Róbert- 
son,  Gentz,  Chalmers,  Wachsmuth  és  Raumer  műveit  vagyis  az 
akkori  legújabb  irodalom  alapján  írta  czikkét,  melyben  Máriának 
ártatlanságát  iparkodott  kimutatni. 

Egyúttal  ide  iktatom  a  czikkem  közzététele  óta  megjelent 
új  műveket  és  értekezéseket.  Ide  tartozik  Oncken  védekezése  *) 
Gaedecke  és  Bresslau-val  szemben,  kik  az  Oncken  seminariumá- 
ból  kikerült  Bekker-féle  müvet  kegyetlenül  megkritizálták  volt.  *) 
Oncken  megmarad  Stuart  Mária  ártatlansága  mellett.  —  Bress- 
lau  nem  maradt  a  felelettel  adós.  ^)  Kóser  hasonlóan  kikelt 
Oncken  ellen.  *)  Egy  harmadik  és  negyedik  biráló  nem  koczkáz- 
tat  határozott  Ítéletet  ^) 

A  Mária  és  Bothwell  közötti  viszonyt  és  házasságot  tár- 


^)  BeitrUge  zur  neueren  Gcschichte.  (A  iGieeseuer  Studienc  III- ik 
része.)  1885.  Giessen.  Ricker. 

')  Becker  könyvéről  nemrég  a  Revue  Critique  is  hozott  bírálatot. 
1885.  27.  8z. 

8)  Sybel,  Historische  Zeitschrift.  1885.  54.  köt.  3.  fíizet. 

^)  Deutsche  Literatur  Zeitung  1885.  1077.  old. 

^)  Noack  a  Mittheílungen  für  historische  Literatur- ban.  1885. 
240.  old.  Továbbá:  Leipziger  Centralblatt.  1885.  37.  sz. 

SzizADOK.  1885.  IX.  Füzet.  45 


680  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

gyalta  Colin  Lindsay^  ^)  ki  >mint  skót  és  katholikus«  lándzsát 
tör  Mária  ártatlansága  mellett,  sőt  a  skót  királynőt  egy  minden 
tekintetben  kifogástalan  erényhősnő  szerepében  mutatja  be  az 
olvasónak.  E  túlzó  törekvést  még  a  katholikus  Görres-társálat 
közlönye  sem  hagyhatta  helyben,  mint  ezt  Cardaum  birálata 
mutatja.  ^) 

Meg  kell  még  említeni  a  Gerdes  által  Stuart  Máriáról  irt 
új  életrajzi  ^)  Szerző  határozottan  védi  Máriát  mindennemű  vád- 
dal szemben  és  ama  nagy  horderejű  >Glasgow-leveleketc  Murray 
kezétől  készfiit  álmfinek  nevezi.  Okoskodása  azonban  és  bizonyí- 
tékai gyarlók,  alaposságára  pedig  gyanús  világot  vet  ama  körül- 
mény, hogy  egész  hasábokat  vett  át  csöndesen  Bekker  és  Opitz 
könyveiből.  *) 

Végftl  említem  Allén  bibornok  levelezését,  ki  mint  a  föl- 
dönfutó angol  kath.  papság  vezetője  előbb  Donai-ban  és  Rheims- 
ban  kollégiumokat  alapított,  utóbb  pedig  mint  bibornok  II.  Fülöp, 
a  Guisek  és  a  jezsuiták  szövetségében  eget  földet  hozott  mozgásba, 
hogy  Stuart  Máriát  a  tömlöczből  kiszabadítsa,  Erzsébetet  pedig 
megbuktassa.  E  levelezés  fontos  adalékokat  szolgáltat  különösen 
ama  összeesküvéshez,  melynek  folyamában  a  Guisek  II.  Fülöp  és 
elvtársaik  orgyilkost  béreltek  Erzsébet  megöletésére. 


^)  Lindsai/j  Marj  Queen  of  Scots  and  her  Marriage  with  Bothwell. 
(London,  Burnca  et  Oates.  Edinburgh,  W.  Paterson.  1883.) 

8)  Hiatorisches  Jahrbuch.  1885.  VI.  köt.  I.  fűz. 

^)  Gerdes  Henrik^  Geschicbte  der  Königen  Maria  Stuart.  I.  kötet. 
Gótha.  Perthes.  1885. 

*)  Bresslau  a  Deutsche  Literaturzeitung-ban.  1885.  8Z.  L.  m^  a 
Leipziger  Centralblatt-ot.  1885.  43.  sz. 

*)  The  letters  and  memorials  of  William  Cardinal  Alleo,  1532— 
1594.  Edited  by  Thomas  Francis  Knoz.  (London,  1882.)  E  mü  alapján 
írta  Belleaheim  Alfonz  \  Wilhelm  Cardinal  Allen-ról  írta  muakáját 
Mainz,  1885. 

Mangold  Lajos. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  szünidő  után  oct.  l-(^n  tartotta  társulatunk  első  választmányi 
ülését,  melyen  b.  Kemény  Gábor  elnökölt,  üdvözölvén  s  jó  munkakedvet 
és  szép  sikert  kívánván  a  választmányi  tagoknak  újonnan  megkezdett 
társulati  működésükhöz. 

A  felolvasás  tárgyát  képezte  Salamon  Ferencz  értekezése  >Buda- 
pest  történetéből  Nagy  Lajostól  Mátyásig  ;€  részlet  a  szerző  épen  akkor 
megjelent  müvéből,  Budapest  történetének  II.  és  III.  kötetéből ;  felolvasta 
Száileczky  Lajos. 

£zután  folyó  ügyek  következtek.  Titkár  alapító  tagúi  bejelenti 
dr.  Klekner  Alajos  eddigi  évdijas  tagot ;  jelenti  továbbá,  hogy  Kún  József 
hagyatékából  MiskolczoQ,  Lévay  József  közvetítése  következtében^  200  frt 
alapítványt  kapott  a  társulat  s  hogy  Bay  Ilona  a  társulatnak  újabban  is 
20  aranyat  ajándékozott  a  >M.  Történeti  Életrajzok c  alapítványához.  A 
választmány  mind  Bay  Honának,  mind  Lévaynak  jegyzőkönyvi  köszö- 
netet szavaz. 

Evdíjas  tagokúi  megválasztattak :  id.  Teleki  Domokos  gróf  (aj.  dr. 
Szádeczky),  Laiesz  Jakab  (aj.  Angyal  D.),  Szepessy  József  (aj.  Tagányi), 
Olay  Lajos  (aj.  Széli  Farkas),  Bodola  Lajos  (aj.  a  titkár),  P.  Szathmáry 
Károly  (aj.  Thaly  Kálmán),  Gerber  Sándor  (aj.  AUeker  Alajos). 

Titkár  jelentést  tesz  a  szepesmegyei  történelmi  társulat  lőcsei  köz- 
gyűléséről, a  melyen  szept.  15-én  ő  képviselte  a  társulatot.  Az  aradi 
Fábián  ünnepélyről  pedig  bemutatja  társulatunk  képviselőjének^  dr. 
Márki  Sándornak  jelentését. 

Majd  a  Budavár  visszavételét  előkészítő  bizottság  működéséről 
'  tevén  jelentést,  ezzel  kapcsolatban  örömmel  tudatja  a  nevezetes  vívmányt, 
hogy  a  gr.  Teleki-család,  Szádeczky  Lajos  titkársegéd  közbenjárására, 
kiadta  és  felküldte  marosvásárhelyi  levéltárából  a  Budavár  visszavételé- 
vel kapcsolatos  levelezéseket  (Sobjeski  János  lengyel  király  leveleit  és  az 
1685 — 8 6 -iki  bécsi  tracta tus  irományait)  ;  sőt  kimondotta  a  grófi  nem- 
zetség Budapesten  f.  évi  szept.  30-án  tartott  gyűlésében,  hogy  a  társulat 
kívánságára  ki  fogja  adni  ezután  is  a  történelmi  nevezetességű  okiratokat. 
Titkársegéd  felolvassa  a  grófi  nemzetség  következő  átiratát : 

45* 


682  TÁRCZA. 

Méltóságos  Elnök  Ur!  A  Magyar  Törtéuelmi  Társulat  részéről 
fol JÓ  évi  augusztus  hó  3-káróI  a  gróf  Teleki  nemzetséghez  130.  szám 
alatt  intézett  becses  felhívására  van  szerencsénk  Méltóságodnak  kiváló 
tisztelettel  válaszolni,  mikép  nemzetségünk  mai  közgyűléséből  a  magyar 
történelem  fejlesztése^  különösen  pedig  Budavár  visszavétele  kétszázados 
emlékünnepének  irodalmi  utón  leendő  emelése  érdekében,  a  maros-vásár- 
helyi közös  levéltárból  kivánt,  történelmi  fontosságú  okiratoknak  térit* 
vény  melletti  kiadatását  szíves  készséggel  engedélyezte ;  sőt  azon  esetre, 
)ia  közös  levéltárunkban  más  hasonló  fontosságú  okiratok  találtatnának, 
azoknak  közlését  is  örömest  megengedi  oly  módon,  hogy  az  itt  érintett 
összes  okiratok  és  levelek  a  felhívásban  érintett  egyetemi  könyvtár  helyi- 
ségén kivül  másutt  ne  használtassanak  s  a  kívánt  lemásolás  után  nekiiiik 
azonnal  visszaadassanak. 

Ugyanazon  családi  közgyűlés  határozata  szerint  az  általunk  Maros- 
vásárhelyről felhozott  íratok  részletes  kimutatás  és  térítvény  mellett 
leendő  átadásával  alulírtak  bízatván  meg ;  ezen  megbízatásunkból  kifo- 
lyólag teljes  bizalommal  kérjük  fel  Méltóságodat,  méltóztassék  a  náiank 
lévő  okiratok  és  levelek  átvételére  a  magyar  történelmi  Társulat  részéről 
kijelölt  Szádeczky  Lajos  urat  minél  elébb  utasítani. 

Hazafiúi  tisztelettel  maradunk 

Budapesten,  1885.  évi  szeptember  30-án. 

Id,  Gr.  Teleky  Domokos,  Gr,  Teleki  Sándor, 

mint  a  nemzetségi  gyűlés  elnöke.  mint  kiküldött  tag. 

A  társulat  hálás  köszönettel  fogadta  a  gr.  Teleki-nemzetségnek 
ezen  liberális  végzését  s  egyhangúlag  elhatározta,  hogy  háláját  jegyző- 
könyvbe iktatja  s  a  grófi  család  határozatát,  mint  követésre  méltó 
példát,  a  >  Századok  <-ban  közzé  teszi. 

Thaly  Kálmán  ezzel  kapcsolatban  indítványozza,  hogy  a  Budavár 
visszavételéről  írandó  mouographia  érdekében  a  gr.  Teleki-család  példá- 
jára szóllíttassanak  fel  mindama  főúri  családok,  a  kiknek  levéltáriban 
Budavár  visszavételére  s  általában  az  1G84 — 87-iki  hadi  és  politikai  ese* 
menyekre  vonatkozó  adatok  találhatók,  hogy  azokat  a  társulat  rendelkezé- 
sére bocsássák,  névszerint  pedig  írjon  a  társulat  a  gr.  Zichy- család  seniorá- 
nak,  gr.  Zichy  Zsigmondnak  a  zséli/it  a  hg.  Batthyányi-családnak  a  körmendi 
s  hg.  Eszterházy  Pálnak  a  kis-martoni  levéltárak  ide  vonatkozó  anyagának 
átengedése  végett.  Az  indítvány  egyhangúlag  elfogadtatván,  megvaló- 
sítása az  elnökségre  bízatott. 

Másodtitkár  arról  tett  jelentést,  hogy  az  orosz  (sz.-pétervári)  tör- 
ténelmi társulat  elnöke  rendelkezésére  bocsátja  társulatunknak  11 
kötetnyi  kiadványait,  kérvén,  hogy  társulatunk  állandó  csereviszonjba 
lépjen  velők.  A  választmány  az  ajánlatot  elfogadta. 

Végül  titkár  a  pénztárnok  jul. — szept.  havi  számadásait  mutatta 
be  8  azzal  a  választmányi  ülés  véget  ért. 


TÁBCZA.  68  3 

—  A  Nov.  5-íbe  niBDETETT  választmánti  ÜLÉ8T  amiattj  mert  a 
gázcsöveknek  baja  esett,  nem  lehetett  megtartani.  Nov.  12-ére  halasss- 
tátott  az,  ugyanazon  programmal,  mely  erre  volt  kitűzve.  Lefolyásáról  a 
jelentet  jövő  számunk  fogja  hozni. 

nyílt  levél  deák  farkashoz, 

A  » Századok  €  folyó  évi  július  havi  füzetében  a  török- tatár 
rabokról  írt  becses  tanulmányod  végén  (589.  1.)  >egy  magyar  szár- 
mazású muszka  tisztnek  Turkoly  Sámuelnekt  Astracháaból,  1725. 
april  hó  2-dikán  kelt  leveléről  emlékezel,  és  hogy  ezen  ethnogra- 
phiailag  érdekes  irat  Máramaros,  Ugocsa,  Bereg,  Ung,  Zemplén,  Szath- 
már  vármegyékben,  régi  másolatokban  meglehetősen  el  van  terjedve. 
Te  e  levelet  hamisnak,  vagy  legalább  erősen  interpoláltnak  tartod.  Nem 
szólok  a  kérdés  ezen  oldalához.  Hanem  igenis,  tanúságot  tehetek  irója 
mellett.  Turkoly  Sámuel  ugyanis  nem  költött  név,  de  valósággal  élt  és 
hadi  tiszti  rangban  szerepelt  történelmi  személy.  Turkoly  Sámuel  azon 
kurucz  tisztek  közé  tartozik^  kik  1711-ben  a  hazából  Rákóczi  fejedelem- 
mel vagy  utána  kibujdosván,  Nagy-Péter  czár  felszólítására  az  orosz  had- 
seregben, magyar  tiszti  rangjaik  szerint  átvétetve,  szolgálatot  vállaltának  ; 
mint  pl.  —  hogy  cs  ik  néhány  főbbet  említsek  —  Máriássy  Ádám,  Draguly 
Farkas  és  Charriére  ezredesek,  Cserey  János  alezredes,  stb. 

Turkoly nak  kalandos  múltja  van.  A  hírhedett  Ocshay  László 
huszárezredében  hadnagy  lévén,  1708.  május  havában  b.  Pongrácz  Gás- 
pár alezredes  példájára  beszökött  Vág-Ujhelyre  Viard  cs.  tbkhoz,  s 
^pártütő  priőékkét  (labanczczá)  lön.  (L.  lOcskay  László  élete «,  186 — 
187.  l.)  A  trencsényi  barcz  után,  mint  tudjuk,  maga  Ocskay  is  ezt  teve, 
s  a  császári  seregek  közé  vezette  mitsem  gyanító  ezredét.  Ebből  azonban 
sokan,  a  mint  módját  ejthették,  visszaszöktek.  A  többiek  számára  Ber- 
csényi kegyelmi  pátenst  adott  ki,  ha  idejében  megtérnek. 

Erre  Turkoly  Sámuel,  ki  átpártolását  már  rég  megbánta,  Bercsényi 
pátensének  »mint  igaz  magyarc  hódolni  »6b  a  német  ellenség  között 
téboly gó  magyaroknak  utat  a  visszajövetelre  mutatni«  akarván,  1709. 
tavaszán  visszaszökik  vala  a  kuruczokhoz.  Ezek  előbb,  mert  gyanúsnak 
tűnt  föl  nékik  az  eset^  (minthogy  Turkoly  Ocskaynál  korábban  lett 
labanczczá),  Kassán  börtönbe  vetették ;  de  Bercsényi  kezességlevélre  s 
újabb  hűségeskü  letétele  mellett  fclszabadítá  őt  és  tisztébe  visszabelyezé. 
(L.  u.  o.  529.  l.)Hívtín  is  harczolt  aztán  Turkoly  mindvégig,  sőt  utoljára 
bajdosásba  követi  vala  fejedelmét,  vezérét.  Idézett  levele  ekként  adalékot 
képez  a  Bákóczi-emigratio  történetéhoz.  ^) 

^)  A  kétségkívül  érdekes  tartalmú  levél  egyébiránt  már  négyszer 
is  megjelent;  ú.  m.  Magyar  Könyvesház  (Molnár)  III.  184.  1., 
1783;  Sokféle  (Sándor  L)  VII.  146  1.,  1801;  Tudományos  Gyűjtemény, 
X.  126.  1.,  1821 ;  és  Vasárnapi  Újság  1867-iki  évf.  26.  sz. 

Thaly  Kálmán, 


684  TÁRCZA. 

ADALÉK  A  CORVINÁK  TÖRTÉNETÉHEZ. 

Uarti  W.  úr  a  bdcsi  udvari  könyvtár  derdk  nestora  kutatásai  közbon 
az  udv.  könyvtárban  egy  érdekes  adatot  talált  a  Corvinák  történetéhez, 
melyet  szíves  volt  velünk  közleni.  » A  tadós  Nydbruck  Gáspár  kir.  tanácsos 
levelezését  az  udv.  könyvtár  (Cod.  9737*)  őrzi.  Ebben  foglaltatik  Tan ner 
György  utóbb  bécsi  professornak  egy  levele  (fol.  248»),  mely  1555.  jál. 
14-íkén  kelt.  >Monachj  Dominicani  S.  Johannis  etPauli  in  foro  Bartholo- 
maej  Yenetiis  habent  bonum  bibliothecae  Mathiae  regis  Yngariae  partém, 
quae  ob  obitum  Regis  inopinatum  primum  Florentiae  retenta,  postea  a 
Sixto  Pontifice  ipsorum  monachorum  generáli  vendita,  Yenetiis  adfauc 
visitur.  Ego  provincialem  Patauiam  hoc  nomine  convenj,  qui  suis  litteris 
me  fratribuB  Yenetijs  commendavit,  sed  passus  fui  repulsum ;  sed  opinor 
legatum  (t.  i.  a  velenczeit,)  facile  effecturum  ut  intro  mittar.  Reiecemnt 
nuper  quendam  deccmirum,  monachi  sünt  arrogantiesimi.  Habent  multos 
theologicos  scriptores,  quos  Mathias  Rex  magna  pecunia  dc8cribicuravit.« 

Tanner  kittinő  graecista  volt,  ki  16  éven  át,  Németországon 
Francziaországban  s  Olaszországban,  részint  egyetemeken,  részint  a 
könytárakban  görög  tanulmányokkal  foglalkozott,  s  különösen  az  utóbb 
említett  országban^  Maximilián  római  király  által  segítve,  a  legkitűnőbb 
könyvtárakat  átkutatta,  b  ezenfelül  a  legkitűnőbb  tudósokkal  összekötte- 
tésben állott.  Altalán  hiteles  szava-hihető  ember,  s  ez  adata  is  megérdemli, 
hogy  figyelembe  vétessék. « 

Eddig  a  Hartl  úr  által  közlött  adatok,  —  s  mi  sem  mulaszthatjuk 
el,  hogy  c  helyen  neki  szíves  figyelméért  köszönetünket  ne  fejezzük  kL 

Szerk. 

YIDÉKI  TÁRSULATOK, 

—  Múlt  év  végén  egy  új  vidéki  történelmi  társulat  keletkezett,  a 
szcpesmegyei,  mely  hívatva  van  nagy  és  érzékeny  hiányt  pótolni,  s  mely 
működését  meg  is  kezdte,  évkönyvei  I.  kötetét  még  ez  év  tavaszán  közzé 
tevén.  Szepesmegye  történetéhez  a  múlt  század  végén  s  a  folyó  század 
elején  kiváló  tudósok,  mint  Wagner,  Genersich  stb.  nagybecsű  munkákat 
tettek  közzé.  Ujabb  időben  azonban  aránylag  kevés  történt  e  helyen, 
nem  mintha  Szepesmegyének  nem  lettek  volna  derék  szakemberei,  hanem 
leginkább  azért,  mert  nem  volt  e  megyében  olyan  irodalmi  központ,  melj 
a  dolgozóknak  irányt  adott  volna.  Az  első  indítványt  társulat  felállítása 
érdekében,  Demkó  Kálmán  tagtársunk  tette  meg,  mely  indítvány  a 
megyében  nagy  viszhangra  talált.  A  társulat  megalakult,  évkönyve  első 
kötetét  már  a  tavaszszal  kiadta,  de  első  rendes  közgyűlését  csak  szepL 
17-én  tartotta  meg  Lőcsén  Csáky  Albin  gróf  elnöklete  alatt.  Egy  fenn- 
költ szellemű  elnöki  bessréddel  körvonalozta  a  társulat  czélját  és  hivatá- 
sát. Ezután  dr.  Yajdovszky  János  kanonok  s  alelnök  tartott  nagy 
tudományos  apparátussal  készült  felolvasást  a  lőcsei  főtemplom  8zeDt<ny 


tArcza.  685 

falfestményeiről  s  adta  azoknak  megfejtését.  Utána  Császka  György  püs- 
pök szólalt  fel,  a  megrongált  festmények  restaurálására  500  frtot  ajánlva 
fel.  Utána  Demkó  Kálmsin  titkár  olvasta  feljelentését,  vázolván  abban  a 
társulat  történetét  s  működését.  A  közgyűlés  után  az  egész  közönség  a 
templomba  ment,  hol  Vajdovszky  bemutatta  a  felolvasás  tárgyát  képező 
falfestményeket.  Innen  a  városházának  nagytermébe  vonult  a  társaság. 
Dr.  Demkó  Kálmán  tanár  ezen  alkalomra  egy  kis  történelmi  múzeummá 
alakította  át  a  termet.  Lőcse  városnak  fegyver  és  más  régi  műtárgyakból 
álló  gyűjteménye  képezte  az  alapot.  A  kivitel  sikeréhez  Császka  György 
püspök,  Késmárk  város  tanácsa,  Hradszky  József  szepes- váraljai  r.  lel- 
kész és  Münnich  Sándor  urak  járultak  leginkább,  okmányaik  s  más  tár- 
gyak átengedésével.  Az  őskort  Münnich  S.  történelem  előtti  kőeszközei, 
eseréptárgyai  és  a  szepesi  püspök  bronczkori  tárgyai  képviselték,  a  sze- 
pesi püspök  gyűjteményéből  népvándorláskori  leletek  állíttattak  ki.  A 
bibliográfiát  Hradszky  Józsefnek  a  XIII.  századból  való  ritka  szépségű 
initialékkel  díszített  psaltériuma,  s  a  szepesi  püspök  által  kiállított  1482 
— 90-ik  évekből  való  nyomtatott  missálék  és  más  egyházi  könyvek 
képviselték.  —  A  terem  közepét  elfoglaló  hosszú  asztalt  rendszeres  diplo- 
matikai gyűjtemény  foglalta  el,  melyben  IV.  László  király  korától  kezdve 
(1273-tól)  minden  királytól  látható  volt  oklevél.  A  pecsétek  közt  be 
lettek  mutatva  a  kis^  titkos,  és  nagy,  egyszerű  és  kettős  királyi  pecsétek. 

A     » FEJÉRMEGYEI    KS     8ZÉKKHFEJÉUVJIr09I     TÖRTÉNELMI    8     RÉGÉSZETI 

KGYI.ETC  1885-iki  Evkönyvét  közzé  tette.  A  vidéki  társulatok  kiadványai 
már  is  díszes  helyet  foglalnak  el  történeti  irodalmunkban,  s  az  előttünk 
fekvő  kötet  ezek  közt  dicsőséggel  megállja  helyét.  Szerkeszté  a  társulat 
titkára :  HaityHffi  Dezső.  Feladatához  híven  becses  elődolgoza tokát  közöl 
a  megye  monográfiájához.  Károly  János  levéltári  adatok  alapján  a  megye 
eli)asztűlt  helységeit  kutatja,  eriticai  megállapításaival  nagy  szolgálatot 
tevén  régi  földrajzunknak.  Ugyancsak  ő  régi  leveleket  s  regestákat  közöl. 
A  korán  elhunyt  Szalay  József  Fejérvár  vidéke  1543-iki  összeírását 
mn tatja  be.  Hattyufii  Dezső  a  nagy-loóki  ásatások  gazdag  eredményével 
ismertet  meg  s  három  tábla  rajzot  csatol  hozzá.  Boross  Mihály  Fejér- 
megye  1861-iki  állapotát  írja  le.  A  második  rész  az  egy lefi*  hivatalos 
közleményeinek  van  szánva,  mely  a  társulat  alakulásának,  emelkedésének 
8  múzeuma  megalapításának  történetével  ismertet  meg.  Fontos  mozzanat 
volt  a  társulat  életében :  fusionálása  a  Vörösmarty-körrel,  mely  annak  új 
lendületet  adott.  Ma  már  a  társulat  gazdag  múzeummal  s  gyűjtemények- 
kel ébren  tartja  az  érdeklődést  a  megye  története  iránt,  míg  múzeuma  a 
történeti  és  régészeti  kincseket  összegyűjti.  Szóval  derekasan  működik 
kitűzött  feladata  megoldása  körűi. 

A   BÁCS-BOIíROO  MEGYEI   TÖRTÉNELMI   TARfllJLAT  mCgkezdte  EvkÖUy- 

vei  kiadását.  Szerkeszti  Margalics  Ede  titkár.  Fűzetekben  adja  ki ;  az 
első  évfolyamból  egyszerre  kettő  jelent  meg  változatos  tartalommal. 
Ebben  is  a  megye  történetére  vonatkozó  munkák  látnak  világot :  Dudás 


686  TÁHCZA. 

Gyula  a  római  sánczokról,  Iványi  István  a  péterváradi  kaionai  fáncx 
polgárosításáról,  Stelczcr  Kisácz  történetiről,  Iványi  Bajmok  é%  CaantaTér 
keletkezéséről,  továbbá  az  új  Bodrogh  vármegyéről  értekeznek.  Dono^zlo- 
vic8  Vilmos  Hadik  András  gróf  életrajzát  irta  meg.  Iványi  múlt  ssázadi 
limitatiokat  ismertet,  s  közli  Bácsvármegye  1699-iki  összeírását.  Stdczer 
Márki  Dózsa  Györgyét  bírálja.  Ezen  kívül  a  társulat  eddigi  működéséről 
s  történetéről  ad  számot.  £  társulat  is  érezhető  hiányt  pótol ;  a  török 
dúlásnak  nagyon  kitett  megye  régi  archívumát  fogja  idővel  pótolhatni. 

-^   Az  ARADON  SZÉKELŐ  KüLCSEY-EGYESÍJlET  ÉVKÖNYVEITEK    III-Ík  évfo* 

lyama  közli  Fábián  Gábor  életét  Jancsó  Benedek  tollából.  Jól  írt  tíisetes 
és  kimerítő  életrajz,  mely  helyenként  egész  korrajzzá  nÖvi  ki  magát 

Az    lEORI  EGYHÁZMEGYEI  IRODALMI  EGYLET  C     elhatárOZta,  hogj  aZ 

egyházmegye  történelmére  vonatkozó  adatokat  Összegyűjti.  A  választ- 
mány e  czélból  felhívást  küldött  szét,  melyhez  bizonyos  kérdő  pontok 
voltak  mellékelve.  A  válaszok  szép  számmal  küldettek  be  —  s  az  egy- 
let eljöttnek  látta  az  időt,  megtenni  a  szükséges  lépéseket  ezek  hasznosí- 
tására. E  czélból  folyóiratot  indítottak  meg  >Adatok  az  egri  egyházme- 
gye történelméhez c  czím  alatt,  melynek  szerkesztésével  az  olvasóink 
által  előnyösen  ismert  Kandra  Kabost  bízták  meg,  ki  a  folyóiratból  az  I. 
füzetet  már  közzé  is  tette.  Bevezetésül  a  füzethez  Balá$sy  Ferencz  az 
egyes  püspökségek  monographiáinak  irodalmát;  a  »plebániák€  ez.  a. 
három  van  ismertetve :  a  szalóki  Kandrától^  a  szíhalmi  Botától,  a  szandrői 
Wallától ;  Bunyitay  és  Kandra  okmányokat  s  regestákat  tesznek  közzé ; 
az  érdekes  füzetet  vegyesek  rovata  zárja  be.  A  szerkesztés  és  összeállítás 
gondos ;  a  czikkek  jól  vannak  megválasztva  s  az  egyháztörténetnek  már 
a  megjelent  is  becses  forrását  képezi.  Ajánljuk  olvasóink  figyelmébe.  A 
díszes  kiállítású  s  vastag  füzet  ára  1  frt. 

—  Sopronmegyéből  rendkívül  örvendetes  híreket  veszünk.  Igen 
üdvös  s  a  siker  biztos  kilátásával  kecsegtető  mozgalom  indult  meg  ottan 
a  megyei  történelmi  és  régészeti  múzeum-egylet  felállítása  érdekében. 
Midőn  társulatunk  kirándulását  ott  tartá,  tanúi  voltunk  azon  érdeklődés- 
nek, melylyel  a  megye  a  történelem  iránt  viseltetik  —  a  közel  van  hozzá, 
hogy  ez  ^érdeklődés  testet  öltsön,  még  pedig  egyszerre  oly  felszerelés- 
sel, melyet  a  maga  nemében  páratlannak  mondhatunk.  A  mozgalmat  a 
» Sopron  <  czímü  lapban  Szontágh  Hugó  derék  tagtársunk  índítá  meg  egy 
lelkes  felhívással,  melyben  utalt  a  megye  áldozatkészségére :  tavaszi  köz- 
gyűlésében a  megye  monograpbiájára  8000  frtot  szavazván  meg.  A 
viszhang  e  felhívásra  azonnal  kész  volt:  történetírásunk  ismert  r^ 
kitűnő  bajnoka  Páur  Iván  gazdag  és  rendkívül  értékes  gyüjteffiényéc 
felajánlá  az  egyletnek,  míg  Babics  Zsigmond,  a  kitűnő  müismerő  és  kiváló 
szaktudós^  a  megye  kitűnőségeit  nov.  12-ére  értekezletre  hívta  össze. 
Mire  e  sorok  világot  látnak,  a  gyűlés  bizonynyal  meghozta  a  határoiatot, 
hogy  Sopronmegye  történelmi  és  régészeti  múzeum-egylete  felálHttaasék. 


TÁRCZA.  687 

IRODALMI  SZEMLE. 

Irodalmunk  ez  elmúlt  nyáron  irodalmi  müvek  előállításában  a  szo- 
kottnál jóval  nagyobb  tevékenységet  fejtett  ki,  annyira,  hogy  szemlénk, 
folyóiratunk  korlátolt  köre  mellett,  egyelőre  csak  rövid  fölemlitésökre 
kénytelen  szorítkozni,  későbbre  halasztván  azok  tüzetesebb  megemlítését. 

Kezdjük  el  a  szemlét  saját  kiadványunkon.  A  Történeti  Életrajzok 
első  évfolyamának  ötödik  és  utolsó  füzete  október  1-én  szétküldetett. 
Acsády  Széchy  Máriája  —  a  3-ik  életrajz,  melyet  ez  évbeu  adunk  — 
befejeztetett,  gazdagon  illustrálva  színnyomatokkal^  önálló  s  a  szövegbe 
nyomtatott  képekkel.  A  közönség  emelkedő  pártfogásából  következtetve, 
a  füzetek  tetszést  arattak,  s  épen  ezért  Társulatunk  és  az  Akadémia 
elhatározák  annak  fentartását  A  jövő  évben  ismét  három  életrajz  fog 
megjelenni:  Forgách  Zsuzsanna  Deák  Farkastól^  Pázmány  Péter /^a^rioV 
Vilmostól  8  IV.  László  Szabó  Károlytól.  Három  művész  tett  már  eddigelé 
is  utazásokat  az  ország  legkülönbözőbb  vidékein :  Dőrre  és  Mirkovszhj  a 
felvidéken  s  Kimnach  Erdélyben  és  Bihar  megyében.  Tájképek  és  régi 
műemlékek  egész  sorozatával  tértek  vissza ;  az  általok  hozottak  közül  elég 
csak  egyet  említenünk  meg:  Pázmány  Péter  eddig  ismeretlen  egykord 
gyönyörű  arczképét,  mely  datálva  van^  s  rézkarezban  a  decz.  1-ei  füzet- 
ben fog  kiadatni.  De  külföldről  is  kaptunk  igen  szép  magyar  müemlé- 
keketk  A  füzetek  szétküldését  s  expeditióját  egé-zen  Mékner  Vilmos  űr 
vállalta  el.  Az  előfizetési  pénzek  (tagoktól  5  frt,  nem  tagoktól  8  frt)  hozzá 
küldendők.  Kérjük  tagtársainkat^  siessenek  az  előfizetés  megtételével. 

—  TőRTtNETi  IB0DALMT7NK  Ujabb  termékei  közt  mind  terjedelemre, 
mind  belbecsre  első  helyen  Salamon  Ferenoz  nagy  munkája  áll :  » Buda- 
pest történeténeke  II.  és  Ill-ik  kötete^  mely  a  római  birodalom  bukásá- 
tól Mátyás  király  haláláig  terjed.  Magának  a  történetnek  elbeszélő  része 
a  Il-ik  kötetben  foglaltatik:  a  Ill-ik  ezcursiókat  s  eriticai  forrástanul- 
mányokat  foglal  magában.  Salamon  erős  eriticája  s  nagy  formaérzéke 
főként  a  Ilik  kötetben  nyilvánul,  mely  történetirodalmunk  legel  vezhetőbb 
és  legszebb  termékei  közé  tartozik,  míg  a  Ill-ik  kötet  homályos  históriai 
kérdések  tisztázásával  foglalkozik.  £z  utóbbiak  közt  is  meglepő  com- 
binatiókra^  erős  logicával  keresztülvitt  tételekre  találunk  —  s  a  felvetett 
kérdések  közül  egyik-másikra  még  visszatérünk.  De  addig  is,  míg  tüze- 
tesebben méltányolhatnánk  a  nagy  munkát,  figyelmeztetni  akartuk  a 
nagy  közönséget  megjelenésére.  Bár  e  munka  kizárólag  Budapest  tör- 
ténete^  de  ez  annyira  össze  van  forrva  a  hazánkat  különböző  időkben 
mozgató  eszmékkel,  hogy  lehetetlen  volt  Salamonnak  elkerülni,  hogy 
ezekről  is  ne  nyilatkozzék.  De  épen  erős  formaérzéke,  melyről  elébb  is 
szóltunk,  megóvta  őt  attól,  hogy  még  ott  is,  hol  egészen  űj  szempontokat 
állit  fel,  többnek  vegye  azt,  mint  háttérnek^  mely  arra  szolgál,  hogy  a 
főváros  helyi  történetét  megértesse  olvasóival;  kik  bizonynyal  érdeklŐ«' 
déssel  fogják  e  munkát  olvasni^ 


688  tArcza. 

A     »IIlSTOBlAE    HUNGARICAE    F0STE8    DoMESTIClC     CZÍma    kutfÖ* 

gyüjteménynek,  melyet  tudvalevőleg  ismert,  kiváló  tudósunk  Mátyás 
Flórian  ad  ki  M.  Florianus  név  alatt,  negyedik  kötete  megjelent  Tar- 
talmazza a  Pozsonyi  krónikás  néven  ismert  epitomet,  mely  azonban  itt-ott 
önálló  tudósításokat  is  tartalmaz.  Először  Toldy  adta  ki  1852-ben.  £ 
kiadás  bibáit  szépen  kimutatta  már  1856-ban  Knauz  Nándor,  mire  & 
tudós  kiadó  egy  uj  kiadást  rendezett,  de  az  —  bár  más  történeti  forrá- 
sokkal kinyomatott  —  napvilágot  nem  látott,  banem  czímlap,  s  előbeszíii 
nélkül  ma  is  még  az  Athenaeum  raktáraiban  lappang.  Ezt  követi  >Roge- 
rius  Carmen  miserabilisec,  mely  Endlicbernél  is  meg  van,  valamint  IUb* 
zanus  Epitome-je,  mely  Schwandtner  gyűjteménye  óta  ucm  ért  kiadást. 
Rogerius,  melynek  codexe  nem  ismeretes,  a  Tburóczi-féle  első  kiadás, 
Kanzauus  pedig  ugyancsak  a  Sambucus-féle  első  kiadás  után  közöltetik, 
de  kipótolva  itt-ott  a  nemzeti  múzeumban  őrzött  egy  csonka  kézirata 
segítségével.  Három  királyi  genealógián  kívül  közölve  van  itt  még  a 
Knauz  által  felfedezett  és  a  Századok  1875.  folyamában  megjelent  12. 
századbeli  feljegyzés  a  magyar  királyok  sírhelyéről,  és  Marczali  Henrik 
által  a  Történelmi  Tárban  1878-ban  kiadott  némi  adalék  a  tatárokról 
és  IV.  Béla  fiának  házasságáról  a  kűn  fejedelem  leányá\al.  Sajnáljak, 
hogy  e  kisebb  feljegyzések  mellől  elmaradt  ama  XIII.  századbeli  feljegy- 
zés^ mely  a  Monumcnta  Germaniae  XXIY.  kötetében,  65.  lap  jelent  meg 
és  a  tatár  dúlás  chronologiájára  nézve  a  sajómelléki  csata  napjait  is  adja: 
—  telette  nagy  fontosságú.  Ez  azonban  pótolható  a  következő  kötetben, 
melybe  a  kiadó,  ugy  látszik,  Muglent  akarja  —  igen  helyesen !  —  felvenni. 
8  a  melyhez  mi  még  a  magunk  részéről  már  csak  teljesség  kedvéért  is, 
az  Engel  kiadta  Chronicon  Bhythmicnmot,  fontosságuk  és  érdekességük- 
nél fogva  pedig  Spalatoi  Tamás  Históriáját,  és  Szent-Gellért  különböző 
legendáit  szeretnénk  csatolni.  A  kötet  végén  egy  »DÍ8quisitioc  foglaltatik 
»de  anno  natali  et  aunis  regiminis  S.  Stephani  régise,  melyben  szerző  a 
8/ent  király  születésének  évét^  a  lengyel  kamcnzi  évkönyvek  alapján  a 
legnagyobb  valószínűséggel  975-re  véli  teendőnek. 

—  Eáth  Mók  kiadásában  egy  egész  sorozat  kitűnő  munka  hagyta 
cl  a  sajtót.  Bozóky  méltán  nagy  feltűnést  keltett  munkáját  a  »Római 
Világ «  a  nyolczadik  füzettel  befejezte.  Egy  egész  sereg  művelődéstör- 
téneti rajzot  mutat  be,  képekkel  illustrálva  s  a  legkitűnőbb  külföldi  írók, 
főként  Friedlaendcr  munkáinak  felhasználásával.  A  Római  Világ  törté- 
neteire még  mindig  nagy  gond  van  fordítva^  számos  külföldi  író  foglal- 
kozik azzal,  kik  közül  egynek,  Curtiusnak  munkáját,  akadémiánk  ki  is 
adta ;  de  ez  Bozóky  szép  tanulmányait  nem  tette  fölöslegesekké,  sőt  aat 
a  részét  tárgyalja  a  római  történetnek,  mely  legjobban  szolgál  annak 
kiegészítésére^  illustrálására.  A  római  civilisatiónak  nagy  befolyása  volt 
az  azt  követő  századok  történetére  is:  egy  okkal  több,  hogy  mi  is 
igyekezzünk  azzal  megismerkedni.  Bozóky  munkája,  mely  önálló  felfo- 
gással készült  átdolgozás  az  újabb  kutatások  színvonalán  állva^  e  czélnak 


tArcza.  689 

tökéletesen  megfelel.  Ráth  Mór  legkiválóbb  kiadásai  közé  tartoznak  a 
legjelesb  magyar  írók  összegyűjtött  munkái.  Arany  János  összes  müvei- 
nek díszes  és  kiváló  ízléssel  kiállított  kiadása  immár  befejezéséhez 
közelget.  Az  utolsó  füzet  a  napokban  fogja  elhagyni  a  sajtót,  s  ezzel 
a  magyar  közönség  nagy  költőjének  müveit  oly  fényes  és  correct 
kiadásban  bírja,  mely  a  költőhöz  egészen  méltó.  Gyorsan  köveik  egy- 
mást br.  Eötvös  összegyűjtött  müveinek  füzetei.  A  >XIX-dik  század 
uralkodó  eszméi « -bői  immár  négy  füzet  jelent  meg.  Költeményei,  elbe- 
szélései 6  egy  vígjátéka,  lÉIjen  az  egyenlősége  egy  vaskos  kötetbe  van- 
nak foglalva.  Megkezdte  az  > Emlékbeszédek «  kiadását,  melyből  egy 
füzet  került  könyvpiaczra.  Nagy  elismeréssel  kell  Ráth  Mór  egy  másik 
vállalatáról  is  megemlékeznünk,  mely  regény  és  fordítás  ugyan^  de  melyet 
mégis  különösen  kell  olvasóink  figyelmébe  ajánlani :  ez  Tolstoj  gróf  nagy 
műve,  >Háborű  és  Békec.  Bámulatosan  van  e  munkában  egyesítve  a 
regény  és  történet.  Egy  megragadó  elbeszélés  keretébe  van  befoglalva  a 
nagy  napóleoni  korszak  1805  —  1815-ig.  A  csaták,  az  udvar,  a  salonok 
leírásai^  a  históriai  alakok,  kik  élnek  és  mozognak,  egy  olyan  könyvben 
vannak  egyesítve,  melyből  tanul  s  melyet  bámul  az,  ki  kezébe  veszi. 
Több  ez  regénynél ;  valóban  történeti  rajz  s  a  regény  osak  keretül  szolgál. 
A  kinek  ily  monumentális  munka  olvasásában  kedve  telik,  az  ne  hagyja 
olvasatlanul  a  » Háborút  és  Békét c. 

—  MiKULiK  József  » Magyar  kisvárosi  élet  1526  — 1718«  czím 
alatt,  csinos  kiadásban  tisztán  eredeti  forrástanálmányou  alapuló  törté- 
neti rajzot  adott  ki.  Mikulikkal  olvasóink  többször  találkoztak,  s  más 
folyóiratokban  is  közlött  tanulmányokat,  melyeknek  egyik  érdeme  min- 
dig az  volt,  hogy  fáradságot  nem  ismerő  szorgalommal  gyűjtötte  össze 
azokhoz  az  adatokat.  Egyes  városok  monographiái  nálunk  bőven  vannak  : 
azoknak  ügy  szólva  egész  irodalma  van.  A  kecskeméti  életet  a  hódoltság 
idejében  pl.  Hornyik  kitűnően  festette  —  de  ez  az  első  kísérlet  nálunk 
a  generalisálás  terén,  mely  a  felső-magyarországi^  a  törökkel  érintkező 
városok  életét  festi.  Itt  tehát  szerzőnek  bizonyos  tekintetben  úttörőnek 
kellé  lennie^  sok  nehézséggel  küzdenie  —  s  ezek  daczára  feladatát  jól 
oldá  meg.  Gondoskodni  fogunk  e  munka  behatóbb  ismertetéséről,  addig 
is  ajánljuk  olvasóink  figyelmébe.  Ára  2  frt  50  kr. 

—  A  Tí^RTÉNETi  KíziKüNYVEK  1 2-dik  füzetc  az  > Észak-Amerikai 
Államok  Története «  Higgiuson  után  angolból  fordítva^  az  Atheuaeum 
kiadásában  megjelent. 

— -  » Kossuth  Lajos  Iratai*  népies  kiadásából^  melyet  az  Athe* 
naeum  kiadásában  Helfí  rendez  sajtó  alá ,  uyolcz  füzet  jelent  meg, 
képekkel  illustrálva.  Ugyancsak  áz  Athenacumnál  a  iPaedagogiai 
Encyclopediác-ból,  melyben  nagyszámú  történeti  czikk  is  foglaltatik  s 
melyet  Verédy  Károly  szerkeszt,  eddigelé  17  füzet  hagyta  el  a  sajtót. 
Igen  Hasznos  segédkönyv,  nemcsak  a  szakemberek,  hanem  a  nagy  közön- 
ség számára  is.  Hasonlag  az  Athenacumnál  hagyta  el  a  sajtót  Browning 


690  TÁRCZA. 

európai  hirü  munkája,  >A  Nevelés  Elm^etének  Története c.  £gj  népen 
írt  8  finom  történeti  érzékkel  készült  tanulmány. 

—  A  BUDAPESTI  növendékpapbIo  muukálatai  48-ik  évfolyam%  U-ik 
kötetében  két  történeti  értekezés  foglaltatik:  a  » magyarországi  főpap- 
nevezések  történelmének  vázlatát  Dedek  Crescenc  Lajostól  s  » vallásos 
irányú  szép  prózánk  fejlődése^  Babik  Józseftől ;  mindkettő  gondos  tanul* 
mánynyal  készült  dolgozat. 

—  >Elműlt  időkc  czím  alatt  Vadnat/  Károly  összegyüjté  a  lapok- 
ban szétszórtan  megjelent  közleményei  közül  azokat,  melyek  saját  élmé- 
nyeire vonatkoznak,  gyerek  korától  elkezdve  csaknem  az  utolsó  időkig. 
Minden  egyes  czikke  egy-egy  tükördarab  a  múltból,  s  az  a  körulbelől 
egy  negyed  századra  terjedő  múlt:  mozgalmas  időknek,  verőfényes 
napoknak,  nagy  nemzeti  gyásznak,  erős  küzdelmeknek  volt  tanája,  ef 
részese.  Abból  a  kis  honvédből  kitűnő  journalista  lett,  azt  a  lelkesedni 
tudó  gyereket  megtanította  az  élet  számolni  és  küzdeni  nehézségekkel  a 
nélkül,  hogy  az  óvatosság  annyira  vitte  volna,  hogy  a  hazaszeretetből 
valamit  lealkudjon  s  a  szenvedésektől,  hol  azok  vártak  rá,  visszariadjon. 
Minden  egyes  czikken  érezhető  a  közvetlenség  hatása,  még  akkor  is,  ha 
mint  RapaicB  őrnagynál,  régmúlt  időkről  beszél.  Az,  a  ki  valaha  ezen 
időknek  történetét  meg  fogja  írni,  jó  hasznát  fogja  venni  e  szép  könyv- 
nek, mely  a  mai  közönségnek  is  több  mint  kellemes  olvasmány :  egy  jó  és 
tanúságos  könyv  az. 

—  FiNDüRA  Imre  »az  orbz.  statistikai  hivatal  közleményét  czím 
alatt  összeállította  az  orsz.  statistikai  hivatal  könyvtárának  és  térképgyűj- 
teményének czímjegyzékét  s  egy  terjedelmes  kötetben  kiadta  azt.  Hazánk 
egyik  legnevezetesebb  szakkönyvtáráról  ád  az  számot ;  mondhatni  az 
európai,  sőt  az  Európán  kívüli  államok  statist.  irodalmának  tükrét  táija 
fel.  A  könyvtár  kitűnően  van  rendezve,  szakokra  osztva,  melyek  az 
áttekintést  megkönnyíthetik  ;  a  czímtározás  correct  s  általában  az  egész 
könyv  nagy  gonddal  van  szerkesztve.  Végéhez  pedig  terjedelmes  tirgy- 
és  névmutató  van  csatolva,  mely  e  munka  használhatóságát  megköoy- 
nyíti.  A  könyvtár  egyik  csoportja :  a  Hungaricák,  azért  is  kiválóan 
érdekes,  mert  az  a  magyar  statistikai  irodalomnak  adja  hü  képét 

—  DoBAi  Istvánnak  múlt  században  megjelent  s  valódi  irodalmi 
ritkasággá  vált  munkája :  » Tisztesség  oszlopai  második  új  kiadásban 
elhagyta  a  sajtót.  A  kiadást  König  Pál  eszközölte  a  hunyadmcgyei  ré- 
gészeti és  tört.  társulat  megbízásából  s  könyvárusi  úton  50  krért  meg- 
szerezhető. Egy  érdekes  múlt  századi  korrajz,  mely  Hunyad  megyének 
1739-iki  állapotát  vázolja,  sok  érdekes  történelmi  adatot  tartalmazván. 
A  kiadó  az  eredeti  példányhoz  tartotta  magát  híven  s  gondos  és  correct 

—  K.  Nagy  Sándor  Bihar  megye  múltjának  és  jelenének  szor- 
galmas ismertetője,  kitől  » Bihar  országc  czím  alatt  egy-két  kötetre  ter- 
jedő monographia  jelent  meg,  »A  régi  Bihar  megyéről  c  czím  alatt  egy 
85   lapra  terjedő  monographlát  adott  ki,  melyben  saját  könyvtárának 


TÁRCZA.  691 

néhány  munkáját  ismerteti,  azokat  tudniillik,  melyekben  Bihar  megyét 
illető  vonatkozásokat  talált  Összesen  15  munkát  és  térképet  ismertet  egy 
múlt  századi  kalendáriumból  s  öt  folyóiratból  kiírta  a  Bihar  megyére 
vonatkozó  közléseket.  Mindenesetre  érdekes  adalék  s  csak  azt  sajnál- 
hatjuk, hogy  kizárólag  csak  saját  könyvtárára  szorítkozott  s  nem  vette 
fel  egyszersmind  azokat  a  nagy  munkákat  is,  melyek  a  nagyobb  köz- 
könyvtárakban őriztetvén^  hozzáférhetők  s  Bihar  megyére  vonatkozólag 
érdekes  adalékokat  tartalmaznak. 

—  A  II.  KiB.  Államnyomda,  derék  igazgatója,  Péchy  Imre  vezetése 
alatt  egészen  átalakult:  európai  színvonalra  emelkedett  s  ma  már  minden 
hasonló  intézettel  kiállja  a  versenyt.  A  szépen  kidolgozott  térképből, 
mely  a  Történeti  Életrajzok  I.  füzetéhez  volt  mellékelve,  olvasóink  meg- 
győződhettek szavaink  igazságáról,  s  melynek  kiváló  bizonysága  a  leg- 
újabban megjelent:  >Magyarország  közigazgatási  térképei  is  12  nagy 
folio  táblán.  Színnyomatokban  s  akkép  berendezve  tétetett  közzé,  hogy 
egyfelől  igen  könnyen  kezelhető,  minden  közigazgatási  s  törvénykezési 
dolgot  a  legjobban  kitüntet.  A  hegyek,  folyók  nagysága,  a  helységek 
fekvése,  határok,  minden  a  legpontosabban  ki  van  tüntetve.  S  a  mi  fő, 
az  írás  tiszta  és  könnyen  olvasható.  Kiválóan  fontos  és  becses  a  törté- 
netíróknak is,  kiknek  egy  jó  és  megbízható  térkép  megbecsülhetetlen. 
De  ezenkívül  még  más  gyönyörű  cartographiai  dolgokat  is  készített 
az  államnyomda:  Magyarország  1596-iki  térképét,  melynek  egyetlen 
példánya  Ráth  György  birtokában  van,  photocincographia  útján  Wein^' 
wurm  Antal,  ki  a  Történeti  Életrajzok  cincographiai  reproductióit  is 
készíti,  sokszorosítá ;  továbbá  Lanfranconi  gazdag  gyűjteményéből 
Dévén}t  £ngelbrecht  egykorú  rajza  után,sRo8SÍ  >I1  teatrodellaguerrac- 
jából  Buda  1686-iki  visszafoglalásának  két  nagy  folio  képét,  mindhármat 

^Veintourm  kitűnően  sikerült  cincographiája  után.  £  részben  is  annyira 
haladtunk  már,  hogy  nem  szorulunk  a  külföldre. 

—  Apróbb  nyomtatvántok.  Károly  János  kanonok,  érdemes  tag- 
társunk, Szent- István  napján  szép  és  emelkedett  szellemű  egyházi  beszé- 
det tartott  8  azt  > Isten  ujja  a  történelemben <  czím  alatt  közzé  is  tette. 
—  Imreh  Sándor  nyomdász  »Mit  tettek  régi  hitfeleink  a  maros-vásárhelyi 
várbeli  ref.  torony  gombjába  a  XVII-ik  században  ?c  czím  alatt  nyom- 
tatásban közli  azt  a  három  darab  okmányt,  mely  a  maros- vásárhelyi 
várbeli  toronygombjában  april  1 0-én  megtaláltatott.  Érdekes  feljegyzések 
ezek,  melyek  közül  az  első  egy  promemoria  az  akkori  hazai  és  helyi 
viszonyokról.  A  második  az  1822-ben  feltalált  okiratokat  írja  át,  melyek, 
összesen  három  darab,  1668-ból  származtak  s  a  torony  renoválására 
vonatkoznak,  a  harmadik  Borosnyai  Lukács  feljegyzéseit  foglalja  magá- 
ban. Találtak  e  toronyban  még  egy  emlékpénzt  is,  mely  areformatiónak 
1817-ben  tartott  három  százados  jubileumára  vonatkozik.  —  Ameth 
Alfréd  az  »Allgemeine  Deutsche  Biographiec  egyik  közelebbi  kötetében 
Mária  Theréziáról  egy   26  lapra  terjedő   biographiát   tett  közzé,  mely 


692  tírcza. 

külön  lenyomatban  is  megjelent.  Mária  There'ziának  nagy  ne?u  mono- 
graphusa  dióhéjba  szorítva  adja  elő  az  adatokat  s  természetesen  a  leg- 
újabb kutatások  színvonalán  áll.  Mustrául  szolgál  arra  nézve,  hogy  hogyan 
lehet  röviden,  jó  és  kimerítő  életrajzot  írni.  —  Sárossy  KappdUr  Ödön 
összeállította  a  magy.  kir.  államvasutak  tíz  évi  működésének  történetét,  a 
e  derék  munka  közgazdasági  emelkedésünknek  legfényesebb  bizonysága. 
—  Petz  Gedeont.  >  Magyar  Hunmonda  c  czím  alatt  kiadta  azt  apályaman. 
kát,  melylyel  az  egyetem  bölcsészeti  karának  jutalmát  elnyerte.  A  kérdéit 
ügyesen  fogja  fel  és  tisztázza,  még  pedig  oly  sikerrel,  hogy  szüks^esnek 
tartjuk  tüzetesebb  ismertetéssel  szólni  az  általa  felvetett  kérdéshez.  Hason- 
lag  bővebben  fogunk  szólani  Hörh  Jó^^é/' tagtársunknak  >A  sáros-zempléni 
ev.  esperesség  történetei  czímü  müvéről.  Ugyancsak  Hörk  József  kiadu 
az  » eperjesi  ev.  templom  és  az  eperjesi  ev.  ker.  colleginm  visszaszerzéseDek 
100  éves  örömünnepe  alkalmából^  tartott  emelkedett  szellemű  és  ihletett 
beszédét,  mely  rövid  visszapillantást  foglal  magában  a  collegiam  törté- 
netéről. A  függelék  közli  II.  Józsefnek  Eperjesen  tett  látogatásának  egr- 
kord  német  nyelvű  leírását;  azon  énekeket,  melyek  az  I775*ikí  ünne- 
pély alkalmával  a  templomban  tartattak  s  a  collegium  cs  templom  Téte- 
léről szóUó  okmányokat.  Jlegymegi  Kiss  Kálmán  tagtársunk  az  >ev.  ref 
keresztyén  egyház  kultusza  és  szervezetei  Magyarországon  czíon  alatt 
egy  röpiratot  adott  ki  kézírat  helyett.  Az  orsz.  kiállítás  alkalmából  i 
magy.  kir.  természettud.  társulat  egy  kis  múltját  és  jelenét  ismertető 
füz  tet  tett  közzé.  A  társ.  1841-ben  Bogát  Pál  indítványára  keletkezett 
s  azóta  a  természettudományi  társulatnak  hatalmas  factorává  nőtte  ki 
magát.  —  A  Stampfel  K,  vállalkozó  pozsonyi  könyvárus  által  kiadott 
» Magyar  Helikoni -hői  a  nyár  folyamán  kilencz  füzet  hagyta  el  t  sajtót, 
12  életrajzot  tartalmazva,  melyek  kivétel  nélkül  iemert  és  jó  írók  tolU- 
ból  erednek.  Közelebbi  füzetünkben  ismertetni  fogjuk  ezeket. 

—  SiEBMACHEB  »Wappenbuch<r-jában,  ama  nevezetes  czímertaoi 
munkában,  a  mely  az  egész  Európa  nemességeit  országonként  felöleli. 
most  jelenik  meg  azon  rész,  a  mely  a  magyar  nemesség  czímereit  ti 
czímerleírását  tartalmazza.  Czíme  e  cy dúsnak  :  »Der  Adél  von  rogam 
sammt  den  Nebenlttodern  des  St.  Stephans-Eronec.  Szerkesztői  felső- 
győri  Nagy  Iván  és  n.-tacskándi  Csergheő  Géza,  a  czímereket  raja)(j» 
Irinyi  Víd.  Eddigelé  2  füzet  jelent  meg.  Az  első  füzet  182  család  cu- 
merét  írja  le  192  czímerképpel,  a  második  füzet  190  családról  szól  j 
215  különböző  czímerképet  hoz.  Az  egész  eddig  a  Batthyányi-családi^: 
terjed.  Rendkívül  sok  az  eddig  ismeretlen  czímer  benne.  A  vállalat  nag^ 
fontosságú  s  czímertanunk  fejlődése  történetében  korszakot  alkotó.  A 
szerkesztés  jó  kézben  van,  a  mi  biztosíték  arra^  hogy  a  hozzá  kötött  nag} 
várakozásokban  csalódni  nem  fogunk.  A  vállalatot  a  nürnbergi  >Baacr 
és  Raspec-czég  adja  ki. 


TÁRCZA.  693 

POLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE. 

«-«  A  »TcRUL«  második  füzete  egész  sorozat  beható  közlcménjt 
hoz,  felváltva  régibb  és  fiatalabb  íróktól^  melyekben  a  történeti  segéd- 
tudományok  majd  minden  ága  képviselve  van  s  melyek  közül  nem 
egy  tisztázatlan  kérdéseket  dönt  el.  Nagy  Iván  a  Csák  nemzetség  külön- 
Löző  elágazásait  tette  kritikai  tanulmány  tárgyává,  ismert  és  nem  ismert 
oklevelek  alapján,  a  e  füzetben  két  elágazás  nemzetségét  mutatja  be. 
Báró  Nyári  Albert  Mogbi  Mátyás  1418-iki  ezímeres  levelét  közli  s  szín- 
képben bematatja  a  czimert  is,  mely  egy  szarvason  lovagló  nöt  ábrázol, 
s  ha,  mint  Nyári  megjegyzi,  e  körülmény  a  heraldikai  szabályokkal 
összeütközésben  van  is,  de  műveltség -történeti  tekintetben  fontos  jelen- 
ség, mert  bizonyítja,  hogy  a  szarvasokat  hátas  paripákűl  is  használták, 
nemcsak  fogatok  elé  fogva.  Thaly  Kálmán  a  Bercsényi  család  nemzetség- 
rendjét  állítá  össze,  a  kiválóbbakról  dióhéjba  szorított  biographiát  adván. 
Kubinyi  Ferencz  a  VídŐyek  nemzedékrendjét  állítá  össze  kiadatlan  okle- 
velek alapján.  A  különböző  Némethy-családok  geneologiáját  Némethy 
i^ajos  ismerteti.  Tagányi  az  orsz.  levéltárban  őrzött  nemes  levelek  jegy- 
zékéből az  M  és  N  betűket  mutatja  be.  A  » Vegyes  Közléseké  közül 
kiemeljük  Kubinyi  Fercnczét  a  Palásthy  Borsokról,  kimutatván,  hogy  a 
Hors  divatos  személynév  volt.  Wertner  Mór  ó-kori  pecséttani  adatokat 
közöl.  A  »Tárczá«-ban  érdekes  apróságok  vannak.  A  harmadik  füzet 
első  czikkét  Kőváry  László  írta.  Az  lErdély  családai<í  czímü  munka 
érdemes  írója,  a  hűbéri  rendszer  szelleméről^  tekintettel  a  családi  és 
társadalmi  életre,  kezd  meg  egy  czikksorozatot,  melyben  a  történeti 
eseményeket  bölcsészeti  szempontból  tekinti ;  szellemes  modorban  szép 
irálylyal.  Méltó  figyelmet  érdemlő  czikk  a  dr.  Wertner  Móré  »Az  Árpá- 
dok a  régibb  külföldi  geneologiákban«,  két  nemzedékrendi  táblával,  me- 
lyek közül  az  egyik  Blondclet-é,  a  másikat  pedig  Wertner  állította  össze. 
Sorra  veszi  e  munka  a  régi  külföldi  geneologiai  táblákat,  igazító  magya- 
rázó jegyzetekkel  kisérvén  azok  adatait.  A  Sóvári  Soós  család  czímcréről 
Soós  Elemér  értekezik  levéltári  adatok  alapján ;  a  Soós  család  és  Csapyak 
H18-iki  czímerét  kitűnően  sikerült  színnyomatban  mutatván  be.  Ezen- 
kívül még  három  metszet  diszíti  a  czikket.  Nagy  Iván  a  Csák  nemzetség 
Ujlaky  ágazatát  ismerteti.  Tagányi  folytatja  az  orsz.  levéltárban  őrzött 
nemeslevelek  jegyzékét.  Németfiy  Lajos  múlt  századi  ezímeres  könyveket 
ismertet,  szám  szerint  hat  albumot,  melyben  összesen  54  czímer  van. 
Majláth  Béla  hét  városi  czimert  mutat  be  rajzban  és  írásban.  Dudás 
Gyula  a  heraldikai  stylrŐl  értekezik.  A  füzetet  érdekes  >Tárcza«  zárja  be. 

—  Az  »Abcheolooiai  Értesítő <  negyedik  számában  Némethy 
folytatja  talpraesett  c^íikkét  Budavára  régi  hely  raj  zárói,  erős  logikával  s 
tiszta  kritikával  sok  zavaros  és  hibás  helyrajzi  tévedést  igazítva  ki.  A 
megjelent  három  közlemény  négy  biztos  pontot  állapított  meg.  Radisich 
erdőfalvi  barlangok  őstörténelmi  leleteit  Téglás  Gábor,  —  a  szendrőládi 


694  JÁRCZA. 

gazdag  éa  uagy becsű  bronzleletet  Sőtér  Ágost,  —  a  csomacsatári  lova- 
gok temetőjét  Pauli  Iván  mutatják  be.  Katalin  bosnyák  királynő  sírkö- 
vének leírását  Thallóczy  adja,  közölvén  rajzban  a  sírkövet  is.  A  »LeTc- 
lezés^hez  Gyulai  Rudolf,  Kovács  Ferencz,  Szabó  István,  Bárány  (jer- 
gely,  Czobor  Béla  járultak  érdekes  adalékokkal.  Az  »Irodalomc  egr 
egész  sorozat  szakmunkát  ismertet  s  a  füzetet  >KüIönfélék<  változatos 
tartalommal  s  » Könyvészeti  rovat«  zárják  be. 

—  Az  ^Egtházmeoyei  Lapok-ból  ezdttal  bárom  füzetről  kell  szó- 
lanunk,  melyek  július,  augusztus  és  szeptemberben  jelentek  meg.  A  8Ie^ 
kesztő  bőven  ismerteti  a  pécsi  dóm  reconstrnctionális  munkálataimk 
jelenlegi  stádiumát,  polemisálván  a  képzőművészeti  társulat  feliratával. 
Trencaén  város  műemlékeinek  ismertetése  Sándorffytól  befejezést  iiy&. 
Ebenhöch  Ferencz  a  veszprémi  káptalan  egybázi  készleteit  közli  1656- 
ból.  Be  van  mutatva  a  bíres  nagyszebeni  falfestmény  s  egy  részlet  tu 
közölve  a  szentlászlói  falfestményekből.  Bogisich  Mibály  régi  templomi 
énekeket  közöl.  Ebenböcb  a  győri  székesegyház  18-dik  századi  szerel- 
vényeit közli,  a'  szerkesztő  tanulságos  megjegyzéseivel.  Hozza  a  kassai 
dóm  fejlődésének  történetét  Fröde  után.  Meg  van  kezdve  a  szerkesztőtol 
egy  hosszabb  czikk  az  orsz.  kiállításon  bemutatott  egyházi  mürégiségek- 
röl  s  a  fűzeteket  apróbb  közlések  és  beható  bírálatok  zárják  be.  Ai 
októberi  füzetben  szerkesztő  folytatja  a  budapesti  országos  kiállítisoo 
bemutatott  egyházi  műrégiségek  Catalogue  résonuée-ját,  ezúttal  37  darab 
leírását  közölvén.  Ebenhöch  Ferencz  folytatja  a  győri  székesegyhás  sze- 
relvényeinek múlt  századi  lajstromát  a  szerkesztő  tájékoztató  megjegy- 
zései kíséretében.  A  »rövid  közlemények  €  rovata  két  XVI-ik  századi 
perzsa  szőnyeg  rajzát  közli,  felhíván  ez  alkalomból  a  papságot,  hogy  a 
melyik  egyháznak  szőnyege  van,  tegyen  arról  jelentést.  A  fQzetet  eg; 
rövid  könyvismertetés  és  a  » Végy  esek «  rovata  zárja  be. 

• —  A  »Hazájík<  juniu&i  füzetében  Tóth  Lőrincz  egy  sok  meleg- 
séggel írt  s  igen  szépen  kidolgozott  életrajzot  közöl  Pulszky  FereDCzról. 
méltányolván  e  kiváló  tudós  és  tevékeny  férfiú  sokoldalú,  eredmények- 
ben gazdag  életét  s  rajzát  egy  szép  epigrammal  zárva  be.  Szilágyi  Istráo 
egy  verses  krónikát  közöl  a  Hóra- világból.  Szádeczky  Lajos  az  1717-iki 
nagyszebeni  országgyűlés  érdekes  naplóját  mutatja  be.  Szinnyei  J<^<s*^ 
folytatja  komáromi  naplóját.  E  füzet  Pulszky  F.  képét  közli.  A  szeptein- 
béri  fűzet  BeŐthy  Ödön  arczképét  hozza.  Az  életrajzot  Hegyessy  Mártoo 
írta,  gonddal  állítva  össze  a  szétszórt  adatokat,  melyek  e  kiváló  politikus 
életét  érdekes  világításban  tűntetik  fel.  Szinnyei  folytatja  komarom: 
naplóját,  egész  szept.  4-ikéig  jutva  el.  >Egy  régibb  kor  férfiaic  rzíni 
alatt  sok  érdekes  és  jellemző  adatot  jegyzett  fel  Kászonyi  János  e  izázad 
20-a8  és  30-as  éveiből.  A  1848  — 49-iki  szerb  támadásról  Vettet  Antal 
egy,  mint  látszik  hosszabb  czikkforozatot  kezd  meg,  mely  kiváló  katooii 
szakember  tollából  eredvén,  forradalmi  irodalmunknak  igen  becses  ada- 
lékát képezi.  Torma  Károly  egy  1 7ik  századi  gúnyíratot  közöl.  A  főze- 


TÁRCZA.  695 

tekét  változatos  iTárczac  s  Szinnyei  >Történelmi  repertóriumai  zárják 
be.  Az  októberi  füzetben  Kászonyi  János  ^Egy  régibb  kor  iQai<  czíin 
alatt  folytatja  a  múlt  füzetben  megkezdett  mémoireszerü  értekezését^  sok 
érdekes  és  jellemző  adatot,  apró  anekdotát  közölve  a  jaratasvilá^  életé- 
ből, azon  időkből,  mikor  a  régi  szellem  még  nem  aludt  ki  egészen,  az 
új  meg  már  beköszöntött  s  a  kettő  között  nem  egyszer  éles  összeütkö- 
zésre került  a  dolog.  A  » Kecskeméti  nemzetőrök <  czím  alatt  Vasváry 
Fcrencz  a  szabadságharcz  történetéhez  közöl  adalékot.  Szinnyei  folytatja 
> Komáromi  naplójegyzeteit  1849-bőU,  ezúttal  okt.  5-ikéig  jutva  el. 
Bányay  Árpád  Zalathna  felddlásárÓl  közöl  egy  adatot.  Hegyessy  Márton 
az  1 84 9-iki  havasi  szerencsétlen  hadjárat  történetéhez  huszonkét  érdekes 
okmányt  közöl  Bölöni  Sándor  gyűjteményéből.  A  füzetet  »Tárcza« 
zárja  be. 

—  A  >FioTELö«€  szeptemberi  füzetében  Zrínyi  szerelméről  igen 
érdekes  czikket  közöl  Kanyaró  Ferencz.  Zrinyi  munkáit  s  a  mi  ezen- 
kiviil  rendelkezésére  állt,  mindent  összekutatott,  a  mit  »Hajnal<-ra  és 
>yio]á«ra  talált  s  a  mit  talált^  azt  épen  oly  azépen^  mint  jól  tudja 
elmondani.  Felkeresi  a  szép  Eusebia  emlékét  Zrinyi  munkáiban,  bánatát 
és  keservét  kora  halálán  s  ott  végzi  be,  hol  kosztajniczai  vakmerő  vál- 
lalatára indul  Pettauba,  honnan  második  nejének  képét  is  elhozta  szi- 
vében. Abaíi  közli  Toldi  leveleit  Kazinczy  Gáborhoz.  Kabos  Ede  közli 
Csokonai  egy  elveszettnek  hitt  költeményét  »Mi  a  csók?€  s  Tutsck 
Anna  Kemény  » Rajongók  €  czímü  regényéről  közöl  egy  hosszabb  és 
beható  tanulmányt.  A'  füzetet  Szinnyei  Repertóriuma  zárja  be.  Az  októ- 
beri füzet  Frankenburg  egy  kiadatlan  munkáját  mutatja  be,  egy  szelle- 
mes csevegést  a  régibb  írói  életből.  Kemény  László  Szirmay  Antal  életé- 
hez közöl  adatokat.  A  magyar  írók  életrajza  czímü  rovat  bemutatja 
Gergely  Károlyt,  Sümegi  Kálmánt  és  Láng  Istvánt  Kazinczy  Fcrencztől 
és  Gábortól  s  Szemére  Páltól  kiadatlan  leveleket  hoz,  —  folytatja 
Csaplár  Benedek  életrajzát  Révairól.  A  füzetet  Szinnyei  irodalmi  reper- 
tóriuma zárja  be. 

—  A  DÉLMAG YAR0R8ZÁ0I  MÚZEUM  KÖZLÖKYE  a  >Régészeti  és  Törté- 
neti Értesítőc  harmadik  füzetében  Dudás  Gyula  megkezdi  a  magyar- 
országi szerbek  szereplésének  történetét^  ez  első  közleményben  a  XVI-ik 
század  végéig  jutva.  Karácsonyi  János  a  Csanád- nemzetség  birtokai 
felsorolását  s  Szmida  Lajos  Bél  Mátyás  életéről  megkezdett  czikkét  foly- 
tatják. A  »Tárcza€  a  társulati  gyűlések  leírását  hozza  s  a  füzetet  vál- 
tozatos és  érdekes  > Egyvelege  zárja  be.  A  lY-ik  füzet  Ormos  Zs.  tár- 
sulati elnök  feloldását  hozza,  melyet  a  juu.  2-ikL  közgyűlésen  tartott  s 
melyben  Mátyás  király  korára  vonatkozó  művelődési  adatokat  sorol  fel. 
Márki  S.  a  pankotai  ásatásokat  ismerteti  az  ottani  apátsági  templom 
alaprajzának  kíséretében,  reflcctálva  a  » Századokéban  Kandra  Kabos  és 
Balássy  közt  folyt  polémiára.  Következik  Bél  Mátyás  életrajzának  vége 
Szmífla  Lajostól.  A  füzetet  egyveleg  zárja  be. 

SzlzADOK    1885.  IX.  FezET.  46 


69G  TÁBCZA. 

Az    »AbCUIV  DES  VEBElNEd  FÜR    SlEBEKBÜBQISCHE     LiiSDESKnkDE C 

20-ik  kötető  első  fíizctébcQ  Herbert  a  szebeiii  egészségügyi  viszoojokra 
vonatkozó  adatokat  nagy  szorgalommal  összeállítá  egész  a  XVI-ik  század 
végéig  s  Zimmermanu  a  szebeni  szomszédságok  történetét  írja  le,  levél- 
tári kutatások^ alapján,  érdekes  adalékul  az  erdélyi  városi  viszonyok  tör- 
ténetéhez. 

—  A  yMittueilukgen  des  x.  k.  Kriegs-Abchivs«  ez  évi  4*ik  és 
utolsó  füzetében  több  tdlnyomólag  hadtaui  tanúlmánj  mellett,  egy  miu- 
ket  is  közelebbről  érdeklő  czikk  foglaltatik  a  törökök  elleni  1685-iki 
hadjáratok  történetéről  a  hadi  levéltárban  lévő  adatok  és  jelentések  alap- 
ján, s  e  czikkhez  egy  térkép  is  vau  mellékelve. 

^  —  Az  ^Ukqabische  Reyuec  6 — 9-dik  füzetében  közölve  vau 
Bethlen  Gábor  élet-  és  jellemrajza  az  ujabb  kutatások  alapján  Szilágyi 
Sándortól.  Neustadt  bevégzi  Ulászló  idejéről  irt  s  részben  újabb  fórrá- 
sokon  alapdió  czikkét.  Az  Académia  folyó  évi  nagygyűlésének  érteke- 
zéseit  s  felolvasásait  bő  kivonatban  közli,  —  folytatja  Hampel  nagybecsű 
czikkét  a  uagy-szentmiklósi  aranyleletről  s  Csergheő  Géza  egy  XVII-ik 
századi  család-könyvet  mutat  be  s  mely  a  Weigmannus  Mártou  tulajdo- 
nát képezte.  Hellebrand,  Szabó  Károly  bibliographiai  munkáit  ismerteti 
8  a  füzetet  apróbb  közlések  zúrják  be. 

A   lUAGYAB  PB0TE8T.  E07HÍZI  ÉS  ISKOLAI  FIGYELŐ  C  5 10  fuzetci- 

ben^  valamint  A  » Keresztyén  Magvetőd  3.  és  4.  füzeteiben  több  érdekes 
egyházi  adat  van  a  XVI.  és  XVIII-dik  századból.  Igen  érdekesek  ez 
utóbbiban  Bölöni  Farkas  Sándor  levelei  is. 

—  A  »Magyab  Sion«  befejezi  Miklós  ostiai  püspök  magyarországi 
követségének  történetét  1301 — 2-beu  Poór  Antaltól,  s  az  auguiztosi 
füzetben  Kollányi  ismerteti  Oláh  Miklós  és  Rotterdami  firasmus  viszonyát. 

—  A  »Magyab  Nyelvübc  augusztusi  füzete  rövid,  de  beható  fele- 
letet közöl  Wolfif  Györgytől  Asboth  János  academiai  felolvasására,  hogy 
kiktől  tanúltuuk  írni,  olvasni.  A  szeptemberi  füzetben  Frecskay  János 
nyelvtörténeti  adatokat  közöl  Gergely fíy  András  1809-iki  Techuologiá- 
jából.  Az  octoberi  füzetben  Asboth  felel  Wolffuak  a  Zsoltár  szóra  vonat- 
kozólag^ Katona  Lajos  pedig  a  régi  szólásmódokat  szedte  össze  Nagy- 
Bánya  városa  1583-ou  kezdődő  jegyzőkönyvéből. 

—  Az  EBDÉLYi  MÚZEUM  EGYLET  kiadványainak  második  kötete  elsó 
füzete  közli  Finály  emlékbeszédét  Nagy  Péter  felett,  melegen  irt  éd 
találó  jellemrajzát  adván  a  múzeum-egylet  elhunyt  nagyérdemű  eloökt^ 
nek,  —  Mika  Sándor  pedig  Ranke  világtörténetének  negyedik  kötetét 
ismerteti.  A  Il-ik  füzetben  Terner  Adolf  az  ázsiai  tudomány-egyetemek- 
ről értekezik  s  Mika  Sándor  erős  eriticai  érzékkel  és  helyes  felfogással 
mutatja  be  Taine  nagy  munkáját  a  franczia  forradalomról. 

—  A  ^Budapesti  Szemlec  július,  augusztus  és  szeptemberi  füzete 
Hunfal vy  Pál  magvas  czikkeit  közli  a  rnmun  történetírásról,  n^cly  a 
román  történetírói  ábrándokat  értékökre  szállítja  le.  Huszár  Imre  >egY 


TÁRCZA.  697 

olasz  kalfindor  a  múlt  százAdbnnc  czíin  alatt,  bemnfatja  Marc  Monnier 
munkáját  gróf  Garani  a  hirbedett  kalandor  életiről.  Salamon  Ferencz 
beható  vizsgálat  alá  veszi  a  Mátyás  király  egyetemére  vonatkozó  adato- 
kat. Az  octoberi  fűzetben  Mika  Sándor  ismerteti  Ranke  világtört(fnetdt  s 
bemutatja  a  nagy  történetíró  jellemzését  Mohamedről 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI    HÍRLAPOKBÓL.   1885.  JÚLIUS— 

OKTÓBER. 

Acmíly  Ignáez.  Magyarok  és  lengyelek  a  múltban.  P.  Napló  244.  sz.  — 
»Széchy  Máriai  Ism.  Mikulik  József.  Nemzet  279.  sz.  P.  Napló 
257.  sz. 

Adatok  az  1646 — 7,  országgyűlés  történetéhez.  Prot  Egyh,  és  Isk.  Lap 
41.  és  köv.  sz. 

>Öoí/  Péter,  História  Ecclesiastica  Ungarica.c  (Válaszúi.)  Ballagi  Mór. 
Prot.  Egyh,  és  Isk.  Lap  29.  sz. 

fíovos  György,  A  magyar  unitárius  irodalom  XVI.  századbeli  termékei. 
Kereszt.  Magvető  XX.  k.  148—163.1. 

Borovszky  Samuy  dr.  Az  egyetemes  történelem  nálunk.  P.  Hírlap  187.  sz. 

IMsz  Károly.  Adalékok.  Miskolcz  XVII.  és  XVIII.  század  ipartörténeté- 
hez. Közvélemény  36.  sz. 

Cstarada  János^  dr.  Egy  kis  diplomatikai  etiquette.  Történeti  visszapilhu- 
tás  a  követek  rangviszonyaira.  Nemzet  227 — 229.  sz. 

Dnbasi  levél  az  ócsai  ref.  templomról.  Függetlenség  181.  sz. 

Divéhi  (xyula.  Mátyás  király  Bécsben.  Egyetértés  296.  sz. 

Dudás  Gyula.  A  szerbek  kétszáz  év  előtt.  (I.  Lipót  és  Brankovics  György.) 
P,  Hírlap  262.  sz.  —  A  magyarországi  szerb  egyház  múltjából. 
Pesti  Napló  268.  sz. 

Dynastia,  (Melyik  a  legidősb  európai  — )?   Nemzet  192.  sz. 

Erd^s  József.  Az  ujsóvéi  evang.  ref.  egyház  múltja  és  jelene.  Prot.  Egyh. 
és  lak.  Lap  29.  sz. 

Ersekttjvár  történetéből.  (Néhány  lap  — )  Érsekújvár  és  Vidéke  1 7.  és  köv.  sz. 

Ftjérpataky  László,  dr.  Magyar  történelmi  intézet.  Nemzet  182.  sz.  — 
>A  királyi  kanczellária  az  Árpádok  alatt.  Bp.  1885.«  lem.  Egyet' 
értés  293.  sz. 

Hangg  Leo.  Egy  lap  a  meghumisitott  történelemből.  (Gusztáv  Adolf  törté- 
nelme >Exempelbuchc  von  Leopold  Kist.  I.  Bánd.)  Magyar  Állam 
295.  sz. 

HŐke  Lajos.  Dombóvár.  Főv.  L.  207.  sz. 

»Hörk  József.  A  sáros-zempléni  ev.  esperesség  története.  Kassa,  1886.C 
Ism.  Ládái  tanár.  Prot.  FApjh.  és  Isk.  Lap  42.  43.  sz. 

(Folytatjuk.) 

46* 


698  tArcza. 

IRODALMI  ÉS  VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  » Budapesti  Küzi.öny«  ö  Felsége  következő  legfelsőbb  kéz- 
iratát  közli : 

Személyem  kÖrüU  magyar  miniszterem  előterjesztése  folytán  Tá/- 
íieii/i  Dezsőnek,  Veszprém  megye  alispánjának,  a  közügyek  terén  szcrxett 
erdemei  elismeréséül  a  királyi  tanácsosi  czímet  díjmentesen  adományozom. 

Kelt  Ischlben,  1885.  évi  angusztus  hó  12-én. 

Ferencz  József,  s.  k. 

B,  Orczy  Bél^i^  8.  k. 
Tisztelt  tagtársunk  s  társulatunk  biizgó  és  érdemes  barátja  fogadja 
megérdemelt  kitüntetése  alkalmából  legőszintébb  szerencsekivánattinkat 

—  PuT^zKT  Ferencz  társulati  elnökünk  félszázados  irodalmi  mű- 
ködésének emlékére  vert  érem  immár  elkészült  s  nagynevű  írónkhoz 
méltó  a  maga  nemében  valóságos  remek  mü.  Annak  egy  díszpéldányát 
f.  hó  6-án  nyújtották  át  az  ünnepeltnek  báró  Nyáry  J.  és  Henszlmann  I. 

—  Társulatunkat  a  nyár  folytán  súlyos  vesztesnek  érték. 
Lipovniczky  István  nagyváradi  püspök,  a  nagy  nevű  maecenás  s  a  magy. 
történetírás  bőkezű  pártfogója,  aug.  12-én  Nagy- Váradon,  hosszas  bete- 
geskedés után  elhunyt.  Méltó  emléke  a  derék  főpapnak  a  nagyváradi 
székesegyház  restaurálása,  a  nagyváradi  püspöki  könyvtár  rendezése  éi 
gazdagítása  s  a  püspökség  nagybecsű  monographíája,  melyet  páratlan 
liberalitással  íratott  meg  s  tett  közzé.  Valóban  emberfölötti  szenvedések 
után  jutott  el  a  nyugalom  révpartjára ;  legyen  könnyű  a  föld  neki.  — 
Ordódy  Pál  volt  miniszter  s  alapító  tagtársunk  aug.  27-én  szendernltát 
a  jobb  létre.  —  Lónyay  Gábor,  hasonlag  alapító  tagtársunk,  szept.  12-én 
hiinyt  el.  mindkettő  társulatunk  legelső  alapítói  közé  tartozott,  s  annak 
munkásságát  éber  figyelemmel  kísérte.  —  Zsoldos  Ignácz,  kiváló  tö^ 
vény  tudó  s  magyar  académiai  tag,  társulatunknak  hasonlag  lelkes  barátja, 
szept.  24-én  halt  meg.  £  súlyos  veszteségek  mellett  még  egy  kiváló 
történetíró  halálát  is  kell  jelentenünk :  a  Honiyik  Jánosét,  ki  Kecske- 
méten szept.  8-án  hunyt  el  három  évi  leírhatatlan  szenvedések  atán. 
Hornyik  már  régóta  csaknem  elfeledett  ember.  Gyógyíthatatlan  betegsi^g 
által  kínoztatva,  évek  óta  emberfölötti  szenvedéseket  állott  ki,  melyektől 
a  jótékony  halál  végre  megmentette.  Épen  ez  a  kór  volt  az,  mely  tevé- 
keny kezéből  kivette  a  tollat  s  hallgatásra  kény  szeri  té  a  munkás  férfiút 
Pedig  valaha  sokat  emlegették  nevét  18 12- ben  Kecskeméten  született  s 
a  közszolgálatot  ugyanott  1832-ben  kezdte  meg.  Már  1842-ben  a  levél- 
tárnál szolgált  s  1856-ban  a  járásbíróságtól  oda  tétette  magát  vissza, 
—  ezúttal  a  levéltárnoki  állást  nyerte  el.  Hozzá  fogván  a  levéltár  ren- 
dezéséhez, a  mint  a  gazdag  anyaghalmazt  tanulmányozni  kezdte,  elhatá- 
rozta, hogy  megírja  szülővárosa  monographiáját  Egészen  eltért  a 
monographia-irók  hagyományos  szokásaitól.  A  helyett,  hogy  az  egyete- 
mes   magyar    történetből  kiírta  volna  azokat  az  eseményeket,  melyek 


TÁRCZA.  699 

Kecskeméten  vagy  Kecskemét  közelében  történtek,  a  levéltári  adatokból 
Kecskemét  belső  életének,  szervezetének,  szokásainak  s  viszonyainak 
ismertetésére,  leírására  fordítá  figyelmét.  £z  volt  az  első  nagyobb  sza- 
bású monographiaj  mely  e  nevet  megérdemli.  Midőn  munkájának  első 
kötete  megjelent,  az  Akadémia  tagjává  választá  s  a  Marczibányi-díjjal 
tüntette  ki.  De  a  mit  az  Akadémia  kitüntetéssel  jutalmazott,  a  helytar- 
tóság 1865-ben  büntetésre  méltónak  itélte,  s  a  főispán  és  polgármester 
nehezen  tudták  elfordítani  Homyik  fejéről,  hogy  hadi  törvényszék  elé  ne 
állíttassék.  Összesen  4  kötet  jelent  meg  belőle,  mely  a  Rákóczy-forradalom 
végéig  terjed,  az  5-dikhez  gazdag  adattárt  s  egyes  előtanulmányokat 
hagyott  hátra,  melyek  a  helyi  lapokban  láttak  napvilágot  s  melyek  alap- 
ján az  5-ik  kötetet  az  elhunyt  barátja,  Horváth  Döme  fogja  megírni. 
Egy  másik  önálló  munkája  »Puszta8zer  történetei,  ezzel  lesz  befejezve  a 
nagy    munka,  mely  monographiai  irodalmunknak   egyik   kiváló   terméke. 

—  Gtábfás  István  elhunyt  tagtársunk  nagy  munkájának,  a  Jász- 
Kiinok  történetének  IV-ik  kötetét  a  hátrahagyott  kéziratokból  Szül  Farkas 
tagtársunk  sajtó  alá  rendezé  s  az  a  nemes  megye  áldozatkészségéből  már 
megjelent  s  szétküldése  megkezdetett. 

—  Ipolyságon  októbeu  6-ikán  lélekemelő  ünnepély  folyt  le :  Szondy 
György,  a  drégelyi  hŐs  emlékére  épített  kápolna  fölszentelése.  Az  egy- 
házi szertartást  a  biborook- érsek  végezte,  ki  e  kápolnát  nagy  müízléssel 
építtette  fel.  Nagyszámú  közönség  jelent  meg  az  ünnepély  színhelyén, 
mely  a  Drégely -Pa  Iánk  tói  nyugatra  fekvő  dombon  emelkedik.  A  szent- 
beszédet a  primás  tartotta,  annak  bevezetésében  Drégely-vár  keletkezé- 
sének és  elestének  történetéről  emlékezvén  meg. 

—  A  »Haki[onia«  czímü  zeneműkiadó  társulat  előfizetési  felhívást 
bocsátott  ki  > Általános  zendŐrU'nett  czímü  munkára,  mely  20  íven  72 
rajzzal  és  hangjegygyei  fog  kiadatni.  Irta  id.  Ábrányi  Kornél.  Megren- 
delési ára  4  frt.  Bolti  ára  5  frt  lesz.  A  megrendelés  a  Harmóniába 
küldendő. 

—  Történetíróink  kÖzül  e  nyár  folytán  Thaly  Kálmán  tagtársunk 
Németországban  tett  történelmi  tanulmányokkal  összekötött  nagyobb 
körutat ;  figyelemmel  volt  mindenütt  a  magyar  történelmi  emlékekre  és 
műemlékekre,  sok  elfeledett  vagy  kevéssé  ismert  tárgyról  írt  igen  érde- 
kes tárczaczikkekct  az  > Egyetértés «-ben.  Fiatalabb  történetíróink  közül 
Szadó  Gyula  Berlinben  töltött  több  hónapot  s  az  ottani  gazdag  levéltár- 
ból nagybecsű  gyűjteményt  állított  össze,  melyet  a  magy.  tud.  aka- 
démia tört.  bizottsága  szerzett  meg  tőle.  Jelenleg  Schweizban  időzik, 
hol  hasonlag  szorgalmasan  kutatja  a  magyarországi  vonatkozású  köny- 
veket és  okiratokat.  Gergely  Samu  több  hónapig  dolgozott  a  párisi 
>Archive  nationale«-ban  s  különösen  a  magyar-franczia  vonatkozású 
dolgokra  igen  nagybecsű  forrásokat  másolt  le ;  újra  kiment  Parisba  s 
ott  folytatni  fogja  kutatásait.  Csontost  János  Németország  több  városá- 
ban megfordult  s  Korvinákat  és  magyarországi  Codexeket  keresett,  még 


700  tAkcza. 

pedig  szép  sikerrel.  Szádcczky  Lajos  az  erdélyi  és  a  krakkói  levéltárakban 
tett  kutatásokat,  főkép  Báthory  István  korára  vonatkozólag ;  igen  fénves 
eredménynyel.  Legújabban  Frahiói  Vilmos  és  Fejérpataki/  László  a 
Monumenta  Vaticana  érdekében  Rómába  utaztak. 

—  ToRONTÁL  vÁRMEQTE  hazafias  közönsége  elhatározta  a  megye 
területén  létező  némely  községek  idegen  hangzású  neveinek  megmagjt- 
rositását  s  régi  történeti  helynevekkel  való  kicserélését.  E  munkálat- 
nak elkészítésére  a  megye  dr.  Szrnthláray  Jenő  akadémiai  tagot  kérte  fe!, 
ki  a  nehéz  munkához  már  hozzá  is  fogott.  Ugyan  ő  magyai'ositotta  m^ 
történelmi  alapon  néhány  évvel  ezelőtt  Temesvár  és  Nagy -Becskerek 
városok  utezáit  és  tereit  is.  Örömmel  vesszük  tudomásul  a  történeimi 
érzéknek  e  föllendülését^  kivált  a  polyglott  Torontál  megyében.  Az  ilven 
életrevaló  kezdeményezések  dicséretére  válnak  a  megyét  kormányzó 
vezérférüaknak,  főleg  odalenn  az  ország  végszélein,  hol  a  múlt  századi 
colonisatiók  majdnem  teljesen  megsemmisítették  a  régi  hagyomáuyokat 
és  históriai  emlékeket.  Ezeknek  újra  főlelevenitése  valóban  nagyon  kiri- 
natos  volt. 

—  A  TORoxTÁLMEGYEi  MEGTEHÁz  alapjának  felásása  alkalmával 
érdekes  romokra  akadtak,  melyek  a  nagybecskereki  vár  maradványai.  £ 
vár  hazánk  déli  határán  a  XV.  században  fontos  szerepet  játszott  h 
1551.  évi  szeptember  21-én  a  félhold  uralma  alá  kerülvén,  a  karloviczi 
béke  következtében  leromboltatott.  A  megyeház  alapásatásainál  a  vár 
három  fal  részletből  álló  jókora  rommaradványa  is  kiásatott.  A  kiásott 
falépitményben  egymástól  mintegy  5 — 6  méternyi  távolságb:in  4—'' 
darabból  álló  pilóta-csoportnak  üregei  és  porhadt  maradványai  találtat- 
tak. —  A  falak  környékéről  tömérdek  csontot,  nagymennyiségű  vas  e? 
pénzdarabot,  különféle  korbeli  magyar  és  török  patkókat,  sarkantyúkat, 
kardokat  és  egészen  mcgszenesedett  búza-  és  kölesszemeket  emeltek  ki. 
Nevezetesebbek  e  leleteknél  a  praehistoricus  tárgyak,  az  agancs-  « 
bronczeszközök,  hálósulyok  és  áldozati  agyngtömbek,  melyek  szintén  a 
vár  környékén,  de  valamivel  mélyebb  földrétegből  kerültek  elÖ. 

—  Arad  városa  szept.  20-án  kegyeletes  ünnepélyt  tilt,  c  napou 
lepleztetett  le  az  emlékkő,  melyet  a  Kölcsey-Társúlat  emelt  Fábián  Gá- 
bor lakó  házára.  Társulatunkat  ez  ünnepen  dr.  Márki  Sándor  képviselte, 
az  akadémiát  Ballagi,  Falk  és  Tóth  Lőrincz,  kik  közül  az  clflö  átgon- 
dolt és  emelkedett  hangú  emlékbeszddet  tartott,  mely  Fábián  irodalmi 
hatását  és  működését  méltányolta.  Életrajzát  Jaucsó  ecsetelte.  Vegüi 
Tóth  Lőrincz  beszélt  a  Kisfaludy  társaság  nevében,  ennek  üdvözletet 
tolmácsolva.  A  városház  nagy  tereméből,  hol  a  beszédek  tartattak,  a 
közönség  Fábián  lakó  háza  elé  vonult  s  Institoris  Kálmán  főjegyző  meleg 
szavai  után  lehullt  a  lepel  az  emlékkőről ;  ezután  Török  Emil  nyújtotta 
át  a  Kisfaludy  társaság,   az  egyetem  és  philologiai  társulat  koszorúit. 

—  Horváth  Mihály  társulatunk  elhunyt  nagynevű  elnökének  wü- 
lőházát  Szentes    városa  emléktáblával   jelölte  meg,    valamint  a  korán 


TÁRCZA.  701 

elhunyt  Tóth  Józsefet,  a  felejthetetlen  színészét  is.  Társulatunkat  Szent- 
kláray  képviselte  ez  tinnepélyen,  mely  október  22-én  tartatott  meg.  Az 
ünnepély  a  városháza  nagy  teremében  vette  kezdetét,  hol  a  közönséget  a 
polgármester  üdvözölte,  és  hol  az  emlékbeszédet  Horváth  felett  Balogh 
János,  Tóth  felett  Sima  Fercncz  tartották.  A  városházától  a  menet  elÖbb 
a  Horváth  azután  a  Tóth  emléktábláinak  leleplezésére  vonult  ki,  hol 
b:  sonlag  alkalmi  szónoklatok  tartattak. 

—  Dn.  Abánti  lelkes  buzgólkodása  következtében  megalakult  a 
Huuyadvári  egylet  october  hó  7-én ;  —  az  elnöki  megnyitót  gróf  Kuún 
Géza  t.artotta.  Elnökké  gróf  Zichy  Jenő,  alelnökké  br.  Nyáry  Jenő  és 
Pogány  György  választattak  meg.  Az  egylet  czélja  társadalmi  úton  esz- 
közölni Hnnyad  restaurálását.  Szivíinkből  óhajtjuk,  hogy  a  nemes  czél- 
nak  sikere  legyen. 

—  Pest  vJLeosa  levéltárnoka.  Ki  legyen  Budapest  főváros  levél- 
tárnoka^  e  kérdés  foglalkoztatja  most  a  választókat  és  nem  választókat : 
s  bizonynyal  épen  nem  közömbös  kérdés  az.  Pedig  a  felelet  igen  egy- 
szerű: jól  képzett,  komoly  szakember  legyen.  Ennek  szükségességét 
maga  a  főváros  is  igen  világosan  hangsúlyozta  akkor,  midőn  statútumot 
hozott,  hogy  csak  olyan  ember  folyamodbatik  a  levéltári  állomásra,  ki  a 
magasabb  fokú  levéltárnok í  szakvizsgát  letette.  S  a  községtanács  igen 
helyesen  gondolkodott.  Vájjon  feladatának  magaslatán  áll-e  az  az  ember, 
ki  tudományos  képzettségénél  fogva  nem  lehet  több  mint  kezelő  tiszt- 
viselő? Vegyük  csak  számba,  hogy  mi  tulajdonképen  egy  igazi  levcltár- 
noknak  a  feladata.  A  főváros  levéltára  a  lehető  legszáuandóbb  állapot- 
ban van :  nincs  rendezve,  ládákba  rakva,  szétszórva  hever.  Mindenek- 
előtt ezeket  kell  egyesíteni,  rendezni,  használható  állapotba  tenni^  szóval 
megmenteni  az  enyészettől  s  megtartani  a  jövőnek.  De  erre  csak  kipró- 
bált s  tapasztalatokkal  bíró  szakember  képes.  Azután  elŐ  kell  késziteni 
az  anyagot  a  törtcnetirásnak.  A  főváros  most  forrongás  és  átalakulás 
korszakát  éli ;  tán  századokra  veti  meg  jövőjének  alapját  s  a  kik  életök 
javát  e  npgy  munkának  áldozzák  fel,  bizouynyal  fogják  érezni  annak  a 
szükségét,  hogy  nagy  művök  anyaga  megtartassék  a  történetírásnak^ 
s  abból  az  óriási  iráshalmazból,  melyet  e  complicalt  administratio  kíván, 
ismét  csak  éles  eszű  szakember  választhatja  ki  a  történelmi  anyagot. 
Aztán  a  múltnak  szétszórt  anyagjait  is  össze  kell  gyűjteni  az  orsz/ig 
legkülönbözőbb  részeiből,  hogy  a  legrégibb  elhamvadott  levéltárnak 
emléke  is  megújíttassék  ;  ehhez  már  történetíró  és  búvár  kívántatik,  ki 
az  idegen  levéltárak  anyagát  is  ismeri  és  fel  tudja  kutatni.  S  végre  még 
egyet  kívánunk  a  levéltámoktól :  vesse  meg  a  fővárosi  annalesek  alapját, 
és  a  más  európai  nagyvárosok  példájára  corrcct  anyag  publicatiókkal  is 
tudja  emelni  a  főváros  értékét.  Ezeket  pedig  csak  szakembertől  várhatja 
meg  a  főváros. 


702  TÁRCZA. 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  Szombatos  Codexek.  Dr,  Nagy  Sáudortól.  (A  magy.  tud. 
Akad.  nyelv  és  széptudományi  értekezések  XII.  kötete  IL  szám)  1S84. 
8-adr.  41  1. 

—  Erdély  katonai  védereje  átalakulása  a  XYIII-ik  szá- 
zadban. Jakab  Elek  lev.  tagtól.  (A  magy.  tud.  Akadémia  történelmi  tudo- 
mányi értekezéseinek  XI.  kötet  X.  szám.)  8-adr.  102  lap. 

A    REFLEXIÓ    És    VALLÁS-ERKÖLCSI  ELEM    a  költészetben  S 

Longfeliow.  Székfoglaló  Szász  Béla  lev.  tagtó).  (A  magy.  tud.  Akadémia 
nyelv-  és  széptudományi  értekezéseinek  XII.  kötet  III.  sz.)  löS4. 
8-adr.  44  1. 

—  Emlékbeszéd  Miguet  Ferenez,  a  m.  t.  akadémia  kttltagj& 
felett.  Trefort  Ágostontól.  (Emlékbeszédek  II.  k.  10.  sz.)  Budapest, 
1885.  Ára  10  kr. 

—  A  MAGTAROK  EREDETE  és  a  fínn-ugor  nyelvészet  II.  Válaác 
Budenz  József  birálati  megjegyzéseire.  Vámbéry  Ármintól.  (A  magy.  tuti. 
Akad.  nyelv-  és  széptudományi  értekezései  XII.  kötet  Y.  sz.)  Budapest 
1885.  Ára  50  kr. 

—  A  DEMOKRATIA  ESZMÉJE  és  szervezete  Dr.  Kuncz  Ignácztót. 
(Értekezések  a  társadalmi  tudományok  köréből  VII.  kötet  IX.  sz.)  Budi- 
pest,  1885.  Ára  40  kr. 

—  Mabillon  János  a  diplomatika  megalapítója.  SzékfogUl* 
értekezésül  irta  Horvát  Árpád  lev.  tag.  (Értekezések  a  tört.  tudományok 
köréből  XII.  kötet  IV.  sz.^  Budapest,  1884.  Ára  30  kr. 

—  Emlékbeszéd  Tarczy  Lajos  r.  t.  felett  Török  Józseftől. 
(A  magy.  tud  Akadémia  elhunyt  tagjai  fölött  tartott  emlékbeszédek  III. 
kötet  I.  sz.)  Budapest,  1885.  Ára  10  kr. 

—  Emlérbeszéd  Thiers  Lajos  Adolf  a  m.  t.  Akad.  kültsgja 
felett  Trefort  Ágoston  igazg.  s  tiszt,  tagtól.  (A  magyar  tud.  Akade'mii 
elhunyt  tagjai  fölött  tartott  emlékbeszédek  Ilí.  kötet  2.  sz.)  Budapest, 
1885.  Ára  10  kr. 

—  HermanN  ChrisTOF  Gráf  von  RüSWOHM  kaiserlickr 
Feldmarschall  in  den  Türkén kámpfen  unter  Rudolf  II.  von  Albrecht 
Stauffer,  Mit  dem  Bildnisse  und  Namenszug  Rusworms.  München,  1884. 
8-adrét.  Ára  2  frt  60  kr. 

—  Symbolae  ad  illustrandam  históriám  ecciesiac  orientatis  io 
terris  coronae  S.  Stphani,  maximam  partém  nunc  primum  ex  rariis  tabu- 
lariis,  romanis^  austriacis,  hungaricis,  tr^nsilvanis,  croatieis,  societatis 
Jesu^  aliisqne  foutibus  accessu  difíicultatibus  erutae  a  Nicolao  yUle*  ^ 
J.  Patrocinantibus  almís  hungarica  et  rumena  literarum  academiis  edita** 
Volumen  I.  complectcns  indices  et  operis  partém  I.  Pp.  1 — 496.  Oeoi- 
ponté  1885.  —  Vol.  II  complectens  patem  operis  II.  cum  appendicil'Uf. 
Pp.  497—1088  Oeniponte  1885.  8-adr-  1088  1. 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA  1680. 

A  Történelmi  Társulat  ált.al  a  Bay  Ilona  díjjal  jutalmazott  pályamű. 

—  HARMADIK  KÖZLEMÉNY,  -r— 

A  megyei  kiadások  főösszegei  tűntetik  föl  a  legjellemzőb- 
ben a  megye  tevékenységét  A. kiadások  fontosabb  tételei,  kttlön- 
bözö  apróbb  tételekből  összevonva,  következők  : 

Adomány  egyházra  és  iskolára  20  frt  —  dr. 

Ki  végzési  költségek 15»  —  » 

Megyei  rabok  élelme 7    »  06  » 

Béklyóra  és  bilincsre 5    »  70  > 

Ajándékokra 130    »  —  » 

Követségekre 361»  —  » 

Megyei  katonaságra 91    »  80  » 

Az  alispán  fizetésére 122  ^)  —  » 

Adósságtörlesztésre 150»  —  » 

Fülek  erődítésére 50    »  —  » 

Ezek  a  legfontosabb  kiadások.  A  többi  apróságokra  oszlik 
el.  A  felsorolt  tételek  még  szorosabban  összevonhatók.  A  megye 
egész  kulturtevékenysége  egy  évi  időben  arra  szorítkozik,  hogy 
tíz  frttal  segélyezi  a  miskolczi  iskolát  s  ugyanannyival  járul  egy 
templom  fölépítéséhez.  Igazságszolgáltatási  kiadásai  —  a  szol- 
gabírák  fizetésén  felül  —  sem  sokkal  többre  menneL  Három 
tételben  valami  28  frt  szerepel  s  ebből  15  frt  kivégzésre.  Egy- 
egy  kiyégzés  csupán  3  forint  költséggel  járt,  s  a  megye  három 
járásában  1670-ben  öt  embert  végeztek  ki.  Jelentékenyebbek  a 
katonai  kiadások.  A  megye  katonái,  kik  főleg  rendőri  szolgála- 
tokat Tegeztek,  Diós-Győrött  állomásoztak.  Szükségletök  nincs 
részletezve ,   de  kétségtelen ,    hogy   az   itt   szereplő   összeg   az 

^)  Egész  évi  fizetése  150  frtra  ment. 
SslzADOK.   1885.  X.  FűzBT.  47 


704  ACsAdY  IQNÁCZ. 

egész  költségnek  csak  töredéke,  ámbár  a  megye  katonáinak  száma 
ez  időben  szintén  igén  csekély  lehetett.  Az  éyi  budget  talami 
40^/o-át  teszi  az  ajándékok  és  követségek  két  tétele.  A  kett*"! 
kiegészíti  egymást.  A  megye  100  frtot  Rottal  gróf  császári  biz- 
tosnak, 30  frt  ára  bort  pedig  a  kassai  kapitánynak  küldött  aján- 
dékul. Ebben  és  a  bécsi,  kassai,  eperjesi,  egri  stb.  követségekben, 
melyek  együtt  véve  csaknem  500  frtot  igényeltek,  mutatkozik  a 
megye  ez  időben  legfontosabb  tevékenysége,  a  politikai.  Amint 
ezen  költségei  a  legnagyobbak,  úgy  politikai  működése  is  legje- 
lentékenyebb. De  azért  az  e  korbeli  megye  hatáskörét  másfelé  is 
folyton  terjeszteni  tudó  szervezetnek  mutatkozik,  mely  a  sok  hal- 
dokló, elkopott  intézmény  rovására  mindig  nagyobb  tevékenységi 
tért  bír  magának  hódítani.  Akármilyen  kormányzat  van  Pozsony- 
ban, s  talán  épen  mert  ott  német  kormányzat  parancsol,  a  vidé- 
ken ő  az  egyetlen  szervezett  hatalom  s  ügykörét  mind  jobban  ki 
tudja  tágítani.  0  limitálja  az  élelmi  czikkek  árát,  kiveti,  behajtja 
az  adót,  végzi  a  közbiztonsági  teendőket,  felügyel  az  iparra,  ren- 
dezi a  czéhek  viszonyait  és  czivakodásait,  szabályozza  a  kereske- 
delmet, ügyel  az  utakra,  hidakra,  a  közmunkák  teljesítésére,  vizek 
szabályozására  s  megfelelő  törvények  hiányában  mindenre  ^^za- 
bályrendeletet  alkot.  O  bajlódik  a  császári  tábornokokkal,  a 
szomszéd  török  parancsnokokkal,  s  küldöttei  hol  ide,  hol  amoda 
sietnek  békíteni,  alkudozni,  lekenyerezni.  Szóval  magához  ragad 
minden  állami  és  önkormányzati  teendőt  s  a  messze  Pozsonyban 
székelő  idegen  uralom  nem  tud  rajta  kifogni,  nem  bírja  erejét 
megtörni,  mert  nem  képes  olyan  intézményt  teremteni,  mely  a 
megyét  pótolja,  mely  helyére  lépjen,  sőt  arra  sem  elég  erős,  hogy 
a  megyét  szolgálatába  erőszakolja.  Tett  ugyan  ez  irányban  némi 
kísérletet  a  katonai  karhatalommal,  de  ennek  szükségképen  csak 
pillanatnyi  hatása  lehetett. 

A  megye  tehát  ez  időben  nemcsak  életerős,  hanem  az  állam 
központi  hatalmának  rovására  túlságosan  kifejlődött  befolyást  és 
hatáskört  szerzett.  E  hatáskörre  is  csak  az  ország  szerencsétlen 
területi  viszonyai  folytán  tett  szert.  Pozsonyból  azt  a  keskeny  fe 
hosszan  elnyúló  földdarabot,  mely  a  magyar  királynak  megma- 
radt, szabályszerűen  kormányozni  nem  lehetett.  A  távolabb  esó 
északkeleti  megyék  e  területi  alakúlat  folytán  olyan  önállóságra 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  705 

yergődtek,  mely  bizonyos  körülmények  közt  az  állam  területi 
egységére  is  veszélyessé  válhatott  volna.  E  mellett  a  nagy  hatás- 
kör azon  hátránynyal  járt,  hogy  az  óriási  munkatömeget  a  megye 
szerény  anyagi  és  másnemű  eszközeivel  igen  hiányosan  tudta 
elintézni.  Sokszor  semmit  sem  végzett  s  mert  a  megyének  kellé 
tennie  mindent,  gyakran  nem  történt  semmi  akár  a  közbiztonság, 
akár  az  igazságszolgáltatás,  akár  az  adóügy  terén.  Minő  roppant 
nagy  volt  az  eltérés  a  megye  széles  jogköre  s  a  rendekezésére 
álló  segédeszközök  közt,  épen  azt  mutatja  a  fent  vázolt  költ- 
ségvetés. 

De  ha  a  gubernium  nem  tudta  megtörni  a  megyét,  annál 
könnyebben  véget  vetett  egy  másik  régi  intézménynek,  a  nemzeti 
honvédelemnek.  Nem  annyira  ö  tette,  mint  inkább  maga  a  csá- 
szári katonaság,  s  ez  sem  egyedül  saját  túlereje  folytán  ért  czélt, 
hanem  azért,  mert  épen  a  honvédelmi  intézményt  gyöngítették 
meg  legnagyobb  mértékben  a  századok,  az  idők  rombolásai.  1680. 
körül  már  vajmi  kevés  volt  belőle  életben.  Az  országot,  erősségeit, 
várait,  városait  ellepte  a  császári  katonaság.  Az  udvar  az  1670-ki 
eseményeket  részben  katonai  karhatalommal  fojtotta  el  s  hazán- 
kat ez  időben  épen  oly  hódított,  jogvesztett  országnak  tekintette, 
mint  a  »hókirdlt/4í  i)  legyőzése  után  Csehországot.  Befolyása  biz- 
tosítására s  az  idegen  uralom  lentartására  a  külföldi  katonaság 
szolgált  eszközül:  De  még  szükségesebbé  tették  azt  a  belzavarok, 
a  kurucz  mozgalmak.  Saját  területén  is  csak  odáig  terjedt  a 
király  hatalma,  a  hol  idegen  zsoldosai  embertelen  tiszteik  és  vér- 
szopó tábornokaik  alatt  állomásoztak.  A  törvényes  magyar  hon- 
védelmi tényezők  megszűntek  létezni  vagy  harczbau  álltak  a 
király  lyal. 

A  magyar  honvédelem  1680.  körül  még  mindig  ugyanazon 
alapokon  nyugodott,  melyekre  a  XV.  század  fektette.  A  nemesi 
insurrectio,  benne  a  banderiatus  urak,  képezték  mozgó,  a  végvár- 
rendszer pedig  nyugvó,  röghöz  kötött  alkatelemét.  Az  insurrectio 
reformjára  komoly  kísérletet  tett  ugyan  az  1662-iki  országgyűlés. 
De  a  reform  a  zűrzavaros  viszonyok  közt  nem  volt  végrehajtható 
s  nem  lépett  életbe  soha. 


^)  így  nevezik  XVII.  századi  cmlékciuk  a  cseh  »Winterkönig«-et 

47* 


706  ACSÁDY  IGNÁCZ. 

Több  maradt  fen  a  végvárrendszerből  s  XVII.  századi  tör- 
vényeink gyakran  emlegetik,  hogy  tőle  függ  az  ország  s  a  szomszéd 
osztrák  tartományok  nyugalma  és  létele.  Csakhogy  az  a  büszke 
erődítési  öv,  melynek  egykor  Belgrád  és  Szabács  voltak  szélpontjai, 
a  szerint,  a  mint  a  török  mindinkább  belevájta  magát  az  ország 
testébe,  folyton  beljebb  szorult  s  1680.  körűi  nyugaton  a  vág- 
völgyi  Lipótvár,  keleten  a  szamosparti  Szatmár  voltak  szélső 
pontjai.  Szabálytalan  félkörben  húzódott  a  várak,  váracsok,  palán- 
kok és  górék  (csárdák)  vonala  (a  Muraközben  ^)  egy  1673-ki 
összeírás  szerint  Légrádtól  Káczkanizsáíg  huszonkét  kisebb- 
nagyobb  ilyen  Domuncula  Vigilaria,  magyarul  góré,  németfii 
Schorthauser,  állott)  a  tengermelléktol  föl  a  Vágvölgyig  s  onnan 
az  erdélyi  határig,  hogy  a  még  megmaradt  területet  megoltal- 
mazza a  barangoló  török  pusztításaitól.  Az  apróbb  erődök  egy 
nagyobb  vár  köré  csoportosultak,  hol  a  főkapitány  lakott,  s  az 
egész  országban,  a  horvát-tót  és  tengermelléki  csoportokkal  együtt 
kilencz  fővárcsoport  volt,  összesen  nyolczvannyolcz  •)  erődített 
helylyel  és  számos  előre  tolt  kisebb  erőddel.  E  védelmi  rendszer 
igen  nagy  szolgálatokat  tett  s  még  nagyobbakat  tehetett  volna, 
hajó  karban  tartására  kellő  gond  fordíttatik,  ha  mindenütt  a 
viszonyok  követelte  s  a  törvény  szabta  számú  helyőrség  van  és 
megfelelő  ellátásban  részesül. 

De  nem  történt  sem  az  egyik,  sem  a  másik,  a  mi  megint 
nem  a  törvényeken  múlt  Mondhatni,  minden  országgyűlés  szi- 
gorúan elrendelte  a  várak  fentartását  s  szabatosan  megjelölte, 
hogy  minden  egyes  vár  vagy  erőd  melyik  megye  és  járás  orszá- 
gos közmunkájával  —  gratuitus  labor  —  helyezendő  jó  karba. 
De  már  azon  tény,  hogy  minden  egyes  országgyűlés  ismételni 
volt  kénytelen  elődjének  intézkedéseit,  eléggé  elárulja,  hogy  az 
idevágó  törvények  kevéssé  kielégítő  módon  hajtattak  végre.  S 
csakugyan  örökös  a  panasz  az   egykorú  iratokban  a  végvárak 


^)  Országos  levéltár.  A  kamarához  intézett  levelek. 

')  £  számot  mondja  egy  kimutatási  melyet  a  végvárakról  *t 
országgyűlés  elé  terjesztettek  a  XVII.  század  közepe  táján.  Nemzeti 
Múzeum  Bérén  ji  levéltár.  Körül  belől  megfelel  e  kimutatás  adatainak  i 
végvárak  azon  korábbi  időből  származó  összeírása,  melyet  Salamou  K. 
közöl  Tört.  Dolg. 


MAGYARORSZÁG  BBLÁLLAPOTA.  707 

elhagyatott  állapota  miatt.  A  főkapitányok  folyton  sürgetik  a 
megyét,  ez  olykor-olykor  ki  is  rendeli  a  jobbágyságot,  mely  néha 
megyáltja  magát,  máskor  nem  engedelmeskedik,  ha  pedig  enge- 
delmeskedik, akkor  munkaerejét  az  illető  várkapitányok  vagy 
magánczéljaíkra  használják  vagy  általában  nem  tudják  czélsze- 
rűec  használni.  Az  örökös  sürgetésekre  gyakran  feleli  a  megye, 
hogy  a  közmunkaváltságot  —  például  1660-ban  Bereg  400  frtot  — 
beszolgáltatta,  de  az  illető  kapitány  zsebre  tette,  keressék  tehát 
rajta.  Igazi  nagy  várnak  ez  időben  csak  Komáromot  és  Győrt,  de 
főleg  ez  utóbbit  nevezhetni ;  ezek  császári  parancsnokság  alatt 
képzett  mérnökök  által  építve  és  felügyelete  alá  helyezve,  koruk 
erödítményi  igényeinek  színvonalán  állottak.  A  vasvári  béke  után 
épült  Lipótvár  kisebb  volt  ugyan,  de  szintén  megfelelt  ama  kor 
hadmérnöki  tudományának.  Ellenben  a  többi  várakat  nagyon 
megrongálta  az  idő  vasfoga,  sőt  a  jelentékenyebbek  is  olyan 
állapotba  jutottak,  hogy  még  a  kuruczok  ostromát  sem  bírták  el. 
E  sok  kis  és  nagy  erősség  helyőrsége  jelentékeny  ember- 
anyagot absorbeált,  mely  mintegy  15,000^)  gyalogot  és  lovast 
tett  s  nem  a  nemesi  insurrectióból  került  ki.  Ez  utóbbi  akár  rész- 
leges, akár  országos  lett  légyen,  még  törvény  szerint  is  csak 
háboríi  esetén  volt  köteles  kiállani.  Állandó  szolgálatra,  minő  a 
végvár-őrzés,  sem  hívatva,  sem  kötelezve  nem  volt.  E  czélra  a 
császári  seregen  kivfil,  mely  a  fontos  várakból,  főleg  Győrből  és 
Komáromból  a  század  egész  folyamán  ritkán  vitetett  ki  teljesen, 
a  fogadott  magyar  katonaság  szolgált.  Es  ez  az  elem  honvédel- 
münknek egy  harmadik  fontos  tényezője,  mely  azonban  még  nem 
volt  szervezett  intézmény  s  nem  nyerte  az  állandóság  jellegét. 
Felfogadtak  annyi  katonát,  a  mennyi  épen  kellett  és  felfogadták 
akkor,  a  mikor  szükségesnek  tartották.  Epén  1680.  körfii,  mikor 
az  ország  meg  volt  rakva  idegen  zsoldossal,  a  magyar  fogadott 
katonaság  nagyon  háttérbe  lépett.  Nem  azért,  mintha  e  czélra 
hiányzott  volna  a  megkívántató  emberanyag.  1661.  szept.  20-án 
írja  a  kassai  főkapitány  Zemplénmegyének:  > Elegendő  ifjú  rend 

^)  Az  tímlitett  kimutatás  14,93I-et  mond.  Es  pedig  magyar  és 
horvát  lovas  5000,  uemes  lovas  1500,  aiagyar  és  horvát  gyalog  7400, 
Ilimet  gyalog  2481.  Ez  adatok  az  1  640  körüli  evekből  valók.  Ber<<nyi 
levéltár. 


708  AC8ÁDT  IGNÁCZ. 

van  katonának  yaló.c  ^)  Volt  is  mindenütt  a  lakosság  csekély 
száma  daczára,  mert  földművelés,  ipar  s  kereskedelem  és  a  pro- 
ductiv  munka  sok  más  neme,  mely  az  embereket  ma  elronja  a 
katonáskodástól,  akkor  aránylag  igen  kevés  munkás  kezet  foglal- 
koztatott. Az  alsóbb,  szegényebb  nemesség,  más  jövedelem  hiáByá- 
ban,  rá  volt  utalva  a  katonai  szolgálatra.  A  nem-nemeseket  erő- 
szakosan be  lehetett  sorozni  a  végekhez,  mindenütt  (1662.  YIIL 
tcz.)  Néhol  a  városi  lakosságnak  épen  vagyonosabb  elemei,  hogy 
a  nagy  adó  s  a  katonák  zaklatásai  ellen  némi  oltalmat  nyerjenek, 
önkényt  beállottak.  így  például  Szathmár  városa^)  166 l-ben 
azon  panaszkodik,  hogy  a  város  derekas  lakosinak  száma  megke- 
vesbedett. Ha  a  vagyonosabbakat  vagy  közszolgálatra  vagy  adóra 
akarják  szorítani,  »mindjárt  confugiálnak  az  6  felsége  várbeli 
tiszteihez,  katonává  és  darabanttá  lesznek.  < 

Meg  volt  tehát  az  a  népelem,  melyből  a  fogadott  katonaság 
folyton  és  bőven  ujonczozhatta  magát.  De  noha  a  nemesség  az 
insurrectio  megváltására  nem  jelentéktelen  adókat  szavazott  meg 
s  a  félharminczad  —  medietas  —  szintén  kizárólag  hadügyi  szük- 
ségletekre szedetett  be,  a  katonák  fizetése  körül  a  leghihetetlenebb 
visszaélések  merültek  föl.  A  kormánynak  soha  sem  volt  pénie. 
Egyrészt  a  közadók  csak  apránkint  folytak  be,  másrészt  a  hosszú 
utón,  melyet  az  adózók  zsebéből  Pozsonyba  vagy  Bécsbe  s  onnan 
vissza  a  végvárakba  tettek,  meglehetősen  elpárologtak,  s  a  sze- 
gény katonák  sokszor  a  legiszonyúbb  nyomorban  sinlődtek.  Örö- 
kös a  panasz  az  egész  század  folyamán  a  hátralékok  miatt.  A 
mint  alig  volt  közhivatalnok,  a  ki  fizetését  valaha  idején  meg* 
kapta,  ugy  az  egyes  végvárparancsnokoknak  néha  szintén  éveken 
át  kellett  vámiok  illetményeikre.  így  például  Révay  l8tván(1633— 
41.)  nyolcz  évig  volt  a  fontos  Tokaj  kapitánya.  JEvi  illetménye 
kitett  mindenestől  készpénzben  1776  frtot,  vagyis  a  nyolcz 
évre  összesen  14,208  frtot.  Ebből  a  nyolcz  év  alatt  3072  forintot 
kapott  meg  s  így  maradt  követeinivalója  11,136  frt  •)  Evek  mul- 
tak, hogy  egyetlen  krajczárt  sem  kapott.  De  az  ilyen  kapitány,  ba 
jelentékeny  követelése  volt,  kis  protectio  segélyével  máskép  sze- 

*)  Zempfónmegye  levéltára. 

')  Országos  levéltár. 

•)  A  kimutatás  Orsz.  lev. 


MAGYAR0R6ZÁO  BELÁLLAPOTA.  709 

rezhetett  kárpótlást.  Királyi  adomány  utján  jószágot  szerzett  s 
ekkor  beszámították  követelését.  Az  egyes  katona  azonban,  ki 
zsoldjára  volt  utalva,  ki  abból  volt  kény  telén  élni,  ily  eljárás  mel- 
lett a  legiszonyúbb  helyzetbe  jutott.  Az  inség  vitte  rá,  hogy  fegy- 
verével szerezze  meg  legalább  a  kellő  élelmet,  s  a  katonaságból 
lett  az  a  nyuzó-fosztó  nép,  a  sok  ezer  meg  ezer  szabad  legény  és 
hajdú,  a  ki  épen  oly  kegyetlenül  garázdálkodott  a  néppel,  mint 
a  szintén  rendetlenül  fizetett  német  katonaság  vagy  akár  a  török/ 
Hogy  e  rosszul  fizetett,  gyakran  éhező  vitézek  közt  a  fegyelem 
minden  féke  megbomlott,  hogy  kötelességök  teljesítésére  képte- 
lenekké váltak,  hogy  veszély  esetén  nem  igen  koczkáztatták  éltö- 
ket,  az  magától  értetődik.  1669-ben  gróf  Csáky  István  szathmári 
kapitány  maga  írja  katonáiról :  »ha  ki  elszökik  is  közűlök,  nincs 
oly  jó  lelkiismeret  szerint  való  törvény,  hogy  ha  kézbe  akad  is, 
megbüntethessem,  mert  a  fizetetlenség,  melyből  mezítelenség  és 
éhség  szokott  következni,  nem  kötelezhet  senkit.*  *)  Leveléhez 
csatolja  »ö  felsége  szathmári  gyalogvitézinekc  panaszát,  mely 
egyszerűségében  meghatóan  vázolja  szánalmas  helyzetöket  Any- 
iiyira  jutottak,  hogy  > némelyikünknek  még  a  szűr  is  alig  akad 
nyakában,  bocskorunk  sincs,  mezítláb  megyünk  a  zászló  alá  reg- 
gel, estve,  még  a  tizedes  is.  De  még  a  faló  kenyerünk  sem  volna, 
ha  sallóval,  kaszával,  cséppel,  kapával  egy  kevesett  nem  vághat- 
tunk volna.  De  a  ki  evvel  bánni  nem  tud,  gyermekségtűi  fogva 
kardjával  évén  kenyerét  —  a  kénytelenség  törvényt  szeg«  — 
vagyis  rablásra,  fosztogatásra  veteműl. 

így  ama  korszakban  a  török  ellenségen  kivűl  az  a  tényező, 
mely  védelmére  lett  volna  hívatott,  a  német  és  a  magyar  katona- 
ság egyaránt  iszonyú  teherként  sulyosodott  a  lakosságra.  A  német 
katonaság,  a  harmincz  éves  háború  martalóczainak  utóda,  egy- 
részt mint  idegen,  mely  a  magyart  is  ellenségnek  tekintette,  más- 
részt, mert  nem  kapott  zsoldot  és  ellátást,  szörnyű  dolgokat 
mívelt.  A  tisztek  a  legbrutálisabb  zsarolással  igyekeztek  pénzhez 
jutni  s  főleg  a  vagyonosabb  lakosokat  szemelték  ki  áldozatokúi. 
A  legénység  viszont  a  szegénységre  vetette  magát ;  lopott,  rabolt, 
felásta  a  házakat,  levágta  a  marhát,  tüzelő  szernek  elhordta  a 


*j  Orsz.  Lev. 


710  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

háztetőt  vagy  a  sövényt,  ütötte^verte  a  férfiakat,  meggyalázta  a 
nőket.  A  hová  ez  a  katonaság  közeledett,  onnan  a  föld  népe  épen 
úgy  elmenekült,  mint  a  török  elől.  Midőn  egy  magyar  biztos 
1660-ban  három  század  katonát  s  egy  tüzérosztály t  Thuróczból 
Nyitramegyébe  kisért,  azt  írja  ez  útjáról :  >  A  népség  mindenütt 
elszalad  a  helyekről  és  ezek  (a  németek)  is  csintalankodnak,  Ter- 
meket mit  nyitnak,  gabonát  is,  ez  idei  vetéseket  kaszálnak  és 
étetnek. «  ^) 

A  magyar  katonák  ugyanezt  tették.  Törvényeink  tehék 
a  magyar  katonák  elleni  panaszszal.  De  senki  oly  kérlelhetet- 
len Ítéletet  a  magyar  végbeliekről  nem  hagyott  reánk,  mint  a 
legcompetensebb  bíráló,  a  nagy  Zrínyi  Miklós.  E  fogadott  sere- 
gekről mondja:  »Mentfil  rosszabb,  hitetlenebb,  tolvajabb  volt 
országunkban,  az  gyűlt  össze  a  mi  dobolásunkra.«  Es  ki  lett  az 
ily  csapatok  hadnagya?  » Szintén  az  ilyen  —  feleli  —  vagy  a  ki 
jobban  megelőzte  a  többit  részegséggel,  garázdasággal,  kevélység- 
gel.c  A  maga  drasticus  nyelvén  »rühes  juhc-nak  nevezi  ezt  a  Tég- 
belit,  a  ki  egyebet  sem  tud,  mint  » faluról  falura  kvártélyozni. 
kóborlani,  lopni,  szegény  embert  nyomorgatni,  c  A  honvédelmi 
tényezők  ezen  állapota  sokat  megmagyaráz  ama  kor  eseményeiből, 
mi  e  viszonyok  ismerete  nélkül  teljesen  érthetetlen.  Megmondja 
először:  mi  okozta  a  törökök  folytonos  terjeszkedését  s  a  hódoltatá.*^ 
haladásait  épen  akkor,  midőn  az  ozmán  hatalom  megtörése  már 
közvetlen  küszöbön  állt.  Megmondja  másodszor  azt,  mért  vehe- 
tett aránylag  oly  csekély  részt  a  nemzet  a  felszabadítás  csakha- 
mar meginduló  nagy  müvében.  *) 

A  magyar  honvédelmi  szervezet  e  hanyatlásának  egyik 
főoka  a  kincstár  örökös  pénzhiánya  volt,  mely  viszont  az  elavult 
állam  feladataival  többé  arányban  nem  álló  adórendszerben  gyö- 
kerezett. E  rendszer  is  a  mohácsi  vész  előtti  időből  származott  8  a 
török  küzdelmek  közben  nem  nyerhetett  korszerű  átalakítást  A 
mely  intézmény  pedig  ezt  nélkülözni  kénytelen,  az  bizonyos  idó 
multán  teljesen  elveszti  életrevalóságát.  Ez  történt  a  magyar  adó- 
rendszerrel is.  Az  adókulcs,  az  adók  neme,  kivetése,  behajtása 


*)  Orsz.  Lev. 

')  Erre  utalt  inár  Szechen  Autal  gróf  Tanúim.  45.  lap. 


MAGTAR0R8ZÁG  BELÁLLAPOTA.  711 

változatlan  maradt  a  változott  viszonyok  közt  is.  Csak  a  fize- 
tendő összeg  változott,  nőtt  s  fölemésztette  a  másnemű  roppant 
terhekkel,  melyek  a  nép  minden  rétegét  nyomták,  a  nemzeti  jöve- 
delem legeslegnagyobb  részét.  A  hódolt  lakosság  a  nehéz  török 
földesúri  s  állami  terheken  kivül  a  királyi  adó  s  a  magyar  földes- 
úri terhek  egyrészét  is  viselte.  A  hódolatlan  részeken  hasonlókép 
uagyok  voltak  a  különféle  közterhek.  A  jobbágyságot  az  egyházi, 
földesúri  és  állami  szolgáltatások  egész  sora  vette  igénybe.  És  a 
nemes  ember  sem  volt  adómentes.  Az  idegen  kormányzat  elvileg 
sem  vette  számba  a  nemesség  adómentességét  s  életbe  léptette  a 
közös  teherviselés  elvét.  De  e  kormányzat  előtt  és  után  is  folyton 
igen  lényeges  adóteher  nehezedett  a  nemességre.  O  fedezte  a 
koronaőrség  —  pecunia  coronalis  —  költségeit,  fizetett  váltságot  a 
személyes  insurrectio  helyett,  hozzájárult  a  megye  költségeihez,  a 
megyei  katonák  fentartásához  s  habár  ö  levén  a  megye,  mindez 
adók  megfizetése  alól  kivonni  igyekezett  magát  s  tényleg  igen 
sokat  vagy  nem  fizetett  vagy  jobbágyaira  hárított  át,  adómentes- 
sége az  egész  XVIL  században  csak  elméleti  maradt. 

De  a  pozsonyi  gubemium  idején  ez  a  jog  a  theoriában  sem 
volt  többé  elismerve.  Már  1672-ben  kivettetett  az  adó  nemesre  és 
parasztra  egyaránt,  s  minden  egyes  porta,  melynek  országgyü- 
lésileg  megszavazott  adója  évi  ti/  frtnál  soha  sem  ment  többre, 
most  egész  40  frtig  adóztatott  meg.  1673-bau  mindenütt  új  »limi- 
tatioc  lépett  életbe,  mert  a  nép  a  roppant  összeget  nem  bírta  el. 
Némi  adóleszállítás  történt  tehát.  így  pl.  azon  portán,  melyre  a 
múlt  évben  40  frtot  vetettek  ki,  azután  már  csak  35  frtot  köve- 
teltek. Mennyit  tett  az  összes  kivetés,  arról  még  nem  került  elö 
adat.  De  egyes  megyékről  fönmaradtak  töredékes  közlések.  ^) 
1674-ben  s  a  rákövetkező  időben  egy-egy  évre  ki  volt  vetve: 

Bars  megyére  5,292  frt 

Veszprém  megyére  2,290    » 

Komárom  megyére  7,902    » 

Győr  megyére  5,777    »    75  dr. 

Trencsén  megyére  11,816    » 

Sajnos,  hogy  egyelőre  több  idevágó  adat  nem  áll  rendelke- 
zésre, mert  e  számokban  egy  egész  korkép  lép  jellemző  reális- 


1)  Orsz,  Lev.  A  kamarához  intézet  levelek  gyűjteménye. 


712  ACBÁDT  lONÁCZ. 

mussal  elénk.  Az  említett  megyék  közül  a  háború  TÍharaitól  távo- 
labb eső  Trencsén  akkor  az  öt  közt  legelöl  járt,  még  pedig  arány- 
lag tekintélyes  összeggel  s  például  csaknem  ötször  annyi  adót 
fizetett,  mint  Veszprém  megye.  Ma  ellenben  ez  utóbbi  csaknem 
két  annyi  egyenes  állami  adót  fizet,  mint  Trencsén,  mely  külön- 
ben akkor  sem  bírta  meg  a  reá  kirótt  összeget.  Az  idegen  kor- 
mány, úgy  látszik,  teljesen  félreismerve  az  ország  teherviselési 
képességét,  kivetette  ugyan  a  szertelen  adót,  de  behajtani  képtt- 
len  volt.  Hihetetlen  hátralékokkal  találkozunk  mindenütt  Igj  pl. 
Trencsénmegye  az  1672—5.  évekről  a  régi  és  új  limitatio  szerint 
tartozott  volna  összesen  31,310  frt  30  drt  fizetni.  Tényleg  azon- 
ban 1676.  augusztus  haváig  összesen  csak  3,034  frt  22  drt  fize- 
tett s  hátraléka  28,276  frt  8  drra  rúgott.  Barsmegye  az  1672 
76-ki  25,578  frtból  19.486  frttal,  Győrmegye  az  1672— 76.  évi 
25,339  frtból  8,216  frttal,  Komárom  az  1672—5.  évi  21,312  frt- 
ból 6,832  frttal  maradt  adós.  Még  legtöbbet  lefizetett  Vesz- 
prémmegye. Adója  az  1672 — 77.  években  13,357  frtot  tett,  mely- 
ből csak  4,185  frt  maradt  fizetetlen.  Igen  részletes  kimutatások 
maradtak  fenn  *)  Sopron  megye  adóhátralékairól,  s  csak  az  saj- 
nos, hogy  az  okmány  a  kirovott  összeget  nem  említi.  A  kimuta- 
tás jószágok  szerint  közli  az  1673.  és  1674.  évi  hátralékokat. 
Előbb  az  urak  —  a  nagybirtokos  főrangúak,  —  azután  a  nemesek 
hátralékait  sorolja  föl.  Ugy  látszik,  az  akkor  legloyalisabb  fSurak 
épen  úgy  nem  bírták  meg  az  adót,  mint  a  mindig  nyugtalankodó 
kisebb  nemesek,  s  így  a  hátralékot  nem  a  rebellis  szellem,  hanem 
pénzhiány  okozta.  A  győri  püspök,  Draskovich  Miklós  gróf,  Kéry 
Ferencz  gróf,  Csepreg  városa  egyaránt  jelentékeny  hátralékban 
vannak,  de  legelöl  áll  maga  a  megye  legnagyobb  birtokosáéi 
főispánja,  gróf  Eszterházy  Pál  —  a  későbbi  nádor  és  herczeg  — 
ki  két  esztendőről  10,499  frt  62  krral  maradt  adós,  melyből  épen 
összeírás  közben  törlesztett  egy  csekélységet,  1,756  frtot.  A  fSurak 
összes  hátraléka  az  említett  két  évről  23,153  frtot,  a  nemes  urak 
hátraléka  ötvenkét  tételben  5,394  frtot,  s  levonva  minden  leTO- 
nandót,  a  megye  egész  hátraléka  27,451  frt  12*/2  drt  tett  Mint- 
hogy valószínűleg  az  egész  két  évi  kirovás  sem  valami  sokkal 


*)  Orsz.  Levéltár.  Idézett  gyűjtemény. 


MAG7ARORBZÁO  BELÁLLAPOTA.  713 

több  lehetett,  a  valósággal  behajtott  összeg  alig  ment  néhány 
ezer  firtra. 

Az  idegen  kormányzat^  a  gubernium  fölállításának  egyik 
főczélja  oda  irányúit,  hogy  Magyarországon  új  jövedelmi  forrá- 
sokat nyisson  s  a  már  meglevőket  a  mindig  üres  kincstár  javára 
jobban  értékesítse.  Bécsben  azt  hitték,  hogy  a  magyar  nép  meg- 
bír nagyobb  terheket  is,  főleg  ha  a  nemesség,  a  többi  országlakók 
példájára,  a  rendes  adó  és  teherviselési  kötelezettség  alá  vettetik. 
Ez  megtörtént.  Ezenkívül  behozatott  egy  új  teher,  az  acoisa,  a 
fogyasztási  adó,  melytől  évenkint  valami  kétszázezer  frtot  remél- 
tek. De  mindez  nem  vezetett  eredményre.  Az  ország  anyagi  ereje 
nem  bírta  meg  e  terheket,  főleg  a  mozgalmas  időben,  midőn  a 
productiv  munkát  csaknem  egészen  tehetetlenné  tették  a  polgár- 
háború bizonytalanságai.  A  gubernium  ezt  nem  akarta  belátni  s 
azon  hitben,  hogy  a  hátralékok  nem  a  nép  szegénységét,  hanem 
rebellis  érzelmeit  tükrözik  vissza,  katonai  karhatalommal  tett 
kísérletet  az  adó  behajtására.  De  ezzel  sem  ért  czélt  s  az  idegen 
kormányzat  experimentumai  az  adóreform  terén  vagyis  az  állami 
jövedelmek  szaporítása  körül  ép  oly  meddők  maradtak,  mint  min- 
den egyéb  tekintetben. 

A  régi  magyar  adó  és  pénzügyi  rendszer  mindenesetre  job- 
l)an  megfelelt  a  nép  közgazdasági  fejlődésének,  de  nem  a  kincstár 
akkori  fokozott  szükségleteinek.  Még  egészen  ősi  középkori  ala- 
pokon nyugodott.  Az  adózók  kevésbé  készpénzben,  mint  inkább 
terményekben  és  személyes  szolgálatokban  teljesítették  az  adófi- 
zetést. A  közmunka,  vár-,  út-  és  hídépítésre .  s  katonai  szállítá- 
sokra fordíttatott  Természetben  szolgáltattak  —  annona  —  gabo- 
nát, lisztet,  zabot,  fát,  szalmát  és  gyertyát,  készpénzben  pedig 
űzettek  porták  szerint  bizonyos  évi  összeget  azon  időre,  melyre  az 
országgyűlés  megszavazta.  E  törvényesen  megszavazott  összeg 
egy  porta  után  legföllebb  tíz  forintra  ment,  a  kincstár  körülbelől 
30,000  frt  évi  jövedelmet  remélt  belőle.  ^)  De  azért  mindig  és 

*)  Ezt  az  összeget  mondják  a  dica  jövedelmének  különböző  XVII. 
századi  följegyzések.  így  pdldáűl  a  katonai  reformról  az  országgyűlés 
elé  terjesztett  s  már  idézett  emlékírat.  Nemzeti  Múzeum.  Beréuyi-levéltár. 
De  a  pozsonyi  kamara  néhány  fenmaradt  évi  kimutatásában  a  dícalis 
jövedelem  mindig  sokkal  csekélyebb  összeggel  szerepel. 


714  AC8ÁDT  IGNÁCZ. 

mÍDdenütt.  közmunkában,  annonában,  készpénz  fizetésben  egy- 
aránt roppant  maradt  a  hátralék.  A  felsőbb  hatóságok  örököseu 
sürgették  a  megyét,  sarkalja  az  adószedőket,  számoltassa  meg  a 
közpénzek  kezelőit  és  szállítsa  be  a  nála  levő  összegekéi.  Mind- 
azáltal az  is,  mit  a  tisztviselők  a  szegénységen  megrettek,  csak 
részben  került  rendeltetése  helyére  s  ez  magyarázza  meg,  hogj*  a 
dica-jövedelem  czímén  a  kamarai  számadásokban  ha  egyáltalán 
előfordul,  mindig  igen  jelentéktelen  összeg  szerepel.  ^) 

A  megyénél  hathatósabban  teljesítették  adóbehajtási  köte- 
lezettségöket,  még  pedig  nem  az  adófizetők  kevesebb  zaklatásá- 
val, a  városok.  Mindig  a  városok  voltak  a  mozgó  töke,  a  pénz 
központjai.  Jobban  védett  falaik  közt  húzódott  meg  az  ipar.  a 
kereskedelem,  a  készpénzforgalom.  Könnyebben  fizethettek  tehát 
s  aránylag  nem  csak  nagy  összegekkel  adóztak,  de  azokat  ponto- 
sabban törlesztették.  Ezzel  viszont  a  kincstárban  azon  hajlamút 
is  élesztették,  hogy  folyton  nagyobb  igényeket  intézzen  hozzájuk. 
Évi  adójuk  egyre  emelkedett.  Terheik  az  idegen  kormány  által 
behozott  fogyasztási  adón  kivül  közmunkából  és  készpénzadózá^- 
ból  állottak.  A  területükön  levő  utak  és  hidak  fentartásán  ki?ül 
közmunka  fejében  kötelesek  voltak  a  hadsereg  tüzérségét  s  más- 
nemű szükségletét  fuvarozni,  előfogattal  ellátni.  Pénzbeli  egyenes 
adójuk  kétféle  volt,  a  census  regius,  mely  azonban  ez  időben  már 
egész  csekély  összegre  olvadt,  és  a  taxa,  mely  a  kincstár  jövede- 
lem igen  jelentékeny  részét  tette.  1638-ban  25  horvát-magyar 
városra  75,600  frt  évi  taksa  kivetését  tervezték,  mely  összeg  azon 
ban  utólag  a  nagyobb  városoknál  valamivel  mérsékeltetett.  Ez 
előirányzat  némi  világot  vet  az  akkori  városok  nagyságára  és 
vagyonosságára.  Összesen  három  szerepel  benne  tízezer  írtnál 
nagyobb  adóösszeggel  és  pedig:  Pozsony  és  Sopron  egyenkint 


1)  így  például  az  1626—28.  évi  zárszámadások bau  kövctkejyJ 
öíjszegek  fordulnak  elö:  1626.  év  l.  múlt  évek  hátraléka  2,800  frt  5li; 
2.  az  évi  dica  8,017  frt  38,  összesen  10,817  frt  38,  mely  összegbeD  a/ 
akkor  Erdélyhez  csatolt  hét  vármegyén  kivül  az  egész  ország  dicsjöve- 
delme be  vau  foglalva.  1627.  1.  hátralék  1,590  frt  54  ;  2.  az  éri  dir» 
a  pozsonyi  kamara  területén  7,749  frt  16^/2 ;  3.  felső  magyarorsíigj 
dica  5,406  frt  20,  összesen  14,745  frt  90^3  frt.  —  1628.  év:  1.  bá^- 
ralék  1,930  frt  53  dr. 


MAGYAH0R8ZÁ6  BEI.ÁLLAPOTA.  715 

12,  ^)  Kassa  pedig  10  ezer  frttal.  Hat-hatezer  frttal  Nagyszom- 
bat és  Lőcse  s  a  hét  bányaváros  együttvéve,  4 — 4  ezer  forinttal 
Modor  és  Eperjes,  3,200  frttal  Bártfa,  3,000  frttal  Szent-György 
van  folvéve.  A  horvát-  vagy  az  akkori  földrajz  szerint  helyesebben 
tótországi  városok  közfii  csak  Várasd  viszi  fel  ezer  frtig,  míg 
Zágráb  800,  Körös  és  Kaproncza  egyenkint  300  frtnál  marad. 
Egyébiránt  ez  utóbbi  három  város  a  régibb  időben  reá  kivetett  6, 
illetve  kétszáz  frtnyi  taksából  sem  fizetett  néha  éveken  keresztül 
egyetlen  dénárt  is. 

Érdekes  a  városi  taksák  összegét  a  század  különböző  évei- 
ben összehasonlítani. ')  így  pl.  praeliminálva  volt : 

1638.  1655.  1662. 

12,000  18,500  15,000 

12,000  18.500  16,000 
10,000            —  — 

6,000  7,500  5,000 

6,000  —  — 

4,000  —  — 

A  század  második  felében  tehát  az  adónál  jelentékeny  emel- 
kedés mutatkozik,  mely  azonban  csakhamar  ismét  csökken.  Le 
kcUett  a  városi  taksát  szállítani,  kétségkívül  azért,  mert  a  lako- 
sok nem  bírták  meg  a  terhet  Nem  emelkedett,  hanem  csökkent 
tehát  a  század  folyamán  a  városok  vagyonossága  s  a  felszaporo- 
dott hátraléktól  csak  úgy  .menekedtek,  hogy  a  királyi  kegyelem 
igen  jelentékeny  összegeket  engedett  el  nekik.  így  történt  166(>. 
körül,  mikor  a  király  az  1655.  1659.  és  1662.  évek  hátralékaiból 
Pozsonynak  15,881,  Nagy-Szombatnak  11,861,  Szent-Györgynek 
7,500,  Breznóbányának  600,  Sopronnak  12,338  frtot  engedett  el. 
Az  elengedett  összeg  néhol  az  egész  tartozásnak  nagyobbik  felét 
teszi,  sőt  Bazinnak  elengedték  az  említett  három  év  után  járó 
pgész  összeget. 

Mindazonáltal  a  városok  taksája   a  kincstári  jövedelmiek 


1630. 

Pozsony 

10,000 

Sopron 

10,000 

Kassa 

7,000 

Nagyszombat 

— 

Lőcse 

4,500 

Modor 

4,000 

^)  A  két  város  előbb  is  egyenlő  taksával  volt  megróva.  így 
1630-ban  mindegyikre  10 — 10  ezer  frtot  vetettek  ki.  Ma  a  kettő  közt 
roppant  nagy  a  külömbség.  Egy  néhány  évvel  ezelőtti  kimutatás  szerint 
Pozsony  317,000,  Sopron  csak  195,000  frt  ullami  egyenes  adót  fizetett. 

')  Az  itt  közölt  Összes  adatok  az  Orsz.  Lev.  különböző  gyüjte- 
m^oyeiből  vannak  véve. 


716  AC8ÁDY  I6NÁCZ. 

igen  jelentékeny  részét  tette.  Mig  még  1626-ban  a  tényleg  befolvt 
jövedelmek  közt  e  czimen  csak  kevéssel  több  mint  tizenkét  ezer 
frt  szerepel;  1687-ben  a  tényleges  bevétel  már  megközelíti  az 
50,000  frtot.  Ritkán  történt  ugyan,  hogy  valamelyik  város  még 
ugyanazon  évben  lefizette  volna  egész  évi  adóját,  de  viszont  az 
is  megtörtént,  hogy  néha  előre  fizetett  néhány  részletet  későbbi 
évekre.  A  fizetés  sem  mindig  készpénzben,  hanem  gyakran  árii- 
czikkekben,  terményben,  gabonában  vagy  borban  történt,  a  minek 
a  kincstár  épen  hasznát  vehette. 

Mig  a  közigazgatás  minden  ága  s  így  a  localis  pénzügyi 
administratio  is  törvényhatósági,  megyei  YSLgy  városi  volt,  addig 
a  pénzügyi  igazgatás  legfelsőbb  foinima  királyi  volt  s  bizonyos 
kormányzati  teendőkre  kirendelt  helyi  közegekkel  bírt,  úgy  hogy 
a  pénzügyi  igazgatás  egy  része  már  akkor  is  teljesen  királyi 
vagyis  mai  elnevezés  szerint:  állami  volt.  A  kincstári  jövedelmek 
kezelésének  legfőbb  közege  az  országban  a  királyi  kamara  volt. 
állandó  székhelylyel  Pozsonyban.  Ez  a  kamara  mindig  bizonyos 
összeköttetésben  állt  a  bécsi  császári  udvari  kamarával,  mely  .i 
magyar  ügyekre  is  kiterjeszteni  igyekezett  befolyását.  A  giiber- 
nium  idején  ez  az  összeköttetés  a  függési  viszony  jellegét  nyerte. 
Mindazonáltal  a  kamara,  a  régi  msLgyhv  kincstárnokság  örökőse. 
az  időben  is  főfontosságú  intézmény  maradt.  A  mi  rend,  szabály- 
szerűség, pontos  kezelés  a  XVII.  századi  magyar  administratio- 
ban  egyáltalán  van,  az  nagyobbára  csak  itt  található.  Számadásai, 
pénzkezelése  a  körülményekhez  képest  egész  a  kifogástalanságig 
pontosak.  Szigorú  rend  és  fegyelem  nyilatkozik  tevékenységében  ^ 
habár  mint  közgazdasági  intézmény,  mely  a  közjövedelmek  foko- 
zását egészséges  gazdasági  politikával  igyekszik  elérni,  mely  nem 
csupán  a  kincstár  pillanatnyi  hasznát,  hanem  a  nép  adóképessé- 
gének fokozását  tartja  szem  előtt,  egyáltalán  nem  érvényesült 
hanem  csupán  központi  pénzkezelő  hivatal  maradt,  ezt  a  tevé- 
kenységét a  körülményekhez  képest  egész  lelkiismerettel  végezte. 
A  kamarában  fölvillant  néha  az  eszme,  hogy  gazdasági  politikával 
is  kellene  foglalkoznia.  De  a  zűrzavaros  viszonyok  közepette  ©és 
a  legközönségesebb  visszaélések  orvoslása  is  annyi  nehézségbe 
ütközött  s  az  örökös  háborúk,  török  dúlások,  belső  mozgalmak 
annyi  elháríthatatlan  akadályt  gördítettek  minden  ilyes  kezde- 


MAGYARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  717 

ményezés  elé,  hogy  a  kamara  kénytelen  volt  legspeciálisabb  fel- 
adatára, a  királyi  jövedelmek  és  fiscalis  javak  kezelésére  szo- 
rítkozni. 

A  királyi  kamara  két  főrészre  oszlott ;  a  cancoUariára  és  a 
számvevőségre.  Amannak  tagjai  voltak  a  kamara  elnöke  —  prae- 
fectus  —  bárom  tanácsos,  két  titkár  és  négy  jegyző.  A  számvevő- 
séghez tartoztak  a  fő-  és  alszámvevö  két  segédével,  a  pénztárnok, 
a  levéltárnok,  egy  fogalmazó  és  hat  jegyző,  továbbá  több  tiszte- 
letbeli jegyző  és  hat  szolga.  Az  1655-iki  költségkimutatás  ^)  sze- 
rint a  tisztviselők  összes  évi  fizetése  s  a  dologi  kiadásokkal  együtt 
évi  9,465  frt  90  drt  tett,  miből  az  elnökre  magára  1340 
frt  jutott. 

A  pozsonyi  kamara  alá  voltak  rendelve  egyes  bányahíva- 
talokon  kivűl  a  következő  kir.  hatóságok :  1.  a  szepesi  kamara 
Kassán ;  2.  a  kir.  harminczad-hivatalok ;  3.  a  postamesterek  és 
4.  a  nagyobb  várakban  levő  katonai  eleségraktárak  tisztviselői, 
az  úgynevezett  annonariusok. 

A  szepesi  kamara  fiókja,  exponált  közege  volt  ugyan  a 
pozsonyinak,  de  a  számára  kijelölt  területen  ugyanazon  hatás- 
körrel járt  el,  mint  a  pozsonyi.  Pénzügyileg  két  részre  volt  osztva 
az  ország,  mert  a  határszéli  Pozsonyból  a  nagy  és  keskeny  ívalak- 
han  elnyúló  országot  igazgatni  nem  lehetett.  A  nyugati  és  észak- 
nyugati megyéket  közvetlenül  maga,  az  északkeleti  13  megyét 
azonban  a  Kassán  székelő  szepesi  kamara  által  kormányoztatta 
a  pozsonyi  kamara.  A  kassai  kamara  személyzete  nem  is  volt  oly 
nagy,  mint  a  pozsonyié.  Csak  két  tanácsosból,  egy  pénztárnokból, 
egy  titkárból,  ki  egyszersmind  causarum  regalium  aligazgató,  egy 
levéltárnokból,  egysegedből,  két  jegyzőből  állt  három  szolgával.  ^) 

A  határok  sajátszerű  alakulása  tette  szükségessé  a  föltű- 
nően sok  vám-  vagy  harminczad-hivatalt,  mely  a  XVII.  század- 
ban található.  Nemcsak  a  török  és  erdélyi  birtokok,  továbbá  Len- 
gyelország, hanem  az  örökös  tartományok  is  vámvonallal  voltak 
elzárva,  s  a  század  második  felében  csak  itt,  az  anyaországban  70 
c'málló  vagy  fiókharminczad-hívatal  szerepel  a  kamara  kimutatá- 


*)  Orsz.  Lev. 

^)  A  személyzet  létszámáról  szóló  kimutatás.  Orsz.  Lev. 


718  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

saiban.  Közülök  27  a  felső  magyar  részekre,  25  a  dunáainneni. 
18  pedig  a  dunántúli  megyékre  jut.  Az  egykorúak  szerint  azonban 
mindez  nem  volt  elég  s  a  hivatalok  csekély  száma  miatt  a  kincs- 
tár igen  érzékenyen  károsodott.  E  hivatalokban  aránylag  jelen- 
tékeny személyzet  volt  alkalmazva,  a  kor  viszonyaihoz  mért  tisz- 
tességes évi  fizetéssel. 

A  postamesterek  szintén  a  kamara  alatt  állottak,  s  tőle  búz- 
ták fizetésüket.  1679-ben  Pozsonyban  már  >supremnB  postarum 
magister«  volt,  évi  528  frt  illetménynyel.  Innen  a  felvidéken, 
Lőcsén,  Kassán,  Tokajon  át  egész  Szathmárig  volt  postavoDal. 
Eendes  összeköttetés  állt  fönn  továbbá  Pozsbny-Györ  és  Pozsonj- 
Mosony  közt,  úgy,  hogy  a  hálózat  már  elég  kiterjedt  volt,  de  még 
főleg  katonai  s  hivatalos  czéloknak  szolgált  Végül  az  annuario- 
sok  szintén  a  kamara  alá  voltak  rendelve. 

Ez  volt  ama  pénzügyi  organisatio,  mely  a  XVII.  században 
a  királyi  közjövedelmeket  kezelte.  E  szervezeten  kivül  volt  a 
bányavárosok  kamarája,  mely  az  alsó-ausztriai  s  általa  a  császár 
udvari  kamara  alatt  állt.  Az  ország  gyakran  sürgette  a  tönény- 
telén  viszony  megszüntetését  s  a  bányakamarának  a  pozsonyi  alá 
rendelését.  De  a  király  különböző  ürügyek  alatt  folyton  megta- 
gadta 1)  s  így  az  ország  egyik  legfontosabb  hatósága,  mely  éfen- 
kint  2—300.000  frttal  gyarapította  az  uralkodó  jövedelmeit,-) 
állandóan  ki  volt  szakítva  a  nemzet  minden  befolyása  alól,  sót  a 
nemzeti  intézmények  kötelékéből  is. 

A  pozsonyi  és  szepesi  kamarák  a  kincstár  bevételeiról  és 
kiadásairól,  vagyis  az  állami  pénzügyekről  részletes  kimutatást 
készítettek  minden  esztendő  végével.  Néhány  reánk  is  jutott,  dt 
egy  sem  olyan,  mely  az  állam  minden  bevételét  és  kiadását  össze- 
sítve tűntetné  föl.  Mindegyik  kamara  maga  számolta  el  a  kezén 
átmenő  pénzeket  s  mindkét  kamarának  ugyanazon  eszteodőFÓi 
szóló  zárszámadása  még  nem  került  elő.  A  pozsonyi  kamaráitól 


1)  WolíF:  Die  Hofkammer.  Bécsi   Akad.  Phil.   tdrt.  osztály.  XI 

2)  Wolff  1674— 77-bett  a  bányavárosok  év\  tiszta  jövedelmei 
285.033  frtra  teszi  egykortí  száma  alapján.  Körmöcz  199.501,  Selmeci 
B9.824,  Beszterczebánya  ríízbányái  15.708  frt  evi  tiszta  jövedelmet 
hoztak.  Ugyanez  összegeket  közli  Koch  bécsi  akadémiai  »Denkschrif(ea< 
Phil.-tört.  osztály  I. 


MAGTAK0RSZÁ6  BELÁLLAPOTA.  719 

van  több,  mely  a  XVII.  század  hatvanas  éveire,  sőt  egyik,  mely 
1675-re  vonatkozik.  EUenben  a  szepesi  kamara  fennmaradt  zár- 
számadásai közül  ehhez  a  legközelebb  az  1655.  évi  esik.  De  e 
nagyon  részletes  kimutatások  sem  ölelik  át  mindazon  bevételi 
ágakat,  melyeket  egy-egy  kamara  kezelt.  Csak  némely  jövedel- 
mekre s  különösen  a  rendes  harminczad-  s  más  készpénzjövede- 
lemre szorítkoznak,  igen  jelentékeny  és  állandó  bevételi  forrásokat 
ellenben  egészen  mellőznek.  Ide  tartoznak  a  félharminczad,  a 
gubernium  idején  négyszeresére  emelt  portális  adó  s  az  új  fogyasz- 
tási adó,  a  lefoglalt  roppant  terjedelmű  javak  készpénzbeli  és 
terménybeli  jövedelme,  melyekről  az  említett  zárszámadások  hall- 
gatnak, melyek  azonban  tekintélyes  ^összeget  tettek  ki.  Noha  az 
ide  vonatkozó  számadásokból  eddig  csak  hézagos  töredékek  kerül- 
tek elő,  s  azon  összjövedelmet,  melyet  az  uralkodó  Magyarország- 
ból kapott,  kerek  summában  ^)  nagyon  bajos  meghatározni,  annyi 

^)  Hogy  az  összjövedelmek,  melyeket  az  ország  a  királynak  szolgál- 
tatott, jóval  úieghaladták  a  7  —  800.000  frtot,  arra  vallanak  a  következő 
adatok:  t67r)-ben  a  pozsonyi  kamara  rendes  bevétele  148.670  frt  64  dr 
volt.  A  szepesi  kamara  jövedelme  ugyanekkor  —  a  harminczadjö védelmet 
véve  alapúi  —  valami  35.000  frt  lehetett.  Egyik  kamaránál  sincs  beszá- 
mítva a  félharminczad,  mely  külön  kezeltetett  s  mintegy  120.000  frtot 
hozott.  A  bányavárosok  kamarája  285.000  frt  jövedelmet  szolgáltatott. 
A  dica  a  gubernium  általi  roppant  felemelés  után  (mely  portánkínt  az 
előbbi  10  frt  maximalis  adót  egész  40  frtra  srófolta  fel)  körülbelöl 
100.000  frtot  hozhatott.  A  városok  taksája  40  —  45.000  frtra  tehető,  az 
accisa-jövedelem  1672 — 79-ben  csupán  a  hat  felsőmagyarországi  város- 
ban 117.579  frt  90  drra  ment,  vagyis  átlag  évi  15.000  frtra.  A  többi 
városok  és  megyek  fogyasztási  adója  jelentékenyen  emelte  a  kincstár 
ezen  jövedelmét.  Végül  egy  számadás  szerint  csupán  a  felső-magyar- 
országi lefoglalt  javak  évcnkiut  készpénzben  átlag  25.000  frtot,  termény- 
ben körülbelöl  ugyanannyit  jövedelmeztek.  De  a  pozsonyi  kamara 
íga^sgatása  alatt  is  igen  nagy  terjedelmű  lefoglalt  javak  voltak,  melyek 
bevételeiről  azonban  még  nem  került  elö  kimutatás.  Hogy  ezek  szintén 
igen  jelentékenyek  lehettek,  mutatja  azon  tény,  hogy  az  1 675-ki  dciiczitböl 
20.5B9  frt  e  bevételekből  fedeztetett.  Mind  c  jövedelmi  ágak  együtt 
véve  800.000  frtnál  többet  hozhattak  évenkint  a  kincstárnak.  Sőt  való- 
szinti,  legalább  erre  vallanak  egyes  számlatöi-edékek^  hogy  az  államnak 
még  más  jövedelmei  is  voltak^  melyek  az  eddig  felsoroltakba  beszámítva 
nincsenek.  így  például  a  nagybányai  pénzverőház  stb.  Az  itt  közölt 
összes  adatok  kivétel  nélkül  mind  az  Orsz.  Lev.  különböző  gyűjtemény ei- 
1>Ő1  kerültek  elő. 

Századok.    1885.   X.   Füzrt.  48 


720  acsAdy  ionAcz. 

bizonyos,  hogy  a  háborús  viszonyokhoz  s  általános  elszegényedés- 
hez, yalamint  a  pénz  akkori  magas  értékéhez  képest  elég  jelen- 
tékeny volt,  elérte  a  800.000  frtot. 

A  közjövedelemnek  csak  egy  töredékét  tünteti  föl  a  pozso- 
nyi kamara  1675.  évi  zárszámadása,  ^)  de  mégis  érdekes  ^pil- 
lantást enged  vetni  ama  kor  állami  pénzügyeibe.  A  végeredmény 
következő : 

Bevétel  148.678  fit  64  kr. 

Kiadás  201.776  frt  13  kr. 

Deficit  53.097  frt  49  kr. 

E  hiány  a  kamara  másnemű  bevételeiből,  a  félharminczad- 
ból  —  28.198  frt  26^2  kr.,  —  a  lefoglalt  javak  bevételeiMl  - 
20.B39  frt  23  kr.  —  és  a  városok  régi  taksahátralékaiból  — 
4360  frt  —  egyenlíttetett  ki. 

A  bevételeket  a  zárszámadás  nyolcz  tételbe  csoportosítja, 
melyek  közül  három  jelentékenyebb  és  pedig  a  vám-  és  sójövede- 
lem,  mely  együtt  véve  megközelíti  a  százezer  forintot  s  a  kölcsön 
vett  pénz.  Csupán  a  sóeladásból,  melyet  a  nagyobb  vámhivatalok 
eszközöltek,  15.602  frt  92  dr.  folyt  be,  míg  a  rendes  vám  a  3fi 
hivatalnál  tisztán  az  összes  személyes  járandóságok  és  kezelési 
költségek  levonásával  81.482  frt  51  drt  hozott.  A  legélénkebb 
volt  az  üzleti  forgalom  Győrben  és  Magyar-Ovárt,  melyek  jöve- 
delme meghaladta  a  10.000  frtot.  A  bevételek  harmadik  nagy 
tétele  egy  kölcsön,  melyet  Szelepcsényi  érsek  adott  45.475  frtnyi 
összegben  a  kincstárnak.  De  nem  ő  volt  az  állam  egyedüli  hití^ 
lezője;  magánosoktól,  főleg  egyháziaktól  pénzt  kölcsön  venni 
már  régóta  divatozott  s  csak  a  bizalom  hiánya  okozta,  hogy  az 
államadósság  a  budgetben  mégis  szerény  szerepet  játszott. 

A  kiadásokat  a  zárszámadás  tizennyolcz  tételben  sorolja 
föl.  Tényleg  azonban  ez  három  főtételre  reducálható:  1.  személyi 
járandóságok  mindenféle  czímen  a  rendes  fizetéstől  le  a  kegydíjakig 
és  alamizsnáig  összesen  mintegy  64.000  frttal ;  2.  egy  tétel,  melyet 
a  zárszámadás  rendkívüli  kiadás  névvel  jelöl  128.696  frt  50drml 

*)  Ratio  super  perccptione  ac  erogatione  proventuum  ordinariorum, 
regionim  tricesimaliam,  extraordinariorum^  salís,  papyri,  contraUn* 
dorum  et  restantium  decimalium  anni  1675.  czímü  kötet  ax  Orsi. 
Levéltárban. 


MAeVARORSZÁG  BELÁLLAPOTA.  721 

és  végűi  3.  apróbb  szükségletek.  Ez  utóbbiak  valami  8—9000 
frttal  kevés  érdekeset  nyújtanak.  A  pozsonyi  vár  és  híd  kijavítá- 
sának költségei,  némi  kamat  egyházi  alapokból  fölvett  kölcsönök 
után  [s  más  e  féle  szerepelnek  e  rovatban.  Annál  érdekesebb  a 
másik  két  tétel.  A  személyes  járandóságoknál  legelöl  áll  maga  a 
gubernium  22  hivatalnokával  és  szolgájával.  Minden  állás  kétsze- 
resen volt  betöltve  egy  magyar  és  német  tisztviselővel,  sőt  volt 
külön  magyar  és  külön  német  kapus  is.  Csakhogy  az  ugyanazon 
állásban  lévő  magyar  ember  mindig  kisebb  fizetést  húzott,  mint  a 
német  így  például  a  magyar  kapus  fizetése  50,  a  németé  75  frt. 
Az  összes  szükséglet  18.025  frtra  rágott,  melyből  magának 
Ampringen  Gáspárnak  9000  frt  jutott,  míg  Szelepcsényi  érsek 
1950  frtot,  Forgách  Ádám  és  KoUonics  grófok  5—500  frtot  kap- 
tak. Ez  utóbbiak  azonban  más  tisztségeik  után  is  húztak  fizetést. 
A  főpapok  és  zászlós  urak  cziménél  ismét  találkozunk  velők ;  itt 
az  érsek  400,  Forgách  1200,  Kollonich  400  frttal  szerepel.  Sőt 
KoUonichnak  még  harmadik  fizetése  is  volt  a  kamarától,  hol  mint 
elnök  800  frtot  s  más  czímen  további  450  frtot  kapott,  míg  For- 
gách Ádám  harmadszor  a  kegydijasok  közt  fordul  elő  2000  frttal. 

Igen  érdekes  továbbá  a  személyi  járandóságok  két  más 
tétele.  A  nyugdíjak  és  deputatumok  cziménél  6631  frt  kiadás 
van  feltüntetve,  mely  összegből  valami  3700  frt  kath.  szerzetek 
és  papok  segélyezésére  fordíttatott.  A  másik  tétel  a  szegény  plé- 
bánosok deputatuma.  Itt  189  apró  tétel  van  felsorolva,  összesen 
9.292  frt  86  dr  erejéig.  De  ez  összeg  nem  csupán  a  plébánosok 
segélyezésére  fordíttatott ;  van  a  kis  tételek  közt  minden  néven 
nevezendő  kiadás  kath.  egyházi  czélokra.  Világi  és  szerzetes 
papok,  konvertált  prot.  papok,  egyes  megkeresztelt  zsidók,  új- 
keresztények,  görög  papok,  asszonyok,  kik  a  kath.  hitre  tértek, 
kaptak  6 — 50  frtig  terjedő  segélyt  az  összegből,  melyből  1557  frt 
egy  bécsi  ötvösnek  fizettetett  különböző  egyházi  kelyhekért.  Ezen 
hivatalosan  eszközölt  egyházi  kiadásokban  az  államnak  határo- 
zottan kath.  felekezeti  jellege  nyer  kifejezést. 

A  zárszámadás  azon  legnagyobb  tétele,  mely  rendkívüli 
kiadás  megjelöléssel  szerepel,  a  katonai  kiadásokat  tartalmazza. 
A  pozsonyi  kamara  quota  czímén  már  a  XVII.  században  jelen- 
tékeny évi  összeget  bocsátott  a  bécsi  katonai  kincstár  rendelkezé- 

48* 


722  AC8ÁDY  IGNÁCZ. 

sére.  E  quota  rendesen  évi  60.000  frtot  tett,  de  ez  időben  120.000 
frtra  emeltetett,  sőt  néha  többet  is  tett.  ^)  Az  1676.  év  folyamán 
a  magyar  kamara  részint  közvetlenül  a  bécsi  katonai  kincstárnak, 
részint  utalványára  a  magyarországi  császári  katonai  tisztviselők- 
nek 1 19.354  frtot  fizetett  ki  s  így  a  201.000  frtnyi  bevételnek  csak- 
nem 60^/o-át  már  akkor  a  katonai  szükségletek  emésztették  fel. 
A  magyar  állam  készpénzbevételeinek  egyik  föforrását  a 
harminczad  vagy  vám  alkotta,  melyet  a  ki-  és  beszállított  nyers 
termények,  ipari  és  kereskedelmi  czikkek  után  szedtek.  A  har- 
minczad-ügy  mindig  királyi,  azaz  állami  volt  s  törvényeink  csak 
általános  óhajokat  vagy  intézkedéseket  tartalmaznak  felöle.  A 
vámtarifát  nem  mint  ma,  az  országgyűlés,  hanem  a  király  vagyis 
kamarája  szabályozta  és  állapította  meg.  A  vámok  különben  sem 
játszották  akkor  azt  a  szerepet  az  anyagi  életben,  mint  ma.  Nem 
közgazdasági,  hanem  kezdetleges  fískalitási  szempontokból  szabá- 
lyoztattak.  Nem  úgy  combinálták  őket,  hogy  valamely  hazai  ter- 
mék és  iparczikk  ki-,  bevitelét  gátolják  vagy  könnyítsék.  A  nem- 
zetközi versenyre  való  tekintet  ép  oly  kevéssé  jutott  érvényre  a 
vámtarifában,  mint  valamely  hazai  iparág  mesterséges  védelme, 
ámbár  szomszédaink  vámpolitikájában  már  érvényesfiit  etörekTés. 
Nálunk  azonban  még  tisztán  jövedelmi  forrásnak  tekintette  a 
kincstár  a  harminczadot,  söt  e  szempontból  sem  vetette  megfeleli' 
korszerű  reformok  alá.  Számtalanok  a  panaszok  a  XYII.  század 
egész  folyamán  a  harminczád-rendszer  bajai  ellen  nem  egyedül  a 
közvetlenül  érdekeltek,  termelök  és  kereskedők  részéről,  kiket  a 
tisztviselők  kapzsisága  vagy  tudatlansága  örökös  zaklatásokkal 
üldözött,  de  a  kamra  által  kiküldött  alapos  szakférfiak  részéről  is. 
kik  nem  késtek  tapasztalataikat  és  javaslataikat  figyelemre  méltó 
emlékiratokban  kifejteni.  De  mindig  hasztalanul.  Igen  becses 
ilyen   mukálat  maradt  fenn   1655-ből.  *)   Harminczhat  pontba 

1)  Wol ff  Hof karamer  czimü  mÜV(^ben  a  quotát  az  1674  — 77-ikÍ 
időben  121.061  frtra  teszi.  A  cseh  quota  ugyanakkor  209.022  firt  volt. 
1677  első  felében  a  magyar  kamara  a  cassa  bellicanak  apróbb  részletek- 
ben 7Ö.771  frt  77  krt  fizetett,  noha  az  előzetes  megállapodás  szerint 
csak  63.600  frtot  lett  volna  köteles  fizetni.  Orsz.  Lev.  A  kamaráho? 
intézett  levelek  1670—79  M.  csomó. 

•)  Rauch  Dánieltől.  Orsz.  Lev.  Kam.  V.  Lev. 


MA0TAH0R8ZÁG  BF.LÁLLAPOTA.  7215 

foglalja  a  yámrendszer  legszembetűnőbb  bajait.  Mellőzve  mind- 
azt, a  mit  a  harminczadosok,  nemes  emberek  és  katonák  vissza- 
éléseiről mond,  kiemeli,  hogy  arany-  és  eztistnemfi  alig  fordul  elő 
a  vámhivataloknál.  Azt  mind  csempészik.  A  legnagyobb  baj  azon- 
ban, véleménye  szerint,  mégis  az,  hogy  a  »regium  vectigal*  nincs 
többé  az  újabb  viszonyokhoz  alkalmazva.  »A  mely  —  hogy  saját 
szavait  idézzük  —  mivel  még  a  régi  időkben  szabatott  és  rendel- 
tetett volt,  a  mostani  idővel  semmiképen  nem  egyez. c  Kiemeli, 
hogy  mióta  a  most  is  érvényes  tételeket  megszabták,  nemcsak 
megváltozott  a  pénzérték,  hanem  egészen  új  árúczikkek  is  jöttek 
forgalomba.  A  javítást  azonban  a  kül-és  belharczok  folyton  gátol- 
ták 8  a  gazdasági  élet  sok  egyéb  nehéz  csapáson  kivül  az  elavult 
vámrendszer  súlyát  is  kénytelen  volt  elviselni. 

De  bármi  hibás  volt  maga  a  rendszer,  bármennyire  nehezítet- 
ték a  belmozgalmak  a  kereskedést,  aharminczad  volt  1680  körül 
is  a  kincstár  egyik  legfőbb  jövedelmi  forrása.  1658-ban  csupán  a 
dunáninneni  és  túli  vidék  ebbeli  jövedelme  az  utolsó  évnegyedben 
25.429  frt  85  dr.  volt.  Felső-Magyarország  vámjövedelmének  az 
egyes  vámhivatalok  szerinti  igen  részletes  kimutatása  épen  az 
1676 — 80.*)  öt  évről  maradt  fenn.  A  nettójövedelem,  vagyis  a 
tisztviselők  illetményeinek  s  dologi  kiadásainak  levonása  után 
maradó  tiszta  bevétel  következő  volt : 


1676-ban 

57.913  frt 

33 

dr. 

1677-ben 

44.589    » 

41 

» 

1678ban 

39.972    » 

14 

» 

1670-ben 

45.806    » 

85 

» 

1680.ban 

74.544    » 

46 

» 

A  számok  e  jelentékeny  hullámzásában  a  felvidék  vagy  a 
tizenhárom  északkeleti  megye  ez  időbeli  politikai  és  gazdasági 
állapotai  tükröződnek  vissza.  A  bujdosók  időnkinti  támadásai 
nagyban  csorbították  a  kincstár  jövedelmét,  mert  néhány  har- 
rainczad-hívatal  két-három  évig  is  szünetelt  vagy  kuruczkézbc 
került.  Mindazonáltal  a  dunáninneni  és  túli  részek  vámszolgál- 
tatásaival egyetemben  a  kincstár  rendes  vámjövedelme  —  a  fél- 
harminczadon  kivül  —  az  1680.  előtti  években  elérte,  gyakran 
túlhaladta,  a  130.000  frtot. 


*)  Orsz.  Lcv.  A  kamarához  int.  lev. 


724  magyakorrzAg  bkí.átj.apota. 

Szegényes  pénzeszközeÍTel  ^  korlátolt  segélyforrásaiTal  a 
XVII.  század  magyar  állama  a  háborúk  örökös  bajai  nélkül  is 
szerény  szerepre  lett  volna  kárhoztatva.  Az  adórendszer  korszerű 
átalakítása  minden  körfilmény  közt  elodázhatatlannak  látszott. 
Erre  törekedett  első  sorban  az  udvar,  midőn  az  idegen  kormány- 
zatot behozta.  De  a  gubernium  sem  érte  el  czélját  s  ez  iránybeli 
tehetetlensége  csak  siettette  bukását.  A  gondviselés  úgy  akarta, 
hogy  a  magyar  állam  azon  intézményekkel  érje  meg  felszabadulása 
nagy  pillanatát,  melyek  mögött  másfél  száz  esztendőn  át  nemze- 
tisége, hite,  hazája,  a  keresztény  világ  védelmeért  vérét  ontotta. 
E  szakadatlan,  csaknem  emberfeletti  küzdelemben  elrongyolód- 
tak,  hasznavehetetlenné  váltak,  vagy  nagyobbára  gyökeres  felfris- 
sítést igényeltek  ez  intézmények.  De  a  gondviselés  azt  sem  akarta, 
hogy  idegenek  végezzék  e  téren  akár  a  rombolást,  akár  az  újjá- 
alkotást. Mindegyik  a  magyar  nemzet  saját  hivatása  maradt  A 
rombolást  elvégezte  a  negyven  éves  polgárháborúban,  az  újjáalko- 
tást pedig  a  béke  ama  nevezetes  korszakában,  mely  a  hosszú 
harczokat  követte.  *) 

AcsÁDT  Ignácz. 

*)  A  > Századok <  novemberi  füzeteuek  639.  lapjáu  felülről  a  15-ik 
sorban  »unitárius<  belyett  olvasd  >unitus<.  Szerk. 


I 


A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA. 

NEGYEDIK  K8  BEFEJEZŐ  KÖZLEMÉNY.  — 

XIIL 

Waltari  halála  után  még  Yolt  egy  lething  életben;  t.  i. 
Hildichis,  ki  Wacho  elöl  menekült  a  gepidákhoz.  Ha  tehát  a  nép 
ragaszkodni  óhajtott  volna  ezen  dynastiához,  nem  kellett  volna 
egyebet  tennie,  mint  Hildichist  megkínálnia  a  királyi  pálczával, 
kinek  minden  vágya  ebben  összpontosult.  De  az  a  körülmény, 
hogy  e  praetendens  épen  a  gepidákhoz,  a  longobárdok  ellenségei- 
hez menekült,  hihetőleg  nagyban  hozzájárult  ahhoz,  hogy  mellőz- 
zék öt  és  a  gausok  nemzetségéből  származott  Audoint,  Waltari 
gyámját  emeljék  a  trónra,  a  kinek  mindenesetre  volt  benne  módja, 
hogy  magának  pártot  szerezzen.  Trónralépte  után  nem  is  mulasz- 
totta el,  hogy  vetélytársát  ártalmatlanná  tegye,  noha  ennek  már 
a  családja  iránti  kegyeletnél  és  ragaszkodásnál  fogva  is  nagy 
pártja  volt,  sőt  állandó  kiséretét  már  300  longobárd  képezte. 

Audoinnak  mindjárt  királysága  kezdetén  (546-ban)  első, 
messze  kiható  ténye  az  volt,  hogy  a  longobárdokat  Bohemia  fen- 
sikjairól  és  Morvaország  területéről  a  gazdátlan  Pannoniába 
vezette  át.  Ez  az  esemény  egyébiránt  szoros  összefüggésben  állott 
azzal,  hogy  a  keleti  birodalom  félt  a  gepidáktól,  kiktől,  midőn 
Sirmiumot  is  megszállották,  Justinianus  megvonta  az  évi  adót, 
melyet  Marcianus  császár  (450 — 457)  ideje  óta  húztak.  A  gepi- 
dák ugyanis  kényszerűségből  hívek  maradtak  a  római  szövetség- 
hez mindaddig,  míg  a  góthok,  kiknek  ellensúlyául  szolgáltak, 
Pannoniában  laktak.  A  mint  azonban  ezek  innen  kivonüdtak,  a 
gepidák  tüstént  a  Dráva- Száva  közi  részekre  tették  kezöket.  E 
foglalást,  természetesen,  ellenezte  a  byzanti  politika.  A  gepidák 
alattomos  cselhez  folyamodtak;  színleg  hűséget  esküdöztek  a 
császári  udvar  iránt,  de  azért  állandóan  foglalgatták  a  szávai 
vidékekot.  Justinianus  ekkor  felszólította  a  longobárdokat,  hogy 
keljenek  át  Pannónia  földére,  mely,  mint  föntebb  bőven  leirám 
a  rómaiság  és  barbárság,  a  keresztyénség  és  pogányság,  az  anyagi 


726  A  LONGOBÁRDOK 

jólét  és  erkölcsi  romlottság  csodálatos  vegyületét  mutatta.  Justi* 
nianus  ekként  yélte  a  gepidákat  sarokba  szorítani,  s  hitte,  hogy 
a  garázda  longobárdok  sem  fogják  addig  erejöket  másfelé  fordít- 
hatni, míg  a  gepidák  lesznek  szomszédaik.  így  egyik  ellenséges 
népet  elöbb-útóbb  a  másik  bizonyosan  el  fogja  emészteni. 

Nem  is  csalódott. 

A  longobárdok  546-ban  keltek  át  Pannoniába  s  már 
548-ban  oda  jutott  a  dolog,  hogy  a  két  nép  el  volt  szánva 
az  élethalál-harczra.  A  gepidák  felett  Thoriswinth  (Procopius 
szerint :  OoQiaiv ;  Pál  szerint :  Turisindus)  király  uralkodott  s 
bízva  ősei  dicsőségében,  harczot  ajánlott  a  gyűlölt  jövevényeknek. 
Audoin  kész  volt  megmérkőzni  s  germán  szokás  szerint,  napot  és 
helyet  határoztak,  melyen  a  borzasztó  harcznak  le  kellé  folynia. 
El  voltak  szánva  a  végsőig,  a  mit  az  is  bizonyít,  hogy  mind  a  két 
fél  a  byzanti  kormányra  vetette  szemét.  Attól  fQggött  a  győzelem, 
hogy  ez  melyiknek  pártjára  áll ;  a  longobárdok  nem  igen  bíztak 
csekély  számukban  s  remélték,  hogy  az  udvar,  melynek  legújabb 
szövetségesei  voltak,  feléjök  fog  hajolni ;  a  gepidák  viszont  azt 
hitték;  hogy  szövetségök  alapján  nekik  van  több  joguk  a  császár 
segélyéhez.  Mind  a  két  fél  sietett  követséget  küldeni  Justiniánhoz 
s  mind  a  kettő  aggódva  nézett  a  császár  elhatározása  elé.  Josti- 
nianus  nem  vonakodott  a  két  követséget  kihallgatni,  de  kftlon- 
külön  egymásután  bocsáttatta  őket  magához.  A  magas  trón  elé 
Audoin  követsége  járult  először  s  elmondotta  a  következő  beszé- 
det, melyet  különös  véletlenből  a  történelem  megőrzött : 

»Nem  tudjuk  eléggé  bámulni,  óh  rómaiak,  a  gepidák  ostoba 
szemtelenséget,  kik,  miután  birodalmatoknak  annyi  kárt  tettek, 
most  azt  fogják  elétek  terjeszteni,  hogy  annak  még  több  kárt 
tegyenek.  Különös  fogalma  lehet  az  embernek  szomszédai  szíves- 
ségéről, ha  akkor  kér  tőlök  segítséget,  midőn  méltatlanul  meg 
bántotta.  Ha  e  nép  csak  valamely  távoli  és  kevéssé  ismert  né]^ 
iránt  mutatta  volna  magát  hűtelennek,  sokat  és  hosszasan  kellent 
beszélnünk,  hogy  szokásait  és  természetét  lefessük,  s  idegen  tanú- 
ságokhoz kellene  folyamodnunk ;  de  így  csak  a  ti  magatok  tanú- 
ságára hivatkozunk :  ti  szolgáltok  előttünk  példáúL  még  pedicr 
legújabb  például.  Azon  korban,  midőn  még  a  góthok  bírták  Pan- 
nóniát, a  gepidák  eszélyesen  határaik  között  tartották  magukat ; 
nem  lehetett  látni,  hogy  lábukat  a  Dun^  jobb  partjára  tették 
volna,  annyira  féltek  a  góthok  kardjától  Óh  ebben  az  időben  a 
góthok  szövetségesei,  jó  barátjai  voltak  a  római  birodalomnak: 
elődeid,  óh  császár,  sok  pénzt  küldtek  nekik,  s  te  magad  is  nagy- 
lelkű voltál  irántok.  Kétségtelenül  nagy  szolgálatokkal  fizettek 
úgy-é  jótéteményeitekért?  Semmivel,  sem  nagygyal,  sem  kicsinj- 
nyel.  Az  igaz,  hogy  nem  tettek  nektek  semmi  kárt ;  de  hogyan  is 


VÁNDORLÁSA.  727 

tettek  volna  ?  Leköszöntetek  volt  régi  jogaitokról  azon  területre, 
melyet  a  Duna  balpartján  laknak,  s  a  jobbparton  a  gótbok  tar- 
tották őket  zabolán.  Igazán  szép  szolgálat  az  ilyen,  mely  csak 
attól  függ,  hogy  lehetetlenség  ártani  s  erre  valóban  szilárd  barát- 
ságot lehet  alapítani !  íme,  most  a  góthok  egész  Pannoniából  ki 
Tannak  verve,  s  ti  rómaiak  távol  háborúkba  bonyolódva,  hadaito- 
kat a  világ  végére  külditek.  S  mit  csinálnak  a  gepidák  ?  Megtá- 
madnak, rabolnak  benneteket,  pusztítják  tartományotokat.  Nin- 
csenek szavaink,  hogy  igaz  nevén  nevezhessük  az  ilyen  gonoszsá- 
got, mely  nemcsak  birodalmatok  fönséget  támadja  meg,  hanem  a 
barátság  legszentebb  törvényeit  s  szövetségtek  alkupontjait  is 
megsérti.  A  gepidák,  óh  császár,  elveszik  tőled  Sirmiumot,  rab- 
ságba hurczolják  a  római  lakosokat,  s  azzal  dicsekesznek,  hogy 
nem  sokára  egész  Pannónia  uraivá  lesznek !  Vajon  hogyan  kap- 
ták azt  a  földet,  melyet  bírnak  ?  A  ti  érettetek,  a  ti  veletek,  vagy 
ti  ellenetek  nyert  gyözedelmekkel  ?  Mely  ütközet  árában  jutott 
ez  a  föld  kezeik  közé  ?  Talán  azon  évdijak  ráadásául,  melyeket 
oly  sokáig  fizettetek  nekik,  hogy  barátaitok  legyenek.  Nem,  mióta 
ember  él,  nem  történt  nagyobb  szemtelenség,  mint  ez  a  követség, 
melyet  hozzád  intéznek,  óh  császár !  Tudván,  hogy  mi  ellenök 
irtó  háborúra  készülünk,  hozzád  futnak;  meg  fognak  jelenni 
trónod  előtt,  s  talán  odáig  viszik  szemtelenségöket,  hogy  tőled 
kérnek  segítséget  ellenünk,  kik  híveid  vagyunk.  Talán  ellenkező- 
leg, ajánlkozni  fognak  visszaadni,  a  mit  tőled  loptak ;  ez  esetben 
tulajdonítsd  az  ő  késő  megjózanodásukat  és  megbánásukat  a  lon- 
gobárdok kardjának,  mely  készen  áll  a  kirántásra,  s  méltóztassál 
azért  nekünk  mondani  köszönetet.  A  kettő  közül  valamelyik  áll : 
vagy  megbánásukat  bevallani  jönnek  eléd,  s  akkor  gondold  meg, 
hogy  ez  a  megbánás  erőltetett;  vagy  azért  jönnek,  hogy  meg- 
tartva, a  mit  tőled  elvettek,  még  többet  kérjenek,  s  akkor  vedd 
eszedbe,  hogy  ez  a  legvégső  bosszantás,  a  mit  csak  emberen  el 
lehet  követni.  Mi  barbár  együgyúségünkben  durván  s  nem  oly 
(''kesenszólással  beszélünk,  a  milyet  ily  nagy  dolgok  érdemelné- 
nek. Szavainkhoz  hozzá  fogod  tenni,  a  mi  bennök  hiányzik,  böl- 
cseségedben  megfontolva  a  rómaiak  és  longobárdok  érdekeit.  Te 
különösen  meg  fogod  gondolni  ezt :  mily  természetes,  hogy  mi 
longobárdok  és  rómaiak,  kik  egyenlően  a  katholikus  hitet  valljuk, 
legyünk  egyesülve  a  gepidák  ellen,  a  kik  arianusok,  és  már  csak 
ezért  is  ellenségeink. < 

Másnap  a  gepidák  járultak  a  trón  elé.  Beszédjök,  melyet  a 
császárhoz  intéztek,  arra  czélzott,  hogy  mérséklőtöket  és  hódola- 
tukat  ellentétbe  helyezzék  a  longobárdok  vad  dölyfével,  kik  csak  a 
rómaiak  bosszúérzetét  akarták  felkorbácsolni. 

>A  gepidák  —   úgy  mondának  —  midőn  e  követséget  a 


"  728  A  LONGOnÁRDOK 

római  császárhoz  intézték,  inkább  bírót  mint  szövetségest  jöttek 
kérni,  s  bizonyosan  igazságtalanul  kellett  megtámadtatoiok, 
miután  bírót  keresnek ;  a  ki  a  viszályt  kezdi,  vajon  így  viselné-e 
magát  ?  Egyébiránt  senki  sem  jöhet  arra  a  gondolatra,  hogy  ezt 
az  eljárást  a  félelemnek  tulajdonítsa :  nagyon  jól  tudja  a  világ, 
hogy  a  gepidák  mind  számra,  mind  vitézségre  különbek  mint  a 
longobárdok.  Ha  tehát  a  jelen  körülmények  közt  a  császár  barát- 
ságához folyamodnak,  ez  alázatból  és  becsületből  s  azért  is  tör- 
tént, hogy  a  bizonyos  diadalból  neki  a  maga  részét  megajánlják. 
Oh  császár,  a  longobárdok  csak  tegnapi  barátaid,  a  gepidák  az 
idő  által  megpróbált  régi  szövetségeseid.  A  longobárdoknak  nincs 
egyebök,  mint  esztelen  vakmerőségük,  mely  arra  készti  őket,  hogy 
mindennek,  a  ki  feléjök  közelít,  neki  rontsanak ;  a  gepidák  böl- 
csek és  hatalmasok.  Számtalanszor  akartuk  eléd  terjeszteni  sérel- 
meinket, de  a  longobárdok  mindig  ellene  szegültek,  smost,  miutás 
a  háborút  arra  a  pontra  vitték,  a  hova  akarták,  gyengeségökőu 
nyugtalankodván,  azt  reménylik,  hogy  téged  barátaid  ellen  fegr- 
verkeztetnek.  Ezek  a  rablók  azt  hozzák  föl  ürügyül,  hogy  azért 
támadnak  ránk,  'mert  elfoglaltuk  Sirmiumot,  mintha  birodal- 
madban nem  volna  elég  fold  és  város,  mintha  nem  volna  annyi 
tartományod  a  világban,  hogy  magad  keresed  a  népeket,  hogr 
azokban  lakozzanak.  Mi,  mi  magunk  szeretjük  hinietni,  hogr 
a  földet,  melyet  bínink,  a  rómaiak  nagylelkűségének  köszönjiüí. 
Már  pedig  a  jótevő  támogatás-  és  pártfogással  tartozik  annak, 
a  kivel  szívességet  tett.  Határozd  el  tehát,  óh  császár,  hogy 
segítséget  fogsz  adni  nekünk  a  longobárdok  ellen,  vagy  leg- 
alább maradj  semleges  köztünk  és  közöttök :  ezt  téve,  illően  fogod 
tekintetbe  venni  néped  érdekeit,  s  az  igazságnak  is  eleget  fogsz 
tenni. « 

Justinianus  sokáig  nem  tudta  magát  elhatározni,  nyújtson-t; 
segélyt  vagy  semlegességben  maradva,  hagyja  a  két  ellenséget 
hogy  egymást  emészsze.  Annyi  bizonyosnak  látszott,  hogy  a  gepi- 
dák az  udvar  bizalmát  eljátszották  s  támogatására  kilátásuk  nem 
lehetett ;  de  a  longobárdok  hatalmát  sem  ó  hajtotta  a  birodalmi 
tanács  az  által  növelni,  hogy  a  gepidák  felett  győzelemre  juttassa. 
Justinianus  mégis  ez  utóbbiak  javára  határozta  el  magát ;  Ood- 
stantianus,  Búza  és  Aratio  parancsnokoknak  kiadatott  a  rende- 
let, hogy  tízezer  lovassal  és  a  herul  Philemuthnak,  hogy  ezeröt- 
száz emberével  induljanak  a  gepidák  ellen.  El  is  indúltdk.  Azon- 
ban azok  a  herúlok,  kik  az  alsó  Duna  mellékein  települtek  le  s  a 
gepidákkal  jó  barátságban  éltek,  megrohanták  a  segélyt  vivő 
sereget  A  rómaiak  leverték  őket ;  de  a  gepidák  jövetelök  liirén** 
hirtelen  fegyverszünetet  kötöttek  a  longobárdokkal.  Erre  a  római 
vezérek,  félvén,  hogy  a  gepidák  és  herulok  egyesülve  Illyricumra 


VÁNDORT.ASA.  729 

csapnak,  nem  mertek  kimozdulni  e  tartományból  s  innen  értesí- 
tették a  császárt  a  történtekről. 

Azonban  a  gepidák  és  longobárdok  nagy  párbajára  kitűzött 
nap  elérkezett.  A  vérszomjas  felek  sikra  szálltak  s  csak  a  csata- 
jelre várakoztak.  Ekkor  igen  furcsa  dolog  történt.  A  két  sereget 
hirtelen  és  egyszerre  oly  szörnyű  félelem  szállotta  meg,  hogy 
hátat  fordítva  egyik  egy,  másik  más  felé  szaladt.  A  két  király 
kiséretével  megállta  helyét,  de  sem  szép  szóval,  sem  fenyegetéssel 
nem  tartóztathatta  fel  futó  seregét.  Isten  Ítéletét  látták  e  csodá- 
latos eseményben,  s  a  rémület  nyomása  alatt  két  évi  fegyverszü- 
netre léptek,  hogy  azalatt  majd  barátságos  úton  kiegyenlítik 
viszályukat. 

XIV. 

A  gepidák  fejedelme  Thoriswinth  arra  a  meggyőződésre 
jutott,  hogy  a  maga  emberségéből  nem  sokáig  lesz  képes  a  byzan- 
tiakkal  szövetkezett  longobárdoknak  ellenállani.  A  mióta  tehát  a 
császári  udvar  visszautasította  követségét,  azon  törekedett,  hogy 
magának  szövetségeseket  keressen. 

A  Dnieperön  túl  fekvő  vidékeket,  a  Palus  Maeotis  környé- 
két, valamint  a  Kaukázus  lapályait  két  nagy  nomád  horda 
kóborgó  csapatai  tartották  megszállva ;  ezek  a  kutrigur  és  utigur 
hunnok  voltak,  kiknek  tanyái  közt  a  Don  folyam  képezett  határt ; 
a  kutrigurok  a  Maeotistól  nyugatra,  az  utrigurok  keletre  tanyáz- 
tak. A  kutrigurok  szövetkezve  azokkal  a  barbár  bandákkal,  me- 
lyek köi^űlöttük  szerteszéjjel  barangoltak,  többször  betörtek  a 
birodalomba,  feldúlták  Görögországot  és  a  thrák  Chersonesust. 
A  hunnok,  bolgárok  és  vendek,  a  kikkel  ezek  egyesültek,  magát 
a  birodalom  székvárosát  is  több  ízben  megremegtették,  úgy  hogy 
Justinián,  csakhogy  megszabaduljon  tőlök,  évi  ajándékot  adott  a 
kntriguroknak. 

Thoriswinth  tehát  titokban,  az  udvar  tudta  nélkül,  a  kutri- 
gurokkal  kezdett  tárgyalást,  igérve  nekik  eget-földet,  csak  hogy 
rábíi^ja  őket  a  birodalom  elleni  föllépésre.  Ki  is  eszközölte  tőlök 
azt,  hogy  bizonyos  meghatározott  napra  1 2000  válogatott  lovas- 
ból álló  segítséget  fog  kapni.  De  a  békekötés  letelte  előtt  még  egy 
esztendő  volt  s  a  kutrigurok  váratlanul  megjelentek.  Thoris- 
winthet  ez  nagyon  kihozta  sodrából ;  haza  nem  küldhette  őket, 
mert  akkor  kedvöket  vesztik ;  országában  sem  jelölhetett  nekik 
szállásokat,  mert  több  kárt  tettek  volna,  mint  a  mennyi  hasznot 
Ígértek.  Kapta  magát,  rázúditotta  őket  Moesiára,  hol  több  zsák- 
mányra és  eleségre  tehettek  szert,  mint  a  mennyit  a  gepidáknál 
kaphattak  volna.  Mást  is  tett  a  gepida  király.  A  rabló  szláv  csa- 
patok, melyek  a  római  birodalom  földjére  sokszor  intéztek  pusz- 


730  A  LONGOBÁRDOK 

titó  támadásokat,  gyalogok  lévén,  nem  tudtak  oly  könnyfi  szerrtfl 
átkelni  a  Dunán,  mint  a  hunn  népek,  melyek  a  lovak  farkára 
kötött  tömlőkön  úsztattak  át.  A  szlávokat,  kik  épen  ezért  lassan 
mozoghattak,  ha  át  akartak  kelni,  a  tómai  határőrség  és  hajóhail 
rendesen  észrevette  s  könnyen  elbánt  velők.  Hogy  ezt  kikerüljék, 
a  gepidákkal  léptek  érintkezésbe,  hogy  engedjék  meg  a  folyam 
azon  részén  való  átkelésöket,  mely  országuk  határait  mossa.  A 
gepidák  szívesen  kötöttek  alkut  s  beleegyeztek  abba,  hogy  a  szlá- 
vok minden  hajóért,  melyet  nekik  rendelkezésre  bocsátanak, 
fejenként  egy  aranyat  fizessenek. 

A  császár  Thoriswinth  e  cselekedeteiben  a  béke  nyilváous 
megszegését  látván,  haladéktalanul  elrendelte,  hogy  a  longobár- 
doknak  segély  viendő.  A  hadsereg  élére  Justinus  és  Justinianu< 
testvérek,  Aratius  és  a  herulok  által  elűzött  Suartua  főhadpa- 
rancsnok  neveztettek  ki.  A  vezérek  között  volt  Amalafrid,  Her- 
manfrid  thüringi  királynak  és  az  amalung  Amalabergának.  Teo 
dorich  nővérének  fia  is.  Öt  a  longobárd  királyhoz  rokonsági  köte- 
lék fűzte :  húga,  Rodelinda  felesége  volt  Audoimiak.  A  császár  f 
közben  mást  gondolt  s  új  rendeletet  adott  ki,  hogy  a  segélysere;: 
a  fellázadt  Ulpiana  (Illyricumban)  város  lecsendesítésére  siessen. 
Amalafrid  folytatta  útját  s  sógorával  egyesülten  rátört  a  gepidák 
birtokaira.  A  gepidák  a  csatatéren  óriási  veszteséget  szenvedtek 
s  Audoin  a  maga  kiséretéből  néhány  embert  a  császárhoz  külde, 
hogy  adják  tudtára  a  kedvező  hírt  s  egyszersmind  lobbantsák 
szemére,  hogy  cserbenhagyta  őt ;  jóllehet  a  longobárdok  ép  ez 
időben  Totila  ellen  Narsesnek  készséggel  küldöttek  segédhadakat. 
Ez  esemény  551-ben  történt ') 


XV. 

üildichis  ezalatt  a  hozzá  hü  maradt  300  longobárddal  folj- 
vast  aggasztotta  Audoint ;  mert  bármennyire  követelte  is  a  gepi- 
dáktól, hogy  szolgáltassák  őt  ki,  ezek  a  vendégjogot  megsérteni 
semmi  szín  alatt  sem  akarták ;  de  mégis  —  hihetőleg  félelemből 
—  megtettek  annyit,  hogy  kiutasították  őt  országukból.  Hildichi* 
csapatjával,  melyhez  kalandvágyó  gepidák  is  csatlakoztak,  az 
északon  tanyázó  szlávokhoz  vonult.  Ezek  azonban  nem  segíthet- 
tek a  baján.  Minélfogva  hatezerre  felszaporodott  seregével  a  gótb 
Totila  táborába  sietett ;  de  mielőtt  ide  érkezett  volna,  a  venetiai 

*)  Schiiiidt  L.  Ziw  Gischichte  dcr  Langobardcn,  lLiítipz\gi  1885.  6i' 
1.  Osziutéa  SHJDálnom  kell,  hogy  ezt  a  sok  tckiutetbeu  igen  becses,  l>&r 
rainden  irány bau  ueni  gáncsolhatatlan,  dolgozatot  csak  jelea  értekezésem 
sajtó  alá  kerülte  utáu  kaptam  meg. 


VÁNDORLÁSA.  731 

raezökön  egy  római  seregre  bukkant,  melyet  megszalasztott  s 
ekkor  a  nélkül,  hogy  a  góthokkal  találkozott  volna,  megint  átkelt 
az  Isteren  és  a  szlávokat  kereste  föl.  ^) 

A  szlávok  azonban  most  sem  tehettek  érdekében  semmit. 
Justinián  vas  karja  féken  tudta  őket  tartani.  Hildichis  átlátta, 
hogy  ha  valahol,  csakis  a  byzanti  udvarban  találhat  reményének 
támaszt.  Csakugyan  meg  is  jelent  Byzantban  s  az  eszélyes  csá- 
szár nagyon  kedvezően  fogadta  őt ;  élére  állította  egy  testőrcsa- 
patnak (<y/oX/;).  Természetes,  hogy  Audoin  szemében  nagy  szálka 
volt  a  császár  e  kitüntetése ;  miért  is  hivatkozva  a  rómaiakkal 
fennálló  szövetségére,  untalan  sürgette  a  császárt,  hogy  Hildichist 
adja  ki  neki.  A  császár  nem  akart  hajlani ;  tudta,  hogy  Hildichis 
mindenkor  jó  eszköz  lesz  kezében.  Azonban  Audoin  befolyásával 
és  pénzével  mégis  annyira  vitte,  hogy  Hildichisnek  szöknie  kel- 
lett a  császári  székvárosból ;  Thraciába  sietett,  s  longobárdokat 
gyűjtve  maga  köré,  sikerült  a  gepidákhoz  visszamenni,  miután  az 
üldözésére  küldött  császári  csapatokat  leverte.  Szerencsétlensé- 
gére a  gepidák  kevéssel  megérkezte  után  békét  kötöttek  az  udvar- 
ral és  a  longobárdokkal  s  úgy  amaz,  mint  ezek  sürgetve  kívánták 
a  gepida  királytól  Hildichis  kiadatását.  Thoriswinth  tanácsot  tar- 
tott népe  előkelőivel  s  elébök  térj  észté  a  két  fejedelem  kívánságát. 
Ezek  azon  a  véleményen  voltak,  hogy  inkább  veszszen  el  gyer- 
mekestől, asszonyostól  a  gepida  nép  nyomtalanul,  sem  hogy  a 
vendégbarátságot  ily  rút  bűnnel  megsértse.  A  királyt  ez  a  tilta- 
kozás igen  kényes  helyzetbe  juttatta.  Népe  akarata  ellen  nem 
tehetett,  de  a  követelőkkel  szemben  sem  óhajtotta  ismét  fölvenni 
a  harczot.  ^) 

Azonl)an  csakhamar  talált  kibúvót.  Ugyanis  Thoriswinth, 
épen  mint  Audoin,  erőszakkal  ragadta  magához  a  királyi  pál- 
czát ;  a  törvényes  örökös,  Ostrogotha,  Elemund  király  fia,  mint- 
hogy a  bitorlónak  ellen  nem  állhatott,  a  longobárdokhoz  mene- 
kült. Thoriswinth  most  azzal  a  követeléssel  állt  elő,  hogy  Audoin 
is  szolgáltassa  ki  Ostrogothát,  meg  levén  győződve  —  mint  Pro- 
copius  mondja  —  hogy  a  longobárd  sem  fogja  becsületét  ily  alá- 
való cselekedettel  beszennyezni.  De  hogy  mégis  könnyű  szerrel 
megszabaduljanak  mind  a  ketten  vetélytársaiktól,  titokban  oly 
egyességre  léptek,  hogy  a  herczegeket  kölcsönösen  meggyilkoltat- 
ják, így  is  történt  8) 

Procopius  ez  elbeszéléséből  nyilván  kirí  a  mondaszerű; 
mindazáltal  nem   lehet   azt  egészen  alapnélkűlinek  állítanunk. 


*)  Dahn  Die.  Kőnige  der  Germancn  II.  24. 

2)  Procop.  IV.  27. 

3)  Frocop.  IV.  27. 


732  A  LONGOBÁRDOK 

Annyi  bizonyos,  hogy  ez  időtől  fogva  a  két  fejedelmi  ház  között 
némi  közeledés  észlelhető.  Ugyan  már  előbb  is  megkisérté  Wacho 
az  engesztelhetetlen  gyűlöletet  az  által  csillapítani,  hogy  ElemoDd 
leányát,  az  említett  Ostrogotha  nővérét :  Óstrogothot  feleségúJ 
vette  ^) ;  most  meg  Thoriswinth  akként  akai*ta  végét  szakítani  a 
viszálynak,  hogy  Audoin  fiát,  a  hős  Alboint  —  bár  édes  fia  Tho- 
rismund  az  ő  kezétől  esett  el  —  germán  szokás  szerint  fegyver- 
fiául  (Waffensohn)  fogadta. 

Az  Alboinra  vonatkozó  mondák,  melyeket  Pál  diakón  ad 
elő,  ez  eseményhez  fűződnek.  Mikor  a  longobárdok  551-ben  erő- 
sen megverik  a  gepidákat  s  Thoriswinth  fiát  Alhoin  a  csatában 
elejtiy  fölhívják  Audoint,  hogy  fiát  tegye  meg  asztaltársáúl  (con- 
viva).  A  germánoknál  a  legnagyobb  kitüntetés  volt  a  királyijai 
való  személyes  érintkezés,  s  a  legkiválóbb  bajnoki  tett  jutalma  a 
király  asztalánál  való  részvétel  vala.  Audoin  azonban  népe  kérel- 
mét nem  volt  hajlandó  teljesíteni ;  >tudjátok  —  úgymondá  — 
hogy  nálunk  a  királyfi  atyja  asztalánál  addig  nem  ülhet,  míg  ide- 
gen királytól  fegyvert  nem  kapott. «  Alboin  ekkor  negyven  elszánt 
ifjúval  útra  kel,  megjelenik  Thoriswinth  udvarában  s  előadja 
kérelmét.  Thoriswinth  barátságosan  fogadja  őt,  meghívja  aszta- 
lához s  jobbja  felől  arra  a  helyre  ülteti,  hol  az  Alboin  megölte 
Thorismund  szokott  volt  ülni.  A  királyt  lakoma  közben  fájdal- 
mas emlékek  ragadják  meg  s  nagyot  sóhajtva  felkiált :  »0h,  ez  a 
hely  nékem  oly  drága ;  de  azt,  a  ki  most  benw  ül,  szívemből 
gyűlölöm !«  Kunimundot  meghatják  atyja  szavai,  tűzbe  jön  s  a 
longobárd  vendégeket  gyalázni  kezdi :  fehér  lábszijaikról  fehér- 
lábú kanczákhoz  hasonlítja  őket.  ^)  Az  egyik  longobárd  erre  visz- 
szavág :  »Menj  ki  a  mezőre,  ott  megláthatod,  mily  erővel  tudnak 
rúgni  azok,  kiket  fehér  kanczáknak  csúfolsz  ;  hisz  ott  hevernek 
bátyád  szétszórt  csontjai,  mint  a  réten  a  hitvány  baroméi.«  A 
gepidák  bosszútól  lihegve  dühösen  ugranak  fel  s  a  longobárdok 
fegyvereikhez  kapnak.  Azonban  a  király  ijedten  pattan  fel  ülőhe- 
lyéről s  közbeveti  magát,  lecsillapítja  a  felingerelt  kedélyeket 
*mert  nem  istennek  tetsző  győzelem  az  olyan,  midőn  valatí  ven- 
dégét saját  házában  meggyilkolja. «  A  lakoma  szerencsésen  véget 
ér  s  Thoriswinth  átadja  elesett  fia  fegyvereit  Alboinnak  és  nyá- 
jasan bocsátja  őt  vissza  atyjához,  ki  azonnal  asztaltársáúl  fogadja 
s  megosztja  vele  minden  jogait.  Az  egész  község  pedig  dicséri 
Alboin  bátorságát  és  a  gépid  király  hívséget 

Ez  útjában  ismeri  meg  az  özvegy  Alboin  Rosimandát. 
Kunimund  leányát  s  bizonyára  ekkor  lobban  iránta  szerelemre. 


^)  Dahn  Kőnige  II.  25.  jegyz.  és  Urgesch,  I.  572.  1. 

^)  Igazi  germán  népmondai  vonás.  L.  Dabn  ürgének.  II.  573.  1. 


VÁNDORLÁSA.  733 

Csak  az  a  különös,   hogy  a  mondák  mélyen  hallgatnak  Alboin 
szerelméről. 

A  longobárdok  és  gepidák  jó  barátsága  csak  Audoin  és 
Thoriswinth  életében  tart.  Annak  inkább  csak  személyes  jellege 
volt.  Rövid  időköz  alatt  hal  meg  mindkettő;  fiaik,  Alboin  és 
Kunimund,  követik  őket  a  trónon.  Alboin  első  neje  Chlodswintha 
volt,  Chlotachar  frank  király  leánya;  de  nem  sokáig  éltek  együtt ; 
Chlodswintha  meghalt  s  Alboin  megkérte  Kunimundtól  leánya 
kezét.  Kunimund  megvetéssel  fordult  el  bátyja  gyilkosától  s  kere- 
ken megtagadta  kérelmét.  Alboin,  kiben  a  nemzeti  gyűlölség  is 
fokozott  mérvben  lángolt,  fegyvert  ragadott.  A  gepidák  iránti 
dühét  most  már  éleszté  a  szenvedély  vak  ingere  is. 

Justinián  utódja,  Justinus,  uralkodása  elején  nem  sokat 
törődött  a  longobárdokkal,  mint  általában  a  barbárokkal  sem,  és 
viszont  maga  Alboin  sem  számított  segélyére.  Kétségkivűl  ez 
jelentékeny  veszteség  volt  rá  nézve.  De  volt  a  gepidák  háta 
mögött,  a  Dniepertől  a  Dunáig  vagyis  az  u.  n.  Kis-Scythiában 
egy  hűn  nép,  az  avarok,  kik  ekkor  már  hatalmas  hadseregeikkel 
rémei  voltak  a  szomszédos  szlávoknak  és  a  birodalomnak.  Ez  a 
rablásból  élő  nép  eleinte  nyugoti  Európában  kisérté  meg  szeren- 
cséjét ;  de  Siegbert  frank  király  oly  kegyetlenül  megverte  őket,  ^) 
hogy  nyugattól  örökre  elment  a  kedvök.  A  keleti  birodalmat 
Justinián  hatalmas  védmüvei  oltalmazták;  ezek  ellen  csak  a 
közelből  intézhettek  sikeres  támadásokat.  Ennélfogva  az  volt 
törekvésük,  hogy  az  Al-Duua  balpartján  megvethessék  lábukat. 

Mit  sem  fogadhattak  tehát  nagyobb  örömmel,  mint  566-ban 
Alboin  követségét,  mely  a  gepidák  elleni  föllépésre  szólította  fel 
őket.  Az  avarok  fejedelme,  Baján,  politikai  ravaszságból  tettette 
ugyan,  hogy  e  háború  nincs  Ínyére.  A  longobárd  követek  emlé- 
keztették őt  arra,  hogy  ha  a  longobárdokat  élénk  vágy  lelkesíti  a 
gepidák  elleni  háborúra,  ez  azért  van,  hogy  meg  akarják  gyen- 
gíteni Justinus  császárt,  az  avarok  halálos  ellenségét,  ki  tőlük  az 
adót  megvonta  s  velők  gyalázatosan  bánik.  Fogjanak  kezet  az 
avarok  a  longobárdokkal  s  a  gepidák  bizonyosan  ki  lesznek  irtva ; 
akkor  e  nép  kincsein,  valamint  földein  közösen  meg  fognak  osz- 
tozni. Azután  az  avarok,  mint  egész  Scythia  urai,  nyugodt  és  bol- 
dog életet  élhetnek ;  semmi  sem  lesz  könnyebb,  mint  elfoglalniok 


*)  Pál  diakóii  II.  10:  eo  quoque  tempore  comperta  Huni,  qui  et 
Avares,  morte  Cblotarii  regis,  super  Sigisbertum  ejus  fílium  irruunt.  Qui- 
bus  ille  in  Turíngia  occurens,  eos  juxta  Albim  fluvium  potentissime 
superavit,  eisqne  petén  ti  bus  pacem  dcdit  .  .  .  Rursum  Avares  cum  Si^is- 
berto  in  loco  ubi  et  príus  pngnantes,  Francorum  proterentes  exercitum, 
víctoriam  sünt  adepti. 


734  A  LONGOBÁRDOK 

Thraciát,  kirabolniok  minden  görög  tartományt,  sőt  egész  Byzan- 
tig  nyoműlniok.^)  Nem  használt  semmit ;  az  álnok  avar  fejedeleiu 
sokáig  altatta  őket  Végre  mintegy  kelletlen  beleegyezett,  de  oly 
föltételek  alatt,  ha  a  longobárdok  átengedik  neki  marhájok  tized- 
részét és  győzelem  esetére  övé  lesz  a  zsákmány  fele  és  az  egész 
Gepidia. 

Kunimund  megrémülve  kiáltott  a  császárhoz  segélyért 
Kész  volt  lemondani  Sirmiumról  és  az  egész  Száva-Dráva  közötti 
területről.  Justinus  tett  is  ígéretet  neki ;  de  megjelentek  Alboin 
követei  is,  kik  a  császárt  más  elhatározásra  bírták.  Kunimund 
magára  hagyatva,  összeszedte  népe  minden  erejét  s  megindult  a 
longobárdok  ellen.  Alig,  hogy  megmozdult,  keletről  betörtek 
országába  az  avarok.  Ekkor  az  volt  a  czélja,  hogy  elébb  a  longo- 
bárdokkal  bánik  el  s  azután  fordul  az  avarok  ellen.  A  longobár- 
dokkal  vívott  harcz  rövid  volt ;  egyike  volt  ez  a  legvéresebb  via- 
daloknak s  a  gepidák  teljes  megsemmisülésével  végződött  Az 
egykorúak  a  nagy  hunn  csatával  hasonlítják  össze;  némelyek 
szerint  40,000,  mások  szerint  60,000  ember  esett  el,  köztük  elke- 
seredett harcz  után  Kunimund  is,  —  mitit  egykor  bátyja  — 
Alboin  kezétől.  A  gepidák  hatalma  végkép  meg  volt  törve.  o67-tól 
fogva  lassanként  országuk  emlékezete  is  kivész. 

A  gepidák  egy  része  gazdag  zsákmánynyal  a  longobárdok 
fogságába  esett ;  ezek  közt  volt  Rosimunda  is,  kit  Alboin  —  vesz- 
tére, mint  Pál  megjegyzi  —  nejévé  lenni  kény  szeri  tett  Más  része 
Byzantiumba  menekült,  Kunimund  unokája,  Reptila  vezetése 
alatt,  ki  a  királyi  kincseket  is  magával  vitte.  Végre  a  meghódí- 
tott rész  az  avarok  szolgaságába  került  s  lassanként  beleolvadt  a 
többi  barbár  népekbe. 

XVI. 

>  568-ban  Alboin,  a  longobárdok  királya  összes  seregével 
asszonyostul,  népestül  együtt  elhagyván  és  fölégetvén  hazáját. 
Pannoniát,  elfoglalta  Italiát* 2)  tudósít  Marius  aventicumi  (aven- 
chesi)  püspök  VI.  századi  krónikája. 

A  nemzeti  hagyomány  úgy  adja  elő  a  dolgot,  hogy  a  í**-^ 
éves  kort  meghaladott  Narsest,  Justinianus  legnagyobb  hadrezé- 
rét,  ki  Italiát  biztosítani  tudta  a  keleti  birodalom  számára,  ingjei 

^)  Menandcr  Kccei^t.  Legát  110. 

2)  Mar.  chron.  ind.  II.  (azaz  568.  Bzept.  1-től  56ÍK  aug.  :U-ig  : 
AlboenuB  rex  LaDgobardoriim  cum  omni  excrcitu  reliqncDS  atque  incea- 
dens  Pannoniam  siiam  pátriám  cum  mulieríbus  vei  omui  populo  sut> 
Italiam  occupavit. 


VÁKD0RLÁ8A.  735 

folytonosan  gyalázták  az  űj  császár,  Justinus  és  neje  el6tt.  E  fon- 
dorkodások következtében  Narses  az  udvarban  gyűlöltté  lett  s  a 
császár  felfüggesztette  öt  parancsnoki  állásától.  Narses  a  dolgok 
ilyetén  fordulata  után  nem  mert  Konstantinápolyba  visszatérni, 
sőt  mikor  Sophia  császárné  férje  igazságtalanságát  asszonyi  bosz- 
szantással  tetézve  guzsalyt  és  orsót  küldött  neki,  oly  üzenettel, 
hogy  jöjjön  haza  és  segítsen  nöcselédeinek  fonni,  Narses  haragra 
lobbanva  azt  válaszolta,  hogy  majd  ion  ö  számára  oly  gombolya- 
got, melyet  teljes  világéletében  ki  nem  gömbölyít.  A  harag  és 
félelem  Nápolyba  űzték  öt  s  innen  követeket  küldött  a  longobárd 
néphez,  fölhíván  ezt,  hogy  hagyja  oda  Pannónia  szegényes  mezőit 
(paupertina  i*ura)  s  foglalja  el  a  mindennemű  kincsekben  gazdag 
Italiát.  Egyszersmind  különféle  olasz  gyümölcsöt  és  terményt 
küldött  nekik,  hogy  vágyukat  még  inkább  felizgassa.  A  longobár- 
dok örömmel  üdvözölték  a  nehezen  várt  követséget  s  nagy  remé- 
nyeket fűztek  jövöjükhÖz  ^) 

Mindenesetre  Narses  visszavonulása  nyitott  utat  a  longo- 
bárdoknak  Italiába.  Narses  mindig  azon  volt,  hogy  azt  a  hadse- 
reget, mely  a  góthok  hatalmát  megtörte,  Italiában  kell  hagyni, 
mert  csak  így  lehet  féken  tartani  a  góthok  maradványait  és  ezek- 
nek ktilsö  szövetségeseit;  s  csak  ekként  lehet  gátolni  a  többi  bar- 
bárokat, s  kivált  a  longobárdokat,  hogy  az  Alpeseken  át  ne  tör- 
jenek. A  mint  Narsest  a  tehetetlen  Longinus  váltotta  föl,  az  a 
barbár  nép,  mely  legközelebb  volt,  könnyen  vállalkozhatott  Olasz- 
orszáig  elfoglalására.  A  longobárdokat  még  az  is  elbizakodottá 
tette,  hogy  csak  a  minap  tették  tönkre  a  hatalmas  gepidákat  s  az 
meg  épen  siettette  Pannoniából  való  távozásukat,  hogy  az  avarok 
szomszédságukba  férkőztek,  llgy  látszik,  az  avarok  iránti  ellen- 
szenvök  bírta  őket  rá  arra,  a  történelemben  példátlanul  álló  gon- 
dolatra, hogy  pannóniai  lakóhelyeiket  fölperzseljék. 

Mielőtt  azonban  megindult  volna  népével  Alboin,  régi 
barátjaihoz  a  szászokhoz  segélyért  küldött,  hogy  Itália  kiterjedt 
földét  minél  nagyobb  számú  sereggel  vegye  birtokába.  Több  mint 
20,000  szász  sietett  nejével  és  gyermekével  együtt  zászlói  alá.  ■) 
Sőt  hadseregében  voltak  gepidák,  bulgárok,  sarmaták,  pannonok, 
svábok,  noricumiak  stb.  •) 


1)  Pál  II.  5. 

8)  Pál  II.  6. 

^)  Pál  II.  26  :  Ccrtum  ost  autem  tuDc  Alboin  multos  secnm  ex 
diver8Í8^  quas  vei  alii  regee,  vcl  ipse  ceperat,  gentibus  ad  Italiam  addu- 
xisse,  unde  usque  hodie  eorum  in  quibus  habitant  vicos,  Gepidos,  Sar- 
inatas^  Pannonios,  Suavos,  Noricos,  sivc  aliis  huj  usccmodi  nominibus 
appellamus. 

SiilzADOK.  X.  Füzet.  1885.  49 


736  A  LONGOBÁRDOK  VÁNDORLÁSA. 

A  történetírás  följegyezte  azt  az  érdekes  tényt,  hogy  indu- 
lás előtt  Alboin  az  avarokkal  oly  értelmű  szerződésre  lépett,  a 
mely  szerint,  ha  a  longobárdok  kétszáz  esztendő  leforgása  alatt 
visszakövetelnék  a  pannóniai  birtokokat,  az  avarok  tartozDak 
azokat  visszaadni.  ^) 

Az  568.  év  húsvétja,  tehát  april  2-ika  után  kerekedtek  föl 
a  longobárdok  Pannoniából,  mint  maga  az  Orujo  tudósít  Az  út 
iránya,  melyet  Olaszország  felé  követtek,  ma  már  nem  határoz- 
ható meg ;  annyi  bizonyosnak  látszik,  hogy  első  megállapodási 
helyök  Friaul  volt,  melyet  legelőször  foglaltak  el  és  alakítottak 
herczegséggé.  Előcsapataik  még  április  havában  elérték  Italiái 
de  a  nép  nagy  tömege  körűlbelől  568.  május  havában  lépte  át  az 
olasz  határt.  Nem  telt  bele  sok  idő,  s  jóformán  egész  Olaszország 
a  longobárdok  kezébe  került;  a  következő  569.  évben  Felső- 
Olaszországot,  a  Po  folyótól  északra  nagyrészt  birtokukba  vették, 
kivévén  az  Adriai  tenger  szigeteit  s  néhány  várost  (mint  üderzo. 
Cremona,  Yaldoria,  Susa,  Padua,  Monselice  és  Mantua),  melyek 
egy  kis  ideig  még  görög  fclsöség  alatt  maradtak.  Pavia  csak 
három  évi  kemény  ostrom  után  hódolt  meg,  azonban  Milano  már 
569.  szeptember  3-án  föltárta  kapuit  a  jövevények  előtt.  570-beu 
hódoltak  meg  Felső-Olaszországnak  még  el  nem  foglalt  városai, 
csakhogy  a  liguriai  tengerparti  részek  és  a  Scultenna  folyótól 
északra  lévő  terűlet  igen  kemény  tusa  után.  Tuscia  is  hamar 
uralta  őket  és  bár  Eóma  környékét  nem  sikerűit  elfoglalniok, 
mégis  a  délen  fekvő  Spoleto  és  Benevent  már  571.  körűi  longo- 
bárd  herczegségek  székhelyei  lőnek.  *) 

Azok  a  hadjáratok,  melyeket  a  longobárdok  —  bár  nem 
sok  eredménynyel  —  a  frankok  ellen  folytattak,  már  csak  az 
olasz  földi  longobárd  királyság  megszilárdítására  czéloztak.  Nem 
is  foglalkozunk  ezekkel,  mint  feladatunk  körén  kivűl  esőkkel; 
csak  annyit  említünk  meg,  hogy  midőn  Alboin,  a  longobárdok 
egyik  legnagyobb  királya,  nejének,  Bosimundának  bosszújából 
meggyilkoltatott,  uralmát  oly  annyira  megerősödve  hagyta  maga 
után,  hogy  az  néhány  évig  vezető  nélkül  is  helyt  állott  Az  az 
interregnum,  mely  az  ő  halála  után  következett,  erősen  fejlesztette 
ugyan  a  berezegek  hatalmát,  de  a  nép  egységérzetét,  a  királyság 
eszméjét  nem  bírta  megrendíteni. 

Az  olasz  letelepedéssel  ért  véget  a  longobárdok  vándorlása. 

^)  Chron,  Gotíian,  5. 

«)  Schmidt  i.  h.  67  — 70.  1. 

Dk.  Borovszky  Samü. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  római  jog  külső  története  és  instituiiói,  írta  Dr.  Vécsey  TamáSy  a  budapesti 
kir.  egyetemen  a  római  jog  ny.  r.  tanára,  a  m.  t.  akadémia  levelező  tagja. 

A  római  jog  műyelöinek  száma  most  már  hazánkban  is 
örvendetesen  szaporodik,  van  már  tíz  tankönyvünk,  de  vannak 
egyes  monographiáink  is.  Az  előbbiek  teszik  lehetővé  az  utóbbiak 
megjelenését,  mert  jól  iskolázott  fiatal  jogász-nemzedék  nélkül 
hiába  fordítják  egyesek  fáradságukat  civilisticaí  tanulmányokra 
—  hisz  ignoti  nulla  cupido. 

Az  előttünk  fekvő  munka  is  tankönyv-számba  megy  s  öröm- 
mel constatáljuk,  hogy  általa  a  hazai  jogirodalom  egy  becses  müvei 
gyarapodott. 

Szerző  azt  mondja  előszavában,  hogy  könyvével  mindenek- 
előtt tájékoztatni  kívánta  hallgatóit  az  előadandó  tárgyak  és 
ezeknek  sorozata  iránt,  hogy  már  némi  előkészülettel  fölfegyver- 
kezve jöjjenek  el  az  előadásra,  mely  alatt  az  olvasottakat  a  hal- 
lottakkal kiegészíthetik,  bővíthetik,  helyesbíthetik,  és  főtörekvése 
volt,  a  joghallgatókat  az  eredeti  források,  a  remek  jogászok  nyi- 
latkozatainak tanulmányozására  serkenteni. 

Ezt  a  czélt,  mely  minden  öntudatos  romanista  tanár  közös 
czélját  képezi,  szerző  bizonyára  el  is  fogja  érni  müvével.  Nagyon 
sok  függ  a  modortól,  melybe  az  előadandó  tudományt  öltöztetjük, 
Vécseynek  pedig  —  ezt  monográfiái  is  igazolják  —  igen  szeren- 
csés tolla  van.  Mondatai  sok  helyen  lapidáris  rövidséggel  vannak 
írva,  mint  a  XII.  táblás  törvény  tételei,  de  erőteljesen,  kevés 
szóval  sokat  fejez  ki,  s  a  hol  a  tárgy  fontossága  kívánja,  előadása 
a  lelkesedésig  fokozódik.  Ha  attól  tart,  hogy  a  fejtegetendő  tárgy 
kissé  száraz  talál  lenni,  történeti  avagy  régészeti  adatokat  sző 
közbe,  hasonlatokkal  vagy  érdekes  példákkal  vonzóvá  igyekszik 
tenni  előadását. 

A  munka  két  könyvre  oszlik. 

Az  elsőben  tárgyalja  szerző  a  szokásos  külső  jogtörténetet, 
összesen  a  szokásos  négy  korszakra  való  felosztástól  eltérve,  úgy, 
hogy  szól :  a  római  jog  történetéről  Justinianus  előtt,  Justinianus 

49* 


738  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

alatt  és  JustiDÍanus  után,  ismertetve  a  római  jognak  történetét 
hazánkban  is,  a  veszprémi,  pécsi  s  későbbi  egyetemeinken,  és 
iparkodik  összekötő  szálakat  keresni  a  magyar  terfilet  múltja  és 
a  római  polgárosodás  közt,  valamint  igyekszik  felderíteni  a  római 
jognak  viszonyát  a  római  általános  műveltséghez,  főleg  a  bölcsé- 
szethez.  A  második  könyvben  a  most  általánosan  elfogadott  rend- 
szer szerint  (u.  m.  általános  tanok,  dologi  jog,  kötelmi  jog,  családi 
jog  és  örökjog),  összesen  448  nyomtatott  lapon  a  római  jog  insti- 
tutióit,  az  egész  könyvet  egy  kimerítő  tárgy  és  névmutató  zárja  be. 

A  külső  jogtörténetben  elég  részletesen  vázolja  a  jogalkotó 
tényezők  fejlődésének  történetét,  közbe-közbe*  kiterjeszkedik  a 
római  köz-  és  papijogra  is,  amennyiben  annak  fölemlitését  a 
magánjog  megértése  szempontjából  szükségesnek  tartja.  Fejte- 
getései a  mai  tudomány  színvonalán  állanak,  mindenütt  felhasz- 
nálta a  legújabb  német  és  franczia  történetbúvárok  műveit,  de 
nem  mulasztá  el,  a  hol  csak  lehetett,  hazánkra  való  reflexiók 
által  az  előadás  érdekességét  emelni. 

'  Igen  sikerültnek  tartom  a  XII.  táblás  törvényről,  a  nép- 
törvényhozásról, a  jogtudósok  működéséről,  a  classicus  jogiroda- 
lomról, Justinianus  codifícatiójáról,  s  a  római  jog  jelenlegi  műve- 
léséről, (külföldön  és  hazánkban)  szóló  fejtegetéseit.  A  praetorok 
működését  kellőleg  méltatja,  (1.  50.  77.  120.  §§.)  méltán,  mert 
hiszen  a  praetorok  sokat  s  bizonyára  legalább  is  annyit  tettek  a 
római  jog  fejlesztése  körül,  mint  a  római  jogászok ;  szerző  ezen 
themának  bővebb  fejtegetését,  valamint  minden  nehezebb  vagy 
épen  vitás  kérdések  tüzetes  ismertetését  és  a  forráshelyek  beható 
exegesisét  a  szóbeli  előadásokra  tartja  fön. 

A  köztársaság  korából  eredő  törvények  közül  fölemlíti  (57. 
1.)  többek  között  a  lex  Maenia-i  is ;  erre  vonatkozólag  megjegy- 
zem, hogy  Bruns  egy  hozzám  még  1880.  évben  intézett  levelében 
így  nyilatkozott :  *Die  lex  Maenia  de  dote  ist  eine  Erfindung 
von  Voigt«  és  csakugyan  nem  is  lehet  e  törvény  létezését  kétség- 
telenül bebizonyítottnak  tekinteni.  ^) 

A  kezeskedésre  vonatkozó  ugyanott  (57.  1.)  felsorolt  törvé- 
nyek közül  a  lex  Pompeia  a  Krueger  és  Studemund-féle  legújabb 
(1884.)  Gains-kiadás  szerint  helyesebben  lex  Cicereianak  olva- 
sandó, az  előbb  (53.  1.)  fölhozott  lex  Cicereia  pedig  lex  Cre- 
pereianak.  ■) 

A  tulajdonképi  institutiók  általában  véve  helyes  arányban 


^)  y.  ö.  saját  4.  kiad.  Institutionis  354.  lapját  a  22.  jegyzetet. 

«}  V.  ö.  az  id.  Gains-kiadást  IV.  123.  és  IV.  95.  A  lex  Pompáét 
egyébiránt  még  magam  is  2.  kiadasd  R.  Perjogomban  megtartottam,  de 
hibásan. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  739 

vannak  kidolgozva,  ámbár  egynémely  részlet  tán  helyesebben  a 
pandektákba  lenne  utalandó  p.  dolgok  jogi  minőségeiről.  Szerző 
eljárását  azonban  igazolja  az  a  körülmény,  hogy  vizsgálati  rend- 
tartásunk a  pandekták  hallgatásáról  nem  intézkedik,  ennélfogva 
nálunk  az  Institutiokban  kell  előadni  sok  részletet  a  mit  a  német 
egyetemeken  pandekták  czím  alatt  tárgyalnak. 

A  hereditas  iacenst  szerző  több  civilistával  egyetértőleg 
kizárja  a  jogi  személyek  sorából,  (202. 1.)  a  mai  jog  szempontjá- 
ból níiagam  sem  tartom  a  nyugvó  örökséget  jogi  személynek,  de 
épen  a  classicus  római  jog  fejlődésmenete  (az  elhunyt  örökhagyó 
vagyonjogi  személyiségének  az  örökösre  leendő  átszállása  szem- 
pontjából való  föntartása)  plausibilisnek  tűnteti  föl  előttem,  hogy 
miért  sorolták  a  régi  jogászok  azt  a  jogi  személyek  közé. 

A  classicus  helyeken  kivűl  szerző  az  illető  tanokra  vonat- 
kozó legújabb  irodalmi  műveket  is  szokott  idézni,  de  a  perjognál, 
melynek  pedig  bőirodalma  van,  egyedül  Bekkert  idézi  (235. 1.) 
és  egynémely  fontos  tanoknál  (a  kötelmi,  családi  és  örökjogban) 
egyáltalában  nem  idézi  a  jelesebb  monographiákat.  Szerző  a 
jelesebb  művekre  való  figyelmeztetést  az  előadó  tanár  kötelessé- 
gének tartja,  mert  a  könyvbe  nyomtatott  könyv-ajánlás  hamar 
elárulhat  —  főleg  ha  a  magyar  könyvek  lassú  kelendőségére 
gondolunk.  Még  ha  ezt  az  álláspontot  elfogadjuk  is :  megkíván- 
hatjuk, hogy  a  műben  utalás  történjék  azokra  az  epochalis  dol- 
gozatokra, a  melyek  egy-egy  tannak  alapját  megvetették.  Szerző 
lépten-nyomon  találó  példákkal  illusztrálja  a  jogelveket,  egy-egy 
alkalmas  példa  sokszor  többet  használ  a  kezdő  jogtanúlónak, 
mintha  órákig  vesződnék  a  példa  nélkül  csak  nehezen  megért- 
hető részletekkel.  Szívesen  megbocsátjuk  neki  többek  között, 
hogy  a  hagyományozás  tárgyait  ismertető  372.  §.  hét  lapra  nyúlt, 
mert  a  digestákból  vett  classicus  példák  olvasása  igazán  üditőleg 
hat  a  tanúlóra. 

Mindezek  után  újra  ismételjük,  hogy  Vécsey  institutióit 
nyereségnek  s  oly  műnek  tartjuk,  mely  (hogy  szerző  szavaival 
éljünk  4.  1.)  szintén  arról  tanúskodik,  hogy  a  római  jognak  jövője 
van  hazánkban. 

BozóKY  Alajos. 


Száz  politikai  és  történeti  levél  Horvátországról.  Irta  Pesty  Frigyes,  Budapest, 

1885.  Megjelent  az  akadémia  könyvkereskedéflében  (KnoU  K.  és  társa). 

Ara  a  4 1 9  oldalra  terjedő  nyolczadrétü  kötetnek  3  frt. 

A  magyar  históriai  állam  integritását  senki  sem  védelmezó 
irodalmunkban  oly  széleskörű  alapos  tanúltsággal  és  oly  lángoló 
hazafias  lelkesedéssel,  mint  Pesiy  Frigyes  az  előttünk  fekvő  mun- 


740  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

k&jában.  Horvát  dolgokkal  —  valljuk  meg  öszintéo  —  feltűnően 
keveset  foglalkozott  hazánk  újabb  tudományos  irodalma.  Régeb- 
ben Farlati,  Kukuljevics,  Kollár,  Perger,  Farkas,  Vukotinovics, 
Gyurikovics,  Tkálcsics,  Szalay,  Palugyay,  közelebb  pedig  Jakab. 
Badich  Ákos,  Rácski  és  mások  többé-kevésbbé  értékes  munkákat 
és  gyűjteményeket  bocsátottak  közre  Magyarország  kapcsolt  ré- 
szeiről, a  horvát  közjogi  viszonyról,  Szlavónia  és  Horvátország 
fekvése  és  területéről,  megyéiről,  Magyarországhoz  való  törvényes 
vonatkozásáról,  képviseltetéséről  a  magyar  országgyűlésen,  Fiume 
közjogi  helyzetéről  stb.;  do  az  utóbbi  évtized  alatt  Pesty  Frigyesen 
kivűl  egy  magyarországi  író  sem  foglalkozott  szélesebb  tudomá- 
nyos keretben  hazai  történetünknek  és  a  magyar  közjognak  e 
speciális  és  kétségkivűl  nagyfontosságú  kérdéseivel. 

Mintha  elzsibbadt  volna  érzékünk  az  actuális  horvát  kér- 
dések történelmi  és  államjogi  mibenlétének  földerítése  iránt! 
Azon  élénk  figyelem,  melylyel  a  horvát  radikálisoknak  szánalmas 
politikai  tébolyát  évek  óta  nézzük  és  bámuljuk,  még  a  tudósoknál 
is  háttérbe  szorította  a  horvát  kérdéseknek  komoly  megvitatásá- 
hoz szükséges  munkakedvet.  Horvátország  autonóm  túlkapásain 
felháborodott  kedélyünk,  s  legfeljebb  csak  hírlapi  czikkekben 
torolta  meg  a  magyar  állameszmén  elkövetett  sérelmeket  úgy,  a 
mint  éppen  a  folyó  események  impressiói  íróinkat  arra  ösztönözték. 

Pesty  ^Száz  levele*  az  elmúlt  három  utóbbi  év  során  szintén 
napilapokban  jelent  meg  előbb.  A  gyűjtemény  egyes  czikkei  és 
értekezései  —  a  mit  helyes  lett  volna  az  egyes  dolgozatok  végén 
kitenni  —  a  Századokban,  az  Egyetértés,  a  Pesti  Napló,  a  Nem- 
zet, a  Pesti  Hirlap,  a  Budapesti  Hirlap,  a  Pester  Lloyd,  a  Ga- 
zette de  Hongrie  és  a  római  Rassegna  hasábjain  láttak  először 
napvilágot.  A  mint  a  Dráván  túl  egy  közjogi,  politikai,  históriai 
vagy  úgynevezett  telivér  horvát  dolog  fölvettetett,  Pesty  legott 
készen  állott,  hogy  a  szóban  forgó  ügy  minden  legapróbb  részle- 
téhez megadja  a  megfelelő  teljes  fölvilágosítást.  A  tekintélyes  kö- 
tet, melyben  szerzőnek  Horvátországról  írt  száz  hírlapi  czikke 
most  egy  egészszé  összefűzve  és  lehetőleg  organikusan  egymás 
mellé  gyűjtve,  mintegy  száz  fejezetben,  a  nagy  olvasóközönség  elé 
bocsáttatik,  a  horvát  kérdés  mai  állásának  történeti  múltját. 
Horvátország  történetének  és  Magyarországhoz  való  viszonyának 
minden  gondolható  phasisát  önálló  tudományos  munka  alakjában 
akarja  tárgyalni. 

Szerző  ismét  nemcsak  kiválóbb  szorgalmú  munkásnak 
mutatja  be  magát  a  hazai  történetírás  és  történeti  közjog  terén,  a 
mely  áldásos  tulajdonságát  különben  már  réges-régen  ismerjük. 
—  de  szerencsés  fölfedezőnek  is,  ki  mindig  érdekes  újdonságokkal 
tud  föllépni,  melyeket  a  történelmi  múlt  legmélyebb  gyökereiről 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  741 

szed  elö,  hogy  a  közfigyelmet  helyes  irányhan  vezesse  és  ébren 
tartsa.  Pesty  az  6  bűvárlataival  a  tudományos  ismeretnek  egészen 
új  országait  szokta  megvilágítani,  feledésbe  ment  nagyfontosságú 
történeti  igazságokat  elevenít  fel  és  a  régi  igazságokat  kedves, 
meglepő  új  eszmék  alakjában  hirdeti. 

Föllépése  a  horvát  kérdésben  általános  sensatiót  keltett  úgy 
idehaza,  mint  túl  a  Dráván,  söt  a  külföldön  is.  Lankadatlan  hévvel 
vitatott  érvelései,  meggyőző  történelmi  adatai,  üdítő  könnyeb- 
bfilésül  szolgálnak  a  Horvátország  sorsán  aggódó  honfíkebelnek. 
Szemben  a  mindennapi  hírlapi  eledelünket  képező  horvát  előítéle- 
tekkel és  fictiókkal,a  hyperloyális  magyar  gyöngédséggel,  és  viszont 
a  horvát  separatismusnak  legvakmerőbb  kicsapongásaival :  való- 
ban jótékony  összhang  gyanánt  érinti  lelkünket  az  a  mélyen  járó 
tudományos  határozottság,  melylyel  szerző  egymásután  a  történet 
kétségtelen  igazságainak  Ítélőszéke  elé  idézi  művében  Magyar- 
ország közjogának  és  ezeréves  hagyományainak  meghamisftóit. 
A  ^iSzáz  levéU  némi  elégtételül  szolgálhat  a  magyar  nemzetnek 
ama  mondhatlan  méltatlanságokért,  melyeket  a  családi  portánkra 
»bécsuszamlott«  horvát  testvéreinktől  újabb  időben  oly  gyakran 
8  annyi  elnéző  türelemmel  elviselnünk  kellett  Mert  bár  tartóz- 
kodunk is  a  *Szdz  levéld  politikáját  e  helyen  megbeszélés  tárgyává 
tenni,  azt  mindazonáltal  ezúttal  is  bízvást  ismételjük  közlönyünk- 
ben, hogy  Pestynek  históriai  consequentiái  igazak ;  és  ezt  még  az 
a  politikus  is  kénytelen  lesz  bevallani,  ki  talán  nincs  mindenben 
és  mindig  egy  nézetben  szerzővel. 

Szerző  *leveleknek€  nevezi  dolgozatait,  holott  azok  .mind 
formájoknál,  mint  tartalmuk  és  modoruknál  fogva  részint  törté- 
nelmi értekezések,  részint  vitázó  és  politikai  hírlapi  czikkek.  Ezen 
utóbbiak  képezik  a  kötetnek  két  harmad,  tehát  túlnyomó,  de  nem 
a  becsesebb  részét.  Ámbár  a  hatvannyolcz  polemikus  és  politikai 
dolgozatot  magában  foglaló  ezen  részben  is  számos  szellemes  és 
figyelemreméltó  czikkel  találkozunk  (milyenek  például  :  a  horvátok 
sérelmeiről.  Deák  politikai  következetlenségéről,  Fiúmé  kereske- 
delmi érdekeiről,  politikai  pártjaink  és  Kossuth  horvát  politiká- 
járól, Ausztria  elszlávosodásárol,  a  horvátországi  erdőkről,  beru- 
házásokról stb.  szóló  publiczistikai  dolgozatok),  mindazonáltal  a 
^Szdz  levél€nek  irodalmi  fösúlya  azon  harminczkét  történelmi  érte' 
kezés^'e  esik,  melyekben  szerző  bő  forrástanulmányok  s  levéltári  ku- 
tatások alapján  a  maffyar  tengermellék  és  a  Dráván'túli  részek  tÖT' 
fénetének  és  történeti  geographiájának  irodalmüa^  eddigelé  nem 
ismert^  vagy  csak  kevéssé  s  hézagosan  ismert  car dinalis  kérdéseit 
fejfegf^tiés  fejtt^getéseinpk  eredményét  magyar  állami  közjogunk  sar- 
kalatos igazságainak  megvilágitására  használja. 

Szerző   Fiúméval  vezeti   be  nagyérdekű  történelmi   tanul- 


742  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

mányait.  Két  czikket  szentel  Fiume  közjogi  áJlásának,  czímerének 
és  a  magyar  politikában  oly  gyakran  kísértő  ^separatum  corpusc- 
nak.  ír  aztán  Szerem,  Valkó,  Pozsega  és  Veröcze  vármegyéknek 
Magyarországhoz  tartozandóságáról,  a  régi  Horvátország  fekré- 
séröl  (két  czikk),  a  Dráva-Száva  közének  hovátartózandóságáróK 
a  magyarok  elődeiről  a  Dráva-Száva  közén,  a  Dráván-tűli  tarto- 
mányi gyűlésekről  s  a  mai  Horvátországnak  magyar  vármegyei 
területéről,  Slavónia  czímeréről,  a  horvátok  képviseltetéséről  a 
magyar  országgyűlésen  (két  czikk),  Magyarország  hódított  része- 
iről s  hogy  mit  kell  érteni  a  »partes  subjectae<  vagy  »adnexae« 
alatt  (három  czikk),  a  zágrábi  püspökség  jószágairól,  a  magyar 
koronáról,  annak  fenhatóságáról  és  az  apostoli  királyi  czimröl 
(három  czikk),  a  magyar  királyok  kegyúri  jogáról,  a  koronatarto- 
mányok és  a  kapcsolt  részek  közti  különbségről,  Magyarország 
állam  területéről,  a  horvátok  jogáról  hely  tartósági-szabályok  alko- 
tására (négy  czikk),  a  magyar  nemzetiségnek  földrajzi  nyomairól 
Horvátországban  (két  czikk),  a  horvátországi  pénz-és  adóügyről 
(két  czikk),  a  horvát  fővárosról  s  végre  a  régi  és  új  Szlavóniáról. 

Látnivaló,  hogy  ezek  mind  igen  érdekes  válogatott  történeti 
kérdések,  érdemesek  arra,  hogy  külön  pályázat  hirdettetett  volna 
megfejtésökre.  Tudományos  bonczolgatásuk  főleg  magyar  közjogi 
szempontból,  alig  volt  még  a  magyar  irodalomban  megkisértTe. 
Ha  tehát  oly  ünnepelt  nevű,  nagyérdemű  és  kiváló  tekintély,  mint 
Pesty,  vállalkozott  e  kérdéseknek  tárgyalására  és  irodalmi  feldolgo* 
zására,  az  kétségkívül  csak  jelentékeny  nyereséget  jelenthet.  De 
éppen  azért  e  harminczkét  történelmi  értekezés,  különválasztva  a 
napi  politika  ephemer  elemeitől,  mint  önnállő  történelmi  munka  is 
megjelenhetett  volna.  Ekkép  a  könyv  esetleg  tán  nem  lett  volna 
olyan  termetes,  mint  most,  de  olvasása  mindenesetre  kellemesebb 
benyomást  tett  volna  a  tudós  olvasóra.  A  jelenlegi  alak  egészen 
szokatlan  nálunk.  Összevegyítve  találjuk  e  könyvben  a  drágagyön  - 
gyöket  a  közönséges  kovával,  a  történelmet,  diplomatikát,  heral- 
dikát, geographiát  és  a  Corpus  Jurist  a  napi  politikának  per- 
czenként módosuló  kicsinyeskedéseivel,  Pray,  Thuróczi,  Muratori, 
Fejér  és  Gregorianczy  kritikai  idézeteit  a  Jellacsicsok,  Stárcse- 
vicsek,  s  egyéb  horvát  Shylockok  és  girondisták  képtelen  chaavi- 
nismusával,  yagy  pláne  Taafenek,  Bismarcknak  és  Beksics  Gusz- 
távnak nem  éppen  történeti  okoskodásaival.  Különben  a  horvát 
ügy  oly  acut  jellegűvé  vált  immár  és  annyi  új  kérdést,  oly  sok  űj 
eszmét  vett  fel  naponta,  miszerint  hiszem,  hogy  Pesty  tanulmá- 
nyaira, közjogi  és  politikai  magyarázataira  s  irányadó  tanácsaira 
ezentúl  is  még  igen  sokszor  lesz  utalva  a  közönség.  Az  előttünk 
fekvő  becses  munkának  egy  második  és  bővített  kiadására  teh&t 
valószínűleg  már  a  közelebbi  időben  szükség  leend.  Ez  esetben 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  743 

a  tudományos  és  publicistikai  anyagnak  szétosztását  kívánatosnak 
tartanám.  Egy  újabb  kiadásnál  a  magyar  szórend  ellen  elkövetett 
csekélyebb  számú  tollliibákat  is  ki  kell  majd  javítani,  melyek  a 
különben  simán  írt,  kellemes  olvasású,  sokszor  lendületes  szöveget 
helylyel-közzel  szögletessé  teszik. 

Áttérve  most  a  történelmi  rész  ismertetésére,  mindenekelőtt 
dicsérettel  kell  kiemelnem  szerző  szabatos,  instructiv  előadásán 
kívül  azt  az  erős  hazafias  szellemet,  mely  a  könyvnek  minden  sorát 
és  betűjét  átlengi.  Lelkesebben  még  nem  szólt  igaz  hazafi  lélek  a 
horvát  ügyekről.  Tudományos  apparátusa  és  kritikája  is  színvo- 
nalon áll,  következtetései  meggyőzők,  ítélete  részrehajlatlan,  tör* 
Tényszerű  és  szigorúan  igazságos.  E  tulajdonságok  fokozzák  bi- 
zalmunkat szerzőnek  minden  irányban  való  alapossága  iránt, 
könyvét  pedig  horvátországi  dolgokban  közjogi  bibliává  avatják, 
melyből  pártkülönbség  nélkül  a  történelmi  múlt  százados  talajában 
gyökerezd  igaz  magyar  politikát  tanúihat  mindenki. 

E  politikának  legfőbb  tendentiája  :  a)  tdntoriihatlan  ragasz- 
kodás  Fiúméhoz  szent  István  koronájának  e  ragyogó  ékszeréhez  ; 
b)  a  Drávániúli  összes  földnek  visszavétele  törvényhozási  úton  és 
magyar  államfenhatóság  alá  helyezése,  Magyarországnak  ehhez 
Yaló  jogát  valamint  az  ezen  jogból  kifolyó  kötelességeket  a  törté- 
nelem bizonyítékaival  illustrálja  szerzőnk. 

Ha  a  rendelkezésemre  bocsátott  tér  engedné,  érdemes  lett 
volna  a  történelmi  részt  bővebb  kivonatban  ismertetnem  e  becses 
hasábokon.  így  azonban  csak  a  munka  fentebbi  két  főbb  irány- 
elvét magában  foglaló  azon  történelmi  fejtegetések  bemutatására 
kell  rövideden  szorítkoznom,  melyek  a  > Századokban*  különben 
sem  voltak  még  ebből  a  szempontból  megbeszélve. 

Fiuméröl  mondja,  szerző,  hogy  a  horvátok  egy átaljában  nem 
hivatkozhatnak  olyan  történeti  jogra,  melynél  fogva  őket  a  magyar 
tengermellék  megillethetné.  Bunyevácz  zágrábi  alispán  1848.  évi 
august  31-én  osztrák  katonaság  élén  Fiúméba  nyomult,  hatalmas- 
kodva felfüggeszté  gr.  Erdődy  János  fiumei  kormányzó  hivatalos 
működését,  —  és  Fiumét  kerületével  együtt  a  bán  nevében  elfog- 
laltnak nyilvánítá.  Ebből  áll  —  mondja  szerző  —  az  a  világrendítö 
esemény,  melyen  Horvátország  joga  (?)  Fiúméra  alapszik,  s 
mely  a  magyar  statusférfiaknak  annyira  imponált,  hogy  szükség, 
jog  és  történet  elemére  1868-ban  csak  provisoriumot  alapítottak 
Fiúméra  nézve  és  a  végleges  rendezést  Horvátország  hozzájárulásá- 
tól tévén  függővé,  ezáltal  az  utóbbinak  oly  befolyást  engedtek  a 
magyar  tengerpart  sorsára,  minővel  azelőtt  törvényesen  sohasem 
bírt.  A  hivatkozás  Constantin  császárra,  mintha  az  horvát  bir- 
toknak mondotta  volna  Fiumét  és  vidékét,  teljesen  hamis ;  sőt  még 
az  is  kétes,  vájjon  Fiume  sohasem  fordulván  elő  valamely  horvát 


746  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

tott,  8  a  XIII.  századtól  a  X  VilL  század  végéig  a  Körös,  Zágráb  s 
Várasd  Tármegyéket  magában  foglaló  vidék  e  tartományi  nevet 
vette  fel.  Nagyapáink  még  tanúi  voltak  a  hirtelen  névráltozásnak. 
s  a  Szlavónia  nevének  a  Dráva  és  Száva  torkolatához  közel  eső 
terűletekre  alkalmazásának.  Mi  magunk  —  mondja  szerző  — 
tanúi  vagyunk,  mikép  készül  a  mai  állítólagos  Szlavónia  fölcserélni 
e  nevét  a  Horvátország  nevével ;  mert  becsúszni  engedtük  a  köz- 
jogba a  hamisan  alkalmazott  Horvátország  és  Szlavónia  neveket 
A  politikai  életben  hozzászoktak  már  Horvátországnak  nevezni  a 
Száva  s  Dráva  közti  egész  területet,  tökéletesen  ignorálván  Szla- 
vóniát, melyet  az  1868-ki  kiegyezés  a  horvátoknak  odadobott 

A  régi  Horvátország  fekvését  a  régi  horvát  püspökségek 
fekvése  is  feltünteti.  1877-ben  két  érsekség  létezett  a  régi  Horvát- 
országban, az  egyik  Salona,  a  másik  Diocleában.  Az  előbbi  alá 
tartozott  a  spalatói,  trawi,  scardonai,  jadrai,  enonai,  arbei,  vegliaí 
és  ragusai  püspök,  az  utóbbi  érsek  alá  tartozott  az  antiváríi. 
budnai,cataroi,dulcignoi,  svaciumi,  skutarii,  drivasti,  polati,  serbiai. 
bosniai,  trebinjei  és  zachulmiai  püspök.  Polgárílag  az  ország  Del- 
mo  városától  egész  Valdivináig  Fehér-Horvátországnak,  máskép 
Felsö-Dalmácziának  neveztetett  Ellenben  Delmotól  kezdve  egész 
Durazzoig  a  tartományt  Vörös-Horvátországnak,  avagy  Alsó-Dal- 
mácziának  nevezték. 

Ez  tehát  az  igazi  Horvátország,  mely  nem  terjed  aKulpa 
és  Száva  közti  vidékre,  nem  Turopolyára,  nem  Zágráb,  Körös,  és 
Várasd  vármegyékre,  általában  serami  oly  vidékre  nem,  mely  a 
Száva  északi  vagy  bal  partjára  esik.  A  Dráva-Száva  köze  tehát 
nem  tartozott  a  régi  Croatiához,  hanem  Magyarországnak  kiegé- 
szítő része  volt  mindig.  A  horvát  írók  szeretik  a  diplomatikáin 
nem  jártas  közönséget  azon  véleményben  hagyni,  söt  abban  meg- 
erősíteni, hogy  a  régi  geographiai  nevek  alatt  ugyanazt  kell  érteni 
a  800-1000  évi  kor  történetében,  mint  a  mit  e  nevek  ma  jelen- 
tenek. És  szeretik  elhitetni  azt,  hogy  a  mit  a  magyar  korszakban  a 
horvát  bán  közigazgatására  bíztak,  az  mind  Horvátország  terü- 
letét képezte.  E  téveszmék  terjedésének  Pesty  föllépése  remélhe- 
tőleg mindenkorra  gátot  vetett,  bár  nem  csekély  baj  az,  hogy  a 
magyar-horvát  történetre  vonatkozó  források  hiteless^e  m^  kel- 
lőleg nincs  megállapítva.  E  bajjal  azonban  szerző  könyvének 
számos  helyén  igen  szerencsésen  megküzdött  A  kérdéses  históriai 
kútfők  hitelességének  kritikáját  avatottabb  búvár,  mint  Pesty,  meg 
sem  is  kisérthetné. 

Történeti  fejtegetéseinek  corolláriuma  gyanánt  tanítja  szer- 
ző, hogy  a  meddig  a  magyar  vármegyei  rendszer  terjedj  odáig  ierjfdf 
a  szigorúan  vett  Magyarország  földje,  Baranya,  Somogy  és  Zala 
vármegyék  lényeges  alkatrészei  hajdan  túl  a  Dráván  feküdtek. 


TÖRTÉNETI  raODALOM.  7  Í7 

mely  körülmény  szintén  kétségtelenné  teszi,  hogy  a  Dráva  nem 
volt  Magyarország  határa.  A  kalocsai  és  pécsi  püspökségek  ha- 
tárai, e  püspökségek  megalakulása  óta  a  Száváig  terjedtek,  és  a 
marchiai  esperesség,  mely  az  utóbbi  püspökség  alá  tartozik,  ma- 
gában foglalja  Erdövég,  Lezsimir,  Vizics,  Gibaracz,  Morovich, 
Mangyelosz,  Szuszek,  Illók  stb.  ismeretes  Dráván-túli  községeket. 
1512-ben  a  valkói  főesperesség  is  a  pécsi  püspökségben,  tehát 
magyar  egyházi  kerületben  fekszik.  Ekkép  Szerem,  Pozsega,  az 
egykori  Valkó  és  Veröcze  vámegyék  szintúgy,  mint  Zágráb,  Vá- 
rasd és  Körös  vármegye.  Magyarország  részei  voltak,  •-  és  csak 
a  Kiilpán  tűi  szakad  vége  a  vármegyei  intézménynek,  csak  ott 
keresendők  eredetileg  a  >partes  subjectae,«  vagyis  a  hódított 
részek,  melyek  megfelelnek  az  egykori  horvát  berezegek  és  kirá- 
lyok kormánya  alatt  álló  tarományoknak.  Ezeknek  nevét  viselték 
a  horvát  fejedelmek  az  ö  czímeikben,  de  nem  viseltek  soha  czimet 
oly  részekről,  melyek  a  Dráva- Száva  közén  fekszenek.  Gondatlan- 
ságunk következtében  Zala,  Somogy  és  Baranya  részei  Verőcze, 
Kőrös  és  Várasd  megyékhez  kerültek. 

A  horvát-szlavón  bán  a  nádorral,  erdélyi  vajdával  és  az 
országbíróval  Magyarország  legelső  zászlósai  közé  tartozott,  és 
mint  ilyen,  a  hazai  történetben  mindig  előkelő  szerepet  játszott 
E  körülmény  sem  vall  Horvátország  seperált  állására. 

Figyelmet  érdemel  tovább  a  slavoniai  tartományi  gyűlések 
keletkezése  és  fejlődése,  a  mit  a  szerző  beható  történeti  vizsgálatok 
alapján  előadja.  Szerző  Engel  és  Gyurikovics  állításaival  szemben, 
kik  a  sziavon  generális  congregatiók  eredetét  Zsigmond  király  ko- 
rába tették,  kimutatja,  hogy  szlavóniai  tartományi  gyűlések  már 
1273-ban  tartattak.  A  gyűlések  helye  változott  s  majd  Kőrösön, 
majd  Zágrábban,  Zdenczen  s  Varasdon  volt.  E  gyűlések  diplo- 
matikai elnevezése  a  XVIII.  századig  többnyire  generális  con- 
gregatio.  A  legrégibb  slavoniai  gyűlésen,  mely  1273-ban  Zágráb- 
ban tartatott,  még  csak  Zágráb,,  Körös  és  Zagoria  megyékről  és 
a  csázmai  káptalanról  van  szó.  Általában  bizonyosnak  tekinthető, 
hogy  a  XV.  század  végéig  a  szlavóniai  tartománygyüléseken 
csupán  csak  Zágráb,  Kőrös,  Várasd  és  Zagoria  megyék  nemes- 
sége volt  képviselve.  A  XVIII.  századnak,  mely  oly  sok  bűnt  kő 
vetett  el  a  históriai  földrajz  ellen,  volt  fentartva,  hogy  még 
Szerem,  Pozsega  és  Verőcze  vármegyéket  is  belevonja  a  zágrábi 
tartományi  gyűlések  politikai  körébe.  A  mai  horvát  vármegyék  és 
a  mai  szlavóniai  vármegyék  közt,  valamint  e  két  csoport  és  a  többi 
magyar  vármegyék  közt  a  követküldési  eljárásban  eredetileg  semmi 
különbség  sem  volt,  mi  szintén  azt  bizonyítja,  hogy  a  mai  horvát 
vármegyék  valóságos  magyar  vármegyék  voltak  és  most  is  azoknak 
tekintendők. 


748  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

Szerző  nagy  fáradsággal,  de  annál  több  érdemmel  össze- 
állítá  a  Dráván-túli  megyékhez  intézett  követi  meghívók  jegy  zekét 
és  azon  követek  lajstromát,  kik  a  horvát  tartományi  gyűlésekből 
1447  óta  1848-ig  a  magyar  országgyűlésekre  küldettek,  E  lajstrom 
azt  igazolja,  hogy  a  Drávántúli  részek  nyugati  felének  követei 
nem  tartományt,  s  nem  országot,  hanem  csak  három  vármegyét 
képviseltek,  s  képviseltetésök  eredetileg  a  magyar  megyékhez  volt 
hasonló.  Ez  szintén  nyomós  bizonyíték  ama  részeknek  a  magyar 
államjog  alá  tartozandósága  mellett. 

Némiképen  soron  ki^ül  esik  ugyan,  de  azért  közvetve  mégis 
összefüggésben  áll  a  munka  organismusával  szerzőnek  szép  tanul- 
mánya a  zágrábi  püspökség  jószágairól  és  a  7naj/yar  koronáról  Ez 
a  két  értekezés  egy-egy  nyomtatott  ívet  tölt  be  Pesty  könyvében. 
Mind  a  kettő  nemcsak  terjedelménél,  de  gazdag  történeti  tartal- 
mánál fogva  is  igen  becses  és  kiválóan  érdekes  munka.  A  zágrábi 
püspökség  jószágairól  írt  értekezésben  egészen  firis  nyomokon,  de 
főleg  nagyszorgalmú  levéltári  kutatások  alapján  mutatja  ki  szerző 
a   zágrábi   püspöki  jószágok  eredetét,  az   azok  megrövidítésére 
vezető   katonai  intézkedéseket,  a  jószágok  elcserélésére  és  más 
kármentesítési    ügyletekre   vonatkozó    eseteket,    melyek    noha 
újkoriak,  szélesebb  körben  aligha  lesznek  ismeretesek.  E  dolgozat 
magasan  kiemelkedik  az  e  tárgyról  eddigelé  írt  összes  más  mun- 
kák, de  sőt  Kerchelichnek  a  zágrábi  püspökség  történetében  e 
püspökség   birtokairól   közzétett  jeles  tanulmánya  felett  is.  A 
magyar  koronáról  szóló  értekezésében  a  koronával,   mint  jogi 
fogalmak  forrásával  és  erkölcsi  személylyel  foglalkozik  szenő. 
Kimutatja  lépésről-lépésre,  hogy  e  tekintetben  a  régi  századok  és 
korunk  felfogása  közt  eltérés  forog  fenn,  és  hogy  »a  magyar  szent 
korona  országai  c -féle  divatos  szólam  ugyanazon  űjabbkori  phra 
seologiából  van  véve,  a  honnan  a  ^három  egy  királyságot*,  a 
»Regnum  JV^arianumotc  és  ehhez  hasonló  más  kifejezéseket  köl- 
csönöztük. Arpádházi  királyaink  a  koronát  gyakran  emlegették 
ugyan,  de  szent  koronának  sohasem  nevezték.  E  kifejezéssel  csak 
az  Anjouk  korában  találkozunk  először.  Királyaink  eredetileg  a 
korona  alatt  országukat,  t.  i.  Magyarországot  és  tartozékait  értet- 
ték. Vannak  azonban  esetek,  midőn  a  korona  alatt  nem  az  orszá- 
got, hanem  magát  a  fejedelmet  kell  érteni.  De  akár  az  egyik, 
akár  a  másik  értelemben  használták  királyaink  a  korona  kifeje- 
zést, az  mindenkor  vitán  kivűli   kétségtelen   ténynek  tartatott, 
hogy  a  magyar  korona  fenhatósága  kiterjed  kivétel  nélkül  minden 
területre,   mely   a  magyar  királytól  fogadja   a  torvényeket  és 
parancsokat.  A  magyar  király  koronájának  egységéből  következik 
Magyarországnak  egysége  is.  A  hol  egy  a  korona  és  egy  a  király, 
ott  egy  a  közjog  és  egy  az  állam.  Ha  mindazonáltal  némely  terű- 


TÖRTÉNETI  IBODALOM.  749 

letek  mégis  külön  elnevezéssel  bii'nak,  azok  nem  lehetnek  más 
egyebek,  mint  kormányzási  kerületek.  Királyaink,  kik  a  magyar 
koronán  kivül  mást  nem  hordtak  —  a  külföldre  való  tekintet  itt 
elesik  —  magyar  királyok  voltak  országuk  minden  részeiben, 
mely  e  koronának  hűséggel  tartozik. 

Ide  tartozik  még,  hogy  a  koronázott  magyar  királyok,  mint 
ilyenek,  az  őket  megillető  egyházi  kegyúri  jogokat  a  Dráván  túl  is 
gyakorolták.  Az  ottani  püspökök  kinevezési  formulája,  miként  a 
Liber  £egiusban  mindenki  olvashatja,  mindig  az,  hogy  a  király 
kinevezi  például  zágrábi  vagy  diakovári  püspöknek  Mihalovichot 
és  Strossmayert,  azon  kegyúri  jogánál  fogva,  melyet  Magyar- 
oi^zágban  és  a  magyar  koronának  alávetett  országokban  elődei 
módjára  gyakorol.  Ekkép  a  horvátokra  nézve  minden  jognak  for- 
rása Magyarországban  van.  A  horvátok  minden  joga  és  szabad- 
sága, nevezetesen  »statutárius  joga«  is,  melyről  szerző  alapos 
tájékozottsággal  és  kimerítően  értekezik,  magyar  törvényeinkben 
s  Magyarország  alkotmányában  bírja  egyedüli  kútfejét. 

Minthogy  ekként  a  Dráván  túl  Magyaroi-szágnak  valóságos 
területe,  nagyon  természetes,  hogy  a  régibb  századokban  ama 
vidéknek  physiognomiája  is  igazán  magyar  volt.  Nagy  Lajos 
király  minden  szlavóniai  várat  magyarhangzású  nevekkel  nevezett 
el ;  így  lett  például  Medvédből  Medvevár,  Raszinából  Keresztúr 
stb.  A  horvát  családok  is  magyarhangzású  neveket  vettek  fel ; 
ilyen  a  Kasztelánfy  de  Szentlélek,  a  Kapitánfy  de  Dresnica,  a 
Vojkfy  de  Voikocz.  A  topographiai  és  földrajzi  elnevezések  is 
magyarok.  Zágráb  városának  1242.  évi  kiváltságlevelében  ily 
határhelyek  fordulnak  elő :  Eöttevény,  Köbölkút,  Királyrévi.  A 
chulmi  grófságot  1370-ben  »Halmi<  tartománynak  nevezik,  Szent- 
Száva  herczegség,  a  mai  Herczegovina,  1536-ik  évi  oklevélben 
>Hercegfeuldynek«  mondatik,  a  Száván-túl  pedig,  a  mai  Boszniá- 
ban^ a  XIII.  században  gyakran  szerepelt  a  >Sói  Bánság  <,  sőt 
>  Alibid*  nevű  zsupánság  is  említtetik.  Voltak  azonkívül  magyar 
nevű  városok  és  falvak  oly  vidékeken,  hol  ma  már  nemzetünk 
emléke  teljesen  elhomályosult.  Ilyenek  Újudvar,  Sólyomfészek, 
Szent-György- vára,  Szombathely,  Szent-Mária,  Pökör- Szerdahely, 
Kőkaproncza,  Szent-Erzsébet,  Kővár,  Császárvár,  Kristályföld, 
Hendegh-Kerth,  Felső-Falu,  Szerdahely,  Nagy-Tábor,  Szomszéd- 
vár. A  régi  határjáró  levelek  kifogyhatlan  forrását  nyújtják  a  bizo- 
nyítékoknak, hogy  a  magyar  nyelv,  azelőtt  úgy  Szlavóniában,  mint 
a  mai  Horvátországban  is,  mily  széles  kiterjedésnek  örvendett. 
E  levelekben  csak  úgy  hemzseg  a  határjelül  szolgáló  sok  tulfa, 
kőrösfa,  szilfa,  iharfa,  gyertyánfa,  jegenyefa,  stb.  Magyarország  e 
részeiben  tehát  egykor  magyar  népség  lakott. 

A  magyar  állam  integritását  bizonyító  ezen  felsorolt  külön- 


750  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

féle  történelmi  érvekből  vezeti  le  szerző  horvát  politikai  doctrinüt 
E  doctrináknak  rövid  foglalata  a  következő  tételekben  vonható 
össze:  1.  A  Dráván  túl  vettessék  vége  minden  kiváltságos  hely- 
zetnek 8  a  Dráván-túli  részek  kapcsoltassanak  vissza  Magyar* 
országhoz  s  rendeltessenek  alá  közvetlenül  a  magyar  kormánynak. 
2.  Az  1868-ik  évi  kiegyezési  törvénynek  egész  szelleme,  iránya, 
tartalma  hibás  és  Magyarországra  nézve  nagy  igazságtolanság : 
eltörlendő  tehát  minden,  mi  a  horvát  separatismust  ápolja.  A 
centrifugai  erőket  hovahamarabb  meg  kell  fékezni  és  a  magyar 
államfenhatóságot  érvényesíteni  kell  a  Kárpátoktól  Adriáig. 
Horvát  királyság  alkotására  Magyarország  nemcsak  nem  nyújt- 
hat kezet,  de  egész  erejével  küzdjön  annak  létrejötte  ellen.  3.  A 
zágrábi  tartomány  gyűlések,  a  bán,  a  hoi*vát  autonóm  kormányzat, 
és  minden,  a  mi  ezekkel  összefügg,  adassék  át  a  történelmi  múlt- 
nak. Csak  ez  lehet  üdvös  Magyarországra  nézve.  Deák  Ferencz 
az  1861-ik  évi  országgyűlés  zárszavaiban  mondja:  >A  mit  erö é^ 
hatalom  elvesz,  azt  idő  és  kedvező  szerencse  ismét  visszahozhat- 
ják; de  miről  a  nemzet  önmaga  lemond,  annak  visszaszerzésf 
mindig  nehéz  és  mindig  kétséges. «  Valamint  tehát  csak  eg}*  a 
magyar  korona,  úgy  legyen  ezentúl  csak  egy  az  alkotmány  Dráváii 
innen  és  Dráván  túl,  egy  a  közjog,  egy  a  parlament  és  kormány, 
egy  és  ugyanaz  a  törvény. 

Mint  látjuk,  Pesty  a  magyar  történet  megingathatatlan 
alapján  egészen  új  államjogi  iskolát  épít  fel,  mely  mindenesetre 
befolyással  leend  arra,  hogy  a  hoi-vát  dolgokban  eddigelé  táplált 
téves  és  ingatag  államjogi  felfogásunkat  tisztázzuk ;  de  kétség- 
kivűl  hatással  leend  főleg  a  nemzet  fiatalabb  generatiójának 
helyesebb  politikai  irányban  való  nevelésére.  Hálás  elismeréssel 
adózom  szerzőnek,  hogy  tudományát,  szorgalmát,  és  hazafi  lel- 
kesedését egy  minden  magyart  közelről  érdeklő  gyakorlati  téren 
érvényesítette  s  munkájával  a  hazai  történetírásnak  újabb  babé- 
rokat aratott. 

A  csinosan  kiállított  könyv  méltán  megérdemli,  hogy  minél 
szélesebb  körben  olvastassék. 

Dr.  Szrntklárat  Jekó. 


T,ÁROZA. 


A  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

A  novemberi  választmányi  gyűlést  nov.  5-éről  a  gázcsövek  meg- 
romlása 8. ennek  következtében  az  Akadémia  Kisfalady  terme  gyér  vilá- 
gitása  miatt  kénytelen  volt  a  társulat  nov.  12-ére  halasztani.  Báró 
Remény  Gábor  megnyitván  az  ülést,  dr.  Angyal  Dávid  olvasta  fel  >I. 
Ltipót  kormánya  és  Magyarország  c  ez.  tetszéssel  fogadott  értekezését, 

Folyóügyekre  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  hogy  a  Horváth  Mihály 
Ünnepélyen  a  szentesi  emléktábla  leleplezésénél  okt.  22-én  társulatunkat 
Szentkláray  Jenő  képviselte. 

Újabban  a  társulat  Máramaros-Szigetre  kapott  meghívást  Szilágyi 
István  40  éves  tanárkodása  jubilaeumára  nov.  17-ére.  Eépviselésével 
Lehóczky  Tivadar  vál.  tagot  és  Hajdű  Nagy  Sándor  r.  tagot,  mint 
Szilágyi  István  volt  tanítványát  bízta  meg. 

A  Budavár  visszavételéről  írandó  monografía  érdekében  megkere- 
sett levéltárak  felŐl  —  két  helyről  érkezett  válasz.  Bubics  Zsigmond,  a 
hg.  Esterházy  javak  zárgondnoka  megígérte,  hogy  a  kismartoni  levéltár 
erre  vonatkozó  okiratainak  kiadatását  kieszközli.  Hasonlóképen  válasz 
érkezett  gr.  Zichy  Nándortól  is,  a  mely  szerint  szívesen  megengedi  a 
tárgúlat  kikiildőUjének  a  zsélyi  családi  levéltár  átkutatását.  A  társálat 
ezzel  dr.  Károlyi  Árpádot,  mint  a  monografía  íróját  bízza  meg. 

Nagy  Imre  vál.  tag  előterjesztést  tesz  a  gr.  Zichy  család  okmány- 
tára befejezését  illetőleg.  Az  okmánytárból  4  kötet  jelent  meg,  de  nincs 
befejezve;  gr.  Zichy  Károly  a  család  néhai  seniora  halálával,  a  ki  a 
kiadást  nagylelkűen  támogatta,  a  kiadás  folytatása  megszűnt.  Pedig 
sajtókészen  állanak  az  5 -ik  kötetre  való  oklevélmásolatok  az  1395 — 
1401.  évekből  s  készítendő  volna  egy  általános  index  az  egészhez.  Ez 
ötödik  kötet  érdekében  kéri  a  társulat  intézkedését.  A  választmány 
elhatározta,  hogy  a  gr.  Zichy  családhoz  fordul,  nevezetesen  pedig  meg- 
keresi gr.  Zichy  Jánost^  mint  boldogult  Zichy  Károly  a  volt  senior  fiát,  — 
gr.  Zichy  Nándort^  a  mostani  senoiratis  teljhatalmazottját,  és  gr.  Zichy 
Jenőt,  mint  a  család  irodalmi  kérdések  iránt  is  érdeklődő  tagját,   azon 

SziKADOK.     1885.  X.    FÜZBT.  50 


752  tArcza. 

kéréssel,  hassanak  oda   a  grófi   család   körében^  hogy   családi  okmány- 
táruk  legalább  e  sajtókészen  levő  ötödik  kötet  kiadatásával  kiegészittessilk. 

A  pénztárnok  múlt  havi  számadása  szerint  a  társulat 

bevétel  4064  frt  88  kr. 

kiadás  3349   >    15    » 

pénztármaradék  7 1 5  frt  7  3  kr. 

Ezzel  a  gyűlés  feloszlott. 


A  decz.  3-án  tartott  választmányi  ülésen  Tanárky  Gedeon  elnö- 
költ. Három  felolvasás  volt.  Küffer  Béláé  > Mátyás  király  s  a  nádori  tör- 
vényszék«  ez.  a.,  Komáromy  Án&résé  *  Gróí  Liszti  László  a  költő  életéhKilc 
és  Cscfíitod  Jánosé  »1I.  Endre  és  Gertrúd  arczképe  a  stuttgarti  köoyvUr 
egyik  codexében*  aki  egyúttal  be  is  mutatta  a  codex  illető  lapjáról  vett 
fotográfiát.  Mind  a  három  értekezés  tetszéssel  fogadtatott. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  sor,  évdijas  tagokúi  felvétettek:  Kon- 
rády  Lajos  Zborón  (aj.  Szádeczky.)  Dr.   Velics  Antal  (aj.  a  titkár.) 

Lehoczky  Tivadar  és  H.  Nagy  Sándor  a  mármaros-szigeti  Szüágri 
jubilaeumra  kiküldött  tagtársaink  jelentik,  hogy  e  díszes  ünnepelvén 
megjelentek  s  társulatunk  Lehoczky  által  tolmácsolt  üdvözletét  az  ünne- 
pelt hálás  elismeréssel  fogadta. 

Gróf  Zicfiy  N.  János  a  Zichy  család  okirattára  dolgában  múlt  havi 
választmányi  ülésünkből  hozzáintézett  megkeresésre  igen  szívélyes  han- 
gon válaszolt.  Résznek  jelenté  ki  magát,  hogy  a  Zichy-család  tagjait  fel- 
szólítja, hogy  a  Zichy-codex  még  hátralevő  kötetei  kiadását  vállalják  el. 
A  nemes  gróf  óhajtása  az  volna,  hogy  az  V-ik  kötettel  ne  fejeztessék  te 
a  kiadás,  de  a  későbbi  századokból  való  okiratok  is  vétessenek  fel.  ki 
elnökség  már  felelt  e  megkeresésre.  A  társulat  nagy  veszteségnek  tartaná 
irodalmukra  nézve^  ha  az  V-ik  kötettel  a  Zichy-család  okirattára  befejez- 
tetnék. A  XV- ik  századon  kezdve  is  épen  oly  becses,  sőt  némi  tekintet 
ben  még  becsesebb  a  családi  levéltár.  A  haza  és  közügy  terén  szerepelt 
Zichyekre  vonatkozó  adatok  tnlajdonkép  itt  kezdődnek  s  e  tekintetben 
oly  becses  és  gazdag,  hogy  minden  eddigelé  megjelent  családi  okDnánj- 
tárral  diadalmasan  állja  ki  a  versenyt.  Hálás  köszönettel  veszi  tehát  a 
nemes  gróf  ajánlatát  s  az  ügyet  ismételten  melegen  ajánlja  a  gróf 
figyelmébe. 

Vay  Kázmér  Darányból  beküldé  családi  levéltárából  azon  okira- 
tokat, melyeket  történeti  vonatkozásuknál  fogva  fontosoknak  ítélt;  a 
következő  levél  kiséretében : 

Vonatkozással  a  79/85.  számú  becses  megkeresésre,  van  szeren- 
csém az  abban  érintett    okmányokat  szíves  betekintés  végett  átaltenni- 

Azokat  nagy  csomagok  közül  szedvén  össze,  magam  belátása  sze- 
rint 7  részre  osztottam  és  csomagoltam,  u.  m. 


TÁRCZA.  753 

I.  Különböző  1258  — 1552-ig  terjedő  időszakból  kiállított  25  drb 
magány-okmány,  ezeket  részben  a  szépen  megóvott  pecsét,  érdekes  alá- 
írások 6  régiségök  érdeke  folytán  választottam  ki. 

n.  27  drb  Vay  Ádámra  vonatkozó  írat,  közte  7  eredeti,  (6  Rákóczy, 
1  Mária  Terézia.) 

III.  1 0  drb  Vay  Ádám  első  neje :  Iványi  Fekete  Erzsébet  és  annak 
atyja,  a  Muránynál  is  vitézkedett  Fekete  Lászlóra  és  fegyvertársa  Vadáezy 
Pálra  vonatkozó  levél. 

lY.  9  darab  Vay  Ádám  2-dik  neje  Zay  Anna  asszonyra  vonat- 
kozó írás. 

V.  Ifj.  Vay  Ádám  kegyelmi  kérvénye  és  önigazolása  21  drban. 

VI.  A  Familia  régiségére  vonatkozó  néhány  geneologiai  adat  s  egy 
általam  kidolgozott  s  a  legújabb  korig  terjedő  családfa. 

VII.  Conda-Balla  és  Szentes  községeket  a  tatár  1668-ban  elpusz- 
títja, 2  drb  levél ;  és  egy  régi  német  nyelven  irt  hadi  napló. 

.Az  okiratok  jelentés  tétel  végett  kiadatnak  Nagy  Imre  és  Thaly 
Kálmán  választmányi  tagoknak. 

Pénztárnok  bemutatja  múlt  havi  számadását.  E  szerint 

bevétel  volt  1838  frt  33  kr. 

kiadás  186    >    62  »  \ 

pénztári  maradék      1651  frt  71  kr. 

Végül  zárt  ülés  tartatott ,  melybon  határozattá  lőn ,  hogy  a 
választmányi  tagok  felkéretnek,  hogy  a  társulat  közlönyének  érdekesebbé 
tétele  szempontjából  az  újon  megjelent  munkák  szükség  szerint  rövidebb 
vagy  hosszabb  ismertetését  vállalják  el,  mely  czélból  a  titkári  hivatal 
által  körlevélileg  fognak  megkerestetni. 

A  jövő  évi  januári  gyűlés  közgyűlés  lesz,  melyben  elnökök  s  a 
választmány  egy  harmad  része  fognak  választatni.  Halálozás  által  két 
hely  ürült  meg,  a  Botka  Tivadaré,  ki  jan.  6*án  s  Szalay  Józsefé,  ki  márcz. 
15-én  halt  meg,  az  első  1884-ben,  az  utolsó  1885-ben  lett  utoljára 
megválasztva. 


A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA  KIADVÁNYAI. 

Akadémiánk  a  nyári  szünidők  alatt  is  nagy  tevékenységet  fejtett 
ki  :  eg^z  hosszú  sorozat  áll  előttünk  újabb  kiadványaiból. 

A  Történelmi  liizottsáy  kiadványaiból  a  Magyar  Országgyűlési 
Emlékek  IX-ik  kötete  hagyta  el  a  sajtót.  E  kötet  az  1598—1601  közti 
országgyűlések  aktáit  liozza^  történeti  bevezetésekkel  ellátva.  A  szer- 
kesztést most  Frahiói  és  Károlyi  közösen  végzik  —  s  egészen  az 
eddigi  szellemben.  Mint  a  megelőző  kötetek,  ez  is  a  tárgyalt  korszakot 
sok  tekintetben  új  világításban  tűnteti  fel.  —  Nagybecsű  családtörténet 
a  »3zékcai  gróf  Bercsényi  C8alád<-é,  Thaly  Kálmántól  melynek  az    l-ső 

50* 


754  TÁRCZA. 

öktete  jelent  meg,  mely  1525'től  a  nagy  nevű  karucz  fővezérig  teijed.  £ 
széleskörű  levéltári  kutatáson  éptilt  e  nagy  szorgalommal  és  gondo9 
utánjárással  készült  munkáról,  melynek  egyik  érdekes  szakaszát  mir 
bemutattuk  olvasóinknak,  tUzetesb  ismertetést  fogunk  adni.  —  Mapáth 
Béla  kiadta  a  szŐnyi  béke  okmánytárát,  bevezetéssel  ellátva,  mely 
részletesen  beszéli  el  a  béke  történetét.  Egyike  a  legnevezetesebb  békék- 
nek^ mely  a  későbbi  időkre  is  kibatott.  Összesen  116  oklevél  ran 
benne  közölve,  melyek  a  bécsi  titkos  s  számos  más  hazai  levél- 
tárakból vannak  összeszedve.  —  A  Mátyás  Flórián  által  szerkesztett 
Fontes  Domestici  folytatását  a  bizottság  vette  át.  A  most  megjelent  IV-ik 
kötet,  a  »Chronica  minorac,  öt  kisebb  krónikát  tartalmaz.  —  .NV//m 
Miklós  >Simbolae«  czimtt  munkáját  két  kötetben,  mely  a  keleti  egyház 
magyarországi  történeteit  tárgyalja,  a  bízottság  s  a  román  akadémia 
segélyezték.  A  nagy  gonddal  és  tudományos  apparátussal  szerkesztett  groj- 
teménynyel  űj  világításban  állítja  elő  a  keleti  egyház  uniója  történetét 
A  Il-ik  osztály  Fejérpataky  László  >A  királyi  cancelláría  az  Arp^^dok 
korában  €  czímü  székfoglalóját  mint  önálló  munkát  adta  ki.  Beható  diplo- 
matikai tanulmány,  mely  egy  fontos  diplomatikai  kérdést  tisztába  hoz. 
Fejérpataky  az  újabb  iskolának  növendéke,  ennek  szellemében  tárgyslp 
a  felvett  kérdést,  melynek  anyagját  nagy  szorgalommal  hordta  ös^ze : 
csak  hogy  egyet  említsünk,  a  cancellárok  névsorának  összeállítása  s  criti- 
cája  valóban  nagy  szolgálat  történetírásunknak.  —  Az  Értekezések  köz: 
megjelent:  Zsilinazícytől  az  163^/^  pozsonyi  országgyűlés  története,  mely 
országgyűlés,  mint  tudva  van,  Rákóczy  későbbi  támadásának  okát  képezte : 
Bunyitaitól  >A  mai  Nagy-Várad  megalapítása*  ;  a  város  1692-iki  látk»- 
pével ;  Ortvaytól  >  Összehasonlító  vizsgálatok  a  hazai  és  északeurópai  prae- 
historikus  kőeszközök  eredete  s  régisége  körül. « 

Az  I.  osztály  Értekezései  közt  két  füzet  érdekelheti  olvasóinkat: 
Kiktől  tanult  a  magyar  írni  olvasni  ?  Vol/tól,  a  mely  felelet  Asboth  hasonló 
nevű  s  a  közleményekben  megjelent  czikkére ;  s  Isota  Nogarola  Ábelu*^ 
nagybecsű  adaléka  a  humanismus  történetéhez  —  mely  egyszersmind  anol 
is  értesít,  hogy  Isota  müveinek  sajtó  alá  rendezésével  gróf  Apponyi  Sándor 
Ábel  Jenő  derék  ifjú  tudósunkat  bízta  meg. 

Magának  az  Akadémiának  egyik  legnevezetesebb  publicatiója : 
^Kőrő9i  Csorna  Sándor  dolgozatai «  Duka  Tivadartól.  Körösinek  csak  ki9eb>* 
dolgozatai  vannak  felvéve,  még  pedig  magyar  fordításban  s  két  uagy: 
tibeti  nyelvtana  és  szótára,  könnyen  érthető  okokból  nem  foglalnak  helret 
a  gyűjteményben  —  ezek  mint  szakmunkák  nem  érdekelhetik  a  nagy 
közönséget.  Megelőzi  e  gyűjteményt  Körösi  kimerítő  életrajza  Dnkától 
A  szeretet  és  ragaszkodás  melegségével,  a  bámulat  és  tisztelet  őszinto 
érzésével  írt  dolgozat  ez.  Dukát  bántotta,  hogy  Körösit  még  ma  is  annyian 
félreismerik  s  még  jobban,  hogy  szép  jellemét,  erős  tetterejét,  a  tudo- 
mánynak hozott  szolgálatait  oly  kevesen  ismerik  —  épen  honfitársai 
közt.  Igaz,  azért  indult  el,  hogy  a  hunok   bölcsőjét  feltalálja:  de  neo 


TÁRCZA.  755 

magát  a  hun  népet  kereste  ő,  hauem  azokat  a  tibeti  és  mongol  nyelven 
irt  könyveket,  melyekből  kelet,  az  ismeretlen  kelet  őstörténetét  yélte  meg- 
tanulhatni. Ezért  indult  el,  de  amint  látköre  szélesttlt,  terve  is  módosult. 
Elhatározta  hogy  kulcsot  fog  adni  az  európai,  főként  az  angol  tudós  világ 
kezébe,  melylyel  Közép-Ázsia  megismeréséhez  juthatna  s  életének  legszebb 
9  évet  a  tibetismus  alapos  megtanulására  szentelé.  Nem  ábránd  vezette 
tehát  útjában,  hanem  öntudatos  czél,  nem  légvárt  akart  építeni,  hanem 
szolgálatot  tenni  a  tudománynak.  S  czélját  elérte.  De  minő  áldozatok 
árán !  Senki  sem  fogja  Duka  szép  könyvét  megindulás  nélkül  letenni^ 
senki  sem  lesz  honfitársai  közt,  ki  köszönetet  ne  mondjon  neki  a  hely- 
színén összehordott  adatokért.  A  munkához  Körösi  arczk épe,' síremléke, 
8  egy  térkép  vannak  mellékelve. 

A  könyvkiadó  bizottság  három  cyklusából  egy-egy  kötet  látott 
világot.  Malo  Carthytól  >  Anglia  története  korunkbanc  az  I.  kötet,  az  újabb 
angol  irodalom  egyik  legkiemelkedőbb  terméke  Száf^z  Béla  fordításában. 
£  mű  annál  fogva  is,  mert  korunk  történetét  adja,  kiváló  érdekkel  bír. 
Dante  ^Isteni  színjátékának «  első  része,  a  Pokol,  fordítva  s  a  munka 
megértéséhez  szükséges  jegyzetekkel  s  bevezetéssel  ellátva  Szász  Károly 
által,  mely  míg  egy  felől  Szász  Károly  műfordításaira  a  koszorút  teszi  fel, 
irodalmunkban  régi  hézagot  pótol.  Végül  a  » Törvénykezési  Elmekór- 
tan«  Kraszt-Ebingtől^  fordítva  Schtoarzer  ÁM^A^  melynek  rövid  bevezetése 
a  kérdés  történeti  oldalát  tárgyalja.  Nem  is  szólva  Szász  Károly  műfor- 
dításáról —  a  másik  két  munka  fordításáról  is  csak  elismeréssel 
szólhatunk. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

A  hazai  történet  s  az  azzal  kapcsolatos  tudományok  iránti  érdek- 
lődésnek igen  örvendetes  jele,  hogy  a  vidéki  társulatok  száma  folytono- 
san szaporodik,  a  meglevők  pedig  tért  foglalnak.  S  ezzel  kapcsolatban 
egy  újabb  irány  is  kezd  érvényesülni :  a  vidéki  muzeumok  száma  folyto- 
nosan szaporodik.  £  társulatok  sorában  a  legfiatalabb  a  Sopron  megyei, 
mely  nov.  I3-án  tartotta  megalakulását  Sopronban  Rubics  Zsigmond 
elnöklete  alatt.  Az  >értekezlet«  népes  volt:  összegyűlt  a  megye  színe 
java :  úgy,  hogy  az  azonnal  alakuló  gyűléssé  válhatott,  mely  a  nevet  is : 
> régészeti  társulat «  megállapítá.  Bubics  meleg  hangú  s  emelkedett  szel- 
lemű beszéde  nagy  hatást  tett  a  jelenlevőkre,  mely  még  fokozódott, 
midőn  Paur  Iván,  az  ősz  tudós  felállott  —  s  első  szavaival  nemcsak  meg- 
vetette az  új  társulatnak  alapját,  hanem  azt  működésének  megkezdésére 
is  képessé  tette:  felajánlva  ennek  azon  nagy  gonddal,  fáradsággal, 
költséggel  és  szaktudománynyal  összeállított  gyűjteményt,  melyet  ő  a 
megye  területéről  hosszú  évtizedek  alatt  összegyűjtött  s  a  tudomány 
számára  megmentett.  Beszédét  szűnni  nem  akaró  tapsokkal  s  éljenzések- 


756  TÁRCZA. 

kei  fogadták,  s  azonnal  elhatározták  hogy  a  gyűjtemény  örökre  a  Puar 
Iván  nevét  viselje.  Ezután  a  Paur  Iván  Bella  Lajos  és  Szontágh  Hngó 
által  kidolgozott  alapszabályi  tervezet  fogadtatott  el.  Most  áttértek  a 
tisztikar  megválasztására.  Tiszteletbeli  elnök  lett :  Panr  Iván,  elnök : 
Bubics  Zsigmond,  másodelnök :  Simon  Ödön,  I.  titkár  Bella  Lajos^  1(. 
titkár :  Récsei  Viktor,  pénztáros :  Yaniss  Adolf^  főcustos  :  Horváth  Krii- 
tófy  segédcustos  classicai  nnmismatikára :  Herz  József^  segédcnstos  a 
magyar  és  általános  numismaticára  ^  Poszvék  Gusztáv^  segédcnstos  festé- 
szet, szobrászat  és  müépítészetre :  iQ.  Storno  Ferenc,  jogtanácsos:  dr. 
Lágler  Alfréd ;  választmányi  tagok :  Seffer  Ákos,  Kovács  Antal,  Berg 
Gusztáv  báró.  Dr.  Merényi  Lajos,  Nagy  Károly,  Lévai  Pál,  Szontágh 
Hugó,  Rósz  József,  Dr.  Hérics  Tóth  Nep.  János,  MüIIner  Mátyás,  Ulber 
Mátyás,  Szabó  Károly,  tanfelügyelő,  Augusztinecz  Antal  báró,  Lóskay 
Fidél,  Németh  Ferenc^  Zetl  Gusztáv,  Huszthy  Ödön,  Somogyi  Józseí 
A  tagdíj  2  írtban  állapitatott  meg,  az  alapítók  egyszer-mindenkorrt 
100  frtot  fizetnek.  Magán  a  gyűlésen  64  tag  jelentkezett. 

—    A  BéKÉSMEGTEI  BÉOÉSZ-  MFTELŐDÉS-  ÉS  TÖRTÉmSLUI  EGYLET  kÖZgVQ- 

lése  nov.  hó  1 5-én,  vasárnap  délután,  Gyulán^  a  vármegyeháza  kisebb 
tanácstermében  a  közönség  nagy  érdeklődése  mellett  tartatott  meg.  A 
közgyűlést  Göndöcs  Benedek  egyleti  elnök  nyitotta  meg.  Mintán  üd- 
vözölte a  szép  számmal  egybegyűlt  közönséget,  vázolta  az  egyletnek  ez 
évi  működését.  Ezután  >Bonyhay  Benjámin  emlékezete «  czfmü  müvét 
olvasta  fel.  Ezután  dr.  Karácsonyi  János  várad-olaszi,  r.  k.  segédlelkész. 
> Török- világ  Békésmegyében c  czímű  dolgozatát  olvasta  fel  Makuci 
gyulai  s.  lelkész.  Az  alapos  és  kimerítő  mű  folytonosan  lebilincselte  a 
hallgatók  érdeklődését.  A  felolvasott  művek  közül  különösen  kiemelendő 
Zsilinszky  Mihály  főtitkáré :  Győry  Vilmos  életleirása.  Győry  Vilmosról 
nem  csak  miut  papról,  mint  íróról,  mint  nemes  lelkű  emberről,  de  mint 
benső  barátjáról  is  megemlékezett.  A  felolvasás  zajos  tapssal  és  éljen- 
téssel  fogadtatott.  A  nyilvános  felolvasó  estély  bevégződvén,  zárt  ülés 
zar tátott,  melyben  az  egylet  alapszabályainak  módosítása,  illetőleg  kibő- 
vítése elhatároztatván,  ezzel  az  egylet  működésének  tágabb  tér  nyittatott. 
Ennek  folytán  szükségessé  vált  egy  másodtitkári  s  egy  jegyzői  állás 
rendszeresítése^  mely  Il-od  titkári  állásra  dr.  Karácsonyi  János  s  a 
jegyzői  állásra  Finta  Ignácz,  választmányi  tagokúi  pedig :  Terenyi  Lajos, 
dr.  Báttaszéki  Lajos,  Gajdács  Pál  és  Eördögh  Lajos  lettek  megválasztva. 
A  péuztámoki  jelentésből  kitetszőleg  az  1884/5.  évben  befolyt  612  írt, 
kiadás  volt  611  forint  8  kr.  Az  egylet  pénze  összesen  4124  forint. 
A  múzeum-igazgatói  jelentésnek  legfőbb  mozzanata  volt,  hogy  Kocsi? 
Sándor  Amerikában  (Tenessei  államban)  élő  hazánkfiának  köszönet  dtü- 
váníttassék  azon  nemes  áldozatkészségéért,  hogy  a  gyulai  múzeumnak 
oly  sok  drága  mindenféle  különlegességeket  adományozott.  Ugyancfak 
indítvány  folytán  elfogadtatott,  hogy  ügy  özvegy  Bonyhainénak,  mint  6zr. 
Győry  Vilmosncnak  az  egylet  részéről  részvétnyilatkozat  küldessék. 


TÁRCZA.  757 

—  A  HUNTADMEOTEi  RÉGÉSZETI  tábsólát  muIt  hónapban  tartott 
szakgy  ülésének  figyelemreméltó  tárgysorozata  volt.  König  Pál  a  Téglás 
Gáborral  gyűjtött  ujabb  dáciai  feliratokat  bemutatva,  tüzetesen  értekezett 
a  flamen  nevU  papi  méltóságról,  ama  felirat  alapján,  mely  gr.  Teleki 
György  naláczi  kastélya  mellett  találtatott.  Ugyanő  olvasta  fel  Téglás 
István  kőhalmi  igazgatónak  a  tilicskai  ősvárakról  irt  jelentését.  Téglás 
Istvánnak  sikertilt  Szebenmegye  nyugati  részén  több  oly  erősséget  fel- 
fedezni, melyek  a  római  hódítás  ellen  látszanak  irányulni.  Ilyen  a  tilics- 
kai is,  mely  szakkörökben  érdeklődésre  számitó  fölfedezés.  Kun  Bóbert 
társulati  titkár  •  levéltári  kutatás  alapján  (főleg  a  n.-szebeui  katonai  pa- 
rancsnokságnál,) igen  sikerült  értekezést  olvasott  fel  a  Hóra  lázadás  elnyo- 
másáról. Végül  Nemes  Samu  hátszegi  járásbíró  referált  az  általa  felfede- 
zett hátszegi  várról.  —  A  deczember  havi  szakgyülésben  Kuun  Géza 
gróf  elnöklete  alatt  Kun  Róbert  társulati  titkár  felolvasta  a  Hóra- 
korszakot  tárgyaló  tanulmányának  a  lázadás  elfojtásával  és  hunyad- 
megyei  végszakával  foglalkozó  fejezetét.  Azután  König  Pál  mutatta  be 
Téglási  István  kőhalmi  igazgatónak  hunyadmegyei  népviseletek  diszít- 
ményeinek  sztrigy-völgyi  csoporjából  készített  albumát,  mint  részletét 
egj  culturtörténelmileg  is  figyelemre  méltó  vállalatnak,  melyet  e  megye 
Ősr^  motívumokat  tartalmazó  háziipari  ornamenticajáról  készít.  Soós 
Antal  képezdei  tanár  a  vajda-hunyadi  szabóknak  Bethlen  Gábortól  eredő 
szabadalom  levélről  értekezett. 


IRODALMI  SZEMLE. 

Balics  Lajosnak  >A  római  katholikus  egyház  története  Magyar- 
országban <  czímü  munkája  L  kötete  fekszik  előttünk.  Szent-István  meg- 
koronáztatáaától  Szent-László  haláláig  (1000 — 1095)  terjed  e  meglehe- 
tősen vaskos  kötet.  Pályadíjat  nyert  a  Szent-István  Társulattól,  s  a 
Tarkányi  Béla  bőkezűsége  tette  lehetővé  ugyanezen  társálat  kiadásában 
napfényre  jutását.  Maga  a  munka  hézagot  pótlónak  Ígérkezik.  Azon 
körülmény  pedig,  hogy  ezen  első  kötet  alig  egy  rövid  század  történetét 
tálja  fel  a  magyar  katholikus  egyház  életéből,  —  azt  sejteti  velünk,  hogy 
egy  monumentális,  több  kötetre  terjedő  munkával  állunk  szemben,  mely  az 
említett  egyházat  emelkedésében,  hanyatlásában  és  újra  éledésében  fogja 
a  magyar  tudós  világnak  felmutatni.  Az  első  kötet  azt  mutatja,  hogy 
szerző  nem  avatatlan  kezekkel  fogott  a  nagy  muuka  megírásához. 
Figyelme  mindenre,  a  legapróbb  részletig  kiterjed,  mit  czéljára  alkalmas- 
nak vél.  Ügyesen  csoportosítja  az  eseményeket.  Hü  képét  igyekszik 
adni  ama  kor  politikai  és  egyházi  életének  úgy  itt  nálunk,  mint  Európa 
nyugati  nemzeteinél.  Föltünteti  ama  viszonyt,  melyben  állam  és  egyház 
a  XI.  században  egymáshoz  álltak.  Elősorolja  azon  okokat,  melyek  a 
római  katholikus  egyház  reformálására  vezették  főpapjai  legnevezetesebb- 


758  TÁRCZA. 

jeit :  egy  VII.  Gergelyt^  egy  III.  Inczét.  Ecseteli  a  hűbériség  kifejiőd^ét 
nyugaton,  mely  a  császári  hatalomnak  az  egyházi  hatalom  rovására  lett 
emelkedését  eredményezte,  s  végre  hosszas  és  elkeseredett  harczot  ssült 
a  kettő  között,  mely  végre  is  a  pápaság  teljes  diadalra  jatásával  végiő- 
dött.  A  nyugati  államokéhoz  hasonlítja  hazánk  viszonyát  a  római  egy- 
házhoz, mely  minden  idegen  —  tehát  pápai  —  befolyástól  is  elismerte 
függetlenségét  Magyarországnak.  A  magyar  király  hűbérese  soha,  csak 
szövetségese  volt  a  pápának.  Elmondja  a  magyar  katholikus  egyház  meg- 
alapításának történetét ;  küzdelmét  a  pogánysággal  s  diadalát  azon  az 
első  században.  Jellemzi  Szent-István,  Szent-László  áldásos  működését 
a  pogány  magyarságnak  a  keresztyén  egyházba  való  vezetését  illetőleg, 
s  végül  megismertet  az  egyház  belszervezetével,  a  hierarchiai,  vallásos  és 
műveltségi  viszonyokkal.  S  mindezt  elég  tanulságosan  s  biztatólag  arra, 
hogy  a  következő  kötetek  sem  fognak  a  lelkiismeretes,  részreliajlatUn 
kidolgozásban  semmi  kivánni  valót  hagyni  hátra. 

—  Hazánk  újabbkori  története  forrásainak  száma  egygyel  ismét 
gazdagabb  lett.  A  mód,  melyen  országgyűléseink  tárgyalásai  hosszas  időn 
keresztül  folytak,  sokban  különbözött  a  maitól.  Az  országos  üléseket 
régebben  a  kerületi  ülések  előzték  meg,  melyekben  meghányták-vetették 
azokat  a  dolgokat,  melyekről  az  országos  ülésekben  a  Karok  és  Rendek 
határozandók  valának.  A  kerületi  ülések  mintegy  a  részleges  országgyülá 
jellegével  bírtak.  Ma  a  kerületi  üléseket  az  úgynevezett  jnirtérfeícts- 
letek  helyettesitik,  melyeken  szintúgy  mint  amazokon,  megrostálják  az 
egyes  pártok  külön-külön  azt,  mi  felett  a  plenumban  ismét  síkra  száll- 
nak. A  régi  rendszert  követő  országgyűlések  egyikéről,  az  1830-ikiróI, 
vezetett  napló  fekszik  előttünk :  Guzmics  Izidor  naplója,  melyet  Pan- 
nonhalmának érdemes  és  nagytudományú  főapátja,  Vaszary  Kolos, 
bocsátott  a  világ  elé.  Guzmics  e  nevezetes  országgyűlés  megnjilta 
után  néhány  napot  Pozsonyban  töltött,  honnan  Pannonhalmára  tért 
vissza.  Nem  volt  tehát  közvetlen  szemtanúja  az  országgyűlés  folyásának, 
de  volt  tudósítója,  ki  az  eseményekről  öt  koronként  —  úgy  látszik  — 
pontosan  értesité.  Mert  az  egykorú  naplóírók:  Bertha  Sándor,  Orosz 
József  nem  mondanak  ellen  a  Guzmics-napló  adatainak,  melyeket  Vaszarj 
nagyon  sokszor  az  országgyűlés  actáinak  adataival  is  igazol.  Söt  a 
Guzmics-napló  sok  olyan  momentumát  Örökítette  meg  ezen  országgyűlés 
eseményeinek,  melyekről  Orosz  és  Bertha,  sőt  az  országgyűlés  actái  sem 
látszanak  tudni  semmit.  Vaszary  Kolos  egyrészről  áldozott  nagy  rend 
bélije  emlékének,  midőn  e  följegyzéseket  sajtó  alá  adta,  másfelől  szolgá- 
latot tett  a  magyar  történetírásnak,  mely  e  század  eseményeinek  me^ 
ismertetésében,  föltárásában  az  egykorú  foljegyzéseket  sem  hagj'batja 
figyelmen  kivűl.  Különben  magok  a  följegyzések  az  országgyűlés  szokott 
folyásáról  szólnak.  Az  időnek  igen  nagy  részét  most  is  a  bérelmek  orvos- 
lásának sürgetése  foglalta  el,  ha  engedékenynek  látjuk  is  a  rendeket, 
midőn  a  királyi  propositiók  tárgyalása  s   a  sérelmek  fölsorolásáról  vau 


TÁROZA.  759 

szó.  De  hogy  még  sem  múlt  el  a  gyűlés  minden  eredmény  uélkül,  egyedül 
ama  tárgyalásaira  kell  mutatnunk^  mely  a  magyar  Dyelvnek  megadta 
ama  jogot,  mely  azt  a  nemzet  életében  megilleti. 

—  Eabkece  Lajos  egy  vékony  kötetben  Összeállította  azon  adatokat, 
melyek  Szolnok  közoktutásának  és  plebániájáDak   történetére   vonatkoz- 
nak. Mnnkájából  szorgalom  tűnik  ki  a  Szolnokon  található  adatok  össze- 
keresését  illetőleg,  de  a  feldolgozásban  nem  szerencsés.  Egyszerűen  össze- 
fűzi az  adatokat,  közölvén  az  okleveleket  alphától  ómegáig  s  nem  felejti 
el   megjegyezni,   hogy   az  illető  okirat  minő  szám   alatt  adatott  ki  (pl. 
1842-ben)  Erczly  Alajos  kamarai  tanácsosnak  jelentéstétel  végett  —  és 
mindent  mindenütt  a  szövegben.  Ezen  mód  pedig  épen  alkalmas  arra, 
hogy  egy  munkát  necsak  élvezhetetlenné,  hanem  használhatatlanná  is 
tegyen  azokra  nézve^  kik  azt  akár  kedvtelésből  elolvasni,  akár  tudomá- 
nyos czélból  használni  akarják.  A  források  megnevezésének  helye  a  lap 
alján  van,  hol  tetszés  szerint  körülírhatjuk  megtalálásának  helyét,  számát 
stb.,   8   így  nem  leszünk  kitéve  annak,  hogy   munkánk  sutba  dobásával 
mondjanak  arról  bírálatot.   Említők  fennebb,  hogy  szerző  e  monographia 
írásánál    csak   is   a  Szolnokon  található  adatokra  támaszkodik.  Forrás- 
munkákúl  Ribáry   >  Világtörténete -ét  s  Rupp    » Magyarország  leírásc-át 
találjuk  megnevezve.    Másról  nem   tud  semmit^  Pedig  valószínű,  hogy 
többet  ne  említsek,  ha  Molnár  Aladárnak  »A  közoktatás  története  Magyar- 
országon* ez.  munkáját  felüti  vala,  sokkal  több  adatot  talált  volna  abban, 
ezéljának  megfelelőt,  s  talán  máskép  írta  volna  meg  azt,   a  mire   vállal- 
kozott.  Nagy   hibája  a  munkának  még  az  is^   hogy  túlságosan  magán 
hordja    szerző    felekezetiségének    bélyegét.    Bethlen    Gábort  Pázmány 
Péter     soha    sem    mondta     volna     > zavart    okozott  erdélyi  fejedelem- 
nek, c    O  (Bethlen)  nemzete  vallást  és  politikai  szabadságáért  szállott  a 
síkra.  S  nem  is  ő  kezdte ;  csak  folytatója  volt  Bocskay  müvének,  melyet 
halála  után  19   évvel  I.  Kákóczy  György  Westphaliában  fejezett  be. 
Karkecz  felfogása  szerint  mi  mások  lettek  volna  hát  ez  államférfiak,  mint 
rebellisek  V    Csakhogy    szereplésökről    már  letűnt    háromszáz    esztendő 
eseményei  mondtak  Ítéletet.  Egyébiránt  ott,  hol  Karkecz  az  események 
összefűzésében  e  századba  ér :  munkája  figyelmet  érdemel,  s  uem  minden 
haszon  nélkül  fogja  forgatni  egy  második  Molnár  Aladár,   ki   az  általa 
elkezdett  becses  mű  betetőzésére  vállalkozik.  Talál  benne  adatot,  mi 
több  mással   egybevetve,  pontosabb,  részletesebb  rajzát  fogja  adni  ama 
viszonyoknak,  melyek  között  közoktatásügyünk  mai  állapotára  emelkedett. 

—  Iyányi  István  érdekes  monogruphiában  rajzolja  » A  tiszai  határ- 
őrvidéke felállításának  és  szereplésének  1686— 1750-ig  terjedő  törté- 
netét. 1686  fontos  időpont  reánk  magyarokra  nézve.  Ez  évben  szabadul 
fel  Buda  s  vele  együtt  hazánk  (a  Tisza-Maros-köz  kivételével)  a  török 
ftilhold  145  éves  uralma  alól.  A  szabaddá  lett  földnek,  a  még  török  lakta 
területről  jövő  megtámadás  esetén,  védelméről  kellett  gondoskodni.  8  a 
bécsi  haditanács  kieszelte  a  határörvidéki  rendszert.  Kezdetben   magyar 


760  TÁRCZA. 

kapitányok  alatt  álló  őrségre  gondoltak  a  palánkok  örizéBet  illetőleg,  de 
a  német  parancsnokok  nem  igen  hajoltak  meg  a  haditanács  rendelete 
előtt,  8  ig7  történt,  hogy  pl.  a  Szeged  kapitányává  kinevezett  Bercsényi 
Miklós  a  vár  kulcsait,  a  várparancsnoktól,  a  király  rendelete  daczára 
sem  kapta  kezébe  soha.  Ez  alatt  megkezdődött  a  ráczok  bevándorlása. 
1687  ben  Petrovics  Nóvák  vezet  be  egy  csapatot  a  török  batárról. 
Leopold  kiáltványai  a  balkáni  összes  sr.lávokhoz,  Csernovics  Arzén  ippeki 
patriarchát  36.000  rácz  és  albán  család  élén  csábiba  a  beköltözésre,  kik 
a  Szerémségben,  Szlavóniában  telepittettek  le.  Ezekből  lettek  a  török- 
magyar határ  őrei.  Annyi  kétségtelen,  hogy  betelepítésökbeu  nem  csapáo 
a  török  becsapástól  való  félelem  játszott  szerepet ;  —  alkalmas  eszköz- 
nek gondolták,  esetleg  az  Alföld  magyarságának  megfékezésére.  S  -^ 
szervezést  a  haditanács  miképcn  vitte  keresztül  ?  Tabnla  rasa-uak  nézte 
a  magyar  földet,  mely  felett  a  fegyverjognál  (?)  fogva  önkényűleg  ren- 
delkezhetik. Lépésről-lépésre  haladt  a  magyar  alkotmány  megsemmisí- 
tése felé.  Mily  erőszakosan  jártak  el  a  határőrvidék  felállításával,  mntatja 
azon  tény,  hogy  az  njra  éledt  Bácsmegye  tisztikarát  felfüggesztették,  az 
örökös  főispánt,  Széchenyi  Pál  kalocsai  érseket,  (ki  pedig  kedvencze  volt 
a  bécsi  udvarnak)  jogaiban  megsértették.  Nem  használt  semmit  a  megrr 
panasza,  nem  az  érsek-főispán  fölterjesztése,  s  a  magyar  királyi  kanczel- 
lária  erélyes  felszólalása  a  jogtalanság  ellen,  gyalázatnak  bélyegezvén  a 
magyar  nemzetre  nézve,  hogy  az  ország  határait  idegen  nemzetbeliek 
védjék.  1703-ban  már  szervezve  volt  a  határőrvidék,  s  állott  a  réc. 
müitia  {iiemzeti  militiának  nevezvén  azt),  de  magyar  militiáról  egy  árra 
szócska  sincs.  Nemsokára  meglett  az  űj  hadsereg  vérkeresztsége  is.  A 
Rákóczi-féle  mozgalomban  valóságos  irtó  hadat  viselt  e  militi a  a  védtelen 
magyarság  ellen,  melyet  a  kuruczok  hasonlóval  viszonoztak.  A  pa£za- 
roviczi  béke  (1718)  után  a  Bánság  is  visszakerülvén  a  töröktől,  e  határ- 
őrség létjoga  is  megszűnt.  De  azért  fennállott,  és  sánczaiból  sanyargatta 
a  vidék  lakosságát,  mig  az  1741.  országgyűlés  egyik  végzése  alapján  ki 
nem  mondták,  hogy  e  katonai  helyek  a  vármegyék  fennhatósága  alá 
álljanak,  mely  azonban  csak  1745-ben  kegyelmes  királyi  rendelettel 
hajtatott  végre.  Ez  Iványi  munkájának  gondolatmenete.  A  feladatot, 
melyet  maga  elé  tűzött,  ritka  szerencsével  oldotta  meg,  becses  munkát 
adván  űgy  az  olvasni  szerető  közönség,  mint  a  tudós  világ  kezébe. 

A  HONTlfEGTEI  KA8ZIHÓ  TÁRSULATNAK    1  860.  Okt.  2-án    IpolyságOÜ 

tartott  közgyűlésén  báró  Majthényi  László  indítványozta  Drégel  hÓe 
védője,  Szondi  György  emlékének  szobor  által  való  megörökítését-  Az 
eszme  lelkesült  viszhangra  talált  a  társulatnál  s  annak  keresztül  vitelével 
egy  jobbára  országos  hírű  emberekből  álló  választmányt  bíztak  m<  g.  De 
az  alkotmányos  korszaknak  pirkadó  fénye  csak  múló  fény  volt,  melym^k 
eltűnte  a  Szondi-emlék  ügyének  is  akadályt  vetett.  1867-ben  feltűnt 
alkotmányos  életünk  hajnala,  s  a  Szondi-emlék  választmánya  magbíaatá- 
sáuak  megvalósításához  fogott.  A  fáradozást  csak  szerény  siker  koro* 


tAroza.  761 

názta,  míg  bazánk  bíboros  főpapja,  Simor  János  nem  állt  az  tigy  élére,  s 
mint  a  Drégeli  vár  nra,  az  egykori  hős  vámagynak  emlék  felállítását 
bőkezűségével  lehetségessé  nem  tette.  Most  áll  az  emlék :  a  »Szondi- 
kápolnaCj  melyet  Szondi  György  hősi  halálának  Örök  emlékezetére  szen- 
telt a  hazafiúi  kegjelet.  A  felszentelés!  ünnepély  alkalmából  Hontmegye 
alispánja,  a  Szondi-emlék  ügynek  lelkes  bajnoka,  Pougrácz  Lajos  máskép 
Í8  akart  áldozni  a  hős  emlékének.  Emléklapot  (»Drégeli  Emléklap c) 
adott  ki,  a  melyben  beszámol  a  választmány  sáfárkodásáról^  s  míg  néme- 
lyek történelmi  czikkekben  Szondi  hősi  halálát,  Drégel  vára  történetének 
rövid  vázlatát  mondják  el,  mások  költeményekben  dicsőítik  a  hazáért 
való  önfeláldozásnak  e  nemes  példányképét.  Nagy  Iván,  Hőké  Lajos, 
Knbinyi  Ferencz,  Velics  Antal,  Jankó  E.  Vilmos  neveikkel  találkozunk 
ez  » Emléklap*  hasábjain,  kik  eredeti  és  nyomtatott  források  alapján 
írták  le  a  várnak  és  hős  védőjének  viszontagságos  életét.  £  kápolna 
Simor  bibomok-prímás  bőkezűségén  kivül  Hont  megye  hazafiúi  kegyele- 
tének is  emléke.  Követésre  méltó  példa.  Hisz  oly  sokan  haltak  e  honért. 
Pedig  a  mely  nemzet  elhunyt  nagyjait  megbecsüli,  önmagát  becsüli  meg. 

—  Wkber  Samu  tagtársunk,  kit  fölolvasásaiból  s  társulatunk  köz- 
lönyében megjelent  czikkeiből  olvasóink  is  isméinek  s  ki  különösen  Sze- 
pesmegye  történetének  egyik  alapos  kutatója,  kiadta  a  Büai  evang.  egy- 
ház monographiáját  az  ottani  egyház  jubileuma  alkalmából.  Nemcsak 
egyház-  és  politikai,  hanem  cultur  és  irodalom- történeti  adat  is  sok  van 
benne,  főként  az  egyházi  élet  és  iskolázás  történetére  vonatkozólag,  me- 
lyek jelentékeny  része  kézfrati  források  alapján  van  írva.  A  lelkészekről 
és  tanítókról  egész  kis  biográfiákat  hoz  e  derék  munka,  melynek  tiszta 
jövedelme  a  bélai  szegényeknek  van  szánva. 

—  >SziLÁan  István  életrajza  és  az  ő  irodalmi  munkássága*  czím 
alatt  Hajdú  Nagy  Sándor  a  Szilágyi  jubilaeum  alkalmából  kiadta  az 
ünnepelt  életrajzát  külön  lenyomatból,  mely  a  Szilágyi- Album  egy 
részét  teszi. 

—  A  SzéK£LY* EGYLETI  képcs  naptárra  felhívjuk  olvasóink  figyel- 
mét, —  mert  abban  több  történelmi  dolgozat  foglaltatik,  melyek  e  nap- 
tárnak maradandó  becset  biztosítnak.  Ilyenek :  az  elhunyt  gróf  Teleki 
Miklós  czikke  »gróf  Teleky  Mihály  s  egy  maros-széki  marchalis  szék- 
gyűlés  1822—1826  közte,  egy  darab  történet;  Fogsági  %in\é\Lek  Árkosi 
Mózestől ;  a  magyar  nemzeti  viseletről  s  szokásokról  Deák  Farkastól.  Ez 
ntóbbi  az  újabb  kutatások  színvonalán  álló,  rövidbe  foglalt  művelődés- 
történet. 

—  Stampfel  Kábolt  »Kortársaink€  czím  alatt  egy  új  20  kros 
életrajzi  sorozatot  indított  meg,  melyek  közül  a  két  első  már  megjelent, 
Tisza  Kálmán  és  Rónay  Jáczint  életrajzait  hozván.  Az  elsőt  Viai  Imre 
írta,  még  pedig  a  tíz  évcá  miui-^ztcrcluöki  jubilaeum  alkalmával.  Kiváló 
gonddal  és  előszeretettel  dolgozott  életrajz,  mely  a  kort  is  festi,  me- 
lyekben Tisza  szereplése  kezdetét  vette.  Annyi  érdekes  és  jellemző  adatot 


762  TÁRCZA. 

tudott  összegyűjteni,  hogy  miiDkáját  e  kor  történetírói  is  használfaatiLÍ 
fogják,  B  az  adatokat  oly  szépen  tudta  feldolgozni^  hogy  a  közönség 
élvezettel  fogja  olvasni.  A  másik  Rónay  Jáczint  életrajza  Pór  Antaltól. 
Rónay  életpályája  kezdettől  végig  drámai  érdekkel  bír,  menekülése,  ?i»z- 
szatérése^  alkalmaztatása  az  udvarnál,  s  a  hogy  ő  minden  téren  és  minden 
helyeu  haszonnal  tudta  szolgálni  hazáját,  mind  ez  szépen  van  Pór 
által  leírva. 

—  A  ÓMAGYAR  HöLGVEK  ÉLETRAJZAI* -BÓL,  melyet  hasoulag  Stampfel 
ad  ki,  «  megjelent  első  fíízet,  I.  Rákóczi  György  nejének,  Lorántffy 
Zsuzsanna  fejedelemasszony  életétiek  van  szentelve.  Fejedelmi  nő  a  szó 
legnemesebb  értelmében.  Munkás^  önfeláldozó,  hü  hitves,  szerető  &  gon- 
dos anya.  Hitében  rendíthetetlen ;  istenben  való  megnyugvással  fogadja 
a  sors  csapásait.  Minden  szépre  és  jóra  egyaránt  fogékony  lélek.  Az 
árvák  védangyala.  Mint  >gazdasszoDy«  a  roppant  uradalmak  gazdasági 
ügyeit  iutézi,  mert  férjét  a  politikai  gondok  veszik  igénybe.  A  férje  iránt 
való  szerelem^  ragaszkodás  az,  mely  irányt  ad  életének.  Megosztja  vele 
híven  az  élet  terheit.  S  szerelmét,  ragaszkodását  nem  pazarolja  érdemet- 
lenre. A  fejedelem  halála  után  vigasztalást,  enyhülést  keres  uradalmai 
igazgatásában,  s  a  vallásos  ügyek  rendezésében.  Kissebbik  fia,  Zsigmond 
házassága  V.  Frigyes  pfalzi  választó  leányával,  pillanatra  felvidítja  a 
búba  merült  özvegy  fejedelemasszonyt.  Nem  sokáig  tart  a  boldogság. 
Rövid  félév  alatt  menyét  s  szeretett  fiát,  Zsigmondot  eltemeti.  Még  nem 
telt  be  a  szenvedések  pohara.  II.  Rákóczi  György  meggondolatlan  tettei 
a  végtelen  szenvedések  hosszú  sorát  árasztották  a  nemzetre.  Lorántffr 
Zsuzsanna  mindent  elkövet  az  iQú  fejedelem  bukásának  elhárítására.  De 
nem  sikerült.  Azonban  nem  érte  meg.  Két  héttel  fiának  hősi  halála  előtt 
őseihez  költözött.  Endrődy  Sándor,  a  munka  szerzője,  gondosan,  réssle 
tesen  tárgyalja  a  nemes  nő  jellemét  minden  pontjában.  Kétségtelenol 
hasznos  olvasmányát  fogja  képezni  hazánk  szépnemének. 

—  A  Magtár  Helikonban  a  nyáron  az  életrajzok  egész  hosaxú 
sorozata  jelent  meg,  melyek  közül  addig,  míg  a  többire  is  sor  kerülne, 
ezúttal  két  államférfiú  életére  hívjuk  fel  olvasóink  figyelmét.  Mindkettő 
Deák  Farkas  tollából  van,  s  az  első  Bethlen  Miklós  életét  írja  le.  Betíilen 
Miklós  szereplése  Ei*dély  hanyatlása  korára,  Apafi  uralkodása  idejére, 
de  befolyása  és  hatása  e  fejedelem  uralkodása  végére  esik.  Teleki 
1690-ben  a  zernyesti  csatatéren,  Tökölyi  ellen  küzdve  esik  eL  Erdély 
uratlan  marad,  s  fiai  Bécs  felé  kezdenek  gravitálni^  míg  hosszas  alkudó* 
zás;,  tanácskozás  eredményeképen  megszületik  a  >LeopoldinumDiploina<. 
mely  Erdély  csaknem  százötven  évre  terjedő  önálló  állam-életének  véget 
vet.  Ez  alkudozásokban  főszerep  jutott  Bethlen  Miklósnak,  ki  1642-beD 
szeptember  1-én  született  1661-ben  a  heidelbergi  egyetemre  ment,  hon- 
nan beutazta  Német-,  Angol-  és  Francziaországot,  s  1664.  közepén  nűnt 
kész  ember  tért  vissza  hazájába.  Most  hadi  tapasztalatok  megasenése 
végett  Vesselényi  Ferencz,  majd  a   költő  Zrínyi  Miklós  udvarát  keresi 


TÁRCZA.  763 

fel,  hol  jelen  van  a  nagy  bős  tragicus  halálán,  a  mint  ez  egj  megsebzett 
vadkannak,  mások  szerint  pedig  orgyilkosságnak,  esik  áldozatul.  Bethlen 
Miklós  £» Önéletírásai €-ban  az  elsőt  mondja  a  hős  halála  [^módjának. 
Miután  Velenczében  is  megfordult,  újra  Erdélybe  ment,  s  csakhamar 
részt  [vett  ^hazája  politikai  életében.  Mint  udvarhely  széki  főkapitány, 
egyike  volt  azoknak,  kik  BánfiPy  Dénest  Koppándon  el  akarták  fogni,  s 
egyike  azoknak,  kik  később  halálra  ítélték.  Később  a  Béldi-féle  össze- 
esküvésben való  részesség  gyanújába  esett,  s  e  miatt  fogságot  is  kellett 
szenvednie,  melyből  1677.  tavaszán  szabadult  meg  sok  törekedésre.  Apafi 
halála  után  várt  Bethlen  Miklósra  fontosabb  szerep,  melyet  államférfiúi 
előrelátással,  bölcsességgel  s  igaz  magyar  hazafisággal  töltött  be. 
1716-ban,  74  éves  korában,  f^ezte  be  életét  Bécsbeu,  hol  1708  után 
lakott  Ezt  a  hosszú,  erdemekben,  hibákban,  tévedésekben  gazdag 
életetfesti  Deák  Farkas  munkájában  odaadással.  Mcgvilágitni  törekszik 
minden  oldalról  Bethlen  jellemét,  nem  hallgatván  el  érdemeiből,  de  nem 
palástolván  el  egyszersmind  hibáiból  is  semmit.  Krdekes  kis  munka,  s 
érdemes  reá,  hogy  olvasni  szerető  közönségünk  körében  mentől  számosabb 
olvasóra  találjon. 

>Gróf  Dessewffy  Aurél  életrajzát c  a  helikoni  fűzetek  során  szintén 
Deák  Farkasnak  köszönhetjük.  Magyarország  újjászületésének  történe- 
tében Dessewffy  Aurél  kiváló  helyet  foglal  el.  Az  1825.  szeptember 
havára  összehívott  országgyűlés  kezdete  emez  újjászületésnek.  Atyja 
Aurélnek  — ^Dessewffy  József  —  ez  országgyűlésen  Szabolcs  megyét 
képviselte,  s  egyike  volt  az  ellenzék  legkitűnőbb  vezéreinek.  Mint  17 
éves  IQú,  követte  Dessewffy  Aurél  atyját  az  országgyűlésre.  Itt  ismerke- 
dett meg  Széchenyivel,  Yesselényi  Miklóssal,  hogy  később  méltó  társa 
legyen  ezeknek  a  politikai  küzdelmek  terén ;  bár  kezdetben  a  diplomatiai 
pályára  készült,  érettebb  megfontolás  után  e  szándékát  megváltoztatá. 
Tanulmányai  végeztével  iurátuskodott  Bartal  György  mellett,  majd  a 
kanczelláriánál  szolgált,  mig  1832-ben  a  helytartó-tanácshoz  titkárnak 
esküdött  fel.  Azonban  még  nem  találta  meg  munkálkodásának  terrénumát. 
A  Kossuth  > Pesti  Hir]ap«-jának  megjelenése  új  irányt  adott  neki.  Veszé- 
lyesnek tartotta  az  irányt,  melyet  Kossuth  lapjában  hirdetett)  s  külföldi 
utazásából  hazatérve,  szintén  a  sajtó  útján  (a  >yilág<  hasábjain)  lépett 
fel  annak  ellensúlyozására.  Az  1839-iki  országgyűlésen  Ráday  ügyé- 
ben tartott  beszéde  által  a  conservativ  párt  első  szónoka  lett.  Sajátságos 
felfogás,  erős  okoskodás,  a  nyelv,  a  kifejezések  hatalma  ragadta  magával 
a  hallgató  közönséget.  A  joumalisticáról  szólánk  fennebb.  E  téren  aratta 
Dessewffy  legszebb  babérait,  akkor,  midőn  a  Széchenyi  és  Kossuth  közt 
elmérgesedett  hírlapi  vitában  emelte  fel  szavát.  Már  régóta  magában 
hordta  a  halál  csiráit.  A  túlságos,  erőfeszitett  munka  lassanként  rombolta 
szét  a  nagy  szellem  gyenge  idegzetét.  Nem  használt  szeretteinek,  bará- 
tainak intő,  figyelmeztető  szava.  Betegen  vonszolta  szellemét  Pest  vár- 
megyének   1842.  január  utolsó  napjaiban  tartott  gyűlésébe,  hol  a  vár- 


764  TÁROZA. 

megyei  bonoratiorok  választói  éa  választhatói  joggal  felrubázáúuak 
kérdése  forgott  szőnyegeu.  Izgatottan  ment  haza.  Február  2-án  ágyba 
feküdt,  8  7  nappal  később  egvgyel  kevesbedett  azoknak  száma,  kiknek 
szelleme  irányadó  egy  nemzet  életiben,  s  kiknek  emlékét  bálával  eml^eti 
az  utód  minden  időben. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJE, 

—  A  »  Hazánk  €  novemberi  füzete  >a  i'óz8cu-etid€f  egy  m  ni  t  századi 
titkos  társulat,  történetét  kezdi  meg  maga  a  szerkesztő.  Ez  első  kÖzleméiiT 
Grossing  Ferencz,  vagy  mint  a  híres  kalandor  nevezte  magát:  báró 
Grossinger,  a  rózsarend  alapítója,  működését  vázolja^  ki,  mint  tudva 
van,  magyarországi  komáromi  születésű  volt  s  fényes  tebets^ével  el  tudta 
ámítani  nemcsak  a  könnyenhívőket,  hanem  még  a  komolyabb  gondol* 
kozásűakat  is.  Vasvári  Ferencz  a  Károlyi  huszárok  forradalmi  szerep- 
lésének leírását  kezdi  meg,  saját  élményei  és  tapasztalatai  után.  Szinnyei 
folytatja  az  1848  —  49-iki  komáromi  napok  leírását  s  naplója  kiegésai- 
téseül  és  magyarázásáűl  az  1849.  jul.  2 — aug.  9  közti  napokat  írja  le: 
sok  becses  adattal  szaporítva  ezen  idők  történetét  s  a  fontosabb  procla* 
matiokat  szó  szerint  közölve.  Vetter  folytatja  az  1848 — 49-iki  szerb 
támadás  történetét  s  Hevesi  Márton  a  móezok  elleni  hadjárat  igen  érde- 
kes okmánytárát.  A  xTávczábanc  egy  pár  érdekes  apróság  van  közölve. 

—  A  »FiGTELö€  novemberi  számában  becses  tanulmányba  foglalta 
össze  a  Jancsó  Benedek  által  Köleseiről  írt  mouographiát.  Noszlopj' 
Tivadar  Berzsenyi  és  családja  czím  alatt  érdekes  biogi'aphiai  adatokat 
közöl.  Igen  becsesek  a  Csereyre  vonatkozó  levelek,  melyeket  Abafi,  a 
szerkesztő  mutat  be.  Kulcsár  Endre  Sellyei  Balog  István  munkáit  ismer- 
teti. A  magyar  írók  életrajzában  ezúttal  a  Mocsáryé  van  közölve. 
Csaplár  Benedek  folytatja  Révayról  írt  nagybecsű  monographiáját  9 
ezúttal  a  tudós  társaság  felállítására  s  a  magyar  grammatikára  vonat- 
kozó törekvéseit  vázolja  űj  adatok  alapján  s  több  tekintetben  új  fel- 
fogással. A  ^Tárczac  egy  pár  apróságot  s  Szinnyei  > repertóriumát c 
hozza. 

—  Az  ÚJ  Magyar  Sión  octóberi  füzetében  Kollánvi  Ferencz  befe- 
jezi  »01áh  Miklós  és  Rotterdami  Erazmus<(  viszonyának  ismertetését, 
melyhez  leginkább  Oláh  leveleit  használta  fel.  Ügyesen  állítja  össze  ea 
csoportosítja  az  egészet.  Ügy  hiszi,  hogy  Oláh  Erazmus  egyéniséget  ille- 
tőleg mindvégig  tévedésben  volt  s  hogy  jobbnak  tartá,  >mint  a  milyen 
valóban  volt.c  De  érvei  nem  meggyőzők,  bármily  buzgóan  ragaszkodott 
Oláh  hitéhez,  ő  humanista  volt.  S  ebben  az  időben  még  nem  volt  uz  el- 
lentét oly  merev,  mint  a  következő  században.  Egy  olyan  humanista,  mint 
Oláh,  másként  itélt  meg  egy  olyan  embert,  mint  Erazmus  s  nehéz  elhinni, 


TÁRCZA.  765 

hog}'  amit  akkor  míudenki  tudott,  arra  uézve  ő  ámította  volna  magát. 
Nem  tartotta  ő  jobbnak  Erazmust,  mint  a  milyen  volt,  hanem  más  szem- 
üveggel nézte,  mint  a  későbbi  emberek. 

—  Az  EoTHÁzMŰvÉszETi  LAP  novemberi  száma  a  kiállításon  bemu- 
tatott egyházi  mürégiségek  szakszerű  leírását  folytatja.  £  harmadik  köz- 
lemény az  ö8-ik  számtól  103  ig  terjed.  Megérdemelné,  hogy  ha  teljesen 
elkészül,  külön  lenyomatban  is  kiadassék.  Ébenhöch  Fercncz  folytatja  a 
győri  székesegyház  szerelvényeinek  lajstromát,  érdekes  megjegyzésekkel 
kísérve.  A  fűzetet  apró  közlések  zárják  be^  melyek  során  arról  is  érte- 
stilünk, hogy  a  budavári  Mátyás  templom  a  jövő  évben,  a  budai  ünnep 
alkalmával  meg  fog  nyittatni. 

—  A  MAGTAR  Nyelvőr  novemberi  számában  Katona  Lajos  közöl 
nyelvtörténeti  adatokat  Nagybánya  város  régi  jegyzőkönyveiből  s  egyéb 
okirataiból ;  s  Volf  György  felel  Asboth  Oscámak,  > kiktől  tanúit  a 
magyar  írni  olvasni^c  czímü  cikke  ügyében  keletkezett  polémiára. 

—  A  Budapesti  Szemle  deezemberi  füzetében  Asbot^i  JÁnos  »Zajcza 
az  utolsó  magyar  végvár  Boszniában^  czím  alatt  utazási  élményeinek 
egy  igen  érdekes  fejezetét  közli,  történeti  episodokat  emelve  ki  e  neve- 
zetes végvár  történetéből  annak  1528-iki  bukásáig  s  az  itteni  törté- 
neti emlékeket  ismertetve.  Marczali  Henrik  történeti  szempontból  vilá- 
gosítja meg  a  Horvátországba  elvitt  kamarai  okiratok  kérdését  s  kimu- 
jatja  az  országos  levéltár  kétségtelen  jogát  ez  okiratokhoz,  a  íiscus  leven 
örököse  a  magva  szakadt  s  fölségsértés  vagy  lázadás  miatt  elítéltek 
jószágainak  s  rendi  levéltár  jogot  semmi  esetre  sem  formálhatván  kamarai 
okiratokra.  Az  Értesítőben  több  históriai  munka  vau  bírálva  s  többi  közt 
a  fontes  domestici  IV-ik  kötete.  Csak  úgy  oda  vetve  egy  pár  szóval 
teszi  le  ezt  a  kötetet,  melyben  az  ^eredetileg  komoly  és  tiszta  törekvés 
e1c£enevészését€  látja  s  elitéli  a  történelmi  bizottság  írendszertelenségétc 
mert  nem  rendez  egy  olyanforma  editiot,  mint  a  »Monumenta  Germaniae.c 
Hát  biz  az  baj.  De  a  bizottság  azt  nem  >  rendszertelensége -bői  nem  teszi 
hanem  —  pénz  hiányából.  Ha  az  összes  dotatio,  mit  a  történelmi  bizott- 
ság kap,  egy  ilyen  editiora  fordíttatnék,  még  akkor  sem  volna  képes  azt 
abból  a  pénzből  kiállítani.  Azt  éveken  át  nagy  költséggel  kell  előké- 
szítői, olyan  szakemberek  által,  kik  egyedül  annak  élnek.  F)pen  ezért 
ilyen  vállalatot  országolt  hizoiUág  s  nem  akadémia  szokott  létrehozni.  Az 
országos  dotationak  különben  is  az  a  czélja,  hogy  az  ország  egész  törté- 
netére teijeszsze  ki  a  kutatást :  N.  József  korára  épen  úgy,  mint  a  közép- 
kori monumentákra.  Rendszertelenség  úgy  látszik  nem  a  bizottságban, 
hanem  a  bíráló  fejében  van. 


» 


766  TÁRCZA. 

TÖHTÉNELMI  BEPERTOEIUM, 
ÖSSZEÁLLÍTVA  A  HAZAI    HÍRLAPOKBÓL.   1885.   JUL.-OKT. 

(Folytatás.) 

Ipolyi  Arnold,  A  történelem  és  a  magyar  történelmi  szellem.  ymzM  l^Ö. 

P.  Napló  180.  Egyetértés  181.  sz. 
Kálmán  Farkas.  Egyháztörténelmi  adatok.  (Huszár  Gálról.)  Prot  KőzlOu 

3.  sz.  -kHnsrAr  Gál  énekes  könyve  1574«    Dehr,  Prot.  Lap  29— 

40.  sz. 
Kardos  Albert.  Boldogasszony,  ősvallásunk  istenasszonya.  Nenistíl^^ii 
Királyszéhy,  Ménfő  és  a   szomszédos   községek   helytörténeti  rajza,  Gy^. 

Közlöny  62.  és  köv.  sz. 
Kolumbus  tojása.   Vasam.  Újság  31.  sz. 
Kurucx'világbeli  búcsúztató.   (Irodalmi   ereklye.  Ismerteti  Barabás  Samn 

Ország- Világ  41.  sz. 
Magyar  emlékek  Dalmáciábau.  (Spalato.)  Quiutus.  P.  Hirlap  181.  ?7. 
Magyar  királykisasszonyok  csontjai.  Egyetértés  180.  sz. 
Magyar  történetírók  kongressztisa.  B*id.    líirlaj)    181.  és  köv.  sz.  Egytirr!'- 

181.  P.  Hirlap  181.  Függetlenség    181.  sz.  P.    Xapló  180.  éa  U-t 

8Z.  Nemzet  180.  és  köv.  sz.  Fői\  L.  156.  sz. 
Mojláth  Béla.  Budavára  visszavételének   hősei  1686-ban.  P.  jVap/o  29" 

sz.  —  »A  szönyi  béke  okmánytára.   Bp.  1885.<  Tsm.  Egyfttri' 

293.  sz.  ^ 

Mátra y  Lajos,  Vörösko  vára  ii  Kiskárpátokban.  P,  Napló  183.  sz. 
^Mikulik  József.  Magyar  kisvárosi   élet.  1526  — 1715.  Rozsnyó.  188.*' < 

Szana  Tamás.  Nemzet  268.  Rozsnyói  Hiradó  39.  sz. 
Molnár  Antal,  Egy  magyarországi  fővezér  kiv^ztetése  Prágában.  ÍR«*- 

worm  Hermán  tábornagy.)  Vasam.  Újság  38.  sz. 
Néhány  szó  történetéről.  Báró,  gróf,  berezeg,  paróka,  garas,  tallér,  foriot 

Ország- Világ  30.  sz, 
Nyáry  Sándor,  Dürer  Albert  Holzschuherja.  Ország-Világ  34.  sz. 
Pesty  Frigyes.  A  magyar  zenéről.  Biul.  Hirlap  248.  sz.  —  A  király  v*^' 

helye  Magyarországon.   P,  Napló  188.   és  kÖv.  sz.  —  >SzÍ2  1«\^1 

Horvátországról. €  Ism.  Függetlenség  132.  sz. 
»/V/2  Gedeon.  A  magyar  hnnnmouda.  Bp.    1885.C  Ism.    Túri  M.  hf'''^' 

Bnd,  Hirlap  168.  sz.  —  Ism.  Kardos  Albert.  Nemzet  208.  sz. 
Porzsolt  Ernő.  Várromok  Erdély  fénykorából.  Ellenzék  161.  162.  si. 
Rácz  Károly,  Alvinczi  Péter.  Szabad  Egyház  14.  15.  sz. 
Jíákó<xi  nótája.  Egy  elfeledett  dal.  zcgedi.  Bud,  Hirlap  284.  sz. 
Régészeti  kongressus,   (Az  országos  — )  P,  Napló  221.   és  köv.  sz.   .Ver.:'* 

211.  és  köv.  sz.  Egyetérti   211.  és  köv.  sz.    Vasárn.  Újság  32  " 
Salamon  Fej-enez.  Budapest  története.  II.,  III.  kötet.  Bp.  1885.C  Ism.  /' 

Napló  284.  P.  Hirlap  281.  sz.  —  Ism.  MnrcznH  Henrik  Bu^ini" 

lap  292.  297.  Egyetértés  286,  sz. 


TÁRCZA.  767 

Sdmeczbánya  ée  Vidéke.  Egyetértés  232.  sz. 

Simay  János,  dr.  Örmény  krónika.  M,  Polgár  161.  sz.  —  Örmény  tanul- 
mányok. U.  ott  178.  sz.  —  Az  Örmény  királyság  romjain.  U,  ott 
240.  sz. 

Száthczkf/  Lajos,  dr.  Magyar-lengyel  ereklyék  (Báthory  István  síremléke 
és  arczképei.)  Vasam,  UJság  38.  sz.  Arczképpel.  —  Lengyel  emlé- 
kek. Ország- Világ  37.  sz.  —  Lengyelek  Mekkája.  (Krakkó).  Vasam, 
UJság  36.  sz. 

Szathmáry  Károly  (P.)  Ujabb  mozgalmak  a  Múzeum  körében.  II.  A  nem- 
zeti Múzeum  könyvtára.  III.  Természetiek  tára.  Nemzet  182.  sz. 
—  Horváth  Mihályról.  (Emlékezés  a  szentesi  ünnepélyen.)  Szegedi 
Hiradó  244.  sz. 

Ssendrei  János,  dr.  Magyar  történelmi  képek  a  XV — XIX.  századokból. 
Lanfranconi  Enea  gyűjteménye.  P,  Napló  181.  sz. 

fSzilágyi  Sándor.  Adatok  az  1646 — 7 -ki  országgyűlés  történetéhez.  Prot 
Egyh.  és  Isk.  Lnp  41.  sz.  —  A  szepesmegyei  történelmi  társulat 
Nyilt  levél  a  » Nemzete  szerkesztőjéhez.  Nemzet  262.  sz. 

Tallér  négy  százados  jubileuma.  P.  Napló  199.  sz. 

Tankönyvek  a  reformatio  korából.  Szabad  Egyház  15.  sz. 

Téglás  Gábor.  A  régészeti  kiállitásról.  For.  Lapok  211.  sz.  —  Vajda- 
Huuyad.  Bud.  Tlirlop  282.  sz. 

Telecskay.  A  85-ik  száma  történelem  századaiban,  if.  ^//am  132.  ésköv. 

sz.  —   Történeti  emlékek.  (lUoki  sz.  Ferenczrendi   zárda.)    ü.  ott 

281.  sz. 
Térkép  1692-böl.  (Atlasz.)  Függetlenség  284.  sz. 
>Thallóczy  Lajos.  Csömöri   Zay  Ferencz    1505  —  1570.C    Ism.  {z — 0  M. 

Polgár  160.  sz. 
Tholy  Kálmán.  Magyar   emlékek   a   Rajna   mellékén.    Egytt^-rtés   235.  és 

köv.  sz.  —    »A   székesi   gróf  Bercsényi   család.   \.   köt.    1525  — 

1689.  Bp.  188r).«  Ism.  Acsády  Iguácz.  J\  Xajjló  293.  sz. 
Tót^i  Gáspár.  Á  honfoglalás  s  a  páuszlávok.  Jiud.  Hírlap  286.  sz. 

Törökbecsei-római  év^iii\e\Qtv\^\.  Bud.  Hirlap  184.  sz.  —  Történelmi  kalá- 
szatok. K.  /f.-tól.  I.  Paraszt-  és  nemes  vármegye.  Eger,  43.  44.  sz. 

Történeti  kongressusróL  Vasúm.  Újság  28.  sz.  3.  arczk.  —  Bud.  Hírlap 
181.  sz.  —  Történetírásunk  akadályai.  (Megjegyzések  a  törté- 
nelmi kongressus  alkalmából.)  Darvay.  P.  Hirlap  186.  sz. 

^ Turul  III.  kötet  2.  füzete. «  Ism.  Muhoray  Dudás  Gyula.  P.  Napló  195. 
sz.  Fői\  L.  169.  sz. 

Vaszary  Kolos.  Kik  a  történethamisítók  ?  I.  Ulászló  magyar  király  állí- 
tólagos esküszegése  és  a  vániai  veszedelem.  Magyar  Állam  298.  és 
köv.  sz. 

Veress  József,  Szondi  emléke.  Képekkel.  Ország- Világ  31.  sz. 

Virágdisziiések  a  múmiákon.    Vasárn,  UJság  31.  sz.  rajzokkal. 

Skázaijok.  1885.  X.  Ft^zET.  51 


768  TÁRCZA. 

Yolf  György.  Kitöl  tanúit  a  magyar  olvasni?   Egyetértés  189.  sz. 

»  Wekerle  László,  dr.  Álba  Mária  mint  Árpád  sírja  holfekvésének  megha- 
tározása. Bp.  1885.C  Ism.  Latkóczy  Mihály.  P.  Hírlap  199.  8z. 
Egyetértés  169.  189.  sz. 


IRODALMI  ÉSVEGYES  KÖZLÉSEK. 

—    Fbáknói     VilhoSi    ThaÜóczy    Lajos,    Fejérpatáky    László   és 
PetOcó  Béla  Rómában  a  vaticani  levéltárban  dolgoznak.    Most  már  a 
levéltár    eddig  zárva  tartott  osztályaiba  is  bebocsátást  nyertek,  így  a 
Rota  romána  levéltárába,  melynek  manualeja  144  l-ben,  actai  IGOO-ban 
kezdődnek ;  a  datáriaba,  melyben  még  eddig  nem  történt  kntatás,  s  mely 
1380-ban  kezdve  meg  nem  szakadó  sorozatban   őrzik  a  pápai  bullákat 
beneficialis,  dispensationalis  és  peres  ügyekben ;  a  brevek  levéltárába,  mely 
1513-al  kezdődik;  s  a  propaganda  levéltárába,  mely  1621-ben  kezdő- 
dik. A  kutatók  már  eddig  is  constatálták,  hogy  Magyarországra  és  mel- 
léktartományaira vonatkozólag  rendkivül  sok  anyagot   tartalmaznak  e 
levéltári  osztályok  s  pl.  a    canonica  visitatiokra  vonatkozó  jelentések 
hazánk  közgazdasági  viszonyait,  beléletét  egészen  új  világításba  belyesik. 
—  Ráth  Mór  kiadásában   ismét  egy  nagyszabású  vállalat  indült 
meg:  Horvátit  Mihály  25  év  történetének  harmadik  kiadása.  Összesen  20 
füzetben  fog  megjelenni,  s  hogy  a  nagy  közönség  számára  is  hozzáfér- 
hető legyen,  Ráth  egyes  füzet  árát  50  krban  állapította  meg.  Nem  szükség 
e  nagyszabású  munkát  hosszasan  ajánlanunk.  Horváth  számüzetésébes 
irta  azt  s  Q-enf  ben  adta  ki.  Daczára  a  cenzúra  tilalmának,  az  első  kiadáf 
példányait  elkapkodta  a  közönség  s  midőn  Horváth  hazajött,  az  új  kiadás 
jogát  Ráth  vette  meg  tőle.  Horváth  az  itthon  nyert  adatokkal  bővítette, 
javította  s  a  közönség  épen  oly  mohón  vette  ezt  is.  Természetes  oka  vaa 
ez  eredménynek:  mai  viszonyaink  és  állapotunk   eredete  azon  25    évre 
vihető  vissza,  melyet  e  munka  tárgyal  s  ezen  időszak    történetének  isme- 
rete nélkül  senki  sem  formálhat  magának  igaz  és  hü  Ítéletet  állapotaink- 
ról. Hozzá  csatlakozik  az  Horváth  nagy  magyar  történetéhez  s  a  forrada- 
lom történetének  bevezetését  képezi.  £  mellett  nemcsak  t&núlságos,  hanem 
Yonzó    olvasmány.    Hogy    pedig  a  közönség  egy  épen  oly    szép,   miut 
correct  kiadást  fog  nyerni,  arról  Ráth  neve  kezeskedik  —  kinek  ez  valódi 
ambitioja.  Megmutatta  azt  Arany  munkáinak  immár  35  füzettel  befejezett 
kiadásával  is,  mely  csín,  elegantia  és  correctség  tekintetében  is  világ* 
irodalmi  színvonalon  áll.  S  épen  ez  a  példányszerü  correctség  a  kiadás- 
nak legnagyobb  érdeme.  Még  maga  Arany  végezte  a  sajtó  alá  készítésnek 
nagy  munkáját   s  Ráth  az  ő  intcutioit  a  legrészletesebben  exequalta.  Az 
úgynevezett  .princeps    editiok  most  nagyon  keresett  ezikkek.   Ugyanis 
minél  jobban  elterjedtek  valamely  Írónak  munkái  s  mennél  több  kiadráoy 
követte  egymást  —  annál  több  sajtóhiba   csúszott  a  legújabb  kiadásba 


TÁRCZA.  769 

« 

—  úgy  hogy  szÜlcs^gCBsé  vált  a  nagyobb  költök  munkáinak  eriticai 
kiadását  kezdeni  meg,  mint  pl.  Németországon  G5the  és  Schiller  munkáinak^ 
S  itt  Arany  összes  munkáinak  valóban  teljesen  hibátlan  kiadását  veszi  az 
olvasó,  melynek  rendkívül  fáradságos  munkáját  Ráth  személyesen  vezette 
eg^z  odaadással  s  szakismerettel.  Ugyanő  folytatja  Eötvös  összes  mun- 
káinak épen  oly  eorrect  kiadását  is,  melyek  közül  az  Emlék  beszédekből 
cgy»  &2  Uralkodó  eszmékből  3  füzet  hagyta  el  a  sajtót.  Érdekesnek  tart- 
juk megemlítni,  hogy  ezeken  kivül,  liáth  megkezdi  Shakspeare  munkáinak 
illustrált  diszkiadását  Csiky  bevezetéseivel  s  jegyzeteivel  száz  füzetben 
hatszáz  képpel  s  a  magyar  művészek  albumát  tiz  füzetben  30  képpel, 
melyek  eredeti  felvételek  után  a  leghíresebb  müintézetekben   készülnek. 

—  MiKCLiK  József  tagtársunk,  kinek  » Magyar  kisvárosi  élete  czi- 
mii  munkája  a  közönség  és  sajtó  részéről  kedvezően  fogadtatott,  most 
egy  újabb  munkát  ír^  mely  a  magyar  megyei  életnek  1526 — 1713  közti 
rajzát  fogja  adni,  s  épen  dgy  mint  az  első,  szorosan  levéltári  kutatások 
alapján  készül. 

—  SziLÁoTi  István  jubilaeuma  Mármaros- Szigeten  a  kitűzött  idő- 
ben s  programm  szerint  nagy  számú  és  fényes  közönség  jelenlétében 
tartatott  meg.  Társulatunkat  Lehóczky  Tivadar  és  H.  Nagy  Sándor  kép- 
viselték. £  nap  emléke  irodalmilag  is  meg  lesz  Örökítve ;  az  ünnepelt 
tisztelői  ez  alkalomra  »Albumc-ot  adnak  ki. 

—  A  Magtár  Történeti  Életrajzok  deczemberi  füzete  deczember 
elsején  szétküldetett.  Közli :  Forgácb  Zsuzsanna  életrajzát  Deák  Farkastól 
s  megkezdi  Fraknói  Pázmány  Péterét  A  füzetek  szélküldését  társulati 
Uigok  részére  is .  Mehner  Vilmos  vállalta  el  s  az  előfizetési  pénzek  is 
egyenesen  hozzá  küldendők.  Épen  oly  gazdagon  van  illustrálva  a  máso- 
dik évfolyam  ez  első  füzete  is^  mint  a  megelőzők,  s  tagtársaink  meg  fognak 
győződni,  hogy  az  egymást  követő  füzetek  kiállítás  tekintetében  is  kiállják 
a  versenyt  megelőzőikkel.  Nyolcz  önálló  kép  van  benne,  melyek  közül 
Pázmány  Péter  arczképe  Dörre  rézkarczában  jóság  tekintetében  messze 
felülmúlja  az  eddig  ismerteket,  s  bizonnyal  mindenfele  méltó  feltűnést 
fog  kelteni.  Ez  mutatja  be  Pázmányt  úgy,  a  mint  volt :  eszes  és  erélyes 
arczvonásaival,  szikrázó  szemével  s  sarkasmuesal  ajkán.  A  következő 
füzetekhez  már  készülnek  a  mümellékletek.  Forgách  Ferencznek  egy 
eddig  szintén  nem  ismert  arczképe  heliogravureben,  Pázmány  egyik 
keresztje^  mely  az  esztergomi  kincstárban  van,  egy  másik  keresztje, 
mely  Elek  Gusztávné  tulajdona^  tintatartója,  mely  a  Batthyányi  könyvtár 
tulajdona  s  gyönyörű  casulája,  mely  basonlag  Esztergomban  van :  mindez 
»zínnyomatban.  Továbbá  több  egy-  s  más  korúak  arczképei,  levelei,  a  helyek, 
szobák  rajzai,  melyekben  Pázmány  élt  és  működött,  szóval  egy  csomó 
épít^zeti-,  mü-^  szobrászati  emlék  a  XVII-ik  századból,  városok  rajzai 
egykorú  metszvények  után  stb. 

—  BudavAr  vi89zav^.telén£k  kétszázados  emlékére  rendezendő 
ünnepély  alkalmából  kiállítás  is  fog  rendeztetni.  A  gyűjtéshez  a  bizottság 

51* 


770  TÁRCZA. 

hozzá  fogott,  á  múzeumban  levő  tárgyak  összeirattak  8  a  körleyelek  a 
magánosokhoz  s  hatóságokhoz  szétkilldettek.  Ezenkívül  a  belttgymíniBz* 
terhez  s  a  közoktatási  miniszterhez  a  bizottság  feliratot  intézett  melybeD 
felkérte  öket^  hogy  az  elsŐ  a  törvényhatóságokat,  az  utóbbi  pedig  az  egy- 
házi hatóságokat  s  tanintézeteket  hívja  fel  a  kért  adatok  beszolgáltatására. 
Mi  is  felhívjuk  tagtársainkat,  hogy  a  netalán  ilyen,  birtokukban  levő 
emlékekről  az  azok  összeállításával  megbízott  Majláth  Béla  tagtársunkat 
(Nemzeti  Múzeum)  értesítui  szíveskedjenek. 

—  A  MŰEMLÉKEK  oRsz.  BIZOTTSÁGA  DT.ult  november  hó  24-éD,  Havu 
Sándor  elnöklete  alatt,  Ülést  tartott,  melyen  Zsigmondy  G.  bejelentette,  hogy 
az  ó-budai  hajógyár-szigeten  újabban  egy  római  fürdő  maradványait 
fedezték  fel.  Torma  Károly  megjegyezte,  hogy  még  nem  bizonyos :  vajjou 
fürdő  vagy  más  fűtésre  alkalmas  helyiség  volt-e  az  ?  A  mozaik  padozat 
látható  része  azonban  annyira  érdekes,  hogy  a  bizottság  elhatározta  fel- 
kérni a  közoktatásügyi  minisztert,  hasson  oda  a  dunagőzhajózási  társaság 
igazgatóságánál,  hogy  az  említett  épületmaradvány  befedessék  s  annak 
további  része,  ha  lehetséges,  fel  takar  tassék.  Elhatározta  a  bizottság,  bogy 
a  zelizi  (Barsmegye)  templomban  levő  igen  érdekes  freskókat  restanrál 
tatja  s  e  munkával  IStomo  Ferenczet  bízta  meg.  Ezután  a  titkár  felolvasta 
a  közoktatásügyi  miniszter  leiratát,  melyben  az  ó-budai  amphiteatrumDak 
a  főváros  részére  való  átadásával  Havas  Sándort  bízza  meg.  Végül  bemn- 
tatták  a  dévai  ref.  templomban  felfedezett  nagyérdekü  freskók  rajzait, 
melyeket  Szinte  Gábor  ottani  rajztanár  készített  és  küldött  be.  A  bizott- 
ság a  színes  rajzok  kivitelét  kifogástalannak  találta  s  megbízta  Szinte 
rajztanárt,  hogy  a  Dévától  nem  messze  fekvő  beregszói  falfesteményekröl 
is  készítsen  hasonló  rajzokat. 

—  A  NEMEsvöLGvi  ÓKORI  sfBM£zőN,  mely  gTÓf  Batthyány  Józgef 
egyik  hegyi  legelőjén  terül  el,  ápril  2 7 -tői  május  2-áig  feltáratott  92 
sír,  mely  a  múlt  évben  feltárt  54  sír  leleteihez  hasonlókat,  de  ezeken  kivői 
igen  érdekes  új  alakú  és  rajzú  bronz  szíj  végeket,  fokosokat  éa  csákányokat, 
karpereczeket,  gyűrűket  és  pedig  öntött,  rovátkos  és  köszörült  tárgyakat, 
a  legválasztékosabb  nagyságban  nyújtott.  Továbbá  halgerincz  csontok- 
ból nyakék,  sodrott  kétcseppes  függők,  kizárólag  a  nŐi  sírokban  található 
különféle  alakó  orsógombok,  és  rendszerint  a  tetemek  lábvégeinél  fekro 
konczcsontok  és  sírbögrék  találtattak,  melyek  már  rendezve  is  vannak^ 
a  lapszabály  szerű  leg  a  Mosonmegye  tulajdonát  képező  régiségtárban  helyei* 
tettek  el.  Mivel  ezen  avar  népfajra  valló  leletek  hazai  kultúrtörténetünkre 
nézve  rendkívül  fontosak,  a  kormány  az  ásatás  ez  évben  folytatbatáia 
czéljából  100  frt  összeget  utalványozott.  A  mosonmegyei  történelmi  és 
régészeti  egylet  részéről  ezen  gazdag  sirtelepen  kivül  három  hdjen 
fedeztettek  fel  még  ókori  sírmezők,  és  pedig  Lebenyben,  hol  csak  2  tfítt 
Szt-Pétercn,  hol  csak  7  sír,  Papréten,  hol  13  sír  táratott  fel. 


TÁRCZA.  771 

TÖRTÉNELMI  KÖNYVTÁR. 

—  A  8ZÉKRS1  ORÖF  BERCBÉKTI  G8ALÁD.  Eredeti  kézirati  kiit 
főkből.  Irta  Thaly  Kálmán.  Kiadja  a  magyar  tud.  akadémia  történelmi 
bizottsága.  EIbö  kötet  1525—1689.  Budapest,  1885.  8-adr.  354  1.  Ára 
2  frt  30  kr. 

—  £lÖrösi  üsoma  sáKDOR  dolgozatai,  összegyűjtötte  és  élet- 
rajzzal bevezette  dr.  Duka  Tivadar.  Budapest,  1885.  8-adrét  438  lap. 
(Arczk^ppel  s  térképpel.)  Ára  3  frt. 

—  A  SZÖNYI  BÉKE  OKMÁNYTÁRA.  A  M.  Tud.  Akadémia  törté- 
nelmi bizottsága  raegbizásából  szerkeszti  Mayláth  Béla.  Budapest  1885. 
8-adr.  401.  és  V.  1.  Ára  2  frt  50  kr. 

—  A  KIRÁLYI  KANCZET.LARIA  az  Árpádok  korában.  Irta  Fejér- 
pataky  László.  Budapest,  1885.  8.adr.  149  1.  Ára  1  frt. 

—  Budapest  Története.  A  főváros  megbizásából  írta  Salamon 
Ferencz.  Második  kötet.  Budapest,  1885.  8-adr.  VIII.  és  615  1.  Ára  4 
frt.  —  Harmadik  kötet  kútföbirálatok.   8-adr.    381    l.  Ára  2  frt  50  kr. 

—  A  LINZI  BÉKE  okiratára.  A  magy.  tud.  akadémia  történelmi 
bizottságának  megbizásából  szerkesztette  s  jegyzetekkel  ellátta  Szilágyi 
Sándor.  Budapest,  1885.  8-adr.  VI.  és  668  1.  Ára  4  frt. 

—  Adatok  az  1830-iki  országgyűlés  történetéhez.  Közli  Vaszary 
Kolos.  G^yör,  1885.  VIII.  r.  162  l.  Ára? 

—  A  SÁROS-ZEMPLÉNI  EV.  ESPERESSÉG  TÖRTÉNETE.  (Monog- 
raphia.)  A  sáros  Zempléni  ev.  esperessé,  1883.  évi  jul.  10-én  Eperjesen 
tartott  közgyűlésének  megbizásából  az  eredeti  kutfók  nyomán  irta  Hörk 
József.  Kassa,  1885.  8.adr.  383,  4  l.  Ára  1  frt  50  kr. 

—  Szolnok  város  közoktatásának  és  plébániájának  története. 
A  fÖgyum.  ötven  éves  ünnepélye  alkalmára  irta  Karkesz  Lajos.  Eger, 
1885.  8-adr.  237  1.  Ára? 

—  Széchenyi-gyász.  Budapest,  1885.  4-rét,  314  l. 

—  Adatok  az  egri  egyházmegye  történetéhez.  Az  egri  egyház- 
megyei irodalmi  egylet  választmányának  megbizásából  szerkeszti  Kandra 
Kabos.  J.  füzet.  Eger,  1885:  8-adr,  168  1.  Ára  1  frt. 

—  A  RÓMAI  KATHOLlKüS  EGYHÁZ  TÖRTÉNETE  Magyarországban. 
Irta  Balics  Lajos.  I.  kötet.  Szent  István  király  koronáztatásától  Szent 
László  király  haláláig.  1000—1095.  A  Szent-István-Társúlattól  Tár- 
kányi-dijjal  jutalmazott  pályamunka.  Budapest,  1885.  8-adr.  VIII,  503  1. 

—  A  MAGYARORSZÁGI  FÖPAPNEVEZÉSEK  történelmének  vázlata 
1000 — 1526.  Egyháztörténelmi  tanulmány.  Irta  Dedek  Crescens  Lajos. 
Budapest,  1885.  8-adr.  104  1. 

—  A  JásZ-KüNOK  Története  irta  Gyárfás  István.  IV-ik  kötet. 
Budapest,  1885.  8-adr.  521— 795  1.  és  436  1.  Ára  4  frt  50  kr. 

—  A  RÓMAI  JOG  külső  története  és  institutioi.  irta  dr.  Vécst-y 
Tamás.  Budapest,  1885.  8-adr.  622  1.  Ára  5  frt  60  kr, 


772  TÁRCZA. 

—  Maotar  kisvárosi  élet  1526—1715.  Törtáieti  üuml- 
mány.  Irta  és  kiadta  Mikulik  József.  Rozsnyó,  1885.  8-adr.  IV.  2^5 
1,  ára? 

—  A  TISZAI  HATÁRŐRVIDÉK  1686  —  1750.  Irta  Iványi  Uítíd. 
Budapest,  lb85.  8-adr.  118  1.  Ára? 

—  A  RÉGI  BiHARMEGTÉBÖL.  Könyvek  cs  térképek  ismertetése 
a  17.  év  18.  századból.  Irta  K.  Nagy  Sándor.  Nagy-Várad,  1885.  8adr. 
85  1.  Ára  35  kr. 

—  Szondi- Album.  Drégeli  emlék-lapok.  A  Szoodi-emlékkápoUa 
felavatása  alkalmából  szerkesztve  s  kiadva  Pongrácz  Lajos  által.  Eszter- 
gom, 1885.  8-adr.  Számozatlan  lapuk.  Ara? 

—  Az  ORSZÁG-  ÉS  NÉPISME  terén  tett  legnevezetesebb  fölfedezáek 
könyve.  Thomas  Lajos  nyomán  irta  Fésűs  Gryörgy.  I.  IL  köt.  Pozsonj 
Budapest,  1884.  8-adr.  XVL  230,  VIII,  248  1.  képekkel,  .ira? 

—  Magtar  Helikon  I.  osztály  3 — 8  füzet :  Gvadányi  Jái£i( 

és  Gaál  József.  Irta  Badics  Ferencz.  Tinódi  Sebestyén  és  Gyöngyös^: 
István.  Irta  Vermes  Imre.  Horváth  Mihály  és  Szalay  László.  Irta  ár. 
Szinnyei  József.  Révai  Miklós  és  Verseghy  Ferencz.  Irta  dr.  Szinayt. 
József.  Kármán  József  és  Falndi  Ferencz.  Irta  dr.  Prém  József.  Mi]ír< 
Kelemen.  Irta  Erödi  Béla.  —  II.  osztály  2— 9. füzet:  Bethlen  G^bor.lrU 
Szilágyi  Sándor.  II.  Rákóczi  Ferencz.  Irta  Szalay  József  Haoyad: 
Mátyás.  Irta  Márki  Sándor.  Fráter  György.  Irta  Barahás  Samu.  6r<t 
Dessewffy  Aurél.  Irta  Deák  Farkas  Thököly  Imre.  Irta  Márki  Sánder 
Gróf  Bethlen  Miklós.  Irta  Deák  Farkas.  Budapest-Pozsony,  1885.  Sadr 
Minden  füzet  ára  20  kr. 

-—  A  Magtar  Orvostudományi  irodalom  1770-ig.  lamer 

tette  dr.  Maizner  János  tanár.  Kolozsvár,  1885.  8-adr.  311. 

—  FlLlPPO  Maria  VisCONTI  und  König  Sigmund  1413 — U3l. 
Ein  Beitrag  zur  Geschichte  des  15.  Jahrhunderts  von  Emst  Kagtlmach-r 
Berlin,  1885.  8-adr.  119.  1. 

—  Kaiser  Josef  IL  als  Staatsmann  und  Feldherr.  Oesterreicb 
Politik  und  Kriege  in  den  Jahren  1763  bis  1790.  Verfasst  im  L  l 
Kriegs-Archive  von  J.  Nosinich  und  L.  WieYier.  Mit  einer  Tafel.  Wieo. 
1885,  8.adr.  366.  és  XIV.  Ára  3  frt. 

—  MONOGRAPUIE  der  evangelischen  Gemeinde  A.  C.  Béla.  Mit 
Berücksichtigung  der  betreffenden  VerhSlfnisse  in  Zipsen,  Polen  uii'l 
Ungarn.  von  Sámuel  VVeber.  Késmárk,  1885.  8-adr.  244.  Ara  1  frtöOkr 

—  Históriáé  Hungaricae  fontes  domestici.  Volumen  IV. 

Chronica  minora.   I.  Chronicon  Posoniense.  II.  Magistri   Rogerii  Carmeo 
miserabile.  III.  Adnotationes  historicae.  IV.  Ducum  ac  regum  Haogari»^ 
genealógia    triplex.    V.    Petri    Ransani    epitome    rerum    Hungaricsrani 
Recensuit,  et  disquisitionem  de  anno  natali  S.  Stephani   regis  adiecit  M 
Florianus.  Budapestini,  1885.  VIII.  r.  VIII,  298  1.  Ára  2  frt 


Lap, 
B0E0V8ZKY  8AMIT. 

Kllteszélések  a  római  történetből  az  Y.  században.  A  nyngoti 
birodalom  végső  napjai,  írta  Thierry  Amadé,  ism .        432 

BOZÓKY  ALAJOS. 

A  római  jog  külsO  története  és  institutiói,  irta  dr.  Vécsey  Ta- 
más, ism 737 

DEÁK  FABKAS. 

Turenne  k  vie  et  les  institutions  militaires  de  son  temps,  par 
Jales  Boy,  ism 4S5 

— k— 8. 
Son  alteisse  la  femme ;  írta  Gustav  Uzanne,  ism 519 

Dr.  FEJÉBPATAKY  LÁSZLÓ. 
A  váradi  püspökség  története,  III.  k.  irta  Bunyitay  Yincze  ism.     .     .  73 

-gy-a. 

A  selmeczi  bánya-vállalatok  története.  —  Alsó-Magyarország 
bányám  ívelésének  története,  irta  Pech  Antal,  ism 854 

KISS  MÓB. 

Két  római  jogtörténeti  mmika  1.  Lucius  Ulpius  Marcellus. 
2.  Aemilius  Papinianus  pályája  és  művei,  irta  Yécsey  Tamás, 
Ismertetés 167 

L.  B. 

A  magyar  törvényhatóságok  jogszabályainak  gyűjteménye. 
Összegyűjtötték  dr.  Eolosvári  J.  és  dr.  Övári  Kelemen,  ism.       .     .        264 

Dr.  MANGOLD  LAJOS. 

Újabb  mnnkák  Staart  Máriáról,  I.  II.  közi 269,  362 

Pótlék  a  Stuart  Máriáról  irt  czikkhez 679 

P.  GY. 
Oeschichte  Oesterreichs,  von  Alfons  Huber 426 

—  r. 
Kölcsey  Ferencz  élete  és  művei,  irta  Jancsó  Benedek,  ism 677 

8Z.  L. 

Világ-  és  irodalom-történeti  értekezések  iskolai  értesítőkben, 

ism 176 

Dr.  8ZENTKLÁRAY  JENü. 

Hzáz  politikai  és  történeti  levél  Horvátországról,  írta  Pesty 
Frigyes,  ism 739 


/.n 


III.  A  „TáreKa^  rovat  tartalma. 


M.  Történelmi  Társulat  ....  80,  171,  272,  370,  453,  583,  r.21,  6^1.  T.'i 

Magyar  TudományOB  Akadémia .<<A.  5i^s 

Magyar  Tudományos  Akadémia  kiadványai 7jd 

Vidéki  társulatok  85,  275,  374,  457,  563,  684,  Tó'. 

Folyóiratok  szemléje 90,  181,  281,  378,  461,  541,  625,  693,  7íi 

Történeti  repertórium      ....  93,  188,  284,  879,  463,  544,  627,  697,  Tr- 

Irodalmi  szemle 185.276,374,458,538,622,687.75: 

Irodalmi  és  vegyes  közlések      .     .  94,  189,  285,  381,  464,  544,  628,  698,  7A« 
Történelmi  könyvtár        ....  96,  192,  288,  384,  468,  548,  630,  702,  7: 

Botka  Tivadar  necrologja 

Magyar  díszítő  stil 

Kérelem,  Jedlicska  Páltól 

Jelentés  a  Scbranf  K.  által  ajándékozott  oklevelekről,  Fejérpa- 

taky  Lászlótól 

Kruesz  Krizosztom  necrologja I 

Az  országos  történeti  congressus  munkaterve 

Dr.  Őzalay  József  necrologja V 

Nyílt  levél  Deák  Farkashoz  (Turkoly  Sámuelről)  Thaly  Kál- 
mántól         <^>' 

Adalék  a  Corvinák  történetéhez.  Szerk bif4 

lY.  A  Történelmi  Con^resKus  irományai. 

(A  »Bzázadok<'  okt.  havi  füzetében.) 

A  történelem  s  a  magyar  történeti  szellem.  Ipolyi  Arnold  elnöki 

megnyitó  beszéde i 


ki 


Id 


A  z  I-ső  osztály  ülése: 

Pulazky  Ferencz  elnöki  megnyitó  beszéde 

Thallóc2y  Lajos  előadói  értekezése  a  történelmi  anyagról 4 

A  történelem  segédtudományai  s  különösen  az  oklevéltan  ha- 
zánkban. Fejérpataky  Lászlótól '-^ 

A  történelmi  módszerről.  Lánczy  Gyulától 

A  II.  osztály  iU  é  s  e : 

Szász  Károly  elnöki  megnyitó  beszéde 1 1  ^ 

A  történeti  érzék  keltése  a  közönségnél.  Rómer  Flóristól      ....       l!< 

A  ni.  osztály   ülése: 

Klamarik  János  elnöki  megnyitó  beszéde       l^-' 

Történettanítás  nép-  és  középiskolákban.  Márki  Sándortól   .     .     .     ,       I^' 
A  történelmi  felső  oktatás.  Marczali  Henriktől 154 


A  t('>rténeti  congrressus  naplója.  Szádeczky  Lajostól. 


<•: 


V,  Á  Magyar  Töríéfielmi  Társulat  kiadványainak  czim-  és  tarialom-jfii\,i''i 
1867— Í884.  I.  Folyóiratok.  IL  Önállóak.  —   A  Századok  tárgy  és  nériiu^- 
tója  ;  összeállitotta  :  Szádeczky  Lajos.  —  A  Történelmi  Tár  tárgy-  és  »<^r«i- 
tatója  ;  összeálUtottn  :  Barabás   Samu.   (MelléklH   a   Századok  májusi  j'''" 

téhez  1  -  7L  lap.) 


A   MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 
KIADVÁNYAINAK 

GZiM-ÉSTAmLÖM-JEGIZERE. 

1867—1884. 


BUDAPEST. 

AZ  ATHEBAEUM  B.  TÁRS.  KÖNTVSTOMdAjA. 
1885. 


KIVONAT  AZ  ALAPSZABÁLYOKBÓL. 


5.  §.  A  társulatot  képezik :  a)  az  alapító,  b)  az  évdíjas,  c)  a  tuzt*^:.' 
külföldi  tagok. 

6.  §.  Alapító  tagokűl   tekintetnek    mindazok,    kik  a  Történelmi  Tir 
éolat  czéljának   előmozdításához   legalább  100  o.  é.  forintnjri  alapltváuTB}' 
járulnak,   és  pedig  akár  készpénzben,   akár  a   választmány  által  megitél^'s 
biztosítékkal  bíró    kötelezvényekben,  és  legalább   5  százalékot    jövedelmei 
értékpapírokban.      Az    alapító    tagok    taggá    válasz  tatásakról    dífaokle^t: 
nyernek. 

7.  §.  Taggá  választathatik   minden  hazai  torténetkedvelö,  a  ki  xn^:  ' 
kötelezi,  hogy  legalább  három    éven  át  a  társulat  pénztárába   Budapest-, 
évenként  5   forintot  tagdíjul  befizet.   Ezen  tagok  taggá  választatásukról,  a 
kívánságukra,  3  forint  befizetése  mellett,  díszoklevelet  nyernek. 

25.  §.  A  társulat  havonként  egyszer  —  kivévén  aagosztus  és  szept^nil-r 
hónapokat  —  nyilvános  filóst  tart  Budapesten,  rendes  helyiségében.  Ez  fllt-^: 
minden  tag  jelen  lehet,  szavazattal  azonban  csak  választmánjri  tagok  blmak.  Ha- 
tározathozatalra az  elnökön  kivűl  legalább  hat,  tisztviselők  választására  lagai<i 
tizenkét  választmányi  tag  jelenléte  szükséges. 

27.  §.  E  havi  üléseken  kivül  a  társulat  minden  évben,^—  eshetdlt*^  ^  v 
lasztmányi  üléssel  kapcsolatban  —  közgyűlést  tart,  melyen  minden  taf^  ''::' 
forma  szólás-  és  szavazatjoggal  bír.  £  közgyűléseken  határozathozatalra  i*-.- 
alább  20  tag  jelenléte  szükséges ;  ennyi  számú  tagnak  meg  nem  jelenése  e«'<  i 
újabb  közgyűlés  hirdetendő,  melyen  aztán  a  kitűzve  volt  tárgyak  fölött  a  yt'.-'^- 
lévők  szavazata  dönt. 

29.  §.  A  közgyűlés  tárgyait  képezik :  az  elnökök  és  választmányi  t««: 
választása ;  az  alapszabályok  netáni  mó4o6Ítá8a  —  a  mi  azonban  a  k6zg}c  - 
egybehívásakor  előre  és  különösen  tudtul  adandó ;  —  nyílt  számadás  el«'f  r 
jesztése,  és  ennek  a  többség  kívánatára  felülvizsgálása,  a  társulat  anjsgi -^•'" 
potáról ;  továbbá  tudományos  közlések,  melyeknek  tárgyát  —  valamin*  * 
közgyűlés  egész  programmját  a  választmány  állapítja  meg. 

32.  §.  A  kirándulásban  részt  venni  a  társulat  minden  tagjának  jofir^  ' 
áll,  —  a  mennyiben  az  eszközlendő  tudományos  búvárlatokban  munkás  közr  - 
műkődésüket  a  társulat  czéljaira  fölajánlják.] 


A  M.  TÖKTÉNELMI  TÁRSULAT 

KIADVÁIÍTAI. 


1.  Sx&xadok.  A  Magyar  Történelmi  T&rsulat  Közlönye.  A 
választmány  megbízásából  szerkeszti  Thaly  Kálmán  titkár.  Első 
évfolyam  1867.  Pest,  1867.  8-adr.  428.  lap.  —  Második  évfolyam 
1868.  Pest,  1868.  748.  1.  —  Harmadik  évfolyam  1869.  Pest,  1869 
8-adr.  752  lap.  —  Negyedik  évfolyam  1870.  Pest,  1870.  736  lap.  — 
Ötödik  évfolyam  1871.  Pest,  1871.  8-adr.  432 1.  —  Hatodik  évfolyam 

1872.  Pest,  1872.  8.adr.  726  1.  — Hetedik  évfolyam  1873.  Budapest, 

1873.  8-adr,  740. 1.  —  Nyolczadik  évfolyam  1874.  Budapest,  1874. 
S-adr.  736  1. 

»  >  »  A  választmány  megbízásából  szerkesztik  ThcUy 
Kálmán  (I— VIL),  Szilágyi  Sándor  (VHI— X.)  titkár.  Kilenczedik 
évfolyam  1875.  Budapest,  1875.  8-adr.  742,  sz.  és  4.  szL  L 

»  >  »  A  választmány  megbízásából  szerkeszti  Szilágyi 
Sándor  titkár.  1876-ik  évfolyam.  Budapest,  1876*  8-adr.  864.  és  6. 
szl.  1.  —  Ezzel  együtt:  A  Magyar  Történelmi  Társulat 
1876-ik  évi  aug.  21 — 28-iki  vidéki  kirándulása  Grömörmegyébe. 
A  választmány  megbízásából  szerkeszti  Szilágyi  Sándor  titkár. 
Budapest,  1876.  8-ádr.  108.  L  —  1877-ik  évi  folyam  Budapest, 
1877.  896   1.,  és  a  pozsonyvidéki  és  vármegyei  kirándulás  116  L 

—  lB78-ik  évi  folyam  866  1.,  és  az  abaújvármegyei  s  kassai 
kirándulás  145  1.  —  1879-ik  évi  folyam  Budapest,  1879. 8-adr.  1921., 
és  a  Maros-Torda  vármegyei,  s  maros-vásárhelyi  és  segesvári  ki- 
rándulás 164  1.  —  1880.ik  évi  folyam  Budapest,  1880.  S-adr.  874  L 

—  1881-ik  évi  folyam  Budapest,  1881.  8-adr.  802  1.  és  a  sáros- 
megyei  kirándulás  148  L  —  1882-ik  évi  folyam.  8-adr.  888. 1. 

1* 


4  A  MAGTÁR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 

1883-ik  évi  folyam  8-adr.  908  1.  és  a  Sopron  városi  és  várme- 
gyei kirándulás.  104. 1. 

1884-ik  évi  folyam  8-adr.  918. 1.  —  1885.  évi  folyam  I— V.  f. 

2.  Történelnod  Tár.  Évnegyedes  folyóirat  Kiadja  a  Magyar 
Történelmi  Társulat  közvetítése  mellett  a  Magyar  Tudományos  Aka- 
démia Történelmi  Bizottsága.  1878-iki  évfolyam.  Budapest,  1878. 
8-adr.  992. 1.  —  1879-iki  évfolyam.  Budapest,  1879.  8-adr.  832  L  ~ 
1880-iki  évfolyam.  Budapest,  1880.  8-adr.  820. 1.  ~  1881.iki  évfo- 
lyam. Budapest,  1881.  8-adr.  800  L  —  1882-iki  évfolyam.  Budapest 
1882.  8-adr.  811  1.  —  1883-iki  évfolyam.  Budapest,  1883.  8-adr.  831 
lap.  —  1884-iki  évfolyam.  Budapest,  1884.  8-adr.  810  1.  —  1885.iki 
évfolyam.  1.  2.  f. 

3.  ICagyar  Történelmi  Életn^'O^  1884— 5-iki  évfolyam. 
I.  Mária,  Magyarország  királynéja.  1370 — 1395.  Irta  Márki 

Sándor.  Budapest,  1885.  N.  8-adr.  191  L  3  chromolithographiai  kép- 
pel, egy  oklevél-hasonmással,  egy  térképpel,  4  önálló  és  38  a  sz<)- 
vegbe  nyomott  képpel. 

n.  Csömöri  Zay  Ferencz  1505—1570.  Irta  TTiaüóczy  Lajos. 
Budapest,  1885.  N.  8-adr.  171. 1. 1  rézksurczczal,  1  szinnyomattal  2 
facsimilével,  8  önálló  és  36  a  szövegbe  nyomott  képpel 

HL  Széchy  Mária.  Acsády  IgnácztóL  1  füzet. 


1.  A  Magyar  Történelmi  Társulat  Névkönyve  1876. 8-adr. 
32  L  —  1878.  44  L  —  1881.  48  L  —  1884.  52  1. 

2.  A  zichi-  és  vásonkeöi  gróf  Zichy-család  idősb  ágának 
Okmánytára.  Gróf  Zichy  £ároly  ez  idöszerintí  senior  áldozatkész- 
ségéből kiadja  a  Magy.  Tört  Társ.  Szerkesztik :  Nagy  Imre,  Nagj 
Iván  és  Véghelyi  Dezső  v.  tagok.  I.  kötet  Pest,  1871.' N.  8-adr.  XV. 
és  632  L  —  n.  kötet  Pesten,  1872.  XV.  és  645  1.  —  ÜL  k  Pesten, 
1874.  XL  és  651 1.  —  IV.  k.  Budapest,  1878.  VHI.  és  645  L  Bgí^ 
kötet  ára  4  frt 

3.  Hazai  Oklevéltár  1234—1636.  Néhai  gróf  Dezsewfiy  Lajos 
hazafias  áldozatával  kiadja  a  Magyar  Történelmi  Társulat  A  választ' 
mány  megbízásából  szerkesztették:  Nagy  Imre,  Deák  Farkas  é§ 
Nagy  Gyula.  Budapest,  1879.  8-adr.  VL  és  473  L  Ára  3  frt 


KIADVÁNYAI.  5 

4.  Gyarmati  Balassa  Bálint  költeményei.  A  Magyar  Törté- 
nelmi Társulat  megbízásából  szerkeszti,  jegyzetekkel  s  bevezetéssel 
ellátta  Szilády  Áron.  —  A  Radvánszky-codexben  foglalt  énekekkel 
kiegészített  első  teljes  kiadás.  Budapest,  1879.  8-adr.  LDI.  3.  357 
és  1  1.  Ara  5  frt. 

5.  Mihály  havasalföldi  vajda  Erdélyben.  1599—1601.  Irta 
Dr,  Szádeczhy  Lajos,  kiadja  a  M.  Történelmi  Társulat  közvetítése  mel- 
lett a  M.  Tud.  Akadémia  Történelmi  Bizottsága.  Budapest,  1882. 
190  és  ajz  Okirattár  228  L  Ára  a  két  kötetnek  2  íi-t  50  kr. 

6.  Magyar  Történeti  Jellemrajzok.  Széchenyi  Pál  érsek  s  a 
nemzeti  politika.  Lánczy  Gyulától,  Wesselényi  Ferencz  nádor,  Deák 
Farkastól.  PálfEy  Miklós,  Jedlicska  Páltól.  A  Magyar  Történelmi 
Társulat  által  1882-ben  a  Bay  Hona-féle  pályadíjjal  koszorúzott  s 
ez  alkalommal  kitűntetett  tanulmányok.  —  Budapest,  1882.  8-adr. 
74  1.  Ára  50  kr. 

7.  Mátyás  udvara.  Koszorúzott  pályamunka.  Irta  dr. 
Csdnky  Dezső.  Kiadja  a  M.  Történelmi  Társulat.  Budapest,  1884 
8-adr.  1931  L  Ára  1  frt  50  kr. 

8.  Beszterczebánya  műveltségtörténeti  vázlata.  Ipolyi  Arnold, 
beszterczebányai  püspöktől.  Előadva  a  Magyar  Történelmi  Társu- 
latnak Beszterczebányán  1874.  aug.  29-én  tartott  nagygyűlésén, 
Budapest,  1874  8-adr.  123  L 

9.  A  magyar  nemzetség  és  államnyelv  történeti  átalakulása. 
Ipolyi  Arnold  elnöki  megnyitó  előadása  Rimaszombatban  1876.  aug. 
29-én  tartott  vidéki  nagygyűlésen.  Budapest,  1676. 

10.  A  magyar  iparélet  történeti  fejlődése.  Ipolyi  Arnold  elnöki 
megnyitó  beszéde  Pozsonyban,  az  1878.  aug.  23-án  tartott  nagygyűlé- 
sen. Budapest,  1877. 

11.  A  magyar  műtörténeti  emlékek  tanulmánya.  Ipolyi  Arnold 
elnöki  megnyitó-beszéde  Kassán,  az  1878.  aug.  25-én  tartott  vidéki 
nagygyűlésen.  Budapest,  1878.  8-adr.  84  1. 

12.  A  magyar  hadtörténelem  tanulmánya.  Ipolyi  Arnold  elnöki 
megnyitó-előadása  a  Maros-Vásárhelyen  1879.  aug.  23-án  tartott 
vidéki  nagygyűlésen,  Budapest,  1879. 


A  „SZÁZADOK" 

TÁEGT-  ÉS  NÉVMUTATÓJA. 


összeállitotta :  Dr.  Szádeczky  Lajos. 


(NB,  A  könyvismertetések  nincsenek  felvéve.  —  A  ssirjelben  fogklt  évek  as 
időt,  melyre  az  illető  értekezés  vonatkozik,  csak  megközelítőleg  határozzák 
meg,  s  csupán  általános  tájékozásul  s  a  beosztás  elősegítésére  szolgáL  Nagyobb 
időközt  felölelő  értekezéseknél  lehetőleg  a  kezdő  évek  jelölvék  meg.) 

/.  Tárgyak  szerint  időrendben. 

A  positÍTÍsmus  hatása  a  történetírásra.  I.  ü.  közL  Pauler 
Gyula,  1871.  527,  644. 

Ősrégi  agyagmivesség  yiszonya  a  történelemhez.  Bemer  Hórii. 

1868.  413. 

ff 

Őskori    maradványok  a  Duna-Tiszaközön.    Gyárf&s  Igtráu. 

1869.  305. 

Az  *áldomásc  története.  Podhraczky  József.  1868.  239. 

Hun-mongol-magyar  rokonság.  Pesty  Fr.  1869.  61. 

Bómai,  quád  és  szarmata  emlékek  Hontvármegyében.  Höke 
Lajos.  1868.  190. 

A  Maros-Portuson  újabban  fölfedezett  római  régiségek  F— y 
H— k.  1867.  202. 

A  körmöczbányai  sziklafelíratokróL  Lehóczky  Tivadar.  1874. 
585. 

Sziklafelírat  a  körmöczbányai  erdőségben.  Botka  Eradar. 
1868.  343. 

A  rómaiság  elenyészete  Pannoniában  s  különösen  Aquincuio 
yidékén.  1881.  643. 

380.  A  hunok  és  Pannónia  380 — 140.  Salamon  Ferenci.  188^ 
236. 


A  SZÁZADOK  TÁRGY-  8  NÉVMUTATÓJA.  7 

381.  A  tárnokvölgyi  ütközet,  és  a  hun-scythák  temetkezési 
módja.  Gyárfás  Istyán.  1867.  353. 

(433.)  Hol  volt  Attila  főhadiszállása?  Salamon  Ferencz.  1881. 1. 

(453.)  Egy  kis  hűn  kérdés,  több  nagy  között.  C.  Ferdinandus 
Eremita.  1881.  499. 

V.  sz.  A  Tisza  régi  neve.  Riedl  Frigyes.  1881.  511. 

Feliratos  új  adat  a  régi  Tibiscum  helyfekvésére  nézve.  Ortvay 
Tivadar.  1875.  194. 

(VL  sz.)  Alsó-Pannonia  a  gőth  és  longobárd  megszállás  alatt. 
Salamon  Ferencz.  1882.  J. 

(803.)  Magyarország  ethnographiai  képe  a  frank-német  uralko- 
dás korában.  Hnnfalvy  Pál.  1876.  357. 

(850.)  Moselburg  és  megyéje.  Salamon  Ferencz.  1882.  89. 

884..  Mülenarium,  a  magyar  nemzet  államiságának  ezeréves 
fordulójára.  I.  II.  ÜL  IV.  V.  Botka  Tivadar.  1878.  46,  149,  245, 
326,  533. 

884.  A  magyar  ezeréves  idökérdéshez.  Botka  Tivadar.  1881. 465. 

(884. — 897.)  Amillenarium  az  akadémiában;  a  tört.  biz.  jelen- 
tése. Melléklet  a  Századok  1883.  11.  füzetéhez.  1883.  185—215. 

895.  Lebedia,  Etelköz,  Mülenarium.  LH  Pauler  Gyula.  1880. 
1,  98. 

895,  Még  egy  szó  a  Mülenariumról.  Pauler  Gyula.  1881.  747. 

895.  A  millenarium.  1882.  787. 

(IX.  sz.)  Az  6-básti  Pogányvár.  Br.  Nyáry  Jenő.  1870.  97. 

—  Őstörténeti  szokások  a'  magyaroknál  és  más  nemzeteknél. 
Pesty  Frigyes.  1876.  86. 

IX.  sz.  A  magyarok  útjáról  az  Urairól  Lebediába.  I.  II. 
m.  közL  Barna  Ferdinánd.  1884.  353,  449,  527. 

(913.)  Ibn-Daszta  tudósítása  a  magyarokról  a  X-dik  század 
elejéröL  Gyoroki  Antal.  1871.  465. 

IX.  X  sz.  Ibn  DustaL  I.  n.  Edelspacher  Antal.  1877. 
698,  789. 

IX.  X.  sz.  Adat  az  ősmagyarok  felszereléséről.  Lehóczky  Tiva- 
dar. 1877.  274. 

IX.  X.  sz.  A  magyar  hadi  történethez  a  vezérek  korában.  I. 
n.  m.  Salamon  Ferencz.  1876.  1,  686,  765. 

X.  sz.  Pótlék  a  magyar  haditörténethez  a  vezérek  korában. 
Salamon  Ferencz.  1877.  124. 

—  A  magyarok  megtelepedéséről  I.  IL  Pauler  Gyula.  1877. 
373,  481. 

X.  sz.  —  A  magyar  nemzetségekről.  I.  IL  közL  Nagy  Gyula. 
1870.  634,  688. 

—  A  magyar  történelem  korszakai.  Pulszky  Ferencz.  1881. 
okt.  faz.  1. 


u 


8  A  SZÁZADOK 

X.  sz.  A  szihalmi  magyar  pogány-koríaknak  vélt  lelevc 
Ipolyi  Arnold.  1870.  431. 

—  Ismertetése.  Foltíny  Jánostól.  1870.  4A3. 

—  Utószó.  Ipolyi  Arnold.  1870.  455. 

(X.  XI.  sz.)  Nemzeti  történelmünk  kezdetei.  Toldy  Feren.: 
1868.  376. 

A  székely  nemzeti  névről.  Szabó  Károly.  1880.  404. 

A  székely  kérdéshez.  Hunfalvy  Pál.  1881.  97, 193. 

(1000.)  Szent-István  első  összeköttetései  az  egyetemes  kere-z^ 
tény  egyházzal.  Horváth  Mihály.  1867.  18. 

—  Szent-István  és  alkotmánya.  1. 11.  Panler  Gyula.  1879. 1, 1"! 
1001.  Az  első  esztergomi  érsek  Horváth  Mihály.  1868.  1. 
(1019.)  Hagiographia  és  a  régi  zalavári   apátság.   Wlas^uj 

Gyula.  1870.  161. 

1022.  Kik  voltak  az  angol  herczegek  Szent-István  udvarából 
s  mi  lett  belölök?  Xántus  János.  1878.  668. 

XI.  sz.  A  vármegyék  első  alakulásáról  és  őskori  szervezetére 
I.  n.  nL  IV.  V.  VI.  közi.  Botka  Tivadar.  1870.  499,  1871. 2v 
388.  1872.  23,  67,  131. 

Viszhangűl  Botka  Tivadarnak  a  vármegyékről  irt  köziem- 
nyeire.  1. 11.  III.  IV.  közi.  Balássy  Perencz.  1872.  230, 306, 377,447. 

Tájékozás  Palássy  Ferencz  »VÍ8zhangjai«  körfii,  a  várme^v^' k 
első  alakulásáról.  1. 11.  közi.  Botka  Tivadar.  1872;  532,  704. 

Viszhang  Botka  Tivadar  »Tájékozásá«-ra-  Baláasy  Fereno: 
1873.  81.  153. 

—  Megye?  Várispánság?  Pauler  Gyula.  1882.  202. 

—  Találünk-e  egy  időben  külön  »polgári«  és  >katonAr 
ispánt?  Pauler  Gyula.  1882.  635. 

(XI.  sz. — )  Legrégibb  műemlékeink  a  keresztyén-korbóL  Dr 
Ballagi  Aladár.  1877.  236. 

(XI.  sz. — )  Valami  a  Comes  szóról  Tagányi  B[ároly.  1881.  51«? 

—  A  magyar  nemzet  mostohasága  saját  maga  iránt  Fesry 
Frigyes.  1868.  11. 

;XI.  sz.— )  A  királyi  regősökről.  Szabó  Károly.  1881,  553. 

^XI.  sz. — )  Horom  vármegye,  Pesty  Frigyes.  1874. 17. 

(XI. — Xin.  sz.)  Hont  vánnegye  Árpádkori  birtokosairóL  Xa^ 
Iván.  1869.  520. 

(XI.  sz. — )  A  pristaldusok.  Nagy  Aladár.  1876,  337. 

(XL  XII.  sz.)  Magyarországi  helynevek.  Buziás,  Kerlés,  Sz^ 
ben.  Pesty  Frigyes.  1868.  109. 

1025.  Igaz-é,  hogv  a  Eárpátalji  felföldet  nem  Árpád,  h&n^io 
Szent-István  foglalta  el?  1. 11.  közi.  Szabó  Károly.  1868.  281, 475. 

(1038.)  Péter  magyar  király  csakugyan  UL  Urseolus  Péter 
Ottó  velenczei  dogé  fia  volt  Podhradczky  József.  1869. 141. 


í; 


TÁRÓT-  É8  NÉVMUTATÓJA.  9 

(1040.)  Néhány  hely  a  zázty-i  apátság  alapító-leveléből  s  Ano- 
nymus kora  és  kiléte.  Foltíny  János.  1871.  546. 

(1043.)  A  Lajta  mint  határfolyam.  1. 11.  közL  Nagy  Imre.  1871. 
369,  449. 

1060 — Borsod  vármegye  főispánjai.  Kandra  Kabos.  1874.  657. 

1067—1848.  Békés  vármegye  főispánja;.  HaánLajos.  1867.272. 

1067 — Bihar  vármegye  főispánjai  az  Árpádok  korában.  Márki 
Sándor.  1874.  331. 

(1067.)  Bodrog  városa  és  váráról  Iványi  István.  1881.  582. 

1072 —  Bács  és  Bodrog  vármegyei  főispánok.  Dudás  Ödön. 
1871.  439. 

Adalék  Bács-Bodrog  főispánaihoz.  Nagy  Imrétől  510. 

(1073.)  Kéve  vármegye  emléke.  Ivánfi  Ede.  1872.  149. 

(1081.)  A  zelizi  római  síremlék.  Botka  Tivadar.  1874.  418. 

1082 —  Baranya  vármegye  főispánjai.  Hatos  Gusztáv.  1870. 
371. 

—  Beszterczebánya  városa  müveltségtörténeti  vázlata.  I — III. 
közi.  Ipolyi  Arnold.  1874.  525,  597,  671. 

—  A  Eadvánszky-család  éremgyüjteménye.  Dobóczky  Ignácz. 
1875.  134. 

(XI.  Bz. — )  A  sárvári  várispánságról.  1. 11.  közi.  Eandra  Kabos. 
1884.  339,  426. 

(Xn.  sz. — )  A  somboly-pankotai  főesperesség.  Kandra  Kabos. 
1883.  582. 

(XII.SZ. — )  Válasz  Kandra  Kabosnak  a  zsombolyi  főesperesség 
stb.  kérdésében.  1. 11.  közi.  Balássy  Ferencz.  1884.  543,  626. 

1106—1126.  Ki  volt  Hartvic  püspök?  Pauler  Gyula.  1883 
803. 

(Xn.  sz.  eleje.)  A  Hartvio-legenda  és  pesti  codexe.  Dr.  Pauler 
Gyula.  1884.  739. 

1113 —  Bihar  vármegye  főispánjai.  Nagy  Iván.  1874.  726. 

1141.  Két  krónika.  I.  Az  esztergomi  rövid  krónika  és  IL  A 
zágrábi  krónika.  Ejiauz  Nándor.  1875.  623,  684. 

(1141 — )  Kutatások  Dalmáczia  levéltárában.  Dr.  Fejérpataky 
László.  1881.  214. 

(1180—).  Eumun  történetírás.  I.  IL  Hunfalvy  PáL  1878. 
78, 183. 

—  A  rumánok  eredetéhez.  1883.  477. 

1186.  Két  feledésbe  ment  váradi  püspöL  Bunyitay  Vincze. 
1881.  332. 

(1197.)  Magyarország  czímerének  eredete.  Podhraczky  József. 
1870.  227. 

(1197.)  A  magyar  áliamczímer.  Horváth  Mihály  és  Henszlmann 
Imre.  1872.  96. 


10  A  SZÁZADOK 

—  Észrevételek  az  orsz.  bizottság  jelentésére,  Altenburger 
Gusztáv.  1872.  101. 

(1197.—)  A  magyar  államczímer.  Ivánfi  Ede.  1872.  317. 

(1193. — )  Magyarország  vízhálózata  a  régi  korban.  Pesty  Fri- 
gyes. 1867.  68. 

(1199—)  Sopron  múltja.  Nagy  Imre.  1883.  okt  f.  12. 

Xin.  sz.  Anonymus  külföldi  vonatkozásai,  Pauler  Gyula. 
1883.  97. 

1201 —  F6-és  alispánok  a  Váradi  Regestrumból.  Höke  Lajos. 
1874.  506. 

Xin.  sz.  A  beregszászi  régi  pecsétről.  Lehóczky  Tivadar. 
1868.  720. 

1205 —  Beregvármegyei  főispánok.  Lehóczky  Tivadar.  1871. 
649. 

—  Észrevételek  a  beregmegyei  főispánok  névsorára.  N.  Lnre. 
187L  719. 

Xm.  sz.  Bereg  vármegye  keletkezése.  Lehóczky  Tivadar. 
1872.  455. 

XnL  sz.  Bereg  vármegyei  helynevek  származtatása.  Lehóczky 
Tivadar.  1873.  65. 

1210—  A  Kállay-család  levéltára.  Pesty  Frigyes.  1872-  387. 

1210—  Ugocsa  vármegye  főispánjai.  Doby  Antal.  1874.  723. 

(XTTT.  sz.)  A  bán  szó  eredete.  Edelspacher  AntaL  1872.  467. 

(1212.)  A  bánságok  eredete  s  a  bánok  hatásköre.  Kenézy 
Csatár.  L  11.  közi.  1869.  243. 

1216—  Baranyai  főispánok.  Pesty  Frigyes.  1870.  483. 

Újabb  adalék  a  ^baranyai  főispánok«-hoz.  Pesty  Fr.  1870.  566. 

(1217 — )  A  magyarországi  székely  telepekről.  Szabó  Károly. 
1880.  490. 

(1219 — )  Suprutus  provinczia  vagy  megye  további  nyomozása. 
Balássy  Perencz.  1882.  570. 

(1220 — )  A  gr.  Vay  Ádám  berkeszi  levél-  és  könyvtára.  Deák 
Farkas.  1875.  468. 

(1221—)  Az  itebői  prépostság.  Pesty  Frigyes.  1875.  678. 

1222.  n.  Endre  királynak  1222-dik  évi  aranybullája,  Podh- 
raczky  József.  1869.  685. 

(1222—)  Liptó-Űjvár  történetéből,  Majláth  Béla.  1885.  127. 

(1223—)  Soóvár  története.  Kosztka  Vibnos.  1881.  okt  f.  69. 

(1225 — )  A  kis-martoni  és  keszthelyi  levéltárakból.  Nagj  Lnre. 
1868.  181. 

(1225 — )  Városaink  nemzetiségi  viszonyai  a  XTTT.  sssázadban. 
Szalay  József.  1880.  533. 

(1230 — )  Adalékok  monostoraink  történetéhez.  Ifl.  Kubinyi 
Perencz.  1869.  38. 


TÁBGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  1 1 

(1230 — )  A  gr.  Wass-család  czegei  levéltáráról  és  a  gyekéi 
Wesselényi  síremlékról.  Deák  Farkas.  1874.  301. 

Í1230— )  A  Fertő  régi  áradásai.  Nagy  Imre^  1869.  690. 

(1231 — )  Tájékozás  az  eltűnt  magyar  Valkó  vármegyéről. 
Botka  Tivadar.  1868.  453. 

(1233 — )  Posthumus  István,  az  utolsó  Árpád  király  atyja.  B. 
Nyáry  Albert.  1869.  378.  ^ 

1234.  Beatrix  királyné,  II.  Endre  hitvese.  B.  Nyáry  Albert. 
1868.  593. 

1235 —  Székely  ispánok  és  alispánok  a  mohácsi  vészig.  1. 11. 
ör.  Lázár  Miklós.  1880.  732,  796. 

1238—  Csongrád  vármegye  főispánjai.  Szél  Farkas.  1873.  533. 

(1239—)  Lengyelfóldi  levéltárakról.  I.  11.  közi,  Szádeczky 
Lajos.  1881.  313,  414 

1241.  Egy  adat  a  tatárok  beütése  történetéhez.  Mika  Sándor. 
1882.  431. 

(1240 — 50.)  Anonymus  regis  Belae  nótárius.  Dr.  Marczail 
Henrik.  1879.  170. 

Még  egyszer  Anonymus.  Dr.  Fejérpataky  László.  1879. 
249. 

(1242—)  Magyar  történeti  források  a  külföldi  levéltárakban. 
Marczali  Henrik.  1882.  300. 

(1242)  Eogerius  »Gyászénekét«  János  >pesti«  püspökhöz 
írta-e?  Bunyitay  Vincze.  1873.  69. 

(1243)  A  Görgey-család  Arpádkori  okmányai.  Nagy  Imre. 
1872.  215. 

(1244 — 1531.)  A  turini  kir.  levéltár  magyar  történelmi  szem- 
pontból. L  n.  közi.  B.  Nyáry  Albert.  1869.  232,  294. 

(1245— )Böngészet  az  egri  káptalan  levéltárában.  Eandra  Ka- 
bos.  1874.  509. 

(1245)  A  kis-zsennyei  báró  Sennyey-család  levéltára.  Bunyitay 
Vincze.  1873.  242. 

(1247—1849.)  Újabb  adatok  Munkács  vára  töi-ténetéhez.  Le- 
hóczky  Ferencz.  1867.  285. 

(1247.)  Szolgagyör.  I.  IL  Tagányi  Károly.  1882.  312,  388. 

(1248 — )  Sárosvármegye  népének  egykori  magyarságáról.  Bánó 
Józset  1881.  okt.  f.  12. 

(1260— )  Jelentés  a  sóvári  Soós-család  oklevéltáráról.  Majláth 
Béla.  1882.  49. 

(1254—)  A  macBÓi  bánok.  Pesty  Frigyes.  1875.  361,  450. 

(1254 — )  Magyarország  középkori  várai.  I.  11.  Czobor  Béla. 
1877.  599,  704. 

(1258— )  Nagyvárad  mint  helynév.  Cséplő  Péter.  1872.  641. 


12  A  SZÁZADOK 

(1263 — )  A  kőszegi  felső-  és  alsóvár  története  az  Árpádház 
alatt.  Csernél  Kálmán.  1869.  98. 

(1264 — )  A  »Zipzer  Greschichte«  ügyében.  Weber  Samu.  1881. 
280. 

1265 —  Bolognai  magyar  tanúlók  a  XDX  százában.  B.  Ny.  A 
1870.  266. 

(1265—)  Magyar  helynevek.  Pesty  Frigyes.  1875.  660. 

(1267 — )  Nyitra  megye  német  telepeinek  eredete.  Tagányí 
Károly.  1880.  64. 

(1267—)  Eme  bán  és  fiai.  Kandra  Kabos.  1884.  114. 

(1271 — )  Nagy  és  kÍ8házakjogviszonyaiaSzepe88égen.Web€r 
Samu.  1882.  324. 

—  Magyarországi  képzőművészek  a  legrégibb  időktől  1850-ig. 
Nagy  Iván.  1874.  25,  84,  185.  és  285. 

(1271.)  A  Szent-Albert  képével  ellátott  községpecsétekről. 
Nagy  Iván.  1874.  56. 

(1274.)  Tamás- Váralja  és  Vatafalva.  Géresi Kálmán.  187  3. 439. 

1280 —  A  lőcsei  levéltár  legrégibb  irományai  1600-ig.  Demkó 
Kálmán.  1880.  609. 

1280.  Magyar  okmányérdekességek.  A  borsodi  és  hevesi  1280-ki 
összeesküvés  IV.  László  eUen  stb.  I.  11.  közL  Ipolyi  Arnold.  1868. 
73,  165. 

1280 —  Lőcse  levéltárának  regestruma.  Dr.  Demkó  Kálmán. 
1884.  179. 

(1284—)  Petneházy  oklevelek.  Nagy  Imre.  1875.  273. 

(1289 — )  A  debreczeni  régi  öreg  egyház.  Bunyitay  Vincze. 
1878.  741. 

1290.  Az  1290-iki  ó-bodai  országgyűlés  végzései  Szabó  Ká> 
roly.  1884.  473. 

(1290—)  A  gr.  Andrássy-család  levéltárai.  Thaly  Kálmán. 
1874.  248. 

1291 —  Zólyom  vármegyei  alispánok,  IL  Pesty  Frigyes.  1875. 
419. 

1291 —  Zólyom  megyei  alispánok.  Pesty  Frigyes.  1874.  579. 

(1292.)  Három  eltűnt  Bodrog  vármegyei  hely.  Dudás  Ödön. 
1871.  216. 

1292.  DX  Endre  fogsága  1292-ben.  Dr.  Szabó  S&roly. 
1884.  97. 

—  Adatok  a  megyei  levéltárak  ismeretéhez.  Dr.  Pauler  Gyula. 
1881.  403. 

(1300.)  Majád  nevű  helység  Sopronmegyében.  Stesaél  Jósset 
1883.  366. 

(1300.)  A  zokoli  éskis-várdai  Zokoly-család.  Hadváuszky  Béla. 
1868.  609. 


i 


TÁRGY-  É8  NÉVMUTATÓJA.  13 

XTTT.  8Z.  Magyar  okmányérdekességek.  Ipolyi  Arnold.  1867. 
42,  119. 

Xin.  XIV.  8Z.  Családtani  bonyodalmak  s  adalékok.  1. 11.  III. 
Botka  Tivadar.  1876.  W2,  669. 

—  A  Héderváriak  ősei  Karinthiában.  Stessel  József.  1882.57. 

(Xm.  8Z.)  A  veteristák.  Knauz  Nándor.  1869.  17. 

(Xm.  sz.— )  A  pápai  levéltárak.  Dr.  Fejérpataky  László. 
1884.  66. 

(1312.)  A  heraldicai  bizonyítékok.  Botka  Tivadar.  1873.   570. 

1314 —  Zaránd,  Zemplén  és  Nyitra  vármegyei  alispánok.  Pesty 
Frigyes.  1874.  287. 

(1315—)  ALónyayak  deregnyei  levéltára  XIV.  és  XV.  sz.  ok- 
mányairól. Nagy  Gyula.  1873.  619. 

1318 —  Szabolcs  vármegyei  alispánok.  Pesty  Frigyes  1874. 132. 

(1319 — )  Adalékok  a  magyar  kereskedelem  történetéhez  a 
vegyes  házakbeli  királyok  alatt.  Hajnik  Imre.  1868.  145. 

(1319—)  Velenczei  kéziratokról.  Nagy  Iván.  1869.  409. 

1321.  Trencsényi  Csák  Máté  nádor  halálának  éve  és  napja 
Botka  Tivadar.  1872.  190. 

(1320 — )  Szelistye  ésTalmács  városának  és  területének  jogtör- 
ténelmi  nyomozása.  Balássy  Ferencz.  1872.  86. 

1322 —  Torontál,  Grömör,  Veszprém  és  Bodrog  vármegyék  alis- 
pánjai Pesty  Frigyes.  1874.  217. 

1322—  Gömör  vármegyei  alijspánok  11.  Pesty  Frigyes  1875.345. 

(1326—^  A  kassai  levéltár  uj  rendezése.  1882.  603. 

(1329 — )  Néhány  adat  a  középkori  istenítéletek  történetéhez. 
Lehóczky  Tivadar  1873.  211. 

1330.  Adalékok  a  visegrádi  merénylet  történetéhez.  I.  11. 
Botka  Tivadar.  1873.  453,  1874  229. 

—  A  Zaah  nemzetség  és  a  Saagisik.  Waltherr  Imre. 
1875.  253. 

XrV.  8z.  Visegrádnak  egykori  fénye  és  dicsősége.  Wenzel 
Gusztáv.  1868.  395. 

(1331.)  Bács-Bodrogvármegye  helységei  névtárához.  Iványi  Ist- 
Tán,  1884.  618. 

(1331— )  Az  erdélyi  országos  czímerek  története.  Jakab  Elek. 
1867.  336. 

1332—   Nándorfehévári  püspökök.  Pesty  Frigyes.  1874.  503. 

1332.  Régi  pecséteinkről  és  Drageth  János  1332-iki  pecsété- 
ről. B^mer  Flóris.  1875.  54. 

1336—  Levéltári  hulladékok.  Szepes,  Arad  és  Bereg  vármegyei 
alispánok.  Pesiy  Frigyes.  1873.  645. 

(1337—)  Magyarország  történetét  érdeklő  okiratok  a  külföldi 
könyvpiaczon.  Praknói  Vilmos.  1877.  57. 


14  A  SZÁZADOK 

(1338—)  A  Drugethek  őseiről  1. 11.  közi.  Hampel  Jóssaet  1881. 
133,  207. 

1 341 —  Nándorfejérvári,  szreberniki,  jajczai  bánok  és  barsi  alis- 
pánok. Pesty  Frigyes.  1875.  132. 

(1342—)  Velenczei  státusíratok  gyűjteménye.  Csillag  Gyula. 
1869.  269. 

1343—  Zalamegyei  alispánok.  Pesty  Frigyes.  1874  717. 

1344.  Adatok  a  kir.  könyrek  történetéhez.  Majláth  Béla. 
1879.  781. 

1345.  András  magyar  királyfi  sírja  Nápolyban.  Simonyi  Emo. 

1868.  211. 

1345.  Adalékok  a  magyar  ágyúk  történetéhez.  BakoTSzky  Ist- 
ván. 1875.  832. 

1346.  Nápolyi  Anjoukori  kutatások.  Óváry  Lipót.  1879.  207. 
—  A  nápolyi  Anjou-korszak  történelmi  kútfői.  Óváry  Lipót, 

1877.  446. 

(1347.)  Zayk  Grál  a  Zichy-család  őse  volt-e?  Radnay  Perencz. 
1874.  574. 

1349.  András  erdélyi  püspök  felségsértése  1349-ben.  gr.  Esz- 
terházy  János.  1868.  90. 

(1357.)  Kont  Miklós  nádor  téves  sarjadéka  a  budavári  emlék- 
táblán. Botka  Tivadar.  1870.  139. 

(1364.)  Egy  XrV.  századbeli  magyar  történetíró  emlékezete. 
Lehoozky  Tivadar.  1880.  68. 

1368.  Nagy-Lajosnak  1368*iki  kiadványa  BolgárorszigbóL 
Nagy  Imre.  1869.  127. 

(1370.)  Királyi  méhészek  Baranyában.  Hatos  Ghifiztáv.  1877. 
166. 

1370.  Néhány  szó  két  hazai  művészről.  Wenrich  Vilmos.  1879. 
okt.  f.  122. 

1375.  Adalék  Mária  és  Zsigmond  eljegyzésének  történetéhez. 
Károlyi  Árpád.  1877.  18. 

(1376.—)  Olasz  levél-  és  könyvtárakból.  Br.  Nyáiy  Albert 
1871.  330. 

(1380.)  Magyar  köríratú  pecsétek  a  XIV.  és  XV.  azázadbóL 
Br,  Radvánszky  Béla.  1880.  483. 

(1383.)  Történeti  adatok  Privigye  múltjáról  Csaplár  Benedek. 
1874.  103. 

(1389.)  Nápolyi  László  trónkövetelése  és  Velencze.  L  IL  HL 
IV.  Szalay  József.  1882.  557,  643,  705,  836. 

1400.  A  Lábathlan-család  síremléke  1400-bóL  Orbán  Balá^ 

1869.  492. 

XIV.  sz.  Egy  XIV.  sz,  magyar  vezeklő  Islandban  szt  Petrik 
purgatoriumában.  Toldy  Perencz.  1871.  229. 


TÁRQY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  15 

(XTV.  sz.)  A  magyar  éremsulyok.  Dobóczky  János.  1875. 211. 

XIV.  XV.  8z.  A  Kendefiek  a  XIV.  és  XV.  sz.-ban  Szabó  Ká- 
roly. 1868.  22. 

(XIV.  XV.  sz.)  Magyar  Onomasticon.  Vezetéknevek  okmá- 
nyainl^ban.  I.  Cs.  P.  1872.  269. 

Észrevételek  Cs.  P.  nrnak  a  Magyar  »Onomasticon«-ra.  11. 
N.  Imre.  1872.  341. 

Magyar  Onomasticon.  III.  Nagy  Gyula.  1872.  488. 

1400.  A  leleszi  négyszázados  vasajtó.  1872.  54. 

1406.  Zsigmond  királynak  a  tiszmenai  és  vodiczai  kolostorok 
részére  adott  négy  oklevele.  Supala  Ferencz.  1873.  113. 

(XV.  sz.)  A  körmöczi  levéltár  okmányai  a  Kátay  nemzetségről. 
Balássy  Ferencz.  1875.  246. 

(1412.)  Adalék  a  XIII  szepesi  város  történetéhez.  Weber  Samu. 
1881.  587. 

(141 5.)Az  ó-budai  egyetem történetéhez.Stessel  József.  1 82  2. 608. 

(1415.)  Szentmiklósi  Pongrácz  (életrajz  a  XVI.  századból). 
Majláth  Béla.  1878.  okt.  f.  90. 

(1419.)  Egy  magyar  festő  a  XV.  század  első  feléből.  Dr.  Fejér- 
pataky  László.  1880.  161. 

1426 — 1725.  Görgényvár  és  a  görgényi  kastély  a  múltban.  I. 
II.  közi.  Jakab  Elek.  1883.  326,  414. 

(1432—)  Az  oroszországi  Báthory-családról.  1867.  221. 

(1432.)  Neczpály  László  a  körmöczi  levéltár  tükrében.  Kri2kó 
PáL  1877.  542. 

(1435.)  Berzevíczi  Pohárnok  István  élete.  Berzeviczi  Edmund. 
1881.  okt  i  35, 

(1437.)  Magyarországi  képírók  a  XV.  és  XVI.  században.  Br. 
Nyáry  Albert.  1875.  134. 

(1441.)  A  krakói  Akadémia  történelmi  kiadványairól.  Szádeczky 
liajos.  1882.  74. 

1442.  Hol  vei-te  meg  Hunyady  János  1442-ben  Mezid  béget  ? 
Veszély  Károly,  1879.  okt  f.  126. 

1444.  Hunyady  János  levele  1444-bőL  Wenzel  Ghisztáv. 
1869.  569. 

(1445.)  A  köpösdi  gr.  Tolvay-család.Petrovay  György.  1880. 825. 

1446.  Hunyady  kiváltság-levele  1446-ból.  Lehóczky  Tivadar. 
1875.  197. 

1451.  Hunyady  János  levele  Majthényi  Gergelyhez.  Thallóczy 
liajos.  1875.  575. 

—  Hunyady  Jánosnak  egy  fegyvertársa.  1871.  519. 

1451.  Vitéz  János  emberismerete.  Pesty  Frigyes.  1879.  613. 

1452-től.  Amodenai  kir.  levéltár  magyar  történelmi  szempont- 
ból Br.  Nyáry  Albert.  1868.  244. 


16  A  SZÁZADOK 

(1452.)  Vajda-Hunyad  váráról.  Schulcz  Ferencz.  1869.  429. 

(1453.)  Kortani  adalék.  Br.  Radvánszky  Béla.  1877.  539. 

1453.  A  kolozsvári  magyar  polgárok  összeírása  1453-ban. 
1882.71. 

(l459.)  Adalékok  az  Erdödi  Bakócz-család  elsökori  elágazásá- 
hoz. Botka  Tivadar.  1875.  547. 

(1458—90.)  I.  Mátyás  udvara.  I.  II.  m.  közi  Dr.  Csánki 
Dezső.  1883.  515,  617,  750. 

1463.  Eonstantin  Mihály  török  krónikája  a  XY-ik  század- 
ból. DrakuHcs  PáL  1876.  416. 

(1465.)  A  fekete  sereg.  I.  EL  Gyárfás  István.  1877.  500,  617. 

1467.  Mátyás  király  gyűrü-pecsétje.  Hatos  Gusztáv.  1876.  167. 

(1469.)  Egy  ismeretlen  Corvin-codex  Rómában.  FranU  Vilmos. 
1868.  142. 

(1469.)BefolyásokI.  Mátyás  érmeire.  Fridrich  István.  1868. 366. 

1476.  A  XV.  sz.  magyar  történeti  ének  Mátyás  királyróL 
Thaly  Kálmán.  1872.  8. 

1476.  ^Szabács  viadaU-járól.  G.  K.  1872.  119. 

1470.  Régi  ház-  és  harangfeliratok.  T.  K.  1869.  269. 

*1471.  Dürer  Albert  eredetéről  Eötvös  Lajos.  1871.  352. 

—  Adalékok  a  Dürer-család  történetéhez,  Eötvös  Lajos. 
1871.  644. 

—  Még  egy  szó  Dürer  Albert  származási  helyéről  és  csa- 
ládi nevéről  Haan  Lajos.  1872.  646. 

—  Ajtósi  Ajtós  volt-e  Dürer?  M.  Ferencz  1873.  71. 
(1471.)  Eytas.  Márki  Sándor.  1871.  518. 

(1474.)  Czímertani  kérdés.  Rómer  Flóris.  1869.  201. 

1479.  Nyitrai  emlékek.  Botka  Tivadar.  1873.  642. 

XV.  sz.  Bonfinius  Antal  történetíró  jellemzésie.  Zsilinszky 
Mihály.  1877.  510. 

1480.  Otranto  felszabadításának  400-ik  évfordulója.  Óvár; 
Lipót.  1881.  493. 

1480.tói:  Várady  Péter  kalocsai  érsek  élete  1480—1501.  L  H 
m.  közi  Praknói  Vilmos.  1883.  489,  729,  825. 

(1484.)  Lumpertzaza  és  a  munkácsi  uradalom.  Pesty  Frigyes* 
1870.  266. 

1487-t6l  Régi  magyar  községi  pecséteink  statistikája.  Langer 
Géza.  1873.  720. 

1488.  Magyar  ösvallási-  és  nyelvemlék.  Ipolyi  Arnold,  1872. 1. 

(1656  és  1667.)  Újabb  adalék.  —  Ipolyi  Arnold.  1872. 116. 

1487-t6l  A  modenai  Hyppoüt-codexek.  Br.  Nyáry  Albert  1870. 
275,  355,  661.  1872.  287,  355.  1874.  1,  73. 

1488 — 89.  Hunyadi  Mátyás  magyar  király  diplomatiai  összeköt- 
tetései m.  Iván  Vasziljevics  orosz  czérral  Géresi  Kálmán.  1879. 239. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  17 

1489.  Emlékezések  Mátyás  király  élete  utolsó  előtti  évéböL 
Mircse  János.  1882.  18. 

1490.  Csáky  Benedek  végrendelete,  magyar  nyelven,  1490. 
^vböL  Sváby  Frigyes.^  1873.  648. 

1490.  Egy  becses  régiség  leírásának  rectificálása.  Csetneki 
.Jelenik  Elek.  1875.  576. 

1491.  —  A  Marosszékben  1491 — 1515.  közt  hadnagyságot  és 
bíróságot  nemek  és  ágak  rendje  szerint  viseltek  lajstroma.  Grr.  Lázár 
Miklós.  1868.  673. 

1492.  Péter  kalocsai  érsek  pecsété.  Botka  Tivadar.  1870.  329. 

—  Péter  kalocsai  érsek.  Dudás  Ödön.  1872.  716. 

1492.  Adalék  Pest  város  történetéhez,  Waltherr  Imre. 
1873.  511. 

1498.  János  berezeg  kezeírása.  Bunyitay  Vincze.  1880.  821. 

1493.  Vér  András  menedéklevele  keltéről.  Nagy  Iván.  1874. 
654. 

1494.  Adalékok  a  magyar  képzőművészek  sorozatához.  Hatos 
Gusztáv.  1874.  423. 

—  Adalékok  a  magyar  képzőművészek  sorozatához.  Foltíny 
János.  1874:  424. 

1494-tdl.  Adalékok  a  hazai  és  külföldi  iskolázás  történetéhez. 
Fraknói  Vilmos.  1875.  667. 

(1495.)  Hur  krónikája.  Szilágyi  István.  1881.  669. 

1496.  Marino  Sanuto  Magyarországról  1496 — 1501.  Wenzel 
Gusztáv.  L  n.  m  1871.  173,  165*. 

1498.  Magyar  fejedelmi  levél  a  XV.  századból.  Pesty  Frigyes. 
1873.  716. 

14-4  (?)  Telegdi  Pál  sírköve.  Lehóczky  Tivadar.  1867.  279. 

XV.  sz.  Adalékok  a  Sárköz-újlaki  Újlaky-család  nemzék- 
isméjéhez.  Gh:.  Esterházy  János.  1870.  155. 

XV.  XVI.  sz.  Színügy  Bártfán  a  XV.  és  XVI.  században. 
Dr.  Ábel  Jenő.  1884.  22. 

XV.  XVI.  sz.  Az  esztergomi  érsekség  és  egri  püspökség 
számadásai  könyvei  a  XV — XVI-ik  században.  Br.  Nyár^  Albert. 
1867.  378. 

(1500.)  Adalék  a  Zápolya-  és  Pemeszy  család  nemzedék  rend- 
jéhez. Auguszt  Gerő.  1879.  352. 

(1501.)  Ariosto  Magyarországról.  Deák  Farkas.  1873.  593. 

1501.  Bakács  Tamás  saját  vallomása  származásáról  Kandra 
Kabos.  1875.  136. 

(1501.)  Bakács  Tamás  nemzetsége.  Pesty  Frigyes.  1875.  498. 

1501.  n.  Ulászló  magy.  és  cseh  kir.  házas  élete  1501—1506. 
l  n,  m.  Wenzel  Gusztáv.  1877.  630,  727,  816. 

1504.  Magyar  nyelvemlékek.  Szilágyi  Sándor.  1872.  477. 

A  M.  Tort.  Társ.  kladvinyaiiukk  CEÍm-  éa  t^rtalomjegyséke.  2 


18  A  SZÁZADOK 

1505.  Egy  magyar  versecske  1505-bőL  Kri2ko  PáL  1876.  32> 
—  Jegyzetek  hozzá.  Szilády  Áron.  1876.  33Ó. 

(1506.)  AKányafoldiKerec8éQyiek.Kos8utliányi  Ign.  1882.457. 

(1507—16.)  Mi  van  jobban  Bakócz  vagy  Bakács  ?  Botka  Tít.v 
dar.  1876.  252. 

1509.  Magyarország  és  a  cambrayi  liga.  1509 — 1511. 1.  II. 
m.  IV.  Fraknói  Vilmos.  1882.  177.  366,  705,  793. 

1510-töl  Régi  magyar  községi  pecséteiolc  statistikája.  N.  Gv 
1871.  513. 

(1515—  26.)  Werbőczy  István  a  mohácsi  vész  előtt  L IL  Frakn '»: 
Vilmos.  1876.  437.  697. 

—  A  zománcz-kérdéshez.  Deák  Farkas  1880.  656. 

—  Zománcz  és  majcz.  Deák  Farkas.  1880.  773. 
(1512.)  Korothnay  Katinka.  Véghelyi  Dezső.  1870. 14. 
1514.  Fegyvernek  város  magyar  körirata  pecsété  1614.  Petr- 

vay  György.  1880.  694. 

1514.  Adalékok  az  1514-iki  pórlázadás  történetéhez.  Fraciki 
Vilmos.  1872.  431. 

1514.  Egy  adat  Dózsa  György  életére.  Szabó  Károly.  1876.  H. 

1515.  Közlemények  a  br.  Bévay  család  levéltárából.  Frank! 
Vihnos.  1873.  40.  ' 

1615.  Cantio  Petri  Berizló.  1516.  Szilády  Áron.  1879.  336. 

1516.  n.  Ulászló  utolsó  órái.  Dr.  Szádeczky  Lajos.  1864 177 

1517.  Adatok  a  Perkő  alatti  várról  és  kastélyról  Kézdi-Szent- 
leieken.  Gr.  Lázár  Miklós.  1870.-211. 

(1520.)  Vázlatok  a  rozsnyai  régi  városi  könyvből  L  IL  Fabr- 
tius  Károly.  1877.  397,  528. 

1621.11.  Lajos  király  arczképe.  E[ápolnay  P.  István.  1869.  20^' 

(tl626.)  Tomori  Pál  élete  L  IL  Dl.  közL  Fraknói  Vilmos  1881 
289,  378,  723. 

1524 — 1620.  Jelentés  olaszországi  kutasásaimról  Óváry  Lip-'^- 
1884.  604. 

1526 — 1835.  A  gr.  Bercsényi  család  nemzékren^je  ThalyKál 
mán.  1877.  679. 

—  Pótlék  a  gr.  Bercsényi  család  nemzedékrendéhez.  Thaly  KA' 
mán.  1878.  847. 

(1677.)   Adatok  a  Bercsényi-család   nemzedékrendéhez,  ^t: 
Lázár  Miklós.  1879.  79. 

1525.  Gerjen  község  pecsétje  Lovcsányi  Gyula  1883.  699. 
1526.)  A  kalandosok  történetéhez.  Sz.  S.  1876.  87. 
1626.)  A  kalandosok  történetéhez.  F.  V.  1876.  S43. 
1627.)  »Fekete«  (Czamy)  Iván.Dr.  Smolka  Ssamszló.  1883. 1 
Í627.   Magyar   levelek   a   VL  sz.  első  feléből  1527— 155'». 
Thaly  Káknán.  1874.  346. 


TÁKGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  19 

(1527.)  A  Liber  Eegius-ról.  Thallóczy  Lajos.  1879.  93. 

(1529.)  Melanchton  és  magyarországi  barátai  Fraknói  Vilmos. 
1874  149. 

1630.  János  király  budai  országgyűlése  az  1630-ik  év  végén. 
Kubinvi  Perencz.  1876.  581. 

(1531.)  Sámboki  János  történetíró  életéhez.  Adorján,  1878. 854. 

1532.  Jurisich  Miklós  két  levele  Kőszeg  1532.  évi  ostromáról. 
Közli:  Eécsey  Viktor.  1883.  458. 

1535.  Egy  székely  örökségi  per  1535 — 1538-ban.  Szabó  Károly. 
1875.  592. 

(1536.—)  Régiágyúnevekésfölíratok  Thaly  Kálmán.  1870. 415. 

(1537. — )  Kutatások  a  nápolyi  Parnese  levéltárban.  Ováry 
Lipót.  1877.  1. 

1538.  Adalék  a  nagyváradi  béke,  s  az  1536— 1538.  évek  törté- 
netéhez. I.  n.  m.  Károlyi  Árpád.  1878.  591,  687,  791. 

(1539.)  I.  Gulaffi  László  életéhez.  Véghelyi  Dezső.  1869.  498. 

1640.  Bégi  magyar  községi  pecsétek.  Höke  Lajos.  1868.  21Q. 

(1540. — )  Az  erdélyi  alkotmány  alakulása  a  separatio  kezde- 
tén. Szilágyi  Sándor.  1876.  36. 

1540.  Adalék  a  Serédy-család  történetéhez.  Gr.  Eszterházy 
János.  1880.  223. 

(1541.)  Enyingi  Török  Imre.  Thaly  Káhnán.  1881.  67. 

1542.  Magyar  levél  1542.b61.  T.  K.  1870.  489. 

1542.  Magyar  levél  1542-bőL  Lőcse  város  levéltárából.  Szabó 
Károly.  1872.  647. 

(1542. — )  A  Jemey-féle  kézírat-gyüjtemény.  Thaly  Kálmán. 
1877.  347. 

1542.  A  német  birodalom  nagy  hadi  vállalata  Magyarorszá- 
gon 1542.  L  n.  in.  IV.  V.  dr.  Károlyi  Árpád.  1880.  265,  357, 
445,  568,  621. 

(1543—48.)  Ki  volt  Gyul-Baba  ?  dr.  Némethy  Lajos.  1884. 608. 

(1545.)  A  XVL  sz.  ref.  zsinatok  végzései  ügyében.  Id.  Kiss 
Áron-  1881.  278. 

1545.'István%  István  sírverse,  temetése  és  hagyatékai  1545. 
Thaly  Kálmán.  1875.  202. 

(1545—82.)  Az  Istvánflfyak  czímere.  Hatos  Gusztáv.  1875.  323. 

(1553.)  Az  l8tván£Fyak  ősi  czímere.  Doby  Antal.  1875.  502. 

(1545.)  Kutatások  a  kőszegi  szt  Jakab  egyház  sírboltjában. 
Chernél  Kálmán.  1875.  128. 

1546.  Újabb  községi  pecsétek  B.  Nyáry  Albert.  1873.  719. 

].546.  Magyar  huszárok  a  schmalkaldi  hábor&ban.  1. 11.  Ká- 
rolyi Árpád.  1877.  642,  841. 

1648.  Türk  Dániel  naplója  1548—1559.  Garády.  1871.  12. 

2* 


20  A   SZÁZADOK 

(1648.)  Adalékok  a  városok  statútumaihoz.  Székely  Sándor. 
1870.  259. 

1549,1608,1616.  TécsővárO8pec8étel608.NagyIvánl867.423. 

Még  két  magyar  köríratú  pecsét  (Tokaj  1649,  1616.)  Rad- 
vánszkyBéla.  1867.425. 

(1546. — )  Ismeretlen  históriás  énekek  a  XVL  és  XVIL  század- 
ból. I.  n.  m.  IVi  V.  VI.  VII.  Thaly  Kálmán.  1871.  31,  94,  256. 
310,  399,  479,  712. 

1549.  A  magyar  hadi  költségek  1549-ben.  Thallóczy  Lajo?. 
1877.  169. 

(1550.)  A  magyar  nemzeti  történetírás  kezdete.  Székely  IstTán 
krónikája.  1878.  767. 

(1550—60.)  Három  hegedűs  ének.  Szüády  Áron.  1882.  29. 

(1651.)  >Az  János  király  fiáról  való  szép  cronica*  szerzőjéről. 
Szabó  Károly.  1871.  180. 

1551.  Régi  magyar  községi  pecsétek  Ní^  Gyula.  1877. 1?:^. 

1551.Kendy  Ferenczné  végrendelete.  Károlyi  Axpád.  1876. 747. 

1562.  Adalékamagyar  háziipar  történetéhez  1552-böL187  4.511 

1652.  Magyar  levél  1652-b61,  Szentpétery  János  RévayFe- 
renczhez.  Rudnay  B.  1875.  351.  

(1552—)  Ismeretlen  históriás  énekek  a  Xvi.  és  XVIL  sz. 
Thaly  Kálmán,  1871.  31. 

1562.  Adatok  Eger  ostromához.  1552-ben.  Szádeczky  Lajo>. 

1880.  487. 

1565.  Szigetvár  1656.  védelmének  történetéhez.  Szilágyi  Sán- 
dor. 1876.  265. 

1656.  Huszár  Gál  Kassán,  Ovárt  és  Komáromban  1665 — 1560. 
Praknói  Vilmos.  1876.  22. 

1657.  Huszár  Gál  életéről  és  nyomdájáról.  Szabó  Károly 
1867.  146. 

—  Még  egy  néhány  szó  Huszár  Gál  életéről  Szabó  Károly. 
1867.  421. 

1567.  Régi  magyar  községi  pecsétek.  Thaly  E^álmán.  1869. 571. 

1659—1606.  A  régi  Rákócziak,  különösen  Rákóczi  Zsigmond 
történetéhez.  Thaly  Káhaián.  1869.  197. 

1569.  Hogyan  jutott  Thury  György  Palotára?  N.  Imre. 
1872.  480. 

(1560 — 70.)  A  magyar  hadiszervezet  átalakulása  történetéhez 
a  XVT.  sz.  Thallóczy  Lajos,  1877.  674. 

1659 —  Msö  erdélyi  magyar  ügyvédi  lajstrom.  1877.  567. 

1660.  Egy  XVX.  sz.  magyar  sportsman.   Thallóczy  Lajos. 

1881.  68. 

1662.  Magyar  levél  a  Fekete-tenger  mellől.  1562.  Valentinus 
Btgdosó.  1876.  572/2. 


TÁrfoY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  21 

1562 — 1645.  Berger  Blés  magyar  királyi  historiographus. 
Franki  Vilmos.  1873.  373. 

(1563.)  A  Zrínyiek  Csehországban.  Vagner  Tivadar.  1877. 162. 

1604.  Adalék  >A  Zrinyiek  Csehországban «  czimü  közlemény- 
hez. Szerémi.  1877.  451. 

1564.  Zrínyi  Miklós  utolsó  neje.  Zsilinszky  Mihály.  1870.460. 
1563.  Az  1563.  évi  koronázási  ünnepély.  KriíkóPál.  1877.  27. 

(1566.)  A  váradi  káptalan  legyilkoltatásának  hagyománya. 
Bunyitay  Vincze.  1878.  577. 

1567—  Öt  magyar  községi  pecsét  a  XVL  és  XVII.  sz.  Thaly 
Kálmán.  1869.  64. 

1569.  Az  Andrássy-család  15'69-diki  csíki  adomány-leveléröL 
Szabó  Károly.  1875.  430. 

1569.  Adalék  Dobó  István  és  Balassa  János  Összeesküvéséhez. 
(1569—1572.)  L  n.  III.  IV.  Károlyi  Árpád.  1879.  398,  488,  564, 
689. 

1570.  Békés  Gáspár  életéhez.  Szilágyi  Sándor.  1875.  735. 

1571.  Törökverő  Thúry  György  ingóságai.  E6r-Darmay  Zsolt. 
1870.  721. 

1571.  Gömör  vármegye  tisztikara  300  év  előtt.  Ebeczky  EmiL 
1876.  okt.  f.  60. 

(1571.)  A  liptó-vármegyei  kalandosokrúl.  Majláth  Béla. 
1879.  344. 

1572.  XVI.  századi  magyar  levél.  Supala  Ferencz.  1870.  266. 

J573.  Uj  adat  Forgách  Ferencz  a  történetíró  életéhez.  Dr.  Ká- 
rolyi Árpád.  1880.  755, 

1575.  Károlyi  Gáspár  levele,  1575.  Thaly  Kálmán.  1873.295. 

(1575.)  Szalay  Ágoston  régiség-gyűjteményének  ismertetése. 
Szalay  Imre.  1877.  586. 

1576.  Magyar  ereklyék  Krakkóban.  Dr.  Szádeczky  Lajos. 
1884u  269. 

1577. —  A  pápai  nyomda  története  157 7 — 1862.  Eötvös  Lajos. 
1868.  310, 

1577.  lUyésházi  Istvánné,  Erdődy  Anna  sírköve.  Botka  Tiva- 
dar. 1875.  59. 

(f  1578.)  EgyXVI.  sz.  magyar  fftvész  és  orvos  emlékezete.Frankl 
Vilmos.  1873.  525. 

(1578.)  A  gyógytan  a  régi  magyaroknál  I.  ü.  Fekete  Alajos 
1874.  380,  477. 

(1578.)  XVI.  századi  leltár  a  Szelestey  család  levéltárából 
Eőr-Darmay  Zsolt.  1871.  62. 

(1678.)  L  Balassa  Bálint  és  Losonczy  Anna.  Kardos  Albert 
1884.  241. 


22  A  SZÁZADOK 


• 


(1580,)  Adalék  I.  Balassa  Bálint  életéhez.  Toldy  Ferencz 

1874.  416. 

(1684.)  Adalék  I.  Balassa  Bálint  életéhez.  Toldy  Ferenci 
1873,  305. 

—  Balassa  Bálint  és  ujon  fölfedezett  versei.   Thaly  Kálmán. 

1875.  1. 

—  Balassa  Bálint  ismeretlen  költeményei  Szabó  Károly.  187v 
okt.  f.  94. 

(1585.)  Balassa  Bálint  levele  Móricz  Balázshoz  1885.  Hato- 
Gusztáv.  1876.  90. 

(1588.)  I.  Balassa  Bálint  életéből.  Károlyi  Árpád.  1882.  72^ 

—  Észrevé^lek  Károlyi  Árpád  I.  Balassa  Bálint  életéh'-: 
ez.  közi.  Szilády  Áron.  1882.  845. 

(1579.)  Bégi  magyar  községi  pecsétek.  Langer  Gtóza.  1873.  65' 

(1579.)  Turbulya,  magyar  képíró  a  XVL  században.  Leho€2k7 
Tivadar.  1880.  834. 

1580.  Adalék  Szabó  Károly  régi  magyar  könyvtárához.  Dr 
Lipp  Vilmos.  1879.  177. 

1580.  Ezüst  művek  és  drágaságok  összeírása  a  XVL  század- 
ból. Szabó  Károly.  1877.  546. 

1580.  Gersei  Pettheö  Sára  ingóságainak  jegyzéke  168ö-K»: 
Hg.  Odescalchi  Arthúr.  1873.  63. 

(1580.)  Báthory  István  lengyel  király  titkos  terve  a  magrjc 
királyságot  és  erdélyi  fejedelemséget  illetőleg.  Szádeczky  Lajc- 
1882.  497. 

1581.  Báthory  István  emlékirata  a  maszka  czárhoz  1581-br-} 
Dr.  Szádeczky  Lajos.  1884.  511. 

1582.  Anaptárjavitás  történetéhez  300-ados  évfordulója  alki* 
mából.  Szádeczky  Lajos.  1882.  656. 

1582.  Tököly  Sebestyén  megszerzi  Késmárkot  L  11.  Hl  Ka- 
rolyi Árpád.  1878.  68,  169,  267. 

1585.  Egy  adat  Erdély  társadalmi  s  irodalmi  életébóL  K  A. 
1877.  876. 

1588.  Thnrzó  Imre  Wittemborgben.  Barabás  Samu.  1881. 14^ 

1589.  Székesi  Bercsényi  Imre  1589—1639.  L  11.  HL  közi 
Thaly  Kálmán.  1884.  193,  289,  386. 

1591.  Síremlékek.  Nagy  Iván.  1874,  353.  és  494. 

1592.  XVL  sz.  magyar  végrendelet  1870.  486. 

1592.  Párhuzam  két  régi  árszabály  közt  Demkó  KálmÍD 
1879.  440. 

1592.  Egy  régi  pestis  recept  1879.  442. 

1592—1651.  Trakosiyán  vára  a  XVL  század  végén  és  egy  ai*^ 
Zrínyi  a  költő  életéhez.  1592. 1651.  L  11.  Szerémi.  1879.  524  6ütí. 


TÁRGY-  É8  NÉVMUTATÓJA.  23 

1694.  Id.  Bákóczi  György  születési  éve  s  a  Bocskayról  szóló 
ének.  — r.  1872.  56. 

(1595.)  Báthory  Zsigmondné.  Mária  Krisztiema.  1574 — 1621. 
I.  II-  m.  Dr.  Szádeczky  Lajos.  1883.  50,  129,  266. 

(1596.)  Erdödi-Br.  Pálffy  Miklós.  Jedlicska  Pál.  1882,  441. 

1597.  Eszterházy  Ferencznek,  Miklós  nádor  atyjának  levele, 
1597-b*L  Szopori  Nagy  Imre.  1868.  512. 

(1598.)  Ki  volt  Thurzó  György  nádor  nagyanyja?  Ifl.Kubínyi 
Miklós.  1882.  41. 

(1698.)  Magyar  czéhszabályzat  a  XVI.  századból.  Tbaly  Kál- 
mán. 1875.  736. 

—  Ráolvasás  és  titokórzés.  Szél  Farkas.  1873.  72. 

XVL  sz.  Egy  magyar  emlékirat  a  XVI.  sz.  Nagy  Imre. 
1867.  47. 

XVI.  sz.  A  pozsonyi  káptalan  újabban  talált  egyházi  ékszerei. 
Bómer  Flóris.  1868.  95. 

XVL  sz.  Kalászát  a  vöröskói  levéltárból.  Jedlicska  Pál. 
1869-  447, 

XVI.  sz.  —  Űrvölgyi  rézcsészék  a  XVI.  és  XVII.  sz.  Kissin- 
genben.  G^resi  Kálmán.  1874.  220. 

—  Ismét  űrvölgyi  rézcsészék.  Hg.  Odescalcbi  Artbúr. 
1874.  359. 

XVI.  sz.  Az  első  magyar  politicai  színmű  és  kora.  I,  II. 
Beöthy  Zsolt.  1876.  191,  261.  > 

XVI.^z. —  A  velenczei  diplomaczia  különösen  a XVI.  és  XVll. 
században.  Wertbeimer  Ede.  1877.  110. 

XVI.  sz.  Egy  magyar  példabeszéd  a  XVI.  század  elejéről. 
C^ontofii  János.  1877.  175. 

XVL  sz. —  XVI.  és  XVn.  századbeli  magyar  szövetdíszítések- 
röl.  Dr.  Pulszky  Károly.  1878.  460. 

XVI.  sz.  Lőcse  város  levéltárának  Lengyelországra  vonatkozó 
irom&nyaia  XVI.  sz.  Demkó  Kálmán.  1883.  453. 

XVI.  sz. —  Lakadalmak  a  XVI.  és  XVIL  században.  B.  Rad- 
Yánszky  Béla.  1883.  217. 

XVI.  sz.  Egy  XVI.  századi  codex  bistoriás  énekei  1, 11.  közi. 
Széli  Farkas  1884.  580,  662. 

XVI.—  Adalék  a  magyar  ötvösség  történetéhez  1,11,  Ül.  Ró- 
mer  Flóris.  1877.  222,  407,  795. 

XVL  sz.  vége.  Ismeretlen  magyar  köriratű  pecsétek.  Gyárfás 
István.  1883.  693. 

XVI— XVn.  sz.  Magyarország  állapota  a  XVL  és  XVIL 
században.  Wertbeimer  Ede.  1875.  659. 

XVI,  XVn.  sz.  Megyei  élet,  adózási  és  árviszonyok  Borsod- 
ban a  XVI.  es  XVn.  sz.  I,  II.  közi.  Szendrei  János.  1883. 804, 867. 


24  A  SZÁZADOK 

XVI.  XVm.  sz.  Istvánffi  és  Apor  Péter  kéziratai  az  erdélri 
ösvadakről  Pétervárt.  Valentinus  Bujdosó.  1870,  654. 

1600.  Telekessy  Mihály  történetéhez.  Sándort  1876.  125. 

1600.  Magyarok  iskolázása  külföldön.  Nagy  Iván.  1870.  254. 

1602.  Egy  nagybecsű  magyar  irodalomtörténeti  kincsnek  hin 
levélről.  1881.  788. 

1602.  Básta  György  emlékirata  Rudolf  császárhoz,  Erdélr 
illetőleg  1602.  Id.  gr.  Teleki  Domokos.  1868.  553. 

(1602.)  Thurzó  Szaniszló  háztartásáról.  Tagányi  Károli. 
1880.  751. 

tl603.  Székely  Mózes.  I.  U.  HL  közi.  Várfalvi  Nagy  Jáno^. 
1869.  626. 

(1603.)  Babonák  a  Szepességen.  Wéber  Samu.  1882.  769. 

1604.— Közlemények  a  Thurzó-levéltárból.  ijQ.  Kubinyi  Mikik 
I.  IL  in,  IV.  közi.  1870.  727.  1871.  287,  692.  1872.  345. 

1604.  Lőcse  a  Bocskay-féle  fölkelésben.  Demkó  Kálnm 
1883.  844. 

1604.  Régi  magyar  községi  pecsétek.  T.  K.  1868.  507. 

1605.  Galló  Caesar  követsége  Ali  budai  pasánál  1605-ÍKrL 
Majláh  Béla.  1882.  565. 

1605.  Történelmi  apróságok.  Nyárádvölgyi.  1877.  168. 
1605.  Az  alkudozások  kezdete  Bocskay  Istvánnal  az  1605.  ér 
nyarán.  Ráth  Károly.  1867.317. 

1605.  Kis-Marja  város  pecsétje.  Márki  Sándor.  1869.  500. 

1606.  Wesselényi  Anna  imádságos  könyve  1606-b6L  Deák 
Farkas.  1880.  164. 

1606.  Istvánflfy  Miklós  alnádor  levele  gr.  Draskovich  Jáno^ 
hoz  1606.  Hg.  Odescalchi  Arthúr.  1874.  58. 

1607.  —  Bihar  vármegyei  régi  magyar  községpecséteL  IQ.  Gya- 
lókay  Lajos.  1872.  278. 

(1609.)  Adalék  a  Wesselényiek  lengyelországi  birtoklásáhoL 
Palotás  Miklós.  1872.  346. 

(1609.)  Magyar  történetírók  életéhez.  IV.  Jesseni  János.  Söt  > 
József.  1874.  501. 

1610.  A  széki  merénylet  1610.  Deák  Farkas.  1876.  470. 

1610.  Jakab  angol  király  levele  Thurzó  Gtyörgy  nádorhoi. 
Sváby  Frigyes.  1870.  570. 

(1616.)  Thurzó  György  és  a  bányakamara.  Divald  Józsei 
1880.  61. 

1617.  Thurzó  nádor  temetése.  Szerémi.  1876.  426. 

1615.  Ingóságok  leltárai  1615.  és  1635-b6L  Eőr-Darmsy 
Zsolt.  1871.  150. 

1616.  Aszaló  város,  Sáros-Kis-Patak  és  Nagy-Bán  falak 
XVn.  8z.  magyar  pecsétéi  Thaly  Kálmán.  1872.  54. 


TÁRGY-  É8  NÉVMUTATÓJA.  25 

1619.  Adatok  az  1619-iki  pozsonyi  országgyűlés  történetéhez, 
Demkó  Kálmán.  1881.  431. 

1619.  Három  magyar  köríratú  községi  pecsét,  T.K  1868.663. 

(1620.)  A  maros-vásárhelyi  czéhek  házi  szokásairól.  Fetelei 
István.  1878.  94. 

1620.  Adalékok  a  babona  és  hiedelmek  történetéhez.  Szádeczky 
Hiajos.  1882.  774. 

1620 — 30.  Tanulmányaim  Spanyolország  állami  levéltárában 
Franki  Vilmos.  1869.  150. 

1620.  Gúnyírat  Bethlen  Gábor  idejéből.    Szilágyi  Sándor, 
1875.  382. 

1621.  Gábor  király;  Zsuzsanna  királyné,   1621.   Yalentinus 
Bujdosó.  1876.  169. 

1622.  Károlyi  Zsuzsanna,  magyar  királyné.   Yalentinus  Buj- 
dosó. 1872.  126. 

1622.  Levél  Eimay  Jánostól.  Thaly  Kálmán.  1870.  333. 

1622.  Beniczky  Márton  ahiádor.  f  1622.  jún.  16.  Nagy  Iván. 
1884.  524. 

1623.  Bethlen  Gábort  urául,  királyául  elismerő  magyar  levél 
Hadul  moldvai  vajdától  1623.  Yalentinus  Bujdosó.  1874.  69. 

1624.  Régi  magyar  életrecipe.  Ifl.  K.  M.  1873.  444. 
(1624.)  A  Szlavniczai  Sándor-féle  okmányokról,  jelentés.  Pauler 

G^yulát61.  1871.  509. 

1626.  Pótlék  a  »pápai  nyomda  történeté«-hez.  Eötvös  Lajos. 
1868.  737. 

1626.  Újabb  pótlék  a  »Pápai  nyomda  történeté<-ben.  Eötvös 
Lajos.  1869.  331. 

1627.  Bethlen  Gábor  levele  Alvinczy  Péter  kassai  ref.  paphoz. 
Szilágyi  Sándor.  1868.  227. 

1628.  Rimay  János  levele  Koháry  Péterhez.  Thaly  Kálmán. 
1870.  195. 

1629.  Bethlen  Gtóbor  végrendelete  1629.  aug.  31.,  nov.  1. 
Deák  Farkas.  1878.  466. 

1629.  Bethlen  Gábor  halálához.  —  i.  1883.  693. 
1629.   Kőszegi  magyar  czéh-pecsét   1629-b61.    Nagy  Imre. 
1872.  649. 

1629.  Istvánffy  munkája  fordításairól.  Nagy  Iván.  1869.  281. 
•  (1630).  Zsidók  pecsété  a  XYII-ik  századból.  Eómer  Plóris. 

1874.  584. 

(1630 — 40.—)  Az  egri  befolyás  és  az  ez  ellen  vívott  harcz  a  mun- 
kácsi görög  szertartású  egyházmegye  történelmében.  I.  II.  IH.  közi. 
Zsatkovics  Kálmán.  1884.  680,  766,  83d. 

1630.  —  Bihar  vármegyei  magyar  felíratű  községi  pecsétek.  IQ. 
Oyalókay  Lajos.  1873.  142. 


H 
I 


26  A  SZÁZADOK 

1630.  A  mogyoródi  pecsét  Hory  Béla.  1869.  499.  ' 

1631.  Tizennégy  ismeretlen  magyar  községi  pecsét  Thaly 
Kálmán.  1868.  734. 

(1632.)  Hain  Gáspár  és  krónikája.  1. 11.  Demkó  Kálmán.  1882. 
133,  223. 

1632.  Magyar  ötvös-szerzödés  a  XVII.  századból.  Nyárád- 
völgyi.  1876.  664. 

(1632.)  I.  Rákóczi  György  és  Bánffy  Dénes  ágyúi.  Valentinns 
Bujdosó.  1875,  347. 

1632.  és  1671.  Adalék  az  1632-iki  nyírségi  és  Kassa  táji  pór- 
lázadás történetéhez.  Yalentinus  Bujdosó.  1871.  436. 

1633.  Az  eperjesi  béke  1633-ban.  1, 11.  Franki  Vilmos.  1871. 
188,  248. 

1633.  Magyar  tanúlók  levele  a  báseli  egyetemből  1633.  Mir- 
cse  János.  1870.  490. 

(1634.— )  A  nagy-falusi  Arany-család.  Márki  Sándor.  1879, 771. 

1634.  Bosnyák  Tamás  s  Fánchy  Gáspár  és  György  temeti 
szertartásai  1634.  és  1642-ben.  Szerémi.  1875.  414. 

(1636.)  Egy  államférfi  fiatalságából.  Szilágyi  Sándor.  1881.  61. 

1635.  —  Ismét  három  régi  magyar  községi  pecsét  R  Nyárr 
Albert.  1872.  564. 

1636.  Gr.  Forgách  Miklós  kassai  fSkapitány  temetése,  1636. 
Szerémi.  1875.  276. 

1637.  Egy  XVII.  századi  magyar  történetíró.  Pesty  Erigyei 
1876.  92. 

(1 63  7.)  Magyar  volt-e  Horky  Márton  ?  Eötvös  Lajos.  1871. 285. 

1638.  —  Apróságok  a  Rákóczi-levéltárbóL  —  yi  1873.  443. 
(1640.)  Opitz  történeti  müvéről.  1879.  442. 

(1645.)  Mokcsai  levéltár.  Ukkon  pohara.  Krasznai  magyarok 
Nagy  Gyula.  1880.  757. 

1645.  Fejedelmi  ajándék,  könyvajánlásért,  1645.  YálentinTis 
Bujdosó.  1873.  141. 

(1 645.)  Két  főrangú  magyar  érmész  a  XVUL  sz.  Hg.  Odescalchi 
Arthúr.  1873.  578. 

1634  Hadadi  Wesselényi  Ferencz  gyilkossági  vád  alatt  Deák 
Farkas.  1876.97. 

1648—1670.  Újabb  adatok  a  Wesselényi-család  történetéhez. 
Deák  Farkas.  1878.  852. 

1664.  Wesselényi  Ferencz  nádor  egy  érdekes  levele  1664-bóL 
Hanthó  János.  1869.  743. 

1605—1667.  Wesselényi  Ferencz.  Deák  Farkas.  1882.  353. 

1667.  Ghróf  Wesselényi  Ferencz  nádor  halála.  Dr.  Acsády 
Ignácz.  1884.  482. 

(1645.)  A  murányi  Venusról.  Nagy  Iván,  1867.  53. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  27 

1679.  Adalékok  Széchy  Mária  végnapjaihoz.  Chernél  Kálmán. 
1871.211.    . 

(1646.)  Adalék  az  első  oláh  biblia  történetéhez.  Valentinus 
Bujdosó.  1871.  718. 

1646.  Gr.  NádasdyFerencz  két  utasítása.  Nagy  Imre.  1871.  52. 

1648.  Eédey  Perencz  hitlevele,  1648-b61.  Zs.  1876.  172. 

1648.  6r.  Forgách  Ferencz  temetésére  hívogató  levél,  1648. 
Szerémi.  1875.  63. 

1649.  —  Ujabb  községi  pecsétek.  Szél  Farkas.  1872.  421. 

1650.  Munkács  város  pecsétje.  Lehóczky  Tivadar.  1873.  136. 
1660.  Magyar  ágyúk  a  bodoki  várban.  Thaly  Kálmán.  1874. 428. 

1650.  Gr.  Csáky  Ferencz  első  házassága.  1650—1653.  Deák 
Farkas.  1875.  293. 

1650  A  Gebe-család  nemességéről,  Lehóczky  Tivadar.  1877. 566. 

1651.  Jász-berényi  deák-czéh.  Gyárfás  István.  1869.  741. 
(1651.)Adatokamagyarpecséttanhoz.GyárfásIstván.  1868. 487. 

1651.  Komáromi  Csipkés  György  munkáinak  czímsorozata. 
1651—1675.  —  ig.  Bölöni  Sándor.  1873.  137. 

—  Komáromi  Csipkés  György  magyar  nyelven  kiadott  mun- 
káiról Szabó  Károly.  1873..  345. 

—  Adalékok  Komáromi  Csipkés  György  magyar  munkáihoz. 
Ballagi  Aladár.  1873.  581. 

1663.  Komáromi  Csipkés  György  végrendelete.  1663.  I^. 
Bölöni  Sándor  1875.  278. 

1652.  Gr.  Draskovith  Johanna-Mária,  gr.  Erdödy  Miklósné 
női  hozománya,  1651-böl.  Hg.  Odescalchi  Arthúr.  1883.  352. 

(1655.)  Adatok  az  ipar  és  kereskedelem  történetéhez  Rimaszom- 
batban a  XVI.  és  XVn.  sz.  Szilágyi  Sándor.  1876.  okt  f.  27. 

1653.  Gr.  Zrínyi  Miklós  emlékirata.  U.  Rákóczi  György  feje- 
delemhez. 1653.  Thaly  Káknán.  1868.  633. 

1656.  Zrínyi  a  költő  két  levele  II.  Rákóczy  Györgyhöz.  Szilá- 
gyi Sándor.  1874.  357. 

1657.  Zrínyi  Miklósnak  egy  ismeretlen  levele.  T.K.  1868.447. 
1659.  Zrínyi  a  költő   levele  Szepes  vármegyéhez  a  Széchy- 

pörben.  1659.  Thaly  Káhnán.  1873.  133. 

1663.  Montecuccoli  Zrínyiről.  Thaly  Kálmán.  1883.  685. 
1663.  Adalékok  Zrínyi  a  költő  életéhez.  Thaly  Kálmán  1883. 59, 
1663.  Zrínyi  a  költőnek  levele.  1663—1664.  1872.  558. 

'  1654.  —  Régi  magyar  községi  pecsétek  a  Koháry-levéltárban. 
Thaly  Kálmán.  1871.  585. 

(1655.)n.  Rákóczi  György  fejedelem  összeköttetése  gr.  Nádasdy 
Ferenczczel.  Szilágyi  Sándor.  1874.  441. 

fl656.)  Bezzegh  György  és  veje.  Nagy  Iván.  1874.  369. 


28  A  SZÁZADOK 

1656.  Szolnoki  rabság  levele,  Koháry  Istvánhoz.  Valentinus 
Bujdosó.  1871.  214. 

1657. — További  adalékok  magyarok  iskoláztatásához  külfoldöiL 
Garády.  1870.  568. 

1657.  Vitnyédy  István  levele  növendékéhez  Ensel  Jánoshoz. 
Rózsahegy  1657.  közli:  Garády.  1870.  420. 

1657.  Vitnyédy  István  Ensel  Jánoshoz,  neveltjéhez  irt  levele. 
Sopron  dec.  24.  1657.  közli:  Garády  1870.  653. 

1661.  Vitnyédy  Istvánnak  növendéke  Ensel  ügyében  Kőszeg 
városához  irt  levele.  Sopron  1661.  jul.  3.  Garády.  1870.  731. 

1661.  Vitnyédi  Istvánnak  növendéke  Ensel  ügyében  Godyhoz 
irt  levele,  Sopron  jul.  3.  1661.  Garády.  1871,  153,  518. 

1658.—  Gyöngyös-Püspöki,  Szent-G^l  és  Kőzd  régi  pecsétel 
Nagy  Iván.  1874.  136. 

1658.  A  magyar  hadászat  történetéhez.  Zsilinszky  Mihály. 
1877.  276. 

1658.  Naplótöredék  1658-ból.  Hatos  Gusztáv.  1869.  333. 

1659.  Adalék  a  magyarországi  czigányok  történetéhez.  Csőn- 
tosi  János.  1877.  454. 

1659.  Régi  magyar  pecsét.  Ny.  A.  1875.  655. 

1659.  Váczi  rabközség  pecsété.  1659.  B.  Nyáry Albert.  1874  585. 

1659.  Barcsay  Ákos  levelezése  id.  gr.  Csáky  Istvánnal 
1659—1660.  Deák  Farkas.  1873.  407. 

(1660—61.)    Kemény  János  erdélyi  fejedelem  levelei  a  gr. 
Csákyak  kassai  levéltárában.  Deák  Farkas.  1873.  482. 
(1660.)  Kemény  János.  Márki  Sándor.  1883.  401. 

1660.  —  Régi  kűn  székek  pecsétéi.  Gyárfás  István.  1870.  309. 
1660.  —  Jászkún  községpecsétek  a  XVTL  századbóL   Gyárfás 

István.  1874.  719. 

1660.  Gr.  Nádasdy  Ferencz  országbíró  vadász-diplomája  és 
utasítása  fővadász  mestere  számára  1660.  Thaly  Káhnán  1875. 498. 

1661.  A  Mélykút  községi  pecsétről.  Dudás  Ödön  1872.  205. 

1661.  A  budai  csonkatorony  pecsété.  Nagy  Imre.  1868.  661. 

1662.  Szent-Gál  nemes  község  magyar  pecsété  1662-b6L  Thaly 
Kálmán.  1875.  418. 

1662.  A  nagy-enyedi  főiskola  kültörténete  1662-töl  1704-ig. 
Pesty  Frigyes.  1867.  177. 

(1663. — )  Adalék  a  Sághfai  Sándor-család  nemzedékrendéhez. 
Thaly  Káhnán.  1871.  140. 

—  Toldalék.  —  Thaly  Káhnántól.  1871.  355. 

1658.  Három  újabb  levél  Gyöngyösitől.  Thaly  Káhnán. 
1873.  506. 

1663.  és  1703.  Három  ismeretlen  levél  Gyöngyösi  Istvántól. 
Thaly  Káhnán.  1870. 123. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  29 

1668.  Gyöngyösi  István  életéhez.  Pauler  Gyula.  1870.  127. 

1669.  Ujabb  adalék  Gyöngyösi  István  életéhez.  Pauler  Gvula. 
1870. 421.  ^ 

1669.  Még  egy  levél  Gyöngyösi   Istvántól.   Thaly  Kálmán. 
X871.  281. 

1682—84.  Ujabb  adalékok  Gyöngyösi  István  életéhez.  Thalv 
Káhnán.  1872.  199.  ^ 

1664.  Koháry  István  tanulóköri  leveleiből.   Thaly  Kálmán, 
1876.  384, 

1682.  Adalékok  Koháry  István  fogságának  történetéhez.  Thalv 
Kálmán.  1870.  649. 

1684.  Koháry  István  rabsága  történetéhez.  Thaly  Kálmán. 
1872. 238.  ^ 

1685.  Koháry-műemlékek  a   szent-antali  kastélyban.   Thaly 
Kálmán.  1871.  56.  ^ 

(1665.)    A  czéhládákkal  való   körmenetek.    Rómer    Flóris. 
1877.  563. 

1666.  I.  Lipót  mátkájának  bevonulása  Bécsbe.  1666.  decz.  5. 
Dr.  Szádeczky  Lajos.  1884.  142. 

1667.  A  Kénosi  Sándor  levéltár  maradványa.  D.  F.  1876. 574. 
1668-71.  Adalék  Zrínyi  Péter  életéhez.  Pauler  Gyula.  1870. 

335. 

—  Zrínyi  Péter  (Életrajz)  I.  n.  Pauler  Gyula.  1867. 
89,  231. 

1669.  Hóhérszerzödés  a  XVII.  századból.  B.  Nyáry  Albert. 
1872.  48L 

1669.  Thököly  Imre  és  iskolatársai,  mint  színjátszók.  Thaly 
K:álinán.  1880.  411.  ^ 

1687.-Nagy-K6rös  pecsété  1687-böl.  Thaly  Káhnán.  1869. 499. 

1670.  Leszenyei  Nagy  Perencz  és  a  tállyai  tartományi  gyűlés. 
Botka  Tivadar.  1869.  73.  • 

1670.  Zimmermann  Zsigmondról.  Thallóczy  Lajos.  1881.  690. 

(1670.)  L  Apafi  Mihály  udvara  L  IL  Thallóczy  Lajos.  1878. 
413,  510.. 

1670.  A  beszterczebányai  gyűlés  1670.  Pauler  Gyula.  1874. 553. 

1672.  A  bujdosók  támadása  1672-ben.  I.  H  Hl.  Pauler 
Gyula.  1869.  1.  85.  166. 

—  Jelentés  a  maros-vásárhelyi  levéltárban  tett  kutatások- 
ról. Szilágyi  Sándor.  1880.  692. 

1679.  Thököly  Imre  és  a  bujdosók.  Zilahi  Kiss  Béla.  1882.  399. 

1685.  A  bujdosó  vezérek  bizonyságlevele  Apafi  ellen,  1685. 
Thaly  Kálmán.  1869.  266. 

1685.  »A  bujdosó  vezérek  bizonyságlevele  Apafi  ellen  1685.* 
T.  K.  1872.  123. 


30  A  SZÁZADOK 

1672.  Spankau  nyilt  parancsa  a  13.  felső-T&rmegyéhez  lB78-beü. 
Lehóczky  T.  1867.  283. 

(1673.)  A  gróf  Tolyay-család  naplója. Barabás  SamiL  1880.823. 
(1673.)  A  b.  Rudics-féle  Codex.  Szilády  Áron.  1881.  396. 

1673.  1673-diki  magyar  köríratú  pecsét.  Szalay  Ágoston. 
1871.  435. 

1674.  Sobjeski  János  lengyel  király  udvaráról  1674—1678. 
Deák  Farkas.  1881.  234. 

(1675 — 80.)  Jelentés  a  hazánkra  vonatkozó  zürichi  kéziratok- 
ról. Révész  Imre.  1875,  572. 

1676. 1.  Rákóczi  Ferencz  halála  és  temetése.  Thaly  Kálm&iL 
1873.  661. 

1677.  Wesselényi  Pál  kuruczos  levele  Barkóczy  Ferencihez. 
Valentinus  Bujdosó  1872.  273, 

1677.  Absolon  Dávid  küKöldi  követségei  1677—80  között, 
Szüágyi  Sándor.  1883.  32. 

(1680—90.)  Névcsere  (Bottyán— Batthyány).  Valentinus  Buj- 
dosó. 1868.  139. 

(1680  -  90.)  Körössy  öyörgy  fóljegyzései  a  XVTL  8z.-b6L  Tbalr 
Kálmán.  1875.  311. 

1680.  Báthory  Zsófia  levele  Zrínyi  Hónához.  Valentinus  Buj- 
dosó. 1873.  72. 

1680.  Zrínyi  Hona  válasza  Báthory  Zsófiához.  Valentinus  Buj- 
dosó. 1873,  216. 

1681.  Történeti  közlemény.  Báthory  Zsófia  gyászjelentése. 
Gróf  Homonnay  János  gyászjelentése.  Lehoczky  Tivadar.  1869. 328, 

1681.  Zrínyi  Hona  napjai  Báthory  Zsófia  halüa  után. 
1877.  880. 

1681,  Gr,  Dlésházy  István  György  levele  Szirmay  Istvánhoz. 
Garády.  1872.  276. 

1681.  Egy  áttérés  története  (1681.)  Chernél  Kálmán.  1876. 209. 

1681.  Thököly  Imre  a  »kumcz  királyc  mint  gazda.  Lehoczky 
Tivadar.  1870.  388. 

1682.  Adat  Zrínyi  Ilona  és  Thököly  Imre  házasságából 
Lehoczky  Tivadar.  1876.  750. 

(1683.)  Egykorú  emlékírat  Thököly  Imréről.  Nagy  Iván. 
1876.  655. 

1683.  Thököly  Kis-Rómában.  Récsey  V.  Alfonz.  1882.  144. 

1685.  Tököly  Imre  hűtlenségi  pere  Erdélyben.  16B5-beii. 
Szabó  Károly.  1869.  209. 

(1685.)  Az  Izsák  család  levéltárából.  Sz.  S.  1876.  653. 

1682.  Egykorú  jelentés  a  kassai  citadella  megvételére  1682. 
Thaly  Kálmán.  1872.  416. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  31 

1683.  Egy  Thököly-korabeli  alispáni  tót  körlevél.  Zsilinszky 
Mihály.  1873.  217. 

(1683.)  A  boszorkányok  történetéhez.  Szilágyi  Sándor.  1881. 

593.  1683.  Draskovich  Miklós  országbíró  levele  Thököly  dunántúli 
biztosaihoz.  Thaly  Kálmán.  1872.  483. 

1683.  Adalék  a  magyar  hódoltság  történetéhez.  Thallóczy 
Lajos.  1875.  739. 

1683.  Az  1683-iki  hadviselés  és  irodalma  I.  II.  m.  IV.  közi. 
Dr.  Szalay  József.  1884.  561,  634,  756,  827. 

1683.  A  felső  vármegyék  rendéinek  gyűlése  Kassán  1683-ban. 
I,.n.  közL  Majláth  Béla  1883.  117.  243. 

(1683.)  Egy  eperjesi  kereskedő  a  XVII.  sz.  Thallóczy  Lajos. 
1881.  okt.  f.  62. 

1684 — 5.  Ismét  egy  nagykunsági  pecsét.  Gyárfás  István. 
187L  63. 

1684.  Részlet  Buda  1684-iki  ostroma  idejéből.  Deák  Farkas. 
1884.  878. 

1685.  Érsek-Ujvár  ágyúi  1685-ben.  Ifj.  Fehérpataky  László. 
1877.  177. 

1686.  CaraSa  Debreczenben.  Zsilinszky  Mihály.  1876.  584. 
(1686.)  Zászlók  ára  a  XVTI.   században.  Thallóczy  Lajos. 

1877,  457. 

(1686.)  Adatok  a  magyar  czigányok  történetéhez.  Lehóczky 
Tivadar.  1881.  152. 

(1686.)  Bornemisza  Anna  gazdasági  naplója.  Thallóczy  Lajos. 
1877.  882. 

1686.  Magyar  kőríratú  pecsétek.  Eötvös  Lajos.  1869.  66. 

1686.  Az  1686.  évi  visszafoglalás  után  Budán  maradt  törökök. 
Némethy  Lajos.  1877. 138. 

1686.  Buda  visszavételének  emlékérmei.  1686.  sept.  2. 1.  ü. 
m.  közi.  Dr.  Tergina  Gyula.  1884.  594,  697,  787. 

1686.  Tábori  lelkészek  Budavár  bevételénél  1686.  Dr.  Némethy 
Lajos.  1884.^346. 

1686.  Érdekes  episod  Buda  1686-iki  vívásának  történetéből. 
Thaly  Kálmán.  1884.  604. 

1686.  Buda  kétszázados  ostromának  történetéhez.  Bubics 
Zsigmond.  1884.  800. 

1687.  Tüzes  Gábor  valódi  neve.  Thaly  Kálmán.  1882.  869. 
1687.  A  Oara£fa  által  kivégeztetett  Keczer  Gábor  és  Véber 

Dániel  elkobzott  ingóságainak  leltárai  1687.  Valentinus  Bujdosó. 
1874.  137. 

1687.  Bottyán  János  nemes  levele.  L.  Gyárfás  Zsigmond. 
1882. 154. 


32  A  BZÁZADOK 

1687.  Az  egri  vár  ágyúi  és  löszerei.  ThalyKálmáiL  1872.337 
1687.  Nagy-Körös  pecsété.  T.  K  1870.  731. 
(1690.)  Nyílt  levél  a  »Századok«  *248. 1.  megjelent  bírálatra. 
(Savoyai  Eugen  hadjáratai,  bírálta  Szalay  József).  Br.  Sacken  E. 

1882.  699. 

(1690.)  Az  erdélyi  kir.  főkormányszéki  levéltár  közigazgatási  és 
tudományi  értéke.  Jakab  Elek.  1873.  357. 

1690. —  Régi  magyar  községi  pecsétek  Tolnából.  Höke  Lajos. 

1872.  718. 

1690 —  Régi  magyar  községi  pecsétek.  Thaly  Kálmán.  1869. 
270. 

1694. —  Két,  biharmegyei  régi  magyar  pecsét  Márki  Sándor. 
1870.  70. 

1695.—  Solt  község  1710-iki  és  Bakony-Szent-László  1695-iki 
pecsété.  Thaly  Kálmán.  1874.  220. 

1695.  Hemád-németii  pecsét.  T.  K.  1871.  163. 

1696.  »Palcai  Tanac  Fecete  Anno   1696.«    Langer  Géza. 

1873.  143. 

(1697—99.)  Az  ál-Károlyi.  Waltherr  Imre.  I.  H.  közL  1873. 
185,  266. 

1700.  Károlyi  Sándor  versei  az  »ál-Károlyi«-róL  Thaly  Kál- 
mán. 1873.  513. 

1697.  Egy  adat  Tüzes  Gábor  életéhez.  Kisfaludy  Zsigmond. 

1883.  596. 

1697.  Az  apostagi  pecsét.  Eötvös  Lajos.  1869.  271. 

1698.  Egy  rendőri  szabályzat  a  XYII.  századból  Demkó  Kál> 
mán.  1880.  829. 

XVn.  sz.  Rozsnyay  Hédervárott  T.  K  1868.  345. 

XVil.  sz.  A  bercsényi  grófok  czfmere.  Yalentínus  Bujdosó. 
1868.  270. 

Xyn.  sz.  A  Rákóczi-Rozsnyai-ének  s  egy  általános  történebni 
napló  tervezete.  Révész  Imre.  1872.  197.  

XYU.  sz.  A  magyarországi  török  hódoltságról  XVIL  sz.  t&- 
rök  forrás  szerint.  I,  U.  közL  Bálinth  Gábor.  1870.  233,  297. 

xyn.  sz.  Babonaság  s  kuruzslás  a  XVlL  században.  Le- 
hóczky  Tivadar.  1872.  649. 

xyn.  sz.  Adalék  a  hazai  babonák  történetéhez.  Doby  Ant&L 
1876.  583. 

XVil.  sz.  Egy  németajkú  város  megmagyarosodása  a  XYU 
században.  Miknlik  József.  1883.  688.  

xyn.  sz.  Adalék  a  külföldi  iskolázás  ^történetéhez  a  XYU 
században.  H.  A.  1883.  154. 

xyn.  sz.  vége.  Gyógyítások,  ráolvasás  és  babonaság  által 
Thaly  Káhnán.  1883.  363. 


tAkgy-  é8  névmutatója.  33 

1701.  Régi  magyar  községi  pecsét  s  új  adat  Bercsényi  mene- 
küléséhez. Thaly  Kálmán.  1870.  567. 

1701. —  Régi  magyar  községi  és  czéhpecsétek.  1873.  361. 

1701. —  Pótlék  régi  magyar  községi  pecséteink  statisztikájához. 
Langer  Géza.  1874.  61. 

1703—11.  A  ráczok  ellen-forradalma  1703—1711. 1.  11.  III. 
kíVzl.  Hornyik  János.  1868.  530,  608,  694. 

1703.  Károlyi  Sándor  naplójának  töredéke  1703-ból.  Waltherr 
Imre.  1872.  713. 

—  n.  Eákóczi  Perencz  kora  a  gr.  Osákyak  Szepesvármegye 
•' s  a  b.  Palocsay-család  levéltáraiban.  I.  II.  III.  közi.  Thaly  Kálmán. 
1873.  9,  100,  172. 

(1 703.)  Károlyi  Sándor  emlékiratai  a  Rákóczi-háború  kezdeté- 
ről Thaly  Kálmán.  1874.  312,  396. 

(1703.)  Bertalan  kigyója.  Tamaskovics  János.  1881.  277. 

1704.  Gyürky  Ádám  temetési  zászlaja  1704rböl.  Thaly  Kál- 
mán. 1869.  133. 

1704.  Gróf  Eszterházy  Ferencz  fegyverzetének  leltára.  Eszter- 
líázy  János.  1869.  416. 

1704.  Lengyel  képíró  Magyarországon  a  kuruczvilágban  és 
iir.  Bercsényi  László  zenemestere.  P.  K.  1869.  744. 

1704.  A  ^Névtelen Labancz  Napló*  többénem  névtelen.  T.K. 
1872.  125. 

1704.  Gróf  Bercsényi  Miklós  mint  m.  kir.  udvari  kanczellár 
1704—1705.  Thaly  Kálmán.  1874.  709. 

-1669—1705.  Ghymesi  gróf  Forgách  Simon,  mint  író  1. 11. 
Thaly  Kálmán.  1882.  529,  617. 

1705.  A  Szécsényi  országos  szövetséglevél.  Thaly  Kálmán. 
1870.  337. 

(1 705.)  Asztali  rendtartás  egy  kuruczvilági  főúr  Forgách  Simon 
u<lvarában.  B.  Nyáry  Albert.  1873.  445. 

(1706.)  Bessarábiai  magyarok.  Thaly  Kálmán.  1868.  582. 

1705.  Adalék  a  debreczeni  könyvtár  és  nyomda,  továbbá  a 
uagy-enyedi  fötanoda  történetéhez.  T.  K.  1872.  121. 

1705.  Bay  Mihály  és  Pápay  Gáspár  naplója  tatárországi  kö- 
Trtségilkröl.   1705—1706. 1,  11.  közL  Thaly   Kálmán.    1873.  538, 

(1705.)  Thököly  Imre  codicillusa.  Thaly  Kálmán.  1874.  582. 

(1705—1720.)  Magyar  történetírók  életéhez,  I.  Rozsnyay  Dávid. 
IL  Babócsy  Izsák.  Hl.  Mikes  Kelemen.  Thaly  Kálmán.  1874.  53, 
126.  és  213. 

1705.  Meteorkő-hullás  1705-ben  a  Vág-Duna  meDett.  Thaly 
Kálmán.  1876.  420. 

A  M.  TOrt.  Társ.  kiadványainak  czim-  és  tartalomjegyzéke.  3 


34  A  SZÁZADOK 

I 

* 

(1705.)  Berthóty  Perencz  kurucz  generális,  mint  régész.  Th  Ur 
Kálmán.  1880.  486. 

1705.  Egy  magyar  követség  Svédországban  1705-l}en.  MajUtii 
Béla.  1880.  785. 

(1705.)  Felhívás  Grömör-  és  Borsodmegye  történetkcdvelöih^:. 
Thaly  KÍ,lmán.  1881.  712. 

1706.  A  székelyeket  1706.  Napra,  Holdra,  Csillagokra  eót- 
tik.  Thaly  Kálmán.  1875.  62. 

1706.    Szihalom  község    pecsété   1706-b6L    Poltény   Jin-s 
1875.  65. 

1706.  Éremtani  adalék  a  rézpolturák  és  libertások  éremanyi 
gához.  Thaly  Kálmán.  1881.  776. 

1706.  Bezegh  Qábor  sírirata,  1706.  Thaly  Kálmán.  1876. 25: 

1706.  Bezegh  Gábor  síríratához.  Kapronczay  Ede.  1876.  U\ 

—  Kumcz  vezényszavak.  Thaly  Kálmán.  1868.  740. 

—  Székely  székek  szokása.  Thaly  Kálmán.  1869.  125. 

1707.  Klement  János  ]Sfíhály,  II,  Rákóczi  követe  Berlini)' 
Hágában,  Londonban.  I,  IL  közi.  Szalay  László.  1870.  1,  73.  187) 
587. 

—  Régi  magyar  helynevek.  Valentinns  Bujdosó.  1875.  348. 
1707.   Dunántúli  hadjárat  1707-ben.  Hadtörténelmi  taBÚ. 

mány.  L  11.  III.  IV.  V.  VI.  Thaly  Kálmán.  1879.  277,  365, 4.Vv 
598,  629.  1880.  22,  118. 

1707.  Ki  volt  Osobáncz  megvédöje  1707.bQn?  Thaly  Kálmí 
1881.  65. 

—  Jóslatok  és  babonás  hiedelmek  a  Rákóczi-korban.  L  IL  k^: 
Thaly  Kálmán.  1881.  40,  115. 

—  A  Zircziek  a  Rákóczi-korban.  Rajniss  Gy.  1881. 155. 

(1707.)  A  zircz-cistercziek  administratora  a  Rákóczi-korh. 
Thaly  Kábnán.  1881.  768. 

(1708.)  A  b.  Nyáry-család  kuruczvilági  serlege.  T.  K 1869.  OT  • 

(1708.)  A  M.  Tört.  Társ.  átirata  Tohia  megye  közönségéh' 
Béri  Balogh  Ádám  emléke  ügyében.  1870.  645. 

(1708.)  Lázi  község  pecsétje.  Langer  Géza.  1872.  719. 

(1708.)  Magyar  történetírók  életéhez.  V.  Bél  Mátyás.  Thi 
Kálmán.  1875.  282. 

1709.  Bottyán  tábornok  haláláról  s  temető  helyéről.  Th-t 
Káhnán.  1867.  167. 

1709.  Steinville  tábornok  ágyúi.  T.  K.  1870.  257. 

(1709.)  Boldog  ünnepek  kívánása  a  régi  magyaroknál  E^. 
darmai  Palotás  Miklós.  1871.  357. 

1709.  Láthatian  emberek  Murányon,  1709-ben-  Valent:u. 
Bujdosó.  1873.  516.' 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  35 

1709.  A  lőcsei  nyomda  történetéhez  és  Pápai  Páriz  Ferencz 
életéhez  adalék,  1709-h61.  Thaly  Kálmán  1884.  903. 

(1710-ig)SzéchényiPálkalocsai  érsek  s  magyar  nemzeti  politika 
(1642—1710).  Koszorúzott  pályamű.  Lánczy  Gyula.  1882.  273. 

—  Észrevételek  Lánczy  Gyula:  ^Széchényi  Pál.«  ez.  tanul- 
mányára. Thaly  Káhnán.  1882.  479. 

—  Válasz  Thaly  Kálmán  észvevételeire.  Lánczy  Gyula, 
1882.  682.  • 

—  Nyilatkozat  Thaly  K.  észrevételére.  Gr.  Széchen  AntaL 
1882.  609. 

—  Végszó  Lánczy  Gyula  úr  »vála8zá<-ra.  Thaly  Kálmán. 
1882.  789. 

—  Nyilatkozat  Thaly  Kálmán  végszavára.  Lánczy  Gyula. 
1882.  868. 

(1710.)  Pest  város  történetéből.  Salamon  Perenéz.  1875.  533. 

1710.  Pestis  és  éhhalál  Körmöczbányán.  1710.  Krizko  Pál. 
1879.  435. 

1711—72.  A  magyar  történetirodalom.  1711—1772.  I§. 
Szinnyey  József.  1876.  396. 

1711.  Adalék  Mányoky  Ádám  életéhez  és  Bákóczi  mint  mú- 
bíráló.  Thaly  Káhnán.  1874.  512. 

—  A  Rákóczi-ház  ^s  Árpád  vére.  Thaly  Kálmán.  1882. 239. 
1715.  Boszorkány  per  1715-ben.  Székely  Sándor.  1869.  67. 
(1716.)  Az  utolsó  temesi  pasa.  Böhm  Lénárt  1869.  131. 
1717.  Károlyi  Sándor  hadi  előterjesztése  s  észrevételei  az  1717. 

tatárjárásról  Thaly  Kálmán.  1867.  55. 

1719.  Vay  Ádám  síremléke  és  a  Meskó  család  Poroszország- 
lian.  Thaly  Kálmán.  1874.  429. 

(1720.)  A  magyar  királyi  udvar  lelkészei.  R  V.  1881.  766. 

(1722. — )    Magyar  köriratú  pecsétek.    Szalay    Lnre.    1877. 

n78. 

(1722.)  Nemesi  Akadémia  terve  a  múlt  század  első  feléből.  Dr. 
Károlyi  Árpád.  1884.  1. 

1723. —  A  pragmatica  sanctio  története  Erdélyben.  I.  II.  TIT. 
IV.  Jakab  Elek.  1879.  189,  306,  413.  1880.  300. 

(1723.)  A  gr.  Haller  fiúk  iskoláztatása  a  XVIII.  sz.  első  felé- 
bt'U.  I,  n.  közi.  Berkeszi  István.  1883.  342,  430. 

1727.  n.  Apafi  Mihályné,  Bethlen  Kata  hagyatéka.  L  11.  HL 
küzl.  Jakab  Elek.  1883.  668,  786,  857. 

1729.  A  gr.  Károlyiak  és  az  olasz  Carolisok.  Waltherr  Imre. 
1873.  688. 

(1730.)  Öinay  MMós  magyar  törlénetbuvár  emlékezete.  Révész 
Imre.  1868.  217,  296. 

(1731.)  Régi  jász-kún  térmértékek.  Gyárfás  István.  1880.  679. 

3* 


36  A  8ZÁZAD0K 

(1732.)  Nagy  férfiak  toborzása  Magyarországon  L  Frigyes  Vil- 
mos számára  1732--1735-ben.  Pettkó  Béla.  1882.  669. 
1733.  Ráday  Pál  sírirata.  T.  K  1870.  258. 

1733.  Még  egyszer  Ráday  Pál  sírirata.  Szél  Farkas.  1873.  29^. 

1734.  Gr.  Csáky  István  síremléke  a  mainzi  székesegyliázban. 
Kámánházy  Béla.  1873.  142. 

—  Még  egy-két  szó  gr.  Csáky  István  sírjáról.  Kámánházy  Béla 
1873.  143. 

1735.  Adalékok  az  1835-iki  Péró-  s  1754-iki  Törő-,  Pethö-  k 
Bnjdosó-féle  népforrongás  történetéhez.  Thaly  Kálmán  és  ZsUinszkr 
Mihály.  1870.  30. 

(1736.)  Miveltségi  állapotok  Temesváron  a  XVIEL  században. 
Pesty  Frigyes  1877. 49. 

1738.  A  beregmegyei  orosz  nép  Rákóczi  mellett  tüntet  173s- 
ban.  Lehóczky  Tivadar.  1867.  280. 

(1740.)  A  szombatosok  szertartás  könyvéről.  Deák  Farkas 
1875.  412. 

1742.  A  Corpus  Juris  negyedik  kiadása.  Thallóczy  Lajos 

1881.  146. 

(1743.)  Szabadka  város  nevéről.  Iványi  István-  1882.  493. 

1744.  Az  1744-diki  hadjárat  és  hg.  Battyányi  Károly.  Kápolnai 
P.  István.  1869.  439. 

1745.  Boszorkánytárgyalás  a  múlt  században.  Br.Mednyánszkr 
Dénes.  1883.  598. 

(1749.)  A  Theresianum  magyar  alapítványainak  történetéhez. 
Hegedűs  C.  Lajos.  1878.  361. 

(1752.)  Virág  Benedek,  mint  történetíró.  Zsilinszky  Mihály. 
1880.  207. 

(1755 — )  Nagyszeben  a  múlt  század  második  felében.  L  U 
Wertheimer  Ede.  1880.  388,  466. 

(1758.)  Adalék  a  telepítés  kérdéséhez.  Jakab  Elek.  1882.  812 

1760.  Csakugyan  Bod  Péter  s  nem  Bessenyey.  Foltíny  Jánov 
1870.  729. 

(1760.)  Késő  elismerés  egy  elfeledett  író  iránt.   Jakab  Elek 

1882.  45. 

(1762.)  Gr.  Esterházy  Bálint  emlékiratairól  gr.  SzécsenAnUi 
1877.  okt.  f  50. 

1768.  Irodalom  történeti  adalékok  —  r.  1872.  202. 

1770—1821.  Kovachich  levelezései  Csillagh  Gyula.  1869. 
334. 

1772.  Zemplin-Zemlin,  s  a  néhai  helytartótanács  földírati  jár 
tassága.  V.  D.  1871.  724. 

1775.  Néhány  adat  Messerschmidt  J.  X.  szobrász  életrajzá- 
hoz. Dr.  Dux  Adolf.  1878.  670. 


tírgy-  és  névmutatója.  37 

1778.  Magyarország,  s  a  bajor  örökösödési  háború,  I.  IL 
Schwicker  J.  Henrik.  1878.  389,  487. 

(1780.)  n.  József  császár  és  Katalin  orosz  czámö.  N.  I. 
1872.  420. 

(1780.)  II.  József  első  foglalási  tervei.  Dr.  Marczali  Henrik. 
1880.  185. 

(1780—)  Erdély  országgyűlései  története  IL  József  alatt.  I.IL 
Közi.  Jakab  Elek.  1884.  226,  324. 

1780 — 90.  n.  József  kora  hazánkban.  Pulszky  Perencz.  1882. 
123. 

1786.  £Í  hozta  vissza  a  hazába  Mikes  Kelemen  kéziratait? 
Thaly  Káhnán.  1875.  573/2. 

1789 — 90. Porosz-magyar  viszonyok  1689 — 90-ben. dr.  Marczali 
Henrik.  1878.  305. 

(1790.)  Benkő  József  életrajzához  gr.  Mikó  Imre.  1867. 227. 

1790.  A  korDnaörzö  nemesek  naplója  1790-b6L  Dr.  Márki 
Sándor.  1881.  335. 

(1790.)  Sinkay  G.  Gergely  krónikája  I.  H.  lEL  Hunfalvy  Pál. 
1878.  347,  446,  656. 

(1794.)  Adalék  Sinkai  György  életíratához  I.  11.  közL  Jakab 
Elek.  1881.  677,  756. 

(1791.)  Bolla  Márton  és  Éder  Károly  meg  az  oláh  incolatus. 
I.  n.  HL  IV.  Hunfalvy  Pál.  1879.  510,  541,  668,  718. 

1793.  Gr.  Keglevich  István  tábornok  sírköve  Elzászban,  1793. 
1874.  498. 

(1794.)  Martinovics  élete  I.  EL  Fraknói  Vihnos.  1877. 193. 293. 

(1794.)  Martinovics  és  társainak  összeesküvése  I.  II.  III.  IV. 
V.  Fraknói  Vilmos.  1878.  1,  115,  213.  1879.  31,  127, 

1795.  Adat  a  Martinovics  ügyhöz.  Márki  Sándor.  1870.  197. 

1798—1857.  Comte  Ágost  és  a  történelem  1. 11.  HL  közL  Pau- 
ler  Gyula.  1873.  225,  391,  462. 

XVm.  sz.  Ki  volt  Enyedi  Pál  ?  1879.  442. 

XVLI.I.  sz.  Menyekzöi  szabályzat  a  múlt  századból  Lehóczky 
Tivadar.  1876. 137. 

XVül.  sz.  vége.  Huszonkilencz  jellemzés.  Márki  Sándor. 
1882.  421. 

(1801.)  Kelemen  Lajos  életének  ismertetése.  Jakab  Elek. 
1882.  760. 

1807.  Adalék  irodalmunk  történetéhez.  Horvát  Árpád.  1879. 83. 

(t  1830.)  Feszler  Ignácz  Aurél  Abafi  Lajos.  1878.  618. 

1842-töl  Az  erdélyi  honismertető  egylet  tudományos  munkás- 
sága eredményeiről  Jakab  Elek.  1870.  523. 

1862.  A  Corvina  visszajutott  codezei  felfedezésének  története. 
Ipolyi  Arnold.  1877.  463. 


38  A  SZÁZADOK 

1867.  Szontágh  Dániel  emlékezete.  Pesty  Frigyes.  1867.  S^í 
1867.  Egy  levéltárnok  emléke  (Al-torjai  Miké  Sándor),  Jak/ 
Elek.  1867.  266. 

1867.  A  M.  Történelmi  Társulat  keletkezése.  Thaly  Kaim 
1867.  1. 

1868.  Titkári  jelentés  a  M.  Tört.  Tár.  1868.  máj.  14.  kaz?^v 
lésén.  Thaly  Kálmán.  1868.  365. 

1868.  Gr.  Mikó  Imre  elnöki  beszéde  a  M.  Tört  Tár.  18b' 
máj.  14.  közgyűlésén.  1868.  357. 

1868.  Ráth  Károly  (1829—1868).  1868.  Necrolog.  341. 

1869.  Emlékbeszéd  Eáth  Károly  felett.  Ipolyi  Amoli  ISh 
máj.  30.  1869.  361. 

1869.  Titkári  jelentés  a  Magy.  Tört  Társ.  1869.  éyi  má 
30-án  tartott  nagygyűlésén.  Thaly  Kálmán.  1869.  353. 

1869.  Gr.  Mikó  Imre  elnöki  megnyitó-beszéde  a  M.  Tört.  T.i 

1869.  évi  május  30-án  tartott  nagygyűlésén.  1869.  345. 

1869.  Történeti  naptárak.  Márki  Sándor.  1871.  722. 
(1870-ig.)  Helyi  monographiák.  Nagy  Iván.  1870.  89. 

—  Pótlék   a  helyi   monographiákboz.  Nagy  Iván  és  Ijk^ 
Arnold.  1870.  191.  —  Harmath  Károly.  1870.  565. 

1870.  Czímertani  figyelmeztetés.  Br.  Nyáry  Albert  187ö.  ^' 
1870.  Schulcz  Ferencz  (f  1870.)  1870.  655. 

1870.  Podhraczky  József  (f  1870.)  1870.  571. 
1870.  Magyarországi  történeti  térkq>ének  némely  keUéker 
Pesty  Frigyes.  1870.  291. 

1870.  Montalembert  marquis  (f   1870.  mart.    15.)  W.  Gj 

1870.  267. 

1871.  Az  államlevéltári  enquéte  javaslata.  1873.  1. 
1871.  Érdy  János  (f  1871.)  1871.  360. 

1871.  Báró  Eötvös  József  (f  1871.  febr,  2.)  1871.  154. 

1871.  Emlékírat  gr.  Lónyay  Menyhért  min.  elnökhöz  Keic  - 
Szörény  vármegyék  folélesztése  tárgyában.  1872.  193. 

1872.  Eötvös  Lajos  (f  1872.)  1872.  206. 

1872.  Főispánok  névsora  (indítvány).  Márki  Sándor.  1872.  tó 
1872.  Jelentés  és  bírálat  az  1872.  évi  kortani  pályamfiveb 
Horvát  Árpád,  1872.  31. 

1872.  A  vármegyék  történeti   monographiájának  tervraj:- 
Pesty  Frigyes.  Dr.  Praknói  Vilmos.  1872.  412. 

1873.  A  székely  nemzet   története  megírása  végett  gyöjí^' * 
pályadijalap  állása.  Jakab  Elek.  1873.  363. 

1873.  Thierry  Amadé  (f  1873.)  1873.  290. 

1874.  Szabó  András  (i;  1874).  1874.  289. 

1875.  Br.  Kemény  Zsigmond  emlékezete.  Salamon  Fereüc: 
1876.  56. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  39 

—  Banké  Lipót  (tanulmány)  Wertheimer  Ede.  1875.  583. 
1875.  Toldy  Ferencz  emlékezete,  (f .  1875.  decz.  10.)   Szabó 
Károly.  1876. 177. 

1875.  Történeti  értekezések  az  iskolai  programmokban.  Sán- 
aoi-fi.  1875.  641. 

1876.  Vidéki  mozgalom  a  régészet  és  történelem  terén.  Hampel 
József.  1876.  49. 

1876.  A  magyar  mű-  és  történeti  emlékek  kiállítása.  I.  A. 
1876.486. 

1876.  A  vidéki  régiségi  muzeumok  Hampel  József.  1876.  306. 

1877.  Szalay  Ágoston  (f  1877.)  1877.  458.' 

1877.  A  horvát  jogtörténelem  megírása  egy  jeles  nőtől.  Botka 
TÍTa<lar.  1877.  452. 

1877.  Szalay  Ágoston  emlékezete,  Hegedűs  C.  Lajos,  1877. 678. 

1877.  Emiéibeszéd  gr.  Mikó  Imre  felett  Br.  Kemény  Gábor. 
1S77.  97. 

1877.   A  vasmegyei  régészeti  egylet.  Lipp  Vilmos.  1877.  148. 

1877.  Levél  a  ^Századok*  1 — 4.  füzetéről.  Kossuth  Lajos. 
1877.  765. 

1877.  Válasz  Kossuth  Lajos  levelére.  Fraknói  Vilmos. 
1877.  773. 

1877.  Nyilatkozat  Kossuth  Lajos  levelére.  Hunfalvy  Pál. 
1877.  776. 

1878.  Horváth  Mihály ;  necrolog  (f  1878.  aug.  19.)  1878.  746. 

1878.  A  litterarum  stallum.  Szilágyi  Sándor.  1878.  375. 

1879.  A  rumun  nemzeti  levéltár.  Thallóczy  Lajos.  1879.  697. 

1879.  Csengeiy  Antal  emlékezete.  Deák  Farkas.  1880.  705. 

1880.  Az  ó-budai  amphi-theatrum  Deák  Farkas.  1880.  695. 

1880.  A  Dlugosz-ünnepély  Krakkóban  1880.  máj.  18—21. 
Szádeczky  Lajos.  1880.  613. 

1881.  Fabritius  Károly  (t  1881.)  Szilágyi  Sándor.  1881.  179. 

1881.  Révész  Lnre  (t  1881.)  Szilágyi  Sándor.  1881.  274. 

1882.  A  vaticani  levéltár  kincseinek  publicatiója.  1882.  520. 
1882.  Az  országos  levéltár  kiállítása.  Csánki  Dezső.  1882. 514. 
1882.  Jelentés  a  Bay  Hona  úrhölgy  által  kitűzött  pályakér- 

<l^sre  beérkezett  pályaművekről.  Grr.  Széchen  Antal  1882.  265.  Ipo- 
lyi Arnold  1882.  269. 

1882.  Törvényjavaslat  a  gy.-fehérvári  káptalani  s  a  kolosmonos- 
tori conventi  orsz.  levéltáraknak  a  m.  országos  levéltárral  egyesíté- 
siéről. 1882.  433. 

1882.  Arany  JánoS;  (f  1882.  oct.  22.) ;  necrolog.  1882.  785. 

1882.  Történeti  értekezések  iskolai  értesítőkben.  1882.  877. 

1882.  Br.  Radvánszky  Antal  emlékezete  (1807—1882).  Deák 
Farkas  1883.  313. 


40  VIDÉKI  KIRÁNDULÁSOK. 

1883.  A  karlóczai  patriarchális  és  a  fruskagórai  manosux*: 
szerb  leyéltárak  I.  11.  közi.  Dr.  Szentkláray  Jenő.  1883.  144.  369. 

1883.  Barátosi  Mircse  János.  1834 — 1883.  (necrolog)  Sziláirri 
Sándor.  1883.  179. 

1883.  A  magyar  történetírás  szabadsága.  Szilágyi  Sánil : 
1883.  86. 

1883.  Határőrvidék  és  legújabb  monographusa.  Dr.  BalUj 
Aladár.  1884.  52. 

1883.  Történeti  értekezések  iskolai  értesítőkben.  Szádaczk;. 
Lajos.  1883.  897. 

1884.  Évi  jelentés  a  Magyarországi  Yaticani  Okirattárról.  Dr 
Fraknói  Vibnos.  1884;  89. 

1884.  Történeti  seminarium  felállítása  egyetemeinken.  18>i 
166. 

1884.  Történeti  szakoktatásunk  az  egyetesien  s  azon  túL  D: 
Hampel  József.  1884.  167. 

1884.  Történeti  ötvösmükiállitás  megnyitása.  1884.  265. 

1884.  Indítvány  egy  magyar  glossarinm  ügyében  L  IL  III 
közi.  Dr.  Pinály  Henrik.  1884.  271.  372.  461. 

1884.  Styl  és  történelem  (Jegyzetek  az  ötvösmfikiállitásrcl 
Tagányi  Károly.  1884.  493. 

1884.  Történeti  értekezések  iskolai  programmokban.  1881. 714 

1884.  Történeti  értekezések  iskolai  értesítőkben  L  IL  kózl 
Dr.  Szádeczky  Lajos.  1884.  717.  812. 

1886.  Az  1886.  ünnepély  előkészületei.  1884.  760. 


Vidéki  kfrándúiások. 

L 

A  Bf.   Történelmi  Társulat  első,  1868^i  kolozsvári  kirándulás:. 

Horváth  Mihály  elnöki  megnyitó  beszéde   1868.  szept  il.: 

1868.  521. 
Felolvasások : 

Beatrix  királyné,  IL  Endre  hitvese.  Br.Nyáry  Albert  1868. 593 
A  bujdosók  támadása  1672-ben Pauler  Gyula.  1869. 1.  85.  l^^. 
Básta  György  emlékirata  Budolf  császárhoz  Erdélyt  illetőleg 
1602.  íd.  gr.  Teleki  Domokos.  1868.  553. 

A  kirándulás  leírása  s  jelentések.  1868. 566. 

n. 

A  M*  T^rt.  Társ.  ISSS-ik  évi  hontmegyei  kirándéldMcu 

Horváth  Mihály  elnöki  beszéde  Ipolyságon  1869.  asept  204il 

1869.  513. 


VIDÉKI  KIRÁKDÚLÁSOK.  41 

Hont  vármegye  Arpádkori  birtokosairól.  Nagy  Iván  1869.  520. 

Korothnay  Katinka.  Véghelyi  Dezső.  1870.  14 

Az  ó-básti  Pogányvár.  Br.  Nyáry  Jenő.  1870.  97. 

A  hazai  borászat  történetéről.  Gryürky  Antal. 

A  levéltárvizsgáló  bizottságok  jelentései.  Nagy  Iván,  Nagy 
Imre,  Véghelyi  Dezső,  Haán  Lajos,  Thaly  Kálmán,  b.  Nyáry 
Albert,  b.  Nyáry  Jenő.  1869.  B89. 

M.  Tört.  Társ.  2-ik  vidéki  gyűlése  Hontmegyében  (1869.  szept. 
19—28.)  leírása,  1869.  566. 

m. 

A  M.  Tört  Társ.  1870.  évi  vasmegyei  kirándulása.  1870.  560. 

A  M.  Tört  Társ.  1870.  vasmegyei  kirándulásában  részt  vett 
bizottságok  jelentései.  Thaly  K.,  Szabó  Károly,  Supala  Ferencz, 
Nagy  Imre,  Véghelyi  Dezső.  1870.  581. 

^      IV. 

A  M.  Töri.  Társ.  zemplén-ungi  kirándulása  187 l-ben. 

Horváth  Mihály  elnöki  megnyitó  beszéde  Leleszen  1871.  szept. 
12.  1871.  585. 

A  leleszi  bizottság  jelentése.  1871.  592. 

A  pálóczi  bizottság  jelentése.  Nagy  Imre.  1871.  656. 

Az  ungi  kisebb  levéltárakról  Nagy  Imre.  667. 

A  hómonnai-sztárai  bizottság  jelentése.  Szabó  Károly.  672. 

Szabó  Károly  jelentése  könyvtárbúvárlatairóL  685. 

A  kirándulás  leírása.  568. 

V. 

A  M.  Tört.  Társ.  1872'ik  évi  szepesvidéki  kirándulása. 

Horváth  Mihály  elnöki  beszéde  a  szepesi  káptalanban  1872. 
szept  16-án  a  zárgyűlésen.  1672.  499. 

Bizottsági  jelentések : 

A  Szepesvár-mindszenti  bizottság  jelentése.  603. 

A  lőcsei  bizottságéi  (Pesty  Frigyes,  Pauler  Q-yiüa,  Hanthó 
Lajos,  Thaly  Kálmán)  618,  579. 

A  gr.  Csáky-család  kassai  ága  levéltáráról.  Deák  Farkas.  622. 

A  br.  Falocsay  család  levéltáráról.  Beizner  János.  636. 

A  markusfalvi  bizottság  jelentése.  Nagy  Imre.  659. 

A  késmárki  bizottságé.  Szabó  Károly.  678. 

Szabó  Károly  jelentése  könytárbuvárlatairól.  688. 

Kandra  Kabosé  a  gr.  Csáky-féle  missilis  levelekről  (a  borsodi 
végbázak  történetéhez  a  XVEI.  sz.)  695. 

Á  kirándulás  leírása.  519. 


42       *  TIBÉKI  KIRÁNDULÁSOK. 

VI. 

A  M.  Tört.  Tára.  1874-ik  évi  zólyom-túróczi  kirándúldsa. 

Elnöki  megnyitó  beszéd  Beszterczebányán,  1874.  ang.  20.  6r. 
Mikó  Imra  1874.  522. 

Beszterczebánya  város  műveltségtörténeti  v&zl&ta.  Ipolyi  Ar- 
nold.  1874.  524.  stb. 

A  beszterczebányai  gyűlés  1670.  Panler  (Jyula.  1874.  553. 

Bizottsági  jelentések : 

A  styavnyicskai  bizottság  működéséről.  Szabó  Károly.  1875. 34. 

A  radványi  levéltárról.  Br.  Badvánszky  Béla.  1875.  46. 

A  Zólyom  megyei  és  uradalmi  levéltárakról.  Pesty  Frigyes, 
1875.  73. 

A  Badvánszky  és  gr.  Csáky  (szepes-mindszentt)  levéltárak 
Rákóczy-kori  adatairól.  Thaly  Kálmán.  1875.  83. 

A  radványi  könyvtárról  Deák  Farkas.  1875.  102. 

Haán  Lajos  jelentése.  1875.  113. 

A  beszterczebányai  levéltárról.  Ortvay  Tivadar.  1875.  115. 

A  Zólyom  megyei  levéltárról.  Cherven  Flóris.  1875.  120. 

A  körmöczbányai  bizottság  jelentése.  Csaplár  Benedek  (Hor- 
váth M.,  Botka  T.  jegyzeteivel)  1875.  149. 

A  znyo-váraljai  bizottság  jelentése.  Bajner  Gyula.  1875.  182. 

A  neczpáli  levéltár.  Nagy  Iván.  1875.  223. 

A  körmöcz-bányai  levéltárnak  a  Kátay  nemzetségre  vonatkozó 
oklevelei.  Balássy  Ferencz.  1875.  246. 

vn. 

A  M,  Tort  Társ,  187ő-ik  évi  nyitrai  kirándulása. 

Ghr.  Mikó  Imre  elnöki  megnyitó  beszéde  Nyitrán  1875.  szept 
6.  1875.  511. 

Bizottsági  jelentések . 

A  nyitrai  központi  bizottság  jelentése.  Ováry  Lipót  1875. 619, 

A  nováki  bizottságé.  Cherven  Floris.  626. 

A  bodóki  levéltárról.  Br.  Badvánszky  Béla.  700. 

A  bodóki  könyvtárról.  Deák  Farkas.  706. 

A  galgóczi  levéltár.  Véghelyi  Dezső.  1876.  576. 

vm. 

A  Af.  TöH.   Társ.  gömörmegyei  kirándulása  1876,  aug.  21 — 28, 

A  magyar  nemzetegység  és  államnyelv  történeti  a1<iV^1W, 
Ipolyi  Arnold  elnöki  megnyitó  beszéde  Bimaszombatban.  1876.  ang. 
22.  1876.  októberi  fdzet  1. 

Adatok  az  ipar  s  kereskedelem  történetéhez  Bimaszombatban 
a  XVI.  és  XVIL  sz.  Szilágyi  Sándor,  okt.  f.  27. 


' 


Vídéki  kihándúlások.  43 

Nagy  lyán  korelnök  megnyitó  beszéde  a  rozsnyói  zárgyűlésen 
1876.  aug.  28.  okt.  f.  38. 

Jelentés  a  kutatások  eredményéről.  Deák  Farkas,  okt.  f.  40. 

Gömörvármegye  tisztikara  300  év  előtt.  Ebeczky  Emil.  okt.  f.  60. 

Jelentés  a  Kubinyi  család  vágredei  és  nyustyai  levéltárairól. 
15.  Kubinyi  Ferencz.  okt.  f.  77. 

A  kirándulás  leírása.  Szilágyi  Sándortól,  okt.  f.  103. 

IX. 
A  M.  Tört  Társ.  lS77'ik  évi  pozsonyi  kirándulása. 

A  magyar  iparélet  történeti  fejlődése.  Ipolyi  Arnold  elnöki 
megnyitó  beszéde,  Pozsonyban,  aug.  23-án.  1877.  okt.  f.  1. 

Ghr.  Esterházy  Bálint  emlékiratairól.  Gr.  Szécsen  Antal-  okt.  f.  60. 

Thaly  E^álmán  helyettes  elnök  megnyitó  beszéde  a  pozsonyi 
zárülésen  aug.  30-án.  okt.  f.  72. 

Jelentések  a  kutatásokról : 

A  köpcsényi,  nagyszombati,  régészeti,  a  vármegyei  levéltári  és 
pozsonyi  központi  bizottságok  jelentései.  Deák  Farkas,  okt.  f.  75. 

A  kirándulás  leírása.  Szilágyi  Sándor,  okt.  f.  112. 

X. 

já.  M.  Tört,  Társ,  1878,  évi  abaujvármegyei  és  kassai  kirándulása, 

A  magyar  műtörténeti  emlékek  tanulmánya.  Ipolyi  Arnold. 
Elnöki  mégnyitó.  Kassán,  1878.  aug.  23.  1878.  okt.  f.  1. 

A  hadtörténelmi  bizottság  jelentése  a  muhii  csatatérről. 
Thallóczy  Lajos.  okt.  f.  85. 

Szentmiklósi  Pongrácz.  Életrajz  a  XV.  századból.  Majláth 
Béla.  okt.  f.  90. 

Jelentések  a  kutatások  eredményéről: 

A  központi  városi  bizottságé.  Csontosi  János.  okt.  f.  119. 

A  lapispataki  bizottságé.  Deák  Farkas,  okt.  í  136. 

A  kirándulás  leírása.  Szilágyi  Sándor,  okt.  f.  140. 

XI. 

JÍ  3L  Tort.  Társ.  1879'iki  kirándulása  Maros-Torda  megyébe,  Ma- 

r  08' Vásárhelyre  és  Segesvárra. 

A  magyar  hadtörténelem  tanulmánya.  Ipolyi  Arnold  elnöki 
ihegnyitó  beszéde  M.-Vásárhelyen,  1879.  aug.  23-án.  1879.  okt.  f.  1. 

Balassa  Bálint  ismeretlen  költeményeiről.  Szabó  Károly. 
okt.  f.  94. 

Jelentés  a  gr.  Teleki  család  levéltárában  tett  kutatásokról. 
Szilágyi  Sándor,  okt.  f.  106. 

Pulszky  Ferencz  elnöki  megnyitó  beszéde  Segesvárt,  a  zárgyű- 
lésen 1879.  aug.  30.  okt.  f.  116. 

Néhány  szó  két  hazai  művészről.  Wenrich  Vilmos,  okt  f.  122. 


44  VIDÉKI  KIRÁNDÚLÁ80K. 

Hol  verte  meg  Hunyadi  János  1442-ben  Mezid  béget  ?  Veszdy 
Károly,  okt.  £  126. 

Jelentések  a  kutatások  eredményeiről: 

A  in.-vásárlielyi  központi  bizottságé.  Marczali  Henrik  okt.  L 
136. 

A  M.-Vásárhely  vidéki  bizottságé.  Thallóczy  Lajos,  okt  £138. 

A  könyvtári  bizottságé.  Csontosi  János.  okt.  £  141. 

A  régészeti  bizottságé,  okt.  £  156. 

A  kirándulás  leírása,  okt  £  158. 

Pótjelentés  a  m.- vásárhelyi  vidéki  gyűlésről.  Deák  Farkas,  okt. 
£  780. 

xn. 

A  M,  Tárt,  Társ,  sárosmegyei  kirándulása  ISSl^hen. 

A  magyar  történelem  korszakai.  Pulszky  Ferencz  elnöki 
megnyitó  előadása  Eperjesen,  1881.  aug.  21. 1881.  okt.  £  1. 

Felolvasások :  Sáros  vármegye  népének  egykori  magyarságá- 
ról. Bánó  Józse£  okt  £  12. 

Berzeviczi  Pohárnok  István  élete.  Berzeviczi  Edmund.  okt.  £  35. 

Soóvár  története.  Kosztka  Vilmos,  okt.  £  59. 

Egy  eperjesi  kereskedő  a  XVIEL  sz.  Thallóczy  Lajos,  okt  £  62.  , 

1881.  Bizottsági  jelentések  (az  1881.  okt.  füzetben.) 

Központi  bizottságé.  Fejérpataky  L.  69. 

A  sárosmegyei  levéltárakról.  Pesty  Frigyes.  82. 

Sárosmegye  levéltáráról.  Reizner  János.  88. 

Eperjes  város  levéltáráról  Zilahi  Kiss  Béla  és  Lasztokay 
László.  99. 

A  margonyai  bizottság  jeL  a  Desewffy  cs.  levéltíLráróL  Szent- 
kláray  Jenő.  104. 

A  Zboró-Bártfai  bizottság  jelentése.  Szádeczky  Lajos.  111. 

Függelék  a  zborói  anyakönyvből.  Butykai  Józse£  122. 

Az  osztrópataki  bizottság  működéséről.  Petró  Józse£  124. 

A  régészeti  bizottság  működéséről.  Myskovszky  Viktor.  127. 

A  könyvtári  bizottság  jelentése.  Csontosi  János.  130. 

A  M.  Tört.  Társ.  sárosmegyei  kirándulása.  Szilágyi  Sándor.  140. 


4  M.  Tört.  Társ.  ISSS-évL  soproni  kirándulása. 

Megnyitó  beszéd  a  soproni   kirándulás  nagygyűléséüf  ISB3. 
aug.  22.  Br.  Kemény  Gábor.  1883.  okt  £  1. 
Sopron  múltja.  Nagy  Imre.  12. 
Bizottsági  jelentések  (az  1883.  okt.  füzetben.) 
Városi  bízottság.  Szalay  Józse£  53. 
Megyei  bizottság.  Révész  Kálmán.  60. 


A  SZAZADOK  TÁRGY-  É8  NÉVMUTATÓJA. 


45 


Kismartoni  levéltár.  Szilágyi  Sándor  és  Okolicsányi  László.  67. 
A  Fraknó-vári  bizottság.  Szádeczky  Lajos,  76. 
A  ligvándi  bizottság  Szopori  N.  Lnre   és  Páur  Iván.  81.    . 
Könyvtári  bizottság.  Csontosi  János.  85. 
A  M.  Történelmi  Társulat   soproni  kirándulása  (1883.  aug. 
22  —  27.).  leírása.  Szádeczky  Lajos.  1883.  okt  f.  95. 
Függelék.  A  kisczenki  remete.  Páur  Iván.  101. 


IL  írók  szerint. 


Abafi  Lajos.  1878.  618. 

Ábel  Jenő.  1884.  22. 

Abatemius.  1882.  248. 

Acsády   Ignácz.    1876.    23Ö,    648. 

J884.  482. 
Adoijáo.  1878.  854. 
Agricola.  1870.  50. 
Altenburger  Gusztáv.  1872.  101. 
Antal  Károly.  1881.  oktf.  32. 
Aquilinus.  1880.  75.  és  761. 
Auguszt  Gerö.  1879.  352. 
Ba]ás0y  Ferencz.  1869.  446.  1872. 

86;  232,  306,377  é8  447.í875. 

81  és  153.  1875.  246,  328.  1882. 

570.  1884.  543  és  626. 
Bálinth  Gábor.  1870.  233,  297. 
Ballagi   Aladár.    1873.   581.    1877. 

236.  1879.  519.  1884.  52. 
Balogh  Imre.  1868.  271. 
Bánó  József.  1881.  okt.  f.  12. 
Barabás  Samu.  1880.  686,  823.  1881. 

149.  1882.  580. 
Barna  Ferdinánd.  1884.   853,  449 

ás  527. 
Bartalns  István.  1880.  73. 
Beké  Antal.  1880.  857. 
Beüczay  Jónás.  1881.  363,  528. 1882. 

855. 
Beöthy  Zsolt.  187 o.  710.1876.  135  ; 

191  és  261. 
Berkeezi  István.  1883.  347.  430. 
Berzeviczi  Edmund.  1881.  okt.  f.  35. 
Bolgár  Mihály.  1878.  566. 


Botka  Tivadar.  I8t>8.  343,  453.  Jtí69. 

73.  1870.   139,  229,  499.  1871. 

297    és    388.    1872.   23,   67   és 

135;  190;  532  és  704. 1873.  453, 

570,  642.  1871.  229,  418,  498. 

1875.  59,  547.  1876.  112  és  669  ; 

252.    1877.  452.  1878.  46,  149, 

245,  326  és  533.  1881.  465. 
Böhm  Lénárd.  1869.  131. 
ifj.  Bölöni  Sándor.  1873.  137.  1875. 

278. 
Bubics  Zsigmond.  1884.  800. 
Budai.  1872.  395.  1873.  427. 
Bujdosó  Valentius  (Tbaly  Kálmán). 

1868.  138,  270.  1870.  102,  168, 

654.  1871.  214,  436,  (718)  728, 

1872.  126,   273.   7873.  72,  141. 

216,  516.  1874.  59,  137.   1875. 

347,  348,  572.  7876.  169,  640 
Bunyitay    Vincze.    1873.    69,  242. 

1878.  577,  741.  1880.  821.  i881 

332. 
Butykay  József.  1887.  okt.  f.  122. 
Csánki  Dezső.  7882.  514. 
Csaplár  Benedek.  7874.   103,  209. 

1875.    149.    188.?.   515,   617  és 

750. 
Chernél  Kálmán.  7869.08. 1871.  211. 

1875.  128.  1876.  209. 
Cherven  Flóris.  1875.  120,  62,6. 
Cséplő  Péter.  1871.  (608)  618.1872 

269,  641. 
CsiUagh  Gyula.    1867.    426.    186*8^ 


46 


A  SZÁZADOK 


269.     1869,     334.     547.    1870. 
315. 
Caontosi    János.    1877.    175,    454. 

1878.  okt.  f.  123. 1879,  okt.  f.  141. 

1881.  oktf.  130.  1883.  okt.f.  85. 
Czobor  Bála.  1877.  599  éa  704. 1878. 

432. 
Deák  Farkas.  1872.  622. 1873.  407, 

482,  598.  1874.  301.  1875.  102, 

126,  293,  412,  468,  706.  1876. 

97,  470 ;  okt.  f.  40.  1877.  439 ; 

okt.  f.  75.  1878.  465,  852;  okt- 

f.   136.    1879.   780.    1880.   164, 

510,  656,  705,  769,  773.   1881. 

162,   234,   444,  603.  1882.  60, 

243,  329,  353,   424,  509,  511, 

591,  593,  672,  777,  865.  1883. 

314.  1884.  155,  257,  617,  707 

éa  803. 
D.  F.  1876.  574.   1878.  356.  iaőí. 

78. 
d.  f.  1880.  845,  847. 
d— s.  1880.  246,   342.  1881.  170, 

268. 
— F.  Í88i.  159. 
K— s.  1881.  75,  80,  267,451,528, 

532,  612. 
— k.— 8.  1883.  887,888,889,  830, 

891.  1884.  613,  706. 

Demkó  Kálmán.    1879.  440.  1880. 

609,  820.  iSSi  431.  1882.  133 

és   223.  i885.   451,   844.    1884. 

179. 
Divald  József.  1880.  61. 
Dobóczkj  Ignácz.  i875.   134,211. 
Doby  Antal.  1874.  723;  1875.  502. 

1876.  583.  i885.  482. 
Drakulics  Pál.  1876.  416. 
Dudás  Ödön.  1871.  216,  439.  1872. 

205,  716. 
Dux  Adolf.  1878.  670. 
Ebeczky  Emil.  i876.  okt  f.  60. 
Edelspacher  Antal.  1872.467.  1877. 

698  éa  789. 


Eör-Darmay  Zsolt  1870.  721.  J87;. 

62,  150. 
Eötvös  Lajos.  1868.  211;  310és737; 

734;  1869.  66,  271,  331.  1871 

140,  285,  352,  587,  (644)654. 
gr.  Eszterházy  János.  1868.90.1^69. 

416.  1880.  223. 
Fabritius  Károly.  1877.  397  és  528. 
Fejérpataky  László.  1877. 177. 1878, 

okt.f.  129.  1879.  249,  690.  imi 

71,   161.  1881.  214;  okt  i  69. 

1882.  335.  1883,  279.  I88rf.  66, 

438. 
Fekete  Al^os.  1874.  380  és  477. 
Fekete  Zsigmond.  1883.  295. 
Ferdinandos  Eremita.  1881.  499. 
Ferenczy  József.  188t  366. 
— R— S.  1882.  678. 
Finály  Henrik.  1884.  271,  372  á 

461. 
F— y  H— k.  1567.  200, 
Foltiny   János..   1870.    442,    729. 

1871.  546,(609)  619.  1872.503. 
1874.  424.  1875.  65. 

Fraknói  VUmos.  1874.  45, 149.1875. 

667.  1876.  22,  219;  437  éá  597. 

1877.  57  ;  193,  293  ^s  773.  187S. 

1,  115  és  313.  1879.  32  és  127. 

1881.  289,  378  és  723. 18S2. 177. 

866,  705  és  798.  1883.  4a9,  729 

és  825. 
Franki    Vilmos.    1868.  445.  ISSif. 

662.   1871.   188    és   248;   338. 

1872.  412,  431.  1873.  378,  525. 
F.  V.  1870.  633,  707.  1876.  343, 

1881,  766. 
Frídrích  István.  1868.  266. 

öarády.  1867.  291,  391.  1868.  120 
és  195.  327.  1869.46,179,318. 
729.  1870.  420,  568,  653,  731. 
1871.  12;  153  és  518;  418  ci 
492;  562.  1S72.  107  és  326; 
276.  1875. '276,  499,  558,  707. 
1874.  117.  1875.  397. 


TÁRGY-  É8  NÉVMUTATÓJA. 


47 


Gáreai  Kálmán.    1872.    119.    1873. 

439.  1874.  220.  1879.  239. 
Gregorovius.  1880.  78. 
ig.    Gyalokay  Lajos.     1872.    278. 

1Ő75.  142. 
Gyárfás  István.    1867.   353.    /8ÖS. 

487.  1869.  305,  741.  ÍS70.  309. 

1871.  63.  Í874.  719.  ÍÖ77.  74; 
500  éa  617;  873.  i878.  279, 
552.  1880.  679.  ÍÖ85.  597. 

Gyárfás  Zsigmond.  1882.  154. 
Gyoroki  Antal.  1871.  465. 

Haán  Lajos.  1867.  272.  iS6*9.  608. 

1872.  646.  Í875.  113.   i8Sí.  81. 
Hajnik  Imre.  1868.  145. 
Hampel  József.  1876.  49,  222,  306, 

1861.  133.  ^  207.  1884.  167. 
Hanthó    Lajos.    iSö9.     743.    1872. 

527. 
Harmath  Károly.  1870.  565.  Í880. 

78. 
Hartvicos.  1881.  692. 
Hatos  Gusztáv.    íé^öö.    333.    1870. 

371.  Í57^.  423.  1875.  323.  iS76. 

90,  167.  1877.  166. 
Hegedűs  C.  Lajos.  1877.  578.  7575. 

361. 
Henszlmann  Imre.  1872.  96. 
Homyik  János.  1868.  530.   608.  ^s 

693. 
H.  J.  1868.  726. 
Hóry  B^a.  1869.  499. 
Horvát   Árpád.    ÍS75.    822.    1879. 

83. 
Horváth  Mihály.  1867.  3,  18.  iS68. 

1,  521.  1869.  513.  i87i.  (585.) 

595.  1872.  499. 
H.  M.  Jr870.  640. 
HőkeLiyos.  1868.  190,  210,  663, 

735.  1872.  718.  ÍS74.  506. 
H.  L.  1878.  289. 
HmifalvyPál.i876.  357.^877.  256 ; 

334  éa  425;   776.  1878.  78  éa 

183;   347,  446    és   656.  1879. 


510,   541,    668    és    718.  1881. 
97   és  193. 
Ipolyi  Amoid,  1867.  42,  119.  í 868. 
60;     73.    és    165.     i8öa    361. 
1870.  191,  431,  465,  642.  1871. 

44.  i872.  1  és  116.  ^874.  525, 
597  és  671.  1876.  okt.  f.  1. 
1877.  463.  Í878.  okt.  f.  1.  1879. 
okt.  f.  1.  1882,  269 ;  okt.  f.  1. 

L  A.  1876.  486. 

Irmei  Ferencz.  1899.  6 1 . 

Ivánfi  Ede.  1872.  149,  317. 
Iványi  István.  1881.  582.  1882.  493. 

ÍŐS:^.    518. 

Jakah  Elek.  1867.  42.  Í8Ö9.  266. 
336.  1870.  401,  523.  i8f5.  50, 
122  és  198;  357,  363.  i877. 
655,  S65. 1879. 189,  306  és  413. 
1880.  300.  1881.  677,  756.  1882. 

45,  760,  812.  1883.  825  és 
414;  668,  786  és  857.  1884. 
226  és  324. 

Jedlicska  Pál.  1869.  447.  1882.  441. 
Jelenik  Elek.  1875,  575. 
Kámánházy  Béla.  1873.  142. 
Kandra   Kabos.    787^    402,     695. 

1874.  509,  657.  1875.  136,  334. 

Í885.   582.  1884,   114;    339.68 

426. 
Kápolnai  István.  1869.  200,  439. 
Kapronczay  Ede.  1876.  344. 
Kardos  Albert.  1884.  241,  535. 
Károlyi    Árpád.    1876.    747,    852. 

1877.  18,   265;    642    és   841. 

1878.  18,  169.  és  267;  591, 
687  és  796.  1879.  398,  488  és 
564;  689.  1880.  265,  357,  445, 
558  és  621;  765.  1882.  728. 
1884.  1. 

K.  1876.  734. 
K.  Á.  1876.  876. 
K— i  — d.  ÍS76.  740. 
— i  —  d.  1881.  448. 
D.  1884.  149. 


48 


A  SZÁZADOK 


—  d.  1884,  151. 

Br.  Kemány  Gábor.  1877.  97.  1883. 

okt.  f.  3. 
Kenézy  Csatár.  1869.  243,  311. 
Id.  Kíbb  Áron.  1881.  278. 
Zilahi  Ki68  Béla.  1881.   520,  616, 

628.  1881.  okt.  f.  99.  1882,   62, 

399. 
Kisfaludy  Zsigmond.  1883.  600. 
Knanz  Nándor.  1869. 17.  1875.  628, 

684. 
Kossuth  Lajos.  1877.  765. 
Kossuthányi  Ignácz.  1882.  457. 
Kosztka  Vilmos.  1881.  okt  £.59. 
Krüko  Pál.  1876.  328.  1877.  27, 

542.  1879.  435. 
ig.  Kubínyi  Ferencz.  7569.  38. 1876. 

581 ;  okt.  f.  77. 
I§.    Kubínyi    Miklós.    1870.     727, 

Í577.  287    és  (692)   702. ;  1872. 

345.  1873.  444.  7575.  213.  1555. 

41. 
Lánczy    Gyula.     1869.   106.    1882. 

273,  682,  868. 
LangerGéza.  7572.719.  7575.  148, 

650,  722.  7574.  61. 
Gr.  Lázár  Miklós.  7565.  673.   7570. 

211.  7579.  79.  7550.  732  és  796. 
Lasztókay  László.  7557.  okt.  f.  103. 
Léderer  Béla.  7557.  253. 
Lehóczky  Tivadar.  7567.  279.  7565. 

720.  7569.  328.  7570.388.7577. 

(614)    624,    (649)    659.    7572. 

455,  649.  7575.  65,   136,   211. 

7574.  585.  7575. 137,  197.  7576. 

750.  7577.  274,  566,  880.  7550. 

68,  834.  7557.  152. 
Lipp  Vilmos.  7577.  148.  7579. 177. 
Lovcsányi  Gyula.  7555.  603. 

Majláth  Béla.  7575.  okt.  f.  90,  119. 

7579.  344,  781.  7550.  785.  1882. 

49,    565.    7555.    117.    és    243. 

7554.  127. 
Mangold  Lajos.  7557.  702. 


Marczali  Henrik.  7575.  305.  IbTU, 
170  ;  okt.  f.  136.  7550. 185,  432, 
515,  839.  1882.  165,  300. 

Márki  Sándor.  7569.  500,  681.7^70. 
70,  197,  249.  7571.  518,  (722) 
732.  7572.422.  7574.  331. 7*7^. 
456.  7579.  771.  7550.  767.7^^2. 
335.  7555.  162,  421.  7555.  401. 

Mayr  Aurél.   7552.  506,   587,  779. 

Br.  Mednyánszky  Dénes.  7557.  249. 
777.  7555.  79,  602. 

Mercz  Pál.  7572.  558. 

Mika  Sándor.  7552.  431. 

Gr.  Mikó  Imre.  7567.  12,  227. 18t>\ 
357.  7569.  345.  7574.  521.  7875. 
511. 

Mikulik  József.  7555.  688. 

Mircse  János.  7570.  490.  7552.  18. 

Myskovszky  Viktor.  Í557.  okt  f.  27. 

M.  Ferencz.  7575..  70. 

Nagy  Aladár.  7576.  337. 

Nagy  Gyula.    7570.   534    és  688. 

7577.  513.  7572.  488.  7575.  610. 

7577.  173.  7550.  757.  2554.246. 

884. 
Nagy  Imre.  1867.   42.  2565.  181, 

512,  661.  7569.  127,  589,  690. 

7570.  618. 7577.  52;  369  és 449: 

510,  (667)     677,    (719)     729. 

7572.   215,  341,  480,  648,  669. 

7575.   273.   7555.  okt.  f.   13,  81. 
Nagy   Iván.   7567.  53,    223,  442. 

7569.  281,  409,  520,  589.  1870. 

88,  191,  254.  7572.  420.  1671 

25,  84,   185  és  285;   56,  136; 

353.    és  494;  369,   654,  726. 

7575.  223,  7576.  655  ;  okt  f.  3S. 

7554.  524. 
Vár&M    Nagy  János.    7569.    526, 

646,  710. 
Nátafalussy    Kornél.     7577.    (592) 

602. 
Némethy  Lagos.   7577.    138.  7^*^. 

346,  608. 


TÁBGY-  É8  S±VMüTAt6jA. 


49 


4r4dvölgyi.    1876.     664.    1877.      Páur  Iván.  1883,  okt.  f.  83,  101. 


168. 

Nyáry  Alljert.  1867.  311,  378. 
im.  244,  598.  1869.  232,  294, 
378,625.7570.  61,  266;  275, 
355  és  661.  1871.  330.  1872. 
ií<8  h  355;  481,  564.  1873. 
445,  720.  1874.  1  és  73,  585. 
/^^ró.  134.  1879.  428. 
.  A.  1875.  655. 

Nyáry  Jenő.  l«6d.   641.  1870. 
>7. 

scalchi   Arthúr    herczeg.    1873. 

.3,  352,  578.  1874.   726,    58, 

Jf)9. 

3Hc8ányi  László.  1883.  okt  f.  72. 

Orbán  Baiáas.  1869.  492. 

vay   Tivadar.    1876.   115,  194. 

'^7S.  646,  733    és  841.  1879. 

i<i3,  766. 1881.   340.  18S2.  860. 

^m,  156,  287,  302. 

iry  Lipót.   1876.   519.  1577.    1, 

146.  1879.  207.  Í5«.  366,  498. 

>S^í.  504. 

lotáB  MiklÓB.    1871.    357.  J872. 
M6. 

í  Dénes.  J5Ö5.  141. 
iler  Gynla.  18^7.  78,  79,  89, 
?06,  231,  408.  1868.  44,  253, 
-^74,  438,  ,584.  1869.  1,  85, 
166,  252,  256,  897.  1870.  44, 
127,  245,  334,  421,  552.  1871. 
i31,  272,  509,  519;  527  és 
(624)  634.  1872.  260,  525. 
^r3.  226,  391  és  462;  634. 
^"^74,  207,  553.  1876.  265,  505, 
"35,  725.  1876.  67,  140,  213, 
405,570,  743.  1877.  70;  873 
^  481.  1879.  1  és  101 ;  425. 
^^m  1  és  98;  1S9.1881.  403, 
^47.  /8S2.  202,  635.  18S5.  63, 
^'V,  803.  1«W.  363,  739. 
Oy.  J87Ő.  503,  557.  ÍÖ7Ö.  738. 
^H7.  706. 

A  M.  TOrt.  Tire.  kUdTáajaiiiak  ccim-  és  tartalomjegyzéke.  ^ 


Peety  Frigyes.  JSe7.  68,  196,  385. 
1868.  11,  109,  259,  494;  561 
és  564,  649,  734. 1869.  61,272. 
1870.  256,  291,  465;  483  és 
566.    1871.    (702)    712,    (706) 

716,  1872.  193,  387.  412,  518. 
1873.  645,  716.  1874.  17,  132, 
217,  287,  420,  503,  568,  579, 

717.  1876.  73,  132,  345;  361 
és  450;  419,  498,  650,  678. 
1876.86,  92,  296;  408  és  562. 
1877.  49.  1879,  613.  1880.  168 
és  283  ;  331  és  426.  1881.  okt. 
f.  82.  1882.  499,  662,  853. 

Petelei  István.  1878.  94. 
Petró  József.  1881.  okt.  f.  124. 
Petrovay  György.  1880.  694,  825. 

1^81.  704. 
Pettkó  Béla.  1882.  659. 
Pfeiffer  Antal.  1880.  866. 
Podhraczky  József .  1868.  239.  1869. 

141,  685.  1870.  226. 
Pnlszky  Ágost.  1881.  245. 
Pulszky  Ferencz.  1879.  okt.  f.  116. 

1881.  okt  f.  1.  1882.  123. 
Pulszky  Károly.  1878.  460. 

Badnay  Ferencz.  1873.  574. 
Radvánszky  Béla.  1867.  425.  1868. 

609.  1876.  46,  700.  1877.  639, 

679.  1880.  483.  í«85.  227. 
Dr.  Rajner  Gynla.  1876.  182. 
Bajniss  Gy.  1881.  155. 
Bakovszky  Litván.  1876.  732. 
Báth  Károly.  1867.  317. 
Bécsey    Viktor  Alfonz.  1882.   144. 

í«55.  458. 
Beizner   János.     1872.    635.    JÍ^Sf. 

okt  f.  88.. 
Bévész   Imre.  1868.   217    és  296. 

1872.  197.  1876.  572. 
Bévész  Kálmán,  i^^d.  okt  f.  60. 
Bíedl  Frigyes.  1881.  511. 
Bómer  Flóris.  1868.  95,  413.  1869. 


50 


▲  SZÁZADOK 


201-  1.870.  657.  1874.  584.  1875, 

54.  1877.  222,  407  és  795  ;  663. 
R.  P.  1867.  425. 
Eudnay  B.  1875.  371. 
Br.  Sacken  £.  1882.  699. 
Salamon  Ferencz.   1875.  533.  1876. 

1,   686   és   765 ;   56.  1877.  64, 

124.   1881.   1,  643.  1882.  1,  89, 

236. 
Sándorfi.    1875.  .641,    727.    ÍS76. 

126. 
Schilling  F.  1880.  79. 
Schulcz  Ferencz.  1869.  429. 
Schwicker   J.    Henrik.    1878.   389, 

487.  1884.  275. 
Smolka  Szaniszló.  28őd.  1. 
Stessel  József.  1882.  57,  608. 
Stronuner  Lajos.  1875.  477. 
Supala    Ferencz.    1870.   266,   615. 

1872.  ISI.  1873.  115. 
SUtö  József.  1874.  501. 
Sváby    Frigyes.    1870.    570.  1873. 

648. 

Szabó  Károly.  Í867. 146,  421. 1868. 
22;  282  és  476.  1869.  209. 
Í87a  605,  613;  58,  119,  188, 
482  és  719.  1871.  180,  (672) 
682,  (685)  695.  1872.  647,  678, 
687.  1873.  345.  1875.  34,  430, 
592.  1876.  18,  177.  1877.  546. 
1879.  okt.  f.  94.  1880.  342,  404, 
490,  598.  1881.  553.  1882.  71. 
1884.  97,  473. 

Szádeczky  Lajos.  1880.  487,  613. 
7881.  313  és  414;  okt.  f.  111. 
1882.  74,  497,  656,  6.74,  774, 
877.  1883.  50,129  és  256,  897 
o>t.  f.  76,  95.  1884.  142,  177, 
269,  444,  511  ;  717,  812. 

Szalay  Ágoston.  18^11.  435. 

Szalay  Imre.  1877.  586,  678. 

Szalay  József.  1880.  533. 1882*  557, 
643,  705  és  836.  1883.  okt.  f. 
53;  604  és  702;  809   és  878. 


1884.    74,    561,    643,    750 

827. 
Szalay  Liszló.  1870.  1  és  73. 
P.  Szathmáiy  Károly.  1867.  I, 

167. 
Gr.    Szécken    AntaL    1877.    Tf 

okt  f.  50; 
Székely  Sándor.  1869.^1. 1S70.  j 
Széli  Farkas.  1872.  421.  lATJ  : 

296,  558.  1884.  580.  és  S6J 
Szendrei  János.  1883.  467  és  ^ 

804  és  867. 
Szentkláray  Jenő.  188L  okt  £  : 

1882.   332.    1883.   144    és  . 

1884.  894. 
Szerémi.  1675.  63,  276,  414.  i* 

425.  1877.   451.  1879.  52^ 

608. 
Szilády  Áron.  1876.  330.  Ié7  ^ 

1881.  396.  1882.  29,  84& 
Szilágyi  István.  1881.  569. 
Szilágyi  Sándor.   JHSS.  224. 

56,  202,  477.  1874.  441.  i' 

382,  720,   535.  1876.  36,  - 

323 ;  okt  f.  27,  103,  1^77 

f.  112.   1878.   375;   okt  f  1 

1879.    okt    f.    106,    158.  i 

692,   835.  1S8L   61,   17?.. 

593;    okt    f.    140.   l^vii>    i. 

428,  429.  1883.  31;  oki.  f  ' 
Sz.  S.  1875.   559,  639.   653.  -  ' 

87,  227.  1881.   620.   IvSví. ; 

1884.  615. 

Sz.  187Ö.  159,  172. 

— i.  — r.  1880.  243. 

— á  — -r.  1881.  543. 

— r.  1884.  153. 

id.  Szinnyey  Józ8e£  1884, 1S6. .' 

378,  465,  551,  636,  731,  ^ 

és  906. 
iq.  S2ánnyey  Józaef.  1876,  39t;. 

Tagányi   Károly,    1880.    64,   •' 
1881.  516. 1882. 156,  312  «   ' 

1885.  169,  293.  2884.  493. 


TÁBGT-  É8  NÉYlfüTATÓJA. 


51 


~r&maskovic8  József.  1881,  277. 

Id.    gr.  Teleki  Domokos.  1868,  553. 

Tergina Gyula. JÍS54.  594,697  és  787. 

Thallóczy  Lajos.  1875,  407,  575, 
7  39.  1876.  854.  1877,  169,  467, 
674,  882.  1878.  413  és  510; 
okt  f.  85.  1879.  73,  93,  697  ; 
okt.  f.  138.  1ÍÍ80.  684.  1881.  68, 
146,  690;  okt  £  62.  1882.  66. 
1S84.  79. 

Thaly  Kálmán.  1867.  1,  65,  167. 
2868,  346,  365,  447,  507,  582, 
586,  633,  664,  736,  740.  1869. 
64,  270,  499  és  571 ;  126, 133, 
197,  266,  269,  358,  608,  673, 
744.  1870.  30,  123,  195,  204  és 
353;  257,  258,  333,  337,  415, 
489,  567,  581,  608,  649,  731. 
1871.  81,  94,256,810,399,497 
es  (712)  722;  56;  145  és  355; 
153,  281,  585,(664)  674.  1872. 
8,  53,  121,  123,125,  199,  238, 
337,  416,  483,  579.  1873.  9, 
100  és  172  ;  133,  295,  861,  506, 
513;  638  és  606;  QQl.  1874. 
53,  126  és  213;  220,248,  346, 
428,  429,  512,  513,  582,  709. 
1876.  1,  62,  83,  202,  282,  311, 
341,  418,  420,  498,  57.%  736. 
1876,  267,  316,  384.  1877.  347, 
679  5  okt  f.  72.  1878,  S4:7, 1879. 
277,    365,    629    és  453;   508. 

1880.  22     és    118;    411,  486. 

1881,  40  és  115;  65,  67,  712, 
768,  776.  1882.  239,  479;  629 
és  617;  789,850.^85.59,363, 
685,  896.  1884.  193,  289  és 
386  ;  604,  903. 

Toldy  Perencz.  1868.  376. 1871,  229. 

1873,  306.  1874.  416. 
Torma  Károly.  1880.  418  és  600. 
Torma  Miklós.  1883.  883. 
T.  1880.  861. 
Vámbéry  Ármin,  1881,  167. 


Várnai  Sándor.  1883.  696. 
Véghelyi   Dezső.   1869.    497,  589. 

1870.  14,  625.  1871.  (657)  667. 
(724)  734.  1876.  576. 

Verseny i  György.  1884.  78. 
Veszély  BLároly.  1879.  okt  f.  126. 
Vlassics    Gyula.    1870.    161,    267. 

1871.  202.  1872.  175. 
Wagner  Tivadar.  1877.  162. 
Waltherr  Imre.  1872. 11S.1873.1S5 

és  266;  611,  688.  1874.  312  és 

396.  1875.  253. 
Weber  Samu.  1881.  280,  587.  1882. 

324,  769. 
Wenrich  Vilmos.   1879.  okt  f.  123. 
Wenzel  Gusztáv.  1868.   395.  1869. 

569.  1871.  1,  73  és   165.  1877. 

630,  727  és  816. 
Wertheimer   Ede.   1875.  583,  669. 

1876.  73.  1877.  110.  1880.   237. 

388   és  466.  1882.  245. 
W.  E.  1875,  688. 
Xantus  János.  1878.  668. 
Zsatkovics  Kálmán.  1884.  680,  766 

és  839. 
Zsilinszky  Mihály.  1868.   47.   1869. 

399.  1870.   36,  460,   1872.  39. 

1873.  217,  338. 1874.  273,  340^ 

648.  1876.  130,  584.  1877.  276. 

510.  1878.  294,  574,  767.  1880. 

207. 
e — r.  1881.  270. 
1.  \.1881.  71. 
O  1880.  343,  435. 
A  1870.  486.  1Ö77.  159. 
Név    nélkül.    1872.    64.  id79.   77; 

223    és    320;    442,  443,    762. 

1880.  76,  77,  79,  80,  174,   176, 

248,  249,  249,  763.  1881.  788. 

1882.  483,  620,   603,  786,  787. 

1883.  73,  176  és  896;  164,  186, 
177,  275,  286,  803,  381,  386. 
387,  388,  466,  477,  693,  694, 

1884.  166,  266,  460. 

4* 


A  „törtí:nelmi  táR" 

TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA. 


ösBzeáUitotts :  Barabás  Samu. 


/.   Tárgyak  szerint  időrendben, 

940 — 1734.  Héber  katforfások  és  adatok  Magyarország  törté- 
netéhez. Kóhn  Sámuel.  1879.  630.  1880.  97,  331,541,  669.  1881.12. 
1102 — 1791.    Bihar    y&rmegye    íSisp&njai.    Hod(^   Eárolj 

1878.  377.      , 

1147.  Arpddkori  emlékek  külföldi  könjrt&rakban.  Marezali 
Henrik  1878.  167,  369. 

(1200 — 1300).  Jegyzetek  Sopron  megye  régi  földrajzához. 
Siessél  József.  1884.  209. 

1261-  Lev£UdrihöiígéazetB&t6Mednydnszkt/'Déiíe6. 1878. 176. 

1271 — 1814.  A  szepesi  városok  véradója.  Különös  tekintettel 
az  elz&logositás  idejére.  Weber  Samu.  1884.  337. 

1279.  Az  1279.  budai  zsinat  összes  végzései.  £bAn  Sámuel 
1881.  643. 

1282.  Adatok  Tbma  vármegye  XHL  századi  kiteijedéBéhez  és 
a  Tomory-család  történetéhez.  Puky  Andor.  1883.  209. 

1290.  A   Dobokay-család  nemzedék  rendje.   Hodor  Eárolj. 

1879.  693. 

(1300—1350).  Házassági  szertartások  a  XIV.  században.  P<?> 
Antal  1883.  603. 

1337—1870.  Ugocsa  vármegye  alispánjai.  Doiy  AntaL1878.695. 

1341.  Magyar  adó-történeti  töredékek  Thallóczy  L&j^- 
1878.  366. 

1354 —  A  szláv  történeti  emlékek  és  a  magyar  történelem- 
Wenzel  Gusztáv.  1879.  1,  401,  609. 

1366—1848.  Erdély  itélömesterei  Hodor  Károly.  1878. 693. 

1371—1606.  Begesták  a  külföldi  levéltárakból  üfarceoíi  Ben- 
rik.  1878.  417,  901. 


A  TÖBTÉNBLHI  TÁR  TÁRGT-  É8  NÉVMUTATÓJA.         53 

1373—1597.  A  kismartoni  városi  levéltár  némely  érdekes  ok- 
mányai. Steasel  J6zse£  1882.  204 

1374 — 1627.    Bereg   vármegyei  királyi  emberek.    Lthoczhy 
Tivadar.  1879. 187. 

1383.  Egy  adat  a  beregmegyei  oláhok  történetéhez.  Petrovay 
György.  1881.  390. 

1385.  Diplomatiaiadatazuln/(mXs  korából  i^e;VrpataX;^  László. 
1881.  185. 

1386 — 1846.  Adalék  a  magyarországi  képzőművészek  névso- 
rához. SzUágyi  István.  1880.  156. 

1387.  Az  1387.  évi  székesfehérvári  országgyűlés  czikkelyeL 
Hajnik  Jmte,  1878.172. 

1388 —  Adatok  8zomolány  vára  s  uradalmának  történetéhez. 
Jedlieska  PáL  1879.  262. 

1391 —  Liptó  vármegyei  levéltári  kutatások  eredményei  May- 
láth  Béla.  1879.  285,  715.  / 

1398—1438.  Okmánytár  Ozorai  Pipo  történetéhez.  Wenzel 
Gusztáv.  1884. 1,  220,  412,  613. 

1408 — 1707.  A  bánya  és  vasipar  története  Dobsinán.  Mikulik 
József.  1880.  *609.  1881.  28,  494. 

1426—1751.  Hazai  sirköfeliratoL  Concilia  EmiL  1884.  579. 

1450  körűL  A  XY.  századi  cseh  rablók  két  levele  Bártfa  vá- 
rosához. Szddeczky  Lajos.  1882.  202. 

1452.  A  körmöczbányai  békekötés  [Hunyady  János  és  Giskra 
János  között.]  Szitnyai  József.  1884.  593. 

1453.  A  kolosvárí  magyar  polgárság  összeírása  1453-ból. 
Szabó  Károly.  1882.  524,  729. 

1466.  A  CiUeyek  sirja  Ciliiben.  Kámdnházy  Béla.  1878.  380. 
,       1469—1530.  Műtörténeti  adatok  a  XV.  és  XVL  századból. 

Ábel  Jenfi.  1884.  525. 

1460.  A  Sárkány-rend  történetéhez.  [/.  Mátyás  Thtiskanygh 
Györgynek  rendjelt  adományoz].  Véghelyi  Dezső.  1880.  775. 

1466 — 1620.  Genealógiai  följegyzések  [A  Thurzők  nemzedék- 
rendjéhez]. Barabás  Samu.  1884.  777. 

1467.  Mátyás  király  születési  háza.  Szabó  Károly.  1880.  170. 
1469.  A  szepesi  hóhér  díjszabása  a  XY.  században.  Sváby  Fri- 
gyes. 1888.  407. 

1472.  Két  régi  irat.  [Magyar  levelek].  Gróf  Kuun  Gtóza. 
1881. 187. 

1487.  Mátyás  király  és  a  bécsi  bortermelök.  Schrauf  KArolj. 
1884. 124. 

1488.  Egy  nevezetes  okirat  J.  Mátyás  korából  [Toledói  Már- 
ton művésznek  Budán  egy  házat  adományoz].  Báró  SadvánszkyBéhL. 
1880.681. 


A  TÖBTÉMSLia  TÁB 

1493 — 1624.  CH  okmány  az  EsaegváryakróL  Ádám  Mil 
1879.  383. 

1404 — 1551.  Okm&nyt&r  a  Fuggerek  magyarországi  nagyke- 
reskedése- és  rézváJlalatánák  történetéhez.  Wemd  GusztáT.  18S2. 
622.  1883.  61,  262,  462.  Függelék.  Adalékok  a  Fugger-okmánytár- 
hoz.  Báxó  Mednyánszky  Dénes.  1.883.  485. 

1495.  Egy  adat  a  kánai  apátság  és  a  veszprémi  pfifipökség 
történetéhez.  Beké  Antal.  1881.  384. 

1496.  Kolosvár  város  1496-iki  számadása.  Szabó  Károh. 
1883.  571. 

1600  körfii.  //.  Ulászló  jövedelmeinek  jegyzéke.  Fgérpaiúkn 
László.  1880.  167. 

1508.  Szent-László  király  sírjának  káptalana  Váradon.  Bu- 
nyitay  Vincze.  1879.  180. 

1608—1526.  Tomori  Pál  kiadatlan  levelei.  Fraknói  Vihnos 
1882.  78,  201. 

1509.  Illésházy  Mátyás  végrendelete.  K  A.  1878.  655. 
1516 — 1552.  Kassa  város  szŰcesegyházának  kincsei  1S16.  é> 

1552-ből.  Pettkó  Béla.  1882.  717. 

1521.  Egy  magyar  tanuló  [Lendvai  János]  végrendelete  1521 
Sehrauf  Károly.  1884.  125. 

Í525— 1529.  Henckel  János  levelezéséből  Szilágyi  Sándor 
1882.  769. 

1527 — 1531.  János  király  uralkodásának  történetéhes.  (Eas& 
város  levéltárából).  Pettkó  Béla.  1883.  288. 

1529—1596.  A  >székely  krónikac.  Barabás  Samu.  1880.  631 

1530 — 1560.  Oklevelek  a  magyarországi  reformatio  korából 
Fabritins  Károly.  1881.  242,  450,  675. 

1532—1536.  Két  oklevél  a  XYI.  századból  [I  Statűso  püspök 
levele  a  kolosvári  tanácshoz,  melyben  3000  firtot  kér  1532.  U  A 
Majthényi'család  tagjainak  egyessége  Kesdökö  vára  föntartása  s  & 
beáUitandó  vámagy  évi  fizetése  iránt  1536].  Szabó  Károly.  1879. 60& 

1533—1542.  Adalékok  Déoai  Biró  Mátyás  élettörténetéhe:. 
Fraknói  Vilmos.  1880.  1. 

1635 — 1551.  Fráter  György  levelezése  s  egyéb  őt  ülető  iratok 
a  bécsi  cs.  és  kir.  áUamlevéltárbóL  Károlyi  Árpád.  1878.  809,  499. 
1879.  306,  466.  1880.  57,  234,  649.  1881.  51.  1882.  96. 

1586—1566.  Magyar  levelek  a  bárt&i  levéltárból  [Ktaonbós^ 
eseményekről  irt  tudósitások  a  városi  tuiácshoz].  Szádeczky  Laj^ 
188S.  388. 

153jS— 38.  Okiratok  és  levelek  a  nagyváradi  béke  történetdies- 
Károlyi  Árpád  1878.  713. 

1637.  Török  Bálint  éleiáheK.  K.  L  1879.  199. 

1540.  Diód  vára  történetéhez.  Szabó  Károly.  1880. 409. 


TÁBGY-  É8  KÉVMT7TATÖJA.  55 

1641.  Révay  Istyánnak  és  Ferencznek  Budavár  alatt,  1541. 
il.  16-kán  kelt  végrendelete.  1888.  650. 

1541 — 1542.  Kiadatlan  levelek  a  német  birodalom  magyarpr- 
7ági  nagy  hadi  vállalatának  történetéhez  1642.  Károlyi  Arr 
ád.  1880.  490. 

1542.  Katzianer  János  megöletésének  történetéhez.  K,  A. 
\  878.  698. 

1543.  0M%  Miklós  Ferdinánd  királyhoz  folyamodik  a  megürült 
líri,  vagy  erdélyi  püspökséget  kérvén.  Szádeczky  Lajos.  1880.  596. 

1B47.  A  nagy-szombati  kalmdrezéh  szabályai  1547.  és  1604-böl, 
^^  régi  jegyzökönyve  1566— 1651-böl.  Békési  Emil.  1883.  169. 

1548.  Fogott  birák  Ítélete  1548-ban.  ThaUóezyTjB.jos.  1878. 184. 

1549.  Feledi  Ewstachius  nyngtatványa  Losonczi  Antal  részére 
némely  ingóságok  felöl.  N.  Gy.  1878.  661. 

15B0  körfii.  Mayldth  István  és  társai  frigylevele.  Ftjérpataky 
László.  1878.  183. 

1550.  Werner  György  életéhez.  Mdczer  István.  1880.  208. 
1550 — 1562.  Losonczy  István  két  magyar  levele.  Károly  Ár- 
pád. 1881.  378. 

1551 — 1553.  Magyar  levelek  a  XYT.  század  közepéről  [Becse^ 
Becskerek,  Csanád  eKogíalására,  Szeged  visszavételére  s  a  Temesvár 
elleni  készületre  vonatkoznak].  Szádeczky  Ltgos.  1880.  597. 

1S52.  Nádasdy  Tamás  három  rövid  magyar  levele  nejéhez. 
—  i.  —  1878.  186.  g 

1553 — 1776.  Adatok  magyar  tudósok  és  irók  életéhez.  (A  nagy- 
szombati érseki  helynökség  levéltárából).  Concilia  Emil.  1881.  268. 
1882.  360. 

1566.  Konstantinápolyi  'magyar  tudösitás  a  persa  és  orosz 
liáboruróL  Thaly  Káhnán.  1878,  188.  Ebez  pótlék  és  igazitás.  Th. 
K.  1878.  710. 

1655.  A  pozsonyi  társai  káptalanegyík  kanönolija  és  préposti 
helytartó  [HalU  János]  házának  leltára  1565.  II.  A  pozsonyi  társas 
káptalan  örkanonoki  házának  leltára  1567.  m.  A  pozsonyi  társas 
l^dptaian  idősb  kanondga  [BalaszentmiklÖsi  György]  házának  lei- 
tta 1668.  Pór  Antal.  1884.  393. 

1555 — 1612.  Egy  magyar  város  [Rozsnyó]  viszontagságai  a 
^HHL  század  második  felében.  Mikidűc  József.  1883.  767.  1884. 
161,  360. 

1566—1612.  Történehni  levelek  a  hédervári  levéltárból.  Báró 
Ratlüánmíky  Béla,  1879.  24.  1880.  686. 

1566.  Seigetmár  első  Ostromához.  Szádeczky  Lajos.  1881.  268. 

1557.  Verancsics  Antal  mint  egri  ptlspök.  T%allóczy  Lajos. 
1879.  697. 

1558.  Dobó  Domokos  ezüst  toftvei.  N.  Gy.  1878.  662. 


56  A  törtAhxlmi  ták 

1558.  Magjar  egyeaséglevél  1658-b61  [a  Ssde^oMA  tagjai 
között].  Lipp  Vilmos.  1882.  577. 

1659.  Szi7iyér  v&ra  leltára.  Szabó  Eárolf.  1878.  663. 

1559—1567.  Vüakna  történetéhez.  Szabó  E&roly.  1881. 189, 

156p.  Egj  magyar  levél  Balassa  Men^érttöl  ISSO-ból 
Károlyi  Árpád.  1881.  783. 

1560.  Bihar  vármegye  adélajstroma  1560-bóL  Szabó  Kiioh, 

1880.  173. 

1560.  Tihanyi  szerszámok.  Nagy  Oynla.  1878.  342. 
1560—1561.  Huszár  Gál  életéhez.  Sz.  8. 1884. 196. 
(1560 — 1570.)  Villongások  elintézése  a  kassai  polgárság  h 
vitézlő  rend  között  Thaly  Eáhnán.  1888.  3*68. 

1562.  Balassa  Menyhért  egy  magyar  levele.  Károlyi  Árpái 

1881.  381. 

1562.  Az  egri  vár  hadi  szereinek  és  más  szerszámainak  össze- 
Írása  1562-b6l  Szahó  Károly.  1881.  746. 

1562.  Forgács  Ferencz  a  törtfoetíró  Anfwerpmben.  Kdrolyi 
Árpád.  1881.  783. 

1563.  Magyar  esketési  okmány  1563*1)61  János  Zsigmond  ren- 
deletéből. P.  Szathmáry  Károly.  1881.  367. 

1563.  A  Tiszán  túli  vármegyék,  várak  birtokosainak  följegy- 
zése 1563-b6L  PeWcóBéiA.  1884.  391. 

1563—1597.  ZVL  századbeU  magyar  höIgy-nihatárak.[L  Alsó- 
lendvai  Bánffy  Anna,  Mayldth  Gábomé  ruhatára  1663.  IL  S^y 
Erzáébet,  Gyczy  Györgyné  nihatára  1597].  ]Uu:6  líednydnszky  Di- 
nes.  1883.  594. 

1564.  Zrínyi  Miklós  életéhez.  K.  J.  1884.  198. 

1564.  Zrínyi  Miklós  csehországi  rokonairóL  Zsüinsdey  Mihálí. 
1878.  963. 

1564.  Ugocsa,  Szaihmár  és  Márama/ros  vármegye  adólaJ8troin& 
Szabó  Károly.  1878.  344. 

1566.  A  bártfii-makoviczai  Serédi-emUk  éfüéBérSL  Ehódi  Ah- 
jos.  1882.  206. 

1568—1596.  ZVL  századi  magyar  tudósok  leveleL  Szabó  Ká- 
roly. 1881.  470. 

1569.  Bornemisza  Péter  és  a  Postíllák.  Th.  L.  187a  383. 

156;9.  HUsháey  Istvánnak  birtokviszonyait  illetS  fö^egyzésel 
Károlyi  Árpád.  1878.  137. 

1569—1572.  Okiratok  a  Dobó-Balassa^eie  össieeskftvés  törté- 
netéhez. A  bécsi  OS.  k.  államlevéltárbóL  Afrotyí  Áxpád.  1879.  67S. 

1670—1672.  Két  utasítás  a  ZVL  századból  [L  Jóms  Zsig- 
mond instructiója  a  császárhoz  kflldött  Békés  Gáspár  számára  1670. 
decz.  27.  U.  Báthory  István  Gyczy  Jánost  Várad  vicekapítányáiiak 
nevezi  ki  1672.  máj.  12].  1882.  681. 


TÁRGT-  É8  NÉVMUTATÓJA.  57 

1572 — 1576.  Magyar  miasilis  levelek  Békés  Gr&spár  zavargása 
és  Báthory  István  lengyel  királylyá  való  választatása  történetéiig  a 
bécsi  államlevéltárból.  jEiíroZyt  Árpád;  1879.  729.  1880.  123. 

1573.  Végvári  élet  1573-ban  [Bornemisza  Imre  krasznahorkai 
kapitánysága].  Mkulxk  József.  1884  750. 

1573 — 1599.  XVI.  századi  összeirások.  [I.  Varkocs  Miklós 
kész  pénzeinek  jegyzéke.  IL  Inventarinm  rerum  tam  mobilinm  quam 
immobilinm  in  aedibns  nobilitariis  Simontelkinis  anno  1582  quinto 
die  martii  revisarum.  HL  Az  néhai  Horvát  Miklós  ládáiba  való  mor* 
hának  száma  . .  .27.  martii  1587.  IV.  Simon  István  két  arany  gyfi- 
rftt  6  forintban  Somai  Gergelynek  elzálogosít  1598.  aug.  22.  V.  In- 
ventarinm rerom  mobilium . . .  Stephani  Radvánczi  de  Abos&lva  . . . 
1599.  19.  lulii].  Torma  Károly.  1879.  558. 

1674 — 1626.  Kolosvdr  városa  leváltárából.  [Politikai  és  müve- 
lódéstörténeti  adatok  Erdély  történetéhez].  Szabó  Gyola.  1883.  510. 

1575.  Tanuvallatás  a  XVIL  századból  [Báthory  István  ren- 
rendeletéböl].  Sz.  S.  1881.  787. 

1576.  Békés  Gáspár  két  magyar  levele  1576-bóL  Károlyi  Ár- 
pád. 1881.  784. 

1677.  Orvos-történeti  adatok.  ThaUóczy  Lajos.  1878.  364. 

1678.  Kassa  város  eskü-  és  szabályzati  könyve  a  senatorok  szá- 
mára a  XVL  és  XVIL  századból  Pettkó  Béla.  1883.  793. 

1580.  A  czéhek  XVI.  századbeli  peQsétjeihez.  Nagy  Gyula. 

1878.  341. 

1581.  Ukkm  pohara.  Nagy  Gyula.  1878.  657. 
1581—1596.  Brulus  János  Mihály  életéhez.  Fabritius  Károly. 

1879.  337. 

156^4*  Tersaczki  Frangepdn  Klára  végrendelete.  Deák  Farkas. 
1879.  153. 

1584.  Rákáczy  Zsigmond  egy  magyar  levele  1584-b6L  K.  A. 
1878.  191. 

1585.  Adalék  a  magyar  sebészet  történetéhez.  —  Dr.  Fekete 
Lajos.  1878.  85. 

1585 — 1590.  Tihanyi  vár  regestruma  1585—1590.  R&mer 
Plóris  Ferencz.  1879.  124,  566.  1880.  398. 

1586.  Bocskay  Klára  végrendelete.  Oéresi  Kálmán.  1878.  143. 

1586.  Mobila  Mathiae  Uylahi  per  Margarétám  Dersi  resi- 
gnata  Stephano  Uyhki.  —  Báró  Mednyámdcy  Dénes.  1880.  770. 

1587.  Derii  István  drágamfi-edényeL  Báró  Mednyánszky  Dé- 
nes. 1882.  373. 

1688.  Adalék  a  lőcsei  városi  ^^akadémia*  történetéhez.  Károlyi 
Árpád.  1882.  772. 

1688—1594.  XVL  századi  török-magyar  levelek  Pálgy  Mik- 
lóshoz. (A  gr.  PálSy-család  levéltárából).  Jedlicska  PáL  1881.  691. 


58  A  TÖRTÉNELMI  TÁR 

1591.  Bornemisza  Anna  [Kálnásy  Perenczné]  hozomíiiTa, 
PetikóBéhL.  1882.  551. 

1691.  Katonatartási  szerződés  a  XYI.  század  végéröL /Szerímt. 
879.  3594. 

.191—1692.  Portai  följegyzések  a  XVI.  századból.  Jliratóí 
Samu.  1881.  173. 

1592.  Máríássy  Anna  végrendelete.  R.  1882.  542. 

1594.  Iilésházy  György  drágaságainak  jegyzéke.  Károlyi  Ár- 
pád. 1878.  142  Ehhez  igazítás.  Th.  K  1878.  710, 

1594.  A  >Syntagma«  [Baranyai  Decsi  János  munkája]  irói 
tiszteletdija.  Konc  z  József.  1882.  394. 

1594 — 16428  Adalék  a  magyar  vallás-  és  k%oktatásüsr  ^^' 
ténetéhez  [>Protocollon  Rimanovianum  .  . ,«  Csetneken].  Mkdxk 
József.  1882.  492. 

1594--1662.  JSderje*  városa  levéltárából.  [1  Ptépostcdry'WxíiX 
az  eperjesieknek  1594.  II.  Bocskay  Miklós  az  eperjesieknek  1620.  IIL 
Eszterhdzy  Miklós  az  eperjesielmek  1630.  TV.  V.  Frigyes  özvegye, 
I.  Jakab  angol  király  leánya  Lorántfi  Zsuzsannához].  Lasztíkai 
László.  1880.  795. 

1595 — 1599.  Báthory  Zsigmondné  életéhez.  Ssddcc^fcy  Lajos. 
1883.  331. 

1895—1602.  Adalékok  Erdély  történetéhez  a  párisi  uemxeti 
könyvtár  kézirataiból  Marczali  Henrik.  1878.  967. 

1595—1609.  Nagy-Szomhat  városa  levéltárából.  [I.  Gy^  m^- 
vételének  tervéről.  11.  Sartori  Mátyás  a  Stöckel  Lénárd  által  irt 
>librum  concionum  annuaiium<  visszaadatását  követeli,  melyet  be- 
kötés végett  küldött  Nagy-Szombatba,  de  útközben  elrabolták].  Vég- 
helyi Dezső.  1880.  602. 

1597.  Adalék  Décsi  Czimor  János  életéhez.  Koncé  József 
1881.  582. 

1598.  Bemárdfy  János  krimiai  követsége.  A  bécsi  cs.  k.  állam- 
levéltárban  levő  eredetiekről.  Károlyi  Aipád.  1878.  561. 

1598»  A  debreczeni  szűcsök  rendszabályai  a  XVL  század  vé- 
géről. Imre  Lajos.  1884.  758. 

1598.  A  KasBay-család  történetéhez.  PeUká  Béla.  1883.  300. 

1598.  Ohaíéjíjo\  Mihály  havaseli  vajda  1598-ikí  megbódolása 
történetéhez.  Károlyi  Árpád.  1879.  41. 

1598.  Pálffy  Miklós  Győr  vára  bevételérői.  /^z-^L.  1878.  387. 

1698.  Rödem  Menyhért  császári  tábornagy  tudósítása  Nagy- 
Várad  1598-iki  ostromoltatásáról.  Dr.  Dudik  Beda.  1878.  99. 

1598—99.  Adalék  Mária  Krisztiema  s  CarittoAl&mz  töxtéoe 
téhez.  JSzilágyi  Sándor.  1878.  974. 

1598—1599.  Mihály  vajda  életéhez.  Sz.S.  1880.  791. 

1899.  Bocatius  életéhez.  0.  A.  1883.  201. 


TÁBGT-  É8  KÉVHUTATÓJA.  59 

1699.  A  boros-jenöi  y&rörségbeli  lorasság  hópénze  jonius  és 
jiiliuB  havára.  Szabó  Károly.  1878.  666. 

1599.  Egy  lengyel  főúr  [Czyahrotozky  Ádám]  magyar  levele 
elzálogosított  Uncsei  ügyében  [a  kassai  városi  tanácsnak],  o.  a. 

1599.  Mhály  vajda  adománylevele  a  székelyeknek.  Szabó  Ká- 
roly. 1Ö80.  789. 

1599—1601.  Levelek  Erdély  történetéhez  1599—1601.  évek- 
ben. Szddeezky  Lajos.  1888.  697.  1883.  98,  491. 

1599 — 1601-  Regesták  Mihály  vajda  történetéhez.  Szddeezky 
Xiajos.  1883.  721.  1884.  32,  248,  438,  628. 

.  1600.  Két  magyar  körirata  pecsét  1600.  és  1613-b61.  Gyárfás 
István.  1879.  395. 

1600.  /S£^«Zy  Mihály  életéhez.  Gtróf  Esterházy  János.  1883. 203. 
1600 — 10.   Regestrum  regni   Transsilvaniae.   Hod&i^  Károly. 

1879.  393. 

1600 — 161L  IlUsházy  István  hűtlenségi  pőrére  vonatkozó  ok- 
iratok (1600—1611).  Károlyi  Árpád.  1882.  670.  1883.  306. 

1600 — 1634.  Kanisai  Pálji  János  följegyzései  Kisfaludy  Zsig- 
mond. 1880.  191. 

(1600— 1700).  Az  epeijm  ötvö^-czéh  történetéhez,  r.  1882.  586. 

(1600—1700).  XVII.  százedbeü  szakácskönyv  [Gróf  Zrwyí 
MMos' eredetijéről  vett  másolatról].  ToUy  László.  1881.  367,  569. 
1882-  188,  380. 

1601.  Básta  zsarolásai  történetéhez.  Szabó  Károly.  1880.  601. 

1602.  Egy  adat  a  pozsonyi  prépostság  történetéhez.  Fejérpataky 
László.  1879.  811. 

1602—1608.  Ulésházy  István  levelezése  Thurzó  Györgygyei. 
[Az  árvái  vár  levéltárából].  Zsilinszky  Mihály.  1882.  419. 

1603.  Budolf  levele  llUsházy  Istvánhoz.  Sz.  S.  1878.  389. 

1604.  Az  1604.  országgyűlés  óvása.  Sz.  8.  1878.  700. 

1604.  A  kassai  nagy  templom  történetéhez.  Fejérpataky  László. 
1879.  813. 

1604 — 1606.  Bocskay  István  erdélyi  fejedelem  kincseinek  ösz- 
szeirása  (1604—6).  Szabó  Káxoly.  1878.  146. 

1605.  Adalékok  a  cserkeszek  történetéhez.  Szalay  B.  Józsel 
1878.  191. 

1606—1606.  Levél  Bocskaytól  s  Homonnay  Bálinttól  Thaly 
Kálmán.  1881.  583. 

1606 — 1606.  Bocskay  István  és  lUésházy  István  levelezése 
1605.  és  1606-ban.  Legnagyobb  részben  a  köpcsényi  levéltárban  levő 
eredetiekről  fbggelékkel.  Szilágyi  Sándor.  1878. 1,  271,  577. 

1605 — 1606^  Bocskay  ístván  politikai  levelezése.  Szabó  KÉ^ 
roly.  1882. 1,  209. 


60  ▲  TÖBTÉSÍSLMI  TÁB 

1605—1608.  lüéshézy  Istrán  és  más  fSurak  lerelezése.  Gróf 
Batthyány  József  köpcsényi  levéltárában  levő  eredetíekrSl.  SsUdgffi 
Sándor.  1878.  819. 

1606.  Kátay  Mihály  életéhez.  Szddeczhf  Lajos  1879.  814 
1606—1608.  A  köpc5sényi  levéltárból  (llUshézy  István  Setén? 

vonatkozó  adatok].  F.  L.  1879.  386. 

1606—1620.  BatOtyány  Perencz  levelei  Thurzó  Oyoig^oz  és 
Thwzó  Imréhez.  Nagy  Gyula.  1879.  96. 

1607.  Mátyás  fSherczeg  levele  lüéshdzy  Istvánhoz.  Sz.  & 
1878.  390. 

1607.  Parafemum  [Kellemessy  Mihály  jegyzéke]  Saddet^^ 
Lajos.  1882.  177. 

1607.  Végrendeletek.  L  BdJcőczy  Zsigmond  fejedelem  végrea* 
,  delete  1607.  n  IL  Aüta  Sámuel  végrendelete  1638.  r.  KL  (iaiv 

Zsófi  végrendelete  1644.  Dedk  Farkas.  1884.  661. 

1607—1609.  Illésházy  István  torok  levelezése.  A  gróf  Batt- 
hyány József  köpcsényi  levéltárában  levő  eredetiekről.  SeUágyi 
Sándor.  1879.  63. 

1608.  Bethlen  Qibor  sajátkezű  följegyzése.  Szabó  Károly. 
1882.  207. 

1608.  Bhédey  Ferencz  életéhez.  Komáromy  András.  1884  398. 

1608?  1620?  1621?  Bimay  Jknos  portai  vásárlásai /po£^' 
Arnold.  1878.  153. 

1608—1611.  Báíhary  Gábor  és  a  hajdük.  S2xM  Károly. 
1880.  321. 

1609!  Egy  régi  följegyzés.  [A  hajdúk  támadása  Világoivár 
ellen].  Szabó  K&rolj.  1881.  191. 

1609.  Leánykérő  levél  a  XVH  századból  f  Thvrzó  György  t 
Czobor  Mihály  számára  Larán^  Mihály  leánya  kezét  megkéri].  Szá- 
deczky  Lajos.  1880.  603. 

1611.  Adalékok  n  szepesi  bányászat  történetéhez  a  XYIL  szá> 
zad  elején.  Divald  József  1878.  667. 

1612—1614.  £égi  följegyzések  [Báthory  Gábor  és  Békkn 
Ot&hoT  fejedelemségök  idejéböL]  /SzoM  Károly.  1880. 793. 

1612—1629.  ujabb  regesták  a  kttlföldí  levéltárakból  Maraali 
Henrik-  1879.  353,  529,  787. 

1613.  Kolosvár  történetéhez.  Barabás  Samu.  1884.  388. 

1613—1615.  2%oHa%AíMihályévkönyvel613— IS-böL&í- 
Idgyi  Sándor.  1881.  1. 

1613—1619.  Bethlen  Gábor  fejedelem  uralkodásának  történe- 
téhez. Szilágyi  Sándor.  1879.  219,  429,  742. 

1613—1620.  BeOUm  Gábor  fqedelem  politikai  levelesése. 
Szabó  Károly.  1880.  444,  707, 1884.  283. 


tAegy-  és  névmutatója.  61 

(1613 — 29.)  A  gyulafehérvári  J5eíJlfen-f5tanoda  szervezeti  sza- 
1)ályzata.  Szabó  Károly.  1879.  797. 

1613—1630.  Bethlen  Gt&hor  és  a  porta.  Szilágyi  Sándor.  1881. 
593.  1882.  34. 

1616.  Egykorú  adat  letvár^/i  a  történetíró  halálához.  1882. 582. 

1615—1629.  Adalék  ^Bethlen  Gábor  és  a  porta<  ez.  közle- 
ményhez. Gergely  Samu.  1882.  434.  1883.  131,  609. 

1616.  Balassa  Zsigmond  támadása.  Barabás  Samu.  1881.  551. 

1616.  Egy  nevelésügyi  adat  [Thwrzó  Szaniszló  levele  a  modo- 
riakhoz.]  Szádeczky  L.  1880.  794. 

1616.  Oklevelek  a  JSonumnat-féle  mozgalom  történetéhez  1616" 
ban.  Snlágyi  Sándor.  1881.  401. 

1616.  Thurzó  Qjbrgy  levele  egy  lengyelországi  eretnek  ügyé- 
ben. Barabás  Samu.  1881.  393. 

1617.  Követi  utasítás  az  1617.  évi  országgyűlésre.  Nagy  Iván. 
1881.  78. 

1618—1626.  A  Thwzék  levéltárczájáhól.  [I.  Adalék  Thurzó 
Imre  lengyelországi  viszonyához.  II.  Thurzó  Szaniszló  levéltárczájá- 
ból]  Barabás  Samu.  1881.  706. 

1618—1689.  Családi  följegyzések  a  XVII.  századból  [I.  Peihö 
István  följegyzései.  11.  Újlaki  György  följegyzései.]  Szabó  BLároly. 
1880.  17a 

1619.  Adalékok  az  1619.  évi  pozsonyi  országgyűlés  történeté- 
hez. Rimay  János,  Csuty  G^pár,  Armpruszter  Perencz  és  Dávid 
János  levelei  Thu/rzó  Imréhez,  (jun.  27 — aug.  10.)  Nagy  Gyula.  1880. 
425,  699.  1881.  87. 

1619—1620.  Tholdalagimhély  1619-ki  követjárásának  törté- 
netéhez. Szilágyi  Sándor.  1882.  470. 

1619—23.  Akörmöezi  pénzverdéből  Dít^aM  József.  1879.601. 

1620.  Bethlen  Gábor  portai  ajándékra  szánt  vásárlásai.  Fejér- 
pataky  László.  1878.  678. 

1620.  Pécsy  Simon  levelei  ThwrzóTmiéhez  1620.  decz.  24r-1621. 
—  máj.  13.  A  gróf  Batthyány  József  levéltárában  levő  eredetiekről. 
&.  S.  1878.  117. 

1620'-21.  Bethlen  Gábornak  és  nejének  Károlyi  Zsuzsanná- 
nak levelezése.  Az  Erdélyi  Múzeum-Egylet  birtokában  lévő  eredeti 
és  sajátkezű  példányokról  Szahó  E:ároly.  1879.  201. 

1621.  Adalék  a  hazai  iskolázás  történetéhez,  r.  1882.  583. 
1621.  Bethlen  Gtábor  levelei  feleségéhez  JTefroZyí  Zsuzsannához. 

[A  gróf  Teleki  Miksáné  levéltárából.]  Gergely  Samu.  1882.  124. 

1621 — 1632.  Az  >Collectío  Camerariana«-ból  [Bethlen  ural- 
kodása történetéhez.]  Szilaj  Sándor.  1883.  217. 

1621 — 1635.  Históriai  forgácsok.  I.  Bethlen  István  kormány- 
zósága történetéhez.  H  Császár  Péter  pórlázadása  történetéhez.  lít 


62  A  TÖRTÉKELHI  TÁB 

Hunyod  történetéhez.  IV.  Tholdalaghi  Mihály,  Lázár  IstY&n  és  JSor- 
£Ois  Tamás  yallomása  az  /.  Rákóczy  Qtj.  eUeni  conspiratio  ügyébeiL 
y.  Az  1635.  országgyűlés  történetéhez.  Szilágyi  Sándor.  1884  102. 

1621—1691.  Két  végrendelet  a  XVII.  századból  [L  EhU^ 
Ferencz  végrendelete  162 ÍJ  Komáromy  András.  [EL  (rytéZayFerencz 
végrendelete  1691.]  Sz.  S.  1884.  130. 

1624.  Egy  adat  Léva  történetéhez.  [Koháry  Péter  levele  & 
magyar  kamara  praefactasához.]  Szádeezky  Lajos.  1879.  608. 

1625— 16(26.  Bethlen  Gábor  második  háziGtfságához  adatok.  0. 
A.  1883.  204. 

1625—1628.  BeOilen  Qábor  és/F.  K€re$ztily ákn  Uráfy.  Köz- 
lemények a  koppenhágai  kir.  levéltárbóL  Fraknái  Vilmos.  1881.  98. 

1626.  Az  Hcián   Beihlen-iMlád  történetéhez.  Szabó  Károly. 

1881.  192. 

1626.  Mansfeld  egy  kiadatlan  levele  [Bi^hlen  Qáborhoz.]  St. 
S.  1884.  208, 

1626.  Á  szent-györgyi  és  bazini  uradalom  tisztsége.  Tltaüócztj 
Lajos.  1881.  391. 

1626—1629.  Oklevelek  Bethlen  Gábor,  és  Gusztáv  Adolf  össze- 
köttetéseinek történetéhez.  [A  stockhohni  kir.  svéd  államlevtítárbaii 
és  upsalai  egyetemi  könyvtárban  levő  eredeti  s  egykorú  példányok- 
ról.] SzUdgyi  Sándor.  1882.  235.  

1627—1628.  Két  utazási  levél  a  XVII.  századból  [Cseffti 
László  Hatvani  Zsigmond  özvegyének,  Tomori  Annának.]  Beké 
Antal  1881.  193. 

1628  I.  A  kis  gróf  [Bethlen  Péter]  utazásához.  [Bethlen  Gábor 
levele.]  Sz.  S.  1881.  197.  11.  Bethlm  Péter  utazása  történetéhez. 
[Palóczi  Horváth  János  levele  a  fejedelemhez.]  Ér.  S,  1884.  690. 

1629.  Bethlen  Gábor  születési  házának  emléke.  Szabó  ECárolj. 

1882.  585. 

1629—30.  Okiratok  az  interregnum  történetéhez  Bethlen  Gábor 
halála  után.  [A  gróf  Teleki  Miksáné  levéltárából]  Gergely  Sama. 
1884.  280,  468. 

1629 — 1644.  Pázmány,  Lippay  és  Esterházi  levelezése.  /. 
Rákóczy  Györgygyei  Beké  Antal  1881.  641.  1882. 134.  279. 

1629—1658.  Begesták  a  külföldi  levéltárakból  Brandenburg 
Elatalin  s  a  Rákóczyak  történetéhez.  Marczali  Henrik.  188ü. 
132,  366. 

1630.  Ifj.  JSefAZan István  és  ZólyomiDkyiA.  reversalisa.  Acsády 
1.  1884.  786. 

1630.  Borsos  Tamás  emlékirata  1630.  jan.  20 — 28.  budai 
követségeiről  Gergely  Samu.  1884.  694. 

1630.  Brandenburgi  Katalin  országos  kiadásai  jegyzéke  1630. 
júliusból  Barabás  Samu..  1884.  365. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  63 

1630.  K  fehérvári  főiskola  történetéhez.  Koncz  J.  1884.  199. 
1630—1637.  SrandcnJwr^rí  Katalin  életéhez.  Szilágyi  ^küAot. 

1880.  760. 

1630 — 48  között.  A  püspök-ladányi  Rákóczy-harang.  Kiszelek 
Sándor.  1878.  708. 

1631.  Esterházy  Miklós  nádor  emlékirata  az  1631-ki  tavaszí 
hadjáratról  Pettkó  Béla.  1884.  66. 

1631.  Felsö-Vadász  inventariuma.  Vincze  Gtóbor.  1878.  927. 

1631.  Rákóczy  György  és  Bethlen  Gábor  özvegye  közti,  egyez- 
kedés a  munkácsi  vár  s  uradalom  iránt  1631.  Lehoczky  Tivadar. 
1878.  194. 

1631  —  1633.  Levelekés  acták  J.  Rákóczy  György  diplomácziai 
összeköttetéseinek  történetéhez.  [Szalánczy  István  kapitiha.]  SziUgyi 
Sándor.  1883.  417,  656. 

1632.  Naplókönyv  1632-b61.  [Benkö  József  irományai  közül.] 
Abqfi  Lajos.  1883.  519,  646. 

1632.  Régi  magyar  kertészet.  Báró  Mednyánszky  Dénes. 
1880.  772. 

1632—1636.  Egy  aranygyürü-per  a  XVII.  századból  [Bran- 
denburgi Katalin  és  Mogilla  Gábor  oláh  vajda  közt.]  Szilágyi  Sán- 
dor. 1882.  476. 

1632—1646.  /.  Rákóczy  György  fejedelemsége  történetéhez.  I. 
Rákócgy  Pál  levelezése  Rákóczy  Györgygyei.  IL  Mindszenti  Gtóbor 
halála,  m.  Tarapovics  Bazil  vladika  fogsága.  IV.  /.  Rákóczy 
György  külföldi  összeköttetései  történetéhez.  Szilágyi  Sándor. 
1884.  658. 

1633.  Két  szendrei  levél  a  lovasok  hópéméröl  Reizner  János. 
1882.  586. 

1634.  Alvinczy  Péter  halála.  Lasztókai  I4azló.  1880.  604. 
1634.   Kolosvármegye    1634-ki  lustrája.    Gróf  Ldzár  Miklós. 

1878.  198. 

1634.  /.  Rákóczy  György  konyhai  rendtartása.  Koncz  József. 
1882.  395. 

1634.  Zay  András  temetésének  költségei. /Szer^mi  1878.  354. 

1636.  Levelek  Bethlen  István  támadása  történetéhez.  Szilágyi 
Sándor.  1884.  3Ö4,  486. 

1636.  A  tornai  várörség  hadi  szabályzata  1636.  Thallóczy 
Lajos.  1880.  776. 

1636-1732.  Régi  könyvfeljegyzések.  [BánffyKnMfésBdnffy 
László  családtani  jegyzetei.]  Koncz  József.  1881.  395. 

1637.  Adalék  a  nevelés  történetéhez  a  XVII.  században.  A.  n. 

1879.  194. 

1638.  Paczolay  Petemé  Komis  Borbála  szombatosságára  vonat- 
kozó tanúkihallgatások.  Komáromy  András.  1884.  546. 


64  A  TÖRTÉNSLMI  TÁB 

1638—1694.  Farkas  Pál  és  Farkas  Ádám  följegyzései  1638— 
1694.  Szily  Kálmán  1884.  86. 

1640.  Hanvay  Péter  és  Pászthóy  Máté  köyetségi  tudósítása. 
Hatos  Gusztáv.  1878.  392. 

1641.  Kibékttlési  szerződés  Mikes  Benedek  és  neje  kössdtt  ti- 
lági  utón.  P.  Szatmáry  Károly.  1881.  394. 

1642.  Balassa  András  levele  Gtömör  yármegyéhez.  JT.  A. 

1878.  702. 

1642.  Az  sárospataki  czeíkházban  és  bástyákon  levfi  öreg  ágyuk, 
taraczkok  és  egyéb  hadakozó  szerszámoknak  s  ahhoz  való  eszközök- 
nek inventariumi,  anno  1642.  die  26.  novembris.  Thallóczy  Lajos. 

1879.  154. 

1642.  Vásárlások  Rákóczy  Qyörgy  lakodalmához.  Instructio 
pro  egregio  Thoma  Óvári  Claudiopolitano.  Barabás  Samu. 
1881.  180. 

1642 — 1692.  Leltárak,  összeírások.  [L  Komis  Zsigmond  ék- 
szerei. //.  Cseffei  László  ékszerei.  TTL  Kornis  QáspáréL  lY.  A 
Korda  árvák  javai  lajstroma.]  Torma  Károly.  1884.  140. 

1643.  Kassa  város  kincstára  1643— 1644-ben.  PettkóBSÍíL 
1883.  176. 

1643.  /.  Rákóczy  György  kincseinek  összeírása.  Vincze  Qkhor. 
1878.  940.  

1643—1668.  Nádasdy  és  Wessdényi  levelezéseiból  a  XVIL 
század  közepén.  Báró  Mednyánszky  Dénes.  1880.  209. 

1644.  Az  1644-diki  hadjárat  történetéhez.  Szádeczky  L.  — 

1880.  797. 

1644.  ///.  Ferdinánd  levele  EsUrhdzyWíkl6s3iozs  az  utóbbi- 
nak válasza  a  király  levelére.  Sz.  S.  1878.  391.  392. 

1644.  Gróf  nUsházy  Gábor  hitlevele  1644.  Báró  Mednyánszky 
Dénes.  1883.  799. 

1644 — 1646.  Kemény  János  és  Bornemisza  Pál  levelezése  az 
1644— 1646-ki  hadjárat  idejéből.  Szüágyi  Sándor.  1880. 13.  277. 

1646.  Gróf  Esterházy  Miklós  nádor  kincstára.  Thaly  Kál- 
mán. 1883.  766.* 

1646—1647.  /.  Rákóczy  GJyörgy  fejedelem  sajátkezű  levelei 
Mednyánszky  Jónáshoz.  Báró  Mednyánszky  Dénes.  1882.  326. 

1647.  Két  végrendelet  a  XVÖ.  és  XVIII.  századból  \L  Bors- 
vay  Erzsébet  végrendelete  1647.  IL  Dániel  Anna  v^ptWelete 
1767.]  Deák  Farkas.  1878.  949.     . 

1648  körOl.  Régi  várak  összeírása  Barabás  Samu.  1881. 199. 

1649.  Egykorú  tudósítás  /.  Károly  angol  király  kivégeztetésé- 
röl.  Thaly  Kálmán.  1879.  396. 

1649.  Nádasdy  Ferencz  utasítása  a  mezei  pásztorok  számára. 
Némethy  Károly.  1884.  558. 


TÁRQT-  ÉS  NÉVMUTATÓ  JA.  65 

1650.  Egy  konstantinápolyi  követjelentés  1650-böl.  (Jósika 
B\irkas  //.  Rákóczy  Györgynek.)  Szádeczky  L.  1880.  799. 

1650.  //.  Rákóczy  György  levele  Wesselényi  Ferenczhez.  Szá- 
leczhy  L.  1885.  798. 

1650.  Rákóczi  Zsigmond  berezeg  házassága  történetéhez. 
Jitfhlen  Ferencz  levele  a  herczeghez.]  Szádeczky  Lajos  1879.  607. 

1653—1600?  Ipartörténeti  adatok.  Deák  Farkas.   1879.  142. 

1651.  A  magyar  árak  történetéhez.  Sz.  1878.  359. 

1651.  Gróf  Zrínyi  Miklós  egyesség-levele  gróf  Draskovich 
(Táspárral  1651.  Szerémi.  1879.  598. 

1653.  A  rozsnyói  bányászat  állapota  a  XVIT.  századközepén. 
Pivald  József.  1882.  399. 

1650—1669.  Eperjes  városa  levéltárából.  [Wesselényi  Fe- 
i  oiu'z  és  Szécsi  Mária  levelei  Weher  Jánoshoz.]  Lasztókai  László 
1880.  605. 

1654.  Adatok  Zrínyi  Miklós,  a  költő,  irodalmi  működéséhez. 
Thallóczy  Lajos.  1879.  198. 

1654.  Vinnay  Krisztóf  temetésének  költségei.  Sz.  S.  1878. 357. 

1656 — 1 706.  &írwiajy  Endrének  önéletrajza.  A'emeí^  Lajos. 
1882.401. 

1657.  Egy  adat  az  1657.  lengyel  hadjárat  történetéhez.  Szá- 
^Irczhy  Lajos.  1881.  200. 

1657.  A  szathmári  csizmadia-czéh  régi  jegyzőkönyvéből.  Kiss 
Kálmán.  1878.  705. 

1657 — 1664.  Kemény  János  és  a  krimiai  rabok  levelei.  Szilágyi 
Sándor.  1882.  593. 

1660.  II.  Rákóczy  György  temetése.  Sváby  Frigyes.  1880.  582. 

1660.  Statútum  a  gyula-fej  érvári  nemesek  hadnagya  számára. 
Szahó  Kkrolj.  1880.409. 

1660.  Szapáry  András  maradékainak  osztálylevele.  1660-ból. 
Z,  1883.  601. 

1660  körűi.  Leltárak  a  báró  Bálintitt-esalád  nagy-ernyei  le- 
^t'ltárából  a  XVII.  századból.  Deák  Farkas.  1880.  588. 

1660—1664.  Regesták  a  külföldi  levéltárakból  a  török-magyar 
viszonyok  történetéhez  1660—1664  között.  Marczali  Henrik.  1880. 
T41.  1881.  114. 

1661.  A  czigányok  töi-ténetéhez.  Th.  L.  1878.  704. 

1661.  Gróf /ZZ^«Aazy  Ilona  mennyasszonyi  hozománya.  Szerémi. 
löSO.  195. 

1662.  Egy  magyar  fejedelmi  kincstár.  [Regestrum  universo- 

rum  bonorum  mobilium Simonis  Kemény  de  Gyerőmonostor  — ] 

P.  Szathmáry  Károly.  1881.  763. 

1662—1690.  Erdélyi  pénzverés.  Thallóczy  Lajos.  1878.  365. 

A  M.  TOrt.  Társ.  kiAdriny^ainak  cdm-  éa  UrUloi^jegyKéke.  ^ 


66  A  TÖRTÉNELMI  TÁR 

1663.  Sándor  György  és  neje  Nyikos  Anna  végrendeleti' 
1663-b61.  TvBztytnszhy  János.  1884.  771. 

1663 — 1678.  Eozsnyay  Dávid,  az  utolsó  török  deák  életéhez. 
Kon  ez  József.  1882.  775. 

1664.  Székelyhíd  lerombolása  történetéhez.  Szddeczky  Laio>. 

1881.  202. 

1664  —  1668.  Mednjfánszky  Jónás  nászver dégeiBeczkón.  Bárú 
Mednydnszky  Dénes  1882.  652.  Helyreigazítás.  Mednyánszky  Jó- 
nás házánál  Beczkón  tartott  nászvendégség  idejérőL  Stessel  József. 
1883.  198. 

1665.  Bezerédi  Zsigmond  utazási  naplója.  Marczali  Henrik. 
1883.  348. 

1665.  SzaUrdi  életéhez.  &a6J  Károly.  1880.  414. 
1665—1722.  Lipótvár  története.  Nagy  Iván.  1884.  401. 

1666.  Adalékok  /.  Rákóczi  Ferencz  és  Zrínyi  Hona  lakodalmi 
ünnepélyéhez.  Thaly  Kálmán.  1881.  585. 

1666.  /.  Rákóczi  Ferencz  fejedelem  utasítása  sárospataki  vár- 
nagyai számára.  Thaly  Kálmán.  1882.  374. 

1666 — 1675.  Gróf  Csáky  István  országbírónak  útiköltségeinek 
és  bevásárlásainak  jegyzéke   1666-ból  és  1675-böl.    Deák  Farkas. 

1883.  584. 

1667.  Nemes  János  követi  jelentése.  Lénárt  József.  1881.  386. 
1667 — 1704.  Levelek  Gömör  vánncgye  múltjából.  Nagy  Iván. 

1884.  709. 

1668.  Szilágy-Somlyó  várának  leltára  1668-bóL  Thaly  Kál- 
mán. 1882.  178. 

1668.  Wittnyédi  István  leveleiből.  Szddeczky  Lajos.  1880.  206. 

1669.  Művelődéstörténeti  adat.  [Csáky  Krisztina  ékszereinek 
jegyzéke.]  Sváhy  Frigyes.  1880.  584. 

1669 — 1699.  Rozsnyay  Dávid  életéhez.  Kwicz  József  és  Dták 
Lajos.  1884.  201. 

1670.  Rozsnyay  Dávid  egy  ismeretlen  követjelentése.  Lénát-^ 
József.  1882.  332. 

1671.  Egy  török  határigazítási  engedély  [Hont  és  Nógrád  me- 
gyékre vonatkozó].  Varázséji  Gusztáv.  1882.  773. 

1671.  Frangepán  Ferencz  vallatása.  Pauler  Gyula.  1880.  202. 
1671 — 1675.  Bánffy  Dénes  tragoediáj^  történetéhez.  Tonm 

Károly.  1881.  727. 

1671  -1740.  Bánfji  László  jegyzetei.  iTonc^  József.  1882.  34:^. 

1672.  Bethlen  Miklós   egy  kiadatlan   levele.    Móricz  Gyula. 

1882.  589. 

1672—1705.  Regesták  a  külfödi  levéltárakból  a  TóUli-hr' 
szak  s  a  török  kiűzésének  történetéhez.  Marczali  Henrik.  1881.  522. 


TÁRGY-  ÉS  NÉVMUTATÓJA.  67 

1673.  Egy  török  levél  [Nádudvar  történetéhez.]  Kiszeldk  Sán- 
dor. 1882.  207. 

1673.  Az  16'i^3-iki  támadás  történetéliez.  Szádcczky  Lajos. 
1879.815. 

1675 — 1740.  A  cseszneki  vár  czigányai.  (Czigány-diplomák  a 
j  róf  Esterházy-család  levéltárából.)  Thaly  Kálmán.  1884.  568. 

1676.  Náray  György  egy  ismeretlen  levele.  Békési  Emil. 
1883.  607, 

1676.  Vidéki  iparadó  a  XVII.  században.  Báró  Mednyánszky 
T^énes.  18S4.  783. 

1677.  Pénzüzlet  a  XVII.  században  [Gróf  Kéry  János  és  Ré- 
r*t(/  László  között.]  Révay.  1884.  399. 

1677—1680.  Absolon  Dániel  külföldi  követségei.  Szilágyi  Sán- 
■lor.  1883.  1. 

1677—1687.  AdsAok  Bethlen  Farkas  életéhez.  L.J.  1883.409. 

1678 — 1679.  Adatok  a  Béldi  Pál-féle  mozgalom  töi'ténetéhez. 
Szilágyi  Sándor.  1881.  209.       ^ 

1678 — 80  körül.  Egy  hajdani  jelmezes  társaság.  Báró  Med- 
níjdnszhy  Dénes.  1878.  361.  Éhez  igazitás.  Th.  K.  1878.  711. 

1678  —  1682.  Egy  érdekes  emlékkönyv  a  XVIL  századból. 
[  nvnri  János  uti  naplója.]  Petikó  Béla.  1882.  499. 

1679.    Kerechényi  András   végrendelete.     Kosutány  Ignácz. 

1882.  773. 

1679—1688.  Oklevelek  Rozsnyay  Dávid  fogsága  történetéhez. 
Koncz  József.  1883.  155. 

1680  körül.  Az  oláh-reformátió  törtenetéhez.  ThalUczy  Lajos. 

1B78.  706. 

1681.  L  Apafi  Mihály  és  az  oláh  biblia.  Th.  Lajos.  1878.  204. 

1681.  Zrínyi  Ilona  leveleiből.  Sz,  S.  1881.  204. 

1681  —  1687.  Zrinyi  Ilona  levelei.  Szilágyi  Sándor.  1880.  417. 

1682.  Edicta  militaria  (kiadva  Tokajban  talán  Tököli  által). 
ílfrfurh  József.  1882.  396. 

1683.  A  felső  vármegyei  rendek  kassai  gyűlésének  actái  1683- 
ból.  Mayláth  Béla.  1883.  359,  543. 

1683.  Komáromi  János  életéhez.  Szahó  Károly.  1881.  206. 

1683.  Sobieszki    levele    Bécs    ostromáról.     Lénárt    József. 

1881.204. 

1684.  Magyar  ágyuk  Szebenben.  Lénárt  József.  1881.  385. 

1685.  Gyulai  Ferencz  1685-iki  követsége  Caraffához.  Szilágyi 
Sándor.  1882.' 482. 

1685—87.  IMler  János  följegyzései.  Szabó  Károly.  1878.679. 
1689.  Barkóezy  Mária  hozománya.  Véghelyi  Dezső.  1880.  189. 
1689.  Két  verses  krónika  a  XVIL  századból.  Szinnyei  József. 
1879.  372. 

5* 


6S  A  TÖRTÉNELMI  TÁB 

1690.  Sándor  Gáspár  leveleiből.  1878.  707. 

1690_1700.  A  Te/efeíeifc  levéltárából.  KonczJózseí  1881.  1:^a 

1699 — 1724.  Két  verses  búcsúztató  a  X||^.  82ázad  eleUri 
Deák  Farkas.  1881.  344. 

1700.  //.  Rákóczi  Ferencz  szölömívelési  szabályzata  170<»-li' : 
(Adalékul  a  Tokaj-hegyaljai  szölöcultura  történetéhez.)  Thaly  K  *: 
mán.  1879.  682. 

1700  körül.  Cserei  Mihály  végrendelete.  Abafi  La;.- 
1881.  148. 

1701—1712.  Eegesták  a  külföldi  levéltárakból.  //.  Rdk^k: 
Ferencz  kora.  I.  Porosz  alkudozások  s  jelentések.  IL  Szász  és  ?-  • 
gyei  alkudozások  s  jelentések.  Marczali  Henrik.  1882.  149,  348. 

1703—1707.  Ot  ismeretlen  magyar  nyomtatvány  a  Rak.r,- 
korból.  Thcdy  Kálmán.  1879.  806. 

1703 — 1711.  //.  JJíífcrfm  Ferencz  fejedelem  udvartartási  >: 
bályzata.  Thaly  Kálmán.  1880.  571,  1881.  158. 

1703 — 1713.  Schiessler  Gáspár  kassai  polgár  naplója  a  R. 
kóczi  korból.  Thaly  Káhnán.  1884.  740. 

1704.  Adalék  a  magyar  czigányok  történetéhez.  //.  Rakó 
F.  Ilosvay  Ábrahám  palotás-kapitányt  a  Dunán  inneni  csigái};  > 
fövajdájává  nevezi  ki.  Thaly  Kálmán.  1880.  607. 

1704.  Károlyi  Sándor  jelentése  a  szent-gotthárdi   harczr 
Thaly  Kálmán.  1881.  590. 

1704.  Gróf  Kóháry  István  naptári  jegyzeteiböL  Thaly  Ei 
mán.  1878.  396. 

1704.  Munkácsi  fegyverek  és  löszerek  lajstroma.  TTtaly  K.V 
mán.  1884.  151. 

1704 — 1709.  Fáy  István  murányi  várkapitányhoz  irt  levelet 
Nagy  Iván.  1880.  377.  Nagy  Ivánnak  ^Fáy  István  murányi  várti- 
pitányhoz  irott  levelek*  czimü  közléséhez,  pótlék  és  helyreigaziú^ 
Thaly  Káhnán  1880.  780.  Végjegyzék  a  Fáy  István  leyeleire  r 
polémiához.  Nagy  Iván.  1881.  184. 

1706.  Pekry  Lörincz  levele  egy  jezsuitához  1706-ban.  Fahri'l  • 
Károly.  1878.  206. 

1706 — 1711.  A  hazai  képzőművészet,  mfiipar,  nemzeti  viselt* 
fegyvergyártás  és  háztartás  történetéhez  //.  Rákóczi  Fereno:  odri* 
rában  s  korában.  Thaly  Káhnán.  1882.  555.  1883. 184,  375. 

1707.  Egy  franczia  kurucz  ezredes  [Alexandre  lean  de  Vi^^*- 
nacq  L.  B.  de  Scutriy]  temetése  és  hagyatéka.  Thaly  Káhiún 
1880.  181. 

1707.  Néhány  XVli-ik  századi  ismeretlen  történet-irodalmi 
mü  nyoma.  Thaly  Káhnán.  1879.  399. 

1707.  //.  Rákóczi  Ferencz  dr.  Kochanszky  Mihály  krakbi 


tArgy-  és  névmutatója. 


69 


egyetemi  tanárnak  naptárkiadási  •engedélyt  ad  Magyarországon. 
Thaly  Kálmán.  1879.  399. 

1707.  Zrínyi  Hona  és  //.  Rákóczy  Ferencz-féle  ingóságok 
jegyzékei.  Thaly  Kálmán.  1879.  171. 

1710.  Gróf  Bercsényi  Miklós  utasítása  gróf  Esterházy  Dániel 
altábornagy  mint  kassai  generális  részére.  Thaly  Kálmán.  1884. 347. 

1710.  IL  Rákóczi  Ferencz  udvari  közgazdasági  tanácsának 
utasítása  a  nagy-  és  felső-bányai  bányák  s  a  munkácsi  pénzverő-ház 
inspectora  számára.  Thah/  Kálmán.  1881.  371. 

1716köi-űl.  Cserei  Mihály  a  történetíró,  ^iayí  Lajos.  1880.  561. 

1718.  Bél  Mátyás  életéhez.  1882.  589. 

1770  körül.  Titkos  társulatok  Temesvárott  a  múlt  században. 
Abafi  Lajos.  1884.  513,  730. 

1780  körül.  Egy  bünper  ü.  József  korában.  [Székely  László 
magyar  testőr-őrmester  sikkasztási  pere.]  Abafi  Lajos.  1882.  50?. 


II.  írók  szerint. 


Abafi  LajoB.  1880,  570.  1881.  157. 

1882,  524.  1883,  542,  655.  1884, 

524,  739. 
Ábel  Jenő.  1884,  546. 
Acfládi  Iguácz.  1884,  786. 
Ádám  Iván.  1879.  198,  386. 

Barabás  Samu.  1880,  648. 1881. 181, 
183,  200,  367,  384,  394,  568, 
726.  1884.  782. 

Beké  Antal.  1881.  197,  385,  674. 
1882.  148,  325. 

Békési  Emil.  1883,  176,  608. 
Banyitoy  Vincze.  1879.  186. 

ConciKa  Emil.  i^^/.  267.  1882.  367. 

1884.  586. 
« 

Deák  Farkas.  1878.  960. 1879. 153, 
154.  1880.  595.  1881.  356.  1883. 
594.  1884.  568. 

Deák  Lajos.  1884.  207. 

Divald  József.  1878.  678.  1879. 
607.  1882.  400. 

Doby  Antal.  1878.  698. 

Dudik  Beda.  1878.  99. 

Gróf  Esterházy  János.  1883.  204. 


Fabritius  Károly.  1878.  208.  1879. 

352.  1881.  257,  469,  690. 
Fejérpataky  László.  1878,  184,  679. 

1879,  392,  813,  814.  1880. 170. 

1881.  187. 

Dr.  Fekete  Lajos.  1878.  85. 
Ferenczy  József.  1878.  341. 
Fraknói  Vilmos.  1880. 12.1881,  113. 

1882.  95,  202. 

Oéresi  Kálmán.  1878.  146. 
Gergely    Samu.   1882.    133,     469. 

1883.  154,  644.  1884.  303,  485, 
592,  708. 

Gyárfás  István.  1879.  396. 
H^'nik  Imre.  1878.  176. 
Hatos  Gusztáv.  1878.  396. 
Herfurth  József.  1882.  399. 
Hodor   Károly.    1878.     380,     695. 

1879.  394,  597. 
Imre  Lajos.  1884.  770. 
Ipolyi  Arnold.  1878.  164,  650. 
JedUcska    Pál.    1879.    284.     1881. 

705. 
Eámánházy  B^a.  1878.  383. 
Károlyi    Árpád.    1878.    148,    187^ 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 


1885.  juL  3—6.  napjain 


BUDAPESTEN  TARTOTT 


CONGRESSÜSÁNAK 


IROMÁNYAI 


A  VÁLASZTMÁNY  MEGBÍZÁSÁBÓL 


SZERKESZTI 


SZILÁGYI  SÁNDOR 

TITKÁR. 


(A   >a24zadok<   li?xő-iki  folyamának  VIIL  füzete.) 


BUDAPEST. 

AZ  ATHENAEUM  R.  TÁJRS.  KÖNYVNYOMDÁJA 

1885. 


A  TÖRTÉNELEM 

S  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  SZELLEM. 


Ipolyi    Arnold 
elnöki  megnyitó  beszéde  a  magyar  Történelmi  Congressusnak  Budapesten  1885 

juL  3'án  tartott  ünnepélyes  közgyűlésén. 

Uraim! 

A  magas  kormáDy  nemes  feladatának  tartotta,  hogy  ez 
alkalommal,  midőn  az  ország  anyagi  haladásának  eredményét  a 
kiállítással  ünnepiesen  bemutatja,  annak  körében  egyszersmind 
nemzetünk  szellemi  igyekezeteinek  is  tért  nyitva  hazafiúi  törek- 
véseinket előmozdítsa. 

Méltán  üdvözölhetjük  e  nemes  szándékot.  Mert  a  nemzet 
anyagi  és  szellemi,  alapjában  egységes  culturalis  életének  mindig 
lépést  tartva  karöltve  kell  haladni,  hogy  egymást  támogatva  czélt 
érjen.  Csak  ott,  hol  az  erkölcsi  haladással  az  anyagi  egyesül, 
lehet  valódi  jóléttél  párosult  fejlődés. 

Készséggel  fogadtuk  azért  az  illető  szakminiszter  úr  felhí- 
vását, melylyel  az  országos  kiállítás  tartamát,  mint  alkalmas  idő- 
pontot ttizi  kí  a  közművelődési  társulatok  congressusai  összejőve- 
telei,  értekezletei  s  előadásai  rendezésére.  Es  hasonlón  hálával 
vettük  O  Nagyméltóságának  a  vallás-  és  közoktatási  miniszter 
úrnak,  mint  e  gyűlés  egyik  elnökének  intézkedését,  melylyel 
a  hazai  történettanárokat  a  történelmi  társulat  tagjaival  együttes 
congressusban  való  részvételre  felhívta. 

Nekem  jutott  mint  a  társulat  igénytelen  elnökének  ezzel  a 
szerencse.  Önöket  uraim  üdvözölve  a  tárgyalást  megnyitnom. 
SíÁzADOK.   1885.   VIIL  Füzet.  1 


2  A  TÖRTÉNELEM 

Társulatunk  részéről  előre  kellően  gondoskodtunk,  hogy  Önök 
értekezlete  elé  a  történettudomány,  a  történettanítás  s  oktatás,  a 
képzés  és  nevelés  emelése  köréből  oly  lényegesebb  időszerű  kér- 
dések terjesztessenek  megbeszélésül  és  megyitatásúl,  melyeknek 
tárgyalásai  a  történelmi  tan  feljesztésére  és  tisztázására,  a  tör- 
téneti érzék  emelésére  hathatnak. 

Mert  ámbár  a  történetírás  a  legrégibb  irodalmi  disciplinák 
közé  tartozik,  de  mint  tudomány  még  máig  alighogy  a  legifjabbak 
egyikének  mondható ;  a  mennyibon  egyfelől  a  szorosabban  vett 
exact  tudomány  a  történelemnek  tudományos  jellegét  elismerni 
vonakodik ;  másfelöl  pedig  még  ez  folyton  az  újabb  kisérletek 
stádiumában  áll ;  a  mint  azt  számos  lelkes  művelője  a  história 
tudomány  alaptörvényei  kutatásával  az  exact  tudomány  biztosabb 
alapjára  emelni  igyekszik. 

Ezen  törekvés  képezi  saj  átlag  a  történelem  fejlődése  mene 
tének  mai  irányát,  melyet  itt  röviden  pontozva  vázolhatok. 

A  mint  a  történelem  eredetileg  egyesek  ismeretével,  az 
erkölcsi  és  hitigazságok,  vagy  hitregei  tudat  kezdeteivel  lassan 
emelkedik  az  összefüggőbb  s  öntudatosabb  krónikái  feljegyzésig, 
nyilván  kevesebb  hűséggel  és  teljességgel  beszéli  el  az  eseményeket 
—  pedig  e  tulajdonoknak  kellene  képezni  lényegét,  —  de  annál 
hívebb  képét  és  tükrét  mutatja  az  emberi  elme  felfogásának  és 
ismeretének.  S  ennélfogva  kétségtelen,  hogy  az  ismeret  és  tudo- 
mány útján  jár. 

Az  ismeretanyag  emelkedése  jeki  a  történelem  fejlődésének 
különböző  fokait.  Eredetileg  a  keleten,  az  emberi  fejlődés  kezdetén 
csak  a  nemzetségi  és  családi  hagyomány  s  állapotok  szűk  ismére, 
tével  foglalkozhatik.  A  fejlettebb  társadalmi  s  állami  lét  alaku- 
lása, majd  a  nemzetközi  érintkezések  költik  fel  benne  a  magasabb 
érdeket  és  felfogást  Az  első  bibliai  s  egyéb  keleti,  az  antik  chs- 
sicai  történetírás  fenmaradt  példányai,  ennek  beszédes  nyilatko- 
zatai ;  sőt  gyakran  már  magas  tökélyig  emelkedő  kifejezései. 

A  keresztény  hittan  s  erkölcsi  érzet  új  világnézete,  valamim 
a  középkori  eruditio,  a  scholastica  és  renaissance  új  elemeket 
hoznak  ugyan  a  t()rténelembe.  De  a  kiinduló  alappont  azért  a 
bibliai  s  az  antik  classicai  ismeret  marad;  valamint  a  népek  ti»r- 
ténete  a  bibliai  nemzetségekkel  vagy   a  classicai  népek  sokszor 


8  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  SZELLEM.  3 

mesés  őseivel  veszi  kezdetét.  Innét  veszik  nagy  alakjaik,  őseik  és 
hőseik  eszményképeit.  Valamint  az  összes  népek  nemzetségei  Sem, 
Cham  és  J  aphettöl,  Nimródtól  és  Gog-Magogtól  vagy  Deukalion- 
tól  8  a  Szittyáktól,  a  vizözöni  vagy  bábeli  és  trójai  catastrophától 
származtatják  legrégibb  történeti  feljegyzéseikben  eredetöket 
hasonlón  teszi  azt  például  nemzetünk  bistorikája  is.  Költözéseik 
és  vándorlásaik,  a  bibliai  ígéretfölde  vagy  Ilion  pusztulása  esz- 
méjével, hőseik  a  Mózesek  és  Józsuák,  a  Priamusok  és  Aeneasok, 
a  Romulusok  és  Remusok  eszményképeivel  alakúinak,  egyaránt 
akár  az  olaszoknál  s  a  francziáknál,  úgy  nemzetünknél  is.  Még 
Béla  király  névtelen  jegyzőjénél  is  Almos  vezérünknek,  a  Dares 
Phrygiuson  át  Homertól  és  Virgiltől  átvett  Aeneas  az  előképe;  vagy 
krónikáink  Attilája-  és  Budájá-é  Livius  Romulusa  és  Remusa 
Es  mindebben  már  kevésbé  a  hagyomány  és  történeti  esemény, 
mint  egyszerűn  a  kornak  tudákos  ismerete  tükröződik.  Ki  fogná 
mindebben  még  a  történelem  bármily  más  alaptörvényeit  keresni 
és  találni? 

A  növekvő  ismeret  a  későbbi  korban  mind  közelebb  jár 
Ugyan  a  valóhoz,  és  eltérő  irányzatai  mellett  is  a  hűséghez.  Az 
anyag  is  tágul  részletei,  az  emlékíratszerü  feljegyzések  bensőbb 
vonásai  által.  De  a  renaissanceban  is  a  biblia  mellett  az  antik 
classicus  anyag  és  forma  még  inkább  uralkodik  az  előadáson. 
Sallustius  és  Livius  phrasisa,  Cicero  chirája  hangosan  szól  világ- 
szerte, a  mint  a  történetírók  hazájok  jelentéktelen  fórumán, 
sagumban  éa  tógában  szerepeltetik  még  jelentéktelenebb  Caesar- 
jaikat  és  Augustusaikat ;  a  minthogy  például  nálunk  is  csak  így 
cselekszenek  a  Bonfinisok  és  Isthvánffyak.  Ezzel  ugyan  új  eszmény- 
képek vagy  csak  újabb  formai  szépségek  merülnek  fel.  De  a  tudo- 
mányos alap  még  mindég  hiányzott. 

A  maurinusok  nagy  iskolája  volt  az  első,  mely  már  az 
anyagot  is  teljesebben  összeállította,  s  a  felszaporodott  szöveget  is 
kritikájával  tisztázta.  A  történetkútfök  gyűjtése  és  vizsgálata, 
azok  összehasonlítása  és  bírálata  terén  folyt  azóta  a  nagy  munka, 
mely  egyrészt  a  palaeographiai  és  diplomatikai  vállalatok,  az 
enemű  seminariumi  tanítás,  a  franczia  école  des  chartes,  a  germán 
és  római  vaticani  monumenták  kiadásai,  a  Pertzek  és  Böhmerek, 
a  Wattenbachok  és  Jansenek,  a  Rvbelek  és  Sickelek  iskolái  által 

1* 


4  A  TÖRTÉNELEM 

máig  folyamatban  van ;  másrészt  a  Niebuhr  és  Ranke  kritikai 
átalakító  felfogásáig  emelkedik. 

A  történeti  hűségre  és  teljességre  törekvés  alapja  ez  által 
meg  Yolt  vetve.  Az  újabb  kor  növekvő  ismerete  és  tudománya 
széttöri  erre  még  a  szűkebb  antik  és  renaissance  formákat  me- 
lyekbe már  nem  fért  bele  sem  magasabb  modern  eszménye;  sem 
emelkedettebb  tudományos  rendszerének  keretébe  történelmi 
anyaga,  ujabb  magasabb  tudományos  rendszereinek  szempontjai 
s  elvei  alá  igyekszik  azért  ezen  ismeretanyagot  is  foglalni  és 
rendezni. 

így  keletkezett  egymásután  mindinkább  külön  rendszerben 
kifejtve  a  történet  ethikája  és  theologiája,  midőn  a  történetbeii 
Isten  akaratának  és  teremtő  törvényének  uralkodása  képezi  a 
mérvadó  szempontot ;  mint  Bossuetnál,  (mindenütt  csak  az  irány 
legfőbb  jelzőit  vagy  kezdőit  említem) ;  melynek  iránya  ugyan  az 
egész  biblián  és  kereszténységen  át  nyilatkozik  egyszerűbben 
sokszor  8  öntudatlan,  vagy  irányzatosabb  tudattal  első  íróitól 
Salvianustól  és  Lactantiustól  kezdve  Sz.  Ágostonon,  Eusebiuson 
és  folytatóin,  Orosius  és  Freisingeni  Ottó  iratain  át  Grörresig 
és  Schlegelig  vagy  akár  Leroyig.  Majd  a  történet  pbilosophiája 
lesz  a  szövétnek,  midőn  az  úgynevezett  ész  uralma  ül  a  trónon 
s  áll  a  kormányon;  mint  Herdernél  és  számos  gyengébb  elő- 
zőinél vagy  élesebb  követőinél.  Majd  a  történet-politikai  irány 
kerekedik  valamennyi  fölé  az  élénkebb  politikai  élettel  s  tudattal ; 
mint  a  legtöbb  újabb  történetírónál,  számos  conservativ  és 
szabadelvű  párti  irányzatai  árnyalataival.  Majd  a  történet  antro- 
pológiája és  sociologiája  mint  Queteletnél  és  Stuart-Millnél  s 
az  ethnologusok  és  physiologusok  seregénél  vagy  a  történtet 
phisikája  emelkedik  immár  fel  a  természettanúlmányok  nagy 
vívmányaival,  mint  már  Viconál  jelentkezik,  és  Lecomte  és 
Buckle,  Draper  és  Bagehot  stb.  irataiban  az  uralkodó  szempontot 
foglalja  el.  Míg  közben  a  történet  logikája,  mint  Hegelnél,  vagy 
psychologiája  mint  Doergensnél  épen  úgy  követeltek  jogot;  mint 
az  emberi  tudás  és  tévelygés  számos  más  árnyalata.  De  mind- 
"Annyi  a  mint  többé  vagy  kevésbbé  eltér  egymástól,  csak  annyiban 
egyez  meg,  hogy  nagyobbára  egyoldalú  eszméből  s  rendszerből 
indul  ki  félszeg  törvényei  keresésében  és  felállításában. 


S  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI SZELLKM.  5 

Kétségtelen,  hogy  ezek  közt  a  történet  alaptörvényeinek 
keresése,  a  mint  ezeket  a  tudomány  majd  a  psychikai,  majd  a  phy- 
sikai  törvényekben  felfedezni  vélte,  a  természet  kényszerű  szükségé- 
nek s  a  lélekakarat  szabadságának  elveit  és  törvényeit  nem  any- 
nyira  tisztázva,  mint  inkább  sajátságosan  elvegyítve,  a  tör- 
ténelmi tudomány  mai  legnevezetesebb  momentumát  képezik. 
De  a  mint  a  tudomány  keretébe  vonva  a  történelmet,  annak 
nagy  szolgálatot  tett,  minden  oldalról  megvilágítva  kérdéseit, 
űgy  fél3,  nehogy  azt  egyes  rendszerei  és  eszméi  kizárólagos 
szolgálatába  fogva,  csupán  ezek  egyoldalú  és  félszeg  tanainak 
hüvelyévé  és  példatárává  tegye,  vagy  máig  még  bizonytalan 
experimentatiói  tárgyává  használja.  Mei-t  az  eddig  nagyobb  prae- 
tensióval  mint  eredmény  nyel  fellépő  e  tanok  még  csak  is  az  expe- 
rimentatio  stádiumában  állanak.  Máskép  sajátlagos  alapigazságai- 
kat vagy  csak  azok  elemeit,  öntudatlan  vagy  öntudatosabban,  de 
hasonlón  ismerte  már  a  bibliai,  mint  a  classikai  történetírás  a 
kezdettől  fogva.  —  Mert  épen  űgy  képezték  a  hit  és  ethika,  az 
ész  és  jog,  a  természet  és  éghajlat,  az  emberi  faj  és  környezet,  az 
állami  és  társadalmi  rendszerek  a  történeti  alap  kiinduló  pontjait 
itt  és  ott,  akár  Herodotnál  és  Thukidydesnél,  Caesar  és  Tacitus- 
nál,  bár  mily  homályosan  lebegtek  előttök  okaik,  mint  akár  Tai- 
neuél,  előzőinél  és  követőinél ;  ha  nem  is  épen  oly  vast-agon  anya- 
gilag alkalmazva,  vagy  a  szélsőségig  víve,  de  mintegy  implicite  és 
hallgatag  feltéve  és  magától  értve.  Míg  jelenleg  dynamicus  tör- 
vényei kifejtése  képezné  már  az  egyik  mathematikai  szigorig  emel- 
kedni kivánó,  bár  a  legtöbbször  csak  tapogatódzó  tanát. 

Termékenyebb  hatással  volt  a  történelem  terén  a  legújabb 
kor  két  nevezetesebb  mozzanata,  a  müveltségtörténeti  és  nemzeti 
történeti  szempont.  E  kettős  irány  uralkodik  korunkban  a  törté- 
nelemben. Mindkettő  bár  mily  ellentétesnek  mutatkoznék,  azonos 
forrásból  eredve,  menetében  egymást  kiegészíteni  van  hívatva.  A 
műveltségtörténeti  irány  már  az  előbb  felsorolt  kezdemények 
alapján  fejlődve,  mintegy  Vico  Nuova  Scienzája  óta  emelkedett 
actualis  egységesebb  művelődési  szempontjaira.  Míg  a  nemzeti  fej- 
lődést a  legújabb  szabadsági  és  nemzeti  háborúkra  vezeti  vissza  a 
német  és  franczia  töi-ténelem.  Nálunk  ellenben  mindannyiszor 
éreztük  az  utóbbit  századokon  át  ébredezni,  ha  nem  is  hatott  át 


6  A  TÖRTÉNELEM 

kellően,  valahányszor  az  idegen  nemzetellenes  behatás  és  eluv<j- 
más  lábra  kapott. 

Nem  vázolom  itt  tovább  sem  az  egyik,  sem  a  másik  irány 
ismeretes  szempontjait,  hanem  kiemelve  jelzem  inkább  azok  ered- 
ményeit. Nem  lehet  többé  két8égl)e  vonni,  hogy  a  nemzetek  ciil- 
turai  kérdése  immár  azok  létkérdésévé  vált.  A  mint  a  nemzeteket 
annyi  vészek  sora  mind  erösebben  fölébresztette  létök  feltételei 
felismerésére,  föl  kellett  épen  úgy  ismerniök  az  emberiség  kereté- 
ben létező  czéljukkal,  műveltségi  állapotuk  helyzetét  Ebből  fakmlt 
mindig  a  nemzeti  újjászületés  forrása.  A  nemzeti  tudat  ezzel  indul 
ki  egész  életének  kikutatására.  Nem  elégedhetik  meg  csupán  n 
nemzet  élete  felületén  felmerülő  állami  és  hadi  actiókuak,  a  dyna- 
stiák  sorának  és  a  népek  forrongásainak,  eseményeinek  történeliui 
elbeszélésével ;  a  mi  addig  úgyszólván  egyedül  képezte  a  történe- 
lem anyagát.  Le  kell  ereszkednie  a  nemzeti  és  népélet  mélyébe,  s 
innét  annak  legmagasabb  szellemi  nyilatkozatáig  emelkedni.  Ez 
az,  mit  nemzeti  müveltségtörténetnek  nevez  az  újabb  történetfej- 
lődés, bele  foglalva  úgy  a  köz-,  mint  magánéletet,  a  vallási  é< 
egyházi,  az  állami  és  jogi,  a  polgári  és  társadalmi  intézmények 
fejlődése  történetét;  a  házi  és  népéletet,  a  nyelv  és  irodalom,  íí 
tudomány  és  művészet,  az  ipar  és  munka,  az  erkölcsök  és  szokások, 
a  népmonda  és  rege  sat.  összes  nemzeti  alkotásai  történetét,  múlt- 
ját és  jelenét ;  kezdve  úgy  szólván  az  első  népnyilatkozat  téveteg 
meséjétől  egész  legmagasztosabb  érzete  daláig ;  az  öntudatlanul 
elhangzó  példabeszédtől  egész  a  vérszerzödésnek,  ha  volt,  nem- 
zetalkotó törvénypontjáig ;  vagy  a  végső  cserép  és  fegyverdarabtóL 
mely  a  fölszántott  sír  rögével  előgördült,  egész  a  felhőkbe  nyúló 
műalkotás  gót  csúcsáig. 

így  vélem  és  véltem  már  e  tanulmányaim  kezdetén,  mint- 
egy negyedszázad  előtt,  talán  inkább  merész  mintsem  ügyes  é? 
erős  kézzel  a  nemzeti  müveltségtörténelem  feladatait  más  irataim- 
ban kitűzni,  mint  olyanokat,  melyek  egyedül  képesek  történel- 
münket a  nemzeti  élet  minden  mezején  életképessé  és  termé- 
kenynyé  tenni.  Es  valóban  csak  ez  az,  a  mi  képes  az  élet  minden 
rétegébe  új  erőt  önteni,  a  nemzet  természetszerű  fejlődését  a 
múlttal  és  jelennel  összekötni.  Elég,  ha  csak  egyszerűen  rámuta- 
tunk a  lendületre,  melyet  e  tanulmányok  által  vett  műveltségi 


S  X  MAGYAR  TÖRTÉNETI  SZELLEM.  7 

életüuk :  az  állam  és  társadalom,  az  élet  s  a  tudomány,  a  művészet 
s  az  ipar  terén.  Ezen  fejlődés  felemelte  s  általánossá  tette  vala- 
mint másutt,  ugy  nálunk  is  magát  a  történelmi  színvonalat.  Az 
egyszerű  politikai  és  bölcsészi  történelem  mellékes  irányzataiból, 
melyekben  tévedezett  és  révedezett,  a  magasb  nemzeti  közélet 
műveltségére  helyezkedett.  A  töi-ténelmi  ideológia  meddő  specu- 
lativ  irányai,  a  száraz  elméletek,  a  physikai  vagy  akár  psycliikai 
félszeg  törvények  keresése,  a  vallási  és  politikai  pártszempontok 
helyett,  az  egészet  magasabb  és  nemesítő  valláserkölcsi,  művelt- 
ségi és  közjóra  törekvő  ethikai  élet  eszméjével  s  érzetével  hatotta  át. 

Mindez  pedig  megadta  a  történelemnek  nemcsak  kellő  irá- 
nyát, de  úgyszólván  tartalmát  is,  azon  anyagot,  melyre  leginkább 
szüksége  volt  az  emberiség  életének  geneticus  haladása  és  műve- 
lődése kifejlesztésére,  gyarapítására  és  tökélesltésére.  A  történet 
meddő  polémiája  anyagába  az  actualis  erkölcsi  élet  nemesítő 
eszméi  s  irányai  léptek.  Mennyire  oszlott  ez  által  már  az  a 
homály,  mely  miatt  a  nemzetek  nem  ismerve  műveltségök  múlt- 
ját és  fejlődését,  abban  mást  sem  láttak,  mint  sötét  ürt  és 
obscurantismust,  mely  pedig  gyakran  inkább  az  illetők  agyát 
tartotta  megszállva,  mintsem  a  valóságot,  melyből  összefüggő- 
leg  oly  keveset  és  roszül  ismertek,  nem  is  sejtve,  hogy  szá- 
mos nemes  életszáluk,  melyből  annyi  erős  fonál  volt  szőhető,  ott 
vette  életét  és  eredetét,  hova  még  sokszor  vissza  kell  térnie,  hogy 
tőle  nyerjen  erőt.  Mert  a  múlt  ismerete  azért  még  annak  nem 
merev  fentartására,  vagy  épen  visszahozására,  hanem  az  újabb 
vagy  csak  javított  intézmények  természetszerűbb  fejlesztésére 
vezet  Megadta  ez  által  a  történelemnek  azon  erkölcsi  erőt,  hogy 
az  újabb  kor  nyugtalan  és  kóros  társadalmi  elméletei  s  exorbitans 
doctrinái  ellenében  feltámasztotta  a  históriai  tudatot.  Kimutatta  a 
történetellenes  fejlődés  bizonytalanságát  és  hallucinatióit.  S  oda 
állította  a  történelemben  a  mérleget  és  fokmérőt,  melyen  az  embe- 
riségnek 8  egyes  nemzeteknek  normális  haladása  menetét  felis- 
merhetjük. 

Mennyit  okúit  a  nemzeti  raűveltségtörténet  által  a  poli- 
tikai közélet  is,  mely  immár  nemrég  anynyira  hanyatlott  volt, 
hogy  a  nép  kormányzóiban  csak  ellenségeket,  s  a  kormányzók  a 
a  népben  csak  merénylőket  láttak.  Vagy,  hogy  csak  a  pártok  cou- 


8  A  TÖRTÉNELEM 

servativ  és  liberális  elveikben  vélték  föllelni  az  egész  kormányzó 
bölcseségét  és  földi  üdvét.  Ez  volt  egyetlen  mérvtik  a  jóra  és 
roszra  akár  Rotteckig,  vagy  nálunk  HoiTáth  Mihályig.  Míg  a 
köznél  a  politika,  a  meggyőződés  helyett  pályává  és  zsolddá  lön. 
A  magasb  nemzeti  művelődési  szempont  a  történet  világának 
erejével  mindezt,  mint  nagyobbára  kicsinyes  elöitéletet  földeríti  s 
eloszlatja;  tudománya  és  ismerete  kimutatja,  hogy  nem  egyszerűn 
az  ily  túlozott  politikai  pártkérdésekben  és  versenygésekben. 
nem  általában  az  egyik  vagy  másik  párt  actiója  üres  negatiójá- 
ban,  hanem  az  'emberiség,  a  nemzet  közjavának  gyakran  transi- 
gáló  munkálásában,  a  gyakorlati  bár  mily  csekély  közactiónak 
kivihetövé  tételében  és  hasznosításában  helyezi  a  közélet  termé- 
kenyítését 

Ily  történeti  s  e  magasb  nemzeti  és  műveltségi  élet  és  felfo- 
gás adja  meg  azután  a  valódi,  nagy  történetíróknak  is  ama/ 
emelkedettebb,  a  műérzettől  áthatott,  a  művészet  által  felkarolt 
s  a  népéletbe  átvitt  jótékonyan  ragyogó  sugaras  és  lendületes, 
fölemelő  és  virágzó  történetírást,  mint  annak  képét  jelenleg  a 
nagy  angol  történetíróknál,  például  egy  Macaulaynél  ésFroudenál 
találjuk.  Ily  történelem,  biztosan  állva  már  mintegy  a  múlt  felvi- 
rágzott eredményein,  és  biztosítva  a  jelen  rendes  menete  által,  a 
jövőre  nézve  eltekinthet  már  minden  mellékes  és  kicsinyes  párt- 
érdekektől, és  pártkérdéstől.  S  a  mint  az  egészre  irányozza  tekinte- 
tét, úgy  minden  nemes  intézménynek,  intentiónak  és  tettnek,  mely 
az  emberiségnek  és  nemzetnek  javára  és  dicsőségére  szolgált 
megadja  formailag  is  diszesítve  és  nemesítve,  a  mint  ez  a  törté- 
net bírói  verdictjét  illeti,  tanúságával  méltó  érdemét. 

II. 

A  történelem  e  mérvadó  irányait  és  hatását  vázolva,  nem 
is  volna  szükség  önöknek  Uraim  a  nemzeti  művel tségtörtéoeti 
szempontot  többé  külön  kiemelnem,  ha  nem  kívánná  azt  nálunk 
annyira  életbevágó  érdeke. 

A  nemzeti  eszme  és  öntudat,  s  a  nemzeti  műveltség  menete 
képezte  az  alapot,  melyen  Magyarország  magasabb  története  ala- 
kúit, fejlődött  s  emelkedett.  Mert  a  történet  menete  magában 


8  A  MAGYAU  TÖRTÉNETI  SZELLEM.  9 

alapjábau  sajátlag  nem  is  lebet  más,  mint  a  műveltség  fejlődése. 
Hol  e  fejlődés  megakadt,  ott  a  történet  menete  is  megszűntnek 
mondható.  A  magyar  nemzet  volt  az,  mely  e  történelmi  esemé- 
nyeket véghez  vitte  a  hazában,  a  mennyire  az  általa  elfoglalt 
ellenséges  területen  s  annak  idegen  népei  közt  nemcsak  új  orszá- 
got és  nemzetet,  államot  és  társadalmat,  de  ezzel  új  történetet  is 
alapított.  Ez  a  történet  vele  kezdődik  és  vele  emelkedik.  O  vitte 
és  hordozta  annak  minden  eseményét  Ové  volt  a  vezérlet,  ö 
nyomta  rá  neve-  és  szelleme  bélyegét.  Még  akkor  is,  midőn  saját 
nemzeti  átalakulását  vitte  véghez,  idegen  elemekkel  s  idegen  esz- 
mékkel dolgozva,  ezeket  annyira  sajátjává  tette,  appropriálva  s 
assimilálva,  meghódolva  nekik  s  meghódítva  őket  magának,  épen 
úgy  mint  hazája  autochton  népeit,  vagy  idegen  bevándorlóit,  hogy 
sohasem  lehetett  kívüle  idáig  itt  más  népről,  mint  nemzetről  vagy 
csak  mint  pártról  is  szó. 

Pedig  hányszor  alakúit  igy  át.  Dúló  hordából,  vándor,  had- 
kalandor, barbár  pogány  népből  polgárosúlt  keresztény  néppé 
lett.  Törzsszerkezetét  és  közfejedelemségét  királysággá  és  monar- 
chiává változtatta.  Rokon  vagy  csak  hason  népeinek  országába 
tódúlását,  a  bessenyőt  és  kunt,  a  tatárt  és  törököt  százados  bár 
és  halálos  tasakban  vissza  tartotta  és  legyőzte,  vagy  magába 
olvasztotta.  Magát  pedig  sem  a  barbárabb,  sem  a  műveltebb 
uépelemek  által  feloszlattatni  nem  hagyta.  A  nomád  vagy  föld 
míves  szlávnak  és  oláhnak  csak  úgy,  mint  a  műveltebb,  polgária- 
sodottabb  germánnak  megtörött  rajüi  ismeretes  népolvasztó  ereje. 
A  középkor  civilisatiói  áramlatait  a  scholastikán  és  renaissanceon, 
saját  nemzeti  dynastiáin  mint  az  Árpádokon,  Anjoukon  és  Hu- 
nyadi Mátyáson  át  mind  fölvette.  Trónját  velők  ívz  európai  király- 
ságok magaslatáig  megszakadatlanúl  emelte  vagy  csak  fentar- 
totta ;  sőt  a  római  birodalmi  császárságig  is  felvitte,  és  országa, 
trónja  annak  sokáig  még  alapját  is  képezte. 

E  nemzet  nélkül,  mely  által  ezer  éven  át  létezett  Magyar- 
ország, épen  úgy  nem  létezett  volna,  valaminthogy  nélküle,  mint 
egy  kitűnő  publicistánk  mondja,  ma  sem  létezhetnék.  Mert  máig 
épen  úgy  képezi  nemzetünk  az  ország  magvát  és  lényegét,  élete 
és  tettei  hordozóját,  mint  lakosságának  és  népeinek  törzsét  és 
kapcsát.   Szabadsága,  intézményei  erejével  s  egységével  áthatotta 


10  A  TÖRTÉNELEM 

luiudanuyiát,  midöu  liajdau  feleuielte  magához  aniiak  Diaga>alt- 
ban  érvényesülhető  vitéz  elemeit,  s  újabban  felszabadítva  magá- 
hoz hasonlóvá  tévé  a  többit.  Es  mindezt  tette  nem  nemzete  nagy 
száma  és  ereje,  nem  annak  nagy  hatalma  és  intelligentiája,  nm 
nagy  tehetsége  és  műveltsége  által,  mint  más  nagy  s  erős  népek 
tehették ;  —  de  melyek  mind  ezt  inkább  eröszakni  s  elnyomásra, 
sőt  idegen  népségeik  kiirtására  használták.  —  hanem  tette  nt^m- 
zetünk,  inkább  emelkedettebb  öntudata,  nemes  önérzete  és  sti- 
badságszeretete  által ;  és  tette  folytonos  viszontagságok,  küzilel- 
mek  és  balsors  közt,  felismerve  mindég  magasabb  iránybau  .t 
nemzeti  öszpontositó  állami  eszmét  s  egységet. 

S  följegyzésre  méltó  e  közt,  hogy  valahányszor  e  nemzet: 
eszme  hanyatlott  s  annak  ekli|)sise  beállott,  mindjárt  a  ucmzH 
szerencséje  is  alászállott ;  és  valahányszor  a  nemzet  lelkesedett, 
élete  is  azonnal  emelkedett.  Hogy  csak  a  nemrég  múlt  korszakot, 
a  múlt  század  vége  előttit,  vagy  e  kornak  nemzet  és  alkotmány- 
ellenes törekvéseit  említsük :  —  a  nemzet  mindég  történeti  élet* 
restauratiója  által  állította  vissza  és  szilárdította  meg  állami  létét 
és  függetlenségét.  Tette  pedig  ezt  gyakran  saját  hűtlen  vagy  csak 
gondatlan  testvérei ,  sőt  nemzete  elidegenedett  főbbjei  ellenén. 
Ezen  hagyományos  történeti  ós  politikai  érzetben  nyilatkozoíf 
nem  csak  nemzetünknek  értelmisége,  hanem  ez  képezte  annak 
szerencséjét  is  és  dicsőségét.  Ennek  érzete  tette  kitartóvá  a  szün- 
telen való  küzdelemben,  1)átrakká  és  hősökké  a  kitartásban,  szí- 
vósakká és  eszélyesekké  államunk  és  nemzetiségünk  fentartásá- 
ban.  S  a  mily  magasan  lelkesedett  nemzetiségéért  s  egységéért 
úgy  lelkesedése  mindég  liberálisabb  volt,  hogysem  exclusivvá  ths} 
szűkkeblűvé  vált  volna.  Saját  szabtulsága  és  függetlensége  kiküz- 
désébe  foglalta  mindig  országa  összes,  bánnily  idegenszerű  népeit. 
nem  tevén  köztök  soha  különbséget,  ha  csak  a  nemzet  s  állam- 
egység  ki  volt  víva.  Ez  volt  azon  talizmán  s  varázserő,  mely  sajál- 
lag  nemzetünk  erejét  s  erényét  képezte. 

Csak  minap  monda  egy  mérvadó  s  irányunkban  részrehaj- 
lással bizonyára  nem  vádolható  orosz  lap:  > A  magyar  nemzet 
ereje,  úgymond,  egyfelől  abban  a  nemzeti-  és  politikai  fliggetlenség- 
ben  s  önérzetben,  másfelől  pedig  abban  az  erős  hazaszeretetben 
gyökeredzik,  mely  a  nemzet  minden  rétegét  át  tudja  liatni.<  Mert 


S  A  MAGYAU  TÖRTÉNETI  BZELLEM.  1 1 

lia  a  nemzeteknek,  valaniint  az  egyeseknek  szerencséje  felszáll, 
ritkán   hányhatja  be  fénysugara  előtt  szemét  az  ellen  és  jóbarát ; 
mindenki  magyarázza  ilyenkor  épen  úgy  mint  a  balsorsban  viszon- 
tagságai okát.  Hasonlón  szól  ez  alkalomból  egy  nem  épen  mindég 
rokonszenves  más,  külföldi  német  hang  is:    » Teljes  elégtétellel 
mondhatja  el  ma  a  magyar  nemzet  magáról,  hogy  végre  hosszas 
bár  és  terhes  áldozatok  árán  elérte  már  a  nemzetek  során  ö  is  a 
czélt.    Mert  misem  hasonlítható  össze  azzal  a  nagyszerű  ttine- 
luénynyel,  mint  tai-tja  fel  magát  e  nemzet  s  állam  az  idők  har- 
czában.  Mint  állítja  fel  s  mintktízdi  ki  mindanynyiszor,  még  pedig 
ezer  éven  át  sokszor,  veszélyeztetett  jogát  és  szabadságát,  függet- 
lenségét és  önállóságát,  felvirágzását  s6t  nagyságát,  —  vagy  csak 
lelsöbbségét.    Es  mint  kényszeríti  fényes  hősi  tettei,  haladása  és 
míivelödése  által  annak  elismerésére  elnyomóit  és  vetélytársait, 
irigyeit  és  lenézőit,  előrehaladottabb  szomszédait  s  összes  ellen- 
ségeit.* 

Ea  ha  ennek  okát  keressük,  közel  találjuk,  szószerint  elmondva 
épen  amaz  idegen  hang  indokolásában :  »Mert  —    úgymond  — 
alig  vau  nemzet  a  világon,  hol  egyesek  oly  nagy  mérvben  s  oly 
teljes  odaadással  csüggnének  a  történelmi  nemzeti  eszmén,  mint 
]Vlagyarországon.   A  mi    csak  az  emberi  munka  legkülönfélébb 
mezején  nagyobb  és  nemesebb  véghezmegy,  vagy  i>  tudomány  és 
művészet,  az  ipar   és   kézmű,  a  földművelés  és  gazdaság  egyéb 
terén,  a  béke  és  harcz,   az   egyház  és  i)olitika  műveiben  történik, 
azt    jórészbeu   ezen  történeti    nemzeti   eszmény  lelkesíti,   léte- 
sítette vagy   csak   erősen  áthatotta.   A  hideg  közöny  az  állam- 
és  nemzet  eszméjével  szemben,  mely  a  világ  többi  népeinél  fel- 
színre jutva  uralkodik,  s  mely  mindinkább  az  anyagi  előnyök  bál- 
ványzásába  merül,  Magyarországon  még   nem   emelkedett  túl- 
súlyra.* Valóban  mondhatjuk,  hogy  így  volt  nagyjában  legalább 
még  eddig,  az  elnyomás  legsúlyosabb  éveiben   is,   a   közt,  hogy 
mindenki  a  lét  nehéz  gondjaival  küzdött.  De  azért  a  nemzet  min- 
den emelkedettebb   hű   lia  első  sorban  csak  nemzete  fentartása, 
állami  léte  és  függetlensége  helyreállítására  és  kiküzdésére  gon- 
dolt, mígnem  módját  ejthette.   És  hogy  ez  végre  sikerűit,  meg- 
érhettük immár  azt   is,   hogy  az   osztrák   birodalom   fővárosa 
egyik   képviselője   elmondhatta  minap  nekünk,  annyi  százados 


12  A  TÖRTÉNELEM 

uralkodásuk  utáu:  Ok  sem  óhajtanak,  úgymoud,  mást,  mint 
hasonló  egységes  államot,  minőt  Magyarországnak  létesítfni*^ 
sikeríllt. 

De  erre  Uraim  csak  egy  szükséges,  mi  gyakran  hiányzik, 
hogy  az  államot  a  uemzeti  történet  szelleme  hassa  át,  bagy  u 
nemzetet  a  történelem  formáljíi,  képezze  a  történettudat  által, 
melyet  semmi  egyéb  még  a  legmagasabb  anyagi  jóllét  vagy  mii- 
veltség  sem  pótolhat  Alkotmányok  s  államok,  mint  hazánk  egyik 
nagy  iia  monda,  az  éjen  át  keletkezhetnek,  de  nem  a  nemzeti  szel- 
lem. Nem  is  keresem  itt  azért  mélyebben  e  uemzeti  érzet  eredet*  • 
és  ébredését.  Ben  van  az  eredetileg  ösztönszerűn  minden  nemztt 
hajlamában,  mint  az  együvé-tartozás  szüksége.  De  magasahlí 
érzete  talán  inkább  az  elválás  és  megfogyatkozás  által  támad  f( !. 
az  önfentartásra,  nemes  hös  tettekre  és  védelemre.  Auuvi  k(rí- 
ségtelen,  hogy  nemzeti  szellemet  sem  octroyálni,  sem  negédelni 
nem  lehet.  Századokon  s  ezred  éven  át  kell  erre  képződni  t^ 
nevelkednie  a  nemzetnek.  Rendesen  régi  keltű  hagyomáuvo* 
öröksége  az  a  népnek,  eredménye  történetének,  melyet  történflnn 
összes  lapjai  eredete  óüi  beszélnek. 

A  magyar  történet  kútfői  szellemének  egyik  újabb  s  eddic 
legavatottabb  pályanyertes  írója  mondja :    » A  uemzeti  érzés  ;u. 
mely  már  krónikáink  egyediségét  megalkotja.   Méltó  büszkeség- 
gel tekinthet  rajok  minden  magyar  szem,  mint  a  nemzeti  nagy- 
ságnak avatott  tudatos  s  e  mellett  józan  hirdetőire.  Nemzetibb  ? 
a  legmélyebb  igazság  mellett  költőibb  lendületű  emléke  egy  ország- 
nak sincs,  mint  a  minőt  mi  bírunk  krónikáinkban.  Nem  átallom, 
úgymond  ő,  kimondani,  hogy  egyedül  állanak  e  tekintetben  ma- 
gok nemében  a  középkorban.    Képét  nyerjük  belőlök  nemzetíí/ik 
kezdődő  és  fejlődő   műveltségének,   közvetlen   kifolyását  látjuk 
bennök  a  magyar  nép  sajátos  lelkének.  A  hősiességet  az  egyház: 
mély  hittel  s  e  mellett  a  legnagyobb  józansággal  párosító  magyar 
ideált  állítják   elénk   a  magyar   királyok   történetében.   AngBn 
kivűl  a  Sz.-István  és  11.  Endre  közötti  korban  hazánk  az  egvedíili 
központosított  állam.  Valamint  a  politikában  a  particulárís  érde- 
kek soha  sem  juthattak  érvényre,  úgy  krónikáinkban  is  alig  hagy- 
tak nyomot  Mig  minden  más  középkori  író  kivétel  nélkül  a  hely- 
hez köti  emlékeit ;  itt  az  országos  nemzeti  érdek  elől  háttérbe 


8  A  MAOTAR  TÖRTÉNETI  SZELLEM.  13 

szorul  minden  más  reminiscentia,  egység  köti  mindég  az  egészet 
össze, « 

íme  lehetne-e  ennél  jobb  megfejtését  adni  a  nemzet  hagyo- 
mányos történeti  szellemének,  mint  a  minőt  itt  a  történetbuvár 
nyújt,  nemzeti  krónikáink  adatai  alapján.  Ez  megfejti  egyszer- 
smind azt  is,  mi  az,  a  mit  történeti  szellemnek  tartunk.  Ily  erős 
történelmi  alappal  bírván,  nemcsak  biztosan  lehet,  de  folytonosan 
kell  is  rá  építenünk,  hogy  fejlődésünk  folytonos  és  szilárd  legyen. 
Mert  a  nagy  küzdelmek  és  vesztesegek,  a  diadalok  s  a  dicsőséges 
barczok,  melyeket  az  ősök  kiküzdöttek,  mondja  egyik  nagy  hazánk- 
fia, mintegy  folytonos  hagyomány  szállanak  nemzedékről  nemze- 
dékre, apáról  fiúra  a  feljegyzésben  és  történelemben,  a  regében  és 
hagyományban,  a  hösdalban  és  köztudatban.  S  ezen  történettudat 
összege  az,  melyen  a  nemzeti  lét  a  mint  lelkesül,  úgy  vele  táplál- 
koznia is  kell,  a  közéletben  és  küzdelemben,  tudományban  és 
művészetben.  Csak  ez  az,  a  mi  a  nemzeteket  mint  folytonos  tanú- 
ság áthatja  és  fentartja  a  válságok  perczeiben,  s  a  terhes  s  nagy 
korszakokon  át. 

De  erre,  Uraim,  nem  elég  többé  a  mai  fejlettség  fokán  az  egy- 
szerű hazafiúi  phrasis  és  szóvirág,  a  lelkesítő  dal  s  ékesszólás.  Nem 
elég,  hogy  Xenophon  és  Livius  hangján  írjunk  történetet.  Igaz  bár, 
hogy  a  történelem  lehet  egyedül  a  nemzeti  lelkesedésnek  s  emel- 
kedésnek, a  tett  s  erömerítésnek  valódi  kútforrása,  mert  nélküle  a 
hazafiság  nagyobbára  csak  üres  rajongás.  Mégis  a  tudomány 
egész  világa,  a  munka  összes  ereje,  s  hozzá  erkölcsi  komolyság 
kell  immár,  hogy  a  nemzetet  történelmével,  annak  magasabb  esz- 
méivel és  szellemével  tájékozzuk ;  hogy  műveltségét  és  képzetisé- 
f;ét  a  mai  színvonalra  emeljük.  Hogy  kimutassuk  a  politika  és 
jog,  a  társadalom  és  humanizmus,  az  irodalom  és  tudomány,  a 
művészet  s  ipar  terén,  egész  köz-  és  magánéletében  azon  hagyo- 
mányos, s  a  nemzet  jellemében  és  lelkében,  typusában  és  geniu- 
sában  fekvő  sajátos  vonásokat,  melyekkel  képes  a  világ  többi 
ni' pei  közt  magát  érvényesíteni,  s  az  emberiség  közkincsét  részéről 
is  <^arapítani. 

Ha  egy  újonnan  viruló  nemzet  fellépve  érvényesíteni  akarja 
magát,  monda  csak  minap  nemzetünk  egyik  jóakaró  szellemes 
barátja,  eredménynyel  ezt  csak  úgy  érheti  el,  ha  a  tudomány  és 


14  A  TÖRTÉNELEM 

művészet,  az  ipar  s  munka  terén  újabb  alkotások  eredeti  vonásait 
hozza  magával,  s  azokat  más  népek  által  is  képes  elismertetni » 
elfogadtatni,  s  ezzel  gyarapítja  ö  is,  puszta  üres  utánzás  helyett. 
az  emberiség  tudását  és  képességét. 

így  lépett  fel  kétségtelenül  először  nemzetünk,  midőn  helje: 
foglalt  s  országot  alkotott,  Európa  államai  között.  Midőn  hadviselt 
sét,  taktikáját  és  stratégiáját  nemcsak  megbámulták  a  keleti,  brzant: 
tudomány:  Maurikios  és  bölcs  Leo  had  tani  irataiban,  hanem  wz 
is  érezte  a  nyugat  annyira,  hogy  madarász  Henrik  császár  a  né- 
met fegyver  magyarrá  alakításával  s  nemzetünk  harczíUzata 
átvételével  volt  csak  képes  győzelmeskedni.  Hasonlóan  kell  m* 
tehetségünket  minden  téren  érvényesítenünk.  De  ez  iránykn 
kétségtelenül  első  a  történelmi  tudat  felébresztése,  a  történelmi 
vizsgálat  és  tanulmány  alapján.  Ismernünk  kell  múltunkat.  ho?v 
felismerjük  annak  alapját,  hogy  lássuk  eszmevilágát ;  hogy  pt'íWl- 
hassuk  a  hiányokat,  összeköthessük  a  megszakadt  szálakat.  Lás- 
suk a  nemzet-műveltség  egész  körét  —  a  nyelvtől  az  iparig  ^> 
művészetig  —  és  látni  fogjuk,  mennyi  használhatót  s  értékesi:- 
hetőt  bírunk  még  ebben.  Csak  ezzel  fog  azután  ternaékenyítőhbfu 
hatni  ránk  a  külföldi  műveltség  magaslata  is;  nem  egyszeruc 
majmolásűl  és  negédlésűl,  az  itthoni  kicsiuyléseül  é8  lenézéséül 
hanem  ösztönül  és  versenyül.  A  nemzetek  történelmi  alapját  nem 
képezi  azért  a  merev  mozdulatlanság;  nem  a  nemzetihez  val- 
rideg  ragaszkodás,  A  kor  követelményeinek  épen  úgy,  mint  a 
nemzet  geniusának  helyt  kell  adni ;  de  igyekezni  kell  azt  a  neio- 
zeti  hagyományok  és  aspirátiók  keretébe  alkalmazni.  NemzetöDk 
eziránt  mindig  kellő  érzéket  tanúsított.  Történetének  cultusa  el»h<" 
nem  gátolta.  Ellenkezőleg,  azt  azzal  emelte,  hogy  az  űjabl»  kor 
kellékeivel  életét  fölelevenítette.  Ily  átalakítás  mindig  megtaláltí 
kellő  czímét  s  átmenetét,  ha  azt  történeti  alapon  vitte  át  mint 
ez  az  angol  nemzetnél  rendesen  történt  és  mit  annak  nem  ^<^h 
legalább  oka  megbánnia,  mint  a  francziának  az  ellenke^zőt  :in'- 
nyiszor. 

Mily  tanúiság  rejlik  még  számunkra  multunk  tíírtémí' 
minden  részének  kikutatásában  és  megalapításában.  Mily  M  for- 
rása lön  ez  a  nemzeti  élet  felélesztésének,  Mennvivel  dúsaW' 
lehetne  immár  nemzeti  életünk  hajtása,  ha  e  forrását  kelRn  (*^ 


8  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  8ZELLEM.  1  5 

bővebben  használjuk.  Ha  nemzetünk  legvitálisabb  műveit  tekint- 
jük, minden  téren  még  most  is  csak  az  első  kezdettel  vagy  épen 
csak  hogy  az  első  kísérlettel  találkozunk.  Alkotmány  és  jogtörté- 
netünk, jogrégiségeink,  nyelvtörténetünk,  de  csak  hazai  egyház- 
történelmünk is,  alig,  hogy  csak  nagyjában  tárgyalva  vagy  kelet- 
kezoben  vannak.  Es  hol  van  művészetünk,  társadalmunk  és  mű- 
veltségi viszonyaink  s  annyi  másnak  története,  a  melynek  élete 
mennél  sporadikusai)!)  volt  nálunk,  annál  nagyobb  gondot  kivánna 
adatai  felszedése,  vizsgálata  és  összeírása.  Mily  szükséges  lenne 
mind  ebben  mielőbb  a  rendszeres  munkásság  megindítása,  már 
csak  a  tárgy  tisztázásául  is,  s  ama  felburjánozó  hyperkritikai 
nemzetellenes  irányoknál  fogva,  melyek  épen  oly  tűlzólag  lep- 
ték el  újabban  e  tért,  mint  előbb  a  tűlzón  és  még  most  is  részben 
kisértgető  oktalan  magyarkodás ;  mely  mást  sem  látott  a  történe- 
lemben és  nyelvben  egész  a  Bábelig  vagy  akár  az  édenig,  mint 
magyart  Míg  most  ellenben  már  mindenben  idegent  akarna  szag- 
lálni. Ámbár  sajátlag  mind  a  két  bajnak  egy  s  azonos  forrása 
volt  és  van :  az  elfogultság  vagy  a  tudatlanság ;  a  kellő  történelmi 
ismeret  és  szellem  hiánya  vagy  csak  annak  vágya :  máshol  s  a 
távolban  keresni  azt  a  jót,  a  mi  oly  közel  van. 

Mennyivel  lelkesebben  és  mélyebben  indult  meg  már  e  téren 
a  külföldön,  a  nemzeti  tudomány  s  irodalom,  a  művészet  és  mű- 
veltség egész  mezején  évtizedek  óta  e  történelmi  irányú  munkás- 
ság, a  francziáknál  például  és  németeknél  egyaránt.  Mily  hatást 
idézett  elő  ebben  a  Grimm-féle  iskola,  hogy  virult  fel  nyomán  az 
összes  germanista  tanulmány.  Hogy  kutatja  ma  a  franczia  nemzeti 
<;éniusa  nyilatkozását,  költészetében  és  tudományában,  a  művé- 
szetben és  társadalomban,  akadémiai  díjakat  tűzve  kimutatására. 
Ki  merészelné  ezt  ily  irányban  nálunk  megkisérleni  ?  Ki  bátor- 
kodnék például  pályakérdésűl  kitűzni  a  magyar  szellem  jellemző 
sajátságát  és  történeti  nyilvánúlását  ?  Ki  vállalkozik  összeszedni 
multunk  munkálkodását  és  műveltségi  összes  nyomait  ?  Ha  pél- 
dául ajánljuk  történeti  műemlékeink  egész  sorát,  mondják,  nincs, 
kevés  vagy  idegen  az  egész.  Ha  rájuk  mutatunk,  hogy  van  és 
sok  is,  akkor  költséges,  és  nem  győzzük  kiadását.  Csak  a  fél 
vagy  felületes  munka  tart  fogva,  az  alkalmi  rendszeretlen  diaspor 
munkálkodása  a  helyett,  hogy  egészet,  nagyot,  monumentálist 


16  A  TÖRTÉNELEM 

alkotnánk.  Vagy  inkább  már  az  oly  kisszerű  bonczolgatásban  lel- 
jük kedvünket,  hogy  ne  mondjam  keressük  mnlatságnnkai  nÜDt 
a  minő  az  analysis  azon  legújabban  divatossá  váló  neme,  hogr 
szétszedve  inkább,  mintsem  összeállítva  multunk  épületkoveit,  az 
alkotás  anyagát,  a  test  izmait,  azt,  a  mit  nemzetünk  erős  kézzel 
egységessé  alkotott,  kísértgetjük,  mennyire  lenne  elemeire  szét- 
szedhető. Mi  volna  rajtunk  még  például  idegen,  a  mit  mások  el 
nem  vettek,  vagy  még  mi  oda  nem  adtunk.  Mi  bennünk  még  a 
török  vagy  tatár,  turáni  és  uralaltai,  az  ugor  és  finn ;  mi  árja,  indo- 
germán és  szláv;  mily  kevés  vagy  semmi  sem  maradna  e  közt  ma- 
gyarnak. Ez  a  legújabb  szellemes  nemzeti  mulatság  (nem  értjük 
ez  alatt  természetesen  a  komoly  alapos  nyelvtörténelmi  mankál- 
kodást,  melynek  terén  talán  még  legméltóbbat  műveltünk),  ha 
némi  humorral  és  nagy  méltatlansággal,  mennél  kisebb  töredékre 
szedhető  a  nemzet  által  századokon  át  emelt  nagy  alkotmány. 

Majdnem  merészség  kell  már  hozzá,  szólani  még  ezután 
tovább  nemzeti  alkotásról  és  nemzeti  államról,  eredeti  irodalom- 
ról és  művészetről,  nemzeti  typusról  és  geniusról  a  magyar  tör- 
ténelemben. Mintha  nem  is  lettek  volna  nemzetünknek  oly  sajáto? 
nagy  alakjai  és  jellemei,  mint  országunk  alkotói,  Szent-István  é? 
László,  megvédői  és  helyreállítói,  mint  Hunyady  János  és  Deák 
Ferencz  stb.,  kik  feláldozva  magukat  a  közért,  a  kötelességet  é^ 
becsületet,  a  nemzet  érdekét  és  dicsőségét  minden  más  haszon  (^ 
jólét,  fény  és  dísz  fölé  helyezek,  kikben  az  erkölcsi  és  valláscís 
nagyság,  az  emberiségért  és  nemzetökért  való  feláldozás,  a  hősies 
ség  és  lángész,  a  bölcseség  és  mérséklet  oly  nemesen  egyesült  a 
magasb  szellemi  és  gyakorlati  élet  feladatainak  kiküzdésében  é> 
létesítésében. 

Nem  egyszer  felvetetttik  immár  magunk  elé  hasonló  törté- 
nelmi tanulmányaink  alapján  a  kérdést :  vájjon  nem  volna-e  nem- 
zetünknek is  saját  történeti  typusa,  nem  volna-e  a  magyar  genins- 
nak  saját  jellege,  melyet  történelmünkben  keresnünk,  felismer- 
nünk és  felmutatnunk,  ez  által  éltetnünk  és  formálnunk  kellene? 
Vájjon  a  nemzeti  hősök  ama  nagy  alakjai  mellett  nem  mutatkoz- 
nak-e épen  úgy  népünk  jellegében  és  történetében  hasonló  voná- 
sok ?  Talán  kereshetnők  ezt  ama  lelkesedve  is  józan,  egyszerű  és 
gyakorlati,  eszményies  bár,  de  minden  felesleges  speculatir  esz- 


8  A  MAOTAR  TÖRTÉNETI  SZELLEM.  17 

méktöl  8  beteges  ideáloktól  ment,  közvetlen  intuitiójű,  egészséges 
eszében  és  jellemében ;  mindent  saját  yalóságában  megragadó,  a 
szükséges  követelményeknek,  ha  kell,  hódoló  lelkületében  és  tett- 
erejében, nyugalmas  fenségében  ?  Ezek  ellenében  természetesen 
épen  úgy  állanak  népünk  nagy  többségére  nézve  az  árnyoldalak 
is,  melyek  ama  kiváló  jó  tulajdonok  szélsőségeit  vagy  hiányait 
képezik :  a  rajongó  csendes  kedély,  az  elbizakodás  és  tűlbecsülés, 
a  gondatlanság  és  léhaság,  az  idegennek  megvetése,  majd  ellen- 
kezőn sajíltunk  meg  nem  becsülése,  a  fatalistikus  megnyugvás  és 
türelem,  az  elbúsúlás  és  elkeseredés,  felhevülés  és  szélsőségre  buz- 
dúláé.  Akárhányszor  találkozhatunk  ama  nemes  s  ezen  hátrányos 
vonásokkal,  tulajdonságokkal  és  fogyatkozásokkal  nemzeti  törté- 
netünk s  életünk  nyilvánúlásaiban,  melyek  a  mint  nemzetünk  tör- 
ténelmi jellemévé  kidomborodnak,  annak  eseményeiben  annyira 
megfigyelendők.  A  történetíró  ezekben  is  a  történet  psychologiai 
alaptörvényei  egyikét  bízvást  keresheti  és  szem  előtt  tarthatja, 
habár  a  történelem  elmélete  és  tana  írói,  sem  a  "Wachsmuthok 
és  Gervinusok,  sem  a  Sybelek  és  Tainek,  sem  Doergensek  és  Eom- 
bachok  stb.  e  felől  eddig  nem  igen  szóltak  a  történelem  physikája 
egyéb  törvényei  mellett.  Nem  képezhetné-e  tehát  e  jellemtanúl- 
mány  nemzeti  történelmünk  egyik  specificus  vonását  ?  Vagy  for- 
dúljunk-e  el  egészen  tőle,  mint  rajongástól,  és  tartsuk  magunkat 
szárazon  a  történelem  mai  modern  és  conventionális  természet- 
törvényeihez. 

Ezen  történeti  alapelemhez  járul  különösen  még  jelenleg 
nálunk  a  rohamos  újhodás  által  az  idegennek  túlsúlyra  emel- 
kedő cultusa.  —  Mióta  a  tudás  fájának  gyümölcsébe  mélyeb- 
ben haraptunk,  s  e  mellett  multunk  ismeretében  aránylag  el- 
maradtunk, amannak  túlbecsülése  s  ennek  lenézése  is  lábra  ka- 
pott. Vegyük  hozzá  a  napról-napra  magát  érvényesítve  növekvő 
idegen  elemet.  Eddig  Magyarországban  csak  az  érvényesíthette 
magát,  csak  annak  volt  befolyása,  csak  az  lehetett  a  nemzeti  jog- 
nak és  hatalomnak  részese,  ki  a  nemzet  testével  egyesült,  a  nem- 
zettesttel érdekben  és  nemzeti  cultusban  és  aspiratióban  egygyó 
vált,  gyakran  akkor  is,  ha  a  nyelvben  idegen  maradt  is.  Jelenleg  a 
teljes  jogi  és  polgári  egyenlőségnél,  a  közönségesen  valamivel 
följebb  emelkedő  intelligentiai,  ipari  s  üzleti  ügyesség  megadja  a 
SsÁzADOK   1885.  VIIL  f6kbt.  2 


18  A  TÖRTÉNELEM 

legidegenebbnek  is  az  illető  befolyást,  főkép  ha  még  a  nyelvet  is 
jól  roszúl  sajátjáTá  teszi :  nyitva  előtte  a  szabad  korlátlan  tér,  bár- 
mily idegen  maradt  is  a  nemzet  érzetétől  s  eszméitől.  Az  ilyenre 
nézve  az   eszköz,  mely  őt   emelte,  lesz  mérvadó,  s  a  személyes 
ügyességen  kivfil,  minden  egyéb  semmi  magasabb  becscsel   sem 
blr  az  ibi  patria  ubi  bene  elve  szerint.  Ily,  a  nemzettesttel  hetero- 
gén idegen  tünetek,  a  mint  nem  képesek  vele  egy  könnyen  elve* 
gyűlni,  úgy  a  nemzet  sem  képes  azokat  magába  fekasivni  és  beol- 
vasztani. Hogy  ez  nem  épen  válhat  a  nemzeti  történelmi  irány 
javára,  és  hogy  e  disparat  elemek  nem  kedvező  idegen  alakjai 
mindinkább  túlsaturálhatják  azokkal  a  nemzeti  életet,  az  ép  oly 
kétségtelen,  valamint  hogy  a  figyelmes  szemlélő  e  tüneteket  már  i^ 
mindenfelé  észlelheti.  Már  több  jut  belőle  a  felszínre  is,  mint  bc^ 
könnyen  elviselhetné  —  iam  ferre  non  potest  Sőt  befolyása  már 
a  közéletben  is  feltünedez,  a  mint  a  sajtóban,  az  iskolában,  a 
kathedrán,  hogy  ne   mondjam  a  bureauban  jelentkezik,  hol   a 
kevésbé   szorgalmas  vagy  jóval  kényelmesebb  magyar  vagy  hazai 
elem  előtt  könnyen  helyet  talál  és  ma-holnap  már  bizony  iskolája 
is  lesz,  vagy  hogy  már  van  is. 

Es  mit  állithatunk  mi  ez  idegenszerű  szellem  invasiója  ellen 
nemzeti  történelmi  hagyományos  jellemünk  megóvására?   C^ak 
nem  kizárást  ?  Isten  óvjon !  Nekünk  erőre  van  szükségünk  s  annak 
közénk  hulló  minden  szikráját  érvényesítenünk  kell.  Ezzel  gyára- 
pítottuk  eddig  is,  mint  egyik  elszakadott  kis  ága  nemünknek  meg- 
fogyott létünket.  Az  idegennek  felvétele  volt  századokon  át  majd- 
nem hagyományos  nemzeti  politikánk.  Csakhogy  míg  ezzel  előbb 
megválasztva  vehettük  fel  az    akkori  nemzettestbe,    a    nemes- 
ségbe, a  polgárságba  az  idegen  elemet,  midőn  már  mintegy  bele- 
vált ;  most  az  iskola  az,  melynek  nemzettörténeti  tanítása  által  kell 
azt  a  nemzet  testéhez  idomítanunk  s  alkalmaznunk.  lm  ezért  fekte- 
tünk nagy  súlyt  nemzeti  közmívelődési  egyleteinkre,  (oleg  tanodái 
történettanításunkra  és  történettanárainkra,  történelmi  társulatunk 
s  az  Akadémia  illető  osztálya  és  bizottságai  munkálkodására.  Ezért 
ragadtuk  meg  az  alkalmat  e  történelmi  congressus  megtartására 
és  felvettük  programmjába  a  történelmi  tanulmányok  összes  ágait 
és  módszereit,  egész  a  művészetnek  a  történetben,  s  a  történeti 
érzéknek  a  művészetben  alkalmazásáig  és  népszerűsítéséig. 


8  A  MAOYAB  TÖRTÉNETI  8ZELLKM.  1 9 

A  múltban  annak  tudományos  és  tanodái  köréhez  képest 
megfelelhetett  az  akkori  oktatás,  tanítás  és  módszer.  A  nemzet 
közérzetében  élő  történelem  volt  a  régi  iskolának  egyik  fő  és  leg- 
kedveltebb képző  tárgya.  Emlékünkben  élnek  még  ama  derék  és 
lelkes  férfiak,  kik  elragadó  ékesszólással  adták  volt  elő  a  lelkesedő 
iQíiságnak  a  hazai  történet  nagy  alakjainak  és  eseményeinek 
inkább  egyes  fényes  képeit,  mintsem  kimerítő  s  alapos  elbeszélését 
és  tanulságát.  Es  íme,  az  iskolának  mai  sajátos  neveléstani,  metho- 
dikai  és  didaktikai  elveinél  fogva,  mily,  hogy  is  mondjam,  józan- 
ságra vagy  egykedvüségre  jutottunk  nemzeti  történetünk  tanítá- 
sában. Tantervünkben  alig  hogy  találtunk  az  egy  esztendei  heti 
egy-két  órában  időt  tanítása  számára :  csak  újabban  szorítottunk 
ki  nagy  nehezen  ismét  egyet  rövidletei,  epitomei  tanításául,  a  sok 
fontos  tárgy  mellett,  mellyel,  mint  panaszolják,  túltömjük  tanúlóin- 
kat, midőn  az  iskola  már  az  életpályát  és  gyakorlatot  is  kivánná 
megtanítani.  De  ménnél  szükségesebb  lehet  az  életre  a  realistikus 
jrány,  annál  kivánandóbb,  hogy  azt  a  nemzeti  történelem  lélek- 
nemesítö,  műveltségi  szelleme  hassa  át.  Ellenben  a  mérvadó  jelszó 
ebben  most  a  külföldi  minta  szerint  az,  hogy  nem  a  történelmet 
magát,  de  csak  annak  képző  elemét  kell  felvenni.  Mintha  a  törté- 
nelem más  elemmel  sajátlag  bírhatna,  s  annak  bármily  részlete 
azt  nélkülözhetné.  Adassék  tehát  úgy  elő,  hogy  azt  egy  része  sem 
nélkülözze.  Mert  kérdés  itt  is  csak  az,  ki  mit  tart  történelmi  képző 
elemnek.  Ha  egyik  nemzete  őskora  hagyományait  vagy  eseményeit 
a  mesék  közé  helyezi  el  az  iskolai  olvasókönyvekbe,  más  pedig  régi 
királyaink  sorát  és  neveit  el  is  hagyhatónak  véli,  ha  nem  marad- 
tak fel  egyesek  korszakából  világra  szóló  nagy  események  emlékei, 
úgy  lehet,  hogy  ész  és  szívképző  példatárakat  fogunk  tanításul 
nyerni,  de  nem  a  nemzet  összefüggő  történetét,  mely  nélkül  pedig 
nincs  történelmi  érzék  és  nincs  valódi  történetszellem. 

A  történettanítás  feltételei  is  a  többi  tudományágakénál 
jóval  alacsonyabbra  és  könnyebbre  vannak  szabva.  E  körülmény 
alkalmat  szolgáltat  arra,  hogy  a  gyengébbek  vagy  hanyagabbak 
tolulnak  a  történettanítás  professiója  terére.  Holott  szigorítva, 
erősebb  történelmi  iskolázás  és  annak  seminariumi  gyakorlata 
által,  mely  a  kútfőtanúlmány  mélyéig  ereszkedve  s  az  eredeti  szö- 
vegek összehasonlítása  —  és  kritikájáig  emelve,  a  máskép  köny- 

2* 


20  A  TÖRTÉNELEM 

nyebb  tanűbnány  több  időt  engedne  a  magasabb  tökély  megköz**- 
lítésére.  Gondoljuk  hozzá,  ha  ezután  még  egykedvű  s  a  nemzettór- 
téneti  szellemtől  nem  lelkesedő,  vagy  épen  idegen  érzetü.  s  iránvú 
tanár  kezébe  jut  a  hazai  történelem  tanítása,  oly  időben.  midOü 
már  az  ifjúság  utilitarius  hasznossági  realismusa  sem  épen  rokon- 
szenvez a  tárgygyal,  vagy  csak  nem  könnyen  képes  általa  lelke- 
sedni, s  előttünk  állanak  mindazon  okok,  melyek  a  nemzet  törté* 
nelmi  szellemét  ha  nem  elölhetik,  legalább  megbéníthatják.  Holott 
máskép  az  egész  tanügy  terén  mi  sem  hathat  erősebben  a  törté- 
nelem tanításánál  a  nemzeti  szellem  felélesztésére.  S  azért  méltán 
képezheti  a  kormányon  lévő  férfiak  legméltóbb  gondját  Mert  a 
nemzet  vezetőinek,  mint  a  híres  angol  történetíró  Lecky  mondja, 
hazája  nagy  államférfíával  szemben:  nem  lehet  magasabb  fel- 
adata, mint  a  nemzeti  problémák  megoldására  a  legalkalmasabli 
erőknek  felismerése  s  alkalmazása.  Mert  a  legfőbb  nemzeti  ténye- 
zők egyike  az  államl)an  és  társadalomban  a  nemzet  testben  a 
közös  eszmények  kultusa.  Ez  az,  mint  minap  egyikünk  monda,  a 
mi  összeforraszt  s  magasabb  és  nemesebb  czélokra  emel,  mely  a 
nemzet  solidaritását  képezi  és  fentartja. 

Nemes  feladat  azért  a  nemzet  életében  és  annak  kormánjan, 
a  társadalomban  és  iskolában,  az  irodalomban  és  tudományban,  a 
művészetben  s  közműveltségben  fentartani,  ébreszteni  s  ápolni 
a  nemzet  történeti  szellemét,  anyagának  épen  úgy  kíkutatása 
mint  feldolgozása  és  alkalmazása,  s  a  művészetnek  a  törté- 
netben s  a  történetnek  a  művészetben  érvényesítése  által  Mert 
valamint  történeti  érzetünk  által  emelkedett  nemzetünk,  úg} 
nem  nélkülözheti  azt  további  okszerű  fejlődésében  sem.  Politi- 
kai axiómává  vált  Tacitus  történelmi  mondata,  hogy  a  hatal- 
mat csak  azon  eszközzel  lehet  fentartanunk,  a  mellyel  azt  meg- 
szereztük. Ismerjük  bár  a  divatos  és  reális  ellenvetéseket,  vagy 
épen  a  hitetlen  szellemek  vigyorgását  és  gunyjaít,  melyek  sivár 
meddő  természete  sem  lelkesedni  nem  képes  többé,  sem  nem 
hisz  a  nemzetek  missiójában  és  szellemében.  Önök  elengedik,  lia 
ez  ünnepélyes  alkalommal  nem  reflectálunk  rajok.  Azok,  kiknek 
tekintete  nem  csügg  lelkesedéssel  a  nemzet  múltján  s  az  ősök  tí)r- 
ténetén,  mondja  Bourke,  soha  sem  lelkesednek  a  jövőjeért  sem.  A 
nemzeti  történeti  közérzet  fejlesztése,  a  hazafiúi  eszmének  kultusa 


S  A  MAGYAR  TÖRTÉNETI SZKLLEM.  2 1 

cgyszersmiud  a  jövőnek  is  kezessége.  A  nemzet  történeti  eszméje 
által  alapította  meg  létét.  Ezzel  győzött  s  Yívta  ki  önállóságát  és 
műveltségi  helyzetét ;  s  a  győztest  diadal  útjában  nem  fogja  meg- 
akasztani a  gúnyolok  kiáltása  és  sárdobálása.  Mint  Lesseps  a 
tengereket  összekötve,  a  világrészek  közt  utat  törve,  válaszolt 
minap  a  franczia  akadémiában  a  gúnyra,  mely  nagy  műve  megal- 
kotása közt  annyiszor  támadta:  az  ugatás  az  ebek  dolga,  míg 
a  karaván  tovább  megy  át  mellettük  világ  utján :  úgy  megy  a  tör- 
ténet is  előre  diadalmasan  örök  utján ;  daczára  annak,  hogy  kriti- 
kája sem  volt  eddig  még  képes  természete  félszegen  keresett  alap- 
törvényeivel tisztába  jutni. 

De  bezárom  már  azzal,  mit  Magyarország  fölséges  királyának 
a  magyar  korona  fönséges  örököse  minap  az  ország  és  világ  színe 
előtt  igazolva  a  magyar  történet  szellemét,  mondott:  Ezredéven  át 
tartotta  fenn  magát  e  nemzet  a  szerencse  és  balsors  változatai 
közt,  az  ősei  által  elfoglalt  földön  hatalmas  közéletet  alapítva.  Es 
most  újult  erővel  fényes  látványát  mutatja  fel  annak,  mivé  emel- 
kedhetett bölcs  király  odaadás-teljes  kormányzata  és  a  lelkestilt 
hazafísága  által  a  nemzet. 

Folytassuk  azért  Uraim  a  nemzeti  hagyományt,  melyet 
őseinktől  átvettünk,  hogy  azt  necsak  megtartsuk,  hanem  gyara- 
pítva hagyjuk  át  utódainki'a  is.  De  ne  feledjük,  hogy  még  nagy 
és  sok  vár  reánk  e  téren  is. 


A  TÖRTÉNETI  CONGRESSüS 

I  OSZTÁLYÁNAK  ÜLÉSE. 

Pulszky  Ferencz  elnöki  megnyitó  beszéde. 

Tisztelt  szakgyülés ! 

Azon  czím,  mely  alatt  csoportunk  összegyűlt,  ^A  történelem, 
mint  tudománya,  bizonyítja,  hogy  az  angolok  nézetétől  eltérőnk, 
akik  a  tudomány  fogalmát  szorosabb  értelemben  veszik  s  alatta 
csak  az  exact  tudományokat  értik,  melyekhez  semmi  kétely  oem 
fér,  a  számtant  és  a  mértant,  a  természettant  és  a  vegytant,  s  ezek 
mellett  a  tételes  tudományokat,  minő  a  jog,  nem  pedig  a  philo- 
sophiát  s  a  történelmet,  melyek  különböző  felfogás  szerint  k&lön- 
bözök,  s  absolut  bizonyosságra  igényt  nem  tarthatnak.  Amit;  az 
egyik  nemzedék  történelemnek  tartott,  az  egy  másiknál  nem  ^éb 
költői  hagyománynál,  a  kritika  kétségbe  vonja  a  tények  hiteles- 
ségét, Liviusnak  vagy  nálunk  a  névtelen  jegyzőnek  nem  akar 
többé  hinni  s  máskép  magyarázza  az  eseményeket,'  mint  az  az 
előbbi  időkben  történt.  Sokan  lesznek  köztünk  is,  akik  emlékezni 
fognak,  miként  Buckle  harmincz  év  előtt  igyekezett  a  történelem- 
ben  is  felkeresni  s  megállapítani  az  általános  törvényeket  s  ki- 
mutatni az  események  kényszerfiségét,  hogy  a  tőrténeimet  is  a 
tudomány  rangjára  emelhesse. 

Mi  e  tekintetbén  eltérünk  az  angolok  nézetétől,  a  történelmet 
elismerjük  tudománynak  nemcsak  tudni  valónak,  mindamellett, 
hogy  magok  azon  kérdések,  melyek  e  csoportban  felvettettek,  ma- 
tatják a  véleménykülönbség  lehetőségét  és  ingatagságát 

Voltak  mindég  sokan  s  vannak  most  is,  kik  az  okmányokra 
esküsznek  s  hiszik,  hogy  ezek  által  teljesen  földerithetik  az  igaz- 
ságot, pedig  a  jelennek  tapasztalásából  minden  nap  meggyőződ- 
hetünk, hogy  még  a  legünnepélyesebb  okmányok  is  a  valóságnak 
rítkán  felelnek  meg  tökéletesen,  s  az  érdekek,  a  fennálló  eszme- 
áramlatok s  az  álláspont  által  befolyásoltatnak,  melyről  az  esemé- 
nyeket tekintik.  Ugyanazért  Ranke,  kit  az  élő  történetírók  közt  a 


TÖRTÉNETI  CONGRES8U8.  23 

legnagyobbnak  tartanak,  kijelenti,  hogy  nem  elég  olvasni  tudni  a 
régi  okmányokat,  szükséges  azokat  meg  is  érteni. 

Ha  már  a  múltnak  eseményeit  meg  akarjuk  érteni,  szükséges, 
hogy  tanulmányozzuk  azoknak  minden  környezetét,  nemcsak  a 
különböző  politikai  viszonyokat,  hanem  az  eszmekört  is,  a  melyben 
az  akkori  emberek  éltek,  az  idők  szokásait,  a  kultúrának  fokát, 
sőt  még  a  divat  változásait  is,  mert  mindezek  a  legnagyobb  hatást 
gyakorolják  a  nemzetek  kül-  s  beléletére,  mely  minduntalan  új 
meg  új  változásoknak  ki  van  téve,  hiszen  maga  a  természeti  kör- 
nyezete is  szüntelenül  változik,  mire  ritkán  fordítjuk  a  kellő  figyel- 
met így  ha  például  Mátyás  korával  foglalkozunk,  alig  emlékezünk 
ineg  arról,  hogy  ez  oly  kor  volt,  melyben  nem  ismerték  még  sem 
a  burgonyát  és  a  kukoriczát,  sem  a  dohányt  és  a  pipát,  sem  az 
ákáczot  s  kanadai  nyárfát,  sem  a  villát,  sem  a  kávéházat,  s^m  a 
kártyát,  sem  a  nyomtatott  könyvet.  Nehéz  visszavarázsolni  oly 
életet,  mely  annyira  eltér  a  mostanitól,  s  melynek  eszmeköre  ter- 
mészetesen egészen  más  volt,  mint  a  mostani,  s  igen  sokat  meg- 
magyaráz, ami  különben  érthetetlennek  tűnik  fel  előttünk. 

Ha  ily  szempontból  tekintjük  a  multat,  akkor  látjuk  leg- 
jobban a  segédtudományok  fontosságát,  melyeknek  mivelése  nél- 
kül alig  tndjuk  felfogni  a  múltnak  eseményeit. 

Egyébként,  ha  nálunk  történelemről  van  szó,  mi  ez  alatt 
kizárólag  a  magyar  történelmet  szoktuk  érteni,  még  pedig  nem 
is  az  országét ,  hanem  a  nemzetét  A  mi  Árpád  előtt  itten  tör- 
tént, azzal  nem  igen  gondolunk,  mintha  bennünket  nem  is  érde- 
kelne, pedig  hazánk  volt  a  római  császári  történelem  néhány 
főeseményének  szinhelye,  épen  úgy  amint  a  népvándorlás  főmoz- 
zanatai  szintén  a  közép  és  alsó  Duna  medenczéjében  fejlődtek  ki. 
Mi  hazánk  történelmének  ezen  igen  nevezetes  részére  nem  szok- 
tuk figyelmünket  fordítani,  sőt  elhanyagoljuk  azon  különböző 
népek  históriáját  is ,  melyek  mostanáig  az  ország  különböző 
részeiben  laknak. 

Összejövetelünk  egyik  feladata  mindezen  körülményekre 
felhívni  a  figyelmet,  irányt  adni  a  kutatásoknak,  megmutatni  a 
hézagokat  s  a  teendők  hosszú  sorát  Sokkal  szerencsésebb  körül- 
mények közt  találjuk  magunkat,  mint  apáink  és  elődeik  voltak, 
kiknek  idejében  nemcsak  a  szűkkeblű  censura,  hanem  a  közönség 
érdekeltségének  hiánya  is  megnehezítették  a  működést  és  még 
sem  maradt  ezen  idő  meddő  és  most  is  bámuljuk  Katonának,  a 
Kovachichoknak  vagy  Fejérnek  óriási  kiadásait,  kik  egész  életö- 
ket  a  történelmi  kutatásoknak  szentelték,  anélkül,  hogy  munká- 
jukból anyagi  hasznot  várhattak  volna,  holott  mostan  az  akadémia 
és  a  történelmi  társaság  megadják  nemcsak  az  eszközöket  a 
kutatásra,  hanem  a  biztonságot  is,  hogy  a  kutatások  eredménye 


24  TÖRTÉNETI  C01ÜGRE88U6. 

csakugyan   világot   lát    s   nem   marad    eltemetye    a  levéltárak 
porában. 

Eddig  ugyan  még  mindig  inkább  csak  a  történelmi  anya- 
got hoztuk  össze,  feldolgozását  a  jövőre  bíztuk  és  így  hazánk  tör- 
ténelmét sem  birjuk  oly  alakban,  mint  a  francziák,  az  angolok,  a 
németek  a  magokét ;  nem  is  érünk  reá,  hogy  részt  vegyünk  ama 
roppant  munkában,  melylyel  kortársaink  a  külföldön  az  ó-világ  és 
az  uralkodó  vallások  történelmét  kritikailag  átdolgozzák  s  az  ezred- 
éves balitéleteket  helyre  igazítják,  míg  másrészről  éppen  nem 
tartózkodnak  attól,  hogy  a  legközelebbi  múltnak,  söt  a  jelennek 
történelmét  is  bátran  megírják  s  a  magok  szempontjából  az  éló 
vezérféríiak  eljárását  s  az  események  lánczolatát  előadják  s  rae^- 
bírálják.  Mi  még  azon  álláspontot  foglaljuk  el,  hogy  kérdést 
teszthik,  vájjon  a  szatmári  béke  után  való  korszak  anyagának 
gyűjtése  és  kiadása  szükséges-e,  és  1791.  vagy  1848.  vagy  rp^-n 
1867.  legyen-e  a  kutatás  határa.  Ertjük,  hogy  a  hivatalos  világ- 
ban a  levéltárakat  nem  nyitják  meg  a  jelen  időkig  a  kutatóknak, 
de  a  régi  felfogások  mégis  annyira  megváltoztak  már,  hogy  most 
csakugyan  magok  a  kormányok  közre  teszik  a  legnevezetesebb 
okmányokat,  hogy  azokat  a  parlamentek  tudomására  hozzák,  s  a 
titok  leple  nem  fedi  többé  oly  féltékenyen  a  diplomácia  müköd^ 
sét  mint  azelőtt;  így  az  is,  ami  a  közvetlen  nyilvánosságot  nem 
tűri,  igen  kevés  idő  múlva  a  világ  elébe  kerül. 

Azon  kérdéssel  is  fogunk  foglalkozni,  mily  különféle  móil- 
szerek  és  világnézetek  uralkodnak  a  történetírásnál.  Sokkal  neve- 
zetesebb volna  ennél,  ha  azt  jelenthetnők  ezen  gyülekezetnek  és 
a  nemzetnek,  hogy  létezik  már  köztünk  is  oly  férfi,  aki  képes 
hazánknak, történelmét  oly  módszerrel,  s  oly  világnézlettel  megírni, 
hogy  az  a  világirodalomban  méltó  helyet  foglalhasson  el. 

Megjegyzendőnek  tartom  még,  hogy  midőn '  az  elökészitó 
bizottság  bizonyos  kérdéseket  felvetett,  ezen  gyülekezet  eredmé- 
nyét nem  az  előadások  néma  meghallgatásától,  hanem  a  kérdések 
megvitatásától  és  eszmecserétől  várja,  —  reméllem  hogy  ezen 
szavaim  nem  hangoznak  el  a  pusztában,  ezennel  megnyitom  a 
szakülést. 


Thfdlóczy  Lajos,  az  a)  osztály  előadójának  értekezése  a  történelmi 

anyagról. 

Tisztelt  szakosztály ! 

Az  oi*8zágo8  történeti  congressus  munkatervében  az  I.  osz- 
tály :  a  történelmet,  mint  tudományt  öleli  fel.  Három  alosztálynak 
tiszte  megint,  hogy  a  kérdést  rendszeresen  kifejtse ;  az  A)  osztály 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88ÜS  25 

a  törtéoelmi  anyagról,  a  B)  osztály  a  törtéuelmi  sedédtudományok- 
ról,  a  C)  osztály  a  történelmi  módszerről  fog  értekezni.  A  Magyar 
Történelmi  Társulat  elnökségének  megtisztelő  felhivása  követ- 
keztében az  A)  osztály  előadó  tisztével  bizattam  meg.  Azon  kér- 
dések sorozatát,  melyekről  nézetemet  ki  kell  fejtenem,  a  munka- 
terv ekkép  szabja  elém : 

»£lőadó  bemutatja  az  átktitt^tott  bel-  és  külföldi  levéltárak  és 
könyvtárak  statistikáját.  Ennek  alapján  korról-korra  ismerteti  a  kiadott 
történelmi  anyagot,  rámntatva  mindentttt  a  hézagok  s  hiányokra,  s  hogy 
miként  és  honnan  volnának  azok  pótlandók.  A  sisathmári  béke  (1711.) 
után  való  koruál  azzal  a  kérdéssel  fog  foglalkozni :  szükséges-e  e  kor- 
szak anyagának  gyűjtése  és  kiadása?  1791.  vagy  1848.  avagy  épen 
1867.  legyen-e  kutatás  határa?  Mely  Icvéltánik  szolgáltatnák  erre  a 
legfontosabb  anyagot? 

A  külföldi  levéltárakat  illetőleg  szUkscges-e  azoknak  rendszeres 
átkutatása  ?  Másrészt  nem  volna-e  czélszerü  addig  is,  ha  mindazon  okle- 
velek ,  melyek  az  összes  külföldi  oklevélgyűjteményekben  s  folyóiratok- 
ban kiadattak  s  bármely  tekintetben  hazai  történetünkre  vonatkoznak: 
összegyüjtetuének  s  újra  kiadatnának  ?  vagy  ha  legalább  róluk  chrouo- 
logicus  repertórium  készíttetnék  ?< 

Előadó  ezek  után  utalván  a  modem  történetírásnak  mozaik- 
anekdotaszerü  jellegére,  fölveti  a  kérdést,  nem  volna-e  kívánatos, 
a  politikai  história  anyagán  kivül,  az  egyes  korok  erkölcsi,  vallá- 
sos, vagyoni  s  műveltségi  viszonyaira  vonatkozó  apró-cseprő  ada- 
tok nak  is  külön  publicatiot  szánni? 

E  széles  alapokra  fektetett  programm  mindazon  kérdéseket 
felveti .  melyek  eldődeinket  s  a  mi  elménket  foglalkodtatták, 
melyeknek  megoldására  törekedünk.  Nincs  e  kérdések  között 
csak  egy  is,  mely  eddig  szóba  nem  került  volna. 

Hogy  a  levéltárak  anyagát  fel  kell  használni,  tudta  már 
Istvánffy,  acták  voltak  előtte,  azokbúl  dolgozott  Forgách  Ferencz 
is  kiváló  Commentárjaiban,  érezték  ezt  a  múlt  század  mondhatni 
gigási  munkásságú  gyűjtői ,  mi  több,  akadt  köztük  olyan  is,  ki 
Kankenak  nagyérdemű  szakosztályi  elnökünk  idézte  azt  a  kijelen- 
tését ,  hogy  az  okmányokat  szükséges  meg  is  érteni,  bizony  meg- 
valósította. Pray  György  volt  ez  az  értelmes  történetíró. 

Hogy  a  kül-  s  belföldi  levéltárakat  s  könyvtárakat  rendsze- 
resen kell  átbuvárolni,  azt  tudták  s  a  mennyire  módjukban  volt, 
meg  is  tették  a  Kovachichok,  Horváth  István,  Fejér  György. 

S  a  többi  kérdést  illetőleg,  Akadémiánk  s  Társulatunk 
anualeseiben  számos  helyen  találunk  utalást  tárgyalták  azokat 
sokan,  sokszor,  sokfélekép. 

S  mégis  mennél  inkább  halad  a  munka,  mennél  nagyobb  az 
összegyűjtött  anyag,  annál  égetőbben  merülnek  fel  ezek  a  kérdé- 


26  TÖRTÉNETI  G0NGRK88D8. 

sek.  Sokat ,  temérdeket  dolgoztak  s  dolgozunk,  ma-holnap  alig 
lehet  eyidentiában  tartani  a  historiographia  irodalmát,  de  ezz^l 
arányban  mindinkább  hangosabb  a  kritika  szava,  mit  hogyan  kel- 
lett Tolna  dolgozni,  mit  kiadni  s  elhagyni.  Mig  a  Kovachichobt 
s  Fejér  iskoláját  óriási  munkaerő  jellemzi,  az  előttünk  munkál- 
kodott nemzedék  nagyobb  rendszerességével  s  pontosságával  tüuik 
ki,  a  mostani  anyag  publicatiotól  pedig  a  szélesebb  látkört  meg- 
tagadni nem  lehet.  Mig  régebben  minden  ócska  irás  —  a  főbb 
levéltárak  nehezen,  vagy  épen  nem  lévén  hozzáférhetők  —  becses- 
nek tekintetett,  mert  régi ;  ma  már  tartalmát  is  tekintjük  s  ai 
úgynevezett » fölfedezések «  kora  mindinkább  letűnőben  van.  Ennek 
főoka,  hogy  a  történelmi  anyag  főforrásai  a  levéltárak,  bel-  s 
külföldiek  egyaránt  megnyíltak  s  az  ősiségi  ])erek  lejártáTai 
nincs  ok  miért  tartani  zár  alatt  továbbra  is  a  családi  levéltárakat 
A  levéltárak  s  könyvtárak  általános  rendezése  sok  kivánni  valút 
hagy  fenn  még  mindig ,  újabb  indexek  és  szakkatalógusoknak 
nagy  híjával  vagyunk ,  de  az  érzék  ezek  iránt  növekedőben  raL. 
s  már  nagy  haladás,  hogy  ilyeneknek  szükségét  érezzük.  De  nem 
is  annyira  ebben ,  mint  a  levéltári  kutatás  módjában  rejlik  a  fő- 
hiba.  Alig  van  levéltárunk,  melyben  egyik-másik  szaktudós  nem 
kutatott  volna  —  természetesen  a  maga  szempontjából  ~  s  mép- 
nagyon  kevésnek  bírjuk  teljes  átnézetét  Csakis  a  dunántúli,  a: 
erdélyi  szászföldi  s  a  Magyar  Történelmi  Társulat  kirándulása: 
alkalmával  többé-kevésbé  alaposan  átkutatott  vidéki  levéltárak 
tesznek  ez  alól  kivételt.  Például  valaki  Corvin  Jánost  illetőié^: 
akar  kutatni,  a  főbb  levéltárakat  s  kútforrásokat  hamar  mei:- 
ösmerhetí,  de  nincs  kalauz ,  ki  az  összes  anyagról  tájékoztassa. 
Miért  ?  Mert  nincs  statistikája  a  levéltáraknak.  Tisztában  vannak 
ez  iránt  kutatóink  valamennyien,  ezért  tűzte  ki  a  congressus  mun- 
katerve egy  ilyen  levéltári  s  könyvtári  statistika  elkészítését. 
Csekély  nézetem  szerint  ezt  a  kérdést  inkább  így  kellett  volna 
formulázni:  ,Hogyan  kell  a  levél-  és  könyvtárak  statistikáját 
elkészíteni  ?*  nem  pedig  kész  munkálatot  követelni  egy  oly  anyagn'^1. 
melynek  míkéntvaló  összeállítása  még  nincs  megállapítva. 

A  magam  csekély  nézete  szerint  az  ilyen  levél-  s  köuvvün 
statistíkának  úgy  kell  összeállítva  lenni,  hogy  abban  minden  leTé] 
s  könyvtár  teljes  tartalma  legyen  feltüntetve.  A  kutató  minden 
egyes  archívumról  tudja,  mit  kereshet  ott,  nem  elenchust  vagr 
cathalogust  értek  a  statistika  alatt  de  útbaigazítói.  Már  pedig 
ilyen  statistíkát  most  összeállítani  azért  nem  lehet,  mert  miot 
említem  levéltáraink  túlnyomó  részben  csak  egyes  szempontok  és 
thémák  szerint  vizsgáltattak  meg.  Vegyük  csak  a  központi  orszá- 
gos levéltárat.  Az  egyes  tisztviselőket  s  az  ott  hosszas  ideig  bo- 
várkodó  tudósokat  kivéve,  ugyan  ki  tudja,  mely  thémára  s  mily 


TÖRTfeNETI  CONOK1Í88Ü8.  27 

iránybau  lehet  ott  anyagot  találni.  Mig  a  tervbe  vett  Levéltári 
Kalauz  ki  nem  adatik,  addig  a  sötétben  tapogatódzunk.  Szüksé- 
ges tehát,  hogy  levél-  s  könyvtárbuvárlatoknál  bizonyos  egyön- 
tetű eljárás  statuáltassék.  Szükséges  tudnunk :  hazánk  területén 
mely  levéltárak  s  könyvtárak  vannak  egyáltalán  véve.  Ez  utóbbi- 
akra nézve  a  muzeumok  és  könyvtárak  főfelügyelője  intézkedhet- 
nék kimeritőleg,  a  ki  különben  a  M.  N.  Múzeum  könyvtárának 
személyzete  s  Fraknói,  majd  Csontosi  Könyvszemléje  által  ez 
irányban  nagyon  sokat  tett. 

A  levéltílrakat  illetőleg  a  M.  Történelmi  Társulat :  kolozs- 
vári ,  honti,  vasmegyei,  zemplén  -  ungi,  szepesmegyei ,  zólyom- 
liptai,  nyitrai,  gömöri,  abaúji,  sárosi,  maros-vásárhelyi,  sopronyi 
kirándulásaival  nagyon  sokat  tett,  de  mennyi  ismeretlen  archivum 
van  még  ezeken  kívül !  A  magánkutatás  pedig  nem  fogja  felderí- 
teni az  eddig  ismeretleneket.  Evröl-évre  pusztulnak  a  kisebb  csa- 
ládok levéltárai,  s  az  úgynevezett  gentry  elhanyatlásával  becses 
tartalmú  levéltárak  kerülnek  kótyavetyére.  melyeknek  roncsait 
azután  Bécsből,  vagy  külföldről  kell  drága  pénzen  visszaválta- 
nunk. Hogy  ezen  a  bajon  segítsünk,  de  azért  is,  hogy  az  itt-ott 
elszórt  levéltárakról  tudomásunk  legyen,  szerény  nézetem  szerint 
az  Országos  LevéltáiTal  kapcsolatosan  szervezendő  levéltári  fel- 
u4ff/elÖ8&fek  .használnának  leginkább.  Ezek  ügyelhetnének  közvet- 
lenül a  köz-  s  a  magánlevéltárakra,  ezek  constatálhatnák,  hol  s 
minő  állapotban  vannak  az  egyes  levéltárak  s  levelesládák,  ezek 
volnának  a  levéltári  anyagnak  mintegy  ambuláns  conservatorai. 

De  még  ilyen  állami  intézkedés  mellett  sem  nyerhetnők 
teljes  képét  az  összes  anyag  hollétének.  Ugy  a  bel,-  mint  külföldi 
levéltárakat  rendszeresen  s  abból  a  czélból  kell  átkutatni,  melyik 
micsoda  magyar  s  magyar  vonatkozású  anyagot  foglal  magában. 
Ezt  pedig  elérhetjük  az  által,  ha  a  N.  Múzeum  könyvtára  példá- 
iára, mely  tisztviselőivel  a  hazai  s  külföldi  könyvtárakat  búvárol- 
tatja át :  az  Országos  Levéltár  tisztviselői  abból  a  szcmpontbúi 
ós  programm  szerint  utazzák  be  a  hazát  s  a  külföld  levéltárait, 
hogy  megmutassák  s  constatálják :  hol,  micsoda  anyag  van.  Nem 
magunknak,  de  a  köznek  kell  kutatni.  Ugyanezt  megteheti  a  M. 
Tud.  Akadémia  is,  meg  a  Magyar  Tört.  Társulat  oly  szakféiüak- 
kal,  a  kik  erre  vállalkoznak.  Ezeknek  jelentései  képezhetik  majd 
egy  tanúságos  levéltári  statistikának  az  alapját.  Lehet  ezt  mint 
repertóriumot  akár  a  M.  Tud.  Akadémiánál,  akár  Társulatunknál 
akár  az  Országos  Levéltárnál  vezetni.  Manapság  egyebet  nem 
tehetünk,  mint  utalunk  arra  az  anyagra,  mely  a  N.  Múzeum  kéz- 
irattárában van :  a  Kovachichok  s  Horvát  István  gyűjteményeire, 
melyeket  ha  alaposan  átnézünk,  azt  találjuk,  hogy  háromszoros- 
négyszeres  munkát  végzünk  sok  archivumnál,  melyet  Kovachich 


28  TÖRTÉNETI  CONGRE88US. 

már  régen  s  jól  átkutatott,  Horvát  Istváu  meg  a  maga  vasút  üél- 
kűl  szűkölködő  korában  aránylag  csakúgy  ismerte  a  külföldi 
könyvtárak  hnngaricáit,  mint  mi.  TJtalank  a  M.  Tud.  Akadémia 
kézirattárára  s  a  Tört.  Bizottság  levéltárára,  mely  már  1h32. 
óta  kutattat  Bécsben,  Milanóban,  1833.  utazik  a  külföldre  Petro- 
vics  Fridrik  s  mások  Parisba,  s  1834 — 36.  közt  a  német  s  angol 
könyv-  és  levéltárakban  búvárkodik,  1834-ben  Zsivora  György 
1835-ben  Czech  János,  1837-ben  Vass  László  Német-  és  Fran- 
cziaországra,  1843-ban  Taubner  Károly  és  Wenzel  Gusztáv  Dal- 
mácziára  nyernek  megbízást,  1850-ben  Nagy  Iván  Velenczére. 
1851-ben  Wenzel  Gusztáv  Cseh-Morvaországra,  Sziléziára  és 
Luzsiczára.  Ugyancsak  Wenzel  kutatja  legelőbb  a  bécsi  állami 
levéltárban  őrzött  velenczei  status-iratokat  és  diplomácziai  jelen- 
téseket. Kepiczky  János  és  Vámbéry  Ármin  török-magyar  kútlo- 
ket  gyűjtenek.  Az  ötvenes  években  indul  meg  az  Akadémia  Tr»rt. 
Bizottságának  munkálkodása ;  a  brüsseli  és  burgundi,  a  londoni 
levél-  és  könyvtárak  magyar  anyagát  teszik  közzé  Horváth  Miháiv 
és  Simonyi  Ernő,  Mircse  János,  Óvári  Lipót,  Nyáry  Albert 
Olaszországban  kutatnak,  Supala  János,  Géresi  Kálmán  Orosz* 
és  Lengyelországban  búvárkodnak,  újabban  Fraknói,  Rómera 
spanyol  archivumokban,  ugyancsak  Fraknói  a  Vatikánában,  Ko- 
pcnhágában,  Szádeczky  Lajos  Krakkóban,  Károlyi  Árpád  Bécs- 
ben kutattak,  szóval  mindenfelé  a  legélénkebb  búvárkodás  indúlr 
meg.  Sok  tervbe  vett,  s  abba  maradt  kutatásról  kellene  számot 
adnom,  magasztalnom  kellene  a  Monumenta  Yaticana  czimö 
nagy  vállalat  intézőit  s  munkatársait,  Fejérpataky  s  Gelchich 
dalmát  kutatásait,  de  statistikáról  van  szó. 

Mindé  búvárlatok  fényes  bizonyságai  a  spontán  kutatási 
vágynak,  de  ha  összefoglaljuk,  nem  látjuk  az  intéző  kezet,  mely 
irányt  adna,  mely  kimutatná :  erre  az  irányra  ez  az  ember  kell. 
ez  még  nincs  átkutatva,  tehát  kezdjük  meg  ezt.  Erre  czéloz  az  a 
szerény  megjegyzésem,  illetőleg  nézetem,  hogy  —  a  magán  kuta- 
tástól teljesen  eltekintve,  hisz  azt  korlátozni  nem  is  lehet  s  mire 
is  kellene  —  a  köznek  is  kell  kutatni. 

Van  még  egy  forrása  a  levéltári  statistikának  s  ez  Társu- 
latunk csekély  bár,  de  folyton  gyarapodó  kézirattára,  mely  a  N. 
Múzeum  kézirattárában  van  letéve. 

Ez  a  publicálatlan  anyag.  Folyóiratainkban  elszórva,  jelesül 
éppen  a  » Századok  «-ban  számos  apró  jelentést  olvashatunk  levél- 
tárainkról. Thaly  Kálmán  tái-súlatunknak  9  évig  titkára  éppen  ^ 
rovatra  fektetett  súlyt  s  fektet  a  mai  titkári  hivatal  is ;  becses 
anyag  ez  nagyon,  de  természeténél  fogva  teljes  képet  nem  njújt 

Ily  nehézségek  merültek  fel,  midőn  a  congressusi  munka- 
terv statistikai  követelményének  teljesítéséhez  fogtam.  Igyekeztem 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88U8.  29 

azon.  hogy  megmutassam,  honnan  kell  azt  összeállítani,  hogyan 
kellene  az  anyagot  gyűjteni.  Nagy  baj  az  is,  hogy  a  Magyar  Tud. 
Akadémia  által  ez  irányban  felkért  Csontosi  János,  ki  a  hunga- 
ricák  Repertoriumáyal  van  megbízva :  munkálatával  még  nem 
készülhetett  el  s  így  előmunkálat  hiányában  s  az  idő  rövidsége 
miatt  csak  vázlatos  dologgal  állhatok  elő. 

Statistikai  vázlatom  következendő  fejezetekre  oszlik : 

I.  Belföldi  levéltárak  kimutatása. 

A)  Országos  levéltár. 

B)  Vármegyei  Levéltárak. 

C)  Városi  Levéltárak. 

D)  Horvátországi  Levéltárak. 

E)  Magánlevéltárak. 

II.  Külföldi  levéltárak. 

A  könyvtárakat  illetőleg  utalok  a  » Magyar  Könyvszemle  < 
kimutatásaira,  Szinnyei  kétrendbeli  Repertóriumára,  a  M.  Tört. 
Társulat  kirándulásai  alkalmával  szerkesztett  jelentésekre,  s 
Csontosi  megjelenendő  Repertóriumára. 

I.  Belföldi  Levéltárak. 

A)  Országos  Levéltár. 

Az  Országos  Levéltár  mai  szervezetébeu  1875.  óta  áll  feun.  Ma- 
gában foglalja: 

1.  A  volt  m.  k.  és  erdélyi  udvari  kanczellária. 

2.  A  nádori, 

"  3.  Régi  országos  levéltárat  (Archívum  regnicolare.) 

4.  A  volt  m.  k.  helytartótanács, 

5.  Az  erdélyi  főkormányszék, 

6.  A  m.  k.  udv.  kamara  (régi  nevén  budai  kamarai  Icv.) 

7.  Az  erdélyi  fiscalis  levéltárat. 

8.  A  fiumei  kormányzóság  levéltárát. 

9.  A  m.  k.  curiarégi  (l848-íg)  levéltárát. 

10.  A  gyulafejérvári  káptalani  és  kolosmonostori  conventi  levél- 
tárakat. 

Az  1526.  előtti  összes  oklevelek  Diplomatikai  Levéltár  czíme  alatt 
egyesíttettek  s  eddig  32,607  oklevél  van  elhelyezve. 

A  levéltár  összes  gyűjteményeit  és  osztályait  eddig  252  kutató 
használta  legkülönbözőbb  irányban.  Nincs  történetünknek  korszaka, 
nincs  instittttio,  akár  közéleti,  akár  társadalmi,  melyre  az  országos  levél- 
tárban többé'kevésbé  dtbaigazitás  ne  volna  található.  A  Diplomatikai 
Levéltár  az  1526-ig  terjedő  korszakhoz  tartalmaz  bő  s  a  kutatásnak 
alapúi  szolgáló  anyagot,  a  kanczelláriák  s  a  helytartótanács  és  főkor- 
mányszék, valamint  a  curia  1526    utáni  közigazgatási,  vallási,  rendőri, 


30  TÖRTÉNETI  C0NGRB88U8. 

igazságügyi  visaonjok  forrása,  a  kamarai  levéltár  egyes  gyfijteméiiyei 
pedig  a  XVI.  és  XVII.  szixad  clsö  rangú  adatait  szolgáltatták. 

A  levéltár  legérdekesebb  darabjait  a  levéltár  kiállításában  őrzik, 
melynek  jegyzéke  is  megjelent,  a  levAtár  szervezetéről  pedig  saól :  >* 
m.  k.  országos  levéltárra  vonatkozó  mái|i^  érvényes  törvények  és  rendele- 
tek c  czimü  26  lapra  terjedő  füzet. 

Ugyancsak  itt  őrzik  a  régi  hiteles  helyek,  jeleaiil  14  káptalan :  i 
Csanádi,  esztergomi,  egri,  győri,  kalocsai  n.-váradi,  nyitrai|  pécsi,  pozsoa)! 
székesfehérvári,  szepesi,  szombathelyig  váczi  s  veszprémi  éa  7  ooa vént : 
a  csornai,  jászai,  leleszi,  pannonhalmi^  szt-benedeki^  tűróczi,  s  MilaTán 
elenchusainak  másolatát. 

Az  orsz.  levéltárral  kapcsolatban  folemlítjttk  röviden  a  magytr 
országos  levéltárra  vonatkozó  irodalmat  s  a  nagyobb  közlevéltárakat 

Legteljesebb  munka  e  részben  Jakab  Eleké:  A  levéltárakról 
tekintettel  a  magyar  államlevéltár  ügyre.  Budapest,  Akadémia,  1877 
190  1.  Az  állarolevél tárra  vonatkozólag  1872-ben  enquete  tartatott  nor. 
21-ikén  (orsz.  gyűlési  irományok:  1872.  146.  sz.)  s  az  e  részben  tör^ 
ténteket  a  Századok  1872.  73.  és  74.  évfolyamaiban  közölt  ccikkek 
világítják  meg.  (Erre  vonatkozik  Török  János:  Emlékirata  afeláltitandó 
mngy.  kir.  államlevéltár  ügyében.  Budapest,  1873.  16  1.) 

Ide  tartoznak  még  a  következő  czikkek  is :  Levéltáraink.  Bod. 
Hírlap.  1856.  126.  sz.  1859.  63,  65,  69.  sz.  Az  országos  levéltár: 
Simonyi  Ernő  Monum.  Dipl.  L  1857.  V.  1859.  55. 

Megyei  és  városi  levéltáraink  ügyében :  Salamon  F.  P.  Napló. 
1860.  297.  sz. 

Országos  történelmi  levéltár :  Fáy  András,  P.  Napló  1861.  Húsz. 
Hazai  levéltáraink  Ugye :  Véber  József,  P.   Napló,   1866.  32.  a 
Megyei  és  városi  levéltáraink.  BuJ.  Közl.  1867.  53.  sz. 
Az  államlevéltárról.  Jakab  Elek.  P.  Napló.  1870.  171.  az. 
Törvényhatósági  levéltárak   rendezéséről :  Jakab   Elek.  P.  Napló. 

1870.  178.  sz. 

A  levéltárakban  való  scartirozásról :  Jakab  Elek.   Bad.  Ki^ay. 

1871.  246.  sz. 

Budai  kir.  kamara  levéltára.  Századok  :  VI.  1872.  284  1. 

Az  országos  levéltár  után  legnevezetesebb  hazai  levéltáraink  a 
következők : 

Magyar  Nemzeti  Múzeum  oklevél  gyűjíeméaye.  Az  orsz.  levéltár  útin 
s  az  erdélyi  múzeum  kézirattára  mellett  a  leggazdagabb  gyfijteDéDv, 
mely  a  mohácsi  vészig  körülbelől  15  —  20,000  darabot  tartalmaz.  Haui 
és  k.  Tud.  1835.  I.  14  és  Magyar  Könyvszemle.  1877.  37—41.  L 
Ism.  Cáontosi  János. 


TÖBTÉNKTl  CONORE88Ü8. 


31 


A  Magyar  Nemzeti  Múzeum  keleti  kéziratait  Goldzíebcr  Ignácz 
ismertette  Magyar  Könyvszemle  1881. 

Erdély  múzeumtgylet  kézirattára.  Erdélyi  müzeumegylet  évkönyvei. 

Nagyszebeni  szász  nemzeti  egyetemi  levéltár,  lem.  Archív  fiir  Sieben- 
hiirgische  Landeskundo  s  Centralblatt. 

Zágrábi  orsz,  levéltár,  tartalmazza  a  mostani  horvát  királyság 
jogaira  és  autonómiájára  vonatkozó  iratokat,  a  báni  tábla  iratait 
1848-ig,  a  bánok  leveleit  16 30-tó],  a  nádorok  levelezéseit  a  bánokkal 
1766-tóIy  a  fenállott  Consilium  Croaticnm  irományait  a  múlt  századból^ 
a  horvát  tartomány  gyűlések  iratait,  illyr-actákat  a  franczia  időből  s 
vegyes  armalesekct. 

Zágrábi  levéltárak:  General-Commando  levéltára.  Káptalani  levéltár 
s  a  városi  levéltár.  (L.  Verzeichniss  der  durchforschten  Archive  stb.) 


B)  Vármegyei  Levéltárak, 

18684 

A  m.  k.  belügyminisztérium   -^    sz.  a.  s   a  báni  kormány  rcnde- 

leteVc  a  magyar  szent  korona  összes  törvényhatóságainak  levéltárairól, 
valamint  a  városokéiról  jelentések  érkeztek,  melyek  az  illető  levéltárak 
állapotát  tüntetik  fel.  Ezeknek  rövid  kimutatása  következik  itt: 


^m 

Moly  évből  való  a  legrégibb 

Mikor  kezdtidnek  a  levél- 

Megye 

irat,  vannak-e  a  mohámi 
vésx  előtti  iratok  ? 

tár  összefüggő  iratai  ? 

Abanj 

M.  v.  előtt  4  db. 

1589.   Századok  XII.  123. 

AlPÓfehér 

1806. 

1806.      [Korponay :  Abaúj 

Arad 

1721. 

1741.      [mon. 

Árva 

1619. 

1684. 

Bác8-Bodrog 

1726. 

1850. 

1   Baranya 

1S72.  (másolat)  1572. 

1705. 

Bars 

1283.         1. 

1610.  Verzeichniss. 

Békés 

171.5. 

1715. 

Beregh 

1419.  m.  1433.  1500.  m. 
1513.  4  db. 

1602.  Verzeichniss. 

Besztercze-Nn  si  /*>  d 

rendetlen  állapotban, 

1791.  A  C.S.  és  kir.  hadügy- 
miuiflzterium  levéltári  ku- 
tatásairól   egy  jegyzéket 
adott  ki,  melyet  Vei-zeich- 
niss  név  alatt  idézünk. 

Bihar 

— 

1688. 

Borsod 

1337.  4  db  másolat  vagy 

1790.   jegyzőkönyv     1577. 

több  íb  lehet,   rendet- 

[Századok VI.  428. 

len  állapotban 

Brasfló 

— 

— 

CHanád 

1710. 

1716. 

Csík 

1630. 

1750. 

Csongrád 

1714. 

1723. 

Eszter^cm 

1639. 

1790.  jegyzőkönyv  1638. 

Fejér 

17-ik  század  vége. 

1692.  Verzí'ichni.'ís. 

32 


TÖRTÉNETI  C0NGRB88D8. 


^  m 

Mely  évből  való  a  legrégibb 

Mikor  kezdődnek  a  levél- 

Megye 

irat,  vannak-e  a  mobácsi 
vé^z  előtti  iratokk? 

tár  összefüggő  iratai ! 

Fogaras 

Bendetlen  állapot. 

1771. 

Güinör-Kis-HoDt 

1571. 

1571.  Ism.  SzázAdok.  U:«. 

Győr 

1480.          1  db. 

1617.     [kirán(lúlÍH46l.« 

Hajdú 

1605, 

1756.     [VII.  656  1. 

Háromszók 

Rendetlen  állapot. 

1851. 

Heves 

1335.  h.  más.  8  db.  hite- 

1653. 

Hont 

1431.  más.          les  más. 

1820.  jegyzők.  1571. 

Hányad 

1749. 

1772. 

Jász-N.-K.-Szolnok 

1279.  más.  1323  —  1508. 
27  db. 

1629. 

Kis-KüküllO 

1624.   (jegyzökönyvek) 

1700. 

Kolozs 

1714.      [1425.  családk. 

1861. 

Komárom 

1525.     1  db. 

1603.Thaly:6zA2AdokIV. 

Krassó 

1778. 

1778.                             ("'* 

Liptó 

1 39 1 .  h.  m.  igen  csekély 

1516.    Századok  VI.  ő 
Veraeichniís. 

Máramarofl 

1665. 

1814.  jegyzőkönyv,  16::. 

Maros-Torda 

1610. 

1710.              [Verzeichiii«. 

Mosony 

1618. 

1668.  Verzííichniw. 

Nagy-Küküllö  és 

Felsö-Fejér 

Segesvártt  1369.  24  db. 

1756. 

Nógrád 

1092.  más.    1685-böl 

1422-töl  több 

1660. 

Nyitra 

nem  tudat ik 

1792.  Századok  IX.  5241 

Pest-P.-Solt-K.-Kun 

1317.         18  db. 

1638.  Századok  IH.  s:*- 

Pozsony 

1260.  h.  m.  1728-ból. 

1534.  Századok  1877.  jífcM 
zökönyv  1665.95  1. 

Sáros 

1254.   egy.    más.   van, 
hány? 

1600.  Századok  XV.  88.  kir. 

Somogy 

1498.  több  másolat. 

1728. 

Sopron 

1236.  1281.  8tb.  hány  ? 

1579.  Századok  XVII.  6' 

Szabolcs 

1335.         20  db.' 

1550.                                1 

Szatlimár 

1450.  körűi  nem  tudni. 

1593.  VerzeichnisB. 

Szeben 

1876. 

1876. 

Szepes 

1314.  h.  más.    1790-böl 
1384.  25  db. 

1541.  Száasdok  VIL  100 

Szilágy 

lehetnek. 

1618. 

volt  Kraszna 

1618.  lehet. 

1717. 

Szolnok-Duboka 

1604. 

1723. 

Szörény 

1873. 

1873. 

Temes 

nnm  tudni. 

1779. 

Tolna 

1770. 

1770. 

Torda 

1606. 

1850. 

Torna 

1569. 

1640. 

Torontál 

1770. 

1861.                                 1 

Trencsén 

1540. 

1544.                       ,     ..^ 

Turócz 

139 1 .  nem  tudatik  hány 

1542.  Ism.  SíiawloklN^. 
1615.                      l'«*^1 

Udvarhely 

1506.         1  db. 

Ügocsa 

1577. 

1700. 

Ung 

1443.  egy.  m.  3  db.  egy. 

—                   ' 

más. 

1 

TÖRTÉNETI  COKaRESSÜa. 


33 


Megye 

Mely  évből  való  a  legrégibb 

irat,  vannak-e  a  mohácsi 

vén  előtti  iratok  ? 

Mikor  kezdődnek  a  levél- 
tár összefüggő  iratai  ? 

Vas 

Yeazpróm 

Zala 

Zemplén 

Zólyom 

1328.  több. 
1509.          1  db. 
nem  tudni. 

1600. 

1595.  Századok  IV. 
1639. 
1555. 
1558. 

1512.  Ism.  Századok  1875. 
120  1. 

* 


>A  fent  elősorolt  6ö  megye  közül  tehát  26nak^  úgymint :  Abanj, 
Baranya,  Bars,  Bereg,  Borsod^  Győr,  Heves,  Hont,  Jász-Nagy -Kun- 
Szolnok,  azaz  Jász-Kuu  kerületek,  Komárom,  Liptó,  Nógrád,  Pest, Pozsony, 
Sáros,  Somogy,  Soprony,  Szabolcs,  Szepes,  Szilágy  (vagyis  inkább  Közép- 
Szolnok),  Trencsén,  Turócz,  Udvarhely,  Ung,  Vas,  Zemplénnek  levéltárai- 
ban vannak  az  ir)26-ot  megelőző  korból  egyes  oklevelek  vagy  iratok;  a 
'^gregibb  eredetit  J236-bóI  Sopron  vármegye  levéltára  őrzi.  Jegyző- 
könyvet már  e  korból  csak  három  megye  bír  felmutatni:  Nógrád  1507, 
Zólyom  1 5 1 2  és  Liptó  1516  óta.  A  török  invasio  elpusztítván  az  ország 
nagy  részét,  későbbi  XVI.  századbeli  összefüggő  jegyzőkönyveket  is  csak 
az  ország  északi  és  nyugati  megyéi  bírnak,  jelesen  1541  óta  Szepes,  1512. 
Turócz,  1543.  Ung,  1555.  Zala,  1558.  Zemplén,  1561.  Bars,  Sáros, 
1564.  Abauj,  1571.  Hont  és  Trencsén,  Gömör,  1572.  Nyitra,  1577. 
Borsod,  1579.  Soprouy,  1580.  Győr,  1593,  Szatmárl595.  Vas;  Bereg- 
ben  és  Pozsonyban  csak  töredékek  vannak.  Összefüggő  iratok  vannak 
már  a  XVI.  század  óta :  Abauj,  Gömör,  Soprony,  Szabolcs  és  Ung  me- 
gyékben ;  a  XVII.  század  első  felében  a  magyarországi  megyék  közül : 
Bereg,  Bars,  Győr,  Komárom,  Pozsony,  Sáros,  Zólyom,  Torna,  Vasban 
és  Pestben.  A  törököt  uralta  keleti  s  déli  megyéknek  Bihar,  Békés, 
Csongrád,  Arad,  Temes,  Torontál,  Krassó,  Fejér,  Tolna,  Baranya,  Somogy 
levéltárai,  egy-két  jelentéktelen  töredéket  kivéve  csak  a  XVII.  század 
legvégével,  a  XVIII.  elejével,  sŐt  az  u.  n.  bánsági  megyékéi  csak  Mária 
Terézia  korával  kezdődnek.  Az  ezek  sorába  tartozó  Bács-Bodrogot  is, 
uz  erdélyi  háromszékit,  felső-fejérmegyeit,  dobokait  és  kővárit  semmivé 
tette  az  1848/9-iki  évek  eseményei.  Magyarország  egész  története  három- 
száz év  óta  visszatükröződik  a  megyei  levéltárak  ez  állapotában,  c 

Pauler  Gyula:   >Századok€,  1881.  409  —  410.  1. 


/ 


Századok.   1885.  VIH.  Fözet. 


3 


34 


TÖRTÉNETI  CONORE8SU8. 


C)   Városi  levéltárak  : 


Város  neve 


Mely  évből  való  a  legrégibb 

irat,  vannak-o  a  mohácsi 

vész  olötti  íratok? 


Mikor  kezdődnek  a  levél* 
tár  összefüggő  irsUkil 


Abrudbánya 
Arad 
Baja 
Bakabánya 

Bars-Szt-Benedek 

Bártfa 


Bazin 

Bereczk 

Beregszász 

Beszterczebánya 

Brassó 

Budapest 

Osány 

Csetnek 

Csongrád 

Ozcgléd 

Debreczen 

Beés 

Berékegyház 
Déva 
Dobsina 

Dorozsma 
Duránd 
Eger 
Eperjes 


Érsek-Újvár 
Erzsébetváros 

Esztergom 

Fejértemplom 

Félegyháza 

Felka 

Felsőbánya 

Fiume 


1849.  (1848-ban  elégett) 

1728. 

1775. 

1321.  1526.  előttről  van 

4  db. 
1429. 1526.  elöttrűl  van 

50  db. 
1325.  1 526.  elöttrttl  van 

3000  db.  jegyzőkönyv 

1432. 
1525.  1526.  elöttrűl  van 

l  db. 
1426. 1526.  elöttrűl  van 

másolat  1  db. 
1247.  1526.  elöttrűl  van 

1  drb. 


1353.  1526.  elöttrűl  van 

800  drb. 
1465. 1526.  elöttrűl  van 

1  drb. 
1838. 

1748. 
1689? 

1449;  1526.  előttről  van 
1  drb. 

1875. 
1850. 
1326;  1526. előttről  van 

18  drb. 
1719. 
1775. 
1549. 
1261  ;  1526.  előtti  sok. 


1693. 

1305.  h.  más.;  1526< 
előtti  12  db. 
1597. 
1792. 
1737. 
1561. 
1376;  1526.  előtti lOdb. 


1849. 
1723. 
1806. 
1654. 


1595.   Századok  XT.  113' 
MyakovBzky:  BártíaiM 
Emlékek.    Sároti  kírioJj 

1832.  Ismertetve  Pozíodjíi 
kirándulás:   1877.861. 

1760. 

1736. 

Századok:  IX.   llSl.On 
▼ay.  Yerzeichniss. 

XVII.  8z.  végén.  Ismerttné 
a  szász  > Archív* -bán. 

1687. 

1873. 

Gömörikir.  1876.531. 

1850. 

* 

1547.  Verzeichniss.  SzQt'IJ 
Debreczen  tört. 
Yerzeichniss. 
1875. 

1863. 

1595.  Gömörikir.  1876.  .'ll 


1719. 

1775. 

1698. 

1636.  Ismertette  Lasztöksy 

László  1881.  kiadott  W 

füzetében  az  epeije«  ^ 

véltárról.  Eperjes. 

1687. 

1727. 


1700. 
1792. 
1746. 
1809. 
1770. 


TÖRTÉNETI  CONGEESSns. 


35 


VT    A                            ^                     » 

Mely  évből  való  a  legrégibb 

Mikor  kezdődnek  a  levél- 

Város  neve 

ir.t,  vannak-e  a  mohácsi 
vész  előtti  iratok  ? 

tár  összefüggő  iratai  ? 

GöUniczbánya 

1421  ;  1528  előtti  sok. 

1434. 

GDezda 

1286;         »         100  db. 

1772. 

Győr 

1604. 

1600.  Villányi  h.  Győr  v. 

Gyöngyös 

1342;   1526  előtti  1  db. 

1606.                               [tört. 

Gyula-Pejérvár 

1603. 

1700. 

Hátszeg 

1850. 

1850. 

Hódmezővásárhely 

1691. 

1691. 

Horgos 

1850. 

1850. 

Hunyadváros 

1821. 

1821. 

Igló 

1364;  1526.  előtti  1  db. 

1861. 

1  I  Ily  ef alva 

— 

Jászberény 

1700. 

1700. 

Jászóvár 

1802. 

1802. 

Jász-Árokszáilás 

1516;  1526.  előtti  1  db. 

1746. 

Jolsva 

1299;           >            1  db. 

1566.  Gömöri  k.  1876.  47  1. 

Karán-Sebes 

1872. 

1872. 

Karczag 

1505;  1526.  előtti  1  db. 

1600. 

Kassa  . 

1256 ;          »             sok. 

1256.  Kassai  kirándulás. 

Kecskemét 

1591. 

1591.    Hornyik:    Kecske- 
mét V.  tört 

Késmárk 

1501;  1526  előtti  22  db. 

1533.  Századok  VI.  679. 

Kézdi-Vásárhely 

1427 ;           »            5  db. 

1706. 

Kis-Kűn-Halas 

1693. 

1723. 

Kís-Marton 

1396.  más. ;  1526  előtti 
10  drb. 

1725. 

Kis-Telek 

1850. 

1850. 

Kis-Újszállás 

1745. 

1745. 

Kis-Szeben 

1446;  1526  előtti? 

1670.  Sárosi  kirándulás. 

Kolozs 

1405  ;         »       több  db. 

1718. 

Kolozsvár 

1377;          »           23  db. 

1611.  Jakab  E. :    Kolozsvár 

Komárom 

1277 ;         »           18  db. 

1616.  Verzeichniss.    [tört.] 

Korpona 

1238;          »           37  db. 

1610.  Századok  III.  608. 

Kőszeg 

1328;         »           50  db. 

1573.      Vasm.     rég.    társ. 
1873.  56.  Chernél    K.  Kő- 
szeg V.  tör. 

Körmöczbánya 

1252;       1526;      előtti 

1426.   Századok   IX.    246. 

3-4000  db. 

149.  XL  542.  Verzeichniss. 

Kunhegyes 

1521.  más.;  1529  előtti 
1  drb. 

1745. 

Kán-Szt  Márton 

1670. 

1733. 

Léva 

1636. 

1636. 

Leibitz 

1796. 

1796. 

Lőcse 

1280;  1526  előtti  10  db. 

1580.  Századok   VI.  579. 

Mágócs 

1870. 

1873. 

Makó 

1700. 

1700. 

Mármaros-Sziget 

1329.   m. ;   1526    előtti 
1  drb. 

1780. 

Maros-Vásárhely 

1384;  1526  előtti  15  db. 

1606.  Századok  XIIL  136. 

Matheocz 

1308 ;          »             4  db. 

1737. 

Menhard 

1568. 

1720, 

Metzenzéf 

' 

Századok.  XII   134  1.           1 

3* 

36 


TÖRTÉNETI  COMORE88U3. 


■  y       # 

Mely  évből   való  a  legrégibb 

1  Mikor  kezdődnek  a  levél-  { 

Varos  neve 

irat,  vannak-e  a  mohácgi 
vész  előtti  iratok. 

,       tár  összefüggő  irAtJű. 

MezGtűr 

1529. 

1692. 

Mindszent 

1723. 

1870. 

Miskolcz 

1366;  1526  előtti  3  db. 

1569.  Verzeichnias. 

Modor 

1483;         »             2  db. 

1608.  Pozsonyik.  1877. M. 

Munkács 

?  rendetlen  állapotban. 

— 

Nagy-Bánya 

1347;  1526  előtti  81  db. 

1 

* 

Nagy-Becskerek 

1807. 

1807. 

Nagy-Enyed 

1850. 

1850. 

Jíagy-Körös 

1636. 

1636.                                      1 

Nagy-RÖcze 

1612. 

1788.  Gömörik.  1876.  47  1. 

Nagy-Szeben 

1292;    1526  előtti  1700 
drb 

1522. 

1 

Nagy-Szombat 

1238;  1526  előtti  több. 

1566.  Pozsonyik.  1877.  M. 

Nagy-Tapolcsány 

Századok  IX.  706.            i 

Nagy-Várad 

1242;   1526  előtti  7  db. 
egysz.  más. 

1716. 

Ó-Lubl6 

1505  ;  1526  előtti  1  db. 

1732. 

Pancsova 

1796. 

1796. 

Pápa 

1500;  1526  előtti  4  db. 

1640. 

Pécs 

1686. 

1707. 

Pelsöcz 

— 

Gömörikir.  1876.47. 

Podolin 

1244;  1526  előtti  18  db. 

1775.  Századok  VI.  68:- 

Poprád 

1256;          *           28  db. 

1730. 

Pozsony 

1279;   1526   előtti   6  — 

1436.  Pozsonyi  kin  1^77. 

800  db. 

105.  és  Bakovszky  I.  fö- 

Szász-Bégen 

1849. 

1849.                           !»««?- 

Bima-Szombat 

1424.    egy.     m. ;     1526 
előtti  1  db. 

1600.  Gömörik.  1876.411. 

1 
1 

Bózsahegy 

1292;   1526  előtti  1  db. 
jegyz.   1527. 

1833.                                    < 

Bozsnyó 

1520;   1526  előtti  8  db. 

1608.Göműrik.  1876.48.' 

Buszt 

1617. 

1617.                                   i 

Sándorfalva 

1808. 

1834. 

Segesvár 

— 

Verzeichniss. 

Selmecz-   és    Béla- 

bánya 

1405;   1526    előtt  igen 

1480.    Századok.  lU.  6öt 

sok. 

620.  V.  580. 

Sopron 

1162;   1526  előtti  2127 

1394.  Századok  XVÜ.  ^3. 

Szabadka 

1700.                        [drb. 

1779. 

Szakolcza 

1581. 

1829. 

Szász-Sebes 

1764.  Verzeichniss. 

Szászváros 

1563. 

1711. 

Szatmár 

1230 ;     Mohácsi      vész 
előtti  12  drb. 

1590. 

Szeged 

1247  ;     Mohácsi     vész 

1717.  Varga :  Szeged  viroí 

előtU  40  db. 

tört.  Beizner  János  man- 
kálatai,  s  Verzeichniss     1 

Szegvár 

1739. 

1739. 

Székesfehérvár 

1690. 

1691. 

Székely-Udvarhely 

1558. 

1635.                                   1 

Szent-Endre 

1700. 

1700.                                   11 

TÖRTÉNETI C0NURE88U8. 


37 


"W^       9 

Mely  évböi  való  a  legrégibb 

Mikor  kezdődnek  a  levél- 

Varos neve 

irat,  vannak-e  a  moliáci<i 
yc.«z  előtti  íratok? 

tár  összefüggő  iratai. 

Szent-György 

1591. 

1674.  Pozsonyi  k.  1877.  86. 

Sepsi-Szt-György 

1517.  egysz.  m. ;    1526 
előtti  1  db. 

1850. 

Szentes 

1703. 

1740. 

Szepes-Béla 

1783. 

1872. 

Szepes-Olaszi 

1712. 

1790. 

Szepes-Szombat 

1412;   1526  előtti  2  db. 

1775.  Wagner ;  Analectaés 

Szepes-Yárallya 

1319;         »           21  db. 

1801.         [Századok  1872.] 

Szilágy-Somlyó 

1577. 

1820. 

Szolnok 

1729. 

1741. 

Somorja 

1262;  1526  előtti  48  db. 

1589.  Pozsonyi  k.  1877, 

Strázsa 

1552. 

1791. 

Tápé 

1842. 

1856. 

Tasnád 

1382.  h.m. ;  1526  előtti 
1  drb. 

1871. 

Teke 

1456;   1526  előtti  1  db. 

1850. 

Temesvár 

1718. 

1782. 

Tiszolcz 

— 

Ism.  Gömöri  k.  1876.  47  1. 

Túrkeve 

1726. 

1745. 

Trencsén 

1324;  1526  előtti  81  db. 

1476.  Ism.  Verzeicbniss  és 

Újbánya 

1355 ;          »             2  db. 

1700.        [Gymn.  É.  1883.] 

Újvidék 

1748. 

1748. 

Vácz 

1704. 

1817.  Verzeicbniss. 

Veszprém 

1382;  1526  előtti  2  db. 

1703.  Akad.  Ért.  Ili  1869. 
171. 

Versecz 

t 

m 

• 

Vinga 

1690. 

1742. 

Vízakna 

1346;   1526  előtti  5  db. 

1614.  Verzeicbniss. 

Zilah 

1370;  1526  előtt  19  db. 

1705. 

Zombor 

1745. 

1745.  Verzeicbniss.  Hatos 
Gusztáv  kéziratai. 

Znio-Várallja 

— 

Századok  IX.  183. 

Városi  levéltáraink  gazdagabbak  a  megyeieknél.  Felföldi,  duaán- 
túli  és  erd.  szász  városaink  visszanyúlnak  az  Arpádkorig  s  mint  p.  o.  a 
kassai,  szakadatlan  sorban  napjainkig  őrizték  meg  irataikat.  A  tőrök  kor- 
szak tanúságait  mutatja  ez  összeállítás.  Xem  kivánuak  ez  adatok  hiva- 
talos feldolgozásának  praejudicálni ;  így  is  érdekes  adat  ez  levéltáraink 
statisticájához. 


1 


88 


TÖ9TÉNKTI  C0K0RKS8U8. 


C)  Horvátország. 


Törvényhatóság 
neve 

Mely  évbül  taIó  a  legrégibb 

irat,  vannak>e  moháeHi  vüms 

előtti  iratok? 

Mikor  kezdődnek  a  le- 
véltár összefüggő  iratai  r 

Eszék  város 

1754. 

1843. 

Kaproncza  város 

1355;  1526  előtti  van  10  db. 

1754. 

Károlyváros 

17Ö2. 

1792.                                 1 

1 

KOrös  megye 

1423;  1526  előtti  van  1  db. 

1740.                                  1 

Körös  város 

1528. 

1700. 

Pozsega  megye 

1745. 

1745. 

Szerem  megye 

1745. 

1745. 

Túrmezö  kerület 

1250;  1526  előtti  van  4  db. 

1606. 

Várasd  megye 

1607. 

1760. 

Várasd  város 

1252  ;  1526  előtti  vau  9  db. 

1769. 

Veröcze  megye 

1618. 

1745. 

Zágráb  megye 

1264;    1526   előtti   van    2 
db  más. 

1619. 

Zágráb  város 

1242;      1526     előtti     van 

1604.  Tkalcsícs:  Mod 

1 00  db. 

Civ.  Zagb.  I. 

Zenjíg  város 

1388;  1526  előtti  van  1  db. 

1720. 

D)  Családi  s  egyéb  levStárak. 


Audrássy-család  levéltára  Kr^szna- 
Horkán. 
Ismert45tve :  A  M.  Tört.  Társulat 
gömöri     kirándulása.     1876. 
51  I. 
Gr.     Andrássy- család     icvdlt4Írai. 
Thaly  Kálmán. 
Századok:  VIII,  248.  1. 
Asguth-család    levéltára.  Csontosi. 
Századok  XII.  126. 

Bagonyai  levéltár. 

Századok  III.  626. 
Bálin  ti  tt-család     levéltára     Nagy- 
Eruyén. 

Századok,  XIII.  138. 
B.  Bánffy-levéltár. 

Századok:  11.  578.  IV.  424. 
Gróf   Barkóczy-uemzetség  (szálai) 
pálóczí  levéltára. 

Századok:  V.  657. 
Báthi  levéltár. 


Századok :  III.  635. 
Batthyányi  grófok  családi  levéltára 
Lajtafalan  (előbb  az  Illésháiy 
grófoké). 
Verzeichniss  des  k.  n.  k.  Rríegs- 
ministeriums.    (A  C8.  és  kír. 
hadügyminiszteríam  az  áittla 
átkutatott  levéltárakról  kfllöa 
litfaogr.   jegyzéket  adott  ki 
Körmendi  Batthyányi-levéltár. 

Századok :  IIL  259. 
Gr.  Batthyányi  Kázmér   levéltára. 

Századok:  IX.  157.  1. 
Beké  család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás  1876.  44.  L 
Gr.   Bercsényi  Miklós  kézirattára. 
Thaly  Kálmán. 
Magyar  könyvszemle  1881. 
Berényi-család  levéltára  (muz.  letét\ 

Századok:  IX.  700.1. 
Berkeszi  levéltár  (Vay).  Ism.:  Deák 
Farkas. 


TÖKTÉNBTI  C0NGRA8SUS. 


39 


Századok:  IX.  468.  1. 
Bertbóty-család  levéltárn. 

Századok:  XV.  75.  1. 
Berzevicz^^család  levéltára. 

Századok:  XV.  70.  1. 
Borföi  levéltár. 

Századok:  III.  640. 
Brassói  evang.  gymnasiumi  levéltár. 

Yerzeichníss  stb. 
Buday-család  levéltára. 

Századok:  XIII.  137. 

Csáky     grófok     családi     levéltára 
Lőcsén  és  Mindszenten.  Csáky 
László  gróf  családi  levéltára 
Kassán.  1.  Kassa. 
Verzeichniss  stb. 
Csorna-  és  Gábriel-család  levéltára 
Devecseren    (Abaujm.)    Jpm. 
Csoatosi  János. 
Századok:  XII.   125. 
Csornai  konvent. 
Orsz.  Lev.  Jegyzék. 

Darvas-család     levéltára     Ongán. 
Csontosi  János. 
Századok:  XII.  124.  1. 
Kövecsesi  Dancs-család   levéltára. 
Gömöri  kirándulás.  1876.  43.  1. 
Deme-család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás.  1876.  48.1. 
Dessewffy- család  levéltára. 
Századok:  XV.  104.  1. 
Gr.  Draskovich  levéltár  Biszágon. 

Századok:  VI.  709.1. 
Dunántúli    levéltárak   ismertetése, 
különös  tekintettel  11.  Rákóczi 
Ferencz    korára,    Thaly 
ELálmán. 
Krtekezések  a  tört.  tud.  köréből. 
I.  III,  szám.  1  —  46. 

Egri     érseki     levéltár.     Balássy 
Ferencz. 


M.  Tud.  Ert.  II.   260.    334.   és 
Verzeichniss. 
Egri    káptalan   levéltára     Kandra 
Kabos. 
Századok:  VIII.  509.  1. 
Esztergomi  levéltár. 

Akad.  Ért.  IIL  171. 
Esztergomi  levéltárak:  Érseki    le* 
véltár.  Káptalani  levéltár. 
Orsz.  Lev.  jegyzék,  Knauz  :  Az 
észt.     főkáp  talán     kéziratai. 
Verzeichniss  stb. 
Gr.    Eszterházy    Dániel    levéltára 
Pozsonyban  (múzeumban  lo« 
tét). 
Magy.  Tört.  Társ.  pozsonyi  ki- 
rándulása 1877.  99.  I. 
Eszterházy  berezeg  családi  levél « 
tára    Kismartonban.    Eszter- 
házy Miklós  gróf  családi  le- 
véltára Tatán. 
Századok  II.  181.,  XVII.  67.  1. 
Verzeichniss  stb. 

Fáy  könyv-  és  kézirattár. 

Századok:  VIL  222.  1. 
Fáy  Gusztáv  levéltára    Nyustyán. 

Gömöri  kirándulás  1876.  46.  1. 
Gr.  Forgách-nemzetség  archívuma. 

Századok.  IV.  271.1. 
Földváry-család     levéltára.     Mar- 
czali  H. 

Századok:  XIU.  136.  1. 
FUzy-család  levéltára. 

Századok:  XV.  77.  1. 

Galgóczy-levéltár.  Véghelyi  Dezső. 

Századok:  X.  576.  1. 
Gerendi-levéltár.  Vass  József. 

Uj  M.  Muz.  L  148,  185.  1. 
Ghillány-család  levéltára. 

Századok:  XV.  81.  1. 
Görgey-család  Árpádkori  okmányai. 
Nagy  Imre. 


40 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8. 


Századok:  VI.  215.  1. 
Gr.  Gyulay-okmányok. 
Századok:  V.  66.  1. 
Gjulafejérvári  levéltárak : 
Batthyányi-féle  levéltár. 
Káptalani  levéltár. 
Városi  levéltár. 
VárparancsnokBági  levéltár. 
Századok:  IV.  423  — 4.  és  Vcr- 
zeichniss  stb. 
Gyulafehérvári    országos    levéltár. 
Tört.    Adattár  I.  430.  és    Dekc 
A.  jegyzéke. 
Gyurikovics  gyűjtemény. 
Századok:  VI.  496.  1. 

Hamvay-család  levéltára  liauiván. 

Gömöri  kirándulás  46.  1. 
Hevessy-család    levéltára  Kálosán. 

Gömöri  kirándulás  45.  1. 
lIomonuayDrugeth-család  levéltára. 
Szabó  Károly. 

Századok:  V.  673.  1. 
Horhi-levéltár. 

Századok:  III.  636.  1. 

Vajai  Ibrányi'C salad  levéltára. 

Századok:  V.  279,  347.  1. 
Izsák-család  levéltára. 

Századok :  IX.  653.1. 
Izdenczy-család  levéltára. 

Századok:  XV.  78.  1. 

Jánoki  levéltár. 

Századok:  IX.  531.  1. 
Jászói     couvent   levéltára.     Fcjér- 
pataky. 
Századok:  XII.     129.    1.    Ver- 
zeichniss  stb. 
Jerney    kéziratgyűjtemény.    Thaly 
Kálmán. 
Századok:  XI.  347.  1. 
B.  Jeszenák-levéltár  (múzeumi    le- 
tét). 


Századok:  IX.  519.  I.  Xí.94.1. 
B.  Jósika-levéltár. 

Századok:  IV.  424.1. 

Kállay- család  levéltára.  Pesty  Fri- 
gyes. 
Századok :  VI.   387.  XI.  ?4.  l 
Kalocsai  káptalani  levéltár. 

Verzeichniss  stb. 
Károlyi     grófok    levéltára    Buda 
pesten. 
G  érési :  A  Károly i-cs.  oklev.  1. 
k.  Verzeichniss  stb. 
Kassai  levéltárak : 
Csáky  grófok  levéltára. 
Városi  levéltár.  Majláth  Bék. 
Századok:   VI.  518.  525.  62i. 
695.    VII.    9.    XIL    120.  1. 
Verzeichniss  stb. 
Kcczer-család  levéltára  Lapispata- 
kon.  Deák  Farkas. 
Századok:  XII.  136.  1. 
Gróf   Keglevich-archivum.  (A   u- 
polcsányi  az  orsz.  levéltárlutD 
letét). 
Századok:  VI.  210.1. 
Keszthelyi  levéltár. 

Századok:  II.  181.1. 
Kéry  levéltár. 

Századok:  III.  636.  L 
Kcreskényi  levéltár. 

Századok:  in.  631.  1. 
Kér-bagonya-kereskényi    levéltár- 
vizsgáló  bizottság  jelentése. 
Századok  :  III.  625.  l 
Kohányi-család  levéltára. 
Századok:  XV.  77.1. 
Kollár-család  okleveles   gyüjtemc* 
nye  Sopronban. 
Verzeichniss  stb. 
Kollonitz    grófok  családi  levéltári 
Nagy-Levárdon. 
Verzeichniss  stb. 
Komis- levéltár. 


TÖRTÉNETI  C0N6REB8US. 


41 


Századok:  II.  577.  1. 
Kosztolányi-család    levéltára    Nc- 
mes-Kosztolányban. 
Századok:  IX.  632.  1. 
Köpca^Dji  levéltár  Mosony  megyé- 
ben. 
Magy.  Tört.  Társ.  pozsonyi    ki- 
rándulása   1877.    77.    1.     1. 
Batthyány. 
Kubinyi-család  levéltára  Nyustyán. 
Gömörí  kirándulás  1876.   46.  1 

Lázár  Jenő  gróf  mcdgyesfalvi    le- 
véltára. 
Századok:  XIII.  138.  1. 
Leleszi    országos    levéltár.    Káta- 
falusy  Kornél. 
Századok:  V.  592.  1. 
Lenkcy-család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás  1876.  48.  1. 
Lónyayak    deregnyei    levéltára    s 
XIV.   és  XV-ik  századi    ok- 
mányai. Nagy  Gyula. 
Századok  :  VII.  620.  1. 
B.  Luzsénszky-család  levéltára. 
Gömöri  kirándulás  1876.  46.  1. 

Xajthényi-család  Itára  Novákou. 

Századok:  IX.  627.  1. 
Máriássy-család   levéltára  Markus- 
falván. 

Századok:  VI.  549.  659.  1. 

Vályi  Magy-család  levéltára    Alsó- 
Vályiban. 

Gömöri  kirándulás  1876.  45.  1. 
Nagy  István  kézirattára. 

Századok:  IV.  62.  V.  161.1. 
Nátafalussy-család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás  1876. -50.  1. 
Neczpáli  levéltár,  Nagy  Iván. 

Századok:  IX.  223.  1. 
Niczky-család  levéltára. 

Századok:  XVü.  81.1. 


Nyitrai  káptalani  levéltár. 
Századok:  IX.  523.  1. 

Otrokocsy-levéltár. 

Gömöri  kiránduUls  1876.  40.  1. 

Gr.  Pálfty  senioratusi  levéltár. 
Magy.  Tört.  Társ.  pozsonyi    ki- 
rándulása 1877.  98.  1. 
B.  Palocsay-levéltár.    Thaly    Kál- 
mán, 
Századok:   VII.  172.  1. 
B.  Palocsay-család  levéltára.  Ueiz- 
ner  János. 
Századok:  VI.  635.  1. 
Pápai  ref.  egyház  levéltára. 

Századok:  X.  95.  l. 
Pauer  János  székesfejérvári  püspök 
gyűjteménye. 
Verzeichniss  stb. 
Pécsi  püspöki  levéltár. 

Verzeichniss  stb. 
Péchujfalusi     Péchy-család     levél- 
tára. 
Századok  XV.  74.  1. 
Péter- váradi  szlavon-szerémi  Genc- 
ralcommando  levéltára. 
Verzeichniss  stb. 
Pozsonyi  káptalani  levéltár. 

Magy.  Tört.  Társ.  pozsonyi  ki- 
rándulása 1877.  106.  1. 
Pozsonyi  káptalan  kéziratai.  Knauz 
Nándor. 
M.  Sión  IV.  1866,  59,  133, 
212,  292,  380,  454,  534, 
606,  685,  770,  861,  950. 
—  V.  1867,  63,  128,  213, 
282,  366,  448,  533,  621, 
703,  777,  843,  938.  — 
VI.  1868.  45,  131,  211, 
289,  366,  455,  527,  605, 
663,  683,  845,928. —  VII. 
1869.  52,  128,  215,  290, 
363,  448,  531,  595,  689, 
750,  824. 


42 


TÖllTÉNETI  C0KGRES8CS. 


Badványi  levéltár.  B.  Radvánszky 
Béla,  Thaly  Kálmán  éa  Deák 
Farkas. 
Századok:   IX.  46.  83.    102.  1. 
II.    Rákóczi     Ferenez     levéltára. 
Thaljr  Kálmán. 
Akad.  Ért  I.  120.  1. 
II.    Rákóczi    Ferenez     levéltára. 
Thaly  Kálmán. 
Vasárnapi  Újság  1867.  12.  13. 
Rákóczy  levéltár  története.    Thaly 
Kálmán. 
Athenaeum  1873,  ő,  6. 
Rákóczy- Aspremont  -  Erdödy-le  vél- 
tár  Vörösváron. 
Századok:  IV.   581.  V.  655.  1. 
Rákóczy-Aspremont    levéltár    Vö- 
rösváron. Thaly  Kálmán. 
Akad.  Ért.  V.  1871,  255.  Ver- 
zeichniss  stb. 
Gr.  Rhédey-levéltár. 
Századok:   577.  1. 
Rudnay-család  levéltára  Divék-Uj- 
falu. 
Századok:  IX.  630.  1. 
Ruthényi-család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás  1876.  43.  1. 

8ándor*féle  szlavniczai  okmánytár. 

Századok:  V.  429.  1. 
Sándor-féle  szlavniczai   okmányok. 
Pauler  Gyula. 

Századok:  V.  509    1. 
Selmeczi  kamara  levéltára. 

Századok :  III.  620.  1. 
Br.  Sennyey-levéltár  Csörgőn. 

Századok:  VI.  710.  1. 
Kis-zsennyei  br.  Sennyey-levéltár. 
Bunyitay  Vincze. 

Századok:  VII.  242.  1. 
Simonyi-család  okiratai. 

Századok:  IX.  522.  1. 
Sóvári  Soos-család  levéltára. 

Századok :  XVI.  49.  1. 


Schönboru-Buchheim  grófok  levél- 
tára Munkácson. 
Verzeichniss  stb. 
Styavnyicskai-levéltár  (Révay). 
Századok :  VII.  40.  IX,  35.  1. 
Akad.  Ért.  VI.  248.  és  Ver- 
zeichniss  stb. 

Szalay  Pál  levéltára  Lászlőfa^lván. 

Századok  :  IX.  185.  1. 
Szász-Coburg-Gotha  Fülöp  herczeu' 
családi    levéltára   Szent*An* 
talon. 
Verzeichniss  stb. 
Szatmárnémeti    ref.  egyház  levél- 
tára (7  db.)  1749. 
Orsz.  Lev.  jegyzék. 
Széchenyi- család  levéltára. 

Századok  :  XVII.  66.  1.  és  Ver- 
zeichniss stb. 
Székely  okmányok. 

Századok:  IV.  272.  1. 
Herczeg    Koháry    szent-antali    le- 
véltára. 
Századok :  III.  608.  1. 
Szent-Mártoni  levéltár. 
Akad.  Ért.  III.  171. 
Szerdahelyi  levéltár. 

Századok:  IX.  531. 1. 
Szepesi    káptalan    országos  levél- 
tára. 
Századok:    VI.     508,   524.  1 
Verzeichniss. 
Szepes  Mindszenti   levéltár  (Caá- 
kyak,     Rákóczi-kor)     Tbalr 
Kálmántól. 
Századok :  IX.  83.  l. 
Szí  lassy -család  levéltára. 

Gömöri  kirándulás  1876.  43.  l 
Szinyey-Merse  család  levéltára. 

Századok :  XV.  79.  86.  L 
Szirmay-okmányok. 

Századok:  V.  157.  1. 
Szombathelyi    levéltárak.    Soptl* 


TÖRTÉNETI  C0NGRE8SUS. 


43 


Fercncz,     Nagy    Imre,    Vdg- 
helyi  Dezső. 
Századok:     IV.      615,      618, 
625  11. 
Szadi-levéltár. 

Századok:  III.  635.  1. 
Szulyovszky  másként   Syrmiensis- 
család  levéltára. 
Századok:  YI.  335.  1. 

Tamóczy-család  levéltára  Laszkár. 

Századok:  IX.  631.  1. 
Teleki- család    levéltára  Maros- Vá- 
sárhelyen. 
Századok:  XIII.   106.    137.   1. 
XIV.  692.  1.  Verzeichniss  stb. 
Temesvári  Generalcommando  levél- 
tára. 
VerzeichDiss  stb. 
Tornallyay-család  levéltára. 
GömÖri  kirándulás  45.  1. 
Traun    Ottó  gróf  levéltára    Petro- 
nellben. 
Verzeichniss  stb. 

Ungi  kisebb  levéltárak.  Nagy  Imre. 

Századok:  V.  667.  1. 
Usz-család  levéltára. 

Századok:  XV.  78.  1. 

Yelics     Alajos     levéltára    László- 
fal ván. 


Századok:  IX.  185.  1. 
Velics     Vendel    levéltára    László- 
falván. 
Századok:  IX.  185.-1. 
Vladár    István     levéltára      Nagy- 
Csepcsényben. 
Századok:  IX.  187.  1. 
Vöröskői   levéltár.    Jedlicska    Pál. 

Századok :  IIL  446.  1. 
Vörös  vár.     Árpádkor!    okmányok. 
Szabó  Károly. 
Századok:  IV.  605.  1. 

Wass-család      levéltára      Czegén. 
Deák  Farkas. 
Századok:  VIII.  301.  1. 
Wenrich     Vilmos    magánlevéltára 
Segesváron. 
Verzeichniss  stb. 
Báró  Wesselényi-levéltár. 
Századok:  II.  577.  1. 

Gr.  Zichy-levéltár. 

Századok:  IV.  207.  1. 
Zimonyi  franciscanus  kolostor  le- 
véltára. 

Verzeichniss  stb. 
Zólyomi  uradalmi  levéltár. 

Századok:   IX.  73.  1. 
Zaélyi  levéltár.  Nagy  Iván,    Nagy 
Imre  és  Véghelyi  Dezső. 

Századok :  III.  589.  l. 


//.  Külföldi  lecéltárak. 


Admonti  kolostor  levéltára. 

Verzeichniss  der  durchforschten 
Archive    Österreich-Ungarns. 
Albrecht   főherczeg  családi    levél- 
tára. Albertina. 
Verzeichniss  stb. 
Angol  könyvtárak.    Simonyi  Ernő. 
Monumenta    Diplom.  V.    1859. 
1—61. 


Arbesser  lovag  spielbergi  (Knittel- 
féld      mellett)      levélgytijte- 
menye. 
Verzeichniss  stb. 
Attems  János  gróf  görzi   levéltára. 

Verzeichniss  stb. 
Augsburgi  városi  levéltár.  Petrich- 
Orlay  Sámuel. 
UjM.Muzeum  1850  —  51. L  328. 


u 


TÖRTÉNETI  CONGRE88US. 


BÓC8  levéltárai. 

Városi  levéltár. 

Cs.  és  kir.    titk.    állami    levéltár. 

Volt  udv."  kamarai  levéltár. 

Hadügyi  levéltár. 

Cs.    k.  belügymiuisztcri    levéltár. 

Cs.  k.  igazságügyi  levéltár. 

Cabineti  levéltár. 

Albrecht  főherczeg  levéltára. 
(Tudtommal    ezekben    kutattak 
magyarok). 

A    bécsi    08.    kir.    könyvtár    azon 
kéziratai ,    melyek    a    török- 
magyar   kor     történetírására 
szükségesek.  Repiczky  János. 
M.  Akad.  Értés.   1851.   400.  1, 

Kécsi   titkos  családi,   udvari  s  ál- 
lami levéltár.  Wlassics  Gyula. 

P.  Napló  1871.  131.  1. 
Hadi  levéltár  Bécsben. 

Századok :  IV. 

Bécs-ujhelyi  városi  levéltár. 
Verzcichniss  stb. 

Berni  városi   könyvtár  hungario4Íi. 
Szalay  László. 
M.  Akad.  Ért.  1855.  73.  1. 

Bolognai  levéltár.  Szilády  Áron. 
Akad.  ÉrtoB.  II.  1868.  128.— 
Bud.   Szemle.  Uj   foly.   XII. 
1868.  122. 
Brünni  levéltárak : 
Franzens-Museum  levéltára. 
Morvaországi     helytartósági     le- 
véltár. 
Morva- rendek  levéltára. 
Verzcichniss  stb. 

BrUsseli  országos  levéltár.  Hatvani 
Mihály. 

Monum.  üipl.  I.  1857.  V— XVI. 
lap. 
Buquoj     grófi     család     levéltára 
Gratzenben. 
Verzeicbniss  stb. 


Clary-Aldringeii   Edmuud   berezeg 
Itára  Tepliozben  (Csehországi 
Vcrzeichniss  stb. 
Collalto  berezeg  családi  leveltáni 
Pirnitzbeu. 
Verzeichuiss  stb. 
Colloredo-Mannsfcld     berezegi    le- 
véltár Opoénón. 
Verzeichuiss  stb. 
Czsrtoryski  herczcgi  levéltár  Krak- 
kóban. 
Verzeicbniss  stb. 

Dalmáthoni  levél  tárakról.  Taabacr 
Károly   tudósítása  cs    Fejer- 
pataky  1 8  8 1 .  jelentései.  (Szá- 
zadok). 
M.  Akad.  Ért.  I8i7.  155.  1. 
Dalmátorizági  levéltárak.  Taobner 
Károly. 
M.  Akad.  Ért.  1843-44.  18Á 

Felső-ausztriai  kolostorok  Magyar- 
országot érdeklő  kéziratai  e» 
nyomtatványai.  Bartalas  Ist- 
ván. 
Értek,  a  nyelv-  és  széptnd.  kor. 
I.  1867—69.  XI.  siáiP. 
1  —  43.  1.  Akad.  Ért  IlL 
1869.  220. 

Fürstcnberg  Miksa  berezeg  családi 
levéltára  Prágában. 
Vcrzeichniss  stb. 

Gindely  Antal  oklevélgyüjtemén}t 
Prágában. 
Verzeicbniss  stb. 
Gráczi  levéltárak : 
Helytartósági  levéltár. 
Tartományi  levéltár 
Herberstein    Henrik  gróf  caaÜdi 
levéltára. 

Verzeicbniss  stb.    Lopásié  B  : 
Acta  milit  Conf.  Croat 


TÖRTÉNETI  C0NGRE8SÜ8. 


45 


KreuiB  városi  levéltár. 

VerzeichuisB  stb. 
Küirőldí    levéltári    regesták.    (Ne- 
met,   angol,  franczia).    Mar- 
czali  H. 
Tört.  Tár.  1880  — 83. 

Laibacbi  levéltárak : 
Káptalani  levéltár. 
Seminariami  könyvtár. 
Verzeichniss  stb. 
Lausannei   cantoni  könyvtár  liun- 
garicái,  Szalay  László. 
M.  Akad.  Ért.  1855.  379.  1. 
I^ngyelföldi     levéltárakról.     Szá- 
deczky  Lajos. 
Századok.  XV. 
Liechtenstein  berezegi  levéltár  Bu- 
covicon  (Morvaország). 
Verzeicbniss  stb. 
Linzi  levéltárak: 
Felső-Ansztria     rendéinek    levél- 
tára. 
Francisco-Carolinum  levéltára. 
Verzeicbniss  stb. 
Ijobkovitz  berezeg  raudnitzi  levél- 
tára. 
Verzeicbniss  stb. 
T^uzsiczai     (Lausitz)    levéltárakról 
Wenzel  Gusztáv  jelentése. 
M.  Akad.  Ért.  1851.  276.  1. 

Modenái    kir.    levéltár.    B.  Nyáry 
Albert. 
Századok  :  11.  244.  I. 
Morvaországi  levéltárakról.  Weuzel 
Gusztáv  jelentése. 
M.  Akad.  Ért.  1851.  276.  1. 

Nápolyi  levéltárak.   Wenzel  (iuBZ- 
táv. 
Akad.  Ért.  VI.  9.  1. 
Nápolyi    Farnese    levéltár,    Ováry 
Lipót. 


Századok.  XL  1.  1. 
Németországi    levéltárak.    Wenzel 
Gusztáv  jelentése. 
M.  Akad.  Ért.  1853.  288.  1. 

Olasz    levéltárak    és    könyvtárak. 
Báró  Nyáry  Albert. 
Századok:  V.  330.  1. 
Olaszbon  levéltárai.  Wenzel  Gusz- 
táv. 
Monum.      Dipl.     VIII.      1862. 
295—363.  1. 
Olaszboni    levéltárakról.    Taubner 
Károly  tudósítása. 
M.  Akad.  Ért.  1847.  155.  1. 

Olaszországi  levéltárakról.  Szilády 
Áron  jelentése. 
Budapesti  Közi.  1868.  77—79. 
85.  1. 
Oroszországi  levéltárak. 

Századok:  VIL  653.  1. 
Ossolinski-könyvtár  le  vélgyüj  te  me- 
nye Lembergben. 
Verzeicbniss  stb. 

Pálffy-Daun    Lipót  gróf    levéltára 

Stübingben    (Grácz    mellett). 

Verzeicbniss  stb. 

Pálfly-Kaunitz-RietbergLeopoldiua 

berezegné     családi    levéltára 

JaromeriSben   (Morvaország). 

Verzeicbniss  stb. 

Radkersburg  városi  levéltár.   (He- 
gedéi). 
Verzeicbniss  stb. 
Kómái  magán-  és  nyilvános   levél- 
tárak és   könyvtárak.    Nagy 
Iván. 
M.  Tört.   Tár  IV.   227.   1.   s  a 
Mon.  Vat. 
Kagusai  levéltár. 
Verzeicbniss  stb. 


46 


TÖRTÉNiSTl  G0NGRE88CS. 


Seitenstetteni  kolostor  levéltilra. 

Verzeichnisa  stb. 
Spanyolország     állami      levéltára. 
Franki  Vilmos. 
Századok:  III.  150.  1. 
Svi^dországi  levéltárak.  Nagy  Iván. 
M.  Tört.  Tár.  III.  1857.  255.1. 
Scbaumburg-Lippe  berezegi  család 
levéltára.  (Nacbod). 
Verzeicbniss  stb. 
Scblick  gróíi  család  levéltára  Ro- 
pidlnón. 
Verzeicbniss  stb. 
Scbwarzenberg  berezeg  levéltárai 
Bécsben  és  Wittiugauban. 
Verzeicbniss  stb. 
Styriai  országos  levéltár. 
Századok:  IV.  351.  1. 

Szent-Floriani    kolostor   levéltára. 

Verzeicbniss  stb. 
Sziléziai     levéltárakról.      Wenzel 
Gusztáv  jelentése. 

M.  Akad.  Ért.  1851.  276.  1. 

Tarnow  városi  tanács  levéltára. 

Verzeicbniss  stb. 
Turini  kir.  levéltár.  B.  Nyáry  Albert. 

Századok :  III.  409.  1. 

Vaticán.  Eállay  Ferencz. 

Nemz.  Újság  1845.    11.    12.   1. 
Velenczei   levéltárak.    Nagy   Iván. 
Mircse  János. 
M.  Akad.  Ért.    1852.    258.  II. 
1868.  242.  1. 


Velenezei  kéziratok.  Nagy  Iván. 

Századok :  III.  409. 1. 
Velenczei    statusiratok     gyűjtemé- 
nyei. Csillagb  Gyala. 
Századok:  II.  1868.  269. 
Velenczei  sz.  Márk   könyvtáráaik 
hungaricái.  Valentinelli  Jóu«f. 
M.    Akad.  Ért.  1851.    20.   77 

Welsi  levéltár. 

Verzeicbniss  stb. 
Wittenbergi  egyetemen  magyar  ?•»- 
natkozások.  Stier  G. 
P.  Napló  1855.  140. 
Az    egykori    wittenbergi    egyetem 
könyvtárának  magyar   tört?- 
neti  érdekességei.  Cs.  6y. 
Tanügyi  Fűz.  1868—69.  115. 
Wsetini  levéltár. 

Verzeicbniss  stb. 
Wurmbrand    gróf  levéltára  Fels^- 
Radkersbnrgban. 
Verzeicbniss  stb. 

Zárai  helytartósági  levéltár. 
Verzeicbniss  stb. 

*)  A  Magyar  Tud.  Akadémia  kéz- 
irattárának 8  a  Tört.  Biioit- 
ság  levéltárának,  valamint  % 
Miké,  Kemény  J.-féle,  Torma 
J.,  s  az  erd.  Muzeum-egylí' 
kézirattárának  e  nembéli  adr 
tai  nincsenek  felvéve.  Ütal"k 
ezúttal  e  forrásokra. 


Ezek  azok  a  források  —  ismétlem,  csak  vázlatos  összeálliti^it 
nyújthattam,  —  melyekből  az  anyagot  merítjük. 

Az  anyag  publicatioja  terén  sok  történt.  Még  e  század  elején, 
sőt  még  a  20-as  és  30-as  években  elegendő  vala  a  közkézen  forg" 
latin  publicatiók  ismerete,  ma  magyar  históriát  írni,  sot  teljessé- 
gében csak  ismerni  is,  lehetetlen  a  M.  Tud.  Akadémia  publicatioi 
nélkül.  Ha  magyar  történelmi  anyagról  van  szó :  első  sorban  a 


TÖUTÉNETI  C0NGRE8SÜ8.  47 

M.  Tud.  Akadémia  kiadványai  jönnek  tekintetbe.  A  történelmi 
bizottság  munkálkodása  Tetette  meg  az  alapját  a  modern  magyar 
történetírásnak.  Ha  az  alap  hézagos,  ha  sok  helyütt  fölösleges 
melléképületeket  látunk  is :  az  alap  tényleg  meg  van  vetve.  Vi- 
szont a  Magyar  Történelmi  Társulatnak  érdeme,  hogy,  a  magyar 
közönséget  közelebb  hozta  a  dolgozó  körökhez,  közvetítette  a 
történet  ismeretét,  fölébresztette  az  olvasási  kedvet,  ébresztett  s 
a  hol  kellett,  lelkesített.  Szerényebb  körben,  még  szerényebb 
eszközökkel,  de  becsülettel  működtek  vidéki  társulataink,  melyek- 
nek csak  az  a  hiányuk,  hogy  nem  lévén  a  középponttal  össze- 
köttetésben, nélkülözik  a  rendszeres  tudományos  működéshez 
szükséges  segédeszközöket.  Ezen  a  bajon  segíteni  kell.  Után- 
zásra méltó  példa  a  szászok  honismertető  egyesületének  mozgé- 
kony, eleven  tevékenysége,  melylyel  szemben  az  erdélyi  múzeum- 
egylet  s  társulatunk  kolozsvári  választmánya  szunnyadozni 
látszanak. 

E  tényezők  között  a  M.  T.  Akadémia  kiadványait  kell  első 
sorban  figyelemre  méltatnunk. 

Az  Akadémia  Monumentái  négy  nagy  osztályra  oszlanak 
Az  első  osztályba  tartoznak  a  Diplomatariumok  26  kötetben,  a 
másodikba  a  Scríptores  32  kötetben,  a  harmadik  osztályt  képe- 
zik az  országgyűlési  emlékek ;  Magyar  Országgyűlési  Emlék  van 
kilencz  kötet,  Erdélyi  tíz  kötet ;  a  negyedik  osztályba  tartoznak  a 
diplomácziaí  emlékek ,  még  pedig  van  az  Anjou  korból  három 
kötet,  Mátyás  király  korából  pedig  négy  kötet.  A  magyar  Törté- 
nelmi Tár  24  kötete  s  a  Magy.  Tört.  Társ.  kiadásában  megjelent 
hét  kötet  Történelmi  Tár  a  kisebb  források  közlését  közvetítették. 
Ezekhez  járul  még  több  önállóan  feldolgozott  munka  is ;  Rupp 
Jakab  Budapest-je,  Pesty  Frigyes  Szörényi  Bánsága,  Eltűnt  Vár- 
megyéi, Várispánságai,  Wenzel  és  Pech  Antal  Bányászattörté- 
nete, Thaly  Ocskay-ja. 

Ha  a  Monumenták  tekintélyes  sorozatán  végig  tekintünk,  azt 
látjuk,  hogy  a  Diplomatariumok  között  12  kötet  Arpádkori  okmány- 
tár van,  mely  a  Fejér  György  Codex  Diplomaticusával  együtt,  to- 
vábbá Knauz  Monumentáival  és  a  zágrábi  Akadémia  kiadványai- 
val, a  Hazai  Okmánytárral,  és  Oklevéltárral,  Kubinyi  Arpádkori 
okleveleivel  s  a  Zichy  és  Károlyi  családok  oklevéltáraival  együtt 
meglehetős  complet  anyagát  adja  az  Arpád-korszaknak.  Egyelőre 
nehezen  valósítható  dolgot  hoznék  javaslatba  s  az  okleveles  anya- 
got illetőleg  nagy  részben  fölösleges  is  volna,  ha  azt  indítványoz- 
nám, hogy  a  Monumenta  Germaniae  módjára  az  összes  Árpád- 
kori  anyag  adassék  ki  újra. 

Első  8  elengedhetlen  követelmény,  hogy  valamennyi  Diplo- 
matarium  és  kutfő-editio  részletes  és  jó  index-el  legyen  ellátva. 


48  TÖRTÉNIÜTI  C0NaR£88Ü8. 

Az  Akadémia  kiadványai  közül  pedig  mondhatni,  a  legtöbbnek 
nincs  index-e.  Jellemző  e  részben  a  mit  Salamon  Ferencz,  kiváló 
történészünk  mondott :  >Editionknak  olyanoknak  kellene  leuui. 
mint  a  herbáriumoknak,  a  hol  az  ember  az  egész  anyagot  sorti- 
rozva  találja,  holott  az  most  nem  annyira  herbárium  mint  széna- 
boglya.* Teljesen  igaza  van.  Ha  valaki  az  Árpádkori  Új  Okmány- 
tárban vagy  az  Országgyűlési  Emlékekben  kutatni  akar,  kénytelen 
az  egész  editión  végig  menni,  temérdek  időt  s  fáradságot  paza- 
rolván el. 

Az  Arpádkori  anyag  ugyan  megközelitöleg  teljes,  minthogy 
az  ujabban  felmerülő  okleveleket  a  Tört  Tárban  elég  tér  van 
közzétenni,  de  nélkülözzük  a  Magyarországot  illető  byzantin  kút- 
főket. Szabó  Károly  ez  irányban  megtette  a  kezdeményezést 
Salamon  Ferencz  is  utalt  a  taktikák  fontosságára,  de  —  sajnos 
—  nincs  a  ki  behatóan  foglalkoznék  e  fontos  szakkal ;  a  Történelmi 
Bizottságnak  volna  kötelessége  ez  irányban  embert  nevelni.  Cor- 
rectség  tekintetében  nagy  haladást  jelez  az  Anjoukori  okmánytár. 

Zsigmond  korát  illetőleg,  mondhatni,  az  anyag  még  teljesen 
érintetlen.  Olyan  hézag  ez,  melyet  mentől  előbb  pótolni  kell.  A 
Hunyadiak  kora  Telekinek  —  sajnos  —  még  mindig  bevégezet- 
len  nagy  munkájával  van  képviselve,  de  az  új  anyag  már  itt  is 
annyira  megszaporodott,  hogy  annak  rendszeres  közzétételét  meg- 
lehet indítani  s  kivált  ennél  a  korszaknál  lehetne  a  történeti 
bizottság  által  annyi  költséggel  és  fáradsággal  másoltatott  olasz 
anyagot  értékesitepi.  A  török  korszakot  illetőleg  a  török-magyar- 
kori emlékek  és  Allamokmánytár  kiváló  forrás  editiókat  képez- 
nek s  e  korszakot  illetőleg  dicsekedhetünk  a  legjobb  magyar  tör- 
ténelmi munkák  egyikével  >A  török  hóditás  korá«-val  Salamon 
Ferencztöl,  azonban  akad  még  itt  is  tenni  való  elég.  A  török  for- 
rásokkal Yámbéryt  s  legújabban  Yelicset  kivéve  nem  foglalkozik 
senki.  E  téren  is  jót  tenne  a  Történelmi  Bizottság,  ha  török  dol- 
gokkal foglalkozó  szakembert  nevelne. 

A  Rákóczi-kor  tekintetében  legtöbb  történt :  Simouyi  Ok- 
mánytára és  Thaly  Archivum  Bákóczianuma  egyrészt,  kivált  az 
utóbbi  mintaszerű  pontossága  kiadványok,  de  másrészt  az  anyag 
bőségénél  fogva  legteljesebb  képét  nyújtják  a  kornak.  Egyhangú 
az  óhajtás,  hogy  e  korszak  fáradhatlan  búvára  folytatná  e  kornak 
feldolgozását ,  melyből  II.  Rákóczi  F.  iQusága,  a  Dunántúli  had- 
járat 1707-ben,  Ocskay  életét  birja  irodalmunk,  nem  emiitvén 
kisebb  értekezéseit  A  XVIII.  századból  II.  József  korát  Mar- 
czali  Henriktől  puclikálta  az  Akadémia.  A  Történelmi  Bizottság 
fél  feldolgozást  ajánlott  ugyan  s  csak  az  anyagnak  összeállítását, 
kivánta,  de  a  munka  korszerűségét  és  a  közönség  érzékét  mutatja 
az  a  körülmény,  hogy  már  második  kiadásban  jelenik  meg. 


TÖRTÉNETI  C0KGRE88US.  49 

A  Scriptorokból  megjelentek  Verancsics  munkái,  továbbá 
Illyésházy,  Rozsnyay,  Apor,  Brutus,  Forgách,  Decsy,  Kritobulosz, 
Szamosközy  munkái ;  Tököly  Imre  naplói.  Ez  editioknál  önkény- 
telenül is  fölmerül  az  az  óhajtás,  hogy  az  Akadémiának  hivatása 
volna  megkezdeni  a  magyar  krónikák  és  kutfök  kritikai  kiadását, 
melyet  Mátyás  Flórián  közelismerést  kivívott  kiadványaival  kez- 
deményezett. Egy  rendszeres  kutfö-gyüjteményre  van  szükségünk, 
melynek  szövege,  egyes  kétes  helyei,  a  paleographia  és  a  szöveg- 
kritika mai  állásához  képest  meg  legyenek  állapítva. 

Az  erdélyi  és  magyar  országgyűlési  emlékek  ugyan,  abban 
a  formában  is ,  melyben  adatnak,  elsőrangú  kútfőt  képeznek,  de 
ugyancsak  nincs  indexük  s  mig  a  magyar  országgyűlési  emlékek 
sok  helyen  keveset  magyaráznak,  az  erdélyiek  számos  helyen 
megint  kelleténél  többet  adnak. 

Az  Acta  Extera  kiadásánál  meg  lehetne  kezdeni  a  hozzánk 
legközelebb  fekvő  s  legfontosabb  külállamok  magyarországi  rela- 
tionak  kiadását.  Mily  közelfekvő,  minő  fontos  relátionk  vala  nekünk 
az  osztrák  örökös  tartományokkal,  a  Német  birodalommal,  Gseh- 
és  Morvaországgal  s  mégis ,  még  Marczali  Regestáit  tekintve  is 
milyen  kevés  történt.  Ott  van  Szerbia,  Moldva-  és  Oláhország, 
Dalmátia,  Bosuia,  Lengyel-  és  Oroszország,  Svédország,  Dánia,  a 
távolabb  fekvők  közül  Francziaország  és  Anglia,  Spanyolország. 
Az  ezen  téren  tagadhatlanul  sokat  producált  erőket  öszpontosi- 
tani  kellene  s  rendszeresíteni  ezt  a  nagyon  fontos  osztályt,  mely 
ha  kellő  mértékben  és  kellő  elvek  szerint  csoportosítja  az  anyagot, 
alapját  képezi  azon  világtörténelmi  helyzet  felderítésének,  melyet 
Magyaroszág  a  múltban  elfoglalt 

A  culturtörténet  terén  sokat  tett  az  Akadémia,  de  még  töb- 
bet akar  tenni.  Szalay  Ágoston  levelei,  Fejérpataky  városi  szám- 
adásai, Ipolyi,  Ábel  kiadásai,  az  Arch.  Bizottság  kiadványai, 
Társulatunk  tervbe  vett  kiadványa  a  czéh-szabályokról,  a  Törté- 
nelmi Tár  sok  ncmü  érdekes  publicatioi  sokat  ígérnek  ezen  a 
téren,  de  itt  már  nem  annyira  a  tervtelenségben ,  mint  gyakran  az 
egyénekben  van  hiba,  mely  kivált  bennünk  fiatalabb  generatioban 
nyilvánul ,  akik  bőven  kapva  az  érdekesebbnél  érdekesebb  adato- 
kat, csak  kapkodás  után  választák  meg  működésük  terét. 

Azonban  nemcsak  az  Akadémiai  kiadványok  jönnek  tekin- 
tetbe, midőn  a  magyar  történelmi  anyagról  beszélünk ;  ott  vannak 
einlitett  családi  oklevéltáraink,  a  Zichy  és  a  Károlyi  családok 
sajtó  alatt  levő  okmánytára,  valamint  a  tervbe  vett  Br.  Radák- 
féle  oklevéltár.  Mindezeket  követni  kellene  nevesebb  családaink 
publicatióinak ;  városi  és  vármegyei  monographiáink  közül  keve- 
sen adnak  Diplomatariumot,  pedig  ott  vannak  Pozsony,  Sopron, 
Kassa,  Eperjes  rendkívül  gazdag  archívumai  s  vájjon  melyik 

Századok.    1885.   YIIL   Fűzet.  4 


50  TÖRTÉNETI  C0N6RE88Ü8. 

publicálta  archívuma  anyagát  ?  Zágráb  és  N.-Sztben  v&rosa  egy 
Dagyon  díszesen  megjelent  kötetben. 

Az  űjabbkorí  anyagot  az  Abafí  Lajos  szerkesztette  >Hazáak< 
czímű  folyóirat  adja  s  tért  igyekszik  adni  annak  az  anyagnak. 
mely  az  Akadémia  és  a  Történelmi  Társulat  publicatioinak  kere- 
tébe nem  fér  s  ezzel  rátértünk  arra  a  kérdérse,  hogy  1791  Tagr 
1848  avagy  épen  1867  legyen-e  kutatás  határa? 

Magyar  történelmi  szempontból  1791.,  1825.,  1848.  1867. 
oly  határéveket  jeleznek,  melyeknek  mindegyike  egy  természeté- 
ben, fejlődési  irányban  a  másiktól  elütő  korszakot  nyit  meg.  Egye- 
temes történeti  szempontbűi  1815-öt  veszik  s  kell  is  venni  hatá- 
roló esztendőnek,  de  hazánk  históriai  fejlődése  1792 — 1825-ig 
egyöntetű  jelleggel  bír,  a  mi  u.  n.  reformkorszakunk  az  1825-iki 
országgyűléssel  kezdődik,  a  mi  az  előtt  van,  az  egy  darab  a  XVlll. 
századból.  Ezzel  az  országgyűléssel  kezdődik  ujabb  történelmnnk- 
nek  az  a  nagy  korszaka,  melynek  Deus  Terminusa  az  1848.  esz- 
tendő. Nézetem  szerint  az  1791 — 1825-ig  terjedő  időszakra,  azon- 
kép,  mint  1825 — 1848-ig  nemcsak  szükséges  az  anyagot  gyűjteni 
de  éppen  az  anyag  fontosságánál  és  nagy  terjedelménél  fogta 
annak  kritikai  kiadása  történeti  irodalmunk  érdekében  már  most 
elengedhetlen.  Ha  áll  is  egyfelől  az  a  nézet,  hogy  a  közelmúlt 
eseményeit,  szembon  a  még  élő  factorokkal  pártatlanul  megírni 
nem  lehet,  a  viszonyokat  összefüggő  szálaival  s  a  távolfekvö  okok 
jelzésével  együtt  feltüntetni  nehéz,  ki  tagadná  másfelől ,  hogy  a 
közelmúlt  s  a  jelenkor  oly  hamar  elmosódó  jellemző  vonásait  fol 
nem  jegyezvén,  elvesztjük  a  történetírás  savát  ?  A  kortörténet- 
irás,  melynek  Angliában  Mac-Carthy  oly  kiváló  képviselője,  tel- 
jes jogosultsággal  bír.  S  ha  felhozzák  ismét  a  pártállás  kérdését 
fölvetjük :  van-e  jHÍrfaflnn  történetírás  ? 

1791 --1825-ig  egész  bátran  közölhetjük  az  anyagot,  dol- 
gozhatjuk fel  még  társulatunk  folyóiratának  keretében  is,  1825— 
1 848-ig  —  tekintve  az  anyag  terjedelmét  —  a  >  Századokc  s  a  »Tör- 
ténelmi  Tár«  alig  lehetne  közvetítője  a  kiadásnak,  de  ott  van  az 
említettük  »Hazánk«:  czímű  történelmi  közlöny,  melyet  szélesebb 
alapokra  kellene  fektetni  s  ügy  anyagilag,  mint  szellemileg  is  hat- 
hatósabban pártolni. 

ff 

A  mi  az  1 848  utáni  koi^szakot  illeti,  minthogy  az  jelen  foh- 
tikai  állásunkkal  s  viszonyainkkal  szorosan  összefügg,  az  anya^ 
azért  nem  publikálható,  mert  a  legfontosabbról,  néhány  beavatot- 
tat kivéve,  nem  is  igen  tudjuk,  hogy  hol  van?  1861-ben  u.  i.  az 
itt  működött  közigazgatási  és  rendőri  hatóságok  iratainak  jelen- 
tősebb részét  Bécsbe  vitték,  s  hogy  azok  hol  őriztetnek,  annak 
kikutatása  már  maga  is  feladat.  Eunelc  kikutatása  és  nyílvántar- 


TÖRTéSETr  C0NGRE38US.  51 

tása  az  orsz.  levéltárnak  kötelessége  lesz^  hogy  majdan  a  kutató 
tudja  az  anyagot  hol  keresni. 

Előadó  tisztem  kötelességemmé  teszi,  nyilatkozni  a  felől:  »a 
külföldi  levéltárakat  illetőleg  szükséges-e  azoknak  rendszeres  át- 
kutatása.*  Erre  nézve,  azt  hiszem,  előadásom  folyamában  meg- 
adtam a  választ,  nézetet  nyilvánitván  a  kutatás  mikéntje  fölött. 
Midőn  a  közkézen  forgó  munkaterv  azt  a  kérdést  veti  fel.  hogy 
az  összes  külföldi  gyűjteményekben  és  oklevéltárakban  kiadott 
hazai  történetünkre  vonatkozó  oklevelek  újra  kiadassanak,  avagy 
azokról  repertórium  készittessék,  arra  vonatkozólag  szerény  néze- 
tem az,  hogy  technikai  szempontból  inkább  egy  kimerítő  repertó- 
riumot hoznék  javaslatba.  Említettem  már,  hogy  a  magyar  Tud. 
Akadémia  a  külföldi  könyvtárakban  található  Hungaricákat  egy 
külön  repertóriumban  akarja  kiadni,  ép  ugy  mint  Petzholdt  tette 
a  német  könyvtárakkal.   Ep   ily  módon   kellene  az  oklevélbeli 
anyaggal  is  elbánni,  adván  egy  kimerítő  regesta   gyűjteményt 
miaden  külföldön  publicált  magyar  vonatkozású  oklevélről.  Ennek 
szükségességét  a  Történelmi  Bizottság  már  két  év  előtt  hangoz- 
tatta s  legalább  a  szláv  forrásokat  illetőleg,  —  bibliographiai  szem- 
pontból kibővítve  e  repertóriumot  —  már  intézkedéseket  is  tett. 
Ez  a  regesta  gyűjtemény  azt  a  hasznot  tenné,  hogy  útját  állana 
már  publikált  oklevelek  uj  fölfedezésének  és  hasznos  segédkönyve 
volna  a  külföldi  levéltárakat  buvárlóknak. 

Fölvettetett  az  a  kérdés  is,  hogy  nem  kellene-e  külön  publi- ' 
catiot  szánni  az  egyes  korok  erkölcsi,  vallási,  vagyoni  és  művelt- 
ségi viszonyaira  vonatkozó  apró-cseprő  adatoknak  ?  Már  a  con- 
gressus  előkészítő  bizottságában  fölöslegesnek  találták  a  külön 
publicatio  hangsúlyozását,  fölhozván,  hogy  ugy  az  Akadémia  mint 
a  Magy.  Tört.  Társ.  valamint  a  Tört.  Tár  ez  irányban  számos 
kezdeményezést  tettek,  s  hogyha  mind  e  kezdeményezés  valósággá 
válnék,  a  követelménynek  ugy  is  elég  tétetik.  A  magam  részéről 
is  ugyan  ezt  a  nézetet  vallom  s  —  azt  hiszem  —  hogy  ha  a  jogi 
hadtörténeti  s  a  művelődéstörténet  egész  terét  felölelő  közlemé- 
nyek és  adatok  a  rendelkezésre  álló  Történelmi  Tárban  és  pro- 
grammszerüleg  megállapítandó  publicatiok  sorozatában  közöltet- 
nének, ez  az  irány  gyümölcsözőleg  fog  hatni  történetírásunkra. 

A  mi  végül  kútfő  kiadásainkat  illeti ,  azokat  az  elnökség 
felkérése  következtében  Marczali  Henrik  t.  tagtársunk  fogja  az 
egyetemi  könyvtárban  ismertetni. 


Mindezek  után  kötelességemnek  tartom  t.  szakosztály,  hogy  az 
cMldig  elmondottakat  concrét  indítványok  formájában  összegezzem. 
Nagyon  jól  tudom,  ismétlem,  hogy  mindaz,  a  mit  indítványozandó 

4* 


52  TÖRTÉNETI  CONGRESSÜS. 

leszek,  távolról  sem  közelíti  meg  az  összes  teendőket  e  téren,  ez 
cs&k  a  magam  csekély  egyéni  nézete.  De  tovább  megyek.  Még  ha 
a  t.  szakosztálynak  nálamnál  bivatottabb  tagjai  becses  nevetőket 
nyilyánltván  kibövitendik  a  tenni  valók  sorozatát,  számos  feladat 
vár  azért  még  megoldásra,  sok  hiány  pótlásra.  Igen  sok  dolog  vao, 
melynek  hiányát  megannyian  érezzük,  de  nincs  egyén  aki  végezze, 
sok  reformot  lehetne  életbe  léptetni,  de  nem  engedik  a  körülmé- 
nyek. Ha  van  tudomány,  melynél  nemzedékek  kitartó  munkássá- 
gát föltételezi  a  nagy  eredmény,  hol  az  anyag  folytonos  s  mind- 
inkább tökéletesedő  józan  publicatiója  szükséges ,  bizonyára  a 
magyar  történelem  az.  Csakis  akkor  valósitható  meg  t.  szakosz- 
tályi elnökünk  az  az  óhajtása,  hogy  akadni  fog  köztünk  férfi  — 
hitem  szerint  fog  akadni  egynél  több  is  —  ki  világirodaLni  jelen- 
tőségű magyar  históriát  fog  majd  írni.  Addig  az  időig  beérjíLk 
azzal  a  vigasztalással,  a  melyet  Kemény  Zsigmond  nyújt  Szás? 
Károly  felett  tartott  emlékbeszédében. 

^Kevésnek  adatik  művei  által  nemzedékről  nemzedékre  köz- 
vetlenül hatni ;  de  nem  csekély  azoknak  száma,  kik  midőn  az  iro- 
dalom-történész nemzeti  culturánk  épületét  rajzolja  le,  mintalap* 
kövek,  mint  a  tömörfal  téglái,  mint  a  részeket  összekötő  kapcsok, 
mint  az  íveket  tartó  talajok,  mint  homlok-oszlopzatok,  mintarchi- 
tráb  azokon,  mint  czirádák  és  domborművek  a  folyosón,  a  belső 
épitményeken  és  a  legbelsőbb  szentélyben,  említve  lesznek,  s  bár 
kevés  figyelő  által,  de  mégis  ismertetni  fognak,  c 

íme  indítványaim : 

I.  Az  országos  történeti  congressus  óhajtja,  hogy  a  Magjar 
Tudományos  Akadémia  összes  történelmi  és  történettudománji 
érdekű  kiadványaihoz  készíttesen  rendszeres  tárgy-  és  névmutatót 

n.  Az  országos  történeti  congressus  kívánatosnak  tartja, 
hogy  a  levéltári  kutatások  rendszeresen  indíttassanak  meg.  A 
mennyiben  a  kormány  indítana  levéltári  kutatásokat,  e  czélból 
utaztassa  a  Magyar  Oi*szágos  Levéltár  tisztviselőit,  a  mennyiben 
pedig  tudós  társaságaink  küldenének  ki  e  czélból  szakférfiakat : 
kutatásaik  eredményéről,  valamint  az  átkutatott  levéltárak  statis- 
tikájáról  készíttessék  kimerítő  repertórium,  melynek  alapját  akár 
az  Országos  Levéltárnál ,  akár  a  M.  Tud.  Akadémia  Történeti 
Bizottságánál,  akár  a  Magyar  Történelmi  Társulatnál  lehetne 
megvetni. 

III.  Kívánatos,  hogy  a  budapesti  nyilvános  nagy  könyvta- 
rak mindegyike  bizonyos  meghatározott  irányban  fejleszsze  könjr- 
készletét.  Legyen  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  könyvtára  a 
külföldi  tudós  társaságok  összes  kiadványainak  birtokában,  az  eg}*!*- 
tem  könyvtára  kövessen  encyclopaedicus  irányt,  szerezze  meg  azon- 
felül az  összes  tudományos  folyóiratokat,  a  N.  Múzeum  könyvtára 


TÖBTÉMETl  üO]fiGRES8US.  53 

legyen,  mint  eddig  is  volt:  tökéletes  és  teljes  magyar  ivemzeti 
könyvtár. 

IV.  Kívánatos ,  hogy  a  belföldi  köz-levéltárak  rendezése  és 
jókarban  tartása  czéljából  a  magyar  kormány  állitson  fel  levél- 
tári felügyelőségeket,  melyek  az  országos  levéltárral,  mint  köz- 
ponttal összeköttetésben,  ennek  alárendelve  nyilvántartanák  s 
közvetlenül  intézkednének  levéltári  ügyekben. 

Y.  Óhajtása  az  országos  történeti  congressusnak,  hogy  a 
Magyar  Történelmi  Társulat,  nagyobb  nyilvános  társaságaink  pél- 
dájára állitson  fel  magyar  történelmi  szakkönyvtárt,  mely  egyrész- 
ről a  központi  tagoknak  volna  egyik  tudományos  gyűlő  helye  s  a 
vidéki  tagoknak  könnyen  hozzáférhető  kézi  könyvtárául  szolgálhat. 

VI.  Ezzel  kapcsolatban  kivánatosnak  tartja  az  országos 
történeti  congressus ,  hogy  a  vidéki  történelmi  és  művelődés  tör- 
ténelmi társulatok  s  a  magyar  történelmi  társulat  között  létesít* 
tessék  szerves  összeköttetés,  mely  egyrészről  a  magyar  történelmi 
társulat  működésének  kölcsönözne  általánosabb  nyomatékot,  más- 
felől pedig  a  vidéki  társulatok  is  sokkal  sikeresebben  tölthetik 
be  azt  a  kört,  melyben  működnek. 

És  most^  tisztelt  szakosztály,  méltóztassék  ez  indítványok 
fölött  dönteni,  melyekről  azt  hiszem,  hogyha  elfogadtatnak,  s 
kellő  módon  alkalmaztatnak,  történeti  kutatásunk  legalább  annyit 
használ,  hogy  ez  megismeri  a  többi  hézagot  is. 

Thallóczy  IíAJOS. 


A  TÖRTÉNELEM  SEGÉDTUDOMÁNYAI 

S  KÜLÖNÖSEN  AZ  OKLEVÉLTAN  HAZÁNKBAN. 


A  magyar  történelmi  congressus  első  szakcsoportjának 
második  osztálya  a  következő  feladatot  van  hivatva  megoldani,  s 
a  következő  kérdésekre  választ  adni : 

♦Előadó  ismerteti  az  oklevél-,  pecsét-,  czimer-,  fölirat-,  érem- 
tan és  genealógia  terén  hazánkban  eddig  kivívott  eredményeket, 
és  ehhez  képest  beható  indokolás  kíséretében  a  következő  kérdé- 
sekkel fog  foglalkozni :  állittassék-e  föl  egy  palaeographíaí  iskola? 
mi  módon  adassanak  ki  fac-simílék  és  pecséteínk  rendszeresen  ? 
készíttessék-e  repertórium  az  összes  czímereket  tartalmazó  s  ne- 
mesi oklevelekről  ?  gyüjtessenek-e  össze  hazai  fölírataínk  ?  s  végül 
a  >Ck)rpus  Nummorum  Hungaríae«-vel  párhuzamban  létesíttes- 
sék-e egy  külön  codex ,  melyben  az  egyes  korszakok  értékeire  és 
áraira  vonatkozó  adatok  publícáltatnának.€ 


54  TÖRTÉNETI  C0NGRE8SDS. 

Elsö  tekintetre  szembeszökő,  hogy  gyakorlati  beidre  és 
fontosságra  nézve  e  kérdések  által  megpenditett  dolgok  nemegyeu- 
lök;  8  egyikével-másikával  tán  aránytalanul  hosszabban  kénytelen 
az  előadó,  ki  első  sorban  az  oklevéltan  terét  műveli,  foglalkozni. 
Mentse  ezt  azon  körülmény,  hogy  jelenleg  a  történelmi  segédtudo- 
mányok művelése  már  annyira  haladt ,  hogy  egyes  ember  nem 
képes  azok  összes  vívmányait  folyton  szemügygyei  kisérni.  s  nem 
képes  e  tudományok  irodalmával,  melyeknek  egyes  ágait  újabban 
külön  tudományos  társulatok  müvelik,  lépést  tartani.  A  minden 
ágban  egyre  többet,  egyre  jobbat  produkáló  szakirodalom  mind- 
inkább elfoglalja  az  egy  irányban  működő  kutatót ;  az  oklevelek- 
kel foglalkozó  például  a  numismatika  eredményeinek  általános 
ismereteivel  megelégszik  ;  viszont  az  érmek  ismerője  a  genealógia 
felkutatott  s  megvilágított  teréből  csak  annak  ismeretére  szorul, 
a  mi  szorosan  tárgyához  tartozik. 

Azt  mondhatni  erre,  hogy  ez  egyoldalú  ismeretekre,  a  tör- 
ténelem tág  mezejének  igen  szükkörű  mivelésére  vezet  Igaz.  De 
nem  kell  feledni  azt,  hogy  e  látszólag  szűk  körben  eszközölt  kuti- 
tások  már  eddig  is  igen  nagy  fontosságú  s  messzevágó  eredménye- 
ket hoztak  létre,  s  az  általános  történelemnek  nem  egy  vitás  kér- 
dését hozták  tisztába ,  melyek  fölött  a  nagyobb  arányokban  dol- 
gozó történetíró  elsiklott.  Jelenleg  -^  mondhatjuk  —  történetírá- 
sunk fejlődésének  második  korszakát  éli.  Az  elsö  az  anyag  gyűj- 
tése, a  történeti  emlékek  felkutatása;  erre  következik  ezeknek 
kisebb  monographiáj^  alakjában  feldolgozása,  a  múlt  egyes  insti- 
tutioinak  fejlődését  és  ismertetését  a  felkutatott  emlékek  alapján 
tárgyaló  munkák.  S  csak  ezután  következhetik  az  általános  szem- 
pontból, magasabb  nézetből  kiinduló,  összehasonlító,  bonczoló  kri- 
tikai történetírás,  melynek  munkáját  a  gyűjtök  és  monographi<i 
irók  megkönnyítik.  Az  ily  irányban  működő  aztán  hálával  fogja 
venni  a  jelenkor  szakembereinek  fáradozását  s  elismeréssel  fog 
megemlékezni  a  sokszor  kicsinyelt  és  szűk  látkörüeknek  mondott 
munkálatokról. 


A  történelem  segédtudományai  között  alig  van  egy,  melv 
fontosságra  nézve  az  oklevéltannal  versenyezhetne.  A  legközvet- 
lenebb, leghitelesebb  kútforrásból  veszi  e  tudomány  bizonyítékait; 
az  oklevelek  valósággal  hű  tükrei  a  kornak,  melyben  írattak; 
hivatalos  iratok  levén,  melyek  oly  czélból  készültek,  hogy  tulajdo- 
nosaikra nézve  bizonyítékul  szolgáljanak ,  fontosságuk  a  történe- 
lem egyéb  kútfőinél,  a  krónikáknál,  évkönyveknél  sokkal  nagyobb. 
Ennek  igazságát  már  rég  belátták ;  s  ez  az  oka,  hogy  az  oklevél- 
tan mint  külön  tudomány,  már  rég  óta  művelőkre  talált. 


TOkTÉNETI  C0NGR£8SU8.  55 

Kétszáz  esztendeje  múlt  annak  ^  hogy  MabilUm  János,  a 
franczia  congregatio  s.  Mauri  tagja,  kit  »a  diplomatika  atyja«  czím- 
mel  szoktunk  nevezni,  e  tudományt  normákba,  szabályokba  szedte. 
Az  addig  szétszórt  oklevéltani  kutatásokba,  eredményekbe,  isme- 
retekbe rendszert  hozott  be ;  s  ha  áll  az.  hogy  a  tudományt  éppen 
a  rendszer  teszi,  mert  nélküle  az  csak  ismeretek  halmaza  -.  ugy 
valóban  Mabillont  kell,  mint  az  oklevéltan  rendszeres  tudományá- 
nak megalapítóját  tisztelnünk. 

Az  oklevelekre  a  figyelmet  különben  a  már  régóta  föl-fölme- 
rült  viták,  melyekben  egyes  oklevelek  hitelességéről  volt  szó,  jóval 
Mabillon  kora  előtt  felgerjesztek ;  ezek  mintegy  előkészítek  a  talajt 
az  új  tudomány  művelésére.  Annak  szüksége,  hogy  ily  megtáma- 
dott oklevelekre  nézve  bizonyos  ismertető  jeleket,  szabályokat 
lehessen  felállítani,  melyekből  azok  hitelessége  vagy  gyanús  volta 
kitűnjék,  birta  első  sorban  Mabillont  arra,  hogy  a  Papebroch  által 
kifogásolt  St.-Déni8i  oklevelek  hitelességét  nem  pusztán  ezeknek 
taglalása,  történelmi  és  philosophiai  bizonyítékoknak  segítségé- 
vel, miként  ez  eddig  szokáisban  volt,  hanem  száz  meg  száz  okle- 
vél megegyezésébőit  teh<át  oklevéltani  alapon  kimutassa.  Alkalmi 
czélja  volt  Mabillonnak  munkája  megírásával ;  de  elvitázhatatlan 
érdeme  az,  hogy  ez  alkalmi  czél,  a  munkának  némileg  polemikus 
jellege  mellett  nem  téveszté  el  szeme  elől  az  általános  tudományos 
czélt  sem. 

Nem  lehet  feladatom  vázolni  az  általános  diplomatikai  iro- 
dalom fejlődési  menetét ;  a  palaeographia  különválását  az  oklevél- 
tantól ;  annak  jelenlegi  állapotát  a  külföldön ;  minket  első  sorban 
hazai  oklevéltanunk,  s  annak  művelése  által  elért  eredmények 
érdekelnek ;  s  csak  ezek  ismerése  után  terjeszkedhetünk  ki  arra, 
megfelel-e  az  mindazon  követelményeknek,  a  melyeket  a  külföld 
jelenlegi  diplomatikai  irodalma  e  tudomány  művelésétől  vár. 

Hazánkban ,  hol  az  oklevelek  oly  nagy  szerepet  játszottak 
minden  korban,  azt  váiiiók,  hogy  azoknak  ismeretére  kiváló  gon- 
dot fordítottak,  ha  nem  is  tudományos,  de  praktikus  czélokból.  A 
fölmerült  számtalan  birtokjogi  pörök  alkalmából  százával  mutat- 
tak íol  okleveleket,  melyek  igen  fontos,  messzevágó  tartalmúak 
voltak,  s  a  pörlekedő  feleknek  érdekében  állt,  hogy  az  ellenfélnek 
netalán  ^  gyanús  hitelességű  oklevelében  foglalt  joga  érvényre  ne 
jusson.  És  mégis  nem  tapasztalunk  egyetlen  egy  esetet  sem,  hogy 
valamely  oklevelet  komolyan,  tudományos  szempontból  vettek 
volna  vizsgálat  alá.  A  királyi  kanczellária ,  mely  sokszor  volt 
hivatva  megerősítés  és  hiteles  másolat  készítés  czéljából  bemuta- 
tott oklevelek  valódisága  fölött  dönteni,  mikor  vizsgálat  alá  vesz 
valamit,  vagy  hitelesnek  ismeri  el  a  legkétségtelenebb  hamisít- 
ványt, vagy  ha  kifogást  emel,  kicsinységekbe  kapaszkodik.  A  pecsét- 


56  TÖHTÉNETI  CONGRE88lT(ii. 

nek  töredékes  volta  elégséges ,  hogy  a  kritikát  gyakorló  kauczel- 
lárnak  gyanúját  fölköltse.  Ilyenkor  azután  a  miuutiositásig  megy 
a  vizsgálat  Nem  a  szövegre  fektetik  a  vizsgálat  fösűlyát  ez  egé- 
szen mellékes ;  a  pecsét  a  fő,  ez  dönt.  Csak  másodsorban  veszik 
tekintetbe  az  irást,  a  tartalmat  s  azt,  vájjon  aki  az  oklevelet  kiál- 
litá,  emlékszik-e  annak  tárgyára.  Élénken  illustrálja  ezt  egy  es€t 
1336-ban.  *)  Két  pörlekedő  fél.  Merklin  fia  András  és  Hench  fia 
János,  közt  oklevelek  felmutatására  került  a  dolog.  Az  előbbi  (el- 
mutatja Róbert  Károlynak  egy  állítólag  1331-ben  kiadott  okleve- 
lét, mely  a  király  gyürüs-pecsétjével  volt  megerősítve.  Alig  pilkntá 
meg  az  ellenfél  ügyvéde  az  oklevelet,  rögtön  hamisnak  nyilváuiü 
azt ,  mely  sem  a  király  parancsára  vagy  tudtával,  sem  az  ország- 
nagyok közbenjárására  nem  Íratott.  Megvizsgálták  a  pecséti't 
megnézték  köriratát,  vésetét,  kerületét,  súlyát,  ez  mind  különbig 
zött  a  királyi  gyfirüs-pecséttöl,  melynek  nyomóját  a  király  miadig 
ujján  hordozta.  A  pecséten  ábrázolt  K  betűt  környező  díszíté- 
sek egészen  különbözők  voltak  az  igazitól.  A  király  aztán  kijt* 
lenté,  hogy  nem  emlékszik  arra,  hogy  ily  oklevél  kiállítására 
parancsot  adott  volna  valaha ;  a  királyi  kápolna  comese  és  mások 
pedig  az  oklevél  írásában  nem  ismerték  fel  a  királyi  kanczellá- 
riában  dolgozó  nótáriusok  irásvouásait  Az  ily  kidtikai  eljáni> 
édes-kevés  oklevéltani  ismereteket  tételezett  föl.  s  csak  a  külső- 
ségek hamis  voltának  constatálására  szorítkozhatott^  Megkönv- 
nyíté  ez  esetben  a  kritikát  az  is ,  hogy  úgyszólván  egykorú .  őt 
évvel  előbb  keltezett  oklevél  hitelességének  megítéléséről  volt  sző. 

Nehezebb  volt  kritikát  gyakorolni  olyankor,  mikor  több 
századdal  korábbi  okleveleket  kellett  megbirálás  alá  venni :  mily 
eszközhöz  folyamodtak  ilyenkor,  sejtenünk  sem  lehet  Az  okleve- 
lek hamisítását  nagyban  elősegíthette  azon  körülmény ,  hogy  a 
királyi  kanczelláría  úgyszólván  az  Anjouk  korának  végéig  nem 
registrálta  az  okleveleket ;  a  conventek  közül  pedig,  melyek  oiiut 
hiteles  helyek,  oklevelek  közrebocsátásában  oly  nagy  szerepet  ját- 
szottak, alig  néhányról  tudjuk  hitelesen  kimutatni,  hogy  oklevek- 
iki^ől  rendes  registrumokat  vezettek.  Pedig  többször  volt  szukséfr 
revideálni  nagyobb  számmal  okleveleket,  melyek  közé  idők  folytán 
sok  hamis  kerülhetett ;  egyes  zavaros  idők  meg  éppen  kedvezőek 
voltak  hamis  oklevelek  gyártására  és  terjesztésére.  A  XIV.  szá- 
szad végével  a  felsővidéken  elszaporodott  hamisityányok  országos 
beavatkozást  tettek  szükségessé.  A  Bubek  Imre  vezetése  alatt 
működő  bizottság  bejárta  a  felső  megyéket  s  átvizsgálta  az  összes 
birtokosok  okleveleit,  melyek  között  a  hamisításért  megégetett 
János  deák  gyártmányai  nagy  számmal  voltak.  Az  ezen  vizsgá- 

1)  Anjoukori  Okm.  III.  251. 


TÖRTÉNETI  C0N0RE86US.  57 

latról  kiadott  rcgistrumok,  melyek  közül  kettuuek,  a  liptóinak  s 
a  turóczinak  ismerjük  szövegét,  felsorolják  mindazon  oklevelek 
rövid  kivonatát,  melyeket  az  eljáró  bizottság  hiteleseknek  ismert, 
de  nem  emlékeznek  meg  a  hamisaknak  nyilvánítottakról  egy  szó- 
val sem ;  pedig,  tekintve,  hogy  a  hamisító  házában  nagy  mennyi- 
ségben találtak  hamis  pecséteket,  okleveleket,  registrumokat, 
melyeket  a  hamisító  készletben  tartott,  hogy  alkalom  adtán  azo- 
kat a  hozzáforduló  feleknek  átszolgáltassa,  a  több  megyében  esz- 
közlött  vizsgálat  alkalmával  többször  kellett  gyártott  oklevelek- 
kel találkozniok,  melyeken  a  hamisító  már  túladott.  Az  által,  hogy 
a  Bubek  által  kiadott  s  a  hiteleseknek  elismert  okleveleket  tartal- 
mazó registrumok  a  hamisakűl  találtakat  egészen  mellőzték,  meg- 
fosztottak bennünket  a  módtól,  hogy  a  kritikai  eljárásról,  mely- 
lyel  a  vizsgálatot  intézték,  felvilágosítást  nyerjünk.  Itt  már  nem 
egykorú,  hanem  régi,  több  százados  oklevelek  hitelességének  meg- 
ítélése forgott  szóban  (a  túróczi  registrumba  foglalt  legrégibb 
oklevél  kelte  1230.);  ha  csak  a  hamisító  lakában  talált  hamis 
)>ecsétek  és  registrumok,  melyek  az  általa  gyártott  oklevelek  jegy- 
zékét is  tartalmazhatták,  nem  vezették  útba  az  oklevél-vizsgálókat : 
kritikájuk,  tekintve  a  XIV.  század  korlátolt  oklevéltani  ismere- 
teit, megbízható  és  alapos  nem  lehetett 

Az  esetleges  hamisításokat  rendezett  külföldi  kanczelláriák 
i>zabályzatok  kiadásával,  melyek  meghatározták  gyakran  a  leg- 
apróbb részletekig  az  oklevélnek ,  pecsétnek  alakját,  továbbá  a 
kibocsátott  oklevelekről  vezetett  pontos  regesta-könyvek  segítsé- 
gével iparkodtak  meggátolni.  Első  helyen  áll  e  tekintetben  a  pápák 
kauczelláriája.  III.  Incze  meghatározta  apróra,  milyen  legyen  a 
pápai  bulla,  hány  pont  környezze  a  bullán  ábrázolt  Péter  és  Pál 
apostolokat  s  a  pápa  nevét,  hány  pont  képezze  Péter  apostol  hom- 
lokát, szakállát ;  ugyancsak  ö  figyelmessé  tette  kauczelláriája  tag- 
jait arra,  hogy  miként,  mily  eszközökkel  szokták  az  igaz  okleve- 
lekre függesztett  bullákat  lefejteni  s  azokat  hamisakra  akasztani. 
A  VIII.  Bonifácz  korából  való  kanczelláriai  szabályzat,  mely  két- 
ségtelenül csak  ennek  tagjai  előtt  volt  ismeretes,  apróra  megha- 
tározza a  pápai  oklevelek  formáját,  előadja,  mily  hetüket  kell 
írni  a  selyem-  s  milyeneket  a  kenderfonálról  függő  hullás  okleve- 
lekben, milyen  legyen  a  rövidítéseket  jelentő  jegy  (titulus)  az 
egyikben,  milyen  a  másikban  stb.  Ezen,  a  világ  előtt  titokban  tar- 
tott rendszabályok  s  a  III.  Incze  kora  óta  pontosan  vitt  registrá- 
lás  által  a  pápai  kanczellária  hatalmas  eszközöket  nyert  okleve- 
leinek ellenőrzésére  s  netaláni  hamisítások  felismerésére. 

E  kritikai  segédeszközök  a  magyar  kanczelláriában  jobbára 
hiányoztak ;  kanczelláriai  szabályzatot  a  kibocsátandó  oklevelek 
külső  alakjának  meghatározására  nem  ismerünk ;  az  Anjouk  s 


58  TÖRTÉNETI  C0KGKE88US. 

külöüöseu  Nagy  Lajos  korától  rendszeresen  űzött  registrálás,  mki 
a  királyi  könyvek  1527-et  megelőzőleg  nem  maradtak  reánk, 
miként  a  királyi  oklevelek  hátára  vezetett  registrálási  jegyzetek 
tanúsítják,  nem  foglalta  magában  a  kibocsájtott  oklevelek  össze> 
nemeit,  csak  az  adományozásokat,  hová  a  kiváltságokat,  kinílyi 
kegyelmeket,  jogokat,  méltóságokat  adó  okleveleket  is  sorozták. 
Ezeket  tehát  nem  lehetett  minden  esetben  valamely  oklevél  hik- 
les  vagy  gyanús  voltának  kimutatására  alkalmazni;  s  ha ekirál}i 
könyvek  által  részben  meg  is  volt  adva  a  lehetőség  közelkom 
oklevelek  hitelességének  megbirálására ,  hiányzott  azonban  min- 
den eszköz  régibb,  a  kora  Anjou-  vagy  Arpádkorból  eredő  okleve 
lekre  nézve.  Ez  okozza  aztán  azt  a  kritikátlanságot ,  melyet  két- 
ségtelen hamisitványoknak  átirásainál  tapasztalunk.  Átirták  a  s^'. 
István  nevére  gyártott  okleveleket  hitelesek  gyanánt,  sz.  Lászl'V 
nak  a  zalavári  apátság  részére  adott  kétségtelenül  a  XIII.  s^- 
zadból  eredő  oklevelét ;  ugyanaz  által  a  veszprémi  egyháznak  ad«*i- 
tat,  II.  Gejzának  a  madocsai  monostor  alapitásáról  szóló  1145-iki 
oklevelét  stb.  Ezeknél  még  értjük,  hogy  hitelesekűl  fogadták  el  n 
sokkal  későbbi  átirás  alkalmával,  de  mit  szóljunk  arra,  hogr  a: 
Esterházyak  őseiről  bátor  Oposról,  Estorásról  gyártott  ügyetleii 
hamisítványokat  hitelesek  gyanánt  irta  át  I.  Lipót  királjoü^ 
kanczelláriája.  Ezen  megmagyarázhatatlan  könnyelműségből  kifc- 
lyólag,  mely ly el  a  különben  oly  nagyrabecsttlt  oklevelek  hiteles?" 
gének  megbirálását  végezték,  sokáig  nem  volt  kedvezd  hazáukbab 
a  talaj  az  oklevéltan  terjesztésére.  Nem  művelték  azok,  kik  hiva- 
tásszerüleg  foglalkoztak  azoknak  kiállításával :  a  királyi  kanael* 
lária,  a  káptalanok,  conventek  és 'egyéb  egyházi  és  világi  hat<kv 
gok.  A  historia-irás  krónikaszerű  volt ;  ha  használt  is  oklevelek. : 
forrásokúi,  miként  Bonfin,  nem  tette  kritikailag  ezt. 

Chartulariumokat,  oklevél-másolatok  gyűjteményeit  ug}a' 
fel  tudunk  mutatni.  A  pannonhalmi  levéltárban  őrzött  Liber  Ruber. 
a  zágrábi  káptalani  >Liber  beatae  Mariae  virginis  de  Topusct** 
a  zárai  Polycorion  ilyenek.  Ezekhez  sorolható,  bár  nem  chartulx- 
rium,  a  keszthelyi  gróf  Pestetich  könyvtárban  őrzött  >Inventa- 
rium  privilegiorum  domorum  ordinis  Heremitarum  sancti  Pauli.* 
mely  a  magyarországi  pálosok  okmánytárát  tartalmazza  a  X\  I 
század  közepén  összeírva ;  ez  érdekes  kézirat  két  részből  áll ;  ^ 
elsőben  a  rend  birtokai  soroltatnak  föl  a  reájok  vonatkozó  oklr 
vélek  rövid  kivonatával ;  a  második  rész  pedig  a  pálosok  okmány- 
tárát  adja,  az  oklevelek  teljes  szövegével.  E  pálos  kéziratnak 
szerzője  úgyszólván  az  első  hazánkban,  ki  az  okleveleket  ní»iöi" 
leg  feldolgozza ;  mert  a  chartulariumok  írói  előtt  csak  az  a  c/éi 
lebegett,  hogy  az  egyházukat  érdeklő  oklevelek  könnyebb  használ- 
hatás  és  utánanézés  czéljából  egy  könyvben  legyenek  összegjüjtvf. 


TöHTÉNETI  C0N6EE88D8.  59 

Az  okleveles  formula-gyűjtemények  és  a  külföldön  oly  nagy 
kiterjedést  ért  »SummaDictandi<-k  irodalma  nálunk  igen  csekély. 
Ugyszólyán  az  egészet  magában  foglalja  a  Kovachich-féle  •For- 
muláé solennes  styli.«  Alig  van  néhány,  mely  még  kiadatlan;  ilyen 
a  többi  közt  a  budapesti  sz.^ferenczrendiek  könyvtárában  levő,  a 
XVI.  század  első  felében,  tehát  úgy  szólván  azon  a  koron  túl, 
melyet  a  diplomatika  rendesen  fel  szokott  ölelni,  összeirt  epistola- 
formulák  gyűjteménye.  A  formula  és  » summa  dictandi*  irodalom- 
nak nálunk  egy  csepp  befolyása  sem  volt  a  diplomatika  fejlődésére. 
Az  oklevelek,  a  történelem  e  legközvetlenebb  kútfői  iránti  érdek- 
lődés csakis  a  XVIIL  században,  mikor  külföldön  a  diplomatika 
mint  tudomány  az  alaptevő  nagy  munkák  által  már  teljes  virág- 
zásra jutott,  kezdett  egyre  inkább  föléledni. 

A  XVIIL  századé  az  érdem,  hogy  oly  oklevélanyagot  gyűj- 
tött össze ,  mely  úgy  gazdagságra,  mint  belső  értékre  nézve  első 
rangú.  Pedig  akkor  a  levéltári  kutatás  a  legnagyobb  nehézségek- 
kel volt  összekötve;  az  országos  és  hiteles  helyek  levéltáraiba 
csak  különös  kedvezményeket  élvező  nyerhetett  bebocsáj tatást ;  a 
főurak  és  nemesi  családok  levéltárait  kiváló  magánjogi  természe- 
tük miatt  hármas  lakat  zárta  el  a  kutatók  elől.  Mindezen  akadá- 
lyok daczára  óriási  az  anyag,  melyet  Hevenessy,  Kaprinai,  Pray 
kézirataikban,  Kazy,  Kaprinai,  Péterffi,  Pray,  Katona.  Batthyány 
stb.  nyomtatott  munkáikban  s  gyűjteményes  kiadványaikban  ösz- 
szegyüjtöttek  s  részben  közzétettek,  méltó  folytatásául  Inchoffer, 
Kerchelich.  Farlati  és  mások  munkáinak,  kik  már  korábban  meg- 
kezdték magyar  vonatkozású  okleveles  emlékek  közlését.  Nélkü- 
lözhetetlenek lesznek  ezek  mindig  a  kutatóra  nézve,  azóta  szépen 
lendületnek  indult  oklevél-publikátioink  mellett  is. 

De  bármily  becses  volt  is  az  anyag  a  történetíróra  és  diplo- 
matikusra nézve,  melyet  e  nagy  gyűjtemények  magukba  foglaltak, 
csak  a  történetíró  talált  mindeddig  feldolgozni  valót  benne,  a 
diplomatika  művelője  egyre  késett,  legalább  a  nyilvánosság  elé 
lépésével. 

Említettem,  hogy  a  XVJI.  században  oklevelek  hitelessége 
felől  vívott  harczok  előzték  meg  s  okozták  a  tannak  tudománynyá 
fejlődését ;  igy  volt  ez  minálunk  is  egy  —  századdal  utóbb. 

1 747-ben  Mansi,  az  Annales  Ecclesiastici  folytatója  intézett 
csc'mdes  támadást  sz.  Istvánnak  a  pannonhalmi  apátságot  alapító 
oklevele  ellen.  A  támadás  ügyetlen  volt,  külföldről  történt  s  a  reá 
Stilting  és  Kollár  részéről  adott  felelettel  együtt  jelentéktelen 
maradt  volna,  ha  nem  volna  előjátéka  annak  a  nagy  harcznak, 
mely  pár  évtizeddel  utóbb  e  tárgy  felől  megindult  s  tán  még  nap- 
jainkban sem  némult  el  teljesen. 

A  múlt  század  hetvenes  éveiben  Cornides  Dániel,  e  kritikai 


60  TÖRTÉNETI  C0NGR£8SU8. 

fő,  Dubai  Székely  Sámuellel,  a  jeles  oklevél  gyűjtővel,  Prajval  é> 
KoUer  Józseffel,  a  pécsi  püspökség  történetírójával,  tudornkjos 
levelezésben  állott.  A  levelek  tekintélyes  száma  az  emiitett 
István-féle  oklevéllel  foglalkozott ;  eleintén  csak  Koller  és  Corni- 
des  közt  folyt  a  vita,  később  az  utóbbi  bevonta  Benczúr  Józsetet 
és  Székely  Sámuelt  is,  s  a  vitatkozás  egyre  szélesebb  alapon  indolt 
meg ;  Cornides  egyre  újabb  érveket  hozott  föl  az  oklevél  ellen, 
vele  tartottak  úgylátszik  Benczúr  és  Székely  is;  de  az  egéö 
magánlevelezés  levén,  a  hazai  diplomatika  fejlődésére  hatáss&l 
nem  lehetett  mindaddig,  mig  a  nyilvánosság  elé  nem  lépett.  £^ 
1779-ben  történt;  ekkor  jelent  meg  Benczúr  névtelen  munkáji 
»Schreiben  an  einen  Freund«  czímmel,  mely  magáévá  tevén  Cor- 
nidesnek  az  oklevél  hitelessége  ellen  felhozott  érveit,  azt  még 
újabbakkal  támadta  meg.  Nem  lehet  most  feladatom  jellemezDÍ 
Benczúr  tizenkilencz  érvét,  melyekkel  az  oklevél  hitelességét  hitu 
megdönthetni;  azokra  a  választ  megadta  a  három  védőirat:  Bat- 
thyány Ignáczé  (Agamans  Palladius),  Gánóczy  Antalé  és  Nóvák 
Krizosztomé ;  s  Benczúr  újabb  harminczöt  érvére  pedig  Kolkr 
József.  A  vita  csak  részben  folyt  oklevéltani  alapon,  az  ének 
ellene  és  mellette  jobbára  históriai  bizonyítékokkal  harczoltáL 
miként  az  ez  időtájt  megtámadott  Silvester  pápa  bullája  felől  is. 
jellemzi  az  István-féle  oklevél  felől  folyt  vitatkozás  természetíu 
hogy  a  harczban  résztvettek  közül  úgyszólván  csak  Nóvák  ismert^- 
az  oklevél  eredetijét ;  a  támadó  azt  sohasem  látta,  miért  is  még 
affelől  is  folyt  a  vita,  hártyára  vagy  papírra  van-e  az  oklevél  ere- 
detije írva? 

Az  a  haszna  azonban  megvolt,  hogy  fölkeltette  a  iigyeimii 
az  oklevéltan  iránt,  mely  éppen  ebben  az  időben  kezdett  egyete 
meken  is  rendesen  előadott  tárgy  lenni.  Az  alapvető  nagy  mun- 
kákat, milyenek  a  Nouveau  Traité,  a  Chronicon  Gotwicen9e,Gat- 
terer  Elementái  stb.,  kisebbek  követték,  melyek  tanügyi  czélokra 
alkalmas  modorban  csoportosították  az  anyagot,  ilyenek  a  Gat- 
terer  által  írt  tankönyvek  a  diplomatikáról  s  segédtudomáDjairóI. 
a  heraldikáról  és  genealógiáról,  s  különösen  Grtiier  ^Lehrsvsteaí 
einer  allgemeinen  Diplomatik «  czímü  tankönyve ,  melynek  rend- 
szere szerint  kezdték  meg  a  mi  egyetemünkön  is  az  oklevéltan 
oktatását. 

A  II.  József  császár  által  178á-ben  kiadott  >Entwurí  íur 
das  philosophische  Stúdium*  meghatározza  részletesen,  mely  tan- 
tárgyak s  minő  szellemben  taníttassanak  az  egyetem  bölcsészet: 
facultásán.  Megkülönböztet  a  tantárgyak  között  három  csoportot. 
1.,  melyek  a  tanításnak  alapúi  szolgálnak,  mint  a  philosopbi^ 
mathematica,  természettudomány,  történelem;  2.,  melyek  az  elsők- 
kel szoros  összeköttetésben  állanak,  tőlök  el  nem  választhatók,  ^ 


TÖRTÉNETI  C0N6RES8US.  61 

melyek  vagy  arra  szolgálnak,  hogy  a  tudományra  helyesen  előké- 
szítsenek vagy  annak  helyes  alkalmazását  tanítják,  mint  a  termé- 
szettudományok, a  gyakorlati  ánathematica,  gyakorlati  philosophia 
a  klassikus  írók  munkái  felett ;  3.  olyanok,  melyek  a  töhbi  tudo- 
mányt felvilágosítják  és  segédtudományok  szerepét  játszák ;  ide  tar- 
tozik a  diplomatika  a  heraldikával,  a  régiségtan  a  numismatiká- 
val  és  a  technológia.  Ennélfogva  a  bölcsészetet ,  mathematikát, 
physikát,  történelmet  s  a  széptudományokat  rendes  tanárok,  a  ter- 
mészetrajzot, gyakorlati  mathematikát,  diplomatikát^  régiségtant 
és  a  technológiát  rendkívüli  tanárok  adják  elő. 

Az  Entwurfhoz  még  egy  ^Besondere  Anleitung,  wie  der 
Entwurf  för  das  Philosophiscbe  Stúdium  auszuftthren  ist*  czímü 
füzet  járult,  mely  apróra  meghatározza  a  tananyagot  s  a  módszert, 
mely  szerint  minden  egyes  tantárgy  előadandó.  Reánk  nézve  külö- 
nösen érdekes  ez  utasításnak  a  diplomatikára  és  heraldikára  vonat- 
kozó része ,  melyből  kitűnik,  hogy  sok  egyetemen,  a  diplomatika 
jelenlegi  vívmányai  daczára  is,  s  a  speciális  diplomatikai  kutatá- 
sok szükségessének  követelményei  ellenére  mai  napig,  száz  esztendő 
elmultával  is,  ezt  a  rendszert,  a  tananyagnak  ugyanezt  a  Beosztá- 
sát követik. 

Ekképen,  mikor  a  diplomatika  az  egyetemi  szakoktatás  tár- 
gyává lett,  II.  József  utasítása  szerint  a  következőket  adták  elő : 

Az  Anleitung  szerint  nem  az  a  főczél,  hisz  erre  a  diploma- 
tika oktatására  hetenkint  szánt  egy-két  óra  elégséges  ágy  sem  lett 
volna,  hogy  a  diplomatika  egész  terjedelmében  előadassék,  hanem 
a  tanulók  elé  csak  azt  kell  adni  s  annyit,  a  mennyi  a  históriai  okta- 
tást előmozdítja ;  a  tanár  bevezetésül  szóljon  a  diplomatika  törté- 
netéről, annak  hasznáról  s  befolyásáról  s  bocsássa  előre  az  egész 
tananyag  áttekintését. 

Az  elméleti  diplomatikát  a  következő  főrészek  alkotják :  1. 
A  graphika.  Ebben  a  tanár  szól  az  írás  anyagáról,  a  betűvonások- 
ról 8  különösen  a  jobbra  való  írásról,  a  közönséges  interpunctio- 
ról  s  a  rövidítésekről.  Meg  kell  azonban  jegyezni,  hogy  úgy  ebben, 
mint  a  következő  részekben  csak  a  legfontosabb  dolgokról  lehet 
beszélni,  melyek  a  tanulónak  mindjárt  szemébe  ötlenek. 

2.  A  második  főrész  a  semiotika,  vagyis  a  diplomatikai  jel- 
tan ;  ebben  is  a  tanár  csak  legnevezetesebbet  adhatja  elő  a  chris- 
monokról,  a  recognitio  és  investitura  jegyekről,  monogrammák- 
ról és  pecsétekről. 

3.  A  diplomatika  theoretikus  részét  bezárja  h  forma-tan.  A 
tanár  a  középkori  kanczelláriai  stylust  odaillő  példákkal  illustrálja, 
ezeket  magyarázza,  a  tanulókkal  olvastatja,  hogy  azok  az  okleve- 
lek formai  részeivel  kellőkép  megismerkedjenek.  Szól  a  koronként 
egyre  inkább  fellépő  nemzeti  nyelvekről,  melyek  az  oklevelek- 


62  TÖRT^NRTI  C0NGRE88Ü6. 

bői  a  latint  gyakran  kíszoriták ;  ismerteti  a  középkori  tsyntagniA 
vagy  summa  dictandi*  írókat  és  műveiket;  szól  a  személynevek- 
röl  s  a  tulajdonnevek  keletkezéséről^  a  régi  nemességröL  aczímek- 
röl,  kik  tehetik  nevök  mellé  a  »Dei  gratiac-t;  majd  áttér  a  diplo* 
matikai  kortanra  s  kifejti  az  actum  és  dátum  közti  különbséget 
Ide  tartozik  a  keresztény  időszámítás  ismertetése  (az  annus  incar- 
nationis),  a  császári  és  királyi  uralkodási  cyclus  (annus  imperii  é> 
regni),  a  királyi  tartózkodási  helyek :  a  palatiumok.  curtis-ok.  tíI- 
Iák.  Ez  utóbbiak  a  német  császári  diplomatikában  játszván  nagy 
szerepet,  a  magyarnak  ismeretére  kevésbé  fontosak. 

A  gyakorlati  diplom^^tika  oktatásáról  szólván  az  utasítás, 
ismét  kiemeli,  hogy  a  tanár  csak  a  legfontosabbakra  szorítkozzék.  A 
különböző  pörös  ügyekről  szóló  oklevelek  közül  csak  a  legkönnyeb- 
beket kell  elővenni,  a  többieket  a  tanár,  minthogy  igen  tanulságosak, 
csak  olvastassa;  mert,  mondja  az  utasítás,  az  elősidásoknak  nemai 
a  czélja,  hogy  kész  diplomatikusokat  képezzen,  hanem  hogy  a  taou- 
lókat  e  tudomány  főbb  vonásaival  megismertesse.  Hivatkozik  a7 
utasítás  Grubernek,  a  bécsi  egyetem  diplomatikai  tanárának  három 
kötetes  »Lehr-System  einer  allgemeinen  Diplomatika  czimű  ronnká- 
jára ,  melynek  felosztását  és  anyagát  a  fönnebbiekben  előadta.  ^ 
kilátásba  helyezi,  hogy  ebből  rövid  idő  multán  kivonat  fog  meg- 
jelenni s  úgy  látszik  e  rövid  compendiumot  ajánlja  az  előadásokra 
vezérfonalul. 

A  heraldika  tanítására  is  kiterjeszkedik  az  utasítás  s  ajánlja, 
hogy  annak  oktatását  kössék  össze  a  pecséttannal ;  vezérfonalul 
pedig  Gatterer  >Abriss  der  Heraldikc  czímü  1774-ben  megjelent 
munkáját  ajánlja,  melyhez  a  czímerek  ismeretére  szükséges  ma^a* 
rázó  könyvül  Trier  Wappenbuch-ját  lehet  használni. 

így  állott  a  diplomatikai,  pecsét-  és  czfmertani  szakoktató? 
száz  évvel  ezelőtt  egyetemünkön,  s  valljuk  be  őszintén,  hogy  jelen- 
leg is  főbb  vonásaiban  igy  áll. 

Gruber  segédkönyve  helyébe  1790  ben  Schwartner  Mártoü- 
nak,  a  pesti  egyetem  akkorí  oklevéltani  tanárának  ngyan  e  szel- 
lemben, az  előadott  tanterv  alapján  hazai  viszonyainkhoz  alkalma- 
zott tankönyve  lépett,  melynek  újabb  1802-iki  kiadása  bár  javítra. 
bővítve,  a  magyar  oklevelek  nagyobb  tekintetbe  vételével  készölt, 
de  alapjában  a  rendszer  ugyanaz;  úgyszintén  az  első  magyar 
nyelvű  oklevéltanban  is ,  melyet  Perger  János  Schwartner  mnn- 
kája  és  az  erről  Horvát  István  által  írott  birálat  alapján  iBéveie- 
tcs  a  diplomatikába  vagyis  az  oklevél>esméret  tudományába*  czim 
alatt  182 l-ben  közzétett  Kétségtelenül  örülnünk  kell.  hogy  Tan- 
nak magyar  vezérfonalaink,  melyek  e  tudomány  előcsamokálu 
bevezetnek,  s  ^melyek  közé  első  helyre  teszszük  minden  tekintet- 
ben Horvát  Árpádét ,  melynek  három  füzete  napjainkban  látott 


TÖttTÉNETI  CONGRESSÜB.  63 

napvilágot,  s  mely  egészen  a  mostani  diplomatikai  irodalom  szin- 
vonalán  áll ;  de  viszont  el  kell  ismernünk,  hogy  a  diplomatikát 
mint  tudományt  a  tankönyv-irodalom  sokkal  előbbre  nem  viszi ; 
az  nem  nyomtatott  munkákból,  már  mások  által  constatált  ered- 
ményekből veszi  tárgyát ,  hanem  magukból  az  oklevelekből ;  űj 
eredmények  csak  a  speciális  diplomatika  müvelése  által  várhatók ; 
ennek  előmozdítása,  az  oklevéltani  kutatás  módszereibe  való  beve- 
zetés, az  oklevelek  szövegének  diplomatikai  szemmel  való  olvasása 
czélja  a*  jelenlegi  oklevéltani  oktatásnak,  mely  sok  helyen,  Fran- 
czia-,  Németországban  és  Ausztriában  már  is  oly  szép  eredmé- 
nyeket hozott  létre. 

Már  Mabillon  nagy  mfive  megtanít  arra,  hogy  ily  univer- 
sális  jellegű  munkában  is  a  fősúlyt  a  speciális  diplomatikára  kell 
fektetni.  Az  ő  munkájának  magvát  a  merovingi  házból  származó 
királyok  okleveleinek  vizsgálata  képezi.  Heumann  a  múlt  század 
közepén  a  német  királyok  okleveleiről  írt  igen  alapos  munkát, 
melyet  mint  a  speciális  oklevéltani  kutatás  és  fejtegetés  első  ered- 
ményét tekinthetünk.  Nem  terjeszkedem  ki  mindazon  óriási  fárad- 
sággal készült  munkálatokra,  melyekkel  Roziere,  Baluze,  Delisle, 
Mas-Latrie  a  franczia  és  pápai,  Picker,  Sickel,  Bresslau,  Mühl- 
bacher  s  mások  a  német  diplomatika  egyes  fejezeteit  és  korszakait 
megvilágítják.  Az  eredmények,  melyek  fáradságukat  koszorúzták, 
eléggé  indokolják  a  speciális  diplomatikai  kutatások  szükségét  és 
gyümölcsöző  voltát. 

A  mi  oklevéltani  irodalmunk  elmaradottságát  első  sorban 
az  okozta,  hogy  a  külföldhöz  képest  későn  kezdett  fölébredni  az 
érdeklődés  az  oklevelek  iránt.  A  múlt  században  kezdődött  levél- 
tári kutatás  tán  még  élénkebb  folytatást  nyert  a  jelen  században  ; 
a  gyűjtés  ekkor  érte  el  tetőpontját.  Csak  a  jelen  század  óta  kezd- 
jük ismerni  az  anyagot,  melyet  hazai  és  külföldi  levéltárak  őriz- 
nek és  annak  értékét  Hervadhatatlanok  e  tekintetben  különösen 
a  Kovachich  testvérek  érdemei.  Kovachich  Márton  bejárta  az 
országnak  városait  s  szorgalmasan  feljegyezte  mindazon  történelmi 
emlékeket,  melyeket  a  levéltárakban  talált  s  ezeknek  eredményét 
egy  könyvben  írta  össze,  melyet  ^Repertórium  manuscriptorum 
et  monumentorum  diplomaticorum  in  expeditione  diplomatico- 
literaria  conscriptum«  czím  alatt  kéziratban  a  Nemzeti  Múzeum 
könyvtára  őriz.  Megbecsülhetetlen  értékű  könyv  ez,  mely  a  kuta- 
tóra nézve,  ki  tájékozást  kíván  szerezni  az  ország  levéltáraiban 
őrzött  anyagról,  mai  napig  is  nélkülözhetetlen.  Kovachich  előtt 
egy  levéltári  statisztika  eszméje  lebegett,  mely  ma  is  óhajtása 
minden  szakembernek.  Horvát  István  kutatásai,  Jankovich,  Fejér- 
vári,  Literáti  Nemes  Sámuel  gyiíjtései  nagyban  előmozditák  az 
oklevél-anyag  ismeretét  s  előkészítek  az  utat  egy  magyarországi 


64  TÖRTÉNETI  CONORfiSSUS. 

Díplomatariumra,  melynek  hiánya  a  történetírók  előtt  mkt  nagyun 
érezhető  volt. 

Voltak  ugyan  már  addig  is  oklevél-közlések,  de  ezeknek  köz- 
zétevői előtt  mindig  valamely  speciális  és  nem  az  általános  törté- 
nelmi és  diplomatikai  czél  lebegett.  Történetíróknak  szokásává  Tá]t 
az  okleveleket,  melyekre  hivatkoznak,  egész  terjedelmökben  leoTtr 
matni.  Az  Annales  Ecclesiastici,  ez  óriási  forrásmunka  révén  éter- 
jedt  e  szokás  nálunk  is ;  s  Pray,  Katona  munkái  nemcsak  mint 
történelmi  munkák,  hanem  mint  oklevél-publicatiok  számot  tej- 
nek mai  nap  is.  De  ebből  természetesen  az  következett,  hogy  a 
munkákban  szétszórt  oklevél-anyagról  csak  nagy  fáradsággal  u^ 
rezhetett  valaki  áttekintést,  s  a  már  nagy  számmal  közzétett  okle- 
veleket szükségesnek  látszott  egy  gyűjteményes  munkában,  kiegé- 
szítve a  még  kiadatlanokkal,  újra  közzétenni.  Erre  a  nagy  mun- 
kára vállalkozott  Fejér  Györgye  A  nagy  munka,  a  >Codex  Diplo- 
maticus  Hungáriáé  ecclesiasticus  ac  civilis,«  melynek  negyven 
kötetében  kiadott  oklevelek  száma  a  húszezret  ha  túl  nem  haLidj^ 
megközelíti,  egyszerre  megismertette  azt  a  tanulságos  oklefél* 
anyagot,  melyet  a  szakemberek  részben  már  ismertek  ugyaiL  ^I' 
másik  része  ekkor  látott  napvilágot ;  s  egyszersmind  sejttette, 
mennyi  vár  még  felkutatásra  és  ismertetésre. 

Ne  tekintsük  mái  szemmel  e  kiadványt,  melyben  egyetleii 
egy  oklevél  sincs  oly  módon  közölve,  hogy  szövegét  az  oklevelek- 
kel foglalkozó  megbízhatónak  ismerhetné  el ;  örök  érdeme  azon- 
ban a  kiadónak,  hogy  egymaga  vállalkozott  a  többek  közremakr»- 
dését  igénylő  forrásmű  közzétételére,  nem  kímélve  anyagi  és  szel 
lemi  áldozatokat.  Egész  újabbkori  történetírásunk  ez  oklevt^l- 
gyűjteményen  alapul ;  s  azt,  noha  a  benne  foglalt  oklevelek  egy 
részét  jelenleg  márjobb,  megbízhatóbb  kiadásokban  bírjuk,  sokáig 
nem  fogja  nélkülözhetni  történetírásunk. 

Alig  van  ága  irodalmunknak,  mely  aránylag  rövid  idő  alat: 
oly  óriásit  nőtt  volna,  mint  az  oklevelek  publicatioja.  A  levéltí- 
rakról,  melyeknek  kincseit  féltékenyen  őrzé  sokáig  a  tulajdonos 
lehullt  a  zár,  s  a  kutató  szívesen  látott  vendég  az  országban  min- 
denütt, a  kik  előtt  a  múlt  ismerete  nem  közönyös.  Fejér  okletél- 
tárát,  illetőleg  annak  Árpádkori  részét,  folytatta,  kibővítette  ^ 
Arpádkori  új  okmánytár ,  melynek  tizenkét  kötete  csak  három 
század  emlékeit  foglalja  magában ;  ehhez  csatlakozik  ifj.  Kabioyi 
Ferencz  Történelmi  Emlékeinek  egy  kötete  csupa  Arpádkori  ok- 
levéllel, a  Hazai  Okmánytárnak  eddig  hét  kötete,  a  Történelmi 
Társulat  által  kiadott  Hazai  Oklevéltár,  az  Anjoukori  Oknuíu)* 
tárnak  eddigi  négy  kötete ;  a  családi  levéltárak  publicatioi  u.  m. 
a  Károlyi  grófoké  eddig  három  kötettel,  a  Zichy-Okmánytár  eddi? 
négy   kötettel,   a  Reviczkyek  levéltárából  szemelvényeket  tartil- 


TÖRTÉNETI  CONGRKS8Ü8.  65 

mazó  két  füzet,  a  gr.  Nádasdyakéból  egy  füzet  stb.  s  ezekhez  a 
közeli  jövő  még  többet  fog  csatolni.  Ha  még  ezekhez  soroljuk  az 
egyes  kerületekre,  megyékre,  városokra  vonatkozó  okleveles  kiadvá- 
nyokat, minő  a  Székely-Oklevéltár,  a  békési,  krassói,  a  készülőben 
levő  zalai,  az  esztergomi  egyházmegye  oklevéltára  stb.  elmondhat- 
juk, hogy  ezen  ezer  meg  ezer  oklevelet  magukban  foglaló  kiadvá- 
nyokból a  diplomatikus  megismeri  az  anyagot,  melyből  a  hazai 
diplomatika  alapját  megvetheti. 

Nagyban  hozzájárultak  a  hazai  levéltárak  ismeretéhez  a 
Magyar  Történelmi  Társulat  által  rendezett  vidéki  kirándulások ; 
az  ezek  alkalmával  átnézett  családi ,  egyházi ,  városi  és  megyei 
levéltárakról  szóló  jelentésekből  az  érdeklődő  hű  képet  nyer  arra 
nézve,  mennyi  már  az  ismert,  s  mennyi  még  a  felkutatásra  váró 
anyag. 

A  külföldi  levéltárak  sem  ismeretlenek  többé  előttünk.  A. 
biüsseli  és  londoni  könyv-  és  levéltárak  magyar  vonatkozású  okle- 
velei s  iratai  napvilágot  láttak ;  számos  tudósítás  jelent  meg  az 
Akadémia  kiadványaiban,  a  Történelmi  Társulat  folyóiratában  a 
Századokban  ezekről  ;«Marczalinak  regestái  a  külföld  legneveze- 
tesebb levéltárainak  minket  érdeklő  iratait  ismertették  meg  velünk. 
A  Vatikáni  Magyar  Okirattár  legújabban  megjelent  kötete  csupán 
az  1307—1311.  évekből,  tehát  négy  évnyi  időközből  tartalmaz 
nagy  becsű  okiratokat  a  történelem  e  kimeríthetetlen  bányájából, 
melynek  reánk  vonatkozó  kincseit  a  nagy  vállalatnak  többi  köte- 
tei fogják;  elénk  tárni. 

Nem  lehet  tehát  panaszunk  a  mennyiség  ellen.  Az  Árpád- 
korra  vonatkozó  anyag  már  jóformán  együtt  van  s  a  feldolgozó 
hozzáláthat  nagy  munkájához.  A  későbbi  kor,  igaz,  még  kevésbé 
van  képviselve ;  az  anyag,  melyet  az  Anjoukori  Okmánytár  tartal- 
maz, nem  nyújt  teljes  képet  e  korról ;  az  országban,  családi  levél- 
tárakban oly  gazdagon  képviselt  időszakra  nézve  a  kutató  mindig 
fog  találni  új  anyagot.  Zsigmond  és  Mátyás  kora  még  felderítésre 
vár,  különösen  e  királyok  kanczelláriai  praxisát  illetőleg ;  de  két- 
ségtelen, hogy  az  újabb  időben  egyre  nagyobb  tért  nyerő  levél- 
tári kutatás  és  oklevél-publicatiok  nem  sokáig  hagyják  e  kor 
diplomatikáját  homályban. 

Ha  már  most  e  nagyszámú  oklevél-kiadványokat  tekintjük, 
nemcsak  számra,  de  belső  értékre  nézve  is  óriási  haladást  látunk. 
A  publicatiok  első  fő  kívánalma  a  jó  és  hibátlan  olvasás ;  e  tekin- 
tetben újabb  kiadványaink  ellen  kifogást  nem  hozhatunk  föl. 
Hasonlítsa  össze  bárki  a  Hazai  Okmánytár,  a  Zichy-,  Károlyi- 
codexek,  az  Anjoukori  Okmánytár  köteteit  a  Fejér-féle  vagy  még 
az  Arpádkori  új  Okmánytárban  közölt  szövegekkel  is.  a  haladást 
az  előbbiekben  igen  nagynak  fogja  találni. 

SziZADOK.    1885.    Vili.   FÜZET.  5 


6()  TÖRTÉNETI  C0MaR£88U8. 

Jó  oklevél-kiadásoktól  a  szöveg  közlése  tekintetében  bizo- 
nyos egyöntetű  eljárást,  annak  egyforma  mezbe  öltöztetését  vár- 
ják a  modern  kívánalmak.  Valljuk  meg  őszintén,  bogy  e  tekintet- 
ben az  oklevéltárak  nem  felelnek  meg  teljesen  a  követehnények- 
nek,  bár  az  új  irány,  mely  a  külföldet  rég  megbódította,  nálmik 
is  egyre  jobban  terjed.  Az  Anjoukori  Okmánytár  második  kötete 
óta  nagyrészt  bódol  a  mostani  közlés  elveinek,  s  csak  sajnálni 
lehet,  hogy  a  Történelmi  Bizottság  a  szerkesztővel  az  oklevelek- 
ből kihagyatta  a  formai  részeket,  melyekből  pedig  a  diplomati- 
kus a  formák  fejlődésére  nézve  legtöbbet  tanul ;  s  igy  a  kötetek 
csonka  oklevél-szöveget  nyújtanak;  az  e  tekintetben  bekövetkezett 
veszteség  semmiesetre  sem  áll  arányban  azon  csekély  térbeli 
nyereséggel,  mely  ezzel  előállott.  Modern  közlési  elveket  fogadott 
el  a  Károlyi-Oklevéltár,  igy  jelentek  meg  legújabban  a  Monu- 
menta  Yaticanában  a  G-entilis  magyarországi  követségére  vonat- 
kozó okiratok.  Mily  csekély  fáradsággal  jár  ez  eljárás  a  kiadváoj 
szerkesztőjére  s  mennyivel  könnyebben  lesz  használható  a  szöveg 
az  olvasóra  nézve,  hosszasabban  nem  kell  bizonyítani. 

Nem  fölösleges  e  kérdésre  bővebben  kiterjeszkedni,  mert  bárki 
tapasztalhatja,  hogy  kiadóink  között  e  pontra  vonatkozólag  megál- 
lapodás még  nem  jött  létre ;  sőt  még  egy  ugyanazon  tudományos 
testület  sem  követ  egyöntetű  eljárást  kiadványaiban.  Az  Akadémia 
kiadásában  megjelenő  Anjoukori  Okmánytár  már  évekkel  ezelőtt 
elfogadta  az  egyöntetű  közlés  elveit;  a  nem  rég  megjelent  tCorpns 
statutorum  Hungáriáé  municipalium*  gyűjtemény  első  kötete 
azonban  az  e  téren  nálunk  már  évekkel  előbb  meginditott  tudó 
mányos  mozgalmat  s  irodalmat  tekintetbe  nem  véve,  még  mindig 
a  régi  mód  szerint  közli  az  okiratokat.  Miben  áll  tehát  a  két  külön- 
böző rendszer,  s  mik  a  külföld  által  helyesekűl  elismert  közlésnek 
elvei  ?  azt  hiszem,  éppen  a  Történelmi  Congressus,  mely  hazai  tor 
ténetírásunk  igen  fontos  kérdései  fölött  fog  véleményt  mondani, 
van  hivatva  megbeszélni. 

Kétféle  rendszert  követnek  kiadóink.  Az  egyiknek  követői 
hü  képet  adnak  az  oklevélről  alaki  tekintetben,  de  nem  adják 
vissza  annak  belső  értelmét.  Ismeretes,  hogy  a  középkor  írói  mily 
következetlenek  a  szöveg  leírásában.  A  kis  és  nagy  kezdőbetű 
közötti  különbség  nem  létezik  náluk ;  a  mondatrészeket  elválasztó 
jelek,  az  interpunctio,  tekintetében  tollúkat  a  szeszély  és  nem  a 
mondat  értelme  vezieti.  -  Ha  a  kiadó  követi  az  oklevél  íróját  min- 
den következetlenségben,  indokolatlan  szeszélyében,  palaeogra- 
phiai  másolatok  gyűjteményét  fogja  nyújtani  s*megnehezíti  úg}* 
az  olvasónak,  mint  a  saját  munkáját,  anélkül,  hogy  ez  eljárás 
által  a  tudománynak  hasznot  tenne.  Szedje  előbb  a  kiadó  rendbe 
a  szöveget,  s  törekedjék  az  oklevél  érthetőségét  a  külső  alak  egv- 


TÖRTÉNETI  CONOR£86Ü8.  ()7 

ontetfi  közlésével  is  elömozditani.  Ez  a  kiadó  dolga,  a  palaeogra- 
phiailag  hű  leirás  a  másolóé. 

Az  itt  elmondottakban  bennfoglaltatik,  mit  kíván  a  másik, 
az  észszerűbb,  s  a  külföldön  rég  elfogadott  rendszer  a  közlőtől : 
egyöntetűséget  a  szövegekben.  S  ezt  a  kiadó  eléri,  ha  a  latin  szöveg 
közlésében  a  következő  főbb  elveket  tartja  szeme  előtt.  ^) 

1.  A  tulajdonnevek  közlésében  ragaszkodjék  szorosan  a  kéz- 
iratok vagy  oklevelek  helyesírásához ,  legyenek  azok  hely-  vagy 
személynevek.  E  mód  által  azok  régi  kiejtésére  vagy  történelmi 
fejlődésökre  nézve  őrizhetünk  meg  egy-egy  adatot.  Az  indokolat- 
lan és  merész  modernizálás  a  tulajdonnevek  Írásában,  minőt  pél- 
dául Fejérnél  is  tapasztalunk,  káros  és  elvetendő.  A  tulajdonne- 
vek (hová  a  hónapok  nevei  is  sorolandók)  s  a  helyneveknek  szár- 
mazékai is  nagy  kezdő  betűvel  Írandók ;  minden  egyéb  szó,  kivéve 
a  pont  után  következőket  s  a  megszólításokat  (pl.  Yos,  Tu  stb.) 
tekintet  nélkül  az  eredetinek  következetlenségeire,  kis  betűvel 
kezdendő. 

2.  A  mi  a  többi  szöveget  illeti,  mellőzze  a  kiadó  a  régi  kéz- 
iratok ingadozó  helyesírását,  s  kövesse  a  reuaissance  koráét.  Tehát 
ÜL  V  és  u  betűket  váltakozó  használatuk  helyett  írja  a  hangzásnak 
megfelelőleg,  így  vniuersorum  helyett  nniversoruvu  De  viszont 
meg  kell  tartani  az  olyan  sajátságot,  mely  a  középkor  jellemző 
vonásaként  általános,  milyen  az  egyszerű  e  használata  ae  és  oe 
helyett;  tartsa  meg  a  koronként  nálunk  is  előjövő  e  caudatát  (r;) 
és  íe  coarctata-t,  ahol  ez  ily  alakban  fordul  elő.  Nem  lehet  ily  álta- 
lánosnak mondani,  különösen  olaszok  által  irt  szövegekben,  a  c 
használatát  t  helyett  az  éa,  te,  io,  iu  kettős  hangzók  előtt.  A  két  betű 
felváltva  használatos ;  sok  esetben  pedig  a  leggyakorlottabb  palaeo- 
graphus  szeme  sem  tehet  különbséget  az  egyforma  alakú  c  és  t 
között;  azért  legjobb,  ha  ily  esetekben  t-i  ir.  A ji  helyett  (mely 
betű  pusztán  az  í  meghosszabbításából  keletkezett,  anélkül,  hogy 
ezzel  külön  hangot  jeleztek  volna)  használjon  í-t,  úgyszintén  a 
genitivust  és  többes  nominativust  jelzőt; helyett  kettős  ü-t;  ellen- 
l)en  tartsa  meg  a  szöveg  eredeti  helyesírását  oly  szavakban,  melyek- 
ben az  //  egyszerű  i  helyett  áll,  pl.  ymmo,  perliem'ptwye.  Ez  utóbbi 
szóval  kapcsolatban  megjegyzendő,  hogy  a  középkort  jellemző 
betűhalmozás  vagy  elhagyás,  hangkeményülés  vagy  lágyulás,  szó- 
val a  szónak  a  rendes  módtól  eltérő  oly  alakja,  mely  a  kiejtéssel,  a 
szónak  jellemző  középkori  hangzásával  áll  összefüggésben,  az  ere- 
deti szöveghez  híven  adandó  vissza,  így  habundantía,  saJtatum,  abent, 
(habent  helyett),  sumpma,  reverentissimo,  adque  (atque  helyett) 
stb.  Ily  szavaknál,  melyek  a  középkor  szokásos  orthographiáját 


')  V.  ö.  Moniiinenta  V^aticana.  Beries  I.  toin.  II.  CXIX.  .1. 


5* 


68  TÖRTÉNETI  C0NURES6U8. 

vagy  kiejtését  tükrözik  vissza,  egészen  fölöseges  a  (sic)  szó;  ez  csak 
ott  alkalmazandó,  höl  az  eredeti  kéziratnak  értelmetlensége,  vak- 
minek  elhagyása,  egy  szónak  a  szokottól  merőben  eltérő  formája 
könnyen  a  pontatlan  leírás  vagy  hibás  olvasás  gyanújába  keverhetné 
a  kiadót.  A  fönnebbiekböl  következik,  hogy  a  középkor  azon  ferde 
szokásának ,  hogy  két  külön  szót  gyakran  egynek  ír,  vagy  egr 
(különösen  praepositioval  kezdődő)  szót  ketté  választ,  követése  az 
oklevél  értelmetlenségét  s  a  szöveg  homályosságát  mozdítaná  elö. 

3.  Az  előbbi  pont  fejtegetése  önkénytelenül  azon  kérdés 
feltevésére  késztet,  köteles-e  a  kiadó  az  eredeti  oklevélnek  minden 
vigyázatlanságból  ejtett  toUhibáját  híven  visszaadni?  vagy  pedig 
szabad-e  az  eredeti  oklevél  vagy  kézirat  szövegét  bizonyos  luűárok 
között  javítani?  Az  emendálást,  bizonyos  körülmények  között, 
külföldi  tekintélyek  jogosnak  és  igazoltnak  hirdetik;  de  tegyen  a 
kiadó  különbséget,  eredetiből,  másolatból  vagy  codexből  .tesz-^ 
valamit  közzé ;  s  főként  tartson  az  emendálásban  szoros  határt 
Az  eredeti  oklevél  hibái  gyakran  Írójukat  jellemzik,  világot  vetnek 
a  kanczelláriai  ügymenetre ;  ezeket  tehát  a  kiadó  híven  tartozik 
reproducálni.  Ellenben  a  másolatban  fennmaradt  okleveleknél 
tartsa  szeme  előtt,  hogy  neki  oly  hibátlan  szöveget  kell  adnia, 
minőt  az  író  vagy  másoló  nyújt  a  talán  hibátlan  eredetiről  ha 
tollhibákat  nem  ejt ;  tehát  csak  kétségtelen  tollhibákat  javítson : 
tapintata,  melyet  csak  hosszú  gyakorlat  által  érhet  el,  meg  fogja 
mondani,  mi  pusztán  toUhiba,  s  mi  oly  sajátság  vagy  eltérés  a 
szokásos],  helyesírástól,  mondatszerkezettől,  melynek  magyarázatja 
a  kor  szellemében  rejlik.  Ha  már  jogában  van  a  kiadónak  az  ird 
tollhibáit  emendálni :  azokat  a  szavakat,  melyek  toUban  maradtak. 
s  melyekre  legtöbbször  rávezet  a  mondat  értelme,  kötelessége 
kiegészíteni.  Az  ily  kimaradt  szót,  valamint  azt  is,  a  mi  az  eredeti- 
ből kitört  vagy  olvashatatlanná  lett,  tegye  megkülönböztetésfii  a 
többi  szövegtől  [  ]  közé.  Tartsa  azonban  szeui  előtt,  hogy  inkább 
maradjon  a  mondat  értelme  csonka,  mintsem  oda  nem  illő  szóval 
vagy  olyannal  töltse  be  a  hézagot,  melyben  nem  egészen  bizonyos. 
Tekintse  az  oklevelekben  gyakran  előjövő  s  tulajdonneveket  jeb") 
siglákat  is  rövidítéseknek,  s  minthogy  ezek  közül  egyetlen  egyet 
sem  szabad  megoldatlanul  hagynia,  oldja  fel  azokat  is  jegyzetben : 
úgyszintén  ha  valamely  név  csak  pontokkal  van  jelezve,  iparkodjék 
a  helyes  nevet  kikutatni  s  tegye  szintén  jegyzetbe,  föltéve,  hogy 
sikerült  az  illetőnek  nevét  megtalálnia.  Ne  zavarja  saját  meg- 
jegyzéseivel, dátumok  megoldásával,  magyarázataival  az  oklevél 
szövegét;  az  ilyesmit  mindig  jegyzetben  kell  elmondania.  Az 
oklevélben  ne  legyen  több  zárjel,  csak  ha  ilyen  már  a  szövegben 
is  előfordul,  és  ha  a  (sfc)  szócskát  vagy  valamely  kiegészített  ré^zt 
tesz  zárjel  közé. 


TÖRTÉNKTI  C0NGRKSSU8.  Q\) 

4.  Pár  szóval  szükséges  a  szövegbeu  előforduló  számjegyekről 
is  megemlékezni.  A  helyett  a  következetlenség  helyett,  melyet  az 
cuedeti  szövegben  tapasztalunk,  egyöntetű  eljárást  kell  gyakorol- 
nunk, mert  az'  e  téren  tapasztalható  ingadozásnak  ismét  nincs 
semmi  alapja.  Az  eredeti  szöveg  az  évszámokat  a  legkülönbözőbb 
módon  írja ;  így  például  M'"^  CCC"  VIII^"  vagy  W*  CCC VIIP 
vagy  M.CCC'*  VIIP  stb. ;  ezen  egyenlőtlenség  helyett  legczél- 
szerűbb  azokat  egyszerűen  minden  elválasztó-jegy  nélkül  adni,  így 
MCCCVIII.  Természetes,  hogy  ha  valamely  évszám  vagy  számnév 
betűkkel  van  kiíiTa,  az  a  kiadásban  is  így  adandó,  pl.  MCCC. 
octavu.  Az  ezres,  százas  stb.  számoknak  a  középkorban  dívó  sajátos 
írását  a  nyomtatásban  is  czélszerű  híven  visszaadni,  igy  VP'  (hat- 
száz), IIIP^  (nyolczvan).stb. 

5.  Még  a  pontozásról,  mely  a  középkori  iratokban  oly  hiányos 
ós  semmi  szabályhoz  nem  kötött,  kell  egyet-mást  elmondani.  Talán 
egyedül  az  ünnepélyesebb  királyi  kiadványok  és  pápai  oklevelek 
azok,  melyeknek  interpunctióját  bizonyos  szabályokhoz  látjuk 
kötve,  az  oklevelek  zömében  azonban  ez  írójuk  szeszélyétől  és 
önkényétől  függ.  Ezen  a  következetlenségen  a  kiadónak  segítenie 
kell  ;  8  hogy  a  szöveg  érthetőségét  minden  tekintetben  előmozdítsa, 
a  pontozást  a  mondatok  értelméhez  kell  alkalmaznia.  Erre  nézve 
részletesebb  szabályt,  kivéve  tahin,  hogy  az  oklevelek  önálló  főrészei 
\\\.  m.  a  protocoUum,  arenga,  ])roraulgatio,  cxpositio,  dispositio, 
oorroboratio,  datutn  stb.)  egymástól  ponttal  választandók  el,  fel- 
állítani nem  lehet. 

E  néhány  szabály  tekintetbe  vétele  által  a  szöveg  rendbe- 
^zedett  külsővel  fog  megjelenni ;  a  pnblicatio  érthetőbb  lesz,  s  az 
olvasónak  nem  kell  először  magát  a  szöveg  rendellenes  knszált- 
ságán  keresztül  törnie,  hogy  az  oklevelek  tartalmát  megértse. 

Ami  a  magyar  és  német  oklevelek  és  levelek  szövegének 
közlési  módját  illeti,  erre  nézve  egyszerűbb  eljárást  honosított 
meg  az  eddigi  gyakorlat. 

A  magyar  szövegre  nézve  tanácsos  azt  egy  bizonyos  korig, 
Tuoudjuk  1 550-ig,  híven  az  eredeti  orthographiája  szerint  vissza- 
adni ;  e  mód  által  becses  nyelvtörténeti  adatokat  őrizhetünk  meg. 
Ez  éven  innen  mostani  helyesírást  szoktimk  alkalmazni,  megtartva 
azonban  az  eredetinek  hangoztatását,  mely  sok  szónál  a  maitól 
különböző  volt.  Középkori  német  szövegeket  egészen  az  eredetihez 
híven  szoktak  közölni,  nagy  kezdőbetűket  azonban,  tekintet  nélkül 
az  eredetinek  ingadozására,  csak  a  tulajdonneveknél  használnak  a 
német  pnblicatiok. 

Ha  közlés  tekintetében  oklevéltáraink  nem  felelnek  is  mind 
meg  a  következetesség  kívánalmainak,  de  a  jelek  arra  mutatnak, 


70  TÖRTÉNETI  C0NGRES8U8. 

hogy  az  új  irány  terjedni  fog,  s  publicatióink  ellen  e  tekintetben 
kifogást  rövid  idő  múltán  nem  emelhetünk. 

Az  oklevél-publicatiók  terén  tehát  örömmel  constatálhatjuk  a 
haladást  s  elismerhetjük,  mennyire  hozzájárultak  ahhoz,  hogy 
most  már  tiszta  fogalmunk  van  a  reánk  maradt  oklevél-anyain^L 
annyira,  hogy  már  elérkezett  az  idő,  ez  anyag  diplomatikai  feldol- 
gozására gondolni. 

A  jelenlegi  diplomatariumoktól,  jelesen  az  olyanoktól, melyt4i 
oklevéltani  s  nem  pusztán  históriai  vagy  jogi  szempontból  készültek 
miként  a  mieink  legtöbbje,  már  többet  kivan  a  külföld,  nem  puszfán 
a  szöveg  hibátlan  közlését  Vegyük  például  kezünkbe  a  Monumentn 
Germaniae  Historica  diplomatikai  részének  azon  újabban  meg- 
jelent kötetét,  mely  I.  Konrád  és  I.  Henrik  okleveleit  tartalmazza. 
A  80  lapot  tartalmazó  kötet  évek  és  évek  fáradságos  kutatásain&k 
és  többek  szakavatott  közreműködésének  gyümölcse ;  minden  egje< 
oklevél  közzétételét  beható  vizsgálat  előzte  meg,  mely  tisztáKi 
hozott  mindent  az  oklevél  szövegének  szei^öje,  írója  felől  s  viszo- 
nyáról megelőző  oklevelekhez,  melyek  esetleg  szerkesztésénél 
mintaképen  szolgáltak.  Minden  oklevélnél  a  közlő,  jobbára  Sicke!. 
kimutatta,  melyik  nótárius  kezéből  kelt  az  eredeti,  s  esetleg  ő 
szerzette-e  a  szöveget  is,  vagy  más  szerepelt-e  dictator  gyanánt . 
ki  rajzolta  oda  a  recognitio  jegyét;  váljon  a  monogrammá  firmálTu 
van-e ;  szabad  szövegezéstt-e  az  oklevél,  és  esetleg  melyik  korábbi 
kiadvány  volt  befolyással  a  szöveg  szerkesztésére  stb.  s  mindezen 
kérdések  megfejtésénél  tekintetbe  van  véve  az  oda  vágó  irodalom- 
mely  csaknem  mindegyik  oklevéllel  foglalkozott  már.  Diplomatikai 
szempontok  vezették  a  közlőket  eljárásukban ;  s  ezzel  egészen 
tisztába  hozták  a  két  császár  korának  kanczelláriai  viszonvait 
Nekünk  is  előbb-utóbb  ily  szellemben,  ily  apparátussal  szerkesztett 
okleyéltár  közzétételére  kell  gondolnunk.  Meglehetősen  ismerjük 
az  Árpád-kor  királyi  okleveleit;  de  mondhatjuk,  hogy  correct. 
hibátlan  közlésre  nézve  éppen  ezek,  melyek  legnagyobb  részt  régi 
diplomatariumokban  láttak  napvilágot,  ütik  meg  a  mértéket  leg- 
kevésbbé.  Ezeknek  új,  a  mostani  közlési  elvek  és  kutatási  s  ossz*"- 
hasonlitási  módszerek  szerinti  közzétételéről  gondoskodni  kell: 
évekig  tartó  fáradságos  munka  lesz  ez,  de  ezzel  meg  lesz  vetve  a 
speciális  magyar  diplomatika  alapja. 

Oklevél-publicatiókon  s  néhány  tankönyvül  szánt  általános 
vezérfonalon  kívül  a  diplomatikai  szak-irodalom  nem  sok  tennék- 
kel  dicsekedhetik  nálunk,  s  ezek  alig  egy-két  fejezetét  hozták  eddi<: 
tisztába.  A  pannonhalmi  alapító  oklevélről  újabb  időben  másod- 
szor megindult  vita  meglehetősen  tisztázta  ez  oklevél  helyzetét 
diplomatikánkban ;  s  a  róla  szóló  irodalom  felölelt  mindent  a  mit 
az  oklevél  hiteles  vagy  hamis  voltának  bizonyítására  felhozni  lehet. 


TÖRTÉNETI  C0NOREB8US.  71 

II.  Endre  okleveleit  Kuauz  (ü.  Endre  szabadságlevelei)  és  leg- 
újabban Zimmermann  nagyszebeni  levéltárnok  vették  vizsgálat 
alá  (a  Mitthoilungen  des  Instituts  ftir  österr.  Geschichtsforschung 
múlt  évi  utolsó  füzetében) ;  ide  sorolhatók  az  előbbinek  igen  tanul- 
ságos és  alapos  fejtegetései  a  Monumenta  Ecclesiae  Strigoniensis 
köteteiben,  melyek  néha  a  királyi  kanczellárokról,  egyes  oklevelek 
liibás  keltének  kimutatásáról  vagy  hitelességéről  valóságos  oklevél- 
tani  értekezésekké  bővülnek;  és  az  utóbbinak  az  erdélyi  > Vérein 
ftir  siebenbürgische  Landeskunde*  kiadványaiban  közölt  egyes 
dolgozatai.  Szorosan  oklevéltani  tárgyról  szól  Hajnik  Imre  érte- 
kezése a  királyi  könyvekről,  mely  a  régi  királyi  oklevelek  registr4- 
lásának  kérdését  hozta  tisztába  stb. 

Sokkal  több  eredményt  mutathatunk  föl  az  oklevéltan  egyes 
al-fejezeteinek,  a  diplomatikai  kortannak  és  pecséttannak  teréről. 
Söt  ami  a  kortant  illeti,  oly  munkát  bírunk,  mely  maga  nemében 
egyedfii  áll  s  ez  Knauz  Nándor  Kortana.  Ismeretes,  hogy  a  keresz- 
tény naptár  szerinti  számítás  a  középkorban  a  változó  ünnepektől 
s  a  szentek  napjaitól  volt  függő ;  erre  nézve  pedig  egyes  országok- 
nak eltérő  ususa  volt,  sőt  még  egy-egy  országban,  így  hazánkban  is 
vannak  ünnepek,  melyeknek  napját  vidékenként  különböző  időben 
ülték ;  ilyen  például  sz.  György  napja,  melyet  a  római  naptár 
ápril  24-ére  tesz,  erdélyi  szászvidéki  és  bártfai  oklevelek  és  emlékek 
tanúsága  szerint  ennek  napja  ott  ápril  23-ika  volt.  Az  év  kezdete 
is  változó  volt,  hol  január  1-ével,  hol  deczember  25-ével  stb.  kez- 
dették az  évet.  Mindezen  cyclusoknak,  hová  a  királyok  uralkodási 
éveit  is  kell  számítanunk,  ismerete  az  oklevelekkel  foglalkozóra 
rendkívül  fontos ;  s  mindezeknek  felderítésére  ezer  meg  ezer,  sok- 
szor hibáktól  hemzsegő  oklevél  alapján  s  a  magyar  középkori  com- 
piitns  megvilágítására  vállalkozott  a  nagy  munka  bzerzője;  s 
egyenesen  neki  köszönjük,  hogy  a  magyar  középkori  időszámítás 
kérdése  egészen  tisztázva  áll  előttünk. 

A  Torma-féle  Oklevelészeti  Naptár  egyszerű  számításaival 
s  a  szokásos,  a  húsvét  napja  szerint  választandó  harminczöt  naptár 
mellőzésével,  a  középkori  dátun^oknak  új,  kényelmes  megoldási 
módjával  ismertet  meg.  Horvát  Árpád  kortani  segédkönyvét  pedig 
kis  terjedelme,  könnyű  kezelési  módja  ajánlja.  Nagy  szolgálatot 
tettek  e  munkák  szerzői  az  oklevelekkel  foglalkozóknak,  s  régóta, 
már  Pray  és  Fejér  által  élénken  érzett  hiányon  segítettek. 

Biztos  reményünk  van  arra  is,  hogy  rövid  idő  múltán  meg- 
valósul a  régi  óhajtás  egy  középkori  latin  glossarium  kiadása 
ügyében.  Finály  Henrik  indítványát  magáévá  tette  az  ennek  léte- 
sítésére leghivatottabb  fórum,  a  M.  T.  Akadémia.  Hogy  a  tervezett 
óriási  mű  mennyire  elő  fogja  segíteni  középkori  okleveleink  és 
egyéb  emlékeink  helyes  értelmezését,  eléggé  tudják  azok,  kik  előtt 


72  TÖRTÉNETI  C0N6RE8SUS. 

a  középkori  latiu  uyelv  sajátságai  es  szavainak  helyenként  külön- 
böző jelentései  ismeretesek. 

A  pecséttannal  való  foglalkozás,  vagy  jobban  mondva,  kiadat- 
lan pecsétek  közlése,  nálunk  kiválóan  kedvelt  dolog.  Ismerve  a 
pecséteknek  nagy  fontosságát  az  oklevelek  hitelességére  és  erejére 
nézve,  méltó,  hogy  azoknak,  melyek  úgy  is  mint  műrégiségek  érde- 
kesek, sorozatát  lehetőleg  teljesen  ismerjük ;  de  ez  magában  véve 
még  nem  elég  a  sphragistikának  mint  tudománynak  emelésére. 
Folyóiratainkban,  az  »Archaeologiai  Értesítő* -ben,  a  Turulban 
számos  pecsét  látott  napvilágot,  melyek  mindmegannyi  érdekes 
adalékul  szolgálnak  pecséttanunk  ismeretéhez ;  de  éppen  az  a  baj. 
hogy  eddig  sphrágistikánk  csupa  adalékból  áll. 

Praynak  hátrahagyott  s  halála  után  napvilágot  látott  muit- 
kája,  a  »Syntagma  historícum  de  sigillis*,  mely  a  magyar  kiráki 
s  királynői  pecséteket  közli,  az  első,  mely  számot  tesz  e  téren, 
mert  az  1 734-ben  névtelenül  megjelent  »Cerographia  Hungáriáé  «-t 
komoly  tudományos  munka  számba  venni  nem  lehet  Kisérlet^iek 
a  Pray  által  összeállított  táblák  igen  jók,  de  nem  elégítik,  nem 
elégíthetik  ki  mostani  pecséttaui  ismereteinket  s  a  mai  igényeket. 
Az  egész  középkoron  keresztül  nagy  szerepet  játszó  királyi  pecsé- 
teket, minden  sphragistika  alapját,  teljes  sorozatukban  kell  ismer- 
nünk ;  erre  első  sorban  vau  szüksége  a  diplomatikusnak.  Pniv 
munkája  pedig  nem  teljes,  de  ismerve  az  akkori  levéltárak  zárk<>- 
zottságát  s  a  még  bölcsőjében  levő  levéltári  kutatást,  teljessé  nem 
is  lehetett  Azt  hinnők,  hogy  az  Árpádok  első  századából,  tekintve 
a  reánk  maradt  emlékek  csekély  számát,  ismerünk  mindent ;  pedií 
—  ime  —  még  mai  napig  is  ismeretlen  s  kiadatlan  sz.  László 
pecsétje,  melynek  eléggé  ép  példányát  a  pannonhalmi  gazdafi 
levéltár  őrzötte  meg;  ugyanígy  II.  Béla  pecsétje  II  37-ki  oklevelé- 
ről, in.  Istváné  1172-iki  okleveléről,  hasonlóképen  IV.  Bélának 
a  tatárjárást  megelőző  korból  való  kettős  pecsétje,  melynek  nyomó- 
ját a  mongolok  az  azt  őrző  al-kanczellárnál  megtalálták.  íme  csak 
első  tekintetre  ennyi  hiányzik  Pray  tábláiról  az  Árpádok  idejéből, 
melynek  emlékeit  pedig  aránylag  a  legjobban  ismerjük.  Mária 
királynő,  Zsigmond,  Mátyás  stb.  korából  pedig  a  közölt  pecsétek 
száma  kisebb  a  még  kiadatlanoknál.  Ha  még  ehhez  hozzávesz- 
szük,  hogy  a  királyi  pecsétekre  nézve  ez  egyetlen  segédeszközünk 
ábrái  mily  hibásak,  az  eredeti  jellegből  merőben  kivetköztetvék. 
még  a  pecsétek  köriratának  olvasása  sem  helyes;  igy  Praynál 
Béla  ifjabb  királyi  pecsétjének  legendája:  S.  BELE.  DEI. 
GllATIA.  KEGIS.  PRIMOGENITI.  REGIS.  HUNGÁRIÁÉ, 
holott  az  eredetiben  a  körírat  ez :  BÉLA.  DL  GRA.  ET.  VOLVK- 
TATE.  SVL  PATRIS.  REX.,  mi  lényeges  különbség  és  az  ifjabb 
királyság  állására  nézve  igen  jellemző  dolog :  valóban  elérkezett- 


TÖRTfeNKTl  CONGRKtjöUtí.  73 

iiek  kell  tekintcuüuk  az  időt,  hogy  a  királyi  pecsétek  íij  kiadására 
gondoljunk. 

Aránylag  sokkal  jobban,  sokkal  hívebb  rajzokból  ismerjük 
a  hazai  pecséttan  másik  terét,  az  egyháziak  és  világiak  pecsétjeit. 
A  káptalanok  és  conventek  pecsétjeinek  sorozatát,  a  mint  azt 
tTerney  a  Történelmi  Tár  ü.  kötetében  összeállítá,  számos  pótló 
közlemény  bövité  ki ;  a  legnevezetesebb  egyházi  méltóságok  pecsét- 
jeit, melyek  szép  véseteiknél  fogva  a  sphragistikai  emlékek  közt 
mübecsre  nézve  a  legértékesebbek,  s  kiváló  régi  családokét  és  váro- 
sokét stb.  jobbára  megismertük.  Helyesek,  szükségesek  voltak  és 
lesznek  mindig  e  közlemények,  a  míg  ismeretlent  tárnak  elénk,  de 
iileje  egy  lépéssel  tovább  menni,  egy  Corpus  Sigillorum  létesítésé- 
hez ;  eiTŐl  azonban  alább. 

A  történelem  segédtudományai  közül  kettő :  a  genealógia 
OS  a  czímertan  újabb  időben  szép  lendületet  vett  hazánkban,  s  e 
tekintetben  kétségtelenül  az  alig  három  év  óta  működő  Heraldikai 
és  Genealógiai  Társaságnak  is  van  érdeme.  Mindkét  tudomány 
inkább  gyakorlati,  mint  elméleti  téren  mozog,  s  inkább  van  hivatva 
ismereteket  összehalmozni,  mint  elméleteket,  rendszereket  terem- 
teni. Kedvencze  régen  mindkettő  soknak,  s  többé-kevésbbé  foglal- 
kozott vele  mindenki,  a  ki  előtt  családjának  múltja  nem  közömbös. 
Mint  tudomány  azonban  mindkettő  azóta  kezd  virágozni,  mióta  a 
levéltárak  megnyíltával  és  diplomatariumok  megjelentével  hozzá- 
férhetővé lett  az  anyag,  melyből  a  heraldika  is,  de  kivált  a 
genealógia  táplálkozik. 

A  mi  az  előbbinek  régi  irodalmát  illeti,  kevés  termékkel 
találkozunk,  mely  a  kísérlet  színvonalán  felül  állana.  Páriz-Pápai 
Ars  Heraldicá-ja,  ezen  1698-ban  megjelent  kis  könyvecske,  úgy- 
szintén Schmeizelé,  compilatio,  csak  a  legszükségesebb  tudnivalók 
gyűjteménye,  a  külföldi,  német  és  franczia  rendkívül  gazdag 
lieraldikai  irodalom  termékeiből  összeszedve.  Pálma  értekezése  a 
magyar  czimerről  s  alkatrészeiről  inkább  históriai  dolgozat,  melyet 
az  újabbi,  Ivánfié,  egészen  háttérbe  szorított;  ebből  e  kérdést 
egészen  tisztázva  látjuk.  Legélénkebb  volt  még  a  heraldika  terén 
óppen  a  magyar  államczimer  felől  felmerült,  s  részben  polemikus 
természetű  irodalom,  melyben  Horvát  Istvántól  kezdve  napjainkig 
úgy  szólván  minden  jelesebb  czímer-értőnk  részt  vett ;  s  a  vita, 
bár  kisebb  arányokban,  napjainkig  sem  némult  el.  Nagy  haszna 
volt  ennek  heraldikai  tekintetben ;  megismertetett  az  államczimer 
('mszes  phasisaival,  előadta  alkatrészeinek  fejlődését ;  úgy,  hogy  a 
vita  alapján  előttünk  áll  annak  egész  múltja,  s  jövőben  használandó 
helyes  formája. 

A  heraldikának  elméletét,  s  a  mennyire  e  csupa  convention 
és  kivételen  alapuló  tudománynál  lehet,  szabályait,  alkalmazva 


74  TÖRTÉNETI  CONGRE8S08. 

hazai  viszonyainkhoz,  nem  sokára  kézikönyvben  fogjuk  bírni  hr. 
Nyáry  Albert  régóta  várt  munkájában,  mely,  mint  egyes  mutat- 
ványokból sejthető,  a  tudomány  színvonalán  fog  állani. 

A  történetíróra  nézve  azonban  a  heraldika,  mint  segéd- 
tudomány, felütő  könyvei,  czímer-lexiconai  s  repertóriumai  által 
válik  nélkülözhetetlenné;  e  czélt  iparkodtak  előmozdítani  jid^'h.'. 
Maraotcskf/  és  mások  gyűjteményes  munkáikkal,  melyek  bár  csak 
kéziratban  maradtak  is,  kutatók  által  sűrűn  használtattak  s  hasz- 
náltatnak ma  is.  Mint  felütő  könyvnek  a  Nagy  Iván  által  kiadót: 
^Magyarország  családjai «-nak  nagy  érdeme  van  abban,  hosj 
ismeretessé  tette  s  a  nagy  közönség  által  hozzáférhetővé  a  magjar 
heraldikai  anyagot ;  s  ha  a  nagy  műnek  tűluyomólag  genealogíini* 
jellege  nem  engedte  is  meg  a  czímerekre  bővebben  való  kiterjew- 
kedést :  nélkülözhetetlen  segédkönyve  marad  az  mindig  a  torténe 
lemmel  foglalkozóknak. 

Megyék,  városok,  községek  czímereinek  ismertetésére  sokszor 
történt  kísérlet;  sok  esetben  azonban  ezek  az  egyszerű  rajz-közlés€i. 
kívül  nem  tartalmaznak  többet,  és  sok,  fűzetekben  megindult  vál- 
lalat heraldikai  ismereteink  nagy  kárára  csonkán  maradt  Hyen  a 
Tagányi  Károly  által  írt  munka,  mely  alaposságra,  a  czimertaoi 
kútf orrások  beható  ismeretére  nézve  a  megelőzőket  mind  felülmúlta. 

Keméljük,  nem  fog  befejezetlenül  maradni  az  a  nagy  vál- 
lalat, melynek  első  füzete  rövid  időnek  előtte  látott  napvilágot  A 
nürnbergi  Bauer  és  Raspe  czég  már  régóta  foglalkozik  azzal,  hog} 
a  XVII.  századból  eredő  Siebmacher-féle  nagy  czímeres  könyret 
az  új  kutatások  eredményeivel  ismét  közzé  tegye.  Országok  sze- 
rint történik  az  új  kiadás,  s  az  eddigi  fűzetek  kezeskednek  bttőI 
hogy  a  mit  csak  eddig  a  széles  alapon  megejtett  kutatásoknak 
felderíteni  és  constatálni  sikerűit,  annak  eredményei  mind  tekin- 
tetbe vétettek.  Csaknem  utolsónak  maradt  a  magyar  nemess^et 
tartalmazó  rész,  melynek  szerkesztésére  a  kiadóknak  sikerfiit 
hazánk  legkiválóbb  czímer-ismerÖit,  Nagy  Ivánt  és  CsergheöGmt. 
megnyerniök.  Fáradságos  munkájoknak  első  füzete  immár  előttünk 
fekszik,  s  constatálhatjuk,  hogy  ez  a  hozzáfűzött  várakozásokat 
kielégíté.  Igaz,  hogy  a  munka  idegen  földön,  idegen  nyelven  jelenik 
meg,  de  a  hazai  legkiválóbb  erőket  foglalkoztatja,  a  mi  ismere- 
teinket gyarapítja,  nekünk  tesz  nagy  szolgálatot  A  szerkesztők 
tekintetbe  vették  és  felhasználták  a  heraldika  összes  forrásait  a 
czímeres-leveleket,  a  királyi  könyveket,  pecséteket,  másodsorl^it 
az  összes  heraldikus  emlékeket,  feliratos  köveket^  síremlékeket, 
műtárgyakat  stb.,  a  mit  csak  kikutatniok  sikerűit ;  csak  ily  módon 
tehették  munkájokat  lehetőleg  teljessé,  s  az  emlékek  és  források 
pontos  idézésével,  a  czímerek  szigorúan  ellenőrzött  rajzaival  s 
heraldikus  leírásával  (úgynevezett  blasonirozásával)  azt  valósiigo? 


TÖRTÉNKTl  C0NGRE68US.  75 

forrásmimkává,  melyet  miudaz,  ki  valaha  a  magyar  családok 
czimereiről  felvilágosításra  szorul,  nélkülözni  aligha  fog.  A  nagy 
munka  busz  füzetre  van  tervezve ;  s  tekintve,  hogy  az  első  csak 
az  A-val  kezdődő  családok  közül  182-nek  czimeréről  ád  pontos 
felvilágosítást  192  czímerrajzzal,  bizton  reméljük,  hogy  az  legalább 
7000-et  fog  tartalmazni  nemesi  családainkból.  Valóságos  »Corpus 
Armoram«  lesz  ez,  mely  megvalósította  a  régi  óhajtást  egy  magyar 
czímertani  repertórium  kiadása  ügyében,  sőt  a  czímerek  rajzait  is 
adván,  többet  nyújt  egyszerű  repertóriumnál. 

Ha  ehhez  még  hozzáveszszük  a  Tagányi  Károly  által  össze- 
állított  s  a  Turulban  közölt  sorozatot,  mely  az  országos  levéltárban 
őrzött  vagy  följegyzett  összes  berezegi,  grófi,  bárói,  honossági  és 
nemesi  oklevelek  jegyzékét  tartalmazza,  a  magyar  és  erdélyi  udvari 
kanczelláriák  felállítását  megelőző  időből  (1690  előtt),  s  ezzel 
útmutatót  ad  az  országnak  levéltári  anyagra  nézve  leggazdagabb 
kincses  bányájába :  el  kell  ismernünk,  hogy  heraldikai  és  némileg 
genealógiai  tekintetben  is  óriási  eredményt  éi*tünk  el,  mert  meg 
van  adva  a  mód,  hogy  régi  nemességünk  felől  két  alaposan  készült 
segédkönyv  által  felvilágosítást  szerezhetünk. 

A  heraldikának  társtudománya,  a  genealógia,  sokban  tisztázta 
az  eddig  zavaros  fogalmakat  hazai  családaink  eredetéről  és  leszár- 
mazásáról. Nagy  Ivánnak  alapvető  munkája  felölelte  magában 
mindannak  eredményét,  a  mit  előtte  szorgalmas  kutatók,  Lehoczky, 
Wagner,  Pejérvári,  Csergheő  ós  sokan,  kiderítettek ;  de  ezenfelül 
kiegészítette  azt  az  újabb  korban  lendületet  nyert  levéltári  kuta- 
tások, oklevélpublicatiok  eredményeivel ;  s  valósággal  6  nyújtott 
először  tiszta  képet  a  magyar  nemesi  családok  múltjáról.  A  dolog 
természetében  rejlik,  hogy  ez  óriási  munka  teljessé  nem  lehetett ; 
s  a  magyar  család- történelem  hézagos  lesz  mindaddig,  míg  az 
országban  egy  levéltár  is  kikutatlanúl  marad,  s  stemmatographiai 
adatai  kiadatlanok. 

Az  új  kutatások  nem  hagyják  e  teret  sem  parlagon.  S  a 
Heraldikai  és  Genealógiai  Tái*saság  megadja  a  módot  az  új  ered- 
mények közzétételére.  Miként  a  czímertanban  visszament  annak 
leghitelesebb  forrásaira,  a  czímeres-levelekre,  melyek  Zsigmond 
korától  11.  Lajosig  a  speciális  magyar  hei*aldika  alapjai ;  s  kiváló 
ti  gyeimet  szentelt  ez  armálisok  közzétételére,  mi  eddig  igen  gyéren 
történt :  úgy  a  genealógia  terén  is,  annak  legközvetlenebb  forrásai- 
ból, az  oklevelekből,  meríti  eredményeit  Sövid  fennállása  alatt 
már  is  sikerült  több  régi  nemzetségnek  (genusnak)  és  számos 
kiváló  történelmi  ösaládunk  leszármazását  és  múltját  tisztába 
hoznia  s  érvényesítenie  a  levéltári  kutatások  által  napfényre  hozott 
genealógiai  anyagot.  A  jelenleg  szigorúan  kritikai  alapon  űzött 
nemzetségtani  irodalom  halomra  vetette  a  régi  meséket,  leszár- 


7G  TÖRTÉNETI  CONGRE8808. 

mazási  regéket  és  családi  hagyományokat,  s  csak  annak  hisz,  a  mit 
oklevelek  kétségbevonhatatlan  bizonysága  támogat  Ez  nagy  ered- 
mény a  megelőző  koréhoz  képest.  S  ha  még  a  Corpus  Nammorum 
és  a  tervezett  »Oorpns  inscriptionum  medii  aevic  által  nyerendő, 
kétségtelenül  a  heraldikára  és  genealógiára  nézve  is  nagyfontos* 
ságú  eredményeket  hozzáveszszük :  bizton  hiszszük,  hogy  ez  iij 
adatokat  megnyitó  két  forrás  segítségével  történelmünk  e  segéd- 
tudományai új  lendületet  fognak  nyerni. 

Ezek  nagyjában  történelmünk  segédtudomáiiyainak  e  c^y 
portja  által  jelenleg  elért  eredmények ;  s  ilyen  c  tudományok 
müvelésének  mostani  állapota.  Az  elmondottakból  önként  kitetszik, 
mi  minden  téren  a  legsürgősebb  tenni  való,  s  a  kor  szelleme,  melv 
másutt  már  sok  kiválót,  monumentálisát  teremtett,  mit  kivan 
mitőlünk  is. 

I.  » Allittassék-e  föl  palaeographiai  iskola  ?«  kérdi  a  cou- 
gressus  elé  kitűzött  kérdések  programmja.  Az  oklevéltan!  kutaiásitk 
jelenlegi  állapota  s  a  diplomatikai  szak-oktatás  hiányai  igenlőié^ 
kényszerítenek  válaszolni  e  kérdésre.  De  ne  legyen  az  >  palaeo- 
graphiai iskola«,  legyen  » Magyar  Történelmi  Intézet«.  Ilyesminek 
felállításával  nem  tennénk  pusztán  kísérletet,  hanem  követnénk 
egy  a  külföldön  jónak,  eredményekben  dúsnak  bizonyult  intéz- 
ményt. Ily  szakiskolának  köszöni  Fraueziaország,  hogy  a  |)ápai 
és  franczia  diplomatica  s  általában  a  történelmi  kutatás  tervu 
óriási  eredményeket  volt  képes  elérni ;  ennek  köszöni  Ausztrii. 
'hogy  a  német  császári  oklevéltan  mezején  a  vezérszerep  neki  jutott 
egész  Németország  fölött. 

Mellőzve  a  több  külföldi  levéltár  mellett  fennálló  s  hasDulo 
czélra  törekvő  cursusokat,  különösen  két  intézet  áll  előttánk. 
melyek  sok  évi  fennállásának  eredményeiből  okulva,  követhetjük 
szervezetükből  azt,  a  mi  jónak  s  kerülhetjük,  a  mi  rosznak  bizo 
nyúlt.  Ezek :  a  párisi  »Ecole  des  Chartes*,  és  a  bécsi  >K.  k. 
Institut  für  österreichische  Greschichtsfoi'schung*.  Mint  régibb 
idő  óta  fennállóval,  foglalkozzunk  előbb  az  elsővel. 

Múltjából  legyen  elég  felemlíteni,  hogy  ily  szak-iskolának  fel- 
állítása Francziaországban  már  1807-ben  tervezve  volt;  Napóleon 
helyeselte  az  eszmét,  de  ennek  kivitele  akadályokba  ütközött,  úgy 
hogy  az  csak  1821-ben  kezdett  működni.  Szervezete  több  változ- 
tatáson ment  keresztül ;  nevezetes  különösen  az  1829-iki  királyi 
rendelet,  mely  az  Ecole  des  Chartes  rendeltetését,  czélját,  beosz- 
tását körvonalozta.  E  szerint  az  egy  előkészítő  folyamból,  s  egr 
két  éves  cursusból  áll ;  a  tanfolyam  minden  másocQk  évben  ójól 
meg.  A  felveendő  tanulók  legyenek  legalább  tizennyoloz  évesek  s 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88ÜS.  77 

a  szépművészetek  bacc5alaureus-ai ;  hatnál-nyolcznál  többet  egy 
folyamra  rendes  tagokúi  nem  vesznek  föl,  s  ezek  évenként  nyolcz- 
száz  frankot  húznak ;  de  tartoznak  ezért  az  állami  levéltárban  és 
könyvtárban  dolgozni  s  dolgozatuk  eredményét  a  »Bibliotheque 
de  TEcole  royale  des  chartes*  és  a  >Bibliotheque  de  Thistoire  de 
France«  folyóiratokban  közzétenni.  Az  évfolyamok  végeztével 
vizsgálatot  tesznek,  melynek  sikeres  eredménye  őket  »archiviste- 
paléographe«  czimmel  niházza  föl  s  előjogot  ad  nyilvános  könyv- 
táraknál,állami  és  departement-i  levéltáraknál  s  egyéb  tudományos 
jellegű  állások  elnyerésére.  A  szakiskola  eredményével  meg  volt 
mindenki  elégedve,  tagjainak  a  Bibliotheque-ben  közzétett  dol- 
gozatai sokban  új  világot  derítettek  Francziaország  történetére  s 
killönöseu  a  pápai  diplomatikára,  melylyel  az  intézet  kiváló  elő- 
szeretettel foglalkozott ;  annak  működését  a  tudományra,  és  nem- 
zetiségi szempontból  is  hasznosnak,  sőt  szükségesnek  Ítélte  min- 
denki ;  a  szervezetben  a  több  éves  fennállás  után  óhajtandóknak 
bizonyult  reformokat  is  meghozta  az  idő. 

1846-ban  következett  be  a  reorganisálás  az  intézetre,  s  az 
új  szervezet  alapjában  napjainkig  is  megmaradt.  Ezek  szerint  az 
École  des  Chartes  az  Archives  Nationales  palotájában  van  elhe- 
lyezve ;  a  franczia  állami  levéltár  óriási  gazdagsága  nyújtja  a 
tau-anyagot  annak,  a  növendékek  abban  dolgoznak  s  alkalmuk 
van  oly  látkört  szerezni,  mihez  hasonlót  például  a  bécsi  intézet 
nem  képes  nyújtani.  Az  iskola  élén  egy  igazgató  áll,  mindig  a 
legkiválóbb  szakférfiak  sorából  választva  (jelenleg  Quicherat); 
az  intézet  szellemi  vezetését  és  tudományos  elöhaladását  egy 
kilencz-tíz  tagból  álló  igazgató-tanács  ellenőrzi ;  ezek  tagjai  sorá- 
ban oly  kiváló  férfiak,  mint  Vailly,  Delisle,  Maury,  Roziére  stb. 
foglalnak  helyet.  Az  anyagi  ügyek  vezetésére,  a  gyűjtemények 
rendben  tartására  stb.  egy  titkár  ügyel.  A  tanfolyam  jelenleg 
három  évig  tart,  s  az  ebben  előadott  tárgyak  a  következők : 

Első  év,  Palaeographia,  hetenként  két  óra.  Bomán  nyelvek, 
hetenként  két  óra.  Bibliographia  és  könyvtár-isme  (classement 
des  bibliotheques),  hetenként  egy  óra. 

Második  év,  Franczia  és  pápai  diplomatika,  hetenként  két 
óra.  Francziaország  politikai,  közigazgatási  s  igazságszolgáltatási 
institutioi  (institutions  politiques,  administrativesetjudiciaires  de 
la  Francé),  hetenként  két  óra.  Levéltártan  (classement  des 
Archives),  hetenként  egy  óra. 

Harmadik  év.  Középkori  polgári  és  egyházi  jog,  hetenként 
két  óra.  Középkori  archaeologia,  hetenként  két  óra. 

Látható  e  tantervből,  hogy  az  nem  tölti  meg  előadásokkal 
a  hét  napjait ;  úgy  szólván  csak  egy  óra  esik  minden  na])ra.  A 
fosúly  arra  van  fektetve,  hogy  az  intézet  tagjainak  elegendő  idejök 


78  TÖRTÉNETI  C0N0RES8Ü8. 

legyen  önálló  kutatásokra,  a  föladott  kérdések  megfejtésére;  ^ 
ebben  az  intézet  minden  módon  segíti  őket  Gazdag  történelmi 
könyvtára  van,  melyben  minden  nevezetesebb  termék,  segédkönyv 
a  tagok  rendelkezésére  áll ;  kényelmes  dolgozó  helyek  az  intézet 
helyiségében,  szabad  bemenet  az  állami  levéltárak-  és  könyv- 
tárakba, melyek  az  Ecole  des  Chartes  végzett  növendékeiből  nyerik 
a  succrescentiát ;  párját  ritkító  facsimile-  és  pecsétgyűjtemény 
egészíti  ki  a  tananyagot,  melynél  gazdagabbat  egy  intézet  sem 
mutathat  föl.  Hogy  mily  sikere  volt  e  szakiskola  működésének  s 
mennyire  bevezette  növendékeit  a  históriai  s  különösen  a  diplo- 
matikai kutatás  módszereibe,  mutatja  az  eredmény,  a  Bibliothéqoe 
de  l'Ecole  des  Chartes  füzeteiben  megjelent  dolgozatok  s  az  inté- 
zetből a  római  Ecole  frangaise  de  Rome-ba  küldött  végzett  tagok 
munkálatai. 

Az  intézetben  az  előadások  nyilvánosak,  de  rendes  tagúi  a 
bejutás  elég  nehéz  feltételekhez  van  kötve :  a  felveendőknek  élt&k 
25.  évét  be  kellett  tölteniök  s  a  széptudományok  baccalaurensaí- 
nak  lenniök ;  tesznek  fölvételi  vizsgálatot,  mely  Írásbeli  és  szóbeli- 
ből áll,  csak  ennek  alapján  ajánlja  őket  az  igazgató  tanács  kine- 
vezésre a  ministernek.  Minden  év  végével  vizsgálatot  tesznek,  s  a 
kik  azt  legjobb  sikerrel  megállják,  600^—600  franknyijatalomban 
részesülnek  De  jogaik  is  vannak  s  nem  csekélyek.  Fel  vannak 
mentve  a  katonai  kötelezettségek  alól,  hogy  annál  zavartalanabból 
a  tudománynak  szentelhessék  magukat  Ha  mint  archiviste- 
paléographe-ok  kilépnek  annak  kötelékéből,  igényük  van  arra. 
hogy  állami  szolgálatban,  levél-,  könyvtáraknál  s  egyéb  tudományos 
jellegű  hivatalokban  alkalmaztassanak,  kaphatnak  egyéb  állami 
subventiot  is.  Arra  az  esetre,  ha  nem  volna  állás  üresedésben. 
3000  franknyi  hitel  áll  rendelkezésre,  mely  az  intézet  hat  végzett 
tagja  közt  osztatik  meg.  Ily  bőkezűen  gondoskodik  a  franczia  köz- 
társaság e  szakiskoláról,  melynek  nagy  érdemeit  a  történettudo- 
mány iránt  eléggé  kifejezte  azzal,  hogy  az  Ecole  des  Chartes  éri 
budgetjét  1879-ben  37—40,000  frankról  52,000  frankra  emelte. 

E  minta  intézetet  követte  berendezésében,  de  osztrák  tör- 
ténelmi czélokat  tűzvén  ki,  az  1855-ben  megnyílt  bécsi  ^Institnt  far 
österreichísche  Geschichtsforschung«.  Czéljavoltaz  osztrák  tört^ 
nelem  kútfőkön  alapuló  tanulmányozására  vezetni  tagjait  Jáger, 
az  intézet  első  igazgatója,  erre  fektette  a  fősúlyt ;  eleintén  a  nyom- 
tatott kútfők  elégségesek  voltak  e  czélra,  de  később  az  intézet 
hallgatói  által  végzett  gyakorlatok  folyamán  régi  kézirat!  össze- 
hasonlításokra, codexek  tanulmányozására  került  a  sor,  s  ekkor 
kitűnt,  hogy  erre  az  alap  hiányzik  az  intézet  tagjaiban,  az  akkori 
tanárokban  pedig  a  képesség,  hogy  azokat  a  palaeographia  és 
diplomatika  tanaiba  bevezessék.  Jiiger  megfeledkezett  arról,  faog> 


TÖRTÉNETI  C0N0RB8S0S.  79 

minden  történeti  behatóbb  kutatásnak  e  két  tudomány  az  alapja 
s  hogy  legelöszür  tananyagról  kell  gondoskodni.  Erezték  ennek 
hiányait,  s  a  szükséget,  hogy  a  történelem  e  két  legfontosabb 
segédtudományának  előadásáról  az  intézetben  megfeledkezni  nem 
lehet.  Ekkor,  1856-ban  került,  mint  ezeknek  tanára,  Sickel  Tódor 
az  Institutba,  melynek  jelenleg  élén  áll.  Az  ö  működése  emelte  az 
intézetet  a  diplomatika  müvelése  tekintetében  arra  a  magaslatra, 
melyen  az  jelenleg  áll,  s  ö  tette  lassanként  azt  a  németországi  és 
ausztriai  oklevéltani  kutatások  központjává.  A  göttingai  irás- 
táblák,  az  Ecole  des  Chartes  gazdag  fac-simile  apparátusa  volt 
az  első  segédeszköz  palaeographiai  előadásokra ;  ehhez  járultak 
aztán  az  éppen  tanügyi  czélokra  kiadott  s  ritka  tapintattal  össze- 
állított Monumenta  Graphica  füzetei,  s  a  híres  palaeographusnak. 
Koppnak,  hátrahagyott  táblái,  melyek  szerencsés  véletlen  által  az 
intézet  tulajdonába  jutottak.  A  segédkönyvtár,  mely  a  tagoknak 
rendelkezésére  áll,  a  3000  kötetet  meghaladja,  az  ajándékba  kapott 
eredeti  oklevelek  száma  200-nál  több,  pecsétlenyomat  (gyps  és 
galvanoplastika)  több  száz;  mindebhez  jő  még  a  Monumenta 
Germaniae  diplomatikai  osztályának,  melynek  feje  a  jelenlegi 
igazgató,  óriási  apparátusa.  Ily  anyaggal  és  segédeszközökkel, 
melyeket  egy  férfiúnak  a  tudomány  iránti  lelkesedése  hozott  össze, 
lehet  sokat,  lehet  nagyot  produkálni. 

Az  intézet,  melynek  egy  előkészítő  s  két  éves  rendes  tanfo- 
lyama van,  a  chronologián  és  palaeographián,  mint  előkészítő  tár- 
gyakon kívül  első  sorban  az  oklevéltannal  foglalkozik,  s  ezen  kívül 
rendes  tárgyai  a  műtörténelem  és  a  kútfőtan.  A  fődolog  itt  is, 
mint  Parisban  a  gyakorlat ;  ez  vezeti  be  a  növendéket  a  helyes 
kutatás  módszereibe,  ez  által  nyer  biztosságot  a  kútfők  szavainak 
értelmezésében  s  kritikát  becsük  megítélésében.  A  dolog  természete 
hozza  magával,  hogy  az  ilynemű  intézet,  melynél  az  eredmény  a 
tanár  személyes  érintkezésére,  a  dolgozatok  vezetésére,  vitás  kér- 
dések kölcsönös  megbeszélésére  van  fektetve,  nem  vehet  fel  rendes 
hallgatói  közé  nyolcznál-tiznél  többet.  De  ezeket  munkálkodá- 
sukért eléggé  jelentékeny  ösztöndíj  kárpótolja,  s  a  biztos  kilátás, 
hogy  a  tanfolyam  végeztével  az  állami  ellenőrzés  mellett  törté- 
nendő vizsgálat  sikeres  letétele  után  tudományos  jellegű  állásokra 
első  sorban  igényük  van. 

A  bécsi  intézetnek  az  a  kiváló  érdeme  van,  hogy  növendé- 
keire nézve,  kik  közt  jelenleg  már  elismert  tekintélyeket,  nagy- 
nevű szakférfiakat  látunk,  valóságos  szellemi  központot  teremtett ; 
a  ki  valaha  tagja  volt  annak,  szabad  idejében  örömmel  keresi  fol 
jelenleg  az  új  egyetem  épületében  a  legnagyobb  czélszerűséggel 
és  kényelemmel  berendezett  intézet  helyiségeit,  s  további  kutatá- 
sainál annak  gazdag  apparátusát  veszi  igénybe.   A  Monumenta 


80  TÖRTÉNETI  C0NGRE88ÜS. 

Germaniae  munkatársai  ez  intézetből  kerülnek  ki,  s  mennyire 
éi-vényesitették  az  abban  elsajátított  kutatáLsi  módot  s  történelmi 
kritikát,  mutatják  az  általok  napfényre  hozott  s  a  nagy  vállalat 
diplomatikai  köteteiben  s  az  intézetfol7Óiratában,a  >Mittheilungen 
des  Instituts  für  öst.  Geschichtsforschungc  lapjain  közzétett 
eredmények.  Az  intézet  módot  nyújt  tagjainak,  hogy  ismereteiket 
a  monarchia  s  külföld  levél-  és  könyvtári  anyagával  kibővítsék ; 
utaztat,  utazásaik  eredményét  beköveteli,  legjelesebb  végzett  nö- 
vendékeit állami  segélylyel  elküldi  Kómába,  a  diplomatikus  á 
műtörténész  kimeríthetetlen  gazdag  bányájába,  hol  a  franczia 
Ecole  de  Romé  mintájára  telepet  tervez,  melynek  körvonalai  már 
most  is  léteznek.  Csak  szerte  kell  tekintenünk  a  szomszéd  országba 
s  úgy  tapasztaljuk,  hogy  ez  intézetből  kikerült  tagok  nagyrészt 
hozzájárultak  a  történelem,  és  segédtudományainak,  a  műtörté- 
nelemnek jelenlegi  virágzásához ;  tudományos  állásaikban,  mint 
tanárok,  irók,  módot  nyertek,  hogy  az  elsajátított  tudományit 
kutatási  módszert  tovább  fejleszszék,  másokkal  is  közöljék,  "^ 
tekintve  az  intézethez  való  további  viszonyukat,  egész  iskolát 
alapítsanak. 

Előttünk  áll  a  nagy  eredmény,  melyet  ekét  szakiskola  létre- 
hozott ;  bizton  hiszszük,  hogy  egy  felállítandó  Magyar  Történelmi 
Intézet  hasonlót  eredményezne.  Ha  valamiben,  úgy  éppen  a  magyar 
oklevéltanban  kell  speciális  kutatásokat,  összehasonlításokat  tenni: 
a  jelenleg  dívó  tanítási  modorból,  melynek  sem  segédeszközei 
nincsenek,  sem  idő,  sem  hely  nem  áll  rendelkezésére,  melyek  segít- 
ségével a  tanulót  a  kutatás  módszereibe  bevezethetné^  ezt  várni 
nem  lehet ;  módot  kell  nyújtani  a  tanárnak  s  a  tanulónak,  hoey 
ez  lehetővé  legyen,  s  erre  volna  a  felállítandó  intézet  hivatva. 

Felveendő  tagjaitól  előismereteket  követelhet  meg;  mert 
czélja  nem  a  tudomány  előcsarnokába,  hanem  magába  a  tudo- 
mányba bevezetni.  Legyenek  a  tagoknak  ismeretei  a  palaeogra- 
phiából,  diplomatikából,  magyar  történelemből  s  a  latin  nyelvből : 
ezek  képezik  minden  történelmi  kutatás  alapját.  Felvételi  vizsgálat 
mely  e  tárgyakra  kiterjed,  s  ennek  jó  eredménye  legyen  irányadó 
az  intézetbe  lépendő  tagok  megválasztása  ügyében,  kiknek  a  böl- 
csészeti vagy  jogi  tanfolyam  elvégzése  után,  miként  ez  Parisban 
és  Bécsben  is  van,  lehet  ez  intézetbe  lépniök.  Rendes  taggá  csak 
miniszteri  kinevezés  útján  lehetnek,  s  ez  őket  évi  jelentékeny 
ösztöndíj  (400 — 500  frt)  élvezetébe  helyezi ;  a  rendes  tagok  szám.i 
hat-nyolcz.  Rendkívüli  hallga,tQk  azonban  a  viszonyok  szerint 
korlátolt  számmal  bocsáthatók  az  előadásokra  és  gyakorlatokra 

Áz  intézet  első  sorban  nemzeti ;  s  czélja  a  hazai  történelem 
és  minden  segédtudományainak  alapos  ismeretébe  s  e  tereken 
teendő  kutatás  módszereibe  bevezetni.  Az  előbbi  czélt  az  előa<iAsok. 


TÖRTÉNETI  CONGRE88Ű8.  81 

az  utóbbit  a  tanár  felügyelete  alatt  s  űtmutatása  szerint  eszköz- 
lendö  gyakorlatok  által  éri  el.  A  tanfolyam  két  évig  tart  s  a 
kÖYetkező  tárgyakat  öleli  fel :  magyar  történelmi  kűtfök  ismerete ; 
palaeographia ;  diplomatika;  magyar  magán-  és  közjog;  magyar 
egyházjog ;  archaeologia ;  hazai  és  külföldi  (magyar  yonatkozású) 
könyv-  és  levéltárak  ismertetése,  könyv-  és  levéltártan  és  biblio- 
graphia.  A  két  éves  tanfolyamot  bezáró  állapavizsgálat  sikeres 
eredménye  feljogosítja  a  kilépd  intézeti  tagot,  hogy  könyv-  és 
levéltáraknál,  muzeumoknál  s  történelmi  tanári  állások  betöltésénél 
első  sorban  tekintetbe  vétessék;  miben,  tekintetbe  véve,  hogy 
minden  második  évben  legfölebb  nyolcz  hagyja  el  az  intézetet, 
semmi  nehézség  sem  lehet.  Magától  érthető,  hogy  alkalmas  helyiség, 
kézi  szakkönyvtár,  palaeographiai  és  diplomatikai  facsimilék, 
pecsétek  lenyomatai  s  egyéb  a  gyakorlatokhoz  szükséges  eszközök 
a  sikeres  működés  alapföltételei. 

Ez  volna  röviden  a  külső  szervezet,  mely  combinálva  a  bécsi 
és  párisi  intézetek  berendezését  és  tananyagát,  azt  tartalmazza,  a 
mire  nekünk  első  sorban  szükségünk  vau.  A  belső  szellemre  s  a 
tanítási  módra  nézve  szintén  a  fönnebbi  két  példa  tanít  meg. 
Miként  ezeknek,  úgy  a  mi  intézetünknek  sem  lehet  czélja  paeda- 
gogusokat  nevelni ;  feladata,  mint  többször  kiemeltem,  a  magyar 
történelmi  kutatás  módszereit  megismertetni  s  így  annak  hivatott 
munkásokat  képezni;  s  bizton  remélhetjük,  hogy  ily  intézet, 
okszerű  vezetés  mellett,  a  magyar  történelmi  kutatások  új  aeráját 
fogja  megnyitni.  Tananyagúi,  gyakorlatokúi  ott  kínálkozik  az 
egész  magyar  oklevéltannak  eddig  csaknem  teljesen  bejáratlan 
mezeje,  melynek  vizsgálata  az  okleveleknek  oly  szellemben  szer- 
kesztett kiadását  készítheti  elő,  a  minőt  a  Monumenta  Germaniae 
újabb  kötetei  nyújtanak. 

II.  Addig  is  azonban,  míg  ez  intézet  működését  megkezdené, 
a  diplomatikai  és  palaeographiai  szakoktatás  érdekében  elkerül- 
hetetlenül szükséges  egy  paedagogikus  czélok  szerint  összeállított 
facsimile  gyűjtemény  kiadása.  A  Horvát  István  által  a  harminczas 
években  közzétett  huszonhat  rézmetszetű  tábla,  mely  ugyanazon 
clichée-kről  napjainkban  is  lenyomatott,  a  legegyszerűbb  igényeket 
sem  elégíti  ki,  sem  a  mi  a  hűséget,  sem  pedig  a  mi  tanügyi  ezé- 
lókra  alkalmas  voltát  illeti.  A  táblák  csekély  száma  miatt  azok 
nem  tartalmazhatnak  példát  az  oklevelek  minden  nemére,  sem 
formai,  sem  tartalmi  tekintetben ;  pedig  modern  igények  szerint 
összeállított  fac-simile  gyűjteménytől,  mely  tanítási  czélokra  készült, 
ezt  követeljük.  Hűség  tekintetében  jobb  az  erdélyi  szászok  által  ki- 
adott huszonhétfényképtábla,  melyek  a  mai  technika  vívmányai  sze- 
rint készültek,  de  a  kiválasztott  oklevelek  szűk  körben  mozogván, 
ismét  elégtelenek  az  oklevelek  minden  nemének  megismertetésére. 

SziZADQK,    1885.    VIII.    FtfZBT.  G 


82  TÖRTÉNETI  C0K6RE88ÜS. 

Egy  rendszeres,  a  palaeograpliia  és  diplomatika  tanltádí 
czéljaira  alkalmas,  a  legjobb  és  legjutányosabb  reprodukálási  mód, 
a  pbototypia,  segítségével  készülendő  hasonmás  gyűjteménynek 
tervezetét  a  következőkben  bátorkodom  előadni : 

A  gyűjtemény  tizenkét  fűzetet  tartalmaz,  fűzetenkint  10—1 T) 
táblával,  úgy  hogy  ezeknek  száma  a  százötvenet  meg  nem  haladja. 
A  fűzetek  berendezése  a  következő : 

1.  Árpádházi  királyok  oklevelei  (1001  —  1204). 

2.  Arpádházi  királyok  oklevelei  (1205—1301). 

3.  Egyházi  és  világi  hatóságok  és  magánosok  oklevelei  az 
Árpádok  korából  (1001—1301). 

4.  Anjou-házi  királyok  oklevelei  (1301—1395). 

5.  Egvházi  és  világi  hatóságok  és  magánosok  oklevelei  az 
Anjouk  korából  (1301—1395). 

6.  Vegyes-házi  királyok  oklevelei  (1395—1526). 

7.  Egyházi  és  világi  hatóságok  és  magánosok  oklevelei  a 
vegyes-házi  királyok  korából  (1395—1526). 

8.  Pápai  bullák,  melyek  magyar  vonatkozásúak. 

9.  Latin  nyelvű  codexek. 

10.  Magyar  és  német  nyelvű  codexek. 

11.  Latin  nyelvű  levelek. 

12.  Magyar  és  német  nyelvű  leveldc. 

E  tizenkét  fűzet  magában  foglalhatja  a  mohácsi  vészig 
mindazt,  a  mivel  annak,  ki  az  oklevéltannal  és  palaeographiávsd 
akar  foglalkozni,  meg  kell  ismerkednie ;  talál  benne  mintákat 
mindazon  nemű  emlékekről,  melyekre  későbbi  kutatásai  alkal- 
mával szüksége  lesz;  s  a  ki  egyszer  alaposan  keresztül  kfizdi 
magát  e  százötven  táblán,  teljes  gyakorlottságot  szerez  oklevelek 
és  kéziratok  olvasásában,  s  bizton  foghat  azok  további  tanulmá- 
nyozásához. 

IIL  Hasonlóképen  elégtelen  úgy  oktatási  mint  tudományos 
szempontból  mindaz,  a  mi  a  pecséttan  terén  hazánkban  eddig 
történt.  Egyes  pecsétközlések  meglehetősen  megismertették  már 
az  anyagot ;  annak  egy  Corpus-ba  gyűjtéséről  és  feldolgozásáról 
kell  ezután  gondolkodni. 

Grotefend  értekezése  a  sphragistikáról,Lepsiu8  sphragistikai 
aphorismái  megtanítanak  arra,  miként  kell  e  tant  tudományos 
módon  művelni ;  s  hogy  nem  elégséges  a  sok  közül  kiragadott  egy 
pecsétet,  esetleg  —  elismerem  —  hű  rajzzal  közzétenni,  annak 
egyszerű  leírását  adni,  a  többi  helyet  pedig  históriai  és  genealógiai 
fejtegetésekkel  a  pecsét  tulajdonosáról  betölteni.  Minden  pecsét 
szorosan  összefügg  kora  művészeti  viszonyaival,  s  annak  jellegét 
viseli  magán ;  symbolikai,  ikonographiai  fontossága  van ;  a  rajták 
ábrázolt  jelmezek,  az  architektonika,  ornamentika,  fegyverek  M 


TÖRTÉKETI  COKGRESSUS.  83 

tárgyat  és  alkalmat  nyújtanak  a  valódi  pecsétismerönek  össze- 
hasonlítások, következtetések  megtételére.  Alig  van  tudomány, 
melyben  az  egykorú  külföldi  állapotokkal  való  egybevetés  oly  nagy 
szerepet  játszanék  és  annyi  haszonnal  járna,  mint  a  pecséttanban ; 
hisz  ennek  csaknem  minden  institutioja  idegen  nyugati  mintára 
ment,  minden  újításra,  változtatásra  ez  volt  befolyással.  Ily  össze- 
hasonlító modorban  űzött  sphragistika  fogja  azután  megismertetni 
az  idegen  minta  utánzása  daczára  egyes  koronkint  itt-ott  felmerülő 
speciális  magyar  jelleget,  s  állítja  elénk  tisztán  pecséttanunk  képét. 

Szerves,  rendszerrel  összeállított  »Oorpus  Sigillorum«  ki- 
adása, mely  felöleli  a  kiadottakat  úgy,  mint  a  még  kiadatlanokat, 
eszközölheti  ezt  egyedül.  Legyen  ennek  három  sorozata:  1.  Kirá- 
lyok, királynők,  királyi  berezegek  pecsétéi.  2.  Egyházi  hatóságok 
és  személyek  pecsétéi,  több  alosztálylyal,  mint  káptalanok,  con- 
yentek,  püspökök,  apátok,  plébánosok  stb.  pecsétéi.  3.  Világi 
hatóságok  és  személyeké,  ismét  több  alosztálylyal,  mint  megyék, 
kerületek,  városok,  helységek;  nádorok,  országbírák,  comesek, 
nemesek  stb.  pecsétéi.  Minden  alosztály  aztán  szigorú  korrendben 
tartalmazná  a  pecséteket,  mire  nézve  a  legrégibb  oklevél,  melyen 
az  előfordul,  szolgál  irányadóul ;  ennek  hangsúlyozása  szükséges 
azért,  mert  például  káptalanok  és  conventek  gyakran  több  száz 
éven  keresztül  ugyanazon  typariumot  használták.  A  szigorúan 
keresztül  vitt  chronologiai  sorrend  tünteti  legjobban  elő  a  stílus- 
nak sajátságait,  annak  fejlődését  és  változásait.  A  közlésben  legyen 
a  határidő,  miként  a  diplomatikában,  az  1526.  év.  Az  egy  csoport- 
beli pecséteket  terjedelmes,  a  fönt  elmondott  szellemben  szerkesz- 
tett bevezetés  előzze  meg ;  ezt  kövesse  a  pecséteknek  meghatá- 
rozott schéma  szerinti  leírása,  mire  nézve  a  korán  elhunyt  Foltz- 
nak  rendszerét  (Neues  Archív  der  Gesellschaft  für  áltere  deutsche 
Geschichte  III.  1877),  mint  a  mely  jelenleg  külföldön  széltiben 
használatos,  ajánljuk  elfogadásra.  Erre  következnek  a  pecsét- 
táblák; ezeknek  reproducálására  leginkább  alkalmas  —  mert 
leghívebb  —  mód :  a  fénynyomat  (phototypia) ;  készüljön  ez  egye- 
nesen a  pecsétről,  vagy  annak  gypszlenyomatáról ;  ily  módon  a 
másolat  hűségre  legjobban  megközelíti  az  eredetit,  nem  változtat, 
nem  egészít  ki  azon  semmit,  oly  alakban  mutatja  be  az  emléket, 
a  milyenben  reánk  maradt. 

Általában  a  pecsétek  tanulmányozására,  különösen  tanügyi 
czélokra,  nem  lehet  eléggé  melegen  ajánlani  gypsnyomatok  s  esetleg 
ezek  galvanoplastikai  sokszorosításának  beszerzését.  Hűség  tekin- 
tetében olyanok  ezek,  mintha  az  eredetit  látnók ;  s  ügyes  kézzel 
készített  lenyomatok  nem  ártanak  az  eredeti  pecsétnek  semmit. 
A  Nemzeti  Múzeum  belátva  ezeknek  a  sphragistika  tanulmányo- 
zására kiváló  fontosságát,  megvetette  alapját  ily  lenyomatok  soro- 

6* 


84  TÖRTÉNETI  C0K6HE68CTS. 

zatának,  mely  idÖYel  folyton  kibővítve,  kétségtelenül  hozzá  fog 
járulni  e  tudomány  regenerálásálíoz. 

Jól  tudom,  hogy  oly  Corpus  Sigillorum  létesítése,  melynek 
tervezetét  szerencsém  volt  előadni,  évek  munkája ;  de  annak  meg- 
kezdésével, a  magyar  királyi  pecsétek  űj  kritikai  kiadásával,  sokáig 
késni  nem  lehet.  Az  egyetlen  segédkönyvnek,  Pray  nyolczvan  ér 
előtt  megjelent  Syntagmájának  hiányai,  úgy  a  szövegben  mint  az 
ábrákban,  egyre  jobban  szembeszökők.  A  királyi  pecséteknek  a 
kor  igényei  szerinti  újabb  kiadása  oklevéltanunk  és  sphragistikánk 
nem  egy  kérdését  sokkal  több  irányban  tisztázná,  mint  ezt  most 
is  dívó,  s  kétségtelenül  sok  érdekeset  feltáró  pecsétközléseink 
tehetik. 

lY.  >Készíttessék-e  repertórium  az  összes  czimereket  tar- 
talmazó  s  nemesi  oklevelekről  ?«  kérdi  a  congressus  elé  kitfizött 
feladatok  egyike.  Erre  nézve  a  választ  megadta  a  Siebmacher-föe 
czímerkönyv  űj  kiadásának  a  magyar  nemességet  tartalmazó  része, 
melynek  eddig  megjelent  első  fűzetérői  a  fönnebbiekben  volt  szó; 
s  megadta  a  Tagányi  Károly  által  összeállított  jegyzék,  mely  az 
országos  levéltárban,  e  leggazdagabb  leihelyben,  őrzött  vagy  föl- 
jegyzett nemesi  leveleket  sorolja  föl.  Igaz,  hogy  ez  csak  egy,  bár 
a  legnagyobb  levéltár  adatairól  ád  számot ;  de  legalább  megvan 
a  keret,  melyet  az  arra  hivatott  közeg,  a  Magyar  Heraldikai  é^ 
Genealógiai  Társaság  egyéb  levéltárak  adataival  kétségtelenfil  ki 
fog  bővíteni. 

Ennél  fontosabb,  s  a  magyar  diplomatikai  és  történelmi 
kutatásokra  nézve  már-már  nélkülözhetetlennek  bizonyul  a  magvar 
királyi  oklevelek  regestdinak  elkészítése ;  ily  regesta-gyfijteménj 
nélkül  sokszorosan  meg  van  nehezítve  a  kutató  munkája,  ki  abban 
egyszerre  áttekintheti  az  anyagot,  melyet  kutatásaiban  fel  kelJ 
dolgoznia.  Bőhmer,  Jaffé,  Potthast,  Síckel,  Muhlbacher  regestái 
a  német  császári  és  pápai  oklevelekről  megmutatták  a  hasznot,  a 
mi  ily  művekből  a  tudományra  háramlik.  A  diplomatikus,  a  t<*r- 
ténetíró  nem  tehet  egy  lépést  sem  nélkűlök.  Ily^munkának  létre- 
jöttéről nekünk  is  kell  gondoskodnunk.  Az  Arpádkori  oklerél- 
anyagot  már  meglehetősen  ismerjük;  az  összes  eredetiben  vagy 
átiratban  fennmaradt,  vagy  csak  említett  oklevelek  és  oklevél- 
nyomok (vestigia)  regestaszerü  feldolgozásának  itt  az  ideje ;  a  ki 
e  munkára  adja  magát,  előkészítheti  az  Anjou-  és  Zsigmond-kor. 
ez  oklevélileg  oly  kevéssé  ismert  kornak,  regestáit ;  s  fáradságos 
munkáját  kétségtelenül  a  belőle  származó  legnagyobb  tudománvos 
haszon  fogja  jutalmazni. 

V.  A  kitűzött  kérdések  végéhez  közeledve,  váljon  szükséges-e  a 
hazai  felíratok  gyűjtése  és  kiadása:  az  ezekből  várandó  tudománvof^ 
haszon  erre  igenlőleg  kényszerít  válaszolni;  sörömmel  const&tAI- 


TÖRTÉNETI  CONGRESSUS.  85 

liatjuk,  bogj  egy  »Corpus  inscriptionum  medii  aeyi«  létesítése 
érdekében  az  első  lépés  megtörtént  az  e  téren  legbivatott^abb 
Torma  Károlynak  a  Magyar  Heraldikai  és  Genealógiai  Társaság 
1884.  évi  nagygyűlésén  megtett  indítványával.  Az  indítványozó 
teljesen  kidolgozott  tervezetet  nyújtott  be;  s  ha  a  régi  óhaj  meg- 
valósítására hivatott  körök  az  ügyet  kezökbe  veszik,  bizton  hiszszük, 
hogy  az  eddig  elhanyagolt  középkori  epigraphiai  emlékek  oly 
Corpusban  látnak  napvilágot,  melyet  nem  nélkülözhet  senki,  a  ki 
a  magyar  történelem  középkori  részével  s  kivált  a  magyar  heral- 
dikával és  genealógiával  foglalkozik. 

VI.  Végezetre  még  pár  szót  egy  oly  codex  létesítéséről, 
mely  a  »Corpus  Nummorum  Hungariae«-vel  kapcsolatban  az  egyes 
korszakok  értékeire  és  áraira  vonatkozó  adatokat  tartalmazná. 
Véleményem  szerint  ily  codex  szerkesztése  mindaddig  lehetetlen, 
a  míg  az  ily  értékek-  és  árakra,  s  általában  középkori  művelődésünk 
történetére  vonatkozó  legfontosabb  kűtforrásaink,  a  városi  szám- 
adások, teljesen  közzé  téve  nincsenek.  Eddig  csak  az  erdélyi  szász 
városokét  ismerjük.  De  érezte  ezek  kiadásának  szükségét  a  M.  T. 
Akadémia;  s  rövid  idő  múltán  megjelenik  e  számadások  egy 
kötete,  mely  Selmeczbánya,  Pozsony,  Beszterczebánya,  Sopron, 
Bártfa  és  Körmöczbánya  városok  levéltáraiból  tartalmazza  a 
legrégibb  emlékeket.  Elenyészöleg  csekély  anyag  ez  ahhoz  képest, 
a  mit  még  ugyané  városokban,  s  kívülök  Kassa,  Késmárk,  Zólyom 
s  másokban  találunk.  De  a  közzéteendő  anyag  is  meggyőz  arról, 
bogy  ily  codex  szerkesztéshez  csak  a  teljes  sorozat  ismerése  után 
lehet  fogni.  Az  árak,  a  pénz  értéke  viszonyok  és  helyek  szerint 
változik ;  s  legjobban  mutatja  ezt  a  száz  dénáros  kamara-forintnak 
az  arany-forint  értékéhez  való  változó  aránya.  Kendesen  két 
kamarai  forint  van  egy  aranyban,  tehát  ez  kétszáz  dénárt  ér ;  de 
értéke  koronkint  232,  240,  250,  270,  300,  350,  400,  450,  500, 
540,  600,  sőt  1800,  3600,  6000,  7500  dénárra  is  rúgott;  hozzá- 
járul ehhez  az  ország  határszéli  városaiban  keringő  sok  idegen 
pénznem,  a  bécsi,  cseh  és  lengyel  pénzlábak  szerinti  számítás, 
melyeknek  viszonya  a  magyar  pénzekhez  ismét  korszakonkint 
változó,  s  mindezekhez  az  árúcziíckeknek  szintén  folyton  változó 
ára:  mindezek  egyelőre  lehetetlenné,  vagy  legalább  igen  szűk- 
körüvé  tennék  a  tervezett  s  valóban  egykor  szükségessé  válandó 
codexet,  melynek  szerkesztésére  csak  a  teljes  középkori  művelődés- 
történeti anyag  ismerete  után  kerülhet  a  sor. 


Ezek  azok,  t.  szakosztály,  a  miket  a  történelmi  segédtudo- 
mányok jelenlegi  állapotáról  s  egyes  észlelt  hiányok  pótlásáról 
elmondani  szükségesnek  tartottam.  Hosszára  terjedt  előadásomat 


86  TÖKTÉNETI  G0NGBESSU8. 

azon  óhajjal  fejezem  be,  vajha  az  elmondottak  egyike-másika  ne 
hangzanék  el  nyomtalanul^  hogy  egynémely  terv  és  szükséglet 
megvalósításával  a  Történeti  Congressus  munkálatainak  a  törté- 
nelmi segédtudományok  terén  állandó  emléke  maradjon. 

Fejérpatakt  László. 


A  TÖRTÉNELMI  MÓDSZERRŐL J) 


I. 

Valami  sajátszerű,  forrongásában,  küzködésében  érdekes  az 
a  viszony,  mely  a  történelem,  az  alakitó,  ábrázoló,  a  valódi  törté- 
nelem s  annak  elmélete,  módszertana  között  fenforog.  Maga  a 
történelmi  kutatás  e  század  eleje  óta  hatalmas  segédeszközévé, 
mintegy  orgánumává  lett  minden  tudományos  szaknak  a  szeUem- 
erkölcsi,  sőt  természeti  ismeretnek  egész  vonalán.  A  nagy  positiv 
eredmények,  melyeket  a  sajátos  értelmében  úgynevezett  >fc5rté- 
nelmi  módszer «  termékeny itö  alkalmazása  maga  után  vont,  ujkon 
tudományosságunk  legmegbizhatóbb  vívmányai  közé  tartoznak 
De  nem  erről  van  szó. 

Maga  a  történelem,  mint  az  emberi  ismeretkörnek,  mint  a 
tudományok  rendszerének  önálló  terméke  és  tárgya,  ez  a  látszó- 
lag oly  realistikus,  a  tények  világát  visszatükröztetni  hivatott 
művészet,  nem  csak  hogy  szilárd  elveken  nyugvó  módszert  fejlesz- 
teni eddigelé  nem  tudott,  hanem  az  alanyi  nézetek  s  egyoldalú 
elméletek  összeütközése  folytán,  melyben  másfél  század  óta,  az 
európai  bölcselkedés  magas  szárnyalású  speculátiói  egymást  mint- 
egy kölcsönösen  neutralisálják,  önkéntelenül  felmerül  a  kétely- 
szerű  kérdés :  vájjon  lesz-e  a  történelemnek  valaha  ily  szilárd 
tagolatű  módszere  és  nem  kellend-e  még  hosszú  időkig  beérnie 
azon  kevés  számú,  de  mélyértelmű  szemléleti  igazsággsd,  melyet 
néhány  geniális  fő  a  történelmi  remekművek  tanulmányából,  s  az 
alkotó  történetirói  elme  gyakorlati  működésének  elemzéséből 
levont? 


^)  y.  ö.  a  hazai  irodalomban  Salamon  Ferencz  »A  Történelmi 
Vizsgálatról. «  (Bud.  Szemle  1873.  I.  füz.)  Eredeti,  találó  gondolatokkal 
bövölködő,  ha  Dem  is  rendszeres  fejtegetés ;  továbbá  Pauler  Gyula  jelei 
értekezését  »Comte  Ágost  s  a  Történelemi  (Szásuidok,  1873.  évi  foka- 
mában);  mely  kiinduló  pontja,  egész  irányához  képest,  a  következendők* 
kel  lényegileg  ellentétes  eredményekre  jűt  —  legalább  a  positivista 
iskola  történetbölcseletét  illetőleg. 


TÖRTÉNETI  COMGRE8SÜ6.  87 

Jól  tudom,  hogy  már  csak  a  kérdésnek  ilyetén  formulázása 
is  merészségnek  tetszhetik  azon  biztonsággal  és  határozottsággal 
szemben,  melylyel  egy  új  iskola  hirdette,  miszerint  a  történelmi 
módszer  kulcsát  egyszer-mindenkorra  megtalálta  és  téveszthet- 
lenűl  kitüzvék  a  körvonalak,  melyek  közt  a  történelmi  kutatás- 
nak mozognia  kell,  hogy  az  egyedüli  helyes  s  értékkel  biró  ered- 
ményeket, az  emberi  szellem  és  társadalom  » természeti  törvényeit « 
megtaláljuk. 

Csakhogy  a  positivista  iskola  csillaga  halványulóban  vau. 
Az  a  benyomás,  melyet  történet-bölcseleti  és  módszeri  doctrínái 
az  új  nemzedékre  tenni  látszottak,  el  kellett,  hogy  oszladozzék,  a 
mint  a  mély,  de  reális  történelmi  tanulmányok  s  ábrázolásnak 
munkásai,  kivált  Németországban,  itészeti  vivisectió  alá  vették  e 
tanokat,  melyek  első  sorban  az  Auguste  ComU  és  Buckle  nevéhez 
fűződnek.  Módszeri  tárgyalásokban  e  két  névre  oly  gyakran  tör- 
ténik hivatkozás,  hogy  a  név,  s  az  ahhoz  fűződő  néhány  ingatag 
képzet  és  benyomás,  immár  tanaik,  rendszerük  ismeretének  helyébe 
lépni  látszott :  a  mi  különösen  Comtera  nézve  áll.  S  azért  talán 
nem  lesz  felesleges,  ha  e  tanokat  néhány  vezértételükben  rekapi- 
tuláljuk,  ha  szinte  csak  tökéletlenül  és  töredékesen,  a  mennyire 
azt  egy  felolvasás  szűk  kerete  engedi. 

Az  a  tudomány,  melynek  Oomtenál  a  történelem  csak  egyik 
alosztálya,  t.  i.  a  társadalom  tudománya,  a  sociologia,  a  történelmi 
világot  a  XVIII.  századi  franczia  bölcselet  szellemében  a  termé- 
szet-ismereti rendszer  kategóriái  alá  sorozza.  S  e  kiinduló  pont- 
hoz képest  az  emberi  szellem  ismerete  is  következetesen  az  élet- 
tan, a  biológia  tanulmánya  alá  rendeltetik.  Mert  a  szellemi  álla- 
potok és  okkapcsolatok  természete  és  törvényszerűsége,  csak  a 
physikai  állapotok  hatása  gyanánt  észlelhető ;  e  szerint  tagadja, 
hogy  a  lelki,  szellemi  állapotok  törvényszerűsége  lényegében, 
önmagában  tanulmányozható  lenne.  A  tudás  és  észlelet  ezen  logi- 
kai alárendeltségi  viszonyának  megfelelő  azután  a  társadalom 
tudományának  és  benne  a  történelemnek  is  fokozata,  szükség- 
szerű következési  rendje  a  tudományok  történetileg  kifejlődő 
hierarchiájában.  Minthogy  t.  i.  a  természettudományok  összes 
igazságai  a  sociologia  előfeltételét  képezik,  a  társadalom-tudo- 
mány csak  ezek  után  léphet  az  érlelődés  stádiumába,  csak  ezután 
foghat  azon  tételek  megállapításához,  melyek  az  egyes  leszűrt  igaz- 
ságoknak rendszeres  összeköttetéséből  erednek.*)  Való,  hogy  Oomte 
elismeri,  miszerint  ezen  legmagasabb  tudomány,  a  sociologia  —  és 
előfutárai,  különösen  a  biológia  között  —  mely  Comtenál  a  lelki 
állapotok  ismeretét  is  magában  foglalja,  más  viszony  forog  fenn, 

^}  Cours  de  pbilosí»phie  positíve  IV.  22.'3. 


88  TÖRTÉKET! COKORE68U8 

mint  bármely  egyéb  tudomáDy,  s  az  azt  feltételezd  előzetes  igaz- 
ságok között.  A  deductió  s  inductió  viszonya  a  tudomány  ezen 
legmagasabb  pontján  meg  van  forditva.  A  társadalom  tudomá- 
nyában a  fösúly  a  történelmi  anyagból  merített  generalisatión, 
általános  tételeken  nyugszik  és  az  élettan  eredményeiből  levont 
deductió  csak  az  ily  módon  talált  társadalom-történeti  törvények 
igazolására  szolgál.  (La  biologie  fournit  sur  la  nature  humaine 
des  notions  qui  doivent  contrőler  les  indicatious  de  la  sodologie 
et  souvent  méme  les  rectifier  et  les  perfectionner.  *) 

A  tudományok  ezen  hierarchikus  összef&ggéséből  fejti  ki 
azután  »az  emberi  fejlődés  egyetemes  összefüggésének  szükség- 
képi  irányát.  €  Ennél  fogva  a  sociologia  módszerét  előbb  a  termé- 
szeti buvárlat  terén  kell  kiképezni.  Azt  a  közeget,  (le  milieu) 
melyben  az  ember  él,  az  organikus  világban  kell  felismerni.  A 
szellemi  alapszervezet  állaga  a  külső  élettani  szervezet  törvényei- 
ből ismerendő  fel.  Ily  alapvetésből  azután  szükségszerfileg  folyik 
az  olyatén  végeredmény,  miszerint  >az  emberi  fejlődés  általános 
iránya  (le  sens  général  de  Tévolutioü  humaine)  főleg  abban  áll. 
hogy  az  érzelmi  indulatbeli  életnek,  mindenkor  fundamentális,  de 
eleinte  szertelen  túlsúlya  az  értelmi  élet  felett,  folyton  csökkenő- 
ben van,  avagy  a  boncztani  formula  szerint :  az  agyvelő  hátulsó 
regiója  a  frontális  régió  uralmának  ad  helyet  c  >) 

Ezen  élettani  okoskodásban  rejlik  a  Comte  összes  társada- 
lom- és  történettudományi  rendszerének  veleje. 

Szükségesnek  tartottam  ezt  különösen  kiemelni :  mert  az 
egész  iskolának  eszmemenetét  mélyebben  jellemzi  és  szorosabban 
határozza  meg,  mint  ama  sajátképi  sociologiai  és  történet-böl- 
cseleti, alkalmazási  elméletek,  melyeket  a  Comte  társadalmi  taná- 
nak kivonatos  ismertetései  szélesebben  reprodukálni  szoktak,  mig 
amazt  rendszerint  mellőzik. 

Ily  sociologiai  tanelvek  a  statikai  és  dynamikai  állapot 
(état)  megkülönböztetése,  vagyis  a  társadalom  »álló  életviszonyai- 
nak tanulmánya, «  a  mi  az  :»étudedes  conditions  d'existence  de  la 
société<-nek  voltaképi  értelme;  májsrészt  a  mozgás  és  fejlődés 
törvényei,  a  társadalmi  dynamika.  Altalán  ismert  továbbá  a  tör- 
ténelmi fejlődés  három  phásisának  tana,  a  vallási,  metaphisikai. 
és  positiv  vagy  tudományosan  generalisáló  korszaknak  (état  posi- 
tif  on  áge  de  la  generalité,  caracterisé  par  la  préponderance  de 
l'esprit  d'ensemble  sur  Pesprit  de  détail,)  fokozatos  kifejlődése  és 
egymásutánja.  Különben  Comtenak  legelőkelőbb  és  legtudósabb 


^)  Cours  de  phil.  positive  5.  kötet  59-ik  le^on. 
•)  Phil.  positive  5.  45.  ]. 


TÖRTÉKET!  CONGRES8U8.  89 

tanítványa,  maga  Littré  constatálta,  hogy  ez  az  elmélet,  melynek 
eszmedűs  részletszerfi  kifejtése  a  Cours  de  phil.  positiye  legragyo- 
góbb fejezeteit  képezi,  már  egy  évszázaddal  elébb  Turgot  által 
lett  felállítva,  azon  mély  felfogású  vázlatban,  mely  a  keresztény- 
ség vívmánya  s  az  emberi  szellem  fokozatos  baladása  felett 
elmélkedik  —  egy  23  éves  iQúnak  g^niális  conceptiója,  melyre 
alább  még  vissza  fogok  térni. 

A  t.  osztály  meg  fogja  bocsájtani  azon  száraz  abstractiók 
felsorolását,  melylyel  türelmét  próbára  tettem.  Hanem  mint  mon- 
dám épen  ezekben  rejlik  az  új  » természettudományit  iskola  gyö- 
kere és  Buckh  elméletének  lényegét  csak  Comte-böl  lehet  meg- 
érteni. *) 

A  >History  of  Civilisation  in  England«  megjelenésekor  s  a 
következő  lustrumokban  nemcsak  általános  feltűnést  keltett, 
hanem  messzeterjedö  szellemi  befolyást  is  gyakorolt;  habár  e 
feltűnés  a  continensen  hasonlithatlanúl  nagyobb  volt  mint  Angliá- 
ban 8  e  befolyás  nagy  mérvében  inkább  külterjes,  a  módszeri 
phraseologia  felszinén  mozgó,  mint  belterjesen  teremtő.  Buckle 
már  határozottan  egy  új  történelmi  módszer  alkotásának  és  alkal- 
mazó érvényesítésének  igényével  lép  fel.  Való,  ö  nem  proclamálja 
oly  rideg  absolutismussal,  miként  Comte,  hogy  nincs  rend  és  össz- 
hang (ordre  et  accord)  icsak  a  társadalmi  tüneményeknek  termé- 
szeti törvények  alá  vetésében*  —  dans  la  subordination  des  phé- 
noménes  sociaux  á  des  lois  naturelles  —  hanem  ő  is  követeli, 
hogy  a  természeti  tudomány  szilárd  okkapcsolata,  törvényszerű 
szabályossága  vitessék  a  történész  által  az  események  laza,  össze- 
bonyolódott tömkelegébe. 

Fositiv  törvényekre  vállalkozik  ő  is  redukálni  a  történelmi 
tünemények  szétáramló  folyamatát,  mint  a  természettudós  a  ter- 
mészeti tünemények  összeszövődését.  De  a  történet  ezen  termé- 
szeti törvényeinek  megállapitása  észszerüleg  csak  akkor  válik 
lehetővé,  mondjuk  helyesebben  elképzelhetővé,  ha  az  emberi  cse- 
lekedetek okozati  kényszerűsége  fogadtatik  el  kiinduló  pontúi, 
szemben  a  szabad  akarat  bölcsészeti  s  a  predestinátió  hittani 
vezérelveivel ;  ha  elfogadtatik,  hogy  az  emberi  cselekedetek  kizá- 
rólag bizonyos  megelőző  indokoktól,  adott  tényezőktől  mint  rugók- 
tól fl)ggnek  s  ezeknek  másíthatatlan  uralma  alatt  azt  az  egységes 

^)  »M.  Cointe's  adherent,  Mr.  Bucklec  mondja  e  kérdés  egyik 
legilletékesebb  bírája,  Herbert  Spencer  (The  Classifícation  of  Sciences  c 
37.  1.).  S  ő  tudja,  miért.  A  két  gondolkodó  elméleteinek  lényegére  támasz- 
kodó ezen  nézetet,  nem  iogatbatja  meg  Millnek  ellenkező  véleménye, 
melyet  minden  érvelés  nélkül,  bár  categorice  odaállít.  (Aug.  Comte  and 
Positívísm.) 


90  TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8. 

összhangzatos  jelleget  öltik,  melynél  fogva  hasonló  körülménjek. 
mindig  azonos  eredményekre  kell,  hogy  vezessenek. 

A  szabad  akarat  és  predestinátió  tan-  és  hitelveiben  rejlik. 
Buckle  szerint,  a  történelmi  felfogásnak  legnagyobb  tévelygése 
és  megrontója.  Azt  találja,  »hogy  minden  változandóság,  mely  a 
történetet  eltölti,  az  esendőségek,  melyek  az  emberi  nemet  érték, 
haladása  és  hanyatlása,  boldogsága  és  nyomora  szükségképen  b*t 
hatványnak  termékei.  E  hatványok :  a  külső  tünemények  beha- 
tása belsőnkre,  és  belsőnknek  behatása  a  külső  tüneményekre.< 
Tehát  természet  és  szellem  kölcsönhatása  egymásra ! 

S  itt  nem  nyomhatok  el  egy  kis  széljegyzetet.  Az  a  nagr- 
fontosság  és  felfedezői  grandezza,  melyet  Buckle  a  természeti 
világ  emberi  és  történeti  visszahatásának  constatálásánál  kifejL 
önkéntelenül  bizonyos  szelid  derültséget  kell  hogy  ébreszszet 
mindenkiben,  a  ki  a  történeti  és  potitikai  irodalom  alapvető  mao- 
kait  ismeri.  A  mi  régi,  jó  ismerősünk.  Montesquieu  az  Esprit  de« 
Lois-ban  öt  könyvet,  14 — 18-ig,  szentel  a  természeti  tényezők 
hatásának  a  társadalmi  intézményekre  és  fejlődésükre.  Montes- 
quieu kitünőleg  ezen  tényezők  által  akarja  megfejteni  a  történel- 
met. Miképen  alakult  át  a  civilisátio  a  külső  világ  hatása  alatt  ? 
Mily  módon  függnek  össze  valamely  népnek  törvényei  s  egyél 
társas  és  erkölcsi  intézményei,  éghajlat,  talaji  és  tápszerí  viszonyai- 
val ?  Ez  az  az  alapprobléma,  melynek  megoldására  Montesquieu 
egész  erejének  súlyát  veti.  Élvetnök  a  súlyokat,  ha  azt  mondanók 
hogy  megoldotta.  Eddigelé  még  senki  sem  oldotta  me^;  d^ 
Buckle  sem.  Csakhogy  magának  a  problémának  felállítása  sem 
szorult  arra  a  nagy  apparátusra,  melyet  Buckle  mozgásba  hozott, 
sem  amaz  eredetiségi  igénykeresetnek  nem  szolgáltat  alapc»t, 
melyet  Buckle  támasztani  látszik. 

De  térjünk  vissza  alapelméleteihez.  Az  a  szerv,  melpek 
segítségével  Buckle  az  emberi  cselekvőség  törvényszerűségét  fel- 
fedni készül,  a  statistika. 

Hogy  a  statistika  a  történelmi  kutatásnak  adatgyűjtés  tekin- 
tetében sok  egyéb  között,  egyik  hasznos  segédeszközévé  válhatik :  ki 
tagadhatná?  De  hogy  a  történet  comprehensiv  megismerésének 
egyik  szerve  volna,  hogy  a  nagyszámmal,  a  mennyiségtani  átlagokkal 
meg  lehetne  magyarázni  a  történetnek,  tehát  első  sorban  az  em- 
beri szellem  működésének  magasrendű  tényeit :  hát  az  a  történé- 
szek, különösen  a  német  történetírók  körében,  csak  mosolyt  kel- 
tett Pedig  bizonyos  tekintetben,  méltatlanul  Mert  logikai  követ- 
kezetességgel természetes  folyománya  az  a  Comte-BucUe  féle  phv- 
sikai  premissáknak,  melyekből  egész  történeti  nézetük  és  mód- 
szerük kiindul.  Egy  rendszernek,  mely  az  emberi  szabad  akarau 
8  a  szellemi  szabadság  tagadásán  alapszik,  nem  lehetne  eszményibb 


TÖRTÉNETI  CONGRE88Ü8.  91 

tökélyfi  szerszáma  a  statistikánál,  mely  a  cselekedetek  és  esélyek 
megingathatlan  kényszerűségét  mutatja  ki,  mennyiségtani  arány- 
számokban kifejezve. 

Ámde  az  a  históriai  törvény,  melyben  Buckle  művelődés- 
történeti tanulmányainak  eszmei  végeredményei  culminálnak,  a 
szellemi  mozgalom  vonalán  esik.  Még  legáltalánosabb  tételeiben 
sem  ismételhetjük  azt  e  helyen ;   csak  lépyegét  érinthetjük  meg. 

E  szerint  az  emberi  és  társadalmi  fejlődés  tetőpontjait,  a 
haladás  csúcsát  az  értelmi  erők  túlsúlya  jelezné,  nemcsak  a  ter- 
mészetiek felett  —  mert  ezek  hatálya  az  európai  társadalomban 
már  rég  meg  van  haladva  —  hanem  még  az  erkölcsi  tényezők 
felett  is ;  jelzik  >a  tünemények  törvényeinek  sikeres  kutatásac  ;  e 
kutatás  mérvei  és  szélesebb  körben  való  terjedése,  a  felfedezések, 
egyszóval  az  exact,  értelmi  igazságok  fölénye  az  erkölcsi,  úgyszól- 
ván kedélyi  tényezők  felett. 

"Nincs  szükség  valami  különös  dialectikai  éleselműségre, 
vagy  szőrszálhasogatásra,  hogy  első  pillantásra  is  ki  ne  érezzük  a 
benső  faji  válrokonságot,  sőt  az  eszmei  azonosságot,  mely  ezen 
művelődési  vezéreszrae  s  a  Comte  fejlődési  eszménye  között  fen- 
forog-  Mi  egyéb  az  mint  a  »préponderance  de  la  vie  intellectuelle 
sur  la  vie  affectivec,  az  agyvelő  homlokzati  régióinak,  az  >ideatió« 
székhelyének,  miként  a  napjainkbeli  agyphysiologia  nevezi,  uralma 
azon  hátsó  agyrégiók  felett,  melyek  az  érzéki  s  indulati  benyomá- 
sok centrumául  tekintetnek  ?  *) 

Csak  a  gyakorlati  társadalmi  politikában  van  a  nagy  elté- 
rés mester  és  tanítvány  között.  Buckle,  a  gyámkodó  szellem,  az 
állam  és  egyház  beavatkozásának  megszűnésében  tekinti  a  hala- 
dás egyik  főismérvét 

Comtenak  eszménye  a  katholicismus  hierarchiai  szervezete, 
teimészetesen  a  positivista  credo,  a  Comte  által  fogantatott  új  hit 
alapjaira  átültetve.  De  az  alapelvek  identitása  ez  eltérés  által 
nincsen  érintve ;  habár  másrészről  félreismerhetetlen,  hogy  ezen 
anyagelvi  metaphysika  egész  structurája  szerint  a  Comte  absolu- 
tismasa  elvileg  következetesebb. 

11. 

Nem  önmagukért  kisérlettük  meg  ezen  elméletek  futólagos 
ismertetését  —  habár,  mint  feljebb  megjegyezem,  ez  sem  egészen 
felesleges  munka,  szemben  azzal  a  sűrű  szószaporitással,  mely  a 


^)  Lásd  e  rdflzbeu  Maudsley  Physiology  of  Mind,  London  1876. 
czimŰ  kitűnő  müvét,  melynek  ideg  physiologiai  fejtegetéseiben  sok  becses 
lélektani  magyarázatot  találtam. 


92  TÖBTÉ1<ETI  C0NGR£88Ud. 

» természettudományi  módszer  alkalmazása «  az  »inductió  szak- 
ségec  és  több  ilyetén  módszertani  általánosság  hangoztatásáTJiI 
űzetik,  melynél  rendszerint  csak  az  az  egy  bizonyos,  hogy  nem 
lappang  alatta  semmi  positiv  gondolat,  semmi  szabatosan  körvo- 
nalazható értelem.  Azért  nem  árt  időnként  e  tanokat  magákat 
fÖYonásaikban  visszaidézni.  Hanem  czélom  ezúttal  más  Tala.  A 
bevezetésben  emlitést  tevék  bizonyos  szemléleti  igazságokról 
melyek  a  történelmi  módszer  kérdésével  inkább  összefüggnek,  tux 
érintik,  mintsem  azt  megalkotni,  positiv  tartalommal  eltölteni 
vállalkoznának.  Ezen  észleletek  a  történet  és  tőrténelemiriá 
lényegéről  egyúttal  legalkalmasabbak  arra,  hogy  a  positivísta 
iskolának  elméleteit  kellő  értékükre  redukálják.  De  midőn  ezt 
eszközölnék,  egyúttal  megnyilik  a  háttér,  mintegy  fóliájuk  kerQL 
melyről  saját  értékük  és  nyomatékuk  ténye  annál  élesebben 
kidomborodhatik. 

Ez  eszmék  forrását  részben  én  is  ott  találtam,  hol  Drojsec 
megjelölte,  t.  i.  azon  sima,  világos  felszinü  és  mégis  oly  mélysé^e^ 
tanulmányokban,  melyekben  Humboldt  Vilmos  *)  nézetei  a  törté- 
nelemről, s  a  történetíróról  le  vannak  rakva. 

Közhelyszerfileg  hangzik,  hogy  a  történetírás  feladata  a 
történteknek  ábrázolása,  mintegy  felidézése.  De  ezen  történt  dol- 
gok csak  részben,  még  pedig  aránylag  csekély  részben  szemlél- 
hetők  az  érzéki  világban :  a  többit,  mondja  Humboldt,  hozzá  kell 
érezni,  következtetni,  kitalálni.  A  mi  belőle  jelentkezik,  az  szét- 
szórt, szakadozott,  elszigetelt ;  a  mi  e  töredékeket  egybeköti,  az 
egészet  egybefüzi,  az  a  közvetlen  észlelet  alól  ki  van  vonva,  mert 
az  utóbbi  csak  az  egymásra  következő  körülményeket  észlelheti, 
nem  magát  a  belső  okozati  összefüggést ;  pedig  a  belső  igazság 
csak  ezen  fordul.  És  Droysen  ^)  talán  még  élesebben  fejezi  ki 
ezen  eszmét :  >  A  mi  a  történelmi  kutatásnak  sajátja  (das  Gegi:- 
bene,)  mondja,  az  nem  a  múlt,  mert  az  elmúlt ;  hanem  az,  a  mi 
belőle  most  és  itt  még  el  nem  múlott,  legyen  az  akár  emlékezett^, 
akár  maradványa  a  létezettnek  és  történtnek. 

A  mi  a  múltból  a  jelenben  fennmaradt,  nem  egyéb  miut 
eszményi,  kimúlt  vonások,  lappangó  látszatok  (ideell  erloschen*' 
Züge,  latente  Scheine).  A  kutatás  pillantata  ismét  fel  tudja  köl- 
teni, feléleszteni,  visszfényüket  visszavetni  a  multak  üres  setét- 
ségeibe.  Ezek  a  felélesztett  visszfények  (diese  erweckten  Scheine  i. 


^)  Über  die  Aufgabe  des  Geschichtschreibers,  továbbá  Lber  dte 
Verscbiedenheit  der  Bildung  der  mensehllchen  Spracbe  stb.  bevexeUf^iil  a 
Kawai  nyelvről  irt  munkához. 

')  Grundri88  der  Historík. 


TÖRTÉNETI  C0NGRB88ÜS.  93 

eszményileg  a  multat  ábrázolják,  a  múltnak  szellemi  visszképét 
adják.  (Sind  das  geistige  Gegenbild  der  Yergangenheit) 

De  a  történelem  valója,  igazsága  épen  abban  a  kifejezhetleu- 
ben,  abban  a  látha^tlanban  rejlik,  mely  ezen  szertehulló,  szaka- 
dozott töredékeknek  belső  kapcsát  képezi. 

Ezt  beléjük  önteni,  a  történelem  hivatása.  Ezen  szempont- 
ból tekintve  a  történész  cselekvő,  sőt  teremtő ;  nem  oly  értelem- 
ben, mintha  létesitené  azt,  a  mi  nem  létezik,  hanem  midőn  saját 
erejéből  megalakítja  azt,  a  mi  a  maga  valóságában  a  merő  recep- 
tív értelem  által  nem  lenne  érzékithető. 

Droysen  azzal  a  geniális  szabatossággal,  mely  tűltömörsé- 
gének  némi  modorosságában  is,  az  antik  szellembe  való  elmélye- 
désre vall,  8  a  melynél  fogva  tételei  alig  fordíthatók,  a  követke- 
zőkben ad  kifejezést  e  gondolatnak : 

Nur  was  Menschengeist  undMenschensinn  gestaltet,geprágt, 
berührt  hat,  nur  die  Menschenspur  leuchtet  uns  wieder  auf.  Az 
élő  történelmi  alkotásra  alkalmazva  ezen  eszmét  oly  világosan  ki 
nem  domborította  senki,  mint  a  hellén  világnak  és  szellemnek 
egyik  legalaposabb,  legszélesebb  áttekintésű  búvára,  a  ki  a  midőn 
az  idézendő  sorokat  csaknem  két  emberöltő  előtt  leírta,  bizonyára 
nem  akart  sem  történetphílosophíát,  sem  módszertani  speculatio- 
kat  űzni.   Otfried  MtiUer  görög  irodalomtörténetének  Il-ik  köte- 
tében a  következőket  olvashatjuk.  »Thukydídes  az  egész  történe- 
tet szellemén  keresztül  vitte,  szellemének  terméke  az  teljesen  (Th. 
hat  die  ganze  Geschichte  durch  seinen  Geist  gehen  lassen ;  sie 
Í8t  voUkommen  Froduct  seines  Geistes)  és  megbízhatósága  lénye- 
gileg azon  nyugszik,  vájjon  ez  a  szellem  birt-e  az  arravaló  képes- 
séggel és  műveltséggel,  hogy  az  összes  gondolatokat,  melyeket  a 
cselekvő  személyek  eseményei  alkalmával  gondoltak  vala,  maguk- 
nak  ezen   cselekedeteknek   vezérfonalán   után  képezhesse  (ihre 
Glaubwürdigkeit  beruht  wesentlích  darauf,  dass  díeser  Geist  die 
Fahigkeit  und  Bildung  hatte,  allé  Gedanken,  welche  die  han- 
delnden  Personen  bei  ihren  Begebenheíten  gedacht  hatten,  nach 
Anleitung  der  Handlungen  selbst,  ihneu  nachzudenken.) 

E  nagy  horderejű,  csaknem  vakmerő  tétel  bizonyos  minősí- 
tést igényel.  A  történtek  valósága  egyszerű  dolognak  látszik,  tény- 
leg a  képzelhető  legnehezebb  és  legmagasabb.  Az  események 
szövevénye  összezavarodva,  térben  s  időben  szétforgácsolva  fekszik 
a  történész  előtt.  De  az  ő  hivatása  e  zavart  és  szétforgácsolást 
emberi  lehetőség  szerínt  eloszlatni,  s  az  élő  valóságnak,  a  mint 
az  valamely  döntő  eseményben,  történelmi  mozgalomban,  valamely 
korszakban  vagy  nemzet  összéletében  fenforgott,  azt  a  szellemi 
visszképét  adni,  melyről  az  imént  szóltunk. 

Mert  a  természettudományi  iskolának  vagy  mondjuk  helye- 


^94  TÖRTÉNETI  CONORE88Ü8. 

sebben  módszeri  okoskodásnak  alapvető  tévedése  épen  abban 
rejlik,  hogy  észre  nem  veszi  vagy  ignorálja  felismerésünk  korlát- 
ját. A  történelmi  multat  a  maga  teljességében  íixirozhatni  véli, 
mert  már  maga  az  az  igény,  hogy  a  positiv  törvények  bizonyos 
sorozatára  vagy  schemájára  le  akarja  szűrni  e  multat,  azon  előfel- 
tételt involválja,  hogy  az,  a  mi  a  múltban  élő  valóság  volt,  minden 
lényeges  elemében,  ezen  elemek  összességében,  abstrahálő  és  gene- 
rálisaié tevékenységének  rendelkezésére  álljon.  Mert  azon  eszmei 
operatióknak  positivitása  azonnal  kútba  esett,  a  mint  bármdj 
lényeges  elem  a  dologi  substrátumból  hiányzik,  egyetlen  határozó 
tényez^  is  elrejtve  maradt 

Ámde  a  történésznek  tisztában  kell  lennie  azon  tény  iránt 
hogy  a  múltnak  reconstructiójára  maga  a  matéria  is  mindig  csak 
felette  hézagosan  lesz  helyreállítható,,  és  hogy  a  leglényegesebK 
a  legmagasabb :  az  eszme,  az  igazság,  mely  az  eseményeket  kor- 
szakokat és  azok  vezérhordozóit,  legyenek  bár  tömegek  vagy 
egyes  személyek,  áthatotta,  az  adatszerű  matérián  kivül  való. 

Ennélfogva  két  tényezőnek  kell  a  történelmi  kutatásban  s 
ábrázolásban  teljes  egyenhatálylyal  s  összhangban  közreműködnie. 
Az  egyik  az  események,  cselekedetek  és  történeti  állapotoknak, 
vagyis  az  ezek  felvilágosítására  szolgáló  adatoknak  szoros,  szi- 
gorú, részrehajlatlan  felkutatása  és  kritikai  megállapítása.  A 
másik  azon  szellemi  kapocsnak  feltalálása,  mely  ezen  tárgyi  kuta- 
tás eredményeit  egybeköti,  mi  a  tíh-téneti  intuüiő  feladata  ott,  hol 
az  adalékok  közvetlen  tanúskodása  elnémul.  Das  Ahnden  des 
durch  jené  Mittel  nicht  Erreichbaren  —  mint  Humboldt  nevezi. 
Ez  az  a  közvetlen  intuitió,  melyet  Droysen  mint  a  speciális  tör- 
téneti értelem  tényét  (Act  des  Verstándnisses),  a  megértés  pusz- 
tán dialectikai  mechanismusától  megkülönböztet,  mely  szerinte 
»teremtő  actusc  mint  a  fényszikra  az  egymáshoz  közeledő  villa- 
mos testek  között,  mint  a  fogantatás  a  nemzésben. 

S  azért  minél  mélyebben  tanulja  megérteni  a  történetbúvár 
genieje  és  tanulmányai  által  az  emberiséget  és  működését,  vagr 
minél  tisztább  és  fejlettebb  érzéke  az  emberi  természet  és  dolgok 
iránt,  annál  tökéletesebben  fogja  feladatát  megoldani. 

Mert  a  történeti  valóság  és  benne  a  mozgató  eszmék  kidom- 
borítása  épen  nem  merő  értelmi  operatió,  az  a  mit  Droysen  >a 
megértés  merőben  logikai  mechanismusánakc  nevezett,  hanem 
van  benne  bizonyos  művészi  elem,  melyre  még  bővebben  vissza 
fogok  térni. 

A  történetnek  rejtett,  eszmei,  lelki  elemét  csak  egy  oon- 
geniális  szellem  képes  felfogni  és  visszaadni.  De  e  képességnek 
első  előfeltétele,  hogy  a  történész  már  eleve,  s  általánosságban 
ismerje  azon  mozgató  szellemi  erőknek  természetét,  hatálya  mód- 


TÖRTÉNETI  COKORE88Ü8.  95 

ját,  kölcsönös  függését,  mert  csak  az  általánosnak  ismeretéből  lehet 
sikeresen  kiindulni  a  különös  és  részletesnek  vizsgálatához,  mely  az 
alatt  foglaltatik.  Minden  egyébtől  eltekintve,  de  a  szellemi  concep- 
tióknál  mindenesetre  Aristotelesnek  van  igaza,  hogy  a  részeknél 
előbb  való  az  egész.  A  mai  kísérleti  physika  ilyetén  aristotelikus, 
csaknem  aprioristikus  tudomány ;  mert  az  okból  magyarázza  meg 
a  tüneményt.  A  valóságban  igy  létesül  a  synthesis,  a  fogalom  és 
valóság  egysége,  melyet  Baco  a  Nóvum  Organon  szellemes,  de 
csekély  gyakorlati  foganatú  abstractióiban  fejtegetett.  ^)  Ily  érte- 
lemben kell,  hogy  a  történeti  tények  ktUaiását  és  felfogását  eszmék 
vezéreljék. 

Mely  nagy,  de  elemi  igazságnak  hangoztatása  talán  sehol 
sem  actuálisabb,  mint  Magyarországon,  történelmi  tevékenysé- 
günk —  szándékosan  élek  e  semleges  szóval  —  uralkodó  jellegé- 
vel szemben. 

Magától  értetődik,  hogy  nem  szabad  ezen  eszméket,  mint 
valami  praeconcepta  ideákat,  mint  előre  feltett  szándéklatokat 
külsőleg  beléhurczolni  a  történelem  anyagába.  A  valódi  törté- 
nelmi érzékkel  folytatott  szemlélet  által  kell,  hogy  a  szellemben 
kicsirázzanak ;  az  ábrázolás  művészete,  hogy  az  események  teljé- 
ből mintegy  önkéntelenül  kidomborodni  látszassanak.  A  bölcsé- 
szeti speculátiónak  nagy  veszélye  a  történetirás  tekintetében  épen 
abban  rejlik,  hogy  az  eseményeknek  mintegy  végczélját  kitűzi  s  a 
végokoknak  hajhászata  megzavarja  az  élő  történeti  erők  műkö- 
dését, szabad  áttekintését :  még  akkor  is,  ha  nem  egy  metaphy- 
sikai  fogalomnak  mint  p.  o.  a  Hegel  »szellem-evolutiója,€  hanem 
a  természet,  az  élőember  valójából  merített  tanelvek  peripetiái 
nyomoztatnak,  miként  a  Buckle-féle  történelmi  módszer  egyenest 
czélúl  kitűzte. 

Ily  tendencia  ellen  egy  gyönyörű  ellenérvet  hoz  fel  Hum- 
boldt, bárha  csak  alaki  természetű,  a  magasabb  értelembem  vett 
történelmi  compositió  lényegéből  merített. 

Azt  mondja  t.  i.,  hogy  ez  a  czélirányzatos,  teleologikus  tör- 
ténelem már  azért  sem  képes  megvalósitani  a  földi  végzetek 
(Weltschicksale)  élő  igazságát,  mert  az  egyén  tetőpontját  min- 
denkor múlékony  létének  arasznyi  ideje  alatt  kell  hogy  érje;  azon 
irány  tehát  az  események  végczélját  nem  az  élőben  keresheti, 
hanem  némileg  holt  intézményekben  s  egy  eszményi  egésznek 
elvont  fogalmában. 


^)  Lásd  erre  ndzvc   Stcinthal  eszmedűs  értekezését:  Phílologic, 
(iescbichte  und  Psychologie  in  ihrcn  gegenseitigen  Bezíehungen.  Berlin, 

1864. 


96  TÖRTÉNETI  COKORfiSSÜS. 

A  történésznek  pedig  az  alkotó,  cselekyö  erők  felé  kell 
fordulnia. 

S  ez  utóbbi  követelményben  rejlik  talán  az  egész  problémá- 
nak súlypontja.  A  Buckle  féle  módszernek  eredendő  bfme  tartbi* 
tatlanság&nak  legbensőbb  titka  is  ezen  fordulván,  ki  kell  hog} 
világolj  ék. 

Az  erkölcsi  világ,  amint  benne  minden  támad,  nöTekszIL 
kifejlődik :  ez  a  történet  Ez  a  gazdag,  cselekvő  és  teremtő  ?ilá^. 
nem  a  hasonlónak,  az  egyformának  örökös  ismétlése ;  nem  ^ 
örök  materiának,  s  anyagcserének  analogonja,  mint  az  orgaaikai 
természet.  ^)  Szabadság  és  felelősség  nélkül  nincs  erkölcsi  tIUs 
8  a  szellemi  tényezőknek  előre  kiszámíthatatlan  fordulatai,  fel- 
tűnése és  hatványa  nélkül,  nincsen  történet  Ámde  az  erkölcv 
világ  e  szakadatlan  mozgalmát,  e  folytonos  történelmi  evolutiót. 
valamely  adott  ponton,  néhány  végérvényes  törvény  formuláira 
redukálni,  vagy  redukálhatónak  vélni :  az  nem  egyéb,  mint  a. 
erkölcsi  erők  szabad  mozgalmának,  a  történetnek  mintegy  mt*,;- 
állitása  vagyis  tagadása. 

A  történelem  folyamatát  ugyan  semminemű  elmélet  st'u 
fogja  megállitani.  De  az  is  kétségtelen,  hogy  az  ép  történetirri 
alkotás  sem  fog  ezen  elmélet  íítmutatósa  szerint  létrejönni. 

IIL 

Ez  a  zsibbasztó,  meddőségre  kárhoztató  hatás  különben,  i 
generalisatió  rideg  egyoldalúságának  átka.  A  történelemnek  épe: 
a  dolgok  minden  oldalával  kell  számolnia,  miként  a  való  életntk 
A  miért  a  történelemben  a  maga  egészében,  mást  keresünk  mint 
merőben  a  bölcsészeti  végokok  játékát,  vagy  a  socíologiai  tőrvt- 
nyék  felfedését  —  azért  még  nem  küszöböltük  ki  belőle  azt,  a  o.. 
minden  mozgalomnak,  minden  erőkifejtésnek  őstörvénye:  t : 
az  erők  és  hatványok  válhatatlan  kapcsolatát,  azt  a  másítfaaüi- 
lan  törvényszerűséget  melyben  egy  esemény  a  másikat  szöli,  mio* 
den  hatás  mértékét  s  természetét  inditó  okában  találja  s  esetei- 
ként a  látszólag  szabad  emberi  akarat  oly  körülmények  álu! 
határoztatik,  melyek  régen  születése  előtt  keletkezve,  koránt*- 
nemzetének  az  egyénre  sulyosodó  viszonyaiban  rejlenek. 

A  történelemnek  egyik  nagy  eleme,  egyik  kutatási  felatbu 
kétségkivül  az  ilyetén  analysisben  rejlik. 

Humboldt  ezt  » mechanikusnak*  nevezi.  Azt  mondja,  misze- 
rint  » régóta  nyilvánvaló,  hogy  ezen  útnak  kizárólagos  köretés^ 
épen  elterelne  a  valóban  teremtő  erők  felismerésétől ;  hogy  mii^* 

^)  Lásd  c  j9^8zben  Droysen,  OrundriBS, 


TÖRTÉNETI  C0NGRE6SÜ8.  97 

deii  cselekvésben,  melyben  élő  erő  közreműködik,  épen  a  főtényező 
minden  számításon  kivűl  marad,  és  hogy  ezen  látszólag  mechani- 
kai határozottság  (Bestimmen)  eredetileg  mégis  szabadon  mű- 
ködő ösztönöknek  (Impulsen)  engedelmeskedik,  c 

Ennélfogva  az  események  ezen  kölcsönös  egymásrahatásán, 
lánczolatáu  kivűl,  sőt  első  sorban,  ezen  »eredetileg  szabadon  mű- 
ködő impulsusok,«  erők  sajátos  lényének  megismerése  után  kell 
törekedni :  mit  Humboldt  ezen  erők  phydologiai  hatálya  első  lép- 
cső fokának  nevez.  A  tisztán  emberi,  lélektani  rugókat  is  bátran 
Borozhatjuk  ezen  átvitt  értelemben  vett  physiologiának  élet-  és 
erőmozgalmi  rendje  alá.  Ki  akarná  e  lélektani  tünemények  mér- 
hetetlen, kiapadhatatlan  horderejét  tagadni  az  emberi  történet 
alakulásában  ?  Ámde  nincs  szükség  sem  a  Humboldt  sem  egy 
Droysen  óvó  intelmére  —  pedig  mindkettő  által  emeltetett  — 
hogy  át  legyünk  hatva  azon  iránynak  veszélyes  egyoldalúságától, 
sőt  kopárságától,  mely  kizárólag  az  egyéni  lélektani  potentiákra 
akarná  építeni  a  történelem  alkotványát.  Csak  bármelyik  ponton 
belé  kell  nézni  a  történelembe,  hogy  annak,  mit  lélektani  mód- 
szernek neveznek,  auxiliarus  természete  kitűnjék.  Egyik  előkelő, 
sőt  talán  az  első  rangú  tényező ;  de  nem  teljes  módszer,  mely 
egymagában  alkalmazva,  tökéletes  vagy  csak  kielégitő  megoldásra 
is  vezethetne. 

De  az  erők,  események  és  intézmények,  a  törvények  és  okkap- 
csolatok  nyomozása,  még  mindig  nem  a  történelem.  Legfelsőbb 
törekvése  szerint,  az  elmúlt  életnek  visszatükröztetése,  visszképe 
akarván  lenni,  az  »élet  lehelletétc  kell  rajta,  ábrázolásán  is  érez- 
nünk, és  belső  jellemének  meg  kell  érzékülnie  a  külső  alakítás- 
ban. Ez  az,  mit  a  történelmi  alkotás  physionomikájdnak  nevez- 
nénk, még  akkor  is,  ha  Guizot  különös  nyomatékkal  nem  szólott 
volna  a  történeti  tények  »külső  és  élő  physionomiájáróLc 

Európai  hirre  tett  szert  az  az  analógiára  alapított  osztályo- 
zás, mely  a  történetíró  feladataira  nézve,  az  »Histoíre  de  la  Civí- 
lisation  en  Francé,  depuis  la  Chute  de  l'Empire  romain«  (1829. 
évi  cursus)  tizenegyedik  előadásában  foglaltatik.  ^) 

Az  úgynevezett  tények,  a  külső  látható  események,  a  szerint 
a  történelem  testét  képezik ;  ezek  a  csontok,  izmok,  tagok,  a 
múltnak  anyagi  elemei ;  ezek  ismerete  és  leírása  képezi  a  törté- 
nelmi anatómiát,  boncztaut.  E  tények  összefüggése,  következése, 
párosodása  (ils  s'engendrent)  bizonyos  erők  hatása  alatt,  melyek 
ismét  bizonyos  törvények  uralma  alatt  működnek ;  egyszóval  a 


^)  Cours  d*HÍ9toire  moderné,  Bruzelles  Hammann  et  C^®  1839. 
Megjegyzem^  bogy  mindig  a  kezemnél  levő  példány  kiadását  idézem, 
mely  nem  mindig  a  legújabb  vagy  közkézen  forgó. 

Századok.  1885.  VIII.  füzet.  7 


98  TÖRTÉNETI  CONGHESSÜS. 

trirsadalmak  szervezete  és  élete  s  ennek  rejtett  törvényei  --  ezt 
nevezi  Guizot  a  történet  physiologiájának. 

Láttuk,  hogy  mit  nevez  a  történelem  phyaionomiájának. 
»Az  anatom  és  physiolog  gyanitanák-e  milyen  az  ember,  ha  solu 
élve  nem  látták  volna  ?c  A  történelemre  alkalmazva  pusztán  a 
két  elöbbeni  módszer  segitségével  »látjuk-e  az  egyéni,  lelkes  voná- 
sokat ?  Elvonúl-e  előttünk  az  emberi  végzet  és  cselekvőség  lát- 
ványa ?  Pedig  ez  kell,  mert  azok  a  tények,  melyek  most  holtak, 
egyszer  éltek ;  ez  a  múlt  jelen  volt ;  és  ha  újra  nem  azzá  váhk 
előttünk,  ha  a  holtak  fel  nem  támasztatnak,  akkor  nem  ismerjük 
őket,  nem  tudjuk  a  történetet*  Ez  életteli  szinnek  felidézése,  ez  .1 
Guizot  által  elkeresztelt  physionomikai  képesség ;  tegyük  hozzá : 
ez  a  történelmi  ábrázolás  művészete.  Humboldt  >lebendiger 
Hauchnak*  nevezte  s  e  két  szóval  találóbban  megérzékitett*^ 
a  dolog  lényegét  egy  kötetnyi  fejtegetésnél. 

Guizot  a  Savigny  »Geschichte  des  Römischen  Rechts  im 
Mittelalter«  czimfi  halhatatlan  művének  ismertetése  alkalmából 
fejtegette  a  fentebbi  képletes  elméletet  A  német  s  angol  irodalom 
tanulmánya  és  behatása  a  franczia  szellemi  mozgalmak  vezér- 
embereire mindenkor  sokkalta  nagyobb  volt,  mint  azt  külföldön, 
a  franczia  közönség  tömegének  egyoldalú  nationalismusa  mellett 
általán  feltételezni  szokták  —  de  talán  soha  nem  volt  nagyobb 
mint  a  restauratió,  s  az  orleansi  régimének  irodalmi  és  művelő- 
dési virágkorában.  Irodalom-történeti  szőrszálhasogatás  lenne 
most  kutatni,  vájjon  Guizot  közvetlenül  Humboldt  tanulmányából 
merítette-e  a  fentebbi  osztályozás  eszméit.  Annyit  azonban  bíz- 
vást constatálhatunk,  hogy  az  tárgyilag  nem  egyéb  mint  ami 
mély  német  gondolkodó  eszméinek  foglalatja. 

Guizot  egyébiránt  birálván  a  Savigny  nagy  jog-  és  coltur- 
történelmi  munkáját,  kiváló  elismerésben  részesiti  a  »történelmi 
anatomiac  legmagasabb  igényei  szempontjából  is ;  de  megtagadja 
tőle  azt,  mit  a  történelmi  physiologia  kivan  és  még  inkább  azt, 
amit  ő  »élö  ])hysionomiának«  nevezett —  se  részben  annyira 
megy,  hogy  egy  angol  szóval  élve  —  mert  szerinte  megfelelő  fran- 
czia kifejezés  nem  létezik  —  »misrepresentation«-nel,  a  tények 
hamis  szinben  való  feltűnésével  vádolja  Savignyt  —  a  mi  szelideL 
szólva,  némi  szegényes  bizonyitási  kisérlet  daczára,  Gnizot  úrnak 
alanyi  felfogása  fog  maradni  örökre. 

Egyébiránt  Guizot,  a  történész  és  statnsbölcsész.  épen  n 
történelmi  módszer  szempontjából  a  legkiválóbb  és  legtanulságo- 
sabb példányok  egyike.  O  a  müveiben  szétszórt  roódszeri  elmél- 
kedéseket positiv  történelmi  alkotásokban  nagyrészt  meg  is  valíV 
sitotta;  a  mit  a  módszeri  speculátió  embereinek  elenyészőn 
csekély  töredékéről  lehet  mondani.  Hanem  ereje  tnlnyomólag  az 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8.  09 

analjsisben,  az  intézmények  elemzésében,  a  történeti  mozgalmak 
és  fejlemények  bölcseletében  rejlik.  Jelen  feladatomtól  teljesen 
eltekintve,  nem  régen  nyilt  alkalmam  ezt  tapasztalni,  midőn  a 
felsőház  intézménye  körül  (egyetemi  előadás  czéljából)  tanulmá- 
nyokat folytatva,  az  összes  irodalomban,  a  legújabbat  egyáltalán 
nem  véve  ki,  nem  találtam  semmit,  mi  a  szülő  okok  éles  felisme- 
rése és  történelmi  találósága  tekintetében  az  >Histoire  du 
Gouvemement  Représentatif  en  Europec  illető  fejezeteivel  verse- 
nyezhetett volna. 

De  a  Guizot  remeklő  darabja  e  téren  az  >Essais  sur 
rhistoire  de  Francé c  i)  első  tanulmánya,  mely  szól  »a  római  biro- 
dalom municipális  kormányzatáról,  a  keresztyén  aera  Y.  századá- 
ban, a  germánoknak  nyugati  nagy  invasiójakor.«  Nem  kisebb 
probléma  tárgyaltatik  a  44.  lapon,  mint  a  római  biro  dalom  buká- 
sának magyarázata.  Es  Gibbon  franczia  forditója  és  commentá- 
tora  oly  érveket  és  nézpontokat,  de  többet,  történelmi  tényeket 
képes  eléidézni,  melyek  a  Gibbon  és  Montesquieu  nagyszerű  álta- 
lános szempontjainál  közvetlenebbül  fejtik  meg  a  feloszlási  pro- 
cessust ,  azt  a  lappangó,  de  fokozatos  megbénulást,  mely  végre 
a  világbirodalom  mintegy  élettelen  szétbomlását  eredményezte. 
Persze  ez  a  megoldás  sem  tökéletes  és  még  kevésbé  kimeritő ; 
de  mindenesetre  egyik  lényeges  positiv  oldala  a  problémának. 

Megmutatja  ugyanis,  hogy  a  római  birodalom,  mely  váro- 
sok, municipiumok  agglomerátiója  volt  a  központi  császári  hata- 
lom által  külsőleg  összefűzve,  e  municipiumokban  a  »curiales« 
osztálya  által  tartatott  fenn.  A  földbirtokló  középosztály  volt  az, 
mely  a  helyi  kormányzat  súlyos  functióit  teljesitvén,  az  adóigaz- 
gatást nem  csak  közvetítette,  hanem  annak  foganatjáért  vagyoná- 
val is  szavatolt  Guizot  a  császári  rescriptumokból,  a  Codex  Theo- 
dosianusból  kiséri  a  telhetetlen  caesarismus  müvét,  a  mint  ez 
osztályt  következetesen  kiszívja,  birtokából  kifosztja ;  míg  pol- 
gári állapota,  pseudo- önkormányzati  tisztségének,  összes  életviszo- 
nyainak terhe  oly  elviselhetetlenné  válik,  hogy  összeroskad  alatta ; 
a  proletariátus  tömegébe  süly  ed  alá,  vagy  a  császári  privilegiátu- 
sok  sorába  menekül ;  a  hadseregbe  vagy  a  súlyos  anyagi  terhek- 
től mentes  senátorok  rendjébe  siet  bejutni.  (Municeps  esse  desinit 
senatoriam  adeptus  diguitatem,  quantum  ad  munera.  Dig.  lib.  L. 
tit  L  §.  23.)  De  ez  osztály  kiveszésével  a  birodalom  tartományi, 
lokális  segédforrásai  is  elenyésztek;  a  légiókat  többé  nem  rómaiak 
képezik ;  a  városok  sem  magukat  fentartani,  sem  egymást  meg- 
védeni nem  képesek  s  a  római  központi  hatalomnak  a  külső  erőszak 
első  izmosabb  lökésére  meg  kellé  dűlnie,  midőn  az  alkatrészekből, 
a  tagokból  végleg  kiveszett  volna  minden  életerő. 

1)  Paris,  Didicr  et  C»«  1868. 

7* 


100  TÖRTÉNETI  CONORE88ÜS. 

S  e  tulajdonságok  és  jeles  alkotások  daczára  Guizot  még 
sem  nagy  történetíró;  neve  nem  fog  a  GibbonésGrote,aNiebiihr 
és  Rankék  sorában  neveztetni.  Nem  fog  azért,  mert  meg  volt 
tőle  tagadva,  a  történész  elbeszélő,  ábrázoló  képessége,  a  festői 
képzelem,  a  benső  szenvedélyek  drámai  alakító  ereje ;  meg  volt 
tőle  tagadva  a  történebni  művészet  varázsa. 

Miben  áll  e  művészet,  és  mi  értelme  van  egyáltalán,  ha  a 
történelem  művészeti  jelleme,  sőt  lényege  hangoztatik  ?  Meg  fogom 
kisérleni  néhány  határozó  ismérvnek  összegezését,  legalább  jelzé- 
sét, mely  nagyjában  a  választ  tartalmazza. 

Mindenek  előtt  az  intuitióndk  az  a  magasrendű,  finom 
érzéke,  mely  az  alakitó,  sőt  első  sorban  a  kutató  történésznél 
aligha  kisebb  mérvben  működik  közre,  mint  a  művésznél,  vagv 
költőnél.  —  Mert  hiszen  ez  utóbbiakat  is  köti  a  dolgok  realitása ; 
ha  nem  akarnak  a  szertelenbe  kalandozni,  s  a  valódiság  alapjával 
a  belső  értéket  is  elveszteni.  Ez  intuitió  töi'ténelmi  jelentőségéről 
már  fentebb  szóltam. 

De  épen  mert  történetíró  és  művész  egyaránt  a  vaUságmí, 
a  tünemények  tűlhatalmasodó  tömegéből  a  lényegesnek  vissza- 
adását tűzte  feladatául,  mindkettő  az  űjjáalkotásnak  bizonyos 
benső  eredeti  processusára  van  utalva.  Mindkettőnek  ki  kell  keresni 
a  lényegest,  elválasztani  s  elejteni  a  véletlent  és  mellékest  s  a 
perspectivának  egészen  önálló  alaktani  törvényei  szerint  feltün- 
tetni a  tárgyak  ama  lényegszerű  arányait  és  mérveit,  melyek 
nélkül  a  közvetett,  elvont  szemléletben  helyes  perceptió  nem 
képzelhető.  Mert  a  történelem,  ép  úgy  mint  minden  ábrázoló  és 
költészeti  művészet,  nem  nyújthatja  a  nyers  matériát,  a  még  lehellé 
serdűlő  életnek  kézzel  foghatóságát,  —  hanem  csak  ezt  a  közvetett, 
elvont  szemléletet. 

Ezúttal  nem  bocsátkozhatom  azon  sokoldalú  kérdésnek  tag* 
lalatába,  hogy  a  történelmi  mű  sajátképi  formájában,  az  eUV 
adandók  külső  kifejezésében  mi  a  művészi  elemeknek  jelentősége 
és  mily  mértékig  érvényesíthetők  azok. 

Csak  egy  lényeges  közösségi  vonást  kívánok  még  felemlíteni. 
A  történelemnek,  úgy  mint  a  művészetek  minden  fajának  az  a 
feladata  és  legtökéletesebb  alakításaiban  benső  törekvése,  hogy 
az  általánost  a  különösben,  az  egyéniben  kidomborítva  fejezze  ki. 
és  mutassa  be.  S  azért  a  generalizáló,  exact  tudományos  szellem 
terjedése  soha  ki  nem  fogja  ölni  a  történetírás  velejében,  az 
emberi  természet  mélyében  rejlő  azt  a  hajlamot,  hogy  egy  ember- 
nek létét,  valamely  egyént  végzetnek  lefolyását  kiragadván  su 
események  szétterjedő  szövevényéből,  ezen  egyéniben  tüntesse  fe! 
a  mozgató  eszmék  hordozóját,  e^y  személyiségben  a  kor,  a  faj 
typusát.  Innen  a  történelmi  életrajz  formájának  örök  becse. 


TÖRTÉNETI  CONGRE88Ü8.  101 


IV. 


És  mégis  Banké  csaknem  egyedül  áll,  midőn  műveinek 
egyik  helyén  felkiált,  hogy  » énjét  szeretné  eloltani,  csakhogy 
úgy  láthassa  a  dolgokat,  a  mint  történtek.*  A  valódi  történész 
sóvár  csengését  az  objectiv  igazság  után  szebben  s  erösebben  nem 
lehet  kifejezni. 

Ámde  az  a  merő  objectivitás,  ez  a  teljes  elmerülés  az 
eseményekben  nem  az  az  eszmény,  mely  az  utolsó  évszázad  óta 
a  történetirást  áthatja ;  legalább  nem  kizárólag,  egy  magában. 
Félreismerhetetlen  tény,  hogy  a  modern  történetírás  az  események, 
a  művelődési,  politikai,  sőt  hadászati  mozgalmak  kutatásában 
és  előadásában  egy  más  eszme  által  mozgattatik,  melyet  mint 
vezércsillagot  folyton  szemmel  kisér,  s  a  melynek  ismerésével 
öntudatosan  vagy  öntudatlanul,  de  szakadatlanul  méri  az  intéz- 
ményeket, eseményeket,  s  az  emberi  működés  hatásait,  akár 
megfeleljen  ez  az  eljárás  a  történelmi  művészet  ideáljának,  akár 
nem.  S  ez  nem  más,  mint  a  fejlődés  eszméje. 

Tun/ot  volt  az  első,  ki  ez  eszmét,  mint  a  történelem  mozgató 
elvét  határozottan  formulázva  előállította,  és  történetbölcseleti, 
világtörténelmi  vázlattöredékeiben  ^)  kifejteni  is  megkisérlette. 
»Le  génre  humain  —  írja  —  considéré  depuis  son  origine. 
parait  aux  yeux  d'un  philosophe  un  tout  immense,  qui  lui  méme 
a  comme  chaque  individu,  son  enfance  et  ses  progres;«  s  később 
>la  masse  totale  du  génre  humain,  par  des  alternatives  de  calme 
et  d'agitations,  de  biens  et  de  maux,  marche  toujours,  quoique  a 
pas  lents  á  une  perfection  plus  grandé.* 

Egészen  eltekintve  ez  utolsó  száz  évnek  széles  történetböl- 
cseleti irodalmától,  mely  elvontsága  és  kitűnőleg  speculativ 
természete  daczára  sem  volt  egészen  terméketlen,  az  egész  müve- 
lödésförténelmi  irány,  mely  e  század  eleje  óta  oly  jelentékeny 
szerepet  játszik,  az  európai  irodalomban,  első  sorban  ezen  eszme 
mozgató  hatályára  vezethető  vissza.  Es  nem  kell  valami  mélyen 
belehatolni  az  egyes  nemzeti  történetírásokba,  hogy  azokban  is 
észleljük  működése  erős  nyomait. 

Az  ismeretlent  jelző  X.,  a  nagy  kérdőjel  az  egész  mozgalom- 
ban, az,  hogy  miben  áll  voltaképen  ez  a  fejlődés :  mikor  egészséges 
azaz  voltaképeni  evolutió  ;  mikor  beteg,  azaz  sajátképen  bomlás, 
dissolutió  ? 


*)  Két  Discours  pour  Touverture  et  la  Cl«'>ture  des  Sorbonniques 
(1750)  Géographie  et  plán  de  ge'ographie  politique  s  egy  egész,  sorozat 
Plán  de  discours  sur  Thistoire  universelle.  Lásd  Oeuvres  de  Turgot  II.  kötet 
Collection  des  Principaux  Economistes  IV.  Paris.  Gaillaumin.  1844. 


102  TÖRTÉNETI  C0KGRE8SU8. 

E  ponton  nyilvánulnak  azután  a  gyökeres  eltérések. 

Abban  is  megyegyeznek  a  culturtörténészek  mindnyájan,hogy 
e  fejlődési  mozgalmat  azonosítják  a  civiltsatió  emelkedéBéTel :  a 
mi  más-más  néven  körül-belfil  ugyanazt  a  dolgot  jelenti. 

A  kérdés  épen  az,  hogy  mi  az  a  civilisatió  és  miben  rejlik 
emelkedése  ?  S  itt  egész  gondolatvilágok  választják  el  egymástól 
őket,  úgy  mint  a  nemzeti  történetírókat. 

Guizot  szerint  a  civilisatió  lényegileg  két  tényezőn  sarkall : 
a  társadalmi  állapot,  s  az  értelmiségi  állapot  kifejlődésében.  A2 
ember  külső  s  általános  viszonyainak  kifejlődése  az  egyik ;  belső 
és  személyes  természetéé  a  másik :  egy  szóval  a  társaság  és  embe- 
riség tökéletesedése,  e  két  tényezőnek  belső  egységében  és  gyr  rs 
egymásrahatásában.  ^)  Csakhogy  Guizot  szerint  a  civilisatió  álta- 
lános typusát,  alapeszméjét  ajelenkor  semmi  népe  nem  testesítette 
meg  annyira,  mint  a  franczia.  Nemcsak  a  társas  viszonyok 
kellemességében  (agrément),  az  erkölcsök  szelídségében  (U 
douceur  de  nos  moeurs),  abban  a  könnyű  és  pezsdfilő  életben  rejlik 
az,  melyet  a  világ  Francziaországban  inkább  keres,  mint  bárhol : 
hanem  főkép  abban  rejlik,  hogy  a  franczia  történetben  a  nagy 
eseményeket,  forradalmakat  és  haladó  átalakulásokat  mindig 
általános  eszmék,  correspondeáló  doctrinák  kisérték. c  Semmisem 
történt  a  reális  világban,  a  mit  az  értelem  rögtön  meg  ne  ragadott 
volna,  hogy  új  kincseket  merítsen  belőle ;  semmi  az  'értehniség 
területén,  ami  a  reális  világban  visszhangot  nem  talált,  eredmé- 
nyeket nem  szült  volna,  c  Az  értelmi  tevékenység  és  gyakorlati 
képesség  ezen  sajátszerű  összehatásában,  melyet  Guizot  az  összes 
franczia  történelem  minden  nagy  fordulóján,  vagy  osztályaiban 
észlelhetni  vél,  rejlik  ez  a  művelődési  tökély. 

Nem  mertem  volna  e  látszólag  alanyi  nézet  idézésével  a 
t.  hallgatóság  türelmét  igénybe  venni,  ha  kissé  közelebbről 
szemügyre  véve  azt,  nem  ismernők  fel  benne  a  nemzeti  firanczia 
történetírás  uralkodó  szellemét.  Egy  ilyen  kellemes,  fogékony, 
szellemdűs  és  gyakorlati  irányú  társaságnak  alakulása  állittatík 
oda  eszményképül ;  az  értelmi  haladás  s  anyagi  jóllét  uralkodó 
czélzatúl  proclamáltatik.  De  nincsen  szó  sem  a  szabadságról,  sem 
az  egyéni  függetlenségről.  Ez  ideálnak  természetes  háttere  aztín 
egy  erős  központi  államhatalom,  mely  a  közügyeket  intézi,  s  a 
társadalmat  ezen  czéljai  elérésében  gyámkodólag  vezérli:  s  a 
szabadság  helyett  a  társadalmi  egyenlőség.  S  a  franczia  tőrt^et- 
irásnak,  egyes  kivételektől  eltekintve,  hona  múltjának  felfogásá- 
ban, történeti  fejlődésének  ábrázolásában  tényleg  ez  volt  uralkodó 
iránya. 


^)  Histoire  de  la  Civilisatíon  en  Europe.  Paris.  Didicr  1843. 1.  le^oa. 


TÖRTÉNETI  C0NÖKES8ÜS.  103 

Kern  egy  kiváló  szellem  reagált  az  ellen,  és  talán  senkisem 
alaposabban,  mint  előkelő  nyugalma  daczára  Tocqueville.  De  léte- 
zik egy  közvetlen  tiltakozás  ezen  uralkodó  irány  ellen,  a  törté- 
nészi lelkiismeretnek  fellázadása  az  ellen,  mit  történelmi  sophis- 
tikának  itélt  —  mihez  foghatót  erőre,  drámai  erőre,  az  igazság- 
érzet mélységére,  a  kifejezés  megragadó  pathosára  a  történelmi 
és  politikai  világirodalomban  egyhamar  nem  ismerek :  bárha  két- 
ségtelen, hogy  hatalmassága,  mondanám  titánszerűsége  daczára, 
ez  sem  a  mindenoldalú  és  végső  igazság. 

»La  Philosophie  de  Thistoire  de  Francé*  a  czíme,  és  szerzője 
Edgár  Quinet.  Harmincz  év  múlt  a  tanulmány  megjelenése  óta, 
s  az  új  köteteknek  ezrei,  márcsak  volumenjtikkel  és  súlyukkal 
agyonnyomták  ezt  a  szerény  terjedelmű  fűzetkét,  melyben  csak 
a  szellem  és  velősség  kötetekre  vató. 

Két  vezértételében  támadja  meg,  úgyszólván  agyonütni  készül 
a  franczia  történelmi  optimismust.  Az  egyik  *hogy  Francziaor- 
szágban  az  absolut  hatalom  nemzette  a  szabadságot^ ;  a  másik  hogy 
az  emberek  mindig  annak  az  ellenkezőjét  teszik,  amit  tenni  látsza- 
nak. Mely  utóbbinak  az  az  értelme,  hogy  a  franczia  történészek 
ezen  ország  reactionárius  s  önkényuralmi  mozgalmait,  úgymint  a 
községi  szabadság  elkobzását,  a  független  aristokráczia  megtörését, 
a  ligát  s  az  ellenreformatió  felkeléseit,  az  országosrendi  gyülekezet- 
nek, az  états-généraux  megsemmisítését,  egy  szóval  a  VII.  Károly, 
XL  és  XIV.  Lajos  művét,  a  királyi  mindenhatóság  túlhatalraa- 
sodott  alkotmányát,  úgy  tüntetik  fel,  mint  a  melyek  sorban  a 
feudalismust  megtörték,  a  demokratia  útját  egyengették,  a  társa- 
dalmi nivellirozás  által  a  polgári  egyenlőséget  munkálni  segítették, 
s  így  mindnyájan  a  modern  alkotmányosság  és  civilisatiónak  alaku- 
lása irányában  convergáltak.  Quinet  arra  a  szerinte  német  doctri- 
nára  utalva,  hogy  a  galloknak  előbb  a  rómaiak  által  meghódittatniok, 
a  frankok  által  megsemmisítetniök  kellett,  hogy  újjászülettessenek, 
felkiált :  »a  mit  civilisatiónak  nevezünk,  azt  a  szabadság  elvesz- 
tésével fizetjük  meg  —  notre  liberateur,  c'est  nótre  maitre,  a  kényúr 
a  mi  szabaditónk.  Mily  szerencsétlenség,  hogy  Xerxes  nem  győzött 
Salamisnál!   Elvesztettük   az   alkalmat   annak  bebizonyítására,- 
mennyire   érdekükben   állt  az   atheneieknek,   hogy   a  médusok 
prédájául  essenek.«   »Az  a  politikai  babona,  (cetté  superstition 
civile,)  azok  az  illusiók  a  római  birodalom  s  a  császári  korszakról, 
melyeket  a  XII.  századi  olasz  jogászok,  a  toscanai  költők  ébresz- 
tettek, megragadták  volt  a  francziákat.  Legisták,  bírák,  tanácsosok, 
királyi  tisztek  mindnyájan  teijesztik  egy  császári  vagy  ghibellin 
aranykornak  chimeráját.  A  legkisebb  polgárnak  képzelete  a  XIV. 
században  ez  iránt  oly  termékeny  volt,  mint  a  Divina  Comedia 
szerzőjéé.  Elcsábítva  azon  phantom  által,  mely  Dantét  elvakította, 


104  TÖRTÉNETI  C0NQBE88Ü8. 

a  középosztály  a  társadalmi  újjászületés  elvét  a  byzanti  császárság: 
hamvaibaii  kereste.* 

Ebbeu  a  támadásban  az  »isteni  flórenczi«  ellen  Tan  Talami 
danteszerű  erő  és  kalandos  bizarrság.  De  mily  hatalmasan  jellemzi 
az  európai  fejlődésnek  öt  századát !  Ez  a  ghibellin  szellem  uralko- 
dik az  egész  nyugati  continensen,  és  ma  is,  mindinkább  nöTekedO 
szélsőségben  fogva  tart  mindnyájunkat  a  nagy  irtóháborúbac, 
melyet  az  állami  egység  és  hatalomtelj  nevében  minden  szakadár. 
centrifugális  erő  ellen  viselünk  —  oly  gyakran  a  szabadság  rovására. 
Ezt  a  cesaristicus,  vagy  az  önkénynyel  transigáló  szellemet  Fran- 
cziaországra  nézve  Quinet  visszavezeti  a  társadalmi  életnek  *egé- 
szen  hamis  és  anyagelvi  conceptiójára.  A  szabadságot  mellékes- 
nek, mintegy  luxusnak  képzeljük.  Előbb  az  egységet,  a  központo- 
sítást, a  hatalmat ! . . . .  Mintha  a  szabadság  nem  lenne  a  népek 
lelke,  a  fának  életnedve !«  —  »Civilisati6nak  nevezzük  mi  — 
mondja  más  helyütt  —  a  puszta  materiális  rendet ;  a  mi  azt 
jelenti,  hogy  társadalmunk  problémája,  úgy  miként  mi  azt  a  múlt- 
ban észleljük,  ebben  állana :  szolgaságba  merülni,  hogy  meggaz- 
dagodjunk, —  s'asservir  pour  s'enrichir.« 

De  nem  folytatom  tovább.  Czélom  volt  kimutntni,  hogy 
amit  egy  európai  vezérnemzet  elmélkedői  az  emberi  haladás,  a 
történeti  fejlődés  eszményéül  kitűznek,  azt  törékeny  bálványnak 
bélyegezik  a  nemzet  erkölcsi  meggyőződésének  más  hivatott 
közegei,  és  mi  kételkedve  tova  megyünk. 

Avagy  talán  Buckle  mondta  meg  a  rejtély  oldó  végszavát? 
0  ellene  Quinetnek  nem  lehetett  kifogása.  Buckle  is  keresvér. 
a  fejlődés,  a  civilisatió  ^általános  typusát  és  alapelvét,*  egy 
nemzetet  talál,  mely  szerinte  aránylag  leginkább  megközelítette 
a  tökéletes  mintát  —  s  ez  az  angd.  Mert  Európa  minden  országai 
közül  » Anglia  az,  melyben  a  történet  leghosszabb  koi^szakáu 
keresztül  a  kormány  legsemlegesebb  (quiescent),  a  nép  legtevé- 
kenyebb volt: hol  mindenki  megmondhatta,  amit  gondolt,  és  tehette, 
amit  akart,  hol  kevéssé  ösmerték  a  vallási  üldözést,  s  az  emberi 
elme  ment  volt  azon  korlátoktól,  melyeknek  máshol  alávette- 
tett; hol  az  egyház  és  állam  ellenőrizése  nem  avatkozott  t 
religiók  képződésébe  és  hanyatlásába :  hol  az  a  tolakodó  doctrína. 
melyet  Protectiónak,  gazdasági  védrendszemek  neveznek,  először 
támadtatott  meg  s  egyedül  leromboltatott:  egy  szóval  hol  a 
nemzet  haladását  legkevésbé  zavarta  meg  az  elöjogosúlt  osz- 
tályok hatalma,  egyes  felekezetek  befolyása,  vagy  önkényuralkodöfc 
erőszaka.  ^) 

E  helyütt  nem  bocsátkozhatunk  annak  taglalatába,  vájjon  a 

1)  Hi6t.  of  Civil.  Tauchnitz  editioa  I.  215  <Í8  köv.  I. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8.  105 

történeti  Angliának  valósága  csakugyan  megfelel-e  ezen  eszményi 
képnek  ?  Annyi  azonban  tény,  hogy  ez  maga  az  angol  nemzeti 
ideál  s  az  újkori  nagy  angol  történészeknek  világnézlete.  Macaulay 
müve,  ez  a  legnagyszerűbb  whig-pártirat,  nem-e  ezen  szellem 
érvényesülésének  van  e  szánva  ?  A  második  forradalomnak  s  az 
orániai  Vilmos  szívós  actiójának,  a  mint  a  Macaulay  ecsetének 
dicsőítő  színeiben  átszellemülnek,  nem  ez-é  a  lelke  ? 

Es  maga  Groley  ki  történelmi  mélységre,  alaposságra,  s  a 
kutatás  tudományosságára  oly  magasan  felette  áll  Macaulaynak, 
az  athenei  democracziát,  a  görög  élet  mesteri  és  mindenoldalú 
rajzának  központjául,  mintegy  ez  életnek  legfőbb  emanatiójáúl 
állítván  oda,  talán  Thukydides  szellemében  gondolkozott,  és 
nem-e  inkább  azon  angol  radikalismus  eszményképeitől  áthatottan, 
melynek  ö  maga  volt  legelőkelőbb  alakja?. . . . 

Csakhogy  napjaink  klassikai  történetkritikája  veszélyesen 
kezdi  feszegetni  a  kérdést,  vájjon  a  mit  athaenei  demokratiának 
neveznek,  valóban  demokratia  volt-e  s  a  maga  vérségi,  gentilis 
szükkeblűségében  csakugyan  az  a  fejlődési  tökély-e,  melyet  Grote 
benne  látott?  S  a  History  ofEngland  valamelyik  utolsó  kötetében 
eldugva,  két  sorban,  foglaltatik  a  bevallás,  hogy  az  a  dicső  whig- 
uralom,  a  melynek  vezérlő  mágnás  és  gentry  családjaira  kétség- 
telenfii reáillik  a  Buckle  jellemzése,  miszerint  »kiki  mondhatta, 
amit  gondolt  és  tett,  amit  akart «  —  ez  a  szabadságszerető  whig 
uralom  tette  oly  végtelen  nyomorulttá  Irlandot,  s  az  ir  nemzetet. 
A    nemzeti    szakadozottság,   az   állami  ziláltság,  a   poli- 
tikai és  társadalmi   kiskorúság    nyomorúságai  daczára  a  mmet 
tudományosság  azzal   a   szerénységgel,   mely  mindenkor  jelle- 
mezte, magától  értetődőnek  találja,  hogy  azt,  a  mit  keresztyén 
civilísatiónak  nevezünk,a  társas  fejlődésnek  virága —  az  a  >germán 
népek «  mftve.  Azzal,  hogy  a  modem  európai  államok  kifejlődése 
óta,  sőt  már  jóval  előbb,  ez  a  »germán«  mily  ruganyos,  kevéssé 
íixirozható  fogalom,  ők  keveset  törődnek.  Körfilbelűl  a  század 
negyvenes  éveiig,  a  szellemi  mozgalmak  értékét  proclamálták  a  tör- 
téneti fejlődés  magaslatának  fokmérőjéül,  s  a  reformatiót  a  tör- 
ténet központjául. 

Még  pedig  nem  csak  Hegel  s  a  többi  bölcselkedők ;  hanem 
még  egy  olyan  férfias  szellem  és  gyakorlati  történész  is,  mint 
Gervinus,  kiben  erős  érzék  pezsgett  a  való  élet  iránt,  azt  képes 
állítani,  hogy  egyedül  a  görögök,  olaszok  és  németek  producáltak 
valódi  nagy  történetírókat,  mert  e  népeknek  nem  volt  soha  szoros 
politikai  alakulása  (eine  strenge  politische  Ausbildung)  s  a 
helyett  a  »tiszta  emberit*  fejlesztették  ki;  csak  ők  voltak  a  tudo- 
mány és  művészet  voltaképi  őrei  és  ápolói.  *) 

1)  Gnindzügc  dcr  Historik,  Lipcse,  1837.,  73.  1. 


106  TÖRTÉNETI  C0NGRE88US. 

Be  ha  valahol,  úgy  e  körben  ismeretes,  hogy  körülbelül 
egy  félszázad  óta  a  német  történetírás,  úgy  nemzeti  mint  idegen 
tárgyú  alakításaiban,  épen  azt  az  eszmét  kezdte  kidomborítani 
nemzeti  eszményefii,  sőt  közemberi  czélpontúl  oda  állítani,  amit 
Gerrinus  »eine8trenge  politische  Ausbildungc-nak  nevezett  Nem 
a  Grote  és  Quinet,  a  Macaulay  és  Buckle  szabadsági  eszményeit, 
polgári  önkormányzó  tevékenységét  szabad  ez  alatt  értenünk.  A 
nemzeti  egység  a  katonai  erő  impozáns  kifejtése  alapján ;  egy  nagy 
állam,  melyben  a  nemzeti  czélok  egy  vasszilárd  keretben  össze- 
foglaltassanak;  egy  öntudatos  kormányhatalom  a  társadalmi 
szervezet  csúcsán:  ez  az  a  »strenge  politische  Ausbildung«,  mely 
a  mai  Németországnak  egyetemes,  ércztalapzatú  világnézletévé 
forrva  ki  magát,  szánó  mosolylyal  néz  le  a  Herderek  és  Gerri- 
nusok  » tiszta  emberi*  kifejlődésére. 

Csak  az  áttekintés  teljessége  kedvéért  említem  fel  a  Gioberti 
müvét  >Frimato  morale  e  civile  degli  Italiani«,  mely  az  olasz 
nemzeti  genius  felsőbbségi  igényeit  jelentette  be ;  nem  oly  siker- 
telenül és  jogosulatlanul,  mint  azt  az  újkori  Olaszországot  méltat- 
lanul kicsinylő  közhiedelem  feltenni  hajlandó. 

Világos  tehát,  hogy  a  mi  a  történetirodalom  terén  a  világ- 
nézlet  igényével  lép  fel,az  nem  egyéb,  mint  a  nagy  cultumépek 
nemzeti  fejlődésének  és  szellemének  uralkodó  iránya.  Az  igazság- 
nak egy-egy  oldala,  mintegy  töredéke  mindegyik  ;  de  egiok  sem 
az  igazság. 

Azonban  sem  élő  nemzetnek,  sem  a  történelemnek  erkölcsi 
öntudata  nem  nyugodhatik  belé  skeptikus  közönynyel  a  meró 
viszonylagosság  ezen  felismerésében.  A  magyar  teheti  leg- 
kevésbé, hogy  mint  Pilátus  kezeit  mosván,  kétkedően  kérdje :  hol 
van  az  igazság  ?  Mert  a  nagy  világ  s  irodalma  a  legújabb  időkig 
felette  hajlandó  volt  a  magyar  nemzetet  magát  is  csak  ily  relatív 
kategóriának  tekinteni,  mely  ellen  a  maga  alárendeltségébeu 
egy  általánosabb,  magasabb  egésznek  czéljai  alatt,  szabad  volt 
minden,  nem  volt  bün  semmi. 

A  modern  bölcsészetnek,  különösen  a  történetbölcseletnek 
egyik  örökhír ü  szelleme,  Giambattista  Vico^  a  »Principii  di  una 
Scienza  Nuova«  szerzője,  férfikorának  két  esztendejét  arra  száatA« 
hogy  annak  a  Caraffának^  ki  a  magyar  történetnek  irtózata,  életét 
és  viselt  dolgait,  egy  magasabb  történelmi  pretensiókkal  fell^ 
munkában  dicsőítse.  Ezen  munka  czéljából  olvasta  a  Grotius  >De 
jure  belli  ac  pacis «  korszakot  alkotó  tractatusát  s  ezalatt  tísztáxta 
elméjében  társadalom-  és  történetbölcseleti  rendszerének  vezéresz- 
méit. Ezer  arany  volt  a  díj,melyet  atábomagy  unokaöcscse,  Adorján 
a  >De  rebus  gestis  A.  Caraphei«-ért*)  fizetett  —  a  mi  úgy  látwik 

^)  Libri  Quatuor;  Keapol.  1719. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88US.  107 

megrendelési  díj  volt.  Hanem  Gravina,  korának  legnevezetesebb 
olasz  jogtudósa,  e  mfi  feletti  lelkesedésében  tisztelte  meg  barát- 
ságával a  szeréoy  állású  rhetorikai  tanárt  és  XI.  Kelemen  pápa, 
az  irodalmi  dolgok  kitűnő  birálója  ^halhatatlan  históriánakc 
mondta  azt. 

Ez  olaszoknak  volt-e  Carafiára  nézve  igazuk^  vagy  a  magyar 
történelemnek,  avagy  tán  mindkettőnek,  s  így  egyiknek  sem  ? 

Nemzeti  öntudatunk  sohasam  fog  ily  ruganyos  határozatlan- 
ságba belé  nyugodni. 

Azt  állitám,  hogy  a  fentebb  ismertetett  rendszerek  mind- 
egyikében az  igazságnak  egy-egy  eleme  foglaltatik. 

Ha  ezen  elemeket  az  általánosító  képletek  burkolatából 
kifejtjük,  azt  fogjuk  tapasztalni,  hogy  mindegyik  külön  a  müveit 
nemzetiét  és  államrendszer  kifejlődésének  egy-egy  positiv  alkotó 
tényezője.  Az  élesen  körvonalozott  államnak  alakulása ;  a  souve- 
rén  egységes  nemzetek  képződése ;  a  polgári  egyenlőség  s  a  külön 
szakadt  társadalmi  osztályok  egybeolvadása  vagy  közeledése  egy 
társas  szervezetben,  mely  a  szellemi  művelődés  és  anyagi  boldo- 
gulás feltételeit  széles  népi  kiterjedésben  nyújtja ;  a  szabadság  s 
egyéni  függetlenség  képessége,  biztosítása  a  nemzeti  önrendelke- 
zés s  önkormányzat  gyakorlata  alapján ;  végre  az  egyes  nemzet- 
nek viszonylata  az  összes  népcsaládot  mozgató  szellemi  áramla- 
tokhoz :  ezek  megannyian  nem  a  subjectiv  speculátiónak  elvont 
árnyképei ;  hanem  hosszas  történeti  processusokon  végig  küz- 
ködö  életteljes  erők  —  s  érvényesülésük  váltakozó  mérvei  szerint 
minden  civilisált  nemzet  történetének,  fejlődésének  is  mérvei, 
határozói.  S'e  criteriumokat  belé  kell  vinni  a  történetek  kutatá- 
sába ;  a  hazai  történelembe  is. 

Mert  a  történetet  kérdezni  kell,  hogy  választ  nyerjünk  tőle. 
Le  kell  szállni  mélyébe ;  de  a  döntő  kérdéseket  forgatván  elménk- 
ben, hogy  válaszát  megértsük.  E  nélkül  minden  anyaggyűjtésünk 
holt  anyag  fog  maradni ;  a  múlt  kryptája  lesz,  mit  őrizni  fogunk. 

Pedig  mi  bizonyára  mindnyájan  a  költővel  tartunk, 

éneked  élned  kell  óh  hon !« 

Élni,  nemcsak  a  jelen  elröppenő  órájában,  hanem  a  nemzeti 
lét  folytonosságában  —  a  jövőre  készülve,  a  múltból  okulva.  A  múlt- 
ból egy  képet  elővarázsolni,  melyben  a  nemzet  saját  lényének 
hü  mássát  ^)  ösmerhesse  fel :  ehhen  rejlik  ama  sűrűn  hangoztatott, 
de  ritkán   megértett   szónak   a  jelentősége,  hogy  a  történelem, 

magistra  vitae,  az  élet  mestere. 

■  , 

^)  »Da8  Bild  seiner  selbstc,  mint  Droysen  nevezi. 

Lámczy  Gyula. 


A  TÖRTÉNETI  C0NGRE8SUS  II.  OSZTÁLYÁNAK 

t?  L  É  S  K. 

Szász  Károly  Elnöki  Megnyití  Beszéde, 

Ha  végignézek  az  önök  sorain,  Uraim,  csodálkozva  kérde- 
zem magamtól,  hogy'  jövök  én  ide,  a  történetbúvárok  és  történet- 
írók közé,  mit  keresek  én  itt,  Saul  a  próféták  között,  a  szak- 
emberek e  társaságában,  a  kik  közt  még  csak  műkedvelő  ^em 
vagyok  —  s  épen  az  elnöki  széken,  annyiak  előtt,  a  kik  oly  aoh: 
munkálkodtak  és  annyi  dicsőséget  arattak,  én  —  a  ki  e  téwi 
semmit  sem  tettem  ? 

Mivel  azonban  a  megtiszteltetést  tisztelettel  kell  fogadni  — 
s  minél  kevesebb  az  érdemünk  rá,  annál  inkább  —  s  mitel  u 
bizalom  mindig  kötelez,  engedjék  meg,  hogy  —  ámbár  félek,  hogy 
a  reám  ruházott  tisztnek  sehogy  sem  felelhetek  meg  —  azt  min: 
kötelességet  mégis  elfogadjam  és  pedig  ellentartás  uélkfil.  mint  x 
kötelességgel  szemben  mindig  szoktam  s  már  megszoktam  tenni. 

Engedjék  meg  mégis,  legalább  választásuk  igazolására^b^ 
némi  összekötő  kapcsot  keressek  Önök  és  magam  között  Ooők. 
uraim,  történetnyomozók  és  történetírók,  az  igazat  keresik,  kutat- 
ják ;  az  igaz  mindig  szép,  magában  hordja  szépségét.  Az  ön<>k 
dolga :  megtalálni  az  igazat,  nem  tekintve,  szép-e  ?  A  költők  és  \ 
művészek  dolga,  megtalálni  benne  a  szépet,  mely  mindig  benm 
van,  ha  elrejtve  is.  En,  habár  igen  korlátolt  tehetséggel,  a  szépet 
kerestem  egész  életemben,  de  megtanultam,  hogy  az  csak  az  igaz- 
ban található;  a  természetben,  a  történetben,  az  emberi  lélek  moz- 
zanataiban —  csak  a  mi  igaz,  az  szép ;  s  a  mfi vészét,  mely  a  szépnek 
a  kifejezője,  s  épen  azért  eszményi  irányú,  czélját  csak  akk"' 
érheti  el,  ha  igaz  marad. 

S  mi  igazabb,  mint  a  történelem  ?  Mi  lehetne  annál  tog^-^ 
gazdagabb  forrása  a  szépnek  is,  mi  nyújthatna  bővebb  anyagot  \ 
művészi  feldolgozásra  ? 

Valamennyi  művészet  megtalálja  gazdag  aratását  a  tort^ 
nelemben  s  mindenik  ki  is  veszi  —  előszeretettel  veszi  ki  —  bel6l» 
a  maga  részét. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE68U8.  109 

A  szobrász  és  a  festőművész  a  történelemből  veszi  leg- 
luaradandóbb  alakjait  s  leghatásosabb  ábrázolásait.  A.  költészet 
évezredek  óta  táplálkozik  a  történelemből,  nem  vetve  meg  annak 
anyját,  a  mondát  sem,  mely,  a  mellett,  hogy  anyja  a  történetírás- 
nak, leánya  egyszersmind  a  történetnek  magának  s  elválhatatlanűl 
szorosan  yan  összekötve  vele,  nemcsak  a  hajdankorban,  a  mikor 
egyek  voltak,  de  még  napjainkban  is.  Nemcsak  a  Homér  hősei  a 
monda  fiai,  századunk  hőse,  a  nagy  Napóleon  körül  is  ép  úgy 
mondakör  képződött  —  s  a  kik  vele  vagy  ellene  harczoltak,  a 
mennyi  tényt,  annyi  —  szintoly  őszintén  hitt  mesét  is  —  tudtak 
felőle.  S  vájjon  a  mondák  tényei  kevésbbé  igazak-e,  mint  a  tör- 
téneleméi ?  Kevesebb  okmány  támogatja-e  azokat,  mint  ezeket  ? 
Schliemann  nem  hozott-e  világra  több  bizonyítékot  a  Homér 
barczai  színhelyéről,  mint  a  mennyi  a  katalauni,  vagy  akár  a 
Waterlooi  csataterekről  napfényre  került  ?  Shakespeare  az  angol 
történet  egy  nevezetes  korszakát  egész  sor  drámában  dolgozta  fel ; 
korunkban  Ebers  az  aegyptologia  eredményeit  regényekben  nép- 
szerűsíti, míg  Scott  Walter  az  angol.  Kemény  Zsigmond  a  magyar 
történet  korszakaiba  életet  lehelt,  melyre  az  igazság  fényes  napja 
süt  8  a  képzelet,  vagy  a  monda  árnyai  csak  arra  valók,  hogy  az 
igaz  alakokat  annál  jobban  kidomborítsák. 

Végre  az  építészet,  különböző  styljeivel,  nem  a  történelmi 
szellemből  táplálkozik-e  ?  A  dór  és  jón  oszlopok  és  a  korinthi 
oszlopfejek,  a  középkor  gót  csúcsívei,  setét,  tömör  kőfalai,  a  re- 
naissance  derült  arczú,  nyílt  homlokzatai,  a  bizánczí  kupolák  és 
a  mór  arabeszkek :  nem  a  történelmi  korszakok  kövületei-e  ?  Sőt, 
ki  hinné,  még  a  legröppenőbb  művészet  is,  mely  csak  a  jelen  pil- 
lanatnyi hullámain  látszik  ringatózni :  még  a  zene  sem  idegen  a 
történelemtől.  A  Rákóczy-indúló  s  a  Marseillaise  dallama :  egy- 
egy  soha  el  nem  mosódó  lap  a  történelemből,  kiszakítva  környe- 
zetéből, meg  sem  érthető. 

Most  már  az  önök  dolga  lesz,  Uraim,  s  különösen  az  önöké, 
előadó  urak,  —  kik  közül  egyiket,  s  épen  azt,  ki  a  művészet  kér- 
déseivel foglalkozott  volna,  közbejött  körülmények  miatt  —  fáj- 
dalom !  —  nélkülöznünk  kell,  —  az  igaz  és  a  szép,  a  történelem 
és  a  művészet  összefüggését  •  s  ez  összefüggés  törvényeit  keresni. 
Én  e  munkához  igen  kevéssel  járulhatok  s  önök  azt  kétségkívül 
jobban  is  elvégzik  nálam  nélkül ;  mindamellett  engedjék  meg,  hogy 
néhány  futólagos  eszmét,  vagy  inkább  csak  észrevételt,  én  is  közöl- 
hessek önökkel,  nem  útbaigazításul,  hanem  inkább,  hogy  ha  téve- 
désen alapúinak,  helyreigazítást  nyerhessenek  még  idejekorán. 

A  történelem  bő,  bár  nem  mindig  egyenlő  becsű,  anyagot 
szolgáltat  a  művészetnek,  nemcsak  nagy  körvonalaiban,  hanem  — 
s  még  inkább,  apró  részleteiben.   A  szobrász  nem  nélkülözheti  a 


1  I  0  TÖRTÉNETI  CONORE8SU3. 

testalkat  idomait  és  az  arczjelleg  kifejezéseit,  a  mindenkori  izlés 
s  a  »szép  fogalmat  kinyomatát;  a  festő  nem  nélkülözheti  az  arcz- 
Yonásokat,  a  ruházat  formáit  és  színeit,  a  bútorok  és  házi  eszközök 
alakjait,  a  tájak  képét,  a  történeti  jelenetek  csoportozatait  — 
egyszóval  a  külsőségeket.  Mindezekre  a  költőnek  is  szüks^e  Tan, 
ha  híven  akarja  visszatükröztetni  a  kor  képét  s  a  történet  szin- 
terét és  légkörét.  Azért  a  történelem  ama  segédtudománya,  a 
melyet  régiségtannak  neveznek,  a  legbecsesebb  adalékokat  nyújtja 
az  összes  művészeteknek. 

De  puszta  kelmeiségbe  tévedne  a  művészet,  ha  ezekkel  a 
külsőségekkel,  bármily  fontosak  legyenek  is  különben,  megeléged- 
nék. Épen  mint  a  leíró  költészet,  ha  a  természeti  tárgyakról  és 
jelenségekről,  vagy  egy  táj  részleteiről  puszta  leltárt  adna  — 
lehetne  hü  s  igaz,  de  nem  szép  —  úgy  a  magát  történetinek  nevezó 
művészet  is  csak  felületén  maradna  feladatának  a  hasonló  eU 
járással. 

A  történelem  szellemét  kell  eltalálnia,  hogy  magasabb  ér- 
telemben igaz  legyen  s  egyszersmind  szép  művet  is  alkothasson. 

Es  mi  a  történet  szelleme  ?  Sokból  áll  elmondani,  mi  minden 
foglaltatik  abban.  Nemcsak  az  eszmék,  melyek  bizonyos  korszakok- 
ban, bizonyos  nemzeteket  s  általok  a  világot  kormányozzák  s  az 
emberiséget,  vagy  annak  egy  nevezetes  részét  vezették,  nemcsak 
az  intézmények,  melyekben  a  népek  és  korszakok  szelleme  érré 
nyesűl  s  mintegy  megtestesül  —  hanem  az  egész  élet,  a  mehet 
ez  eszmék  áthatottak  s  bélyegöket  reá  nyomták  mindenre,  a 
mi  ahhoz  tartozott  vagy  annak  egy,  bármi  csekély  és  mellékes 
elemét  s  alkatrészét  tette.  Igen,  még  a  külsőségek  is,  a  bAz. 
a  ruházat,  az  eszközök  és  műszerek,  a  fegyverek,  edények, 
szövetek,  iparczikkek  stb.,  —  melyek  épen  ez  által  nyerték  fontos- 
ságukat ;  s  a  mi  rajtok  kifejezésre  jut,  az  ízlés,  maga  a  művészet, 
mely  így  a  történelem  alkatrészévé  válik ;  továbbá  a  tudomány  é? 
ismeretek  összege,  mely  annak  a  kornak  rendelkezésére  állott  s 
melynek  összegéből  annak  világnézlete  alakúit ;  s  a  mi  viszont 
ennek  leglényegesebb  eleme :  a  hit,  az  istenfogalom  s  isten-nézlet 
és  a  mi  ezzel  a  legszorosabban  összefügg :  az  erkölcsök  és  a  szo- 
kások. Es  íme  itt  vagyunk  az  embernél,  a  belső  embernél :  a  tör- 
ténelemnek úgy  mint  a  művészetnek,  kiváltképen  a  költészetnek 
e  közös  fő-,  ne  mondjam,  egyedüli  tárgyánál. 

A  történelem  inkább  az  emberrel  átalán,  vagy  az  emberi- 
séggel, foglalkozik,  kevésbé  az  egyénnel;  ellenben  a  művészet, 
kivált  a  költészet,  inkább  az  egyénnel.  Ámbár  egyik  sem  kizáró- 
lagosan ;  határaik  egymásba  érnek ;  az  emberiség,  a  népek  s  nem- 
zetek, egyénekből  állnak  s  néha  egy  egész  nép  egy  egyénben  össz- 
pontosul, a  ki  nemzetére  rányomja  a  maga  bélyegét,  korának  élén 


TÖRTÉNETI  C0KGRE88ÜS.  111 

áll  s  alakítja  vagy  alakítani  látszik  —  a  történelmet.  Viszont  az 
egyénben  mindig  az  átalános  ember,  az  emberiség  nyilatkozik,  a 
melytől  meg  nem  válhat,  a  melyet  le  nem  rázhat  magáról,  akár- 
milyen hatalmas  legyen  is  benne  a  saját  egyénisége. 

S  így  a  történelem,  mely  az  emberek  külső  és  belső  küzdel- 
meit, az  államok  alakulásait,  a  nemzetek  törekvéseit  és  diadalait 
vagy  bukásait  s  végre  az  emberiség  haladásának  menetét  —  mely 
ha  olykor  visszaesést  mutat  is,  mégis  mindig  haladás  —  és  fázisait 
rajzolja :  utoljára  az  egyénekben  keresi  s  találja  meg  a  törté- 
nelem mozgató  rugóit,  $  így  tanulmánya  vég-elemzésben  jellemrajz. 
S  egyéb-e  a  művészet  czélja  is  ?  —  melynek  müveiről  ha  lefejtjük 
a  kosztüm  tarka  színeit,  a  bíbor  puhaságát  s  a  fátyol  lengeségét, 
vagy  az  ég  kékjét,  az  erdő  s  mező  zöldjét,  a  falak  márvány-hul- 
lámait, nem  az  marad-e  magvúl,  lényegül,  az  egy  igazi  tárgyúl  — 
az  ember,  a  jellem  ?  De  viszont,  az  embert  s  benne  az  egyént 
festve,  a  művészet  sem  nélkülözheti  a  környezetet,  az  átalánost  és 
egyetemest,  az  egészet.  Mert  a  jellem  alakulására  nem  hat-e  dön- 
töleg  a  külvilág,  a  társadalom,  a  nemzetiség,  a  kor,  az  eszmék,  a 
hit,  az  erkölcsök,  egyszóval  mindaz,  a  mit  együtt  véve  életnek, 
vagy  ha  úgy  tetszik,  történelemnek  nevezünk  ? 

így  hát  a  történelemnek  és  a  művészetnek  közös  tárgyuk 
levén :  a  történelem,  mikor  magának  gyűjti  az  anyagot,  tulajdon- 
kép a  művészetnek  is  gyűjti  azt ;  s  ezért  a  művészet  kétségkívül 
nagy  hálára  van  kötelezve  a  történelem  iránt,  vagy  is  az  anyag- 
gyűjtők,  a  kutatók,  az  oknyomozók  tiszteletreméltó  csoportja 
iránt,  a  kik  levéltárak  porából,  pinczék  és  padlások  dohos  legéből, 
ládák  fenekéről,  lomtárak  összekötött  nyalábjaiból  szedik  össze, 
válogatják  és  rendezik  a  múlt  írott  tanúbizonyságait,  vagy  ásáso- 
kat rendeznek  a  rég  elfeledt  temetkező  helyeken,  a  düledezett 
Tárak,  a  földszínéről  eltűnt  városok  és  beomlott  pinczék  romia- 
dékai között,  hogy  a  mi  emberre  és  ember  munkájára  emlékeztet, 
ismét  napvilágra  hozzák,  —  mert  a  száz  és  ezer  évek  lávája  nem 
csak  ex^y  Pompejit  és  Herkulanumot  temetett  be,  mint  a  Vézuvé 
s  nem  csak  az  egyptomi  gúlák  és  a  Mésa  moáb  király  oszlopa 
meg  az  asszyr  kőfalak  romjai  vannak  tele  hieroglyfekkel  és  ékírá- 
sokkal,  hanem  minden  fal  és  minden  düledék  még  megfejtetlen 
titkokat  visel  homlokán. 

A  művészet  azonban  nem  marad  háládatlan  adósa  a  törté- 
nelemnek, a  ki  vissza  ne  fizetné,  a  mivel  tartozik.  A  míg  a  his- 
tória csak  anyaggyűjtés,  kutatás  és  nyomozás,  addig  a  művészet 
csak  vehet  tőle,  nem  adhat  neki  viszonzásul  semmit.  Annál  töb- 
bet, mikor  a  história  alatt  a  történetírást  kell  már  érteni.  Most  a 
művészet  alkotó  szelleme  bőven  visszafizeti  tudós  nővérének,  a 
mit  tőle  kapott.  Mert  Klio  is  a  múzsák  közé  tartozik  s  nem  lehet 


1  12  TÖRTÉNETI  C0NGR£8Sas. 

el  a  többi  múzsák  társasága  nélkül,  söt  csak  köztök  érezlieti  jól 
magát ;  s  ámbár  talán  a  legokosabb  közöttök,  még  is  sokat  kell 
tanulnia  bugáitól. 

Ha  a  történelmi  anyag  kész  s  kellőleg  rendezett  halmazok- 
ban áll  előtte :  akkor  a  történetírónak  költővé  kell  Tálnia,  a  ki  az 
eniberi  szív  rejtelmeit  kutatja,  a  szenvedélyeket  az  idegszálak 
végső  megoszlásáig  kiséri  s  a  jellem  boucztanában  jártas :  költővé, 
a  ki  a  lélektan  szigorú  követelményei  szerint  alkotja  meg  a  maga 
elbeszélését,  s  a  hol  az  okok  és  a  következmények,  a  rugók  és  a 
tettek  közt  hézagokat  talál  —  melyekről  »nem  szól  az  írássc 
melyeket  az  okmányok  be  nem  töltenek,  ő  az  ember  lélektanától 
saját  következtetései  utján,  sőt  —  ne  titkoljuk  —  alkotó  képze- 
lete segélyével  is  —  fogja  kipótolni,  a  mi  hiányzik  s  betölteni,  a 
hol  hézag  van.  Későbbi  felfedezések,  rejtőzött  s  feltalált  okmá- 
nyok, hányszor  igazat  adtak  a  töi-ténetírás  ily  jósainak ;  költóL 
igazi  költök,  hányszor  jobban  eltalálták  az  események  rugóit  :í 
szenvedélyek  oktanát,  vagy  a  kor  színezetét,  a  csupa  historiku- 
soknál, a  kik  azért  nem  lehettek  jó  történetírók,  mert  csak  azok 
voltak.  S  váljék  szónokká,  a  ki  meggyőz,  rábeszél,  megindít  vagj 
megráz,  s  odahajlít  a  hová  akar,  a  hová  kell. 

Sőt  többet  mondok ;  ha  a  történetíró  nemcsak  minden  izé- 
ben igaz,  hanem  egyszersmind  eleven  képet  is  akar  adni  nekem 
valamely  korról,  vagy  valamely  eseményről,  akkor  változzék  kezé- 
ben ecsetté  a  toll,  hogy  színezzen  mindent,  s  a  dolgok  külsejét  is 
mint  a  belsőnek  a  keretét,  élőmbe  tüntesse ;  hogy  mintegy  tarb 
vászon  gördüljön  elém  könyvének  lapja,  a  melyen  tájak  égkékje, 
sziklás  vidék,  tenger  tükre,  sík  harczmező,  paloták  dísztermei, 
hálószobák  félhomályú  belseje,  börtönök  penészes  odva,  összerop- 
panó gályák,  a  fórum  hullámzó  moraja  s  a  tárpéji  szirt  szédítik 
meredekje  váltakozzanak ;  s  a  jelmezek  alatt,  a  szinlő  csoporto- 
zatokban,  a  hideg  vagy  gúnyos,  mosolygó  vagy  haragos  arczok 
álarczai  mögött,  emberi  szív  dobogjon,  emberi  vér  lüktessen, 
emberi  szenvedélyek  dulakodjanak.  S  változzék  vésővé  kezében  a 
toll,  hogy  kidomborúljanak  az  alakok,  és  mozdulatlanul  feszült' 
lábaik  alatt  is  dobogni  érezzük  a  földet ;  lebbenjen  a  tóga.  ba 
kőből  van  is  s  bődüljön  meg  a  néma  szenvedély,  mint  a  kökigyók 
szorítása  alatt  a  márvány  Laokoónban.  S  legyen  a  történet-íro: 
építő  mesterré,  mert  semmi  tudományra  nincs  olyan  nagy  szük- 
sége, mint  a  helyes  beosztásra  és  jó  berendezésre,  mindenekfölött 
pedig  a  világos  és  messzelátó  perspektivára ! 

Melyik  művészet  az,  a  melynek  törvényei  alkalmazást  ne 
nyernének  a  történet-írásban  ?  A  zene  sem  marad  el,  az  összhang 
e  kecses  szolgálója,  még  a  mimika  sem,  mely  olyan  szükséges  az 
alakok  s  kivált  az  emberi  arcz  megelevenítésére.  így  a  történe- 


TÖRTÉNETI  C0KQHK88ÜS.  113 

lem,  a  mivel  a  művészeteknek  szolgált  anyagban,  busásan  vissza- 
kaphatja tőlök  az  alkotás  törvényeiben. 

S  mi  következik  ebből,  Uraim  ?  Egyszerűen  az,  hogy  élje- 
nek jó  barátságban  egymással  s  becsüljék  meg  egymást  kölcsönö- 
sen. Mindenek  fölött  pedig  tartózkodjanak  attól,  nehogy  vala- 
melyik a  maga  elsőségében  elbizakodva,  kicsinylje  vagy  épen 
lenézze  a  másikat.  A  történetírás  ne  mondja :  En  csupa  megros- 
tált igazságot,  a  kutatás  és  oknyomozás  tégelyeiben  hétszer  meg- 
tisztított aranyat  árulok,  mit  nekem  a  képzelgő,  levegőben  járó, 
hazudozó  és  mesélő  költészet,  a  szemet  legeltető  képírás,  a  fülbe- 
mászó zene,  a  léha  tánczok  ?  —  De  a  költészet  se  mondja,  se 
egyik  művészet :  —  Mi  vagyunk  csak  az  ég  leányai,  mi  tartjuk 
kezünkben  az  emberek  szivét,  mi  forraljuk  fel  a  vért,  mi  fakaszt- 
juk a  könyeket,  mi  ringatunk  édes  mámorba,  mi  kóstoltatunk 
földfeletti  gyönyöröket,  melyek  a  halhatatlanok  társává  teszik  a 
halandót,  a  kit  mi  —  egyedül  mi  tudunk  halhatatlanná  tenni ! 

Nem,  egyik  se  mondja  ezt ;  nem  csak  azért,  mert  ez  szere- 
tetlen beszéd  volna,  hanem  azért  se,  mert  nem  is  volna  igaz.  Sőt 
ellenkezőleg,  mindenik  tartsa  büszkeségének,  hogy  adhat  valamit 
a  másiknak  s  kérhet  tőle  valamit;  és  keresse  büszkesége,  leg- 
főbb érdeme  jogczímét  épen  a  másikánál. 

A  művészet  szóljon  így :  En  történetírás  vagyok,  az  emberi 
szív  történetének  a  mesélője,  az  emberiség  életének  visszatükrö- 
zöje,  én  is  az  igazat  keresem  a  szépben !  ^ 

A  történelem  pedig  feleljen  rá:  En  művészet  vagyok,  a 
megtörtént  dolgok  rendező  s  alakító  művésze,  a  ki  előállítom  az 
emberi  dolgok  okait  az  emberi  szenvedélyekben,  festem  a  korokat 
és  a  nemzeteket  s  építem  az  emberi  haladás  nagy  csarnokát,  mely- 
nek oszlopsorai  közt  végetlenbe  nyílik  a  kilátás.  En  is  a  szépet 
keresem  az  igazban. 

így  jó  békességben  élve  egymással,  mind  a  ketten  a  szép- 
ben az  igazat  s  az  igazban  a  szépet  keresve,  épen  annyira  fognak 
használni  mint  gyönyörködtetni  s  szövetségükből  áldás  fog  áradni 
az  emberiségre,  dicsőség  a  nemzetre,  melynek  kebelében  működ- 
nek 8  jobbításán  és  nemesítésén  fáradoznak. 

S  e  szövetség  reményében,  és  mintegy  kicsiben  való  példá- 
zatául, engem  is  meg  fognak  tűrni  Önök  magok  közt,  díszes  soraik- 
ban, a  ki  midőn  ezt  s  elnézésöket  kérem,  a  Történeti  Congressus 
második  szakosztályának  ülését  ezennel  megnyitottnak  nyilvá- 
nítom. 


SsiSADOK.     1885.     VIII.     FÜUBT. 


114  TÖRTÉNETI  C0K6RE88ÜS. 

A  TÖRTÉNETI  ÉRZÉK  KELTÉSE 

A  KÖZÖNSÉGNÉL,  ÜNNEPI  MENETEK,  SZÍNPADI  ELŐADÁSOK, 
NEMZETI  KÉPEK,  TÖRTÉNETI  KIÁLLÍTÁSOK  ÉS 

MUZEUMOK  ÁLTAL. 


Nem  csekély  a  feladat,  a  melyet  a  munkatery  az  elJadó 
elé  szab,  főleg  ha  azt  veszszük  tekintetbe,  hogy  a  vezéreszmének 
kidomborítása  olyan  helyről  történik,  mely  már  a  csörgedező 
kútfőktől  elég  távol  fekszik,  és  a  kérdezősködésre  sem  egész 
alkalmatos.  Szó  van  itten  arról,  mikép  lehessen  és  kelljen  a  hazai 
történelemnek  nagyobb  kihatási  tért  szereznünk,  és  pedig  nem 
az  eredeti  vagy  már  feldolgozott  kűtforrások  tanulmányozása, 
hanem  a  szemlélő  érzékieknek  segítsége  által.  Itt  tehát  sem  az 
olvasásról,  sem  az  elragadó  szóbeli  előadásokról  nem  értekezünk, 
hanem  inkább  azon  maradandó  benyomásokról,  melyeket  a  hathatós 
látványosságok  idéznek  elő,  midőn  magukat  akaratunk  ellen  is 
szíveinkbe  behízelgik  és  állandósítják. 

Belátván  azt,  hogy  mily  nehéz  ezen  a  kevésbé  gyakorlott 
téren  a  tudós  gyülekezet  magas  szándékának  eleget  tenni,  nem 
határozott  szabályokat,  nem  is  széles  medrű  kidolgozást  szán- 
dékozom e  helyen  bemutatni,  hanem  egyedül  a  talajnak  mostani 
állapotát  ecsetelem,  és  röviden,  mintegy  pontozva  érintem  azon 
módokat,  melyeket  haszonnal  kivihetőnek  tartok;  természetes, 
hogy  a  szakértő  gyülekezet  ezen  nagyon  is  fontos  teendők  fölött 
bölcs  belátása  szerint  fog  indítványokat  tenni,  és  a  határozatokat 
erélyesen,  mindenfelé  életbe  léptetni. 

A  n.  osztály  mint  hathatós  nevelési  eszközt  tekintí  a 
törfénelmet,  és  ha  a  régibb  nemzedék  tagjaihoz  azon  kérdést  intéz- 
zük :  mióta  és  hol  váltak  lelkes  hazafiakká,  mikor  ébredett  föl 
lelkükben  a  kegyelet  a  múlt  nagy  alakjai  iránt?  nem  akkor 
dobogott-e  hallhatólag  szivük,  midőn  az  akkor  humanióráknak 
nevezett  iskolákban  a :  Bomanus  sum  civis-t,  az :  O  passi  gra- 
viora-t,  Catilin  anyja  keserveit  stb.  szavalták  el,  miket  alkalma- 
sint még  most  is  sokan  elmondhatnának,  nem  akkor-e,  midőn 
bár  szerzetes,  de  azért  jó  honfi  tanáraik,  hazánk  foglalását^  nemze- 
tünk számos  harczait  és  veszteségeit,  a  haza  szereteteért  elvérzet- 
tek majd  dicső,  majd  szomorú,  sőt  gyalázatos  halálukat,  fajunk 
ellenei  ádáz  törekvéseiket  sokszor  könnyes  szemekkel  elmondák! 
—  Bizonyosan  majd  azt  fognák  vallani,  hogy  hazaszeretetük 
egykorú  a  magyar  történelem  tanításával  és  tanulásával ! 

Őszintén  bevallom,  hogy  nemcsak  magamat,  de  számos  isko- 
latársamat is  a  htimaniorák  tettek  szabadabb,  nemesebb,  némileg 


TÖRTÉNETI  C0NGRESSU8.  115 

tán  fellengzőbb  gondolkozásúakká,  azok  tették  a  hazai  történelem 
által  magyarrá  is,  8  azért  meggyőződésből  állítom,  hogy  a  tevékeny 
Imzafiság  forrása  az  iskolában  fakad ;  ottan  kell  tehát  annak  álta- 
lánosításáról, megerősítéséről  a  történelemnek  helyes  tanításában 
gondoskodnunk. 

XJgy  látszik  érezték  azt  a  szomszédok  is,  és  csak  onnan  ma- 
gyarázhatom, hogy  a  különben  szabad  tiroli  nemzetből  származó 
egyik  főiskolai  tanáruk  épen  nem  akarta  érteni  azt,  hogy  Magyar- 
országban a  nemzet  történetét  nem  a  szomszéd  AiLSztria  keretében 
tanítják,  amint  földtanilag  is  alig  sikerülne  Magyarországot 
Ausztria  határai  közé  szorítani,  hanem  azt  elejétől  végig  a 
gymnasiumban  kétszer,  és  a  régi  akadémiai  tanfolyamban  is 
egyszer  egé8zen  adják  elő,  s  az  ifjú  hallgatóság  emlékében  a 
dynasticas  érzelem  kárával,  a  folytonos  önállóságot,  a  végtelen 
harczokat  beszélik  el,  és  a  kárhozatos  ország-elválásban  a  lázadó 
fejedelmek  történetét  örökké  ismétlik,  és  így  az  inakat  nem  is 
osztrák,  hanem  magyar  honfiakká  nevelik. 

S  ezen  szemrehányásra  csakugyan  érdemesek  is  valánk,  és 
az  ilyen  gyökeres  hazafiság,  melyet  még  a  hazafias  könyvek, 
lapok,  képek  stb.  folyvást  ápoltak,  sőt  terjesztettek  is,  annyira 
vérébe  ment  át  a  félszázad  előtti  ifjúságnak,  hogy  ő  belőle  váltak 
azon  férfiak,  kik  a  mai  szabadságot  megalapíták  és  semmiféle 
bitófa,  kínzás,  fogság,  lealázás  és  a  minden  nyilvános  működéstől 
elriasztó  parancs  következtében,  többé  sem  a  szabad  érzéstől 
sem  az  összetartóság  eszméitől  el  nem  akarának  válni,  iQűságuk- 
ban  nyert  legnagyobb  kincsöktől  megfosztatni,  történelmi  meg- 
gyözödésökkel  szakítani. 

Ez  körülbelül  ötven  esztendő  előtt  így  volt.  A  lelkeseket  a 
tantermekből  láttuk  kijőni,  a  szabad  és  magyar  érzés  a  mívelteb- 
bek  kiváltsága  volt.  —  Mai  napon  ezen  szűkebb  kerettel  már 
meg  nem  elégszünk.  A  folytonos  növekedés,  a  legszabadabb  pol- 
gári intézmények  következtében  azon  vagyunk,  hogy  a  mi  egy 
félszázad  előtt  egyes  testületeké,  s  majdnem  kizárólag,  egyedül 
a  míveltebb  osztályűaké  volt,  az  a  mai  napon,  minden  megszorí- 
tás nélkül,  szeretett  nemzetünké  legyen !  —  Érezze  mindenki, 
mi  az  igazi  szabadság,  és  azt,  bölcs  törvényeinknek  hódolva, 
birtokába  ejteni  kívánván,  legyen  mindenki  minden  különbséget 
utálva,  testestől  lelkestől  magyar  honfivá ! 

De  hol  vannak  az  eszközök,  melyek  segítségével  e  magas 
czélt  elérendjük?  Hányan  vannak,  kik  oly  szerencsések,  hogy 
nyolcz-tíz  évig  a  magasabb  iskolákat  látogathatják,  és  ottan  a 
szabadság  és  hazafiság  érzetét  megszerezhessék,  midőn  igen  sokan 
sem  a  felnőttek  taníttatását,  sem  a  vasárnapi  ismétlő  tanfolyamo- 
kat állandóan  igénybe  nem  veszik ;  midőn  sokan  az  akárminemü 

8* 


\ 


116  TÖRTÉNETI  CONOKKSSOS. 

iskolakéuyszert  keríUik,  azt  gyakran  a  szülök  egykedvüsége,  kor- 
látolt felfogásuk,  vagy  a  falusi  mesterek  tudatlansága  és  rest- 
sége miatt  is,  kijátszák,  és  bazaíiatlan  ostobaságukban  minteg} 
gondoskodnak  arról,  bogy  minden  törvényes  iparkodás  ellen  is 
maguknál  még  butább  nemzedékkel  tömeges  elömenetel&nkft 
ismét  egy  új  félszázadig  hátráltassák. 

Más  eszközökről  kell  tebát  gondoskodnunk,  s  ezeknek 
nébányát  e  belyről  bátorkodom  felemlíteni. 

Az  első  eszköz  arra,  bogy  a  nemzeties  érzés  a  fiatal  nemze- 
dékbe átszivárogjon,  jó  korán  életre  való  gyökeret  verjen,  és  a 
gyermekeknek  egész  lényét  mintegy  átjárja  az,  bogy  az  anya  vagv 
a  dajka  a  kisdedet,  mikor  annak  értelmét  már  felfogja,  rövid  és 
könnyen  az  emlékben  tartbató  versecskékkel,  szép,  de  sohasem 
ijesztő  mondákkal  foglalja  el. 

Olyan  legyen  a  kisded  képzelődő  tehetsége,  miszerint  csak  a 
szépet,akellemetest,  ésajót  csekély  és  eleintén  ritkább  adagokban 
nyerje  el,  úgy  hogy  a  továbbit  ő  maga  óhajtsa,  kérdéseivel  u 
tárgy gyal  foglalkozni  lássék ;  és  úgy,  bogy  a  gyermekkeriekbeu 
vagy  a  képes  Abc-ékben,  érdekeltségét  folytatva,  maga  a  talaj,  a 
még  kevésbé  igénybe  vett  emiélő  tehetség,  mintegy  természetesen 
elkészüljön,  a  gyermekeknek  elméje,  utóbb  szive  is  mindinkább 
fogékonynyá  legyen,  hogy  majdan  a  kikeresett  mesékben  hallót- 
takat  magában  az  iyazi  történelemben  ismét  feltalálja.  Segítségére 
jön  emitt  az  egyszerű  dallam  vagy  hangszer,  a  rendesen  kiáltóbb 
színű,  vidáman  festett  kép,  és  a  társakkal  gyakran  ismételt  ének 
a  kellő  hanglejtéssel  és  kéz-  vagy  testi-mozdúlatokkaL 

Ilyen,  minden  erőltetés  nélküli,  lassankint,  de  öntudatosan 
kikeresett  emlélésekkel  történni  fog  az,  hogy  a  kisded  a  mese-világf/^ 
megszeresse,  az  állatok  jellegeiben,  szokásaiban  sejdített  embert 
jó,  vagy  rossz  tulajdonaival  szeretni,  vagy  megutálni  tanulja,  s 
végre  magához  az  emberhez  térjen  át  s  előbb  a  képzelménye> 
mese-  és  monda-világban,  majd  lassan  ismét  saját  munkálkodási 
körében  ismerje  meg. 

így  fog  a  kis  ember  bevezettetni  a  valódiság  véghetetlen 
terébe,  és  míg  a  jó  könyvek  társaságában  megismeri  korlátoK 
világát,  lépésről  lépésre,  mintegy  észrevétlenfii,  át  fog  menni  abba 
a  nagy  világba,  a  melyben  egé&z  életén  át  élnie  és  mftködnit 
kellend.  Természetes  haladása  lészen  ez  a  fejlődőnek,  nem  pedig 
kifíczamítással  járó  ugrándozás,  mey  gyakran  erkölcsi  bénasággal 
is  járhat. 

Ha  a  kisdedet  az  oly  szívesen  hallott,  és  gyakran  újra  fel 
is  mondott  mese-világ  eléggé  elfoglalta,  el  fogja  érni  azon  kort 
a  melyben  már  a  nemzeti  hagyományok  körébe  bevezethető.  Itt 


TÖRTKNETl  C0N6KE88US.  117 

lesz  ideje  annak,  hogy  az  emberiség  legrégibb  korát  és  egymás- 
utáni  fejlődését  hallja,  hogy  maga  népének  első  hollétéről,  honnan 
jöttéről,  kik  által  való  ide  vezettetéséről,  a  mennyire  csak  lehet, 
helyes  fogalmat  nyerjen,  a  régi  kor  vad-,  vagy  előitéletek  szülemé- 
nyeiből származó  mendemondáiról,  igazabb  véleményt  tápláljon,  s 
így  lassanként  űj  hazájának,  t.  i.  az  ősrégi  Magyarországnak  föld- 
tani, népészeti  körülményeiről,  egymásután,  igazság  szerint,  fel- 
világosittassék.  Eme  haladási  mód  lesz  egyszersmind  azon  helyes 
út,  melyen  a  kisded  a  képzelődéstől  és  a  műltnak  némileg  ködös 
fogalmaitól  indulva,  magához  a  tiszta  történelmi  igazság  látásá- 
hoz hozzá  fog  szokni,  és  a  valót  a  múltnak  kétségei  fölé  fogja 
emelni ! 

Eddig  ez  lesz  az  embernek  egyátalán  való  rendes  kifejlődése. 
—  Az  egyik  tehetősb  rész  átadatik  a  polgári  iskolának,  a  szorosan 
úgynevezett  «2;aX:tudománynak,  a  hol  már  gondoskodva  van  azon 
nemzeties  műveltségről,  melynek  fonalán  kiki  a  kellő  tudományt, 
vagy  az  ahhoz  vezető  utat  megismerheti,  vagy  az  ipáinak,  íí. gazdál- 
kodásnak szánt  iQúság  nem  egyedül  lelkesítő  könyvek  és  tanítás 
által  vezettetik  be  a  világba,  hanem  egy  bölcs  tanrendszer  gondos- 
kodik arról,  hogy  kiki  azt,  mit  a  nevelés  alatt  elmulasztott,  tanulni 
nem  akart,  magában  az  életben  találja  meg,  és  könnyebb  módon, 
korához  képest  irányzott  alakokban  nyerhesse  el. 

Kétségen  kívüli  dolog,  hogy  a  lakásokban  iBX^ifdlMpekröl 
is  gyakran  nemcsak  a  lakók  vallásos,  politikai,  stb.  érzeteikre 
szabad  következtetést  húzni;  de  sokszor  a  történeti  falképek  is' 
biztosítanak  arról,  hogy  kiki  milyen  műveltségi  fokon  áll,  meny- 
nyire hatottak  reá  a  már  szerzett  hazai  történf^tt  igazságok ! 

Ezen  érzetet  folyvást  kellend  az  iskolában^  de  az  életben  is 
minden  meglehető  módon  fokozni,  és  mivel  történetünk  eme  képei 
ritkán  küldetnek  be  művészeti  társulatok  által,  mivel  ritkán  tesz- 
szük  el  az  ajándékokat,  melyek  mellékletül  lapjainkhoz  csatoltat- 
nak, hanem  sokszor  kiküldött  házalók  által  hozatnak  lakásainkba, 
őrködnünk  kell  az  ilyen  kép-széthordozók  fölött,  miszerint  má- 
sokkal mint  nemzeties,  hazafías  képekkel  vevőiknek  ne  igen  ked- 
veskedjenek,  ha  mindjárt  az  ilyen  veszélyes  ánikat  olcsóbb  pénzen, 
és  akármilyen  behizelgő  ajánlatokkal  kaphatnánk. 

Az  emberi  lélek  tudományszomjas ;  és  valamint  az  ember  a 
testet  gyakran  nagyon  is  mohón  táplálja,  úgy  a  lélek  megnyug- 
tatására, tudatszomjas  hézagok  betöltésére  fdölel  mindent,  mi 
útjában  áll  és  kinálkozik. 

Innen  van  a  köznépnél  a  po/iyra-irodalomnak,  a  silány  és 
sikamlós  versecskéknek  mohó  kíváncsisággal  való  elkapkodása, 
káros  mohósággal  való  emésztése;  a  valót  gyarlón  utánzó 
regényeknek  idétlen  olvasása ;  szóval  majdnem  minden  olyasmi, 


118  TÖRTÉNETI  C0NGBE88C8. 

a  mi  oly  yeszélyes,  mint  a  nyers,  el  nem  készült  étkeknek  hasz- 
nálata. 

Hányszor  emelt  szót  ezek  ellen  józanabb,  emberszerető 
irodalmunk ;  hányszor  lett  erre  komolyan  figyelmeztetve  a  hatóság, 
a  szülök,  a  nevelők  által?  De  minthogy  a  tiltott  gyümölcs  mindég 
kedvesebb  a  kinált  jobbnemüuél,  minden  hatalmunkban  álli> 
eszközzel  arra  kell  törekednünk,  miszerint  a  jobb,  igen  sok  érdé 
kes  jelenetet  nyújtó  történetünk,  a  sok  jellemtelen,  izlésroDt'* 
ponyvái  teremtményeket  helyettesítsék,  népirodalmunkbőlegészeD 
kiszorítsák. 

Sajnálattal  kell  említenem  azt,  hogy  ennek  az  irodalmi  törek- 
vésnek, eme  oly  messzehordó,  azt  iQabb  nemzedéknek  legnagrob)) 
részét,  kovászként  átható  erőnek,  alig  van  még  nálunk  nyoma! 
Nem  akarom  mondani,  hogy  erre  még  egyik  vagy  másik  Talódi 
népbarát  nem  gondolt ;  hogy  a  módokról,  melyekkel  ezen  iráDj- 
ban  a  népet  emelni  lehetne,  nem  gondoskodott  volna ;  hasonk' 
szemrehányás  tőlem  nem  is  telnék ;  hanem  azért  mégis  igai 
az,  hogy  az  egyes  feljajdulásokat,  az  egyes  gyógyintézményetet 
ismét  mély  hallgatás  követte,  és  a  jó  tanácsok  csak  taná- 
csok maradtak,  minden  az  életre  való  kihatás  pediglen  el- 
maradt. 

Mélyen  elszomorodtam,  gondolván  jó  népünkre,  melyet  uly 
semmitsem-mondó,  gyakran  rosszra  tanító,  selejtes  nyomdászán 
nyereségvágyból  eredő  terményekkel,  igaz  hogy  olcsó  pénzén. 
de  annál  roszabb  eredménynyel  táplálnak.  Vagy  mit  is  tanúi » 
csapszékeket  látogató  köznép,  midőn  a  német  életből  vett  9Í]^ 
képeket,  a  felesége  által  vert  szabót  kecskén  nyargalva  neret- 
séges  günytárgyakint  megpillantja.  Nemesebb  érzésűvé  lesz-e 
népünk  ezáltal?  Vagy  ha  régebben  Milfajiot,  Sobrü^  i?i*^' 
Sándort  és  más  híres  betyárokat  mint  az  erőszak  embereit  féüz 
istenítve  látja  arczképükön  ?  Nem-e  ilyen  botrányos  jelenetek,  é? 
rossz  tetteikért  magasztalt  zsiványok  képei  miatt  tömörfilneka 
megyei  fegyházak,  nem-e  ezek  miatt  aljasodik  a  különben  oly  jó. 
és  nemeslelkü  népünk ! 

Sokat  gondolkoztam  ezen  általános  veszélyről  és  azon  ered- 
ményre jutottam,  hogy  az  ilyen  nyomorúságos  olcsó  képeket  mi^ 
tanulságos,  de  szintén  olcsó  képekkel  kell  feleslegesekké  tenni,  é^ 
a  néppel  jó  nemzeti  jelenetek  által  egészen  elfelejtetni 

Maholnap  húsz  esztendeje  lesz  annak,  hogy  mint  hivéoi. 
tervemet  egy  főbb  tisztviselő  előtt  említve,  pártolást,  és  esaném 
valósítására  a  kellő  támogatást  nyerendem. 

Tíz  nagyobb  táblára  szántam  volna  történelem-régészt'íi 
előadásomat,  az  emberiség  legrégibb  korától,  a  római  honfoglalóul 
időn  által  a  jelen  állapotig.  Lett  volna  p.  o.  az  első  táblán  ösré?: 


TÖRTilNKTI  CONGRESSUS.  119 

sírhalom,  annak  belseje,  mellékletei;  az  ember  előmenetelei  a 
halászatban,  a  tfiz  felhasználásában,  a  társadalom  alkotásában. 
stb.  Ilyen  képes  könyvek  a  nyugati  nemzeteknél  már  2  század 
előtt  léteztek.  Ezekhez  különféle  nyelvű  versben  rövid  magya- 
rázatok jöttek  volna.  —  Hasonló  módon  el6  kellett  volna  állí- 
tani a  rÓTnai  világot  a  hazánkan  talált  emlékekből ;  a  honfofj- 
laldsty  a  cultura  kezdetét  honunkban,  jelesebb  építményekkel, 
erődítésekkel  Felül  történelmi  jelenetek  foglaltak  volna  helyet, 
oldalt,  a  régi  falfestményeket,  szobrokat,  városok  képeit  lehetett 
volna  alkalmazni,  míg  legalul  helye  lenne  ama  korbeli  írásnak, 
pecséteknek,  érmeknek,  stb.  Mind  azon  korból  valókat  és  régisé- 
geinkben még  fennlevőket  kellett  volna  feltüntetni 

A  képekre  nézve,  az  alattuk  levő  verseket  csakhamar  meg- 
tanulta volna  a  nép,  hogy  azokat  soha  többé  el  ne  felejtse.  Ez 
termő-magja  lenne  a  hazai  valódi  történelemnek.  A  képeket^  hogy 
a  táblákat  legolcsóbban  kiállíthassuk,  szívesen  átengedte  volna 
az  Archaeologiai  bizottság,  és  ha  az  egésznek  ezer  és  ezer  példány- 
ban való  kiadatása  iránt  a  tanügyi  minisztérium  érdeklődött 
volna,  mint  ezt  másképen  gondolni  sem  lehet,  nemcsak  a  jó 
tanulóknak  juthattak  volna  egész  füzetek,  nemcsak  a  falusi  isko- 
lákat lehetett  volna  szép  és  tanulságos  képekkel  feldíszíteni,  de 
ha  ilyen  tábláknak  legolcsóbban  való  elárúsítására  az  ily  képek 
ágensei  megbízattak  volna,  mint  hinni  akarom,  egy-két  év  alatt 
mind  a  többi  silányságot  nyilvános  helyekről,  a  csapszékek  korlá- 
tairól, csárdáink  falairól,  örökre  elűzték  volna. 

Szóltam  e  tervemről  több  helyen,  kerestem  is  verselőket, 
mint  ezen  ügyet  igen  előmozdítókat,  de  a  kiadatás  elmaradt; 
nem  egykedvűségből,  nem  is  kivihetetlenség  félelme,  vagy  a 
tervnek  rosszaltatása  miatt,  hanem  mivel  az  egészet  szebben, 
bővítve,  színezve,  és  így  természetesen  drágábban  is  akarák 
a  népnek  s  a  parlagi  iskoláknak  átadni !  —  Ezen  okok  miatt 
elmaradt  az  olcsó,  majdnem  biztosított  tervezet;  és  ha  mos- 
tan a  » Történeti  Congresaus^  vagy  tán  a  *  Szent  István-társu- 
latt  eme  gyümölcsöző  eszmét  a  kivitel  felé  nem  segíti,  újon- 
nan legalább  egy  tizedig  fog  elmaradni,  és  ismét  terméketlen 
szánalomra  utalni. 

Nem  mondhatjuk  ugyan,  hogy  e  tekintetben  épen  nem  lettek 
volna  előzőink ;  ha  mást  nem,  említenünk  kell  Verebi  Somát,  ki 
arcz-  és  históriai  képekkel  fellépett ;  ott  volt  Vakot  és  mások,  kik 
nemzeti,  lélekemelő  jeleneteket  vezettek  a  közönségeié ;  de  ezen 
képek  nem  is  hitelesek,  mint  például,  a  magyar  királynénak 
Hoi-vdth  Mihály  általi  taníttatása,  másrészt  pedig  oly  drágák, 
hogy  a  nép  köztulajdonnává  nem  is  lehettek. 

Ezen    módot  követve,  és  a  tárgyakat  korszakok  szerinti 


120  TÖRTÉNETI  CONGRE88U6. 

változtatásokkal,  mindig  új  és  új  vivmánvokkal  bővítve,  lassankint 
szélesbiteni,  általánosítani,  s  így  a  nemzet  közkincsévé,  olcsó 
áron  lehetne  tenni!  Csak  el  kellene  ezt  már  kezdeni,  hogy  a 
kezdemény  hibáit  javítva,  idővel  tökéletesbet  nyújthassunk  erre 
régóta  sóvárgó  népünknek ! 

* 

Az  égető  kedvély  és  a  maró  gúny  helyettesíti  a  mai  illusz- 
trált élczlapokaf,  és  a  nézők  szemei  elé  vezetik  igen  túlzott  alakok- 
ban azt,  mit  az  emberi  társaság  akár  az  ildom,  akár  a  bevett 
szokás,  akár  maga  a  nemzeti  érzés  ellen  vétett.  Csak  az  tulajdo- 
nítható leginkább  ezen  utczai  kifígurázásoknál  hibának,  hogy  a 
magasb,  finomabb  czélzások  helyét  a  durva  sértegetések,  bántal- 
mazások követik,  s  a  családi  élet  legszentebb  titkaiba  is  beha- 
tolva, azokat  kíméletlenül  olvasóik  elé  hurczolják.  A  czébek,  bár 
törvények  által  szabályoztattak,  bár  önnön  magukat  a  kflku 
hatalom  befolyása  nélkül  tudták  sokáig  fentartani,  idővel  körme- 
neteikben szintén  elalacsonyodtak,  és  a  helyes  nemzeti  érzékek 
ellenére  undorító  aljasságokra  vetemedtek. 

Az  emberiség  mindég,  a  midőn  a  tökély  legmagasabb  pont- 
ját éri  el,  ismét  sülyedni  kezd,  hogy  a  szerercse  kerekének  foly- 
tonos mozgását  követve,  küzdő  útját  ismét  fölfelé  megkezdje.  Ez 
már  a  világon  úgy  van,  és  azt,  mit  a  lángész  sok  fáradsággal 
alkotott,  azt  a  petroleurök,  a  dynamitisták  egynéhány  perez  alatt 
megsemmisítik ! 

Ki  merné  tagadni  színpadjaink  népnevelő,  lelkesítő  nagy- 
szerű hatását,  a  mely  nemcsak  az  ősrégi  időben  volt  igen  nagy 
befolyással  magára  a  nézőség  tömegére,  hanem  sokáig  ennek 
fő  mulatságául  is  szolgált.  Nemcsak  az  vala  egyik  feladata,  hogy 
a  nyelvtisztítást  a  népnél  észrevétlenül  eszközölje,  nemcsak  az. 
hogy  nemesebb  érzeteire  az  előadások  közkedveltsége  által  hasson, 
hanem  egyik  czélja  az  is  volt,  hogy  az  elterjedő  bűnöket,  polgári 
vétkeket  nevetségesekké,  utáltakká  tegye,  a  nemzet  előkelő  alakjait 
dicsőítse,  rossz  sorsukat  szánalom  tárgyává  tegye,  a  nagyszámú 
nézőséget  a  hazai  történelemre  figyelmeztesse,  s  azt  meg  is 
szerettesse ! 

Ily  módon  válnának  színpadjaink  is  elöpéldányokúl.  és  a 
divatból  majdnem  éltűnb  nemzeties,  a  régi  életet,  szokásokat  helyes 
iskolaképen  feltüntető  körmenetek  az  egyszerűbb,  tisztább  érzésnek, 
tevékenységnek  drága  kifejezései ;  így  mutatnák  be  híven,  korsze- 
rűen, nem  pedig  a  mai  izlés  szerint  átalakítva,  túlozva  saU  a 
miből  sokat,  főleg  történelmünket  tanúinunk  lehetne. 

Menjünk  csak  a  szomszéd  nyugati  nemzetek  közé ;  ott  nem- 
csak az  illustrált  munkákban,  de  magán  az  ut€zán  is  találkozunk 


TÖRTÉNETI  C0N6RE68US.  121 

azonnal  magyarázó  fiúkkal,  ciceronékkal ;  egy  yámak  Tagy  mu- 
zenmképen  őrzött  templomnak  tárgyalóiyal ;  s  ezeket  gyakran  a 
kántorok,  kántornék,  sőt  leányaik  sorából  is.  Egyesek  p.  a  mag- 
deburgi,  halberstadti,  yagy  ulmi  magyarázók  másutt  akár  egyházi 
régiségi  tanároknak  is  beválnának. 

És  ezek  érzik  is  hajdani  nagyságtikat^  mivel  a  tanítás,  az 
olvasás,  a  nagyszerű  tárgyak  folyvást  látása  oktatja  arra,  hogy 
családi  tűzhelyeiknél  is  erkölcsi  tűlnyomósságukat  büszkén  emle- 
gessék 1  —  Nálunk  ellenben  a  türök-falár  pusztításoknál,  a  folyto- 
nos kül-  és  belháborúknál,  az  elemeknek  kérlelhetetlen  rombolá- 
sánál egyébre,  rendesen  a  pórnép  nem  is  emlékezik ! 

És  vájjon  ezen  népünk  nem-e  elég  fogékony  arra,  hogy  nem- 
zeti értékünket,  hajdani  nagyságukat  érezné  is  ?  —  Nem  képes-e 
arra,  hogy  a  hol  valamit  hall,  vagy  lát  azt  belső  szemeivel  is 
látni  és  megérteni  tudná  ?  Sőt  ha  kellőleg  felbuzdíttatik,  önérzö 
magyarrá  lenni,  és  eszmékért  áldozni  nem  fogna-e  f  —  Csak  ne 
legyen  szédelgő,  a  ki  vezeti,  követője  lesz  józan  érzésű  népünk 
és  ha  a  vezető  kitartással  is  bír,  mi  nálunk,  valljuk  be,  gyakran 
szokott  hiányzani,  a  buzdító  szót  a  legjobb  eredmény  fogja 
követni. 

Mit  mondjunk  még  a  hazai  történelemből  vett  színdarabok 
hatásáról.  Vallási  szempontból  tekintvén  azon  régi  szentírási 
előadásokat,  csakhamar  látjuk,  hogy  az  izlés  elaljasodásával  a  leg- 
szentebb jelenetek  is  idővel  botrányosokká  lettek,  és  a  szentélyből 
kiküszöböltetvén,  későbben  ismét  a  tantermekben  foglaltak  helyet. 
Azért  ki  színi  előadásinkról  a  múlt  korban  értekezni  kivan,  lehetet- 
len, hogy  az  iskolákban  előadott  f'órténelmi  és  zenészeti  darabokat 
fel  ne  említse. 

Ez  a  történelmi  érzéknek  keltésére  és  elevenítésére  hatal- 
mas rugóul  tekintetvén,  nem  csoda,  hogy  a  lánglelkű,  az  ifjúságot 
magával  ragadó  Guzmics  Izidor  Pannonhalmán,  mint  a  theologia 
tanára  ismét  életbe  léptette,  az  előadások  által  hallgatóit  a  nyilvá- 
nosság elé  lépni  késztette.  A  tágas  ebédlőben  farsangkor,  sok  egybe- 
hívott vendég  előtt,  maga  által  irt,  és  jelmezekben  előadott  darabok- 
kal a  hazafiúi  érzést  keltette,  a  magyar  nyelv  iránti  szeretetet  a 
rend  tagjaiban  élesztette. 

Természetes,  hogy  a  játszók  kispapok  levén,  csak  férfi 
személyzetre  valának  e  darabok  írva,  és  egyáltalán  a  magyar 
történelem  egyes  mozzanatai  dramatizálva  fordultak  elő. 

Guzmics  után  ezen  előadások  szintén  szüneteltek,  a  sokféle 
ruha  a  molynak  esett  áldozatul,  s  mai  napon  már  annyira  jutottunk, 
hogy  e  nemzeti  színdarabokat,  melyeket  írt  vala,  még  névleg  is 
alig  ismerjük.  Fordultak  ugyan  elő  nagyjainknál  is  műkedvelők 


122  TÖRTÉN  KTI  C0N6RE8SU8. 

színdarabjai,  mint  erről  a  palotáikban  vagy  mellett&k  levő  szíd- 
házak  is  tanúsítják.  Igen  érdekes  lesz  megtudni,  hogy  a  belgák 
királynéja,  Mária  Henriette,  ö  felsége  királyunk  neye  napjára 
nemcsak  egy  hazai  tárgyú  színdarabot  írt  magyarul,  azt  József 
főherceg  ő  fensége  családjával  Alcsuthon  előadta,  de  még  a  szia- 
faliakat  és  a  díszes  függönyt  is  saját  kezével  festette !  Patachidi 
Ádám  nagyváradi  megyés  püspökről  tudjuk,  hogy  nagy  zeneked- 
velő volt,  és  hogy  udvarában  a  zenészeket  nagylelkűen  pártoli 
Hálás  dolog  lenne,  ha  ezen  kedvteléseire  valaki  napfényt  derítene, 
mivelhogy  ezekről  még  különféle  mesék  mondatnak  el  mai  napon 
is  székhelyén. 

De  helye  nem  levén  itten  annak,  hogy  a  miatt  panaszkodjank. 
a  mi  másutt  szintén  hasonló  sorsban  részesült,  a  kitűzött  mun- 
katerv szerint  iparkodjunk  inkább  tovább  is  hasznos  java»ínf'i 
áltat  oda  törekedni,  hogy  a  mit  eddig  silánynak,  nemzetellenesDek 
ismertünk  fel,  azon  idővel  segítsünk,  hogy  az  utókor  mfiködésüo 
ket  áldja,  míg  mi  elődeink  hibáit,  mulasztásit  kerülni  igyekezünk 

* 

Látjuk  még  azt  is,  mennyi  bajunk  van  nemzeti  darabjainknak 
a  színjmdokcm  való  hü  előállításával !  Itten  nem  szólunk  az  ujabí> 
salon-darabokról,  hanem  ama  régi  korban  játszókról,  meljekrűi 
vajmi  kevésnek  van  helyes  fogalma.  Iparkodtak  azon  segíteni 
Európa  nagyobb  színházainak  igazgatóságai ;  kiadtak  rohkato: 
ábrázoló  csoportokat,  egyes  személyek  hű  képeit,  bútorokat  é$ 
egyéb  a  színpadokon  előkerülő  tárgyakat,  mindenütt  a  szüksége^ 
építményi  részletekkel,  hátterekkel,  stb. 

Féldányszerűek  ebben  a  meiningeniek.  De  mit  mondanak 
mind  ezekhez  színészeink;  ők,  kiknek  minden  kor  hű  képviselőinek, 
a  nemzet  kifogástalan  tanítóinak  kell  lenniök?  mit  a  női  szerep- 
lők, kiknek  inkább  érdekükben  áll  saját  kecseiket  külsejükbei 
kittintetni,  értékesíteni,  mint  a  darabban  jelzett  személyt  saját  kora 
szerint  ábrázolni !  És  higyjük  el,  bár  csekélységnek  látszassék  a 
maszkokköveteithűsége  gyakranfogják  legnemzetiesebb  darabjaink 
hatását  azért  is  csökkenteni,  mivel  a  külső  a  szavalásnak,  az  alak 
a  kornak  meg  nem  felel.  Tanítóivá  válnának,  mint  rendesen  állít- 
ják is,  színészeink  az  egész  nemzetnek,  de  csak  ottan,  a  hol  darab- 
jaikat rég  elmúlt  korukhoz,  a  hol  ezt  a  darab  kívánja,  átidomítják 
Előképekben,  bár  nem  igen  bővölkedünk,  de  azért  m^  is  fordál- 
hatunk  abőképű  »Bécsi  króniká-choz,  falfestményeinkhez,  Maftji' 
csoportjaihoz,  a  berlini  színház  Kretschmár-féle  képeihez,  a  Bik 
kési  magyarországi,  megyénként  feltűntetett  paraszt  és  ári  ruha- 
gyűjteményéhez  stb. 


TÖRTÉNETI  C0KGK£S8US.  123 

Már  ba  leunének,  hol  is  vannak  ama  nemzeti  ünnepélyek, 
melyek,  —  midőn  az  egész  nemzetet  vagy  egyes  ünneplendö  vá- 
rosok népeit,  vagy  kitűnőbb  fiainak  rokonit  összegyűjtik,  —  a 
dicső  hajdanról  szóló  beszédekkel  való  lélekemeléséről,  vagy  nem- 
zeti emlékeiről,  gyönyörködtető  bajlékokról,  emlékcsarnokokról, 
buzdító  szobrokról,  emléktáblákról,  és  a  jövő  századoknak  szóló 
feliratokról  gondoskodnak  ? ! 

Szintén  nehezemre  esik  bevallani  azt,  hogy  az  ilyen  nemzeti 
szellemű  ünnepélyekről^  nagyszerűen  jellemző  menetekről  csak 
a  kiUföldi  tudósításokból  van  leginkább  ismeretünk. 

Tagadnunk  ugyan  nem  lebet,  hogy  már  az  első  vezérek  korá- 
ban gyakran  fordulnak  elő  a  névtlen  íróban  nagy  áldomások,  az 
igriczek  tréfás  énekei,  és  a  hangszerek  összevegyülő  nótái,  melyek 
a  sípoktól  és  czittaráktól  eredtek;  sőt  hetekig  tartó  tornák  és 
lóháton  való  fegyverjátékok ;  említés  tétetik  a  fiatalok  játékairól, 
leginkább  pedig  Bongarsi  leírása  után  azon  külön  munkában, 
mely  Mátyás  királyunk  lakodalmáról,  a  királyné  koronázásáról 
és  Buda  várába  való  bemenetéről  szól,  és  minden  étkezési,  ruház- 
kodási, tornászat!  jelenetről  részletesen  emlékezik.  Különben 
híjában  kutatjuk  át  történetünket,  eredmény  nélkül  forgatjuk 
könyvtárainkat,  képgyűjteményeinket,  csak  ritkán  fordul  meg  az, 
mit  nyugaton  oly  könnyen  s  oly  nemzeti  haszonnal  hoznak  a 
városok  színpadjaira,  a  mivel  nemzetiségüket  a  nézők  előtt  bebizo- 
nyítják, nemzeti  dicsőségükről  folyvást  szónokolnak,  s  azt  nagy 
királyaik,  vezéreik,  tudósaik  szobraival  örökké  elevenítik. 

Attól  tartok,  hogy  szaktársaink  avval  vádolandanak,  hogy 
messzire  elhajítottam  a  sulykot,  midőn  alaposabban  iparkodom 
a  kezdetig  visszamenni  és  bebizonyítani  azt,  hogy  már  a  legrégibb 
korban,  egyes  törzseknek  helyváltoztatásán,  egész  nemzeteknek 
fogságba  való  vitelén  kivűl,  léteztek  már  az  ősrégiségben  körme- 
netek, melyekben  ezer  és  ezernyiek  vagy  isteneiket  körűivitték, 
azok  szekerei  által  vallási  lelkesedésből  összehagyák  magukat 
tiportatni ;  vagy  diadalaik  emlékeit  az  otthon  maradt  népek  előtt 
fitogtatva,  a  temérdek  arany-  ezüstöt,  a  legyőzött  városok  hű 
képeit,  a  lánczokra  fűzött  királyi  családokat  és  a  rabnépüek  egész 
csoportjait,  néha  saját  békózott  embereiket  is  ámításul,  a  főváros- 
ban bemutatták,  és  ilyen  diadalmenetek  segélyével  más  szabad  és 
bátran  barczoló  nemzetek  leigázását,  és  kirablását  bebizonyították. 
Valóban  reájuk  illett  az,  mit  Tacitus  Agricolájdban,  30.  fejezetben 
mond :  Raptores  Orbis !  stb. 

Vallási  értelműek  valának  az  elsőbb  körmenetek^  és  ezekben 
a  nemzetiesség  csak  annyiban  tűnt  fel,  a  mennyiben  ezt  a  minden- 
ható papi  szövetkezetek  tűrték,  és  mint  az  ősrégi  vallási  emlékek- 
nek átvételében  megengedték. 


124  TÖRTftNETl  CONORE88U6. 

Tudjuk,  hogy  a  legrégibb  korban,  egyházi  színezetű  mutat- 
ványok magukba  a  templomok  szentélyeibe  becsempésztettek, 
mig  nagyon  is  pongyola  alakjaik  és  azok  ért^ményezése  miatt 
onnét  ismét  kiűzettek ;  és  valószínűleg  a  sokszavű,  énekes  passiók 
kezdetét  képezték.  Innen  maradtak  reánk  aBethlehemek,  aMiklós 
jelenetek,  az  Ammergau-ban  divatozó  nag'ykezű  kinszenvedési 
mutatványok ! 

Thuroczynk  szerint  (11.  XXI  fej.)  már  Leo  pápa  fényes 
papsága  élén  Attilát  a  világ  fővárosának  kímélésére  birta. 
Hányszor  nem  jött  a  középkorban  valamely  város  papsága,  teljes 
egyházi  díszben,  keresztjeivel,  szentség-,  és  ereklyetartóival  a 
bevonuló  egyházi  vagy  polgári  hatóság  elé,  ezek  által  a  békét 
hirdetvén  és  a  győzőktől  ugyanazt  a  keresztény  vallás  nevében 
kérvén ! 

Emlékezünk  még  magunk  is  azon  időre,  midőn  Scifotsúi 
János  mint  Magyarország  prímása  Nagy'öreg'Mária-Czellhey^ 
zette  a  magyar  néppel  a  főpapokat,  az  ország  nagyjait,  a  szám- 
nélküli  hivőt ;  évenkint  megűjűl  Buda  várában  a  sz.  István  ünne- 
pélye, Győrött  pedig  sz,  László  ősrégi  ereklyéjével  tartatik  az  ájta- 
tosok  körmenete. 

Ilyesminek  nyomai  még  mai  napon  is  fenn  vannak,  a  menr- 
nyiben  a  koronázottak  vagy  egyháznagyok  fogadtatásinál  a  testü- 
letek, még  a  zászlókat  bíró  czéhek  is  megjelennek,  bár  nagyon 
sokáig  egyedül  az  izraeliták  hozták  el  ünnepélyesen  a  szentelt 
törvények  tekercseit ! 

Képben  megörökítve  látjuk  a.  pozsonyi  föegylutz  falán,  egy 
kigyódzó  vonalban,  minden  résztvevőt  feltüntető  egy  körmenetet, 
melyhez  hasonló  képek,  úgy  látszik,  gyakoríabbak  valának,  mint 
p.  0.  egyik  török  fővezérnek  Bécsbe  való  bevonulása,  a  m.  királyi 
egyetemnek  áthelyezése  Budáról  a  pesti  Pálosok  régi  székházába 
stb.  stb.  és  még  mások,  melyek  a  főváros  könyvtáraiban,  és  Lan- 
franconi  jeles  magán  gyűjteményében  őriztetnek. 

A  mint  a  nép  közt  az  iparos  osztály  kezdetben  az  építői 
társálatokba  összeállt,  és  azokat  szabályozván,  határozataikat  a 
többi  iparosokra,  főképen  az  úgynevezett  ajándékozottakra^  mint 
ezekeket  átszármaztatta,  úgy  gyülekeztek  gyakran,  lakodalmak, 
sőt  más  ünnepélyek  alkalmával  nemeseink,  birtokosaink  a  tor- 
nákra ^  melyekben  eleintén  gyakran  az  igazság  megtudásá- 
ban  fáradozván,  a  királyok  által  kinevezett  bajvívók  is  szere- 
peltek. 

Ezen  játékok  előkészítői  voltak  a  valódi  háborúknak ;  de 
idővel  itt  tanulták  a  fegyvergyakorlatot  az  apródokjhogj  a  lovagi 
rangra  emeltethessenek,  és  a  mi  a  lovagok  egyik  fő  tisztje  volt. 
az  egyháznak  mint  lovagszerzetesek  szolgáljanak,  vagy  anofc  vedel- 


TÖRTÉNETI  C0KORES8U8.  125 

mében^  hogy  utóbb  az  értük  vívott  hős  összeütközésekben,  kezeiket 
elnyerhessék. 

A  nyert,  bár  csekély  értékű  női  díjakat,  keztyűket,  kötött 
öveket,  hímzett  színes  kendőket  stb.  sokszor  diadal  és  ragaszkodás 
jeléül  évek  során  át  lobogtatták  zászlós  lándzsáikon,  és  imádott- 
jaik  iránti  kegyeletből  sisakjaikon  viselték. 

A  lovagoknak  a  világ  és  ellenségek  ellen  erődített  várait 
gyakran  látogaták  a  gavaboncziás  diák-féle  ide-oda  kószáló  éneke- 
sek, a  nálunk  is  e  korban  ismert  igriczek^  kiknek  feladata  vala  a 
keleti  regényeknek,  vagy  a  hazai  hősek  tetteinek,  a  nemes  urnék 
kalandjainak  versbe  szedése,  és  lantjaik  mellett  éneklése.  A  mily 
kóborgó,  állhatatlan  és  kalandos  volt  ezeknek  az  élete,  úgy  gyak- 
ran felhasználtattak  különféle  házassági  kötések  kieszközlésére, 
üzenetek  vitelére  is ;  de  tárgyuk  ritkán  lehetett  általános,  s  így 
a  nemzet  életébe  nagyon  is  belevágtak. 

Egy  másik  díszmeneti  mód  a  fejedelmi  koronázásoknál 
mutatkozik.  Ünnepélyesek  a  bevonulások  ;  az  ország  nagyjai  tüzes 
paripákon  jelennek  meg,  az  urasági  egyenruhák  díszlenek  a  pom- 
pás hintókon.  Ilyenkor  jelennek  meg  a  festői  bandériumok,  épülnek 
a  diadalkapuk  stb.  Ezen  fényes  meneteket  követik  a  királyi  ebédek, 
a  rendeknek  bőséges  megvendégelése,  harczi  játékok,  katonai 
gyakortalok  stb. 

Ilyen  alkalmakkor  már  van  módjuk  a  szereplőknek  a  nem- 
zetiség kitüntetésére  is.  Ott  van  a  lovagsereg,  feltűnő  nemes  pari- 
páikkal ;  ott  a  főpapság  lóháton ;  a  főurak,  a  koronás  királyok 
testőrei  stb.  Ezen  menetek  különféle  korokba  feltüntetik  az  ősrégi 
magyar  ruhátj  a  különös  hajviseleteket,  a  későbbi,  összecsapható 
cbapeau-bas-kat,  a  gyiklesőnek  gúnyolt  rövid  kardocskákat,  és  is- 
mét az  újonnan  felkapott,  úgynevezett,  de  a  valódi  magyar  öltö- 
zettől elütő,  díszes  niwjyar  ruhákat,  úgynevezett  mágnások  ruháit 
mutatják  be  a  kíváncsi  nézőknek. 

E  helyen  fel  kell  említenem  egy  magyar  főúrnak,  Batthyány 
Tivadarnak  hajóraját,  melylyel  Bécsből  a  Dunán  Poszonyba 
leevezett.  Ugy  látszik,  hogy  a  hajózás  iránti  szenvedély  e 
főnemességű  családban  legújabb  ideig  megörökösödött,  és  a 
magyar  tud.  Akadémia  egy  tekintélyes,  bár  kevésbé  használt 
könyvkincscsel  bír,  mely  mind  ipartárgyi  iratokat  foglal  ma- 
gában, és  a  régi  birtokosnak  érdekes  jegyzeteivel  van  érté- 
kesítve. 

Az  említett  kép,  nagyobb  és  kisebb  alakban  tünteti  fel  a 
Dunán  úszkáló  óriás  hajókat,  melyek  nagyobb  termeket  is  foglalnak 
magukba  s  külön  hajón  viszik  a  zenészeket;  a  parton  pedig  díszhin- 
tóval  oda  ért  a  királyné,  a  nádor  és  ama  kor  szerint  magyarosan 


126  TÖRTÉNETI  C0NGRE88ÜS. 

Öltözött   főurak,  hogy   a   yállalkozó   szellemű  berezegnek  m&?ét 
csodálják. 

A  nyüvájws  ulczai  diszmenetekröl  szólván,  szavunk  csak  oU 
lehet,  a  hol  nekünk  ezen  menetek  még  némi  beavatkozást  meg- 
engednek. Mondtuk  már,  hogy  egyházi,  és  szoros  szabályokat 
követő  nagy  úri  menetekről  e  helyt  nem  szólandunk,  szorítkoz- 
zunk-e tehát  a  polgári,  a  nemzetesitést  még  megengedő  menetekről. 
mint  például  a  circusokban  a  népeket  csábítgató  nyargalásokról,  a 
kötéltánczosok  és  panorámások  dobolásiról  és  trombitálásiról !  stb. 

Mind  ezek,  ha  csak  a  pénzkeresés  és  a  bámulok  ámítása, 
czéljuk,  alig  esnek  keretünkbe ,  ezek  a  népnek  műveltségét  alig 
emelik,  tudományukat  ritkán  gyarapítják  és  csak  úgy  fognak  las- 
sankint elmaradni,  amint  már  az  annyira  kedvelt  Aef2;-ek,amedve- 
tánczoltatás,  a  tevék  futkározása,  a  kutyák,  a  majmok  ugrándozási 
lassankint,  nézők  hiányában  elmaradtak. 

Mennyire  iparkodott  a  lipcsei  diadal  után  az  ország  fővá- 
rosa a  Ferencz  király  által  Buda  látogatására  meghívott  ural- 
kodóknak magasb  élvezetek  után  hódolni  és  a  Dunán  bemu- 
tatott világított  csónakok  által,  melyek  fordulataikban  betűket 
alakítottak,  más  nemzeti  mutatványokkal  is  kedveskedni,  eléggé 
bizonyítja  az,  hogy  Majerffi  lelkész  a  magyar  paraszt  életet  is 
feltüntette,  a  mennyiben  gyönyörű  nyájaikkal  a  gulyások,  csikósok, 
kanászok,  különféle  ünnepi  ruhájukat,  de  bámulatos  ügyességü- 
ket is  bemutatták.  Azonban  azt  is  tudjuk,  milyen  baja  van  mai 
napon  a  fővárosnak  avval,  hogy  évenkint  mostan  p.  o.  «z.  István 
nemzeti  ünnepén,  az  országból  ide  sereglett  temérdek  nép  előtt. 
népies  látvdni/ságokat  rendezzen  ?  Mily  idegenszerű,  kedvben,  és 
lehetne  mondani,  semmit  sem  jelentő,  majdnem  kificzamodott 
jelenségekhez  kell  nyúlnia  a  bizottságnak,  miszerint  a  kivánesi 
népnek  csodaszomját  csak  némileg  eloltsa,  de  hazafiúi  érzelmét 
egy  szemernyivel  sem  emelje ! 

Könnyebb  neveket  változtatni,  czímereket  kicserélni,  utczá- 
kat  elkeresztelni ;  de  azt,  mi  a  nemzettől  nem  származik,  miaunak 
Ízlését  nem  érinti,  azt  mint  a  szomszéd  sógorét  tűrni  kész  a 
magyar  nép;  de  maga  mint  bohócz  szüleményt,  ha  mindjárt 
»Paprika  Jancsi<-nak  is  hínák,  hidegen  fogja  az  ilyet  venni: 
amint  a  kötéltánczosságot,  óriás-féle  productiókat,  trapez-repfiló- 
ket,  ringelspieleket  németnek  valónak  tartja  —  és  legutolsó,  meg- 
vetendő, csak  a  legnagyobb  szükségből  elvállalandó  kenyérkere- 
setnek nézi. 

A  lovagok  önvédelmi  rendszerét  követve,  lassankint  a  rdnti* 
polgárok  is  elzárkóztak;  egyes  czéhek  a  város  őrtornyainak  védel- 
mére vállalkoztak,  és  felfegy  verezkedvén,  a  roMó  nemességnek  íogAi 


TÖRTÉNETI  CONORESSÜS.  127 

mutattak  jól  védett  bástyáikról;  míg  végre  az  iparosok  és  a 
parasztok  háborúi  annyira  vitték  a  dolgot,  hogy  a  városok  terü- 
letein akármilyen  nemesnek  azon  felül  még  polgárrá  is  kellett 
lennie,  a  polgári  jog  gyakorlatát  a  városok  iránti  hűséggel  meg  is 
érdemleni ! 

Visszatérvén  a  nyilvános  körmenetek  különböző  fajaihoz, 
meg  kell  vallanunk,  hogy  mind  ezen  felvonásokat  felülmúlják 
elevenségre  és  változatosságra  nézve  a  polgároknak,  mai  napon 
majd  a  divatból  kiment,  nyüvdnos  menetei.  Emlékszem  gyermek- 
koromban, hogy  a  fegyveres  polgárság  saját  zenéjével  miképen 
tisztelgett  az  úmapi  körmenetnél,  a  nagyobbszerü  koronázási 
ünnepélynél,  társaik  temetéseinél  stb.  Magának  Pozsonynak 
báromféle  polgársága  volt,  azaz :  a  lövészek,  a  vadászok  németes 
alakban  (a  váraljai  lövész-egylet  külön  polgársággal  bírt)  és  a 
magyar  ruhájú  kapások,  kikhez  hasonlók  még  mai  napon  is  a 
budapest-józsef városi  polgári  katona-féle  maradványok,  ezek  több- 
nyire magyar  iparosokból  és  szöUösgazdákból  állottak. 

Az  előbbiekből,  t.  i.  a  lövészekből,  mely  egyesület  talán  a 
polgárok  legtöbbjeit  foglalta  magában,  kerültek  ki  az  országban 
majd  egyenlő  ruházatú  más  lövészek,  kiknek  lovas  ó'mo^yuA;^  saját 
zenéjük,  lövöházuk  is  volt.  Ezek  tartották  májusban,  egyik  vasár- 
napi délutánon  a  kivonulást  Elükön  mentek  a  czélmutatők  táb- 
láikkal, melyeket  a  Zichy,  Pdlffy,  Grassalkovits  és  Viczay  családok 
értékes  jutalmakkal  diszitettek  fel. 

Ezen  meneten  kivül  folyt  vasárnapokon  kint  a  lámpáknál  is 
gyakorlott  czéllövés,  a  lúdlödözés,  a  kecskebak-féle  jutalmazás,  stb. 
Volt  e  lovésztársúlatnak  harczi  emléke  is,  t.  i.  egy  díszserleg,  mely 
jelenleg  a  pozsonyi  városi  múzeumé.  Vájjon  a  lövölde  egyik  alsó, 
jobbra  eső  termében  megvan-e  még  ezen  polgárság  hősies  kivonú- 
jása  Pdlffy  diadala  alatt  Esztergom  felé,  mely  talán  Ortelius  után 
emlékűi  ki  volt  pingálva,  nem  tudom. 

A  vitéz  városi  polgárságnak,  melynek  helyét  mai  napon  a 
naponkint  inkább  fejlődő  tűzoltóság  foglalja  el,  akkor,  midőn 
falaik  ostromoknak  valának  kitéve,  helyük  ki  volt  jelelve  az  egyes 
bástyákon,  mint  ezt  név  szerint  majdnem  minden  egyes  erődített 
városoknál  be  lehetett  bizonyítani.  De  a  körmenetek,  melyeket  a 
polgárság  tartott,  nemcsak  a  katonai  szellemnek  fentartására 
szolgáltak,  hanem  arra  is,  hogy  minden  czéh  egyszer  egy  évben, 
a  czéhlddátj  ^)  mely  az  adott  felségi  kiváltságokat  magában  rejté, 


^)  >A  czdhládákkal  való  körmenetek  Magyarországon «,  melyet 
1877  ben  a  Századok  hskn  közlöttem  I.  u  a.  évfolyamatban  az  563-ik  és 
k.  11.,  a  hol  az  eperjesi  gombkötőkről  szó  vagyon.  A  czé/ielcről  említés  van  a 
többi  közt  a  >Uyöri  Történ,  és  Régészeti  Fűzetek*  II.  köt.  68,  171.  — 


128  TÖKTÍINBTI  C0NGRE88Ü8. 

az  uj,  választott  czéhmesterhez  ünnepélyesen  átvigye.  Ezen  Iáik 
mely  gyakran  csakugyan  pompásan  volt  kiállítva,  mtnéef/y^zenl^^^^ 
volt  a  czéhnek,  és  a  mint  ezen  láda  felnyittatott,  a  k<daplevétcl^''l 
tisztelték,  sőt  előtte  semmiféle  illetlenségbe  keveredni  nem  foli 
szabad. 

A  cz^htarids  gyakran  ivással  volt  összekötve  és  fSleg  az  uj 
mesterek  felavattatásánál  bő  étkezéssel  is.  Megrannak  mk 
múzeumainkban  az  Öblös  czinkorsók  és  a  nagyszerű  agyagkancsi^k .' 
Remekelések,  p.  o.  a  mészárosoknál,  kisebb  városokban  igazi  nép- 
ünnepekké  váltak,  és  a  szűcsök  czéhládáját  midőn  átvitték.  A 
kitömött  állatokra,  és  a  teknőre  alkalmazott  lófejekre és  gyalogló 
nyargalóczokra,  huszár  öltönyben,  mai  napon  is  gyermekkorombál 
a  magyar  lkaidról,  hol  hazám  nyelvét  a  gymnasiamban  tanúluu. 
nagy  örömmel  emlékszem  vissza. 

A  divatból  űgy  látszik  elmaradtak  az  esfeí/yi^  családi  értelmű 
zenék,  melyek  leginkább  kisebb  városokban,  melyek  iskoIákbJ 
bírtak,  majd  7;aWcn  e^^/e/T/eri  hallhatók  valának.  A  zenekart  magul 
a  diákok  állították  össze,  és  alig  volt  pajtásaiknak  valami  tiszte- 
letre méltó  tárgya,  vagy  kedvese,  kit  ilyen  módon  ki  nem  tüntetw 
volna.  TJgy  látszik,  mai  napon  kevesebbé  mívelik  inaink  az  er- 
alkalmas  zencszereket,  és  ha  kell  tisztelegni,  ezen  kitűntetésfél^t 
fáklyásmenettel,  banquettel  és  tánczczal  kötik  össze;  a  zec^'t 
pedig  a  nemzeti  bandákra  bízzák. 

Az  időszakokat  jellemző,  jelmezes  meneteknek  kétségen  kitel 
a  látottra  nézve  is  roppant  nagy  kifolyásuk  van  nemcsak  a  régiek- 
nek helyes  és  könnyen  elsajátítható  ismeretére,  a  hajdan  egymás- 
után való  művelődési  állapotok  felfogására,  az  újabb,  gyakn: 
czélszerübb  vagy  könnyebb  kezelésű  készleteknek  megkedvelésére 
és  a  bennük  talált  boldogításunkra  szolgáló  óriási  vívmáoyoklx'! 
származó  haJadásunkra ,  valamint  azokból  eredő  saját  idt'Ui 
dicsőítésére ;  —  de  tagadhatatlan  nagy  befolyásuk  van  a  A.cr 
színművészet  re  is.  Nézzük  csak  a  meiningieket  és  más  udvari  szín- 
padokat, korszerű  diszitményeikkel,  bútoraikkal  és  nemzeti,  b. 
ruházatikkal ;  miként  mindezek  régi  festmények,  arczképek  var 
halotti  képek  nyomán,  fennlevő  régi  könyvek  illustratioi  után  íe!- 
eleveníttetnek,  és  megkedveltetnek ! 

Egészen  másképen  tűnnek  ezek  úgy  fel,  mintamüttan.ai<<'. 
a  bensőbb,  helyesebb  tudat  ellen,  a  személyesítés  az  eKkuIók  a- 
nyére,  vagy  kecseik  kitüntetétére  szólgklj  és  a  ruházat  vagy  résil*- 


IIL  272.  347.  11.  Továbbá  a  >Századok«  1878-iki  foly.  94  «  U 
11.  Igen  érdekesek  azon  czikkek  is,  melyeket  Findura  Imre  űr  tz  >i}f* ' 
társulati  Lapok€''h9,Uy  1883-baa  űgyszintén  az  » Életér té*€ -heti  Ib^^^-k 
évbeu  közölt,  a  hol  az  iparosok,  jelesen  a  szűcsök  körmenetei  leirvák. 


TÖRTÉNETI  CONGRE88U6.  129 

vagy  gyakran  egészen  is  elöpéldány  nélkül  tűnik  fel,  és  az  elő- 
adandó korszakot  teljesen  ignorálja. 

Másképen  áll  a  dolog  ottan,  a  hol  a  művészek  farsangi 
bohózatokat,  müvészünnepeket  gyakrabban  rendeznek.  Az  egész 
diszítraényt,  a  ruházatot,  személyeket  valódi  művészek  állítják  ki ! 
Ott  természetesen  mindennek  összhangzónak  kell  lennie,  és  a 
kitűzött  kerethez  alkalmazkodni  is. 

Hogy  ez  sok  pénzbe  kerül,  bizonyos ;  de  ha  pénzért  muto- 
gattatnak  hasonló  képek,  azok  a  költséget,  a  dicsőségen  kiyűl, 
rendesen  be  is  hozzák ! 

Mint  rendesen,  vondéfjlöinkhen  találjuk  a  falakon  a  négy 
évszak  képeit,  vagy  az  elemeket  és  az  öt  világrészt j  továbbá  külön- 
féle kétes,  de  egyáltalán  nem  nemzeties  képeket ;  ezeket  több- 
nyire egykedvűen  fogadja  népünk,  a  mi  talán  a  szomszédokat  fel- 
eleveníti és  mulattatja. 

Egészen  másképen  hatnak  népeinkre  az  életükből  merített 
jelenetek,  mint  a  lakad almákhoz  való  hivatalos  meghívások;  a 
farsangi  nászmenetek  akár  gyalog  csoportokban  történjenek,  akár 
portfelverő  és  a  nászajándékokat  vivő,  süvöltő  és  lődöző  lovasoktól 
környezett  szekereken.  Diszlik  itten  a  nemzeti  öltözet,  a  felpánt- 
likázott botok  szerepelnek  a  háromszínű  szalagos  koszorúkkal  és 
azokat  faluról-falura  kísérő  czigányzenével.  Ezeket  a  nép  szereti, 
sőt  követeli,  de  szereti  a  paraszt  lóversenyeket,  a  mozsározást  és 
messze  hallható  harangozást ;  ünnepélyt  képez  bár  szomorút  a 
katxma-állüds ;  ellenben  vidáman  kíséri  a  pünkösdi  királynét, 
örvend  a  czipózásnak,  a  tojásainak,  a  molnárok  lovasdi  ugrándo- 
zásinak  ;  a  vásároknak  és  búcsúknak,  a  fonókdknak  és  a  kukoricza" 
f  osztásnak,  sőt  még  a  halotti  toroknak  is ! 

A  parasztnép  ünnepei  közé  számíthatjuk  még  a  juhnyír dst, 
az  aratást,  a  szüreteket  Az  előbbinek  bevégeztével  magas  póz- 
nákon viszi  a  felföldi  nép  a  kalászkoronákat  és  egyéb  mesterséges 
fonatokat  a  learatott  föld  urához.  Ekkor,  talán  a  legrégibb  szoká- 
sokat követvén,  vígan  danolnak!  A  szüretek  most  a  régieknél 
sokkal  egyszerűebbek ;  a  sok  zenének,  terített  asztaloknak,  mozsá- 
rozásnak,  tűzijátékoknak  stb.,  mi  többnyire  csak  hírét  hallottuk. 

Ritkább  lehet,  de  azért  divatos  az  is,  hogy  a  csordapásztorok 
három-négy  harsonát  fújva,  a  koszorúkkal  feldíszített  bikákat  és 
a  legszebb  fejősöket  körűihajtják,  és  csak  ezen  körmenet  után 
bocsátják  ki  legelőre. 

Visszatérve  a  városokra,  mit  mondjunk  a  látogatott  lóver- 
senyékről,  a  regatták  küzdelmeiről,  a  tornászati  és  iiszodai  ünnepé- 
lyekről, a  tömeges,  ruhákban  való  úszásokról  stb. 

Sok  ilyen  mozzanat  fordul  elő  a  városokban,  sokban  régi 
nemzeti  vagy  a  bevándorlott  népektől  örökölt  szokások  tűnnek 

Századok.  1885.  VIII.  Füzet.  9 


130  TÖRTÉKET!  COKORESbüS. 

föl ;  használnak  is  némelyekben  nemzeti  ruhát,  háromszínű  sza- 
lagot, magyar  kiáltásokat,  emelgetik  a  boros  kulacsokat;  de  az, 
mit  a  néppel  el  akarnánk  éretni,  azt,  hogy  magát  szívesm  magyar- 
nak vallja,  hogy  ilyes  alkalmak  elöfordúltáral  ahazai  történelemre 
is  gondoljon,  ezt  ha  elérni  akarnók,  akár  a  régi  jó  szokások  yissza- 
idézésével,  akár  más  újabb  nemzeti  fordulatok  koczkáztatásáTal 
jobban  kellene  törődnünk. 

Sokba  kerülnék,  az  igaz,  a  diazmenetek,  melyeket  a  Lajthától 
a  Seine-ig,  és  ismét  a  jeges  vidéktől  kezdve  az  afrikai  partokig 
rendeznek.  Azt,  mit  az  olasz  cameváljain  előidéz,  mit  nappal 
álarczozva,  coríandolikat  szórva  a  pezsgő  utczákon,  pajkoskodva, 
kiabálva,  a  politikai  hatóságokat  kigúnyolva,  a  házbeli  belső  rej- 
tényeket  is  kitárva,  merhet  és  tesz,  azt  minálunk  aligha  fogjuk 
valaha  elérhetni,  mert  ahoz  hiányzik  a  merész  hajlam,  a  túláradó 
vígság,  a  korlátlan  kedv,  a  majomszerü  mozgékonyság,  a  serény 
gondolkodás,  és  még  száz  más  dolog,  mely  ázsiai  fajunk  vérében 
nem  gyökerezik,  természetesen  nem  foly  belőle,  mesterségesen 
pedig  alig  utánozható  úgy,  hogy  élvezetessé  váljék. 

Egyébiránt  úgy  látszik,  hogy  a  tombolajáiék,  mely  az  olasz 
örökké  kék  ég  alatt,  teljes  szabadsággal  az  utczákat  élénkíti, 
nálunk  is  kezd  honosodni,  bár  itten,  zárt  termekben,  csekélyebb 
közönséggel  sokkal  csendesebben  szokott  lefolyni ! 

Mintegy  restelkedve  emlékszünk  vissza  azon  kisérletre, melyet 
az  idei  májusban  a  kiállítás  alatt,  jótékony  czélra,  CorstMn^net 
névvel  rendeztek.  A  nézőség  nagy  dolgokat  várt,  248  kocsi  virág- 
hányó közönséggel,  lampionokkal  és  fáklyákkal  volt  fennen  hir- 
detve ;  mondják,  hogy  az  artézi  kútnál  lett  légyen  valami  látvá- 
nyosság ;  az  Andrássy-uton  a  közönség  nagy  türelemmel  várta  a 
fényes  kifejlődést,  a  szokatlan  menetet,  de  megcsalódva,  el^edet- 
lenül  oszlott  szét  a  mást  váró  nép,  mert  a  sötétségben  botorkálók 
fennen  bevallották  azt,  hogy  Budapest  éjjeli  komorságát,  ilyen 
menetek  nélkül  is  jól  ismerik ! 

Mit  mondjunk  még  azon  mulatságokról,  melyeket  ifjúságunk 
a  zöldbe  való  kivonulások  alkalmával  májusban,  júniusban  ren- 
dezni szokott,  és  a  hol  csakugyan  legillőbb  lenne  labdázni, 
katonásdit  játszani,  tornászni  és  a  tanár  urak  által  szerkesztendő 
elmésebb  játékokban,  kifejlődésekben  az  időt  hasznos  testmozgá- 
sokkal tölteni,  magukat  hazafias  énekek  elzengése  mellett  edzeni, 
és  ilyeneket  évenkint  vagy  osztályokkint  is  üdvösen  változtatni ! 
Ide  sorozandók  a  háladatosság  ünnepjei,  a  tanítók  és  nevelők  nev- 
es születésnapjai,  a  sorozat  felolvasása  utáni  vagy  előtti  egyes 
dialógusok  vagy  színjátékok  stb.>  Mit  mondjunk  a  templomok, 
iskolák  vagy  egyes  hírnevesb  házak  felavattatásiról,  különféle 
nemzeti  intézeteknek  való  átadásiról  ?  Hogy  mindezekre  az  iQűsá 


o 


TÖRTÉNETI  CONGRE8BU8.  131 

alkalmas,  sőt  ezekkel  szívesen  foglalkozik  is,  eléggé  mutatják  a 
'Bz.  Mikulás-féle,  valamint  a  3  sz.  királyok  jelmezes  előadásai  stb. 
az  iskolai  jelmezekben  tartott  párbeszédek,  pásztori  játékok  elő- 
adásai és  más  nemzeties  szavallatoL 

Tapasztalásból  indulva,  csak  a  Ulkes  főnemesség  és  áldozat' 
kész  vcígyonosb  középrend,  az  iparosok  serege,  a  hol  t.  i.  a  gyárak 
által  feleslegesekké  még  nem  lettek,  tehetnék  meg  az  alapot  népies, 
de  történelmi  körmenetekhez  ! 

Katonai  mutatványnak  illenék  be  p.  o.  az,  ha  egy  szövetség 
összeállana,  mely  a  fennlevő  képek,  fegyverek  vagy  hiteles  leírások 
után  bemutatná  élő  csoportozatokban  ősrégi  királyinkat,  nemeseink 
akhori  díszeit  s  fegyvereit  és  a  régi  egyenruháikban  a  nálunk  majd 
cgéazen  hiányzó  polgári  segédseregeket.       • 

* 

Mily  érdekes  képet  találnánk  p.  o.  a  bevándorló  magyar 
népben ;  férfiak,  asszonyok  kisdedeiket  hátaikon  czipelve,  kísérve 
állatseregeikkel  stb.  Sz.  István,  Sz,  László  királyaink  tanulsá- 
gos episodjait,  az  arany  bulla  kiadását,  a  királyi  udvart  magyar 
és  külföldi  nemeseivel,  a  Oentilis  bibornok  alatti  pesti  gyűlést ; 
Mátyás  király  udvarából  egyes  mozzanatokat,  az  ausztriai  királyo- 
kat, erdélyi  fejedelmeket,  Mária- Therézia  királynét,  József  nádwt 
stb.  állíthatnánk  itt  elő.  Továbbá  V,  Ferdinándot  magyarjai  közt 
Pozsonyban;  a  lánczhid  alapja  letevését,  a  csángók  be  vándor- 
lásdt ;  stb. 

Vagy  nem  lenne-e  nemzeties  a  kihalófélben  levÖ  magyar  ipart 
feltűntetni.  Egyes,  díszített  nagy  padozatú  szekereken,  mint  a  haj- 
dani Thespis-féle  saraglákon,  nem  történhetnék-e  a  halászat,  vadá- 
szat, szövés,  agyagmivesség,  kovácsolás,  malom-ipar,  szürszabók, 
szűcsök  stb.  előállítása ;  mily  szép  lenne  ez  és  még  hozzá,  mivel 
többször,  ezen  mozgalmas  és  látogatásokra  hajlandó  korban,  ismé- 
telhető, mivel  végre  több  más  városban  is  mutatható,  vájjon  nem 
rejt-e  ez  kivihető  nemzeties  eszmét  ? 

Hasonlólag  a  fóldmivelés,  bányászat,  szSlöszet,  a  vas-  és 
rif/t/agipar,  a  halászat,  mész-  és  szénégetés,  egyáltalán  iparunk,  sőt 
mii  vészetünk ;  vagy  a  hazánkat  lakó :  magyar,  horvát,  szász,  szláv, 
román,  sokacz,  szerb,  ezeknek  ktLlönféle  testalkata  és  ruhája  nem 
lenne-e  eléggé  érdekes  és  a  mai  kiállítás  következtében  könnyen 
is  előadható  képcsoport?  Váltanák  fel  ezeket  a  tengeri  part- 
lakók, hajóikkal,  mozdonyaikkal  stb. 

Épen  az  elrendezés  rokonságánál  fogva  eszembe  jön,  mit 
gyerekkoromban   a  koronázás  alkalmával    Pozsonyban    láttam. 

9* 


132  TÖRTÉNETI  C0N0RK88US, 

Régi  dolog  a  keleti  népeknél  az,  hogy  nagyjaik,  fejedelmeik  eU 
nem  jönek  anélkül,  hogy  valami  ajándékot  nem  yinnének.  IsIn^ 
rétes  azon  kép,  melyen  két  magyar  Zsigmond  király  előtt  jelenik 
meg  s  a  hozott  ajándékokat  lábaihoz  teszik ! 

Ujabb  korban,  de  sokkal  ünnepélyesebben  Tonűltak  el  a 
primás-téren  a  pozsonyi  polgárok  és  kapások,  a  koronázott  király 
előtt  a  süteményekkel,  az  összekötött  nagy  szölőyel,  borral  a  Lor- 
dókban. Ezen  kép  mennyi  változatosságot  engedne  meg? 

Kétség  nem  lehet,  hogy  ezen  szokás  egyik  maradékai  a 
kövér  Márton-lvdak,  melyeket  még  mai  napon  is  pozsonyi  polgár- 
társak a  királyi  család  elé  visznek,  t.  i.  az  izraelita  község  képviselői 

Ezen  ajándék- vitelnek  példájára  viszik  vagy  legalább  vitték 
gyermekkoromban  a  jó  dévényiek,  Pozsony  szomszédjában,  egj- 
házi  körmenet  közben  a  lelkésznek  a  roppant  nagy  dunai  hahi 
mert  azon  alkalommal  a  halászok  czéhe  nagy  sajtárt  vitt  maga^ 
póznákon,  úgy  mint  más  czéhek  úmapján  védszentjeiket  hasonlólaj 
zászlókon,  vagy  az  ácsok  Sz.  Józsefet,  kifaragva  maguk  előtt  bor 
dozzák  póznán  és  kifestve ! 

Egyébiránt  részletes  adatok  hiányáról  ne  panaszolkodjnnk 
Eleget  talál  az,  ki  a  Századokat  figyelemmel  forgatja ;  eleget  t 
Szinnyei  Repertóriuma  történelmi  részét  lapozgatja,  és  nemese 
a  régi  pesti  hetz\ikir6\  mint  barbár  mulatságról  .akar  olvasni, 
hanem  a  Betlehem-járókat,  buzakoszorűs  menetet;  lakodalmi 
falusi,  házassági  stb.  szokásokat,  a  bihari  leány  vásárt,  baranyii 
népszokásolrat,  húsvéti  korbácsot  és  öntözést,  a  pünkösdi  királTsá- 
got  és  rózsaünnepet,  bőven  fogja  roppant  sok  más  ilyen  adatokká! 
leírva  találni. 


Ha  azt  kérdezik  tőlünk,  miként  kell  a  történeti  müvfk  HU- 
strálásánál  eljárnunk!  Hiszem,  hogy  e  kérdésre  igen  röridei* 
fogunk  felelhetni.  Meggondolván  azt,  hogy  akármily  történeti  jelci- 
netek legyenek  azok :  harczok,  gyűlések,  békekötések  vagy  fejr- 
delmi  találkozások,  azok,  ha  csakugyan  léteznének  és  többn^irt  * 
képzelet  után,  tekintvén  a  távlatot,  a  csoportozások  szépségét  stb 
a  legújabb  időkig  készülnek.  Elég  példa  van  reá  az  illustrált  t^i- 
ténetekben,  az  illustrált  fűzetekben  és  a  képes  njságlapokhan 
Még  a  számos  arczképek  is  mennyire  különböznek  egymástól,  a 
mennyiben  t.  i.  a  szerkesztők  gazdagabb  volta,  a  msgbízott  mű- 
vész  remeklése  jobb  vagy  rosszabb  képeket  hoz !  de  azt,  hogy  i*' 
előpéldányhoz  hívek  legyenek,  alig  fogjuk  tőlük  követelni. 

így  tehát  leginkább  a  valóban  létező  tárgyakat,  t  i.  ^ 
Archaeologia  jó  metszeteit  lehet  hasonlóknak  venni,  a  történet 
képekről  pedig  meggyőződve  kell  lennünk  arról,  hogy  a  mfivés/. 


TÖRTÍ:N£TK  C0NGRE88US.  13  3 

nek  képzelő  tehetségétől,  helyes  felfogásától,  a  festő  ügyességétől, 
és  legtöbbször  annak  azon  kornak  ismereteitől  függenek. 

Más  kérdés,  mely  tárgyalás  alá  kerülhet  az :  vájjon  miképen 
kell  felolvasni!  Hogy  ettől,  miképen  történik  a  felolvasás,  sok 
függ,  tagadhatatlan.  Mindég  legelső  helyen  áll  a  szabad  szóval 
elmondott  értekezés.  De  hányan  vagyunk,  jelesen  az  öregebbek 
közt,  kik  az  emlékezetnek  hanyatló  félben  való  léte  miatt  az  írást 
nem  nélkülözhetjük !  —  Ezek  tehát  az  első,  ajánlott  módot  fog- 
ják követni,  nem  akarnak  bő-idézet-forrásokká  lenni,  és  unal- 
masakká válni,  hanem  munkálatukat  a  kitűzött  időhez,  és  a  hall- 
gatóság minőségéhez  kötni,  úgy,  hogy  elhagynak  mindent,  mi 
szorosan  a  tárgyhoz  nem  tartozik,  és  csak  azt  fogják  felolvasni, 
mit  az  olvasó  nem  könnyen  nélkülözhet,  vagy  a  mit  a  lélekölő 

unalom  is,  a  legnagyobb  érdekeltséggel  meghallgathat. 

* 

A  történeti  kiállitáaok  rendesen  attól  fognak  függni,  hogy 
mit  foglal  a  kiállító  nemzeti  múzeumába. 

Nem  kételkedhetünk,  hogy  legjobb  lenne  egy  olyan  nem- 
zeti muzeumot  összeállítani,  a  mely  mást,  mint  igazi  nemzetbeli 
tárgyakat  nem  foglal  macában,  vagy  ha  a  nemzeti  ipar-  és  művé- 
szet még  a  muzeumot  nem  tölti  be,  akkor  legalább  néhány  termet 
fog  nemzeti  múzeumnak  szentelni.  —  Egyes  honi  részleteket  látni 
a  pozsonyi,  soproni  muzeumokban,  leginkább  képviselvék  ottan  a 
helybeli  és  vidéki  agyagmívek,  czínkorsók  stb. 

Az  ily  nagyobb  nemzeti  múzeum  előképe  lenne  a  St.  Oer- 
main  en  Laye-i^  bár  ottan  is  a  gaul  tárgyakon,  a  franczia  nemzet 
méltó  büszkeségén  kivül,  más  p.  o.  magyarországi  tárgyakat  is 
fogadtak  el,  ha  a  kiállított  gaul  tárgyak  korszakaihoz  tartoznak, 
vagy  azoknak  bővebb  ismereteihez  valók,  velük  hasonlók,  stb. 

Vagy  ha  közelebbi  példákat  keresünk,  nem  látjuk-e,  meny- 
nyire szükséges  egyes  magyar  iparágakon  segíteni,  nehogy  üzel- 
meiket  egyedül  a  nemzeti  múzeum  gyűjteményéből  ismerjük  meg, 
nehogy  csak  a  magyar,  többnyire  roszul  rajzolt  czímek,  legyen  a 
nevezetesség  főoka,  hanem  a  munkának  valódi  érdeke,  jósága,  honi 
Ízlése !  Még  emlékszünk,  hogy  voltak  német  vargák,  és  szabók 
mellett  csizmadiák,  szűcsök,  szűrszabók,  gombkötők,  gubások  stb. 
Ezen  mesterségeknek  nagy  része  jelenleg  csak  a  pórnépnek  dol- 
gozik, pedig  a  magyar  városok  fejlődése  tekintetéből  ezen  mes- 
terségeket is  kellene  ápolnunk,  azokat  ősiségükre  figyelmeztet- 
nünk, jelvényeiket,  kiváltságaikat,  zászlaikat  fentartanunk.  Igaz, 
hogy  ma  már  eltűntek  a  várak  és  városok  kapui  alatt  felakasztott 
óriá»iy  vagyis  ősrégi  állatok  csontjai,  de  az  is  igaz,  hogy  ugyan- 
azon városokban  találjuk  még  a  régi  katonai  szellemet  tanúsító 


134  TÖRTÉNETI  C0NGRE8SUS. 

mli&zatot,  ott  lógg  még   á  petárddal  beütött  kapu  szárnya,  utt 
őrzik  a  mentő  Pálffjr  és  Schwarzenberg  képeit,  stb. 

Milyen  változatokat  találhatnánk  a  történelmi  emlékekben, 
népszokásokban,  ha  hazánk  nevezetesb  helyeit  átkutatnánk ! 

Hasonló,  bár  ez  sem  kiválölag  német,  a  >  nürnbergi  germsi- 
nischesMuseiim,  mely  igen  sok  tekintetben  valóban  példányszerü  és 
utánzásra  érdemes ;  végre  említhetnők  itt  a  müncheni  bajor  mu- 
zeumot, és  a  bécsi  régiségtár  azon  részét,  a  hol  ama  fegyverek  és 
szerszámok,  melyeket  különféle  helyeken  találtak,  s  az  embe- 
rekkel együtt,  kik  e  tárgyakat  használták,  a  szekrények  fölött: 
falon  lefestve  láthatók. 

Panaszkodunk  mindég,  hogy  festőink  nincsenek  el^g^ 
elfoglalva,  és  mi  lenne  még  akkor  a  történelmet  tanulókkal,  ha  a 
rómaiak  előtt  időbeli '  Pannonok^  sírjaikban  talált  emlékekkel 
a  rómaiak  fegyveresen  és  polgári  öltözetben ;  a  magyarok  a  nem- 
zeti múzeumban  látható  díszszel  lennének  lefestve  ?  -  IgaZfhogT 
akkor  a  megfelelőség  miatt,  maguknak  a  tárgyaknak  is  állandí^ 
sítatniok  kellene,  nehogy  a  leletek  a  képeknek  utóbb  meg  ne 
feleljenek ! 

Ezeket  hosszabb  meggondolás  után  jó  szívvel  bátorkodtam 
felemlíteni.  Legszebb  jutalmam  lesz  az,  ha  levont  okoskodásaim  a 
tudós  Congressus  helyeslését  megérdemlendik,  és  behatóbb  tízs- 
gálatok  alapjául  fel  fognak  vétetni ! 

A  gyermekeknél  kezdjük  tehát  a  meséknek  minél  többszőr 
való  elmondásával,  az  állatokat  úgy  tűntetvén  fel,  hogy  az  emberi 
jellemekre  is  következtethessen  a  gyermeki,  romlatlan  ész;  isko- 
lákba jutván,  a  fiúknak  kézbe  adassanak  a  képes  k^yvek,  az 
ülustrált  hazai  népszerű  munkák ;  necsak  a  magyar  királyok  kép- 
zelményes  koronázásai,  csatái,  hanem  a  nemzetben  még  elereo 
emlékezetben  élő  népies  ünnepek,  lélekemelő  jelenetek  is,  b(^ 
így  hazánk  lakói  önbecsüket,  önnön  maguk  érdemeit  ezen  ország 
fentartásában,  gyarapodásában,  sőt  virágzásában  is  felismerjék, 
így  fog  eme  haladásban,  mint  ennek  egyik  tényezője,  lelkesen 
részt  venni  minden  lelkes  lakó,  és  mindenképen  törekedni,  misze 
rint  szeretett  hazája  ügyét  tehetsége  szerint  előbbre  vihesse ! 

A  korra  nézve  haladottabbaknak,  az  intelligentíának  ezer 
módja  van,  minden  előirás  nélkül,  saját  izlése  és  tehetsége  sze- 
rint előbbre  törekedni ! 

Nyilvános  helyeken  álló  nagy  férfiak  szobrai,  a  tereknek  és 
utczáknak  történelmi  elnevezései,  a  szülő-,  vagy  lakóházaknak 
emléktáblákkal  való  megjelölései ;  a  hazai  régiségeknek  minél 
gyakoriabb  kiállításai ;  építményi  emlékek,  legyenek  azok  várat, 
házak^  vagy  templomok  fentartásai,  mindég  a  kivánt  czélt  fog- 


TÖRTÉNETI  C0NGRE8SUS.  135 

ják  eldmozditani.  A  történelmileg  nevezetesekké  lett  helyek, 
fasorok,  messzelátó  hegycsúcsok  minél  többször  való  látogatása, 
árnyékos  helyeken  tartandó  beszédek,  költemények  elszavalásai,  a 
külföldi  városok,  nagy  emberek  elnevezéseinek,  hazai  hímeves 
városok,  csatahelyek,  és  nagy  hazafiak  rajzainak  a  czimereken, 
emléktáblákon  való  használása,  mulató  kertjeinkben,  sétáinkon, 
gőzhajóinkon  és  burcellákon,  biztosan  megteendik  hatásukat ! 

Szóval  egy  középpont  felé  kell  gravitálnunk,  s  ez  hazánk 
és  ennek  lángoló  szeretete  legyen,  ezen  egy  eszme  lengje  át  min- 
den gondolatunkat,  beszédünket,  tetteinket ! 

Ezek  nélkül  lehetünk,  nagy  megerőltetéssel,  a  mivelódés 
ösvényén  haladván,  kis  európai  szinezetü  nemzet-mozaikká,  de 
tetterős,  folytonosan  haladó  mof/yar  nemzetté  csak  akkor  leszünk, 
ha  a  nemzeti  jelleget  ^minden  más  elé  tevén,  azt  híven  megőrizni 
iparkodunk. 

S  így  nem  üres  kongástól,  eredménytelen  szóhalmazból, 
hanem  benső  érzéstől  és  állhatatos  tetterőtől  fog  vezéreltetni 
egész  életünk,  és  késő  unokáink  is  el  fogják  ismerni  azt,  hogy 
ha  másképen  nem,  legalább  őszinte  elhatározással  boldogabb, 
hazafiasabb,  magyarabb  hazát  iparkodtunk  számukra  hátrahagyni, 
hazát,  a  melyben  csak  ápolniok,  fentartaniok  kellend  azt,  mit 
teremteni)  mit  kezdeményezni  kötelességünknek  tartottunk,  olyan 
árva  körülmények  közt,  hogy  egy  tág,  de  érdekes  pusztán  számukra 
egy  lakályos,  virágzó,  honfias  édent  varázsoltunk  elő. 

BÖMER  Flöris. 


A   TÖRTÉNETI   CONGRESSUS 

III.  OSZTÁLYÁNAK  ÜLÉSE. 

Klamarik  János  dnöki  megnyitó  beszéde. 

Tisztelt  szakgyűlés ! 

Mindenekelőtt  Trefort  Ágoston  minister  ur  ö  nagyméltósá- 
gának,  ki  e  szakosztály  tárgyalásainak  vezetésére  yállalkozott 
sajnálatát  kell  kifejeznem,  hogy  közbejött  rendkívüli  teendői  miatt 
e  tárgyalásokban  részt  nem  vehet ;  de  kifejezhetem  abbeli  bizto- 
sítását is,  hogy  a  szakgyülés  tanácskozásainak  eredményeit  kitáló 
figyelemben  fogja  részesíteni,  annál  is  inkább,  mert  e  szakosztály 
működése  hívatva  van  a  közoktatásügyi  kormány  teendőit  is  meg- 
könnyíteni. 

Nekem  jutott  a  szerencse,  hogy  ö  Nmgát  e  tárgyalásoknál 
helyettesítsem,  mi  nem  történhetett  egyéb  okból,  mint  abból,  hogy 
én,  mint  az  ország  iskolái  egy  nagy  részének,  t.  i.  a  középiskoláik- 
nak administrationalis  vezetője,  mely  iskoláknál,  mint  az  általá- 
nos műveltség  iskoláinál  a  történet  tanítása  a  legnagyobb  fon- 
tosságú, e  tárgyalás  minden  mozzanatának  tanúja  legyek ;  s  azon 
viszonyról,  melyben  a  történet  a  többi  tantárgyakkal,  köJönőseii 
idő,  mérték,  módszer,  a  fontosság  egyensúlya,  a  szerves  össze- 
illesztés, az  évfolyamok  szerinti  fejlesztés  tekintetében  áU,  én  mint 
a  tantervek  s  az  ezekre  vonatkozó  módszeres  utasítások  hatásá- 
nak folytonos  figyelemmel  kísérője,  valamint  folytonos  szemlélője 
az  ez  irányban  végbement  küzdelmeknek,  a  netalán  szükséglendű 
felvilágosításokat  megadhassam,  esetleg  az  iskolák  szükséglett 
szerint  a  vitatkozásoknak  némely  tekintetben  irányt  is  adhassak. 
S  a  lefolyt  tanácskozások  eredményeit  mint  becses  anyagot.  élA 
benyomásokként  magammal  vigyem,  s  a  lehetőség  szerint  az 
iskolák  érdekében  érvényesítsem.  E  tanácskozások  a  közoktatás- 
ügyi kormányra  nézve  különösen  azért  is  nagybecsOek  lesznek, 
mert  közoktatásunkban  egy  tantárgynál  sem  találkozunk  annyi 
controversiávalf  mint  a  történetnél,  akár  az  anyag  kiszemlélését, 
akár  a  tanítás  módszerét  tekintjük.  Érezhető  volt  ez  legújabban 
is  a  tantervek  s  az  azokra  vonatkozó  módszeres  utasítások  készí- 
tésénél. 


TÖRTÉNETI  CONORE88US.  137 

Ugy  hiszem,  hogy  az  egyetemi  oktatásnál,  noha  itt  is  sokat 
lehet  mondani  a  módszerről,  az  alapvető  s  a  semináriumi  oktatás- 
ról, a  fődolog  mégis  a  tanár  individualitása  lesz,  hahár  nem 
tagadható,  hogy  a  középiskolai  tanárképzés,  mely  egyik  feladata 
az  egyetemi  oktatásnak,  mégis  bizonyos  módot  és  mértéket  igényel 
az  oknál  fogva,  mert  a  leendő  tanár  a  középiskola  kimért  rend- 
szerében lesz  majd  kénytelen  dolgozni. 

A  népiskolák  történettanításának  ügye  a  legegyszerűbbnek 
mutatkozik,  mert  itt  mindig  a  gyermekkor  felfogásához  mérten 
kidolgozott  megragadó  képek  lesznek  czélravezetők. 

A  legrészletesebb  tárgyalást  igényli  a  középiskolai  történeti 
oktatás,  minthogy  itt  oly  tanítási  rendszer  fordul  elő,  mely  sok 
tantárgyat  ölel  fel ;  mindeniknek  meg  kell  adni  szigorú  mértékét, 
és  pedig  úgy,  hogy  mindenik  tárgynál  a  részletek  legbecsesbjeiböl 
a  lehető  legtöbbet  adjunk  a  tanúlónak. 

Nená  új  dolog,  hogy  a  tudomány  a  történeti  tanítás  régibb 
módjával,  mely  főleg  csakis  a  külső  politikai  eseményekkel  fog- 
lalkozott, és  pedig  mennél  részletesebben,  szakítani  törekszik.  A 
népek,  államok  s  az  emberiség  fejlődését  kívánjuk  látni  minden 
irányban  mindazon  okokból,  melyek  az  eredményeket  létesítették, 
és  pedig  azon  czélból,  hogy  a  jelen  állapotok  mennél  világosabban 
álljanak  előttünk. 

E  törekvés  azonban  még  nem  vezetett  eléggé  czélhoz,  mert 
az  újítás  legnagyobb  részt  csakis  abban  nyilvánult,  hogy  az 
eddigi  politikai  történeti  anyaghoz  még  hozzácsatoltatott  kor- 
szakonként a  nagyobb  szerepet  vivő  népek  vallásos,  tudományos, 
irodalmi,  művészeti  és  gazdasági  viszonyainak  ismertetése.  Ezen 
újítás  a  történet  tanítását  még  inkább  megnehezítette,  mert  a 
tananyag  még  nagyobb  lett.  Igaz,  létrejöttek  másnemű  feldolgo- 
zások is,  csakhogy  nagyon  különböző  szempontok  szerint,  miértis 
általános  elfogadásra  vergődni  nem  tudtak. 

A  legnehezebb  feladat  tehát  az  imént  jelzett  sok  anyagból 
a  legsziikségesehhek  megválasztása,  hogy  a  rendszerbe  a  kellő 
mértéket  bevigyük,  s  mégis  meglegyen  mindaz,  mi  faktor  volt  az 
emberiség  fejlődésében ;  és  pedig  oly  rendben  és  oly  módszerrel 
vigyük  be,  hogy  a  tárgyalandó  újabb  szakfogalom  a  már  előbb 
tárgyaltban  biztosan  megnyerje  alapját,  s  az  adandó  fogalmak 
tömege  az  ifjú  befogadó  képességét  az  egyes  fokokon  meg  ne 
haladja.  Ezt  a  nehézséget  éreztük  leginkább  a  tantervek  és 
módszeres  utasítások  készítésénél.  Szükséges  továbbá,  hogy  a 
kiszemelt  anyag  aztán  úgy  illesztessék  be  a  többi  tantárgyak 
közé,  hogy  különösen  az  irodalmak  a  lehető  legnagyobb  támo- 
gatására legyenek  a  történelemnek,  s  ez  megint  az  irodalmak- 
nak.   A  tisztelt   szakgyűlésnek   e  tekintetben   adandó  tanácsai 


138  TÖRTÉNETI  COKGRESSÜS. 

miudenesetre  csakis  nagybecsfiek  lehetnek.  Itt  mindj&rt  azun 
kérdéssel  is  találkozunk,  melyet  nem  rég  léptettek  előtérbe, 
hogy  vájjon  mely  korszakok,  és  mely  népek  története  tanítandó. 
Paedagognsaink  közül  sokan  csak  azt  kiyánj&k,  hogy  az  6-korból 
a  görög  és  római  történetet,  a  közép-  és  újkorból  csakis  a 
hazai  történetet  tanítsák,  miként  azt  a  németek  is  teszik; 
míg  ennek  ellenébe  az  állítható,  hogy  e  hivatkozás  ki  nem 
állja  a  próbát,  mert  a  német  nemzet  története  a  világtörténet 
szempontjából  egészen  más  mint  a  magyar  nemzeté.  Középiskolai 
oktatásunknál  nagy  baj  van  a  tankönyvekkel  is,  mert  részint 
terjedelmesek,  részint  oly  előadással  vannak  írva,  hogy  már  a 
könyv  kezdetén  találjuk  azt  a  szakfogalmat,  melyndk  csak  a 
könyv  végén  kellene  előfordulnia.  A  szakgyülés  bíráló  ennncia- 
tiója  az  eddigi  könyvekről  nagyon  is  üdvös  lehet  a  tankönyri 
irodalomra  nézve.  Minthogy  minden  számítgatás  mellett  mégis 
csak  nagyobb  tananyaggal  fogunk  szemben  állani,  szólhatunk  a 
szemléltetés  eszközeiről  is,  mely  annyira  megkönnyíti  a  tanítást 
és  tanulást 

Amidőn  tehát  fbikérem  a  szakgyülést,  méltóztassanak  az 
oiToslandókhoz  mennél  nyiltabban  és  részletesebben  hozzászólani, 
hogy  a  vitatkozásokból  mennél  több  tanúságot  meríthessünk:  ai 
ülést  megnyitottnak  nyilvánítom. 


TÖRTÉNET-TANÍTÁS 

NÉP-  ÉS  KÖZÉPISKOLÁKBAN. 

I. 

A  történelem  tantárgy  hazánknak  minden  iskolájában.  Tan- 
tárgy s  nem  a  nemzet  öndicsőitésének  eszköze ;  nem  is  kizárólag 
magyar.  Már  a  legalsóbb  fokon  figyelmezteti  a  gyermekeket  amu 
hogy  történetünk  csak  része  az  egyetemesnek,  s  hogy  ebben  oly 
törvények  nyilatkoznak ,  mik  általános  érvényöknél  fogva  reánk 
is  kiterjednek.  » Igyekezzék  odahatni  a  tanító  —  igy  szól  az  ^tmi 
iskolák  tantervéhez  adott  utasítás,  hogy  a  gyermek  lelkében  élénk 
képzetek  rakódjanak  le,  melyek  mig  tartós  háttért  képeznek  az 
emlékezetnek  s  értelemnek,  egyszersmind  a  kedélyt  is  megillessék 
s  úgy  hassanak,  hogy  a  gyermekek  lelkében  az  isteni  gondviselés 
iránt  bizalmat  és  hálát ,  az  erény  iránt  szeretetet,  a  bfin  iránt 
undort  és  utálatot,  a  haza  és  nemzet  iránt  meleg  ragaszkodást  és 
lelkesedő  szeretetet,  a  törvények  iránt  pedig  kegyeletet  és  tiszte- 
letet ébreszszenek  és  ápoljanak. . .  A  történelem  tanításának  1^- 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88U8.  131) 

főbb  czélja  a  népiskolákban  is  a  gyermeki  szív  és  ész  erkölcsi  és 
szellemi  fejlesztése.  < 

»A  történet  iskolai  tanításának  igaz  paedagogiai  czéljai  — 
szól  viszont  a  gymnasiumok  részére  készült  utasítás  —  az  által, 
bogy  a  történeti  alapfogalmakat  megalkottatja  és  a  főbb  társa- 
dalmi és  állami  feladatokat  és  intézményeket  megvilágítja,  mara- 
dandó érdeket  kelteni  azon  formák  iránt,  melyekben  az  emberiség 
történeti  munkássága  nyilvánult,  és  melyeknek  batása  alatt  áll 
még  korunk  művelődése  is ;  tiszteletet  ébreszteni  mindazon  esz- 
mék és  intézmények  iránt,  melyek  az  emberiség  culturai  és  erköl- 
csi emelkedésének  koronkint  tényezői  valának,  megértetve  jelen- 
tőségüket a  műveltség  baladására  nézve. « 

Az  oktatás  két  különböző  köre  számára  készült  emez  uta- 
sítások világosan  kijelölik  azon  czéU,  melynek  elérését  a  történelem 
helyes  tanításától  várbatnL  Ez  a  czél  gyakorlati,  amint  eszköze, 
a  történelem,  maga  is  reális  tudomány.  S  épen  azért,  mert  reális, 
csak  puszta  tények  által  kell  batnia ;  természetes  azonban,  bogy 
az  oktatás  különböző  fokán  más  és  más  az  igazság  megösmerte- 
tésének  módja.  Nagyon  kellene  sajnálnunk,  ba  a  történet  tanítá- 
sát azon  kezdené  valaki,  bogy  kíméletlenül  kiragadja  mesevilágá- 
nak T)üvös  köréből  a  gyermeket,  kinek  szemei  bizonyosan  megfáj- 
dulnának a  szokatlan  világosságtól  s  nem  bírnák  meg  azontúl  a 
tartós  munkát.  Az  emberiség  maga  is  csak  lassanként  került  a 
mytbos  ködéből  e  mai  kor  villamos  fénye  elé  s  jól  érezte  magát 
fejlődésének  minden  pillanatában,  még  csak  arról  is  meg  levén 
győződve,  hogy  az  absolut  igazságot  tudja,  holott  csupán  a  viszony- 
lagost ösmerte.  A  tényekről  nem  azok  mivolta,  hanem  saját  értelme 
fokához  képest  vett  tudomást ;  s  mégis  volt  története.  A  földet 
vállain  hordozó  Atlastól  a  földre  lábával  dobbantó  Galileiig  vezető 
út  egyúttal  a  történettanítás  útja.  A  tények  ösmertetését  a  kor- 
hoz kell  alkalmazni. 

Az  elemi  magyar  és  nem  magyar  ajkú  népiskolák  részére 
az  1868.  XXXVm.  és  1879.  XVIII.  t.  ez.  értelmében  kiadott 
tanterv  szerint  az  olvasó-könyvben  foglalt  történeti  olvasmányok 
és  a  földrajzi  tanításból  szerzett  előismeretek  után  a  magyar  nem- 
zet történelméből  válogatott  életrajzi  képek  elbeszélésén  s  elbeszél- 
tetésén  kell  kezdeni  a  tanítást  s  a  YI.  osztályban  már,  az  ókori 
népekről  a  legnagyobb  általánosságban  való  megemlékezés  után 
Magyarország  összefüggő  történelme  következik,  kapcsolatban  a 
vele  érintkezésben  élt  s  élő  nemzetek  történelmével  és  mellékte 
kintettel  a  világtörténelem  színpadán  kiváló  szerepet  játszó  nem- 
zetek történelmére. 

Természetes,  hogy  e  tanterv  csak  a  felsőbb,  vagyis  6  osztályú 
és  a  három  évfolyamú  ismétlő-iskolákkal  összekötött  népiskolákra 


140  TÖRTÉNETI  C0N6RE88US. 

vonatkozik ;  falun  és  kisebb  helységekben,  hol  csupán  3  4  oaz« 
tály  van,  sőt  legtöbb  esetben  egyedül  osztályosszeTonással  süt- 
hetni a  bajon,  történettanításról  az  oktatásnak  ezen  első  fokáo 
még  szó  sem  lehet.  Ott  a  magyar  nyelvben  való  oktatás  alkalmi- 
val kapja  a  gyermek  mindazon  előismereteket,  mik  nélkfil  haszoD- 
ni\\  nem  tanulhatná  a  történelmet.  A  tanterv  a  földrajzon  \áva\ 
az  olvasmányokra  is  hivatkozik.  Ezeknek  pedig  nem  szabad  mel 
lözniök  az  állat-  és  növénymeséket  sem,  mert  a  gyermek  első  sor- 
ban csak  a  magán  alul  álló  lényeket  szereti.  Csupán  később  for- 
dál  rokonszenvével,  sőt  bámulatával  a  maga  fölött  óriásilag 
kimagasló  alakok  felé  és  pedig  annál  nagyobb  kedvteléssel 
mentül  meseszerűbb  fényben  jelennek  meg  előtte  e  félistenek. 
Mesék,  regék  előrebocsátása  nélkül  kezdett  történelem,  kellő  érdek 
hiányában,  féltudásra  vezet;  ez  pedig  nem  lehet  a  tanítás 
czélja. 

S  ne  képzeljük  azt,  hogy  igen  sokat  kell  mesélgetnünk  az 
elemi  iskolákban.  Szivében  oda  már  egész  kis  tündérvilágot  visz 
a  gyermek  s  e  tündérvilágban  óriások  és  törpék,  beszélő  állatok, 
búsuló,  kaczagó  virágok  serege  él  és  működik  s  a  tarka  csoport 
fölött,  a  mindig  pórul  járó  ördögökkel  szemben,  angyalaitól  kör- 
nyezve ott  uralkodik  a  jó  isten,  »kit  a  bölcs  lángesze  fol  nem  ér,< 
de  akihez,  a  mindenhatóhoz,  ő  kezdettől  fogva  imádkozik.  Ez  az 
az  ethikai  phantasia,  mely  már  a  gyermekben  is  megvan,  mint 
a  hogy  megvan  a  gyakorlati  szemlélet  is.  Mindkettő  nevelésre 
szorul.  De  hát  milyen  nevelés  volna  az,  mely  gyors  kiábrándításon 
vagy  úgy  kezdené  a  dolgot,  hogy  durván  riasztja  fol  álmodozásai- 
ból a  gyermeket.  Azok,  kik  a  történelemben  a  valót,  az  igazat 
keresve,  kis  fiúknak  puritán  szigorúsággal  hirdetnek  száraz  tette- 
ket, ott  vetnének,  hol  még  nincs  televény.  Mennyi  szép  lomb  hull  a 
földre,  mennyi  virág  hervad  össze  s  mennyi  idő,  mennyi  év  kell. 
mig  lomb,  virág  televény  lesz.  S  végkép  nem  vész  el  egyik  sem; 
ez  alkatrészek  nélkül  nem  lenne  termés.  A  mesevilágból  nem  kell 
kiragadni,  hanem  szépen  kivezetni  a  gyermeket,  ki  a  mint  csodál- 
kozott az  őserdők  phantasticus  alakú  fáin,  ép  oly  örömmel  fogja 
legeltetni  szemeit  az  erdő  tisztásán. 

Helyes  dolgot  követel  a  tanterv,  midőn  a  reges  őskorból  az 
idő  és  tér  fogalmával  tisztában  még  nem  levő  gyermeket  szinte 
észrevétlenül  vezeti  át  az  igazi  történelem  mezejére,  hol  szintén 
találkozik  előtte  még  csudás  eseményekkel,  csakhogy  ezeknek  inté- 
zői már  nem  mythologiai  alakok,  hanem  hatalmas  emberek.  E^ 
ezek  az  emberek  egy  földön  éltek  vele ;  Magyarországban  -  itt- 
ott  talán,  ha  történelmi  emlékekben  gazdagabb  vidéken  lakik  — 
szemlélheti  is  egyes  müveiket.  Elvont  fogalmak  helyett  lassankint 
történelmi  tényeket  kap  feldolgozásra,  képzeletével  együtt  most 


1 


TÖRTÉNKTl  C0NGRE88U8*  141 

iiiár  értelme  is  foglalkozik  s  a  szívétől  ködként  elszálló  tündér- 
világ  helyén  nem  marad  sivár  pusztaság. 

Mig  azon,  kezdetleges  fokon  egyes  vonásokkaLbibelődött  s 
úgy  szólván  inkább  lyrai,  mint  drámai  hatás  alatt  állott,  mert 
nem  eseményekkel ,  hanem  egyénekkel  társalgott,  itt  egy-egy  élet- 
rajz keretében  ugyan,  de  úgy  kapja  a  történeti  anyagot,  hogy  — 
a  tanterv  szavaival  élve  —  »necsak  a  szóban  levő  egyéniség  képét 
lássa  kidomborodni ,  hanem  egyszersmind  a  kor  viszonyaiba  és 
eseményeibe  is  annyira  bepillanthasson,  hogy  kiváncsisága  és  töb- 
bet tudni  vágya  is  felébresztessék.«  Mig  korszakalkotó  emberek 
életében  s  tetteiben  gyönyörködni  meg  nem  tanúit,  képtelen  az 
összefüggő  történelem  élvezésére.  De  nemcsak  az  egyén,  hanem  a 
szülőföld  is  közelebb  áll  hozzá;  azért  kell  az  életrajzokkal  a /laia/ 
történelem  köréből  választani.  Sejtetni  lehet  már  vele  az  eszméket, 
mik  a  népet  s  az  abból  kiváló  alakokat  vezetik ;  de  nagyon  helye- 
sen teszszük,  ha  megfogadjuk  hazánk  egy  jeles  paedagogusának 
azon  tanácsát,  hogy  ne  vigyük  be  a  históriába  az  akaratot  és  a 
gondviselést,  mert  az  akarat  elvont  fogalom,  a  gondviselés  beavat- 
kozása pedig  az  emberi  cselekvést  semmisítené  meg. 

Az  életrajzok  összeválogatásában  a  gyermek  jellemének 
képzésére  s  Ítéletének  fejlesztésére  legalkalmasabb  mozzanatokra 
kell  ügyelnünk.  Ez  nem  külön  czélja  ugyan  a  történettanításnak, 
mert  föladata  az  a  többi  tantárgynak  is ;  de  az  a  tudomány,  mely 
az  egyének  működésének  általonositását  nem  pusztán  a  tények 
lánczolatának  megállapítása,  hanem  annak  folytatása  végett  is 
eszközli,  kétségtelenül  első  sorban  van  hivatva  arra,  hogy  a  tevé- 
kenységének alapját  tevő  egyéniséget  másokban  is  fejleszsze.  Innen 
már  csak  egy  lépés  van  addig,  hogy  az  embert  mint  a  társadalom 
tagját,  tehát,  mint  másokkal  való  közösségre  utalt  lényt  mutassa  be. 

Ugyanazon  dolgokat  más  világításban  s  egymással  kapcso- 
latosan a  népiskola  VI.  osztályában  hallja  a  tanuló.  Itt  már  nem- 
csak az  egyénitésnek,  hanem  a  merőben  hazafias  felfogásnak  kivált- 
ságai is  szűnni  kezdenek.  Magyarország  történelme  úgy  jelenik 
meg,  mint  szerves  egész,  mely  nemcsak  önmagán,  hanem  a  magya- 
rok államban  való  szereplését  megelőző  idegen,  régi  államalkotá- 
sokon is  alapszik,  s  mely  térben  és  időben  felbonthatatlan  viszony- 
ban áll  más  országokkal.  Amaz  az  ókori  népeknek,  emez  a  közép- 
és  újkorbelieknek  méltatását  követeli,  természetesen  csak  annyi- 
ban, a  mennyiben  a  viszonyok  megértetésére  szükséges.  >  Magyar- 
ország történelme  legyen  a  középpont,  mely  körűi  a  vele  kisebb- 
nagyobb  összeköttetésben  levő  világtörténelmi  anyagot  élesen 
körvonalozott  fő  mozzanataiban  s  egyes  képletekben  csoportosítsa c 
a  tanító.  Ez  a  csoportosítás  voltakép  csak  egyes  korszakokra, 
magára  az  időre  nézve,  egészben  véve  tehát  chronologiai  modor- 


142  TÖRTÉNETI  C0KGRB8SU8. 

ban  történhetik.  S  helyesen.  Ki  van  mondTa,  hogy  a  történelem 
népiskolai  oktatását  földrajzi  előismeretek  nyújtásának  kell  meg- 
előznie, s  egy  a  térbeli  viszonyok  megösmerését ^nyomban  szükség 
követni  az  időméretekben  való  tájékozódásnak.  Es  ez  nagy  feladat 
Ha  meggondoljuk,  hogy  a  népiskola  lY.  osztályában  még  csak 
1 — 1000  ig  terjed  a  számtanítás  köre,  s  hogy  a  tizesrendszer 
tüzetes  kifejtése  az  Y.  osztályra  van  hagyva ;  ha  meggondoljak, 
hogy  az  időmérés  módjaival  az  elemi  természettan  nem  ösmerteti 
nieg  a  gyermeket,  s  hogy  ez  inkább  csak  a  nyelvtani  olyasmányok 
keretében  történhetik,  be  kell  látnunk,  hogy  a  népiskola  történet- 
tanítójának  nem  lehet  könnyedén  dobálóznia  a  számokkal  és  a 
korszakokkal.  Ha  azonban  a  tanulónak  nincs  is  még  kellő  fogalma 
a  századok  s  ezredek  évtartamáról,  már  van  érzéke  az  » egymás- 
után <  iránt  s  ez  érzékét  jól  fejleszti  a  chronologiai  módszer.  Az 
ezzel  párhuzamosan  követelt  csoportosításokat  leghelyesebben  az 
ismétlések  idején  kell  gyakorolni.  A  gyermek  ugyanazon  rendben 
szívesen  hallgat  meg  többször  is  egy  eseményt,  még  egyes  szókat 
is  szinte  gyönyörködve  vésvén  emlékezetébe ;  de  úgy  szólyán  meg- 
lepi, ha  ugyanazon  dolgokból  más  rendben  is  kiderül  a  törrénj- 
szerűség  s  igy  e  módszer  csak  emelheti  érdeklődését. 

Népiskoláink  történelmi  oktatását  az  alkotmánytan  fejezi 
be ,  mely  minden  egyébnél  jobban  meggyőzi  a  gyermeket^  hogy 
nincs  tett ,  melynek  következményei  nem  volnának,  mert  e  tan- 
tárgyban történelmi  fejleménynyel  s  teljesen  gyakorlati  dologgal 
áll  szemközt.  Nem  egy  paedagogus  követelte  már,  hogy  a  gyer- 
mekkel a  jelen  viszonyokból  kiindulva  kell  megösmertetni  a  mul- 
tat. Szerencse,  hogy  e  regressiv  módszer  nem  hódithatott  tért  a 
gyakorlatban,  s  hogy  Európa  egyetlen  országának  tanterve  sem 
volt  rá  különösebb  tekintettel.  Ismétléseknél  mindazáltal  ennek 
is  meg  van  a  maga  haszna  s  nem  rósz  mód  a  képzetek  összefOzé- 
sének  erősítésére. 

Losonczy  hármas  kis  tükörének  megjelenése  óta  (1771.) 
népiskoláinkban  chronologiai  modorban  kezelték  a  történelmet, 
melyet  a  Batio  Educationis  tett  kötelezd  tárgygyá.  Idáig  általá- 
ban véve  csak  a  magyar  történelmet  tanították  és  csupán  újabb 
időkben  terjeszkedtek  ki  világeseményekre  is.  Azonban  a  nem- 
zeti történelemmel  párhuzamosan ,  sőt  már  azelőtt  is,  főkép  a 
nálunk  szintén  nagyon  ösmert  Hübner  óta,  a  bibliát  fogadták  el 
olyan  eszközül,  mint  mely  leginkább  megfelel  a  miniszteri  tan- 
tervben a  történelemről  követelt  képzőhatásnak.  A  biblia  tanítása 
mellett  igen  sok  érvet  lehetne  fölhozni ;  nálunk,  Herbart  példáján, 
kivált  Salamon  Ferencz  és  Fazekas  Sándor  szólalt  fel  ez  irány- 
ban, s  gyakorlati  okokon  kivül  a  legjelesebb  paedagogusokra  is 
hivatkozhatnak.  S  a  bibliának  rendkívüli   módon   képző  erejét 


TÖRTÉNETI  C0N6RE8&Ü8.  143 

senkidem  tagadja ;  de  már  pl.  a  praktikus  amerikai  a  maga  Com- 
moQ  schooljaiban  a  legalsóbb  fokon  is  taníttatja  ugyan  a  történe- 
tet, olvasókönyveiben  (reader)  azonban  csak  a  negyedik  osztály- 
ban nyújt  szemelvényeket  a  bibliából.  Olaszországban  ez  az  alap 
történelmi  fogalmak  megértésére,  csak  azután  következik  a  haza 
múltjának  ösmert.etése ;  a  többi  azonban  beéri  ez  utóbbival,  kivéve 
talán  Portugalliát  s  Oroszországot,  melynek  népiskolái  egyáltalán 
nem  törődnek  e  tárgygyal.  A  biblia  különben  nálunk  sincs  és 
helyes  is,  hogy  nincs  elhanyagolva ;  mindenütt  tartják  azt  a  hit- 
tani  órákon.  8  népiskolákban  nem  lehet  alkalmazni  e  szakrend- 
szert, úgy,  hogy  fölösleges  volna  élére  állítani  a  dolgot,  ki  tanítsa 
a  bibliát  s  ki  megint  a  történetet.  Voltakép  a  biblia  tanítása  meg 
is  előzi  a  történetét,  úgy,  hogy  tárgytalan  mindazok  szemrehá- 
nyása, kik  a  biblia  mellöztetése  miatt  panaszkodnak.  Ma,  midőn 
sokan  a'  népiskoláktól  is  már  komoly,  ndeg  történetet  követelnek, 
csak  vesztene  képzőhatásából  a  biblia ,  ha  azt  a  hagyományból 
kiforgatva  s  a  költészet  zománczától  megfosztva  akarná  kezelni 
valaki ;  mig  viszont  a  hitanítótól  sem  lehet  föltételezni,  hogy  val- 
láserkölcsi szempontok  előtérbe  állításával  teljesen  kiaknázatla- 
nul hagyná  a  társadalmi  viszonyok  s  kormányformák  megérteté- 
sére a  bibliában  kínálkozó  bő  adatokat.  Hogy  pedig  a  biblia  taní- 
tásában régtől  fogva  követett  módszer,  a  chronologiai,  mely  főkép 
életrajzoknak  és  életképeknek  épen  nem  laza  összefüzéséből  áll, 
mindig  vonzóerőt  gyakorolt  a  gyermekekre,  ezt,  mint  közismeretfi 
tényt,  annyival  készségesebben  emelhetjük  ki,  mert  egészben  véve 
ez  az  a  módszer,  melyet  a  történelem  népiskolai  tanításától  a  mi- 
niszteri tanterv  is  megkövetel.  Másrészt  mig  kevésbé  remélhetni 
a  szorosabb  értelemben  vett  történet- tanítástól,  hogy  a  vallásos 
érzületet,  mint  azt  a  tanterv  kivánja,  kellően  kifejtse,  addig  bíz- 
vást remélhetni  ezt  a  bibliában  való  oktatástól.  Biblia,  mythos. 
magyar  történelem  világtörténelmi  kitérésekkel :  ez  tehát  mindaz, 
mi  nálunk  eszközül  szolgál  a  történettanítás  elé  kitűzött  czél 
elérésére. 

n.        ^ 

Már  népiskoláink  is  nagy  súlyt  fektetnek  a  történettanításra; 
el  lehetünk  tehát  készülve  rá,  hogy  középiskoláink  sem  feledkez- 
tek meg  róla.  Tulajdonkép  nincs  is  a  gymnasiumnak  és  reálisko- 
lának egyetlen  osztálya  sem,  melyben  külön  órán  vagy  a  nyelvta- 
nin nem  foglalkoznának  vele.  Pedig  a  mostani  tantervek  takaré- 
kosabbak e  részben,  mint  a  régiek  s  meglehetősen  leszállították 
az  órák  számát.  S  azt  mondhatjuk,  hogy  az  még  most  is  tetemes. 
A  gymnasiumban  4,  a  reálban  3  osztályban  tauítnak  világ-,  s2     2 


144  TÖRTÉNETI  C0N6RE88U8. 

osztálybaD,*  de  különböző  mérték  szerint,  magyar  történelmet. 
Osmerjtik  e  tanítás  czélját,  úgy,  ahogy  azt  a  gymnasiumi  tanten 
kijelölte.  Szakfolyóiratok  hasábjain  többször  merült  fel  aggo^la 
lom,  el  lehet-e  azt  érni  azon  a  módon,  a  hogy  a  miniszteri  utas! 
tás  osztály onkint  csoportositja  a  tananyagot. 

Azok  a  benyomások,  miket  a  népiskolák  történelmi  órái 
keltettek,  tartalmukra  nézve  nagyon  is  a  körülményektől  függnek. 
Sőt  az  elemi  iskolák  növendékei  nem  is  a  hatodik,  hanem  már  a 
negyedik  osztályból  lépnek  be  középiskoláinkba,  úgy ,  hogy  a  bih 
lián  kivűl  csupán  egyes  olvasmányokból  merített  történeti  ösme- 
reteket  hoznak  magukkal.  A  középiskolai  2  alsó  osztályban  me::- 
csak  töredékeket  hallanak  a  történelemből  és  pedig  a  nyelvi  órí 
kon.  Hat  esztendeig  is  járhat  tehát  iskolába  egy  fiú,  mig  ezer. 
tárgygyal  összefüggőben  foglalkozhatik ,  holott  azelőtt  azels'i 
három  osztályban  már  hallhatta  nemzete  múltját  Most  a  III 
osztályban  hallja  először,  a  IV-ikbeu  pedig  ismételve  megösmer- 
kedik,  annak  földrajzával.  S  a  középiskola  első  fokán  elégiseoDVL 

A  magyar  történelmet  középiskoláink  III.  osztályában  aim;^ 
kevésbé  lehet  száraz,  rideg,  okoskodó  modorban  tárgyalni,  mer 
még  csak  gyűjtjük  az  anyagot,  mi  ez  eljáráshoz  szükséges;  a  tényt- 
ket  úgy  veszszük,  a  mint  azok  önkéntelenül  jelentkeznek  s  lelke- 
sedéssel kell  időznünk  minden  magasztosabb  mozzanatnál.  Zrínvi' 
nem  előélete  homályában ,  hanem  szigetvári  hőstette  íénjébeu 
mutatjuk  be.  Kevesebbet  a  törődünk  az  intézményekkel ,  állapi* 
tokkal,  mint  egyes  eseményekkel.  Nem  marad  árván  a  nemzeu 
történet  ügye  a  második,  középső  fokon  sem.  Az  1880  ban  kiaAf 
utasítások  részletesen  felsorolják,  osztályonként  mit  és  minő  ter^ 
delemben  lehet  előadni  s  á  magyar  történelmet  a  világ^iini*^* 
keretébe  illesztik  be.  Ez  mindenesetre  más  eljárás  ugyan,  mint  i 
mit  a  népiskola  követ ;  de  a  gymnasium  is  más,  mint  a  népiskola. 
Az  utasítások  csak  irányt  akarnak  szabni,  a  részletekben  azonb^ 
épen  nem  kötik  még  a  tanár  kezeit ;  a  tanár  egyéni  felfogását«i 
függ,  az  európai  népek  sorában  milyen  fontosságot  tulajdomts*'^ 
nemzetünknek.  Az  első  sorban  emberiességre  nevelő  gymnasiun}* 
ban  főtekintetet  mindejj^setre  azon  nemzetek  érdemelnek,  mehtk 
időnkint  az  emberiség  élén  állottak ;  ez  azonban  nem  zárja  k^ 
hogy  Magyarország  múltját  a  IV— VII.  osztályban,  tehát  néíj 
teljes  éven  át,  kellő  arányokban  meg  ne  lehessen  ösmertetni.  M' 
vei  pedig  a  VIII.  osztályban  még  egyszer  s  most  már  mint  kül"- 
tárgy  szerepel  hazánk  története,  valójában  úgy  áll  a  dolog,  hos- 
a  nyelvi  órákat  számba  sem  véve,  öt-hat  éven  át  foglalkozhatit. 
véle.  Elhanyagoltatásról,  mellőzésről  ily  körülmények  közt  alií 
lehet  szó.  S  ha  mégis  elhanyagolják,  mellőzik  néhol,  azt  csak  3 
tanár  nemzeti  érzületének  megbocsáthatatlan  hiánya  okozza. 


i^Írténeti  conoressOS.  1 45 

Sok  nép  ellensége  annak,  hogj  yilágtörténelmet  tanítson  a 
középiskolákban ;  a  franczia  ly ceumok  6  évet  fordítanak  a  hazai 
történelemre  és  csak  hármat  az  egyetemre;  Angolország  egyetemi 
fokra  valónak  tartja  azt ;  Németországban  magában  is  csak  az 
újkort  teszik  egyetemes  jellegűvé,  mig  az  ókorban  kizárólag  Görög- 
országgal, Rómával  s  Germaniával,  a  középkorban  pedig  egyedül 
Németországgal  foglalkoznak.  Mi  nem  utánozhatjuk  e  nagy  álla- 
mokat. Magyarország  sohasem  volt  politikai  vagy  műveltségi  közép- 
pont Európában ;  a  mi  történetünk  nem  Európa  története,  mint 
a  hogy  az  emezeknél,  több  izben.  Vagy  talán  a  modern  Olaszor- 
szákggal  hasonlítsuk  össze  magunkat,  midőn  ott  Róma  története, 
összes  mondáival  együtt,  már  olasz  nemzeti  történelem,  úgy,  a 
mint  az  a  pápaságé,  a  renaissancé  s  a  nemzetté  tömörülésé.  Világ- 
raszóló eszmék  tűzhelyén  csak  szójáték,  ha  honi  történetet  emle- 
getnek s  mikor  Olaszországban  Machiavellitől  Flórencz  történe- 
tét, a  franczia  lyceumokban  Parisét  olvastatják,  a  tananyag  képző 
és  emelő  hatását  bizonyosan  párhuzamban  sem  lehet  teni  azzal,  a 
mit  mi  hazai  városaink  monographíájából  vett  szemelvényekkel 
érnénk  el. 

S  végre  is,  csak  alak  tekintetében  mutatkozik  eltérés.  Nagy 
nemzeteknél  hazai ,  nálunk  kisebbeknél  világtörténelem  a  keret ; 
a  tananyag  azonban  nagyban  és  egészben  véve  mindkettőnél  körűl- 
belöl  ugyanaz.  Hogy  e  közben  nem  szabad  bíbelődni  mindenféle 
jelentéktelen  néppel ;  hogy  nem  az  adatok  nagy  mennyiségében, 
hanem  azok  czélirányos  felhasználásában  rejlik  az  eredmény  biz- 
tositéka, s  hogy  az  értelem  foglalkoztatásának  az  oktatás  e  fokán 
párhuzamos  szerepe  van  az  ethikai  felfogással,  az  mind  olyan 
dolog,  mi  egyképen  kötelező  úgy  a  nagy,  mint  a  kis  népek  közép- 
iskolai történettanításában.  A  tanterv  részletesen  fölsorolta  a  tan- 
anyagot s  kimérte  annak  terjedelmét ;  a  mit  megszabott,  az  a 
maximum,  intézkedésének  természete  pedig  facultativ,  úgy,  hogy 
e  közben  tág  tere  nyilik  a  tanár  paedagogiai  tapintatának,  mely 
mindenesetre  kerülni  fogja  s  tudja  is  kerülni  a  túlzást,  úgy  a 
tények,  nevek  s  évszámok  összeválogatásában,  mint  csoportosítá- 
sában, vagy,  mi  a  másik  szélsőség,  azok  egyoldalú  felhasználásá- 
ban. Sőt  nyiltan  kimondja  a  gymnasiumi  utasítás,  hogy  időrend 
és  földrajz  pusztán  értelmező  segédeszköze  s  ne  vezérlő  elve 
legyen  a  tárgyalásnak.  Főfeladat,  »megösmertetni  a  növendékek- 
kel, miként  nyilvánul  egyes  történeti  tényekben  az  emberiség  és 
a  nemzetek  közérzűlete.«  Hol  van  tehát  az  megírva,  hogy  uralko- 
dók, csaták  stb.  felsorolása  a  történelem,  s  hogy  az  csak  »vér- 
folyam  ?c 

Csakugyan  bajos  eligazodni  a  paedagogusok  kivánatain.  Az 
egyik  már  nevét  is  utálja  a  politikai  történelemnek ,   a  másik 

Századok.    1885.   VIII.   Füzkt.  10 


146  TÖRTÉKETI  COKGHESSÜS. 

pedig  a  müveltségtörténetet  akarja  kifüstölni  onnau.  Tanterrünk 
viszont  jelentöséges  politikai,  yagy  culturalis.  ii*ánjadó  mozgal- 
makat tesz  az  egységes  részek  középpontjaivá,  tehát  egyeztetni 
látszik  a  két  irányt.  S  igy  fogva  fel  a  dolgot,  nem  is  válik  ^Idás 
talanná  a  világtörnelemnek  középiskolákban  való  tanítása.  Aldás- 
talannak  pedig  azért  is  szokás  azt  tartani,  mert  hatezer  év  chro- 
nologiai  szárazságát  3,  illetőleg  4  osztályban  kellene  tfirhetővé 
tenni  a  növendékek  számára.  Tárgyát  jól  ismerd  és  helyes  itéletű 
tanár  tnd  annyit  végezni  ez  idő  alatt,  a  mennyit  más  szaktárgyak 
körében  ugyanannyi  osztályban  lehet  befejezni.  A  középiskolának 
nem  föladata  a  tárgy  kimerítése,  hanem  csak  előkészítés  önálló 
munkásságra ;  s  az  általános  műveltség  megadása ;  nem  föladata 
még  csak  a  szakképzés  sem,  mert  gymnasium  és  reáliskola  ^sé- 
ges  tanfolyama  intézet,  hol  a  tantárgyak  kapcsolatban  állnak  egy- 
mással. A  dúsgazdag  anyagból  annyit  veszünk  tehát,  amennyi  a 
középiskolai  oktatás  czéljára  elegendő  s  lemondunk  arról,  az  egye- 
temről csak  imént  kikerült  tanároknál  nem  épen  ritka  dicsvágy- 
ról, hogy  a  növendékeket  saját  olvasottságunk,  előadásunk,  »önálló< 
felfogásunk  bámultatására  használjuk  fel;  szóval, hogy  az  osztályt 
publicumnak  nézzük.  A  physika  tanára  6gy-egy  gép  működésének 
megmagyarázásánál  bizonyosan  csak  a  legfényesebb  jegyek  felso- 
rolására szorítkozik  s  ha  megvan  is  az  az  előnye,  hogy  szemléltetfe 
járhat  el,  nem  tesz  kevesebbet,  mint  kell  tennie  a  történettanár- 
nak,  ki  valamely  korszaknak  például  népszelleméről  szólva,  tanu- 
lásának csupán  eredményét  közli  növendékeivel.  Természetesen 
sok  időt  pazarol,  ha  külön  szempontokat  alkalmaz  núnden  népnél, 
mert  így  lehetetlenné  teszi  a  közös  jegyek  fölismerését,  mint  lehe- 
tetlenné teszi  az  adatok  özönének  közlésével  is.  »A  historikusnak 
—  mondja  Ülmann  a  Sybelféle  ,Historische  Zeitschrift*  legköze- 
lebbi füzetében  ^)  —  büntetlenül  nem  szabad  elfelejtenie,  hogy  u 
író  s  nemcsak  ízléstelenséget,  hanem  tudományelleneset  is  követne 
el,  ha  mindent  el  akarna  beszélni.€  S  ez  áll  az  előadó  tanárra  nézre 
is,  ki  ennek  figyelembevételével  nagyon  sok  időt  gazdálkodhat 
meg,  holott  a  történelemre  fordítható  tanórák  száma,  más  államok 
tantervéhez  képest,  igy  is  kielégítő. 

El  lehet  tehát  ha  csak  bajjal  is  elvégezni  a  kiszabott  tan- 
anyagot s  e  közben  megfelelő  módon  tárgyalhatni  hazánk  mnlt^ 
ját  is,  ha  a  VI.  és  VII.  osztály  világtörténelmi  tananyagában  a 
növendékek  fejlettebb  fokához  alkalmazva  ismételtethetjük  a  ma- 
gyaroknak a  III.  osztályban  tanított  történelmét 

De  igy  felkészülve  is  sok  gondot  adhat  ennek  a  VUL  osz- 
tályban oknyomozólag  való  tanítása.  Egy  év  alatt,  heti  3,  és,  mert 

^)  Über  wissentschaftl.  GescbicbtsdarsteUang.  54.  k.  50. 1. 


TÖRTÉNEtl  CONGRESbüS.  1*47 

az  érettségi  vizsgálatok  miatt  a  tanév  két  utolsó  hSnapja  jobba- 
dán veszendőbe  megy,  összesen  csak  mintegy  100  órában  tárgyalni 
a  nemzet  ezeréves  államéletét,  tanárt  és  tanítványt  egyaránt 
igénybe  vevő  feladat.  Sikerrel  csakis  úgy  kecsegtethet,  ha  a  meg- 
előző 2  —  3  évtn  át  a  világtörténelemben  kellő  súlyt  fektettünk  a 
hazai  viszonyokra.  Ha  a  megelőző  években  gondoskodtunk  az 
anyag  egy  részének  összehordásáról;  ha  a  világtörténelemben 
kiváló  tekintettel  voltunk  ama  népekre ,  melyeknek  története  a 
miénknek  hátteréül  s  részben  értelmezőjéül  szolgál ;  ha  már  hoz- 
zászoktattuk, mint  kellett  is  hozzászoktatnunk  a  növendékeket, 
hogy  az  események  okairól  s  következményeiről  gondolkozzanak, 
hogy  a  közös  vonásokat  fölismerjék  s  azok  szerént  csoportosítani 
tudjanak ;  ha  kivált  a  classicus  nyelvi  órákban  olvasott  egyes  kút- 
főknek adatait  a  szerént  képesek  vizsgálni,  mennyiben  s  mily  ter^ 
jedelemben  vette  föl  azokat  a  történelemnek  összefüggő  előadása, 
ügy, hogy  Ynnfogalmuk  a  kútfők  gyakorlati  alkalmazásról;  szóval 
ha  az  oknyomozó  eljárást  a  gyakorlatban  már  próbálgatták,  akkor, 
de  csakis  akkor  leszünk  képesek  arra,  hogy  a  8  hónap  alatt  fel- 
dolgozandó adatoknak  útvesztőjében  tájékozódhassunk  és  hogy 
sebtében  való  tárgyalására  s  a  mi  ezzel  jár,  ferde  nézetek  alkotá- 
sára, felületességre  ne  kényszerítsen  a  sokszor  emlegetett  » rövid 
id6.«  Egyedül  ez  a  szempont  igazolhatja,  hogy  az  érettségi  vizsgá- 
laton a  történelemnek  épen  csak  a  VIII.  osztály  részére  külön 
előírt  s  a  kivánt  modorban  gyorsan  föl  sem  dolgozható  része  sze- 
repel, mint  a  melyből  ki  kell  tűnni,  hogy  a  vizsgálat  te  vő  ifjú  ember 
megértette  »az  erkölcsi  eszméket,  melyek  megvalósításában  a 
népek  és  társadalmi  körök  küzdelme  fáradozik,  felfogta  az  állami 
s  általában  a  müveit  életnek,  a  civilisationak  érdemét  s  öntudaté* 
san  szemlélte  az  irányok  és  érdekek  harczát  a  kultúra  czéljainak 
megközelítésében,  c  Amennyiben  államalkotásunka  középkor  dere- 
kán, tehát  oly  időben  történt,  midőn  a  klassikus  világ  romjain 
emelkedett  germán  államok  alkotmánya  s  társadalma  már  hatá- 
rozottabb formát  mutatott,  jobb  azoknak  múltját  használni  tör- 
ténelmi fogalmak  képzésére,  hogy  azután  ezeket  egyszerűen,  vagy 
a  hol  kell,  a  nemzet  géniusának  megfelelően  illeszthessük  be  ha- 
zánk történetébe.  A  világot  mozgató  eszméknek,  viszonyoknak  egy- 
másra hatását  ily  kisebb  nép  történetében  is  fölismerve,  másrészt 
pedig  becsülni  tanulva  a  nemzetnek  tetterejét  s  életrevalóságát, 
szép  öszhangzatba  jön  a  tanulónak  az  emberiesség  iránt  teljesen 
kifejlett  érzéke  a  hazafias  érzülettel  s  buzgó  magyar  marad  a 
nélkül,  hogy  elszigetelné  magát  külnépektől,  a  mi  ma  már,  a  tu- 
dományok és  ösmeretek  nagy  köztársaságában,  úgy  sem  volna  gya- 
korlati dolog. 

A  mi  a  magyar  történetnek  források  alapján  való  tanítását 

10* 


I4ft  TÖRTÉNETI  COKGRES80S. 

illeti,  a  felsbbb  osztályok  számára  német,  franczia,  angol  és 
amerikai  paedagogusok  által  annyira  sürgetett  nemzeti  tartéwlmi 
ofvasökönt/vet  nálunk  is  jól  össze  lehetne  szerkeszteni,  a  tantervben 
is  előírt  nevezetesebb  kűtfökböl  vett  szemelvényekkel.  A  világ- 
történelmi órákon  egyes  fejezeteknek  az  iskolában  vagy  otthon 
való  olvastatására  támaszkodhatnék  azután  a  magyar  történelem 
tanítása,  úg\.  hogy  a  növendékek  nem  csupán  irói  névsort  tanul- 
nának be.  A  Névtelen  Jegyzőnek  tankönyveinkben  szokásos 
birálgatása  8  más  hasonló,  mielőtt  nem  olvastak  tőle  valamit, 
hidegen  hagyja  a  tanúlókat.  A  reáliskolákban  pedig  épen  semmi 
helyük  nincs  a  deák  krónikák  fölemlegetésének ;  elég,  ha  a  tanár 
a  tárgyalt  korok  és  csoportok  rendjében  növendékeit  a  legszebb 
földolgozásokra  figyelmezteti,  s  ha  egyes  jellemzéseket,  de  csak 
saját  előadásának  bevégeztével,  ezekből  fel  is  olvastat,  hogy  a 
tanulók  gondolkodó-tehetsége  egy  kis  tápot  nyerjen  a  tanártól  és 
az  Írótól  hallottak  összehasonlításában. 

Középiskoláinkban  a  történelmet,  mint  az  eddigiekb<jl  i^ 
kitüuhetett,  olykép  kell  tehát  tanítani,  hogy  az  életrajzi  vHjdm- 
mcUözMvel  s  azidöroffj  szevi  elölt  farfámval  az  ethnotfraphimst^ 
a  csoportos ító-remlszert  alkalmazzuk  s  hogy  az  emberi  élet  tevé- 
kenységének minden  nyil vánűlását  mint  a  inüvelödvstörfénetkeTeiéhe 
tartozót  fogjuk  fel.  Életrajzban  való  tárgyalást  az  utasítások  már 
csak  a  VIII.  osztály  irodalomtörténeti  tananyagára  nézve  követel- 
nek, ha  megkívánják  is,  hogy  a  kor  viszonyaira  e  közl>en  szintén 
tigyeljen  a  tanár.  Az  előadást  mindig  előkészület  alapján,  alak 
tekintetében  is  gonddal,  tiszta,  folyékony  és  választékos  nyelven 
kell  tartani  s  legkevésbé  sem  szabad  a  tankönyv  commentálására 
szorítkozni.  A  magyarázatot  részint  a  figyelő  s  emlékező-tehetség 
edzése,  részint  pedig  a  rögtönözve  előadó-képesség  fokozása  végett 
ismételtessük ;  a  tankönyv  szembeötlöbb  hibáinak  kijavítására 
mindig  kell  időt  találni.  A  következő  órát  nem  szükség  az  ú.  n. 
^kikérdezéssel  kezdeni ;  ennek  csak  akkor  van  helye,  ha  kérdésünk 
kerekded  egészre  vonatkozhatik.  A  növendékektől  összefüggi''. 
folyékony  és  értelmes  feleletet  kell  követelnünk  s  mellékkérdéseket 
csak  akkor  intéznünk  hozzá,  ha  arról  akarunk  meggyőződni,  nem 
egyoldalú-e  tudása.  Nagyobb  korszakok  végén  a  tanár  a  növen- 
dékek hozzájárulásával  tegyen  összehasonlításokat  alkotmányok, 
intézmények,  műveltségi  viszonyok,  jellemek  stb.  közt;  s  a  tanúlót 
e  közben  sem  szabad  akadályoznia  a  folyékony  elbeszélésben,  melyet 
az  csak  e  tantárgyban  gyakorolhat  igazán.  Az  eseményekben  való 
járatlanságot  takargató  szóvirágokat  azonban  helytelenség  volna 
tűrni.  Felületes  embernek  lelkesedése  sincs:  ennek  fejlesztését 
pedig  határozottan  követelik  az  utasítások.  A  lelkesedést  azonban 
nem   szabad   mondva-csinálni ;   alanyiságunknak  bizonyos  fokig 


rÖRTKNKTI  CONGRESSÜS.  149 

miudenesetre  vanuak  ugyan  jogai  a  történelem  kiszinezésében,  és 
saját  felfogásunkat  kétségtelenül  iparkodunk  is  elfogadható  alak- 
ban tűntetni  föl ;  de  be  kell  vele  érnünk,  ha  a  tanuló  egyáltalán 
valamely,  esetleg  a  miénkkel  ellenkező,  nézetre  jutott.  A  növen- 
dékben nem  költhetjük  föl  azon  gyanút,  hogy  egyéb  czélunk  is 
lehet  az  igazmondásnál,  különben  már  itt  hitét  vesztené  a  törté- 
nelem positivismusában.  S  nem  is  követelhetünk  tőle  Ítéletet, 
mielőtt  elég  adatot  nem  bocsátottunk  rendelkezésére.  T^mészetes, 
hogy  oly  esetben,  midőn  a  más  rendben  hallott  tényeket,  pl.  álta- 
lános ismétléseknél,  osztály-,  vagy  érettségi  vizsgálatokon,  a 
tanúlóval  még  nem  gyakorlott,  de  megfelelő  módon  akarjuk  cso- 
portosíttatni ,  az  adatgyűjtésre,  összefoglalásra ,  feldolgozásra, 
Ítélethozatalra  s  helyes  előadásra  úgyszólván  egyszerre  kötelezett 
ifjú  válaszában  a  forma  s  a  lényeg  iránt  egyképen  nagyobb  türe- 
lemmel kellene  lennünk,  mint  rendes  körülmények  közt.  Főkép 
ily  esetekben  van  helyén,  hogy  ha  tájékozottságáról  különben 
meggyőződtünk,  emlékező  tehetségének  hézagait  jóakaratúlag 
magunk  is  pótolgassuk.  Egyes  leczkék  alkalmával  tanuljon  meg 
a  növendék  minden  szükséges  részletet,  összefoglalásoknál  s  álta- 
lánosításoknál azonban  csak  annyit  követeljünk  tőle,  hogy  ítélet- 
mondásra  ezekből  a  legszükségesebbeket  válogassa  ki. 

IIL 

Tankönyveink  jobbadán  abban  a  boldogtalan  hitben  élnek, 
hogy  a  tanár  helyett  nekik  kell  beszélniök  s  hogy  a  tanulónak  sem 
lehet  már  egyéb  mondanivalója,  mint  a  mennyit  ők  elmondtak. 
Teljesen  nélkülözhetetleneknek  akarnak  látszani,  holott  —  ha 
nálunk  igen  is,  másutt  —  nem  mindenütt  ismerik  el  pótolhatatlan 
voltukat.  Szükségesnek  tartja  ugyan  a  föld  valamennyi  tanítója 
és  tanára,  hogy  vezető,  vagy  segítő  könyvet  adjon  tanítványa 
kezébe,  kit  emlékezete  könnyen  cserben  hagyhat ;  de  az  események 
kiszinezését,  az  ítéletet  stb.  nem  tőle  várja.  Csupán  annyit  kíván 
a  legtöbb,  hogy  valótlant  ne  állítson.  Németországban  már  annyira 
ment  egyeseknek  a  tankönyvek  mindentudása  miatt  való  elkese- 
redése, hogy  a  néhai  dictálásoknak  is  készek  volnának  megkegyel- 
mezni, mert  ezek,  ha  ídőpocséklással  járnak  is,  a  növendék  elé 
legalább  a  tanár  előadásának  sorrendjében  idézik  vissza  s  így 
állandóbbakká  is  teszik  a  képzeteket ;  mások  beérik  a  legszárazabb 
tartalomjegyzékekkel,  miket  mégis  repetitorium  czímmel  tisztelnek 
meg ;  ismét  mások  bővebb  segédkönyvet  ajánlgatnak  az  iskolai 
használatra  szánt  rövidletek  mellé,  majd  külön  választják  őket  s 
vagy  egyikre,  vagy  másikra  szavaznak ;  egy  jelentékeny  csapat 
pedig  föltétlenül  az  olvasókönyvekre  akar  támaszkodni.  De  egyes 


150  TÖRTÉNETI  C0NGRE88ÜS. 

országok  tanügyi  kormányai  maguk  is  nagyon  különböző  felfogást 
tanúsítnak  e  részben  s  egyikök  pártolja,  másikak  elveti  a  tan- 
könyvek alkalmazását. 

Nálunk  tényleg  úgy  áll  a  dolog,  hogy  az  utasítások  az  elemi 
és  a  középiskolákban  egyaránt  előírják  a  tankönyvek  használatát 
S  mivel  az  elemi  iskolai  és  gymnasiumi  utasítások  6 — 7  év  előtt 
keltek,  csupán  a  még  megerősítésre  váró  reáliskolai  utasításoknál 
remélhetnék  esetleg  eltérő  nézetünknek  figyelembevételét  Össze- 
jövetelünknek czélja  azonban  nem  lehet  az,  hogy  a  tanügy  terén 
iijabb  kísérleteket  sürgessünk,  mielőtt  meg  nem  győződtünk  az 
állapotok  tarthatatlan  voltáról.  Utasításaink  kimondják,  hogy  »a 
tanár  előadásánál  nem  kevésbé  fontos  tényezője  az  oktatásnak  a 
jól  írott  vezérkönyve,  a  mivel  szemben  csak  az  az  igazán  gyakorlati 
kérdés,  vannak-e  ilyen  >j61  írottc  vezérkönyveinL 

Elemi  iskoláinkban  a  legújabb  időkig  e  tekintetben  oly  níi^ 
volt  a  kapkodás,  és  oly  kevéssé  sikerűitek  a  tankönjrvek,  hogy  egy 
Jókai  Mór  nem  tartotta  magához  méltatlan  föladatnak  oly  álta- 
lános használatra  szánt  kis  kézikönyv  megírását,  mely  mintegy 
példaképen  szolgáljon.  A  kísérlet  nem  sikerűit  egészen.  Ha  több 
hibát  és  hiányt  fedeztek  föl  benne,  mint  más  ilyen  vállalatokban. 
annak  az  az  oka,  hogy  az  egész  sajtó  osztatlan  érdeklődével 
fordult  a  nagynevű  író  felé,  ki  hivatásszerűen  sem  paedsgogiával. 
sem  történetírással  nem  foglalkozik.  Es  mégis  jobban  eltalálta  a 
gyermek  kedélyéhez  s  értelméhez  illő  hangot,  mint  pL  Horváth 
Mihály,  ki  a  mellett  hogy  történetirodalmunk  dísze,  egyúttal 
paedagogus  is  volt  A  Jókai  könyvecskéjébe  becsúszott  tévedések 
egy  újabb  kiadásban  könnyen  kiküszöbölhetők  s  a  szerző  az  első 
támadások  után  ki  is  jelentette,  hogy  gondoskodni  fog  eltávolítta- 
tásukról ;  a  tárgyalás  modora,  a  miniszteri  utasítás  értelmében 
helyesen  választott  s  nem  bő  tananyag,  a  szellem,  felfogás  és  maga 
az  alak  is,  mely  a  királyok  és  nagyok  rövid  életrajzainak  keretében 
a  művelődés  főbb  mozzanatait  is  fölemlíti,  első  sorban  pedig  a 
nyelvezet  igen  is  kívánatossá  teszi,  hogy  a  gondosan  átnézett  és 
kijavított  újabb  kiadások  Magyarországnak  minden  népiskolájában 
elterjedjenek.  A  gyermek  számára  egy  nagy  költőnek  mindig  van 
mondanivalója.  A  gyermek  a  mondottakból  nem  minden  részletet 
őriz  meg,  legkevésbbé  törődik  pedig  chronologiai  adatokkal  s  egres 
körmönfont  fogalom-meghatározásokkal;  hanem  a  szépnek,  igaz- 
nak, jónak,  nagynak  és  nemesnek  példáiból  merített  általános, 
kellemes  benyomásait  viszi  magával  az  iskolai  oktatás  felsőbb 
fokára,  vagy  ha  úgy  jön  a  sora,  magába  az  életbe.  S  a  tanító  talán 
maga  is  szivesebben  tanít  egy  irodalmi  kitűnőségnek,  mint  valamely 
ismeretlennek  könyvéből,  mert  ebben  a  könyvben  ott  van  a  magyar 
történet  szelleme,  a  mi  az  oktatásnak  e  fokán  mégis  csak  f5bK 


TÖRTÉNETI  G0KGRÉS8ÜS.  151 

mint  néhány  adat  hibás  volta.  E  könyvnek  gondos  átdolgozásától 
sokat  várhatunk  elemi  történettanításunkra  nézve. 

Más  modor  való  a  középiskolák  tankönyveihez. 

Az  utasítások,  legalább  a  gymnasiumoknál,  nagyon  bőbeszé- 
dűek a  tananyag  részletezésében  s  a  tankönyvírók  kivétel  nélkül 
megigérik,  hogy  ragaszkodnak  azok  betűihez.  Kár,  hogy  nem 
inkább  szelleméhez.  Az  utasítás  tiltakozik  az  ellen,  hogy  a  növendék 
szeme  elé  a  történeti  tények  egész  sorát  állítsák  a  legrégibb  időtől 
fogva  a  legújabb  koxúg,  vagy  hogy  minden  egyes  kort  eseményeinek 
külsőségeivel  részletes  elbeszélés  tárgyává  tegyenek ;  és  maga  is 
kikél  az  ellen,  —  »a  mit  a  növendékek  értelmi  fejlettségének 
tekintetbe  vétele  nélkül  és  egyszersmind  emiékezetök  nagy  meg- 
terhelésével igen  elterjedt  tankönyvek  czélba  vettek,  midőn  a 
történetírás  összes  eredményeit  adatokban  és  eszmékben  kivona- 
tosan az  iQúság  számára  egybefoglalni  törekednek^.  Mielőtt, 
chronologiai  modorban,  a  patriarchális  viszonyokból  kiindulva 
jutnának  el  a  mai  fejlett  államalakúlatokhoz,  először  is  a  német 
propádeuticus  piódszert  követve,  a  történelem,  állam  stb.  fogalmá- 
nak tudományos  meghatározásaival  vesződnek,  holott  erre  maguk- 
tól is  rájönnének  a  tanúlók.  Még  Freemannek  Marczalitól  átdol- 
gozott világtörténelme  sem  ment  e  hibától.  Pedig  ő  is,  Fyffe  is 
kitűnően  ért  ahhoz,  13 — 14  éves  fiuknak  mint  kell  érthetően  s 
mellé  igen  röviden  előadni  a  világtörténelmet  1878.  aug.  4.  óta 
1886.  május  26-áig  összesen  8  magyar  s  4  világtörténelmi  tan-  s 
2  magyar  és  3  világtörténelmi  segédkönyvet  engedélyezett  közép- 
iskoláink számára  a  vallás-  és  közoktatásügyi  minisztérium. 
Azokat  tehát,  kik  tankönyv-áradatról  beszélnek,  a  számok  nem 
igen  igazolják.  Hát  még  ha  hozzáveszszük,  hogy  ^tudományos 
becsénél  fogvac  csak  egyetlen  egy  világtörténelmet  emeltek  ki  s 
hogy  a  gymn.  utasítás  kiadása  óta  csupán  1  világ-  s  4  magyar 
történelmi  tankönyvet  fogadtak  el !  Ezek  közül  is  csupán  egy  rész 
alkalmazkodik  szorosabban  az  utasításokhoz ;  a  régibb  keletűek 
e  részben  nem  olyan  aggodalmasak.  S  nem  is  föltétlenül  szükséges, 
hogy  teljesen  lépést  tartson  a  tanár  előadása  a  tankönyv  szövegével. 
A  mint  az  írótól  alig  lehet  elvitatni  azt  a  jogot,  hogy  a  kiszabott 
tananyagot  a  részletekben  esetleg  eltérően,  vagy  más  rendben 
dolgozza  íbl,  úgy  a  tanár  sincs  kötve  az  író  rendszerének  s  még 
kevésbbé  felfogásának  merev  követéséhez.  Alig  van  oly  hibás  tan- 
könyv, melynek,  egy  kis  jóakarattal,  hasznát  venni  nem  lehetne ; 
8  az  a  körülmény,  hogy  a  tanóra  egy-két  perczét  a  könyv  fölösleges 
részeinek,  elbeszéléseinek  kihagyására,  hibáinak  kiigazítására 
fordítjuk,  már  gyakorlatban  figyelmezteti  a  növendéket,  hogy  nem 
minden  esemény  egyformán  fontos  és  hogy  az  adatokat  óvatosan 
kell  használnia.  S  ha  már  annyi  tévedéssel  járhat  a  tények  leírása. 


152  TÖRTÉNETI  CONGBE8SU9. 

mennyÍTel  több  hiba  történhetik  az  egyéniségen  alapuló  bírálatok 
lenyomatásában !  Tankönyveink  még  sem  óyakodnak  az  örökös 
itéletmondásoktól,  a  helyett  hogy  ezeket,  a  tanár  ellenőrzése  mel- 
lett, a  növendékekre  bíznák.  Oly  gyöngeség  ez,  melyet  a  szerkesz- 
tésből mindenesetre  ki  kell  küszöbölni. 

Tankönyveink  általán  túljózanok,  vagy  inkább  igenis  cri- 
ticusok.  Míg  a  régibbek  elismerték  a  mondák,  hagyományok 
jogosultságát,  addig  az  újabbak  teljesen  bf  rálatos  alapon  kivannak 
haladni.  Az  V.  osztály  latin  irodalmi  tanítására  vonatkozólag 
kimondja  az  utasítás,  hogy  Livius  első  könyvének  naiv  olvastatása 
e  fokon  már  nem  lehetséges  ugyan,  ellenben  korai  dolog  volna  a 
történeti  eritica  alkalmazása ;  történelmi  tankönyveink  mégis  ^é^z 
kedvteléssel  verik  el  a  port  Livius  királytörténetén,  hogy  ne  i> 
beszéljünk  Herodotosról,  a  kinek  szövege  csak  a  VIL  osztálybau 
kerül  ugyan  elő,  de  lerántották  már  az  V-ikben.  Egészen  más  n. 
ha  a  tanár  utal  egyes  állítások  tarthatatlan  voltára,  mint  ha 
ugyanezt  a  tankönyvíró  teszi.  Középiskola  nem  egyetem.  Livius- 
nak  talán  mégis  csak  meg  kell  előznie  Mommsent ! 

Kár,  hogy  egyes  fogalmak  megnevezéseivel  is  úgy  dobálóznak 
tankönyveink.  A  fogalmaknak  ily  összehalmozásai  haladásában 
szükségtelenül  gátolják  a  tanárt ;  de  ha  már  ott  vannak  a  nevek, 
bajos  rajtuk  könnyedén  átsiklani.  Egyik-másik  tankönyvből  pedig 
egy  egész  ismerettár  fejezetczímet  lehetne  összeállítni.  Végre  is 
meg  kell  gondolnunk,  hogy  a  középiskolák  felsőbb  osztályainak 
növendéke  a  történelmen  kívül  még  7 — 8  tárgyat  tanúi,  s  hogyha 
mindenikből  átlag  csak  100  új  fogalommal  ismerkedik  is  meg,  a 
10.  hónapban  már  7 — 800  pontos  meghatározást  kell  tudnia. 
Miért  legyen  épen  a  történelem  az,  mely  e  rengeteg  számot  ezerr^ 
kerekítse  ki  ?  Miért  vonja  magára  a  tuflákosság  vádját  ? 

Hiba,  hogy  tankönyveink,  kivált  a  legújabb  kor  leii^ásában. 
többnyire  aránytalanok.  1871-ig  pedig  itt  is  kikerekített  politikai 
történetet  adhatnak,  mert  ha  ezt  el  nem  ismerik,  úgy  amennyibeu 
évszámokról  egyáltalán  beszélhetni,  1815-tel  kellene  befejezniök 
a  különböző  államok  fejlődésének  feltüntetését.  Ez  azonban  nem 
jelenti  azt,  hogy  aprólékosan  számoljanak  be  az  eseményekkel: 
századunknak  uralkodó  eszméit  már  csak  azért  is  érthetően  kellese 
fölsorolniok,  mert  a  világtörténelmi  tananyagra  közvetlenül  poli- 
ticai  földrajz  következik,  s  amott  elkövetett  mulasztásuknak  árát 
ez  adhatja  meg. 

Müveltségtörténeti  szempontokra  ügyelnek  ugyan  tanköny- 
veink ma  már,  adataikat  azonban  kellőképen  még  most  sem  képesek 
elhelyezni,  a  minek  jobbadán  az  az  oka,  hogy  alig  mervén  szakítni 
a  megszokott,  régi  rendszerrel,  a  népek  és  eszmék  fejlődésének 
történetét  nem  egyszer  a  királyok  stb.  biographiáival  tévesztik  össze. 


TÖRTÉNETI  CONGRE88US.  1  53 

Paedagogiai  tapíatattal  szerkesztett  törtéueti  tankönyveink 
száma  kevés ;  valószínűleg  azért,  mert  egyfolytában  s  nem  az  egyes 
tanórákra  való  práeparatiókból  s  nem  az  ily  egyes  tanórákon  nyert 
tapasztalatok  eredményeinek  értékesítésével  készültek.  A  tanár 
akárhányszor  jön  ama  helyzetbe,  hogy  az  egyes  tanórára  kitűzött 
tananyag-részlet  feldolgozásában  megakasztja  valamely  nem  várt 
körülmény,  pl  hogy  bajosabban  értik  meg,  mint  eleve  képzelte. 
Ily  megfigyelések  nyomaira  mentül  ritkábban  akadunk  tanköny- 
veinkben s  innen  van,  hogy  nem  egyszer  kénytelen  könyvmagya- 
rázóvá degradálódni  az  a  tanár,  kire  a  tanórán  egészen  más  feladat 
várakozik. 

Azt  sem  volna  szabad  felejteni,  hogy  a  tankönyv  nem  irály- 
gyakorlat, 8  hogy  nyelvezet  és  szerkezet  tekintetében  kifogástalan- 
nak kell  ugyan  lennie,  az  előadás  eziczomáitól  azonban  ép  annyira 
szükség  óvakodnia,  mint  kerülnie  az  elnyűjtottságot.  A  higgadtan 
elbeszélni  tudó  (acroamaticus)  tankönyvnek  már  van  minősítése  a 
jóságra. 

Örvendetes  dolog,  hogy  újabb  kiadásokban  mind  több  rajz- 
és  térképmellékletet,  ábrát,  chronologiai  és  synchronisticus,  vala- 
mint nemzedékrendi  táblát  találunk  s  erős  a  hitünk,  hogy  a  tanügyi 
kormány  és  a  szakemberek  által  egyre  gondosabban  kezelt  eritica 
már  a  közel  jövőben  kellő  szzínvonalra  emeli  történeti  tankönyv- 
irodalmunkat. 

A  tanár  és  tankönyv  feladatán  azonban,  az  oktatás  javára, 
megfelelő  más  taneszközök  beszerzésével  is  kellene  könnyíteni,  A 
világtörténelem  tanításánál  használhatunk  történeti  térképeket, 
ha  Németországba  megyünk  is  utánuk ;  az  azonban  ránk  pirit, 
hogy  nincs  atlasz,  mely  —  Kiepert,  Spruner,  Menke,  Jausz  stb. 
egyes  lapjait,  vagy  Helmar  egyetlen  térképét  kivéve  —  Magyar- 
ország történetének  körülbelül  hat  évre  terjedő  tanításában  minden 
magyarázatnál  többet  érő  szemléltető  képet  adjon.  Nagyon  is 
kívánatos  volna,  ha  a  bajt  korán  felismerő  académia  által  ez  ügyben 
még  valami  15  év  előtt  kiküldött  s  oly  kitűnő  férfiakból  álló 
bizottság  kidolgozná,  vagy  kidolgoztatná  a  hazánk  legfontosabb 
korszakaira  vonatkozó  térképeket,  mert  míg  ez  nem  történik,  a 
szemléltetés  egyik  legfontosabb  eszközétől  marad  megfosztva 
magyar  históriai  oktatásunk. 

Történeti  és  classica-philologiai  /«tÁ2^w?Hofefölállításátszintén 
élénken  kell  óhajtanunk.  A  főváros  középiskolái  eféle  külön  gyűj- 
temények nélkül  még  csak  el  lehetnek,  mert  a  növendékek  bejár- 
hatnak a  nemz.  múzeumba  stb.,  ha  ezekben  sincs  is  meg  minden, 
mire  szüksége  van  a  tanításnak  és,  a  mi  nem  csekély  baj,  tárgyaik 
nem  is  mutathatók  be  közvetlenül  az  előadáson ;  vidéki  intézeteink* 
nek  azonban  múlhatatlanul  törekedniök  kell  külön  történeti  és| 


1 54  TÖRTÉNETI  CONGRRSeüS. 

classica-philologiai  múzeumok,  pénz-  és  éremgyűjtemények  beren- 
dezésére. Egy  szoborminta,  Július  Caesarnak  valamely  pénxe,  egy- 
egy  incunabulum  stb.  a  maga  eredeti  alakjában,  vagy  annak  után- 
zatában bemutatva,  múlhatatlan  benyomást  tesz  a  növendékre. 
Ep  ily  jók  s  mellé  aránylag  könnyen  összeállíthatók  volnának  pL 
a  magyar  történelmi  képes  atlaszok.  Csak  a  ^Vasárnapi  üjság* 
30  évi  folyamának  fametszet-mintáit  kellene  megszerezni,  hogj  a 
képek  megfelelő  csoportosításával  minden  középiskola  egész  kis 
történeti  múzeum  birtokába  jusson. 

Jó  történeti  térképek,  rajzatlaszok,  múzeumok  s  történeti 
olvasókönyvek  helyesen  berendezett  iQúsági  könyvtárak  megterem- 
tésére kell  gondolnunk  első  sorban,  hogy  a  tanárt  és  tankönjret 
feladatának  betöltésében  sikeresen  segíthessük.  S  ha  e  mellett  az 
utasítások  szellemében  haladva,  az  ország  minden  iskolájában 
egyöntetűen  dolgozzuk  fel  a  tananyagot  és  megállapoduxűc  az 
előadás  közös  módszerében,  meg  lehetünk  győződve,  hogy  a  tör- 
ténettanításban az  aSott  körülmények  közt  s  újításokra  nem 
törekedve  is  oly  eredményre  jutunk,  mely  már  megfelel  a  történet- 
tanítás elé  tűzött  magasztos  czélnak. 

Legyen  szabad  indítványaimat  a  mélyen  tisztelt  szakosztálr 
becses  figyelmébe  ajánlanom. 

Db.  Márki  Sákdob. 


A  TÖRTÉNELMI  FELSŐ  OKTATÁS. 

Midőn  az  igen  i  gyülekezet  előtt  előadom  véleményemet  a 
történelem  oktatásának  szervezése  felől,  a  főiskolán  általában  és 
különösen  annak  nálunk  óhajtandó  és  keresztülvihető  módjáról, 
igen  jól  érzem  feladatom  fontosságát  és  nehézségéi  Azt  kelllere 
zetnem,  mit  részint  tapasztalat,  részint  magából  a  tárgyból  folyó 
következtetés  a  lehető  legjobnak  és  a  czélnak  legmegfelelőbbnek 
tüntet  fel,  majd  pedig  ez  ideált  vissza  kell  vinni  a  való,  a  tényleges 
állapot  előírta  határok  közé. 

Alig  van  jellemzőbb  adat,  mint  az,  hogy  a  franczia  nagv  fo- 
radalmat  megelőző  időszakban  nem  tanítottak  újabb  és  hazai  tör- 
ténetet a  párisi  egyetemen.  Ha  a  hatalom  birtokosai  nem  akarnak 
tudni  a  történelemnek  meg  nem  vesztegethető  igazságairól,  mi  sem 
természetesebb,  mint  ha  az  elnyomottak  is  elvetnek  minden  tiszte- 
letet a  múlt  iránt,  melyben  nem  látnak  mást  mint  a  gyűlöletes 
visszaélések  igazolását.  Es  épen  most,  midőn  az  iparkiáUítás  elénk 
tárja  azon  Magyarország  képét^  mely  lesz,  kétszeresen  szükségfink 
van  a  történelem  tanúságaira,  hogy  lehetőleg  joinden  nagyobb 
rázkódás  nélkül  mehessen  át  történeti  hagyományaihoz  méltán 


TÖBTÉMETI  CONORÉ88U8.  IbS 

ragaszkodó  országunk  az  el  nem  maradható  átalakuláson.  De 
hisz,  azt  hiszem  ugy  is  fölösleges  bebizonyítanom  a  történelem 
nélkülözhetetlenségét  a  felső  oktatásban,  s  különösen  az  egyete- 
men. Egyaránt  elismeri  a  kormány  s  a  társadalom,  mennyire  képző 
s  'művelő  ifjúságunkra  nézve  a  móltnak  s  fejlődésének  ismerete. 
Tulajdonképeni  feladatomra  szőri tkozhatom,  annak  kifejtésére: 
mi  módon  válhatik  a  történeti  oktatás  a  magasabb  oktatásban 
részesülő  ifjúságra  nézve  valóban  képzővé  s  művelővé? 

Általában,  úgy  hazánkban  mint  a  külföldön  két  osztályba 
sorozhatok  azon  ijfak,  kik  a  történeti  előadásokat  hallgatják,  vagy 
mert  azokat  előírja  a  tanterv,  vagy  szokásból  vagy  a  tudomány 
iránti  előszeretetből.  Az  egyik  épen  nálunk  sokkal  számosabb  rész 
a  történeti  oktatást,  mint  a  jogi  s  politikai  pálya  egyik  előkészítőjét 
látogatja.  A  másik,  mely  nem  oly  számos,  de  ép  oly  fontos,  a  törté- 
net i  tanárságra  készülőkből  áll,  s  azon  kevesekből,  kik  valóban 
behatóan  akarnak  foglalkozni  tudományunkkal,  tisztán  tudomá- 
nyos szempontból,  tekintet  nélkül  egy  bizonyos  életpályára.  E  két 
osztálynak  nem  egyenlő  sem  feladata,  sem  czélja  s  még  előkészü- 
lete sem.  Az  egyiknek,  jogi  vagy  politikai  pályáján,  a  történeti 
kutatás  eredményeire  van  szüksége ;  a  másiknak  bele  kell  mé- 
lyednie magának  a  kutató  módszernek  nehézségeibe.  Az  egyik 
inkább  veheti  segítségül  a  szorosan  vett  politikai  tudományokat, 
a  másik  tán  philologiai  ismeretekre  alapíthatja  tanulmányait  Kö- 
rülbelül olyan  köztük  a  viszony,  mint  a  müveit  olvasó  közönség  és 
a  szakemberek  közt.  Természetes,  hogy  az  egyetemi  oktatás,  mióta 
e  két  külön  elem  megvan,  e  két  különböző  irányban  fejlődött. 
Francziaországban,  eddig  az  egyetem,  a  Collége  de  Francé,  s  rész- 
ben az  École  de  politique  képviselte  az  egyik  irányt,  az  École 
normálé,  école  des  hautes  etudes,  és  különösen  az  école  des  chartes 
a  másikat  Németországban  az  egyetemi  rendes  előadás  igyekszik 
kielégíteni  a  számos  meghívottat,  a  tanár  köré  csoportosuló  szük- 
körfi  szeminárium  a  kevés  választottat  Nálunk  szintén  ez  a  bifur- 
catio  okozta  a  rendes  egyetemi  előadások  mellett  a  tanárképezdei 
gyakorlatoknak  berendezését  és  a  most  foganatba  vett  szeminári- 
umok berendezését 

Akár  csak  recipiálja  az  iQű  a  történeti  tudomány  eredmé- 
nyeit, akár  azok  terjesztésére  vagy  kiegészítésére  legyen  hivatott, 
bizonyos  közös  műveltséget  kell  elsajátítania,  mely  nélkül  üres 
phrasissá  válik  előtte  az  élő  szó,  érthetetlen  vagy  könnyen  félre- 
magyarázható szöveggé  a  könyv.  Annyit  panaszkodnak  a  történeti 
száraz  adatokról,  a  tanítás  csekély  hasznáról,  a  történeti  érzék 
hiányosságáról  az  oktatásban  és  az  irodalomban ;  s  oly  keveset 
gondolkodnak  arról,  a  mi  valóban  élvezetessé  és  gyümölcsözhetővé 
teheti  a  tanulást  Hogy  álláspontunkat  röviden  jelezzük :  a  száraz 


156  TÖKTfelSETI  C0NGRE88ÜS. 

és  érdektelen  adat  az,  mi  magában  áll,  az  élvezetes,  hasznos,  való- 
ban történeti  az,  melynek  megvan  a  háttere,  mely  valami  általános- 
hoz köti  a  történeti  élet  egyes  jelenségeit  Az  összef&ggést,  a  cso- 
portosítást, mely  nélkül  kárba  vész  az  egyes,  bármily  szorgalom- 
mal kifürkészett  aaat,  a  történeti  gondolkodás  adja  meg,  az  egyes 
történeti  tényeknek  kijelölve  az  őket  megillető  helyet  s  rangot. 

Nem  szándékom,  sem  feladatom  e  helyen  a  történeti  mód- 
szer fejtegetésébe  bocsátkozni.  De  bizonyos,  hogy  a  történelem 
philosophiája  két  nagy  törvényt  hozott  napvilágra,  és  világosit 
meg  újra,  minden  e  nevet  megérdemlő  történeti  kutatásban.  Az 
egyik  a  fejlődés  törvénye,  mely  szerint  az  erkölcsi  világ  minden 
tünetének  ép  ugy  megvan  a  maga  szükséges  oka  s  következés^', 
mint  a  természet  jelenségeinek.  E  fejlődés  menetének  kellő  felfo- 
gása teszi  müvünket,  vagy  előadásunkat  valóban  pi'agmatikussá. 
és  ez  értelemben  a  módszer  úgy  szólva  régibb  mint  neve.  A  másik 
a  történeti  korok  és  jelenségek  egysége,  a  mennyiben  bizonjo:^ 
jelenségek  mindig  másokkal  járnak  együtt,  és  együtt  képezik 
jellemző  vonásait  az  illető  kornak,  vagy  eseménynek.  Hogy  ezt 
igen  világos  példán  kimutassuk :  elég  tán  a  hadsereg  történeiére 
hivatkoznunk,  melynek  szervezése  más  és  más  lesz  az  általános 
állami  alkotmány  változásával.  Mások  az  ősi  seregek,  mások  a 
hűbériek,  ismét  mások  a  városiak,  a  királyiak  és  nemzetiek.  Egy 
szóval:  a  különböző  fejlődési  stádiumok  legfontosabb  vonásai 
mindig  együtt  lépnek  fel  s  ha  változást  vagy  eltérést  látunk,  az 
nem  lehet  határozott  ok  nélkül,  melynek  kifürkészése  méltó  tár- 
gyat nyújt  a  történetíró  gondoskodásának. 

A  ki  e  két  nagy  elvet  teszi  politikai  életének  vagy  histori- 
kus tanulmányainak  alapjává,  tévedhet  még  a  részletekben,  de 
egészben  véve  helyes  úton  fog  járni  mindig.  A  politikus  megta- 
nulja ismerni  s  becsülni  a  nagy  történeti  institutiókat,  melyek 
mindannyian  az  emberi  szellem  bizonyos  szükségének  feleltek 
meg  megalkotások  által,  és  melyek  azután  mindnyájan  más-más 
módon  járultak  az  emberiség  fejlesztéséhez.  De  másrészt,  e  pietás 
nem  fogja  őt  elvakítani  a  változás  szüksége  iránt,  ha  az  instítntiók 
már  épen  nem  felelnek  meg  czéljoknak,  vagy  csak  czélszerfl  vál- 
toztatás és  átalakítás  után  teljesíthetik -ismét  feladatukat  A  tör- 
ténetírás azonban  csak  a  múltra  nézve  tanúság  és  minthogy, 
ugyancsak  a  történetírás  tanúsága  szerint,  nincs  soha,  államnak 
▼agy  egyesnek  életében,  teljes  ismétlés ;  nem  fordulhat  elő  két 
egészen  egyenlő  helyzet,  az  államférfiú  initiativájától,  belátásától, 
felelősségétől  függ  mindig,  mikor  tartja  elérkezettnek  az  időpon- 
tot, a  midőn  a  változtatás  érdeke  már  nagyobb,  mint  a  mioő 
a  fennállásé.  A  historikus  pedig  e  két  törvény  vezetése  mellett  ki 
fogja  mutathatni  az  egyes  nemzetnek,  osztálynak,  vagy  a  kima- 


TÖRTÉNETI  C0N0RE88ÜS.  IS 7 

gasló  egyéniségeknek  helyzetét  a  történetben.  Mert  b&imennyit 
szóljanak  is  culturhistori&ról,  politikai,  efgyházi,  művészeti  hadi- 
történetekről, kortörténetről  és  nemzetek  történetéről,  biographi- 
áról  és  a  történet  philosophiájáról,  történelem  csak  egy  van :  az 
emberi  szellem  fejlődésének  története. 

Előadhatjuk-e  azt  ?  közeledhetünk-e  az  ismert  részletektől 
kiindulya,  melyeket  az  élet  és  az  irodalom  szolgáltat,  a  históriai 
tudomány  e  magasztos  betetőzéséhez?  A  feladat  bizonyára  nehéz, 
de  komolyan  kell  vele  foglalkoznunk,  mert  ha. mást  nyújtunk, 
fejthetünk  ki  ékesszólást,  szellemet,  sőt  tudomány t  is,  de  a  história 
ideáljától  mindig  távol  maradunk. 

Az  emberi  szellem  fejLSdésének  históriai  folyamát  sok  nagy- 
nevű philosophus  igyekezett  megállapitani,  mióta  Humboldt  Vil- 
mos az  emberiségen  uralkodó  eszmék  ismeretét  tűzte  ki  a  törté- 
netírás czéljáúl.  Ezekben  kell  tisztelnünk  a  történet  valódi  alkotó 
erőit,  ezeknek  szolgál  az  egyén,  bármennyire  kimagaslik  is  társai 
sorából,  ezek  megvalósításán  fáradnak  korszakok  és  nemzetek. 
Ez  uralkodó  eszmék  ismerete  nélkül  az  egyes  adatok  mindig 
elszigeteltek  maradnak :  hiányzik  azok  megítélésére  és  összeha- 
sonlítására minden  általánosabb  érvényű  alap. 

De  az  eszme  valami  elvont,  formális  elv,  hogy  találjuk  meg 
az  életnek  nyüzsgő,  ezernyi  alakot  öltő,  minduntalan  váltakozó 
küzdelmeiben  és  viszontagságaiban  ?  Nem  vagyunk-e  kitéve  az 
elöreitélésnek,  a  pontos  történeti  kutatás  eredményei  megvetésé- 
nek, a  változatosságában  annyira  érdekes  és  tanulságos  esemé- 
nyek egy  száraz  formába,  sablonba  szorításának  ?  Nem  esünk-e 
a  műit  század  historisáló  bölcsészeinek  hibájába,  kik  mitsem  tekin- 
tenek oly  megvetendőnek,  mint  a  tényt  ?  Nem  hanyagoljuk-e  el  a 
történeti  előadás  lényegét ;  az  elbeszélést  ?  A  ki  a  részletet  közli 
általánosabb  felfogás  nélkül,  bizonyára  lehet  minden  egyéb,  de 
nem  historikus,  de  még  mindig  magasabban  áll,  mint  a  ki  tudá- 
kos levezetésben  megfeledkezik  a  valóról. 

Az  eszme  nem  nyilatkozik  tisztán  a  természetben.  A  mint 
megvalósul,  bizonyos  institutiók  biztosítják  megmaradását  és 
hatását  a  jelenre  és  jövőre.  A  vallás  isteni  kinyilatkoztatás,  de 
az  egyház  mindig  magán  hordozta  a  kornak,  a  viszonyoknak, 
vezetői  egyéniségének  bélyegét.  Ép  így  nyilatkozik  ezernyi  for- 
mában az  állam,  a  művészet  és  az  irodalom,  és  mindegyik  kor  és 
nemzet  a  sajátos  viszonyainak  megfelelő  formát  igyekezett  min- 
dig általános  érvényűvé  emelni.  Valóban,  a  költő  szava  szerint,  a 
lélek  az,  mely  magának  építi  a  testet.  Es  ha  az  alkotó  szellemről 
tán  nem  szól  egyenesen  semmi  emlék,  ott  van  legbiztosabb  monu- 
mentum  szerint  maga  az  institutio.  Egyszersmind  czél  és  eszköz : 
eredménye  a  műit  küzdelmeinek  és  irányt  ad  a  jövőnek.  Nyugvó 


168  TÖRTÉNETI  00NGRE88Ü8. 

pontot  jelöl,  melyről  biztosan  beláthatunk  a  történeti  munkának 
legbelső  műhelyébe.  Az  egyetemes  történet  tudását  l^nkább  e 
nagy  institutiók  kutatása  által  közelitjük  meg. 

Mindenkitől,  a  ki  számot  tart  a  históriai  műveltségre  meg 
kell  követelnünk  a  főintézmények  ismeretét  az  egymást  követő, 
egymást  szülő  nagy  korszakokban,  az  egymásra  Taló  barátságos 
és  ellenséges  hatás  által  a  világtörténet  anyagát  képező  nemze- 
teknél. A  nagy  keleti  társadalmak,  minden  érdekességök  és  a 
kutatásukra  forditott  minden  szellem  daczára,  nincsenek  oly  szo- 
ros összeköttetésben  culturánkkal,  hogy  azok  részletes  fejlődését 
más  is  tanulmányozza,  mint  a  szoros  értelemben  vett  szakférBú. 
De  Görögországnak  és  Rómának  városi  államai,  a  középkor  nagy 
egyházi,  hűbéri  és  rendi  intézményei,  az  újkornak  nemzeti  egysé- 
gen, királyi  hatalmon,  anyagi  jóléten  s  szellemi  műveltségen  ala- 
puló országai  oly  becses  anyagát  nyújtják  a  gondolkodásnak, 
melyet  sem  az  összehasonlitásnál,  sem  a  fejtegetésnél  nem  nélkü- 
lözhetünk. Ezért  az  egyetemen  elműlaszthatatlannak  tartjuk 
mindezen  korszakok  és  nemzetek  történetének  előadását  Az 
ókori,  középkori  és  újkori  történetei  tanszékek  külön  külön  szer- 
vezése által  erre  nézve  már  megtörtént  az  első  lépés.  Azt  hisz- 
szük^  ha  egyszer,  tanárainknak,  Íróinknak,  jogászainknak  és  poli- 
tikusainknak szinte  vérébe  ment  át  a  görög  demokratiának,  a 
római  magistraturának,  a  középkori  hierarchiának,  monarchiának 
és  feudalitásnak,  az  újkori  absolut,  majd  parlamentáris  kormá- 
nyoknak, századok  műve  által  előkészitett,  és  századokon  át 
virágzó  történetének  ismerete,  senki  sem  fog  vádat  emelhetni  a 
históriai  oktatás  sivár  terméketlensége  ellen.  Ez  ismeretnek  egy- 
részt pontosan  kikutatott  és  fontosságuk  szerint  egybevetett  és 
mérlegelt  adatokon  kell  nyugodnia,  másrészt  pedig  az  intézmé- 
nyekben rejlő  czéloknak,  a  korok  és  nemzetek  vezérférfiai  uralkodó 
eszméinek  megértésére,  és  méltánylására  kell  törekednie,  a  mint 
azokat  műveik,  az  egykorú  emlékek  és  különösen  a  művészet  és 
irodalom  feltüntetik. 

A  felső  oktatással  szükségkép  együtt  járó  szabadságot,  az 
individualitásnak  csak  a  tudomány  és  a  kötelesség  által  határolt 
függetlenségét  sérteném,  ha  bővebben  és  részletesebben  meg 
akarnám  állapitani  a  tanulmány  menetét  A  tanár  a  főszempont 
folytonos  követése  mellett,  szabadon  központosíthatja  a  tudomány 
sugarait  a  szellem,  és  a  politika  alkotásainak  egyik  vagy  másik 
terén.  Nem  csak  megengedettnek  tartom,  hanem  egyenesen  nagy 
haszonnal  járónak,  ha  majd  az  egyházi,  majd  a  szorosan  vett 
állami,  majd  a  katonai  institutiók  fejlődése  részesül  szeretetteljes, 
és  a  tudomány  minden  eredményét  felölelő  művelésben.  Csak  az 
szükséges,  hogy    az  oktatás  ne  legyen  compendium,  hanem  a 


TÖRTÉNETI  CONGBBSSÜS.  159 

tanár  saját  kutatásain,  saját  felfogásán  alapuló,  saját  érzelmein 
fakadó.  Nem  lehet  jobb  politikai  iskola,  de  életiskola  sem,  mintha 
jól  csoportositott,  kellően  megrostált  adatok  alapján  látjuk,  minő 
nehézségekkel  és  viszontagságokkal  testesülhetnek  csak  meg  a 
nagj  eszmék,  minő  fáradozások  és  érdemek  által  jutnak  uralomra 
az  egyesek,  a  testületek  a  nemzetek,  minő  okok  döntenek  az 
emberiség  sorsát  intéző  küzdelmekben.  Egyenesen  az  emberiség 
szent  javaiba  vetett  vallásos  hitnek  kell  áthatnia  az  előadót  és 
általa  a  hallgatót  is,  ha  az  események  fonalán  eljutnak  az  eszme 
magaslatára,  vagy  egy  nagy  élet  tetőpontjához.  Látjuk  a  törté- 
netet >az  idő  örök  szövőszékén,  a  mint  az  istenség  eleven  ruhá- 
ját szövi. « 

Ne  feledjük  el,  hogy  a  történelem  élő,  azaz  változó.  És  a 
természetes  pietás  a  nagy  történeti  alkotások  iránt  nem  válik 
egyoldalúvá,  ha  egyaránt  jogosaknak,  mert  szükségen  alapulók- 
nak látjuk  az  emberi  szellem  különböző,  egymás  ellen  küzdő 
nyilvánulásait.  Nem  közönyt  tanulunk,  hanem  igazságot,  nem 
minden  fennállót  egyaránt  elitélő  scepticismust,  hanem  mint  a 
feni^állónak,  úgy  a  múlt  tényeinek  és  jövő  reményeinek  józan  mér- 
legelését. 

Az  élet  a  részletben,  az  eseményben,  az  emberben  nyil- 
vánul. Ez  a  mint  a  hagyomány  fenntartotta,  és  átszállította  emlé- 
két, szolgáltatja  a  história  igazi  anyagát  Ennek  elmaradását  nem 
pótolhatja  semmi.  De  a  legszebb  biographia,  a  legszellemesebb 
anekdota,  a  legcsengőbb  beszéd,  üresek  maradnak  előttünk,  ha 
nem  bírjuk  őket  valami  magasabb  czélponthoz  fűzni.  >Mi  más  a 
legnagyobb  emberélet,  mondja  korunk  egyik  classicus  történet- 
írója, mint  egy  mozzanat  az  általános  élet  bonyolódásában.€  ^) 

Minden  szabadság  mellett  azonban  nem  szabad  megengedni 
az  anarchiát,  ez  esetben  a  történeti  összefüggés  elboritását  és 
elnyomását  sok  kisszerű,  aprlóékos  adat  által.  Még  egy  más 
veszélyt  is  ki  kell  kerülni.  Ha  magokat  az  institutiokat  telantjük 
csak,  mint  azt  ujabban  egy  franczia  tudós  követeli,  különben 
kitűnő  tanulmányában  a  franczia  történeti  felső  oktatás  szerve- 
zéséről, ')  ki  vagyunk  téve  a  rubrikák  uralmának.  A  történelem 
úgy  szólva  statisztikává  válik,  és  a  sok  különböző  érdek  egybe- 
játszása,  bonyodalma,  küzdelme,  azaz  a  történeti  élet  sajátos 
ismerete  helyett,  csak  egyes  mozzanatoknak  nyerjük  többé 
kevésbbé  pontos  és  pragmaticus  képét  Ezért  mind  e  külön-külön 
nagy  fontossággal  biró  történeti  formát,  a  kormányt,  az  alkot- 
mányt, az  egyházat  és  irodalmat  szükséges  egy  bizonyos  központ 

1)  Banké,  Weltgcschichte.  V.  k. 

*)  Revue  de  1'  enseignement  sap^riear  1883  —  4.  Seignobos  Károly. 


160  TÖRTÉNETI  COKORE8SÜS. 

köré  csoportositni.  így  minduyájan  egyszerre  léphetnek  fel  cse* 
lekvöleg,  megismerhetjük  mÍDdegyiknek  aránylagos  szerepét  és 
fontosságát  az  egyes  korszakok  és  nemzetek  történetében.  £  köz- 
pont nem  lehet  más  mint  a  szorosan  vett  politikai  történet 

Bár  az  emberiség  müveit  részei  a  történeti  élet  kezdetei 
óta  egy' nagy  egységet  képeznek,  és  nincs  több  mint  egy  világtör- 
ténet, a  történeti  fejlődés,  mint  olyan,  a  nemzetek  müve.  Tudatos 
akarat  nélkül  nincs  történet,  a  nagy  tömegek  akaratát  csak  & 
bizonyos  czélok  után  induló  szervezet  irányozza,  ez  a  szoros  szer- 
vezet pedig  csak  a  nemzeteket,  és  az  azok  által  alapított  államo- 
kat egyesiti,  az  egész  emberiséget  nem.  A  legtöbb  szellemi  é^ 
anyagi  munkát,  a  civilisatio  kezdete  óta  az  állani  vette  igénybe, 
a  legtöbb  eredmény,  első  sorban  a  nemzetek  nevelése,  neki  köszön- 
hető. Minden,  a  mi  az  állam  területén  fennáll,  az  egyház  ép  úgr 
mint  a  művészet,  a  kereskedés  ép  úgy  mint  az  irodalom,  megha- 
tározott viszonyba  kell,  hogy  lépjen  az  állami  szervezettel :  igyek- 
szik arra  módositólag  hatni,  és  másrészt  kénytelen  annak  táoKv- 
gátasát  igénybe  venni,  hogy  érvényesüljön.  Az  ókor  mindenhati* 
köztársaságaiban  ép  oly  természetes  az  állami  szervezetnek  köz- 
pontúi Ycvése,  mint  az  újkor  nagy  nemzeti,  de  monarchia  és  arís- 
tokratia  által  szervezett  és  mivelt  államaiban.  És  ha  a  köxépkor 
a  maga  világuralomra  törő  hierarchiájával,  a  maga  minden  nem- 
zeti határt  átlépő  lovagságával  és  polgárságával  látszólag  mi^ 
képet  nyújt  is,  ez  eltérés  tanulságos  és  érdekes  ugyan,  de  més 
sem  lényeges.  Mert  az  a  kisérlet,  hogy  Európát  a  hierarchia  és  a 
feudalitás  alapján  szervezzék,  hajótörést  szenvedett  és  csakhamar 
diadalmasan  napvilágra  jut  az  eleinte  sürü  árnynyal  borított  nem- 
zeti, állami  eszme.  A  középkori  nemzetek  nem  csak  anyagát  szol- 
gáltatták a  modern  nemzeteknek,  hanem  szellemi  őseik  is,  :i 
mennyiben  intézményeik,  történeti  életök,  szellemi  és  anyagi  fej- 
lődésök  mai  napig  is  érezhető  befolyást  gyakorol  reánk.  Oda  kell 
visszamennünk,  hogy  eredetét  keressük  mai  társadalmunknak  h 
államunknak,  melyek  ép  úgy  gyökereznek,  annyi  változás  és  rero- 
lutio  daczára,  az  akkori  országszerzésekben  és  alapításokban,  mioi 
dynastiáink  és  nemességünk. 

Még  azon  sorrendet  is  meg  kell  állapitanunk,  melyet  legaján- 
latosabbnak  tartunk  az  egyetemre  jövő  hallgatóra  nézve.  Mint- 
hogy az  ókor,  középkor  és  újkor  nem  képeznek  folytonos  fejkv 
dést,  hanem  e  folytonosságot  megszakítják  a  történeti  életbe  lépi* 
nagy  vándor  népek  a  középkor  elején,  tulajdonkép  két  nagy  kor- 
szakra oszlik  az  emberiség  története :  az  ókori  népeknek  a  romai 
császársággal  betetőzött,  s  a  modern  népeknek  a  népvándorlással 
kezdődő  történetére.  A  fejlődés  tehát  nem  egyértelmű  az  évszá- 
mok által  kifejezett  korral.  A  politikai,  anyagi  és  szellemi  mn- 


TÖRTÉKET!  COKGRESSÜS.  161 

veltség  minden  terén  közelebb  áll  hozzánk  Perikies,  vagy  Cicero, 
mint  Nagy  Károly,  vagy  bouilloni  Gottfrid.  És  hogy  egy  igen  vilá- 
g  OS  példát  idézzünk,  Francziaország  és  Anglia,  a  tizenkettedik  és 
tizenharmadik  század  minden  lényeges  terén  akár  a  királyságot 
nézzük,  akár  a  rendeket,  akár  másrészt  az  egyházat  és  az  egyete- 
meket, ott  tartottak,  hová  Keleti-Európa  államai  csak  a  refor- 
matió  korát  közvetlen  megelőző  években  jutottak  el.  Az  ily  bizo- 
nyos fokra  való  eljutás,  p.  o.  kereszténység  felvétele,  a  rendi 
alkotmány  kezdete,  ujabb  időben  a  felvilágosult  absolutismus, 
majd  a  parlamentáris  monarchia  érvényesülése,  sokkal  világosabb 
összehasonlitásúl  szolgálhat  a  különböző  nemzetek  történetében, 
mint  a  szorosan  vett  synchronismusok.  Tulajdonkép  a  nagy  esz- 
mék és  institutiók  elfogadása  az  egyes  nemzetek  által  képezi  az 
összehasonlitó  chronologia  gerinczét. 

Ebből  kiindulva  kivánatosnak  tartjuk,  ha  a  kezdő  először 
bármelyik  nagy  társadalom  kezdeteivel  ismerkedik  meg^  akár  a 
régi  görög-rómaival,  akár  a  modern  népekével.  Amott  az  iroda- 
lom rendkívüli  értéke  csábit,  itt  a  történeti  fejlődésnek  meg  nem 
szakitott,  generatióról-generatióra  szálló  munka  által  meg^llapi- 
tott  következése.  A  góthok,  frankok,  angolszászok,  vagy   Árpád 
magyarjai  sok  tekintetben  ott  állanak,  a  hol  Homéros  hősei.  Ily 
módon  a  hallgató  fogalmat  nyer  az  állami  élet  kezdeteiről,  és  az 
első  berendezéséhez  fűző  nagy  tudományos,  részben  még  megol- 
dásra váró  kérdésekről.  Fogalmat  nyer  mindjárt  a  kritika  felada- 
tairól és  nehézségeiről,  az  egyes  emlékek  aránylagos  fontosságá- 
ról és  megbizhatóságáról.  Legalább  egy  korban  kell  aztán  végig 
tanulmányoznia,  mint  vezetik  ki  a  királyság,  a  theokratia  és  a 
nemesség  a   nemzeteket  az  ősi  barbárságból,  majd  mint  kezdi 
emancipálni  magát  a  már  művelődő,  és  erejének  öntudatára  jutó 
nemzet  gyámjaiból  elnyomóivá  vált  természetes  vezetőinek  hatalma 
alól.  Az  egyesek  individualitásától  függ :  mennyiben  vonzza  őket 
inkább  a  classicus  államok  egyszerű,  világos  befejezettsége,  vagy 
pedig  a  modern  nemzeteknek  annyira  változatos,  sokoldalú,  az 
általános  egyház  hatása,  és  a  régi  műveltség  megújulása  által 
oly  sokfélekép  módosuló  sorsa.  Azt  hiszszük,  itt  nyilatkozik  már 
némileg  a  bifurcatio.  A  philologust  egészen  kielégítheti  a  classi- 
cus állami  fejlődés  rajza  Homéros  korától  Nagy  Constantinus 
koráig,  a  theologust,  a  jogászt,  bizonyára   inkább   a  napjainkig 
ható  mozgalmak  eredete  és  fejlődése  fogja  érdekelni,  a  historikus- 
nakf  a  leendő  tanárnak  egyaránt  kell  birnia  mindkettőt.  A  tanár 
pedig  nem  fogja  elmulasztani  az  alkalmat  a  már  ismert  viszo- 
nyok összehasonlitására,  a  megfelelőnek  és  az  eltérőnek  kieme- 
lésére a  viszonyok  alapján,  így  is  hozzájárulva  az  összehasonlitó 
tudomány  épületéhez. 

Századok:   1885.  VIIL  Füzet.  U 


162  TÖRTÉNETI  C0KGRE88Ü8. 

A  történeti  előadás,  bármennyire  részletekbe  mesö  is,  nem 
lehet  más,  mint  összefoglalás.  Kivonatát  nyújtja  az  alapúi  szol- 
gáló eredeti  kútfőknek,  legyenek  azok  bár  törvények,  oklevelek, 
krónikák,  vagy  más  emlékek,  tekintettel  van  az  irodalom  addigi 
eredményeire  és  végre  csoportositásában,  kifejezésében,  felfogá- 
sában, magának  a  tanárnak  individualitását  tükrözi  vissza.  Az 
ifjúra  mi  sem  hat  jobban  mint  egy  uj  eredeti  szempont,  különö- 
sen, ha  az  az  élőszó  által  elevenitve  hat  elméjére  és  kedélyére. 
Közeleső  tehát  a  jurare  in  verba  magistri  veszélye :  az  a  veszély, 
mely  a  históriánál,  mint  kiválóan  szabad  kutatást  követelő  tudo- 
mánynál kárhozatosabb  még  mint  egyebütt.  Ezért  a  tanár  csak 
kötelességét  teljesiti,  ha  minden  egyes  szakasznál  elsorolja  nem 
csak  a  legfontosabb  kútfőket,  hanem  a  kérdés  egyik  vagy  másik 
oldalát  különösen  felvilágositó  feldolgozásokat.  Ezáltal  kellő 
irányba  tereltetik  az  ifjúságnak  olvasmánya,  feléled  a  kritika,  a 
szabad  gondolkodás  és  az  önálló  munkálkodás  érzéke.  Nagyon  is 
messze  ragadna,  ha  kifejteném,  egész  irodalmi  életünkre  nézve 
mily  következésekkel  voliia,  ha  ifjaink  ismét  el  kezdenék  forgatni 
Thiikydidest  és  Tacitust,  kik  mellett  azonban  Macanlay-ről, 
Thierry-röl,  Banke-ről,  Mignet-ről  és  Sybelről  sem  szabad  megfe- 
ledkezni. Az  előadás  ily  módon :  önálló  értéke  mellett  magyará- 
zója lesz  az  eredeti,  mintegy  naiv  szövegnek,  és  átvezet  a  régi  és 
modem  történetírás  remekeinek  tanulmányozásába. 

Ezek  alapján  véleményemet  a  világtörténet  felső  oktatásá- 
nak közös  fokáról  következőkben  foglalom  össze : 

I. 

A  tanár  valóban  egyetemes  történetet  adjon  eI5,  azaz  a 
nagy  intézmények  történetét,  a  politikaiakat  véve  központúi 
Anyagát  lehetőleg  az  eredeti  kútfőkből  meritse,  előadását  emelje 
a  tudomány  jelen  szinvonalára,  feldolgozásában  mindig  legyen 
tekintettel  arra,  minő  helyet  foglal  el  az  egyik  vagy  másik  ese- 
mény, vagy  egyén  az  emberi  szellem  egész  történetében.  Xe 
mulaszsza  el  a  legfontosabb  kútfőknek,  és  a  leghasználhatóbb  fel- 
dolgozásoknak rövidre  méltató  elsorolását,  hogy  irányt  adjon  a 
hallgatók  olvasmányának.  Ez  oktatás  egyaránt  ajánlható  a  leendő 
jogásznak,  vagy  politikusnak,  a  theologusnak  és  tanárjelöltnek. 

* 
*  * 

Midőn  az  egyetemes  történeti  oktatás  szerepét  körvonaloztuk. 

egyúttal  természetes  határait  nyertük  a  hazai,  a  nemzeti  történet 

rendeltetésének.  Ha  ott  az  általános,  az  eszme  az  uralkodó  szempont, 

itt  a  részlet,  az  egyes  esemény,  az  elbeszélés  juthat  és  jut  inkább 

érvényre.  Amott  törvényt  keresünk,  itt  anyagot  és  alkalmazást 


TÖRTlÉiNETI  CONGRESStJS.  163 

Bármily  fontosságot  tulajdonítsunk  is  hazánk  történetének 
mint  nevelési  eszköznek,  bizonyos,  hogy  az  semmikép  sem  tekint- 
hető másnak,  mint  a  világtörténet  egyik,  csak  ritkán  első  rangú 
jelentőségű  részének.  A  világirodalmat  csak  úgy  szoktathatjuk 
ahhoz,  hogy  felhasználja  és  magáévá  tegye  speciális  kutatásunk 
eredményeit,  ha  mi  is  számba  veszszük  az  universalis  história 
methodusát  és  tanulmányának  eddigi  gyümölcseit.  A  magyar 
nemzet  individualitásán  kivül  a  közös  európai  állami  és  egyházi 
institutiók  és  az  azokkal  összenőtt  műveltség  átplántálása  képezi 
hazánk  történetét.  Mióta  Árpád  e  földet  elfoglalta  és  Szt- István, 
azt  keresztény  országgá  tette,  nincs  külön  elszigetelt  magyar  tör- 
ténet, hanem  nemzetünk  a  létért  való  küzdelemben  és  tökéletese- 
désére és  emelésére  azon  ideálok  után  tört,  melyeket  Görögország, 
Róma  és  Palesztina  szelleme  alkotott  meg,  azon  eszközökkel, 
melyeket  nyugoti  szomszédjainál  látott  alkalmazva.  Ismerhetjük-e 
Szt-István  művét,  ha  nem  tanulmányoztuk  a  clunyi  reformot, 
vagy  N.  Károly  állami  berendezését?  Megértjük-e  Nagy  Lajos 
szerepét  és  személyét,  hanem  tartjuk  szem  előtt  a  franczia  lovag- 
ság, a  normann  közigazgatás  és  törvénykezés  fejlődését?  És 
minél  tovább  megyünk,  annál  szembetűnőbb  a  kapcsolat.  A 
reformatio,  a  Habsburgok  trónra  jutása,  a  török  uralma  és 
kiűzése,  a  nemesség  és  a  trón  küzdelme,  végre  a  modern  eszmék 
diadala  az  1848-iki  és  az  azt  megelőző  törvényhozásban,  történe- 
tünk ez  epochái,  mind  megannyi  lépését  jelölik  az  európai  általá- 
nos mozgalmak  érvényre  jutásának.  A  magyar  történet  tehát 
igazi  alapját  nélkülözi,  ha  oktatása  és  feldolgozása  nem  jár  kar« 
öltve  az  egyetemes  történet  tanulmányával. 

De  ez  a  rész  reánk  nézve  nem  csak  legfontosabb  és  legta- 
nulságosabb, hanem  még  a  tudománynak  is  akkor  teszszük  a  leg- 
nagyobb szolgálatot,  midőn  ezt  dolgozzuk  fel  szempontjai  szerint, 
az  általa  nyújtott  eszközök  felhasználásával.  Nemcsak  a  múlt 
világítja  meg  a  jelent,  hanem  a  jelen  is  a  múltat.  Hazánk  föld- 
jén ugyanazon  érdekek  küzdelmét,  ugyanazon  eszményképek  tisz- 
teletét, ugyanazon  nehézségek  és  veszélyek  zsibbasztó  hatását  lát- 
juk ma  is,  melyek  bár  változott  viszonyok  közt,  századok  óta 
befolyásolják  a  történetet  és  döntöttek  nemzetünk  végzete  fölött. 
Nem  érthetjük-e  jobban  a  múlt  mozgalmait,  ha  a  jelenkoriakat 
figyelemmel  kísérjük?  Természetes,  hogy  a  jelenkori  viszonyok 
megítélése  alig  lehetséges  valamely  határozott  pártszempont  és 
elfogultság  nélkül,  melyet  semmi  módon  sem  szabad  átvinni  a 
múlt  képébe.  A  jelenben  világítást  ad  a  tényeknek,  a  múltban 
elferdítené  az  egészet,  óriássá  növesztve  a  mi  csekély  volt  akkor,  és 
eltörpítve  az  akkor  jelentékenyt.  De  azért  a  megértéshez  majdnem 
mellőzhetetlen  a  jelen  hasonló  viszonyok  szinte  önkénytelen  össze- 

11* 


164  TÖRTÉKET!  COKGRfeSBÜS. 

hasonlítása.  A  költőről  mondják,  hogy  a  ki  meg  akarja  érteai. 
kell,  hogy  országába  menjen.  Es  nem  magyarázza-e  történetünk 
minden  válságát  alföldünk  csak  most  elevenedő  pusztasága  s  a 
Kárpátok  bérezés  világa,  az  erdélyi  és  a  bányavárosok  megkóre- 
sedett  kultúrája,  és  a  nagy  alföldi  községeknek  baromtenyésztés- 
böl  és  földmüvelésből  kiemelkedni  kezdő  városi  élete  ?  Nem  is 
szólva  másról,  maga  a  nyelv  azonossággá  is  mennyire  elősegiti  e 
megértést,  mennyire  összeköti  a  multat  a  jelennel !  Es  a  figyelmes 
szemlélő  ép  úgy  megtalálja  a  múlt,  még  pedig  nem  ritkán  a  rég 
múlt  erős  nyomait  vagy  rudimentumait  politikai  és  társadalmi 
viszonyainkban  és  szokásainkban,  egész  állami  életünkben,  még 
látszólag  annyira  modern  alkotmányunkat  sem  véve  ki  Annji 
szál  fűzi  a  múltat  a  jelenhez  és  mindegyikhez  annyi  vér,  anoyi 
hazafias  törekvés,  annyi  tanulság  tapadt. 

A  mint  az  európai  egyházi  s  államforma  ez  ősi  népre  talál, 
melyet  vezére  és  hadi  szerencséje  csak  az  imént  emelt  a  törzsszer- 
kezetbői  egy  önálló  nemzet  rangjára,  nem  csak  módositja  a  régi 
szokásokat  és  intézményeket,  hanem  maga  is  módosul  általuk. 
Akárhány  megegyezés  mutatható  is  ki  a  kapitulárék  és  Sz.  István 
törvényhozása  közt,  bizonyos,  hogy  a  magyar  megye  nem  felelt 
meg  a  német  gau-nak,  hogy  az  egész  hadi  szervezet,  a  királyi 
hatalom  gyakorlása,  az  örökösödés,  más  marad,  mint  a  minő  a 
nyugati  országokbbau  volt.  Az  egyház  bizonyára  ugyanazon 
alapon  nyugodott  itt  is,  mint  Francziaországban  s  Németor- 
szágban, de  azért  tudományunk  minden  művelője  tndja,  mennyi 
munkába  került  még  meghonosítani  YIL  Gergelynek  nagyszabása, 
a  világot  átalakító  reformjait 

Egy  szóval :  mióta  Magyarország  belépett  az  európai  álla- 
mok szövetségébe,  a  nyugoti  műveltség  körébe,  az  elnevezések 
ugyanazok  mint  egyebütt,  de  az  azoknak  megfeleld  állapotok  s 
tények  még  a  kezdetleges  viszonyok  fennmaradására  vallanak. 
Ennek  kimutatása,  és  az  eltéréseket  előidéző  nemzeti  sajátságok 
feltüntetése  a  legháladatosabb  tárgyát  szolgáltatja  nemzetünk 
történetének.  Egyáltalában,  mit  Ipolyi  Arnold  tüz  ki  a  nemzeti 
történet  legfontosabb  eredménye  gyanánt  a  m^  rejlő,  de 
tényekben  nyilatkozó  nemzeti  szellem  ismerete  csak  ez  utón 
közelíthető  meg. 

Országunk  egyáltalában  classicus  példa  arra  nézve,  mint 
veszi  át  egy  katonailag  erős,  politikailag  jól  szervezett  faj  szom- 
szédjainak institutioit,  mint  alkalmazza  azokat  saját  czéljaihoz, 
mint  tartja  meg,  vagy  veti  el  őket  saját  érdekei  szerint  Szembe 
tűnik  a  magyar  történelem  nagy  aránytalansága.  Mint  egyebütt 
itt  is  a  királylyal  együtt  a  papság  és  az  aristokratia  az  idegen 
kultúra  terjesztői  és  előmozdítói.  E  munkát  egy  időre  megakasztja 


TÖRTÉNETI  C0N6RE6SÜ8.  165 

a  tatárjárás,  de  a  XV.  században  helyre  áll  ismét  az  egyensúly, 
és  csak  a  polgári  osztály  bevonása  az  állam  körébe  szükséges 
ahhoz,  hogy  társadalmunk  fejlődése  egészen  hasonló  legyen  a 
nyugoteurópai  társadaloméhoz.  E  tovább  fejlődés  azonban  elma- 
rad. Az  alkotmány  nemesi  marad,  a  kormány  és  közigazgatás 
nem  válik  bureaukratiává,  a  városi  lakó  nem  lesz  sem  magyarrá 
sem  a  nemzeti  műveltség  bajnokává.  A  török  pusztítása  a  XI. 
századi  viszonyokat  ujitotta  meg  a  hódoltság  földjén,  a  Habs- 
burg uralom  és  az  ellene  való  szükséges  visszahatás,  a  nemesi 
uralmat  csontositotta  meg  a  királyi  területen,  úgy  mint  az  a 
XIV.  és  XV.  századokban  megalakult.  És  az  1790-iki  ország- 
gyűlésen ugyanazon  jelszavakat  harsogtatnak  a  királyi  absolu- 
tismus  ellen  a  középkori  rendi  kiváltságoknak  előharczosai,  és  a 
kitörő  franczia  forradalomnak  párthivei. 

Igen  bőven  kifejthetném  e  sokféle  érintkezést  hazánk  törté- 
nete és  az  Európában  uralkodó  eszmék  közt.  De  e  kevés^is  meg- 
mutatja, mily  óriási  terület  vár  itt  még  müvelésre.  Atjő  úgy 
szólva  minden  mozgalom,  de  míg  némelyik,  mely  Európát  átala- 
kítja, itt  csak  rövid  és  kisszerű  szereplésre  szorittatik,  addig 
mások,  melyek  kinn  nem  igen  állhattak  ellen  a  rombolás- 
nak, itt  kedvezőbb  feltételek  alatt  fennállanak  és  virágzanak 
aránylag  hosszú  időn  át.  Ki  merné  a  magyar  polgárságot 
az  olaszhoz,  vagy  francziához  hasonlítani,  pedig,  történetileg 
szólva,  bizonyára  egy  törzsnek  ágai?  Másrészt,  ki  nem  látja, 
aránylag  mennyivel  nagyobb  nálunk  szerepe  a  rendi  gyűlé- 
seknek, mint  bármely  európai  országban.  Anglia  kivételével. 
Miért  maradt  itt  meg  a  megyerendszer,  mely  ősi  hazájában, 
a  frank  birodalomban  oly  hamar  elkorhadt?  Miért  vert  nálunk 
aránylag  oly  mély  gyökeret  a  reformatió  legradikálisabb  haj- 
tása, az  unitarismus?  Valóban,  nincs  okunk  a  hazai  történet 
előadásában  egyhangúságtól  tartanunk,  ha  e  szempontokat  vesz- 
szük  tekintetbe. 

Mint  mondám,  a  világtörténet  egészére  nézve  is  nagy 
haszonnal  járna  hazai  történetünk  ilyetén  feldolgozása.  Nem  csak 
azt  értem,  hogy  hazai  történetünk,  folytonos  politikai,  barátságos 
és  ellenséges  érintkezés  által  igen  sok  pontban  képes  felvilágo- 
sítani szomszédjaink  történetének  még  homályosan  maradt  pont- 
jait. Hanem,  mint  előbb  érintem,  a  hazai  viszonyok  kiválóan  ked- 
veztek egyik  vagy  másik  politikai,  egyházi  vagy  katonai  formá- 
nak, úgy  hogy  annak  növekedése,  virulása,  egész  történeti  műkö- 
dése itt  jobban  észlelhető,  mint  saját  szülőföldjén.  Bizonyos,  hogy 
a  nemesi  szabadság  és  önkormányzás  keresztülvitelében  hazánk 
classicus  földnek  tekinthető.  Az  a  körülmény,  hogy  nemzetünk 
aránylag  később  fejlődött,  szintén  fontos,  mert  közelebb  hozza 


166  TÖRTÉNETI  C0K6RE8SÜS. 

azon  korszakot,  mely  másutt  aránylag  régebben  folyt  le.  Angliá- 
ban és  Francziaországban  a  XIV.  és  XV.  század  látja  azon 
alkotmányos  küzdelmeket,  melyeknek  hazánk  csak  a  Habsburg 
dynastia  alatt  képezte  színhelyét.  Természetes,  hogy  igy  sokkal 
részletesebb  anyaggal  rendelkezünk  és  a  szereplők  megértését 
nagyon  megkönnyíti,  hogy  azok  sokban  oly  közel  állanak  hoz- 
zánk. Hol  lehetne  még  oly  jól  tanulmányozni  az  idegen  nemzeti- 
ségek megmaradását  az  uralkodó  faj  alatt,  mint  nálunk  ?  Egy 
szóval,  mint  minden  politikai  nemzet,  úgy  a  magyar  is,  nem  csak 
vére  ontása  által  érdemes  a  történet  megemlítésére,  hanem  szel- 
lemének sajátos  alkotásai  által  is. 

Ha  a  világtörténet  terén  annyi  avatott  munkás  egybevágó 
fáradozása  által,  nagyjában  szinte  készen  találjuk  az  anyagot,  a 
hazai  történetnél  másként  áll  a  dolog.  Egymásután  látnak  és  lát- 
tak napvilágot  az  oklevéltárak,  a  díplomatiaí  levelezések  az 
országgyűlési  emlékek,  de  minden  publicatiónál  azonnal  ott  a 
panasz,  hogy  a  rendkívül  becses  anyag  nincs  feldolgozva.  Mi  a 
feldolgozás  ?  a  történeti  anyagnak  először  kritikai  megállapítása, 
megbízhatósága  és  értéke  szerint,  majd  kijelölése  azon  helynek, 
mely  az  egyes  adatot  megilleti  a  kornak,  a  nemzetnek,  vagy  az 
egész  emberiségnek  történetében,  végre  az  egésznek  művészi  elő- 
adása. Es  e  munka  nem  csak  szorgalmat  és  önfeláldozást  igényel, 
miben  történetünk  búvárai  közt  nincs  hiány,  hanem  valódi  törté- 
neti, irodalmi,  politikai  műveltséget.  De  ha  magasabb,  európai 
színvonalra  akarjuk  emelni  a  hazai  történettudomány  oktatást, 
mi  szükségkép  maga  után  vonja  az  egész  irodalmi  és  tudománjos 
uiveaunak  is  emelkedését,  e  nagy  munkát  a  tanártól  meg  kell 
követelnünk.  Adja  elő  azt,  a  mit  maga  tanulmányozott,  számot 
adv^  minden  nehézségről,  melyet  itt  az  anyag  hiányossága  (p.  o. 
az  Árpádok  korában),  amott  annak  óriási  tömege  és  feldolgozat- 
lan volta  okozott  (a  török  hódítás  korában,  és  különösen  a 
XyiII.  században).  Azt  hiszszük,  a  ki  egyszer  a  krónikák,  okle- 
velek és  egyéb  emlékek  alapján  előadná  pontról  pontra  a  hűbé- 
res intézmények  beszivárgását.  Kálmántól  Nagy  Lajos  koráig,  a 
ki  megmagyarázná  teljes  részletesen,  de  mindig  a  legmagasabb 
szempontok  után  indulva,  Mátyás  diplomatiáját  és  táborozásait 
a  ki  végre  a  XVIII.  század  aktáiból  feltüntetné  a  folytonos, 
majd  zajos,  majd  csendes  küzdelmet  az  idegen  felvilágosodott 
absolut  kormány,  és  a  hazai  nemesi  közigazgatás  közt,  az  minden- 
esetre nagyobb  érdemeket  szerezne  nem  csak  az  egyetemen,  hanem 
az  irodalomban  is,  mint  a  compendiumokban  annyiszor  elmondot- 
taknak újra  elmondója. 

A  hazai  történet  előadásában  mindig  a  tanár  egyénis^tól 
fog  függeni :  az  erkölcsi  hazafias  irányadásra  helyezi-e  a  fősúlyt 


TÖRTÉKETl  C0NGRES8ÜS.  167 

vagy  a  szorosan  vett  tudományos  okulásra.  De  valamint  a  liaza- 
íiság  soha  sem  uyilvánúlhat  a  tudomány  rovására,  úgy  másrészt 
a  történet  szbnt  tanúságainak  avatott  és  pártatlan  hirdetője  sem 
lehet  el  a  nemzeti  szellem  éltető  fuvallata  nélkül.  Módszertani 
tekintetben  is  kettős  feladat  vár  a  hazai  történet  tanáraira.  Egy- 
részt saját  kutatásaik  eredményét  tárják  elő,  másrészt  pedig 
a  nemzeti  fejlődés  egész  folyamáról  kell,  hogy  bizonyos  idő  alatt 
teljes  képet  adjanak.  Ezt  követeli  különösen  a  tanárjelöltek  érdeke, 
kiknek  a  lényeges  kérdésekben,  tekintet  nélkül,  arra  az  Árpádok 
korába  esnek-e  vagy  századunkba,  egyaránt  jól  kell  tájékozva 
lenniök.  Ezt  követeli  a  történetírás  érdeke  is,  mely  nagy  hasznát 
veszi  az  összes  tudományos  eredmények  időről  időre,  szakavatott 
kéz  által  való  összefoglalásának.  Ezt  követeli  végre  maga  a  nem- 
zeti művelődés  érdeke,  mely  nem  lehet  közönyös  az  iránt,  mily 
irányban  és  mily  forrásból  nyernek  históriai  ismereteket  és  fel- 
fogást müveit  ifjaink.  Ezért  megvallom,  nem  csak  az  egyetemen 
tartom  szükségesnek  a  hazai  történet  tanitását,  hanem  a  műegye- 
temen is. 

Közeleső  kérdés,  nem  szükséges-e  más  tekintetből  is,  a 
hazai  történet  nagy  anyagának  fel-,  illetőleg  megosztása.  E  szem- 
pontból azon  felosztást  tartanok  leginkább  indokoltnak,  mely  a 
török  kiűzésének,  a  szabadságharczok  megszűnésének,  az  uj  kor- 
mánymód megalapitásának  korát  tekinti  határul  a  régi  és  az  uj 
Magyarország  közt.  Felette  kivánatosnak  tartjuk  a  legújabb  kor 
történetének  előadását  is,  mert  az  1848.  év  már  nem  képez- 
het határt.  E  tekintetben  az  imént  elhunyt  Bocsor  István  könyve, 
kiről  legyen  szabad  e  helyen  is  megemlékeznem,  mutatja  a  köve- 
tendő utat.  A  régibb  történetnél  a  kútfői  fontos  kérdések  megol- 
dása mellett  a  jogi  és  katonai  kérdések  túlnyomók,  az  ujabbnál  a 
gazdaságiak,  és  a  szorosan  vett  alkotmányosak.  De  mint  már 
kiemeltem,  a  kútfőkből  közvetlen  merítés,  és  a  világtörténeti  pár- 
huzamos alakulatokkal  való  összehasonlitás  mindkét  fokon  el 
nem  mellőzhető  kellékek  gyanánt  követelendők.  A  tanár  nem 
fogja  elmulasztani  a  nyert  eredmények  mellett  megemlíteni  a 
még  vitás  kérdéseket  is,  legyenek  azok  kútfőkre,  egyes  intézmé- 
nyekre, vagy  személyekre  vonatkozók.  Ez  által  nem  csak  a  szo- 
rosan vett  történeti,  hanem  az  irodalmi,  művészeti,  jogi  és  gaz- 
dasági nagy  kérdések  is  jelentkeznek  a  hallgató  előtt,  felkeltetik 
benne  nem  csak  a  történeti  érdek,  hanem  a  tudományok  egymás 
közötti  szerves  összefüggéséről  és  solidáritásáról  való  meggyőző- 
dés. Igaz,  hogy  némi  előkészűltséggel  kell  birnia  a  hallgatónak, 
azon  felül,  a  mit  a  gyranasiumból  hozhatott  magával.  Ez  előké- 
szülést egy  részt  legjobban  a  római  institutiók  jogának  tanul- 
mánya adja  meg,  melytől  a  sajátszerű  jogi  gondolkodás  iránti 


168  COKGRE88ÜS  TÖRTÉNETI. 

érzék  felébresztése  várható,  másrészt  pedig  egy  nemzetgazdaság- 
tani  coUegium  követése.  Tán  szabad  emlékeztetni  arra,  hogy  a 
jogi  és  gazdasági  tanulmány  bevonását  a  históriai  oktatásba  már 
1880-ban  ajánlottam.  A  világtörténeti  és  a  bazaí  történeti  okta> 
tás  párhuzamosan  folyik,  egymást  kiegészitve  és  magyarázTa, 
együttesen  szilárd  alapját  vetve  meg  az  ifjak  jövendő  életnézeté- 
nek és  tanulmányának. 

n. 

Ezek  után  a  magyar  történet  oktatásának  szervezőnél 
elfogadandó  föelvek  gyanánt  ajánlom :  A  magyar  történetet  az 
egyetemen  csak  a  kútfök  alapján  szabad  tanítani.  A  tanár  leg- 
jobban teszi,  ha  azon  kort,  vagy  szakaszt  választja  előadásai 
tárgyául,  melylyel  épen  kimerítően  foglalkozott  A  tanításnak 
mindig  szem  előtt  kell  tartania  a  nagy  világtörténeti  kérd^ket^ 
és  az  egyes  adatokat  be  kell  illesztenie  az  általános  históriai 
fogalmak  körébe.  Egyúttal  útmutatásul  kell  szolgálnia,  felmerülő 
fontosabb  kérdések  ismeretét  s  megoldása  módját  illetőleg,  és 
vezetnie  kell  a  hallgatók  olvasmányát 

Kivánatos  a  hazai  történelem  előadása  a  mfiegyetemen. 


Áttérek  feladatom  másik,  de  fontosságra  nézve  elsőrangú 
részére.  Hogyan  kell  rendezni  a  tanitást  azok  részére,  kik  életők 
feladatául  tűzték  ki  magának  a  tudománynak  nem  csak  ismeretét^ 
hanem  müvelését  és  terjesztését  is  ? 

Lehet-e  egyáltalában  nagy  historikust  nevelni  ?  Az  ókori 
remekek  szerzői  államférfiak  és  hadvezérek  voltak,  az  újkori  nagy 
franczia  és  angol  historikusokat  is  nem  csak  az  iskola  nevelte, 
hanem  az  irodalom  és  a  közélet. Németország  historikusai  ellenben, 
igen  erős  politikai  érzés  daczára,  nagyobbára  szorosan  vett  tudó- 
sok. Azok,  kikben  nálunk  a  történetírás  tudományának  főképvi- 
selőit kell  tisztelnünk  a  múltban  és  jelenben  papok,  jogászok  és 
p^olitikusok,  csak  igen  kevés,  a  ki  egyenesen  historikusnak  ktoőlt 
Es  ha  azt  látjuk,  mennyi  az  érintkezés  majd  a  jogi,  majd  az  egy- 
házi tudománynyal,  majd  a  szorosan  vett  irodalommal,  egész  tei> 
mészetesnek  kell  tartanunk,  hogy  e  területek  művelői  munkába 
vették  a  históriának  gazdátlanul  fekvő  földjét  is.  De  minthogy 
egészen  más  a  jogásznak,  a  theologusnak,  a  tevékeny  politikus- 
nak gondolatmenete  mint  az,  a  melyet  a  história  múzsája  meg- 
követel, minthogy  az  egyiknél  sokkal  inkább  dönt  a  betű,  mint 
kellene,  a  másiknál  pedig  igen  kevés  az  értéke  azon  tényeknek, 


TÖRTÉNETI  C0KGRE88ÜS.  169 

melyek  tendentiájának  nem  kedveznek,  e  foglalások  nem  igen 
vádiak  hasznára  tudományunknak.  Nem  is  emlitem,  hogy  a 
szorosan  vett  történeti  kutatáshoz  számos  úgy  szólva  technikai 
ügyesség  is  szükségeltetik.  Mint  Macaulay  mondja,  még  a  nagy 
költők,  és  az  elsőrangú  államférfiak  száma  is  nagyobb,  mint  a 
kitűnő  történetíróké.  A  tudományt  el  lehet  sajátitani,  a  szel- 
lemet nem.  A  historikus  pedig,  a  római  szójárás  szerint,  rhetor 
és  po€ta  egy  személyben. 

Dé  iskolát  egyáltalában  nem  a  lángésznek  alapítunk,  ki 
maga  megtalálja  ^érvényesülésének  útját,  hanem  a  tehetségnek,  a 
munkás  erőnek.  Es  mihelyt  a  história  határozott  módszerrel  biró, 
Talóságos  tudománynyá  vált,  kezdetét  vette  a  szakszerű  histori- 
kusok képezése.  A  hires  st-mauri  congregatio  járt  elől,  hol  az 
idősebb  munkások  egymásután  bevezették  az  ifjakat  a  diploma- 
tikának, chronologiának  és  a  história  más  segédtudományainak 
müvelésébe.  Németországban  a  göttingai  egyetem  járt  elől,  mely- 
nek hires  tanára,  Schlözer,  a  múlt  század  utolsó  harmadában 
nagy  históriai  iskolát  alapitott.  ^)  A  revolutio  véget  vetett  mind- 
ezen törekvéseknek,  elölve  a  históriai  intézmények  iránti  pietást, 
de  a  restauratio  kormányai  és  irói  addig  ismeretlen  mértékben 
pártolták  tudományunkat.  Francziaországban  az  écőle  des 
chartes-ot  rendezték  be,  mely  korszakot  alkotott  a  középkori 
emlékek  tanulmányozásában,  és  melyből  Francziaország  legkivá- 
lóbb diplomatikusai,  műtörténészei  és  oklevélkiadói  kerültek  ki. 
Akkor  Béranger  még  gúnyolta,  mint  a  reactio  müvét,  de  azóta,  a 
gyorsan  egymást  felváltó  rendszerek  mindegyike  mint  fontos 
nemzeti  intézetet  istápolta.  Németországban  a  Monumenta  Oer- 
maniaenek  óriási  vállalata,  melyet  a  legnagyobb  német  állam- 
férfiú, Stein,  indított  meg,  egyesitette  maga  köré  a  próbált  erő- 
ket, és  vált  az  ujabb  iskola  természetes  központjává,  munkával 
látva  el  az  ifjakat  és  dicsőséggel  koszorúzva  a  mestereket.  A 
középkori  kútfők  kritikája  e  vállalat  által  egészen  uj,  most  már 
általánosan  elismert  és  követett  módszert  nyert.  Még  hazánkban 
is  érezhető  a  középkori  emlékek  iránti  érdeklődés  eredménye. 
Fejér  György  akkor  szerkeszti  óriási  gyűjteményét  ,a  codex  diplo- 
maticust  De  iskolát  sem  ő,  sem  a  sok  tekintetben  rokon  Horvát 
István  nem  alapitott 

Németország  gazdag  egyetemi  életével  és  irodalmával  csak- 
hamar túl  ment  a  szorosan  vett  kútfői  kutatás  feladatain.  Az 
egyes  adatok  bármily  szorgalmas,  és  néha  nagy  fáradságot  és 
tudományt  igénybe  vevő  tisztázása  és  összevetése  nem  elégité  ki 


^)  WesendoDck :  Scblözer  uud  Gatterer,  dic  Be^iindcr  dcr  neucn 
GeschichtswisQonschaft. 


170  TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8' 

az  alapos  philologiai,  irodalmi  yagy  philosophiai  műveltségben 
részesülő  ifjakat.  Ranke  iskolája,  az  által,  hogy  mindig  az  általá- 
nost, az  eszmét  tartotta  szem  előtt,  felülemelte  a  német  históriai 
tanulmányt  a  diplomatika  és  palaeographia  kizárólagos  uralmán. 
és  nemcsak  a  német  historiographiát  nevelte,  hanem  irányt  adott 
müvei  és  személyes  hatása  által  a  külföldi  irók  nagy  részének  is. 
Gyakorlatait,  melyeket  majdnem  egy  fél  századon  át  vezetett, 
következő  szavakkal  jellemzi  egyik  legrégibb  és  leghiresebb  tanit- 
ványa  Waitz  György :  Mindnyájunkat  eltöltött,  a  törekvés,  teljes 
odaadással,  nem  riadva  vissza  némely  munka  fáradságától  és  lát* 
szólagos  kisszerfiségétől,  az  igazságot  keresni,  csak  a  hagyománj 
legtisztább  forrásaiból  meritve,  pontosan  megállapitva  minden 
részletet,  de  egyúttal  méltatva  a  históriai  élet  teljes  összefűggé- 
seben,  nem  akarva  soha  többet  tudni,  mint  a  mennyit  lehet,  min- 
dig e  lényegest  tartva  szem  előtt,  felfogni  a  tények  valódi  jelentő- 
ségét, a  cselekvő  személyek  jellemét,  nem  festve,  nem  szépitre 
semminemű  czélból,  de  mindig  szem  előtt  tartva,  hogy  a  história 
egyúttal  tudomány  és  művészet,  melyet  nem  lehet  csak  megta- 
nulni, hanem  melynek  át  kell  származnia  a  mestertől  a  tanít- 
ványra. —  Banké  tanítványai  közül  a  legtöbb  egyetemi  tanár  vezet 
ily  gyakorlatokat,  a  mester  nyomában,  de  nem  mindig  az  ő  széles 
látkörével  és  tudományával. 

Francziaországban  és  Angliában  az  irodalmi  műveltség 
magas  szinvonala  felemelte  a  historikusokat,  a  nélkül,  hogy  egyi- 
kök  is  szorosan  véve  iskolát  alapított  volna.  Mindenesetre,  bár- 
mily elsőrangú  müvét  tekintjük  is  az  utolsó  félszázadnak,  szem- 
betűnő, mennyire  növekedett  a  múlthoz  képest,  ha  nem  is  az  elő* 
adás  szépsége,  de  mindenesetre  az  adatok  megbizhatósága. 

Ausztriában  csak  a  múlt  évtizedben  gondoltak  a  históriai 
tanulmány  rendszerezésére.  Korunk  legnagyobb  diplomatikusá- 
nak. Sickelnek  vezetése  és  irányadása  alatt  alakúit  meg  az  >Insti- 
tut  für  österreichische  Geschíchtsforschung.^  Ez  intézet  mind- 
eddig inkább  a  részletre,  az  adatgyűjtésre  és  kritikára  nézve 
hatott  előnyösen,  mint  a  valódi  történeti  szellem  meghonosítása 
és  terjesztése  által. 

Teljes  mértékben  elismerem  az  olynemü  intézeteknek,  minő 
az  écőle  des  chartes,  vagy  az  Institut  nagy  érdemeit,  és  büszkén 
vallom  magamat  az  előbbi  tanítványának.  De  soha  sem  szabad 
felednünk,  hogy  a  palaeographia,  a  diplomatika,  bibliographia  és 
más  ilynemű  ismeretek,  magok  is  csak  a  történet  segédtudo- 
mányainak nevezik  magokat.  Megmutatják  az  anyag  leihelyeit  és 
kezelését,  de  nem  nyújtanak  semmi  magasabb  szempontot  felfo- 
gására és  feldolgozására.  Két  tudósnak,  egy  francziának  és  egy 
psztráknak  Ítélete  talán  elég  lesz  annak  bebizonyítására,  meny- 


TÖRTÉNETI  C0NGRES8Ü8.  171 

nyire  lélekölővé  válhatik  a  részletekbe  való  merülés,  mielőtt  az 
íQu  általánosabb  történeti  műveltség  elsajátítása  által,  megta- 
nulta megkülönböztetni  a  lényegest  az  esetlegestől. 

A  franczia  a  már  idézett  Seignobos,  így  itéli  meg  azokat, 
kik  inkább  foglalkoznak  a  tudomány  anyagával,  mint  magával  a 
tudománynyal :  Hajlandók  egyenlő  értékűnek  venni  a  tényeket, 
egyforma  fontosságot  tulajdonitanak  a  kis  részleteknek  és  a  nagy 
eredményeknek.  Perspectiva  híján,  nem  fontosságuk  sorrendje 
szerint  helyezik  el  a  tényeket,  szinte  öntudatlanul  másként  osz- 
tályoznak :  a  kérdés  nem  jelentékenysége  arányában  érdekli  őket, 
hanem  megoldása  nehézségének  arányában.  Szeretik  a  kis,  meg 
nem  fejthető  kérdéseket,  melyekből  semmi  haszon,  de  melyekre 
nagy  utánajárást  és  kritikát  kell  fordítani.  Az  eredmény  kevéssé 
bántja  őket,  elég  nekik  a  módszer.  A  tanulmány  virtuózai  magát 
a  munkát  szeretik,  nem  az  épületre  gondolnak,  mikor  a  követ 
faragják,  maga  a  kőfaragás  szerez  nekik  élvezetet.  Módszerök, 
mely  a  kérdések  megoldásánál  nincs  tekintettel  a  haszonra,  azok 
megfejtésére,  de  nem  fontosságuk  megbecsülésére  tanította  őket. 
Nem  is  sokat  tőrödnek  azzal,  lehet  e  majd  hasznát  venni  mü- 
veiknek. »Mi  az  anyagot  készítjük  elő,  a  felhasználás  másnak 
dolga. «  1) 

Az  osztrák  író,  Gustav  Wolf,  a  következő  rövid,  sújtó  sza- 
vakkal jellemzi  a  bécsi  egyetem  historikusait.  Igen  sajnálatos  a 
legtöbb  előforduló  esetben  az  általános  műveltségnek  teljes  hiánya, 
a  latin  és  görög  nyelvben  való  majdnem  teljes  járatlanság,  és 
hihetetlen  durvaságuk  a  philosophiai  és  irodalmi  tárgyakban.^) 

Röviden  összefoglalva:  a  szorosan  vett  palaeographiai, 
diplomatikai,  sőt  némileg  a  kútfőkritikai  foglalkozás  is,  vezethet 
ismeretekhez,  de  műveltséghez  nem,  ^  sőt,  az  említett  szakférfíak 
szerint,  annak  némileg,  útját  állja.  És  minő  joggal  nevezheti  az 
magát  historikusnak,  ki  nem  érti  korának  és  a  múltnak  az  iroda- 
lomban és  a  politikai  élet  emlékeiben  rejlő  szellemi  kincsét  ?  Az 
oktatás  nem  állhat  másban,  mint  abban,  hogy  megkönnyítjük  a 
kincses  házhoz  vezető  bejárást.  De  ha*  megengedjük  vagy  még 
elő  is  mozdítjuk  az  önálló  munkásságot,  a  termelést,  mielőtt  még 
a  történeti  műveltség  és  felfogás  elsajátítása  lehetővé  teszi  az 
ifjúnak  a  tények  viszonylagos  értékének  mérlegelését,  szinte  bűnt 
követűnk  el  a  legszentebb :  a  nemzeti  jövő  reménye  ellen. 

Irodalmi  műveltségről  a  gymnasiumnak  és  az  egyetemnek 
egyaránt  kell  gondoskodnia.  Mihelyt  egyszer  a  régi  nyelvek  terén 
is  a  valódi  philologia  lép  a  nyelvészet  helyébe,  mihelyt  a  modern 

^)  Hevue  de  l'finseignement  superieur  1883.  okt.  15, 
2)  G.  Wolf.  Zur  Geachichte  der  Wiener  Universitiit. 


172  TÖRTÉNETI  C0K0RES8Ü8. 

nagy  Íróknak  többet  fognak  törődni  müveivel,  eszméivel,  a  mi 
örök,  mint  személyes  tulajdonságaikkal,  a  mi  gyarló  és  véges,  e 
téren  nagy  és  hasznos  fordulat  várható.  Ez  különben  az  egész 
egyetemi  oktatást  és  az  egész  irodalmi  niveaut  illeti,  nem  csak  a 
történetit.  A  szorosan  vett  történeti  előképzést  pedig  jogosan 
megvárhatjuk,  ha  a  történeti  előadást  az  általunk  kifejtett  módon 
emeljük  a  tudomány  magaslatára.  A  seminariumi  oktatás,  illető- 
leg a  történet  tudósok  képzése,  nem  lehet  más,  mint  a  tanulmány 
betetőzése,  de  nem  maga  a  tanulmány. 


Hazánkban  a  szorosan  vett  históriai  szakképzés  szervezése. 
mint  egyáltalában  egyetemi  életünk  egész  reformja  Eötvös  feled- 
hetetlen nevéhez  van  kötve.  Az  általa  alapított  mai  napig  fenn- 
álló tanárképző  intézet  első  sorban  a  középiskolai  tanári  status 
nevelését  tartotta  ugyan  szem  előtt,  de  azon  egészen  helyes  elv- 
ből indulva  ki,  hogy  csak  a  komoly  tudós  lehet  jó  tanár,  kiváló 
gondot  fordított  arra,  hogy  az  ifjakat  az  önálló  tudományos  kuta- 
tás módszerébe  bevezesse.  Az  intézet  történeti  szakában  gyakor- 
latok, melyeket  a  tanár  vezetett ;  a  kútfők  olvasása,  magyarázata 
és  megvitatása ;  majd  önálló  kisebb  dolgozatok,  melyeket  a  tár- 
sak és  a  tanár  bírálnak  meg,  váltják  fel  egymást.  Némi  elökészitö 
képzésre  is  fordítottak  gondot,  a  mennyiben  csak  az  egy  egyetemi 
tanévet  már  elvégezett  hallgatókat  fogadták  be  rendes  vagy  rend- 
kívüli tagokul.  Középiskoláink  tanári  karának  ifjabb  része  ez 
intézetnek  köszöni  tudományos  irányát. 

Eötvös  ez  intézet  megteremtése  által  mintegy  egyesíteni 
akarta  a  franczia  école-normale  szoros  disciplinája  által  elért 
eredményeket,  azon  haszonnal,  melyet  a  Németországban  e  törté- 
neti tanitás  terén  is  annyira  kifejlett  seminariumi  rendszer  nyújt 
Az  iQak  ösztöndijat  nyernek  és  a  tanári  jpályára  készülnek  mint 
amott,  de  nem  egy  internátus  falai  közt,  hanem  teljes  mértékben 
örvendve  az  egyetemi  tanszabadságnak. 

A  históriai  tanfolyamnak  olyatén  berendezése,  mint  a  minőt 
a  tapasztalásnak  és  magának  a  tudományos  módszernek  alapján 
ajánlatosnak  tartunk,  nem  vetne  véget  a  tanárképzés  jelen  mód- 
jának, hanem  kiegészítené  és  átalakítaná  azt.  A  mig  le  nem  mon- 
dunk arról,  hogy  a  históriai  módszert  ép  úgy  lehet  tanítani  és 
elsajátítani,  mint  bármely  más  tudomány  módszerét,  addig  nem 
térhetünk  ki  azon  kötelesség  alól,  hogy  a  szorosan  e  pályára 
térőknek  rendelkezésére  bocsássuk  mindazt,  a  mit  meg  lehet 
tanulni  az  életbelépés  előtt.  Francziaországban  két  külön  Í5ís- 
kola  gondoskodik  a  leendő  tanárokról,  és  a  leendő  archivaríusok 
és  bibliothecariusok  képzéséről.  Az  egyiknél  inkább  az  irodalmi 


TÖRTÉKfiTI  C0KGRE88ÜS.  173 

és  philosophiai,  a  másiknál  az  archaeologiai  és  nyelvészeti  kép- 
zésre helyezik  a  sűlyt.  A  mellett  pedig  még  egy  külön  intézet,  az 
Ecöle  des  hautes  études,  ad  irányt  azoknak,  kik  tisztán  alapos 
históriai  műveltséget  akarnak  szerezni,  tekintet  nélkül  a  prakti- 
kus felhasználásra.  Nálunk,  hol  sokkal  csekélyebb  a  szakszerű 
képzést  keresők  száma,  és  a  hol  még  a  végzettek  sem  találnak 
mindig  készültségükhöz  mért  munkakört,  elég  egy  közös  intézet 
mindezen  irányok  kielégitésére.  Csakhogy  ez  intézetnek  nem  sza- 
bad nagyon  is  szoros  és  részletes  szabályzat  által  elriasztani  a 
tán  más-más  fejlődési  menetet  követő  elméket,  hanem  lehetőleg 
azt  kell  nyújtania,  a  mire  egyaránt  szüksége  van  a  történet  taná- 
rának, a  jövendő  archivariusnak  és  könyvtárosnak,  és  minden- 
kinek, ki  valóban  tudományos  módon  akar  foglalkozni  a  históriai 
disciplinákkal. 

Az  előkészülés  módszeres  vezetése  már  az  előadások  köve- 
tése idejében  veszi  kezdetét  Vagy  a  tanár  maga,  vagy  segédje, 
kisérje  figyelemmel  a  jelentkező  hallgatók  tanulmányát,  különö- 
sen olvasmányát,  és  külön  órákban  számon  kérje  az  elért  ered- 
ményt, és  adja  meg  a  szükséges  magyarázatokat  és  felvilágosítá- 
sokat. Ez  években  tanulja  meg  az  ifjú  ismerni,  és  némileg  ellen- 
őrizni a  történeti  irodalom  legkiválóbb  jelenségeit.  E  czélból  kell, 
hogy  könyvtárral  rendelkezzék.  Megtanulja  használni  Du  Gangé- 
nak nagy  szótárát,  forgatja  a  német,  olasz  és  franczia  középkori 
kútfők  nagy  gyűjteményeit.  A  philologus  a  Corpus  inscriptionum- 
ban  keres  felvilágosítást,  a  jogász  szívesen  fogja  elolvasni  a  capi- 
tulariákat,  az  angol  alkotmánynak  Stubbs  által  kiadott  okleveleit 
a  franczia  commune-ök  Thierry  Ágost  által  gyűjtött  és  magya- 
rázott emlékeit.  Végre  mindenki  egyaránt  folyton  kereshet  oku- 
lást hazai  történetünknek  Schwandtner,  Endlicher,  Szabó  Károly 
és  Mátyás  Flórián  által  kiadott  kútfőiben,  elolvassa  Bonfinius- 
nak  és  Istvánfynak  egyes  kiváló  részleteit,  megismeri  nagy  fér- 
fiainknak,  Bethlennek,  Pázmánnak  és  Esterházynak  levelezését, 
lapozgatja  Fejér  codexét,  az  Árpádkori  ujokmánytárt,  az  Anjonk 
és  Hunyadyak  diplomáinak  és  levelezéseinek  gyűjteményét,  egyes 
nagy  családok  kiadott  emlékeit.  A  tanár  conferentián,  a  hogy  a 
francziák  az  ilynemű  tárgyalást  elnevezték,  megbeszéli  az  egyes 
fontos  kútfők  legtanulságosabb  részeit,  kimutatva  azok  szerepét 
a  történetírás  fejlődésében.  Csak  a  már  ismert  eredményeket 
adja,  jobban  mondva  találtatja  meg  magok  a  hallgatók  által,  és 
megmutatja  nekik  a  kutatás  által  eddig  elvégzett  utat,  melyen 
még  a  tévedések  is  gyakran  oly  tanulságosak.  E  megismerésben, 
mely  azonban  még  nem  mehet  egyes  uj  kérdések  tüzetes  tárgya- 
lásáig, nagy  haszonnal  jár,  ha  a  hallgató  megtudja  minden  egyes 
tárgynál,  hol  kell  keresni  az  eredeti  kútfőket,  és  ha  elsajátítja 


1  74  TÖRTÉNETI  C0NÖRE8SÜS. 

magának  e  keresésnek  módját.  Mintegy  birtokába  veszi  ezáltal 
a  históriának  belátható  területét.  így  vélem  legczélszer&bbnek 
a  most  az  egyetemi  cursusok  mellett  felállitandó  semináríum 
berendezését. 

A  történeti  tanitásnak,  mint  az  egyetemi  oktatás  minden 
részének,  kettős  a  czélja :  az  állam  szellemi  szükségletei  fedezé- 
sére készit  elő  ifjakat,  másrészt  pedig  útmutatást  kell  hogy  adjon 
a  tudomány  önálló  tovább  vitelére  nézve.  Ez  esetben  a  közép- 
iskolai tanárok  és  az  arcbivariusok  képzése  képezi  az  egyik  czéli 
történettudósok  elökészitése  a  másikat  Ez  utóbbival  együtt  jár. 
hogy  az  egyetem  maga  gondoskodjék  jövőjéről,  alkalmas  itjú 
erők  müvelése  által.  Előre  bocsátottuk  már,  mi  kell  hogy  közös 
legyen  ezek  történeti  képzésében,  a  miben  még  a  jogi  és  politikai 
pályára  készülők  sem  válnak  külön.  Az  általános  történeti  fogal- 
mak ismerete,  az  irodalom  ismerete  és  kellő  megértése  képezik  a 
történeti  műveltség  lényegét.  Ezeket  az,  ki  nem  készül  szakem- 
bernek, megismerheti  a  hazai  vagy  a  világtörténet  egyes  részeiből 
is.  mert  a  módszer  és  a  gondolkodás  mindig  egy  marad.  De  a 
tanárnak  nem  csak  erre  van  szüksége,  hanem  a  tudásra  is.  Tud- 
nia kell  folytonos  összefüggő  menetben  történeti  ismereteink  leg- 
lényegesebb részét,  az  első  államalkotások  óta  mind  a  mai  napig. 
Hazája  történetét  kell,  hogy  részletesen,  behatóan  a  legfontosabb 
kútfőkre  és  az  irodalomra  is  támaszkodva  ismerje.  Ezért  a  tanár- 
jelölttől meg  kell  követelnünk,  hogy  teljes  cursusát  elvégezte 
legyen  a  hazai,  és  a  egyetemes  történetnek,  mihez  az  általunk 
ajánlott  beosztás  szerint  lesz  is  alkalma. 

De  a  tanárképzés  nem  áll  meg  az  előadásnál.  Arra,  hogy 
ismerete  egészen  biztos  talajon  nyugodjék,  az  iQű  tanárnak  szük- 
sége van,  hogy  maga  is,  minden  előfordulható  fontosabb  kérdé- 
seknél ellenőrizhesse  a  kútfőket,  és  az  irodalom  eredményeit  Meg 
kell  vele  tétetni  azt  az  utat,  melyet  a  történetirás  és  a  történeti 
módszer  megtett  a  tudomány  jelen  szinvonalának  eléréséig.  A 
tanár  személyiségétől  és  tudományos  egyéniségétől  fog  f&ggeni, 
mely  kérdéseket  tart  legfontosabbaknak,  mely  kútfSket  a  le^- 
nulságosabbaknak. 

A  kezdő  historikus  első  feladata  az  anyaggyűjtés.  Tudnia, 
ismernie  kell  a  tényeket,  melyek  alapján  lehet  következtetni.  E 
tényeket  a  történeti  emlékek,  a  kútfők  tartották  fenn  többé 
kevésbbé  tisztán  és  világosan.  E  tények  összesége  alkotja  ismére* 
tünket,  csak  azokból  következtethetünk,  azokból  építhetjük  fel  a 
történelem  rendszerét.  Magokban  nem  jelentenek  semmit,  követ- 
keztetnünk kell,  összehasonlitanunk,  hogy  belőlök  megnyerjük 
egy  korszak,  egy  nemzetnek,  egy  jellemnek  képét,  de  hozzájuk 
sem  nem  adhatunk,  sem  tőlök  el  nem  vonhatunk  semmit  Yala- 


TÖRTÉNETI  COKGRÉSSÜS.  175 

mint  Kant  szerint  a  physikában  csak  az  a  tudomány,  a  mi  meny- 
nyiségtani,  úgy  a  történetben  csak  a  kútfők  által  igazolt  tény 
tudomány. 

E  kútfők  mindegyike  különbözik  eredetére,  tulajdonságaira, 
megbizhatóságára  és  ennélfogva  értékére  nézve.  Tudományos 
készültséget  akkor  adunk  az  ifjúnak,  ha  mind  e  kérdések  felöl  a 
lehető  legszilárdabb  módszert  és  a  legbiztosabb  tájékozást  szol- 
gáltatjuk  kezébe. 

Az  első  fok  az  olvasmány  maga,  és  a  vele  járó  magyarázat. 
Az  ókori  irodalom  egész  hosszú  sorát  nyújtja  a  nem  csak  iro- 
dalmi értékét,  hanem  kútfői  becsÖk  által  is  kiváló  műveknek. 
Alig  lehet  tanulságosabb  valami,  mint  az  Athenai-i  belső  viszo- 
nvokra  vonatkozó  adatok  összehasonlítása  Herodotosnál  és  Thu- 
cydidesnél.  Polybios  és  Livius  egymáshoz  való  viszonya  egyike  az 
irodalmi  és  a  történeti  kritika  legjobban  megvitatott  pontjainak. 
Sallustius  Catilinájának  és  Cicero  eiTe  vonatkozó  beszédének 
osszehasonlitása  szintén  igen  hálás  anyagot  nyújt.  Mindezt,  és 
még  sokkal  többet  szükségesnek  tartom  mindenkire  nézve,  ki  jó 
és  öntudatos  tanár  akar  lenni. 

Csakhogy  a  históriai  traditio,  és  az  előkészülés  tekintetbe 
vétele  nem  az  ókori  irókat  tüzí  ki  a  történelmi  kútfőtanulmány 
kezdő  anyagául,  hanem  a  középkoriakat.  Kezdődő  társadalom, 
egyszerű  politikai  viszonyok,  a  nemzeti  hagyomány  és  a  tudós 
történet  összefolyása,  még  a  nyelv  is  a  maga  gyermekes  kereset- 
lenségével,  mind  e  tényező  a  kezdődő  középkor  iróit  teszi  a  kri- 
tikai stúdium  első  részének  classicus  talajává.  Nemzeti  króni- 
káink rendkivüli  becsét  ékes  szavakban  méltatta  társulatunk 
elnöke.  A  bécsi  krónikából  megtanuljuk,  milyen  a  kezdődő  király- 
ság, a  Szt  Gellért  legendája  mindennél  világosabban  mutatja, 
milyen  volt  a  kereszténység  kezdete  és  terjesztése.  így,  már  meg- 
levő kézikönyvből,  útmutatást  nyerhet  a  tanárjelölt  az  Árpádkor 
egyéb  bel-  és  külföldi  egykorú  forrásairól  is. 

A  tanár  nem  fogja  elmulasztani  ezzel  egy  időben  azon  kút- 
főket is  bemutatni,  melyek  a  többi  müveit  európai  nemzet  kezde- 
teit világitják  meg.  Mindannyiokat  jellemzi  az  ősi  nemzeti  büsz- 
keségnek és  az  uj  keresztény  szellemnek,  az  örökölt  barbárság- 
nak és  a  még  inkább  csak  külsőleg  felvett  római  civilisatiónak 
bennök  nyilatkozó  küzdelme.  E  kathegóriához  tartozik  Jordanes,  a 
góthok  történésze,  kit  mint  Attila  történetének  iróját,  és  ez  által 
krónikáink  egyik  legfontosabb,  közvetlen  vagy  közvetett  kútfőjét, 
mindig  első  sorban  szoktam  tractálni,  továbbá  a  lombard  Paulus 
Diaconus,  és  a  frank  toursi  Gergely.  Igen  tanulságos  még  a  cseh 
Kozma,  és  a  lengyel  évkönyvek  egyes  részeinek  egybevető  tanul- 
mánya is. 


176  TÖRTÉNETI  COKORfcSSÜS. 

Az  olyasmány  másik  fokát  azon  írók  képezik,  kik  magok 
nem  eredeti  fon*ások  ugyan,  de  csak  ök  tartották  fenn  azokat 
bár  gyakran  egész  átalakitottan.  Ide  tartozik  a  legtöbb  dassicos, 
általunk  már  említett  iró.  Különösen  a  régi  római  historíograpliia 
veszett  el  majdnem  teljesen,  és  csak  az  annyira  kés6  Polybius- 
nak,  Dionysiosnak  és  Liviusnak  köszönhetjük  romjai  fennmara- 
dását. Hazai  történetünkben  különösen  Bonfínius  mutatja  e  már 
tudákos,  és  nem  is  annyira  megbízható,  inkább  szépségre  és 
hatásra,  mint  igazságra  törő  iránynak  példáját. 

Végre  igen  sokat,  tán  legtöbbet  tanulhat  a  kezdő  a  modern 
remekíróknak  a  múlt  minden  emlékét,  a  szorosan  történetit  ép 
úgy  mint  az  egyházit,  művészetit  és  irodalmit  felölelő  múTeiből. 
El  kell  olvasnia,  hogyan  jellemzi  Grote  Athenai  politikai  viszo- 
nyait; hogyan  foglalja  össze  Curtius  Perikies  korának  culturalis 
és  politikai  törekvéseit,  és  Mommsen  hogyan  önti  szavainak 
érczébe  Róma  nagyságának  lenyomatát.  Egy  egykorú  iró  sem 
jellemezte  úgy  a  feudalitást  mint  Thierry  Ágost,  egyik  sem  úgy 
a  hierarchikus  szellemet  mint^  Ozanam.  A  renaissance  és  refor- 
matio  koráról  Burckhardt,  Banké  és  Mignet,  a  XA^II.  század 
nagy  politikai  és  vallásos  mozgalmairól  ugyancsak  Ranke  és 
Macaulay  müvei  nyújtanak  teljes  és  hü  képet.  Hazai  irodalmunk 
sem  szűkölködik  ilynemű  valóban  történeti  munkákban,  melyeket 
a  tanári  vizsgálatról  szóló  szabályzat  foglalt  össze.  Természetes 
és  kívánatos,  hogy  e  classicus  müvek  száma  évről  évre  nőjjön  és 
ezzel  változzék  is.  De  bizonyos,  hogy  egyes  nagy  igazságok,  melye- 
ket napfényre  hoztak,  többé  nem  másíthatok  meg,  ha  uj  oldalról 
és  ujabb  anyaggal  fognak  is  ujabb  munkások  felvetett  kérdések 
megvilágításához. 

Egyáltalában,  e  fokon,  hogy  úgy  mondjuk,  a  már  nyert 
eredmények  tudatos  elsajátítása  képezi  a  czélt.  Igen  nagy  hiánya 
úgy  az  Ecöle  des  Chartes-nak,  mint  a  legtöbb  német  seminariom- 
nak,  hogy  e  fokot  teljesen  elhanyagolva,  magára  hagyták  a  leendő 
történészt  olvasmánya  megválasztásában  és  értelmezésében.  Volt 
idő,  midőn  minden  ujabb  iró  újból  vélte  kezdhetni  a  kutatást,  de 
addig  a  történelem  nem  is  volt  tudomány.  Most,  a  szakembernek 
tudnia  kell,  mi  van  már  tisztába  hozva,  és  mi  vár  még  további 
felvilágosításra  akár  ujabb  anyag,  akár  ujabb  feldolgozás  által. 

Az  olvasmány  fokát  a  tanárképzés  első  évfolyamába  helyez- 
hetjük, de  természeténél  fogva  nem  szűnik  és  nem  szünhetik  meg 
soha,  mert  minden  valódi  történész  minduntalan  fel  fogja  hasz- 
nálni az  irodalom  által  kinált  alkalmat :  felfrissíteni  és  kikészí- 
teni ismereteit. 

A  második  fokot  a  gyakorlatok  képezik.  Ezekben  érte  el 
tetőpontját  a  német  egyetemi  rendszer.  Azon  szellemi  gymnastí- 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8.  177 

kához,  melyet  a  kútfőknek  és  feldolgozott  müveknek  ismerete  ad 
meg,  itt  a  históriához  járuló  technikai  ügyességek  lépnek  teljes 
jogukha.  A  legkiválóbb  szellemi  előkészület  sem  vezet  czélhoz,  ha 
nem  rendelkezik  az  anyag  birtokába  vételének  eszközeivel,  és 
mindenki,  ki  a  történelem  mezején  munkálkodott,  még  olyanok 
is,  kik  mesterekké  váltak,  jól  tudják,  mennyi  fáradságtól  és  idő- 
vesztéstől kímélte  volna  meg  őket  a  jó  iskolázás. 

A  gyakorlati  oktatást  a  következőkben  foglalhatjuk  össze : 
Először  kell,  hogy  minden  historikus  olvasni  tudja  az  okleveleket 
és  a  régi  Írásokat.  Az  egyetemünkön  kitűnően  képviselt  diploma- 
tikai s  palaeographiai  oktatás  erre  nézve  megadja  a  lehetőséget. 
Nem  tartjuk  épen  szükségesnek  a  középkor  annyira  különböző 
mindenféle  Írásmódjainak,  a  longobardnak,  angolszásznak,  stb. 
tanítását  e  fokon.  Azok  felhasználására  nem  igen  nyilik  alkalma 
a  magyar  tanárnak.  Elég  a  nálunk  a  XI— XVI.  században  dívó 
Írásmódok,  rövidítések,  formulák  ismerete.  Ha  szabad  egy  óhaj- 
tást kifejezni,  ez  abban  állana,  hogy  a  praktikus  haszon  iránti 
tekintetből  kiváló  gondot  és  több  időt  fordítsanak  a  XIV — XVI. 
század  idejére,  mint  az  előbbire,  mert  nem  is  tekintve,  hogy  e 
korban  sokkal  több  a  rövidítés,  sokkal  cursivabb,  tehát  kevésbbé 
olvasható  az  irás,  sokkal  valóbbszinű,  hogy  kiadatlan  Anjou-, 
Zsigmond-,  vagy  Mátyás-korabeli  emlékek  jutnak  a  leendő  tanár 
kezébe,  mint  Sz.  István-,  vagy  Kálmán-korabeliek. 

Az  olvasás  maga  nem  elég :  ismernünk  kell  az  oklevél  his- 
tóriai értékét.  Ezzel  együtt  jár  a  históriai  kritika  minden  segéd- 
eszköze 8  egész  módszere.  Tudnunk  kell,  ki  által  ?  mi  bevallott 
s  mily  be  nem  vallott  czélból  ?  mily  befolyás  alatt  készült  az  illető 
emlék  ?  Mily  okoknál  fogva  tudhatta  szerzője  az  igazságot,  mily 
okok  tarthatták  vissza  annak  teljes  kimondásától  ?  Nemcsak  a 
tulajdonképeni  hamisításokat  kell  ismernünk,  melyeket  már  a 
külső  bizonyítékok  elárulnak,  hanem  magára  a  lényegre,  az  oklc- 
Yél,  vagy  az  iró  belső  indokaira  is  át  kell  térnünk.  Tulajdonkép, 
mint  egy  jeles  történész  mondani  szokta,  a  históriai  kritika  nem 
más,  mint  a  józan  ész  felhasználása,  melyre  a  mindennapi  életben 
is  annyira  szükségünk  van.  De  az  útmutatás,  szakavatott  és  lel- 
kes vezető  által,  számos  csalódástól  és  tévúttól  fogja  mégis  meg- 
menteni mindig  az  ifjú  történetírót. 

Nem  is  kell  a  világtörténet  mezejére  átmennüuk,  hogy  e 
téren  elég  tanulságos  tárgyakat  találjunk.  Magának  az  úgy  neve- 
zett Anonymusnak  viszgálata,  mindazon,  most  már  nagy  részt 
tisztába  hozott  kérdések  beszövésével,  melyek  egy  századon  át 
munkát  adtak  historikusainknak,  magába  foglalja  a  históriai  kri- 
tikának úgy  szólva  minden  előfordulható  problémáját.  Egyaránt 
igénybe  veszi  a  glossariumot,  az  összehasonlítást  azon  szövegekkel, 

SzAzADOK.  1885.  VIII.  Füzet.  12 


178  TÖRTÉNETI  C0K0RE88ÜS. 

melyekből  az  iró  merített,  és  melyek  viszout  belőle  merítettek, 
az  egybevetést  az  oklevelekkel,  az  illető  kornak  hazai  és  külföldi 
krónikáival,  végre  az  illető  kornak  megfelelő  institutiókkaL  Más 
ily  nemű,  reudkivűl  hálás  tárgy  Sz.  István  okleveleinek  kérdése, 
a  mennyiben  azok  már  tisztába  vannak  hozva.  Igen  számosak 
továbbá  azon  kérdések,  melyek  megoldásánál  nem  elég  a  magyar 
historiographia,  hanem  igénybe  kell  venni  a  külföldit  is.  Egyálta- 
lában, a  kútfői  tanulmány  a  történeti  képzésnek  oly  első  rangú 
része,  hogy  azt  minden  főiskolán,  hol  már  szervezve  van  a  törté- 
net tanítása,  akár  Parisban  akár  Berlinben  vagy  Strassburgban, 
külön  tanár  vezeti.  E  tanulmány,  sokféle  ágazatával  s  módosulá- 
sával, teljesen  elfoglalná  az  egyetemi  évfolyam  utolsó  két  évét 

Az  utolsó  évben  még  egy  uj  anyagnak  kell  hozzájárulnia: 
a  modem  irók  megitélésének  és  megértésének.  Náluk  jobbára 
tisztában  vagyunk  azzal,  mely  forrásokból  merítettek,  de  sokféle 
individualitásuk,  vallásos,  poUtikai,  socialis  meggyőződéseik,  mind 
lecsapódnak  müveikben  és  rendkivűl  bonyolódottá  teszik  azok 
kritikáját.  Hogy  csak  egy,  nagyon  időszerű  példát  említsünk, 
hogyan  jutottak  Thiers  és  Lanfrey  annyira  eltérő  eredményekre 
a  franczia  császárságot  illetőleg,  hogyan  ellenkezhetik  Taine  a 
franczia  forradalomnak  Mignet,  Thiers  és  Lamartine  által  mint- 
egy classicussá  vált  felfogásával  ?  Hogy  egy  másikat  idézzünk, 
hogyan  foghatott  Janssen  azon.  óriási  munkához,  hogy  megdöntse 
a  reformatio  korának  historiographiájában  majdnem  kizárólag 
uralkodó  hagyományt?  Hogy  hazánk  történetére  térjünk  át,  mily 
különböző  mai  napig  a  XVIII.  század  megítélésében  honi  histo- 
rikusaink véleménye ! 

Ezen  tanulmányok  alapján,  azok  befejezése  gyanánt  öfuílb' 
munkálatokkal  fogják  bizonyítani  e  jelöltek  avatottságukat  £ 
munkálatoknak  nem  kell  sem  ismeretlen  kútfőkön,  sem  uj  felfo- 
gáson alapulni.  Elég,  ha  a  már  kiadott  kútfők  alapján,  az  iroda- 
lom felhasználásával  megmutatják  a  tudomány  jelen  állását  Ily 
kérdéseknek  különösen  azon  területek  kínálkoznak,  melyeken  a 
hazai  hagyomány  és  irodalom  a  külföldiekkel  érintkezik.  Széles 
látkört  és  módszert  kívánunk  tőlök,  nem  uj  igazságokat  A  tárgy 
különböző  lesz  az  egyes  jelöltek  individualitása  szerint  A  philo- 
logus  a  classikus  korból,  más  a  modern  nemzetek  életéből  fogja 
meríteni  tárgyát  Ki  kell  emelnem,  hogy  Németországban  gyak- 
ran jogászok  és  theologusok  is  részt  vettek  velünk  az  ilynemű 
gyakorlatokban  és  munkálatokban. 

Practicus  haszna  az  ily  dolgozatokban  annyiban  volna,  a 
mennyiben  később  bővítve  és  kiegészítve,  a  tanári  vizsgálati  dol- 
gozatnak képezek  alapját  Egyáltalában  szükséges,  hogy  rend- 
szeres legyen  az  előkészülés  a  tanfolyam  kezdetétől  a  vizsgálatig. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88U8 .  179 

Mert  ha  a  tanárképző  intézet  nem  követel  mást,  mint  széles  és 
gondolkodáson  alapuló  históriai  ismeretet  és  az  irodalom  legfon- 
tosahb  kérdéseinek  módszeres  taglalását,  a  vizsgálat  ellenben 
terméketlen  részletekbe  merül,  melyekből  nem  következik  semmi, 
a  tanárjelölt,  kit  a  létért  való  küzdelem  kényszerít,  hogy  ne  csak 
magának,  hanem  a*  vizsgáló  tanárnak  is  készüljön,  szétforgácsolja 
erejét,  és  egyik  feladatnak  sem  felelhet  meg  teljesen. 

Mindezen  okoknál  fogva,  és  különösen  hangsúlyozva  azt  az 
óriási  súlyt,  melyet  egy  hazafias,  de  a  modern  tudomány  szín- 
vonalán álló  tanári  kar  képvisel,  a  következőkben  foglalom  össze 
véleményemet  a  történeti  tanárképzés  szervezéséről :  Szükséges 
egyetemünk  philosophiai  facultása  mellett  oly  intézet  fennállása, 
mely  a  leendő  tanároknak  módot  nyújtson  az  általános  történeti 
műveltség  mellett  a  történeti  tudománynak,  a  módszernek  is  elsa- 
játítására. E  czélt  az  olvasmány  vezetése,  a  kútfői  gyakorlatok,  a 
nagy  irók  méltatása  és  majd  önálló  munkálatok  által  éri  el.  Ez 
által  magasabbra  emelkedik  a  niveau,  és  eleje  fog  vétetni  az  e 
szakra,  mint  legkönnyebbre  tódulok  szellemileg  is  igen  szegény 
proletariátusának. 

Soknak  tán  feltűnik,  hogy  nem  szólunk  a  jövő  tanárainak 
paedagogiai  előkészítéséről.  De  ez  nem  lehet  a  történeti  oktatás 
ezélja,  hanem  egyrészt  az  egyetemi  paedagogiai  előadásoké,  más- 
részt, a  mi  a  technicai  részt  illeti,  a  gyakorló  iskoláé. 


Hátra  van  még  az  egyetemi  oktatás  legmagasabb  foka. 
Mint  növényzetben  a  virulás  jelöli  az  egyén  kifejlésének  magas- 
latát, úgy  az  alma  mater  terebélyes  fája  is  akkor  felel  meg  ren- 
deltetésének, ha  tudományos  utódokat  maga  nevel  magának.  E 
gyümölcseiről  fogja  megismerni  a  jelen  és  az  utókor,  ezek  ntán 
megítélni  a  szellemi  életben  őt  megillető  helyet. 

Mint  aránylag  ifjú  culturánál  természetes,  eddig  nem  igen 
lehettünk  el  a  külföldi  főiskolák  szellemi  támogatása  nélkül  és 
valószínűleg  még  több  időbe  fog  tartani,  míg  egy  rangon  állhatunk 
velők  e  téren  is.  De  azt  a  jelen  viszonyok  közt  is  elérhetőnek 
tartjuk,  hogy  a  ki  egyetemünk  tanfolyamát  befejezte,  tisztán  ezen 
tanulmány  alapján,  mint  avatott  munkás,  vehessen  részt  a  tudo- 
mány tovább  vitelének  művében.  A  hazai  történet  terén  pedig 
egyenesen  szégyennek  kell  tartanunk,  ha  másokra  kell  bíznunk 
nemzeti  hagyományaink  tudományos  feldolgozását.  Olyanokra, 
kik  nem  ismerik  sem  nemzetünk  nyelvét,  sem  annak  szellemét. 
Pedig  nincs  másként:  a  mit  mi  nem  végezünk  el,  elvégezik 
mások,  és  az  első  benyomás  aztán  nehezen  lesz  eloszlatható. 

Említettem  már,  mely  okok  tartanak  vissza  attól,  hogy  az 

12* 


1  80  TÖRTÉNETI  C0NGRESSÜ8. 

Önálló  tudományos  munkásság  megkezdését  már  az  egyetemi  tan- 
folyam kezdetén  ajánljam.  Ismétlem :  alapos  és  széles  történeti 
tudás  nélkül,  ha  nem  is  az  egyesre,  de  a  nemzeti  szellemre  nézve 
elvész  a  részletes  munka,  bár  mily  szorgalomnak  volna  is  ered- 
ménye. Külföldi  praxisom  is  megerősít  e  meggyőződésben.  Minden 
most  fennálló  históriai  seminarium  közt  kétségtelenül  a  Waitzé 
áll  első  helyen.  Ezt  pedig  nemcsak  vezetője  nagy  tudományos 
érdemeinek  köszöni,  hanem  első  sorban  annak,  hogy  csak  tulajdon- 
képeni  tanulmányaikat  már  befejezett  ifjakat  számít  tagjai  közé. 

A  seminariumi  befejező  oktatás,  mely  a  négy  évfolyam  után 
következik  ós  a  tanárképző  intézet  illetik  része  közötti  különbség 
abban  áll.  hogy  a  tanárképzés  a  már  befejezett  hész  anyagot  nyújtja 
azon  módszerrel  együtt,  melynek  ez  eredményeket  köszönhetjük, 
a  seminariumnak  pedig,  vagy  mondjuk  a  történeti  tudományos 
intézetnek  a  még  el  nem  döntött  kérdésekre  kell  figyelmeztetni  az 
ifjakat,  ellátni  őket  a  megoldáshoz  vezethető  eszközökkel,  és  a 
szabadságot  lehetőleg  megóvó  tudományos  felügyelet  által  távi>I 
tartani  őket  egyrészt  az  egyoldalúságtól,  másrészt  erejök  szét- 
forgácsolásától. 

Tárgyat  e  téren  már  nem  tűzök  ki.  Minden  előadásnál 
többet  ér  e  fokon  a  jó  tanár  és  a  könyvtár.  Csak  arra  vagyot 
bátor  figyelmeztetni,  hogy  e  fokon  lépnek  teljes  jogukba  a  törté- 
neti segédtudományok,  azaz  a  régiségek.  A  palaeographia  és 
diplomatica  mellett  nem  szabad  elhanyagolni  sem  a  műrégiségeket 
sem  a  jogi  és  gazdasági  emlékeket 

E  fokon  dolgozzák  ki  a  hallgatók  tudományos  thesisöket  — 
doktori  értekezésöket.  Ennek  egyik  vagy  másik  irányban  tovább 
kell  vinnie  a  tudományt :  részletest  kell  tárgyalnia.  Ez  különböz- 
teti meg  a  tanárvizsgálati  dolgozattól,  mely  az  általános  ismeretn>I 
és  felfogásról  ad  számot.  Nem  szabad  többé  előfordulni  azon 
anomáliának,  hogy  egy  és  ugyanazon,  különben  bár  mily  értékes 
dolgozattal  lehessen  valaki  tanár  és  doktor  is. 

Ez  indítványaim  elfogadásától  és  lelkiismeretes  keresztfii- 
vitelétől, melyet  a  magas  közoktatásügyminiszteciumban  uralkodó 
szellemtől  méltán  várhatunk,  új  lendületét  várom  hazai  történet- 
tanításunknak nemcsak,  hanem  hazai  historiographiánknak  is,  és 
azon  minden  valódi  hazafi  által  hőn  óhajtott  időpont  közelebb 
jutását,  melyben  mint  önálló,  nemzeti  alapon  fejlődött  tagja  az 
európai  államcsaládnak,  szellemi  téren  is  egyenrangúan  léphetünk 
a  művelt,  az  emberiség  legmagasabb  érdekeit  előmozdító  nem- 
zetek sorába. 

Dr.  Marczali  Hekrik 


A  MAGYAR  TÖRTÉNETI  CONGRESSUS  NA.PLOJA. 

Első  nap. 

A  megnyitó  nagygyűlésre  július  3-án,  pénteki  napon,  szépszámú 
közönség  gyűlt  össze  d.  e.  10  órára  az  Akadémia  dísztermébe.  Az  elre- 
kesztett főhelyet  a  congressus  tagjai  foglalták  el  mintegy  löO-eu,  az 
emelvényen  levő  elnöki  asztalt  a  congressus  és  történelmi  társulat  elnökei 
és  titkára  (Ipolyi  Arnold,  b.  Kemény  Gábor,  Pulszky  Ferencz,  Szász 
Károly,  Trefort  miniszter  helyettese  Klamarik  János  és  Szilágyi  Sándor) 
ülték  körül.  A  hallgatóság  helyét  szépszámú  érdeklődő  közönség  fog- 
lalta el. 

A  gyűlést  Ipolyi  Arnold^  a  congressus  elnöke,  eszmedús  és  hazafias 
szellemtől  áthatott  nagyhatású  beszéddel  nyitotta  meg  >.l  történelem  a  a 
magyar  történeti  szellem<  czím  alatt,  mely  az  l-ső  lapon  olvasható. 

A  szép  elnöki  megnyitót  követő  éljenzés  és  tetszészaj  elhang- 
zása után : 

Sziláyyi  Sándor  titkár  jelenti ,  hogy  a  nagygyűlés  második  tárgya 
a  szakosztályok  megalakulása. 

Szász  Károly  ennél  a  pontnál  inditványozza,  hogy  a  megállapított 
három  szakosztály  ne  egyszerre,  de  egymásután  tanácskozzék,  minthogy 
a  congressus  legnagyobb  részt  olyan  tagtársakból  áll ,  a  kik  mind  a 
három  osztály  tanácskozásai  iránt  érdeklődnek  s  mind  a  háromban  óhaj- 
tanának részt  venni. 

Dr.  Lánczy  Gyida  méltányolja  az  indítványt ,  de  óhajtja,  hogy  a 
III.  szakosztály,  mint  a  mely  a  történettanítással  van  hívatva  foglalkozni 
s  tanácskozása  előreláthatólag  több  időt  veend  igénybe,  elibe  tétessék  a 
Il-iknak,  a  melyben  egyetlen  előadó  fog  referálni  a  történet  és  művészet 
viszonyáról. 

A  két  indítvány  elfogadtatván,  elhatároztatott,  hogy  másnap  szom- 
baton, július  4-én;  d.  e.  9  órakor  az  I.  osztály  tanácskozása  kezdődjék. 
Vasárnap  július  5-én  9  órakor  a  III.  osztályé.  Hétfőn  július  6-án  9  óra- 
kor a  II.  osztályé  s  esetleg  a  másik  két  osztályé  is,  ha  munkáját  el  nem 
végezte  légyen  addig. 

A  megnyitó  gyűlés  ezzel  véget  ért  és  a  congressus  tagjai  az  első 
napra  megállapított  programmhoz  képest  a  nemzeti  múzeumba  siettek, 
a  hol  az  oklevelekből  és  kéziratokból  rendezett  kiállítást  tekintették  meg. 


182  TÖRTÉNETI  C0NGBE88US. 

Dr.  Fejérpataky  László  múzeumi  levéltáruok  és  Csontosi  János  segédör 
vezetdse  mellett. 

A  múzeumi  kiállítás  után  az  országos  kiállítás  területén  találkoz- 
tak a  congressus  tagjai^  a  hol  ebéd  után  4  órakor  Lanfrcmconi  Enea  g&z- 
dag  históriai  kép-gyüjteménye't  (várak,  városok,  ostromok  stb.  képei) 
tekintették  meg  a  közoktatási  pa Villonban,  magának  a  talajdonosnak  e« 
páratlan  gyűjtőnek  szakszerű  magyarázata  és  bemutatása  mellett 

Ugyanott  megtekintették  Dr,  Demkó  Kálmánnak  autográf  albamát, 
a  mely  XVI.  és  XVII.  századi  történetünk  kiváló  alakjainak  (királyok, 
államférfiak,  hadvezérek,  főurak,  főpapok)  aláírását  tartalmazza  a  lőcsei 
levéltár  actaiból  vett  facsimilék  alnpján. 

A  közoktatási  pavillouból  a  műcsarnokba  mentek  át  a  congressu 
tagjai  Di\  Czobor  Béla  meghívására,  a  ki  ott  a  kiállított  műtörténeti  tár- 
gyakat mutatta  be  az  érdeklődő  tagtársaknak. 

Ezzel  a  congressus  elsŐ  napjának  programmja  ki  lévén  merít^^e,  & 
tagtársak  kisebb  csoportokra  szakadva  eloszlottak,  gyönyörködve  az  este 
beálltával  az  országos  kiállítás  tündéri  szép  látványában. 

Második  nap. 

Július  4-én  az  I.  szakosztály  ülését  Ptdszhy  Ferencz  a  2'2-ik 
lapon  olvasható  elnöki  beszéddel  nyitotta  meg. 

Utánna  az  A)  alosztály  előadója  Thallóczy  Lajos  adta  elő  jelenté- 
sét, melyet  az  24-ik  lapon  közlünk. 

A  jelentés  meghallgatása  és  az  indítványok  előterjesztése  után 

Marczali  Henrik  emel  szót  a  történelmi  kútfők  rendszeres  kiada- 
tása érdekében.  Elismeri,  hogy  az  Akadémia  sokat  tett  e  tekintetben,,  de 
mégis  olyan  kűtfőgyüj tömény^  mint  más  országokban,  nálunk  még  meg- 
kezdve sincs.  Hivatkozik  arra,  mily  nagy  nemzeti  jelentőséggel  bír  a  kútf^ 
gyűjtemények  megindítása  pl.  Németországban,  épen  űgj  nálnnk  is  a 
történeti  nevelés  irányára  nagy  hatást  gyakorolna.  Nálunk  is  van  már 
annyi  anyag,  hogy  ez  megkezdhető.  Felveti  tehát  a  kérdést,  hogy  a  con- 
gressus megpendíthetné,  hogy  nem  volna-e  szükséges  a  kútfők  kiadási 
az  Akadémia  vezetése  alatt  országos  támogatással  is,  a  legrégibb  idők  tol 
a  jelenkorig;  nem  kellene-e  továbbá  a  legfontosabb  kútfőket  magyar 
fordításban  is  kiadni  (mint  a  hogy  Szabó  Károly  megkezdette),  legalább 
a  XV.  századig.  A  XVI.  századtól  fogva  oly  nagy  az  anyag,  hogy  azon 
innen  folytatni  úgy  sem  igen- lehet 

Az  előadó  ez  indítványhoz  hozzájárulván,  a  szakosztály  is  elfogadta. 

Ováry  Lipót  szintén  egy  új  indítványnyal  lép  elő :  a  congrcssns 
munkatervében  fölvetett  ama  kérdést  illetőleg ,  szükséges-e  a  külföldi 
levéltárak  rendszeres  átkutatása  ?  Kifejti,  hogy  a  kutatás  szükséges,  sot 
történelmi  tudományosságunk  kellő  kifejtése  érdekében  elkerülhetetlen, 
hazai  történelmünk  kútforrása  inak  legnagyobb  része  csakis  külföldi  levél- 
tárakban levén  föllelhető.  Nem  szeretné  azonban,  ha  a  rendszeres  kntitidt 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88US.  183 

Úgy  drtclmcznek,  hogy  egy-egy  kutató  külföldi  tauűlmányaiban  kizáró- 
lagosan csak  bizonyos  korra  szorítkoznék.  £z  igen  hosszadalmassá  és 
költségessé  válnck.  Idő  és  költségkimélcs  szempontjából  szükségesnek 
tartja,  hogy  a  külföldi  levéltárakat  tanulmányozó  és  a  szükséges  szak- 
ismeretekkel kellően  fölszerelt  magyar  történetbu vár  az  egyes  levéltárakat 
teljesen  kimeríteni  iparkodjék  s  Árpád-,  Anjoii-|  Zsigmond-  s  Mátyáskori 
emlékekkel  dúsan  megrakodva  térjen  haza.  Itt  azután  az  akadémiai  tör- 
ténelmi bizottság  dolga  lenne  az  összegyűjtött  anyagot  rendszeresen  föl- 
osztani s  kiadásra  előkészíteni.  Az  oklevélgyűjtemények  kiadása  alatt 
nem  a  különféle  nyelveken  írott  oklevelének  minden  illustratio  vagy 
commentár  nélküli  összehalmozását,  kötetek  százaiban  való  rendszernél- 
küli összezsúfolását  érti;  hanem  oly  kiadást,  mely  ismertető  bevezetéssel, 
sőt  a  nem  latin  s  különösen  az  idegen  tájszólásokkal  telt  oklevelek  szó 
szerinti  magyar  fordításával  s  mindenek  fölött  jó  tárgy-  s  névmutatókkal 
ellátva  ne  csak  a  szaktudósnak  szolgáljon  biztos  tájékoztatásul,  hanem  a 
történetkedvelő  közönség  igényeit  is  lehetőleg  kielégítse. 

Szükségesnek  tartja ,  hogy  a  palaeographián  s  a  latin  nyelven 
kivül  a  kutató  történész  teljesen  birja  a  német,  olasz  s  franczia  nyelvet, 
lehetőleg  a  spanyolt  is,  és  pedig  nemcsak  a  most  használatban  levő  emlí- 
tett nyelveket,  hanem  az  ódon  francziát,  olaszt  s  németet  is ;  ismernie 
kell  továbbá  a  különféle  tájszólásokat  is,  melyek  különösen  a  franczia 
nyelyben  a  provencei  dialectusban,  az  olasz  nyelvben  pedig  a  nápolyi, 
szicziliai,  romagnai,  lombardiai,  piemonti  s  velenczei  dialectusban  szám- 
talan különbségeket  tüntetnek  föl.  Erre  ntizve  pedig  szükségesnek  tar- 
taná oly  magyar-franczia  és  magyar-olasz  szótárak  kiadását,  melyekben 
a  különféle  dialectusokban  előforduló  szavak  is  fel  volnának  tüntetve. 

A  mi  a  külföldi  levéltárakban  eddig  eszközölt  kutatilsokat  illeti, 
mindenesetre  igen  czélszerü  volna  az  azokban  mutatkozó  hézagok  és 
hiányok  pótlása.  És  különö.sen  az  Arpádkorra  vonatkozó  történelmi  emlé- 
kek összegyűjtése  érdekében  az  összes  franczia  és  olasz  levél-  s  könyv- 
tárak szakszerű  átkutatását  elodázhatlaynak  tartja.  Egy  teljes  Árpád- 
kori  diplomacziai  okmánytár  összeállítása  megérdemel  miuden  fáradságot, 
minden  áldozatot.  Es  ha  a  történelmi  congrcssus  kezdeményezésének  sike- 
rülne ily  ereznél  maradandóbb  emlék  fölállításához  csak  némileg  hozzá- 
járulni^ ee  magában  is  méltóvá  tenné  őt  a  nemzet  hálájára. 

Anjoukori  történeti  emlékeink  jó  része  s  bizonyára  legérdekesebb 
ré.sze  a  nápolyi  állami  levéltárban  őrizett  s  37 G  nagy  folio  kötetből 
álló  anjoui  regestákból  került  ki.  Ez  emlékeket  a  hatvanas  és  hetvenes 
években  a  Magyar  Tudományos  Akadémia  megbizásából  ő  maga  kutatta 
ki  s  másolta  le ;  s  azok  tudvalevőleg  Wenzel  szerkesztése  alatt  meg 
is  jelentek.  Megjegyzendő,  hogy  az  anjoui  regesták  a  magyar  occupatio 
korszakától,  azaz  1348-tól  kezdve  egész  Johanna  királynő  haláláig, 
azaz  1382-ig  igen  hézagosak;  sőt  a  Nagy  Lajos  kormányzata  alatt, 
1348-tól  1352-ig  terjedő  regesták   teljesen  hiányoznak.  A  Nagy  Lajos 


184  TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8. 

korabeli  történelmi  emlékek  ÖBSzegyűjtése  drdekében  tehát  az  ösazes  k5zép- 
8  felsőországi,  valamint  a  franczia  levél-  s  könyvtárak  rendszeres  átku- 
tatását ajánlja.  Vajmi  kevés  történt  eddigelé  a  Zsigmondkorí  törté- 
nelmi emlékek  gyűjtését  illetőleg^  melyeknek  pedig  a  német  s  olasz 
levéltárak  rendkívül  bővében  vannak.  Mátyáskori  bézngos  és  hiányos 
okmánytárunk  kiegészítése  és  kijavítása  érdekében  különösen  a  velenczei, 
milanói,  modenai,  florenczi  s  római  levél-  s  könyvtárak  szakszerű  s  kime- 
rítő átkutatását  szintén  igen  szükségesnek  tartja. 

Indítványozza  azért,  hogy  mondja  ki  a  történelmi  cougressus  szük- 
ségét annak : 

1.  Hogy  egy  teljes  árpádkori  diplomacziai  oktíaány tár  összeállítása, 
a  Xagy  Lajos,  Zsigmond  és  Mátyás  korabeli  tört.  emlékek  összegyőjt&c 
erdekében  a  külföldi   levéltárakban   kimerítő  kutatások  rcudezteFBenck. 

2.  Hogy  a  külföldi  levéltárak  tanulmányozása  szakképzett  egyé- 
nekre bízassék,  kik  az  illető  nyelvekben  s  tájszólásokban  is  kellő  jártas- 
sággal bírjanak. 

3.  Hogy  a  történelmi  emlékek  kiadására  kiváló  gond  fordíttassék. 
és  különösen,  hogy  a  nem  latin  nyelven  írott  oklevelek  szószerinti  magyar 
fordításban  is  közöltessenek;  az  egyes  kiadványok  ismertető  bevezetéssel, 
tárgy-  és  névmutatókkal  elláttassanak. 

4.  Hogy  az  olasz  és  franczia  nyelvek  szakszerű  tanúlmánjozhatása 
ezéljából  a  tájszól ásókra  is  kiterjedő  külön  szótárak  készíttessenek. 

Bakos  Gábor  a  jogi  irodalomtörténet  mívelése  érdekében  tesz  indít- 
ványt. A  mily  örvendetesen  halad  a  politikai  és  mivel ődéstörténeti  anyag- 
i^yüjtés  s  minden  osztálj  még  az  iparosok  is  gyűjtik  a  czéhek  történe- 
téhez az  anyagot,  a  czéhrendszabályokat :  annál  inkább  feltűnő,  hogy  a 
magyar  társadalomnak  egy  nagyon  jelentős  és  a  politikai  történetre  leg- 
befolyásosabb osztálya  e  téren  semmit  sem  tesz.  És  ez  a  jogászok  kara. 
Nincs  magyar  jogtörténetünk^  sőt  még  a  mag  var  jogi  irodalomtörténet- 
nek kezdetleges  adatai  sincsenek  összegyűjtve.  Többször  felszólaltak 
már  ez  irányban,  egyletek  is  alakulni  akartak  e  czélból,  m^  sem  törtéot 
mindeddig  semmi  sem.  Óhajtaná,  hogy  a  Történeti  Congressus  emelje  fel 
szavát,  hogy  ezt  a  régi  közönyt  megtörje  s  a  jogászok  karát  tettre  kész- 
tesse, hogy  ennek  a  híres  par  excellence  jogász  nemzetnek  a  jogtörténe- 
téhez legalább  az  adatokat  kezdjék  el  gyűjteni.  A  következő  indítványt 
terjeszti  elő : 

Mondja  ki  a  szakosztály,  miszerint  nagyon  eljöttnek  látja  immár 
az  időt  arra,  hogy  jogi  irodalmunk  történetének  adatai  összegyűjtessenek 
s  lassankint  publicáltassanak  s  felhívja  a  Történelmi  Társulat  figyehnét, 
hogy  a  mint  hatáskörében  jónak  látja,  tegye  meg  a  kezdeményezést. 

Kőnig  Pál  (dévai  főreáliskola!  tanár)  azt  tartja,  hogy  a  tárgyalás- 
ban nem  tart  a  szakosztály  kellő  sorrendet,  ő  az  elsŐ  tárgyhoz  a  hasai 
és  külföldi  levéltári  kutatáshoz  s  azok  miként  való  publieálásához  kivan 
hozzászólani.   Azt  tartja,  hogy  a  publicálásban  követett  eddigi  rendszer 


TÖllTÉNKTI  CONGRE8SÜS3.  185 

nem  kicl<^gítö,  mert  a  diplomatiai  levelezéseknek  rendesen  csak  egyik 
oldalát  ismerjük;  pedig  egyiket  a  másik  nélkül  nem  lehet  megérteni.,  így 
vagyunk  pl.  a  Nagy  Lajos,  igy  a  Mátyás  király  diplomatariumával,  igy 
részben  a  Bethlen  Gáboréival.  Hogy  ezt  elkerüljük,  párhuzamosan  kell  a 
bel-  és  külföldi  levéltárakban  a  kutatásoknak  történni  s  a  levelezéseket 
pro  ct  contra  publicalui.  Egy  másik  szempontra  is  tekintettel  kell  lenni, 
t.  i.  a  földrajzi  üiszonyoh  befolyására.  Ez  ismét  szorosan  összefügg  az 
ethiiographiával.  Ennek  a  két  iránynak  is  szükséges  mindig  érvényesülni 
a  bel-  és  külföldi  kutatásoknál.  Nemcsak  nemzetünknek  történetét  kell 
megírnunk,  de  első  sorban  annak  a  földnek  történetét^  a  melyen  nemze- 
tünk lakik,  népünket  sem  ismerhetjük  meg,  ha  nem  tudjuk,  hogyan  fejlő- 
dött ez  a  föld,  miféle  néprétegek  laktak  itt  cs  miféle  rétegeken  fejlőd- 
tek ki  ősi  intézményeink.  Hallottuk  hangsúlyozni  az  olasz- franczia  levél- 
tárak kikutatásának  szükségét,  de  ép  oly  elkerülhetlenül  szükséges  a  német 
levéltárakban  való  kutatás,  mert  hisz  intézményeink  nagy  részét  onnan 
kaptuk.  Ováry  azon  nézetét,  hogy  az  actákat  le  kell  fordítani  magyarra, 
nem  osztja.  A  kútfőket  nem  tanulmányozza  senki  privát  élvezetből,  hanem 
hogy  azokból  dolgozzék ;  már  pedig  a  ki  abból  dolgozni  akar,  annak  az 
eredetihez  kell  hozzá  nyúlnia,  a  fordítást  nem  elég  használnia.  Mert  ha 
csak  oly  kiváló  publicatiot  veszünk  is,  mint  a  Corpus  Bizantinorum  latin 
fordítása,  melyet  oly  kiváló  classicaphilologok fordítottak,  mégis  megesik, 
hogy  a  latin  szöveg  nem  használható,  a  görögöt  kell  elővenni.  Sokszor  a 
fordító  máskép  értelmez  valamit  s  az  egésznek  értelme  megváltozik.  A  mi 
a  különféle  szótárak  készítését  illeti,  legszükségesebb  volna  a  hazai  culina- 
ris  latin  nyelv  szótárának  elkészítése. 

A  hazai  kutatások  könnyítésére  első  sorban  a  vidéki  társulatok  vol- 
nának hívatva  s  ezért  a  központi  történelmi  társulattal  való  összekötte- 
téshez nagyon  szívesen  hozzájárul,  de  másrészről  óhajtaná,  hogy  a  köz- 
ponti kövessen  el  arra  mindent,  hogy  vidékenként  történelmi  társulatok 
alapíttassanak  s  jelöltessék  meg  azoknak  követendő  iránya  és  feladata, 
hogy  kutatásai  kárba  ne  veszszenek. 

Indítványa  az,  hogy  mondassék  ki,  miszerint  a  hazai  és  külföldi 
levéltárak  mind  párhuzamos  kutatás  alatt  álljanak  s  a  közlemények, 
melyek  általános  politikai  fontosságúak,  mindig  párhuzamosan  publicál- 
tassanak. 

Thallóczy  Lajos  előadó  elfogadja  annyiban  Rönig  indítványát,  hogy 
^leíictőleg^  párhuzamosan  közöltessenek  a  levelezések. 

Csontossi  János  Ováry  előadására  óhajt  megjegyzéseket  tenni  azon 
kijelentéssel,  hogy  indítványait  el  nem  fogadja,  mert  azok  oly  egyszerűek 
es  természetesek^  hogy  az  előadó  indítványában  implicite  bennfoglaltatnak. 

A  mi  König  indítványát  illeti,  úgy  vette  észre,  hogy  egy  kissé 
tovább  ment,  mint  a  meddig  a  kitűzött  programm  terjed.  Első  sorban 
ugyanis  a  kutforrások  felkutatásáról  és  ismeretéről  van  szó,  másodsorban 
következik  a  feldolgozás.  Ő  két  irányba  óhajtaná  a  kutatást  kiterjeszteni^ 


186  TÖRTÉNETI  C0NGRE88U8. 

először  ismerjük  meg  a  nyomatott  forrásokat  s  másodszor  a  levéltárakat. 
A  külföldi  publicatiokat  kellene  először  átnézni,  mert  sok  van  közzé  tévf 
külföldön,  amit  mi  eddigelé  nem  ismerünk.  Ezekről  kellene  mindenek  előtt 
repertóriumot  készíteni  s  ezeket  kellene  aztán  kiegészíteni  a  külföldi 
levéltárakból.  Másra  bízná  az  oklevelek  s  másra  a  kéziratok  felkatatá- 
sát.  A  mi  a  hazaiakat  illeti,  sok  történt  eddig  is  nálunk  a  kutatás  terén: 
de  nagy  baj,  hogy  nem  ismerjük  az  antccedentiákat.  Egy  dolog  ötször  Í9 
le  van  másolva,  de  nincs  róla  semmiféle  index,  hogy  tudhatnék.  Kelleao 
tehát  mindenekelőtt  rcgistereket  késziteni  az  Akadémia^  Muzenm  levél- 
gyüjteményeiről^  ugy  szintén  a  nyomtatásban  megjelentekről  s  azután 
kellene  a  rendszeres  kutatáshoz  kezdeni.  Ha  ez  meglesz,  ha  ismerjük  a 
forrásokat  úgy  nyomtatásban  mint  kéziratban :  akkor  jönne  aztán  a 
kiadásra  a  sor.  A  kutatást  fel  kellene  osztani,  a  mint  felosztották  magok 
közt  a  Monumenta  Germaniae  tudós  szerkesztői  s  időközönként  jelentéit 
kellene  tenni  a  kutatás  eredményéről. 

Mindent  összefoglalva  azt  hiszi,  hogy  Ováry  indítványa  fölöslegei 
mert  benne  foglaltatik  az  előadóéban,  de  a  mellett  óhajtandó  volna,  bog^i* 
a  munka  felosztassék  ügy,  hogy  először  a  nyomatott  forrásokról  csinál- 
junk indexeket ,  hogy  ismerjük  meg  mindazt,  a  mi  már  ki  van  adra  s 
azután  lássunk  a  kiadásokhoz. 

PiiUzky  Ferencz  elnök  figyelmezteti  a  szakosztályt,  hogy  a  tett 
indítványokat  sorrendben  tárgyalják,  felhivja  előadót,  hogy  olvasna  m^^g 
egyszer  fel  indítványait  sorrendben  s  egyenként  szóljanak  hozzá. 

Thallócsy  előadó  felolvassa  elsŐ  indítványát.  Elfogadtatik.  A  más«'- 
dik  indítvány  is  elfogadtatik  a  Csontossiéval  összefoglalva  és  a  König 
hozzáadásával;  hogy  a  levelezések^  a  publicatio  lehe(*7leg  párhuzamosan 
történjenek. 

Dr.  Klekner  Alajos  (kassai  jogakadémiai  tanár)  úgy  vélekedik, 
hogy  az  Ováry  indítványa  is  ide  tartozik,  hogy  készítessenek-e  szótárak 
vagy  nem? 

Elnök  megjegyzi,  hogy  ne  terheljük  az  indítványokat  újabb  indít- 
ványokkal, hanem  inkább  új  és  külön  indítványt  adjanak  be. 

A  szakosztály  az  előadó  2-ik  indítványát  elfogadja. 

Előad4  olvassa  3-ik  indítványát  a  budapesti  könyvtárak  miként 
szervezéséről. 

'Elnöh  azt  véli,  hogy  ez  nem  tartozik  a  congressus  elé,  történtek 
e  részben  indítványok  és  értekezés  a  3  könyvtár  közt,  bizzuk  azt  továbbra 
is  rajok  és  az  illetékes  forumokra,  ha  itt  belemegyünk  e  felett  a  vitába, 
el  nem  végezzük  és  olyat  végeznénk,  a  mi  nem  tartozik  ide.  Indítványozza 
azért,  hogy  ezt  a  kérdést  ejtsük  el. 

Előadó  megjegyzi,  hogy  neki  kellett  a  könyvtárakról  szólani,  mert 
ki  volt  tűzve  a  programmban. 

Szász  Károly  (püspök)  nem  osztja  Pulszky  véleményét ,  mert  a 
congressnsnak  nem  az  a  feladata,  a  mik  épen  nem  is  lehet  az,  hogy  hatá- 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88US.  187 

rozzon,  hanem,  hogy  némely  kérdéseket  óhajfásba  vegyen.  Aimál  is  inkább, 
minthogy  az  e  tárgyban  folytatott  tárgyalások  épen  obbeti  az  irányban 
folytak,  a  congressns  ^pen  esak  támogatja  ezt  az  irányt,  ha  mint  óhajtást 
kifejezi  a  könyvtárak  ilyetén  szervezdadt.  Az  óhajtás  kimondását  azdrt 
jónak  véli,  a  végrehajtás  ügy  sem  lehet  feladata.  A  congresgna  összes 
kijelentései  ügy  is  tisztán  elvi  jelentőséggel  bírnak  s  mint  óhajtás  tekin- 
tetnek :  nem  látja  azért  be,  miért  kellene  a  napirendről  levennL 

Puhzky  F.  elnök  szerint  ha  valami  óhajtást  fejezünk  ki,  azért 
történik,  mert  még  nem  történt.  Nem  akarta  a  congressus  hatáskörét 
megszorítani  s  a  congressus  kimondhatja  óhajait  olyanra  nézve  is,  amely 
nem  tartozik  a  történelemre,  de  a  congressus  nem  foglalkozott  a  könyv- 
tárokkal s  kérdés,  hogy  czélszcrü-e  neki  ilyen  óhajtást  kifejezni,  midőn 
azt  sem  tudja^  vájjon  az  meg  nem  történt-e  még. 

Szász  Károly  erre  az  ellenvetésre  azzal  felelj  hogy  a.  congressus 
mint  congressus  nem  vizsgálta,  igaz,  a  könyvtárak  állapotát,  de  a  con- 
gressus olyan  tagokból  áll,  a  kik  közül  sokan  vizsgálták  ;  ő  maga  is 
foglalkozott  egy  időben  e  kérdéssel  s  van  róla  egj  kis  emlékirata 
is.  Hogy  történtek  lépések,  azt  tudjuk,  és  épen  azért,  mert  támogatni 
kívánja  azt  az  irányt,  ragaszkodik  az  óhajtás  kimondásához.  Mintán  a 
programmba  felvétetett  s  miután  az  indítvány  a  fennálló  iránynyal  és  a 
congressus  óhajaival  megegyezik,  nem  látja  szükségét  annak,  hogy  a 
napirendről  levétesscls,  mert  ennek  a  levétele  épen  azt  involválná  magá- 
ban, hogy  nem  helyeseljük  azt  az  irányt,  azért  vettük  le  a  napirendről. 

Az  előadó  3-ik  indítványa  tehát  —  a  Icönyvtárahról  —  elfogadtatik. 

Elikuló  olvassa  4-ik  indítványát  a  levéltárakróL  Elfogadják. 

Előadó  felolvassa  az  5-ik  pontot  egy  történelmi  könyvtár  felállítá- 
sáról a  Történelmi  Társulattal  kapcsolatban. 

Uun/alvi  Pál  megjegyzi,  hogy  az  a  Történelmi  Társulat  dolga 
volna ;  ha  ereje  van  hozzá,  csinálja  meg,  úgy  a  vidéki  társulatok  is. 

Előadó  azért  óhajtotta  a  kérdést  itt  felvetni,  mert  itt  van  a  vidéki 
tagok  egy  része  is,  tehát  a  legjobb  alkalom  itt  felvetni  a  kérdést. 

Az  5-ik  indítvány  a  történelmi  könyvtárról  elfogadtatik. 

Előadó  olvassa  a  6-ik  pontot  a  vidéki  társulatokkal  való  szövet" 
kezesről. 

König  Pál  szeretné,  hogy  megjelöltetnék  a  mód  is,  a  mely  szerint 
ez  történjék. 

Előadó  azon  megjegyzésére,  hogy  az  a  Tört.  Társulat  dolga  leend  : 
az  indítvány  elfogadtatik. 

Előadó  olvassa  7-ik  indítványát  a  legrégibb  kútfők  lefordíttatá- 
sara  nézve. 

König  Pál  ellene  nyilatkozik. 

Előadó  főkép  tanügyi  czélból  ragaszkodik  ahoz,  hogy  az  lö26-ig 
menő  kútfők  lefordíttassanak. 

A  congressus  elfogadja. 


188  TÖRTÍ'NETI  C0NGRESSIT8. 

Következett  Bakos  Gábor  inditvánjának  tárgyalása. 

Előadónak  nincs  ellene  kifogása. 

Hunfalvi  Pál  óhajtaná  a  Corpus  Jurisnak  egy  jó  latin  kiadását, 
mert  a  rdgit  iiem  lehet  jónak  tartani. 

Szabó  Károly  megjegyzi^  hogy  a  legfontosabb  országgyűlési  emle'kek 
nincsenek  felvéve  a  Corpus  Jurisba^  Ő  tehát  nem  annak  új  kiadását,  de 
az  újabb  kutatások  színvonalán  álló  törvény^tjtemiíny  k^zittet^ét  cs 
kiadását  óhajtaná. 

Az  indítvány  ilyen  értelemben  elfogadtatik. 

Következett  Óvári  8  pontba  foglalt  indítványa,  főkép  az  idegen 
nyelvek  szótárai  készítését  illetőleg. 

Előadó  egyikhez  sem  járul  hozzá,  részben  mert  nem  tartozik  az  I. 
osztály  elé^  részben  mert  benne  foglaltatik  az  ő  indítványaiban. 

Az  Övári  indítványa  felett  napirendre  tért  a  gyűlés. 

Kőnig  fentebbi  indítványa  elvben  elfogadtatik,  bár  a  diplomatiai 
levelezések  párhuzamos  közlése  nem  vihető  keresztül. 

Elnök  az  ülést  10  perezre  felfüggeszti. 

Szünet  után  dr,  Fejérpatahy  László  a  B)  alosztály  előadója  olvaeds 
fel  értek«!zését.  (1.  a  53-ik  lapon ) 

Vizy  Ferencz  magáévá  teszi  az  előadó  indítványait,  főkép  a  bis- 
toriai  seminarium  felállítását  illetőleg.  Csakis  azon  pontjára  nézve,  hogy 
mik  legyenek  azokból,  a  kik  ebből  a  palaeographiai  iskolából  kikerabek. 
kivan  megjegyzést  tenni.  Az  mondatott,  hogy  könyvtárnokok  és  levél- 
tár nokok.  óhajtaná  kimondatni,  hogy  le  vél  tárnokok  nemcsak  az  országom 
levéltárnál,  hanem  a  köztörvényhatóságoknál,  megyéknél  és  városoknál 
is.  Nem  ártana,  ha  a  congressus  felhívná  a  kormány  figyelmét  arra,  hogy 
a  qualifícationalis  törvény  alapján  ilyen  szakszerűen  képzett  levéltámokok 
alkalmaztassanak,  mert  míg  sógorság  és  atyafiság  útján  töltetnek  be  & 
levél  tárnoki  állások,  addig  nem  fogjuk  elérni  azt  a  szép  czélt,  a  melynek 
megvalósítására  a  levéltárnok  hívatva  van. 

Fejérpatáky  előadó  megjegyzi,  hogy  általánosságban  lévén  szó 
könyv-  és  levéltárnokokról,  azokban  bennfoglaltatnak  a  vidékiek  is. 

Balogh  Ferencz  (debreczeni  ref.  theologiai  tanár)  örömmel  üdvözli 
a  palaeographiai  intézet  eszméjét,  de  óhajtaná,  hogy  ne  csak  8 — 10 
egyén  képeztessék  azokban,  mint  ahogy  az  előadó  contemplálta,  de  ter- 
jesztessék ki  mennél  többre,  hogy  így  a  palaeographiai  ismeretek  terje- 
désével mennél  szélesebb  körben  ébredjen  vágy  és  kedvtelés  a  sxgjel* 
kallódott  okiratok  megőrzésére  és  értékesítésére.  Főkép  a  vidéki  taninté- 
zetekből kikerült  i^ak  nem  értenek  hozzá  s  így  nem  is  érdeklődnek  a 
történeti  emlékek  iránt.  Felhozza  pl.  a  ref.  collegiumokat,  az  onnau 
mint  lelkészek  kikerülő  ifjak  ha  értenének  a  palaeographiáhos,  sok  szolgá- 
latot tehetnének  a  történetírásnak.  Óhajtaná  azért,  ha  valami  történoék  a 
vidéki   nagyobb   tanintézetek  érdekében  is,  ha  pl.  kiküldetnének   eá\ 


TÖRTÉNETI  C0NGRE8SU8.  189 

szakemberek,  a  kik  a  diplomaticába  bevezetnék  az  érdeklődőket  egy  vagy 
két  évenkint  ueháuy  órányi  előadással,  hogy  legalább  a  vágyat  és  a 
figyelmet  felkölteuék  ;  vagy  lehetne  talán  a  szünidőben  ilyen  diplomaticai 
corsusokat  tartani.  Ajánlja  ez  eszme  megvitatását  s  esetleg  megvaló- 
sítását. 

//.  Kiss  Kálmán  megjegyzi,  hogy  a  ref.  collegiumok  mellett  vannak 
jogakadémiák  is  és  azokban  a  diplomatica  rendes  tantárgy,  de  talán  a 
tanárok  maguk  is  kevés  súlyt  fektetnek  arra.  Pártolja  előtte  szóló  indít- 
ványát 8  jónak  látná,  ha  a  congrcssus  kimondaná,  hogy  a  felekezeti 
főiskolákban  a  palaeographiára  és  diplomaticára  több  gond  fordíttassék. 

Pulszhj  elnök  azt  tartja,  hogy  ez  a  III.  osztály  elé  tartozik,  hol  a 
történettanításról  lesz  szó. 

A  szakosztály   tehát  az  indítványokat  a  III.  osztályhoz  utasítja. 

Z>r.  Kovács  Gyula  a  jogtudományok  tanításához  szól  hozzá  a  his- 
tóriai seminariumban.  Azt  mondta  az  előadó,  hogy  taníttassék  a  magyar 
közjog,  magánjog  és  egyházjog.  Indítványozza,  hogy  ezek  sorába  felvé- 
tessék a  jogi  encyclopaedia.  Az  egyházjog  helyett  azt  tartaná  helyesebb- 
nek, hogy  taníttassék  a  canonjog  a  magyar  fogra  való  tekintettel. 

Előadó  hozzájárul. 

A  szakosztály  az  előadó  indítványaival  együtt  ezt  is  elfogadja. 

A  tanácskozáshoz  többen  nem  kívánván  hozzá  szólani,  elnök  az 
ülést  félkettőkor  d.  u.  azzal  zárja  be,  hogy  a  3-ik  C,  alosztály  hétfőn 
d.  e.  11  órakor  folytatja  ülését. 

Harmadik     nap. 

Jul.  5-én,  vasárnap  Trcfort  Ágost  miniszter  űr  helyett,  a  ki  fontos 
teendők  által  gátolva  volt,  hogy  személyesen  vezesse  a  szakosztály 
tanácskozásait,  helyettese  és  megbízottja  Klamarik  János  min.  osztály- 
tanácsos nyitotta  meg  a  III.  osztály  ülését  a  136-ik  lapon  közlött  beszéddel. 

Az  elnöki  megnyitó  után  következett  dr.  Márki  Sándor  (aradi 
főreáltanodai  tanár)  előadói  értekezése  a  történettanításról  a  közép- 
iskolákban, mely  a  I38-ik  lapon  olvasható. 

Indítványai  a  következők : 

Mondja  ki  az  orsz.  történelmi  congressus,  hogy : 

1.  Magyarország  történetére  a  középiskolák  világtörténelmi  tan- 
anyagának tárgyalásában  az  eddiginél  jóval  nagyobb  gondot  és  több  időt 
óhajtván  fordítni,  ezen  ügynek  egyöntetűen  való  szabályozása,  illetőleg 
ez  elvnek  a  még  meg  nem  erősített  reáliskolai  utasításokban  való  érvé- 
nyesítése végett  kívánatosnak  tartja  a  tanügyi  kormány  intézkedését. 

2.  Fontosnak  nyilvánítja,  hogy  az  ifjúsági  kőnt/vtárak^  esetleg  a 
magyar  történelmi  társulat  és  az  orsz.  tanáregyesület  vegyes  bizottsága 
által  szerkesztendő  s  a  tanügyi  kormány  által  szabályszerűen  jóváhagyandó 
kút/oket  s  magyar  történelmi  olvasókönyveket  kellő  számmal  szerezzenek  be  s 


190  TÖRTÉNETI  C0NQRE88U8. 

bogy    azok  a  VI — VIII.   osztályokban    kötelező    magánolrasmányokdl 
szolgáljanak. 

3.  Az  oktatás  sikerének  érdekében  sürgősen  óbajtja,  bogy  a  magyar 
tud.  akadémia  által  e  czélból  már  korábban  kiküldött  bizottság  mentül 
előbb  elkészítse  s  hözépiskoláh  számára  is  bozzáférbctővé  tegye  Magyar- 
ország történeti  atlaszát, 

4.  A  szemléltetés  minden  fokon  s  a  történettanításban  is  szükségei 
lévén,  fejezze  ki  óbaját  a  congrcssus,  bogy  a  tanügyi  kormány  a  tőrtéhilnű 
tanszerekneJc  minden  intézetben  való  hitgészíiését  szigorúan  elrendelni,  illetőleg 
elősegíteni,  a  történeti  és  classica-pbilologiai  műzeamok  felállítási nak 
eszméjét  s  módozatait  pedig  megfontolás  tárgyává  teuni  méltóztassék. 

5.  Igen  kivánatOj,  bogy  akadjon  vállal kozó-czég,  mely  —  szak-  á 
tan  férfiak  közreműködésével  —  első  sorban  magyar  jellegű  történeti  Jctf*- 
atlnsztj  illetőleg  fali  táblákat  bocsásson  közre. 

Dr,  Ferenczy  József  a  kútfők  tanítására  kivan  megjegyzéseket 
lenni.  Egyetlen  tanügyi  mozgalom  sem  múlt  el  anélkül,  hogy  a  történet 
tanítást  át  ne  alakítsa.  A  korábbi  középiskolai  tanterv  szerint  meg  volt 
a  történetnek  előkészítő  oktatása  az  alsóbb  osztályokban;  az  1884  iki 
tanterv  eltörölte  ezt  s  a  magyar  történelem  tanítását  tisztán  a  VIH-ik 
osztályra  szorította.  A  tanügy  barátai  aggódva  tekintettek  ennek  elébe, 
mert  bisz  a  tanúlók  nagy  része  úgy  került  ki  a  VI. — Vll-ik  osztályig  a 
középiskolákból^  bogy  saját  nemzete  történelmével  nem  foglalkozott 
Midőn  az  1884-iki  törvény  életbe  lépett,  visszavitte  ismét  a  magyar 
történetet  az  alsó  osztályokba.  De  egy  hiány  ebben  is  látható,  t  L  hogy 
a  kútfők  tanulására  nincs  elég  gond  fektetve.  Nem  lehet  kiel^tő  az  a 
történettanítás,  a  mely  a  classicus  kor  történetíróival,  Liviussal^  Tacitossal 
úgy  a  hogy  megismerteti  a  tanú  lót,  de  a  magyar  kútforrásokat  nevéről 
is  alig  említi,  úgy  hogy  a  tanúlók  alig  hallják  hírét  Anonymusnak, 
Kézaiuak,  Bonfiniusnak  stb.  Vannak  tanáraink,  a  kik  egyenesen  mellőzik 
a  kútfő-tanítást.  Szerette  volna,  hogyha  az  előadó  rámutatott  volna, 
hogy  mennyiben  kell  a  kútfőkkel  foglalkozni  a  középiskolában.  Indít\'á- 
nyozza  azért,  bogy  a  congressus  kívánatosnak  jelentse  ki,  hogy  a  YllL 
osztályban  ^tse  módját  a  tanár  a  kútfők  ismertetésének  is, 

Klamarík  elnök  azt  kiváoja,  hogy  a  sorrend  megtartása  czéijából 
először  a  népiskolákra  nézve  tegyék  meg  az  észrevételeket. 

H,  Kiss  Kálmán  a  népiskolai  tanításhoz  kivan  hozzászólani.  Szük- 
séges volna,  hogy  az  életrajzokban  tanítandó  történeti  alakokat  egy 
bizottság  jelölné  ki,  hogy  kik  és  minő  terjedelemben  taníttassanak,  mert 
megtörténhetik,  hogy  felekezeti  éa  nemzetiségi  iskolákban  olyan  férfiak 
életrajzai  taníttatnának,  a  kik  nem  valók  a  magyar  történelem  keretébe. 
Nagyon  vigyázni  kell  ezekre.  Nem  régiben  forgott  kezében  egy  könps 
a  melyben  Martinitz  és  Slavata  életrajzai  taníttattak,  pedig  jól  tndjak, 
hogy  ezek  mily  kevéssé  voltak  alkotmányos  érzelmű  emberek  s  életrajzuk 
nem  alkalmas  a  magyar  történeti  érzék  fejlesztésére.  £  tekintetben  tehát 


TÖRTÉNETI  CONORE88Ü8.  191 

bizoujos  irányt  kellene  kijelölnie  a  congressusnak,  vagy  a  Tört.  Társulat- 
nak, avagy  az  Akaddmiáuak. 

Továbbá  előadó  a  népiskolai  tankönyvekből  egyetlen  egyet  említett 
fel,  a  Jókaiét.  Minden  tisztelettel  ds  elismeréssel  van  szóló  a  koszorús 
költő  iránt ;  de  azt  biszi,  bogy  ba  előadó  jónak  látta  az  ő  történeti  kézi- 
könyvét kiemelni :  ki  kellett  volna  terjeszkednie  a  többiek  bírálatára  is, 
bogy  melyeket  kellene  terjeszteni  vagy  eltiltani  s  mindenekfelett  kiemelnie 
ama  vezérkönyvet^  a  mely  a  kormány  megbagyásából  jelent  meg  és  a 
kormány  érdemesnek  tartotta  több  nyelvre  lefordíttatni.  Továbbá  a  nép- 
iskolai tanítás  mellett  meg  kellett  volna  emlékeznie  a  tanítóképezdékben 
való  történettanításról :  ezekről  előadó  nem  beszélt.  Szerette  volna,  ba 
előadó  a  képezdékben  használt  tantervről,  tanmódszerről  és  az  ott  hasz- 
nálandó tankönyvekről  is  megemlékezett  volna. 

Bányay  Árpád  szintén  a  népiskolai  tanításhoz  kivan  hozzászólani 
saját  tapasztalata  alapján.  0  azt  tapasztalta,  hogy  az  életrajzi  módszer 
mellett  a  történettanítás  nem  érte  el  náluk  (Bánffí-Hunyadon)  a  kivánt 
czclt  a  népiskolában,  főkép  mert  a  tankönyv  telve  van  évszámokkal  s 
oly  nehéz  adatokkal^  a  mit  a  tanuló  nem  emészthetett  meg.  A  mostani 
tanterv  szerint  az  alsó  osztályokban  világtörténetet  kell  tanítani,  s  az  a 
tanuló,  a  ki  az  alsó  osztályokból  kikerül,  semmit  sem  tud  a  magyar 
történetből.  Azt  indítványozza  azért,  hogy  a  cougressus  hívja  fel  a  kor- 
mány ügyeimét,  hogy  tekintettel  a  vidéki  népiskolákra  változtattassék 
meg  a  tanterv  s  a  magyar  történelem  tanittassék  a  2-ik  és  a  világtörté- 
nelem a  3-ik  osztályban. 

Marczali  Henrik   azt  véli,   hogy  ez  az  indítvány  nem  annyira  a 
congressus,  mint  a  tanár-egylet  gyűlése  elibe  való. 
A  congressus  az  ő  véleményét  magáévá  teszi. 

Francaica  Vineze  (uagykállói  tanár)  azt  tartaná  czcl8zeríinek,hogy 
a  középiskolákban  az  egyetemes  történelem  tanittassék  (tekintettel  mindig 
a  fő  vezérszerepet  játszott  nemzetek  történetére)  mindaddig,  míg  nem- 
zetünk történelméig  nem  jutunk,  akkor  aztán  a  magyar  nemzet  történelme 
vegye  át  a  vezérfonalat  s  párhuzamosan  tanittassék  más  népek  történel- 
mével. Ha  így  járunk  el^  akkor  az  óracmelésrc  sincs  szükség. 

Előadó  felolvassa  1-ső  indítványát.  Elfogadta  tik. 
A    2-ik    indítvány   felolvastatván   a    magyar    történelmi    olvasó^ 
könyvekre  vonatkozólag. 

Fei-enczy  József  a  szövegezést  máskép  óhajtja. 

Fazekaa  Sándor  (debreczeni  rcf.  coll.  tanár)  a  világtörténelemhez 
is  szükségesnek  látja  olvasókönyv  használatát.  Kísérletet  tett  vele  a 
Kibáry-féle  tankönyv  mellett ,  hogy  e  mellett  a  kútfőkből  olvastatott 
egyes  jellemzőbb  részeket  s  azt  tapasztalta,  hogy  azok  jobban  megragad- 
ják a  tauálúk  ügyeimét  és  mintegy  kitörölhetetlenül  emiékezetökbe  vésőd- 
nek,  felveti   azért  a  kérdést :  nem  t^rtaná-e  a  szakosztály  szükségesnek, 


192  TÖREÉNETI  C0N6RE88D8. 

hogy  a  világtörténelemből  is  egyes  jellemzőbb  szakaszok  magyar  fordí- 
tásban helyet  foglaljanak  a  törtdneti  oWasó-könyvbeu. 

Márki  előadó  nagyon  óhajtandóuak  vdli  ügy  ezt,  mint  az  ifjúsági 
könyvtárakat. 

Móritz  Gyula  azt  tartja,  hogy  a  magyar  történelem  nagyon  szilkea 
vau  tárgyalva  a  gymuasiumban,  azért  nem  osztja  a/t  a  véleményt,  hogy 
ezen  olvasó- könyvekbe  a  világtörténelmiek  is  belevetessenek.  Minthogy  a 
magyar  történelem  olyan  szűk  határok  közé  van  szorítva,  nincs  idő  arra. 
hogy  a  világtörténelmi  eseményekre  az  eddiginél  nagyobb  fíg}*elem  for- 
díttassck.  Azt  óhajtaná,  hogy  emez  olvasó-köuyvek,  minthogy  a  3  íti^j 
osztály  számára  készülnek ,  a  hazui  történelemből  mintegy  teljes  kört 
alkossanak,  felkarolva  a  nevezetesebb  eseményeket,  a  mennyiben  a  hazai 
történelemmel  érintkezésben  állanak.  ' 

Márki  előadó  megjegyzi ,  hogy  ezek  magán  használatra  készalné- 
nek  s  külön  volna  az  egyetemes,  külön  a  hazai  történelem  tárgyalandó. 

A  2-ik  indítványt  elfogadják. 

A  3-ik  indítvány  a  történeti  atlaszok  készítése  iránt  sürgősnok 
nyilváníttatik  s  xí%y  fogadják  el. 

A  4-ik  pont  a  történeti  tanszerekről :  elfogadtatik. 

Az  5-ik  indítványt  a  magyar  történeti  kép-atlasz  tárgyában  szin- 
tén vita  nélkül  elfogadják. 

Végül  Ferenczy  József  formulázza  előbbi  indítványát,  a  mely  hozzá 
csatoltatik  és  beleszövetik  az  előadóéba. 

Ezzel  a  III.  o.-^ztály  középiskolai  A)  alosztálya  befejezvén  tanács- 
kozásait, elnök  az  ülést  10  perezre  felfüggeszti. 


Szünet  után  elnök  megnyitván  az  ülést 

Marczali  Henrik  olvasta  fel  értekezését  történettanításunkról  az 
egyetemen  (közölve  a  154-ik  lapon). 

Előadó  jelentése  után 

Deák  Farkas  tesz  indítványt  Szádeczky  Lajos  hasontárgyű  indít- 
ványával kapcsolatosan  a  diplomatika  és  palaeografia  kötelező  taiitárgy- 
gyá  tételére  nézve  az  egyetemen.  Az  indítványok  a  következők : 

I.  A  történelmi  tanárságra  készülőkre  nézve  :  a  palaeografia,  műtör- 
ténet és  diplomatika  mind  a  budapesti,  mind  a  kolozsvári  egyeretnea 
kötelező  tantárgygyá  és  vizsgálati  tárgygyá  tétessék. 

II.  A  történcttanárrá  minősíté.«i  kellékek  közé  vétessék  fel  a  palaeo- 
grafiában  és  diplomatikában  való  jártasság  is. 

Szilágyi  Sándor  elfogadja  a  Deák  Farkas  indítványát,  sőt  még  egy 
púttndítványt  tesz  ahoz,  hogy  a  nyári  hónapokban  póttanfolyam  létesít- 
tessék a  vidéki  tanárok  számára  a  diplomatikából  és  a  palaeografiáltól. 
hogy  így  alkalom  nyujtassck  a  vidéki  történettanároknak  elsajátítani  a 
diplomatika  elemeit.  A  vidéki  törtéuettanároknak  mintegy  hívatott  vez<?- 
tőjének   kell  lenniök   vidékük   történelmi  kutatásainak.  Megmutatta  pl. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE8SU8,  193 

Demkó  Kálmán  Lőcsén,  hogy  mire  képes  egy  hivatását  jól  felfogott  és 
lelkiismeretesen  betöltött  történettanár.  Követésre  méltó  példát  mutattak 
e  tekintetben  az  erdélyi  szászok  is,  a  kik  levéltárnokukat  Zimmermannt 
kötelezték,  hogy  a  szász  gymn.  tanárokat  3  nyáron  át  tanilsa  a  dimplo- 
matikára  s  most  már  minden  ^zász  gymnasiumnál  van  legalább  egy 
palaeografiában  járatos  tanár.  A  cultusministerium  figyelmét  felhivandó- 
nak  tartja,  hogy  ejtse  módját  nyári  diplomatikai  tanfolyamok  tartásának. 
Elfogad  tátik. 

Ipolyi  Arnold  az  előbbi  indítványokat  méginkább  kibővíteni  óhajtja. 
A  történeti  kútfők  s  a  diplomatika  és  palaeografía  tanításával  mindenütt 
összeköttetésben  van  a  műemlékek  ismeretének  tanítása ,  hogy  legalább 
az  alapfogalmakat,  a  stylusokat  ismerjék  meg  a  tanulók.  Ismert  olyano- 
kat, a  kik  nem  tudták,  mi  az  a  két  hajós  templom  s  nem  voltak  tisztában 
a  műemlékek  legprimitiv  fogalmaival,  fel  kellene  azért  használni  az  alkal- 
mat, hogy  hangsúlyozzuk  a  műemlékek  tanításának  szükségét  is.  Egy 
pár  óra  elég  arra^  hogy  pl.  a  múzeumban  a  tanár  bevezesse  őket  a  stylusok 
ismeretébe :  s  mily  léleküdítő  tanulmány  ez  a  tanulóra  nézve,  a  ki  ennek 
az  életben  minden  lépten-nyomon  hasznát  veszi.  Ajánlja  azért  a  kútfők  és 
palaeografía  tanításával  összekötni  harmadik  tárgyúl  a  műemlékek  isme- 
7'eténeJc  tanítását 

Szász  Károly  attól  tart,  hogyha  mindezek  a  tantárgyak  kötelezővé 
tétetnek,  nem  fog-e  hátrányt  szenvedni,  az  a  mi  a  tanúlókra  nézve  álta* 
lános  tekintetben  szükségesebb,  mint  ezek  a  specialitások.  Az,  hogy  köte- 
lezővé tétessék  az  egyetemi  tanárnak  ezen   tantárgyakat  is  tanítani  az 
egyetemi  tanfolyam  alatt,  az  mindenesetre  szükséges ;  hanem  hogy   min- 
den történet-tanárjelöltre  nézve  kötelezővé  tétessenek  ezen  tanfolyamok, 
arra   nézve  neki  nehézségei   vannak.   A  tanárra  nézve  legyen  kötelező, 
addig  is,  mig  a  tervezett  hist.  seminárium  létesül,   de  ne  az  egyetemi 
tanulókra  nézve.  Az  a  példa,  amit  Szilágyi  Sándor  titkár  felhozott,  épen 
arra  a  következtetésre  utal,  mert  hisz  Nagy-Szebenben  is  mintegy  pót- 
tanfolyamként tanulják.   A  jó  tanár  is  holtig  tanúi.  Ne  gondolja,  hogy 
mindent  tud,  ha  oklevele  van.  Módot  kell  nyújtani  arra,  hogy  a  tanárok, 
főkép  mig  fiatalok,  legalább  10  évig  gyarapítsák  ismereteiket  az  egyete- 
mek póttanfolyamaiban  ilyen  speciálisabb  tanulmányokban  is.  Ilyen  pót- 
tanfolyamok rendezése  épen  tárgyalás  alatt  van  a  ministeriumban  a  ter- 
mészettudományokkal foglalkozó   tanárokra  nézve :   szükséges ,  hogy  a 
történet  tanárok  is  tanuljanak  s  kövessék  a  tudomány  haladását  ne  csak 
könyvek  olvasása  által,  de  hogy  ilyen  speciális  szakokban  is  képezzék 
magokat.  Ohajtandónak  tartja  tehát,  hogy  ilyen  tanfolyamok  rendeztes- 
senek az  egyetemeken  addig  is,  míg  a  seminariumok  felállíttatnának,  s 
lenne  kötelező  tanításuk  az  egyetemi  tanárra,  de  ne  tétessék  kötelezővé  a 
tanárjelöltre  nézve. 

Az  előadó  értekezésére  két  megjegyzést  óhajt  tenni.   Egyik,  hogy 
nVá^rténelem  helyett,  használja  az  egyetemes  történelem  kifejezést,  mert 

Századok.  1885.  VIIT.  fözkt.  13 


194  TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8. 

amaz  mást  jelent.  A  másik  ax,  hogy  a  hist.  seminariumba  (a  bova,  igaz, 
kezdők  nem  mehetnek,  s  némi  alapismeretek  tudása  méltán  megkiTÁnU* 
tik)  ne  csak  a  négy  évi  egyetemi  tanfolyamot  elvégzett  tanúlók  mehes- 
senek, mert  nincs  módjában  sok  hivatott  egyénnek,  hogy  még  4  év  atán 
is  a  seminarium  látogatása  végett  az  egyetemen  maradjon,  hanem  hogr 
beléphessen  oda,  a  ki  a  kellő  előkésztiltséggel  bir  2 — 3  évi  tanfolyam 
után  is.  Az  indítvány  erre  vonatkozó  részét  iiyeténkép  kivánja  módo- 
sitani. 

Előadó  hozzájárul  s  elfogadtatik. 

Thallóczy  Lajos  az  előadó  értekezésében,  a  mely  a  törtcnettaaítás- 
nak  paedagogiai  részét  szépen  kifejtig  a  történettanítás  ethicai  oldalánál 
hiába  keresi  a  nemzett  szellem  hangsúlyozását,  a  mire  pedig  méltán  fek- 
tet Unk  annyi  súlyt  s  méltán  hangsúly oztatjuk  a  sajtóban  s  egyebütt  b. 
Ha  tekintetbe  veszszük,  hogy  a  körülöttünk  levő  országokban  pl.  a  zágrábi, 
belgrádi,  bukaresti  és  orosz  egyetemeken  ellenkező  szellemben  tanítják  s 
történelmet,  nekünk  is  fősúlyt  kell  fektetnünk  a  nemzeti  szellemre. 
Kívánná  ezért  hangsúlyozni,  hogy  a  történelem  határozott  nemzeti rtellf^ 
ben  taníttassék. 

Előadó  megjegyzi,  hogy  maga  is  súlyt  fektetett  rá  a  bizonyságul 
felolvassa  még  egyszer  indítványát  De  különben  is  a  kormány  ngy  sem 
nevez  ki  olyan  tanárt ,  a  ki  nemzetellenes  szellemben  tanítaná  a  tortf- 
uelmct. 

Thallóczy  megnyugszik  a  magyarázatban. 

KleJcner  Alajos  anomáliának  tartja  azt ,  hogy  a  jogi  institatiok  és 
nemzetgazdaság  csak  a  2  ik  évben  taníttatik  az  akadémiákon,  a  melyek 
ismeretétől  pedig  a  történettanítás  sikere  fúgg.  A  közoktatási  tanács 
ügyeimébe  ajánlja,  hogy  ez  az  anomália  megszűntettessék. 

Balogh  Ferencz  felveti  a  kérdést,  hogy  az  előadó  véleménye  a  cou- 
gressus  véleményének  tekintendő-e  ? 

Elnök  azt  válaszolja,  hogy  csak  az  indítványokat  teszi  magáén  t 
congressus,  a  többit  nem,  az  indokolás  az  előadó  magán  véleménye  marad. 

Balogh  Ferencz  kétségesnek  tartja  az  indítványok  eredményét  bi 
gyors  felolvasás  s  egyszeri  hallás  után  egymás  után  elfogadtatnak,  t 
nélkül,  hogy  jól  megfontolhatnók  azokat.  Azt  indítványozza  tehát,  hog5 
kellő  idő  engedtessék  a  következő  szakülésig  az  indítványok  m^oDtoU* 
sara,  nehogy  az  elhamarkodás  színezetét  viseljék  magukon.  Kéri  tehát, 
hagyjuk  az  előadó  indítványai  tárgyalását  a  holnapi  ülésre. 

0  maga  felolvassa  tegnapi  indítványát,  mely  szerint  a  történed 
emlékek,  oklevelek  iránti  érzék  felköltésére  s  a  diplomatika  elemei  taní- 
tására küldessenek  ki  szakemberek  vidéki  tanintézetekbe  is  neháor 
10  —  12  óra  tartására. 

Szilágyi  Sándor  pártolja  az  indítványt  s  kívánatosnak  tartja. 
hogy  a  vidéki  iskolák  megkeresésére  szaktudósok  küldessenek  ki. 


TÖRTÉNETI  C0NGRE88Ü8.  195 

Eltuik  jeleutt,  hogy  még  több  indítvány  is  van  beadva,  melyekkel 
ma  kész  nem  lehetünk. 

Szász  Károly  indítványozza,  hogy  másnap  1 1  órakor  foly tattas- 
sek  a  szakosztály  tanácskozása  s  az  indítványok  tárgyalása. 

Elfogadják. 

Elnök  felolvassa  az  előtte  fekvő  indítványokat  s  azok  tárgyalását 
más  nap  II  órára  tttzik  ki,  megjegyezvén,  hogy  9  órakor  a  II.  szak- 
osztály fog  ülésezni. 

Ezzel  a  harmadik  napon  a  tanácskozás  véget  ért. 

Negyedik    nap. 

Július  6-án,  hétfőn  9  órakor  a  II.  osztály  ülésezett. 

Szász  Károly  szakosztály-elnök  szép  beszéddel  nyitotta  meg  az 
ülést.  (1,  103-ik  lapon). 

Az  elnöki  megnyitó  után  dr.  Rómer  Flóris  foglalta  el  az  előadói 
széket  s  olvasta  fel  értekezését.  (L.  llé-ik  lapon.) 

Indítványai  a  következők  : 

1.  Az  olcsó,  de  többnyire  selejtes  ponyvairodalomnak  csökkentése 
tekintetéből  az  előadásban  említett  történelem- régészeti  táblák  a  közokta- 
tási  m.  kir.  minisztériumnak  melegen  ajánlandók. 

2.  Megkérendő  a  színészeti  igazgatóság,  hogy  a  régibb  magyar 
kort  ecsetelő  színdarabokban  a  ruházatra,  bútorra,  építészetre  nézvo 
szigora  bírálóvá  legyen,  nehogy  a  használandó  mellékletek  a  régiség- 
tudomány és  a  történelem  újabb  vívmányaival  összeütközzenek  és  a 
színészetnek  tanítói  szerepe  a  hazai  múlt  kort,  említett  tekintetekből, 
hamisan  vagy  hibásan  hozza  a  nézőség  elé. 

3.  A  jövőben  gyakrabban  tartandó  népünnepélyek  rendezésében 
legyen  a  fővárosi  régészeti  bizottságnak  döntő  szava,  és  a  rendezendő 
menetekben,  mulatságokban,  a  mennyire  csak  lehet,  nemzeties  szellem 
uralkodjék,  sőt  idővel  egyedül  csak  ily  nemzeties  szellemű  mulatságok 
engedtessenek  meg. 

4.  Minden  községben,  a  hol  ilyennek  helye  van,  nemzeti  emlékeket, 
táblákat  állítsanak  fel,  a  központi  történelmi  társulat  beleegyeztével. 
Ezek  által  figyelmeztessük  polgártársainkat  saját  kebelükből  kikerült 
jelesbjeinek  érdemeire ;  tanítsuk  Őket  a  múlt  nagy  embereinek  tisztelte- 
tése  által  tetteik  és  példájok  utánzására. 

5.  Régi,  történelmi  értékű  tárgyak  csak  úgy  cseréltessenek  fel 
újabbakkal,  vagy  csak  ügy  mozditt ássanak  el  egészen,  ha  elébb  az  utókor 
számára  alkalmas  módon  rajzban  vagy  fény  képileg  fölvétettek  ! 

Az  előadó  értekezése  után 

Thallóczy  Lajos  indítványt  nyújt  be  a  ponyvairodalom  miként 
kezelése  érdekében.  3  —  4  év  előtt  mozgalom  indult  meg  a  szépirodalmi 
írók  között  a  ponyvairodalom  nemzeti  szempontból  s  általában  erkölcsileg 
való  javítása  érdekében  s  egy  vállalatot  indítottak  mog  ^Jó  könf/vek€  czim 

13* 


196  TÖRTÉNETI  C0ÍÍQRES8U8. 

alatt  Révai  testvérek  kiadásában,  a  melyet  a  cultasminiszterínm  is  segé- 
lyez. A  congressusnak  feladata  volna,  hogy  a  magyar  történelem  is 
hozzáférhetővé  tétessék  a  népnek  s  e  czélból  a  következő  inditvánTt 
terjeszti  elő : 

A  congressus  óhajtását  fejezi  ki  hogy  a  magyar  királyi  vallás-  és 
közoktatásügyi  ministerium  pártolásával  megjelenő  »Jó  könyvekc  czimü 
vállalat  fektet  tessék  szélesebb  alapra,  akkép,  hogy  abban  íróink  iortéDel« 
műnk  hagyományait,  főbb  alakjait  írják  le  a  nép  számára.  Vegyen  ré<zt 
e  vállalatban  a  Magyar  Történelmi  Társulat  is,  mint  a  melyet  az  Alap- 
szabályok a  történelem  terjesztésére  köteleznek.  £  vállalat  colportage 
útján  terjesztessék  a  nép  között  s  fordittassék  le  más  hazai  nyelvekre 
is,  óhajtandó  lévén,  hogy  e  vállalatba  a  Szent  István- társulat^  a  bánja- 
kerületi  evang.  superintendentia  s  az  erdélyi  ref.  egyházkerület  a  Tót 
művelődési  egylet,  s  az  erdélyi  calturegylet  is  vonassék  be. 

Pulszky  Ferencz,  mint  a  ki  maga  is  foglalkozott  e  kérdéssel,  ízt 
tartja,  hogy  a  ponyvairodalomnak  nagy  befolyása  van  a  népéletre.  A  >Jó 
könyveké  azonban  más  rétegbe  kerülnek,  mint  a  ponyvairodalom  te^ 
mékei.  Ha  Bucsánszkyt  bele  lehetne  vonni,  sokkal  többet  lendítene  a 
dolgon,  mintha  a  Révai  féle  vállalat  kiterjesztetik,  mert  a  nép  az  ő  apró 
könyvecskéihez^  melyek  minden  vásáron  kaphatók,  hozzá  szokott  Míg  a 
ponyvairodalom  eddigi  terjesztőit  bele  nem  tudjak  vonni  a  monkakörbe, 
addig  nem  fogunk  boldogulni.  Pedig  olyan  nevezetes  kérdés  ez,  hogy  a 
legnagyobb  figyelmet  érdemelné  mind  a  miniszteriam,  mind  a  TSrL 
Társulat  részéről. 

Hunfalvy  Pál:  Mind  a  Rómer,  mind  a  Thallóczy  indítvánjáC 
pártolja ;  de  figyelmeztetni  akar  arra,  hogy  mire  kell  fektetni  a  fosáht 
a  nép  számára  írott  ily  kis  könyvek  szerkesztésénél.  Arra,  hogy  a  nép 
phantasiájára  hasson,  mert  most  is  csak  azért  veszi  a  ponyvairodalmi 
könyvecskéket,  mert  a  phantasiáját  mulattatja.  Ezt  tehát,  ha  a  vállslat 
létesül,  nem  szabad  figyelmen  kivÜl  hagyni. 

Klekner  Alajos  pártolja  az  indítványt.  Az  újabb  nemzedék  weg 
fogja  kedvehii  ezt  az  újabb  komolyabb  irányú  vállalatot  s  amaz  magától 
ki  fog  szorulni,  a  mely  a  nép  erkölcsi  irányának,  Ízlésének  jantá5ára 
nem  szolgál.  A  kormány  figyelmét  arra  is  fel  kell  hívni,  hogy  népiskolák- 
ban jutalmakúl  osztassanak  ki  és  vásárokon  árúitassanak. 

Tóth  Lőrincz  (curiai  biró)  helyesli  a  2  indítványt,  de  azt  gondolja, 
hogy  a  congressusnak  a  feladata  nem  lehet  más,  mint  hogy  a  magas 
kormány  figyelmét  felhívja  erre  az  ügyre.  A  mostani  ponyvairodalomban 
vannak  olyan  termékek,  melyek  a  nép  erkölcsét  rontják :  ezeket  ki  kell 
szorítani.  Vannak  babonát  és  előítéletet  terjesztő  dolgok,  a  melyeket  nem 
lehet  megtűrni,  mert  a  nép  phantasiáját  ferde  irányba  terelik.  Kétség- 
kivűl  a  nép  phantasiájára  kell  hatni,  s  úgy  tudja,  hogy  a  > Jó  könyvekc- 
nél  épen  erre  van  a  legnagyobb  figyelem  fordítva.  De  ezeket  nem  a  nép, 
mint  inkább  a  müveit  közönség  veszi  a  gyermekek  számára ;  az  a  cfél, 


TÖRTÉNETI  CONORESSnS.  197 

hogy  a  köznép  köz^  jusson,  nincs  elcrvc  vclök.  A  congressusnak  azonban 
nem  feladata  a  megvalósítás  módozatairól  gondoskodni,  feladatunk  csak 
az  lebet,  bogy  a  kormány  figyelmét  felhívjuk  a  ponyvairodalomra. 

Balogh  Ferenc z  az  indítványt  elfogadja,  de  mellőzni  kivánná  a 
különféle  egyletek  (mint  felvidéki,  erdélyi  közművelődési  egyletek)  beié- 
vonását,  mert  az  csak  árthat  az  ügynek,  a  nemzetiségek  már  eo  ipso 
bizabmatlansággal  fogadnák.  A  czél  úgy  érhető  el,  ha  leszállunk  magához 
a  néphez  és  10  krosnál  olcsóbb  füzetkéket  terjesztünk  köztük.  A  kor- 
mány vagy  egy  e  czélra  alakúit  társulat  venné  kezébe,  hogy  a  nép  ne  is 
tudná,  hogy  honnan  kerülnek  ki  azok,  csak  mintegy  közéjük  kellene 
dobni.  Az  egyletek  belevonását  nem  tartja  czélszerünek. 

Kiss  Kálmán  azt  tartja,  hogy  a  kormány  egyszerűen  elkoboztatná 
az  erkölcstelen  babonás  könyveket ;  de  mindenhatónak  a  kormányt  nem 
tartja,  annyi  mindennel  túl  van  halmozva,  hogy  jó,  ha  csak  azt  is  bírja 
elvégezni.  A  >Jó  kOnyvekc-et  megfelelőnek  tartja  és  ajánlja.  Nem  látja 
azonban  át,  miért  kellene  az  említett  egyleteket  mellőzni.  A  nemzetiségek 
ha  bizalmatlankodnak,  nem  tehetünk  róla,  nem  félünk  tőlük ;  az  erdélyi 
közművelődési  egylet  pl.  nem  akarja  az  oláhokat  kiirtani,  hanem  nevelni. 
Kpen  az  egyleteket  nem  kell  bizalmatlanná  tenni  a  mellőzéssel ;  pártolja 
az  egyletek  közvetítését. 

Elnök  megjegyzi,  hogy  Balogh  nem  mondotta,  miatha  mi  félnénk 
a  nemzetiségektől,  azok  sem  fenyegetnek  épen  mostanában,  mindössze  azt 
mondotta,  hogy  ne  riaszszuk  el  őket  az  által,  hogy  az  illető  egyletek 
útján  akarjunk  hatni  a  népre. 

Ezek  után  a  szakosztály  elfogadja  Bómer  1-sŐ  indítványát  a 
Thallóczyéval  együtt  a  kormány  elé  terjesztés  végett. 

Előadó  olvassa  2-ik  indítványát,  mely  szerint  a  színésze  ti  igazgató- 
ság  felhívandó,  hogy  szigorú  gondot  fordítson  a  történethü  costume-ökre. 

Elnök  megjegyzi,  hogy  az  indítvány  czélzatát  mindenkinek  helye- 
selnie kell ;  de  constatálni  kivánja,  hogy  a  nemzeti  színháznál  a  legna- 
gyobb és  legterjedelmesebb  tanulmány  fordít  tátik  erre.  A  vidéki  szín- 
házaknál eszközök  hiányában  vannak  nagy  nehézségek  ez  előtt.  Helyesebb 
volna  tehát,  hogy  a  congressns  ne  intézzen  felhívást  a  színi  igazgatóság- 
hoz, hanem  óhajtását  fejezze  ki,  hogy  a  történeti  korhüségre  kellő  figyelem 
fordíttassék. 

A  szakosztály  a  2-ik  indítványt  ily  értelemben  elfogadja. 

Előadó  olvassa  3-ik  indítványát,  hogy  a  népünnepélyek  rendezé- 
sében legyen  a  régészeti  bizottság  döntő  s  azokban  a  nemzeti  szellem 
uralkodjék  s  ily  értelemben  a  főváros  hatósága  megkerestessék. 

Elfogadják. 

A  4»ik  indítványt  a  történeti  emléktáblák  felállításáról  —  elfogadják. 

Az  5-ik  indítvány  a  régi  történeti  tárgyak  conser válásáról  szól. 

Balogh  Ferencz  nem  látja  a  módot,  hogy  mikép  lehessen  ezt  meg- 
valósítani. 


200  TÖRTÉNETI  CONQRE88ÜS. 

végett  10 — 12  előadás  tartására,  egyes  főiskolákra  nézve  ez  két  vagy 
három  évenként  egyszer,  a  legkedvezőbb  tanidöben  történbetnels. 

Elnök  megjegyzi,  hogy  ez  tán  fölösleges  is  lenne  a  tervezett  fová- 
rosi  nyári  póttanfolyok  mellett. 

Balogh  Fercnez  kifejti,  hogy  Ő  a  vidéki  cursnsokat  nem  a  tanárok, 
de  a  tanulók  érdekében  óhajtja,  a  kik  az  oklevéltan  alapismereteit  sze- 
retnék elsajátítani  10 — 12  óra  alatt. 

Borovszky  Samu  azért  tartja  kivihetetlennek,  mert  okleveleket, 
facsimiléket  nem  vihetne  az  illető  szakember  magával,  vidéken  pedig 
hiányzik  a  segédeszköz. 

Szádecsshy  Lajos  más  nehézségeket  lát,  a  melyek  miatt  nem  tartja 
kivihetőnek  a  vidéki  oklevéltan!  cursusok  tartását  Évközben  a  tanúlók 
nem  igen  érnek  rá,  a  szakemberek  is  el  vannak  foglalva ;  nyáron  nem 
maradnának  ennek  a  kedveért  az  illető  intézetben  s  ha  maradnának: 
ugyanannyi  költséggel,  a  mibe  a  vidéki  cursns  kerülne,  a  tervezett  pesti 
nyári  tanfolyamban  is  részt  vehetnének.  De  feltéve,  hogy  elég  tanuló 
vállalkoznék  az  oklevéltanból  ilyen  cursusra  s  feltéve,  hogy  szakember 
is  vállalkoznék  a  tanításra,  van  egy  harmadik  és  legnagyobb  nehézst^: 
az,  hogy  10 — 12  óra  alatt  az  oklevéltan  alapelemeit,  magát  a  rövidíté- 
seket sem  tamilja  meg  a  laicus.  De  még  ha  megtanulná  ia,  ha  nem  tud 
latinul  s  nem  gyakorolja  be  magát  az  oklevelek  olvasásába  és  stylusa  meg- 
értésébe :  az  a  kevés  ismeret,  melyet  10 — 12  órán  át  elsajátíthat,  telje- 
sen hasznavehetetlen  számára.  Az  eszme  tehát  bár  mily  szép,  kivihetet- 
lennek és  inpraktikusnak  látszik.  De  ne  ejtsük  el.  Ha  valósálhat,  csak 
örvendhetünk  felette;  ha  inpraktikus,  úgy  is  magától  elesik.  Ha 
akad  elég  vállalkozó  tanuló,  másrészt  akad  vállalkozó  szakember :  ám 
létesüljenek  a  vidéki  oklevéltan!  tanfolyamok. 

Az  indítvány  ilyen  értelemben  elfogadtatik. 

Szombatky  Ignácz  indítványt  ad  be,  hogy  a  Duna  és  Don  vidéké- 
nek története  bővebb  kutatás  alá  vétessék,  hogy  e  két  vidék  őstörténelme 
felderíttessék  s  világtörténelmi  fontossága  kellő  méltatásba  részesüljoo. 
Indítványa  a  következő : 

Óhajtja  a  m.  tört.  congressus,  hogy  a  történelem  az  eddiginél  nagy^hb 
mértékben  ölelje  fel  azon  eseményeket,  melyek  a  legrégibb  időktol  a 
magyar  haza  alapításáig  a  Duna  és  Tisza ^  valamint  a  Don  és  Volga  ridé' 
kein  lefolytak.  Minthogy  pedig  ezen  események  a  külföldi  történetírók 
által  kellő  méltánylatban  nem  részesülnek,  a  M.  Tud,  Akadémiától  várja 
a  congressus  a  magyarok  bejövetele  előtti  ősnépek  történelmétiek  bővebb  htia- 
tását  és  földerítését 

Elnök  megjegyzi ,  hogy  ez  nem  tartozik  ez  elé  a  szakosztály  elé. 

Utasíttatik  azért  az  indítványozó,  hogy  indítványát  a  közös  zár- 
ülés  elé  terjeszsze. 

Borovszky  Samu  az  egyetemes  történet  müvelésére  egy  szak  folyó- 
irat megindítását  hozza  javaslatba,  a   mely  hívatva  volna  az  egyeteme 


TÖRTÉNETI  CONORE88US.  201 

történelem  mivelését  előmozdítani,  az  irÓKnak  tért  nyitni  es  a  közönség- 
ben az  érdeklődést  a  világtörténelem  iránt  is  fejleszteni.  Hivatkozik  a 
Századokra^  mily  nagy  eredményt  tud  felmutatni  két  évtizedes  pályáján 
a  magyar  történelem  szolgálatában.  Sajátságosnak  tartja ^  bogy  az  embe- 
riség egyetemes  történelme  nemzetünket  mily  kevéssé  érdekli,  pedig  a 
magyar  fold  hányszor  volt  nagy  világesemények  színtere.  Oka  ennek 
részben  az,  hogy  nincs  agy  központi  folyóiratunk,  a  mely  az  e^etemcs 
történelem  mivelésévcl  s  népszerűsítésével  foglalkoznék.  Indítványa  ez : 
A  magyar  történelmi  congrcssus  elérkezettnek  látja  az  időt  arra 
nézve^  bogy  egyetemes-történelmi  magyar  folyóirat  létesíttessék.  A  con- 
gressus  meg  van  egyfelől  győződve,  bogy  történetíróink  közül  azok,  a 
kik  egyetemes  történelemmel  foglalkoznak ,  az  ezen  czél  felé  törekvő 
íQabb  nemzedék  támogatásával,  képesek  lesznek  ily  folyóirat  belső,  szeU 
lemi  értékét  biztosítani ;  másfelől  reméli,  bogy  a  történelem  iránt  fogé- 
kony magyar  közönség  nem  fogja  attól  anyagi  támogatá«iát  megvonni. 
Elválja  különösen,  hogy  az  e  részben  leghivatottabb  testületek,  a  magyar 
tudományos  akadémia  és  a  magyar  történelmi  társulat  erkölcsi  sulylyal 
cs  anyagi  áldozattal  fognak  járulni  megindításához  és  fen  tartásához. 
Végre  azon  óhajtásának  ad  kifejezést ,  hogy  e  megindítandó  folyóirat 
túlnyomólag  oly  egyetemes- történelmi  kérdések  fejtegetését  fogja  tartani 
főfeladatának,  a  melyek  lehetőleg  a  hazat  történelemmel  érintkeznek. 

Sziláffifi  Sándor  az  eszmét  nagyon  ajánlja  s  azt  tartja,  hogy  nagy 
szükség  van  egy  ilyen  folyóirat  létesítésére.  Óhajtja,  hogy  a  congressus 
mondja  ki  ennek  szükségét  s  vagy  indittassék  meg  egy  ily  folyóirat, 
vagy  pl.  a  Hazánk  czímü  történeti  közlöny  terjesztessék  ki  oda,  hogy 
egyetemes  történeti  tanulmányokat  is  közöljön. 

Balogh  Ferencz  melegen  üdvözli  az  indítványt,  de  sok  nehézséget 
lát.  Sok  a  dolgunk  még  a  magyar  történelem  terén  is,  kiadónk  és  olva- 
sónk a  magyarra  is  kevés  van,  nem  látja  eljöttnek  az  időt  még  arra, 
hogy  a  világtörténelem  míveléséhez  foghatnánk.  Kis  nemzet  vagyunk, 
nem  tehetünk  úgy,  mint  a  németek,  francziák.  Az  eszmét  elfogadja,  de 
nem  bízik  abban,  bogy  valósítható  legyen. 

Sziláffifi  Sándor  az  hiszi,  bogy  Balogh  Ferencz  nem  ismeri  kellőleg 
az  előzményeket.  Ez  olyan  szőnyegen  levő  kérdés,  a  melyről  már  sokszor 
beszéltünk.  Nem  akarunk  egy  olyan  nagy  folyóiratot,  mint  a  Századok 
sem  iró  sem  olvasó  közönségünk  nincs  hozzá,  mindössze,  a  mely  négyszer 
ötször  összesen  6 — 10  íven  jelennék  meg  egy  évben.  Ennyit  megbír  a 
közönség  8  meg  a  subventionáló  társálatok.  Már  csak  azért  is  szükség  vau 
ogy  ilyen  folyóiratra^  mert  sok  tévedés  hozatik  rólunk  forgalomba,  a  mit  itt 
volna  helyén  eloszlatnunk.  Mondjuk  ki  tehát,  hogy  a  congressus  óhajtandó 
nak  tartja,  hogy  egy  világtörténeti  folyóirat  megindíttassdk  s  ezt  az  Aka- 
démiának, Történelmi  Társulatnak  és  a  kormánynak  ügyeimébe  ajánlja. 

Marczali  Henrik  azt  látja,  hogy  itt  nemcsak  mint  tudományos 
folyóiratról  van  szó,  hanem  mintegy  harczoló  terrénumról  ellenfeleink 


202  TÖRTÉNETI  C0KGRE8BC8. 

elleu.  De  ezt  a  czélt  magyar  folyóirattal  úgy  Bem  émők  el  a  erre  ott  van 
az  Uug.  Hcvue.  Ke'tfólc  TÍlágtörténeti  folyóirat  Icbet.  Vagy  olyan^  a  mely 
a  tudományt  műveli  és  elŐbb  viszi ;  de  ilyen  felállítása  a  mi  viszonyaink 
között  csaknem  lehetetlen.  A  másik  lehetne  egy  ismertető  folyóirat,  a 
mely  felkarolja  ös  m^smertease  a  világtörténeti  újabb  vívmányoiat  a 
magyar  közönség  előtt.  Ez  nagyon  fontos  dolog ;  de  erre  van  folyó- 
íratunki  a  » Budapesti  Szemlec.  Az  indítványt  nem  tartja  életrevalónak. 

BorovMzky  Samu  uem  osztja  azt  a  véleményt,  hogy  a  magyar  nemzet 
még  éretlen  arra,  hogy  világtörténeti  folyóiratot  tartson  fel.  Ha  Ithet 
a  philologiának  közlönye,  pedig  uem  vagyunk  philologus  nemzet,  ha 
lehet  annyi  más  alárendelt  szakmának  közlönye,  nem  látja  be,  miért  ne 
lehetne  a  világtörténelemnek.  Azt  óhajtaná,  hogy  az  Akadémia  és  Tört 
Társulat  karöltve  indítson  meg  ily  folyóiratot.  Egyebet  nem  kíván,  mint 
Logy  a  con^ressus  mondja  ki,  hogy  óhaj  tandónak  tartja  egy  világtörté- 
nelmi folyóirat  létesítését. 

Balogh  Ferencz  ismételve  ellene  szól,  hogy  uem  látja  elérkezettnek 
uz  időt  egy  ily  szakközlöny  megindítására. 

Borovszky  indítványát  elfogadják. 

Ezzel  elnök  a  III.  szakosztály  tanácskozásait  befejezettnek  mondja 
kij  az  osztály- ülést  bezárja. 

Az  I.  szakosztály  előbb  fejezvén  be  tanácskozásait,  tagjai  lejöttek 
a  III.  osztály  ülésére,  hogy  a  congressus  zárülésct  megtartsák. 

Ipoljfi  Aruold  congressusi  elnök  rövid  búcsdbcszédet  tartván, 
kiemeli,  hogy  a  congressus  mily  szép  eredményt  ért  el  s  mily  örvendetes 
volt  meggyőződni  arról  a  congressus  által,  hogy  a  vidéken  is  mennyire 
virágzik  a  magyar  történelem  müvelése,  s  mennyi  lelkes  müvelője  vaD 
mindenfelé  az  országban,  úgy,  hogy  bár  történetíróink  jelesebbjei  közül 
sokan  hiányzanak,  e  hiányt  alig  éreztük  a  congrcssuson,  pótolták  vidéki 
tagtársaink.  Köszönetét  fejezi  ki  mindenkinek,  a  ki  a  nemes  czél  érdé* 
kehen  közreműködött,  különösen  a  tanácskozást  vezető  elnököknek  és 
előadóknak.  A  vidéki  tagtársaknak  szereucsés  utat  s  boldog  viszontlátást 
kivan.  (Éljenzés). 

Pidszky  Ferencz  megnyugtatásul  kijelenti,  hogy  a  congressus  hatá-  I 

rozatait  az  illető  osztályelnökök  és  előadók  össze  fogják  állítani  s  a  kor-  i 

mányuyal  s  illetőleg  az  érdekelt  társulatokkal  közölni  fogják.  Az  osztály- 
elnökök  részéről  is  köszönetet  mond  a  congressus  tagjainak ;  legyenek 
meggyőződve,  hogy  nagy  megtiszteltetésnek  tartották,  hogy  ily  szép  gyü- 
lekezetnek lehettek  elnökei. .  (Eljenzéd.) 

Kőnig  Pál  a  vidéki  tagtársak  nevében  köszönetet  mond  a  szivei 
fogadtatásért  s  az  elnököknek  a  tapintatos  vezetésért.  (Éljenzés.) 

Ezzel  a  congressus  véget  ért. 

Gyorsírói  jegyzetek  alapján  összeállította: 

SzÁDECZKY  Lajos. 


XlX-lk  éTfolipiin. 


SZÁZADOK. 

MAGYAE  TÖRTÉNELMI  TÁESÜLAT 
KÖZLÖNYE. 

A     VÁLASZTMÁNY    MEGBÍZÁSÁBÓL    SZKRKESZTI 

SZILÁGYI    SÁNDOR. 


lees-isiiE   e:-vi   x^  o  i- "^  j^  ivi. 


1.  FŰZET. 


BUDAPEST, 

NYOMATOTT  AZ  A  T  II  K  N  A  h  !■  M  \i.  TÁRS    Kii.V  V  VN  VoMllÁjA  KAN 


XlX-ik  éTfolyam.  Április  IC). 


SZÁZADOK. 

MAGYAR  TÖETÉNELMI  TÁRSULAT 
KÖZLÖNYE. 

A    VÁLASZTMÁNY    MEGBÍZÁSÁBÓL    SZERKESZTI 

SZILÁGYI   SÁNDOR.    ■ 


isee-DiiE  E-vi  x' o X-. "^ -A. is^:. 


IV.  FŰZET. 


BUDAPEST, 

NYOMATOTT  AZ  ATHENAEUM  R.  TÁEÖ.  KÖNy"\'ííYOMI>ÁJÁllAN, 
18  8  5. 


XlX-ik  éTfolTUii.  Hajíts  ló 


SZÁZADOK. 

A    MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 
KÖZLÖNYE. 

A     VÁLA6ZTMÍNY    MEGBÍZÁSÁBÓL    SZERKESZTI 

SZILÁGYI   SÁNDOR. 


V.  FÜZET. 


BUDAPEST, 

NTOMATOTT  AZ  A  T  H  E  N  A  £  L"  M  K.  TÁES.  Kf-'^ VVMX'JID.ÁJ.ÁL'AX. 

I  s  s  -.. 


XlX-lk  éTfol;>i 


SZÁZADOK. 

MAGYAK  TÖKTÉNELMI  TÁRSULAT 
KÖZLÖNYE. 

A     VÁLASZTMÁNY    MKGliIZÁSABÓI,    SZtRKCSZTI 

SZILÁGYI    SÁNDOR. 


iseB-xJiic  É-^i  FCL'y.A. ivi. 


VI.  FŐZET. 


•    '   '  BUDAPEST, 

NYOMATOTT  íz  Á'tHENA  t:  U  M  ».  TÁRH,  KOMíVNyOMDÁJÁBAN 


XlXlk  évrolfmn.  Jnliiis  15. 


SZÁZADOK. 

MAGIAK  TÖRTÉNELMI  TÁKSÜLAT 
KÖZLÖNYE. 

A     VÁLASZTMÁNY    MEGBÍZÁSÁBÓL    SZERKESZTI 

SZILÁGY)    SÁNDOR. 


1SS3-EPIIE    ÉTTI    T^  O  X- "H- .A.  ^^. 


VII.  FÜZET. 


BUDAPEST, 

NYOMATOTT  AZ  ATHÉN  A  K  r  M  R.  TÁRS.  KÖ^'YV^'Y0^JDÁJAI1AN 

I  s  s  :.. 


XlX-ik  éifoljam.  Oktiilior  16. 


SZÁZADOK. 

MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT 
KÖZLÖNYE, 

A    VÁLASZTMÁNY    MEGBÍZÁSIBÓL    SZERKESZTI 

SZILÁGYI   SÁNDOR. 


xess-Diic  :éi-vx  i^oxj'^-^ 3sí. 


VlII.  fOzet. 


BUDAPEST, 

NYOMATOTT  AZ  ATHENAEIU  R.  TÁR9.  KÖNYVNYOMDÁJÍBAN. 


A  M.  Történelmi  társulati  tagdíjat  befizették- 

(1885.  aept.  végéig) 

Í884-re : 

JKolnár  Ziig-mond  ;  Révai  önképző  kör  Koz?ny6n,  Hug  Gáspár. 

ÖMzesen :  1483. 
1885-Te: 

Budaváry  József,  Cácpcsányi  Ferencz,  Cserhalmi  József,  l>íiDkánics  Jeremiás, 
:••  kány  Lajos,  Oergely  Sámael,  Gond  Ignácz,  Horváth  Emil,  Itéry  A.  Kamill,   KÖr- 

ióo^i  főreáliskola,  Körömi  Árpád,  liOsonczy  László,  Ln"by  Károly,  Maszarik  János. 

a«i!nár  Zsigmond,  Olay  Lajos,  Pappszász  Károly,  Pongrácz  Jenő,  dr.  Bchllling  Lajos, 
*-' 111  onj-i  Kálmán,  Soó  Gáspár,  BxUágyi  Jenr»,  Tompa   Árpád,  Vay  Kázmér,  Zsatk o- 

.irR  Kálmán.  '  . 

Őisa— en  eddig  :  930, 

0^  BALTHA2ÁR  BÉLA  pénztárnokkal,  Erzsébettér 
9-ik  szám,  minden  nap,  ünnepek  és  vasárnapok  kivételéveli  d.  u. 
2 — 3  óra  közt  lehet  értekezni. 

A  M.  Tört  Társulatnak  minden  mívelt  honft  és  honleány  tagjává 
jhet,  ki  ez  iránti  szándékát  valamely  társulati  tag  által  tudatja,  vagy  a 
v-'-nztárnoknálvagy  a  titkárnál  jelenti.  Egy  évi  tagdíj  a  rendes  tagok  szá- 
■lára  5  írt, 

A  Magy.  Történelmi  Társulat  kiadásában  megjelent  könyvek, 

a  társalat  tagjai  által  a  titkári  hivatalban  megrendelTe 
következő  kedvezményi  árou  kaphatok : 

BALASSA   BÁLINT  KÖLTENTÉNYEI, 

életrajzzal  ós  jegyzetekkel  ellátta 

Díszes  kia^dsts. 

Ara  tagok  si&mira  disskiadásbaa  dapla  papíron  5  ft,  egyssorfibb  kiadásban  3  frt. 


A  Gróf  Zichy  Család  Okmánytára. 

I— IV  kötet.  Ára  kötetenként  2  frl. 

A  4  kötet  &ra  együtt  7  trt, 

.* 

k  MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TARSILAT  OKLEVÉLTÁRA. 

SZERKE.SZTETTÉK  : 

OEdÍK  FARKAS,  NAGY  BMlRl  és  NiASY  6YÜLA. 

Ára  tagok  számára  2  frt,  nem  tagoknak  8  frt. 


XlX-lk  éTfolfun.  Noipiiilier  15. 


SZÁZADOK. 

A    MAGYAR  TÖRTÉNElvMI  TÁfiSULÁT 
KÖZLÖNYE. 


A     VÁLASZTJIÁNY    MKGBIZÁSÁBÓL    SZERKESZTI 

SZILÁGYI   SÁNDOR, 


lass-DZE:   E-vi   i^ o l "s- .iS.. x^. 


IX.  FŰZET. 


BUDAPEST, 

NYOMATOTT  AZ  A  T  II  E  N  A  K  V  M  R.  TÁK3,  KÖNYVNYOMIlÁjAlíA^. 
1  S  S  .-,, 


P. 


XlX-ik  érfolyam.  Becwmber  16. 


SZÁZADOK. 

A    MAGTAR  TÖETENELMI  TÁfiSULAT 
KÖZLÖNYE, 

A    VÁLASZTMÁNY    U £ OBI ZÁ8ÁB ÖL    SZERKESZTI 

SZILÁGYI    SÁNDOR. 


ISaB-DIIC    £j-vi    I"  O I- TT  .A.  a.t 

X.  FÜZET. 


BUDAPEST, 

NTOMATOTT  AZ   ATHESASÜM  a.  TÁRÖ.  K ÖN YTNYlilHI) ÍJÁBAN 


C\ 


.V 


J