Full text of "Természetrajzi füzetek"

See other formats

ordnen bre
Near ere var de

totebrgrée
M

rem beni riti
wir

penu
ch me -

r b £
eurer
ese

LS > =the mu - te "t re 2 Ee ai nm S hats

^o bed haie Er PE Dd hess BORA kerk: pev Bere 4 » > aL oe «2 . Beare! L : ere met

+ ee TEE So SALE à : | a a 2
m +

ums

Fr Abe ln hasz anne Bern etti
o TA Ru, Be A Th ia |

Se Kates ete ee re A CS
and he Moers Be Don Po RT nj Se

| AZ ALLAT-, NÖVENY-, ÁSVÁNY- £s FÖLDTAN KOREBOL,

EVNEGYEDES FOLYOIRAT.

(TADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.

. A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

à SZERKESZTI d i

A ' ^ f -
P HERMAN OTTO. Tas
e E eode ns KO : e ME
\NKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D'KRENNERJOZsEE, | |
EU NOVENYTAN). (LEIRO ALLATTAN). (AsvAny ÉS FÖLDTAN). Be
ELSŐ KÖTET. 2

I. FÜZET (JANUÁR—MÁRCZIUS).
ÖT KONYOMATU TÁBLÁVAL.

BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

ANNE dol TE

A
f

L
ET | Herr 0 DRM ASSIS Sos EU lise c ds
ER EOS
es határok a madarak elterjedésében. HERMAN OTTÓ .. n.
saskeselyii, Gypaetos barbatus Erdélyben. Csaró Jáxos-tól 1
Duna halóriásai. Dr. Kirozr Jáwos-tól .. n un rae
új halfaj a magyar faunában. Dr. KÁROLI Janos-tél .. .. 1
téhelyrópüek (Coleoptera nova). Fmrvanpszkv János-tól . wid
res-bogarak. HERMAN Orró .. .. .. va PORE E MÀ
iologiai jegyzetek. Mocsánv Sinpor-ta eee Lo NE;
félrópü fajokról. Dr. Horvita G£zá-tól .. PEU :
smi leptodactylus, elkoresosodása. ne) Kärcıı r Jaxos-tól EDU |
óvénytan Bav = ee TR See
t új növényfaj. JANKA "Vroron- tél Nea MOMS
hamanta sens Borb. et Uecht. Dr. Bonsis Vinczé-tôl . … … 3
ró közlemények .. .. .. .. « $a $^: ST E EN
sványtan .. .. .. Kd Ue |
unsenin, egy új tellurásvány. Dr. Knenner Jozser-tél . ME RU |
irkon Podsedlitztól. Scummpr Sanpor-tél ...... .. u ee sss. 8
oelestin. St. Angelotól. Scummpr SÁNDOR-tól .. 3
éhány Repos s rétegeiből. "Lőczv Lasös-töl 3!
ülönfélék . a LS IT e 4
EN a RR Ra a N We (A
RPM Pos LSU. vcre more Leite ne RNA MER (SSSR D OE

jevue LADIES PP VAE 2 PARA DRE Pa A GL Cete AA 1
I

Inhalt der Revue.

Pag
. Aus unserem Programme. O. En WR A u. ocn
Nur OrIentune See ee | 20 0 tee en ERR Dot ae - eu ve
IOOLOGIE .......... TNCS duet urls we EAN MES ee: CAM |

Beiträge: Ormithologie von 0. Herman, J. v. Csaró; Ichthyologie
von Dr. J. Kánorr; Coleoptera von J. v. Frrvazpsxy, O. Herman;
Hymenoptera von A. Mocsiry; Hemiptera von Dr. G. v. Horvitu:
Crustacea von Dr. J. KÁROLI.

30TANIK Somes + ae, v
Beiträge von V. von 1 JANEA, Dr. V. v. Box "L. RICHTER.
MINERALOGIE .. .. .. m

Beitráge: Bunsenin, von Dr. J. A. KRENNER : Zirkon, ‘von A, Scamipr,
Coelestin, von A. SCHMIDT.

RAT ATANMAT AAT ERBEN. 4

TERMÉSZETRAJZI
FÜZETEK

AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,
EVNEGYEDES FOLYÓIRAT.
KIADJA A MAGYAR NEMZETI MUZEUM.

A TERMESZETRAJZI OSZTÄLYOK KÖZREMÜKÖDESE MELLETT
SZERKESZTI
HERMAN-OTTO.
SZAKSZERKESZTOK

JANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D: KRENNER JÓZSEF,

(LEIRO NOVENYTAN). (LEIRÓ ALLATTAN). (ÁSVÁNY ÉS FÖLDTAN).

ELSO KOTET.
I. FÜZET (/JANUÁR-MÁRCZIU S).

OT KONYOMATU TABLAVAL,

oO oe oor ——————————
BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT,

Tajekozasül.

A füzethez mellékelt Revueben a magyar részben foglalt dolgoza-
tok fordításai illetőleg kivonatai közöltetnek ; kevésbé fontos dolgok
csak jeleztetnek benne. Külföldi szerzők dolgozatainak teljes szövege
a Revueben jelenik meg, a magyar szövegben csak jeleztetik.

A Revuebe foglalt minden czikknél a magyar szöveg ailleto
lapszáma idézve van.

A táblák a két szöveg számára közösek.

A tudománnyal szemben a szerzők felelősek.

A SZERKESZTŐSÉG.

D us s az immár Osszeszerzett kellékek és eszközök —

(a P ubl csak lehet — a em p IE forditiassanak is.

ius ott, a ib közmivelödes ous áll napirenden, a hol a magyar
mzet culturális emelése, ervenyrejuttatäsa forog fenn: ott PULSZKY
ENCZ keze intéző, közvetítő és szervező szerepet szokott játszani.
T És a ki a természetrajzi publikácziók ügyét ismeri, az ismeri a nehez-
geket, megbecsülheti az érdemet is.
." Mívelódési szempontból véve, az e nemű vállalatok fontosak, nélku-
; etlenek; de ae: ritkán fizetik ki magokat, nyereszkedesre pedig

A T

D IE

Met

De, noha e fok eszményi, azt szem előtt kell hogy tartsuk ; feléje kell _
hogy tórekedjünk az exact vagy tapasztalati tudás terén épen ügy, mint
törekszünk ilyen fokra akár a morálban is, mely szintén a gyarló ember
által elérhetetlen eszményt tartja szeme előtt s így törekszik a jobb felé.

A tapasztalati tudás terén a törekvés munkával és áldozattal jár ;
a munka a szellemé, az áldozat az anyagé is; mind a kettőt meg kell,
hogy hozzuk, mert szellemi és anyagi áldás képében fordúl meg, és kerül.
visza ahoz, a ki a haladás ösvényét tartja.

Tudják és teszik ezt a culturnépek leghatalmasabbjai is; azok, a
melyek nem küzdenek többé a puszta létért, s épen azért teljes biztosság-
ban, hatalmas eszközökkel törhetnek az eszmény felé.

De felfogják ugyanezt azok is, a kik bár elnyomott, bár hátramara-
dott, de életképes, a létért és érvényesülésért öntudatosan küzdő nemzetek
körében, az ember- és hazaszeretet melegétől áthatva, becsületesen gyako-
rolják az intéző tisztet.

Ezek felelnek arra a kérdésre : miként jön az, hogy sanyarú idők koze-
pette áldoznunk kell oly vállalatokra is, a melyek nem hoznak rögtön anyagi
nyereséget? miért nem szabad visszariadnunk a súlyos munkától sem ?

Kijut ezekből minden haladó nemzetnek a maga osztályrésze; meg-
hozza a munkát, az áldozatot mindenikök. És minékünk, magyarokúl, ezt
nagyon is szem előtt kell tartanunk, mert a viszonyok összesége, a melyek
között létezünk, lépten-nyomon azt mondja nekünk, hogy nem csak erőfej-
tésre, hanem erőfeszítésre van szükségünk, ha czélunk az, hogy jovó térjunk !

Már pedig ennél szentebb ezelunk nincsen!

Nem állunk mi még ott, hogy intézményeink a biztosított nemzeti
lét alapjáról az eszmény felé törekedhessenek; hogy ama világpolgári
szempontból tekinthessék a feladatot, mely szempont hirdeti, hogy a tudo-
mány az emberiségé s így egyes nemzethez kötve nincsen. |

Ott állunk mi még, hogy nemzeti létünk biztositásáért kell kuzde-
nunk, s e kozben minden irányban: a saját magunk emelésén, kifelé való
érvényrejuttatásán kell munkálkodnunk; sőt védekeznünk kell nem egy
áramlat támadásai ellen, mely konokül ellenünk tor.

A midőn a tudomány előbbrevitelét szemünk elől el nem tévesztjük,
gondoskodnunk kell egyszersmind a legelemibb dolgokról is.

És így véve feladatunkat, ez nagygyá, de súlyossá is lesz; annál
nagyobbá és súlyosabbá, a minél bizonyosabb az, hogy helyzetünknél,
nemzeti sajátságainknál fogva keveset vehetünk át másoktól, s így annál
többet kell kifejtenünk önmagunkból; söt, hogy ellenséges áramlatok
közepette, mások által való megértésünkről is magunknak kell gondos-
kodnunk.

Bármily szűkre szabja is anyagi tehetségünk határait azon vállala-
toknak, a melyek művelődésünk emelésére és bizonyítására rendeltetnek:

ahs sem, a Ei m a szellemi élet azon kóró-

művelése korunk főjellegét képezi, állást foglalni törekednek.
ptu szakok LO une Us cmd nem szorül indoko-

Pr opintencieiike szakferfiaink nem egy Mx MUN tele van fóljegy-
. méltó en onn kóvel, a melyból Mo eiim el

"Már D dis csak a ka csarnokból indálhat mind az, a mi a tudo-

rod

mányt előbbre “ae mi nyomot hagyva, hatast gyakorolhat az egész

; E csarnok nem tűri az idegen eziezomät. Alapjától csúcsáig magán
! pew et a i bua En ee csak igy felelhet meg hiva-

A Slatin e része a magunk korére ezéloz.
A második rész kifelé kell hogy hasson; és hogy ez ee:
gyen, szabadulnunk kell ama bizonyos elzárkózástól és nehézkességtól,
lynek eddig legtöbbször és úgy vallottuk kárát, hogy fáradsággal és
égzett dolgainkkal is észrevétlenűl maradtunk ott, a hol érvényre-
unk nagyon is érdekünkben áll: a culturnépek előtt.
E elsóbbségtól, bármily jogunk lett volna is reája, legtöbbször elestünk.
^ Már poe az elsóbbség kérdése nemesak személyes érdek, mert ennél
al több.
_ Az első közlés a fáklya, vagy legalább is a pislogó mécs, mely egy

wet

meretlen térre veti a világosság első sügarát; e világosság nyomán

vA ismeretlent.
Newron a az ous esését, | a jos füzótt eszme az elsó fény,

És ha egy nép tudományos törekvései körül sokan találkoznak, kik
mécset mécsre gyújtanak, oly fény keletkezik, mely messze hat. E nép
észrevétetik, tényezővé válik a mivelédés terén, megszerzi a létjogot a
népek nagy családjában; végzi missióját úgy be mint kiféle.

Az elismert culturnépek vetekednek is az elsőbbség palmajaert, mert
érzik fontosságát. Tudják, hogy az emberi nem nagy mozgalmában a nem-
zettestek úgy viaskodnak a létért, mint viaskodik ugyanezért az egyén a
nemzet körében. Tudják, hogy ez az a létért való nagy küzdelem, mely a
tétlenséget kizárja, mely tények nem pedig érzelmek után ítél és becsül.
Tudják, hogy ez a haladás útja, mondhatnám módszere. Tanúi is vagyunk
egy nagy versenynek, mely eredményeiben üdvös; mert a míg egyfelől
folyton tágítja a tudás birodalmát, másfelől folyton foglalkoztatja a szelle-
meket, ruganyosságot, élénkséget önt beléjök, ösztönöz, serkent, erősbíti

a kölcsönösség érzetét; oly erőket nevel, a melyek «nonum prematur m

annum» aranymondás szellemében, a munkában élvezetet, a munka vál-
toztatásában pihenést találnak.

Mi magunk még messze állunk ezektől! Vádolhatjuk a multak nyü-
gét, az idők súlyát; de egy része bizony már rajtunk is műlik.

Szeretünk a csillagok után nyúlni, kis munkának nagy feneket keri-
teni, kelletén túl neki gyürközni. Nehéz emeltyűvel dolgozunk ott is,
a hol egy könnyed, friss kézmozdulattal — és időt nyerve — boldogul-
hatnánk ; már pedig épen úgy, a miképen az anyagiak terén az «idó pénz»
akként a szellemiekén az «idó intellectuális érték».

Lal . - . . z -
Ugy dolgozunk mi néha, mint az a bizonyos gazda, ki kézzel szemeli

‚a búzát, a helyett hogy a rostához folyamodnek.

Hogyha — fóképen a tapasztalati tudományok terén — a cultur-
népek működésére figyelünk, ott is meglátjuk a könnyebb szemet, sőt még
a polyvát is; és meglátjuk, hogy a súlyos szem az erélyesen alkalmazott
rostából kerűl ki.

És ez az emberiség gyarló voltánal fogva nem is lehet másképen.
Jó lesz ezt minékünk tudni és megszívelni.

Ezek után jogosan felôtlik a kérdés: mit akarhatnak végtére is a
magyar nemzeti muzeum által megindított « Természetrajzi füzetek) ?

Annyi világosságot kisúgározni, a mennyi telik; annyi erőt kifej-
teni, a mennyi van; az intézet missióját a nemzet felé is irányozva, kifelé
az őszinteség alapján állást foglalni, nyiltan, határozottan, tettek által,
olyanok által a minők telnek.

Más feladat nem is képzelhető.

Közelebbi meghatározását e feladatnak és illetőleg iránynak, maga- |

ban véve mar az a munkálkodás is adja, a melyet a ma mar létezó, feladat
szerint kozelrél rokon intézményeink teljesitenek.

A magyar tudományos Akademiának, mint legmagasabb intézmény-

d
pore T

Ot dion aan Ele nemzeti Kalle à ju
fel és egyesíti a du oe sügarait, s árasztja a meleget 3

É - Bltekintve a többi szaktöl, a ae az Akademia felölel, már a i
athematikai és RER ee szak is igen tanüságos képét nyujtja

: - Mert ime, ab a k. m. Természettudományi Társulat, mely nemzeti
küldetését a HI E népszertisítésóben i is keresi. Itt van a Föld-

| oe “he ez igy on jól is van, wen a pn tér nagy, a munkából
XO Ee kijut a rész. x

3 . De ha ezeket egészben tekintjük, legott feltűnik két igen nevezetes
, körülmény À ec elsó az, hogy némely szakok pou a szervézkedés

“as | muzeumot bizonyára megilleti, a melynek betöltése ez intézetnek hiva-
2 tása, mert arra rendeltetett, hogy lehetóleg universális képét nyujtsa egy-
koron — többek között — a természet három országának is. Evvel nem ;
Ec sem di sem politikai, sem densis hat&rokhoz, s ig gy gor

intézet tiszte; sőt hivatásszerű ee |
; E És itt igyekeznek a « Természetrajzi füzetek» állást foglalni. Be:
A kevésbé szervezett szakok, mint: az állat és növénytan érdekét is
À előmozdítani ; a cid adatot 1 is a Fins számára értékesiteni s az

a culturnépek szellemi működése létesített, és oly vélemény keletkezett
rólunk, a minó ismeretlenekról rendesen keletkezni szokott.

A természetrajzi szakok dolgában az a vélemény uralkodik még ma
is, hogy mi ezeknek fontosságát nem fogjuk fol, még abban a korban sem,
a melynek szellemi s így társadalmi hatalmát is nagy részben e szakok
beható mivelése adta meg; hogy tehát e tekintetben még ma is qualifieält
barbärok vagyunk. Ez az uralkodö velemeny, es szomoru dolog, hogy
léteznek még oly tényezók is, a melyek e balvélemenyt terjesztik, noha
igaztalan voltat tudjak.

Ilyen körülmények között legalább is védelemről kell gondoskod-
nunk ; annál inkább, mert létezik egy védőfegyver, mely a miképen hoz-
zánk méltó, olyképen ellenállhatatlan is. E fegyver : a balvélemény ellen-
kezójének tettekkel való bebizonyitasa.

És evvel úgy kell hogy tegyünk, mint tett a próféta a hegygyel;
mert valójában, a culturnépek nagy zóméhez oly arányban állunk, a minó-
ben állott a próféta teste a hegy tömegéhez.

Késlekednünk nem szabad, mert az idő halad, s ha becsünket nem
látja : letipor menthetetlenül.

Ez a külföldnek szánt Revue indokolása.

A c Természetrajzi füzetek» tere ezennel meg van nyitva.

HERMAN OTTÓ.

ÁLLATTAN. ZOOLOGIA.
Madártan. Ornithologra. :
ÉLES HATÁROK A MADARAK ELTERJEDESEBEN.

Közli HERMAN OTTÓ.

Egy szóbeli közlés, mely szerint a vetési fekete varjú (Corvus frugi-
legus), a magyar Alföld némely helyein elófordul, más helyeit ellenben
kerüli, eszembe juttatja az elterjedésnek azon éles határát, a melyet a varjú-
félékre (Coraces) és a bubos pacsirta vagy pipiskére (Alauda cristata) nézve
ismerek. E határ Borsodmegyében, a Bükk hegység Diósgyőr-Miskolez
felőli bekezdésében fekszik és szerfelett érdekes.

Miskolcz mögött, mely város a Sajó síkja szélén, a Szinva völgy torko-
latában fekszik, sőt már a városban szűkülni kezd a Szinva patak völgye,
de Diósgyőrig meglehetősen tágas marad s rétnek, szántónak használtatik.
Diósgyőr mögött hamar szükül, majd kanyargóvá lesz s végre bevezet azon
pompás szorosokba, a melyeken innen és túl az Alsó- és Felső-Hámor vas-
művei szoronganak. A szorosok és Diósgyőr között a távolság alig egy
mértföldnyi s közbe esik a diósgyőri papirgyár, mely az uttól (felfelé

eter, egy kis partoeska scele túl rajta, felfelé, egy tágas rét
EM. A eee szép lomberdé Red ye E ns már a um

cusnak is legott feltünik. !
. A papirmalommal egy magasságban még rendesen két pár b. pacsirta,
kerésgél az úton, szekér vagy ember előtt folytonosan az utat tartják ; de

. mihelyt a partocskát érik el, lekanyarodnak s visszarepülnek Diósgyőr

oie . irányában. Nem egyszer megkisértettem, hogy feljebb tereljem ; de mind
dai B uu
_ À varjúfélék egymásután maradnak hátra. Diósgyórótt s a vele ösz-
à tue 6 Majlaton a szarka (Pica caudata) még fészkel ; sőt a papirmalom
ies. is ellátogat; de a többi varjuféle soha sem mutatkozik e tájon;
. holott Diósgyőr és Miskolez között, úgy a szürke mint a fekete varjú
©. cornix és frugilegus), a csóka (C. monedula) és szarka (Pica caudata)
— bőven találtatnak. Kivételt csupán csak a nagy Holló (Corvus corax)
; ae, mely fészkelés vegett a hegységbe is benyomul. Itt a vázolt jelenség
| azon benyomást teszi, mintha a mondott madarak odáig terjednének, a
E . meddig a gabnanemtüek termesztése tart s a b. pacsirta lenne az, mely a
S . tenyésztés legszélsóbb határáig elmegyen, holott a szürke és fekete varjú
2 s némileg a szarka is már hamarább elmaradoznak.
fs És valóban a diósgyóri papirmalmon tul (felfelé a volgyben) a gabna-
E . neműek termesztése egészen meg is szünik.
| Ámde meglehetós positivitässal ällittatott előttem, hogy a gabnatermó
2 i ek némelyikén is, még pedig mindig a vetéstüró fekete varju (C. frugi-
— . legus) merőben hiányzik, noha más varjü-felek bőven tenyésznek.
# B . . Az elterjedési határok kérdése egy igen érdekes problema, mely meg-
-oldásra vár s melynek megoldása világot vethet azon viszonyokra, a
. melyekhez bizonyos madárfajok jelenléte vagy hiánya kötve van.
e Minthogy itt oly fajokról van szó, a rer QU összetéveszteni nem
| lehet, melyek ép oly ismeretesek mint népszerűek, én nagy köszönettel ven-
. ném az ezekre vonatkozó tudósitásokat lehetőleg az ország sok pontjáról.
N: . A tél ágy a varjuféléket mint a b. pacsirtát is a városokba, falvakba
A . szorítja, s így fáradságba sem kerül megtudni, hol és milyen fajok fordúl-
. mak elő? Kérésemet mindazokhoz intézem, a kik magy. állattan ügyét
| . szívükön hordozzák. ?

e . 1 Engemet még atyám, ki jó ornithologus volt, és sógorom, Scunrwry, ki egy időben szin-
tén . madarászgatott, figyelmeztettek e frappans jelenségre.
2 Tudósítást Budapestre a m. n. muzeumba kérek.

En az idó szerint classieusnak s jelenben ; 18 nagybecsűnek nevez y4

az 6-vilag alpesein egyenként guy pérosan, soha társaságban B
ritkán volt észlelhetó.

Üjabb írók is mint GIEBEL (Naturgeschichte des Thierreichs 1

titja, vue merészsége odáig wegen hogy. kis ern is tama 3

ind elvadulását s a leghozzátérhetetlenebb Hely ekes való visszavo: snl
‚sat eredményezte. Mostanság egy ottani ornithologus boldognak érezl
magát, ha vagy egyet szédító magasban tova vonulni láthat, mert ké
kerítése legtöbbnyire csak ki nem elégíthető vágyát szaporítja.

Erdélyben madarunk az ősi paradicsomi életet éli még. Itt nem
üldözi senki; kevesen méltatják figyelmökre s még kevesebben ismerik. - wm

Épen ezért érdemesnek tartom mindazt, mit Erdélyben előjöveteléri
tudok, itt közzétenni.

amt ae havasok, melyek Bun területének | háromnegy

eal

Én ugyan ezen havasok mindenikén — a mennyiben minde:
nem is jártam — nem észleltem ; de láttam egy kinött példányt volt ke
barátom néhai Gr. LAzAr KArmAnnäl, melyet néki Csikból küldöttei

oi valahovä nn küldött e — egy másik kinótt 2E

eo br uni a ur és szász- -sebesi havasokról általam látott példé-
pos biztosan állítható. - ö j
‘EAU En madarunkat a szabadban a ae és Fáteng eu er

| " Általánosan az van irva felőle, thos gy igen vad és társaságban nem
Du eló, — ennek én az ellenkezójét tapasztaltam, minek oka csak az
. lehet, hogy nálunk majd semmi üldözésnek sincs kitéve.

1 1863-ik év május havában volt, midőn az uriki (retyezátalji) feny-
| veseket meglátogatván, az ős fenyvesek közötti ösvényen haladva, egy
. szélvészrohamhoz hasonló zúgás ütötte meg fülemet, feltekintve, egy nem
| messze lévő csonka fenyőfa tetején egy Aguila fulvát láttam ülni, melyre

* . a magasból egy mintegy tyúk nagyságúnak látszó sas csapott le nagy
Su eee — ezen lecsapó sasnak szárnysuhogása okozta a zajt. Az Aquila
. fulva menekült kitett állásáról, a reá csapó pedig, újból tele szíván magát
. léggel, melyet lecsapásában testéből kiszorított s a mi oly kicsinynyé való
. összezsügorodását okozta, Gypaetos barbatusnak tűnt fel s a fenyőfák
. felett tölem alig egy puskalóvésre reptilt tovább.

ae — . À Retyezát hegységnek különösen azon részében szeretnek tartóz-
Ds . kodni, melyet Kuszturáknak neveznek, hol magas, zordon jellegű szikla-
aa kúpok tornyosúlnak fel az égnek, továbbá a Kusaturáktól az Oláhország s
bánátusi határszél felé nyúló magas mészkő hegylánczolatokon, hol tiszta

., napokon a hegygerinezek és kúpok felett nagyon csekély magasságban, sőt
Geyeiren a kúpok oldala mellett lehet látni őket csendesen tova vonúlni s
ezen irányukat anyira megtartják, hogy ugyanazon vonalon visza is
ink 1865-ben julius 14-én öt darabot lättam egy esapatban a «Fäcza

. járuluj » nevű ű hegygerincz felett elvonúlni, még pedig oly alant, hogy uti-

|. társam, Bupa Ápaámtól, alig tíz méter távolságban huztak el, de általa későn
Nu. > vétettek észre.
| A Pérengnek azon oldalát szeretik, a melyen sziklás köves völgyek

. vonúlnak fel a havas gerinczére, — itt is szép napokon a völgyeket sze-

— gélyezó hegyek gerinezei s azokon lévó nyergek felett, alant, csaknem a

. sziklákat érintve vonülnak lassan tova kitűzött czélpontjuk felé.

. tollazatűt egy barna példány társaságában.

| Denem tartózkodnak mindig a magas alpesi regioban, felkeresik az
. előhegységeket is. Bupa Ápám Merisornál, a Petrozsenybe vezető vasut-
vonal Elgar parent ällomäsänäl, egy kinőtt példányt feje felett oly közel

1 A hatodik Radnáról keri ült az erdélyi muzeumba. SZERK.

Itt csak párosan észleltem, még pedig egy alkalommal egy kifejlett

látott elhúzni, hogy pisztolylyal reá löhetett volna ; s azon példányt, mely
a LÁZÁR KÁLMÁN gyűjteményében van, mint már említém, a szászvárosi
hegyekben lőtték a hatvanas éveknek egyik telén, ennek gyomrában egy
gyermekököl nagyságú állati lábszárcsont volt. A birtokomban lévő s
kelepezével fogott példány is havasalji hegyekről való.

Hogy havasainkon fészkelnek, kétséget nem szenved, azonban fész-
kelési helyiségekről semmi tudomásom nincsen : mert a mit STETTER erről
a magyar orvosok és természetvizsgálók Kolozsvártt tartott nagy gyűlése
alkalmával előadott értekezésében megemlített, nem authenticus; s így
óhajtandó volna e tekintetben is alapos tudomást szerezni.

Halak. Pisces.
A DUNA HALORIASAI.

Közli Dr. KArorr JANos.

Hogy a Dunában 6—7 méter hosszú, 4—500 kilogramm súlyű halak
is halásztatnának, ez mai napság már mesésnek tűnik fel. Már pedig, ha
a hazánk természetrajzi viszonyait, mult századokból származó könyveket
lapozgatjuk, azt fogjuk találni, hogy ez hajdan nem így volt. Akar Kner
könyvét: «Magyarország természeti ritkaságairól»,! akár GROSSINGER tar-
talmas munkáját? olvassuk is, mindenütt oly hírekre találunk, a melyek
ma már a csodák birodalmába tartoznak. Azt találjuk, hogy az óriási
nagyságra fejlődött halak százankint fogattak és szállíttattak főleg a bécsi
piaczra.

Folyóink óriásai a csinos és általánosan ismert Keesegenek rokonai,
s mint ilyenek a Kecsegevel együtt egy külön családot, a Tokok családját
(Acipenseridae) alkotjäk meg.

A Tokhalak sok tekintetben érdekesek. Feltünö mindenekelött a
nagyság, mely a tenger óriásair:
belszervezet elüt a megszokott, közönséges halaktól s élénken emlékeztet
rég kiveszett, őskori alakokra, melyeknek maradványait, már csak ásatagok
képében találjuk.

Utolsó sarjai ők egy sajátságos halcsoportnak, mely a föld ösvizeit
népesítette.

A már kiveszett alakoknak csak keményebb részeit találjuk földünk
rétegeiben, minthogy a testváz nagyobb része porczogós volt s így elenyé-

szett, és csak egyes csontlapok és szögletes pikkelyek állottak ellent az |

enyészetnek.

1 M. Kreın: «Sammlung von Naturseltenheiten des Kónigr. Ung.» Pozsony 1778.
2 GROSSINGER: «Universa historia physica regni Hungariae» Tom. III. Posonii 1794.

2 Lo GS ie

1 k és dorem. OE Mu ad icrelocid vola. béta ND .
e itsägos fényók eredett. Innen nyerték a « Ganoidei »3 nevet. NOM C
jassrrz-tól s ők alkotják az e nevű rendet. y
Me tokok a a '«Ganoidei» rendnek azon csoportját alkotják meg, melyet,
c r- «Ganoidei chondrostei», tehát «porezogös Zomänezhalak» név- -
böztet meg azon csoporttól, melyet MÜLLER a váz csontos termé-
szetének alapján « Ganoidei holostei» név alatt foglalt össze (csontos
ománczhalak). P
. Am. n. muzeum gyüjteményeiben a Tokhalak csoportja oly gazdagon
3 | képviselve, hogy ez, aZ u megfordült obe an. meglepte.

Rend: GANOIDEI Agas.

Zomanczos halak.

— Jellemzés: Börüket csontpaizsok vagy zománczos pikkelyek fedik ;
pols feats lemezesek ; a kopoltyá- nyilás ar és a RES ES -fedó

ACIPENSERID AE.
T'ok-halak.

Család :

_ . Testok hosszúkás, félhengeres; csont paizsokkal öt hoszsorban
borítva. Orrük hoszú, kúpos, keskeny, vagy rövid lapátos, a csúcsán elke-

E egyenlőtlen karajü. Szilvanysugara nincsen. A kopoltyitiy | “gh
négyes, egy mellékkopoltyüval. A nagy uszóhólyag csatornával közlekedik nb
ER Diseuinggnl A bélesatorna csigabillentytivel. Js
A Tokhalak a tengerekben laknak és ívás végett a folyókba vándo- ud

: olnak. A fekete tengerben 6 Tokfaj él s mind a hat faj vándorol a Duna Ro

s annak nagyobb mellékágaiba. Régi idóben fótárgyát képezte a dunai XM

| Dm pol szorgalmas v t an OKA resign; mások ismét D.

y dis
IX B yans E fény, zománcz.

AI — a a SERT általában - — azon ferde elj
sendő, mely szerint az ívási időben az ikrás halak is kihalás
által ezer meg ezer halivadék elpusztúl. Ezen csak egy okszerű é
végrehajtott. halászati törvény segíthetne. A mellett szükséges vo
halak fejlődését, mely még nincsen elegendőleg földerítve, tanülmán ozni,
hogy tudjuk meg, miképen lehetne a az Lees sa i syonge dn megé
és a fejlődést elősegíteni :
hazánk anyagi érdekeivel foglalkozó Kor 18 ey e figyelme
forditsanak reá.

Az Acipenseridae családba egy nem tartozik, t. 1.

Nem. ACIPENSER. Art.
Tok.

. . À Tok feje többé-kevésbé négyszögű; keskeny vagy széles orrú.
orr sík lapján négy bajuszszála van. A bajuszszálak mögött van a keres pon
allo, fogatlan, En GEN. ee ajaka ritkân ép. DA a fej ud En

tyái négy esohtivre cn lemezekbél állanak. Van xasllékkop ee
is, a kopoltyüfedö felső szélén pedig egy fecskendő nyilás áll. A EOD

kat alulról a félholdas sara fedi, mely sügártalan. |

nyire apró csontlemez E csontmagvakkal sürün borított. A fark tove S
a farkuszó felső karélya négyszögű, egymást érintő zomanczpık
kel fedett.

A csontpaizsok kor szerint valtoznak. Kisebbednek és eltompalna
úgy, hogy a fiatalnál éles, otszogti alakjok van; korosoknal az alak. ;
hengeressé változik át. : OV IN

Az uszó számszerint het; ezekből négy páros és három páratl

hosszúak és erősek. A farkuszó felső karélya, melynek végéig huzódik a
felfelé gorbult hatgerincz, sokkal hosszabb mint az alsó és ; sarloalak
mint a Czápáké. j

- A Tokfajok a földgömb éjszaki tengereit lakják. Bizonyos id
seregesen vándorolnak a tengerekbe szakadó folyókba, a hol tóbb hónaj

a E ig. To Dh cen Szamuk DM he es mivel az
s halak : semmi kiméletben nem részesulnek. xe
i Hasznuk i igen nagy; a hus jo és izletes, az ikrából caviárt készite- Y Y» E
| az uszóhólyagból i igen finom enyvet fóznek, mely sokféléhez, de fóké-
1 a bor színítésére használható.

Le fekete. een hat Tok faj el és mind a i faj a Duna és

Routes 60—70. Orra LA hegyes, keskeny . a Acipenser ruthenus.
E Oldalpaizs 60. Orra rövid, elkerekitett . ... 92. A. glaber.

XE Oldalpaizs 49—51. Orra igen hegyes, az dod ajak

ENNIUS sre mune +... +. 9, A schypa.

Oldalpaizs 30—35. Orra igen hosszü és keskeny . 5. A stellatus.
B 29— 32. Orra rövid, tompa . . . . . . . 6. A Güldenstaedti.

ACIPENSER RUTHENUS L.
Kecsege.

UEM hosszú, áralakü, hegyes, háromszor akkora mint a száj
x Bes pen kicsinyek , Er és m PRE kozelebb

v Bii Lo Lons és gyöngén óblós, az alee ajak szélesebb, mue ketté OSZ- >
- lott, de a két fél érinti egymást. A bajuszszálak közelebb állanak a száj

| széléhez, mint az orr hegyéhez és belső széleiken rojtosak.

A paizsok közel állnak egymás mellett, főkép az oldalpaizsok sürtik.

n Hátpaizs van 11—14, oldalpaizs 60—70, haspaizs 10—18. A végsón leg-

_ távolabbra esnek egymástól, kicsinyek, majdnem háromszógüek. A paizsso-

3 rok kozotti bér apró, majdnem egyenló nagyságü és fogazott csontpikke-

. lyekkel sűrűn födött, mely pikkelyek a has felé kisebbednek.

Az üszók erósek, a sugarak számát ezen képlet mutatja:

is De lan Avie vets, Vatta, P. 1/24. O. 25/67/18,

> A melluszök a test vastagságánál hoszabbak, a hoszú csont sugara ;

EI x hoszü mint a tagolt sügár. A hátüszó magasságánál hoszabb; az S

lfel- és hasuszók ellenben a hoszüságnál magasabbak. Legerósebb a fark- n

SZÓ, melynek osztott súgarai feltünően hoszúk. . Er
et Seine. Hata szürke-barna vagy sárgásbarna, feketébe játszó. A pal D

m. o tale

zsok szenyes fehérek, az üszók szürkék; has- és alfelüszója pirosló. Szi-
várványhártyája sárga, felül barnás.

Nagysága. Hossza 50—60 cm. Sülya 3—4 ker. Rendes hossza
30—40 ctm.

Elterjedés. A legelterjedtebb faj. Hazája szintén a fekete tenger, de
gyakrabban és magasabban nyomtil a folyókba és tovább marad azokban
mint a többi faj. Iväs-ideje május, junius.

Életmódja. Szereti az iszapos talajt, mivel férgek mellett iszappal is
táplálkozik. Életkorát 6—7 évre teszik. Húsa és ikrája nagyobb becsűek,
mint a nagy Tok-fajokéi, úszóhólyagja igen fínom halenyvet szolgáltat.

Lelhelyei. A Duna, Dráva, Tisza, Maros, Szamos, Olt. A museumi
gyüjteményben van számos 20—60 ctm. nagysagu példány.

(Folytatása kovetkezik.)

A MAGYAR HALFAUNA EGY UJ FAJA.
Közli Dr. KÁROLI JANos.

A Pontyfélék (Cyprinoidei) halesaládjának egyik neme, a Gorgoese
(Gobio Cuv.), a folyó-Górgócse (Gobio fluviatilis Cuv.) képében, Európa-
szerte, kisebb nagyobb édesvizekben elterjedett s hazánkban is mindenutt
található.

(Jegyei: teste hengeres, hosszú farktôve összenyomott, a száj szogle-
teinél egy egy bajusz, mely csak a szemig ér).

E nagyon elterjedt fajon kivűl Acassrz, 1828-ban, egy rokon fajt irt
le az Isár folyóból, mely még rövidebb testű haránt laposfejű, ilyen hátú,

holott farktove hengeres és igen karcsú; — melynek bajusza hoszabb, a-

kopoltyú széleig, illetőleg a melluszó tövéig érő; — szemei egymáshoz
közelítve, a fej tetején állanak, fölfelé néznek. Az utóbbi jegytől neveztetett
el a faj t. 1. Gobio uranoscopus Agas. — egetnézó Görgöcsenek. |
HEcKEL és Kner ismeretes munkája ! szerint e halacska mint a Sal-
zach és a krajnai Száva lakója idéztetik. A magyar vizekben való elöfordu-
lására nézve biztos adat nem létezett, mig a mult nyáron Csaró JANos
A.-Fehérmegye alispánja egy kis, a Strigy folyóból való halgyüjtemenyt
nem hozott, melyben nem kis órómemre a G. uranoscopus Agas. csinos
alakja is foglaltatott. Ezentúl e fajt joggal sorozhatjuk Magyarország hal-
faunájába. Nagyon valószínű, hogy más helyeken is található lesz. ?

1 H. et K. «Süsswasserfische» ete. ;

* Kérve kérem a halak barátait, szíveskedjenek környékök apró halait összegyűjteni, bar
mily edénybe rakva borszeszszel feltölteni s a m. n. muzeumnak beküldeni; mert épen az apró-
ságok között találhatók azon fajok, a melyek úgy a tudományt mint hazánk ismertetését elómoz-
dítani alkalmasak. Dr. K. J.

Lora LAE

UJ TEHELYROPUEK
5 NGARIA MERIDIONALI, MAGYARORSZÁG DELI RÉSZÉBŐL

*
E e

Joux FRIVALDSZKY descripta. — . Fnrvanpszky JÁwostól. - x

i 2 SER Herkules-fürdö regenyes videke, gazdag, delkeleti jellegü
vunä nája végett, már több ízben volt úgy bel- mint a külföldi buvárok által p
ıtva, sekutatások mindannyiszorérdekes, vagy egészen is uj fölfedezesekre
- vezettek. Legkozelebb az 1876. év nyarán, a m. n. muzeum részéról PAvEL ME

Jaxos d ge külónósen az p fajok osszegytijtese u lett oda

számos, eddig e vidékről ismeretlen faj Hem még újak is merültek fel.
A gyűjtöttek közül ez alkalommal azonban csak a következő nevezetesebb 7 m
fajok. megemlítésére szorítkozom : Soe multipunctatus Hampe, A

» Serratus Gyl., EXON ERN divodasinatiintnd Mull., Mato phihalints (pre
Jus Motsch., Anthracias bicornis Redt. és Aparopion costatum Hampe; az
icon mann pedig itt kovetkezik.
ABLEPTON; nov. gen.
A dBnemror — non videns. ——
Caput parvum. Oculi nulli. Antennae 11 articulatae, fractae. Mandi-
4 'ulae faleatae, capite breviores, basi latae, ciliataeque, apice acutae, ante
medium dente armatae. Maxillae malis subangustis uncatis, interne cilia- 3 2
tis; exteriore, ee exteriori, e ferente. ue maxillares triarti-

; + an m totundatis. Hastelluni invisibile. ipee fere "dud non Mert
ygidiam. non obtegentia. Tarsi pentameri. Abdomen segmentis ventra- p
bus sex. 2
— Caput pronoto angustius, vertice longitudinaliter leviter excavato et
5 postice punctis duobus majusculis setam ferentibus notato ; fronte depressa,
upra .hujus elevationem antennae approximative insertae. In oculorum

co tantum parvi ocelli. Antennae capite pronotoque modice longio- 2
extrorsum sensim incrassatae; articulo primo apice exciso, sequen- T

| duobus longitudine, 4—10. transversis, trapeziformibus, ultimo À

, apice parum oblique trunctato. Labrum transversum, bilobatum, 3

Pó metginem a anteriorem setis guatuor cylindricis, apice vero spinulis isz

| 9 Eu

\ > TO

* P

duabus . breviusculis instructum. Palporum maxillarium articulo prim
valde. brevi, secundo elongato, tertio crasso. Prosternum apice medic
mucronatum ; coxis anticis breviter conicis, connexisque. Mesostern
subglobosae, carina acuta, antice Ls sejunctae. ae

primis quator Brösibus, acuité nd trium ee.
gitudine ; a, articulo Pu et pr fere. ee a

mastax Piraz. capitis, mandibularum, palporumqüe labialium i 3
praecipue differt. ae
| Tab. I. f.1.insectum auctum ; — a) magnitudo naturalis ; — b) ca
a latere visum;—c) antenna; — d) labrum; — e) mandibula ; — f) maxilla
cum palpo maxillari; — g) mentum et Eie cum palpis labialibus; :
h) pes posticus.

A. Treforti. Rufo- testaceum;

nescenti de

Long. 21/2 m. m. | (d

. Insectum hoc peculiare, in honorem Augustini Trefort, religionis | et
end Ministri, scientiarum protectoris denominatum ,
Herculis Mehadienses ad radices arborum detectum est.

ABLEPTON új nem.

kifelé lassudadan vastagodottak; első izük hegyén kimetszett, s a
következő hosszaságü, a 4— 10 haránt, egyenkózényded, a végső toj
idomu, kissé rézsut metszett hegygyel. A felsó ajak haránt, kétkarély
elószélénél 4 hengeres sertével s hegyén két igen róvid tóvissel A rágó 3
(mandibulae) sarloidomuak, a fejnél róvidebbek, tóvüknél szélesek s pi
sok, hegyük éles s közepük előtt foggal ellátottak. Az állkapesok karelyesä
keskenyedettek s s hegyeik horgasok, belszélük pedig. pillás; a külső kül

Ovid, a ‘mésodik Mat a puc pedig vastag, tojásidomu, x
r rézsutosan. esonkitott és csonka része hártyával dud Az all —
zényded ; a nyelveeske tovénél keskenyedett s hegyei karélyosak.

eat eas háromizüléküek s rövid tövisekkel fölszereltek ;

A DU óttagüak ; a két első lábpár első négy izüléke rövid, majdnem
: egyenlők, az utolsó oly hosszú, mint a három előttelevő együtt; a hátsó
" kocsák első és ötödik izüléke körülbelől egyenlő, a három közbelsővel
megegyező hosszaságu. A karmacsok kicsinyek s egyszerűk. A has hat
a szelvenyböl all, s a végsónek hegye a hímnél sekélyen kimetszett.

E nem a Scydmaenidak családjába helyezendő, s a Leptomastax
. Piraz. nemtől, fő MS fejének, rägöinak s az alajak-falámainak bL.

I. Tábla 1. ábra a rovar nagyítva; a) természetes nagyság; b) a fej
à ee tekintve; c) a esáp; d) a felsó ajak; e) a rágó (dipl Jf) az
$ . állkapocs falámjával együtt; g) az áll és nyelvecs az alajak-falámokkal ;
. h) a hátsó láb.

d A. Treforti. Rót-barnássárga, finom pelyhedzó szöresekkel, lábai s

. falimai világosabb szinüek. Feje és torja meglehetős sűrűn finomül pontozott : | j ^"
MIS az utóbbi kózépszerüen domborodott. A róptyük laposdadan domboro- 3j mn
/doktak, korongjuk pontozott rovátkákkal, melyek a lassudadan lejtós butü eu

. felé enyészetesek ; oldalaik kissé rendetlentil vonalasan — s végeik enyé- E. 3s

: D eo pontozottak. NE
n Hossza 21/2 m. m. posta ÿ
Ez érdekes faj, melyet a tudomanyokat hőn pártoló vallás- és köz- UR

kts m. k, pner TIRE Á goston tiszteletére neveztem el, S

AUTRE MYCHOPHILUS, nov. gen. n
! Miyos-Qsaéw. Latebras amans. IMP
Antennae 10 articulatae, clava magna, laxa erp Mardi

8, crassis, iridis oblongo- obi REUS des duobus ne

obtuse aeuminato. Mentum breve, trapeziforme. Ligula mento
; 2

xn arte primo valde vr "ty multo en tortion
— breviter ovato, apice truncato, pubescenteque. Tarsi trimeri.
ae Corpus breviter ovatum, pilosum. Antennae capitis lateri an

oe lateribus deflexis Dae versus es sensim le, Prosternum

. coxas oblongo-ovatas angustatum, antice prominens et modice dilate 1

Tab. I. fig. 2. insectum cachet: a) magnitudo naturalis; ie
tenna; c) mandibula; d) maxilla cum palpo; e) mentum, ligula et Ho |
labialis ; 2 venter; g) pes anticus.

medio vider marginato; lateribus or ana angulis. postici
obtusis. Elytra pronoto latiora, valde convexa, pone Lima modice : br
minulos rotundata, dein apicem obtusum versus angustata.

Long 1—1!/5 m. m.

desees ad radicem E in cavitate arborum detectus.

MYCHOPHILUS új nem.

À test rövid, peteidomu és szőrös. A csápok 10-izülektiek, a fe
lan, a szemek előtt helyezettek ; első ízük hosszüdad s hegye felé vast:
dott, a második tojásdad, az elsónél sokkal róvidebb és keskenye EX
3—7. nagyon keskenyek s fokonként rövidülök, a 8—9. nagy, tágult bun
kot képezók, és pedig a nyolezadik róvid, viszásan küpdad, a kilen edi]
harántos s a tizedik petés. A szemek kerekitettek. A felső ajak harán:
elószéle pillás. A rágók (mandibulae) éles hegyeik közelében tompa
s belszélük pillás hártyával. Az állkapcsok belső karélya vonalas,
pedig hosszabb és szélesebb, hegyén szörpamacscsal. Az albae f

+ rövid. tojásdad, hegye csonka s Dé s szőrű. A tor
| haránt, hosszánál még egyszer szélesebb. A paizs kicsiny, három- — —
en A röptyűk rovid- eee lehajló oou HE hatra felé las-

sak háromtagüak; a két első iz rézsutosan metszett s a harmadik, a ^ d
előbbi zaba egyszerű karmacsokkal. A has hatszelvényű, az e Ad

m Clemnus (Hampe) nemtól föleg 10-izülékű csápok által különbözik. 3”
5 L Tab. 2 . ábra a rovar nagyítva; a) természetes nagyság; b)acsip; —
"rágó (mandibula) ; d) az állkapocs falämäval; e) az all, nyelvecs s az

M
[ae a; m. m.

. A mehädiai Herkules-fürdónél és Budapest vidékén a kincstári erdó- Fa V
a fák tóveinél s azok oduiban találtatott. + hi
-Pselaphus Mehadiensis. Rufus, nitidus, palpis maxillaribus valde c e

catis flavotestaceis; capite elongato; pronoto subcylindrico, trifoveo-
is Bul postice abbreviata instructis, apice arcuatim excisis.

Long 2 m. m.

Ps. longipalpi Kiesw. vicinus; sed pronoto trifoveolato, elytris lon- ^
ne Ye sututam CHOSEN S Lp gs distinctus. NS elon-

acuminata, Pronotum laeve, latitudine longius, PIE et
sim versus modice angustatum, lateribus medio leniter rotundatis ; basi ke

Gude ES ő ; T n
CIA MON, DN N RC.

| foveola parva UR he vero infra medium puncto,

Elytra. pronoto paulo longiora, basi pronoti latitudine, hinc sens
tate et postice arcuatim excisa, pilisque flavosericeis condensatis D
juxta | cu Jongitudinaliter: impressa, disco carinula subtili.

" pubesteutibus. Abdominis dorsum pilis ibd us binc sem
primum angulato dilatatum. Femora mediocriter incrassata.
Haee quopue species ad thermas Herculis Mehadienses inventa e
. Pselaphus Mehadiensis. A Ps. longipalpis Kiesw. fajhoz közel all;
azonban elóhátának három kis benyomása, hosszabb s varrányuk hoss
ban benyomott rôptyük által különbözik. hótszinü, fényes, a nagyon 4
. hosszú, ällkapesok falämai halványabbak. Feje hosszúkás, az elóhátná Me

zn mas bórszerüen vesmenyezett, mi miatt a We

kocsánjá c s haukójánál majdnem es hosszabb ,
keskeny és vége hegyes. Az elóhát sima, szélességénél hosszabb, ‘el
nea keskenyedett, oldalai dd kissé kerekitettek, NE

Gut kétharmadán elenyészik és két- két sor finom ids Me
kel; az oldalakon a szórócskék sürübben helyezettek. A potroh hátán szt
tén szétszórt fínom szőröcskék vannak; az első szelvény szögletesen SZe- out
lesbedett. A czombok kózépszerüen vastagodottak.
Hossza 2 m. m.

E faj is a mehádiai Herkules-fürdönel találtatott.

E i ^

KORCS BOGARAK.

Közli Herman OTTÓ. Da

Dr. Kraarz G. több izben szóban és rajzban közre bocsátotta - a bo
raknál észlelt elfajulásokat. E közlésekhez a m. nemz. muzeum gyt
nyei a következő adatokat szolgáltatják. u$

1. Carabus nemoralis; a hátulsó balláb kettős ezombbal : (6.
haromszoros nagyitas, alúlról tekintve). A mellékezonb egészben véve
kosabb a voltaképeni czombnál, az utóbbi alig félmilliméternyivél róvic
a jobb, ép lab czombjanal. Az egyébképen is rendesre fejlett iu példá
FrRivaupszky JANos gyűjtötte Mehádia vidékén.

érdekes eee (ind 7. ábra, háromszoros nagyitás, alúlról ickiityal
korcs, és ep läb). Vilägosan kitünik, hogy a kampösan görbült resz a szär
mint ilyen a két tüskénél végződik, mely két tüske megfelel az ép láb
. sarkanytyúját alkotó két tüskéjének. A két tüskén túli rész nyilván a Le
. $us s még megkülónbóztethetó izületet mutat. Az elfajült láb ezombja 1,5
. mm.-rel rövidebb. A példány Biharmegyéból való.
22 sze Procrustes coriaceus ; à hátulsó jobblab kettős tarsussal (lásd 8.
ábra, A melléktarsus, háromszoros nagyitás). A. szár vége szembetünóleg
2 = vastagodott, föleg a mellektarsus beesuködäsi helyén. A szär az épnél közel
2 "| -nyivel rövidebb; a kifejlódótt tarsus az épnél róvidebb s e mindn
E . arányaiban gyengébb ; amelléktarsus jól elkülónitett három iztiletet mutat,
E melyek közül a végső tompa. A példány Erdélyből való.
: 4. Lampyris noctiluca (Sz. Jánosbogár); elfajult torjjal. Mig a torjból
ES "kiemelkedő, a rovart jellemző kidomborodás egészen symmetricus, rendes,
. addig a torj balfelóli széle sajátságosan kivágott (I. 9. ábra, négyszeri
s 3 nagyítás, A ép oldal) s az ujalaku kiszögellés körülbelöl a rendes alak hatá-
E rat jelöli. A rovar egyébként rendes nagyságra fejlett. Gyüjtötte JANKA
. —— Győző Erdélyben (Szt. Gothárdon).
3 oe A mennyiben a Faunánk köréből származó más helyen leirt elfajulá-
% . Sokról i is meg akarunk emlékezni, feljegyezhetjük, hogy Dr. Kraarz elsó
dolgozatában! egy Carabus Scheidleri Panz. példányt ismertet, melynek
- torj lemeze hosszában két egyenlő félre és tökéletesen ketté van választva.
i uH példány Dr. BRANCSIK utján jutott KnaaTz birtokába; a lelhely Magyar-
. ország. Dr. Kraarz megjegyzi, hogy a tökéletes kettéválás csupán e példány
va után ismeretes ; a franczia irodalomban? ismertetett rokon elfajulásoknál a
. lemezfelek még összefüggnek. E jegyzetek közlését FRrvanpszkv JÁNos úr
- előzékenysége tette lehetővé.

. Härtyässzärnyuak. Hymenoptera.

En BIOLOGIAI JEGYZETEK.

A are. MOCSÁRY SAnDor-töl.

. Miként tudva van, az Osmia-k — magánéltü gyüjtó vagyis müvészméhek
oim régi ezólópók, palánkok, kerítések, fatörzsek lyukaiban, üreges kóvekben,
kivájt száraz szeder- és rózsatórzsekben, tires nádszárakban a házak vakolata
- alatt, az ablak és deszkäzata kôzterén, tires csigahäzakban stb. építenek. Epitö-
anyaguk homok-, agyag- vagy vakolatdarabokból all, s ragasz gyanánt egy, a

je 1 Beschreibung difformer Kiifer. «Berliner entomologische Zeitschrift XVI. (1873.) p.
429— 30.
: : - Deutsche (előbb Berliner) . entom : Zeitschrift illető helyein felemlítve.

a Ag

E Ea (mintegy jn készíthessen. Az utóbbiakat kék színű, sade |
az Echium vulgare (agy ószisz) virág pou Ld vastag, Den me ;

aie be, hogy a fészek felületén csaknem olyan kinézésű lesz, mint a Er =
maga a gränitkö. A költösejtjeit készítő nősténynek mindenütt nyomában van | >
a ritka Chrysis simplex Dhlb. fémdarázs, mely a még nyiló sejtekbe hatol s petéit | =
po azokba helyezi. Ez utóbbit ekként nevelés ütján kónyü megszerezni, ha tavasz- "f
ss kor az Osmia caementaria sejtjeit helyéről leszakítjuk ; de a mi gránitdarabhoz |
. . való erős tapadása miatt mindig némi nehézséggel van ósszekótve. April 21-én a
sejtekben még álezák, de május 9-én már bábok voltak. Mind a kettő áttetsző,
sojásalakú, törékeny, szarunemü állományú sejtfallal van körülvéve ; mely, ha
méhbábot tartalmaz, fehéres, ha pedig Chrysis-bábok, akkor színes. Ha a kórül-
euer. vevő tok esetleg felnyilik, mind az Osmia-, mind a Chrysis-báb színes lesz, de —
Eo oon . lassanként mind a kettő elhal. A sertetlentil leszakított sejtekből ellenben mind |
‚a szállástadó, mind az élódi minden nehézség nélkűl kél ki. A Chrysis tókéletesen —
À színes állapotban legalább még 8—10 napig marad a sejtben, s ezalatt kifejlődnek
3 a szárnyai is; napfényes reggelen aztán annak a végét kúpalakjában äträgvan, —
a nagy világba lép. — E megfigyeléssel sokban megegyező az én tapasztal Han
is. Az 1876-ik év nyarán a szliácsi fürdőnél, az építésből fennmaradt kédarabokon |
alkalmam volt az Osmia caementaria-t nagyobb mennyiségben gyüjthetni s egy:
szersmind fészeképitésének is szemtanúja lehetni, mely tökéletesen a GEnsTAECKER
| által leírt módon ment végbe ; a Chrysis simplex-nek ellenben egyetlenegy példá-
x Ve nyát sem láttam. Szliäesröl Korytniezára menve, az Osmia caementaria-val ismét |
| találkoztam, csakhogy itt a méhek, kódarabok hiányában, a fenyöfäböl készült | x
épület oldalgerendäiba rágtak ki rágóikkal kerekded s meglehetősen mély lyuka- |. 3
kat. A kirágás a puha fában gyorsan ment, s az állat munkálkodásakor olyan |
ie forgacsok hullottak le a földre, mintha fúróval lettek volna azok készítve. Itt az
Ü álatok tehát a kórülményekhez alkalmazkodtak s kódarabokat nem találva, a dM
puha fában kerestek és találtak alkalmas helyet fészkeik számára. E helyen a j
A | Chrysis simplex-nek már számos példánya ólálkodott s a sejtek körűl s leste. Tu
[RE méh-nósténynek hazulról való távozását, mint alkalmas pillanatot petéiknek az
idegen sejtekbe csempészésére : úgyhogy pár nap alatt csak puszta kézzel 11 pél-
t dányt foghattam. Az Osmia sejtjeit elkészitve, a nyilást kívülről a szájából bocsä-
tott vakolatszerü anyaggal zárta el — ezt fecske módjára rakván egymás mellé, -

id mely aztán alig 24 óra lefolyása után már sziklakeménységűvé lett s homok
; szemekból és apró kóvicsdarabokból látszott állónak lenni.

Dr. Honvírm Gézától.

cun félrópü faunája az 1876- ik évben tobbb érdekes új faj 3:
meretével gyarapodott. aen: Bj fajok ER nn a pärisi «Petites

Minthogy azonban e folyóirat nálunk csak kevéssé van elterjedve, nem
. tartom feleslegesnek ama leírásokat itt e helyen, mint a magyar fauna tár-
) ázában, ujolag közölni. Megtoldom azokat azonkívül a részletes lelhelyek s à
, gyűjtési E MUS ince is, a mennyiben ezen adatok a párisi

n 1: bino vittatus Horvath Pet. Nouv. Ent. 1876. Nr. 142.

Niger, parce breviterque nigro-pilosus; thorace hemelytrisque flavo- -
Nbr, illius vittis quatuor longitudinalibus annulum collarem attingenti-
us, cdm divergentibus, duabus lateralibus antice Mage

VE 6—62 millim.
. E szép faj, mely fejének kissé eltérő alkatánál fogva talán egészen új
react: képez, egyedül csak Märamarosmegyeben tenyészik. Legelőször
5 éhai Kovács Gvvra m. n. muzeumi őr hozta onnan 1855-ben két nőstény
4 Bes később 1872. julius havában Frivanpszxy JAnos muzeumi őr
. úr a Lungacsászán egy harmadik nőstényre akadt. Majd 1875. julius havában
e | PÁVEL JANos muzeumi gyűjtő a Pietroskon három hímpéldányt fedezett fel.

. 9, Calocoris vicinus Horv. |. c. Nr. 142.

E . Oblongo-ovatus, niger, obsoletissime aurato-pubescens ; antennarum |
2 ju articulo primo incrassato et cum articulo secundo pedibusque totis nigro, MS
= articulis duobus apicalibus nee non thoracis limbo postico angustissimo et 38
cuneo flavo-ferrugineis, hujus basi apiceque latissime nigris; membrana |
nigro- fusca, nigro-venosa. - LC
Long. 6—7 millim. pr

Hazánk legdélibb vidékein, nevezetesen Orsova, Baziás és Oravieza vga
rül FRIVÁLDSZKY JANos muzeumi 6r ur nyár derekán tobb peldanyban X
yüjtötte, | a

. Legközelebb áll a C. fulromaculatushoz, de ennél valamivel zömökebb DEDE C

: s COS nyulínk testalkatü; e fajtól azonkivül még hoszabb torja,
esa nem Se Sas ba fekete színezete és egyszínű sötét rophartyaja által is

(9) latiora; s elongatus, o oblonga.

HERRICH-SCHÁFFER az illető példányt RosrwHavER tanártól kapta, a
pedig, mint tudjuk, Magyarország déli részén is rovarászott. ;

3. Globiceps sordidus Reuter |. c. Nr. 144.

Niger, opacus, supra glaber; 9 capite haud tumido, vertice postice i
obsoletissime marginato, antennis fusco-testaceis, articulo secundo dimidio |
apicali incrassato et nigro; thorace lateribus profunde sinuatis, disco callis. :
sat alte elevatis, obtusis; hemelytris fuscescenti-testaceis, corii basi sat late e
cuneoque toto pallidioribus ; pedibus ferrugineis, ad partem fuscescentibus. a

Long. 31/3 my, . N

A rákos-palotai erdóben 1873. junius 12-én három nöstenyt fűről s
lehálóztam. - Lo

4. Orthotylus Schoberiae Reut. |. c. Nr. 147. ES

Dilute vel albicanti-virescens, subtilissime pallido-pubescens, supra —
subglaber, opaculus; antennis pedibusque virescentibus, illis articulo ter- -
tio secundo longitudine aequali, quarto tertio fere triplo breviore; tibus
subtiliter testaceo-spinulosis; rostro coxas intermedias attingente; mem- .
brana fere hyalina, areolis concoloribus, venis omnibus virescentibus; ver- —
tice postice distincte marginato, oculo circiter 3 (d) vel magis quam duplo ie

Long. 24—23 "a. m.

À szegedi Fehérté szikes partjain à Schoberia salsa nôvényen közön- À
séges; ott fedeztem fel 1874. augusztus elején. B

5. Hyoidea nov. gen, Reut. l. c. Nr. 147. t

Corpus oblongum, lateribus subparallelis, capite lato, sat brevi, ver- =
tice postice obsoletius marginato, fronte sat convexa, elypeo basi bene
discreto, a latere viso arcuato, genis altis; oculis parvulis, subrotundis,
brevibus; rostro coxas posticas attingente, articulo primo caput paullo EA
superante; antennis dimidii corporis longitudine, longe infra oeulos inser-
tis, simplicibus ; thorace basi capite paullo latiore et leviter sinuato, disco -
subplano, latitudine apicis fere aequilongo, lateribus subsinuatis ; proste- d
thio plano, tantum apicem versus excavato et marginato ; homelytris cuneo | D
sat brevi, membrana bi-areolata; alis areola hamo destituta; coxis postieis ^.
ab epipleuris hemelytrorum longe remotis, tibiisintus subtiliter spinulosis,
tarsis posticis articulo tertio duobus primis conjunctim longitudine aequali :
terebra foeminae brevi. (Prope Orthotylum). !

H. notaticeps Rent. |. c. Nr. 147.

Supra fuscescenti-grisea, subtus pallida, supra et subtus squamulis | b
brevibus albidis minus dense pubescens; vertice puncto utrinque prope
oculum macula frontis magna clypeoque nigro-fuscis, macula utrinque '.
prope apicem clypei nigerrima; oculis callisque thoracis nigro-fuscis; ‘à

ids [es i ADM
Long. 92/5 —899/4 ™n. :

ESA magyar nemzeti muzeum gyüjteményében van egy példány, |
elyet FRIVALDSZKY JAnos muzeumi 6r úr 1856-ban Pest homoktalajú
ónáin talált. Reuter Dél-Oroszországból Sarepta mellől is kapta; s az új
em és faj leirása magyar és orosz példányok után készült.

ds ^6: Macrocoleus dissimilis Reut. |. c. Nr. 144. 0
M. molliculo similis, sed minor; hemelytris clavo juxta commissuram 7 TUNE
corioque fascia transversa ante apicem fuscescentibus, cuneo medio fusco, "EE
5 dueinbrana dilute infuscata, venis pallidis, vena majore extus anguste fusco-
. terminata, areolis fuscescentibus, minoris dimidio externo, macula pone
uneum vittaque ab apice areolarum apicem membranae versus albidis.

© Long. 31/2 ™,. / Nee
Az egyetlen példányra 1873. junius 18-án akadtam a budai Sashegyen. MES
ie Amblytylus Horvathi Reut. |. c, Nr. 144. s
" Sordide pallido-virescens, albido-pubescens; hemelytris pilis nigris |

— signata; femoribus atomis fuscis dense conspersis, tibiis nigro-spinulosis,
À pallido-pubescentibus, tarsis apice fuscis; rostro segmentum tertium ven-

— tralem attingente. 15
Long. 33/4 "m. | ji
Hazánk tóbb vidékén elófordul. Legelószór 1873. augusztus 15-en a ym

sót 1875. augusztus elején még Rásony abaujmegyei kózségben is sikerult
x kézrekeritenem.

8. Criocoris moestus Reut. |. c. Nr. 144. E
Nigricans vel fusce-niger, subtiliter nigro-pilosus, squamulis aurels
_ faciliter divellendis; hemelytris omnino unicoloribus, membrana nigricante

venis fuscis, macula parva in medio basis areolae majoris alteraque in ih:
apice venae eubitalis nec non linea parva pone euneum albidis; femoribus Jl

AM
nie tiblisque albido- flavis, his apice, 1 nigris, tarsis flavis, articulo primo P

Long. 91/3 my. | ' AU
Egy nóstényt 1874. julius 8-án a budai Gellérthegy deli lejtójen ig

találtam.
n. 2S I : Vide Fieb. Eur. Hem. p. 321. 8.

A KARCSU OLLOS RAK AGAS OLLOVAL.

(Astacus leptodactylus Esch.)
rad Közli Dr. KÁROLI J ANos. | TT

Kevés laicus s nem Binden halász tudja, hogy folyóink lakója, a rák,
a SA ugy à mint az magyar vizekben tenyészik, konnyen megkülónbóztethetó $
| két fajhoz tartozik, u. m. Astacus fluviatilis (Rondel) a széles ollóval es
A. leptodactylus, a keskeny, karest ollóval. Az utóbbi a fekete tengert lakja Tm
s felvándorol azokba a folyókba, a melyek e tengerbe szakadnak ; meddig *i D
, . hatol? ez nincsen eldöntve. Nálunk gyakori a Dunában és a Tiszában ; :
ss muzeumi példányok szerint a Balatonból is ismeretes lett. Vajon a fekete |
tenger medenczéjébe siető folyóinkban mennyire hatol? elöfordül e a Maros-
ban, Vágban, Garamban ? a Tiszában, Dunában mennyire hatol éjszak felé? ^s
e kérdésekre még nincsen feleletünk. Azt azonban tudjuk, hogy déli Oroszor- em
szägban előjön, hol EscHHonrz felismerte és leirta ; hogy tehát azon jellemző —.
ane allatsort szaporítja, a melyet déli Oroszországgal közösen birunk ; de tovább -—
3 nyugot felé már hiába keresünk. A nemzeti muzeum egyik példánya igen
nevezetes u. n. per excessum elfajúlást mutat, mely a bal ollónak mozgat-
ható úját illeti. Ez az új szarvasagánes módra három ágra oszlik s az ágak
egyenként is alig engednek valamit egy rendes új erejének ; közös tovuk |.
aránylagos vastagságú. Ilyszerü elfajulásról a n. muzeum aránylag gazdag. "
irodalma nem emlékezik s a jelen eset aligha nem egészen üjjelenséga
per excessum elfajülások történelmében. Az erős helyrepótlási képesség -
(reproductiö), mely a rákféléknél oly feltűnően megvan, az itt tárgyalt elfa-
jülásnál nem szerepelt, mert a ket olló más különben egyenlő erejű, holott
ismeretes tény, hogy az elvesztett helyén helyrepótolt olló, mindenkor 3
kisebbre fejlődik. Kis figyelemmel a laicus, a halász is, megszolgálhatja a
tudományt. Ha t. 1. a két fajt megkülönböztetni igyekszik, adatot nyujthat | :
à az Astacus leptodactylus elterjedéséhez, ha pedig a leirotthoz hasonló elfa-
ET jülásokat észreveszi s az illető helyre bekuldi, adatot szolgáltat az elfaju-
NU lások ismeretéhez. |
A foldirati elterjedés kérdése két oknál fogva érdekes; már mint —
egyszerű tény is: de legfőképen azon észleletek szempontjából, a melyeket
orosz buvárok tettek. Az Oroszország területén folytatott megfigyelések —
arra a tényre látszanak bizonyos világosságot vetni, hogy t. i. az Astacus à
; leptodactylus csak az újabb korban kezdett terjeszkedni s mind tovább és x
i tovább hatol a folyamrendszerbe; a hova pedig felhatol, ott a voltaképeni '. 5
Sr folyami rákot kiküszöböli, annak helyét foglalja el, elannyira, hogy a közön- |
seges räk, helyen közön a ritkasagok köz6 kezd tartozni! Itt tehät ugyan
ae azon jelenséggel találkoznánk, a melyet a két patkänyfaj (Mus rattus és.
DW ; decumanus) továbbá a ket «svab» (Blatta germania és Periplaneta " b

aetylus a magyar A entre pu ? diet uralkodik mar egyediil?
elyik | faj és hol ritkább? Ez épen oly mértékben érdekes mint fontos

i megfejtésre várnak, e megfejtéstól fugg a biztosabb következtetés. ! m
nj me eligazodás végett álljon itt a II-dik táblán 1. alatt az elfajult À 17000
, 2. alatt a rendes olló, 3. alatt a rendes olló a hátulsó éle felól JH
a] intve, 4. alatt a közönséges ráknak (A. fluviatilis) ollója, 5. alatt ugyanaz 7
hátulsó éle felől tekintve. Megjegyzendő, hogy a lerajzolt részek, testre
egyforma nagyságú rákokról vétettek s így az ollók közötti formakülönb-

, "o
ba 6 FL =
- x
Der. on

"
&
7

—— NOVÉNYTAN. BOTANICA.

| KET UJ NÖVÉNYFAJ.

dcin MEC.

; a

: Közli Janka VICTOR. i23

SYMPHYTUM MOLLE JANKA. dn ) E

à à 2.7

| Perenne. Pallide virens. Caulis 1/2—11/2 pedalis, simplex vel parum IN E:
. ramosus, inferne glaberrimus laevis, caeterum setis — solum in inflores- P th
x centiae ramis densioribus — molliter subhirsutus. Setae foliares haud pr
. verrucae affixae. Folia caulina infima 1—2 (sub anthesi emarcida) lon- AE
- gissime petiolata: petioli glaberrimi laeves haud vel vix alati, basi B
- dilatata sessiles, laminam glabrescentem ovato-lanceolatam A-plo vel d
. ultra superantes; folia caulina media 2—3 majora ad trientem infe-
F4

Calyx pallidus, aperte campanulatus : laciniae lanceolato-acuminatae, 2

- CAE corollae tubum superantes. Corolla lactea. d
: .— Syn. Symphytum officinale? Janka pl. exsice. a. 1865. Habitat per | at
| ISSUES Jazygorum in Hungaria centrali: in pratis fl.-nis Zagyva inun- Mb
. dationibus subjectis. Floret exeunte Majo. Proximum Symphyto officinali MM
E sed hirsutie molli atque setis foliaribus haud tuberculo insidentibus t
^ distinctissimam. : *

ped Az érdeklódó felek hálára kötelezik a m. n. muzeumot, ha e tekintetben segitségére lesz-
nek, A rákokat bar mily edénybe borszeszbe kell vetni; a csomagolás abban all, hogy a rákokat
ni edénybe, borszeszszel itatott esepübe rakjuk, az edényt egy ládikóba helyezzük s fel- A

| FUMARIA SUPINA JANKA.

eem Humilis, divaricato- -ramosa. Folia ut in F. Schleicl
Will. Flores laxi majusculi in pedicello patulo horizontales. /
ovato-lanceolatae mucronatae vel apiculatae pedicello. dimidio brevio:
his adpressae. Sepala minuta ovato-acuminata rosea tarde decidua den at:

. vel hinc inde lacerata fissaque, ovarium aeqvantia. Corolla rosea : labiun T

superius suborbiculatum apice rotundatum ; inferius obovatum ipio a
tiusculum. Fructus apiculati.
Habitat in agris elatis inter pag. Sz. Gothárd, Noszály et Fekete
Transsilvaniae centralis. Floret ineunte Junio.
Species pulchella Fumariae Schleicheri simillima, sed corollae |
conspicue latioribus statim discernenda. — F. Vaillantii Lois ob la
superius apice truncatnm paulloque mu ete. remotior.

ATHAMANTA HAYNALDI BORBÁS & UECHTRITZ n.

Auctore Dre VIncEnTIo de Borsis.

nant perennis, radix cylindrica simplex, plerumque horizo
lis, mono-, saepissime polycephala; caulis 18—40 cm altus, a basi ramo
simus, pilis brevissimis sparsis pubescens vel subglaber, striatus; fi
ambitu latissime triangularia, triternato-partita laciniis linearibus divari
tis, glaberrimis, nitidis, superioribus interdum sparse pubescentibus ; petiol
semiteretes aut subcylindrici cum vagina oblonga margine late membra
nacea pubescentes ; rami erecti, saepe verticillati ; umbella 12—20, in sp
minibus robustioribus etiam 25., rarissime 7. radiata ; radii patentes ut
Ath. cretensi L. (sed non patentissimi ut in Ath. Mathioli Wulf) ; involue

gineque ciliata, apice acuminata, radiis duplo breviora; involucellu)
aeque polyphyllum, aequale, foliola iis involucri paulo latiora, laneeo]

tura ab iis non diversa; radii et radioli pilis patentibus minoribus hi
petala, alba, inaequalia exteriora duo radiantia, eis A. cretensis L.- pa
minora, pi CE biloba apiculo lanceolato inflexo, dorso margineq

ceolati, pedicellis DER aut sesqui- a es, ae ae m
albidis canescentes, mericarpii iuga D. dorm d ue styli fru

subglobosum glabrum ; valleculae um commisura A rittata ;
phorum apice tantum bifidum.

d^ AE Ter
arii = Y

Dea m rupestribus apricis catenae montium Velebit Croatiae : in
; » dites Visenura ad pagum Medak, Visocsica ad p. Csitluk, Satorina
T ad p. Pazarisese, Plesevica ad p. Korenica, Plisivica supra pagum Jablanáe, .
. Mrzin ad p. Vrelo minime rara, ubi medio Augusto anni 1875. detexi. Teste
. el P. Ascherson etiam florae Bosniae civis.
kir . . Viro iubilari excellentissimo ac reverendissimo archiepiscopo Dri
— Lb. Haxwarp, de arte herbaria optime merito, domi forisqne iuxta honorato
P Speciem novam dedicavimus et in memoriam annorum quinquaginta, I
quibus huic disciplinae amabili felicissimam operam navabat, in vulgus edidi.
Habitu, foliis ambitu late triangularibus et praesertim radiis nume- e
rosis stirps nostra prope ad Ath. Mathioli Wulf (Libanotidem rupestrem 4
Scop. fl. carn. I. t. 9!) accedit, sed laciniis foliorum brevioribus et parum
. Jatioribus (non longis et capillaceis ac in A. Mathioli), radiis paucioribus,
non tam divaricatis, involucro aequali lanuginoso (non inaequali sub- ^
glabro vel pubescente) involucellis longioribus, pilis fructuum patentissimis Ny
. (non adpressis) valleculis trivittatis, commissura quadrivittata (quae in
Ath. Mathioli in rupibus montis Monte Maggiore crescenti uni- resp. bi- Uis.
4 i vittata!), stylis divaricatis (non erectis) valde diversa.
zis Forma et pilis fructuum, dispositione radiorum laciniisque foliorum
^ Wthamania Ha ynaldà magis Acretensi L. affinis, sed ab ea caule altiore, ramo-
. siore, ramis saepe verticillatis (caulis A. cretensis superne plerumque sim-
— plex, non verticillatus), forma et glabricie foliorum potius triternato, quam
- ripinnato partitorum (quae in A. cretensi ambitu oblonga aut oblongo,
ovata, lanuginoso-canescentia sunt), involucris polyphyllis aequalibus |
membranaceis (non 2—3 phyllis inaequalibus, foliaceis margine mem-
brana angustissima cinctis subglabris aut pubescentibus), petalis paulo
minoribus, apice profundius lobatis, margine quoque ciliatis, non brevis-
sime unguiculatis recedit. Petala Ath. cretensis L. non radiantia, latius
obcordata, saepe rosea; margine nunquam ciliata reperi, quamquam plu-
rima speciminum ex diversis locis (Hall, Admont, Sneznik, Fuzsine ete.)
examinavi. Fructus Ath. Haynaldi canescens, nam pubes laxior, dum in
— A. cretensi albo et denso villo obdueta; valleculas in hae univittatas vel |
laterales bivittatas, commissuras etiam bivittatas sub microscopio obser-
vavi (Conf. et. ic. Reichenbachii); carpophorum non ad basim usque
bipartitum ut in A. eretensi, sed apice tantum bifidum.
Glabricie cum Ath. mutellinoide Lam. tiroliensi (Kerner exsicc.), nempe
varietate glabrescenti A. cretensis L. convenit, sed notis supra enumera-
tis diversa.
- Multa habet etiam cum Ath. aurea Vis. similia, praecipue quae
| petala longiuscule unguiculata, margine ciliata attinent. Sed frustulum
herbae in iconographia Reichenbaechii (iconogr. XXI. t. 94. f. 1.) «foliis
hispidulis», petalis aureis minoribus minime nostram ostendit stirpem ;

poo notae Ath. aureae non adcribuntur, quibus Ath. Tuja x,
th montibus altioribus (Tuhovie, M uu ad pagum

varietatem. eius multiradiatam saluto.
Iconem numero sequenti damus.

(A második auctor báró Uechtritz boroszlói jeles tudós erre vonatkozó vélei
. eredeti nyelven, lásd a Revue illető helyén.)

JEGYZETEK.

M. Gawpoazn franezia füvesz a «Decades plantarum novarum» 1:
folyamában" kétszáz európai új növényfajt közöl, ezek között a következő;
. Magyarországból :

Y^ Hieracium tephrochlamis Gdgr.
» harpago Gder.
Bellis eroatica Gdgr Fiume.
» vallidula Gdgr Fiume.
Polygonum Richteri Buda (Hunyadi forrás). .
Convolvulus villiflorus Gdgr, Nadaprél.
Pulmonaria primulaeflora Gdgr, Hevesmegye.
» iodocalix Gdgr, Buda (Freyn).
Campanula Csepeliensis Ggr, Csepel.
Androsace Tauscheri Gdgr, Székesfehérmegye.

Közli RICHTER

f $ *
A Botanische Zeitung utolsó száma Senven Józser budapesti tanár. «
Epheu die einzige Pflanze, welche bei uns Luftwurzeln bildet ? » ezímű e

kezdődik, hol a Lycium barbatum és Solanum Dulcamara is a légi gyökei

nyek közé szämitatik. E czikk különben terjedelmesebben DO a
akademiänäl jelenik meg.

1 GANDOGER Mrcu. «Decades plantarum novarum Praesertim ad floram Europa sp
tes. Fasc. II. Parisiis 1876.

NY- FÖLD- ÉS ÖSLÉNYTAN. |
uda Palaeontologia. P

BUNSENIN, EGY ÜJ TELLURÁSVÁNY.

Dr. KRENNER Józskr SÁNpon-tól.

HULLER AR: műegyetemi tanár Nagyágon tellurérczeket gyűjtött, :
között egy eddigelé ismeretlent találtam.

Világos aczél-szurke, apró, többnyire erősen rostozott krystályok, me-
k guarczon ülnek, a mely utóbbival többnyire szorosan ösze vannak nőve.

| Ride a rostok rnc télálote ‘ital p

EU aranytellurid már enter ugyan, de az sárgás, iun test,
lelhelye után Genru által Calaveritnek neveztetett. 1

Én ezen szürke krystallizált nagyági tellur aranyat Bunsen R. tanár
eek az ásványtani vizsgáló módszerek feltalálásában és Mem

iinthog csakugyan | 6 volt | az, a 1 egy er UT Tellurérezen a

b jól kifejlődött, rostozat nélkül való krystályokat vizsgálódás alá vet-
a mely a kóvetkezóket eredményezte.

d ds krystályok, melyek egy kitünó hasadási irányt mutatnak, rhom-
. Allanak fóleg 110 prizma, 011 doma és a mun vagy parom um

- ból
is
fe

a hasadasi irany 001.
a E észlelt lapok ? a következők :

« 100 n 310
1 b 010 k 230
c 001 i 190
m 110 d 011 és
8.910 p 211

1 American Journ. of Se. 1868. II. XLV. 314 I. |

d Ezen általam itt használt krystälyjeleknél az indicesek a parameterek aranyat direkte
Ki; 0 végtelent jelent mint rövidítése à vagy 0-'-nek. Bővebbet ezen jelzési mód iránt lásd
: yetemi lapoky 1876. 298 1.

Az alappyramis nem észleltetett.

A számítás alapjául vétettek, a következő igen ép krystalyon talált
normalszógek : 110 110 — 86? 20' és

110 011 = 71° 53’

A lépcsőzetes rostozat nem az ikerképzódésnek eredménye — a mit
itten különösen hangsulyozni akarok — hanem a lapok párhuzamos ismet-
lódésének következménye. A többi méréseket illetőleg nyertem közép-
értékben : 911 011 — 13° A

911 001 = 30° 5
211 110 = 61° 46
211491 1/5595. 90:
010 611 — 63° 0
110 210 — 18° 43’
010 310 — 19* 38'
100 120 — 25— 251" crc.
100 230 — 32° ere.
A fontebbi alapmérésekból pedig a következő szögertekek folynak :
010 011 — 62° 58’
001011 — 27° 2
911 100 = 76° 29.8'
211 010 — 63° 47.9
211001 — 30? 2.3’
011 211 — 13° 37.9
219 AI S 59^ 7577.
211 110 — 61° 42.5
010 310 — 19° 33.8'
1001230 — 25° 7.5
100 230 — 32? 1'
100 210 — 61° 56.3’

A rostozat ugyancsak észlelhető :

1. A prizmaovben tobbnyire 110 és 010 lapok ismétlódése,

2. A doma — pyramisóvben két ízben, t. i. a krystály két oldalán
011 és 211 sokszoros fellépése által.

A combinatiókat illetőleg adja azokat a III. tabla 1—4 ábrája.

Az 1. ábra elótünteti az 100, 010, 110 és 011 combinatioit, a

2. » pedig 100, 010, 001, 110, 210, 011 és 211 alakokat, a
9. » 160, 010, 110, 210, 011 és a ritkább 120, 230, 310, mig a
4. » 100, 010, 110, 011, 211 idomokból áll, hol 110, 010 egy-

részt, 211, 011 másrészt ismétlódésók által rostozatokat képeznek.

A mi ezen ásvány közelebbi menyileges vegyalkatát illeti, azt
WanmrHa V. barátom vizsgálatai, ki ezen érdekes anyag vegybontására
vállalkozott, ki fogják deríteni.

dem bud. er

pst vu Öszeegyezik egy a ezüst , NADA és - tellurból álló

és mely az SRUbloniUnh a többet összefoglaló «Weisserz» gyünév alatt

szerepel. |
E Ezen fehéres ásványnál találtam :

100 110 — 43° 12 és
| 011 110 — 72° 3
Ezen ásvány is kitünóen hasad a basis irányban.
2. Ásványunkat az offenbányai Sylvanittal ! összehasonlítva, találjuk,

. hogy Miter szerint ez utóbbi prizmája a makrovéglaphoz 34? 36'-et teszen,
mig a Bunsenitnél a 3 prizma hajlása ugyanazon véglaphoz kiszámítva,
. adna 35? 8-et, tehát a differentia lenne 0° 32’. A Sylvanitnál továbbá a
n . brachydoma hajlása a brachyvéglaphoz 48° 28', ezt háromszoros indicesre
"n . kiszámítva, nyernénk 73^ 33'-et, mig a Bunseninnél 011 010 — 74° 46.7',
. — tehát a differentia 1° 13.7’.
Ki 3. Bunsenint a szinte basikusan hasadó Discrasittal összehasonlítva,
^ látjuk, hogy a Discrasitnäl, a MILLER-nél q betűvel jelölt 310 prizma 100-hez
4 "való hajlása 60°-ot tesz. A Bunseninnél 100 210 azonban 61° 563’, a külónb-
. ség 1° 53. A doma övben pedig a Discrasitnál a brachydoma brachyvéglap-
- hoz hajlik 56° 7' -el, ásványunknál pedig ugyanazon alakok egymáshoz való
CICER 62° 58, ezt az értéket egy 2 domára kiszámítva nyerünk 55? 46 -et
Eta mely értéket a fentebbivel ósszehasonlítva a kulonbség; 0° 19’.

ZIRKON PODSEDLITZRÓL.

[ f 1 (IV. Tabla. 1. 2. 3. 4.)

SCHMIDT SANDOR-t61.

—— — — Dr. KnENNER JÓZSEF ur szíveskedett nekem Podsedlitzröl (Csehország)
- . való Zirkonokat vizsgálat ezéljából adni, melynek eredménye a következő.
3 p Te Ismeretes ugyan, hogy ezen helységnél a «Bóhmisches Mittelgebirge»-
| ben a pyroptelepeken a pyrop társaságában Zirkon fordal elö, de ennek
E — laystályalakja eddigelé ismeretlen volt.

A nemzeti muzeum ásványtani gyűjteményében e lelhelyról szépen
. kifejlődött krystälyok vannak, melyek az alakszerű meghatározást meg-
engedték. Legyen szabad azonban előbb ismeretes dolgokat ismételni.

Tudva van, hogy T'rziblitz és Podsedlitznél a cseh «Mittelgebirge»

(X Itt meg kell “cone hogy a kezemben levó anyag an nem an a

x At S
AT Au ir

04
=

déli részén az ismert pyropszemek fordülnak eló.! Ezek telepet képezve FEN

közvetlenül a Pläneren nyugszanak és annak üstszerü mélyedését töltik ki.

Podsedlitznél az ezen becses ékkó nyerésére szolgáló godor circa 6 méter ie
mélységű és alzatául szürke agyagmärga szolgál. E gränättelepek külónbózó OF Ai
ásványokból állanak, melyek legtóbbnyire határozott nyomait viselik a viz

által való öszehordatäsnak. Leggyakrabban olivin, augit, amphibol, csillám,

mészpát, pyrop szemeket tartalmaz a homok, de iszapolás után legómbó- |

lyódótt Zirkon kristályegyének elmosódott alakban, spinell-szemek, kvarez-
törmelékek, baryt, cyanit, bronzit, turmalin kristälydarabkäkra is akadni. |

A Zirkon-krystälyok legömbölyödött élei a hómpoly jellegét mutatják,
víz által való összehordatäsra utalnak pedig a fölület.gödreiben lerakódott

agyagos részecskék, mint erről Reuss is, idézett művében, említést tesz. SA
Az élek egyes kisebb és csak egyetlenegy nagyobb krystályon mutatkoznak |
hibátlanul. Öszesen 20 krystály vizsgáltatott meg és ezek közől Spyramıs,

12 pedig oszlopszerű kiképződéssel bír. A legnagyobb egyén hosza 8,
szélessége 5 %,, a legkisebbé pedig 3, illetőleg 2 wj;
hyacinthvörös és a mézsárga színek az uralkodók.

A lapok átalában mind fényesek, sót a kisebb krystályokon gyémánt:
szerű fényt is mutatnak. Az észlelt alakok jelölésére — egyet kivéve - 2

MILLER ? betűit használom és azok sorrende a következő :

Prisma m 110
» a 100
Pyramis p 111

» Pp 447 új alak
» U 1 1 3
) 4977. y

Gyakori jelenség a p és az a oszalakulata, mely kettő között a kozép-
krystäly jobbadán mindig előáll (1. és 2. ábra). A pyramisszertien kifejlett.

egyenek leginkább e külsövel birnak, csak ket kisebb egyénen találtam

még az m lapot is. Az oszlopszertien kifejlett egyének leginkább a p és az

m lapokkal birnak, majd még az a is megjelenik — mint a 3. ábra eló-

tünteti. Egy 5 "5, hosszú és 4%, széles, hyacinthvöröshöl a mézsárgába

átmenó szinti példányon pedig — mely tulajdonképen két — egymasra

nőtt egyénból all — mind a felsorolt 6 alak megjelenik. Typikus képét a

4. ábra adja, magán az egyénen az alakok nem jelennek meg a teljes számú

lapokkal, fóleg az alsó rész majdnem teljesen hiányos kikepzödesti. A krystály x

orientálása nehézséggel járt, mert a lapok fölületei igen kicsiny mélyedése-
ket, némileg parkettirozást mutatván, határozott irányú rostozást nem

észlelhettem. ; i.

szinre nézve a

di:

^
4

: Dr. A E Reuss. Geognostische Skizzen aus Böhmen. I. Tu. Prag, Leitmeritz und Tep- à E

litz. 1840.
? Peınuıp’s Mineralogy by H. J. Brooke and W. H. Mrrrer. London. 1852.

aban “tobbé-Lévénbhé jal@atinaaal a mérésre ; n
a mutat, leggyöngebb fényveró pedig az m. Alap- —
tükröző lapokat választván, egy a királyi József mü- —
öldtani szertára birtokában levő két távcsöves fényveródési —
, ( 0 repetitió után találtam, hogy:
E 610 — = 61", 91' 11. 37.

No 4 hy 19% 52° 11 4"
AAG S331 (141° 54^. 36.4"
111. 447 = 15° 39 00.4"
AB 250155557517 374
adio T1. 1:853 29235.
010 ::133 — 31° 93: 97.8"
339.2111 — 99? 57' 43.5"
118 119. — 19? 59: 41.4"
11 1147 —- 47? 1848.9"
Eick ellenében a mérés a kóvetkezó értékeket ada:

110 100 — 45°

110 100 — 45?

110 113 = 90? 09 06"
AAT 113 = 11° 19' 40"
111 447 15:544 99"

111,111. — 56? 47^ 42"
111 111 — 84? 47’ 30"

010 133 = 31° 29' 40"
133' 111 = 993 44 30"
FOP 119; 907 22:07"
110 4111 — 47° 19' 28"
PINE . Oszehasonlítván e megjelenési módot a többi lelhelyekéivel, főleg az
"M oroszországiakkal, ! míg egyrészt a 447 pyramis mint üj alak beigazolva
= lett, másrészt látható, hogy e podsedlitzi Zirkonok külleme fóleg az Uralban
Xx lójóvókével egyezik meg.
—. Az Gj e pyramis indiceseinek számításánál ha a mért pc — 42? 23 45"
| és ge = “58° 18' 14" értékekből kiindulva számítunk, az eredmény 1,77071;
, pedig az alapmérésból kiszámított pe = 42° 41 12" és ge = 58-131,
irtékekból indulunk ki, úgy: 1.7409-et nyerünk. E tizedestórtnek pedig
aa visszaszämitäs után az elsö esetben 0.37170", a mäsodikban pedig
20! 44. 69" cca ee az 3. lap indiceseit 2 nek vettem.

COELESTIN ST. ANGELOROL.
(IV. Tabla. 5. 6.)

SCHMIDT SAnpor-tdl.

A nemzeti muzeum ásványtárában egy St. Angelóról (Sinigaglia mel-
lett) — Olaszország — származó agyagmárga kézipéldányon Coelestin-ér
mutatkozik, mely durva krystályos szóveggel bír. Az ér egy helyütt fészekbe
megy át és itt fennótt, csillogó krystályokra találunk.

A vizsgálatra Dr. Krenner JózsEF ur a legalkalmasabb ket krystály-
egyént kiválasztván, vizsgálatom az alábbiakban kozpontosul.

Az egyének víztiszták és kitünően tükröző lapokkal bírnak. Az egyik
(5. ábra) hossza 2, szélessége 1,, a másik (6. ábra) méretei valamivel
kisebbek. Lapkifejlettségre vonatkozólag nem tekinthetők lapdúsaknak,
az észlelt lapok száma ugyanis az egyiken 4, a másikon 5, a mint

következik : 1. 2.
m 110 m 110
o 101
A E d 091
T i. 04
c 001 c 001

A lapok azonban kitünő fényverésőknél fogva finomabb mérésekre
kiválóan alkalmasak. Alapmérést az 110 001 és az 100 001 övek
irányában eszközölvén, találtam hogy :

1490 STB 7754-59030"
101- HOTS 275° 549577
A méréseket Oszehasonlítván a számítás eredményével, kitünik,
hogy mily jól hangzanak azok egybe:
obs. calc. diff.
001. 401:—,::59 74102130: 593:102131.5: 54 01:52
Geil 021, 39> 231.007. 3392 2906.60" Ba
091..091 = 101° 14 00" 101° 15' 46.8". 1" 46.8"
Számítva még a kóvetkezó értékek lettek :
110 110 — 104? 00' 30"
101 101 — 104? 05' 03"
101 1110/55 60407187:
021 110 60° 00" 31.4"
641 110 72° 35' 46.5"
101 041 — 55? 18' 55"
101 021 — 61° 36'926"
041 041 — 35? 93' 90"
041 041 — 44° 36' 40"
001.041 — 99? 18:920"
021 041 = 17° 03' 46.6"
091. 091 = 789 44' 13.9"

A tengely-viszonyokat az j
mb = 37° 59 45"

<a tu Qe» == 59? OF! 89"
i értékekből számítván, nyertem :

: a = 1.000000
e b = 0.781168
ra c — 1.981881 értékeket.
| (Budapest, augusztus, 1876. A kir. Jozsef műegyetem äsväny-földtani

- x ; i

N a Óslénytan. Palaeontologia.

a NEHANY ECHINOIDA

N FEHER- KÖRÖS VÖLGY NEOGEN-RETEGEIBÖL.

. Közli: Lóczy Lagos.

| Hazánk sediment képzódései közül a neogenek azok, a melyeknek
. elterjedése, de meg inkább faunája hiányosan bar, de aránylag legjobban ee
à van felismerve. Az óriás magyar neogen medencze szélein csaknem minde- T
. mütt jelen van, mint legalsó neogen réteg, a felső mediterrán emelet az d
E u. n. Lajthamész vagy tengeri (badeni) tályag alakjában, melyeknek egy- i
OD korúsága FucHs és KARRER urak azon alapoz tanulmányai folytán, a a

;

| he melyeket a bécsi medenczében tettek, aligha lesz még valahol kétségbe |
|^ vonható. - | : A
po. - F6leg azon lelhelyek, a melyek régibb hegységek közelében, vagy #4
i beugró óblókben feküsznek, nyujtják a leggazdagabb és legépebb marad- E

4 azon messze benyulé fjordokban, a melyekkel a magyar neogen tenger

, keletre a Bihar hegységbe nyúlt; a Fekete- és Fehér-Körös a Temes-,
6 illetőleg a Bega-vülgye ilyen öblök helyét jelölik, melyek mindegyikében
air már az egész neogen rétegsorozat megvan, és az utóbbi (a Bega-obol) az,

t be a mely a mostani vizválasztón átnyúlva, a Maros-völgy zám-branyieskai

+ részletében, a jobbpart régibb parthegységéig terjedt. Itt a felső mediter-

rán emelet leggazdagabb és legszebb kövületeit adja Lapugy és Kostej. ^
a Egyedül a Marosvölgy azon mélyedés, melynek aradmegyei részlete
. a neogen tenger számára nem volt hozzáférhető. ! .
A Fekete- és Fehér-Körös völgyeiböl Perers? emlité először ezen

emelet kövületeit. 1874-ben szerencsém volt Kresztamenes és Felménes-

, 1 Läsd Földl. közl. VI. 1876. 108 1.
? Lásd Sitzungsb. d. k. Akad. Wien. 1861. XLIII. I. Abth. 425 1. "n

“atin DH en SE mar abet ezen ie és dod cat telj
leirnom; csak annyit említek meg, hogy a rétegek medenczesz
niri és a trachyteruptiók ursi szoros összeköttetésben
Az általam. GR la retegek legalsóbbja is még tufts

See is a felsó mediterran emelet le anal egykorüak. » kövi

— bécsi medencze és egyéb magyarországi lelhelyek en? has

. úgy a fajokra mint a külsőre nézve. UN
Az echinidak osztályából nehány példányt találtam Am a mel sh

tárgyalását időszerűnek látom, annál is inkább, mivel hazánk neog

geire, melyek még kevés fajt nyújtottak az echinidákból, 3 eddig :

nem talált fajt sorolhatok föl; sőt a Spatangoidák családjából egy 1

dea melynek két példányát Bián, Pestmegyében, a nagy medeneze
kezó oldalán is találtam az azonos rétegekben. ;

PSAMMECHINUS As.
PSAMMECHINUS cf. monıLıs Desmarest sp.

V. Tabla 4 a—d.

említ a es felső miocenböl; p nem rajzolja le. Az alak ök
ss; kerek, még pedig gyenge ASE EES Boye er

Lelhelye Felménes. eu. ee )

ECHINUS Linne.
Ecanus cf. pux Laube.

V. Tabla 3 a—c.
(Laube. Echinoiden d. à. u. T. Ab. p. 60. T. XVI. f. 2.)

Lényeges részei, dudorsorai teljesen egyeznek a Lavsr. által
rajzzal és leirással. A különbség a kisebb alakban s az ötszögletes
nalban rejlik.

Méretei : átmérője : 14.9 "fj, magassága : 9.4 ”%,, szájátmérője : 5.
Keinen Felménes. (Bécsi medencze.) .

1 Lásd Földt. közl. V. 1875. 1. 1.

CLYPEASTER Lam.

CLYPEASTER INTERMEDIUS Desm.

e ae M unu a kórvonal nag gy változatosságát különösen lees
: rue nem ketkedem, hogy ezen fajnak egy jellemzetes példányával

MALE: : Hossza : 132.4 "n, szélessége: 115.5 %/,, magassága : 47.5 ™,,.
_ Felménes. (Bécsi medeneze, ritka).

ECHINOLAMPAS Gray.

ECHINOLAMPAS HEMISPHAERICUS Lam. Varietas Linkii Goldf.

i . Töredek Felménesról. (Bia, Tétény, Sopron. Bécsi medencze.)

SCHIZASTER Ag.

7 SCHIZASTER KARRERI Laube.

Kissé szétnyomott, de könnyen fölismerhető példány.
Felménes. (Sósküt, Bia, Sopron. Bécsi medencze.)

ECHINOCARDIUM Gray.
(Amphidetus Ag.)

| b
(Agassis A. Revision of the Echinidi 109, 349, 580.) P8

«Väza sony. Ps Leer ambulacrai többé- kayesbhp

E részen van. A farnyilás alatti galand fölemelkedö ágakkal.»
Partlakó nem, a mérsékelt és éjszaki tengerekben 20—120 fonal

ECHINOCARDIUM INTERMEDIUM n. sp. E
V. Tábla 1 &—e, 2 a—h.

‘A Vaza vékonyhéjü, szögletesen szivalakü ; a tető előre esik; az elórész
ggelyesen van lemetszve, a hátulsó végrész a tetötöl ferden kifelé hajlik,

nyujtott S vonalban; homlokfelól nézve az oldalak az alsó We & n

tető felé domború fedélként hajlanak. Elül egy barázda vonul fel a tető- E

készülékig, ezt a függélyes elófalon és a tetőn két emelkedett redő kiséri, gw

melyek közt a páratlan ambulacra kissé mélyebben halad, mint halad a

. páros; ezen ambulacra egy, a tetőnél széles, előrefelé folyton keskenyedő -

belső galand (fasciola interna) által kerittetik, mely az előrész felső, legöm-

bölyített szegélyéig ér, és itt a barázdában vissza hajlik a tető felé, öblöt ay

képez és az említett két redót is közbe fogja.

A páratlan ambulacra likacsai aprók, ferdén ki és hátrafelé d

párokban elhelyezvék, szám szerint 5—6 van egy oldalon.

A tetó-készülék az elórészhez kózelebb fekszik, de nem látható elég E

világosan; az oldalambulacräk belső likaesai sem láthatók. A páratlan
ambulacra által elfoglalt mélyedésb6l a tetökeszülek hirtelenül emelkedik

ki, s itt 5 nagy likacs látható, melyek talán csak vázsértések, mivel mó-

góttük a páros ambulacräk központjän 4 hátrafelé széthajló — divergáló —
likaes képezi a tenyészszerv nyilásait. A madrepora lemez és szemnyilások
(ocellariák) nem láthatók.

Az oldalambulacrák, melyeknek szirom likacsai csak a fasciolän
kivül jelentkeznek, lándsa-idommal bírnak; a likaespárok a fasciolaböl

indulnak ki és ennek kózelében dudorokat foglalnak korbe. Elülról hátra- .

felé 6, 12, 10, 10 likaespár (és lemez) számlálható; a likacsok „ (comma)
idomuak, a csúcsok a szirom táblák közepén egy emelkedett redóbe nyúlnak.

A páros ambulacra közök (aires interambulacraires) kevéssé kiemel- |

kednek. A páratlan, hátulsó ambulacra köz (interambulacra) hirtelenül

emelkedik ki, gömbölyített tetóalakban és a felrész legmagasabb pontját .

képezi.

A farkészület a nyujtott S vonal irányában lelapított hátulsó rész
felső felén van. A farnyilás egy tökéletes kör, függélyesen áll, és így egy
alul beugró mélyedésben van. Alatta a váz egy hegyes csórbe görbül,

melyet a faralatti lándsaidomú galand kórít; ez pedig fölfelé, a farnyilás — | |

párkányán az azt környező galanddal (fasciola) közvetlenül egyesül.

Az alzatnak igen széles ambulacra mezői simák, legföljebb. egyes nöt

kicsiny szemcséket mutatnak, és a karima felé összeszűkülnek.

A szájnyilás az előrészhez közelebb esik, gömbölyűn félholdalakú és |

a hätresz felé kiálló ajakkal bir, melytől egy lapos galand vonül el a hät-
rész esóréig.

A dudorok a felrészen aprók, de egyenletesek; a páratlan ambulacrát
az elórész barázdájában erósebbek kisérik. Külónben az elórész eléggé

síma, a faralatti fascioläval környezett vérten szintén nagyobb dudorok N
vannak függélyes sorokban elhelyezve. Az alrészen vannak a legerósebb M
dudorok a karima felé futó sugaras sorokban ós ezek félhold-vonalak által E

kerittetnek.

ró szemcsék kérnyezik. | “
Bu . 1-86 2-ik alak AE.
Ho ehriéné NEN NM. Meat bong 134
. Harántátméró . DA ais trea PE Da 11.4
. Magasság ERNE RÉS a peas Orc u's Sia cae
* i B A tető távolsága az elórésztól. . 7.o 5.8 SR
n | — Bzáj távolsága a hâtrésztél . . 9.2 8.3 |
De abrget à és különbségek. À nemből, a melyhez ezen példányok

à ES kevés faj ismeretes. mo.
boum Eddig ismeretesek mint élók : ! NE
inocardium australe Gray. (Kelet-India, Jóremény foka, Japán, New- TX
ie! Zealand.) Ey
oo cordatum Penn. (Norvégia, Földközi tenger, Brazilia, M
Be). Florida): | B
— flavescens Müll. (Norvégia, Dél-Carolina, Florida.) AS
_— . mediterraneum Forb. (Földközi tenger.) | Mo
— pennatifidum Norm. (Northumberl. Florida tengerszoros.) TEN
Ásatag fajok : ? |

Deikei Desor. Molasse EL III. St-Gallen, Bei
s . A depressus Ag. Molasse, Couronne. |
— pennatifidum Norm. (= virginianum Forb. A. Agassiz
boe szerint.) Miocen, Petersburg É.-Amerika.

| la Sartorii Ag. Pliocen, Palermo.

n Ee subcentrale Ag. Eocen, Royan. |
& "Tehát összesen is faj. Ezekból az E. Deikei és ea igen tóre-

E azonos, ügy, hogy egészben fen 6 jó faj inated meg, mals
közül csakis az E. cordatum és mediterraneummal hasonlíthatók össze

ae De ee
b x ‘ CE e A élénken hangsülyozza azon nagy változást, miele a

dése tin ala van UM
Az E. Cordaturn 7.9 ^^, hosszú TRA uero az Hope hg.

ER kinálkozik a gondolat, REN ATP az E. en ifjabb u
pur éldényainak megfelelnének. ys
Közelebbről tekintve példányainkat, kétségtelen, hogy ezek — ha nem i

ECT o. 100. 1." b

b . 2 Agassiz L. Desor Catalogue raisonné. és Desor. Synopsis. s

3 1. e. 350, 744. 1. M

JANE 2

» ‘=x
a

ja n

>
re

E. cordatum jellegeinek. Az, hogy a TE alatti galand a famnyilis
kórnyezóvel egybe függ. Kevésbé fontos. UTERE
Az E. cordatummal tehát — eltekintve az ifjá példányok kön je
tol, össze nem egyeztethető. y
Felette sajnos, hogy E. mediterraneum példány nem állt rendelkezé- |
semre, még rajzához sem jutottam, sőt azt sem tudom létezik-e Be o
valahol. Forges, ki e fajt 1844-ben folallitotta, a Linnean Society ulesen |
egy rövid diagnosist kózólt,! ebből és Agassiz S. új nagy művéből merítém x =
a fogalmat e fajról. Ennek folytán az E. mediterraneum példányainkhoz | |
igen közel állónak látszik, azonban nem oly hosszu, inkább kerek; hossz és |
haránt-átméróje csaknem egyenló; a farnyilas fuggélyesen van ee
és sokban a pennatifidumra emlékeztet, tehát lényegesen elüt a leirt alaktól. |
Ezek után egy új fajt kell itt fölállítanom, mely az eddig "— ő Re
különbözik és mely az E. cordatum és E. mediterraren legközelebbi rokona. E
Fekhelye az E. intermedium fajnak a felsó mediterrán emelet Laytha AN
meszének felső rétegeiben van. a
Lelhelye: Felmenes, Aradmegye (1 peld.), Bia, Pestmegye (2 péld. ii

nagyobb). Nr
A RAJZOK MAGYARAZATA.
V. Tabla.

1. a—e, ECHINOCARDIUM INTERMEDIUM Lóczy. Biäröl természetes nagyság- -
ban. 9. a—e, Felménesról 2-szer, nagyítva; f, tető az ambulákrákkal; g, tábláes-
kák az oldalambulacrák alsó részén ; ^, a fasciola, és az alzat dudorai. T erósen
nagyítva. 3. a, b, EcHInus cf. Dux Lbe oldalról és alulról természetes nagyságban; if
€, aZ ambulacra és interambulacra tér egy nagyított részlete. 4. a, b, PSAMMECHINUS à
cf. MONILIS Desmar. alulról és oldalról természetes nagyságban ; c, oldalról 2-szer
nagyítva ; d, az ambulacra és oldalambulacra tér egy nagyított részlete. a

KULONFELEK. M
A mint ezt mar a füzet czimlapja is láthatóvá teszi, a « Természetrajzi .

Füzetek » szerkesztősége véglegesen szervezkedett. Az osztályfőnökök egyszersmint |
szakszerkesztôk ; az osztályok tiszti személyzetéból kerülnek ki az állandó bel-
munkatärsak, névszerint: Dr Kärorı Janos és Mocsärı SÁNDOR az állattani —
Loczy Lasos és SCHMIDT SÁNDOR az äsväny-fôldtani szakra. A külmunkatársak
névsorát majd akkor adjuk, a mikor az első füzetek a birálat és a közvélemény
ítélőszéke előtt megfordúltak s az erők 1 így biztos alapon szervezkedtek.

413. 1. neve,

poets

Fr
=

| . Az ÉRDEKES ÉS BECSES DOLGOZATOK oly nagy mennyiségben érkeznek, hogy
az elsó, tehát ügyszólván mutatványfüzetben nem szorithattunk helyet az iro-
_dalmi rovatok számára, annál kevésbé, miután eleve nem is älmodhattunk olyan
. szellemi pártolásról, a minő ime bekövetkezett, s az épen azért előre elkészített,
. illusztrált dolgozatokat már nem vonhattuk többé vissza. Hogyha az anyagi
pártolás is elegendő lesz, gondoskodni fogunk, hogy az irodalmi kimutatás, ha

.. másként nem lehet, úgy mellékletképen a második füzettel megindíttassék. A má-
. . godik füzetre már egymást érik a dolgozatok, még pedig mind a három szakból.

-- E füzet fogja hozni az Athamanta Haynaldi Borb. et Uecht. rajzait, továbbá gróf
. PzsacsEvicH N. János, az ásványtan buzgó pártolójának szintén illusztrált érte-
kezését. ; *

A KÜLFÖLD ÉLÉNK ÉRDEKLŐDÉST mutat a vállalat iránt s a helyeslő levelek
kivétel nélkűl csak azt sajnálják, hogy programmunk szerint külföldi szerzőktől
. csak magyar dolgokra vonatkozó értekezések fogadtatnak el. Nyomös okok voltak
- azok, a melyek e kikötésre késztettek; egyelőre nem is változtatunk a dolgon,
noha leghőbb óhajtásunk, hogy idővel minél tágasabb körre nézve alakúljon itt,
közöttünk egy tudományos központ. Ugy a mint az önkéntes szervezkedés bekö-
"vetkezik s az anyagi alap kellőképen biztosítva lesz, tovább is mehetünk.

: FÜVÉSZEKNEK. A növénytani rész szerkesztője, Janka VICTOR úr, az európai
növény nemek neveit állította össze, oly módon, hogy azok az Endlicher-féle szá-
mokkal is felszereltettek, pld : 22 Stipa, vagy 1041 Cydonia stb. Hogyha 300 elő-
fizető jelentkezik, akkor e neveket (1121-et) erős kártyapapirra lenyomatjuk s úgy
szereltetjük fel ragasztékkal is, hogy könnyen alkalmazhatók legyenek. A táblács-
kak hossza 5 m, szélessége 1,3 Mm s ekkora a ragasztékos rész is. Az átte-
kintést oly nagyon könnyitő táblácskák régi óhajtását képezik úgy a szakembe-
reknek, mint az iskoláknak is s e vállalattal jó szolgálatot vélünk tenni. Az 1121
teljesen felszerelt táblácskákból álló garnitura, dobozban elhelyezve, körülbelől
2 forintba fog kerülni. Elójegyzéseket elfogad a « Term. Füzetek» szerkesztősége.

IRODALOM.

MAGYAR NÖVÉNYTANI LAPOK, ez czíme azon havi szakfolyóiratnak, a melyet a
kolozsvári egyetem jeles tanára, Dr. Kanrrz Acosr úgy indított meg, hogy majd-
nem jubilaeumot ünnepelt vele. Az első magyar fűvészkönyv ugyanis 1578-ban
jelent meg, szintén Kolozsvárt, sígy a jövő évben bekövetkezik a magyarság
amabilis scientiájának háromszázados évfordúlója. A rokon vállalatról meg kel-
lett, hogy emlékezzünk, mert fontos mozzanatnak tekintjük, még pedig épen azon
okoknál fogva, a melyeket úgy a programmban, mint e fűzet megnyítójában is
szellőztetünk. Minden körülményt számba véve, nekünk azonban úgy látszik,
hogy talán még ezélszerübb lett volna az állat-, növény-, ásvány- föld és őslény-
tannak (abban az irányban, a melyet megállapítani igyekeztünk) egyelőre egy
vállalat körűl csoportosúlnia, főleg azon szempontból véve és kifejtve az erre való
okot, a melyet a Revuere nézve a megnyítóban tárgyalunk. A szaktudományok
nem felejthetik ki a számadásból azokat az áramlatokat sem, a melyek nagy látkörű,

. gondolkozó főket pld. arra is birtak, hogy régészeti és statisztikai nemzetközi con-
gressusok színhelyéűl tegyék a magyar földet; ez nem volt concessió, sem hizel-
gés a külföldnek, mert ennél sokkal több volt: a rólunk táplált balvéleményt sok
tekintetben helyreigazította. Itt is a rendelkezésre álló, részben szerény erők egye-

- stilése, járúlt hozzá a sikerhez ; s épen e siker, a milyen ösztönző, oly kalauz is
- . lehetne más szakokra nézve. Nekünk legnagyobb örömünk abban fog telni, ha

megérjük az időt, a midőn annyi szakerőnk és minden szaknak annyi közönsége

Rs. lesz, hogy a munkát teljesen feloszthassuk ; de nincsen optimista, a ki ezt az időt

i ask PORE, CH M E

mar ma is bekövetkezettnek látná. Ez egyszerű véleményünk, mely — igen ter-
mészetesen — nem akar mérvadó lenni. — À «M. Növénytani Lapok? első száma
egy íven megjelenve, egy uj nóvénynemet: Haynaldia Kanırz állít fel, hozza —
Holubinak egy moh emmerátióját; a többi része az irodalom rövid ismertetésének |

és füveszekre nézve érdekesebb hireknek van szentelve. Elófizetési ara egy évre |

3 frt. Ajánljuk az illetók figyelmébe.
A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYAINAK
BELELETEBÖL.

A természetrajzi osztályok közül ez idé szerint az állattani, äsväny-, fold- és
őslénytani olyan karban vannak, hogy azokat nemcsak a kiváncsi szem nézheti,

hanem úgy a közelebbről érdeklődő, valamint a szakember használhatja is. -

A szakkönyvtárak az illető osztályokhoz vannak csatolva s minden intézkedés
meg van téve, hogy vendégek is dolgozhassanak. A vendégek a legegyszerűbb

úton az osztály főnökét keresik fel, kitől legott kellő tájékoztatást nyernek. .

A növénytani osztály rendezés alatt van.

A természetrajzi osztályban az 1876-ik évben a látogatók száma, 120 napi |

nyítás mellett, 68,444 volt.

KÜLFÖLDI SZAKEMBEREK mint látogatók : Brunner de Wattenwyl, miniszteri.

tanácsos Bécsből. Orthopterolog. Witte E., törvényszéki tanácsos, Boroszlóból.
Coleopterolog. Dr. Meyer A. B. a természetrajzi muzeum igazgatója. Dresda.

Dr. Steindachner Ferencz a bécsi cs. k. állattár igazgatója. De Selys Longchamps . ői

Mihály Odön báró, Senator és Akademiai tag, Belgiumból. Dupont E., a kir. ter-
mészetrajzi museum igazgatója, Belgiumból. Bertoloni József lovag, a növénytan
tanára, Bolognából, Giard Alfred az állat- s növénytan tanára, Lilleból. Cotteaw
G., a franczia geologiai társulat elnöke. Dr. Wroblewszky J. Koppenhágából. Dan-
ford Károly G. ornitholog Angolországból. Chantre Ernest, a lyoni természetrajzi
muzeum aligazgatójá.

GYARAPODÁS AZ ÁLLATTANI OSZTÁLYBAN : Emlös, ajándék 2 faj, 2 példányban.
vétel 13 faj, 19 példányban. Madár, ajándék 60 faj, 105 példányban; csere útján
2 faj, 2 példányban. Hüllök, ajándék 2 faj, 2 példányban, vétel 1 faj. 1 példány-

ban. Hal, ajándék 9 faj, 62 példányban, vétel 113 faj, 132 példányban. Rovar, —

vétel 214 faj, 368 példányban, ajándék 590 faj, 2140 példányban, csere 527 faj,
914 példányban. Más gerinez. állat, ajándék 8 faj, 20 példányban, vétel 152 faj,
243 példányban. :

Az állattani osztály szakkönyvtára 1875 végén állott 1045 műből 1980
kötetben. Az elmúlt évben hozzájárúlt 155 mű 320 kötetben, úgy hogy a szak-
könyvtár állása 1876 végén 1200 mű 2300 kötet volt.

Szakfolyóirat 38 járt, melyeknek jegyzéke a közelebbi fűzetek valamelyiké-
ben közé lesz téve. RER

AZ ASVANYTANI OSZTALY.

Ennek az állattanival közös látogatási napjai s így egyazon közönsége is van.
Gyarapodása 1376-ban ásvány-kőzetben, 338 kővületben 136, egészben véve
pedig 474 számot tett ki. a
Deczember hóban a szaporodás részletesen a kóvetkezó, ajdndék: Ipolyi
Arnold püspök úrtól egy kövült fadarab Baköröl, Nogräd megye. Bubics Antal
úrtól 5 db. Lóss konkrétió Tamásiból, Tolna megye. Dr. Koch Antal úrtól 11
kőzet és egy ásvány példány különféle lelhelyekról. Degenfeld Lajos gróf, ország-
gyülési képviselő úrtól egy elephas-fog az alsó jobb ällkapocsböl, Sziräkröl,
Nógrád megye. Neustadt Gusztáv úrtól 3 db. ásvány Duüdról, Arad megye. Mr.

George Heath-tol egy példány termésarany Oraviezáról. Ruttner Gyula, Zapdes |

Havrits és Belej Jurko csornoholovai lakosoktól egy kvarez kavics.
Vétel útján 3 darab ásvány és egy kövület.

A szakkönyvtár állása 1876 deezember végén 2123 mű ; 1876-ban beszerez- ———

tetett, 386 mű.

| et ne M UM

UT ER

uM pigs

en | Wir

1 ] WA OQ

: Sg jfi
vit WA

= E ERSTES HEFT. | E
18977 M

^NI 7

DES INHALTES DER | bi

(NATURHISTORISCHE HEFTE).

| TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK #00

- Herausgegeben vom Ungarischen National- Museum zu Budapest,

NS c AUS UNSEREM PROGRAMME. s

Der erklirende Titel, welcher dem obenstehenden Worte «Revue»
angefugt ist, sagt es jedem Fachmanne, was er von dem Unternehmen zu
erwarten hat.

Das ungarische Nationalmuseum hat die Schwierigkeiten, welche
- . jedes junge Institut überwinden muss hinter sich, und verdankt dieses 4

der energischen Hand Franz v. Purszxvy's, dem die Leitung des Institutes ;
|. anvertraut ist. A,
JAN Die Zeit ist angebrochen, wo auch jene Abtheilungen des zur Pflege
_ der höchsten geistigen Interessen berufenen Institutes, welche der Natur
der Sache gemäss am längsten mit dem technischen Theile des Ordnens
zu kämpfen hatten, das Feld der geistigen Thatigkeit betreten kónnen, zu
dessen Bebauung sie berufen sind.
Dieses Feld ist gross, seine Bearbeitung ist mit schwerer Arbeit
. verknüpft; aber diese Arbeit ist hehr, denn ein grosser Theil der Bedin-
gungen der Civilisation hängt von ihr ab.
i Diese Arbeit strebt die Lösung jenes grossen Problemes an, welches
. wir in dem Worte Natur zusammenfassen, eigentlich nur andeuten. Die
Lósung hüngt davon ab, dass die Erscheinungen der drei Naturreiche .
. erkannt und zum geistigen sowohl, als auch zum materiellem Wohle der |
Menschheit nutzbar gemacht werden sollen.
D In ihrer gesammten, überwültigenden Grósse ist diese Aufgabe der
_ ganzen Menschheit gestellt; und eben desswegen ist es Pflicht — weil
— auch Interesse — einer jeden Nation, dass sie sich an der Arbeit betheilige.
3d Zur Herausgabe der «Naturhistorischen Hefte» hat uns auch dieses
. angespornt.
3 E Aber auch noch ein anderer Umstand war es, den wir mit in Rech-
4 nung gezogen haben.
; Die Auffassung der Pflicht und Arbeitstheilung, so wie wir dieselbe
. goeben berührten, mag noch so richtig sein, sie ist doch nur ideal.
. pas practische Leben schatzt Alles nach practischen Resultaten,

und diese sind es, welche Factoren erzeugen, Nationen als Fa toren 6

Civilisation zur Geltung bringen.
Und wenn es eine Nation gibt, welche zur ict ihrer

pud. ; im eigenen Kreise können wir auch Resultate E

dennoch ist es Thatsache, dass die meisten jener Culturvolker, vont

Bonam verkennen ! |
Das fuhlt jeder Don Sohn der Nation; und er fühlt auch, di

wir diesem entgegenwirken sollen; dass wir solche vermittelnde Organe |

schaffen muüssen, welche geeignet sind jeden Theil unserer vissenschaft-

geistige und durch dieses das civilisatorische Niveau ne Zu werden
pflegt. Die Vermittlung hängt von uns ab. Tn

Auch dieses haben wir vor Augen gehabt, als wir uns zur Heraus- |
gabe der «Naturhistorischen Hefte» entschlossen. BE ELÉTÁREKBORAR

Mit unseren naturhistorischen Arbeiten und Bestrebungen standen. ä
wir bisher so ziemlich ausserhalb des riesigen Verkehres, welchen der,
Geist der Culturvolker geschaffen hat; wir blieben abseits, und der Strom | i
des wissenschaftlichen Verkehres begann neben uns vorbei zu rauschen; |
er zog uns nicht in Rechnung, weil es lange nicht in unserer Macht stand
unseren Werth zu beweisen und auf Grund desselben zur entsprechenden | 3
Geltung zu gelangen. | p

Es entstand über uns eine Meinung, wie eine solche über Unbe-
kannte gewohnlich zu entstehen pflegt; sie war um so ubler, als es Facto- ^"
ren gab und gibt, denen es an einer üblen Meinung gelegen ist! |

Gerade hinsichtlich der naturhistorischen Fächer behauptete diese -
Meinung, dass wir Ungarn für diese Fächer keine Neigung besitzen, dass :
wir die Wichtigkeit derselben nicht anerkennen, mit einem Worte: dass
wir in dieser Beziehung selbst heute noch qualificirte Barbaren waren! Es
ist traurig, dass dem so ist, aber es ist eine Thatsache, dass dieses die
Meinung ist; ja dass es Factoren gibt, welche diese Meinung verbreiten,
trotzdem sie von der Taten nom derselben überzeugt sind /

cewohnt sind.

à Bartedonien DOS ebd: s piden w pes Sachen wer vden blos |
L. ihrt. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen. vollinhaltlich in

Die I aes sind vM beide Texte gemeinsam.
Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.
Die Repacrion.

; ES uec der Vógel. Eine mündliche Mittheilung, welche
ps darauf bezog, mongen die gewohnliche Saatkráhe (C. ee auf

+ Rag Alsó- und Felsó-Hámor eingepfercht "MT Sun TÓ SE ÁS und
den Felsengen betrügt die Entfernung kaum eine Meile, und in die Mitte

. dieser Distanz fällt die Diósgyórer Papiermühle, w elehe (thalauf gehend)

. links vom Wege liest. Bis zur Papiermühle halten noch immer Aecker vor;
in entsprechender Lage finden sich auch Weingürten. Dort, wo der Weg

zur Papiermuhle vom Hauptwege abzweigt, erhebt sich ein kleiner Hügel,
über hinaus breitet sich ein grosser D rage aus. Das Thal wird

Kalkfrmation, wogegen von "ll kolez bis zum Högeldhen bici.
pe Die ebene IKKE Kalk und Sandstein bildet zugleich die

Verbreitungsgrenze der Schopflerche (Alauda cristata). Dieses manifestirt
sich so auffallend, dass es selbst dem Laien auffallt.! In gleicher Hohe mit»
der Papiermühle nehmen noch immer zwei Paare der Schopflerche ihren
Standort, sie fliegen vor den Wägen und Fussgängern fortwährend längs
des Weges; sobald sie aber das Hügelchen erreichen, biegen sie vom Wege
ab, beschreiben einen Bogen und fliegen gegen Diósgyór zurück. Ich habe
oft versucht, diese Vógel über den Hugel zu scheuchen, 1mmer vergebens!
Die krühenartigen Vógel bleiben nacheinander aus. In Diósgyór und dem
damit zusammenhängenden Majláth nistet noch die Elster (Pica caudata) ;
ja sie geht noch bis zur Papiermühle zu Besuch; aber die übrigen Krahen-
arten sind hier nie zu sehen, wo doch zwischen Miskolez und Diósgyór,
so die Nebel- als auch die Saatkrahe, die Dohle und Elster haufig sind.
Eine Ausnahme bildet blos der Kolkrabe (C. corax), welcher zur Brütezeit
in das Gebirge eindrinst, um dort zu nisten. Die geschilderte Erscheinung
macht hier den Eindruck, als waren die angeführten Vogelarten so weit
verbreitet, als der Bau der Kornerfruchte vorhaltet; und als wenn die
Schopflerche diejenige Art ware, welche bis zur áussersten Grenze dieses
Zweiges des Feldbaues geht, wogegen die Nebel- und Saatkrahe und
elnigermassen auch die Elster schon früher zurückbleiben.

Und wirklich, der Anbau von Kórnerfrüchten hórt von der Papier-
muhle an thalaufwärts gänzlich auf.

Nun wurde aber ziemlich positiv behauptet, dass in mancher Gegend,
wo Getreidebau betrieben wird, die Saatkrahe ganzlich fehlt, trotzdem die
anderen Krahenarten haufig vorkommen.

Die Frage der Verbreitungsgrenzen ist ein interessantes Problem,
welches seiner Losung harrt, und dessen Lósung berufen ist Licht zu ver-
breiten auf jene Verhaltnisse, von welchen die An- oder Abwesenheit
gewisser Vogelarten abhàngt.

Nachdem hier von solchen Arten die Rede ist, welche kaum ver-
wechselt werden können, welche eben so bekannt als populär sind, so
würde ich die hierauf bezüglichen Mittheilungen mit grossem Danke
entgegennehmen, u. z. möglichst aus allen Theilen des Landes.

Der Winter treibt sowohl die krühenartigen Vógel als auch die
Schopflerche in Städte und Dörfer hinein, und so verursacht es gar keine
Mühe, zu erfahren, welche Arten hier oder dort vorkommen? Ich wende
mich mit der Bitte um Mittheilungen an alle Jene, welche der Zoologie
Ungarns vom Herzen gewogen sind.?

Orto HERMAN.

1) Ich wurde auf diese Erscheinung vor langen Jahren durch meinen Vater und durch
meinen Schwager Scurrérv, die beide Ornithologie trieben, aufmerksam gemacht.

*) Mittheilungen erbitte ich mir unter meinem Namen in das Nat. Museum in Budapest
zu richten,

en wie dies die en des Herren Apam v. EN DA,
. KOLOMAN se und des Berichterstatters bezeugen.
| | Mitgetheilt von J. v. Csaró.

P» "pie Fischriesen der Donau. In dieser Abhandlung, deren Schluss im
; veiten Hefte folgen wird, gibt Dr. J. KArouı die kurze Charakteristik und
Beschreibung der Storarten der grösseren Flüsse Ungarns, u. z. auf
Grund des Materiales des ung. Nationalmuseums, welches auch von

en Flüssen ein Genus mit sechs Arten, u. z. Acipenser ruthenus, glaber,
x: chypa, huso, stellatus, Güldenstüdtii. Ein ausführlicher Auszug wird mit
, dem Schlusse der Abhandlung folgen.

. Gobio uranoscopus Ags, In einer Sammlung kleiner Fische, welche
Herr Vicegespan JoHann von Csaró an das ungarische Nationalmuseum ;
ingesendet hat, und welche aus dem Strellflusse (Siebenbürgen) stammen 6
nd Dr. Jouann KÁRoLI, die obbenannte Art, welche bisher nur aus der | d3
Salzach und der krainischen Save bekannt war. Diese Art hat also unga-

x risches Bürgerrecht erlangt und scheint nach Osten verbreitet zu sem.

VIP

ras

1 ABLEPTON nov. genus MYCHOPHILUS nov. genus
Treforti nov. species minutus nov. species.

"NIE

PSELAPHUS Mehadiensis nov. spec.

. Die ee lateinische AUD UE dieser nova ist an angeführ-

dcn LE re

FM
TÉ
Bo
Bee
AUi
lee ES
Hoc
Maire
E
© es e
Ss
Bod
ta un
Gon
Boe
ER ©
E. B ois
"eR
B ud m
a ee
+ =
=
n ©
mss
> © ©
E57
"d
ES eripe
T
PE
EE
COR
= À ©
me 8
by © ©
© of
E. E (D
BB
^ m
Hon Em
o
nea
B eo c
caps
qs +
TAPA es
ES Ie

ani
NT

- bajulus HAME ; an De Briss; Herold CENE. os LEN; |
matus duodecim striatus Miri; Metophthalmus lacteolus
Anthracias bicornis Rgpr; Aparopion costatum Hampr. Die no a,
die eben angeführten interessanteren Vorkommnisse hat der fleissige ı
geschickte Sammler des ung. Nat. Museums JOHANN. Pivez im 8 I
1876 gefunden.

Pag. 22. ; i

Beitrag zu den Difformitäten bei Galbapteter: Dr. G. Kraar I
wiederholten Malen Difformitäten an Käfern bekannt gemacht. ! Zu
Fällen liefern auch die Sammlungen des ung. Nationalmuseums |

x dnm |

fusses. Das sonst sehr gut entwickelte Thier sammelte Jou. v. Privanp
veg Mehadia. |
| 9. Carabus Hampei. Der linke Hinterfuss mit otet tibia
; kn tarsus. Eine sehr interessante Difformität (vide Taf. II. Fig.
dreimal verg.; difformer, normaler Fuss). Es ist deutlich zu ersel

über der tibia ist offenbar der tarsus und zeigt noch eine Gliederung. D
Sehenkel des difformen Fusses ist um 1,5 er d

cda diese tibia B nahezu um 2 ^. kürzer, als jene im ab
malen Fusses; der entwickelte tarsus ist Eom als jener des normalen …

art UN pas Walbune: des Halsschildes ist noch ganz m in
symmetrisch entwickelt, dagegen ist der linke Seitenrand eigenthü:
ausgeschnitten (Taf. II. Fig. 9, viermalige Vergr. 4 die normale S8
und der dadurch entstandene fingerartige Fortsatz deutet ungefahr |
Grenze des normalen Zustandes an. Der Käfer ist sonst zu normaler

= rm. | Käfern. pM entomol. Zeitsehrift XVI. p. 429, 430).

ese Dicas sm hat die Zuvorkommenheit des Herrn J. von.

Mitgetheilt von O. Herman.

| Hymenoptera, A. MocsAry berichtet über die in den Zellen der
|smia caementaria Gerst. parasitirende Chrysis simplex Dahlb. und
stätigt die Richtigkeit der Angaben, welche GERSTACKER im Jahrgange
id der Stettiner en Zeitung mitgetheilt hat. MocsAny hat

| Relevé des Hémiptéres nouveaux de Hongrie, décrits en 1876. Par M.
Dr. G. DE HorvArn. La faune hémiptérologique de Hongrie a été

m 28. ey
— Astacus deptodactylus Esch mit DES difomter See Yerum

E E Der letztere b T hrs des schwarzen Meeres id RM im
B Flusssysteme dieses Meeres nach aufwärts. Wie weit? das ist noch nicht

entschieden. In Ungarn ist diese Art häufig in der Donau und Theiss und
e ist nach Exemplaren des Museums auch aus dem Plattensee bekannt.
‘Seine Verbreitung in den, dem schwarzen Meere zueilenden Flussen, das
Vorkommen in der Maros, Väg, Gran ist noch fraglich. Das wissen wir
jedoch, dass die Art in Südrussland vorkommt, wo sie durch EsscHoLtz
entdeckt. und beschrieben wurde, dass die Art also zu jenen charakteristi-

chen Formen gehört, welehe wir mit Südrussland gemeinsam haben,

weiter nach Osten aber vergebens suchen. Ein Exemplar dieser Art, im

; AO -Museum RD zeigt eine sehr ausgezeichnete Difformitat

boos T

eer!

Da.

e maid x

per excessum, he den M hen: a den linken Soh re b
‚Der Finger ist auf die Art eines Hirschgeweihes dreifach verzwe
‘die einzelnen Zweige geben — was deren Stärke betrifft — wen
Stärke eines normalen Gliedtheiles nach; ihr gemeinschaftlicher
a PON verstärkt, Die bei den Krebsen so stark pie oe

Dine eaten: s oh von russischen ime. mu sud
russischen Forschungsresultate scheinen darauf zu deuten, dass As
leptodactylus erst in den neueren Zeitperioden zu wandern begann, ir

Erscheinung gegenüber befinden, wie bei den beiden Arten der Haus
und der Küchenschabe. — e weit ist nun Astacus MC

Ns
NE

von der hinteren äusseren Schneide aus betrachtet, alles von A. leptodac
lus; 4 die Scheere des gemeinen Hausskrebses, 5 deren Seitenansicht.

BOTANIK.

Pag. 99. :
Symphytum molle Janka und Fumaria supina Janka, Zwein eu

Pflanzen der Flora Ungarns. Siehe die complete lateinische Beschreibung

an angegebener Stelle des ungarischen Textes.

Pag. 30.

IT. der lem: Füz. im |
«Die Athamanta intermedia (sic primum in litt. nominabam) halte P
nicht für identisch mit A. rupestris Rchb. Die Worte der Diagnose i in

»involuero di tr Lvl Sae quaii, involucello pedicellis

e iori, ». dann die «folia circuitu. latissima» passen durchaus

e Pise vom Berge Visenura, die wie Ath. Mathioli Wulf ein

ae m ou ue, sowie die Fruchtstiele an s Lànge

is, mit der sie sonst nichts zu schaffen hat, viel breitere Hüllen und
chen (namentlich ist die Gestalt der Involucellen ganz verschieden).
uch die Form der Frucht scheint so wie deren Bekleidung abweichend;
eider habe ich von A. Mathioli trotz reichen Materials keine völlig reifen
üchtchen, um beide Pflanzen genauer prüfen zu kónnen. Die Blatter sind
. ebenfalls sehr verschieden, sowohl im Totalumriss als in der Gestalt der
- einzelnen Segmente, die jedoch auch von der der Ath. cretensis verschieden.
V ist, mit welcher Ihre Form übrigens, wie schon gesagt, nicht zu verwechseln
ist, da Habitus, Bau der Hüllen und Hüllchen ete. (und auch die unter-
irdischen Theile der Pflanze) sehr abweichen. Die Ath. Mathioli steht ihr
‘immer noch näher und ich habe eine Form derselben vom Trebenic, bei
Serajevo (Mollendorf exsice.), mit kürzeren Zipfeln der oberen Blätter und
zum Theil weniger Doldenstrahlen, die scheinbar einenUebergang vom Typus
der A. Mathioli zu Ihrer A. intermedia vermittelt, aber doch im Uebrigen
eutheh von letzterer verschieden ist und vielmehr die dichtere und
. weichere Bekleidung der (noch jungen) Früchte, und die Gestalt der allge-
P cin Hülle sowie der Involucellen der typischen 4. Mathioli besitzt.
Leider sind die Exemplare von Möllendorf unvollständig, indem die
unteren Theile fehlen, auch entwickelte Früchte nicht vorhanden sind
Ich hatte diese Form von Serajevo im Herbar als 4. Mathioli var. brachy-
. loba bezeichnet, und als ich Ihre Pflanze zuerst sah, dachte ich, sie könnte
. am Ende mit jener Varietät der A. Mathioli zusammenfallen, was jedoch,
wie die nühere Besichtigung zeigte, keineswegs der Fall ist.... Ich glaube
eg nach dem Gesagten somit unbedingt, dass Ihre A. inter irm eine gute
Art sein dürfte, möchte Ihnen aber rathen, einen anderen Namen bei der
| Bezeichnung zu wählen, da sie nur habituell etwas Intermediäres zwischen
den andern Formen der mitteleuropäischen Flora zeigt, während in den
| Charakteren von allen eine Differenz constatirbar ist, namentlich in der
j Gestalt der Involucellen. (Urcmrnrrz in lit. d. Vratislaviae die 8. Mai. 1876.).
" Mitgetheilt Dr. V. BornAs.
. Die Sisto Notiz theilt die ungarischen Arten mit, welche als solehe in

ko . GANDOGERS «Decades plantarum novarum ad floram Eur. spectantes.» Parisiis,
Bi. 1876. Fasc. II. angeführt werden.

" Die ae Notiz gibt Nachricht a von Prof. J. Scuucu’s Abhandlung über
ibvarzeln, EE in dor Bot. Zeitschr, er poe.

MINERALOGIE.

Pag. 33.

Ueber den Bunsenin, ein neues Tellurmineral, Dr. JosEF ALEXANDER
KnENNER. Unter den von Prof. A. SCHULLER in Nagyág gesammelten Tellur-
erzen fand ich ein bisher unbekanntes.

Es zeigt licht stahlgraue, meist stark geriefte kleme Krystalle, welche
auf Quarz sitzen, mit dessen Krystallen sie innig verwachsen sind.

Die 1—2 ”/, grossen Krystalle sind selten symmetrisch ausgebildet,
sondern erscheinen gewöhnlich als mehr oder minder gekrümmte Täfelchen,
deren Hauptgestalt natürlich durch die Tangentialflache der nach drei
Richtungen sich hinziehenden Streifen und Riefen bestimmt wird.

Prof. V. WanrHa, der die Freundlichkeit hatte dieses Mineral einer
qualitativen chemischen Analyse zu unterziehen, fand, dass es aus Gold und
Tellur besteht.

Ein gelbes derbes Tellurgold ist schon bekannt, es ist dies GENTH’s
nach seinem Fundorte benannte Calaverit.!

Ich erlaube mir dieses graue, krystallisirte nagyáger Tellurgold, nach
Prof. R. Bunsen als demjenigen, welcher sich durch die Endeckung und
Verbesserung mineralogisch-chemischer Untersuchungsmethoden so grosse
Verdienste um die Mineralogie erworben hat, BuNsENIN zu nennen, umso-
mehr, als es gerade dieser berühmte Fachmann war, welcher ein anderes
nagyáger Tellurmineral, den Nagyágit nach seinen wunderbaren subtilen
Methoden in die eimzelnen Bestandtheile zerlegte.

Die Krystalle erwiesen sich als rhombisch. Sie bestehen hauptsüch-
lich aus dem Prisma, einem Doma und den zwei oder drei Endflächen, zu
welchen Gestalten sich oft eine stumpfe Pyramide gesellt.

Die beobachteten Flachen? sind:

« 100 n 310
b 010 k 930
c 001 i| 190
m 110 d 011
s. 910 pose dT

Die Grundpyramide wurde nicht beobachtet.

Die Spaltbarkeit ist basisch nach 001, und eine ausgezeichnete zu
nennen.

1 American. Journ. of Science 1868. IT. XLV, p. 134.

" Bei den hier benützten Zeichen geben die Indices das P
0 bedeutet unendlich als Abkürzung von 2 oder 07!
1876. p. 298.

arametverhiltniss direct;
‚das Nähere hierüber siehe: « Műegyetemi lapok»

fi
^i
E.
4
:

Ot
ag

: Zur Grundlage der Berechnung wurden die nachfolgenden, an einem
Er guten Krystall gefundenen Normal-Winkel genommen :
| 110 110 — 86? 90'
MOT 71^ 529.
Die übrigen Flachen ergaben im Mittel folgende Neigung :
211 011 — 13° 41’
211 001 = 30° 5
211 110 — 61° 46’
211,214: 597.90"
010 011 — 63° 0
110 210. — 18? 43'
010 310 — 19? 38'
100 120 — 25— 951? crc.
100 230 — 39? erc.
Aus obigen Grundmessungen würden sich folgende Flüchenneigungen

berechnen: ‘
010 011 — 62° 58’

001 Obl 975-2"

211 100 = 76° 29.8’
211 010 — 63° 47.2’
211 001 — 30° 2.3
011.911. — 13^ 37.2’
210 211 = 59° 57.7'
211 110 — 61° 42.5
010 310 — 19° 33.8’
100 190 — 25? 7.5
100 230 — 32° 1'

100 210 — 61° 56.3’

Die treppenartige Riefung und Streifung ist nicht das Resultat von
Zwillngsbildungen — was ieh besonders betonen zu müssen glaube —
sondern die Folge von parallelen Wiederholungen der Flächen.

Die Riefung findet statt:

1. In der Prismenzone meist durch Wiederholung der Flächen
110 und 010.

2. In der Doma-Pyramidenzone, und zwar zweifach, an beiden Seiten
" der Krystalle, nàmlieh meist durch das vielfache Auftreten der Flüchen

1 011 und 211.

i
w
78
E
E

TUR

Die beobachteten Combinationen betreffend, so zeigt solche die
Bu Tafel Fig. 1—4, während Fig. 5 die Projection süimmtlicher an diesem
Minerale beobachteten Flüchen giebt.

Die Fig. 1 zeigt die Combination der Formen : 100, 010, 110 und 011.
Fig. 9 jene von 100, 010, 001, 110, 210, 011 und 211.

Fig. 3 besteht aus den Flächen 100,010, 110, 210, 011 und den
selteneren 120, 230, 310, während

Fig. 4 welche aus 100, 010, 110, 011, 211 Gestalten besteht und .
einerseits die durch die Wiederholung von 110 und 010,
andererseits durch jene von 211 und 011 enstandene
Riefung darstellt.

Was die nähere chemische Constitution dieses interessanten Minerals
betrifft, so wird diese wohl mein geehrter Freund Prof. V. WAnTHA, welcher die
chemische Analyse desselben freundlichst zugesagt hat, baldigst ermitteln.
| Den Bunsenin in morphologischer Beziehung verglichen mit andern
Mineralien, so ergiebt sich:

1. Dass seine Gestalt übereinstimmt mit einem andern seiner Gestalt
nach mir schon seit einigen Jahren bekannten Tellurerze aus Nagyág, wel-
ches aber aus Silber, Gold und Tellur besteht, und unter dem mehrdeutigen
Sammelnamen «Weisserz» eine Rolle spielt. Dieses weisse Mineral zeigt :

100 110 — 43° 12’
011 110 — 72° 3

Dasselbe spaltet auch ausgezeichnet basisch.

2. Unser Mineral, mit dem offenbanyaer Sylvanit ! verglichen, ergiebt,
dass nach Minter bei letzterem Minerale die Neigung des Prisma zu der
Maeroendflüche 34° 36 beträgt, während beim Bunsenin das berechnete
3/4 Prisma zu derselben Endfläche einen Winkel von 35° 8 ergübe, wonach
die Differenz 0° 32’ wire.

Beim Sylvanit ist ferner das Brachydoma zur Brachyendflache
48° 98’ geneigt, diesen Winkelwerth auf den dreifachen Indices berechnet
ergiebt 73° 33, wührend beim Bunsenit 001 010 — 74° 46.7' betrágt.
Die Differenz ist hier 1° 13.7”.

3. Den Bunsenin mit dem ebenfals basisch spaltenden Discrasit ver-
glichen, sehen wir, dass bei letzterem nach MILLER das mit dem Buchsta-
ben q bezeichnete Prisma 510 zu 100 eine Neigung von 60? besitzt. Beim
Bunsenin ist 100 210 — 61° 56.3’, daher 1° 53’ Differenz.

In der Doma-Zone des Diserasit ist das Brachydoma zur Brachy-
fläche unter 56° 7’ geneigt, während bei unserem Minerale die gleich-
genannten Flächen eine Neigung von 62° 58’ zeigen ; diesen Werth auf das
®/a Doma berechnet, erhalten wir 55° 46, dies mit obigen verglichen
eine Differenz von 0? 19.

! Hier muss ich bemerken, dass ich auf Grund des in meinen Hiinden befindlichen Materiales
KoxscHarow’s Ansicht über das Krystallsystem des Sylvanites leider nicht beipflichten kann, viel-
mehr der älteren MILLER, wonach derselbe rhombisch ist, beitreten muss.

des pars
Miche Baryt, m s uis an Krystallpartikelehen zum Vorschein. | |
— Es wurden 20 Zirkon-Krystalle von Podsedlitz — die im Besitze der ^E
nineral, palaeont. Abth. des ung. National-Museum sind — untersucht, à

NE n

ni ige Ausbildungen. Ter grösste al hat eine Länge von 8, Breite von EM
Pre der kleinste dagegen 3, d. h. 29 ,; es herrscht die brut à bolo bis
Ys honiggelbe ubergehende Farbe. Die Flachen spiegeln im Allgemeinen
die kleineren haben sogar diamantartigen Glanz. Die beobachteten

Prisme m 110

; » a 100
Pyramide p 111

» o 447 neue Form

» want j
» qu A

E Haulge Erscheinungen sind die Combinationen der Formen 111 und
88 ) (Fig 1 und 2); die Foie raison Individuen haben bereits

und 100. (Fig. 3.) b.
. Bei einem grösseren Exemplare sind alle genannten Flächen vorhan- $1

. befindlichem Reflexions- Goniometer, nach 60 Repetitionen, p
funden : fia ole) 61° 21 11.3", a

Berechnet wurden folgende Werthe:
14/0. 270193: 195/59" 31:47
AA, 7391 25 419. 52.36.
Vid A472 1523220027
TEE Ey e Eye E
Tb TE Tap aR re M oye
ld se 8
123352 401: 2a
119% 119. 2 1952,11 AN
110. MT = 17518 48:97
Dagegen ergab die Messung folgende :
110 100 — 45?
110 100 = 45°
118 113 — 209 09-06"
447 113 = 11? 197 40"
111, 220 c ND
111 111 = 56° 47" 49”
1145 (10 94 070907
010 133 = 31° 99' 40"
15991 IL E 297 AL OM
MO MS 90g DOO
Aug bmp 7s ND

(Budapest, Juli 1375. Mineral-geol. Laboratorium des kön. ung.
Joseph’s-Polytechnicum.)

Coelestin von St. Angelo. (Taf. IV. Fig. 5, 6.) In der Mineralien-Samm-
lung des ungarischen National-Museum’s befindet sich ein Thonmergel-
Handstück aus St. Angelo bei Sinigaglia — Italien —, an welchem eine
Coelestin-Ader hervortritt.

Herr Prof. Dr. Krenner entnahm die allerschönsten Krystalle und
beehrte mich mit deren Untersuchung. Ich fand die Formen ! :

1. Fig. 5. 2. Fig. 6. "2
Prisme m 110 Prisme mix AO |
Dome o 101 Dome o 101

» d. 021 » d 621
Pinakoide c 001 » l 041

Pinakoide c . 001
Die Flichen spiegeln ausgezeichnet gut, die Fundamentalmessung
ergab die Werthe:
110 1401597
101101 — 7

1 Die Aufstellung des Krystalls betreffend kann ich hinweisen auf meine Untersuchung
des Coelestins von Romagna, im I. B. d. «Müegyetemi Lapok». Budapest. 1876. p. 109—111.

rev. obs. cale. — BEES
. 59? 09» 30" p 095 31.05 01:57.
eyoa ea O00 1 397.92" 06.6" 584
101° 15 46.8" 1 46.8"

110 110 — 104° 00’ 30"
101 101 — 104° 05" 03”
10153 2102: /60* 57! 37"
091 110 60? 00' 31.4"
041 110 — 72° 35' 46.5”
101 044 — 55° 18' 55"
101 021 — 61° 36' 26”
041 041 — 35° 93' 90"
041 041 44° 36" 40"
001 041 99? 18" 90"
091 041 17° 03" 46.6"
E 021 78? = 13.2"
2, Breite von 1, der kleineren

tag
er,

+
LA

eee T Ey o ou Sr EA
I E MEI SEC. cUm (T. rait E
yy ico Re LEN MSS

M
dr te

D an Dome 041.
Die Axenverhältnisse berechnet aus den Werthen :.
’ E7595 45^
conde OU SU

— 1.000000

— 0.781168

2 c — 1.281881.
| (Budapest vem 1876. Mineral-geol. Laboratorium des kon. ung.

Einige Echioniden aus den Neogen-Ablagerungen des Weissen
östhales, von Lupwie Löczy. Aus den Sedimentbildungen Ungarns sind
> Neogene diejenigen, deren Verbreitung, besonders aber deren Fauna
yi besten. bekannt ist.

A >

ieh

BREI UT

erhaltenen Individuen repräsentirte Fauna dieser Stufe. Wohl :
wird das auffallender sein, als in eren weit M Fjorde on,

kaer Partie ai Maros-Thales bis zum älteren Ufergebirge dana rech:
Thalwand reicht; und Lapügy, Kostej sind die reichsten Fundorte c
— hier am schonsten erhaltenen — Versteinerungen dieser Stufe u
Landes. "

rung, deren westlicher Theil zur Zeit der Re uu vn ni
offen dalag.! ; Ks

PETERS? zum erstenmal neogene "UE Im Jahre 1874 att
ich Gelegenheit im Thal der Weissen Körös bei Felménes und ae

hend zu beschreiben. Ww.

Es sei hier nur soviel erwühnt, dass die Lagerung er
die ganze neogene Reihe ist vom oberen mediterranen aufwärts entwi
und die Schichten stehen in enger Beziehung mit dem Material der
chyteruptionen, die zur mittleren Neogenzeit hier herrschten.

Selbst die tiefste Schichte der oberen mediterranen Stufe ist
als Trachyttuff zu bezeichnen. 5

Aus der Classe der Echinoiden besitze ich aber von tss einige Ex
plare, deren kurze Behandlung mir nicht überflüssig erseheint, u
mehr, da unter diesen für unsere oberen mediterrane Stufe, welche b
überhaupt wenig Arten lieferte, 9 in Ungarn noch nicht gefundene A
sich befinden, und ausserdem eine zur Familie der Spatangoiden ge
rende Form, deren 2 identische Exemplare ich auch in Bia (Pester O
tat) auffand, den ersten Repräsentanten einer für die österreichisch-u
rische obere mediterrane Stufe neue Gattung bildet. |

1 Foldt. közl. VI. 1876. p. 108.
> Bitzungsb. d. k. A. d. Wiss. Wien 1861. Bd. XLIII. I. Abth. p. 425
* Földt. közl. V. 1875. p. 1.

PSAMMECHINUS Ag.
. Psamecuinus cf. MONILIS Desmar.

I. Ve dendi

121. AM XVIII. f 10. 12)

UBE erwähnt 2 Varietäten dieser Art. Unser Exemplar gehört zu

w nie und dieses errinnert an Ps. MicHELoTrI Desor, von welcher
D. auf p. 450 seiner Synopsis ohne Abbildungen eine Beschreibung
a hat. Der Horizontal- Umriss ist nicht ganz kreisförmig, vielleicht

. Maasse: ho hmeneer 0.9 my,
Querdurchmesser. 6.6 »
Höhe ....... 38 »

ECHINUS Linné.
Ecuinus cf pux Laube.

T. V. 8 a—d.
(Lauge Echinoiden etc. p. 60. T. XVI. f. 2.)

- Charakteristische Theile, Bewarzung, Porenreihe ete.- übereinstim-
it Lause’s Diagnose und Abbildungen. Der Unterschied liegt in
ineren Gestalt und dem stark fünfeckigen Umriss.

Maasse: Durchmesser . . . 14.9 ™,

Hoher IG QUA ing dan

à Munddurchmesser 5.3 »
Fundort Felménes. (Wienerbecken.)

SCUTELLA. Lam.
| SCUTELLA VINDOBONENSIS Laube.
. Wie überall, auch hier gemein.
es | ; 2 ar:
Fundort Felmenes. Bia etc. (Wienerbecken.)

CLYPEASTER Lam.

CLYPEASTER INTERMEDIUS Desm.

dungen und Diagnose. Der Unterschied liegt in dem horizontalen

Umriss des Hinterrandes, dieser zeigt eine ausspringende Curve um .
den Periproct, wogegen die Originalabbildung einen breit und flach ein-
springenden Sinus besitzt.

Da aber MIcHELIN die Art als eine in Form und Umriss sehr variirende
bezeichnet, zweifle ich nicht, dass hier ein typischer Repräsentant dieser
Art vorliegt.

Maasse: Länge . . . 132.4 ™,
Breite . . . 115.5 »
Hohe 2o tT»

Fundort: Felménes. (Wienerbecken.)

ECHINOLAMPAS Gray.
ECHINOLAMPAS HAEMISPHAERICUS Lam. var. Linkii Goldf.

Ein Bruchstück mit dem Hintertheil.
Fundort: Felménes. Bia. Tétény. Oedenburg etc. (Wienerbecken.)

SCHIZASTER Ag.
SCHIZASTER KARRERI Laube.

Ein etwas zerdrücktes, aber sonst leicht erkennbares Exemplar.
Fundort: Felménes. Bia, Söskut, Teteny etc. (Wienerbecken.)

ECHINOCARDIUM Gray.
(Amphidetus Ag. Des.)

(Agassiz A. Revision of. the Echinidi. Illustr. Cat. of. the mus. of. comp. Zoolog. Cambridge.
1872—74. p. 109, 349, 580.)

«Korper dünn, herzformig; Petaloidien mehr oder weniger dreieckig
und auf dem Scheitel durch eine interne Fasciole unterbrochen, die seit-
liche Petaloidenpaare haben entfernte Poren; die breite vordere Ambu-
lacere ist durch kleine Poren gebildet, welche in einer mehr oder weniger
tiefen Rinne situirt sind. Der After befindet sich auf der vertical abge-
stutzten Hinterseite. Subanale Fasciole besitzt um den Periproct aufstei-
gende Aeste etc.»

Uferbewohner in den subtropischen bis kalten Meere; in 20—120
Farben (36—116”Y) Tiefe.

ECHINOCARDIUM INTERMEDIUM 11. SP.

(Taf. V. 1 a—f. 2 a—h.)

Kôrper dunnwandig, etwas eckig herzformig; der Scheitel nach
vorne gerückt, Vorderseite vertical abgestutzt; Hintertheil vom Oberrande
schief nach aussen geneigt, langs einer geschwungenen S Linie; in der Vor-
deransicht krümmen sich die Konturlinien dachfórmig gegen den Schei-

tel. Vorne auf der Vorderseite bis zum Scheitelapparat zieht eine Rinne, M

L AR Seite 5 bis 6 beträgt.
ie Der Scheitelapparat liegt näher zum Vordertheil, ist aber nicht ganz
B deutlich zu bemerken. Die inneren Poren der Seiten-Petaloiden sind auch
sr. nicht sichtbar. Aus der durch die vordere Ambulacre eingenommene Rinne
p erhebt sich der Scheitelapparat plotzlich, 5 grosse Lócher sind hier sichtbar,
^ die villeicht nur mechanischer Natur sind, da hinter denselben im Centrum
. der paarigen Petaloiden, 4 Poren nahe gedrängt sich befinden und etwas
.. nach hinten divergiren ; diese entsprechen offenbar den Genitalporen. Die
. Madreporenplatte und Occellarien konnte ich ebenfalls nicht erkennen.
2 Die Seiten-Petaloiden, deren Poren nur ausserhalb der Fasciole
erscheinen, sind lancettenförmig, die Porenpaare treten unmittelbar am
x - Rande der Fasciole auf und umfassen hier Warzen. Man zählt von vorne
6 Y ich hinten 6, 12, 10, 10 Porenpaare (resp. Platten), die Poren sind
a . commaformig, deren Spitze i in eine erhabene Rippe in der Mitte der Poren-
. tafel reicht.
Die paarigen Interambulacralfelder erheben sich wenig über die
. Ambulacralfelder. Das unpaarige hintere Interambulacralfeld ragt als ein
= _ abgerundeter Kamm oder ein Dach stark hervor und bildet den hôchsten
Punkt der Oberseite. Der After befindet sich auf dem oberen Theile der in
: = einere langgedehnten S Linie abgeflachten hinteren Theiles; das Periproct
ist ein volkommener Kreis, steht vertical, ist somit in einer unten stark
_einspringender Grube; darunter krümmt sich der Körper in einen spitzen
a . Schnabel, welchen die lancettenformige subanale Fasciole umgibt, diese
. ist nach oben mit der Afterfasciole vereinigt.
E i: Die Unterfläche ist flach, die Ambulacralfelder sind breit, glatt,
— hóchstens mit sehr kleinen Warzenkórnern geziert; dem Rande zu veren-
. . gern sie sich.
1m Vir Das Peristom liegt näher zum Vorderrand, ist breit, rund, ONE AU
E. . förmig mit stark hervorstehender Hinterlippe, von welcher ein flacher
* Kiel sich bis zum Schnabel der Hinterseite hinzieht.
Die Warzen sind auf der Oberseite klein, gleichfórmig ; die unpaarige
. Ambulacre ist in der Scheitelrinne durch stärkere Warzen begleitet; der
Vordertheil is sonst flach.
_ Auf dem durch die subanale Fasciole umringte Plastron befinden

der Unterseite sind die stirksten und stehen in Radialreihen, welche nach
randlichen Punkten convergiren und mit Halbmonden umgeben sind.
Das Peristom ist mit kleinen Kornern bestreut.
Maasse : 1
ange o en ee OP yeh NRC oru eoe AO
TEER STS COL RL pii A re pestes ap sau » 11.4»
EORR C UL pat Ya D TS dao Het dme ROUEN EN
Entfernung des Scheitels von der Stirnseite... 7.0 » 5.80
Entfernung des Perist. von der Hinterseite ... 92» 8.3 »
Aehnlichkeiten und Verschiedenheiten. Die Gattung, zu welcher unsere
Exemplare gehóren, zählt wenige Arten.
Bisher sind nur 9 Arten bekannt, und zwar
Lebende: !
Echinocardium australe Gray
— cordatum Penn.
— flavescens Mull.
— mediterraneum Forb.
— pennatifidum Norm.

Fossile : ?
Echinocardium cordatum Penn. (ob. Kreide Goldf? !) Crag Pliogen, England.
ae Deikei Desor. Molasse Helv. III. St. Gallen, Schweiz.
— depressus Ag. Molasse, Couronne.
— pennatifidum Norm (= virginianum Forbes nach A. Agassiz)
Miocen, Petersburg N.-Amerika.
— Sartori Ag. Pliocen, Palermo.
— subcentrale Ag. Eocen, hoyan.

Von diesen ist E. Deikei und E. subcentrale nach mangelhaften, nur
theilweise erhaltenen Exemplaren aufgestellt worden; E Sartori wird
nach Desor wahrscheinlich mit E. cordatum identisch sein, so dass im
Ganzen nur 6 gute Arten übrig bleiben, von welchen wieder nach den
Beschreibungen und Abbildungen nur E. cordatum und mediterraneum
mit unseren Exemplaren in Beziehung gebracht werden konnen. A. Agas-
Siz? betont sehr ausdrücklich die starke Veränderungen, denen die Spa-
tangoiden überhaupt und besonders Individuen des E. cordatum während
des Wachsens unterworfen sind. Nach seiner Darlegung sind auf einem
7.97%, langen Exemplar die inneren Porenreihen der paarigen Ambulaeren
noch nicht vereinigt, wie bei ausgewachsenen Formen. Der subanale Theil
ist manchmal schnabelformig wie beim E. mediterraneum. Demnach liegt
der Gedanke nahe, dass in unseren Exemplaren junge Formen des E. cor-
datum vorlegen.

1 Agassiz A. l. c. p. 109.
* Agassiz L. et Desor Cat. raison. p. 118. Desor Synopsis p. 406.
3 Agassiz A. l. c. p. 350, 744.

GERM a Eam Eb n abhsem. dant im letzten cod des |
isthums befindliche Individuen repräsentiren; dafür sprechen: die
sgebildete Bewarzung, die hohe hintere Lippe des Peristoms, die Form

a RATES gegen das E. un u. z: Der Scheitelapparat liegt
nàüher zur Stirnseite; das unpaare Ambulacralfeld führt paarweise geord-
nete Poren; die interne Fasciole ist kurz; das Periproct ist vollkommen
kreisférmig und in der Nähe des oberen Randes.

io. Und das alles bildet gerade das Gegentheil der Charaktere des E.
A | cordatums. Abgesehen also von den Umrissen der jungen E. cordatum
| haben unsere Exemplare damit wenig gemeinsame Eigenschaften.

; Das Gleiche gilt auch bezüglich des E. mediterraneum.

Leider waren keine Exemplare dieser letzteren Art zu meiner Ver-
fügung. Selbst eine Abbildung davon konnte ich nicht auffindig machen,
.. und habe keine Kenntniss davon, ob eine solche irgendwo existirt. FORBES,
. der die Gattung aufgestellt hat, sprach darüber in einer Sitzung der Lin-
mean society im Jahre 1844; der bezügliche Sitzungsbericht! enthält die
- Diagnose. Diese und Agassiz’s schon öfters erwähntes Prachtwerk liefer-
ten mir einiges über die Art.
= Ich ersehe daraus, dass unsere Exemplare zu dieser Art ebenfalls
- . nahe stehen ; diese sind aber nicht lang, sondern mehr kreisfórmig Länge-
E. und Querdurchmesser sind nahezu gleich; das Periproct ist in verticaler
ő Richtung elliptisch und die Form nähert sich mehrfach zu jener der E.
Ei pennatifidum. Das Interambulacralfeld, die Hinterseite und der nach vorne

gerückte Scheitel sind allein die gemeinschaftlichen Merkmale.

Nach dem Gesagten bin ich gezwungen die beschriebene Spatangoide
als neu zu bezeichnen, welche mit E. cordatum und E. mediterraneum
= Wechselbeziehungen hat, weshalb ich auch die gegebene Benennung
E — «E. inter-medium» für die passende finde.

à Lager: Obere mediterrane Stufe, obere Schichten des Leithakalks.

3 Fundort: Felménes, Arader Comitat (1. Expl.) und Bia, Pester Comitat.
a = Expl.) à

= ERKLÄRUNG DER ABBILDUNGEN. =

[ Taf. V. >

# . 1. a—e, EcHINOCARDIUM INTERMEDIUM Lóczy von Bia, Pester Com., in natür- E
. licher Grósse. 9. a—e, dasselbe von Felménes, Arader Com., 9mal vergróssert ; A
f, Scheitelapparat mit den Ambulacren; y, Porentafel von dem unteren Theil der 3
. Petaloidien ; ^, Interne Fasciole und ezét der Unterseite ; f—h, stark vergrós- t

"sert. 3. a, b. Ecurvs cf. pux Lbe. Ansicht von der Seite und von unten, natür- A

d liche Grösse: c, ein Theil des Ambulacral- und Interambulacral- Feldes stark n
. vergróssert. 4. a, b, Psamecuinus cf. monıLıs Desmar. Ansicht von unten und von |

. der Seite in natürl. Grósse; c, Seitenansicht 2mal vergróssert; d, ein Theil des

§; Ambulacral- und Interambulacral-Feldes stark vergr össert.

ı Annales of Nat. Hist. 1844. I. Serie Vol. XIII. p. 518. während ich in Citaten überall be

fehlerhaft Vol. XIV. p. 413. finde. 24€

) de bilden die een allen das aie ded ib di TUR stà
Arbeiter, u. z. : Dr. Jogaxw KÁROLI, Antex. Mocsánr für Hooves L
und ALEX. SCHMIDT für Mineralogie und ce pus É ;

Das [uds OS der «Természetrajzi Füzetek» ds besten
und es sind bis jetzt schon eine Menge werthvoller Aufsätze eingelaufen Das
nächste Heft bringt unter Anderen die Abbildung Athamanta Hay ynaldi B. RB

— Unxcur, dann eine mineralogische Arbeit des Grafen Jon. PEJACHEVICH. Das A
. bekundet ebenfalls ein lebhaftes Interesse.
*

sie
Pd

; Theiles, hat die Genera der europäischen Flora parco undi
LICHER s bekannten Nummern versehen, z. B.: 22 Stipa, 1041 Cydonia etc.
sich 300 Abnehmer melden, so werden diese Namen auf serit Kartenp
gedruckt, zum Aufkleben vollkommen hergerichtet, in Täfelchen geschrung: L
abgegeben. Der bedruckte Theil misst 5 c.m. Länge, 1,3 c.m. Breite; e
viel der mit Klebestoff versehene Theil. Die Redaction Heus Fachmännern
auch Schulen einen Dienst zu erweisen. Eine Garnitur von etwa 1121 Name
einer Schachtel verpackt, wird beiläufig 2 fl. kosten. Vormerkungen überni
die Redaction.

EOS za
S

lungen sehr gross ist ; wenn es aber die D Unterstützung móglich m:

sollte, so ae der Literaturberieht als Beilage zum e one x

in uci Kreisen idque irn in Klausonb ire enr und des is
erste Nummer am 1. Jänner 1877 ausgegeben wurde. Dieselbe brinst ein n
Genus der Lobeliaceen: Haynaldia Kawrrz; eine Enumeration von Moosen v
Hozugr, und einen Literaturbericht. Subscription (3 fl. jährl.) ist an den Herau:
geber nach Klausenburg zu Seu GIL.

he 46.

dischen Fachmännern, delen Nas der ungarische Text BE :

Die zoologische, dann mineralogisch- geologisch-palaeontologische Abt
lise ist geordnet, und es sind Wiese nance getroffen, dass dieselben von Fa
männern benützt werden kónnen. Ses genügt eine einfache JAN
dem betreffenden d m

F pel anions

innerhalb der i S frei benützt werden kónnen.
Die botanische Abtheilung wird soeben geordnet.

Druck des Franklin-Verein (1V., Universitätsgasse Nr. 4).

‘

Természetrajzi Füzetek.

1.Füz.1877. ;

Frivaldszky J. | I. Tabla
Ablepton n.$.

e ELO 2
V d m: 4 Ay

Mychophilus ng.

f. 2

C
B =
x >

Q Herman delin ^ Sr

Termész etrajzi Füzetek.

eb LFüz1877. |
D" Karoli. Herman Otto. : II. Tabla

9
c.

0. Herman delin

Krenner Bunsenin.

Ill.

Autor del. Lire. ANST: TH. Scunerner's Wé.u PRESURN , CPAZ

Természetrajzi Füzetek 1 füz 1877.

IV
Schmidt S. Zirkon.

Coelestin.

Schmidt del. Lith. ANST. TH. SCHNEIDER'S WE.U PES UN Cruz

EAN
M

Termész etrajzi Füzetek. |
1. Fuz1877.

SC)

- TERMÉSZETRAJZI
FÜZETEK

| AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

HERMAN OTTÓ.

SZAKSZERKESZTOK

| JANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D: KRENNER JÓZSEF,

(LEIRO NOVENYTAN). (LEIRO ÄLLATTAN). (AsvANY Es FÖLDTAN).

ELSÓ KOTET.

U. FÜZET (ÁPRILIS-JU NEU gy

p
ER

HÁROM KONYOMATU TÁBLÁVAL 4

ép

BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik szAM ALATT.

das Ausland am Schlusse des Heftes. —

= Hi

. TARTALOM.

* 1

A műnyelv kerdese. Rays Wr a N
Rational ee RR
Koresesörti Wok. ‘a Hope tose a Wo er vies en A et Us DR Ned HR TERM
Korescsérti seregély. Dr. Barrscu Samu .. .. ..

A Duna halóriásai. Dr. K&norr Janos... .. .. .. ..

Gobio uranoscopus. Dr. Karo .. .. .. . 2

A vizisikló mint fészekrablo. Meret EDE … … …

Uj téhelyrópüek. FrivanpszKy JÁNOS... ua e e n n n n n
15, hürtyaropüek: Moesany SANDOR 4. eoe Gs gy noue e ge ce Rte
. Franezia fémdarázsok gazdái. (Lichtenstein oy cis E Re bile
Piezocranum nov. gen. Capsidarum. Dr. Horvara G. .. .. .. .. .. .. ..
. A Manna-kabócza Magyarországban. Dr. Horvire G... .. .. u...
A szamosfalvi sóstavak MERNOK Dr. Horvárn G. uui Sic A quM
NOVEDAD S cc eg oe ns ente Deua rese M CoU I Ege s e en
Athamanta Haynaldı Borb.et Vechtr. on... ns un
Ayenacene.,Buropeae. MANA: VICTOR 214 2049 u. ee
Deseriptiones plantarum ncvarum. SIMKOVITS Lagos .. .. .. 2 n s …
A Monte-Mageiore vegetatiója. Dr. Sraus Mor.. .. nenn
A vun c Molan ocn ud c PE a

Av qaid lb RON. OCZ ESTOS: se ac 9 ee Rt es

Jegyzetek a ponti rétegek elterjedéséhez. Lóczy Lasos ..
Kalönfelek „mar...

Trodalom és esereviszony ..

Belelet.. ..

Hesvue es

Inhalt der Revue. ;

Zur Kunstspraches OQ: HERBMANN. 2 LE oe oe wastes. e Cx e LV

ZODLOGIE. u oe ye ny ee der anna LISE bn. Gee oe . 116
Beitriige: Ornithologie von 0. HERMAN, Dr. Disp bise von
Dr. J. K&norr; Herpetologie von E. Merkr; Coleoptera von I. v. FRI-
vaLpszky; Hymenoptera von A. Mocsäry, J. LICHTENSTEIN; Hemiptera

von Dr. G. v. Horvatu. ;

BOTANEE. 0o en
Beiträge von V. v. Janka, G. Smxovics, Dr. M. Staus, Dr. V. Bonsás.

MINERALOGIE und GEOLOGIE .. .. .. .. .. .. .. .. .. Se ee ei EL
Beitrage von L. von Lóozy. ;

NOTIZEN eye 45 tes

TARTALOM.

"A mínyelv kérdése. HERMAN OTTÓ . ;

AAA ás EAR. d MNA d eub. ee MI MEM AS E TE
Koresesórü madarak. Herman OTrÓ .. ..-

Koresesörü seregély. Dr. BARTSCH Samu .. .. .. .. 3 des
_ A Duna halöriäsai. Dr. KAROLI Janos .. ala heel DAME NE PM CET
Gobio uranoscopus. Dr. KÁROLI .. .. 2 eos

A vizisiklé mint fészekrabló. MEREL Eve REN cae

Uj téhelyrôpüek. FRIVALDSZEY Janos RR rege

Une härtyaröptiek. Mocsary pou emn nb a AE

# Urnnezia. fémdarázsok us

IRMÉSZETRAJZI =
FÜZETEK. 3

. A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

ED E MAN OTTO

SZAKSZERKESZTOK

(LEIRÓ ÄLLATTAN). : (ÁSVÁNY ÉS FÖLDTAN).

ELSŐ KÖTET.
II. FÜZET (APRILIS-JUNIUS).

HÁROM KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL,

S28 Se

BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

Tajekozasül.

A Revueben foglalt minden czikknél a magyar szöveg aillető
lapszáma idézve van.

A táblák a két szöveg számára közösek.

A tudománynyal szemben a szerzők felelősek.

A SZERKESZTŐSÉG.

A MUNYELV KÉRDÉSÉHEZ.

^. . . «Milyen állást foglalnak ela «Termeszetrajzi Füzetek» a nyelv kér-
a désében?» A mióta az első füzet megjelent, élőszóval és levélben sokan
5 "vetették föl ezt a kérdést, mely mindig időszerű és nagyon is érdemes arra,
. hogy foglalkozzunk vele.

b. — . Főelv gyanánt előttünk csak ez állhat: a mit irunk, azt erthesse meg
. nemcsak a szó szoros értelmében vett szakember, hanem minden művelt
magyar ember is; alkotásaink, a melyeket a nyelv terén tennünk kell, a
. minthogy kell is, ne vétsenek a nyelv szabályai, szelleme ellen , ne sértsék
az ép nyelvérzéket.

2 . Kotve hiszszük, hogy akadhasson ember, a ki ezt az irányelvet kifo-
1 . gás ala vehetné.

E. Ha ezt az irányelvet mécs gyanánt veszszük s e mécsesel azután
E pevilégitunk termeszetrajzi irodalmunk tarhazaba, igaz, hogy ott furcsánál
. furcsább dolgokra akadunk, a melyek mirdenféle hangon csengenek, csak
. magyarúl nem; a melyeknek értelmébe mécsünk egy sugara sem hatol
be; a melyeknek titkozatos jelentőségét semmi szótár sem fejti meg, sa
. melyektől az ép nyelvérzékü szakember épen úgy, mint az ilyen érzékű
| művelt ember is — a mint ezt mondani szoktuk — elkapja a fülét.

à És ez a baj már nagyra nótt, akkorára, hogy kezdjük egymást «nem
érteni»; mások sem igen érthetnek meg minket, mi mindenesetre a kép-
a zelhet6 legnagyobb baj olyan irott dolgoknál, melyeket nem a magunk
. személyes használatára, hanem a nyilvánosságnak szántunk; a melyekkel
tágasabb körben hatni akarunk, söt hatnunk kell is.

: Ilyen baj természetesen szerfelett neheziti állását az olyan vállalat-
. nak, mely akkor kezdi pályafutását, a midőn a baj már széles körre kiha-
tott, itt is ottis gyökeret vert, a minthogy ez már csakugyan meg is
örtént. Mintha végletek előtt találnók fel magunkat, melyeknek piter
z, hogy kövessük a természetrajzi münyelv dolgában azt az eljárást, :
c eddig SEC NE xU NL HM. ERU a ee iat

* | 70

s E - S S.

Vegyük az elsőbb végletet közelebbről. ;

Abban ugyan senki sem kételkedik, hogy a magyar természetrajzi
műnyelv — terminologiája ép úgy mint nomenklatúrája s főleg némely
szakok terén — úgy került a viszás irányba, hogy ott folytatták, a hol a
régibb természetrajzi neológok már a túlságokba csaptak át; s folytatták —
legtöbbször olyan elemek, a melyek oly kényes dologra, a minő a szóal- |
kotás, sem keszültseggel sem hivatottsaggal nem birtak.

A mi e réven létrejótt, az sokszorosan belekerult az Akademia erte-
kezéseibe is, tankónyvekbe és mindenüvé, nagy kárára vált a szakoknak; |
mert — eltekintve a nyelvérzéken elkóvetett csorbától — legtobbszor a
megérthetés rovására is esett. Az eljárás legtöbbször merőben empirikus — |
volt. A szógyártó belészeretett egy, az ő fülének kellemesen csengő ragba,
ezt odaakasztotta igéhez, melléknévhez — akármihez s meg volt a műszó
vagy név. - - §

És a végén megesett, hogy a midőn az Akadémia kiadványaiban az
1 e nemü irodalom felszaporodott, iróinak némelyike azt kezdette hirdetni,
hogy miután ez s az az Akadémia kiadványaiban megjelent, ennek minden
szava-betüje szentesitve van, kötelező mindazokra nézve, a kik erről-arról — —
a jövőben irni akarnak. N

Keletkezett egy neme a terrorizmusnak, a mely fóleg az ifjabb, fej-
16d6 tehetsegekre visszariasztó, bénító hatást gyakorolt, gyakorol még ma
is, s nem kis mértékben sarkalja a jobbakat a kérdés föltevésére, a mely-
lyel e ezikket kezdtük. Ez a terrorizmusnak, mint nagy bajnak jó visszaha-
tása , határozottan jó jel. 222

Mint rendesen úgy ennek a terrorizmusnak sincsen semmi jogalapja. — -
Főrúgója legtöbbször az auctorkodhatnámság gyarló viszketege. pr

Ismételjük, hogy jogalapja nincsen, és megmondjuk azt is, hogy a
magyar tudományos Akadémia dolga a münyelvkérdés tekintetében egé-
szen rendben van, noha tény az, hogy kiadványaiban sokszor találkoznak
a nyelv szellemével, szabályaival merőben ellenkező dolgok, a melyek …
azonban — ezt különösen hangsúlyozzuk — soha sem képezték határozati — |
vagy bár csak véleményezési tárgyát is az Akadémia azon osztályának, a 0"
mely a nyelv kérdésében illetékes. És épen azért, mert az egyedűl illetékes — |
forum nem vitatta meg, e dolgok számbavehető vagy éppen irányadó alakot P.
nem is ölthettek de soha sem. 3

A mennyiben természetrajzi ügyekről van szó, a dolog egyszerűen. 8
úgy ment, hogy az illető iró dolgozatát benyujtotta az illető osztálynak, |
ez pedig — főleg ha a munka akademikustól származott — bona fide |
kinyomatta. 3

Egyetlen határozata az Akadémiának, mely ide vág, egészen szaba- —
tos formában hozatott s egészen helyes is.

A határozatot Dr. SzaB6 JÓZSEFNEK köszönjük, mint a ki hozatalár

AL bia a kik a Hyalykardes fölvetése ötletéből itt-ott az Akadémiát

beleszótték , teljes megnyugvásukra szolgálhat az, hogy e részről a
iszavak helyes alkotasat semmi akadaly sem fenyegeti; de söt, a mint
zt alább majd kifejtjuk, ott az eljárás szabadsága mellett még segitséget

4 . net nélkül, ie — ez dev cv — nagy bait. subo a melyet
; tudományos életünk nem egy szaka súlyosan megsinylene. Sokat kellene
8 megakasztanunk, a mi tárgy szerint jó, hasznos és szükséges s csak azok,
| szerint a kifejezések szerint, a melyekkel tárgyaltatik — mondjuk — visz-
szatetsző. E visszatetsző, a nyelv szellemét, szabályait s az ép nyelvérzéket
sértő dolgok közé tartozik a leiró természetrajzi értekezésekbe letett szá-

E \ . mos műszó, különösképen pedig egy sereg név, mely a mily mértékben
. mem jellemzi a tárgyat, a melyre alkalmaztatott, a mily mértékben semmit

# sem mond, oly mértékben hibás alkotásu is.

E — - Ttt, nézetünk szerint, mindenekelőtt arról kell gondoskodnunk, hogy

a baj továbbterjedését megakaszszuk s azután — úgy a mint az irodalmat
tovább fejlesztjük — lassanként kiküszőböljük. Ha másképen járunk el,
| fejünkre idézzük a viszketeget a sértett hiüságot, s ki tudja még mit s ezt

E megsinyli az ügy.

E Azoknál a természetrajzi alszakoknál, a melyeknek irodalmi feldol-

gozása még csak folyamatban van, a müszavak és münevek tekintetében

- szabadon rendelkezhetünk; s a midőn itt helyesen járunk el, ennek jo

E ; (visszahatása lesz azokra az alszakokra is, a melyek a műnyelv dolgában

. gyengén állanak. Ez kétségtelen, s most csak az a kérdés : miként járjunk

= - tehát el?

E. Nem egyszer ügy tapasztaltuk, hogy természetrajzi, még jobb irók

Bus — jobbak a szakértelem tekintetében — azt hiszik, hogy irói reputá-

/ . eziójuk nagy csorbát szenvedne, mihelyt pld. a nyelv dolgában más ember

vagy épen valami illetékes fórum tanácsával élnének. Ez a merőben hamis

hit azután arra vitte őket, hogy valamiképen kierőszakolják önmagokból

- azt, mit erőszakolni nem szabad, a mit csak alapos ismeret segítségével

E . lehet megoldani.

E .E hamis hitről le kell tennünk; keresnünk kell a nyelvészek taná-

EY — esát, "utbaigazitását, mert a tapasztalás bizonyitja — s nagyon természetes

$ vis - — - hogy van köszönet benne. Keresnünk kell e tanácsot annál is inkább,

- mert szakirodalmunk s vele nyelvünk is fejlődő félben van; alapokat

uk le, a melyek a leggondosabb eljárást megkövetelik. No, és bár mily

ao “hrs rss
*
j

erósek legyunk 1s speciális szakunk dolgában, a nyelvészet nem szakunk, — fi
reászorúlunk a nyelvészre épen úgy mint ő reánk. ee

Mondjunk tehát valamit a gyakorlati eljárásról is, szóljunk példával,
mely előttünk van. A midőn a k. m. Természettudományi Társulat PETHÓ
(akkor még Perrovics) GyunAr Cotta geologiájának leforditásával bizta
meg, műkifejezésekről kellett gondoskodni s a dolgot úgy oldották meg,
hogy egy megfelelő vegyes bizottságot alakitottak, a melybe P. TEWREWK
Emin tanár mint nyelvész tartozott. A dolog igen simán ment, mert a hol —
a szakemberek szókészlete már kifogyott, ott a nyelvész még mindig
győzte; s ha a viszonyt, a melyre műkifejezés kellett, jól akár rajzban is
megmagyarázták a nyelvésznek, ez mindig tudott alkotni.

Ennek az ép oly egyszerű, mint gyakorlati eljárásnak, mely senkinek :
reputäcziöjat nem sértette, a földtani irodalom nehány talpraesett müszöt ia,
koszon.

Ezt az eljárást mindig ismételhetjuk. A ki figyelemmel kiséri azt az
élénk mozgalmat, a mely főleg a «Nyelvór» megindulása óta keletkezett, |
láthatja a kincseket, a melyeket e mozgalom összegyüjt; tudhatja, hová
fordúljon véleményért, tanácsért, utbaigazitasért. Sem az egyes buzgó
nyelvész, sem az Akadémia nyelvtudományi bizottsága visszautasítani nem
fogja ; sőt ellenkezőleg, szivesen közreműködik.

Az Akadémia osztalytitkaratol Dr. Gyurar PAurén tudjuk, hogy a
nyelvtudományi bizottság minden beküldött jegyzékről véleményt mond,
mihelyt az illető iró akár irásban, akár élőszóval, akár más szaktárs által
megadja vagy megadatja a kellő felvilágosítást : mire keres műkifejezést ?

Evvel bátran élhetünk, s a «Termeszetrajzi Füzetek» szerkesztősége!
mindenkor a legnagyobb készséggel elvállalja a közvetitést.

Ezek mind jobbadán a műnyelvre vagyis a terminológiára vonatkoz-
nak s hátra vannak még a nevek, a nomenklatúra, a melyekre némelyek
súlyt fektetnek. Erre nézve az Akadémia nyilatkozott s nekünk kevés mon- |
dani valónk van. A szakemberre nézve csak a voltaképeni tudományos ~—
név bir beesesel, mert ez kalauzolja végig az illető tárgyakon, ezeknek |
vilag irodalmán; más név neki felesleges. De ez a dolog kissé változik,
mihelyt a szellem mindennapi kenyerét sem felejtjük ki.

. À szó legszorosabb értelmében vett szakirodalomból telnie kell —
a mint ezt az első füzet megnyitó szavaiban érintettük — az ismeret abé-
czés könyvének is; ez a forrás, a melyből egykoron a tankönyv-szerkesz-
tóknek meriteniok kell. Itt már a tárgyaknak az anyanyelven való elneve-
zése igenis lényeges egy dolog, mely előtt szemet hünynunk nem szabad.
E nevekre nézve két forrást ismerünk : az első a népnyelv maga — melyre
mindjárt reátérünk, a második a helyes alkotás, a melyet a tudományos
név etymologiai megfejtése alapján végezhetünk; de melyet csak akkor |
szabad végeznünk, a mikor lehetséges a nyelv szabályát, szellemét meg- …

LAC RO ee ását ee s áz SOFA

Órizni s a megalkotott névvel valósággal azt kifejezni, a mi az elnevezett
dologra nézve jellemző, vagy erre egyáltalában világot vetni képes. Ezt
azután tulhajtani nem szabad, mert a sok névre semmi szükség sincsen,
. lévén a tankönyvek szerkesztésénél irányadó, hogy inkább kevesebbet s
. . csak a valóban jellemzőt magyarázzák minél behatóbban. A magasabb
__ oktatásnál ezelt érünk a tudományos nevekkel is.
s Most tehát még a nép száján forgó nevek volnának hátra. Itt min-
denekelótt gyűjteni és distinguálni kell. Hogy főleg a distinguálás mit
jelent, ezt magyarázza meg Dr. HorvAru Guiza jó barátunknak az a levele,
a melyben — többek között — erről is elmélkedik. Azt mondja :
cAbban egyetértünk, hogy a magyar állatnevek alkalmazására és
| használatára nézve mindig csak a népnyelv lehet irányadónk. Sőt vélemé-
nyem szerint csak az a magyar állatnév birhat létjoggal, melyet egyszer-
smind a nép is használ, és a melyet magyar irók a nép ajkáról lestek el;
mig a mesterségesen faragott nevek talán kivétel nélkül elvetendők. Van-
nak azonban esetek, hogy a nép valamely nevet vidékenként hol más más,
hol pedig több állatra vegyest alkalmaz. Ilyen esetekben tehát a népnyelv
tényleg megszünik kalauzunk lenni s ilyenkor egészen az iró belátásától
függ, hogy melyik nevet, melyik állatra alkalmazza. Kivánatos azonban,
hogy az irodalmi nyelv ne essék ugyanazon hibába, a melyben a népnyelv
szenved, s hogy ennélfogva a kétes kifejezések használata szabatosan meg-
állapittassék. E részben pedig — szerintem — már csak az elsőbbség elve-
nél fogva is okvetetlenül a régibb irókat kell követnünk. Az első magyar
állattani iró, ki a Linn&-fele rendszer s a binaer nomenklatúra keretében
dolgozott, Fónpr JAnos volt. Fórpr, kinek törül metszett magyarsággal
- irott ällattana 1801-ben jelent meg, és ki — mint munkájának előszavában
említi — a magyar állatneveket 15 éven át gyűjtögette, gondosan alkal-
mazta e neveket, s így bizton követhető.

Bizonyára jobban tudunk örvendeni az e szavakból kihangzó hatá-
rozott purizmusnak, mint azoknak a merényleteknek, a melyek «nyelv-
fejlesztés és bővítési ezime alatt épen a nyelv és megérthetés rovására
elkövettettek.

Ép így vagyunk ezekkel nemcsak a leiró állattanban, hanem a leiró
természetrajz többi szakaiban is.

Ezekben, úgy hiszszük, kifejtettük a x Természetrajzi Fűzetekv állását
a műnyelv kérdésében s avval rekeszthetnők be sorainkat, hogy hát tessék
hozzánk szegődni, s nincsen szolgálat, a melyet megtagadnánk, a midőn

; látjuk, hogy a ki tólünk várja, velünk egy irányban halad is.

= De van még egy par szavunk, a melyek a szö- és névgylüjtésekre
2 vonatkoznak.

| A megállapítás, hogy ez vagy az a szó, név ezt és azt jelenti vagy
. jelöli, már magában véve is becses vívmány; de rejlik benne más, meg

sokszorta becsesebb dolog is. A nevek alkatäböl, a szavak gazdagságából

ki lehet olvasni azt a szellemet is, a mely a népben él, a szemlelödesnek
azt a mödjät, a mely e szellem sajätossäga, tehät azt az iränyt is, amelyet

követnünk kell, ha egy valósággal nemzeti jellegű tudományos életet aka- |

runk ébreszteni — mar t. 1. a természetrajzi szakok terén is.
Ez a fontos tárgy természetesen egy külön értekezést kiván, a mely-
lyel a harmadik füzetben majd előállunk.

HERMAN OTTÓ.

ÁLLATTAN. ZOOLOGIA.
Madártan. Ornithologta.
KORCS CSORU MADARAK. :

Közli Herman OTTÓ.

A rendes szervezettől való eltérések, ezek között kivált a természetes
uton létrejött koreskepzödesek már magokban véve is érdekes jelenségek,
s erdekessegök fokozódik, a mikor fontosabb, fóképen pedig olyan kulszer-
veket érnek, a melyek az életmódra nézve különös súlylyal birnak s a mel-

lett az illető alakok habitusára nézve is lényegesek. Különösen érdekesek .

akkor, ha más szervek rovására nem képződtek, hanem a rendesen kiin-
duló, teljesen kifejlődött szerv keretén túllépve, mintegy folytatását képe-
zik annak a tervnek, a melyet egy adott szerv egészében föltüntet. Nem
értjük tehát ide azokat a per excessum korcsképződéseket, a melyek itt-ott
egyes szervek vagy részek sokszorositásában nyilatkoznak, mint pld. a
rendesnél több láb stb. ; sem azokat, a melyek az illető szerven vagy részen
kinovésképen támadnak, annak egész tervét zavarják, képet kirivóan
eltorzítják.

Azok az elkorcsosodások, a melyeknek leirását alább adjuk, főkép azért
érdekesek, mert a táplálék beszerzésének igen fontos szervét érték, az
állatot tehát sok tekintetben lényegesen más eljárásra szorították, mint a
minő az, a melylyel rendes szervezet mellett ezelt ér, mely neki tehát ter-
mészetszerti, vagy — mint a czélirányossági tan hivei mondanák — «ósz-
tonszeru». — De lássuk őket sorba.

Corvus frugilegus ? adult. (vetéstúró fekete varjú, vén tojó, VI. tábla 1,
fél természetes nagyságban). Rendesen kifejlődött test és tollazat. Az elkor-
csosodäs a csőr felső káváját illeti. A csőr töve, az egész alsó káva egészen
rendes fejlödesü; a felső káva ellenben rendes hajlás és vastagság mellett,

ott, a hol már majdnem végződnie kellene, könnyedén kiszélesedett s azu- |

tán olyan ívben fejlődött tovább, a mely a csőr rendes hajlásának szabályos
folytatását képezi. A tulfejlés minden ízében megtartotta a csőr jelleget;

Ew bt Viale Li hers dC NC eels LEE UT EDT CP ie at Slt, Ta)
ES A a en a AD M EE Ce CPI ORE

\ ht

A -— :

75 C

a vége felé arányosan vékonyodik (oldalröltekintve), egészben véve keveset
keskenyedik (előlről tekintve), s végig csatornás. A túlfejlődött rész élei
- helyen közön kissé esorbásak. A túlfejlés hossza 37 ™,.; az egészen sza-
. bályos ív radiusa 40 "V,. A esórfelek jól illenek össze. Megkerült 1868.
3 . amáreziusban a Dánusi pusztán; a m. n. muzeumba beküldte Szmassy
— ISTVÁN ur.

Corvus frugilegus ^ (?) ad. (vetestürö fekete varjú, valószínüleg vén

. hím, VI. tabla 2, fél term. nagyságban). Rendesen kifejlődött test és tolla-
zat. Az elkorcsosodäs a csőr alsó káváját illeti. A csőr töve és felső kávája
egészen rendes fejlódésü; az also kava a természetes hosszüságnak majd-

. nem */5-részéig egyenlő vastagságban halad, azután arányosan vékonyodva
olyan fölfelé irányzott hajlással fejlődött tovább, a minőt a varjufélék cső-
rének alsó káváinál rendesen észlelni szoktunk. A tulfejlés hossza — a

. felső káva csúcsától mérve — 27 "^. tökéletesen csőr és káva jellegű,
arányosan vékonyodó s hegyén szépen élezve elkerekitett. A túlfejlés élei
nem feküsznek egészen vízszintes síkban, a bal él egy kicsit magasabbra
esik. A csőr felek jól illenek össze. Megkerült 1871-ben Érsekujvárt; a m.
n. muzeumba beküldte TórH EZECcHIEL úr.

Mind a két elkorcsosodás mintegy kibővítése a csőr eredeti, rendes
tervének, természete szerint egybevág, noha más-más csőrfelet.illet. Az
elébb leirt példány bizonyára rászorúlt az ismeretes varjufurfang minden

| fogására, hogy táplálékát beszerezhesse, mert a kózónséges vetéstürással,
- - melyre a rendes csőr ékalakjánál fogva oly alkalmatos, bizonyára nem
| boldogulhatott. A tülfejlódótt részek anyaga tokeletesen szilárd s kétségen
kívül ifju korból való valók.

Tudtom szerint e koresképzódéseket nehány évvel ezelőtt egy átutazó
angol természetbúvár lerajzolta s valószínüleg valahol közölte is. A m. n.
muzeum szakkönyvtárában, mely az angol ornithologiai irodalomra nézve
hézagos, e közlés nem lelhető, s a bécsi császári udvari muzeum Ore
PELZELN ÁGOST úr, kit e tárgyban megkerestem, az angol irodalmat 1864-től
kezdve átnézte, de a közlést ő sem találta. Fáradozásáért PELZELN úrnak
ezennel köszönetet mondok.

Passer domesticus 9 ad. (háziveréb, vén tojó ; feje VI. tábla 3; termé-
szetes nagyság). Rendesen kifejlődött test és tollazat. A rendkívül nagy-
mérvű elkoresosodás a esör alsó käväjät illeti. A csőr töve és felső kávája
egészen rendes fejlődésű; az alsó káva, bár villágai illetőleg állkapcsai
rendes fejlődésűek, csatornaalakban tovább fejlődött s a felső káva hegyén
túl, noha világosan látszik, hogy letört, még mindig 12 m,.-nyire kiáll;

az egyenes csatorna olyan, mint egy felhasitott tollszár, .szélei élesek s
|. kissé bedülók, főleg azon a ponton, a melyen a rendes káva végződnék.
. Dr. Leszner REzső úr, ki ezt az érdekes példányt a kir. magyar Termé-
szettudományi Társulat utján Kismártonból a m. n. muzeum számára

76 | Mi

beküldötte (f. €. jan. 27-én), a következőket irja nekem: «A verebet egy

"n
yoy

"MU

ház népe mintegy két hétig tartotta szemmel s csőre eleintén oly hosszú

volt, hogy tréfásan szivarozó verébnek mondták. Hosszú csőre igen gátolta
a táplálkozásban s mielőtt valamit felkapni iparkodott volna, nagyot ütött

csőrével az udvar kövezetére, mintha le akarta volna törni. Természetes, —.

hogy verébtársai elkapkodták előle a legjobb falatokat. Egy házi kisasz-

szony megsajnálta s főtt burgonyát dobott neki, mibe csőrét befúrhatta. |

A veréb késóbben minden nap leste a burgonyát s egészen bizalmas lett.
Egyszer azonban csak azt vették észre, hogy csőre félakkora mint volt, s
valószínű, hogy a kövezetet verve, letörte. . . . . » A tülfejlódés tehát

26—30 my. lehetett, mi mindenesetre igen érdekes jelenség. A tülfejlés

fris állapotban (a veréb a muzeumban praeparaltatott) szaru keménységű,
de ruganyos volt. Az az igyekezet, a melyet ez az állat kifejtett, hogy egy
természetadta alkalmatlanságtól menekülhessen, s aza bizodalom, a mely-
lyel az ember jóindulatát viszonozta, bevállnak abba a képbe, a melyet a
tudomány az állatok szellemi életéről megalkotni igyekszik.

KORCSCSÖRÜ SEREGÉLY. STURNUS VULGARIS L.

Közli Dr. BAgrscH Samu.

Mult evi (1876) november höban kezeimhez került egy közönseges
seregély, melynek csőre sajátságos abnormitást mutat. Mig ugyanis az alsó
káva rendes fejlődésű, addig a felső káva, bár rendes erősségben indul
tövétől, 5 em.-nyi hosszúságra fejlődött (lásd VI. tabla, 4. ábra a seregély
feje természetes nagyságban). E hosszúra fejlődött káva az alsó káva csu-

csa tájaig rendes keskenyedést mutat, de azután bizonyos egyenletes szé-

lességben folytatódik, úgy hogy az alsó káva csúcsa felett 3 "/,; kerekre
tompított végén még 2 "5. A tulfejlés a csőr ívezetéhez képest könnye-
dén lefelé hajlik s alsó lapja csatornásan ugyan, de csak sekélyen kivájt.

E korcsképződésű káva legvége igen el van kopva, a miből arra lehet
következtetni, hogy a madár élelmét vajmi fáradságosan tudta beszerezni ;
de hogy tudta, ezt az a körülmény bizonyítja legjobban, miszerint test és
tollazat szerint egészen normális volt s pihenő helyén, honnan lelövetett,
vígan esevegve üldögélt. Lövetett Szt.-István alatt (Baja közelében).

* x
Ez az érdekes példány, mely Dr. Barrscn úr szívességéból a m. n.

muzeum gyűjteményébe került, a posta által való szállítás közben épen
legérdekesebb részében kárt szenvedett: a tülfejlödött felső káva letört s

FEINER ale, gh Laat TN EN Cores. UMP a1 0^ en age RIT , x "Ae | YO NSP grt Ds rey
POL A oW aee Sens } x A48 I. a FE
i / "^ LEES A : p M 353765

. .elveszett, úgy hogy jelenleg csak mintegy 1 %,. darabbal mülja feljül az
56 kava hosszát. Szerencsére Bartsch úr egy használható vázlatot készi-
tett a madár csőréről s ennek segítségével készült a lehetőségig hű ábra.
Ez az elkorcsosodás viszonyítva ahoz, a melyet e fűzet első értekezésében
leírtunk s ugyancsak a VI. táblán 1 alatt lerajzoltunk, azt látszik bizonyí- j

E. _ tani, hogy az e nemű koresképzódéseknél az az iv, a melyet a tülfejlés
3 p. feltüntet, szabatos folytatása annak az ivnek, a melyet a rendes csőr,
ál arczélben tekintve mutat. Mert valóban, a Bolo urb varjücsörnel

kampó, az alig hajló seregelyesörnel egy kónnyedhajlásü iv keletkezett,
melynek húrja Dr. Bartsch szerint valami 5 ”},.

A SZERKESZTO.
a Halak. Pisces.
A DUNA HALORIASAI.

Közli Dr. KArorr JAnos.
(Folyt. és vége.)

2. ACIPENSER GLABER Fitz.
A sima Tok.

Orra rövid, vastag, széles s elől elkerekített.

Szemei kicsinyek, hoszúkások s a kiálló felső szemszél által védettek.
A szemek átmérője a közöttük levő homloknak 61/2 része. Az orrlikak kicsi-

. nyek, tojásdadok, az alsók nagyobbak, mint a felsők. Szája tágas, ajkai
duzzadtak, a középen öblösek, de nem hasadtak. A bajuszszálak közelebb
állanak az orrhegyéhez, mint a szájhoz. A bajuszszál töve hengeres, közepe
lapos, vége rojtos.

Dereka kissé magasabb, mint vastag. Vastagsága l/s-részét teszi a
test hosszának. A paizsok távol állnak egymástól, a hátpaizsok a legerő-
sebbek, az oldalpaizsok kicsinyek, a haspaizsok majdnem eltünők. Számuk
változik. Hátpaizs van 12—16, oldalpaizs 35—60, haspaizs 12—15. Az
első hátpaizs a legmagasabb és jellemzi a fajt. A paizssorok között a bőr
apró, fogazott csontpikkelyekkel sűrűn boritott, melyek a has felé kiseb-
bednek és símákká lesznek.

A mellúszók-ban van egy erős csontsugár s 30 osztott, tágolt sugár ;
a leghosszabbak egyenlők a test vastagságával. A hátuszó, mely hosszabb
mint magas, végével ellenes az al-feluszóval, mely ellenkezőleg magasabb
mint hosszú. A sugarak számát ez a képlet mutatja :

D. 18/50. A. 14/15. V. 12/15. C.39/65/16
Színe. Hata vörös-szürke, oldalai halványabbak, hasa s az oldal-
paizsok szennyes fehérek. Bajuszszálai fehérek, barna hegyüek. Szivárvány-
hártyája sárga.

.1 m. hosszú példányok halásztatnak. x

Jan nincsen csontlemez, ugy hogy az egész orra puha, áttetsző porezoghoz

Nagysága. Hossza 2—2!/3 m. Súlya 15

Elterjedése. Hazája a Fekete- és Azowi-tenger, dione a beszakadó ^.
folyókba vándorol.

Lelhelyei. Duna, Tisza, Száva, Dráva, Vág.

A muzeumi gyűjteményben van 2 példány.

3. ACIPENSER SCHYPA Giildenst.

A sziirke Tok. : ;

ee mE FRE

Orra lapos, rövid és tompa. Szemei kozepesek és eg gyenlően nagyok, |
tojásdadok, !/e-részét teszik a közöttük levő homloknak. Az alsó orrlikak 7
kisebbek a szem átmérőjénél. Szája tágas; a felső állkapocs keskeny, nem
öblös ajakú; az alsó állkapocs ajkatlan. A. négy bajuszszál egyszerű, köze-
lebb esik az orr hegyéhez, mint a szájnyiláshoz ; a külső bajuszszálak hosz-
szabbak a belsőknél. 3

ee esontpaizs erős ; távol Állegymástól. A háton van 10—11,. os.
az oldalon 30—33, a hasszélén 7—9 paizs. A paizssorok kozotti bór sima
és fényes, vagy lapos, csillagos, külónféle nagyságú csontpikkelyekkel
borítva. Az uszosugarak számát a következő képlet mutatja :

D. 19/og, A. 14/15, V. 4/14, P. 1/33, C. 15/20/60

Valamenyi úszó hegyes. A mellüszók hossza nagyobb a test vastag- |
ságánál; első nagy csontsugarat követi egy osztatlan tagolt sugar. A hat- d
úszó erősen kimetszett. A farküszó felső karélya meglehetősen hosszu. |

Szine. Hata fekete-szürke, hasa sárgás-fehér, a paizsok szennyes

fehérek.

Nagysága. Hossza 2—2?/3 m., súlya 20—30 kilo. E
Elterjedése. Hazája a Feketetenger, onnét vándorol a beömlő folyókba :
sigy a Dunába és mellékágaiba 1s. : :
Lelhelyei. Duna, Tisza, Dráva, Száva. Eb
À muzeumi gyüjteményben van 2 példánya.

4. ACIPENSER HUSO Lin.
A Viza.

Orra vastag, küpos, a száj szélességénél alig hosszabb; felsó lap-

hasonlit. A fej csontjai nem oly jól kifejlődtek, mint a rokonfajoknál és
kitünően jellemző, hogy a falcsontok sokkal kisebbek a haldnték- és első
homlokcsontoknäl. À fejtetőn allo szemek kicsinyek, kerekek, a közöttök levó —
homlok a szemátmérónél 8-szor szélesebb. Orrlikai is kicsinyek, tojásda- |
dok s egyenlően nagyok. Szája tágas, húsos ajakkal körülfogva, mely az

. alsó állkapocs közepén hasadt. A bajuszszálak laposak, közelebb állanak a
Szájhoz, mint az orr végéhez.

Dereka nyült ; az öt hosszsorban álló csontpaizsok nem érintik egy-
mást és gyöngébbek mint a rokonfajoknál, úgy hogy nem oly feltünően
ötszögű, mint a többieké. Hátpaizs 12—13. Az első a legkisebb, a
/ . 6—8-dik a legmagasabbak. Oldalpaizs 40—45. Haspaizs 10—12. A paizs-
—. .sorok közötti bör érdes. Az uszósugarak számát a következő képlet mutatja:
#4 pue D. 14/49, A. 1/16, V. 12/18, P. !/sg— 57, C. 35/18/97
3 Az elkerekitett melluszó valamivel rövidebb a test vastagsásánál,
b csontsugara igen gyenge és l/s-dal rövidebb, mint a tagolt sugárak.
à A hátuszó sokkal hosszabb, mint magas és hátulsó szélén letompitott, miál-

tala Viza a rokonfajoktól fóképen különbözik. A farkuszó alsó karélya
| elkerekitett és félakkora, mint a felső karély.

Színe. Orra sárgás-fehér ; hata sötét hamuszürke, hasa szennyes fehér ;
szintolyanok a paizsok is. Szivárványhártyája ezüstös.

Nagysága. A. Viza minden édes vízi halak között a leghosszabb és
legsúlyosabb. Hossza 8—9 m., súlya 900—1000 kilo. Egy két méter hosz-
szú példány körulbelül 50 kilo.

Életmódja. A Viza úgy mint a többi tokfaj vándorhal. Kora tavasz-
] szal kezdi vándorlását. Seregesen nyomul a folyók torkolataiba; már-

eziustol-majusig vándorol a Dunán felfelé, augusztustél-deczemberig egy
másik sereg következik. Nyárcn a viz felszinén uszik fejét felemelve, vagy
pedig hentereg a folyómeder fenekén s orrával túrja az iszapot. Igen falánk,
mindenfélét eszik, de fóképen az iszapban rothadó szerves anyagokat ked-
veli ; azonkivül csiga-kagylók, halak, rákok, sőt madarak is találtattak már
gyomrában. Életkorát 30 évre teszik.

Igen érdekes a Duna ezen óriásának fogási módja, melyet Marsigli :
Danubius pannonico-mysicus czímű munkájában leir.

Már a Duna alsóbb részében, hová april elején a Feketetengerból
vándorol, fogadtatására készen állanak a, sziklák közé elhelyezett, fakarok-
ból való sajátságos tömkelegek, a melyekben a betévedetteket, mint az okro-
ket, úgy verik agyon. Ha valamelyik közülök e veszélyes helyeket elkerülte,
további útjában találkozik a folyam útját elzáró ezernyi, fényesre csiszolt,
1/2 lábnyi, éles és hegyes horgokból álló falazattal, mely a Dunán áthúzott
erős kötélről különböző hosszuságú erős zsinegeken fugg. A halászok azt
hiszik, hogy a Viza e fényes, csüngő horgokkal nagyon szeret játszani, s
játszik mindaddig, mig a sok éles horog egyike vagy másika meg nem

| sebzi, a mikor aztán duhbe j6, és szerteszélyel hadonáz addig, mig mind-
E inkább megsebesülve, végre valamelyik horogra kerül, melyról tóbbé nem
- —— szabadulhat. Néha, ha a halászok a kótelekre alkalmazott uszó-jelfák moz-
| gásán látják, hogy a vizák a horgokkal játszadoznak, nagy csenddel odáig
eveznek, s hirtelen felrántják azokat a köteleket; mi által gyakran meg-

esik, hogy a horgok felett usz6 vizák egyike vagy masika alulról horogra,

sígya halászok birtokába kerül. S ha e hatalmas állat a fényes horgokat
is kikerülte, sa Duna gazdag iszapját türva tovább üszik felfelé, akkor
már hálókkal várják, melyekben lassankint felhüzzák a víz szinére, a nél-
kul, hogy fogságát észrevenné; s ha mar a viz folszinén van, a Duna

partjára vonszolják, hol farkának óriási erejével sem segíthet magán többé.

- Lelhelyei: Duna, Tisza, Száva, Dráva, Maros.
A muzeumi gyűjteményben van 2 példány és egy koponya.

5. ACIPENSER STELLATUS Pall.

Sóreg.

Orra igen hosszú és keskeny ; kardalakü. Szemei kicsinyek, tojásda-

dok, kozelebb állanak az orr hegyéhez, mint all ehez a száj. A jobb szem a
balnäl kissé nagyobb, s !/;-részét teszi a szemek közti homloknak. A felső
orrlikak kerekek és kisebbek az alsó hosszukásoknál, melyek a bal szem-
mel egyenlő nagyságúak. A száj középszerű, csak a felső állkapcsot kor-
nyezi egy keskeny, gyöngén öblös ajak; az alsó állkapocs ajkatlan. A. négy
bajuszszál közelebb áll a szájhoz, mint az orrhegyéhez.

Öt soros paizsai nagyok és erősek, de nem érintik egymást. A hátán
12—16, az oldalán 30—40, a hasszélen 10—12 paizs van. A. paizssorok
közötti bőr igen apró, fogazott csontpikkelyekkel sűrűn, de szabálytalanul
borított.

Az úszósugarak számát e képletbe foglalhatjuk :

D. 11/40, A. N. 19/20, P. "28— 31, ©. 16/35/90.

Valamennyi úszó aránylag kicsiny, jelesen a mellúszók hossza csak
1/5-del nagyobb a test vastagságánál; erős csontsugarát 3 osztatlan sugár
követi; az al-felúszó szemközt áll a hátúszó közepével. A farküszó felső
karélya ?/3-dal hosszabb az alsónál, keskeny és sarlóalakú; mindkettő
hegyes.

Színe. Háta világos vörösös-barna, kékes-feketébe játszó ; oldala és
hasa fehér ; a paizsok szennyes fehérek. Az orr alsó lapja husszinti. Szivár-
ványhártyája sárga vagy ezüst színű.

Nagysága. Hossza 1—2 m., súlya 20—25 kilo.

Életmód. Már Tn mE kezdi vándorlásait a folyókba.

Ívás ideje: május, junius. T'ápláléka: férgek, ikra, zsíros iszap ; élet-
kora: 15—20 év.

Husa becsesebb, mint a Viza-é ; ikraja igen jó caviárt és huc
a legbecsesebb halenyvet adja.

Lelhelyei : Duna, Dráva, Maros, Tisza.

A muzeumi gyűjteményben van 3 példány.

6. ACIPENSER GÜLDENSTAEDTII Brandt.

Giildenstaedt Tokja.

: Orra, rövid és tompa, egy harmadát teszi a fej hosszának ; felső lapját
_ apré, részben csillagos, részben szabálytalan paizsocskäk fedik, melyek

- között számos fekete likacs látható. Szemei nagyok, kerekek, különbözők,
a bal szem kisebb a jobb szemnél. A szemek közötti homlok 4-szer széle-
sebb, mint a jobb szem átmérője. Az alsó orrlik olyan nagy, mint a jobb
szem. Szája tágas ; a keskeny felső ajak két félre osztott; az alsó állkapocs
. közepe ajkatlan. A négy bajuszszál közelebb áll az orr végéhez, mint a
. szájhoz. |
| Dereka nyült, ot sor erős csontpaizszsal. A hátán 12—13, az oldalán
294—306, a hasan 9—10 paizs van. A paizssorok közötti bőr síma, fényes
és kiálló csillagos vagy köralakú, fogazott csontpikkelyekkel borított. Az
úszók sugarait e képlet mutatja :

Di Rs A, 12/49 14, N. 12/34, P. Lau, C. 15/29/69;

A mellüszók hosszaságuknál aránylag szélesebbek, hosszasaguk
egyenlő a test magasságával ; a meglehetősen erős csontsugarat követi egy
hosszabb, osztatlan tagolt sugár. A farkúszó karélyai szélesek, elkerekítet-
tek, az alsó felényi a felsőhöz képest.

Színe. Háta kékes hamuszürke. A csontpaizsok szennyes fehérek.
A bajuszszálak fehérek, fekete hegyűek. Szivárványhártyája ezüstös.

Nagysága. Hossza 2—3 m., súlya 70—80 kilo ; közönségesen 15—20
kilo súlyúakat halásznak.

Elterjedése. A Dunában egész éven át található, vándorol a Duna

nagyobb mellékágaiba u. m. a Dráva, Tisza és Vág folyókba.
Életmódja. Tápláléka áll férgek, rovar-álczák és zsiros iszapból. Ívik
a Dunában május—junius havában. Mondják, hogy 15—20 évig él.
Haszna. Húsa, ikrája és úszóhólyaga miatt a legbecsesebb Tokfajok
közé tartozik. |
A muzeumi gyűjteményben van 2 példány.

-* i a a >
: "ES ers e

ufr, ns trie DES
RN 7 ret
5 : >

“+

NO CS

: Róviditések.
E D — Hátuszó. A — Al-feluszó. V — hasuszó. P — melluszó. C = farkuszó.
à A vonás előtti szám az osztatlan sugarakat, a vonás mögötti szám a tagolt suga-
rakat jelenti.

Helyreigazitás.

A Strigy folyóból Csató úr által beküldött Gobio uranoscopus Agas. mint első
biztos adat volt felemlítve az I-ső füzetben. Kikerülte figyelmemet, hogy Kriesch tanár
úr e halacskát 1870-ben a Vág halai között is említette volt. Miután Kriesch tanár úr
szíves volt nekem az általa gyüjtött példányokat megvizsgálásra átengedni, megg) r6z6d-
tem, hogy a Gohio uranoscopus Ag. a Vágban is él. Van tehát eddig két biztos lelhelye
. e halaeskának vizeinkben, u. m. : a Strigy és Vag folyó. Dr. KÁROLI.

Hüllök. Reptilia.

A VIZI SIKLÓ — TROPIDONOTUS NATRIX —

MINT FESZEKRABLO.

A vizi sikló — honi kigyöink legközönségesebb s épen ezért legis-
mertebb faja — iránt hosszú ideig oly jó véleménynyel voltam, hogy azt
hittem róla, miszerint táplálékát csupán a bogarak és ezek alezai, a
békák és gyikok, vagy legfölebb kisebb egerek képezik. Hallottam ugyan,
hogy a vizi sikló a földön fészkelő madarak, mint a bubos pacsirta,
sárga billegető, czitrom sármány stb. fészkeinél is látogatást tesz s az

azokban talált tojásokat vagy madár fiókokat sem veti meg; de hogy e

kígyó a forró égalj alatt élő óriási rokonaihoz hasonlólag a fákra is
merészkednék, azt sem nem hallottam, sem életrajzában nem olvastam.
— Ezek után annál inkább meglepett azon eset, melynek szemtanuja
voltam, s melyet az alanti sorokban elmondandó leszek. — 1869-ik évben
Esztergomban létem ideje alatt tojasgyujtemény összeszerzésén fáradoz-
tam, mely czélbél gyakran bebarangoltam a nevezett várostól nem
messze eső erdőségeket. Egy szép nyári napon a Duna baloldalán —
Dömös község átellenében — levő erdőbe tettem kirándulást PALKOVITS
. KÁLMÁN barátommal. Fészkek utáni kutatásunk közben egy egész cso-
port magtörő pinty -— Cocothraustes vulgaris — ide s tova röpködese,
sivité panaszhangja vonta magára figyelmünket, mely repkedést és
sivitast mi azon körülményből magyaráztuk, — hogy egy ily madár —
fészkéhez jutottunk közel, s így jelenlétünk hozta létre a madarak
rendkivüli viseletét; azonban ez nem úgy volt, miről csakhamar meg-
győzödtünk, midőn a feszekre akadtunk. — A magtörö pinty mesterkétlen,

kivülről vékony galyacskákkal körített s finom fagyokerekkel kibelelt |

fészkét bokrokra, de legtöbbször vékony fák villás ágai közé rakja, még
pedig oly ügyetlenül, hogy a fészek még a nem gyakorlott szemnek is
már jó távolból feltűnik. A fészek, melyet találtunk, szintén fiatal fára
volt építve, a földtől mintegy 4 méternyi magasságban. Midőn a mada-
raktól körülrepdesett fához érkeztünk, annak karvastagságú törzsökén, a
fészek közvetlen közelében egy vizi siklót. láttunk, a fát többször körül-
tekert hosszú testtel, melynek fejétől mért első negyed része szokatlan
vastagsággal bírt. A társam által megtámasztott fára felmászni, a még
két fiókot rejtő fészek tartalmát megnézni és a kígyót botommal a
fáról leverni, néhány percz műve volt, minek megtörténte után a kígyó
testének felvágása következett, mely műtét folytán két, anyaverébnél
nagyobb pinty-fiók került elé, melyeket a sikló a fészekből rabolt el. A
madárkák lábaiknál fogva nyelettek el, miközben szárnyaikkal bizony-
nyal ide s tova vergölődtek, mert mindkettőnek szárnyai a kígyóban

fe elfelé. voltak irányulva, még pedig annyira, hogy a szárnyak a messze
| - kinyújtott nyakat t. i. fejet teljesen eltakarták. — Végül még megjegy-
. zem, hogy a kígyó úgy normális vastagságát, mint egy méternél
nagyobb hosszúságát tekintve fajának valódi díszpéldánya volt, milyent
e fajban sem azelőtt, sem azóta nem láttam. vs

NUT MES Közli MEREL Ene. P

Rovartan. Entomologia 4

. Coleoptera |
COLEOPTERA NOVA UJ TEHELYROPUEK ‘4

EX INS. CRETA ET ASIA MINORE KRETASZIGETEROL ES KISAZSIABOL, a

a JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leirta FRIVALDSZKY JÁNOS. E.
Pus A. *
. — HAPALUS CRETICUS. Ba
E . Niger, nigro-villosus, elytris abdomine paulo brevioribus, lateritio NS.
IN : c 5 : c 3 2 is
. rufis, ante apicem macula nigra notatis, lateraliter late emarginatis, apice |

- . dehiscentibus et obtuse acuminatis; abdominis parte postica rufa; tibiis
T _tarsisque flavo-rufis, horum articulo ultimo infuscato. (d)

EU Longit. 13 *,.

P Caput nigrum, nigro-villosum, fronte labroque dense rugoso-puncta- x Rd
: - tis, hoc transverso, recte truncato, illus margine antico nitido; occipite Lie
— rude rugoso-punctato, linea longitudinali laevi instructo. Antennis cor-
1 pore quarta parte brevioribus, articulis duobus primis dense punctatis,

___ subnitidis, reliquis obscuris, longitudine subaequalibus, parum compressis,
— .. ultimo longiore et apice angustato. Oculis transversis, antice emarginatis.

Mandibulis arcuatim curvatis. Pronoto longitudine !/s latiore, nigro, prae-
— sertim postice dense rugoso-punctato, dorso antice linea laevi usque ad
ES medium extensa, hine vero canalieula instructo; lateribus ante medium
E. parum rotundatis, basi transverse impressa, margine postico vero modice
— reflexo. Scutello magno, nigro, dense subtiliter rugosiusculo, transversim |
- impresso, apice nitido et sparse punctato, lateribus sinuatis. Elytris abdo-

Az longitudinis, macula sat magna nigra, fere ovali et parum obliqua sig-
— natis ; humeris tumidulis, rotundatis, lateribus — apice excepto — tenui-
— fer marginatis et late arcuatim emarginatis, apicibus infra maculas dehis-
; entibus et obtuse acuminatis. Pectore nigro, dense rugosiusculo-punctato,

ciculatim connexis ; basi nigro, segmento dorsali no margine je
| quinto et sexto totis rufis; ventris segmentum primum et secundum mar-

eine postico, tertium vero — excepta macula quadrata mareinali— et reli- -
qua rufa; segmentum ventrale sextum usque ad basim arcuatim excisum. ————
Species haee insignis in Insula Creta ad Candiam capta est. — ^

HAPALUS CRETICUS. POE

Feje fekete, sötét bolyhos szörökkel, homloka és felső ajka sűrűn
redősen-pontozottak, ez utóbbi haránt s egyenesen metszett, az előbbi M
előszéle pedig fényes; fejtetóje durván redósen-pontozott és sima hossz-.
vonallal ellátott. A csápok a test hosszánál egy negyeddel rövidebbek, két
első 1z0k sűrűn pontozott és kissé fényes, a többi pedig homályos, majd-
nem egyenlő hosszuságuak s kissé összenyomottak, a végső hosszabb s
hegyén vekonyodott. A szemek harántok s elül kiszéleltek. A rágók ívesen
sörbültek. Torja hosszánál szélesebb, fekete, különösen hátul sűrűn redő-
sen-pontozott, elül sima hosszvonallal, mely a tor) közepéig terjed, innét
pedig esatornáeskával ellátott; oldalai közepük előtt kevéssé kerekítettek, —
alapja haránton sekélyen benyomott s hátsó széle kissé felhajlott. Paizskája
nagy, fekete, homályos, sűrűn finomul redöcskes, harántan benyomott,
hegye fényes és szétszórtan pontozott, oldalai öblösek. A röptyűk a pot-
rohnál kissé rövidebbek, redősen pontozottak, téglavörösek s végeik előtt,
körülbelől 4/5 hosszaságukon, meglehetősen nagy fekete folttal jelöltek,
mely majdnem peteidomú s kissé rézsutosan helyezett; a vállszögletek
duzzadtak s kerekítettek, az óldalak

wat

a buttit kivéve — vékonyan par- y
kányoltak és széles ivalakban kimetszettek, miért is e miatt tompahegyü D
bütüjok felé keskenyedettek s végeik, a folttól kezdve, tátottak. Melle fekete, 4
sűrűn redócskésen pontozott; a esípók és a ezombok feketék, a lábszárak — H 4
pedig és a kocsäk sargavörösek, az előbbiek töve és végtöviseik feketék, |
az utóbbiak utolsó ize sötétlő; a karmacsok nagyobbik része fésüsdedés.
A potroh sürün pontozva harántan karezolt, tóve fekete, hátának negyedik
szelvénye hátsószélén s az ötödik és hatodik egészen rótszinüek; a has
első és második szelvénye hátsószélón, a harmadik pedig — kivéve a mind- |
két felén levő négyszögletes foltját — s a következők egészen rétszintiek; —
a hatodik szelvény alapjáig ívesen kimetszett.

Hossza 13 9.

E kitünó faj Kréta szigetén Kandia városnál találtatott.

ZONITIS TURCICA.

La
Nigra, mandibulis medio abdomineque rufis, hoe nitido disperse ^.
punctato; elytris obscure nigro-coeruleis, opacis, dense subtiliter rugoso- .
punctatis; antennis crassiusculis, dimidii corporis longitudine (2).
Dong. 12 "4, . |
Caput nigrum, subrude rugoso-punctatum, nigro-pilosum, fronteinter |
oculos leviter impressa, labro rotundato, apice medio exciso; mandibulis |

Hu oculis inet opte antice vix sinuatis ; antennis dimidii cor-
oris longitudine , erassiusculis, articulo primo tertii longitudine, basi |
sonstricto, apice incrassato, secundo brevi, tertio quarto modice longiore, | 2

reliquis longitudine subaequalibus, ultimis quatuor tamen paulo angustio- " v o ME
ribus, apicali oblongo ovato. Palpis brevibus crassiusculis, maxillarium | *
. articulo ultimo ovato, apice compresso et subtruncato. Pronoto nigro, sub- p.
nitido, longitudine una tertia latiore, angulis anticis valde rotundatis, E

basin versus fere recto, basi margine modice elevato, superficie parum Di
convexa, disperse punctata, lateribus paulo densius punctatis, dorso lon-

gitudinaliter, antice obsolitius eanalieulato. Seutello dense punctato, basi et p

£ E. . . . . . wa
. ante apicem rotundatum arcuatim impresso. Elytris obscure nigro-coeru- E
leis, opacis, valde dense rugoso-punctatis, apicem versus fere asperis, Am

A L

_ dense fumato-pubescentibus, abdominis apicem non obtegentibus. Pectore
E pedibusque nigris, rugoso-punctatis; tarsorum articulo primo basi rufo-
. testaceo. Abdomine rufo, nitido, disperse punctato.

Species haee peculiaris in Asia minore ad Brussam detecta est.

ZONITIS TURCICA.
MR Feje fekete, kissé durván redósen pontozott, fekete szörökkel; hom-
D loka a szemek közt sekélyen benyomott, felső ajka kerekített s hegye köze- Ww.
— pen kimetszett; rágóinak közepe rótszinü; szemei harántak, elül alig
. öblösek; csápjai féltest hosszasäguak, vastagodottak, első izok a harma-
. dikkal egyenlő hosszaságú, alapjánál ósszeszorült s végén vastagodott, a
. második íz rövid, a harmadik a negyediknél kevéssel hosszabb, a többi
Jj — kórülbelól egyenlő hosszasásü, a négy uto:só azonban kissé vékonyabb- Es
a végső hosszpetés. A falámok rövidek, kissé vastagodottak, az állkapocs-
. — falámok utolsó ize petésded, hegyén kevéssé összenyomott s kissé esonkult.
. Az elóhát fekete, kevés fénynyel, hosszánál egyharmadával szélesebb, eló-
. Szügletei nagyon kerekítettek, s oldalai alapja felé majdnem egyenesek,
- alapjának széle kissé felhajlott, felülete kevéssé domborodott, szétszórtan
és az oldalakon kissé sűrűbben pontozott, közepehosszán csatornácska van, i
mely elófelén kissé enyészetes. Paizsa sűrűn pontozott, alapjánál és kere-
kitett hegye előtt ívesen benyomott. A roptytik homályosan sötét-kékesek,
x Ene nagyon sűrűn redósen pontozottak, végeik felé majdnem érde-
sek, sűrűn füstösen pelyhedzők s a potroh végét el nem födik. A mell és a
. lábak feketék, redósen pontozottak ; a kocsák első izülékének töve rőtsárga.

Hossza 12 "vy.
. re 7 . 7 u . " , ^
Ez érdekes fajt Kis-Ázsiában Brussa vidékén találtam.

Nigra, cinereo- End pronoto rufo vel sangvineo, parce piloso xx
S et Bebo perse punctato ; elytris nigris, parum nitentibus, dense subtiliter
: *

rugoso-punctatis ; abdomine nitido, subdisperse aciculatim punctato, seg-

mentis tribus ultimis rufis.
hongit. 9—12 mú.

Caput nigrum, dense subrude rugoso-punctatum, nigro pubescens, _

fronte linea tenui laevi elevata ; labro antice rotundato ; oculis transversis.

antice sinuatis; antennis filiformibus nigris, dimidio corpore longioribus.

Pronoto rufo vel sangvineo, subdisperse punctato et parce piloso, longitu-
dine latiore, lateribus ante medium modice rotundatis, ante basim vero
parum sinuatis, basi tenuiter marginata ; dorso leviter triimpresso, impres-
sionibus anticis majoribus transversis, postica foveaeformi. Scutello nigro,
dense subtiliter rugosiusculo et leviter impresso. Elytris nigris, parum
nitentibus, dense subtiliter rugoso-punctatis et cinereo-pubescentibus.
Pectore pedibusque nigris, illo transverse aciculatim punctato, his rugoso-
punctatis. Abdomine nigro, nitido, subdisperse punctato et transversim
aciculato, segmentis tribus ultimis rufis. Maris segmentum ventrale anale
in duas partes arcuato uncatas dissolutum.

A Zon. praeusta var. nigra, praeter colorem, elytris paulo minus
dense rugoso-punctatis, ideoque modice nitentibus et abdomine tantum
subdisperse punctato aciculatoque distincta.

In Insula Creta ad Caneam et in Asia minori ad Amasiam inventa.

ZONITIS RUFICOLLIS.

Feje fekete, stirtin és kissé durván redósen pontozott, fekete pely-
hedzó szörökkel s homloka síma hosszvonallal ellátott ; felsó-ajka elül kere-
kitett; szemei harántak s elül öblösen kimetszettek; csápjai fonalidomüak,
feketék, féltestnél hosszabbak. Elöhäta rőt vagy vérvörös, kissé szétszór-
tan pontozott s ritkásan szőrös, hosszánál szélesebb, oldalai középük előtt
kevéssé kerekítettek, alapjánál pedig kissé öblösek, alapja vékonyan pár-
kányolt ; korongja sekély három benyomással, az előbenyomások nagyobbak
s harántak, a hátsó pedig gödörcse alakú. A paizs fekete, sűrűn finomúl
redőcskés és sekélyen benyomott. A röptyűk feketék, kevés fénynyel, sűrün
finomúl redősen pontozottak s hamvas szóresékkel födöttek. Melle s lábai
feketék, az előbbi harántan karezolva pontozott, az utóbbiak pedig redő-
sen pontozottak. A potroh fekete, fényes, kissé szétszórtan pontozott és
harántan karczolt, utolsó három szelvénye rőtszínű. A hím végső has szel-
vénye két horgas részre osztott. I

A Zon. praeustának fekete válfajától, színén kívül, kevésbbé sűrün

redósen pontozott röptyűi — melyek e miatt kissé fényesebbek is — es

csak ritkásan pontozott és karczos has-szelvényei által különbözik.
Hossza 9—12 v. ; :
2 . L Pd Z^ 2 re x ss 7 2 (AD ER f
Kréta szigetén Canea városnál és Kis-Ázsiában Amasiänäl gyűjtöttem,

UJ HARTYAROPUEK

A NEMZETI MUZEUM GYUJTEME-
NYEBEN,

leirta MocsAry SÁNDOR.

.1. Allantus unifasciatus Mocs. — Niger; capite pone oculos subdi-
. latato et thorace dense punctatis, nigro-pubescentibus ; cenchris albidis;
. abdomine nitido, subtiliter coriaceo, segmento tertio fascia dorsali sul-
_ phurea; alis hyalinis, superioribus parum lutescentibus, costa stigmateque
testaceis. — ©, long. 12 Y,.
4 Allanto bifasciato Kl. similis; alis superioribus apice tamen non
Fe fuscis, fascia dorsali abdominis sulphurea unica, tibiis tarsisque nigris
. distinctus.

In Hungaria inventus est.

Fekete; feje, mely a szemek mögött kissé szélesebb és torja sűrün
9 pontozottak és fekete szórcséktól pelyhesek ; hatszemesei fehérek; vég-
teste fényes, finom bőrszerű, a harmadik szelvény hati oldalán kénsárga
szalaggal ; szárnyai homályos-átlátszók, a felsők kissé sárga szinbe haj-
. lók s rajtok a bordaér és a jegy barnasárgák. — ©, hossza 12 ™,.
i x à. Az Allantus bifasciatus-hoz hasonló; de kulonbozik attól azáltal,
hogy felső szárnyai végükön nem barnák, a végtest hati oldalán csak
. egy kénsárga szalag van s lábszárai és kocsäi feketék.

oe példány Magyaroszágból való, de közelebbi lelhelye ismeretlen.

s n 3. Macrophya eximia Mocs. — Nigra, nitida; clypeo, labro, pronoti
crie, scutello, cenchris metanoti, trochanteribus, tibiis calcaribus-
que et metatarsis anterioribus, abdominis segmentorum dorsalium quinti
_ ef sexti fascia medio interrupta, septimi macula parva laterali anoque Ly
— pallide flavis; metatarsis tibiisque anterioribus intus nigro-lineatis ; femo- BE.
. ribus omnibus tibiisque posticis sanguineis; femorum anteriorum basi, 4
. posticorum vero ante apicem intus tibiarumque apiee macula nigra nota- Y.
tis; tarsorum anteriorum articulis quatuor ultimis nigris, basi ex parte va
. ochraceis, posticorum articulis omnibus et calearibus nigris; alis hyali-
| mis, superioribus apice fuscioribus, tegularum margine exteriore, costa
_ Stigmateque testaceis, huius apice obscuriore. — 9, long. 9 ™%p.
Mas differt: thorace immaculato vel pronoti humeris seutelloque
Eo tantum maeula parva vel obsoleta signatis; abdominis segmento quarto ra
- rarius albido-flava bimaculato; pedibus et C cchanteribus anterioribus NC.
otis, trochanteribus posticis veró tantum apice sulphureis, femoribus tibi-
ne. posticis intus nigro-vittatis. — Long. 9 Ma

{

Speciei Macr. haematopus Fabr. similis et affinis; corpore ta

ultimis extus totis sanguineis: femina insuper clypeo, pronoti humeris
. seutelloque pallide flavis differt.
; Species haec eximia in Hungaria centrali, praecipue in montibus
4 : ad Budam sitis, mense Junio rara est. E

mellső kocsa első ize, a végtest 5-ik és 6-ik hätszelvenyenek középen —
megszakított szalagja, a 7-ik szelvény kis oldalfoltjai és a far halvány- —
sárgák; a két mellső koesa első ize s a lábszárak belől fekete vonalo- —
sak; összes czombjai és hátsó läbszärai vérpirosak; a két mellső czomb —
tovén, a hátsók pedig végeig elótt, valamint a lábszárak vége fekete |
folttal jelöltek; a ket mellső kocsa fekete négy végső ize tövön részben à
szennyessárga, de a hátsók összes ize és a sarkantyük feketék; szar- -
3 nyai átlátszók, a felsők végükön kissé barnásak, a pikkelyek külső széle, — |
T - a bordaér és a jegy barnasárgák, de ez utóbbinak vége sötétebb szinű. —
9, hossza 9 9. ;

DE A him kulonbozik: mert torjan sárga foltok vagy egyáltalán nin-
REM esenek, vagy ha vannak, azok az elótorj vallain és a paizson csak kiesi- |
| ; nyek és enyészetesek; a végtest negyedik szelvényén is van néha oldalt
NUI egy-egy halványsárga foltocska ; a ket mellső lab és tomporaik egeszen,a -
| hátsó tomporok pedig végeiken kénsárgák s a hátsó czombok és alábszá- ^.
rak belől fekete sávval jelöltek. — Hossza 9 "/,. Six

À Macrophya haematopus-hoz hasonlo s azzal kozel rokon; de
teste kisebb, bordaére barnasárga (nem fekete), végtestének foltjai ^
^ » nagyobbak s a hátsó lábszárak kivülről egészen vérpirosak: a nóstény JV
\ hs ezeken kivül még szájvédójének, elótorja vallainak s paizsának halvány-
sárga szinezete által is különbözik. Ver.

E szép faj Magyarország kozponti részében (a Sashegyen s a Far- 3
kasvölgyben, továbbá a pest-jozsefvarosi régi temetőben) junius havá- .
ban ritka. an

3. Tarpa speciosa Mocs. — Nigra, nitida, nigro-pilosa ; capite dense |
rugoso-punctato maculisque septem cinnabarinis ornato: tribus in fronte, -
quarum media triangularis, laterales vero duae in oculorum orbitis
cuneatae, quatuor in vertice, harum laterales orbitas oculorum posticas |
ps includunt; mandibulis basi flavis, medio nigris, apice rufis; antennis
ans croceis, articulo secundo nigrescenti, pectinum ramis inferioribus arti- it :
: culos quatuor longitudine aequantibus, apice brunnescentibus; thoracis Fi
dorso minus dense rugoso-punctato; collari margine postico in inedio-
interrupto, maculis quatuor obliquis metanoti maculaque sub alis ein-
nabarinis ; abdomine ovato-planiusculo, leviter subrugoso-punctato, seg-

j pn ART ee lateralibus duabus, secundi maculis erie
(me a minuta) reliquorum et ventralium 4-ti et 5-ti margine postico
faseiis flavis; femoribus anterloribes basi ultra medium nigris, posticis

| nus, tibus tarsisque pallide flavis, unguieulorum apice eal-

r busque pedum postieorum nigrescentibus ; alis flavescenti-h yalinis,

cellulis radialibus et cubitalibus infuscatis, nervis basalibus stigmateque
estaceis. — 9, long. 11 ™,.

Animal hoe insigne: propter capitis thoracisque picturam cinnaba-

BE ágban a Biela Gora Bede kobe talaltatott, s a Nemzeti

Muzeumnak dr. Horvath Géza ajándékozta.

B 4. Astata femoralis Mocs. — Nigra, cano-pilosa; temporibus et
b: mesonoto subtiliter punctatis, subnitidis, fronte thoracisque parte reli-

qua coriacels, abdomine subtiliter coriaceo, segmentis tribus primis,
. fibus tarsisque rufis; segmento primo basi et segmentis ceteris, trochan-
. teribus femoribusque nigris, his apice rufis ; alis hyalinis, tegulis venisque

brunneis. — d, long. 81/2 ™p.

. Speciei Astata boops Schrk. forma et statura similis ; ditfert tamen
segmento secundo ventrali non maculato, sculptura metanoti coriacea,
tibiis tarsisque rufis.

i Specimem unicum in Hungaria septentrionali, regione subalpina,
mense Julio inveni.
‘Fekete, ritka fehér szörrel fedett; halántékai és kózéptorjának hata
finomul pontozottak, kisse fényesek, homloka s a torj tobbi része pedig
bőrszerű; a finom bőrszerű végtest három első szelvénye, továbbá a láb-
szárak és a kocsák rótszinüek; a végtest első szelvényének töve és a többi
_szelvénye, a tomporok és a ezombok feketék, de terdei rótszinüek ; szár-
nyai ätlätszok, a pikkelyek és az erek barnák. — 7, hossza 81/2 "nj.

Az Astata boops-hoz alakja és testalkotasa tekintetéből hádbálós ; de
különbözik attól azáltal, hogy a has második szelvényén fekete folt nin-
esen, az utótorj háta bőrszerű, lábszárai és kocsái rótszinüek.

y A liptomegyei Korytnieza-fürdónél a mult év julius havaban fodóz-
tem fel.

5. Odynerus (Leionotus) aurantiacus Mocs. — Metathoracis cavitate

| der exciso, Donne toute primo sine TRA LERNEN d ata: capite
. nigro, pone oculos paulo angustato, fronte parum convexa, creberrime sat

rtiter punctata; clypeo subtiliter rugoso-punctato, aurantiaco, parte

infera nigro-marginato ; macula obliqua inter antennas, lineis in sinu ocu- |
lorum et in temporibus, mandibulis, palpis antennarumque scapo subtus
aurantiacis ; flagellis subtus ferrugineis; collo, mesothoracis dorso et
pectore nigris, his ultimis fortiter punctatis ; pronoto, tegulis, macula sub
alis, scutello, postscutello, metanoti lateribus, segmento primo abdominis
dense-punctato pedibusque aurantiacis; pronoti sinu ac segmenti primi |
abdominis margine postico sulphureis ; segmentis dorsalibus reliquis sub-
nitidis et disperse punctatis nigris, 2—4 margine postico sulphureo-fascia-
tis, fascia segmenti secundi repanda, 5-to macula in medio sulphureo
notato; ventre nigro, segmentis 2—4 utrinque sulphureo-maculatis; alis
hyalinis, apice parum fumatis, nervis basalibus aurantiacis, reliquis stig-
mateque brunneis. — 9, long. 9 9.

Species haec formosa, colore aurantiaco variegata eminens, in Hun-
caria centrali inventa est. i

Utótorján levő kis mélyedése haromszögletü s vékony párkányzattal
kerített, utópaizsa emelkedett, kózépen kissé kimetszett, végteste elsó
hátszelvényén emelkedett vonal nincsen: feje fekete, a szemek mogott
kissé megszüküló, homloka kevéssé domború, sürün és meglehetősen
mélyen pontozott; szájvédője finomul ránczosan-pontozott, narancssárga.
színű és alsó részén fekete szélű ; a csápok közti folt, a szemek öblén és a
halántékon levő foltok, a rágók, a falámok és alul a csápok tokocsanja
narancssárgák ; a csápostor alul rozsdabarna ; a nyak, a középtorj háta és
melle feketék s ez utóbbiak erősen pontozottak ; az előhát, a szárnypikke-
lyek és a szárnyak alatt levő folt, a paizs, az utópaizs, az utóhát oldalai és
a sűrűn pontozott végtest első hátszelvénye s a lábak narancssárgák; az
előtorj öble s a végtest első szelvényének hátsó széle kénsárgák; a végtest
többi szelvénye kissé fényes, szétszortan pontozott és fekete, a 2—4 szel-
vény hátsó széle kénsárga szalaggal ékesített s a második szelvény sza-
lagja elül kétszer kicsípett, az 5-ik szelvény foltja középen kénsárga ; hasa
fekete, a 2—4 szelvény mindkét oldalon kénsárga folttai jelölt; szárnyai
átlátszók, végükön kissé füstösek, az erek töveiken narancssárgák, végei-
ken pedig és a szárnyjegy barnák. — 9, hossza 9 ™,.

E kitünően szép narancssárga szinnel tarkált faj, Budapest vidékén
fordult elő. 5 :

6. Celonites abbreviatus Vill. var. Hungaricus Mocs. — Niger, opacus,
dense rugosiuscule-punctatus; capite fumato-pubescenti; labro, mandibulis
(basi nigra excepta), antennarum funiculis cum clava crassa oblongo-
ovata, tegulis pedibusque rufo-flavis, horum basi infuscata: frontis
punctis duobus distantibus, macula humerali parva et renali sub tegulis,
marginibus item posticis prothoracis utrinque late interruptis, puneto
seutelli, metathoraeis angulis abdominisque segmentorum dorsalium quin-
que primorum marginis postici fasciis subangustis, utrinque plus minusve

~ 91

| LAS pallide flavis; ventre minus crebre punctato, segmentorum
# margine postico pellucido; alis fuscis, parum violaceo micantibus, costa
basi rufo-flava. — ©, long. 8 ”},.

Mas differt: clypeo et labro eburneis; abdominis. segmentorum dor-
| salium sex primorum marginis postici fasciis subangustis, secundi ventra-
lis vero maculis duabus transversis pallide flavis; ano quadridentato,
dentibus apice rufescentibus. — Long. 8 #},.

Varietas haec ab exemplaribus Europae meridionalis tantum colore
differt : labrum enim, mandibulae, antennarum funiculi cum clava, tegulae
pedesque sunt rufo-flava et non ferruginea ; frontis puncta minima, macu-
lae humeri, scutelli et sub alis parvae, fasciae abdominis angustiores, non
repandae, pallide flavae, non vero laete flavae; venter apud feminam
totus niger, apud marem segmento secundo maculis duabus transversis
- notatus: adeo, ut propter has notas varietas haec primo intuitu distincta
. Species esse videatur.

Insectum hoc peculiare in Hungaria centrali valde rarum est.

E Fekete, fénytelen, sűrűn és kissé ránezosan pontozott; feje füstös
pS színű pehelylyel fodott; felsóajka, rágói (tovuk kivételével), csäpostora
a vastag hosztojasdad bunkójával, szarnypikkelyei és labai rótsárgák, de a

ezombok tóve barna; a homlokon ket távolálló petty, a vállon és a szár-
nyak alatt egy-egy kis folt, valamint az elótor] hátsó részének mindkét
à oldalän szélesen megszakitott foltja, a paizson egy petty, az utótorj olda-
lain egy-egy nagyobb folt és a vegtest hati oldala ót elsó szelvényének
= hátsó szélén levő többé-kevésbbé megszakitott, meglehetősen keskeny sza-
5 lagja halványsárgák ; hasa kevésbbé sűrűn pontozott s a szelvények hátsó
szélei attetsz6k ; szárnyai barnák, kevés violaszin tünettel, a bordaer tövön

__ rőtsárga. — 9, hossza 8 9.

| A him különbözik: mert szajvedöje és felsóajka elefántesont-szinüek ;
E a végtest hat elsó hátszelvényének hátsó szélén levó, meglehetósen kes-
' keny szalagja és a második hasszelvény ket haránt foltja halványsárgák ;

fara négyfogü s a fogak hegyei rótszinbe játszók. — Hossza 8 ™p.

E válfaj a déleuropai peldanyoktol csak színre nézve ter el: mert
felsóajka, râgôi, csäpostora s ennek bunkója, szárnypikkelyei s lábai röt-
sárgák és nem rozsdabarnäk ; a homlok pettyei igen kicsinyek, a vállon, a
paizson és a szárny alatti foltok is sokkal kisebbek, a végtest szalagjai
keskenyebbek, ki nem esipettek s ezek mind halványsárga színűek, nem
. pedig élénk sárgák; a has a nősténynél egészen fekete, a hímnél a második
— — szelvényen pedig csak két haránt folt halványsárga : úgyhogy eme jellegek
. miatt első tekintetre önálló fajnak lenni látszik.

Ez igen érdekes redősszárnyú darázs Magyarország központi részé-
ben nagyon ritka.

PTT ER

V UT EN
I

A FRANCZIAORSZÂGI FÉMDARÁZSOK GAZDA

LICHTENSTEIN, kitünő franczia rovarász, olvasva Mocsarynak

fémdarázsok (Chrysididae) névsorát, melyeknek szállástadó gazdáik
ismeretesek. Mert, miként tudva van, a fémdarázsok élődi (parasi
hártyaröpűek (Hymenoptera), melyek fészkeket nem építve, pet
— kakuk módjára — más idegen hártyaröpüek fészkeibe csempé
hol álezájok a fészeképitó el6hb kikelt s mar jelentékeny nagyságot .
álezájából nő fel, annak a hátára vetvén magát és azt lassankint ki
ván, úgyhogy a fészeképitô darázs vagy méh älezäja nem rögtön, ha
csak akkor hal el, midőn a fémdarázs teljes növését már elérte.
E névsor a következő : |
Chrysis simplex Kl. él az Osmia Spinolae Lep. fészké
integrella Dhlb » » Odynerus laevipes Sh.
coeruleipes F. » Osmia bicolor Schrk.
Segusiana Gir. » Odynerus spiricornis Spin.
; | Trypoxylon figulus Linn.
| Nitela Spinolae Latr.
indigotea Duf. » Odynerus laevipes Sh. (rubicola Duf. )
splendidula Rossi » » Odynerus laevipes Sh. |
? { Odynerus spinipes L.
|Osmia Spinolae Lep.
Odynerus spinipes Linn.
lason crinipes 8m.
Osmia emarginata Gir.
Chelostoma florisomne Linn.
: J Odynerus laevipes Shuck.
| Discoelius zonalis Panz. |
(LICHTENSTEIN in

cyanea L.

auripes Wesm.
ignita L. »

violacea Panz.

Hemiptera.
PIEZOCRANUM,
NOVUM GENUS CAPSIDARUM DESCRIPSIT.

Dr. G. HORvÁTH.

PIEZOCRANUM nov. gen.

transversim excavata ; clypeo basi a fronte bene discreto. Oculi breve:

sphaeroidici, valde exserti, subpedunculati, apicem thoracis haud at
ű x A b. M js

lo primo fortiter dilatato. Antennae pine asina oculorum inser-
ae, articulo primo brevi, verticis latitudine distincte breviore, haud |
| gido-setoso, articulo secundo piloso, apicem versus sensim leviter incras-

. gato, articulo quarto tertio breviore. Thorax a basi lata apicem versus
fortiter angustatus et convexo-declivis, lateribus rectis, basi quam apice
fere duplo et dimidio latiore et supra scutellum tumidum sinuata, apice
— strictura nulla. Hemelytra maris abdomine multo longiora; membrana
jareolata. Pedes saltatorii. Femora postiea sat incrassata. Tibiae sub-

- tiliter spinulosae. Tarsi postici articulo primo secundo distincte breviore.

: Ab Orthocephalo Fieb. Reut., cui affine videtur, fronte excavata,
oculis subpedunculatis et ab apice thoracis remotis, thorace antrorsum
magis angustato et valde convexo-declivi scutelloque tumido differt.

BP. SIMULANS n. sp.
..' Oblongum, nigrum, pilis squamiformibus luteis minus dense ves-
fitum; capite, thorace scutelloque nitidis; hemelytris subopacis, mem-
— brana magna, obscure fumata, venis nigro-fuscis, pone cuneum anguste
hyalina, margine externo late obscuriore; antennis nigris, articulis duo-
bus apicalibus obscure testaceis ; pedibus nigro-piceis. d'. Long. 9 ",.,
cum hemelytris 41/2 "n.

Hab. ad Budam Hungariae. Specimen unicum d. 2. Junii a. 1874 in
valle «Farkasvölgy» dicta legi.
| Colore, sculptura et habitu primo intuitu Orthocephalo parallelo ni
— Mey. sat simile, sed majus et notis genericis supra datis pedumque colore E
.. facillime distinguendum. |

A MANNA-KABÓCZA HAZÁNKBAN. | 1%
Közli Dr. HORVÁTH GÉZA. a

T
Mintegy 7 évvel ezelőtt, midőn a Természet cz. folyóirat 1870-1ki 4
. évfolyamában az énekes kabóezákról egy népszerü ismertetést közöltem, | Y
— egyszersmind abbeli feltevésemet fejeztem ki, hogy a déleurópai manna- ;
- kabóeza hazánk legdélibb vidékein bizonyára szintén előfordul. És nem is , |
— esalódtam; mert ime, Frivanpszxy JAnos muzeumi őr ur 1874 nyarán a
. Krassómegyében tett állattani utazása alkalmával a kérdéses fajra Oravieza "1
mellett csakugyan rea akadt.
— Elelet, tekintetbe véve Oravicza déli fekvését, még nem is volt igen à
meglepő. Annál meglepőbb azonban e határozottan déli faj előfordulása a :

alágyságban. M
Puneur Gvvra szilágy-nagyfalusi ref. lelkész ur ugyanis 1876 augusz- T"
5- -én a Szilágy-Somlyó felett emelkedő Magura hegyen rovarászván, ott Y Ah

tolgyfákon egy nagy kabóezfajjal találkozott; és szerencsésen sikerült is

abból három hímpéldányt kézrekeritenie. A hozzám beküldött egyik pél-
dány megvizsgálása után meggyőződtem, hogy az nem más, mint a valódi
manna-kabócza (Tettigia Orni L.).

A manna-kabócza a hazánkban előforduló és előfordulható többi.

énekes kabóczától leginkább hosszú szipcsőre által különböztethető meg.
A szípcsőr t. 1. nála egész a has tövéig nyúlik, a többi fajnál pedig legfó-
lebb csak a középső csípőket éri el.

Ezen alkalommal egyszersmind megemlítem, hogy a Szilágyságban —
még egy más érdekes és ritka kabóczafaj, a deloroszorszagi Cicadetta adusta .

Hag. 1s tenyészik.

A SZAMOSFALVI SOSTAVAKBAN ELO ROVAROKROL.

Dr. Entz Géza kolozsvári egyetemi tanár ur legközelebb egy érdekes
dolgozatban ismertette meg velunk a Kolozsvar szomszedsagaban Szamos-
falva körül fekvő konyhasós tavak azalagfaunajat.* E szép es nagybecsű
dolgozat által indíttatva, felszólítám Scnuszrer Kärozy kolozsvári tanitó
urat, hogy ama tavakat rovartani tekintetben átkutatni s gyűjtése ered-
menyet velem alkalmilag közölni sziveskcdjek. ScHUSZTER úr, mint buzgó
és fáradhatlan gyűjtő, ebbeli kérésemet csakhamar teljesítette s az illető
helyiséget 1876 oktober 8-án meglátogatván, onnan egy uvegese vízi boga-
rat és poloskát küldött be hozzám.

A küldött bogarak — Fnrvanpszky JÁNos úr meghatározásai szerint
— mind oly fajokhoz tartoznak, melyek nemcsak sóstavakban, hanem
édes vízbenis élnek, u. m. Berosus spinosus Stev., Laccophilus hyalinus De

Geer, Laccobius minutus L. Hydroporus inaequalis F., H. nigrolineatus Stev.

A poloskák részben szintén ily ubiquisták, mint Salda pallipes, Noto-
necta glauca, Corisa Gefforoyt, hieroglyphica és limitata. Két faj, Salda ebur-
nea és Corisa Fussi azonban már azon rovarok közé tartozik, melyek
tartózkodásukra nézve kizárólag sóstavakra vannak utalva.

Az egész küldemény legérdekesebb részét kétségkívűl a Corisa Fussi

képezi. Ez ugyanis eddig kizárólag hazánkban, nevezetesen pedig a Király-

hágón túli részen észleltetett s itt is egyedűl csak Vizakna mellől volt
ismeretes, hol egy vízi növényekkel benőtt sóstóban legelőször Fuss
KáRony akadt reá. Fuss-tól származtak azon példányok is, melyek után
FIEBER e vízi poloskát 1864-ben a bécsi rovarászati folyótratban leírta és
a tudományos világnak bemutatta. — E halophil faj a szamosfalvi tavak-
ban úgylátszik igen közönséges, a mit abból következtetek, hogy SCHUSZTFR
úr egész küldeménye tülnyomólag ebből állott. Több példány még csak
álcza-állapotban volt. Közli Dr. HonvárH GÉZA.

* «A tordai és szamosfalvi sóstavak ázalagfaunája.» Lásd a magyar orvosok és term. vizs-

gálók XVII-ik nagy gyűlésének munkálatait.

E um Ni ig Ta E auis Co odas Too cr ade Po am ETS S Vg UESTRE LM pete. eee ^
caris 5 MES xe Be 4 Nobels a i ef F
A

NOVENYTAN. BOTANICA.
ATHAMANTA HAYNALDI BORB. ET UECHTR.

(VII. és VIII, Tabla, képmagyaräzat.)

VIL-ik tabla: Egy alacsonyabb, egyszerűbb példány természetes nagy-

sâgban.

VIILik tabla Elemzés: 1 — egy szabálytalan virág, nagyitva; 2 —
egy szirom felülről, 3 — ugyanaz alulról tekintve; 4 — ernyöcske; 5 — a
gyümölcs a gallérka leveleivel (D), A =a gyümölcs nyele, B — a gyü-
moles tartója, tetején hasadva, C — a tartóróllepattanó gyümölesgerezd,
tetején a bibeszár és ennek talpával ékesítve; 6 — a gyümolesgerezd
keresztmetszetben: J — a bordák, P = az edénynyalábok, V — a völ-
gyecskek három-három lajtorjával (0), C = az ereszték a hol a másik gyü-
mölesfellel érintkezik, négy olajtartóval.

Összehasonlítás kedvéért adjuk az Ath. cretensis L, virágát (a), szir-
mát (b), gyümolesét (c), gyumolesgerezdje keresztmetszetét (d), vala-
mennyit Reichenbach iconographiäjaböl véve.

AVENACEAE EUROPEAE. EUROPA ZABFÉLE FÜVEI.

Auctore VICTORE DE JANKA. Irta JANKA VICTOR.

Bua ‚ezsquisite 7—9-nerves, .- .. 4... 2 10,9
Glumae plus minus distinete 1—3-, vel rarius 5-nerves . . 14
2. Floris inferioris palea inferior apice integerrima indivisa ari--
stato-acuminata, dorso haud aristata; palea inferior florum
sequentium apice aristato-bifida PR insuper aristam
geniculatam gerens . . . . .. ......... Avena tenuis Moench.
Palea inferior florum omnium apice bifida sad bidentata
atque (saltem typice) dorso aristata . . . . . . . e 9
3. Flores cum rachi spiculae haud articulati et DE ipsius
ELE LU. d vds eere rem nce Unde. s a PE
Flos inferior cum rachi spiculae Beulen + demum valde
deciduus ; callus saepe elongatus calcariformis post floris
delapsum cicatricem (insertionis areolam) eximie incisam
praebens, cicatrice parti inferiori racheos inter glumas per-
men ina green ne ee
4. Paleae inferioris lobi in aristaselongatasproducti*:Avena strigosa Schreb.

. son in Bull. soc. Bot. de France I. dedi.

10.

11.

13.

14.

Paleae inferioris lobi haud aristati .. . 61.42.66... 5
Clumae Horibus breviores; . 4 6 stehe ror uel po Avena ae
Glumae flores aequantes vel superantes . ......... 6

Flos inferior distincte stipitatus; glumae flores subaequantes
Avena brevis Roth.
Flosinferior subsessilis; glumae flores superantes..... 7
Arista inferne tortilis; panieula undique diffusa . . . . Avena sativa L,
Arista inferne haud tortilis; panicula contracto-subsecunda
Avena orientalls Schreb.
Biformes : flos inferior cum rachi spiculae artieulatus, callo
cicatricem eximie incisam praebente; superiores haud articu-
lati et tantum racheos fractione soluti............-
Conformes : flores superiores inferiori conformes cum
rachi spiculae articulati decidui, callo cicatricem eximie inei-
Sam praebent Ao quon ce oh. TA eU ne 2 NU qM USE ENTE
Glumae subaequales; floris inferioris palea inferior basi in
callum brevem latum cicatrice ovata vel suborbieulari exscul-
ptum setoso-pilosum attenuata, plerumque a basi ad medium
pilis saepe rufescentibns setoso-pilosa . . . . . . . . . . . . . . 10
Glumae inaequales, inferior altera subdimidio brevior; flo-
ris inferioris palea inferior basi in callum subulatum cicatrice
lineari-elliptica exaratum setoso-pilosum attenuata, dorso
glabra, superne dense pubescenti-pilosa . . . . . . Avena eriantha Dur.
Caryopsis basi incurvo-rostrata ; spiculae 2-florae : Avena Ludoviciana Dur.
Caryopsis basi obtusa; spiculae 3—4-florae . . . . Avena steriiis L,
Glumae subaequales ; palea inferior a basi ad medium vel ultra
pilis saepe rufescentibus setoso-pilosa.............. 12
Glumae valde inaequales, inferior altera subdimidio brevior,
superior flores subaequans vel vix superans; palea inferior
eallo excépto glabra: 4. SiG 0 Arena tolauda RES
Glumae flores longe superantes ; palea inferior in callum subu-
latum cicatrice lineari exaratum attenuata . . Avena longiglumis Dur. *

MEE

Glumae flores) paullo superantes . . ............ 13
Palea inferior in callum linearem obtusiusculum cicatrice line-
ari-oblonga exsculptum attenuata, bifida. . . . . . Avena barbata Brot.

Palea inferior in callum brevem obtusum cicatrice oblonga
vel ovato-suborbiculata exsculptum attenuata, dentato-bifida:

Avena fatua L.
Glumae (saltem una vel altera) paleis proximis similes vel sub-

Locum addam natalem hujus speciei, clarissimis autoribus Prodromi Florae Hispaniae

el. e. L pag. 68 ignotum : «pr. Puerto Santa Maria Hispanine ausstralis» Bourgeau 14. Aprili

1849 sec. sperimina herbar. Cosson!

Panic rami solitarii vel semiverticillati, omnes spiculiferi
Panieulae rami inferiores verticillati: verticilli 1 —2 infimi
| spieulis. orbati (destituti), i. e. ad setas capillares reducti :
| Periballia involucrata Cav.
Ms 6. Palea inferior apice rotundata v. truncata, lobulata vel denti-
Y BEEN ostii Pu gone x sed sis
Palea inferior apice plus minus DTE bifida, jiu:
EN oo os SEC SITO ER RIO,

Palea inferior obsolete nervata vel ne truncato-
DE DE EI EN SRR RR MD TT
18, Glumae demum patentissimae; flosculi mutici facillime rum-
pentes s. solubiles ac decidui . . . . Molineria minuta Parl.
Glumae erecto-patulae; flosculi aristati, persistentes s.
Gi RAT RENDER ORT . Molineria lendigera Lag.
9. Arista aut recta vel arcuata s. excurva, aut Esa PEST ge eus
_. > Arista geniculata; folia capillaria . . .

% ED Folia plana vel planiuscula supra scaberrima .
Folia setaceo-convoluta . ...... . . .
M. | Arista paleam aequans vel vix superans . .
Arista paleam duplo circiter superans: Dan aud Wahlbg.
Paniculae rami scaberrimi ; folia seaberrima : Deschampsia caespitosa L.

Paniculae rami laeviuseuli ; folia laeviuscula :
uei uia PAPER R. Br.

—

l9 19
bo CO

Dani PU Gauan.
Panieulae rami laeviusculi v. laeves ; ligula obtusa:
Deschampsia alpina L.
+ ‘Spiculae pedicellis longiores; ligula acuta; Deschampsia discolor Thuill.
Spiculae pedicellis breviores vel aequilongae ; ligula obtusa:
Deschampsia flexuosa L.
. Palea inferior floris inferioris dorso haud aristata (arista dor-
salis i in flore inferiore nulla) .......... . Avena macra Stev.
, Palea inferior semper arista dorsali instructa . PRAE rr

flore superiore. nulla vel tenuissima recta subsetaefor-

mis — rarius illae floris inferioris conformis; floris inferi- = MS

oris arista tune semper versus basin paleae orta i. e. nunc
supra basin dorsi inserta, nunc inframedium......... 97
Spiculae 2—pluriflorae; flores omnes hermaphroditi: nunc
omnes vel plerique aristati, — nunc (quod rarissime) flos infe-
rior solum ; arista medio dorsi vel altius inserta . . . . . . . . 29
27. Paniculae rami flexuosi; gluma inferior 1-nervis; flos uterque
aristatus, inferioris arista infra medium dorsi inserta; folia
planen laxa VIL MeL M UNM PE RAA GTN T Du lm
Paniculae rami recti ; gluma utraque 3-nervis; flos superior
muticus, inferioris arista supra medium dorsi inserta; fola
convoluta stricta, firmula . . . . . . . . . . Arrhenatherum Thorei Duby.
28. Florishermaphroditi palea inferior glabra . . . . Arrhenatherum elatius L.
Floris hermaphroditi palea usgue ad apicem adpresse hirsuta :
Arrhenatherum hispanicum Lange.
29. Spiculae magnae; ovarium apice pilosum . . Sect. Avenastrum. 30
Spiculae parvae vel minutae; ovarium apice glabrum vel
puberulum en. a 2a. ur a en uel tet D EIS DERI SLUT NUNG
30. Aristae cochleatim tortae, ad dorsum lateralitersulcatae*7wx-——ssa 31
Aristae compressae, margine cartilagineo albo notatae BSS< 38
31. Palea inferior profunde acuminato-bifida inferne longe pilosa:

Avena compacta B. et H.
(A. Neumayeriana Vis.)

Palea inferior dorso glabra’) ..... 2.02. SR
govelacula velongata un. ss Ne ses. oce en
Ligularbrevissima s: i oe e. CD re

33. Folia utraque pagina nee non margine conformia: Avena pubescens L.
(A. amethystina Clairv.)
Folia pagina superiore profunde suleata et scaberrima,
inferiore sublaevia ........... .... Avena Parlatoris Woods.
(A Hostii Boiss., A. sempervirens Host, Koch ,— non Vill.)
34. Axis flosculorum omnium aequaliter barbato-pilosa . . . . . . 35
Axis flosculorum inferiorum longe barbata, flosculi supremi
(tabescentis) parcissime pilosula vel glabra . . . . . . . . . . . 37

35. Spiculae 3—4-florae ; ligula pubescenti-ciliata . . . . . . . . . 36
Spiculae 5 — 6-florae; ligula glabra . . . . . Avena Heldreichii Parl,
36.) Folia ‘arcte eonvoluta . 2.0.0 2. 1s 2.2.2... Avena ii foie

(A. convoluta Presl.)

* IL, LE iss A N D 9 5
Ctr. Duval-Jouve «Note sur les caractéres que les arêtes et les feuilles peuvent fournir

pour la division en sections du genre Avena (Extrait du Bulletin de la Société boum T
de France, 1863).

Sah) a

45.

46.

49.

Természetvajzi füzetek. II.

Folia laxe convoluta vel planiuscula . . . . . Avena Besseri Griseb.
Folia gracilia, filiformia; gluma superior flosculos vel totam
spiculam aequans; palea inferior breviter 2-dentata : Avena setacea Vill.

Folia linearia plana v. planiuseula ; gluma superior floscu-
lis vel spicula brevior; palea inferior subintegra: Avena montana Vill.

Pa eumimlenior dorso/dense pilosa.) cic)... ws selec ana. 89
Palea inferior dorso glabra vel GHI tosta pilosula . . . 7 40

Inflorescentia angustissime laxeve spicaeformis ; palea inferior

supra medium dorsi aristata. . . . . . . . . . Avena agropyroides Boiss.
Inflorescentia paniculata; palea inferior infra medium

DER naar aie DRE he de . Avena albinervis Boiss.

Axis glaberrima 1. e. calli xn (s. barba) in axem haud decur-

cunis mS EXTA MD CAE M UM DAR M e
Calli pili in axem decurrentes: axis manifeste A iere. DD

Palea inferior punctulato-scabra eleganter sulcato-striata :
Avena compressa Heuff.

Palea inferior laevis obscure nervata . . . . . . Avena bromoides L.
Palea inferior apice distincte longiuscule bisetosa : Avena sulcata Gay.
Palea inferior haud setis terminata . . . . . : . . . . . . . 43
Paniculae rami plerumque semiverticillati; folia omnia lata,
lanceolato-linearia ...... . . . . . . Avena planiculmis Schrad.
Paniculae rami solitarii ys gemini; folia angustiora ... 44
Folia nervo mediano atque marginalibus crasse cartilaginea,
caeterum plus minus elevato-nervata, scabra vel laevia . . . 45
Folia aequaliter nervata, laevia...... S xui cet bb

Folia praeter margines laevia ; paniculae rami mere: nee laevis Hackel.
Folia tota amercie scabra; paniculae rami exasperati:
Avena pratensis L.
Panicula elongata lineari-contracta; folia valde elongata, fili-
tommi-conyolula/. ..... 2. ere . Avena Blauii Aschers. et Janka.
Panicula brevis, ovalis ; ES medicus plana: Avena Scheuchzeri All.
(A. versicolor Vill, A. Baumgartenii Steud.)
Palea inferior apice longe bisetosa: setae ga terminantes
paleam totam vel dimidiam aequantes ..... aie 48
Setae paleam terminantes breviores vel harum lied dentes. 50
Glumae aequales: utraque 3-nervis (villosae): Avena (Trisetum) Dufourei
Boiss et Reut.
Glumae valde inaequales, altera 1-nervis . . . . . . . . . . 49
Pili ad basin doris inferioris hujus dimidio breviores:
Avena Loefflingiana Cav.
Pili ad basin floris inferioris hujus dimidiam superantes:
Avena Gaudiniana Boiss.
8

hd Ti 1 LS cn
nt *

veh

jt
bo

56.

Or
-

Gluma utraque distinctissime crebre sulcato-3-nervis NA
Gluma utraque obsolete. 1—3-nervis . ..- - CONNUS
Panicula conferta spiciformis vel capitata, haud lobata; glumae —
aristatae ; palearum aristae rectiusculae v. areuatae haud geni- a
culatae ; folia brevia; tota planta spithamaea . . . . . Avena ovata Cav.
Panicula thyrsoidea, lobata; palearum aristae geniculatae
divaricatae ; folia longissima (1' l. et ultra); grame 3-pe-
dates parente A NU aE nn D MER PA a euh hispida Lange. |
Culmus apicem versus foment denso hund abduci
Avena subspicata Clairy,
Culmus nune glaber nune pilis longiusculis haud ita densis
puberulus, vel. villoesulus ésa ua tata SN OU MES ES
Pili ad basin floris inferioris tertiam hujus mater aeguantes

v cehvlomg ope Sue edo ee Ese kag leg OL HM NS MAU
Pil ad basin floris inferioris hujus tertia de brationes ;
vel omnino deficientes, nulli. . s sk ss 2 Na NS

Paniculae rami verticillati; folia vaginaegue pilis brevibus 4
deflexo-patulis hirtae . . . . . . . . . . . . . . . . Avena laconica Boiss. ~
Paniculae rami 2—3, vel semiverticillati; folia vaginaeque
elabrae vel plus minus puberulae. - . .............. 55

Folia plana, distiche n vel deflexa ; a aléas aequans
vel brewior e 5... i

Folia haud aie nec patentia v. deflexa ; arista paleam
superans . Xs are EM MEE IV DI
Folia crassiuscula, metalt: axeos pili dimidian floris aequan- _
tes vel superantes .. Mn AE MAE S S ll

Folia mollia; axeos pili floris ter li pe ad summum
aequantes , 4... dee kms o s Avena aréentealiiiee
Paniculae rami 2 . . Avena distichophylla Vill.

Paniculae rami CHER e valde inaequales : Bs

Avena rigida MaB. Y:
Perennis ; folia filiformi-convoluta ; arista palea duplo longior, —

HETE VAA As o Hep ipeo Noes hee Mud rc RO . Avena villosa Bert.
Annua; folia plana mollia ; s palea valo longior, vay
TECTIUGEUME EON hei Was (aici oye CV RU at i . Avena pumila Desf.

Perennes; pili axeos vel ad basin floseulorum diehinekie na s 60
Annuae; axeos pili vix visibiles, obliterati vel omnino
Dyallv: iss ees icis e Ss CP A ON RNG ga ERN
Glumae,puberulae s, . 0... 22. Avena DUE Req.

Glumae slabermimae un... oe

Palea inferior plus minus pilosa vel lan
Palea inferior glabra .

alea inferior ad medium carinae villosa, distincte longiuscule
AE CC Ne elle I.e. e aa v. s AVena gracilis Mor.
Palea inferior pilosiuscula haud setosa . . Avena Ruprechtii Ledeb.
: Glumae valde inaequales: inferior altera dido brevior:
5 Avena flavescens L.
- (A. alpestris Host, A. agrostidea Fries etc. ete.)
Glumae parum inaequales vel subaequilongae ....... 64
Arista haud vel vix tortilis; folia cum vaginis tomento molli
velutino densissimo argenteo vel griseo obtectae : Avena velutina Boiss.
Arista manifeste tortilis; indumentum sparsum vel eva-
mne SMS. wees 22 Avena élaclalis-Baiss» *
Glumae aequales vel parum inaequales............. 66
Gluma inferior altera dimidio brevior........... 70

. Glumae obtusiusceulae. . . . . . . . . . . . . . . Avena scabriuscula Lag.
Glumae acuminatae. . . . . .. DST PURE SES oS SE MEN D ONE
= 67. Spiculae 2—3-florae ; vaginae elatio sect belie rami dimi-
ne nüdi va... je es TN
; E Spiculae 4—6-florae ; vaginae villosae ; panicle n rami fere
* usque ad basin spieuliferi . - ... .... 0. . Avena neglecta Savi.
^ E . 68. Panicula brevis ovata vel ovalis ; EH ihrem superans, geni-
EE ubi culm difus , 0l Rr? 69
ES V Panieula elongata ramosissima; arista florem aequans,
-—- 5 recta; culmi erecti... 2222s . . . . . Avena myriantha Bert.

E .69. Glumae unicolores; paleae valde UU AN 2... . Avena aurea Ten.
p. (A. condensata Link, Trisetum melitense Steud.)

E Glumae variegatae, paleae subaequales : . . . . . Avena Noeana Boiss.
—. 70. Arista paleam subaequans . . . . . . . . . . . . . Avena gallecica Willk.

p UN . . "

E Arista palea sua subduplo longior . . . . . . Avena parviflora Desf.
_ 71. Glumae semilunares ; flosculi semper mutici callique nudi. . . 72
id LI Ld

Glumae haud semilunares ..... rrr . . 74

72. Spiculae minutae ob glumas tumidas clausas exacte globosae,

i muticae in thyrsum vel paniculam cylindraceam aggregatae,

margaritaceae; floseuli contigui . . . . . - . . . . Airopsis globosa Desv.
Spiculae haud globosae in paniculam pluries trichotomam

vel subdichotomam divaricato-exspansam laxam dispositae ;

flosculi paullo remoti (disjuneti) . . . . . . . . . . . . . . + es 73

73. Panicula ramosissima diffusa: rami subtrichotomi patentes;

| glumae sub anthesi erecto-patentes demum en sub-

duplo longiores; antherae breves . . . . . . Antinoria insularis Parl,

* In Willkomm et Lange Prodrom. Florae Hispaniae I. pag. 71 arista supra basin paleae
serta dicitur, quod falsum. Ego semper supra medium dorsi ortam observavi, uti etiam in icone

Boiss. Voyage ete. depictum.

Dee i ján
E" 2 M ve ^

e m

“=

do EN
LUE

a
Le

vág.

14.

76.

Tle

78.

79.

80.

83.

84.

102

Panicula ramosa : rami subdichotomi erecto-patentes; glu-
mae sub anthesi horizontaliter patentes demum caryopside plus
duplo longiores ; antherae elongatae majusculae : Andinoria agrostidea Parl.

Glumae dorso erebre sulcato-5-nerves . . . ........... 75
Glumae,obsoletius nervatae a . . 2. 25.020) $e EDO SUE SENS |

Baleaeracuitaer- dam. evo Ret Se oe . Schismus marginatus P. de Beauv.
Paleae rotundatae mentions . . . Schismus minutus R, et Sch.

Arista robusta elongata vel brevissima triangularis dentiformis. : 77
Arista tenuissima, vel nulla. . . ........ : VAN
Arista elongata exserta inferne spiraliter tout palóac longe
bicuspidatae cuspidibus interposita . . . . . Danthonia provincialis DC.
Arista brevissima inclusa late triangularis paleae dentibus
interposita hisque aequilonga . . . . . . Triodia decumbens P. de Beauv.
Pili ad basin flosculorum distinctissimi elongati :

Vahlodea atropurpurea Fries.

Pile vaxsyvisibiles; vel: ulli In? san BORN eee 19
Arista sub apice paleae inserta. . . A cee rer 8 80
Arista medio dorsi vel versus basin nalen inserta |: . 6989
Flos uterque aristatus. . . why bes ob OSE a) e PEU SUCRE a a 81
Flos superior aristatus, inferior muticus . MAGN c
Folia remote ciliata; flores hirtuli ..... Holcus S ERR DURS B. et R,
Folia velutino-puberula ; flores glabri . . . Holeus caespitosus Boiss.
Arista uncinato-flexa ..... AUS HET CIRE ESS eee UEM EN
Arista recta vel Mesh to. He s 2 fa STRESS . 86
Floris superioris arista inclusa . ............ Holcus lanatus L.
Floris superioris arista exerta . . LU ac E GUT ae aaa 84.
Vaginae omnes adpressae ......... . . . . Holeus glaucus Willk.

Vagina summa plus minus ventricoso-inflata . . . . . . . . 85

Perennis ; glumae breviter abruptearistatae vel muticae:
Holeus argenteus Agardh.

Annuus; glumae longe attenuato-aristatae; Holcus setiglumis B. et R.
Glumae in acumen sensim attenuatae............. 87

Glumae acutiusculae abrupte aristatae . . . . Holeus Notarisii Nym.
Perennes; culmi 1— 3" longi; panicula multiflora . . . . . . . 88

Annuus ; culmi humiliores ; panicula pauciflora: Holcus Gayanus Boiss,
Culmus ad nodos pubescens . . . . . . . . . . . . . . . Holcus mollis L.

Culmus ad nodos villosus . . . . . . . . . . . . Holcus Reuteri Boiss,
Spiculae pleraeque pedicellis aequilongae vel parum breviores
atque in ramorum s. ramulorum apicibus approximatae ideoque
lageiculatimconfertaers c o u an ee LORD

Spiculae pleraeque pedicellis 9—10-plo breviores solitariae,
disparBent ecu die DR al s c Ua eau NN ÁE 2902

LEUR ARR praecox L.
3 B nula olira Geta plus minus exspansa, nunquam
LEE dicte Sg A ae RS 91
Floseuli glumarum dimidiam aequantes vel vix conspicue

. superantes . PUT au te ow cup ur aer a Wira.Cupmshialia a:
— . Floseuli glumas longitudine fere aequantes . . Aira caryophyllea L.
Glumae acutae vel acuminatae; flosculi superioris palea infe- nis
"rior apice breviter bifida bicuspidata.............. 93 3 S
Glumae obtusae; palea inferior apice obtusiuscula vel 28
acuta ; spiculae minutae ; flosculi subaequales plerumque mutici No
Aira Tenorii Guss. VE
liuiculae minutae (W/o, Liye 2.22 s Mira éapillaris Le

Spiculae majusculae (3—31/2 ™, L) . . . . . Aira provincialis Jord.

|. DESCRIPTIONES ÜJ NÓVÉNYEK Lig
PLANTARUM NOVARUM. LEIRASAT. B

Közli Sımkovics Laos.

" Auctore Lupovico SIMKOVICS.

. Ononis spinosaeformis mihi.

E Ononis — e sectione Bugrana — radice perenni ; caule basi ramoso, | |
— ramis ascendentibus, unifariam villosulis, spinosis, ad spinas foliatis ; foli- a
E . olis elypticis oblongisve, dentato serratis, subtus glanduloso pilosis,
supra glabris; floribus ad ramorum apicem dense spicatis, axillaribus,
geminis; pedunculis dense pubescentibus calyce sparse villoso duplo
s brevioribus; corollis calyce duplo longioribus, vexillis pubescentibus (lila-
. einis); ; leguminibus ovatis, villosis; seminibus subtilissime tuberculato
ES

TAN Habitat in eampis Hungariae australis ad civitatem Gyüd et oppi-
D dum Dárda copiose, item ad Orsova Banatus.
E. Habitu Ononidis procurrentis Wallr., — sed ab ea — floribus indu- j
«a . mento simplici neque glanduloso praeditis, praeterea geminis nec soli-
em — diversa ; similis etiam O. spinosae L. — ab hae autem floribus |
d apicem ramorum dense spicatis, geminis indumentoque aliena. O. hir- Ll
1a L. varietasque spinescens (0. Pseudohireina Schur) caulibus undique y
yillosis, indumento validiori, plus minus glanduloso, floribus majoribus et
abitu a nostra discrepant.

— E növényt mar 1873 nyara óta ismerem Baranya megyéból es E
inte a hazánkban több lelhelyről emlegetett 0. procurrens Wallr.-ot ee
tem benne feltalalni. Minthogy azzal meg nem egyezett, figyelmem

104

csak fokozottabban lett reá fordítva, midőn 1874 nyarán Orsova mellett a
városon keresztül folyó patakocska partján ismét fölleltem.

Meze és az ágak végén sürü füzért képező virágjai által kulonbo-
zik ez a mezítelen és magános virágjait szétszórtan viselő 0. spinosatól ;
páros virágjai és meze az O. procurrenstől is megkülönböztetik; végül az
0. hireinatöl valamint annak tüskés fajtájától az 0. Pseudohireinától, —
kisebb, véznább termete gyengébb s a leveleket kivéve mirigytelen szórei,
illetőleg egyoldalosan borzas szára által tér el.

9. Epilobium mixtum. (E parvifloro >< adnatum) mihi.

Epilobium — e sectione Lysimachion — radice perenni ; caule erecto,
tereti, duro, virgato ramoso, infra glabro, a basi foliorum lineis 4 decur-
rentibus, subtilibus, evanescentibus notato, a medio ramisque erectis dense
pubescente ; foliis oppositis, supremis alternis, omnibus lanceolatis, mar-
gine minute denticulato serratis, sessilibus, basi constrictis, ideoque
parum. auriculatis, infimis exceptis subtus pubescentibus, e purpurascente
virentibus; floribus ante anthesin erectis, calycis lacinus lanceolatis,
acutis, pilis erectis dense pubescentibus; petalis violaceis, parvis; stigma-
tibus erectis, clavatis; capsula tetragona pilis erectis pubescente ; semuni-
bus oblongis basi rotundatis.

Habitat ad molem danubialem inter Budapestinum et Soroksár Hun-
gariae centralis in alveo Danubii stagnoso, sociis E. parvifloro Schreb. et
E. adnato Gris.

Habitu Epilobi adnati Gris., sed caulis, foliorum, partium flora-
lium fructuumque indumento, caule evanescenti 4-lineato, basi foliorum
constricto, — ab eo diversum, mediumque hoc inter et Epilobio parvifloro
tenens; a posteriore invicem folus rigidioribus, crebrius denticulato ser-
ratis, tenue pubescentibus, caule lineis notato, partibus floralibus fructuque
dense erecto pubscentibus discrepat.

Epilobium attenuatum Schur En. pl. Tr. p. 209, cui interrogative
Auctor E. parvifloro x tetragonum ? suum affinxit, est secundum deserip-
tionem Auctoris aphoristicam alia, ob villositatem lanatam foliisque mol-
lissimis, planta.

E növényt E. parviflorum Schreb. és E. adnatum Gris. között
szedtem 1875 Jul. 4-én az elrekesztett soroksári Dunaág mocsáros köve-
cses helyein. Első tekintetre oly annyira feltünt, hogy alig került nehéz-
ségbe mindjárt a hely színén arról meggyőződnöm, miszerint a két társ-
növény korcsával (Bastard) van dolgom. Láttam ugyanis, hogy E. adna-
tum szára és levelei egészen meztelenek s fénylők, E. parviflorum szára
és levelei pedig egészben véve fehérlőn szőrösek s ime a közöttük talált új
növény (Epilobium mixtum) alján mezítelen szárú s levelü fent gyengén
szőrös szárú s levelű volt, — a közép helyet foglalva el az E. adnatum és
E. parviflorum között. Azt is láttam, hogy az E. adnatum szára a

emelkedó vonalak kóvetkeztében 2—4 élű s hogy az E. parviflorum
engeres szárán kiemelkedó vonalak ninesenek; míg E. mixtum szára
engeres s csak gyenge, az egyik level vállától a másikig többnyire el nem

tek de ügy, hogy a lefutási hajlam kis levélfülek alakjában maradt meg.
4 A csésze sallangjai s a termések az E. adnatumnal sűrű szóroktól
selymesek, és az E. parviflorumnäl ritkás szöröktöl borzasan pelyhesek ;
mig E. mixtum esészesallangjai és termésel felálló szöröktöl elég sűrün
pelyhesek. E korcs növény cseszesallangjainak alakja szintén a közép he-

— .. . E Budapesten termő Epilobiummal kapcsolatban még egy pár más
- Epilobiumot is megemlíthetek, melyek eddig Budapest környékéről ille-
. tóleg Pest-Pilis-Solt vármegyéből nem voltak Gsmeretesek. Igy az E.
ES tetragonum L. (E. roseum Schreb) SZÉPLIGETI és Porurin urak által Buda-
2 pesten a Disznófónél találtatott egy par példányban, magam pedig Cso-
E banka és Szt. Kereszt közt a Nagy Kartalja hegy patakjainál valamint a
— Pilis hegyet keletről szegélyzó Szent-Kereszti völgy erdei forrásos läpjain
Szedtem s láttam elég nagy számmal. A pilis-szt.-kereszti volaynek ama
J. nevezett forrásos lápos erdejében E. parviflorum 1s nó nagy számmal és a
= hol E. tetragonnm meg E. parviflorum egyutt fordulnak elö ott E. par-

b. vifloro »« tetragonumot mihi (E. roseox pubescens Lasch. in der Linnaea
ES 1831 p. 493. — E. roseo x parviflorum Neilr fl. Nied. Oestr. 1859. p. 874.)

- is szedtem, mely növénynek megnevezésére E. tetragoniforme nevet —
— hozom ajánlatba.
p Budapesten a Császárfürdónél még egy negyedik említendő Epilo-

| tano x pubescens Lasch in der Linnaea 1831 p. 493. — E. montano x
. parviflorum Neilr. fl. Nied. Oest. 1859 p. 873), mely nemcsak Budapestre,
2 hanem egész Magyarországra új.

3 A VEGETATIÓ ELTERJEDÉSE
MONTE MAGGIORE-N ÉS KÖRNYÉKÉN ISTRIÁBAN.
€ (Növeny földrajzi vazlat.)
Közli Dr. SravB Mörıcz.
A Monte Maggiore még Szt. István koronájához tartozik. És a midón
- a Karst magaslatáról az első pillantást vethetjük a magyar korona gyon-

ére, akkor szemünkbe ótlik a tulsó, az istriai parton emelkedó Monte

106

Maggiore, ott az egész kornyéken a legmagasabb pont. Midón az
1875-ki nyár folytán a tek. m. tud. Akadémia hathatós pártfogása kovet-
keztében alkalom nyilott Fiume floráját tanulmányozni, mi végett az
évben négy izben jártam be ennek legkózelebbi vidékét, nem mulaszt-
hattam el annak legközelebbi szomszédságát is figyelmem körébe vonni.
Fölötte sajnálom, hogy éppen az évben az időjárás oly kevéssé volt ked-
vező. Husvétkor Fiuméba indulván, nem csodálkoztam, hogy a Karst
fenyveseiben még bőven találtam a havat; ott hol a Bóra akadálytalanul
dühönghet, ott a hólepel nem egyszer az évben boritja a kopár sziklákat,
és még tovább marad meg Fuzine körül a sűrűn álló fenyők közt; de
támaszkodva a meteorologiai, megfigyelésekre bizvást tudtam, hogy a buda-
pesti és fiumei hőmérő közt majdnem állandó 5 foknyi különbség van és
ennélfogva a tavaszi vegetatio 5—6 héttel előbb fejlődik mint a buda-
pesti; így nem féltem, hogy üres mappával térnék haza a magyar ten-
ger partjáról ; de midőn Fiuméba érkeztem és a következő nap reggelén a
Monte Maggiore szintén fehér köntösben mutatta be magát, akkor remé-
nyem alább kezdett szállni, annál is inkább, miután még a fiumei meteoro-
logus, bold. STAHLBERGER E. tanár is biztosított, hogy öreg emberek em-
lékezete óta nem történt, hogy Fiume utain a hó fekve maradt volna,
mint a télen történt, és jól tennék, ha odább állanék olyan vidékre,
hol különben is a nap barátságosabb viszonyban áll a nővényvilág-
gal, mint itt. Mindazáltal állhatatosan megmaradtam szándékom mel-
lett; a Monte Maggiore tetejének meglátogatását természetesen más
ídóre kellett halasztanom; de tövét, honnan a téli zöld fák oly nyája-
san mosolyogtak át a Bora fagyasztó hatása alatt didergő fiumeiakra,
bejártam. Ez alkalommal a növényeknek magasságban való elterjedését is
tettem tanulmányaim tárgyává ; és Dr. ScHhenzu Guipo urnak, a meteor.
közp. intézet igazgatójának köszönhetem a kitünő anaroidot, melylyel
Fiume környékén és a Monte Magiorén mintegy 52 fölvételt tettem ;
EBERLING Jézser reáliskolai tanár úr barátságának köszönöm, ezek fárad-
ságos kiszámitásait. Igaz, hogy némelyek kétségbe vonják az anaroidok
megbízhatóságát; de a mint ezen számitásokból kitűnik, fölvételeim, a |
mennyire ezélomnak megfelelhetnek, kielégító pontosságot mutatnak. Igy ,
olvasom a »Fiume és kórnyéke« cimű munkában, hogy a Monte Maggiore -
magassága 4444 láb volna; a cs. kir. tórzskar térképén 735 bécsi ölre,
azaz 4410 lábra van téve; az en folvételem szerint 1384-4 métert azaz
4374-7 lábat teszen. Ezt előre kell bocsátanom, hogy az alább idézett
adataim megbizhatósága megitélhető legyen. Még meg kell említenem,
hogy a Monte Maggiore közete világos szürke mész. Egy igen jó karban
levő országút vezet Fiumétől a tenger partja hosszában az istriai parton ;
és magán a Monte Maggiore hátán át is egy kitünő szekérút visz, a csú-
csot balra hagyván, Vale Uszkáig, honnan aztán jobbra fordul, s Istria

G o ND AES TUTUP À M yee hie "a PET duae VE e RAC Less DK TD WEE ANE " Meets PUE A 1
ADIP ge ee yy | Nt ry. fuss tr Ux 1 "Io I HS ce at Rie EN AT
an PU a 4 HM ^ t 4 ] bi: - " 4

Eit j i i 107 TA

kozepet vágja at. Ez utak hosszában figyeltem meg leginkább a vegetatió N
elterjedeset. ALS
Martius 29-én tettem első kirándulásomat az istriai partra. Fiumet
elhagyván, a magaslatok mindinkább emelkednek. Az istriai határon, mely |
nem messzire esik Fiumetól, már 184 méternyi magasságban állunk. Itt ú
| kezdtem foljegyzéseimet. Legbóvebben találtam a következő növényeket :
. Euphorbia Helioscopia L., E. Cyparissias L. és E. Peplus L. — (Ezt a
tavalyi terméssel); nem kevésbé volt elterjedve Geranium rotundifolium
L., mig a sziklák hasadékaiban Viola odorata sem volt kis számmal;
késóbben korulbelul egy mertfoldnyi távolsáeban Fiumétól és 268 méter-
nyi magasságban Helleborus viridis L. volt az uralkodó, részint teljes viri-
tásban, részint termésben ; vele együtt mutatkoztak még Viola odorata L.
egyes példányokban ; itt ott pedig egyes teljes viritásban levó Cornus mas
L. is diszelgett. Ott, hová a Quarnero legbenyülóbb szógét ereszti, ott
fekszik a magaslatokon a mar istriai Castua nevű helység. Temploma, a
legmagasabb ponton 483 meternyi magasságban áll. Legközelebbi kör-
nyéke egészen Fiuméra emlékeztet. Sziklái és falai sűrűn vannak boritva
Asplenium Trichomanes L., Polypodium vulgare L. és Grammitis Cete-
rach Sw. zöldelö lombjával; köztük itt-ott egy mar elporzott Corylus
Avellana L. — Castuatól utamat megint az orszagut melletti magaslato-
kon folytattam Pobrig. Ott az uralkodó növény a Juniperus Oxycedrus L.
p macrocarpa, nagy meggyvörös bogyóival. Egyes példányokban fordul-
tak még eló: Veronica Buxbaumii Ten. (termésben), Ajuga Chamaepitys
Schreb. (teljes viritásban) és Gagea arvensis Schult. teljes viritásban, de
- igen kevés példányban ; épp így Carex umbrosa Host. Onnét aztán lefelé
tartottam az országutra Volosca felé, mely — körülvéve számos Laurus
nobilis L. — és Olea europaea L.-tól — nem gyanittatta, hogy csekély
magasságban fölötte már hó fekszik. Onnét Abbazia felé tartottam, hol a
Searpa család egy nagy részét a tengerpartnak birtokába vette, és azt beke-
ríttetvén, a florát a pusztitó kezek ellen biztosította. Ott gyönyörködhet-
tem még ugyanazon a vegetatión, melyen már SADLER, az első magyar
botanikus, ki előttem ezen vidékeken, már 1828-ban járt, gyönyörködött.
Az egész darab valóságos babérliget, és itt még Asplenium Trichomanes L.
Polypodium vulgare L. és ennek f. serrata Willd* alakja, Asplenium adi-
antum nigrum Poll. úgy az egész környékén hiányzó Scolopendrium vul-
gare Symons is — valamenyi páfrány — diszelegtek a fák tövén.

Hogy mennyire kedvező a Quarnero e partja a vegetatiónak, mutatja
az is, hogy a cameliák a szabadban telelnek át, magam is vittem el az
utolsó viritó peldányt. Természetes, a Bóra nem éri el ezen kis paradi-
csomot; csak a hullámzó tenger, mely a Fiumei parttól nézve ködfá-

* Milde, die höh. Sporenpflanzen Deutschlands u. d. Schweiz p. 8 szerint csak Bot-
zen és Meran körül fordulna, elő, St.

108

tyolnak mutatkozik, árulja el, hogy a Bora fagyasztó lokései kózelben

duhongnek.

Mäjus 15-dikén megint bejártam e területet; de a kép melyet a vidék
Fiumétól Castuáig már märeziusban mutatott, nem igen változott meg
tetemesen. A szógletes, szél és esóverte szikladarabok nem nyüjthatnak
elég táplálékot a mindenütt helyet kereső, néha a legkisebb réssel is meg-
elégedő növényeknek. Helleborus viridis L. most már tökéletesen érett álla-
potban, még most is meg volt; mennyiségre nézve csak az Euphorbia
Cyparissias L. vetélkedhetett vele; voltak itt még kevés Thymus Serpyl-
lum L., itt ott Juniperus communis L., Quercus vagy Acernek nyomorult
cserjei is. Feltekenyen őrzi is ott az ember a kevés vasoxydtól vörösre
festett foldjét, hiszen magas falak épitésére bóven találja ott az anyagot;
leginkább olajfák vagy kisebb kiterjedésü rétek azok, melyeket birtokosaik
a Bora és hivatlan kéz ellen így biztositják. A keresó botanikus végre
megunván a Helleborus és Euphorbia sárgás színét, nem kiméli lábát és
folveszi a harezot a tovises Rubusokkal és az éles mészkóvel, hogy vajmi
csekély zsákmányt szerezzen magának. A kovetkezóket találtam ott:
Anthoxanthum odoratum L. (meglehetósen bóven), Viola silvestris Kit.
(csak egy példányban ;), Malva sylvestris L., Erodium cicutarium d’Herit.,
Aethionema saxatille R. Br. Ornithogalum umbellatum L. (telj. vir.),
Ajuga Chamaepitys Schreb. (egy példányban); Orchis acuminata Desf.
(szétszórtan!), Ranunculus bulbosus L. (sz. péld. : elég bőven), Arabis hir-
suta Scop. (csak egy helyen!), Roripa silvestris Bess., Aristolochia pal-
lida Willd. (csak egy helyen !), Carex praecox Jacq. (termésben, szetszor-

tan) Anemone nemorosa L. (termésben, csak egy helyen!), Bromus.

erectus Huds.; itt-ott egy Tilia grandifolia Ehrh. E nóvényeken meglát-
szik a silány táplálék; többnyire eltorpultek, halvány színűek, szóval
satnyák !

Castua közelében a tájkép már barátságosabb. Bővében találkoztam
még. márcziusi ismerőseimmel is ; azonkívül még a következőket jegyez-
tem föl: Chelidonium majus L. Lamium maculatum L., Ruscus aculea-
tus L., Geranium Robertianum L. ; az ott sehol sem hiányzó Rubus fruti-
cosus L., a falakon pedig bőven Hedera Helix L., továbbá még Veronica
Chamaedrys L., Polygala vulgaris L., Salvia pratensis L., Thymus Ser-
pyllum I., Taraxacum officinale Wigg., Lotus corniculatus K., Plantago
lanceolata L., Vincetoxicum officinale Monch, Prunus Mahaleb L., Poa
bulbosa L., v. vivipara, Orchis acuminata Desf., Trifolium montanum
L., Hippocrepis comosa L., Trifolium pratense L., Erodium cicutarium
l’'Hérit., Ajuga genevensis L., Melandrium pratense Rohl; Castuaban
pedig falakon tomegesen fordul eló a pirosló Linaria Cymbalaria Mill.

Castuat elhagyvan, egy szorosba kerültem, hol a ritka Corydalis och-
roleuca Koch-ra és Fumaria officinalis L.-re akadtam.

| die éclat fejlődött itt. A rita bban elóforduló cserjés ne mus
europaeus L., Prunus Mahaleb L., Rhamnus infectoria L., Paliurus acule-
atus L., a ritkább Pistacia Terebinthus L., Rhus lotinus L., egyes

— Carpinus duinensis Scop. azután Ostrya Mp a Scop. egyes pelda-
nyai, valamint Fraxinus Ornus L., helyezkedtek itt el a gyakrabban
p follep6 Acer monspessulanum L., Quercus pubescens Willd. és Q. peduncu-
. lata Ehrh. között. Ezeken kívül még a következőket jegyeztem föl : Galeob-
— dolon luteum Huds., Neslia paniculata Des., Geranium lucidum L., (elég

4 bóven!), Crataegum Oxyacantha L., Medicago minima Lam., Fragaria
.. elatior Ehrh. (bôven!), Asplenium Triehomanes L. (bőven!) Moehringia
A muscosa L., Morus alba L., Cerastium triviale Link, Vicia grandiflora

. . Beop., Aristolochia pallida Willd., Sisymbrium officinale Scop., Cynoglos-
E - sum officinale L. (boven!) Ornithogalum umbellatum L., Helianthemum
—.. obscurum Pers., Vicia sativa L., Leontodon crispus Vill., Ranunculus nemo-
4 . rosus DC., Sherardia arvensis L., Vincetoxicum offieinale Mónch és Cyti-
sus hirsutus L.

ad (Vége kóvetkezik.)

: ASVANY-FOLD- ES ÖSLENYTAN.

—.. Asvanytan. Mineralogia.

A; « A

R AZ ITACOLUMIT AZSIABAN.

t : Tisza Lasos ur 1874-iki keletázsiai utjából igen becses és érdekes em-
léket hozott a magyar nemzeti muzeum ásványtárának: két 50%, hosszu,

204, széles, 29, vastag hajlítható kölapot, mely jelenleg az ásvány földtani
" osztály közetgyüjteményét diszíti.

Ezen sajátságos közet eddig csak Braziliából volt ismeretes, honnét
Itacolumit néven került hozzánk; ott állítólag a gyémánt anyaközetet
képezi.

Keletindiában Kaliana helység e közetnek lelhelye (mintegy 65 angol
mértföldnyi távolban nyugotra Delhitól). Bizonyára innét valók a mi pél-
dányaink is, melyek commentár nélkül kerültek gyűjteményünkbe.

Talán nem lesz érdektelen a füzetek olvasói előtt, ha röviden vázoljuk
. e kőzet előfordulásának körülményeit, még pedig MEpLicorr ur nyomán, ki
. az adatokat Mc. Manon CorowNwEr jelentéséből merité.*

Kaliana mögött keleti irányban egy hegyhát emelkedik, mely az Ara-
- vali hegylánez folytatása és körülbelöl az Indus és Ganges vizválasztóján

* Records of the geol. Survey of India 1874. Vol. VII. Part. I.

110

helyezkedik el; legmagasabb része e hegyhátnak ép Kaliana felett emel- Ls

kedik és itt két tarajt képez ; ezek két szilárd vasércztelepból állanak. Fe-
kete haematittal telített quarezitok ezek, helyenkint mágnesvas és egyéb
tiszta vasérezerekkel. Ezek a telepek szabályosan csillam- és amphiból-
palákkal váltakoznak és azon likacsos quarezit, mely malomkövekhez
használtatik, ebbe a csoportba való. Mindezek a telepek közel függélyesen
helyezkednek el. A malomkö-quarezit az, melyben a ruganyos homokké, de
csakis foltonként, előfordul.

A köbányák munkásai sokszor véletlenül bukkannak arra, midőn a
közönséges közetből lapokat hasítanak. A ruganyos homokkő ilyenkor köz-
vetlenül a szilárd guarczittal érintkezik.

A munkások azt tartják, hogy ez a kózet csakis a viz átszivárgása
folytán áll elő a közönséges quarezitbol; és lényeg szerint igazuk lesz.

M. szerint két téves nézet füzódik ezen ruganyos kôzethez :

1-ször : Hogy gyémántot tartalmaz, és 2-szor : hogy hajlithatosagat talk
vagy csillám tartalmának köszönt.

Indiában nyoma sincsen a gyémántnak e kózetben.

A második vélemény talán megilleti a braziliai változatot, de a kalia-
. naira ez nem érvényesíthető, mivel talk épen nem, csillám pedig gyér le-
mezkékben csak alárendelten fordul elő benne.

Az egyelőre elfogadható magyarázatot e közet tulajdonságáról HAUGH-
ton adja (Manuel of Geology). Szerinte a közönséges homokkő quarez-
szemcséi egymással összefüggnek — egybe cementezvék — mig némely
homokkónél azok foldpátból származó agyag által külön-külön kornyez-
tetnek, mely körülmény bizonyos ruganyosságot kölcsönözhet a kózetnek.

Ennélfogva ezen ruganyos homokkő átalakult quarezitnak tekinthető,
melyből az agyag kötszer egy része kilugzás folytán eltávolíttatott.

A ruganyosság voltaképeni értelmében roszul alkalmaztatik e kó-
zetre, a mennyiben az bizonyos határig a legkisebb erő behatása alatt is
hajlik, a nélkül hogy ellentállása növekednék. Lóczy L.

Földtan. Geologia.
JEGYZETEK :

A PONTI EMELET OSZTALYOZASAHOZ MAGYARORSZAGON.

Közli Lóczy Laos.

Nyugot-Magyarország dombvidékei jobbára azon lerakodásokból álla- |

nak, a melyek a legutóbb elvonult, keleti Európát és délnyugoti Ázsiát
elfoglaló nagy beltenger kihalt lakóit tartalmazzák: a «congeria rétegek »

helyesebben a «ponti emelet» képviselői ezek. E tenger központja hazánkba M

à oe EAN SÖR PER RR n. ME

4 Pr yo >
(ere 23 ENS

111

j esett; a bécsi medeneze és a horvát-szlavon öblök annak nyugoti elágazá-

gait képezték, melyeken tul nyugot felé Felsó-Olaszország és Dél-Franczia-

. országban csak elszigetelt nyomokban találtattak eddig e rétegek.

A bécsi medenczében lévén ezek legelőször tanulmányozva, mind az,

“mi eddig hazánk congeria-rétegeiről tudva van, az ott fölállított osztályozás

alapján közöltetett. Ujabban Paun és Neumayr urak? a horvát-szlavón
öblökben beható tanulmányozás alá vonták ezen rétegeket, és NEUMAYR ur
érdeme az első kisérlet az eddig hazánkból is ismert rétegek és helyi fau-
nák összehasonlításában.

Miután Fucus T. ur a bécsi medenczében a congeria-rétegekben há-
rom szintájt ismert föl, fölülről lefelé a :

Congeria spathulata,

Congeria Partschi és

Congeria triangularis
szintáját és az általa tanulmányozott tihanyi ugy radmanyesti faunát a
legalsó szintájjal azonosítá: NEUMAYR ur ebből kiindulva, Magyar- és Hor-

. vátország congeria-rétegeit következőleg osztályozá:

Congeria rhomboidea. Arpad és Hidas Cardium faunája,

Congeria triangularis és C. Balatonica szintája.

Ezek felett a horvát-szlavon alsó, közép és felső Paludina rétegek kö-
vetkeznek, melyeket NEumaYR ur Moosbrunn faunájával a bécsi medenezé-
ben azonosít.

Az utóbbiak Magyarországban még kevés helyről ismeretesek ; azon
Paludina-rétegek, melyeket Neumayr ur hazánkból fölemlit, nagy hasonló-
sággal birnak a kelet-szlavoniaiakkal és pedig a Vivipara Sadleri közös
előjövetele folytán. Ugyanez Nyugot-Szlavoniában a középső Paludina-ré-

tegeket is jellemzi, míg az alsó és felső Paludina-rétegek, melyek nem

síma, hanem jobbára dombor-diszített Vivipara fajokat tartalmaznak, keleti
"Szlavoniában és Magyarországban hiányzanak.

Míg tehát az öblökben határozottan elkülönített rétegsort sikerült
fölismerni, a nagy magyarországi medencze lerakodásaiban a NEUMAYR
által fölállított osztályozástól eltérő adatokat is ismerünk.

Bócku ur a m. k. földtani intézet évkönyvei V. kötetében Pécs városa
földtani és vízi viszonyait irva le, hangsúlyozza azt: hogy Pécs vidékén,
tehát Árpád és Hidason a Congeria triangularis és C. rhomboidalis szintája
egymástól el nem választható ; de söt a Bóckm ur által fölállított felső és
alsó osztály mindkettője együtt tartálmazza a Cong. triangularis es Cong.
Partschi-t, melyek a bécsi medenezében külön szintben fordulnak elő.

Nem kevésbé szembeötlő az, hogy a Vivipara Sadleri a tihanyi fél-
szigeten a Cong. Balatonica mellett igen gyakori: tehát a nyugot-szlavón

* Pauz u. NEUMAYR. Die Congerien u. Paludinenschichten Westslavoniens Abh. d. h. h.
g. R. 1875.

112.

közép Paludina rétegeinek vezéresigája a bécsi medeneze legalsó congeria- -

rétegeinek megfelelő szintben fordul itt elő.

A magyar nemzeti muzeum palaeontologiai anyagának rendezése

közben egy eddig az irodalomban ismeretlen lelhelyről, Neszmélyről, oly
alakokat találtam együtt, melyek egy szokatlan jellegü telepsorra utaltak

és arra ösztönöztek, hogy egy kirándulást intézzek Neszmély vidékére, hol .

sikerült is a ponti emelet rétegeit kitünő föltárásokban föllelnem.

A neszmélyi téglavetőnél és a helység mögötti főárokban vannak
ezek, és azon halomsor, mely innét a Duna partján Süttőig (terasseszerűen
elvonul, valóban e rétegekből áll, s csak a felületen födetik diluvialkavics,
lősz és édesvízben lerakodott mészkő által.

Ismételt kirándulásuk után óhajtom e lelhelyet részletesen ismertetni,
most csak azt bátorkodom fölemlíteni, hogy e helyiség rétegsorozata a kó-
vületek alapján szintén eltér Neumayr ur osztályozásától.

A téglavető mögött szennyesen sárgás-szürke tályag vastag Cong.
triangularis héjakkal laza homok felett települ, mely Cong. Basteroti és
Cardiumokat tartalmaz, melyek némelyike közel all C. conjungenshez, ha
nem épen azonos vele ; de ez egy fölsőbb szintbe való már.

A főárokban legalul egy bitumenes tályog Planorbis, Anodonta héja-

kat, a Melanopsis Sturit tartalmazza, nem különben egy Vivipara faj is.
elég gyakori itt, mely rokon a V. Neumayr-i és V. achatinoides-sel. Fölfelé —
szürke agyagos homok következik három Unio-fajjal ; egyik az Unio atavus- |

sal egyezik, kettő valószínüleg uj faj lesz. Legfolul sárga fluviatil rétegzést
elótüntetó homok van, telve Congeria Balatonica és Melanopsis decollata-
val. Ezek tehát, a nélkül hogy NeumAyr ur osztályozását a legkevésbé meg-
ingatnäk, annak keretébe nem illenek be. * Ez arra mutat, hogy a magyar-

országi középhegységet, mint szigetcsoportot környező ponti lerakodasok '

még sok ujat igérnek és beható tanulmányozásuk sok fontos adatot fog
nyujtani ez emelet ismeretéhez, még pedig annál inkább, mivel valószínü,
a mit különben NEUMAYR ur is fölemlit, hogy a rétegsornak és a fauna
alakgazdagságának teljesebbnek kell lennie a medeneze közepén s a szige-
tek esatornáiban, mint a part obleiben.

* Sokban egyezni fog ez azon telepekkel, melyekkel Dr. Koch AnrTaz úr Papa vidékéről

leirt a «Fold. Kózl.» 1872-ik évfolyamában.

leq En szerint is Soaps; azonkivil. a Revue eo
rkesztéséről is is dx Rivas eed a Tet kivitel kissé komplikalt.

E B dba ér DURUM a papir sia i PUE oldalára irni.
SZAZ preston Fovatba szánt gan ZANA, Un hs foglal-

s. A Eod szánt T dots egészen külön kell kezelni.

; Az eques szakok rovatait igy zárjuk be: a megjelenést megelőző |
: — hónap 10-kén az állattani-, 12-kén a növenytani-, 15-kén az ásvány- x
. földtani rovatot.

A SZERKESZTŐSÉG.
*

“Gun ane r

. . Nów£NY cSEREEGYLET. Richter Lajos t. barátunk s buzgó füvesz Budapesten E.
növény esereegyletet alapitott s kibocsátotta az első jegyzéket, melyből megtud- ft
uk, hogy eddig 143 szaktudós vesz részt benne, s az első fogás 56,733 cserepél- get b.
x füvészeink figyelmébe. Exc

NöVÉNYNEMEK TÁBLÁCSKÀI. Az első füzetben jelzett tábláeskák kissé megväl-
D fntott alakban már nyomtatva vannak. A nóvénynemek nevei a hozzäjok
tartozó számokkal együtt úgy vannak nyomtatva, hogy katalógusnak is használ-
b. poo A kik ily jegyzékét birni ohajtanak, sziveskedjenek Janka Victor urhoz,
Budapest, muzeum-épület, fordulni. A szerkesztóség is szivesen kózbenjár. Egy

Dar ára 30 kr.

M. Gror Pesacsevics János ur dolgozata, technikai nehézségeknél fogva at

3 Dn. Donen C. A. Stettinból beküldte különlenyomatät annak az ismerte-

. tésnek, a melyet a «Stettiner Entomologische Zeitung» legujabb kötetében a
« Természetrajzi Füzetekról» irt. Megvalljuk, hogy ha valakinek, úgy épen Dohrn
irnak itéletére voltunk kiváncsiak, kinek metsző tollát sok iró és vállalat síny- ;
te meg. Velünk tókéletesen meg van elégedve, annyira, hogy külón ezikkben do
ltatja a vallalatot, ek irányát, beosztását, sőt azt en) ha igy hala- ? ‘

À
EN

i 114

nek reánk nézve legtanuságosabb része az, a hol mondja, hogy neki mindeddig |

semmi tudomása sem volt a magyarok entomologiai eredményeiről! Elég vilägos — —

és érthető intés ez nekünk, hogy vállalataink körül csoportosilva a nemzet nevé-
ben igyekezzünk működni és hatni — kifelé is.

Boldogult Kovacs GvurA egyetemi tanár herbariuma eladó. A gyüjtemény
jó karban van, rendezett, és determinált, hazai, (magyar és erdélyi,) keleti, ten-
gerparti stb. ritkaságokban bővelkedik, a phanerogamoktól kezdve az algákig.
A tulajdonképi herbarium 48 csomó, tiszta, nagyives fehér papirban 1956. genus,
7844 faj, 200,272 példányt számlál. Több a dupla növények száma, melyekből a
a ritkábbak 40—100 példányban is megvannak. Tudakozódhatni az özvegynél.
(Budapest, IV. kerület, kalap-utcza 5.)

Közli: BoRBás VINCZE."

IRODALOM. — LITERATUR.

Beküldettek. — Hingesendet.

Müller Albert (Basileensis): British Gall-Insects (Reprinted from the Entomo-
logists Annual for 1872) Basle 1876.

Société Entomologique de Belgique. Compte-Rendu, janvier 1877 Ser. II.
Nr. 34. et «Annales» Tome XIX 1876.

Horváth G. de, Note sur les Lygaeides de la Faune Belge. (Extr. des Ann. de
la Soc. Ent. de Beleique Tom XIX.)

Sunday Lecture Society London. Lecture on «Survivals» by Lawson Tait Esq.

Mittheilungen der schweizerischen entom. Gesellschaft, red. v. Dr. G. Stierlin.
Vol. IV., Nr. 10. Schaffhausen, 1877. |

Verhandlungen der k. k. geologischen Reichsanstalt. Nr. 1, 2, 3. 1877.

Statuten des ornithologischen Vereines in Wien. 1876.

Dr. Thanhoffer Laj. Vizsgálatok a tenyészbénaság lényege fölött. Budapest 1876.

Leopoldina, amtliches Organ der kais. Leopoldinisch-Carolinisch- Deutschen
Akademie der Naturforscher. Zwölftes Heft. 1876. Dresden.

Lichtenstein, Jules (de MontpeMier. Notes pour servir a l'histoire du genre
Phylloxera, Bruxelles 1877.

«La vigne Americaine» &c. Revue publiée par M. I. E. Robin et V. Pulliat
sous la direction de M. I. E. Plauchon. Vienne 1877. Nr. 1 et 9.

Bartsch Dr. Samu, Rotatoria Hungariae. A sodró állatkák stb., kiadta a m, k. - |

Természettudomänyi Tarsulat. Négy tabla. Budapest, 1877.

Földtani Közlöny, kiadja a Magyarhoni földtani társulat. Szerk Inkey Béla és. D

Schmidt Sándor. Budapest, 1877. I—III. sz.

Csereviszonyba léptek. — Schriftenaustausch.

Edinburgh Geological Society. Edinburgh.

Redaction de la «Vigne Americaine». Vienne. (France).
K.-Leopoldinisch-Carolinisch-Deutsche Akademie der Naturforscher. Dresden.
Societe Entomologique de Belgique. Brüssel.

K. k. Geologische Reichsanstalt. Wien.

Schweizerische entomologische Gesellschaft. Schaffhausen.

Sunday Lecture Society. London.
‚U. 5. Geological and Geographical Survey of the Territories. Washington.
K. magyar Termeszettudomänyi Tärsulat. Budapest.

Societa Adriatica di Scienze Naturali. Triest.

Musée Royal d’histoire naturelle de Leyde.

Neu-Russische Naturforscher-Gesellschaft. Odessa.
Wetterauische-Gesellschaft für die gesammte Naturkunde. Hanau.
Magyarhoni Féldtani-Tarsulat. Budapest.

Societa Geographica Romana. Bukarest.

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM TERMÉSZETRAJZI OSZTALYAINAK
BELELETEBÖL.

A muzeum füvészeti osztályának rendezése annyira haladott, hogy ez idó
szerint a LUMNITZER, Wozny, SADLER, FRivazpszky, ÀnsaACcH és Kovács-féle europai
phanerogamok egyesitve s Endlicher rendszere szerint rendezve is vannak. Hátra
vannak még a cryptogamok s némely külföldi, összefüggés nélkül álló gyüjtemé-
nyek, mint Sırger növényei a Jóremény fokáról, részletek Chiliböl és Xanraus
Japán herbáriuma, mely utóbbinak nagy része a fajok meghatározása végett Dr.
Kanırz Acosr kolozsvári egyetemi tanár úr kezeiben van. A rendezést Janna
Vroror osztályőr vezeti; mint önkéntesek részt vettek benne SZÉ£PLIGETY Győző és
Pecu Virwos urak. A Kitaibel-féle classicus herbarium természetesen elkülónitve
maradott. Az osztályban ezentúl a vendégek dolgozhatnak, de a kikölesönözes még

. lehetetlen, mert a példányok legnagyobb részének felragasztása még hátra van.

^ Sae r
Természetrajzi fizetek. II. 9

| VIERTELJAHRS- ZWEITES
PP SC ER LEUR, Bos | 1877. ;

DES INHALTES DER

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

(NA TURHIS TORISCHE HEFTE).

der Revue und werden im MUS Theile auszugsweise mitgetheilt E
wenigstens angedeutet. Eee
Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des unga- |
rischen Textes gewiesen.
Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam.
Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.

ZOOLOGIE.
Pag. 69.

Zur Frage der ungarischen naturwissenschaftlichen Kunstsprache.
2 diesem Aufsatze erörtert ‚Orro HERMAN die Grundsätze, welche diese

hier nur Pt.

Pag. 74.

Vogel mit difformen Schnäbeln, Die in diesem Aufsatze abgeha:
delten Difformitüten sind um so interessanter, als sie, bel son
vollkommen normaler Anlage der betreffenden Organe, gleichsam e
Fortsetzung des normalen Planes bilden, ein zur Beschaffung des Lebe
bedarfes hochwichtiges Organ betreffen, mithin das Thier vielfach |
Aenderung der Ernührungsweise zwingen. Alle angeführten Fülle bezie-
hen sich auf den Sehnabel u. z. abwechselnd auf den Ober- und Unte
sehnabel, u. Z:

vus frugilegus © adult. (Tafel VI, Fig. 1, in halber nat.
LOS | Kórper und Gefieder vollkommen gut entwiekelt. Die Diffor-
ät betrifft den Oberschnabel. |

Die Schnabelwurzel und der Unterschnabel sind normal; dagegen
der Obersehnabel bei normaler Wölbung und Stärke, dort wo
à beinahe endigen sollte, leicht verbreitert und dann in einem Bogen |
ortentwickelt, welcher eine regelrechte Fortsetzung der normalen Wöl- rts
bung des Schnabels bildet. Das fortentwickelte Stück hat den Schnabel-
harakter beibehalten, ist gegen die Spitze hin verhältnissmässig
verjüngt (um Profil), im Ganzen wenig verschmälert (von vorne betrach- i
: tet), und durchaus rinnenfórmig ausgehóhlt; die Schneiden sind leicht 3
? schartig. Die Länge des abnormen Theiles beträgt 37 ®”/,, der Radius Ma
| des Bogens 40 "^. Die Schnabelhälften schliessen ganz gut. Im Besitze > ES
— des ung. National-Museums ; erlegt im März 1868 auf Puszta Dánus durch Pe.
- Herrn STEFAN von Szmassy.
— — Corvus frugilegus a (?) ad. (Tafel VI, Fig. 2, in halber nat. Grösse.)
Körper und Gefieder normal entwickelt. Die Difformität betrifft den

der Unterschnabel läuft bis zu 4/s der natürlichen Länge in gleicher
Stärke dahin, dann erfolgt eine verhältnissmässige Verjüngung und Fort- |
entwickelung, welche jener Neigung entspricht, welche dem Unterschna- US
bel der Krühen eigenthümlich ist. Der entwickelte Theil betragt von der |
. Spitze des Oberschnabels gemessen 27 ?/,, hat Schnabelcharakter und Ec
ist an der Spitze schön abgerundet. Die Schneiden der Fortentwicke- AE
lung liegen nieht ganz in einer Ebene und ist die linke etwas hóher.
Die Schnabelhälften schliessen gut. Im Besitze des ungar. National-

Beide Abnormitäten sind gleichsam eine Erweiterung des ursprüng-
lichen Sehnabelplanes. Das erstbeschriebene Exemplar war gewiss gezwun-
gen den ganzen bekannten Krühenwitz aufzubieten, um seine Nahrung

CI Difformititen wurden vor J ahren durch einen eR ae engli- i
chen Naturforscher abgebildet und wahrscheinlieh irgendwo publieirt. | Y

e Bibliothek des National-Musems giebt aber hierüber keinen Auf- (8
schluss, so auch jene des kais. Hofmuseums in Wien, wo dieselbe durch 4
den Custos Herrn Avausr v. PEnzELN bis zum Jahre 1864 durch- |

" ) *
ommen wurde. Für die Mühewaltung sage ich Herrn v. PELZELN x
sten Dank.

’

X IVA SI. SOOT eT FERN
NAD ee SL 7 Ri i ce

í 118

Passer domosticus 9 ad. (Taf. VI, Fig. 2, natürl. Grósse.) Normal
entwickelt. Die ausserordentlich bedeutende Difformität betrifft den
Unterschnabel® Die Schnabelwurzel und der Oberschnabel ganz normal
entwickelt; der Unterschnabel in seinen Gabelästen resp. Kiefern ganz
normal, hat sich rinnenfórmig weiterentwickelt, und obzwar es deutlich
zu sehen ist, dass er abgebrochen wurde, steht derselbe noch immer
13 ™, unter dem Oberschnabel hervor; diese gerade Rinne gleicht
einer aufgeschlitzten Federspule, ihre Schneiden sind scharf, ein wenig
eingezogen, besonders aber an jener Stelle, wo der normale Unterschna-
bel enden würde, etwas eingeschnürt. Herr Dr. Rupour LESZNER, der
dieses interessante Exemplar im Wege der kón. ung. Naturwissenschaft-
lichen Gesellschaft dem National-Museum zukommen liess, schreibt mir
Folgendes: «Diesen Sperling beobachteten die Hauseinwohner etwa zwei
Wochen hindurch; anfangs war sem Schnabel doppelt so lang, so
dass man das Thier spasshalber den “Cigarren rauchenden Spatzen”
nannte. Das Thier war in der Ernährung sehr gestört, und wenn es
sich bemühte irgend etwas mit dem Schnabel zu ergreifen, schlug es
zuvörderst immer gegen das Pflaster des Hofes, als ob es die sto-
rende Schnabelrohre abbrechen wollte. Ein Fraulein hatte mit dem
Thiere erbarmen und warf ihm gekochte Erdapfel vor, worein es seinen
Schnabel bohren konnte. Der Sperling erwartete später taglich seine
Erdäpfel und wurde ganz zutraulich. Plötzlich bemerkte man dann,
dass der Schnabel bedeutend kürzer wurde, es ist wahrscheinlich, dass
er das fehlende Stuck endlich abgebrochen hatte...» Die Fortent-
i wickelung mochte also 26— 90 ”/, betragen haben, jedenfalls eine inter-
Sa . essante Erscheinung. Im frischen Zustande (das Thier wurde im Museum
i - präparirt) war die Rinne hornhart, aber gut federnd. Die Bemuhung

des Thieres, sich einer von der Natur erhaltenen Unbequemlichkeit zu
n entledigen, das Zutrauen, womit es das Wohlwollen des Menschen
p erwiderte, passen recht gut in jenes Bild, welches die Wissenschaft über |
das Seelenleben der Thiere zu entwerfen bestrebt ist.

Mitgetheilt von OTTO HERMAN.

a =

i Pas. 76. e
Sturnus vulgaris mit difformem Schnabel. (Tafel VI, Fig. 4, Kopf

in naturl. Grosse.) Korper, Gefieder, Schnabelwurzel und Unterschnabel

normal entwickelt; der Oberschnabel bei normalem Ansatz bis zu

D 9, Länge fortenwickelt. Der Oberschnabel zeigt bis beilaufig zur

Spitze des Unterschnabels die normale Verjüngung, setzt sich aber von.

hieraus in ziemlich gleichmässiger Breite fort, so dass die Breite ober

rx der Spitze des Unterschnabels 3 "/,, am abgerundeten Ende noch 2 m
beträgt. Das fortenwickelte Stück ist der natürlichen Wolbung des

els entsprechend TOME D leicht geschwungen, unten rinnen-
; leicht ausgehóhlt. Die Spitze ist sehr abgenützt.

Mitgetheilt von Dr. Bartsch.
*

4 und gerieth in PES nur ein etwa 1 4, langes Fragment steht
un über dem Unterschnabel hervor. Zum Glück hat Herr Dr. Barrscu

die Abbildung unseres Heftes verfertigt wurde. Diese Abnormität in
d Verbindung mit jener, welche auf Taf. VI, sub Fig. 1 abgebildet
wurde, scheint anzudeuten, dass bei derartigen Difformitüten der Bogen
immer als eine entsprechende Fortsetzung der Schnabelwolbung erscheint.

Der Redacteur.

DIE RIESENFISCHE DER DONAU.

Mitgetheilt von Dr. JOHANN KÁROLI.

In den älteren Beschreibungen der naturhistorischen Verhültnisse

ys . Ungarns finden sich manche brauchbare Daten über die Fische der Donau.
À a "MansiGnr! legte in seinem Prachtwerke den Grund zu Ungarns physikali-
— scher Geographie und zur Fauna unseres Landes. Wäre auf die Vorarbeiten
— Mansranrs weiter gebaut worden, dann stünde es um die Kenntniss der
Fauna von Ungarn besser, als es heute steht. Kner? und (FROSSINGER ?
: J enthalten über Fauna und speciell über die Fische der Donau manche
eh E. werthvolle Mittheilung.
EU NM In diesen und anderen Werken finden wir Angaben über die Häufig-
1 keit, die Grósse und das Gewicht mancher Fische der Donau, die heutzu-
tage fast unglaublich klingen. Fische von 6—7”/ Länge und im Gewicht
von 4—500#/ wurden zu Tausenden gefangen und geschlachtet, so dass
ua ‘sie kaum verwerthet werden konnten. *
Diese Riesenfische, welche heutzutage nur vereinzelt in der unteren
#4 Donen gefangen werden, gehóren mit dem allgemein bekannten Sterlett
| (Acipenser ruthenus L.) zur Familie der Stére (Acipenseridae).
; Die Stóre sind in mancher Beziehung interessant. Ihre Ki
Grosse, ihre Körperform erinnern an manche Haifischformen, z. B. a

. 1 Mansrerr, Danubius panonico-mysicus. Amsterodami 1726.
2 Kuri, Sammlungen von Naturseltenheiten des Königreich Ungarns. Presburg 1778.
3 GnossixGER, Universa historia physica regni Hungariae. Posonii 1794.
4 Oranvs: Hungaria et Atila. Vindobonae 1763.

Chimaera ;
Email überzogen, zeigen Tormanatáenat ny lingst wsgestorbonn, ;
len Formen.

Fische damit vereinigte, die vollständig kmoshiernoh Skelett besitzen, d
bezeichnet deshalb die Store als Ganoidei chondrostei.
Da unsere ichthyologische Sammlung eine reiche Suite von icem
gen Fischen besitzt, hielt ich es für zeitgemäss, auf Grundlage unserer |
Sammlung und mit Hilfe der mir zur Verfügung stehenden literarischen
Hilfsmittel eine kurze und bündige Beschreibung der Donau-Stóre auf |

foleenden Blattern zu geben.

Ordo: GANOIDEI CHONDROSTEI J. Müll.

Skelett knorpelig, theilweise knóchern. Kiemenblätter an ihren Spitzen |
frei, einfache Kiemenspalte mit Kiemendeckel und Kiemenhaut ohne
Strahlen. Viele Klappen im Aortenbulbus. Darm mit Spiralklappe. Die -
. Schwimmblase communicirt mit dem Oesophagus. Heterocerke Schwanz- |
flosse. — Die Knorpelganoiden der Donau bilden die |

Fam. ACIPENSERIDAE Bonap. 1881.

Korper gestreckt, mit funf Schildreihen. Schnauze verlängert, on
schmal, oder kurz, flach und abgerundet. Mund an der unteren Fläche,
klein, quer, protractil und zahnlos. Nasenöffnungen doppelt vor dem Auge.
Verticale Flossen mit einreihigen Fuleren. Dorsale und Anale der hete- |
rocerken Caudale nahe. Vier Kiemenbógen und Nebenkieme. Kiemenhüute
fliessen zusammen ohne Strahlen.

Gen. ACIPENSER Arted.

Schnauze rüsselförmig verlängert, schmal und spitz, oder breit und
abgerundet. An der unteren Schnauzenfläche in querer Richtung vier
Bartfäden. Hinter ihnen der zahnlose, protractile Mund, dessen Lippen
oft unvollständig ausgebildet sind. An den Seiten des Kopfes stehen e
Augen, oft ungleich gross. Vor den Augen doppelte Narinen.

Der Oberkopf ist von Platten oder Schildern bedeckt, welche der
Lage und Ausdehnung nach Schädelknochen entsprechen und ae Na- y

kleines Spritzloch. Die Kiemen ONE von teen von einer strallenlosen
un bedeckt,

zur c. und je eine am an Dane bis zu den V. Diese fünf Schilderreihen
y geben dem Querschnitt eine pentagonale Form. Die Kórperdicke zwischen
den Schilderreihen ist nur theilweise nackt und glatt, gewohnlich mit klei-

4 nen Schüppchen und Knochenkernen dicht besetzt. Das Schwanzende und TS
E. . der obere Caudallappen sind mit eckigen Ganoid-Schuppen bedeckt. i
—.. . Die Knochenschilder ändern mit dem Alter ab, werden kleiner und ^
E. stumpfer, so dass die pentagonale Form jüngerer Individuen mehr in 5.
. cylindrische Form übergeht. AS

d Flossen sind sieben, vier paarige und drei unpaare. Der erste Strahl »
der Pectorale ist stark und knóchern, die übrigen gegliedert und weich. E

ys Die Caudale ist hetorocerk, ihr oberer Lappen längs der aufwärts +4
gekrümmten Chorda dorsalis, viel grösser als der untere und sichelfórmig, | 2

E wle bei den Haien. | E
E Die Stóre der Donau haben ihre Heimat im schwarzen Meere. Da- 1
— . selbst leben sechs Arten, die zu gewissen Zeiten in die einmündenden Wc
b^. . Flüsse ziehen, um zu laichen. Alle sechs Arten besuchen auch die untere VR
E . und mittlere Donau, sowie ihre grösseren Nebenflusse. Die Store waren d
b einst der Hauptgegenstand der Donaufischerei. Ihr Fang und Verschleiss n:
4 . gab vielen fleissigen Menschen Erwerb. Jetzt hat ihre Zahl bedeutend ‘à
E abgenommen. Die Hauptursache dieser Abnahme ist die Raubfischerei, ‘4
. wobei selbst Laichfische nicht geschont werden. Eine vernünftige Fischerei- *
verordnung, energisch durchgeführt, konnte da Abhilfe schaffen. 3

Die Frage, wie die Store in der Donau vermehrt werden kónnten, ist
werth von denjenigen in Erwügung gezogen zu werden, denen der mate-
rielle Aufschwung Ungarns am Herzen liegt. Welchen Ertrag der Fang
der Stóre und die Verwerthung ihrer Kôrpertheile geben kann, dafür mo- 5:
.. gen einige Angaben sprechen, welche Scnucz ! über die Fischerei der Store d
— in Russland mitgetheilt hat. Nach Scnurnz (p. 42) werden am kaspischen
— Meere für Fleisch der Store jährlich 475.000 Pud (à 40 Ptd. engl.) 1,288.000
— Rubel; für Caviar 139.000 Pud im Werth von 1,390.000 Rubel gewonnen.
— Hausenblase 5500 Pud im Werth von 600.000 Rubel.

73 Gegen diese horrenden Zahlen verschwindet der Ertrag der Fischerei 3
— der Störe in der Donau !
Im Frühling ziehen die Stóre aus dem schwarzen Meere in die Do- “uh
nau, gegen Winter ziehen sie mit wenigen Ausnahmen in das Meer zurück.
n. Ihre Nahrung besteht aus fettem Schlamm, Weichthieren, Würmern,
. Fischen, Rogen und zuweilen auch aus Wasservogeln.

Ihr Nutzen ist sehr bedeutend : das Fleisch ist wohlschmeckend, aus

! Scuvuz, Notice sur et la chasse aux phoques, dans la mer blanche, l'océan. glacial et la
mer caspien. Pétersbourg 1873.

s eur Rogen Ged Caviar bete die Sth ae giebt den feins
Leim, der zu verschiedenen Zwecken, vorzüglich aber zum Klären d
Weines verwendet wird.

scheiden :
Seitenschilder 60— 70. Schnauze lang, schmal und spitz:
: 1. Acipenser ruthenus. .
Seitenschilder 60. Schnauze kurz, abgerundet: |
2. Acipenser glaber.

3. Acipenser id
Seitenschilder 40—45. Schnauze oben ohne Knochenplatten :
4. Acipenser huso.
Seitenschilder 30—35. Schnauze sehr lang und schmal:
5. Acipenser stellatus.
Seitenschilder 29—32. Schnauze kurz, stumpf: M
j 6. Acipenser Güldenstaedti

1. ACIPENSER RUTHENUS L.

Sterlet.

des Mundes. Die Tae des Kopfes being viereinhalbmal in der Körper .
linge enthalten. Augen klein, rund und gleich gross, stehen der Schnauzen- |
spitze nüher als der Mund. Der Durchmesser des Auges ist dreieinhalb de à
Interoculartheiles. Mund ist mittelgross, Oberlippe schmal und schwae
eingebuchtet, die Unterlippe breiter, m der Mitte getheilt, beide The le
berühren sich. Die Bartfiden sind naher dem Mundrande als der Schna |
zenspitze und am innern Rande mit Fransenfäden behänst.

Die Knochenschilder stehen dicht neben einander. Pückenschihite
11— 14, Seitenschilder 60—70, Bauchschilder 10—18. Letztere stehen am
entferntesten von einander, sind klein, fast dreieckig. Die Haut zwischen
den Schilderreihen ist mit kleinen, fast gleich grossen und gezahnten Kno
chenschuppen bedeckt, welche gegen den Bauch kleiner werden. ; >

Die Flossen sind kräftig entwickelt, ihre Strahlen in folgender Form |

D. 13/28. A. 9/14— 18. V. 9/13. P. 1/24. C. 33/67/13.

Fürbung. Rücken ist graubraun oder gelblichbraun bis ins Schw
liche. Die Schilder schmutzig weiss, die Flossen grau, Bauch- und Aftei
flosse schwach rothlich. v

Grösse. Länge 50—60 %,. Gewicht 3—4 44. Gewöhnliche Linge
bis 40 Yn.

Verbreitung. pue verbreiteteste Störart. Bewohnt das schwarze

ye enya M

häufiger und höher in die Flüsse po und verweilt daselbst lünger
dere Arten; laicht im Mai-Juni.
Lebensweise. Der Sterlet liebt schlammigen Grund, da er neben Wür-
n sich auch von fettem Schlamm nährt. Alter 6—7 Jahre. Fleisch und
ogen sind geschützter als von den grossen Störarten, seine Schwimm-
ise giebt sehr feinen Leim.
Fundorte: Donau, Drau, Theiss, Maros, Szamos, Alt.

Inder Sammlung unseres Museums befinden sich zahlreiche Exem-
'e von 20—60 Gp. -

2. ACIPENSER GLABER Fitz.

Schnauze kurz, dick, breit und abgerundet. Augen klein. Augendurch-
messer sechseinhalbmal im Interoculartheil enthalten. Narinen klein, eifor-

aber nicht getrennt. Bartfäden näher zur TER als zum Mund.
à Der untere Theil des Bartfadens cylindrisch, der mittlere platt, das Ende
aX mit Fransen besetzt.
- Der Leib etwas höher als dick. Die Dicke ein Achtel der Körperlänge.
Die Knochenschilder stehen entfernt von einander. Rückenschilder, die
a tärksten 19— 16; Seitenschilder schwächer, 35—60 ; Bauchschilder ver-
… sehwindend, 12—15. Das erste Rückenschild ist das höchste und charakte-
ristisch für diese Art. Die Haut zwischen den Schilderreihen ist mit klei-
en, gezühnten Knochenschuppen dicht bedeckt, welche gegen den -Bauch
keiner und glatter werden.
D. 13/30. A. 14/15.- V. 19/15. C. 39/65/16.
Färbung. Rücken rôthlich grau, Seiten blasser, Bauch und Seiten-
childer schmutzig weiss. Bartfüden weiss mit brauner Spitze. Iris gelb.
Grösse. Länge 29—91/5 "/. Gewicht 15—30 45. Gewohnliche Länge 1 ”Y.
Verbreitung. Seine Heimat ist das Schwarze und Azowische Meer,
von wo er in die einmündenden Flüsse zieht.
- Fundorte: Donau, Theiss, Save, Drau und Waag.
Die Musealsammlung besitzt zwei Exemplare.

3. ACIPENSER SCHYPA Giildenst.
Der Dick.
Schnauze flach, kurz und stumpf. Augen mittelgross, oval, ein Sech-
stel des Interoculartheiles. Untere Narinen kleiner als der Augendurch-
messer. Mund weit, Oberlippe schmal, nicht eingebuchtet, Unterkiefer
ohne Lippe. Die einfachen Bartfäden näher dem Schnauzenende als dem
(unde, die äusseren Bartfäden länger als die inneren.
. Alle Knochenschilder stark entfernt von einander. Rückenschilder
11; Seitensehilder 30—33 ; Bauchschilder 7—9. Die Haut zwischen

194 | JE

den Schilderreihen ist glatt und glänzend, oder von platten, sternformigen,
verschieden grossen Knochenschüppchen bedeckt.

Flossenstrahlen :

D. 10/28.. A. 14/15. V. 11/14. P. 1/33. "0. 15/20/60.

Alle Flossen sind zugespitzt.

Färbung. Rücken schwarzgrau, Bauch gelblich weiss; Schilder
schmutzig weiss. [

Grösse. Lange 2—2?/3 ”/, Gewicht 20—30 ^.

Verbreitung. Heimat Schwarzes Meer, wandert in die Donau, Drau
und Save.

Unser Museum besitzt zwei Exemplare.

4. ACIPENSER HUSO L.

Der Hausen.

Schnauze dick, conisch, kaum länger als die Breite des Mundes. Die
Schnauze ist nicht mit Knochenplatten bedeckt, ist weich, durchscheinend,
knorpelahnlich. Deckknochen des Oberkopfes nicht so gut entwickelt als
bei anderen Storarten. Parietalia viel kleiner als Temporalia und Fron-
talia anteriora. Die am Scheitel stehenden Augen sind klein, rund und eim
Achtel des Interoculartheiles. Narinen klein, oval, gleich gross. Mund weit,
umgeben von fleischiger Lippe, die am Unterkiefer getrennt 1st.

Die Bartfäden flachgedrückt, näher dem Munde als der Schnauzen- .
spitze. "m

Der Leib gestreckt. Knochenschilder berühren sich nicht und sind — |
schwacher als bei verwandten Arten. Ruckenschilder 12—13. Das erste
das niedrigste. Seitenschilder 40—45. Bauchschilder 10--12. Die Haut
zwischen der Schilderreihe ist rauh. x

Flossenstrahlen :

D. 14/49. A. 13/16. V. 19/18. P. 1/36—37. C. 35/18/97.

Färbung. Schnauze gelblich-weiss, Rücken dunkelgrau, Bauch
schmutzig weiss, ebenso die Schilder. Iris silberweiss. "wm

Grösse. Der Hausen ist der wahre Riese unter den Fischen der
Donau. Er wird 8—9 ”/ lang und 900—1000 4% schwer. 2 ”/ Länge ent-
spricht 50 4j. :

Lebensweise. Der Hausen beginnt mit den übrigen Stóren zeitlich im -
Frühling seine Wanderung in die Donau. Die erste Wanderung dauert |
von Februar bis Mai; die zweite von August bis December. Laichende —
Exemplare wurden bislang nicht beobachtet.

Der Hausen ist sehr gefrüssig, seme Nahrung besteht aus fettem
Schlamm mit verwesenden organischen Theilen, aus Weichthieren, Krebsen M
und manchmal aus Wasservögeln. Sein Alter wird auf 30 Jahre ge-
schatzt. | f Y.

5. ACIPENSER STELLATUS Pall.

Schnauze sehr verlängert, schmal und schwertfórmig. Augen klein,

. Die Knochenschilder sind gross und stark, berühren sich nicht.
: Rückenschilder 12—16; Seitenschilder 30—40; Bauchschilder 10—12.
. Die Haut zwischen den Een rauh, ui kleinen, gezähnten Kno-
| chenschüppehen dicht besetzt.
—. Flossenstrahlen : "NC AE
D. 11/40. A. 11/17. V. 10/20. P. 1/28—31. C. 16/35/90.
Färbung. Rücken röthlichbraun in bläulichschwarz übergehend. Seiten

Grösse. Linge 1—2 ”/. Gewicht 20—25 f.
Eb. Lebensweise. Beginnt im März seine Wanderung in die Donau.
: _ Laicht : Mai—Juni. Nahrung: Würmer, Laich, fetter Schlamm. Alter:

15-20 Jahre. | Nia
35 , Nutzen. Sein Fleisch ist geschätzter als das vom Hausen. Rogen § à
liefert sehr guten Caviar und die Schwimmblase den feinsten Fischleim. Ja
Fundorte: Donau, Drau, Maros Theiss.

b — Die Musealsammlung besitzt drei Exemplare.

6. ACIPENSER GÜLDENSTAEDTI Brandt.

Schnauze kurz und stumpf, ein Drittel der Kopflinge. Obere Seite

. des Kopfes wird von kleinen sternförmigen oder unregelmässigen Schuppen

- bedeckt, dazwischen zahlreiche Schleimporen. Augen gross, rund, ungleich

1 eross. Der Durchmesser ein Viertel der Stirnbreite. Mund weit, die schmale i
Oberlippe getrennt; Unterlippe rudimentür. Die vier Bartfäden näher zur m
| Benin als zum Munde. 1
— — Leib gestreckt, mit kräftigen Knochenschildern. Rückenschilder 12 3
‚13, Seitenschilder 24—36, Bauchschilder 9—10. Die Haut zwischen Ry
| n Schilderreihen ist glatt, glänzend oder rauh mit sternfórmigen Schüpp- ie
chen bedeckt. MN
“ D. 19/23. A. 19/19—14. V. 19/14. P. 1/31. C. 14/29/63. n
Neo Rücken bläulich aschgrau. Schilder schmutzig weiss. Bart- "i 4
den weiss mit schwarzer Spitze. |

RE -
NS Ce A. ^ P Ur E p!
MU UIS YT gl o Pad

, 126 t

Grösse. 9—3 ™ lang und 70—80 Z4, schwer. Gewöhnlich werden 15
bis 20 ^; schwere Exemplare gefangen. fi )

Ver breitung. Findet sich beständig in der Donau, ausserdem zuweilen |
in der Drau, Theiss und Waag.

Lebensweise. Nährt sich von fettem Schlamm, Insectenlarven, wär
mern. Laicht im Mai— Juni. Alter wird auf 15—20 Jahre geschätzt.

Nutzen. Fleisch, Rogen und Schwimmblase sind sehr geschätzt.

Unsere Sammlung besitzt zwei Exemplare.

Pag. 82.

Tropidonotus natrix als Nestrauber. Herr Epvanp Mzmxr theilt in
diesem Aufsatze seine Beobachtung über benannte Schlangenart als
Vogelräuberin mit. Auf dem jungen Baume, welchen die Schlange
erkletterte, stand das betreffende Nest des gewöhnlichen Kernbeissers
in etwa 4 Meter Höhe. Die Schlange hielt den betreffenden Gabel-
ast, welcher das Nest trug, mit ihrem Körper umwunden und ihr
Leib zeigte im ersten Viertel der Länge eine beträchtliche Dicke.
Die Untersuchung ergab, dass die Schlange zwei junge Kernbeisser,
welche bereits die Grösse erwachsener Sperlinge erreichten, verschlun-
gen hatte, u. z. merkwürdigerweise mit den Füssen voran, so dass
die Flügel im Leibe der Schlange aufgestreift lagen. Die Schlange
war von mehr als Meterlänge, dick, überhaupt von ungewöhnlicher
Grösse. Die Beobachtung wurde 1869 bei Gran, am linken Ufer der
Donau, im Walde, welcher in gleicher Höhe mit dem Dorfe Domos
liest, gemacht. Fa

Pag. 83.

Coleoptera nova ex Ins. Creta et Asia minore a JomaNNE FRI-
VALDSZKY descripta, u. z. Hapalus Creticus Friv., Zonitis "Turcica Friv.,
Zonitis ruflcollis Friv. Die vollständige lateinische Beschreibung siehe an
angefuhrter Stelle des ungarischen Textes. ,

Pag. 87.

Hymenoptera nova in collectione Musei Nationalis Hungarici ab |
ALEXANDRO MocsÁímy descripta, u. z. Allantus unifasciatus Mocs., Maero- .
phya eximia Mocs., Tarpa speciosa Moes., Astata femoralis Mocs.,
Odynerus (Leionotus) aurantiacus Moes., Coelonites abbreviatus Vill. var
hungaricus Mocs. Die vollständige lateinische Beschreibung siehe an
angeführter Stelle des ungarischen Textes. "SM

. Piezocranum Horv. Ce genre nouveau de Capsides, basé sur une
spece nouvelle de Hongrie, P. simulans Horv., est tres-voisin de l'Ortho- VT ae

T complete diagnose latine se trouve dans le texte hongrois.
Dr. HorvAtu.

Cette espèce méridionale a été observée chez nous po là premiere
dois. en 1874 à Oravicza, dans la Hongrie méridionale, par. M. J. de
| Prrvarpszny. Depuis elle a été découverte aussi dans la Hongrie
orientale, dans une région montagneuse, nommée «Szlágyság», où
M. J. Punaur en a récolté en août 1876 trois individus (4) sur des
hénes.
is — Dans cette dernière contrée se trouve une autre cig sale non moins
2 interessante, c'est la Cicadetta adusta Hag., espèce décrite de la Russie

4 | méridionale. Dr. HorvAru. EE

mE 94. X Um

Sur les insectes salsicoles de Szamosfalva. Szamosfalva est un | E
— petit village aux environs de Clausenbourg. II y a la plusieurs étangs UM
— salés d'ou M. Ch. Schuster m'a communiqué quelques Coléoptères et AN

émiptéres pris en automne 1876. Les Coléoptéres déterminés par Jt
— M. J. de Frivanpszxy (Berosus spinosus St. Laccophilus hyalinus De . e
Geer, Laccobius minutus L., Hydroporus inaequalis F., H. nigrolinea- p
tus Stev.) n’offrent aucun intérêt. Parmi les Hémiptères, j'ai trouve re
es espèces suivantes: Salda eburnea et pallipes, Notonecta glauca, 5
Corisa Geoffroyi, Fussi, hieroglyphica et limitata. La Corisa Fussi Ficb. |
qui habite exclusivement les eaux salées de la Transylvanie, y était i
fort abondante. Dr. HonvámH.

. BOTANIK.
. Athamanta Haynaldi Borb. et Uechtr. Explicationes iconis : Tabula A

4a, planta humilior integra, naturalis. Tabula vır-a, Analysis: 1 flos j |
2 petalum, supra, 3 idem subtus visum, auctum ;

podio styloque ornatum; 6 merci transsectum, peut J =
cum fasciculo vasorum (F), V — vollucellae cum vittis e
commissura quadrivittata. :
Comparandi eausa addimus florem (a), petalum (b) et mericar
transsectum (d) Ath: cretensis L. ex iconographia Reichenbachii. ^ —

Pag. 95.

Avenaceae europeae, Auctore Vicrore de JANKA. Diese gewiss.
Botanikern erwünschte Arbeit ist durchgehends lateinisch geschriebe
Siehe an angeführter Stelle des ungarischen Textes.

Pag. 103.

ausführlichen lateinischen Diagnosen an an Stelle des E
schen Textes lassen einen deutschen Auszug als überflüssig erscheinen.

Pag. 105.

Die Verbreitung der Vegetation auf dem Monte-Maggiore. Ei
pflanzen-geographische Skizze, mitgetheilt von Dr. Moriz Straus. Die
in ungarischer Sprache geschriebene Abhandluug wird im dritten He
ihren Abschluss finden und in der Revue dieses Heftes in ausführliche
deutschen Auszuge mitgetheilt werden. Wir bemerken ausdrücklich, da
uns das Manuscript schon Ende Februar 1877 zur Verfügung stand.

MINERALOGIE UND GEOLOGIE.
Pag. 109.

Delhi, beim Dorfe Kaliana, etwa auf der Wasserscheide zwischen Ind
und Ganges, sein. | Br
Mepricorr gab eine kurze Beschreibung dieses Vorkommens, worn
der Itacolumit nur die eigenthümlich modificirte Varietüteinesin altkry:
linischem Schiefer en Quarzites ist. D soll keine Diamant

ist, B Ure DN M. on Unistande zu, dass die Qul mit eimem f d
Thon umgeben sind, welcher eine gewisse Verschiebung der Körner zul

À Ru sie didis Oe EM Eigenschaft nicht verursachen kónnen.
L. v. Lóczy.

Notizen zur Classification der «Pontischen Stufe» in Ungarn.
ekanntlich hat Herr Tu. Fucus für die Congerienschichten des Wiener

. Beckens eine Reihenfolge erkannt, welche von oben nach unten durch die

Congeria spathulata,
Congeria Partschi,
Congeria triangularis

gebildet wird, und ist es ihm gelungen auch die Faunen von Tihany und cx
. Radmanyest in Ungarn mit jener der untersten Abtheilung zu parallelisi- |
a ven; Herrn Prof. Neumaye ! verdanken wir weiters den Versuch, die Abla-

. gerungen des ehemaligen grossen pontischen Meeres zu classificiren.

In einer grossen und sehr schätzbaren Publication über die diesbe- E

% züglichen Ablagerungen Westslavoniens theilt Herr Prof. Neumayr die a
Cong. Schichten Ungarns und Croatiens in folgende Abtheilungen: 1
ae NU
E obere T
UAE der Fauna von Moosbrunn 4

mittere Paludinen-Sch. = à d ho

(im Wiener Becken) vhi

B. untere RS
E à A : 2 $ : nez
—. Congeria rhomboidea. Cardium fauna von ARPÁD u. Hipas. Congeria trian- 3.
“à gularis u. C. Balatonica. Na ^d
a . . Die Paludinen-Schichten sind aus Ungarn nur von sehr wenigen i E
a . Punkten bekannt, sie haben aber eine Aehnlichkeit mit den mittleren Palu- Le
5 . dinen- Schichten Westslavoniens, wihrend die untere und obere Abtheilung C TUR
ge. mit erhaben verzierten Viviparen, nach Prof. Neumayr, in Ostslavonien a

und Ungarn zu fehlen scheinen. N
a Herr Böckt erwähnt aber im V. Bande d. Jahrbücher d. ung. geolog. d
Anstalt, dass bei Arpad u. Hidas die Horizonte der Cong. triangularis E
. und C. rhomboidea von einander nicht trennbar sind, und selbst die zwei Me.
4 Abtheilungen, welche Herr Böckt hier erkannt hat, enthalten die
EG. Partschi gemeinsam, welche im Wiener Becken in einem getrennten ^
Horizonte vorkommt.

. . Ebenso auffallend ist es, dass bei dans eine glatte Vivipara-Art,
die V. Sadleri in Gesellschaft von C. Balatonica vorkommt, daher eine
- Btammform der mittleren Paludinen-Schichten Westslavoniens in dem
Aeguivalent des tiefsten Horizontes der Stufe im Wiener Becken auftritt. 3
Ich 1 hatte Gelegenheit bei Neszmély, unweit von Komorn, sehr schone Auf-

1 NEUMAYR und Paur. Die Cong. und Paludinenschichten Westslavoniens.
en, 1875.

DECEM ie CREAN AMA RU a
AAA v fi Y Kr ER
] oA ee RE ET o ^ ^

130

schlüsse der Congerien-Schichten besuchen zu kónnen. Hier fand ich auf
einer Stelle einen Tegel mit dicken Schalen der Cong. triangularis nebst
Cardien gefüllt; darunter Jagert sich mächtig ein Sand mit C. Basteroti und |
Cardium (letzteres ähnlich, wenn nicht identisch mit C. conjungens).

Im Hauptgraben hinter Neszmély ruht zu unterst ein dunkler Tegel
mit Planorbis, Anodonta, Melanopsis Sturi und Vivipara, welchen V. Neumayri
und V. achatinoides nahe steht. Hoher folgt ein thoniger Sand mit 3 Unio-
Arten, deren eine mit U. atavus übereinstimmt. Obenauf ist ein loser,
fluviatil gelagerter Sand mit C. Balatonica, Melanopsis decollata.

Hier finden wir also manches, was in dem Rahmen der Classification
der Congerien-Schichten, wie sie Prof. Nsumayr für Slavonien gegeben hat,
nicht hineinpasst. Gewiss deutet das auf nichts anderes hin, als dass die
Ablagerungen in der Mitte des grossen pontischen Meeres von jenen der
Buchten abweichen, wie das schon Herr Prof. Neumavr andeutet und
dass das sorgfältige Studium derselben eine lohnende Arbeit wäre.

L. v. Lóczx.

Pag. 113.

Notizen. An unsere Mitarbeiter richten wir die Bitte, sie mógen, zur
Erleichterung des technischen Theiles der Redaction, blos auf eine Seite
des Papieres schreiben, und die für die Revue bestimmten Mittheilungen
ganz separirt halten. Da ferner in der Eintheilung des Stoffes die syste-
matische Reihenfolge beobachtet wird, so ist es nothig, die betreffenden
Rubriken in folgender Ordnung abzuschliessen: im Monate vor dem
Erscheinen des Heftes wird am 10. die Zoologie, am 12. die Botanik, am 15.
die Mineralogie und Geologie abgeschlossen. Die Redaction.

Botanischer Tauschverein, gegründet von unserem Freunde L..
Rıcater. Theilnehmer 143; eingesendet 56,733 Expl. Auskunft bei L. R.
Budapest, Maria-Valeriagasse Nr. 1

Die Namen der europäischen Pflanzengenera, zusammengestellt
von V. v. JANKA, sind bereits gedruckt, u. z. anders, als wir dies im Heft I
angekündigt haben, indem sie auch als Catalog benützt werden konnen.
Ein Expl. 30 kr. 6. W. Auskunft bei V. v. JANKA, Budapest, Museum-
gebäude, und durch die Redaction der c Természetrajzi Füzetek» ebendort.

Die Abhandlung des Herrn Grafen v. Pesacsevics hat sich vor E
und musste für Heft III bleiben.

131

| Herr Dr, C, A. Dohrn, Vorsitzender des Stettiner entomol. Vereines,
— war so freundlich uns einen Abdruck des Bogens 14, p. 205—220 der
«Stettiner entomol. Zeitung» (1877) zu übersenden, worin p. 217 eine Be-
sprechung unserer «Naturhistorischen Hefte» zu lesen ist. Wir gestehen es,
i dass wir auf Dr. C. A. Donnw's Urtheil sehr gespannt waren, weil er
bekanntlich nicht leicht zu befriedigen ist und eine Feder führt, deren
schneidige Spitze schon viele Leute und viele Unternehmen zu spüren
bekamen. Es gereicht uns zu grosser Genugthuung, dass Dr. Dourn mit
. uns ganz zufrieden ist: es freut uns, dass wir so glücklich waren, ihm den
E - Beweis zu liefern, wornach in Ungarn neben anderen Wissenszweigen auch
. die Entomologie gepflegt wird, wovon ihm — wie er bemerkt — bis jetzt
a nichts bekannt war. Der letztere Ausspruch hat uns ein wenig alterirt,
denn wir haben selbst ein Exemplar der von der kön. ung. Naturwissen-
schaftlichen Gesellschaft herausgegebenen «Monographia Lygaeidarum»

des Dr. G. v. HorvAru nach Stettin gesandt, so auch den ersten Band der
in zwei Sprachen geschriebenen «Arachniden-Fauna» von Orro HERMAN.
Diese, sowie viele Separatabdrücke hätten also ihr Ziel verfehlt, und
werden wir eine Nachlieferung zu besorgen haben. Da auch das vor-
liegende zweite Heft Entomologie enthält und Anlass zu einer kurzen
Erwähnung bietet, so wollen wir Herrn Dr. C. A. Dourn gebeten haben,
— gelegentlich einen kleinen Irrthum zu berichtigen, den nämlich, dass die
| «Naturhistorischen Hefte» (Termeszetrajzi Füzetek) nicht im Verlage des
- — Franklin-Vereines erscheinen, sondern Organ und Eigenthum des ung.
— National-Museums in Budapest sind, und blos die Druckerei des Franklin-
Vereines benützen. Wir nehmen Anlass, hier auch in anderer Richtung
einige Worte zu sagen. Alle Briefe aus dem Auslande, welche wir anläss-
lich des Erscheinens unserer Hefte erhielten, haben Worte des Staunens,
der Ueberraschung, welche besagen, dass man von einer Pflege der Natur-
wissenschaften in Ungarn nichts wusste. Der weit und rühmlich bekannte
E ‚belgische Entomologe Senator Sezvs DE Lonecuamps, der 1876 Ungarn
- . besuchte, war auch überrascht in Budapest ein Institut zu finden, dessen
à - maturhistorische Abtheilungen solchen ausländischer Institute gleichkom-
- — men, ja sogar einige Vortheile bieten, welche man in vielen ausländischen
ae Instituten vergebens sucht (vide «Comptes-Rendus d. s. de la Soc. Ent. de
— Belgique». Année 1876, LXIX.) Das liegt wohl zum Theile in der Sprache,
—— welche es bewirkte, dass unsere Publicationen blos als überflüssiger Bal-
last betrachtet wurden (manchmal auch ein wenig ungerechter Weise, weil
die Diagnosen doch lateinisch waren); zum gróssten Theile liegt es aber
wohl darin, dass es sich die Wiener politische Tagesliteratur stets sehr
angelegen sein liess, an uns kein gutes Haar zu lassen, uns per Dausch
und Bogen als asiatische Barbaren darzustellen, und es leider erreichte,
dass dieses tagtäglich verkündete, übelwollende Urtheil in den weitesten

—— Természetrajzi füzetek. u, 10

132

Kreisen massgebend wurde! Herr Dr. C. A. Donrn wünscht unserem Unter-
nehmen ein fröhliches Gedeihen ; nun, an Eifer wird es uns nicht fehlen,
erstens aus wahrer Liebe zur alma mater Isis; zweitens ein wenig um den
bekannten Ausspruch des Fürsten Bismarck auch auf uns anwenden zu
lassen, dass wir nämlich «das bestverleumdete Volk» sind. Qi H.

Pag. 114 und 115.
Literatur. Siehe im ungarischen Texte.
Schriftenaustausch ebendort.

Aus dem Leben der naturh. Abth. des ung. Nat. Museums. Die bota-
nische Abtheilung ist insoweit geordnet, als die europäischen Phaneroga-
men nach EnpricHzr’s System zusammengestellt sind. Uebrig bleiben
noch die Cryptogamen, dann Sammlungen ohne Zusammenhang (Exoten).
Kıramen’s Herbar blieb intact. Gäste können das Herbar benutzen, das
Ausborgen ist aber noch nicht möglich, weil die Exemplare nur lose ein-
gelegt sind und die Befestigung erst beginnt.

Druck des Franklin-Verein (IV., Universitatsgasse Nr. 4),

ss A an
| 7

"- IT Fitz. 1817.
VI.Tabla

| Ny. Grund V. Budape yasten.

Természetrajzi Füzetek

IL Fitz. 1877.
Athamanta Haynaldi VILTa bla

Borbas & Uecht

Ny. Grund Y. Budapesten.

[Tete
oe
bet T tte

mee A oe i ") ris Lo FA + -

| Természetrajzi Füzetek

amanta Haynaldi I Füz 1877
Borbás & Uecht.

Ny. Grund V. Budapestey

TERMÉSZETRAJZI
FÜZETEK

AZ ÁLLAT., NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

4 À

RE
$E

ÉVNEGYEDES FOLYOIRAT.
UKIADJIA A MAGYAR NEMZETI MUZREUM.

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KOZREMUKODESE MELLETT

HERMAN OTTO.

SZAKSZERKESZTOK

| JANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D: KRENNER JOZSEF,

(LEIRO NÖVENYTAN). (LEIRÖ ÄLLATTAN). (AsvANY ES FÖLDTAN).

ELSÖ KOTET.
(TULIUS-OETOPERD
II FÜZET (A-P-REEES FONE).

NÉGY KONYOMATU TÁBLÁVAL.
: DU
(a JANZ 1938 N
NM ij
BUDAPEST, 1877. N Ver C2 J
PRANKLIN-TARSULAT NYOMDA SNAL MUSE
m] : MDAJ

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

TARTALOM.

Carabidae novae ex Hungaria. FRIvarpszxky J.-tól .. .. BAHN. SUN
- Adnotationes coleopterologicae. Fmrvarpszkx J.-t6l .. .. n
“A A magyarországi rablópoloskák. Dr. Horvara G£zá-tól.. .. u
5 . A Szamosfalvi sóstóban élő gyóklábuakról. Dr. Extz G£&zá-tól .. ...

.. Descriptiones plantarum novarum. Srmxovics L.-tól .. .. ..... .. …

. A vegetatio elterjedése a Monte-Maggioren. Dr. Straus Mon- iol... ER d j ue
EAS ürvôlgyi «Madärfeszkekröl.» Gróf Prsacsnvros Janos-tol .. .. .. .. 17 Sr

Cerussit Selmeezröl. Scummpr Sanpor-tél .. .. .. .. .. .. .. … .. ee
On RAT rer Oe LE : |
lrodalom .. ..

. Csereviszony

ZOOLOGIE MUTA SPA T VIS MEC AE EN ee
Beitráge : Coleoptera von J. v. FRIVALDSZKY ; pics von Dr. G. é
. von Horvirx. ) |
PROTISTOLOGIE 4:55. neue
Beitrag zur Kenntniss der Rhizopoden von Dr. G. Enrz.
PENDANT a
Beiträge: Neue Pflanzen von L. SIMKOVICS ; Pflanzengeogr. Beitrag. M
von Dr. M. STAUB.
MINERALOGIE |||... 5 uS cR ES ae. Sa Meath nate RE ERES
Beiträge: Ueber sogen. Vogelnester von Gf. J. von FEJACSEVIOR; ;
Cerussit von Schemnitz von A. SCHMIDT.

NOTIZEN .....

" ,
Wa

ha x
‘ i! A ol
^ E EA

1 Ve ee m a

tsz

Z ÁLLAT-, NÖVENY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL.

ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT.

[ADJA A MAGYAR NEMZETI MUSEUM.

A TERMESZETRAJZI OSZTALYOK KOZREMUKODESE MELLETT

HERMAN OTTO.

SZAKSZERKESZTOK

ANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D! KRENNER J OZSEF,

LEIRO NOVENYTAN). (LEIRO ALLATTAN). (AsvANY ES FOLDTAN).

ELSO KOTET.
m. FUZET (ÂPRILIS-JUNIUS).

NÉGY KONYOMATU TÁBLÁVAL.

b —— ip———— — — — — —
BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik sZÁM ALATT.

Tajekozasül.

A füzethez mellekelt Revueben a magyar reszben foglalt dolgoza-
tok fordításai illetőleg kivonatai közöltetnek ; kevésbé fontos dolgok
csak jeleztetnek benne. Külföldi szerzők dolgozatainak teljes szövege
a Revueben jelenik meg, a magyar szövegben csak jeleztetik.

A Revueben foglalt minden czikknél a magyar szöveg illető
lapszáma idézve van.

A táblák a két szöveg számára közösek.

A tudománynyal szemben a szerzők felelősek.

A SZERKESZTŐSÉG.

ÁLLATTAN. ZOOLOGIA.

. Rovartan. Entomologia.

MAGYARORSZAGI
UJ FUTO-BOGARAK,

. a Joanne FRIVALDSZKY descriptae. Leirta FRIVALDSZKY JÁNOS.
ZUPHIUM HUNGARICUM.
Rufo-testaceum, capite pronotoque rufo-ferrugineis, evidenter puncta-
8; elytris abdomine unaquarta parte brevioribus, dense punctatis, leviter
striatis et pubescentibus, interstitiis planis, striis lateralibus evanescenti-
— bus, sutura fere usque ad medium infuscata.
BU Long. 7 *.
. 7. testaceo Kl. paulo majus, elytris evidenter punctatis et sutura
irca infraque scutellum infuscata distinctum. Caput rufo-ferrugineum,
: itidum, fronte densius — parum convexo vertice vero disperse punctato ;
- oeulis vix prominentibus ; antennis rufis, ultra corporis medium extensis,
— pubescentibus, articulo ultimo apice flavido. Pronoto cordato, rufo-ferru-
. gineo, capite longiore et latiore, antice subtruncato, angulis anticis obtusis
et deflexis, hine versus unam tertiam partem parum, dein vero valde an-
g istato et ante angulos posticos, modice prominulos constricto, lateribus
tenuiter marginatis, superficie plana, linea subtili longitudinali divisa,
à evidenter sat dense punctata, basi impressionibus tribus oblongis, media et
2 lateralibus, notata. Scutello triangulari, punctulato, apice acuto. Elytris
rufo-testaceis, subnitidis, sutura. circa et infra scutellum infuscata, abdo-

dentius quam in Zuphio- olente Fabr. punctatis et pubescentibus, levi-
striatis, striis lateralibus evanescentibus, interstitiis planis. Subtus

iliter, subdense punctatum et pubescens.

134

In Hungaria meridionali ad Temesvar detectum.

Feje rótszínü, fényes, homloka sűrűbben, kissé domborodott, fejtetóje
pedig szétszórtan pontozott; szemei alig állnak ki; csápjai rőtszínűek, a
test közepén túl terjedók, pelyhezó-szórüek, utolsó izôk hegyén sárgás.
Torja szivded, rótszínü, a fejnél hosszabb és szélesebb, elől majdnem egye-
nesen metszett, tompa, lehajló előszögletekkel, innét egyharmada felé ke-
véssé, azután pedig nagyon keskenyedett és hátsó, kissé kiálló szogletei
előtt összeszorult; szélei vékonyan párkányoltak, felülete lapos, finomúl
bevésett hosszvonallal, jól láthatólag s meglehetős sűrűn pontozott, alap-
jánál három hosszúkás benyomással jelölt, a középen s oldalakon. Paizsa
háromszógletü, pontozott, vége hegyes. Röptyüi rötsargäk, kevéssé fenye-
sek, varrányuk a paizs körül s ez alatt majdnem kozepokig sötétlő, a pot-
rohnak egy negyedét el nem fódók, laposak, majdnem egyenkoztiek, csak
hátul kissé szélesbedók, végeik a varranyszogletek felé ferdén.metszettek,
váll- és külvégszögleteik kerekítettek, kevésbbé sűrűn, de jobban látható-
lag mint a Z. olens-nél pontozottak és gyönge lapuló szörökkel fodottek,
sekélyen rovátkoltak, az oldalrovátkák enyészetesek, a köztércsék laposak.
Álul rőtsárga, finomúl, de nem nagyon sűrűn pontozott és pelyhes-szörű.

A 2. testaceumnál valamivel nagyobb, rôptyüi jobban láthatólag
pontozottak s varrányuk előfelén sötétes.

Hossza 7 my.

Temesmegyében Temesvár környékén találta Fopor JÁNos orvos-
növendék.

AMARA PROXIMA.

Aenea, antennatum articulis tribus basalibus rufis, tibiis tarsisque
nigris vel nigro-brunneis, pronoto utrinque striatim impresso et sparsim
punctulato, elytrorum striis subtilibus, postice profundioribus.

Long. 8 ™,. Be

A. triviali, majoribus individuis, similima, sed elytrorum striis postice
profundioribus, tibiisque nigris vel nigro-brunneis distineta. Supra aenea,
nitida, subtus nigra, metallico-nicans. Antennis nigris, articulis tribus ba-
salibus rufis. Pronoto longitudine fere duplo latiore, lateribus leniter rotun-
datis, a medio versus angulos anticos, valde productos, angustato, antice
profunde exciso, postice utrinque sinuato, angulis postieis rectis, ante
basim utrinque interne stria brevi, sat profunda, punctisque obsoletis
sparsis notato. Elytris versus apicem, obtuse acutum, sensim angustatis
et utrinque sinuatis, subtiliter striatis, striis apice profundioribus, sutura
medio modice elevata. Meso-et metasterni lateribus abdominisque basi
disperse punctatis. Pedibus vel totis nigris vel tibiis tarsisque nigro- -brun-
neis, calcaribus et ungviculis rufis.

In Hungaria meridionali ad Quinque-Eeclesias inventa.

eM Az Amara trivialis-nak nagyobb példányaihoz nagyon hasonló, de
fyűinek rovátkái hátul mélyebben vannak bevésve s lábszárai feketék |
gy sötétbarnák. Felül bronszszinü, fényes, alul fekete, fémes. Csápjai fe-
ke ték, három első ízök azonban rőtsárga. Előháta hosszánál majdnem még
. egyszer szélesebb, csekélyen kerekített oldalakkal, közepétől kezdve a na-
. gyon kiálló előszögletek felé keskenyedett, előszéle mélyen kimetszett,

lőtt mindkétfele innenső részén rövid, meglehetős mély rovátka van be-
"vésve s körülötte enyészetes pontocskák szétszórva. Röptyűi a tompahe-

gyű bütű felé lassúdadan keskenyülők s e mellett mindkét felén öblösek,
ovátkáik simák, finomúl bevésettek, a butti előtt mélyebbek, a varrány

Hossza : 8 9.
Baranyamegyében Pécs mellett a Jakab-hegyen találtatott.

A magyarországi Carabidák családja 1874. óta, midőn e család jegy-
éke a M. T. Akadémiai Értekezések IV. kötetének VII. száma alatt álta-
lam közététetett, a következő 14 fajjal gyarapodott :
Carabus catenulatus Scop. REITTER Epm. szerint * Liptómegyében.
Dyschirius punctatus Dej. Ugocsa m. Királyházánál.
Zuphium Hungaricum Friv. Temesvárnál.
Chlaenius (Epomis) Dejeanii (Sol.) Dej. Budapest vidékén és Temes
m. Grebenácznál.
Chlaenius aeneocephalus Dej. var. gracilis Dej. Oraviczánál.
. Patrobus Carpathicus Mill. A máramarosi hegységben.

. Calathus mollis Marsh. REITTER Ep. szerint Liptómegyében.
Anchomenus (Platynus) glacialis Rerrr. Az erdélyi havasokon.
Trechus corpulentus Weise. Máramarosban.

» subterranens Mill. Ugyanott.
. Tachys haemorrhoidalis Dej. Grebenácznál.
| » crux Putz. Királyházánál.
Bembidium cardionatum Putz. Máramarosban.
: » elongatum Dej. A báziási Ribis-völgyben.
> Ezekkel együtt Magyarországból tehát 513 faj ismeretes. _
E. Es FRIVALDSZKY.

= Verhandl. des Naturforschenden Vereines in Brünn. VIII. Band. (Eine pon
n ins Tátragebirge im Jahre 1869.)

136 5

ADNOTATIONES COLEOPTEROLOGICAE,

a JOANNE FRIVALDSZKY.

Molops Sturmii Kraatz. — orthogonius Chaud.
Hedyphanes helopinus Gemm. (helopioides Luc.) = Terreni Friv.
(Helops).

Cantharis flavipes Muls. var. gentilis,

Nigroviolacea, antennis nigris, pedibus rufoflavis. Ad Smyrnam a
me lecta.

Halosimus Syriacus Linn. var. nigricollis,

Capite, pectore et abdomine nigrocoeruleis; pronoto nigro, nitido,
elytris viridi-vel cyaneo-coeruleis, margine humerali violaceo.

Long. 11—15 %,,.

Duo Exemplaria e Corfu in Musaeo Nationah Hungarico asservata-

Arrhenodes Reichei Fairm. Unum Ex. in Mus. Nat. Hungarico a me
in Insula Creta ad Retymo inventum.

Allocerus fulvus Muls. (ferrugineus Kraatz) — Moesiacus Friv. (Cal.
lidium).

Grammoptera nigroflava Fuss est Leptura, et quidem. Lept. rufi-
ventri Gebl. valde similis, sed paulo major, modice laxius punctata et
elytrorum maculis tribus mediis connexis.

Felröpüek. Hemiptera.

A MAGYARORSZÁGI RABLÓPOLOSKÁK ÁTNÉZETE.
Dr. HorvAtu GÉz4-t61.

Az ember előtt ellenszenves állatok között a poloskák már régóta a
legelső sorban foglalnak helyet. De a modern természetbüvárlat, mely a
tárgyakat és tényeket az objectivitás szövétneke mellett vizsgálja, és mely
már annyi balhiedelmet oszlatott el, e megvetett lényeket is immár egészen
más szempontból fogja fel. Most már tudjuk, hogy valamint minden lény-
nek, úgy a poloskáknak is meg van a maguk hivatása és rendeltetése a
természet nagy műhelyében ; mint tényezők szerepelnek 6k is, és munkát
végeznek ott, oly munkát, melyet alkotásuknál fogva csakis 6k képesek
végezni. Legyen szerepük látszólag bármily csekély, bármily alárendelt,
mindazonáltal nélkülök is azonnal megzavartatnék azon nagyszerű ösz-
hang és örök rend, mely a nagy természetben oly általánosan uralkodik.
Megvan ott minden egyesnek a maga szigorúan kimért feladata. Így míg
a poloskák egy része az élettelen állati és növényi maradványok eltakari-
tásával foglalkozik, más részük a növénytenyészet túlságos kifejlődését,

DL egy harmadik rész pedig az állati élet tálterjeszkedését, különösen a rova-

rok és pókok túlszaporodását korlátozza.

Ezen utolsó osztályba tartoznak mindazon alakok, melyek eleven
zsákmánynyal élnek; ide tartozik tehát azon család is, melynek hazai kép-
viselőit a jelen sorokban bemutatni megkisértem.

A rablópoloskák (Reduviidae) mind ragadozó állatok s kifejlődésük
minden szakában eleven zsákmánynyal, még pedig nálunk csaknem kizá-
rólag rovarok- és pókokkal táplálkoznak. Tartózkodásukra nézve vala-
mennyien a szárazabb helyiségekre levén utalva, itt gyakorolják ama
lényekkel szemben egyszersmind korlátozó befolyásukat. Vizenyős helyeken
és vízpartokon e szerepet tőlük már a Saldák, a víz tűkrén a Hydro-
metrák, benn a vízben pedig a Corisák s a többi vízi poloska veszik át.
Ebből kivehetjük, hogy még a poloskák között is megvan tehát mind-
egyiknek a maga helye és szerepe a természet nagyszerű háztartásában.

A rablópoloskák családjának közös jellegei a következőkben foglal-
hatók össze :

A test idoma többé-kevésbbé hosszukás. A fej a duzzadt szemek
mögött nyakidomúlag szűkült s a szemek között vagy mögött rendesen két
szemecset visel. Az ostoridomu csápok négy ízulékból állanak, noha némely

. esetekben, főleg külföldi fajoknál, egyes ízülékek több részre oszlanak s a
csápízülékek száma látszólag 5, 6, 7, 8, sőt többre is felszaporodik. A. szip-
csör három vagy négy ízülékű. A röptyük többnyire tökéletesen kifejlődvék
s clavus-, corium- és róphártyából állanak. A röphártya erezete két vagy
három sejtet képez. A mellső lábak ragadozók ; czombjaik néha tetemesen
vastagodottak. A kocsák belföldi fajainknál mind három ízülékűek.

E család a szipesér alkotása szerint két alcsaládra oszlik. A négy
ízülékű szípcsőr ugyanis a Nabinák, a három ízülékű ellenben a Reduviinák
alcsaládját jellemzi.

A rablópoloskák nappal többnyire sötét helyeken kövek, fakéreg,
lehullott falevelek stb. alatt és mindenféle giz-gaz között tartózkodnak s
csak éjnek idején hagyják el rejtekeiket és indulnak vadászatra. Némely fajok
azonban nappal is vadásznak, s fákon, bokrokon és virágokon kalandozva
leskelődnek zsákmány után. Az ilyenek rendesen egyszersmind élénkebb
színezettel birnak. Mindnyájan lassu és kimért léptekkel mozognak. Így
közelítenek zsákmányukhoz is, melyet aztán egy szökéssel megrohannak,
mellső ragadozó lábaikkal megragadnak s áridomú szípcsőrükkel agyon-
szurvan, annak belső nedvét kiszívják. Szuraskozben az okozott sebbe
szípcsőrükön keresztül bizonyos maró nedv ömlik, mely a megszúrt rovarra
vagy pókra halálos méreg gyanánt hat.

E maró nedv képezi a rablópoloskák legerősebb fegyverét, melyet
azonban nemcsak támadásra, hanem önvédelemre is használnak. Számos
gyűjtő tapasztalta és magam is éreztem már azon fájdalmas szurasokat,

Nro dit, C. ERE SAM A EPA PATTES ny TIER.

+ res

138

melyekkel egy-egy kissé ugyetlenebbtil megfogott rablópoloska, fóleg a
nagyobb fajok közöl, magát védeni s őt elfogó újjaink közől kiszabadulni
iparkodik. A bőr a megszúrt helyen csakhamar meglobosodik, feldagad és
megpirosodik, mely állapot aztán csak pár óráig tartó égető fájdalom után
mulik el ismét egészen. Azért minden gyűjtő rovarásznak figyelmébe
ajánlom, hogy különösen a nagyobb testalkatú rablópoloskákat mindig
némi elővigyázattal fogja ujjai közé.

Vannak egyes fajok, melyek bizonyos gyöngén ezinezogó hangot is
képesek létrehozni. E hangot akkor hallhatjuk legjobban, ha az illető
rovart újjaink közé fogva fülünköz közel tartjuk. A hang minőségére nézve
tökéletesen megegyezik azon czinczogással, mely péld. a ezinczerfele boga-
raknál is tapasztalható. Ebből azt következtették, hogy általában a rabló-
poloskák hangja is hasonló módon vagyis a fejnek és a torjnak egymáshoz
való dörzsölese által keletkezik. ReuTer finn rovartudós azonban újabban
a Coranus Subapterus fajt e tekintetben megvizsgálván, a hang keletkezé-
sét egészen máshová helyezi. Szerinte igaz ugyan, hogy a rovar ezinezo-
gás közben fejét le s fel mozgatja, de a hang azért korántsem a fej és torj,
hanem a szipesör csúcsa és az előmell között támad. Az elómell közepén
ugyanis egy hossz-barázda vonul végig, melyben erős nagyítás mellett
számtalan haránt fekvő finom rovátka vehető észre. Az ívelt szipesér csú-
csával e barázdába ér; világos tehát, hogy a szipcsőr csúcsa minden egyes
fejbólintásnál az igen finom és sürű rovátkákon végig dorzsolédik, ez által
rezgések támadnak s e rezgések végre mint czinczogás jutnak fülünk dob-
hártyájához. A. czinczogás azonnal végképen megszűnik, mihelyt a rovart
szípcsőrétől megfosztjuk. — Ezek után valószínűnek tarthatjuk tehát azt
is, hogy a többi ezinezogó rablópoloska (Pirates hybridus, Reduvius per-
sonatus stb.) hangja talán szintén ehhez hasonló módon keletkezik.

A rablópoloskák családja nálunk összesen 23 faj által van képviselve.
Ez a 23 faj a két alcsalád között csaknem egyenlő részben oszlik meg, a
mennyiben 12 faj a Nabinák, 11 pedig a Reduviinák alcsaládjára esik.
Hazánk tehát e tekintetben Európa többi tartományai között körülbelől
közép helyet foglal el; a tőlünk éjszakra fekvő vidékeken a Nabinák, a
délibb tájakon ellenben a Reduviinák vannak fajszámra nézve túlsúlyban.
Eléggé kitűnik ez a következő kis táblázatból :

Britanmia
Hungaria
Rossia merid.

Bes: tűnni, Body e szaporodást jóformán csak a anni na à
! . Ugyanis mig a Nabina-fajok száma nem igen nagy eltéréseket mutat, és
. altalaban 10 kórül ingadozik, a Reduviinák szaporodása dél felé úgyszólván
. rohamos. Így Finnország 4 faja nálunk már csaknem megháromszorozódik,
. Olaszországban pedig meghétszerezódik.

Már maga e körülmény oda mutat, hogy a Nabinák bizonyára főleg

a mérsékelt tájakat lakják, a Reduviinák pedig leginkább forró földövi
. tájakon tenyésznek. És ez valóban így is van. Az eddig ismert Nabináknak
. kôzel 30 százaléka Európát és több mint 22 százaléka Éjszak-Amerika
mérsékelt tájait lakja, úgy hogy a földgömb többi részére az összes
.— fajoknak kevesebb mint fele jut. Ellenben az eddig felfedezett Reduviinák
| közől az európai faunateruletre csak 6 százalék esik. !

j . — A rablópoloskák különben nálunk mar a harmadkorszakban képvi-
.. gelve voltak. fey Heer Oswarp a Varasdmegyében fekvő Radoboj mioczén
. képleteiból négy fajt (Nabis vagabunda, livida, maculata, Harpactor gra-
" edis) irt le.

Vessünk végre néhány futó pillantást azon irodalmi munkásságra is,

melynek tárgyát eddig hazánk rablópoloskái képezték !

A rablópoloskákra vonatkozó első magyarországi adatot GROSSINGER
. JAnos «Universa historia physica Regni Hungariae» czímü nagy munká-
. janak 1794-ben megjelent negyedik kötetében találtam, hol a 151-ik lapon
. az mondatik, hogy a Cimex personatus álczája a házi poloskát megeszi.
- À rendszeres kutatás és búvárkodás azonban csak hat évvel későbben
À Koy Tópiás budai kincstári tiszt működésével vette kezdetét.
. 1800-ban jelent meg úgyanis Kov rovargyűjteményének rendszeres név-
: jegyzéke, melyben Buda környékéről négy faj, u. m. Reduvius an-
E. nulatus, Guttula, iracundus és personatus, van felsorolva. (Alphabe-

E tisches Verzeichniss meiner Insecten-Sammlung.)

E 1801 Fórp: János, hazánk, első Linnéistája, a «szemetes Csimaz Cimex
3 a personatus» leirását adja. (Természeti Historia. A LINNÉ Systémája
E szerint.)

1814 GERMAR az Anrens-féle nagy rovarmunkában, Horvátországból a
Reduvius rubricus ábráját és leirását kozli. (Faun. ins. Eur. 2. 22.)

1844 Herrica-Scnirrer hazánkból a Harpactor niger új fajt irja és ábrá-
zolja le. (Die wanzenartigen Insecten VIL.)

uw 1 A viszony tulajdonképen akként áll, hogy az eddig leirt 84 Nabina-faj kózól
.. 95 esik Európára vagyis 29.769/o, 19 Éjszak-Amerika mérsékelt égaljü tájaira vagyis
. 99-69 04. Az egész világból ismert Reduviinák száma pedig körülbelől 1200 fajra tehető,
. — melyekből földrészünkön s a földközi tenger tartományaiban összesen 72 faj vagyis
— 60h él.

1853

1861

1862

1865

1870

1871

1373.

Fuss KAroıy az általa főleg Nagyszeben körül gyüjtött félröpűek |
száraz névjegyzékében 8 rablópoloskát sorol fel, melyek közöl Pira- |

tes stridulus, Nabis vagans, subapterus és brevipennis faunánkra nézve —
új leletek. (Verhandl. und Mittheilungen des siebenbürg. Vereins .

fur Naturwissenschaften zu Hermannstadt. IV.)

Mayr Gusztdv a BIELZ ALBERT által gyűjtött és általa meghatáro-
zott erdélyi rovarok kózótt a Harpactor pedestris és Pygolampis pal-
lipes fajokat is találta. (U. o. IV.)

5 Fuss KAnory Erdélyből a Gerris erraticus rablópoloskát emliti fel.

[1::0:: MB

STEIN à Prostemma genus magánrajzában az ismeretes P. Guttula
fajon kívül az új P. aeneicolle fajt irja le Mehádia mellől. (Berl.
Ent. Zeitschr. I.) :

FIEBER hazánkból a Harpactor niger és Metastemma lateralis fajok
leirását közli. (Die europäischen Hemiptera.)

Fuss KAroLy Erdély félrópü faunáját ismertetvén, onnan 11 Redu:
viidát sorol eló lelhelyeikkel s a gytijtés idejével egyutt. E 11 faj
közöl faunánkra nézve uj a Nabis brevis. (Verhandl. und Mitthei-

lungen des siebenbürg. Vereins für Naturwissenschaften zu Her- —

mannstadt. XIII.)
FRIVALDSZKY IMRE a magyar fauna jellemzésére 3 fajt hoz fel, me-

lyek közöl a Prostemma lucidulum új adat. (Magyar tud. Akadémia |

Évkónyvei. XI.)

HoRgvárH Giza a vérszopó poloskákról népszerűen értekezvén,
ezen alkalommal a rablópoloskák általános ju is adja.
(Természet II.)

Ugyanaz a tornai hegység felröpü faunájának vázolásában 8 Redu-
viida-faj pontos lelhelyét és gyűjtési idejét közli. (Math. és termé-
szettud. Kózlemények VIII.)

HERMAN Orró Kolozsvár mellól 4 fajt említ fél, melyet ott ósz-

tönzésére ifjú KNÖPFLER KÁRoLY gyűjtött. (Erdélyi Muzeum-egylet

Évkönyvei. V.)

Ugyanaz az erdélyi Mezőség faunájából 3 raplópoloskát közöl.
(U. o. VI.)

Dr. Tôrôk Jözsernek Debreczen felröpüit felsoroló száraz névjegy-
zéke e családból 5 fajt tartalmaz. (Magy. orv. és természetvizss.
XV. aradi nagygyulésének Munkálatai.)

Frivazpszxy János Mehadia vidékéről 2 rablópoloska nevét említi.
(Munk Mano, Herkulesfürdó és környéke.)

Ugyanaz ugyanazon vidékről ama két faj lelhelyeit is közli s azok- —
hoz még egy harmadik fajt csatol. (Magy. orv. és természetvizsg. -

XVI. mehádiai nagygyülésének Munkálatai.)

ott. összesen 5 fajt talált. ; (Math. és Uae areas Közlemények. X.)
MULSANT és Rey Francziaország rablópoloskáinak természetrajzá- s
ban hazánkból HERRIcH-SCHÁFFER nyomán a Harpactor niger leirá- een
— . sát közlik. (Hist. nat. des Punaises de France. Réduvides.) |
1874 M&ry Erez Györmegyeböl a Reduvius haemorrhoidalis fajt emliti na
; fel, mely név alatt azonban nyilván a Harpactor iracundus értendó. Ra:
»* . (FEHÉR Irory, Gyórmegye és város egyetemes leirása.) a
1876 Frivazpszxy János 1874. nyarán Temes- és Krassómegyében tett Eur
állattani utazása alkalmával 8 rablópoloskát fedezett fel. (Math. és
természettudományi Kozlemények.) .

Ezen 77 évi időszakot átölelő irodalmi munkásság folytán a magyar
fauna területéről összesen 16 rablópoloska faj lett ismeretessé vagyis 7
os ee kevesebb, mint a mennyit az alabb következö sorokban bemutatni
szerencsés lehetek.

E ELSŐ ALCSALÁD : NABINA.

A három belföldi nemet ekként különböztethetjük meg:

1 (2). A mellső czombok épen nem vagy csak kissé vastagodottak; a
JA szípcsőr hosszú s hátrafelé legalább a hátsó csípőkig nyúlik. — aot.
ég . Nabis Latr. 2 5 i
E 9 (D. A mellsó ezombok szembetünóleg tonte : a szipesör legfo-
Es lebb a középső csipökig ér. AMAN
(A). A vastagodott mellső és középső ezombok alól pacs egy- B |

egy tompa fogat viselnek ; a szipesór a középső esipókig ér. — BE
Alloeorhynchus Fieb.
— -A4(3). Csak a mellső ezombok szembetünóen vastagodottak, a kózépsó
E czombok egyszerűek ; a rövid szípesór a mellső esipökön túl nem
nyúlik. — Prostemma Lap.

Le NABIS LATR.
3 : Rostrum coxas posticas attingens vel superans. Femora antica haud E.
vel leviter incrassata.

1(4). A has és connexivum nincsenek szembetünó barázda által egy- |
mástól elválasztva, hanem egymással észrevehetlenül osszefolynak. N

20). A csápok téizuléke oly hosszú, mint a fej ; a hatodik hasi szelvény
utöszögletei tompán kerekitettek. — N. brevipennis Hahn.

3 (2). A csápok első ízüléke a fejnél rövidebb; a hatodik hasi szelvény

utöszögletei hegyesek. — N. lativentris Boh.

E
v

149

5 e. A róptyük durványosak s tetemesen rövidültek; a PORE hata
vilagos szinezetti, hosszában sotét esíkokkal — vagy pedig fekete,
közepén világos csíkkal.

6 (7). A röptyűk csak kétszer hosszabbak, mint a pajzska, a rophartya
teljesen hiányzik ; a potroh háta sárga s hosszában három sötét-
barna csík vonúl végig. — N. limbatus Dahlb.

7 (6). A roptytik körülbelől a potroh közepéig nyúlnak s durványos rop-
hártyákat viselnek ; a potroh háta fekete, közepén egy hossziranyu
csíkkal van jelölve. — N. flavomarginatus Scholtz.

8 (5). A róptyük vagy hosszabbak vagy legfölebb csak valamivel rovideb-

; bek a potrohnál; ez utóbbinak háta egyszinu fekete.

9 (10). A röptyük a potrohnal sokkal hosszabbak. — N. ferus L.
10 (9). A röptyük a potrohhal körülbelől egyenlő hosszúak.

11(12). A test idoma karcsú, apotroh közepe táján csak kissé kiszélesedett;
a roptytik külső széle fekete pontozással. — N. minor Reut.
12(11). A potroh közepe mögött észrevehetőleg kiszélesedik; a röptyük

külső széle nem pontozott. — N. rugosus L.

A) Ventre cum connexivo semsim confluente. — Aptus Hahn.

1. N. (Aptus) hrevipennis Hahn. — Articulo basali antennarum eapite
aequilongo; angulis posticis segmenti sexti abdominalis rotundatis.
Long. 10 my.

Nabis brevipennis Hahn Wanz. Ins. III. p. 32. fig. 253. (1855) ; Fiebr.
Eur. Hem. p. 159. 1. (1861).

Foldrészunk közép és déli részein tenyésző faj, mely nyár derekán
száraz falevelek alatt és gaz között nálunk is egyenként észleltetett a budai
hegyek között, továbbá Kis-Szent-Miklós (Pest vm.), Kassa, Szilagy-Nagy-
falu, Kolozsvár és Szász-Ujfalu mellett. Csaknem kizárólag mindig durvá-
nyos röpszervekkel fordul elő. A legnagyobb ritkaságok közé tartozik ennél-
fogva azon tökéletesen kifejlett röpszervekkel biró nőstény példány, melyet
ANKER RuDporr egy ízben Temesmegyében Ulma vidékén talált, és mely
jelenleg a magy. nemz. muzeum gyűjteményében őriztetik.

2. N. (Aptus) lativentris Boh. — Antennarum articulo primo capite
breviore; angulis posticis segmenti sexti ventralis acutis. Long. 8 9, .

Aptus apterus Hahn Wanz. Ins. I. p. 35. fig. 24. (1831.)

Nabis apterus Scholtz Arb. und Veränd. 1846. p. 113.4.

Nabis lativentris Boh. Vet.-Ak. Handl. 1851. p. 111.

Nabis subapterus Fieb. Eur. Hem. p. 160. 2. (1861).

Egész Euröpaban elterjedt faj. Hazánkban nem ritka s a telet toké-
letesen kifejlett állapotban tölti; álczája junius közepén található. Eddig
ismert lelhelyei a következők: Budapest, Kis-Szent-Miklós (Pest vm.),
Pécs ; Kékkő (Nógrád vm.), Rozsnyó, Komjáti (Torna vm.), Kassa, Nagyvá-
vad, Szeged, Kolozsvár, Mező-Záh (Torda vm.), Nagyszeben, Szász-Ujfalú

v 97 e pv) eae T 4 aM XLI RS AE a m Ms CET Tt n NI PE CUTS
D I eram RU LUND MEM ES Re
: Tr,

és Nagy-Csiir (Szeben vm.), Baziás, Pétervárad és a horvátországi Josefs-
thal. Tökéletesen kifejlett ropszervekkel bird példányt eddig még nem sike-

— rült felfedeznünk.
À ^— B) Ventre a connexivo impressione distincta discreto. — Nabis s. str. i
: 3. N. (Nabis) limbatus Dahlb. — Hemelytris valde abbreviatis, scu- ud

-- tello vix duplo longioribus et membrana destitutis; abdominis dorso tes-
taceo, vittis tribus mediis nigricantibus signato. Long. 8 ”},.

Nabis limbatus Dahlb. Vet.-Ak. Handl. 1850. p. 997; Reut. Ofv.
Vet.-Ak. Forh. 1872. p. 70. 3.

E faj leginkább Europa éjszaki tájain tenyészik. Az egyetlen hazai
példányt MocsAry Sáwpon fedezte fel néhány év előtt Nagyvárad mellett.
E nósténypéldány felfedezójének szivességéből jelenleg gyűjteményemben
foglal helyet.

4. N. (Nabis) flavomarginatus Scholtz. — Hemelytris rudimentariis,
medium abdominis fere attingentibus et membrana mediocri instructis ;
dorso abdominis nigro, vitta media pallida notato. Long. 8 1/2 i. i

Nabis flavomarginatus Scholtz Arb. und Veränd. 1846. p. 114. 6; ^
Fieb. Eur. Hem. p. 161. 5. (1861).

Egész Európában elterjedt, de mindamellett ritkább faj, melyból ed-
dig csak két magyarországi nőstényt ismerek. Ezeket PAven JANos magy.
nemz. muzeumi gyűjtő 1875. julius havában Máramarosmegyében Körös-
mező táján a zsihoveczi hegyen gyűjtötte.

5. N. (Nabis) ferus L. — Hemelytris bene explicatis, abdomine longio-
ribus, hujus dorso unicolore nigro. Long. 7—7 Ya "tj.

Cimex ferus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 449. 72. (1758).

Nabis cinerea Oliv. Enc. méth. VIII. p. 140. 2. (1811).

Nabis ferus Fieb. Eur. Hem. p. 161. 9. (1861).

A legkozonségesebb és legelterjedtebb félroptiek egyike, mely nem-

csak egész földreszunkön, hanem éjszaki Ázsiában, sőt Éjszak-Ameriká-
ban is tenyészik. Tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Älezäi augusz-
. . tustól októberig fordulnak elő. Hazánk területén eddig Abauj, Bács, Bara-
nya, Bihar, Borsod, Csongrád, Alsó- Fehér, Jászkún-Szolnok, Kolozs, Pest,
Pozsony, Szabolcs, Szeben, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Szörény,
Temes, Tolna, Torda, Torna, Ung és Zemplénmegyében, valamint Szlavo-
. niában Pétervárad és Horvátországban Josefsthal mellett észleltetett.

A corium erezete közötti tércsék, különösen pedig annak külső széle,
rendesen fekete vagy sötétbarna pontokkal van behintve. Vannak azon-
ban nem ritkán oly példányok is, melyeknél a röptyűk sötét pontozása
tökéletesen eltűnik s csak a főeren levő három állandó fekete pettyecske
marad meg. Reuter ez utóbbi alakot csak halványabb valfajnak tekinti.

Ebbeli nézetét azonban nem tartom egészen helyesnek és elfogadhatónak,
mert előfordulnak néha oly egyedek is, melyeknél a röptyűk pontozatlanok,

se. Fe Gen a PERIERE TRUNG US
A , ; ^ a

144 j

daczára annak, hogy a többi fekete és sötét színezet tökéletesen s egészen
jól ki van fejlődve. A röptyűk pontjainak eltűnése ennélfogva csupán csak
a színezet elhalványodására nem vezethető vissza. — Meglehet, hogy eme
példányok talán a Nabis longipennis Costa fajhoz tartoznak, melyet azon-
ban a természetben nem ismerek. FIEBER szerint e faj főleg a torj utófe-
lének tetemes kiszélesedése által kulonbozik a N. ferus-tól. Igen, de a
torj utófelének szélessége egy és ugyanazon fajnál tudvalevőleg igen vál-
tozékony s a roptytik kisebb vagy nagyobb mérvu kifejlődésétől függ.

6. N. (Nabis) minor Reut. — Elongatus, subparallelus; abdominis
lateribus medio vix vel leviter ampliatis, dorso unicolore nigro ; hemelytris
apicem subaequantibus vel subsuperantibus, corio extus nigro-punctato.
Long. 5 1/2—6 9, .

Nabis minor Reut. Ófv. Vet.-Ak. Fórh. 1879. p. 76. 8.

Tenyeszesi terköre körülbelöl egész foldrészunkre kiterjed s gyakran
az előbbinek társaságában fordul elő. Nálunk sem ritka faj s eddig ismert
lelhelyei: a budai Farkasvolgy, Szeged, Nagyvárad, Beél (Bihar vm.), Szi-
lágy-Nagyfalu ; Forró (Abaúj vm.), Homonna, Jeszenő és a Vihorlet-hegy
(Zemplén vm.)

7. N. (Nabis) rugosus L. — Oblongus ; abdomine pone medium
distincte ampliato, dorso unicolore nigro; hemelytris apicem abdominis
subaequantibus vel subsuperantibus, corio extus impunctato. Long.
61/g—7 mj.

Cimex rugosus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 442. 11. ER

Nabis dorsalis Duf. Rech. anat. Hem. p. 62. 1. tab. 5. fig. 55. (1833.)

Nabis brevis Fieb. Kur. Hem. p. 160. 3. (1861).

Nabis rugosus Reut. Ófv. Vet.-Ak. Forh. 1872. p. 74. 6.

Euröpa minden tartományában honos. Nálunk gyakori és marezius
elejétől szeptember végéig hegyen-völgyön található. Eddigi észleleteim
szerint e tajnak van valamennyi belföldi rablópoloska között a legnagyobb
függőleges elterjedése, a mennyiben egy ízben még a mehádiai Herkules-
fürdó felett tornyosuló Domogletnek 1500 méternyi csúcsán is gyüjtöttem.
Hazai lelhelyei a következők: Budapest, Pécs, Turony (Baranya vm.) ;
Szepes-Igló, Rozsnyó; Derenk és a Szoroskó (Torna vm.), Nagy-Mihály
(Zemplén vm.), Szilágy-Nagyfalu, és Valkóvár romjai (Szilágy vm.) , Szü-
kerék és Kend (Szolnok-Doboka vm.), Kolozsvár, Segesvár, az erdélyi
Mezőség, Nagy-Cstir (Szeben vm.), Élesd (Bihar vm.), Békés-Csaba, Temes-
vár, Bäziäs, Oravicza és Dognácska (Krassó vm.), továbbá Mehädia és a
horvátországi Josefsthal. ;

ALLOEORHYNCHUS FIEB.

Rostrum ad apicem mesostethii extensum. Femora anteriora distincte
incrassata, medio substus dentato-subampliata.

| basi Eu connexivi pallide erh Long. 4 1/2 mj.
Er Pirates flavipes Fieb. in Weitenw. Beitr. [. p. 101. 1. (1836).
3 —. Alloeorhynchus flavipes Fieb. Eur. Hem. p. 159. (1861).
— Ezenritka fajból, mely eddig csak Német- és Olaszországból s a
| Bvájezból es Algirból volt ismeretes, egy nőstény példányt 1875. szeptem- $3
| a . ber 10-én fedeztem fel Miskolcz mellett száraz növényhulladék alatt.

PROSTEMMA LAP. Gs

Rostrum basin prostethii vix attingens. Femora antica distincte €

. incrassata ; femora intermedia simplicia. 32.

. 1(6). A torj egyszínű, fekete vagy érezfényü. Es

. 2(3). A potroh töve és szélei szélesen pirosak. — P. laterale Feb. i

E- _ 8(2). A potroh egyszínű fekete. H
_ 4(5). Valamennyi ezomb egyszínű piros. — P. guttula Fabi. i

- B(A). A hátsó czombok vége fekete. — P. aeneicolle Stein.
E 6 (1). A torj utófele piros. — P. sanguineum Rossi.
2 : 1. P. laterale Fieb. — Thorace et abdomine nigris, hujus basi lateri-
— busque late rubro-limbatis. Long. 71/2 ™,.
Metastemma lateralis Fieb. Eur. Hem. p. 158. 1. (1861).

E Fieber e fajt Magyarországból és Rumeliaböl iría le. Magam azon- Game
. ban eddig még nem akadhattam rea. o
E 2. P. guttula Fabr. — Thorace unicolore, aenescente ; abdomine toto ; i:
- nigro; femoribus totis rubris. Long. 91/2—101/2 wj. a
E. Reduvius guttula Fabr. Ent. syst. IV. p. 208. 54. (1794). "x
va Prostemma guttula Burm. Handb. II. 1. p. 241. 1. (1835). ener
‘54 Metastemma guttula Fieb. Eur. Hem. p. 158. 2. (1861). ;
E Kozep- és Dél- Európában, valamint Kis-Ázsiában száraz gyepes j
| helyeken kövek alatt tartózkodik. Nálunk sem ritka és részint tökéletesen irs

. kifejlett, részint durványos rópszervekkel fordul elő. Találtatott a budai A
(Te s a pesti Rákoson kivűl Kis-Szent-Miklös (Pest vm.), Losonez, ied
er. Miskolez, Debreezen, Kolozsvár és Mehadia mellett. Yd
. A telet tökéletesen kifejlett állapotban tölti. Er

E 3. P. aeneicolle Stein. — Thorace unicolore, aenescente ; abdomine h^
. toto, femoribus posterioribus apice nigris. Long. 9!/s—10!/s mj. n

4 Prostemma aeneicolle Stein Berl. Ent. Zeitschr. I. p. 88. 2. (1857). ET
1 Metastemma aeneicolle Fieb. Eur. Hem. p. 158. 3. (1861). A
E déleurópai faj, melyet SrE:N legelőször Mehádiáról és Piemontból p

- írt lé, hazánk dombos vidékein meglehetősen el van terjedve s hol egészen Be:

— kifejlett, hol kurtított röptyűkkel található. Mehádián kivűl még Oravicza,
. Nagyvárad, Nagyszeben és . Kolozsvár körül, valamint Gömörmegyében

146

Rozsnyón s a sztraczenai völgyben és Tornamegyében Komjáti mellett

lehullott falevelek és kövek alatt gyűjtöttük. A telet tökéletesen kifejlett
állapotban tölti.

4. P. sanguineum Rossi. — Thorace nigro, lobo postico rubro. Long.
m

Reduvius sanguineus Rossi Faun. etr. II. p. 258. 1365. (1790).

Prostemma lucidulum Spin. Ess. Hém. p. 962. (1840).

Metastemma sanguinea Fieb. Eur. Hem. 159. 6. (1861).

Prostemma sanguineum Muls. Pun. de France. Réduv. p. 68. 3. (1873).

Déleurópai faj, mely külónben Algirban is honos. Nálunk nem gya-
kori és rendesen durványos rópszervekkel fordul eló. A budai kopár hegye-
ken kivül eddig csak Pestmegyében Puszta-Peszér és Tornamegyében
Komjáti mellett, továbbá Nagyváradon találtatott egyes példányokban.

MÁSODIK ALCSALÁD: REDUVIINA.

Ezen alcsalád nemei a következő táblázat segélyével ismerhetők fel:

1 (14). A mellső esípók rövidek és
soha sem nyúlnak előre a
fejen túl.

2(7). A roptytikon a rophartya
belső sejtjének tövén egy
négyszögű központi sejtecs-
ke foglal helyet (1-ső ábra).

3 (6). A középmell oldalszélein
elől egy kis dudorodással vagy redőcskével van ellátva.

4 (5). A fej elől két erős tövissel fegyverzett. — Nagusta Stül.

5 (4). A fej tövisek nélkül. — Coranus Curt.

6 (3). A kozépmell oldalszélei minden dudorodás vagy redőcske nélktil. —
Harpactor Lap.

7 (2). Aroptytik központi sejtecske nélkűl, vagy ha ily sejteeske létezik, az
a rophartyanak nemcsak belső, hanem részben külső sejtjét is érinti.

8 (11). A röptyűk központi sejtecske nélkül (2-ik ábra).

9 (10). A torj közepe mögött haránt futó barázdával. — Pirates Serv.

10 (3). A torj közepe előtt haránt futó barázdával. — Reduvius Fabr.

1 2 3

11 (8). A röptyűk központi sejtecskével, mely a róphártyának mindkét

sejtjét érinti (3-ik ábra).
12(15). A mellső czombok fegyverzetlenek. — Pygolampis Germ.

13(12). A mellső czombok alól tövisekkel fegyverzettek. — Oncocenies
lus Klug.

4 (1). A mellső csipök igen hosszúak s elől a fej csúcsán túl nyúlnak. — —

Ploiaria Scop.

Zelus Goedelü Kolen. Mel. ent. VI. p. 41. 244. tab. 3. fig. 1. (1857).
J— Nagusta rugulosa Stäl Ofv. Vet. — Ak. Förh. 1859. p. 375. 1.

Nagusta Goedelii Stil Enum. Hem. IV. p. 15. 1. (1874).

Ezen ritka faj, mely eddig csak a Kaukazusból és Kis-Ázsiából volt

példány által van Rane. E ket példányt a 60- -as évek in Májer
Boricz gymn- Wat. gy üjtötte a Pécs melletti Mecsekheg gyen. Ezen br

CORANUS CURT.

Caput antice inerme. Hemelytra disco ad angulum basalem areae

bus p tuberculo vel plicula instructum. Coxae en breves.
; . C. subapterus De Geer. — Antennarum artieulo basali articulo

ng. 10—19 w,.
Cimex subapterus De Geer Mém. III. p. 287. 27. tab. 15. fig. 10—12.

Coranus subapterus Curt. Brit. Ent. X. tab. 453. (1833).
Colliocoris pedestris Fieb. Kur. Hem. p. 155. 4. (1861).
Egész Európában elterjedt faj. Nálunk nem épen gyakori, és főleg

kon. Mayr Erdélyből is felemliti, Faunaterületünkón eddig leginkább
; T és M A PAU honapokban riens még pedig tobhnyie

GRE MPR TP OO Ve rt D
ő PR Mage s

148

HARPACTOR LAP.

Hemelytra ante partem basalem areae interioris membranae areola
quadrangulari instructa. (Fig. 1.) Mesostethium lateribus antice tuberculo
vel plicula destitutum. Coxae anticae breves. |

1 (2). Valamennyi lab egyszinti fekete. — H. niger H. Sch.
9 (1). A lábak fekete és piros tarkazattal.

3 (4). A corium fekete. — H. annulatus L.

4 (3). A corium vörös. — H. iracundus Poda.

1. H. niger H. Sch. — Niger, flavido-pilosus ; hemelytris sordide albi-
dis; macula parviuscula verticis maculisque connexivi flavo-testaceis. Long.
84m.

Harpactor niger H. Sch. Wanz. Ins. VII. p. 14. fig. 693. (1844) ;
Fieb. Eur. Hem. p. 154. 6. (1861).

Magyarország jellemző faja, melyet azonkivül újabban Garbiglietti
állítólag még Felső-Olaszországban is felfedezett. Hazánkban csupán csak
a budai kopár hegyeken, nevezetesen a Gellért- és Sashegyen, a Farkas-
völgyben s a kincstári erdőben tenyészik. E helyiségeken aprilistól junius
végéig nem igen ritka. Álczája február második felében észleltetett.

2. H. annulatus L. — Corio et femoribus intermediis nigris ; femori-
bus anticis et posticis nigro rubroque variegatis. Long. 12—13 9.

Cimex annulatus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 447. 49. (1758).

Harpactor annulatus Burm. Handb. II. 1. p. 230. 2. (1835) ; Fieb.
Eur. Hem. p. 154. 8. (1861).

Az egész európai szárazfoldon elterjedt faj, mely hazánkban sem
ritka és májustól juliusig száraz helyeken kóvek alatt és kulonfele nóvé-
nyeken él. Gyüjtetett Rokusz (Szepes vm.), Rozsnyó, Bürgezd (Szilágy
vm.), Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Franzdorf (Krassó vm.), Pées,
Turony (Baranya vm.) és a horvát Josefsthal kórül. Fuss Szebenmegyé-

ben Talmacselnél és Fogarasmegyében Kerczesóra üveggyár mellett fatal

fenyóhajtásokon találta. Az oreg Kov Buda vidékéról is emliti.
3. H. iracundus Poda. — Corio rubro; femoribus omnibus nigro
rubroque variegatis. Long. 14—16 my, .
Cimex iracundus Poda Ins. Mus. Graec. p. 58. 17. (1761).
Harpactor cruentus Burm. Handb. IT. 1. p. 230. 1. (1835).
Harpactor iracundus Fieb. Eur. Hem. p. 153. 2. (1861).

Foldrészünk közép es déli részein tenyészik, azonban leginkább a -

melegebb tájakon van elterjedve. Így hazánkban is a gyakori fajokhoz tar-
tozik és szárazabb helyeken, hol különféle virágokon, hol a talajt borító
giz- -gaz kozott vagy kóvek alatt aprilis végétól augusztusig található.
Álezájára märezius második felében akadtam. Eddig ismert lelhelyei a
következők; Buda, Kis-Szent-Miklós (Pest vm.), Pécs, Turony (Baranya

Szá idelló (Tóc vm. 58 Forró és Orosz-Gadna (Abauj.

, "Debreczen, Rég rad Kolozsvár, Mező-Záh (Torda vm.), Nagy-

r Pe Szász-Ujfalu (Szeben vm.), Oravieza (Krassó vm.), a mehádiai
erkulesfürdó felett emelkedó Domoglet s a horvátországi Josefsthal.

Ó Szinezetére nézve meglehetósen változékony, amennyiben a fekete

x majd kisebb, majd nagyobb terjedelmet foglal el. A sötétebb példá-

ok közől azok, melyeknek czombjaik közepükön szélesen feketék, a

PIRATES SERV.

. A "Thorax pone medium transversim impressus. Hemelytra areola ad
b | angalam basalem areae interioris membranae destituta. Coxae anticae
_ breves.
1. P. hybridus Scop. — Niger; ventre, basi apiceque exceptis, nec
non hemelytris rubris, clavo et angulo interno corii nigro-maculatis. Long.
4 113 Mm.
Cimex hybridus Scop. Ent. carniol. p. 131. 380. (1763).
E Pirates stridulus Burm. Hanb. II. 1. p. 940. 3. (1835) ; Fieb. Eur.
— Hem. p. 157. 9. (1861).
: Pirates hybridus Muls. Pun. de France. Réduv. p. 55. 1. (1873).
Dél-Európában és Éjszak-Afrikában honos. Nálunk elég gyakori,
őleg a déli megyékben. Száraz napsütótt kopárokon kövek alatt és gaz
özött él s tökéletesen kifejlett állapotban telel át. Álezáját augusztus
végén észleltem. Lelhelyei hazánkban : Budapest, Kis-Szent-Miklós (Pest
vm.), Veszprém, Rozsnyó, Ho Nagy- conf (Zemplén vm.), Rem

nr a
E
DT

REDUVIUS FABR.

; . Thorax ante medium constrictus. Hemelytra ante aream interiorem
. membranae areola discoidali destituta (Fig. 2.). Coxae anticae breves.
| 1. R. personatus L. — Nigro-fuscus, hirsutulus. Long. 16—17 mj.
Cimex personatus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 446. 48. (1758).
Reduvius personatus Fabr. Syst. Ent. p. 730. 2. (1775) ; Fieb. Eur.

s helyiségekben tartózkodik, melyeket nem sokat szoktak tisztogatni. Ily
lyeken sötét zugokba húzódva éldegél s legyekkel és más rovarokkal

150

Burmeister állítása szerint még a pókok sem mernek hozzá közeledni, ha
esetleg hálójukba keveredik, hanem előbb nyugodtan bevárják, míg ott
magától éhen eldóglik s csak azután nyúlnak hozzá. — Szőrös álezája
rendesen annyira el van borítva porral és szeméttel, hogy szemetes kör-
nyezetétől alig lehet megkülönböztetni. E szennyes álarcz alatt aztán ész-
revétlenűl közeledhetik zsákmányához és még sikeresebben folytathatja
rabló életmódját. A koplalást különben, mint már De GEER említi és
magam is tapasztaltam, hetekig, sőt tovább elbirja.

Hazánkban nem ritka s tudomásom szerint eddig Budapest, Szeged,
Hódmező-Vásárhely, Nagyvárad, Debreczen, Kolozsvár, Medgyes, Nagy-
Szeben, Nagy-Csűr (Szeben vm.), továbbá Kozma (Zemplén vm.), Komjáti

. (Torna vm.) és Szepes-Igló házaiban észleltetett.

PYGOLAMPIS GERM.

Hemelytra areola discoidali areas ambas membranae tangente
instructa (Fig. 3.). Coxae anticae breves. Femora antica inermia.

1. P. pallipes Fabr. — Fusca ; abdomine pedibusque testaceis, macu-
lis parvis connexivi albidis. Long. 13—15 ”,.

Cimex pallipes Fabr. Spec. ins. II. p. 376. 230. (1781).

Pygolampis denticulata Germ. in Ahrens Faun. ins. Eur. 88. 22.

Pygolampis pallipes Burm. Handb. II. 1. p. 243. 1. (1855).

Pygolampis bifurcata Fieb. Eur. Hem. p. 151. (1861).

Fóldrészünkón meglehetósen el van terjedve, de azért mindenutt
ritka. Nálunk is eddig csak Szilágy-Nagyfalu, Kolozsvár, Nagy-Csür (Sze-
ben vm.) és a horvát Josefsthal kórül verófényes száraz helyeken egyen-
ként találtatott. A magy. nemz. muzeum gyűjteményében levő magyar-
országi példány pedig magából a muzeumkertből származik.

ONCOCEPHALUS KLUG.

Hemelytra areola discoidali areas ambas membranae tangente
instructa. Coxae anticae breves. Femora antica subtus spinosa.

1. 0. squalidus Rossi. — Sordide fusco-testaceus ; membrana conco-
lore; femoribus posterioribus nigro-annulatis ; articulis antennarum duo-
bus basalibus longe setosis. Long. 131/2 ™,.

Reduvius squalidus Rossi Faun. etr. II. p. 258. 1364. (1790).

Oncocephalus squalidus Burm. Handb. II. 1. p. 242. 1. (1835) ; Fieb.
Eur. Hem. p. 152. 1. (1861).

Dél-Európában és Algirban tenyésző faj, melyből egy ismeretlen
lelhelyről való magyarországi példány a magy. nemz. muzeum gyüjtemé-
nyében látható.

MAC.
pee,
FE;

151

PLOIARIA SCOP.

Coxae anticae elongatae, apicem capitis superantes.
1 (2). Az igen finom szörözettel borított csápok és lábak fehérek, keskeny
sötétbarna gyürükkel tarkázva. — P. vagabunda L.
2(1). A csupasz csápok és lábak barnák, fehér gyűrűkkel tarkázva. —
P. culiciformis De Geer.

1. P. vagabunda L. — Antennis pedibusque subtilissime pilosis, albi-
dis, fusco-annulatis. Long. 61/2 v, .

Cimex vagabundus L. Syst. Nat. Ed. 10. I. p. 450. 53. (1758).

Ploiaria alata Scop. Del. Faun. et Flor. insubr. III. p. 51. tab. 25.
fig. 8. (1788).

Ploearia vagabunda Fieb. Kur. Hem. p. 150. 4. (1861).

Ploiaria vagabunda Dohrn Lin. ent. XV. p. 56. (1865).

Egész Európában honos és többnyire gyakori. Nálunk azonban
eddig csak Frivanpszky JAnos magy. nemz. muzeumi őr úrnak sikerült
1854 junius 15-én a rákos-palotai erdőben felfedezni.

2. P. culiciformis De Geer. — Antennis et pedibus glabris, fuscis,
albido-annulatis. Long. 41/3 ™p.

Cimex culiciformis De Geer Mem. III. p. 323. 41. tab. 17. fig. 1—8.
(1773).

Ploearia erratica Fieb. Eur. Hem. p. 149. 2. (1861).

Ploiaria culiciformis Dohrn Lin. ent. XV. p. 59. 3. (1863).

Tenyészési terköre az elóbbiével összeesik s hazánkban eddig szin-
tén oly gyéren észleltetett. fey talaltak a pesti muzeumkertben. Fuss
Kärozy májusban almafa kérge alatt Nagyszebenben, valamint az ahhoz
közel fekvő Kis-Disznódon akadt reá.

A magyar birodalom délnyugati részén, a már határozottan déleuró-
pai jelleggel bíró magyar-dalmát tengerparton tudomásom szerint eddig a
következő rablópoloskák találtattak :

Nabis ferus L. Spalato.

Coranus aegyptius Fabr. Spalato.

» Fieberi Put. (niger Fieb.) Dalmatia.
Harpactor iracundus Poda. Fiume, Ragusa.
» erythropus L. Dalmatia.

Reduvius personatus L. Fiume.

Acanthothorax siculus Costa. Dalmatia.

Cerascopus domesticus Scop. Dalmatia.

152

VÉGLÉNYTAN. PROTISTOLOGIA.

E rovat megnyitása alkalmából ime adjuk Dr. Enrz Giza barátunk beve-
zető szavait amint következik :

«Midón először használom irodalmunkban a véglény kifejezést, nem mulaszt-
hatom el az ezen kifejezéshez kapcsolt fogalmat körvonalozni.

«A természet azonban oly észrevétlenül emelkedik a léleknélküli tárgyaktól
az élőlényekhez, hogy a szakadatlan sorozatban lehetetlen meghatározni, hol van
a két csoport közti határ s hogy hová tartoznak a közepett álló tárgyak. — —
A növényektől az állatokhoz vezető átmenet pedig szintily szakadatlan : vannak
ugyanis tárgyak a tengerben, melyekről kétes, valjon állatok-e inkább, vagy
növények? Ezek olvashatók Alistotelesnek az állatok históriáját tárgyaló
munkájában (V. 6. az AURERT és Wimmer-féle görög-német szövegü kiadást,
Aristoteles Thierkunde. II. Bd. Leipzig. 1868. VIII. IL. p. 113.), s amit a nagy
stagirai ezelótt tóbb mint kétezer évvel mondott, azt ismeretemknek jelenlegi
aránylag magas állása mellett is lényegében helyesnek kell ismernünk. Az élő
lényeknek külön állat- s külön növényországba való beosztása merőben mestersé-
ges, amennyiben a legalsóbb lények sorozata észrevétlenül vezet az egyik ország-
ból a másikba. Ezen napjaink minden illetékes búvára által egyhangulag osztott
felfogásból kiindulva s annak határozott alakban való kifejezésére több tekinté-
lyes természetbúvár az állat- s növényországot összekapcsoló lényeket külön köz-
vetitó csoportba, országba foglalja. Miután Bory DE SAINT- VINCENTNEK 1826-ban _
felállított s a némileg regényes hangzású Régne psyhodiaire névvel jelelt kózvetitó
országa senki által sem fogadtatott el s jóformán feledékenységbe ment, az utolsó
időben ismét többen nyilatkoztak a közvetítő ország megkülönböztetése mellett :
ilyen a szervezeteknek Hoca által Regnum primigenum, vagy Protoctista névvel
Jelelt csoportja (Edinb. new. Philos. Journ. N. ser. vol. XII. 1860.) s ugyancsak
a közvetítő lények számára használja Owen, a Sresorp által ugyan már 1845-ben,
de más értelemben vett Protozoa (Palaeontology. 1862.), Wrzson és Cassin pedig
a Primalia kifejezést (Proced. Acad. nat. sc. Philad. 1863). Mindezeknél nagyobb
nyomatékkal nyilatkozik a közti ország megkülönböztetése mellett Hagckgr, ki a
közvetítő Protistaországban a következő csoportokat különbözteti meg: 1. Spon-
giae, 2. Nectilucae, 3. Rhizopoda, 4. Protoplasta, 5. Moneres, 6. Flagellata,
7. Diatomeae, 8. Myxsmycetes (Generelle Morphologie der Organismen. I. Bd.
Berlin. 1866. p. 215.), ezekhez sorolja később a Crewkowskr által felfedezett
Labyrinthuleae csoportot (Natürliche Schöpfungsgeschichte. Berlin. 1868. p.
334.) s a sajátságos Volvox-szerü sejtesalädot képező Magosphaera planula által
képviselt Catallaktákat (Studien über Moneren und andere Protisten. Leipzig.
1870. p. 137.), mig a szivaesokat, mint csirlemezekkel bíró valódi állatokat, a
mészszivacsokat tárgyaló nagy monographiájában (Die Kalkschwämme. I. Bd.
Berlin. 1872. p. 458.) az tirbeltiek (Coelenterata, illetóleg Zoophyta) kózé iktatja.
Ami az ázalagokat illeti, ezeket Hancxen kezdetben, miután szervezetóket téve-
sen fogta fel, az izelt állatok (Articulata) törzsének legalsé lépcsőjére helyezé .

or ES

en. n. Morph. TE». LXXIX. ^ később azonban a ; többi állati Frotistákkal együtt, M

eitschr. f. Medicin und Naturwissenschaft. VII. Bd. 4. Hft. Leipzig. 1873.
pe 560.), legüjabb munkájában végre határozott kifejezést ad annak, hogy az ázala-
. gok az említett többi csoporttal együtt a Protistaország tagjai gyanánt tekinten- ^
| . dók (Studien zur Gastraea-Theorie. Jena. 1877. p. 243.). Végre ki akarom még - LUN
emelni, hogy Carus az állat- s nóvényországot összekapcsoló lényeket Protorga- : nr
ismen név, alatt foglalja össze (Handb. der Zoologie. I. Bd. Leipzig. 1875. p.
. 6.). — Minden félreértés kikerülése végett hangsúlyozva akarom kiemelni, hogy j
az állatok- és növényeken kivül a szervezetek még egy harmadik csoportjának, [em
országának megkülónbóztetése csak oly értelmezés mellett jogosult, mely szerint
ezen harmadik csoport képviselői oly lények, melyek az állat- és növényországot Ni
egymással összekapcsolják, amennyiben észrevétlentil vezetnek át egyrészt két- ER

M.
E

4 . ségbevonhatlan állati, másrészt ugyanily nóvényi szervezetekhez : azaz a szerve- NUS
Es — zeteket egy szakadatlanül ósszefüggó láncolattá, egy egészszé füzik óssze. Azon 1
. felfogás, mintha a szervezetek harmadik országa az állat- és nóvényországgal 4

Dont, ezekkel parallel csoportot képviselne, mint a dolog lényegének teljes QE

. félreértésén alapuló balfelfogäs, mely nem tisztáz semmit s csak még óregbíti a ay!
3 - bonyodalmat, a leghatározottabban s legerélyesebben visszautasitandé ; ki a kóz- iy
j x vetítő országhoz, vagy csoporthoz, nevezzük azt bármely névvel, ily ferde ertel- Ng
. mezést csatol, arra mai nap is ráolvashatók Dusarpin szavai, melyekkel a Hégne
| psychodiaire- -t visszautasította: «Az alsóbb szervezetek behatóbb tanülmányozása
| _ mai nap bebizonyította ép ügy egy, mint két határ vonásának lehetetlenségét )
arra nézve, hogy a szerves lények akár két akár három országra külóníttessenek n
. s a Règne psychodiaire felállítása koránsem kisebbitette a nehézségeket, sot ellen- I
. kezőleg azokat sok esetben még fokozta.» (Dictionnaire universel d'histoire natu-
relle. Tome X. Paris. 1849. p. 605.) Részemről elméleti szempontból indokolt- ;
nak, gyakorlatiból pedig nélkülözhetlennek tartom a fennebbiekben körülírt IR
— közönbös lényeket külön megnevezni, minthogy pedig ezek a két szerves ország 448
; végeit egyesítik, ennek kiemelésére használom megnevezésökre a véglény kifeje-
zést; ezen lények között ismét állatok és növények módjára táplálkozók külön-
böztethetők meg: azok élettanilag az állatországba tartoznak, állati véglények,
. ezek ismét a nóvényországba, növényi véglények. Az állati véglények közé soroz-
- hatók a gyöklábúak (Rhizopoda) s ezekkel együtt Harcxez Monerái-nak egy
észe, a levélzöldet nem tartalmazó u. n. ostoros ázalagok (Flagellata), a szívó- |
- lábú és esillöszörös ázalagok (Infusori suctoria et ciliata) s talán még a Nocti- !
lucák, — a növényi véglények közé pedig a levélzóldet tartalmazó u. n. ostoros
izalagok, a Diatomeák s a Myxomycetek életóknek azon szakában, midón sporá- vd
xat termelnek, még a többi véglényt alig vagyunk képesek az említett két aleso- |
portba beosztani, ami a legvilágosabban bizonyitja azt, hogy ezen két alesoport

del bír s nóvényi módon hasonít át, míg az utóbbi, mely az Euglenának mintegy
elzöldnelküli copiäja, szerfelett falánk s egészen állati módon táplálkozik ; a

PV a S RSS AY RICE NR

154

Peridinium nemhez tartozó Cilioflagelláták a Diatomeák mödosült levée
megegyezó bórsárga anyagot tartalmaznak s szilárd tápszereket ép oly kevéssé 1
vesznek fel, mint a Diatomeäk, a nem egyik faja azonban, a Peridinium pulvisea- .
lus, Ehrenberg, nem tartalmaz diatomint, száj- és garattal van ellátva s más —
apróbb véglényeket nyel el s ezekből táplálkozik, — eszerint amazok az állati, ez. :
utóbbi faj a növényi véglények közé volna sorolandó ; a Myxomycetek életóknek —
első szakában lényegében nem különböznek a Rhizopodáktól, később azonban a
vándorló plasmodium pihenésre jut s belőle a Gastromycetekével teljesen meg-
egyező sporangiumok sarjadzanak ki s a véglény fejlődésének ezen szakán két-
ségbevonhatlan növényi jellegeket visel magán ; a Vampyrellák végre észrevétle-
nűl vezetnek át falánk gyöklábúaktól a gombák módjára élődő Chytridiumfélék-
hez. Dr. Entz G&za.« |

D. A SZAMOSFALVI SÓSTÓBAN ÉLÓ GYOKLÁBÜAKRÓL.
ài (RHIZOPODA.) |

Irta Dr. Entz GÉZA.

A magyar orvosok- és természetvizsgálóknak 1875-ben Elöpatakon
tartott XVIII. vándorgyülésén a tordai és Kolozsvár szomszédságában
fekvő szamosfalvi konyhasós tavak igen érdekes és jellegzó äzalag-faunä-
jarol értekeztem; ezen értekezésemben, mely a nevezett gyűlés evkönyvei-
ben jelent meg, vizsgálataimnak azon feltünő negativ eredményét kulono-
sen kiemeltem, miszerint szorgos utánjárásom daczára sem találtam a szó-
ban forgó sós tavakban más gyoklabut, mint az Amoeba diffluensnek igen
apró példányait, ezeket azonban igen nagy mennyiségben.

Az azóta lefolyt idő alatt az édesvízi gyöklábúakkal hosszasan fog-
lalkozván, idevágó tanulmányaim folyamatában azon tapasztalást tettem,
hogy a gyoklábüak egy része a poshadt vizet kedveli, melyben növényt —
részek lassú bomlásnak, rothadásnak indúltak: míg ugyanis a frisen
merített vízben csak egyenként fordúlnak elő vagy egészen hiányzanak,
addig a hetekig-hónapokig tartott vízben, mely az edény fenekére s falaira
Rotatoriak, apró héjanczok és rovarálczák ürüléke, levedlett chitinköntöse .
s hullái, valamint rothadó nóvény-ezafatok által képezett finom iszapot |
rak le, melynek foszlányai a rothadási gázok buborékai által a víz felszí-
nére emeltetvén, azt lassankint vékony hártyával vonják be, —ily vízben,
feltéve, hogy a rothadás nem igen rohamos s még élő zöld moszatok is
előfordulnak, gazdag zsákmányra számíthat a búvár. A mult szünidő alatt,
melyet egészen a véglények élvezetteljes tanulmányozásának szentelhet- |
tem, a már ismert tenyésztési mód alkalmazásának köszönhetem, hogy
nagyszámú gyoklábü-alakot a vizsgálatra kivánatos nagy mennyiségben —

is E. e yen még megjegyeznem, hé ezen vizsgalataim még néhány a

. sós tavakban eddigelé általam nem talált ázalag felfedezésére is vezettek,

1. PLEUROPHRYS HELIX n. sp.

(IX. Tab. 1—4 ábr.)

E Azon becses értekezések egyikében, melyekkel Coun FERDINÁND az
4 T äzalagok- s egyéb véglényekról való ismereteinket az ótvenes években gaz-
. dagítá, röviden megemlékezik egy Difflugia-fajról, melyet Schnepfenthal
— kórül gyűjtött Closteriumok között talált; ezen általa D. Hrurxnek neve-
B. zett fajt tokjának sajátságos alakja jellegzi, mely másfélszer csavart csiga-
. házhoz hasonlít. 1) Coun ugyanott azt is felemliti, hogy Lecnerc Lion, a
Difflugia-nem felällitéja, mar 1815-ben ismerte ezen, a közönséges D.
. Pgorxustól eltérő, ritkább fajt, sőt EHRENBERG szerint ? JoBrLor már a mult
. évszáz közepén leirt egy csigaház módjára csavart tokot lakó parányi älla-
tocskát, melyet később Bory DE Satnr-Vincent Spirulina Ammonis név
alatt sorolt a «Régne psychodiaire»-t képező szervezetek közé. CLAPAREDE
B. és Lacumann, Fresenius véleményére támaszkodva, a Coun által felállított
. fajról azon megjegyzést teszik, hogy valószínüleg azonos a D. spiralisszal,
. melynek rövid diagnosisát EHRENBERG már 1840-ben közölte a berlini
. Akadémiával.? Barney végre állítólag ugyanezen fajt Dél-Carolinában szin-
. tén felfedezte s ugyancsak D. spiralis név alatt újból leirta. *
EC Ezen csigahazalaku tokot lakó Difflugia-fajhoz, vagy talán fajokhoz,
x tokjanak alakját tekintve, igen közel látszik állani egy a szamosfalvi sóstó
— hosszasan tartott vizében általam igen nagy számmal talált gyóklábu,
& melyet azonban mégsem oszthatok be a Difflugia-nembe, miutän karesü,
fonalas s némileg merev älläbai lényegesen eltérnek azon vastagabb, ujj-

Se
;

ay cUm zur E rn der Infusorien. Zeitsch. f. wiss. Zoolo-

3 Études sur les Infusoires et les Rhizopodis. Paris, 1858—59. p. 448.
4 Microse. Obs. made in South-Carolina. Smithson contr. 1850. p. 41. Id.

V erui,

7,
te

+ Le Er “= pal -
poene ER eS eA
A CERT e ut ar NETS

ec ^ A
DS.

A. LEER e
eps sea gua > sa
Üzenetet es.

- ^
Tur

ON LC SE ET
CREME TR ans
ee EEE

tel

ayy
LR

RS
ea
P: as SEM

156

alakú, gyakran karélyos sarjakat bocsátó, vagy villaalakülag ketté ágazó s
mint a nem neve is mutatja (Difflugia a diffluendo), lágyan folyó allabak-
tól, melyek a Difflugia-nemet jellegzik.

CLAPARÉDE és LACHMANN az «idegen testekből Osszeragasztott» tokot :
lakó gyoklábüak között a Difflugia- és Echinopyxis-nemen (Echinopyxis acu-
leata Clap. & Lachm. — Arcella aculeata Ehrb. Difflugia aculeata Perty.) kívül
még egy harmadikat, a Pleurophrys-nemet is megkulonboztetik, melyet min-
den lényegeset kifejező talpraesett rövidséggel e szavakkal jellegeznek : «A
Pleurophrysek ugyanazok az Actinophrysek között, a mik a Difflugiák az
Amoebák között. ? A nem felallitöi csupán egy édes vízi fajt, a B. sphaerieät,
ismerték, melyhez ARcHER még két édes vízifajt, — P. amphitrematoides,
P.fulva, — sorol f ScHULZE HILHARD FERExcz pedig, ki az ARcHER-féle fajokat
szintén leirja, a P. compressában egy negyedik édes vízi fajt, a P. lageni-
formisban pedig egy tengeri fajt ismertet. " Mindezen Pleurophrys-fajok
állábai hegyesen végződő karcsú nyúlványok, melyeken gyakran szemcsék
áramlanak s melyek elágazásra s hálózatos egybeolvadásra hajlandók.
A szamosfalvi gyöklábúnak állábai ugyan a Pleurophrys-fajakéitól is
eltérnek, az eltérés azonban egyszerűen a plasma némi merevségére vezet-
hető vissza s ebben leli magyarázatát, oly sajátságban, mely a sós vízi
Vorticellák plasmájánál, — mint ezt fenn idézett értekezésemben ki is
emeltem, — szintén igen feltunő, s mely az alább tárgyalandó többi sós
vízi gyöklábúaknál, melyek a CLAPARÉDE és LACHMANN által körülírt erte-
lemben vett Actinophrynákkal legközelebbi rokonságban állanak s azoktól
erőszak nélkül el nem választhatók, hasonló mértékben elófordül, söt még
a sós vízben élő Amoebák egyes alakjainál is észlelhető; ezeket tekintetbe
véve teljesen indokoltnak vélem a szóban forgó gyöklábúnak a Pleurophrys
nembe való sorolását, daczára annak, hogy állábai az eddig ismert Pleu-
rophrys-fajakéitól nem épen lenyestelenül térnek el.

A tok, mely a P. Helix lágy testét magában rejti, görebhez hasonlítható,
melynek tág nyaka a zacskószerüleg felfújt részből való kiindulásnál fer-
dén csonkított s a görebtestet alsó részének megfelelő erősebb kidomboro-
.dás által többé-kevésbbé mélyen befűzött, mi által szájadéka vese- vagy
félholdalakot ölt. Duzzadtabb tokok, különösen oldalfekvésben (IX.4.) kis
csiga- vagy Nautilus-házra emlékeztetnek s ha a tok fenekének a nyakat
beftiz6 részt tekintjük, úgy az egész tokot másfélszer csavart csigaházhoz
hasonlithatjuk. Az eddig ismert Pleurophrys-fajok között a szamosfalvi-

5 Les Pleurophrys sont chez les Actinophryens ce que sont les Difflugies chez
les Amoebéens. Op. cit. p. 454. |

Quart, journ. of microscop. Science. Vol. x. 1869— 70. — Ezen folyóirat nem
allvan rendelkezésemre, az idézetet SCHULZE E. F. után közlöm.

" Rhizopodenstudien. III. Arch. f. mierose. Anatomie. XI. Bd. 1 Hft. 1874.
p. 122 — Taf. VII. Fig. 1—8. |

1 1871. p. 511.

E hoz a Scnvzzz E. F. által Warnemünde mellett talált tengeri P. lagenifor-
. mis áll kétség kivül legközelebb, ennek tokja azonban sokkal szűkebb
nyakú s a tok kidomborodasa által nincsen befűzve; egyéb rokon gyök-

labuak között, a tok alakját véve tekintetbe, még közelebb állanak a

y à Cyphoderia-fajok, ezek tokjának nyaka azonban szintén nincs alúl befűzve

s még ezeknél a tok szabályos hatszögü táblácskákból van mozaikszerűleg
összerakva, addig a P. Helixnél, mint a Pleurophnys-nem többi fajainál, a
tokba szabálytalan alakú és nagyságu kova-lemezkék vannak látszólag
mintegy bele építve. A tok alakjáról levén szó végül még ki akarom
emelni azon feltünő hasonlatosságot, mely a P. Helix- s fiatal, még egy-

. rekeszü Miliola-, de még inkább a Quinqueloculina-tokok között létezik,

mely utóbbi nem egyes fajainál pl. a L. fuscanál, Brady, a tok kovalemez-
kékből való összetételére nézve is egészen megegyezik a Pleurophrys
Helix-szel.

A Pleurophrysek tokjának pontosabb szerkezetét illetőleg általános
azon felfogás, hogy a kova-lemezkék, melyekből össze van rakva, szerkezet
nélküli szerves ragasz-anyag («Ciment organique» Clap.) által vannak
egyszerűen összeenyvezve. Engem a Pleurophrysek és Difflugiák tokjának
szerkezetére irányított tanulmányaim más eredményre vezettek s a mit
e helyen a P. Helixről mondandok, ugyanaz áll a többi általam vizsgált
édes vízi Pleurophrys-fajok és Difflugiák tokjainak szerkezetére nézve is.
A tok tömör fémsavakban lassan ugyan, de tökélyesen oldódó sárgásbarna
állományból, alaphártyából áll, mely sajátságos hálózatos szerkezetű:
szabálytalan alakú és nagyságú, világosabb s nyilván vékonyabb terecské-
ket lehet ugyanis felismeri, melyek sötétebb barna, összefüggő fonálháló-
zatot képező, vastagabb keretek által vannak körülvéve. Ezen szerkezet,
mely a P. Helixnél különösen jól azért vehető ki, mert a toknak gyakran
legnagyobb része nem tartalmaz kova-lemezkéket, némileg azon szerke-
zetre emlékeztet, mely a Cyphoderia-tokokat jellegzi, csakhogy ezeknél

. a mozaik egészen szabályos alakú és nagyságú táblácskák által képeztetik.

A szóban forgó szerkezetről tudtommal csupán ScHNEIDER tesz említést,
ki a Difflugia-tokok ragasz-állományában finom csatornákat különböztet
meg, melyekről határozottan nem tudja eldönteni, vajon a pánczélt egészen
átfurják-e vagy nem 8; ezen finom csatornák kétségkivül nem egyebek,
mint a setétebb barna keretek által körülírt világosabb terecskék, melyek
a lencserendszer felületes beállításánál oly képet adnak, mintha a tok
likacscsatornák által volna áttörve. A tok ezen alaphártyájába kisebb-na-
gyobb s igen változó alakú sokszögletes kova-lemezkék vannak mintegy
beépítve, melyek a tok szájadéka körűl soha sem hiányzanak, még egyéb

8 Zur Kentniss der Radiolarien. Zeitsch. f. wiss. Zoologie. Bd. XXI. Hft 4

158

részein helyenkint egészen hiányzanak, vagy csupán itt-ott vannak szét-
szórva. Ezen kova-lemezkék eredetére nézve azon vélemény uralkodik,
mintha egészen oly módon jutnának a gyöklábúak tokjába, mint peldaul a
különböző nóvénytóredékek, csigahéjak, kődarabocskák a Phryganea-álczák |
tokjának állományába : azaz hogy idegen testek, melyek a környezetből
felvéve összeálló héjjá ragasztatnak össze. Ezen felfogással szemben
ScHULTZE M. egy rövid megjegyzésben kifejezést ad azon valószínűségnek,
hogy a Difflugiák tokját összerakó kova-testecskéket az állatok magok vá-
lasztják ki ? ; ugyanezen véleményt nyilvánítja SCHNEIDER is, ki a Difflu-
giákban valóságos Radialariakat akar felismerni, melyeknek szabálytalan
alakú kova-lemezkéit egyenértékűeknek tartja a Radiolariák vázát képező
kova-spiculákkal. Részemről Soaurrze M. véleményét és ScHNEIDEREt, —
a mennyiben az a kova-lemezkék eredetére vonatkozik, — tartom helyes-
nek s azt a következőkkel támogatom : a P. Helix oly példányainál, me-
lyeknek tokjába csak kevés kova-lemezke van beépítve, szemlátomást
fiatalabb egyéneknél, mindig azt találtam, hogy a kova-lemezkék az alap-
hártya állományába egészen be vannak ágyazva, még számos kova-lemez-
kevel megrakottaknäl ezek az alaphártyából kissé kifelé szökelnek, mintha
az egyre szaporodó lemezkék belülről nyomúlnának kifelé ; feltünó továbbá
hogy azon ülledékben, melyben a Pleurophrysek tanyáznak, a tokban fog-
laltakkal megegyező kova-lemezkék nem találhatók, legalább nem oly
mennyiségben, hogy feltehetnők, miszerint ezen tunya mozgású lények
azokhoz könnyű szerrel juthatnának. A Difflugiák körüli vizsgálataim
ezen véleményben még inkább megerősítenek : azt találtam ugyanis, hogy -
a Difflugiak tokjának szájadéka körül többnyire egy koszorúba; rendeződött
egészen egyenlő alaku és nagyságú kova-pikkelyek foglalnak helyet, melyek
az Euglypha-tokok szájadékának kova-pikkelyeivel, melyek azt fogazva sze-
gélyzik, teljesen megfelelnek ; nem épen ritkán lehet továbbá oly Difflugiá-
kat talalni, melyek mintegy vedlésben vannak, azaz régi tokjok egyes
nagyobb darabokra szétrepedezve lehull s ez alatt uj tok képzódik, mely
kova-lemezkéket mar akkor tartalmaz, midón a régi tok által, legalabb
részben még, burkoltatik. Végre felemlítem még, hogy a Kolozsvár körüli
édes vizekben, valamint moha alatti nedves földben s különösen a házte-
tók moha-párnái alatt igen gyakori gyöklábúnál, mely igen közel áll
ScHULTZE E. F. Pleurophrys compressájához, azt tapasztaltam, hogy a tok
szájadéka, máskor ismét mellső részének kisebb-nagyobb területe egészen
az Euglyphák tokjának szerkezetével bir, míg a tok hátsó részén a sza-
bályos, kissé megnyúlt hatszögletes pikkelyek helyét egészen szabálytalan
alakú kova-lemezkék helyettesítik, melyek semmiben sem térnek el a
Fleurophrys- és Difflugia-fajok kova-lemezkéitől, úgy hogy tényleg nem

" Ueber den Organismus der Polythalamien. Leipzig. 1854. p. 11.

Manon COUPE jar SCIAT een Lo RO des Ca men e EIS A CHARS MEN LR OW D ot MIEL MARIS AN
RC E CHERS pe AES ) X £ n

M, 459

= . lehet eldönteni, valjon ezen gyóklábü az Euglyphak, vagy inkább a Pleuro-
_ phrysek közé sorozandö-e? Mindezeket tekintetbe véve, a legnagyobb való-
E színüség szóla mellett, hogy a gyóklábüak tokjába épített, szabálytalan
alakú kova-lemezkék épen úgy kiválasztatnak, mint az Euglyphák és
"3 Trinemák szabályos pikkelyei, vagy tábláeskái. Ha tekintetbe veszszük
. még, hogy a viz kis mennyiségű kovasavat mindig tartalmaz oldott álla-
potban, nehezen lehet azon felfogás jogosultságát kétségbe vonni, hogy a
gyóklábüak a lüktető ürcséik által kiürített vízzel együtt folytonosan ko-
__-vasavat is ürítenek, választanak ki, mely a vízzel együtt a tok állományába
à. ivódván, itt lassanként kiválik, talán a kristályosodás egy neme útján s
a igen valószínűleg a tok alaphärtyäjänak szerkezetétől fugg a kivált kova-
savnak, mint példáül az Euglyphák- és Trinemaknal egészen szabályos,
vagy, mint a Difflugiáknál s Pleurophryseknél szabálytalan alakja.

Maga az óvatos gyöklabu többnyire a tok hátsó részében gómbbé
hüzódva s esak ritkán található kinyüjtott állapotban, ez esetben testének
hátsó gombolyodott része a tok fenekét vagy annak egyik oldalát tobb-
nyire egészen megfekszi, mellső részéből pedig egy csapalakú nyűlvány
nyomúl a tok nyakába annak szájadékáig (IX. 2. 3. 4.), melyből rendesen
csak kevés, 1—3 álláb indul ki; ezek karcsú, hengeres, tompán végződő,
szemcsétlen s el nem ágazó fonalak, melyek igen lomhán nyúlnak s rövi-
dülnek meg, néha jobbra-balra ingadoznak, néha ívelten meghajlanak, a
rokon édesvízi gyöklábúak állábaihoz képest szokatlan merevségűek s élén-

. ken emlékeztetnek az Acineták szívólábaira. A testnek gömbölyödött hátsó
részéből néha rövid állábszerű nyúlványok indúlnak ki, melyek azt, mint
számtalan más tokot lakó gyöklábúnál a tokhoz rögzítik, máskor ily nyúl-
ványok atfurjak a tok falát s merev fonalakként messze kiállanak (I. 4.)
ugyanezen feltünő jelenséget, t. 1. a toknak állábak általi átfúratását több-

... SZOr észleltem az édes vízi P. sphaericánál, melynek a tokot atfuro állábai,

mint valamely Actinophrysnél, gyakran az egész felületból sugárzanak szét.

A. Pleurophrysek tokba zárt testéről eddigelé, miután a toknak sűrűn
álló kova-lemezkéi a betekintést igen megnehezítik, csak kevés részletet
ismerünk. ScHULZE E. F. a P. fulva-, P. compressa és P. lageniformisnél

a test hátsó részében egy világos foltot különböztet meg, melynek alakját,

. magyságát s helyzetét véve tekintetbe, hajlandó azt magnak tartani.

A P. Helix tokjának kova lemezkéi soha sem állanak oly sűrűn, hogy a
3 tokba való betekintést megakadályoznák s ezen kedvező körülmény lehe-
. tôvé tette a gyoklabunak tokba zárt testét kivánatos pontossággal tanul-
2 . mányozhatnom. A színtelen plasma hátsó részében egy szép, nagy, világos

. magot tartalmaz, melyben aránylag nagy, erősebben fénytörő, majd szem-
#7 A a a ze . 2 ES /

— csétlen, majd apré szemcséjű, kissé szürkés magtestecs foglal helyet.

| Mint a Cyphoderiäk- es Euglyphäknäl, ugy a P. Helixnel is erösen
. . fenytóró, durvább rögöcskek által képezett sötét ov a világos plasmat

160

mellsó és hátsó részre osztja, ezen óvnek terjedelme azonban igen változó,
néha a mag elótti plasma legnagyobb részét kitoltik a sotet rogeskek, más-
kor ismét gyéren szétszórvák, vagy végre egészen hiányzanak. A plasmä-
nak mag előtti részében két lomhán lüktető ürese foglal helyet, melyeket
gyakran számos, a plasmát habossá változtató nem lüktető nedvür környez.
Miként az állábakat illetőleg már kiemeltem, úgy az egész plasmára nézve
igen feltünő bizonyos merevség, mely a plasmának igen lomha alakválto-
zásán kivül különösen abban nyilvánúl, hogy a csapszerű nyúlványon
visszahúzódása alkalmával gyűrűs befűződések, redők keletkeznek, melyek
csak lassanként simulnak ismét el (IX. 2.).

A. P. Helix Diatomeákkal táplálkozik s kisebbeket plasmájába egé-
szen bele vonszol, nagyobbakat, melyek a tokban nem férnek el, oly módon
ürít ki, hogy plasmájába mintegy bele szúrja, úgy hogy a Diatomea egyik
része messze kiáll a tokból (IX. 1.), vagy pedig állábaival megragadván s
tokjának szájadékához vonszolván, valószínűleg a Vampyrellák módjára
szívja ki. (IX. 3.) i

2. PLECTOPHRYS PROLIFERA n. g. et sp.

IIAézes — fonni, oQev; — eredetileg szemóld ósszételeiben csillókórós ázalagok és sugaras
állábü gyôkläbuak jelelésére használtatik pl. Ophrydium, Ophryoglena, Actinophrys,
Pleurophrys, Ciliophrys &ct.

(IX. Táb. 5—7 ábr.)

Ezen gyoklábü, melyet a sóstó vizében ép oly gyakran találtam,
mint az elóbbit, tokjának sajátságos szerkezete által az ismert gydklabu-
nemektól igen lényegesen különbözik s azt a CLAPAREDE- és Lacumann-féle
Plagiophrys- és Pleurophrys-nemekhez, továbbá a Crenkowsxt által leirt
Chlamydophrys stercoraceához !? közel álló külön nem képviselőjének
tekintem.

A halványszürkés, tömlő alakú tokot, melynek hátsó vége gömbölyö-
dott, a mellső csonkított tág szájadékkal, vagy, ha szintén gömbölyödött,
szűkebb nyílással, hosszirányban lefutó, kissé hullámzott rostok képezik,
melyek itt-ott be vannak füzódve, mintegy rovatolva, — egyszóval, a tok
úgy néz ki, mint egy durva fonalakból font zacskó. Tömör kénsav a tokot
felduzzasztja s lassankint egészen feloldja.

A syökläbu testét halvány, kissé kékesbe hajló plasma képezi, mely,
mint a Pleurophrys Helixnél s más rokon gyöklábúaknál erősen fénytörő
rögöcskek által képezett kisebb-nagyobb terjedelmű öv által ketté osztatik;
a plasma hátsó részében egy nagy magtestecscsel ellátott világos magot

10 Über einige Rhizopoden und verwandte Organismen. Arch. f. microscop.
Anat. Bd XII. Hft. 1. 1875. p. 39— Fig. 73—89.

161

melyek majd a maggal egy színvonalon, majd kissé hátrább, vagy ellenke-
zóleg inkább mellfelé tolva, néha épen a szemese-ov előtt foglalnak

helyet. Az állábak a Pleurophrys Helixéivel mindenben megegyeznek. (IX. 7.)
3 Míg a Pleurophrys Helix fejlődéséről semmit sem mondhatok, addig

— a P. proliferát illetőleg a következőket sikerült észlelhetnem. A tenyész-
E edény fenekére s falára rakódott ülledékben s a bomlásban levő moszatok
. foszlányai között akkor, midőn még egy P. proliferát sem találtam, saját-
b: ságos gömbölyded, vagy tojásdad, egészen zárt tokok vonták magokra
i figyelmemet, melyek az épen leírt rostos szerkezettel birtak s egynemü
kissé kékes plasmaval voltak kitoltve, melynek kozepében szép nagy mag
volt megkülónboztethetó. Egyelőre nem tudtam, minek tartsam ezen saját-
ságos tokokat, melyek, a plasmájokban foglalt magtól eltekintve, megle-
pően hasonlítottak azon rostosszerkezetű képletekhez, melyek közösülés
után a Paramaecium Aureliák megtestecséből fejlődnek ki s melyek a
. — búvárok egy része által még mai nap is ondószálesa-pamatoknak, vagy
épen heréknek tartatnak. Később egészen megegyező szerkezetű megnyúlt
. tokokra akadtam, melyek közepett kissé be voltak füzódve s melyeknek

. plasmája két maggal volt ellátva, a befüzödes táját pedig számos nem

lüktető ürcse habossá változtatta (I. 5.); a piskótaalakú képlet kétségki-
vul oszlásban volt s csakugyan találtam oly példányokat is, melyek a befü-
ződési vonalban részben, vagy egészen ketté voltak válva. Az oszlás azon-
ban leggyakrabban a két félnek csupán részletes ketté hasadására vezetett
s az oszlási hasadék körül kis gömbölyded sarjak nőttek ki, melyeknek
—— belsejében, ha bizonyos nagyságot elértek egy magot, feiületén pedig a

- jellegzó szerkezetű burkot igen jól meg lehetett különböztetni; ily módon
— egész fürtös családok keletkeztek (IX. 6.), melyeknek egyénei lassanként
MG . lefüzódvén, mint kész P. proliferák, önálló életet kezdettek.

à A tokot lakó gyoklábüak sarjadzás utján való szaporodása mar rég
— — ismeretes. Coun az Arcella vulgaris sarjadzásáról már 1853-ban tesz
említést, ! csakhogy Coun a sarjadzást két egyén copulatiójának tekinti,
—. míg CLAPARÈDE és LACHMANN vedlésként fogják fel; ^ hogy azonban mind-
. két felfogás téves s hogy a kérdéses folyamat sem nem copulatio, sem nem
— . vedlés, hanem sarjadzás, e mellett egyfelől Herrwıc és Lesser, ? másfe-

— — lől CIENKOWSKI #4 újabb vizsgálatai szólanak. Megjegyzendő, hogy az Arcel-
8: lánál csupán egy egyén sarjadzik ki az anyaegyénből; ezen csupán egy
— — fiókegyén létrejöttére vezető sarjadzásnál sokkal inkább megegyezik a
de

T !! Op. cit. p. 261.

n ?? Op. cit. p. 445.

v 13 Über Rhizopoden und denselben nahestehende Organismen. Arch. f. micro-
cop. Anat. Bd. X. Supplementheft. 1874. p. 98.
1* Loc. eit.

162

P. proliferaéval azon fürtös családok fejlődésére vezető sarjadzás, melyet

SCHNEIDER a Difflugia Euchelysnél észlelt, 5 ugyanezen gyoklabut CrEw-
KOWSKI Chlamydophrys stercoracea név alatt irta le s ennek, valamint egy
másik rokon gyóklábünak, a Lecythium hyalinumnak sarjadozás útján
való szaporodását igen pontosan ismertette. 16 |

A P. proliferánál általam észlelt sarjadzás az épen felemlített gyök-
lábüakétól eltér az által, hogy ennél a sarjaknak egészen kortiltokozott sej-
tekből való fejlődése volt észlelhető, mig a fennebbi adatok oly gyoklabuakra
vonatkoznak, melyeknél a tok nyılasaböl sarjadzik ki a fióknemzedék. —
Tokot lakó gyoklabuaknak zárt, egészen kôrültokozott sejtekből való fejló-
désére a rendelkezésemre álló irodalomban ugyan egyetlen feljegyzést sem
találok, mindennek daczára azonban, vizsgálataimra támaszkodva, állítha-
tom, hogy a P. prolifera leírt fejlődése épen nem áll egyedűl s nevezetesen
a tokot lakó gyöklábúaknál oly gyakori «conjugatiók», melyek a Difflu-
giákra nézve már LECLERC óta ismeretesek, valószínűleg a legtobb esetben
nem két egyén egybeolvadása útján jönnek létre, hanem épen úgy, mint a
P. proliferánál, egy egészen körültokozott gyoklabu-sejt oszlásának
felelnek meg. ;

3. EUGLYPHA PUSILLA n. sp.

(XI. Táb. 6—8 ábr.)

Ezen parányi gyoklabu meglehetős vastag, tómlószeru kova-tokba
van zárva, melynek szájadéka az Euglypha-fajokéhoz hasonló fogak által
szegélyzett, a toknak felületén többnyire szabálytalan emelkedések vehe-
tők észre, elkülönült pikkelyeket azonban, melyek az Euglyphák tokját
annyira jellegzik, nem vagyok képes megkülönböztetni. A gyöklábú tokba
zárt testének szervezeti viszonyai semmiben sem térnek elaz Euglyphákéi-
tól. A világos plasma többnyire szemese-óv által két részre van osztva,
egy aránylag nagy világos, magtestecset tartalmazó magot s két lüktető
uresét tartalmaz; az állábak igen vékonyak, el nem ágazók, s mint a
Pleurophrys Helixnél s a Plectophrys proliferánál, az édesvízi rokon gyök-
labuak állábaihoz képest, merevek ; néha az állábak helyett rövid dudoros
nyúlványokat láttam a tok szájadékából kissé kiemelkedni. (X. 7.). :

CARTER az Euglypha alveolatának leírásánál felemlíti, hogy a gyök-
lábú magtestecse ismételt oszlások útján apró gömböcskékre esik szét,
melyeket ő «Granuliferous cells» névvel jelöl és spermatozoidoknak tart 17;

^? Beiträge zur Naturgeschichte der Infusorien. Müller's Archiv. 1854. p. 205.
Fig. 20—21.

16 Op. cit. p. 38—43.

" Ann. and. Mag. of nat. history. III. vol. 13. 1864. — Nem állván rendelkezé-
semre HERTWIG — LESSER után idézem.

E. pusilla plasmájában tobszor észleltem s rólok e helyen, a nélkül hogy
. keletkszésók- és élettani értékók fejtegetésébe boesájtkoznám, csak annyit
. akarok megjegyezni, hogy gyakran az egész plasmát elnyomják, s hogy
kezdetben egy nagyobb gómbbe vannak egyesülve, mely késóbb szétesik
egyes gömböcskekre s ezek végre a tokból kirajzanak. (X. 6.).

M
"AU

a
E 4

A 4. MICROCOMETES TRISTRYPETUS n. sp.
ay Tels-revrntes — háromszor-fürt.

E. (X. Tab. 1—5 Abr.)

Microcometes paludosa elnevezés alatt CrgNkowskr egy érdekes kis
gyóklábüt írt le, melyet éjszaki és déli Oroszországban egyaránt, különö-
> sen gyakran Tetrasporák között talált. Ezen gyoklábünak rövid jellegzése
a következőkben foglalhatók össze: a gyoklábüt ifjabb peldänyoknäl
E . vékony, színtelen, idósbeknél vastagabb, barnás, gyengén facettirozott,
m elálló, gömbölyded tok zárja körül, melyet 1—5, szabálytalanül elhelyezett,
körülszegélyzett (umsäumt) kerek nyílás töri keresztűl. Ezen héjban foglal
. helyet a magtestecset tartalmazó maggal s 2—3 lüktető ürcsével ellátott,
. — alakváltoztató plasmatest, mely tokjának nyilásán keresztűl vékony, fona-
i 4 las, elágazó, szemesétlen älläbakat, vagy szélesebb plasma-szalagokat
E nyújt ki, melyekkel idegen testeket képes korülfolyni s a tok belsejébe

— yonni, valamint moszat-sejteket megfürni s a Vampyrellák módjára kiüri-
— teni; pihenő példányok héján apró tüskék fejlődnek.
4 = Ezen gyóklábühoz igen közel all az, melyet tóménytelen mennyiség-
ben talált a szamosfalvi sóstó hosszasan tartott vizének ülledékében, külö-
= . mósen azon finom iszapban, mely csaknem kizárólag néhány nagy Strati-
E omys- és Eristalis-áleza ürülékéból állott; minthogy ezen gyoklabu egyes
ER . jellegekre nézve a Crenxowskt által leirttöl eltér, külön fajnak kell tekinte-

. nem,s miután CIENKowsKI Microcometesének jellegeit már kiemeltem, egy-
E szertien ezekhez kapesolhatom azokat, melyek által a sósvízi alak az orosz-
.. országitól eltér.
E. A tömör kénsavban lassan oldódó, kovasavat tehát nem tartalmazó,
Be: de külónben meglehetós merev tok gómbólyded, vagy tojásdad, szintelen,
- vagy barnás, sohasem facettirozott s egészen állandóan három kerek nyí-
— lás által van áttörve, melynek szélei kissé felhánytak s kiemelkedő gyűrűt

bs
4a
p
b

2 Op. cit. p. 126.
18 Op. cit. p. 46. Taf. VIII. Fig. 101—110.

| Természetrajei füzetek. IMI.

164

képeznek. A tokba zárt véglény megegyezik a ÜIENKOWSKI által leírt M.
paludosával, a tok nyílásain át kinyújtható állábai azonban merőben eltér-
nek az utóbbiétól s azon fonalas, szemcsétlen, el nem ágazó állábakkal
egyeznek meg, melyek a már leírt sós vízi gyoklabuakat jellegzik; ezen
állábakkal, melyeket többnyire igen hosszúra nyújt ki, Diatomeakat ragad
meg s azokat az álláb lassú behúzásával tokjának valamelyik nyílásához
vonszolja, mire plasmatestéből egy csapszerű nyúlványt szorít át a nyílá-
son a Diatomeát a Vampyrellák módjára kiszíja. Gyakran egy-egy állábbal
valamely iszapfoszlanyon mintegy kocsány segélyével rögzíti magát (X. 1.).
. A tokon belül ketté oszlott egyéneket gyakran találtam (X. 4.) az egyik
oszlási félnek a tok valamelyik nyilásain való kiköltözését azonban, a mit
CIENKOWSKI szintén észlelt, nem volt alkalmam megfigyelhetni.

5. ORBULINELLA SMARAHDEA n. g. sp.
Orbulinella a D"Orbigny-féle Orbulina nemi névből van képezve.

(X. Tab. 9—12 Abr.)

Ezen felette érdekes gyoklábü meglehetős vastag, merev, üvegszerü
héjba van zárva, melyet tömör kénsav nem támad meg s e szerint valószí-
nüleg kovasavból all, mit azonban határozottan el nem dönthetek, miután
a tárgy kicsisége s gyér előfordulása nem engedték meg, hogy izzítási pró-
bának vessem alá. A kerek, vagy ellypticus körvonalú tok egyik oldala
rendesen lapított, a másik kidomborodó, azaz egészben zsemlyealakú
(X. 11.) ; színe élénk smaragdzöld, mely hogy a toknak, nem pedig fogla-
latának sajátja, erről töredékeken könnyen meg lehet győződni. Nagyobb
nyílás nincs a tokon, e helyett azonban nagy számú egyenlő nagyságú
likacs-csatorna által van sűrűn átfúrva, melyeknek külső kerek nyílása töl-
csérszerűleg tágult, az ezek közötti héjrészletek kissé kidomborodnak s
szerfelett apró dúdorocskák által vannak gyöngyözve (X. 12.); a tokot
áttörő likacskák nagysága s száma egyénenként változik (X. 9. 10. 11.), a
nagy likacsúak azonban sokkal ritkábbak, mint a finoman és sűrűn
áttörtek.

A tokba zárt véglény szervezetét tekintve, egészben véve megegyezik az
édesvízi Actinophrynák- és Heliozoákkal, még inkább pedig a már leírt
sósvízi gyöklábúakkal, kevésbé színezett tokok belsejében a tokot teljesen
ki nem töltő plasmatest s a magtestecset tartalmazó világos mag jól meg-
különböztethető (X. 10.), a kéregplasmában gyakran láttam egy-két vilá-
gos foltot, melyek nyilván lüktető ürcséknek felelnek meg. Csak kevés oly
példányt találtam, melynek állábai a likacscsatornákon át ki voltak
nyújtva, ezek a többi sósvízi gyöklábúak älläbaival teljesen megegyeznek, —.
fonalasak, szemesetlenek, el nem ágazók. Többször találtam oly tokokat,

E p hogy az Orbulina a Microcometes módjára üríti ki a Diatomeákat.

Á £ à

EN Nem. hagyhatom e helyen szó nélkül azon valóban meglepó hasonla- EN.

. tosságot, mely az Orbalinella s a likacsos héju tengeri Foraminiferák héja ee) 2
kózóttlétezik s nevezetesen az egyrekeszü Orbulina universa D'Orbigny y ER |

az, melytől lényegesen alig térel; tekintetbe véve ezt s HERTWIG RICHARD ©0000 E

legüjabb fontos vizsgálatait, 2° melyek szerint a tengeri Foraminiferák E

à : lágy teste koránsem mag nélküli plasmatömeg, nem egynemű sarkode,
. minónek Dusarpin óta általánosan tartatott, hanem az édes vízi gyöklá-
. büakéval mindenben megegyező egy vagy több maggal van ellátva : semmi

+, ae Ne
- "m
2 *

E. sem szól az ellen, hogy az Orbulinellát a rendszerben a Forammiferak : x
(Rhizopoda monothalamia pro parte et Polythalamia M. Scxurrze, Thala- m
mophora perforata R. Herrwic) szomszédságába helyezzük, mint egy m

. külön csoport képviselőjét, mely legközelebb all az Orbulinidak családjával 2 d

3 s körül-belül oly viszonyban a rekeszes tokokat lakó magasabb Foramini- ko

E mint pl. a Heliozoák a Radiolariákkal. vi
Y

é AAT MES

A leirt gyoklabuakon kivul még a következők egészítik ki a szamos- AME
. falvi tó faunáját : V

-
Errat umi
ele ME à LT s

EFT LS

zm
Es

a
Pe

EC 6. CILIOPHRYS INFUSIONUM, CIENKOWSKI. & NS

A ttes
E Egy parányi, meztelen, mag s két lüktető ürcsével ellátott némileg tg i
Um az Actinophryshoz hasonló gyóklábü, melyet rothadó moszatok között ép d ^
— oly töménytelen mennyiségben találtam a sós vízben, mint hasonló viszo- a
Eo nyok között az édes vizekben s mely hegyesen végződő, élénk szemese- ‘4
. âramläsok által kitünő állábait tekintve eltér a többi sósvízi gyéklabu álta- E
lános jellemvonásától s az édesvízi alaktól csupán abban látszik némileg » 2

. kulonbézni, hogy ürcséi felette lomhán s szabálytalanül lüktetnek s hogy “
E . teste, melyből az állábak minden irányban kisugárzanak, rendesen gom- pu
— bólyódótt s nem hajlandó azon excessiv alakváltozásokra, mint az édes ivi
. vizet lakó Ciliophrys. ; )
— Amoeläkban végre a hosszasan tartott sós vizet igen gazdagnak »
találtam. -

A nélkül, hogy e helyen az Amoeba-fajak kritikájába bocsätkoznam, *

.. egyszerűen beérem a talált alakok elósorolásával s ezek a következők : b
E 7. AMOEBA GUTTULA, DUJARDIN. zh
In 8. A. LIMAX, DUJARDIN. A4

20 RICHARD HERTWIG : Bemerkungen zur Organisation und systematischen Stel- er
i Mahe der Foraminiferen. Jenaische Zeitschr. f. Naturwissenschaft X. Bd. 1 Hft. 1876. NC
EU Op. cit. p. 29. Taf. V—VI. Fig. 26—43.

a UMEN NT ua m 9
3 QN RAO CS NES

dere RER ET C3
3 4

166

9. A. PRINCEPS, EHRENBERG.
10. A. DIFFLUENS, EHRENBERG.
11. A. RADIOSA, EHRENBERG.
12. PODOSTOMA FILIGARUM, CLAPAREDE ET LACHMANN. ?

A tordai és szamosfalvi sós tavak azalag-faunajat tárgyaló fennidé-
zett értekezésemben különösen súlyt fektettem vizsgälataimnak azon ered-
ményére, miszerint a sós tavaknak az édes vizekéhez képest gazdagnak
épen nem mondható ázalag-faunája: 1. néhány új, édes és tengervízben
eddigelé még nem talált alakkal bir; 2. a sós tavak ázalagainak egy része
édes vízben eddigelé soha sem, hanem csupán tengervízben találtatott ; 3.
legnagyobb azon ázalagok száma, melyek édes és tengervízben egyaránt
előfordulnak ; 4. a söstavak azalagainak csupán mintegy !/4 része áll oly
fajokból, melyek tengervízben eddigelé még nem találtattak.

Ezeknek előrebocsátása után lássuk, valjon a sóstavat lakó gyöklá-
buak az ázalagokéval megegyező viszonyban állanak-e az édes és tenger-
viz eyöklabü-faunajahoz ?

Az elósorolt alakoknak csaknem fele, ot tizenkettó kozott, uj; ezek
kozül kettó uj nemet képvisel, melyeknek egyike az Orbulinella smaragdea,
mint mar kiemeltem, közel rokonságban áll a likacsos héjü tengeri Fora-
miniferákkal ; a többi három ismert nemekbe sorozható ; ezek közül ismét
egy, a Plerophrys Helix, legközelebbi rokona a warnemündei tengeri
Pleurophrys lageniformisnak, mig a többi kettőnek fajrokonai tudtommal
eddigelé csupán édes vízben találtattak. A Ciliophrys infusionum végre,
valamint az Amaebák s az ezekhez igen közel álló Podostoma flligerum
egytől egyig közönséges édes vízi alakok.

Kérdés azoban, hogy ez utóbbiak csakugyan kizárólag édesviziek-e,
vagy talán inkább oly alakok, melyek édes és tengervízben egyaránt
élnek ? Tekintetbe véve a szóban forgó gyökläbuak igen egyszerű szerve-
zeti viszonyait s azon kétségbe vonhatlan tényállást, miszerint a különböző
állatesoportok legegyszerűbb alakjai épen a tengereket lakják, már a priori
18 hajlandó vagyok feltenni, hogy a Heliozoák legegyszerűbb képviselője,
a Ciliophrys infusionum, valamint az édes vizekben, sőt öntelékekben s
mint épen felemlítém, a benföldi sóstavak vizében is oly gyakori Amoebák
a tengerekből sem hiányozhatnak. A mi különben ez utóbbiakat illeti,
ezekre nézve, egyes búvároknak — habár rövid és hézagos — feljegyzései

"2 Valamennyire nézve v. ö. EHRENBERG op. cit. DUJARDIN : Histoire naturelle des
Infusoires. Paris. 1841. Perry: Zur Kenntniss kleinster Lebensformen. Bern. 1852.
Focxe : Physiologische Studien. A. Wirbellose Thiere. IT. Hft. Bremen. 1854. AUERBACH

Über die Einzelligkeit der Amoeben. Zeitschr. f. Wissenschaft. Zoologie. VII. Bd. 4 Hft.
1855. CLAPAREDE et LACHMANN op. cit.

után indulva, egész határozottsággal állíthatjuk, hogy egyes édesvízi alak- RE
jaik tengervízben is előfordulnak. Dusarpin Amiba marina név alatt egy
Amoeba-alakot irt le, mely saját szavai szerint csupán nagyságát s tartóz-
> kodäsi helyét tekintve tér el az Amoeba diffluenstól; ®® megjegyzendő,
hogy DUJARDIN az édes vízi A. diffluens alatt nem EHRENBERG hasonnevű YU
. Amoebáját érti, hanem, mint ezt leírása s rajzai minden kétség fölé eme- eer
— lik, EHRENBERG A. radiasáját, e szerint tehát az A. marina is az A. radio-
- . sához fog közel állani. Dusarpin ezen tengeri Amoebájától alig különbözik :
3 . ScHULTZE Miksa Amoeba polypodiája, melyet velenczei laguna-vízben | yer
- talalt; 24 igaz ugyan, hogy Scuunrzn Amoebäjät mag és lüktető ürese
- nélkül rajzolja s e szerint jogosult HAECKEL azon felfogása, mely szerint
. ezen Amoebat Monerának tekinti, melylyel egészen megfelelő valódi Mone-
E rat talált a bergeni kikötő piszkos, bűzhödt vizében s azt Prtotamoeaba c :
- polypodiänak nevezi; 2° másfelől azonban Scnvrzz E. F. a nápolyi öbölből UR
J szârmazé vizból egy maggal s lüktető üresével ellátott Amoebät írt le,
. — melynek a mag felezódésével meginduló oszlását igen pontosan tanulmä-
. nyozta, ScHULZE E. F. ezt tartja azonosnak Scaurrze M. A. polypodiájá-
- val s kiemeli egyúttal azt is, hogy nem képes eldönteni, vajjon ezen tengeri
Amoeba lényegesen különbözik-e az EHRENBERG-fele édes vízi A. radiasá-
. . tól? " Végre kiemelem még, hogy ScuvrrzE M. egy névvel meg nem jelelt
| anconai tengeri Amoebának rajzát közli, 2” mely körvonalait tekintve alig
különbözik az édes vízi A. diffluenstol. Ezek után teljes biztossággal állít-
hatjuk, hogy Amoebak a tengervízben sem hiányzanak s nagy valószínű-
— — séggel, hogy az A. radiasa és A. diffluens s nyilván a többi Amoeba-ala-
kok is oly szervezetek, melyek édes- és tenger-vízben egyaránt élnek. vé
E A szamosfalvi sóstó gyoklábü-faunájának jellegeit végre a kôvetke-
zókben foglalhatjuk össze :
| A sóstó gyoklabu-alakokban egészben véve szegény; legnagyobb
E számmal fordulnak elő oly alakok, melyek édes vizekben ugyan igen közön- |
. segesek, de valószínűleg azon lények sorába tartoznak, melyek édes és
. tengervízben egyaránt élnek; az aránylag nagyszámú sajátos alak közűl
. — kettőnek (Euglypha pusilla, Microcometes tistrypetus) fajrokonai eddigelé
. — csupán édes vízből ismeretesek, egynek (Pleurophrys Helix) legközelebbi
fajrokona tengerben él; két új nem közűl (Plectophrys, Orbulinella) az

A
AES

?3 Op. cit. p. 233. «— — — qui différe seulement de l'Amibe diffluente par ces
dimensions et par son habitation.»
?* Op. cit. Taf. VII. Fig. 21. Leirása a tabla magyarázó szövegében.
| .? HAckEL: Studien über Moneren und andere Protisten. Leipzig. 1870. p. 175.
- Taf We Big. 11:
. % F. E. SenurzE: Rhizopodenstudien. V. Arch. f. mikroskop. Anatomie, XI. Bd,
4 Hit. 1875. p. 593. Taf. XXXVI.
25 Op. eit. Taf. VIT, Fig. 19. 4

AEE Shi Sd eT Wiig Weg ey Cot ede ine RAA TRE MNA

168

egyik (Orbulinella) a likacsos héju tengeri Foraminiferäkkal all rokonság-
ban; végre mint negativ jelleg kiemelendó, hogy az édes vizekben oly 4
gyakori, s miután szabad szemmel is láthatók, igen könnyen feltalálható |
Arcellák, nem külónben a szintoly gyakori Diflugiák valamint a tengerek- |
ben, úgy a sóstóban is egészen hiányzanak.

ÁBRÁK MAGYARÁZATA.

IX. Tabla.
1—4. ábra. Pleurophrys Helix, G. Entz. K
5—7. « Pleetophrys prolifera, G. E.
NAT Gba. =)
1—5. âbra. Microcometes tristrypetus, G. E.
6—8. c | Euglypha pusilla, G. E.
9—11. c Orbulinella smaragdea, G. E. |
19. c | Ugyanazon gyóklábu héjrészletének eszményi átmetszete.

Nagyitás valamennyi ábrányál — ‘/160. (Hartnack-féle górcső oc. Nr. IV, object.
Nr. 8.) à

NOVENYTAN. BOTANICA.

DESCRIPTIONES UJ NOVENYEK
PLANTARUM NOVARUM. LEIRASAT.
Auctore Lupovico SIMKOVICS. | Közli SIMKOVICS Laos.

3. Centaurea Jankeana mihi.

Centaurea — e sectione Acrolophus Cass — radice bienni; caulibus
angulatis asperis, araneoso subcanescentibus ; ramis rigidis divergentibus
elongatis, foliosis, monocephalis; foliis inferioribus in lacinias late lineares
pinnatipartitis, superioribus integris late linearibus, aut uni-bidentatis,
omnibus patulis reflexisque, acuminatis subcanescentibus, pagina superi-
ori asperis, haud. punctatis convolutisque; capitulis mediocribus, basi abrupte
dilatata ovatis; squamis involucri pallide virentis adpressis, oblongo lan-
ceolatis, substriatis, apice in spinam fuscescentem nigricantemque patulam
aut erectam attenuatis ; appendice hyalino ciliato, ciliis membranaceis, infe-
rioribus basi in membranam angustam confluentibus; flosculis roseis
subradiantibus; achenio..... ? ;

Habitat in arena mobili, diluviali origine, Hungariae austro-orienta-
lis ad pagum Grebenac ubi die 24 jun. anno 1874 florentem legi. Stirpem
hane insignem liceat viri illustri, rei herbariae meritissimi mihique amicis-
simi, multum qui assiduitate attulit sua ad scientiam florae Hungariae

54 austro-orientalis — Victoris de Janka, custodis hodie musei nationalis hun- | ei
[^ garici dedicare. ZA T ea
-. Proxime C. arenariae M. B. affinis, sed illae ramis validioribus, :
. foliis latioribus haud punctatis; capitulis basi dilatatis; involueri squamis — —— ^ — 3
[quae in C. arenaria inermia sunt apice] attenuato rigideque spinescenti- a
bus, et membrana appendicis angusta, — primo intuitu dissimilis certeque E
ab ea distincta; ab affinibus C. ciliata Friv., C. pallida Friv., C. ovina
— Gall, C. goniocaula Boiss., C. tenuiflora DC. quibus comparavi, ceterisque

- aliis mihi solum e descriptione notis, praeter alia jam ciliis membrana- e
ES - ceis, hyalinis, membranaque appendicum facile et satis dignoscenda. M
UR E feltünő Centaurea szálonként nó Grebenácz község közelében az
d bp. ott elterülő negyedkori eredetű futó homokon. E futó homokról mar rég-

óta ösmeretes levén a C. arenaria M. B. (C. banatica kern. O. B. Z. 1872.
p. 120] magam is hajlandó voltam eleinte az itt leírt Centaureát annak
. válfajául tekinteni; majd a különbségek felósmerése után a C. goniocau-
lával azonosítottam. EDMOND BOoISSIER úr szíves volt megköszönhetlen
készséggel növényemet összehasonlítani, sőt a C. goniocaulát nekem is
megküldé mint a C. Jankeától sok tekintetben és valóban különböző nö- n
vényt. Nekem is alkalmam nyílt a budapesti füvészkerti herbariumban | j
tobb keleti és Centaureámmal rokon Centaureákkal egybevetni nóvénye-
met, mely egybevetések valamint Borsser ur véleménye feljogosítottak

arra, hogy Janka Vicror igen tisztelt barátom szívességét kikérjem, misze-

rint e növény megnevezéséhez családi nevét felhasználhassam. :

4. Matricaria inodora L. 6) inundata mihi.

n Matricaria humilis, ramis radicalibus ascendentibuss, folii minori- ka
m bus 9—12—13 »}, longis, laciniis foliorum 1 ?/,, summo 3 m, longis, rigi- x
dis, linearibus, pubescenti pilosis, apice evidenter scarioso albis, acutis; | :
capitulis illis Matricariae Chamomillae L. haud majoribus, ligulis anthodii
latitudinem aequantibus ; acheniis M. inodorae L. similibus, nempe fuscis,
venire erasse tricostatis, dorso ecostato transverse ruguloso biglandulosis.
Habitat in inundatis aestate exsiccatis ad oppidum Kisujszälläs N

. abunde ubi per aestates duos [1872—1873] observavi.

. A typo praecipue habitu Matricariae Chamomillae simili discrepat
- laeiniisque foliorum brevibus, rigidis et latioribus [linearibus non fili-
-.. formibus]. :

ih. 5. Cephalorrynchus glandulosus f) cataractarum mihi.

[Laetuea cataractarum m. in litt. ad Boissier ; Laetuca hispida Borb. in M. T. Akad. közl. 1874.
pag. 263. non (M. B.) nec. D. C.]

Cephalorrynchus [aut Lactuca e sectione Scariolae Borss.] radice OM

170

mollibus glanduloso piloso, superne ramis brevibus, axillaribus florigeris
praedito ceterum simplici, ad apicem usque decrescenter folioso; folus
inferioribus petiolatis runcinato lyratis, auriculato semiampleti caulibus,
auriculis rotundatis, segmentis oblongis lobatis rachideque acuminato
dentatis, supra subtusque glabris, pagina inferiori livide glaucis, segmento
terminali multo majori, triangulari ovato, apice obtuso aut acuto, foliis su-
perioribus basi late rotundato aurita sessilibus, grosse runcinato denta-
tis, apice dentibusque acuminatis, supremis minutis lineari lanceolatis
bracteiformibus, panicula fastigiata, ramis pedunculisque strictis glanduloso
pilosis; Capitulis magnitudine iis Lactucae quercinae L. similibus, invo-
lucri foliolis glabris livide glauco virentibus, inferioribus calyculiformibus
lanceolatis, interioribus duplo triploque longioribus, lanceolato linearibus
obtusis, circa 12 floris; flosculis luteis, achentis rufis. compressis angulatis
circum circa 12—15 costulatis transverse rugosis, apice acuto asperis in
rostro albido dimidio breviori angustatis, pappo albo-discum rostri termi-
nanti-pilosa. — In speciminibus macris folia inferiora non runcunato
lyrata sed rachide lata inaequaliter grosse dentata apparent. — Habitat
in silvis elatioribus ad portam ferream Danubii inferioris, pagos Vercserova
et Guravoja inter Walachiae, ubi florentem legi die 25 maj. 1874.

A. Cephalorryncho glanduloso Borss. typico, — fragmenta cui [e monte
Sipylo Lydiae] e liberali benignitate clarissimi E. BorssreRr comparare
licuit, — caule densius glanduloso, solum superne et breve stricteque ra-
moso, inflorescentia stricta; foliis inferioribus apice non acuminatis ; ache-
niis longioribus-diversus. Sit ne specis propria, ulterius observandum ! ?

Cephalorrynchus hispidus [M. B. sub Prenanthe; Lactuca hispida
DC.] generis sui species typica, acheniis gaudet longioribus exacte tereti-
bus non compressis neque angulatis, angustissime quinquestriatis, idest
valleculis tenuissimis notatis non 12—15 costulatis, capitulis majoribus,
indumento rigidiori, — characteribus quibus manifeste a planta nostra ab.
Auct. hung. pro Lactucam hispidam sumpta differt.

Affinis etiam Lactucae quercinae L. [L. strictae W. k.| praesertim
formae ejus rigidiori in silvis caeduis nascenti similis, qua cum radice na-
piformi bienni, caule stricto, fistuloso, foliis runcenato lyratis, ramis bre-
vibus strictis, panicula stricte fastigiata, capitulorum magnitudine et ache-
niis compressis congruens, sed ab ea caule toto longitudine, ramis paniculae
pedunculisque glanduloso piloso, foliorum segmentis lateralibus latioribus
terminalique majori, auriculis rotundatis nec sagittatis, involucri foliolis
angustioribus infimis longioribus, acheniis angulatis eximie discrepat.

Nagyváradon, 1877. jun. 9.

A VEGETATIO ELTERJEDESE
MONTE-MAGGIORÉN ES KÖRNYÉKÉN ISTRIÁBAN.

(Növény földrajzi vázlat.) ie

E : | Közli Dr. Staus Mörıcz. ^it
3 (Vége.) at
EC Négy nappal késóbben, május 19-dikén indultam el Voloscából a i
v . M. Maggiore meglátogatására. A voloseai templom mögött egy fölötte : Mg
—. SZiklás és lejtős hágóval vette kezdetét ütunk és ezt egészen 498 méternyi Aes
1

Um magasságig folytattuk. Ezen teruleten belül a kóvetkezó nóvényeket je-
— gyeztem föl: * Capsella Bursa pastoris Mönch, * Lamium maculatum L.,
E Alliaria officinalis Andrz., Poa bulbosa L., Aristolochia pallida Willd.,
— — Salvia pratensis L., Silene inflata Sw. * Polygala vulgaris L., * Geranium |
- sanguineum L., * Thymus Serpyllum L., Spiraea Filipendula L., Dictam- Rit
nus albus L., * Euphorbia Cyparissius L., Trifolium montanum L., Lotus %
eoruiculatus L., * Helianthemum obscurum Pers., Vincetoxicum officinale |
. Monch,* Ajuga genevensis L., * Cytisus hirsutus L., * Crataegus Oxyacantha
— L., * Helleborus viridis L., Symphytum tuberosum L., Ruscus .aculeatus
— L. Aspidium Filix mas Sw., Asparagus acutifolius L., Ranunculus nemo-
rosus DC. (bóven!), Anthoxanthum odoratum L., Medicago lupulina L.,
. Euphorbia fragifera Jun., Poterium sanguisorba L., Orobanche Epithy-
mum DC., Silene nutans L., Carex glauca Scop., Poa pratensis L., Orni-
— thogalum umbellatum L., Arabis hirsuta Scop., * Gelasia villosa Cass.,
. Hieracium praealtum Vill. var. flagelle, Carex muricata L. 3 interrupta
- Wallr. Fragaria elatior Ehrh. (bóven!), Helleborus viridis L. átmeneti
. alakja multifidus Vis.-hez, Arenaria serpyllifolia L., Veronica Cymbalaria
. Bod., Scrofularia laciniata WK., Bromus tectorum a — A parttól kezdve
. fölfelé keskeny övben Laurus nobilis L. és Olea europaea L. -- Magasabb
. fekvésben Acer campestre L., Carpinus Betulus L. és Quercus pedunculata
Ehrh. következtek; köztök leginkább Juniperus communis L. fordult elő.
Innen az előbb említett országútra kerültünk, és annak legmagasabb
; pontján (1102 méter) atertunk Vale Uczka nevű helysegig, melynek nyo-
— COMM esárdájában (1010 méter) utazók és fuvarosak kerestek pihenést.
: . Útközben az előbb fölsorolt és csillaggal megjelölt növényeken kívül még
| 2 a következőket találtam: Euphorbia Helioscopia L., Asplenium Tricho-
. manes L., Grammitis Ceterach Sw. Cornus sanguinea L., Galium Cruciata
‘à Scop., Geranium Robertianum L., Veronica Chamaëdrys L., Globularia
… vulgaris L., Bellis perennis L., Erodium eieutarium L’Herit, Cerastium
+ Hed Desf., Bellis silvestris Cyr, Ranunculus sardous Cr., Cory-

"
} ye if s
P ; + TE, 4 A n F5 D C$ ur

| MY SON hl S EET DEO TUIS Van zd $ dA ROUE à
SM APRES i N e 170-1 ae Cero Ak LS € UT Qt RON 9e PI t

172

corniculatum DC., Pteris aquilina L., Ranunculus bulbosus L. — Fak
közül itt-ott a helységek közelében: Juglans regia L., Pyrus Malus L.,
Prunus avium L. fordálnak elő ; de az erdőt jellemzik különösen a Quercus
pubescens Willd. Carpinus Betulus L., Fraxinus Ornus L. és magasabban
a Castanea sativa Mill, utána a Fagus silvatica L.

A gesztenye alsó határát 400 méternél találtam; felső határát és
egyszersmind a bükk alsó határát 889 méternél, mely utóbbi aztán egé-
szen a hegy csúcsáig terjed. Csodálkozásomra tapasztaltam, hogy a gesz-
tenye ezen előjövetele Willkomm nevezetes munkájában (Forstliche Flora
von Deutschland u. Österreich u. s. w.) hiányzik. Reánk nézve kivált a
következő adat bir érdekkel. Parlatore szerint a gesztenye felső határa az
Apenninekben és Siciliában 8—900 méter közt van és egészen a bükkig
ér, megfelelvén a déltyroli felső határnak. (885 méter). *

A bükkre nézve pedig az én mérésem egészen eltér Heuffelétól (V. 0.
Willkomm 1. c. p. 375), ki szerint a bükk felső határa Istriában 1559,2
méternél, alsó határa pedig 487 méternél volna; tehát 100 méternyi ku-
lönbség van adataink között. Midőn egyrészt sajnálom, hogy nem volt
alkalmam ezen méréseket a Monte Maggiore egyéb pontján megtenni, ép
úgy sajnálom másrészt, hogy HEUFFEL eredeti közléséhez nem juthattam ;
de tekintettel az előbb idézettekre, hiszem, hogy adatom helyes voltán nem
igen lehetne változtatni. Még csak egy pont ismeretes, hol a bukk alsó
határa 816 métert teszen és ez ScHouw szerint a Col di Tenda, a tengeri
alpesek és az Apenninek érintkezési pontján.

A bükknek ezen előfordúlása mindazon theoriák mellett szól, a me-
lyek életfoltételeire nézve lettek fölállítva. KERNER (Willkomm 1. c.) állítja,
hogy a bükk a nedves levegő bizonyos tülmértékét kerülné és legkedve-
zőbb életföltételeit száraz levegőben és mértékletesen átáztatott talajban
találja. Tény az, hogy Fiume Magyarország esőben leggazdagabb állomá-
sainak egyike és így a Monte Maggiore hasonló vízmennyiségben fog

részesülni ; de a bükk már magasabb határa által megmenekül a talajának —

szerfölött való átáztatásától és így De Candollenak (Willkomm l. ec.) is
igaza van, ki azt állítja, hogy a bükk a tulajdonképeni nyár minden hónap-
jában legalább 6—8 esős napot kíván; és SENDTNER (Willkomm, 1. c.) állí-
tása is érvényesül itt, ki azt mondja, hogy e fa 71/3—8'/s hónapon át
0 fölötti melegnek tartamát igényli.

Vale Uczkához érvén körülöttem több csúcsot láttam, de hiába köve-
teltem határozottan vezetómtól, hogy a M. Maggiore csúcsára vezessen.
A válasz mindig az volt, hogy már ott vagyunk, pedig a mint másodszori:
útam alkalmával kitűnt, még 200 méterrel, de más irányban kellett volna

* KERNER is (Növénytani Lapok I. évf. 3. sz.) 2604 lábbal határozta meg ott a
gesztenyefa felső határát a Val Medveán fölül a «Maly Dol» nevű medence alatt.

agasabbra dan Nem is volt nehéz az okot kitalälni, hogy miért nem
"B akart Giacomo tovább menni. Hatvanhárom év terhelte vállát és az eddigi
| 1200 méternyi hosszú és nem sima útat mezítláb tette meg; azért szíve-
sen engedtem meg neki a szükséges pihenést és bejártam Vale Uezka
. egész környékét, hol szép rétek terülnek el. Ott, és a bükkök között talál-
tama következő nóvényeket: Plantago argentea Chaix., Carex montana L.,
‘ . Omithogalum umbellatum L., Tussilago Farfara L., (termésben!), Oxalis
— Acetosella L., (e két utóbbit az országút legmagasabb pontján), Thlaspi
| | praecox Wulf., Potentilla opaca L., Viola silvestris Kit., Primula acaulis
pe (teljes virításban! Fiume m. mar marezius végén volt teljes viri-
- tásban.) Euphorbia Cyparissias L., Carex praecox Jacq., Globularia cordi-
: TM L., Phegopteris Robertiana Al. Br., Carex digitata L., Lamium Or-
. vala L., Lonicera alpigena L., Primula Tommasiniana Gaertn., Hellebo-
— rus viridis L. (teljes virításbán!), Euphorbia dulcis L., Ranunculus oreo-
— philus MB., Gentiana verna L. angulosa Neilr., Carex montana L., Vero-
; 4 nica Chamaédrys L., Symphytum tuberosum L., Viola hirta L., Carex
humilis Leys., Mood pallida Willd., an officinale Wake B
— alpinum K., Orobus vernus L., Sambucus racemosa L., Globularia vulga-
… ris L., Celtis australis L., Polypodium Dryopteris L., Polygala vulgaris
E 8) comosa, Neilr. Myosotis silvatiea Hoffm. 5) pi Neilr.
3 J.A Julius 31-én megint bejártam Castua és ice környékét. Castua
. — közelében akkor különösen a következőket jegyeztem fol: Euphorbia pla-
E. typhyllos L. a vulgaris Neilr., Stachys suberenata Vis. 7 fragilis Vis.
—— (ritka!), Lathyrus latifolius L., Ranunculus sardous L., Peucedanum Oreo-
by … selinum Mönch, Cnidium apioides Spr., Ajuga Chamaepitys Schreb., Seta-
; 3 ria viridis P. de B., Bellis perennis L. Castua és Volosea között pedig a
. következőket: horn platyphyllos L. «) vulgaris Neilr. Galium verum
= EL. Melampyrum barbatum WK. Senecio Jacobaea L., Teucrium Polium
p. L., Trifolium arvense L., T. procumbens L. c) majus Neilr., Cerinthe minor
ET Eryngium amethystinum L. — Volosca körül: gibts Vitalba L.,
Anthericum ramosum L., Inula squarrosa L., Buphthalmum PNE
L., Centaurea amara L. Coma an Ti.
Épen akkor volt az aratás is, de milyen aratás! Míg nálunk ez egész
. mépvándorlást idéz elő, addig ott a házbeliek hónuk alatt vitték az egyes
E kévéket és kis botokkal verték ki a magvakat. Egy szál után, melyet fol-
. szedtem, láttam, hogy ez Triticum monococcum L. volt.
à Augusztus 2-kän Matugliébôl indultam kia M. Maggiore-ra. Ez alka-
. lommal különösen arra figyeltem, vajjon mennyire terjed némely jellemző
E . növénye a fiumei florának e hegyen. Matugliétől egészen Vale Uczkáig kü-
. lónósen a következőket jegyeztem fol: Serofularia canina L., (helyenként
uA elég böven!), Buphthalmum salicifohum L., Daucus Caroth: L. (csak egy
- helyen? !), Medicago lupulina L., Achillea Millefolium L., Cirsium erio-
Be. PA
x

E
E

TOT TREAT LATO IE REN AE e OR FEQUENTI n SR a A N
bs GRE mate Vl AP a a N A GT ME tech vo RT FI A Ay

4*4 b 479 AS a. wi us FATA. COEM V el RS ETT EO La T EM Ma ne © ni cts d 2
AN " RU vo AREA OM: era o dE AUS o pg V ovs t 280 plea PR RS
hr, à a WW Lt AT UO n

174

phorum Scop. (igen bóven és hatalmas példányokban!) vele együtt Car-
duus nutans L.; továbbá Sedum sexangulare L. Thymus Serpyllum L. v.
latifolium, Stachys germanica L., Calamagrostis montana DC., Verbaseum
Thapsus L. (kezdett virítani; igen bóven!), Dianthus silvestris Wulf.,
Calamintha officinalis Hausm. 427 méternél volt Paliurus aculeatus Lam.,
536 méternél Tunica Saxifraga Scop. és 683 méternél Scolymus hispani-
cus L. felsó határa. |
Hogy a M. Maggiore tetejére jussunk, V. Uezkától visszafelé kellett
menni. Az üt réteken vezetett at, de ezeket épen akkor kaszálták és így
kevés volt a jegyezni és szedni való. Találtam a következőket: Geramium
sanguineum L., * Urtica dioica L., Valeriana officinalis L., Cirsium erio-
phorum Scop., * Cyclamen europaeum L., * Trifolium pratense L., * Aspe-
rula eynanchica L., Linaria minor Desf, Antirrhinum Orontium L., Feru-
lago galbanifera Koch, Tanacetum corymbosum Schultz (csak egy példány!?)
Lappa tomentosa Lam., Centaurea axillaris Willd., Poa nemoralis L.,
Rhinanthus major Ehrh., Salvia verticillata L., Linaria Cymbalaria Mill.,
Centaurea amara L., Ranunculus lanuginosus DC., Trifolium montanum
L.. Hordeum vulgare L., Chenopodium vulgare L., Dorycnium saftrutico-
sum Vill., Buphthalmum salicifolium L., Chrysanthemum Leucanthemum
L., Anthyllis Vulneraria L., Achillea setacea WK., Medicago falcata L. 5)
pubescens K., Campanula bononiensis L., Gentiana cruciata L. (elég bó-
ven!); végre jobb felé fordülván, a bukkok közé kerultem, hol a számos
lesietó csermely a járást egy kissé kellemetlenné tette. Ott találtam az .
elöbbeni fejezetben csillaggal megjelölt növényeken kívűl még a kovetke-
zöket: Epipactis latifolia All. 9) minor Neilr. (csak egy példányban !),
Asplenium Trichomanes Huds., Aspidium Filix mas Sw. (in statu jun.) —
Phegopteris Robertiana Al. Br., Sorbus aria Crantz, Euphrasia officinalis
L. «) pratensis Neilr., Linaria Cymbalaria Mill., Botrychium Lunaria Sw.
(csak egy példányban !) Geranium Robertianum L., Linum catharticum L.,
Hesperis matronalis L., Geum urbanum L., Agrostis vulgaris L., Rubus
idaeus L., Hieracium murorum L. a) silvaticum Neilr., Myosotis silvatica
Hoffm. a) laxa Neilr., Lactuca muralis Gartn., Cystopteris fragilis Doll,
Epilobium montanum L., Cardamine hirsuta L., C. grandiflora Mönch,
Fragaria elatior Ehrh., Campanula Trachelium L., Aspidium aculeatum
Doll a) lobatum (kevés!), Euphorbia amygdaloides L., Cerastium silvati-
cum WK., Adenostyles alpina Doll 4) viridis Doll; Juncus glaueus Ehrh.,
Sedum album L. — Kiérvén a bükkösből a sziklák kopárabbak lettek.
Rajtok találtam a következőket: Pimpinella Saxifraga L., Heracleum
Sphondylium L. 8) angustilobatum Neilr. (H. angustifolium Jacq.), Globu-
laria cordifolia L., Dianthus silvestris Wulf, Poa annua L., Teucrium
montanum L.; Asperula cynanchiea L. 3) alpina Neilr., Centaurea amara
L., Leontodon hastilis Koch a) glabratus Koch, Carduus nutans L., Ver-

baseum orientale M.a B. Hypericum perforatum L., Bromus erectus
S Huds., Melica ciliata L., Plantago media L., Sesleria elongata Host, Se- -
po um hispanicum L. Végre közvetlenül a csúcs ala kerültem; de puszta e |
része, mint a Karst. Globularia vulgaris L. és G. cordifolia L. és Veronica : M
| spicata L. néhány törpe példányain kívül nem találtam egyebet. Orma d
| _keskenyen hüzödik a tengerparttal párhuzamosan. Ott találtam: Semper- E
E vivum tectorum L.-t és Sedum sexangulare L.-t; onnét megint befordul- ;
tam a bükkök közé a keleti oldalára, hol a következőket találtam : Senecio Er.
— nebrodensis L., Thymus Serpyllum L. a) latifolium Wallr., Campanula p.
rotundifolia L. 7) vulgaris Neilr.; Geranium Robertianum L., Veronica
spicata L., Trifolium repens L., Cyclamen europaeum L., Cerastíum semi-
— deeandrum L., Lamium maculatum L., Senecio abrotanifolius L., Rosa
— gpinosissima L., Athamanta Matthioli Wulf, Hypericum montanum L.,
—.. Buphthalmum salicifoium L., Origanum vulgare L., Lapsana communis ~ f
—— L., Trifolium repens L. és déli irányban visszatérvén ismét rétekre kerül- das
- tem, hol a következőket találtam: Leontodon hastilis Koch 9) hispidus
— Neilr., Poa pratensis L., Lotus corniculatus L. a) tenuifolius L., Euphra-
sia officinalis L. a) pratensis Neilr., Tragopogon Tommasini Schultz Bip.,
Ranunculus lanuginosus L., Verbascum Lychnitis L., Ajuga genevensis ie
- L., Tanacetum corymbosum Schult., Galium verum L., Campanula bono-
— qiensis L., Knautia arvensis Coult y) diversifolia Neilr., Trifolium pratense
— L., Prunella grandiflora Jacq., Cirsium pannonicum Gand., Trifolium agra-
| rium L., Allium carinatum L., Vicia tenuifolia Roth, Pay Mollugo L., L3 oF
Lonicera alpigena L., Rosa M L. pimpinellifolia Lam. * | Büphthal: A
, mum salicifolium L. DONE UTE rotundifolia L. 4) pusilla Nall: és Gen- pu
. tiana lutea L. fierímásben elég bőven !).
(Budapesten, 1877. márczius 4-én).

4 ASVANY-FOLD ÉS OSLÉNYTAN. |

- Ásványtan. Minerologia.
AZ ÜGYNEVEZETT URVOLGYI MADÁRFÉSZKEKRÓL.

Közli gróf PEJACSEVICH NEP. JANos.

| Ismeretes tény, hogy mésztartalmü vizek a mészcarbonatot nem min-
dig mint Caleitet, hanem mint Aragonitet is lerakják. Az utóbbinak kulo-

* Szép kózépalak ! All aR. gentilis Stbg. és R. reversa WK. kózótt; a termés
— alakjára é és színére nézve a R. alpina-hoz áll közel ; a levelek alakjára és mezére nézve a

ion. Pimpinellifolia-hoz, báró Uechtritz szíves közlése után.

E $

Ee.
42°

EIE MD 3 2 SU CEPR IU CATE Pare AE X)

nósen szép kepzödmenyeit láthatjuk Steyerorszäg Vaspát-telepeiben és.
teléreiben, a hol a Vascarbonatnak hasadékjai és üredékei ama pompas,
sokszor virágokat és bokrokat utánozó hófehér Aragonitképzódményeivel
vannak kitöltve, a melyek közönségesen « Vasvirag»nak neveztetnek.

Az észak magyarorszáei Vaspát-telepekben azonban szintén nem
ritkán találhatók ilyen «vasvirágok» ; de előfordulnak azok más érezbányák-
ban is, a melyek kózul csakis Hibdrusbanyat és Úrvölgyet akarok említeni.

Az utóbbi helyen láthatni nevezetesen a rhomb mészcarbonatnak ama,
sajátságos képződményeit, a melyeket közönségesen «madarfészkek» név-
vel jelölnek. Ha t. 1. egy üregben, az annak tetejéről lecsurgó vagy lecsepegő
mésztartalmű víz, a közetbe magának egy kis üregeset váj vagy mar, úgy
világos, hogy a folyadék folytatott csöpögése következtében, ezen kis .
uregese avval kilesz töltve. Abból aztán lerakódik egy fehér vagy másképen .
színezett aragonitkéreg, mely a kis üreget tálacska alakjában bevonja. Ha
már most ezen kis mésztálaeskába kódarabkák — a közetről leváló töredé-
kek — hullanak, ugy ezek is bekérgesednek és aragonit anyaggal a kis mész
teknóhóz ragasztatnak.

Ezen sajátságos alakulatok a bányászok által tobbnyire madárfészkek-
nek neveztetnek, a többé-kevésbbé gombolyu bekergesedett kovecseket ma-
dartojassal hasonlitjak össze.

Igen érdekes Fodor Atilla úrnak felfedezése, li Úrvölgyön olyan «ma-
darfészkeket» talált, melyek valódi pisolithokat tartalmaznak, melyeknek
egyes szemei vagy egyedei a fészekkel nincsenek szilárdan összekötve,
hanem inkább lazán abban felhalmozva találhatók.

A tálacska épp úgy mint a pizolithok vagy fehérek, vagy pedig: po
násak, és az utóbbiból kétféle valfajt lehet megkulonboztetni.

Az egyik varietäs pisolith-egyeneket, sima zománezszerü fényes felu-
lettel mutat, mig a másik csekélyebb fénynyel, és felülete sajátságosan ido-
mitott hieroglyphokra emlékeztető barazdakkal van díszítve. Keresztül
metszve, a fényes välfa) agyagpala töredekböl allo magot mutat, mely
aránylag nem nagyon vastag aragonitanyagbol álló hej által van körül-
fogva, mely utóbbi a harantmetszeten alig észrevehetólee concentrikus rosto-
zatot mutat.

Ha ellenben a másik välfajnak egyik szeme ätmetszetik, ugy magjaul
feltűnik egy darabka fakóérez, a mely azonban sokkal vastagabb aragonit-
kéreg által boríttatik. Utóbbi a harántmetszeten kitűnően mutatja a con-
centrikus növési rétegeket, melyek sokszor különböző váltakozó színekben,
mint fehér sárgás szürkésben, alternálnak, és élénken a karlsbadi pisoli-
tokra emlékeztetnek.

A mi e pisolithokat tartalmazó «madarfészkeknek» képződési módját
illeti, ugy ezek a víznek erősebb csurgását tételezik fel, mely a pala vagy fakó-
ércz darabkákat folytonos forgäsban tartotta, minthogy csakis úgy gondol-

Eus ezen en testeken észlelhetünk.
AR Vegre megjegyzem, hogy a XI. táblán a pisolittartalmu madärfesz-
eknek két válfajának rajzát adom természetes nagyságban és pedig: az 1-só
aa a síma aa PUES mes 1aaz ORY es szemek, b Ene a 2-dik

CERUSSIT SELMECZRÓL.

SCHMIDT SÁNDOR-tól.

(XII. Tábla.) x PA

bi: A selmeezi Cerussitekról ZEPHARoVIcH ! irja, hogy azok a mult szä-
; . zadban nem fordultak elő ritkán és pedig egyszerű kristályokban és negyed-
. jkrekben a 201, 101, 111 és 110 alakokkal jelentek meg egy igen elmällott
[ 4 és likacsos kvarezkózeten, melyen a kiséró Galenit mar majdnem teljesen Ex o
. elmállva, a Chalkopyrit pedig részben Malachyt és Limonittä elváltozva +

. van. ZiPsER! szerint a Selmeczen (am Hof) előforduló Cerussitek hamuszürke a

M . színűek, kicsiny derékszógü négyszôges és erősen élezett táblácskákat képez- ir
nek, melyek kvarezra nőve fordülnak elő csekély Chalkopyrit és kicsiny
. gómbós Caleit társaságában. Jonasnaél® azt találjuk följegyezve, hogy Ce-
— russit Schittersbergen (Selmecz) az úgynevezett ólomhasadékokban talál- dud

D. »: Ue E 2 e SUR: ’

. — tatott eszäzad elején Galenit, Sphalerit, Chalkopyrit es Pyrit társaságában ;

— késébb Windischleutent (Selmecz) is a lelhelyek közé sorolja. LEONHARD * s
a kisérő ásványokat pedig Kvarez, Calcit és Chalkopyritnek sorolja fel, n
. melyekkel az éreztelepeken a Diorit-porphyrban jelenik meg a Cerussit. 5
EC A Cerussit ujabban az által kólté fel a figyelmet, hogy Koxscuarow- | j

— mak? sikerültaz ismeretes 110 lap szerint való ikertórvényen kivül egy má-
. sodik ikertórvényt is fölfödözni az Altairól (Grube Solutschinek) származó
E pon szép kristályokon, melyeknél az ikerlap: 130. Utána Scmmavr ® írt em
. le hasonló ikreket Rézbánya és Leadhillsról, SADEBEck " Diepenlienchenröl,

* Victor v. ZEPHAROVICH. Min. Lex. für d. Kaiserth. Oesterreich. Wien, 1873, II. B.
E 89. ten
? CHRISTIAM ANDR. ZIPSER. Versuch einer töpogr.-min. Handb. von Ungarn. Oeden- 3x

— burg, ISI4 p. 3/2. °. CES
? JosePH Jonas. Ungerns Mineralreich. Pesth, 1820, p. 389. due
E * Gustav LEONHARD. Handwörterbuch d. topogr. Mineralogie. Heidelberg, 1873,
. pag. 84.
E . ® NIKOLAI v. KoxscHarow. Mat. zur Min. Russlands. St. Petersburg, 1866, VI. B. SE
| pag. 111. NN.

° G. TEHERMAK. Min. Mitth. 1873, p. 207. | E
* Poac. Ann, Bd. 156. p. 558. =

Kiváló érdekkel bir ezeknél fogva más lelhelyeken előforduló 5 Cer
tek pontosabb vizsgálata is és e szempontból, Dr. Krenner Jozsef muz

A kézipéldány a m. n. Muzeum ásványtárának régibb darabjai k é
Haas és igy az átalánosabb “Hier névnél ELE ies pe

ben elhelyezett, de a He képező Sphalerit alatt összetömörült 2-
mm. hosszaságú kristályokban i is előforduló Kvarczon kivül még kicsi LY
kristályhalmozokba összeszorult Caleit képezik a Cerussit társait. — ^.

A Cerussit kristályok szétszórva elhelyezvék a Galenit elmállása fol;
tán előállított üregesék oldalain és fenekén és gyémántfényt mutatnak. |

melyeket az alábbi sorokban *-al jelólók. — Az észlelt lapok u. is à kó

vetkezók : i
100 *

010 *

110

130 *

111

Baal“

261 *

102 *

A meghatarozast a kovetkezó laphajlások megmérésével eszközöltem ae
100 010 — 90° 00' 00"
010 110 317 233207
010 111 467 09' 30"

110 dicc Sn VEDO OH
114° 44 50° 00' 00"
111 100 — 65° 00:007
010 021 592 199901
091 091 — 118° 34 00”
100 102 34° 41' 50"
901 201 3939.30,
100 130 — 28° 30' 00"

1 GUSTAV LEONHARD. Die Mineralien Badens. Stuttgart, 1876, p. 53.
* Verh. des naturhist. Ver. d. preuss. Rheinlande u. Westphalens. 32.

ik az de CE OH dero:

A kristályok kétféle átalános külsővel birnak, u. m. táblásak az a vég-
szerint vagy többé-kevésbbé el vannak nyujtva a b tengely irányában.
enagyobb arányban az a véglapot látjuk, mely az ikrek jelentkezési he-
ül is szolgál és ezért ritkán bir teljesen síma felülettel. A lapok csopor-

osítását elótüntetik a XII. tábla alakjai, hol az 1. ábra az abmpz, a 2. az

abmpya, a 3. az abmrpai, a £., 5. és 6. pedig az abmpyxi összalakulatait
— mutatják.

E (Budapest, majus. A um Józsefmüegyetem Asvanyfoldtani szertára.)

KÜLÖNFELEK.

M. unkatarsatnkhoz.

TUS Minthog gy a füzetekben Joglalt közléseket nemcsak szak, hanem lehe-

— tőleg rendszer szerint is csoportosítjuk, azonkívül a Revue párhuzamos

E zerkesztéséról is kell gondoskodnunk, a technikai kivitel kissé komplikált.
Emnélfoqva a következőkre kérjük t. munkatársainkat :

1. Szíveskedjenek értekezéseiket a papirnak csak egyik oldalára irni.
‚2. Az állattami rovatba szánt dolgozatokat, melyek legelől foglal-
nak helyet, főképen a gerinczesekről szólókat, jókor kell beküldeni.
3. A Revuebe szánt dolgokat egészen külön kell kezelni.
Az egyes szakok rovatait igy zárjuk be: a megjelenést megelőző
map 10-kén az állattani-, 12-kén a növénytani-, 15-kén az ásvány-

ildtant rovatot. A SZERKESZTŐSÉG.
x

A MAGYAR NEMZETI MUZEUM SZEMÉLYZETE MEGKEZDTE KIRANDULASAIT. MocsAry
.. BÁNDom m. drsegéd Zágráb és Fiume kórnyékén; a muzeum gyüjtóje Paver Janos
. már a második kirándulást teszi. Az első Orsova és Mehádia környékére volt
; intézve s tóbbek kózótt az e vállalat elsó füzetében leírt Ablepton Treforti Friv.

szép bogárfajnak több példányát eredményezte; a második kirándulás Oravicza
környékére czéloz. |

Janka Victor m. őr és szakszerkesztó társunk a tavasz és nyár elején

. Erdélyben kutatott s gondot fordított némely kevésbé ismert vagy kétes Irisfajok

1 irágzásának a (ucc aha Így fe a az Iris balkank JANKA inju,

180

EX be a nemz. Muzeumba, a hol azok pohárban teljesen kiviritottak, lefesttettek. N
EU A kritikai leirás — ha lehet a virág színes képével együtt — a IV-dik füzetben j
Mi fog megjelenni.
i Dr. Kanrrz Agosr a kolozsvári egyetemen a botanica tanára egy Japán
floráját tárgyaló ezikksorozattal tiszteli meg a Természetrajzi füzeteket. Az elsó

| | ezikk a IV-dik füzet számára mar be van jelentve.

YAT" X
ÿl rid

A PnomrsroLoGrA Rovarár Dr. Entz Giza, a kolozsvári egyetemen az állat-
tan tanára fogja gondozni a Természetrajzi füzetekben.

e Li

37) Ld

A XANTUS-FÉLE KELETÁZSIAI GYÜJTEMÉNYEK feldolgozása a publicálás stadiu-
EC mába kezd lépni. Dr. Kánorr Janos barátunk az ighthyologiai részszel készen van
a s mihelyt a hét új halfaj le lesz rajzolva, a dolgozat a sajtó alá mehet. Dr. Hor-
; v&vH Géza barátunk átvette Japán Hemipterait s azokkal el is készült; ötven faj,
közte négy új az eredmény. Az intézet igazgatója M. Purszxv Ferencz legkóze-
lebbról intézkedni fog e munkálatok kiadása ügyében. :

KD
ve

J. V. Haypen U. 8. Geologist in Charge Washingtonban, a területkutatá-
sok geniális és fáradhatlan intézője, az éjszakamerikai belügyérség illető osztálya
czímén csereviszonyba lépett velünk s folytonosan küldi a becses kiadványok
E : egész sorozatait. A magyar tudományos törekvések iránt a legnagyobb rokon-
szenvvel és elismeréssel nyilatkozik úgy az amerikai sajtóban mint kiadványai-
ban is. Valószínű, hogy a jövő évben meglátogatja Magyarországot.

IRODALOM. — LITERATUR.

d j . Verhandlungen der k. k. geologischen Reichsanstalt in Wien. 1877 Nr. 4—9.
5 R. Comitato Geologico d'Italia Roma 1877. Bolletino Nr. 1, 2.

Annales de la Société Géologique de Belgique. P. I. 1874.

Société Géologique du Nord. Lille. Annales I—III. 1874—76.

U. S. Geolog. and Geogr. Survey oft the Territories. Washington J. V. Hayden
Geolog in Charge:

Sketch of the origin and progress 1877.

Catalogue of the publications 1877.

Bulletin Vol. IIT. Numb. 1.

Drainage Map of Colorado.

Buletinul Societati geogr. Romane. Bucarest Anul I. Nr. 1—10.

Schriften der Neurussischen Naturforscher-Gesellschaft in Odessa
Tom IV. Ser. I et II.

— — Rechenschaftsbericht pro 1876.

— — Bibliothekausweis.

Reitter Edm. Coleopt. Ergebn. einer Reise nach Südungarn u. in die traussylv.
Alpen. Brünn, 1877.

Matyasovszky J. Földtani felvételek eredménye 1876-dik évi idény.

La vigne Américaine. Vienne 1877. Nr. 3—6.

"Dr. Rates F. en PS Nächriohten! Putbus 1877. RE 1-6.
XS Lichtenstein Jules. «Notes pour servir à l'histoire des insectes du genre Phyl-
: oxera. "Paris 1877.
. A Horváth Dr. G. v. Die Hemipterengattung Plinthisus (Westw.) Fieb. Separatabdr.

aus der Verh. der k. k. zool. bot. Ges. in Wien 1876.

3 4 — — Saldides recueillis en Belgique par M. C. van Volxem. Extr. des Ann.
| de la Boe. Ent. de Belgique.
^ A QOrnithologisches Centralblatt von Prof. Dr. J. Cabanis und Dr. A. Reiche-

| now. Berlin 1877 Nr. 9.

"o Földtani Közlöny 1877, 4—6. szám.

x: Természettudományi Kózlóny. 1877 jan.—junius.

Mokry Sámuel. Ertesitöje a bekesmegyei gazd. egyletnek B. Gyula 1876.

à Bolletino dela Societa Adriatica di Scienze Naturali in Trieste (Prof. Vier-
- thaler) Ann. II., Nr. 3. 1877 et Vol. III., Nr. 1. 1877.
7 pE Müller Albert (Basilensis). On the Dispersal of nonmigratory Insectos by ath-

J mospheric agencies (Repr from Trans. Ent. Soc. Lond). Basle 1877.
E Bericht der Wetterauischen Gesellschaft für die ges. Naturkunde. Hanau 1874.
| (Prof Becker.)

P. Sitzungsberichte der aa Naturforscher Gesellschaft. Dorpat 1876. (Prof.
- "Dragendorf. )
< | Tijdschrift voor Entomologie. (M. W. Albarda, Snellen van Vollenhofen, van

1 der Vulp.) Gravenhage 1877., XX. 1—2.
À Dr. Dezsó Béla. A rovarok hátedényéról. Kolozsvár 1877.

EC Természettudományi füzetek. A délmagyarorsz. term. tud. társ. kózlónye.
; 3 4877. I—II. (Dr. Kuhn L.)
= Chernel Kalman. Kőszeg sz. k. város jelene és multja. Szombathely 1877.

p. (A Vasárn. Ujság szerkesztóségétól.)
E Staub Dr. Móricz. A vegetätiö fejlődése Fiume környékén. (M. tud. Akadémia
— kiadv. XIV. köt., I. szám. 1876.)
A 1 RATES Eug. Graf. Ueber amerikanische Spinnenarten der Gatt. Citigradae.
P Wien, 1877.
* Naturhistorische Gesellschaft in Hannover. Jahresbericht 94 et 95.
_ 1874, 1876. -
31 Frivaldszky János. Adatok Temes és Krassómegye Faunájához. 1 tábl. Buda-
. pest, 1876. (M. tud. Akad. kiadv. XIII. köt., X. szám.)
4 " Mocsári Sandor. Bihar és Hajdu megyék rovarai. (M. tud. Akad. kiadv-
4 | XIV. kót., V. szám.)
a Société Entomologigue de Belgigue. Compte-rendu. Sér. II, Nr. 35—38.

Csereviszony. — Schriftenaustausch.

16. Naturforscher Gesellschaft in Dorpat.
17. Société Géologique de Belgique. Liege.
18. R. Comitato Geologico d" Italia. Roma.
+ 19. Redaction der «Entomologischen Nachrichten». Putbus.
|. 20. Naturhistorische Gesellschaft in Hannover.
21. Société Géologique du Nord. Lille.
- 29, Nederlandsche Entomologische Vereenigung. Gravenhuge.
_ .. 93. Delmagyarorszägi Term. tud. Társulat. Temesvár.

; | vU E
VIERTELJAHRS- DRITTES HEFT
SCHRIFT. Hi — 187 TS ER

DES INHALTES DER

TERMESZETRAJZI FÜZETEK

(NA TURHISTORISCHE HEFTE).

Herausgegeben vom Ungarischen National - Museum zu Budapest.

ZUR ORIENTIRUNG.

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des s unga-
rischen Textes gewiesen.

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam.

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.

Jae ac

"LT ="
AE a

DIR em RW PE

ls 1x

1
Dre REDACTION. |

ZOOLOGIE.

Pag. 133.

Carabidae novae ex Hungaria a Joanne Frivazpszxy descriptae u. z.
Zuphium hungaricum Friv. Amara proxima Friv. Die vollständige lateini-
nische Beschreibung im ungarischen Texte. Die pag. 135 angehängte Note
ist ein Ausweis jener Carabiden-Arten, welche seit 1874 in Ungarn ent-
deckt wurden und welche somit jene Zahl erhöhen, welche FRIvALDSZKY im
IV. Bande Nr. VII. der Schriften der ungarischen Akademie der Wis-

senschaften ausgewiesen hat. Die Zahl der bekannten Carabiden-Arten

beläuft sich gegenwärtige auf 513.

Pag. 136.

Adnotationes Coleopterologicae, siehe den lateinischen Text im unga- |

rischen Theile.

Pas. 136.

Le modeste essai que je présente sous ce titre, est le premier d’une série
de travaux du méme genre que je me propose de donner successivement,
et qui embrasseront tous les insectes hémiptéres de Hongrie. Ces travaux
auront le double but de faire connaitre notre faune et de faciliter en méme

Synopsis des Réduvides de Hongrie, Par M. le dr G. DE HorvAru. |

are e commence par la révision de la CES des Réduvides.
_ Cette famille est représentée chez nous par 23 espèces qui se par- :
tagent à peu prés également entre les deux sous-familles des Nabiens et ie
des Réduviens. La Hongrie occupe done à ce point de vue le milieu entre 3
‘tous les autres pays de l'Europe, parce que dans les pays situés plus au
nord, les Nabiens, dans ceux du midi, les Reduviens predominent distincte- |
| ment. Le petit tableau que je donne pourra démontrer cela suffisamment. E
à On y voit que le nombre d’espèces s’accroit vers le midi. Mais en n
- examinant plus attentivement on remarquera bientot que cet accroissement
3 est causé, à peu pres, seulement par les héduviens. Le nombre des
| Nabiens ne montre pas de grandes déviations et se tient généralement
. aux environs d'un dizain, cependant l'augmentation des Réduviens est
pour ainsi dire impetueuse. Par exemple, les 4 espèces de la Finlande se
triplent à peu près chez nous et se septifient en Italie.
Cette observation seule indique déjà, que les Nabiens doivent habiter
surtout les zones tempérées, et que les Réduviens affectionnent principale- ES
ment les régions tropiques. Et en effet il en est ainsi. Presque 30°/o des is
abies connus se trouvent en Europe, plus de 22°/o dans les régions
tempérées de l'Amérique du Nord; ce qui fait que moins de la moitié | "iris
- reste aux autres parties du globe. La faune européenne ne possède au con- b Lo
| traire que 6°/ des tous les Réduviens découverts jusqu'à présent. ! m
Les Reduvides ont été représentés en Hongrie déjà à l'époque ter-
. tiaire. M. 0. Heer en a décrit quatre espèces (Nabis vagabunda, livida,
| maculata, Harpactor gracilis) des couches miocènes de Radoboj.
E Apres un aperçu chronologique sur toute la littérature qui se rap-
porte aux Réduvides de Hongrie, je vais traiter nos espèces indigènes.
Comme les termes hongrois des tableaux synoptiques se retrouvent dans
les courtes diagnoses latines, je me borne ici a extraire les notes geogra- E
phiques et biologiques qui accompagnent chaque espèce. Mu

Ns
E"
m

PREMIERE SOUS-FAMILLE: NABINA.

B . Nabis brevipennis Hahn. Assez rare pendant l'été sous les feuilles
_tombées et au pied des herbes. Un exemplaire macroptere d'Ulma.

1 Cette proportion est précise de sorte qu'on connait jusqu'à présent 84 espèces
Nabiens dont 25 espèces ou 29°76°/o habitent l'Europe et 19 espèces ou 22°61°/o
les régions tempérées de l'Amérique du Nord. Les Réduviens décrits jusqu'à nos Dr
jours peuvent être évalués à 1200 espèces ou 6°/o ont été observées en Europe et
s le bassin de la Mediterranee.

ps VEN oe: Ei.

T ES WS AS AC AS

SUUS E FRE vid} cT SM da TN

184

N. lativentris Boh. Pas rare dans tout le pays, mais toujors brachyp-
tere. Passe l'hiver à l'état parfait. On trouve sa nymphe en juin.

N. limbatus Dahlb. Trés-rare. Un seul exemplaire brachyptere pris a
Nagyvarad.

N. flavoma brass Scholtz. Deux individus brachyptéres seulement
ont été trouvés dans le département de Maramaros.

N. ferus L. Trés-commun partout pendant toute l'année. Passe T E
à l'état parfait. L'insecte imparfait se prend depuis août jusqu'à octobre. —

Les cories sont parsemées surtout sur leur bord externe le plus sou-
vent de points noirs ou obscurs. Mais il y a aussi des cas, où cette ponc-
tuation obscure des cories a disparu entièrement, et on n'y voit plus que
les trois petites taches noires sur la moitié postérieure. M. REuTER décrit
une forme semblable comme une variété pàle du ferus. Cependant on
trouve aussi d'individus dont les cories sont imponctuées bien que la colo-
ration obscure normale soit du reste fort bien développée. Cette forme à —.
des cories imponctuées se rapporte peut-être au Nabis longipennis Costa. *
Fieb. que je ne connais pas. j

N. minor Reut. Vit en compagnie du précédent, mais il est moins.
abondant. |

N. rugosus L. Commun depuis mars jusqu'à septembre, dans tout
le pays. Je Vai observé une fois aussi au sommet du mont Domoglet pres
Mehadia, dans une hauter de 1500 mètres s. m.

Allocorhynchus flavipes Fieb. J'ai pris un seul exemplaire au mois
du septembre sous les débris végétaux près Miskolez.

Prostemma laterale Fieb. Cette espèce m'est inconnue; je la cite
comme hongroise sur la foi de l’auteur qui l’a décrite.

P. guttula Fabr. Assez répandu sous les pierres ou il passe la saison
d'hiver à l'état parfait. Exemplaires macroptères et brachyptères.

P. aeneicolle Stein. On rencontre quelquefois les individus macrop-
teres ou brachyptères de cette espèce sous les feuilles tombées et sous les
pierres des coteaux arides. Passe l'hiver à l'état parfait.

P. sanguineum Rossi. Pas commun. La forme macroptère semble
très-rare.

RTE zu

DEUXIÈME SOUS-FAMILLE : REDUVIINA. i

Nagusta Goedelii Kolen. Deux exemplaires pris sur le mont Mecsek,
pres Pécs. Cette espèce orientale a été décrite de nouveau par M. JAKOWLEFF
sous le nom de Phanerocoris cornutus.

. Coranus subapterus De Geer. Peu commun dans les endroits sees et
sablonneux en aoüt et septembre. La nymphe se prend à la méme époque.
La forme brachyptere est un peu plus rare.

Harpactor niger H-Sch. On ne l'a jamais trouvé que sur les cóteaux

La CORREA a ate X REX en tiat
H. annulatus L. Pas rare depuis mai jusqu'à juillet sous les pierres

tient habituellement sur les plantes les plus diverses ou sous les pierres

EV 8 : LD, . . a

. et les débris végétaux. J'ai pris sa larve à la fin de mars.

P. Pirates hybridus Scop. Assez commun, surtout dans les départements

du midi. Passe l'hiver à l'état parfait. Sa nymphe a été trouvée par moi
à la fin d'aoüt.

à — Reduvius personatus L. N'est pas rare dans les maisons.

U Pygolampis pallipes Fabr. Rare ; dans les lieux exposés au midi.

Es Oncocephalus squalidus Rossi. Le Musée national de Hongrie possède
E. un exemplaire hongrois dont la provenance exacte est inconnue.

E Ploiaria vagabunda L. Très-rare. Elle n'a été prise qu'une fois dans

" la foret de Rakos-Palota, en juin.

E B. culiciformis De Geer. Rare: Budapest, pare du Musée national;
; P Nagyszeben sous l'écorce d'un pommier, en mai; Kis-Disznód.

3 A la fin, je cite les Reduvides observés jusqu’à présent sur les côtes
a A > . . . . . N

. de Fiume et de la Dalmatie qui, selon moi, n'appartiennent plus a la faune
. hongroise, mais entierement à celle du bassin de la Méditerranée.

icri. >

| PROTISTOLOGIE.
fc | Pag. 152.
4 Ueber die Rhizopoden des Salzteiches zu Szamosfalva, Von Dr. Géza
- Ewrz. Auf der im Jahre 1875 zu Elópatak tagenden XVIII. Wanderver-
E sammlung ungarischer Aerzte und Naturforscher hielt ich einen Vortrag
4 uber die interessante und charakteristische Infusorien-Fauna der Tordaer
. und der in der Nähe von Klausenburg gelegenen Szamosfalvaer Kochsalz-
. feiche; in diesem Vortrage, welcher im Jahrbuche der genannten Wander-
E versammlung erschien, hob ich als auffallendes, negatives Ergebniss meiner
- Untersuchungen hervor, dass ich, trotz eifrigem Nachsuchen, keine anderen
. Rhizopoden in den genannten Salzteichen fand, als eine grosse Anzahl von
. ganz kleinen Exemplaren der Amoeba diffluens.
Seither lingere Zeit mit dem Studium der Süsswasser-hhizopoden
- beschäftigt, machte ich die Erfahrung, dass ein Theil der Rhizopoden das
. abgestandene Wasser, in welchem Pflanzentheile in langsamer Verwesung
» begriffen sind, vorzieht, denn während sie in frisch geschöpftem Wasser

186

nur vereinzelt oder gar nicht anzutreffen sind, erscheinen sie massenhaft
im Wasser, welehes Wochen bis Monate lang gehalten auf den Grund und
die Wande des Gefässes einen, zumeist aus Excrementen von Räderthieren,
kleinen Crustaceen und Insecten-Larven, aus deren abgestreiften Chitin-
Hüllen, sowie aus faulenden Pflanzentheilchen bestehenden feinen Mulder
ablagert, dessen kleinere Flocken durch die Verwesungs-Gase auf die Ober-
flache gehoben, allmalig einen feinen hautigen Ueberzug bilden. In solchem
Wasser, vorausgesetzt, dass die Faulniss nicht zu sehr vehement vor sich
geht und noch lebende grune Algen vorhanden sind, kann der Forscher
auf eine reichliche Ausbeute rechnen. Wahrend der letzten Ferienzeit,
welche ich gänzlich dem genussreichen Studium der Protisten widmen
konnte, verdanke ich dem schon gekannten Züchtungsverfahren, dass ich
mir eine grosse Anzahl von Rhizopoden-Formen in einer zum Studiren
erforderlichen grossen Menge verschaffen konnte, unter Anderen auch
Solche, welche ich bisher vergebens suchte.

Die gemachte Erfahrung eiferte mich an, das Salzwasser auf hhizo-
poden nochmals zu untersuchen, und es gelang mir auch im lange aufbe-
wahrten Wasser des Szamosfalvaer Salzteiches, wenn auch nicht viele,
aber um so interessantere Rhizopoden zu züchten; indem ich nun zur
Beschreibung derselben übergehe, erlaube ich mir noch zu erwahnen, dass
ich wahrend diesen Untersuchungen auch noch einige bisher noch nicht
gefundene Infusorien erbeutete, deren Beschreibung ich mir für eine
nachste Mittheilung vorbehalte.

PLEUROPHRYS HELIX n. sp.

(Taf. IX. Fig. 1—4.)

In einer jener werthvollen Abhandlungen, mit welchen FERDINAND
Coun in den Fünfziger-Jahren die Kenntniss der Infusorien und anderer
Protisten bereicherte, erwahnt er kurz eine Difflugien-Art, welche er unter
Closterien des Schnepfenthales fand; diese von ihm als Difflugia Helix
bezeichnete Art wird durch die Form ihrer Schale charakterisirt, welche
einem Schneckengehause von anderthalb Windungen ähnlich sieht.! * Eben-
dort macht Conn auch dessen Erwähnung, dass Leon LecLerc, welcher
das Genus Difflugia begründete, schon im Jahre 1815 diese, von der
gemeinen D. Proteus verschiedene, seltenere Art, unterschied; nach HHREN-
BERG Soll JoBLoR sogar schon zur Mitte des vorigen Jahrhunderts ein win-
ziges Wasserthierchen mit schneckenformig gewundenem Gehause beschrie-
ben haben,? welches später von Bory DE Sarwr-VirNcENT unter dem Namen
Spirulina Ammonis in sein «Règne psychodiaire» eingereiht wurde. Cra-

* Die mit Nummern bezeichneten Citate sind im ungarischen Text nachzusehn,

Nd aif o Mrs EAE.

- PAREDE und Lacumann machen, auf eine Vermuthung von Fresenius
| gestützt, über diese Coun’sche Art die Bemerkung, dass sie wahrscheinlich
= identisch ist mit der D. spiralis, einer Art, deren kurze Diagnosen EHREN-
E. BERG schon im Jahre 1840 der Berliner Akademie mittheilte.? Endlich
4 soll auch noch jene von Barry in Süd-Carolina entdeckte Art, welche
. genannter Forscher gleichfalls unter dem Namen D. spiralis neuerdings
beschrieb, hieher gezogen werden. *
3 Zu dieser Difflugien-Art, welche môglicherweise mehrere Arten ein-
P schliesst, — sämmtliche durch eine schneckenhausähnliche Schale charakte-
.. risirt, — scheint ein Rhizopode sehr nahe zu stehen, welchen ich im lange
aufbewahrten Wasser des Szamosfalvaer Salzteiches massenhaft antraf,
der aber trotzdem nicht zu den Difflugien gerechnet werden kann, da seine
. schlanken, fadenfórmigen und gewissermassen steilen Pseudopodien we-
. sentlich verschieden sind von jenen dickeren, fingerformigen, oft gelapp-
à À ten oder gabelfórmig getheilten und, wie der Genusname (Difflugia a
- - diffluendo) auch ausdrückt, weichfliessenden Pseudopien, welche den
— Difflugien eigen sind. j
a Unter den Rhizopoden, welche eine «aus verkitteten fremden Kor-
. perchen gebildete Schale» bewohnen, ward durch CrApAREpE und LACHMANN
. gusser Difflugia und Echynopyxis (E. aculeata, Clap. & Lachm. = Arcella
r . aeuleata. Ehrenb., Difflugia aculeata, Perty) noch ein drittes Genus,
;Pleurophrys unterschieden, welches kurz und bündig mit folgenden Wor-
. ten charakterisirt wurde: «Die Pleurophyen sind dasselbe unter den Acti-
. nophryen, was die Difflugien unter den Amoeben.» " Die Begründer dieses
E Genus unterschieden nur eine Species, P. sphaerica, zu welcher ARCHER
noch zwei Süsswasser-Formen, P. amphitrematoides und P. fulva, 5 F. E.
.. Soauzze aber, welcher die Arcnzr’schen Arten neuerdings beschrieb, noch
E. eine vierte Süsswasser-Form, P. compoessa, und eine Marine-Art, P. lage-
E niformis, hinzufügte." Die Pseudopodien aller dieser Pleurophryen sind
spitzig zulaufende, schlanke Fortsätze, welche oft Kornchenstromungen
zeigen und zur Verzweigung und netzartigen Verschmelzung Neigung
= haben. Die Pseudopodien des Szamosfalver Rhizopoden sind zwar auch
E- von denen der Pleurophrys-Arten verschieden, diese Verschiedenheit lässt
2 : sich aber einfach auf eine gewisse Steifheit des Protoplasma zurückführen
E E eine Higenthumlickeit, welche — wie ich dies schon in meiner oben ange-
- führten Arbeit hervorhob — auch bei den Vorticellen des Salzwassers
. auffiillt, und welche auch bei den andern Salzwasser-Rhizopoden, welche
- doch mit den im Sinne CLAPAREDE und Lacumann’s genommenen Acti-
p . nophrynen nächst verwandt sind und von diesen ohne Zwang nicht
a getrennt werden kónnen, in gleichem Grade auftritt, ja sogar auch einige
S Amoeben-Formen des Salzwassers charakterisirt; indem ich dies in Be-
. tracht ziehe, scheint es mir gerechtfertigt den in Rede stehenden Rhizopo-

3 7 , J ei 4 ! % P N 3 v A, ,
24 EAE ATTE, Pete, We UE] pee a ROT AT ET A

Arne
sr AP

x, lo
RE

pe
A, Ses

Pry
As =
di fuos

7
[FREE

À:
aa etet

egek oat

den unter die Pleurophryen einzureihen, trotzdem dass seine Pseudopo-
dien von denen anderer Pleurophryen nicht unwesentlich abweichen.

Die Schale, welche den Weichkórper der P. Helix einschliesst, lásst
sich mit einer weithalsigen Retorte vergleichen, deren Hals an der Stelle,
wo er von dem sackartig aufgetriebenen Theile ausgeht, in schráger Rich-
tung abgestutzt und von der stärkeren Ausbauchung, welche dem unteren
Theile des Retorten-Körpers entspricht, mehr minder tief eingeschnürt
ist, wodurch die Schalenmündung eine Nieren- oder Halbmondform erhalt.
Stärker aufgetriebene Schalen bringen, besonders in der Profilansieht -
(IX. 4), ein kleines Schnecken- oder Nautilusgehause in Erinnerung, und
wenn man jenen Theil der Schale als dessen Grund betrachtet, welcher
den Hals einschnürt, so kann mansie mit einem anderthalbmal gewundenen
Schneckengehause vergleichen. Von den bis jetzt bekannten Pleurophrys- i
Arten steht offenbar die von F. E. Schunze in Seewasser bei Warnemünde —
entdeckte P. lageniformis unserer Art am nächsten, doch ist der Hals der — .
P. langeniformis viel enger und nicht eingeschnurt; von anderen ver-
wandten Rhizopoden scheint die Schalenform den Cyphoderia-Arten noch
naher zu stehen, doch ist bei diesen der Hals auch nicht emgeschnurt; und.
wahrend bei diesen die Schale aus einem Mosaik von regelmassigen sechs-
eckigen Täfelchen zusammengesetzt wird, sind in die Schale der P. Helix,
wie bei den Pleurophrys-Arten überhaupt, verschieden grosse, unregel-
mässig geformte Kieselplättchen gewissermassen eingemauert. Von der
Schalenform sprechend will ich hier noch auf die auffallende Ueberein-
stimmung hinweisen, welche zwischen der Schalenform der P. Helix und
junger, noch einkammeriger Miliolen und noch mehr der Quinqueloculinen .
unverkennbar vorhanden ist, bei einzelnen Arten des letzteren Genus wird
die Uebereinstimmung noch dadurch ergänzt, dass die Schale, wie z. B.
bei der L. fusca Brady, ebenso wie bei der Pleurophrys Heli aus Kiesel-
plattchen zusammengesetzt ist.

Bezüglich der feineren Structur der Schale der Pleurophryen ist, die
Anschauung allgemein verbreitet, dass die Kieselplattchen einfach durch
ein organisches Cement («Cement organique» Crar.) zusammengekittet
werden. Mich führten! meine Untersuchungen über die Structur der Schale
der Pleurophryen und Difflugien zu einem andern Resultate und was ich hier
uber P. Helix anfuhre, dasselbe bezieht sich auch auf die Structur der Schale
anderer Pleurophryen und Difflugien. Die Schale besteht aus einer in concen-
trirten Mineralsáuren sich zwar langsam, aber vollständig lösenden gelblich-
braunen Grundsubstanz, Grundmembran, welche eine eigenthümliche, ge-
netzte Structur besitzt: Sie lässt nämlich unregelmässig geformte und ver-
schieden grosse, hellere und offenbar dünnere Feldehen erkennen, welche
von dünkleren, ein zusammenhängendes Netzwerk bildenden Rahmen ein-
gefasst sind. Diese Structur, welche bei P. Helix besonders deutlich dadurch

MEAT 2,

£o
E»

DM ee

vor

. hervortritt, weil oft der grösste Theil ihrer Schale keine Kieselplättchen

enthält, erinnert gewissermassen an die Schalenstructur der Cyphoderien,

nur wird bei diesen das Mosaik, wie gesagt, aus ganz regelmässig geform-

ten und gleich grossen Täfelchen gebildet. Von dieser Structur macht mei-
. nes Wissens blos SCHNEIDER eine Erwähnung, welcher in der Grundsubstanz
der Difflugien-Schalen feine Canälchen unterscheidet, von welchen er nicht
entscheiden kann, ob sie den Panzer ganz durchbohren, oder nicht; ? diese
Canälchen sind offenbar nichts Anderes, als die dunkel umrahmten Feld-
chen, welche bei oberflächlicher Einstellung des Linsen-Systems ein Bild
geben, als ob die Schale von Tupfelcanalchen durchbohrt ware. In diese
Grundmembrane sind gróssere-kleinere, verschieden geformte, eckige Kiesel-
pláttchen gewissermassen hineingemauert, welche um die Mundung herum
nie fehlen, während sie auf andern Theilen der Schalen theilweise fehlen,
oder nur hie und da zerstreut liegen.. Ueber den Ursprung dieser Kiesel-
plattchen herrscht die Ansicht, dass sie ganz auf jene Weise in die Schale
der Rhizopoden gelangen, wie die verschiedenen Pflanzenbruchstucke,
Schneckenschalen, Steinstuckchen u. s. w. in die Substanz der Röhre der
Phryaniden-Larven; das heisst, dass sie fremde Korper sind, welche aus
der Umgebung aufgenommen, zu einem Gehause verkittet werden. Dieser
Auffassung gegenüber gibt Max ScHuLTZE in einer kurzen Notiz der Ver-
muthung Ausdruck, dass die Kieselpartikelchen der Difflugien-Schalen von
den Rhizopoden selbst ausgeschieden werden ;? dieselbe Ansicht wird auch
durch ScHNEIDER vertreten, welch Letzterer in den Difflugien echte Radio-
larien erkennen will und die unregelmässigen Kieselplättchen der Difflugien-
Schalen für gleichwerthe Bildungen halt mit den Kiesel-Spiculis der Radio-
larien Skelete. Ich halte M. Scuunrze’s und ScHNEIDER’s Ansicht, —
insofern diese sich auf den Ursprung der Kieselplättchen bezieht, — fur
die richtige, und zwar aus folgenden Gründen : bei solchen, offenbar junge-
ren Exemplaren der P. Helix, bei welehen ich nur wenige Kieselplattchen

indie Schale eingekittet antraf, fand ich immer, dass die Kieselplättchen

in die Grundsubstanz gänzlich eingebettet waren, während bei solchen,
welche massenhaft Kieselkörperchen enthielten, dieselben etwas hervor stan-
den,wie wenn die an Zahl zunehmenden Plättchen sich aus dem Inneren nach
aussen dränsten; es ist ferner auffallend, dass im Sedimente, welches die
Pleurophryen bewohnen, solche Kieselplättchen nicht vorkommen, wenigstens
nicht in einer Quantität, um voraussetzen zu können, dass sie diese trägen
Wesen auf leichter Weise aneignen kónnten. Meine Untersuchungen uber
Difflugien bestärken mich noch mehr in dieser Auffassung: ich finde nämlich,
. dass die Schalenöffnung der Difflugien meistens ein Kranz von gleichgeform-

-— ten und gleich grossen Kieselschüppchen einsäumt, welche jenen Kiesel-

sehüppchen ganz entsprechen, welche die Mündung der Euglyphen-Schalen

3 : umsáumen ; man findet ferner nicht eben selten Difflugien, welche gewisser-

massen in einer Häutung begriffen sind, sie werfen nämlich ihre Schale in

. Stücke zerfallen ab und unter der alten bildet sich eine neue Schale, welche

Kieselplättehen schon dann enthält, wenn sie von der alten Schale, wenigstens
theilweise noch, gedeckt wird. Endlich willich noch erwähnen, dass ich bei
einem Rhizopoden, welchen ich zu Klausenburg sowohl in Süsswässern,
als auch in feuchter Erde, besonders aber häufig unter dem Mooskissen
der Hausdächer fand, und welcher der Pleurophrys compressa F. E.
ScHurze’s sehr nahe steht, die Beobachtung machte, dass die Mündung
der Schale, oder auch ein grösserer Theil der vorderen Schalenpartie ganz
die Structur der Euglyphen-Schalen besitzt, während die regelmässigen —

etwas gestreckten, sechseckigen Schüppchen am hintern Theile der Schale

durch ganz unregelmässig geformte Kieselplättchen vertreten werden, welche
sich von den Kieselplättehen der Pleurophrys- und Difflugia-Arten durch
Nichts unterscheiden, und man kann factisch nicht recht entscheiden, ob
dieser Rhizopode unter die Euglyphen oder Pleurophryen einzureihen sei.
Dies Alles in Betracht genommen, spricht die gösste Wahrscheinlichkeit
dafür, dass die unregelmässigen Kieselplättehen der Rhizopoden-Schalen
ebenso ausgeschieden werden, wie die regelmässigen Schüppehen oder
Täfelehen der Euglyphen und Trinemen. Wenn man bedenkt, dass das
Wasser kleine Quantitäten von Kieselsäure stets gelöst enthält, kann man
schwer die Berechtigung der Auffassung in Zweifel ziehen, dass die Rhizo-
poden mit dem Wasser, welches sie durch ihre contractile Vacuolen ent-
leeren, auch gelöste Kieselsäure ausscheiden, welche sich in die Substanz
der Schale imbibirt und sich hier, möglicher Weise durch eine Art der
Krystallisation ausscheidet ; und esist sehr wahrscheinlich, dass es von der
Structur der Grundmembrane der Schale abhängt, ob die Kieselsäure, wie
z. B. bei den Euglyphen oder Trinemen eine regelmässige, oder, wie bei
den Pleurophryen und Difflugien, eine unregelmässige Form annimmt.
Den vorsichtigen Rhizopoden trifft man meistens kugelformig zusam-
mengezogen im hintern Theile der Schale, nur selten ist er ausgestreckt: in
diesem Falle liegt der abgerundete hintere Theil seines Körpers dem Grunde,
oder einer Seite der Schale zumeist fest an, von seinem vorderen Theile
hingegen dränst sich ein zapfenfömiger Fortsatz in den Hals der Schale
bis zu dessen Mündung (IX. 2, 3, 4) und sendet stets nur wenig, 1—3 Pseudo-
podien aus der Schale; diese sind schlanke, eylindrische, abgestumpfte,
nie verzweigte, körnchenlose Fäden, welche sich sehr träge strecken und
verkürzen, manchmal pendelförmige Schwingungen machen, oder sich
bogenförmig beugen, sie sind, mit den Pseudopodien der nächst verwandten
Süsswasser-Rhizopoden verglichen, ganz fremdartig steif, und erinnern
lebhaft an die Saugfüsse derAcineten. Von dem hintern, abgerundeten Theile
des Körpers gehen manchmal pseudopodienähnliche Fortsätze aus, welche,

wie bei andern Rhizopoden, den Weichkörper zur Schale fixiren, in andern

ee TUS E

m ares

LUE

P — Fidon pin hervor ioe 4), ess auffallende Erscheinung, d. h. die 3 m

- Durehbohrung der Schale dureh Pseudopodien traf ich auch bei der p. 2% Mc 2
Beds des süssen Wassers ôfters an, bei weleher die. Pseudopodien wie
bei einer Actinophrys von der ganzen Schalenoberfliche abstrahlen.

Vom Weichkórper der Pleurophoryen kennen wir, da die dichtste- +

. henden Kieselplättchen der Schale den Einblick in dieselbe sehr erschwe- P

. ren, bis jetzt sehr wenige Details. F. E. Scrusnze unterschied am hintern E
Theile des Weichkórpers des P. fulva, P. compressa und P. lageniformis WE 1
— einen hellen Fleck, dessen Form, Grösse und Lage es wahrscheinlich ma- YA
- chen, dass er von einem Kerne herrührt. Bei P. Helix stehen die Kiesel- X
E. plüttehen nie so dicht, dass durch sie der Einblick in die Schale verhindert |
3 . würe, und dieser günstige Umstand machte es mir möglich, den Weich-
- kôrper des Rhizopoden mit wünschenswerther Pünktlichkeit studiren zu oh
— künnen. Der farblose Plasmakörper enthält in seinem hintern Theile einen "à à
grossen, lichten Kern, in welchem sich ein verhältnissmässig grosses, stür-
— . ker liehtbrechendes, bald kórnehenloses, bald feinkörniges, grauliches Kern-
—. kôrperchen vorfindet. Wie bei den Cyphoderien und Euglyphen, so wird
. auch bei P. Helix das helle Protoplasma durch eine dunkle Zone von stark
— liehtbrechenden gróberen Kórnchen in einen vorderen und hinteren Ab-
— gehnitt getheilt, die Ausdehnung dieser Zone ist aber sehr verschieden ;
—.. manchmal wird der grösste Theil des vor dem Kerne liegenden Protoplasma
durch die dunkeln Kórnchen ausgefüllt, ein anderesmal sind die Kórnehen
nur schütter zerstreut und endlich kónnen sie auch giinzlich fehlen. In dem
vor dem Kerne liegenden Theile des Protoplasma liegen zwei träge pulsi-
rende Vacuolen, welche oft von zahlreichen nicht pulsirenden Safträumen
umgeben sind, welche dem Plasma ein schäumiges Ansehn verleihen. Wie
Betreff der Pseudopodien bereits hervorgehoben wurde, so ist auch für
| a das ganze Plasma eine auffallende Steifheit charakteristisch, welehe ausser

- den sehr trügen Formveründerungen des Körpers sich besonders in dem x D.
— manifestirt, dass auf dem zapfenfórmigen Fortsatze bei seiner Zurückzie- de:
— hung ringformige Einschnürungen, Falten erscheinen, welche nur allmälig d
— verschwinden (IX. 2). 38
R Die P. Helix nährt sich aus Diatomeen; kleinere zerrt sie ganz in ihr o
. Protoplasma, grössere, welche in der Schale keinen Platz haben, entleert $
- A gie, indem sie dieselben in ihren Leib gewissermassen hineinspiesst, so dass D
— eim Theil der Diatomee aus der Schale weit hinaussteht (IX. 1), oder sie x £
j erfasst sie.mit den Pseudopodien, zerrt sie zur Mündung der Schale und 3
— Jeert ihren Inhalt vermuthlich nach Art der Vampyrellen aus (IX. 3). 4

2. PLECTOPHRYS PROLIFERA n. g. et sp.

HAéxesy — spinnen, flechten, ¢@gvs — ursprünglich Augenbraue, in seinen Zusammen-
setzungen zur Bezeichnung der Ciliaten und Rhizopoden mit strahligen Pseudopodien
z. B. Ophrydium, Ophryoglena, Actinophrys, Pleurophrys, Ciliophrys ete.

(Taf. IX. Fig. 5—7.)

Dieser Rhizopode, welcher im Salzteiche eben so häufig vorkömmt,
als der vorige, unterscheidet sich durch die eigenthümliche Structur seiner
Schale von allen bekannten Rhizopoden und man muss ihn für den Reprä-
sentanten eines eigenen Genus betrachten, welches in der Nähe von Pla-
giophrys und Pleurophrys. Clap. & Lachm.,und von Chlamydophrys ster-
coracea, Cienkowski!? eingereiht werden kann.

Die blassgrauliche, schlauchfórmige Schale, deren hinterer Theil
abgerundet, der vordere abgestutzt ist, mit einer weiten Oeffnung, oder,
wenn dieser Theil auch gerundet ist, mit einer engeren Oeffnung, wird durch
etwas wellige, der Länge nach laufende Fasern gebildet, welche hie und da
eingeschnürt, gewissermassen gekerbt erscheinen, die Schale sieht mit eimem
Worte so aus, wie ein aus groben Faden gewebter Sack. Durch concentrirte

Sehwefelsáure quillt die Schale auf und wird allmälig vollständig gelöst.

Der Weichkörper der Rhizopoden wird durch ein blasses, etwas bläu-
liches Protoplasma gebildet, welches wie bei der P. Helix und andern ver-
wandten Rhizopoden durch eine dunkle Kórnchenzone in zwei Theile geschie-
den ist; der hintere Theil des Protoplasma lässt einen, mit einem grossen
Kernkórperchen versehenen hellen Kern und in dessen Náhe zwei con-
tractile Vacuolen erkennen, welche bald mehr nach vorwärts, bald mehr
nach rückwärts gedrängt, manchmal sogar vor der Körnchenzone erschei-
nen. Die Pseudopodien stimmen mit denen der Helix ganz überein (IX. 7).

Während ich von der Entwicklung des P. Helix gar nichts berichten
konnte, gelang es mir bei der P. prolifera folgende Beobachtungen zu machen.
Im Sedimente, welches sich am Grunde und an den Wänden des Gefässes
ablagerte, sowie auch zwischen verwesenden Algenfetzen, zogen zu einer
Zeit, als ich noch gar keine Plectophrien fand, eigenthümliche rundliche
oder eifórmige, ganz geschlossene Cysten meine Aufmerksamkeit auf sich,
welche die eben beschriebene, faserige Textur zeigten, ein homogenes
blauliches Plasma und in diesem einen Kern einschlossen. Anfangs wusste
ich gar nicht, was ich von diesen eigenthümlichen Cysten halten soll, welche,
den eingeschlossenen Kern abgerechnet, eine auffallende Aehnlichkeit zeig-
ten mit jenen faserigen Gebilden, welche sich nach der Copulation aus dem
Kernkórperchen (Nucleolus) des Paramaecium Aurelia bilden, und welche,
von einem Theile der Forscher auch heute noch für Spermatozoiden-Kap-
seln gehalten werden. Spüter fand ich ganz gleich gebaute, etwas in Lünge
gedehnte Cysten, welche in der Mitte eine seichte Einschnürung zeigten,
zwei Kerne einschlossen, und deren Plasma in der Gegend der Ein-

CRE

zuende

| begri riffen udi in der That fanden sich auch solehe Exemplare vor, welche
in der Einschnürungsebene theilweise oder gänzlich in zwei Theile getrennt
. waren. Die Theilung führte aber in den meisten Füllen nur zu einer theil-
> - weisen Trennung, und um den Theilungsspalt herum wuchsen kleine Spros- : E
| gen hervor, in deren Innern, als sie eine gewisse Hohe erreichten, ein ^2 00 0d
— deutlicher Kern, an der Oberfläche die charakteristische Schale erkennbar
A wurde; auf solche Weise entstanden traubige Familienstöcke (IX. 6), deren
A einzelne Individuen sich allmälig abschnürten, um als fertige Plectophryen
. ein selbständiges Leben zu beginnen. | N 0
. Die Vermehrung schalenführender Rhizopoden dureh Sprossung ist M
. schon längst bekannt. Coun machte von der Sprossung der Arcella vulgaris
4 schon im Jahre 1853 eine Erwähnung,!! nur hielt Conn diese Sprossung dte
für eine Copulation, OLAPAREDE und LACHMANN aber fassten sie als eine Art Yu e
. von Häutung auf; !? dass aber beide Auffassungen verfehlt sind und dass |
. der fragliche Process weder Copulation noch Häutung, sondern eine Spros- Ent
sung ist, dies wird einerseits durch die neueren Untersuchungen von HERT- | ,
wie und LzssEn, andererseits durch die von CigNkowskr # gestützt. Es "T PM
ist zu bemerken, dass bei Arcella stets nur ein Individium aus dem Mutter-
| Organismus hervorsprosst; viel mehr, als diese Sprossung, welche zum
- Hervorbringen nur eines Tochterindividiums führt, stimmt mit unserem n
. Falle jene zur Entwicklung traubiger Familienstöcke führende Sprossung ete
.. überein, welche Scunemer an der Difflugia Enchelys beobachtete; © der- o
- selbe Rhizopode wurde von Crenrowskt unter dem Namen Chlamydophris "
_ stercoracea beschrieben und seine auf dem Wege der Sprossung geschehende
- Vermehrung, so wie auch die des nahe stehenden Lecythium hyalinum sehr MI
pünktlich geschildert. 1 D
E. Die von mir bei P. prolifera beobachtete Sprossung unterscheidet sich t
- yon jener der angeführten Rhizopoden dadurch, dass sich bei dieser die
— Entwicklung der Sprossen aus ganz geschlossenen Zellen beobachten lässt,
—— wührend die obigen Daten sich auf solehe Rhizopoden beziehen, bei welchen
£ die Tochtergeneration aus der Schalenöffnung heraussprosst. In der mir
zur Verfügung stehenden Literatur finde ich zwar keine einzige Beobach-
tung über die Entwicklung von schalenbewohnenden Rhizopoden aus ge- ,
a schlossenen, ganz eingekapselten Zellen, dennoch glaube ich, gestutzt auf |
. meine Beobachtungen, behaupten zu können, dass die eben beschriebene ! 5
. Entwicklung der P. prolifera nicht isolirt dasteht; namentlich dürften die M d
? Bio häufigen «Conjugationen», welche für Difflugien seit LiecLerc be- E 5
— kannt sind, in den meisten Füllen nicht dureh Vereinigung zweier Indivi- va
. duen entstehen, sondern entsprechen vielmehr, wie bei P. prolifera, der
E heilung einer umkapselten Rhizopodenzelle.

(SALA TP EE CN TT a 2 PUR Cr I EA 5 : 1 ;
LT ME NS PE PCE UA Ne DI Ld IL rint er EUN SEI eae ARIES I UI) MES
APT NES CE TROT E T PO TREATS REMOTO TE LESER AT UE

3. EUGLYPHA PUSILLA n. sp.

(Taf. X. Fig. 6—8.)

Dieser winzige Rhizopode wird durch eine ziemlich dickwandige, ey
schlauchfórmige Kieselschale umschlossen, deren "Mündung mit Zähnen id
umsäumt wird, welche denen der Euglypha-Arten ganz ähnlich sind, auf — È
der Oberfläche der Schale sind unregelmässige Erhebungen zu bemerken, . of
ausgebildete Schüppchen aber, durch welche die Schale der Euglyphen so —
auffallend charakterisirt wird, bin ich nicht im Stande zu unterscheiden. |
Die Organisationsverhältnisse des in der Schale geschlossenen Weich-
kôrpers weicht in nichts ab von denen der Euglyphen. Das helle Plasma, | à
welches meistens durch eine Kórnchenzone in zwei Theile geschieden ist, ^ |
enthült einen hellen, mit einem Kernkórperchen versehenen Kern und zwei P
pulsirende Vacuolen ; die Pseudopodien sind sehr dünn, nicht verzweigt und
im Vergleiche mit den Fortsätzen der verwandten Susswasser-Rhizopoden, |
steif; statt den Pseudopodien sah ich manchmal aus der Schalenóffnung
nur wenig vorstehende, kurze, höckerige Fortsätze (X. 7).

das Kernkórperchen des Rhizopoden durch fortgesetzte Theilung in kleine
Kügelchen zerfallt, welche er unter dem Namen «Granuliferous cells» |
anführt und für Spermatozoiden ansieht;17 Hzmrwre und Lesser beobach-
teten diese Kügelchen bei derselben Euglyphen-Art ebenfalls, ziehn aber die
von CARTER gegebene Entstehungsweise und physiologischen Werthe in «+ +
Zweifel. !$ Ganz gleiche Kugelchen beobachtete auch ich öfters bei der
E. pusila,von welchen ich, ohne mich hier in die Erérterung ihrer Entstehung — |
und ihres physiologischen Werthes einzulassen, nur so viel erwähnen will, 4
dass sie oft das ganze Plasma verdrängen, und dass sie im Anfang in einer —
grösseren Kugel vereinigt sind, welche später in die einzelnen Kugelchen »
zerfallt, welche zuletzt aus der Schale hinausschwiirmen (X. 6). :

4. MICROCOMETES TRISTRYPETUS n. sp.

Tei-srevarnros — dreimal gebohrt.

(Taf. XI. Fig. 1—5.)

Unter dem Namen Microcometes paludosa beschrieb CIENKOWSKIeinen
interessanten kleinen Rhizopoden, welehen er sowohl in Nord-, als in Süd-
Russland, besonders häufig unter Tetrasporen fand.!? Die Charaktere dieses
Rhizopoden lassen sich im Folgenden zusammenfassen: der Rhizopode wird — 3
bei jüngeren Exemplaren durch eine zarte, farblose, bei älteren dickere,
bräunliche, schwach facettirte, abstehende, rundliche Kapsel umschlossen, —
welche durch 1—5 unregelmässig vertheilte, umsüumte, runde Löcher —
durchbohrt ist. Diese Schale wird durch einen formverändernden Plasma- |

Diver E im Sedimente von lange aufbewahrtem CM des Szamos-
falvaer Salzteiches fand, besonders in einem feinen Mulder, welcher fast
ausschliesslich aus den Excrementen einiger grosser Stratiomys- und Eri-
stalis-Larven bestand. Da dieser Rhizopode in einigen Charakteren von dem
on OrgNkowskt beschriebenen abweicht, betrachte ich ihn für eine neue
À rt, und nachdem ich die Charaktere der CrgNkowskr'schen Art bereits her-
. vorhob, will ich einfach an diese anknüpfend nur jene Charaktere erwahnen,
durch welche sich die Salzwasser-Form von der russischen unterscheidet.

| _ Die Kapsel, welche durch concentrirte Schwefelsäure gelöst wird,
mithin keine Kieselsäure enthält, dennoch aber eine ziemlich bedeutende
3 Spródigkeit besitzt, ist rundlich oder eiformig, farblos oder bräunlich, nie
- facettirt und ist ganz constant durch drei runde Löcher durchbohrt, deren
: Ründer aufgeworfen scheinen und einen vorstehenden Ring bilden. Der in
À die Schale geschlossene Protist stimmt mit der CrgNkowskr'schen Art über-
ein, nur die Pseudopodien sind verschieden und gleichen ganz jenen faden-
E fórmigen, körnchenlosen, nicht verzweigten Fortsätzen, welche andere |
Salzwasser- Rhizopoden charakterisiren; mit diesen Pseudopodien, welche
der Protist zumeist sehr lang ausstreckt, erhascht er Diatomeen und zerrt
diese an eine der Schalenoffnungen, drängt einen zapfenfórmigen Fortsatz
durch die Oeffnung und leert sie nach Art der Vampyrellen aus. Oft fand ich,
dass sich der Mierocometes mit einem langen Fortsatz, wie mit einem
p an kleine Schlammpartikelchen fixirte (X. 1). Innerhalb der Schale
-getheilte Individuen traf ich häufig an (X. 4), es gelang mir jedoch nicht
das Ausschlüpfen des einen Theilungssprósslings, welches Crxkowsxr erwühnt,

zu beobachten. ;

ORBULINELLA SMARAGDEA n. g. et sp.

Orbulinella gebildet aus dem d’Orbigny’schen Genusnamen Orbulina.
(Taf. X. Fig. 9—12.)
Dieser hóchst interessante Rhizopode ist in eine ziemlich dickwandige,

ode, glasartige Schale geschlossen, welche durch concentrirte Schwefel-
re nicht angegiffen wird, mithin wahrscheinlich aus Kieselsäure besteht,

tene Vorkommen nicht gestatteten das Object einer Glühprobe zu unterwer-

fen. Die eine Seite dieser Schale von kreisfórmigen oder ellyptischen Contou- »

renistabgeflacht, die andere convex, mithin im Ganzen semmelfórmig (X. 1 1).
Ihre Farbe ist lebhaft smaragdgrün, welche Farbe, wie dies an Bruchstucken
überzeugend zu sehen ist, jedenfalls der Schale und nicht dem Inhalte an-

gehört. Eine grössere Oeffnung befindet sich an der Schale nicht, statt dieser 5 3

ist sie von zahlreichen, gleich grossen und dicht stehenden Porencanülen
durchbohrt, deren äussere Oeffnung sich trichterfórmig erweitert, jene Theile
der Schale, welche zwischen diesen Oeffnungen etwas hervorragen, sind
durch ganz kleine Hockerchen wie geperlt (X. 12) ; Zahl und Grósse der
Porenkanalchen ist nach Individuen verschieden (X. 9, 10, 11), jedoch

sind die Schalen mit grösseren Poren viel seltener, als die fein durch- |

locherten. é

Der in die Schale geschlossene Protist stimmt im Ganzen mit der Y

Organisation der Actinophrynen und Heliozoen des süssen Wassers, noch
mehr mit den eben beschriebenen Salzwasser-Rhizopoden überein: im
Innernvon weniger gefarbten Schalen lasst sich der, die Schale nicht ganz
ausfullende Protoplasmakorper, und in diesem der, mit eimem Kernkórper-
chen versehene, helle Kern wohl unterscheiden (X. 10), im Rindenplasma sah
ich oft ein-zwei helle Flecke, welche pulsirenden Vacuolen entsprechen
dürften. Nur wenige Exemplare fand ich mit ausgestreckten Pseudopodien
(X. 10), diese treten durch die Porenkanalchen und sind den andern Salz-
wasser-Rhizopoden entsprechend fadenförmig, ohne Kórnchenstrómung und
nicht verzweigt. Oefters trafich solehe Schalen an, deren Oberflache Diato-
meen anhafteten und ich vermuthe, dass die Orbulinella nach Art des
Microcometes die Diatomeen entleert.

Ich kann hier nicht unerwähnt lassen die in der That überraschende
Uebereinstimmung, welche die Schale der Orbulinella und der durchlö-
cherten See-Foraminiferen betrifft, namentlich ist es die Orbulina universa
d'Orbigny, von welcher sie im Wesentlichen kaum abweicht; indem wir
nun dies und die wichtigen neuesten Untersuchungen von RICHARD HERT-
wra??) in Betracht ziehen, nach welchen der Weichkörper der See-Fora-
miniferen nicht durch ein kernloses Protoplasmaklimpchen, nicht durch
eine homogene Sarkode gebildet wird, wie man ihn seit Dusarpry allgemein
auffasste, sondern einen oder mehrere Kerne enthalt, welche den gleichen
Gebilden der Süsswasser-Rhizopoden ganz gleich sind : dürfte wohl nichts
der Auffassung entgegen sprechen, wenn wir die Orbulinella an die Fora-
miniferen (hhizopoda Monothalamia pro parte et Polythalamia M. ScHULTZE.
Thalamophora perforata, h. HerrwiG) anreihen als Repräsentanten einer
eigenen Gruppe, welche der Familie der Orbuliniden am náchsten und etwa

in gleichem Verhältnisse zu dem gekammerten Foraminiferen steht, wie |

z, B, die Heliozoen zu den Radiolarien.

quo SEE ARP Zu Ins

er den ishribonen. yid ilis ‘Fiona des cancels aay See
h cas fálgende toi ergänzt:

. 6. CILIOPHRYS INFUSIONUM, CIENKOWSKI. *

falenden Algen des Salzwassers ebenso Re” antraf, als unter
‚ähnlichen Verhältnissen im süssen Wasser, und welcher in Bezug seiner
zugespitzten und durch eine lebhafte Körnchenströmung ausgezeichneten
E seudopodien vom allgemeinen Charakterzug der andern Salzwasser-Rhi-
- zopoden abweicht und von der Süsswasser-Form etwa nur dadurch ver-
schieden ist, dass ihre Vacuolen sehr trage und unregelmässig pulsiren, und

«d ass sein Kórper, von welchem die , Pseudopodien nach allen Rennes

B rcrderongen, durch welche sich die een dogm
An Amoeben fand ich endlich das lange aufbewahrte Salzwasser

7. AMOEBA GUTTULA, DUJARDIN.
8. A. LIMAX, DUJARDIN.
9. A. PRINCEPS, EHRENBERG.
10. A. DIFFLUENS, EHRENBERG,
11. A. RADIOSA, EHRENBERG.
12. PODOSTOMA FILIGERUM CLAPAREDE & LACHMANN.

In meiner oben angeführten Abhandlung über die Infusorien-Fauna
- der Tordaer und Szamosfalvaer Salzteiche legte ich ein besonderes Gewicht
auf) jenes Ergebniss meiner Untersuchung, nach welchem die Infusorien-

auna der genannten Salzteiche, welche im Vergleich mit jener der Suss-
üsser eben nicht reich zu nennen ist: 1. einige neue Formen besitzt, welche
b is Buirivederà im süssen, noch im Meerwasser gefunden wurden; 2. ein Theil
er Infusorien der Salzteiche wurde bis jetzt im Süsswasser nicht, sondern

im Meere gefunden; 3. den gróssten Theil der Infusorien der Salzteiche
bilden jene Formen, welche sowohl im Süsswasser als auch im Meere vor-

i ommen ; 4. ungeführ nur der vierte Theil der gefundenen Infusorien wird

d urch Formen gebildet, welehe im Meerwasser bisher noch nicht gefunden

worden | sind.
c À *

Dieses vorausgesendet, sehen wir nun, ob die Rhizopoden des Sa
teiches in gleichem Verhältnisse stehen zur Fauna der Süsswässer und des.
Meeres, wie die Infusorien. 2

Fast die Halfte der gefundenen Formen, 5 unter 12, ist neu; von

diesen reprüsentiren zwei neue Genera, deren eines, die Orbulinalll sma-

ragdea, wie ich es bereits hervorgehoben habe, in einer nahen Verwandt-

schaft steht mit den durchlóchertschaligen See-Foraminiferen ; die andern —

drei gehóren zu bekannten Genera und von diesen ist wieder eine Art, die

Pleurophrys Helix, zuniichst mit der bei Warnemunde im Seewasser ge-
fundenen Pleurophrys lageniformis verwandt, während die Verwandten der

andern zwei Arten meines Wissens bis jetzt nur im Süsswasser gefunden

worden sind. Die Cihophrys infusionum endlich, sowie auch die Amoeben

und das mit diesen nahe stehende Podostoma filigerum, sind alle sammt

gemeine Süsswasser-Formen.

Es frügt sich aber, ob die letzteren thatsächlich ausschliesslich nx
Susswässer bewohnen, oder vielmehr solehe Formen sind, welche Süss- und
Seewasser bewohnen? Wenn wir die sehr einfache Organisation dieser
Rhizopoden und die kaum zu bezweifelnde Thatsache in Betracht ziehen,
dass die einfachsten Repriisentanten der verschiedenen Thiergruppen gerade
das Meer bewohnen, wird schon a priori vorauszusetzen sein, dass der ein-
fachste Repräsentant der Heliozoen, die Ciliophrys infusionum, sowie die
Amoeben, welche in Süsswüssern, ja sogar in Infusionen, und wie ich eben
anführte, auch im Wasser der Küchensalzteiche so häufig vorkommen, im
Seewasser kaum fehlen dürften. Was übrigens die letzteren betrifft, kann
man auf einige, zwar kurze und mangelhafte Daten gestützt, bestimmt
behaupten, dass einzelne Süsswasser-Formen auch im Meere vorkommen.
DvzanprN führt unter dem Namen Amiba marina eine Amoeben-Form an,
welehe semen eigenen Worten zufolge sich blos durch Grósse und Aufent-
halt von der Amoeba diffluens unterscheidet; ?? es ist zu bemerken, dass
Dusarpin unter A. diffluens des Süsswassers nicht die gleichnamige EHREN-
BERG'sche Art versteht, sondern, wie dies seine Beschreibung und Figuren
unzweifelhaft beweisen, die A. radiosa EHRÉNBERG, und dem zu Folge muss
auch seine A. marina der A. radiosa nahe stehen. Von dieser Dusarpin’schen
Meeres-Amoebe dürfte die A. polypodia von Max ScnunrzE, welche dieser
Forscher im Lagunenwasser von Venedig fand, kaum verschieden sein; ?*
SCHULTZE zeichnet zwar diese Amoebe ohne Kern und contractile Vacuo-
len und mithin ist Ha&ckkEr in vollem Rechte, wenn er sie für ein Moner
hált, welehem das von ihm im schmutzigen und stinkenden Wasser des
Hafens zu Bergen gefundene echte Moner, welches er unter dem Namen
Protamoeba polypodia beschrieb, vollkommen entsprechen soll; ?» anderer-
seits aber beschrieb F. E. Scuunze eine, mit einem Kerne und einer pulsi-

renden Vacuole versehene Amoebe des Golfes zu Neapel, deren Theilung, |

‘4

7"
p.
,
M

Aus Digi ANP Que Pit AD

a
tds

n rer » Y DN ! x 4
E Que i. ease ehát, von A sehr genau studirt wurde undo

| . SCHULZE hält diese Amoebe identisch mit M. Scnvrrzk's A. polypodia f
ni [ écrit zugleich auch, dass er nicht entscheiden kann, ob diese See- .
pA moebe auch wesentlich verschieden sei von der Enrexgerg’schen A. ra-
E QE 26 Endlich will ich noch erwähnen, dass M. SCHULEZE die cee :

X rerschieden sein durfte. ead? all’ on kann mit voller Bestimmtheit be-
À hauptet werden, dass Amoeben auch im Seewasser nicht fehlen und mit
rósster Wahrscheinlichkeit, dass die A. radiosa und die A. diffluens und
höchst wahrscheinlich auch die anderen Amoeben-Formen zu jenen Orga-
nismen gezählt werden müssen, welche sowohl das süsse, wie auch das
- Seewasser bewohnen.
Eu Zum Schlusse können wir die Charaktere der Baines Fauna des
q | Sramosfalvaer Salzteiches in Folgendem zusammenfassen :
: Im Ganzen genommen ist der Salzteich arm an Rhizopoden-Formen ;
in grösster Zahl kommen ‘solehe Formen vor, welche im Süsswasser
zwar sehr gemein sind, aber wahrscheinlich in die Reihe jener Organismen
zu rechnen sind, welche sowohl im süssen, als auch im Seewasser vorkom-
. men; unter den verhältnissmässig vielen, dem Salzteiche eigenen Formen
. sind die Art-Verwandten zweier (Euglypha pusilla, Microcometes tristrype-
3 tus) bis jetzt nur im Süsswasser gefunden worden, während die nächste
£ Verwandte einer andern Art (Pleurophrys Helix) im Seewasser lebt; unter
zwei neuen Genera (Pleetophrys, Orbulinella) ist das eine (Orbulinella) mit
. den durchlöchertschaligen See-Foraminiferen verwandt; endlich kann noch
als negativer Charakter hervorgehoben werden, dass die in den Süsswässern
E E hiiufigen Arcellen, welche doch so leicht zu finden sind, da man sie schon
mit freiem Auge sieht, so wie auch die im Süsswasser ebenso häufigen
- Difflugien, wie im Meere, so auch im Salzteiche gänzlich fehlen.

ERKLARUNG DER ABBILDUNGEN.

1—4 Fig. Pleurophrys Helix G. Entz.
5—7 » Plectophrys prolifera G. E.

1—5 Fig. Microcometes tristrypetus G. E.
6—8 » Euglypha pusilla G. E.
9—11 » Orbulinella smaragdea G. E.
12 » Idealer Durchschnitt der Schale desselben Rhizopoden.
Vergrösserung bei sämmtlichen Abbildungen — — 1/670 (Hartnack’sches Mikros-
p IV/8.)

BOTANIK.

Pag. 168.
Descriptiones plantarum novarum, Auctore Lunovrco rien En
haltend: Centaurea Jankeana Srmx., Matricaria inodora L. ő inundat

Srux.; Cephalorrhynchus glandulosus 5 cataractarum Sımk.: Die vollstän- -

dige lateinische Beschreibung siehe an angeführter Stelle des ungarischen |
Textes.

Pag. 171.

Eine pflanzen-geographische Skizze, mitgetheilt von Dr. Monrrz STAUB.
Die Höhe des Monte Maggiore wird in dem Werke «Topographie yon -
Fiume und Umgebung» mit 4444 Fuss; nach der Ost. Generalstabskarte |
(1835) mit 4410 Fuss angegeben; nach der barom. Bestimmung des Verf. -
betrügt sie 1384-3 Meter d. i. 4374-7 Fuss. Das Gestein des Berges bildet |
lichtgrauer Kalk. Eine gut erhaltene Landstrasse führt von Fiume lings

lassend — bis Vale Utzka, von wo sie sich rechts in das Innere Istriens
wendet. Lüngs dieses Weges machte der Verf. seime Aufnahmen.

Am 29. Marz 1875 machte ich meinen ersten Ausflug auf das istria-
nische Ufer. An der Grenze zwischen Fiume und Istrien stehen wir schon
jn einer Höhe von 184 Meter. Hier begann ich meine Aufzeichnungen.

E. Cyparissius L. und E. Peplus L. (mit vorjährigen Früchten!): Gera-
nium rotundifolium L.; in den Felsspalten Viola odorata L. Beilüufig in
meilenweiter Entfernung von Fiume und in einer Höhe von 208 Meter
Helleborus viridis L. (theils in Frucht, theils in Blithe!) die. vorherr-
schende Pflanze; in einzelnen Exemplaren Viola odorata L., Cornus mas L.
— In einer Hohe von 483 Meter liest Castua. Seine nächste Umgebung
erinnert an Fiume. Mauern und Felsen sind dieht bedeckt mit Asplenium |
Trichomanes L., Polypodium vulgare L.und Grammitis Ceterach Sw. Hie und
da steht ein verstäubter Coryllus Avellana L. — Von Castua setzte ich
meinen Weg längs der Landstrasse auf den Höhen bis Pobri fort. Die
herrschende Pflanze ist dort Juniperus Oxycedrus L., 3 macrocarpa. In ver-
einzelnten Exemplaren fanden sieh vor: Veronica Buxbaumii Ten., Ajuga
Chamaepitys Schreb. Gagea arvensis Schult. Carex umbrosa Host. —
Von dort stieg ich zur Landstrasse herab und setzte meinen Weg bis

fand ich in den Lorbeer-Hainen Asplenium Trichomanes L. Polypodium

Die Verbreitung der Vegetation auf dem Monte Maggiore in Istrien. y

EU der Meeresküste nach Istrien und über den Rücken des Monte Maggiore -
selbst führt eine ausgezeichnete Fahrstrasse — seme Spitze links liegen ~

Am häufigsten fand ich folgende Pflanzen: Euphorbia Helioscopia L., —

Volosea fort, welches von Lorbeer- und Oelbiumen umgeben, nicht ahnen. E
liess, dass in geringer Entfernung davon noch Schnee liegt. — Bei Abbazia | à

— verändert. Der von Wind und Regen gepeitschte Felsboden kann den
überall Platz suchenden Pflanzen nicht genügende Nahrung bieten. Mit

- dem schon gänzlich reifen Helleborus viridis L. konnte sich nur Euphor-

a Cyparissius L. an Zahl messen. Hie und da fand sich wenig Thymus

E. . Serpyllum L., Juniperus communis L., verkrüppelte Sträucher von.
. Ahorn und Eichen. Auf jenen Anhóhen fand ich noch folgende Pflanzen:
"8. II. Heft p. 108, Zeile 18 v. o.). In der Náhe von Castua wird die Land-
schaft schon freundlicher. (S. II. Heft p. 108, Zeile 31 v. o.)

; me .. Castua verlassend, kam ich in eine Schlucht, wo ich die hier seltene
Corydalis ochroleuea Koch und Fumaria officinalis L. fand. — Von Castua
bis Volosca stimmt die Flora mit der von Fiume ziemlich überein.

ÉG. II. Heft 109, Zeile 2 v. o.)

s Am 19. Mai brach ich von Volosca auf, um den Monte Maggiore zu

3 besuchen. Hinter der Kirche von Volosca begann der Weg üusserst steil
und felsig zu werden und setzte sich derselbe so bis zu einer Hohe von
498 Meter fort. Innerhalb dieses Gebietes zeichnete ich folgende Pflanzen
auf. (S. III. Heft p.171, Zeile 5 v.o.) — Hier erreichte ich die früher erwähnte

Landstrasse und über ihren höchsten Punkt (1102 Meter) kam ich nach
.. Vale Utzka (1010 Meter). Auf diesem Wege fand ich ausser den vorher-
gehenden mit einem Sternchen bezeichneten Pflanzen. noch folgende.
. (8. III. Heft p. 171, Zeile 29 v. o.)

t Die untere Grenze der Kastanie fand ich bei 400 Meter; ihre obere

. und zugleich die untere Grenze der Buche bei 859 Meter; letztere reicht
. dann bis zum Gipfel des Berges. In Wrrrkoww's «Forstliche Flora von
Deutschland und Oesterreieh» fehlt jener Standort. Nach PARLATORE sei

: die obere Grenze der Kastanie in den Apenninen und Sicilien zwischen

. 8-900 Meter und reicht bis zur Buche, entsprechend der oberen Grenze in
. Südtyrol (885 Meter). Hinsichtlich der Buche weicht meine Messung gänz-

fi lich von der Angabe Hevrren’s ab ( WILLKOMM 1. e., p. 375) der gemäss die
| obere Grenze der Buche in Istrien bei 1559-2, die untere bei 487 Meter
| wäre; es ist daher zwischen unsreren Daten ein Unterschied von 400 Me-

ter. Obwohl ich keine Gelegenheit hatte, neue Aufnahmen zu machen,
auch nicht in den Besitz der Originalarbeit Hrurren's gelangte, glaube
ich, gestützt auf meine vorhergehenden Angaben, dass sich die Richtigkeit |
meiner Messung nicht recht anzweifeln lüsst. Es ist nur noch ein Punkt
bekannt, wo die untere Grenze der Buche bei 816 Meter, nümlieh der Col
di Tenda, am Vereinigungspunkte der Seealpen mit den Apenninen. Das
Vorkommen der Buche am Monte Maggiore entspricht allen Theorien,

. x 4 (^ * sr (35

NT ee WM sos A BEN Po YN E E I Ve 2 ht wu
re MOT e QE ANS EE HER Sue MENT Pak ut

SE DO SLA TQUE NH DRE ARCADE TS AR v si J €

ae welche hinsichtlich ihrer Lebensbedingungen von KERNER, DE CANDOLLE, E I
po SENDTNER aufgestellt wurden. Niederschlag ist dort reichlich; durch M
À höhere Lage und die geognostische Unterlage ist der Boden dennoch nicht —
übermässig feucht und mehr als 8 Monate hindurch steht dort die Tempe- |

i ratur über 0. "a
i: Der Eigensinn meines Führers liess mich diesmal nicht die Spitze

COMES des Berges erreichen. So durchstreifte ich die Umgebung von Vale Utzka,
x : wo sich schóne Wiesen ausbreiten. Dort und zwischen den Buchen fand -
E ieh folgende Pflanzen. (S. IIT. Heft p. 173, Zeile 6 v. o.)

Am 31. Juli durchstreifte ich wieder die Umgebung von Castua und
E Volosca. In der Nähe von Castua zeichnete ich diesmal besonders folgende —
(a Pflanzen auf: (S. III. Heft p. 173, Zeile 22 v. o.). — Zwischen Castua und
"M Volosea folgende: (ebendort, Zeile 26 v. o.). — Um Volosca folgende : eben- -
dort Zeile 30 v. o.).
À Am 2. August brach ich von Matuglie auf zum Besuche des Monte
“a | Maggiore. Von Matuglie bis Vale Utzka zeichnete ich besonders folgende
Pflanzen auf: (s. III. Heft p. 173, Zeile 3 v. u:). — Bei 427 Meter war die
obere Grenze von Paliurus aculeatus Lam., bei 536 Meter die von Tunica
Saxifraga Scop. und bei 683 Meter die von Scolymus hispanieus L.

Damit man auf die Spitze des Monte Maggiore gelange, muss man
sich von Vale Utzka zurück wenden. Der Weg führte über Wiesen, die eben
gemäht wurden und so blieb mir wenig zum notiren und sammeln übrig.
^ . Ich fand folgende Pflanzen: (s. III. Heft p. 174, Zeile 9 v. o.), dann führt —
der Weg rechts in die Buchenwaldung, wo anfangs die zahlreich nieder-
rieselnden Wasser den Weg angenehm machten. Dort fand ich ausser
b. den früher erwähnten mit einem Sternchen bezeichneten Pflanzen noch fol-

*
ub Luce, oa M mu rd

wy ob" à - Da
AP OM NR cios M TS

m
-

x
atat

ne gende : (s. III. Heft p. 174, Zeile 94 v. o.). Den Buchenwald verlassend, traten 3
i | wir auf kahle Felsen. Auf ihnen fand ich folgende Pflanzen: (s. III. Heft p. —
a 174, Z. 5 v. u.). Endlich kam ich unter die Spitze des Berges, die kahl wie 1
der Karst ist. Ausser einigen Zwergexemplaren von Globularia vulgaris L., 3
G. corrdifolia L. und Veronica spicata L. fand ich nichts anderes. Sein E
Kamm zieht sich schmal beinahe parallel mit der Meeresküste hin. Dort |
fand ich Sempervivum tectorum L. und Sedum sexangulare L. Von dort — |
wendete ich mich seinem ôstlichen Abhange zu und fand dort im Buchen- i

walde folgende Pflanzen: (s. III. Heft p. 175, Zeile 8 v. o.) und in süd-
licher Richtung zuruckkehrend traf ich wieder auf Wiesen, wo ich fol-
gende Pflanzen fand: (s. III. Heft p. 175, Zeile 16 v. 0.). *

— OI

* Rosa alpina L. pimpinellifolia Lam. Eine schóne Mittelform! Steht zwischen
R. gentilis Stbg. und R. reversa WK; der Form und Farbe der Frucht nach steht sie
nahe zur R. alpina; der Form und Bekleidung der Blütter nach zu R. pimpinellifolia. _
ds Nach einer gefälligen Mittheilung des Hr. Baron v. UEcHTRITZ.

E
d

: be Wässer das Kart nicht immer als Calcit, ssh auch als ^is TOR
. Aragonit absetzen. Besonders schóne Gebilde von letzterem sieht man in BAV
. den Eisenspath-Lagerstütten Steiermarks, wo die Spalten und Hohlräume E
E. REisencarbonates mit jenen prachtvollen oft Blumen und Gesträuche

p. nachahmenden blendend weissen Aragonitgebilden ausgefüllt sind, die man r5
gewöhnlich «Eisenblüthen» nennt. Auch in den nordungarischen Eisen- '
. Spath-Lagern kommen nicht selten solche «Eisenblüthen» vor, doch trifft D
. man sie auch in anderen Erzlagerstütten, von welchen ich nur Hodritsch E
und Herrengrund erwähnen will. Mg

In letzterem Orte sieht man namentlich jene eigenthümlichen Bil-
dungen aus rhombischen Kalkcarbonat, die man schlechtweg mit dem
.. Namen «Vogelnester» zu bezeichnen pflegt. Wenn nämlich in einem Hohl- |
. raume, das von der Decke herabtropfende kalkhältige Wasser an jener e

. Stelle wo es hintrifft sich eine kleine muldenartige Höhlung nagt, so ist es Pr

. klar, dass bei fortgesetztem Herabtropfen der Flüssigkeit diese kleine NS

E. Mulde sich mit der Flüssigkeit füllen wird. Aus dieser pflegt sich dann 2m mS

. eine weisse oder anders gefärbte Aragonitkruste abzusetzen, welche die UPS
. kleine Hóhlung wie eine Schale überzieht. Fallen nun kleine Steinchen — Nu
. Bruchstücke des sich loslósenden Gesteins — in diese, so werden diese E

auch überkrustet und durch die Aragonitmasse selbst an die Schale E -

en B aite. Diese Bildungen werden von den Bergleuten gewóhnlich Vogel-
E. genannt, indem die mehr oder weniger runden überkrusteten Stein- |
| P chen mit den Vogeleiern verglichen werden. MM

E- Sehr interessant ist die Entdeckung Herrn Arrına Fopor’s, welcher
. in Herrengrund solche Vogelnester fand, welche wirkliche Pisolithe ent-

- halten, deren einzelne Körner oder Individuen mit der Schale nicht fest te
— verbunden sind, sondern vielmehr sich lose aufgehäuft in derselben E.
. befinden. E

E fő Die Schale sowie die Pisolithe sind entweder weiss oder briunlich

. gefürbt und von letzterem kann man zwei Varietäten unterscheiden.

Die eine Varietüt zeigt Pisolith-Individuen mit glatter emailartiger
- glünzender Oberfliiche, wührend die andere Varietiit durch einen geringen RA
. Glanz und merkwürdig geformte, oft an Hieroglyphen erinnernde Ver-
- tiefungen und Einschnürungen zeigt.
m — Durchschneidet man die glänzende Varietät, so sieht man als Kern
ein Thonschieferstiickchen, das von einer nieht sehr dicken Hülle von Ara-
E onitsubstanz umgeben ist, welche oft am Querstück kaum bemerkbar

EST . men, der aber von einer Todeciond dickeren Aragonitmasse umkleidet Ba 4
a) Letztere zeigt im Querschnitte in ausgezeichneter Weise concentrische |
Anwachsschichten, die oft verschieden, weiss, gelblich, graulich iene
sind und lebhaft an die Karlsbader Pisolithe erinnern. 2
Was die Bildungsweise dieser Pisolithen enthaltenden Vogelnester m
betrifft, so setzen diese ein stürkeres Tropfen oder vielleicht Fliessen des 3
Wassers voraus, welches die Schiefer- oder Fahlerzbruchstücke in fortwüh- |
E rend rotirender Bewegung erhielt, da nur so eine gleichmässige concen-
irische Umlagerung mit Aragonitmasse denkbar is. ¢
Schliesslich bemerke ich, dass ich auf Taf. XI. beide Arten von 34
Pisolith enthaltenden Vogelnester abgebildet habe, u. zw. zeigt Fig. |
diejenigen mit glatten Individuen als Inhalt, 1 a, b lose Pisolithe, diesel-
ben durchschnitten, den Schiefer als Kern zeigend; während Fig. 2 die
andere Varietät darstellt, 2 a, Pisolithe mit den eigenthümlichen Ein- |
schnürungen zeigt, während 2 b einen solchen durchschnitten und das Fahl-
erz zum Vorschein bringt. "

Pag. 177.

Cerussit von Schemnitz. Vou ALEXANDER Scnurpr. (Mit Tafel XII.) Der
Verfasser erhielt durch die Güte des Herrn Prof. Dr. Krenner Cerussite
vom genannten Fundort, an welchen er ausser den von ZEPHAROVICH mit-
getheilten 201, 101, 111 und 110 Flächen noch die Flächen von 100 (a)
010 (b), 021 (y), 102 (i) und 130 (r) auffand. Gemessen wurden folgende

Neigungen:
100 010 — 90° 00’ 00"
Nc 010: 110731379390"
A rs 010 111 = 46° 09° 30"
B 111111729 S72 Ad OU
: à MA ee 250?) 00/007
i | 111 100 = 65° 00 00"

010 021 — 59? 13' 90"
021 621 = 118? 34' 00"
100 102 — 34° 41’ 50"
201. 201. —— 39° 39' 90"
fh 100 130 — 28° 30' 00" |

Die Krystalle sind entweder tafelfórmig nach a, oder mehr oder we —
niger nach der Axe b verlängert, Zwillinge erscheinen häufig, jedoch konnte
das Gesetz nicht mit absoluter Sicherheit festgestellt werden, u. z. wegen - 3
Unvollkommenheit der bildenden Flüchen.

E erste betraf die Gegend: von Dried Mehadia und a unter anderem
ei nige Exemplare des im ersten Hefte beschriebenenen Ablepton Treforti
À Friv.; ; die zweite Tour betrifft die Gegend von Oravieza.

Unser College Fachredacteur V. v. Janka forschte im Verlaufe des

| Frühjahrs und Anfangs des Sommers in Siebenburgen, wo er den weniger

4H bekannten oder zweifelhaften Irisarten eine besondere Sorgfalt angedeihen

liess. So beobachtete er u. A. die Iris balkana Jk., welehe er vom Balkan

. nach Siebenburgen verpflanzt hat. Einige im Aufblühen begriffene Exem-

3 _plare dieser herrlichen Blume hat uns Janka per Post zugesendet, und es

. gelang dieselben im Glase zu vollkommener Entfaltung zu bringen und

ES abzubilden. Die kritischen Beschreibungen — und wenn möglich, auch die
B un Abbildung — erscheinen im IV. Heft.

Dr. August Kanitz, Professor der Botanik an der Universität Klau-
3 senburg, beehrt unsere Hefte mit einer Reihe von Artikeln über die Flora
J von Japan. Der erste Artikel ist für das IV. Heft zugesagt.

7 Dr. Geza Entz, Professor dus Zoologie an der Universität Klausen-
b. pure, wird in unseren Heften die Abtheilung der Protistologie besorgen.

Die noe bonne der Xanrus’schen ostasiatischen Sammlungen be-

— ginnt i in das Stadium der Publication zu treten. Unser Freund Dr. J. KÁROLI

b ist mit der ichthyologischen Abtheilung fertig, und sobald die Abbil-

à . dungen der neuen Arten besorgt sind, geht das Elaborat unter die Presse.

He Dr.G. v. Horvirx hat die Hemiptera Japans übernommen und auch schon

: fertig gebracht. Herr Director Franz von Puzszky wird demnächst in Sachen
5 (der Publicationen endgiltig verfügen.

J. V. Hayden U.-S. Geologist in Charge zu Washington, der uner-
dliche und geniale Leiter der Gebietsexplorationen, ist mit uns in Schrif-

206

tenaustausch getreten, und sendet uns ganze Reihen werthvoller Publiea-
tionen. Die ungarischen wissenschaftlichen Bestrebungen verfolgt Herr
HavpEN mit lebhaftem Interesse und es ist möglich, dass wir ihn im näch-
sten Jahre in unserer Mitte begrüssen werden konnen.

Pag. 180.

Literatur. Siehe das Verzeiehniss der eingelaufenen Schriften und
Bücher im ungarischen Text.
Schriftenaustausch siehe ebendort.

Corrigenda.

Pagina 159 linea 26 (I. 4) — IX. 4.
» 161 » 20 (I. 5) — IX. 5.

Druck des Franklin-Verein (IV., Universitatsgasse Nr. 4).

Ny.Grund V. Budapesten

ECS *

tést

aes j
H ird m
M -

is
ES

Kir

Prage ge
d^

-
Ens

szetrajzi Füzetek

III Fiz. 1877.

| L
DEI (Me Qo
: A En ;
Fs J x
LI Gr -
!

X.Tabla.

Ny.Grund V. Budapesten

Természetrajzi Füzetek
III Füz.1877

Rajz Entz &

Természetrajzi Füzetek

z + À ; . - 7
Urvolgyi madárfészkek III Füz.1877
Gr. Pejacsevich J. 1 XI. Tábla.

Természetrajzi Füzetek

*. Il Füz 1877

XII. Tábla.

| midt S.Cerussit.

A Presuhn lith.

Far. M

Fra Vas a cA E do! u v, À "Aur I ae LES DIS * æ 4 $5 GATE | de ee
E > apa a ESO a cp ed N EMT 4 | | “ men
} " * , - L 1 H a
Ww B ‘7 d 4

. TERMÉSZETRAJZI
| FÜZETEK ——

ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT.

he. a PAB red Oe

BE KTADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

; í b SZERKESZTI

; HERMAN OTTO.

| SZAKSZERKESZTOK

| | JANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D: KRENNER JOZSEF,

| ? (LEIRO NOVENYTAN). (LEIRÖ ÄLLATTAN). (ASVANY ES FOLDTAN).

| ELSÓ KÓTET.

FU DTÓBBR.-DEOZEMBER. -—atseuul PRESE

| IV. FUZET (OKTOBER-D fee ZT 17 ON
4 KET KONYOMATU TABLAVAL A : VY.
| ^ FEB18193B a)
| 1 N Va Q /
| Lowar mus Py

— nee

BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TÄRSULAT NYOMDÄJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

Em für das Seen am Schlusse des Heftes.

op Xm
49052 oe di a

GUAE EA ou, EN Rg, ee Ms Pig AS at ae
Természetrajz — Nemzeti szellem. ‘Herman Oxr6- tól .
. Reliquia Petényiana. HERMAN see se) bases oe EE CE
SDpplus. Peres QOvorá-40L3. 5.5.7 S, fos Ge Way vere dna eeu ER en
. A magyarországi tücsök-felek felszárnya. PUNGÚR GyvLá-tól qr a par
#20; tehelyröpüek. Frivanoszky J.-tól .. une
en méhfajok. Mocsary Sanpor-tél .. ne
. Aphidák. Dr. Horvira Gézá-tól nn. eoa
. Synonymiai jegyzetek. Dr. Horvära G£zá-tól .. .. .. .. .. .. E P
. Tengeri Amoebák. Dr. Exrz Gézá-tól .. .. .. es |
OD nóvények. Simmsoyros, E. X61. i. US Ut ONE = ie |
. Generis Iris species novae. Janxa None LOL te eer ean gece RA hM
Po Merkeli. Frivanpszxy J.-tól .. .. .. .. on
Külônfélék . "A PET EVA AA RIRES SERA he ts
| Üsereviszony ME ONE MIN KC OR SLE
Tartalom (T., II., III., IV. s Cu eger gr ART

Tárgymutató.. Be ies ea PEARL rc Sk arte D DAS EL

Inhalt der Revue.

ZDDEOGIE u... ue LA LEON Rs
Beiträge: Ornithologie von O. Herman und J. Per ; Orten
von J. Punetr; Coleoptera von J. FRIVALDSZKY ; Hymenoptera
von A. Mocsánv ; Hemiptera von Dr. G. Honvárg. —— —
Protistologie von Dr. G. Exrz.

Beiträge: Descriptiones plantarum novarum von L. Sie |
Generis Iris species novae von V. v. JANKA. |

ÉNOTIZEN: ne
Schriftenaustausch ..
Register (L—IV. Heft) ..

TERMÉSZETRAJZI
FÜZETEK

AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT.
ESTAYJA A MAGYAR NEMZETI o MUZEUAM.

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KOZREMUKODESE MELLETT
SZERKESZTI
HERMAN OTTO.

SZAKSZERKESZTÓK

- JANKA VICTOR, FRIVALDSZKY JANOS, D: KRENNER JÓZSEF,

(LEIRÓ NOVENYTAN). (LETRO ALLATTAN). (ASVANY ÉS FÖLDTAN).

RESO. KOTET:.
IV. FÜZET (OKTÓBER-DE CZEMBER).

KET KONYOMATU TABLAVAL,

oa oo oor ———

BUDAPEST, 1877.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

Figyelmeztetes.

A „Termeszetrajzi Füzetek*“ jelen, IV-dik füzetével az első
kötet be van fejezve, s az elöfizetes lejár.

Noha a vállalat szerény anyagi alapon kezdte pályafutását, mégis
képes volt arra, hogy az irók tekintélyes számát egyesítse, tartalmával,
berendezésével s külső kiállításával megszerezze a haza és a külföld legil-
letékesebb forumainak elismerését.

Már az első három füzet megjelenése huszonhét tudományos társulatot
és vállalatot indított arra, hogy velünk csereviszonyba lépjen.

Nem az előfizetők száma, mely nagyon is csekély volt, hanem a
magyar Nemzeti Muzeum által nyujtott dotátió tette lehetségessé azt, hogy
kivált a költséges rajzokkal olyan igényeknek is megfelelhettünk, a minőket
csak a gazdag külföld gazdag intezeteihez szokás kötni; s e dotátió tette
lehetségessé azt is, hogy az előfizetési ár oly csekély volt.

Az előfizetők számának szaporodásától függ az, hogy a vállalat
erősbüljön s működését mind szélesebb és szélesebb körre kiterjeszsze.

Kérjük eddigi előfizetőinket, úgy azokat is, a kik e közvetítő, hasz-
nosnak bizonyult vállalatot fölkarolmi ohajtják, sziveskedjenek az előfizetés
megujításáról, illetőleg eszközléséről gondoskodni.

Elüfizetési ár a második kötet négy füzetére

3 forint osztrák értékben,

mely legjobban posta-utalványnyal az alulirt szerkesztőséghez intézendő.

A , Természetrajzi Fizetek

szerkesztősége.

Budapest, Nemzeti Muzeum épülete.

DIET SE he is

E
‘ TERMÉSZETRAJZ — NEMZETI SZELLEM.
)

r E vällalat mäsodik füzeteben egy ezikket bocsätottam közre, mely a
4 természetrajzi magyar münyelv ügyével foglalkozott s a végén megígértem,

. hogy egy második ezikkben majd tárgyalni fogom azt a szellemet is, mely
. a népben él, példáúl: az állatnevekben tükröződik ; a szemlélődésnek azt a
módját, mely e szellem sajátossága s így törekvéseinkre nézve minden
| bizonynyal irányt jelölő. — A következő fejtegetésnél csak az állattan ügye
. lebeg előttem; más szakba nem avatkozom s ha mondok valamit, a mi
. másuttis talál: tessék számba venni; ha helytelent mondok : tessék megróni.
| Ezt kellő sulylyal előre bocsátom. .

A ki sokat forog a mi társadalmunkban s oly szerencsés helyzetben
| van, hogy sok réteggel érintkezik, a mellett észleló, puhatoló termeszettel
. bír, az nem is valami nagy fáradsággal bizonyos ismeretek elterjedésére
nézve igen érdekes és nevezetes eredményekhez jut. Azt tapasztalja pld :

hogy némely, egészen elemi ismeretek, a melyek «ott künn» minden — a
mint ezt mondani szoktuk — iskolát végzett ember birtokában vannak,
nálunk vagy nagyon hiányosak, vagy épen hiányzanak, még pedig ugyan-
abban a rétegben, mely társadalmilag amavval egyrangu. — Az algymná-
siumot vagy megfelelő reáltanodát végzett külföldi pld: tisztában van azok
iránt az elvek iránt, a melyek LixNÉ rendszerére nézve mértékadók; nem
akad meg a rovarok átalakúlásának fokozataiban, sorrendjében; a szabad
. természetbe vetődve, jól fogja fel azokat a mozzanatokat, a melyekkel az
. iskola megismertette ; több kevesebb ismerősre talál ; szóval : több-kevesebb,
de valódi értelemmel bír.

Ha itt nálunk puhatolunk ebben az irányban, bizony akár frappáns
jelenségekre is bukkanunk. Nem középiskolát, hanem egyetemet végzett
. embereknél, ha nem épen tökéletes ignorántiára, úgy legalább mesés zava-
. rosságra találunk, s ez annál meglepőbb, minél jobban ismerjük azokat a
tanterveket, a melyekben az illető ismereteknek elég tisztességes hely jutott
.— nem csak az újabb időben, hanem mar «azelótt» is.

3 Országos szaktestületek — pld. gazdaságiak — gyülesen résztvéve,
nem egyszer szinte meghökken az ember a felett a tájékozatlanság felett,
mely ott — teszem azt — a kártékony rovarok fejlődési fokozatai, illetőleg

"€ o

alakjai iránt uralkodik s megingathatatlan komolysaggal tárgyaltatik.
A repezekárok ötletéből roppant részletességgel arról értesültünk, hogy
tavaszkor fekete, hernyóféle állatok pusztítják a drága növényt, és csak
mikor ezek eltűnnek, jön egy vörös bogár, mely szintén pusztít. Ha bármily
behatóan azon vagyunk, hogy a hernyót a bogár fejlődési fokának mutassuk
be, nem érünk ezelt; kissé gúnyoros mosoly mellett tudtunkra adatik, hogy
a hernyó nem bogár és viszont; és mihelyt idáig érünk, minden magyará-
zatunk, véleményünk, ajánlatunk a legnagyobb reservával, bizonyos jóin-
dulatú fejrázással találkozik, — magyarán mondva : felsulunk, noha a dolge
oly elemi, noha igazunk van.

A «praeparandia» végzett tanitó, kiben élénk észjárást vettem észre
s épen ezért foglalkoztam is vele, hogy hívet hódítsak az állattannak, a
midőn már felköltöttem érdeklődését, teljes őszinteséggel körülbelől azt
mondta nekem : «hjah uram ! a hogyan ön mondja ezeket, ez egészen mas;
de a «praeparandiában» ott bizony mindenikunk igyekezett, hogy kivált a
természetrajzi órát valahogyan elmulaszthassa, mert ott bizony érthetetlen
száraz neveknél s szavaknál egyebet nem igen tanúlt az ember !»

Ilyen dolgok elegendő világosságot vetnek ugyan a bajra, de nem
fedik fel a baj voltaképeni kútforrását, melynek megközelítése, a milyen
egyszerű olyan kényes is. Kényes azért, mert kérdés, vajjon a legnagyobb
ügyesség mellett is, nem téved-e az a puhatoló kéz egy-egy darázsfészekbe?
És kényes, mert nem minden kéz oly kérges, hogy elszántsággal, kár nél-
kül bemarkolhasson.

Honnan származik tehát az az idegenkedés bizonyos ismeretek iránt,
noha bennök rejlik mindaz a mi értelmet fejt, kedélynemesítő, a mi oly
hű vezető a természetben, melynek az ember része sőt kifolyása, a melyhez
egész lényével, a lét alapfoltételeivel kötve van ?

Bármiképen hánytam vetettem én ezt a dolgot, uide párhuzam,
minden szembeállitás s okoskodás esak oda vezetett, hogy az idegenkedés
abban az idegen szellemben, modorban gyökerezik, a mely azokban a forrá-
sokban éktelenkedik, a melyekből az oktatás meríti anyagát, a melyekre
reászorúl.

És honnan származik ez az idegen szellem? Ez lenne a kérdések
kérdése, a melyre mindenekelőtt — természetesen csak a magam módja
szerint — megadom a feleletet.

Vegyük a természetrajznak csak egy szakát: az állattanit. Mihelyt
e szaknak nálunk végbement fejlődését, pld: a németekének fejlődéséhez
viszonyítjuk, be fogjuk látni, hogy csak a német fejlődött igazán s onnan a
hatása a német közmívelődésre. A miénk jóformán virágházi növény,
melyet csak ügygyel bajjal, mesterséges úton s csak arra bírhatunk, hogy
— vegetáljon ; így hatása nem is terjed túl azon a szűk kereten, a melyen
kívül nincsen számára hely, mert ott kívül, más az idő, más a légkör.

. Megengedem, hogy ez az állítás kissé kötekedő színben tűnik fel, de
. csak látszólagosan, mert valójában igaz.
A német természetrajz állattani része visszavezethető az ösregi

7
af

— GESSNER-től a modern Breun-ig, a régi Rösen «Belustigung»-jaitöl a modern

analyticusokig ; a mód, a melyben tárgyaltatik foler Darvin merész inter-
pretatoraig, HAgckEL ERNŐ-ig, s ama mély, specifieus német kedélyességig,

4 a melylyel Banpawvs legújabban madärmeséit írta, melyek, noha valódi

mesék, mégis igaz természetrajzi alapra vannak fektetve. Ezt úgy neve-

. zem, hogy minden német mívelódési igény, megkapja a maga könyvét,

mindig a német szellem forrásából merit, e szellem pedig százados fejlődés
eredménye, eredménye annak a szemlélődési sajátosságnak, mely a német

B. typus természeti tulajdona. A francziáknál, angoloknál, svédeknél ez épen

így van.
És ha most a magunk tűzhelyén tartunk szemlét, vajjon mit látunk?
Azt találjuk, hogy ezelőtt egynehány évtizeddel, a midőn t. 1. a ma-

gasabb mivelödes mellőzhetetlen szükségessége általános meggyőző-
déssé vált, a múlttal, fejlődéssel bíró más irodalmi szakok terén
elassicusaink és herosaink támadtak, akkor akadtak hangoztatói
a természetrajznak is, akadtak mivelői, kiknek szorgalma, jóindu-
lata előtt készséggel kalapot emelünk — — de tagadjuk azt, hogy
az irányt eltalálták, a nemzet szükségeit ismerték s így kielégítették, hogy
ebben az irányban egyáltalában számbavehetőt létesítettek volna. Minden
fejlődés, átmenet nélkül beléugrottak az analyticus methodus rideg száraz-

. ságába, űzték a dolgot azon a magaslaton, a melyre mint egyének fölver-

gödtek, minden tekintet nélkül arra, hogy még más missiójuk is volt,

hogy magára a nemzet kózmívelódésére hassanak. Igy történt az, hogy

4 az egyesek évtizedeken at folytatott ilyszerü működése, bar mily gondos

és fáradságos volt is, a nemzet értelmi tovafejlődésére nézve meddő maradt.

Avval vigasztaltak magokat, hogy majd az utókor hasznát veszi működé-

söknek ; de valójában úgy jártak mint az az atya, ki a legmagasabb mathe-
matikai problemák megfejtésével foglalkozik, hiszi, hogy fia ennek majd
hasznát veszi, de e fiut elfeledi megtanítani a számok ismeretére, tehát az
elemi dologra mint alapföltételre. Minthogy befelé semmi hatásuk nem
volt, keresték kifelé s itt ott meg is találták : diagnosisaik — néha nagyon
is kicsinált utakon — a külföldön figyelembe vétettek s ez hirdettetett a

. legnagyobb dicsőségnek ily ezim alatt: «ime, a külföld is elismerte!» Itt

azután csak az volt a rendes baj, hogy a külföld ezt ritkán, nagy ritkán
vette a magyar mivelódés productumának — kivált ha az író neve nem
volt magyar — s így csak az egyén jutott érvényre, anemzeten rajta maradt
a barbárság gyanúja e téren is, egészen a legújabb időkig. Igy tehát befelé a

. hatás elmaradt, kifelé nem használt a nemzetnek, meglehetősen közönbös volt.

A magyar igény kielégítését a nyelvben vélték elvégezni s azon

ELA MEE SE CE AL DO See CAN DUO D S IR N QUUM PLO NEI F7 RE a Val
^ / FACH EE UM NUI E MAPA xd A ee PES ET

v ib: " A th ig ira 1922.2 VD

210
kezdték, hogy a nyelvet alapjából kiforgassák, a mar úgy is fol nem érhetót —
teljesen érthetetlenné tegyék. Meglett a hirhedt münyelv tortenete.

És azután jöttek a tankönyvek szegény írói. A korszellem, a többi
szakok haladása, a kényszerítő szükség alapművek, források kutatására
szorította őket, oly forrásokéra, a melyekben a mívelódés minden igénye
kielégíthető lett volna: magyar szellemet, szemlélődési módot tükróztetó
források kutatására, melyek — — nem léteztek seholsem! Kénytelenek
voltak idegen szellemű művek átültetéséhez folyamodni. De vajjon hány
ismerte közülök a nemzet valódi igényeit, hány volt képesítve arra, hogy
az idegent nemzeti szellemben átültesse, átgyúrja ? A legvilágosabb feleletet
megadja az az ignorántia, mely némely szakok terén még ma is észlelhető,
és az a tanító, ki bizonyos előadásoktól irtózott.

Nos, mi dolog az hát avval a nemzeti szellemmel, mely még a szak-
művekbe is tartozik ? mi dolog az a szemlélődés sajátosságával, mely nem
minden nemzetnél egyforma ? |

Szól ez hozzánk azokból a művekből, melyeknek írói magukon visel-
ték nemzetok typikus sajátságait s első sorban, öntudatosan a nemzetnek
dolgozva, benne és általa lettek «hiresekké» ; azokeböl is, a kik a nemzet
szellemébe behatolni igyekeztek.

Egy és ugyanazon dologra a józan, gyakorlati angol azt mondja : «ez
így van!» A franczia folkialt: «ime!» A német azt mondja : «merkwürdig!»
— Az angol beéri a dolog egyszerű tárgyalásával, annyit von ki belőle, a
mennyi biztosan kivonható; a franczia keresi a frappánsat is; a német
okoskodva csodálkozik.

Szól ez hozzánk a gyermek dadogó kérdéséből, a midőn a német gyer-
mek a seregélyre mutatva kérdi apjától: «Vater, wie heisst der Vogel?» s
az apa feleli : «Mein Kind, das ist der Staar». A magyar gyermek pedig
azt kérdi: «Apám, miféle madár ez?» s az apa azt feleli első sorban: c Mezei
madár, seregélynek hívják.

à À német azt mondja a Plataleáról: «Das ist die Lóffel-gans», a fehér
szinre és széles csórre építve a fogalmat, tehát mit sem törödve az elhatá-
rozó életmóddal; a magyar azt mondja: «Az a kanalas-gém», tehát nem
zavartatja magát a csalekony kulszin által, hanem az elhatározó lábalkat
és az életmód segítségével eldönti helyesen.

A kinek valaha módjában állott — még a hajdani Tisza-mocsarak
idejében, a midőn ott csak úgy nyüzsgött a vízimadár — a halászok, révé-
szek és vadászok madárismeretéhez folyamodni, az kettőt tapasztalt: hogy
a rokon alakokat sem tévesztették össze, shogy mindig az életmódból meri-
tették a megkülönböztetést, melyet azután a hanggal s csak utolsó sorban
a külszínnel támogattak. Ezek az egyszerű, bizonyára typikus magyar-
emberek egytől egyig valóságos biologiai tehetséggel bírtak, mely a szak-
embert meglepte, bámulatra ragadta.

p" : A biologiai elem az, melyet a magyar szeret és keres, mely szelleme,
— szemlélódése sajátságának legkedvesebb, a melylyel még arra is reá lehet venni,
1 hogy az orismologiai szárazságokkal megbarátkozzék. Ezt mindig szem előtt
/. tartom s ügy tapasztalom, hogy van kószónet benne.

E Azokban a dolgokban, melyek a «külföld elismerésében» is részesül-
|. tek, ezt az elemet hiába keressük; a legtöbbjenel a ezéhszerü, száraz diagno-
. sishoz oda van csatolva a száraz földirati adat, több semmi !
b. A biologiai elem szól hozzánk a magyarázatokból, ez s a hang, mint
. festó elem, a népies elnevezések legtóbbjéból. Itt jut érvényre az észlelés
. bámulatos finomsága, mely esalhatatlanül mutatja a nép természetrajzi
— -szellemét — a mint én ezt nevezni szeretem.

A hangra nézve álljon itt a következő kis tájékoztató. Dr. Lanpors H.
«Thierstimmen» ezimü művében! a 186 és 187-dik oldalon a békák hang-
járól értekezvén, nagy elégtétellel jegyzi meg, hogy szűkebb hazája, a

. moesaras-bekas Westfalia népe már régen kimagyarázta a kecskebéka
... szólását, így:

‚Gärd, wat kuokst de?‘

»Hiärm, Jürften! Jarften !*

‚Giärd, wu smakt se?"

„Hiärm, lecker, lecker, lecker... . !** ?

Itt valóban hangfestó csupán csak a «kuokst» szó, mert a «Jarften»
es a «lecker» korántsem felel meg a brekegés hangesesenek, ennél sokkal
vontatottabb.

A szegedvidéki nép mast tud a béka szólamáról, a midón elmagya-
rázza, hogy bizony háromféle béka beszél, még pedig német, tot és ma-
gyar, így:

n."

«Német béka: «Komm, kumm, kom, kum!» (Jer).

c — társa: «Wart, Wart, Wart!» (Várj).
Tót béka: «Cso~zse~ je "toto? eso^ zse^ je" toto?» (Mi az?)?
Magyar béka: «Adta teremtette, adta teremtette!» Mire mind elbujnak. *

Nem elég az hozzá, hogy itt minden szótag hangfestó s a legfinomabb
—. észlelés és leleményesség tanubizonysága, de itt azonkívül meg valóban
— három fajnak tavaszi szólama van festve, a midőn mind a vizben s több-
- myire együtt tartózkodik. A «komm, kumm» nyilván a tüzhasu béka
(Bombinator igneus), a «Wart» kétségkívűl az erdei béka (Rana tempora-

! Dr. L. H. «Thierstimmen» Freiburg 1874.

? Német tájszólásban adva s ezt jelenti: G. mit fózól? H. borsót! G. hogyan
izlik? H. pompásan!

3 Igen gyorsan egymásután kimondva!

4 Ezt a közlést Ft. Torma JózsEF kanonok és doroszlói plébános úrnak, ki Szeged :
szülöttje s kiváló barátja a természetnek, köszönöm.

ale

LE o» BRL e UE c:
SO Nee ^

ria), mig a többi félreismerhetetlenül a voltaképeni keeskebéka (Rana escu-
lenta) hangja.

Ne fogadták volna el a régiebbek csak a specifikus német-tudomänyos,
száraz, szörszälhasogatö mintákat, hanem — ha mar önállóan nem tudtak
teremteni — ismerkedtek volna meg népók szellemével s kovettek volna
az ángolt, mely a magyarral rokon hajlamú; és ma máskép állanának a
dolgok !

Azt hiszem, hogy ezek elég világos ujjmutatások arra az irányra nézve,
mely nagyon is megérdemli a gondosápolást; sót meg vagyok gyózódve,
hogyha ez iránynyal, a szellemmel számolunk, ha ezt figyelembe veszszuk,
az üdvös hatás nem fog késni, érezhető lesz lefelé épen úgy, mint fölfelé is.

Fenntartom magamnak, hogy a hangfestő elemre egy bezáró czikkben
még visszatérek. ;

Herman Orró.

ÁLLATTAN. ZOOLOGLA.
Madartan. Ornithologia.

RELIQUIA PETÉNYIANA.

A nagy tusában, melyet a tudományosság terén is vívunk, ket jelszó
az, mely phárosként kalauzol, serkent és ösztönöz.

A nemzet müvelódésének fokozása, az értelem mind magasabbra,
tokéletesebbre való fejlesztése. Ez az első.

Cultürképességünk, cultürnemzet voltunk bizonyítása kifelé. Ez a
második.

Nem az anyagi lét után, hanem mellette, vele, kölcsönös hatás és
visszahatásban jár a művelődési törekvés. Az egyik épen úgy mint a másik
létünk, fennmaradásunk alapföltétele. Szellemi herosaink, kik óriási erőfe-
szítéssel, páratlan önfeláldozással, megküzdve a legsúlyosabb akadályokkal
felrázták a nemzetet százados tespedéséből, mely már már veszedelmes
lethargiává kezdett lenni, nagyonis jól tudták mit mivelnek ; megértették
a kor intő szavát: a mult dicsősége miatt nem feledkeztek meg a jövőről,
arról a jövőről, melyre nem lehet nyugodalmasan visseapillantani, mert
ezt csak munkával, küzdelemmel lehet elérni.

Ők azt is tudták, hogy a léthez szükséges hatalmat — akár anyagi
akár szellemi legyen az — nem lehet kikölesönözni, nem lehet a nemzetre
ráakasztani; ez csak fejleszthető, csak a nemzet összes képességeinek,
ösztöneinek, sajátosságainak productuma lehet ez egyesegyedül. A valódi,

fejlődés az intensiv irányhoz van kötve s ha ez igazi, mélyre ható, akkor
a messzire, tágas körre való kihatás önként bekövetkezik.
Ebben a tekintetben az egyén nem különbözik a társadalomtól, az
| egyikben van foglalva a másiknak képe, az egyik tűkre a másiknak, —
. igen természetesen is, mert az egyénekből alakúl a társadalom s az utóbbi
. megadja az előbbinek nem csak a tovafejlődésre, hanem a magasabb fejló-
. désre szükséges föltételeket is.
7 Barmely irányt vesszük is, mindig ezt fogjuk találni.
v Ha legsajatabb körünkbe nyúlunk s számba vesszük az egyéneket,
kik e viszony világosan magyarázó képei, nem kell hosszasan keresnünk,
- fóltaláljuk őket a munka bármely körében.
Egy Kossuru bemélyed a nemzet legparányibb állami institutiöiba,
. ez intensivitás, a melyből az a hatás folyt, melylyel nem csak egy kis nem-
zet szűk keretében, hanem nemzetközileg is hatott.
3 Egy Eörvös bemélyed a társadalmi viszonyok legalsóbb rétegéig, ez
. is intensivitás, a melyből a XIX. század uralkodó eszméinek oly világos
. képe ered s oly messzire kihatott.
: E példákban roppant tanúság rejlik a nemzet számára, e példák a
. leghatározottabban jelölik az útat az epigónok számára is.
Az intensív iránynak egy lényeges föltétele az, hogy mind azt, a mi
. eró s tényező, okkal móddal ki kell használni, alkalmazni ; legyen az bármi
. nagy vagy bármily csekély is. Itt teljesen talál és érvényes Eörvös-nek
. remek hasonlata, mely a mivelódést egy fölséges nagy folyamhoz hason-
lítja, a mely folyam a kis patakok, parányi források ezreinek kö-
- szöni létét.
* Vajjon mi, az epigónok, belattuk és folfogtuk-e az irányt mindig és
. mindenütt ? Megtettünk-e mindent, hogy a szerte fakadó forrásokból tova-
. siető ereket ne a talajalakülások véletlenjére bízzuk, hanem egy világos,
magasztos czél érdekében, kisebb-nagyobb utánjárással, előbb patakká,
majd folyóvá összetereljük ?
- —— Bizony — a midőn egy előttem fekvő kéziratesomóra tekintek, s
. előttem áll annak története — mintha látnám, hogy sokszor eltévesz-
— tetett az az irány, Osszeterelés helyett bedugult még egy egy erősebb
forrás 18 !
PETÉNYI SanawoN JAnos, Muzeumunk egykori őre, kéziratainak egy
. töredékét értem, mely csak kis része annak a buzgó fáradozásnak, a
; ES ez az ember az Ornithologia terén mintegy harminez éven át foly-
. tatott és érvényesíteni törekedett.
" Ki volt az a PErÉNv1? Ezt a maga idejében több-kevesebb szerencsé-
- vel s melegséggel magyarázta néhány necrolog, emlékbeszéd, támaszkodva
. a munka eredményeire, melyek láthatók, olvashatók ; de bizony csekélyek.
. Azután — mintha örökre eltemette volna az idő folyása — senki sem szól

"
x
}-
L4
Li
*

TÚR es állítsa Dev DS up a ^ TE SEMEN S| ae E id VY
e N Seep = ey ARTE ER

rola, munkálkodása kiadott részének nem volt maradandó, messze kiterjedó

hatása, Per£nyı mintha csak eltűnt volna. De a kinek van fogalma arról:
mi és mennyi lehet gyümölcse egy szorgalmas ember harminezévi műkö-
désének, az nem nyugodhat meg; annál kevésbé, minél biztosabb az,
hogy PETÉNYI rendkívüli kozákot eszével kedvencz szakmája terjesztése
érdekében folytatott országos agitácziójával, nagy körre kiterjesztett leve-
lezésével, mely az ällattan és a szűkebb értelemben vett madärtan elsó-
rendű csillagait, egy CuvIER-t, BREHM, Naumann, BECHSTEIN, BALDAMUS-t is
fölkereste, s így sokakat tájékoztatott tanúlmányai állására, jegyzetei
bőségére nézve.

Ezenkívül az évek során azok a külföldi Ornithologusok, a kik
Prrényi kortársai voltak, mindenképen igyekeztek is, hogy PErÉNvr hátra-
hagyott madártani észleleteit puhatolják, azoknak kiadását szorgalmazzák ;
mert a madártannal is csak úgy áll a dolog, mint számos más szakunkkal,
hogy t. 1. hazánk speciális viszonyai kimerítőbben letárgyalva nincsenek s
ennélfogva leginkább azok a viszonyok, a melyek az alakok foldirati elter-
jedésére nézve mértékadók, függőben maradtak, mintegy akadályt képez-
nek a tudomány haladó utjain.

Legélénkebb lett a külföld érdeklődése, a midőn nekem ki-
mutatni sikerült, hogy a Nucifraga caryocatactes tojás fölfedezésének
elsősége PrrÉNvr-t illeti. Ezt az adatot TscHusY-SCHMIDHOFEN VICTOR
művében fel is használta s ez alkalommal a Perényr hagyaték ügyét is
szellóztette.

A kéziratok ügye ez idó szerint a kóvetkezó stádiumban van:
Perényi azokat a magyar Tudományos Akadémiának hagyományozta s az
Akadémia c Értesítő v -jében foglalt jegyzőkönyvi kivonatokból ilyen ugy-
menet tűnik ki. Az 1855-dik év október 29-kén tartott osztályülésen a
titoknok emlékbeszédet tartott Prréxvr felett s indítványozta, hogy ugy
kezirati hagyatéka mint elszórt munkálatai is együttesen kiadassanak. Ezt
az osztályülés egyhangúlag elfogadta (Ért. 1855. p. 548). Az 1857-dik év
junius 22-ki összesülés elhatározta, PN PrrÉNvi természettudományi
munkái kinyomassanak (Ért. 1857. p. 910). Az ügy ezután 1865-dik évi
május 29-ig nem fordult elő ; de ekkor terjesztettek elő az első füzet, mely
Prr£nyı életrajzán kívül az őslénytani rész elejét tartalmazta (PETÉNYI
hátrahagyott munkái, szerkesztette Kusınyı FERENCcz, I. füzet 1864).

Az osztályulés, melynek a füzet bemutattatott, a már előkészített
folytatás iránt is intézkedett ; de a folytatás maig sem következett be.

A minden bizonynyal legértékesebb, mert leggazdagabb madártani
részről való intézkedésnek menete nem követhető elég biztonsággal, s a
maganuton nyert felvilágosításokból csak annyi tűnnék ki, hogy ez a rész
bírálatra adatott ki s megbírálás után némely töredékek kivételével,
melyeknek egyike — a solymok — dr. TAuscHER GyuLÁ-ra bizatott, egy

- a ues!

M. a m

dába rakva az Akadémia pecsétjével elzáratott s a döntő határozat hoza-
aláig Kusınyı Frrencz-nek megőrzésre kiadatott.
Kusmyı Ferencz-nél e ládát s annak sértetlen pecsetjeit 1865-ben
. magam is láttam s tőle tudtam meg, hogy arról az Akademia határozata à
. nélkül rendelkeznie nem szabad. Ez a határozat, úgy látszik, még maig
sem hozatott meg. Ez s a hosszú idő, legfőképen pedig KUBINYI FERENCZ
- halála, ezt az ügyet összebonyolította, mert KvuBriwxyvr halálával annak 7%
. hagyatékában nagy zavar támadt, a melyben a Prr&xvı-fele kéziratos
láda úgy eltévedt, hogy sem a rokonok érdeklődő része, sem az ügyben
. fáradozó muzeumi igazgató őr, FRIVALDSZKY JAnos, eddig nyomára nem
. juthattak.
Ilyen körülmények között aligha marad más hátra, mint az, hogy az
Akadémia latba vesse tekintélyének súlyát s azokon a nyomokon, a me-
lyeket irattára s jegyzőkönyvei szolgáltatnak, intézze a további vizsgálatot,
| mely ha nem is a kéziratos ládát, úgy legalább azokat a részeket fogná
1 napfényre hozni, a melyek átnézés vagy teldolgozas végett — mint pl.
. dr. Tauscher-nek is — kiadattak.
| Ez annyival is inkäbb szükséges, mert sok jel oda mutat, hogy egyes
részletek elszorodtak. Igy Frrvaupszxy JAnos-nak sikerült a Pastor roseusra
vonatkozó jegyzeteket megtalalni, magam egy véletlennek az Oriolus ,
| galbula, Coracias garrula, és a Bombicilla garrulára vonatkozó jegyzeteket
: kószónóm.
2 A bedugult forrás megnyitására a «Természetrajzi füzetek» egyelóre
nem tehetnek tóbbet.
Most átmegyek egy más kérdés tisztázására, arra t. 1., valóban érté-
3 kesek voltak-e PETÉNY: iratai? megszolgälhattäk volna-e a magyar közmi-
| . velódést ?

Erre a leghatározottab «igen'» a felelet, és jelesen az életmódra »

. vonatkozó, beható észleletek azok, a melyek a töredékek után itélve kiváló E
gondról tesznek tanuságot. : p
PEgTÉNY: minden madárfaj számára egy külön, nagy-negyedrét fasci- n
culust tartott, melynek homlokára ráirta az illető madár tudományos es ne
népies nevét ; helyét a melyet más írók rendszerében elfoglalt; a nem (genus) Y
ismertető jeleit, a faj ismertető jeleit. Ebbe a fasciculusba gyűjtötte azután "
mind azokat a jegyzeteket, a melyek az életmódra, mint: koltésre, feszek- N
építésre, táplálékra, költözködesre, hangra stb. stb. vonatkoztak , minden :
legkisebb jegyzet élén a madár neve all, nehogy tévedés támadjon ; szóval ;
a legnagyobb pontossággal járt el. A midőn az egymáshoz tartozó jegyze- à
leket elrendezzük s azokat ilyen módon szakaszokba osztjuk, megkapjuk a |
madár teljes képét, úgy mint azt PrrÉNvr ismerte — mar pedig nagyon 2

jol ismerte!
A példányok, a melyek után speciális leírásait készítette, mind a

ac- 4

LR EC AT dE + à
ML Le ?

magyar nemzeti Muzeum gyüjteményeibôl valók, mi a leírást annál

becsesebbé teszi.

Megjegyzem, hogy Perényr jegyzeteit leginkább német nyelven
vezette, de kizárólagosan a magyar Faunara terjesztette ki, a hazai viszo-
nyokra fektette a súlyt, a hazának kivánt szolgálni. A nyelven megütközni
nem lehet, mihelyt elgondoljuk, hogy PETÉNvr akkor működött, a mikor a
magyar természetrajz s vele a műnyelv épen csak vajudni kezdett.

Ha azokra a madárképekre tekintünk, melynek elsejét e sorok vezetik
be, önkenytelenül fejlődik bennünk az eszmék lánezolata, az, mely kozmi-
velődésünk föltételeire tartozik.

Minden lépten nyomon nagy hiányát érezzük az oly alapműveknek,
a melyek közmívelődésünk igényeit, a tündöklést épen úgy, mint a min-
dennapi kenyeret — ha szabad e kifejezéssel élnem — megadnák. És
sehol sem válik e hiány oly érezhetővé, mint épen a leíró természetrajz
terén, melynek foladata, hivatása nem csak a szigorú tudományosság eme-
lése, hanem az általánosabb értelemben vett értelem, sót a kedély nemesebb
fejlesztése is. Azokat az alapműveket értem én, a melyekben megkapja az
analytikus, a systematikus, a zoogeografus, a biologus a magáét, s a melyek
mégis úgy vannak tartva, hogy a legszerényebb s legmagasabb paedagógiai
igény is kielégíttessék. Mert bármiként okoskodunk is, nem tagadhatjuk el
sohasem, hogy a következő nemzedékek tökéletesedése egy mondhatatlanul
fontos feladat, melyről megfeledkeznünk nem szabad, melyre tekintettel
tartozunk lenni a tapasztalati és exact tudomány magaslatain is — főképen
ma, a midőn a korszellem a régi kaszt, a régi czéh falainak utolsó marad-
vanyait is lerombolja, a vizsgálódás és tanitás szabadságát hirdeti.

Nyugodt lélekkel odaállítom a PrrÉxv: Oriolus leírását, mert tudom,
hogy ebben megtalálja mindenki a magáét ; állítom, hogyha PETÉNYI kézirati
hagyatéka mind végig igy volt tartva, s ha már ezelőtt húsz évvel a kiadást
éri el, ma messze elől járhatnánk az Ornithologiaban mint tudomány-
szakban, azáltal is, hogy természetrajzi tankönyveinkben a beleerőszakolt
és elmesterkélt külföldi és idegen helyét az foglalná el, a mi nemzetünk
sajátos szellemének legjobban megfelel. Igaz, csak egy forrás, csak egy ér
lett volna ez, de ez is több az idegen hatástalannál.

Az itt következő ezikkhez még a következő megjegyzéseim vannak.
Az authentikus szöveg a Revueben foglalt német szöveg, melyben csak a
sorrend biologiai része tőlem való, egyébként ez szóról szóra a PETÉNYI
műve.

A rendbeszedést s a magyar szövegezést úgy a német szöveg tisztá-
zását is PETHÓ GyuLa barátom eszközölte, s ő bizonyíthatja, hogy némely

roviditéseknek általam történt megfejtése után a dolog minden nehézség
nélkül ment. A rövidítések rendesen orismologiai és leíró műszavaknál
fordúlnak elő, megfejtésók az Ornitholognak nehézséget nem okoz, pld. :
Htrrücken — Hinterrucken, Oflügelhfte — Obertlügelhälfte stb., stb.
Herman OTTÓ.

ORIOLUS.

Fordította PETHÓ GYULA.

Sarga velyhe, Gómórben. Sárga rigó, átalán de hibásan. Súrmalinkó. (Szolgabiro,
Borsodban.) Arany málé, Sopron megyében.

NAUMANN az Oriolust a varjúféle madarakhoz (Coraces) számitja; BREHM az ülő lábúak-

. hoz (Brachypodes) ; SCHINZ a maga faunájában a rovarevökhöz (Insectivorae); KEYSER-

LING és Brasıus közösen kiadott faunájokban az énekes madarakhoz (Oscines), s e két
utóbbi egyszersmind a rigókhoz (Turdidae).

A genus ismertető jelei. — A csőr erős, hosszas kúpidomű, tövén kissé
szélesre nyomott, de magas hátú (ormu), ormán gyöngén hajlott,
kissé túlhajló hegyén sekély bevágással. — A szájnyílás hosszabb mint
a estid; a szájszögleten csak nehány gyönge és rövid serte foglal helyet ; a
tompahegyű homlok-hunczutka az orrlyukak hátsó széleig ér, meglehetős
közel a csőr (felső káva) széléhez; az orrlyukak — hátsó szélökön — oly
távolban vannak egymástól, mint a milyen a csőr magassága, közepütt, a
kávazúg (Astwinckel) és a hegye között értve. — Az orrlyukak közel van-
nak a homlok ütközőjéhez (tövéhez), oldalt teljesen szabadok és nyitvák,
fordított tojás-alakúak, azaz : hátúl szélesebbek, elől keskenyebbek ; egy-egy
nagy, erős, felduzzadt hártya alatt nyilnak és belűl, közepökön hosszant
átvonuló, keskeny-tojásdad szagláló lemezkével vannak ellátva; a felső
káva széle az orrlyuk alatt megvastagodott.

A nyelv szép lándzsa-idomú, nagyobbrészt szaru-porczogós állományú,
áttetsző, a hegye éles, közepütt mélyebb barázdával és egyszersmind azon-
kívül rojtosan osztott véggel; hátül erős, kiálló, osztott sarok ; belűl kicsiny
és gyönge, kívűl pedig nagyobb és erős mellékfogakkal ; a felső esórpadlás-
rés több-soros gyönge fogazattal.

A szemek mögött egy-egy meglehetős tisztán kivehető kopasz folt
mutatkozik.

A láb csüde rövid, épen felényi oly hosszú mint a lábszár, és oly hosszú
mint a középső ujj karom nélkűl. A három mellső ujj a középsővel csak a
tövén, a külső és a középső ellenben az első ízig van összenőve. (A sárga-
rigót már ez az" egy jelenség is inkább a varjufélékhez sorozza.) A hátsó
ujj erős, hátul meglaposodott. Maga a láb puha. (Ez is közelebb viszi

Ar A qM AS NOL Lindt ASS CARE c a MODE TAS ey, IPs PE

tehát a varjüfélékhez.) Az arasz táblás lemezekkel. — A karmok gyongék,
oldalt meglehetősen ósszenyomottak, alúl kétélűek, erősen görbültek; a
középső ujj karmának széle kissé kiálló és éles.

A szárnyak középnagyságúak, meglehetős szélesek; a hátsó-szárny
tollai alig érik túl a közep-szärnyeit; mindössze 20 evezótoll van egy-egy
szárnyban; közülök az első épen felényi oly hosszú mint a második, a
2-ik jóval rövidebb mint a 4-ik, a 3-ik pedig valamennyi között a leghosz-
szabb ; míg a 17-ik evező toll — ha a szárny összevonva nyugszik — épen
középhelyet foglal el a 9-ik és 10-ik között. Kifelé a 3-ik, 4-1k és 5-ik, befelé
pedig csak a 2-ik és 3-ik evezőtoll keskenyedik meg.

A fark középnagyságú; 12 tollból áll, a végén csaknem egyenesen
elmetszettnek mondható; az alsó farkfedő tollak ?/s-dát, a felső farkfedök
valamivel többet mint a !/2-ét érik el a fark egész hosszasaganak.

A tollazat többnyire kemény és elkerekített ; szép és kellemes színe-
zetű ; uralkodó szín a sárga, s ez a megkülönböztető jel mindig állandó.

ORIOLUS GALBULA, L.

A faj ismertető jelei. — A fark töve (Burzel), mind a kétféle fark-fed6,
a szárny hegye és az alsó szárnyfedő tollak szép sárga színűek. A kantár !
többé-kevésbbé fekete. |

A him (d) arany sárga ; kantárok, szárnyak és a fark feketék.

A nőstény (9) és fiatal madár, felül esiz-zöld, alúl fehéres, de feketés
szárvonásokkal; a fark felső színe többé-kevésbbé olaj (oliva-) zóld-szinu.

Egy 9 példány, mely 1842. május 22-iken ejtetett el Budapest mellett,
egészben 9 hüvelyk (23°/4 9 ) hosszú volt; a fark hosszasága 31/4" (81/4 Yn),
miből azonban a szárnyak ?/4-ed resznyit eltakartak. Szélessége 17”
(443/4 m).

Csőre felül 1" (26 ®),); anyilas hossza 14" (31 y,,) ; tövén 41/3" (kó-
zel 10 74) magas és ugyanolyan széles ; barnavörös, felső kavaja nagyobb-
részt piszkos, sötet-barnavörössel befuttatva, az orrlyukak fölött legsargabb ;
mögött fekete-barna, alatta halvány zöld.

Szemhéja teketés.
Lábszára 18" (40 ",); csüd 9" (20 ™,), szélessége 1 Ya — 2142"
6 mi). Ujjai: a középső ujj 9" (20 m), karom 31/97" (7 Mn) ; külső

ujj 7” (15%), karom 3" (6:5 ™,) ; belső ujj 7" (1595), karom 3" (6:5 mj);

9
)

! «Zügel» a szájszéltól a fül felé. Megtaláljuk az alkalmat, hogy későbben a
terminologiát összefoglaljuk. zerk.

ee 2 acidi uid 5 Lá ds
Lo ae ES Set

we ps CS

só ujj 6" (13 mp), karom 4" (9 n); a puha lábak az araszukon szé-
sek, az ujjakon egyenlótlenül táblázottak, zöldes ólom színűek, piszkos
her bevägäsokkal. — Az ujjak talpa piszkos sárgaszürke ; a karmok sótét-
barnák, hegyeik feketések.

; Az alsó farkfedók és az alsó szárnyfedők, valamint a legkózépsó tollak
lig 27 (45 ™,) szélesre, a legkülsók azonban 10” (22 "V,) szélességre
is szép élénk sárgák (Hochgelb, jonquillesárga); s ugyanolyan a fark he-
_gye is.

| Fejének felső része, a nyak hátsó része, a hát felső része (a tarkó felé)
. és nagyobbrészt a vállak is — melyeknek színe a szárnyak felé feketebarná-
val van keverve — és a hät alsó része (a farktó felé) világos olajsárgás-zöld
. színű, közbül elrejtőzött sötét szár-csikokkal; a legutóbbi rész azonban
lassanként már az oliva-aranysárga, csikozatlan farktóbe megy át.
| A kis szárnyfedő tollak csíz-zöldek és feketés felhózetüek; a nagy
szárnyfedők és a hátsó szárnyak kifelé olivaszürke-zóldek, befelé fekete-szür-
“kék, a többi evezőtollak valamennyien feketeszürkék, homályos fehér kor-

felső szärnytakaröi, valamint a fiókszárny (alula) homályos feketék, az elsöb-

. biek nagy, fehérsárga — a befutó fekete gerinezesikok miatt kissé osztott —

végfoltokkal, miáltal egy megszakított harántszalagocska keletkezik. —

» Jelsó szárnykormányzók zöldes szürkék; a felső farkkormányzók világos

. sárga olajbogyó-zöldek, fekete szärvonalakkal, hosszaságok felétől kezdve az

. aranysárga végszalagig lefelé mindig feketébbek ; a farkon számos durvább

szurkebarnas, elrejtett harántvonalak vehetők észre ; alegalsöfarktollak hatul

5 elől aranysárgák, közepütt feketeszürkék, de mégis erős csíz-zóld lehel-

lettel borítvák. ——

A pillák esiz-zöldek ; a kantárok sötetszürkek, kissé a esiz-zöld szinbe
játszók, az all piszkos fehérszürke, olajbogyó-sárgán pettyegetve ; a torok és
begy,valamint az egész elónyakrész piszkos feherszürke, az elsöbbi elrejtőzött,
jelentéktelen, az utóbbiak pedig lefelé mindinkább — mind nagyságra, mind
Szin-erósségre nézve — fokozódó sötétszürke, hegyeiken esiz-szürke szár-
ve melyek a mell felé ugyanolyan színű foltokba mennek át.

A pofák szürkés csíz-zöldek.

Mellének alsó része és a has középrésze piszkos fehér, erősebb sárga
lehellettel, az elsőbbi feketebarna szárvonalakkal, az utóbbi többnyire
oltok nélkül. A test törzse ugyanolyan, de az aranysága lehellet már oly

P" rajta, hogy határozottan ez a szin válik uralkodóvá.

Lába szára belül szürkés és sárga, kívül esiz-z6ld és feherszürkes habos.

A madáron nagy költési foltok voltak észrevehetők. Belén két hosszukás

vakbél, az izmos-bényés gyomorban két szétdarabolt cserebogár. Petefész-

kében már borsónagyságú peték voltak.

Költés, költő-helyek, fészekrakás. — A t.-szt.-mártoni erdőben, 1846.

. mányzó-élekkel s ugyanolyan vegfoltocskäkkal. A leghosszabb evezőtollak

EMT eh bes ae ae Mn U Nee ieee T EE MES NE NON OUR NND
^ v AL 4 ix LO ML S aw ry USA NN fate
à * pv Ns "d e Mu Pi
4 a d i

290

májusban, egy vékony eserfán talált fészek egy villaág és annak galyai kozott
állott, csaknem a mellékág végén, mintegy 3° (57 M.) magasan a föld szi-
nétól. Valóságos tégely volt ez; magassága 3" (8 9n), a fészek feneke alúl
5" (13 Gr) széles, átmérője 4"—5" (10—13 %,), az ágakhoz való odaerösi-
téssel együtt; a tégely belsejének átmérője 3'—31/2" (8 — majdnem 912 4, ),

mélysége 21/2” (61/2 9). Az építő-anyag a következőkből állott: legalúl,

a fészek külső része száraz falevelekből készült, száraz széles csátélevelekkel
összefonva, a melybe igen finom pókhálók voltak beleszőve; belűl finom
fűszálakkal volt bélelve körös-körül, közbül a széliben lúd- és tyúktollak.
A fészek egész pereme gyöngéd, sárga pókháló-anyaggal volt az ágakhoz
ugyancsak csinosan odaépítve.

Egy másik fészek, mely ugyanabban az erdőben, ugyanazon a napon
találtatott, vastag tölgyfára volt építve és pedig a legvastagabb törzságra
egy vastag meg egy vékonyabb mellékág közé. Az alkotmány száraz leve-
lekből, s ugyanolyan száraz, széles fűszálakból volt szerkesztve — melyek
ott az erdőben fordúltak elő; alakja félzacskóhoz hasonló, s az egész szer-
kezet levelekkel és száraz fűszálakkal volt a galyakhoz odafonva, s közbe
olyan pókháló-szóvetekkel is odaerősítve, a melyeken még a pókok petezacs-
kói is rajta függtek. A fonadék között madartollak és pelyhek is fordúltak
elő. Belül tojásdad alakú s finom fűszálak: és közbefonott apró tollakból
készült. — Hosszasága az ággal együtt 5" (13 95), a nélkül 3!/2" (965); szé-
lessége a két oldalon 4" (közel 11 95); felső átmérője 4" és 5” (11—13 95),
tehát hosszas tojásdad alakú. Belül 3" (8 92) mély. Magasan állott a föld
színétől, a hegyoldal felső részétől legfeljebb 11/2 ölnyire (3 méternyire).

Rákos-Keresztúron, 1850-ben egy a főútra hajló almafa villás ágai
között talált fészek, legfeljebb 7 lábnyi (2:2 méternyi) magasban lehetett a
fold színétől. Ez a fészek nagyrészt fahánesból volt építve, közbefonott
száraz falevelekkel, tyuktollakkal és pókháló-szövetekkel; belül lószórrel
és czérnával kibélelve.

A rákos-keresztúri kertben 1854 május 16-ikán és 17-ikén mintegy
5—6 pár sárgarigó kergetődzött szakadatlanúl ; még csak ekkor párosodva,
kellemes fuvolahangokként hangzó füttyögetés közben. Párosodásuk ideje
tehát körülbelől május közepére esik.

Táplálkozás. — Srerinay ! a sárgarigók gyomrában tavaszszal zöld fái
poloskákat (Baumwanzen) és cserebogarakat talált. — Én magam pedig
azt figyeltem meg, midőn a rákos-keresztüri kertben, őszszel, ezer meg
ezer káposztapillangó-hernyót faltak fel; s nemcsak maguk lakmároztak,
hanem tollas fiókáikkal együtt le-le bocsátkoztak a fákról, a prédát serényen
felkeresték és elnyeldesték.

Átalán véve igen szeretik a fántermó gyümölcsöket, legkivált a jó lágy

* PETÉNYI barátja és proselytája.

és édes körteféléket : özakért eljárogatnak a kertekbe s fiókáikat is táplál-
. ják vele.
E Életmód és egyéni tulajdonságok. — A sárgarigók szerfelett nyughatat-
a lan, örökös izgés-mozgásban levö, szakadatlanül ide s tova röpdesö mada-
. rak. Déli álmuk idején kívül alig Kébosdh esak nehány pillanatig is egy-egy
. helyen megmaradni; hanem folyvást ägröl-ägra, fáról-fára repdesnek, a
. leggyorsabb repüléssel, eközben sokat kurjogatnak és egymást hivogatják.
. Átalán véve igen élénkek, úgyszólván szilajak, s következésképen egész
. lényökben is szenvedélyesek.

Junius végén már a kertek fáin vezetgetik családjukat, eközben a
fiatalokat gondosan etetgetvén. Ilyenkor a hím néha meglehetős messzire
. eltávozik eleségért, rovarokat, körtét, cseresznyét vagy más bogyókat keresve,
. S azután szerzeményével nyilsebesseggel röpül vissza családjához; mig
. ellenben a nőstény ezalatt közelben marad, órkódve a kicsinyek felett s egy
kis eleséget keresgélve.

A fiatalok folyvást csipognak, hangjukat a klyahi / glyahi / 1 stb. szó-
. tagok közelítik meg leginkább. Az öregek ellenben, kivált a vadabb hímek,
‚ha fészkóket vagy fiaikat veszély fenyegeti, erősen és csúnyán — a macska
hangjához hasonlóan — kiabálnak. — A fiatalok csakhamar elhagyják a
. fészket, mihelyest legelső tollaik kiütköztek s farkuk alig nőtt még egy
. hüvelyknyire (harmadfél centiméternyire); csak annyira megerősödtek
| légyen, hogy a galyakon mar képesek magukat fenntartani.
3 Vonulás, vándorlások. — 1834-ben a särgarigök augusztus vegen és
1 E tener elsó napjain koltoztek el Budapest vidékéról. Ugyanazon ey
május 5-ikén mar láttam néhányat — mint legelső megérkezetteket — a
. Hradek (várhegyen) Turpolyánál. — Tavaszszal esaknem valamennyi kól-
. töző madár között legkésőbb érkeznek meg, t. 1. rendesen csak akkor, midőn
. már nemcsak férgeket, hernyókat s egyéb rovarokat találnak táplálkozá-
. sukra, hanem már legalább nehány bogyó és gyümölcs, földi eper, körte
- stb. érő félben van s megehető, tehát jóformán csak aprilis végén vagy
. május elején.
Igy 1835-ben e madarat csak május 1-én vettem legelőször észre a

. budapesti nemz. muzeum kertjében. Egyébiránt az erdőkben nehány nap-
pal előbb is megjelenhettek, minthogy költözködésök idején, mind tavasz-
szal, mind ószszel, minden erdős helyet fölkeresnek s még a falvak és váro-
. sok minden nagyobb fákkal beültetett helyeit, kertjeit s a szőlőket is
. meglátogatják.
| 1835 juniusban az egész Bánságban találkoztam särgarigökkal,
. különösen német részekben, s az oláh és illir határon, a hol az országutak
legnagyobbrészt cseresnyefákkal vannak szegélyezve.

! Az y betű kiejtendó, mélyebben mint az 7, magasabban mint az 4. Szerk.

Természet r uzi füzetcx. 1v. 16
u

^to 4 Pity

TI" x ud AME nen y ih. p

2-93

^".

-Az adonyi szigeten 1848 április végén és május elején mar jócskán
találtam sárgarigókat. Szünetlenűl énekeltek s költőhelyeket vagy már építő
anyagokat keresgélve csatangoltak. Régebben e szigeten még sürűbben
fordúltak elő, de — minthogy nyáron a gyümölcsöt, különösen az édes
fajta körtét 15 eszik — a csőszök sokat lelovoldoztek közülök.

Pilisen a báró Nyány-féle kertben szintén hallottam egy párocskát
május végén füttyögetni; s így azt mondhatjuk, hogy a sárgarigó egész
alsó Magyarországban meglehetős sürűn előfordúl és költ is, a hol alkalma-
tos lombos fák, s erdőcskék kínálkoznak lakásáúl.

Gömörben az Oriolus csak Róezéig fordúl elő itt-ott a völgyekben, de
feljebb éjszakra már nem hatol ; a mint ezt 1846-ban WÁGNER! Sumjácz-
ban beszélte nekem.

1845-ben az Oriolusok már május 13-ikán énekeltek az ercsii angol
kertben. 1839 augusztus 12-ikén nehány madár még szép fuvolahangokon
énekelt hébe-hóba a rákos-keresztúri kerti erdőben.

Selmeczen és legközelebbi környékén, valamint feljebb a mély erdő-
ségekben és völgyekben észak-nyugot felé nem fordúl elő ; de már közvetlen
Selmecz alatt Antalban, Báthnál, Bagonyánál már mindenütt, minthogy
ott több tisztás hely s mezőségek vannak, tehát már enyhébb legű a vidék.

Az Oriolus átalán véve is már inkább déli, afrikai typus.

De nemcsak hogy későn érkeznek meg hozzánk a; sárgarigók, hanem
korán el is távoznak, még pedig már augusztus vége felé. Igy például
1854-ben vettem észre, hogy egy Oriolus család augusztus 21- és 22-ikén
Budapest kertjein vonúlt keresztül a nemz. muzeum közelében; útközben
igen erősen hivogatták egymást, a nélkül azonban hogy egyetlen fuvolaszerű
hangot adtak volna.

Csalogató, hivogató füttyök. Éneklés, hang és beszéd. — E madár tulaj-
donképi éneke jelentéktelen, halk, töredezett hangokból álló csevegés, melybe
hébe-hóba fuvolaszerü füttyögetése hangzik bele, ezáltal éneke fokozódik és
kellemessé válik.

Legtöbbnyire ülve és pihenve énekel, tehát jobbadán dél idején, midőn
már jóllakott és eléggé kitombolta magát s egykissé megpihen.

Füttyögetése azonban csakugyan a legkellemesebb, lesfuvolaszerübb
hangok egyike, Európának többi összes madaraié között. E hangok erő-
sek, tiszták, teljes zengésüek, valódi értelemben fuvolaszerűek és fuvola-
hangok, melyek messziről kivehetők s a madár tanyájának egész vidékét
kedvessé teszik. Hangzásuk körülbelül így fejezhető ki :

Filyo ? — flyio — tyokalyio! Tyilyiolyió — tyikflyio — tyikolyió !
Ibirlyió — iolyó — iolyió! Tyioilyio — tyioblyio!

* PETENYI proselytája, kinek csínos ornithologiai gyüjteménye is volt.
? [tt is az y betű mélyebb az 7-nél. Szerk.

NER E eg

‘a Triolyio — iolyo! — Ayiolo — - iolyo! Tyiolyo — blyioio!
. Tyliolyio — tyioilyo ! Tyioilyio — tyioblyio!
. Triblyio — fidlo — flyio!
Tribidlyio — flyüo — bdlyio ! Uilfó — flyüo — olyio!
Tyibilyio — tutulyio !

. Elágy hangokban gazdag tételeket aztán a szótagváltozás, hangsülyo-
ES és az elóadás gyorsaságára nézve, alkalmasint kedélyhangülatának kü-
| lönbözösége és szeszélye szerint, idomítja, váltogatja a végtelenségig.

Osevegésében sok hang hasonló a kasza azon pengéséhez, midón
. fenókóvel elesitik ; sőt némelyik hang hasonlít az egykerekü kenetlen tar-
. goneza nyikorgäsähoz is.
E Meró ellentétben állanak azonban ama melodikus-fuvolaszerü hang-
(o jaival némely rikácsoló kiáltásai, melyeket akkor hallat, ha valamely gyanús
. alak közeledtét veszi észre; a melyek tehát óvakodásra figyelmeztető, ijed-
- séget és fájdalmat kifejező hangok. Ezek k. b. így hangzanak :
M Kvrr — vaerrr! Mrrrvzsii ! Mrzsizsi!

Krrrzvaevae ! Mrrraevzsevae!

ost >

| E hangok sokban hasonlítanak a macska nyávogásához. Szerfelett

— kellemetlenül hangzanak és nehezen utánozhatók. !

: Ezeken kivül leggyakrabban hallat egészen rövid csalogató hangokat,

E p igy hangzanak: Hu hu! heu hw!

Azok a fiatalok, melyeket még szülőik etetnek és vezetgetnek, folytono-
‚san valami aggodalmas hangzású klyahi / gliahi! kiáltással hivogatják az

3 öregeket.

Úgy látszik, hogy tavaszszal a párzás idejében a nőstények is fuvo-
laszerűleg füttyögetnek ; Rákos-Keresztúron legalább 1854 május 17-ikén
azt vettem észre, hogy valamennyi sárgarigó kivétel nélkül szép fuvolahan-

. gokon füttyögetett.

CEgyenesripiek. Orthopera.
A MAGYARORSZÁGI TÜCSÖK-FELER FELSZÁRNY A.

Irta: Punatr GYULA.

Hazai grylluszaink felszárny-erezetének átnézetéhez legalkalmasabb
. alapül szolgálhat a Gryllus campestris Lin. felszárnya, mint a melyen legin-
. kább feltalälhatök mindazon alkatrészek, melyek tücskeinknél észlelhetők.
. Azért, midőn jelen kis közleményben felsorolni szándékozom a főereket s

‘ 1 Legjobban még azáltal, hogy a kifeszitett tenyérre erősen kiesuesoritott szájjal

- hosszú csókot nyomunk. A fuvolázást s e csókot fölváltva utánozván, a féltékeny him
d . (oy ee . T , PTT À

. megfeledkezik óvatosságáról, s bizton lövésre kapható. Szerk.

nen

PÉTER TR

ORA do pays coe NET D PEINT GaN RN TEN NEQUE LAE e PIN ROO NI LER
ue j Ad ok C DTA Wt "EVI SNAP s Vi CALE Tu Pe DMC PERS

> 224

az ezek által alkotott tereket a rajtuk észlelhető fontosabb erecskékkel
együtt, szemlélhetés végett mellékelve adom a Gryllus campestris L. him
és nősténye felszárnyainak természet után felvett hű rajzát, és pedig amazt
hatszoros-, emezt öt és félszeres nagyítással. (Lásd a XIII-dik táblát: I —
hím bal-felszárnya, II — a nőstény bal-felszárnya.)

E szűk keretű közlemény czélja a hím és nőstény felszárnyak össze-
hasonlítása mellett röviden rámutatni s illetőleg kiemelni a hím felszár-
nyának részeit, melyek a hang előidézésénél mint főtényezők szerepelnek,
vagy pedig, a melyek az előidézett hang tisztaságára és erejére emelő befo-
lyást gyakorolnak, — a nélkül azonban, hogy most a tücsökzene jelenségé-
nek tárgyalásába legkevésbé is bocsátkoznék.

A tücsök-felszárny erei megkülönböztethetők elő és hátsó erekre. Ezek
közül legalább kettő, t. 1. egy elö- és egy hátsó-ér, minden tucsokfajainknal
észlelhető; hol teljes számmal vannak meg, nyolcznál nem terjednek többre.

ELO-EREK — Venae anticae.

Az első elóér a kar-ér * — vena subcosta, Hg, — melynek törzsről vagy
tőről eredő ácacskái meglehetősen egyenlő közökre osztják a széles eló-tért
s szélére vagy végére szaladnak. (L. I 2 és II 2.)

A második er, a kar-éren belől, a kartó-éór* — vena mediana Hg, —
az előbbinél nagyobb vagy legalább is akkora vastagsägoal. Minden szár-
nyas tucsokfajainknal megvan. (L. I 4 és II 4.)

Sem az elsó sem a második eló-érnél a hím és nóstény felszárnyain
lényeges különbség nem fordul elő.

Harmadik a belsó-kar-ér* — vena interno mediana HO, — mely hosz-

szúságának mintegy kétharmadán túl az előbbihez hajlik fel s azzal bogocs-
kát alkotvan, ismét elválik s ugy fut a szárny szélére (a hímnél, I. I-3), vagy
pedig amazt egész végig nem érinti. (L. II 3.)

Az említett vena subcosta Hg és vena interno mediana HO a, köztük
eső kartó-érnek — vena mediana Hg — törül eredett ágai, s mind hárman
a vállbütyökbe — callus axillaris Hg, — gyökereznek. (L. I 1 és IL 1 váll-
butyok.)

A negyedik elóér, a hosszu-ér — vena longa, — majd a vállbütyökből,
majd a hónalj-bütyökből — callus cubitalis HO — ered; a leghosszabb s
mondhatni, a legvékonyabb is az összes elöerek között. A megelözöhöz
igen sok esetben derékon annyira közelit, hogy azzal szilárdul ósszeforrott-
nak gondolható volna, tövön azonban s még inkább hátsó vége felé elálló.
(L. II 5.) Ezt az eret a hímnél a kartő-ér és belső kar-érnek már emlitett

* A csillagozott magyar elnevezéseket HERMAN Orró-nak köszönhetjük; nem
különben azon latin neveket is, melyek után HO. áll. A Hg. jelenti Dr. HAGEN nevét,
kinek a felszárnyakra vonatkozó nézetét különösen szem előtt tartottam. Lásd : Stett.
Entom. Zte. XXXI. 1870. PUNGUR.

prone CAPUT RS >

UT o

-" eye " |

Ü. bogocskájából kiinduló kereszt-ereeske metszi, (mely néha elmosódó), az
.. azon túli része az érnek tetemesen vastagodott (a tulajdonképi tücskóknel).
_ (L.I 5.) A nőstény hosszu-ere s a hozzá nagyon közelitö belsó-kar-ér sok-
- Szor együtt is vékonyabbak mint a kartó-ér egyedül. A keresztereesket
(1. k.) feszítő erecskenek — extensor — nevezzük, mert közbenlete által a
. kiegyenesedó szárnynak kifeszülését eszközli.

A karér és kartó-ér között fekszik a kartö-völgy — vallis mediana. —

- À kartó-ér és belsó-kar-ér hosszan a belsó-kar-ér völgyét — vallis interno-
mediana — zárják. Mindkét térnél azonban figyelemre méltóbb a belsó-

. kar-ér és hosszu-ér közötti sark-völgy — cardinovallis, — ez képezvén hosz-

. szában azt a sarkot, melyen a felszárny előrésze egyenesre nyilik, vagy az
. állat oldalára zárul. A ráncz — plica — a cardino-vallisnak kiszélesedő foly-
. tatása, melyet a hímnél a fennebb említett kereszterecske választ el a car-
— dino-vallistól. A ráncz (L. 16 és II 6) az egész felszárnyon a leggyöngébb rész,
. s néha a szárny nyugvó helyzetében legyező módra összehajló.

A sarkvölgyről megjegyezzük még azt, hogy néha annyira elketke-

- nyedik a belsó-kar-ér és hosszu érnek nagyon egymáshoz hajló dereka
_ kózótt, miszerint egyszerü nagyító üveggel csak nehezen kivehető, vagy
. hosszu keskeny csatornának látszó.
3 A felsorolt erek, a köztük levő völgyek és a széles elöszel együtt, a
felszárny összes szélességének mintegy felét teszik.

2 HATSO EREK — Venae posticae.

Ha az eddig elószámlált erek, a him és nöstenyt illetöleg csekely
különbséget mutatnak fel, annál több eltérést tapasztalunk a hátsó föerek
. és térek alakulásában, a minthogy a zenélő hím felszárnyának rendeltetése
is eltérő a néma nőstényétől.

Itt van egy ér, mely alakulásában a nősténynél kevésbé, de a hímnél
annál szeszélyesebb. Ez a szabálytalan ér — vena irregularis. — A nőstény-
nél vagy egyenes, vagy görbe, vagy a felszárny végéig terjed, vagy csak
középen túlig tisztán megkülönböztethető, azontul gyakran részint a vena
longa ágerecskéivel, részint transversalis erekkel hosszant bonyolul. (II 9.)
| A him szabálytalan ere (1 9,9") közelebb vagy távolabb a tötöl egy hirtelen

"eat
.

. tett hajlással a felszárny hátsó széle felé görbül s a bog-ban — nodus —
valamennyi hátsó főérrel egyestil (I 13), majd a bogból kiválva s ismét
irányt változtatva, a hosszu érnek azon része felé irányul egyenes vonal-
1 ban (I 9), hol a ránezot a cardinovallistél ama vékony feszitó ereeske —
: extensor — választja el. A szabálytalan érnek e két, tudniillik bog elótti és
À bog utáni (I 9 és 9") részei, a vena longával együtt egy lant alaku három-

szögű tért zárnak be, melynek egyik csúcsa a bütyöknel, végső csucsa a
fesziténél — extensor vagy ennek közelében a ráncz belső szöglete táján, és
hátsó csúcsa a bog-nál — nodus — van. Ez a háromszögű tér a lant — lyra

ESSE PSE Du Dp M ne Mae LU Oe ee ac edu c

i hee * HE els TN HIER

— (lásd az Labraban L), mely annyival inkább viselheti ezt a nevet, mert a
vena irregularisnak bog előtti részéből kiágazó erecskék (lásd I. abraban
c, c, €, c, betücskékkel jelzett ereeskéket) a szóban levő téren keresztűl a
hosszú érig huzödva, mind megannyi húrok — cordulae a hasonlatot meg-
lepőleg emelik. Ezen húrok száma és milyensége a zene milyenségére igen
nagy befolyást gyakorol.

Szárnyas tücsökfajaink hímjeinél, mint a rokon családbeli Locusti-
nák legtöbb fajaimál, a ezirpeles előidézésének egyik főtényezője a reszelő"
— lima. — Ez a reszelő tücskeink legnagyobb részénél a szabálytalan
érnek bog előtti részén található fel. A limának némi nyomai a gryllotalpa
vulgaris nőstényének szabálytalan és sokszor még inkább az ezután követ-
kező éren is észlelhetők. A limanak milyensége nagy mértékben határozza a
zene rhytmusát.

A szabálytalan érnél még figyelmet érdemelnek némely belőle kiin-
duló ágerek. A nőstény szabálytalan eréből több ágerek (lásd II. 7.) nyul-
nak a szárny hátsó széle s illetőleg vége felé irányulva. Ezen ágerek közül
az, mely a rdncz belső szöglete felé ered (lásd II ábrában 4), az azt meg-
előző két ágérrel együtt (1. II. ábrában ? és 7 betücskéket) felel meg a him
szabálytalan eréből kiinduló azon ágereknek, melyek a dob-hártyát* —
Tympanum —- körítik (I ábrában a és 7) s illetőleg metszik, (I. ábra >
vagyis 8). Ez a dobhártyát metsző ágér a hangoló-ér"— vena epitonica HO.
— Ez a hangoló-ér valamint a tympanum mekkorasága is ügyelemre méltó.
Az Oecanthus igen nagy részben nagy tympanumának köszönheti, hogy
méla ezirpelése messze elhangzik, pedig felszárnya sokkal gyöngédebb alko-
tásu mint rokonaié. A Gryllotalpa dobhártyája aránylag legkisebb, hangoló
ere nincs, s így csak egy sejtből áll.

A szabálytalan ér mögött a belső hónaljér — vena interna — van, mely
a hímnél (I. 10, 109) atöbbi erekkel a bog-ban egyesülvén, ismét külön válik,
irányt változtatva s görbe alakot írva le hátra kanyarodik a hónaljérnek
hátsó szélen levő ágára (pl. gryllus-nem), vagy önállólag végződik (Gryllo-
talpa), vagy pedig felkanyarodik s szabályos félkör alakban egyesül a vena
irregularis megfelelő ágerével (Oecanthus). A nősténynél vagy egyenesen -
vagy görbén, mint a megelőző, sugárzik ki a bütyökből (II. 10, 10»). Néha :
az előbbi, néha pedig a következő ér tőága gyanánt tunik fel.

A hónaljtóér * — vena submediana Hg — is épen mint a vena mediana
— Dr. Hacen kitünő észlelete szerint minden rovar felszarnyaban megvan ;
s ez észlelet alaposságát és valóságát eddig megvizsgált tücsökfajaink is
megerősítik. A honaljtóér a, nősténynél (II. 11, 11°) görbe vagy egyenes; az
előbbivel párhuzamos, s rendesen rövidebb mint az. A hímnél a bog előtti
rész (I. 11") többé kevésbé görbült; a bog-ból kiágazó rész (I. 11?) néha
rövidebb mint a belső hónaljéré, és vagy más érrel egyesülve, vagy önál-
lólag végződik; vagy pedig az előbbi érnél hosszabb, és a hátsó és vég

széllel párhuzamosan szabályos félkórbe, keretezöleg kanyarodva, a vena
longával, ennek vege előtt egyesül. Ez eset van az Oecanthus finom met-
szetü felszárnyánál.

A vena submediánának tórül eredett hátsó aga a honaljér — vena
postcosta, — (I. 12, 12, 1%, IT. 19, 123, 12», 19°), a hímnél igen fontos,

mert bog elótti részének (I. 12) két egymásból egymásba hajló agacskaja
alkotja a felszárny hátsó szélén, közvetlenül a bog előtt, azt az igénytelen
mekkoraságu ívecskét — arculus — (I. 14), melyben rámutathatunk a hang-
szer második fótényezójére, mint a mely a másik felszárny limájához dör-
góltetvén, avval együtt közös szülője lesz a czirpelésnek, s mint a melytől
egyszersmind a hangtisztaság első sorban függ. Ha ez ívecskéről elmondjuk
még, hogy nagyító üveggel különösen szemügyre vétetvén, világos tiszta
"színe által tünik ki homályosabb környezetéből, míg szabad szemmel alig
észrevehető, s hogy hosszusága illetőleg ivhajläsa a legviszonyosabb
arányban áll a lima elhajlásával, illetőleg rovátkolt élének emelkedettsé-
gével; és végül, hogy legteljesebben. kifejlődve tulajdonképeni gryllusaink-
nal föllelhetö, a Xyánál* merőben hiányzik, — most egyelőre eleget mond-
tunk rola. A bogon túl a vena posteosta agai néha egymástól kulonvalva
jelennek meg, és pedig a belső (I 12%) kissé görbe, a szélső (I 12?) egyenes
és a felszárny hátsó szélének szegélye gyanánt szolgál. Ez az ér a nóstény-
nél (II 12) néha két-három águ (II 12», 12e, 128).

A hónaljtó-ér és hónalj-ér határozottan a hönalj-bütyökböl* — Callus
cubitalis. HO — (115 és II 15), mig a vena irregularis és interna néha a
vállbutyokhóz hajlanak inkább.

i A hátsó fóerek következő téreket alkotnak :

A vena irregularis és interna közötti szabálytalan tér — area irregu-
laris — a külónbózó fajok nóstényeinél külónbózó, némely fajoknál mind
inkább szélesedó, és terjedelmes, s mint az ezután emlitendó térek is, há-
lózatosan elterjedő transversalis erek és a vena irregularis és longa ágerei
által ferde négyszógócskékre van osztva. A hímnél (majd minden tüesók-
fajnál) e térnek bog előtti része keskeny, a bog utáni pedig szabálytalanul
szélesbedő s körülbelől ott, a hol a vena postcostát érinti, a legszélesebb ;
e térbe esik a dobhártya — tympanum — is, melyen túl a tér többi részét
a vena longa ágerei és transversalis erek osztják apró négyszögökre,
melyek néha szabályosan, néha szabálytalanul sorakoznak egymás mellé.

A vena interna és submediana közti ter a belső hónalj-tér — area
interna; — a vena submediana és subcosta között van a hönaljtö-ter —
area submediana — a vena postcosta megett a külső honalj-tért — area

postcosta — találjuk.
* Hogy a Xya variegatánál ezt a műszert mi pótolja, még nem tudom megmon-
dani, sőt még azt sem, hogy limaját használja-e zenélésre vagy nem. Ezt majd akkor,

ha az élő állatot szabadban vagy fogságban észlelhetem ! PUNGUR.

a
u

ne 4s LES

TREE Se LT TERT CIS ee UR D

928

Mindezen tereket, a fóereknek hátra felé irányuló ágerein kívül, igen
sok esetben a hátsó széltől elé s illetőleg a szárny végefelé irányult trans-
versális erek is szeldelik; melyek — ha vannak — számra nézve nem csak
különböző fajok szerint, de ugyan azon fajnál is, változók lehetnek, a fel-
szárny mekkorasága szerint (pl. a Gryll. melas Fisch. nőstényeinél). A trans-
versalis erekről legyen elég most megjegyeznem, hogy számnk a nésteny
felszárnyán nagyobb, mint a hímén. Emennél igen sok esetben vagy a
szárny vastagodott téreibe olvadnak belé (főként a bog előtt), vagy elmo-
sódottak egészen vagy csak részben, mely utóbbi esetben kifejlődött csonka
végük felismerhető. (L. I ábr. a tympanumban v. v.). A lyra húrjai
(I c. c. c. c.) is transversalis erek. i

TAG TEJET AEK OASA VE O
Tab. XIII.
I Elytrum Grylh campestris L c? T. 115, 116, ) Vana Submenu n
sexies auct. TUIS E Acn]

IT. Idem feminae. 5'/2 auct. I. 12a, b, e, | Vinicio
1. 1. Callus axillaris Hg. II. 12, 19, f ^F +
9. 9. Vena subcosta Hg. I 13, — Nodus.
3. 3. Vena internomediana H. O.. 1.14, = Arculus.
4, 4. Vena mediana Hg. L II. 15, — Callus cubitalis H. O.
5. 5. Vena longa. I. L — Lyra.
6. 6. Plica. I. c, e, c, c, Cordulae.
7. 7. Rami venae longae. I. T — Tympanum. .
I. 8 (= B) Vena epitonica H. O. I. T a, 7 = Rami venae irregularis.
I. 9a, 9b, TT 9 Vena irregularis. II. 4, 7 — Idem feminae.
I. 102, 10», eh JE sys OS Trumei transversales.
10 10:0 5 I. k — Extensor.

Bogarak. Coleoptera.

COLEOPTERA NOVA UJ TEHELYROPUEK
EX HUNGARIA MERIDIONALI, MAGYARORSZAG DELI RESZEBOL,
a JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leirta FRIVALDSZKY JÁNOS.

STYPHLUS UNCATUS.

Elongatus, brunneus vel testaceus; capite pronotoque subrude rugo-
so-punctatis et setis flavescenti-albidis, simplicibus spathulatisque vestitis;
elytris rude striato-punctatis, interstitiis angustis setis simplicibus incum-
bentibus et spathulatis erectis seriatim ornatis; pedibus dense punctatis
et breviter setosis, tibiis apice unco longo terminatis.

2
llb SE eiae

Mag i Ad

i
:

Long. 2!/a ^.
Supra brunneus vel testaceus, infra obscurior, antennarum clava

. pallide flava. Caput parvum, globosum, dense punctulatum et flavido-

pubescens; oeuli nigri, parvi, planati, non prominentes; rostrum pronoto
brevius, latiusculum, apice parum curvatum, rugoso-punctatum, setis bre-
vibus incumbentibus, immixtisque spathulatis suberectis, flavescenti-albi-

dis, dense tectum; antennarum clava breviter obovata, pallide flava. Pro-

notum subeylindrieum, infra apicem modice constrictum, latitudine multo
longius, subrude rugoso-punctatum et setis brevibus concentrice ineumben-
tibus, spathulatisque suberectis vestitum. Elytra pronoto plus quam adhuc

semel longiora, retrorsum versus sensim ampliata, apice conjunctim rotun-

data, mediocriter convexa, postice abrupte declivia, rude striato-punctata,
fere clathrata, interstitiis angustis, setis simplicibus incumbentibus et cla-
vatis erectis seriatim instructis. Pedes punctulati et setulis brevibus dense
tecti; tibiarum apice unco sat longo terminato.

In Hungaria meridionali ad thermas Herkulis Mehadienses a JoANNE
Paver et in Slavonia a me detectus.

Felül barnás vagy barnasárga, alúl sötétebb színü, a csápok bun-
kója világos-sárga. Feje kicsiny, gömbös, sűrűn pontozott és meglapuló
sárgás, pelyhes szőrökkel födött; szemei feketék, kicsinyek, laposak s
ki nem állók; ormánya az előtorjnál rövidebb, kissé szélesített, hegyén
kevéssé görbűlt, redősen pontozott, rövid meglapuló, serteidomú, sárgás-
fehér szörökkel sűrűn borított, melyek közt lapoczkás alakúak s kissé fel-
állók is vannak ; a csápok bunkója rövid, visszárúl tojásdad s világos-sárga.
Torja hengerded, hegye alatt kissé ósszeszorült, szélességénél sokkal hosz-
szabb, kissé durván redősenpontozott és rövid meglapuló, korongja felé
iranyult, sárgás-fehér serte-szörökkel, azonkívül kissé felálló lapoczkások-
kal is borított. Röptyűi a torjnál több mint még egyszer hosszabbak, hátra-
felé lassúdadan szélesbedők s hegyök közösen elkerekített, középszerűen
domborodottak, hátul hirtelen lejtősek, durván vonalasan-pontozottak,
köztércséik keskenyek s meglapuló soros egyszerű — és felálló bunkós
serte-szőrökkel ellátottak. Lábai pontozottak, és rövid sertés-szőrökkel
fodottek ; lábszárai pedig meglehetős hosszú gamóval felszereltek.

. Magyarország déli részében a mehädiai Herkules-fürdönel PAvEL
János által és általam Slavoniában födöztetett fel.

HALTICA (ORESTIA) PAVELI.

Ovata, mediocriter convexa, nitida, brunnea, pedibus pallidioribus,
oculis nigris ; pronoti lateribus fere parallelis, infra angulos anticos angu-
latis, superficie obsolete, disperse punctulata, ante basim leviter transversim
impressa ; elytris ovatis, striato-punctatis, punctis versus apicem evanes-

centibus ; femoribus parum incrassatis.

a di

Long. 3.

Orest. Kraatzi All. (mihi ignotae) magnitudine et statura similis
esse videtur, sed elytris aliter coloratis, horum punctatura basim et latera
attingente distincta. Brunnea, subtus obscurior, antennarum apice, palpis
pedibusque pallidioribus, oculis nigris. Capite laevi, stria transversa inter
oculos profunda, fronte obtuse-carinata ; antennis dimidii corporis longitu-
dinem vix superantibus, pubescentibus, articulis 2—4 valde brevibus,
aequalibus, ultimo antecedentibus crassiore, apice acuminato. Pronoto lon-
gitudine latiore, lateribus fere parallelis, tenuiter marginatis, angulis anti-
cis rotundatis, retrorsum oblique explanatis et tenue callosis, callositate
versus latera dente parvo terminata, ideoqua latera hie angulata sunt;
angulis posticis acutiusculis; superficie mediocriter convexa, obsolete
disperse punctulata, ante basim, medio arcuatim productam, leviter trans-
verse impressa, impressione fere recta et utrinque stris brevibus profun-
dis limitata. Scutello parvo, triangulari, laevi. Elytris basi pronoto modice
latioribus, ovatis, tenuiter marginatis, medioeriter convexis, postice valde
declivibus, striato-punctatis, series punctorum 9 et una scutellaris, haec
usque ad 1/3 elytrorum extensa, seriebus internis ante apicem, mediis
infra medium, lateralibus vero in medio evanescentibus. Subtus punctata
et pubescens ; femoribus parum incrassatis. i

In Hungaria meridionali pariter ad thermas Herculis Mehadienses a
JOANNE PavgL, Musaei Nationalis Hungarici collectore detecta.

A Kraatz-féle Orestiá-hoz (Or. Kraatzu All), — mely előttem isme-.

retlen, — nagyságára s alkatára nézve hasonlónak látszik lenni; de a
másképen színezett röptyük s pontozatuk által, mely tövükig s az oldalakra
is kiterjed, különböző. Barnás, alúl valamivel sötétebb színü, a csápok
hegye, a falámok s lábai világosabb színűek. Feje síma, a szemek közti
bevésett vonala mély, homloka pedig tompa ormóju; csapjai körülbelől
féltest hosszaságuak, pelyhedző szörökkel, 2—4 ízeik nagyon rövidek,
egyenlők, a végső az előttelevőknél vastagabb s vége hegyesített. Torja
hosszánál szélesebb, oldalai majdnem párhuzamosak s vékonyan párká-
nyoltak, az előszögletek kerekítettek, hátrafelé ferdén kissé szélesedettek s
vékonyan felpittyedtek, a pittyedés az oldalak felé fogacskával végződik,
miért is itt a torj oldalai szögletet képeznek; a hátsó szögletek hegyesdedek;
felülete középszerűen domborodott, alig láthatólag szétszórtan pontozott,
a közepén ívesen kinyúlt alapja előtt sekélyen harántan benyomott, a
benyomás majdnem egyenes s oldalvást két rövid, de mély rovátka által
korlátolt. A paizs kicsiny, háromszögű és síma. Röptyűi alapjukon a torj-
nál kissé szélesebbek, tojásidomúak, vékonyan párkányoltak, középszerűen
domborodottak, hátul nagyon lejtősek, vonalasan pontozottak, 9 pontsorral
s egy röviddel a paizs mellett, mely a röptyűk egy harmada hosszára ter-

jed, a belső pontsorok a, röptyük végei előtt, a középsők azok közepe alatt.

Bi
hw hr. mé

saz à oldaliak a röptyük ázában enyészetesek. Alul pontozott és szöröcs-
(kés; a czombok kissé vastagodottak.
Eo Magyarország déli részében a Herkules-fürdönel Pivez JÁNos a nem-
one muzeum gyűjtője fodozte fel.

. Hymenoptera. Härtyaröpüek.

x MELLIFERA NOVA - UJ MEH-FAJOK
"IN COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS A NEMZETI MÚZEUM GYUJTEMÉ-
E-- . HUNGARICI, NYÉBEN,

- ab ArnExaNpRO MocsAry descripta. leirta MocsAry SANDOR.

1. Colletes punctatus. Interstitio oculo-mandibulari brevi, antennis

eapite adhue semel longioribus, articulo tertio quarto paulo breviore:
niger, subnitidus; clypeo, genis, fronte, occipite, thorace et femoribus
. eano-villosis ; clypeo rugoso-punctato, apice truncato, antennarum funicu-
lis subtus brunnescentibus; metanoti lateribus dense punctatis ; thorace
abdominisque breviter-ovati segmentis dorsalibus duobus primis rude, sed
‘non dense, reliquis et omnibus ventralibus vero sat dense rugoso-puncta-
tis, segmentorum dorsalium margine postico niveo-fasciato, ano conico,
hoe et ventre fumato-pubescentibus; tibiis ac tarsis griseo-hirtis, horum
articulis apice ferrugineis, calcaribus testaceis; alis flavescenti-hyalinis,
apice dilutioribus, tegulis, nervis stigmateque piceis. — 5, long. I ”,.

| Colleti nasuto Sm. similis, sed minor ac debilior: clypeo non pro-
- ducto, interstitio oculo-mandibulari brevi, metanoti lateribus dense pune-
tatis, non vero rude punctatis et rugosis, abdomine breviter-ovato, alis
. flavescenti hyalinis diversus.
In Hungaria centrali inventus est.
A szem és a rágó közti tér rövid, a csápok a fejnél mégegyszer hosz-
= szabbak s harmadik ízök a negyediknél kevéssel rövidebb : fekete, kisse
fenyes; szájvédóje, arcza, homloka, nyakszirte, torja és ezombjai hosszú,
elálló fehérszürke szőrrel fedettek; szájvédője redősen-pontozott, végén
. csonkított, a csáp ostorai alúl barnásak; utótorja oldalain sűrűn ponto-
zott; torja és rövid-tojásdad végtestének két első hátszelvénye durván, de
nem sűrűn, a többi és az összes hasszelvények ellenben meglehetősen
- sűrűn redósen-pontozottak és a hátszelvények hátsó széle hófehér szalag-
- gal jelölt, végszelvénye küpdad s ez, valamint a has is füstösszinü pehely-
lyel borított; lábszárai és kocsái sűrű szürke szörözettel vannak takarva,
sez utóbbiak végső izei végükön rozsdabarnák, sarkantyúi agyagsárgák ;

szárnyai átlátszó-sárgásak, végükön világosabbak, töpikkelyök, erezetok és
jegyök szurokfeketék. — 6, hossza 9 ?w,,.

A Colletes nasutus-hoz hasonló, de kisebb: szájvédője nincs meg-
nyúlva, a szem és a rágó közti tér rövid, utótorjának oldalai sűrűn ponto-
zottak, nem pedig durván pontozottak és ránczosak, végteste rövid-tojás-
dad, szárnyai átlátszó sárgásak.

Budapest környékén találtatott.

2. Osmia dives. Nigra, sat robusta; capite lato, thorace paulo angus-
tiore, dense rugoso-punctato, temporibus tumidis, his, genis et clypeo
fulvo-griseo, fronte et occipite vero fulvo-hirtis; clypeo subrude punetato,
apice modice calloso, mandibulis validis, tridentatis (dente primo lato),
sulco obliquo longitudinali exaratis et fulvo-tomentosis; antennis tenuibus,
articulo tertio sequentibus duobus longitudine subaequah; thoracis dorso
dense rugoso-punctato et aureo-fulvo, pectore et metanoto vero fulvo-gri-
seo hirtis, scutello inermi, metanoto dense rugoso-punctato eiusque area
media nitida; abdomine late-ovato, nitido, sat dense punctato, segmentis
dorsalibus 1—3 in medio tamen dispersius punctatis, 1—5 margine pos-
tico late aureo-fulvo fasciato, ano subtiliter punctulato et fulvo-tomentoso,
scopa ventrali nigra; pedibus nigris, fulvescenti-griseo pilosis, tibiis ante-
rioribus unco externo apicali mediocri armatis, anticorum calcaribus apice
testacels, posteriorum vero totis nigris, tarsis subtus fumato-ferrugineo
hirtis; alis fumato-hyalmis, margine apicali cellulaeque radialis parte
antica obscuris, tegulis, nervis stigmateque nigris. -— 9, long. 19».

Osmiae aurulentae Pz. similis, sed maior et robustior: mandibulis
aliter dentatis, area media metanoti nitida, corpore paulo fortius punetato,
abdominis fasciis omnibus integris, calcaribus tibiarum posteriorum et
scopa ventrali nigris distincta.

In Hungaria centrali in montibus ad Budam sitis mense julio áldó
rara est.

Fekete, meglehetősen vaskos ; feje széles, a torjnál kissé keskenyebb,
sürün redósen-pontozott, halántékai duzzadtak s ezek, valamint arcza és
szájvédője szürkéssárga, homloka és nyakszirte pedig barnássárga színű
szórozettel vannak fedve; szájvédője meglehetősen durván pontozott, a
végén kissé felpittyedt, rágói erősek, háromfogúak (az első fog széles),
ferde hosszas barázdával jelöltek és barnássárga színű gyönge szőrözettől
molyhosak ; csápjai vékonyak, harmadik ízök a két előtte levő íz hosszával
csaknem megegyező ; a torj háta sűrűn redősen-pontozott s ezt aranysárga,
a mellet és utótorjot pedig szürkéssárga ször fedi, paizsa fogak nélkül
való, hátsótorja sűrűn redősen-pontozott s középterűje fényes; végteste
hosszas-tojásdad, fényes, meglehetősen sűrűn pontozott, de az 1—3 hát-
szelvények középen szétszórtabban pontozottak, az 1—5 szelvények hátsó
széle széles aranysárga szalaggal ékesített, a végszelvény sekélyen ponto-

MEUM, T ST

Tw. T os

ta fat, de ae éd Las :

Lei Qi AG ie aai

- fekete; lábai feketék, sárgásszürke szórüek, a két első par lábszár végén
. kivülről egy-egy középnagyságu foggal fegyverzett, az elsők sarkantyúi

. végökön agyagsárgák, a kéthátsó páré pedig egészen feketék, a kocsák alúl

7 À di pm Zu Se VL Sere,

merev és sűrű füstös-rozsdabarna színű szórózettel takartak ; szárnyai

. átlátszó-füstOsek, végeiken és a sugársejt mellső részén sötétebbek, tópik-

kelyók, erezetok és jegyök feketék. — ©, hossza 12.

Az Osmia aurulenta-hoz hasonló, de nagyobb és vaskosabb : ragéinak |

fogai másképen helyezettek, az utötorj középső terüje fényes, teste kissé

. erősebben pontozott, végteste összes szalagjai egészek, a két hátsó pár

lábszár sarkantyúi és hasának gyüjtöszőre feketék.

A Gellérthegy déli oldalán juliusban igen ritka.

3. Tetralonia adusta. Brunneo-nigra, subopaca; mandibulis anten-
nisque nigris, his subtus et apice obscure-ferrugineis; clypeo dense rugoso-
punctato, nigro; capite, thoracis lateribus, pectore, femoribus, segmento
primo dorsali ventreque griseo-villosis ; thoracis dorso brunneo-hirto ; ab-
domine thoracis latitudine, segmento primo dorsali basi rugoso-, reliquis
vero dense punetatis, segmentorum 1—3 margine postico laevi ac pellu-
cido, 2—4 fulvo-griseo tomentosis, 5-to nigro-holosericeo, 6-to et 5-ti mar-

gine postico ferrugineis ; tibiis metatarsisque cano-villosis, his subtus brun-

neo-hirtis, tarsorum articulis reliquis ferrugineis, unguiculorum apice
nigris; alis subhyalinis, tegulis nervisque rufo-piceis. — 9, long. 18 9.

In Hungaria centrali aestate valde rara est.

Barnás-fekete, meglehetősen fénytelen; rágói és csápjai feketék s az
utóbbiak alul és végeiken homälyos-rozsdabarnäk ; szájvédóje sűrűn redó-
sen-pontozott és fekete; feje, torjinak oldalai, melle, ezombjai, a vegtest
első hátszelvénye és hasa hosszú, sűrű s elálló szürke szörözettel fedett ;
torjának háta barna szörözetü; végteste olyan széles, mint torja s az első
hátszelvénye tövén redősen-, a többi szelvények ellenben sűrűn pontozot-
tak, az 1—3 szelvények hátsó széle sima és áttetsző, a 2—4 gyönge, sűrű
sárgás-szürke szörözettöl molyhosak, az 5-ik bársonyfekete, a 6-ik és az
5-iknek hátsó széle rozsdabarna ; lábszárai és a terjék (első kocsaiz) hosz-
szú, sűrű és elálló szőrszálakkal vannak megrakva, s ez utóbbiak alul
barnás szórüek, a kocsák többi izüléke rozsdabarna, a karmacsok végükön
feketék; szárnyai meglehetősen átlátszók s tőpikkelyök és erezetok rét-
színbe játszó fekete. — ©, hossza 13 7.
| Az 1875-ki év julius haväban a Gellérthegy déli oldalan fodoztem fel.

^ t

234

Hemiptera.
APHIDÁK. |

Közli : Dr. HorvAtH GÉZA.

N A felröpüek rendjéhez tartozö Aphidäk (levelészek) ügy tisztän elme-
leti, mint gyakorlati szempontból bizonyára a legérdekesebb rovaresoportok
" egyikét képezik. Mert mig egyfelől sajátságos életmódjuk és szaporodási
viszonyaik által a szakember figyelmét lekötik, addig másfelől azon nagy-
mérvű károk által, melyeket egyes fajok bizonyos cultivalt növényeinkben
okoznak, a gyakorlati növénytermelő előtt olykor első rangú fontosságra
vergődnek.

Ezen apró rovarokról eddig hazánkból — egyetlen egy szomorú eset,
a panesovai szölökben felmerült Phylloxera vastatrix kivételével — még
semmiféle adattal sem birunk. Itt tehát még a legcsekélyebb közlés is
egészen új adalékot képez faunánk ismeretéhez. Ez indított arra, hogy a
jelen év nyarán a házam mögött, Forrón Abaujmegyében, fekvő egyszerű
kis kertben az ott tenyésző Aphidákat kissé figyelemmel kisérjem. Meg-
figyeléseim összesen 30 ismert fajt eredményeztek, melyeket megfelelő
tápnövényeikkel együtt ezennel a következő sorokban mutatok be.

Siphonophora Rosae L. tapnovenye Rosa centifolia.
« cerealis Kalt. « Secale cereale.
« Millefolii Koch € Achillea millefolium.
« Artemisiae Boy. de F. « Artemisa vulgaris,

Tanacetum Balsamita,
Pyrethrum Parthenium.

« Ulmariae Schrank « Urtica dioica.
« Solani Kalt. « Capsella Bursa pastoris,
Solanum nigrum.
« Urticae Schrank « Urtica dioica.
« Jaceae L. « Carduus acanthoides.
« Picridis Fabr, « Cichorium Intibus.
« Serratulae Kalt. « Sonchus asper.
Rhopalosiphum Lactucae Kalt. « « «
Myzus Lychnidis Koch « Lychnis vespertina.
Hyalopterus Pruni Fabr. « Prunus domestica.
Aphis Brassicae Kalt. « Drassica oleracea.
« Ballotae Pass. « Ballota nigra.
« Capsellae Kalt. « Capsella Bursa pastoris.
c Cardui Kalt. « Carduus acanthoides.
« Medicaginis Koch « Medicago lupulina.
c ochropus Koch « Chenopodium album.

Eb
Lem Con.
ae

% 2% J x am D
Papaveris

dla XU Ww
Fabr. Solanum nigrum, Matrica-
ria Chamomilla, Papaver

p»
In

: mes pus somniferum, Zea Mays ete. d i.
« Pyri Koch « Pyrus communis. pr
« Lappae Koch « Lappa minor, Conium ma- V
T Oath 1 culatum, Apium graevolens. Rr
= Siphocoryne Capreae Fabr. « Conium maculatum. n
Er Chaitophorus leucomelas Koch « Populus pyramidalis. n
E 1 « Populi L. | Kor « EE. 47 ;
— Callipterus Juglandis Frisch. « Juglans regia.
Pp Schizoneura Corni Fabr. « vagans (rópkedve).
|. . Pemphigus affinis Kalt. € Populus pyramidalis.
ES UV Vot spirothecae Pass. « « «
1 « lactucarius Pass. « Lactura sativa.
Le SYNONYMIAI JEGYZETEK.
E Közli: Dr. HonvárH GÉZA.

dorsalis Fabr. Dall.
lineola Ramb.
| 9 plagiata Fieb.
3 "d signata Fieb.
3 2. Rhombocoris (Mayr) . . . . . regularis H—Sch. (Pentatoma)
ú : sgriacus Mayr. :
Cyrtochilus flavolineatus Jakowl.
E 9. Peritrechus . . . . . . . . . . flavicornis Jakowl. 1876.
meridionalis Put. 1877.
4. Ischnocoris . . . . . . . . . . flavipes Sign., sp. distincta.
5. Stiphrosoma . . . . . . . . . . nigrum H—Sch.
nigerrimum H—Sch.
nigricornis Fieb.
lutescens Fieb. |
melanocerus (Fieb.) Put.
Pe mares V vel... nigra Wolf.
| C var. Ullrichii Fieb.
BUNSEgHEUR S. uo uL... Goedelit Kolen.
i . Phanerocoris cornutus Jakowl.

EU. Odontoseelis 54. / x 2 0.

ooMBerelylug tS

VEGLENYTAN. PROTISTOLOGIA.

NEHANY SZÓ A TENGERI AMOEBÁKRÓL.
Közli: Dr. Entz GÉza.

Miután a szamosfalvi és tordai sós tavakban élő véglények tanul-
mányozása azon eredményre vezetett, hogy a sóstavak ázalagai és gyök-
lábüi a tengervíz megfelelő véglényeivel félreismerhetlen rokonságban álla-
nak, igen érdekemben állott tengervizet vizsgálhatni, még pedig kiválólag
annak eldóntéseért: vajjon jogosült volt-e azon feltevésem, mely szerint
az édes- és benfóldi sósvizekben éló Amoebák tengervizben is elófordülnak
(v. 6. ezen füzetek III. sz. 166. 1.). Óhajtásom dr. TÖRÖK AUREL t. barátom
szívességéből, ki a kuxhaveni kikötőből hozott tengervizet, mely egy köze-
lebbről meg nem határozott Fucoidea levélszerű barna thallusának üle-
dékkel bevont darabkáját tartalmazá, bocsátott rendelkezésemre, rövid idő
előtt teljesedésbe ment s érdekesnek találom a göresöi leletet e helyen
röviden feljegyezni.

Jelzett okból első sorban Amoebák felkeresésére fordítottam figyel-
memet s nagy megelégedésemre szolgált az édes- és sósvizekben leggya-
koribb két Amoebának igen nagyszámú példányait feltalálni, névszerint : a
parányi, olvadó csepp módjára fürgén folyó A. Limax-ot Duj. (AUERBACH)
s a hengeres állábakat bocsátó A. radiosát Ehrb. Az utóbbit kisebb s alak-
jokat gyorsabban változtató példányokban s ezeknél kétszer-háromszor
nagyobb példányokban találtam, melyek alakjokat igen lomhán változ-
tatták s minden mozdulatokat bizonyos merevség bélyegzé; ezek kétség-
kivűl vén egyének, minóket oly édes- és sósvizben, melyben az A. radio-
sának kisebb alakja hosszabb ideig tenyészett, állandóan lehet találni,
valamint a szabadban források, csorgók melletti nedves földön, mohok
alatt, s más hasonló nedves helyeken a Grerrr-féle nagy A. terricola .
társaságában. Mindkét tengeri Amoebára nézve jellegzőnek találtam azt,
hogy ürcséjük sokkal lomhábban, nagyobb időközökben s szabálytalanabb
ütemben lüktet, mint a megfelelő édesvizi alakoké s e tekintetben teljesen
megegyeznek a sóstavakban s a nedves földön tenyésző példányokkal. —
Vizsgálatomnak eredménye tehát az, hogy a minden édesvízben, öntelé-
kekben s benföldi sósvizekben oly gyakori A. Limax, mely tengervízből,
tudtommal, eddigelé nem ismeretes, a kuxhaveni s kétségkivűl más tenger-
vízben is közönséges s továbbá, hogy egy "másik tengeri Amoeba lénye-
gesen nem különbözik az édes- és sósvíz A. radiosájától s e szerint alig
szenvedhet többé kétséget, hogy Dusarpin A. marinäja, valamint
SCHULTZE M. velenczei és ScHULTZE E. F. nápolyi A. polypodiája azonos
az A. radiosával, sőt igen valószínű, hogy HARCKEL norvegiai Protamoeba
polypodiaja sem egyéb a valódi A. radiosanal.

. Egyéb élő gyóklábüakat nem találtam a kuxhaveni vízben s a kis-

. számú Foraminiferák, nevezetesen Textulariák csinos héjai üresen hever-

tek az üledékben. Az említett Fucoideára telepedve nagy számmal
találtam a Freya ampulla Cl. & L. elegans alakú tokjait, de üresen, vala-
mint két mas üres ázalagtokot, melyek egészen megegyeznek a CLAPAREDE
és LACHMANN által az északi tengerből ismertetett Tintinnus lagenulával

. és T. ventrieosus-szal (Études etc. vol. I. p. 205—208 PI. 8. fig. 10—11 et

Pl. 9. fig. 4.). Csupán három élő csillaszőrös ázalag népesíté a vizet, u. m.
Cyclidium Glaucoma Ehrb. és Euplotes Charon Ehrb. igen nagy számban,
valamint a Stichotricha marinának Stein (Der Organismus der Inf. II.
Band p. 150) igen kevés számú példányai. — A világosságnak kitett
tenyészedényben a Chlamydomonas marina Cohn igen gyorsan annyira
elszaporodott, hogy a víz egészen megzöldült s érre, úgy mint egysejtü
moszatoknak túlságos elszaporodása alkalmával általában tapasztalható, a
gyöklábúak és ázalagok egészen kivesztek.

NÖVÉNYTAN. BOTANICA.

DESCRIPTIONES ÚJ NÖVÉNYEK
PLANTARUM NOVARUM. LEIRÁSAI.

Auctore Lupovico SIMKOVICS. Közli Simkovics Laos.

6. Rumex palustroides (R. palustri >< silvestris) mihi.

Rumex radice bienni (?) ; caule tereti sulcato, virenti aut purpuras-
cente, ramoso ; ramis erectis; foliis inferioribus lanceolato oblongis, supe-
rioribus angustioribus utringue attenuatis, omnibus margine crispulis ;
verticillis multifloris, versus ramorum apicem approximatis, inferioribus
folio lineari-lanceolato, patente fultis, superioribus nudis; pedicellis

- perigonio fructifero longioribus articulatis ; valvis e minoribus (circiter 4 "/,

long. et 3 }, lat.) ovato oblongis, basi truncata, apice acumine obtuso
integerrimo, omnibus calliferis et dentibus utrinseeus 3—4 subalatis seta-
ceisque, 1—1!/» ™/, longis, patentibus, rectis, diametro valvarum plus-
minus brevioribus instructis.

Habitat in fossis inundatisque fluvii Sebes-Kórós juxta Magnovara-

- dinum, Hungariae orientalis, silvulam «Fäcänos» versus copiose, elegan-
. tem ubi hanc stirpem in societate Rumici crispi L., R. palustri Smith. et

R. silvestri Wallr. anno 1877 jun. 28 optime fructiferum legi.

Természetrajzi fiizetek, 1v. 17

e PI T RPM exem UE LE rare iL

238

Dentibus valvarum habituque HR. palustri Smith. proximus, sed
statura robustiore, pedicellis longioribus, valvis majoribus et obtuse apicu-
latis, dentibus valvarum obsoletioribus, verticillis superioribus nudis
eximie discrepans et ad R. silvestrem Wallr. aecedens. — R. silvestris
Wallr. vallvis fructiferis majoribus, haud dentatis, foliis latioribus ovato
oblongis, totoque habitu a nostro alienus. — R. pratensis M. et K. ejusque
varietates etiam affines, sed folis latis, valvis majoribus obsolete denticu-
latis, pedicellis conspicue longioribus primo intuitu differunt.

7. Rumex stenophylloides (R. maritimo >< stenophyllus ?) mihi.

Rumex radice perenni (?); caule tereti suleato ramoso, ramis elongatis
erectis florigeris ; foliis lanceolatis angustis, utrinsecus attenuatis acutius-
culis, margine crispulis ; racemis basi interruptis supra continuis ; verticillis
dense multifloris inferioribus folio fultis ceteris nudis, pedicellis artieulatis
tenuibus, perigonio fructifero duplo longioribus; valvis e mediocribus
(2—3%/, latis, 31/2--41/2 M}, longis), reticulato venosis, triangulari ovatis,
acumine integro acuto, omnibus calliferis; dentibus 4— 6 rectis, partim
1—11/2 ^, longis subulatis, partim usque 3 ”, longis setaceis, patentibus,
ideoque diametrum valvarum partim superantibus aut aequantibus, partim
eo brevioribus.

Habitat in paludosis inundatisque fluvii Berettyó aestate exsiccatis
com. bihariensis Hungariae orientalis, oppidum Füzes-Gyarmat et pagum
Nagy-Rabé inter, praedii Nagyrét; item ad pagum Bakonszeg ejusdem
comitatis. Utrinque copiose legi in societate R. stenophylli Led., R. palustri
Smith. et R. maritimi L. fructibus evolutissimis 1877 aug. 1—4.

Habitu h. stenophylli Led. proximus, distinetissimus autem valvis
minoribus angustioribusque, dentibus setaceis diametrum valvarum aequan-
tibus, callis oblongis nee ovatis, ideoque angustioribus et longioribus,
foliisque angustioribus.

Opinor esse prolem hybridam e R. stenophyllo Led. et R. mari-
timo L., quibuscum eodem loco provenit, hereditateque habitum a R. steno-
phyllo Led., dentes setaceos autem, calla oblonga, valvasque minores a R.
maritimo L. accipere.

Dentibus valvarum setaceis longis, habitu R. stenophylli Led. val-
varumque magnitudine adeo insignis, ut ab omnibus affinibus facillime
dignosci potest.

8. Rumex confusus (R. crispo X Patientia) mihi.

Rumex radice perenni; caule tereti suleato superne paueiramoso;
ramis brevibus erectis, florigeris; foliis e basi rotundato oblongis, supremis
lanceolatis, omnibus margine crispulis fabriea plus minus flrma; racemis
densis continuis subaphyllis; verticillis multifloris; valvis e mediocribus,

5—8 m, longis, 5—8 ”}, latis, pedicellum subaequantibus, cordato-ovatis

obtusis, minute eroso dentatis, omnibus aut nonnunquam unico solum

calliferis, eallo saepe purpurascente. — Variat formis ad R. crispum L.
aliis ad R. Patientiam L. magis vergentibus.

Habitat in ruderatis et pascuis juxta Magnovaradinum propre silvu-
lam «Fácános», item retro coemeterium praedi «Ösi», et ad pagum
Szt.-András, comitatus bihariensis Hungariae orientalis, ubi inter parentes
indicatos sporadiee nascentem inveni anno 1877 jun. 23 et jun. 29.

Habitu R. erispi L. similis, a quo valvis majoribus, basi tamquam

in R. Patientia L. profunde cordatis, folisque durioribus primo intuitu

. differt. — R. Patientia L. etiam affinis sed valvis majoribus, late ovatis,

unica callifera, foliis latioribus, staturaque plantae robustiore a nostro

- distat.

9. Rumex erubescens (Hh. Patientia >< silvestris) mihi.

Rumex radiee perenni; caule elato, suleato, crasso, supene ramoso;
ramis elongatis erectis ramulosis, ramulis florigeris; foliis inferioribus
cordato oblongis superioribus oblongis lanceolatisque basi rotundata
attenuataque, planis, e substantia firma fabricatis; petiolis canaliculatis ;
racemis basi interruptis subfoliatis apice eontinuis; valvis e mediocribus
6 " longis, 6—8 "/, latis, basi cordata ovatis, ovatoque oblongis, in
acuminem obtusam, obsoletam protractis, minute eroso denticulatis,
plerumque rubescentibus, calliferis, callo unico valido ovato, duobus
alteris minoribus plus minus obsoletioribus.

Habitat in societate R. Patientiae L., R. silvestris Wallr., R. confusi
Simk., R. crispi L., et R. bihariensis Simk. secus vias locisque ruderatis
juxta pagum Szt.-András com. bihariensis Hungariae orientalis, inprocul
Magnovaradini.

Habitu elato R. Patientiae L. similis, valvarumque forma et magni-
tudine cum R. consperso Hartm. suecico a cl. August Berlin lecto congruit.
Ab affinibus: R. Patientia L. racemis basi interruptis, valvarum forma et
minutia; a R. consperso Hartm. foliis planis pinguioribus nec subundu-
latis et origine hybrida, est enim R. Patientiae L. proles mixta, quae in
Europa boreali, ubi R. conspersus Hartm. indigenus nondum provenit; a
R. confuso Sikm. habitu, racemis elongatis interruptis, valvis obtuse acumi-
natis, foliis amplioribus; a R. pratensi M. et K. varietatibusque habitu
robusto, foliis planis firmisque, valvis majoribus et magis cordatis certis-

sime distinguitur. — Rumice silvestri Wallr. non eonfundere sed ne eom-
parare quidem potest.
A jellegezó leirâsokban bemutatott s imént tárgyalt négy, — honi

Rumexen kivűl vannak még a R. pratensis M. et K.-nak is Nagyváradon
: *

240

és vidékén oly feltűnő alakjai, melyek a nyugati tóalakoktól terméseik alko-
tásában eltérnek. Ezen alakok, ha korcs eredetre vezetjük őket vissza,
minálunk egyébből mint a R. crispus L. és R. silvestris Wallr.-ból nem kelet-
kezhettek, mert Nagyváradon és vidékén s hazánk nagyobb részében a
R. obtusifolius L., melytől és a R. crispus L.-tól az európai Auctorok a
R. pratensis M. et K.-ot származtatják, nem terem, vagy igen ritka ven-
dég ; míg a R. silvestris Wallr. mindenfelé s nevezetesen azon helyeken,
hol a R. pratensis M. et K.-al találkozunk, bőven nő.

Egyébiránt a külföldről látott scandinaviai, tilsiti, magdeburgi,
siléziai R. pratensisek is véleményem szerint inkább megfelelnek a
R. erispo x silvestris combinatiójának mint a R. crispo x obtusifoliusnak,
mert terméseik lepel-leveleinek éle igen apró fogakkal van ellátva, mi
tekintettel a R. obtusifolius L. hosszá serteképü fogaira, semmiképen sem
igazolja a R. obtusifolius L.-nek combinatióba vételét. A R. silvestris lepel-
leveleinek csekélyebb fogazottsäga, valamint azon körülmény, hogy e
növény Scandinaviaban és Poroszországnak a R. pratensisnel említett
helyein is terem, összevetve a hazánkban tapasztalható viszonyokkal
egyenesen a mellett bizonyítanak: hogy a R. pratensis M. et K. a R. sil-
vestris" Wallr. és a R. crispus L. korcsa lehet csupán.

A nagyváradi R. crispo »« silvestrisek ezért fajilag a R. pratensis M.
et K.-tól el nem különíthetők, hanem hozase ao iu 10 mi ältal kiszele-
sedik annak alakköre.

Ezen alakkörben 3 fokozat ösmerhetö fel s e szerint megkülönböz-

tethetjuk a R. pratensis M. et K.-nak következö féleségeit :

a) grandis. — Ennek kifejlett termései kózépnagyságüak, a lepel
belső levelei 6 ™, hosszúak és ugyanoly szélesek, tompa csúcsok fetünóen
kihegyzett, szíves vállúak, s válluk felett kiszélesedve aprón fogas élűek.
Honi lelhelyén Erdőbényéről, Nagyváradról és Szt.-Andrásfaluról (Bihar-
megye) ösmerem.

5) ovalis. Kifejlett termései az elóbbiénél kisebbek, széles tojásdadok ;
a lepel belső levelei gyengén szíves vállúak, élük apró fogazata elenyé-
szóbb és csúcsuk felé egyenletesen keskenyedve alig, vagy épen nem
kihegyzettek. — Terem Nagyváradon.

y) bihariensis. (R. bihariensis = R. crispo x supersilvestris Simk.)
Kifejlett termései a jelleges R. pratensiséhez viszonyítva feltűnően kicsi-
nyek és keskenyek; olyannyira hogy e miatt a R. pratensis M. et K-tól
eltérő termetűvé válik. A. termés leplének belső levelei ugyanis többnyire
2— 3 "^ szélesek és 4 "7, hosszúak s alakra nézve hosszúkás tojásdadok,
tompa esücsba kihegyzettek, vállukon alig vagy épen nem szívesek, ép
majd fogacskás éllel.

E növény, ha közte és a R. pratensis M. et K. között kapcsot képező
átmeneti alakok nem léteznének, és ha a R, silvestris Wallr. termései

æ 94.

nagyságukat illetőleg nem volnának ép annyira változók: már termetenel
fogva is fajilag elkülöníthető volna. — Terem Nagyváradon és környékén
útak s árkok szélein.

10. Lythrum scabrum (L. Salicaria >< virgatum) mihi.

7 Lythrum — e sectione Salicaria DC. — pilis sparsis brevibus aspe-
rum; radice perenni; caulibus elatis quadrangulis, superne paniculato
. ramosis, adangulos pubescenti scabris ; ramis erecto patulis cymuligeris ;
. foliis e basi ovata rotundataque lanceolatis, acutis, sessilibus, plerumque
oppositis, virentibus scabris; spicarum cymulis nune omnibus alternis,
nune inferioribus oppositis, approximatis ; calycis duodecim nervii dentibus
interioribus 6, triangularibus, exterioribus totidem lanceolato linearibus,
Anteriores superantibus, sed calyce multo brevioribus scabris; petalis
1 . elliptico spathulatis, calyce plus duplo longioribus ; staminibus duodecim;
— bracteis tenuibus subulatis, calycem dimidium subaequantibus, glabris;
. spicarum apice inevoluto elongato, subinterrupto gracili.!
Flores trimorphi, qua de causa, Lythra sicuti affinia, formas tres ad
. propagationem necessarias praebet.
F. 1. Longistyla. Forma haee stylis longe exsertis petala excedenti-
— bus, staminibus longioribus paulo exsertis, brevioribus calyce inclusis, —
Dr
F. 2. Mediostyla. Dignoscitur stylis plus minus, usque ad calycis
Do exsertis; staminibus longioribus petala aequantibus, bre-
vioribus calyce inclusis.
F. 3. Brevistyla. Dignoscitur stylis calyce inclusis brevibus, stamini-
. bus omnibus exsertis.
"d Habitat ad fossas viae comitatus pagos Torda et Bakonszeg inter
— sporadice com. bihariensis, locis ubi magna in copia L. Salicaria L. et
_L. virgatum L. communiter crescunt.
4 Habitu inter L. Salicalia L. et L. virgatum L. medium. À L. Sali-
. earia L. foliorum basi ovata nec cordata, colore laetius nec atro virenti,
. Bpicarum apice inevoluto gracili elongato subinterrupto neque brevi den-
-soque; bracteis tenuibus subulatis, calycem dimidium subaequantibus,
. glabrisque nec hispidis; calycis indumento dentibusque exterioribus ; —
. al. virgato L. scabritie, colore foliorum non glauco virenti, spicis densio-
ribus bracteis calycisque dentibus longiori busdiffert insigne.
i Nagyváradon, 1877. sept. 4.

TOES

nh oe

TAN AT "re sl,
4.

" * Nota: Varietatem 3) Tauscheri mihi., prolem ad L. virgatum magis accedentem,
indumento utique obsoletiorem, et foliorum pagina inferiori glabra laevique insignem
-elariss. amicus Dr. J. Tauscuer in praedio Sinatelep prope oppidum Eresi, ego autem

ad Bakonyszeg typicis cum formis invenimus. Lupovicus,

A 4 E Fi, el ee a f
a 5 oe Je NIU S S de ae i |
». a * or, ER > A io E
r
i

949

GENERIS IRIS SPECIES NOVAE.

Auctore VICTORE de JANKA.

1. Iris balkana JANKA in «Magyar tud. akad. math. természett. közl. xm. kötet,
1874, pag. 173»; BAKER, «A Synopsis of the known species of
Iris» (in «Gardeners' Chronicle» 1876, pag. 648) n. 70.

Pogoniris, sectio «Pumilae». Rhizoma carnosum valde crassum dia-
metro pollieari v. ultra, paucifibrosum. Herba glaucescens. Folia firma ;
turionalia florescentiae tempore spithamaea, demum pedalia v. longiora,
latiuscule linearia acuminata: primordialia leviter faleata enervia laevia,
caetera ensiformia plus minus rectiuscula subenervia, saltem nervis obso-
letis, parum prominentibus, — nec unquam ita crebis neque intervallis ita
suleatis, ut e. g. in J. variegata L. — percursa. Caulis semper manifestus,
strietus, proportione quoad affines species robustus, simplicissimus, foliis
turionalibus aequialtus vel etiam elatior, spathis floralibus semper multo
longior, teres, plurifolius, flore solitario vel rarissime binis terminatus.
Folia caulina 3—5, sursum remotiora, illis turionum gradatim dissimiliora,
breviora nempe, rectiora, quasi in spathas florales transitoria hisque aequi-
lata vel latiora, caulem eorum dimidia inferiori vel per longius spatium
amplectentia v. involventia atque ita hune pro maxima parte obtegentia,
supremum a spathis floralibus parum dissitum ob apicem foliaceum abbre-
viatum fere omnino spathaeforme. Spathae florales a basi latiore apice
conniventes, ambitu ovales v. oblongo-ovales: valvae suboppositae aequi-
longae, a latere plano-compressae, dorso exquisite alari-carinatae, acutis-
simae, praeter marginem infraapicalem utrinque angustissime vixque
distincte membranaceum ex toto herbaceae, virides, etiam in planta frueti-
fera sic remanentes. Flos solitarius, rarissime bini. Ovarium brevissime
pedicellatum cylindraceo-oblongum, apice rotundato-constrictum, perigonii M
tubo abrupte terminatum. Perigonii tubus ovario 2-plo longior, limbo
21/2-plo brevior, crassus, strictus, spatha semper superatus. Limbus laete -
purpureo-violaceus, venis dilutioribus segmentorum margines versus
ubique sensim tenuioribus insensibiliterque evanescentibus pictus. Perigonii «
segmenta omnia aequilonga, sed exteriora interioribus quarta parte angus- |
tiora: exteriora ambitu late obovato-cuneata, a triente inferiori jam reflexa; —
barba ante medium segmenti desinens, unicolor, albido-coerulescens, e papil- -
lis constans ubique aequilatis tenuissime capillari-cylindrieis; segmenta —
interiora latissima obovato-elliptiea apice rotundata paulisper emarginata,
erecta, conniventia marginibus undulatulis reflexa, abrupte in unguem
complicatum angustata. Filamenta antheris conspicue longiora. Stigmata —
pallida, subcarneo-violacea, perigonii segmentis dimidio breviora: labii —
laciniae longitudine aequilatae, acutae v. obsusiuseulae, marginibus late- —

243

ralibus dentato-erosae. Capsula teres ovali-oblonga utrinque aequaliter
rotundata umbilieatave, apice breviter 2-cuspidata, carnoso-coriacea.
Semina subglobosa.

Jc. Tab XIV A, B, plantae superiorem partem ad ”s diminutam reprae-
sentans.

Habitat in loeis saxosis graminosis regionis mediae m. Balkan
Thraciae borealis supra pag. Kalofer, ubi unaeum Haberlea rhodopensi
detexi d. 27. Maji 1871. — Plantam vivam attuli, in horto meo nunc lae-
tissime vigentem ; nonnullis diebus serius effloret, quam J. pumila Jacq.

E «Pumilarum» fors robustissima. — Ab J. olbiensi Hén., pro cujus
varietas habetur a clariss. BAKER in specierum generis Iris monographia,
toto coelo differt atque ab hae magis diversa, quam ulla alia ex affinibus.
Jam spathae dorso acutissime carinatae ex toto herbaceae remanentes nil
communem habent cum Iride olbiensi, cujus specimina plura viva con-
ferre lieuit, quae cl. d. Leichtlin benevolentia nuperrime mihi commu-
nicata fuere. Propius videtur ad J. Reichenbachu Heuff. accedere.

2. Iris mellita JANKA in «Magyar tud. akad. math. természett. közl. xir. kötet
1874, pag. 172; BAKER, «A Synopsis of the known species of
Iris» (in «Gardeners’ Chronicle» 1876) n° 73.

Pogoniris, sectio «Pumilae». Rhizoma carnosum digitis minoris vel
paulo amplius erassitie, paucifibrosum. Herba glaucescens. Folia tenuia,
turionalia florescentiae tempore digitalia demum spithamaea, anguste
linearia, omnia excurva divergenti-falcata, acuminata, enervia laevissima.
Caulis semper manifestus, nune brevissimus vix pollicaris, nunc 3—5 pol-
lices altus, tuncque laxus, obliquus, proportione gracilis, simplicissimus,
foliis turionalibus semper, spathis utplurimum brevior, teres plurifolius.
Folia caulina 3—4, omnia turionalibus conformia aequilongaque patenti-
falcata, nunc omnino ad caulis basin conferta, nunc unum — in specimi-
nibus elatioribus — remotius i. e. versus mediam circiter caulis altitudi-
nem positum, in spathas florales haud. transitoria hisque dissimilia semper

angustiora, caulem spatio brevissimo eorum basi tantum. amplectentia, eun-
dem itaque denudantia. Spathae florales sursum latiores ambitu oblongae v.
oblongo-laneeolatae: valvae paulo inter se remotae a latere compressae,
tumidiusculae , dorso exquisite alari-carinatae, acuminatae, ex toto her-
baceae, pallide virides, etiam in planta fructifera tales remanentes. Flores
plerumque 2, rarius 1, rarissime 3. Ovarium sessile elongato-conieum
apicem versus insensibiliter in perigonii tubum attenuatum. Perigonii tubus
ovario 3-plo longior, limbum aequans, gracilis, inclinatus vel post anthesin
subnutans, tandem nutans, spathas semper excedens. Limbus luridus, e
carneo violaceus v. purpurascens venis paulo dilutioribus margines seg-
mentorum versus ubique sensim sensimque tenuioribus percursus. Peri-

244

gonii segmenta longitudine et latitudine inaequalia : exteriora interioribus
conspicue (1/5) breviora atque fere dimidio angustiora, obovato-spathulata,
a medio reflexo-incurva; barba supra medium | desinens, unicolor, albido-
coerulescens, e papillis constans ubique aequilatis cylindraceis subcapil-
laribus ; segmenta interiora oblongo-elliptica obtusata, erecta, conniventia,
marginibus undulatis reflexa, quinta parte inferiore subito in unguem com-
plieatum angustata. Filamenta antheris paulo longiora. Stigmata pallida
perigonii segmentis interioribus dimidio breviora: labii laciniae latitudine
longiores, acuminatae, marginibus lateralibus fimbriato-laceratae. Capsula
ovato-trigona, attenuato-acuta, chartacea Semina ovalia.

Habitat in herbidis aridis infra cacumen collis «Tschiendem-Tepe»
prope Philippopolin Thraciae, ubi fructibus maturis d. 1. Julii 1871 in
consortio Astragali physocalicis Fisch. legi. — E seminibus coleo ; eodem
tempore floret ut Iris pumila Jacq.

Iris pumila Griseb. Spieileg. Flor. rumel. et bithyn. II pag. 370 pro
parte — nempe certe quoad locum natalem «Philippopolin» huc spectans;
— pro altera parte vero ad aliam novam, paucis adhuc cognitam : I. rubro-
marginatam BAKER in «Gardeners’ Chronicle» 1875 pag. 524 e collibus pr.
Seutari ditionis Constantinopolitanae oriundam. Jacquinii Synonymon
ergo in Spicilegio flor. rumelicae exludendum. — Tantummodo cum stirpe
scutariensi comparari potest mea Iris mellita, a cl. BAKER monographia
erronee in Transsilvania indicata; sed illa acaulis, perigonu segmentorum
forma, et folis turionalibus multo latioribus distiche imbricatis, spathae
valvis obtuse carinatis, multisque aliis notis diversissima.

3. Iris Sintenisii JANKA.

Inberbis. Rhizoma ut in J. spuria L. Folia turionalia spithamam
longa, anguste linearia, parum ensata vel subrecta, coriacea, glaucescentia,
utrinque concoloria opaca, laevia v. tenuissime nervata acuminata. Caulis
digitalis v. spithamaeus, rigidus, geniculato-flexuosus. Folia caulina 3 sur-
sum decrescentia aequidistantia, basi longe vaginantia, caulem fere om-
nino obtegentia: penultimum spathas vel etiam florem superans ; supre-
mum transitum in spathas florales formans, valvaeforme. Spathae valvae
11/2—2 pollicares, inter se paulo remotae, paulo ventricosae, obtuse cari-
natae, fere ex toto herbaceae, solum apicibus plus minus acuminatis .
membranaceo-marginatae. Flores 1—2. Ovarium pedicello aequilongum v.
brevius, ovato-cylindraceum, in perigonii tubum sensim dilatatum. Peri-
gonii tubus ovario semper longior, hoc usque 2-plo superans in faucem
brevem sensim ampliatus. Perigonii segmenta exteriora per duas tertias
inferiores ovato-linearia, ante laminam ellipticam rotundatam leviter
panduraeformi-angustata, pollicem circiter longa; segmenta interiora
lanceolato-cuneata, apice subtruncata v. rotundata paulisper emarginata,

. exterioribus parum breviora. Stigmata segmentis interioribus aequilonga ;
$ labii laciniae triangulari-lanceolatae, acutae.

| Habitat in m. Balkan Thraciae borealis supra Slivno ( FRIDVADSZKY !) ;
in Bulgariae orientalis districtu Dobrudscha, ubi legit amic. P. Sintenis.
Proxima Iridis spuriae L. formae humiliori maritimae (I. maritimae
Lam.), sed perigonii tubi longitudine statim dignoscitur. — In eretaceis
-. elatioribus versus cacumen m. «Tschatalkaje» prope Slivno ego ipse d. 4.
| Augusti 1872 — in consortio Comandrae elegantis (Thesium elegans
Roch.), Dianthi Noeani Boiss., Pterocephali plumosi etc. ete. aliam collegi
speciem, affinem forsan, sed omnibus partibus diminutis (foliis 2—3 polli-
ces longis, caule vix pollicari spathis breviore etc.) atque habitu caespitoso
certe diversam nomine «Iris nana» salutandam, denuo investigandam. —
Omnino defloratam sterilem reperi; specimina viva in itinere periere.

a
-

. 4, Iris lorea JANKA. e

Inberbis. Rhizoma ut in J. graminea L. Folia turionalia longissima,
ultrapedalia, anguste linearia, lorea — haud ensata, — coriacea, dilute
viridia, utrinque concoloria opaca, elevato-nervata, margine cartilagineo
maxima parte laevi, solummodo apicem valde acuminatum versus serru-
lato-scabrido cincta. Caulis sesquipedalis v. ultra, gracillimus, «teres» (ex
collectorum in schedula adnotatione). Folia caulina 4 remota: 3 inferiora
turionalibus ambitu omnino conformia, infimum duobus sequentibus bre-
vius, spithamaeum v. pedale, duo intermedia ipsum caulem unacum flore
longe excedentia, supremum reliquis multo brevius spatio 3—5-pollicari
infra spathas florales ortum, hasque haud superans. Spathae valvae exte-
riores 2!/2—3-pollicares valde approximatae, quasi suboppositae, apicibus
conniventes, subparallelae, anguste lineari-navieulares, a latere compres-
sae, acute carinatae, utraque herbacea ; intima occulta anguste lanceolato-

- acuminata membranacea. Flores 2. Ovarium pedicello aequilongum, oblon-
— gum. Perigonii tubus ovarium paulo superans, sub limbo leviter attenuato-
dilatatus. Perigonii segmenta exteriora a basi per duas tertias subaequaliter
linearia, apicem versus fere insensibiliter cuneata, angusta vix 11/2 lin.
lata, dein sensim in laminam elliptieam acutiusculam desinentia ; seg-
menta interiora anguste lanceolata acuta, exterioribus paulo breviora.

Stigmata segmentis aequilonga.
Habitat in paludosis maritimis districtus «Terra d'Otranto» Italiae
meridionalis, ubi aestata a. 1875 legerunt dd. Porta et Rigo.

Specimina duo mihi transmisit cl. Huter sub nomine falso: «Iris

- foetidissima autorum florae Italiae». Propter caulem et perigonii tubum
elongatum solum eum praecedente aliquantum comparanda, caeterum vero

nulla in habitu similitudo, nee cum ulla alia confundenda.

CA Mw cct t ERE des he,

‘à "gy

]
“

APPENDIX.

Coleoptera.

ANOPHTHALMUS MERKLII, Frivanpszry.

A. rufo-testaceus, nitidus, pronoto cordato, longitudine latiore, angu-
lis postieis subacutis; elytris oblongo-ovalibus, convexis, dorso punetato-
striatis, lateribus sublaevibus.

Long. 5 77.

Anophthalmo Milleri proximus ; ab hoe capite pronotoque latioribus,
elytris magis convexis et tantum dorso distincte punctato-striatis praesertim
distinctus. Rufo-testaceus, nitidus, pedibus modice pallidioribus. Capite
subtriangulari, pronoto parum angustiore, lateribus valde rotundatis,
impressionibus frontalibus profundis, oculorum loco vix indicato; antennis
dimidii corporis longitudinem parui superantibus. Pronoto cordato,
longitudine latiore, lateribus tenuiter marginatis, antice rotundatis, retror-
sum versus sensim angustatis, ante basim constrictis, angulis postieis late-
raliter modice prominulis, subaeutis; superficie parum convexa, sat pro-
funde canaliculata, foveis basalibus sat profundis. Elytris oblongo-ovalibus,
antrorsum et retrorsum versus aequaliter angustatis, lateribus leniter
rotundatis, ad angulis humerales, oblique rotundatos, latius marginatis ;
supra mediocriter convexis, ad basim non impressis, apice plieatis, dorso
striato-punctatis, striis duabus primis mediocriter profundis et subtiliter
punctatis, tertia et quarta laevius impressis et obsoletius remote punctatis,
reliquis vix indieatis, ideoque latera fere laevia sunt; interstitio tertio
punetis tribus impressis. Femoribus disperse punctatis et pubescentibus.

In Transsylvaniae Comitatus Hunyadensis alpibus ab Edvardo Merkl
detectus.

September 1877. J. FRIVALDSZKY.

KÜLÖNFELEK.

E vallalat elsó kötete jelen füzettel be van fejezve s mi megnyugvässal, söt
némi büszkeséggel tekinthetünk annak tartalmára. Tizenkilenez irótól adtunk
mintegy 50 eredeti dolgozatot, melyhez XIV tábla tartozik. Támogattak a költ-
ségek fedezésével — a rendes dotation s elófizetésen kívül — dr. Haynazp Lagos
kalocsai érsek ő Nagyméltósága, az Athamanta táblák költségével — és gróf
PzsAcsEvicH NEp. János ő Méltósága, ki az úrvölgyi u. n. «madärfeszkek» szép
rajzát nemcsak elkészítette, hanem a nyomtatás költségeit is fedezte. Az írók
névsora, a kiknek dolgozatait adtuk, és a kiknek dolgozatai már kezeink között
vannak, a következő: dr. Barrscu §., dr. Bonsás V., dr. Brancsix, Csaró J.
dr. Entz G., Frivatpszxy J., HERMAN O., dr. HoRgvárH G., JANKA Victor,

E AL ee

dr. Kanirz A., dr. Kánonr J., dr. Kenner J., Lóczy L., Merkz E., Mocsiry S., ^.

Loir asl

qst

NX ee =
dM RN

papes

$ |

od s TS

gróf Pesacsevion J., Pernő Gy., PuNGúR Gy., SCHMIDT §., Sımkovıcs L., Stave M.,
Srerrex J. A kötet a tudományt a következő új fajok megismertetésével gazda-
gitotta : Allattan: Ablepton Treforti, Mychophylus minutus, Pselaphus Meha-
diensis, Hapalus Cretieus, Zonitis turcica, Zonitis ruficollis, Zuphium hunga-
rieum, Amara proxima, Styphlus uncatus, Haltiea Paveli, mind Fnrvarpszkv
J.-tól; Allanthus unifasciatus, Macrophia eximia, Coelonites abbreviatus, Col-
letes punctatus, Osmia dives, Tetralonia adusta, Mocsánv $.-tól; Piezoeranum
simulans dr. Honvárm G.-tól; Protistologia: Pleurophrys Helix, Plectrophrys
prolifera, Euglypha pusilla, Microcometestris tripetus, Orbulinellasmaragdea, mind
dr. Enrz G.-töl; Nóvénytan: Symphytum molle, Fumaria supina, Iris Sintentsii,
Tris lorea, Janxa V.-tól ; Athamantha Haynaldi Borb et Uechtr ; Ononis spinosae-
formis, Epilobium mixtum, Centaurea Jankeana, Matricaria inodora, Cephal-
orrhynchus glandulosus, Rumex stenophylloides, palustroides, confusus, eru-
bescens, mind Sımkovıcs Lasos-töl; Asványtan: Bunsenin dr. Krenner-t6él ;
Zirkon, Coelestin, Cerussit alakok Scmwrpr Sáwpom-tól; Oslénytan: Echino-
cardium intermedium Lóczy L.-tól. Ezek között Ablepton, Mychophilus, Piezo-
eranum, Plectrophrys, Orbulinella mint nemek is ujak. A külföld számára szer-
kesztett Revue mindenképen hasznosnak bizonyült s neki kószónhetjük a tüzetes,
egytől-egyig elismerő bírálatokat, a mélyek a külföldön megjelentek ; a kiállítás,
úgy a typographicus mint a graphicus részé, mindenfelé a legnagyobb elismerés-
sel találkozott ; az előbbi egy hazai intézettől, a Franklin-Társulattól, az utóbbi
legnagyobb részben egy hazai művésztől, Grunp Virmos-tól való, az eredeti
rajzok kivétel nélkül itthon készültek. A kezdet nehézségeit legyőzve most már
csak az írók és előfizetők további pártolásától függ a haladás, s ezt reméljük is.

Dr. Kaxrrz Ácosr egyetemi tanár ürtól megkaptuk az « Expeditio Austriaco-
Hungariea ad oras Asiae orientalis» elsó kózleményét; de minthogy ez tóbb
folytatásból fog állani, jobbnak láttuk a második kötet számára fenntartani,
hogy az egész mű egy kötetben egyesítve legyen. Ugyanezt tettük Srwkovics
Lagos barátunk bánsági növényeivel is.

Dr. GIRTANNER, a Set.-Galleni term. tud. társulat titkára, a Gypaetos bar-
batus ezikk szó szerint való fordítását kérte tőlünk s ez ötletből megjegyezzük,
hogy közóhajtása a külföldnek, hogy a Revue bővebb kivonatokat, ha lehet szó-
szerint való fordításokat közöljön. Fájdalom, a szerkesztőségnek nincsen módjá-
ban a maga részéről ez óhajtásnak eleget tenni; de kérjük munkatársainkat,
tegyenek meg minden telhetőt. Ez nem csak a vállalat, hanem az írók érdeke is.

Az irodalmi rovat folytatása helyszüke miatt a második kótet elsó füzetére
maradt.

Csereviszony. — Schriftenaustausch.

94. Verein für Naturwissenschaften Hermanstadt.

25. Société d’Histoire Naturalle Colmar.

26. Ostpreussische Physikalisch-Oekonomische Gesellschaft Konigsberg.
27. Stazione Zoologica Napoli.

98. Zoologisch mineralogischer Verein Regensburg.

iom T E LA U B doe
TERMÉSZETRAJZI FÜUZETRE

(NATURHISTORISCHE HEFTE).

Herausgegeben vom Ungarischen National- Museum 2 zu u Budapest,

ZUR BEACHTUNG.

Mit gegenwärtigem IV. Hefte schliesst der erste Band, beziehungs-
weise Jahrgang der Naturhistorischen Hefte ab. Die fünfzig
Original- Aufsätze, der Kreis von erprobten Mitarbeitern, die Ausstattung
sowohl in typographischer als graphischer Beziehung mögen für das
Unternehmen sprechen.

Wir bitten unsere geehrten Abonnenten um Erneuerung des Abonne-
ments für den zweiten Jahrgang mit:

3 fl. ö. W. für das Inland,
8 Mark oder 10 Franc für das Ausland.

Der Betrag ist am bequemsten mittelst Postanweisung zu senden an die

Redaction der « Természetrajzi Füzetek »

Budapest, Museum.

Pag. 207.

Naturgeschichte und Nationalgeist, von Orro Herman. Ein Artikel
von allgemeinerem Interesse, speciell auf ungarische Verhältnisse reflee-
tirend. Beschäftigt sich mit dem Nationalgeist, der nationalen Anschau-
ungsweise, welche selbst den Fachbüchern innewohnt.

ZOOLOGIE.
Pag. 212.

Reliquia Petényiana. Mit einer Einleitung von Orro Herman, zum
Druck geordnet von Junius PrrHö, enthält die Beschreibung von Oriolus
galbula aus dem handschriftlichen Nachlasse des ehemaligen Custos am
ungarischen National-Museum J. S. PETÉNvr, eines weitbekannten sehr
fleissigen Ornithologen, Zeitgenossen und Correspondenten von Vater.
BnEHM, Naumann, BEcHsTEIN, TEMMINCK u. A. — Der im Laufe von

"n
E

a^
EU

"is

99 Jahren in Verstoss gerathene ornithologische Theil der handschrift-
liehen Aufzeichnungen Perényrs, für welchen sieh das Ausland besonders
interessirte, war zuletzt bei Franz v. KuniNvr deponirt, wurde aber nach

. dessen Ableben im Naehlasse nicht vorgefunden. Es ist jedoch gegründete

Hoffnung vorhanden, dass die ung. Academie der Wissenschaften die
nóthigen hecherchen einleiten und günstige Erfolge erzielen wird. Aus

den Fragmenten, welche ein günstiger Zufall dem Chefredacteur dieser

Hefte in die Hünde gab, lassen wir hiemit die Beschreibung des Oriolus
folgen und behalten uns vor, eine speciellere Einleitung der Reliquia erst
dann zu geben, wenn das Schicksal des Nachlasses endgiltig festgestellt

sein wird.
*

ORIOLUS.

Sárga velyhe in Gömör. Sárga rigó, unrichtigerweise. Süärmalinko. Oedenburg.
Szolgabiró in Dorsod.

NAUMANN rechnet sie zu den rabenartigen Vögeln (Coraces) ; BREHM zu den Sitzfüsslern

(Brachypodes); ScHinz in seiner Fauna zu den Insektenfressern (Insectivorae) ;

KEYSERLING und Drasrus in ihrer Fauna zu den Oscines (Singvögeln), und beide
letzteren zu den Turdidae oder Drosseln.

Generische Kennzeichen. — Notae Generieae. — Schnabel stark, läng-
lich kegelförmig, an der Wurzel etwas breitgedrückt aber hochrückig, am
Rücken sanft gebogen, an der wenig überhüngenden Spitze mit einem
seichten Einschnitt.

Mundspalte länger als der Lauf; am Mundwinkel stehen nur wenige
und sehwache, kurze Borsten; die stumpfeckige Stirnsehneppe endet am
Hinterende des Nasenloches, ziemlich dicht über dem Kieferrande; die
Entfernung zwisehen den Nasenlóchern auf ihrem Hinterrande ist so
gross, als die Sehnabelhóhe mitten zwischen dem Astwinkel und der
Spitze.

Nasenlücher : nahe an der Stirnwurzel, seitlich ganz frei und offen
liegend, verkehrt eifórmig, d. h. hinten breiter, vorne schmiiler ; sie óffnen
sich unter einer grossen, starken, aufgeschwollenen Membrane und haben
innerlich ein längs ihrer Mitte liegendes, schmalovales Geruchsläppchen ;
der Oberkieferrand unter dem Nasenloche verdickt.

Zunge: schön lanzettfórmig geformt, grósstentheils hornknorplicht,
durchscheinend mit scharfem Steuerende und in der Mitte tiefgetheilter
und nebenbei noch zerzaserter Spitze; hinten mit starken, hervor-
stehenden, getheilten Eck- und innerlich kleinen schwachen, äusserlich
grósseren und starken Nebenzühnen; die obere Gaumenspalte mehrreihig
schwach gezähnelt.

250

Hinter dem Auge ein ziemlich kenntlicher, kahler Fleck.

Tarsen: kurz, eben zur Hiilfte so lang als der Unterschenkel, und
so lang als die mittlere Zehe ohne Nagel; die 3 Vorderzehen an der Basis,
die äussere und mittlere dagegen bis zum ersten Gelenke verwachsen
(schon dies reihet den Pirol mehr an Coracias an); Hinterzehe stark,
hinten abgebreitet; der Fuss weich (hiedurch also auch an Coracias
genähert) ; die Spanne getäfelt.

Krallen: schwach, an den Seiten ziemlich zusammengedrückt,
unten zweischneidig, stark gekrümmt, die der mittleren Zehe mit ein
wenig vorstehendem, scharfem Rand.

Flügel: mittelgross, ziemlich breit; die Hinterflügelfedern überragen
kaum die des Mittelflügels ; mit 20 Schwingen, wovon die erste eben die
halbe Lünge der zweiten erreicht, die zweite bedeutend kürzer als die 4.
und die 3. unter allen die lángste ist, und die 17. bei zusammengelegtem
Flügel die Mitte zwichen der 9. und 10. trifft; nach aussen ist die 3., *
und 5., nach innen aber bloss die 2. und 3. Schwinge verengt.

c ME mittelgross ; zwölf-fedrig, am Ende beinahe gerade abge-
schnitten; Unterschwanzdecken 2/3, Oberschwanzdecken etwas mehr als 4/2
der Schwanzlänge.

Gefieder : meist derb und abgerundet ; schön und angenehm gefärbt ;
herrschende Farbe gelb, und diese Auszeichnung standhaft.

ORIOLUS GALBULA. L.

Arany mäle im Oedenburger Comitat (auch «Kugel viel auf!» unter
den dortigen Deutschen).

Notae specifice: Bürzel, beiderlei Schwanzdecken, Schwanzspitze
und Unterflügeldecken schön. gelb. Zügel mehr-weniger schwarz.

d' hochgelb ; Zügel, Flügel und Schwanz schwarz. —

9 und junger Vogel: oben zeisigerün, unten weisslich mit schwärz-
lichen Schaftstrichen ; obere Schwanzseite mehr-weniger olivengrün.

Ein am 22. May 1842 bei Pest erlegtes $ war: 9"; Schwanzlänge
31/4’, wovon die Flügel ?/4 überdecken ; breit 17".

Schnabel oben 1" ; Länge der Spalte 14" ; am Grunde 4/5" hoch und
ebenso breit; braunroth, am Oberschnabel grossentheils schmutzig-
dunkel-braunroth eingelassen, über den Nasenlóchern am gelblichsten ;
innerlich, wie die Zunge, weiss-roth ; die nackte Haut über und hinter dem
Auge schwarzbraun, unter demselben blassgrün.

Augenlied. schwärzlich.

Schenkel 18" ; Lauf 9" ; breit 11/3—91/2" ; mittlere Zehe 9", Kralle
3l/s". äussere Zehe 7", Kralle 2"; innere Zehe 7", Kralle 3" ; hintere
Zehe 6", Kralle 4", die weichen Füsse sind auf ihrer Spanne breit, auf

Yet.
CT ,

251

den Zehen ungleich getäfelt, grünlieh bleifarben mit schmutzig-weissen

Einschnitten.

Zehensohle schmutzig-gelbgrau; Krallen dunkelbraun mit schwiirz-
lichen Spitzen.

Die unteren Schwanzdecken und Unterfligeldecken sowie die an den
mittelsten Federn sind kaum 2", auf den äussersten aber 10" breit,
Schwanzspitze schón, hochgelb (jonquille-gelb).

Oberkopf, Hinterhals, Oberrücken und grossentheils auch die gegen
den Flügel hin mit schwarzgrau gemischten Schultern und der Unterrücken
hell olivengelb-grün mit versteckten dunklen Schaftstrichen, letzterer all-
mählig schon in den oliven-goldgelben, ungestrichelten Bürzel übergehend.

Die kleinen Fliigeldecken zeisiggrün und schwärzlich gewölkt ; die
grossen und der Hinterflügel nach aussen oliven-graugrün, nach innen
schwarzgrau, alle übrigen Schwingen schwarzgrau mit trübweissen Steuer-
kanten und solchen Endfleckchen; die Oberflügeldecken der lüngsten
Schwingen, sowie die alula mattschwarz, erstere mit grossen, weissgelben
durch die anlaufenden schwarzen Schaftstriche etwas getheilten End-
flecken, wodurch ein unterbrochenes Querbändchen gebildet wird. Ober-
Jlügelhálfte grünlichgrau; Oberschwanzhälfte hellgelb olivengrün, mit
schwarzen Schaftstrichen, von ihrer Hälfte an bis zu der goldgelben
Endbinde stets nach hinab zu schwärzlicher, über dem Schwanze viele
derbere, graubräunliche verborgene Querlinien bemerkbar; unterste Fe-
dern hinten und vorne goldgelb, in der Mitte schwarzgrau, doch stark
zeisiggrün überhaupt.

Augenwimpern zeisiggelb ; Ziigel dunkelgrau, wenig in's zeisiggrune
spielend ; Kinn schmutzig-weissgrau, olivengelb getüpfelt, Kehle, Gurgel und
ganzer Vorderhals schmutzig-weissgrau, die erstere mit versteckten, unbe-
deutenden, die letzteren mit stets nach unten an grösse und Farbintensität
zunehmenden dunkelgrauen, an der Spitze zeisiggrauen Schaftstrichen,
welche auf die Brust hin in solehfarbige Flecken übergehen.

Gesicht graulich zeisiggrün.

Unterbrust und Bauchmitte schmutzigweiss, stark gelb uberflogen,
erstere mit schwarzbraunen Schaftstrichen, letztere meist ungefleckt.
Leib ebenso, doch so kräftig goldgelb überflogen, dass diese Farbe die vor-
herrschende wird.

Schenkel innerlich graulich und gelb, äusserlich zeisiggrun und
weissgraulich melirt.

Der Vogel hatte grosse Brutflecke; am Darm 2 längliche Blind-
därme, im musculös-häutigen Magen 2 zerstückelte Maikäfer. Im Eier-
stocke schon erbsengrosse Eier.

Brutgeschäfte, Brutplätze, Nestbau. Hin im Mai 1846 im T.-Szt.- Már-
toner Wald auf einer dünnen Cerreiche gefundenes Nest — stand zwischen

BEREITETE PER TR i ie br WE
PIE 7 Te Ne

einer Gabel und deren mehreren Zweigen, beinahe am Ende des Seitenastes,
etwa 3° über der Erde. Es war ein wahrer Napf, von Aussen hoch 3”, der
Boden des Nestes unten 5" breit, im Diameter 4—5” nebst der Anmachung
an die Aeste; innerlich der Napf 3—31/2” breit, 21/2" tief. Das Materiale
bei diesem bestand ganz unten äusserlich aus trockenen, mit trockenen
breiten Binsenblättern (esät&) gewundenen Baumblättern, worin sehr feine
Spinngewebe eingewebt waren; innerlich war es mit feinen Grashalmen in
die Runde gefüttert, im Rande dazwischen Gänse- und Hühnerfedern. Der
ganze Rand mit zarten gelben Spinngeweben an die Zweige ganz zierlich
angebaut.

Ein anderes an demselben Tage und in demselben Walde gefundenes
Nest — stand auf einer dieken Eiche, und zwar auf dem dicksten Stamm-
ast zwischen einem dicken und einem Seitenzweig. Es war von durren
Blättern und eben solehen dürren, breiten Grasblättern, wie sie dort im
Walde zu finden waren, halbbeutelförmig, an die Zweige mit Blättern und
dürren Grashalmen umflochten, so wie auch mit Spinngeweben, worunter
selbst die Eiersäcke der Spinnen waren, befestist. Miteingeflochten waren
auch Vogelfedern und Flaum. Innerlich war es ovalrund von feinen Gras-
halmen und miteingeflochtenen kleinen Federn gebaut.

Lang war es sammt Ast 5", sonst 31/2”, breit auf den Seiten 4"; oben
im Diameter 4 und 5", also linglich-oval. Innerlich tief 3". Es stand hoch
über der Erde an der obern Bergabhangseite hóchstens 11/2 Klafter.

Ein zu Rákos-Kercsztúr 1850 auf einen Apfelbaum, dicht über dem
Hauptwege zwischen Gabelzweigen gebautes Nest stand hóchstens 7 Fuss
hoch uber der Erde. Es war grossentheils aus Baumbast gebaut, mit einge-
flochtenen dürren Baumblüttern, Hühnerfedern und Spinngeweben; inner-
lich mit Rosshaar und Zwirn ausgelegt.

Im Raäkos-Keresztürer Garten trieben sich am 16. und 17. Mai 1854
etwa 5 bis 6 Paare unaufhorlich herum, sich erst damals unter angenehmen
Flötengesang paarend ; ihre Paarungszeit fällt also ungefähr in die Mitte
Maïs.

Nahrung. Srerixay ! fand im Frühjahre in ihrem Magen grüne Baum-
wanzen und Maikiifer.

Ich beobachtete, wie sie im hákos-Keresztürer Garten im Herbst
Kohlraupen zu Tausenden verzehrten, indem sie sich nebst ihren flüggen
Jungen von den Bäumen herabliessen und sie fleissig aufsuchten und ver-
schluckten.

Sie fressen sehr gerne das Baumobst, vorzüglich auch gute, weiche,
susse Birnsorten, denen sie in den Giirten nachgehen und damit ihre flüg-
gen Jungen füttern.

* PETÉNYIS Freund und Proselyte.

Ee A

:
à
À
|
|

Cut adi s" X A Et

WE y

Eigenschaften, Lebensart. Es sind sehr unruhige, in ewige® Bewegung
und stetem Umherfliegen begriffene Vógel, die kaum einige Augenblicke
ausser jener Zeit, wo sie etwa ein Mittagsschläfehen machen, auf einem
Orte bleiben, sondern stets von Zweig zu Zweig, von Baum zu Baum im
schnellsten Fluge fliegen, dabei viel sehreien, einander zurufen ; überhaupt
sind sie sehr lebhaft, ja ungestüm, folglich leidenschaftlich in ihrem Wesen.

Zug, Wanderungen. Die Pirole zogen 1834 mit Ende August und in
den ersten Septembertagen aus der Budapester Gegend fort. Am 5. Mai
desselben Jahres traf ich sie schon am Hradek bei Turopolya zum ersten
Male an.

Im Frühjahr kommen sie beinahe unter allen Zugvögelmam spätesten,
nämlich gewöhnlich erst damals an, wenn nicht bloss ihr Futter, Würmer,
Raupen, edlere Inseeten, sondern auch schon wenigstens einige Beeren
und Obstarten, Erdbeeren, Birnen etc. im Reifen und geniesbar sind, also
erst zu Ende April oder Anfangs Mai. So bemerkte ich diesen Vogel selbst
um Pest 1835 erst am 1. Mai im Museum-Garten ; sie mögen wohl einige
Tage früher in Wäldern erschienen sein, denn dann ziehen sie sowohl beim
frühjährlichen als herbstlichen Zuge über alle baumreichen Orte und berüh-
ren selbst in Dörfern und Städten alle grossbäumigen Gärten, Weingärten.

. Im Juni 1835 traf ich diesen Vogel im ganzen Banat, vorzüglich in
der Deutsch-Banat- und wallachisch-illirischen Gränze, wo die Chausseen
grösstentheils mit Kirschbäumen gesäumt sind, zumal in dem arkadischen
Almas, welches wahre Arkadien Ungarns die herrliche Nera durchstrémt,
und für den Vogel höchst erwünscht sein muss.

Zu Ende Jun?s führen sie schon ihre Familie auf den Bäumen in
Gärten herum und fütterten dieselben sorgfältig, wobei das Männchen oft
ziemlich weit nach dem Futter, wie: Käfer, Kirschen, Birnen oder andere
Beeren fliegt und pfeilschnell zu ihnen zurückeilt, das Weibehen hingegen
in ihrer Nähe, sie bewachend und warnend, das Futter sucht.

Die Jungen geben fortwährend einen Ton von sich, weleher wie:
klyahi! glyahi! ete. klingt; die Alten aber, vorzüglich das scheue Männchen,
wenn ihrem Neste oder ihren flüggen Jungen Unheil naht, schreit sehr
stark und garstig wie eine Katze.

Die Jungen gehen sehr bald, so wie sie die ersten Federn bekommen
und noch kaum 1 Zoll lange Schwiinzchen haben, aus dem Neste, sobald
sie sich auf den Aesten und Zweigen erhalten können.

Auf der Adonyer Insel traf ich sie Ende April und Anfangs Mai 1848
häufig an, wo sie unaufhörlich sangen und Brutplätze oder schon Nest-
materiale suchend paarweise umherstrichen. Dort waren sie (ehedem) noch
häufiger, sie wurden aber — da sie im Sommer mitunter auch Obst, niim-
lich süsse Birnen fressen — vom Inselhüter stark weggeschossen.

Auch im Baron NyAry’schen Garten zu Pilis liess sich ein Pärchen

Természetrajzi füzetek. 1v. 15

CA A

254

Ende Mai &ören, folglich kommen sie in ganz Unter-Ungarn, überall wo es
nurgeignete Laubhölzer, Wüldehen gibt, ziemlich häufig auch brütend vor.
Oriolus kommt in Gömör bloss bis Róeze hie und da in Thälern vor,
höher aber nimmermehr — wie mir dies WAGNER! in Sumjáez 1846 erzählte.
Am 13. Mai 1845 sangen sie schon zu Eresi im englisehen Garten.
Am 19. August 1839 sangen noch einige recht schón flótend mitunter im
Rákos-Kereszturer Gartenwäldchen.

In Schemnitz und dessen nächster Umgebung, so wie auch hóher in
tiefen Waldungen und Thälern nordwestlich kommt er nicht vor; aber
gleich unter Schemnitz in Antal bei Bath, Bagonya schon überall, weil da
mehr lichte Plätze, Fluren, folglich schon wärmere Gegenden sind.

Ueberhaupt ist er schon mehr ein südlicher, afrikanischer Typus.

So wie sie spät zu uns anlangen, so ziehen sie auch ganz früh von
uns fort, u. z. schon gegen Ende August's. So bemerkte ich 1854, wie eine
Familie über die Garten Pest’s in der Náhe des Museums am 21. und 22.
August ihren Zug gehalten, wobei sie sich sehr stark zuriefen, ohne je
einen flótenden Ton von sich hóren zu lassen.

Locktóne, Gesang, Stimme und Sprache. — Der eigentliche Gesang
dieses Vogels ist unbedeutend, ein aus leisen, abgebrochenen Tónen
bestehendes Plaudern, welchem er mitunter sein flotendes Geplauder bei-
mischt und dasselbe dadurch erhoht und angenehm macht.

Er singet meist sitzend und ruhend, folglich etwa um die Mittags-
zeit, nachdem er schon satt geworden und sich genug umhergetummelt
hat, folglich etwas ausruhet.

Aber das Pfeifen gehórt allerdings zu den angenehmsten, flótendsten
Tönen aller Vögel Europa’s. Diese Töne sind kräftig, rein, volltónig, im
wahren Sinne flötend und Flötentöne, die von weither vernehmbar, die
ganze Gegend, die der Vogel bewohnt, verherrlichen. Sie lauten ohngefähr:

Filyo? — flyio — tyokalyio! Tyilyiolyió — tyikflyio — tyikolyió!
Ibirlyió — iolyó — iolyió! Tyioilyio — tyioblyio!
Triolyio — iolyo! — tyiolo — iolyo! Tyiolyo — blyioio!
Tyliolyio — tyioilyo ! Tyioilyio — tyioblyio!

Triblyio — fidlo — flyio!
Tribidlyio — fly&o — bdlyio ! Uilfó — flyto — olyio!

Tyibilyio — tutulyio !

Diese an weichen Tónen reichen Sätze modulirt er nun in Bezug auf
die Sylbenumsetzung, Betonung und Schnelliekeit des Vortrages, wahr-
scheinlich nach der Verschiedenheit seiner Gemüthsstimmung und Laune
in's Unendliche.

* PETÉNYIS Proselyt, der eine hübsche ornithologische Sammlung besass.
? Das y klingt tiefer als 7, höher als ii.

L4
D

“2

Inseinem Geplauder klingen viele Töne nieht unähnlich jenen Tönen,
die das Schärfen einer Sense mit einem Schleifsteine hervorbringt; manche

sogar dem Geknirsche eines ungeschmierten Schiebkarrens.

Ganz im Contraste stehen hingegen mit jenen melodisch-flótenden
Tönen seine kreischenden Rufe, die er beim Herannahen und Wahrnehmen
eines ihm verdüchtigen Gegenstandes hören lässt, die also bei ihm

. Warnungs-, Angst- und Schmerzlaute sind, und ohngefähr so klingen :

Kvrr — vaerrr! Mrrrvzsii ! Mrzsizsi!
> Krrrzvaevae ! Mrrraevzsevae !
In diesen Tónen ist viel Katzentóniges. Sie sind sehr unangenehm
klingend und schwer nachzuahmen.

*Ausser diesen Tönen hört man von ihm noch ganz kurze Locktone

am háufigsten, welche wie: Hu hu! heu hu! lauten.

Die noch von den Eltern gefütterten und geführten Jungen rufen

. diesen fortwährend ein ängstlich klingendes : klyahi! gliahi! zu.

Es scheint, dass im Frühjahre während der Paarungszeit auch die
Weibchen flótend pfeifen, wenigstens bemerkte ich in Rakos-Keresztur

am 17. Mai 1854, dass alle, welche ich sah schon flotend pfiffen.

Pag. 293.
L’elytre des Gryllides de Hongrie, par M. J. Puncur. V. table XIII,

1 fig. I, II. Ce petit memoire a pour but non seulement de eomparer les

élytres de deux sexes, mais aussi de démontrer les parties de l'élytre, qui
jouent un rôle important dans la production du chant de ces insectes ou

bien qui exereent une influence sur la pureté et la force de ce chant, —
. sans vouloir traiter à present de ce chant meme.

Pour plus de clarté nous donnons à la planche XIII. les figures de

l'élytre du Gryllus campestris L. $ et 9 dessinées d'apres nature ; l'élytre

du à (fig. 1) amplifiée six fois, celle de la femelle (fig. 11) cing fois et demi.
Les nervures de l'élytre se distinguent en nervures antérieures. et
postérieures — venae anticae et posticae. — Chaque espèce en possede au

‘moins deux: une nervure antérieure et une nervure postérieure ; aucune

}

espèce n'en possede plus de huit.

NERVURES ANTÉRIEURES. — Venae anticae.

La premiere nervure est la vena subcosta Hg." de laquelle naissent

. de petites nervures, qui parcourent parallelement le large champ anterieur
"de l'élytre (I 2, II 2).
1

La seconde nervure est la vena mediana Hg. à l'ordinaire plus grosse

1 Dr Hagen dont nous suivons les interprétations (Etomolog. Zeitung. Stettin.
XXXI. Jahrg. 1870) en beaucoup de points.

Li. of ee SUELE

au uta

CS LRE

256

que la première. On la trouve chez toutes les espèces de Gryllides
(I 4, II 4).

La premiere et la seconde nervures ne different pas chez les
deux sexes.

La troisième nervure est la vena interno-mediana HO.1 Cette
nervure s’approche et se relie, au deux tiers de sa longueur, avec la
mediana Hg., puis s'en eloignant elle s'étend jusqu'au bord de l'élytre (I 2)
ou elle ne touche pas du tout la venamediana (II 3).

Les subcosta et interno-mediana sont des branches issues de la racine
de la vena mediana; toutes les trois prennent leurs origine du callus
axillaris Hg. (Y 1, II 1).

La quatrième nervure antérieure est la vena longa naissant tantôt
du callus axillaris, tantôt du callus cubitalis HO. Cette nervure est la plus
longue et on pourrait dire, la plus mince parmi les nervures droites. Chez
la femelle elle s'approche souvent vers le milieu de la vena interno-mediana
de telle sorte qu'on pourrait croire qu'elle s’y confond, mais vers le bord
de l'élytre elle s'en éloigne de nouveau de plus en plus (II 5). Chez le
male (I 5) elle est coupée par une petite nervure transversale naissant du
point ou les vena mediana et interno-mediana se touchent. Cette petite
nervure est l'extensor (I k.), elle sert à étendre l'élytre quand cette dernière
S'ouvre.

Les vena longa et interno-mediana sont chez la femelle plus faibles
ensemble, que la mediana seule.

Entre les vena subcosta et mediana se trouve la vallis mediana. Les
vena mediana et interno-mediana bornent la vallis interno-mediana dans
toute sa longueur. La cardinovallis entre les vena interno-mediana et longa
est beaucoup plus importante, car la cardinovallis représente cette char-
niere, par la quelle la piece antérieure de l'élytre s'ouvre tout directement
ou se replie sur le flanc de l'insecte. Le plis — plica — (I 6, II 6) est la
continuation plus élargie de la cardinovallis qui chez le male en est séparé
par l'extensor déjà susmentionnée. Il faut encore ajouter que la cardino-
vallis devient par fois si étroite dans la région ou les vena interno-mediana
et longa s'approchent l'une de l'autre, qu'il est difficile de l’apercevoir
méme avec la loupe.

Toutes ces venae et valles énumerées ci-dessus occupent avec le
champ antérieur la moitié de la largeur de l'élytre.

NERVURES POSTÉRIEURES. — Venae posticae.

La conformation des nervures et champs suivants offre chez le male
et la femelle plus de differences que celle dont nous venons de parler; en

" Nous devons à M. Orro HERMAN (in litt.) les termes latins indiqués par HO.

éd Mons

EDR PR

| effet la doetimbinn: de l’elytre du mâle chantant est tout-à-fait différente
. de celle de la femelle.
| Il y a là une nervure dont la conformation, est chez la femelle moins
- bizarre que chez le male. C'est la nervure irreguli?re — vena irregularis.
. — Chez la femelle elle est droite ou courbée; elle s'allonge jusqu'à
lapex de l'élytre, ou elle est jusqu'au deux tiers de la longueur de
l'élytre assez bien distincte, puis elle se confond tantöt avec les branches
. de la vena longa, tantôt avec des nervures transversales. (II 9 = v. irre-
1 gularis). Chez le male, (I 9, 99), faisant un coude plus ou moins prés du
. eallus, elle se dirige vers le bord postérieur de l’elytre et se reunit avec
- toutes les nervures suivantes dans le noeud — nodus — (I 13); du noeud
- elle se sépare et prend une autre direction pour courir en ligne droite
-. (1 9) environ vers le point de la vena longa, où l’extensor (I. k.) sépare la
> plica de la cardinovallis.
Les deux parties de la nervure irregulière, savoir celle avant et celle
_ après le noeud circonscrivent avec la vena longa un plan triangulaire,
qu'on peut nommer d'autant mieux la harpe — lyra — (I L) que les petites
. mervures qui relient la partie avantle noeud de la nervure irreguliére avec
- la vena longa et qui ont l'aspect de petites cordes — cordulae (I. c. c. c. c.)
— en augmentent encore la ressemblance. Le nombre et la qualité des
cordules ont une grande influence sur le chant.

La lima, l'instrument pour produire le chant se trouve chez la plus
part sur la partie avant le noeud de la nervure irregulière. La lima ne

X produit pas seulement le chant elle en regle aussi le rhythme.
Il nous faut encore remarquer quelques branches de la nervure irre-
- guliere. Chez la femelle, plusieurs branches (II 7) prennent leur origine
de la nervure irregulière et se dirigent en arriere. Parmi elles, cette
. branche qui émerge dans la région de l'angle intérieur du plis, et les deux
branches précédentes sont analogues à celles de l'élytre du male qui
entourent ou coupent la tymbale — tympanum — (I. T.). Cette branche

qui coupe la tymbale est la vena epitonica HO. (I 3 ou 8).

La qualité de la tymbale et sa nervure épitonique ainsi que la harpe
avec ses cordules sont d’une grande importance pour la pureté et la force
. du chant.

Derriére la nervure irreguliere suit la vena interna, qui se reunit

— chez le male (I 10, 10") également dans le noeud avec les autres et puis

— s’en séparant et changeant sa direction ou décrit une grande courbe et se

4 relie avec la vena postcosta (Gryllus, Nemobius), ow elle flni seule (Gril-
lotalpa), ow decrivant une grande courbe se dirige vers le rameau de vena

irregularis avee qui elle se reuni (Oecanthus). Chez la femelle, elle est

—. droite ou courbe, comme la precedante (II 10, 10").

La vena submediana ainsi que la mediana se retrouvent d'apres

*
;

LE
"e
i.
v

M. le dr Hagen sur toutes les elytres, ce que nous pouvons affirmer aussi.

par les observations que nous venons de faire sur les Gryllides de la
Hongrie. La vena submediana Hg. est, chez la femelle (II 11, 11) ou
droite ou courbée, à l'ordinaire plus courte que la nervure précédante.
Chez le male (I 11, 11») sa partie avant le noeud est plus ou moins
courbée; sa partie sortant du noeud est moins arquée que chez la vena
interna, et elle fini seule, ou elle se reuni avec les nervures voisines, ou se
dirige vers la vena longa, avec qui elle se reuni près de l'apex. Ce dernier
cas est chez l'Oeeanthus.

Une branche sortant de la racine de la vena submediana Hg., est la
vena postcosta Hy. Celle-ci est trés-importante chez le male (I 12, 12», 12»)
car ses deux petites branches devant le noeud forment cette petite courbe
double — arculus — (I 14), qui est le second moteur de linstrument
musieal, et qui frottée à la lima de l'autre élytre produit le chant connu
de grillons. La pureté du chant dépend principalemeut de l'arculus.

Il faut encore ajouter que cet arculus, examiné avec la loupe, appa-
rais plus diaphane et plus transparent,que ses environs et que sa longueur;
et sa courbure sont dans une stricte relation avec la courbure et la
hauteur de l'aréte crénelée de la lima, enfin qu'on le retrouve mieux déve-
loppé chez les Grillodea genuina Fisch ; chez le genre Xya il manque tout
entierement. !

Derrière le noeud, les branches de la postcosta reparaissent souvent,
separément, l'interne (I 122) est un peu arquée l'externe (I 12^) est droite
et forme la nervure péripherique du bord postérieur de l’elytre. La vena
postcosta de la femelle (II 12) se divise souvent en deux ou trois branches
(11.122, 4/25. 199)

Les vena submediana et postcosta prennent naissance précisément du
callus cubitalis HO. (Y 15, II 15), tandis que les vena irregularis et interna
s'inclinent parfois plus vers le callus axillaris (1 1, II 2).

Les nervures postérieures de l'élytre forment les cellules suivantes :

Les vena irregularis et interna forment l'area irregularis qui ainsi
que les champs suivants, chez les femelles de diverses espéces est tra-
versée par des nervules longitudinales et transversales et par conséquent
est couverte de beaucoup de petit cellules rhomboidales. Chez le male, la
partie située devant le noeud de cette area irregularis est étroite, mais la
partie derrière le noeud s'élargit chez la plupart des espèces irregu-
lièrement et à peu près là ou elle touche la vena postcosta, elle devient la
plus large; dans la méme area se trouve aussi la tymbale.

* On ne sait pas encore par quoi cet instrument est suppléé chez la Xya. Meme je
ne suis pas encore certain si cet animal fait usage de son lima pour produire le chant.
J. PUNGUR.

T ms ey

AM
e

F RM vena dan et posteosta l'area submediana et détaiórs la vena post-
costa se remarque l'area postcosta. |
— — Le nombre des nervures transversales est très variable, même dans
. les mêmes espéces. Chez les femelles, elles sont plus nombreuses; chez
_ les mâles elles disparaissent ou se fondent dans l'empátement de l'élytre.
_ Les cordules de la harpe sont aussi des nervures transversales dont les
. racines se perdent dans la cellule situe avant le noeud. Les deux tronçons
. dans la tymbale (I. T. v. v.) donnent une exemple des nervures transver-
sales disparues en partie.

EXPLICATIO.
Tab. XIII.
I. Elytrum Grylli campestris L # I. 115, 115, |. 3
M not. IT. 11, 11, f Vena submediana Hg.

4 IL Idem feminae. 51/2 auct. I. 12 a,b, e, |

|
1. 1. Callus axillaris Hg. ii: ala 4^ $15 Postposto-
|

. 9. Vena subcosta Hg. I. 13, — Nodus.

2
3. 3. Vena internomediana H. O. I. 14, — Arculus.
4. 4. Vena mediana Hg. I, II. 15, — Callus cubitalis H. O.
5. 5. Vena longa. I. L — Lyra.
^ 6. 6. Plica I. c, c, c, c, Cordulae.
7... Rami venae longae. I. T — Tympanum.
—. LS8(—j) Vena epitonica H. O. I. T a, 7 = Rami venae irregularis.
; I. 9a, 9», IT9 Vena irregularis. "II. a, 7 = Idem feminae.
: I. 10a, 10» AE AA c eiue | Lv.v-— Trumci transversales.
IL 10, 10. | | diodes Extensor.

- Pag. 298.

: Coleoptera nova, ex Hungaria meridionali a Joanne FRIVALDSZKY
. deseripta: Styphlus uncatus, Haltica (Orestia) Paveli. Die lateinische
Beschreibung siehe an angeführter Stelle des ungarischen Textes.

B Pag. 231.
| Mellifera nova in collectione Musaei nationalis hungarici ab Al.
. Mocságy descripta: Colletes punctatus, Osmia dives, Tetralonia adusta.

— Die lateinischen Beschreibungen siehe an angeführter Stelle des ungari-
schen Textes.

VT ee EL Wars Shae pygmy Alara a ND ae Te CO en UE UE Ti à hee '
x QT EI GE VEL Pee ON SENN a CAM MEET ATEN
' ( "M v i NO ER af ee? AT

260

Pag. 934.

Aphides observés à Forró. Les Aphides de Hongrie sont encore |

entierement inconnus et on ne connaissait jusqu'à présent qu'une seule
espèce, c'était la terrible Phyllovera vastatrix, qui dévaste depuis trois
années les vignes de Panesova. L'été passé, j'ai fait la chasse aux Aphides
dans mon petit jardin à Forró (dép. d'Abauj) et j'y ai observé 20 espèces.
La note, que je viens de présenter, donne la liste de ces espèces avec l'indi-
cation des plantes sur lesquelles je les ai trouvées (v. le texte hongr. p. 234).

Dr. HORVÁTH.
Pag. 935.

Notes de synonymie, par M. le Dr. HorvArz (v. le texte hongr. p. 235).

Pag. 236.

Einige Worte über marine Amoeben von Prof. Dr. Géza Enrz in
Klausenburg. Etwas Seewasser aus dem Hafen von Kuxhaven bot Gelegen-
heit meine Behauptung, nach welcher die Amoeben, welche im Süsswasser
nnd in Salzteichen vorkommen, auch im Seewasser nicht fehlen dürften
(siehe Heft Nr. IIL, p. 198), zu eontrolliren. Das Ergebniss der Unter-
suchung ergab, dass im Seewasser aus Kuxhaven zwei Amoeben sehr
zahlreich vorkommen: nämlich Amoeba Limax Dus. (AvERBAcH) und
A. radiosa EKurs., welche sich von den entsprechenden Suss- und Salz-
wasserformen durch gar kein wesentliches Merkmal unterscheiden lassen
und es dürfte wohl kaum zu bezweifeln sein, dass die Dusarpın’sche
A. marina, sowie die A. polypodia, welche M. Scnurrz& aus den Lagunen
von Venedig und F. E. ScHuLze aus der Bucht von Neapel beschrieb, mit
der EnmnENBERG'schen A. radiosa identisch sind; möglicherweise ist
HarckeL’s Protamoeba polypodia eine echte A. radiosa.

BOTANIK.
Pag, 237.

Descriptiones plantarum novarum. Auctore Lupovrco Sımrovics. Ru-
mex palustroides, stenophylloides, confusus, erubescens, Lythrum scabrum.
Die vollstandigen lateinischen Diagnosen siehe im ung. Texte (pag. 237).

Pag. 249.

Generis Iris species novae, Auctore Vicrorr de Janka. Iris balkana,
mellita, Sintenisii, lorea. Die lateinischen Beschreibungen siehe pag. 242.

Pag, 946.

Appendix. Anophthalmus Merkeli Fnrvanpszxv. Die lateinische Be-
schreibung im ung. Texte (pag. 246).

kő n Notizen, Mit zi Wa DUNS Hefte ist der erste Band abgeschlossen,
‘a und wir blicken mit Beruhigung, ja einiger Genugthuung auf den Inhalt des-
‚selben. Wir brachten von neunzehn Autoren nahezu füntzig Originalaufsätze,
a mit XIV Tafeln belegt. Ausser der Dotation und der Pränumeration wurden
3 wir unterstützt durch S" Excellenz Erzbischof Dr. Lupvıs v. Haynaup u. z.
. mit den Kosten der Athamanta-Tafel, dann von Herrn Jowann Grafen
PEsacsEvicH mit der eigenhändigen Ausführung und den Kosten der
« Vogelnester»-Tafel. Unsere Mitarbeiter waren die Herren: Dr. S. Bartsch,
- Dr. V. Bonsás, Dr. C. Brancstk, Jonaww v. Csaró, Dr. G. Exrz, J. Fnr-
5 VALDSZKY, 0. Herman, Dr. G. HorvAru, V. v. Janka, Dr. Kanrrz, Dr. J.
- Knorr Dr. J. Krenner, L. Lóczy, E. MEREL, A. Mocsíny, Gf. J. Prsa-
- esEvICH, J. PETHÓ, J. Punetr, A. Scumipr, L. Srukovrcs, M. STAUP,. J.
SrEFFEK. Der Band brachte folgende neue Arten und Formen: Zoologie :
Ablepton Treforti, Mychophilus minutus, Pselaphus Mehadieusis, Hapalus
. Cretieus, Zonitis turcica, Zonitis ruficollis, Zuphium hungaricum, Amara
| proxima, Styphlus uneatus, Haltica Paveli, alle von J. FRIVALDSZKY;
- Allanthus unifasciatus, Macrophia eximia, Coelonites abbreviatus, Colletes
. punetatus, Osmia dives, Tetralonia adusta, von A. MocsAry ; Piezocranum
simulans, von G. v. Horvirn; Protistologie: Pleurophrys Helix, Plectro-

_ phrys prolifera, Euglypha pusilla, Microcometes tristripetus, Orbulinella

. smaragdea, von Dr. G. Exrz; Botanik: Symphytum molle, Fumaria
supina, Iris Sintenisii, Iris lorea, von V. v. Janka; Athamanta Haynaldi

- Borb: et Uechritz ; Ononis spinosae formis, Epilobium mixtum, Centaurea
. Jankeana, Matricaria inodora, Cephalorrhynchus glandulosus, Rumex ste-
- nophylloides, palustroides, confusus, erubescens, Lythrum seabrum von
- L. Stuxovics; Mineralogie: Bunsenin, von Dr. J. KgENNER; Zirkon, Coelestin,
— Cerussit, von A. Scuurpr; Paleontologie: Echinocardium intermedium von
. L. Löczy. Darunter sind Ablepton, Mychophilus, Piezocranum, Plectrophrys,
. Orbulinella auch als Genera neu. — Die für das Ausland redigirte Revue
- hat sich vortrefflich bewährt, ihr verdanken wir die durchgehends aner-
. kennende Kritik, deren das Unternehmen auch im Auslande gewürdiget
- wurde; die typographische und graphische Ausstattung erwarb sich auch
volle Anerkennung; die erstere besorgte ein vaterländisches Institut, der

- Franklin-Verein, letztere zum grössten Theile ein einheimischer Künstler,
. V. Gruxp; die Originalzeichnungen haben die Mitarbeiter geliefert. Der
Anfang ist gemacht, das fernere Gedeihen ruht in Händen unserer Mitar-
. beiter und Abonnenten.

Dr. A, Kanitz hat uns den ersten Theil seiner «Expeditio Austriaco-
- Hungarica ad oras Asiae orientalis» eingesendet. Wir eröffnen damit den
botanischen Theil des zweiten Bandes.
* *

T 247. Schriftenaustausch.

3^
Zi,

1 Fas

eae P

».
az

:
-
era stis FF

a.
Pat

7 "s :
LR zoo mw

ds er ie

- * "
pes eee en E.

TARTALOM.

kotet.

I-só

BanrscH Samu. Koresesörü seregély, II.
po 75:

BoRBÁS Vıncze. Athamanta Haynaldi, I.
p. 30. — Athamanta Haynaldi, II. p. 95.

Csaté János. Gypaétos barbatus Erdély-
pen pit:

Entz Géza. A szamosfalvi sóstóban élő
gyóklábüakról, III. p. 154. — Néhány
szó a tengeri Amoebákról, 1V. p. 236.

FRrvaLpszkY János. Uj téhelyrópüek M. O.
déli részéből, I. p. 17. — Uj téhelyrópüek
Creta szigetéről és Kisázsiából, IL. p 83.
— Magyarországi új futóbogarak, III.

p. 133. — Adnotationes coleop. terolo-
gicae, III. p. 136. — Uj téhelyrópüek

M. O. déli részéből, IV. p. 228. — Anoph-
thalmus Merkelii, IV. p. 246.

HERMAN OTTÓ. Megnyitd, I. p. 3. — Éles
határok a madarak elterjedésében, I.
p.8. — Kores bogarak, I. p.22. — A
münyelv kérdése, II. p. 69. — Koresesörü
madarak, II. p. 74. — Természetrajz —
Nemzeti szellem, IV. p. 207. — Reliquia
Petényiana, IV. p. 212.

Horvate GÉza. Hazánkból leírt új félröpű

fajok, I. p. 25. — Piezocranum nm. g. Il.

p. 92. — A Mannakabóeza Magyarország-
ban, II. p. 93. — A szamosfalvi sóstavak
felöröptiröl, II. p. 94. A magyar-
országi rablópoloskák, III. p. 136. —
Aphidák, IV. p. 234. — Synonymiai
jegyzetek, IV. p. 235.

Janka Vicror. Két új növény faj, I. p. 99.
— Avenaceae europeae, II. p. 95. —
Generis Iris species novae, IV. p. 949.

KÁROLI Jáxos. A Duna halóriásai, I. p. 12.
— Egy új halfaj a magyar faunában, I.
p. 16. — Astacus leptodactylus elkoreso-
sodása, I. p. 98. — A Duna halóriásai,
II. p. 77.— Gobio uranoscopus, II. p. 81.

KRENNER JózsEr S. Bunsenin, I. p. 33.

Lóczy Lasos. Néhány Echinoida a Fehér-
körösvölgy neogen rétegeiből, I. p. 39. —
Az ázsiai Itacolumit, II. p. 109. — A
ponti rétegek elterjedéséhez, II. p. 110.

MERKL EDE. A vizisiklé mint fészekrabló,
T. p. 82.

Mocsiry Sanpor. Biologiai jegyzetek, I.
p.23. — Uj hártyarópüek, IT. p. 87. —
Uj méhfajok, IV. p. 231.

PrsacsevicH N. J. gróf. Az ürvölgyi u. n.
madárfészkekról, III. p. 175.

PETHÓ Gyuua. Oriolus (Rel. Petényiána),

IV. ps.

Punetr GyuLa. A M. O. tücsökfelek fel-
szárnya, IV. p. 293.

SCHMIDT SÁNDOR. Zirkon, I. p. 35. —
Coelestin, I. p. 38. — Cerussit, III.
pe:

SIMKOVICS Lagos. Uj növények leirása, II.

p. 103. — Uj növények leirásai, III..
p. 165. — Uj nóvények leirásai, IV.
p. 237.

STAUB Món. A Monte Maggiore vegetatiója,
II. p. 105. — III. p. 171.

Apró köziemenyek. Ricurrr L. Gandoger
magyar nóvényeiról, I. p. 32.

LICHTENSTEIN Gy. Franeziaorszigi fém-
darázsok gazdái, II. p. 92.

Pagina

1 * & : AA NE Revue
ExBblepton =... ... Lie 5l
rear. Hart. 101
| Acipenseridae . . . .... v 35 43120
_ Acipenser glaber ..... II. 43198
EE Gudenstádüi ., .. . IL 81 195
PIER TID Nu pss T I7 7048.5: 12h
BE nmüens........ I. 15 11.199
LS) RER 1) Py Sees Be
Si DEUS S S nas i. II. 80:195
. Adnotationes eoleopt. . . III. 136 182
" Alauda cristata... . .. I. 8 49
— Allantus unifasciatus. . . Il. 87 196
- Amara proxima . ....]IL 134 189
. Amblytylus Horváthi .. I 27 53
= Amoeba Limax...... IV. 236 . 260
DTA io... | IV. "236 74260
. Anophthalmus Merkelii . IV. 246 261
Ea. A4, . .. IV. 934 960
- Aragonit képződmény . . III. 175 903
- Astaeusleptodactylus .. I. 28 53
— Astata femoralis ..... Tie); 389: 2126
. Athamanta Haynaldi m { = er a
_ Avenaceae Europeae... IL 95 198
EBnsehin .......-.. IK 33 56
ExOalocoris vicinus . .... 1-5 53
- Carabus nemoralis .... I. 29 59
E Hampel........ n 25 59
Centaurea Jankeana . . . III. 168 200
Cephalorrhynchus glan-
M dulosus .....,.7. Ii. 169. ©2300
Miernsit .......... I. 177 204
—Chrysis simplex . . . . . Ten Mew 753
- Cieadetta adusta . . . . . 0.94 127
. Ciliophrys infusionum . . III. 165 — 197 |
. Clypeaster intermedius . I. 41 63 |
BOoelestin ......... p o T8800 60
. Coelonites abreviatus . . II. 90 196
… Colletes punctatus . .. IV. 231 259
Borsa Fussi........ IL; 0427 197
BOorwuscormx ....... I. 9. .50
ENDE, it. I. 9 50
TESTO BATT.

|
|
|

TÁRGYMUTATÓ. — REGISTER.
I-só kötet.

Band I.
Fiizet
Heft
Corvus frugilegus . . . . . I.
monedula ;......;. I.
'Criocoris moestus .... I.
Echinocardium interme-
E unread. Eoo I.
Echinolampas hemisphae-
HORB LL lern, IF
Hehinus Dux oi T4. I.
Epilobium mixtum . . . . II.
Euglypha pusilla... . . IIl.
Fumaria supina. ., ... I.
Guncider A MOT ue e I.

Globiceps sordidus . . . . I.
Gobio uranoscopus ...

Gryllus campestris (elyt-

ZEE IgE Itnca IV.
Gypaetos barbatus... . I.
Haltica Paveli . ^. ... IV.
Hapalus creticus . . ... II.
Hyoidea notaticeps ... I.
Ins balkana........ IV.

lori CRI ENS RER IV.

taellilac ns, LL IV.

BIRTENIE n rr. IV.
Maeammie Dum EU TIL II.
Lampyris noctiluca . .. I.
Lopus vittatus ...... I.
Lythrum seabrum .... IV.
Macrocoleus dissimilis . . 1.
Macrophya eximia . . . . I.
Matricaria inodora . . . . III.

Microcometes tristripetus III.
Monte Maggiore vegeta-

DONC ML Yrs. II
Mychophilus vege L.
DORIS T I. I.
Odynerus aurantiacus . . II.
Ononis spinosaeformis . . II.
Orbulinella smaragdea . . III.
Oriolus galbula . . . ... IV.
Orthotylus Schoberiae , . 1.
Ontnin tives) suu. IV.

Szöveg

Text
8

9
97

Pagina

Revue

49
50
53

ROOM end AR a ee a

MS. Men, dcdit ont

A dim d

Füzet Szóveg aud

Heft Text

Osmia eaementaria. . . . I. 94
Passer domesticus(kores) IL 75
Plectrophrys prolifera . . III. 160
Pleurophrys Helyx. . . . II. 155
Piezocranum . ..

simulansı MNT
Ponti emelet oszt. . ..
Procrustes coriaceus . . . 1. 93
Psammechinus monilis . I. 40
Pselaphus Mehadiensis . I. 21
Reduviidae (Synopsis) . |
Rumex erubescens . . .

palustroides . .. ..

stenophylloides .

enc pa roe
a

_118

192
186
197
127
129

. Schizaster Karreri . . .
Seutella Vindobonensis . |. E
Sturnus vulgaris (korcs). IL 7
Styphlus uncatus . . .'. . IV. 998
Symphytum molle , . ek
Tarpa speciosa .....
Tetralonia adusta. . . .
TettipisOrni v 2
Tropidonotus natrix . .
Zirkon . . .
Zonitis ruficollis . . sé
büreiea Hua Lu Me
Zuphium hungaricum

1 Természetrajzi Füzetek
| IV. Füz 1877.
0 rthoptera. XIII Tabla.

Pungur Gy.
2

Ma Pungu

T ewe

eX Fac EAE
vi Vé

1
| Természetrajzi Füzetek
TR
Iris balkana Jk an
Janka Victor. XIV! Tabla.

| ,
Fest Herman (tt

ETT KONYV-SZEMLE.

| A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára

. .ezen czim alatt folyóiratot inditott meg, mely a magyarországi ee

kónyvészet | és a hazai könyvtárak. közlönye óhajt lenni.

Közöl a régibb magyarországi bibliographia körébe tartozó
à értekezéseket és az ujabb felfedezésekról szóló dtleaitésekets ae
4 ? Ismerteti a hazai könyvtäraknak törtenetet, szervezetet, neve-
E -getesebb tudományos kincseit és szerzeményeit. Továbbá ösz-

_ szeällitja a magyarországi sajtó irodalmi érdekü termékeinek
E - és a hazánkat érdeklő külföldi munkáknak lehetőleg teljes és
+ Pontos jegyzékét.

E Készséggel megnyitja hasábjait a könyvtärnokok és könyv-

| gyüjtök felszólásainak, javaslatainak és kérdéseinek; számit .

E mindazoknak szives közreműködésére, kiket hivatalos állásuk

id és irodalmi foglalkozásuk ezen térre "vezet.

3 Könyr-Szemle megjelenik &venkint 24 ivnyi terje- F
E két-havi füzetekben, diszes kiállitásban. P

Elófizetési ára egész évre bérmentes szétküldéssel együtt
.2 frt 40 kr.

m Az első évfolyam szintén 2 frt 40 krölöltbudelhető meg.

E E - Az előfizetési pénzek Knoll Karoly urhoz a M. Tud.
. Akadémia könyvkiadó hivatalába, vagy a Történelmi Tár-
4 . sulat pénztárához, . vagy végre a legkózelebbi kónyvkeres-
- Kkedésbe, egyéb küldemények és irodalmi közlemények a
* Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárába küldendók.

és"

ROAD DA eM Ame YRA-FS .NEM!Z ET MUZEUM
A TERMESZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT à

. SZERKESZTI
HERMAN OTTO.
SZAKSZERKESZTOK :
JANKA VICTOR FRIVALDSZKY JANOS . Dr. KRENNER inser
NÖVENYTAN. bor LEIRÓ ÁLLATTAN. ÁSVÁNY- ÉS FÜLDTAN.

Elófizetési feltételek : A négy füzetből álló 12—14 ivnyi, nagy nyolezadrét alakban megjelenti 1
kötet előfizetési ava: A belföld számára 3 forint. A külföld számára 10 frank. — Az cire D
pénzeket, valamint a füzetek szellemi részét illetó kózléseket is

A , Természetrajzi Füzetek" szerkesztöségébe, Budapest, Magyar nemzeti muzeum hoe
czim alatt kérjük.

Abis. | EB

Loos sociétés scientifiques, que desizeraient entiet en. vations. 1

9 échanges avec nous, sont puces de nous adtesset leuis envos cut »
EU

dilusie national de Hongrie à Budapest. EU
Nous Cus nous emfutessetons de eux [eure parvene mmédvatement okie |^ ,

Ya rédaction.

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK.

,NATURHISTORISCHE HEPTE: |

Vierteljahrsschrift | d

für Zoologie, Botanik, Mineralogie und Geologie

nebst deutsch redigirter

REVUE

‘herausgegeben vom Ungarischen National-Museum in Budapest.

Redigirt von
OTTO HERMAN.

Fachredaction : o 3 MB J
VICTOR von JANKA JOHANN von FRIVALDSZKY Dr. JOSEF KRENNER ©
fiir Botanik. für descriptive Zoologie. für Mineralogie u. Geologie, EL

Pränumeration: Für das Inland, 4 Hefte = 1 Band, pro Jahr 3 fl. 6. W. Für das Aus and. d
4 Hefte = 1 Band pro Jahr 10 Franken. — Die Prünumerationsgelder, sowie die bx Inhalt |
betreffenden Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten :

Redaction der „Termeszetrajzi Füzetek", Budapest, Maio eas E

; © TERMÉSZETRAJZI

4 FÜZETER

- AZ ÁLLAT-, NÖVENY-, ASVANY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

EVNEGYEDES FOLYOIRAT.

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.

A TERMESZETRAJZI OSZTÄLYOK KOZREMUKODESE MELLETT

: SZERKESZTI

EFLERMAN.OTTO.
a | SZAKSZERKESZTÓK

RIVALDSZKY J., | JANKA VICTOR,
3 _ (LEIRÓ ÄLLATTAN). (LEIRÓ NÖVÉNYTAN).
de Qu
MÁSODIK KÖTET.

3 | TIZENKÉT KONYOMATU TÁBLÁVAL

>> —— 0... TFTFTFF

BUDAPEST, 1878.
FRANKLIN-TÄRSULAT NYOMDÄJA

EGYETEMUTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

ner ie
SP REL

MU L te
I y

TERMÉSZETRAJZI
LE. FÜZETEK

AT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

ag n ÉVNEGYEDES FOLYOIRAT.

SZERKESZTI

HERMAN OTTÓ. i
"POEM 3

P | JANKA VICTOR,

(LEIRO NOVENYTAN).

.* | ]
en "4
Bu wd

Pre EACUS CAR

MÁSODIK KÖTET. f. SATA.

" L FÜZET JANUÂR-MÂRCZIUS).

SN NT
A Se 27;
fg V ATA
^ FER 18 1938

NÉGY KONYOMATU TÁBLÁVAL.

a“

f vi i N Na Les D

oro m — — — TONAL MUS*-

BUDAPEST, 1878. e
FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

7 ur für das Ausland am Schlusse des Heftes.

eee. ps | AR T

1 05595. oue Sa te Ok sige Pr REI ddl Suo NET UR
: es Hungariae. 2 Kanon Taxos-t .

Animadversiones. Tees J ANOS- n
Mellifera 1 nova. Mocsäry Sanpor- tol Pone Ree PETERE

Descriptiones LEM novarum. Janka ee tol. ord ps lr

^ Descriptiones plantarum novarum. Smikovics Lasos- tól FAR MC. s
Adatok a Bánság flöräjähoz. Srwkovros Lazos-tól .. .. .. .. .. .. .
Expeditio Austriaco- Hungarica ad oras Asiae ener etc. Dr. K
Acosr- tél. Bae He tists fas dee t oa DAE E IN DRE

Külóntélék .

ng 2 VL NC, eine ior Mein ee EN hi

Inhalt der Revue,

+ ae: Hu ‚von N en Crustacea \
Dr: BARTSCH. M LESE AS c»
BOTANIK .... " "Y dieu HT ULM Y
Beiträge: von Var. JANKA ; L. Snrxovros Dr. Avonse Kawtrz. "d
PALAEONTOLOGIE EMAIL EIER
Beitrag von L. Rórn v. Tate
NOTIZEN

" Schriftenaustausch E NE

» m * " ^ Ny Fo ig > re 4
er td ART per rie > " =
Pr 474 shot
pe mM ste y LAS
JN ‘
Addi LJ a,

FÜZETEK

\Z ÁLLAT-, NÖVENY-, ASVANY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT.

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.

Zug

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

SZERKESZTI
HERMAN OTTÓ.

1 SZAKSZERKESZTÓK

| RIVALDSZKY J., JANKA VICTOR,

M E (LEIRÖ ALLATTAN). (LEIRÖ NÖVENYTAN).

MASODIK KOTET.
I. FÜZET JANUÁR-MÁRCZIUS).

- NEGY KONYOMATU TÁBLÁVAL.

or So —
BUDAPEST, 1878.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDÁJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT,

I, FUZET.

ELOSZO.
+ A jelen elsó füzettel megkezdjük a « Természetrajzi Füzetek »
második kótetét. Bevezetésül kevés mondanivalónk van. | E
E. Az első kötet kitűzte az irányt, a módot, a melyben s a mely

rint haladni akarunk ; s hogy az irány, a mód megfelelő volt, /
zt bizonyíthatja az a körülmény, hogy a vállalat széles körben |
ik elismerő birálatra talált, a tudományra nézve jó közvetítőnek x
és hasznos forräsnak ismertetett el. :
B Bizunk munkatársaink jóindulatában , belátásában s épen E
izért további támogatásában is. |
. Egyelóre megtartjuk az első kötetnek adott kiállítást és ter- :
edelmet. Kedvezóbb anyagi viszonyoktól, a pártfogástól fog függni
iz, hogy nagyobb munkakort felolelve tóbbet adhassunk.

. Budapest, január 20-kán 1878.

A SZERKESZTOSHG.

tok. fordításai,
csak jeleztetnek benne. € szerzők pains telj

a ı Revücben jelenik meg, a magyar szövegben csak Jeleztetik.

A Revuebe foglalt minden czikknel a magyar 57098 illető

; idézve van.

A táblák a két szöveg számára közösek.

A tudománynyal szemben a szerzők felelősek.

ÁLLATTAN. ZOOLOGIA.

MAGYARORSZÁG AMPHIBIÁI.
(AMPHIBIA? HUNGARIAE).

Ira: Dr. KArouı JANOs.

Alig van osztálya az állatviláenak, a melyet az ember úgy megvetne,
ilna, üldózne, a melytől annyira rettegne s irtóznék mint megveti s
dózi a Hüllök (Reptilia) és az Amphibiák osztályát. E tüneménynek
több oka van. A nagyobbára rejtett életmód úgy hozza magával, hogy
az ember ritkábban találkozik ez alakok nagyobb részével. Az alakok szo-
katlanúl, néha a végletekig eltérők, némelyek épen rútak; a csupasz, hideg
test, a mozgás sajátságos volta, a merev tartás és tekintet, legfőképen pedig
a mérgességökről elterjedt hit, az élet rendkivüli szivóssága s az a könnyű-
ség, a melylyel a csonkitást elbirják, a látszólagos némaság: megannyi
tula jdonságok, a melyek az emberre visszataszítóan hatnak.

5 És mégis, bizony esak elóitélet az, mely ez állatok iránt uralkodik,
m negvetesokre, üldózésókre ingerli az embert! Mert valójában ennek az osz-
tálynak nagy szerepet osztott a természet, melynek háztartásában nelkuloz-
tetlen tényező ; az élet tünetei rendkivül érdekes mozzanatokat tüntetnek
föl náluk ; a szaporodás, különösképen pedig a fejlődés, mely egyes szakai-
ban teljesen különböző elemekre utasitja az állatot; a táplálkozás, a műkö-
désnek évszak szerint való fokozódása majd szünetelése, mindezek szinte

1 A szerzők által e megjelólés eddig «Kétlaki» és «Kétéltü» kifejezésekkel fordit-
tatott. Mi a latinizält görög kifejezés megtartására határoztuk magunkat azért mert
magyar fordítmányai nem szabatosan jellemzők s épen úgy alkalmazhatók számos
ovarra, mely fejlődésének egy szakát a vizben tölti, mint bármely más osztályra,
Mick alakjai a vizen is a szárazon is élnek. A «Kétéltü» tetjesen rosz», mert nem
két élet, hanem egy élet két szaka, mely más más elembe esik, a kifejezendó fogalom.

e Se 3 dug — keit oldalon, Pow = — élni, azaz : vizben és szárazon.

Ae RS Aes DRE CNE a nd UP T E ENT Re PR ee
US t PES PET E Wt el
- wes. at ST, "2
" ^ ST.
[^ E + , j L
E 2

* ne

kihivják a megfigyelést s hova tovább irtózat helyett az érdeklődést költik
föl az emberben.

Nem lehet szándékom itt e helyen, mely a dolgozatok terjedelmére
nézve korlátokat kénytelen szabni, az Amphibiák életviszonyait részletesen
tárgyalni. Szándékom csak az alakok általános jellemzése s a magyar Fauna
érdekében való kimutatása ; de minden bizonynyal örvendenék, ha sikerülne
az uralkodó előitéletet bár csak kis részben is megingatni.

AMPHIBIA.

Oly csupasz bőrü, hideg piros vérű gerinczes állatok, a melyek életök
bizonyos szakában kopoltyúkkal, későbben tüdőkkel légzenek.

A test alakját tekintve két főcsoportra oszlanak. Az első csoportba tar-
tozók teste hosszan nyúlt, farkos, négy lábbal (Amphibia caudata) ; a második
csoportba tartozók teste rövid, farknélküli két pár végtaggal (Amphibia
ecaudata).

. SZAPORODÁS.

Az Amphibiák vagy élőt szülnek (Salamandra, tűzgyik), vagy. tojá-
sokat raknak a vizbe. A tojások vagy egyenként vizi növényekhez tapad-
nak, vagy tömegesen, kocsonyás-burokba rejtve csomókat és gyöngysorokat
képeznek — (Triton, Rana, Bufo, Vizigyik, Béka, Varangy).

Az élőt szülők porontyai hasonlitanak a szülőkre ; eltérnek tőlük abban,
hogy lábnélküliek és kopoltyúsok. Átalakulások abban áll, hogy a végtagok
fejlődése után a kopoltyúkat tüdők helyettesitik.

A tojásból kikelő poronty vagy hasonlit a kifejlettekre (Triton) vagy
egészen más alaku (Béka). Az utolsó inkább halra mint békára emlékeztet,
azért nevezte a nép, ebihalnak v. békahalnak.

Testök gömbös, lábatlan; hosszu evező fark segiti elő a mozgást;
külső kopoltyukkal lélegzenek. Mihelyt végtagjaik kifejlődtek, a fark elszá-
rad s a kopoltyuk helyett tüdők működnek.

ÉLETMÓD.

Az Amphibiák vagy mindig vizben tartózkodnak és vizi rovarok,
pókok, csigák és gilisztákkal táplálkoznak ; vagy elhagyva a vizet a szárazon
keresnek buvó helyet, a földbe lyukakat ásnak, kövek alá bujnak s erdőkben
moh s falomb alá rejtik magokat. Nappal a rejtőhelyeken maradnak, éjjel |
elhagyják azokat és prédát keresnek. A prédát rovarok, csigák és giliszták
szolgáltatják. Télen vagy az iszapba furódnak, vagy kövek és vastagabb lomb- —
takaró alá mélyebben elrejtőznek és téli álomba merülnek. A tavasz legelső
melegitó sugara fölébreszti s hasznos munkára serkenti őket.

. szaporodását korlátozzák, mi által az utált és félreismert Amphibiumok is
. hozzájárulnak ahoz, hogy a természet örök törvényeken alapuló összhang-
. zása meg ne zavartassék.

: x — Beosztás. A hazai Amphibiákat két rendbe sorozhatjuk, a melyek egy-
. mástól kóvetkezóképen megkülöbnöztethetök.

4) A test hoszan nyúlt, gyikalaku, jól kifejlett farku; négy végtagja
. egyenlő hosszúságú. Mindsa két ällkapoesban valamint a szájpadesontjain is
Exunnakfogak .. ......... I. Rend: Farkosok (A. caudata).

E B) A test róvid, lapült, farkatlan. A hátulsó végtagok hosszabbak
mint a mellsök. Az alsó állkapocs fogatlan. II. Rend: Farkatlanok
_ (A. ecaudata).

E. L Rend: FARKOS AMPHIBIÁK.
je AMPHIBIA CAUDATA.

Testok farkba végződik; a négy végtag egyenlő hosszúságú.

| A test hosszan nyult, a gyik testéhez hasonlit. A hat hengeres vagy
. kissé lelapült; a has lapos. A fej széles, lapos, elül elkerekitett, tompa, esu-
— kaszeru orral. A szemek nagyok, kiállók és szemhéjasok.
7 A fil külsöleg nem látható. Az elül álló apró orrnyilások a szájüregbe
a felső állkapocs mellső széle mögött nyilnak.
-— A szemölesös, húsos nyelv széle nines odaforrva. Mind a két állkapoes-
ban valamint a szájpadesontjain is fogak vannak.
A négy egyenlóen hosszü végtagokon 4—5 ujj. Az ujjak neha üszóka-
- rélyosak, de mindig karomtalanok.
E. A derék közvetlenül a farkba folytatódik ; a fark testhosszaságu.
4 A farktó also felén levó cloaka egy hosszirányu hasadék.
Az e rendbe tartozó monnósok atalakulás altal fejlódnek.
A lárvák többé-kevésbé hasonlitanak a kifejlett alakokhoz.

Az eleintén hiányzó végtagok korán fejlődnek, még pedig a mellsők
Le . előbb mint a hátulsók.
Ezen rend a hazai faunában csak egy családdal van képviselve u. m.

I. Család : SALAMANDRA-FELEK.

> (Salamandrina).

b. Testök nyult, gyikalaku, karcsu, egyenlő vastagságu.
DE. A Salamandrak családja 7 nemet számit az európai faunában, melyek
— közül csak kettő lakja hazánkat : 1. Triton, 2. Salamandra.

re EA BOR
Ju en or Wm ot ur

I. Nem. TRITON. LAUR.
(Gote, vizi-gyik).
A szájpadesontok két fogsora a belső orrnyilásokig terjed. A nyelve
kozépnagysagu és szabad szélü. A farka oldalról ósszenyomott, kétélü és
test hosszaságu.

A Triton-nem 8 europai faja közül három találtatott eddig hazánk-
ban: 1. Triton taeniatus, 2. Triton alpestris, 3. Triton cristatus.

1. faj. TRITON TAENIATUS (Schneid),

Csikos- Triton.

Ismertetó jelei : Hossza 6—1 m. Termete vézna és karesu.
A fején ot a száj felé húzódó s egymáshoz közeledő fekete sáv. Fül-

mirigyei kicsinyek. Hata, oldalai és hasa simak. Orra tompa és farka hegyes. -

Leirás: Állai egyenlő hosszaságuak. Dereka nyúlt és hengeres.
A hátulsó végtagokon a harmadik ujj a leghosszabb. Minden ujj karom-
talan. Farka oldalról összenyomott, lándzsaalaku és hegyes.

Az ivarok alakban és színben különböznek egymástól.

Him : Háta világosbarna, nagy, kerekded, feketebarnás foltokkal. Feje
ot sötétbarna hosszsávval. Barnás fehér hasán nagy, kerekded, sötétbarna
foltokkal s egy narancssárga hosszsávval a kôzépen. Egy vékony, hártyás,
magas, csipkés szélü taréj a hát és fark hosszában vonúl végig s ily csipkés
szélü karély farka alsó felén is van. A mellső végtagok ujjai szabadok, a
hátulsó végtagok ujjai úszókarélyosak. Párosodási időben — nyáron — a
taréj s az úszó-karélyok erősen kifejlődnek.

Nőstény: Háta világosbarna; apró, sötétbarna az oldalak felé terjedő
pontokkal.

Az oldalak egy barna-fehér hosszsávval, mely a hastól apró sötétbarna
. foltocskák által elválasztatik. A has barnás fehér, középen egy narancssárga
hosszsávval. =

Nyáron egy igen alacsony, simaszélü taréj mutatkozik a hat és-fark

felett. A mellsó s hátulsó vegtag ujai szabadok. Peteket tojik a vizbe.
Tartózkodás: Álló vizek: tavak, kobolyák, hókonyok és mocsärak
verófényes helyein. Szeretnek a szárazra kijárni.
Budapest álló vizeiben gyakori. Kozponti kárpátok (Rainer Gy.
gyujtése). Kassa (JEITTELES).
Az Agsteleki barlangban. Erdélyben — Brezz szerint — gyakori.
Elelme : Rovarok, rovarlárvák és giliszták.

ai Sia ee

EUM

Pian ud inciden RO épis ado

.2 faj. TRITON ALPESTRIS Laur.

Hawasi Triton.

4 eszi az egész hosszüságnak. Fülmirigyei kicsinyek. Hata és oldalai sok, igen
ps5 szemölesesel. Hasa síma. Feje gómbólyüded. Orra tompa.

— — Leivás: Állai egyenlő hosszaságúak. Dereka, nyúlt és hengeres.
"A hátulsó végtagokon a harmadik újj a leghosszabb; minden újj szabad,
. karomtalan. Farka vastag, vékonyodó, kissé tompahegyű.

_ . A nemek alakban és színben eltérnek egymástól.

EC Him: Hata sótétbarna, egy sárgás, feketebarna pontokkal felbeszaki-
. tott hosszvonallal, mely a fejtól a fark hegyéig hüzódik. Oldalai fekete-
— barna pontokkal. Hasa naranessárga; a mell táján neha kevés, szétszór-
tan álló feketebarna pont. Nyáron a hat és fark felett egy vékony hártyás,
. alacsony, esipkes szélü taréjjal.

— — Nóstény: Hasonló, de hátvonala és háttaréja nincsen. Petet rak a
. vizbe.

E Tartózkodási helye : A Kárpátok napsütötte helyein az esóvizból képe-
. zódott tócsákban.

P A muzeumi gyüjteményben következő lelhelyek vannak képviselve :
. Kózponti Kárpátok (Ratner Gyérey), Marmarosi Kárpátok (VÁRADY GÁBOR
és Fnrvanpszky JAnos) ; Szemenik-hegy (Frivatpszxy JAnos). Erdélyi hava-
— gokon (Brezz). Kassa (JEITTELES).

Élelme : Rovarok, rovarlárvák, giliszták.

3 3 faj. TRITON CRISTATUS Laur.
: 1 Tarejos Triton.
3 Ismertető jelei: Hossza 12—16 9. Farka összenyomott, 2/3-dát teszi
" az egész test hosszának. Fülmirigyei kicsinyek. Háta és oldalai igen sok és
— apré szemölesesel. Hasa síma ; feje gömbölyü ; orra tompa.
| - Leirás: Állai egyenlő hosszaságüak. Dereka nyult és hengeres. A hátulsó
= végtag 3 újja a leghosszabb. Minden újja szabad, karomtalan. Farka vastag,
. lándzsás, hegyes.

E A nemek alak- és színrajzban eltérnek egymástól.

Korosabb hím : felül sótétbarna, nagy, kerekded, fekete foltokkal.
Torka narancssárga, feketeszürke pontokkal tarkázott. Hasa naranes-

* | sárga, nagy, kerekded, fekete-szürke foltokkal. A hát és fark hosszában egy

. vékony, hártyás, csipkés szélű s a fark töve felett félbeszakított taréj. Egy
. síma szélű börkarely a fark alsó fele hosszában is vonul. Nyáron a taréj
. igen magas. A fark oldalán egy tejfehér hosszsáv vonul végig.

Ismertető jelei: Hossza 7—10 %,. Farka oldalról összenyomott ?/s-dát.

Korosabb nóstény: Hasonló színű ; a hata taréj nélkül, e helyett égy
szennyessárga hosszvonal az orrtól a farkvégéig húzódik.

Egyéves fiatalok : Felül igen sötét feketebarnák egy élénksárga hossz-
vonallal, mely a fejtől kezdve a fark végéig vonúl. A has narancssárga, fekete
foltokkal. Petéit vizbe rakja. | ES

Tartózkodási helye: A tavak, mocsárok, esötöcsäk verőfényes hely ein.

A muzeumi gyüjteményben a következő lelhelyekről vannak példá-
nyok: Budapest (Kupinyt FEnENcz), Buda (Anker), Temesvár (PETÉNYI).
Ismeretes, Erdély álló vizeiben. (Brezz). Kassa (JEITTELES).

"Élelme : Rovarok, rovarálczák, csigák, giliszták.

II. Nem. SALAMANDRA Wiurfbain.

( Tüzol), Togy. Büki-tarka. Peszercze).

A szájpadfogak két sora kanyarodó, a belső orrnyilásokon túlterjed.
Nyelve félkórü s csak a két oldala szabad. Fülmirigyei igen nagyok és kiemel-
kedók. Tenyere négy-, talpa ót uju.

j A Salamandra-nembôl két faj ismeretes az európai faunaban ; az egyik
a Salamandra maculosa Laur. hazánkban gyakori; a másik fajról: Sala-
mandra atra Laur. nincsen ugyan biztos adatunk, de valószinü, hogy a Kár-
pátokon elófordül és egy szerencsés gyujtó kezébe kerülhet.

1. faj. SALAMANDRA MACULOSA Laur.

Foltos Salamandra.

Ismertető jelei : Hossza 15—21 9, Farka hengeres, felét teszi az egész
test hosszának. Fülmirígyei igen nagyok. Háta apró, oldalai nagy szemöl-
csökkel. Hasa síma. Feje hosszú tojásdad ; orra tompa hegyü.

Leirás : Állai egyenlő hosszaságuak. Dereka nyult, hengeres. A hátulsó.
végtagok negyedik ujja a leghosszabb; valamennyi szabad, karomtalan.
Farka vastag, hengeres, vékonyodva tompahegyű.

Az ivarok nem különböznek egymástól.

Fekete, nagy, élénksárga, szabálytalan foltokkal.

Hleveneket sztil, sztilottjeit vízbe rakja. one

Tartózkodási helye: Az erdők árnyékos helyein patakok mellett, moh
és lehullott falomb alatt. ss |

A muzeumi gyüjteményben a következő lelhelyekról vannak példányok :
központi Kárpátok. Hegyes Drocsa, a fehér Körös és Maros között (Löczı
LaJos.) |

Az erdélyi havasokon (Brezz szerint). Kassa (JEITTELES).

Elelme: Rovarok, rovarlárvák, pókok, csigák és giliszták.

= ]

IE. «
Ll

— EN

A
EM

.2. faj. SALAMANDRA ATRA Laur.

Fekete Salamandra.

Ismerteté jelei: Hossza 10—15 “m. Farka hengeres, felét teszi az egész
test hosszának. Fülmirigyei nagyok. Hátán apró, oldalain nagy szemölesök.
. Hasa sima. Feje gömbölyű. Orra tompa.

Leirás: Állai egyenlő hosszaságúak. Dereka nyult, hengeres. A hátulsó
. végtagok negyedik ujja a leghosszabb, valamennyi szabad, karomtalan. Farka

_ vastag, hengeres, vékonyodó és tompahegyü.

Mind a két nem szin szerint egyezik.
Egyformän fekete szinü.

2 Eleveneket szül és szülöttjeit a vizbe rakja.

Er,

E.
"

ALD

Tartózkodás : Kózépnagyságü hegyek árnyékos helyei, rothadó fatór-
zsökben, moh és lehullott falomb alatt.
A muzeumi gyüjteményben 2 darab van, mely állitólag magyarországi,
. de a lelhely nincsen pontosan jelezve,
Élelme : Rovarok, rovarlárvák, pókok, csigák és giliszták.
(Folyt. köv.)

. Rovartan. Entomologia.

Coleoptera.

COLEOPTERA NOVA, UJ TÉHELYRÖPŰEK

. a JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leirta FRIVALDSZKY JANOS.

1. AGAPANTHIA COERULEIPENNIS.

Nigra, nigro-cinereo-pubescens, elytris atro-coeruleis; capite prono-
togue dense punctatis, hoc ochraceo-trivittato et in lateribus tuberculo
instructo ; elytris subrude rugoso-punctatis et nigro-pilosis ; antennarum arti-
culo primo et secundo nigris, reliquis rufis, apice nigris.

Long: 11 ”},.

Agapanth. pilicorni Fabr. colore similis ; sed brevior et latior, pronoto
densius et subtilius punctato, ochraceo-trivittato tuberculoque utrinque
instructo, elytris fortius rugoso-punctatis et antennarum structura diversa.
— Caput nigrum, dense punctatum, nigro-villosum, fronte modice convexa,

. vertice linea ochracea notata; antennis maris corpore paulo longioribus,
feminae brevioribus, articulo primo et secundo nigris, illo dense punctato et
nigro-villoso, tertio quarto una tertia parte longiore, utrisque rufis et apice

—. nigris, reliquis usque ad medium rufis, hinc vero nigris. Pronotum breve,

E
We
E.

antice posticeque aequaliter angustatum, basi modice transverse constrictum,
lateribus medio rotundatis et tuberculo instructis ; superficie parum convexa,
dense, subtiliter punctata, parce nigro-pilosa, vittisque tribus ochraceis
ornata. Scutello rotundato, ochraceo-tomentoso. Elytris atro-coeruleis, pro-
noto latioribus et plus quam triplo longioribus, humeris modice productis et
elevatis, infra hos lateribus parallelis, apice conjunctim rotundo ; superficie
planatim convexa, intra humeros parum longitudinaliter impressa, subrude
rugoso-punctata, punctatura versus apicem sensim subtiliore. Subtus nigra,
nigro-cinereo-pubescens, pectore subtiliter rugoso-punctato, abdomine et
pedibus transverse aciculatis. Tarsorum articulis basi cano-, apice vero
nigro-pubescentibus.

In Asia minore inventa.

Szinezetére nézve az Agap. pilicornis-hoz hasonló ; de rövidebb és sze-
lesebb, elóháta sűrűbben és gyongébben pontozott, három szennysárga sáv-
val s mindkét felén dudorkával jelölt, róptytii erősebben redósen-pontozottak
és csapjainak idoma különböző. — A fej fekete, sűrűn pontozott, bolyhos
fekete szörökkel fedett, homloka kevéssé domborodott s fejtetőjén szenny-
sárga vonal van; a hím csápjai a testnél kissé hosszabbak, a nöstenyei rövi-
debbek, első s második izülékök fekete, az előbbi sűrűn pontozott és bolyhos
fekete szőrű, a harmadik a negyediknél egy harmadával hosszabb és mind-
kettő rötszinü, de végeik feketék, a következők is kozepukig rőtszinűek s
innét fogva feketék. Előháta rövid, előre s hátrafelé egyenlően keskenyedett,
alapjánál kissé harántan összeszorult, oldalai középen kerekitettek s dudor-
kával ellátottak ; felülete kissé domborodott, sűrűn és finomul pontozott s
három szennysárga sávval diszitett. Paizsa kerekített és szennysárga moly-
hos szörözettel fedett. Röptyüi setétkékek, a torjnál szélesebbek és több mint
háromszor hosszabbak, vallszogleteik kissé kiállók s emelkedettek, ezek
mögött az oldalak párhuzamosak es vegeik közösen kerekítettek ; felületök
kissé laposan domborodott, a vallszogleteken belül hosszában némileg benyo-
mott, meglehetősen durván s redősen pontozott, de a pontozat hátrafelé
lassankint gyengülő. Alul fekete, hamvas-fekete pelyhedző szörökkel ; melle
finomul redősen-pontozott ; hasa és lábai harántan karczoltak. A kocsák ízei
tövüknél fehéres, végeiken pedig fekete pelyhes-szórókkel borítottak. —
Hossza 11 ™,.

Hazája Kis-Ázsia.

2. PHYTOECIA ARMENIACA.

Nigra, brevis, latiuscula, dense cinereo-pubescens ; pronoto rufo, mar-
gine antico anguste, postico late nigro-cinctis, punctis quatuor transverse
positis lineaque ante seutellum elevata nigris, nitidis; elytris flavido-rufis,
nigro-holosericeo maculatis et punctatis ; tibiis rufis apice nigris. (o)

Long. 11. lat 4 wj.

PEN ROS Oe OG RE E Pr ELLE A TE RES
PERI EE Net * EEE la ke

*
+

- + - . b.

Caput nigrum, rugoso-punctatum, cinereo-pubescens; fronte parum
convexa, inter antennas macula parva nitida, linea divisa notata; antennis
nigris, supra cinereo-, subtus cano-pubescentibus, articulis tertio et quarto
aequilongis, supra obscure brunescentibus. Pronotum breve, lateribus medio

rotundatis, basi parum constrictum, rugoso-punctatum, rufum, margine
antico anguste, basali in medio latius nigro, disco modice transversim con-
vexo, punetis quatuor transverse positis lineaque brevi ante basim nigris,
nitidis ornato, puncta duo intermedia paulo majuscula sunt et callosa, late-
ralia vero plana et cum fascia marginis postici, oblique ascendente, nexa.
Seutellum rotundatum, cinereo pubescens. Elytra pronoto multo latiora,
humeris callose prominulis, infra hos mox angustata, dein usque ad infra

medium suparallela, hinc. vero ad apicem leniter angustata; apice oblique
truncato ; in dorso subplana, sat dense, basi fortius, postice subtilius pun-

. ctata et pubescentia subtili cana tecta, flavido-rufa, maculis et punctis nigro-
holosericeis ornata, et quidem: ad basim maculis duabus obliquis subreni-
formibus, infra has duabus paulo majoribus etiam obliquis conicis, ante api-
cem duabus transversis utrinque abbreviatis, in disco punctis aliquot congre- i
gatis, in latere 3—4 longitudinaliter dislocatis et in deflexione elytrorum
post humeros puneto majusculo. Subtus nigra, subtiliter punctulata et dense
einereo-pubescens. Femoribus tarsisque nigris, cinereo-pubescentibus; tibiis
rufls, apice et posticis etiam basi nigris.

Eximia haee species in Armenia ad Diarbekir olim ab ALBERTO KINDER-
MANN detecta est.

Feje fekete, redósen pontozott, finom hamvas szörökkel boritott, hom-

+ loka kevéssé domborodott, a csápok közt kis, fényes hosszvonalkaval átszelt,

—— folttal jelölt; csápjai feketék, felül hamvas-, alul feherszurke pelyhes szörös-

séggel, a harmadik és negyedik iz egyenló hosszaságuak s felül homályos-

& barnásak. Az elötorj rövid, kerekitett oldalakkal, alapjánál kissé Osszeszo-

Ed rult, redósen-pontozott, rötszinü, elószéle vékonyan, alapja közepén szele-
§ sebben feketével szegélyzett, korongja kevéssé harántan domborodott, négy

; harántan fekvő fekete, fényes petytyel, két középső petty valamivel nagyobb

k és emelkedett, az oldalvastiak pedig laposak s az alapszelen levó fekete sza-

E! lag által, mely ferdén folfelé szélesbedik, érintetnek. A paizs kerekitett s

X hamvas-pelyhesszórü. A róptyük a torjnál sokkal szélesebbek, vállszógleteik

E. pittyedten kiällök, ezek mögött az oldalak tüstént keskenyednek, azután

3 közepeiken tulig majdnem pärhuzamosak, innet pedig butüjök fele lassuda-

A dan keskenyedettek, a butti ferdén metszett, korongjuk laposdad, meglehetó-
= sen sűrűn, alapjok alatt erősebben, hátul gyöngebben pontozottak, finom,

g fehér-szürke pelyhedzó szórókkel boritottak, sárgás-rótszinüek s bársony-

— fekete foltokkal és pettyekkel diszitettek; jelesen: alapjukon ket ferde,
— — majdnem veseidomü folt, ezek alatt két valamivel nagyobb, szintén ferdén

helyezett kúpidomú, végeik előtt két haránt, mindkét felén roviditett,

korongjukon néhány ôsszecsoportosodott petty, oldalaikon 3— 4 hosszában
helyezett s a vállszógletek mogott a roptytik lehajlásán egy nagyobb petty
van. Alul fekete, finomul pontozott és sűrű, hamvas szörözettel fedett.
Czombjai és kocsái feketék, hamvas szőrcsékkel, a lábszárak pedig rőtszi-
nüek, hegyeik s a hátsóknak töve feketék. — Hossza 11- széles 4 "v.

E szép fajt Örmény országban, Diarbekir vidékén, KINDERMANN ÁLBERT
fedezte föl.

SYNOPSIS SPECIERUM SUBGENERIS ANOPHTHALMUS,
HUCUSQUE IN HUNGARIA DETECTARUM,

a JOANNE FRIVALDSZKY.

A) Prónotum et elytra glabra.

a) Caput magnum, latitudine pronoti, hujus lateribus ad angulos
posticos non sinuatis, elytrorum lateribus vix rotundato —
ampliatis, subparallelis.

Long. 7—8 my, . A. Redtenbacheri Friv.}
aa) Caput pronoto plus — minusve angustius, hujus latribus ad
angulos posticos sinuatis, elytrorum lateribus evidentius rotun-
dato — ampliatis.
b) Caput pronoto parum angustius, hujus lateribus postice leviter
sinuatis, ad angulos anticos, productos vero latius marginatis.
Long. 6 %,. A. paroecus.
bb) Caput pronoto magis angustius, hujus lateribus postice latius
et profundius sinuatis, antice vero tenue marginatis. |
c) Elytris basi utrinque leviter impressis et in lateribus di-
stincte puncto — striatis.
Long. 41/2—5 m. A. Milleri Friv.?
cc) Elytris basi non impressis, lateribus sublaevibus.

Long 5 »j,. A. Merklii Friv.®

AA) Pronotum et elytra breviter pilosula.
Long. 3 "4. A.[Bielzi Seidl.*
\pilosellus Mill.”

* Verhandlung. des zoolog. — botan. Vereins in Wien. VII. 1857. pag 44.
? Wiener entom. Monatschrift. VI. 1862. p. 397.

? Természetrajzi Füzetek. I. 4. füzet. 1877. pr. 246.

* Verhandl. und Mitth. des siebenb. Vereins. XVIII. 1867. pag. 45.

" Verhandl, der k. k. zoolog. — botan. Gesellschaft in Wien. XVIII. 1868. pag 11.

he eer nt

ET ET en ee

ANOPHTHALMUS PAROECUS.

A. Redtenbacheri var. paroecus Friv. (Adatok a magyarhoni barlangok fau-
najahoz. Mathem. és Termeszettud. Közlemények. III. 1865. pag. 41.)

Rufo-testaceus, nitidus, mandibulis apice ferrugineis ; pronoto subcor-
dato, latius marginato, ante angulos posticos leviter sinuato ; elytris oblongo-
ovalibus, punctato-striatis.

Long. 41/5—5 m.

Anophth. Redtenbacheri minor, eapite paulo angustiore, pronoto
antice quoad proportionem latiore, lateribus, praesertim ad angulos anticos,
magis prominulos, latius marginatis, ad angulos posticos vero sinuatis ;
elytrorum lateribus paulo magis rotundato-ampliatis, striisque lateralibus
modice profundioribus distinctus.

Habitat in Antro «Funäczan Comitatus Bihariensis ; A. Redtenbacheri
vero in Antro «Igriez» vulgo Pestere, ejusdem Comitatus.

t
*
E
t
1
E.
E.
>
2
EL.
E-
à
4
L
4
x
- "
íg
e
: “4
,

^
=
*

ut
ut

AZ ANOPTHALMUS AL-NEM MAGYARORSZÁGBAN EDDIG FÓLFEDEZETT
FAJAINAK ÁTNÉZETE.

A) Az elóhát es a roptyuk csupaszok.
a) A fej nagy, a torjjal egyenlő szélességű, ez utóbbinak oldalai a
hátsó szogletek mellett nem oblosek; a röptyük oldalai pedig
alig szélesbedettek, majdnem párhuzamosak.
ja Hossza 7—8 "},. " A. Redtenbacheri Friv.
1 aa) A fej a torjnál többé — kevésbé keskenyebb ; ez utóbbinak oldalai
a hátsó szögletek mellett óblósek; a röptyük oldalai láthatólag
szélesbedettek.
b) A fej a torjnál kevessel keskenyebb, ennek oldalai hátul kisse
öblösek, kiálló elöszögleteiknel pedig szélesebben párkányoltak.
Hossza. 6—61/2 mj. A. paroecus.
. bb) A fej a torjnál jóval keskenyebb, ennek oldalai hátul széle-
sebben és mélyebben óblósek, elószógletei pedig alig allnak ki
és vékonyan párkányoltak.
c) A röptyük alapja mindkét felén sekélyen benyomott és
oldalaik nyilván bevésett pontozott rovátkákkal vannak

ellátva.
Hossza. 41/3—5 mj. A. Milleri Friv.
cc) A röptyük alapja nem benyomott oldalaik majdnem simak.
Hossza. 5 "V. A. Merklii Friv.
AA) A test felülete sűrű, rövid szorokkel fodott.
"Hossza. 3 "n. : A.(Bielzi Seidl,

\pilosellus Mill.

res

cars? Vee EPP RC nies MEA CRE 27 nt, |

ANOPHTHALMUS PAROECUS.

Az A. Redtenbacheri-nál kisebb, feje valamivel keskenyebb, elótorja
elül aránylag szélesebb, oldalai szélesebben párkányoltak, kivált a kiálló eló-
szögleteknél, a hátsó szögleteknél pedig öblösek ; a röptyűk oldalai látható-
lag szélesbedettek, s külső rovátkáik kissé mélyebben vésettek.

Hossza 41/2—5 "Mn.

Biharmegye Funácza nevű barlangjában él; az A. Redtenbacheri pedig
ugyane megye Igricz vagy köznyelven Pestere nevű barlangjában.

A «Termeszetrajzi Füzetek» negyedik füzeteben leirt
ANOPHTHALMUS MERKLII w-fajnak magyar szövege.

Az Anopth. Milleri-hez legkozelebb all; ettól azonban valamivel szele-
sebb feje s torja, kissé domborodottabb és csupán korongján jól lathatolag
pontozott-rovátkü roptyüi által kulonbozik. — Fenyes, rótsárga kissé vilá-
gosabb szinű lábakkal. Feje háromszógded, a torjnál kissé keskenyebb, olda-
lai nagyon kerekitettek, homlokának benyomásai mélyek, a szemek helyei
alig jelöltek; csápjai a test félhosszát csak kevéssé haladják tul. Elóháta
szivded, hosszánál szélesebb, oldalai vékonyan párkányoltak, elül kerekítet-
tek, hátrafelé lassudadan keskenyedettek s alapjok előtt osszeszorultak, a
hátsó szögletek kissé oldalvást kiállók, hegyesdedek, felülete kevéssé dombo-
rodott, meglehetős mély csatornácskával és az alapon szintén elég mély
gödörcsékkel. Röptyűi hossztojásdadok, előre s hátra egyenlően keskenye-
dettek, oldalaik könnyedén kerekítettek s a kerekített vállszögleteknél széle-
sebben párkányoltak, felül középszerűen domborodottak, alapjoknál nem
benyomottak, végeiken egy-egy ránczczal ellátottak s korongjok pontozott
rovátkákkal bir, a két első rovátka középszerűen bevésett és finoman pon-
tozott, a harmadik és negyedik sekély, enyészetesebben s vigályabban pon-
tozottak, a többi rovátka alig jelölt, s azért az oldalak majdnem simák; a
harmadik köztércsén három pont van. A ezombok szétszórtan pontozottak és
pelyhes szörözettel fedettek. — Hossza 5 ?V,. 2

Hunyadmegye havasain MERKL EDE, szorgalmas buvárunk, kövek alatt
fedezte föl.

FRIVALDSZKY JANOS.

ANIMADVERSIONES

ad Catal. Coleopterorum Europae. Edit. secundam. 1877.

Pag. 4. Carabus montivagus var. blandus, Auctor non Kmaarz, sed. Friv.
(Jellemzó adatok Magyarország faunájához. 1865. p. 173.)

E pu 12. Platynus Rae Friv. pertinet ad sectionem primam : Ancho-
bere . menus Erich.

: Pag. 15. Feronia Baldensis Schaum non = Transsylvanica Chaud., sed spe-
— -— ejes distincta. Fer. Baldensis enim supra est obscure cupreo-metallica,

E pronoto basi latiore, impressionibus basalibus profundioribus, maris
| à segmento ventrali anali mucrone instructo; Feron. metallica vicina.
38 Feron. Transsylvanica vero est nigra, pronoti impressionibus basalibus
— — angustioribus et minus profundis ; maris segmento ventrali anali foveo-
E- lato; proxima Fer. melas Creutz.

. Pay. 15. Feronia festinans Chaud. — Fer. Bielzii Fuss, secundum specimen
typieum Collectionis Fussii in Musaeo Nationali Hungarico asserva fae ;
a Fer. brevi Duft. bene distincta.
— Pag. 19. Scybalicus Rayei Lind. pertinet ad genus Harpalus (Ophonus)
| pedum plantis lamellato-papillosis.

Pag. 22. Trechus (Anophthalmus) pilosellus Mill. 1868. — Bielzi Seidl. 1867;
species est propria, non autem Trech. (Anoph.) Dalmatino Mill. aequa-
lis, prouti hoc in Catalogo pag. 194. inter corrigenda eitatur.

. Pag. 65. Eretmotes Rayei Mars. = Hetaerius Sartorii Redt. ideoque in Eret-

... motes Sartorii mutandum.

- Pag. 73. Haplolophus Frivaldszkyi, Auctor non Friv. sed Dejean Catal. des
Coleopter. 1837. p. 138. (Cryptophagus Frivaldszkyi).
T JOANNE FRIVALDSZKY.

: 4 Hymenoptera. Hartyaropiek.
E.

E MELLIFERA NOVA UJ MÉH-FAJOK

id IN COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS A NEMZETI MUZEUM GYUJTEME-
B HUNGARICI, NYÉBEN,

“ ab AnExaNpRo MocsAry descripta. leirta MocsAry SANDOR.

* 4. Eucera paradoxa. Nigra, subopaca, mesonoti disco abdominisque

X segmentis dorsalibus duobus primis subnitidis; antennarum flagello apice
B subtus rufescenti, clypeo dense rugoso-punctato, mandibulis longis, in medio
. rufis; clypeo, genis et fronte einereo-, temporibus cano-, labro et oeeipite
1 vero fulvescenti-cinereo-hirtis; thorace eapite paulo latiore, subgloboso,
4 mesonoto subdisperse, lateribus et scutello dense punctatis, metanoto
—. opaco, subtiliter granulose punctato, spatio cordiformi laevi; thorace supra
fulvo-, subtus et metanoti lateribus fulvescenti-cinereo-hirtis ; abdomine
— breviter-ovato, thorace paulo latiore, segmento primo dorsali basi dense
— rugoso-punetato et fulvido-cinereo-villoso, margine apicali laevi ; segmentis

P Természetrajzi füzetek. 1. kötet 1, fuzet, 2

reliquis subtiliter dense punctatis, 2-di lateribus et 3—5 nigro-holosericeis,
1—4 margine postico late niveo-fasciatis, primi fascia valde late, secundi
anguste interrupta, 5-ti margine apicali fulvescenti-albo-fasciato, ultimo
lateribus fulvo-hirto, valvula anali dorsali dense transverse-striolata et apice
rotundata, segmentis ventralibus margine apicali ferrugineo-fimbriatis ;
femoribus anterioribus cinereo-, metatarsis et femoribus posticis fulvo-hir-
tis, femorum apice tibiisque anterioribus externe pilis brevibus stratis fulves-
centi-cinereis tectis ; scopa fulvo-villosa; tarsorum articulis quattuor ultimis
ferrugineis, unquiculis apice nigris, calcaribus albido-testaceis ; alis hyalinis,
parum violaceo nitentibus, tegulis nervisque piceis, vena costali ferruginea.
— $, long. 12 ™,.

Mas differt: antennis nigris, octo ”, longis, articulo tertio cinereo-
pubescenti, quarto duplo breviore; elypeo pallide flavo, margine infero
brunneo limbato; capite, pectore et pedibus cano-, thorace vero supra
segmentisque dorsalibus duobus primis fulvescenti-cinereo-villosis ; segmen-
tis dorsalibus 3—6 nigro-pubescentibus, 6-ti margine apicali fusco-fimbriato,
valvula anali dense punctata et apice truncata; segmentis ventralibus late-
raliter fusco-hirtis, ultimo medio canaliculato et oblique carmulato; meta-
tarsis intus fulvo-villosis; tibiis anticis apice, metatarsis vero basi intus
exeisis, tibiis intermediis et posticis curvatis, illis antice, his intus late exci-
sis; metatarsis intermediis circa; axem contortis, intus profunde, antice vero
longitudinaliter leviter excavatis; calcaribus pallide flavis, his pedum anti-
corum laminam apice bispinosam formantibus, secundi paris spathulaefor-

mibus, apice oblique emarginatis, tertii paris angustis, inferrore spinaeformi, "

superiore vero laminam angustam longam, modice curvatam, apice in spi-
nam brevem productam formanti. — Long. 12 "5.

Femina Eucerae simil Lep. statura et colore simillima ; sed mandibu-
lis multo longioribus, valvula anali versus apicem minus angustata, distincta.
— Etiam Eucerae Caucasicae Moraw. similis esse videtur; sed haee in
natura mihi ignota, neque mas descriptus est.

Mas: praesertim pedum forma paradoxa ab omnibus mihi notis diver-
sus, facile cognoscitur.

In Hungaria central in aliquos exemplaribus conformibus inventa.

Fekete, meglehetősen fénytelen, de a közephät korongja és a vegtest
ket első hátszelvénye kissé fényes ; csápostora végén alul rötszinü, szajveddje
sürün redósen-pontozott, rágói hosszak s kozépen rótszinüek; szájvédóje,
arcza és homloka hamvas-, halantékai fehéres-, alsóajka és nyakszirte pedig
sárgába hajló hamvasszurke szörözettel fedettek ; torja kissé szélesebb mint
a fej, meglehetősen gömbös, a közeptorj hata némileg szétszórtan, oldalai és
a paizs ellenben sűrűn pontozottak, utötorja fénytelen s finomul szemeresé-
sen-pontozott ; torja felül barnássárga-, alul és az utötorj oldalain sárgás
hamvasszurke szórozetü; vegteste rôvid-tojäsdad, a torjnál kevéssel széle-

sárgás-hamvasszürke szórü, a hátsó széle pedig sima, a tobbi szelveny
. sekélyen sűrűn pontozott, a 2-iknak oldalai és a 3—5 bársonyfeketék, az
.1—4 hátsó széle széles hófehér szalaggal ékesített, az első szelvény szalagja
igen szélesen, a másodiké keskenyen megszakított, az 5-ik hátsó széle sárgás-
. fehér szalaggal jelölt, az utolsó pedig oldalain barnássárga szörözetü, pel-
3 ezeje sürün harantan rovátkás s a vegen kerekitett; a has szelvenyeinek
3 . hátsó széle rozsda-barna rojtos szörü ; az első két pár ezomb hamvasszurke-,
E ket hátsó lábpár terjeje es a hátsó ezombok barnasárga-, a czombok vege
E a ket első lábszár kivülről pedig rövid, fekvő sárgás-hamvasszürke szóro-
zettel fedett ; a hátsó lábak gyujtószóre barnasárga; a kocsäk többi izuleke
. rozsdabarna, a karmacsok végükön feketék ; szárnyai átlátszók, kissé kékes
. tünetűek s tópikkelyeik és erezeteik szurokfeketék, de bordaerök rozsdabarna.
- — 2, hossza 12 "nj.
A hím különbözik : csápjai feketék, 8 "v, hosszúak, a harmadik íz ham-
4 vasszurke-pelyhes s a negyediknél kétszer róvidebb:; szájvédóje halványsárga,
. alsó szélén barna szegélyű ; feje, melle és lábai fehéres-, torja felül és veg-
testének két első hátszelvénye pedig sárgás-hamvasszürke szórózettel fedett ;
a 3—6 szelvény háti oldala fekete-pelyhes, a 6-ik végső széle rojtos barna-
Bett, a végszelvény hati oldalának pelezéje sűrűn pontozott s a végén eson-
… kitott; a has szelvényei oldalaikon barnás-szóruek, a vegszelveny közepén
. esatornás és ferdén ormós ; a terjék belülről barnasárga szőrrel fedettek ; az
— elsé pár lábszár a végén, a terjék pedig belül tovukon kimetszettek, a középső
és a hátsó lábszárak görbék, amazok elülröl, ezek belűl szélesen kivagottak ;
. a középső lábpár terjéi tengelyök körűl megesavartak s belűl mély, elül pedig
. hosszában sekélyes üreggel birnak; a sarkantyúk halványsárgák s ezek az
. elsó lábpár végén kéttövisű lemezüek, a második páron lapátalakúak s vegei-
ken ferdén kiszéleltek, a harmadik páron keskenyek, az alsó tövisalakú, a
- felső pedig hosszú, keskeny lemezt képez, mely kissé görbült s a végén rövid
.. tovisbe fut ki. — Hossza 12 m.
A nőstény az Kucera similis-hez testalkatára es szmere nézve nagyon
. hasonló ; de rágói sokkal hosszabbak s pelezéje a vege felé nem annyira kes-
- kenyedett. — Az Eucera Caucasica-hoz is hasonlónak lenni lätszatik ; de ezt
. természetben nem ismerem s a hime nines leirva.
| A him: fóleg lábainak szokatlan alkotásánál fogva, melyhez hasonlot
. nem tudok, könnyen fólismerhetó.
Ez érdekes állatot Fehér Sándor ur, a hártyaröpű rovarok szorgalmas
. gyűjtője, tökéletesen egyező a PR Budán találta s engedte at alta-

5. Eucera Pannonica. Nigra ; iyi. genis, fronte, temporibus, pectoris
B not lateribus femoribusque cinereo-, labro, occipite, thoraeis dorso

et pectore vero fulvo-hirtis; elypeo dense punctato, nigro, margine infero
d »

7 Le < ~ IN vi. ve a ud , a * Me ad aZ XV wl T "IS cw m s c
3 ; Ge PIE N
; - X SENSE
E

.
>

obscure rufo-marginato ; mandibulis nigris, ante apicem late rufis ; seutello
et postscutello subtiliter dense, mesonoto et metanoto fortius punetatis, spa-
tio cordiformi laevi; abdomine subnitido, late-obovato, thorace paulo latiore,
segmento dorsali primo basi cinereo-villoso et rude punctato, margine api-
cali laevi; segmentis reliquis (praeter secundi marginem posticum denudatum
dispersiusque punctatum) dense punctatis, 2-di basi et lateribus einereo-vil-
losis, 3—4 totis 5-ti vero tantum basi dense fulvo-tomentosis, huius segmen-
torumque ventralium margine apicali et ani lateribus fulvo-fimbriatis ;
femorum apice tibüsque anterioribus externe pilis brevibus fulvo-cinereis
dense tectis, tibiis posticis et metatarsis externe fulvo-, his intus rufo-ferru-
gineo-villosis; tarsorum artieulis quattuor ultimis ferrugineis, unquiculis
apice nigris, calearibus albido-testaceis; alis superioribus flavescenti-hyali-
nis, apice violaceo infuscatis, nervis tegulisque piceis. — 9, long. 15—16 m.

Mas differt: clypeo infra fascia pallide flava ornato; labro nigro in
medio obscure flavo-maculato ; antennis 12 "9, longis; abdominis segmento
dorsali primo toto fulvido-cinereo-villoso, 2—5 fulvido-cinereo-hirtis mar-
gineque apicali pilis brevibus stratis griseis sat late fasciatis, 6-to in medio
fulvo-fimbriato lateribusque dente parvo armato ; femoribus, tibiis ac meta-
arsis externe cinereo-, his ultimis (sicut in feminis) intus rufo-ferrugineo-
villosis. — Long. 14—15 7. :

Eucerae tomentosae Sich. statura et colore proxima, sed mesonoto
paulo fortius punctato ; femina : scopa laxiore, externe fulva, non ferrugineo-
nigra, intus metatarsorum rufo-ferruginea, femorum fulva, non vero ambo-
rum nigra; mas: clypeo et labro aliter eoloratis, abdominis segmentis dor-
salibus 2—5 margine apicali pilis brevibus stratis griseis non vero aureo-
fulvis fasciatis unquiculisque paulo brevioribus, distincti.

Etiam Eucerae Hispanae Lep. similis et affinis esse videtur; sed haee
in natura mihi ignota, neque mas descriptus est.

In Hungaria centrali, circa finem Maii et initio Juni Onopordon
Acanthium L. visitantem, detexi.

Fekete ; szájvéd6je, areza, homloka, halantékai, mellének s utótorjának
oldalai és labai hamvasszurke-, alsóajka, nyakszirte, torjának hata és melle
pedig barnássárga szórrel fedettek; szajvedöje sűrűn pontozott, fekete, also
részén homályos rötszinü szegélylyel; rágói feketék, vegeik előtt szélesen röt-
színűek ; paizsa és utópaizsa finoman és sűrűn, de közep- és utóháta eróseb-
ben pontozottak s ez utóbbi szivalaku terűje sima; végteste kissé fényes,
széles-visszástojásdad, a torjnál kevéssel szélesebb, első hátszelvénye tövön
hamvasszurke felálló hosszú szörökkel van megrakva és durván pontozott,
hátsó része sima; többi szelvénye (a második csupasz és szétszórtan ponto-
zott hátsó szélének kivételével) sűrűn pontozott, a 2-iknak töve és oldalai
hamvasszürke szőrűek, a 3—4 egészen, az 5-iknek pedig csak a tövét takarja
sűrű barnasárga molyhos szőrözet, ennek és a has szelvényeinek hátsó széle,

alamint a farvég oldalai barnasárga rojtos-szórüek; a ezombok vége és a
| két első lábszár kivülről rövid, fekvő sárgás-hamvasszürke szórszálakkal
— sűrűn fedettek, a hátsó lábszárak és terjék kivülről barnasárga-, ez utóbbiak
. belül pedig rótrozsdabarna színű hosszü szörökkel vannak megrakva ; a ter-
JO jék négy utolsó ízüléke rozsdabarna, a karmacsok végeiken feketék, a sar-
. kantyúk fehéressárgák ; felső szárnyai átlátszó-sárgásak, végeiken violaszinbe

E . játszók, ereik és tópikkelyeik szurokfeketek. — 9, hossza 15—16 my.
1 A him különbözik : szäjvedöje alsó részén halványsárga szalag, fekete
. alsóajka közepén pedig homályos sárga folt van; csápjai 12 "V, hosszúak ;
. végtestének első hátszelvényét egészen sárgás-hamvasszurke felálló, hosszú,
. a 2—5 szelvényt ellenben sárgás-hamvasszürke rövidebb szörözet fedis ezek
. hátsó szélén rövid, fekvő szürke szórszálakból álló széles szalag van, a 6-ik
. közepén barnasárga színű rojtos-szórü s oldalain egy-egy kis foggal fegyver-
zett; czombjai, lábszárai és terjéi kivülről hamvasszurke-, ez utóbbiak
(miként a nősténynél) pedig belűl rozsdabarna színű hosszú szórszálakkal

. vannak megrakva. — Hossza 14— 15 ”%,.

: Az Eucera tomentosa-hoz testalkatára és szinére nézve legközelebb áll,
. de mindkét ivarnál a középtorj háta erősebben pontozott ; a nőstény továbbá:
gyujtószóre szétállóbb volta s kivülről sárgabarna, nem rozsdabarnas-fekete,
— belül a terjéken rót-rozsdabarna, a czombokon barnasärga, nem pedig mind-
€ kettöjenek fekete színe ; a him: szäjvedöje és alsóajka másféle szinezete, a
"végtest 2—5 szelvenye hátsó szélének rövidebb fekvő szürke, nem pedig
. aranysárgás szórszálakból álló szalagja s rövidebb karmacsai által külön-

——— bözik.

F Az Eucera Hispana-hoz is hasonlónak és vele rokonnak lenni látszik ;
2 . de ezt természetben nem ismerem és a him nincs leirva.

* Az 1877-iki év junius 1-én a budai Nádorkert mellett fódóztem fel,

— hol a nőstény az Onopordon Acanthium virägporät gyüjtötte.
6. Anthophora tomentosa. Nigra, subopaca ; labro rude rugoso ; clypeo,
— mesonoto et scutello densissime punctatis; antennis nigris, flagello subtus
A saepe brunneo ; capite thoracegue supra fulvescenti-griseo-, subtus cano-,
. peetore vero fulvo-hirtis; fascia interalari mesonoti lata nigra; abdomine
— subtiliter eoriaeeo, segmento primo dorsali fulvescenti-griseo-villoso, 2—4
2 et 5-ti basi fulvido-griseo dense tomentosis, 2-di macula transversa basali
lata tertiique angusta denudatis nigris, 5-ti margine apicali 6-tique lateribus
— aureo-fulvo-, segmentis ventralibus subnitidis margine postico vero ferru-
E gineo-fimbriatis; femoribus anticis lateribus eano-villosis, posterioribus
= nigro-hirtis ; femorum apice, tibiis metatarsisque anterioribus pilis brevibus
& stratis fulvido-griseis tectis ; scopa extus fulvo-griseo-, intus rufescenti-nigro-
— villosa ; metatarsis posticis apice aureo-fulvo fasciculatis ; tarsorum artieulis
— reliquis ealearibusque piceis; alis obseure-hyalinis, apice parum infuscatis
— violaceoque nitentibus, nervis tegulisque nigris. — 9, long. 13—14 ™,.

Mas differt: antennarum scapo subtus, macula transversa frontali,
genis, clypeo, labro mandibularumque basi eburneis; clypei margine infero
nigro- vel brunneo-limbato; thorace supra, sine fascia interalari mesonoti
nigra, fulvo-griseo-hirto; abdominis segmentis dorsalibus 2—6 (secundi basi
nigra excepta) pilis stratis fulvido-griseis tectis; tibiis ac metatarsis externe
pilis brevibus griseis vestitis, anterioribus lateraliter cano-villosis; tibiis pos-
ticis curvatis, metatarsis his dilatatis, antice in medio dente sat valido, apice
breviter acuto, armatis. — Long. 15 7.

In Hungaria centrali medio Julii et initio Augusti Salviam sylvestrem
frequentat. :

Animadversio. Speciei huius eximiae femina, sub nomine Anthophora fulvipes
Ev., bene descripta est in Monographia Doursii, pag. 108. — Censeo tamen speciem
nostram ab Eversmanni Anthophora fulvipede (Bullet. de Moscou, XXV. 1852, pag. 115)
distinquendam ; descriptio enim huius non in omnibus convenit nostrae speciei: nulla
nempe facta est mentio de segmenti secundi macula transversa basali lata tertiique
angusta denudatis nigris notisque aliis feminae, nec de forma insolita pedum posticorum
maris; desunt insuper in nostris maribus maculae illae duae trapeziformes clypei, de
quibus Eversmann meminit, neque est fulva pedum epidermis, a qua animal illud

nomen suum accepisse videtur, sed tantum in speciminibus e cellulis nidus praemature
evolatis est brunnescens.

Fekete, kissé fénytelen ; alsóajka durván ranezos; szajvedöje, torjának
kózépháta és paizsa igen sürün pontozottak; csapjai feketek, ostora alul
gyakran barnás ; fején és torján felül sárgásszürke, alul fehéres, mellén pedig
barnasárga szörözet van; torja középhátán a szárnyak töve közt széles fekete
szalag vonul végig ; végteste finoman bőrszerű és első hátszelvényét sárgás-
szürke felálló hosszú, a 2—4 és 5-iknek tövét ellenben sárgásszürke rövid
molyhos szörözet fedi, a 2-ik tövénél haránt széles, a 3-ikon pedig keskeny
fekete csupasz folt van, az 5-iknek hátsó széle s a 6-iknak oldalai, valamint
a kissé fényes hasszelvenyek hátsó széle rozsdabarna rojtos szértiek ; az első
pár láb czombjai oldalról hosszu fehéres, a két utolsó-é pedig rövidebb
fekete szórszálakkal vannak megrakva ; a czombok tövét és a két első lábpár
szarait és terjéit rövid fekvő sárgásszürke szörözet boritja; a gyujtószór
kivülről sárgásszürke, belül vórhenyes-fekete, a" hátsó terjék végeiken nyala-
bosan aranysárgás szőrűek ; szárnyai homályos-átlátszók, végeiken sötétebbek
. s violaszimt játszók, ereik és tószikkelyeik feketék. — ©, hossza 13—14 ™,.

A hím különbözik : csápkocsánja alul, haránt homlokfoltja, arcza, száj-
védője, alsóajka és rágóinak töve elefántesont-szinüek ; szájvédője alsó széle
fekete, vagy barnás szegélyű; torját felül egészen sűrű, végtestének 2—6
hátszelvényét pedig (a másodiknak fekete tövét kivéve) fekvő sárgásszürke
szörözet fedi; lábszárait és terjéit kiüvlröl rövid szürke, de a két első lábpá-
réit oldalról még hosszabb fehér szörözet is takarja ; hátsó lábszárai görbék,
ezek terjéi kiszélesedettek, s eltil a középen meglehetősen erős, a végén pedig
rövid hegyes foggal fegyverzettek. — Hossza 13 "v,.

TON

"
"

i: uf
—

» f LANE dcm
à +; 4 PE 4
f Sh = Cer e «à A LA 4$
pi. t ER * AD wet => Ls
de ER: e Dx
D "T En fat Je =
>» PIE E Á
PLAGE: 2 *
NS a | * 9

A budai szólóhegyek alatt, julius közepén és aug. elején, leginkább a
a, sylvestris L. virágzatát keresi fel.
| 3 _ Észrevétel. E szép faj nősténye, Anthophora fulvipes Ev. név alatt, jól van leirva

Doursnak az Anthophora-fajokról irt magánrajzában. — De azt hiszem, hogy a mi p
faj k az Evermanns-féle Anthophora fulvipes-tól különbözik, mert ennek a leirása nem 3
szen alkalmazható a miénkre. Eversmann ugyanis nem említi, hogy a nóstény vég- 4
ének második hátszelvénye tövénél haránt széles, a harmadikon pedig keskeny esu- +

sz folt van, sem hogy a him lábai a rendestól eltérő alkotásüak; de hiányzik a mi e
eink szájvédójén ama két nagy dülényes folt is, melyeket Ev. külónósen fólemlit, s a i.
lábak külhámja sem barnasárga (melytől az állat nevét vette), hanem csak a fészek sejt- | |
. jeiből koran kiröpült példányoknál barnás. x.
eg a, > gi
E. |
Räkfélék. Crustacea. Hs :

E AZ ASTACUS LEPTODATYLUS, ESCH.
| TÁPLÁLKOZÁSI ÉS EMÉSZTÉSI SZERVEI.
Anatomiai tanulmany

Dr. Bartscu Sauv-tól.

—vizsgálásánál az a kérdés ötlött fel bennem: lehet-e más ällatesoportnäl
Du szerkezetü megfeleló szervet találni? Minthogy a nevezett paranyi
atkák egyben-másban a rákfélékre hasonlítanak, édes vizi Crustacedink
Bleenagyobbikára, a Dunában Baja kórül majdnem kizárólag elóforduló
. rákra! irányzám figyelmemet, s a kérdéses szerv gondos átkutatásánál
. figyelmet érdemlő hasonlatosságokat észleltem. Midőn e kutatásom eredmé-
pure közzé tenném, teszem azt azon tudattal, hogy a rák anatomiájára
. nézve újat talán nem ällitok ; de teszem azon biztos meggyőződéssel is, hogy
. felfogásom eredeti, s hogy legalább ezen tekintetben figyelmet érdemel.

A sodró-állatkák osztályával való foglalkozás közben, rágó szerveik

E A) A SZÁJ ÉS A HOZZÁTARTOZÓ TAGOK.

| E A fej mellső oldalán létezik a kerülékes szájnyílás, mint a tápesó kez-
dete. A test külső felületét boritó chitinizált és mész lerakodäsa által meg-
E yee hámképzódmény a szájüregben oly puha és hajlékony, mint az
. izületek felett; különös ajakforma kidudorodások nem láthatók benne.

| A száj előre néző széle fölé nyílik ugyan egy vastagabb, rövid nyelv-
hen hasonlö szerv, mely «felsö ajaknak» neveztetik, ez azonban alkalmasint
E

E 1 Ez az «Astacus leptodactylus Esch.» lásd «Term. Füzet.» I. k. 1. f. 28. I.

a száj melletti két első végtag eegybeolvadásából eredt, mit symmetricus
alkotásából s a felületén észlelhető világosb és sötétebb színű foltokból követ-
keztetni szabad. Ha felületét nagyitóval vizsgáljuk, találunk rajta elszórtan
elhelyezett tollalakü serteszőröket is. i

E szerv után következik egy harapásra alkalmas végtagpár, mely fog-
hoz hasonló, csontkeménységű s közönségesen felső rágónak neveztetik.
(Mandibula I. tábla, 1. A.) ! Alakja kissé összelapitott hengerhez hasonló,
szabad vége felé megvastagodik, s ott mély barázdává mélyed; a barázda
szélei élesek, kissé fogacskákkal fegyverzettek, harapásra alkalmasak; ha e
szélek összeérnek, mi minden harapáskor történik, a két barázda csövet
képez, melyben a leharapott falat benmarad. Hogy ez a szájba kerüljön,
arra különös mellékszerv működik közre. Mindkét rágón van egy kis, hajlé-
kony, háromízű melléktag (falám, tapogató, Taster palpus); ennek megvas-
tagodott, rövid sertékkel simán boritott vége, mint egy tömő, úgy tolja a
táplálékot a rágók által képzett csőből a szájba és a bárzsingba. A harapás-
nál e rágók nagy erőt képesek kifejteni, minthogy mindegyiknek mozgatása
különös, erős izomkoteg által történik, mely izmoknak ecsetforma alsó vége
a pánczél háti oldalának belső lapjához van erósitve.

A következő 2 pár végtag, az u. n. állak — maxillae (I. tábla, 1. ábra
B és C —) a rágásnál csekély szereppel birhat, mert az egyes részek egészen
laposak, csak kissé megkeményedettek és legyező alakúak. A felső állkapocs
(maxilla I. tábla 1, 1 ábra B) fórésze 7—10, hosszú, 3—4 m), széles s
2 melléktaggal bir. Az alsó állkapocs (maxilla I. tábla 2, 1 ábra C) 6 lapos
ágra oszlik, melyek közül a legnagyobb (C, c.) 10—11 ™, hosszú és
2:5—3 "^ széles. Ez ágak szélei részint egyszerű, fonalalakú, részint toll-
hoz hasonló, sorosan álló sertékkel szegélyezvék. Hogy e szervek nem hasz-
náltatnak rágásra, azt a közvetlen megfigyelés is elárulja, mert szüntelen
mozgással a vizet részint a szájüreg felé, részint a kopoltyü-urbe hajtják.
Különösen a második állkapocspár (I. tabla, 1. ábra C, x) 18—24 "7, hosszú
alsó tagja, mely a kopoltyúkat rejtő ür első részében foglal helyet, hullámos,
rendes időközű mozgással hajtja a vizet az ür belseje felé. A mondott tag
széle sűrűn álló, rövid, tollalakú szórókkel van szegélyezve, csak az alján
látható egy hosszú szórpamat. Egyes 5—6 "V, hosszú szálai, nagyitóval
vizsgálva, tövüktől mintegy középig hengeralakúak, sima felületűek, mig
felső, kúposan keskenyedő végük rövid, sűrűn álló tüskéktől boritottnak
mutatkozik.

* A mandibula nagysága nagyobb példányoknál 15—18 "/,. A mérések 3 pél-
dányra vonatkoznak, melyek közzül a legkisebb g a fejcsúcstól az u. n. farkuszony
végeig 12 G,, a második © 12:5 %,, a harmadik mint legnagyobb c? 145 %, hosszú
volt. A rágók hossza az irodalomban eltérően van adva, de ezek az adatok kizárólag
a közönséges rákra (Astacus fluviatilis) vonatkoznak s valószínű, hogy a mértékkü-
lönbseg a fajkülonbségben gyökerezik.

L^ uh "i Lo d M aou AT Ae LE
Pj EI ELLE E LG Neo ot v citt. |

N A kóvetkezó 3 par végtag, az u. n. rágólábak, (pedes maxillares, Kiefer-
m a táplálkozásnál szintén csak közvetve vesznek részt. Ezek közül az
első pár (I. tábla 1. ábra D) nagyon hasonlít az alsó maxillára. Lapos,
. legyező alakú felső része 3 ágú. Ez ágak közül a legnagyobb 9 ?/, hosszú és
0-7 m, széles ; alsó részének lapátalakü fele hasonlit az alsó maxilla meg-
" felelő részéhez, azonban csupasz szélű, ellenben felső 10—11 "7, hosszú része
3 oldalan és alul hártyás és szörrel szegély zett éllel bír, (I. tábla 1. ábra D, a)
csucsán pedig fölnyulik egy kúposan keskenyedő, keskeny gyűrükből álló
.8—10 "4, hosszú melléktag, mely a csápokra emlékeztet. Már puszta szem-
mel is észreveszszük, hogy felületén világosabb és sötetebb csíkok vannak s
hogy szélét két oldalt hosszú serték borítják. Gyenge nagyítást alkalmazva,
azt tapasztaljuk, hogy a hámképződmény alatt sokszögalakú sejtek vannak,
. hogy széle rovátkos, s hogy egy-egy rovatban vagy mélyedésben egy-egy
- tollalakú ször áll (I. tábla 1. ábra G). Eczetsavval kezelve a sokszögalakú
sejtek átlátszókká lesznek; erős nagyítás mellett pedig azt veszem észre,
hogy halvány idegszál vonul minden tollszór alá s ott kis duczot képez ;
. ebből kis szälacska vonúl a tollször üreges szárába, ugy, hogy ily tollszór
kis részecskéje igen erős nagyítás mellett olyannak mutatkozik, a mint ezt
a 2-ik ábra elötünteti. Hogy ez érzéki szerv, azon a tapasztaltak és közlöttek
. alapján nem kételkedem ; kétség legfelebb aziránt foroghat fenn, vajjon me-
. lyik érzéknek a kózvetitóje ?
A tollalakú serték hasonlítanak a «hangszórókhóz», melyek állítólag a
3 hallást közvetítik; képesek-e arra, vagy sem, ez egyelőre függőben marad ;
. annyi azonban bizonyos, hogy e szerv, mely a 2-ik és 3-ik rágólábon is elő-
3 fordul, (1. tabla 1. ábra E, F) s ott hasonló szerkezettel bir, folytonos lassu
— mozgással a kopoltyükat rejtő ürbe hatoló vizet ärjärja, mintegy vizsgálja.
A 2-ik rágóláb (pes maxillaris 2, I. tabla 1. ábra Æ) mar inkább hasonlit
a valódi lábakhoz (fórésze 6 kemény ízból áll, melyek közül a legnagyobb
—6—7 "m, hosszú, minden ízületnek befelé néző oldalán stirtin álló szörök látsza-
. mak.Az első rágólábnál tárgyalt mellékszerv alsó, 9—10"V, hosszú része (I.
tábla 1. ábra ZZ, a) itt már inkább hengerded és keményebb s csak a külső
E szélén szórszegélyü ; felső 9—11 "4, hosszú, gyürüs része (E, b) szerkezetére
- nézve megegyezik az előbbinek hasonló szervével (D, b)
A 3-ik rágóláb (pes maxillaris 3, I. tábla 1. ábra 7°) a valódi lábaktól
. már alig különbözik. Legerósebb része (F, c) 10—12 %}, hosszú, lefelé néző
E. úgy a többi izeke is, sűrűn szörözött. Melléktagjänak also, merev része
(F, a) hengerded, egészen csupasz, 8—10, hosszú ; felső gylirüzött része
(F, b) hasonló nagyságú s oly szerkezetű, mint a tóbbi rägölabake.
E két utolsó rágólábpár feladata, a táplálék tartása s a harapó rágó
közé való vezetése. Minthogy a rák jobbára döggel táplálkozik, e szervek is
nem annyira ügyesség, mint érzékenység által teljesíthetik feladatukat. Beha-
tóbb vizsgálás mellett igazolva találjuk ezen elméleti felfogást.

A legegyszertibb szerkezet mellett, mely a táplalék tartására esak azért
alkalmas, mivel a rácólábak megfelelő tagjai egymásfelé mozognak, zt -
találjuk, hogy az egymas fele nézó, kissé homoru oldalak szélei sürü szórsze-
gelylyel birnak, s hogy egyes gódróeskékben sűrű szórpamatok állanak.
Kis nagyítás mellett kétféle szört lehet megkülönböztetni, melyet a 3-ik ábra
mutat. Némely szálak egyszerű, áralakú 2—4 "7, hosszú serték; ezeken szín,
vastagság és szerkezetre nézve két részt különböztethetünk meg. Az alsó,
vastagabb részt (I. tábla 3. ábra 4) sötétebb színű, a felső, hirtelenül vék-
nyodó rész világosabb. Ugy látszik, mintha a ször belső üregébe idegszál
vonúlna, mely az alsó részben hüvelylyel bir, míg ez a felső részben
hiányzik.

Ezen egyszerű szőrök között sajátságosan elütőket is találunk, melyek
alakjukra nézve a tollszörökhöz némileg hasonlítanak, szerkezetükre nézve
ellenben azoktól nagyon is eltérnek. Ezeknek szára, vagyis a t. k. ször szer-
kezetére nézve megegyezik az előbb leirttal, (I. tábla 3. ábra 4. B) azonban
ott, a hol véknyabb felső része kezdetét veszi, ott az utóbbiaknál két oldalt
laposan szétterülő, egy síkban fekvő vagy egymással mintegy derékszöget
képező oldalszerveket találunk (I. tábla 3. ábra D). Nagyságuk különböző :
az alsó a legkisebb s minden utána következő nagyobb, míg a ször csúcsa
- felé ismét kisebbednek. Ez oldalnyujtványok küpalaküak; tompitott véguk
a szőr csúcsa felé hajlik s belsejükben erős nagyítás mellett egy, a ször belső
üregét a külső környezettel összekötő, igen vékony nyilást vagy csatornát
lehet észlelni. Valjon betölti-e idegállomány ezen szerv belsejét, vagy sem,
azt a tárgy parányisága s a rendelkezésemre álló nagyitás elégtelen volta
miatt biztosan eldöntenem nem sikerült ; annyi azonban bizonyosnak látszik,
hogy itt sajátságos, az izlelést vagy szaglást, vagy mindkettőt eszközlő szervvel
van dolgunk.

A száj körül elhelyezett s az 1-ső ábrán elkülönítve elótüntetett, a:
ráknál természetben egymásra borúló s egymást fedő tagokat, melyek közül
első tekintetre csak a nagy rágók és a 3-ik rágólábak tünnek szembe, követ-
kezőleg lehetne összefoglalni :

Az első pár egygyé olvadt s ajakot képez.

A második pár (rágó, mandibula) harapja az ételt; mellékszervei, a
tapogatók, mint tómók működnek.

A 3—5-k pár (ket maxilla és az első rágóláb, pes maxillaris,) hajtja
a vizet kis részben a szájnyilás felé, nagyobb részben a kopoltyúkat rejtő ürbe.

A 6—7-ik pár (2-ik es 3-ik rágóláb, pes maxillaris 2. et 3.) főrészei mint
rágólábak működnek, tartván a harapásra szánt táplálékot, ennek megvizs-
. gálására pedig különös, e czélra alkalmas érzéki műszerrel birnak.

A három rágólábpár tollszörökkel borított oldalszálesái a szájat és a
kopoltyúkat öblegető viz kipuhatolására szolgáló érzékeny szervek.

ce ee ee a On

B) A TÁPCSÓ,

a v a) Garat, bárzsing. T

Re: A szájnyilást a gyomorral a garat és az igen rövid bárzsing köti össze,
. (. tábla, 5. ábra a). Ez a cső, úgy mint a kóztakaró, ket rétegből áll; belül
van a chitinisált hámképződménynek vékony folytatása s e körül a képzőré-
cen mely erós izmok által vétetik korul.

a
a

B) A gyomor.

E A tápesó legterjedelmesebb részét képezi a gyomor, mely a fejtorj első
. részét majdnem egészen betölti. Minthogy az a fej csúcsa felé is dudorodik,
. (II. tábla, 5. ábra b) a bärzsing alsó felének közepe táján nyilik a gyomorba,
. melynek egyes kemény részei s számos izmai miatt határozott, aljával ösz-
szeillesztett csengetyűhöz hasonló 2 alakja van. Ez az alak annyira állandó,
hogy mását, mint kidudorodást sok példánynál a fejtorj pajzsa külső felületén
is láthatjuk, mi nyilván onnét eredhet, hogy vedléskor a gyomor szilárd
állapotát megőrzi, s a megkeményedő új felbőr hozzá illeszkedik.
1 A rágóknál tapasztaltuk, hogy a táplálék megórlésére csak egy rágó par
szolgál s ezis épen csak harapásra alkalmas. Nem csodálkozhatunk tehát azon,
hogy a gyomor belsejében sajátságos szerkezetü készüléket találunk, mely
a tápanyagok összeapritására, megőrlésére szolgál. Ha a gyomrot has felőli
- oldala hosszában felhasitjuk s gondosan szétteritjuk, olyannak mutatkozik,
— gaminónek a 6-ik ábra mutatja. Kózépen, tehát a hát felóli oldalon, felsó,
szabad végével hátrafelé forditva, ugy hogy ez az 5-ik ábra c pontjába esik,
egy ullóhóz hasonló, elől félkör alakjában kiszélesedő, csúcsán gómbósen
. — Megvastagodott s a gyomor belseje felé nyuló kettős kis horoggal ellátott
- fog áll, (II. tábla, 6. ábra i). Mellette, jobbra-balra, van egy-egy gerebenhez
. hasonló őrlő fog (II. tábla 6. ábra /). E fogaknak egymáshoz való surlódása
eszközli a tápanyagok teljes összeapritását. E fogak ily szerkezetében talá-
a lom fel a sodró-állatkák illető szerveinek megfelelő voltát, azaz, a tökéletes
.. homologiát. ;
he Hogy az ósszehasonlitás kónnyebb legyen, a II. tabla, 7-ik ábrájában
. adom a rák gyomrának örlö készülékét, holott ugyan e tabla 8. és 9-ik ábrái
. . két sodró-állatkának rágó gyomrát tüntetik elő !. A homologia feltünő, mar
— az els tekintetre is szembeszökő.
| Mindkettônél ugyanazon részeket és hasonló szerkezetet lathatunk.

* BARTSCH «A sodró állatkák» Budapest 1877
* GOSSE «Philosoph. Transact.» 1856.

TM Un mot

(malleus, m) az előbbit «üllónek» (incus, i) nevezé. E két részt a rák gyom-
rában szintén feltaláljuk ; sőt még az egyes részek szerkezete is megegyező.
A sodró-állatkák üllöjenek két része, a villa és az ágak (11. tábla, 9. ábra
v., a., fulerum, rami) a rák megfelelő részénél (II. tábla, 6. és 7-ik ábra)
szintén felismerhetők, csak hogy az utóbbinál az alsó rész, a villa jóval ter-
jedelmesebb. A kalapácsnál az ellenkezőt látjuk; ennek alsó része, a «nyél»
(manubrium, GossE-nál) aránylag sokkal kisebb a rák gyomrában, mint a
BnacnuroNusÉ-ban (II. tábla, 9. ábra). A nyél a felső részszel, a «fokkal»
(uncus, Gosse-nâl, 9. ábra, 7) izület által van összekötve. A fokon mindkét
állatcsoportnál fogak látszanak s mind kettőnél e szervek chitinisáltak,
kemények. Az észlelhető eltérések csakis az egyes részek viszonyos nagysá-
gára vonatkoznak ; sőt a sodró-állatkák osztályán belül sokkal nagyobb elté-
réseket találunk, mint az emlitettek. Igy a II. tábla, 8-ik ábráján adott fogzat,
mely szintén sodró-állatkáé (Norommara TuBa, Enpe.), mintegy közvetitő
átmenetet képez. Felesleges még megjegyeznem, hogy a rák gyomra termé-
szetes nagyságban van adva, ellenben a sodró-állatkák rágó szervei 5—600-
szoros nagyitás mellett látszanak ilyeneknek.

A rák gyomrának többi részei a II. tábla, 6-ik ábrájában láthatók.
A rágó szervek felett van két homorü, szabad lapján szintén erősen chitini-
sált-korong, mely a rágásnál alkalmasint úgy működik közre, hogy a táp-
anyagot a rágó fogak közé szorítja (II. tábla, 6. ábra, A). Ezen orongok
szélein két szórsor van, melyeknek külseje puszta szemmel is látható.

Kis nagyitás mellett a szélső sor egyszerü vastagabb és rövidebb a belső
sürübben álló, hosszabb és véknyabb szálakból valónak látszik. Erős nagyi-
tásnál (4—500, Harrnack VIII) azonban csakhamar észreveszszük, hogy ez
utóbbi szálakon több sorban álló mellékszéroeskék vannak, a mint ezt a
10-ik ábra vázlatosan mutatja.

E megvastagodott korongon kivül, a gyomor hátsó részében még egy-
szerü szőrrel szegélyzett kidudorodások és lemezkék tünnek fel (II. tábla 6.
ábra (és 1), melyek nyilván arra valók, hogy a gyomrot a béltől elzárják.
Ezek között vannak a máj által kiválasztott folyadék befogadására való
nyilások.

A gyomor belseje egészben, a fogképződményekkel együtt, chitinizalt
hámképződménynyel van bevonva, mely vedléskor szintén megujul; ellen-
ben at. k. rágó szervek egészben chitinből vannak alkotva és vedléskor is
megmaradnak.

Feltünők még a gyomor első felében látható kerek helyek (II. tábla,
6. ábra, rsz) hol az u. n. rákszemek, vagyis azon félgombalaku, jobbára szén-
savas mészből álló kövek képződnek, melyek a rák gyomrában vedlés előtt
találhatók, vedlés alkalmával pedig eltünnek.

Kivülről a gyomor egész felülete izmokkal van boritva, melyek külö-
nösen ott fejlődnek ki erősen, a hol a gyomor rágó szervei vannak. Mint-

Nee eee

"Wash a-t X

"
*
,

. hogy ezek úgy képződnek, hogy a gyomor fala befelé horpad és dudorodik,
4 ezért a kivülről keletkező mélyedésekbe vannak megerôsitve az izomszálak
. végei is.

US
à

% y) A bel.
A gyomor közvetlen s egyenes folytatását képezi az egyenletes vastag- :
— ságú bel, mely a torj also felében s a potroh izmainak közepe táján a :

. középső farküszony also lapjaig terjed, hol az anus mint ráncos, keskeny
hasadék látható. A belen kékes, párhuzamos kékes csikok tünnek fel, melyek
a bél hosszában elnyuló ráncokban feküsznek. A színes csikok a bél végén
- eltűnnek s utolsó 10—15 "}, hosszú része egészen színtelen. A mi a bél gór-
. csövi szerkezetét illeti, az lényegére nézve megegyezik a gyomoreval. A belül
. lévő vékony hämkepzödmeny képző réteg által van kornyezve s ez hossz- es
harántizmokba van burkolva. A végbél emlitett utolsó, szintelen része az
anuson át vizet vesz be és lök ki, talán mint némely kopoltyúval ellátott
gyürüsferegnel is (pl. CoLoprancaus) a légzés egy nemére szolgál, s a kopol-
tyuk általi légzést még egy kisebb terjedelmű, belső, béllégzés egesziti ki.
x. Hasonló tüneményt észlelhetünk a Cogrris hal nem egyes fajainal is; esak-
; hogy ezeknél a szájjal benyelt levegő a táplálkozási csatornán halad végig.
. Góresóvi szerkezetére nézve a rákbél utolsó része annyiban tér el többi
: részeitől, hogy a belső hamreteg igen vékony, ellenben a képzóréteg sejtjei
. igen nagyok, lazák; hogy külső felületük és az izmok között nagyobb ur
van, s hogy alatta az idegrendszer nagyobb dúczczal végződik, melyből több
idegszál sugárzik ki.
0) A kiválasztási szervek.
A gyomor hátulsó s a bél előrészének jobb és bal oldalán s közvetle-
. mül mellettük fekszik a máj (II. tabla, 5. ábra d). Mindkét része 3 nagy
= karélyra oszlik s minden karély számtalan, 3—6 ”/, hosszü, közvetlenül egy-
- más mellett fekvő, küpalaktı esöveeskeböl áll, melyek szélesebb aljukkal

. kózós tömlöre erösitvek ; ezen tömlő tartalma ott ömlik az emésztési csőbe,
— & hol a gyomor végződik s a bél kezdetét veszi. Ha a máj csövecskét nagyi-
." tóval vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a gyöngéd hártya belső lapjára nagy,

halványsárga színü kiválasztó sejtek tapadnak, (II. tábla, 11. ábra) melyek
a csövecske belső üregétől igen vékony hámréteg által el vannak kulonitve.
- A kiválasztó sejtek tartalmát szürke, szemcsés anyag és sárgásbarna zsir-
. cseppek képezik.

E c TÁBLA-MAGYARÁZAT.

e I. tabla: 1. ábra : rágó (mandibula). — 1, B és C —2 állkapesok (maxillae). —
=, D, E, F — a härom rágóláb (pedes maxillares). 1, @ = rägöläb oldalszervének felsó
vége, tollalakü szórókkel,

UNIT SU V PIN TRU
ar ia 4 s ^.

2. ábra : Tollszórrész, erősen nagyítva.

3. ábra : Kétféle szörszerv a rágólábak felső tagjáról.

4. ábra : Ugyanennek középső része erősen nagyítva.

5. ábra : Az emésztő cső: a bárzsing, b gyomor eleje, c gyomor közepe, d a
máj, e a bél első fele.

II. tábla: 6. übra : Hasfelól fölmetszett gyomor : 7 üllő, kk chitinizált korong,
ll gyomorzáró nyujtványok, rsz «rákszem» képző helyek, f kalapács.

| 7. ábra: A rakgyomor rágószerve . 7 üllő, m kalapács, a üllóágak.

8. ábra: Notommata Tuba Ehgb (Sodró-állatka) ragészerve.

9. abra: Brachionus Bakeri Ehgb (Sodró-állatka) rágószerve: à üllő, ennek
részei: v villa, a agak; m kalapacs, ennek részei: » nyél, f fok.

10. ábra: A 6-ik ábrán jelzett korong belső szegélyének egyik szórrésze erősen
nagyítva,

ll. abra : a máj kis tömlöcskei egyikének végső része erősen negyitva.

NÖVÉNYTAN. BOTANICA.

DESCRIPTIONES PLANTARUM NOVARUM.

Auctore V. de JANKA.

SILENE RHODOPEA JANKA.

Biennis v. perennans. Caulis solitarius erectus 2— 4 pedalis, inferre
confertius foliatus atque ex omnibus axillis foliorum fasciculos stipitatos
gerens, supra medium in paniculam effusus ibidemve glutinoso-viscosus,
eaeterum unacum foliis brevissime reverse pilosus, quasi tomentellus. Folia
basilaria cuneato-spathulata acuta, longe petiolata, caulina media lanceolata,
suprema ramos ramulosque stipantia breviora linearia. Bracteolae infraflo-
rales brevissimae ovato-naviculares obtusiusculae semimem branaceae. Flores
erecti. Calix glaber, basi truncatus umbilicatus, breviter clavato-tubulosus,
cylindraceus sub anthesi, demum infra capsulam maturesecntem constrictus,
pedicellos superans vel rarius brevior; dentes calycini semielliptici obtusi,
ambitu fimbriato-ciliolati. Petala albida calyce sesquilongiora, exserte
unguiculata, bifida: lobi cuneato-obovati ecoronati; ungues glabri. Capsula
parva carpophoro duplo longior. Ic. tab. III. fig. 1 ramuli apex magnitudine
naturali.

Habitat in Thacia interiori; ad dumetorum margines supra Stanimak
ad ped. septemtr. m. Rhodopes non proeul a Philippopoli; legi d. 6. Julii 1871.

Proxima S. nevadensi Boiss. secundum b. RourBAcH monographiam
et specimen revadense ab amic. HAckEL mecum communicatum ; ab hoe uti
ab omnibus affinibus primo intuitu bracteolis jam discrepans.

ae > ho iw

SESELI PURPURASCENS JANKA.

Perenne ; glaucescenti-viride. Caulis humilis, a pollieari usque spitha-
maeus, simplex vel a basi divaricato-ramosus, tuncque umbella primaria
(caulem terminans) a ramealibus supremis semper superata, seres striatus,

— brevissime obsolete puberulus. Folia glaberrima, omnia pedati-partita, in

vaginis dilatatis sessilia, basilaria rosulata tantum brevissime vixque di-

_stincte petiolis latis linearibus suffulta ; laminae ambitu 2-angularis v. semi-

- eireularis segmentum intermedium in foliis basilariis longius petiolulatum

subbipinnatisectum ; segmenta applanata, lanceolato-linearia acuminata, ab-
breviata, ad summum pollicaria, plurinervia, margine scabriuseula. Involuc-

rum nullum. Umbella laxa, pauciradiata: radii 10—14 ab inferioribus ad

ou dtm a IOS

exteriores accrescentes ideoque umbellam fastigiatam planam vel paulo con-
cavam formantes. Involucellum polyphyllum ad 1/4 circiter connatum:
phylla lanceolata, acuminata, flores paulo superantia v. aequantia, glabres-
centia, dorso herbacea viridia, margine albida membranacea. Umbellulae
compactae planae, patellaeformes. Calyeis dentes brevissimi obsolete cor-
nieulati. Petala extus purpurea, intus alba, apice introflexa stylopodium de-
pressum tune pallidum, demum purpurascens denudantia, quapropter tota
umbellula sub anthesi pulcherrime albo-purpureo-tessalata. Mericarpia dense
verrucoloso-puberula. Ic. tab. III: fig. 2: umbella, folium, ad plantam vivam
eultam depicta.

Hab. in rupestribus inferalpinis seilicet regionis frondosae superioris
declivitatis meridionalis m. Balkan supra Kalofer Thraciae; fructiferum

. reperi d. 2. Septembris 1871; in horto meo vivam possideo.

Inter proxime affines differunt:

Seseli rigidum WK. habitu stricto, foliorum laciniis angustioribus lon-
gioribusque, linearibus, umbellis multiradiatis valde compactis semigloboso-
convexis; involucello cano-puberulo.

Seseli peucedanifolium Bess! habitu graciliore, umbellis valde irregu-
laribus i. e. radiis valde inaequalibus — exacte illos S. leucospermi WK.
aemulantibus ; involucello cano-puberulo, mericarpiis lepidoto-puberulis.

ONOPORDON ILLEX JANKA,

Bienne; canescenti-floccosum, vulneranti-spinulosum. Caulis 5—6-pe-
dalis, strietus simplicissimus vel ramis aliquot brevioribus monocephalis auc-
tus, usque ad apicem aequaliter anguste foliaceo-plurialatus. Folia basilaria
oblonga, pinnatifido-sinuata, breviter attenuato-petiolata; caulina ambitu
latiuseule linearia, profundius pinnatifida. Capitulum, saltem terminale, e
maximis in genere. Involueri phylla omnia glabra, latiuscule lanceolata,

plana, insensibiliter in spinam summo apire subulatam, flavascentem,

durissimam purgentem attenuata, parte superiore purpureo-variegata, dimor-
pha: illa dimidiae inferioris omnia a medio reflexa ab imfimis diminutis ad
superiora sensim aucta longitudine accrescentia; — dimidiae supérioris
phylla omnia erecta atque iterum ab infimis — serie phyllorum reflexorum
proximorum brevioribus — ad intima longius setaceo-acuminata sensim
longitudine aucta. Corollae glandulis cristallinis viscidae, laete purpureae invo-
lucri phylla intima multo superantes. Achaenia 5 mm. cicriter longa,
grisea, transverse undulato-sculpta. Pappus ut in O. Acanthium L., plumu-
losus potius quam scaber ! Ie. tab. III. fig. 3.: capituli disserti ambitus.

Hab. in Macedoniae peninsula Chalcidices : pauca vidi specimina fruc-
tifera omnivo fere emarcida d. 3. Augusti 1871. ad rudera templi eujusdam
non procul a via sita inter canalem Xerxis et pagum Hierisso. Ab anno
1873 1n horto meo cultum florens nuneque subspontaneum.

Planta pulcherrima, a me adhue pro O. illyrico L. habita. Aeceptis
speeiminibus vivis ac siccis hujus ultimae speciei ab amiciss. Freyn cirea
Polam lectis, edoetus sum, meam ab omnibus adhue notis speciem sistere ;
involucri phyllorum fabrica diversissimam !

PODANTHUM ANTHERICOIDES JANKA.

Perenne ; glaberrimum. Folia basilaria numerosa v. plura sub anthesi
persistentia : primordialia ovato-lanceolata in petiolum lamina aequilongum
contracta, integerrima ; caetera sensim angustiora, anguste lineari-lanceo-
lata, basin versus sensim magis attenuata atque sessilia in caulina infima
distincte repando-dentata abeuntia. Caulis 1—11/2-pedalis tenuissimus flexuo-
sus simplex v. utplurimum laxe ramosus, basi vel tertio inferiore distincte
foliatus, reliqua parte fere nudus foliis distinetis quidem, sed sursum sparsi-
oribus aequaliter remotioribus mediantibus bracteis linearibus ramos stipan-
tibus in bracteolas transitorns; folia caulina inferiora angustissime lanceolata
lineari-acuminata, obsolete remoteve repandula vel repando-denticulata
basi paulisper dilatata sessilia, digitem longa v. ultra; caulina media 2—3.
Inflorescentia laxe racemosa v. paniculata : rami-assurgentes virgati. Flores
solitarii, bini vel terni, omnes pedicellati, pedicelli in floribus lateralibus
calycis tubo breviores, in flore terminali tubum superans. Calyx ovato-eylin-
draceus, apice angulatus, longitudinaliter eostatus; ejus laciniae lineari-
acutae v. lineari-lanceolatae tubo paullo longiores sub anthesi patentissi-
mae. Corolla patentissima, rotata, 5-fida calycis laciniis alternans eoque
3-plo longior, e violaceo-coerulea: segmenta lanceolato-linearia v. ovatolan-
ceolata acutae, supra paulo concava. Stilus coeruleus calycis lacinias longus;
stigma elavatum, excurvo-tridentatum, purpureum stilo dimidio brevius.
Capsulae ovato-cylindraceae, elevatim retieulato-nervosae, strietae cauli
ramisque subadpressae. Semina minutissima, lenticularia laevissima, nitida,

> a

Hab. in Thracia: in lapidosis caleareis declivitatis septemtr. m. Rho-

E. inter dumeta prope monasterium supra Stanimak, ubi unacum

Haberlea rhodopensi ete. d. 6. Julii 1871 seminibus maturis inveni. Eandem

. speciem etiam e Serbia a cl. Pancic (e m. Niseva Serb. austr.) repetito nune
. sub nomine falso «Phyteuma repandum», nunc sub illo Ph. limoniifolii con-
_ fusam.

Planta pulchra cum Podantho limoniifolio (S. et Sm. nequidem com-

. paranda ; P. lobelioidi ( WILLD.) e descriptione hujus maxime affinis videtur ;
- floribus tamen atque capsulis majoribus precipue distinguenda.

|... DESCRIPTIONES ÜJ NÓVÉNYEK
J PLANTARUM NOVARUM. LEIRASAI.

*
£

E
í

- Auctore Lupovico SIMKOVICS. Közli Sımkovıcs Lagos.

11. Hieracium Pestinense (II. auriculoidi >< echioides) Simk.

Pilosella — e sectione Cymella Fr. — phyllopodium et sordide flavo
virens. Rhizomate descendente plerumque flagellifero ; flagellis brevibus, his-
pidis; caule elato, leviter sulcato, stricto in parte inferiori vulgo trifoliato
ceterum aphyllo, sordide flavo virente, pilis stellatis adpressis canescente et
setis et albo fulventibus elongatis hispido; foliis sessilibus, lanceolatis vel
spathulato lanceolatis, basin versus angustatis, integerrimis acutis, omnibus
. ex fulvo virentibus, setis longis hispidis et pagina inferiori etiam pilis stel-
latis praeditis, — radicalibus numerosis, caulinis paucis sensim decrescen-

— tibus; nervis medio excepto non prominentibus; inflorescentia corymbosa,
sat densa, canescente et hispido fulvella, basi bracteata; pedunculis strictis ;
- involocris subeylindrieis, pilis basi nigris hispidis subeanescenti viridibus ;

M.
=

squamis linearibus obtusis, margine pallidis; ligulis flavis.

Habitat in arenosis praedii « Puszta-Szt-Mihály» dicti ad Budapestinum

— in societate H. auriculoidi Lang et H. echioidi Lumn.

Habitu H. auriculoidis Lang, a quo caule crassiore, leviter suleato
- (nee striato), pilis stellatis canescente sordideque viridi, inflorescentia canes-
cente, foliorum colore et indumento recedit; indumento toto H. echioidi

. proximum, sed foliis radicalibus, persistentibus rhizomate flagellifero, caule

^ suleato, minus folioso minusque cano, involucris eylindrieis ete. optime dis-
. tinctum.

Föleveles piszkos särgazöld Pilosella, a Cymella Fr. fajesoportböl.

i Tökeje leszálló többnyire indáthajtó ; indái rövidek borzasak ; szára magas,

sudar, gyengén barázdás, alsó feliben közönségesen háromlevelü, különben

Természetrajzi füzetek. 11. kötet 1. füzet, 9

levéltelen, piszkos sárgászöld, csillagos odasimuló szöröktöl szurkéllé és sar-
cánfehéres megnyult sertektöl borzas ; levelei ülők, lándzsások és lapoezkásan
lándzsások, aljuk felé keskenyedók, ép eluek, hegyesek, mindnyája sárgán
zöldellő, hosszü sertektól borzas s alsó lapján csillagos szörökkel is ellátott,
tólevelei számosak, szárlevele kevés és fokozatosan kisebbedő ; a levelek erei
a középeret kivéve ki nem emelkedők ; virágzata sátorozó , elég sűrű, szur-
kélló és borzasan sárgálló, alján murvás; virágzati kocsánai sudarak; gal-
lérjai majdnem hengeresek, fekete tovu szöröktöl borzasak, kissé szurkébe
hajló zöldek ; gallérpikkelyei szálasak, kerekitett csûcsuak, halvány szelüek ;
félszeres virágaik aranysárgák.

Terem homokos helyeken « Puszta-Szt-Mihaly» nevü pusztán Budapest
mellett. H. auriculoides Lang és H. echioides Lumn. társaságában.

Termetében közel áll a H. auriculoideshez, melytől erősebb, továbbá
gyengén barázdás (nem karcolt), csillagos szöröktől szürkéllő, piszkos-zóld
szára, szürkéllő virágzata, leveleinek színe és meze által ter el; mezében a
H. echioideshez hasonló, de állandó tólevelei, indás tókéje, kevésbé leveles
és kevésbé szürke barázdás szára, hengeres gallérjai stb. által igen jól kulon-
bozik tőle.

Nagyváradon, 1878 jan. 3.

NÉHÁNY BÁNSÁGI NÖVÉNYRŐL.

Közli : StvKovics LaJos.
(1-56 Közlemény.)

Az egykori Temesi bánság és különösen annak azon része, mely a
magyar Duna alsó folyását Baziástól a Vaskapuig kelet felé szegélyképen
kíséri, és a mely éjszak s éjszakkeletre mindinkább hegyesebb vidékké válik,
havasaival a hunyadmegyei havascsoportokhoz csatlakozva, — már régóta
ösmeretes arról, hogy növényzete keletibb és délibb szinezetu hazánk egyéb
vidékeinek növényzeténél. E jelenség könnyen lel magyarázatot abban, hógy
a Bánság e vidéke a Duna völgyének a fekete tengerbe való kigyódzása
következtében nyitva áll a nevezett tenger felől jövő délkeleti légáramlatok
előtt ; továbbá abban, hogy a Duna völgye, mely hegységeit a Balkán hegy-
csoporttól illetőleg annak előhegységeitől elválasztja, — igen keskeny ezen az
egész vonalon. Ezért úgy a fekete tenger környékének, mint a Balkán
hegységeinek növényei könnyen ide származhatnak s a mennyiben kedvező
fekvésre és talajra jutnak, meg is honosodhatnak. S valóban a Temesi bánság
elócsarnokául szolgál Európa délkeleti novényzetének oly annyira, hogy e
miatt a külföld füvészei előtt is nagy becsben áll és sűrűn van kitéve honi
és kül- földi füvészek kutatásainak,

RE" po, ni
^ et u r

Az 1874-ik év folytán a Bánság e vidékén nekem is alkalmam nyilván
4 . több ízben és huzamosabban füvészni, szabadjon az ott gyüjtött tapasztala-
taimból egyet mást elmondanom s különösen azon növényekről megemlékez-
1 nem, melyeket a Bánság hírneves növényzetének gyarapitäsäul bemutathatok.
Ilyenek a kovetkezók :
" 1. Agrimonia odorata Mill. Dict. Nr. 3. Erdők szélein és utak mentén,
A drenkovai gózhajó-állomástól Berzászka községen át éjszakra vonuló ber-
. zászkai völgyben nehány példányban. Honi növenyünk, melyet úgy a Király-
hágón innen mint azon túl több lelhelyről ösmerek, — eltér az éjszak-
. poroszországi példányoktól. Az A. odorata Mill poroszországi példányainak
. termései jóval kisebbek, termesök eseszejenek fogai és tüskéi mezitelenek, a
- csésze többi része pedig egyszerüen pelyhesedő, mig a honi A. odorata
E termésein az egész csésze fogaival és tuskeivel együtt mirigyszörös
8 ezért mint var. 3) glandulosa m. megkülönböztetendö.
2. Arabis alpestris(Schleich. sub Turritide) Rehb. icon f. 4338. Nő mész-
. sziklákon mint forma 5) hirsuta a Hunka-Kamena alhavas kószirtes tetején
. a Hercules-fürdók környékén.
3. Bromus patulus M.etK. > velutinus Koch Syn. ed II. 712. Napsutott helye-
. ken utak és szántóföldek szélein Alibeg és Berzászka közt, valamint az Allion
. alatt Orsovánál.
4. Bromus serotinus Beneken. Bot. Zeit. 1875 p. 724. Árnyékos hegylej-
- t6kôn a berzászkai völgyben. — Növényünk a Bromus asper Murr-tól, mint
. legközelebbi rokonától, azon jellegeken kivül, melyeket Neilreich Ágoston a
. magyar florához irt «Nachträge und Verbesserungen»-jében (p. 8—9) felje-
gyez még tóbb tekintetben eltér. Kulónosen feltunó felsó azaz nagyobbik
| polyvája (gluma), mivel csúcsánál hirtelen összehuzödik, mintegy le van
. kerekítve s aztán szálkahegybe végződik, — mig a Bromus asper Murr.
— felső polyvája egyenletesen keskenyedve kihegyzett csúcsú; eltér továbbá
. zöld vagy kékesen befuttatott fuzerkei által is a Br. aspertól, melynek fuzer-
kéi fakózöld szinűek.

. 5. Epilobium collinum Gmel. a Plesch-hegyen s a Gropa-Cistri napos
helyeinaSarko hegycsoportban. Epilobium montanum L. var. tenellum Heuff.
En. pl. Ban. p. 60. a Gropa Bistriban szedett apró E. montunumok alapjan
az E. collinumhoz számitandó.

6. Epilobium Lamyi F. Schultz. Bot. Zeit. 1844. Nedves helyeken a Duna
mentén az Allion felé és az orsovai pataknál Orsova mellett. Az Epilobium
| adnatum Griseb. társaságában elég bőven nó Nagyváradon is, utóbbi tarsa-
! tol azonban szürkén pelyhes szára, szürkébb termései és alsó szinókon a
. fóeren selymes pelyhű levelei által feltünően elut.
7. Epilobium lanceolatum Seb. et Maur. fl. Rom. prodr. p. 138. Erdős
helyeken a Kukujevo- hegyen Svinicza falu közelében.
8. Epilobium tetragonum L. nec aliud, (E. roseum Schreb. teste Kern. Ö.

EE LAT Ma Sap Été

b. z. 1876 p. 112.) Nedves helyeken patakok mentén a Magura-hegyen a
Sarko-hegyesoportban és a Herkules-fürdónél a Cserna patak" medrében.!

9. Hypericum commutatum Nolte F. hols. 69. (H. perforato = quadran-
gulum. — H. mixtum Carl Graf Du Moulin in Ó. b. Z. xvır. 390). Patakok
mentén nedves helyeken a H. quadrangulum társaságában. Armoenisch falu
mellett a Fényes patakánál s a Herkules-fürdónél a Prolázban. Terem a

szomszédos Hunyadmegyében is a kerezesori hegycsoport patakainál, igy |

Gurény felett a Rui mare volgyben a Lepusnik szelein.
10. Jasione Heldreichii. Boiss. diagn. ser II. 6. p. 120. Svinieza mellett
laza homokkőből álló napsutott hegyeken a Trikulei órtoronynyal szemközt.

Minthogy Heuffel a Svinitza közelében levő Treskovác hegynövényzetét s így —

az ott növő Jasione Jankae Neilr.-ot sem osmerte, ezért hibásnak tartom,
miszerint a Heuff. Jasione montanája a Jasione Jankae-hez vonatik syno-
nym gyanánt ; hibásnak annál is inkább, minthogy a Jasione Heldreichii is
terem a Bánságban és pedig oly helyen, melyet HEUFFEL ösmertetett, — a

Jasione Heldreichii-t pedig maga BorssrER is csak a J. montana egyik fajtá- —

jának (varietas) tartja. b

11. Melica nebrodensis Guss. Baziás mellett napos dombokon a
pályaház kozelében és hihetóleg tobb helyen is a Bánságban, minthogy a
szomszédos Szerbországban elterjedt noveny.

12. Mulgedium sonchifolium Vis et Panc. in pl. Serb. dec. rrr. p. 5. tab.
xvi. (1870) (Lactuca sonchifolia Pane. Verz. d. in Serb. wildw. Phanerog.
p. 85. non W; Mulgedium aureum Scuutrz Bip. in litt. ad Pane ; Luctucopsis
aurea C. H. Scauzrz. Bip. in pl. Serb. dec. 111. p. 7.). Sziklás füves helyeken

i voir SORS TET
ci 7 er ARR A
2 ^ - a

4
3

szálonként nó a Hunka Kamena vigályos erdejü tetején épen hazánk és -

Romania határán, hol 1874 jul. 31-én virágzó és részben terméses példá- —

nyokban szedtem. Hunka Kamena alhavas, melynek kószirtes csúcsa alatt

delfelöl az ország határát jelölő útnak mindkét szélén, de különösen a

romaniai részen jelentkezett e sárga virágu s első tekintetre a crepis lamp-
sanoides Froel-re emlékeztető növény, — nem messze fekszik a Herkules-
fürdőtől s igy nem messze a szerbországi hegységektől sem, melyeken Pan-
cic e növényt felfedezte; miért is növény-geographiai szempontból a Mul-
gedium sonchifolium előjövetele a Hunka Kamerán s talán a Bánság illetőleg
Romania egyéb magasabb hegyein. kifogás alá nem eshetik. A Mulgedium

sonchifolium elöjövetele a Hunka Kamenän egygyel szaporítja azon hazai |
növényeink számát, melyek Szerbia növényeivel azonosak s egyszersmind

éjszak felé kibőviti e növény elterjedését.

! Jegyzet: E füzetek april—juniusi számában a 105-ik lapon a Budapest vidé- :

kén termő Epilobiumok felsorolásánál kimaradt E. virgatum Reut. (E palustri »« par-
viflorum), melyet Pilis és Alberti közt szedtem. Az ugyanott ajánlatba-hozott E. tetra-
goniforme nevet visszavonom, minthogy utólag tudomásomra, jött, miszerint E. parvifloro —
>< tetragonum — E. opacum Peterm,

Ae *
Pe M m

E sárga Mulgedium a hazánkból eddig ósmert violaszin virágú Mulge-
dium alpinum Less-tól sok tekintetben eltér, de legfelótlóbben mindenesetre
. virágjának színe által. Jellegzó leirását, minthogy az tudtommal eddig
. csupán a Vis. et. Panc. pl. Serb.-ből ósmeretes, nem tartom feleslegesnek e

. helyen kózleni. Közlöm adiagnosist annál is inkább, minthogy a Hunka
Kamenán szedett Mulgedium sonchifolium némi apróbb — a fészek mezére
s a virágzatra vonatkozó — jellegekben a Vis et Panc. diagnosisának módosi-
tását teszi szükségessé. E csekély mértékben módositott s a hunka-kamenai
növényre is reá illő diagnosis következő :

Mulgedium sonchifolium Vis. et Panc. in pl. Serb.

Mulgedium — e sectione Lactucopsis — radice perenni; caule elato
simplici aut in parte superiori ramoso, basi pilis mollibus villoso, supra
glabro ; foliis inferioribus runcinato pinnatifidis, segmento terminali majore,
deltoideo, subtus ad nervos villosis, superioribus integris, glabris, omnibus
margine ciliatis, erenato dentalis, dentibus apiculatis, basi cordata semi-
amphlexicaulibus; capitulis involucratis, glabris, pilis nonnulisve obsitis,
secus caulem plerumque fasciculatim, nonnunque solitarie sparsis, ad apicem
ramorum ramulorumque umbellatis; pedunculis squamulosis ; floribus aureis ;
acheniis lanceolatis, compressis in rostro brevi concolore, apice eroso denti-
culato cupuliformi expanso, — attenuatis : pappo piloso, fragili, scabro, niveo.

13. Pastinaca teretiuscula Boiss F. orient. II. p. 1060. (P. latifolia Ledeb.
F. Ross. rr. 318. non DC. prodr.). E növény öles magasságú peldanyokban
egész kis erdót képez Mehadia falu mellett a Binkineez hegy déli lejtójén az
erdő széle s a szőlők között. Magas szára és széles hatalmas leveleinel fogva
szokatlan termetű Pastinaca ez, melyre egykönnyen reá sem ismerünk, ha
terméseit nem látjuk. Ernyői kevés (5—7) sugaruak, szára hengeres és
barázdás (nem szögletes), mely jellegek által a Pastinaca opaca Bern.
(illetőleg P. urens Req.-)hoz közeledik ; magas növése 14—12 em. hosszura es
7—8 em. szélesre növő tojásdad vagy hosszukás levélsallangjai által azon-
ban eltér tőle. Különbözik a P. opacatól abban is, hogy szára és levelei
fényesek s eleven zöldek, míg a P. opacánál mindketttő sötétzöld és homá-
lyos. Leveleinek végső sallangja igen széles, 10 em. szélességre is kiterjed s
azonkivül 3 nagy karélyra oszlik; különben levelei, valamint szára s az
ernyősugarak is többé kevésbé pelyhesek.

Pastinaca sativa 3) elatior Rochl. Ban. p. 64. t. 25. hihetőleg nem a
P. opacára Bern. vonatkozik, — miként közönségesen vétetik, hanem a
P. teretisculära. Eldónteni ugyan e gyanut segédforrások hiánya miatt nem
tudom, de ha gyanum helyes, akkor a P. teretiuscula Boiss. legregibb neve =
Pastinaca elatior Rochl (pro var.).

14. Psilurus aristata. (L. sp. 78. sub. Nardo) Coss. Szikär homokköves
napsütott helyeken és patakok fövenyes szélein. Terem Svinieza falu mellett

Vu arg a PE See VE D De tops. v oo AE
" ER $2 * viz ed

seregesen a trieulei órtoronynyal szemközt fekvő homokkö-hegyen, továbbá
Orsovánál a városon keresztül folyó patak kôvecses medrében, végül Roma-
niában Vercserova falu szikár dombjain. E növényke a Bánság florájával
foglalkozó füvészek figyelmét bizonyára csak azért kerülte ki, mert igen
karcsú, igen apró és rövid életű ; hogy azonban a Bánságban elő kell fordul-
nia azt Janka Victor tisztelt barátom már a Bánságba utazásom előtt követ-
keztette e növény geographiai elterjedéséből. Május közepén már hányni
kezdi kalászait és junius végeig befejezi életműködését; juniuson túl a ju-
liusi melegekben összeszáradva elporladozik.

15. Tragopogon campestris Bess. En. 84. Svinicza napsütött dombjain
a Márványsziklákon s a Prislopon elég számosan. Kis fészke által tünik fel
s fészekpikkelyeinek száma állandóan 8.

16. Trifolium filiforme L. non Koch. (T. micranthum Vis.). Nedves réte-
ken a T. minus Relh. társaságában. Svinicza és Drenkova kózt a Duna men-
tén egyetlen egy helyen.

17. Verbascum danubiale m. . (V. austriaco (orientale) »« phlomoides.
Neilr. in Fl. Niedr. Oestr. 541.) Orsovänäl az Allion-hegy tövénél. NEILREICH
jellegezéséveli teljesen egyez, mert termetére és leveleire nézve a V. phlo-
moides L.-hoz hasonlit, mig virägcsomöinak laza elhelyezése virágjainak
és terméseinek kicsinysége által a V. austriacumhoz csatlakozik. Kozel all a
V. Reissecki Kern.-hez is, de porzöszalainak kékeló gyapja s némi termet-
beh sajátságok által attól könnyen megkülónbóztethetó.

18. Verbascum psilobotryum Ledeb. FI. Ross. III. p. 202. guam var. V.
rubiginosi.

B) phoeniciforme m. A tóalaktól egyszerű el nem ágazó virägfurtjei által
tér el. Ha korcs eredetű, úgy a Verbascum glabratum >< superphoeniceum-
nak felel meg. Terem napos füves helyeken Drenkova és Svinicza közt a
Verbascum glabratum Friv. társaságában.

19. Verbascum comosum m. Ljubkova Dolnya és Berzászka között
napos helyeken. Ugyancsak e növény az, melyet hiányos anyag következté-
ben V. austriaco = phlomoides név alatt Pécs vidékéről ösmertettem a m.
tud. Akad. Közl. xr. köt. 186-ik lapján. A V. nigrum csoportjához tartozik,
de valamennyi rokona közül kiválik igen tömött virágfürtje és kihegyzett a
virágoknál és bimbóknál jóval hosszabb keskeny murvái által. Porzó szálai-
nak gyapja lila szinü s nem fehér mint az idézett helyen közlöttem.

20. Vesicaria graeca Reut. (Vesicaria utriculata Heuff non L.) Mészkő-
sziklákon a Csorics-hegyen a Herkules-fürdőknél. Mezét, leveleinek szinét,
terméseinek széles szegélyét illetőleg teljesen megegyezik a Vesicaria graeca-
nak Reut. Boiss. F. or. 1. p. 262. olvasható leirásával s a nyugati Vesicaria
utriculatól bizton megkülönböztethető.

E RE D

EXPEDITIO AUSTRIACO-HUNGARICA AD ORAS ASIAE
ORIENTALIS.

ANTHOPHYTA OUAE IN JAPONIA LEGIT BEAT. EMANUEL WEISS Mz». Dr. ET QUAE
MUSEO NAT. HUNGARICO PROCURAVIT JOANNES XANTHUS Mus. Nar. Conserv.

ENUMERAT

AUGUSTUS KANITZ.

GYMNOSPERMAE

CYCADACEAE.
Cycas revoluta Thunb.

Franch. et Sav. En. pl. in Jap. ete. n. 1699.
In Oosima duo exemplaria ad 45 cm. alt. 29. IX., apud Daibuts inter
Kanasawa et Kamakura cult. 23— 25. x,
=

CONIFERAE.

Pinus densiflora Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1658.

In collibus australibus cirea Yokohama fruct. 5. Xi

P. Thunbergii Parlat.

Franch. et Sav. I. e. n. 1659. P. Massoniana Sieb. et Zuce. (non Lamb,).

In silva cirea Akunora fruct. inv. 10. ix.

Cryptomeria Japonica Don.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1674.

In silva circa Akunora fl. d et fruct. 6. IX., in silva versus montem
Inasatake fl. et fruct. in eodem ramo 10. rx.

Biota Orientalis (L.) Endl.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1677.

Cirea Yokohama, rami horizontales, fruct. iun. Cult. 18. x.

Chamaecyparis pisifera (Sich. et Zucc.) Endl.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1678.

Circa Yokohama, rami horizontales, ramuli iuniores inter folia cinerea

$ 3. X., in silvis circa Yokohama, Kanasawa, Kamakura, Totska arbores alti

fructibus. 23— 95, rx.

Cephalotaxus drupacea Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1690.

Ad margines silvae circa Hirado-Sima ster. 20. rx. In pagis Kanasawa,
Kamakura, Totska fl. d et 9 et fruct. Cult. 23—95. x., in collibus australibus
cirea Yokohama 5. xt.

E
tf
he

Podocarpus macrophylla (Thunb.) Don.
Franch. et Sav. n. 1698.
In pago Hirado-Sima. 20. rx.

ANGIOSPERMA E.
M O N O C O T Y L E A FK.

GRAMINA.

Oryza sativa L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2151.

. Oosima effer. 29. x., in collibus australibus circa Yokohama (0. mon-
tana? Weiss.) 5. xr.

Coix Lacryma L.

Franch. et Sav. n. 2154.

Kobé apud Hiogo 1. Mirocha etfer.? 26. 1x., in collibus silvat. circa
Oosima 29. x. Ä

Beckmannia erucaeformis (L.) Host.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2158.

Yokohama 1. Naumann.

Paspalum brevifolium Fluegge.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2163.

In loeis ineultis circa Yokohama 18. x.

Panicum Italicum L.

Franch. et Sav. 1. e. n. 2177.

Cult. inter Akunora et Nisitomari 16. ix. Kobe apud Hiogo leg.
Mirocha 26. 1x.

Gymnothrix Japonica (Trin.) Kunth.

Franch. Sav: 1. e. n. 2185.

Circa Yokohama 18. x. in silva circa Akunora 16. 1x.

Arundinella anomala Steud.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2186.

In apice montis Inasatake 10. ıx., in silva inter Akunora 10. rx. et
Nisitomari 16. ıx., in apice montis Kawara-Yama 18. rx., ad margines viarum
circa Oosima 29. 1x. ad 2 met. alta in fossis circa Yokohama 23— 95. x.

Phragmites Roxburghii Nees.

Franch. et Sav. l. c. n. 2204,

In paludibus circa Kanasawa 23— 25. x.

Eragrostis ferruginea ( Thunb.) P. B.

Franch. et Sav. 1. e. n. 2228. à

In apice montis Kawara-Yama 18. 1x, ad margines viarum circa —
Totska 23—25. x. Yokohama l. Naumann. $

Lophatherum Japonicum (Steud.) Steud.
Franch. et Sav. 1. c. n. 2238.
In silva circa Akunora 10. 1x.
Var. humile (Mig. / sp.) Kan.
Franch. et Sav. l. c. n. 2240.
Ibid. 10. rx.
Hemarthria compressa R. Br.
Franch. et Sav. l. c. n. 2266.
Yokohama 1. Naumann.
Imperata arundinacea Cirillo.
Franch. et Sav. l. c. n. 2274.
Ad margines viarum inter Akunora et Nisitomari 16. 1x.
Eulalia Japonica ( Thunb.) Trin.
Franch. et Sav. 1. c. n. 2278.
In apice montis Kawara-Yama 18. rx. Kobé apud Hiogo l. Mirocha
26. ıx., in silvis circa Yokohama 18. x. in paludibus circa Kanasawa
293—995. x. Alt. 1—3 met.
Anthistiria arguens JVilld. var. Japonica Anderss.
Franch. et Sav. 1. e. n. 2282.
In apice montis Inasatake 10. x.
Sorghum saccharatum Pers.
Franch. et Sav. 1. e. n. 2288.
Cult. inter Akunora et Nisitomari 16. 1x.
Ischaemon Sieboldi Mig.
Franch. et Sav. l. c. n. 2290.
Yokohama |. Naumann.
| I. latifolium Mig.
; Franch. et Sav. 1. c. n. 2291.
Yokohama vri, 1. Naumann.

ves nt pe ORRIN tme

ha M x
s

vn sop VE y

CYPERACEAE.
Cyperus flavescens L.
Franch. et Sav. l. c. n. 1990.
In pratis ad Kobé prope Hiogo I. Mirocha 26. 1x.
C. Iria L.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1997.
In agris circa Akunori 16. 1x.
C. difformis L.
Franch. et Sav. l. c. n. 1999.
5 In palustribus collium silvat. circa Oosima 29. rx. Yokohama tx.
.]. Naumann.

C. umbellatus (Vahl) Benth.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2010.

In sepibus ad Akunori 10. 1x.

Killingia gracillima Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2012.

Yokohama 1. Naumann.

Isolepis capillaris R. et S.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2033.

In apice montis orientalis prope montem Kawara-Yama 18. rx.
Fimbristylis Japonica Sieb. et Zucc.

Franch. et Sav. I. c. n. 2035.

Ibidem.

F. miliacea Vahl.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2042.

In oryzetis circa Fukahori versus montem Kawara-Yama 18. rx.
Forma parvula Mig.

In oryzetis cirea Oosima 29. 1x.

Lipocarpha microcephala (R. Br.) Kunth.

Franch. et Sav. 1. c. n. 2045.

Circa Yokohama 18. rx.

Rhynchospora Wallichiana Kunth.

Franch. et Sav. l. c. n. 2046.

In apicibus montium Inasatake 10. 1x. et Kawara-Yama 18. 1x.
Cladium Chinense Nees.
Franch. et Sav. 1. e. n. 2049.

In rivulo ad Hirado-Sima.

LILIACEAE.

Lilium callosum Sieb. et Zucc.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1893.

In apice montis Inasatake 10. Ix., et montis orientalis prope montem
Kawara-Yama ad scaturiginem 18. 1x.

L. cordifolium Thunb.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1906.

In Silva circa Akunora 10. rx.

Barnardia Japonica (Thunb.) R. et S.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1913.

In ruderatis cirea Akunora 6. 1x., in silva circa Nisitomari 16. rx.

Funkia Sieboldiana Hook.

Franch. et Sav. l. e. n. 1932.

In silva circa Akunora 10. rx.

pow
hao Vrbe s

E E "B. mate nk
Franch. et Sav. I. e. n. 1933.
. In apiee montis Inasatake 10. rx.

AMARYLLIDACEAE.

Nerine Japonica Miq.

Franch. et Sav. l. c. n. 1836.

Ad pagum Akunora h. t. ne folia 6. ıx., in pago Fukahori 18. ıx.,
inter Kumakora et Totska x.

IRIDACEAE.

— Pardanthus chinensis (Thunb.) Ker.
4 Franch. et Sav. 1. e. n. 1833.
| Prope Akunora c. fruct. 10. ıx., versus montem Kawara-Yama 18. 1x.

>
e :

DIOSCOREACEAE.

Dioscorea quinqueloba Thunb.
a Franch. et Sav. l. e. n. 184.
* In silvaticis circa Akunora 16. ıx., fol. quasi integris 10. Ix., Bet
Akunora et Nisitomari d et foliis septemlobis 16. rx.
D. sativa L. D. n. sp. ? Weiss.
Franch. et Sav. 1. e. n. 1842.
Circa Yokohama 13. x.
D. Japonica Thunb.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1843.
_ — In silva cirea Akunora, in monte Inasatake 10. ıx., inter Akunora et
3 isitomari 16. 1x, in iugo et silva en Kawara-Yama 18. 1x. circa
Yokohama 13. x.

E €

E | PONTEDERIACEAE.

Monochoria vaginalis ( Burm.) Presi 3 minor Mig.
Franch. et Sav. l. c. n. 1969.
In oryzariis cirea Hirado-Sima.

ORCHIDACEAE.

Habenaria Sieboldiana Miq.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1804.

tem Kawara-Yama 18. Ix.

et hs

P RIO

de à

In silva circa Akunora 10. ıx., in apice montis orientalis prope mon-

” Ax

"TP ETC AL BETRETEN hr: à 2

ula Ld

PALMAE.

Chamaerops excelsa T'hunb.
Franch. et Sav. l. c. n. 1700.
In silva cirea Akunora 16. 1x.
Livistona Chinensis R. Br.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1702.
Ad Totska 293—925. x.

DICOTYLEAE.

SYMPETALAE
CONVOLVULACEAE.

Batatas edulis 7.. he

Franch. et Sav. 1. c. 1. p. 330.

. Colitur cirea Yokohama, Kanasawa, Kamakura, Totska 23—25. x.

Pharbitis triloba (Thunb.) Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1202. |

Colitur ad Akunora 6. 1x.

Calystegia Japonica (Thunb.) Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 1202.

Ad Hirado —- simix. 19. 1. Banfield et Schönberger.

Cuscuta Japonica Choisy.

Tranch. et Sav. 1. c. n. 1907.

Ad Akunora 10. 1x. Kobé prope Hiogo I. Mirocha 26. 1x.

BORRAGINACEAE.

Eritrichium pedunculare A. DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1919.

Ad margines viarum prope Fukahori 18. rx.
Bothriospermum tenellum F. Meyer.

8 asperugoides (Sieb. et Zucc.) Maxim.
Franch. et Sav. l. c. n. 1228.

In agris circa Yokohama 15-1828

SOLANACEAE,

Nicotiana Chinensis Fisch.
Franch. et Sav. 1. e. 1. p. 342.
Colitur circa Akunora 6. 1x.

"AM I há."
oL CSE NIE dou LS \
"P :
N. Tabacum ZL.

Franch. et Sav. 1. c. 1. p. 342.

Colitur inter Yokohama et Totska 23—25. x.
Capsicum longum L.

Franch. et Sav. l. c. 1. p. 342.

Colitur circa Nagasaki 16. 1x.

C. cordiforme Mill.

Franch. et Sav. l. c. r. p. 342.

var. truncata Miq.

In silva circa Yokohama effer. 18. x.
Solanum nigrum L.

Franch. et Sav. l. c. n. 1229.

Ad Nisitomari 16. rx., ad Yokohama 18. x.
S. biflorum Lour.

Franch. et Sav. l. c. n. 1230.

Ad Oosima 29. rx.

S. lyratum Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1232.

In fruticetis et in silva prope Akunora 6. rx.

S. melongena L.

Franch. et Sav. l. c. 1. p. 342.

Cirea Yokohama 18. x. Nagasaki 16. 1x.
Lycopersicum esculentum Mill.

Franch. et Sav. 1. c. 1. p. 342.

Circa Yokohama efferat. 18. x. -

Lycium Chinense Mill.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1235.

Ad margines viarum circa Yokohama 31. x.

SCROFULARIACEAE.

Paulownia tomentosa ( Thnnb.)
Franch. et Sav. l. c. n. 1239.

In collibus cirea Yokohama ». 12. xr.
'Scrofularia Patriniana Wydl.
Franch. et Sav. l. c. n. 1242.

Eiusdem synonyma sunt S. alata A. Gray in herb. Lugd. Bat.! Franch.
JT Sav. I. e. n. 1240 et S. Buergeriana Mig.! Franch. et Sav. l. c. n. 1241.]

Mazus rugosus Lour.
- Franch. et Sav. l. c. n. 1245.
In agris circa Oosima 29. 1x.

Veronica paniculata L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1263.

In apice m. Inasatake 10. rx. et Kawara-Yama 18. 1x. -

Siphonostegia Chinensis Benth.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1276.

In apice m. Inasatake 10. 1x, in collibus inter Akunora et Nisito-
mari 16. 1x. A

Pteirospermum Japonicum (Thunb.)

Franch. et Sav. l. c. n. 1277.

In umbrosis saxorum m. Kawara-Yama 18. 1x. |

Pedicularis resupinata L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1280.

Circa Yokohama 18. x.

LABIATAE.

Plectranthus glaucocalyx Mazim.

Franch. et Sav. l. c. n. 1314..

Circa Yokohama 13. x. |

B Japonicus Maxim.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1314.

Circa Oosima 29. 1x.

Elsholtzia cristata Willd.

Franch. et Sav. I. e. n. 1393. |

Ad margines silvarum cirea Yokohama 13. 18. 31. rx. Kanasawa,
Kamakura, Totska 23— 25. rx.

Perilla arguta Benth.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1325.

In silvaticis collium circa Oosima 29. rx. Circa Yokohama 13. x.

Mentha arvensis L.

Franch. et Sav. 1: c. n. 1327.

In pago Akunora 16. 1x.

Lycopus lucidus T'urcz.

forma angustifolia Mig.

Franch. et Sav. I. e. n. 1329.

Circa Yokohama 18. x.

Calamintha Chinensis Benth.

Franch. et Sav. l. e. n. 1336.

In collibus inter Akunora et Nisitomari 16. rx.

Mosla punctata (Thunb.) Maxim. f

Franch. et Sav. I. c. n. 1338. ;

In m. Inasatake 10. rx., inter Akunora et Nisitomari 16. 1x.

LA
memor

M. Japonica ( Benth.) Mazim.

Franch. et Sav. l. c. n. 1339.

Prope scaturiginem in m. Kawara-Yama 18. 1x, in silvis circa Yoko-
hama 18. x.

Scutellaria Indica L.

Franch. et Sav. l. c. n. 1353.

In collibus prope Akunora fr. 16. rx. Oosima fr. 29. 1x.

Leonurus macranthus Maxim.

Franch. et Sav. l. c. n. 1361.

Inter frutices circa Yokohama 13. 18. x. Kanasawa, Kamakura, Totska
293—895. x.

L. Sibiricus L.

Franch. et Sav. l. c. n. 1362.

In ruderatis circa Akunora 6. rx., Hirado-sima 20. rx.

PLANTAGINACEAE.

Plantago Japonica Franch. et Sav. 1. c. n. 1374.
In silva inter Akunora et Nisitomari 16. rx.

VERBENACEAE. x

Caryopteris incana (Thunb.) Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 1301.

In apice m. Inasatake 10. ıx., in collibus inter Akunora et Nisitomari
16. ıx., circa Hirado-sima 20. rx.

Callicarpa Japonica Thunb.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1303.

In silva collium inter Akunora et Nisitomari 10. 16. 1x., in declivibus
circa Hirado-sima 20. rx., cirea Yokohama 13. 18. 23—25. rx.

C. mollis Sieb. et Zucc.

» Franch. et Sav. ]. c. n. 1305.

In declivibus ad Hirado-sima 20. rx.

Clerodendron trichotomum Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 1307.

In fruticetis ad Akunora 6. 1x. et m. Inasatake 10. rx.

Phryma leptostachya L.

Franch. et Sav. l. c. n. 1293.

Circa Fukahori 18. 1x. Yokohama l. Neumann.

PEDALIACEAE.
Sesamum Indicum L.
Franch. et Sav. l. e. 1. p. 327.
Colitur cirea Akunora 6. rx.

A 46

OROBANCHACEAE.

Aeginetia Indica Roxb.
Franch. et Sav. 1. e. n. 1999.
In declivibus m. Kawara-Yama 18. rx.

ACANTHACEAE.

Hygrophila lancea (Thunb.) Miq.

Franch. et Sav. l. c. n. 1294.

In declivibus cirea Hirado-sima 20. 1x.

Rostellularia Japonica (Thunb.)

Franch. et Sav. 1. c. n. 1997.

In collibus inter Akunora et Nisitomari 18. 1x. cirea Yokohama 13. x.

OLEACEAE.
Olea fragrans Thunb.

Franch. et Sav. I. e. n. 1140.

Colitur cirea Yeddo 10. x.

0. Aquifolium (Thunb.) Sieb. et Zucc.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1141.

Ad sepes et in silvis circa Yokohama 5, 12. xr., Kanasawa, Kamakura
Totska 923—395. x.

GENTIANACEAE.

Gentiana Buergeri Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1179.

In silvis 1bidem 13. 23— 25. x.

Crawfurdia Japonica Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. I. e. n. 1183.

Circa Fukahori versus m. Kawara-Yama 18. 1x.

Pleurogyne rotata (Th.) Gris

Franch. et Sav. 1. c. n. 1184. |

In silvaticis m. Kawara-Yama 18. x. circa Kanasawa, Kamakura, Totska
23—25. x. Yokohama l. Naumann.

Ophelia bimaculala Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. c. n. 1185.

Inter Kanasawa et Kamakura 23. x.

APOCYNACEAE.

Trachelospermum divaricatum (Thunb.)
Franch. et Sav. I. c. n. 1159.
Circa Hirado-sima fruct. 20. rx,

ASCLEPIADACEAE.

Pycnostelma Chinensis Bunge

Franch. et Sav. l. c. n. 1156.

In silv. cirea Akunora 10. rx.
E Vincetoxicum amplexicaule Sieb. et Zucc.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1160.
. Ad margines silvarum m. Kawara-Yama 18. rx.
Tylophora Japonica Mig.
= Franch. et Sav. l. c. n. 1170.
; In silv. cirea Yokohama 18. x.

Hoya carnosa (L.) R. Br.

Franch. et Sav. l. c. p. 321.

In collibus silvaticis circa Oosima 29. rx.

RUBIAC+AE.

Rubia cordifolia L. var Munjista (Roxb.) Miq.

Franch. et Sav. 1. c. n. 792.

Ad sepes et margines silvarum circa Nagasaki usque ad apicem m.
Inasatake 10. 1x., = Kobé prope Hiogo I. Mirocha 26. x.

LONICERACEAE.

Viburnum dilatatum Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 748.

In declivibus ad Hirado-sima 20. 1x. in silvis circa Yokohama 18. x.,
Kanasawa, Kamakura, Totska 23. 24. 25. x.

V. Buergeri Mig.

; Franch. et Sav. l. c. n. 759.

In silvaticis prope Akunora 6. 1x.

Diervilla Japonica (Thunb.) DC.

: Franch. et Sav. l. c. n. 757.

€ Cirea Yokohama 18. x. et in silva prope Totska 25. x.
ry Damnacanthus Indicus Gaertn. f.

à Franch. et Sav, 1. c. n. 786.

— — In silva prope Hirado-sima 20. rx.

VALERIANACEAE.

Valeriana officinalis L. 5 latifolia Mig.
Franch. et Sav. L c. n. 815.

— [n silvaticus collium prope Oosima 29. 1x.
, ; Természetrajzi füzeiek. 11. kötet 1. füzet.

DIPSACEAE..

Scabiosa Japonica Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 817.

Ad margines viarum prope Yokohama 18. x., Kanasawa, Kamakura,
Totska 253—925. x.

CAMPANULACEAE.

Platycodon grandiflorum (Jacg.) A. DC.

Franch. et Sav. I. c. n. 996.

In m. Inasatake 10. rx.

Wahlenbergia marginata (Thunb.) A. DC.

Franch. et Sav. 1. e. 1000.

In loes humidis ad Kobe prope Hiogo I. Mirocha.

Campanula punctata Lam. b

Franch. et Sav. 1. c. n. 1002.

Yokohama 1. Naumann.

Adenophora verticillata (Pall.) Fisch.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1005.

In silvaticis m. Inasatake 10. rx., m. Kawara-Yama 18. ıx., collium
prope Oosima 29. ıx., circa Yokohama 18. x., Kanasawa, Kamakura, Totska
Da exe

A. stricta Mig.

Franch. et Sav. l. e. n. 1008.

In silvaticis collium prope Oosima 29. 1x.

: COMPOSITAE.
Aster Tataricus L.

Franch. et Sav. l. c. n. 826.

2 met. alt. Colitur in hortulis pagi Totska 23—25. x.

A. striatus Champ.

Franch. et Sav. 1. c. n. 897. |

Ad margines viarum inter Akunora et Nisitomari 16. 1x., in apice m.
Kawara-Yama 18. 1x. |

A. fastigiatus Fisch. 1

Franch. et Sav. I. c. n. 834. j |

In apice m. Inasatake 10. 1x., m. Kawara-Yama 18. ıx., in silvis prope |
Hirado-sima 20. ıx., Yokohama, Kanasawa, Kamakura, Totska 23— 95. x.

Aster scaber Thunb. |

Franch. et Sav. 1. c. n. 835. 1

In apice m. Inasatake 10. rx., ad Akunora 6, 1x. 10. 1x. circa Yoko-
hama 13. 1x, :

li aiia SACS

out Co de do Ee a cd a ae oe ee ee ee PUPPI

Boltonia incisa (Fisch.) Benth.
Franch. et Sav. 1. c. n. 838.

. In silvaticis collium prope Oosima 29. ıx., cirea Yokohama 13. x., ad
Kanasawa, Kamakura, Totska 23— 25, x.

Rhynchospermum verticillatum Heini.

Franch, et Sav. l. c. n. 845.

In silva m. Kawara-Yama versus Fukahori 18. rx.

Inula Japonica Thuub.

Franch. et Sav. l. c. n. 855.

In iugo m. Kawara-Yama 18. 1x.

Edipta alba Hassk. |

Franch. et Sav. l. c. n. 857.

In ruderatis ad Akunora 6. rx.

Xanthium Strumarium L.

Franch. et Sav. ]. c. n. 859.

In vallibus depressioribus silvaticis prope Oosima 29. rx.
Bidens tripartita L. :

Franch. et Sav. 1. c. n. 861.

In ruderatis ad Yokohama 18. x., in silva prope Kamakura 23— 25. x.
B. pilosa L.

Franch. et Sav. l. c. n. 862.

In ruderatis prope Fukahori 18. 1x.

Pyrethrum Indicum (L.) Cass.

Franch. et Sav. 1. c. n. 873.

In silvis circa Yokohama 18. rx., Kanasawa, Kamakura, Totska 23—25. x.
Artemisia capillaris Thunb.

Franch. et Sav. I. c. n. 878.

In locis siccis ad Kobe prope Hiogo I. Mirocha 26. 1x.
A. vulgaris L. B

Franch. et Sav. 1. c. n. 885.

Ad Hirado-sima. 20. rx.

A. lavandulaefolia DC. ?

In iugo m. Inasatake 10. rx.

A. Japonica Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 879.

In valle et in silvis prope Akunora 10. 1x., in apice m. Inasatake 10.

Ix., in rupibus prope Nisitomari 16. 1x., in apice m. Kawara-Yama 18. Ix.,
ad margines silvarum prope Yokohama 18. x., Kanasawa, Kamakura, Totska
233—925. x.

Centipeda orbicularis Lour.
Franch. et Sav. l. c. n. 887.
In ruderatis pagi Akunora 10, rx.

he
ir
rie

Gnaphalium multiceps Wail.

Franch. et Sav. I. c. n. 888.

In silva ad Kobé prope Hiogo l. Mirocha 26. ıx., ad margines viarum
cirea Yokohama 18. Ix., in agris circa Kanasawa, Kamakura, Totska 23—25. x.

G. Japonicum "unb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 890.

In collibus inler Akunora et Nisitomari 16. rx., in apice m. Kawara-
Yama 18. 1x., ad margines viarum prope Yokohama, Kunasawa, Kamakura,
Totska 23— 925. x.

G. margaritaceum L. 7 angustifolium Franch. et Sav. 1. c. n. 891.

In m. Kawara-Yama 18. ıx., in silva apud Kobé prope Hiogo I. Miro-
cha, 26. 1x.

Carpesium divaricatum Sieb. et Zucc. -

Franch. et Sav. 1. c. n. 896.

In apice m. Inasatake 10. rx., in ruderatis inter Akunora et Nisito-
mari 16. 1x, in silvis m. Kawara-Yama 18. rx., circa Yokohama 13. x., in
fossis, ad margines viarum circa Kanasawa, Kamakura, Totska 23— 925. x.

C. abrotanoides L.

Franch. et Sav. I. c. n. 899..

Ad margines viarum prope Fukahori 18. ıx., in ruderatis . circa Kobe —
prope Hiogo I. Mirocha 26. 1x., cirea Yokohama 13., 31. x.

Senecio Kaempferi DC.

Franch. et Sav. I. c. n. 907.

In apice m. Inasatake 10. rx.

Saussurea Japonica Mig.

. Franch. et Sav. I. c. n. 927.

Cirea Yokohama 18. x.

S. grandifolia Maxim.

Franch. et Sav. |. c. n. 926.

Circa Yokohama 18. x.

Atractylis ovata Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 937.

In dumeto circa Yokohama 18. x. et ad margines viarum versus
Kanasawa.

A. lancea Th.

Franch. et Sav. I, c. n. 938.

Ad margines viarum prope Yokohama 13. x.

Forma lyrata Miq.

Ad margines viarum inter Yokohama et Kanasawa 23. x. -

Cnicus japonicus (DC.) Mazim.

Franch, et Sav. 1. c. n. 951.

In pago Hirado-sima. 20. x.

CH PEUT ree S Reg ty Oe
vn LP EAST m d C Koc X?
DP. KE or, 0 A ;

— — €. linearis ( Thunb.) Benth. et Hook.
Franch. et Sav. I. c. n. 953.
E: In apice m. Inasatake 10. rx., m. Kawara-Yama 18. 1x. s
Serratula coronata L.
Franch. et Sav. 1. c. n. 960.
Ad margines silvarum circa Yokohama 18. x., in silvis prope Kanasawa,
B anskur, Totska 23— 25. x. |
: Gerbera Anandria Sz. Bip. ,
Franch. et Sav. 1. c. n. 961. |
In silvis et ad margines silvarum cirea Yokohama, Kanasawa, Kame-
poss. Totska 923—295. x.

= Ainsliaea apiculata Sz. Bip. S
5 Franch. et Sav. l. c. n. 962.
Ibidem.

Pertya scandens Sz. Bip. P. ovata Mazim.
Franch. et Sav. l. c. n. 967.
Ibidem et in fruticetis ad Kobé prope SEE | roche 96. IX.
Picris Japonica Thunb.
Franch. et Sav. l. c. n. 971.
In silva et in valle ad Akunora, in apice m. Inasatake 10. rx., in m.
| Kawara- Yama 18. ıx., ad Yokohama, Kanasawa, Kamakura, Totska 23—25. x.
E = Lactuca squarrosa (Th.) Mig.
Franch. et Sav. l. c. n. 972.
In apice m. Inasatake 10. 1x., Kawara-Yama 18. Ix., circa Yokohama
3» 31., x. ad Kanasawa, Te Totska 23— 95. x.
Ixeris debilis (T’hunb.) A. Gray.
Franch. et Sav. 1. c. n. 979.
In collibus prope Yokohama 5., 12. xr.
I. stolonifera A. Gray.
3 Franch. et Sav. l. c. n. 980.
[ In ruderatis prope Akunora 6. Ix., circa Yokohama 18. x. in agris
- prope Kanasawa, Kamakura, Totska 23— 25. x.
b I. kastata ( T'hunb.) |. ramosissima A. Gray.
Franeh. et Sav. l. c. n. 982.
Ibidem et ad scaturiginem montis Kawara-Yama.
Crepis Japonica (L.) Benth.
— Franch, et Sav. l. c. n. 984.
A In silvatieis m. Inasatake 10. rx.

x PRIMULACEAE.

Lysimachia clethroides Duby.
Franch. et Sav. l. e. n. 1098. -
. In collibus circa Yokohama fr. 5., 12. xr.

$ - ~ u T3 ‘ 4e {5 aay a à BE LP Per roe LOUE
1 H à dir eer’.

TEE ad

: à =
: |

L. mauritiana Lam. L. lubinoides Sieb. et Zucc. (conf. Ann. Mus. Lugd.
Bat. 111. p. 147.)

Franch. et Sav. 1. e. n. 1104.

In ruderatis ad Fukahori 18. rx.

L. Japonica Thunb.

Franch. et Sav.1. e. n. 1108. :

Ad rivulum cirea Yokohama 18. x.

MYRSINEACEAE. 4
Maesa Dorena Blume.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1110.

Ad margines silvarum prope Hirado-sima fruc. 20. rx., in fructicetis
ad Oosima fruct. 29. rx.

Myrsine capitellata Wall. var. neriifolia (Sieb. et Zuce.) -

F'ranch. et Sav. 1. c. n- 1119.

Ad margines silvarum prope Hirado-sima 20. rx.

Ardisia crispa ( Thunb.) A. DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1113.

In fruticetis cirea Akunora 6. rx.

A. Japonica (Thunb.) Blume.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1115.

In rupestribus m. Kawara-Yama 18. ıx., cirea Jokohama 13. ıx., 12. xr.
Ad marginem silvarum circa Kanasawa, Kamakura, Totska 23— 925. x.

STYRACEAE.

Symplocos Japonica 4. DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1122.

In dechvibus circa Hirado-sima 20. rx.
Styrax Japonicum Sieb. et Zucc.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1139.

Ad margines silvarum circa Jokohama 13. x.

ERICACEAE.

Pirola rotundifolia L. P. asarifolia Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 1069.

In silva prope Hiogo apud Kobé fruct. I. Mirocha 26. 1x., cirea Yoko-
hama 1. Naumann.

Monotropa uniflora L. ;

Frach. et Sav. 1. e. n. 1079.

In silvis circa Yokohama, Kanasawa, Kamakura, Totska 53—25. x.

Nr |

ÜSLÉNYTAN. PALAEONTOLOGIA.

EGY ÜJ CARDIUM-FAJ

AZ UGYNEVEZETT «CONGERIA-RÉTEGEKBÓL.

Telegdi Rôrx Lasos-töl.

A pécsi szigethegység szélein tudvalevőleg a neogenképlet változatos
. és érdekes lerakodásai jutnak a felszínre, nagyjában a hegység palaeozoi és
. régibb mesozói képleteit szegélyezvén. Mig a régibb neogenképződések csak
a szigetnek partszéleként lépnek fel, a hegység zömétől pedig nagyobb távol-
. ságra csakhamar fiatalabb sedimentek alatt tünnek el, addig az úgynevezett
Congeria-emelet lerakodmányait a Mecsek-hegységtől éjszak- és éjszaknyu-
. gatra, az egész területen, mely a Balaton és Duna között mint meglehetősen
. lapos dombvidék elterül, szakadatlanúl nyomozhatjuk vízmosásokban, árkok-
ban és főkép a dombok éjszaki és nyugoti lejtőin, hol azok az általános dilu-
. viális lepel alól mint e vidék legmélyebb képződményei bukkanak ki.
Pécstől mintegy éjszakra, Ó-Kurdnál, az említett dombos vidéken,
közel Baranya megyének határához, a Fuchs Tivapar custos úr! által gon-
. dos összehasonlító tanulmányok alapján pliocennek bebizonyitott «Congeria-
. rétegekben» érdekes fauna mutatkozik, melyhez az itt leirandó új faj is
. tartozik. A szóban forgó lelhely, melyet, e vidék földtani felvételét eszkó-
zölve fedezém fel, az Ó-Kurddal délkeletnek szemben fekvő dombsor nyu-
gati lejtőjén van, és a falutól csak a Kapos-folyó alluvial képződései által
van elválasztva. A rétegekben, melyek az út hosszában és főkép az Új-Kurd
— mevü telepítvény alapításkor eszközölt leásások által igen szépen feltárvák,
. kékesszürke meszes agyag (tályag) csillámos quarzhomokkal és e ket anyag-
nak keverékével váltakozik, mihez a fekü-részekben, a Bucskó-hegy éjszaki
— lejtőjén levő árokban szilárdabb réteges márga és homokkő járül. Megjegy-
— zendö, hogy a kövületeket tartalmazó, pliocen «Congeria»-rétegek összletén
— e helyt közvetetlenül a diluvium települ.
. Az itt eltemetett fauna jellegét és elosztását illetóleg, ez alkalommal
T réviden csak felhozom, hogy a csillámos homokban, a leirandó uj Cardium-
a - fajjal együtt még Cardium Schmidti, Congeria triangularis * és Cong. rhom-

* ! Studien über das Alter der jüngeren Tertiürbildungen Griechenlads. Sitzungsbr.
1 d. math. naturw. Classe der kais. Akad. der Wissensch. LXXIII. Abth. Wien 1876.
/» ? Bocku J. tisztelt barátom «Pées városa környékének földtani és vizi viszonyai«

5 ezimti, alapos munkájának 225. lapján (a m. kir. földtani intézet évkönyve IV. kötet
. 4. füz.) csak a Cong. rhomboideát idézi Kurdról, mely adatot ezennel kiegészítem. Ebben
j^ egyszersmind új támaszt nyer az ott kapcsolatosan kimondott nézet, hogy a Cong. trian-
3 gularis és a Cong. rhomboideának külön-külön szintájakba való állítása, legalább a mi
magyarországi nagy neogen-medenczénket illeti, kellő alap nélkül szükölködik.

boidea fordulnak eló ; továbbá hogy az agyagot fókép Anodonta és az Unio ata-
vus jellegeivel bíró Uniók, mellékesen Card.um apertum is jellemezik, mig a
Card. semisuleatum, valamint Vivipara, a V. Sadleri jellegével, mindkétféle
anyagban honosak.

Ezek után az uj alak leirásához terhetek at, habár némileg talán kulo-
nosnek látszik is egy egyes alaknak, mely elvégre lényegileg csak morpholo-
giai érdekkel bir, az összefüggésből mintegy kiszakított leirása. Azonban egy-
részt azért, mivel Bócxn fógeolog ur, ez alakot idézett munkájában már mint
«Cardium sp. nov.» vagy mint «kurdi faj» idézi, leirását nekem engedvén át,
mint a ki azt legelőször, még pedig szép és jó megtartású példányokban
gyűjtöttem; másrészt azért, mert az előttünk levő negyedévi folyóiratot az
eftéle rövidebb közleményekre kiválóan alkalmasnak tekintem, nem akarok
ennek az eredeti alaknak mégismertetésével tovább késni.

CARDIUM CRISTAGALLI ROTH NOV. SP.

IV. tábla, 1 a—c, 2. ábra.)

Vékony, igen törékeny háza egyenlő héjú, a héjak kerekded- vagy
egészen haránt-tojásdad körvonallal birnak, erősen domborodottak, egyen-
lótlen oldaluak, a mellső párkányon gyengén szárnyszerüen elóhüzvák, kere-
kítettek és kissé keskenyebbítettek, a hátsó párkányon nagy mérvben tátog-
nak. A púpok előre irányulnak s erősen begöngyölödnek. A héj felületét
6—8, — többnyire hét — meredeken tetőalakú, sugaras borda fedi, melyek
felfelé csaknem papirvékonynyá váló, kakastarajhoz hasonlító lemezekbe
mennek át olyformán, hogy azok, a héj mellső részétől annak hátsó része
felé mindinkább növekedvén, a leghátsó lemezt mint legmagasabbikat tun-
tetik elő.

Kurdról birok egy példányt, a melyen ezen leghátsó tarajlemez a
20 "v, -nyi magasságot éri el. Még egészen fiatal egyéneknél is e tarajok már
élesen kivehetők. A tarajok, melyek gyöngéd minőségüknél fogva gyakran
kissé, néha egészen lefelé hajlottak, harántmetszetben igen világosan csöves
szerkezetet mutatnak.

- A hátmezőn (aréa) rendesen gyenge, sugaras redők láthatók, melyek-
nek elseje, t. i. az, a mely a leghátsó lemezhez áll legközelebb, néha gyen-
gébb bordává válik. A bordák közt levő terek, melyek, a központos növeke-
dési sávoktól eltekintve, simák és laposak, a bordáktól világosan kivehető
barázdák által vannak elválasztva.

A bordák alapjukon a tereknek szélességét a kettőnél többel is felül-
múlják.

A kagyló sarka (cardo) mindegyik héjban két oldalfogbol áll, melyek
közől a mellső tökéletesebben van kifejlődve, mint a hátulsó; a cardinal-

= PERS a jobb héjban jobban tünnek ki. A két izombenyomat szintén,

. de különösen a mellső, igen világosan látható ; a köpeny épszélü.

p A héj belseje a külső rész bordáiak megfelelő sugaras mélyedéseket
. mutat, melyek egészen a púp belsejébe hatolnak. Az ezen mélyedések által
képezett bordák a középen csekély kivájást mutatnak, az alsó szélen gyak-
. ran fogasak.

AN Méretek :

Hosszúsága a IV-ik táblán 1 a—b ábrában rajzolt hejnak 58.5 "4,

Magassága a « « « « « ei, DIS u

. A jobb héj méretei (1 c ábra) valamivel esekélyebbek, (a héjak külön
egyénektől származnak).

Hosszúsága a IV-ik táblán 2. ábrában rajzolt héjnak 74”,

Magassága a « « « a « 68 «

Hasonlatosságok és különbségek.

Az előttünk fekvő alak kétség kivül legközelebb all a Card. Hungari-
. cum Hörn.-hez, még pedig ennek 28. tab. 9. äbräban rajzolt példányaihoz, ?
de attól a bordák száma s azoknak feltünő ékesítménye által, továbbá az
által is tér el, hogy a mi fajunknál a sarkfogak is láthatók.
Card. Fuchsi Neum.-tól, * mely faj szintén a C. Hungaricum alaksorába
. tartozik, C. eristagalli már általános alakzata, továbbá a bordák száma és
részint azoknak külseje által is, a bordák és terek közti viszony, valamint
végre még a sarkvonal menete által különbözik, mely utóbbi a C. crista-
— galli-nál tompa szögöt képez. A C. Fuchsi-hoz ellenben a bordák magas
tarajaiban hasonlít.
: A BrusiNa S." úr által Card. ferrugineum Brus.-név alatt felhozott
q Cardium, amennyire az i. h. kózólt szük leirásból kivehetem, ugy latszik
közeli rokona a C. cristagallinak, de minthogy Brusma ur azt mondja,
— hogy az «a C. Penslii Fuchs-nál kisebb», tehát a C. cristagalli-nal lényege-
. sen kisebbnek kell lenni; továbbá C. ferrugineum csak «5, ritkán 6—7 bor-
— dával» bir. Azonkivül a bordák, melyek Brus. szerint a recens C. (Tropido-
—— eardium) costatum L. bordáihoz nagyon hasonlítanak, e szerint úgy látszik
. kissé más alaküak, mint az az általam felállitott fajnál az eset.
A magy. nemzeti muzeum őrének, Fmrvarnpszky JANos, kir. tanácsos
úrnak szives készsége által azon kellemes helyzetbe jutottam, hogy ama,

ie 3 Dr. M. Hórnes. Die fossilen Mollusken des Tertiür-Beckens v. Wien. II. köt.
. (Abh. d, k. k. geol. R. Anst. 1855.)

31 * Jahrb. d. k. k. geol. R. Anst. 25. kót. 1875. 412. 1.

- 5 Fossile Biunen-Mollusken aus Dalmatien, Croatien u. Slavonien. Zágráb

111974. 138. 1.

Afrika nyugoti partjai mellett élő Cardium-fajnak eredeti példányait az én
ásatag alakommal osszehasonlithatam.

Úgy találtam, hogy e két alak bordaképzódése általánosságban ugyan
hasonló, de a részletekben meglehetősen eltér egymástól. Mennyiben áll ez
a C. ferrugineum és a C. cristagalli-ra nézve, azt meghatározni, nem birván
az előbbinek rajzával, természetesen képtelen vagyok.

A C. eristagalli kómagvai némileg emlékeztetnek a Card. Neumagri
Fuchs-ra is, de még inkább a Barbot-féle «pontusi mészkó»-ben előforduló
kis Card. Odessae Barb.5-alakra.

Lelhelyek. Az 6-kurdi homokon kivül, melyben, mint emlitém, a C.
cristagalli nem ritka, ezen fajt meg Bakóczán is, kékesszürke agyagban talál-
tam, Valenciennesia annulata, Card. apertum és Cong. rhomboideával együtt,
Bócku ur pedig annak rozsdaszinü kómagvait homokkö-gumökböl gyujtotte
Hidas-näl homokban, (többek között egy Vivipara sp. kómagvával), Német-
Uriigh-nél (Cong. rhomboideával és Card. Schmidtivel együtt), Bükküsd-nél
(itt az imént emlitetteken kivül mée Cong. triangularissal és Dreissenomyá-
val), továbbá Sormds-nal, a keresztesi erdőben Cserdi-nel, Zsibrik-nel, Puszta-
falu-n sárgás, homokos márgában a homok közt; jól megtartott mészhéjait
a sormás-gyürüfű-i völgy porhanyó csillámos homokkövéből, és végre a
bükkösd-i kékesszürke agyag-ból gyüjtötte. ;

Ó-Kurd kivételével az itt felsorolt lelhelyek valamennyien Baranya-
megyében vannak, még pedig a pécsi hegység szélei körül. j

A Cardium ceristagalli, melynek az agyagban talált példányai nagyob-

bak, mint a homokból valók, mindeddig a pontusi emelet ama két osztályá-
nak, melyeket Bocku ur (1. id. munkáját) az ott leirt területen megkülön-
böztetett, csak felsejében találtatott.

Megjegyzés a IV-ik táblához.

. , "n 2 n Q ye ^ 7 2 , , . .

A IV-ik táblán 1 a—c ábrában rajzolt héjak O-Kurdrél valók ; a 2. abr. rajz. héj
Bükkösdröl, az agyagból származik. Valamennyi természetes nagyságban van rajzolva.
Az eredeti példányok a m. kir. földtani intézet gyüjteményében vannak letéve.

? Barbot de Marny «Geologicseskij ocserk Chersonskoj Guberniji» St. Petersburg
1869. t. 8. ábra,

Miis

BU |» KÜLÔNFÉLÉK.
| Munkatarsainkhoz.
EC — Minthogy a füzetekben foglalt közléseket szak és rendszer szerint

csoportosítjuk s azonkivül a Revue párhuzamos szerkesztéséról is gondos-
- kodnunk kell, az első kötetnel tett tapasztalások alapján a következőket
| ajánljuk t. munkatársaink szíves figyelmébe :
$ 1. Tessék az értekezéseket a papirnak csak egyik oldalára írni.
3 2. A Revuebe szánt dolgozatokat külön kell adni.
7 3. Tapasztalván, hogy a szerzők egy része a terjedelmesebb, táblás
. dolgozatokat is csak az utolsó bezáró határidőre (a megjelenést megelőző
i hónap 10-kén állattan, 12-én növénytan, 15-kén ásvány- és foldtan ) küldi
j be, a mi mindig a megjelenés pontosságának rovására esik, ezennel kinyt-
. latkoztatjuk, hogy a bezáró határnapokon az illető füzet számára már
- csak apró, a különfélék rovatába tartozó dolgozatokat fogadhatunk el.
Minden nagyobb, kivált rajzokkal ellátott dolgozatot egyáltalában

. minél előbb kérjük.

Minthogy azon vagyunk, hogy a füzetek kiállítása minden ízében
magyar legyen, a műmellékletek sok utánjárást s így időt követelnek;
hogy « ezt megnyerhessük, ez egyenesen munkatársaink belátásatol függ.

A SZERKESZTŐSÉG.

Dr. Krenner J6zser SÁNDOR tr oly okoknál fogva, a melyek a tudománynyal,

a «Természetrajzi Füzetek» irányával, szerkesztésével vagy szerkesztóségével

. semmi kapcsolatban sem állanak, az ásvány- fold- és őslénytani rovat vezetéséről

— lemondott. A kir. magyar földtani intézet tisztviselői kara szíves volt e rovat

gondozását elvállalni. A jelen füzet adja Teceanr Rora Lasos osztálygeológ tollá-

ból a Cardium cristagalli n. sp. leirását ; a közelebbi füzetek adni fogják Marya-
soyszky J. és Inkey B£La urak dolgozatait.

*
A Löczı Lasos muzeumi érsegéd, barátunk és a T. Füzetek szorgalmas mun-
— kása, G. Sztcuenyı Bera keletázsiai expeditiöjähoz csatlakozva a m. é. utolsó
. hónapjában útra kelt. Birjuk igéretét, hogy egyes állomásokon megemlékezik a

» Természetrajzi Füzetekról is.
*

; Ricarer Lasos buzgó füvészünk kiadta a nóvénycsereegylet második jegy-
- zékét «II. Catalogue de la société pour l'echange des plantes secches à Budapest».

en
-

»
-
T iau
PT M T LA

en
ak

y a e

*
la^ v er

A jegyzék kónyomatban hat 4-r. ívre terjed. A kik csatlakozni akarnak, fordál- .
janak RrcmrER urhoz (Budapest Maria-Valeria-uteza 1. sz.).

A BERLINI ENTOMOLOGTAI TÁRSULAT évkönyve a «Természetrajzi Füzetek»
elismerő birálata mellett, átvette az első kötet I, és II. füzetében kôzlôtt rovartani
diagnosisokat 1s.

: À BELGA KIR. NÖVÉNYTANI TÁRSULAT, úgy a szt.-peterväri cs. növénykert is
csereviszonyba lépve velünk, első kötetünket valamennyi kiadványaik megkülde-
sével viszonozták.

CSEREVISZONY.
Edinburgh Geological Society. Edinburgh,

. K. Leopoldinisch-Carolinisch deutsche Academie. Dresden.

Société Entomologique de Belgique. Brüssel.

K. k. Geologische Reichsanstalt. Wien.
Sehweizerische entom. Gesellschaft. Schaffhausen.
Sunday Lecture Society. London.

Departement of the Interior. Washington.

K. m. Természettudományi társulat. Budapest.
Societa Adriatica di Scienze Naturali. Triest.
Muséé Royal d'Histoire Naturelle. Leyde.
Neurussische Naturforscher-Gesellschaft. Odessa.
Wetteranische Gesellschaft f. e. Naturkunde. Hanau.
Magyarhoni Fóldtani Társulat. Budapest.

Societa geographica romana. Bukarest.
Naturforscher Gesellschaft. Dorpat.

Sociéte Geologique de Belgique. Liege.

R. Comitato Geologico d'Italia. Roma.
Entomologische Nachrichten. Putbus.

La Vigne Americaine. Vienne.

Naturhistorische Gesellschaft. Hannover.

Société Geologique du Nord. Lille.

D. M. Term. tud. Társulat. Temesvár.
Niederlàndische Entom. Vereinigung. Gravenhage.
Verein für Naturwissenschaften. Hermanstadt.
Société d'Histoire Naturelle. Colmar.

Ostpreuss. Phys. Oekon. Gesellschaft. Königsberg.
Stazione Zoologica. Napoli.

Zool. Mineralog. Verein. Regensburg.

Magyar Nyelvór. Budapest.

Academy of Natural Sciences. Philadelphia.
Redaction der Flora. Regensburg.

Academie Imperiale des Sciences. Sct.-Petersbourg.
Naturwiss. Gesellschaft. Sct.-Gallen.

Société Royale de Botanique. Bruxelles.

Orsz. kózéptanodai Tanáregylet. Budapest.
Botanischer Verein. Landshut.

Société botan. Murithienne. Aigle.

^a. A
^ Eu ^
Ü 2 9». 92

wp Ad GRIS TP ee x
3k S ” : 1
D mi ue ha cde ait PEU Ran Me arg
LM x .
ss S

mo te so dal
y ie

. VIERTELJAHRS- II. BAND. I. HEFT.
BU SCHRIFT. . 1878.
| DES INHALTES DER

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

(NATURHISTORISCHE HEFTE).

Herausgegeben vom Ungarischen National-Museum zu Budapest. -

VORBEMERKUNG.

Mit gegenwärtigem Hefte beginnt der zweite Band der ,, Természetrajzi

- Füzetek". Die freundliche Aufnahme, welche dem ersten Bande in weitem
Kreise zu Theil. geworden ist, ermuntert uns zu erneuerter Thätigkeit und

. Einhaltung der eingeschlagenen Richtung. Was eine bescheidene aber gesi-
cherte materielle Grundlage und ein kleiner, Kreis erprobter Mitarbeiter zu
| bieten vermag, das soll im zweiten Bande auch geboten werden. Wir empfeh-

. len denselben der Berücksichtigung aller Fachgenossen.
a Dre REDACTION.

ZUR ORIENTIRUNG.

In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben; minder wichtige Sachen werden blos
angeführt. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in
— der Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder
.. wenigstens angedeutet.
= Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des Unya-
rischen Textes gewiesen.
Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam.
Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.
Die Revacrıon.

$ ZOOLOGIE.

* Pag. 3.

Y Die Amphibien Ungarns von Dr. J. KÁRorr. Amphibia caudata und
1 . eeaudata. Erster Theil, dessen Fortsetzung im nächsten Hefte folgt. Nach
— Beendigung des ungarischen Textes werden wir einen ausführlichen Auszug
der Abhandlung geben.

wr nh
sd

4,
*
Pu
4
*

Pag. 9.
Coleoptera nova a Joanne Fmrvanpszky descripta. Agapanthia coe-
ruleipeunis Friv. Phytoecia Armeniaca Friv. Die vollstandigen lateinischen
Diagnosen siehe im ungarischen Texte.

Pag. 12.
Synopsis specierum subgeneris Anophthalmus hucusque in Hungaria
detectarum a JoANNE FRIVALDSZKY, siehe im ungarischen Text, so auch pag.

14. Animadversiones ad Catal. Coleopterorum Europae. Edit. IL. 1877. von

demselben Auctor.

Acinopus ammophilus, Ueber die Lebensweise dieses interessanten
Käfers theilt J. v. Frrvanpszxy folgende überraschende Beobachtung mit!:
In Grebenaez, einem Dorfe, welches — von der Station Jaszenova der Bazia-
ser Bahn etwa eine Stunde entfernt — am rechten Ufer des Karasflusses
liegt, machte ich schon bei Gelegenheit meines ersten Ausfluges (21. Juni
1874) in dem so merkwurdigen Flugsandterrai eine interessante Beobach-
tung. Am südlichen Ende des Dorfes war ein kleines Maisfeld mit einem
Graben eingefasst, dessen ausgeworfenes Sandmaterial gegen die Steppe
zu liegen kam und bereits berast war. Hier lebte unser Kafer. E. FRI-
VALDSZKY bemerkt?, dass die Heimat dieses Kafers Sudrussland und die
Krimm sei und er habe denselben im Laufe vieler Jahre blos zweimal an
der Südseite des Blocksberges getroffen. — Dr. Schaum theilt im «Beitrag
zur Käferfauna Griechenlands» ? die Angabe Zzsr's wie folgt mit: «Auf
wüsten Feldern nur in der Dämmerung, wo er aus seinen Löchern kommt,
gefangen. Um diese Löcher macht er sich aus Pflanzentheilen und feiner
Erde einen Trichter, wo er, wie Myrmecoleon, auf seine Beute lauert». Ich
fand in der Dämmerung des ersten Tages zwei noch weiche, also kurz
zuvor entwickelte Exemplare. Den folgenden Tag konnte ich kein Exemplar
finden, stiess jedoch bei der sorgfältigen Durchsuchung des Terrains auf etwa

oe ae TE RE EN UN EL

1% im Durchmesser haltende, cylindrische, der Grösse unseres Käfers ent- .

sprechende Locher, an derem Rande die herausgegrabene feine Erde ver-
mischt mit stachligen Hüllen des Samens von Medicago minima Des. auf-
gehäuft war. Vorsichtig grabend, stiess ich in einer Tiefe von etwa 1395 in
einer vom Rohrenlaufe seitwürts gegrabenen Hóhle auf Acinopus ammophi-
lus. So gelang es dann mehr als 100 Exemplare zu erhalten und auch die

* Adatok Temes és Krassómegyék Faunájához. Ung. Academie der Wissensch.
III. Classe. Bd. XIII. Nr. 10.

? Jellemzó adatok &c.

* Entomol. Zeitschr. I. Bd.

3 Lebensweise nüher zu erforschen. Es stellte sich heraus, dass sich Acinopus
. ammophilus von dem Samen der angeführten Medicago ernühre, also nicht
. Insectenfresser sei, wie dies Zebe angab. Wo die Pflanze nicht vorkam,
. dort gab es auch keine Acinopus-Lôcher. Die Locher sind in der Regel senk-
. recht gegraben und weichen nur dort ab, wo Wurzelwerk störend einwirkt;
| in den Löchern finden sich die Hüllen des Samens nicht vor und es scheint,
. dass der Käfer dieselben nach Entleerung ihres Inhaltes sofort herausbefór-
- dert. Das Einsammeln der Nahrung wird während der Nacht betrieben. Es
- geht hieraus hervor, dass der Speciesname «ammophilus» der Lebensweise
. des Thieres vollkommen widerspricht.

O. Herman.

— Pag. 15.

Mellifera nova in collectione Musaei Nationalis Hungarici ab A.
Mocsánx deseripta. Eucera paradoxa Mocs. Eucera Pannonica Moes. Antho-
phora tomentosa Moes. Die vollständigen lateinischen Diagnosen siehe im
ungarischen Texte.

Pag. 91.

Die Ernahrungs- und Verdauungsorgane des Astacus leptodactyus

Esch, Anatomische Studie von Dr. S. Barrscu. Längere Zeit dem Stu-

— dium der Räderthierchen obliegend, tauchte bei Betrachtung ihrer eigen-
thümlichen Kauorgane oft die Frage in mir auf, ob es wohl bei andern

ihre Organisation zwischen den Würmern und Krebsen, weshalb ich letz-
. tere, namentlich den Flusskrebs, näherer Prüfung unterzog, besonders seine
Ernáhrungs- und Verdauungswerkzeuge eingehender vergleichend. Ob es
mir gelungen, dabei etwas Neues aufgefunden zu haben, muss ich dahin ge-
— stellt sein lassen, weil mir die einschlägige Literatur unzugänglich ist;
- doch hoffe ich, wenigstens eine neue Parallele gezogen zu haben. Und so
an "mögen denn im Folgenden die oben genannten Organe des Flusskrebses eine
— kurze Revue passiren.

A) DER MUND UND DIE DAZU GEHORIGEN ORGANE.

Der Mund ist eine einfache, trichterformige Einstülpung der Ober-

| haut, so dass die, den Körper bekleidende und dort erhärtende Oberhaut
hier nach Innen zu stehen kommt.

Die den Mund vorne überragende «Oberlippe» scheint aus der Ver-

— schmelzung zweier Gliedmaassen entstanden zu sein ; die schon bei geringer

in. ond

Ci e BEER

Vergrösserung sichtbare gefelderte Structur ihrer Oberfläche, auf der wir
zerstreut stehende federartige Haare sehen, ermuthigt zu dieser Annahme.

Darauf folgt das eigentliche, zum Beissen der Nahrung eingerich-
tete Kieferpaar. Beide Kiefer sind an ihren freien Enden muldenfórmig ver-
tieft, so dass bei ihrer gegenseitigen Berührung zwischen ihnen eine Rohre
entsteht, in der sich, nach erfolgreicher Wirkung, der Bissen befindet. Da-
mit dieser in den Mund gelange, dafür sorgen die an den Kiefern befind-

4
1
!
1
|
3
Ei

lichen Nebenorgane (Palpen), welche dreigliedrig, beweglich und mit steifen —

kurzen Borsten dicht besetzt, sich zusammenbiegen, in die gebildete Röhre
schieben, und wie ein Druckkolben wirkend, den Bissen in den Mund schieben.
Es folgen dann zwei eigenthumlich modificirte Gliedmaassenpaare,
(Maxillen), welche flach, fächerförmig ausgebreitet, am Rande mit einfachen
und federartigen Haaren besetzt, zur eigentlichen Ernährung wenig beitra-
gen mögen, wohl aber spülen sie das Wasser theils gegen die früher geschil-
derten «Kaukiefer», theils gegen die Kiemenhöhlung. Letzteres kann man
beim unteren Gliede des zweiten Paares (Fig. 1, c), das in der vordersten
Spalte der Kiemenhöhle sich rhytmisch bewegt, unmittelbar beobachten.
Dasselbe verrichtet auch der untere Theil des nächstfolgenden
Gliedmaassenpaares, während sein oberer, wie auch der der beiden folgen-
den, sich von eigentlichen Füssen wenig unterscheidet, weshalb die drei
letztern schlechtweg «Kieferfüsse» genannt werden. Ihr oberer Theil besteht
aus sechs Gliedern. Bei ihrem untersten Gelenke zweigt sich ein weiches, flach
cylindrisches, aus zwei Gliedern bestehendes Nebenorgan ab, dessen oberster
Theil an seinen beiden Seiten mit Haaren dicht besetzt ist. — Bei geringer
Vergrösserung nehmen wir wahr, dass unter der Cuticula sich polyaedrische

Zellen befinden, dass der Rand dieses Nebenorganes eingekerbt ist und dass

sich in jeder Vertiefung ein federartiges Haar befindet (Tafel I, Fig. 1 G).
Durch Zusatz von Essigsäure werden die polyedrischen Zellen durehsichtig,
so dass man bei starker Vergrösserung genau wahrnehmen kann, dass
blasse Nervenstränge unter den einzelnen Haarborsten kleine Knötchen
bilden, aus denen dünne Nervenfädehen in den untern, hohlen Theil der
Haare zu weichen scheinen. Ein Theil dieser Federhaare gibt das durch Fig. 2
nachgeahmte Bild. Dass wir es hier mit einem Organe der Empfindung
zu thun haben, halte ich dem Mitgetheilten zu Folge für gewis. Welcher Art
diese Empfindung sein mag, ist schwer zu entscheiden, doch soviel ist bei
Beobachtung des lebenden Thieres leicht zu bemerken, dass besprochene
Organe sich immerwährend geisselförmig bewegen und das. gegen den
Mund und Kiemenraum getriebene Wasser durchlassen.

Ueber die eigentlichen Kieferfüsse, (Pes maxillaris 2—3, I. Fig. E «
und F), die zwei letzten, in der Nahe des Mundes befindlichen Gliedmaas- “

sen, habe ich noch Folgendes mitzutheilen.
Weil Aas die Hauptnahrung des Flusskrebses bildet, müssen genannte

ES Gliedmaassen weniger zum Ergreifen und Festhalten, als zum Empfin-
_ den geschickt sein. Ersteres geschieht blos dadurch, dass sich die Kiefer-
.. füsse gegen einander bewegen; letzteres durch besondere, auf ihrer Ober-
flache befindliche Sinnesorgane. — Auf den einander gegenuberstehenden,
flachen, etwas ausgehöhlten Seiten der Kieferfusse sieht man schon mit
freiem Auge zahlreiche, theils in Reihen, theils in Buscheln stehende Haare.
Unterziehen wir diese etwas genauerer mikroskopischer Prüfung, finden wir
leicht zweierlei Gebilde, wie sie Fig. 3 darstellt.

Es finden sich einfache, pfriemenfórmige, 2—4 "5, lange Borsten,
bei denen sich zwei Theile unterscheiden lassen. Der untere, dickere Theil ist
etwas dunkler gefárbt, als der obere dünnere. Es macht den Eindruck, als
ob in diese Haargebilde ein Nerv zóge, der im unteren Theile mit einer
Scheide versehen, im oberen hingegen nackt ist.

Ausser diesen einfach: pfriemenfórmigen Haaren finden wir auch
sehr eigenthümlich modificirte, welche an die Federhaare erinnern, doch
davon wesentlich abweichen. Der Schaft ist hier wie bei den früher geschil-
derten einfachen Haaren gebaut, doch sehen wir vom Absatze an, wo sich
der Schaft zu verjungen beginnt (an beiden Seiten, so dass sie in eine
Ebene zu stehen kommen, oder zu einander unter einem rechten Winkel
geneigt stehen), kegelfórmige etwas gebogene Fortsätze (Fig. 3, D). Ihre
Grósse ist ungleieh. Erst klein und winzig, werden sie nach und nach grós-
ser, um gegen die Spitze des Haares wieder abzunehmen. Diese kegelformi-
gen Seitenfortsätze sind an ihrer Spitze etwas abgestumpft und haben im
Innern ein feines Róhrchen (vielleicht auch mehrere), welehes das Innere des
Haarschaftes mit dem umgebenden Medium in Communication setzt. Dass

pale 8H SE

ues
i

wir es hier mit einem eigenthiimlichen Organe, sei es ein Organ des Geruches
d oder des Geschmackes, zu thun haben, halte ich für unzweifelhaft.

* Die um den Mund befindlichen Gliedmaassen dürfte man somit fol-
b . gender Weise ansprechen:

Ding Ps
4
EM

I»
r «€

Das erste, zusammengeschmolzene Paar bildet die Oberlippe.

- à Das zweite dient zum Abbeissen der Nahrung und führt sie in den
Schlund (Kaukiefer).

» Das dritte bis fünfte Paar (die zwei Maxillen und das erste Kiefer-
… fusspaar) treibt das Wasser theils gegen den Mund, theils in die Kiemen-
hohle.

Die Haupttheile des sechsten und siebenten Paares wirken als Kiefer-
füsse, indem sie die Nahrung halten und mit eigenthumlichen, dazu geeig-
— peten Sinneswerkzeugen betasten oder «beriechen».

Am fünften bis siebenten Paare befinden sieh mit haarähnlichen
Borsten besetzte Nebeniiste, welche das den Mund und die Kiemenspalte
bespulende Wasser durchtasten.

Természetrajzi füzetek. 11. kötet 1. füzet, D

B) DER TRACTUS.
a) Schlund und Speiseröhre.

Ein Schlund und eine sehr kurze Speiseröhre verbinden den Mund
mit dem Magen (Fig. 5. a). Die in den Mund nach einwärts gestülpte chili-
nisirte Oberhaut setzt sich auch hier fort, hat aber eine weiche Consistenz,

P) Der Magen

bildet den beträchtlichsten Theil des Tractus und füllt die erste Hälfte des
Cephalothorax beinahe ganz aus. Weil er sich nach vorne bis in die Kopf-
spitze vordrängt, mündet die Speiseröhre so ziemlich in die Mitte seiner
untern Hälfte. Im Innern mit steifen Gebilden ausgerüstet, hat er eine con-
stante Form, die zwei, mit ihrer Basis aneinander gehaltenen Glöcklein ähnelt.
Diese Form findet sich nicht selten auf dem Rücken des Panzers nach oben
ausgeprägt, was daher rühren mag, dass bei der Häutung der Magen seine
Form beibehält, während der weiche Panzer sich darauf schmiegt. Im Innern
des Magens treffen wir ein höchst eigenthümliches Kaugerüste an. Der auf
der Ventralseite der Länge nach aufgeschlitzte und ausgespannte Magen ist
durch Fig. 6 wiedergegeben. In seiner Mitte, somit an der Dorsalseite, sehen
wir ein ambosähnliches Gebilde. — Der vordere Theil ist halbkreisformig
ausgebreitet, der hintere, der bei Fig. 5 nach c zu stehen kommt, ist
schmal, an der Spitze knopffórmig verdickt, mit zwei gegen das Innere des
Magens gerichteten Häkchen versehen (Fig. 6, à). Zu beiden Seiten des
Amboses sehen wir starke, rechenartige Zähne (Fig. 6, f). Das Aneinan-
derreiben dieser Gebilde bewirkt das vollständige Zermahlen der Nahrung.
In diesen Gebilden finde ich die gesuchte Homologie zu den Kauwerkzeugen
der Räderthierchen. :

Leihteren Ueberblickes halber stelle ich die fraglichen Gebilde neben
einander, indem Fig. 7 die Kautheile des Krebsmagens, 8 und 9 hingegen
die Kaumagen zweier Rotatorien repräsentiren. ! Die Homologie leuch-
tet auf den ersten Blick ein. Bei beiden sehen wir ahnliche Theile und
gleichen Bau. Der innere Theil wurde von Gosse, der über die Kauwerk-
zeuge der Rotationen sehr ausführliche Untersuchungen publicirte, ? Am-
bos (ineus, i.) der aussere hingegen Hammer (malleus, m.) benannt. Sogar
die einzelnen Theile dieser Gebilde lassen sich auch beim Krebse nachwei-
sen, mit dem formellen Unterschiede, dass bei Letzterem der untere Theil
des Amboses stärker ausgebildet ist, während in Bezug auf die Hämmer das

* Dr. Banrsca : «Rolatoria Hungariae» Bpest, 1877.
? Gosse ; Phil. transact. 1856.

wel! grössere quet dagén an, wie z. B. in Fig. 8, dem Zahngerüste eines
Riiderthierchens, eine Uebergangsstufe angetroffen wird. E
. Selbstverständlich ist bei diesen Figuren vor Augen zu halten, dass E
| der Magen des Krebses in natürlicher Grósse gezeichnet ist, wührend die CA
entsprechenden Gebilde der Rüderthierchen bei 5—600-maliger Vergrósse-
rung dargestellt sind.
Die übrigen Theile des Krebsmagens, welche im Originaltexte etwas
_ eingehender besprochen sind, übergehe ich hier mit Verweisung auf die
. Abbildung.

i
ML

7) Der Darm und After.

apt

EU Am Darme fällt es in die Augen, dass die seiner ganzen Länge nach
sich ersrteckenden, blau gefärbten Furchen, gegen sein Ende zu verschwin-
. den. Der letzte 10—15 ”%, lange Theil des Darmes zeigt auch bei genauerer
mikroskopischer Untersuchung manche Eigenthümlichkeit. — Die innere

— Epithelialschiehte ist sehr zart, das eigentliche Zellengewebe der Darm- «
haut hingegen locker und von maschiger Structur; um den Darm herum

findet sich ein etwas grósserer Hohlraum, auch endet hier das Nerven-
system mit einem grósseren Ganglienpaare. — Aus diesen Umstünden, wie (t
auch aus der unmittelbaren Beobachtung, dass durch den After Wasser | &
eingelassen und ausgestossen wird, glaube ich schliessen zu müssen, dass
- der letzte Darmtheil auch respiratorische Dienste versehen mag. ? i

Bes C) EXCRETIONSORGANE.

Von diesen gehórt die grosse, dreilappige Leber hierher, von der
"ig. 11, die Spitze eines Röhrchens, mit den im Innern desselben sichtbaren
grossen Excretionszellen darstellt. Ihr Inhalt besteht aus emer grauen, gra-
- nulósen Masse, in die gelblich braune Fettpünktchen eingebettet ist.

ERKLARUNG DER ABBILDUNGEN.

E I. Tafel. Fig. 1. Mandibel. — 7 B und C = Maxillae. — 7 D. EF = pedes maxil-

—lares, — 7 G. Ende des Seitenorganes eines Kieferfusses mit Federhaaren.
E. Fig. 2. Ein Theil eines Federhaares stark vergr.
| Fig. 3. Eigenthümliche Federhaare von den Kieferfüssen.

A Fig. 4. Der mittlere Theil stark vergr.

3 Aehnliche Verhältnisse treffen wir bei einigen mit Kiemen athmenden Ringel-
_ würmern an. Auch bei den Cobitis Arten scheint der Tractus durch aufgenommene und

mit Geräusch durch den Anus ausgestossene Luft die Respiration zu unterstützen.

Fig. 5. Der Tractus; a Schlund, 5 vordere Magenspitze, c Mitte des Magens
d dreilappige Leber, e erste Hilfte des Darines. :

II. Tafel. Fig. 6. Magen geöftnet; i Ambos, f Hammerspitze, k chitinisirte Scheibe,
ll den Magen schliesende Hautlappen ; rsz Bildungsstelle der « Krebssteine».

Fig. 7. Feste Gebilde des Krebsmagens ; à Ambos, m Hammer, a die kurzen Aeste
des Amboses.

Fig. 8. Kaumagen von Notommata Tuba Ehrbg.

Fig. 9. Kaumagen von Brachionus Bakeri Ehrbg ; 4 Ambos mit seinen Theilen:
v Gabel, a Aeste ; m Hammer mit seinen Theilen : » Stiel, f Spitze.

Fig. 10. Vergrösserter Haartheil von der Scheibe Fig, 6 k.

Fig. 11. Spitze eines Leberröhrchens stark vergr. mit deutlich sichtbaren Excre- -

e i Suit ES th mile

tionszellen.

BOTANIK.
Pag. 98.

V. de Janka, Silene rhodopea n. sp., Seseli purpurasceus n. sp.,
Onopordon illex n. sp., Podanthum anthericoides n. sp.; die vollständige
lateinische Beschreibung siehe im ungarischen Texte.

Pag. 31.

L. Simkovics, Hieracium Pestinense (H. auriculoides x echioides) ; die
vollständige lateinische Beschreibung siehe im ungarischen Texte.

Pag. 32.

L. Simkovies, Ueber einige Pflanzen des «Banates« (Südungarn). Die
Abhandlung führt als Ergebniss der botanischen Reise des Verfassers im
Jahre 1874 die ersten Stünde einer Reihe von Pflanzen an, welche den
südöstlichen Charakter der Flora nachweisen. Siehe die alphabetisch geord-
nete, mit Citaten versehene Reihe dieser Pflanzen im ungarischen Texte.

Pag. 37.

Expeditio Austriaco-Hungarica ad oras Asiae orientalis, I. Antho-
phyta quae in Japonia legit beat: EnmanveLWeıss M. Dr. ete. Enumerat

Augustus Kanitz, Diese Enumeration wird im zweiten Hefte ihren Abschluss
finden.

PALAEONTOLOGIE.

Ein neues Cardium aus den sogenannten «Congerien-Schichten»,
von L. Rorx v. Terzen. Wie bekannt, treten an den Rändern der Fünf-- .

kirchner Gebirgsinsel, die paläozoischen und älteren mesozoischen Gebilde |
diese im Ganzen umsiiumend, in interessanter, wechselvoller Entwicklung
die Neogenablagerungen zu Tage. Während nun die älteren Neogenbildun- |

. gen nur den Uferrand der Insel markirend erscheinen, mit der Entfernung
. vom Gebirgsstock aber bald unter jüngeren Sedimenten verschwinden, so
kann man die Ablagerungen der sogenannten Congerienstufe in dem nörd-
lich und nordwestlich vom Mecsek-Gebirge sich ausbreitenden, ziemlich
. flachen Hugellande zwischen Platten-See und Donau als in dieser Gegend
tiefste an der Oberfläche sichtbare Bildungen fortlaufend verfolgen, indem
sie in Wasserrissen, Gräben, sowie ganz vorherrschend am Nord- und
. Westgehünge der Hügel unter der allgemeinen Diluvialbedeckung hervor-
. treten.

4 Nahezu nordlich von Funfkirchen beobachtet man in dem erwiihnten
- Hügellande bei O-Kurd (Comitat Tolna) unfern der Grenze gegen das Bara-
. nyaer Comitat die von H. Custos Tu. Fucus! auf Grund sorgfältiger ver-
gleiehender Studien als pliocen nachgewiesenen «Congerien»-Schichten,
. eine interessante Fauna führend, welcher auch die hier zu beschreibende
neue Art angehórt. Der genannte Fundort, den ich, mit der geologischen
- Aufnahme dieser Gegend beschiftigt, entdeckte, befindet sich am Westab-
| falle des Hügelzuges gegenüber (SO) der Ortschaft Ó-Kurd, von dieser durch
- die Alluvialbildungen des Kapos-Flusses getrennt. Die Schichten, längs des
- Weges und hauptsächlich dureh Abgrabungen bei Anlage der Colonic Üj-
[ Kurd sehr schön entblösst, bestehen aus einem Wechsel von a

. im égben am Nordabfalle des « Bueskó Bor ges ren Re Maw
| À gel und Sandstein gesellt.

Zu bemerken ist, dass der ganze Complex petrefactenführender, plio-
cener «Congerien»-Schichten hier direct von Dilurium überlagert wird.
| Den Charakter und die Vertheilung der hier begrabenen Fauna betref-
- fend, will ich bei dieser Gelegenheit nur kurz hervorheben, dass im Glim-
mersand neben der zu beschreibenden neuen Cardium-Art Card. Schmidti,
Cong. triangularis? und Cong. rhomboidea zusammen sich finden, dass der
- Thon hauptsächlich dureh Anodonta und Unio vom Charakter der U. atavus,
t nebenbei aber auch durch Card. apertum charakterisirt wird, wahrend Car-

! Studien über das Alter der jüngeren Tertiürbildungen Griechenlands. (Sitzungs-
— Ber. d. math.-naturw. A. d. k. Akad. d. Wiss. LXXIII. Bd. I. Abth. Wien 1876.)

? In der gediegenen Arbeit meines verehrten Freundes J. Bóckn «Péesvárosa kör:
nyékének földtani és vízi viszonyai» (Geologische und Wasser-Verhültnisse der Umge-
_ bung Fiinfkirchens), a m. k, földtani intézet évkönyve IV. köt. 4. füz. Budapest 1876,
. deren deutsche Uebersetzung druckbereit ist, findet sich p. 225 nur Cong. rhomboidea

a | von Kurd angeführt, welche Angabe hiemit ergänzt wird, zugleich einen Stützpunk mehr
. für die, im Zusammenhang daselbst ausgesprochene Ansicht gewonnen, dass eine Zuthei-
lung der Cong. triangularis und C. rhomboidea in verschiedene Niveau's, wenigstens

Was uuser grosses ungarisches Neogenbecken betrifft, nicht geniigend motivirt ist.

dium semisulcatum, sowie Vivipara vom Habitus der V. Sadleri beiden Me-
dien gemeinsam ist.

Und so kann ich denn auf die Beschreibung meiner Form übergehen,
obwohl es etwas befremdend erscheinen mag, dass ich gewissermassen aus
dem Zusammenhang gerissen, hier eime einzelne Form beschreibe, die am
Ende wesentlich doch nur morphologisches Interesse besitzt; allein einmal
führt H. Chefgeologe Bócxn dieselbe in seiner citirten Arbeit bereits als «Car-
dium sp. n.» oder «Kurder Art» auf, mir als demjenigen, der sie zuerst, u. zw.
in schónen, wohlerhaltenen Exemplaren sammelte, deren Beschreibung über-
lassend, und dann halte ich auch die vorliegende Vierteljahrsschrift für
ähnliche kürzere Mittheilungen vorzuglich geeignet. So will ich denn nicht
langer zogern, diese originelle Form bekannt zu machen.

CARDIUM CRISTAGALLI Roth. nov. sp.

(Taf. IV. Fig. 1 a—c, 2.)

Das dunne, sehr gebrechliche Gehäuse ist gleichklappig, die Schalen
von rundlich- bis querovalem Umriss, stark gewolbt, ungleichseitig, am
Vorderrand schwach flugelartig vorgezogen, abgerundet und etwas ver-
schmalert, am Hinterrande stark und weit klaffend. Wirbel nach vorne
gerückt, stark eingerollt. Die Oberfläche der Schale ist mit sechs bis acht —
vorherrschend sieben — steil dachformig zulaufenden Radial-Rippen bedeckt,
die nach obenzu fast papierdünn werdende, Hahnenkamm iihnliche Lamellen
aufsetzen, in der Art, dass dieselben, vom vorderen zum rückwärtigen Theil
der Schale hin wachsend, die hinterste Lamelle als die höchste erscheinen
lassen. |

Ich besitze ein Exemplar von Kurd, an dem diese hinterste Kamm-
lamelle die Hohe von 207Y, erreicht. Auch bei ganz jungen Individuen zeigen
sich die Kàmme schon scharf ausgepräst.

Die Kämme, zufolge ihrer zarten Beschaffenheit oft etwas gebogen,
zuweilen ganz umgelegt, zeigen im Querschnitt sehr deutlich Röhrenstructur.

Am Rückenfeld bemerkt man gewöhnlich schwache, radiale Falten,
deren erste, der hintersten Lamelle zunächst liegende, zuweilen zu einer
schwächeren Rippe wird.

Die bis auf die concentrischen Zuwachsstreifen glatten und ebenen
Zwischenräume zwischen den Rippen sind von diesen dureh deutliche Fur-
chen getrennt. Rippen am Grunde mehr als doppelt so breit als die Zwi-
schenräume.

Das Schloss besteht in jeder Klappe aus zwei Seitenzähnen, von
denen der vordere kräftiger entwickelt ist als der hintere; Cardinalzähne
rudimentär, in der ersten Klappe stärker hervortretend. Die beiden Muskel-

- 5.
a ica gt

^ didi do men i olt oh Di d ota

ede ke sind gleichfalls order: der Deere sehr deutlich ausgeprügt,
5 er Mantel ganzrandig.

Die Innenseite der Schale zeigt den Rippen der Aussenseite entspre-
chende Radial-Rinnen, welche bis in den Wirbel hinein fortsetzen.

Die durch diese Rinnen erzeugten Rippen sind in der Mitte etwas ver-
. tieft (ausgehohlt), am Unterrande öfters crenelirt.

2 | Länge der auf Taf. IV. Fig. 1 a—b abgebildeten Klappe 58:5".

Höhe der auf Taf. IV. Fig. | a—b abgebildeten Klappe 52*5wj,.

— — Dimensionen der ersten Klappe in Fig. | c etwas geringer (von einem
anderen Individuum herrührend).

E. Länge der auf Taf. IV. Fig. 2 abgebildeten Schale 745.

Et Höhe der auf Taf. IV. Fig. 2 abgebildeten Schale 68".

Analogien und Differenzen.

Die vorliegende Form steht ohne Zweifel dem Card. Hungaricum
. Hórn., u. zw. den Taf. 28 Fig. 2 abgebildeten Exemplaren ? zunächst, unter-
- scheidet sich aber von diesem durch die Anzahl und auffallende Seulptur
der Rippen, ferner dadurch, dass bei unserer Art auch die Schlosszähne
sichtbar sind.

Von Card. Fuchsi Neum.,* welches ebenfalls in die Formenreihe des
. C. Hungaricum gehört, unterscheidet sich C. eristagalli schon durch seine
allgemeine Gestalt, ferner durch die Anzahl und theilweise auch die Beschaf-
fenheit der Rippen, durch das Verhältniss zwischen Rippen und Zwischen-
-räumen, schliesslich noch durch die Beschaffenheit der Schlosslinie, welche
bei C. eristagalli einen stumpfen Winkel bildet. Dagegen hat es mit C. Fvcnsr
die hohen Kämme der Rippen gemein.

» Das von H. S. Brusina ? unter dem Namen Card. ferrugineum Brus.
aufgeführte Cardium scheint, soviel ich der knappen Beschreibung entneh-
men kann, dem C. cristagalli nahe verwandt zu sein, ist aber («kleiner als
. C. Pexsuir Fucus») wesentlich kleiner, auch hat es nur «fünf, selten sechs
- bis sieben Rippen». Ausserdem scheinen die Rippen, die nach Brusına sehr
ähnlich denen des recenten C. (Tropidocardium) costatum L. sind, diesem
nach etwas anders gestaltet zu sein als diejenigen meiner Art.

! dd * Dr. M. Hörnes. Die fossilen Mollusken des Tartiär-Beckens v. Wien. II. Bd.
_ (Abh. d. k. k. geol. R. Anstalt. 1855.)

…._ ‘Jahrb.d.k.k. geol. R. Anstalt, 95. Bd. 1875, p. 412.

.5 Fossile Binnen-Molusken aus Dalmatien, Croatien und Slavonien. Agram

—. 1874. p. 138.
4 e

ETUR

Ich war, Dank der bereitwilligen Gefalligkeit des Custos am ungar.
National-Museum, des Herrn kônigl. Rathes Jon4FRIVALDSZKY, in der ange-
nehmen Lage, Original-Exemplare dieses an der Westkuste Afrika's lebenden
Cardium's mit meiner fossilen Form zu vergleichen, und fand die Berippung
dieser beiden Formen, obwohl im Allgemeinen ähnlich, im Detail doch ziem-
lich verschieden. Inwieweit das zwischen C. ferrugineum und C. cristagalli
der Fall ist, bin ich beim Mangel einer Abbildung des ersteren natürlich
ausser Stande zu bestimmen. ;

Die Stemkerne von C. cristagalli erinnern auch einigermassen an
Card. NEUMAYRI Fucus, viel mehr aber an jene des kleinen Card. ODESSAE
Bansor 5 aus dem «pontischen KALKSTEIN) dieses Autor's.

Fundorte. Ausser, wie schon erwähnt, im Sande von Ó-Kurd (Com.
Tolna), wo C. cristagalli nicht selten ist, fand ich diese Art im blaulich-
grauen Thon bei Baköcza (Com. Baranya) mit Valenciennesia annulata,
Card. apertum, Cong. rhomboidea &c. zusammen, H. Bôcxx aber sammelte
sie in rostbraunen Steinkernen aus Sandsteinmuscheln im Sande bei Hidas
(unter Anderen mit Steinkernen von Vivipara sp.), Német-Ürógh (hier mit
Card. Schmidti und Cong. rhomboidea zusammen), Bükkösd (hier ausser
den vorgenannten noch mit C. triangularis u. Dreissenomya), ferner bei
Sormás, im Kereszteser Wald bei Cserdi, bei Zsibrik, in gelblichem sandigen
Mergel aus dem Sande bei Pusztafalu; mit wohlerhaltener Kalkschale brachte
er sie aus mürbem glimmerigen Sandstein aus dem Sormäs-Gyürüfiter Thal
und schliesslich aus bläulichgrauem Thon von Bükkösd.

Die sämmtlichen hier genannten Fundorte befinden sich, mit Aus-
nahme von Ó-Kurd, im Baranyaer Comitat u. zw. am Rande des Fünfkirch-
ner Gebirges, ringsherum um dasselbe. :

C. eristagalli, dessen aus dem Thon herstammende Exemplare grósser

sind als die aus dem Sandmateriale, hat sich bisher nur in der oberen jener .

zwei Abtheilungen der pontischen Stufe gefunden, welche H. Böck# (siehe
seine o. cit. Arbeit) in dem daselbst beschriebenen Gebiete unterscheiden
konnte.

Bemerkung zu Tafel IV.

Die auf Taf. Fig. 1 a—c abgebildeten Schalen stammen von Ö-Kurd, jene in Fig.
2 aus dem Thone von Bükkósd. Sie sind sämmtlich in natürlicher Grösse gezeichnet.

Die Original-Exemplare befinden sich in der Sammlung des königl. ungarischen

geologischen Institutes.

" BarBor de Marny «Geologieseskij oeserk Chersonskoj Guberniji». St. Petersburg —

1869. T. Fig. 8.

P Uii ia) di

P
N
E
À
ii
À
ZI Y
r
2
i x

Notizen. Herr Dr. Joser ALEXANDER KRENNER ist aus Gründen, welche
weder mit der Wissenschaft noch mit den Naturhistorischen Heften in
Beziehung stehen, von der Redaction des mineralogisch-geologischen Theiles
zurückgetreten. Die Beamten der konigl. ung. geologischen Landesanstalt
waren so gutig diesen Theil zu übernehmen. Das vorliegende Heft enthält
die Beschreibung des Cardium cristagalli n. sp. aus der Feder des Sections-
geologen Herrn L. Rörn v. Telegd; für die nächsten Hefte haben uns die
Herren J. v. Marvasovszky und B. v. Ink£y Arbeiten zugesast.

Ludwig Lóczy, unser Freund, College und fleissiger Mitarbeiter, hat
sich der Expedition des Grafen BÉLA SZÉcHENYI angeschlossen und ist schon
im December v. J. nach Ostasien abgereist. Wir werden wohl Gelegenheit
haben über den Verlauf der Expedition von Zeit zu Zeit zu berichten.

Ludwig Richter hat den zweiten Catalog des botanischen Tausch-
vereines herausgegeben: «II. Catalogue de la Société pour l’echange des
plantes secches à Budapest». Auskunft ertheilt L. Richter (Budapest, Maria-
Valeriagasse Nr. 1).

SCHRIFTENAUSTAUSCH. .

Wir geben hiemit das Verzeichniss sämmtlicher Institute und Gesell-
schaften, welche durch Zusendung ihrer Publicationen mit uns in Tausch-
verbindung getreten sind. Das vorliegende I. Heft des II. Bandes unserer
Schriften wird an alle genannten Institute und Gesellschaften versendet, so
auch die folgenden Hefte. Wir bitten alle Zusendungen und Erwiederungen
an die «Redaction der Természetrajzi Fiizetek, Budapest, National- Museum»
zu adressiren.

Edinburgh Geological Society. Edinburgh,

K. Leopoldinisch-Carolinisch deutsche Academie. Dresden.

Société Entomologique de Belgique. Briissel.

K. k. Geologische Reichsanstalt. Wien.

Schweizerische entom. Gesellschaft. Schaffhausen.

Sunday Lecture Society. London.

Departement of the Interior. Washington.

K. m. Természettudomanyi társulat. Budapest.

Societa Adriatica di Scienze Naturali. T'riest.

Muséé Royal d'Histoire Naturelle. Leyde.

Neurussische Naturforscher-Gesellschaft. Odessa.

Wetteranische Gesellschaft f. g. Naturkunde. Hanau.

" 2. ast z Ce 3 "m
dz 1

gea

OS n
RLW em

t
“u

Magyarhoni Foldtani Tarsulat. Budapest.

Societa geographica romana. Bukarest.
Naturforscher Gesellschaft. Dorpat.

Sociéte Geologique de Belgique. Liege.

R. Comitato Geologico d'Italia. Roma.
Entomologische Nachrichten. Putbus.

La Vigne Americaine. Vienne.

Naturhistorische Gesellschaft. Hannover.

Société Geologique du Nord. Lille.

D. M. Term. tud. Tarsulat. Temesvar.
Niederlàndische Entom. Vereinigung. Gravenhage.
Verein für Naturwissenschaften. Hermanstadt.
Société d'Histoire Naturelle. Colmar.

Ostpreuss. Phys. Oekon. Gesellschaft. Königsberg.
Stazione Zoologica. Napoli.

Zool. Mineralog. Verein. Regensburg.

Magyar Nyelvór. Budapest.

Academy of Natural Sciences. Philadelphia.
Redaction der Flora. Regensburg.

Academie Imperiale des Sciences. Sct.- Petersbourg.

Naturwiss. Gesellschaft. Sct.-Gallen.
Société Royale de Botanique. Bruzelles.
Orsz. kózéptanodai Tanáregylet. Budapest.
Botanischer Verein. Landshut.

Société botan. Murithienne. Aigle.

1 ^" ^s 4 At zn ^ ru gs

LA ies SOFERN
LIV es LE ^N.

tn À

EC
DN

RER

*
ba

Ny.Grund V Budapesten

Er fűzétek

traj
ILkótet.1878.

sze

= Fi LA (7 71

Fe
SK

| oi did FAT /
… ve - [a = teszt
D

= RSS

m
SSS

Bartsch

«A

tal
*

Jii, A Quo E TC To
eap). ÉS

ua
| e
“+

nié

7 UM
etn

D 37 É ]
nig oL rmészetrajzi Füzetek

^ — Tikitet.1878.

d
L

Ar zn
Li E
E TP

MY SD Ge

3
ee =
az

> 3 a 4 »
LE 22d ru Ze AN ie zuLA- +
cn FEY EE BA

iz Dt Bartsch Ny. Grund V Budapesten

S
C Mt

Természetrajzi Füzetek
Janka Victor. Pets pe
Seseli. Onopordon Silene, ILkôtet 1670 IIl Tabla,

M
Ed

Roth Lajos Természetrajzi Füzetek
Cardium eristagalli. ILkótet.1878. MW

Köre Taiz. Wittinger Jano: à

2 25 A ttn Ot E

FÜZETEK

2 ÄLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL,

ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT.

—
-—

KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM,

E x

_ A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

SZERKESZTI
HERMAN OTTÓ.
1 Lx | SZAKSZERKESZTOK
'RIVALDSZKY J., | JANKA VICTOR,
| (tem AuzaTTAN). (LEIRÓ NÜVÉNYTAN).

MASODIK KÔTET QT. AU.

II. és II. FÜZET (APRILIS-SEPTEMBER). é
HÁROM KÖNYOMATÚ TÁBLÁVAL. <q o Li? N
| 4 Fran

^ FEB 18 1938

IN ^ a = & x m. J,
b ae oor ac
/ONAL MUS

BUDAPEST, 1878.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDÁJA

EGYETEM UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.

a
Na +
3 "n

Re bue für das Ausland am Schlusse des Heftes.

ég AS

TARTALOM. ME AE
A mnűleltejezések davdlicn. Magyar Nyelvőr szer kesztősédge vegan’ «s IS NIRE
Veto egy érdekes növény nevében. Herman Orró-tól.. .. MEO zt
A magyar madártan irodalma. Herman Orvr6-tól |... .. en ee .. "
A műnyelvről (Oriolus). Herman Ovró-tÓl.. s eee ee À
Lanius major Erdélyben. Csaró Jáwos-tól .. .. a + een

gaa LA

Torzesörti harkály: Osavó Janos-töl .. .. os ce me te ae en mn

Torzesörti varju. Herman Orro-tol . ME "CE
- Magyarország Amphibiái IT. Dr. daos as! tél s Cas eae ae RN
Uj téhelyrôpüek. Frıvannszey Jáwos-tól . D ssi M

A Phryganophilus életrajza. MEREL pn tél. ATUM
Saturnia hybrida major O. Dr. Srerrex Apour-tol .. .. .. 2. ,. .. .. a

Uj méhfajok. Moosary BáNDOR-tól .. u .. cn e me en ee m n
Biologiai jegyzetek. Mocsiry Sinon foe olen | eine «taps PEE a
Magyarorsz. vizenjáró poloskái. Dr. Hie G&zA- tól

A rák ivarszervei. Dr. BARTSCH Samu-tol.. .. .. 2 4 ooo e
Centaurea Sadleriana. Janka VrcToR-tól |... 2. «| & es ;

. Uj növények leírásai. SIMKovIcs Lasos- tol we in Ate “ae Sop RES
Néhány K.-M.-Országi növenyröl. SrmkovIcs Lasos- TS Ao RE

Anthophyta Japonica. Dr. Kanrrz Ácosr-tól
Adatok a Pistazit- erekhez. T. Rórn S.-tól ..
Különfelek

Jrthalt. der. Rev ie:

~ Zur ung. erhal s LUV
Ein Veto im Namen einer inter ale Panes von 6 uci ZO
Ungarn’s ornithologische Literatur von O. HERMAN .. ...... 4 s. s.
Zur une tornith. Terminologie. + „un. en
ZOOLOGIE ........ AE du.
Mit Beitrügen von i von Gan ane He Dr. Le De
Jon. v. Frivarpszxy, E. Merxr, Dr. A. STEFFER, A. Mocsäry,

Dr. G. von Horvaru und Dr. S. Barısca.

BOTANIK ...
Mit Beiträgen von V. von Sie ti Snrxovros, Dr. hrs Kip
MINERALOGIE EEE
Beitrag von Dr. S. Rörn.
NOTIZEN ......

en na /

TERMÉSZETRAJZI
| FÜZETEK

5 |

De , | \

E. al ^

7 ALLA

a me +

EN T :
ARAS

T-, NOVENY-, ASVANY- És FÖLDTAN KOREBOL,

"TN

EVNEGYEDES FOLYÓIRAT.

NE ot

1
4
Dam

ha of.

TADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM

=
P A P “à
Ot us zm

_ A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT

ES. j SZERKESZTI prix
B jt
Br: HERMAN OTTO. B
E | SZAKSZERKESZTÓK 4
RIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, a
D (uE1RÓ ÁLLATTAN). (LEIRÓ NóvÉNYTAN). T
ME 3

Zr s:

MÁSODIK KÖTET. :

IL és III. FÜZET (ÄPRILIS-SEPTEMBER).

7. -

HÁROM KONYOMATU TÁBLÁVAL,

a — [| —

BUDAPEST, 1878.

FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA |
EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT.
\ |

A MUKIFEJEZESEK UGYEBEN.

A «Természetrajzi füzetek» tek. szerkesztösögenek,

Midón a bennünket megtiszteló kérdésekre szives készséggel válaszo-
Tonk, engedje meg a t. szerkesztőség, hogy a müszökra vonatkozó néze-
. teinket néhány rövid pontba összefoglalva előre bocsássuk.
Ha a fogalmak tartalmát alakjukkal egybevetve vizsgáljuk, az első, a
. miről meggyőződést szerezünk magunknak, az, hogy a kettő közt teljes
. egyezóség csak nagy ritkán található, mert az alak a fogalmat rendesen ré-
. szében födözi. Néhány példa elég leszen ez állítás igazságának megbizonyí-
. tására. Állat — az áll cselekvésnek az eredménye, növény = a mi nő, ds-
É vány = a mi ásva van; dráma = cselekvény, komoedia — tobzódó éneklés,
3 algebra = tort részek egybeforrasztása, mathesis — tanulás, sat. sat. Mind
e Szók, ha jelentésüket tekintjük, bizony szerfólótt határozatlanok, s a je-
. lólt fogalmat nagyon is bizonytalan, csalóka szinben tüntetik föl; de azért
. még sem akadna magyar ember, a ki például a falubeli bíró-ról hallva be-
. szélni, a földes úrra gondolna, noha különben jól tudja, hogy a földes úr
1 . birtokában van, hogy ő bírja az illető falut, valamint a grammatika nevének
. említésekor se Se senki az irni tudäsra, ha meg oly järtas volna is a

| A müszók történetének ismerete tehát kettőre tanít meg bennünket.
Az első, hogy a műszók megválasztásában azért, mert azok talán minden
3 (Vagy legtöbb lényeges jegyében nem fejezik ki a fogalmat, nem igen kell
. aggodalmaskodnunk ; a ki e foltételhez köti a választást, az egyszerűen lehe-
. tetlenséget követel. Miként lehetséges egy szótól azt követelni, hogy mind-
. azt egymaga kifejezze, a mit a definitio néha egész soroknak haszná-
— latba vételével tehet csak meg? Valamely szónak műszóvá avatására
. elegendő, ha a jelölendő fogalomnak egyik főbb tulajdonságát kifejezi. A
. másik, a mire a műszók története megtanít bennünket, az, hogy a kezdet-

j 7 ben még erósen érezhetó eredetibb jelentés lassanként mindinkabb elhala-
| . ' *
3 E 1
=
E y E

Co yy nm.

BE KOTET ^oc | II. és III. FÜZET.

x
=

+
ps

-
em mt

e.
ály

- é an ES CSL u 7 a WI aks
SE TE ATI I E ME LIRE M ak ee ee a ©

ványul, s idó folytán teljesen elenyészik, s utóvégre azzá leszen, a mivé
lennie kell, puszta symbolummá, a melynek látása legott szeme elé vará-
zsolja a szakembernek az illetó fogalmat ósszes tulajdonságaival. — Tehat
csak forgalomba kell tenni, csak használni kell a megválasztott szót, s a
megrögzüles, a megmeredés csakhamar magától bekövetkezik.

Hogy kik vannak elsó rendben hivatva valamely fogalom alakjának
megválasztására, egy vagy más szónak müszóvá fölavatäsära, arra csak egy
felelet lehetséges: a szakemberek. Csak 6k "uralkodhatnak annyira tárgyu-
kon, hogy a fogalmaknak lényeges jegyeit összesíteni s az esetlegesektôl
szabatosan külön választani tudják; 6k határozhatják meg leginkább, az
ismertető tulajdonságok közűl, melyek a jellemzóbbek arra nézve, hogy az
elnevezésre kiinduló pontúl szolgáljanak. Rendes viszonyok közt ott, a hol
törvénytelenségek megteremtésével az egészséges nyelvérzéket meg nem za-
varták, el nem rontották, a hol a nyelvfejlesztés a literátus embereknél ép
úgy, mint a nép fiainál természetes úton, törvényes irányban halad előre,
ott a nyelvtudomány minden aggodalom nélkül rábízhatja s rá is bízza a
szaktudományra szavainak megválasztását; nálunk azonban, a holjó és
helytelen, törvény és törvénytelenség annyira egybe vannak zavarva, hogy
sok esetben csak a szakértők tudják őket különválasztani, a nyelvészet tel-
jesen indifferens néző nem maradhat, hanem a hol tudatlanságot vagy rosz
akaratot lát, tiltakozással kell föllépnie ; a mit ezen kívül megtehet s némi-
leg kötelessége is megtenni, az, hogy a hol jó akarattal találkozik, azt útba-
igazításával, tanácsával gyámolítsa. De ezzel véget is ér kötelessége. — Az
egyes tudományszakok műnyelvének megteremtése s továbbfejlesztése, az
már nem az ő feladatának körébe tartozik ; ez ép úgy a szakemberek teen-
dője, mint magának az illető tudománynak a fejlesztése.

Ezeknek előrebocsátásával áttérhetünk a t. szerkesztőség kérdéseire.

A fő kérdés, milyen szó volna legtalálóbb a bastard fogalmának a ki-
fejezésére. «A növényeknél ugyanis — így írja megtisztelő levelében a szer-
kesztőség — roppant sok a keverékfaj, tehát nagy a szükség a találó műki-
fejezésre. Eddig a botanikusok a korcs-ot használták, s mi vagyunk talán az
elsők, a kik a kores-ot a difformitas kifejezésére használtuk. Hogy egészen
biztosan járhassunk el, ide irunk némelyeket, a melyek a sorba tartoznak.

A. rendes fejlődésű vagy alkatú szervezettől való eltérések jelölésére a
tudományban a kifejezéseknek bizonyos fokozata van használatban :

monstruosus, az eltérés superlativusa ; még pedig per excessum (pl. két
fejű, négy lábú borjú), per defectum (pl. egy szemű st. efféle borjú) ;
difformis, vagy kevésbbé monstruosus, vagy, s leginkább egyes testreszek-

nek a normalis alak keretén belűl vagy túl való eltorzulása (pl. iker- .

szerűen tülfejlett rovarláb) ;
abnormis, épen csak az észlelhető, rendestól való elütés (pl. ha a rovar-
lábnál a femur, mely mindig egyenes, egy s más esetben görbe) ;

le > v 4
CIN TIPO ae Ax

ac ter % i ,
OO ADEM

T E d wi - > -

APN Wu 27»

80 Sa 4 ¢ 15

io, rendesen szineknél használtatik, jelesen a pillangóknál, ha az.
9 "dltérés nem csak egy individiumnál, hanem bizonyos ällandösäggal
M E fol ;

astard v. hybrid, e szóval oly állatot va gy növényt jelölünk, a mely két
Bonos: állattól vagy nóvénytól eredett, s tulajdonságaira nézve
P . szülői között a közép helyet foglalja el.»

_ At. szerkesztőség most idézett szavaival önkénytelenűl is erős védő-
:ként lép föl ama föntebbi állításunknak, hogy a leghivatottabb s majdnem
gye redül hivatott műszóalkotók a szakemberek. Ezek ugyanis, midőn a for-

galom szabatos definitióját szerkesztik, magyarázatukban majd egy, majd ; ee
sub oly jelentős kitételt alkalmaznak, a melyek bízvást használhatók az _ ae
telmezett fogalom kifejezésére. Például a t. szerkesztőség definitiöiban a Ax
övetkező, mondhatni úgy termett, kész műszókkal találkozunk : keverékfa- T ;
k, eltorzulás, elütés, tülfejlés. Nem mondjuk tehát, hogy mindenkor, de T
Boris maga a jó magyarázat megadja a keresett kifejezést. Más esetek- am
ben pedig a népies vagy a tájszók közt való kutatás juttat el ezélunkhoz ; T
| iéha meg épen a szóképzéshez kell folyamodnunk. t
7 A jelen esetben csak a meglevó s kóznyelven forgó rokon szókat kell T
9) beállitanunk s némileg csoportosítva a t. szerkesztőségnek azzal a meg- M
E rendelkezésére bocsatanunk, hogy az osztályozást ne tekintse et
iltozhatatlan megállapításnak, hanem belőlük tetszése szerint válaszsza ki as

v Es. a melyek nézete szerint legjelentősebbek az egyik vagy másik foga- . e
om kifejezésére ; s bátran, minden aggodalom nélkül használja, mert itt áll Eh
iz az ismert mondás : verba valent usu. E
- monstrum : csodafaj v. fajzat, csodaszülött, szörnyeteg ; — per excessum : i
d " tulfejlett, per defectum : fejletlen, visszamaradt ; *
. difformis : : elformäzott, éktelen (eltorzult ? ) ; E.

. abnormis : csenevész, nyomorék, idétlen, fattyú (v. 0. fattyú hajtás) ; a

: aberratio : elszinlés, elfajzás, eltérés ;
| . bastard : kores, keverék; s talán itt szükségból alkalmazható volna a T
3 - csíra is. | a
| | 3 A Magyar Nyelvőr szerkesztősége. M

. Ajo ügy nevében köszönetet mondva a Magyar Nyelvőr t. szerkesztó- |
égének, kijelentjük, hogy a keverék fajokra nézve a korcs, a difformitäs

ife ejenesere a torz kifejezest fogadjuk el.

A Természetrajzi füzetek szerkesztösege.

^3, AIT a WS PR Se Www
ORTE iran
a 4 m ^

«VETO» VAGY INKABB KERES
EGY ERDEKES NOVENY NEVEBEN.

Közli Herman OTTÓ. 3

Ami Gellérthegyünk nem csak mint strategiai pont, hanem termé-
szetrajzi szempontból véve is mindenképen nevezetesség. Hasonlít egy tisztes
üzlet kirakatához, mely annyit mutat s igér, a mennyit az üzlet beváltani
képes ; mely fölkelti a várakozást s nem csal.

A természetrajz hívei régtől fogva tudják, hogy a Gellérthegy is azok
közé a kisarkaló pontok közé tartozik, a melyek a mögöttük fekvő tájak
flóráját-faunáját, földalakulatát bevezetik, tele vannak nyomokkal, mutatvá-
nyokkal, a melyek nagymesszire ismétlődnek, kifejlődnek; s viszont olya-
nokkal is, a melyek itt találják meg elterjedesök határát. Ilyen pontok szer-

;
4
1
^
}
P
|
%
a

felett fontosak ; mert a míg egyfelől sok kérdésre felelettel szolgálnak, addig .

másfelől tele vannak kérdő jelekkel, a melyekre a feleletet csak messze tája-
kon, beható és kiterjedett, hosszas tanulmányok árán kaphatjuk meg.

A természetrajz hívei épen ezért szeretnék, hogy ilyen pontok érintet-
nen a magok szűzies MAE pete e meg L óhajtják Bu

PAP Pays,

érdekéről van szó.

De az is igaz, hogy a társadalom anyagi érdeke más szempontból —

tekinti az ilyen helyeket ; nem hajlandó a kiméletre, kivált akkor, a midőn
e pontok egy folytonosan erősbülő, terjeszkedő empórium körébe esnek,
mely empórium — igen természetesen — mindent meghódit, a mi az anyagi

lét forrásának való. Ez az utóbbi a leghatalmasabb érdek, mely előtt a tudo- «

mányé legtöbbször meghátrálni. kénytelen.

A Gellérthegyen kivált a legujabb időben e két érdek erősen Wo |
között s az anyagi erdek — a midön az eddig parlagon heverö reszeket is a |

szölömiveles számára meghódítja — mind szűkebb körre SEU a tudo- -
mänyet.

Nem is az adta a tollat a kezembe, hogy a tudomany érdekét nagyban
és egészben győzelemre segítsem, az által, hogy megakasztom a fóldmivelés -

terjeszkedését; söt valójában nem is vetöröl, hanem inkább kérésről van”

szó, egy kiváló tudományos kérdés érdekében s ezt szeretném meghallgat-
tatni; annyival is inkább, mert azt tartom, hogy ez lehetséges, anélkül,
hogy az anyagi érdek kárát vallaná. — Lássuk tehát.

A Gellérthegy flórája három tekintetben is nevezetes. Elószór azért,

mert sok, a keletre és délkeletre nézve jellemző növénynek helye ; másodszor |
azért, mert a szomszéd síkhoz ellentétképen, a mögötte fekvő hegyes tájhoz |
jellemzésképen all; harmadszor azért, mert oly flórája is van, mely legszo-

|
|

| rosabban függ össze a történelem eseményeivel, a melyeknek e hegy kiváló
— szinhelye volt s igy ez a flóra a történelmi eseményeknek szószerint való
. értelemben vett «éló tanüjele».
1 A nóvényeknek nem természetes üton való, az emberi nem mozgal-
- maihoz kötött áthelyezese, átszármazása s meghonosodása a fűvészetnek
mint tudománynak egy igen érdekes, vonzó szakaszát képezi, mely a laikusra
. nézve is sok szépet sőt meglepőt foglal magában.
3 i Legmagyarosabb költöink kedvenez fája, az äkäcz, melyet ép oly eló-
. szeretettel emlegetnek, mint a tot az ő hársát, a német a maga tölgyet, a
- viláekóltészet a pálmát a Libanon ezédrusát: ez az äkäez, a melyet a nép
- helyen-kózón egyenesen «magyar fának» nevez, eredetileg Eszakamerikäböl
. származik. Nemzeti füszerünk, a paprika, Délamerikát vallja óshazájának.
A dohányról, burgonyáról nem is szólok. Mindezek czéltudatosan behozott
-dolgok. —
Ellenben némely, eredetileg amerikai Asterek más módon a tisza-
melléki pusztákra is tudtak elterjedni; a Crambe tatarica még ma is jelóli
. a tatárjárás táborozó helyeit ; igy a török uralom is meghagyta nyomait a
. flórában. Az Euclidium syriacum, a Malcolmia africana nyilván a török
seregekkel jöttek hozzánk, a táborozó helyekről elterjedtek s ma számos
ponton már dudva számba mennek. A Xanthium spinosum (szerb vagy
- qmuszkatóvis) szemünk láttára, akaratunk ellenére is, vándorol és PR
. kedik stb.
| A tórók uralom kétségtelen s mivelésból eredó nyoma a Gellérthegy
— déli lejtőjén még ma is tenyésző, évről évre apró gyümölcsöket érleló néhány
. fügefabokor; mellette létezik egy növény, mely Dr. Kerner A. jeles fűvész
gyanitasa szerint ! szintén török mivelési nyom volna : az erósszagü Pega-
. num Harmala L.
4 Ez utóbbi nóvényt akarja e par sor megvédelmezni.
Szöljunk legelőbb is e növény némely tulajdonságairól, a melyek ott,
a hol elterjedése szerint legbóvebben tenyészik, bizonyos értéket, fontossá-
- got szereznek neki.
3 STEVEN szerint a tauri félsziget tatarjai e növényt «Juserlik«-nek, a
. Terek mentén «Hesserik»-nek, az örmények «Tsigatnuk»-nak nevezik.
- A növény sehol sem: míveltetik, hanem mint burján óriási területeket borít
el-s bántatlanúl tenyészik, mert erős, aromaticus szaga miatt semmiféle
állat sem eszi. Magvai többféleképen használtatnak. Legelsőbben is egy
kitünő festékanyagot adnak: a haragos-vörös vagy török-veres szint, a
- melylyel a törökök feszeiket s más színes szöveteiket festik ; ez a festőanyag

* 1 KERNER «Über einige in historischer Beziehung interessante Pflanzen der un-
[ garischen Flora» Amtliche Wiener Ztg. Abendblatt 1859, és ennek tüzetes kivonata ;
_«Oest. botanische Ztg. IX, 1859, p. 335.

‘=
»-.

AN,

4~%
NE

. ) er, E

4
Y RU

A ou”

az u. n. Harmalin, egy alkaloid. E tulajdonság miatt a mag a kereskedelem
tárgyát is képezi, legnagyobb mennyisége a Wolgán túli pusztákból, a
Kaszpi tenger környékéről kerül. Azonkívül a törökök fűszer gyanánt is
használják; az arabok «Harmal» név alatt gyógyszert tisztelnek benne.
Minden arabs tavasz idején hat, félig érett magvastokot nyel le s szentűl
hiszi, hogy az évre megmenekült minden szembetegségtől.

JAMES JOHNSTON még mást is tud e magvakról. Szerinte a kelet népei
a növényt Opium és kender (Hasis) helyett kábitó szerul is használják &
BEnonrus feljegyezte, hogy Szoliman császár e szokásnak igen gyakran
hódolt. |

Legujabban FRITSCHE a tokokból két érdekes anyagot nyert, a «Har-
min» és «Harmalint» ; ezeknek vegyi tulajdonságai már meglehetősen isme-
retesek, hatásuk az eletmüködesekre még nincsen megállapítva.

Már ezekből is kivehető, hogy a növényhez sok olyan dolog fűződik,
a mely érdeklődésünket felköltheti.

De e növényhez, épen a Gellérthegyen való tenyészése miatt, még egy
elterjedési vagyis phytogeografiai kérdés is fűződik, melynek kiderítése a
tudomány érdekét képezi.

Már említettem, hogy Dr. Kerner növenyünkben a török uralom élő
nyomát sejti s felteszi, hogy a törökök itt mivelhettek. Janka VIKTOR bará-
tom !, ki e növénynek törökországi lelhelyeit kutatta és más tájakon való

ica ue a ci s ecl a Rd PU aa ae lh Su

elterjedését is tudja, mindenütt csak mint vadon tenyésző burjánt találta, 3
mivelés alatt sehol sem látta s igy nem hajlik Dr. KERNER sejtelme felé ; de —
nem csak ezért, hanem azért is, mert a lelhelyek összeállítása igen valószi- 3
nuve teszi azt, hogy e novény a Gellérthegy eredeti Flórájához tartozik. 1
Keletról véve az elterjedés zónáját, Ázsiában a nóvény Turkesztánba $
hatol délnyugotra — a Kaszpi tengertól éjszakra — az Ural hegylánez j
deli végét éri, ismét délnyugotra a Kaukazus éjszaki oldalán terjed, s foly- .
ton délnyugotra kisérve, felüti magát a Krimben, Szalonich-Üszküb kózótt A
(torokfold), délkeleti Olaszországban a Taranto öböltöl éjszakra, délkeleti. }
Spanyolországban majdnem a Tajo magasságáig. Ha most a Wolgán túli —
elterjedés határpontjától a spanyol elterjedés határpontjáig egy vonalat !
hüzunk s ezáltal egy elterjedési övet alkotunk, akkor a mi Gellérthegyünk '
épen e zónába esik. A zónán belől kiterjed Anatöliära, az Euphrat és Tig- |
ris mentén, a persa öböl körül, északi Afrika egész szélességében (Kairo, » |
Tripoli, Tunis, Marokko); Ázsiában Arábiába és Keletindiaig terjed. A kimu- 3 |

tatott zona felé mindinkább gyérül. Igy a Baleár szigeteken nincsen meg,
Szieziliäban hiányzik, Szardinia szigetén ellenben megvan, Corszika szigetén.
nincsen, a görög félszigeten megvan, Törökország megjelölt részén (Usz- 4

* Janka barátom szívessésének köszönöm az adatokat, melyekhez némelyek- |
kel TESSEDIK úr is hozzájárült. §

>
4
I

- küb- Bauludiohi) mir csak oazist képez; igy a Krimben is. Épen az a két
— kórülmény, hogy t. i. a Gellérthegy a zonába esik s a nóvény az elterjedés
. határa felé oázis-szerüen uti fel magát, igen valöszinüve teszi azt, hogy a
Gellérthegyen az elterjedés végsó nyomával van dolgunk.

Úgy az állatok mint a növények elterjedését kutatva, legtöbbször azt
. tapasztaljuk, hogy az alakok az elterjedés legszélsőbb határa felé mind gyé-
. rebben jelentkeznek s a határ legszélén, rendesen igen korlátolt helyre szo-

_ritva, nem terjednek tovább ; de viszont makacsul megtartják helyöket.

A Gellérthegyen a mi növényünk is egy alig 1607 (mondjuk 80 öl-
nyi) területen vetette meg erős gyökereit; ott találta egykoron régi fűvé-
szünk SZADLER, ott fedezte fel újra Dr. Kerner s ott tudjuk mi is. Egy, az
elágazó utak által képezett háromszögön mindössze mintegy 25—30 gyö-
kérfészek áll; s noha a Gellérthegy déli lejtőjén számos ilyen fekvésű és

. talajú hely létezik, nóvényünk nem terjed tovább. De az sem lehetetlen,
hogy egykoron, azokon a területeken, a melyek már régi idők óta szőlők

. ültetésére lefoglaltattak, s a melyeknek flórájáról semmit sem tudhatunk, a

Peganum Harmala L. bővebben is előfordúlt.
Igy vagy úgy vegyük is a dolgot, legyen a növény történelmi nyom

vagy az elterjedés határának végső őre, annyi bizonyos, hogy érdekes s igy

megérdemli a kiméletet, legkivált pedig az utóbbi föltevés érdekében. Mert
bizonyos ugrások dolgában a tudomány még nem mondotta ki az utolsó
. szót s épen azért jó, ha az ugrások jelzői megmaradnak. Még mindig nyílt
kérdés az: miért fordúl elő a pompás Lötusz-viräg a nagyváradi püs-
pökfürdő hévizében s azután csak messze Afrikában, hol Damiette és Kairo
táján sem épen bőven tenyészik s felszaporodva csak a felső Nilus tájain

nyitogatja csodaszép kelyhét?
A Peganum Harmala ennél kisebb ugrása: Szalonichi tájától a Gel-

. lérthegyre, szintén ilyen kérdés tárgya.

Egyébiránt avval végezhetem e sorokat, hogy KERKÁPOLYI KÁROLY kép-

AM viseló ür, ki a Gellérthegy illetó helyét a szólómivelés számára hóditja,

gueesóre azt — feltéve, hogy a Peganum lelhelye is már birtokához tar-
. toznék — hogy a növényt megkiméli, szükség esetén sövénynyel vagy kő-
. fallal kerítteti be.

Ha ez nem sikerülne, akkor megtehetné talán a k. m. Természettudo-
mányi Társulat, hogy azt a nyolez Dölst megvegye s a tudomány számára

— biztosítsa.

E '

ÁLLATTAN. ZOOLOGIA.

Madärtan. Ornithologia.
A MAGYAR MADARTAN IRODALMA.

Kózli Herman Orró.

M. Dresser az «A History of the Birds of Europa» ezimü, minden-
képen nagyszerű madártani munka szerzője, művét méltóképen és igen
helyesen az europai Ornis lehetőleg teljes irodalmi jegyzékével kivánja befe-
jezni. Innen van az, hogy előbb PELZELN Acost, a bécsi udv. muzeum őre,
később TscHusY-SCHMIDHOFEN lovag utján megkerestetett, vállalnám el azok-
nak a magyar vagy más nyelvű műveknek kimutatását, a melyek a magyar
Ornisra vonatkoznak, magyarföldi buvárok által irattak s Magyarországban
jelentek meg. Nem is bizonygatom, hogy az elvállalásban kötelességet
láttam s ezt nem csak a felszólítóval szemben, hanem itt e helyen is telje-
sítem ; teszem pedig az utóbbit azért, mert e jegyzék minden bizonynyal
hasznos tájékoztató az iránt is, a mit eddig a tudomány e szaka körül tet-
az iránt is, a mit ezentúl tennünk kell.

Az, a mi a mondott ezélnak némiképen megfelelt, huszonnyolcz szer-
zötöl származik, a czímek száma nyolczvanhét ; önálló, a tudomány mai
követelményének megfelelő munka egy sincsen. Ez az összeálllításnak rövi-
den kifejezett eredménye, melyet elokoskodnunk nem lehet; ez mutatja
világosan azt, a mire törekednünk kell, hogy e szak mai színvonalát meg-
üssük, a. tudományt általános értelemben, vele együtt saját művelődési
érdekünket is megszolgálhassuk. ;

Mielőtt, hogy bizonyos fejtegetésekbe bocsátkoznék, lássuk a statiszti-
kát. A betűrendbe szedett szerzők értekezései igy oszolnak fel :

. Dr. Barrsca S. 1 (elkoresosodásról); Benxé Józser 1 (enumeratió);

tünk,

Brezz E. A. 4 (1 határozó, 1 elterjedési, 1 vándorlási, 1 enumeratié);

Bnassar B. 1 (kritika); Bream L. (kritika); Csaró J. 9 (5 elterjedési-leiró,
3 helyi fauna, vándorlással 1 difform.); EBENHön F. 1-(enumeratiö); FRI-
VALDSZKY Imre | (röviden glossált enumeratió); FRrivatpszxy János 2
(enumeratió); Fronrus F. 1 (phaenologiai) ; Geyer Gy. 1 (phaenologiai) ;
Grineus J. 1 (enumeratió); Guisr M. 1 (elterjedési) ; Hausmann W. 4 (3

biologiai, 1 eltérési); Herman Orré 13 (2 biolog. 5 helyi fauna vándor-
lással együtt, 2 elterjedési, 2 elkoresosodási, 1 megkülönböztetesi, 1 madár-
védelmi); Juxovres A. 2 (localis fauna); KEMPELEN Rapó 1 (localis fauna);
KORNHUBER G. (1 synopticus); LÁzán K. 16 (2 biolog., 1 vándorlás, 1 elter- '
jedes, 2 megkülónb., 1 madárvédelmi, 1 enumeratió, 7 madárrajz, 1 álta- M!

(A Laer eis t sa Dieci Cai SN getter ee]

. lános) ; Leonnarp J. 2 (1 enumeratió, 1 ismertető); Lovassv S. 2 (fész-
. kelés) ; Mérey E. 1 (locälis fauna) ; Nasy I. 1 (locälis fauna); ORMÁNDY M.

1 (általános?); PErÉnyi S. J. 11 (2 leíró, a többi biológiai és oktató);

E. Romer F. 1 (biologiai); ScnóNBAUER J. 1 (enumeratió); SrETTER V., 5
. (4 összehasonlító, 1 vándorlási, 1 elterjedési, 1 glossált enumeratió, 1 synop-

.. ficus jellegű fauna).

Eltekintve bizonyos kórülményektól a melyekre még reátérek, min-
— denekelótt ide teszem azt, hogy az, egy fauna anyagának beváló dolgozatok
közül 21 a magyar részekre, 41 az erdélyiekre esik; 25 dolgozat nem mér-

... tékadó.
Ee Az összeállításból következő részletes számokat nyerünk: 28 szerző
- - irt 87 dolgozatot, ezek között van magyar 56 dolgozat, német 98, latin 3.

Az erdélyi részekre vonatkozik 53 dolgozat, melyből szorosabban véve tudo-
mányszámba 41 tehető u. m. 19 magyar, 19 német, 2 latin. A magyar ré-

— szekre vonatkozik 34 dolgozat, ezek között 25 magyar, 7 német, 1 latin;

. Vilmos már 1845-ben (a m. orvosok és term. vizsg. Kolozsvárt tartott gyü-

21 értékesebb. Mind a két részről az amilyen-olyan összefoglaló dolgozatok
némettil vannak irva (STETTER, KORNHUBER).

A dolgot igy állítva össze, kétségtelen, hogy az erdélyi részek a dol-

- gozatok számára és értékére nézve is határozottan előnyben vannak, s hogy

ez természetes is.

Benx6 Józser «Transsylvániájá»-ban már 1777-ben, bár szerény, de

már a LINNÉ-i aera követelményének megfelelő enumeratiót adott ; a magyar

részekben SCHÖNBAUER 20 évvel későbben (1797) teszi ezt. Ezután STETTER

lésén) egy beható észleletekből merített, összefoglaló jegyzékkel igen szilárd

— 'alapot vetett, melyet 1856-ban, a Brezz által kiadott «Fauna der Wirbel-
. thiere etc.» mű madártani részében descriptive úgy kibővített, hogy megha-

. tározásokra is használható lett.

E szilárd alapon állva dolgoztak a tóbbiek, hordtak óssze az anyagot,
oszthattäk föl a munkát. Még SrETTER maga, későbben gr. LÁZÁR, Csarô

fő

“à JáNos és e sorok írója többé-kevésbé behatóan foglalkoztak a vonulás jelen-

— ségeivel, s evvel lehetségessé van téve az, hogy az erdélyi részek Ornisáról
— sz016 irodalom a maga egészében legalább is kielégítő; megrostálva s egy

+ műbe foglalva pedig oly Ornist adna, a minövel kevés taj dicsekszik.

A magyar részekről szóló irodalom szükségképen gyenge maradt, mert

a fejlődés láneza megszakadt. KoRNHUBER synopsisa nem eredménye a beható

— kutatásnak, hanem jó akaratú compilatió, melyre építeni nem lehet. Az a

— fundamentalis mű, mely a Srerrer-ének megfelelt, sőt ezt minden bizony-
— nyal felül is múlta volna, noha anyaga megvolt, nem született meg. Ezt
… Perényi S. J. szerezhette volna egyedül, s ha teheti, meglett volna a szilárd
- alap a sarkpont, a mely irányt jelölve, ezeltudatos működésre sarkalja az
. erőket. Igy a magyar részekre vonatkozó madártani irodalom ezeltalan, kap-

kodó maradt s alig emelkedik felül az enumerátio rendesen kétes értékén.
Ott áll, a hol ezelőtt 30 évvel is állott s ez vádként ott fog állani szakirodal-
munk történetében, sujtani fogja azokat, a kik nem tettek, a midőn fáradság
nélkül tehettek volna. PerÉxvr agyonhallgatása, hátrahagyott iratainak hal-
latlanúl kegyetlen sorsa e vádból mindaddig ki fog hangzani, a mig e dolog

rendezve nincsen. j
Ezek azok a «bizonyos korulmények,» a melyekre fentebb eze-

loztam.

Igy áll a. magyar madártani irodalom dolga, a midőn a madártanhoz
mint tudományághoz s ennek általános irodalmához, mai színvonalához
viszonyítjuk.

De létezik még egy más szempont is, a melyre fe element tartozunk
lenni, kivált mi, kik mindenképen elszigetelt állásunknál fogva, sokat tisz-
tán a magunk emberségünkből kell, hogy kiteremtsünk. ~

Függetlenné kell tennünk a törekvő, dolgozó elemet a külföldi iroda-
lomtól, hogy erejét ezélszertien fölhasználhassa, öntudatosan, kitűzött cze-
lokra fordíthassa.

De nehogy valaki félreértsen ! Én a függetlenség alatt nem azt értem,
hogy a világirodalmat ne vegye számba, hanem értem azt, hogy szereztesse-
nek oly művek, vagy többek között olyanok is, a melyek összefoglalók, a
kor és tudomány színvonalán állanak, a létező irodalmat föltüntetik s épen
ezért alkalmasak arra, hogy a szegény sorsu, de törekvő ember az illető
szakkal hasznosan foglalkozhassék.

Mert hát az az enumerátiós irodalom szép ugyan, de sajátságos viszo-
nyaink közt szükségképen meddő, mert föltételezi, hogy a ki használni
akarja, szerezzen hozzá egy ezreket fölemésztő könyvtárt.

Az erdélyi és a magyar részek madártani irodalma, mai állapotában e
tekintetben igen tanulságos. :

STETTER dolgozata könnyen megszerezhető s minden tehetségesebb
embernek megadja az arra való módot, hogy Erdély Ornisával foglalkozhas-
son ; megkülönböztetheti a fajokat, ezen az alapon észlelheti az élétmódot
stb. s evvel okúl és egyszersmind épít is.

Az enumeratiós irodalom csak azt hirdeti, a mit más valaki tud, de a mit,
az igy kimutatott tudása alapján senki tőle meg nem tanülhat, a mit neki

azonfelül csak elhihetunk, ha t. i. kellő skepsis híján hiszékenyék vagyunk.

A ki látja, hogy szegénységünk alig-alig engedi meg, hogy központi
intézeteinket irodalmi tekintetben kellőképen fölszerelhessük, annak van
fogalma arról az állapotról, a mely miatt ott künn a vidéken a legjobb erők
elcsenevésznek. Ez pedig szakasztott az az állapot, a mely miatt a magyar
részek madártani irodalma oly igen nagyon kapkodó, biczegő.

Egy bár csak synopticus magyar Ornis szerzése ma a legégetőbb szük-
ség s én azt hiszem, hogy a létező irodalomból, Perényr iratainak megmen-

E
a eo tól

Re tM aedifi iet sj

ans deca.

exui St red

am S EC TT St a T

best Murder? PEN d x TE 4? a ‘ uu
y uw ~ a " " T 4 x ion

67 i À 4

83 E

. tett töredekeiböl, Frivazpszky JÁNos számos jegyzeteiból, a m. n. Muzeum :
gyüjteményére támaszkodva, ily synopsis könnyű szerivel telnék. M

§ Mielőtt, hogy az irodalmi jegyzéket adnám, még a következőket jegye- |
|. zem meg. | zy

; Gr. LÁZÁR KAumAn-tol, ki itthon az Ornithologiaval jó névre tett
. szert, a szigorúbban szakszerű dolgozatokon kívül csak azokat a nepszerüsi-
téket vettem föl, a melyekben itt ott eredeti észleletek is foglaltatnak; a
felvett ilyszerű dolgozatokat sem vetettem alá az egészen szigoru birálatnak.
Tankönyvekből csak azt vettem föl, a mi a szak tudományos fejlesztésére j
tényleg befolyt, igy LEowBanp műveit. Nem lehetetlen, hogy elszórtan |
> (kivált a tanodák értesitóiben) találhatók meg ezimek, a melyek jegyzekem-
ból hiányzanak, de nem hiszem, hogy valamely lényegesebb czim kimaradt
volna. A mi végre azokat a dolgozatokat illeti, a melyeket magyarországi
szerzők a magyar Ornisról vagy külföldiek ugyanerről a külföldön publi-
. eáltak, ez a mennyire ismerem egyes adatokra, ornithologiai utirajzokra

— — szorítkozik, az utóbbi cathegóriába tartozó legfontosabb dolgozat : Naumann !
J. F. Ornithologische Reise durch Ungarn. WiEGwaNN's Archiv III. Jahrg.
1837. 1. Bd. p. 69—110.

A külfoldiek kedvéért a magyar ezimek forditását zárójelben adom.
Banrscn, Dr. Samu. fiir Siebenb. neue Vogelart. Ebendort

» 1. Koresesörü seregély. Sturnus vul. XV. 1864, p. 1.

; saris Linné. Természetrajzi Füzetek I, 3. A madarak vándorlásának ideje
1877 p. 76—77. (Staar mit difformem Erdélyben. Természet 1872, 5. sz. (Die

Schnabel. Naturhistorische Hefte redi- Zeit des Vogelzuges in Siebenbürgen.

- "girt von O. Herman, I, 1877 p. 76—77. Natur, 1872. Nr. 5).

— Hine Abbildung.) 4. Handbuch der Landeskunde Sieben-

E j bürgens. Hermannstadt 1857. p. 101—

— Benxo Jôser. 114. Enumeration der Vógel.

3 1. Transsylvania sive magni Trans- 5. Vide SrETTER Opus 5.

4 sylvaniae principatus olim Dacia medi-

terranea dictus orbi nondum satis cog-
nitus nune multifariam ac strictum
illustratus. Vindobonae 1777. 80. (Zwei
Bande. Thiere schon nach Linné geord-
net) p. 131—133 § 80., 81.

E. EDUARD ALBERT.

Beitrag zur Unterscheidung der
Es Vogel. Verh. und Mittheil.
des siebenbiirg. Vereins fiir Naturw.
in Hermannstadt. IV, 1853 pag. 54,
1 Tafel.

2. Ueber Charadrius morinellus eine

Brassay SAMUEL.

1. Kritikai jegyzetek ef Lázár Kálmán
«Kétes távoztyü» ezimü czikkéhez. Erd.
Muz. Egyl. évkönyve III. 1864—65, p.
73— 76. (Kritische Bemerkungen zu Gf.
Lázars Abhandl. über Syrrhaptes para-
doxus. Jahrb. des siebenb. Museums.

III. 1864—65. p. 73—76.)

Brenn Dr. L.

1. Einige Bemerkungen zu Stetters
Beschreibung der Schneesporner. (Mit-
geth. von Gr. Kol. Lázár.) Verhandl. u.

Mitth. des siebenb. Vereins für Naturw.
in Hermannstadt, XII. 1861, p. 166—
168.

Csaté, JANOS.

1. Ein fiir Siebenbiirgen neuer Vogel
Phalaropus cinereus. Verh. und Mitth.
des Naturw. Ver. in Hermannstadt. XI.
1860, p. 1.

2. Alauda leucoptera und Sterna leu-
copareja und deren Vorkommen in Sie-
benbürgen. Ebendort XIII, 1862, p. 173.

3. Beschreibung des Nachtigallen-
Rohrsángers, Sylv. luscinioides Savi,
einer neuen siebenb. Vogelart. Ebendort
XIV. 1863, p. 145.

4. A Székäsvülgy Flórája és Madár-
faunája. Magy. orv. és termvizsg. Mun-
kálatai XIII. 1869, p. 252. (Die Flora
und Ornis des Székásthales. Arbeiten
der ung. Aerzte und Naturf. XIII. 1869,
p. 252).

5. A Retyezát helyviszonyi és termé-
szetrajzi tekintetben. Erd. Muz. évkóny-
vei IV. 1866—67, p. 72. (Die lokalen
und naturhistorischen Verhältnisse des
Retyezát-Gebirges. Jahrb. des Siebenb.
Museums IV. 1866, p. 72—89. Vógel p.
176—718).

6. A Strigy mentének s mellékvilgyei-
nek természetrajzi leirása. U. o. VI.
1873. p. 104. (Beschreibung der naturh.
Verhältnisse des Strell-Laufes und seiner
Nebenthäler. Ebendort VI, 1873. p. 104.
Vogel p. 130—159).

7. Gypaetos barbatus Erdélyben. Ter-
mészetrajzi füzetek I. 1877. p. 10.
(Gypaetos barbatus in Siebenbürgen.
Naturhistorische Hefte des ung. Nat.
Museums red. von O. Herman, I. 1877,
p. 10, deutsch ebendort p. 51).

8. Lanius major Pall. Erdélyben. Ter-
mészetr. Füzetek II. kót., 1878. p. 91.
(Lan. major Pall. in Siebenbürgen. Nat.
Hefte. II. Bd. 1878. p. 91).

9. Torzesörü harkály. U. o. p. 93.

1 ábra. (Specht mit diff. Schnabel. Eben-
dort. p. 93. Eine Abbldg.)

EBENHÖH FERENCZ.

1. Die Vögel des Koronczéer Weich-
bildes. Verhandl. des Vereins für Na-
turkunde Pressburg VII. 1863, p. 91.

FrivaLpszky Imre.

Jellemzó adatok Magyarország Fau-
nájához. Magyar tud. Akademia évkóny-
vei XIV. kót. IV. darab. (Characteris-
tische Daten zur Fauna Ungarns. Jahrb.
der ung. Akademie d. Wiss. XIV. Bd.,
Stück 4. p. 10—12. Kurz glossirtes Ver-
zeichn. seltenerer Vögel.)

FRIVALDSZKY JANOS.

1. Adatok Märamaros värmegye Fau-
nájához. Magy. tud. Akademia III. oszt.
közleményei XIII. köt. V. szám. (Bei-
trüge zur Fauna des Comitates Mára-
maros. Mitth. der III. Classe der ung.
Akad. d. Wissensch. XIII. Bd. Nr. 5. p.
201—3. Verz. der Vögel.)

2. Adatok Temes- és Krassó megyék
Faunájához. U. o.X. szám. (Beiträge zur

Fauna der Comitate Krassó und Temes. |
Ebendort Nr. 10, p. 301—1, Verz. der

Vógel.)

Frontus FRIGYES.

1. Beobachtungen wahrend des Jahres
1855 über periodische Erscheinungen
im Thier- und Pflanzenreiche aus der
Umgebung von Schässburg. Verhandl.
und Mitth. des sieb. Ver. für Naturw.
VII. 1856, p. 10—14. . (Madarak p. 14.)

GEYER GYULA.

1. Adalékok Rozsnyó vidékének fauná-
jához és flórájához. Magy. orvosok és
term. vizsg. Munkálatai XIII. 1869, p.
239. (Beiträge zur Fauna und Flora der
Umgebung von Rosenau. Arbeiten der
ung. Aerzte u. Naturf. XIIL.1869, p. 239.)

re ee ee ee En dm nn

ar eicit lobe

ST NE OT DEE Te Ld Ro

. GRINEUS JÁNOS.

1. A Zólyom megyében G. J. és Rokosz
István által vizsgált és nagyobb részben
ki is tömött emlős állatok és madarak
sorjegyzéke. Magy. orvosok és term.
vizsg. Munkálatai III. 1843. p. 107—
108. (Die im Sohler Comitate durch J.
G. und S. Rokosz gesammelten Vógel
und Säuger. Arbeiten der ung. Aerzte
und Naturf. III., 1843. p. 107—108).

Guist Moniz.

1. Zur Naturgeschichte des grauen
Geiers. Verhandl. u. Mitth. des siebenb.
Vereines für Naturw. XIII. 1863, p. 49.

Hausmann WILH.

1. Nucifraga caryocatactes, Beiträge
zu seiner Naturgeschichte. Verh: und
Mittheil. des siebenb. Ver. f. Naturw. in
Hermannstadt. XI. 1861, p. 24.

2. Die Sumpfohreule, Stryx brachyo-
tus. Ebendort, XII. 1862, p. 103.

3. Turdus saxatilis. Ebendort XVI.

1865, p. 107 und 118.

4. Vogelvarietäten in Siebenbürgen.
Ebendort XX. 1869, p. 3.

Herman Orró.

1. Falco subbuteo, L. — Erd. muz.
egyl. évkónyv. (Jahrb. d. siebenb. Mus.
Ver. in Klausenb.) IIT. kótet, II. füzet,
pag. 84—86. (1864—1865.).

2. Állattani közlések (Zoolog. Miscel-
len). U. o. (Ebendort) III. 1869, p. 87—
91.

3. — — U. o. (Ebendort) IV. 1867,
p. 48—53.
4. — — U.o. (Ebendort) V. 1370,

p. 92—96.

5. A Mezőség. I. A Hódos- vagy Szar-
vastó és kürnyéke. — ibid. V. kótet,
1.füzet, pag.8— 99, 1868—70.(Die Mezó-
ség. I. Die Umgebung der Hódos oder

- Bzarvasteiche und Seen besonders in

… zoolog. Beziehung. Jahrb. des siebenb.

Museums. V. 1. Heft, pag. 8—29, 1868
—70. (Deutscher Auszug am Schlusse
des Heftes, p. III— VIT. 1 Karte.)

6. A Mezőség. II. A mezó-záh-tóháti,

továbbá méhesi, báldi és mezó-sályi

tósorozat. — ibid. VI. kótet, 1. füzet,
pag. 42—67. 1873. (Die Mezóség. II.
Die Seereihe von Mezó-Záh-Tohát, fer-
ner jene von Méhes, Bald, Mezö-Sälyi.
1 Karte nebst meteor. Tabelle mit Da-
ten über den Zug der Vógel. Ebendort
VI. pag. 42—67, 1873, deutscher Auszug
p. IV— VI.)

7. Erismatura leucocephala, L. (Anas
leucocephala) a magyar Ornisban. Magy.
tud. Akademia Math. és Term. tud. Kóz-
lemények X. kötet, 1872. (Erismatura
leucocephala in der Ornis von Ungarn.
Mittheilungen der math. naturwiss.
Classe der ung. Acad. der Wiss. X. 1872,
Nr. 10, p. 151—161. 2 lith. Tafeln.)

&. Éles határok a madarak elterjedé-
sében. Természetrajzi Füzetek. I. 1877,
p. 8. (Verbreitungsgrenzen der Vögel.
Naturhistorische Hefte, herausg. vom
ung. Nat. Museum, red. von O. Her-
man. I. 1877, ung. pag. 8, deutsch p. 49.)

9. Koresesörü madarak. U. o. II. p.
74, 1 tabla. (Vógel mit difformem Schna-
bel. Ebendort, II. ung. p. 74, deutsch
p. 116.)

10. A kanya, a varjú és a mezei egér.
Term. tud. Kózlóny, VIII. 1876, p. 457
— 461. (Der Bussard, die Krühe und die
Feldmaus. Naturhistorische Monat-
schrift, VIII. 1876, p. 457—461.)

11. A saskeselyli és keselyű. Term.
tud. Közlöny, IX. 1877, p. 177—183, 3
rajzzal. (Der Bartgeier und Geier. Eben-
dort IX. 1877, p. 177—183.)

12. Apró madarak hagymával. Term.
tud. Közlöny, X. 1878, p. 41—46.
(«Kleine Vógel mit Zwiebel Monat-
schrift der kön. ung. Naturw. Gesell.
schaft, X. 1878, p. 4—46 [zum Vogel-
schutz |.)

13. Korcscsórü varjú. Természetrajzi
Füzetek. II. 1878, p. 93.

JUKOVITS ANTAL.

1. Verzeichniss der am Neusiedler-See
vorkommenden Vogelarten. Verhandl.
fiir Naturkunde des Naturw. Vereins in
Pressburg, II. 1857, p. 32.

2. Verzeichniss der am Neusiedler-See
vorkommenden Vogel. U. o. VIII. 1864,
p. 49.

KEMPELEN hapó.

1. Heves- és Külsó-Szolnok vármegyék
állattani leirása. H. és K.-Sz. megyék
leirata (sic) 1868. (Zoolog. Beschr. der
Comitate Heves u. Külsó-Szolnok.1868.)

KORNHUBER, Dr. G.

1. Die Vogel Ungarns in systemati-
scher Uebersicht nebst kurzer Aufgabe
ihrer unterscheidenden Charaktere. Ein
Beitrag zu einer künftigen ornithologi-
schen Fauna des Landes. Schulpro-
gramm und separat Pressburg. 1856.
36 Seite. Iskolai programm. Pozsony,
1856. Önállóan Pozsony 1856. 36 oldal.

LäzAr KÁLMÁN Gr.

1. Az európai törpe sasokrói. Magy.
orv. és term. vizsg. Munkálatai IX.
1864, p. 303. (Ueber die Zwergadler
Europa’s. Arbeiten der ung. Aerzte und
Naturf. IX. 1864, p. 303.)

2. Beiträge zur Ornithologie Sieben-
bürgens. Verh. u. Mitth. des siebenb.
Vereines f. Naturw. in Hermannstadt,
X. 1859, p. 244, fortgesetzt XIII. 1862,
p. 59.

3. A madarakról, külónós tekintettel
az Erdélyben honos fajokra. Erd. Mu-
zeum Evkönyvei, I. 1859—61, p. 69—
14. (Von den Vógeln, mit besonderer
Berücksichtigung der in Siebenbiirgen
heimischen Arten. Jahrb. des siebenb.
Museums I. 1859—61, p. 69—74.)

M wr," eee eg
me x Ne rts ei
| Te TEES 0

4. Aquila pennata és Aquila minuta.
U. o. p. 153—155. (Ueber Aquila pen-
nata und minuta. Ebendort, p. 153—
155.)

5. Erdély madarainak jegyzéke. U. o.
II. 1861—1863, p. 50—53. (Verzeichniss
der Vógel Siebenbürgens. Ebendort, II.
1861—63, p. 50—53.)

6. Kétes távoztyü (Syrrhaptes para-
doxus Ill.) 10 ábrával. U. o. III. 1864
—65, p. 68—72. (Syrrhaptes paradoxus,

mit 10 Abbild. Ebendort III. 1864— 65,

p. 68—72.)

7. A madarak vándorlásának okairól.
Magy. Term. tud. Társ. Közlöny, VI.
1866, p. 58. (Ueber die Ursachen des
Vogelzuges. Schriften der ung. Natur-
wiss. Ges. VI. 1866, p. 58.)

8. A bécsi nemzetközi gazdasági con-
gressus határozatai a mezőgazdaságra
nézve hasznos madarak védelmét illető-

leg. c Gazdasági Lapok, 1874, 12., 13., "

15., 16. sz. (Bestimmungen des landw.
Congresses in Wien, betreffend den
Schutz nützlicher Vögel. Landwirth-
schaftl. Blätter,1874, Nr. 12, 13, 15, 16.)

9. Madarainkról. Vadäsz és Verseny-
lap 1862, 10., 13., 14. sz. (Unsere Vögel.
Jagd und Rennblatt,1862, Nr. 10, 13,14.)

10. A keselyük. U. o. 1863, 33. sz. (Die
Geier. Ebendort 1863, Nr. 33.)

11. Kalandócz és tüzok. U. o. 1866, 1.
sz. (Steppenhuhn und Trappe.Ebendort,
1866, Nr. 1.)

19. Az orvmadarak a légben. U. o.
1872, 95. sz. (Die Raubvógel in den Lüf-
ten. Ebendort 1872, Nr. 25.)

13. Madárvilág. A jegér. Kertészgazda
1865, 11. sz. (Die Vogelwelt. Der Eisvo-

gel (mit Abbildg) Der Gartenwirth

1865, Nr. 11.)

14. Szárnyas utonállók: A kányák.
Természet 1871, 18. sz. (Geflügelte Räu-
ber: die Busarde. Natur 1871, Nr. 18.)

15. A pompázók (rózsaszín esaeskár, |

koráes, gyurgyalag, selyemfark, jegér).

AG oar t PS

U. o. 17. (Prachtvôgel Rosenstaar, Man-
—. delkrühe, Bienenfresser, Seidenschwanz,
. Eisvogel. Ebendort Nr. 17.)
16. A lég urai. Budapest, 1868. (Die
Herren der Lüfte. Budapest, 1868. 8°.
. Belbstündiges Werk.)

LEONHARD JÓZSEF.

1. Systematica mammalium ac avium
transsylvanicarum enumeratio. — Ci-
binii, 1812.

. 3, Lehrbuch zur Beförderung der
. Kenntniss von Siebenbürgen. Hermann-
stadt, 1818.

Lovassy SÁNDORR jun.
- |. A magyarországi keselyűk fészke-
— léséról. Természettudományi Közlöny,
- VIII. 1876, p. 437—439. (Ueber das
- Brüten der Geier Ungarns. Naturwis-
senschaftliche Monatsschrift VIII. 1876,
. p. 437—439.)
2. A magyarországi sólyomfélék fész-
- kelési módjárói. U. o. p. 103—116.
— (Ueber die Art des Brütens der ungari-
schen falkenartigen Vögel. Ebendort,
p. 103—110.)

MÉREY ETEL.

1. Győrmegye állatvilága. Győrmegye
és város egyetemes leirása. 1874. (Die
- Thierwelt des Raaber Comitates. Be-

& schreibung des Comitates und der Stadt
Raab. 1874.)
5

P E Dr. Józskr.

= - Die Vógel der Unter-Neutrauer
* Ge B ast Verhandl. des Vereins
— für Naturkunde, Pressburg, IV. 1859,

p. 45.

5 ORMÁNDY MIKLÓS.

3 1. Ertekezés a madarakröl. Veszprémi
ögymnasium értesitóje 1874—5. (Ab-
— handlung über die Vögel. Programm des
- Obergymnasiums zu Veszprim 1874—5.)

Temészetrajzi füzetek. 1. kötet 11, és 1. füzet.

PETÉNYI SALAMON, JÁNOS.

1. Zur Ornithologie. Gemeinnütz-
Blitter, 1833, Nr. 19, 20, 22.

2. A honi madártan gyarapodásáról.
Magyar term. tud. Társulat évkönyvei
1844—45, p. 188.(Ueber den Fortschritt
der einheimischen Ornithologie. Jahrb.
der ung. Naturf. Gesellschaft, 1844—45,
p. 188.)

3. Az apró legyészról. Magyar orv. és
term. munkálatai, VII. kötet, 1847.
(Ueber Muscicapa parva. Arbeiten der
ung. Aerzte und Naturforscher, VII.
1847, p. 51—56.)

4. Rövid utmutatás a madärtojäsgyüj-
tés czélszeriiségére. U. o. VIII. 1863, p.
935—936. (Kurze Anleitung zur zweck-
müssigen Sammlung von Vogeleiern.
Ebendort, VIII. 1863, p. 255—230.)

5. Petényi Salamon bihari természet-
tudományi utjának vázlata. Magy. tud.
Akad. értesitóje, 1854, V. füzet, p.
1—11. (S. Petényrs naturhistorische
Reise nach Bihar. Sitzungsberichte der
ung. Akad. der Wiss. 1854, V. Heft, p.
1—11.)

6. Kurze Skizze einer im Biharer Co-
mitat. im Juni 1854, von J. S. Petényi
und Joh. Kováes unternomm. naturhisto-
rischen Reise. Zeitschr. für Natur und
Heilkunde, 1855, I. Nr. 51.

7. A kakukröl mint a természetnek
csodálatos különezeröl. Magyar tud.
Akadémia értesitóje, 1850, p. 173—188.
(Ueber den Kukuk als Sonderling der
Natur. Sitzungsberichte der ung. Acad.
d. Wiss. 1850, p. 175—188.)

(8. Kurze Bekanntmachungen über
Falco rufipes, Glareola torguata etc. —
Oken's Isis, 1830, pag. 796— 798.]

9. «Reliquia Petényiana» Oriolus.
Természetr. Füzetek IL, 1877. p. 217.
(Aus dem handschr. Nachlasse J. S. Pe-
tényi geordnet von O. Herman und Jul.
Petheó. Naturhistorische Hefte herausg.
v. ung. Nat. Museum red. v. O. Her-

Ago dte i GALA RENE, YU TENNIS

man.” 1.1871, p.217, ^ ung, ps -249
deutsch.)

10. Beszterezebänya, bölcsője a honi
madártannak. Magyar orvosok és term.
vizsg. munkálatai, 1843, p. 57—68.
(Neusohl als Wiege der ungarischen Or-
nithologie. Arbeiten der ungar. Aerzte
und Naturforscher, 1843, p. 57—68.)

1. A Pirókokrói altalan, különösen
egy a budai Istenhegyen fogott «Rózsás
Pirókrói». Magy. tud. Akad. értesitóje,
1850, p. 399—413, 1 tabla. (Ueber die

Gimpel im Allgemeinen, insbesondere

NEN eU pers er a

STETTER VILMOS.

|. Adatok Erdély Ornithologiájához. 7
és Term. Munkálatai, V. 07

Magy. orv.
1845, p. 139—161.
thologie Siebenbürgens.
ung. Aerzte und Naturforsch. V. 1845,
p. laeso s

(Beiträge zur Orni-

9. Notizen aus der Thierwelt (Peletro-

heise nivalis Meyer). Verhandl. und
Mittheil. des sieb. Ver. f. Nat. Wiss. in
Hermannstadt, XII. 1861. 1

3. Erinnerungen, Beobachtungen und

Betrachtungen über den Zug und das .

Arbeiten der |

von dem auf dem Istenberge bei Ofen Streichen der Vögel, mit einigen Neben- 1
gefangenen Rosengimpel. Sitzgb. der umständen. Ebendort, TE 1864, p. 213, 7
ung. Akad. der Wissensch. 1850, p: 399 . fortgesetzt p. 235. } BL: i
—413, 1 Tafel.) 4. Ueber unsere Pelikane. Ebendort, ;

XVI. 1865, p. 3. 4
Romer, FLÓRIS Dr. 5. Fauna der Wirbelthiere Siebenbür-

gens, eine systematische Aufzählung
und Beschreibung der in Siebenbürgen .
vorkommenden Säugethiere, Végel, -

1. Zur Naturgeschichte des Kukuks.
Verhandl. des Vereins für Naturkunde,
Pressburg, I. 1856, p. 95.

Amphibien und Fische von E. Albert :

SCHÔNBAUER, JOzs. ANT. Brerz. Hermannstadt, 1856, kl. 8°, Vó- M
1. Conspectus ornithologiae hungari- gel von W. Stetter, p. 38—149. 4
cae. — Pest, 1797, 4? p. 1—32. |
A MUNYELVROL. 1

(Az Oriolus czikkhez.) a
1

Közli Herman OTTÓ.

A c Természetrajzi Füzetek» I-só kötetében (1877) «Reliquia Pete-
nyiana» f6ezim alatt megnyitottuk a közlések sorozatát, a melynek folyta-
tását legott felvesszük, mihelyt az anyag tisztázva lesz. Miután azonban ©
Prrenyr jegyzeteinek egész halmazát kizárólagosan német nyelven vezette }
s csak azokat dolgozta ki magyarul, a melyeket sajtó ala bocsátott, a jegy- 3
zetek rendbeszedesen kívül azoknak fordítása is szükséges. Itt azután ismét d
szemben állunk a mi dragalatos, részben. már nyakatekert, részben — sze- -
rencsere — meg vajudo münyelvünkkel. Természetrajzi irodalmunk érdeke
azt követeli tőlünk, hogy minél gyorsabban adjuk az értékes dolgozatokat, |
az anyag megvan; de az értékesítés közege, a münyelv, ezölönk módra, s
minduntalan alkalmatlankodik, megakasztja a haladást. És még ez sem -

el ig! Nagy bajunkat | még fokozza a munkás kezek hiánya. Az ephemer,
(na pi siker után való "kapkodás, hajhászat, mely tökéletesen beéri avval,

hogy a napisajtó a nevet, a czímet fölvesse s nyomban valami «érdekes
eseménynyel» el is temesse, ez nálunk nemesak járvány-jelleget öltött,

hanem közel jár ahhoz, hogy — kivált némely téren — épenségesen jelleget
E! kosson. Az a kitartó, ón- és ezéltudatos, szerény munkálkodás, mely nem
RR fejleszt, hanem érlel is, az bizony mentől ritkább. Egyes szakembe-'
. reink, kik előszeretettel kezelt szakmájuk. tárgyait ismerik, azokkal behatóan
. foglalkoznak, kiknek objectiv szemlélés mellett magok a tárgyak úgyszólván
. kinálva kinaljak a találó kifejezést, a jobbat, még ma sem veszik számba a
nyelvtisztítás körül fejlődő mozgalmat, nem ébrednek arra, hogy a magok
. részét elvállalva, végezve: a magyar tudományosság, közmivelődés érdeke

mellett a saját magokét is előmozdítsák. A kényelem vagy mi, még mindig
oda vezeti őket azokhoz a szóhalmaz halmazszókhoz, a melyek valójában
nem is másra, csak halmazra valók. Nem gondolnak avval, hogy a dolgok-

nak szabatos és szép nyelven való tárgyalása fokozza a hatást s az így
fokozott hatás legfőbb eszköze annak a sóvárgott hírnek, még pedig nem
annak a «napihirnek», hanem annak a tartósnak, nagy körre terjedónek,

pus a valódi, áldásos siker méltó dija. — Nem gondolnak 6k erre; sót

inkább és nagyrészt még ma is rajtok s bennök van annak a kózépkori

hóbortnak a maradványa, mely az Adeptek münyelvét (késóbb tolvajny elvet)

a tudomanyossag attributumaul tekintette.

Nincsenek gondosan tisztított forrásaink; a munkasok, a kik a tisz-

títás fáradsággal járó munkáját elvállalnák, mentől ritkábbak. Az alapos-

ságot, lelkiismeretet, kitartó szorgalmat követelő könyvírás kora mintha,

letűnt volna s helyette járja az olcsószerű értekezés, melynek megértéséhez

könyv kell, s ha ezt beszerezzük, kisül, hogy az értekezés felesleges volt.

tf Természetrajzi irodalmunk érdekét tekintve első szükségünk az, hogy

à magy arázó szótár előmunkálataihoz hozzálássunk : tegyük a létező kényel-

mes rosz helyébe a még kényelmesebb jobbat. Ez többet fog érni minden

dissertatiónál, capacitálásnál s a nálunk divatos személyeskedő birálatnál.

A rovartan számára szükségünk van oly szótárra, a minő a MÜLLER-

féle «Terminologia Entomologica»; van annyi mivelóje a rovartannak, hogy

kellő munkafelosztás mellett, könnyű szerével megejtheti ezt a dolgot.

Semmi kétség, hogy a m. kir. Természettudományi Társulat legott kiadja.

- A gerinezes állatokét rendek szerint kell összeszedni s szintén igy

dadni. Ekkor nem kell tartani attól, hogy valaki a szóhalmazokba fullasztja

nunkáját, mert megkapja a kényelem és a siker eszközét. És ekkor e szó-

árak segitségével végre valahára meg is értjük egymás dolgozatát.

- — E körül folytatott privát beszélgetések alkalmával már többször meg-
fogadtam s íme megfogadom nyilvánosan is, hogy a magam részét kidolgo-
iom, valamennyi részt illusztrálom s a nyelvészeti résznél a szükséges

" ; E

kózvetitést elvállalom. A hányan ma a természetrajz terén dolgozunk, vállalja
el kiki saját szakmájához tartozó latin terminologia összeállítását, tegye |
hozzá a magyart úgy, a mint legjobbnak hiszisen megvagyok győződve róla, |
hogy aránylag rövid idő mulva ezelt érünk; az állattan terén bizonyosan. -

A mondottakra Paszuavszky J6zsEr úrnak egy levele ösztönözött.
Paszuavszky úr gondosan összeolvasta a Prr£nyı-fele Oriolus magyar és -
német szövegét, talált több tollhibát, egy-két esetben ennél valamivel tob- —
bet is. E dolgokat kivánom egy kis revueben eligazitani. A lapszám az
első kötetre vonatkozik.

P. 217. Geruchsläppchen fordíttatott: szagláló lemezke. P. úr ajánlja
az «orrlemezkét»; azonban a «Läppchen» nem lemez, hanem karajka s azon-
felül az «orrlemezke» alatt az orr külsejére gondolunk első sorban, holott —
itt az orr belsejében elhelyezett dologról van szó s innen van az, hogy a
PETÉNYI nem Nasen-, hanem Geruchsläppchent mond, mert a Geruch mar
határozottan belső szervre utasít. A szagláló, igaz, hogy olyat fejez ki hatá-
rozottan, a mit még bizonyosan nem tudunk ; de viszont kétségtelenül ott
keresteti velünk a dolgot, a hol van, mi a leíró természetrajzban igen lénye-
ges. A mellett e karajok tényleg útjában állanak a szagot közvetítő bevonuló
levegőnek, az a szagláló tehát nem olyan helytelen. à

Hornknorplicht forditva szaruporczogés. P. azt jegyzi meg, hogy ilyen
állati szövet nem ismeretes s a madarak nyelvén a szaru fordul elő. Ez igaz ;
de a leirásnál képeket, hasonlatokat is alkalmazunk, hogy annál jobban .
magyarázhassunk s ha a húsos Psittacus nyelvre s ettől kezdve a sorokon M
végig tapasztalható különbségekre gondolunk, akkor nem itélhetjük el a |
«szaruporezogöst» mert tényleg azt magyarázza, hogy az állomány tulaj-
donsága szerint a szaru keménység és porczogó lágyság közé esik. a

Ugyanott tényleg egy forditási hiba all: «Zunge... in der Mitte
mit tiefgetheilter und nebenbei noch zerzaserter Spitze» a magyarban nem —
állhat barázda, szabatosan kifejezve : a nyelv vége mélyen behasitott s azonkiz
vül rojtosan osztott. E

A 217. lapon à magyar szóvegben s a 250-dik lapon a németben | .
«A lab esude», és «Tarsen» jelzővel ellátott kikezdésekben az ujjak Ossze-
forradására vonatkozó tétel szabatositandó, igy: Az elóreálló három ujj közül
a mellső a közepsövel az első (zig, a külső a közepsövel csak tövén összenőve. | |
Von den drei Vorderzehen ist die innere mit der mittleren bis zum ersten |
Gliede, die dussere mit der mittleren nur am Grunde verw achsen.

Ugyan e kikezdés magyar szövegében a rokonságra vonatkozó tételben"
«varjufélék» helyett «Coracias» kell, hogy álljon. i

A 218-dik lapon «Az arasz táblás lemezekkel (250 1. Die Spanne getä-
felt).» A «Spanne» alatt csakugyan araszt erthetünk s ekkor inkabb gondo-
lunk az elöre es hätra allö ujjra, mint arra, a mit a közeletben hibásan |

Lnd S iy À i

sr MS

A
er |
H

. szdrnak szokás nevezni. Azonban mindent egybefoglalva, a mit PETÉNYI
. a «Spanne»-ról mond, P. úrnak igaza van: ez a csüd, s igy a magyar szó-
_yegben az arasz alatt mindenütt csüd értendő, a PETÉNYr kéziratában vagy
: tarsus, vagy a leginkább használt «Lauf» teendő.
EX Ugyan e lapon «a faj ismertetó jelei» alatt, «szárnyhegye» helyett
. «farkhegye» teendő.
| A 219-dik lapon a 21-dik sorban «felsö szárny- és felső farkkormäny-
— zók» helyett «a szárny és fark felső fele» teendő.
- Ugyan e lapon a lábszár szinezeténél «fehérszürkés habos» helyett
1 «fehérszürkésen hintve« teendó.

A «flugge Junge» «tollas kiesinyek»-kel való fordításáról azt tartja
; P. ur, hogy helyesebb az «anyámyi» vagy «szárnyrakelt». Igaz, hogy az
. utóbbi mindent mond; de én a «tollast» pártolom, mert a fokozatban, a
. melyre kifejezéseink vannak, szabatosan jelez, t. i. első fok pelyhes, második
. fok tokos (vérestokos), harmadik fok tollas s egyszersmind a tollfejlődés-
. nek vége. — Ezek után csak azt akarom kifejezni, hogy első gondom lesz a
. Petényiánakhoz szükséges szókészlet megrostálása.

A LANIUS MAJOR. PALL. ERDÉLYBEN.

Közli Csaró JANos.

Lovag TscHUSI-SCHMIDTHOFEN ur f. év januárius 15-éről szives volt
arról értesíteni, hogy mult évi deczember 2-án Hallein mellett, Felső-
1 Ausztriában, egy Lanius major Pall.-t kapott, mely eddig egyedüli példány
3 Ausztria-Magyarországból.

a Habár a gyűjteményemben birt példány csak Lanius excubitor L.,
. még is erősen meg voltam győződve, hogy ennek válfaja, a szárnyán csak
. egy fehér keresztvonallal biró Lanius major, Pall. is előjön nálunk, — nagy
volt következőleg örömem, midőn e hó elején Bupa ELEK barátomat, — ki
egyiké azoknak, kik a negyvenes években Erdélyben a madártan meghono-
. sulására s fejlesztésére nagy buzgalómmal közreműködtek, — meglátogat-
— ván, gyüjteményében a kérdéses madarat, a Lanius major Pall.-t, melyet
. 1872-ik évi februárius havában Russon lött, feltaláltam, a melyet sziveske-
dett saját gyűjteményem számára átengedni.

. Nem tartozom azok közé, kik a mondott, nem lényeges különbség
- miatt, hogy t. i. a Lanius excubitornak két, a majornak pedig csak egy
" fehér keresztvonal van a szárnyán, őket két különböző fajnak kivánnám
. tekinteni; de miután a madártannal foglalkozóknak figyelme az ilyen válto-

Varietás t.i. a két fehér keresztszárnyvonallal biró Lanius excubitor L.,
valamint az egy keresztvonalú Lanius major Pall. is előjön.

ay?
Ve v
PIS MET,

Melyik közülök nálunk a közönséges s melyik csak ritka jelenség, ez
idő szerint megállapítani nem birom, mert a felsorolt különbségekre eddig
nálunk senki sem figyelt s tudtomra nyilvános közlések e tekintetben nem
tétettek, jelenben pedig csak a saját gyűjteményemben lévő két példányra,
támaszkodhatok. Mert, habár több darab e fajhoz tartozó " gébics fordult
meg kezemben, szárnytollaiknak szinezetére tökéletes tisztasággal nem
emlékszem vissza. Igy csak fenntartással adok azon nézetemnek kifejezést,
miszerint az egy fehér keresztszárnyvonalú varietas a ritkább jelenség |
Erdélyben is, mit azonban későbbi vizsgálatok, minek megtételére a honi 4
madártanna! foglalkozók figyelmét felkérem, — fognak egeszben elfogad- 4
hatólag megällapithatni. 1

Nem tehetem, hogy ez alkalommal ezen gébiesnek Erdélyben való
megjelenéséről s tartózkodási idejéről is észleleteimet ne közöljem, különö-
sen azért, mivel Frrrscn ur «Vögel Europas» czímü művében e tekintetben
olvashatóktól e madärnäl, mint még egynéhány másnál is, eltérnek, mi
onnan eredhet, hogy itten a helyi s climatieus viszonyoknál fogva némely
madarak más életrendszert követnek; mint azon országokban, hol FRITSCH _
úr figyelte meg őket.

Ugyanis e gébiesról azt írja, hogy nem valódi költöző madár, mivel | |
némelykor télben is megmarad is csak märezius és október havakban van- «
dorol. Régibb művekben is mint például Breum-nek «Naturgeschichte |
aller europäischen Vögel» czimti könyvében, mint Kózép-Európa lakója van
feltüntetve, hol lomb és tűlevelű erdőkkel elborított vidékeken tartózkodik.

Erdélyben nyárban én ezen gébicset soha sem láttam. Itt október.
közepe táján jelenik meg s tanyáját mezei fákon, kertekben és berkekben |
üti fel, s ha kiváló nagy hidegek nincsenek, egész télen át, még nagy hó. 7
mellett is itt marad, azonban märezius első felében már elvonul, tehát |
itten téli madár, mig ellenben Csehországban gyümolesfákon költ. I

Ezen Erdélyben csakis téli időbeni megjelenésének okát nem birom |
egyébből, mint a légmérséki, továbbá domborzati s ebből kifolyó erdéségi .
viszonyokból kimagyarázni, a minek fejtegetésével azonban nem kivánom a
tért elfoglalni, s csak annyit kivánok még megjegyezni, miként érdekes lenne
annak a megtudhatäsa, hogy vajjon Csik és Gyergyo térein, a melyekre a |
fenyvesek a völgyekbe egészen lenyulnak, nem tartózkodik-e nyáron is? E
mely eset alkotott nézetemnek nagy.erósségeül szolgálna.

Erdély Ornisára nézve teljesen megegyeznek saját észleleteim Csaré |
János ur észleleteivel. A L. exeubitort kizárólagosan télben találtam Erdély —
belsejében (Kolozsvár, Mezőség); nyári helyettesítője, kivált Kolozsvár.
táján a Lanius minor Gm., mely kertekben s vetemenyes nyilt helyeken, -
előszeretettel jegenye-nyárfákon költ. A L. major nem tűnt fel nekem.

N
y
M

T0 EET ey V^ fr Te ER ee Le ed Ve © SRE.
AN Rh Rl PRATER PERTE E

L.
à
ELM
X

t
DL APO

Pod

war x ét ue

| TORZCSŐRÜ SZÜRKE HARKÁLY. PICUS CANUS, GML. Sonde

(V. Táb. 1. &bra.)

LM e

Közli Csat6 JÁNOs.

'
*
L4

du tot MARNE.

Az 1860-ik év késő őszén lövetett Szász-Sebes határán s mivel
. lövés által teste egészen össze roncsoltatott, csak feje tómetett ki s ez került
. birtokomba.
ME Tollazata rendesen kifejlett, tömött, miután azonban a fején veres tol-
lak nem "észlelhetők, ? nemű vagy tökéletesen kinőtt fiatal madár lehetett. a
A torzulás csőre felső káváját idomtalanította el oly formán, hogy az,
UM , er
. az alsó kava második harmadrészének külső széle táján, iv alakban jobbra > d
legorbul, à vege felé egyszersmind jobb fele elfacsarodott, minek kóvetkez- 1
- tében a kava végen észlelhetó esatorna ezen oldalról tekintve, láthatóvá vált.
| Y 5 jé EEE A ep } NS
Az also kava szabályosan fejlődött, azonban vége felé az is kissé ‘is
. jobbra facsarodott.
A esórfelek nem illenek össze, s köztök nyilás észlelhető, mi terme- nz
1 D
. szetes kóvetkezése annak, hogy a felső káva oldalagos elhajlása mellett nem
| fejlódótt a keresztezés helyénél berovátkolás, mely egyeduli módon torten-
1
|
4
[

hetett volna a esörfelek tökéletes esukódása. PIDE

! Mindkét kávának jobbfelé való elfaesarodásából azt kóvetkeztetem, ov

. hogy a madár eledelét csak baloldalilag volt képes megragadni, a midőn egy- ^

- szersmind nyelvét is nagyon igénybe kellett vennie, s annak e madárfajnál :

- sajátságos hosszú volta nemcsak kitünő, de nélkülözhetetlen szolgálatot is rf
- tehetett.

|
q TORZCSÓRÜ VARJÚ. À
< (CORVUS CORNIX: L.) | "3

(V. tabla. 2. Abra.) 4:

A mult év október havában, Inkey BÉLA ur, kinek kedvenez szakmája

- mellett egyéb jelenségekre is figyelmes szeme szokott lenni, Szent Lörinez- :
. ről egy szürke varjú (Corvus cornix) fejet küldött, melynek csőre szokatlan
eltorzülást mutat. A felső káva a szabályos fejlődésűhez képest aránylag

nem rövidebb ugyan, de kampósan le és balra görbült, úgy, hogy az alsó

. kávához körülbelöl úgy áll, mint állanak a Loxia eurvirostra esóreflei egy-

. máshoz. . |
Az alsó káva az elágazástól mérve a szabályosnál valamivel hosszabb,

- végig csatornás; az elgörbült felső káván túl kiálló részének élei erősen

befelé dűlnek ; a balélen az a rész, a melyet táplálkozás alkalmával az eltor-

- zült felső káva érhetett, erősen kikopott, úgy, hogy e kikopás, körülbelől az

. elágázás táján, egy 45 ”%, mélységű csorbát alkot.

94 | uS.

Noha az eltorzulás sajätsägänäl fogva a madár táplálkozása rendkívül
meg volt nehezitve, a faj rendes tollazata után itélve a madár kifejló-
dése teljes volt. Az- érdekes fej a magyar Nemzeti Muzeum gyüjteményébe

került.
HERMAN OTTÓ.

Amphibia.
| MAGYARORSZÁG AMPHIBIÁI.
Dr. KÁnorr JAnos-töl.

II. Rend: FARKATLANOK. |
AMPHIBIA ECAUDATA. À
(Batrachia ? anura?)

A test farkatlan, a hátulsó végtagok hosszabbak a mellsöknel.

A farkatlan testtórzs rövid, vastag, széles és egészben tekintve lapos
vagy negyszögüen-elliptieus. Háta majd domborübb, majd laposabb.

A rovid fej elkerekített vagy tompa orral, hátulsó felében kiszélesedett.

A szemek nagyok, kiállók és szemhéjasok. A. szem bogara * egy függélyes
vagy vízszintes hasadék, vagy köralakú. A szivárványhártya élénk színü és
fémfényes. Az apró orrnyílások az orr csúcsán állnak és meredek csatornák-

Ax un

kal nyilnak a szajüregbe. x
A dobhártya gyakran látható. A száj tágas és messze a szemek mógé .
hasitott; felső állkapcsa rendesen fogazott, az alsó fogatlan. A szájpadfogak
a belső orrnyilások között két csoportba vannak elhelyezve. Azonban úgy a
két állkapocs, mint a szájpadcsontok. lehetnek fogatlanok is (Bufonidae). |
Az aránylag nagy nyelv alakjára s odanövésére nézve a beosztásnál használ-
ható jellegeket nyújt: rendesen vastag, húsos, ritkán egész alsó lapjával M
odanőve, gyakrabban mellső szélével odaforrva, míg hátulsó része szabad;
kivethető és fogásra alkalmas; hátulsó széle ép vagy többé kevésbé öblös,
tompa, vagy hegyes oldalcsúcsokkal. à
A mellső végtagok erősek, jól kifejlettek, négy szabad újjal. A többe- 4
kevésbé hosszabb hátulsó végtagok öt egyenlőtlen újjal; ezek között a ne- -
gyedik a leghosszabb, a hüvelyküjj a legrövidebb, mellette gyakran egy ke- |
mény megvastagodással, mely elsatnyult hatodik àjj gyanánt tekinthető. —

ee ee

Oe Be

* Ecaudatus — farkatlan. 1j

Yvan JU AMT A P , / HEP? ANSE BE , m i

" Parpayos — béka, Bacpáyesos — békanemii. j
RE

? dvoupa — farkatlan. À

* E kifejezést elfogadjuk az idétlen «lata» helyett. Szerk. .

MES

r
À
A
P :
|
:
3

Ezek az ujjak ritkán szabadok, rendesen üszóhártyával vannak összekötve.
Néha minden újj végén egy tapadó korong áll, melynek segítségével az il-
lető fajok a síma lombokon is ügyesen mozognak (Calamitae).

A testbőr síma, vagy szemölcsös vagy varacskás, telve mirígyekkel.

A hímek a néstényektél azáltal különböznek, hogy kisebbek, hogy
gyakran hangerősítő hólyaguk van, és hogy a párzás idejében bizonyos
testrészeiken kemény, érdes-reszelős, fekete bőrrel bevont helyek támad-
nak, leggyakrabban az előlábak hüvelykújján.

A farkatlan Amphibiák részint a szárazon, részint a víz mellett vagy
épen a vízben élnek. Vízben mindig a szaporodási időben találjuk. A párzás
oly módon történik, hogy a nőstényen ülő hím azt karjaival hóna alatt
vagy a csípő táján átfogja s a kocsonyás zsinórokba, vagy csomókba burkolt
tojásokat, a mint a nóstény testéből kiszabadulnak, spermájával leönti és
termékenyíti. A tojások eleintén leszállanak ; de víz beszívása által felduzzad-

nak s a felszínre emelkednek. A nap melegítő sugarai élesztik és fejlesztik

e tojásokat, úgy, hogy rövid idő múlva előtünnek a lárvák: a béka-po-
rontyok. ‘

A lárvák gömbös testűek, lábatlanok, egy hosszú, hártyás szegélylyel
ellátott s evezésre szolgáló farkkal. Ily. állapotban mindnyája a nyaknak
megfelelő hely két oldalán szabadon csüngő, rojtos, külső kopoltyúkkal lég-

. zik. A hátulsó végtagok előbb mutatkoznak, későbben a mellsók. A test és

végtagok fejlődésével a fark s a kopoltyúk elszáradnak és helyettök a tüdő
működik. Ilyen állapotban elhagyják a vízet s a viz közelében levő kövek

. vagy más tárgyak alá rejtőznek.

Az ebbe a rendbe tartozó fajok négy családba sorozhatók, a melyeket
következő módon lehet egymástól megkülönböztetni : |
1. A felső. állkapoes és szájpad fogazottak. ..............2
Aszájfogatllan.. ... . .. .. . 5... 4. Család: Bufonidae.
2. Az üjjak végén nincsen tapadó korong. . . 4.2... :...3
Az üjjak vegén van tapadó korong . . . . . 2. Család : Calamitae.
J. A szem bogara kóralakü, a hátulsó végtagok sokkal hosszabbak,
mint a mellsôk .............. 3. Család: Ranidae.
A szem bogara függelyes, a hátulsó végtagok kevéssel hosszabbak,
mint a mellsók ...:..,...:.... 1. Család: Pelobatidae.

1. Család: UNKAFELEK.
PELOBATIDAE. !

Termetre majd a varangyra majd békára hasonlitanak.
A felső állkapocs s a szájpad fogazottak, az alsó állkapocs fogatlan. A

, LA , , , y y "
1 aHhdg = sár, agyag ; Barns, Batyartól — lépni, járni.

LOS

körös nyelv egész alsó lapjával odanóve. A szem bogara egy függélyes ha-
sadék (macskaszerű). ,

A hátulsó végtagok ujjai félig vagy egészen uszóhártyával összekötve.
Párzás alkalmával a hím a nőstényt csípői körül fogja s a csomók vagy zsi-
nórokban kibocsátott tojásokat termékenyítő nedvével leönti.

Az Unka-félék vagy vízben vagy szárazon élnek, a hol lakásnak gyak-
ran mély lyukakat ásnak.

E családnak négy neme van az európai faunában, melyek közül csak
kettő : Pelobates és Bombinator fordul elő hazánk állatvilágában. A Pelo-
bates síma béru, sarkán van egy lencsés, élesszélü szarulemez ; a Bombina-
tor bőre szemölesös és varacskás, sarkán nincs lemez.

: 1. Nem: FÖLDI UNKA.?
PELOBATES Wagler (1830).

Termetre inkább békára, mint varangyra hasonlit.

A fej a szemek között és mögött igen domború. A bőr síma, vékony
és fénylő. A szemek kiállók ; a szem bogara egy függélyes hasadék. Dobhár-
tya, fülmirígy, hanghólyag nincsen. A köralakú nyelv hátulsó széle sekélyen
öblös. A. kéz újjai szabadok, a 3-dik újj a leghosszabb. A hátulsó végtagok
uszóhártyások. A hatodik újj csonkja nagy, lapátszerű, szaruszélű, ásásra
használható.

A földi unka a szárazon él és csak párzási időben keresi fel a vizet. Ha-
tározott éjjeli állat; nappal a föld alatt tartózkodik, a hova a sark lapát-
szerű szarú-kinövés segítségével igen ügyesen ássa be magát. — A test
hátulsó részével hatol lefelé s a laza föld rá esik és befödi. Este ki szabadul-
nak az önásta sírból és eljárnak zsákmányuk után, hogy reggel ismét be-
temetkezzenek. Ez az oka annak, hogy oly ritkán van alkalmunk láthatni
és hogy földrajzi elterjedésők még nincsen megállapítva.

Az európai fauna két fajából csak egyet találunk minálunk: az ásó
foldi-unkat.

Faj: ASO FÖLDI UNKA.
PELOBATES FUSCUS? (Laur.)

Ismertető jelei: kézüjjai szabadok; labujjai uszóhártyások. Czombja
läbaszäränäl rövidebb. Háta síma; a test oldalain szétszórt szemölesök. —
Feje köralakú, orra tompa, szája tágas. — Hossza; 6°5—7:9 4p.

Leírás : Állkapcsai egyenlő hosszaságúak. Dobhártyája nem látható
Szembogara köralakú. Háta domború. Negyedik lábújja a leghosszabb. Szí-
nezetében nincsen különbség. A hát világos zöldes, vagy szennyés szürke,

1 Y L
A tankönyvekben Varty! és Hagymár! nevek szerepelnek.
* Fuscus — barna, a színére - vonatkozik;

VAR

E »-
ah. d sp

éz - a das
WEL Ma uestis Bul Ss roin.

FRESE Bab aos

-. magy, hosszúkás, barna foltokkal s közöttük apró barnásszürke pontokkal.

. Testoldalain egyes, kis, vörös foltok. Hasan sárgásfehér, itt-ott szürke pon-

. tokkal.

E Tartózkodás és életmód : Álló vizekben vagy esötöesäkban vagy a viz
közelében ; nappal a földbe temetkezik, zsákmánya után éjjel jar. Nyugtala-
nítva vagy üldözve erős foghagymaszagot terjeszt.

d A muzeumi gyüjtményben nincsen példány. FrrziNaER és SCHREIBER

- szerint előfordul Magyarországban ; Brenz szerint Erdélyben.

| Elelme: Rovarok, rovarlárvák, pókok, csigák és férgek pusztítása által

. igen hasznos állat.

er 9..Nem: UNKA.!
BOMBINATOR* MERREM (1820).
* Termete varangyszerti. A fej lapos, az orr elkerekitett, a szemek ki-

mölcsös és varaeskás. Fulmirigy, dobhártya és hanghólyag nincsen. A kéz
ujjai szabadok ; lábüjjai uszóhártyások. A hatodik ujj helyén csekély du-
dorodäs.
3 E nem egyetlen egy faja álló vagy lassan folyó vizekben él, jelesen
tavakban, tócsákban és mocsarakban, a hol tavasztól kezdve késő őszig ta-
lálható ; a zavaros és növényekkel sürűn benőtt vizet jobban szereti a tisz-
tánál. Az unka jól ugrik; víz közelében meglepetve a vízbe menekül és
az iszapba mélyen fúrja be magát. Szárazon meglepetve a földhöz lapúl és
felhasználja a talajjal megegyező test színét védő szerül, vagy hanyatt fek-
szik, hasát fölfelé fordítva s addig marad ily helyzetben mig elmúlt a
veszély.

A hím az esti órákban hallatja egyforma melancholikus, gyenge hang-
ját. Tojásait csomókban rakja le. A fogságot rövid ideig tűri.

Az egy európai faj nálunk is otthonos.

1 és egymáshoz közelállók. A szem bogara háromszógü hasadék. A bőr sze-
4
,

.
1

ETUR TTE LY -
TX. * s »
[9

- alf à

Faj: TARKAHASU UNKA.

; BOMBINATOR IGNEUS (Laur).

E Synonyma: Bufo igneus Laur. Synop. rept. 1768. Rana ignea Shaw, Gen. Zool. 1802.
Ismertető jelei : A kéz újjai szabadok, lábújjai uszóhártyások. Lábszára

. a czombnál rövidebb. Bőre a hátfélen sok apró és nagyobb szemölesesel ;

. hasán kevés, szétszórt szemölcs. Feje tojásalakú. Orra tompa-hegyes. Szája

tágas. — Hossza 4 In.

Leírás : Állkapcsai egyenlő hosszúak. Dereka tojásalakú. A láb ne-

1 Meregy! név is olvasható a tankönyvekben.

T Bóugos — mély, tompa hang.

^»

&
rct

LI
y +

PATENT

ir
> . x 4
zi E in? a Z ] a
Ku SY pee a eS

gyedik újja a leghosszabb. Hátán a szemólesók helyenkint tüskesek. Hasa |

sürün pontozva-gódrós. Hätänak színe szennyes oliva-szürke vagy barna,
fekete foltokkal. Hasa naranessárga fekete vagy kékes foltokkal. Szivár-
ványhártyája femszinti fekete pontoeskákkal.

Him: A hüvelyküjj dudorodása nagyobb, csak részben särgavörös,
részben fekete, szemcsés keményedéssel ; hasonló a ket következő újj felső
lapja is. Hasonló keményedése van a:hüvelykújj irányában az alsó karján
is. A talpon a 2-ik és 3-ik újj tövén fekete keményedés. A lábújjak uszó
hártyája jól kifejlődött.

Nőstény : A hüvelyküjj dudorodása kisebb, särga-vörös színű. Az elő és
hátulsó véetagon nincsen keményedés. A lábüjjak uszóhártyája kevésbé ki-
fejlódve.

Tartózkodás: Álló vagy lassan folyó vizekben u. m. tavakban, tócsák-
ban és mocsarakban, a hol a víz zavaros és növényekkel benőtt. A muzeumi
gyüjteményben a következő helyekről vannak példányok : Rákos-Keresztúr
(PETÉNYI), Nagy - Varad, Homona (MocsAry), Märmaros (FRIVALDSZKY
János), Budapest (PAvEL J Anos). |

JEITTELES említi Kassa vidékéről is. Brezz mondja, logs Erdélyben
közönséges. : ;

Élelme : Rovarok, rovarlárvák, pókok, quem és férgek E ee
által igen hasznog állat.

9. Család: LOMBI BÉKÁK.
CALAMITAE. 1

A termet karcsú, békára hasonlító. A fej rövid tompán-hegyes orru.
A felső állkapocs fogazott, az alsó fogatlan. A: nyelv hátulsó. széle szabad és
elkerekített. A szem bogara körös. |

A hätulsö vegtagok igen hosszuk, E félig vagy egészen uszóhár-
tyaval Összeköttek. Minden ujj hegyén egy tapadó korong, melynek segitsé-
gével a legsímább leveleken való mozgás, szilárd megállás lehetséges. — A
test bóre a háton mindig sima, a hason ellenben számos finom nyilassal el-
látott szemólesesel borított, melyekkel valószínüleg a fa lombjára leesapó-
dott harmateseppek felszivatnak. Es

Ezen családnak tagjai fákon élnek, tapadó korongjaikkal az ágak kô-
zött ügyesen kúsznak és a rovarokból álló élelmet ügyes ugrással kapják el,
Csak párzás alkalmával keresik: fel a vizet. A him a nőstényt a hóna. alatt
fogja körül. A tojások csomókban rakatnak le. A földgömb nyugoti felében

e családnak számos faja él; az európai faunában egy nem egy fajjal talál-

ható, mely nálunk is gyakori.

3 , " ,
2 Kahapicys — levélbéka.

Nem: LOMBI BEKA.!
HYLA? (Laur).

_ A test karcsú. A fej majd hosszabb, majd rövidebb, oldalai dombo-
E rüak; orra elkerekitett vagy eltompitott. A dobhártya látható. A nyelv
alakjára és odaforrásra nézve igen változó, alakja a háromszógtól a kórig
változhatik, odanóve lehet egész alsó lapjával vagy csak mellső részével,
úgy, hogy hátulsó széle többé-kevésbé szabad. A hímnek nagy hanghó-
lyaga van.

A mellső végtagok újjai majdnem mindig szabadok, a hátulsó vég-
tag újjai tövükön uszóhártyával összekötöttek, minden újj hegyén egy ta- Ih
. padó korong van. x E:

A bőr a háton vagy tökéletesen síma, vagy mirigyektól, szemölesök- E a
_ tól érdes és egyenetlen. A hason a harmateseppek felszivására alkalmas
. számos nyitott szemöles van. Torka majd síma, majd érdes.
Az európai faunában e nemnek egy faja van, mely nálunk is gyakori.

Faj: ZÖLD LOMBI BÉKA.? =
: HYLA ARBOREA (Schneid.)

| mn

Synonyma : Rana Hyla Lin Syst. Nat. 1758. — Rana viridis L. Faun. suec. 1761. —
Calamita arboreus Schn. 1799.

Ismertető jelei: A dobhártyája látható. Újjainak hegyén tapadó ko- s
rong. Mellső végtagja négy, a hátulsók öt ujjuak. A labujjak félig uszóhár-
tyások. Lábszára oly hosszú mint a czombja. Hata síma. Hasa s a ezombok
alsó lapja szemcsézett. Feje köralakú, tompa orrú. — Hossza 4 4.
Leírás : Állkapcsai egyenlő hosszaságüak. Szájnyilása tágas. Dereka
köralakú. A negyedik lábújj a leghosszabb, minden újj karomtalan.
Him: Hátán särgäszöld ; egy szürkésbarna, fehérrel szegélyezett sza-
lag a szemek mögött kezdődve a test oldalaira húzódik. Sötét sárgabarna
torkán nagy hanghólyag. Hasa sárgásfehér.
Nőstény : Színre nézve egyezik a hímmel ; sárgásfehér torkán nincsen "
hanghólyag.
A zóld levélbéka színét változtatni és a kórülményekhez képest alkal-
mazkodni képes, úgy, hogy majd világos, majd sötét, néha feketésszurke
színt is ölt.
Tartózkodás és életmód : Fákon, cserjéken ; de a mocsarak nadasaiban

' Lombász. Nem ér semnfit, mert bármely állatra illik, a mely lombon tar-
tózkodik. Szerk.

es, - ore
2 9À6« — ugatok, erős hangjáról.

® Esójós rekek ? — Zöld lombász ? —

100 "

is jelesen a párzás után. Tojásait csomókba egyesitve rakja le a vizbe. —
Muzeumi példányok következő helyekről: Budapest (PerÉNv1) ; Gellérthegy
(PavEL). JEITTELES szerint Torna felé gyakori. Brgnz gyakorinak mondja
Erdélyben. à

Élelme : Rovarok, rovarlárvák, pókok es csigák felemesztese által
hasznos állat. :

3. Család: VIZI BÉKÁK.
RANIDAE.

A test karesü, nyült; a hát oldalain kiszógelló párkányokkal. |

A fej alak szerint változó: orra majd hegyes, majd tompa, kiálló ; sze-
mei kerek szembogarral. A dobhártya látható ; fulmirigy nincsen.

A felső állkapocs s a szájpad fogazottak, az alsó állkapocs fogatlan.

A nyelv elől odaforrva, hátulsó széle szabad és mélyen öblös.

A hátulsó végtagok sokkal hosszabbak mint a mellsók.

Párzásnál a hím a nőstényt hóna alatt fogja körül, olyképen, hogy
tenyerei a nőstény mellén egymást érintik.

E család tagjai főképen vízi állatok, melyek vagy mindig a vízben
élnek, vagy annak közelében tartózkodnak és ekkor a párzás idejében kere-
sik azt fel, hogy tojásaikat csomókban lerakhassák.

Az európai faunában e családnak két neme él, melyek közül csak
egyet találunk a magyarfold állatvilágában.

Nem: VIZIBÉKA.
RANA L.

A test majd karcsú és szögletes, majd rovid és hengeres; dereka a
hátulsó végtagok felé megsztikul; háta majd lapos s egyenes, többnyire
azonban magas s utolsó felében az erősen kiálló medenczecsontoktol púpos.
A hát felső lapját az oldallapoktól egy kiemelkedő mirigysor választja el.

A fej alakja egy és ugyanazon fajnál is igen változó, fiatal és hím pél-
dányoknál hosszú és hegyes, vénebb és nőstény példányoknál rövidebb és
tompán elkerekített. A dobhártya mindig látható. A szemek nagyok és kiál-

lók. A nyelv hosszúkás, hátul kiszélesedett, mélyen öblös, két szarvú, mellső .

részével odaforrva. A szájpadfogak a belső orrnyilások között két csoportba
vannak elhelyezve. Külső hanghólyag van vagy nincs.

A mellső végtagok négy szabad ujjal. A hátulsó végtagok öt ujjúak,
ezeket uszóhártya köti össze. A hátulsó lábak hüvelyk ujján nagy kemé-
nyedés.

A bőr rendesen síma vagy szétszórt, ritkán sok mirigygyel vagy sze-
mölcscsel borított.

101 »

A békák igazi vízi állatok, melyek, tavak, mocsarak és lassan folyó
vizek partjain tartózkodnak, hátulsó lábaira ülve sütkereznek a napon.
Ha veszély fenyegeti, egy nagy ugrässal a vizbe menekülnek s az iszapba
c . vagy a vízben fekvő kövek vagy fatuskök alá bujnak.
A békák alakban és színben igen változnak, úgy, hogy gyakran igen
. nehéz a faj meghatározása. Az európai faunában némely iró három fajt
- (FrrzixaER), más csak 2 fajt (ScHREIBER) vesz fel, mig egy harmadik négy .
. fajt vél megállapíthatni (Leypre). |

A muzeumi gyüjtemeny alapjan ket fajt lehet következö mödon egy-
mástól megkülönböztetni : |
Er: | a) A szemek közötti homlokrész kissé homorú és keskenyebb egy

- szempillánál; a dobhártya olyan nagy mint a szem ; a talp hüvelyk-kemé-

; 1

3 nyedése igen nagy, enl oldalról összenyomott, tompán éles szélű, ezen - ; E
. keményedésen kivül a 4. és 5. újj töve között még egy kerek keményedés T
. létezik. A him feje dél a szájzug mögött, két nagy hanghólyag van. :
1. Rana esculenta L. Br,

b) A szemek közötti homlokresz lapos vagy gyöngen boltozott es egy FA
. szemhéj szélességű. A dobhártya kisebb mint a szem. A talp hüvelyk- 7
— keményedése nagy, kevésbé kiálló és elkerekitett szélű, a másik keményedés d
gyakran hiányzik. A himnek külsó hanghólyaga ninesen. A szemtól a dob- , 5

L hártya fölé egy háromszögű fekete folt huzódik . . . . . 2. R. fusca Roesel.

1. Faj: ZÖLD VIZIBÉKA:
RANA ESCULENTA? L. |

Synonyma : Rana cachinnas Pall. Zoograph. 1831. — Rana ridibunda Pall. Reise
1771. — Rana tigrina Eichw. faun.

Ismertető jelei: A kéz ujjai szabadok ; lábujjai uszóhártyások. Lábszára
a czombjával egyenlő hosszúságú. Hátának széle párkányos, sok apró sze-
- mólesesel. Hasa síma, ezombjának alsó lapja szemcsézett. A hímnek két
. nagy külső hanghólyaga van. Hossza 7—10 m
Leirás : Orra hosszú, elkerekitett csúcsú. Homloka keskenyebb egy
. szemhéjnél. A kéz 2-dik és 3-dik ujjának bőrkarélya egy uszóhártyának
. maradványa; a lábujjak egész, vastag uszóhártyával, mely a leghosszabb
ujjat hegyéig környezi. A 6-dik ujj csonkja erős, oldalról összenyomott es
lapátszerű , ellenében a leghosszabb ujj tövén kisebb emelkedés létezik.
Hata sárgászöld nagyobb fekete foltokkal; a hát közepén egy világosabb
- hosszvonal ; a hát oldalán egy fehérsárgás mirigysor. A test oldalai foltosak
. és márványozottak. A fején két fekete hosszsáv, az egyik az orrtol a szemen

= 1 éti, keeskebéka.
2 ehető ezombjairól.

102 ) -

át, a másik az also állkapocs szélén huzódik és a test oldalára folytatódik.
A felső karon egy fekete csík. Lábszárai fekete harántsávokkal. Szivárvány-
hartyaja sárga, fekete pontocskäkkal.

A him kisebb, karja vastagabb és husosabb. Huvelyk-keményedése
középszerű, két hanghólyag a szájzug mögött. Hasa foltnélkul való.

A nőstény nagyobb, karja vékonyabb. Hüvelyk-kemenyedese és hang-
hólyaga nincsen. Hasa szürke foltokkal tarkázott.

Tartózkodás és életmód. A zöld béka tavasztól kezdve késő őszig tiszta
vizek közelében tartózkodik. Nappal, derült időben a napon sütkérezve,
estefelé vízbe megyen, honnét erős hangját hallatja. Ez, két egymást követő
hangból áll, az egyiket a felfújt torokkal, a másikat a hanghólyagok segit-
ségével hozza létre. Az elsómódü hangot a nőstény is képes kiadni. A telet
viz alatt töltik, a hol az öregebb állatok mélyen az iszapba furódnak, mig a
fiatalok, mint gyöngébbek, inkább az iszap felső, puha rétegeiben maradni
kénytelenek. Innét van az, hogy a tavaszi nap előbb költi fel a fiatalokat
álmukból, úgy, hogy több héttel előbb jelennek meg mint a mélyen beásott
öregek.
A Muzeumi példányok következő helyekről eredtek: Budapest (PE-
TÉNYI); Tázlár (Kusınyı FEnENCz); Tiszafoldvar (PETENYI szerint: Rana,
Tisza); Nagy-Várad (MocsAry); Szobránezi fürdő (MocsAry); Morovich
(KÁROLI). |

STEINDACHNER ! említi Kupinova és Morovichröl. JEITTELES szerint
Kassa körül gyakori. Brezz szerint Erdélyben nem ritka.

Élelme. A zöld béka hatalmas rabló, mely nemcsak mindenféle rovart
és rovarlárvákat, férgeket és csigákat emészt föl, hanem kisebb gerinezes
állatoknak, egereknek és más Amphibium-féléknek meg halaknak veszélyessé
válhatik. Ezért Aguariumokban nem tartható.

2. Faj: BARNA VIZIBÉKA.?
RANA FUSCA Roesel.
Synonyma : Rana temporaria Aut. — Rana muta Laur. Synop. rept. 1768. — Rana
alpina Fitzinger neue Classific. 1826. — Rana fulviventris Millet Faune de Main 1828.
— Rana platyrrhina Steenstrup. Vers. d. Naturf. 1846.

Ismertetó jelei : A kézujjak szabadok, a lábujjak uszóhártyások. Lab-
szára a ezombnál hosszabb. Hátszéle párkányos, kevés, apró, szétszórt sze-
mólesesel. Hasa síma, a ezomb alsó lapja szemesézett. Feje tojás alakü,
tompa-hegyes orrú. Külső hanghólyaga nincsen. Hossza 7—10 94.

Leirás : Orra rövid tompa, homloka egy szemhéjnál szélesebb. A kéz
leghosszabb ujja belső szélén gyenge bórszegélylyel. A lábujjak teljes uszó-

" Zoolog. bot. Gesellseh. XIII. p. 1122.
? Katona, gyepi bika.

. 103

EB. Bartyasal, mely a tp heat ujjat utolsó izeig környezi. A 6- do ujj
y esonkja gyenge, puha, hosszu, elkerekitett szélű ; egy másik emelkedés nincsen,

. helyén azonban a bőr világosabb színű. Háta veresesbarna, fekete foltokkal ;

a tarkóján álló foltok gyakran A rajzot képeznek. A mirigysorok a hát
oldalain kevésbé emelkednek ki s a szomszéd részekkel egyenlő szinüek.
. A dobhártya feletti rész egy háromszögű sötétbarna, folt által befödve. A felső
. állkapocs szélén levő sötét sáv gyakran pontokra oszlik fel. Czombja és láb-
szára haránt sávosak. Hasa folt nélküli.

A hím karja vastagabb és husosabb. Hüvelyk-kemenyedese kivált a
párzás idejében fejlődik ki, fekete színű. A lábujjak vastag uszóhártyával
. vannak összekötve. Hasa szürkés-fehér, ritkán foltos. Torka párzáskor
. kékes-szürke. Hanghólyaga belső, nem lép kifelé.

A nőstény karja gyengébb. Hüvelyk-keményedése nincsen. A lábujjak
uszóhártyája kevésbé kifejlődött. Hasa sárgás, vörösbarna foltokkal, melyek
. párzáskor néha egybe folynak, úgy, hogy torka és hasa vörösbarna színűvé
lesz. Bőre a testoldalain s a hát utolsó felében érdes. Belső hanghölyaga
nincsen.

Tartózkodás és életmód. Árnyékos helyeken, az erdők nedves rétein,
. lehullott falomb alatt vagy patakok és esótócsák körül; késő 6szszel keresi
. fela mocsarakat és az iszapba ássa magát. Tavaszkor rétek, árkok sekély
vizében történik a párzás. A nőstény több ezer tojást rak, melyből sok
. poronty fejlődik, mely átalakulása után elhagyja a vizet, füvek közé, falomb
. alá rejtőzik. Meleg eső után megszámlálhatatlan mennyiségben lepik el az
. utakat, úgy, hogy a béka-esőről szóló mesére szolgáltattak alkalmat.

A muzeumi példányok következő helyekről származtak: Agteleki
3 - barlang ; Turopolya; Tatra; Valaskóezi erdő (MocsAry); Szobránezi fürdő
E. (Mocsánv); Homona (MocsAry); Korytnicza (MocsAry).

A Más lelhelyek : Temesvár (STEINDACHNER) ; Kassa (JEITTELES) ; Erdély
r | (Brerz).

2 Elelme : Rovarok, rovarlárvák, pókok, esigak és fergek elpusztitasa
- által a mezőkre és kertekre nézve igen hasznos állat.

4. Család: VARASBÉKÁK.!
BUFONIDAE.

A test rövid, vastag és potrohos. A test bőre egyenetlen, szemölesös
E . és varacskás. Az állkapesok és szájpadcsontok fogatlanok. A nyelv hoszszúkás,
> hátulsó széle szabad és elkerekitett. A szem bogara egy vizszintes hasadék.
A végtagok erősek; a mellsők négy, a hátulsók öt újjal, melyek vagy
: szabadok, vagy félig uszóhártyások.

* Varangy.

Természetrajzi füzetek. 1. kötet II. és ír, füzet. 7

"E.

Aga

* | + £
a " T In 1 o
ve: A ES SAT SLR UNIS den

Nec T

104

Párzásnál a him a nóstenyt hóna alatt fogja at. A tojásokat hosszu
zsinorokban rakjak a vizbe.
Az európai faunában ezen családnak egy neme van, mely nalunk is
otthonos.
Nem: VARASBÉKA.
BUFO Laur.

Ismertető jelei : -Fogatlan száj, látható dobhártya, nagy fülmirigy ;
rövid, vastag; hengeres ujjak.

Leirás: A test vaskos, háta domboru, ritkán lelapult, a fej lapos,
orra eltompitott vagy szélesen elkerekített csúcsú. A szemek erősen kiállók,
a dobhártya mindig látható. A fülmirigyek nagy, hosszú daganatokat képez-
nek. Az állkapcsok és szájpadcsontok teljesen fogatlanok. A nyelv hosszu-
kásan tojás alakú, mellső része odaforrott, hátulsó széle szabad, elkerekitett
és kivethető. A hím torkán két belső hanghólyag van. .

j A végtagok rovidek; a hátulsók hosszabbak, ot ujjal, melyek uszó- .
oU Ue

hártyások vagy neha szabadok. A mellső végtagon a harmadik, a hátulsó:

végtagon a negyedik ujj a leghosszabb. A tenyeren és talpon ket kiálló
keményedés, melynek belsóje rendesen hosszukás és hengeres, külsője kerek
es gonibolyü.

A test bőre kiemelkedő varaeskáktól érdes és egyenetlen.

A varasbékák szárazföldi állatok, melyek a vizet rendesen csak a par-

zás alkalmával keresik fel és a szárazon telelnek. A him a nőstényt a hóna

alatt fogja át. A tojásokat hosszú zsinórokban rakják a vizbe. Az Amphi-
biumok közül a Pelobates fejlődése leghosszabb ideig tart, a Bufo-é pedig a
legrövidebb időt veszi igénybe. Ez okból a rendszeresítésben a Bufo-t leg-
magasabb helyre kell helyeznünk. A lárvák még a kopoltyúk kifejlődése
‚elött szabadulnak a tojasokbol. |

A kinőtt varasbékák tavaszszal és vizi tartózkodásuk alatt sötétebb
szinüek, mint későbben, midőn a levegő befolyása a színt világosabbá s

élénkebbé teszi. A nőstények a hímeknél tarkább színűek és rendesen a .

hasoldalon is oly fekete foltokat viselnek, a milyenek a hímnél nincsenek.
A varasbékák éjjeli állatok, nappal különféle rejtóhelyeken veszteg marad-
nak és csak éjjel járnak élelem után. |

Az európai fauna három faja nálunk is található és következő módon
megkülönböztethető :

1. A lábujjak között fél uszóhártya. A ezombon nincsen mirigy... 2.
A lábujjak szogleteiben igen rövid uszóhártya; a czombon ugy a hímnél,
mint a nősténynél jól látható mirigyek. A kéz első és második ujja egyenlő

hosszuságu. A szemek közötti homlokrész olyan széles mint egy szemhéj. —

A. fülmirigyek nagyok, ellipticusok . . . . . . . . . . . . B. calamita Laur.

2. A kéz első és második ujja egyenlő hosszuságu. A szemek közötti |

à > 105

- homlokresz szélesebb a szemhejnal. A nagy fulmirigyek külső széle egyenes,
. & hátulsó veg kifele hajló. A lábujjak félig uszóhártyásak. B. vulgaris Laur.

A kez első ujja hosszabb a másodiknál; a szemek közötti homlokrész
. szemhéj szélességű. A fulmirigyek laposak, vesealakúak. A läbujjakon
EUeluszóháriyà.. . . . . 2e ee A we» B: variabilis Pall.

1. Faj: KÖZÖNSÉGES VARASBÉKA.
E. BUFO VULGARIS Laur.

Synonyma : Bufo cinereus Schneid. Hist. Amph. 1799. — Rana rubeta Lin.
faun. suec. 1761.

E. Ismertető jelei: A kezujjak szabadok, közülök az első és második

egyenlő hosszusagu; a lábujjakon igen rövid uszóhártya. Lábszára a czomb-
. mál hosszabb. Háta nem párkányos és igen sok apró, nagyobb varancscsal
borított. Hasa szemölcsös. Feje kerekded, orra tompa, fülmirigyei na yok.
» Testhossza 7—21 Mm.

Leirás: Teste rövid, vastag és igen potrohos. Feje oly hosszú a

milyen széles; röviden elkerekített orrú; homloka gyengén bemélyedett s
olyan széles, mint egy szemhéj. A fej oldalai fiataloknál meredekek, koro-
sabbaknál lejtősebbek és gyakran a szem alatt bemélyedettek. Nagy fülmi-

. rigyeinek hossza kétszer akkora mint szélessége, külsö széle egyenes. A dob-

. hártya körös, felakkora mint a szem. A szembogara vízszintes tojás- vagy

. félkör alakú. A nyelve vékony, szalagszerű, hátrafelé kiszélesedett, hátulsó

— széle szabad s elkerekített.

A végtagok jelesen a hímeknél erősek, a mellsők a derék hosszaságá-

3 val egyenlők, ujjaik, a harmadikat kivéve, rövidek, vastagok és hengeresek.
A tenyeren két emelkedés van, egy nagyobb, domboru, félkörös és egy
kisebb, jobban kiálló a hüvelykujj tövén. A hímnél az 1, 2, 3-dik ujj felső

. és belső széle párzáskor érdes, reszelős, fekete bőrrel borított. A hátulsó
. végtagok valamivel hosszabbak, a testhez illesztve talpuk az orr hegyét éri

- el; az ujjak félig vagy egészen egy vastag uszóhártyával vannak összekötve,
az elsőtől a negyedikig hosszabbodnak, az ötödik a harmadiknál valamivel

rövidebb. A talpon két emelkedés van, az egyik, a külső, félkörös, mig a

. belső inkább hengeralakú és oly erős, hogy egy hatodik ujj esonkja gya-

. nant tekinthető.

A bőr a fejen síma, a háton igen egyenetlen és érdes, változó nagy-

- ságú, lapos vagy kiálló, szétszórt vagy surtin álló, kerek vagy kupos, neha

- tüskés varacsokkal borított. A hason sok, sürün álló lapos és egynemű

. szemölcs, melyeken rendesen fekete nyilások vannak.

Szinczete kor és ivar, tartózkodási hely és évszak szerint sokféleképen

- változik. A fiatalabbak rendesen szennyes-sárgák, vörös vagy rézvörös szintiek
- (Rana rubeta L.), mely szín a felnőtt nöstenyeken is néha megmarad, mig

mA a

-
-
m

fan

EEE

her.

Nh NC THIS SP Rss pe

106

lyezett. A has szennyes fehérszürke vagy sárgás, a nősténynél rendesen, a
hímnél ritkábban sötéten foltos vagy marvanyozott.

Tartózkodása és életmódja : A közönséges varasbéka a szárazon magá-
nyosan él és régi falak-, pinczék-, földlyukak- és barlangokban vagy egyéb
sötét helyeken található, a hol rovarféléket vadász. Tél felé hátulsó vég-
tagjai segítségével mélyen a földbe ássa magát. Mihelyest hó és jég elolvadt,
elhagyja téli szállását s párzás végett álló vizekbe vándorol. A párzásnál a
sokkal kisebb him a nőstény hátára ül és segíti a hosszú tojaszsinorokat —
kihúzni, melyeket termékenyítő nedvével leönt. A párzás 10—12 napig tart. M
A porontyok igen gyorsan fejlődnek. A varasbéka magas kort ér el, még
fogságban is 20—30 évig elél.

Muzeumi példányok következő helyekről származnak : Erdély (Brerz);
Budapest (PETÉNYI) ; Krassó (Fnrvanpszkv JÁNos). S

Mas lelhelyek: Kassa (JEITTELES) ; Erdély (BIELZ).

Élelme: Rovarok és rovarlárvák, pókok, csigák, férgek és néha apró
emlősök is. Igen hasznos állat, mely a szokásos üldözés helyett kiméletet
érdemel. !

9. Faj: VÁLTOZÓ VARASBÉKA.
BUFO VARIABILIS (Pall.).

Synonyma: Ranavariabilis Pall. Spic. zool. 1767.—Bufo viridis Laur, Synop.rep. 1768. 3
Bufo roseus Merr. Syst. Amph. 1820.

Ismertető jelei: A kézujjak szabadok, az első a másodiknál hosszabb ; 4
a lábujjak uszóhártyások. Lábszára czombjánál hosszabb. Hátszéle nem "
párkányos; hátán igen sok apró és közben kevés nagyobb szemöles. Hasa M
szemölcsös. Feje kerekded, tompa orru. Fulmirigyei nagyok és vese- -
alakuak. | ;

Leirás : Teste nem oly vaskos és potrohos mint az elóbbié. Feje lapos, «
oly hosszú mint széles; rövid, tompa, elkerekitett orrú. A szemek közötti .|
homlokrész oly széles, mint egy szemhéj. A fej oldalai a fiataloknál mere-
dekek, későbben lejtősek, a szem alatt hosszú bemélyedéssel.

* Franeziaország gondosabb kertészei ez állatnak egy-egy példányát beteszik —

a melegágyakba biztos óvszerűl kivált az annyira kártékony Haltica (földi bolhák) > .

ellen. Az állat valamely sarokba befészkelődve napközben nyugszik, éjjel működik s 4 |

oly ovatosan jar, hogy az ifju csemeték bántatlanül maradnak. Szerk. -
x

—

|
3
5,
:
4
1

Q^ Y " E

107

A kis ormyilások egymástól oly távolságra esnek, mint a szemektől.
A szem bogara vízszintes ellipsis. Fulmirigyei laposak és vesealakúak.
Látható dobhártyája körös, fél akkora mint a szem. Nyelve-ellipticus vagy
hosszu tojásforma. A torkán két belső, egy válaszfal által két félre osztott

. hanghólyag.

A mellső végtagok oly hosszuak mint a derék; az első ujj hosszabb a
másodiknál, mindkettő párzási időben a hímnél a felső és belső szélen érdes,
reszelős, fekete bőrrel van bevonva. A tenyeren a belső emelkedés kisebb és
hosszukás, a külső kétszer akkora, kerekded háromszögű, vagy szabálytala-
nul köralakú. A hátulsó végtagok a testhez fektetve sarkukkal a szemig
érnek. A talp hüvelykemelkedése hosszukás, hengeres, az átellenében fekvő
külső emelkedés rövidebb, laposabb és kerekded. A lábujjak félig uszóhár-
tyások, az elsőtől a negyedikig hosszabbodnak, az ötödik a harmadiknál
valamivel rövidebb.

Hátán középnagyságu, kerek vagy lencsealaku, kevésbé kiemelkedő
szemölcsök, melyek a derék oldalain sürűbbek. A fej és végtagok bőre ren-
desen síma. Hasán sürű, apró, lapos szemölcsök vannak, melyek a test vége
felé nagyobbodnak s a czombokon legnagyobbak.

Szinezete tavaszszal a párzási idő alatt, míg az állat a vízben él,
többé-kevésbé szennyesszürke a hát felén sötétzöld, szabálytalan foltokkal.
A test oldalain kisebb rózsa- vagy ezinobervörös szemölesök, jelesen a
nősténynél, találhatók. Midőn elhagyta a vizet, a szinezet világosabb lesz,

. néha tiszta hófehér s a sötét foltok fűzöldszínűekké lesznek; a vörös pon-

tok elhalaványodnak és néha egészen eltünnek. Hasa szennyes fehérszürke
vagy sárgás, á nősténynél gyakran sötétebb foltokkal márványozott.
Tartózkodás és életmód : A változó varasbéka a párzási időn kivül a
szárazon él, a hol, mivel nem oly ügyes ásó mint az előbbi, nappal
kórakások alá, falhasadék közé rejtőzik, éjjel kijár rovarokat vadászni.
Párzása még tovább tart mint az előbbinél. Porontyai még gyorsab-
ban fejlődnek mint az elöbbiei. Jól kifejlett hátulsó végtagjai segítsé-

gével jól ugrik; régi falakon, sziklákon ügyesen kúszik. Hangja gyenge es

csak igen közelről hallható.

A muzeumi példányok a következő helyekről származnak : Budapest
(Perényr) ; Tázlár (Kusınyı Ferencz); Erdély (Brezz) ; Nagyvárad, Vihorlät,
Homona (MocsAry).

. Más lelhelyek : Kassa (JEITTELES). Brezz szerint Erdélyben nem ritka.

Elelme: Rovarok, rovarlárvák, pókok, csigák és férgek elpusztítása

által igen hasznos állat.

SOA 2 MEO Sere tal Wa wt bee a ee Oy ge he aS
^». Lal x

108

: 3. Faj: NÁDI VARASBÉKA.
BUFO CALAMITA ! Laur.

Synonyma : Rana foetidissima Herman tab. affinit. anim. 1783. — Bufo cruciatus
Schneid. Hist. Amph. 1799. — Rana portentosa Blumenb. Handb. 1821.

Ismertető jelei: A kéz első ujja a másodikkal egyenlő hosszuságü.
A szemek közötti homlokrész keskenyebb mint a szemhéj. Fülmirigyei
laposak és ellipticusok. Lábujjai csak tövüknél rövid uszóhártyával össze-
kötve. Lábszárain mirigyek állanak. Hossza 5—7:9 65.

Leirás : Teste vaskosabb mint az előbbié, lábai pedig rövidebbek.
Veje oly hosszú a milyen széles, lapos, a szemek közötti rész olyan széles,
mint a szemhéj. A fej oldalai a fiataloknál meredekek, korosabbaknál hosz-
szában bemélyedettek. Az apró orrnyilások egymástól oly távolságra, mint a
szemektől. A szem bogara háromszögű, néha rhombos. Fülmirigyei laposan
domborúak, ellipticusok. Dobhártyája kevésbé látható mint az előbbi fajnál.
Szalagos nyelve hátul kiszélesedett, szabad szélű. A bőr alá rejtett két
hanghólyag a szájba nyilik.

A mellső végtagok a deréknél hosszabbak. A hátulsó végtagok rövi-
debbek, mint akármelyik farkatlan Amphibiumnál, a testhez fektetve ren-
desen a leghosszabb ujjal érik el az orr csúcsát. A kéz ujjai, a harmadikat
kivéve, egyenlő hosszuságúak. A lábujjak ra negyedikig fokonként hosszab-
bodnak, az ötödik a harmadiknál rövidebb. Czombja igen rövid. A lábszára-
kon mirigyek láthatók. j 3

A tenyér és talp külső emelkedései nagyok és laposan korong- vagy
kúpalakuak, a belsők kisebbek, nyúltan hengeresek.

A. bőr az orron és fej oldalain síma, a többi testen, még a végtagokon
is, sürű szemölcsös ; itt-ott nagyobb lencsealakú varacsok is láthatók.

Szinezet : Alapszíne szürkés vagy zöldes, néha sárgásbarna vagy
— kivált nőstényeknél — vörösesbarna, söt néha egészen fekete. E változó
alapszínen több-kevesebb sötétzöld vagy barnás, néha szabálytalan hosszso-
rokba rendezett és csak néha szalagmódra egybeolvadó foltok vannak és
majdnem mindig számos sárga vagy vöröses szemelesós pontok is akadnak.
A vörös pontok gyakran közepét alkotják a sötét foltoknak. A hát hosszában
a fejtől kezdve az alfelig egy kénsárga sáv huzódik, ide párhuzamosan a
hát két szélén a szemtől kezdve a lábak tövéig egy vöröses, de nem szabá-
lyos, néha csipkés sáv fut. A szem. zöldesszürke, a szem bogara sárga.
Az ujjak hegyei vörösbarnák vagy feketék és megvastagodottak. Hasa ren-
desen fehéres, ritkán szétszórt fekete pontokkal tarkázva.

Tartózkodás és életmód: A nádi varasbéka a vízben és a szárazon is
élhet. Nappal a szárazon, foldlyukakban, falhasadékokban, kórakások alatt,

1 calamus — nád.

. pinezckben és a gabona között vagy más sötét helyeken találjuk, honnét
. estefelé éles brekegő hangját hallatja; éjjel a vízbe megyen. A párzás nád-

(dal surtin benőtt vizekben éjjel történik és igen rövid ideig tart. A tojások
| egysoros zsinórokká válnak el. A porontyok a békaporontyok között a leg-
. kisebbek és daczára annak, hogy a nádi varasbéka legkésőbben, csak junius

p^ felé párzik, lárvái mégis leghamarább fejlődnek ki. Ezen faj igen jó ásó s e

. tekintetben az ásó Unkára emlékeztet.

d A muzeumi gyüjteményben nincsen magyarországi példány. ScHREIBER
.. (Herpetologia europ.) mondja, hogy Magyarországon előfordulna. LEYDIG
© (Anuren Batrachier p. 39.) mondja «aber in Ungarn bei Pesth muss sie

E zahlreich leben.» — Eddig nem sikerült egyetlen egy példányt is gyüjt-

— hetni.

J Elelme: Rovarok, rovarlárvák, pókok, csigák és férgek felemésztése
. által igen hasznos állat.

ENSE sn
L'BLuMENBACH .. ... .. ...
— Dumskıs et Breron ..
5 /— Erenwarp DP SM

BETINGER . . .. .. …

- Fnrvarnpszky IMRE
r GROSSINGER

. GÜNTHER
3 |

E ‘Hermann

. Laurent

- Lrypie
E

a »

MxnnEw ...

D PALLAS
»

JEITTELES .. ... ... … …

S REISINGER .. ..‘... ... …

AZ IDÉZETT MUNKÁK JEGYZÉKE.

Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens. Hermanstadt. 1856.

Handbuch der Naturgeschichte. Göttingen. 1821.

Erpétologie géneralé . . Paris. 1834—1854.

Fauna caspio-caucasica. Moscou. 1842.

Ueber die in dem Erzherzogthum Oesterreich vorkom-
menden Reptilien. Wien. 1823.

. Neue Classification der Reptilien ... Wien. 1826.

. Jellemző adatok Magyarország faunájához. Pest. 1866.
. Universa historia physica T. III. Posonn. 1794.

. Catalogue of the Batrachia salientia in the Collection

of the British Museum. London. 1858.

. Tabulae affinitatum animalium. Argentorati. 1783.

Prodromus faunae Vertebratorum Hungar. superioris.
Vindboona 1862.

. Specimen medieum exhibens synopsin reptilium emen-

data. Vindebonae. 1768.

. Ueber die Molche der würtembergischen Fauna. Berlin.

1867.

aa an Die Anuren Batrachier der deutschen Fauna. Bonn. 1877.
NE 0...
. Fauna succica. Stockholmiae. 1761.

. Versuch eines Systems der Amphibien. Marburg. 1820.
. Bpicilegia zoologica . . . Berolini. 1767.

Systema Naturae. Holmiae. 1767.

teise durch verschiedene Provinzen des russischen Reiches.
Petersburg. 1771— 72.

. Zoographia rosso-asiatica. III. Petropoli 1831.

Állattan. Pest. 1846. }

u,
rd,
sr |
M AP uat L 28
ated xe. i

ab a
hat ^7 LE

"TY wb

110
RoESEL .. .. .. .. — .. Historia naturalis ranarum nostratium. Norimbergae. 1758.
SHAW … .. … … … …… General Zoologia. III. Amphibia. London. 1802.
SCHNEIDER … .. .. .. .. Historia Amphibiorum . . Jena 1799—1801.
SCHREIBER … … ... … . Herpetologia europaea. Braunschweig. 1875.
STEINDACHNER … .. .. Verzeichniss der in den östlichen Theilen Slavoniens in

der Höhe der Theissmündung gesammelten Fische u.
Reptilien (Verh. zool. bot. Gesellsch. Wien. XIII. 1863.)

STURM ...... ...... Deutschlands Fauna in Abbildungen. III. Amphibien.
Nürnberg. 1828.
WAGLER.... .. .. .. .. Natürliches System der Amphibien. München. 1830.
WURFBAIN .. .. … … .. Salamandrologia. Norimbergae. 1683.
TARTALOMJEGYZÉK.
Osztály : Amphibia.
Lap
T: Rend- Farkosak A. caudala. Qo ou Lo FAN cre MN US 5
1. Csaläd : Salamandrafelek. Salamandrina’................ 805% 5
1; Nem: Triton: Laura an ie eas a ned ree Teg Met ME moet 6
1. Faj: Csikos Triton. Triton taeniatus Schneid............. 6
9. '«, ‚Havası Triton. T. alpestris Maur. 2... .. 22.2 27 Pose 7
3.4... Tarejog Triton. "N. eristatus Baur... EPS 7
9: Nem : Salamandra Wurfbain "E 8
4. Faj: Foltos Salamandra. Salamandra maculosa Laur. . . . . . . . 8
5... «Fekete Salamandra. S» atra Laur Se A E 9
i. Rend: Farkatlanok. A; ecaudata M Luc lI MEL C RE 94
2. Család : Unkafelek. Pelobatidae |. ...... sa. an 2.2212 © eee 95
37 Nem: Foéldi unka.#Pelobates Wagl. ea e 2, de eR ER 96
6. Faj : Ásó fóldi unka. Pelobates fuscus. (Laur.) 5. es PM 96
4. Nem : Tó-unka. Bombinator) Merrem ..—. 2%.) 4.) MIE 97
7. Faj: Tarka hast tó-unka. B. igneus. (Laur. ............. 97
3. Család : Lombibékák. Calamitae . 5... 5. un. 20 SE ONE 98
5. Nem: Lombibéka. Hyla, Laur. - . . eL ron cel NMM 99
8. Faj: Zöld lombibéka. Hyla arborea. (Schneid.)............ 99
4. Család': Vizibékák. Banidae; 5.517725 COLIN M 100
6. Nem: Vizibeka. Rana. D; SR UMR ANSE MENU 100
9. Faj: Zöld vizibéka. Rana, esculenta: Li. u. As 101
10. « Barna Vizibéka. Rana fusca. Roesel ............., 102
9. .Cgalád':-Varasbékák. "Bufonidae. „m... 2. Rue MC RU E 103
7. Nem’: Varasbeka. Bufo Laura... Wi nop ER 104
11. Faj: Közönséges Varasbéka. B. vulgaris Laur. ........... 105
19. « Változó « B. variabilis (Pall). sc) NN 106 .

13. « Nadi « B. calamita aun er X ME 108

sister

111

Rovartan. Entomologia.

Coleoptera.

COLEOPTERA NOVA, UJ TEHELYROPUEK,

a JOANNE FRIVALDSZKY descripta. leirta FRIVALDSZKY JANOs.

1. OTIORRHYNCHUS ARROGANS.

Niger, griseo-pubescens, pedibus rufo-brunneis, tibiis longe pilosis;
rostro brevi, earinato; pronoto subgloboso, dense punctato, subcarinato,
lateribus granulatis; elytris nitidis, squammis angustis, aureo-micantibus,
basi utrinque in pustulam condensatis, ad latera et apicem sparsis orna-
tis, seriatim punctatis, interstitiis subtiliter punctatis et leviter rugosis,
lateribus granulatis. 9. |

Otiorrh. cribroso proximus, sed pronoto magis rotundato, elytris latio-
ribus aliterque sculptis distinetus. — Niger, subtus griseo-pubescens, mesos-
terni medio, pectoris abdominisque segmenti primi lateribus, squammis pili-
formibus albis, aureo-micantibus, parce vestitis. Caput dense punctatum,
foveola parva instructum ; rostrum pronoto modice brevius, ante insertionem
antennarum parum angustatum, rugoso-punctatum carinulaque tenui nota-
tum. Antennae tenues, fuscae, funieuli articulo secundo primo modice lon-

giore. Pronotum longitudine latius, subglobosum, antiee medio leniter

emarginatum, dense, subrugose punctatum, lateribus granulatis, griseo-
pubescentibus, infra medium ad latera foveola levi, dorso carinula tenui,
parum elevata et postice abbreviata instructum. Elytra late-ovata, nigra,
nitida, valde convexa, squammis angustis, aureo-micantibus, basi ad hume-
ros in pustulam condensatis, ad latera vero et apicem sparsis ornata, seria-
tim, subremote punctata, lateribus et apice substriatis, interstitiis planis,
subtiliter punetatis et leviter rugosis, secundo apice tumidulo, lateribus
granulatis. Subtus dense rugoso-punctatus, griseo-pubescens; pedibus rufo-
brunneis, femoribus mediocriter inerassatis, muticis, medio disperse, subti-
liter basi et apice prouti etiam tibiis rude punctatis, his versus apicem pilis
longis, flavescenti-griseis vestitis, anticis apice incurvis, mediis vero leviter
excelsis.

In Hungariae meridionalis Comitatu Baranyensi ad Quinque-Ecelesias
a Joanne PavEL, Musaei Nationalis Hungarici collectore, in duobus exem-
plaribus detectus.

Az Otiorrh. cribrosushoz legközelebb all, de torjának elóháta jobban
gómbolyedett, róptyüi szélesebbek s másképen vesmenyezettek. — Fekete,
alúl apró szürke szörökkel fedett, közepmelle a csípők közt s a mell többi
részének, valamint a potroh első szelvényének oldalai szörszerü, aranyfenyü
pikkelyekkel diszítettek. Feje sűrűn pontozott s pontidomu gödörcsével

112

jelölt ; ormánya az elóhátnál valamivel rövidebb, a csápok elhelyezése előtt
kissé vékonyodott, redősen pontozott s vékony ormóval van ellátva. Csápjai
vékonyak, sötét-barnák, a csápostor második ize az elsőnél valamivel hosz-
szabb. Előháta hosszánál szélesebb, gömbösded, elül sekélyen kiszélelt, sűrűn
"s kissé redősen pontozott, oldalai szemercsékkel és szürke szöresekkel van-
nak ellátva, hosszában pedig vékony, enyészetes, hátul rövidített ormója s
oldalvást közepe alatt mindkét felén sekély gödörcséje van. Röptyűi széles-
tojás idomúak, feketék, fényesek és nagyon domborodottak, tövüknél, a
vállszögletek közelében, egy-egy aranyfényű, keskeny pikkelyekből álló kis
folttal vannak diszítve s ugyanily pikkelyek szétszórva láthatók az oldalakon
s a röptyűk végei előtt is, sorosan, ritkásan pontozottak, oldalaikon s végei-
ken sekély rovátkákkal, köztércséik laposak, finomul pontozottak és sekélyen
redősek, a második köztércse a bütűnél havadályos, az oldalvástiakon pedig
szemercsék vannak. Alál sűrűn redősen-pontozott és szürke pelyhes szörök-
kel borított; lábai barna-vordsesek ; ezombjai középszerűen vastagodottak,
fog-nélküliek, közepeiken szétszórtan finomúl, töveiken s hegyeiken, miként
a lábszárak, durván pontozottak, ez utóbbiak alsó felét hosszú, szürkés-sárga
szörözet fedi, a mellsők hegye kissé görbült a középsők pedig végeik előtt
sekélyen kimetszettek.

Pécs vidékén PávEL JANos, muzeumi gyűjtő két példányban találta.

9. CEUTHORRHYNCHUS ALBOLINEATUS.

Niger, subtus dense albo et fusco-ochraceo variegatim squammosus ;
rostro longo, rugoso-punctato ; pronoto antice profunde constricto et mar-
gine antico valde elevato, late canaliculato, rugoso-punctato albogue tri-
lineato; elytris punctato-striatis, stris squammulatis, interstitiis dense,
rugosiuscule punctatis, lateralibus granulatis, alternis paulo angustioribus
vittaque obliqua infra humeros dense albo-squammosis ; femoribus valide
dentatis.

Long. 4 9, .

A Ceuthorrh. albovittato pronoto canaliculato femoribusque dentatis ;
a Ceuth. lineato pronoto antice non emarginato elytrorumque sutura non
albosquammosa; ab utroque vero elytrorum striis latioribus tibiisque nigris,
distinetus. — Caput nigrum, dense punetatum, fronte inter oculos leviter
impressa, vertice tenue carinato, rostri basi lineaque longitudinali eapitis
albosquammosis ; rostrum nigrum, cylindricum, versus apicem parum atte-
nuatum, coxas medias attingens vel superans, modice areuatum et rugoso-
punctatum ; antennae nigrae, funiculis nonunquam brunneis, clava elongato-
ovata. Pronotum longitudine latius, antice profunde constrietum, margine
antico valde elevato, pone stricturam rotundato-ampliatum, basi medio lobo
parvo productum, supra modice convexum, rugoso-punctatum, late et sat
profunde canaliculatum, squammulis albis conspersum, canalicula vittaque

——————

dd on Res, :
Po,

113

utrinque laterali et margine basali dense albo-squammosis. Scutellum de-
mersum, vix conspicuum. Elytra pronoti basi latiora, humeris obtuse angu-
latis, infra hos oblique impressa, à medio versus apicem arcuatim angustata,
apice vero singulatim rotundata; supra parum convexa, punctato-striata,
striis in fundo serie squammularum ochracearum tectis, interstitiis dense,
rugosiusculo-punctatis, septimo et octavo a medio, nono vero ab humeris
remote granulatis ; sutura basi et apice ochraceo-squammosa, interstitiis 2,
4,6, 8 et 10. reliquis panlo angustioribus vittaque obliqu e impressionis
infra humeros et cum hae interstitii septimi macula nexa squammulis albis,

breviter ovatis, dense vestita, interstitiis reliquis squammulis ochraceis vel

albidis parce conspersis. Corpus subtus rugoso-punctatum, dense albo-
squammosum, intermixtis squammulis fusco-ochraceis in pectore macula-
tim, in abdominis segmentorum basi vero densius congregatis ; pygidio albo-
squammoso. Pedes validi, nigri, variegatim albo-squammosi; femoribus
dente valido armatis; tibiis modice incurvis et apice nigro-ciliatis ; tarsis
brevibus fuscis vel brunneis.

Species haee pulchra ad Budapestinum a JosEpHo LaNGERTH in-
venta est.

A Ceuth. albovittatustól torja elóhátának csatornás volta s foggal ellá-
tott ezombjai; a Ceuth. lineatustöl elül ki nem szélelt elóháta s röptyüi
varrányának nem fehér pikkelyezése, s mindkettőtől roptytiinek szélesebben
bevésett rovátkái s fekete lábszárai által különbözik. — Feje fekete, sűrűn
pontozott, homloka a szemek közt sekélyen benyomott s fejtetőjén vékony
ormócska van ; az ormány töve s a fején egy hosszvonal fehér pikkelyesek ;
ormánya fekete, hengerded, hegye felé csak kevéssé vékonyodott, a közép
csipőkig vagy azontúl is terjedő, kissé görbűlt és redősen-pontozott ; a csá-
pok feketék, de csápostoruk néha barnás, bunkójuk hossztojásdad. Tojárnak
elóhata hosszánál szélesebb, elül mélyen összeszorúlt, elószéle nagyon fel-
hajló, az összeszorulás mögött kerekítve szélesbedett s alapja közepén kis
karély alakban áll ki; felül kevéssé domborodott, redósen-pontozott, hosszá-
ban széles s elég mély csatornácskával van ellátva, mely valamint oldalvást
egy-egy sávja s alapjának széle sűrű fehér pikkelyekkel födöttek, a többi
terűn ellenben csak egyes szétszórt ily színű pikkelyek vannak. A paizs be-
meriilt s alig látható. Röptyűi az előhát alapjánál szélesebbek, vállszögleteik
tompaszögűek s ezek mögött ferdén benyomottak, közepeik alatt butüjók
felé ívesen keskenyedettek, végeiken pedig egyenkint kerekítettek; felűl
kevéssé domborodottak, pontozott rovátkáik alapjukon egysoros szennysárg:
pikkelyekkel vannak ellátva, a kóztéresék sűrűn s finomúl redősen ponto-
zottak, a hetedik és nyolczadikon közepeiktől, a kilenezediken pedig a váll-
szögletektől kezdve szétszórtan álló szemercsék vannak; a varrány elűl és
hátúl szennysárga pikkelyekkel, a 2, 4, 6, 8 és 10-ik köztércsék a többinél
valamivel keskenyebbek s valamint a vállszögletek mögötti sáv s ezzel a hete-

HR Ae REG i SI NE
) ' t d v PANNES
9 a > j y

114

dik kóztéresén kapesolatban álló foltocska feher, stirti, rovid tojásdad alaku
pikkelyekkel födöttek, a többi kóztéresén is ritkás szennysárga vagy fehéres
pikkelyek mutatkoznak. A test alsó része redósen-pontozott és sűrű fehér
pikkelyekkel borított, melyek "közt, a mellen tarkán, a has szelvényeinek
tövén pedig sűrűbben csoportosúlva, barnás szennysárgák is vannak; az
alfelfödö fehér pikkelyes. Lábai erősek, feketék, fehér pikkelyekkel tarkal-
tak; ezombjai erős foggal fegyverzettek ; lábszárai kissé görbültek s hegyeik
fekete pillás-szórrel szegélyzettek; kocsái rövidek s barnások. — Hosz-
sza 4 ™,,.

E szép fajt Budapest vidékén LANGERTH JÓzsEF, szorgalmas buvarunk
fodozte fel. : lé

EGYES ADATOK
A PHRYGANOPHILUS RUFICOLLIS ÉLETRAJZÁHOZ.

Közli MERKL EDE.

Kevés rovarász dicsekedhetik azzal, hogy valaha Phryganophilus rufi-
collis-t fogott volna, de bizonynyal még kevesebbnek jutott a szerencse,
hogy e pompás bogarat, — melyről Frıvaupszky IMRE «Jellemzö adatok
Magyarország faunájához» czímű kitunó munkájában azt mondja, hogy : «e
faj tenyészési térkôre terjedelmes ugyan, de mindenütt csak egyenként
észleltetett», a most idézett állításhoz képest — aránylag oly nagy számban
találta volna fel, mint az 1876-dik év tavaszán e sorok irója.

Ez év husvét ünnepein rovarászat czéljából kirándulást intéztem a
Baziast keritó terjedelmes erdóségekbe. A két ünnepnapon a rosz idő, külö-
nösen a felette erős és hideg északi szél miatt csak felette csekély ered- —
ményhez juthattam, s miután ez, valamint az ünnepeket követő napon .
derekasan megeredt eső az ittmaradástól kedvemet elvette, elhatározám, |
hogy a Duna partjän fekvó, valamely lejebb esó faluba megyek s az esó |
elálltával ott folytatom gyüjtésemet. 4—5 órai gyaloglás után Szerb-
Pozsozsena községbe érkeztem, honnan másnap FEvEREGGER IMRE fehér-
templomi kir. főerdész úr szives meghivása folytán vele kocsin folytattam
utamat Berzaszkáig. — Itt ütöttem fel néhány napra tanyámat s egy-egy
mellém rendelt erdőkerülő vezetése mellett innen tettem mindennapi kirán-
dulásomat a közel eső fenyő-, tölgy- és bükkerdókbe. April 20-án egy — _
Berzaszkától keletre eső — 1000—1100 láb magasságra emelkedő, 30—35 M
éves tölgyerdővel borított hegylánczra jutottunk. A hegylánez számos völ- |
gyuletevel délre néz, s mi egyes tisztásokról teljes méltóságában láttuk alat-
tunk óriás erővel és messze hangzó, mihez sem hasonlítható mormogással
tova rohanni a szokatlanul megáradt fejedelmi Dunát.

Ezen erdőben sem jutottam volna valamely nevezetesebb lelethez, ha

oe) Pa ey rc Wo TS UL Fu
A 1

véletlen szerencsém egy — talán 2— 5 ev előtt — szél által ledöntött tolgy-
törzshöz nem vezet, mely tekintetemet úgyszólván lebilineselte. A törzs
felfelé fordult részének mintegy másfél lábnyi hosszterülete ugyanis, —
reám nézve leirhatlan varázszsal — tarkázva volt az ott párosával, t. 1.
. párzásban és egyenként letelepedett Phryganophilus ruficollis-ok által. —
A gyönyörű állatok közül 6 párt nemi közösülésben találtam, mig 5 darab
még nem találta fel párját; ez utóbbiak megjelenésemkor elég gyorsan
menekülni akartak, mi egynek sikerült is annyiban, hogy csak nagy nehe-
zen voltunk képesek az általunk tűvé tett rovart a lehullott falevelek leg-
alján feltalálni.
A párzásban levők minden menekülési vágy nélkül hagyták magukat
megfogni. A Phryganophilus ruficollis nősténye jóval nagyobb a himnél,
mert mig az előbbiek 8—8!/2"-t mérnek, addig a hímek között 61/2 "-nál
nagyobbra nem akadtam. Az egy helyen való tömeges előjövetelük arra a
gondolatra vezetett, hogy talán a tölgy-törzsben élt lárvákból fejlődtek ki ;
e fölött bizonyosságot szerzendő, a torzsdt héjától teljesen megfosztottam,
de a héj alatt sem kifejlett állatra, sem lárvára vagy ennek lefejlett burok-
hártyájára nem akadtam, s igy annyival is inkább el kell fogadnom azon
feltevést, hogy a Phryganophilus ruficollis lárvája a földben — gyökerekben
lakik, minthogy midőn még ugyanazon napon, de az első fogás után csak
8 órával a teljesen lehéjazett tórzsót ismét felkerestem, azon ujabban 3 nem
párzó Phryganophilus-t találtam s igy összesen 20 darabnak jutottam
birtokába.
| A fent elósoroltakból a gyüjtö rovarász bizonynyal kivonja maga
. részére azon gyakorlati tanulságot, hogy a Phryganophilus ruficollis-t a leg-
+ sikeresebben s főleg lehető szép számban csak kora tavaszszal találhatja fel.
| Az általam lelt Phryganophilusok minden kétséget kizárólag egy iva-

dékhoz tartoztak, miből önkényt következtetem, hogy e rovar csak csekély
. mennyiségü petéket rak le, melyeknek számát — ha a lerakott peték !/s re-
. szét tönkrementnek vesszük — legfölebb 30—35-re tehetjük.

— Lepidoptera.

ES A SATURNIA HYBRIDA MAJOR 0. TENYÉSZTÉSE.

Dr. STEFFEK Aporr-tól.

^
t
4
4
-

A Saturnia Hybrida major O. lepkeinek első, valódi tenyeszteseröl es
származásáról Magyarországban ANKER Lasos ur tett nekem közlést. Ugyanis
az 1856-ik évben Anker Lazos úr külföldi entomologusoknak 1857-ik évre ily
pillangók nagyobb számát igérte s e czélból a Saturnia Pyri Schiff. S. V. és

"T,

116

Saturnia Spini Schiff. S. V. hernyóit nagyobb mennyiségben gyujtitte,
melyek mind jól begubódzottak, és a melyeket télen at sokszor 6—8 foknyi
hidegben tartott.

Esetleges gondolatja, melynek a Saturnia Hybrida major O. lepkek szár-
mazását és tenyésztési módját köszönhetni, az vala, hogy időnyerés végett a
gubókat melegség által kényszeríté a korábbi kifejlódésre:

Február 1-én a két Saturnida-báb szekrénye 2 foknyi hidegben állt ;
onnan 2 foknyi melegbe helyezé át, ott 3 napig hagyta, s dolgozó szobájába
átvivén az ajtó mellé a pallózatra 9 foknyi melegbe helyezé, innen megint
3 nap multával 15 foknyi egyenletes melegségbe 1:580 "/ magas szekrényre
tette. A bábok finoman rostált homokon, felmetszett tömlökben feküdtek,
egyszerüen itatos papirral betakarva. Február 23-án az itatos papirost a
szobában állott esövizzel megnedvesítette és márczius 23-ig ugy hagyta, a
mely napon az első Saturnia Spini Schiff. A. V. him (4) kibújt, mely nap-
tól fogva nyolcz napon át még 15 hím és 6 nőstény ( ? ) Saturnia Spini bújt
ki, melyeket mind gombosttikre szedett.

Aprilis 1-én reggel 71/2 órakor mászott ki az első nagy Saturnia Pyri

Schiff. 5. V. nőstény, s későbben egy nagy Saturnia Spini Schiff. 5. V. him,
melyeket idő hiányában elfelejtett gombostűre tűzni, s midőn ugyanaz nap
estveli 71/2 órakor azt tenni akarta; már közösülve (in copula) találta őket,
s ekkor azon gondolatra jött, hogy ez a Saturnia Hybrida major O. lesz; s
így az egész éjjen át békében hagyta, mely állapotban reggeli 7 óráig egyutt
maradtak, hol a Saturnia Spini him a nőstényt elbocsátván, tovább mászott
csekély távolra, és az egész napot a Saturnia Pyri nósténynyel együtt nyu-
galomban töltötte.

Ugyan azon nap még két Saturnia Spini hím bujt ki. Mind a négyet a
közösülés idejéig együtt hagyván, egy korán kibujt Saturnia Spini him a
Saturnia Pyri nősténynyel egyesült. A másik 2 Saturnia Spini hím a szekrény-
ben ide s tova repkedett, melyeket gombostükre tűzött, nehogy az egyesu-
lést gátolják. Ezen párzás egész éjen át háborítlanul maradt más nap reggeli
11 óráig.

E napon 4 nőstény és 3 him Saturnia Spini bujt ki, nem különben
1 Saturnia Pyri him; de miután a kétszer közösült Saturnia Pyri nőstény
már repkedni kezdett, ideje volt azt egy korábban átmelegedett és elkülóni-
tett bábházba magánosan elzárni, a mi meg is történt, hol is már az első
éjjel tojt, és egyenletes hőmérsékletben négy nap teltével mindössze 200 petét
rakott. A nőstény azonban csak 8 nap mulva halt el. A petéket kikelés
idejéig hidegben, a gubóházban hagyta.

Május 10-ike körül az egészen fekete hernyók valóban Já kezdettek
mászni, körülbelül 75-en. Sok pete föl volt fakadva, a hernyók, alig hogy
fejeiket kidugták, már is elhaltak, s ismét más hernyók, alig hogy kimász-
tak szintén elhaltak.

"em
bug cte s Dig is i sar

Paie y

A 4

t 117

pe | Mind a 75 hernyó egy reine claude szilvafa ágára (Prunus domestica
. reine claude) fejér fátyolzaeskóban felköttetven, az idő minden változásának
. ki lettek téve. Rendesen vedlettek, de minden vedlés alkalmával 7—8 elhalt.
Táplálékkal gondosan elláttattak és a fátyolzacskó naponta megtisztíttatott.
Végtére bebábozták magukat, mi részint az ág levelei közt, részint a zacskó
redőiben, részint a zacskó alján saját hulladékjok közt történt. Az eredmény
az volt, hogy 75 hernyó 14 egészséges bábot adott.

A hernyó, a Saturnia Pyri hernyó nagyságát elérte; a gyűrűk ibolya-
szinüek valának, félakkora szörrel ellátva, mint a Saturnia Pyrié. A hernyó
- "szinezete fekete, borsózöld-elegyes, feje és a szömörcsék gyakran egészen
zöldbe — gyakran feketébe menő, gyakran pedig mindkét színnek vegyü-
lékei voltak.

Tömlője nagyobb, mint a legnagyobb S. Spinié és hasonló alaku.
A báb maga pedig oly alakzatu és nagyságú mint egy nagy S. Spini bábja s
E azon helyzetben fekszik is. 1

Mind a 14 bab a teleló szekrényben tartatott és havonkent egyszer
megnedvesittetett, még 1857 marezius 10-én szobába téve Aprilis 8-án ki
- kezdtek bújni, tehát a kimászás ideje felenyi idő alatt történt, mint a Satur-
nia Spini és Saturnia Pyrié, s igy :

1857-ben 4 azaz 3 5 és 1 9

1858 ts Baie) dere dC or
i 1859 «7 Suo tel Le: dye

LS OO. 5602 Be ve optima
ennek folytán az utolsó 5 báb 4 évig volt báb-állapotban.
| ; A him pille maga egy harmaddal volt nagyobb, mint a legnagyobb
- B. Spini nőstény, a nőstény ep oly nagy mint egy kis Saturnia Pyri him.
— Szinezete Saturnia Spini és Pyri vegyüleke volt. Gyakran a nőstény színe
. — átment a Pyri himébe, és gyakran ellenkezőleg a him színezete a 5. spini
nöstenyebe.
| A him fésüs csápjai a Saturnia Spini és Pyri közép hosszúságával
- birtak, épen úgy a nöstenyei is.

A potroh hátulsó részén levó fejér gyürük sokkal fejerebbek voltak,
mint a Pyriei; de a sótétszinü gyűrűk ep oly sötétbarnák, violaszinüek
valának, mint a Pyrié. Róviden mondva: a mivel az egylk peldany birt, az
a másiknál hiányzott és a mi az egyiknél nem volt meg azzal a másik birt.

Ily módon tisztelt barátom Ankur Lasos azon szerencsében reszesult,
- "hogy a valódi Saturnia Hybrida major O. lepkét tenyészthette és több gyűj-
- teményt gazdagíthatott.

DK Tr PT Me™ ee BAIE a ata P UY

LP CERES ea. EE ON AU. oV D ee ee
VEL PTT WIS ATTI EEE UAR ENT

118
Hymenoptera..
MELLIFERA NOVA UJ MEH-FAJOK
IN COLLECTIONE MUSAEI NATIONALIS A NEMZETI MUZEUM GYUJTEME-
HUNGARICI, NYEBEN,
ab ALEXANDRO MocsAry descripta. leirta Mocsány SANDOR.

7. Phiarus minutus. Niger, subnitidus, subtiliter sat dense punctatus ;
antennarum flagello subtus rufescenti; capite, pronoto, mesonoti et pectoris
lateribus, postscutello, metanoto pedibusque dense argenteo-tomentosis ;
mesonoti disco seutelloque subeonvexo fere nudis; abdomine thoracis lati-
tudine, oblongo-ovato, segmento primo rufo lituraque nigra in dorso notato,
basi profunde canaliculato, segmentis reliquis nigris, dorsalibus margine
apicali anguste, ventralibus et eorum lateribus satlate rufo-limbatis, dorsali
primo lateraliter, 2—6 supra et subtus margine apicali fasciatim late argen-
teo-tomentosis, 7-mo toto argenteo vestito; pedibus nigris, tarsorum arti-
culis quatuor ultimis ferrugineis, calearibus antieis pallidis, posterioribus
vero et unquiculis apice nigro-ferrugineis ; alis superioribus obseure-hyalinis,
venis nigro-brunneis, tegulis externe rufis. — 6, long 51/2 "i.

Phiaro maculato Jur. Gerst. affinis, sed minor ac multo gracilior,
aliter punctatus et coloratus, alis apice non fumatis, neque hyalino-guttatis
et scutello non bitubereulato distinctus.

In Hungaria centrali ad Budapestinum, mense Augusto, in florenti
Garduo Acanthoide, hueusque duo tantum inveni exemplaria, iam parum
detrita.

Fekete, kissé fényes, finomül és meglehetősen " sűrűn pontozott;
csápostora alul rótszinbe játszó ; fejét, torjának elóhátát, középhátának és
mellének oldalait, utópaizsát, hátsóhátát és lábait sűrü ezüstszinű rövid
molyhos szőrözet fedi; torja középhátának korongja s a kissé domború
paizs csaknem csupaszok ; végteste olyan széles mint a torj, hosszas tojás-
kerek, első szelvénye rőtszinű, de rajta felül feketeszinü törlés látható s to-
ven mélyen csatornas, a tobbi szelveny fekete, a hatszelvenyek hátsó szélei-
ken keskeny, a hasszelvények s azok oldalai ellenben meglehetósen széles
rotszinti szegélylyel jelöltek, az első hátszelvényen az oldalakon, a 2—6-on
pedig felül s alul a hátsó szélen szalagszerü széles, ezüstszinü, rövid moly-
hos szörözet van, a 7-et végre egészen ilyen szörözet takarja ; lábai feketék,
a koesák négy utolsó ízüléke rozsdabarna, az első lábpár sarkantyui hal-
ványszinüek, de a ket hátsó páré s a karmaesok végükön fekete-rozsdabar-
nak ; felső szárnyai homályos-átlátszók, az erek feketebarnák, a töpikkelyek
kivülről rótszinüek. — 6, hossza 51/2 m.

A Phiarus maculatus-sal rokon, de kisebb és sokkal karesubb, maske-

Pot gy Sal ni a Ar > Oo ER EEE CESR ou.
ora 4 4 , Li a
/ , -

É 119

pen pontozott és szinezett, szarnyai vegukon nem fustosek és nem átlátszó-
esöppesek s paizsa nem ketdudoru.

A Gellérthegy déli oldalának alján, a virágzó Carduus Acanthoides-en,
augusztus ho első napjaiban, eddig csupán két, mar kissé ledörzsölt pél-
dányt találtam.

8. Macropis Frivaldszkyi. Niger ; capite, scutello, pectore et eius lateri-
bus pedibusgue fulvo-, mesonoto subdisperse punctato vero nigro-hirtis ;
antennis nigris, flagello subtus ferrugineo-brunneo ; metanoto eiusque area
superiore politis; abdomine subovato, nitido, segmentis dorsalibus 1—2
parce nigro-pubescentibus, 3

4 margine apicali fascia angusta e tomento
niveo ornatis, 5—6 ventrique segmentis fulvo-fimbriatis; scopa fulva; me-
tatarsis intus ferrugineis, mediis externe nigro-maculatis, posticis apice
nigro-fimbriatis; alis subfumatis, venis nigris, tegulis externe ferrugineis.
— 9 long. 8!/s ™,.

Mas differt: elypeo eburneo, margine infero nigro-limbato ; abdominis
segmentis dorsalibus 3—5 margine apieali anguste niveo-fasciatis, 6—7
ventrique segmentis albo-fimbriatis ; tibiis ac tarsis externe fulvescenti-albo
dense tomentosis, metatarsis tamen intus — sicut in feminis — ferrugineo-
hirtis. — Long. 9 ™,.

Macropi labiatae Pz. similis et affinis, sed paulo minor, antennarum
articulis brevioribus, metanoti area superiore polita (non vero subrugosa);
femina insuper: abdominis segmentis dorsalibus 5—6 fimbria fulva (non
. fusca) ornatis, tibiis ac metatarsis externe fulvo-villosis, his posticis basi non
tam dilatatis; mas: facie infra antennas, orbitis oculorum internis et man-
dibulis nigris, valvula anali dorsali apice ferruginea, femoribus et tibiis mi-
» nus crassis, his ae metatarsis externe fulvescenti-albo dense tomentosis,
— tibiis posticis apiee intus non excisis metatarsisque longioribus discrepans.
; Femina etiam a M. labiatae var. fulvipede F. minor, metanoti area

superiore polita, abdominis segmentis dorsalibus 5—6 fimbria fulva ete.
. distincta.
E In Hungaria meridonali a Joanne Frivazpszky detecta et in eius ho-
. norem denominata.

Fekete ; fejét, paizsát, mellét és ennek oldalait és lábait barnasárga, a
« torj kissé szétszórtan pontozott közephätät pedig fekete szörözet fedi;
— esápjai feketék, az ostor alul rótbarnás ; torjának utóháta s ennek felső te-
rüje csiszolt; végteste csaknem tojásdad, fényes, az 1—2 hätszelvenyen
kevés apró fekete szőrszálak vannak, a 3—4 hátsó szélét pedig keskeny hó-
fehér szalag ékesíti, az 5—6 s a has szelvényei végre barnasárga rojtos szó-
rűek ; a lábak gyüjtőszőre barnasárga ; a terjék szörözete belül rozsdabarna
1 s a középsőkön kivülről fekete folt, a ket hátsón pedig fekete rojtos szörözet
… van. — 9, hossza 8!/s my, .

: A him különbözik : szájvédóje elefäntesontszinü s alsó részén fekete

Természetrajzi füzetek. xx. kötet 11. és mr. füzet. ^

120

szegélyű ; a végtest 3—5 hätszelvenyenek hátsó széle keskeny hófehér sza-
laggal ékesitett, a 6—7 s a has szelvényei pedig fehér rojtos szórüek; láb-
szärait és kocsäit kivülről sárgás-fehér molyhos szörözet fedi, de a terjék
belül — miként a nósténynél — rozsdabarna szórüek. — Hossza 9 "5.

A Macr. labiata-hoz hasonló s azzal rokon, de valamivel kisebb, esap-
izei rövidebbek, torja utóhátának felső terüje csiszolt (nem pedig kissé re-
dós); a nóstény különbözik azonkivül még azáltal is, hogy végteste 5—6
hátszelvényének rojtos szörözete barnasárga (nem barna), läbszärain és ter-
jein kivülról barnasárga szórók vannak s ez utóbbiak kózól a ket hátulsó
tövön nem oly széles ; a him pedig azáltal is, hogy areza a csápok alatt s a
belső szemkörökön fekete, valamint rágói is, végszelvénye hati oldalának
pelezéje a végén rozsdabarna, czombjai és lábszárai nem oly vastagok és
ezek s a terjék kivülről sárgás-fehér sűrű molyhos szörözettel vannak fedve,
a két hátsó lábszár hegyén belülről nincsen kivágva s a terjék hosszabbak.

A nőstény a M. labiata var. fulvipes-től is különbözik azáltal, hogy
kisebb, torja utóhátának felső terűje csiszolt, végteste 5—6 hátszelvénye
barnasárga rojtos szőrrel ellátott stb.

Ez érdekes állatból három hímet Pécs-vidékén, egy nőstényt pedig
Oraviczánál Frivazpszxy JÁnos talált.

9. Cilissa Budensis. Nigra, subnitida; elypeo, thoracis dorso segmentis-
que dorsalibus abdominis dense rugosiuscule punctatis ; metanoti area supe-
riore subtiliter transverse striata; mandibularum medio antennarumque
scapo inde ab articulo secundo subtus obscure rufis; vertice nigro-piloso ;
oceipite et thoracis dorso (mesonoti disco pilis paucis nigris Immixtis) abdo-
minisque segmento primo dorsal fulvescenti-griseo-, facie, temporibus, pec-
tore et eius lateribus vero griseo-villosis ; segmentis dorsalibus 2—4- nigro-
pilosis margineque apicali fasciis latis fulvescenti-griseis ornatis, ventralibus
griseo-fimbriatis ; fimbria anali supra et subtus fusco-nigra, lateribus antice
grisea; scopa griseo-villosa, femoribus postieis intus aureo-, metatarsis vero
nigro-ferrugineo-hirtis; tarsorum articulo ultimo rufo-pieeo, unquieulis
apice nigris, calearibus albido-testaceis; alis obscure-hyalinis, apiee parum
fumatis, nervis piceis, stigmate et tegulis rufescentibus. — ©, long. 1342 n.

Mas differt: antennarum flagello inde ab artieulo seeundo subtus
brunneo, articulis fortiter arcuato-excisis; abdominis segmentis dorsalibus
1—3 fulvescenti-griseo-villosis (2—3 basi tamen, sieut in feminis, nigro-
pilosis), 4-to in medio nigro-villoso margineque apicali in medio anguste,
lateribus latius griseo-ciliato, 5—6 fusco-nigro-, lateribus griseo-fimbriatis.
— Long. 19—13 9.

Adnotatio. In exemplaribus marium inrecentibus segmentorum dorsa-
lium 2—4 margo apicalis ciliam angustam albidam ostendit.

C. tricinctae K. (leporinae Pz:) proxima ; differt tamen : corpore paulo
maiore, subnitido, clypeo non subrude rugoso, mandibulis medio obseure-

Bisse

PLE DCUM XA DORE DES PE

121

. rufis, area superiore metanoti subtiliter transverse striata, pedibus vali-

dioribus, tarsorum artieulo quinto rufo-piceo, unquiculis multo longioribus ;
femina insuper : abdominis segmento secundo dorsali basi nigro-piloso, 5-to
ventrali medio fusco-nigro-fimbriato, metatarsis posticis latioribus, intus
- ferrugineo-nigro-hirtis; mas articulis flagelli fortius arcuato-excisis, abdo-
minis segmento dorsali quinto fusco-nigro-fimbriato, non vero late cervino-
fasciato etc.
‘In Hungaria centrali, in montibus ad Budam sitis, medio Augusti et
initio Septembris detexi.

Fekete, kissé fényes ; szäjvedöje, torjának hata és vegtestenek hätszel-
vényei sürün s nemileg redósen-pontozottak; utóhátának felsó terüje
finoman harántan rovátkás; rágóinak közepe s a csäpostor, második izétól
kezdve, alul homályos rötszinüek ; fejtetójén fekete szórszálak vannak; a

nyakszirtet, torjának hátát (a közephät korongján fekete szőrszálak is lätha-
tók) s végteste első hátszelvényét sárgásszürke, arczát, halántékait, mellét
és ennek oldalait pedig szürke szörözet fedi; a 2—4 hátszelvényen apró
fekete szőrszálak vannak, hátsó szélét pedig széles sárgásszürke szálakból
álló szalag ékesíti, a has e szelvényei szürke rojtos szórüek ; az 5-ik szelvény
rojtos szórszálai felül s alul barnásfeketék, de az oldalakon elül szürkék ; a
lábak gyujtöszörözete szürke szinű, a hátsó lábakon belűl aranysárga, a ter-
jén pedig rétfekete rövid szőrszálak vannak ; a kocsák utolsó ízüléke vörhe-
nyes-szurokszínű, a karmacsok végeiken feketék, a sarkantyúk sárgásfehérek ;
szárnyai homályos-átlátszók, végeiken kissé sötétebbek, az erek szurokfe-
keték, a szárnyjegy s a tőpikkelyek rótszinüek. © , hossza 13 1/2 ™,.

A hím különbözik: csápostora ugyanis második izétől kezdve alul
barnás, izei ivalakuan erősen kimetszettek; a végtest 1—3 hátszelvényét
sárgásszürke hosszú szőrszálak fedik (de a 2—3 tövén, miként a nósténynél,
apró fekete szőrszálak láthatók), a 4-ik közepén hosszú fekete, hátsó szélén

. pedig a közepén keskeny, az oldalokon szélesebb pillás szürke szórszálak

vannak, az 5—6 barnásfekete, oldalain pedig szürke rojtos szőrű. — Hossza
12—13 "m.

hátsó szélén keskeny fehéres pillás szőrözet mutatkozik.

A C. tricincta-hoz legközelebb áll; különbözik attól azáltal: hogy
kevéssel nagyobb, kissé fényes, szájvédője nem meglehetősen durván rán-
‚ezos, rágói a középen homályos rótszinüek, a tor} utóhátának felső terűje
finomul harántan rovátkás, lábai vastagabbak, a kocsák ötödik ízüléke vör-
. henyes-szurokfete, karmacsai sokkal hosszabbak; a nóstény ezeken kívül
még azáltal is, hogy végteste második hátszelvényének a tövén kevés rövid
fekete, a has 5-ik szelvényének közepén pedig barnásfekete rojtos szőrszálak
vannak, a hátsó lábak terjéi szélesebbek s belülről rozsdabarnás-fekete

É
;
V2
C
; Jegyzet. A ledörzsölt himpeldanyoknal a végtest 2—4hatszelvenyenek
:

- rövidebb szörözet fedi; a him: hogy esápostorának izülékei ivalakuan

er Dr

we
Y

122

jobban kimetszettek, vegtestenek ötödik hätszelvenyen feketebarna rojtos szór-
szálak vannak, nem pedig barnássárga szórszálakból allo szeles szalag, stb.

Az egyetlen nőstényt 1875-ben szept. elején a Svábhegyen, a hímet
pedig 1876-ban aug. közepén a Gellérthegyen fedeztem föl; a mult évben
két hímpéldányt PAven Jáwos, a Nemzeti Muzeum gyűjtője, Budakeszról
hozott.

10. Megachile bicoloriventris. — Nigra, dense rugosiuscule punctata;
mandibulis tridentatis ; capite, thorace supra abdominisque segmento primo
dorsali fulvo-, pectore albo-villosis ; segmentis dorsalibus 2—5 margine api-
cali suecesive latius fulvo-ciliatis, 2—3 basi fulvo-, 4—5 vero parce nigro-
hirtis; ano nigro-hirto et antice in medio ochraceo-tomentoso; scopa
ventrali bicolore: segmenti nempe secundi toto, tertii usque ad latera pos-
tiea, quarti tantum medio nivea, horum duorum lateribus et quinti sextique
nigra; pedibus cano-hirtis; metatarsis posticis subdilatatis, intus ferrugineo-
hirtis; unquiculis ferrugineis, apice nigris, calcaribus albido-testaceis; alis
hyalinis, nervis tegulisque piceis. — ©, long. 10 »».

Mas differt: facie densius et longius villosa clypeique villositate canes-
centi ; antennis longioribus, apice dilatatis et subdepressis ; segmento quinto
dorsali toto nigro-hirto (nee fulvo-ciliato), sexto disperse granulato et parce
albo-tomentoso, postice in medio mediocriter emarginato et dentibus utrin-
que 3—4 parvis, inaequalibus armato, ventri segmentis 1—3 albo-fimbria-
tis; coxis pedum anticorum mucronatis, mucrone sat longo, compresso,
nigro, summo apice flavescenti; femoribus, tibiis et tarsis anticis dilatatis,
femoribus his intus et externe, tibiis vero apice sat profunde excisis tantum
subtus flavomaculatis, tarsis flavis, articulo primo processu longo apice ro-
tundato instructis, margine infero albo-fimbriatis et intus macula ovali
nigra notatis. — Long. 10 ™%,.

M. eircumeinctae K. proxima, sed paulo minor ae multo gracilior.

In Hungaria central ad Budapestinum, initio Junii anni praeteriti,
duas feminas et marem unicum detexi.

Fekete, sűrűn s kissé redósen pontozott; ragoi haromfoguak ; fejét,
torját felül és végteste elsó hátszelvényét barnasárga, mellét pedig fehér
hosszú szörözet fedi; a 2—5 hátszelvény hátsó szélét mindig szélesbedó
barnasarga pillás szörözet ékesíti, a 2—3 tövénél barnasárga, a 4—5-ken
ellenben keves fekete szórszál látható ; a végszelvény fekete és rajta a kózé-
pen szennysárga molyhos szörözet van; a has gyüjtószóre kétszinű: ez a
második szelvényen ugyanis egészen, a harmadikon egész a hátsó oldala-

kig, a negyediken csak a középen hófehér, e ket utóbbi szelvény oldalain,

az ötödiken s a hatodikon pedig fekete ; lábait fehéres szörözet fedi ; a hátsó
terjek kissé szélesedettek, belülről rozsdabarna szórüek; a karmacsok rozs-
dabarnák, végeiken feketék, a sarkantyúk fehéres-szennysárgák; szárnyai

átlátszók, az erek s a tópikkelyek szurokfeketek. — 9, hossza 10 "v.

{

ae es

123

- A him különbözik : arezán sűrűbb és hosszabb szörszälak vannak és
szäjvedöjenek szörössege fehéres ; csápjai hosszabbak, végeiken szélesbedet-
. tek és kissé laposak; végteste ötödik hátszelvényét egészen feketeszinü szó-
rözet fedi, a hatodik szétszórtan szemercsés és rajta kevés fehér molyhos
szőrözet van, hátsó szélének közepén középszerűen kiszélelt s e kiszélelés
mindkét oldalán 3—4 kis, egyenlőtlen nagyságú foggal fegyverzett, a has
1—3 szelvénye fehér rojtos szőrű ; az első lábpár csípői tórrel fegyverzettek
.8 ezek meglehetősen hosszak, összenyomottak, feketék, de a végükön sár-
gásszinüek; az első lábpár ezombjai, szárai és kocsái kiszélesedettek s a
czombokon belűl és kivűl, a végükön meglehetősen mélyen kivágott lábszá-
rakon pedig csak alul sárgás folt van ; ugyancsak az első lábszár kocsái sár-
gák, első ízülékök hosszú s a végén kerekded nyujtványnyal van fölszerelve,
alsó szélén pedig rojtos szörözettel ellátva, mely utóbbin belűl tojásdad-
alakú fekete folt látható. — Hossza 10 ™,.
A M. circumeincta-hoz közel áll, de valamivel kissebb és sokkal
karcsúbb.
A múlt év junius havának első napjaiban, a Gellért-hegy déli oldalán,
egy hím s két nőstény példányban födöztem fel.

BIOLOGIAI JEGYZETEK.

MocsAry SAnpor-töl.
T.

A díszdarázsok (Pompilidae Gerst.) mintegy 800 ismert fajt számláló
családja a legnagyobb és legszebb szinezetti härtyaröpüeket foglalja magá-
" ban. Csudálatra méltó gyors, fürge és ügyes állatok ezek; igen gyorsan,
- szaggatottan és szökdécselve futnak folytonosan rezegtetett szárnyakkal és
csápokkal: a földön, fatörzseken, régi ezölöpökön és falakon, a hol egy-
szersmind fészkelnek is. Élelműl älezäiknak pókokat, hernyókat, hangyákat,
szöcskéket, sáskákat és más rovarokat visznek be. Némelyek a kóborló
pókokat fogják el, mások hálóikból viszik el azokat. E, végből néha a házakba
is behatolnak és fölkeresik a szögleteket, zigzugokat, hol a pókok tanyáznak ;
megmozgatják azok hálóit s midőn a pók előjön, abban a pillanatban reá-
vetik magukat s fulánkjokkal megbénítva, fészkeikbe viszik. A pók e szúrás
s a testébe bocsátott méregnedv következtében nem hal el ugyan, sőt néha
még hetek múlva is életben van, de végtagjait többé nem használhatja s a
darázssejtet el nem hagyhatja. A fészek minden egyes csővébe egy petét és
7—8 pókot tesznek s a bemenő lyukat gondosan elzárják ; a darázs kikelő s

. gyors növésű álezájának azok szolgálnak eledelül.
Apróbb diszdarazsokat, pókokat vonszolva, gyakran találtam s az 1875.

194 aieo.

év nyarán a Nápoly vidékéről leírt szép Priocnemis vulneratus Costa egy pél-
dányát a kóbányai Rákoson ép abban a pillanatban fogtam el hálómmal,
midőn az, a mezei Iringó (Eryngium campestre) virágzatáról, egy Argiope
Brünnichii nevü s már megbénitott nagy pókot magával vonszolni kezdett.

II.

Midőn 1873-ban, junius hó 12-én, Szegednél a Tiszán először volt
alkalmam a Tiszavirágot (Palingenia longicauda Oliv.) százezernyi mennyi-
ségben láthatni, érdekkel szemléltem a különféle madarakat, melyek azok
soraiban nagy pusztítást vittek véghez. Sőt a halak is a viz fölszinére jöttek,
hogy a gazdag zsákmánynak részesei legyenek. Öreg halászok említették
előttem, hogy a nagy harcsák, melyek rendesen jelentékeny mélységben a
part oldalai és a fák gyökerei között vonják meg magukat, hová a halász
hálójával nem fer: a «Tisza virágzásakor» onnan rendesen kijönnek, hogy
kedvenez eledeleikkel jóllakjanak. S talán ép e miatt hívja a nép . charcsafé-
reg»-nek is, főleg Győr megyében. A halászok örömmel várják a Tisza virág-
zásának idejét, mert ekkor mindig dús zsákmányra számítanak.

A «Tisza- vagy Marosvirágy életkörülményeit részben még mai nap is
homály fedi; annyi azonban már tudva van, hogy álczaállapotában a vízben,
főleg homokos, agyagos mély partokban ázalagokkal és apró férgekkel élve,
2— 3 évig tengődik, s mint tökéletes rovar alig él csak pár óráig, mialatt
nemének és fajának fennmaradását eszközli Naplemente előtt, esti 5 óra
után jön ki a vizből, s miután mint már kifejlett rovar még egyszer meg-
vedlett és subimago köntösét levetette, 8 óra után élte pályáját már meg-
futotta. Í

Junius hó 10—20 közt szokott rendesen megjelenni s ekkor csupán
néhány napig láthatók. Ez időpontot nemcsak hazánkban, hanem honunk ©
határain kívül is megtartja. Annál inkább feltünő tehát ama körülmény,
hogy a Tiszavirág zöme 1876-ban Győr mellett, rendes megjelenési idején
tul, egy egész hónappal késett el. XAnrus JAnos úrnak hozzám intézett szi-
ves sorai szerint ugyanis julius hó 13—17 közt milliók voltak láthatók,
julius 18—26 csak egyesek mutatkoztak, julius 27-én pedig már egészen
eltüntek. Igaz ugyan, hogy a tavaszi árviz s a juniusi esős, hideg időjárás
részben befolyással lehettek ez állatok megjelenési idejére; de minthogy a
Tiszavirág Győr mellett a megelőző évben is több mint egy egész hónappal
elkésett, úgy, hogy. legnagyobb számmal csak augusztus 9-én volt látható, !
midőn pedig az említett késleltető körülmények fenn nem forogtak: a Tisza-
virág e két egymás után való késő megjelenésének bizonyára még más okai
is lehettek.

Lásd ide vonatkozó soraimat a «Természettudományi Közlöny» 1875. okto-
beri füzeteben.

Rie 18 5

?:
Tévedés volna azt hinni, hogy.a Tiszavirág csak a Tiszában él, mert :
e nevezetes állat elófordul hazánkban: a Dunában (óbudai hajógyár, Cse- ! 4
pelysziget, Baja — a Duna Sugovieza nevű mellékágában, — Bäziäs), Győr
mellett a Raba és Repezében; a Tiszában és Marosban (Szeged) ; a Temes-
ben (Temesvár) ; a Feher-Körösben (Békés-Gyula) ; a Bodrogban (Sárospa- ;
tak); a Ronyva patakban S.-A.-Ujhelynel. Hazankon kivül pedig: a March r
folyóban Morvaországban, a Striwiaz folyóban Lengyelországban ; Franezia-
országban és Hollandban; Németországban az Oderában, a Visztulában M
Elbing mellett.és Danzighauptnál.
Érdekesnek tartom itt elmondani, hogy a Tiszavirágról irodalmunk- :
ban mar van említés téve. A Tudományos Gyüjtemeny 1819. VIII. kötete- Rie
ben: «Egy különös tunemenynek, az ugynevezett Tisza virágzásának leirása»
ezim alatt, GorovE Läszuö-töl, mely a Tiszavirág életkörülményeit s ezek
rajzait meglehetósen hiven adja eló. Ugyanó irja azt is, mit Szegednél ma-
gam is hallottam, hogy a tiszamenti paraszt igy átkozza társát: Isten csak
addig éltessen, mig a Tiszavirág él a vizen!
: A Tiszavirágéhoz sokban hasonló jelenetnek voltam szemtanúja julius
. hó 10-én 1874-ben Homomna mellett, Zemplénmegyében. A Laborez vizé-
nél rovarászva, naplemente előtt roppant mennyiségű apró állat rajzott a
légben a part körül, melyek ruháimat is csakhamar belepték. Az állat far-
sertéi nélkül csak 31/2 "4, hosszú és csupán két szárnya van; kétségen kívül
a Laborez vizében él s neve Caenis dimidiata Steph. (lactaca Burm.).
Gyermekkori éveimből tudom, hogy Nagyváradon augusztus havában.
esti 9 óra után a Polymitarcys virgo Oliv. (Palingenia horaria Burm.) egy-
ízben oly roppant mennyiségben lepte el a kishíd egyik lámpaoszlopát és
hullott le a hídra, hogy az utczaseprők lapáttal hányták azokat vissza a on
- BSebes-Kórósbe. Hasonló mennyiségben jelent meg a mult év aug. 7-én,
. midón egy a hídon átmenni akaró szekér négy ökre, a milliónyi szárnyas lény-
- től megvadulva, a szekeret darabokra törte. De némely évben csak kevés,
. máskor alig egyesek láthatók.
ÉL ezen kívül Nagyváradnál a Sebes-Körösben még egy más kérész-faj
is, mely évenkint néhány napig milliónyi mennyiségben lepi el a körösmenti E
házak falait; de minthogy jelenleg példányaim nincsenek, a nevét biztosan
nem mondhatom meg; valószinűleg Baötis purpurascens Brauer, nec Piet.
S minthogy más fajú kérészeket kisebb-nagyobb számmal csaknem
. minden folyóviznél találhatni : nem valószinűtlen, miszerint minden folyó-
viznek megvan a maga x Tiszavirág) -ja.

- - a. Less. TON 2776, QAM "A, T n
y , A »^ FAITS
er ' áz
- :

126

Hemiptera.

MAGYARORSZÁG VIZENJÁRÓ POLOSKÁI.

Közli Dr. HonvámH GÉZA.

Mindnyájan tudjuk, hogy valamennyi állatosztály között a rovarok
birnak a legnagyobb alkalmazkodási képességgel, s hogy ebből kifolyólag
alig van oly zuga a földnek, a hol rovarok ne tartózkodnának. A levegőben
és a szárazföldön, a földben és a víz színe alatt mindenütt feltalálhatjuk
ezen apró lényeket.

A félröpű rovarok alkalmazkodási képessége sem áll utolsó helyen.
Ők is ott vannak mindenütt, a hol a többi rovar, s a hol ezek mellett nekik
is kijut a megfelelő munkakör. Söt azonkivül hatalmukba kerítettek még
egy oly tért is, melyet a többi rovarrend képviselői alig vagy épen nem bir-
tak meghódítani. E tér a vizek felszine.

Valamennyi többi rovarrendből csak egy kis bogárcsaládot (Gyrinidae)
ismerünk, melynek fajai legtöbbnyire a víz tükrén szoktak czikázni és kerin-
geni. Vannak azonkivül még egyes Thysanurák (péld. Podura aguatica),
melyek a víz szinén is vigan szökdécselnek s egészen otthoniasan érzik ma-
gokat. De sem azok, sem ezek tartózkodása a vizek felszinén nem kizáróla-
gos. A Gyrinidák, mint tudjuk, a víz alá is buknak; az illető Thysanurak
pedig szilárd talajon is megélhetnek.

A félröpűek között ellenben van egy oly csoport, mely úgy életmódjá-
ban, mint egész szervezetében egyenesen a víz tűkrére van utalva, és mely-
nek jellemzőbb alakjai már egyedül és kizárólag csak a híg elem felszinén
képesek fennmaradásukat biztositani. E csoport az ugynevezett vízenjáró
poloskák (Hydrodromica) csoportja.

A vízenjáró poloskák legfőbb közös jellegét az életmód azonossága ké-
pezi. Mindnyájan a víz tükrén élnek és rabló életmódot folytatnak. A szilárd
állományú test alól finom tömött vízmentes rövid szörözettel van borítva ;
a csápok fonálidomnak s a fejnél hosszabbak; a röptyűk hártyásak, hosz-
szanfutó erekkel, melyeket gyér haránt erezet köt össze.

E közös jellegek négy különböző családot fűznek egy csoportba, u. m.
a Hebridák, Veliidäk, Hydrobatidák és Hydrometridák esaládjait.

Több író a Hebridákat kizárja ugyan a vízenjárók csoportjából s a föl-
dónjáró poloskák közé a Lygaeidák vagy Tingidák közelébe helyezi. Valóban
nem is lehet tagadni, hogy a Hebridak e két utóbbi családdal némi rokonsá-
got árulnak el. De ha ellenben a Hebridákat és a Veliidákhoz tartozó Miero-
velia-fajokat egymással ósszehasonlitjuk, kónnyen meggyózódhetünk, hogy
ezeket még szorosabb rokoni kótelékek füzik egymáshoz. Mindezt szem elótt
tartva, azt hiszem, hogy a Hebridák az összekötő kapcsot képezik egyfelől a
Lygaeidák es Tingidák, másfelől a Veliidák között ; ez utóbbiakhoz azonban

127

mégis hatärozottan sokkal közelebb állanak s ennélfogva okvetlenül a vizen-
járókhoz sorozandók.

A vízenjáró poloskák csoportja általában akként fogható fel, mint a
_ földönjáró poloskáknak egy oly ága, mely a létért való küzdelem folyamában
a szárazföldről a vizek felszinére nyomult s ott a megváltozott külviszonyok
behatása alatt átidomult, a környezethez alkalmazkodott.

A Hebridák, Veliidák és Hydrobatidák e tekintetben egyetlen egy foly-
tatólagos sorozatot képeznek ; az átidomulás és alkalmazkodás náluk úgy-
szólván nyomról nyomra követhető. A kiindulási pontot a fokozatos alkal-
mazkodásnál minden bizonynyal a Hebridák, a partvonalon részint még a
vizenyős parton, részint már a vízen tartózkodó Hebridák — a végpontot
pedig a víz tükrét messze bekalandozó Hydrobatidák képezik.

Hogyan ment végbe e fokozatos átidomulás és alkalmazkodás ?

Tudvalevő dolog, hogy, a rovarok fajsúlya a víz fajsúlyánál sokkal cse-
kélyebb levén, a vízbe dobott rovar nem merül el. Ahhoz, hogy a vízenjáró
poloskák magokat a víz szinén feltarthassák, tehát nem kellett részükről
még semmi külön alkalmazkodás. E részben az egyedüli feladat abban állott,
hogy a víz tapadása a test alsó lapjához megszüntessék, azaz: hogy a test
a vizfelülettel való érintkezéskor meg ne nedvesedjék, s ez által a rovar
mozgása a víz tűkrén könnyű és szabad legyen. E feladatnak elég lett téve
az által, hogy a test alsó lapja tömött vízmentes szörözetet kapott.

A sík vízfelületen való tartózkodás azonban még más nevezetesebb
változásokat is idézett elő.

Természetes dolog, hogy a táplálék, mely a szárazon talán növényi
vagy valószinüleg vegyes volt, a sík vízfelületen egyedül csak az állatország-
ból kerülhet ki. Az itt tartózkodó rovarok életmódja tehát természetesn csak
ragadozó lehet. Táplálékuk a víz tükrére került rovarok- és pókokból áll.
De ezeket itt a nyilt víztükrön nem lehet lesben, valamely rögecske vagy
növényszár mögé rejtőzködve, törbe ejteni. Már messziről kell itt a zsák-
mányt megpillantani, gyors futással elérni és elfogni. Erre nézve pedig szük-
séges volt, hogy. a prédát már jó távolról megláthassák és minél gyorsabban
megközelíthessék, azaz : hogy látó és futó képességük növekedjék. S csak-
ugyan — a látó képesség növekedéséről tanuskodik a szemek fokozatos na-
gyobbodása: a Hebridáktól kezdve a Hydrobatidákig a szemek folyvást
nagyobbodnak és mindinkább kidüllednek.

De még szembetünőbb módon nyilvánul a futó képesség fokozódása
s az ennek érdekében történő alkalmazkodás a test külalakjában a legneve-
zetesebb változásokat idézi elő. A lábak mindenek előtt hosszabbakká válnak,
a lábak mozgatására szolgáló izmok pedig mindinkább kifejlődnek s hatal-
masabbakká lesznek. Ezen izmok, mint tudjuk, a mellkasban vannak elhe-
lyezve. A mellkas, különösen pedig a középmell ennélfogva mind hatalma-
sabb és nagyobb kifejlödest nyer, köbtartalma növekedik. A mellkas ezen

Év ri 7, Le | a. X VIN e uq ^ it
MR NESZE AN aS et" LE, ea VAS

128

fokozatos nóvekedésével és kitagulasaval karoltve jar aztan a potroh arány-
lagos kisebbedése, ugy hogy a legszélsóbb alakoknal, a tengereken éló Halo-
bates-fajoknál, például a potroh a testnek mar jóformán csak egy jelenték-
telen fuggeleket látszik képezni.

A legkifejlettebb alakoknál azonban még a mellkasi izmoknak ily nagy |

mérvü kifejlódése sem volt tokéletesen elegendó eszkóz a mozgás gyorsitá-
sara. A lábak erőteljesen mozogtak ugyan, de még sem vitték elég gyorsan
előre tulajdonosukat. A. lábak mozgási módja ugyanis épen olyan volt, mint
a földönjáró poloskaknal, t. 1. váltakozó ; azaz : a lábak — még Hebridak- és
Veliidáknál is — még mindig csak járó lábak voltak. A legkifejlettebb csa-

ládnál, a Hydrobatidáknál tehát megváltozott a mozgás módja is: a középső -

és hátsó lábak, a helyett, hogy váltakozva, elkezdtek mint a csónak evezői
egyszerre mozdulni. A hatás ez által felülmulhatlanul fokozódott ; s az illető
rovarok az evező lábak segélyével képesekké váltak a síma víztűkrön, mint
valami aczélrugó által loketve, tova siklani.

A vízfelülethez való alkalmazkodás felismerhető végre még a karmok
állásában is. Tudjuk, hogy a földönjáró poloskáknál a karmok az utolsó
kocsa-ízülék csúcsán vannak elhelyezve. Ezen elhelyezés itt kétségkivül a
legezélszerűbb is, mert szilárd tárgyakon csakis ily állásu karmokkal járhat-
nak és kapaszkodhatnak biztosan. De az is bizonyos, hogy folyékony elemen
igy elhelyezett karmoknak nem nagy hasznát lehet venni, sőt a mennyiben
a vízfelületbe bevágódó karmok ismét csak a tapadást mozdítanák elő, egye-
nesen hátrányosak is. Hogyan segített itt a természet? Igen egyszerűen.
A Hebridáknál a karmok az illető ízülék csúcsán állanak még ugyan ; de a
többi vízenjáró poloskánál már nem magán a csúcson, hanem kissé a csúcs
előtt vannak elhelyezve. Magától értetődik, hogy ily állásu karmoknak a
rovar nem nagy hasznát veheti; s a karmok ekként használaton kivűl
helyeztetvén, lassanként elsatnyúlnak és megkisebbülnek.

Szükségtelen talán megjegyeznem, hogy az eddig felhozottak természe-
tesen csak a Hebridák, Veliidák és Hydrobatidák családjaira vonatkoznak.

Hátra van még a negyedik, a Hydrometrida-család.

E kis család a három előbbitől oly eltérő, oly különszerü jellegeket
tüntet elő, hogy mint egy egészen magánosan álló typus képviselőjének, ere-
detét okvetlenül valamely egészen más törzsből"kellett vennie. De hogy
melyik törzsből, azt az átmeneti alakok teljes hiányában alig vagy csak igen
bajosan lehet. végérvényesen eldönteni. Amyor és SERVILLE az idetartozó
rovarokat a szemek mögött nyakidomúlag megnyúlt fej alkatánál s egyéb
jellegeknél fogva a Reduviidák közelébe helyezik. A mennyire eddigi vizsgá:
lataim terjednek, én is kénytelen vagyok elismerni, hogy a Hydtrometridák
és Reduviidák között csakugyan fennáll némi, habár első tekintetre talán
távolinak látszó rokonság." Ennélfogva azt hiszem, hogy talán nem igen
tévednénk, ha a Hydrometridák törzsfaját a Reduviidák családjától vezetnők

g Ve gu, ISO ee

...129

le, és ha ezen idegenszerü alakokat oly Reduviidák utódainak tekintenók,
melyek a szárazföldet elhagyva, a vizenyős partokra és a vizfelületre
szorultak. |

A vizenjáró poloskák, melyek tehát ezek szerint két külön törzsből
származtak volna, fajszámra nézve egészben véve nem nagy rovarcsoportot
képeznek s az egész földgömbön el vannak terjedve. Aránylag legtöbb faj
ismeretes Ázsiából és Európából, legkevesebb — csak egy faj — Ausztráliá-
ból. Mindnyájan belföldi vizeken élnek, a Halobates-fajok kivételével, melyek
forró földövi tengerek felszinén tartózkodnak.

A telet nálunk tökéletesen kifejlett állapotban, alkalmasint az iszapba
vagy a parton heverő növényhulladékok alá rejtőzködve, töltik. Kora tavasz-
szal, mihelyt a vizek jégkérge eltünik, ismét megjelennek a viztükrón s újra
elkezdik vadászmesterségüket. Álczáikkal, melyek ép oly ügyesen mozog-
nak a víz szinén, mint a kifejlett rovarok, rendesen junius és julius havában
találkozunk.

Oly életmód mellett, melynél a legfőbb mozzanatot a fennebbiek sze-
rint a jó látó képesség s a lábaknak gyors és erőteljes mozgatása képezik,
természetesen nem lehetne meglepő, ha egyik vagy másik szerv kifejlődésé-
ben elmaradna és amazok rovására csonkává válnék. S ez az eset csakugyan
áll itt a röpülési szervekre nézve. Vannak t. 1. egyes alakok a mi faunánk-
ban is, melyeknél a röptyűk elsatnyulnak s a potrohnál többé-kevésbbé rö-
videbbekké válnak (Hygrotrechus paludum, Limnotrechus plebejus, lacustris
et odontogaster, Hydrometra stagnorum), söt némelyeknél tökéletesen is
hiányzanak (Velia currens, Hygrotrechus najas).

Hogy ily feltünő életmódot folytató rovarok a szabad természettel
még közvetlenül érintkező köznép figyelmét sem kerülhették ki, az bizvást
feltehető. És csakugyan — mint Puxavm Gyura úr értesít — a Székelyföl-
dön s Erdély igen sok részén a köznép e rovarokat «vizi pok» néven ismeri.
A testtől sugárszerűen elálló hosszú lábak és azon körülmény, hogy bizonyos
pókok, nevezetesen az úgynevezett kalóz-pókok (Pirata) szintén a víz szinén

tartózkodnak, okozzák, hogy itt a különben egymástól távol álló alakok az

életmód azonosága következtében egymással összetévesztetnek.! De van
magyar vidék, a hol a megkülönböztetés egészen helyes, s a hol ily össze-
tévesztés úgy látszik, nem fordul elő. PAszuavszkv JózsEF tanár úrtól leg-
alább azt hallottam, hogy Zemplénmegyében a vízgazdag Bodrogközön a
kérdéses rovarokat «molnárkák»-nak hívják. ?

1 Amyor és SERVILLE szerint Francziaországban népies nevük szintén «arai-
gnées d'eau».

? Ugyancsak Zemplénben némely helyen «vizi szókese» is. A «molnár» elneve-
zés, mely a fehér, nemezszerü szórózetre vonatkozik, minthogy ez a rovar hasának
és oldalainak lisztes kinézést kölcsönöz, egymástól távol eső vidékeken is állhatatos.
Igy Doroszlón (Bácsmegye) «molnárok» (KRAPPENHEIM J. közlése); Dunamentén

En LDCR A ARE

130

Hazánkban mind a négy család előfordul s összesen 14 faj által van
képviselve.
A négy család megkülönböztető jellegeit a következő kis táblázat
mutatja :
1 (6). A test idoma hosszúkás ; a szemek a torj előszélét érintik vagy ahhoz
igen közel állanak.
9 a A lábak járók ; a középső és hátsó csipök egymáshoz közel állanak.
(4). A szipcsőr négy-ízülékü ; a pajzska tisztán kivehető. — Hebridae Fieb.
1 (3). A szipesör harom-izuleku; a pajzska hiányzik. — Veliidae Fieb. |
5 (2). A lábak evezők s a mellkas oldalán állanak ; a középső és hátsó esipök
egymástól távol fekszenek. — Hydrobatidae Stal.
6 (1)..A test keskeny, fonálidomu ; a szemek a torj elószélétól távol állanak.
Hydrometridae Stál.

HEBRIDAE FIEB.

Corpus oblongo-ovatum. Oculi marginem antieum thoracis attingen-
tes vel subattingentes. Rostrum quadriartieulatum. Seutellum distinctum.
Pedes gressorii, coxis posterioribus approximatis.

Apró állatkák, melyek álló vizek szélén élnek s ott részint a parton,
részint már a vízen, de mindig esak a part kózelében ügyesen futkosnak.
E család egyetlen egy nem által képeztetik. .

HEBRUS CURT.

Antennae articulo tertio ceteris longiore. Tarsi biarticulati.

1. H. pusillus Fall. — Niger; artieulo basali antennarum, rostro pedi-
busque ferrugineis; hemelytris basi maculisque tribus membranae albidis.
Long. 2 mill. (Tab. VI. Fig. 1; 1 a), tarsus, 1 b) long.).

Lygaeus pusillus Fall. Mon. cim. Suec. p. 71. 19. (1807).

Hebrus pusillus Curt. Ent. Mag. 1. p. 199. (1833); Fieb. Eur. Hem.
p. 104. 1. (1861).

Tavak és moesárok partjain nálunk aprilistől augusztusig meglehetős
gyéren fordul el. Én csak Bácsmegyében a palityi tónál akadtam reá. A ma-
gyar nemz. muzeum gyüjteményében megvan azonkivül Zalamegyéből Zánka
mellől, valamint Szabolesból. Fuss KArony Nagy-Szeben mellett a Czibin
mentében sás alatt találta. Ugyanezen buvár a Szebenmegyében fekvő Nagy-
Cstir mellett april havában álcza-állapotban is észlelte. x

«molnar bogár», Somogyban «uszkáló bogár» és «uszkora» vagy «esuszkora», ennek
mintajara a haladó korszellemnek megfelelóen gyermekies neve «koresolázó bogár»
(Dr. Frarovszkv Lasos közlése). Békésben «vizi szücsök» (szöcske, szökese, szekcső,
szecskö). Szerk.

:
7
ji
1

TNT Td

as eee hou de eee PRUNUS EM LT

Pee PER Ee NT

131

VELIIDAE FIEB.

Corpus oblongo-ovatum vel oblongum. Oeuli apicem thoracis subat-
tingentes. Rostrum triarticulatum. Scutellum nullum. Pedes gressorii, coxis
posterioribus approximatis.

E család hazai képviselői folyó vagy allo vizek tükrén tartózkodnak.
Nálunk eddig két nem találtatott.

1 (2). A negyedik csápízülék a leghosszabbik ; a mellső kocsák két-izuléküek,

a középsők és hátsók három-izülékűek. — Microvelia Westw.

2(1). Az első esápizülék a leghosszabbik ; valamennyi kocsa häromizulekü.

— Velia Latr.

MICROVELIA WESTW.

Antennae articulo quarto ceteris longiore. Tarsi antici bi-, tarsi poste-
riores triarticulati.

1. M. pygmaea Duf. — Niger; hemelytris albo-maculatis; rostro et
femoribus basi late flavo-ferrugineis. Long. 1?/4 mill. (Tab. VI. Fig. 2; 2a
tarsus, 2b caput 2c long.).

Velia Pygmaea Duf. Ann. Soe. ent. 1t. p. 115. tab. 6. fig. I. (1833).

Hydroessa pygmaea Fieb. Eur. Hem. p. 104. 1. (1861).

Microvelia pygmaea Dougl. et Scott Brit. Hem. 1. p. 574. 1. tab. 19.
fig. 9. (1865).

E csinos kis rovart 1874. aprilis 23-án a palityi tó partján kôzvetle-
nul a viz szélén az elóbbi faj társaságában ket példányban fedeztem fel.

VELIA LATR.

Antennae articulo basali ceteris longiore. Tarsi triarticulati.
1 (2). A naranessárga has mindkét oldalán egy-egy fekete sav huzódik vegig.
— V. currens Fabr.
2 (1). A has egészen narancssárga. — V. rivulorum Fabr.
1. V. currens Fabr. — Ventre flavo, utrinque nigro-vittato. Long.
6—61/2 mill. (Tab. VI. Fig. 3; 3a tarsus, 3) caput, 3c long.).
Gerris currens Fabr. Ent. syst. 1v. p. 193. 22. (1794).
Velia currens Latr. Hist. nat. xi. p. 270. 4. (1804); Fieb. Eur. Hem.

p. 105. 2. (1861).

Hazánkban lassu folyásu vizeken nem épen gyakran fordul eló s eddig
csak szárnyatlan alakja észleltetett. Lelhelyei: Selmeezbánya, Rozsny6,
továbbá Magyarpatak és a Réz-hegység (Szilágy vm.), valamint Orsova az
Al-Dunánál.

2. V. rivulorum Fabr. — Ventre flavo, unicolore. Long. 7'/2—8 mill.

Cimex rivulorum Fabr. Mant. ins. 11. p. 308. 297. (1787).

pud M Ee. UT
"Ras" du ae a E |

132

Velia rivulorum Latr. Hist. nat. xu. p. 270. 1. (1804) ; Fieb. Eur. Hem.
p. 105. 1. (1861).

E szép fajból Herman Orró tr három, tökéletesen kifejlett rópszervek- -
kel biró példányt 1873-ban Báziás mellől hozott. A bécsi es. k. udvari állat-

tárban Losonczröl származó példányokat is láttam, melyeket onnan 1868-ban
Kowanz FERDINAND ismert dipterolog kuldott be.

HYDROBATIDAE STAL.

Corpus oblongum, angustum. Oculi marginem apicalem thoracis attin-
gentes. Pedes antici raptorii, posteriores remigatorii, pectoris lateribus inserti,
coxis posterioribus late distantibus.

A legnagyobb és legjellemzőbb vizenjäré poloskák mind e családhoz
tartoznak, melynél az egész esoport általános jellegei a leghatározottabb és
legszembetünóbb módon vannak kifejezve. Álló vagy folyó vizek tükrén
rendesen kisebb-nagyobb falkákban élnek s hosszú evező lábaikkal gyorsan
siklanak tova, olykor a levegőbe is fel-felszökkennek. Hazánkban összesen
három nem van képviselve.

1 (4). A csápok a féltestnél rövidebbek.

2 (3). Az első csápizülék legfolebb oly hosszú, sőt néha még valamivel róvi-
debb, mint a második és harmadik ízülék együtt véve; a hatodik
potrohszelvény utószógletei szélesek és nem-áridomuak. — Limnotre-
chus Stal.

3 (2). Az első esapizulék szembetünöleg hosszabb, mint a második és harma-
dik ízülék együtt véve; a hatodik potrohszelvény utószögletei hegye-

; sek, ár-idomuak. — Hygrotrechus Stal.

4(1). A karcsu csápok a féltestnél hosszabbak; a hatodik potrohszelvény
utöszögletei hegyesek, ár-idomuak. — Limnoporus Stal.

LIMNOTRECHUS STAL.

Antennae corpore dimidio distincte breviores, articulo basali articulis
duobus sequentibus simul sumtis aequilongo vel subbreviore. Abdomen seg-
ru sexto apice utrinque late dentato-producto.

1 (4). A torj többé-kevésbbé sárga.
2 (3). A csápok sárgák, legfölebb az utolsó esápizülék kissé ME a him

hatodik hasi szelvénye utószélén hullämosan kimetszett (4-ik ábra, b).

— L. plebejus n. sp.

3(2). A sárga csápok harmadik ízüléke utófelén, negyedik izüléke pedig.

egészen fekete; a him hatodik hasi szelvénye utószélén egyszertien
kimetszett (5-ik ábra). — L. thoracius Schum.
4 (1). A tor] egyszinti fekete.

133

: 9 (6). A test hossza a 10 millimétert túlhaladja ; a hátsó lábszárak és kocsák

együtt véve oly hosszúak, mint a hátsó czombok. — L. gibbifer

Schum.

6 (5). A test hossza legfölebb 10 millimeternyi, de rendesen jóval cseké-
lyebb; a hátsó lábszárak és kocsák együtt véve, a hátsó czomboknál
rövidebbek.

7 (8). A mellső ezombok sárgák, kivül s belül egy-egy rövid keskeny fekete
csikkal tarkázva. — L. lacustris L.

8(7). A mellső czombok feketék, csak belül tövükön sárgák.

9(10). A középső és hátsó czombok sárgák, sötét hosszvonal nélkül. —
L. odontogaster Zett.

10(9). A középső és hátsó czombok sárgák, felül mindeniken egy-egy fekete
hosszvonal húzódik végig. — L. argentatus Schum. |
1. L. plebejus n. sp. — Thoracis disco posteriore flavo-ferrugineo ;

antennis totis flavis, articulo ultimo interdum leviter infuscato; segmento

sexto ventrali maris postice emarginato et medio profunde rotundato-

sinuato Long. 10—111/2 mill. (Tab. VI. Fig. 4; 4a caput, 4b segm: 6,

4c long.).

Hydrometra thoracica H.-Sch. Wanz. Ins. 1x. p. 71. tab. 299. fig.
Z—BB. et tab. 301. fig. 928. (1853); Dougl. et Scott Brit. Hem. r. p.
562. 3. (1865).

Niger; antennis, apice capitis, thoracis linea longitudinali antiea,
diseo posteriore vittaque angusta anterius abbreviata infra margines laterales
ducta, macula utrinque prostethii ante coxas, acetabulis posterioribus sub-
tus, limbo abdominis pedibusque flavo-ferrugineis ; trochanteribus anticis
subtus, nee non linea interiore vittaque lata exteriore femorum anticorum
nigris.

ő. Segmento ultimo ventrali postice emarginato, emarginatura medio
rotundato-sinuata.

9. Segmento ultimo ventrali postice sat profunde aequaliter rotundato-
emarginato ; segmento primo genitali utrinque oblique impresso.

A legközönségesebb hazai faj, melyet HERRICH-SCHAFFER s DOUGLAS
és Scorr a következő faj neve alatt irtak le, és mely eddig gyujtemenyeink-
ben is mindig ezzel tévesztetett össze. Színezetére és testalkatára nézve vala-
mennyi faj között minden esetre a következőhöz áll legközelebb; de attól a
csápok világosabb szinezete és főleg a hímek hatodik hasi szelvényének hul-
lamos kimetszése által határozottan és jól különbözik. A következő faj nés-
tényét természetben nem ismerem s e miatt nem dönthetem el, hogy van-e
valami lényeges különbség talán a nóstények potroh- és ivarszelvényei
között is.

Kora tavasztól kezdve lassu folyásu és álló vizeken igen gyakori.
Találtam a többi között már egy csonka röpszervű példányt is, melynél a

134

róptyük a negyedik hátszelvény végéig sem ernek. Älezäi junius közepe tajan
fordulnak eló. — Eddigi lelhelyei: Budapest, Keszthely, Szliáes, Poprád,
Igló, Falueska (Torna vm.), Kassa, Forró (Abauj vm.), Szilágy-Nagyfalu,
Magyarpatak és Borzás (Szilágy vm.), Tihueza (Besztereze-Naszód vm.),
Mezó-Záh és Gyéres (Torda vm.), Maros-Ujvár; Szász-Ujfalu és Nagy-Cstir
(Szeben vm.).

2. L. thoracicus Schum. — Disco postico thoracis einnamomeo ; anten-
nis flavis, articulo quarto toto dimidioque apieali articuli tertii nigris ; seg-
mento sexto ventrali maris postiee profunde rotundato-emarginato (Tab.
VI. fig. 5.). Long. 10 mill. |

Gerris thoracica Schum. Ploter. p. 46. 8. (1832).

Hydrometra thoracica Flor Rhynch. Livl. 1. p. 739. 5. (1860); Fieb.
Eur. Hem. p. 108. 6. (1861); Sahlb. Not. Skpts pro Faun. et Flor. Fenn.
Förh. XIV. p. 253. 4. (1875). P

? Limnotrechus thoracius Stal Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1868. p. 397.1.

Ezen egész Kózép-Európában meglehetósen elterjedt faj hazánkból
eddig csak egyetlen egy hímpéldányban ismeretes; Puncur Gyuza ur fogta
1877. junius 18-án Mezó-Záh mellett az erdélyi Mezóségen.

3. L. gibbifer Schum. — Thorace supra nigro, unicolore; tibiis
tarsisque posticis simul sumtis femoribus posticis aequilongis. Long.
11—12Ya mill.

Gerris gibbifera Schum. Ploter. p. 41. 6. tab. 3. fig. 5—7. (1832).

Hydrometra gibbifera Fieb. Eur. Hem. p. 108. 9. (1861).

Zömök testalkata által feltünő faj, melyet GEYER GyuLa úrnak sike-
rült a felvidéken Rozsnyó és Igló körül nehány példányban kézrekeritenie.

4. L. lacustris L. — Thorace nigro; femoribus anticis flavis, intus et
extus vitta angusta basin versus abbreviata nigra notatis; tibis tarsisque -
postieis simul sumtis femoribus postieis brevioribus. Long. 8—9 mill.

Cimex lacustris Lin. Faun. suec. Ed. 2. p. 257. 970. (1761).

Hydrometra lacustris Fieb. Kur. Hem. p. 109. 10. (1861). :

Limnotrechus lacustris Stal Öfv. Vet.-Ak. Förh. 1868. g. 397. 3.

Lassu folyásu és allo vizeken kora tavasztól kezdve gyakori. |

A kurtitott röptyüs példányok ritkák. Eddigi lelhelyei: Győr, Szeged, 1
Nagyvárad, Kolozsvár, Mezó-Záh, Nagy-Csür (Szeben vm.), Kerez (Foga-
ras vm.) ; Szilagy-Nagyfalu, Somlyó-Csehi és Borzás (Szilágy vm.), Bikszádi
fürdó (Szatmár vm.), Ungvár, Forró (Abauj vm.), valamint Szlavoniában
Pozsega megye. Kov Tónrás szerint Buda környékén is előfordul.

5. L. odontogaster Zett. — Thorace nigro, unicolore ; femoribus anticis
nigris, horum basi intus femoribusque posterioribus flavis; tibiis tarsisgue 7
posticis ad unum femoribus posticis brevioribus. Long. 7!/a—8!/s mill ^

Hydrometra odontogaster Zett. Faun. lapp. 1. p. 506. 3. (1828) ; Fieb. -
Eur. Hem. p. 109. 11. (1861).

dag Aa

135

Limnotrechus odontogaster Stal Ófv. Vet.-Ak. Fórh. 1868. p. 398. 4.

E fajból, mely fóleg a him utolsó hasi szelvenyen levó ket nagy fog-
idomü dudorodás által tűnik ki, Pucun Gvvra ur gyüjtött nehány példányt
a Szilágyságban Szilágy-Nagyfalu és Somlyó-Csehi határában s az erdélyi
Mezőségen Mezó-Záh korul. MocsAry SÁNDOR ur pedig egy csonka repülő
szervü nóstényt Nagyvárad mellett talált.

6. L. argentatus Schum. — Thorace nigro; femoribus anticis nigris,
basi intus flavescentibus ; femoribus posterioribus flavis, supra linea longi-
tudinali percurrente nigra notatis; tibiis tarsisque posticis simul sumtis
femoribus | osticis distincte brevioribus. Long. 6'/2—71/2 mill.

Gerris argentata. Schum. Ploter. p. 49. 9. (1852).

Hydrometra argentata Fieb. Eur. Hem. p. 109. 12. (1861).

Limnotrechus argentatus Stal Öfv. Vet.-Ak. Fórh. 1868. p. 398. 5.

A legkisebb faj, mely álló vizeken mindenfelé meglehetősen ritka.
Hazánkban is eddig csak Balaton-Füred, Szeged és Szilágy-Nagyfalu mellett
találtuk egyes példányokban.

HYGROTRECHUS STAL.

Antennae dimidio corpore distincte breviores, articulo primo articulis
secundo et tertio simul sumtis distincte longiore. Abdomen segmente sexto
utrinque in spinam lengam et acutam producto.

1 (2). A hatodik potrohszelvény utószógletei hosszabbak (5) vagy legalább
is oly hosszuak (9), mint az ivarszelvények csúcsa. — H. palu-
dum Fabr.

2 (1) A hatodik potrohszelvény utószógletei az ivarszelvények csúcsánál róvi-
debbek. — H. najas De Geer.

1. H. paludum Fabr. — Spinis apicalibus segmenti sexti abdominis
segmenta genitalia superantibus (2) vel saltem aequantibus (9). Long.
13—14 mill.

Gerris paludum Fabr. Ent. syst. rv. p. 188. 2. (1794).

Hydrometra paludum Fieb. Eur. Hem p. 106. 2. (1861).

Nálunk ritka faj, melyet eddig csak Tornán az ottani uradalmi kert
taván volt alkalmam észlelni. Az öreg Koy Tósrás Buda mellől, Mayr
Guszráv Erdélyből említi fel. MocsAry SÁNDOR úr pedig 1875-ben Nagyva-
radról hozott egy példányt, melynek repülő szervei csonkák, és melynél a
kurtított röptyűk csak a negyedik potroh-szelvény végéig érnek s a potroh

hátának többi részét födetlenül hagyják. A csonka repülő szervekkel biró

alak ezen fajnál eddig még nem volt ismeretes.
2. H. najas De Geer. — Spinis apicalibus segmenti sexti. abdominis
apieem segmentorum genitalium haud attingentibus. Long. 13—17 mill.
Cimex najas De Geer Mem. ii. p. 311. 39. tab. 16. fig. 7—19. (1773).

Természetrajzi füzetek, 11. kötet 11. és 111. füzet. 9

oh LI
A wo

136

Hydrometra Najus Fieb. Eur. Hem. p. 107. 3. (1861).

Hygrotrechus najas Stal. Ofv. Vet.-Ak. Fórh. 1868. p. 396. 1.

Ezen egész Európában elterjedt gyakori fajt, mely rendesen sebes
folyásu patakok vizén szokott tartozkodni, nálunk eddig csak Herman OTTÓ
úr találta 1873. szeptember végén Veszprém körül nagy mennyiségben, de
kizárólag csak szárnyatlan alakban.

LIMNOPORUS STAL.

Antennae graciles, corpore dimidio longiores. Abdomen segmento
sexto apice utrinque in spinam longam et gracilem producto.

1. L. rufoscutellatus Latr. — Thorace disco postico cinnamomeo. Long.
14—17 mill. (Tab. VI. Fig. 6; 6a tarsus, 6) long).

Gerris rufo-scutellata Latr. Gen. Cr. et Ins. rrr. p. 134. 2. (1807).

Hydrometra rufoscutellata Fieb. Eur. Hem. p. 106. 1. (1861). —

Limnoporus rufo-scutellatus Stal. Ófv. Vet.-Ak. Fôrh. 1868. p. 396. 1.

Lassu folyásu és allo vizeken aprilistól augusztusig nem ritka. Eddigi

lelhelyei: Budapest, Kassa, Debreczen, Szilágy-Nagyfalu, Kolozsvár és "

Mezó-Záh. Egy izben a Magas-Tátrában a kis tarpataki voleyben fekvó
Öt-t6 legalsójának tükrén, tehát csaknem 2000 méternyi magasságban is
találkoztam vele.

HYDROMETRIDAE STAL.

Corpus filiforme. Oculi ab apiee thoracis longissime remoti. Pedes
oressoril. |

Ezen feltünő külsejű kis család egyetlen egy nemből all négy fajjal,
melyek közől Európában, Kelet-Ázsiában, Dél-Afrikában és Nyugat-Indiá-
ban mindenütt egy-egy faj tenyészik.

HYDROMETRA LATR.

Antennae prope apicem ue insertae, articulo primo ceteris distinete
breviore et crassiore.

1. H. stagnorum L. — Nigricans; basi apiceque capitis, artieulis duo-

bus basalibus antennirum, rostro, thorace pedibusque ferrugineis. Long.

10—11 mill. (Tab. VI. Fig. 7 ; 7a eaput, 7b long.)

Cimex stagnorum Lin. Faun. suec. Ed. 2. p. 257. 971. bes

Hydrometra stagnorum Fabr. Syst. Rhyng. p. 258. 6. (1803).

Limnobates stagnorum Fieb. Kur. Hem. p. 103. (1861).

Vizenyós helyeken, nedves réteken és álló vizek mellett tartózkodik s
lomha mozdulatokkal nemcsak a parti növényzet között, hanem a viz tük-
ren 1s ügyesen eljárogat. Nálunk eddig csak egyenként találtatott — tobb-
nyire csonka repülő szervekkel — Budapest, Győr, Nagy-Szeben és Szilágy-
Nagyfalu mellett. :

a
X

[NES n
— jets LI

PONE Sigg ak bs So LE a i OI DIEN eee: E T OR ESS
ET EDEN so € " | ; 1 ae i.
+
£ - ^
"ns
137 E
a ^;
, [4 À
TABLAMAGYARAZAT. ! | CFs
RS VI. tabla, 7. «bra: Hebrus pusillus nagyitva ; 1 a tarsusa; 1 b term. nagyság. #
7 2. ábra : Microvelia pygmaea; 2 a tarsusa ; 2 b feje; 2 c term. nagyság. U^
7 3. abra : Velia currens: 3 a tarsus ; 3 b feje ; 3 c term. nagyság. a
L 4. ábra: Limnotrechus plebejus; 4 a fej; 4 b testvége ; 4 c term. nagyság. a
in 5. abra : Limnotrechus thoracicus testvége. F
| 6. «bra : Limnoporus rufoscutellatus ; 6 a tarsus ; 6 b term. nagyság. =
a 7. abra: Hydrometra stagnorum ; 7 a fej ; 7 b term. nagyság. 5
4 3 $

Rakfélék. Crustacea. | |
AZ ASTACUS LEPTODACTYLUS, ESCH. IVARSZERVEI. Aa

ys” NT 7, —
- d -

Anatomiai tanulmany :
Dr. Barrscx Samu-tol.

A rákok ivar szerint el vannak különítve. Az ivarok első tekintetre
ismerhetők fel. A hím potroha keskenyebb, karcsúbb lévén mint a nős- t
tényé, fejmelle vaskosabbnak tűnik fol, noha ez egyenlő nagyságú ivaroknál ,
majdnem egyenlő vastagságú. Igy pl. egy 10 95, hosszú &-nél a fejmell leg-
vastagabb részének kerülete 8 9n, mig egy 10:3 9, hosszú 9-nél megfelelő

Se ee eae, ee ae? ee » Ls
+ ^

helyen a kerület szintén 8 %,. A. &-nél a nagy ollólábak aránylag sokkal |

— hosszabbak, mint a © megfelelő végtagjai. A ő-nél az ivarszervek és pot- ]
roh között csak annyi az összefüggés, hogy a potroh első gyurüjének 2 veg- E

^. tagja penissé idomult, melyet a következő gyürü 2 tagja a működésnél tá- T
2 mogat, mig a 9-nel a potroh mint petehordó és költő szerv működik, miért hs
- isa két ivar potroha egymástól alakra és szerkezetre nézve lényegesen el- |
tér, idomulván és átalakulván azon életmükódésekhez képest, melyeknek ä
megfelelni hivatva van. A potroh köztakaröja az egyes gyurtik szélén ee
pikkelyhez hasonló nyüjtványokat képez. E nyujtvanyok a ?-nel sokkal na- fe

gyobbak, mint a 5 -nél. A potroh hasfelén alakuló csatorna tehát szélesebb 8
és mélyebb a $-nél mint a &-nél, noha magánál a potroh szélességénél cse-
kélyebb az eltérés. Az érintett különbségek nem oly szembeötlők fiatalabb,
kisebb mint öregebb, nagyobb példányoknál, a mint ez a bizonyitásul ide
iktatott rovatos kimutatások egybevetéséből kitünik. Az I. rovat középnagy-
ságu, a II. nagy példányokra vonatkozik; amazoknál a test hossza (a fej-
csúcstól az u. n. középső farküszó végéig) 10° %m, ezeknél 16-1—16-5 m.

RPE EN alla TERIS SE

”

| 1 Az e táblán közlött alakok rajzolásánál, mely természet után történt, a fölfo-

gásra nézve DOUGLAST követtem ; de nekem úgy tetszett, mintha D. a habitusban s a

legtypicusabb vizenjárók (Limnotrechus, Limnoporus) lábállásában nem találta volna el

mindenütt az igazat; ez kivált a Hebrus, Microvelia s az emlitett typieusokra nézve

is All, a melyeket saját folfogásom szerint adtam. HERMAN OTTÓ.
*

à
d

138

1. Az egész test hossza .. 5. s...
9: A’ pottoH, nossa exe T N LA RP I
3. A potroh felső szélessége :
a) a pikkelyekkel együtt .. .. .
b) a pikkelyek nélkül
4. A potroh alsó végének szélessége :
a) a pikkelyekkel együtt .. …. . sz …. … …
b) a pikkelyek nélkül . .. ......
5. Kifeszitett uszó szelessege .. .. 2... s s
6. Az uszó kózéplemezének hossza, .. .. .. .. .. .
7. A fej-mell hossza .. .. .. .. .
8: Az ollolabak egész/hosszajs Me. ne
9. Az olló hossza
10. Az olló szélessége LAE LOC oh van ENGER qu HORN

11. Egy potrohláb hossza, .. ..

Végre a 9?-nél a fejmell ket utolsó gyurüjének hasfelen, tehát a
4. és 5-1k lábpár csipői között, van egy sajátságos, szivacshoz hasonló, lyu-
kakkal és mélyedésekkel ellátott szerv az ondó felvételére (receptaeulum
seminis), mely a &-nél hiányzik ; megfelelő helyén a pánczél egészen síma.
Ezen általános, az ivarokra vonatkozó tájékoztatás után, melynek némely
részleteit a közönséges halász is ismeri, tekintsük meg közelebbről az egyes
ivarok \varszerveit.

a) A NOSTENY IVARSZERVEI.

A petefészek, mely ket rész nem teljes egybeolvadásából látszik eredni,
közvetlenül a gyomor mögött fekszik, még pedig a bél és szív között ; jobbra
balra tőle esnek a máj karajai. Első, a gyomorhoz közelebb eső fele, 2 ka-
rajú, mig második része egy karajt képez (VII. tábla, 1. ábra), úgy hogy az
egész szerv három karajúnak látszik. A petecsirák a két karaj gyomor mel-
letti részében képződnek, a peteszék az egész petefészekben. Egy-egy pete-
esira gömbalakú (VII. tábla, 2. ábra) ; a gyöngéd, igen vékony burok alatt
van egy egyes, csupa egymás mellé illesztett sejtekből álló réteg, úgy, hogy
a petecsira tojásdad kis sejtekkel egészen kibéleltnek látszik, melyek min-
denikében a burokhoz közelebb eső részében kis, gömbölyű sejtmag mutat-
kozik. (VII. t. 2. ábra a). Az ezen sejtek által körülzárt ürben képződik a
pete, melynél, kifejlődött állapotában, első tekintetre észreveszszük a magcsát

CORN IC PRAE

mad Tá aii

139
|

(macula germinativa), kórülvéve az aránylag nagy sejtmag által (vesicula
germinativa), melyet a sejthártya által összefoglalt protoplasma magába
rejt. Ezen körülmények megfigyelésére csak a nyári és ősziidő alkalmas,
mert jelenleg (márczius elején) az egész petefészek kicsattanásig tömve van
kifejlett petékkel (VII. t. 3. ábra), melyek között petecsirát csak nehezen
lehet találni. | |

A hol a petefészek teljes egybeolvadása kezdódik, tehát a két elsó ka-
raj alján, ott van a petevezeték kezdete, mely egyenes irányban, róvid üton
(1:5—2-0 9$, hosszú) a 3. lábpár tóizében u. n. esipójében kifelé vezet. —
A petevezeték kötöszövet és izomrostokból all, belső felületén tömérdek egy-
sejtü mirigyekkel van boritva, melyek valószinüleg azon ragadós, a vízben
megkemenyedö, homogén anyagot választják ki, mely a kifelé hatoló petét
körülveszi s körülötte oly tömlőt képez, melynek alsó, összepödrött vége, azt
a potrohon lévő végtagok tollalakú szöreihez hozzátapasztja (VII.t. 4. ábra).
A petefészken és vezetéken kívül a szaporodásnál még a következő, több-
nyire már névszerint felsorolt szervek működnek közre.

Az ondótartó (receptaculum seminis) szivacshoz hasonló, érdes felü-
letű test, mely a két utolsó lábpár csipői között elhelyeztetvén, némi óva-
tosság mellett egészben levehető ; belseje likacsos (VII. t. 5. ábra), felületén
gyakran kis szarvhoz hasonló belül üreges nyújtványokat találtam, melyek
közül némelyik oly hosszú és oly irányú, hogy szabad vége a 3-1k lábpár
csipőjében lévő petevezeték nyilásához épen oda ér. A véletlen játéka-e ez
vagy rendes tünemény, ezt el nem dönthetem, annyit azonban megjegyez-
hetek, hogy a kérdés alatt álló szerv nagy egyéni és évadi ingadozásoknak
látszik alávetve lenni. Kora tavaszszal igen kifejlett, mig nyáron és 6szszel
alig vehető észre. Az anyag, melyből a kérdéses szerv áll, alkalmasint chi-
tin, mely mészsók lerakodása által kissé megkeményedik. Belső szerkezete
egyféle (homogén), a benne lévő likacsok némi szabályossággal nagyobb
részben a felülethez közel vannak, a mint ez egy kidurodás keresztmetsze-
tének rajzából (5. ábra) kivehető. A likacsok körül a fehér anyag a nagyitó
üveg alatt sötétebb színűnek látszik.

Hogy miben áll e szerv életműködése, azt egyelőre biztosan nem ha-
tározhatjuk meg. Valószinű, hogy as hím által ondóval ellátva, a vezetékből
kiszorított petéket, midőn felette elhaladni kénytelenek, termékenyíti, mi-
előtt a rajtuk lévő tömlőhártya megkeményedik és összepedrődik.

Mint petetartó szerv a potroh működik, melynek alakjáról és ivar sze-
rint való különbségéről már fennebb emlékeztem meg. Az első potrohgyurtü
hasfelén, közel egymáshoz elhelyezve, 2 csonka, egyszerűen kupalaku,
0:3—0:5 %, hosszú, tollalakú sertékkel ellátott végtagot találunk, melyhez
csak néhány pete tapadhat. A második potrohgyürün láthatunk egy par
15—2-7 9, hosszú, villásan elágazódó végtagot, melynek mindkét ága oly
szerkezetű, mint a szájkörüli végtagok mellékágaié (a rágólábaké), melyek-

paw we

140.

ről a mult füzetben emlékeztem meg. ! Annyiban különbséget találok (ter-
mészetesen csak a nagyító üveg alatt), hogy itt a szélen álló tollalakú szó-
rökön belül még egy két sor ritkábban álló és sokkal rövidebb, áralakú
serteszőr látható, mi a rágólábaknál hiányzik. Hasonló tagok láthatók a
3—5-ik potrohgyurtin, úgy hogy összes számuk 4 pár. Ezen 4 pár nagyobb
végtag között láthatunk még egy-egy igen parányi tagocskát, hasonlót, de
kisebbet, mint az első potrohgyürűn, melyhez íváskor szintén néhány
pete tapad. ,

A közlöttekböl meggyőződhetünk, hogy a peték elhelyezéséről bőven
van gondoskodva; a nagy oldalpikkelyek, a hosszü és széles u. n. farkuszó
a potroh esekély ósszevonásánál annyira elrejtik az ott elhelyezett és erósen
oda tapadt petéket, hogy azokhoz idegen elem egy kónnyen hozzá nem
férhet.

b) A HÍM IVARSZERVEI.
A petefészeknek megfelelő helyen a &-nél szintén 3 karaju herét talá-

lunk, mely alkalmasint ket symmetrikus fel részleges összeolvadásából ered.
Az egyes karajok nyulánkabbak (VII. t. 6. ábra), az ondóvezeték a peteveze-

téknél 15—20-szor hosszabb ; eleintén igen vékony, egyenletesen és folyto-

nosan vastagodó ; természetes állásában gombolyag módjára összekuszált, a
gyomortól a 3-dik potrohgyürüig ér s az 5-ik lábpár esipöjeben nyilik.
Szinre sajátságos porezellán fehérségű; utolsó 5—8 "v, hosszú, megvastago-
dott része (VII. t. 6.'ábra) szürkés színű, olyan mint az izmok. Ha az ondó-
vezetéknek e részét friss példánynál levágjuk és hosszában felhasitjuk, úgy

zsugorodik össze, mintha, élő féreg volna. Nagyitó segítségével igen köny-

nyen meggyőződünk, hogy számtalan hossz- és harantfekvésü izomszálak-

kal bír. |
A here belsejében számos apró tómlóeskét találunk; ezekben alakul-

nak a sajátságos alakú ondötesteeskek. Egy-egy tömlő kötöszövetböl allo

takaróján belűl (VII. t. 7. ábra, a), mélynek belső felülete a belső ürtöl .
igen élesen el van különítve, sok gombalaku sejtet látunk (VIL. t. 7. ábra b) ;

ezekben képzódnek az igen kevés mozgékonysággal birni látszó ondótestecs-
kék. Ezek, felulról tekintve, szabálytalanül csillagalakuak (VII. t. 8. abra A) ;
a központban látunk egy világos kis kort, s e körül ket sötétebb gyurüt; a
belső keskenyebb, világosabb, a külső szélesebb és sötétebb. Ezt egy igen
gyöngéd hártya környezi, mely a csillag sugaraiva szétfoszlott. Ha ily ondó-
testecskét oldalfekvésében figyelünk meg (VII.t. 8. ábra B), azt vehetjük
észre, hogy belsejében serlegalakú hólyag egy szilárdabb, hengerded gyürű

által van körülvéve s mindkettő egy gyöngéd,. vékony hártyaburokba van

zárva, melynek sallangjai a csillag egyenlőtlen sugarait alkotják.

1 Lásd I. füzet p. 23, I. tabla, 1 G ábra.

141

Az ondóvezeték belsejében helyenkint hosszúkás, egysejtű mirigyek
> , (prostata mirigyek), (VII. t. 9. abra) s minden reszeben vegtelen nagy-
. — számú, hosszúkás, gömbös, szabad sejtek láthatók.

Mint penis és penistartó sajátságosan módosult végtagok működnek.
—« A potroh első gyürűjének hasfelén, közel egymáshoz elhelyezve, ott, a hol
E. & nósténynél a 2 esonka álláb látható, van a penissé átidomult végtag pár.
… Mig a potroh többi végtagjai villásan ágazódnak el, addig ezek egyszerűek,
. hengeralakúak, csupaszok, fehérek és igen simak. — Felsö végük mintegy
mee mm hosszú, mindkét végén nyilt esöve alakult, oly módon, hogy a végtag
. ezen része 5—h ”}, széles laprs kiterjeszkedven, keskeny csöve hajlik össze.

A második potrohgyürün levő végtagok 5—8 ”,-rel hosszabbak mint
a penis s más szerkezetűek. Alsó, egységes, hengerded alakú tagjuk villásan
két ágra oszlik. A belső ág felső vége kissé szétlapúlván, csupasz hengerré
sodródik össze, mig alsó része tollalakú szörökkel szegélyezett ; a külső ág,
valamint a többi 3 pár villásan elágazodó végtag a ? potrohgyürűinek vég-
tagjaira hasonlít s hasonló szerkezettel is bir. E második végtagpár henger-
. alakú ága beleillik a penis csövébe ; e cső alsó végébe folyik az 5-ik lábpár
tövéből az ondó s a tömő úgy tolja azt ki, mint a hogyan az egyszerű kézi-
fecskendőből dugóval a vizet kitoljuk.

AZ ABRAK MAGYARAZATA.

VII. tabla. 1. ábra : Szétterjesztett petefészek, természetes nagyságban.
2. ábra : Gómbalakü petecsira, petével; erősen nagyítva.
3. ábra : Petefészek keresztmetszetben, tömve petékkel ; term. nagyságban.

E mintegy 15-szórós nagyításban.
5. ábra: A nőstény ondótartójának kis része keresztmetszetben; mintegy

15-szörös nagyításban.
6. ábra: Here, szándékosan széjjelhúzott ondóvezetékkel, hogy ennek hossza

szembeszökjék ; természetes nagyságban
7. ábra: Tömlő a heréből, melyben az ondótestecskék képződnek ; erősen

usb

8. abra: Ondótestecskék ; A felülről, B oldalt tekintve ; erósen nagyitva.
9. ábra : Prostata-mirigyek, erósen nagyitva.

Wal ES
x

4. ábra : A petefoglalé tömlönek alsó része, melylyel a potrohläbak tollszóréhez

he 47 tz ar LY lod

*
.
a

nie Ae
u AL |

T* 0 7 AS "NM $n " VIENS PES
E

142

NOVENYTAN. BOTANICA. .

CENTAUREA SADLERIANA JANKA.

Közli JANKA VICTOR.

Azok számára, a kik a magyar tud. Akadémia természettudomanyi
közleményeinek XII-dik kötetében (1875 december) megjelent, «Adatok
Magyarhon délkeleti flórájához» czimti értekezésemet nem ismerik, előre
bocsátom, hogy ott a 178. oldalon a budapesti füvészek «Centaurea Scabiosá»-
ját mint önálló, uj fajt állítottam fol, még pedig ellentétben a Centaurea
Seabiosa L. fajjal, melyhez a C. coriacea W. et K., továbbá a C. spinulosa
Rochel és a C. stereophylla Griseb. Iter hung. (non Besser) fajokat synonym
gyanánt csatoltam. A megkülönböztetés a következő jellegekre alapittatott :

Centaurea Scabiosa L. Centaurea Sadleriana Janka.

Appendices squamarum . . . . conco- Appendices squamarum . . . . valde
lores vel subconcolores, nigrae vel fuscae, discolores, pro parte saltem breviter trian-
pleraque apice plus minus distincte subu- ^ gulae nigrae, intimae splendentes late stra-

lato-spinulosae , intimae opacae margine mineo-vel argenteo scariosae, introrsum
haud hyalino-scariosae, applanatae, ex- ^ umbonato-cucullatae !
curvae!

Nem hittem volna, hogy akadjon valaki, a ki uj Centaureámat két-
ségbe vonja. De miután még mindig léteznek oly avatatlanok, akik abban
a téves hitben, hogy t. i. à WıLLpenow herbariumában létező 4 KrrArBEL-
. féle példányból, mely «Centaurea coriacea» vagy «Centaurea coriacea ?»-val
van jelezve, legalább is a fele Centaurea Sadlieriana — fölfedezesemet kétségbe
vonják, s azt hiszik, hogy a Centaurea Sadleriana a «Centaurea coriacea
Willd»-val azonos, legyen a kóvetkezó nehány sor arra való, hogy a discus-
siónak s a faj megkisérlett gyanusítgatásának egyszer s mindenkorra véget
vessen.

A mi a Wırnpenow herbariumában, söt a KrrarBEL-ében is! mint
Centaurea coriacea foglalva van, az, az adott esetben teljesen lényegtelen.

Ha KirAIBEL csakugyan kétféle növényt foglalt volna a Centaurea

? A KITAIBEL herbariumban a XXXIII-dik fasciculus 80 és 81-dik ív tartalmazza
a Centaurea Sadlerianát, KITAIBEL kezétől világosan «Centaurea Scabiosa» mévvel
jelölve ; a 82-dik ívben van egy igen kitünő, nézetem szerint új, sárgavirágú faj, egy
czédulán «Cent. Füred»-del megjelölve ; a 83-dik ívben fekszik a Centaurea spinulosanak
egy példánya, a KITAIBEL által tintával irott, jegyzetes etiquettén, mint «Centaurea
banatica» fellállítva, de utólagosan világosan mint «Centaurea Seabiosa» jelölve. Végre
a 84-dik és 88-dik ívben találhatók a közönséges Centaurea Scabiosa-nak példányai
«Centaurea coriacea» félre nem magyarázható megjelöléssel,

143

. coriacea név alá, nos ekkor e név mint kétértelmű önkényt elesnék, osztoz-
. kodnék abban a sorsban, a melyben pld. a Fumaria prehensilis és sok más
. elnevezés részesült.
| A Centaurea coriacea W. et K. ily ketertelmüsegenek azonban a leg-
. határozottabban ellene mondok.

Itt a classicus mű : «Plantae rariores Hungariae» mértékadó, hol is a
. II. kötet (1805) 214-dik lapján a Centauraa coriacea tüzetesen le van irva,
a 195-dik táblán le van rajzolva. A Centaurea coriacea lelhelye gyanánt
KITAIBEL világosan Nyitra és Turócz megyéket nevezi meg.

‘ Noha nem képzelhető, hogy KITAIBEL egy oly kiváló növényt, a minő
a Centaurea Sadleriana, mely lakhelye — Budapest — kózelében, — söt akkor
. talán épen lakházáig terjedve — a megyében mertföldnyi körben közönséges
- volt, nem vett volna észre s ezt csak távol eső megyék lelhelyeiről ismerte
. volna, a Centaurea coriacea leirásából mégis látható, hogy a Centaurea
. Badlerianát nem érthette. Szavai: «Calyx globosus . . . squamulis interio-
E ribus linearibus intus argenteo nitidis, apice squamula nigro-fusca ciliata
— &uetis» . . . eléggé jellemzőek ; nem szükséges, hogy azokat bővebben fej-
3 tegessem.

j De a ki még evvel sem éri be, annak szolgáljon tudomásül az a meg-
- mäsithatatlan tény, a melyet Kanrrz «Reliquiae Kitaibelianae» munkájából,
az «Iter marmarosiense secundum anno 1815 suscemptum«-böl idézek,
hol is Kitaibel a 33. lapon a ezinkotai növényt, tehát épen az én Centaurea
- Sadleriana nóvényemet Centaurea Scabiosa L. név alatt sorolja fel.

E
Pe:
A
à

3 . DESCRIPTIONES UJ NOVENYEK
+ PLANTARUM NOVARUM. LEIRÁSAI.

2 ctore Lupovico SIMKOVICS. Közli SIMKOVICS tale:
i 12. Linaria Kösensis (L. italico > vulgaris) Simk.

e
oo
Ln

e sectione Linariastrum DC. — tota glabra, et glaucescens.
60 9, altis, teretibus, strietis, su-

Linaria
— Radice fusiformi perenni; caulibus 45
. perne erecto-pyramidato-ramosis ; ramis raehi approximatis, apice florigero.
5 4n racemum brevem abeuntibus; foliis sessilibus, crebre sparsis, glauco-
. viridibus, firmis, lanceolato-linearibus, acutis, planis, margine reflexiusculis,
n . trinerviis, nervo medio supra plerumque conspicuo, subtus valido et promi-
S nente, suleis duobus exarato; floribus sat dense racemosis, e mediocribus,
| sulfureis, palato intense aurantiaco; laciniis calycis. capsulä brevioribus,
—Oblongo lanceolatis, acutis, uninerviis, nervo in pedunculum glabrum de-

— eurrente ; seminibus exacte planis, ala lata integra, orbiculari einetis, medio

tubercula to scabris.

144

Habitat in graminosis ad aquam stagnantem paludosamque, quae
«Kösely sive Kóse» vocatur, prope oppidum Szoboszlö, comitatus Hayduen-
sis Hungariae orientali-centralis socia cum Linaria vulgari Mill.

Colore glaucescente, glabritie partium floralium, foliis latioribus et ri-
gidioribus a L. vulgari Mill. remota et L. italicae Trev. approximata; nervo
foliorum valide eminente, inflorescentia et laciniis calycis nervosis Linariae
vulgari similis; florum colore autem (magis quam in L. vulgari, sed minus:
quam in L. italicà sulphureo) atque magnitudine, inter illas media. His de
causis eam pro hybrida prole, e L. vulgari Mill et L. italica Trev. orta, cen-
seo. — Linaria haee mea etiam L. Kocianovichii (L. genistifolio vulga-
ris) Aschers. Ő. B. 4. XV. 325, prolis similimodo hybridae proxima, sed ab
ea omnino aliena. L. Kocianovichii Aschers. est'enim, — sicuti a meritis-
simo amico meo Victore de Janka nuperrime persuasus sum, — re vera
progenies L. genistifoliae vulgarique hybrida, et ad oppidum Gyöngyös, —
loco L. Kocianovichii natali, — L. italieo Trev. typica nondum: provenit;
itaque L. italico > vulgaris, sive L. Kósensis mea alium sistit; hybridum,
— Notas diagnostieas L. Kocianovichii Aschers. inter eos L. genistifoliae et
L. vulgari quaerere debes; characteres autem plantae meae L. italicam et
L. vulgarem inter media tenent. — Inflorescentia L. Kósensis Simk. e ra-
mos breves et racemos densos exstat, racemi erecti et rachi approximati
quam in parentibus spuriis, ita ut nulla habes vestigia in illas L. genistifo-
liae, e ramos longos et racemos laxos formatae; postea laciniae calycis —
nota haec ceterum levis — fruetu capsulari evidenter breviores, nec longio-
res quam illae L. vulgaris Mill, quamvis longiores esse debeant si L. genisti-
folia Mill. parens una, alterave esset; deinde semina exacte plana et com- |
pressa, marginéque late alato membranaceo cincta, nihil ergo in illis ex
seminibus angulatis et apteris L. genistifoliae invenimus ; denique. foliorum
forma angusta et longa, idest talis est, qualis ex fructificatione L. vulgari
cum L. genistifolia non effici posset.

Egészen meztelen s szürkellö Gyujtoványfú a Linariastrum DL faj-
esoportból. ; Loup

Gyökere orsódad s évelő; szárai 45—60 Mm icut hengeresek, -
fent emelkedetten gülásan elagazok; agai a tengelyhez közelállók, hegyükón.

pov

virácosak s rövid virágfürtókben vegzödök ; levelei ülők, a száron sűrűn el- .

szórvák, faközöldek, erősek, ländzsäsan szálasak, hegyesek, sikok, szelükön —
kissé hátrahajlók, három ertiek ; a level kózépere a levél felső lapján is ki-

vehető, az alsón pedig.erósen kiemelkedő és két hosszanti barázdával hor- |

nyolt; virágjai elég sűrűn fürtösek, kózépnagyságüak, kénsárgák, élénken

narancsszínű inynyel; esészéje sallangjai a tokesánál rövidebbek, hosszükás -
lándzsások, hegyesek, közeperrel ellátvák, mely a meztelen kocsanra is le-
fut; magvai laposak, kerekek, széles ép hártyás szegélylyel s lapjuk közepén.

szemölesösen érdesek.

145

Terem a «Kösely illetőleg Kose» nevű mocsaras, posványos vízérnél
füves helyeken Szoboszló mellett Hajdumegyében, a magyar alföld keleti
középrészén a L. vulgaris Mill. társaságában.

Fakó színe s virágrészeinek mezitelensége által, valamint széleskés és
merevebb levelei által is elüt a L. vulgaris Mill.-tól és a L. italica Trev.-hez
közeledik ; leveleinek erősen kiemelke 6 középere, a virágzat és az eres csé-
szesallangok által a L. vulgarishoz hasonló; virágjainak színe által pedig,
(mely sárgább mint a L. vulgarisnál és hilyeigübh mint a L: italicánál)
valamint azok nagysága által is kózéphelyet foglal el az emlegetett két nö-
vény között. — Ezen okoknál fogva e növényt a L. vulgaris Mill. és L.
italica Trev-növényfajokból eredő korcsfajnak itélem. Ez a Linariám igen
közeli rokona a hasonlón korcseredetű L. Kocianovichii (L. genistifolio =
vulgaris) Aschers. Ő. B. Z. XV. 325. növénynek is, de tőle mindenesetre
. különbözik. — Mert L. Kocianovichii Aschers. — a mint arról igen érde-
ames barátom Janka Vicror e napokban meggyózódtetett, — valóban a
L. genistifolia és vulgaris korcs utódja, és Gyöngyös városa mellett, hol a
L. Kocianovichii szülőhelye van, — a jelleges L. italiea Trev. nem jön
eld; igy tehát L. italico »« vulgaris, vagyis Linaria Kósensis-em más kor-
-esot jelent. A L. Kocianovichii Aschers. jellegzó belyegeit a L. genisti-
tifolia és L. vulgaris bélyegei között közepet allölag kell keresnünk; az en
. növényem jellegzói pedig a L. italica és L. vulgaris között tartanak közepet.
. L. Kósensis Simk. virágzata rövid ágakból és sűrű fürtökböl alakul, fürtjei
emelkedettek és a tengelyhez közelállók mint a sejtett szülőknél, úgy, hogy
"uzokban a L. genistifolia hosszüágü és lazafürtü virágzatának semmi nyo-
‘mara nem akadhatunk; azután a csésze sallangjai — e különben csekély
értékű bélyeg — a tokcsatermésnél világosan rövidebbek, s nem hosszab-
bak mint a L. vulgaris Mill.-éi, holott hosszabbaknak kellene lenniók, ha az
egyik szülő növény a L. genistifolia Mill volna; továbbá magvai teljesen la-
. posak és rónák s szelükön széles hártyás szárnynyal óvezvék, tehát azokon
in. b. genistifolia szögletes és szárnyatlan magvaiból semmit sem vehetünk
; . észre ; végre leveleinek alakja keskeny és hosszú, azaz olyan, a minő a L.
_vulgarisnak a L. genistifoliával való keresztezódéséból nem jöhetne létre.

- 13. Lappa mixta (L. intermedio >< tomentosa) Simk.

Ur eS RANT ePi pa ET

Lappa hybrida. Radice bienni ; s elato, erecto, ramoso; foliis petiola-

tis, cordato-ovatis seu ovatis apice apiculatis et margine obsolete sed api-
— culato dentatis, supra breve sparségue pubescentibus, subtus cinereo-tomen-
tosis; capitulis e magnitudine L. intermediae Rehb. fil., sub racemosis, in

amorum apice plus minus congestis, arachnoideo sublanatis ; involueri folio-

a.
E.

146

lis exterioribus subulatis uncinatisque, interioribus latioribus, subcoloratis

et plerumque apice recto terminatis ; floribus purpureis exsertis.

Habitat in herbosis et ruderatis secus vias praedii Nagyrét ad pagum .

Nagy-Rabe comitatus Bihariensis, sociis cum eopiosis Lappa intermedia
Rehb. fil., L. tomentosa Lam., L. majori Gaertn., et L minori (Sckh.)

Dignoscitur ab affinibus inflorescentia capitulisque suis L. intermediae
similibus; a L. intermedia autem inflorescentia non ex capitulis glabris
quam in L. intermedia, sed ex talibus quam in L. ambigua Cel. — idest
lana arachnoidea einetis— exstat. Lappa ambigua Cel. est inflorescentia sub-
corymbosa a Lappa haee diversa; Lappa pubens Boreau (L. minori x
tomentosa) autem, eujus specimina nondum vidi, — inflorescentia magis
racemosa et eapitulis minoribus a planta mea videtur aliena.

Korcs Bojtorján. — Gyökere kétnyári; szára magas, emelkedett, ágas ;
levelei nyelesek, szívesvállból tojásdadok vagy egyszerűen tojásdadok, csú-
csukon szálkásvégűek és szélükön lanyhán, de szálkásan fogasok, felső szi-
nükön rövid szétszórtan álló pehelyszőrűek, alsó szinukon szürkén-molyho-
sak; fészkei a L. intermedia Rchb. fil.-éihez hasonló nagyságúak, alig für-
tösek az ágak hegyén többé-kevésbé összeállók, pókhálósan gyengegyapjasok ;
fészekgallérjának pikkelyei közül a külsóbbek árképüek és horgasvégűek, a
belsőbbek szélesebbek, gyengén színezettek, és többnyire egyenes szálka-
csúcsban végződők; virágjai pirosak s a pikkelyeken túlemelkedők.

Terem bozótos parlagos helyeken, utak szélén a Nagyrét pusztán,
Nagy-Rabé falu mellett Biharmegyében, a Lappa intermedia Rehb. fl, L.
tomentosa Lam., L. major Gaertn. és L. minor (Sckh.) tömeges társa-
ságában.

Legközelebbi rokonaitól a L. intermediá-éhoz hasonló virágzata és
fészkei által különbözik; a L, intermediától pedig azáltal, hogy virágzata
nem áll meztelen fészkekből, hanem pókhálósan gyapjas mezűekből mint
például a L. ambigua Cel.-é.

Lappa ambigua Cel. sátorozó virágzata által különbözik e Lappätöl
(Bojtorjántól); Lappa pubens Boreau (L. minori =< tomentosa) pedig, mely-
ből nem láttam példányokat, — nagyobb fokban fürtös virágzata és kisebb
fészkei által látszik az én növényemtől eltérőnek lenni. |

E korcs eredetti Bojtorján tárgyalása alkalmából nem hagyhatom em-

lites nélkül, hogy a hazánkból eddig közölve lett három Bojtorjánon, azaz à |

Lappa major Gaertn., L. minor (Sckh.) és L. tomentosa Lam.-on kivül a
Lappa mixta Simk.-al együtt még másféle, nálunk ez ideig figyelmen kivul
hagyott, de általam gyüjtött Bojtorjánokat is felsorolhatok. Ilyenek :

a) Lappa conglomerata Schur. sert. Nr. 1427. — En, Trans. p. 416.

Szedtem Kis-Tokaj mellett utak szélén.

b) Lappa ambigua Cel. Prodr. Fl. Bohem. p. 249. (L. majori < tomen-
tosa Auct.)

Szedtem Nagy-Rabé falu mellett a Nagyrét pusztán Biharmegyében
. két alakban. Az egyik alak nagyobb fészkü es kevésbé pókhálós gallérü s
« ezt: forma majoris-nak nevezem ; a másik kisebb feszkü és pókhálósabb gal-
lérü, s ezt : forma tomentosae-nak hívom.
c) Lappa intermedia Rehb. fil. (Lange Dansk. fl. sub. arct.) (L. ma-
. jori x minor Auct.)
Szedtem Kis-Tokaj mellett Zemplénmegye déli részén és Nagy-Rabe
. "mellett a Nagyrét pusztán Biharmegyében. Ennek is vannak majd a Lappa
1 major-hoz, majd -a Lappa minor-hoz jobban közeledő alakjai, s azonkívül
. pirosvirágü és fehérvirágü feszkekkel is változik.

ES. *

\ 14. Polygonum pannonicum Simk. (P. patulum Sandor in herbario, et ve-
risimiliter etiam Nendtvich, — non M. B.)

Polygonum — e sectione Persicariae, serie IT. Meissneri (DC. Prodr.)
— laeve, debileque. — Radice annua; caule humili debilique, erecto, non-
nunque a basi usque patule ramoso ; foliis ovato-oblongis lanceolatisque, in
pagina inferiori solum pubescentibus (quam in Polygono Persiearia L.) nee
. glanduloso-punctatis ; spicis ovatis oblongisque, densis, obtusis, solitariis ;
bracteis nudis aut minute ciliatis (quam in Polygono tomentoso Schrank.) ;
E purpureis, et eum pedunculis eglandulosis laevibusque.
Habitat in humidis praedii Rákos graminosis circa Budapestinum :
— €. €. ad cauponam Gubacsiensem et versus Rákos- Palota.
3 Polygoni tomentosi Schrank et P. Persicariae L. quasi intermedium.
— Ab affinibus: Polygono lapathifolio L. (P. nodoso Pers.), Polygono Danu-
- biali Kern. et. Polygono tomentoso Schrank, — foliis subtus. eglandulosis ; a
— Polygono Persicaria L. invicem, — bracteis nudis, vel minute ciliatis, facil-
4 lime distinguendum. Ceterum habitu humili debilique et ramificatione pa-
i tulo primo intuitu insigne.

A DC. Prodromusában MEISSNER által megkulonboztetett Persicaria
fajesoportnak II-ik fajsorozatába tartozó síma, gyönge Polygonum ez.
_ Gyókere egynyári; szára alacsony és gyönge, emelkedett és neha tövétől
— kezdve berzedten ágas; levelei tojásdad hosszükások és lánzsások is, alsó
- sziniikén esupán pelyhesedók (mint a Polygonum Persicaria L.-nél) s nem
2 - mirigyesen pontozottak; füzérei tojásdadok vagy hosszukasok, tomottek,
kerekített esücsüak, magánosan állók ; murvái meztelenek vagy igen jelen-

téktelenül pillás éluek (mint a Polygonum tomentosum Schrank-näl); vi-

ped ragjai pirosak s kocsánaikkal együtt mirigytelenek és simak.
#

;

le
v

o a a fr e

Terem Budapest kórül a Rákos-puszta nedves fuves helyein : igy péld.
a Gubaes-csárdánál a Duna mentén és a räkos-palotai mezőkön.
Mintegy kózéphelyet foglal el a Polygonum tomentosum Schrank és

148

P. Persicaria L. között. — Rokonaitöl, a minök: Polygonum lapathifolium
L. (P. nodosum Pers.), Polygonum Danubiale Kern. es Polygonum tomen-
tosum Schrank, — also szinükôn mürigytelen levelei által; a Polygonum
Persicaria L.-töl viszont, — meztelen vagy gyöngén pillaséli murvdi által,
igen könnyen megkülönböztethetö. — Különben alacsony és gyönge ter-
mete által, valamint berzedt elágazása által is első tekintetre feltünik.

NÉHÁNY KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI NÖVÉNYRŐL.
Közli : Sımkovıcs LAJOS.
(2-ik Közlemény.) "

Közép-Magyarország növényeiről, s nevezetesen Budapest és környé-
kének növényzetéről némelyeket már e füzetekben is, valamint a «Magyar
nóvénytani lapok» 1877-ki folyamának 8-ik és 9-ik számaiban volt alkal-
mam elmondani. E kozleményem az eddig közöltek kiegészítésére ezéloz, de
egyszersmind alkalomszerü is óhajt lenni. Osmeretes ugyanis, hogy az
«Orvosok és Természetvizsgálók» ez évi nagygyulésének szinhelyéül az or-
szág szíve Budapest van kitűzve ; ösmeretes az is, hogy ily alkalmakból az
illető vidék monographiájához a vidék florájának összeállítása is szükséges
kiegészítő részt képez. — Hogy Budapest és vidékének flórája a megbízot-
tak által a lehető terjedelemben és pontossággal legyen összeállítható, —
ezért e közleményemben közzé teszem azon növényeket lelhelyeikkel egye-
temben, melyeket eddig azon vidékről följegyezve nem találok, de a melyek
általam ott gyüjtetve s így ez alkalommal mint a vidékre ujak bemutatha-
tók. Ezen, Budapestre és vidékre nézve uj növényekhez néhány olyat is csa-
tolok, mely eddig onnan alig, vagy pedig kévés helyről volt ösmeretes, va-
lamint olyanokat is, melyeknek a vidéken való elójóvetele SADLER ideje óta
kérdésessé s kétessé vált. j |

Az egyes növények NEILREICH Acosron rendszere szerint következnek
egymásután.

1. Anthoxanthum villosum Lois. Cserjés gyepes helyeken Budapest
mellett a Svábhegyen. Ösmerem Baranyamegyéből is Sellye falu kör-
nyékéről.

2. Koeleria glauca (Schk.) DC. Elég bőven nő futó vagy félig kötött
homokon a Csepel-sziget buczkáin Csepelfalu és Soroksár között, valamint
Szt.- Endrével szemközt a szt.-endrei szige: homokterületein.

* E közlemény csupán annyiban vétetik II-nak, a mennyiben a Term. Füz.
II-ik kötet 32-ik lapján kezdődő közleményhez hasonló. SIMK.

3. Aira capillaris Host. (Aira caryophyllea Sadl in Flora com. Pest.
p. 39.) Szikár, napos helyeken Budapest mellett a Svabhegyen és Boross
Jenó-nél a Hirschenloch nevü hegy tetején.

4. Bromus commutatus Schrad. Utak szélén és homokos napos helye-
ken a Rákoson Budapest mellett több helyen igy a Nagylegelönel. E növényt
Borsds Vinoze is megemlíti a Rákosról (Ujabb jelent. 1875), megemlitendó-
nek véltem azonban e nóvényt én is azért, mert azt hiszem, hogy a Sadler
Bromus racemosusa (Fl. com. Pest. p. 58) alatt a Bromus commutatus
Schrad.-t kell értenünk. — A Sadler Bromus racemosusa ugyanis gyakori
növény, mit en sem Budapest vidékén, sem hazánkban egyebütt nem ta-
pasztaltam ; másrészt pedig Sadler a Bromus commutatas Schrad-t, mely
hazánkban valóban gyakori, sőt közönséges, — Pestmegye floräjäban nem
említi. — 3

5. Bromus racemosus L. Utak szélein Budapest mellett Kőbánya felé
a magyar államvaspálya épületeinél. Általam csak egyszer észleltetett’ né-
hány példányban.

6. Bromus patulus M. et K. Utak szélein napos helyeken. Budapesttől
éjszakra Hidegkút falu környékén.

7. Heleocharis uniglumis (Link.) Rehb. Icon. VIII. f. 703. Nedves ré-
teken, árkok és vízerek mentén Budapest mellett a Rákoson több helyen,
így péld. a Nagylegelőnél és a Gubacs-csárdánál a Duna mellékein. — A
Heleocharis palustris (L.) R. Br.-tól több jelleg által tér el s ezért én is
mint fajt ösmerem be. A Heleocharis uniglumis (Link) szára ugyanis nem
duzzadt, mint a H. palustris (L.)-é s a fűzér alatt sem szűkül össze hirtelen
mint amannál, hanem szára tömöttebb, vékonyabb és a fűzér alatt is egyenle-
tes. A Héleocharis uniglumis fűzére továbbá sötét-barna színű és fényes, míg
a H. palustrisé zöldes-verhenyes és homályosabb. — Végre a Heleocharis
uniglumisnál a fűzér alsó polyvája nagy és szárölelő, mig a H. palustrisnál
jóval kisebb és ezért csak a fűzér felét átérő.

A szár hüvelyeinek csonkításában különbséget peldányaimon nem tu-
dok észrevenni, és a bibék számát is változónak, azaz majd kettónek, majd
háromnak tapasztaltam.

8. Allium longispathum Red. Lil. t. 316. Rehb. Icon. XX. 1068.
(A panieulatum Borb. non L. Ak. Közl.) Napos helyeken, így Budapest mel-
lett a Kamara-erdőben és a Csepel-szigeten homokos erdők szélén Csép és
Tököl falvak közt. A longispathum név valóban reá illő, mert igen hosszú
spathákkal bir.

A Budapest mellől Krratpen által közölt Allium pallens, ketsegkivul
e novenyt jelenti.

9. Allium fallax Dou. Homokkó-sziklák részeiben az O-Buda és Pilis-
Szánthó közt a Garanes koresmánál fekvő hegyek tetején egy helyen
elég bőven. -

TS r£ a L A a. > ot NE As vu * See ot seu ut ites 3.04
A PTS Eno AT Poe rd MR ERN S. E ERU RR
4 E ^3 ME LAs x Ay
e MET
: fe \

150

10. Allium vineale L. Szedtem nemesak az ö-budai löpormalom ho-
mokos környeken, hanem Szt.-Ivány mellett is a Kováesi hegyeken.

11. Muscari neglectum Guss. Napos, kövér gyepű hegylejtón a Hárs- |

hegyen a Szép-Juhásznénál Budapest mellett.

12. Salix Pontederana Schleich. (S. cinereo >< purpurea Rap.) Egy -

vízárok mentén a Rákoson Budapest mellett Rákos-Palota fele.

13. Populus Bachofenii Wierzb. Néhány hatalmas fat alkot a Pilis és
Alberti között levő erdőben, Pestmegyében. Levelei tojásdad haromszögliek,
éleiken nagyozva fogasak, úgy azonban, hogy az egyenlőtlen fogazottságnál
fogva a levél 3, illetőleg 5 karajúnak tünik fel. Levelei továbbá alsó szi-
nükón sűrűn molyhosak, s ezért NEILREICH A. helyesen állítja, véleményem
szerint, a Populus cane censhez. Hogy a Populus canescens Sm.-nek közel
rokona, azt ágainak hasonló színű kérge, valamint azon tapasztalatom is
bizonyítja, hogy egyes alakjaiban közeledik a P. canescens Sm.-hez. À

14. Populus villosa Lang. Syll. Ratisb I. p. 185. Tózeges talajon a
Pilis-hegy keleti részén elhüzódó pilis-szt.-kereszti volgyben, valamint a
Csepel-sziget erdeiben Csép és Tököl falvaknál. Fójellege, hogy évenkinti
friss hajtásai valamint a rajtok kifejlődött levelek legnagyobb része mind
a két színén sűrűn álló s rövid szőröktől selymesen fénylő. Hajtásai-
nak alsóbb levelei erezetokben, alakjokban és meztelensegokben megegyez-
nek a Populus tremula L. leveleivel, s ezért a P. tremula fajtájának tekin-
tendő. :

15. Polyenemum Heuffelii Lang. Szikár erdőkben és csepleszekben
Csobanka falunál Pestmegyében a Drenek hegyen és Nagy-Kartalján, vala-
mint Szt.-Endrénél az Izbek felé eső hegyek déli erdős lejtőin bőven.

16. Plantago argentea Chaix. Napos dombokon s legelőkön Péczel mel-
lett Pestmegyében. Igy, noha Kerner Anrat Pestmegyeben nem találta, és
noha az Epres-pusztán előjövő Sadler-féle- Plantago argentea-hoz kétség fér,
mégis igaz marad, hogy a Pl. argentea Chaix Pestmegye növényzetének egyik
tagját képezi.

17. Dipsacus fallax. (Dipsacus silvestri < superlaeiniatus) Simk. Le-
velei nagyobb részben szárnyasan hasgatottak, szelükön sertésen pillás élüek
mint a Dipsaeus laciniatus levelei; de legfelső levelei épek és mezítelen
élüek, gallérlevelei pedig szálasak, igen hosszüak s a virágzati gombot jóval
tülhaladják, mit a Dipsaeus laciniatusnäl nem tapasztalunk. Ez utóbbi jelle-
gek altal a Dipsacus silvestrishez kózeledik, melytól azonban levelei legna-
gyobb részének alkotásában, valamint róvidebb virágzati felsó murvái által
is eltér. — Közephelyet foglal el tehát a Dipsacus laciniatus és D. silvestris
között. Egy ehhez igen hasonló korcs Dipsaeust TavscuEgR Gvvra a Csepel
szigeten gyüjtött Csepel-Ujfalu mellett füzesekben, melyet azonban Dipsa-
cus laciniatus >< supersilvestris-nek tartok. — Dipsacus fallax Simk terem
Pestmegyében Pilis-Szt-Kereszt és Csobánka falvak között utak szélein.

ber asc

Phor

M OWN CUP.

dete AR ark ae,

LA à mt elébe
* er.

Caf de

7151

18. Knautia Carpathica Heuff. Füves napos hegylejtón Budapest
mellett a Gellért-hegyen néhány szál.

19. Inula pseudosalicina Simk. Csepleszek szélén a Csépi fáczánosban
Osepel-szigetén. Levelei keskenyek s aránylag hosszüak, olyformán, mint
az az Inula Salicina L.-nél tapasztalható; de fészkei s különösen fészek-
pikkelyei alakjokra s alkotásukra nézve az Inula cordata Boiss-val egyez-
nek meg.

20. Picris crepoides Sauter. Pilis-Szt-Kereszt felett a Pilis-hegy alatt
levő forrásos völgy nedves cserjés hegylejtöin, Pestmegyeben.

" 21. Cynoglossum hungarieum Simk. Napos hegyek lejtőin és erdők
szélein. Igy Budapest mellett a Sas-hegyen és a Farkas-völgyet környező
napos cserjés lejtőkön ; a Pilis-hegynek nyugati Kesztölez felé néző napos
csúcsán ; Fóth mellett a Somlyó-hegyen; és Pestmegye határán kívül a to-
kaj-hegyaljai hegylánczon Horváthi mellett a Horvathi-Szokolya hegyen.

Zöldelő színe és sajátos meze által, mely (gyakran szemoleson uló)
sertékből van alkotva, továbbá apró, sűrűn tüskés és szegelytelen termeskei,
valamint hosszú termés fürtjei által, eltér a hazai Cynoglossumoktól és a
. Cynoglossum nebrodense Guss.-vel rokon, mely azonban havasi növény,
piros pártával és alá-törött kocsánokkal, míg a mi növényünk alacsony na-
pos dombokon nő, kék virágú és íves hajlású kocsánokkal bir.

22. Anchusa Gmelini Ledeb. Gyakori Szt-Endrénél a hasonnevű szi-
getnek a várossal szemközt fekvő homokbuezkain; terem továbbá a magyar
Alföld egyéb homokbuczkáin is, például Szabolesmegyeben Tura és Bogdány
között. 4

; 23. Echium Wierzbickit Haberle in Reich. Germ. 336. Utak szélein a
-Rákos homokos mezóin Budapest mellett Rákos-Palota felé néhány pél-
dányban.

94. Hyoscyamus pallidus Kit. Budapest mellett utak szelen a tégla-
gyärnäl a Gellért-hegy tövénél.

25. Veronica anagalloides Guss. Pocsolyäk szélén helyenként : így Bu-
dapestnél Promontor felé, továbbá Pilis-falunál Alberti felé és a Csepel-szi-
geten Sziget-Szt-Miklösnal a soroksári Dunaág partján.

26. Melampyrum commutatum Tausch. Cserjés helyeken Budapest
mellett a Hárshegy éjszak-nyugati tóvében. E nagyobb virágai és hosszabb
esészefogai által a Melampyrum pratense L.-tól különböző növény cserjés
helyeken az Ágasváron is nó Bátony község közelében Hevesmegyében, va-
lamint a Meesekháton is Pécs vidékén, honnan tévesen Melampyrum pra-
tense L. név alatt közöltem a magy. tud. akad. közleményeinek XI. kötet
184-ik lapján. — Melampyrum pratense L. Pestmegyéből a csobánkai Dre-
nek-hegyről van meg gyüjteményemben, hol az a Szt-Kutnál bőven nő,
egyébként pedig a Hegyalján Tolvesa s Erdó-Horváthi hegyeiről gyűjtöttem.
SADLER Melampyrum silvatieumját, melyet ő a Flora com. Pestinensis 263-ik

Természetrajzi füzetek. 11. kötet 11. és XII. füzet. 10

v7.

152

lapján Pestmegye magasabb fekvésű erdeiben gyakorinak állít, ott azonban
ujabb időben senki által sem volt feltalálható, az igazi Melampyrum pra-
tense L.-nek tartom, míg a SADLER Melampyrum pratenséját M. commuta-
tum Tausch.-nak tekintem. E nézetemben azonkívül hogy a M. silvaticum
Pestmegyében fel nem található, és hogy a M. pratense L. mellett a M.
commutatum Tausch is nő, melyet e néven SADLER fel nem említ, — támo-
gat azon körülmény, hogy a M. commutatum Tausch nagyobb virágú mint a
M. pratense L., és hogy Koch az ő Synopsisában a M. silvaticumnak a
M. pratensistől való megkülönböztetésére azt is felhozza : «flores dimidio
quam antecedentis (idest M. pratensi) minores.» — SADLER, ki Koch után
határozott, kónnyen tekinthette ennélfogva a kisebb viragu M. pratense L.-t
Melampyrum silvaticumnak és a nagyobb virágú M. commutatumot,
M. pratensének.

27. Bifora radians M. B. Utak szélem Budapest mellett a Laszlovszky
közelében a zugligeti hegyek tövében csekély számmal 1874. jun. 7-en.

98. Clematis odontophylla Gandoger. Budapest mellett a Lipót-mezón
a Clematis Vitalba L. társaságában.

29. Thalictrum collinum Wallr. Feltünó alakjait szedtem Szt-Endrénél

a hasonnevü szigeten homokos erdők szélén es homok-buczkas tisztásain
Ilyenek :

v) grande Simk. Nagylevelü s termetes alak ;

v) arenarium Simk. Kiváló homoki alak, mely egészen tompa karaju
levelekkel bir, ugy hogy leveleiben a Thalictrum minus L.-vel megegyezik.

30. Fumaria densiflora DC. Budapest mellett a szólók közötti utak
szegelyén a Hárshegy alatt egy helyen elég bóven.

31. Roripa palustris (Leyss) Bess. Budapest mellett az elrekesztett
soroksári Dunaágban és folytatélag a Csepel-szigetnek a Gubacs-csardaval
majdnem szemközt fekvő partján. Ritka, mint hazánkban egyáltalán, de
mégis terem Budapest vidékén.

31. Viola arenaria DC. var. denudata Simk. Egészen meztelen, de
egyéb tekintetben a Viola arenariával egyezik meg. — Terem homokos er-
dókben a Nagy-Kopasz-hegy tövénél Pilis-Csaba mellett.

32. Viola scotophylla Jord. Csepleszekben s erdőkben Budapest mel-
lett a Háromhatár-hegyen.

33. Herniaria glabra L. Homokos talajon, folyók medrében és ritkás
erdőkben. Igy Budapest mellett a soroksári Dunaágban a Gubacsi-esardaval
szemközt, és bőven a Kovácsi-hegyek ritkás erdeiben Szt-Ivány mellett.

34. Spergularia marginata. (DC. Fl. Fr. IV. p. 793. sub Arenariá).
Budapest mellett Albert falunál s a Promontortól Budaórsig haladó hegy-
gerincek alatt fakadó budai keserűforrásoknál helyenként.

35. Geranium pyrenaicum L. Fóth mellett a gróf Károlyi-kert ligetei-
ben vadon tenyészve.

DUR TA COL

153

. 86. Epilobium virgatum Reut. (E. palustri » parv ifloruim,) Pilis- és Al-
Bharti falvak között Pestmegyében a berkes mocsarak szélein elterülő nedves
kaszálókon Epilobium palustre L. és E. parviflorum (Schreb.) társaságában.

| Az cose ia Ben L.-töl, melynek ig esau ae 8 levelü sue kö-

Wine. ee W

S szära , felső részének REST. által, mely dien. allo s ritkább meg
hosszabb szórokból alkottatik, mint az E. palustre L.-nál. — Az Epilobium
parviflorum (Schreb)-töl, melynek kopaszos alakjaihoz szintén hasonlít, —
alakra keskenyebb es vállra hegyesebb levelei, továbbá termései által külón-
bözik, melyek egész lapjukon és élükön is elég sűrűn pelyhesedők, s ezért
kevésbé zöldelők, mint az E. parviflorum (Schreb) termései.

~ 37. Prunus insititia L. 3) Leopoldensis Simk. Utak szélén a szólók
közt a lipótmezei dombokon Budapest mellett. E dombokon töménytelen
Prunus insititia L. terem a sz6H6k között, — egy helyen azonban néhány
oly cserjét találtam, mely a Prunus insititia L. példányaival teljesen meg-
egyezett virágjainak nagyságában, leveleinek szörözeteben, alakjában, foga-
zottságában és ágainak mezében, — csupán abban különbözött tőlük, hogy
kocsányai egészen meztelenek valának. E meztelen kocsányú Prunus insiti-
tiát nevezem 3) Leopoldensisnek.

38. Rubus tomentosus Borkh. Gyakori nemcsak Budapest napos he-
gyein, hanem Csobánka és Pilis-Szánthó közt is.

39. Cytisus hirsutus L. (C. falcatus W. K.) Budapest mellett a Sváb-
hegy napos füves keleti lejtőin és Pilis-Csaba mellett a Nagy-kopasz tisz-
tásain.

40. Genista patula M. B. Csalitos helyeken Schilling mellett a Cse-
pel-szigeten. — Tauscher Gvura e növényt Genista viragata nev alatt
kuldte szét ósmeróseinek.

Nagyváradon, 1878. april 1.

EXPEDITIO AUSTRIACO-HUNGARICA, AD ORAS ASIAE
ORIENTALIS.

ANTHOPHYTA QUAE IN JAPONIA LEGIT BEAT. EMANUEL WEISS Mz». Dr. ET QUAE
MUSEO NAT. HUNGARICO PROCURAVIT JOANNES XANTHUS Mus. Nar. CowsERY.

ENUMERAT

Avcustus KaNrrz.

II.

DICOTYLEA E.
CHORIPEHTALAE.

PIPERACEAE.
Piper Futokadsura Sieb. et Zuce.
Franch. et Sav. l. c. n. 1587.
In rupibus ad Oosima 29. rx.

SAURURACEAE.

Houttuynia cordata Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 1585.

Circa Yokohama, Kanasawa, Kamakura,
Totska 23—95. x.

ARTOCARPACEAE.

Ficus pyrifolia Burmann

Franch. et Sav. l. c. n. 1555.

In silvis circa Akunora 6. 10. ıx., inter
Akunora et Nisitomari 16. 1x., ad
Kobé prope Hiogo 1. Mirocha 26. 1x.
circa Yokohama 13. x.

F. Sieboldiana Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 1556.

Ad margines silvar. cirea Akunora 10.
162s

F. pumila Z.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1557.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. rx. Cirea Hirado-sima 20. rx.

F. erecta Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 1558.

Ad marg. rivuli circa Hirado-sima 20. 1x.

URTICACEAE.
Urtica Thunbergiana Sieb. et Zuec.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1564.
In silva inter Kanasawa et Kamakura

94. x.

Pilea petiolaris / Sieb. et Zuee.) Bl.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1569.
Cirea Yokohama 13. 18. x.

Boehmeria nivea ( L.) Hook. et Arn.

- Franch. et Sav. 1. e. n. 1575.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
164

B. platyphylla Don x Japonica /L. fil.)
Wedd.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1576.

Inter Akunora et Nisitomari 16. rx., ad
margines viarum prope Fukahori 18.
ix., in m. Kawara Yama 18. rx.

B. hispidula 5/.

Franch. et Sav. I. e. n. 1580.
In silva eirea Yokohama 18. x.

CANNABACEAE.

Humulus Japonicus Sieb. et Zuce.
Franch. et Sav. 1. c. n. 1539.
Cirea Yokohama 13. 18. x.

ULMACEAE.

Celtis Sinensis Pers.
Franch. et Sav. l. e. n. 1547.

In collibus austral. circa Yokohama 5.
19. xr.

POLYGONACEAE.

Rumex crispus L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1401.

In ruderatis circa Akunora 6. rx.

Polygonum Blumei Meisn.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1415.

Inter Akunora et Nisitomari 16. rx., circa
Yokohama 18. x.

P. Japonicum Meisn.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1419.

var. grandiflora Meisn.

Ad margines viarum circa | Fukahori
18. 1x.

P. filitorme Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1420.

In monte Kawara-Yama 18. rx., in colli-
bus circa Oosima 29. rx.

P. Orientale L. ? pilosum Meisn.

Franch. et Sav. l. c. n. 1424.

Circa Oosima, (an cult. ? Weiss) 29. 1x.

P. Chinense L. ? corymbosum Meisn.

Franch. et Sav. l. e. n. 1427.

In Hirado-sima 20. 1x.

P. hastato-trilobum Meisn.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1429.

In ruderatis ad Oossima 29. rx.

P. Sieboldi Meisn.

Franch. et Sav. l. c. n. 1431.

Ad margines silv. circa Yokohama 18. x.,
in fossis cirea Yokohama, Kanasawa,
Kamakura, Totska 24— 225. x.

P. multiflorum 7’hunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 1435.

Cirea Akunora 6. rx.

P. cuspidatum Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. c. n. 1439.

Kobé prope Hiogo l. Mirocha 26. 1x., in
collibus circa Oosima 29. rx., circa
Yokohama 31. x.

Chylocalyx perfoliatus / L.) Hassk.

Franch. et Sav. |. c. n. 1434.

In ruderatis circa Akunora 6. rx.

Fagopyrum esculentum Moerch

Franch. et Sav. l. c. n. 1442.

In agris inter Akunora et Nisitomari
16. 1x.

AMARANTACEAE.

Celosia argentea L.

Franch. et Sav. l. c. n. 1393.

Circa Akunora 6. 1x.

5 cristata (L.) Benth.

Franch. et Sav. 1. c.

Ibidem, colitur 10. rx. et ad margines
viarum 6. 18. 1x.

Euxolus viridis ( L.) Mog. Tand.

Franch. et Sav. l. c. n. 1397.

var. caudata Hook. fil.

In agris cireà Yokohama, Kanasawa,
Kamakura, Totska 23—95. x.

Achyranthes bidentata Blume var. Japo-
nica Mi.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1398.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. 1x., in ruderatis ad Oosima 29. ix.

Gomphrena globosa L.

Franch. et Sav. l. e. n. 1399.

Circa Hirado-sima an culta? l. Banjield
et Schünberger 19. 1x. circa Oosima

col. 29. 1x.

CHENOPODIACEAE.

Kochia Scoparia / L.) Schrad.
Franck. et Sav. l. c. n. 1386.
Cirea Akunora cult. 6. 1x.

CARYOPHYLLACEAE.

Dianthus Seguieri Chai. ?

Franch. et Sav. l. e. n. 187.

In pratis et silvis ad Kobé prope Hiogo
1. Mirocha 26. 1x.

D. superbus /..

Franch. et Sav. 1. c. n. 188.

Cirea Yokohama 18. x.

Cucubalus bacciferus L. var. Japonica
Miq.

Franch. et Sav. l. c. n. 198.

In fruticetis ad Kobé prope Hiogo l.
Mirocha 26. 1x.

Melandrium firmum /Sieb. et Zuce.)
Rohrb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 199.

Yokohama l. Naumann.

Lychnis grandiflora Jacq.

Franch. et Sav. l. c. n. 209.

var. Senno ( Sieb. et Zuce. )

Franch. et Sav. l. e. n. 204.

In umbrosis rupium m. Kawara-Yama
18. rx. ad Totska 23—25. ix.

Malachium aquaticum ( L.) Fries

Franch. et Sav. 1. c. n. 209.

In ruderatis prope Akunora 6. 1x.

Sagina maxima 4. Gray

Franch. et Sav. l. c. n. 219.

forma minor Mig.

In agris prope Yokohama 31. x.

CRASSULACEAE.

Penthorum sedoides 7..

Franch. et Sav. l. e. n. 697.

Ad rivum prope Yokohama et Totska c.
fruct. 25. x.

MESEMBRYANTHEMACEAE.

Mollugo stricta L.

Franch. et Sav. l. c. n. 674.

In agris inter Akunora et Nisitomari 16.
IX., cirea Yokohama 13. x.

TEREBINTHACEAE.

Rhus semialata Murray 5 Osbeckii DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 385.

In silva prope Akunora c. fruct. junior.
10. xx., in Inasatake 10. Ix., Kobé
prope Hiogo c. fruct. l.
26. 1x.

R. succedanea L.

Franch. et Sav. l. c. n. 386.

Circa Akunora col. 6. 16. 1x.

Mirocha

p NoD VENE N GATT yt oe ee aaa Se ARE "
y" ni e SELLER x
a ne 4 ET ral.
N = > ^
Y

156

R. silvestris Sieb. et Zucc.
Franch. et Sav. 1. e. n. 387.
In silva m. Inasatake 10. 1x.

RUTACEAE.

Zanthoxylon schinifolium Sieb. et Zuce.
Franch. et Sav. l. c. n. 294.
Ad Hirado-sima 20. rx.

EUPHORBIACEAE.

Euphorbia humifusa Willd.

Franch. et Sav. l. c. n. 1507.

In agris ad Yokohama 31. x.

E. lasiocaula Boiss.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1509.

Ad margines silvarum circa Yokohama
18. x.

Sapium sebiferum Rowb.

F'ranch. et Sav. l. c. n. 1519.

Circa Yokohama, ad margines silvarum
Dex

Rottlera Japonica ( Thunb. ) Sieb. et Z ucc.

Franch. et Sav. I. c. n. 1521.

Ad margines silvarum m. Inasatake 10.
IX., inter Akunora et Nisitomari 16. 1x.

Phyilanthus Urinaria L.

F'ranch. et Sav. 1. c. n. 1528.

Ad margines viarum prope Akunora
INDIE

Glochidion obovatum Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1529.

In apice m. Inasatake 10. Ix., circa
Hirado-sima 20. 1x.

Acalypha gemina ( Lour.) Spr.

Franch. et Sav. l. e. n. 1522.

In agris circa Yokohama 31. x.

TILIACEAE.

Corchoropsis crenata Sieb. et Zuce.

Franch.. et Sav. 1. c. n. 271.

In apice m. Inasatake 10. ıx., ad sepes
inter Akunora et Nisitomari 16. Ix.,
ad margines viarum prope Fukahori
18. 1x., circa Yokohama 13. x.

MALVACEAE.

Hibiscus mutabilis L.

Franch. et Sav. l. e. n. 261.

Colitur in hortis ad Totska 25. rx.

H. Rosa sinensis L.

Franch. et Sav. 1. e. n. 262.

Ad margines viarum ad Fukahori, etiam
a eol. 18. 1x.

Gossypium Indicum 7.

Franch. et Sav. l. e. n. 266.

Col. ad Kobé prope Hiogo 1. Mirocha.

GERANIACEAE.

Geranium Nepalense Sweet

Franch. et Sav. 1. c. n. 281.

In sepibus et silvis ad Akunora 6. 10.
IX., circa Nisitomari 16. 1x., Kobé
prope Hiogo 1. Mirocha 26. 1x., circa
Yokohama 18. rx.

BALSAMINACEAE.

Impatiens Textori Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 287.

In loeis humidis silvarum ad Kamakura
et Totska 25. x.

AURANTIACEAE.

- Citrus trifoliata L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 309.
Kobé prope Hiogo c. fruct. l. Mirocha
26. 1x.

SAPINDACEAE.

Koelreuteria paniculata La.

Franch. et Sav. l. c. n. 351.

Ad margines silvarum circa Totska
24. x. b

Acer palmatum Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 364.

In silva prope Nisitomari arbor. alti 16,

. Tx., Yokohama, Kanasawa, Kamakura.

Totska 23—95. x.

Staphylea Bumalda DC.

Franch. et Sar. 1. c. n. 378.

Ad rivum prope Totska 25. 1x.

POR DONNE ah Sia 3 DER tolás NG CP TES TOT
À $ Cors v : v! ég a »

Euscaphis Japonica / Thunb. )

Franch. et Sav. 1. c. n. 379.

In silva prope Akunora 10. 1x., Hirado-
sima l. Banfield et Schönberger 19. 1x.

VITACEAE.

Vitis Labrusca L.

Franch. et Sav. 1. c. n. 344.

Ad sepes prope Fukahori 18. ıx., Hirado-
sima, 20. Ix.

V. Thunbergii (Sieb. et Zuce. )

Franch. et Sav. 1. c. n. 84.

Ad rupes prope Akunora 6. rx., ad arbo-
res in m. Inasatake 10. rx., ad lapides
versus Nisitomari 18. 1x.

var. tricuspidata / Sieb. et Zuce.) Mig.

Ad sepes prope Akunora 10. rx.

CELASTRACEAE.

Evonymus alatus ( Thunb. )

Franch. et Sav. l. e. n. 394.

forma exalata Revel

In silva prope Akunora 10. rx., Nisito-

mari 16. rx.

E. Hamiltonianus Wall.

Franch. et Sav. 1. c. n. 325.

Ad sepes cirea Yokohama 18. 31. x.

E. Japonicus Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 329.

Ad Akunora 6. Ix.

Celastrus articulatus 7’hunb.

Franch. et Sav. l. e. n. 331.

Ad Akunora 10. rx.

(huius varietas.

et Sav. l. c. n. 332.]

C. ciliidens Mig.! Franch.
RHAMNACEAE.

Paliurus Aubietia Roem. et Schult.

Franch. et Sav. l. c. n. 336.

Yokohama l. Naumann.

ILICACEAE.
Ilex crenata 74unb.
Franch. et Sav. 1. e. n. 310.
In silvis m. Kawara-Yama 18. rx., ad
sepes prope Kamakura 24. x.

I. integra Thunb.

Franch, et Sav. 1. e. n. 317.

Ad Hirado-sima 20. ıx., ad margines
silvarum ad Kamakura 24. x. Yoko-
hama 31. x.

PITTOSPORACEAE.

Pittosporum Tobira ( Thunb.) Ait.
Franch. et Sav. I. c. n. 182.
Cirea Yokohama c. fruct. 31. x.

CRUCIFERAE.

Capsella Bursa pastoris Moench
Franch. et Sav. 1. c. n. 160.
Cirea Yokohama 31. x.

VIOLACEAE.

Viola Patrinii DC. var. Gmeliniana Regel

Franch. et Sav. l. c. n. 168.

In silva ad Kobé prope Hiogo, fl. fr. 1.
Mirocha 26. ıx., cirea. Yokohama 5.
OFT.

V. prionantha Bunge

Franch. et Sav. I. c. n. 170.

In agris circa Yohohama 5. 12. xr.

V. silvatica Fries

Franch. et Sav. 1. e. n. 174??

In rupium fissuris m. Kawara-Yama 18.
IX., Yokohama cum fruct. 18. x.

CUCURBITACEAE.

Trichosanthes Cucumeroides ( Ser. )

Franch. et Sav. I. e. n. 661.

In rupibus m. Kawara-Yama 18. 1x.

Cucurbita Pepo 7.

Franch. et Sav. 1. c. p. 175.

Circa Yokohama efferata 18. x.

Melothria Regelii Naud.

Franch. et Sav. l. c. n. 668.

Ad Kobé prope Hiogo 1. Mirocha 26. 1x.,
circa Yokohama 13. 18. x.

SALICACEAE.

Salix Sieboldiana Blume
Franch. et Sav. 1. e. n. 1645.
In’silva superiore m. Kawara-Yamal8.1x.

HYPERICACEAE.

Hypericum erectum Thunb.

Franch. et Sav. 1. e. n. 230. ;

In silvis ad Akunora 6. rx., in apice m.
Inasatake et ad rivul. 10. Ix., versus
Nisitomari 16. 1x., in m. Kawara-Yama
18. ıx., ad Hirado-sima 20. rx., in silv.
circa Yokohama, Kanasawa, Kama-
kura, Totska 93—95. x.

H. Japonicum Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 931.

Ad fontem in m. Kawara-Yama 18. rx.

TERNSTROEMIACEAE.

Eurya Japonica Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 236.

In fructicetis ad Akunora 6. ıx., in apice
m. Inasatake c. fruct. 10. ıx., in saxo-
sis cirea Nisitomari c. fruct. 16. rx.
circa Yokohama sepes cultas efform.
13. x., etiam in silva spont. 13. 18.
31. x., inter Kanasawa, Kamakura et
Totska 283—295. x. "

E. Chinensis R. Br. -

Franch. et Sav. l. e. n. 237.

Arbor ad Oosima 29. ıx., cirea. Yoko-
hama 31. x.

Stachyurus praecox Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. e. n. 244.

Ad Hirado-sima c. fruct. 20. ıx., in silva
ad Kamakura 24. x. Yokohama l.
Naumann.

Camellia Japonica L.

Franch. et Sav. 1. e. n..948.

In m. Inasatake 10. rx., Hirado-sima
20. 1x., Kobé prope Hiogo l. Mirocha
IHR: k

C. Sasanqua Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 249.

Ad sepes circa Fukahori 18. ıx., Yoko-
hama 13. 18. x., Kanasawa, Kama-
kura, Totska 23—25. x.

c. longifolia Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 949. e.

Ad cauponam in Totska 24. x.

POTES EM

cpl NA se i «RES
* "vv f * [Ll er

Thea Chinensis Sims.

— Franch. et Sav. l. e. n. 250.

Ad Akunora fruct. 6. rx., in silva ad
Kobé prope Hiogo 1. Mirocha 26. rx.,
Yokohama 5. 12. xr.

BERBERIDACEAE.

Berberis Chinensis Desf.

Franch. et Sav. l. c. n. 93.

Ad rivum prope Hirado-sima 20. 1x., ad
marg. silv. circa Yokohama 18. 25. x.

Nandina domestica Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 98.

In saxosis ad templum Daibuts prope

. Nisitomari 16. ıx., cirea. Yokohama

13. 18. 31. x. z

LARDIZABALACEAE.

Akebia lobata Decaisne

Franch. et Sav. l. c. n. 89.

In dumetis circa Yokohama 18. x.

Stauntonia hexaphylia ( Thunb.) De-
caisne

E Franch. et Sav. 1. c. n. 92.

1 Inter Akunora et Nisitomari 16. rx.

3 MENISPERMACEAE.

— Cocculus Thunbergii DC.

… Franch. et Sav. I. e. n. 83.

à Ad Akunora 6. rx., Nisitomari c. fruct.
* 16. ıx., Hirado-sima 20. ıx., Yoko-
2 hama 13. x.

s . 7 triloba ( Thunb.) sp. Mig.
‘Franch. et Sav. L c. n. 83. 7

xl Ad Akunora c. fruct. 6. 1x.

— . Stephania Japonica ( Thunb. )

Franch. et Sav. l. c. n. 86.

plantae nostrae adnumeranda S. rotunda
Mig. et Franch. et Sav. l. e. n. 87.
non Loureiro.

In silva collis prope Oosima 29. rx.

Ü
=

MAGNOLIACEAE.

Kadsura Japonica L.
Franch. et Sav. l. c. n. 77.
Ad rivum prope Kobé 1. Mirocha 26. 1x.

159

RANUNCULACEAE.

Clematis paniculata Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 1.

In fruticetis ad Akunora 6. 1x., Hirado-
sima e. fruct. 20. rx., Kobé prope
Hiogo c. fruct. 1. Mirocha 26. rx.

C. apiifolia DC.

Franch. et Sav. Il. e. n. 4.

In silvis ad Akunora 10. 1x., Hirado-sima

C. Pierotii Mig. [30. 1x.

Franch. et Sav. 1. c. n. 5.

In silvis ad Akunora 10. 16. ıx., m. Ka-
wara-Yama 18. rx.

Thalictrum hypoleucum Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. e. n. 13.

In m. Inasatake usque ad apicem 10.
ıx., m. Kawara-Yama 18. ıx., Oosima
29, rx., Yokohama 18. x. -

Anemone Japonica/ T'hunb. )Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. c. n. 15.

Ad Yokohama, florib. fere plenis 13. x.

Ranunculus Japonicus Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 27.

Fukahori ad margines viarum 18. 1x.

R. ternatus Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 28.

In ruderatis ad Akunora 6. rx., Nisito-
mari 16. rx., Yokohama.

R. sceleratus L.

F'ranch. et Sav. l. c. n. 38.

In ruderatis ad Akunora 6. rx.

Aconitum Fischeri Reichenb.

Franch. et Sav. l. c. n. 55.

Ad Oosima eolitur 29. ıx., in dumetis
et silvis circa Yokohama, Kanasawa,
Kamakura 10. 23—25. x.

Cimicifuga foetida L.

var. simplex ( Wormsk. sp.) Hegel

Franch et Sav. 1. c. n. 58.

In silvis prope Kanasawa et Kamkura
24. x. |

BETULACEAE.

Alnus maritima Nutt. 5 Japonica Sieb.
et Zuec. sp.) Hegel

Franch. et Sav. l. e. n. 1637.

In silva eirea Yokohama 13. 18. x.

A. incana Willd.

var. glauca Ait.

Franch. et Sav. l. e. n. 1638.

In silvis cirea Yokohama 18. x., Kana-
sawa, Kamakura, Totska 293—925. x.

CUPULIFERAE

Quercus glandulifera Blume

Franch. et Sav. 1. c. n. 1600.

Kobé prope Hiogo c. fruct. 1. Mirocha
96. rx., ad marg. silv. prope Yoko-
hama e. fruct. 13. 18. x., Totska 25. 1x.

0. serrata Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1602.

Ad marg. silv. m. Inasatake c. fruct. 10.
IX., cirea Yokohama ec. fruct. 13. x.

Cyclobalanopsis acuta ( Thunb.) Oerst.

Franch. et Sav. I. c. n. 1605.

In silva cirea Yokohama 13. 31. x.

C. glauca (Thunb. ) Oerst.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1607.

In m. Inasatake 10. rx., ad Hirado-sima
90. 1x.

var. myrsinaefolia ( Blume! sp.)

Franch. et Sav. 1. e. n. 1619.

In Totska 24. x.

Pasania cuspidata ( Thunb.) Oerst.

Franch. et Sav. I. e. n. 1609.

In silvis ad Yokohama, Kamakura, Ka-
nasawa, Totska 23— 95, ix.

Castanea vulgaris Lam.

var. Japonica ( Blume sp.)

Franch. et Sav. 1. c. n. 1614.

Ad Akunora c. fruct. 6. 1x.

var. canescens Blume

Ad Yokohama l. Nawnann.

ELAEAGNACEAE.

Elaeagnus umbellata Thund.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1461.

Ad Akunora 6. ıx., in apice m. Inasatake
c. fruct. 10. rx., ad rivum prope Totska
et Yokohama 23. 1x.

160

E. pungens T'hunb.

Franch. et Sav. 1. e. n. 1464.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. ıx., ad Hirado-sima leg. Banfield
et Schónberger.19. 1x.

E. glabra Thunb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 1466.

In silvis ad Yokohama, Kanasawa, Ka-
makura, Totska 23—95. x.

THYMELAEACEAE.

Wickstroemia Japonica ( Sieb.) Mig.
Franch. et Sav. l. e. n. 1451.
Ad Hirado-sima 20. rx.

LORANTHACEAE.

Viscum articulatum Burmann
Franch. et Sav. 1. e. n. 1456.
Ad Hirado-sima 20. 1x.

SANTALACEAE.

Thesium decurrens Blume

Franch. et Sav. l. c. n. 1458.

Circa Yokohama 18. x. In silva ad Totska
DOUX:

UMBELLIFERAE.
Hydrocotyle sibthorpioides Lam.
Franch. et Sav. I. c. n. 677.

Yokohama 1. Naumann.

Sanicula elata Hamilt.

Franch. et Sav. 1. e. n. 679.

In silva ad Akunora 10. 1x.

Bupleurum muitinerve DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 680.

In silva ad Totska 25. x.

B. falcatum L.

Franch. et Sav. l. c. n. 682,

Ad margines silv. circa Yokohama 18. x.

Cryptotaenia Canadensis (L.) DC.

Franch. et Sav. l. c. n. 691.

Ad Akunora 6.1x., Yokohama 23. x.,
eult. 12. xr.

Oenanthe stolonifera DC. var. laciniata
( Zolling. sp.)

Franch. et Sav. l. c. n. 699.

In oryzetis prope Kamakura 24. x,

al
1%
be

vat Napra =

SALE SAGE i

Ligusticum acutilobum Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. c. n. 701.

In apice m. Inasatake, in silva circa
Akunora 10. rx.

Selinum Japonicum ( Mig.) Franch. et
Sav. 1. e. n. 702.

Ad margines viarum cirea Fukahori

Porphyroscias decursiva Mig. [18. 1x.

Franch. et Sav. l. c. n. 708.

Floribus fere nigris ( Weiss). Ad margi-
nessilvarum cirea Hirado-sima 20. 1x.,
cirea Yokohama 23. rx.

[Archangelica ? Keiskei Mig. ranch. et
Sav. l. e. n. 711. In herb. Mus. Lugd.
— Bat. solum duo exemplaria a Keiske
lecta sed valde mutilata asservantur ;
unum vix determinabile, secundum
inflorescentiae Porphyrosciadis de-
cursivae simillimum.)

Caucalis Japonica Houttuyn

Franch. et Sav. 1. c. n. 716.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. ıx., in silva ad Hirado-sima 90. rx.

ARALIACEAE.

Aralia cordata Thunb.

Franch. et Sav. l. e. n. 717.

Ad margines silvarum circa Yokohama,
etiam colitur 13. x.

A. spinosa L.

Franch. et Sav. l. c. n. 718.

Ad Akunora 10. 1x. | Planch.

Fatsia Japonica / Thunb.) Decaisne et

Franch. et Sav. l. c. n. 727.

Ad sepes cirea Nisitomari 16. rx., in
hortulo ad Totska col. 94. x.

Dendropanax Japonicus Seem.

Franch. et Sav. l. c. n. 727.

In silva cirea Akunora 10. rx.

Hedera Helix L. var. rhombea / Sieb. et
Zucc. ) Mig. .

Franch. et Sav. 1. c. n. 730.

In collibus inter Nisitomari et Akunora
16. ıx., in fruticetis ad Kobé prope

Hiogo 1. Mirocha 26. 1x., circa Yoko-,

hama 31. x., 5. 12. xr.

161

CORNACEAE.
Aucuba Japonica Thunb.
Franeh. et Sav. 1. c. n. 739.
In silva cirea Yokohama 13. 18. x.

HYDRANGEACEAE.,

Hydrangea involucrata Sieb.

Franch. et Sav. l. e. n. 601.

In silvis ad Kanasawa et Kamakura 94.
x., Yokohama 25. x.

H. petiolaris Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. e. n. 604.

In rupium fissuris m. Kawara-Yama
1B Tx.

Deutzia scabra T'hunb.

Franch. et Sav. 1. e. n. 607.

Ad sepes circa Fukahori c. fruct. 18. rx.,
Yokohama c. fruct. 13. 18. x.

D. Sieboldiana Maxim.

Franch. et Sav. 1. c. n. 608.

In silva ad Akunora ce. fruct. 10. rx.

SAXIFRAGACEAE.

Saxifraga sarmentosa L.

Franch, et Sav. l. c. n. 583.

In collibus circa Yokohama 5. 12. rx.

Astilbe Chinensis Maxim. var. Japonica
Maxim.

Franch. et Sav. l. e. n. 580.

Ad margines silvarum circa Yokohama
18. x., Totska 94. x.

OENOTHERACEAE.

Ludwigia prostrata Roxb.

Franch. et Sav. 1. c. n. 654.

Ad margines viarum prope Fukahori
18. 1x.

Circaea lutetiana 7. var. quadrisulcata
Maxim.

Franch. et Sav. |. e. n. 655.

In saxosis umbrosis m. Kawara-Yama
18. rx., cirea Yokohama 18. x.

C. mollis Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. e. n. 657.

Ad Akunora 6. rx.

LYTHRACEAE.
Lythrum Salicaria L.
Franch. et Sav. l. e. n. 646.
Ad Hirado-sima 20. 1x.

, MELASTOMACEAE.

Osbeckia Chinensis L.
Franch. et Sav. l. c. n. 641.
In m. Kawara-Yama 18. 1x.

HALORACACEAE.

Haloragis micrantha R. Br.
Franch. et Sav. 1. e. n. 635.
Circa Yokohama 1. Naumann.

ROSACEAE.

Spiraea Japonica L. jil.

Franch. et Sav. 1. e. n. 499.

Colitur circa Hirado-sima 20. rx.

S. callosa Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 493.

In silvis ad Akunora 6. rx., c. fruct. in
silvis m. Inasatake 10. 1x.

S. Blumei G. Don

Franch. et Sav. I. c. n. 494.

Cirea Yokohama 18. x., 5. 12. 1x.

Kerria Japonica ( Thunb.) DC.

Franch. et Sav. 1. c. n. 501."

In Akunora 16. rx.

Gaum Japonicum Thunb.

Franch. et Sav. l. e. n. 526.

Ad margines agrorum prope Fukahori
18. 1x., in m. Kawara-Yama 18. Ix.,
circa Yokohama e. fruct. 13. x., 5.

Fragaria Indica Andr. (19. x1.

Franch. et Sav. 1. c. n. 530.

In collibus austral. ad Yokohama 5. xz.

Agrimonia viscidula Bunge var. Japonica
Miq.

Franch. et Sav. l. c. n. 543.

In collibus versus Nisitomari 16. 1x., in
silva cirea Yokohama 13. x.

Sanguisorba tenuifolia Fisch.

Franch. et Sav. I. c. n. 545.

In collib. silvat. ad Oosima 99. rx., Yoko-
hama 18. x.

Rosa multiflora Thunb.

Franch. et Sav. l. c. n. 548.

In silva ad Yokohama c. fruct. 5. xr.

R. Luciae /"ranchet et Rochebrune.

Franch. et Sav. l. e. n. 549.

Ad Hirado-sima 20. rx., Yokohama 18. x.

Pirus Japonica Thunb.

Franch. et Sav. l. e. n. 563.

Ad margines agrorum cirea Yokohama
DOG

Photinia villosa DC.

Franch. et Sav. 1. e. n. 573.

Ad Hirado-sima 20. rx., in silvis ad Ka-
makura 24. x., cirea Yokohama cum
fruct aio xg: RT

Eriobotrya Japonica ( Thunb.) Lindl.

Franch. et Sav. l. e. n. 574.

Circa Yokohama l. Naumann.

Raphiolepis Japonica Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. 1. c. n. 575.

Circa Akunora 10. 16. 1x.

MIMOSACEAE.

Albizzia Julibrissin Boivin

Franch. et Sav. l. c. n. 478.

Ad margines silvarum cirea Akunora
10. 1x.

CAESALPINIACEAE.

Cassia mimosoides L.
Franch. et Sav. 1. e. n. 472.
In apice m. Kawara-Yama 18. 1x.

PAPILIONACEAE.

Crotalaria Oldhami Mig. |

Franch. et Sav. 1. e. n. 394.

In apice m. Kawara-Yama 18. 1x.

Indigofera tinctoria 7..

Franch. et Sav. l. e. n. 408.

In dumetis cirea Akunora 6. rx., in ru-
pestribus ad Nisitomari 16. ıx., Kobé
prope Hiogo 1. Mirocha 26. 1x., in col-
libus australibus circa Yokohama 5.
PRES

et Ae ">

Milletia Japonica / Sieb. et Zuce.) A.
Gray

Franch. et Sav. 1. c. n. 409.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. ıx., circa Hirado-sima 20. 1x.

Aschynomene Indica L.

Franch. et Sav. l. c. n. 417.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. 1x.

Desmodium microphyllum ( Thunb.) DC.

Franch. et Sav. I. c. n. 418.

In apice m. Kawara-Yama 18. 1x.

D. Buergeri Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 419.

In apice m. Inasatake 10. rx., inter
Akunora et Nisitomari 16. Ix., in
apice m. Kawara-Yama 18. rx.

D. laburnifolium DC.

Franch. et Sav. l. c. n. 490.

In dumetis cirea Akunora 6. rx. in silva
versus m. Kawara-Yama 18. 1x., ad
Kobé prope Hiogo l. Mirocha 26. 1x.

D. Japonicum Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 421.

Ad margines silvarum circa Akunora
10. ıx., Yokohama 13. 31. x.

D. podocarpum DC.

Franch. et Sav. l. c. n. 422.

In silva ad Hirado-sima 20. rx.

D. Oldhami Oliv.

Franch. et Sav. l. c. n. 423.

In silva ad Kamakura 25. x.

Lespedeza bicolor Turcz.

Franch. et Sav. l. e. n. 424.

In apice m. Inasatake 10. ıx., Hirado-
sima 20. rx., Yokohama 18. x., in sil-
vis inter Kanasawa et Kamakura
909—295. x.

L. Buergeri Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 426.

Cirea Yokohama 1. Naumann.

L. cyrtobotrya Mig.

Franch. et Sav. l. c. n. 427.

In silva versus m. Inasatake 10. rx.,
circa Yokohama |. Naumann.

163

L. virgata / Zhunb.) DC.

Franch. et Sav. l. c. n. 428.

In silva m. Inasatake usque ad apicem
10. 1x.

L. pilosa ( Thunb.) Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. c. n. 429.

In m. Inasatake silv. 10. 1x., in collibus
inter Akunora et Nisitomari 16. 1x.

L. striata / Thunb.) Hook. et Arn.

Franch. et Sav. l. c. n. 430.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. 1x.

L. hirta / L.) EU.

Franch. et Sav. l. c. n. 431.

In apice m. Inasatake 10. ıx., ad Hirado
sima 20. 1x.

L. sericea / Thunb.) Mig.

Franch. et Sav. 1. c. n. 432.

In silvis circa Akunora 6. 10. 1x., apice
m. Inasatake 10. rx., inter Akunora
et Nisitomari 16. rx., in saxis m. Ka-
wara-Yama usque ad apicem 18. Ix.,
cirea Yokohama 5. 12. xr.

Orobus lathyroides 7.

Franch. et Sav. I. c. n. 446.

Kobé prope Hiogo 1. Mirocha 26. ıx., ad
margines silvarum prope Kamakura
24. x.

Amphicarpaea Edgeworthii Benth. var.
Japonica Oliver

Franch. et Sav. l. c. n. 449.

In collibus inter Akunora et Nisitomari
16. rx., m. Kawara-Yama 18. rx., ad
Hirado-sima 20. 1x., Kobé prope Hiogo
l. Mirocha 26. 1x., circa Yokohama
13. x., in agris ad Kamakura 24. x.

Dumasia truncata Sieb. et Zuce.

Franch. et Sav. l. e. n. 450.

In m. Kawara-Yama 18. rx.

Pueraria Thunbergiana / Sieb. et Zuce. )
Benth.

Franch. et Sav. l. c. n. 455.

In apice m. Inasatake 10. rx., collibus
inter Akunora et Nisitomari 16. ıx.,
ad Hirado-sima 20. 1x.

164

Phaseolus radiatus L.

Franch. et Sav. 1. e. n. 459.

In agris circa Akunora an efferata
( Weiss) 6. ıx., inter Akunora et Nisi-
tomari 16. 1x.

Dolichos cultratus Thunb.

Franch. et Sav. I. e. n. 462.

Ad Akunora col. 16. 1x.

Atylosia subrhombea Jig.

Franch. et Sav. l. c. n. 463.

Ad Akunora 10. rx.

Rhynchosia volubilis Lour.

Franch. et Sav. 1. c. n. 464.

Ad Akunora 6. ıx., Hirado-sima 20. 1x.

Sophora angustifolia Sieb. et Z uec.

Franch. et Sav. l. c. n. 469.

Cirea Yokohama l. Naumann.

Erratum. Damnacanthus Indicus Gaertn.
f. nescio quolapsu fatali inter Lonice-
raceas a me enumeratus, ad Rubia-
ceas referendus.

De nonnullis aliis plantis Japonicis serius disseram.
Dabam Claudiopoli in Hungaria pridie Kal. Aprilis. 1878.

Hibaigazitás. Az elsó füzet 28-dik oldalan kezdődő növénytani ezikkben
«Descriptiones plant. novarum auctore V. de Janka» az utolsó reviziónál
történt vétség miatt több hiba maradt, a melyet ezennel helyreigazítunk :

Pag. 28. első sor:
hetedik sor:

«inferre» helyett „inferne“.
«semmimen branaceae» helyett ,,semi-membra-

naceae“.

tizenötödik sor:
tizennyolezadik sor:
Pag. 29. harmadik sor:
Pag. 30. tizenegyedik sor:

«Thacia» helyett „Thracia“.

«revadense» helyett ,,nevadense.—
«seres» helyett , teres"

«omnivo» helyett , omnino" és «eujusdam»

helyett ,cujusdam'*

tizenhatodik sor:
Pag. 31. hatodik sor:

«adoetus» helyett ,,adoctus*.—
még hozzáteendó ,,accepi*‘, mely szóval a

mondat végzódik.

Ugyanott a Sımkovırs Lasos-féle dolgozatban kiigazitandók :

Pag. 31. felülról
alulról harmadik sor:
MERE tizedik sor :
» tizenkettedik sor:
g. 34. felülról hetedik sor:

» tizenötödik sor:

tizennyolezadik sor :

«et albo» helyett ,,ex-albo*.
«Fóleveles» helyett ,,Tóleveles'*.

«p. 60» helyett ,,p. 69".

«Gropa Cistri» helyett „Gropa Bistri*,
«kerezesori» helyett ,,Retyezat**
«ösmertetett» helyett „ösmerhetett“.

ÁSVÁNYTAN. MINERALOGIA.

ADATOK NÉMELY PISTAZIT-EREK KÉPZŐDÉSÉHEZ.

Dr. Rorx Samu-tol.

A pistazit igen gyakran található fennóve, repedések falain. Ilyenkor
egészen természetesnek látszik azon magyarázat, hogy a praeexistált repe-
désben kijegeczedett. De ugyanazon magyarázatot alkalmazzák abban az
esetben is, ha valahol eret találnak, mely teljesen ki van töltve pistazit által.
És ezen magyarázat annál inkább mutatkozik elfogadhatónak, miután foly-
tonos átmenet létezik e kétféle jelenség között. Itt azonban oly esetet szán-
dékozom megismertetni, melyben zöld erek nem praeezxistált repedésekben,
hanem a tömör kózetben, annak bizonyos irányban történt átváltozása folytán
keletkeztek. De előre akarom kijelenteni, hogy távol van tőlem, a képződés
módját az összes pistazitokra alkalmazni.

Az alacsony Tátra több helyén zöld ereket találtam, melyek közül
egyesek lassan átmentek az anyaközetbe; a már magában is sokat nyomó
tényhez járult még egy másik körülmény is, mely egy praeexistált repedés
ellen szól ; ugyanis észleltem zöld ereket a képződés különböző stadiumai-
ban ; kezdetóket egyes zöldszínű melaphyr változatokban láttam, hol részben
csak mint apró, vékony és egymással egyközösen futó erecskék, részben
pedig mint egészen 3 %, vastag és 5 ™, hosszú erek léptek fel. Én ezt a
közetet vékony csiszolatban megvizsgáltam és azt találtam, hogy az erekben
még felismerhető porphyros földpát, mely többnyire még a hasadási irányo-
kat mutatja, és gyengén kettősen törő, zöld színű és háló módjára össze-
"függő területekre oszlik ; hasonló változást szenvedett a mikrojegeezes föld-
pát is, csak hogy nem szolgáltat oly nagy zöld területeket. Ilyen átváltozás
folytán kovasav vált ki, mely egyes helyeken a zöld területekben, tehát a
földpát tömegében lerakódott. A kovasav által kitöltött helyeken kivül van-
nak olyanok is, melyek mészpát által kitöltvék. A mi a két ásványnak egy-
máshoz való viszonyát illeti, általában azt tapasztaltam, hogy némely helyen
a guarcz a mészpát rovására gyarapodott, míg másutt megfordítva történt.
De mind a két esetben egyformán ment végbe a pistazit-képződés. Egyes
helyeken egy középpont körül, másutt egy közepsik irányában helyezkednek
el a tűalakú, világoszöld jegeczek, a köztök levő területek egyes helyeken
guarcz, másutt mészpát által kitöltvék.

A közet azon területei, melyeken a pistazittá való átváltozás már vég-
hez ment, zöld színűvé válik, míg a szomszéd területek szürkés barnáknak
maradtak. Az átváltozás mindég egymással többé-kevésbbé párhuzamosan
futó rétegekben történik. Ezek a rétegek néha egyesülnek és sokkal vasta-
gabb ereket alkotnak. Az előbb az anyaközet által kitöltött közök ilyenkor

166

vagy quarcz vagy meszpät által kitöltvek. Ha a mészpát a legkörbeliek beha-
tása folytán eltávolodott, üregek támadnak az erekben. Ezen oknál fogva
még akkor sem lehet mindég praeexistált repedést feltételezni, ha a pistazit
csak az üreg falain van elhelyezve, mintán az üreg akként támadhatott,
hogy a pistazit közeit kitöltő mészpát eltávolodott.

A pistazit-erek ilyképeni képződése melaphyrból vegytani úton 1s igen
könnyen magyarázható ; a pistazit singulosilikat lévén, a nagyobbára andesin
földpátból álló melaphyrból olyképen képződött, hogy a földpát kovasavának
egy része — az andesin tudvalevőleg bisilikat — eltávolodott és a calcium-
tartalma növekedett. Hogy kovasav kivált, azt bizonyítják kivált a guarczerek
és hogy calciumvegyekben nem szükölködik a melaphyr, azt bizonyítják a
néha 1 d, -nyi vastag calcit-erek. Így tehát vegytani szempontból is megállja
feltevésunk a birálatot. Különben számos eset ismeretes, hogy a foldpat
pistazitta átváltozott.

KULONFELEK.
Munkatarsatnkhoz.

Minthogy a füzetekben foglalt közléseket szak és rendszer szerint
csoportosítjuk s azonkivül a Revue párhuzamos szerkesztéséról is gondos-
kodnunk kell, az első kötetnél tett tapasztalások alapján a következőket
ajánljuk t. munkatársaink szíves figyelmébe :

1. Tessék az értekezéseket a papirnak csak egyik oldalára, írni.

2. A Revuebe szánt dolgozatokat külön kell adni.

Such apasztalvan, hogy a szerzök egy vésze a terjedelmesebb, tablas
dolgozatokat is csak az utolsó bezáró határidőre (a megjelenést megelőző
hónap 10-kén állattan, 12-én növénytan, 15-kén ásvány- és foldtan ) küldi
be, a mi mindig a megjelenés pontosságának rovására, csik, ezennel kinyi-
latkoztatjuk, hogy a bezáró határnapokon az illető füzet számára már
csak apró, a különfélék rovatába tartozó dolgozatokat fogadhatunk el .

Minden nagyobb, kivált rajzokkal ellátott dolgozatot egyáltalában
minél előbb kérjük.

Minthogy azon vagyunk, hogy a füzetek kiállítása minden ízében
magyar legyen, a műmellékletek sok utánjárást s így időt követelnek;
hogy ezt megnyerhessük, ez egyenesen munkatársaink belátásától függ.

A SZERKESZTŐSÉG.

Jelen füzet kettős u. m. a II-dik és III-dik, minél fogva ez évben mar esak .

egy füzet, a IV-dik, még pedig október elején fog megjelenni. Erre a beosztásra az
kényszeritett, hogy tisztelettel alülirott, máskülónben képtelen lenne korább vál-
lalt kótelezettségeinek megfelelni. "Tartozom ugyanis a. «Magyar pókfauna»

Be Ig e

al ee ie 2

L 2 Adi KŐ À m S DE |

"vx

PER CR M TEM m

"WM

1
F
r
1
E.
4
\

167

III. kötetét s népszerű elóadásaim cyclusát kiadni. A t. előfizetők szives beleegye-
zését és elnézését kéri Herman Orró a « Természetrajzi füzetek» szerkesztője.
*

A legközelebbi IV-dik füzet hozza Dr. EwTz Géza barátunk protistologiai
dolgozatát, a hozzá tartozó három, kiválóan szép és instructiv táblával. Dr. Kaxrrz
ÁGosr barátunk ugyan e füzetben adni fogja a keletäzsiai növények jegyzékéhez
tartozó resumét. x

Munkatársaink közűl azokat, a kik a münyelv dolgában velünk tartanak,
külön is kérve figyelmeztetjük e kettős füzet első czikkére, mely Szanvas (GÁBOR
tollából eredt. Ebből meggyőződhetnek, hogy a, közvetítés igenis lehetséges, s hogy
ez az irodalomnak nagy hasznára fog válni. Ujbél is kijelentj ük, hogy a közvetítést
kedves kötelességünknek tekintjük.

Az első füzetben jelzett geológiai dolgozat annál a körülménynél fogva, hogy
t. 1. a kir. magy. földtani intézet tisztviselői a párisi világkiállításra szánt tárgyak
körül szokatlanúl el voltak foglalva, a negyedik füzetre marad.

A parisi világkiállításra szánt geológiai térkép, mely a Duna jobbparti rész-
nek viszonyait a k. m. földtani intézet eredeti fölvételei alapján föltünteti, ép oly
becses mint csinos mű s a hozzá tartozó irodalommal együtt minden bizonyny: al
becsületére fog válni, úgy az intézetnek, mint a magyar eulturtórekvésnek is. De a
térkép a hátralevó munkát is világossá teszi, ez pedig még szerfelett nagy, olyan
nagy, hogy az intézet szegényes dotátiójával és, egyenesen kimondva, nyomorúsá-
gos elhelyezésével a képzelhető legrosszabb arányban áll. Az utóbbira itt különösen
reflectálunk. Az intézet elhelyezése, a szó olyan értelmében, a minőben ezt külföldi
roszakaróink szokták reánk alkalmazni, valóban «dzsiaiv. Egy oly helyiségben,
mely a legszerényebb igényű polgári család. számára is szűk, könyvtár, gyüjtemény,
dolgozó helyiség, laboratórium úgy össze van zsufolva, hogy ott valaminek átné-
zetes összeállításáról, a jó és könnyű munka e nélkiilézhetetlen fölteteleröl, szó
sem lehet ; sót ez összezsufoläsa az embereknek és tárgyaknak épen a kózegészség-
ügynek mar a józan ész által is fölállított szabályaiba ütközik. Vendégtudósok szá-
mára egy talpalatnyi hely sincsen, mi egy állami központi intézetnél, mely termé-
szetes gyülőhelye úgy a fővárosba jövő vidéki erőknek, mint a külföldi látogatóknak
is, valóságos képtelenség. A múlt nyáron itt járt congressusi geológok szánalmasan
mosolyogtak s e helyiségről következtettek a nemzet tudományos -fógékony ságára.
Szeretnők tudni, vajjon az intézet igazgatása előadta-e ezt a dolgot illető hely en
kellő nyomatékkal? Mi úgy tudjuk, hogy a geológiának, mint olyan szaknak,
melynek eredményei nagyon is kihatnak a társadalom anyagi jólétére is (kőszén,
bányászat, iparnak való kő és földnemek stb.), a culturállamokban palotákat szokás
emelni. Ezt ugyan nálunk most nem követelheti ; de elgondolva, hogy pld. Bécsben
az állat-nóvénytani társulatnak, mely nem is állami se nem központi, mégis az
országházában tudtak helyet adni (az állami fóldtani intézet számára megvétetett
a Lichtenstein-palota), kérdés, vajjon nem férne a mi geologiánk valamely állami

. épületbe ? mert igy csakugyan nem maradhat, ha csak nem azt akarjuk, hogy a

m. orvosok és term. vizsgálók nagygyiilése alkalmára ide készülő külföldiek ismét
megszóljanak. Ezek ötlöttek eszünkbe annak láttára, hogy a kiállított térképhez
háromnál több látogató egyszerre nem férhetett. H. 0.

Lóczy Lasos collegänk és barátunk, ki tudvalevőleg a gr. SZÉCHENYI BÉLA
keletázsiai expeditiöjänak tagja, már hallatott magáról. A vörös tenger partjáról a
muzeumnak csinos gyüjteményt küldött, Darjeelingből (Calcutta mellett, Kónósv
Csoma SÁNDOR nyughely éról) pedig levelet intézett e füzetek szerkesztójéhez. A levél
márezius 1-jén kelt és 31-kén ide érkezett. April vége felé az expeditió Singapóre-

ból tovább indul.

Természetrajzi füzetek 11. kötet 1. és x. füzet. 11

VIERTELJAHRS- IL BAND. II. u. III. HEFT
SCHRIFT. R Hi NC | | E " 1878.
DES INHALTES DER :
TERMESZETRAJZI FUZETEE
(NA an HEFTE).

Herausgegeben vom Ungarischen National-Museum zu | Budapest.

ZUR ORIENTIRUNG.

In der Revue werden Ucbersetzungen oder Auszüge der im ungarischen
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben; minder wichtige Sachen werden blos
angeführt. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in
der Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder
wenigstens angedeutet.

Bei jedem Artikel der Revue wird uk Seitenzahl (pagina) des Unga-
rischen Textes gewiesen.

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam.

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.

DIE REDACTION.

ERKLÄRUNG.

Unsere verehrlichen Abonnenten sowie jene Institute, Gesellschaften und
Vereine, welche uns mit dem Austausche der Schriften beehren, machen wir
aufmerksam, dass gegenwärtiges Heft ein Doppelheft, IT und III ist; das
den Jahrgang abschliessende IV. Heft wird im October 1. J. ausgegeben
werden. Zu dieser Eintheilung zwingt Gefertigten der Umstand, dass er
früheren Verpflichtungen nachkommen muss. Es handelt sich um die.
Drucklegung des III. Bandes von Ungarns Spinnenfauna und einer Serie
schon gehaltener populärer Vorträge. Um Nachsicht bittet

Orro HERMAN,
Redacteur der Naturhistorischen Hefte.

Pag. 37.

Zur Terminologie. Der Artikel beschäftigt sich ausschliesslich mit der
ungarischen naturhistorisehen Terminologie, namentlich mit Feststellung

—DP—

CP mi ID u ee Se ÉG

169

der Ausdrücke für Monstruosität, Difformität, Abnormität, Aberration,
Bastard. Der Artikel entstammt der Feder unseres angesehenen Linguisten
G. Szanvas und ist von speciell ungarischem Interesse.

EIN VETO, ODER BESSER EINE BITTE
IM NAMEN EINER INTERESSANTEN PFLANZE.
Mitgetheilt von Orro Herman.

Unser Blocksberg ist nicht nur als strategischer Punkt, sondern auch
in naturhistorischer Beziehung ganz gewiss merkwurdig. Er gleicht der-
Auslage eines soliden Geschäftes, welche so viel verspricht, als das Geschäft
wirklich einzulósen im Stande ist; die unsere Erwartung erregt und nicht
enttauscht.

Die Jünger der Natur wissen es auch längst, dass der Blocksberg auch
zu jenen vorspringenden Punkten gehórt, welche die Flora, Fauna, die
Gestaltung des hinter ihnen liegenden Bodens einleiten, voll von Spuren
und Mustern sind, deren volle Entfaltung erst in grosser Ferne erfolgt, und
die auch solehe Erscheinungen bieten, welche hier die äusserste Grenze
ihres Vorkommens finden. Solehe Punkte sind ausserordentlich wichtig ;
denn einerseits beantworten sie viele Fragen, andererseits sind sie besäet mit
Fragezeichen, für welehe die Antworten erst aus fernen Gegenden durch
ausgedehnte, eindringliche Forschung herbeigeschafft werden müssen.

Die Jünger der Natur wünschen eben deswegen, dass solche Punkte
unangetastet, jungfräulich bleiben mögen; und dieser Wunsch entspringt
nicht einer leidigen Passion, sondern er ist gewiss im Interesse der Wissen-
schaft gesprochen.

Aber auch das ist richtig, dass das materielle Interesse der Gesell-
schaft solche Punkte ganz anders betrachtet und beurtheilt, besonders dann,
wenn dieselben in das Weichbild eines erstarkenden, sich immer mehr
ausbreitenden Emporiums fallen, welches Alles erobert, was eine Quelle fur
die materielle Existenz zu bilden vermag. Das letztere ist das gewaltigste
Interesse, dem gegenüber die Wissenschaft stets den Kurzeren zieht.

Das materielle und das wissenschaftliche Interesse sind in neuester
Zeit auf unserem Blocksberge hart aneinander gerathen ; das erstere erobert
das Gebiet für den Weinbau und zieht für das letztere stets engere Grenzen.

Ich greife auch nicht zur Feder, um im Interesse der Wissenschaft
eine Schlacht zu liefern, einen Sieg im Grossen und Ganzen zu erringen,
u. Z. so, dass dadurch das materielle Interesse geschädigt werde ; ich spreche
nicht einmal ein «Veto» aus, sondern bringe lieber im Interesse einer wis-
senschaftlichen Frage eine Bitte vor, deren Erhörung ich sehr wünsche und

N +

170

— ohne Schädigung des materiellen Interesses — auch als gerecht und
móglich eraehte. — Ich beginne also.

Die Flora des Blocksberges ist in dreifaeher Beziehung interessant.
Erstens deswegen, weil sie der Fundort vieler, für den Osten und Südosten
charakteristischer Pflanzen ist; zweitens deswegen, weil sie zur benachbar-
ten Ebene im Gegensatze, für den gebirgigen Theil hingegen charakterisi-
rend ist; drittens weil diese Flora manche Erscheinungen bietet, welche
auch mit geschichtlichen Bewegungen, deren Schauplatz der Blocksberg
war, auf das Engste verknüpft sind und also auch für die Geschichtsfor-
schung im wahren Sinne des Wortes lebende Belege abgeben.

Die mit der Bewegung des menschlichen Geschlechtes zusammenhan-
gende, also mehr künstliche Verbreitung, Ansiedelung und Acclimatisirung
der Pflanzen bildet in der Botanik als Wissenschaft einen hóchst anziehen-
den Wissenszweig, welcher auch für den Laien viel überraschendes enthalt.

Die Akazie, der Lieblingsbaum unserer volksthumlichsten Dichter,
welehen dieselben mit ebenso grosser Vorliebe besingen, wie der Slave
seine Linde, der Deutsche seine Eiche, die Weltdichtung ihre Palme oder
ihre Ceder vom Libanon, — ja, weleher Baum stellenweise vom Volke
geradezu «magyar fa» (ungarischer Baum) genannt wird, stammt aus Nord-
Amerika. Unser Nationalgewürz, die Paprika, stammt aus Südamerika.
Vom Tabak, den Erdapfeln brauche ich gar nieht zu reden. Alle diese sind
absichtlich eingeführte Pflanzen.

Dagegen haben sich einige, ursprünglich amerikanische Astern ganz
ohne den Willen des Menschen bis in die Steppen der Theiss verbreitet ; die

Crambe tatarica bezeichnet auch heute noch die Lagerplitze der Tataren-

horden, und auch die Türkenherrschaft hat ihre floristischen Spuren hinter-
lassen. Das Euelidium syriacum, die Malcolmia africana, kamen bestimmt
mit dem erobernden Türkenheere zu uns, verbreiteten sich von den Lager-
plätzen aus und gelten heute auf vielen Punkten als Unkraut. Das Xanthium
spinosum wandert sogar trotz unseres Sträubens vor unseren Augen weiter
und weiter u. s. w.

Eine. unzweifelhafte, der Cultur entstammende Spur der Türkenherr-
schaft sind nun die Feigengebusche am Sudabhange des Blocksberges;
daneben findet sich aber eine Pflanze vor, von welcher der ausgezeichnete Bota-
niker Dr. A. Kerner vermuthet, ! dass sie ebenfalls ein Ueberbleibsel der
türkischen Culturen ist : es ist dies das starkriechende Peganum Harmala L.

Der Rettung dieser Pflanze sind diese wenigen Zeilen gewidmet.

Betrachten wir vorerst einige Eigenschaften dieser Pflanze, welche

* KERNER «Ueber einige in historischer Beziehung interessante Pflanzen der
ungarischen Flora.» Amtl. Wiener Ztg. Abendblatt 1859 ; ein ausführlicher Auszug in
Oest. bt, Ztg. IX. 1859. 335, p.

ee oe et en ee ene mS ee AS Tt Rs oe TT dien
T. i : : a x ‘

171
derselben dort, wo sie ihrer Verbreitung nach am häufigsten vorkommt,
eine gewisse Wichtigkeit verleihen.

Nach Sreven wird die Pflanze von den Tataren der Halbinsel Taurien
«Juserlik», am Terek «Hesserik», von den Armeniern «Tschigatnuk»
genannt. Die Pflanze wird nirgends cultivirt, sondern sie bedeckt als Unkraut
grosse Flächen und verbreitet sich um desto sicherer, als sie ihres Geruches
wegen von keinem Thiere gefressen wird. Die Samen werden verschie-
denartig benützt. Vor Allem geben sie einen vorzüglichen Farbstoff,
das sogenannte «Türkischroth» ; der Farbstoff ist das Harmalin, ein Alealoid.
Wegen dieser Eigenschaft bildet der Same einen Handelsartikel, und es
liefern die grössten Mengen desselben die transwolgaischen Steppen. Ausser-
dem wird derselbe von den Türken als Gewürz benützt, die Araber ver-
ehren darin unter dem Namen «Harmal» ein wirksames Heilmittel, nament-
lich ein Präservativ gegen alle Augenleiden. Sie verschlucken im Frühjahre
ein halbes Dutzend halbreifer Samenkapseln und glauben sich gesichert.
James Jounsron berichtet auch noch andere Sachen. Nach ihm sollen
einige orientalische Stimme die Pflanze neben Opium und Hanf als Narco-
tieum gebrauchen; und Betontus hat es verzeichnet, dass sich Sultan Soli-
man gar oft damit berauschte.

Neuerlich hat FnrrscuE aus den Hülsen zwei interessante Stoffe dar-
gestellt, das Harmin und Harmalin, deren chemische Eigenschaften schon
ziemlich, die physiologischen Wirkungen dagegen noch nicht bekannt sind.

Schon aus diesem ist zu entnehmen, dass diese Pflanze unseres Inter-
esses werth ist.

Aber an ihr Vorkommen auf dem Blocksberge knüpft sieh überdies
noch eine phytogeographische Frage, deren Lósung im Interesse der Wis-
senschaft liegt.

Ich habe schon oben bemerkt, dass Dr. Kerner in der Pflanze eine
Spur der Türkenherrsehaft u. z. ein Cultur-Ueberbleibsel vermuthet. Mein
Freund JAwxa,! der die türkischen Fundorte aus eigener Anschauung und
auch die anderweitige Verbreitung kennt, fand die Pflanze überall nur wild-
wachsend, nirgends eultivirt,und eben deswegen neigt er sich nicht zur
Vermuthung des Dr. Kerner; ganz besonders aber auch deswegen nicht,
weil eine übersichtliche Zusammenstellung der Fundorte es sehr wahr-
scheinlich erscheinen lässt, dass diese Pflanze der Flora des Blocksberges
ursprunglich angehort.

Wenn wir die Verbreitungszone von Osten her zu verfolgen beginnen,
so finden wir, dass die Pflanze in Asien nach Turkestan dringt ; nach Sud-
west verfolgt, treffen wir sie nördlieh vom Caspischen Meer, nahe der sud-
lichen Ausläufer des Ural; fortwührend in südwestlicher Richtung vordrin-

1 Ich verdanke der Güte meines Freundes Janka die Zusammenstellung der
Daten, zu welchen auch Herr Trssepik einen Beitrag lieferte.

172

gend finden wir sie nördlich vom Kaukasus, in der Krim, zwischen Saloni-
chi-Uesküb, im Neapolitanischen, im Südosten Spaniens bis zur Höhe des
Tajo. Wenn wir nun vom äussersten Verbreitungspunkt jenseits der Wolga
gegen jenen in Spanien eine Zone ziehen, so kommt unser Blocksberg in
diese Zone zu liegen.

Innerhalb der Zone verbreitet sich die Pflanze auf Anatolien, längs
des Laufes des Tigris und Euphrat, um den Golf von Persien, in Nordafrika
von Kairo bis Marocco. In Asien geht sie nach Arabien und bis an die
Grenze Ostindiens. Gegen die erwähnte Verbreitungszone zu verliert sie
sich nach und nach. Sie fehlt auf den Belearen, auf Sicilien, kommt auf
Sardinien vor, fehlt auf Corsica, im Pelopones ist sie vorhanden; auf der
bezeichneten Stelle des türkischen Gebietes bildet sie nur mehr eine Art
von Oase, auch in der Krimm. Eben die beiden Umstände, dass nämlich der
Blocksberg in die Zone fällt, und die Pflanze gegen die Zone zu oasenartig
auftritt, machen es sehr wahrscheinlich, dass wir es auf dem Blocksberge
mit der letzten phytogeographischen Spur zu thun haben.

Sowohl bei der Verbreitung der Thiere, als auch jener der Pflanzen
erfahren wir es meistens, dass die Formen gegen die Verbreitungsgrenze
hin stets seltener auftreten, an der äussersten Grenze gewöhnlich auf eine
beschränkte Localität gewiesen, nicht weiter gehen, diesen letzten Punkt
aber zähe behaupten,

Auf dem Blocksberge behauptet auch unsere Pflanze nur ein Plätz-
chen von etwa 160% ; dort fand sie einstens unser alter SZADLER, dort wurde
sie durch Dr. Kerner neuerdings entdeckt, und von dort her kennen auch
wir dieselbe. In einem durch eine Wegscheide gebildeten Dreiecke stehen im
Ganzen etwa 25— 30 Buschen, und trotzdem die Berglehne eine Menge
Platze von gleicher Lage und Bodenbeschaffenheit bietet, geht unsere
Pflanze dennoch nicht weiter. Es ist jedoch die Möglichkeit nicht ausge-
schlossen, dass diese Pflanze auf jenen Hängen, welche schon von Alters
her dem Weinbaue gewidmet sind und von deren ursprünglicher Flora wir
nichts wissen, einst viel häufiger vorkam.

Es ist übrigens ganz gleich, ob wir die Pflanze als historische Spur
oder als verlorenen Posten der Verbreitung betrachten, sie ist jedenfalls
interessant und verdient die Schonung, besonders rücksichtlich der letz-
teren Vermuthung.

Denn in Sachen gewisser merkwürdiger Sprünge hat die Wissenschaft
noch nicht das letzte Wort gesprochen, und eben deshalb ist es gut, wenn
die Marksteine dieser Sprünge unangetastet bleiben. Es ist noch immer
eine offene Frage, warum denn die herrliche Lotosblume in den Thermen
des Bischofsbades nächst Grosswardein und dann. wieder erst im fernen
Africa erscheint, wo sie um Damiette und Kairo nicht eben hüufig ist und
erst am oberen Nil ihre Blüthenkelche in Fülle öffnet ?

veut

173

Der kleinere Sprung des Peganum Harmala L. von Salonichi auf den
Blocksberg ist Gegenstand einer ühnlichen Frage.

Es ist mir übrigens gestattat diese Zeilen damit zu schliessen, dass
mir der Abgeordnete Herr KARL von KERKÁPOLY — in dem Falle, wenn
nümlich der Standort des Peganum sein Besitzthum bilden sollte, die Scho-
nung der Pflanze zugesagt hat.

Sollte dieses auf diese Weise nicht gelingen, so könnte vielleicht die
k. ungarische naturwissenschaftliche Gesellschaft das Fleckchen Erde erwer-
ben und zu Nutz und Frommen der Wissenschaft bewahren.

ZOOLOGIE. As ;
Pag 80.

Ungarns ornithologische Literatur. Zusammengestellt und eingelei-
tet durch Orro Herman. M. Dresser, der Verfasser des grossen Werkes
«A history of the Birds of Europa» wünscht das Werk mit einer móglichst
vollständigen Bibliographie abzuschliessen. Durch Vermittlung der Herren
A. von PELZELN, Custos am kais. zoologischen Hofmuseum zu Wien, und
Vicror Ritter v. TSCHUSI-SCHMIDHOFEN wurde dem Verfasser die Ehre zu
Theil, den auf Ungarn bezüglichen Theil, u. z. nur jenen, der von inlündi-
schen Forschern stammend in Ungarn erschien, zusammen zu stellen. Es
ergiebt sich folgendes Summarium : die einheimische ornithologische Litera-
tur beginnt mit Joser BENKÓ's »Transsylvania etc.» 1777, wo schon eine
Aufzählung nach LiwwÉ's Grundsätzen zu finden ist. Seither schrieben
28 Autoren 87 Abhandlungen incl. der Synopsen, wovon 56 Abhandl. in
ungarischer, 28 in deutscher, 3 in lateinischer Sprache verfasst sind. Hievon
behandeln die Ornis Siebenbürgens 53 Abhandl. worunter 19 ungarische,
19 deutsche, 2 lateinische von wissenschaftlichem Werth, die übrigen sind
dies weniger. Der Vorsprung, den die siebenbürgische Literatur gewann,
stammt wohl daher, dass SrETTER's erstes Opus (siehe das Verz. im ung.
Texte) eine auf Original-Beobachtung gestutzte tüchtige Leistung, also eine
solide Basis war. STETTER hat fortgebaut und lieferte für E. A. Brkrnz's
Wirbelthierfauna eine synoptisch gehaltene, für Bestimmungen brauchbare
Ornis. (1856), hiedurch wurde es möglich, dass sich die Nachfolger dem
anderweitigen Ausbaue wigmen konnten, so Csaré, Gf. LÁZÁR und der Verfas-
ser dieses mit zum Theil eingehender Behandlung des Vogelzuges. In
Ungarn war J. S. PeErÉNvr berufen und auch befähigt und vorbereitet das zu
leisten, was STETTER in Siebenbürgen geleistet hat; leider starb er zu früh
und sein handschriftlicher Nachlass erlitt ein grausames Schicksal. Die For-
schung hatte keinen Halt und die literarische Production verkümmerte und
verflachte. KoRNHUBER"s Synopsis ist nichts mehr als eine gutgemeinte Com-
pilation. Aus den wenigen, jetzt in sicheren Händen ruhenden « Petényiana»-s

174
und den vielfachen Aufzeichnungen J. v. Frıvanpszky’s wird es wohl gelin-
gen diesem Uebelstand abzuhelfen, was voraussichtlich auch bald geschehen
wird. Um das Verzeichniss auch für weitere Kreise brauchbar zu machen,
wurden alle ungarischer Titel in deutscher Uebersetzung beigefügt, wir
verweisen daher auf die betreffende pag. des ungarischen Textes.

Pag. 88.

Zur ornithologischen Terminologie, von O. Herman. Der Artikel
würde aus Anlass dessen geschrieben, dass die durch Prof. J. Pasz-
LAVSZKY ausgeführte sorgfältige Vergleichung der Texte, der im IV. Hefte
des ersten Bandes dieser Vierteljahrsschrift (1877) pag. 212 ung., 248 deutsch
erschienenen Abhandlung über Oriolus, mehrere zum Theil Lese- zum
Theil Uebersetzungsfehler constatirte. Auf den deutschen Text bezieht sich
die nachfolgende Berichtigung: Pag. 250 unter dem Schlagworte « T'arsen»
soll es heissen: «von den drei Vorderzehen die innere mit der mittleren bis
zum ersten Gelenke, die äussere mit der mittleren blos am Grunde ver-
wachsen.» À

Pag. 91.
LANIUS MAJOR, PALL. IN SIEBENBURGEN.

Mitgetheilt von J. v. CSATÓ.

Herr Ritter v. Tscuusr zu Schmidthofen war so gutig mir am
15. Januar d. J. mitzutheilen, dass er am 2. December v. J. bei Hallein in
Ober-Oesterreich einen Lanius major Pall. erhielt, welcher bis jetzt das
einzige Stück aus Oesterreich-Ungarn ist.

Obwohl das in meiner Sammlung befindliche Exemplar Lanius excu-
bitor L. ist, war ich doch sehr überzeugt, dass auch dessen Varietät, der
an den Flügeln mit nur einer weissen Querbinde versehene Lanius major
Pall. bei uns vorkommt; — gross war folglich meine Freude, als ich An-
fangs dieses Monats! meinen Freund Alexius v. Buda — der einer von
Jenen ist, diein den vierziger Jahren für die Einbürgerung und Fórderung der
Ornithologie im Siebenbürgen mit grósstem Fleisse mitwirkten, besuchend,
in seiner Sammlung den in Frage stehenden Vogel Lanius major Pall.,
welchen er im Februar 1872 bei Russ schoss, auffand, welchen er auch so
cutig war für meine eigene Sammlung zu überlassen. pn

Ich gehóre nicht zu denjenigen, die wegen dem geringen Unter-
schiede, weil nämlich auf den Flügeln des Lanius excubitor sich zwei,
auf jenen des Lanius major dagegen nur eine weisse Querbinde befindet,

1 Februar 1878. D. Rel.

sie für zwei verschiedene Arten betrachten würde. Aber nachdem sich die
Aufmerksamkeit der Ornithologen auch auf solche Abweichungen erstreckt,
will ich eonstatiren, dass in Siebenbürgen beide Varietäten, nämlich der
mit zwei weissen Flügel-Querbinden versehene Lanius excubitor L., wie
auch der einfach querbindige Lanius major Pall. vorkommen.

Welche von beiden bei uns die gewöhnliche und welche die seltene
Erscheinung ist, das vermag ich gegenwürtig nicht zu bestimmen, denn
auf die angegebenen Unterschiede hat bei uns bis jetzt niemand geachtet,
auch sind meines Wissens in dieser Hinsicht keine Verôffentlichungen
gemacht worden. Ueberdies vermag ich mich auch nur auf die zwei, in
meiner Sammlung befindlichen Exemplare zu stützen; denn obwohl mehrere

zu dieser Würgerart gehórige Stücke durch meine Hünde gegangen sind,

so kann ieh mich auf die Fürbung ihrer Flügel doch nicht mit positiver
Klarheit zurückerinnern, und nur mit Vorbehalt gebe ich meiner Ansicht
Ausdruck: dass die nur mit einer weissen Flügel-Querbinde versehene
Varietät auch in Siebenbürgen die seltenere ist, was aber erst spütere
Beobachtungen, auf welche ich die Aufmerksamkeit der heimatlichen
Ornithologen zu lenken wünsche — bestütigen kónnen.

Bei dieser Gelegenheit kann ich nicht verschweigen, dass ich über
das Erscheinen und über die Aufenthaltszeit des grossen Würgers in
Siebenbürgen meine eigenen Beobachtungen habe, welche mit jenen in
Fritsch’s Werke: «Die Vögel Europa's» sowohl betreffs dieses Vogels,
sowie auch noch hinsichtlich einiger anderer nicht übereinstimmen.
Es mag dies daher kommen, dass in Siebenbürgen wegen Ortlicher und
climatischer Verhältnisse manche Vógel eine andere Lebensordnung führen
als in jenen Lündern, wo sie Herr Fritsch beobachtet hat.

Er schreibt nämlich über diesen Würger : er ist kein echter Zugvogel,
denn er bleibt zuweilen im Winter bei uns (Bóhmen) und streicht nur im
Marz und October herum ; — auch in älteren Werken, wie z. B. in Brehm’s
«Naturgeschiehte aller europäischen Vögel», ist er als Bewohner Mittel-
Europa's angegeben, wo er mit Laub- und Nadelhólzern zum Theil bewach-
sene Gegenden bewohnt.

In Siebenbürgen habe ich diesen Würger im Sommer nie gesehen ;
hier erscheint er Mitte October nnd nimmt sein Quartier auf Feldbäumen,
in Gärten und Auen, und wenn nicht aussergewöhnliche grosse Kälte
herrscht verbleibt er selbst bei grossem Schnee den ganzen Winter über
bei uns, zieht aber in der ersten Hälfte des Monates März bereits fort; —
hier ist er also ein Wintervogel, in Böhmen hingegen nistet er auf Obst-
bäumen.

Den Grund seiner nur winterlichen Erscheinung in Siebenbürgen
kann ich nur auf climatische, auf Höhen- und durch dieselben bedingt,
auf die Bewaldungs-Verhältnisse zurückführen.

176

Es wäre interessant zu erfahren, ob er auf der Csiker und Gyergyóer
Hochebene, wo die Tannenwaldungen ganz hinunter reichen, nicht auch
zur Sommerszeit anzutreffen ist, was meiner ausgesprochenen Meinung als
grosse Stütze dienen würde.

Pag. 93.

Specht (Picus canus Gm.) mit difformem Schnabel von J. von Csaró.
Hiezu Tafel V, Fig. 1. Das Exemplar wurde im Spatherbst 1860 bei Szasz-
Sebes in Siebenburgen erleet, war aber derart zerschossen, dass nur der
Kopf praeparirt werden konnte. Das Gefieder ist normal entwickelt, nach-
dem sich auf dem Kopfe keine rothen Federn zeigen, durfte der Vogel ein

? oder ein ganz ausgebildetes Junges sein. Die Difformität betrifft den

Oberschnabel, welcher ungemein verlängert ohngefahr im ersten Drittel des
Unterschnabels rechtsseitig im Bogen fortliuft und dessen Spitze ausserdem
noch rechts-auswärts gewunden erscheint. Die Schnabelhälften schliessen
nicht. Wenn man bedenkt, dass bei den Spechten dem Schnabel ein gestei-
gertes biologisches Moment zukommt, so kann man sich leicht einen Begriff
von der Mühe und Findigkeit machen, welehe der Vogel zur Erhaltung
semes Lebens aufwenden musste.

Pag. 93.

Nebelkrahe (Corvus cornix) mit difformem Oberschnabel, mitgeth.
von Orro Herman, hiezu Taf. V, Fig. 2. Das Exemplar wurde im Herbste
des vorigen Jahres in der Nähe von Szent-Lörinez geschossen. Herr BÉLA
von Inkey war so freundlich den wohlerhaltenen Kopf einzusenden. Der
Oberschnabel ist linksseitig, stark hakenformig nach abwarts gebogen,
und links-auswürts gewunden. Der Unterschnabel ist etwas verlüngert
nach links gewunden, seine Schneiden besonders gegen das Ende zu stark
eingezogen, die linke Sehneide dort, wo sie durch die rechte Schneide des
diff. Oberschnabels getroffen wird, schartenartig tief ausgewetzt. Das Gefie-
der ist normal entwickelt.

Pag. 94.

Amphibia Hungariae von Dr. Jomann Knorr Im ersten Hefte
dieses Jahrganges begann, in diesem Hefte beendet der Verfasser die Abhand-
lung über Ungarns bis jetzt bekannt gewordenen Aurphibien, u. z.: Ordnung
A. caudata und Ord. A. ecaudata. Der ungarische Text wurde so gehalten,
dass die Abhandlung zum Bestimmen der Formen vollkommen brauchbar
ist und nachdem dieselbe auf Original-Beobachtungen und sorgfältige
Bestimmungen gestützt ist, bildet sie für die künftige Forschung eine ver-
lässliche Basis. Das systematische Verzeichniss der bekannten und ausge-
wiesenen Formen lassen wir hiemit folgen :

EWR?)

Jet Vii oot asin alt aor te Da, goalie ERN LP STEREO NN AS a 2 2

- P | _

7
B

177

AMPHIBIA HUNGARIAE.

Ordo: AMPHIBIA CAUDATA.
Fam: SALAMANDRINA.

Gen: TRITON LAUR. (1768.)
Spec.: Triton taeniatus. ( Schneid.)

Fundorte: Um Budapest in stehenden Wiissern hüufig. Aus den
Central-Karpathen schickte ihn GEgona RAINER an unser Museum. In der
Aggteleker Höhle sammelte ihn Custos Jon. v. Frrvanpszky. Um Kaschau
nach JgrrrELEs ! häufig. In Siebenbürgen ist diese Triton-Art nach Brenz ?

~~ de di oo ln

häufig.

P Spec.: Triton alpestris Laur. (1768.)

b Fundorte : Central-Karpathen (G. Ratner); Marmaroscher Karpathen
. (G. VArapy und J. Fmrvanpszkv); Berg-Szemenik bei Mehadia (J. v. FRI-
. — VALDSZKY); um Kaschau (JEITTELES) ; in Siebenbürgen ( BIELZ).

| |

| Spec.: Triton cristatus. Laur. (1768.)

3 Fundorte: Budapest häufig; Ofen (Anker); Temesvár (PETÉNYI);
- Kaschau (JEITTELES) ; in Siebenbürgen (Brezz.)

4 "

1 Gen.: SALAMANDRA. Laur. (1768.)

] Spec. : Salamandra maculosa. Laur. (1768.)

’ Fundorte : Central-Karpathen. Hegyes-Drocsa zwischen dem weissen
—. Kórós- und Maros-Fluss (L. Löczı). Kaschau (Jerrre.es). Mehadia (Fnr-
VALDSZKY). Auf den Alpen Siebenbürgens (Biezz).

: Spec. : Salamandra atra. Laur. (1768.)

Fundorte: Das ungarische Museum besitzt 2 Exemplare, die aus
— Ungarn stammen sollen, aber ohne nähere Bezeichnung des Fundortes.

Ordo: AMPHIBIA ECAUDATA.
Fam: PELOBATIDAE.

Gen: PELOBATES Wagler (1830.)
Spec.: Pelobates fuscus. Laur. (1768.)

In unserer Fauna sehr selten.

! Prodromus Vertebratorun Hungariae superioris.
? Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens.

|
|
|

Gen: BOMBINATOR Merrem. (1820.)
Spec.: Bombinator igneus Laur. (1768.)
Fundorte : Um Budapestsehr häufig. Grosswardein (Mocsánr). Homonna,
Comitat Zemplin (Mocsánr). Am Fusse des Vihorlát (MocsArt). Marmaros
(Frivazpszxky). Kaschau (JEITTELES). Siebenbürgen (Brewz).

Fam: CALAMITAE.
Gen: HYLA Laur. (1768.)
Spec.: Hyla arborea. (Schneid, 1799).

Fundorte: Um Budapest häufig. Blocksberg (Paven). Kaschau

(JEITTELES.)
Fam: RANIDAE.

Gen: RANA Lin.

Spee.: Rana esculenta Lin.

Fundorte: Um Budapest häufig. Tazlár (Fr. Kusınyı). Tisza-Földvar
(Prr£nvr). Riesen-Exemplare var. cachinaus Pall. Grosswardein (Mocsánr).
Bad Szobränez (MocsArı). Kupino und Morovies (STEINDACHNER). ! Kaschau
(JEITTELES). Siebenbürgen (Brezz).

Spec.: Rana fusca. Roesel. (1758.)

Fundorte: Um Budapest háufig. Turopolya im Nograder Comitat.
Ageteleker-Hohle. Tatra-Gebirg var. alpina. Valaskóez, Szobránez. Homonna
im Zempliner Comitat (Mocsánr). Korytnieza (MocsArt). Temesvár (STEIN-
DACHNER). Kaschau (JEITTELES). Siebenbürgen (Brezz).

Fam: BUFONIDAE.
Gen: BUFO LAUR. (1768.)
Spec.: Bufo vulgaris Laur. (1768.)

Fundorte: Um Budapest häufig. Siebenbürgen (Brezz). Kaschau
(JEITTELES).
Spec.: Bufo variabilis Pall.
Fundorte: Um Budapest häufig. Tazlár (Fr KuniNvr). Grosswardein
(MocsArr). Vihorlát, Homonna (Mocsánr). Kaschau (JEITTELES). Siebenbur-
cen (BIELz).

Spec. : Bufo calamita Laur. (1768.)

Wird von einigen Autoren aus Ungarn angeführt. Unser Museum
hat seit jahrelangem Bemuhen kein Exemplar aus Ungarn erhalten kónnen.
Buf. calamita ist daher noch fraglich für die Fauna Ungarns.

! Verzeichniss . . . . Zool. bot. Gesellseh. XIII. 1863.

TIR

N et RAS o ie Van) UL RÉ

179

E. Pag. 111.

| Coleoptera nova a Joanne Fmrvanpszkv descripta. 1 Otiorrhynchus
arrogans Friv. Ceutorrhynchus albolineatus Friv. Die vollständigen lateini-
schen Diagnosen siehe an angeführter Stelle des ung. Textes.

Pag. 114.
Beitrag zur Lebensweise des Phryganophilus ruficollis, mitgetheilt von
E. MERKL. Verfasser bemerkt, dass das Thier allgemein als Seltenheit gehal-
ten, zwar an mehreren Punkten, jedoch immer nur einzeln angetroffen
wurde. Vorfasser machte zu Ostern des Jahres 1876 einen Ausflug in das
ostlich von Berszászka (Sudungarn. Gegend von Báziasch) etwa 300 Meter
hohe mit einem 30—35 Jahre alten Eichenbestande bedeckte Gebirge, wo er
auf einem dureh Windbruch umgestürzten Stamme, welcher etwa 2—3 Jahre
liegen mochte, sechs Paare des Ph. ruficollis in copula, fünf Exemplare noch
frei, alle auf der Rinde antraf. Die Entrindung ergab keine Beute, doch nach
8 Stunden waren wieder 3 Exempl. vorhanden. Der Verfasser gelangt zu
dem Schlusse, dass Phryganophilus ruficollis im Frühjahre gesucht werden
muss, und seine Metamorphose wahrseheinlich in der Erde durehmache.

| Pag. 115.
Saturnia hybrida major 0. Ueber deren Zucht, mitgetheilt von Dr.
ADOLF STEFFEK.

Herr Lupwie Anker hat im Jahre 1856 mehreren ausländischen
. Entomologen diese Hybride versprochen und hat zu diesem Behufe 5. Pyri
Schiff S. V. und Spini Schiff. S. V. im Raupenstande in grosser Zahl ein-
gesammelt, welche sich sämmtlich gut verpuppt haben und einer Tempe-
- ratur von oft — 6 bis 8° ausgesetzt wurden.

t Am 1. Februar 1857 stand der Puppenkasten in einer Temperatur
» von — 2°, wurde von hier in + 2° versetzt und dort drei Tage lang

1 belassen, sodann in das Arbeitszimmer, versetzt, neben der Thure in
+ 9° am Boden untergebracht; von hier wurde der Kasten nach drei
Tagen einer gleichmiissigen Temperatur von + 15° ausgesetzt und etwa
1:580 ”/ hoch über dem Boden gestellt.
Die Puppen ruhten auf feinem Sande, einfach mit Saugpapier be-
deckt; die Cocons waren aufgeschnitten. Das Papier wurde am 23. Februar
mit Regenwasser befeuchtet und das Ganze sodann in Ruhe gelassen. Am
23. März kam das erste ^ von S. Spini heraus; binnen acht Tagen folgten
noch 15 4 und 6 9 der besagten Art, welche sümmtlich gespiesst wurden.
Am 1. April früh 1/27 Uhr kroch das erste 9 von 5. Pyri heraus;
etwas später ein 4 von S. Spini und diese vergass Herr ANKER zu spiessen.
Als er dieselben Abends in Augenschein nahm, fand er sie in copula, und
es kam ihm der Gedanke, dass aus diesem Verhiltnisse 8. hybrida major

eer ea d ENT, 2

fas Pn

180

entstammen werde. Die Copula dauerte bis anderen Tages Früh. Ein spä-
ter entwickeltes $chen von S. Spini paarte sich wieder mit demselben
S. Pyri-Weibchen. Dieses Weibchen wurde dann in ein durchgewärmtes
Puppenhaus gesetzt, wo es binnen vier Tagen an 200 Eier absetzte, aber
erst nach drei Tagen starb.

Um den 10. Mai herum begannen aus diesen Eiern die ganz schwar-
zen Raupen auszukriechen — etwa 75 Stück. Viele Eier waren geborsten,
viele Raupen starben wahrend des Auskriechens, noch mehrere sofort,
nachdem sie ausgekrochen waren.

Die 75 Stück wurden vermittelst Tullsack auf dem Aste einer Reine
Claude untergebracht und der Witterung ausgesetzt. Der Tullbeutel wurde
taglich gereinigt und die Hautung ging regelmässig von Statten; aber
jede Häutung kostete 7—8 Stücken das Leben. Die 75 Raupeh dris
schliesslich 14 gesunde Puppen.

Die Raupe erreichte die Grösse jener von 8. Pyri, die Ringe waren
veilchenblau, die Behaarung nur halb so lang als bei S. Pyri. Die allge-
meine Farbung war.schwarz mit Erbsengrun vermischt; Kopf und Warzen
waren bald grün, bald in's Schwarze en, bald in beiden Farben
gemischt.

Die Puppen wurden im Winterkasten aufbewahrt, monatlich einmal
befeuchtet, am 10. März 1857 in das Zimmer versetzt, wo sie am 8. April
auszukriechen begannen. Das Auskriechen erfolgte in der Mitte der Zeit,
welche S. Spini und Pyri erfordern, und zwar:

1858 ) 156: y 9 o
1859 » 1 MED an enu o
1860. D) BCR Pe SANS)

hervor; die letzten waren also vier Jahre im Puppenzustande.
Diese Thiere waren Saturnia hybrida major O.

Pag. 118.

Mellifera nova in collectione Musaei Nationalis Hungarico ab ALEx.
MocsAry descripta. Phiarus minutus Mocs. Macropis FRrvanpszkyi Moes.
Cilissa Budensis Mocs. Megachile bicoloriventris Moes. Die vollstündige
latemische Beschreibung siehe an angeführter Stelle des ung. Textes.

Pag. 193

Biologische Notizen, von Anexanper Mocsiry. Im ersten Punkte
des Artikels schildert der Verfasser die Lebensweise der Pompiliden im
Allgemeinen und bemerkt, dass er bei Budapest im August ein schónes

ERE Me Eee RR

1 e
; 181

Exemplar des Priocnemis vulneratus Costa in demselben Moment mit
dem Netze erhaschte, als dieser von der Blüthe des Eryngium campestre
. eine schon gelähmte Argiope Brünnichii (grosse Spinne) mit sich schlep-
pen wollte.
| Im zweiten Punkte des Artikels erzühlt der Verfasser Folgendes:
Als er im Jahre 1873 am 12. Juni bei Szegedin in Nieder-Ungarn an der
Theiss zuerst die Gelegenheit hatte, die sogenannte Theissbliithe (Palinge-
nia longicauda Oliv.) in Massen von Hunderttausenden zu sehen, beob-
achtete er mif grossem Interesse die verschiedensten Vógel, welche in der
Insectenmasse grosse Verwüstungen anrichteten. Selbst die Fisehe kamen
zur Oberfläche des Wassers, um an der reichen Beute theilzunehmen. Alte
Fischer behaupten, dass die grossen Welse (Silurus glanis), welche gewöhn-
lich in bedeutender Ticfe im Wurzelwerke der Báume sich aufhalten,
wohin die Fischer mit ihren Netzen nicht hinzukommen kónnen, zur Zeit
der Theissbluthe hervorkommen, um ihre Lieblingsnahrung zu geniessen.
... Es scheint, dass man die « Theissblüthe», hauptsächlich bei Raab in Ungarn,
aus diesem Grunde auch Welswurm nennt. Die Fischer erwarten mit
Freude die Zeit der Theissbluthe, weil sie sicher auf eine reiche Beute
~~ rechnen können.
| Die Lebensweise der Theiss- oder Marosblüthe ist theilweise noch
immer im Dunkeln; so viel aber ist schon bekannt, dass sie sich im
Larvenzustande im Wasser, hauptsächlich in lehmigen und sandigen
- tiefen Flussufern aufhält, mit Infusorien und kleinen Würmern 2—3 Jahre
lang ernährt und als vollkommenes Insect kaum einige Stunden lang lebt,
binnen welcher Zeit sie sich paart und die Weibchen die Eier ablegen.
Vor Sonnenuntergang, etwa nach 5 Uhr Nachmittags, verlassen diese
Thiere das Wasser, und nachdem sie sich noch einmal gehautet, das
Subimago-Kleid ausgezogen haben, erreicht ihr Lebenslauf nach 8 Uhr
sein Ende.

Sie erscheinen gewöhnlich zwischen dem 10. bis 20. Juni und sind
nur durch einige Tage sichtbar. Diesen Zeitpunkt halten sie nicht nur in
Ungarn, sondern auch anderwarts ein. Desto auffallender war also der
Umstand, dass sich die Mehrzahl der Theissblüthe im Jahre 1876 bei Raab
in Ungarn über ihren gewohnlichen Erscheinungspunkt hinaus um einen
ganzen Monat verspatete. ;

Laut Mittheilung des bekannten ungarischen Naturforschers
JOHANN v. Xantus waren zwischen dem 13. bis 17. Juni Millionen zu
sehen, zwisehen dem 18. bis 26. Juni sind nur einzelne erschienen und am
27. waren sie gänzlich verschwunden. — Es ist zwar wahr, dass die Ueber-
schwemmung im Frühjahre und die kalte regnerische Witterung im Juni
auf das Erscheinen dieser Thiere Einfluss haben mochten; da sieh aber
die Theissblüthe bei Raab auch im Jahre 1875 mehr als um einen Monat

See. eS

|
§

182

verspatete, so dass sie erst am 9. August massenhaft erschien, ohne
dass die oben angeführten Umstiinde geherrscht hatten, muss diese doppelte
Verspätung wohl eine andere Ursache haben.

Es würe ein Irrthum zu glauben, dass die Theissblüthe blos in der
Theiss lebt. Sie erscheint in Ungarn auch in der Donau, dann in einigen
Nebenflüssen der Theiss. Der Verfasser führt dann die Flusse und Ort-
schaften an, wo diese Thiere beobachtet wurden, und zwar sowohl in
Ungarn als auch im Auslande und bemerkt, dass bereits im Jahre 1819
von LapisLaus Gorové ein kleines Heft in ungarischer Sprache erschienen
ist, welches von der Lebensweise dieser Thiere schon alles das anführt,
was wir heutzutage davon wissen; es sind dem Heftchen auch Zeichnungen
beigegeben. à

Weiters berichtet der Verfasser, dass, als er im Jahre 1874 bei
Homonna in Oberungarn beim Flusse Laborez für das National-Museum
Inseckten sammelte, am 10. Juli vor Sonnenuntergang sich Hunderte von
kleinen Eintagsfliegen auf seine Kleider setzten; das Thier hat nur zwei
Flügel, lebt im Flusse Laborez und ist die Caenis dimidiata Steph.
(lactaea Burm.) ő

Ferner erinnere er sich, dass einmal bei Grosswardein (im östlichen
Ungarn) im Monat August, nach 9 Uhr Abends, die Polymitareys virgo Oliv.
(Palingenia horaria Burm.) in solcher Masse einen Laternenpfahl der Brücke
der Schnellen-Körös bedeckte, dass sie endlich zu Boden fiel und die Strassen-
reiniger dieselbe mit Schaufeln in's Wasser schleudern mussten. Im glei-
chen Maasse sind diese Thiere im vorigen Jahre am 7. August erschienen ;
die Ochsen eines Wagens, welcher über die Brücke gehen wollte, scheuten

vor den Millionen dieser geflügelten Wesen, und wurden so wild, dass sie.

den Wagen in Stücke zerbrachen. — In manchen Jahren sind nur einzelne,
in anderen gar keine zu sehen. |

Es lebt bei Grosswardein in der Schnellen-Körös auch noch eine
andere Eintagsfliese, welche die Wände der in der Nachbarschaft liegenden
Hausser einige Tage hindurch in Millionen bedeckt. Weil aber der Ver-
fasser gegenwärtig keine Exemplare davon besitzt, kann er den Namen der
Art nicht sicher angeben ; wahrscheinlich ist das Thier die Baëtis (Hepta-
genia) purpurascens Brauer nec Pict., welche in Ungarn einzeln auch an
anderen Orten vorkommt.

kh Sa ken

T" Se ae szall De u na
" -
Y

Mé hs du oe

TOP pu T^ —— —— !

|
|
|

183

DIE WASSERLAUFER
DER UNGARISCHEN HEMIPTEREN-FAUNA.

Von Dr. G. v. HorvArn.

Es 1st allgemein bekannt, dass unter allen Thierclassen die Insecten
das grósste Anpassungsvermógen besitzen, und dass es in Folge dessen kaum
einen Winkel der Erde giebt, wo sich keine Insecten aufhalten würden.
In der Luft und auf dem Erdboden, in der Erde und im Wasser, überall
kónnen diese kleinen Geschópfe angetroffen werden.

Das Anpassungsvermögen der Hemipteren steht auch nicht auf letzter
Stufe. Sie sind ebenfalls überall dort zugegen, wo die übrigen Insecten,
und wo sich auch ihrer Thätigkeit ein entsprechender Wirkungskreis dar-
bietet. Ja, sie haben sogar ein Feld erobert, dessen sich die übrigen Kerf-
ordnungen kaum oder gar nicht zu bemáchtigen im Stande waren. Dieses

. Feld ist die Oberfläche der Gewässer.

Aus allen übrigen Inseetenordnungen ist nur eine kleine Käferfamilie,
die der Gyriniden, bekannt, deren Arten sich gewöhnlich auf dem Wasser-
spiegel zu tummeln pflegen. Ausserdem giebt es nur einzelne Thysanuren
(z. B. Podura aquatica), welche atf dem Wasser lustig herumhüpfen nnd
sich dort heimisch fühlen. Aber weder jene noch diese halten sich aus-
schliesslich auf der Wasseroberfläche auf. Denn die Gyriniden tauchen
auch unter und die betreffenden Thysanuren können auch auf festem
Boden leben.

Unter den Hemipteren giebt es dagegen eine Gruppe, welche sowohl

. in ihrer Lebensweise, als auch in ihrer ganzen Organisation direct auf den

Spiegel der Gewässer angewiesen ist, und deren exquisite Formen einzig
und allein auf der Oberfläche des flüssigen Mediums ihr Dasein sichern
können. Diese Gruppe wird von den sogenannten Wasserläufern (Hydro-
dromica) gebildet.

Der Hauptcharakter aller Wasserläufer besteht in der identischen
Lebensweise. Alle leben auf dem Wasserspiegel tnd führen dort ein
räuberisches Leben. Der Körper ist von derber Consistenz und unten mit
einem feinen wasserdichten Filze bekleidet; die Fühler sind fadenförmig
und länger als der Kopf; die Flügeldecken sind häutig und von Längs-
nerven durchzogen, welche durch wenige Quernerven verbunden sind.

Durch diese gemeinsamen Merkmale werden im Ganzen vier Hemi-
pteren-Familien zu einer Gruppe vereinigt, nämlich die Familien der
Hebriden, Veliiden, Hydrobatiden und Hydrometriden.

Die Hebriden werden zwar von mehreren Autoren nicht zu den
Wasserläufern gerechnet, sondern unter die Landwanzen in die Nähe der
Lygaeiden oder Tingiden gestellt. Es lässt sich in der That nicht in Abrede

Temészetrajzi füzetek. 11. kötet 11. és mi. füzet. 12

184

stellen, dass die Hebriden mit diesen zwei Familien einigermassen ver-
wandt sind. Wenn man jedoch die Microvelien aus der Familie der Veliiden
naher prüft und mit den Hebriden vergleicht, so wird man sich leicht
übezeugen kónnen, dass die Hebriden zu den Veliiden in einer noch nähe-
ren Beziehung stehen. Aus diesen Gründen betrachte ich die Hebriden als
ein Bindeglied einerseits zwischen den Lygaeiden und Tingiden und
andererseits zwischen den Veliiden; aber sie sind diesen letzteren ganz
bestimmt viel naher verwandt und müssen daher entschieden den Wasser-
läufern angereiht werden.

Die Gruppe der Wasserlaufer kann überhaupt als ein solcher Zweig
der Landwanzen aufgefasst werden, welcher im Kampf um's Dasein vom
Lande her auf die Oberflache der Gewässer vordrang und sich hier dem
neuen Medium nothwendigerweise anpasste und accomodirte.

Die Hebriden, Veliiden und Hydrobatiden bilden in dieser Beziehung
eine einzige continuirliche Reihe; die Anpassung kann bei diesen drei
Familien beinahe Schritt für Schritt verfolgt werden. Den Ausgangspunkt
bei dieser stufenweisen Accomodation bilden offenbar die Hebriden, welche
sich auf der Uferlinie theils noch auf dem fenchten Ufer, theils schon auf
dem Wasser aufhalten, — den Endpunkt hingegen die auf dem Wasser-
spiegel frei umherschweifenden Hydrobätiden.

Wie ging nun diese stufenweise Accomodation von statten ?

Es ist bekannt, dass das specifische Gewicht der Insecten viel
geringer ist, als das des Wassers, und dass in Folge dessen ein in’s Wasser
geworfenes Insect nicht untersmkt. Um sich auf dem Wasserspiegel-
erhalten zu können und nicht zu versinken, brauchte es daher von Seite
der Wasserläufer keiner besonderen Anpassnng. Die erste Aufgabe bestand
hier darin, dass die Adhäsion des Wassers an die Unterseite des Körpers
aufgehoben werde, d. h. dass der Körper bei der Berührung mit der
Wasseroberfläche nicht nass werde und dadurch dessen Bewegungen auf
dem Wasser frei und leicht bleiben mögen. Diese Aufgabe wurde so gelöst,-
dass die Unterseite des Körpers mit einem wasserdichten Filze versehen
wurde.

Der Aufenthalt auf dem glatten Wasserspiegel hat aber noch andere
wichtige Veränderungen hervorgebracht.

Die Nahrung, welche auf dem Lande vielleicht aus vegetabilischer
oder noch wahrscheinlicher aus gemischter Kost bestand, kann auf dem
Wasser ausschliesslich nur aus dem Thierreiche bezogen werden. Die
Lebensweise der Wasserläufer kann also nur eine räuberische sein. Ihre
Nahrung besteht aus allerlei in’s Wasser gefallenen Insecten und Spinnen.
Dieselben können aber auf der offenen Wasserfläche nicht etwa aus einem
Hinterhalt erhascht werden, sondern müssen schon aus der Ferne bemerkt,
in schnellem Lauf erreicht und abgefangen werden. Ein Haupterforderniss

vek wy

»1 Ux À '# ,

185

war also hiezu, dass die Beute schon von weitem erblickt- und móglichst
schnell erreieht werden kônne, d. h. dass die Sehkraft und das Laufver-
mögen dieser Insecten sich möglichst steigern. Und so ist es auch. Eine
Verstürkung des Sehvermógens beweist das allmälige Grósserwerden der

Augen; sie werden, von den Hebriden angefangen bis zu den Hydro-

batiden, immer grósser und hervorgequollener.

Aber in einem noch hóheren Grade äussert sich die Steigerung des
Locomotionsvermogens ; und die in dieser Richtung stattgefundene An-
passung verursacht die wichtigsten Veranderungen im üusseren Kórperbau
und Habitus. Die Beine werden nämlich immer linger, die zu deren Bewe-
gung dienenden Muskeln immer stärker und mächtiger. Diese Muskeln
sind bekanntlich im Brustkorb untergebracht. Der Brustkorb, insbesondere
aber das Muskelbruststück entwickelt sich in Folge dessen immer kräftiger,
sein Volumen wird immer grösser. Mit dieser stetigen Vergrösserung des
Brustkorbes geht dann eine entsprechende Verkleinerung des Hinterleibes
einher, so dass bei den extremsten Formen, z. B. bei den auf dem Meere
lebenden Halobates-Arten, der Hinterleib nur mehr einen unansehnlichen
Anhang des Kórpers zu bilden scheint.

Bei den am meisten entwickelten Formen erwies sich aber auch diese
massige Entwickelung der Brustmuskeln noch als ungenugend, um eine
hinlängliche Schnelligkeit und Gewandtheit in den Bewegungen erreichen
zu können. Die Beine bewegten sich zwar kräftig, beförderten aber den-
noch nicht genug schnell ihren Besitzer. Die Beine bewegten sich nämlich
auf dieselbe Weise, wie bei den Landwanzen, d. h. abwechselnd ; sie waren

. — auch noch bei den Hebriden und Veliiden — einfache Laufbeine. Bei

der höchst entwickelten Familie, den Hydrobatiden, veränderte sich nun
aber auch die Art und Weise der Bewegung: die zwei hinteren Beinpaare
fingen an, statt abwechselnd, sich wie die Ruder eines Bootes auf einmal
und gleichzeitig in gleichem Tempo zu bewegen, Die Wirkung der Muskel-
arbeit wurde dadurch ungemein erhóht; und die betreffenden Insecten
wurden in den Stand gesetzt, mit Hilfe dieser Ruderbeine blitzschnell über
den glatten Wasserspiegel dahin zu schiessen.

Die Anpassung zum Aufenthalt auf der Wasseroberfläche lässt sich
endlich auch in der Stellung der Fussklauen nachweisen. Es ist bekannt,
dass die Klauen der Landwanzen an der Spitze des letzten Tarsalgliedes
stehen. Diese Stellung ist bei ihnen offenbar die zweckmässigste, denn nur
so gestellte Klauen ermóglichen das Gehen und Anklammern auf festen
Gegenständen. Aber man wird es zugestehen, dass derartig gestellte
Klauen auf einer flüssigen Unterlage nicht nur sehr wenig vortheilhaft,
sondern im Gegentheil eher nachtheilig würen, da die in's Wasser ein-
tauchenden Klauen wieder nur zu einer Vermehrung der so lästigen

Adhüsion beitragen würden. Wie half nun hier die Natur? Sehr einfach.

a Tl M Pu. a2 ub EE re 08 ET, Mt Lane ET an ef
Eu MEME: IONS “VS Oar me \ 4 -

à T RUNE

* » M Een. Pan ELEME T LE oae i ^ rt e Mri re NISI seii >
j c b
x :

186

Bei den Hebriden, stehen zwar die Klauen noch an der Spitze des letzten
Tarsalgliedes; bei den übrigen Wasserläufern befinden sie sich aber nicht
mehr an, sondern etwas vor der Spitze des genannten Gliedes. Es ist selbst-
verständlich, dass die Klauen durch eine solche Verrückung ihrer Inser-
tionsstelle ziemlich ausser Gebrauch gesetzt werden; die Folge davon ist,
dass sie dann zugleich in ihrer Entwickelung zuruckbleiben und kleiner
werden.

Ich muss bemerken, dass alles bisher Erwähnte sich natürlich nur
auf die Familien der Hebriden, Veliiden und Hydrobatiden bezieht.

Es bleibt noch die vierte Familie, jene der Hydrometriden übrig.

Diese kleine Familie bietet von den drei vorigen so abweichende
Charaktere und einen so fremdartigen Habitus dar, dass ihr Ursprung
offenbar von einem ganz anderen Stamme herrühren muss. Die Frage
jedoch, von welchem Stamme, lässt sich wegen ganzlichem Mangel der
Uebergangsformen kaum oder nur sehr schwierig entscheiden. Amyot und
Serville stellen die hierher gehórigen Insecten wegen der eigenthümlichen
Bildung des hinter den Augen halsformig verlangerten Kopfes und wegen
anderen Merkmalen in die Nàhe der Reduviiden. So weit meine bisherigen
Untersuchungen reichen, muss ich es ebenfalls bekennen, dass zwischen
den Hydrometriden und den Reduviden in der That einige, obwohl auf
den ersten Blick vielleicht zu weitlàufig erscheinende Verwandtschaft be-
steht. Aus diesem Grunde glaube ich, dass man vielleicht nicht sehr irren
dürfte, wenn man den Stammbaum der Hydrometriden von den Reduviiden
ableiten und diese sonderbar gestalteten Geschöpfe als Abkômmlinge
solcher Reduviiden betrachten wurde, welche das trockene Land verlassen
und sich auf feuchte Ufer und auf die Oberflache der Gewässer bege-
ben haben.

Die Wasserlaufer, welche somit ursprünglich aus zwei verschiedenen
Stammen hervorgegangen waren, bilden eine an Artenzahl eben nicht sehr
reiche Hemipteren-Gruppe. Sie sind über den ganzen Erdball verbreitet.
Die meisten Arten sind verhältnissmässig aus Asien und Europa bekannt,
die wenigsten — nämlich nur eine Art — aus Australien. Alle leben auf
Binnengewassern, mit Ausnahme der Halobates-Arten, welche die tropi-
schen Meere bewohnen.

Unsere einheimischen Arten überwintern als vollkommen ausgebil-
dete Insecten, wahrscheinlich im Schlamm oder unter den das Ufer
bedeckenden Pflanzenresten verborgen. Beim ersten Hauche des Früh-
jahres, sobald die Eisdecke verschwindet, erscheinen sie wieder auf dem
Wasserspiegel und nehmen ihr Jügerhandwerk von Neuem auf. Die Lar-
ven, welche in ihren Bewegungen auf dem Wasser ebenso geschickt sind,
wie die vollkommen entwickelten Thiere, kommen meist in den Monaten
Juni und Juli vor.

)

[
|
|

EC
*

ea? SS Ty

L3 ET

i^. "az

ta "NS

Y eat

OR wende Ae RETURNS WP

Bei einer Lebensweise, bei welcher das Hauptgewicht, wie oben
gezeigt wurde, auf eine gute Sehkraft und auf eine móglichst rasche und
kräftige Bewegung der Beine fällt, könnte es uns gar nicht überraschen,
wenn ein oder das andere Organ in seiner Entwickelung zuriickgeblieben
wäre und auf Kosten jener verkümmern würde. Und dieser Fall besteht
hier thatsächlich in Bezug auf die Flugorgane. Es giebt nämlich einige
Arten auch in unserer einheimischen Fauna, bei welchen die Flügeldecken
zuweilen verkümmern und mehr oder weniger kürzer werden, als der
Hinterleib ( Limnotrechus plebejus, lacustris et odontogaster, Hygrotrechus
paludum, Hydrometra stagnorum); bei einzelnen Arten fehlen sie sogar
vollkommen (Velia currens, Hygrotrechus najas).

In Ungarn sind alle vier Familien im Ganzen mit 14 Arten ver-

"treten.

HEBRIDAE FIEB.
Kleine Thierchen, welche sich am Rande stehender Gewässer auf-
halten, und dort theils am Ufer, theils schon auf dem Wasser, aber immer
nur in der unmittelbaren Nähe des Ufers geschickt herumlaufen. Es ist

nur eine einzige Gattung bekannt.

Hebrus pusillus Fall. An Teichen und Sürhpfen vom April bis August
bei nns ziemlich selten. Ich sammelte diese Art bisher nur am See von
Pality im Bäeser Comitat. Das ungarische National-Museum besitzt sie aus
dem Comitat Zala von Zánka, sowie aus dem Comitat Szaboles. Carl Fuss
fand sie bei Hermannstadt am Zibin unter Schilf; er beobachtete sie
ausserdem bei Grossscheuern im April als Larve.

VELHODAE FIEB.

Die einheimischen Arten dieser Familie leben auf der Oberfläche
stillstehender oder fliessender Gewässer. In Ungarn wurden bisher zwei
Gattungen aufgefunden.

Microcelia pygmaea Duf. Dieses zierliche Thierchen wurde von mir

"am 23. April 1874 am See von Pality unmittelbar am Rande des Wassers

in Gesellschaft der vorigen Art in zwei Exemplaren entdeckt.

Velia currens Fabr. Auf langsam fliesenden Gewiissern eben nicht
häufig und bisher stets nur in flügellosem Zustande. Ihre bisherigen Fund-
orte sind: Schemnitz, Rosenau, ferner Magyarpatak und das Réz-Gebirge
im Comitat Szilágy, sowie Orsova an der unteren Donau.

V. rivulorum Fabr. Von dieser schónen Art hat Herr O. Herman drei
Exemplare mit vollkommen ausgebildeten Flugorganen im Jahre 1873 von
Bazias mitgebracht. Im k. k. zoologischen Hof-Cabinet in Wien sah ich
auch Exemplare aus Losonez, welehe vom bekannten Dipterologen Ferd.
Kowarz eingeschickt wurden.

7 r "9L et TMUEA TUS YO OCA ries we Pe
Y , d. a 4 í " [M n ANT ALE
2 : < he a OT re
Uhr ; ae aan |
* \ »
“ " #
Y

188

HYDROBATIDAE STAL.

Die gréssten und bestentwickelten Wasserliiufer gehoren durchwegs
in diese Familie, bei welcher die allgemeinen Gruppenmerkmale in der
deutlichsten und markantesten Weise ausgesprochen sind, und welche
sich insbesondere durch ihre langen Ruderbeine auszeichnet. Die Arten
leben auf stehenden oder fliessenden Gewässern nnd fahren auf dem
Wasserspiegel mit ruckweisen Bewegungen lebhaft herum, bisweilen
machen sie auch kleine Sprünge in die Luft. In Ungarn sind drei Gattun-
gen zu Hause.

Limnotrechus plebejus n. sp. Die gemeinste Art in Ungarn, welche
bisher mit der folgenden verwechselt wurde. Gewiss steht sie in ihrer
Färbung und Kórperform unter allen Arten dieser Gattung der folgenden:
am nächsten ; sie unterscheidet sich aber von dieser durch die lichter
gefärbten Fühler, sowie insbesondere durch das hinten wellenförmig aus-
gerandete sechste Bauchsegment des Männchens. Ich besitze von der
folgenden Art leider kein Weibchen, kann es daher nicht entscheiden, ob
zwischen beiden Arten nicht etwa auch in der Bildung der weiblichen
Bauch- und Genitalsegmente ein specifischer Unterschied besteht.

Vom ersten Frühjahr an auf stehenden und langsam fliessenden
Gewassern sehr haufig. Ich fand schon auch ein Stück mit rudimentüren
Flugorganen, bei welchem die Flügeldecken das Ende des vierten Rucken-
segmentes nicht erreichen. Die Larven kommen nur Mitte Juni vor. Bisher
bekannt gewordene Fundorte sind: Budapest, Keszthely, Szliács, Poprád,
Igló, Falueska (Comitat Torna), Kaschau, Forró (Com. Abauj), Szilágy-
Nagyfalu, Magyarpatak und Borzás (Comitat Szilágy), Tihutza (Comitat
Bistritz-Naszod), Mezó-Zah und Gyéres (Comitat Torda), Maros-Ujvár
(Comitat Unter-Weissenburg), Neudorf und Grossscheuern (Comitat Her-
mannstadt).

L. thoracicus Schum. Von dieser in Mittel-Europa ziemlich verbreiteten :
Art ist mir aus Ungarn nur ein einziges Münnchen bekannt; es wurde von
Herrn J. Pungur am 18. Juni 1877 bei Mezó-Záh gefangen.

L. gibbifer Schum. Eine durch kráftigen und gedrungenen Korperbau
auffallende Art, welehe von Herrn J. Geyer bei Rosenau und Igló in meh-
reren Exemplaren gesammelt wurde. . |

L. lacustris L. Auf stehenden und langsam fliessenden Gewässern
häufig. Exemplare mit abgekürzten -Flügeldecken sind selten. Bisher
bekannt gewordene Fundorte sind : Raab, Szegedin, Grosswardein, Mezó-
Zah; Grossscheuern (Comitat Hermannstadt), Kerz (Comitat Fogaras),
Szilágy-Nagyfalu, Somly6-Csehi und Borzás (Com. Szilágy), Bikszád (Com.
Szatmar), Ungvár, Forró (Com. Abauj), ferner das Com. Pozsega in Slayo-
nien. Nach Koy auch bei Ofen.

ig T > c ra

Á 6 as he PAPE. PORTA TUE 1. hU frd. EM aH, *,
ie fé x ACIES ub) Lt x “
à L4 , " 1 bd E
+ d ir E

189

L. odontogaster Zett. Diese durch die zwei stumpfen, nach vorn

gerichteten, am letzten Bauchsegment des Mänchens befindlichen zahn-

förmigen Höcker ausgezeichnete Art wurde von Herrn J. Pungur in einigen
Stucken bei Szilagy-Nagyfalu, Somlyó-Csehi und Mező-Záh gesammelt.

Herrn A. Moesáry verdanke ich ein Weibchen mit verkümmerten Flug-

organen aus Grosswardein

L. argentatus Schum. Die kleinste Art dieser Familie; auf stehenden
Gewiissern allenthalben ziemlich selten. In Ungarn wurde sie bisher nur
bei Balaton-Füred, Szegedin und Szilágy-Nagyfalu einzeln aufgefunden.

Hygrotrechus paludum Fabr, Eine bei uns seltene Art, welche ich bis
jetzt nur auf dem herrschaftlichen Parkteich in Torna beobachten konnte.
Der alte Tobias Koy führt sie aus der Gegend von Ofen, Gustav Mayr
aus Siebenbürgen an. Herr A. Mocsäry erbeutete im Jahre 1875 bei
Grosswardein ein Exemplar mit verkümmerten Flugorganen, bei welchem
die abgekürzten Flügeldecken nur bis ans Ende des vierten Rückensegmentes
reichen und den übrigen Theil des Hinterleibes unbedeckt lassen. Die
brachyptere Form dieser Art war bis jetzt nicht bekannt.

H. najas De Geer. Diese in ganz Europa verbreitete und angeblich
auf rasch fliessenden Büchen lebende Art wurde in Ungarn bis jetzt nur
von Herrn 0. Herman Ende September 1873 bei Veszprim in grosser
Anzahl, aber durchgehends in flügellosen Exemplaren gesammelt,

Limnoporus rufoscutellatus Latr. Auf stillstehenden und langsam
fliessenden Gewüssern vom April bis August nicht selten. Bisher bekannt
gewordene Fundorte sind: Budapest, Kaschau, Debreczin, Szilágy-Nagyfalu,

Klausenburg und Mezó-Záh. Einmal habe ich ihn auch in der hohen Tatra

äuf dem untersten der Klein-Kohlbacher Fünf-Seen, also in einer Hóhe von
etwa 2000 Meter über dem Meere angetroffen.

HYDROMETRIDAE STAL.

Diese sonderbar gebaute kleime Familie besteht nur aus einer ein-

zigen Gattung mit vier Arten, von welchen je eine Art in Europa, Ost-
Asien, Süd-Afrika und West-Indien einheimisch ist.
; Hydrometra stagnorum L. An ieuchten Orten, auf. nassen Wiesen
und am Rande stehender Gewässer, wo sie mit langsamen Bewegungen
zwischen den das Ufer bedeckenden Pflanzen und auch auf dem Wasser-
spiegel geschiekt einherschreitet. Bei uns wurde sie bisher nur vereinzelt
— meist mit verkümmerten Flugorganen — bei Budapest, Raab, Her-
mannstadt und Szilágy-Nagyfalu gesammelt.

190

ERKLARUNG DER TAFEL VI.'

Hi
en
03

. Hebrus pusillus vergr ; 1a Tarsus, 15 natürl. Grösse.

. Microvelia pygmaea ; 2a Tarsus, 2b Kopf, 2c nat. Gr.

Velia currens ; 3a Tarsus, 3b Kopf, 3d nat. Gr.

. Limnotrechus plebejus ; 4a Kopf, 45 sechstes Segment, 4c nat. Gr.
. Limnotrechus thoracicus sechstes Segment.

. Limnoporus rufoscutellatus ; 6a Tarsus, 65 nat. Gr.

Hydrometra stagnorum ; 7a Kopf, 7b nat. Gr.

So =

M oC) Ot À CO

Pag. 137.

DIE FORTPFLANZUNGSORGANE
DES ASTACUS LEPTODACTYLUS, ESCH.

Anatomische Studie von Dr. S. Barrscu.

Die getrennten Geschlechter unseres Krebses, auch den gewohnlichen
Fischern bekannt, sind auf den ersten Blick leicht zu unterscheiden. Wenn
auch bei gleicher Grosse das Kopfbruststück des ¢ mit jenem des 9? von
oleichem Umfange ist, so scheint letzteres dennoch schlanker zu sein,
weil sein Leib (vulgo Krebsschwanz) viel breiter ist. Die grossen Scheeren-
füsse sind beim ő viel länger und stärker, als beim 9. Die grössten, von
mir gemessenen Exemplare waren ein ő 16:1 %, und ein 9 16:5 4, lang,
und zwar von der Kopfspitze bis zum freien Ende der mittleren «Schwanz-
flosse». Die ganze Lünge der Scheerenfüsse war beim ő 18:3 Sm, beim
913-3, die Breite der Scheere beim ersteren 3:1, beim zweiten 2:5 m.
An der Bauchseite des Leibes erblickt man beim ¢ am ersten Leibringe
ein Paar zu Penisen umgewandelte Extremitäten, am zweiten Leibringe
hingegen zwei, den Penis bei seiner Function unterstützende Organe,
während sich beim © an ersterer Stelle ganz verkümmerte, kurze Glied-
massen oder Afterfüsschen, an letzterer hingegen gewohnliche Afterfusse
vorfinden. Das Mikroskop belehrt uns, dass diese sogenannten Afterfüsse
dieselbe Form und Structur haben, wie die im I. Hefte dieser Quartal-
schrift besprochenen Palpen der Kieferfüsse (I. Heft, 1. Tafel, Fig. 1 G),
mit dem Unterschiede, dass ausser den innerhalb der, am Rande in ein-
gekerbten Vertiefungen stehenden federfórmigen Haare sich hier noch
einfache, pfriemenfórmige kurze Haargebilde befinden, deren Anzahl beim
9 grösser ist als beim ő. Auch trifft man oft zwischen den Hüften der
vierten und fünften Fusspaare (jetzt Anfangs Miirz ist dieses Organ stark
entwickelt) beim ? einen Samenbehülter (receptaculum seminis), der beim

1 Ich habe mich beim Entwerfen der nach der Natur gezeichneten Formen an
Douglas gehalten, bin jedoch bei manchen, so bei Limnotrechus, Limnoporus hin-

sichtlich der Stellung der Füsse abgewichen , und habe auch Hebrus und Microvelia

habituell weniger robust genommen. OrTo HERMAN.

191-

ő immer fehlt. An bezeichneter Stelle beim 9 gewahren wir nümlich im

Frühjahre eine erbsen- oder nüsschengrosse, unregelmässig geformte
Masse, die schon bei geringer Vergrósserung cavernôs erscheint, und an
ihrer Oberfläche sehr uneben, oft mit hórnchenartigen, hohlen Fortsiitzen
versehen ist; die Wahrnehmung, dass ein solches Hórnchen sich genau
bis zu der im Basalgliede des dritten Fusspaares befindlichen Mündung
des Eileiters erstreckte, mag eine zufüllige sein, wenigstens habe ich es
nur bei einem einzigen 9? so angetroffen. Die hyaline Masse, aus welcher
dieses Organ besteht, ist wahrscheinlich Chitin, das durch Einlagerung
von Kalksalzen etwas erhiirten kann. Das ganze fragliche Organ lisst sich
von dem Panzer, auf dem es ruht, leicht ablósen.

In Bezug auf die eigentlichen Geschlechtstheile, welche im Original-
texte etwas ausführlicher beschrieben sind, will ich hier kurz bemerken,
dass das Ovarium gegenwärtig (Anfang März) mit Eiern so prall gefüllt
ist, dass man die Bildungselemente nur mit Mühe auffinden kann, wihrend
man im Sommer und Herbst die fraglichen Theile leicht erblickt. Eine
Keimdrüse ist kugelrund (VII. Taf., 2. Fig.), im Innern mit eiförmigen
kleinen Zellen ganz ausgefüttert, in denen, der Oberfläche etwas genähert,
je ein Zellkern sichtbar ist. Im Keime oder Ei selbst kann man sehr deut-
lich die charakteristischen Theile jedes Eichens unterscheiden, nämlich:
den von zarter Haut umschlossenen Dotter, das verhältnissmässig grosse
Keimbläschen und den deutlich sichtbaren Keimfleck.

Der Eileiter ist sehr kurz, besteht aus Bindegewebe und Muskel-
fasern und trägt auf seiner innern Oberfläche unzählige einzellige Drüsen,
welche aller Wahrscheinlichkeit nach die, die abgesetzten Eier umgebende,
im Wasser erhürtende Substanz liefern, mittelst welcher die Eier an die
Federhaare der «Afterfüsse» angedreht sind. (VII. Taf., 4. Fig.)

Der Hoden unseres Krebses hat, dem Ovarium entsprechend, auch
eine dreilappige Form, doch sind die einzelnen Lappen viel schmächtiger.
Der Samenleiter ist 15—20mal länger, als der Eileiter, anfangs sehr
dünn, dann immer mehr und mehr verdickt, an seinem Ende mit einem,
ohngefähr 5 "5, langen Wulste, der aus vielen Lüngs- und Quermuskeln
besteht und sehr contractil ist. Eigenthümlich knäuelartig zusammen-
gerollt, erstreckt sich der Samenleiter bis gegen das dritte Abdominal-
Segment, um von dort zurückbiegend in die Hüfte des fünften Fusspaares
nach aussen zu münden. Seine eigenthümliche weisse Farbe scheint einer
Masse unzähliger, rundlicher Zellen zu entstammen; auch finden sich
zwischen diesen hie und da einzellige Prostatadrüsen. (VII. Taf.,
9. Fig.) |

Im Innern des Hodens finden wir sehr zahlreiche Schläuche (VII. Taf.,
7. Fig.), deren aus Bindegewebe bestehende Haut, nach Innen scharf ab-
gegrenzt, zahlreiche kugelfórmige Zellen einschliesst, in denen sich die

192

höchst eigenthümlich geformten Samenkörperchen bilden. (Spermato-
zoiden VII. Taf., 8. Fig. A, B.)

ERKLÄRUNG DER ABBILDUNGEN.

Tafel VII, Fig. 1. Ein auseinander gezogenes Ovarium in natürl. Grösse.
Fig. 2 Eine eibildende Drüse (Keimdrüse) mit einem Ei, stark vergrössert.
Fig. 3. Dorso-ventraler Längsdurchschnitt eines mit Eiern prall gefüllten

Ovariums, spen Grosse.
Fig. 4. Der untere Theil eines Eischlauches, mittelst dessen das Ei an die

Federhaare der «Afterfüsse» befestigt war, etwa fünfzehnfach vergrossert.
Fig. 5. Ein Theil des 9 Receptaculum seminis im Querdurchschnitt, etwa

fünfzehnfach vergrössert.

Fig. 6. Hoden sammt dem absichtlich auseinander gezogenen Samenleiter,
um dessen Liinge zu veranschaulichen, in natürl. Grósse.

Fig. 7. Ein Follikel aus dem Hoden, in welchem sich die Samenkórperchen

bilden, stark vergróssert.
Fig. 8. Samenkörperchen A von oben, B von der Seite gesehen, stark ver-

grössert.
Fig. 9. Prostatadrüsen, stark vergrössert.

BOTANIK.
Pag. 142.
CENTAUREA SADLERIANA JANKA.

Von VICTOR V. JANKA.

Für Diejenigen, die meine in den «Mathematikai és természettudo-
mányi kózlemények» der ungar. Akademie der Wissenschaften XII. Band
erschienene Abhandlung (December 1875 ausgegeben) «Adatok Magyarhon
délkeleti florájához» nicht kennen, sei vorausgeschickt, dass ich daselbst
pag. 178 die «Centaurea Scabiosa» der Budapester Botaniker als eigene,
neue Art hinstellte und selbe im Gegensatze zu Centaurea Scabiosa L., zu
der ich C. coriacea W. et K., dann C. spinulosa Roch. und C. stereophylla
Griseb. Iter hungar. (non Bess!) als Synonyma gesellte, folgendermassen
characterisirte :

Centaurea Scabiosa L. Centaurea Sadleriana Janka.

Appendices squamarum...... con- Appendices squamarum .
colores vel subeoneolores, nigrae vel fuseae, ^ valde discolores, pro parte saltem bieviter
pleraeque apice plus minus distincte subu- triahgulae nigrae, intimae splendenteslate
lato-spinulosae, intimae opacae margine stramineo-vel argenteo-scariosae, intror-
haud hyalino-scariosae, applanatae, ex- sum umbonato-cucullatae |
curvae!

DENN a i i DD eee Ew S y ^
wu UN ab iod a E T T Py
4 1% - . ‘

193

Ich hätte nicht gedacht, dass Jemand die Giltigkeit meiner neuen
Centaurea beanstiinden konnte. — Da es aber noch immer Uneingeweihte
gibt, die etwa durch die Vorspiegelung: dass von 4, im Herbar WILLDENOW
vorhandenen KirarsEL'schen Exemplaren mit der Bezeichnung «Centaurea
coriacea» oder «Centaurea coriacea?» die Hälfte Centaurea Sadleriana sei,
— irregeführt, meine Entdeckung anzweifeln und glauben, dass Centaurea
Sadleriana wirklich mit Centaurea coriacea W. et K. zusammenfalle, so
mógen die paar nachfolgenden Zeilen auch dem leisesten Versuche weiterer
Discussion über angebliche Unrechtmässigkeit meiner Artbegründung ein
für allemal ein Ende machen.

Was im Wirupenow’schen Herbar oder selbst im KITAIBEL schen! als

Centaurea coriacea aufliegt, ist im gegebenen Falle ganz und gar ohne

Belang.

Würde KITAIBEL wirklich zweierlei Pflanzen unter dem Namen Cen-
taurea coriacea begriffen haben, nun, so fiele diese Benennung als zweideutig
ohnehin weg, erführe demnach ähnliches Schicksal, wie z. B. : Fumaria pre-
hensilis und so viele andere Benamsungen.

Einer derartigen Doppeldeutung der Centaurea coriacea W. et K.
jedoch muss ich auf's Entschiedenste widersprechen.

Hier hat man sich an das klassische Werk: an die «Plantae rariores
Hungariae» zu halten, wo im Vol. II. (1805) die Centaurea coriacea pag.
214 ausführlich beschrieben und Tab. 195 abgebildet ist. — Als Standort
der C. coriacea gibt KITAIBEL ausdrücklich die Comitate Neutra und
Thuróez an.

Liess es sich vernunftigerweise schon an und für sich nicht annehmen,
dass KITAIBEL" eine um seinen Wohnsitz — Pest-Ofen, — ja damals ver-
muthlich unmittelbar bis an sein Wohnhaus heranreichende, ringsherum
im Comitate mehrere Meilen weit so gemeine, in ihrer Art wahrhaftig ein-
zige Pflanze, wie Centaurea Sadleriana ganz übersehen und nur blos von
Standorten in weit entlegenen Comitaten gekannt habe, so ist aus “der
Beschreibung der Centaurea coriacea l..c. zu ersehen, dass deren Autor
darunter unmoglich C. Sadleriana gemeint haben konnte. Die Worte:
«Calyx globosus . . . . . squamulis interioribus linearibus intus. argenteo-

JIm Fascic. XXXIII. des KrrArBEL'sehen Herbars enthält Rogen SO u. 81 die
Centaurea Sadleriana, von KrrAiBkEL's Hand ganz deutlich als «Centaurea Scabiosa»
bezeichnet; in Bogen 82 findet sich eine sehr ausgezeiehnete, meiner Ansicht nach
neue, gelbblüthige Art mit den Worten auf einen Zettel «Cent. Füred»; in Bogen
83 liegt ein Exemplar der Centaurea spinulosa, von KITAIBEL auf mit Tinte geschrie-
bener, làngere Notiz enthaltender Etiquette als «Centaurea banatica» aufgestellt, aber
hinterdrein deutlieh «C. Seabiosa» bezeichnet. Endlich befindeu sich in Bogen 84 u.
88 unter der unzweideutigen Bezeichnung «Centaurea coriacea» je Exemplare der
gewóhnliehen Centaurea Scabiosa.

194

nitidis, apice squamula nigro-fusca ciliata auctis» . . . sind bezeichnend
genug; — ich brauche sie nicht weiter zu commentiren.

Wem jedoch noch alle diese Demonstration nicht genugt, doni führe
ich aus Kanırz’s «Reliquiae Kitaibelianae» u. z. aus Kitaibeli Iter marma-
rosiense secundum anno 1815 susceptum die unwiderlegbare Thatsache
vor, dass Kitaibel hier pag. 33 die Cinkotaer Pflanze — das ist eben meine
Centaurea Sadleriana — als Centaurea Scabiosa L. anführt !

Berichtigung, In der Abhandlung des I. Heftes «Deser. pl. novarum
auct. V. de Janka» sind in Folge eines Versehens bei der letzten Revision
einige Fehler verblieben, welche wir hiemit wie folgt berichtigen :

Pag. 28. Zeile 1 statt «inferre» soll stehen , inferne".
« 7 c «semimem branaceae» « « „semi-membranaceae“.,
« 15 c «Thacia» . « « „Thracia“.
c 18 c «revadense» : « « ,iRevadense**.
Pag. 99. c 3 « «seres» « « , teres.
Pag. 30. a 11 « «omnivo» « « — ,0mnino*.
« 16 « «eujusdam» « « „eujusdam“,
c 16 « «odoetus» « « „adoctus“ f
Dacos odo MO kommt noch „accepi“ beizufügen, womit der Satz endet.

In der Abhandlung «Descr. pl. nov.» von L. Simxovics :
Pag. 31. Zeile 18 statt «et albo» soll stehen ‚„ex-albo“.

Pag. 143.

Descriptiones plantarum novarum auct. L. Srmxovros. Linaria Ko-
sensis [L. italico = vulgaris] Srux., Lappa mixta [L. intermedio = tomen-
tosa] Srux., Polygonum Pannonicum Srmx., die original Diagnosen befinden
sich an angeführter Stelle des ungarischen Textes. |

Pag. 148.

Nehány közepmagyarorszägi növenyröl, (Ueber einigen Pflanzen
Mittelungarns von L. Sımkovirs. Aus Anlass dessen, dass heuer die Wan-
derversammlung der ung. Aerzte und Naturforscher in Budapest stattfindet
und beschlossen wurde die Monographie der Stadt und ihrer Umgebung
auch mit emer Flora auszustatten, liefert der Verfasser ein glossirtes Ver-
zeichniss’ derjenigen Pflanzen, welche er auf diesem Gebiete (aber auch
anderwärts) beobachtet hat, und welche bisher noch nicht ausgewiesen
waren. Die Reihenfolge ist nach Neilreich gegeben.

a ee a eS ee ee eee

Ww
B

Expeditio ad oras Asiae-Orientalis etc, von Dr. A. Kawrrz ist eine
Fortsetzung der im ersten Hefte begonnenen Emmeration aus der Flora
Japans. |

MINERALOGIE,
Pag. 165.
Ueber die Entstehung mancher Pistazitadern, Von Dr. SawvEL

Rorn. Der Pistazit wird sehr oft an Wänden von Spalten aufgewach-

sen gefunden. In diesem Falle scheint die Annahme, dass er in präexi-
stirenden Spalten sich ausschied, ganz natürlich. Diese Annahme wird
jedoch auch in dem Falle angewendet, wenn der Pistazit die Spalte
ganz ausfüllt und in Form von Adern erscheint. Diese Annahme findet
auch eine gewaltige Stütze in dem Umstand, dass sehr oft ein continuir-

. lieher Zusammenhang zwischen den erwähnten Fällen herrscht. Hier will

ieh jedoch einen solchen Fall beschreiben, wo die grünen Adern nicht in
prüexistirenden Spalten, sondern im compacten Gestein in Folge einer
Umwandlung desselben entstanden; doch muss ich gleich in vorhinein
bemerken, dass ich der hier zu beschreibenden Bildungsweise keine allge-
meine Giltigkeit beilegen will,

Ich fand an mehreren Punkten in den Melaphyren der niedern Tatra
grüne Adern, von denen einige in das Muttergestein übergingen. Zu dieser
schon an und für sich gewichtigen Thatsache trat noch ein anderer Um-
stand, der gegen die Annahme einer präexistirenden Spalte sprach ; ich
bemerkte nämlich grüne Adern in verschiedenen Stadien ihrer Entstehung;
ihren Anfang sah ich in einigen grünen Melaphyr- Varietüten, wo sie zum
Theil als kleine, dünne und mit einander parallel verlaufende Aederchen,
zum Theil aber als 3 "4, dicke und oft 5 ^, lange Adern auftraten. Bei
der mikroskopischen Untersuchung dieser Gesteine sah ich, dass in den
Adern die grósseren Feldspath-Individuen noch zu erkennen sind: die-
selben zeigen noch deutlich die Spaltungs-Richtungen und zerfallen in
schwach doppeltbrechende, grünliche, netzfórmig zusammenhüngende
Theile; eine ähnliche Umwandlung zeigt auch der mikrokrystallinische
Feldspath, nur mit dem Unterschiede, dass die aus demselben hervor-
gegangenen grünen Partien kleinere Dimensionen besitzen. In Folge dieser
Umwandlung schied sich Kieselsäure aus, welche sich innerhalb der grunen
Punkte, also im Innern des gewesenen Feldspathes ablagerte. Neben der
Kieselsäure schied sich an manchen Punkten Kalkspath aus. In Bezug auf
das Quantitütsverhültniss dieser zwei Mineralien ist zu ersehen, dass an
manchen Punkten Quarz auf Kosten des Kalkspathes sich ausschied, wüh-
rend es anderwürts umgekehrt geschah. Doch fand in beiden Fällen die

196

Bildung des Pistazits auf ähnliche Weise statt. An manchen Orten reihten
sich die nadelförmigen, lichtgrünen Krystalle um einen Mittelpunkt, an
andern um eine Mittelebene; die Zwischenräume sind an manchen Orten
mit Quarz, an anderen mit Kalkspath ausgefullt.

Diejenigen Partien des Gesteines, in denen die Umwandlung zu
Pistazit bereits stattfand, sind grün gefärbt, während die Umgebung grau-
braun blieb. Die Umwandlung geschieht beinahe immer in mehrfachen
mit einander parallel verlaufenden Streifen, die sich manchmal vereinigen
und ziemlich dieke Adern bilden. Die früher durch das Muttergestein aus-
gefüllten Rüume sind in dem Falle durch Quarz oder Caleit ausgefüllt.
Wenn der letztere in Folge der Einwirkung der Atmosphärilien entweicht,
entstehen leere Ráume in den Adern. Aus diesem Grunde kann man selbst
in dem Falle nicht immer priexistirende Spalten annehmen, wenn die
Pistazit-Individuen blos an den Wanden der Spalte vorfindlich sind, da die
leere Spalte derart entstanden sein kann, dass der die Zwischenräume des
Pistazits ausfullende Kalkspath entwichen ist.

Eine derartige Entstehung von Pistazitadern aus Melaphir kann auch
vom chemischen Standpunkt betrachtet, keinen Widerspruch finden; der
Pistazit ist bekanntlich ein Singulosilicat und kann aus dem, zum gróssten
Theil aus Andesin-Feldspath bestehenden Melaphyr derart entstanden
gedacht werden, dass ein Theil der Kieselsäure des Feldspathes entwieh —
der Andesin ist bekanntlich ein Bisilicat — und der Caleiumgehalt sich
vermehrte, dass sich Kieselsäure ausschied, das beweisen die vorhandenen
Quarzadern, und dass der Melaphyr an Caleium-Verbindung keinen Mangel
leidet, das beweisen die oft 1 d, mächtigen Caleiteänge. Uebrigens sind
zahlreiche Fälle bekannt, dass der Feldspath zu Pistazit sich umwandelt.

Leutschau, 1877.

PALAEONTOLOGIE.

CARDIUM CRISTAGALLI, ROTH.
( Berichtigung.)

In Folge eines Versehens bei der Superrevision des betreffenden
Textes (siehe I. Heft 1878, p. 66—70) sind in der Beschreibung des Cardium
eristagalli Roth einige störende Fehler verblieben, welche wir hiemit wie
folgt berichtigen:

Pas. 67, Fussnote 2, Zeile 5, kommt vor «zugleich» einzuschalten:
«Damit ist»; der so hergestellte selbständige Satz beginnt also wie folgt:
«Damit ist zugleich ein Stützpunkt mehr» u. s. w.

Pag. 68, letzte Zeile, statt «erste Klappe» kommt «rechte Klappe»

. zu setzen.

Pag. 69. Da in der Angabe der Maasse zwei wesentliche Fehler unter-
laufen sind, so folgt hiemit die richtig gestellte Maasstabelle :

Länge der auf Taf. IV. Fig. 1, a—b abgebildeten Klappe : 58:5",

Höhe « « « « a 1,a—b « « 525m

Dimensionen der rechten Klappe in Fig. 1 c etwas geringer (von einem

anderen Individuum herrührend).

Länge der auf Taf. IV. Fig. 2 abgebildeten Schale 74%,

iHóhe der « | « | « Fig. 2 «^ a 268m,

Endlich ist auf Pagina 70, Zeile 16, statt «Sandsteinmuscheln»
,;Sandsteinmugeln'* zu setzen. i Dre REpacTION. |
NOTIZEN.

Das IV. Heft wird eine mit drei Tafeln ausgestattete protistologische
Abhandlung unseres Mitarbeiters und Freundes Professor Dr. G. Exrz, ferner
wahrscheinlich das Resumé der Enumeration der Pflanzen Japans von Prof.
Dr. A. Kanrrz bringen.

Die im I. Heft angekündigte palaeontologische Abhandlung des Herren Sec-
tionsgeologen der kön. ung. geologischen Reichsanstalt J. v. MaryasovszKy, musste
wegen der, durch die genannte Anstalt ausgeführten, für die internationale Aus-
stellung in Paris bestimmten Arbeiten für das nächste Heft (IV. 1878) bestimmt
werden. Die Redaction hat vorgesorgt, damit das IV. Heft mit palaeontologischen
Abhandlungen reichlich ausgestattet werden móge.

RÀ
aS

Die kónigl. ungarische geologische Reichsanstalt hat für die internationale
Ausstellung zu Paris die geologische Karte der so sehr interessanten Gebiete
«jenseits der Donau» also des rechten Ufers in grossem Maasstabe ausgeführt.
Sowohl die Ausstattung der Karte, als auch die detaillirte Aufklärung dieses
Gebietes, welches unter anderem auch den Plattensee einschliesst, wird nicht
ermangeln die Aufmerksamkeit der Fachkreise zu erregen und auch zu belohnen.
Die Karte war einige Tage hindurch óffentlich ausgestellt.

Unser Freund und College L. von Lóczy, welcher bekanntlich der ostasiati-
schen Expedition des Grafen BÉLA SzÉcHENYI attachirt ist und im December v. J-
die Reise antrat, hat uns schon mit Sendung und Nachricht erfreut. Die Sendung

“enthält u. A. zoologische Gegenstände vom Gestade des rothen Meeres ; die Nach-

richt kam von Darjeeling nächst Calcutta. Die Expedition befindet sich wohlauf,

- bleibt bis Ende April in Singapoore, um dann weiter zu ziehen. Der Brief datirte

A ON
Calcutta, am 1-ten März, eens am 31-ten desselben Monates in die Hinde des
Redacteurs dieser Hefte. kc

L
+

+e
E

37%

Unsere verehrlichen Collegen in der Zoologie machen wir aufmerksam, dass

wir Alles aufbieten, damit in Zukunft einzelne Ordnungen, Familien, mit

einem Worte systematische Gruppen in einer Form bearbeitet werden mógen,

wie sie Herr Dr. J. Kärozr und Dr. G. von HonvárH, ersterer mit Bezug auf .

Amphibia eaudata und ecaudata, letzterer mit Bezug auf Wasserwanzen gewiss
musterhaft festgestellt haben. Es wird hiedurch die Méglichkeit geboten sein,
hinsichtlich der zoogeographischen Daten sicherere Wege zu wandeln, als wie dies

die leider so moderne, dürre Verzeichniss-Literatur gestattet. Die Grundlage für |

diese Publicationen werden vornehmlich die authentischen, reichen Sammlungen
des ungarischen National-Museums hefern. .

Természetrajzi Füzetek

Csato. Herman.
ILkótet.1978:

Eltorzulasok.

(Yı)

(1/2)

- u hl

mészetrajzi Füzetek

— TIkötet.1878.

"Raj z Herman Ottó. Ny Grund V. Budapesten

Fr ver.
B ET

~ TE mE
aa

NL
ajzi Füzetek

un" y
D Earisch
E n ,

FUZETEK

| AZ ÁLLAT-, NOVENY-, ÁSVÁNY- És FÖLDTAN KÖRÉBŐL.

Zu 2.
- in :
L4

EVNEGYEDES FOLYOIRAT.

"KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM.

A TERMESZETRAJZI OSZTÄLYOK KÖZREMÜKÖDESE MELLETT

HERMAN OTTO.

SZAKSZERKESZTOK

La Ne Be dk NE TONES E: E J "M T MINOS. T ET . | '
PDAS EE Tw CUPIT Y. Saale Ri DES S ot Foe ail EE
1 “Te

-| FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR,

(LEIRO ALLATTAN). (LBIRÓ NÖVENYTAN).

MASODIK KÓTET.- (im. RUN.

IV. FÜZET (OKTOBER-DECZEMBER).

i a eam NAN INSTI
OT KONYOMATU TÁBLÁVAL. ow OUT

fo FEB 18 1938

BUDAPEST, 1878.
FRANKLIN-TARSULAT NYOMDAJA

EGYETEM-UTCZA 4-ik SZÁM ALATT,

ox DS d'u TU
i tihi o P NR

be Be Bs, dude
7 tó pr,

— Rebue für das Ausland am Schlusse des Beftes.

“Nal
,

NS f^
NN ; oT
“TON aL, MUSEZ

u
H

^
4

TARTALOM.

Kt boscéd- Heiman Ome tl oy BO ee
Srár Kánorx (Necrolog). Dr. HonvárH GG | NIE m EIDEM
Lanius major, P y un io gr ER ^

A xn sóstó néhány BENE UA Dr. Envz N
Magyar Festuca fajok. Hacker Epe tanártól ..
Glenodictyum carpathicum. Marysoyszxy J. tol
Ewuloniclé e 4 cat ed

Inhalt der Revue,

VWOOLDLOGIE Sai "s ee ee
Lanius major Pall in Sean von ea von Csaró.
tes fuscus in Ungarn von Dr. Giza Exrz, s
PROTISTOLOGISCHE ANZEIGE.
BOTANIK — " 5 uro weed TE UEM
. Zur Kenntniss der Ro Westies Mon nod jener au
Krramrr schen Herbart, von Prof. En. Hacker.

II. KÖTET. IV. FÜZET.

Eu
M
4
m.

KÉT BESZÉD.

3 Tartották a magyar tud. Akadémia 1878-ik évi nagygyülésén Csengery Antal és
1 dr. Haynald Lajos kalocsai érsek.

+ „Ha téved, a mi emberi dolog, mindenki
, itélhet eljárása fölött."
CSENGERY.

Mondhatom eleintén csodálkozással, utóbb megdöbbenéssel állottam

. és állok azelött a jelenség előtt, hogy a magyar tudomány díszes és tagad-
Boo legelső rangú csarnokában elhangzott két nagyszabású, sarka-
. latos elvekre kiterjeszkedö beszéd, elmondva akadémiai celebritäsok által,

hogy mondom, két ilyen beszéd a puszta reproductiónál és illetőleg registrá-

. lásnál többen nem részesült.

4 A esodálkozás és megdóbbenés talán indokolt is, mert a két beszéd
egyazon alkalommal, egyazon helyen, egyazon közönség — s azonkívűl
. a magyar tudományosság areopagusa előtt mondatott el, noha a tudomány
. sarkalatos elveire nézve nemcsak eltérő, hanem egyenesen ellentétes volt !

Ha ez nem arra való, hogy a véleményt kiszólítsa, az eszmék harczát
. megindítsa, akkor valóban nem tudom : mi legyen hát arra való?
| Avagy ott állanánk mar a közönyösség dolgában, hogy ilyenek felett
egyszerűen a napirendre térhessunk ?

Vagy az ignorantia vett volna erót rajtunk ?

L Vagy talán mar odajutottunk, hogy bizonyos auctoritást a csalatkoz-
hatatlanság, a megtámadhatatlanság színében lássunk, meg akkor is, ha
tanai ellentétesek ?
Rettegnünk kellene társadalmunk szelleméért, azért a jövőért, a
melyért eddig küzdött és áldozott, hogyha a fölvetett okoknak bar csak
. egyike is fönnforogna.
A beszédek közvetlen hatása alatt állva, szentül hittem, hogy az
. előkelőségek szava más előkelőségek véleményét fogja kihívni; hogy állás
E. : E

200

szerint egyrangú erők mérik össze a fegyvert; hogy az egyrangüságban
rejlő hatalom és függetlenség száll majd sikra.

Hiába hittem.

Elszántam magamat arra, hogy rang és hatalom ellenében latba
vetem azt a hatalmat, a mely jogot ad és jogot véd, bárhol, bárkivel
szemben, nem önzésből, hanem a való igaz érdekében : latba vetem a lelki-
ismrretet.

És most «suum euique».

CSENGERY felszólalásának indító oka az a közönyösség volt, melyet a
nemzet a tud. Akadémia iránt tanusítani kezd, mely közönyösség számok-
kal kifejezhető nagy voltát az évi számadások bevételi rovata mutatja.

Minthogy evvel nyitja meg beszédét, a hallgató azt várta volna, hogy
az Akadémia missióját és fontosságát kifejtve, áttér azoknak az okoknak a
megállapítására, a melyek a részvét csökkenését előidézték; és ha a con-
clusió az első irányban az Akadémia javára dönt, ekkor a másodikra
reformot ajánl s appellál a hazafiságra és az áldozatkészségre.

CSENGERY csak az elsőt tette. Az Akadémia missióját, ennek fontos-
ságát támogatni, indokolni igyekszik oly apparátussal, mely olvasottságá-
nak bizonyítéka, mert Bacon és Satamon FERENcz képezik a végpontot, a
melyben az idézetek és sarktételek peripheriája egyesül. |

A — mint CseNcERY mondja — «mar kózhelyekké» vált tételek ily
tetszetős alakban való összeállításáért, a kevésbé olvasott laikus hálával
telik el s én jelenleg csak azt kivánom megjegyezni, hogy e közhelyeknek
az Akadémiák érdekében való alkalmazása jogos is, föltéve, hogy oly Aka-
démiákról van szó, a melyek a czéhrendszerből kivetkózve a haladást, a vizs-
gálódás és vélemény szabadságát iktatják alapszabályaik legelső helyére.

Erre és a «tudományos conservativismusra», melyet CsENGERY be-
szédjének végén — ViRcHov auctoritására támaszkodva — hirdetett, majd
visszatérek akkor, a midőn dr. Havwarp érsek beszédjét előveszem, hogy
a két előadásnak a tudományra vonatkozó sarktételeit egymással szembe-
sítsem.

Most azokról kivánok nyilatkozni, a miket CsenGery-töl méltán meg-
várhattunk volna, de a melyekről ő hallgatott: azokról az okokról s az
ezekkel járó jelenségekről, a melyek az Akadémia iránti részvétet csökkentették,
a melyeknek ismerete arra való, hogy a helyzetet tisztázva, rávezessen
egyszersmind a gyógyszerre is — ha ugyan szükség van reá.

Annak a constatálása, hogy az Akadémia iránt a részvét csökkent,
az az Akadémia álláspontjáról véve mindenesetre aggasztó jelenség, s
mindenki érti a törekvést, mely a baj elenyésztetését tűzi ki ezéljáül.

Azonban mihelyt az Akadémia álláspontját a magasabbal cseréljük

fel, s a constatált tényhez egy kérdést csatolunk, teljesen megváltozik a
helyzet.

A ob. FE ya OT d
SG. os
1 «5

201

A dolog így all: az Akadémia iránt csökkent a részvét, esökkent-e a
tudomäny irant is?

A kerdesre hatärozottan nemmel felelek ; söt hatärozottan kimondom,
hogy a mily mértékben csókken a részvét az Akadémia iránt, oly mérték-
ben fordul azok iränt a tudomänyos körök és törekvesek fele, a melyek
az Akadémia kören kívül tärsadalmunkra is hatnak, kifelé is közve-
titnek.

Lässuk ezt a dolgot közelebbröl is, mert ez az egesznek magva és
veleje.

Majdnem kizárólagosan Akadémikusok indítványára, ösztönzésére,
és egészen kizárólagosan Akadémikusok vezetése alatt, oly társulatok kelet-
keznek, a melyek mivelés alá veszik mind azokat a tudományszakokat és
köröket, a melyeket az akadémiai szervezet saját osztályainak mivelésére
kitűzött. Ez a centrifugális mozgalom még folytonosan lüktet.

Kiköltözött az Akadémiából a nemzet legkegyeltebb tudományszakmái
közül a történelem a történelmi tärsulatba, a nyelvészet a philologiai
közlönyökbe, a magyar nyelvészetet maga az Akadémia küldte kia «Nyelv-
örbe» ; a régészet s alszakai egy épen keletkezöfelben levő óstórténelmi
társulatba készülődik; a kevésbé kegyeltek közül a természettudományi
összes disciplinák elmentek a Természettudományi Társulatba élni, a ma-
thesis a Műegyetemi Lapokba költözött; a philosophia is hordja a fészkét ;
a geologia egy állami intézetbe és egy társulatba költözött.

Ezek a szabad társulásból folyó actualitással tudományt csinálnak,
hatnak a társadalomra s a mennyi a képviseletünk kifelé, az ezektől jön.

És miért van ez így ? Van egy szó, mely mindent mond, e szó az
«autonomia».

Az erők az Akademia körén kívül keresik azt az önrendelkezest, a
melyet az Akademia nem ad, és a mely nelkul a góz és villany századának
megfeleló haladás, munkálkodás lehetetlen.

Szoval, az Akademia merev czéhrendszere az, a mely elvonja az
Akadémiától legsajatabb eróit, ezekkel másfelé tereli az érdeklódést, ezáltal
a részvétet is.

Bizonyitsuk ezeket egy kisse.

A tudomänyok teren a specialismus korät éljük. A nyelvesz mar nem
eri be a classicussal, hanem bemelyed a regi nyelvemlekeken kivül a täj-
szólások, a nyelyrokonság tomkelegeibe ; — a zoologus nem eri be többé a
«gyujtó üveggel», neki már az immersió is kevés, már vegyeszettel is
kérdést intéz a szervezetek utolsó egységeihez. Le is tünt az a korszak, a
mely a ezéhes Akadémiákat létrehozta, a melyben az «universalis tudósság»
létezett, a melyben pl. a kedves Jacopus, ÜHRISTIANUS SCHÄFFER csókolni
való naivságával bámulatra ragadta a világot avval, hogy egy azon kótetben
rovarokröl és egy igen ezelszerü — mosögepröl értekezett.

ELM oe
m

FA SE a d E zn; M 4 N OS M. S

202

Az egyes szakok fejlődtek, fejlődve mind nagyobb és nagyobb tért
foglaltak el, mind mélyebbre és mélyebbre hatóltak.

Az önálló tudományos respublica aztán e fejlődésnek természetes
követelménye, mert csak ez engedi meg a czéltudatos és czélszerü rendel-
kezést — más nem.

És mit látunk Akadémiánknál? A szakosztályok autonomiával nem
bírnak, a leglényegesebb indítványok felett nem az osztály t. 1. a szakértő
rész, hanem az Akadémia plenuma határoz, s minthogy az egyes szak-
osztály az Akadémia egészével szemközt eo ipso kisebbség, a plenum tóbb-
sége pedig az osztály dolgaiban eo ipso nem szakértő, tehát nem is képes
a speciális dolgok horderejét megitélni, könnyen elképzelhető, mi a legtöbb
indítványnak a sorsa. Hogyha ehhez az abnormitáshoz még azt a kerék-
kötőt is hozzávesszük, melynek neve bureaucratismus, s mely természetes
következménye a merev centralismusnak, úgy — ha el is tekintünk a
versengésről, mely az osztályok között fennáll, el bizonyos világi és papi
áramlatokról, a melyek a fölényért küzdve, mindenütt és mindenre bizonyos
nyomást gyakorolnak — nem is csodálkozhatunk az erők kivándorlásán,
az érdeklődés és részvét csökkenésén. |

A mig a culturällamokban a még fennálló Akadémiák a velök járó
nehézkességet a «Compte-rendu» «Sitzungsbericht» ropke iveivel enyhitik,
ezekkel serkentenek, folyton a közönség előtt s napirenden igyekeznek
maradni, addig a mi Akadémiánk — megengedem hogy ünnepélyességgel,
seriosítással, de bizony saját kárára úgy lassuskodik, mint Európában egy
se. A félév, egy, vagy épen másfélév múlva megjelenő értekezések ez ünne-
pélyes lassúságnak boldogtalan bizonyítékai. E lassúság azután oka annak
is, hogy az u. n. szakbizottságok teljes apathiaba sülyednek, úgy, hogy
némelyike évek óta sem gyűlt össze határozatképes számban ; ők mondják :
ca végin minek is? a plenum úgy is leszavaz». — De ez csak következ-
mény, okozat ; az ok az Akadémia szervezetében rejlik, e szervezet czéhes,
bureaucraticus voltában, mely ellene van az osztályoknak szabadabbra való
átalakításának, ellene a munkálkodás azon folytonosságának, mely nélkül
korunk tudományosságának rohamos lépteit követni nem lehet, mely nélkül
élő hatás akár a tudományra mint olyanra, akár az adott társadalom köz-
mivelődésére el sem képzelhető.

Így, a míg az Akadémia kiadványainak kelendősége az egész kiadásnak
legfeljebb 2%-t képezi, addig némely társúlatok iratai intelligentiánk szá-
mához mérve meglehetős körben terjednek el, a szigorúan tudományos
munkák kelendósége 20—50%.

Lássunk más tényt. Az Akadémiának pl. harmadik osztálya «Magyar-
ország természeti viszonyainak kutatása» ezimen évi 5000 forinttal rendel-
kezik. Nem nagy, de mindenesetre oly tisztességes összeg, a melylyel jó
beosztás mellett lehet dolgozni. Ámde ha az eddig e czimre fordított egész

203

összeget az általa létesített irodalom mennyiségével és minőségével szem-
besítjük, kissé megrösteljük az eredmény mivoltát, főképen akkor, a midőn
észreveszszük, hogy e facit a nemzeti mívelódésre nézve meddő, s nem
javított azon a ferde, téves hiten sem, a melyet a külföld rólunk táplált.

Nem szándékozom e dolgot most részletezni, megteszem közelebbről;
de constatálni kivánom, hogy ez irodalom hatásának hiába keressük nyo-
mait a magyarság mai szellemében; magyar tudományos iskolát nem
teremtett, a köznevelésre sem folyt be, kifelé nem képviselt.

Hogy ilyen körülmények között csökken a részvét, ki fog ezen cso-
dálkozni ?

Az egyszer fölébresztett részvét folytonossága az általa megteremtett
működés hatásának és sikereinek folytonosságától függ.

Ez — szerintem — az akadémiai kérdés nucleusának a nucleolusa s
ha CsENGERY ezt fejti ki, ehhez képest a megfelelő reformot kezdeményezi :
sikert arat, mi tapsolunk neki. Így, a mint tette, beszédének legföljebb
rhetorikai becse van, annyival is inkább, mert az idézetek és tételek azon
bokrétája, a melyet e beszédben kötött — az egyes szerzők intentióját
véve — tulajdonképen nem is az Akadémiákat illeti, az illető tételek
egyáltalában a tudomány és a mívelődés érdekében voltak mondva, váltak
közkinesese, ha tetszik «közhelyekke». A mennyire ezeket CsENGERY pl. a
nemzeti nyelv mívelésének fontosságára, voltaképen e fontosság kiemelé-
sére alkalmazza, helyesen is cselekszik, a minthogy e fontosságot soha, senki
kétségbe sem vonta.

Mondjuk csak ki leplezetlenűl azt a mi igaz s többre vergődünk mint
bármily szép, de csak leplezgető szóvirággal.

Mondjuk csak ki, hogy pl. az Académia francaise-re való hivatkozás
nem bizonyít a magyar Akadémia mellett, egyszerűen azért nem, mert a
Francziaország népességéből kifejlődött nagyszámú és nagyerejű értelmiség
és anyagi erő nemcsak megengedi, hanem egyenesen eredményezi a teljes munka-
fölosztást, holott a Magyarország gyér népességéből még csak fejledező,
kisszimu, zsenge értelmiség és igen szerény anyagi erő még nem engedi
meg a teljes munkafelosztást s így, ha az aránylag legjobban dotált intéze-
teink rosz szabályaikkal centrifugális mozgásra kényszerítik a kevés erőket,
ez megbénítást, szétforgácsolást jelent. Megbénítást és szétforgácsolást
azért jelent e mozgalom, mert az erők legnagyobb része még nem találja
meg a társadalomban azt a kört, mely megadhatná bár csak a sikeres
működéshez okvetlenül szükséges anyagi alapot is.

Egyleteinket, társulatainkat, tudományos, irodalmi vállalatainkat
"ily szempontból tekintve és vizsgálva, hamar belátjuk, hogy ez valóban
így van.

Telhető autonomia, határozottan nemzeti irány, tervszerű eljárás, a
legszigorúbb tekintet a hiányokra és hézagokra : ezektől függ a hatás saját

204

elemünkre s majdan kifelé is; ezek az erósódésnek s tehat majdan az
üdvös munkafelosztásnak alapföltetelei.

Eddig van az, & mit specialiter az Akadémia dolgáról mondani
akartam. Csengery beszédjének a tudomány elveire vonatkozó részét fol
fogom használni dr. Havnanp érsek beszédének tárgyalása közben, melyre
ezennel át is térek.

Méltán kiváncsi voltam arra: miképen fogja dr. Havwarp érsek fel-
adatát megoldani s már előre is gyönyörködtem abban a finom símulé-
konyságban, abban a behízelgő kedvességben, a mely e nagy tiszteletben
álló, népszerű főpapnak oly kiváló tulajdona.

Ő, ki az excommunicált Re Galantuomoval kezet szorított, a zsinaton
opponált, a tudományra felköszöntést mondott akkor, a midőn Róma felől
encyclikak, syllabusok, allocutiók képében kévésen hullott a villám a tudo-
mány lábaihoz, ő mindenha érdekes ember s minden tárgy, a melyet meg-
ragad, érdekessé lesz általa.

A tudós érsek tetótül talpig gentleman, ismeri a világot, ismeri az
embert s meg tudja választani az alkalmat; és mindenha katholicus főpap,
ezt mindenha érezteti is, alkalomszerűen, hol csak finom árnyalatban,
hol teljes mértékben. És midehhez még határozott udvari ember, legiti-
mista, loyalis férfiú minden ízében.

PARLATORE-ról fog beszélni, kinek élete sok alkalmat nyujt az ultra-
montanizmusról s bizonyos loyalitásról megemlékezni, ebben az irányban
hatást keresni.

Igen ! de a vallás önmagáért, a loyalitás pedig, mihelyt erősebb politi-
kai színezetet ölt, az Akadémiából alapszabály szerint ki van zárva !

Mind ez arra való volt, hogy az embert akár az idegességig . kiván-
csivá tegye. 3

Mit tart dr. Haynaup Lasos PARLATORE-ről, ezt az akadémiai gyűlésen
jelenvolt közönség tudja, a nagy közönség értesült róla a «Pesti Napló»
utján s több napilap jelentéséből is, s erre majd reátérek. Egyelőre azon-
ban megmondom : mit tartok én PARLATORE-ről az olasz floristárról.

PARLATORE egy jelesebb fiorista, sem több sem kevesebb; olyan, a mi-
lyen már több is volt, több is lesz még. Csöndes, megalkuvó természetű
anyaggyujtó és rendező, egyike azoknak, a kik a békéért és nyugalomért
élnek, halnak s hogy ezeket megtarthassák, mindennel megalkusznak,
fóképen pedig óvakodnak a philosophia szövétnekének megragadásától,
nehogy az eszmék harezterére kerüljenek, hol a béke pálmája nem leng, a
nyugalom párnája nem kínálkozik. Munkálkodásuk természete szerint.
inkább empirikus, gyűjtenek, meghatároznak különféle clavis segítségével,
néha magok is clavist csinálnak; a végeredmény a melyre törekednek egy
rendszeres Flóra, s ha ez készen van, akkor a növénytudomány palotájához

avval járültak hozzá, a mivel a kófejtó egy épülethez, melynek tervezete,
tehát eszméje nem az övé. Tiszteletreméltó, hasznos munkások, kik maguk
is a «tudomány napszámosainak» nevezik magukat. Munkájukhoz több
türelem mint következtető éleselműség szükséges. A türelemmel jár azután
az a tulajdonság, a melyre a magyarnak nincsen kifejezése, német neve :
«Harmlosigkeit», magyarül, körülírással kifejezve : a légynek sem vé-
tenek.

A szárított növények tudományos kazaljainak árnyékában ott ülnek
ők azután békében ; őket rendesen csak egy új species ejthet lázba ; a világ
folyása, a társadalom, a korszellem átalakulása nem irritálja öket, ha igen,
úgy megalkusznak. Minden újításnak határozott ellenei, legtölbször azért,
mert ez megbontja azt a rendet, a melyhez hozzá szoktak. A tüzesebb része
a kényelmes conservativismusért itt-ott tollat is ragad s a skepsis ostromát
a hittel igyekszik magától távol tartani.

Mindnyája rendesen vallásos és loyalis férfiú.

Ilyen volt PARLATORE is, ezt tartom róla. Tudományos jelentőségére
nézve a tudós érsek parentátiója sem mond voltaképen többet. Ugy en
passant azt a véleményt is koczkáztatom, hogy ezeket az érdemeseket
rendesen szűkebb körben szokás parentálni. ;

No, de legyünk igazságosak : PARLATORE az imént kifejtett általános
mértéknél mégis több volt !

Vitatkozó természetű irataiban kardot rántott az ultramontán állás-
pontból folyó dogma mellett, mi egyértelmű avval, hogy antidarvinista
volt — és ehhez képest kisérletet is tett, a növényekre oly rendszert alkal-
mazni, a minőt CuvIER az állatokra alkalmazott : összehasonlító rendszert.
Az utóbbi vállalkozás mindenesetre érdem, nem azért a végső eredményért,
a melyhez vezet, mert ez dogmaticusnál természetesen csak az inductió
kényszerű dogmatizálása lehet, hanem azért a positív értékű adatsoka-
ságért, a melylyel a dogmatizálást megkísértette.

Ezt úgy értem, hogy ha valaki pl. egy eddig ismeretlen tárgyat úgy
leír, hogy más is reáismerhet, úgy ez értékes adat; de, ha ezután csodát
erőszakol reá, úgy ez már nem értékes, legföljebb jellemző arra nézve, a ki
erőszakolta.

Más érdeme is volt PARLATORE-nak : meglehetős propagandát csinált a
leíró fűvészet érdekében; központot is teremtett Florenczben, melynek
körülbelől akkora hatása volt az olaszokra, mint a müncheni Pinakothe-
kának a bajorokra.

S minthogy PARLATORE ilyen volt, érdekes volt megfigyelni, hogyan
ragadta meg az érsek az elvi fejtegetést a flórista ötletéből, az akadémiai
alapszabályok és a nála megszokott finom tapintatosság ellenére.

«A vegyes elemekből álló hallgatóságra való tekintetböl», nem
«a rideg tudományosság száraz megtestesuleset» tehát azt, a miért az

206

Akadémia PARLATORE-t tagsággal tisztelte, hanem az «Isten, féjedelem és
család kegyeletének» képét mutatta be dr. HAYNALD érsek.

DucHARTRE-t idézve, ki PARLATORE-t mint szeretetreméltó embert is
méltatta, de a ki bölcsen kihagyta e szeretetreméltóságnak a hitre és loyali-
tásra való magyarázatát, a tudós érsek alkalmat vesz magának a «hiány»
pótlására, a szeretetreméltóságnak részletek szerint való megállapítására.

E szeretetreméltóság első attributuma gyanánt fölhozza a «vallasos-
ságot», vagyis: «PARLATORE isten műveit vizsgálta, de nem tévesztette
szem elől a művésztv t. 1. Istent; — PARLATORE , tudott és hitt", és dr.
Haynaup Lasos szerint épen ez volt volna PARLATORE tudományos jelentősége
s egyszersmind kútforrása a kedély nyugalmának, mely megóvta PARATORE-t
a Tiedge-féle panasztól, mely igy kezdődik :

«O du Lichtes, das den Glauben ärmer
Und die Weisheit doch nicht reicher macht.»

Valakinek vallásos érzületébe, tehát kedélye világába belenyülni, nem
az igazi gondolkozó ember dolga; ezt mindenki keruli, mert ez az egyén
dolga, szentélye, szabaasága, menedéke; de targyalni, magyarázni sem
fogja senki sem, kivált ha nincsen rea kényszerítő ok pl. nem forog fönn
egy psychologiai problema megoldása. Senkisem fogja tárgyalni, legke-
vésbé Akadémiában, melynek alapszabálya kizárja a vallásbeli fejtegetést.
És ily helyen, mely a positív tudás ápolására rendeltetett, senkisem fog
két egymást egyelőre még teljesen kizáró dolgot tétel gyanánt felállítani,
mint tette az érsek, a midőn mondja , tudott és hitt."

S a midőn ezt egy oly ponderábilis ember mint dr. HAYNALD mégis

teszi, akkor ez nem jelenthet mast mint tendentiát.

Valóban ez is volt; reánk tekint ez az előadottak egész lényéből,
kihívja a fejtegetést. PARLATORE ürügygyé vált oly fejtegetésre, melynek éle
az inductív irány ellen van fordítva s oktatni kiván oly erényekre, a me-
lyekról dr. Haynaup érsek azt látszik hinni, hogy veszendőben vannak,

hogy ráfér arra a vegyes hallgatóságra azoknak folfrissitése ; de nemcsak
. a vegyes hallgatóságra, hanem talán az Akadémia plenumära is, mert hát
erre is tekintettel tartozik lenni az ünnepélyes alkalom szónoka.

Én is elhagyom PARLATORE-t, hogy a tendentiával foglalkozhassam.

A hitről azt tartom, hogy abba senkinek beleszólási joga nincsen,
mindaddig, a mig a hit nem vét a társadalom létérdekei ellen; épen ezért
el is ítélem azt, hogy e dolog az Akadémia szószékére került.

De már abba, a mi azt a bizonyos loyalitást illeti, abba beleszólok. .

Mindenekelőtt kinyilatkoztatom, hogy dr. Havxarp Lazos érseket igaz
magyar hazafinak tartom, s épen mert annak tartom, csodálkoznom kell azok
felett a loyalitási magyarázatok felett, a melyeket a bár vegyes, de magyar
hallgatóság előtt fölhozott. Ha itt is tendentia vezette volna az érseket,
akkor nem ismernék fegyvert, a melyet e tendentia ellen meg ne ragadnék,

207

Azt kérdem en, hogyan lehet nekünk, hazánk egységére féltékeny
magyaroknak, oly loyalitást mint magasztost ajánlani, a melyet egy ember
hazája, nemzete egységének akadályozója iránt tanusított ?

Ez nem politikai színezetű frázis, mert a dolognak mély jelentősége
van. A nemzetek egysége nem gyökerezik emberi kegyben, sem önkényben,
ez a természetben gyökerező jog, a melynél sem magasztosabb, sem fonto-
sabb nincs.

A ki PARLATORE-ként ez ellen vét, az lehet önző, lehet gyönge ember :
nemzeti jellem nem, mások számára példa soha és semmi szín alatt.

Az olyan «hazafiság», mely loyalis a feldarabolóval szemben s aztán
jól találja magát az egység helyreállítójával szemben is: ma Lipót, holnap
a Re Galantuomo, ez nekünk követendő példa nem lehet. Ez ellen határo-
zottan tiltakozom bárkivel szemben — hangozzék bár a tan a templom
vagy az Akadémia szószékéről, mindégy.

Egyenesen a méltán népszerű főpap érdekében hinni is akarom, hogy
mégsem volt tendentia, hogy eltévesztette a dolgot.

Inkább áttérek tehát arra, a miben azután csakugyan határozott
tendentia volt.

Az érsek a «vallás és loyalitás» terén állva, tudományról is szól;
excurrál az inductív irány felé s ellene fordúl sok gúnnyal és kevés érvvel.

Itt a pont, a hol CsenGery-t dr. Haxwanp Lasos-sal szembe
állítom.

CSENGERY, a természeti tudományokról szólva, ezeket mondja : « Mód-
szerök az inductív módszer naponként nagyobb alkalmazást nyer az erköl-
csi tudományok terén is; előre feltett tételek helyett szorgalmasan vizsgált
tények alapján fejlődik az elmélet nem egy erkölcsi tudományban. |

HAYNALD idevágóan ezt mondja : «P. valódi tudós volt, nem tartozott
zokhoz, kik a legingatagabb behozás (inductio) alapján teremtett és szappan-
buborékként támadó és elmuló föltevéseket (hypothesiseket), mély alapú igaz-
ságok rovására elfogadni mindenkor hajlandók. . .»

A hypothesiseket illetőleg ellenben Üsensery helyesen így vélekedik :
«À hypothesisek nem kerülhetők ki, sőt szükségesek már azért is, mert ha
kísérlet (tehát inductio) által nem igazoltatnak, a tények, a melyek meg-
czáfolják, új nyomozásra nyujtanak kiindülási pontokat .

CSENGERY fölhozza ScHLErcHrR-t ki Darwin elméletét a nyelvtudo-
mányra, még pedig beigazoló sikerrel alkalmazza.

HaYvYwanp, Darwın-ra példálódzva, hallgatóságát az állatkertek majom-
ketreczeihez küldi, hogy ott őseiben gyönyörködjék.

CSENGERY, ViRcHov mellé állva, a tudományos conservativizmushoz
csatlakozik, nem változtat Vincuov tendentiáján, s enunciatiójában vilá-
gosan kiemeli, hogy ViRcHov. megkülönböztette azt, a mit még nyomozni
kell, a mi még nem bizonyos — ezt az iskolában nem kell tanítani ; tanítani

"x nM

208

azt kell, a mi tökéletesen biztos. Vrnemov az iskolára való tekintetből
beszélt bizonyos szélsőségek ellen.

HAYNALD a ViRcHov dolgát így adja: «óva intett oly tanok terjeszte-
setöl, melyek tiszteletreméltó ős tanokat alapjaikban megrenditeneky.

A mi CSENGERY álláspontját illeti, erre azt mondom, hogy a VIRCHOV-
féle conservativizmusnak tudományban, iskolában épen oly jogosultsága
van, a minő az ellenzékeké a parliamentben; commentálni ezt nem igen
kell. E conservativizmusnak helye van az Akadémiákban is, mindaddig, a
mig a vitatás szabadságát elismerik. VrgcHov ezt elismeri, sőt — egész mű-
ködését véve — bizonyos, hogy harczra kelne az ellen, a ki e szabadságot
korlátozni akarná, harezra azért, mert Vırcmov ,, Darwinista" s a mi ellen
küzd, az a specificus német ,,Haeckelismus" túlzása, mely Darwinnäl
Darwinabb.

Mit tesz ellenben dr. Haynanp?

A «tiszteletreméltóság» jelzővel hinti be azt a tendentiosus labdacsot,
melynek neve ,,6s tan". Nevén szólítva a dolgot : az ős tan, a tapasztalatilag
megerősített, tehát a positív tudás helyébe tett hit, — épen csak hit!

Ez nyilván tendentia, s annál kárhoztatóbb, minél jobban tudjuk, hogy
a természetrajzzal foglalkozó érsek is bizonyosan tudja, hogy a tanok tisz-
teletreméltósága nem az ősiségben, hanem az igazságban gyökerezik; hogy
pl. az az ősi tan is, mely a földet állónak hirdette, minden tiszteletreméltó-
ságát az «és mégis mozog» igazság miatt elvesztette ; hogy GALILEO GALILEI
is hypothetice indult, hogy Newron is hypothetice indult, hogy LEVERRIER is
hypothetice indult, s hogy mindnyájan , tiszteletreméltó ős tanok" ellen indul-
tak s az inductió, az a szörnyű inductid mind beigazolta a hypothesiseket,
úgyannyira, hogy ma dr. Haynaup érsek sem kétkedik a fold forgásában, a
nehézkedési törvényben, a bolygók létében — — oh GALILEO Gainer!

Sőt több! Dr. HaxNarp, a tudós botanicus maga is hypothetice indül !
Fölteszi, hogy a növényfajok így vagy úgy tartoznak együvé, fölteszi addig,
míg az inductió vagy beigazolja vagy megdönti a föltevést. Os tanokkal nem
is lehet egy virágot sem determinálni s az egész rendszer, a mely szerint az
ersek remek gyüjteménye rendezve van, fejlemény a foltevéstól a tapaszta-
lati (inductiv) uton megerősített tényekig. LINNE rendszerét, mely az «infi-
nitum ens»-re, tehát ős tanra volt alapítva, kiszorította Jussreu rendszere,
mely az inductió incarnatidja, és ma dr. Haynanp érsek is — Jussreu-t
követi!

Érsekünk felhozza a Bathybius Häckeli dolgát is, hogy érvet ková-
csoljon — Darwin ellen. Tegye az érsek kezét a szívére és mondja meg :
nem tévedett ő soha a növények meghatározásában? Oh dehogy nem! Sok
mindenféle esik meg az emberen, a tudóson is; hiszen voltak olyanok
‘is, a kik az ásatag Mammut óriási csontjait Szent Kristóf csontjának hatá-
rozták meg.

209

Az ember az ilyenekben gyarló és soha, sem a hit, sem a tiszteletre-
méltó ős tan, hanem alapjában a tapasztalat, az inductió ezer módja az, a
mi gyarló voltán enyhít.

Dr. Haynatp Baer-t is fölhozza. Hivatkozik ennek egy levelére, a
melyben a vallások és erkölcsök kigunyolásán ütközik meg. Méltán meg is
ütközhetett BAER e kigúnyolás fölött, mely azokat, a kik ok nélkül teszik,
nem is tünteti föl a finom műveltség színében; s ha a gúnyolók a termé-
szettel foglalkozó szaktudósok, úgy eljárásuk már azért is kifogás alá esik,
mert a vallást s az erkölcsöket e téren csak hajuknál fogva lehet voltaképen
elórántani. Hanem hát igaz, sok gúny került szónyegre, és miért ? mert a
hitet és az óstanokat védők kihívták azáltal, hogy 6k is oly «érvekkel»
állottak elő, a melyek nem tartoztak a dologhoz. És Barn-rel nem is lehet
Darwin ellen érvelni, mert Barr fundamentalis műve Darwen fejlódésta-
nának épen sarkköve ; Darwin soha sem is fordúlt az ember hite és vallása
ellen ; söt ellenkezőleg, fundamentalis művében világosan kimondja, hogy
ez ellen fordúlni eszeágában sincsen.

És ha Bazn-ból csakugyan az beszélt volna, a mit érsekünk, úgylátszik,
keres : a pietismus — hát bizony megeshetett az öregen az, a mit az öreg
Newrox sem but kikerülni, ki vénkorában tudvalevőleg az Apocalypsist
magyarázta s geniuszának egetmagyarázó, fölséges műveit bűnöknek tekin-
tette. Ilyen az ember !

Söt még azt is folhozza érsekünk, hogy íme, milyenek ezek a Darwi-
nistak ! HAECKEL, a pogány, avval merte Barr-t, a szentet megsérteni, hogy
egyik pogány művét Barr-nek dedicálta. E dolgot így oda tenni szintén csak
tendentia ; valójában a dolog úgy áll, hogy HAEcKEL tanár megkérte BAERT a
dedicatió elfogadására s Barr kijelentette, hogy köszönettel elfogadja sőt
büszke reá, mi természetes is.

No de ne folytassam én már ezeket, mert ideje hogy a már úgyis hosz-
szúra nyúlt szemlét befejezzem.

Sem jogom sem kivánságom befolyást gyakorolni arra: mit csináljon
az Akadémia a szószékéről elhangzott ellentétes elvek dolgában. Az az ő dolga.

De Havwarp érsek előadása ötletéből, a mennyiben ez nemcsak a nyil-
vánosságnak volt szánva, hanem bizonyos elemre kiszámítva, van még egy
pár szavam.

Úgy, a mint a vallásban a tolerántia vezette a magyart mindenkor,
úgy eddig a tudományos irányzatok dolgában is megtudtunk férni egymás-
sal; és íme dr. Haynazp Lasos kalocsai érsek úgy cselekszik, mintha ő azt,
a mit Németország «Culturkampf» név. alatt ismer, itt nálunk föl akarná
idézni. Ám tegye, szabadságában áll; de elis készülhet reá, hogy mindenkor
lesznek olyanok, a kik összemérik a positív tudás fegyverét a tendentia
fegyverével ; megteszszük loyalitassal, de egész éllel is.

Mi Darwinisták, Haeckelisták és Virchoviánusok a magunk dolgát el

+ Ve law T. VOTOS

210

fogjuk igazitani a tudomány azon forumán, a a mely a tudományos vitatkozás .

és eszmecsere helye ; de ha dr. Haynaup érsek az ellentétes tanokkal az ille-
tékes forumot elhagyj ja, s agitátiót kezd a társadalomban: ott is szembe-
szállunk vele. Ő lássa !
; Nagyon sajnálom, hogy így kell szólnom épen ahhoz a fópaphoz, a
kivel eleget érintkeztem, hogy megbecsülni tanúlhassam ; — de azon a téren,
a melyre lépett, csak ellenfele tudok lenni.
HERMAN Orró.

STAL KAROLY.

(1833—1878.)

Junius vége felé egy gyászjelentés indult Stockholmból a szélrózsa
minden irányában, hogy megvigye Srin Kärory halälahirét barátainak,
. pris a. 2 . 2 ^ z . .. 4 42
tisztelöinek, kik Oceanon innen és Oceanon túl mindenütt találhatók, a hol

a természetrajz hívei és munkásai számára bármily szerény munkakör, vagy -

figyelő állomás nyilt meg.

Egy ember, egy tudós veszett el Srit-ban, még pedig ember és tudós
a szó legnemesebb értelmében.

Páratlan buzgalom egyesült benne a legnagyobb lelkiismeretességgel,
a legnagyobb világossággal s ezeket tetézte a tárgyilagosság, a józanság, a
kimeríthetetlen szolgálatkészség és valódi szeretetreméltóság.

Typusa volt ő, annak az iskolának, a melyet LINNÉ megalkotott, mely-
nek apostolai odaadással működtek és működnek az anya természet megis-
mertetésén s minden lépten nyomon valódi tudást, világosságot terjesztenek.

Hozzánk is eljutott a gyászjelentés; s a mily sokan vagy kevesen
vagyunk itt hívei és munkásai a természetrajznak, mindnyájan elteltünk
bánattal, mert nem volt köztünk egy is, a ki Srár munkáiban hűséges
kalauzt ne talált volna ; és vannak köztünk olyanok is, a kik vele szorosabb
viszonyban állottunk, így még közelebbről ismertük s nemcsak mint tudóst,
hanem mint embert is becsülni tanultuk.

STÁL működése nem keltett zajt. Nem tartozott ő azok közzé a herosok
közzé, a kik problemaikkal, eszméikkel bemarkolnak a korszakok szellemi
áramlatába. Ő hangyaszorgalommal, türelemmel, pontossággal összehordozta
az anyagot, vizsgálta, elrendezte és ismertette úgy, hogy mások az általa
megfigyelt jelenségek körében eligazodhatnak.

Ez jellemzése e korán elhúnyt férfi munkálkodásának s ez biztosítja
neki szaktársainak hálás emlékezetét.

Most pedig lássuk mäsnemü méltatását is, a melyet Dr. HoRvÁrH Géza
munkatársunk a következőkben állított össze. '

A
n
E
à
É

211

Az 1878-ik év folytán az állattant, nevezetesen pedig a rovartant
sülyos veszteség érte. A jelenkor legkitünóbb és legtevékenyebb entomolo-
gusainak egyike, Stal Karoly ezen év junius 13-án Frósundavikben Stockholm

"mellett megszünt élni. A halál férfikorának delén és munkásságának tetó-

pontján szólitotta ki az élők sorából azon férfiút, ki egyaránt kitünt éles
elméje és alapossága, kritikai felfogása és igazságossága, világos stylje, sza-
batos leírásai és szívós kitartó munkassága, valamint ritka előzékenysége és
páratlan szeretetreméltósága által. Benne nemcsak hazája, Svédország, egyik
díszét, hanem az egész tudományos világ egy nagy tehetségű és szorgalmú
munkását vesztette el.

Stat KÁRoLY született 1833-ban és így még csak 45 éves volt, a midőn
a halál munkás életének véget vetett. Első értekezése már 20 éves korában
jelent meg a stockholmi akadémia kiadványaiban, melyeket azontúl csak-
nem minden évben becsesebbnél becsesebb közlésekkel gazdagított. A svéd
országos muzeumnál, melynek csakhamar tisztviselőjévé lőn, tág tér nyilt
fáradhatlan buzgalmának és tevékenységének. Az ott bőven kinálkozó alkal-
mat fel is használta derekasan és, mint Linné nemzetének igazi fia, a syste-
matikus entomologia terén klasszikus munkásságot fejtett ki. Rendkivüli
termékenysége és alapossága a bel- és külföldi szakköröket mindenütt bámu-
latba ejté s őt a leghírnevesebb rovartudósok sorába emelé. Érdemeit kis
hazája is kellőleg méltányolni igyekezett. A stockholmi és upsalai tud. aka-
démiák tagsági okleveleikkel tisztelték meg ; királya pedig a svéd sarkcsillag-
renddel tüntette ki. A stockholmi országos muzeum entomologiai osztályának
igazgatója BomEeman 1867-ben nyugdijaztatván, utódává STAL neveztetett ki.
Ezt a hivatalt aztán korai haláláig híven és méltóan töltötte be.

Sráàr irodalmi tevékenysége sokkal nagyobb terjedelmű volt, hogy
sem itt munkáit egyenként felsorolhatnám s bemutathatnám. Elég legyen
azért szakirodalmi működését e helyen csak főbb körvonalaiban vázolnom.

Tanulmányainak főtárgyát egy addig jóformán elhanyagolt rovarrend,
a hemipterák képezték. Habár azelőtt is voltak már e rovarrendnek egyes
kitünő mivelői, ő előtte mégis alig akadt valaki, a ki ne csak amúgy mellé-
kesen, hanem kiválólag ezen rovarokkal foglalkozott volna. Srár volt vala-

mennyi entomologus között a legelső, a ki főfigyelmét első sorban a
hemipterák tanulmányozására fordítá; és valóban elmondhatjuk, hogy

negyedszázados irodalmi működése a hemipterák systematikájára nézve
korszakot alkotó volt. Tartalmas értekezéseiben, melyek többnyire latin
nyelven főleg a stockholmi akadémia évkönyveiben láttak napvilágot, nem-
csak számtalan új faj és nem mintaszerű leírásaival tünik ki, hanem azon-
kivűl minden lépten-nyomon szerencsés és mesteri kezet árul el az egyes
alakok és alaksorozatok természetes csoportosításában s osztályozásában.
Számos kisebb-nagyobb dolgozatának mellőzésével különösen kiemelendők-
nek tartom «Hemiptera Africana» czimti négykötetes munkáját, nemkülön-

212

ben a Philippini szigeteknek és Rio Janeiro vidékének félszárnyü rovar-
faunáit tárgyazó monographiáit. Legfóbb és legnevezetesebb munkajat
azonban kétségkivül azon nagyszabású műve képezi, melyben a létező összes
irodalomra és roppant gazdag anyagkészletre támaszkodva, az egész fóld-
gömb valamennyi eddig ismert hemipteráinak rendszeres összeállítását adja.
Ez a rendkivűli szorgalommal és tudományos készültséggel írt munka,
melyből «Enumeratio Hemipterorum» czim alatt öt nagy negyedrétű kötet
jelent meg, sokkal többet nyújt, mint a mennyit szerény czíme sejtetni
enged. Nem egyszerű catalogus ez, hanem úgyszólván monographiák hosszú
sorozata. Mert nem csupán csak a nevek száraz lajstromából áll, de e
mellett a gyakran igen bonyodalmas synonymián kívűl még számos új vagy
kevéssé ismert faj és nem leírásait, analytikus táblázatokat, fontos észrevé-
teleket, jegyzeteket stb. tartalmaz. Fájdalom, hogy ez a nélkülözhetlen
forrás- és alapmunka szerzőjének közbejött halála miatt befejezetlen maradt.

Jóllehet SrÂz fényes tehetségeit főleg az exoticus alakok tanulmányo-
zásának szentelé, mindamellett nem feledkezett meg az európai faunáról
sem. Több európai hemiptera-családról kitünő genericus táblázatokat szer-
kesztett; nehány családnak Svédországban tenyésző fajait pedig jeles synop-
sisokban ismertette.

Nem kis mértékben szolgálta meg a tudományt még az által is, hogy
a régi Fabricius-féle hemipterákat, melyeket Fapricius hiányos leírásai nyo-
mán mai nap már nem lehetett teljes bizonyossággal felismerni, kritikailag
megvizsgálta s a jelenleg Kopenhágában és Kielben őrzött typikus példányok
tüzetes összehasonlítása után a tudomány számára, mondhatjuk, újra visz-
szahódította.

Daczára annak, hogy a hemipterologia terén ily nagyszerű tevékeny-
séget fejtett ki, SrÀr lankadatlan buzgalma és munkakedve időt talált még
ezenkivűl az orthopterák és coleopterák tanulmányozására is. Az orthopterák
systematikájában több fontos dolgozattal, minők a Mantidák, Blattidák és
Phasmidák rendszereinek kritikai feldolgozása, örökíté meg nevét. Nagy
értékkel bir «Recensio Orthopterorum» czimti műve is, melyben a LINNÉ,
De GEER és THuNBERG által leírt egyenes szárnyú rovarfajokat interpretálja
s a jelenleg dívó rendszer keretébe illeszti. A coleopterologia terén legneve-
zetesebb munkája gyanánt említhető az amerikai Chrysomelidák mono-
graphiája.

Sriz munkáinak fontossága és tudományos értéke által maradandó
nevet biztosított magának az entomologiai szakirodalom mezején ; de sokáig
felejthetlen lesz ő rendkívüli előzékenységével és lekötelező szívélyes modo-
rával mindazoknak szívében és emlékében is, a kik — mint e sorok írója —
szerencsések lehettek vele tudományos vagy irodalmi összeköttetésben állani.

| Dr. HorvArn G£za.

a a lene tere be ey wees ee he Pe Deal de.
= I + "e f. ,

ALLATTAN. ZOOLOGIA.

Ornithologia. Madartan.

| : | LANIUS MAJOR. PALL.
NS Tovabbi észrevételek.

CsaATÓ JAnos-t61.

Ezen füzetek II-ik kötetének 2-ik füzetében felemlitettem, hogy egy
Erdélyben elejtett Lanius major Pall.-nak jutottam birtokába, valamint azt
is, miszerint Erdélyben a Lanius excubitor esak téli vendég, s nyári hóna-
pokban egyszer sem észleltem, mely ällıtäsomhoz tisztelt barátom HERMAN
Orró, ugyan ezen helyen saját tapasztalatai nyomán maga részéről is hozzá
járult.

Ezen év junius 20-án a nagy-enyedi határon, egy a Maros jobbpartján
lévő s nagy cserfák által alkotott berekben, három darab nagy gébicsre
bukkantam, melyek főleg a berek : mellett elvonuló vasuti töltésen lévő táv-
irdavonal sodronyain tartózkodtak, s ha azokról az elrobogó vonat által el
is űzettek, rövid idő multával megint visszatértek.

Másnap fegyverrel mentem ki a megjelölt helyre hol a gébicseket ujból
feltaláltam ; sikerült közülök a kinőtt hímet és egy ifjú példányt elejtenem.

Mindkettő Lanius excubitor L.

Ezen lelet által ösztönözve éreztem magamat fenn megnevezett gébi-
cseket ujból vizsgálatom tárgyává tenni, s egyszersmind megszerezni a
«Journal fur Ornithologie» 1872-ik évi kötetét, melynek 75—79. lapjain
dr. Capanis tr a Lanius excubitorhoz tartozó gébiesekról értekezik.

Sajnálatomra azonban az ezen madarakra vonatkozó elkülönítő jelle-
geket csak általánosságban találtam jelzett értekezésben felemlítve.

Azt írja ugyanis dr. CABANIS úr megjelölt helyen: PALLas beschreibt
den alten Vogel von Lanius major durchaus kenntlich. Die ausserste Steuer-
feder fast ganz weiss. Unterseite fein grau guergewellt. Ein weisser Spiegel
an den Handschwingen.

Alább RADDENAK összehasonlító táblájára, melynek a kérdéses madarat
nem ismerő Buastus által összeállított diagnosis szolgált alapul, utalva, azt
írja: unter Nro 3 der Tabelle wird der Hauptcharacter des major (Lanius)
ganz treffend gegeben: nur die 2—9 Schwinge eine breite weisse Basis,
wodurch eine Spiegelbinde über die grossen Schwingen gebildet wird, die
mit der 10 begrenzt is.

És ezzel a föismertetö jellegek ki vannak merítve, mert a mit azután
még a fehér színnek a tollazat különböző részein nagyobb terjedelemben
való fellépéséről felemlit, az a madár kora szerint ingadozó lehet. —

aie Li à Re de dé né

1
1
1
:

Természetrajzi füzetek. x. kötet wv. füzet. 14

914

Részemről a felhozott jellegek közül csakis azt tartom jellemzöbbnek,
hogy a második osztályú szárnytollak fehéren szegélyezett végük kivételével
egészben fekete színűek, minek következtében az összetett szárnyakon csak
egy-egy fehér tűkör képződik.

Ezen nézetemnek alaposságát úgy vélem bebizonyíthatni, ha a birto-
komban lévő Lanius major és excubitoroknak tollazatát röviden leírom.

Az előbbeninek tollazata csaknem egészben megfelel a dr. CABANIS
úr által felemlített leírásoknak, ugyanis az, a madár alsó felén fehér, a mell
felső részén kezdődőleg a has hátsó részéig, minden egyes toll közepén és
alsó vége felé egy-egy a tollat keresztben metsző, sarló alakú világosszürke
folttal, miáltal nevezett rész világosszürkén-hullámrajzos.

A szárnyak első osztályú fekete evező tollának 2—10-ike, középen
kezdódóleg tövéig fehér, azonban a fekete fedőtollak által részben elfedetvén,
a fehér tűkör vagy keresztfolt a szárny közepén tűnik fel. A többi evező-
tollak feketék fehér tollvégekkel, mely fehér tollvégek az első osztályú evező-
tollak hatodikánál kezdődnek egy keskeny szegély alakjában, s a második
osztályú evezőtollakon nagyobbodnak.

A fark szélső kormánytollainak külső széle fehér, belső széle a középen
harántosan kezdődőleg csaknem a tövéig fekete, a tövén valamint közepétől
hegyéig fehér.

A 2, 3, és 4, tollaknak úgy hegyén mind tövén a fehér tollak rövidebbé

válnak, az 5. már csak egy fehér foltba végződik, a 6, illetőleg két középső

farktoll egészen fekete.

A kinőtt Lanius excubitor alsó fele fehér, szárnyainak úgy első, mint
második osztályú evezőtollai, a három legbelső kivételével, közepén kezdő-
dőleg tövükig fehérek, azonkívül feketék, miből kifolyólag az összetett szár-
nyakon, miután a 2. osztályú evezőtollakon a fehér szin kissé feljebb kezdő-
dik, két harántosan egymás felett álló fehér keresztvonal vagyis inkább
hosszúkás folt képeződik.

Szélső farktollai egészen fehérek, a 2 farktoll szintén fehér, a közé-
pen fekete tollszárral és belső felén ugyan oly szinű hosszúkás tollszellel.
A 3 tollnak közepe, a toll harmadrészének hosszusagaba fekete, töve és vége
szintén egy-egy harmadrész hosszuságnak megfelelőleg fehér. A 4, tövén és
hegyén egy-egy nagy fehér folt van, többi része fekete. Az 5, töve hasonlólag
fehér a hegyén, azonban a fehér szin csak egy kis foltban látható. A 6, ille-
tőleg középtollak feketék s csak tövükön tűnik elő a fehér szin.

Az ifja Lanius excubitornak, melynek tollzata részben még pehelyalakú,
alsó fele kissé piszkos feherszinü, mellén finomul világosszürke színbe Írecs-
kelten aprón hullámrajzos, s szintén ilyen hullámrajzos felső hamuszínű
tollazata is a fején és nyakán. Szárnyai a kinőtt példány szárnyaihoz
hasonlók azon különbséggel, hogy szárnyfedótollaik takószélűek.

Szélső farktollai egészen fehérek fekete tollszárral, a többi farktollakon

a fekete szin mind terjed, s a középső ket farktollnak csak a hegyén van
egy-egy keskeny fehér szegély.

Megemlitven mar most még dr. Canaxrs úrnak megjelölt helyen tett
azon megjegyzését, miszerint a berlini muzeumban van egy hullámrajznél-
küli, egészen fehér mellű, kinőtt Lanius major Pall, — a közölt, valamint
általam fentebb tett leírásokból kiderűl azon mar felhozott allitéisomnak
helyessége, miszerint a két állítólagos fajnál csakis a második osztályú
szárnytollaknak egészen fekete vagy pedig felében fehér, felében fekete szí-
nezete, miből kifolyólag az összetett szárnyakon egy vagy két fehér tűkör
képeztetik — tekinthető állandó ismertető jellegűl, mert a mellen lévő hul-
lámrajz mindkét faj kinőtt példányainál elenyészik, a farktollakon észlelhető
fehér szín pedig az én példányaimon nagyobb mérvben van a Lanius excu-

_bitor L. ifjú példányán is elterjedve, mind a Lanius majoron, melyet

különben nem egészen vén példánynak tartok.

Kérdésképen felmertil azonban, hogy miután a Lanius major mellén
észlelhető kereszthullámok ritkábbak és élesebben elkülönítettek, mint az
ifjú Lanius excubitoren, melyen mintegy oda frecskeltnek tűnnek fel, ezen
különbség állandó-e a fiatal példányoknál? vagy pedig csak a korkülönbség
okozza azt, mire csak minden korbóli bő anyag rendelkezése mellett lehet
kielégitó választ adni, különben még azt is nyilt kérdésnek tartom, hogy a
két madár mint külön faj vagy pedig csak mint varietas tekintendő-e ?

Az általam elejtett fiatal Lanius excubitort alkalmasint a megjelölt
berekben vagy a közeli erdőkben költötték ki szülői, mivel nem valószinű
hogy juniusban. már vándorolni indúltak volna, és ez Erdélyben ritka jelen-
ség, legalább én itt ez alkalommal láttam 28 év alatt először ezen gébicset
nyári hónapokban.

Amph ibid.
A PELOBATES FUSCUS-NAK

HAZÁNKBAN VALÓ ELOFORDULASAROL 8 MEG NEHÁNY SZÓ A MAGYARORSZÁGI
BÉKAFÉLÉKRÓL.

Dr. Entz G£z-tól.

Dr. KArorı JAnos ur a füzetek utolsó kettős számában a Pelobates
fuscusnak hazánkban való előfordulásáról ezeket mondja: «A múzeumi
gyűjteményben nincs példány. FITZINGER és SCHREIBER szerint előfordúl
Magyarországban ; Brezz szerint Erdélyben» (97. 1.) s állításának kétségbe
nem vonható első részére, — arra t. 1., hogy a nemzeti múzeumban nincs
példány, — azon következtetést alapítja, hogy a szóban forgó béka faunánk-

216

ban igen ritka («In unserer Fauna sehr selten» n. o. 177. 1.). Ezen állítást,
amennyiben a Pelobatesnek hazánkban való ritkaságát illeti, határozottan
tévesnek kell nyilvänitanom : a Pelobates ugyanis hazánkban, — mint ezt
részint saját megfigyeléseim, részint másoknak alább kózlendó feljegyzései
után állíthatom, — ép oly kevéssé ritka, mint Európa egyéb részeiben s
nevezetesen aránylag igen gyakori épen Budapest környékén; amott pl. a
Gellért- és Sashegy, a Duna s a promontori szőlőhegyek által határolt
lapály, az u. n. Lágymányos nedvesebb helyein, hol a kedvező évszakban,
különösen eső után korán reggel, persze mindig csak egyenkint, de biztosan
feltalálható, sőt nappal is igen könnyen kézre kerithetó pocsolyákban,
melyekben sokkal szivesebben tartózkodik, mint a varasbékák s e tekintet-
ben inkább közelebbi rokonával a Bombinatorral egyezik meg; továbbá a

közutak és szántóföldek melletti árkok repedéseibe húzódva, vagy önmaga .

által vájt sekély lyukakban, melyeket a frisen felturt föld könnyen elárúl ;
a pesti oldalon pedig a városliget és Rákos megfelelő nedves helyein. Az
ivarzás idejében, mely az időjáráshoz képest márczius végére, április
elejére vagy közepére esik, tömegesen is találhatók ezen különben csak
egyenként élő békák a pocsolyákban s a varasbékáknál sokkal nagyobb
élénkségök által könnyen magokra vonhatják még a nemszakértőnek is
figyelmét. Ez előtt mintegy tíz évvel, midőn a budapesti egyetem állattani
intézetében, mint tanársegéd voltam alkalmazva, nehány Budán gyűjtött
példányt tettem az egyetemi állattani intézet gyűjteményébe, melyek ott
kétségkívül mainap is megtekinthetők. Ezen kívül Kolozsvár és Nagy-
Szeben környékéről is ismerem a Pelobatest, az erdélyi múzeum gyűjte-
ményében pedig van egy példány, melyet, ha nem csalódom HERMAN Orró
tisztelt barátom fogott Gyekén, az erdélyi Mezőségen. Ki kell továbbá
emelnem, hogy ScHMIDL Aporr az aggteleki barlangban talált egy Peloba-
test 1, mely kétségkívül ép úgy, mint a Rana alpinának (R. alpina Fitzin-
ger non Laurenti — Ranae temporariae var.) egy elsoványodott példánya,
miként ScmurpL is megjegyzi, nyilván valamely nagy esőzés alkalmával
sodortatott a barlangba; bármily módon került azonban a Pelobates ezen
szokatlan helyre, annyi e feljegyzés után bizonyos, hogy Gömör megyében
is előfordul s eszerint téved JEITTELES is, midőn azt állítja, hogy a Peloba-
tes Felső-Magyarországban hiányzani látszik?. Végre előfordul még a
Pelobates KonwuvBER G. A. szerint Pozsony körül?, KEMPELEN Rapô

* Die Baradla-Hóhle bei Aggtelek und die Lednica-Eishôhle bei Szilitze im
Gömörer Comitate Ungarns. — Sitzungsber. der mathem. naturwiss. Classe der kaiserl.
Akademie der Wissenschaften. XXII. Bd. Wien, 1857. 591. 1.

? Prodromus faunae vertebratorum Hungariae Superioris. Verhandl. der k, k.
zoolog. botan. Gesellschaft in Wien. XII. Bd. 1862, p. 987.

? Pozsony és környéke. Pozsony, 1865. (A magy. orv, és term. vizsgálók 1865.
Pozsonyban tartott XI. nagygyülése alkalmából kiadott emlékkönyv). P. LXXVII.

PRET Peat Pe SENA EE SE
(TA *,

szerint pedig épen igen gyakori Heves és Külső-Szolnok törv. egyesült
megyékben. + j

Tekintetbe véve a felsorolt lelhelyeket (Pozsony, Budapest, Heves és
. Külső-Szolnok, Kolozsvár, Gyeke, Nagy Szeben), úgy hiszem semmi két-
séget sem szenved, hogy a Pelobates fuseus hazánkban nem csak hogy nem
ritka, hanem ellenkezőleg országszerte előfordul, a mi különben magából a
Pelobatesnek eddig ismert földrajzi elterjedéséből is önkényt következik ;
ha ugyanis tekintetbe veszszük, hogy a Pelobates egész Közép-Európán
keresztűl vonulva, széles elterjedésében a Wolga és Kaukázus által sem
korlátoltatik, hanem mélyen behatol Európából Ázsia szivébe, —vagy talán
megfordítva ; ha tekintbe veszszük, hogy a hazánkat környező tartományok
közül a nyugatiak s éjszak-nyugatiakban előfordul, s Oroszországban ismét
föllép: úgy tisztán zoogeographiai nézpontból kiindulva már a priori is
határőzottan feltehetnök hazánkban való biztos előfordulását.

Legyen szabad e helyen még a hazánkban előforduló két Rana-fajról
nehány szót mondanom.

A Rana esculenta termetre s színre nézve igen variál, SCHREIBER
Ee Herpetologiájában ?, nem kevesebb, mint 24 ily varietást ismertet,
melyek közül többen, mint külön fajok irattak le, Knauer Friayes pedig
Alsó-Ausztriából 7 varietást említ fel". Ezen varietások közül két igen
jellemzőt akarok e helyen különösen kiemelni. Az egyik kelet-európai
alak, mely hazánk rónáin éri el elterjedésének nyugati határát s ez a
Pannas által Rana ridibunda (= R. gigas Gmelin, Bufo ridibundus Schnei-
der) névvel jelelt óriási termetű R. esculenta, ugyanaz, melyet PETÉNYI
R. Tiszá-nak nevezett", s mely a törzsalaktól meglepő nagyságán kívül
nagy fekete foltokkal tarkázott barna alapszine által tér el; ezen békának
egy szép példánya van a budapesti egyetemi állattani intézet gyűjtemé-
nyében s nyilván több PrrÉwvr által gyűjtött (tisza-földväri) példánya a
nemzeti múzeumban. Egy másik igen szép színvarietást Kolozsvár kör-
nyékén a Bükk nevet viselő szálas erdő árnyas pocsolyáiban találtam, s ez
igen feltünő az által, hogy hasa oldalról kiindúlva majd halvány, majd
pedig, a himeknél, élénkebb rózsaszínű, vagy egészen biborpiros, mely
szín a hátsó lábak alsó részére is elterjed s elmosódva megy at a has
középső tájának fehér alapszínébe. Én ezen érdekes szinvarietást több
évvel ezelőtt egy korai tavaszi kirándulás alkalmával találtam az ivarzás

4 Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék leírása. Eger, 1868. (A magy. orv.
és term. vizsg. 1868. Egerben tartott XIII. nagygyűlése alkalmából kiadott emlék-
könyv.) P. 187.

5 Herpetologia europaea. Braunschweig, 1875. P. 117.

5 Die Reptilien und Amphibien Nieder-Oesterreichs. Wien. 1875. P. 28.

7 FRIVALDSZKY IMRE: Jellemző adatok Magyarország faunäjähoz. A magy. tud.
Akadémia évkónyvei. Pest, 1864, P. 78.

218

idejében, s midőn az idén május közepe táján, az ivarzás idejének lejártával
ismét fel akartam kerésni, kellemetlen meglepetésemre egyetlen piros hasú
példányra sem akadtam s igen hajlandó vagyok feltenni, hogy a piros szín
csupán az ivarzás idejében van kifejlődve s ez után ismét gyorsan elhalvá-
nyodik s eltünik, ép úgy, mint pl. a Tritonak himeinek az ivarzás ideje
alatt észlelhető élénkebb szine s ékes taraja, vagy mint a kis Rhodeus
amarus nászmezének pompás ragyogó szinezete, — mi természetesen
további megfigyelést kiván. Ily piroshasü békák SCHREIBER szerint az
Alpesekből, nevezetesen a salzburgiakból és Felső-Olaszországból ismere-
tesek, s az előbbiek Risso által Rana alpina, az utóbbiak Massatoneo által
Rana esculenta var. roseo-virens elnevezés alatt irattak le.

A Rana temporariänak ® három jól megkülönböztethető varietasai
közül — platyrrhina (R. platyrrhinus Steenstrup), oxyrrhina (R. oxyrrhinus
Steenstrup) és agilis (R. agilis Thomas) — tudtommal a két első mindenutt
előfordul hazánkban; én legalább Budapest és Kolozsvár környékéről
mindkettőt ismerem, JEITTELES pedig Felső-Magyarországon is egyaránt
gyakorinak mondja e két varietást ?; az utóbbi, t. i. az agilis ellenben leg-
felebb hazánk délnyugati részeiben fordulhat elő, mely előfordulás valószi-
nüsege mellett azon körülmény szólhat, hogy SCHREIBER szerint Dalmátiá-
ban találtatik. A. KArouı JAnos úr által adott leirás, egészen összhangban
avval, hogy csupán Steenstrup R. platyrrhinus-át idézi mint synonymot,
csupán a platyrrhina varietásra illik, s ezért nem tartom feleslegesnek a
két országszerte előforduló varietásnak rövid jellemzését közölni :

a) varietas platyrrhina. Eróteljesebb s nagyobb termetű, mint az oxyrr-
hina, orra rövid, tompa, homloka lapos, szemköze széles, hatodik ujjának
csankja gyengén fejlődött, puha.

b) varietas oryrrhina. Véznább s kisebb termetű, mint az előbbi, orra
hosszabb, hegyes, homloka kissé domborodott, szemköze keskeny, hatodik
ujjának csankja erősebben fejlődött, kérges.

Bármennyire eltérnek is azonban e két varietásnak szélső alakjai,
nem hiányzanak átmeneti alakok, melyek a különbségeket áthidalják, s a
két fajra való szakitást merőben lehetetlenné teszik.

Meg akarom még jegyezni, hogy az R. temporariának, épen úgy,
mint a R. esculentának szine életkorával, tartózkodási helyével, sőt az
évszakkal s a világítási viszonyokkal is nem lényegtelenül változik: így

§ A R. temporaria elnevezésnek minden esetre előny adandó a R. fusca felett,
nem csak azért, mert LINNÉ által is elfogadtatván, széltében ezen elnevezés hasz-
naltatik, hanem főleg azért, mert CHARLETON már 1677-ben élt vele (Exercit. diffe-
rent. nomin. animal. P. 27. SCHREIBER ut. id.), még Roxrs:rnek Rana terrestris fusca
elnevezése 1758-ból való (Historia naturalis ranarum nostratium. Norinbergae. I. P, 1.
SCHREIBER ut. id.) s e szerint jóval később keltű.

Zuma 125 S

—

219

az alapszin a halvány bórsárgától, csaknem piszkos fehértől és hüsszintöl
a bórbarnán at vöröses fahéjszinig fokozódhatik, más irányban pedig sötét
iszapbarnába, csaknem egészen feketébe mehet át, e mellett a foltok is
változnak, sőt néha csaknem egészen hiányzanak, a hasoldal pedig majd
tiszta fehér, majd szennyes fehér, folt nélküli, vagy, különösen a begyen
halványabb vagy setétebb testszínű pettyekkel s foltokkal. Kolozsvár körül
a Bükkben legfeltünőbbek az egyszínű vöröses fahéjszínűek (— R. alpina
Fitzinger) s az ezekkel együtt előforduló sötét iszapbarnák (— R. atra
Bonaterre), a szamosmenti réteken pedig igen világos hátú, oldalt s begyü-
kon feketén tarkázott példányok (= R. arvalis Nilson). A KArorı JÁxos úr
által egy typicus szintinek vett példány után közölt leírás csak igen kevés
R. temporariára illik s könnyen tévútra vezethet; általában alig van a
gerinceseknek más osztálya, melynél annyira szükséges volna a LINNÉ-féle
elvet «Nimium ne erede colori» folytonosan szem előtt tartani, mint épen
az Amphibiáknál.

Végül még a Bufo calamitát illetőleg meg akarom jegyezni, hogy
igaz ugyan, miszerint Lgvpra annak valószinüségét fejezi ki, hogy Buda-
pest körül gyakori, SCHREIBER szerint is előfordul, legalább helyenként
hazánkban, Brezz szerint pedig épen közönséges Erdélyben : " mindennek
daczára azonban hajlandó vagyok hinni, hogy ezen béka, melynek tudtom-
mal egyetlen biztos lelhelye sincs hazánkból feljegyezve, s a rá vonatkozó
adatok egész általánosságban szólanak, vagy épen nem fordul elő, vagy
csak egyes helyeken élhet; azt azonban, hogy Budapest körül gyakori,
Erdélyben pedig mindenütt közönséges, egész határozottsággal tagad-
nom kell. :

Kolozsvártt, 1878. junius 20.

PROTISTOLOGIA.

A SZAMOSFALVI SÓSTÓ NEHÁNY ÁZALAGÁRÓL.
Dr. Entz Gézá-tól.

A szamosfalvi sóstóban élő gyöklábúakat tárgyaló értekezésemben
jeleztem már (v. 6. ezen folyöirat I. köt. 3. füz. 155. 1.), hogy azon sósvízi
ázalagokban, melyeket a magyar orvosok és természetvizsgálók 1875-ben
Előpatakon tartott XVIII. vándorgyülésének évkönyvében leírtam, folyta-
tott vizsgálataim után még nehányat csatolhatok. Ezen részint a sóstóra,
részint egészen új ázalagok a következők :

10 Fauna der Wirbelthiere Siebenbiirgens. Hermannstadt. 1856. «Gemein unter
der Erde, in Kellern, Mauerlóchern und Steinhaufen.» P. 161.

930

—

. Litonotus grandis, n. sp.
. Placus striatus, Cohn (?)
. Lacrymaria Lagenula, Clap. & Lachm.
. Enchelys nebulosa, Ehrb.
. Ervilia salina, n. sp.
. Metopus sigmoides, Clap. & Lachm.
. Sparotricha vexillifer, n. g. & sp.
. Stichatricha Mülleri (= Chaetospira Mülleri et Ch. mucicola,
Lach.).
9. Styloplotes appendiculatus, Stein.

10. Euplotes Harpa, Stein.

11. Vaginicola crystallina, var. grandis (= V. grandis, Perty.).

Az elósorolt ázalagok kózül a Placus striatus, Lacrymaria Lagenula,
Styloplotes appendiculatus és Euplotes Harpa eddigelé esupán tengerviz-
ben találtatott; a Metopus sigmoides és Vaginicola crystallina édes- és
tengervízben él; az Enchelys nebulosa és Stichotricha Mülleri édesvízi
alak, megjegyzendó azonban, hogy mindkét ázalag oly nemhez tartozik,
melynek vannak tengeri képviselői is; a három új ázalag közül az Ervilia
salinának rokonai az E. fluviatilis kivételével, mind tengeriek, a Litonotus
grandisnak fajrokonai édes- és tengervízben élnek, a Sparotricha vexillifer
végre az édes- és tengervízben egyaránt élő Stichotricha-nemmel áll legkö-
zelebbi rokonságban. Ezen összeállításból látható, hogy azon első érteke-
zésemben kifejtett nézetem, miszerint a benföldi sóstavak ázalagfaunája
sokkal közelebb áll a tengeri, mint az édesvízihez, az újabban feltalált áza-
lagok által csak még megerősíttetik.

Legyen szabad e helyen az új sósvízi ázalogok leírásával együtt még
nehány más sóstói ázalagra vonatkozó tanulmányaimat közölnöm.

Qv Bs © r9

Qo I C»

LITONOTUS GRANDIS, N. SP.

(VILL. T. 1—2 ábra.)

Ezen egész 0,4 mm. hosszasägot elérő tekintélyes ázalagot a hozzá
képest torpe termetti Litonotus fasciola társaságában elég gyakran, bar min-
dig csak egyes példányokban találtam a szamosfalvi söstö hosszasan tartott
vizében. Első pillanatra könnyen Loxophyllum Meleagrisnak lehetne tar-
tani, melytől azonban a WRZESNIOwsKI által körülírt nemi jellemeken kívül
még egyéb, mindjárt tárgyalandó szervezeti viszonyok által lényegesen
eltér, a többi Litonotus-fajokkal pedig első látásra is alig téveszthető
Össze.

Teste has- és hátoldalra élesen el van különülve, amaz egészen lapos,
az utóbbinak középső szemcsés tája ellenben, különösen összehúzódott
testü egyéneknél, vagy midőn nagyobb mennyiségű tápszerekkkel van zsu-

PDC".

ARS ROUEN Lee LENT ri tT IM IN EU

221

folva, többé-kevésbbé kidomborodik, mintegy zacskót képezve, mely, kivált
oldalról tekintve, jól kivehető. Általános alakja lándsás, mint a többi Lito-
nátusoknál, vagy a Loxophyllum Meleagrisnál, mellfelé orrmányba keske-
nyedő, mely a magyar kard pengéjéhez hasonlólag hegyén görbült, jobb
oldalán vájt, a balon domborodott s hegyének szegélye állandóan a hát-
oldalra kunkorodott, hátsó testrésze ahhoz képest, a mint az ázalag meg-
nyúlt, vagy összehúzódott, majd tompán, majd hegyesen végződik. Az
egész test nagy mértékben összhúzékony s hol megnyúlva elkeskenyedik
(VIII. 2.), hol ismét összehúzódva elszélesedik, mint az első ábrán látható,
mely az ázalagot mintegy középmérvül összehúzódásban mutatja. Különö-
sen összhúzékony s igen mozgékony az orrmány, mely ide-oda tapogatva
majd megnyúlik, majd megrövidül, azon szemkápráztató. mozgékonyságot
azonban, mint a Litonotus foliumé, soha sem éri el.

A hasoldalon kétféle sávok különböztethetők meg: u. m. egymástól
távolabb álló 4—5 hosszirányú sáv, melyek leginkább magokra vonják a
figyelmet s különösen megnyúlt test mellett láthatók (VIII. 2.) s tulajdon-
képen nem egyebek, mint egyszerű redők, melyek feltünnek s ismét
elenyésznek ; továbbá sűrűn álló igen finom sávok (VIII. 1.), s ezek azon
számtalan ázalagnál előforduló finom sávokkal egyenértéküek, melyek ha
csupán ruganyosak, de önálló összehúzódási képességgel nem bírnak s a
plasma kéregrétegének határhártyájával állanak szorosabb összefüggésben,
cuticularis sávoknak, — ha ellenben ruganyosságon kivül még önálló ösz-
szehúzódási képesség is jellemzi, s nem a határhártyával, hanem a plasma
kéregrétegével állanak szorosabb összefüggésben, összehúzékony rostocsok-
nak, izomrostocsoknak,vagy HAFCKEL által, myophan-rostoknak neveztetnek,
felfogásom szerint a cuticularis sávok s a myophan-rostok között szoros ha-
tárt vonni merőben lehetetlen. Ez utóbbi állandó sávok a Litonotus testalak-
jának megfelelő hajlással vonulnak végig a hasoldalon az orrmány hegyétől a
farkvégig s mindkét végen egy-egy pontban egyesülnek, mit azonban az
ázalagnak csupán igen nagy mérvű összehúzódásánál lehet tisztán kivenni
s ez esetben, — eltekintve a sávolyzat nagyobb sűrűségétől, — egészben
véve ugyanazon képét nyerjük a sávolyzat jellemző lefutásának, mint a
6. ábrán rajzolt Litonotus fasciolánál ; legtöbbször azonban az orrmánynak
egy ívelt középső sávjából látszanak a többi sávok kiindulni, mely voltaké-
pen nem egyéb, mint egy barázda, mely az orrmány megnyúlása alkal-
mával képződik s az orrmány teljes visszahúzódása alkalmával, a mi per-
sze csak igen ritkán észlelhető, nyomtalanúl elsimúl s akkor azután a sá-
voknak egy pontból való kiindulása egészen világosan kivehető.

A Litonotus grandis, mint a Litonotus-nem képviselői általában csu-
pán hasoldalán visel csillószőröket, tehát hypotrich s épen ezen jellemen
alapszik a Litonotusoknak Wrzesniowskt által ajánlott elválasztása a ve-
lök közel rokon Loxophyllum- és Amphileptus nemektől, melyek hasolda-

999

lukon is viselnek esillószóróket. 1 A sűrűn álló, finom csillöszörök a hasol-
dal sávolyzatát kóvetó sorokban helyezvék el, miról elpárolgó cseppben a
fedlemez által kissé természetellenesen laposra nyomott példányokon igen
jól meg lehet győződni. Ezen a helyváltoztatást eszközlő esillöszörökön
kívül az orrmány baloldalát egy sor erősebb, hosszabb és vastagabb alap-
ból kiinduló, s az Aspidiscinák, Euplotinak és Oxytrichinak szájmelletti
serteívének sertéire emlékeztető, csillószőr szegélyzi, melyeknek mind-
egyike egy kis mélyedésben ül s ez által az orrmány bal szegélye , csinos
csipkézetet nyer, mely a többi Litonotusoknál is előfordúl. Ezen erősebb
esillöszörök, vagy inkább serték, melyeket a Litonotus foliumnäl (= Dilep-
tus folium, Duj.) már Dusarpin is felismert s együttvéve igen jellemzően
serénynek nevezett,? hátrafelé elmosódva mennek at a hasoldal finomabb
esillószóreibe s főleg arra szolgálnak, hogy örvényt sodorjanak, mely a bal
szegély mentében hátulról mellfelé az orrmány jobbra hajlott csúcsa felé
tereli a vizet ; ezenkívül a szabadúszásnál ezeknek erélyes evezése eredmé-
nyezi a hossztengely körüli forgást.

A Litonotus grandis szabad cseppben gyorsan képes úszni, miközben
folytonosan hossztengelye körül csavarodik, leggyakrabban azonban a
Hypotrichek módjára a víz fenekén mászkál s a fedlemez alatt helyváltoz-
tatásának csakis ezen módja észlelhető.

Mint minden más Litonotus, úgy a L. grandis is, alakját változtatja,
mi azonban csak annyiban áll, hogy majd megnyúlik, majd ósszehüzódik,

s mint már emlitém is, az orrmány különösen nyülékony és mozgékony s.

idegen tárgyakba ütközve, azokat óvatosan apróra kitapogatja. Ha a Lito-
notus alakváltozásait figyelemmel kísérjük, minden kétséget kizáró hata-
rozottsággal jutunk azon eredményhez, miszerint az összhúzékonyságnak
székhelyét a plasmának szemcsétlen, üvegszerűleg tiszta és átlátszó része
képezi, míg a plasmának szemcsés része egészen passive viseli magát, így
nevezetesen az orrmány, mely egészen szemcsétlen, kiválólag erélyesen nyü-
hk és rövidül ismét meg. Ezen kétségbevonhatlan s első megfigyelésre
határozottan constatálható körülmény nézetem szerint nem alárendelt
jelentőségű, a mennyiben biztos újjmutatásúl szolgálhat arra nézve, vajjon
az élesen elkülönült myophan-rostokkal ellátott ázalagoknál, pl. a Stento-
roknál, vagy a Spirostomumnál, a szemcsés szélesebb szalagok-e azok,
melyek az összehúzódásoknál cselekvőleges szerepet játszanak, vagy pedig
az ezen szalagok között lefutó, keskenyebb, uvegszeruleg tiszta, szemcsét-
len fonalak ? A Vorticelläknäl és Stentoroknál előforduló összhúzékony

* Beobachtungen über Infusorien aus der Umgebung von Warschau. Zeitschr. f.
wiss. Zoologie. XX. Bd. 4. Hft. 1870. Pag. 496.

«Une rangée de cils plus forts, en criniére.» — Histoire naturelle des Infusoi-
res, Paris, 1841. Pag. 392.

= SG

293

rostokról már EHRFNBExG is tesz émlitést, ? ő a szemesés-szalagokat tekint j
izmoknak, melyeknek működését a csillószórókével hozza kapcsolatba,
mely utóbbi felfogás jogosúltságáról mai nap természetesen már szó sem
lehet. Újabb búvárok közül SCHMIDT OSZKÁR, * KÖLLIKER, " LEYDIG, ® SEIN,"
HazckEL ® mind azon véleményt osztják, hogy a szemcsés plasma-szalagok
játszák. az összehúzódásoknál a eselekvöleges szerepet, sőt STEIN ezen
szemcsés, a világos sávok között kidudorodó plasma-szalagokat a Stento-
roknál épen harántcsíkolt izomrostokkal hasonlítja össze, igaz ugyan,
hogy ezen szalagokon, különösen a Stentorok összehúzódásánál, épen
haräntesikolatok jelennek meg, melyekről KórrrkER is tesz említést s
azokat le is rajzolja," csakhogy ezen harántcsíkolatok minden bizony-
nyal nem egyebek, mint egyszerű redők, s hogy a minden szabály nél-
kül szétszórt szemcsék, melyek gyakran festő-szemcsék, mint a Stentor
coeruleusnal, vagy épen chlorophyll-testeeskék, mint a St. polymorphusnál,
nem felelnek meg a Bowmax-féle «sarcous element»-eknek, mint a hogy
Stein látszik felfogni, alig szorül cáfolásra. — LIEBERKÜHN ellenben ! ha-
tározottan a szemesetlen, keskenyebb fonalaknak tulajdonítja az összehű-
zódási képességet s ugyanezen felfogásra vezették GREEFF RiIcHARD-ot !! és
legujabban SımrorHor !? igen beható tanulmányai s Craus szintén ez
utóbbi felfogást tartja helyesnek. ? A nélkül, hogy e helyen a vitás kér-
désbe mélyebben bele bocsátkoznám, csak annyit akarok megjegyezni, hogy
saját vizsgálataim a LIEBERKÜHN-GRERFF-SIMROTH-féle felfogás helyessé-
géről teljesen meggyőztek s hogy csakis ezen felfogás felel meg a valónak,
erre nézve a Litonotusnak par excellence összhúzékony orrmánya a legki-
válóbb s egészen megdönthetlen bizonyítékot szolgáltatja. Az orrmány
egészen szemcsétlen üvegtiszta összhúzékony plasmából áll, melyben a
fennleírt sávok még további elkülönülődést képviselnek s kétségkívül kivá-

5 Die Infusionsthierchen als vollkommene Organismen. Leipzig. 1838. Pag. 260.

* Handbuch der vergleichenden Anatomie. II. Aufl. 1852. — Továbbá: Eine
Reclamation, die «geformte Sarcode» der Infusorien betreffend. Arch. f. Mikroskop.
Anatomie. III. Bd. 3. Hft. 1867. Pag. 391.

5 Icones histologicae. I. Abth. Der feinere Bau der Protozoen. Leipzig. 1864.

6 Lehrbuch der Histologie des Menschen und der Thiere. Hamm. 1857.

* Der Organismus der Infusionsthiere. IT. Abth. Leipzig. 1867. Pag. 23.

8 Zur Morphologie der Infusorien. Jenaische Zeitsch. f. Medicin u. Naturwissen-
schaft. IV. Bd. 4. Hft. 1873.

? Id. mü. Pag. 14. Taf. I. Fig. 12.

"10 Beiträge zur Anatomie der Spongien. Müller's Archiv. Jahrg. 1854. Pag. 403.
Megjegyzés alatt.

11 Untersuchungen über die Naturgeschichte der Vorticellen. Arch. f. Naturgesch.
36. Jahrg. I. Bd. 1870.

2 Zur Kenntniss des Bewegungsapparates des Infusionsthiere. Arch. f. Mikrosk.
Anatomie. XII. Bd. 1. Hft. 1875.

13 Grundzüge der Zoologie. III. Aufl. Marburg u. Leipzig. 1574. Pag. 165.

“N te

19
19
=

lólag tevékeny szerepet játszanak az ósszehüzódásoknál. S egész átalános-
ságban kimondható azon kivételnek alá nem vetett szabály, miszerint az
összes véglényeknéla protoplasmának a rendelkezésünkre álló nagyitások s
kémszerek mellett egészen egynemuünek látszó része az, mely az ósszehü-
zódásoknál tevékeny s ez képviselvén egyszersmind az ingerlékenységnek
is székhelyét, élettanilag a szövetekböl alakült, szorosabb értelemben vett
állatok 1deg- s izomállományával állítható párhuzamba, mely felfogás ellen
legkevésbbé sem szól azon körülmény, hogy némely véglények, pl. Rhizo-
podak plasmajaban a szemcsétlen állomány a szemcséstől nincs elkulo-
nülve : ezeknél épen a szemcsék közti üvegszerü állomány az, mely inger-
lékeny s összehúzódások eszközlésére alkalmas.

Az épen elóadottakban s a már fennebb mondottakban .elegge kiemel-
tem, hogy a Litonotus testét képező protoplosma két részre különült, t. i.
a testvégeket s ennek szegélyét egyedül, a hasoldal középső tájának pedig
felületes rétegét képező szemcsétlen, uvegszeru állományra, a kéregplas-
mára (mit Srrm Rindenparenchymnek, Wazricx Ectosarknak, HAECKEL
Exoplasmának nevez) s szemcsés, pépszerű bélplasmára (Innenparenchym
Steın-nel, Endosark Warrrcn-nél, Endoplasma HarckEL-nel), ez utóbbi
kisebb-nagyobb zsírfényű szemcsék- s rögöcskékkel telt s a háton kiemel-
kedő zacskószerű dudoron, mely jól táplált egyéneknél erősen kidomboro-
dik, csak igen vékony szemcsétlen réteg által borított, oldalt s a testvége-
ken pedig ködszerű parányi szemcsék közvetítése által megy át a kéreg-
plasmába.

Az orrmány jobb szegélyén az erősebb csillöszörök, a sörény lefutásá-
ban a plasma egy sor aránylag igen vastag pálcikákat (Arrmanx-féle esa-
lanszerveket, Trichocysteket, Srrin felfogása szerint tapintótestecskéket)
visel, melyek csak ritkán húzódnak le a jobboldali szegélynek finom csilló-
szőröket viselő részére, s mint egyéb Litonotusoknál, majd mindenütt sza-
bályos távolságokban állván egészen zárt, majd szakgatott sort képeznek.

A száj, mint az összes Litonotus-, Loxophyllum- és Amphileptus-
fajoknál, a nyelés pillanatán kívül nem látható s az bizonyára az orrmány
jobb oldalán a serték mentében egy hosszirányú rést képez, melynek két
ajka a nyelés actusán kívül egymást közvetlen s szorosan megfekszi s a
rést egészen elzárja. Magát a L. grandist ugyan soha sem sikerült a nye-
lés pillanatában megfigyelnem, de meglestem azt a Litonotus fasciolänäl,
a Loxophyllum Meleagrisnél s több Amphileptus-fajnál s legkevésbbé sem
szenvedhet kétséget, hogy a L. grandis szájára nézve nem tér el a neve-
zett rokon ázalagoktól. Mindezen ázalagok az elnyelendő, többnyire igen
nagy zsákmányra, mely rendesen csillószőrös ázalagokból, leggyakrabban
Vorticellinákból áll, orrmányuk domború szegélyével mintegy rögzítik ma-
gokat, erre összehúzódva rászorítják magokat a zsákmányra, mire legott
egy hosszirányú rés hasad meg a bal szegély hosszában, mely a zsákmány

225

nagyságához képest az orrmánynak majd hosszabb, majd rövidebb részére
terjed ki s egészen oly módon látszik kihasadni, mint pl. egy paszuly-
vagy borsóhüvely, ha azt a hasadási irányban megnyomjuk; a száj meg-
nyiltával egyre tolakodóbb lesz a rabló s végre egy ügyes mozdulattal hir-
telen ráhúzza magát a zsákmányra s azt bélplasmájába szorítja. A nyelés-
nek ezen sajátságos, a szemlélőt, mint minden egyenlőtlen küzdelem,
bizonyos izgatottságban tartó jelenete, gyorsan véget érvén, az ajkak elzá-
ródnak s a száj ismét nyomtalanúl elenyészni látszik, s mintha csak káp-
rázat varázsolta volna elénk a végig nézett jelenetet, oly ártalmatlannak lát-
szik ismét ezen — báránybőrt viselő farkas. Csak néha jelzi még rövid
időre egy kis mélyedés azon pontot, melyen a zsákmány benyomült s csu-
pán nehány pillanatig látható ívelt vonal, mely azonban állandó falú
garatnak nem felel meg, az útat, melyen végig haladt. A Litonotusok,
Loxophyllumak s Amphileptusok által elnyelt azalagok a bélplasmában
többnyire rövid idő alatt szétesnek s elegyednek a bélplasma szemcsés
pépjével, melyet LACHMANN, majd CLAPAREDE is s később GREEFF nem
egészen helytelenül neveznek chymusnak. Ugynevezett emésztő ürcsék,
vagy nedvürök csak ritkán fordúlnak elő a Litonotosok bélplasmájában.
Az alfelnyilás a L. grandisnál kétség kívül ugyanott van, hol a többi Lito-
natus-fajoknál s a Loxophyllum Maltagrisnál, melynél már EHRENBERG is
észlelte, t. 1. a test hátsó végén kissé a hátoldalra húzódva.

A farkvég középvonalában fekszik egy nagyobb lüktető urese, mely
szabályos ütemekben lüktet s tartalmát a hátoldalon fekvő finom, a systole
alatt jól kivehető nyiláson át üríti ki; ezen fő-ürcsén kívül állandóan még
4—5 kisebbet kulonboztettem meg a bal szegély mentében, melyek egé-
szen szabálytalan közökben tűntek el s jelentek ismét meg.

Mint valamennyi Litonotusnál s a legtöbb Amphileptusnál, úgy a
L. grandisnál is két gömbölyded mag fordul elő, melyek a test közepe
táján a hasoldalon fekszenek s ezért azon esetben, midőn a bélplasma táp-
szerekkel zsúfolt kidomborodó hátzacskót képez, csak nehezen különböz-
tethetők meg. A magok majd igen apró szemcséjű, csaknem víztiszta állo-
mányúak (VIII. 1.), majd ismét egészen egynemű, víztiszta, halvány
alapállományban szabályos közökben elhelyezett erősebben fénytörő góm-
böcskékből vannak összetéve (VIII. 2.) ; ecetsavval való kezelés által egy
vékony határhártya gyakran leemelhető a magokról. Azt, vajjon e két mag
plasma-fonál által egymáshoz van-e fűzve, nem sikerült eldöntenem; a
többi Litonotusoknál s az Amphileptusoknál a L. grandiséhez hasonló
iker-magvak mindig egymásba vannak fűzve s erre támaszkodva bízvást
feltehető, hogy a L. grandis magjai'is össze vannak kapcsolva.

A L. grandis az édes vizekben élő Litonotusoknak, melyeknek ponto-
sabb ismeretét a többször említett kitünő lengyel buvarnak, WRZESNIOWSKI-
nak köszönjük, egyikével sem egyezik meg; igen közel látszik azonban

226

állani a Coun által helgolandi tengervizet tartalmazó aquariumban nevelt
s Loxophyllum rostratum név alatt leírt ázalaghoz, # melynek alakja, ket-
tös magja, egy fó- s több mellék-ürcséje a mi ázalagunkra emlékeztetnek ;
tekintetbe véve azonban evvel szemben azon körülményt, miszerint Conn
ázalagának jobb szegélyén kúpos szemölcsök emelkednek ki, mint a Loxo-
phyllum Meleagrisnál, tekintetbe véve továbbá, hogy a helgolandi ázalag-
nál pálcika-alakú testek az orrmánynak jobb oldali, azaz vájt szegélyén
vannak s ugyanitt foglalnak helyet a mellék-ürcsék is, míg a L. grandisnál
mindezen képletek az ellenkező oldalon fekszenek, ott, hol a WRZESNIOWSKI
által leírt s Kolozsvár körül is előforduló L. Varsaviensis és L. diaphanus-
nál, 5 mindezt tekintetbe véve nem tarthatom e két ázalagot azonosnak.

LITONOTUS FASCIOLA, EHRENBERG.

(VIII. T. 3—6. ábra.)

Már fennebb kiemeltem, hogy a L. grandis társaságában igen nagy
számmal fordúl elő a sokkal kisebb, csak mintegy 0,1 mm. hosszaságot
elérő L. fasciola, mely rég ismert s Wrzesniowskı által igen pontosan
tanulmányozott ázalagot annál kevésbbé lehet szándékom e helyen tűzete-
sen leírni, miután a L. grandistól, melyet részletesen tárgyaltam, úgy
szólván csak mennyiségi különbségek által ter el, melyek a mellékelt raj-
zokból könnyen kiolvashatók ; e helyett azonban a L. fasciola egybekelé-
sére (conjugatio) vonatkozó észleletimet akarom közölni.

Alig van ázalag, mely az egybekelés tanulmányozására alkalmasabb
volna, mint épen a L. fasciola, még pedig nem csak azért, mert mindig
tömegesen fordúl elő s ennek következtében az egybekelt példányok, ha
már egyszer az egybekelés, — mely az ázalagoknál tudvalevőleg mindig
epidemiaszerűleg lép fel, — kezdetét vette, könnyen lehet kellő mennyiségű
párokat találni, hanem még különösen azért is, mert lapos teste átlátszó,
s főkép végre azért, mert u.n. acinetaszerű ébrények a Litonotusoknál nem
fejlődnek s így, tartsuk bár e kétes természetű csirokat FockE, Conn, STEIN,
CLAPAREDE és LACHMANN s több más büvárral valódi ébrényeknek, avagy
élódi Sphaerophryáknak, mely BazBrant által megalapított felfogás helyes-
ségének valószinűsége mellett MEczwikow, legújabban pedig ENGELMANN és
BürscHur oly nyomós érveket hoztak fel, — mert, ismétlem, ily acineta-
szerű ébrények a L. fasciolánál nem fejlődvén, nem hatnak zavarólag az
észlelésre s nem bonyolítják az egybekelés élettani jelentőségének tiszta
felfogását.

14 Neue Infusorien im Seeaguarium. Zeitsch. f. wissensch. Zool. XVI. Bd. 3. Hit.
1866. Pag. 280. Taf. XIV. Fig. 8—11.

| te nut, 1 Pe kn LS de met À hé à |

PO PASS PORN I TU PSS ET UT VERA LA RU UE PRE PT, ere SE eee
I u >; Lu Es T À 3 ub 2 ‘+ " ; - A
94 ka L *

227

. Az egybekelés tárgyalását megelőzőleg szükségesnek tartom a még
. egybe nem kelt Litonotusok magképleteiről szólani.

Arra nézve, hogy a L. fasciolának két gömbölyded magja van, a bú-

várok között nincs eltérés ; én ezen ikermagok között egy rövid összekötő
fonalat több ízben egészen határozottan megkülönböztethettem s úgy
hiszem, hogy e fonál soha sem hiányzik; a magoknak állománya rendesen
igen világos s ecetsav hozzáadása nélkül csak igen halványan jelelt szem-
cséket mutat, melyek ecetsavra jobban kiválnak, máskor ismét, úgy mint a
L. grandisnál is, a mag egynemű világos alapállományában valamivel erő-
sebben fénytörő szürkés gömböcskéket láttam nagy szabályossággal elhe-
lyezve; a magokat burkoló határhártya majd erősebben, majd gyengébben
van kifejlődve, majd végre egészen hiányzik. CLapaRÈDE és LACHMANN,
valamint WnzrsNriowski magtestecsről egyáltalában nem tesznek említést
s én is úgy találom, hogy az oszlás által szaporodó nemzedékeknél a mag-
testecs többnyire egészen hiányzik; Stein ellenben azt állítja, hogy az
egymáshoz igen közel álló magok egyetlen magtestecs által vannak össze-
kötve. 2° Én ily egyetlen, az ikermagok közti magtestecset csupán az egybe-
kelés alatt s ekkor is csak átmenetileg észleltem, a mire még alább vissza-
térendek. Mind a sóstóból származó, mind az édesvízi L. fasciolánál azt
tapasztaltam, hogy több magtestecs nélküli nemzedék előzi meg a mag-
testecsekkel ellátottakat ; amazok oszlás által szaporodnak, míg az utóbbiak-
nál lehet ugyan még egyes oszlásokra találni, tulajdonképen azonban csak
azon nemzedéket képviselik, mely egybekelésnek indul. A magtestecsek
száma, az én vizsgálataim szerint, állandóan kettő, mindegyik magnak
meg van a maga gömbölyded, szürkés, kissé zsirfénybe hajló magtestecse,
mely a mag közepében látszik helyet foglalni (VIII. 6.), bár az ázalag
oldalfekvésénél néha, úgy láttam, mintha nem a mag belsejében, hanem
ennek egy kis oldali mélyedésében fészkelne, mit azonban egész biztosság-
gal eldöntenem nem sikerült. |

Az egybekelt párok állandóan ellenkezó testszelokkel fekszik meg
egymást (VIII. 3., 4., 5.) félig egymásra borülva, oly formán, mintha pl.
két tenyerünket 1—2 ujjnyi szélességben egymásra helyeznók, farkvégok
kisebb nagyobb hosszban mindig szabad s ósszenyomott párok azt látsza-
nak mutatni, hogy az egymásra boruló szegély nem egész hosszában olvad
össze (VIII. 5.).

SrEIN az Amphileptusoknak, melyekkel a Litonotusokat is 6sszefog-
lalja, egybekelésénél létrejövő változásokról ezeket mondja: «Egybekeles
alatt más változást nem szenvednek, mint azt, hogy a magtestecs ondó-
tokká (Samenkapsel) fejlődik, miként ezt Bausıanı kimutatta az Amphi-
leptus Anasnál (?), én magam pedig más fajoknál észleltem; azt azonban,

16 Der Organism. d. Inf. II. Abth. Pag. 64.

228

hogy mi lesz a szaporodási szervekből az egybekelés befejeztével, még
senki sem fürkészte ki,» 17 Bürscurr pedig a L. fasciolával közel rokon
‘Amphileptus anas egybekelési folyamatát a következő szavakkal adja elő :
«Az Amphileptus Anasnál, mely ázalagot BALBIANI is vizsgálata tárgyává
tett, az egybekelés alatt úgy láttam, hogy mindegyik állat két tojásdad
magja oly szorosan közeledik egymáshoz, hogy az egybekelt példányok
mindegyike látszólag csak egy, meglehetős tekintélyes magot tartalmaz.
Ezt egy orsóalakú ondótok szorosan megfekszi. 16 óra után ismét vizsgál-
tatván az állatok, 3—3 csaknem egyenlő nagy, világos gömböt tartalmaz-
tak, melyek a testtartalom mozgásai által sokszorosan ide-oda taszíttattak.
További 4 óra lefolyása után ezekhez még egy negyedik, kisebb világos
golyó járult. 4 órával később az egyik állat golyói meglehetős határozat-
lanok lettek, a másikban ellenben még kivehetők voltak. 2 óra múlva az
egyik állatban egy meglehetős nagy világos test lépett fel határozottan s
mellette még két kicsiny világos golyó volt láthutó. Most, talán egy törté-
netes nyomás következtében, fájdalom, szétvált a két állat. Az állatok egyi-
kében 12 óra múlva is látszott a nagy világos golyó s mellette a két ki-
sebb, melyek mindegyike egy sötétebb testecskét látszott tartalmazni. 1?
A L. fasciola egybekelésére vonatkozó vizsgälataim sokban megegyeznek
Bürscazr-nek a rokon Amphileptus Anasnak egybekelése körül tett tanul-
mányaival, egyes részletekben azonban többet sikerült látnom, mint
BürscHLr-nek, mig más részletekben ismét BürschLı vizsgálatai szolgál-
hatnak az enyéim kiegészítésére.

A még két maggal s két magtestecscsel bíró, tehát nyilván még csak
rövid idő előtt egybekelt párokon több órai figyelemmel kisérés után az
egybekelés indította első változást abban találom, hogy a két mag felduz-
zad s duzzadásának következtében egymáshoz közelebb látszik húzódni,
egy testbe azonban nem folynak össze, még a magtestecsek, melyeknek
állománya világossá lett s szürkés színét és erősebb fénytörését elveszti,
csakhamar összeolvadnak egy tojásdad, vagy citromalaku testbe. Ez az a
páratlan «ondótok», melyről az Amphileptusnál BALBIANI, STEIN és
BürscHLI egyaránt megemlékeznek s mely határozottan a két megvilágo-
sodott magtestecsek egybeolvadása által jött létre; meg kell azonban
jegyeznem, hogy az ily módon egygyé olvadt s állományában is megválto-
zott magtestecseken azon jellemző hosszirányú sávolyzatot, mely pl. a
Paramaciumoknál s az Oxytrichináknál oly jól kivehető, nem voltam képes
megkülönböztetni. — Az ezt követő változás abban áll, hogy a nagyra duz-
zadt magoknak mindegyike szétesik 3—4 gömbre, még pedig nem ismételt

1 Der Organ. d. Infus. II. Pag. 86.
18 Einiges über Infusorien. Arch. f. Mikroskop. Anat. IX. Band. 4. Heft.- 1873.
Pag. 667.

NOV FOURS IR 5

bi —_——_— :

sd —— ~~

229 >“

oszlás utján, hanem egyszerre darabolódik fel (VIII. 3., a magokböl fejlö-

. dött gömbök árnyékolása a rajzon kissé erős); ezen gömbök lassanként

határozatlan körvonalúak lesznek s végre beleolvadnak az ázalag bélplas-
májába. Ezalatt a magtestecsek összeolvadásából fejlődött test szintén
határozatlan körvonalúvá lesz s miután fénytörése ekkor az ázalag proto-
plasmájáétól nem különbözik, alig vehető ki, hogy azonban nem enyészik
el, erről az egybekeléssel járó változások ezen stadiumán levő ázalagoknak
ecetsavval való kezelés által, határozottan meggyőződtem. Midőn a mag
szétesése utján létre jött gömbök az ázalag plasmájába már beleolvadtak,
ott, hol az egygyéolvadt magtestecsekből fejlődött képlet foglalt helyet,
nyilván ennek kettéoszlása által, két világos gömb lép fel, melyek nem
egyebek, mint az új magok, melyekben magtestecsek még nem fejlődtek
ki (VIII. 4.). Az alatt, míg a szétesett magon leírt változások véghez men-
nek, az ázalag bélplasmájának rögöcskéi lassanként elenyésznek, azaz a
mindenesetre igen élénk anyagforgalom körébe vonatnak s helyettök igen
erősen fénytörő, áteső világításnál feketének látszó szemcsék lépnek fel,
mely sötét környezetben a két új mag mintegy kiviláglik (VIII. 4.), e mel-
lett az ázalag testének egyéb réeze feltünő világos és szintelen lett s a bal
oldalt szegélyző pálcikák is gyakran elenyésznek. Az egybekelt párok ren-
desen ezen sötét szemcsékkel telve válnak el egymástól, úgy hogy ezekről
az egybekelve volt Litonotusokat jól fel lehet ismerni; ritkább azon eset,
hogy a párok még tovább is egybekelve maradnak s csak az után hagyják
el egymást, miután a sötét szemcsék ismét elenyésztek (VIII. 5.).

Az ázalagok egybekelésével foglalkozó több búvár tesz említést az
épen kiemelt sötét szemcsékről s Bürscentr fellepesöket az egybekelés alatt
végbemenő igen élénk anyagforgalommal hozza kapcsolatba; " e felfogást
teljesen indokoltnak vélem s csak annyit akarok hozzátenni, hogy tekin-
tetbe véve, miszerint ezen szemcsék egészen a rovarok Marrranr-féle. edé-
nyeiben előforduló húgy-tömörödményekre, nevezetesen az alsóbb állatok-
nál annyira elterjedt hügysavas nátron rögöcskék emlékeztetnok, nagy
valószinűséggel tehető fel, miszerint húgy-tömörödményeknek megfelelő
bomlási termények, melyek részint az alfelnyiláson, részint talán ismét
feloldva a lüktető ürcse által üríttetnek ki. E bomlási termények némely
ázalognál a protoplasma áramlásába jutván a testvégeken, ott, hol az
áram elhajlik, lerakatnak s e helyeken azután azon sötét foltokat képezik,
melyek pl. Paramaecium Aureliánál s számos Oxytrichininal a mellső és
hátsó testvégen, a Metopus sigmoidesnél csupán a mellső testvégen, a
Vorticellináknál pedig a kocsányvégen fordulnak elő; ide tartoznak to-

19 Studien über die ersten Entwickelungsvorgiinge der Eizelle, die Zelltheilung
und die Conjugation der Infusorien. Abhandl. d. Senckenborgischen naturforschenden
Gesellsch. Frankfurt a. M. 1876. Pag. 421.

Természetrajzi fizetek. Xy. kötet 1v. fizet, 15

a tee e EK el aa i Fe N ar Sree DE PER Ung CREE tie Y PPS SLE TEES HT I ER

> 230

vábbá nyilván azon szemcsék is, melyek számos tokot lakó gyoklabunal,
pl. az Euglypháknál s a Cyphoderiánál a mag előtt egy sötét övet ké-
peznek.

Méltó megrovásnak tenném ki magamat, ha egyedül a L. fasciolának
egybekelésére támaszkodva, egy általános képet akarnék adni az ázalagok
egybekeléséről s véleményt ennek élettani jelentőségéről; minthogy azon-
ban számos más ázalag e helyen nem tárgyalható egybekelésének tanul-
mányozására támaszkodhatom, másrészt pedig saját észleleteimet az
ENGELMANN 2° és Bürsenti ?! által közölt igen fontos búvárlatokkal kapeso-

latba hozhatom, mégis megkisértem azt, s megjegyzem, hogy főbb voná-

saiban megegyezik az az ENGELMANN és Bürschui által kifejtett felfogással.

Az ázalagok, miután több nemzedéken át egyszerű oszlás által szapo-
rodtak, ezen szaporodási mód további folytatására teljesen kimerülni lát-
szanak s ekkor következik be az egybekelés.

Az egybekelt ázalagoknál vagy. még az egybekelés tartama alatt,
vagy miután az egybekelt párok már ismét szétváltak, a régi mag (vagy
magok) szétesik s állománya beleolvad az ázalag plasmájába s a meguju-
lásnál anyagot szolgáltat, e mellett bizonyos ázalagoknál egyes magtöredé-
kek az alfelnyiláson át, vagy a felület bármely más pontján kiléketnek; ez
utóbbiak azon képletek, melyek Barsrant, újabban pedig ScuarrHAUSEN
által ?? petéknek tartattak. Az egybekelés alatt, vagy azután számos áza-
lagnál fejlődő ébrény-golyók (Stein) és az ezekből sarjadzó acinetaszeru
ébrények nehezen tartoznak az egybekelési folyamat rendes menetébe.
A magtestecs (máskor magtestecsek) vagy még az egybekelés tartama
alatt, vagy miután az egybekelt ázalagok ísmét szétváltak, mintegy életre
ébred, elkezd növekedni, gyakran szalagszerüleg megnyúlik és sarjakat
fejleszt s végre szétdarabolódik s darabjai beleolvadnak az ázalag plasmá-
jába, egy, vagy több darabból pedig, avagy az egész magtestecsből, vagy
végre 2 vagy több magtestecs egyolvadása által létrejott képletből új mag
fejlődik; a magtestecset tehát méltán tartalékmagnak lehetne nevezni,
melynek feladata a szétesett magot helyettesíteni, az egybekelés befolyása
alatt maggá fejlődni. Azon pálcika-alakú testecskék, melyek MÜLLER JÁNOS
által 1556-ban felfedeztetve egész napjainkig ondószálcsáknak tartattak,
melyek számos esetben csak erősebben vagy halványabban kifejlett sávo-
kat képeznek a megnagyobbodott magtestecsben, nem ondószálcsák, mi
mellett, t. 1. hogy nem ondószálcsák, azon körülmény igen határozottan

? Ueber Entwickelung und Fortpflanzung von Infusorien. Merpholog. Jahrbuch.
I. Band. 4. Hft. 1876.

Td. mu.

22 Sitzungsber. der niederrhein. Gesellsch. zu Bonn. 1869. Levuckarr Jahresbe-
richt. 1870.

—€-——"T"——

ee CPP

231

szól, miszerint HERTWIG Oszkám,?? Bürsenuı?* és mások által végzett
újabb búvárlatok szerint, hasonló sávok és pálcika-alakú képletek az állati
peték, továbbá a legkülönbözőbb szöveti sejtek oszlásánál az oszló magban
épen úgy fellépnek, mint az ázalagok magtestecsében, söt az ázalagoknak
mind magjában, mind magtestecsében egyszerű oszlások alatt is gyakran
észlelhetők. A Bazpranr-féle felfogás, mely némileg módosítva STEIN, Kór-
LIKER, CLAPAREDE és LACHMANN s mások által is elfogadtatott, s mely sze-
rint a mag petefészeknek, a magtestecs pedig herének felel meg, egészen
alaptalan. Ennek dacára azonban nem lehet még sem tagadni, hogy az
egybekelés alatt a termékenyítésnek egy neme megy véghez, mely valószí-
nüleg abban áll, hogy az egybekelt párok protoplosma-részecskéket cserél-
nek ki, melyeknek behatására a régi mag szétesik, hogy az újra szerve-
ződésnél bizonyára lényeges szerepet játszó életképes anyagot szolgáltas-
son, a magtestecs pedig a megújuló ázalag magjává szerveződik. Az egybe-
kelt ázalagok, vagy még az egybekelés tartama alatt, vagy miután már
ismét szétváltak, azon kívül, hogy a tartalékmagból, azaz magtesteesböl,
vagy annak csak egy részéből képződött új magot nyertek, mintegy meg-
ifjodnak, megújulnak, azaz keretökön belül újraszerveződnek. Ezen újra-
szerveződés legszembetünőbb az Oxytrichinaknal, melyeknél, miként STEIN -
nek s EXGFLMANN-nak már régebb vizsgálatai bizonyítják, még a csillószó-
rök, illetőleg serték és horgok is újak által helyettesittetnek, de a többi
ázalagoknál is létre jö, habár nem annyira szembetünő, mint az emlitet-
teknél; erre mutat nevezetesen azon körülmény, melyet a L. fasciola egy-
bekelésének tárgyalásánál ki 15 emeltem, hogy — ha szabad e kifejezéssel
élnem — az ázalagnak szennyesnek látszó avét, elviselt protoplasmája,
egészen megtisztül; erre mutat a bomlási terményeknek felhalmozódása ;
erre végre azon, tudtommal sehol fel nem jegyzett körülmény, miszerint
az egybekelő párok, azon ázalagoknál, melyeknél az egybekelés hosszasan
tart, az egybekelés végével egyenlő nagysaguakka lesznek, holott az egy-
bekelés kezdetén egymástól nagyságra nézve gyakran igen feltünően eltér-
tek, mi egyszersmind újjmutatásul szolgál annak feltevésére is, hogy az
egybekelt párok között élénk anyagkicserélődés megy véghez. Az ázalagok-
nak egybekelésokozta önmagoknak mintegy újjászülését leginkább össze-
hasonlíthatnók azon üjjászervezódéssel, mely a WEISMANN-féle fontos vizs-
gälatok szerint, melyeknek helyességéről AvERBAcH is kezeskedik, a Mus-
cidáknál, s nyilván más rovaroknál is, a bábálom alatt jő létre, midőn a
histolysis beálltával az álca szöveteinek romjaiból egy új, ez esetben per-
sze az álcától eltérő szervezetű lénynek, a tökélyes rovarnak teste épül fel ;

25 Beiträge zur Kenntniss der Bildung, Befruchtung und Theilung des thierisehen
Ries. Morpholog. Jahrb. I. Bd. 1875.
** Id. mii.

939

vagy talán még találóbban azon újjászerveződéssel, melynek színhelyét
AUERBACH, HERTWIG OSZKÁR, Bürscuuı és mások vizsgálatai szerint a meg-
termékenyített pete képviselt. i

Az egybekelés némely ázalagnál csak kivételesen, másoknál állan-
dóan az egybekelt párok teljes egygyéolvadásával végződik. Az előbbi
azaz kivételes egygyéolvadás észlelhető, például az Oxytrichináknál, az
utóbbi a Vorticellináknál, melyeknek úgy nevezett rügyszerű egybeke-
lésénél (knospenförmige Conjugation) az egyik egyén állandóan kisebb s
ezanagyobbikba vagy mindenestől, vagy csupán cuticulájának hátrahagyá-
sával, beleolvad ; az egygyéolvadásnak ez utóbbi módját egészen helyesen
úgy foghatjuk fel, mint egy törpe hím általi termékenyítést, melynél a
nagyobbra magát mintegy ráoltó kisebb egyén a termékenyítőnek szerepét
viszi, a nagyobb egyén pedig, melybe amaz beleolvad az, a mely megter-
mékenyíttetik. . |

A mi a magtestecset illeti, mely gyakran az oszlás utjan szaporodó
egész nemzedékeknél hiányzik, ennek üjraképzódése az én idevonatkozó
‚vizsgälataim szerint a magból való sarjadzás, külső vagy belső lefüzödes
útján jő létre. Azon ázalagoknál, melyeknél magtestecs nem létezik, így
nevezetesen a Vorticellináknál, — bár Barsrawr és Bürscarr ezeknél, ellen-
kezésben Srzın-nal és ENGELMANN-nal, a magtestecset állandónak mondják,
— továbbá a Stentoroknál, melyeknek egybekelt példányainál is hiába
kerestem magtestecset, az egybekelés alatt feldarabolódó mag egy-egy töre-
dékéből fejlődik az új mag, még a többi magtöredék a plasmába beleol-
vadva az újjászerveződéshez szolgáltat anyagot.

Az egybekelve volt ázalagok ismét egy egész nemzedék sorozatára
el vannak látva azon képességgel, hogy oszlás által szaporodjanak, azaz
más szavakkal: az ázalagoknál az ivartalan módon szaporodó nemzedéke-
ket egy egybekelő nemzedék rekeszti be, mely az egybekelés alatt megter-
mékenyíttetvén ismét több nemzedéknek képes ivartalan úton életet adni
s kiindulasat képezi az oszlás által szaporodó nemzedékeknek.

PLACUS STRIATUS, COHN. (?)

(VIII. T. 7. ábra.)

Ezen nev alatt Coun FERDINÁND helgolandi tengerviz-aquariumból
egy ázalagot irt le,?* melylyel egy meglehetős nagy számmal elófordüló
sósvizi ázalag oly sok tekintetben egyezik meg, hogy hajlandó vagyok azt
a helgolandi alakkal azonosnak tartani.

A hossztengelye irányában mintegy 0,04—0,05%, nagyságot elérő
(Conw ázalagjának nagyságát 0,03"4,-re teszi) ázalag körvonala tojásdad,

# Id. mü. Pag. 268. Taf. XIV. Fis. 6—7.

933

vagy kerülékes, ez azonban csakis az ázalag lapjára nézve áll, a mennyiben
teste összenyomott, úgy hogy éléről tekintve pálca- vagy piskóta-alakúnak
látszik. Felületén két ellenkező irányáan lefutó sávok szelik egymást, me-
lyek csínos rhombos terecskéket írnak körül; erős nagyításnál méglehet
arról győződni, hogy ezen sávok, melyek gyenge nagyításnál egyszerű vo-
nalaknak látszanak, igen apró gömböcskékből vannak összetéve, melyek
megannyi gyöngysorokat képeznek ; ezek között a felület négyszögei símák,
szerkezet nélküliek. Az egész kéregréteg meglehetős ellentálló, merev, a
nélkül, hogy a kéregplasmától jól elkülönült eutieulät lehetne rajta meg-
különböztetni s mindenütt egyforma, fínom esillöszörökkel borított.

A legtöbb példány több, kissé kékesszínű gömbölyded testeket tar-
talmazott, melyekkel némelyek egészen zsufolva voltak; ezen testek ré-
szint a bélplasmába látszottak mintegy benyomva, részint nedvudvarral
voltak környezve, úgy mint számos ázalag belsejében az emésztés alatt
álló testek s általában igen hasonlítottak a Cyclidium Glaucomához, mely
töménytelen mennyiségben táncolt ázalagunk társaságában a vízben. A test
mellső végén állandóan egy kisded szemölesszerü kiemelkedést különböz-
tethettem meg, mely igen emlékeztetett az Enchelysek és Enchelyodonok
szajkörüli dudorára ; arra azonban, vajjon ezen dudor közepében van-e a
szájnyilás, vagy, mint Coun állítja, kissé oldalra húzódva, miután a nyelés
actusát nem láttam, nem adhatok kielégítő feleletet.

Ázalagunk szervezetét kiegészíti még egy a test közepe táján helyet
foglaló nagy gömbölyded mag s egy a hátsó testvégen nyiló lüktető ürcse.

Coun is megjegyzi ázalagáról, hogy mozgása szerfelett gyors, rohamos,
miközben az egyenes, vagy inkább ívelt pályákban haladó ázalag hosszten-
gelye körül hengereg, úgy hogy majd lapos, majd keskeny oldala szemlél-
hető; mindez a sósvízi ázalagra nézve is áll s csak még azt akarom
kiemelni, hogy egész magaviselete, nevezetesen szilaj mozgása szerfelett
emlékeztet az Acinetinák rajzóira, s ha elnyelt testeket nem tartalmazott
volna majd minden példány, bizonyára az Acineta tuberosa rajzójának
tartottam volna, melytől még csak nagyobb termete s feltünő gyöngysoros
sávjai által tér el. Mindennek dacára azonban még sem zárhatom ki annak
lehetőségét, hogy a nevezett Acineta alakkörébe tartozik, mire alább, az
Acineta tuberosa tárgyalásánál még visszatérendek.

LACRYMARIA LAGENULA, CLAP. £ LACHM.
(IX. T. 1—4. ábra.)
CLAPAREDE és LACHMANN Sartoroé mellett a bergeni és gleswaeri fjor-
dok Floridái között fedezték fel a fennevezett Lacrymariát,?9 melytől a

% Études sur les Infusoires et les Rhizopodes. IT. Vol. Paris et Genève, 1858—59.
Pag. 302. Pi. XVIII. fig. 7.

234

szamosfalvi sóstónak egy ázalagja, legfelebb nagysága tér el, ez utóbbi
ugyanis 0,1 — 0,2 ^v, hosszaságot ér el, még a norwegiai Lacrymaria hosz-
szát felfedezöik csupán 0,07 "V,-re teszik ; ezen nagysági eltérésre azonban
alig lehet súlyt fektetni, miután a Lacrymaria-fajok nagysága, így pl. a
Lacrymaria Oloré felette változik, s általában mondható, hogy a nagyság az
ázalagoknál alig jöhet tekintetbe, miután ez a táplálkozási viszonyokhoz
képest aránylag tág korlátok között ingadozik.

A Lacrymaria Lagenulának egészben hengeres teste a fajnév által
kifejezett alakkal bir, — «En forme de flacon à liqueur», mondják CLAPARÈDE
és LACHMANN; — mellső vége pipacsutorahoz, vagy a penis makkjához ha-
sonlitható, gyengébben vagy erősebben elkülönült fejecskét visel, különben
az egész test, kivált pedig a fejecske utáni részlet nyúlékony lévén, az alak
bizonyos korlátok között változik s midőn leginkább meg van nyúlva, a
fejecske alatt nyakba keskenyedik (IX. 1.), mely azonban korántsem nyújt-
ható oly hosszúra, mint a L. Oloré. A fejecske kivételével az egész felület
a mindjárt felemlítendő sávok lefutásában elhelyezett egyenlő hosszúságú,
finom csillószőröket visel, a fejecske alapját pedig az előbbieknél jóval
hosszabb, finom esillószórók által képezett gallér koszorúzza, melynek
egyes csillószőrei, mint a tollvitorlának sugarai összeállanak (IX. 4.) s
mozgások közben a gallér mint egy összefüggő egész hullámzik; ezen
csillöször-galler, mely más Enchelynáknál, pl. a Lacrymaria Olornál is ki
van fejlődve, de nem ily erőteljesen, egészben véve igen emlékeztet azon
csillószőr-koszorúra, mely a szabadon rajzó Vorticellinák s az Acinetinák
ébrényeinek hátsó testvégét övezi. A cuticulának alig mondható határhár-
tya alatti kéregplasma hosszirányban lefutó sávokat visel, melyek a kéreg-
plasmát többé-kevésbbé befűzik (IX. 2.) s a szerint, a mint az ázalag hossz-
tengelye irányában erősebben, vagy gyengébben csavarodott, majd pörge
lefutäsuaknak (IX. 1., 2.), majd egészen délkörös irányüaknak látszanak.
(IX. 3.) ; ellenkező irányban lefutó sávok, melyek a L. Olorra jellemzők, a
L. Lagenulánál hiányzanak. A bélplasma, mint az Enchelynáknál általá-
ban, rendesen nagy zsírfényu rögökkel telt.

A száj a fejecske csúcsán nyílik s garatba folytatódik. Craparèpe és
Lacumann a L. Lagenula garatjáról nem tesznek említést, a L. Olorét
azonban, melytől garatját tekintve vizsgálataim szerint semmiben sem tér
el, következőleg írják le: «Ez utóbbi (t.i. a száj) hegyes tölcsérhez ha-
sonló hártyás garatba vezet, mely csupán erős nagyításnál látható hossz-
irányú sávokat mutat. Azt határozottan nem voltunk képes eldönteni, .
vajon ezen sávok a Chilodonokéhoz hasonló pálcikáknak felelnek-e meg,
vagy pedig nem kell-e egyebeknek tekinteni, mint a hártya hosszirányú
redőinek kinyomatait.» 27 A L. Lagenula garatja, mint épen kiemeltem,

27 Études, II. Vol. Pag. 299. ;

235

a
teljesen megegyezik a L. Oloréval s az Enchelynák családjába tartozó szá-
mos más ázalagéval. A garat egyénenként változik s általában két külön-
böző alakban fordúl elő, melyek azonban a fejlettség különböző fokának
felelnek meg. Legegyszerűbb esetben finom, redőtlen hártyás tölcsér képezi
a garatot (IX. 1.), mely a Lacrymariáknál is, de különösen az Enchelysek-
nél gyakran oly szerfelett finom, hogy jelenlétéről csupán a nyelés pillana-
tában lehet meggyőződni, midőn a benyelt tápszer haladási irányának

állandósága utal arra, hogy a nyelő-pálya hártya által határoltatik. Ily

garatja van állandóan a Colepsnek. Más példányoknál a garat hártyás töl-
esére élesebben van elkülönülödve s nyugalomban hosszirányú redőkbe
szedódik, melyek a száj felé szélesebbek, aláfelé ellenben keskenyebbek s
elmosódottak, de soha sem szilárdulnak elkülönült pálcikákká, mint a Chi-
lodonnál és Nassulánál, miről a nyelés pillanatában, midőn a pálcikáknak
látszó redők teljesen elsimúlnak, egész határozottsággal meg lehet győ-
zódni. A garat síma és redős tölcsére között a Lacrymariáknál minden át-
menet észlelhető. Állandóan ily hosszredóket viselő garat jellemzi az En-
chelyodon-nemet, mint ezt Wrzessıowskı kiemeli.?* A garat második
alakjánál, majd rövidebb (IX. 2., 4.), majd hosszabbra nyúlt (IX. 3.), a
száj felé elvékonyodó, alul pedig bunkósan duzzadt pálcikák sorakoztak
egymás mellé s egészen szabadon látszanak lebegni, bár kétségkívül a garat
hártyájához rögzítvék, melyet alúl miután többnyire szétállanak, állandóan
széthúznak, úgy hogy ennélfogva a garat megfordított tölcsért képez. Ezen
bunkós pálcikák szemcsétlen, fényes, s mint a nem egészen szintelen üveg,
kissé zöldesbe hajló egynemű állományból állanak, mely optikai tulajdon-
ságait tekintve, leginkább a Vorticellák kocsányán végig húzódó osszhuze-
kony szalagra emlékeztet. Nyeléskor ezen képletek hossztengelyök irányá-
ban kissé megrövidülni látszanak s feladatuk nyilván abban áll, hogy a
garatot a zsákmányra mintegy rá húzzák. A Lacrymariaknál én állandóan
8 ily összhúzékony bunkót különböztettem meg, az Enchelys nebulosánál
s farcimennél 4-et, vagy 8-at, az E. gigosnal pedig legalább is 16-ot; ez
utóbbi ázalagnál a szájkörüli bunkós pálcikákról Sreix is tesz említést s
azokat az általa tapintó testecskéknek tartott pálcikák köré sorozza. ?" Én
e kétféle garatszerkezetet a következő összefüggésben vélem állani : fiatal
egyéneknél a garat ruganyos, hártyás tölcsért képez, mely lassanként ve-
szít ruganyosságából s ekkor hosszirányú redőkbe szedődik, végre összhú-
zékony bunkós pálcák sarjadzanak a száj körületéből a garat hártyájára s
ezek egyrészt ellensúlyozzák a petyhüdtté vált garat ruganyosságának el-
vesztését, másrészt pedig összhúzékonyságuk által a fennemlített módon

:s Beiträge zur Anatomie der Infusorien. Arch, f. Mikroskop. Anat, V. Bd. 1. Hft.
1869. Pag. 31. Megjegyzés.
29 Der Organismus. I. Abtlı. Pag. SO.

we » } S TN ; : DAE CN ru us |
4

236

elősegítik a nyelést. E szerint a garatnak ket különböző szerkezete egy-
mástól esupán a fejlettség fokára nézve kulonbozik s a.magasabb fejlettse-
get majd ugyanazon egyén éri el, majd esupán utódai s e szerint a kulon-
bózó garatszerkezettel bíró ázalagok majd egyidejüleg élnek együtt, majd
egyidóben esupán az egyik garatszerkezet észlelhetó, sót néha nemzedéke-
ken át megtartja a garat egyszerü alakját, mire a mindjárt tárgyalandó
Enchelys nebulosának sósvízi alakja szolgálhat példáúl.

A Lacrymaria Lagenula, mint az Enchelynák általában, igen falánk
ázalag, mely igen kitágítható garatján át nagy ázalagokat képes elnyelni.
Az elnyelt zsákmány rendesen nincs nedvűr által környezve. Az alfelnyilás
a test hátsó végén van s ugyanitt nyílik az egyetlen lüktető ürcse is.

A mag a test közepe táján foglal helyet; apró szemcséjű, tojásdad
alakú ; magtestecset nem különböztethettem meg.

ENCHELYS NEBULOSA, (0. FR. MÜLLER) EHRENBERG.

(IX. T. 5—9. Abra.)

A mar MÜLLER Orró FRiGYEs által felállított chaoticus Enchelys-
nemet, melyet EHRENBERG szorosabban kórvonalozott, a 4. EHRENBERG-féle
faj közül csupán a két felismerhetót, t. 1. az Enchelys Farciment és E. ne-
bulosát, továbbá a Srerws-féle E. gigast, Cnararkor és Lacamann E. arcuá-
táját s egy általam talált még le nem írt édesvízi fajt tartva szem előtt,
következőleg lehet jellemezni : Lágytestű, hengeres, vagy csak szájvégükön
kissé lapított, zsák, vagy tojásdadalakú, elől mindig csonkított, egész felüle-
tök délkörös sávjain egyenlő vékony és rövid, legföllebb a száj körül vala-
mivel hosszabb csillószőröket viselő ázalagok; a csonkított végen kissé
kicsúcsorodó felhányt szélű szájjal, mely alig kivehető síma, hártyás, vagy
4—8—16 s még több bunkós pálcikával ellátott s ekkor igen szembetünó
garattal; egyetlen gömbölyded, vagy tojásdad, kettős, vagy olvasóalakú
maggal; egyetlen, a szájelleni végen az alfelnyilás előtt fekvő, vagy több
lüktető ürcsével.

Az így jellemzett nem fajai ekként állíthatók össze :

uo 5,4 f zsákalakú . . . E. Farcimen, Ehrenberg.
egy ürcsével px :
I. Egyetlen maggal : ltojásdad . . . . E. nebulosa, Ehrenberg.
több üresével, tojásdad . . . . E. arcuata, Clap. & Lachm.
II. Kettős maggal, egy ürcsevel, zsákalakü . . . . . . E. binucleata, n. sp.

III. Több olvasószerűleg összefűzött maggal, egyetlen
alfelvégi, vagy e mellett még több kisebb ürcsével,
ZSÁKKAL RU (loys hoe, Te ale ete ke) ENT EN LS Ze E. gigas, Stein. "

" Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy az E. gigas egyike a legrégibb
idő óta ismert ázalagoknak, csakhogy a különböző búvárok különböző nevek alatt tökély-
telenül írták le. JopLor már 1716-ban ismert tölgyfaöntelékben nevelt «halaeskákat»,

, mm D a ie Aut AM V En SUR AE SE SD nn 1 ee RE Cl MS on Tr er u „Pi
mener M OPTI OT T Aya à M AE Tee Lok ae o> My heey

937

à
*
"w Ww.

; Szükségesnek tartottam az Enchelys-nemet saját megfigyeleseimre :
. támaszkodva tisztázni, miután mind EnnkENBERG, mind ÜLAPAREDE és
— Laenmwaxw után indülva nehéz a fajokon eligazodni; a Dusarpry-féle fajo-
kat, melyek hiányos leírás miatt alig ismerhetők fel, egészen tekintet nél-
. kül hagytam.

A szamosfalvi sóstóban élő E. nebulosa szervezetéről csak annyit
akarok megjegyezni, hogy garatja nem visel összhúzékony bunkós pálci-
kákat, mig az édesvízi E. nebulosánál rendesen megkülönböztethettem
vagy 4 nyulánk, csaknem a test közepéig érő pálcát, vagy 8 rövidebbet.

. Már EHRENSBERG is említést tesz arról, hogy az Enchelysek felette
falánkak s aránylag igen nagy ázalagokat is képesek elnyelni. A szamos-
falvi E. nebulosák zsákmányát kizárólag a roppant nagy számmal előfor-
duló s általam varietas annulata név alatt leírt Vaginicola erystallinäk

- képezték. A kis rablók betolakodnak a Vaginicolák tokjába s miután az
. Osszepattant ázalagra felhanyt, ajkukkal mintegy rászítták magukat, szerfe-

lett kitátják szájokat, hogy a zsákmányra végre, mint az Amphileptusok,

ráhúzzák magokat. A zsíkmányra szert tett Enchelysek vékony burkú
. . tokot választanak ki a Vaginicola kelyhének belsejében, melyet néha csak
egy haránt válaszfalból állónak találtam (IX. 7.), ezen belül kényelmesen
megemésztik a zsákmányt s vagy nem szaporodva bújnak ismét ki, vagy
pedig 2—4 részre oszolnak (IX. 8.) s így megszaporodva rajzanak ki a
Vaginicola kelyhéből. Édesvízben gyakran találtam E. nebulosákat, melyek
csoportosan együtt élő Vorticellákat nyeldestek el s nehány nap alatt ezek-
nek igen nagy számát egytől-egyig elpusztították, nekem, ki épen ezen
Vorticellák tanulmányozásával voltam elfoglalva, nem csekély boszúsá-
gomra.

ERVILIA SALINA, n. sp.
(IX. tábla, 12—14. ábra.)

Ezen parányi äzalagot, melynek középnagyságú példányai mintegy
0-02», s csak gyérebben előforduló nagyobb egyénei érnek el 0-03—0-04 rj,

melyek a jellemző rajzok után itélve, az E. gigasnak látszanak megfelelni (Observations
d'histoire naturelle, faites avec le microscope. II. partie du tome I. Paris. 1754. Chapitre
XXXIV. Pag. 82. Planche 12.); MÜLLER Enchelys Spathulája (Animalcula infusoria.
Hauniae. 1786. Pag. 40. Tab. V. Fig. 19—20.), melylyel synonym EHRENBRG Leuco-
phrys Spathulája (Die Infusiansthiere. Pag. 312. Taf. XXXII. fig. 3.), s Dusarpın Spathi-
dium hyalinuma (Hist. nat. des InfuSoires. Pag. 458. Pl. VIII. fig. 10.), s végre PERTY
Habrodon eurvatusa (Zur Kenntniss kleinster Lebensformen. Bern. 1852. Pag. 147. Taf.
V. fig. 10.), szintén az E. gigasnak felelnek meg. — En ezen äzalagot Kolozsvárt és
Nagy-Szebenben büzhódó utcai pocsolyák vizében igen gyakran s mindig felette nagy
mennyiségben találtam s vizsgálataim szerint, — legalább az említett lelhelyeken, —
nem állandóan bír több üresével, miként Srem állítja, hanem rendesen csupán egy
nagy hátsó testvégi ürcsével, melyhez csak kivételesen járul még több az egész test
hosszában szétszórt kisebb ürcse.

238

hosszaságot, huzamosabb ideig tartott sós vizben elég gyakran találtam, s
akkor jelent az meg, midőn az általam Chlamydodon Cyclops névvel jelelt
ázalag a poshadó vízben vagy már egészen kiveszett, vagy legalább kivesző
félben volt.

Alakja nagyon emlékeztet a Chilodon Cucullulus kis példányaiéra,
melyekkel, különösen oldalról tekintve, könnyen összetéveszthető, körvona-
lai egy a betüiével hasonlíthatók össze. (IX. 12. 14.) Hátoldala kissé dom-
borodott, síma, de nem egészen merev, hasoldala ellenben lapos s baloldali
nagyobb része, mely megközelítőleg négyszögletes mezőt képez, merev,
sima, szörözetlen, mig jobb oldalának egyénenként változó szélességű,
sarlóalakú területe lágyabb cuticularis réteggel borított s kissé fel- s lefelé
mozgatható, de korán sem éri el azon élénk mozgékonyságot, mint a Chilo-
donok u. n. ajaka. Ezen sarlóalakú mezőn 4—5 mély, ívelt sáv vonul végig,
melyek csillószóróket viselnek s ezek a mezőnek mellső részén hosszabbak
s vastagabbak, — mit az Ervilia monostylánál ( — Euplotes monostylus,
Ehrenb.) már EHRENBERG és Dusarpın is kiemeltek, — s inkább sertéknek
nevezhetők, melyek a sávok mentében hátra felé finom, vékony s a mellsők-
nél rövidebb esillöszörökbe mennek át. A csillöszörös mező hátul egy kis
előszökellő, kúpos farkocskában végződik, mely elpárolgó cseppben a tömö-
rödő sóoldat behatása alatt, úgy mint pl. az Oxytrichináknak hasoldali s
különösen farkvégi hatalmas sertéi, finom merev szörökre foszlik szét
(IX. 14.) s e szerint tulajdonképen egy összeragadt szórpamatnak felel meg.
Ki kell még emelnem, hogy a hasoldal síma mezeje nem közvetlenül megy
át a csillószórós mezőbe, hanem az előbbinek éles határvonala a csillószórós
mezőre kissé előszökellő éllel borúl, úgy hogy ennélfogva a két mező határ-
vonala tulajdonkép sekély barázdának felel meg, mely az ajak emelésekor
mélyül és tágul s egy pályát képez, melyen a csillószőrök működése által a
sávok mentében sodort apró szerves cafatok s kisebb Diatomeák, melyek-
ből ázalagunk táplálkozik, épen a szájhoz jutnak. Ez utóbbi egy rézsút
irányban vonuló, aláfelé elszükülő meglehetős hosszú, síma, hártyás garatba
vezet, mely úgy, mint a Chilodonnál, működése alkalmával kissé kinyomúl.
Lüktetó urcsét állandóan 3-at különböztettem meg a hasoldal síma mezején,
melyek váltakozva lüktetnek. A mag tojasdad, s úgy mint az Oxytrichinák-
nal, a Spirochonanal s a Chlamydodonták nagy részénél egy harát rés által
ketté osztott, mellette többnyire megkülönböztethettem egy gömbölyded
magtestecset. j .

Az Ervilia salina az édes vizi E. fluviatilistól valamivel eltéró alakján
kívül főleg az által különbözik, hogy hasoldala mély, ívelt sávokat, melyek
az E. fluviatilisre jellemzők, nem visel ; igen közel áll azonban az Európa
körüli tengerekben mindenütt gyakori E. monostylának kisebb alakjaihoz,
nevezetesen azokhoz, melyeket STEIN a triesti öbölből s Cuxhavenból ismer-

VPN 79

tet ?", valamint CLapareDEe és LacuwaNN éjszaki tengeri Aegyria ( — Ervilia)
pusillájához; ?! amattól azonban, mely csaknem ellyptikus, vagy négyszóg-
letes, téglaalakü, jellemző alakja s szélesebb esillószórós hasmezeje, az
utóbbitól pedig, melyet felfedezóik csak igen hiányosan ismertettek, testé-
nek aránylag tekintélyes szélessége s még az által tér el, hogy 3 ürcséje van,
míg nevezett búvárok ázalaguknak csupán egyet tulajdonítanak.

SPAROTRICHA VEXILLIFER, N. G. et SP. *

(IX. T. 10—11. ábra.)

Ezen ázalagnak, melyet rothadó nóvényeket tartalmazó sós vizben a
Cyclidium Glamoma társaságában egyenként ugyan, de elég nagy számmal
találtam, teste lágy és hajlékony ugyan, de gyors alakváltozásokat nem képes
végezni, hengeres, mellül rövid orrmányba, hátúl farkba keskenyedő, igen
gyakran S alakulag gyengén hajlott.

Egész felülete hossz- és vastagság tekintetében a serték és közönséges
esillöszörök között mintegy közepett álló lágy szörökkel borított, melyek
a fark és orrmány végén valamivel tömöttebben állanak s hosszabbak ; a
hasoldalon lévő szőrök 2—3 gyengén hajlott s balról jobbra futó sort lát-
szanak képezni, mint az Oxytrichinák hassertéi, ezeken kívül egy sor ször
szegélyzi a test oldalát, az orrmányon s háton ellenben minden rend nélkül
vannak a csillószőrök szétszórva. Az ázalag többnyire lomhán hever az
ülledékben, esillószórei azonban az ázalag pihenése alatt is lassan ide s tova
ingadoznak, de oly tunyán és esetlenül, mint pl. elhaló félben levő ázalagok
vagy hámsejtek esillószórei; erélyesebben evezve felemelik az ázalagot, mely
azután hossztengelye körül forogva meglehetős lassan úszik.

Az orrmány bal szegélyén, gyenge ívben a hasoldalra húzódó s külön-
böző egyéneknél majd az orrmány feléig, majd csupán negyedrészeig érő s
egészen egy toll vitorlájának keskenyebb részéhez hasonló lemez vonja
magára már első pillanatra a figyelmet ; szorosan egymás mellett álló s mint
a tollvitorla sugarai egymással összefüggő sertékből áll ez, melyek külön
nem örvényeznek, hanem majd együttessen emelkednek, majd ismét hirte-
len összeesnek, olyformán, mint pl. egy kifeszített női legyező, ha felemelt
léczeit elbocsátjuk, majd ismét a hasoldal felé csapódik az egész lemez,
gyakran oly erélylyel, hogy a különben tétlen ázalagot tengelye körül meg-
fordítja. Bármily idegenszerűnek lássék is első pillanatra ezen képlet, köny-
nyen fel lehet ismerni, hogy homolog az Oxytrichinak száj melletti sertcivel

10 Der Organismus I. Abth" Pag. 120., Taf. II. Pig. 23, 24

91 Ytudes II. Vol. Pag. 289., Pl. XV. Fig. 5. 6.

+ Jretow szórok, szétszórok, — Tats, ször, tehát szétszórtszórü ; vexillifer, zászlót
»

(tollvitorlát) viseló.

240

(adorale Wimperzone, Srein), tehát a szájperemhez (Peristom, STEIN) tar-
tozik, mely kiegészittetik a hasoldalon hajlott vonalban huzódó hullámzó
szalag által,s ezek együtt véve egészen ügy, mint az Oxytrichináknál a szaj-
perem-mezót (Peristomfeld) szegélyzik, melynek a serteiv és hullámzó szalag
találkozási pontja által képezett zugában van a csupán nyeléskor kivehető,
jobbra. vezető szájnyilás, mint az összes Oxytrichináknál, mit saját vizsgála-
taim után, melyek CLAPAREDE és LACHMANN-nak, valamint WRZESNIOWSKI-nak
ide vonatkozó vizsgálataival egészen egyező eredményre vezettek STEIN elle-
nében, ki az Oxytrichinák száját a szájperem-mező hosszában lefutó résnek
állítja, határozottan ki kell emelnem. A szájmellől egy hosszú merev serték-
ből álló pamat indul ki, egészen megegyező avval, mely STEIN vizsgálatai
szerint a Stichotricha secundánál, CLAPAREDE és LACHMANN szerint pedig az
evvel igen közel rokon Stichochaeta cornutánál is előfordul.

A Sparotricha plasmaja igen világos, kevés szemcséjű s kissé kékesbe
hajló, mint a Cyclidium Glaucomáé, a bélplasma számos emésztő ürcséről
gyakran habos, melyek szétázott szerves czafatokat s elnyelt Bacteriumokat
tartalmaznak, mik ázalagunk táplálékát képezik. A nedvürcsék között a lük-
tető ürcsét csak nehéz megkülönböztetni s ez, mint az Oxytrichinaknal a
szájperem alatt jobb oldalon látszik s a hátoldalon nyílik.

A szervezetet kiegészíti még két világos tojásdad mag, hasonló az
Oxytrichinákéhoz, csakhogy bennök haránt hasadékot, mellettök pedig mag-
testecset nem különböztethettem meg.

A Sparotricha hossza 0:06—0-1 ”/,, között változik. ú

A Sparotricha részére a rendszerben kijelelendő helyet illetőleg nem
lehet sokáig a felett haboznunk, hogy daczára annak, miszerint esillöszörö-
zetét tekintve egészen külön helyet látszik elfoglalni, mégis az Oxytrichinák
közé oszszuk be. Az ázalagoknak egymással való rokonságát puhatolva, —
s voltaképen minden rendszerezésnek csakis ez lehet a feladata, — nem lehet
a Srzrs-féle rendek jellemeihez mereven ragaszkodnunk; ha ez esetben ezt
tennők, úgy nem maradna más hátra, mint hogy ezen ázalag számára egy
külön családot állítsunk fel a Holotrichek vagy, ha a vitorlát szájmelletti
serteívnek tekintjük, a minek tényleg meg is felel, a Heterotrichek rendé-
ben. Itt ugyanoly alternativa áll előttünk, mint számos hypotrich ázalagnál
(Loxodes, Litonotus s a Chlamydodontak családja), melyek határozottan
holotrieh ázalagokkal állanak legközelebbi rokonságban (Loxophyllum,
Amphileptus, Dileptus és a Nassulinák családja) vagy minden tekintet nél-
kül egyéb szervezeti viszonyokra, a Srern-féle rendjellemek előtt kell meg-
hajolnunk, s ez esetben egymástól olykor még némileg is csak bajosan
elválasztható ázalagokat (pl. Amphileptus és Litonotus, vagy Loxophyllum
és Litonotus), külön rendekbe kell beosztanunk ; vagy több jellem megegye-
zésének adunk előnyt azon egyetlen jellem felett, melyre STEIN rendeit
alapítá. A választás felfogásom szerint nehéz nem lehet, csak egy vélemény

4
4
#4:

LE LP etr

d ds. dL y wc

241

indokolható, az t. i, hogy az összes szervezeti viszonyok, értem itt a test
általános alakját, fóleg azt, vajon tengelye kórül esavarodott-e vagy nem, a
szájnak s alfelnyilásnak helyét, a szäjperemnek s garatnak, — ha ugyan
ki van fejlődve, — szerkezetét, a magképleteknek helyét, szerkezetét s eset-
leg számát is, a lüktető urcsenek vagy üreséknek helyét, a myophanrostok-
nak jelenlétét vagy hiányát, s csakis ezekkel együtt a esillöszörözetre vonat-
kozó jellemeket, s mint minden természetes esoportositäsnäl, úgy itt is, oly
módon kell eljárnunk, hogy egymás mellé helyezzük azon alakokat, melyek
egymással a jellemek legtöbbjere nézve megegyeznek. Ezeket tartva szem
előtt, a Sparotrichát, mint már említém is, nem lehet más hová helyezni,
mint az Oxytrichinák közé, melyekkel hossztengelye irányában gyengén
csavart testalakja, szájának helye, szájperemének szerkezete, kettős magja,
lüktető üresejenek helye, à myophanrostoknak teljes hiánya által megegye-
zik s csupán abban tér el, hogy hátoldalán is visel elszórt esillöszöröket ;
hogy pedig ez nem szolgálhat okul az Oxytrichináktól való elválasztásra, e
mellett még azon körülmény 1s szól, hogy az alább tárgyalandó Stichotricha
szintén visel hátán esillöszöröket s továbbá az, hogy STEIN maga is korábbi
vizsgálataitól eltérőleg kiemeli, hogy újabb vizsgálatai azon meglepő ere !-
ményre vezették, miszerint a Stichotricha secunda hátoldalán 2 rézsut
lefutó esillószór-sort visel, mely lefutási irányában a 3 hasoldali esillószór-
sort szeli. ?? A Stichotricha általában igen közel áll ázalagunkhoz, melytől
lényegesen csupán abban tér el, hogy szájmelletti sertéivel összefüggő zászlót
képez, hogy esillószórei gyengébbek s szétszórtak, s hogy végre nem képes
azon excessiv megnyulásra s villámszerű gyors összepattanásra, mely a
Stichotricha-nemet jellemzi; közel áll továbbá az Uroleptus-nemhez is,
melytől csillószőrözöttségétől eltekintve, főleg abban ter el, hogy homlok-
horgokat, melyek az Uroleptus-nemre jellemzők, nem visel.

A rendelkezésemre álló irodalomban csupán egy ázalagot találok,
mely a Sparotricha vexilliferre emlékeztet, s az a Coun által Lembus velifer
név alatt leírt helgolandi tengeri ázalag ;"" Coun ázalagánál azonban az
egész felület sűrűn álló esillöszörökkel borított, lüktető üreseje testének

hátsó végén foglal helyet, — magképleteket Conw-nak nem sikerült meg-
különböztetni, — s végre egész felülete harántul gyűrűzött, mi csak oly

ázalagoknál fordulhat elő, melyek hosszirányú myophonrostokkal vannak
ellátva, midőn ugyanis ezek kissé meg vannak rövidülve, a kéregplasmát
gyűrűs redőkbe szedik; ily rostok pedig a Sparotrichánál ép oly kevéssé
fordulnak elő, mint a többi Oxytrichináknál.

52 Der Organismus II. Abth. Pag. 149.
83 Td. mii. Pag. 270., Taf. XIV. Fig. 12—18.

942

STICHOTRICHA MÜLLERI, ENTZ.

(X. T. 1—3. dbra.)

Lacumann 1856-ban?! egy ázalag-nemet állított fel, melynek ket kepvise-
viselójét, a Chaetospira Müllerit és Ch. mucicolát a Stentorfélékhez, késóbb
pedig a CLAPAREDE-del kiadott tanulmányokban a Stentorokkal együtt a
esillószórós ázalagok Bursarina családjába osztotta be?" s legközelebbi roko-
nának a Stentort és Freiát tekinti. LACHMANN ázalagjának teste tojásdad,
egész felületén csillószőrös s mellső végén hosszúra kinyújtható s gyorsan
visszavonható, karcsú orrmányt visel, mely működésben pörgén csavarodik
s egy sor serte által van szegélyezve, melyek a szájhoz vezetnek ; az orr-
mány alapján van a szájnyilás egyik oldalon a serte-koszorú alsó része, a
másikon pedig egy hártyás képlet által szegélyezve ; a száj mellett közvet-
lenül van az alfelnyilás, ez alatt pedig egy lüktető ürcse. A nem két képvi-
selőjének egyike, a Ch. Mulleri egészben karcsúbb testű s hosszabb ormányú,
mint a másik "aj s LACHMANN szerint a Lemna trisulca szakadozott levelei-
nek megnyílt sejtjeiben külön szarukeménységű, palackalakú tokokban el;
a másik faj, a Ch. mucicola, zömökebb testű, rövidebb orrmányú, serte-
koszorújának első, az orrmány szabad végén ülő sertéje a többinél vasta-
sabb, ezen faj nyálkás csövekben lakik. La HMANN lehetségesnek tartja, hogy
a Perry által az Oxytriehinák közé sorolt Stichotricha seeunda a Chaetos-
pirával rokonságban all, mit azonban Perry adatainak hiányossága miatt
nem képes határozottan eldönteni.

Stein szetszakgatott s megbarnult Lemna trisulca-levelek között a
Chaetospira után keresvén, gyakran talált egy ázalagot, mely termetre
nézve a Lacumann-féle Chaetospira Müllerivel egészen megegyezik, STEIN
azonban ezt határozottan a Stichotricha-nembe tartozónak állítja. °°

DE FROMENTEL és Madame Joparp-Mureau végre szintén leírják a
Chaetospira mucicolát ?" s azt az általok Lacrymarinanak nevezett családba
iktatják, mely valóságos quodlibet-csoportnak képviselői: Lacrymaria,
Phialina, Trachelophyllum, Spirostomum, Amphileptus, Dileptus, Kondylo-
stoma, Tricholeptus, (egy uj nem, mely a hiányos leirás és rajzok után ítélve
kétségkívül Stern Uroleptus violaceusához igen közel allo, vagy vele épen

5 Ueber die Organisation der Infusioren, besonders der Vorticellen. Müller's
Archiv. Jahrg. 1856. Pag. 369. 364, Taf. XIII. Fig. 6. 7. — A Ch. Mülleri Bron-
nak Class. und Ordnung des Thierreichs czímű közkézen forgó munkájának I. kötetében
a Lacumann-féle rajzok után igen híven van visszaadva. (Amorphozoa. Taf. X.
Fig. 5. A. B.)

85 Etudes. Vol. I. Pag. 215.

56 Der Organismus. II. Abth. Pag. 157.

57 Études sur les Microsoaires ou Infusaires proprement dits. Paris. 1874. Pag.
294. Pl. IX. Fig. 8.

SPOR Ste TONY e aS wu ul aub, wi "4" Le m. * ie 2d
d NA > 5
4

azonos, de minden esetre Uroleptus-faj), Loxophyllum és Chaetospira.
Szerintök a Ch. mucieola, a Vaginicoläk-éhoz hasonló, elül csonkitott s
hosszában vízi növényekre erősített tokban lakik ; sem a közlött rajz, sem a
leirás után nem lehet a Ch. mucicola szervezetéről több részletet kivenni,
mint a mennyit már fennebb Lacamanx után közöltünk.

Az előadottakból eléggé kitünik, hogy a Lacumann-féle Chaetospira-
nem szervezetének ismerete ez idő szerint legkevésbbé sem mondható kielé-
gítőnek, s tisztázása mindenesetre csak kívánatos.

Én Kolozsvár körül mind a Lemna trisulcának rothadó levelei között,
mind a Lemna polyrrhizának gyökerein nem ritkán akadtam ázalagokra.
melyek a Lacumann-féle Chaetospira nemmel kétségkívül megegyeznek, sőt
ezen ázalag egyik alakját a szamosfalvi sóstóban is felfedeztem. Mindenek-
előtt ki kell emelnem, hogy a termetre, általános szervezetre s életmódra
nézve à Chaetospirával egészen megegyező ázalagok, mint Srer idézett
vizsgálataiból is kitünik, tényleg a Stichotricha-nembe tartoznak s a St.
secundától főleg igen hosszúra nyujtható orrmányuk által térnek el. Én
mind a Chaetospira Mullerit, mind a Ch. mucicolát ismerem ; amaz rothadó
békalencsék között nem ritka s a rothadó állományba magát befészkelve
részint minden tok nélkül tartózkodik, részint a Stichotricha secundáéval
teljesen megegyező nyálkás csőben tanyázik, melynek belső rétege gyakran,
de nem mindig, palaczkalaku barnás tokká szilárdul. A Ch. mucicola ellen-
ben csőjét a békalencsék gyökereire hosszában illeszti s ezen cső majd
kocsonyás, mint a Stichotricha secundáé, majd ismét ennek is belső rétege
syüszü-alaku, ferdén csonkított tokká szilárdul, mint a hogy JOBARD- Murrav
urhólgy híven rajzolja s vagy csupán az állatot magát zárja körül, vagy még
egy szemcsés, kocsonyás váladékot is tartalmaz, melynek belső rétege ismét
megszilardulhat s a nagyodb tokon belül egy kisebb, a Ch. Mülleriével
egészen megegyező alaku tokot képez. Ismeretes tény, hogy az ázalagok
midőn oszlás által gyorsan szaporodnak, úgy mint a Diatomeák, egyre
kisebbednek s ebben leli magyarázatát az, hogy a Chaetospirának gyorsan
egymásra következő oszlása után testének arányához képest tulságos tág
lesz régi hajléka, mely kényelmetlenségen az által segit a törpe Epigon,
hogy a tágas tokon belül kis termetének megfelelőbb szükebb tokot választ
el. Mindkét Chaetospira egymástól esupán nagysági arányokra nézve tér el,
e mellett a vaskosabb Chaetospira mucicola orrmányvégi 1—3 első serteje
többnyire erősebb a többinél, egyéb különbséget én e kettő között nem
ismerek, s ha tekintetbe veszem azon körülményt, hogy midőn a szabadból
hozott békalencsék gyökerein Ch. mucicolákat találtam, hetek mulva a béka-
lencsék rothadásának beálltával a kisebb és karcsubb Ch. Mulleri jelent
meg, tekintetbe véve továbbá a gyüszü-alaku tokokon belül palaczkalakuak
képződését : úgy hiszem helyesen járok el, ha a két Chaetospirát azonosnak
s a Ch. Müllerit csupán a Ch. mucicola megkisebbedetts megnyúltabb testű

944

utódának tartom, — s ennélfogva az összetartozó két alak számára, mint-
hogy a Stichotricha-nemtől lényegesen nem térnek el, a Stichotricha
Mulleri nevet ajánlom.

Mint a Stichotricha secunda, úgy a St. Mülleri is igen gyakran tok
nélkül szabadon él s állandóan ilyeneknek találtam a sosvizben élőket, me-
lyek e mellett az édes vízi St. Mülleri karcsúbb alakjatol (a LACHMANN-
féle Chaetospira Mülleritöl) csupán abban térnek el, hogy orrmänyokat
nem képesek oly szerfelett megnyujtani, mint az édes vízi példányok, a mi
mindenesetre csak igen alárendelt értékü jellem.

Az ázalag részletes leírásánál, melyre ezennel áttérek, csupán a sósvizi
példányokat tartom szem előtt.

A St. Mülleri alakját a hossztengely irányában való megnyúlás s igen
gyors összehűzódás, mintegy összepattanás által változtatja; megnyúlva
gyengén hossztengelye irányában csavarodott lándzsaalaku (X. 1. 2.), mig
összepattanva gömbölyded, vagy körte alakot ölt, (X. 3.) ; a hátoldal dombo-
rodott, a hasoldal, különösen mászkálás közben (X. 2.) ellapult; a megnyúlt
test hátsó vége elkeskenyedik, a mellső pedig ázalagunk legfeltünöbb szer-
vébe, az orrmányba folytatódik. Ezen szerv felette mozgékony, majd az
egész ázalag hosszát meghaladó hosszuságra nyúlik, s ekkor szalagszerüleg
ellapul (X. 1.), majd hirtelen összehúzódik s ekkor többnyire hengeres, ujj
alakú nyulványt képez (X. 2. 3.), mely a legnagyobb mérvű összehúzódásnál
csaknem egészen elenyészik s ez esetben csupán csak még az ázalag mellső
részén kissé előszökellő dudor által jeleztetik. A teljesen megnyílt orrmány
soha sem áll el egyenesen, hanem min ‘ig egy-két pörge csavarulatot képez
(X. 1.) s az ily módon elegansan csavarodott orrmány, midőn szegélyző sertei
szemkápráztató gyorsasággal vidáman örvényeznek, oly megragadó pompás
látványnyal kedveskedik, melyet nehéz volna szavakba foglalnom. Az orr-
mánynak kissé éles baloldali szegélyén egy sertesor vonúl végig, mely az
orrmány alapján folytatódik a szájperem serteivébe, az orrmány szabad vé-
gén ülő sertét a sósvízi példányoknál nem találtam nagyobbnak a többinél ;
természetes, hogy az örvényt sodró megnyúlt orrmány sertéi távolabb álla-
nak egymástól, mint a visszahúzódotton, melynél a serték tétlenül kissé
hátrafelé konyúlnak (X. 3.). A peremmező jobb szélét egy meglehetős széles
hullámzó hártya szegélyzi, melynek egész szélessége különösen oldalról
tekintett mászkáló egyéneknél vehető ki jól(X. 2.). A peremmező also szele-
nek jobb zugában nyílik a száj, mely mellett merev sertékből álló pamatot,
mint a Sparotrichánál s a Stichotricha secundánál, nem különböztethettem
meg. Midőn a St. Mulleri orrmányát igen erősen megnyújtja, a peremmező
elkeskenyedik s minthogy ekkor a test mellső része mintegy beleolvad az
orrmányba, ez utóbbira látszik húzódni.

A St. Mulleri hasoldalán, mint a Stichotricháknál általában, három
felülről s jobbról rézsút irányban hátrafelé s balra futó sertesor vonúl végig,

melynek sertéi vastagsiguk s nagysägukra nézve egyénenként változnak,
majd erősebbek, majd ismét gyengébbek s kissé távol álló hosszaeska esillö-
szörökhöz hasonlítanak. A test két oldalát szintén serték szegélyzik, melyek
bal oldalon inkább a hasoldalról indulnak ki, azonban lefutásokban csak-
hamar a test szélére húzódnak s a jobb oldalon, melyen egész az orrmány
alapjáig húzódnak kissé a hátoldalra látszanak vonulni, mi a test hosszten-
gelye körüli gyenge csavarodásának természetes következménye. A farkvégi
szegélyserték a többinél rendesen valamivel karcsúbbak s hosszabbak.
Az egész hátoldalon végre gyenge serték vannak szétszórva (X. 2.). Említém
már, hogy STEIN, újabb vizsgálatai szerint, a St. secundának hátoldalán két
a hasmező sertesávjaival ellenkező irányú sertesávot különböztet meg, —
én a St. Müllerinek hátoldali sertéit minden rend nélkül szétszórtaknak
találom. Végre ki kell emelnem, hogy CLAPARÉDE és LACHMANN a Stichochaeta
cornutánál % — mely a Stichotrichától nemileg bizonyára nem tér el s nyil-
ván azonos Wrzesniowskt Stichatricha aculeatzjaval, ?? — s WRZESNIOWSKI
az épen említett ázalagnál, Srrix pedig a Stichotricha secundánál újabb,
nagy monographicus munkájának II. részében közzétett vizsgálatai szerint *°
az orrmány örvényző sertéin kívül még sajátságos finom hosszú, merev ser-
téket különböztettek meg, melyekhez hasonlók a Stentoroknál fordúlnak elő,
— én e merev sertéket a St. Müllerinél soha sem láttam s meg akarom itt
jegyezni, hogy a St. secundánál ezen képletek néha előfordulnak, néha pedig
hiányzanak, a mi különben a Stentorokra nézve is áll.

A St. Müllerinek plasmája színtelen, chlorophyll-gomboeskeket, melyek
a St. secundánál gyakran fordulnak elő, soha sem tartalmaz; a bélplasma
többnyire zsírfényü rögöcskékkel s elnyelt moszatfoszlanyokkal zsufolt, nedv-
ürcséket csak ritkán tartalmaz. A kéregplasma a bélplasmától nincs élesen
elkülönülve, igen összhúzékony, myophanrostok nélküli. A lüktető ürcse,
mint az Oxytrichináknál általában a szájperem bal szélén látszik s a hátoldalon
nyílik közvetlen alatta, azonban a hasoldal bal szélén van az alfelnyilás.

A két mag mindenben megegyezik a többi Oxytrichinákéval, tojásdad-
alakú, többnyire egy haránt hasadék által kettészelt, s mellette egy-egy
gömbölyded mastestecs fekszik.

A St. Müllerit a sósvízben mindig tok, vagy cső nélkül találtam rot-
hadó moszatok s élő Diatomeák által képezett ülledékben, hol majd félig
kinyujtott orrmánynyal fürgén mászkáltak épen úgy, mint a St. secunda,
mellső és hátsó testvégök irányában egyaránt ügyesen, majd ismét a lágy
rothadó állományba fészkelték be magokat s messze kinyujtott orrmánynyal
élénken örvényeztek a leggyengébb érintésre összerezzenve s vissszapattanva
a búvóhelyre.

38 fitudes. I. vol. Pag. 152. Pl. VI. fig. 6.
39 Td. mű. Pag. 477. Taf. XXI. Fig. 14.
” Der Organismus. II. Abth. Pag. 149.

Természetrajzl füzeten. 1. kötet wv, fizet. 16

246

ACINETA TUBEROSA, EHRENBERG.

(X. t. 4—12, a, b, c, d, ábra.)

Stem 1852-ben a Keleti tengerből Tharandba hozatott vizben élő
Gammarus marinusok kopoltyulevelein és lábain, valamint a Sphaeroma
serrata végtagjain, a Zoothamnion affine társaságában, nagy mennyiségben
talált egy Acineta-fajt, melyben EHRENBERG Acineta tuberosaját ismerte fel
s azt mint a nevezett Vortecellina Acineta-állapotát irta le. 5 HERTWIG
Rrcnanp a Podophrya gemmiparát tárgyaló dolgozatában röviden felemliti,
hogy Stein Acinetája nem azonos EHRENBERG A. tuberosájával ; ? BÜTSCHLI
ellenben Hrrrwic felfogását tévesnek s a szóban forgó két Aeinetät össze-
tartozónak állítja. *? Összehasonlítván EHRENBERG leirását s rajzait #4 STEIN-
éivel, azt találjuk, hogy EHRENBERG Acinetája a Srxrw-félétől nyulánkabb
termete s továbbá az által tér el, hogy kocsanya kétszer hosszabb testenel ;
másrészt azonban tekintetbe veendő az is, hogy STEIN a testnél rendesen
rövidebb kocsányü egyének mellett az EHRENBERG-éivel egyenlő hossza-
ságú kocsánynyal bíró A. tuberosákról is tesz említést, továbbá azt, hogy
az Ercumwanp által leírt A. tuberosak szélesebb testüek s rövidebb kocsá-
nyuak, mint az EHRENBERG-félék ; # mindezt tekintetbe véve valoszimu-
nek tarthatjuk, hogy az A. tuberosa-alakra s kocsányának hosszúságára
nézve varial s nem lehet alapos okunk arra, miszerint a Stem által
leírt Acinetát az EHRENBERG által leírttól fajilag különbözőnek tartsuk.
— Hogy melyik Acineta felel meg tényleg EHRENBERG A. tuberosájának
még complicálja azon körülmény, miszerint EHRENBERG az általa A. tubero-
sának nevezett ázalagot azonosnak tekinti MÜLLER O. Fm. Vorticella tube-
rosájával, mely édes vízi alak kétségkívül nem egyéb, mint azon Acineta,
melyet Sruin előbb az Opercularia nutems, # majd ismét a Vorticella
nebulifera *” Acineta-allapotanak tekintett, később pedig Acineta Lemnarum
névvel jelölt s melyet BürschLı ismét tévesen azonosít az A. quadriparti-

# Die Infusionsthiere auf ihre Entwickelungsgeschichte untersucht. Leipzig.
1854. Pag. 220. Taf. III. Fig. 46—50.

** Über Podophrya gemmipara nebst Bemerkungen zum Bau ps zur systema-
eene elle der Acineta. Morpholg. Jahrb. I. Bd. 1 Hft. 1875. Pag.

? Ueber die Entstehung des Schwärmsprösslings der PRE quadripartita

Clp. u. Lehm. Jenaische Zeitschr. f. Naturwiss. X. Bd. 3. Hft. 1876. Pag. 988. Meg-
jegyzés. |

# Die Infusionsthierclien. Pag. 241. Taf. XX. Fig. 9.

^ Erster Nachtrag zur Infusorinkunde Russlands. Bulletin des Naturalistes de
Moscou. Vol. XVII. Pag. 392. Tab. VIII. Fig. 17.

? Untersuchungen über die Entwickelung der Infusorien. Arch. f. Naturge-
schichte. 1849, I. Bd. Pag. 128. Taf. II. Fig. 38—31.

* Die Infusionsthiere auf ihre Entwickelungsgeschichte untersucht. Leipzig. 1854.
Pag. 59. Taf. IIT. Fig. 33—34.

4 ^

ris en deca. EH D v ER eee, LAM TTA nd 6 LENS FE d a CH PEOR

^
+

Li 947 $5 -

. tával; az utóbbi ugyanis 4, a előbbi pedig 2 tapogatókkal ellátott dudort
D. visel: «Vorticella simplex, turbinata, apice bituberculata» ; # az A. tuberosa
. pedig az A. Lemnarumtöl abban ter el, hogy amannak teste laposra nyo- T
mott, páncéla a test lágy reszetöl élesen elvált s csupán egy lüktető ürcsé-
“ vel bir, még az utóbbinak teste bunkós, kórtealakü, päneela csak igen gyen-
gén elvált s üreseinek száma 2—3. Miután ily vigaszt nem nyujtö zilált
fogalom all kapcsolatban az A. tuberosával, talán indokoltnak látszanék
azon Acineta részére, melyet töménytelen mennyiségben találtam a Vorti-
- eella nebulifera sósvízi alakjának társaságában, részint moszatokra telepedve,
— részint szabadon lebegve a víz felületén s melyet a szamosfalvi és tordai
sóstavak ázalag faunáját tárgyaló első közleményemben A. tuberosa névvel
jeleltem, midőn annak részletesebb tárgyalására áttérnék, új fajt alapítani; j
minthogy azonban a sósvízi Acineta a Srein-fele tengeri A. tuberosával
| teljesen megegyezik, ezt pedig a leiräsok után nem lehet az EHRENBERG-féle
… A. tuberosától elválasztani: legcélszerübbnek tartottam az A. tuberosa
“ — nevet használni.

1 Az A. tuberosa teste körvonalaiban haranghoz hasonló, vagy három-
- szógü, a hossztengely irányában eső középső testtáját kivéve, mely többe-
kevésbbé kidomborodik, lapított, mi különösen felülről tekintett példányok-

: nal vehető ki jól (X. 7.), felső részének két szögletéből egy-egy dudor

emelkedik ki, mely a tapogatókat viseli, ezek között a páncélon még egy
középső páratlan emelkedés domborodik ki. Az egész test meglehetős
kemény cuticula által képezett színtelen páncélba tokozott, mely az oldaldudo-
rok alapján csonkítottnak látszik, tényleg azonban csupán elvékonyodik s
ezen dudorokat is teljesen bevonja ; fiatal egyéneknek páncéla egészen síma,
nagy egyéneknél gyakran gyürüs redőkbe szedett (X. 8.), vagy végre egészen
szabálytalan ráncokat vet; oly egyéneknél, melyeknek teste egymás után
gyorsan fejlődött rajzók kibocsátása által megfogyott, gyakran, mint egy
összenyomott üres hólyag, össze-vissza ráncolt. A páncél elkeskenyedő
alsó részéből kiinduló kocsány legfelebb a test hosszát, többnyire csak felét
vagy harmadrészét éri el, aláfelé gyakran elvékonyodó alsó része pohártalp-
- — szerü korongocskában végződik. Fiatal egyének kocsánya meglehetős ruga-
nyos s színtelen, egynemü anyag által van kitöltve, később elveszti ruga-
nyosságát, csöves lesz s néha erősebben fénytörő tengelyfonalat rejt magában
(X. 4), leggyakrabban azonban egészen üres s hosszirányban finoman sävo-
; lyozott, a páncél ürétől állandóan haránt rekesz által van elválasztva.

A páncél csak igen fiatal egyéneknél fekszi meg egészen a test lágy
részét, kifejlett egyéneknél ellenben a plasmatest a páncéltól többé-kevésbbé
vissza van húzódva, csupán az oldaldudorok állanak a pánczéllal közvetlen
összefüggésben ; az ezekre húzódó eutieula azonban gyorsan elvékonyodik s

15 Animaleula Infusoria. Hauniae. 1786. Pag. 308. Tab. XLIV. Fig. 8 —9.

DAS

elmosódva megy at a dudorok plasmájáról reagensek által is csak bajosan
leemelhető határhártyába, miután pedig a kiduzzadó dudorok alapján a
cuticula rendesen nehány mély gyűrűs redőt vet, úgy látszik, mintha a pán-
cél e helyeken csonkított s a dudorok kibocsátására szolgáló nyílásokkal
volna ellátva.; oly egyéneknél, melyek dudoraikat a páncélba visszavonták
(X. 8.), a góresónek kedvező beállítása mellett gyakran igen élesen meg
lehet különböztetni azon kettőzetet, melyet az önmagába visszatúrt cuticula
képez. STEIN az A. tuberosa protoplasmáján a páncélon belül még egy igen
vékony külön burkoló hártyát (Korpermembran) különböztet meg, mig
Herrwie határozottan kiemeli, hogy ily hártya az Acinetáknál egyáltalában
nem létezik ; mint más ily vitás nezetekre, úgy erre nézve is áll, hogy «In
medio veritas», — az A. tuberosának a tokon belűl van is, nines is külön
hártyája : ha ugyanis hártya alatt csak oly képletet értünk, mely minden
reagens nélkül kivehető, úgy HERrwiG nézetéhez kell csatlakoznunk; ha
ellenben a reagensek által leemelhető határhártyát is valódi buroknak, hár-
tyának tekintjuk, úgy Srein-nek kell igazat adnunk, én legalább kevésbbé
nedvdús plasmaval bíró példányoknál ily határhártya j lenleteröl hataro-
zottan meggyőződtem, még nedvdusabb, duzzadtabb peldanyokrol ily hártya
reagensek hozzáadására sem válik le. Különben a hártya jelenléte vagy nem-
léte fölötti egész vita felfogásom szerint me dő, melynél végre is a maga
szempontjából mindkét nézetnek igaza marad; mert hiszen a kéregplasmá-
tól nedvtartalmára s vegyi összetételére nézve különböző s a plasmát
zsugorító kémszerek hozzáadására leemelődő határhártya s a jól elkulonult,
kettős körvonalú, tulajdonképi hártya között csupán fokozatos különbség
létezik, a mire maga az A. tuberosának fejlődése a legszebb példát szolgál-
tatja: a rajzási életszakának befejeztével letelepedett fiatal Acineta ugyanis
kezdetben minden burok nélkuli, később egy határhártya különül el felüle-
tén, mely csakhamar kettős körvonalú tulajdonképi hártyává s ez végre a
plasmáról leemelődvén páncéllá változik át. Valamint más Acinetaknal,
úgy ennel is, rendesen tömve van a protoplasma kisebb-nagyobb zsír-
fényű rögöcskékkel, melyek csupán vékony szemesetlen kéregréteget hagy-
nak a felületen, a dudorok azonban egészen szemcsétlen állományúak. A
plasma rendesen szintelen, ritkán találtam halvány téglavörösnek, mely szin
kétségkívül nem az Acineta saját festő anyagának tulajdonítandó, hanem a
zsákmányúl szolgált Chlamydodon Cyclopsoktél származik. Néha még zöld
gömböcskéket is találtam a plasmában, melyeknek eredetéről alább fogok
szólani. EHRENBERG az A. tuberosát sárgásbarnána:, Ercawazp zöldesnek,
STEIN színtelennek, vagy különböző árnyalatú festő anyag által szinezett-
nek találta. :

Az A. tuberosánál, mint a páncélos, vagy tokba zárt Acinetinäknäl
általában, a tapogatók nem az egész test felületéból, hanem csupán az oldalt
allo, nyilakat rejtő puzdrához hasonlítható két dudorból indulnak ki. Ezen

enemigo

249

dudoroknak alakja s nagysága a szerint változik, a mint az Acineta a pán-
célból többé-kevésbbé kiszorítja, vagy visszavonja. A tapogatók karcsú,
fonalas képletek, teljesen megnyúlva többnyire egy véggömböcskét viselnek,
csak ritkán végződnek egyszerüen csonkítottan, vagy kissé elhegvesedve ;
teljesen soha sem vonatnak vissza a dudorba, hanem nyugalomban majd
egyenesen, mereven kiáll végök a visszahúzott dudorból s a plasma belse-
jébe mélyen követhetők (X. 6. 8.), miről már EHRENBERG is tesz említést,
majd ismét kissé megpetyhüdve állanak a duzzadó dudorokon (X. 9.), vagy

végre egyszerü tompított végü rövid pálcikákhoz hasonlítanak (X. 5.).

Visszahúzódás közben vagy egészen síma felületüek maradnak s oly képet
adnak, mintha egy merev tű valamely tárgyba benyomatnék, vagy pedig,
nevezetesen hirteleni megrövidülésnél, pörgén, dugaszhúzóhoz hasonló csa-
varulatokat képeznek, melyek a további megrövidülésnél lassanként ismét
elsimulnak. Hertwic a Podophrya gemmiparánál kétféle tapogatókat külön-
böztet meg: u. m. hosszú hegyesen végződő, s visszahúzódás alatt pörgén
csavarodó rablófonalakat (Fangfiden) és ezeknél rövidebb, szívókorongocs-
kával végződő s pörgen nem csavarodó szívófonalakat (Saugfiden) ; amazok
a zsákmány megragadására, ez utóbbiak annak kiszívására szolgálnak s való-
színünek tartja, hogy a tapogatók alakjára s élettani feladatára vonatkozó
különbség a többi Acinetinak tapogatóira is áll #, Ily különbség mind az
A. tuberosa, mind más Acinetinák tapogatói között tényleg létezik ugyan ;
azt azonban egy általam vizsgált Acinetinánál sem találtam, hogy a tapo-
gatók közötti különbség állandó volna, azaz hogy, mint Herrwie állítja,
bizonyos tapogatók állandóan rablófonalak, mások pedig állandóan szivó-
fonalak lennének ; ellenkezőleg úgy találom, hogy ugyanazon tapogató a
körülményekhez képest különbőző alakot ölthet. A félig kitolt tapogatók
rendesen valamennyien csonkítottan végződnek, midőn azután ezek meg-
nyúlnak, mintegy lesbe állanak s a zsákmány-kiszívásra elkészülnek, szabad
végök kisded gömböcskévé duzzad ; azon esetben, ha a tapogatóit kibontott
Acineta hosszasabban nem tehet szert zsákmányra, a többiek csoportjából
egyes tapogatók kilépnek, mint szivöfonalak szerfelett megnyulnak s sza-
bad végük egészen elhegyesedik s ezek a Hrrrwıc-fele rablöfonalak. Mi-
után pedig mindig csak 1—2 tapogató van ily erősen megnyúlva, — gyak-
ran egy sem, — igen természetes, hogy ezen előőrsök nem képesek valamely
nagyobb ázalagot legyőzni, hanem azt, miután végökön mint a lépesvesz-
szön megragadt, a többi szívásra kész rövidebb tapogatóhoz vonszolják
mi közben gyorsan összehúzódván dugaszhüzószerüleg csavarodnak ; ily
csavarodás azonban, gyors megrövidülesnel, a gombosvégu tapogatóknál
is észlelhető. Hogy a messzire kinyújtott rablófonalak mint szivofonalak is
szerepelhetnek, erről az A. tuberosánál valamint más Acinetináknál is, hatá-

19 Td: mu. Pag. 30.

- 4 m ee) LI Le Ua Ie gő ve,

950

rozottan meggyőződtem; számtalanszor láttam ugyanis, hogy mig a rövidebb
tapogatók valamely nagyobb ázalag kiszivasaval voltak elfoglalva, addig egyes
rablófonalak apró Cyclidiumokra vadásztak s azokat ki 15 ürítették, máskor
ismét azt észleltem, hogy ily rablófonalak szerfelett megnyulva valamely
szomszéd Acinetának vadaszkorebe hatoltak be s az ez által megragadott |
ázalagra tapadva a zsákmányban osztozkodtak. — Mindezt tekintetbe véve
legalább valamennyi Acinetära nézve nem állhat az, hogy, mint HERTWIG
felteszi, különböző munkának végzésére különböző tapogatokkal bírnak.

A tapogatók állománya rendesen viztiszta, szemcsétlen, arról, hogy
szívás közben belsejökben egy szemcseáram vonúl végig, mely a zsákmány-
ból indul kis az Acineta plasmajaba mélyen követhető, legelőször LACHMANN
tesz említést "") s ezen észlelet, mely szerint az Acineta által megragadott
ázalag tartalma a kiszívás alatt az Acineta belsejébe húzódik CLAPAREDE,
STEIN és Herrwie vizsgálatai által egyaránt megerősíttetik s az utoljára
említett búvár a tapogatók alapjából finom fonalákat lát az Acineta belsejé-
ben a mag felé húzódni, melyeknek mentében vonul végig az áram?!).
Ezen fonalaknak jelenlétét saját vizsgalataim után megerősíthetem s legta-
lálóbban hasonlithatnók ezeket össze a Heliozoák plasmájának belsejéből
kiinduló tengelyfonalakkal, melyek ezeknél a sugaras állábakba folytatód-
nak, még az Acinetáknál a tapogatók alapján látszanak végződni s mindkét
esetben állandó pályákat, mintegy síneket képeznek, melyeken a plasma
végig csúszik.

Az A. tuberosa tápfelvételének még egy sajátságos módjáról kell meg-
emlékeznem. Említém már, hogy ezen Acineta belsejében nem ritkán zöld
testecskéket láttam, melyek az emésztés különböző stadiumán voltak s gyak-
ran élesen körülírt gömböcskeket képeztek. Chlorophyllgomboeskeknek a
tapogatók által való felvételét egészen lehetetlennek tartottam, még egy
alkalommal sikerült megfigyelnem, hogy egy Acineta szétszakadozott mo-
szatfonálból származó zöld gömböcskét tapogatójával megragadott, mire
tapogatóját lassanként visszahúzva ennek véggömböcskéje mindinkább ser-
legszerűleg kitágúlt s végre az idegen gömböcske a teljesen visszahúzott
tapogatón át, mint egy szájnyiláson besülyedt az Acineta plasmájába. (X.

a. b. c. d.) Ezen észlelet egészen világosan bizonyítja, hogy az Acinetinak
tapogatóinak véggömbjei kis szívókorongok, melyeknek közepén egy finom,
de alkalmilag aránylag szerfelett kitágulható s nagyobb testek elnyelésére is
alkalmas nyilás létezik. Az A. tuberosának ezen sajátságos tápfelvételi módja
nem áll egészen egyedül, a mennyiben CLAPAREDE és LACHMANN szerint az
általok a norwegiai partokon talált Podophrya Trold tapogatóinak végtelenül

? Uber die Organisation der Infusorien, besonders der Vorticellen. Müller's
Archiv. Jahrg. 1856. Pag. 372.
> Ed nu Pac 130

251

tágulékony nyilásán át, oly módon, mint az A. tuberosa, csakhogy aránylag
igen nagy ázalagokat képes elnyelni ; "?) még azonban a Podophrya Troldnál

ez a tápfelvétel rendes módja, addig az A. tuberosa csak kivételesen hasz-

nálja tapogatóit nyelésre, falán esak akkor, ha ázalag-zsákmányra nem tehet
szert. Meg akarom még itt jegyezni, hogy mint fennebb mar említém, Ercn-
WALD a tengeri A. tuberosát zöldes színűnek állítja s valószínű, hogy a zöld
festő anyag eredete a tengeri Aeinetánál is ugyanaz, mint a sóstóban élőé.

Az A. tuberosanak egy lüktető üreséje van, mely a test mellső részé-
nek kózépvonalában foglal helyet (X. 7. 9.), rajzókat tartalmazó szaporo-
dásban levő egyéneknél azonban az ébrény által többé-kevésbbé oldalra, van
szorítva (X. 4, 5, 8.); ezen lomhát lüktető ürcse egy finom vezetéken át
ürül ki a páncél középső domborodásának megfelelő tetőponton, hol több-
ízben jól kivehettem, hogy az Acineta teste a páncéllal egy csöves, vagy
tölcséralakú, finom, hártyás képlettel áll összeköttetésben, mely kétség kívül
a páncél tetőpontján nyilással van ellátva (X. 9.). Tudtommal csak BÜTSCHLI
tesz a Podophrya guadripartitánál arról említést, hogy nevezett Acinetiná-
nál azon ponton, hol az érett ébrény kibocsáttatik még az ébrény fejlődését
megelőzőleg egy kisded résszeru, vagy tölcséralakú bemélyedés jelenik meg,
melynek oldalai később kicsucsorodnak s kisértetbe jöhetne az ember, —
mint BürscHLı mondja, — az egészet szájnyilásnak tartani ??) ; ezen nyilás
az A. tuberosanal is előfordul, de nem az ébrény fejlődését megelőzőleg jő
létre, — ekkor csak jobban kitágulván, szembetünőbb lesz, — hanem egé-
szen állandó s egy szűk járatba vezet, mely egészen oly módon van mint-
egy ajkak által szorosan körülzárva. mint egy Vorticellinának összehúzódott
teste a harang záró pereme által (X. 4, 8.), ezen szűk rés, mely diastole
alatt nem látható, systole alatt megnyilik s az ürcse tartalmának előbb
említett kivezető járatát képezi ; ugyanezen járat szolgál egyszersmind szü-
lési jaratul is.

A mag gömbölyded vagy tojásdad, máskor vese- vagy paszulyalaku
képlet s majd igen apró szemcséjű, csaknem egynemű, majd ismét durva-
szemcséjű, mintha szorosan egymás mellett álló gömböcskékből volna
összetéve ; felületéről egy határhártya, zsugorító kémszerekkel való keze-
lésre, többnyire könnyen leválasztható.

Stein a tengeri A. tuberosa belsejében többször talált csaknem egé-
szen érett rajzórügyet (Schwürmsprósslinge), melynek csupán csillószőrei
hiányzottak, teljesen kifejlett rajzöt azonban Sreix nem vizsgált. En a sös-
vízi A. tuberosának rajzóját fejlődésének minden szakában észlelhettem,
sôt a kiszabadült rajzónak Acinetává való átváltozását is többször volt
alkalmam megfigyelhetni.

5: Études. III. Vol. Pag. 128.
58 Td. mii. Pag. 994.

252

Ismeretes, hogy az Acinetinák ébrényeinek rajzórügyeinek, vagy raj-
zoinak fejlődését illetőleg két különböző s egy közvetítő nézet uralkodik;
CLAPAREDE és LACHMANN, továbbá LIEBERKÜNN ** szerint a rajzók egészen
az anya Acineta magjából fejlődnek, még ExarnwaNN," HERTWIG és
BürscHLI szerint a rajzónak ceupän magja származik az anya Acineta
magjától, testének többi része ellenben az anya protoplasmájától, melyből
a mag körül egy protoplasmarészlet mintegy kimetsződik, köröskörül rá
rakodik s a rajzónak testévé válik; STEIN szerint végre az Acineták rajzói
vagy a mag csapalakú nyúlványa körül fejlődő rügyből, — tehát az anya
magjából és protoplasmájából, — vagy pedig a magnak egy lefüzódó rész-
letéból fejlődnek. 56 |

En az A. tuberosa rajzöinak fejlédésmenetét a következőnek találtam
s megjegyzem, hogy szämos edesvizi Acinetina rajzöinak fejlödeset az A.
tuberosáéitól semmiben sem találom eltérőnek. A rajzök fejlődése avval
veszi kezdetét, hogy az Acinetának magja ketté oszlik, majd egyenlő
nagyságú részekre, majd pedig egyenlőtlen nagyságúakra, s ez utóbbi eset-
ben a kisebb rész a magról nem annyira leszelődni, mint inkább kisarjad-
zani látszik. Az előbbi esetben, mely oly egyéneknél fordúl elő, melyek
rajzót még nem bocsátottak s melyeknek magja aránylag nagy (X. 8.),
plasmája pedig duzzadt s a páncélt csaknem egészen kitölti, az anya Aci-
neta plasmája csak annyiban járul a rajzónak képződéséhez, hogy a raj-
zóvá fejlődő sarjadék növekedése részben az anya Acineta anyagkészletei-
nek rovására történik, a nélkül azonban, hogy az ébrény táplálására szol-
gáló plasmarészlet az anyai testből kiszelődnék. Az utóbbi esetben ellenben,
mely oly egyéneknél fordúl elő, melyeknél a mag, rajzóknak ismételve tör-
tént fejlődése következtében, tetemesen megkisebbedett (X. 4., 5.) a
magból kiduzzadó sarjadék körül az Acineta rögöcskékkel telt bélplasmá-
jából egy a sarjadékot körülburkoló réteg szelődik ki, ez azonban koránt-
sem válik egyszerűen a rajzónak testévé, — s bizonyára igen nehezen is
volna képzelhető, hogy egy ébrény, mint a lavina, rárakódás által növe-
kedjék, — hanem a magrügyre rakódott plasmaréteg csupán azon nyers
anyagot szolgáltatja, melyből az testét felépíti s melyből oly módon táplál-
kozik, mint pl. egy Chytridium-sejt gazda-sejtjéből, mint a gerincesek
petesejtjei a Graarr-féle tüszócskét hevonó szemcsés hártya (membrana
granulosa) sejtjeiből, vagy a rovarok petéi az úgy nevezett székrekesz
sejtjeiből. Hogy az ébrénynyé fejlődő magrügy s az anya Acineta plas-
májából kivált réteg között tényleg ily viszony létezik, ezt legvilágo-

54 Ueber Protozoen. Aus einem Sendschreiben a C. Th. von SIEBOLD. Zeitschr.
f. wiss. Zoologie. VIII. Bd. 2. Hft. 1856.

55 Zur Naturgeschichte der Infusionsthiere. Zeitschr. f. wiss. Zoologie. XI. Bd,
4. Hft. 1861. Pag. 307.

56 Der Organismus. II. Th. Pag. 139.

253

sabban azon körülmény bizonyitla, miszerint az ébrény elkülönült magjá-
val, világos plasmäjäval s lüktető üreséjével gyakran már egészen készen
van, midőn azt még az anya-plasmából kimetszódótt szemcsés rétegnek
még egy megfogyott vékony maradéka környezi, mely mint az ébrénytől
elvált réteg gyakran minden kezelés nélkül is, gyenge ecetsav-oldat hozzá-
adására pedig igen élesen kivehető, sőt ezen környező réteget az ébrény
testétől néha egy szűk nedvudvar választja el. Azon körülmény, miszerint
a kész rajzónak teste gyakran aránylag igen nagy, söt elég gyakran a kész
Acineták plasmájában előforduló kisebb-nagyobb rögöcskéket tartalmaz,
legkevésbbé sem hozható fel érvül a mellett, hogy az ébrény nem a mag-
ból fejlődik ; mert hiszen az ébrény az anyai plasma rovására táplálkozik
s ennek következtében növekedik is s tartalékanyagokat is halmozhat fel
plasmájában.

Ily módon fogva fel a fejlődő rajzó s az anya Acineta plasmája kö-
zötti viszonyt, legkevésbbé sem tarthatjuk önmagának ellentmondónak
STEIN fennidézett nézetét, mely szerint az Acinetinák rajzói majd csupán
a magból, majd ismét ebből s az anyai plasmának a mag sarjadéka körül
rakódott részletéből látszanak fejlődni; mert hiszen a fejlődésnek ezen
egészen különbözőnek látszó két módja egymással lényegében meg-
egyezik.

Azon elméleti okokra nézve, melyeket Herrwie az Acinetinák rajzói-
nak a magból való fejlődése ellen előad s melyekhez Bürscazr is csatlako-
zik, sőt az utóbbi búvár a magból való ébrényfejlődést elméleti okokból
egyátalában képzelhetlennek s annak feltevését is elvetendőnek tartja,
midőn ezeket mondja : «A nélkül, hogy itt tagadni akarnók, hogy az Amoe-
báknál és Rhizopodáknál endogen sarjak által való szaporodás talán lehet-
séges, mégis nagy biztossággal lehetne feltenni, hogy a magból fejlődő
ivadék (Brut) által történő szaporodás nem létezik, miután ez által a Rhi-
zopodák magjainak valódi sejtek magjával való azonossága mellett, a sejt
lényegéről való összes tapasztalataink fejók tetejére állíttatnának», >" —
ezen elméleti aggályok ellenében e helyen röviden csak annyit akarok
"megjegyezni, hogy ismereteink a sejtmag élettani feladatáról ez idő szerint
még oly hiányosak, miszerint elméleti ellenvetések az ellen, hogy a sejt-
mag maga sejtté változhatik, egyáltalában nem vehetők tekintetbe. Ki kell
továbbá emelnem, hogy azon Angolországban Carter és WazzicH, Nemet-
országban pedig különösen GrEEFF RicHaRp által képviselt nézet, mely
szerint a Rhizopodáknál a mag szaporodási szervet képvisel, melyből az
anyai protoplasmának csak oly mértékben való hozzájárulásával fejlődnek
sejtértékkel biró rajzók, mint az Acinetináknál, legkevésbbé sincs megcá-
folva, sőt épen Herrwie-nek a Radiolariák rajzöinak fejlődéséről közzétett

57 Studien m. f. Pag. 362.

954

igen értékes tanulmányai, ?* felfogásom szerint, szintén a mellett szölanak,
hogy ezen rajzók a középponti tok magjaiból fejlődnek ki s az intracapsu-
laris sarkode a rajzókká szerveződő magoknak csupán tápanyagokat szol-
gáltat s Herrwic-nek érvelése, melyet szemlátomást az ätalänosan elfoga- .
dott sejtszaporodási sehemának dogmaszerű felfogása nyügöz, az elfogulat-
lant nem képes arról meggyőzni, hogy a Hadioláriák rajzói nem a
középponti tok magjaiból fejlődnek. Végül pedig nem tehetem, hogy
Atersact-nak a sejt lényegébe való behatolásra oly fontos s eszmékben
oly gazdag tanulmányaira ne utaljak, melyekben azon eredményre jut,
hogy a sejtek magjainak magtestecsei önmagok is elemi szervezetek, melyek
bizonyos körülmények között sejtekké válhatnak, így nevezetesen a Musci-
dák bábálmában bekövetkező szövetszétesésnél nyilván a szétesett sejtek
kiszabadult magtestecsei azok, melyekből az újból felépülő szövetek sejt-
jei képzódnek : «Ezen felfogási mód mellett tehát a sejtmag egy tirös esír-
telepnek (hohler Brutraum) látszik, mely arra van hivatva, hogy magában
ifjú sejtnemzedéket fejleszszen, a magtestecsek pedig valóságosan belsőleg
(endogen) keletkezett fióksejteknek. Ez utóbbiakra nézve azután attól függ,
vajon kijuthatnak-e alkalmilag az anyasejtből, hogy mint szabaddá vált
elemi szervezetek tovább éljenekv.?9 — Az itt röviden felhozottak után
indokoltnak vélem az elméleti aggályoktól, ismereteink jelen állása mel-
lett, egészen eltekinteni, mit sem törődve avval, ha mindjárt ez által a sejt
lényegéről való összes, s tegyük hozzá igen hiányos tapasztalataink, —
mint BÜTSCHLI mondja, — fejök tetejére állíttatnak is. ;

A kész rajzókat az Acineta belsejében egy ür fogadja el, mely a lük-
tető ürcse kivezető járatával közlekedik s rendesen elég tágas arra, hogy
a benne foglalt víztiszta folyadékban a esillószóreit kifejtett rajzó kering-
hessen (X 4). Nekem úgy látszik, hogy ezen ür nem a rajzó fejlődésekor jő
létre, hanem elő van már képezve, csakhogy a rajzókat nem rejtő egyének-
nél teljesen el van záródva, hogy csak akkor nyiljék meg, midőn a rajzót,
mely mintegy beléje sarjadzik, elfogadja. Igen (Sono plasmaju egye-
neknél, melyek nyilván már több rajzót bocsátottak, ezen ur, nevezzük
költő-ürnek, erősen ki van tágulva s jól kivohetó hártyás buroktól környe-
zett lombik alakú tömlőt képez (X. 5.), melynek nyaka a lüktető ürcse szer-
felett kitágült vezetékének felel meg, s ez természetesen a rajzónak kiveze-
tésére 18 szolgál. A kirajzás megtörténte után a költő-ür, mint egy üres
hólyag, összeráncosodik s a plasmának lassankénti összehúzódása követ-
keztében végre ismét teljesen elenyészni látszik. Ezen zacskós költő-ür,
melyről tudtommal sehol sincs említés téve, igen emlékeztet gazdasejtjöket
áttörő Chytridium-tömlökhöz s továbbá azon kis lombikalakú tömlőkhöz,

"§ Zur Histologie der Radiolarien. Leipzig. 1876.

"9 Organologische Studien. I. Hft. Breslau. 1874. Pag. 169.

255

melyeken at a csillöszörös ázalagokban fejlődött ú. u. acinetaszerü ebré-
nyek jutnak a külvilägba.

Az A. tuberosánál két különböző esillöszörözetü rajzókat különböz-
tethettem meg, t. i. egész felületökön esillöszörözötteket (X. 5., 10—12.) s
olyanokat, melyek csupán 4— 5 övben viselnek esillöszöröket (X. 4.), mely
különböző esillószórózetü rajzók között átmeneti alakokat nem sikerült
találnom, azonban azon észleletet tettem, hogy midőn 6szszel frisen meri-
tett vízben igen nagyszámú Vorticella nebulifera között csak gyéren for-
dultak elő. egyes Acineták, ezeknek rajzói mind a második alakhoz tartoz-
tak, hetek múlva az Acineták tetemesen elszaporodtak s ezen későbbi nem-
zedéknek rajzói ismét egész felületökön viseltek csillószóróket. Nem
hagyhatom itt említés nélkül, hogy én a Podophrya fixánál s a P. guadri-
partitánál is kétféle, az utóbbinál tulajdonképen többféle rajzókat találtam.
A Podophrya fixánál a rajzók bizonyos nemzedékeknél hengeresek, egy
csillószőr-övvel, más nemzedékeknél ellenben állandóan lapos testűek
szintén egyetlen csillószörövvel s oly alakúak, mintha egy hengeres rajzó
hossztengelye irányában egészen laposra nyomatott volna, ezen lapos raj-
zók továbbá sokkal nagyobbak a hengereseknél s itt tüzetesen nem tár-
gyalható fejlödesmenetökre nézve is eltérnek a hengeresektől. A Podophrya
quadripartitanak bizonyos nemzedékeinél a rajzók állandóan 1—3 csilló-
ször-övet viselnek, más nemzedékeknél ellenben a csillószőr-övek száma
annyira szaporodik, hogy a rajzó testének csupán mellső s hátsó vége nem
visel esillószóróket s néha ezen terület oly kicsiny, hogy a rajzó csaknem
egészen csillószőrözöttnek látszik. — Az A. tuberosának öveket viselő raj-
zói semmiben sem térnek el az Acinetináknak általánosan ismert hasonló
rajzóitól s leírás helyett egyszerűen a rajzra utalok (X. 4.); az egész felu-
letökön esillöszöröket viselők gömbölydedek, tojásdadok, vagy körte-ala-
kúak s hossztengelyöket keresztező irányban többnyire, de nem mindig,
lapítottak (X. 10.), sávokat majd nem viselnek (X. 11.), majd pedig két
ellenkező irányban rézsút futó s egymást szelő irányban élesen sávolyo-
zottak (X. 5., 10., 12.), üszás közben előre irányult végök kidudorodó,
szemolesszerti, számos Enchelynának felhányt ajkára emlékeztető, képletet
visel (X. 11., 12.), melylyel midőn szilaj rajzások közben egy-egy pilla-
natra megpihennek, idegen tárgyakra, mint valamely szívókoronggal rög-
zitik magokat ; szervezetóket majd víztiszta, majd kisebb-nagyobb rögöcs-
kék által homályosított plasma, gömbölyded, vagy tojásdad mag s egy, a
hátsó testvég közelében fekvő lüktető ürcse egészíti ki.

A rajzónak Acinetává való átváltozását több ízben volt alkalmam megfi-
gyelhetni. Az életének kóborló szakát befejezett rajzó kidomborodó koron-
goeskájával állandóan rögzíti magát s ezen rögzitöszerv lassanként növe-
kedvén, kocsánynyá nyúlik. Mindjárt az állandó rögzítéskor apró gombos
tapogatócskák jelennek meg az egész felületen, melyek a rajzását befejezett

256

Acinetáról az egész esillöszörözetet egy fínom cuticulaval együtt leemelik,
az Acineta mintegy megvedlik (X. 13.). Ezen szétszórt tapogatok ismet
visszavonatnak s helyettök két lassanként kiemelkedő oldaldudorbol az
állandó tapogatók kezdenek kinyomülni s a kis Acineta lassanként, a rész-
ben a már fennebb vázolt módon, jellemzó szervezetét éri el.

Nem igen ritkán találtam egyes Acinetákat, melyek a päncelon belül
két egészen egyforma félre voltak oszolva, melyek közül az egyik durva
szemcséjű zavaros plasmatesttel bírt, míg a másik amattól világos plasmája
s hasonló magja által élesen eltért (X. 6.). Hogy itt nem egyszerű oszlás-
sal van dolgunk, erre a két félnek egészen különböző plasmája látszik
utalni ; hogy azonban mily módon jő létre a két fél s mi a további végze-
tök, nem sikerült kiderítenem s az észleletnek egyszerű feljegyzésével kell
beérnem.

Fennebb a Coun Placus striatusával azonosnak tartott igen kétes
természetű ázalag tárgyalásánál kiemeltem már annak lehetőségét, misze-
rint az az Acineta tuberosa alakkörébe tartozik. Összehasonlítván ugyanis
a Placus szervezetét az A. tuberosának azon rajzóéival, melyek két irány-
ban sávolyozottak, oly megegyezőnek találjuk azt, hogy az összetartozás
feltevésének gondolatától alig lehet menekülni ; a lényeges, alárendelt érté-
künek persze nem mondható, különbség abban áll, hogy a Placus mellső
testvégének szemölesszerü emelkedése valóságos szájnak felel meg, mig az
Acineta-rajzók megfelelő képlete kis szívókorongocskát képez, mely később
kocsánynyá fejlődik. — De vajon nem képzelhető-e, hogy ezen kezdetben
lágy korongocska, midőn egyes példányok szilaj rajzási mozgásaik közben
egy-egy pillanatra idegen testre, pl. valamely ázalagra rögzítik magokat
nagy hevességgel, a nyomásnak engedve — szájjá tágül? Ez, a rajzók eró-
szakos, tolakodó mozdulatait tekintve, épen nem lehetetlen, s ez esetben a
megnyílt szájú rajzó Placusszá változott, mely az Acinetinákétól eltérő táp-
lálkozási módot kezdve, szájjal bíró s esillószóreit megtartó nemzedéknek
lehet kiindulási pontja. Hogy ezen megváltozott táplálkozási mód nem
képzelhetlen, e mellett szólhat azon körülmény, hogy, mint fennebb elő-
adtam, a kifejlett Acineták is a helyett, hogy kiszívnák, néha egyszerűen
elnyelik táplálékokat, sőt ezen rendkívüli táplálkozási mód állandósúlhat
is, így nevezetesen a Podophrya Troldnál. E mellett szólhat továbbá, mit
Hertwie az Acinetinäknak a többi ázalagokkal való rokonságát puhatolva
különösen kiemel, miszerint igen különböző Acinetinák rajzóinál van egy
durványos száj, sőt némelyeknél még garat is; s nem valöszinü-e, misze-
rint ezen durványos száj alkalmilag valódi szájjá változik? — Hogy a szá:
jat nyert rajzó csillószőrözetét továbbra is megtartja, míg ez az Acineti-
nák fejlődésének rendes menetében, midőn a rajzó megtelepedett, elvész,
ez legkevésbbé sem lephet meg, miután tudjuk, hogy a kocsányokon ülő

Acinetinák felületén, midón nem jól érzik magokat, mint akkor, midón pl.
egy cseppben hosszabb ideig tartatnak, a esillöszörözet ismét felléphet s az
Acinetina kocsänyät oda hagyva rajzásnak indul, mint ezt Herrwia-nek s
Mavpas-nak a Podophrya fixáról közölt vizsgálatai bizonyítják s az utóbbi
büvár méltán jegyzi meg, hogy a P. fixa nevét épen nem érdemli, miután
kénye-kedve szerint majd kóborol, majd ismét rógziti magát s épen ezen
észleletre támaszkodva a P. fixät mintegy átmenetnek tekinti a P. fixát, az
Acinetinak és esillöszörös ázalagok kózótt; °° ha tehát más Acinetinák a
szükséghez képest ismét és ismét visszanyerhetik elvesztett esillöszöreiket,
miért ne tarthatnák meg csillószőreiket az Acineta tuberosának rajzói?
8 végre még Srein-nek sajátságos Actinobolus radiansára akarok emlékez-
tetni ; ezen bizarr ázalagnak gömbölyded, vagy fordított tojásalakú teste
mellső végén egy szemölcsszerű emelkedésen nyíló szájjal, hátul pedig egy
nagy lüktető ürcsével együtt nyíló alfellel van ellátva, meglehetős hosszú
zsinegalakú magja szabálytalanul görbített, egész felülete egyenlően csilló-
szőrözött, mely szervezeti viszonyokat tekintve, mint látható, egy Enche-
lynától semmiben sem tér e!; mindezekhez hozzájárul azonban egy két-
ségbevonhatlan Acineta-jellem, az t. 1., hogy egész felületén a csillószőrök
között fonalas tapogatók nyújthatók ki, melyek mint az Acinetinákéi tete-
mesen megnyújthatók s a testbe ismét nyomtalanúl visszahúzhatók. 61
Herrwie ezen äzalagot, melyet Sreix az Enchelynák családjába oszt be,
állandó szájjal ellátott Acineta-rajzónak tekinti, °° mely felfogás Jogosultsá-
gát alig lehet kifogás alá vonni ; s ha ezen felfogás helyes, ha vannak száj-
jal táplálkozó s esillöszörözetöket állandóan megtartó Acinetinák: úgy
minden valószínüség a mellett szól, hogy a Placus, mely az A. tuberosa
rajzóitól lényegesen csupán kifejlett szája által tér el s ezen Acinetával
együtt él, szintén nem egyéb ily állandóan rajzó állapoton megmaradt,
szájjal bíró Acinetanal.

Azon meggyőződésben, hogy egy hypothesis, — mint Scuwann kor-
szakot alkotó munkájában mondja, — soha sem hatranyos, még megbiz-
hatóságának foka s az alapok, melyeken nyugszik, szem elól nem tévesz-
tetnek, "? kifejezést akartam adni ezen csak feltevésen nyugvó, de legna-
gyobb valószínűséggel helyes felfogásnak. — Ha ezen feltevés helyesnek
bizonyodik, úgy az az ázalag-alakok összetartozási viszonyának felismeré-
sére nézve a legnagyobb fontosságú leend, miután okvetlenűl oda fog ve-
zetni, hogy az Enchelynák, Trachelynák (s talán még az Opalininák) szá-

5 Sur l'état mobile de Podophrya fixa. Comptes rendus de l'Aead. des Sciences.
Tome 83. Paris. 1876. Pag. 910.

6 Der Organismus. II. Abth. Pag. 169. Megjegyzés.

9 Td. mü. Pag. 78.

85 Mikroskopische Untersuchungen über die Uebereinstimmung in der Struktur
und dem Waehsthum der Thiere und der Pflanzen. Berlin, 1839, Pag. 220.

re, n

[87

-
Dn

mos képviselóit ne tekintsük egyebeknek, mint ónállóságra jutott Acinetina-
rajzóknak, mi mellett még azon kórülmény is látszik szólani, miszerint
bizonyos Enchelynäk és Trachelynák mindig megjelennek oly vízben, —
melyben Acinetinák tenyésztek tóbb nemzedéken at, még ezen azalagokat,
mióta ezen viszonyra figyelemmel vagyok, soha sem találtam Acinetinákat
nem tartalmazó vízben. 5 ha az ázalagtanban egy időben oly nagy jelen-
tóségünek tartott, mai nap persze egészen elejtett Acineta-elméletet
további vizsgálatok mégis helyes megfigyeléseken alapulónak bizonyítanák
(s az első benyomások többnyire helyesek, mert még elfogulatlanok!) ; ha
a Vorticellináknak Acinetinákká való átváltozása nem ábránd, minek mai
nap általában tartatik, hanem tényleg elófordül, mint a hogy Stem-nek ez
előtt csaknem 30 évvel oly nagy feltünést okozott tana állította; ha az u.
n. acinetaszerű ébrények, ha nem is az illető ázalag-alaknak, mint önálló-
nak tartott fajnak rendes fejlődésmenetébe, hanem mégis az ázalagoknak
elszaporodtával okvetlenül megváltozott táplálék-viszonyokhoz alkalmaz-
kodó x-dik nemzedék természetes fejlódésmenetébe tartoznának, mit az
eddig ismert adatok legscrupulosusabb megfontolása ütján sem lehet ki-
zárni: úgy az Acineta-elmélet kapcsolatban avval, miszerint az Acinetinak
rajzói ismét cesillöszörös ázalagokká változhatnak, azon nagyfontosságú
végeredményre vezethet, miszerint az ázalagoknál nincsenek állandó fajok,
hanem csak ismét és ismét megjelenő alakok, melyek a tartózkodási kö-
zegnek megváltozott táplálékviszonyaihoz képest egészen más szervezetet
öltve folytatják életöket, — mely felfogáshoz éveken át folytatott tanúl-
mányaim mindinkább közelebb vezetnek.
Kolozsvárt, 1878. juliushó 14.

Abrák magyarázata.
VIII. TÁBLA.

1—2. Litonotus grandis, Entz.
(Nagyítás — '/so, Hartnack-féle górcső oc. IV. obj. £.)
—6. Litonotus fasciola, Ehrb.
7. Placus striatus, Cohn.
(N. = 7/760. H. IV. 8.)

IX. TABLA.
1—4. Lacrymaria Lagenula, Clap. & Lachm.
(N. 1, 3 — "so, 2 — !/1eo, 4 — 7/76) után eszmenyileg nagyítva.)
5—9. Enchelys nebulosa, Ehrb.
(N. Gy 6, D = 1/760, A; 8 = 1/300)
10—11. Sparotricha vexillifer, Entz.

(N. = 1/760.)
19—14. Ervilia salina, Entz.
(N. = 1/280.)

X. TÁBLA.

1—3. Stiehotricha Mülleri. Entz.
4.—13. a, b, c, d. Acineta tuberosa, Ehrb.
(N. = 1/589.)

NOVENYTAN. BOTANICA.
A MAGYAR FESTUCA-FAJOK ISMERETÉHEZ.

Különösen tekintettel a Kitaibel gyüjteményére.

Hacxez Eps tanártól.!

(XI-dik tábla).

Igen tisztelt barátom Janka VikroR úrnak köszönöm, hogy KITAIBEL
Festuca fajait attekinthettem és megvizsgálhattam.

A Festuca nem fajai, Europa flórájának alak szerint a legdusabbak, s
ezért legnehezebb, de legtanulságosabbjai közé is tartoznak. Fel szokás őket
osztani planifoliae és complicatae-ra; utóbbiakat a nyelvecske szerint auri-
culatae és exauriculatac-ra. Az auriculaták-nál igen nagyok a véleményku-
lönbségek és a fajok s alakjaik megkülönböztetésére elég biztos alapunk
nincs. Ily szilárd alapot nyujt, miként én kimutatni igyekszendek, a külön-
böző szövetek elhelyezése a levelekben, valamint kiképzésük módja.

Minden fülevél négyféle szövetből" van fölépítve: egy felső és alsó
epidermis-ből (eo, eu, a jegyek mindenik rajzban egyjelentőségűek), egy
chlorophyllos gyöngédfalu parenchym-ből (p. Fig. 1., a többi rajzban el-
hagyva), az ebben fekvő rostedenykötegek-böl (f, fi, f2), és végre bizonyos
számú erősebb vagy gyengébb kánzcskötegek-ből [mások szerint : Hypoderm),
mely utóbbiak néha folytonos hánesréteggé olvadnak össze (fs) — Egy
tekintet a mellékelt rajzokra, melyek négy Festuca fajnak tóleveleit mutatják
keresztmetszetben, fel fogjn ezt világosítani. Első pillantásra felismerhető,
hogy azok különbözése főkép a háncstömeg eloszlásától, másodsorban az
epidermis alkotásától függ.

E háncskötegek szerepe a növény életében jelentékeny, s ezt már
SCHWENDENER is kimutatta, «Das mechanische Princip im Bau der Mono-
cotyledonen» |; és a kelmebeli histotaktikus, mint Duvan Jouve a histotak-
tikus módszer úttörője, nevezi) jellegek állandóságáról sok száz keresztmet-
szet átvizsgálása által meggyőződtem.

"Bevallom azonban, hogy néha, de rendkívül ritkán, alig száz esetben
egyszer, két-két typus közötti átmenetekre akadtam, melyek azonban
soha sem állottak annyira középen, hogy kényszer nélkül eme vagy ama
typushoz ne lettek volna . sorolhatók. Különben megjegyzem, hogy e
kelmebeli jellegek állandósága nem a sejtek illetőleg sejtrétegek számában,
hanem azok térbeli elrendezésében fekszik. A lerajzolt metszetekre, melyek

1 Kivonat. A német eredit lásd a Revueben.

260

a camera-lucida segélyével rajzoltattak, lehetőleg typikus és kifejező
alakok választattak; s meg kell jegyeznem azt is, hogy ugyanazon hajtás
levelei a szovetek elhelyezkedésében igen, de a szóvetek tomegeinek viszo-
nyában nem egyeznek meg.

Ha tehát a mellékelt idomokat összehasonlítjuk, azokban következő
három, jól jellegzett typust ismerünk fel.

I. Cylindricae. Levél összenyomott-hengeres, igen merev ; epider-
mis vastag cuticulával és sejtjei igen szűk üregűek; az epidermis alatt
Jolytonos, egyenletes (ritkán egyenletlen) vastagságú háncsréteg 1—4 sejt-
sorból. Erek a külső lapon épen nem, a belső lapon csak gyengén (vagy
néha épen nem) kiemelkedők. Száradás utín a levelek megtartják hengeres
alakjokat,

II. Canaliculatae. Levelek friss állapotban lapos-hengeresek, jócs-
kán merevek ; epidermis erős cuticulával, középerén és szélein apró tüske-
szörökkel, és ezért érdes tapintatu; a középér alatt és a széleken nagy és
zéles háncsnyalábok, melyeknek átmérője a szomszédos rostedénykötegét
többszörösen felülmulja; a közbüleső oldalér alatt nincs, vagy igen gyenge
a háncsköteg. Száradáskor a levél mindkét oldalán a parenchym összezsugo-
rodása következtében mély barázda keletkezik, mely a megfelelő oldal két
erős háncskötege által szegélyeztetik. Ha az oldalér alatt kis háncsköteg
volt, akkor a barázdában mint fehér vonal látható.

III. Angulatae. Levél sokkal gyöngédebb és gindárabb, mint az
előbbi typusoknál; az epidermis kevéssé megvastagodott és sejtjei széles
uregtiek ; erek erősen befelé nyomulók. Mindenik rostedényköteg alatt egy
vele körülbelül egyenlő vastag háncsköteg; az egyes háncskötegek egymással
majdnem egyenlő erősek, széles közökkel elválasztva. Száradáskor a levél
szogletessé válik, minthogy a parenchym összezsúgorodása folytán a háncs-
kötegek éles léczek gyanánt tűnnek fel.

Mind ezen jellegek a télevelekre vonatkoznak.

A Festuca auriculaták levelei a periodikus mozgékonyság képességével
felruhazvak széleiket illetőleg, s a képesség, száraz légmérsékletnél össze-
záródni, különböző fokokban van kiképződve, mely fokok lényegesen függnek
a termőhely minőségétől. A Festuca rubra számos alakjain a mindig lapos
szárlevelek és a periodikusan összesodródó levelek közti minden átmenet
kimutatható.

A régibb, sőt a jelenlegi auctorok által használt jellegek nagyobbára
változók. Ilyen a szár tetejének négyélűsége illetőleg hengeressége; a viase-
bevonat; mely a levelek szürkekékes szinét adja; a bugáról vett különbségek,
kivéve a füzérkék számát egy-egy ágon, mely jelleg a fajtákat illetőleg igen
használható ; a szörözet. A toklászok nagysága meglehetősen állandó.

Ezen bevezető megjegyzések után áttérek a KITAIBEL herbariumjának
Festuca fajai megbeszélésére.

261

A) CYLINDRICAE.

1. Festuca ovina L. — KrraisEgn herbariumjában nincs meg Magyaror-
szagböl az igazi F. ovina. Egyáltalán csak egy példány Festuca ovinát láttam
Magyarországból, és pedig Freyn herbariumjában «Árva leg. Vikay».

2. F. glauca Lam. (non Schrad). Krrarsen herbariumjában három
forma van belóle.

3. Festuca vaginata Kit. in Willd En. 116. — A Festuca amethystina
Hosr-tól esupán abban külónbózik, hogy alsó toklásza szálkátlan és mesz-
telen. A magyar botanikusoknak igen szivükre kótném, hogy ugyeljenek
arra, vajjon az 6 F. vaginata-ik kózt ninesenek-e szálkavégü és pillás tok-
laszu példányok. !

b) CANALICULATAE.

Ebbe a csoportba csupán egy faj tartozik, de ez alakokban vegtelenül
változatos. Ez a:

4. F. duriuscula L. sp. pl. (non. syst. nat.). Alakcsoportjai :

a) typica [F. anceps Kit); 3) polystachya ; y) tenuis; 0) parviflora
(F. racemosa és F. aristata Kit.); e) alpestris Godr.

C) ANGULATAE.

5. F. violacea Gand. Alakjai: a) minor |F. nitida Kit.); 3) major |F.
inopoda és flaccida Schur; F. Puccinelli Parlat.).

6. F. rubra L. Alakjai: u) repens ; 3) caespitosa.

7. F. heterophylla Lam.

I. Festucae complicatae exauriculatae.

8. F. varia like var. croatica Hackel. — A Plissivieán és Debelo Brdo-n.

II. Festucae planifoliae.

9. F. spadicea L. — Velebiten.

10. F. spectabilis Jan. v. coarctata Hackel. Vilena és Forkassich-Draga;
valamint Horvátország havasain.

11. F. silvaticaVill. Czernahora, Ärväban; Viszosica, Plissivica, Mehadia.

12. F. Drymeia M, et K. — Deregh havas.

13. F. arundinacea Schreb. — Siklos.

M. F. elatior L. Lelhelyek nélkül.

15. F. Myuros Ehrh. Horvátország ; Szerémség; Nagy-Atád.

KITAIBEL herbariumjának F. poaeformis-a a Deregh havasról = Poa
seratina Ehrh.

! Ún Magyarországon több helyen szedtem oly Festucäkat, melyek a F. vaginata
Kır.-töl csupán toklászuk szálkájában és pillásságában térnek el, s igy valódi F. ame-
thystiná-k. Budapest mellett a Rákoson e két nóvény egymás kózelében terem.

SIMKOVICS Lagos.

Természetrajzi füzetek. 11. kötet 1v.- füzet. 17

262

A tabla magyarazata.

Valamennyi rajz a camera-lucidá-val rajzoltatott és pedig, a 90szer nagyitott
Fig. 2. kivételével, 60szoros nagyitás alatt.
Fig. 1 Keresztmetszet egy legfelső tólevélból a F. glauca Lam.-ból.
» 9 » » » » » F.duriuseula L.-böl.

» 3j » » » » » FF. rubra L. »

» 4 » » » » » F. heterophylla L. »

05) » egy szärlevel feléból » F. heterophylla L. »
p zóld eofelsó | . . £, fi, fs, stb., rostedenyköteg.
pi szintelen jl parenchym eu alsó j epidermis b, bi, be, stb... hánesrost.

h szór

ÓSLÉNYTAN. PALAEONTOLOGIA.
GLENODICTYUM CARPATICUM. Maty.

(AMORPHOZOA, SPONGIAE).

Matyasovszky JAKAB-t61.

(XII. tabla. Felső ábra kicsinyítve, alsó abr. term. m.)

Mult évi nyári szabadságomat Tatrafureden tôltvén, alkalmam volt
a szepes- és sárosmegyel homokkó- és mészszirtek területét meglátogatni.
Örömmel jelenthetem, hogy ezen kirándulásom földtani tekintetben nem
maradt minden eredmény nélkül, a mennyiben sikerült, habár csak köz-
vetve is, a kövületekben oly szegény kárpáthomokkőből való néhány igen
nevezetes kövület birtokába jutnom.

Bizonyára minden szaktársunk jól tudja, hogy a kárpáthomokkó
stratigraphiai magyarázatában mily nehézségekkel küzd a geolog, minthogy
e képletnek igen ritka kövületeiis oly állat- s növényfajokhoz tartoznak,
melyek függőleges nagy elterjedésüknél fogva a pontosabb szintájozást csak-
nem teljesen kizárják. De a petrographiai minőség tekintetében is oly egy-
hangúságot mutat a messze elterjedt homokkőképlet, hogy ezt ujabb időkig
egyszerűen a «kárpáthomokkó» összefoglaló elnevezése alatt választották ki
a földtani térképeken és csaknem kizárólag az eocaenbe sorozták, habár a
legtöbb kutató máris több, korra nézve különböző tagot kezdett e képlet- -
ben látni s jogosan feltételezni.

A kárpáthomokkő stratigraphiájában csak a legujabb időben történt
nevezetesebb haladás, melynek főérdeme — HOHENEGGER, TALLEAUXx, NIEDZ-
WIEDZKI és TrETZE becses munkálatainak kellő méltánylása mellett — Pavr
C. M. bányatanácsos urat, a kárpáthomokkő fáradhatatlan átkutatóját illeti;
legjobban bizonyítja ezt a három utolsó, kitünő és részletes munkája a Kár-
pátok geologiájáról, úgy mint: «Grundzüge der Geologie der Bukowina» ; —
«Studien in der Sandsteinzone der Karpathen» továbbá «Ueber die Natur
des Karpathensandsteines. »

963

Pavr, bányatanáesos, ki 1876-ban dr. Trerze ur társaságában a kärpät-
homokkó egész területét a Szileziai hegyektól kezdve Bukovináig beutazá, az
egyes elszórt megfigyelések összefoglalása által arra az eredményre jutott,
hogy a kárpáthomokkóképlet három főcsoportra oszlik, melyek a legtöbb
esetben jól megkülönböztethetők. A legelső csoport nagyobbára a krétakép-
let mélyebb emeletei közé tartozik, a legfelső minden bizonynyal az eocaen-
képletbe, míg a középsőnek színtája ugyan nem oly biztosan megállapítható,
de mindenesetre oly rétegcsoportot jelöl, mely az említett két határ
közé esik. t

A szóban forgó rétegesoport külső jellegezésében PauL bányatanácsos
úr még fontos körülmény gyanánt említi a feltünő hajlítást, redőzést és
éles szögletű törést, melyet e rétegek majdnem mindenütt a hol fellépnek,
mutatnak. Ezen sajátságokat nevezetesen a sáros, zemplén- s ungmegyei
kárpáthomokkőben is észlelte.

Pauz ur, ki dr. Trerze társaságában 1876 nyárán többek között az
itt szóban forgó vidéket is bejárta s fentidézett munkájában (Studien in
der Sandsteinzone der Karpathen, cap. II. p. 47) le is írta, a kis-lipniki homok-
kónek helyzetét a geologiai rétegsorozatban egyelóre nem tudta biztosan
kijelölni, de igen helyesen jegyzé meg, hogy a kis-lipniki völgyből a vizvä-
lasztóra folszalva legelószór is durva eonglomerat tünik szemunkbe ; tovabba,
hogy a patak hömpölyei között vannak oly kemény homokkövek, melyek az
ujaki Poprád-híd mellett láthatókkal teljesen ósszevágnak, ez utóbbiak pedig
biztos észleletek szerint a neocom aptychan-mész alatt települnek. Még
messzebb haladván a vízválasztó felé, PAur úr szorosan az országút mellett
porhanyós homokkőpalákat, számos összeaprított és elszenesedett növény-
maradékokkal, talált szálban; ezek a rétegek, véleménye szerint, a Lischná-
nál, Teschen mellett, előforduló kézetekhez hasonlítanak, teljesen pedig
összevágnak az ujaki Poprád-hidnál fellépő hasonnemű neocompalákkal. Ezen
kőzetek fölött azután, majdnem már a vízválasztó magaslatán, durva tarka-
pettyes homokkő megegyező düléssel nyugszik. Pau úr vizsgálata szerint
ezen homokkő finomszemesés sárgaszürke kissé zöldesbe játszó alapanyag-
"ban finom fehér csillámpikkelyeket és számos fehéres-sárgás pontokat vagy
szemcséket, melyek azonban szerinte nem szerves anyagból képződtek, tar-
talmaz. A vízválasztó gerinez tetején neocomkorbeli fehér mészmárga
mutatkozik.

A tarkán pettyes durva homokkónek szoros összefüggése a neocomba
bíztosan tartozó közetekkel igen valószínűvé teszi, hogy szintén a neocom-
emeletbe sorozandó. Valamint az átnézetes fölvételek alkalmával 1868-ban
Haver és RICHTHOFEN urak, úgy PauL és Trerze urak is kétségen kívül he-
lyezték a neocom előfordulását e vidéken. Legjobban van ez feltárva a Pop-
rád balpartján Ujak mellett, Plavniczával szemben. Az illető átmetszet

(szelvény) azért oly igen fontos, mert belőle tisztán kimutatható, hogy a

264

karpathomokkö faciesének rétegei oly rétegekkel váltakoznak, melyeket kó-
vület-leletek nyomán egész biztosan tehetünk az alsó kréta csoportjába.

Miután Pauz és TrgTZE uraknak ezen észleléseit, melyek helyességéről
magam is meggyőződtem, röviden felhoztam, áttérek a kis-lipniki nevezetes
lelet leirására. Ezen kövület feltunó hasonlatosságot mutat egy alakkal, mely
Westfaliában, Beckum mellett, a neocom rétegekben találtatott. ,

A homokkótábla,* melyen a leirandó kövület van, Kis-Lipnik helység-
ből származik, hol a patak partján találtatott. Ezen csaknem vízszintesen
fekvő homokkő-rétegek fejei mindenütt a völgy mentében kiállnak. Szilárd-
sága és tábláselválása ezen homokkövet igen alkalmassá teszik építészeti
czélokra. Az előttünk fekvő kőtáblát is építőkő fejtése alkalmával fedezték
fel, és WINDEK KÁROLY ür, a SaLamon-fele uradalom igazgatója megszerezte
s eltette. Kis-Lipnikra való kirándulásomkor WINDEK úr e fölötte érdekes
kőtáblát rendelkezésemre bocsátá s a mült év deczember havában ide is
küldte, mely szívességért ismételve fejezem ki őszinte hálámat. Az érintkező
(negativ) kőlapot feltalálni nem sikerült.

A kőtábla, melynek hossza 589, szélessége 369, s vastagsága 7%,
finomszemcsés, tömött és szilárd homokkőből áll ; ragasza meszes-kovás, színe
sárgás-szürke, zöldesbe játszó. Friss töréslapján számos apró fehér csillám-
pikkelyek s szénné vált növényfoszlányok láthatók. A kőtábla egyik lapján
hálószerű képződmény tünik fel, mely változó nagyságú, de igen szabályos
hatszögekböl áll s így mindennek előtt viasz-sejtre emlékeztet. A homokkö-
tábla közepén egy gorbevonalu barázda fut végig, melynek azonban nyil-
ván semmi köze a hálóhoz, minthogy a hálószálak a mélyedésbe is simulnak.
A tábla középső részén vannak a legszabälyosabb hatszögü sejtek, melyek
szélessége átlag 674,. A tábla széle felé a hatszögek élesebben, de kissé
eltorzitva, t. 1. Cee mutatkoznak. Ezen sejtek legnagyobb átméróje
9%, kisebbikje 6"5. Azonkívül a tabla egy helyén kevésbbé feltünő és
kisebb, de szabályos sejtek 2—32"/,-nyi átmérővel, lépnek fel. Az egész háló-
zat összefüggése a tábla egész felületén követhető, habár egyes részek elmo-
sódnak s elenyésznek, mások megint mintegy leszakítvák. A párlap nem
találtatván fel, lehetetlen biztosságot szerezni arról, hogy a hálózat félbesza-
kításai emezen világosabban tünnének-e föl. Ugyanez okból nem is tudhat-
juk, hogy a hálózat rá van-e nőve a táblalapra, vagy pedig csak lenyomat-e,
mivel a hálószálak épen abból az anyagból alkotvák, melyből maga a
homokkő áll. A kőtáblán ezen összefüggő hatszögökön kívül láthatók még
dendriták és egyes, egyenes vagy gömbölyded vagy élesén eltört kidudorodá-
sok, melyek a hálózattal semmi összefüggésben nincsenek. Valószínű, hogy
ezen képződményekben a kárpát-homokkóben oly gyakran előforduló és
Paun úr által leírt hieroglyphákat látjuk. Igazi szövetnek nyoma sem mutat-

Lásd XII. tábla, felső ábra, kicsinyítve.

265

kozik. A háló gömbölyded kiemelkedő szálai kórülbelül 1—1"5"4,-rel állnak
ki a lapból, de leválasztani azokat nem lehet, mert az anyakózettel szoro-
san össze vannak nőve.

Dr. von der MARK «Neue Beitriige zur Kenntniss der fossilen Fische
und anderer Thierreste» * czímű dolgozatában Glenodietyum hexagonum
v. d. M. név alatt egy az Amorphozoák osztályához tartozó ásatag tengeri
Spongia-fajt ábrázol, mely első pillantásra a mi rejtélyes kövületünkhöz
igen nagy hasonlatosságot mutat. Leírása így hangzik :

«Ein schwammartiger, faserigfilziger Körper, welcher äusserst regel-
mässige sechseckige Maschen bildet. Die Textur ist nur an wenigen Stellen
und auch da nur sehr undeutlich zu erkennen. Der Schwammkörper selbst
hat nur die Dicke von 1, und lässt einen geraden Hauptast erkennen,
von dem nach beiden Seiten hin sich das Maschennetz verläuft. Die Maschen
haben einen Durchmesser von 12--15”, und ihre Schwammmasse ist 5", breit.
Ob die Letztere aufgewachsen oder freistehend war, ist nicht mit Sicherheit
zu ermitteln ; im fossilen Zustande liegt sie der Kalkplatte fest auf und liess
sich nur an einer einzigen Stelle abheben. Die jetzige rauhe Oberfläche des
Schwammes rührt nicht ausschliesslich von dem Fasergewebe selbst her,
sondern ist zum Theil durch verschiedene Meeresproducte hervorgebracht,
die durch das Schwammgewebe leichter fest gehalten wurden, wie durch die
Gesteinmasse, wenn gleich letztere auch nicht ganz frei davon ist. Forami-
niferen, Ostracoden, kleine Seeigelstacheln, Fischzähnchen, Glauconit-,
Sand- und Schwefelkieskörnchen finden sich eingebettet und aufgestreut.
Dieses Fossil kommt nicht in den eigentlichen Fischschichten der näheren
Umgebung von Serdenhorst vor, sondern findet sich in den oolitischen
Plattenkalken der Station Beekum-Köln-Mindener Bahn und des Dorfes
Ennigerloh. Diese Platten bestehen fast nur aus Kohlensaurer-Kalkerde mit
geringen fremden Beimengungen und gehören einem etwas tieferen Niveau
der Kreidebildungen an, welches noch durch das Auftreten von Belemnitella
mucronata d’Orb. gekennzeichnet ist.»

Ha ezen jellemzést s a mellekelt rajzot összehasonlitjuk a mi kóvüle-
tünkkel, úgy — a méretektól eltekintve — a legnagyobb ósszhangzást talal-
juk. Tekintetbe véve egyrészt a méretbeli eltérést, másrészt azt, hogy kovu-
letünk, úgy látszik, mélyebb színtájt foglal el a krétaemeletben, mint az
idézett lelet, a kis-lipniki kövület számára javaslatba hózom a

Glenodicytum carpaticum Maty.
elnevezést.
Habár ezen kärpäthomokköbeli kóvületnek nem is tulajdonithatunk
valami kiváló fontosságot a stratigraphia szabatossägara nézve, mégis két-

* Palaeontographica. XXII. köt. 68. lap II. tábla 10. ábra.

266

ségkivul a Kárpátok óslénytanához örvendetes járulékot szolgáltat. A kis-
lipniki homokkő, melynek állása fölött maga Paur ur sem volt tisztában,
vajjon a neocomienhez vagy az aptienhez tartozik-e, ezt egyelóre még ezen
lelet sem dóntheti el; de ha a petrographiai viszonyok némi parhuzamositast
engednek meg, úgy hát hajlandó vagyok ezen homokkóvet az ujaki elöjöve-
tellel hasonlitani össze, és az also krétához sorozni.

KULONFELEK.

Elôfizetés. A jelen IV-dik füzettel a ,, Természetrajzi Füzetek"
II-dik kötete be van fejezve s a III-dik kötetre ezennel előfizetést nyi-
tunk. A vállalat ajánlgatása helyett csak annyit jegyezünk fol, hogy a
belföldi szakerők méltányolják s a külföld egyrangünak ismerte el a
magyar Nemzeti Muzeummal egyrangú intézetek publicatioival. Sok kül-
földi előkelő szakember külön is megköszönte a jó szolgálatot, a melyet a
,, Revue" teljesít.

A IIT-dik kötet első füzete 1879. évi január hó végén jelenik meg,
az egész évfolyam előfizetési ára marad az eddigi :

Egész 6vrej 425 cooler Mee rate) EY oM Coo P Ed:

Félévi előfizetés nem fogadtatik el.
Kérjük eddigi tisztelt elöfizetöinket, úgy azokat is, a kik e vállalatra

reflectálnak, méltóztassanak az előfizetési pénzeket — legjobb postautal-
ványnyal — mihamarább a következő czim alatt beküldeni: A ,,Ter-

mészetrajzi Füzetek" szerkesztőségének Budapesten, M. Nemz. Muzeum
épülete.
HERMAN OTTO,

a Term. Füzetek szerkesztóje.
*

Czrmuap. A jelen IV-dik füzet czimlapja úgy van szerkesztve, hogy az egész
évfolyam ezimlapjäul szolgál, a bekötesnel tehát az egyes füzetek czimlapjai

eltávolíthatók.
*

A «REVUE DES SCIENCES NATURELLES» mely Dusrurm E. szerkesztése alatt
jelenik meg, folyóiratunk első kötetének egész tartalmát szak szerint elkülönítve
jelzi és ismerteti, fájdalom a «Revue Allemande et Italienne» közös kalapja alatt.
Az ismertetést SENONER úr Bonneau A. által közvetítette, még pedig igen gyarlón,
a mennyiben nemcsak a szerzők nevei, hanem még a tudományos nevek is nagy
részben valóságos eltorzúlást szenvedtek. Legújabban az olasz Revue is reflectal
folyoiratunk tartalmának ismertetésére, Dusrurın úrnál intézkedtünk, hogy

ezentül a magyar Revuenek külón rovatot nyisson, a szerkesztést barátunk és
munkatársunk Dr. Horvärn Géza úr fogja átvenni. Azonban úgy találjuk, hogy
csupán csak e füzetek tartalmának ismertetésével kevés van elérve, mert a külföld
természetrajzi munkálkodásunk teljes képét ohajtaná látni. Ezt adni nagyon is
érdekünkben van, mert arra való, hogy a rólunk táplált hibás véleményt elő-
nyünkre javítsa. Ezért fölkérjük mindazon egyleteket és társulatokat, a melyek
kiadványaikba a természetrajzi szakokat befogadták, sziveskedjenek az utolsó évfo-
lyamba foglalt értekezéseket velünk közölni. A közlés formája — DUBRUEItt-
követve ez: «Természetrajzi Füzetek» évnegyedes folyóirat az állat-, növény-,
ásvány- és dslénytan köréből, kiadja a M. N. Muzeum, szerkeszti H. O. — Csaté
János (id. h.) értekezik a Gypaetos barbatus-ról, kimutatván elterjedését azokon a
hegylänezokon, a melyek Erdélyt délkeleten és éjszakon kôritik. Tehát forrás,
szerző és tárgyjelzés a legegyszerübb alakban. Az illető közléseket legkésőbben
1879. márezius végéig s a szerkesztőséghez czimezve kérjük. A franczia fordítást
eszközöljük.

Lóczy Lasos barátunk és munkatársunk, ki mint tudva van, Grf. SZÉCHENYI
Béla keletázsiai expeditiójának tagja, Shanghaiból (China) az évi szeptember 7-kén
kelt levéllel örvendeztette meg e füzet szerkesztőjét. Shangaiba hosszasabbra uta-
sítva, Lóczy nem maradt tétlenül, hanem bejárta a Yangtse folyó mellékét 480
mértföldnyire a beömléstől számítva. Kiuhiangtól déli irányban, azután mintegy
200 mértföldig a Kiangsi tartomány egyik főfolyója mentén, közel Fohhien hatá-
räig jutott, Fucsau-fu féle tengerpartra igyekezve. November elején az expeditió
tagjai találkoznak s Ázsia belsejébe igyekeznek.

Hacker E. tanár úr, kinek a Festucákról irott értekezése e füzetet disziti,
szintén azok közé tartozik, a kiket Bosznia és Herezegovina occupátiója a tudo-
mány csöndes hajlékából a csaták zajába szólított ki. Mint tartalékos hadnagy
részt vesz a háborúban. Leveleiben kifejezést ad annak az örömnek, hogy ime,
legalább megnyilik egy új, eddig ismeretlen terület a kutatók számára. Lehet is
azután mondani, hogy Bosznia és Herczegovina flórája igazi «höditäs» lesz.

Kér Beszép. Az e ezim alatt e füzet élén álló czikknek megvan a maga
történetkéje, mely sok tekintetben jellemző. Napilapjaink közül a «Pesti Napló»
volt az, mely mind a két beszédet adta ; CsexGERY-ét maradandó alakban — tehát
teljesen, Dr. Haynazp érsekét a vegyes hallgatóságra kiszámított formában. Lévén
azonkivül a «Pesti Naplónak» körülbelül százezer olvasója, szükségesnek lätszott a
megjegyzéseket is ott közölni, azért, hogy egyazon olvasó kör elé kerüljenek. A lap
jeles szerkesztője azonban helyénvalónak találta a praeventiv censura gyakorol-
tatását s valóban csodálatra méltó tapintatossággal a megbirált félt — Dr. Hayxarp
érseket hívta fol birónak. Ez ötletből azután szerencsések voltunk O Eccellentiáját
szerkesztőségünk szerény hajlékában üdvözölhetni s tartozunk az igazságnak föl-
jegyezni azt, hogy O Eccellentiäja csak Parlatore érdekében beszélt. Mi nagyon
örültünk volna, hogy ha O Eccellentiája a nagygyülésen csak a floristát méltatja,
mert a végin is: az Academia a kiváló floristát s nem mást tisztelt meg tagsággal.
De miután másképen történt, mi úgy gondolkoztunk, hogy már csak a két beszéd-
ben nyilatkozó ellentétes elvek sem engedik meg a hallgatást ; követnünk kellett a
szónokot arra a térre, a melyre lépett. Egyelőre eddig tart a történetke, melynek
még más episodja is volt és előreláthatólag folytatása is következik,

VIERTELJAHRS- II. BAND. IV. HEFT
SCHRIFT. 1878.

DES INHALTES DER

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK

(NATURHISTORISCHE HEFTE).

Herausgegeben vom Ungarischen National-Museum zu Budapest,

ZUR ORIENTIRUNG.

In der Revue werden Uebersetzungen oder Auszüge der im ungarischen
Theile enthaltenen Arbeiten gegeben; minder wichtige Sachen werden blos
angedeutet. Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in
der Revue und werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt, oder
wenigstens angedeutet.

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des Unga-
rischen Textes gewiesen.

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam.

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich.

Dre REDACTION.

AVIS.

Mit gegenwärtigem IV. Heft schliesst der zweite Band der Natur-
historischen Hefte ab. Wir bitten unsere verehrlichen Abonnenten die
Pränumeration auf den III. Band sobald als möglich zu besorgen.

Das I. Heft des III. Bandes erscheint Ende Jänner 1879.

für das Inland .......... 3 fl.

Preis für das ganze Jahrgang { TAG Aa AE ES S NM

Den Betrag bitten wir mittelst Postanweisung an die Redaction der
« Természetrajzi F'üzetek» Budapest, National- Museum einzusenden.

October 1878.

DIE REDACTION.

Pag. 199.

Zwei Reden. Gehalten in der feierlichen Sitzung gelegentlich der
Jahresversammlung der ungarischen Akademie der Wissenschaften vom

969

Präsidenten A. v. CsENGERY und Erzbischof Dr. Lupwıs von Havwaup.
Besprochen von Orro HERMAN. Die Rede CsENGERY's constatirt eine
Abnahme der Einkünfte der Academie der Wissenschaften in Folge zuneh-
mender Theilnahmslosigkeit. Csenarry betont die Wichtigkeit des Institutes
und riehtet einen Apell an die Nation. Im Verlaufe seiner Rede berührt er
auch die Naturwissenschaften und erklürt sich für diejenigen Principien
Vincnows, welche dieser berühmte Forscher den Principien HiokeLs entge-
gen gestellt hat. Er hebt auch die Wichtigkeit der Induction hervor und
betont die Unvermeidliehkeit der Hypothesen. Erzbischof von HAYNALD
nimmt im Necrologe PARLATORE s Anlass zu einer Excursion auf das Gebiet
der Prineipien und begibt sich auf den bekannten ultramontanen Stand-
punet des Glaubens und der ehrwürdigen Urlehren, wobei Darwın sammt
seinen Epigonen übel wegkommt. Die Besprechung deutet auf den prin-
cipiellen Gegensatz beider Reden hin, betont die Nothwendigkeit liberaler
Reformen in der Academie und lehnt Erzbischof von HAYNALD S Standpunct
mit aller Entschiedenheit ab.

Pag. 210.

Carl Stal (1833—1878). Eine Erinnerung an den leider viel zu früh
dahingeschiedenen ausgezeichneten Forscher. Dem Nachrufe der Redaction
folgt eine Lebensskizze aus der Feder des langjührigen Correspondenten
STÂL’s: Dr. G. von HorvAru.

Pag. 213.

Lanius major Pall, Weitere Bemerkungen von Jonann v. Csaró.
In Nr. 2 des zweiten Bandes dieser Hefte habe ich veröffentlicht, dass ich ein
in Siebenbürgen erlegtes Exemplar des Lanius major Pall. erhielt. Ich
bemerkte auch zugleich, dass Lanius excubitor, L. in Siebenbürgen nur ein
Wintergast sei. Diese meine Behauptung wurde am nämlichen Orte auch
von meinem geehrten Freunde Orro Herman auf Grund seiner Beobach
tungen bestätigt.

Am 29, Juni dieses Jahres bin ich hier bei Nagy-Enyed, in einer am
rechten Ufer des Maros-Flusses gelegenen und aus alten Eichen gebildeten
Au auf drei Stück grosse Würger gestossen, welche sich meistens auf den
Drähten der, längs der Au sich dahinziehenden Telegraphen-Leitung auf-
hielten und die, wenn sie auch durch den dahinbrausenden Zug verscheucht
wurden, doch nach kurzer Zeit wieder zurückkehrten. Den nächsten Tag
ging ich mit meinem Gewehre nach besagter Stelle, wo ich die Würger
wieder auffand. Es gelang mir das ausgewachsene Männchen und ein
junges Exemplar zu erlegen.

Beide sind Lanius excubitor, L.

In Folge dieses Fundes fand ich mich bewogen, die Würger neuer-

270

dings zum Gegenstande einer Untersuchung zu machen und mir zu diesem
Behufe den im Jahre 1873 erschienenen XXI. Jahrgang des Journals fur
Ornithologie, wo Seite 75—77 von Herrn Dr. CaBanis eme Abhandlung
über die zu Lanius excubitor, L. gehörigen Wurgerarten sich befindet, zu
verschaffen.

Leider aber sind im dieser Abhandlung die unterscheidenden Merk-
male dieser Vógel nur im Allgemeinen angdeutet.

Herr Dr. Capants schreibt nämlich an angegebener Stelle: «Pallas
beschreibt den alten Vogel von Lanius major durchaus kenntlich. Die äusser-
ste Steuerfeder fast ganz weiss. Unterseite fein grau quergewellt. Ein weis-
ser Spiegel an den Handschwingen.

Weiter unten, auf Radde’s vergleichenden Tabellen, welche nach
Blasius, der den Vogel selber nicht kannte, zusammengestellter Diag-
nose verfertigt wurden, — sich berufend, schreibt er: Unter Nr. 3 der
Tabelle wird der Hauptcharakter des major (Lanius) ganz treffend gege-
ben: Nur die 2—9 Schwinge bilden eine weite breite Dasis, wodurch
eine Spiegelbinde über die grossen Sehwingen gebildet wird, die mit der
Zehnten begrenzt ist.

Mit diesem sind die Hauptmerkmale erschópft, denn was nachher
über die gróssere Verbreitung der weissen Farbe an verschiedenen Theilen
des Gefieders gesagt wird, das kann môglicherweise nach dem Alter des
Vogels variren.

Meinerseits halte ich unter den angegebenen Merkmalen nur das
für charakteristisch : dass die Schwungfedern zweiter Ordnung ausser ihren
weissen Spitzrandern ganz schwarz sind, in Folge dessen auf dem zusam-
mengelegten Flugel nur ein weisser Spiegel entsteht.

Die Richtigkeit dieser meiner Ansicht glaube ich durch die kurze Be-
schreibung des Gefieders des in meinem Besitze befindlichen Lanius major
und excubitor beweisen zu können.

Das Gefieder des ersteren stimmt fast ganz überein mit der von
Herrn Dr. Casaxrs angegebenen Beschreibung; es ist nämlich die untere
Seite des Vogels weiss, von der Vorderbrust angefangen bis zum unteren
Theile des Bauches an jeder Feder mit je zwei die Mitte und die Spitze der-
selben quer durchziehenden, aufwürts gekrummten, sichelfórmigen, licht-
grauen Wellenflecken, wodurch der angegebene Theil lichtgrau-quergewellt
erscheint.

Die 2—10 schwarzen Schwungfedern erster Ordnung sind von der
Mitte bis zur Wurzel weiss, — indem aber ihre Wurzeln zum Theil von den
schwarzen Deckfedern verd.ckt werden, erscheint der weisse Spiegel in der
Mitte der Flügel. Die übrigen Federn der Flügel sind schwarz mit weissen
Spitzrandern.

Diese weissen Spitzründer beginnen an der sechsten Feder der

" ABE LIP unl" d M = 4

Schwungfedern erster Ordnung als eine schmale Endkante und vergrös-
sern sich an den Schwungfedern zweiter Ordnung.

Am Schwanze ist die äussere Fahne der ersten Steuerfeder weiss, die
innere von der Mitte angefangen in schiefer Richtung fast bis zur Wurzel
schwarz. An der Wurzel und von der Mitte bis zur Spitze weiss. Auf der
2., 3. und 4. Steuerfeder verkürzen sich die weissen Flecken an beiden
Enden. Die fünfte endigt nur in einer weissen Spitze, die sechste, d. i. die
zwei mittleren Steuerfedern sind ganzschwarz.

Der ausgewachsene Lanius excubitor ist an der unteren Seite weiss.
Die schwarzen Schwungfedern, die drei letzten der zweiten Ordnung ausge-
nommen, sind von der Mitte bis zur Wurzel weiss, in Folge dessen entste-
hen bei zusammengelegten Flügeln, da die weisse Farbe der Schwungfedern
zweiter Ordnung etwas höher beginnt, zwei übereinander stehende weisse
Querbinden oder längliche Flecke.

Am Schwanze ist die erste äussere Steuerfeder ganz weiss, die zweite
ebenso, aber in der Mitte mit schwarzem Kiele und am Rande der inneren
Fahne mit einem länglichen Fleck von gleicher Farbe. Die Mitte der drit-
ten, in einer Länge vom dritten Theil der Feder, schwarz, die Wurzel und
die Spitze im gleichen Längenverhältnisse weiss. Die vierte hat an der
Spitze und Wurzel je einen grossen weissen Fleck. Die fünfte ist an der
Wurzel weiss, hat aber an der Spitze nur einen kleinen weissen Fleck. Die
sechste — also die zwei mittleren — ist schwarz mit weisser Wurzel.

Der junge Lanius exeubitor, dessen Gefieder zum Theil noch etwas
dunenartig ist, ist am unteren Theile etwas schmutzigweiss, an der Brust
fein grau bespritzt, klein querwellig, auf diese Art gewellt ist auch das
obere aschfarbige Gefieder am Kopfe und am Nacken. Die Flügel gleichen
den Flügeln des ausgewachsenen Vogels, mit dem Unterschiede, dass die
Flügeldeckfedern lehmfarbig gesaumt sind.

Die äusseren Steuerfedern sind ganz weiss mit schwarzem Kiel. An
den übrigen Steuerfedern breitet sich die schwarze Farbe immer mehr aus,
und an den mittleren befindet sich nur an deren Spitze eine schmale weisse
Endkante.

Mit Rücksicht auf jene von Herrn Dr. Cabanis am angegebenen Orte
gemachte Bemerkung, dass das Berliner Museum ein ganz altes Männchen
von Lanius major, Pall. mit rein weisser Unterseite und ganz ohne Quer-
wellen besitzt, erklärt sich aus den mitgetheilten und von mir gegebenen
Beschreibungen die Richtigkeit jener meiner schon oben gemachten Behaup-
tung, dass bei den zwei angeblichen Arten nur die durchaus schwarze oder
halb weisse und halb schwarze Färbung der Armschwingen, wodurch auf
den zusammengelegten Flügeln ein oder zwei weisse Spiegel erzeugt wer-
den, als beständiges Merkmal betrachtet werden kann, denn die Querwellen
auf der Brust verschwinden bei den Alten beider Arten, und die weisse

Pre

272

Farbe an den Steuerfedern ist bei meinen. Exemplaren bereits beim jungen
Lanius excubitor mehr verbreitet als beim Lanius major, den ich jedoch
nieht für einen ganz alten Vogel halte.

Es ist zwar noch fraglich, ob — nachdem die Querwellen an der Unter-
seite des Lanius major zerstreuter und schürfer abgesondert auftreten als
bei L. exeubitor, auf dessen Gefieder sie wie hingespritzt erscheinen, — die-
ser Unterschied bei den jungen Vógeln constant ist oder vom Altersunter-
schiede abhängt ?

Auf diese Frage wird nur dann befriedigend geantwortet werden kón-
nen, wenn ein reichliches Material aus allen Altersstufen dieser Vögel zur
Verfügung stehen wird. — Ich halte übrigens auch das noch fur eine Frage,
ob beide Vogel als getrennte Species oder aber nur als Varianten zu
betrachten sind. ;

Der durch mich erlegte Lanius excubitor wurde entweder in der an-
gegebenen Au oder in dem nahe liegenden Walde von seinen Eltern aus-
gebrütet, denn es ist nicht wahrscheinlich, dass diese Vögel bereits im Juni
eine Wanderung angetreten hatten. Jedenfalls sind sie eine seltene Erschei-
nung; ich wenigstens habe in einem Zeitraume von 28 Jahren bei dieser
Gelegenheit das erste Mal diesen Wurger in Sommermonaten in Siebenbur-
gen beobachtet.

Pag. 215.

Ueber das Vorkommen des Pelobates fuscus in unserem Vaterlande

und noch einige Worte über Ungarns Batrachier Von Dr. G. Ewrz.
Einer Behauptung des Herrn Dr. J. KArouı, nach welcher der Pelobates

fuscus in unserer Fauna sehr selten sei (vide Zeitschrift II. Bd. 2.—3. Hft.
S. 177), muss ich entschieden wiedersprechen, da die Wasserkróte nach
meinen Beobachtungen bei Budapest sogar sehr häufig, sowie auch in der
Umgebung von Klausenburg und Hermannstadt vorkommt ; ferner befindet
sich im siebenbürgischen Landesmuseum zu Klausenburg ein Exemplar von
Gyeke aus der sogenannsen Mezőség in Siebenbürgen. Ausserdem fand ADOLF
SCHMIDL ein zufülig emgedrungenes Exemplar in der Hohle Baradla bei
Aggtelek, folglich kommt die Wasserkróte auch im Gómórer Comitate vor;
KORNHUBER endlich führt sie in der Fauna von Pressburg, KEMPELEN in der
des Comitates Heves-Külsö-Szolnok, Brezz aus Siebenbürgen an. *

Von den auffallenderen Varietäten der Rana esculenta ist das Vor-
kommen der colossalen Rana ridibunda, Pallas (= R. gigas, Gmelin, R.
Tisza, Petényi) in den Ebenen der Donau und Theiss zu verzeichnen. Im
Bükk, einem hochgelegenen Buchenwalde in der Umgebung von Klausen-
burg fand ich die Runa alpina, Risso (wohl identisch mit R. esculenta var.

* Die Citate sind im ungarischen Text nachzusehen.

.roseo-virens, Massalongo), eine schöne Farbenvarietät, mit röthlicher, bei
den Miinnchen tief rosen- bis carminrother Bauchseite ; da ich diese auffal-
lend gefärbten Wasserfrösche nur zur Laichzeit antraf, vermuthe ich, dass
diese Farbe einem vergiinglichen Hochzeitsschmuck entspricht, wie etwa
die grellere Fürbung und die elegant gezackten Hautkümme der münn-
lichen Tritonen, oder der prachtvolle bunte Farbenschmelz des Rhodeus-
Miinnchens.

Von den drei Hauptvarietäten der Rana temporaria kommt die oxyr-
rhina und platyrrhina wohl überall vor, während die agilis höchstens in
den sudwestlichen Theilen des Kônigreiches verbreitet sein dürfte. Von
Farbenvarietäten des Grasfrosches kommen im Bükk bei Klausenburg die
einfärbig zimmtrothe Runa alpina, Fitzinger mit der fast schwarzen R. atra,
Bonaterre vor; auf feuchten Wiesen des Szamosthales aber sind der R. ar-
valis, Nilson entsprechende, hellgefürbte, an der Seite, oft auch an der
Kehle sehwarz marmorirte Exemplare die vorherrschenden.

Das Vorkommen des Bufo calamita betreffend, kann ich trotzdem,
dass diese Kröte nach Lrypia’s Vermuthung bei Budapest zahlreich, nach
Brezz aber in Siebenbürgen überall gemein sein soll, nicht umhin zu be-
haupten, dass sie in Ungarn hôchstens auf einzelne Oertlichkeiten beschrünkt
lebt, wie dies aueh von Schreiber für Oesterreich, Ungarn, Galizien und
Russland hervorgehoben wird, und dass sie weder bei Budapest, noch in
Siebenbürgen gemein ist; ich habe noch kein Exemplar aus Ungarn
gesehen.

Klausenburg, den 20. Juni 1878.

Pag. 919.

Protistologie, Raummangel zwingt uns den deutschen Auszug der
Protistologisehen Abhandlung unseres verehrten Mitarbeiters Dr. G. Exrz
für das I. Heft des III. Bandes zu reserviren. Dieses Heft erscheint Ende
Jänner 1879.

Pag. 239.
ZUR KENNTNISS DER UNGARISCHEN FESTUCA-ARTEN,
BESONDERS JENER DES KITAIBEL'SCHEN HERBARS.

Von Professor Ep. HackEr.

(Hiezu Tafel XI.)

Der gütigen Vermittelung meines hochverehrten Freundes Herrn
Vicror v. Janxa, dem ich hiemit meinen wiirmsten Dank zolle, verdanke
ich die Gelegenheit, die von KITAIBEL während seiner erfolgreichen botani-
schen Thätigkeit zusammengebrachten Festuea-Arten einsehen und unter-
suchen zu dürfen. Sie machen ein ansehnliches Packet von 180 numerirten

x
ve ,7

274

Bögen aus, in denen freilich Vieles sich wiederholt, trotzdem aber eine
Fülle von Formen dieser vielgestaltigen Gattung niedergelegt ist, wie sie
nur das scharf unterscheidende Auge eines KITAIBEL zusammenbringen
konnte. Ja, man muss glauben, dass KITAIBEL dieser Gattung besondere
Aufmerksamkeit zuwendete, denn es liegen nicht allein von allen seinen
Reisen zahlreiche, an Ort und Stelle gesammelte Exemplare vor, sondern
KITAIBEL hat auch viele ihm zweifelhafte Formen theils in seinen Garten
versetzt, theils aus Samen gezogen, wie auf vielen Etiguetten seiner
Sammlung bemerkt ist. Wenn trotz dieser eingehenden Beschäftigung ein
bedeutender Theil, wenigstens ein Drittel, seines Materiales ohne Be-
stimmung in seinem Herbar liegt, wenn zahlreiche andere Formen eine
Bestimmung mit? tragen, bei noch anderen der Autor sich durch pro-
visorische Neubenennung über die Schwierigkeiten hinweghalf und endlich
manche nach dem heutigen Stande unserer Kenntniss als unrichtig
bestimmt bezeiehnet werden müssen, so beweist dies nur, dass auch
KITAIBEL die grossen Schwierigkeiten einer sicheren Unterscheidung dieser
polymorphen Arten erkannte, sowie auch, dass sein literarischer Apparat
nieht sehr reich, besonders aber seine Verbindungen mit den Agrosto-
graphen seiner Zeit sehr beschränkt waren. Man sucht vergebens in seinem
Herbar nach Originalen von Host oder Gaudin, nur hin und wieder
begegnet man einem Stückchen aus Willdenow's oder Panzer's Hand.

Die Arten der Gattung Festuca gehoren zu den formenreichsten,
daher schwierigsten, aber auch lehrreichsten der europäischen Flora. Man
pflegt sie in planifoliae und complieatae, die letzteren nach der Ligula in
auriculatae und exauriculatae einzutheilen. In Bezug auf die erste Section
herrscht in der Begrenzung der Arten unter den Floristen leidliche
Uebereinstimmung, weshalb ich mich mit ihnen in dieser Abhandlung
wenig befassen werde; die grosste Meinungsverschiedenheit zeigt sich
aber bei den Auriculaten. Während Hooker (fl. scot.) alle in Eine Art
zusammenschlagt, lasst Anderson (Skandin. vaxter) deren schon drei
gelten; Koch in der Synopsis nimmt vier Arten an, wührend er in
Rohling’s Deutschlands Flora deren vierzehn anführte; Grenier und
Godron zählen neun, Gaudin (Agrostographie) 15, Host (fl. austr.) 17
Arten auf. Dabei werden gar oft dieselben Namen von den verschiedenen
Autoren in verschiedenem Sinne gebraucht, so dass es sehr schwer ist,
die Synonyme sicher auszuforschen.

Diese Unsicherheit ist grosstentheils die Folge davon, dass man
bisher zu wenig sichere Anhaltspunkte zur Unterscheidung besass, und
dass alles gewöhnlich auf ein «mehr oder weniger» hinausläuft. Ein wei-
terer Fehler war die leidige Individwen-Beschreibung, wie sie die älteren

a t

Autoren, besonders auch Host, trieben. Von irgend einem ausgepriigten
Individuum einer Form wurde eine oft recht lange Diagnose entworfen
und ein neuer Art-Name an die Spitze gesetzt. Vergebens sucht man dann
durch Vergleichung mit den anderen in demselben Werke aufgeführten
Arten einen Unterschied herauszufinden — es gelingt nicht oder nur
unsicher.

Auch Krrarsen hat sich in ähnlicher Weise mit Diagnosen-Machen
geplagt, von denen die Zettel seines Herbars wimmeln, aber sie enthalten
keine Differential-Charaktere. Ferner wurden Unterschiede in Merkmalen
gesucht, von deren extremer Variabilitit man sich so leicht überzeugen
konnte, wie: Behaarung und Liinge der Grannen der Deckspelzen, Zahl
der Blüthen im Aehrchen, grössere oder geringere Breite der Rispe, Wim-
perung der Ligula (!), Kanten des Halmes, Farbe der Blitter etc. Wer
es unternehmen wollte, nach diesen Merkmalen Species zu bilden, würde
allein aus dem Krrarsgn'schen Herbar deren mit Leichtigkeit 40— 50
herausfinden kónnen.

Wir müssen uns demnach vor Allem um eine festere Grundlage zur
Beurtheilung dieser sehwierigen Arten umsehen. Diese bietet, wie ich zu
zeigen versuchen werde, die Anordnung der verschiedenen Gewebe in den
Blättern, sowie die Art ihrer Ausbildung. Jedes Grasblatt ist aus viererlei
Gewebselementen aufgebaut: einer oberen und unteren Epidermis (eo, eu,
die Bezeichnungen sind in allen Figuren gleichbedeutend), einem chloro-
phyllführenden, zartwandigen Parenchym (p. Fig. 1, in den übrigen Figuren
der Deutlichkeit halber vernachlässigt), darin eingebetteten Fibrovasal-
strängen (f, fı, f2) und endlich einer gewissen Anzahl stärkerer oder
schwächerer Basthiindel (Schwendener, andere Autoren nennen sie Hypo:
derm, groupes hypodermiques Duval-Jouve ete.) (b, bi, bs), bisweilen
zu einer continuirlichen Bastlage verschmolzen ! (fs). Ein Blick auf die
beigegebenen Figuren, welche Querschnitte durch die Blätter der Laub-
zweige von vier Festuca-Arten darstellen, wird dies erläutern. Man erkennt
auf den ersten Blick, dass die Verschiedenheiten derselben hauptsächlich
" von der Vertheilung der Bastmassen, in zweiter Linie von der Beschaffen-
heit der Epidermis abhängen. Die Rolle dieser Bastbundel im Leben der
Pflanze ist von Schwendener («Das mechanische Princip im Bau der
Monocotyledonen») eingehend erörtert worden; sie verleihen dem Blatte
die nöthige Biegungsfestigkeit; je stärker sie entwickelt sind, desto starrer
erscheint das Blatt. Ich muss noch hinzufügen, dass sie bei grösserer
Ausdehnung (Fig. 2) auch die Transpiration auf der Unterseite sehr

1 Die im Querschnitt rundlich erscheinenden Bastzellen sind im Längs-
schnitt spindelförmig; ihr Lumen ist so gering, dass es bei der angewandten
Vergrósserung nur durch einen Punkt ausgedrückt werden konnte.

276

einschrünken, oder selbst (Fig. 1) ganz aufheben, wozu uberdies die in
diesen Fallen stark cuticularisirte, spaltóffnungslose untere Epidermis
mitwirkt. Die Verschiedenheiten in der Anordnung dieser Gewebe stehen
daher in offenbarem Zusammenhange mit den Lebensbedingungen, unter
denen die Art steht, sie sind ihnen mehr oder weniger vollkommen
angepasst.

Ich will nun meine Meinung über den Werth dieser Merkmale aus-
drücken. Alle Arten der Festucae auriculatae sind unter einander sehr
nahe verwandt, und man kann sie sich ganz leicht aus Einer Stammform
entstanden denken. Dieselbe hat nun in allen ihren Theilen, den Blättern
sowohl als den Spelzen, nach allen Richtungen hin lebhaft variirt. Die
Variationen in Bezug auf die Form, Grósse, Behaarung, Begrannung der
Spelzen, Ausbreitung der hispe etc. standen, wie wir annehmen müssen,
in keinem Zusammenhange mit den Lebensbedingungen der Pflanze,
keine derselben verlieh ihrer Trägerin einen namhaften Vortheil im
Kampfe um die Localitáten, auf die sich die Art verbreiten konnte, daher
sehen wir, dass diese Variationen (mit ganz seltenen Ausnahmen) noch
heute nicht fixirt worden sind, dass noch heute jede Festuca-Art in dieser
Hinsicht fortwahrende Abánderungen erzeugt. Anders verhalt es sich mit
den Variationen, welche im Bau der Blatter auftraten. Die Analogie mit
den Blättern der meisten anderen Gräser lässt uns vermuthen, dass die
Stammart der Auriculaten einen Dau des Blattes besessen habe, welcher
den heute unsere Alpenwiesen bewohnenden, und den die feuchteren oder
schattigeren Standorte der niederen Gegenden liebenden Arten gemein ist
(Fig. 3). Hier ist die Epidermis zart, die Bastbündel schwach, weit aus-
einander gerückt und fast gleich gross.

Ein solches Blatt besitzt weder grosse Festigkeit noch Resistenz
gegen Verdunstung und wurde daher an einem ganz offenen und sehr
sonnig-trockenen Standorte nicht einen ganzen Sommer hindurch lebens-
fahig bleiben kónnen. Wenn nun Variationen eintraten, welche in einer
Verstärkung der Bastbündel, näherem Zusammenrücken derselben mit
gleichzeitiger Verdickung der Epidermis- bestanden, so werden diese
Variationen, selbst wenn sie anfangs nicht gleich einen so bedeutenden
Betrag erreichten, wie wir dies in Figur | und 2 dargestellt sehen, ihre
Träger befähigt haben, auch an Orten auszuhalten, wo durch heftige
Winde die Blatter leicht und oft geknickt, oder durch Trockenheit und
Besonnung ihres Zellsaftwassers beraubt erus müssten, wenn nicht ihr
Bau sie dagegen schützte.

Die ursprüngliche Art konnte sich daher nur unter Veründerung
ihres Blattbaues eine Verbreitung über die verschiedenartigsten Standorte
erobern, wie sie dieselbe jetzt einnimmt. Diese so vortheilhaften Varia-
tionen sind nun aber nicht, wie jene der Spelzen etc. immer wieder verloren

277

gegangen, sondern, eben weil sie ihren Trügern ein Uebergewicht verliehen,
sind sie durch tausende von Generationen so vollständig fixirt worden,
dass Niemand sich einbilden möge, er werde einfach dadurch, dass er die
Art unter ganz anderen Bedingungen cultivire, sofort die Anordnung
ihrer Gewebselemente umstürzen und die Stammart wieder hervorbringen
konnen. Meine Culturversuche mit Festuca-Arten sind heuer noch zu
jung, um ein sicheres Urtheil füllen zu kónnen ; soviel haben sie bereits
aber ergeben. dass jede Eigenthümlichkeit des Blattbaues sich voll-
stindig erhalt. Ich will nieht behaupten, dass jahrelang fortgesetzte
Cultur nicht wiederum Variationen des Blattbaues erzeugen kónnte, welche
durch zweckmiissige Auslese fixirt werden kónnten; allein der Versuch ist
noch nicht gemacht worden. Von der Constanz der histotactischen Merk-
male (wie sie Duval-Jouve! nennt) habe ich mich durch Untersuchung
vieler hundert Blattquerschnitte überzeugt; doch gestehe ich zu, dass ich
zuweilen, aber äusserst selten, kaum unter hundert Fällen einmal, auf
Uebergangszustinde zwischen zwei Typen gestossen bin, welche jedoch
niemals so genau die Mitte hielten, dass sie sich nicht zwanglos dem
einen oder dem anderen Typus einordnen liessen. Solche Uebergangs-
Zustände fand ich namentlich zwischen den in Fig. 1 und 2 abgebildeten
Typen, indem in einem Falle die drei grossen Bastbündel der Fig. 2 bis
zur Berührung aneinander rückten, in einem anderen die Bastlage der
Fig. 1 nicht allenthalben gleich dick war, sondern m der Mitte und an
den Rándern anschwoll, dazwischen aber sich verdünnte. Immerhin liess
sich doch der erste Fall deutlich auf den Typus der Fig. 2, der zweite auf
jenen der Fig. 1 zurückführen. Ich bemerke übrigens noch, dass das
Constante dieser histotactischen Merkmale nicht etwa in der Anzahl der ein-
zelnen Zellschichten oder Zellen, sondern in deren räumlicher Anordnung
beruht; die erstere ist eine ungemein wechselnde; so sinkt z. B. die Zahl
der den Bastbeleg in Fig. 1 bildenden Schichten in den zarten Blättern
der typischen Festuca ovina oft bis auf eine einzige herab, aber das
Princip der Anordnung der Bastzellen in eine continuirliche Lage bleibt
erhalten. Für die abgebildeten Querschnitte, welche mittelst der Camera
lucida gezeichnet wurden, sind môglichst typische, ausgeprügte Formen
gewühlt worden; auch muss ich bemerken, dass die Blütter eines und
desselben Triebes zwar in der Disposition, aber nicht in den Massen-
Verhältnissen der Gewebe genau übereinstimmen, deshalb wurden der
besseren Vergleichbarkeit halber immer die obersten Blätter der Laub-

1 Dieser geistvolle Forscher hat der histotactischen Methode durch seine ausge-
zeichneten Monographien der französischen Equisetum- und Agropyrum-Arten Bahu
gebrochen ; diese Arbeiten waren es, welche mich zu ähnlichen über die Gattung Festuea
anregten.

Természetrajzi füzetek. x1. kötet 1v. füzet. 15

278

zweige gewählt. Vergleicht man nun die gegebenen Darstellungen, so
erkennt man darin folgende drei wohlcharakterisirte Typen :

A. Cylindricae. Das Blatt zusammengedrückt - eylindrisch, sehr
starr ; Epidermis auf der Aussenseite mit dicker Cuticula, ihre Zellen mit
sehr engem Lumen ; unter der Epidermis der Unterseite eine continuirliche,
gleichdicke (selten stellenweise etwas dünnere) Bastlage von 1—4 Schichten.
Die Nerven auf der Aussenseite gar nicht, auf der Innenseite nur schwach
(oder bisweilen gar nicht) vorspringend. Beim Trocknen behalten die Blätter
ihre cylindrische Gestalt bei.

B. Canaliculatae. Blätter im frischen Zustande platt-cylindrisch,
ziemlich starr; Epidermis stark cuticularisirt, auf dem Mittelnerven und
den Rändern mit kleinen Stachel-Trichomen und dadurch rauh anzufühlen;
unter dem Mittelnerv und an den Rändern grosse und breite Bastbündel,
deren Durchmesser jenen des darüberliegenden Fibrovasalstranges mehr-
mals übertrifft; unter dem dazwischenliegenden Seitennerven kein oder nur
ein sehr schwaches Bastbündel. Beim Trocknen bildet sich auf beiden
Seiten des Blattes durch Verschrumpfen des Parenchyms eine tiefe Rinne,
welche von den beiden starken Bastbündeln der betreffenden Seite einge-
fasst wird. War unter dem Seitennery ein kleines Bastbundel, so wird
dieses in der Rinne als weisse Linie sichtbar.

C. Angulatae. Das Blatt viel zarter und schlaffer als bei den vorigen
Typen, die Epidermis wenig verdickt und ihre Zellen mit weitem Lumen ;
die Nerven nach innen stark vorspringend. Unter jedem Fibrovasalstrang
ein mit demselben etwa gleichdickes Bastbündel; die einzelnen Bastbündel
unter einander fast gleichstark, durch breite Zwischenräume getrennt;
beim Trocknen wird das Blatt kantig, indem durch Einschrumpfen des
Parenchyms die Bastbündel als scharfe Leisten sichtbar werden.

‘Wie man sieht, ist es selbst möglich, an Herbar-Exemplaren mit
einer gewöhnlichen Loupe und ohne einen Querschnitt des Blattes zu
machen, seinen Bau einzusehen, da die Blätter beim Trocknen sehr
charakteristische Veränderungen erfahren, welche auf dem Einschrumpfen
der Parenchyms beruhen, während die Bastbündel in ihrer Lage und
Form unverändert bleiben. Doch gehört einige Uebung zur Erkenntniss
dieser Verhältnisse, auch lässt in schwierigeren Fällen die äusserliche
Untersuchung wohl bisweilen im Stich, und man muss zur Herstellung
von Querschnitten schreiten und diese unter dem Mikroskop untersuchen.
Dies ist freilich etwas mühsam, führt aber sicher zum Ziele, und es ist zu
hoffen, dass die Methode der mikroskopischen Untersuchung, welche alle
Zweige der Botanik erst auf feste wissenschaftliche Basis stellte, auch der
beschreibenden Botanik wichtige Dienste leisten wird.

Alle soeben gemachten Angaben beziehen sich, wie schon erwähnt,
auf die Blätter der Laubzweige (sogenannte unfruchtbare Triebe, grund-

279

ständige Blattbüschel, Wurzelblütter ete. der Beschreibungen), und ich
will nun zur Betrachtung der Halmblätter übergehen. Zuvor muss ich
aber einen Punkt in der Einrichtung der Blütter der Laubzweige nach-
tragen, der mit ihren Verrichtungen im engsten Zusammenhange steht.
Wir haben gesehen, ‘dass bei den in Fig. 1 und 2 dargestellten Blättern
die Unterseite (respective Aussenseite) vermóge ihrer starken Cuticularisi-
rung, ihrer Bastmassen und ihrer Spaltóffnungslosigkeit nicht im Stande
ist, irgend einen Gasaustausch mit der Atmosphüre zu vermitteln; dieser
für das Leben der Pflanze so nóthige Vorgang bleibt daher auf die Ober-
(resp. Innen)seite beschränkt. Wären nun diese Blätter wirklich, wie es in
den Beschreibungen gewohnlich heisst, «stets borstig zusammengerollt»,
d. h. blieben die beiden Halften der Innenseite stets aneinander gepresst,
so würe nicht einzusehen, wie ein solches Blatt überhaupt seine Athmung
bewerkstelligen sollte. Dem ist aber nicht so. Wer die Blätter unserer
Festucae auriculatae zu verschiedenen Tages- und Jahreszeiten im Freien
beobachtet, wird finden, dass dieselben mit der P'ühigkeit der periodischen
Beweglichkeit ihrer beiden Hälften gegeneinander ausgestattet sind. Am
frühen Morgen, wenn der Thau noch auf ihnen liegt, ferner nach einem
längeren Regen und endlich im ersten Frühlinge nach der Schneeschmelze,
stehen alle Blatter dieser Grüser bis zu einem gewissen Grade offen, sie
bilden flache Rinnen, deren Seiten je nach den Umstünden Winkel von
60—120 Grad gegen einander einschliessen. Sobald aber die Atmosphüre
in ihrer Umgebung trocken zu werden beginnt, schliessen sich die beiden
Hälften aneinander und verhüten dadurch einen raschen Säfteverlust.
Durch diese Einrichtung sind diese Blätter befähigt, den ganzen Sommer
hindurch auszudauern ; im Herbste gebildete Blätter überdauern auch
den Winter und beginnen gleich nach der Schneeschmelze ihre assimili-
rende Thütigkeit. Die Blätter der blühenden Halme aber sind nicht
bestimmt so lange auszudauern; der Halm schiesst schnell empor, ent-
wickelt seine Blüthen und ehe noch die Früchte gereift sind, vertrocknen
seine Blätter. Diese Kurzlebigkeit spricht sich nun sehr deutlich in ihrem
Baue aus: die Nerven treten weiter auseinander und lassen mehr Paren-
ehym zwischen sich, daher sind die Halmblätter ohne Ausnahme etwas
breiter als die der Laubzweige ; ferner sind die Schutzeinrichtungen gegen
die Verdunstung, sowie die die Festigkeit bedingenden Gewebe, speciell
die Bastmassen, viel schwächer ausgeprägt; die Fähigkeit, sich bei
trockener Atmosphäre zu schliessen, ist in den verschiedensten Graden
ausgebildet, welche wesentlich von den Bedingungen des Standortes
abhängen: Arten trockener Standorte besitzen diese Fähigkeit noch deutlich,
wenn auch nie so vollkommen wie die Blätter der Laubzweige; Arten
feuchter oder schattiger Standorte (F. rubra, F. heterophylla) büssen sie
aber theilweise oder gänzlich ein. An den zahlreichen Formen der F. rubra

REED on pi MC be ee A Bd ED c pb e oi OPE S TER SA LITER TRES

= Mode
m 14 MK e.

280

lassen sich alle Uebergänge von solchen mit stets flachen Halmblättern zu
solehen. mit periodisch faltbaren nachweisen ; letztere finden sich besonders
an sandigen Meereskusten. An sehr feuchten Standorten kommt es vor,
dass alle Blätter der Festuca rubra flach bleiben; diese Form hat schon
Koch (in Mert. und Koch, Deutschl. Flora I. 654) bemerkt. Man sieht
also, dass der Grad der Faltung der Blätter wesentlich von den Feuchtig-
keitsbedingungen des Standortes abhängt, und es ist daher die übliche
Eintheilung in Arten mit durchaus «borstlichen» Blüttern und solche,
deren Halmblätter flach sind, nicht haltbar, da es bezüglich der Ausbrei-
tung der Halmblätter alle Uebergänge gibt. Wenn F. duriuscula in feuchten
Waldschlägen wächst, schliessen sich ihre Halmblätter gleichfalls nie
(auch darüber vergleiche Koch I. e. p. 648). Die Breite der Halmblätter im
Vergleich zu jener der anderen ist gleichfalls bei F. rubra sehr verschieden
und steht im Verhältniss zur Haltbarkeit: je schmäler die Halmblätter,
desto faltbarer sind sie- Den ausgeprügtesten Gegensatz zeiot F. hetero-
phylla, wo derselbe auch vollkommen fixirt worden ist. Wer mit den
neueren Anschauungen von Speciesbildung vertraut ist, wird sich nach
Obigem leicht vorstellen können, durch welche Vorsänge Arten wie
F. rubra und heterophylla entstanden sind.

Der verschiedene Bau der Blattspreiten der Festuca-Arten lásst sich
bis zu einem gewissen Grade auch in den Blattscheiden wieder erkennen.
Dieselben sind zwar viel übereinstimmender gebaut als die Spreiten, indem
die Bastbundel stets in enger Verbindung mit den Fibrovasalsträngen
auftreten, aber sie variiren in der Dicke und Festigkeit des Parenchyms,
besonders aber in der Verdickung und Cuticularisirung der Aussenseite
der Epidermis. Die Folge davon ist eine grosse Verschiedenheit in der
Art des Verwitterns dieser Scheiden. Bei den Arten mit derbem Parenchym
und dicker Epidermis verwittert die Scheide langsam, gleichmissig und
zerfallt endlich stückweise; bei den Arten mit zartem Parenchym und
dünner Epidermis aber wittern diese bald aus, während die Nerven
erhalten bleiben, sich in Form von Faden ablósen und in unregelmüssigem
Gewirr den Grund des Sprosses umgeben. Durch diese abgelósten Füden
ist die Gruppe der Angulatae sofort kenntlich.

Ich habe nun die Principien dargelegt, welehe mich bei der Unter-
suchung der Festuca-Arten leiten; wenn es selbt mit ihrer Hilfe nicht
gelingen sollte, diese Arten fest zu umgrenzen, so würe dies eben nur ein
Beweis mehr, dass wir es hier noch nicht mit vollkommen festumerenzten,
sondern mit werdenden Arten zu. thun haben, und das Studium aller Sta-
dien dieses Werdens muss ja für den modernen Phytographen von
orosstem Interesse sein.

Ehe ich zur speciellen Aufzählung übergehe, will ich noch über eine
Anzahl von Merkmalen sprechen, welche von iilteren, ja selbst von

NE i: dini Ris. A TER "i J iss

281

modernen Autoren zur Unterscheidung gebraucht werden, und deren Werth
untersuchen.

Viele Autoren, selbst noch Godron, legen Gewicht auf den im oberen
Theile vierkantigen oder rundlichen Halm. Damit verhält es sich wie folgt:
Je kriftiger das Wachsthum eines Halmes, desto mehr Fibrovasalstrünge
erzeugt derselbe. Auf dem Querschnitte sieht man sie in zwei Kreise,
einen inneren und einen äusseren angeordnet, welche der Innen- und
Aussenseite eines geschlossenen Ringes von Bastzellen anliegen. Die
äusseren Strange tragen nach aussen noch ein specielles Bastbundel, und
diese letzteren sind es, welche bei starker Entwickelung vorspringen.
Erzeugt der Halm, wie es bei schwachem Wachsthum vorkommt, nur
vier oder, was selten ist, gar nur drei Fibrovasalstringe in jedem Kreise,
so wird er dadurch wenigstens im oberen Theile und nach dem Trocknen
deutlich vierkantig (resp. dreikantig). Erzeugt er deren je fünf in jedem
Kreise, wie dies die Regel ist, so hängt es von dem stärkeren oder geringeren
Vorspringen der oben erwähnten Bastbundel ab, ob der Halm als deutlich
fünfkantig oder als rundlich erscheint. Allein die Abstufungen sind hier
so allmálig, dass es nicht möglich ist, sie durch Ausdrücke festzuhalten,
nnd ebenso ist es, wie ich nochmals betone, nur von reichlicherer Ernäh-
rung abhängig, ob em Halm vier oder fünf Stränge in jedem Kreise bildet;
die letztere Zahl wird nicht selten noch überschritten und dann ist der
Halm stets rund. Somit kann ich in diesem Merkmale nichts Auszeichnen-
des finden, und ich habe in der That bei fast allen Species der Auriculaten
beide Formen: vierkantige und undeutlich fünfkantige, resp. rundliche
Halme gefunden, je nachdem ich zarte oder robuste Formen untersuchte.

In manchen Füllen, besonders an trockenen Standorten, entsteht
auf der Epidermis der Blätter und der Spelzen ein leichter Wachsüberzug,
welcher denselben ein graublaues Colorit verleiht. Am häufigsten findet
ersich bei jener Art, welche gerade nach diesem Merkmale F. glauca
genannt worden ist, alleim er findet sich auch bei F. duriuscula nicht
selten, und dies hat natürlich zu einer beständigen Vermengung dieser
beiden Arten geführt, so dass es ohne Ansicht von Original-Exemplaren
fast unmóglieh ist zu erkennen, was irgend ein Autor unter F. glauca
versteht. Ich kenne und besitze genug Formen von F. glauca ohne Wachs-
überzug, und kann bestimmt versichern, dass derselbe kein constantes
Merkmal bildet. So wird z. B. in einem hiesigen Garten die F. glauca Lam.
wegen ihrer schónen graublauen Farbe als Einfassungspflanze cultivirt,
aber trotzdem, dass man sie nur auf ungeschlechtlichem Wege, niimlich
durch Zertheilung vermehrt, was der Erhaltung individueller Eigenthüm-
lichkeiten günstig ist, verlieren mitunter einzelne Rasen die graue Farbe
und werden rein grün. Der Gürtner, der mir dies zeigte, schrieb es der
Beschattung oder grösseren Feuchtigkeit zu.

982

Die Unterschiede, welche die Rispen der verschiedenen Formen
darbieten, bestehen in der grösseren oder geringeren Länge der Primär-
zweige, in der Vertheilung und Anzahl der daran befindlichen Aehrchen,
endlich in dem Grade der Ausbreitung. In ersterer Hinsicht lassen sich
schmalrispige Formen, deren unterster Primärzweig nur ein Drittheil von
der Länge der Rispe hat, und breitrispige Formen, wo derselbe mindestens
die Hälfte der Rispenlänge besitzt, unterscheiden, doch kommen zahlreiche
Mittelformen vor, so dass dieses Merkmal wenig Werth besitzt. Dasselbe
eilt von der Vertheilung der Aehrchen an den Primärzweigen : bald ent-
springen die dieselben tragenden Secundärzweige in ziemlich gleichen
Abständen von der Basis bis gegen die Spitze, bald folgt auf einen
basalen Secundärzweig der nächste erst viel weiter oben, etwa in der
Hälfte des Primärzweiges. Auch hierin finden sich Uebergänge oft an
demselben Rasen. Die Zahl der Aehrchen an einem Zweige (des
Vergleiches halber wählt man stets den untersten) ist zwar variabel,
hält sich aber bei den einzelnen Arten und Varietäten innerhalb
gewisser Grenzen, so dass sie als Merkmal für Varietäten sehr verwend-
bar ist.

Die Ausbreitung der Rispe sollte stets an lebenden, eben in voller
Bluthe stehenden Exemplaren beobachtet werden; man würde dann finden,
dass sie bei allen Arten ziemlich gleich gross ist, d. h. dass die Primär-
zweige mit der Hauptspindel meist Winkel von 45—60 Grad bilden, selten
mehr. Der Grad der Zusammenziehung nach der Blüthe ist etwas ver-
schieden; allein er darf nicht nach getrocknetem Material beurtheilt
werden, denn hier ist er dem Zufall unterworfen. Es kommen übrigens
Fälle bei Festuca duriuscula vor, wo sich die Rispe überhaupt nicht aus-
breitet, auch nicht während der Blüthe; sie beruhen auf dem Verkümmern
der Gelenkpolster und sind pathologische Erscheinungen.

Die Grösse der Aehrchen hängt natürlich zum Theil von der Anzahl
der darın enthaltenen Blüthen, zum Theil von der Grösse der letzteren
ab. Da das erste Merkmal in’s Unendliche variabel ist (oft an ein und
demselben Exemplare Schwankungen von 4—7 zeigt), so bleibt zur
Beurtheilung nur das letztere übrig. Ich habe nun durch hunderte von
genauen Messungen von Deckspelzen gefunden, dass die Grösse derselben
ziemlich constant ist, und dass sich in dieser Hinsicht wenigstens ganz
ausgezeichnete Subspecies unterscheiden lassen. Es ist auch bis zu einem
gewissen Grade einzusehen, wie so derartige Grössen-Variationen sich
fixiren konnten, da es unter gewissen äusseren Umständen für die Pflanze
von Vortheil sein konnte, mit dem ihr zugänglichen Ausmaasse an
assimilirten Nährstoffen eine grössere Anzahl von Blüthen, resp. Früchten
zu erzeugen, was bei eingeschränkter Ernährung nur auf Kosten der
Grösse geschehen konnte. Wie weit diese Verhältnisse bereits fixirt sind,

283

konnen nur Culturversuche darthun; einstweilen kann ich nur die grosse
Seltenheit von Mittelformen constatiren.

Die grósste Mannigfaltigkeit zeigen die Trichomgebilde der Deck-
spelze (pal. inf.) von sanften halbkugligen Ausstülpungen der Epidermis-
zellen, welche mit der Loupe angesehen als Pünktehen erscheinen, durch
die kürzer oder länger kegelfórmigen und spitzen Verlängerungen der-
selben, welche die Oberfläche der Spelze rauh machen, bis zu eylindri-
schen längeren Haaren, welche besonders gegen den Rand der Spelze
häufig erscheinen, oft aber auch auf dem Rücken derselben vorkommen.
Der Grad ihrer Ausbildung hängt von ganz zufälligen Umständen ab und
zeigt nichts Constantes, sie kehren bei fast allen Festuca-Arten der Auri-
culaten-Gruppe in den verschiedensten Abstufungen wieder und man kann
daher nicht eine «Festuca hirsuta Host» unterscheiden, sondern jede Art
bildet ihre hirsuta-Form.

Ganz ebenso inconstant ist die Länge der Granne; nur das völlige
Fehlen derselben bei F. vaginata Kit. scheint ein constantes Merkmal
zu sein.

Nach diesen einleitenden Bemerkungen übergehe ich zur Besprechung
der im Krrarmskr'schen Herbar vorfindlichen Formen der Festuca-Arten.
Wenn ich hiebei vielleicht den Vorwurf der Detailkrämerei auf mich laden
sollte, so muss ich dem entgegen halten, dass in solchen polymorphen
Arten-Gruppen nur eine genaue Sonderung und Abwiigung aller Formen
zum Ziele führen kann.

I. Festucae complicatae auriculatae.
A) CY LINDRICAE.

1. Festuca ovina L. Blätter zart, weich, 0-4—0-5 "7, im Durchmesser,
rauh, im trockenen Zustande etwas gekielt, im Bau mit der Fig. 1 prin-
cipiell übereinstimmend, aber nur mit Miner oder stellenweise zwei Lagen
sehr kleinzelligen Bastes, dafür aber weiteren Lumen der Epidermiszellen,
so dass auf eine Epidermiszelle mindestens zwei Bastzellen kommen. In
Wuchs, Gróssenverhültnissen der Rispe und Aehrchen, Liinge der Granne,
Behaarung der Spelzen ete- ebenso variabel wie F. duriuscula, und eine
vollkommene Reihe von Parallelformen mit derselben darbietend. Die-
selben werden bei jener erórtert werden; von F. ovina sind mir dieselben
nicht aus Ungarn bekannt. Ueberhaupt habe ich erst ein einziges Exemplar
von F. ovina aus Ungarn gesehen und zwar im Herb. Freyn; es trügt die
Bezeichnung «F. duriuscula in comitatu Árva leg. Vrrkav» und. entspricht
genau dem Typus der F. ovina, wie er in Nordfrankreich, Norddeutschland,
Sehweden ete. vorkommt; im stidlicheren Theile Mitteleuropa's ist F. ovina
schon seltener, und wird dafür duriuscula immer häufiger. Im Krramkr-

984

schen Herbar ist gar keine echte F. ovina aus Ungarn vorhanden, sondern
nur WitLpENow’ sche norddeutscheExemplare, was dafür spricht, dass sie in
Ungarn selten sein muss. Im lebenden Zustande lässt sich diese Art ohne
Untersuchung des Querschnittes der Blitter nicht von F. duriuseula unter-
scheiden, im getrockneten gelimgt dies leichter. Dass aber die Unterschiede
im Bau der Blatter vollkommen constant sind, davon habe ich mich an
vielen hundert Querschnitten beider Arten zur Genüge überzeugt. In den
Ausliufern des Waldviertel-Plateaus in Niederósterreich wachsen beide
durch- und nebeneinander ohne je eine Uebergangsform darzubieten.

2. F. glauca Lam. (non Schrad.) Blütter dick (Lings-Durchmesser des
Querschnittes des gefalteten Blattes 0-8— 1 ”/,), fast eylindrisch, starr,
glatt, mit derben, lange ausdauernden Scheiden, beim Trocknen etwas
plattgedrückt aber ohne seitliche Rinne, unter der Epidermis der Unterseite
mit 2—4 continuirlichen Bastschichten. Blatter und Aehrchen sehr hüufig
mit Wachsüberzug. Rispe meist schlaff, oft etwas nickend, ihre Aeste meist
schlängelig. Aehrchen gross (8—10 "/,), locker 5—7blüthig; Deckpelze
cirea 5 ™,, kurz gegrannt. Vorspelze von gleicher Länge.

Syn: F. pallens Host!

Wie gut sich diese Art in der Cultur erhält, zeigen auch Exemplare des
KITAIBEL schen Herbar mit der Bezeichnung: ex seminibus a Hostio missis,
sowie eines «Scepusio missa semina» bezeichnet, welches sich durch seine
grosse, lockere, etwas nickende Rispe auszeichnet, so dass es KITAIBEL als
F. laxa Host bezeichnete.

F. glauca Lam. variirt nicht bedeutend; die wichtigeren, im Herbar
KrrarBEL enthaltenen Formen sind:

a) eine f. elongata mit verlàngerter schmaler Rispe, sehr grossen
siebenblüthigen, kahlen Aehrchen ;

b) eine f. barbata, deren Deckpelzen gegen den Rand mit lüngeren
und kürzeren Haaren besetzt sind; auch hier ist die Rispe lang und schmal.
(11 4, lang, ein Primärzweig 4 9, , ebenso bei a). Diese Form hat KITAIBEL
als F. villosa bezeichnet und mit einer längeren Diagnose versehen. Die
Standortsangabe fehlt ;

c) eine f. longifolia; die Blatter überragen den Halm, trotzdem der-
selbe schon in Frucht steht. Die Rispe ziemlich klein und schmächtig.
Wahrscheinlich ist dies auch die F. lengifolia Viv.

«In rupibus ad cataractas Motitskenses.»

3. F. vaginata Kit. in Willd. En. 116. Halme oft hochwüchsig, am
Grunde mit lange ausdauernden abgestorbenen, und überdies bis nahe an
die Rispe mit lebenden Blattscheiden bedeckt. Blätter wie bei F. glauca.
Rispe sehr locker und verlängert (bis 20 95), ihre Internodien stark
gestreckt, die Aehrchen auseinandergerückt, während der Blithe sowie
die Rispenzweige fast senkrecht abstehend, Spindel und Zweige oft schlün-

gelig. Aehrchen ziemlich langgestielt (die den Gipfelihrchen benachbarten
am kürzesten gestielten mit Stielchen von halber Aehrchenlünge). Obere
Hullspelze stumpflich ; Deckspelze 3—4 "5, lang, spitz, aber ohne jede
Granne oder Stachelspitze, kahl und glatt, oft mit Wachsanflug ; Vorspelze
oft etwas länger als die Deckspelze.

Die eben beschriebene Art liegt im Herbar Kiramrr's in mehreren
Exemplaren meist ohne Standortsangabe, aber deutlich als «vaginata»
bezeichnet, vor. Doch scheint sieh Krrarsrr nieht sofort für diesen Namen
entschieden zu haben, denn in einem Bogen liegen fünf Exemplare dieser
Art unter fünf verschiedenen Namen, niimlich: F. vaginata, obtusa, are-
naria, distans, glauca. Alle diese Namen drücken Eigenthümlichkeiten
dieser Art aus; der schliesslich gewählte ist jedoch der am wenigsten charak-
teristische, denn nur etwas vor der Blüthezeit ist der Halm fast ganz mit
Scheiden bedeckt («culmus fere totus vaginis tectus» KITAIBEL), spüter
wüchst er betrüchtlieh über dieselben hinaus.

Die vorliegenden Exemplare variiren nur wenig. Die Anzahl der
Blüthen im Aehrchen schwankt zwischen 4 und 7, die Grösse der letzteren
im Verhältniss dazu zwischen 5 und 7 #},.

Diese Art ist wohl in ganz Ungarn auf sandigen Orten verbreitet,
und allen ungarischen Botanikern wohlbekannt. Es handelt sich aber nun
darum, festzustellen, ob dieselbe eine ganz selbststiindige Art sei. Von
F. glanca ist sie durch den Bau ihrer Rispe, ihre Aehrchen und Spelzen
hinreichend verschieden. Auf das engste verwandt ist sie aber mit F. ame-
thystina Host, von welcher ich die Original-Exemplare kenne und genau
übereinstimmende am Original-Standorte (Türkenschanze bei Wien) gesam-
melt habe. In der That hat diese genau denselben Bau der Rispe und der
Aehrchen umd kein Unterschied bietet sich, als die Beschaffenheit der Deck-
spelze. Diese ist nämlich bei F. amethystina mit einer sehr kurzen Granne,
eigentlich einer Stachelspitze versehen und gegen den Rand zu deutlich
behaart; bei F. vaginata aber ganz wehrlos und kahl. So leicht fassbar

diese Unterschiede sind, so zweifle ich doch sehr an ihrer Beständigkeit, |

wenigstens lehrt die Erfahrung bei den übrigen Festuca-Arten, wie sehr
diese Merkmale variabel sind. Den ungarischen Botanikern mochte ich
dringend an's Herz legen darauf zu achten, ob sich nicht auch unter ihrer
F. vaginata Exemplare mit stachelspitziger und gewimperter Deckspelze
vorfinden, und ob sich nicht Uebergänge auffinden lassen. Ich zweifle
nicht, dass dies der Fall sein dürfte, und dass somit F. vaginata und ame-
thystina nicht specifisch zu trennen sein werden, in welchem Falle der
Hosr'sche Name als der ültere der Art verbleiben muss, und die F. vagi-
nata als Var. mutica derselben zu bezeichnen ist. Der Gute des Herrn
Vine. v. BonnÁs verdanke ich Samen der ungarischen Pflanze, aus welchem
heuer bereits junge Blattbüschel hervorgegangen sind; ich werde also

286

spüter noch in der Lage sein, die Bestindigkeit dieser Art durch die Cultur
zu prüfen.

Es ist auffallend, dass KITAIBEL nicht selbst auf die Idee kam, seine
Pflanze mit der Abbildung bei Hosr zu vergleichen, oder sich von der Hosr-
schen Art Originale zu verschaffen. Er hat die letztere so gänzlich ver-
kannt, dass er darunter die von ihm auf der Tatra gesammelte F. nigre-
scens Lam. verstand !

B) CANALICULATAE.

In diese Gruppe gehórt nur eine einzige Art; diese ist aber von einer
geradezu endlosen Mannigfaltigkeit der Formen. Es ist dies

4. F. duriuscula L. sp. pl. (non syst. nat.) Blätter nach dem Trocknen
mit einer Rinne auf jeder Seite, welehe von zwei erhabenen, meist weiss-
lichen Leisten, entsprechend den grossen Bastbündeln des Mittelnervs und
der Ránder eingefasst wird. Blattscheiden derb, lange dauernd, stückweise
zerfallend, sich nicht in Fasern auflosend.

Ich will versuchen, das Heer der Formen dieser Art zunächst zu
Formengruppen, die man als Subspecies betrachten mag, zusammenzu-
stellen, obwohl es unmöglich sein wird, scharfe Grenzen zwischen den-
selben zu ziehen.

a) typica: Halm circa 30—40 ¢, hoch, rundlich, unter der Rispe
etwa 1/2 "7, dick, Blatter der Laubzweige etwa 0:7 , dick, auf dem Mittel-
nerven und an den hàndern rauh, dunkel blaulich-grun. Der unterste
Primarzweig der Rispe mit etwa 5—6 Aehrchen, diese im Mittel funfbluthig
und 7—8 ?", gross, sehr kurz gestielt; die Deckspelze etwa 5 ?7, lang, nie
ganz kahl und glatt, sondern wenigstens in der oberen Halfte und gegen
hand mit verschiedenen Trichomen, undeutlieh fünfnervig, mit einer
Granne von verschiedener Linge.

Die zahllosen Unterformen führe ich hier auf, ohne ihnen Namen
. geben zu wollen, da jedes einzelne Organ der Pflanze unabhängig von dem
anderen variirt und man daher ebenso viele Namen aufstellen müsste, als
Combinationen môglich sind.

a) Variationen der Blatter :

— fast glatt,

— von sparlichen kleinen Stachelchen auf dem Mittelnerv und den

Ràndern rauh,
— von verlängerten dicht stehenden Stachelchen sehr rauh (Tokay,
SAN ZA), *
— überall mit kurzen Härchen besetzt (Pesth) ;

* Die Standortsangaben aus dem KITAIBEL Herbar.

[UNE Pe IC" SPP UE ma to M va
Reet PRU e e n^i ]

3) Variationen des Halmes :

— glatt oder rauh bis sehr rauh (Keszthely),

— dunner und etwas vierkantig oder dicker und ganz rund und dabei )
steif (F. stricta Hosr),
endlich liegt noch im Herbar KITAIBEL ein aus einem Halm und
einem Blattbuschel bestehendes Exemplar einer Fest. duriuscula
vor, deren Halm durch Fasciation (Parallellage der Gefüssbündel)
zweischneidig geworden ist. Sie ist als F. anceps bezeichnet und
mit einer längeren Diagnose versehen ;

7) Variationen der Rispe:

— eifórmig mit unterstem Primärzweig von halber Rispenlänge,

— lünglich, schmal, mit solchem von s Rispenlünge;

0) Variationen der Aehrchen:

von vierblüthig bis zehnblüthig (F. multiflora Krrarsez Herbar,

Keszthely);

e) Variationen der Deckpelze:

— kahl, nur mit kleinen Rauhigkeiten im vorderen Theile und gegen
den Rand,

— gebürtet oder scheinbar gewimpert, d. h. an den Biegungsstellen
der Spelze (nicht an ihrem eigentlichen, nach innen eingeschla-
genen Rande), besonders gegen die Spitze hin mit lingeren Haaren
versehen. Liegt in zahlreichen Exemplaren im Herbar KITAIBEL
und oft in allen Uebergángen zur kahlen Form vor. Ausgeprägte
Exemplare sind als «F. ciliaris» bezeichnet ;

— auf der ganzen Oberflüche rauhhaarig. Ebenfalls zahlreich ver-
treten und meist als «F. hispida» bezeichnet, bisweilen auch als
F. Halleri (s. unten). Ihr entspricht auch die sogenannte F. hir-
suta Host. Uebergänge zur vorigen sowie zur kahlen Form sind
nicht selten ;

— mit kürzerer oder lüngerer Granne als die uu Deckspelze (letz-
tere Form von Szitnya) ;

— mit gleichlanger Vorspelze oder mit die Deckspelze überragender.
Letztere auffallende Form liegt im Herbar KITAIBEL als F. inae-
quata vor, doch zeigen nicht alle Rispen dieses Merkmal gleich
ausgeprügt, und an manchen Aehrchen fehlt es ganz.

b) polystachya. Ausgezeichnet durch die grosse, schmale, sehr reich-
verzweigte Rispe, deren unterster Primürzweig 12— 25 Aehrchen trägt.
Dabei die ganze Pflanze hochwüchsig (meist über 60 4%) und in allen
Theilen sehr rauh. Zeigt übrigens in Bezug auf die Bekleidung und Begran-
nung der Spelzen ganz parallele Variationen mit «; ausserdem kommt eine
Form mit bereiften (d. h. mit Wachs überzogenen) Aehrchen vor (F. saxa-
tilis Krrarsen Herbar) Ferner eine bei gleicher Höhe zartere Form mit

288

sehr verlàngerten dünneren Bláttern. Sie bildet einen Uebergang zur fol-
genden Subspecies und ist im Herbar Krrarsrn’s als F. Tokayina in zahl-
reichen Exemplaren aufgelegt.

c) tenuis. Weicht von der typica sehr auffallend ab durch den sehr
zarten Halm (selbst bei hohem Wuchs), der unter der Rispe weniger als
0.5 ™, dick ist, viel feinere Blätter (im Querschnitt höchstens 0-5 "4, im
Durchmesser), die deshalb auch viel schlaffer sind. Dieser Schmalheit der
Blatter entspricht die der Deckspelzen, welche zwar nicht kleiner als bei
der typica, aber sehr schmal-lanzettlich sind. Diese Subspecies ist in der
Tracht sehr ausgezeichnet, und würe deren Wiederauffindung und Cultur
sehr interessant. Es liegen davon im Herbar KITAIBEL drei Formen vor:
eine hochwüchsige vom «Erdö-Beny-Gebirg» (Poa...?), eine niedrigere
«ex itinere Bakonyense et Bereghense» und eine dritte (ohne Standort, als
«F. involuta Moench» bezeichnet, welche die Parallelform mit bärtiger
Deckspelze vorstellt.

d) parviflora. Ausgezeichnet durch kleine, höchstens 5 Y, grosse
Aehrehen, deren Deckspelzen nicht über 3 "4, messen, hingegen (aufge-
rollt) 1 ?", breit und daher breitlanzettlich sind. Ich habe schon bemerkt,
dass die Kleinheit der Deckspelze einen hohen Grad von Constanz zeigt,
worin mich nicht allein die grosse Zahl der im Herbar KITAIBEL vorlie-
genden hieher gehörigen Exemplare, welche sonst in ihren Formen eine
mit denen von a fast vollständig parallele Reihe bilden, bestärkt, sondern
insbesondere ein Exemplar «e seminibus hungaricis in horto educta»,
welches dieses Merkmal vollständig bewahrt hat.

Die F. duriuscula parviflora ist meist niedrig, ihre Blatter dunn, ihr
Halm schwach, oft deutlich vierkantig, die Rispe meist schmal und die
Aehrchen an den Primarzweigen ziemlich gleichmissig vom Grunde aus
vertheilt. In der Tracht ist sie der F. ovina sehr ahnlich. Den zahlreichen
Formen im Herbar KITAIBEL sind verschiedene Namen beigelegt: F. ovina
(Pesth, Kalocz, Dekecz), F. racemosa (de Keszthely) — eine sechs- bis acht-
blüthige Form, deren Aehrchen natürlich grósser sind und dicht beisammen
stehen, F. compressa (Pesth), eine Form mit verlängerter Rispe und platt-
gedrückten Blättern (nicht Halmen), F. aristata («E salsis Hungariae»),
eine Form mit glatten Blättern, sehr kurz gegrannten Deckspelzen, welche
von den Vorspelzen etwas überragt werden.

Nur ein einziges Exemplar des Herbar Krrarsen, im Banat gesam-
melt, bildet einen deutlichen Uebergang von der parviflora zur typica,
indem die Deckspelzen desselben 4 ”, Länge haben.

e) alpestris Godr. fl. lorr. 3, 173. F. dura Host gr. aust. 2, t. 87, et
DC. fl. fr. V. 266 (?) F. pseudo-dura Steud. syn. I. 306. Eine in ihrer Tracht
sehr ausgezeichnete Subspecies, die in allen Gebirgsländern Europas und
dann wieder in den Niederungen Grónlands auftritt, sich aber von der

sph My short. a Rah” pea aa ap ae LA E e eae a Tor Sal ea
ég mE. S: xt 3

,
c

280

typischen Form nur graduell unterscheidet. Trotz des niedrigeren Wuchses
und der kürzeren Rispe ist sie namlich in allen Theilen robuster: die
Blätter über 1 ”/, dick, ebenso der Halm im oberen Theile; die Rispe
starr, sehr gedrungen, die Primürzweige vom Grunde aus dicht mit Aehr-
chen besetzt, diese grösser als am Typus (8-—9 ™,), meist sechsblüthig
und violett überlaufen, die Deckspelze meist langgegrannt. Im Bau der
Blatter weicht sie vom Typus dadurch ab, dass die beiden Seitennerven des
Blattes von deutlich entwickelten Bastbündeln begleitet sind, welche aller-
dings immer weit schwücher bleiben als jene des Mittelnerven und der
Ränder.

Im Herbar Krrarsgn liegt diese Subspecies vor: 1. «Ex alpe Plissi-
viea». 2. «Ex alpibus Marmaros adlata semina». Die Cultur hat an ihr
nur wenig veründert, indem die Rispe etwas lockerer geworden ist, im
Uebrigen gleicht sie der wildwachsenden Pflanze. KITAIBEL hat sie als
F. angulata bezeichnet, denselben Namen aber auch auf eine duriuscula
parviflora angewendet, welche der anderen wenig ühnlich sieht.

2. Ein vivipares Exemplar «ex alpibus carpaticis».

4. Eine Hochalpenform von noch niedrigerem Wuchs (12 5), zar-
teren Blättern, Halmen und Rispenästen, einfacher Rispe, an welcher nur
der unterste Primürzweig 3—5 Aehrchen trägt, die andern nur einzelne
Aehrchen tragen, die etwas kleiner sind. Von KrirAIBEL auf dem Krywan in
der Tatra gesammelt und als ovina bezeichnet. In der Tracht kommt diese
Form der F. Halleri Vill., Gaud., Koch ete. sehr nahe, und es bleibt mir
zur Unterscheidung von derselben kein anderes Merkmal übrig, als der
Bau der Blatter und das dadurch bedingte Verhalten der Blattscheiden. In
diesem stimmt die KirAIBEL sche Pflanze vollständig mit duriuscula überein
wührend Halleri einen viel zarteren Bau des Blattes hat, nur je ein dunnes
Bastbündel unter dem Mittelnerv und den Rändern enthält und eine zarte
Epidermis besitzt. Die Folge davon ist das schnelle Verwittern der
alten Scheiden und das Zurückbleiben verworrener Fäden am Grunde der
Sprosse, welches F. Halleri mit den Arten der folgenden Gruppe theilt,
während es keiner Form der duriuscula zukommt. Auf die grössere Ein-
fachheit der Rispe ist nicht ‚viel Werth zu legen, und die übrigen Unter-
scheidungs-Merkmale, welche von den Floristen der F. Halleri beigelegt
werden, beruhen meist auf Erfindung. Das gilt insbesondere von dem seit
Koch in allen Floren eingebürgerten Merkmale, dass F. Halleri eine deut-
lich fünfnervige (mitunter sagt man sogar erhaben- fünfnervige) Deck-
spelze besitze. Nach sorgfältiger Untersuchung zahlreicher, von den gewis-
senhaftesten Beobachtern gesammelter Exemplare der F. Halleri kann ich
in ihrer Spelzen-Nervatur keinen Unterschied gegenüber der F. duriuscula
ete. finden. Eher noch liesse sich dieses Merkmal der TF. violacea Gaud.
— beilegen.

UNS TON
Eds

290

Die sorgfältige Beschreibung der F. Halleri bei Gaupın spricht auch
von einer pal. inf. obsolete 5nervis. Ebenso wenig Werth hat ein anderes
oft angeführtes Merkmal, dass nümlich die Deckspelze der F. Halleri mit
einer Granne von der Liinge der Spelze versehen sei. Bei einigermassen
reichem Materiale findet man alle Zwischenstufen bis zu weniger als halb so
langer. Auch dass die Vorspelze (in Kocu’s Taschenbuch durch einen
Druckfehler «untere Spelze») zweispaltig sei, ist kein Unterscheidungs-
Merkmal von F. ovina.

Zur Autorschaft der F. Halleri bemerke ich noch, dass das Citat
«Allione fl. pedem.», welches gewohnlich als das älteste dahinter gesetzt
wird, sehr unsicher ist, und sich kaum auf diese Pflanze bezieht, da der-
selben «locustae hirsutae» zugeschrieben werden und sie überdies nicht
auf Alpen, sondern «in montanis sterilibus» angegeben wird. Sehr méglich,
dass KrrarsEL Recht hatte, wenn er Exemplare der sogenannten F. hirsuta
Host als F. Halleri All. bezeichnete.

C) ANGULATAE. A

5. F. violacea Gand. (erweitert). Ich fasse unter dieser Bezeichnung
zwei Subspecies zusammen, welche bisher getrennt betrachtet wurden,
zwischen denen ich jedoch so allmalige Abstufungen gefunden habe, dass
es mir unmöglich ist, eine scharfe Grenze zu ziehen.

a) minor. F. violacea Gaud. agrostol. 231. (1811) F. nitida Kit! in
Schult. Oest. Fl. I. 239. (1814) et Kanitz, Additam. ad Fl. Hung. Lin-
naea 1863. Von niedrigem Wuchs, zartem, oben vierkantigem Halme, zarten
Blättern (0-5 "4, dick), die Halmblätter nur wenig breiter als die der Laub-
zweige; Rispe sehr einfach, der unterste Primärzweig meist nur drei Aehr-
chen tragend, die Rispenspindel feinhaarig, oft schlängelig. Aehrchen arm-
(3—4-)bluthig, gewöhnlich violett. Deckspelze kahl und glatt, oft glänzend,
zart, so dass im durchfallenden Licht die Nerven deutlich sichtbar werden,
länger oder kürzer begrannt. KITAIBEL sammelte diese damals noch unbe-
schriebene Art auf verschiedenen croatischen Alpen (Debelo Brdo, Mali
Visosica, Deregh), und erhielt sie auch aus den Zipser Alpen. Auch eulti-
virte er sie im Garten, und die daselbst erzogenen Exemplare gleichen den
wildwachsenden bis auf die etwas grössere Höhe, reichere Rispe, die reich-
blüthigeren und nicht violett überlaufenen Aehrchen. KITAIBEL hielt diese
Art, wie aus seinem Herbar hervorgeht, anfangs für F. pumila Chaix,
bemerkte jedoch auf den Zetteln «sed ligula non elongata». Auf einem
anderen Zettel ist dieselbe auch als F. depauperata und eine Form mit
oben dreikantigem Halme als F. triangularis bezeichnet.

Die Tendenz der Rispenspindel und Rispenzweige, sich zu schlängeln,
ist oft sehr stark und überträgt sich dann auch auf die Aehrehenspindel, '

291

deren Internodien alsdann halbmondförmig und zickzackfórmig hin- und
hergebogen sind. Solche Exemplare kommen auch im Herbar KITAIBEL
vor, besonders ausgepriigt aber erhielt ich diese Form von Herrn Vine.
v. Borns, der sie auf dem Riznjak in Croatien sammelte.

b) major. F. nigrescens Lam. Halme höher, kräftiger, überall rund;
Blatter überhaupt breiter als bei voriger Art, besonders die Halmbliitter,
welche immer deutlich breiter sind als die der Laubzweige und im frischen
Zustande weit offen stehen; im trockenen zeigen sie sich meist unvoll-
kommen zusammengefaltet. Rispe grösser und reicher als bei voriger Sub-
species, der erste Primärzweig trägt einen basalen Secundärzweig und mit
diesem zusammen 6—12 Aehrchen, die meist etwas grösser sind und häufig
rauhe Deckspelzen besitzen. Vartirt mit grösseren und kleineren, arm- und
reichbluthigen Aehrchen und Grannen von mehr als halber Spelzenlinge
bis zum Schwinden derselben. Diese Subspecies wird von den Floristen
theils als eigene Art (jedoch mit Zweifeln an deren Bestündigkeit) ange-
führt, theils als Varietät zur F. heterophylla Lam. gestellt und zwar aus
dem rein künstlichen Grunde, weil ihre Halmblätter zur Blüthezeit mehr
oder weniger offen stehen. Allein sie sind niemals völlig flach, und vor
Allem bleiben sie nicht flach, wenn man die Pflanze trocknet, sondern falten
sich, wenn auch unvollkommen, zusammen. Auch sind sie eigentlich nur
wenig, kaum um die Halfte breiter als die anderen und unterscheiden sich
in ihrem Bau gar nicht von denselben, indem nur die Nerven weiter aus-
einander gerückt sind. Ganz anders verhält es sich bei F. heterophylla,
wie daselbst angegeben werden wird. Man würde den Charakter der letz-
teren vollstindig verwischen und sie zu einer zweifelhaften Art machen,
wollte man ihr die F. nigrescens Lam. als Varietüt zugesellen. Dass die
Blatter der letzteren nicht vollig flach sind, sagen übereinstimmend auch
Kocn (Röhlings Dtschl. Fl. p. 658: «etwas eben»), Gaupın (planiuseula)
und DEcANDOLLE (un peu planes).

Ich habe schon bemerkt, dass ich in meinem Herbar alle Uebergänge
zwischen den beiden Subspecies aufbewahre; auch im Herbar KITAIBEL
leigen neben ausgeprägter nigrescens (vom Krywan in der Tatra unter der
Bezeichnung amethystina Host.) gewisse Mittelformen (z. B. von der Alpe
Deregh), die einen Uebergang zu der reinen violacea darstellen. Solche Mit-
telformen sind von Scuur als F. iniopoda und flaccida, von PARLATORE als
F. Puccinellii beschrieben worden, wie ich mich an Original-Exemplaren
der ersteren und letzteren, die ich der Güte meines hochverehrten Freundes
Janka verdanke, überzeugen konnte. Um übrigens die Stellung der F. nigre-
scens endgiltig zu entscheiden, sind noch weitere Beobachtungen an lebenden
Exemplaren und vor allem Culturversuche nóthig.

6. F. rubra L. Diese Art. kommt gleichfalls in zwei sehr charakteri-
stischen Subspecies vor, von denen die eine nur den wenigsten Botanikern

292

bekannt zu sein scheint, * obzwar sie durch ganz Europa, und zwar nicht
selten vorkommt; ich will die erste als repens, die zweite als caespitosa
bezeichnen. Nur die erste derselben wird in den meisten Florenwerken
unter F. rubra verstanden, da man ja allenthalben liest: «Wurzelstock
kriechend», und dieses Merkmal als alleiniges Kennzeichen zur Unter-
scheidung von F. heterophylla angegeben findet. Nur der scharfsichtige
ANDERSON in seinen «Skandinaviens vaxter» unterscheidet diese beiden Unter-
arten unter dem Namen F. rubra A. genuina und B. dumetorum und iden-
tificirt die letztere (meine caespitosa) mit F. dumetorum L. tp. I. 109.

Er unterscheidet beide dadurch, dass bei genuina die Ausläufer unter-.

irdisch sind, während sie bei dumetorum sich sofort zur Erdoberflüche
emporwenden und dort Laubsprosse treiben, welche sich sammt den Hal-
men zu einem dichten Rasen sammeln. Dadurch aber verlieren sie meiner
Meinung nach die Bedeutung von «Auslüufern», worunter doch nur jene
Laubsprosse zu verstehen sind, deren Basis mehr oder weniger horizontal
unter der Erde fortläuft. Allerdings ist nichts besser geeignet, die allmälige
Entstehung sogenannter Auslaufer zu demonstriren, als gewisse Festuca-
Arten. Man betrachte einen recht dichten und machtigen Rasen von
Festuca duriuscula und man wird finden, dass allemal die äussersten
Sprosse des Rasens, seien es nun Blatt- oder Blüthensprosse, an ihrer Basis
eim Stück fast wagrecht oder schief aufsteigend verlaufen müssen, um von
ihrem mehr innen gelegenen Ursprungsorte die Peripherie des Rasens zu
gewinnen. Denken wir uns nun, dass im Laufe der Zeit diese Form der
Sprosse, die anfangs nur den áussersten derselben zukam, sich auch auf
die inneren verpflanzte oder, besser gesagt, dass die Pflanze gleich an-
fangs, ehe noch ein dichter Rasen entstanden war, ihre Sprosse an der
Basis liegend ausbildete, so kónnen wir den Uebergang in die Wachs-
thumsart der F. rubra leicht einsehen. In der That finden wir nun die eine
Subspecies der F. rubra, die ich als caespitosa bezeichnete, eben in vollem
Uebergange: man findet Rasen, welche keine Spur eines echten Ausläufers
zeigen und nur in ihren äussersten Sprossen die Tendenz dazu verrathen,

und man findet solche, welche bereits an ihrer Peripherie deutliche Aus-

läufer erzeugt haben. Immer aber ist die dichte Rasenbildung für die in
Rede stehende Subspecies charakteristisch und unterscheidet sie von der
echten F. rubra, die zwar, wenn man will auch Rasen erzeugt, nur dass
deren Halme weiter auseinanderstehen, weil sie durch die zu Rhizom-
Gliedern gewordenen wagrechten Basalstücke der Sprosse auseinander
gehalten werden. Wo freilich die F. rubra in lockerem Sande wuchern
kann, dort entsendet sie weitkriechende Ausliufer, so dass es zu einer

* Von Dr. SCHAEFER in Seesen am Harz erhielt ich sie als F. rubra subeaespitosa
Sonder.

293

Rasenbildung nicht mehr kommen kann; aber zwischen diesem Extrem
und dem Zustande der F. rubra caespitosa, deren Rasen kaum etwas
lockerer sind als jene von F. duriuscula, giebt es der Zwischenstufen so
viele, dass mir eine specifische Trennung der F. dumetorum von F. rubra
sehr künstlich erscheinen würde. Jedenfalls wirkt hier der Standort ein;

F. rubra v. repens findet man vorwiegend auf lockerem Boden, die Var.

eaespitosa hingegen auf feuchtem lehmigen Grunde, am liebsten in
feuchten Waldschliigen, wo sie oft colossale Rasen bildet.

Die F. rubra caespitosa tritt wieder in zwei Formen auf, die auch
schon bei ANDERSON (I. c. auseinandergesetzt sind: eine niedrige, etwa
30 9, hohe, mit kurzen, schmalen Halmblättern und aufrechter Rispe
und eine hohe (60—90 4) mit sehr langen Blättern, davon die des Halmes
besonders breit, und weitschweifiger etwas einseitig nickender Rispe. Die
erstere wird von den meisten Sammlern für F. duriuscula, die letztere für
heterophylla gehalten, wie ich mich in vielen Herbarien überzeugte; auch
das KrrarsEgrn'sche Herbar weist derartige Bestimmungen auf. Es wird
daher nothwendig sein, die Unterschiede von diesen beiden-Arten näher
in's Auge zu fassen. Von F. duriuscula unterscheidet sich jede rubra sofort
durch den Bau ihrer unteren Blatter und ihrer alten Scheiden, wie bereits
aus der Vergleichung der von mir aufgestellten Gruppen-Charaktere érhellt-
Ueberdies ist die Rispe von F. rubra sehr ausgezeichnet durch ihre Breite ;
ihr unterster Primärzweig ist gewöhnlich so lang oder länger als die Hälfte
der ganzen hispe und seine Secundarzweige sind sehr ungleich vertheilt;
der unterste steht fast immer unmittelbar an der Basis des Primärzweiges,
der zweite hingegen erst in oder über der Mitte desselben. Dass der gewóhn-
lich angegebene Unterschied der flachen Halmblätter nicht ausreichend ist,
um F. rubra von duriuscula zu unterscheiden, wurde schon oben erwähnt.
Schwieriger ist die Unterscheidung von F. heterophylla, namentlich ist
die hohe rasige Form der rubra dieser sehr ähnlich. Allein schon der
Wuchs zeigt doch einige Verschiedenheit. F. heterophylla bildet von allen
Arten die dichtesten Rasen ; die Halme kommen dicht neben einander und
selbst am Grunde gerade aufwürts wachsend aus dem Rhizom hervor; es
ist niemals eine Spur eines Ausläufers zu finden. Allein diese Merkmale
sind hóchstens an lebenden Exemplaren zu sehen, an Herbar-Exemplaren
ist dies nicht mehr leieht zu beurtheilen. Mit grósster Sicherheit jedoch
erkennt man F. heterophylla an dem eclatanten Gegensatze in der Breite
und dem Bau der Blütter der Laubzweige und Halme. Die crsteren sind
eonstant (ich habe mehr als zwanzig Exemplare aus allen Theilen des Ver-
breitungsbezirkes untersucht) dreischneidig und sind überhaupt die dünn-
sten und zartesten der ganzen Auriculaten-Gruppe. Die Halmblätter
hingegen sind sehr vielmal breiter und bleiben nnter allen Umständen
flach. In ihnen bemerkt man das Auftreten einer Gewebeform, welche in

Természetrajzi füzetek. 11, kötet tv, füzet, 19

yon

204.

den bisher betrachteten Arten (ausser rubra) kaum angedeutet war, nüm-
lich des farblosen Parenchym' s. Bei den Blättern der Laubzweige von F. rubra
und heterophylla (Fig. 5 und 4) ist jeder Fibrovasalstrang auf seiner Ober-
seite von einem Halbkreise dünnwandiger, farbloser Parenchym-Zellen ein-
geschlossen (pi); an den Halmblüttern von F. heterophylla und zuweilen
auch an sehr breiten der F. rubra caespitosa aber tritt solches farbloses
Parenchym auch in zwei Schichten unterhalb der oberen Epidermis jedes
Nervenvorsprunges auf und diese zwei Schichten setzen sich bei dem Mit-
telnerv und dem grössten Seitennerven mit der oben erwähnten Halbkreis-
Schicht durch eine zwei- bis dreischichtige Lage eben solchen farblosen
Parenchym's in Verbindung, so dass nun ein zusammenhüngender Streif
desselben die obere Hälfte dieser Nerven durchzieht. Wie gesagt, habe ich
diese Bildung auch einmal an sehr breitblättriger F. rubra caespitosa ange-
troffen, im Allgemeinen fehlt sie jedoch derselben und findet sich nur bei
F. heterophylla deutlich ausgepragt. Wenn nun auch dieses Merkmal nicht
zur sicheren Unterscheidung dieser beiden Formen dienen kann, so ist
doch der Bau der Blatter der Laubzweige dazu völlig hinreichend, wie ein
Blick auf die Figuren 3 und 4 lehrt. Bei F. rubra sind sie stets viel brei-
ter, respective dicker als bei heterophylla, haben um zwei Nerven mehr
und sind daher im Querschnitte niemals dreischneidig.

Festuca heterophylla hat einen namentlich am Grunde sehr role
Halm, so dass in dem grossen Gegensatze der dicken Halme und der
daneben herauskommenden haarfeinen Blütter der Laubzweige ebenfalls
ein gutes Kennzeichen liegt. Auch die Aehrchen der F. heterophylla simd
bei einiger Uebung nicht schwer von jenen der rubra zu unterscheiden, sie
sind etwas schmäler und zarter, weil ihre Deckspelzen schmäler sind und
entfernter von einander stehen als bei rubra, auch sind sie meist länger
begrannt. Doch ist es schwer, fur alle diese Verhältnisse fixe Werthe anzu-
geben; sie sind denn doch zu schwankend.

Auf den Alpen scheinen Formen der F. rubra caespitosa vorzukom-
men, welche sich sehr der F. violacea major nähern und von ihr nur dureh
den Bau der Rispe unterschieden zu sein scheinen ; doch schliesse ich dies
nur aus unvollstindigen Herbar-Exemplaren, und habe es nicht in freier
Natur beobachtet. Herbar-Exemplare sind aber zur Entscheidung über die
Formen dieser ganzen Gruppe und speciell jener der F. rubra wenig geeig-
net, weil nur selten von den Sammlern die nóthige Vorsicht beim Aus-
graben der Exemplare beobachtet wird, und doch ist diese hier sehr wesent-
lich, wenn man die Ausläufer erhalten will. In dieser Verlegenheit befinde
ich mich auch gegenüber den Exemplaren des Krramen’schen Herbars,
welche zumeist augenscheinlich nicht ausgegraben, sondern ausgerissen
wurden. Nur in zwei Fällen konnte ich sicher constatiren, dass ein rasiges
Wachsthum ohne Ausläufer, also eine F. rubra caespitosa vorlag ; aber das

295

eine Mal hatte das Exemplar, wie überhaupt mehr als die Hälfte der
KrrarsEL'schen Festuca-Specimina keine Standortsangabe, und in einem
anderen Falle war auf dem Zettel bemerkt: ex alpe Petrosa allata, also
vielleicht nach der analogen Ausdrucksweise bei anderen zu schliessen, ein
eultivirtes Exemplar. Die gewóhnliche Form der F. rubra (repens) liegt von
den Standorten Czabragh, Nagybánya, Kapnik ete. vor.

Wie bekannt, variirt F. rubra auch, ebenso wie duriuscula mit kahlen
und behaarten Aehrchen, doch fand ich keine Exemplare von letzterer
Form im Herbar KITAIBEL.

7. F. heterophylla Lam. Die Unterschiede dieser Art von F. rubra,
welche eben nicht bedeutend, aber doch sehr constant zu sein scheinen, und
zu denen ich noch die um mindestens zwei bis drei Wochen spiitere Blüthen-
. zeit hinzufügen möchte *, wurden bereits bei F. rubra angeführt. Im Herbar
Kıramen liegen Exemplare der F. heterophylla aus dem Autal, von
Szitnya, Nagy-Vasony und Korenicza vor.

II, Festucae complicatae exauriculatae.

8. F. varia Hke var. croatica m. Unterscheidet sich vom Typus dieser
Art durch die kurze, abgestutzte ligula und die deutlich gegrannten Deck-
spelzen. (Die Granne beträgt '/s der Spelzen-Länge.) Von KITAIBEL auf der
Alpe Plissivica und Debelo Brdo gesammelt. Ein Exemplar mit der Bezeich-
nung «F. pungens. E VELEBIcn in hortum illata» gehört gleichfalls hieher
und nicht zu pungens R. Sch. (F. glauca Lam), denn es besitzt gleichfalls
die allen Formen der F. varia eigenthümlichen kurzen Blattspreiten an
den untersten Blättern der Halme und Laubzweige. Die F. flavenscens Bell.
welche bei Mehadia vorkommt (leg. Janka!), fehlt im Herbar Krrarsxr ;
daselbst befindet sich nur ein kleines Exemplar von F. ovina L. als F. fla-
vescens Panzer n. sp. e Flora Norimbergensi bezeichnet.

ITI, Festucae planifoliae.

9. F. spadicea L. in alpibus: Velebich. (KITAIBEL.)

10. F. spectabilis Jan. v. coarctata m. Im Herbar Kirarsez in zahl-
reichen. Exemplaren «in Vilena- et Forkassich-Draga et in alpibus subal-
pinisque Croatiae» vorhanden und als F. spadicea L.? bezeichnet.

Die vorliegende Form besitze ich gleichfalls vom Nanos in Krain,
und sie unterscheidet sich von der typischen, in Südtirol und dem Vero-
neser Gebiete wachsenden durch eine viel schmälere Rispe und schmiilere

* Bei St. Pölten in Nieder-Oesterreich blüht an demselben Standorte F. rubra
aespictosa in der ersten, F. heterophylla in der letzten Woche des Juni.

ud ci
* E / = FM

296

Blitter; sie verhält sich demnach zum Typus ebenso wie F. arundinacea
coarctata (F. oryzetorum Poll.) zur gewohnlichen Form dieser Art. In den
Aehrchen beider Formen von F. spectabilis konnte ich keinen Unterschied
finden; immerhin sind weitere Beobachtungen und namentlich Cultur-
Versuche mit der croatisch-krainerischen Form anzustellen, um ihre Bestän-
digkeit zu prüfen.

11. F. silvatica Vill. Im Herbar Krrarsrn von der Czerna hora im
Comitate Árva, dann von der Viszosica, Plissiviea und endlich von Mehadia,
letztere als I. banatica Kit. bezeichnet.

19. F. Drymeja M. & K. (Dtschl. Fl. I. 670, wo die Unterschiede von
voriger ausführlich behandelt sind.) Im Herbar KITAIBEL nur von der
Alpe Deregh.

19. F. arundinacea Schreb. Als F. bifida Kıramen bezeichnet von
feuchten Wiesen bei Sziklös. |

14. F. elatior L. In zahlreichen Exemplaren ohne Standortsangabe.
Eines darunter von KITAIBEL als F. loliacea bezeichnet, entspricht der
F. elatior ?. pseudololiacea Fr.

15. F. Myuros Ehrh. Croatien, Syrmien, Nagy-Attád in Com. Sumeghensi

F. poaeformis des Kıramen’schen Herbar's (ex alpe Deregh) ist Poa
serotina Erh.

In den Additam. ad Fl. Hung., herausgegeben von Kawrrz in der
Linnaea 1863 p. 314 werden eine bedeutende Anzahl KrrarsEr scher
Festuca-Arten theils mit langeren Beschreibungen, theils nur mit kurzen
Bemerkungen versehen, publicirt. Von diesen habe ich im Herbar KITAIBEL
nur F. nitida, compressa, racemosa und anceps vorgefunden und im Vor-
hergehenden erklärt. Die übrigen daselbst aufgeführten Namen : F. muralis,
obovata, canescens, remota, Rochelii, membranacea, media und rhom-
boidea finden sich auf keinem Zettel des KITAIBEL sehen Herbar's vor; es
bleibt also unentschieden, was KITAIBEL darunter verstanden habe. Die
letzterwähnte Art ist mit einer längeren Beschreibung versehen, welche am
besten auf F. Scheuchzeri Gaud. passt, obwohl sie in manchen Punkten,
z. B. der als undeutlich fünfnervig bezeichneten Deckspelze, davon ab-
weicht. Sie wirdin graminosis subalpinis Croatiae angegeben ; nach den im
Kirarpru’schen Herbar öfters wiederkehrenden Angaben könnte darunter
die Plissivica, Korenica, Debelo Brdo oder der Velebich verstanden sein;
es wäre also jenen Botanikern, welche die erwähnten Alpen künftig besu-
chen, die F. rhomboidea zur Beachtung zu empfehlen.

St. Pölten im Mai 1878.

297

Erklürung der Tafel.
Sämmtliche Figuren sind mit der Camera lucida gezeichnet, und mit Aus-
nahme der 90mal vergrósserten Fig. 9 in 60maliger Vergrósserung dargestellt.
Fig. 1 Querschnitt durch das oberste Blatt eines Laubzweiges von F. glauca Lam.

» 9 » » » » » » » » F.duriuscula L.

» 3 » » » » » » » » F.rubra L.

» 4 » » » » » » » » F.heterophylla L.
» 5 » » die Hülfte eines Halmblattes » F. heterophylla L.

In allen Figuren mit Ausnahme der linken Hälfte von Fig. 1 ist das chlorophyll-
führende Parenchym der Deutlichkeit halber, und weil es überall gleichartig ist,

vernachlässigt.
Es bedeuten :
p grünes | eo obere | f, fi, f» ete. Fibrovasalstränge

Parenchym Epidermis

pi farbloses { eu untere | b, bi, be ete. Bastbündel,

h Haare

Pag. 262.

Ein fossiler Spongit aus dem Karpathensandsteine von Kis-Lipnik
im Sároser Comitate. Mitgetheilt von J. v. Marvasovszky.* Im Monate August
des verflossenen Jahres benutzte ich die letzten Tage meines Urlaubes, den
ich am Fusse der hohen Tatra, in Schmeks, zubrachte, zu einer Excursion
in das Sandstein- und Klippenkalk-Gebiet des Zipser und Sároser Comitates.
Ich berichte hier mit Freude, dass mein Ausflug in geologischer Beziehung
nieht ganz resultatlos blieb, da ich das Glück hatte, wenn auch auf in-
directem Wege, zu ganz merkwürdigen Versteinerungen aus dem fossil-
armen Karpathensandsteine zu gelangen, welche ich heute hier den geehrten
Mitgliedern der geolog. Gesellschaft vorzuweisen mir die Freiheit nehme,
um so mehr, da es mir auch gelungen ist, für die Bestimmung eines dieser
Petrefactenfunde annähernde Anhaltspunkte zu gewinnen.

Es ist wohl jedem Fachgenossen zur Genüge bekannt, mit welchen
Sehwierigkeiten bezüglich der stratigraphischen Deutung der Karpathen-
sandsteine der Geologe zu kämpfen hat, da selbst die höchst selten darin
vorkommenden, bestimmbaren Fossilreste solchen Thier- und Pflanzen-
gattungen angehören, welche vermöge ihrer verticalen Verbreitung fast gar
keine genauere Horizontirung gestatten. Selbst in petrographischer Be-
ziehung zeigt diese mächtig verbreitete Sandsteinformation eine derartige
Einförmigkeit, dass man sie bis in neuere Zeit auf den geologischen Karten
mit dem Cumulativ-Namen «Karpathensandsteine» ausschied und fast aus-
schliesslich zum Eocen rechnete, trotzdem schon die meisten Beobachter in
dieser Sandsteinformation mehrere verschiedenalterige Glieder mit Recht
vermutheten und voraussetzten.

Erst in neuester Zeit ist ein merklicher Fortschritt in der Stratigraphie
des Karpathensandsteines zu verzeichnen, und zwar fällt das Hauptverdienst,

* Hiezu Tafel XII.

298

nichst den werthvollen Arbeiten der Geologen HOHENEGGER, FALLEAUX,
NIEDZWIEDZKI und TIETZE, dem unermüdlichen und erfahrenen Karpathen-
sandstein-Forscher, dem Bergrath C. M. Paun zu, wie dies insbesondere
seine letzen drei elassischen, ausführlichen Arbeiten bezüglich der Kar-
pathen-Geologie beweisen, als da sind: «Grundzüge der Geologie der
Bukovina» (Jahrb. d. k. k. G. R. A. Bd. XXVI.); «Studien in der Sand-
steinzone der Karpathen» von C. M. Paun und Dr. E. Trerze (Jahrb. d. k. k.
G. R. A. Bd. XXVII.) ; ferner «Ueber die Natur des Karpathensandsteines»
(Jahrb. d. k. k. G. R. A. Bd. XXVII). Herr Bergrath Pau, der im Jahre
1876 im Verein mit Hrn. Dr. Tretzm die ganze Karpathensandstemzone,
von den Karpathen Schlesiens bis in die Bukovina bereiste, veróffentlichte
die Ergebnisse dieser Excursion in acht Capiteln seiner Arbeit «Studien in
der Sandsteinzone der Karpathen» (Jahrb. d. k. k. G. R. A. Bd. XXVII.),
gelangte durch Zusammenfassung der aus den zerstreuten Einzelbeobach-
tungen resultirenden Hauptergebnisse dahin, dass die Karpathensandstein-
gebilde in drei, in den meisten Füllen gut von einander zu trennende
Haupteruppen zerfallen, von denen die unterste wohl zum grössten Theil
den tieferen Etagen der Kreideformation, die oberste mit Sicherheit dem
Eocen angehórt, wihrend die mittlere einen zwar minder genau horizontir-
baren, sicher aber zwischen den beiden erwühnten Niveaugrenzen liegenden
Schichtencomplex darstellt.

Als einen für die äussere Charakteristik der in Rede stehenden Gruppe
bemerkenswerthen Umstand hebt Hr. Bergrath Pavr noch die auffallenden
Biegungen, Faltungen und scharfen Knickungen hervor, welche die Schichten
derselben nahezu an allen Punkten ihres Auftretens zeigen. Besonders
wurde dieses Verhalten auch bei den tieferen Lagen der Karpathensandsteine
des Sároser, Zempliner und Ungher Comitates beobachtet.

Herr Bergrath Pavr, der in Gesellschaft des Hrn. Dr. TIerzE unter
Anderem auch dieselbe Gegend, die uns hier interessirt, im Sommer 1876
bereiste und die er in seiner schon citirten Arbeit «Studien in der Sandstein-
zone der Karpathen» im Cap. II. pag. 47 im Profil «Von Bochnia bis an die
Klippenlinie bei Ujak» beschrieb, konnte Hr. Bergrath Paun dem bei Kis-
Lipnik auftretenden Sandsteine vorläufig keinen sicheren Platz in der geo-
logischen Schichtenreihe anweisen, erwáhnt aber ganz richtig, dass im
Kis-Lipniker Thale, beim Anstieg auf die Wasserscheide, zunächst grobe
Conglomerate in die Augen fallen, und dass sich unter den Geschieben des
Baches feste Sandsteine befinden, die genau übereinstimmend sind mit den-
jenigen, welche bei Ujak an der Popradbrücke als unter dem neocomen
Aptychenkalk liegend beobachtet werden kónnen. Hr. Bergrath Pau be-
merkte ferner weiter gegen die Wasserscheide zu, dicht an der Chaussee,
murbe Sandsteinschiefer mit zahlreichen zerkleinerten, verkohlten Pflanzen- -
resten auf den Schichtungsflächen anstehen, und hält diese für ähnlich mit

299

denen von Lischna bei Teschen und übereinstimmend mit den gleichartigen
Schiefern des Neocom an der Popradbrücke von Ujak. Das Fallen ist süd-
westlich. Mit gleichem Fallen folgt darüber, beinahe schon auf der Höhe:
der Wasserscheide, ein grober, buntpunktirter Sandstein. Derselbe enthält
nach Hrn. Bergrath Pavur in einer feinkörnigen, gelbgrauen, mit einem
Stich in’s Grüne spielenden Grundmasse gröbere dunkle Quarzkörner, feine
weisse Glimmerblättehen und viele weisslich-gelbe Punkte oder Kérnchen,
die indessen nach seiner Meinung nicht organischen Ursprungs sind.

Auf der Höhe der Wasserscheide stehen weisse Kalkmergel des Neocom
an. Die nalie Vergesellschaftung derselben mit sicheren Gesteinen des
Neocom lässt wohl auf ein ebenfalls neocomes Alter derselben schliessen.
Wie schon Haver und RIcHTHOFEN gelegentlich der Uebersichtsaufnahme
im Jahre 1868, so constatirten auch die Herren Pauz und Trerze das sicher
bestimmte Neocom in dieser Gegend. Am besten ist dasselbe am linken
Ufer des Poprad bei Ujak, gegenüber Plawnieza, aufgeschlossen. Das be-
treffende Profil ist deshalb von bedeutender Wiehtigkeit, weil sich aus dem-
selben der Nachweis der Wechsellagerung von Schichten der Karpathen-
sandsteinfacies mit palaeontologisch, als der unteren Kreide angehörig,
festgestellten Mergeln und Kalken ergiebt.

Nachdem ich diese Beobachtungen der Herren Pavr und Tirrzr, die
auch ich überall übereinstimmend fand, kurz angeführt habe, gehe ich über
zur Beschreibung des merkwürdigen Fundes von Kis-Lipnik, welches Fossil
mit einem Vorkommen in neocomen Schichten Westphalens zu Beckum sehr
übereinstimmt.

Die Sandsteinplatte, auf welcher sich das hier zu beschreibende son-
derbare Fossil befindet, stammt aus dem Orte Kis-Lipnik selbst und zwar
von dem Ufer des diesen Ort durchfliessenden Baches.

Die Schichtenköpfe dieser nahezu horizontal liegenden Sandstein-
sehiehten stehen daselbst längs dem Thale an. Vermöge seiner Consistenz
und plattenförmigen Absonderung wird der Sandstein in der Gegend sehr
leicht und vortheilhaft zu Bauzwecken gewonnen. Auch die hier in Rede
stehende Platte wurde gelegentlich einer Bausteingewinnung entdeckt und
von dem dortigen Salamonischen Gutsverwalter, Hrn. CARL v. WINDEGG,
aufbewahrt. Bei meinem Besuche in Kis-Lipnik stellte mir Hr. v. WiNpEGG
in der zuvorkommendsten Weise diese höchst interessante Gesteinsplatte
zur Verfügung und sandte sie mir im December vergangenen Jahres hieher,
wofür ich genanntem Herrn auch hier wiederholt meinem verbindlichsten
Danke Ausdruck zu verleihen gedrungen bin. — Die Contact-Sandsteinplatte
konnte nicht eruirt werden.

Das Material dieser 58 % langen und 36 % breiten Platte besteht
aus feinkörnigem, diehtem, festem Sandstein mit kalkig-kieseligem Binde-
mittel von Graugelb in’s Grünliche spielender Farbe.

300

An der frischen Bruchfläche bemerkt man zahlreiche kleine weisse
Glimmerblättehen und verkohlte Pflanzenreste.

Auf der einen Fläche dieser Platte bemerkt man sehr deutlich ein
Netzwerk, das aus regelmässigen Hexagonen von verschiedener Grösse
zusammengesetzt ist und welches mit einer Bienenwabe die grösste Confor-
mität zeigt.

Die Sandsteinplatte mitten durchquerend, ist eine deutliche krumm-
linige Furche zu sehen, die jedoch mit dem Netzgewebe nichts gemein zu
haben scheint, da sich das Maschenwerk der Einfurchung anschmiegt.

Der mittlere Theil der Platte trägt die regelmässigsten hexagonalen
Zellen von durchwegs 6%, Breite. Gegen den Rand der Platte erscheinen
die Hexagone schärfer ausgeprägt und etwas verzerrt, d. h. in die Länge
gezogen. Der grössere Durchmesser dieser Zellen beträgt 9 "",, der kürzere
6". Ausserdem treten an einer Stelle der Platte und etwas weniger mar-
kirt ganz kleine regelmässige Hexagone auf von 2—3 7, Durchmesser.

Den Zusammenhang des ganzen Netzwerkes kann man auf der ganzen
Plattenfläche verfolgen, obwohl einzelne Partien ganz verlaufen und ver-
schwinden; andere Partien sind wieder plötzlich ganz abgebrochen. Ob
nun die hier unterbrochenen Stellen auf der Gegenplatte deutlicher zu sehen
wären, ist nicht zu constatiren, da diese nicht vorgefunden wurde. Aus
demselben Grunde ist auch nicht zu entnehmen, ob dieses Netzwerk der
Platte aufgewachsen ist oder nur ein Abdruck sei, da das Maschenwerk aus
ganz demselben Materiale besteht wie die Sandsteinplatte selbst. Ausser
diesen zusammenhängenden Hexagonen bemerkt man noch Dendriten und
hie und da einzelne geradlinige, gerundete und in scharfe Winkel geknickte
Wülste, die jedoch mit dem Netzwerke in keinem Zusammenhange stehen.
Es dürften dies die im Karpathensandsteine so häufig auftretenden und von
Hrn. Paut oft beschriebenen Hieroglyphen sein.

Spuren einer Textur sind an gar keiner Stelle wahrzunehmen.

Die gerundeten, wulstig erhabenen Maschen dieses hexagonalen Netz-
werkes ragen durchschnittlich 1—11/2#%, von der Platte empor. Ablösen
lassen sich diese Maschen nicht, da sie mit dem Muttergesteine innig ver-
wachsen sind.

Dr. W. von per Marx veröffentlicht in seiner Arbeit «Neue Beiträge
zur Kenntniss der fossilen Fische und anderer Thierreste» aus der jungsten
Kreide Westphalens, sowie Aufzählung sümmtlicher seither in der westphäli-
schen Kreide aufgefundenen Fischreste (Palaeontographica. Bd. XXII,
pag. 68, Taf. II, Fig. 10), einen fossilen Seeschwamm aus der Ordnung
Amorphozoa unter dem Namen Glenodietyum hexagonum v. d. M., der
auf den ersten Blick die grósste Analogie mit unserem räthselhaften
Fossil zeigt.

Die Diagnose ist folgende :

301

«Ein schwammartiger, faserig-filziger Körper, welcher äusserst regel-
mässige, sechseckige Maschen bildet. Die Textur ist nur an wenigen Stellen
und auch da nur sehr undeutlich zu erkennen. Der Schwammkörper selbst
hat eine Dicke von 1, und lässt einen geraden Hauptast erkennen, von
dem nach beiden Seiten hin sich das Maschennetz verläuft. Die Maschen
haben einen Durchmesser von 12—15 "4, und ihre Schwammmasse ist 5 m
breit. Ob die letztere aufgewachsen oder freistehend war, ist nicht mit
Sicherheit zu ermitteln; im fossilen Zustande liegt sie der Kalkplatte fest
auf und liess sieh nur an einer einzigen Stelle abheben. Die jetzige rauhe
Oberfläche des Schwammes rührt nieht ausschliesslich von dem Fasergewebe
selbst her, sondern ist zum Theil durch verschiedene Meeresproducte her-
vorgebracht, die durch das Schwammgewebe leichter festgehalten wurden,
wie durch die Gesteinsmasse, wenngleich letztere auch nicht ganz frei davon
ist. Foraminiferen, Ostracoden, kleine Seeigelstacheln, Fischzähnchen,
Glauconit-, Sand- und Schwefelkieskôrnchen finden sich eingebettet und
aufgestreut.

Dieses Fossil kommt nicht in den eigentlichen Fischschichten der
näheren Umgebung von Sendenhorst vor, sondern findet sich in den ooliti-
schen Plattenkalken der Station Beckum — Köln-Mindener Bahn — und
des Dorfes Ennigerloh. Diese Platten bestehen fast nur aus kohlensaurer
Kalkerde mit geringen fremden Beimengungen und gehören einem etwas
tieferen Niveau der Kreidebildungen an, welches noch dureh das Auftreten
von Belemnitella mucronata d’Orb. gekennzeichnet ist.»

Wenn wir diese Diagnose und die beigegebene Zeichnung mit unserem
Fossile vergleichen, so finden wir mit Ausnahme der Grössenverhältnisse
die grösste Uebereinstimmung. Da ich einerseits diese Differenzen in Be-
rücksichtigung ziehe, andererseits unser Fossil ein tieferes Niveau der
Kreide einzunehmen scheint, als das hier citirte, so schlage ich für unser
Fossil die Benennung von:

Glenodictyum carpaticum Maty.

vor. — Wenn auch diesem Fossilvorkommen im Karpathensandsteme keine
eminente Bedeutung für die pricise Stratigraphie desselben beizulegen ist,
so bietet es immerhin einen erwünschten Beitrag zur Palaeontologie der
Karpathen. — Ob nun die Sandsteine von Kis-Lipnik, über deren Stellung
auch Herr Pauz nicht im Klaren war, zu Neocomien oder Aptien zu rechnen
seien, lässt sich durch diesen Fund vorläufig auch jetzt nichts Bestimmtes
sagen, wenn aber die petrographischen Verhültnisse irgend welche Paral-
lelisirung gestatten, so bim ich geneigt, dieselben mit dem Vorkommen von
Ujak zu vergleichen und der unteren Kreide einzureihen.

X x

302

« J AA. ne. M UL
AUDE

AREA ONE
II-ik kôiet.

Bartsch Samu tr. Az Astacus fluviatilis
tápl. és emészt. szervei, I. p. 21. Ivar-
szervei. II. p. 137.

Csaró JAnos. Lanius major Pall. Erdély-
ben. II. et III. p. 91. és IV. p. 213.

— Torzesörü harkály. II. et III. p. 93.

Envz Giza tr. Pelobates fuscus elterjedése

Magyarországon. IV. p. 215.
— A Szamosfalvi sóstó néhány ázalagá-
ról. IV. p. 219.

FRIVALDSZKY JANOS. Synopsis specierum
subg. Anophthalmus. I. p. 12.
— Anophthalmus Merkhi. I. p. 14.
— Animadversiones ad Catal. Coleopt.
Eur. ed. II. I. p. 14.
— Coleoptera nova. I. p. 9. és II. p. 111.

HackEgnL EDE tr. A magyar Festuca fajok |

ismeretéhez. IV. p. 259.
— Zur Kenntniss der Festuca-Arten mit
besond. Berücksichtigung des KITAIBEL’
schen Herbars. IV. Revue. p. 273.
HERMAN OTTÓ. «Veto» egy érdekes növény
nevében. II. et III. p. 76.
— A magyar madártan irodalma, II. et
III. p. 80.
— A münyelvról. II. et III. p. 88.
— 'l'orzesórü varjú. IL. et IIT. p. 93.
— Két beszéd. IV. p. 199.
Dr. Horvira GÉzAtr. Magyarország vizen-
járó poloskái. II. et III. p. 126.
— Stal Karoly. IV. p. 210.

JANKA VICTOR. Descriptiones plant. nov. I.
p. 28.
— Centaurea Sadleriana Jk. II. et III.
p. 142.

Kanitz Acost tr. Expeditio Austriaco-hun-

garica ad oras Asiae orientalis. I. I. p.
37. et IL. et IIT. IT. p. 154.

KAroLı JAnos tr. Magyarország Amphi-

biai. I. p. 3. és II. p. 94

Maryasovszky J, Glenodictyum carpathi-
cum Maty. IV. 262.

MERKL EDE. Egyes adatok a Phrygano-
philus ruficollis életrajzähoz. II. et III.
p. 114.

Mocsiry SÁNDOR. Mellifera nova. I. p. 15.

és II. et III. p. 118.

— Biologiai jegyzetek. II. et III. p. 145.
RórH Lagos. Egy új Cardium faj. I. p. 53.
RórH Samu tr. Pistazit-erek képződése. II.

et III. p. 165.

Simkovics Lasos. Descript. plant. novar.

I. p. 31. és II. p. 143.

— Néhány bánsági növenyröl. I. p. 32.

— Néhany Közep - Magyarorszagi nó-

vényról. II. p. 148.

STEFFEK ADOLF. A Saturnia hybrida ma-
jor, O. tenyésztése. II. et III. p. 115.
SZARVAS GÁBOR. A mükifejezések ügyében.

II. et TIT. p. 73.

" Acineta tuberosa .... IV.

M s

Heft

Acinopus ammophilus . I.

E. Agapanthia coeruleipennis |,

Agrimonia odorata ... 1.
LUE SE I
ExEudaia 0... là
MSOUeeRndAta | Lusso TEST A LS
. Anophthalmus ..... I
PMID Ce iM
BMESBEED ek,
M ta I
DAfOoeeug. 7.5... e
. Redtenbacheri ...
Anthophora tomentosa. 1.
Arabis alpestris . . . . . E
Astacus leptodactylus. ^ du |
Bombinator ;. .. ... II. III
Re nn ut II. TH
He len uu vs I
Besrobnmms. 0... I.
ee e IL. IH
[N Ran hr: PEN ES
"RSS 0... À: » »
Sa D sr rri » »
BButmidae ... -.. .. IL Ill
isnniaó:... nee II. HI

Carabus montivagus .. L
Cardium eristigali . . . 1!

Centaurea Sadleriana. . II. IH.
BCOBDIOSBM M erui » »

' Cilissa Budensis . . DATE
Börvus comix :..... . IL. III

Enchelys nebulosa . . . IV.
Epilobium collinum .. 1!

EU Se ATi os. I
RAT Ule L
tetragonum...... I.
Eretmotes Rayei .... |
Ervilia salina. ..... IV,
Encera paradoxa , . I

Psnüoniea, . . 1... I

Ne ILik kótet.

Pagina
Füzet Szöveg ARE

Text
246

60
60
66

TARGYMUTATO. — REGISTER.

Band II.

Füzet Szöveg

Heft
Feronia Baldensis ... 1.

fortimans mr I.
Festuca arundinacea. . IV,

Drydew. x Su »

duriuscula, :, 25.0 2°. »

elabora »
glatudg:i. o TM cs »
heterophylla ..... »

Myuros 1757715 334, »

QUIT SN US ot id, »

N HO KÉT DL EV, »

Silvatied: 51 2005 SS. »

spadicem 1 v, 11 »

spectabilis, , .;. . .. »
vaginaia . . . .:.... »

VAREL ETIN »

WIOIRGBR ER »
Glenodietyum carpathi-

DUDU LEE. sunl. IV.
Haplolophus Frivaldszky LE
Tlieracium Pestinense . — |.
Hebrus pusillus. . . . . 11. HI.
Hydrometra stagnorum Il. III.
Hyerotrechus najas. . . II. IM.

mores zr. yx vd IT. HI.
Hypericum commuta-

piros PL dre h
Jasione Heldreichii. . . I.
Lacrimaria lagenula . . IV.

.Lanius major ...... / i. iL
1 U th

éxcubibor-4 s vu IV.
Lappa mixta”... .. .. Il. Ul
Limnobates argenta-

CIEN tie aber dit cn I. Hl

CIDRE oe Lon mts a » o»

InCUS INS se unum » »

odontogaster . . . .. » o»

piebenis seta, » »

thoracicus. .. .. +. nn

Pagina
FE

Text
15

Revue

ji a
Füzet Szöveg

Heft
Limnoporus rufoseutel-

JANUS ee II. II.
Linaria Kósensis . . . . II. III.
Litonotus faseiola. . . . IV.

Chan dis e NER IV.
Macropis Frivaldszkyi . II. IH.
Megachile bicoloriven-

i istic el tes dee: ILS:
Meliea Nebrodensis. . . 1.
Mierovelia pygmaea . . II. Ill.
Mulgedium sonchifo-

Im I,
Onopordon ilex. . . . . il
Otiorrhynchus arrogans

Frivaldszkyi . .. .. IL MI
. albohneatus. ... ... » »
Pastinaca teretiuscula . 1.
Peganum harmala . . . IT. Hl.
Belobatese „ar. 2. II. III.

LUS CUS ER rd jue t

LIV.
Pelobatidae ....... IT. III
Phiarus minutus... . II. III
Phryganophilus ruficol-

LSS oak a eub II. III.
Phytoecia Armeniaca

Frivaldszkyi ..... 1.
Daeusseanusın... er. IM
Jenni hs un ne. IT. Ul
Placussımatus. c. IV:

Platynus banaticus .. 1

304

Pagina
RES

Text

136
143
226
290
119

Revue

"Saturnia hybrida m. .

Füzet Szöveg

Heft
Podanthum anthericoi-

Polygonum Pannonicum II. HI.

Psilurus aristata, . . . . I.
AMIS cate ET

atra

Salamandrina......

Scybalicus Rayei.... I
Seseli purpurascens... I.
Silene Rhodopea .... I.
Sparotricha vexillifer, . IV.
Stichotricha Müllerii, . IV.
Tragopogon campestr. .
Trechus pilosellus. .
Trifolium filiforme . . .

alpesbtis se EEE
erisudtusc ta E

Verbaseum comosum
danuibrale ey wees ee
psilobotryum

Vesicaria eraeca

-— jh
"5

Oo 0) 052.09 CO CO
c»

Pagina
en

Tet

Rm fh

c c» c

Revue

65
194
66

vae

“ T".

Természetrajzi Füzetek

VIII Tabla.

TLkótet.1878.

A
1

OY
NS

image EEE Wem ert emm

Mía M pédale LLLA is à abs il de, Ed er ETYM "m
* Vite

390 RER.

= "

LT lie

TERN

mp
m

Bit

TY WN

Ny.Grund V.Budapesten

Rajz Entz 6

Vo Ste
m

T. ötet.1878. " TXTábla.

HIT N MSS
NM \ NS >

RU AS
N

j ajz Entz 6 Ny. Grund V.Budapesten

P
=
UI
*

X Tábl

212
"e.

Ny. Grund V. Budapesten

AG
a
—
e

u
[£2
u
a
E:

kötet.1878.

sze
I

Terme

Természetrajzi Füzetek

lat asovszky J. §
odd I kütet.1878. XII.Tábla.

Kore rajz Wittmoer János Ny.Grund V Budapesten

aw | £ Sy ss =
pue ees,
ia E y ja As a orn x oe
Dr E à “ 352 Ye ^ n daft” FRE
LAS ye d der

| Közöl a régibb magyarországi bibliographia körebe tartozó
- értekezéseket és az ujabb felfedezésekről szóló . értesítéseket.
Re , © lsmerteti a hazai kony vtáraknak történetét, szervezetét, neve-
ÿ E . zetesebb tudományos kincseit és szerzeményeit. Továbbá ösz-
B szeállitja a magyarországi sajtó irodalmi érdekü termékeinek
. és a hazánkat érdeklő külföldi munkáknak lehetőleg teljes és
ki pontos jegyzékét.

E Készséggel megnyitja hasábjait a konyvtarnokok és konyv-
E t gyüjtók felszolasainak, javaslatainak és kérdéseinek; számit
: mindazoknak szives koztomükodaoémo, kiket hivatalos állásuk
v. | és irodalmi foglalkozásuk ezen térre vezet.

| A Konyv-Szemle megjelenik évenkint 24 ivnyi terje-
2n delemben, két-havi füzetekben, diszes kiällitäsban,

2. Elófizetési ára egész évre bérmentes szetküldessel együtt
2 fit 40 kr

Az elsö évfolyam szinten 2 frt 40 kron rendelhetö meg.
Az előfizetési pénzek Knoll Karoly urhoz a M. Tud.
Akadémia könyvkiadó hivatalába, vagy a Történelmi Tár-
sulat pénztárához, vagy végre a legközelebbi könyvkeres-
_ kedésbe, egyéb küldemények és irodalmi közlemények a
Magyar Nemzeti Muzeum könyvtárába küldendók.

AZ ÁLLAT., NÖVENY-, ASVANY- ÉS FÖLDTAN KORE con
ÉVNEGYEDES FOLYOIRAT.
KIADUA A MAGYAR NEMZET!I

MUZEUM.

A TERMÉSZETRAJZI OSZTÁLYOK KÖZREMŰKÖDÉSE MELLETT OT
SZERKESZTI ÿ Vers "ed
HERMAN OTTO. a
SZAKSZERKESZTÓK :
EFRIVALDSZKY J. JANKA VICTOR
LEIRÖ ALLATTAN. NÜVÉNYTAN.

Elôfizetési feltételek: A négy füzetból álló 12—14 ivnyi, nagy nyolezadrét alakban me jélenő E
kötet előfizetési ára: A belföld számára 3 forint. A külföld számára 10 frank. — Az elófi en Dn.
pénzeket, valamint a füzetek szellemi részét illető közléseket is tà

A , Természetrajzi Füzetek" szerkesztüségébe, Budapest, Magyar nemzeti muzeum épület
czim alatt kérjük. j xau.

Abis. x

Les socıetes scientifiques , quu Oesiiecarent entier en velations

9 échanges avec nous, sont puces de nous adiesser fours envois aw
Musee national de Hongrie à Budapest.
N ous nous empiesserons de lem [eure pparvene immédiatement nctie jouanal. ET

Xa rédaction. ——

TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK.

„NATURHISTORISCHE HEFTES

WVierteljahrsschrift

Mn Zootogie, Botanik, Mineralogie und Geologie

nebst deutsch redigirter

REVUE

herausgegeben vom Ungarischen National-Museum in Budapest.

Redigirt von
OTTO HERMAN. AUS
RAA SI Gee Fachredaction : + uen
JOH:von FRIVALDSZKY VICTOR von JANKA ^
für descriptive Zoologie. für Botanik. * 3 E
MER P.
Pränumeration: Für das Inland, 4 Hefte = 1 Band, pro Jahr 3 fl. 6. W. Für das Auslanı CA:

4 Hefte — 1 Band pro Jahr 10 Franken. — Die Pränumerationsgelder, sowie die den Ha
betreffenden Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten :

Redaction der , Természetrajzi Füzetek", Budapest, Muscumugobatdd. zi 2

- b . = om uie. — m
en a

rat | TN D " RIS
PA Hai Ned

orl E
Ar

NIAN INSTITUTION LIBRARIE

88 01352 6330

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Természetrajzi füzetek"

See other formats