(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Biodiversity Heritage Library | Children's Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Természetrajzi füzetek"

SoS.HbG 



V 



TERMÉSZETRAJZI 

FÜZETEK 

AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN KÖRÉBŐL. 
ÉVNEGYEDES FOLYÓIKAT 

KIA.DJA A MAa^A^R JSTEIdZIETl MTI Z JE TIM. 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 

, SZAKSZERKESZTŐK : 

FEIYALDSZKY J., JANKA YICTOE, SCHMIDT SÁNDOR. 



NYOLCZADIK KÖTET. 

1884. 
HAT KŐNYOMAT ü (EGY SZÍNES) TÁBLÁVAL. 



BUDAPEST. 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. 




FRANKLIN- TÁRSULAT NYOMDÁJA. 



V 'v 



r ^ 

TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 

ICIA^DJ^Jl a. MAaYAR NJ^MZJETl MTJZBJITJSd. 



SZEIIKESZTI 



HERMAN OTTO. 

SZAKSZERKESZTŐK : 

FRIVALDSZKY J., JANKA YICTOK, SCHMIDT SÁNDOR. 
NYOLCZADIK KÖTET 

1884 1. FÜZET, JAN.-MÁRCZ. 
EGY KÖUTOMATU TÁBLÁVAL. 

MTURHISTORISCHE HEFTE. 

HEEAUSGEGEBÈN VOM UNGAEISCHEN NATIONAL-MUSEUM 

KEDJGIET VON 

OTTO HEEMAN. 

FACHEEDACTEUKE : 

JOHANN Y. FEIVALDSZKY, VIOTOß v. JANE A, ALEXANDER SCHMIDT. 

ACHTEB BAND 

1S84. HEFT 1, JAN. -MÄRZ. 
MIT EINER LITHOGRAPHIRTEN T A F E Lj^^í^^V^'^^*'^ '^^''^^^ 

UND EINER ^^ * ,| 'y n 

REVUE FÜR DAS AUSLA5ÎD. '^ "^^ 



^ FEB 18 1938 






BUDAPEST. 

.^ A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. ^ 




V> 



TARTALOM. 

Lap 

Frivaldszky János. Coleoptera nova ex Asia minore. Egy ábrával ___ .__ 1 

Dr. Horváth Géza. Diagnoses Hemipterorum .^_ — — — _ — — 9 
Dr. TöMösvÁKY Ödön. Adatok az álskorpiók ismeretéhez. (Data ad cogni- 

tionem Pseudoscorpionuin) I. Tábla — . -__ --- — - — - — — 16 

Janka Victor Plantae novae ___ .-. — -_- — - — — - — - -■ - 28 

Janka Victor. Sisymbria europaea___ .— --. .-- --- — - --- — — - 30 

Janka Victor. Gruciferae indéhiscentes ___ ..- -_- -__ --_ — — - 33 

Schmidt Sándor. A Jordanit és Meaeghinit isomorfiája ___ — — — 37 



Inhalt der Bévue. 

Pag. 
ZOOLOGIE ._ -_- -_ - — - — -- - — - — — 4.5 

Mit Beiträgen von Johann von Frivaldszky, Dr. Géza Horváth, 
Dr. E. TöMÖsvÁRY. 
BOTANIK .__ _.. .__ .__ __- — - — — — — -- — 45 

Mittheilungen von Victor von Janka. 
MINERALOGIE .__ ... „ „ -_ — — — — — — - 46 

Alexander Schmidt Zur Isomorpliie des Jordanit und Meneghinit. 



vm. KÖTET, 1884. TEEMESZETRAJZI FÜZETEK. i. füzet, jan.-mârcz. 



COLEOPTERA NOVA EX ÚJ TÉHELYRÖPŰEK 

ASIA MINORE, KIS-ÁZSIÁBÓL, 

a Joanne Frivaldszky descripta. leírta Frivaldszky János. 

1. Zonitis anatolica. 

Gracilis, capite producto, violacée, subrude punctato; pronoto elon- 
gate, dilute miniato, sparsim punctato, antice transverse, ante basin verő 
foveolatim impresso; clytris metallico-viridibus , plus-minusve cupreo- 
micantibus ; subtus chalybgea, abdominis segmente anali sangvineo. — 
Long. 7—8 "t. 

Capite antice elongate, violacée, subrude, medio sparsim, punctate ; 
clypee labreque nigris disperse punctulatis ; antennis setaceis, nigris, dimi- 
die corpore paulo longioribus, subtiliter griseo-pubescentibus. Pronoto 
dilute miniato, elongate, latitudine dimidio lengiere, supra coxas modice 
obtuse angulato, hinc apicem versus angustato, basin versus vere sub- 
Tecte, tantum summa basi modice dilatate ; supra parum cenvexo, hinc- 
inde sparsim punctato, antice ad unam tertiam partem transverse impresse, 
ante basin verő fessula transversa instructe. Scutello triangulari, summe 
apice retundato, obscure chalybseo et punctulate. Elytris pronoto multo 
latieribus et triple longioribus, subparallelis , metallico-viridibus, plus- 
minusve, praesertim apice, cupree-micantibus, subtiliter ceriario sculptis, 
sparsim punctulatis et grisee-pilosis. Subtus chalybaea, abdominis apice 
sangvineo, subtiliter punctata, transversim aciculata et grisee-pubescens. 
Pedibus nigris , dense punctulatis et cineree-pubescentibus ; femoribus 
supra obscure viridi-aeneis. 

In Asia minore ad Brussam a me et ab D. Eduarde Merkl lecta. 

Feje ibolya-színű, kissé durván, a középen ritkásan pontozott, elül 
hosszas, szétszórtan pontozott, fekete sisakkal s felsöajakkal; csápJ9,i 
serteidomúak, feketék, a féltestnél valamivel hosszabbak és finom szürke 
szőrözettél födöttek. Torja halavány czinóber-vörös, nyúlánk, szélességénél 
félszer hosszabb, csípői fölött kissé tompa szögletet képző, melytől előre 

Természetrajzi füzeteh.YHI. kötet. ^ 



ree 9 1938 



keskenyedett, hátrafelé pedig majdnem egyenes, csupán alapjakevéssé szé- 
lesbedett; felül kissé domborodott, itt-ott ritkásan pontozott, elül az egy 
harmada részén harántan benyomott s alapja előtt haránt gödröcskével 
jelölt. Pajzsa háromszögű, legvégén kerekített, sötét aczélkék és gyöngén 
pontozott. Eöptyűi a tornál jóval szélesebbek, több mint háromszor hosz- 
szabbak, majdnem párhuzamosak, érczes-zöldek, többé-kevésbbé, különö- 
sen végeiken, rézvöröses tünettel, finom börszerü vésményekkel, ritkásan 
pontozottak és szürke szörcsékkel födöttek. Alul aczélkék és potrohvége 
vérpiros, finomul pontozott, harántan karczolt és szürke pelyhes. Lábai 
feketék, sűrűn pontozottak és szintén szürke szöröcskékkel födöttek, czomb- 
jaik pedig felül homályosan érczzöldek. 

Kis-Ázsiában Brussa vidékén általam és Merkl úr által gyűjtetett. 

STETHELASMA nov. gen. 

a axfid-oç (pectus) et sXao[Aa (lamina). 

Caput parvum, globosum, oculis sat magnis, lateralibus subrotunda- 
tis et modice prominulis. Eostrum elongatum, lineare, basi modice defle- 
xum, dein valde parum curvatum; mandibulis parvis, porrectis, apice 
bicuspidatis ; scrobis antennalibus profundis, usque ad oculorum partem 
inferiorem extensis. Antennae tenues, geniculatae, ante medium rostri 
insertae, scapo oculos non attingente, apice modice incrassato, funiculis 
septem-articulatis, articulo primo obconico, incrassato, secundo primo bre- 
viore et tenuiore, reliquis transversis, sensim modice crassioribus, septimo 
clavœ oblongo-ovatae, apice acuminatae et sat distincte articulatae, arete 
applicato. Pronotum amplum, subconicum, longitudine latitudini basali 
subsequali, lateribusimmarginatis, ante basin modice compressis etrotunda- 
tis, dein antrorsum versus valde angustatis ; infra marginem incrassatum sat 
profunde constrictum, basi tenue marginatum, et fere rectum, vix modice 
utrinque sinuatum, supra planato convexum. Scutellum valde parvum. Elytra 
pronoti basi vix latiora et illo tantum una tertia parte longiora, breviter 

subovata, parum convexa, pygi- 

dium obtegentia. Prosternum 

amplum, non excavatum, coxas 

globosas processu mediocri se- 

perans, hujus apice post coxas 

in laminam magnam trans ver- 

^: — ^ sam, (pr) margine inferior! latae 

triangulariter excisam, ideoque 

quasi bicuneatam, oblique deor- 

sum vergentem et modice convergentem, ampliato ; mesosterni epimeris 

non assurgentibus. Pedes graciles, femoribus medio mediocriter incrassatis 




et inermibus ; tibiis rectis, apice muticis ; tarsorum articulo tertio bilobo, 
subtus spoDgioso ; ungviculis liberie, divergentibus. Ventris segmentis duo- 
bus primis connatis, sutura eorum tantum ad latéra indicata ; segmento 
secundo sequentibus duobus latiore. Corpus parvum, alatuin. 

A génère Derelomo affini differt : praecipue antennarum clava sat 
distincte articulata, thoracis lateribus immarginatis prosternique processu 
peculiari. 

A fej kicsiny, gömbös ; szemei meglehetős nagyok, oldalvástiak, majd- 
nem kerekdedek s kissé kiállók. Ormánya hosszú, vonalas, alapjánál kissé 
lefelé hajlott, azután csak kevéssé görbült ; rágói kicsinyek , kiállók s 
hegyök két tüskével végződik ; a csápok csatornája mély, a szemek alsó 
részéig terjedő. A csápok vékonyak, térdesek, az ormány közepe előtt helye- 
zettek, tőkocsánjok a szemeket nem érinti s hegye kissé vastagodott, a 
csápostor hét-izülékű, az első íz visszárui kúpdad, vastagodott, a második 
az elsőnél rövidebb és vékonyabb, a többi haránt s fokonként vastagodott, 
a hetedik a hossztojásdad bunkóhoz szorosan illesztett, mely utóbbi végén 
hegyes s izületei meglehetősen jól kivehetők. A tor széles kúpidomhoz 
hasonló, hossza majdnem egyenlő alapja szélességével, oldalai nem pár- 
kányoltak, alapjánál kissé összenyomottak és kerekítettek, innét pedig előre 
nagyon keskenyedettek ; duzzadt előszélé mögött meglehetős mélyen össze- 
szorult, alapja vékonyan párkányolt, majdnem egyenes, alig csekély haj- 
lással mindkét felén ellátott, felül laposdadon domborodott, Paizsa nagyon 
kicsiny. Eöptyui a tornál alig valamivel szélesebbek és csak egy harmadá- 
val hosszabbak, rövid tojásdadok, kevéssé domborodottak, s a potroh végét 
elfödök. Elömelle tágas s ki nem vájott, a mellső csípőket középszerű nyújt- 
ványnyal szétválasztó, ennek vége a csípők mögött nagy haránt lemezre 
tágult, melynek alsó széle szélesen háromszögűén kimetszett, mintegy két 
összeforradt éket képző, ferdén lefelé irányúit s kissé összhajló. A közép- 
mell epimerái (másod mellék-lemezkék) felülről tekintve nem láthatók. 
A lábak sudarak, czombjaik közepén középszerűen vastagodottak s fog nél- 
küliek ; lábszáraik egyenesek s hegyeik egyszerűk ; s kocsák (tarsi) harma- 
dik izüléke két-karélyos s alul szivacsos, karmaik szabadok, szétirányultak. 
A test kicsiny, szárnyas. 

A rokon D er elomiis nemtől különbözik: különösen csápjainak jobban 
láthatóan ízeit bunkója, nem párkányolt torjának oldalai, valamint elő- 
mellének jellemző nyujtványa által. 

2. Stethel. paradoxain. 

Eufo-testaceum, antennis, pedibus elytrisque dilutioribus ; rostro brun- 
nescente, rugoso-punctato, infra canalicula leviter impressa, antice posti- 
ceque ampliata et rufescente instructo. Capite pronotoque subtiliter coriariis. 



illó disperse, hoc verő dense, subtiliter leviterque punctato. Ely tris breviter 
subovatis, lateribus tantum modice ampliatis, apice junctim obtuse-rotun- 
datis, latitudine circiter una tertia parte longioribiis, parum convexis, basi 
usque ad unam tertiam partem punctato-striatis et hic interstitiis convexis 
disperseque punctatis, dein apicem versus striato-punctatis et interstitiis 
planis, subtiliter rugosiuscule punctatis pubescentibusque ; subtus pro- 
sterno et ventre subtilius, metasterni lateribus vero densius et paulo fortius 
punctatis. — Longit 3^/4 '%!• 

In Asia minore inventum est. 

Eöt- sárga, csápjai, lábai s röptyüi halványabbak ; ormánya barnás, 
redősen pontozott, alul sekély, elül-hátul szélesbedett és vörhenyes csator- 
nával. Feje és elöháta finom, börnemű vésményű, az előbbi ritkásan, az 
utóbbi pedig sűrűbben, finomul és sekélyen pontozott. Röptyüi rövid-tojás- 
dadok, csak kevéssé oldalvást szélesbedettek és bütüjök tompán kerekített; 
szélességénél körülbelől még egy harmadával hosszabbak, kevéssé dombo- 
rodottak, alapjuktól egyharmadáig pontozott rovátkákkal, melyek köztér- 
cséi domborodottak és szétszórtan pontozottak, aztán végeik felé vonalo- 
san pontozottak, tereseik laposak, finomul s kissé redősen pontozottak, 
gyönge szőrösekkel fedettek; alul az előmell és has finomabbul, a hátsó- 
mell oldalai pedig valamivel erösebben és sűrűbben pontozottak. — Hosz- 
sza 3^/4 %. 

Kis-Azsiában találtatott. 

3. Grammoptera Merkli. 

Nigra, griseo-pubescens ; capite pronotoque subopacis, hoc gibbo, 
dense granulatim punctato; elytris atro-cyaneis, subnitidis, cinereo-pube- 
scentibus, subrude transversim rugoso-punctatis. Î. — Long. 7V2 ''%,,. 

Caput breve, nigrum, griseo-pubescens, fronte plana, dense punctata, 
vertice granulatim punctato. Antennae dimidio corpore longiores, nigrae, 
griseo-pubescentes ; articulo tertio quinti longitudine subaequali, hoc apice 
et sequentibus totis incrassatis. Pronotum, subquadratum, angulis anticis 
rotundatis, posticis acutiusculis ; supra gibbum, nigrum, fere opacum, 
crebre granulatim punctatum, ante scutellum linea tenui laevi notatum, 
basi utrinque anguste transversim impressum. Scutellum trianguläre, 
nigrum. Elytra pronoto parum latiora, subparallela, tantum ante apicem 
paulo ampliata, apice singulatim rotundata ; supra parum convexa, atro- 
cyanea, cinereo-pubescentia, sat rude, transversim rugose punctata, punctis 
apice subtilioribus. Subtus cum pedibus nigra, subnitida, dense subtili- 
terque punctata et griseo-pubescens. 

In monte Achu-Dagh Asiae minoris a D. Eduardo Merkl détecta et 
Museo Nationali Hungarico bénévole donata. 



A fej rövid, fekete, szürke szöröcskékkel ; homloka lapos, sűrűn, fej- 
tetője ellenben szemercsésen pontozott. A csápok féltestnél hosszabbak, 
feketék, szürke pelyhesek; harmadik izülékök körülbelül az ötödikkel 
epyenlö hosszaságú, az utóbbi hegye s a következők egészen vastagodot- 
tak. A tor csaknem négyszögű, előszögletei kerekítettek, a hátsók pedig 
hegyesdedek ; felül púpos, fekete, majdnem fénytelen, sűrűn, szemercsé- 
sen pontozott, a paizs előtt vékony és sima hosszvonalkával s alapjának 
mindkét felén keskeny, haránt benyomással. A paizs háromszögű, fekete. 
A röptyűk a tornál csak kevéssel szélesebbek, majdnem párhuzamosak, 
bütűjök előtt kissé szélesbedettek s végeik egyenként kerekítettek; felül 
kevéssé domborodottak, sötét-búzavirágkékek, hamvas szőrösekkel s megle- 
hetős erősen pontozottak, a pontok harántan összefolyó redőket képeznek s 
a röptyűk végein gyöngébbek. Alul a lábakkal együtt fekete, kevés fény- 
nyel, sűrűn finomul pontozott és szürke szőrösekkel borított. 

Kis-Azsiában az Achu-Dagh hegyen Merkl Ede úr találta' s ajándé- 
kozta a Magyar Nemzeti Múzeumnak. 

4. Phytoecia speciosa. 

Nigra, opaca, supra fusco, subtus dense flavescenti-griseo vestita; 
pronoto rugoso-punctato, linea dorsali scutelloque dense stramineo-tomen- 
tosis; elytris nigris, profunde sublaxeque punctatis, apice macula grisea 
notatis ; antennis, articulis duobus primis exceptis, rufis ; tibiis antiois vei 
etiam posterioribus supra obscure testaceis. ?. — Long. 15 — 18 ""^. 

Caput nigrum, rude subdisperseque punctatum, inter antennas sat 
profunde impressum, fusco-pubescens puisque erectis nigris, infra oculos 
etiam griseis mixtis vestitum. Antennis tenuibus, corpore paulo brevioribus, 
articulo primo incrassato secundoque nigris, griseo cinereoque pubescenti- 
bus, reliquis rufis, griseo-pubescentibus et apice paulo incrassatis ; articulo 
tertio primo multo, quarto vero parum longiore, Pronotum longitudine 
latius, infra medium medice rotundatum, antice ad unam quartam partem 
lateraliter leviterque, basi vero transversim profundius constrictum, dorso 
longitudinaliter parum elevatum et vitta dense stramineo-tomentosa orna- 
tum, secus nigrum, opacum, rugoso-punctatum, dense fusco-pubescens et 
pilis nigris, sparsis erectisque vestitum. Scutellum breviter cordatum, dense 
stramineo-tomentosum. Elytra basi pronoto multo latiora et ter dimidio- 
que longiora, nigra, vitta valde obsoleta a humeris retrorsum versus duota 
rufescente, pubescentia fusca sat densa vestita et apice macula grisea, 
interne versus angulata notata ; humeris valde prominulis, infra hos lateri- 
bus subparallelis, dein a quinta parte apicem versus angustatis ; apice obli- 
que truncata, ideoque obtuse acuta; supra planata et sublaxe profundeque 
punctata. Subtus dense flavescenti-griseo vestita, episternis metathoracicis 



paulo intensius flavescentibus ; ventre punctis subdenudatis siDarso ; seg- 
mento quinto linea longitudinali notato et'aj)ice impresso, dorsali ultimo 
vero prolongato, ventralem mnlto superante, longitudinaliter carinato, 
apice inferius versus truncate, modice impresso et prouti etiam ventrali 
apice pilis nigris instructo. Pedes griseo-pubescentes, tibiis anticis, vel etiam 
posterioribus supra obscure testaceis, mediis supra angulatis et apicem 
versus, sicut etiam posticis, fulvo-hirsutis, 

A pise raemorigp viro Alberto Kindermann in Armenia ad Diarbekir 
détecta. 

A fej fekete, durván és kissé szétszórtan pontozott, a csápok közt meg- 
lehetős mélyen benyomott, barna, lapuló szörcsékkel és felálló fekete sző- 
rökkel fedett, melyek a szemek alatt szürkékkel vegyültek. A csápok véko- 
nyak, a testnél valamivel rövidebbek, első és második izülékök fekete s 
hamvas szörcsékkel borított, a többi rötszinü, szürkén pelyhedzö s végeik 
gyöngén vastagodottak ; a harmadik izülék az elsőnél jóval, a negyediknél 
pedig csak kevéssel hosszabb. A tor hosszánál szélesebb, közepe mögött 
kissé szélesbedett, elül egy negyed részén oldalvást sekélyen, alapja előtt 
pedig mélyebben harántan összeszorult, háta hosszvonalán kissé emelke- 
dettebb és sűrű, molyhos, szalmasárga vonallal jelölt, különben fekete, 
redősen pontozott és barna szörcsékkel sűrűn borított, melyek közt gyéren 
felálló feketék is vannak. Paizsa rövid szivded s mint a tor hosszvonala 
sűrű, molyhos, szalmasárga szőrözettél födött. A röptyűk alapja a tornál 
sokkal szélesebb s ennél negyedfélszer hosszabbak, feketék, vállszögleteik 
alatt alig látbató vörhenyes sávval, és meglehetős sűrű, barna, lapuló ször- 
csékkel födöttek, végeiken pedig szürke, fölfelé szögletes folttal jelöltek ; 
vállszögleteik nagyon kiállók, ezek mögött az oldalak majdnem párhuza- 
mosak s az ötödrészök alatt bütüjök felé keskeny edettek, végeik harántan 
befelé metszettek, miért is tompán hegj'^esek; felületök laposdad, kissé rit- 
kásan, de mélyen pontozott. Alul sűrű, sárgás-szürke szörösség borítja, az 
utómell oldal-lapjain (episterna) telítettebb sárgával ; a hason majdnem 
csupasz pettyecskék vannak szétszórtan, az ötödik szelvényen finom bevé- 
sett hosszvonalkával s végén sekély benyomással; a felső végső szelvény 
jóval hosszabb az alsónál, ormós s vége befele csonkult, itt kissé benyo- 
mott s hegye, valamint az alsóé is, fekete, felálló szőrökkel ellátott. A lába- 
kat szürke szőrcsék borítják, mellső lábszáraik felül, vagy néha a hátsóké 
is homályos barna-sárgák, a középsők felül szögletesek s végeik felé, miként 
a hátsókéi is, világos-barna szőrözettél födöttek. 

E szép fajt egykor néhai Kindermann Albert Örményországban Diar- 
bekir vidékén találta. 



h. Orestia olympica. 

Oblongo-ovata, mediocriter convexa, nitida, brunnea, palpis pedibus- 
que pallidioribus; pronoto subparallelo, lateribus ante medium leniter 
ampliatis, subtilissime, sparsim punctato, ante basin impressione profunda, 
subrecta, utrinque limitata instructo ; elytris aequaliter, dorso planatim con- 
vexis, striato-punctatis, striis apice evanescentibus. — Longit. SVs '"%. 

Orestiae Paveli statura et convexitate similis; sed paulo major, satu- 
ratius brunnea impressioneque antebasali profunda distincta ; ab Or. Ham- 
pei, colore et magnitudine aequali differt : frontis elevatione et pronoto 
angustioribus, huj us impressione breviore elytrisque minus convexis. 

Brunnea, nitida. Caput laeve, frontis elevatione angusta; antennis 
dimidii corporis longitudine, brunneis, apice dilutioribus. Pronotum longi- 
tudine latius, subparallelum, tantum ante medium valde leniter arcuatum, 
marginibus ad angulos anticos, modice prominulos, tenue callosis ; supra 
mediocriter convexum , disperse subtilissimeque punctatum, ante basin 
arcuatim productam impressione profunda, subrecta, utrinque plicis tenui- 
bus limitata, insiructum. Scutello semicirculari, lœvi. Elytra ovata, basi 
pronoto paulo latiora, mediocriter, aequaliterque, dorso planatim convexa, 
apice breviter declivia, striato-punctata, punctis infra medium sensim sub- 
tilioribus et apice evanescentibus; interstitiis obsolete sparsim punctulatis. 
Subtus fusca, pedibus testaceis, pubescentibus. 

In monte Olympo Asise minoris a D. Eduardo Merkl inventa. 

Barnás, fényes. A fej sima, homlokának emelkedése keskeny, csápjai 
féltest hosszaságúak, barnások s végeik halványabbak. A tor hosszánál 
szélesebb, majdnem párhuzamos, csak közepe előtt nagyon csekélyen ívelt, 
párkányai a kissé kiálló elöszögleteknél vékonyan duzzadtak ; felül közép- 
szerűen domborodott, szétszórtan és igen finomul pontozott, az ívesen 
kinyúlt alapja előtt mély, majdnem egyenes s mindkét felén vékony redőcs- 
kével határolt benyomása van. A paizs félkörű, sima. A röptyűk tojásido- 
múak, alapjuk a tornál valamivel szélesebb, felül középszerűen, de egyen- 
lően, a háton laposdadon domborodottak, végeik lejtősek; vonalasán 
pontozottak, a pontok a röptyűk közepén túl gyöngébbek s végeiken enyé- 
szetesek, a köztércsék alig láthatólag szétszórtan pontozottak. Alul barna ; 
lábai barna-sárgák, pelyhedzők. 

Az Orestia Paveli-hez alkatára s domborodottságára hasonló, de vala- 
mivel nagyobb, barnásabb s torjának benyomása sokkal mélyebb; az 
Orest. Hampei-tól pedig, melyhez nagyságára és színezetére nézve szintén 
közel áll, homlokának keskenyebb emelkedettsége, torának kisebb széles- 
sége s ennek rövidebb benyomása, valamint kevésbbé domborodott röptyűi 
által különbözik. 

A kis- ázsiai Olympus hegyen Merkl Ede úr találta. 



6. Adalia notata Laich, var. qniuqnesignata. 

Elytris ochraceis, basi dilutioribus ; vitta brevi scutellari parallela, 
macula humerali rotundata mediaqiie subtransversa nigris ; maculis reli- 
quis destitutis. 

In Asia minore ad Brussam a D. Eduardo Merkl lecta. 

Eöptyűi szenysárgák, alapjukon halványabbak s ezeken a paizs alatt 
rövid, fekete, párhuzamos sáv; a vállszögletek mellett egy kerekded s a 
korongon kissé haránt ugyanoly színű folt van, a többiek pedig, melyek a 
törzsfajnál léteznek, ennél hiányzanak. 

Kis-Azsiában Brussa vidékén Merkl Ede úr gyűjtötte. 



DIAGNOSES HEMIPTERORUM 

seripsit 

Dr. G. Horváth. 
I. 

1. Hormoplenrus (nov. gen. Lygaeiclarnm). 

Corpus oblongum. Caput trianguläre, antrorsum paullo déclive, usque 
ad oculos immersum, macula verticali pallida notatum. Antennae médiocres, 
articulo secundo tertio distincte longiore et quarto sequilongo. Kostrum 
mediocre, articulo primo pone apicem prostethii distincte extenso. Thorax 
trapezoideus, apice sinuatus, basi truncatus, carina distincta longitudinali 
abbreviata , marginem anticum baud attingente instructus. Scutellum 
depressum, planum, pone medium obtuse carinatum. Hemelytra compléta, 
abdomine baud angustiora, margine apicali corii recto, prope apicem clavi 
baud sinuato. Metapleurœ postice oblique sinuato-truncatae, extrorsum 
sensim ampliatae, angulis posticis acutis, apice rotundatis ; orificiis odori- 
feris pallidis. Pedes médiocres ; femoribus inermibus. 

Gh'aptostetho StM affine genus, capite longiore, thoracis margine 
antico distincte sinuato* et lobo postico carina elevata instructo, metapleu- 
risque postice sensim sinuatis diversum. Statura parva coloreque pallido 
transitum naturalem ad gen. Lygaeosoma Spin, format, a quo autem vertice 
pallide-notato, parte anteoculari capitis minus declivi, articulo primo rostri 
pone basin capitis extenso hemelytrisque abdomine baud angustioribus 
differt. 

Hormoplenrns uysioides u. sp. 

Pallide sordide testaceo-flavescens, griseo-puberulus ; capite, articulis 
primo et quarto antennarum, rostro, fascia transversa anteriore fasciaque 
postica medio interrupta et utrinque antrorsum bilobata thoracis, scutello, 
pectore, ventre et femoribus nigris; carina scutelli, bucculis, limbis antico 

* Speeimina niacroptera generis Oraptostethi margine antico thoracis recto 
gaudent. 



10 

et postico prostethii, limbo postico meso- et metastethii, maculis pectoris ad 
eoxas, limbo angusto ventris apiceque femorum pallidis ; striola longitudi- 
nali clavi interstitiisque venarum corii plus minusve nigricantibus; mem- 
brana apicem abdominis superaute, nigra, limbo apicali anguloque basali 
interno albida. c?. Long. 3V2 '"%. 

Patria : Syria (Kaifa), D. Reitter. 

2, Alampes (nov. gen. Lygaeidaruni). 

Corpus oblongum. Caput trianguläre, crassum, aeque longum ac 
latum, lobo antico thoracis longius, antrorsum fortiter déclive, cum oculis 
parte subapicali thoracis norinihil angustins, usque ad oculos immersum ; 
gula convexa ; oculis parvis. Antennie médiocres, corpore fere dimidio bre- 
viores, articule primo apicem capitis superante. Rostrum mediocre, articulo 
secundo tertio paulo longiore. Thorax trapezoideus, transversus, parum 
convexus, antrorsum sensim leviter angùstatus, pone medium transversim 
levissime impressus ; margine antico sinuato, marginibus lateralibus cari- 
natis, minime laminato-explanatis, pone medium vix sinuatis, apice rotun- 
datis. Scutellum longius quam latius. Hemelytra comjDleta, parallela ; venis 
duabus exterioribus membranae vena transversa haud conjunctis. Venter 
sutura tertia utrinque distincte antrorsum sinuato -curvata ; macula opaca 
posteriore laterum segmenti quarti a macula anteriore longissimeremota, ad 
marginem posticum segmenti appropinquata. Pedes médiocres; femoribus 
anticis incrassatis, subtus spina unica distincta armatis. 

Rhyparochromo Curt, affine genus, capite crassiore et antrorsum 
magis declivi, gula convexa, oculis minoribus, thorace trans verso, minus 
convexo, fere piano et antice sinuato femoribusque anticis spina unica 
armatis divergit. 

Alampes lougiascnlns u. sp. 

Niger, opacus, griseo-puberulus, obsoletissime punctulatus ; apice imo 
scutelli hemelytrisque fusco-testaceis, distincte fusco-punctatis, margine 
scutellari clavi angustissime nigro-limbato, corio pone medium prope an- 
gulum internum macula rhombea, in angulo externo macula triangulari 
nigris notato, his maculis duahus in margine apicali corii contiguis; mem- 
brana nigro-fusca, striola transversa pone apicem corii maculaque basali 
interna albidis signata; tibiis anticis rectis. ?. Long. 3 *%,. 

Patria : Morea (Hagios Wlassis), D. Beenske. 

Primo intuitu Bhyparochromo chiragrae Fabr. haud dissimilis, sed 
multo minor notisque genericis distinctissimus. 



11 



3. Homoscelis (nov. gen. Lygaeidariini). 



Corpus oblongo-ovatum. Caput trianguläre, cum oculis parte subapi- 
cali thoracis angustius, usque ad oculos immergendum ; oculis mediocribus. 
Eostrum coxas intermedias attingens, articulo secundo tertio multo lon- 
giore. Antenna articulo primo apicem capitis fere dimidio superante. 
Thorax trapezoideus, trans versus, supra piano -convexus, pone medium 
transversim baud impressus ; lateribus immarginatis, convexis, totis rectis, 
apice subito rotundatis ; margine antico recto. Scutellum distincte longius 
quam latius. Hemelytra compléta, retrorsum subampliata ; margine costali 
basin versus acuto, reflexo, venis exterioribus membranse vena transversa 
baud conjuuctis. Venter sutura tertia utrinque distincte antrorsum sinuato- 
curvata ; macula opaca posteriore laterum segmenti quarti a macula an- 
teriore longissime remota, ad marginem posticum segmenti appropinquata. 
Pedes médiocres; femoribus anticis modice incrassatis, subtus spinulis 
compluribus armatis, spina majore destitutis, in utroque sexu conformibus ; 
tibiis anticis rectis. 

Tropistetho Fieb. affine genus, thorace transverso, pone medium 
transversim hand impresso, marginibus antico et lateralibus thoracis baud 
sinuatis, margine costali corii basin versus distincte reflexo, femoribus 
anticis sexuum conformibus tibiisque anticis baud curvatis distinctum. 

Homoscelis rnficollis n. sp. 

Opaca, punctata, parce brevissimeque aureo-puberula ; capite, thorace, 
scutello pectoreque rufo-ferrugineis, minute fusco-punctulatis ; vertice cum 
ventre subnitido et plus minusve nigro-fusco ; anguUs posticis thoracis scu- 
telloque apicem versus nigricantibus ; disco thoracis antice obsoletius punc- 
tulato; hemelytris apiceque imo scutelli pallide griseo-flavescentibus, 
angulo apicali corii plerumque nigricante ; membrana hyalina, parviuscula, 
apicem abdominis baud attiûgente, segmentum dorsale sextum abdominis 
baud tegente ; antennis pedibusque testaceo-ferrugineis, illarum articulis 
tribus apicalibus plus minusve infuse itis. cf, ?. Long. 2 — 2^/4 mill. 

Patria : Corfu, D. Eeitter. 

4. Pionosomns heterotriclius n. sp. 

Ovalis, niger, supra cum antennis flavido-pilosus ; antennis, rostro, 
pectoris limbis antico et postico maculisque ad coxas, nee non pedibus 
flavo-ferrugineis ; articulis basali et apicali antennarum, rostro femori- 
busque plus minusve infuscatis ; capite loboque antico thoracis nonnihil 
œneo-nitentibus, thorace sequilongo ac postice lato et lobo postico maculis 



duabus mediis transversis saepissime coniiuentibus fusco-testaceis et fusoo- 
punctatis ornato, hemelytris fusco-testaceis, fusco-punctatis, macula sub- 
basali, fascia transversa pone medium anguloque apicali corii nigro-fuscis ; 
membrana albida, macula discoidali nigro-fusca notata. 

Forma macroptera (Î): Thorace trapezoideo , antrorsum sensim 
angustato, lateribus pone medium leviter sinuatis; membrana apicem abdo- 
minis subsuperante. Long. 3V4 '"'/„i. 

Forma brachyptera (cf): Thorace quadrato, apicem versus parum 
angustato, lateribus rectis ; membrana parviuscula, semicirculari, angulum 
apicalem corii et segmenlum dorsale quartum abdominis paullo superante. 
Long. ^=^/4 %. 

Patria : Tauria (Sudak, Koktebel), D. Ketowski. 

P. vario Wolff simillimus, corpore supra flavo-piloso, thorace baud 
transverso, antennis, rostro pedibusque pallidis et membrana formse brachy- 
pterae magis abbreviata bene differt. 

5. Peritrechus pnsillns 11. sp. 

Oblongus, niger, punctatus, parce griseo-puberulus ; capite crebre 
fortiterque punctato ; oculis magnis, prominulis ; antennis crassiusculis ; 
thorace gequilongo ac basi lato, apicem versus minus angustato, posterius 
hemelytrisque flavescenti-griseis et cum membrana albida nigrofusco- 
variegatis; striolis duabus marginalibus anticis thoracis lituraque scutelli 
anteapicali ut littera V formata griseo-testaceis, obsoletis ; rostro, fulcris, 
geniculis imis, tibiis tarsisque flavo-testaceis. cf. Long. 3 Va **4i- 

Patria: Syria (Kaifa), D. Eeittee. 

P. angiistieolli Sahlh. affinis, minor, antennis gracilioribus, thorace 
nonnihil breviore et minus convexo, margine antico thoracis utrinque obso- 
lete pallido-notato, femoribus etiam dimidio basali nigris, tibiis et tarsis 
totis flavo-testaceis diversus. 

6. Emblethis denticollis Horv. 

Speciem banc antea tantum pro varietate E. grisei Wolf (arenarii 
auct.j habui, nunc tarnen notis specificis sequentibus distinctam esse 
censeo : 

Statura angustiore; marginibus lateralibus laminatis thoracis di- 
stinctius setulosis, apicem versus semper paulo reflexis, subtus prope angu- 
lum anticum lamina perpendiculari, processum obtusum dentiformem imi- 
tante, instructis ; articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus 
apicalibus simul sumtis tantum dimidio longiore. cf. ?. Long. 5 — 6 «j^i« 



13 

Emblethis arenarius rar. denticoUis Horv. in Schneider Naturw. 
Beitr. zur Kennt, d. Kaukas. p. 79. (1878). 

Patria : Hungária, Eossia meridionalis, Transcaucasia. * 

7. Deraeocoris trifasciatns Li. vai>. regalis Horv. 

Apice capitis, articulis duobus basalibus antennarum femoribusque 
totis nigris ; thorace, scutello hemelytrisque coccineis ; callo thoracis antico, 
macula parva oblonga pone basin guttaque parviuscula in medio marginis 
apicalis corii et apice cunei nigris. ? . 

Patria : Hungária (Gödöllő, D. Gammel ; Körtvélyes, D. Eaisz). 



* Species mihi cognitas generis Emblethis hoc niodo disj)ono : 

1 (6). Articiilo primo tarsorum posticorum articulis duobus apicahbus simul 
sumtis distincte plus quam duplo longiore ; marginibus lateralibua thoracis margineque 
costali hemelytrorum late dilatatis. 

2 (5). Thorace transverso, subquadrato, antrorsum paulo angustato, lateribus 
leviter et tantum apice distincte et subito rotundatis. 

3 (4). Major; articulo primo antennarum fere cylindrico, obconieo ; marginibus 
lateralibus thoracis fere nudis, tantmn setis nonnuUis brevissimis, marginem nun- 
quam superantibus et aegerrime distinguendis praeditis. Long. 6 — 7 "^i,,. — E. Ver- 
basci-Fabr. 

4 (3). Minor ; articulo basali antennarum breviter fusiformi, fere globoso ; mar- 
ginibus lateralibus thoracis série setarum sat longarum instructis. Long. 5 — 6 '"fm- — 
E. ciliatus Horv. 

b (2). Thorace longiore, trapezoideo, apicem versus distincte sensim angustato, 
inarginibus lateralibus fere rectis , ciliis longiusculis praeditis. Long. 8 '"%„ • — 
E. dilaticollis Jakoivl. 

6 (1). Articulo primo tarsorum posticorum articulis duobus ultimis simul 
sumtis ntinquam plus quam duplo longiore ; marginibus lateralibus thoracis mar- 
gineque costali hemelytrorum anguste dilatatis ; thorace apicem versus sensim angu- 
stato, lateribus leviter rotundatis, parce setulosis. 

7 (S). Marginibus lateralibus dilatatis thoracis superne planis vel apicem versus 
plus minus convexis (var. bullatus Fieb.), sad nunquam reflexis, subtus processu 
laminiformi destitutis ; articulo basali antennarum obconieo, fere cylindrico ; articulo 
primo tarsorum posticorum articulis secundo et tertio simul sumtis duplo longiore. 
Long. 5V2— 6V2 '»%. — E. griseus Wolff. 

8 (7). Marginibus lateralibus dilatatis thoracis supra apicem versus nonnihil 
reflexis, subtus processu laminiformi intramarginali instructis ; articulo primo anten- 
narum breviter fusiformi; articulo basali tarsorum posticorum articulis duobus api- 
calibus simul sunitis tantum dimidio longiore. Long. 5 — 6 '%. — E. denticollis 
Horv. 

E. gracilícornis Put., ex Arabia descriptus, sed mihi Ignotus, thorace trape- 
zoideo E. düaticolU Jahowl. affinis videtur, a quo tamen marginibus laminatis 
thoracis totis nudis diífert. 



14 



8. Deraeocoris trifasciatns L>. var. bipartitns Horv. 

Apice capitis, a.rticulis antennarum primo et secundo (hujus apice 
clavato excepto) femoribusqne rufescentibus ; thorace, scutello et hemelytris 
coccineis ; callo antico lineaque mediana usque ad marginem posticum con- 
tinuata thoracis, corii macula parva oblonga pone basin, puncto in medio 
marginis apicalis margineque angustissimo costali apicem versus, nee non 
cunei apice nigris; femoribus fusco conspersis. ?. 

Patria : Hungária (Körtvélyes), D. Eaisz. 

9. Liabops (Orthocephalns) phoenicens n. sp. 

Breviter ovális, convexus, niger, nitens, parce breviterque griseo- 
puberulus ; antennis pedibusque Üavo-testaceis ; antennarum articulo primo 
basi ima, articulo secundo apice, articulis duobus apicalibus totis, nee non 
dimidio basali coxarum tarsisque nigris ; (pedes posteriores in exemplo 
descripto desunt) ; capite et scutello subtilissime punctulatis ; vertice ante 
marginem posticum baud impresso, fronte cum clypeo in arcum confluente ; 
articulo primo antennarum orbitœ oculi interiori longitudine subaequali ; 
thorace medio sulcis duobus transversalibus arcura que formantibus 
instructo, postice transversim ruguloso-punctato ; hemelytris dense subti- 
liter punctatis, totis coriaceis, segmentum dorsalem quintum abdominis 
subattingentibus, apice versus suturam parum oblique late truncatis ; mem- 
brana nulla. ? . Long. 3V2 ''^. 

Patria : Syria (Kaifa), D. Eeitter, 

L. (0.) minor i Costa affinis, statura majore, thorace minus trans- 
verso et retrorsum vix latiore, colore pedum et antennarum mox distin- 
guendus. 

10. Liabops (Pachytoma) arenarius u. sp. 

Niger, opacus, pilis albis faciliter divellendis dense vestitus ; articulo 
primo antennarum valde incrassato, obconico, setis spiniformibus validis 
dense obtecto, latitudine intraoculari verticis V4 (d') vel Vs (?) breviore, 
articulo secundo lineari, basin versus nonnihil gracilescente, flavo-ferru- 
gineo, basi ima apiceque saepissime infuscato, articulis duobus apicalibus 
nigro-fuscis ; limbo angusto orbitali verticis, genis, marginibus acetabulo- 
rum orificiisque odoriferis albidis ; apice imo femorum anteriorum tibiisque 
externe, apice excepto, sordide flavo-testaceis ; vertice plano-convexo, baud 
impresso; oculis haud stylatis; disco thoracis antice nonnisi levissime 
biimpresso, postice transversim subtilissime ruguloso ; pedibus robustis, 



15 

femoribus antice subtusque nee non tibiis nigro-spinulosis, femoribus po- 
sticis longis et fortiter incrassatis. 

Forma maeroptera ( 2 ) : Oblongo-ovata ; thorace basi longitudine fere 
duplo latiore et capite cum oculis distincte latiore, apicem versus sat for- 
titer angustato, disco leviter convexO; modice declivi ; hemelytris completis, 
apicem abdominis superantibus, membrana magna, fuscescenti-hyalina, basi 
late nigro-fusca. Long. 3V2 ''^^. 

Forma brachyptera (cf ? ) : Late ovális ; thorace basi longitudine duplo 
latiore capiteque cum oculis aequilato, apicem versus paulo angustato, 
disco piano -convexo, horizontali; hemelytris abbreviatis, totis coriaceis, 
segmentum dorsale quartum abdominis attingentibus, apice versus sutu- 
ram parum oblique late truncatis, membrana nulla. Long, cf 2V2, ? 3'»j4i. 

Patria: Hungária (Eákos-Palota, ipse; Tokaj, Dr. Chyzer; Kóly, 
D. Bíró). — Forma maeroptera rarissima. 

L. (P.) rugicolli Jakotvl. valde affinis et simillimus, capite, thorace 
et scutello baud fortiter transversim rugosis oculisque baud stylatis differre 
videtur. A L. (P.) pachymero Peut, statura minore verticeque baud im- 
presso bene distinctus. 



16 



ADATOK AZ ÁLSKOEPIÓK ISMERETÉHEZ. 

(data ad cognitionem pseudoscorpionum.) 

Dr. TÖMÖSVÁEY ÖDÖN-tÖl. 
I. Tábla. 

Edm. Eeitter bécsi entomologustól ujabban számos álskorpiót kap- 
tam, melyeknek nagy része a Jón szigetekről (Corfu, Cepha]onia)való s igy 
a Balkán-félsziget faunájához tartozik, a honnan — Szerbiából — magam 
is szaporítottam egy pár fajjal gyűjteményemet. Ezeken kívül még néhány 
fajhoz a magy nem. Múzeum állattani osztályának szívességéből jutottam, 
melyeket oda külföldről szerzett pillangó és másféle rovar gyűjtemények- 
kel hoztak be. Ezen érdekes állatok leírását a következőkben van szeren- 
csém közzétenni. 

A Balkánfélsziget faunájának álskorpióirór igen hiányos adataink 
vannak és Stecker * csupán kilencz fajt sorol fel azon területről, mely már 
geographiai fekvésénél fogva is fauna és flora tekintetében az európai 
mediterran terület leggazdagabb része. A Stecker által említett fajok mellé 
Edm. Eeitter és az általam gyűjtött fajokat felsorolva, a Balkán-félszigeten 
talált álskorpiók száma kilenczről huszonhétre emelkedik. 

J^. A Balkán-félsziget álskorpiói. 

{Pseudoscorpiones faunae pa&ninsulae Balkáni cae.) 
CHELIFERIDAE. 

1. Chernes cimicoides Fab. (Stecker — Balkán ; Tömösváry — Szerbia, 
Dalmátia). 

2. Chernes rufeolus E. Simon (Eeitter — Corfu). 

3. Chernes affinis Tömösváry (Eeitter — Corfu). 

4. Chelifer De Geeri C. Koch (Eeitter — Corfu; Tömösváry — Szerbia). 

* Ueber die geographische Verbreitung der europäischen Chernetiden (Pseudo- 
scorpione). Archiv f. Naturgeschichte 1875. XLI. p. 165. 



17 

-j. CheUfer meridianus C. Koch (Stecker -- Balkán). 

6. CheUfer heteromerus C. Koch (Stecker — Balkan). 

7. CheUfer cancroides Linné (Tömösváry — Szerbia). 
S. CheUfer maculatus L. Koch (Eeitter — ■ Corfu). 

9. CheUfer noduUmanus Tömösváry (Böckh ? — Dalmátia). 

10. CheUfer danaus Tömösváry (Eeitter — Morea, Corfu). 

11. Cheiridiuvi tnuseorum Leach (Stecker — Balkan). 

12. Olpium palUpes Lucas (Reiter — Dalmátia, Morea, Corfu, Syria). 

13. Olpium setnivitiatum Tömösváry (Eeitter — Morea, Corfu). 

14. Oljnum dimidiatum L. Koch (Stacker — Balkán ; Eeitter — Syria). 

15. Olphini graecum L. Koch (Stecker — Balkán). 

16. Olpium Hermanni Lucas (Stecker — Balkan). 

17. Garypius UtteraUs L. Koch" (Ferrari — Dalmátia). 
IS. Garypiis minor L. Koch (Eeitter — Corfu). 

OBISIIDAE. 

19. Bonciis lubricus L. Koch** (Eeitter — Corfu , Morea ; Tömösváry — 
Szerbia). 

20. Obisium Simoni L. Koch (Eeitter — Syria). 

21. Obismm sylvaHcv/Vi C. Koch (Eeitter — Corfu, Ceplialonia ; L. Koch — 
Dalmátia ; Tömösváry — Szerbia). 

22. Obisium simile L. Koch (Eeitter — Corfu). 

23. Obisium &ioviicola C. Koch (L. Koch — Dalmátia ; Tömösváry — Szerbia). 

24. Obisium muscormn Leach (Tömösváry — Szerbia ; Stecker — Balkán). 

25. Obisiritn manicahim C. Küch (Stecker — Balkán). 

26. Chfhonius trombidioides Latreille (Eeitter — Corfu; Tömösváry — Szerbia). 

27. Chthonius orthodactyliis Leach (Tömösváry — Szerbia). 



B* Uj vagy kevesbbe ismeretes álskorpiók. 

{Fseudoscoi'jjiones növi vei minus cogniti.) 
1. CHEENES AEMATUS nov. spec. 

(Tabula I. fig. 8—9.) 

Eobustus, oblongus, depressus, opacus ; cephalothorace duplo lon- 
giore quam in medio latiore, obscm-e-rufo, fortiter et aequaliter granulate, 
satis simplicibus parce obtecto ; m andibulis parvis, digito externo mandibu- 
larum galea longissima, apice tripartita, instructo ; palpis rufis, robustis, 
corpore brevioribus, fortiter granulatis, setis simplicibus vestitis, margine 
postico articuli secundi tuberculo valde prominulo armato, articulo tertio 
dilatato, apice antico sensim attenuato, marginibus lateralibus arcuatis, 

* Ez érdekes álskorpiót a bécsi es. udv. múzeum gyűjteményéből ismerem. 
** Boncus Uíbricus a Eeittertől vett példányok között a legtöbb volt ; 144 
álskorpióból 105 tartozott e fajhoz. Magam is meggyőződtem hazánkban, hogj" e faj 
délfelé mind inkább jobban van elterjedve. 

Természetrajzi füzetek. VIII. 2 



18 

margine anteriore setis brevioribus, posteriore setis longioribus obtectis,, 
articulo quarto elliptico, trunco chelae ovato, digitis chelarum robustis, 
trunco paulo brevioribus sensim curvatis ; abdomine dilute rufo-brunneo, 
subtiliter granulato, setis simplicibus, pedibus ochraceis. 

Longitudo corporis 6 ^„. 

Insigne hoc animal, in spiritu vini non optime conservatum ; in Gui- 
nea superiore Africas occidentalis (Ashanti) inventum est. 

A legnagyobb Chernes fajok egyike; a test hosszúkás, lapított, fény- 
telen ; a céphalothorax kétszer oly hosszú, mint a milyen széles közepén, 
setét rötbarna, erősen, de egyenlően szemcsézett és ritkán elhelyezett hegyes 
szőrökkel van fedve ; a csáprágók kicsinyek, a külső mozgathatlan száron 
egy igen hosszú, végén három részre osztott galea van ; a tapogatók rötbar- 
nák, erősek, a testnél rövidebbek, erősen szemcsézettek s egyszerű hegyes 
szőrökkel vannak fedve, a második íz hátsó szegélyén egy meglehetősen 
kiemelkedő hegyes dudor áll, a harmadik íz a nyelecskéböl kiindulva erősen 
elszélesedik, végefelé azonban lassanként keskenyebb lesz, oldalszélei ivei- 
tek, a mellső rövidebb, a hátsó pedig hosszabb szőrökkel van fedve ; a 
negyedik íz ellipticus, az ollók törzse tojásalakú, az ollószárak vastagok, 
a törzsnél valamivel rövidebbek, gyöngén görbültek; a potroh világos rőt- 
barna, finoman szemcsézett s egyszerű szőrökkel van fedve ; a lábak rendes 
alkotásúak, piszkos-sárgák. 

A test hossza 6 '''^. 

E szép Chernes fajból egyetlen, meglehetős rosszul conservait példány 
van gyűjteményemben, mely Ashantiból(Nyugot- Afrika) való s E. Reitter 
bécsi entomologus szívességéből jutottam hozzá. 

2. CHERNES AFFINIS spec. nov. 

(Tabula I. fig. 10—11.; 

Oblongo-ovatus, valde depressus, fortiter granulatus, setis clavatis 
vestitus ; cephalothorace dilute rufo-brunneo, longiore quam postice latiore, 
inaequaliter granulato, setis clavatis longioribus ; mandibularum galea for- 
mám cornu cervi imitante ; palpis crassis, ruíis, corpore sequilongis, articulo 
primo subtiliter granulato, setis simplicibus vestito, articulo secundo eya- 
thiformi, margine postico tumido, articulo tertio dilatato, apice sensim atte- 
nuato, articulo quarto praecedenti aequilongo, margine antico tumido ; trunco 
chelae ovato ; digitis chelarum curvatis, longitudine trunci ; articulis palpo- 
rum omnibus (esceptis digitis) fortiter et inaequaliter granulatis, setis cla- 
vatis longioribus dense obtectis ; abdomine dilute rufo-brunneo, fortiter 
granulato, setis clavatis perlongis densis ; pedibus flavide-rufis. 

Longitudo corporis 2 '^. 

Patria: Corcyra (Corfu). 



lit 

A test körvonala hosszúkás tojásalakú, erÖsen lapított, szemcsézett és 
meglehetős hosszú bunkós szőrökkel fedett; a céphalothorax világos rőt- 
barna, hosszabb, mint a milyen széles hátsó szegélyén, szemcsézett, de a 
szemcsék nem egyenlők — hosszú bunkós szőrökkel van fedve ; a csáprá- 
gók külső mozgatható szárán a galea egy rénszarvas agancsához hasonlít; 
a tapogatók vastagok, rőtbarnák, oly hosszúk, mint a test, az első íz fino- 
man szemcsézett, hegyes szőrökkel van fedve ; a második íz kehelyalakú, 
hátulsó szegélye felfúvódott ; a harmadik íz a nyelecskéből kiindulva gyor- 
san elszélesedik, vége felé fokonkint keskenyebb lesz ; a negyedik íz oly 
hosszú, mint a harmadik, mellső része felfúvódott; az ollók törzse tojás- 
alakú, az ollószárak görbültek s oly hosszúak, mint a törzs ; a tapogatók 
mindenik íze (az ollószárak kivételével) erősen, de egyenlőtlenül szemcsézett 
és igen hosszú bunkós szőrökkel van tömötten borítva ; a potroh világos 
rötbarna, erősen szemcsézett és igen hosszú bunkós szőrökkel sűrűn fedett ; 
a lábak világos sárgás-barnák. 

A test hossza 2 %,. 

E fajból, mely a Chernes cimicoides és Chenus scorpioides között fog- 
lal helyet, kilencz példány van gyűjteményemben, melyek mind Corfu szi- 
getéről valók, hol azokat E. Reittek gyűjtötte. 

3. CHELIFEE DANAUS nov. spec. 

(Tabula I. fig. 7.) 

Ovatus, depressus, paulo nitidus ; cephalothorace rufo-brunneo, aequa- 
liter granulato, paulo longiore, quam postice latiore, setis obtusis parce 
obtecto; mandibularum galea subuliformi; palpis corpore aequilongis, obscure 
rufis, granulatis (exceptis digitis chelarum), articulo secundo pernaeformi, 
margine antico et postico rotundato, paulo tumido, setis obtusis, articulo ter- 
tio sensim dilatato, margine antico recto, postico arcuato, setis obtusis, 
articulo quarto chelisque setis simplicibus vestitis ; trunco chelae elliptico, 
digitis chelarum truncovixbre vi oribus, curvatis ; abdomine dilute rufo, sub- 
tiliter granulato, segmentis omnibus maculis duabus obscurioribus notatis; 
pedibus ochraceis. 

Longitudo corporis á'S "^. 

Patria : Corcyra (Corfu) et Morea (Kumani). 

A test körvonala tojásalakú, lapított, gyengén fénylő; a céphalothorax 
rötbarna, egyenlően szemcsézett, valamivel hosszabb hátsó részének szé- 
lességénél s ritkán elhelyezett elmetszett szőrökkel van fedve ; a csáprágók 
külső mozgató szárának galeája áralakú; a tapogatók oly hosszúk, mint a 
test, sötét rőtbarnák s az ollószárak kivételével szemcsézettek, a második 
iz sonkaalakú, mellső és hátsó széle kerekített, gyengén felfúvódott ; a har- 
madik íz lassanként elszélesedik, mellső szegélye egyenes, a hátsó ívelt, 



mind a két íz elmetszett szőrökkel borított, míg a negyedik íz es az ollók 
egyszerű hegyes szőrökkel vannak fedve ; az ollók törzse ellipticus, az ollószá- 
rak a törzsnél alig rövidebbek, görbültek ; a potroh világos rötbarna s 
mindenik potrohgyűrün két sötétebb folt látható ; a lábak szennyes- 
sárgák. 

A test hossza 2-2 'f^. 

Ezen álskorpió fajból két példány van gyűjteményemben, melyet 
E. Eeittek Moreában és Corfu szigetén fogott. 



4. CHELIFER MACROCHELATUS nov. spec- 

(Tabula I. fig. 12—13.) 

Eobustus, valde depressus, opacus, setulosus, setis simplicibus ; cei^ha- 
lothorace brunneo-castaneo , fortiter granulato , longiore quam postice 
latiore, margine antico fere recto, medio sinuato ; oralis duobus permag- 
nis; mandibulis sat parvis, trunco granulato, digito externo internoque 
galea multifida instructis; palpis crassissimis, castaneis, corpore multo 
longioribus, margine postico articuH secundi lamellis duabus instructo, arti- 
culo tertio dilatato, apice paulo attenuato, margine antico sensim emargi- 
nato, articulo quarto prœcedenti aequilongo, margine antico tuberculo magno 
valde prominente armato, trunco chelae ovato, digitis chelarum crassis, 
trunco paulo brevioribus, articuhs palporum omnibus granulatis (excep. 
digitis) setis simplicibus, longis, dense vestitis ; abdomine granulato, elon- 
gato, obscure rufo-brunneo, vitta longitudinali, interstitiisqueannulorum et 
marginibus abdominis flavis ; pedibus rufis. 

Longitudo corporis 5 %i. 

Patria : Columbia, Americse meridionalis. 

A legnagyobb Chelifer-istjok egyike ; a test meglehetősen lapított, fény- 
telen, szőrözött, a szőrök egyszerűek ; a céphalothorax sötét gesztenye-barna, 
erősen szemcsézett, hosszabb hátsó részének szélességénél, mellső szegélye 
cáaknem egyenes, közepén bemetszett; két igen nagy szeme van; a rágok 
kicsinyek, a törzs szemcsézett, a külső mozgatható valamint a belső moz- 



* A gentis az európai Chelifer fajok közös jellemző sajátságaira vau alapítva, 
e délamerikai faj pedig az európai Chelifer fajoktól annyira eltér, liogy azok sorába 
be nem illeszthető. A különbséget az alábbi táblázat tünteti elő. 

Gen. Chelifer, character. — Corpus granula- Spec. Chelifer macrochelatus. — Corpus granu- 

tum, setuIosum,setis simplicibus et clavatis. latum, setulosum, setis simpUcibus. 

Scutum cephalothoracicum antice paraboli- Scutum ceplialothoracicum antice fera rectum, 

cum. medio sinuatum. 

Oculi duo sat par vi. Ocuh duo permagni. 

Mandibulae digito externo galea instructae. Mandibulae digito externo internoque galea 

iustructae. 



21 

gathatlan száron egy-egy tollasán osztott galea van ; a tapogatók igen vas- 
tagok, gesztenye-színüek, a testnél jóval hosszabbak; a második iz hátsó 
szegélyén két oldalt álló lemez van ; a harmadik iz a nyelecskéböl kiin- 
dulva gyorsan elszélesedik, mellső vége felé gyengén elkeskenyedö, mellső 
szegélyén gyengén kimetszett ; a negyedik íz oly hosszú, mint a harmadik, 
mellső részén egy nagy, erősen kiemelkedő dudor áll ; az olló törzse tojás- 
alakú, az ollószárak vastagok, a törzsnél egy kevéssel rövidebbek ; a tapo- 
gatók mindenik íze (az ollószárak kivételével) szemcsézett és egyszerű, 
hosszú szőrökkel tömötten van födve; a potroh szemcsézett, megnyúlt, 
sötét sárgás-barna ; a potroh oldalszegélye és a potrohgyűrük köze, vala- 
mint a potroh középvonala sárga ; a lábak rőtbarnák. 

A test hossza 5 ^'/^. 

E nagy Ghelifer fajt a magy. nemz. Múzeum Hymenopterákkal együtt 
kapta Columbiából (Dél-Amerika) ; nagyon valószínű, hogy valamely faj 
lábaira vagy teste hátsó részére volt kapaszkodva és így jutott a gyűjtő 
birtokába. 

5. OLPIUM DIMIDIATUM L. Koch. 1873. 

(Uebersichtlielie Darstellung der europäischen Chernetiden pag. 34.) 

(Tabulai. Fig. 6.) 

Elongatum, nitidulum, laeve, setulosum, setis simplicibus; cephalo- 
thoraee rufo-brunneo, longiore quam postice latiore, ante oculis attenuato ; 
oculis approximatis ; mandibularum digito externo galea subuliformi 
instructo ; palpis dilute-rufis, corpore sequilongis, margine postico articuli 
secundi emarginato, supra subtiliter granulato, articulo tertio dilatato, 
ubique sequilato, margine antico granulato ; trunco chelae elliptico, lateribus 
fere rectis, digitis chelarum trunco brevioribus, paulo curvatis ; abdomine 
rufo-brunneo, segmentis omnibus (éxcepto ultimo) in medio vitta dilutiore 
signatis; pedibus ochraceis. 

Longitudo corporis 3 "2 — 3*5 *%,,. 

Patria : Syria (Asia minor). 

A test megnyúlt, fénylő, sima, egyszerű szőrökkel borítva. A cépha- 
lothorax rőtbarna, hosszabb, mint hátsó részén széles és a szemek előtt 
elkeskenyedik ; a szemek átmérőjük fél távolságában állanak ; a csáprágók 
külső mozgatható szárán egy áralakú galea van ; a tapogatók világos rőt- 
barnák, oly hosszúk, mint a test, a második íz hátsó szegélye kimetszett, 
felül finoman szemcsézett, alól sima ; a harmadik íz a nyelecskéböl kiin- 
dulva csakhamar elszélesedik és mindenütt egyenlő széles, mellső szegélye 
finoman szemcsézett ; az ollók törzse elliptícus, oldala csaknem egyenes ; 
az ollószárak a törzsnél jóval rövidebbek, gyengén görbültek ; a potroh rőt- 
barna, mindenik potrohgyűrü (az utolsó kivételével) közepén a test hosz- 



âi2 



szában lefutó világosabb vonal által két részre vau osztva ; a lábak szeny- 
nyes- sárgák. 



A test hossza 3-2 — 3-5 '»^1^. 



E szép Olpium fajt már 1873-ben dr. L. Koch írta le, de az óta senki 
sem említi fel ; én E. EEiTTER-töl Syf iából (Kis-Azsia) két példányt kaptam, 
melyek minden tekintetben megegyeznek Koch állataival. 



6. OLPIUM tíEMIVITTATÜM spec. nov. 

(Tabulai. Fig. 1—2.) 

Oblougum, valde nitidum, laeve, subdepressum, setulosum, setis simplici- 
bus,acutis; cephalothorace longiore quam latiore,castaneo-brunneo,margine 
antico rotundato, lateribus fere parellis, sulcis trans versis obsoletis ; oculis 
quattuor, ellipticis ; mandibularum digito externo galea tripartita instructo ; 
palpis castaneis, corpore paulo brevioribus, articulo secundo pernasformi, 
articulo tertio dilato, articulo quarto tumido, praecedenti paulo breviore, 
trunco chelae oblongo-ovato, digitis chelarum sensim curvatis, trunco vix 
brevioribus ; segmentis quattuor anticis abdominis dilute-rufis, vitta desti- 
tuta, segmentis reliquiis obscure -ruíis, — excepto ultimo — vitta pallidiore 
signatis, segmentis 4 — 7 supra maculis duabus, magnis, obscurioribus, 
segmentis 8 — 11 maculis plurimis pallidioribus notatis, abdomine postice 
rotundato ; pedibus sordide-ílavis, anticis gracilibus, posticis crassissimis, 
trochantinis instructis. 

Longitudo corporis 2'5 — í2'7 '%i. 

Patria : Corcyra (Corfu), 

A test hosszúkás, erősen fénylő, sima (a szemcsék hiányzanak), gyengén 
lapított, szőrözött, a szőrök egyszerűek, hegyesek ; a céphalothorax hosszabb 
mint széles, gesztenye-barna, mellső szegélye kerekített oldalszegélyei csak- 
nem egyközesek, a haránt barázdák elenyésztek; négy elliptikus szeme 
van; a csáprágók kicsinyek, a külső mozgatható száron egy végén három részre 
osztott galea van; a tajDOgatók gesztenyeszinüek, a testnél valamivel hosszab- 
bak, a második íz sonkaalakú ; a harmadik íz a nyelecskéből kiindulva elszé- 
lesedik s csaknem mindenütt egyenlő széles; a negyedik íz felfujt, a harma- 
diknál valamivel rövidebb; az ollótörzs hosszúkás tojásalakú, az ollószárak 
gyengén görbültek, a törzsnél egy kevéssel rövidebbek ; a potroh első négy 
gyűrűje világos pirosas-barna s ezen gyűrűkön a hosszában lefutó barázda 
hiányzik, míg a többi gyűrűk sötét pirosas-barnák s az utolsó gyűrű kivé- 
telével a hosszában lefutó barázda által két részre vannak osztva ; a 4 — 7 
potrohgyűrün felül két oldalt egy-egy nagyobb sötét, a 8 — 11 gyűrűn pedig 
több világos kisebb foltocska látható, a potroh alól sokkal világosabb és 



á3 

^'ége kerekített; a lábak piszkos-sárgák, az elsők vékonyak, az utolsók igen 
Vastagok és trochantinnal vannak ellátva. 

Hossza 2-5— 2-7 %. 

E szép álskorpió fajból négy példány van gyűjteményemben, melyeket 
E. Eeitter fogott Corfu szigetén. 

7. OLPIUM BIAKOLIATUM nov. spec. 

(Tabula I. Fig. 15-18.) 

Oblongum, subdepressum, valde nitidum, laeve, setulosum, setis sim- 
plicibus, acutis, longis ; cephalothorace rufo-testaeeo, duplo longiore quam 
postice latiore, antice modice attenuate, sulcis transversis obsoletis; oculis 
quattuor, ellipticis, approximatis, duobus anticis minoribus; mandibulis sat 
magnis, testaceis, digito externo mandibularum galea bifida instructo ; pal- 
pis corpore aequilongis, rufo-testaceis, articulo secundo pernaeformi, arti- 
cule tertio dilatato, ubique œquilato, setis longioribus parce vestito, arti- 
culo quarto tumidó, praecedenti paulo breviore, trunco chelae ovato, digitis 
chelarum curvatis, trunco aequilongis : abdomine ochraceo, segmentis omni- 
bus in medio vitta dilutiore sigcatis; pedibus sordide flavis, posticis cras- 
ßissimis, aroliis pedum omnium binis. 

Longitudo corporis 3-5 »^. 

Patria : India orientális. 

A test hosszúkás, gyengén laj)ított, erősen fénylő, sima szőrözött, a 
szőrök egyszerűek, hosszúk, hegyesek ; a céphalothorax barnás-sárga, két- 
:szer oly hosszú, mint hátsó szegélyén széles, elöfelé gyengén elkeskenyedö, 
aharánt barázdák hiányzanak; négy, elliptikus, szorosan egymás mellett 
álló szeme van, melyek közül a két első kisebb, mint a hátsó ; a csáprágók 
eléggé nagyok, barnás-sárgák, a külső mozgatható szár galeája kettősen 
osztott; a tapogatók barnás-sárgák, oly hosszúk, mint a test; a második íz 
sonkaalakú; a harmadik íz a nyelecskéből kiindulva elszélesedik, minde- 
nütt egyenlően széles és ritkán elhelyezett hegyes szőrökkel van fedve; a 
negyedik íz felfúvódott, az előbbinél kevéssel rövidebb ; az ollók törzse 
tojásalakú, az ollószárak görbültek, oly hosszúk, mint a törzs ; a potroh 
piszkos sárga, középen mindenik íz egy világosabb, hosszan lefutó barázda 
által két részre osztott; a lábak piszkos-sárgák, a két hátulsó láb igen vas- 
tag és mindenik lábon kettős, végén csipkés szegélyű tapadó van. 

A test hossza 3-5 %. 

Ezen Olipum-íajhól Pável János nemzeti múzeumi gyűjtő három 
példányt talált, egyet Kelet-Indiából küldött pillangókat tartalmazó szek- 
rényben, a melyben még élve futkostak jobbra-balra. Igen nagy valószínű- 
séggel e fajokat az élő pillangókkal fogták meg. 



u 



HETEROLOPHUS gen. nov. * 

Corpore generiObisii similis. Céphalothorax oblongo-quadratus, sequi- 
latus, margine antico profunde sinuato ; epistoma nullum ; oculi quattuor 
ad latus cephalothoracis positi ; mandibulse maximee, digito externo tuber- 
culo destituto ; vitta abdominis nulla ; palpi graciles ; pedes longissimi, 
femoribus ultimi paris crassissimis. 

A Heterolophus genus leginkább az Obisium genushoz hasonlít, bár 
a Chthonius genushoz átmenő alak gyanánt tekinthető. A test hosszúkás, 
csaknem hengeres ; a céphalothorax hosszukás-négyszögalakú, mindenütt 
egyenlően széles, csupán a szemeknél szélesebb egy kevéssel, de az is csak 
az egyik faj nőstényeinél ; a céphalothorax mellső szegélye mélyen öblözött, 
s ez az mi által az összes Obisium-féléktől rendkívül eltér, miután emezek- 
nél ez öblözet helyén egy többé-kevésbbé hegyes vagy megnyúlt epistoma 
van ; a céphalothorax oldalán négy szem van elhelyezve ; a csáprágók erő- 
sek, igen nagyok s a külső mozgató száron, az Obisidákra állandóan jellemző 
dudor teljesen hiányzik; a potrohgyűrükön a középen,' hosszában lefutó 
vonal hiányzik ; a tapogatók vékonyak ; a lábak igen hosszúk, s az utolsó 
lábpárnak czombja igen vastag. 

E genusba tartozó fajokat eddig még csak Dél-Amerikából ismerek. 

8. HETEROLOPHUS GUTTIGER spec. nov. 

(Tabula I, Fig. 3—4.) 

Fere cylindricus, nitidissimus, subtillissime punctatus, setulosus, setis 
simplicibus ; cephalothorace dilute-rufo, paulo longiore quam latiore, pos- 
tice vix attenuato, pone oculos sensim dilatato, margine antico profunde 
sinuato ; scuto dorsali cephalothoracis maculis minutis plurimis dilutioribus 
sparsim signato ; oculis parvis, rotundis distantibus ; mandibulis permagnis, 
digito interno dentato ; palpis corpore vix longioribus, dilute rufis, articulo 
secundo caliciformi, articulo tertio dilatato, in medio paulo tumido, mar- 
gine antico setis longioribus, margine postico setis brevioribus vestitis; 
trunco chelae elliptico, digitis chelarum gracilibus, trunco vix longioribus, 
curvatis ; abdomine ovato, dilute rufo, subtiliter transversim rugoso, macu- 
lis multis minutis dilutioribus sparsim signatis ; pedibus ochraceis, dense 
setosis. 

Longitudo corporis 1 '3 '«/^. 

Patria : America meridionalis (Brasilia, San-Paolo). 

A test csaknem hengeres, erősen fénylő, igen finoman pontozott, sző- 

'•' íziptúc = másféle ; Xócpo: = nyakszirt ; t. i. hogy a céphalothorax mellső sze- 
gélye másként van alkotva mint az Obisidák többi genusainál. 



25 

rözött, a szőrök egyszerűek, hegyesek; a céphalothorax világos rötbarna, 
valamivel hosszabb, mint széles, hátsó szegélye felé igen gyengén elkeske- 
nyedö, a szemeknél pedig, mellső vagy hátsó szegélyénél, csak kevéssé szé- 
lesebb ; a céphalothorax mellső szegélye mélyen öblözött s a háton szá- 
mos, a test színénél világosabb foltocska látható ; a szemek kicsinyek, 
kerekek s egymástól átmérőjük távolában állanak, a csáprágók igen 
nagyok, a belső mozgathatlan szár fogazott; a tapogatók a testnél alig 
hosszabbak, világos rőtbarnák, a második íz kehelyalakú ; a harmadik íz a 
nyelecskéből kiszélesedik, közepén gyengén felfújt, mellső szegélye hosz- 
szabb, a hátsó pedig rövidebb szőrökkel van ellátva ; az ollótörzs elliptikus, 
az ollószárak vékonyak, görbültek s a törzsnél valamivel hosszabbak ; a 
potroh tojásalakú, világos rőtbarna, igen finoman harántul ránczos és 
azon számos, a test színénél világosabb foltocska látható; a lábak szennyes- 
sárgák, sűrűn szörözöttek. 

A test hossza 1'3 '%. 

Ezen fajból három példány van gyűjteményemben, melyek Braziliá- 
ból, San-Paolo környékéről valók. ^ 

í). HETEROLOPHUS NITENS spec. nov. 

(Tabula I, Fig. 5.) 

Cylindricus, nitidissimus, subtillissime punctatus, parce setosus, setis 
simplicibus ; cephalothorace fortiter convexo, badio, multo longiore, quam 
latiore, oblongo-quadrato, marginibus lateralibus parallelis, margine antico 
profunde sinuato ; oculis parvis approximatis ; mandibulis permagnis, digito 
interno dentato ; palpis obscure rufis, corpore paulo longioribus, setis per- 
paucis vestitis, articulo secundo cyathiforme, articulo tertio dilatato, apice 
antico sensim tumido, articulo quarto pernaeformi, trunco chelae ovato, 
digitis chelarum gracilissimis, paulo curvatis, trunco multo longioribus; 
abdomine ovato, badio, subtilissime transversim ruqoso ; pedibus dilute 
rufis, corpore œquilongis. 

Longitudo corporis 1'2 *"^i. 

Patria : America meridionalis (Brasilia, San-Paolo). 

A test hengeres, erősen fénylő, igen finoman pontozott, ritkán szőrö- 
zött, a szőrök egyszerűek ; a céphalothorax erősen görbült, gesztenye-barna, 
sokkal hosszabb, mint széles, hosszúkás-négyszögletű, oldalai egyköze- 
sek, mellső szegélye mélyen öblözött; a szemek igen kicsinyek, egymás 
mellett állanak ; a csáprágók igen nagyok, a belső mozgathatlan szár foga- 
zott ; a tapogatók sötét rőtbarnák, a testnél kevéssel hosszabbak, igen ritkán 
elhelyezett s rövid szőrökkel vannak borítva, a tapogatók második íze ke- 
helyalakú, a harmadik íz elszéiesedik, mellső vége felfúvódott, a negyedik 
íz sonkaalakú, az ollók törzse tojásalakú, az ollószárak igen vékonyak, 



26 

gyeDgén görbültek s a törzsnél jóval hosszabbak; a potroh tojásalakú, 
gesztenye-barna, igen finom haránt reddökkel s imitt-amott egy-egy rövid 
szőrrel van védve ; a lábak világos-sárgák, oly hosszúk, mint a test. 

A test hossza 1*2 «/„j. 

E csinos álskorpió fajból egyetlen példány van gyűjteményemben, 
melj^ Braziliából San-Paolo környékéről való. 



AZ I. TABLA MAGYARÁZATA. 

1—2. OlpiuDV semivittatum nov. spec. 

I. A bal tapogató !2— 5 íze. (Nagyítva.) 
â. A potroh. (Nagyítva.) 

3—4. Heterolophus guttiger nov. spec. 

3. Az állat maga. (Nagyítva.) 

4. A céphalothorax mellső része. (Nagyítva.) 
5. Heteroloplius nitens uov. spec. 

5. A jobb tapogató 2—5 íze (Nagyítva.) 
6'. OJpium dimidi atuni L. Koch 

6. A bal tapogató 4 — 5 íze. (Nagj'ítva.) 
7. Chelifer danaus nov. spec. 

7. A jobb tapogató 5 — 5 íze. (Nagyítva.) 
8—9. Cher^nes ari7vatus nov. spec. ' 

8. A bal tapogató 2 — 5 íze. (Nagyítva.) 

9. A galea, a csáprágó külső mozgatható szárának egy részével. (Nagyítva.) 
10—11. Gliernes affinis nov. spec. 

10. A bal tapogató 2 — 5 íze. (Nagyítva.) 

II. A rénszarvas agancsához hasonló galea, a csáprágó külső mozgatható 

szárának egy részével. (Nagyítva.) 
12—13. Chelifer Dvo.orochelatus nov. spec. 
12. A bal tapogató 2 — 5 íze. (Nagyítva.) 

tu. a dudor a negyedik ízen. 
1.3. A céphalothorax első része a csáprágókkal. (Nagyítva.) 

0. szem. 

?Hc?. csáprágó. 

gi. a belső mozgathatlan szár galeája. 

ge. a külső mozgatható szár galeája. 
14. Chelifer nodulivhctnus Tömösváry.* 
14. A bal tapogató 2—5 íze. (Nagyítva.) 



* E fajt már egy korábbi «A magyar fauna álskorpiói» (Pseudoscorpiones faunae 
Hungaricae, — Magyar Tud. Akadémia, Mathematikai és Természettudományi Közle- 
mények. 1882. XVIII. 7. szám. 244. lap) czímű dolgozatomban leírtam, de jellemző 
részének rajzát nem közelhettem. E faj Dalmátiából való s a magy. nemz. múzeum 
tulajdona. Legj^en szabad ide jegyzésbe iktatnom e faj rövid latin diagnosisát 

Chelifer m dulimanus. Robustus oblongo-ovatus, fortiter depressus, opacus, 
leviter granulatus, setulosus, setis simplicibus, longis ; cephalothorace palpisque ob- 



37 

15— IS. Olpiiim hiaroliatum nov. spec. 

15. bal tapogató 2 — 5 íze. (Nagyítva.) 

16. Az egyik tapadó (aroliuni). (Nagyítva.) 

17. Az egyik láb tarsusának vége. (Nagyítva.) 
ar. tapadó. 

«. karom. 

18. A csáprágó külső mozgatható szárának egy része a galeával.(Nagyítva. 



scure castaneis, abdomiue obscin-e rufo-brumaeo, vitta abdominis rufo-testacea, pedibus 
testaceis ; cephalothorace vix longiore quam postice latiore, sulcis transversis antrorsum 
curvatis ; ociilis magnis ; mandibnlis sat parvis ; palpis crassissimis, corpore fere 
dimidio lougioribus, margine postico articuli secundi laniellis duabus instructo, arti- 
culo tertio dilatato, ubique aequilato, margine antieo in apice sensini sinuato, 
articnlo quarto praecedenti vix longiore, margine postico tumido, margine autico 
tuberculo pyramidalí setigero armato ; trunco chelae ovato, crassissimo, paulo longiore 
quam latiore ; digitis chelarum trunco brevioribus, digito externo fortius curvato 
quam interno ; abdomine postice truncate ; pedibus incrassatis. 

Longitiido corporis 4-5 '"%., long, palporum 7 ">%„• 

Patria : Dalmatia (collectione museo national! hungarici). 



28 



PLANTAE NOVAE. 

Auctore ViCTOEE DE JaNKA. 

1. Avert a decora Janka. 

Avena Besseri autor fl. transsilv. et hung. — non Lecleb. Fl. ross. 

Culmi elati 5 — 3-pedales ; folia latiuscula applanata vel laxe convo- 
luta, supra (intra) ad nervös circiter 18 cartilagineos dense liirtula. Ligula 
brevissima transverse linearis ciliato-lacerata, angulis Siepius pilis paulo 
longioribus penicillata. Panicula composita multispiculata nutans. SpiculiE 
?y — i florae. Gluma inferior 1-, superior 3-nervis. Axis flosculorum omnium 
œqualiter barbato-pilosa. Palea inferior dorso glabra nitida subbï^vis apice 
simpliciter acuta, intégra. 

Avena Besseri Ledeb. Fl. ross. IV. pag. 415 ex specimine ab ipso 
Bessero cum Kitaibelio communicato (Herb. Kit. Fascic. LVII n. 4;3) est 
gramen multo tenuis foliis complicato-setaceis, cui Besser in Enum. pL 
Volhyn. etc. pag. 6. vaginas basilares persistentes longissime strictas laxas 
attribuit, quœque praeter culmum humilem pedalem, paniculam valde de- 
pauperatam aequalem pa.icifloram — praesertim palea inferiore opaca sub 
lente crebre punctato-exasperata apice cuspidato-lacerata valde recedit. 
Hœc Besseri planta mihi omnino eadem videtur cum Avena desertorum 
Lessing secundum specimen altaicum Ledebourianum herbarii Sadleriani 
mus. nat. hung., in quo ligulam ex Fl. ross. (1. c.) elongatam « 1 lin. longam» 
frustra quaesivi. 

2. Sesleria SacUeriana Janka. 

S. cœrulea Sadler Fl. comitat. Pest non alior. 

S. Heufleriana fl. hung. 

«Spica elongata, laxior, spiculae majores, glumae et paleae breviter 
aristatae, aristae glumis 4- — 5-plo, paleis vero 3 — 4-plo breviorea» Borb. in 
oesterr. bot. Ztschft. 1883 p. 30. 

In Sesleria Heufleriana vera transsilvanica : «gluma; in aristam aequi- 
vel subasquilongam sensim attenuatae, aristae paleam parte tertia aut dimi- 



dia longiores. Spica magis compacta et ob aristas longiores quasi echinata». 
Borb. 1. c. 

3. Ornithogalmn millegvanum Janka. 

0. praetextum Neilreich Aufzählung pag. 5!á in nota (non Stev.) 

Bulbus e basi lata subtruncata conico-ovatus valde bulbillifer. Herba 
glaberrima. Folia sub anthesi jam emarcida scapum aequantia vei paulo 
superantia, angustissime linearia canaliculata, concoloria i. e. nervo medio 
aibicante nullo. ScajDus digitalis apice corymbose pauciflorus. Flores o — 5. 
Bracteœ e basi lata lanceolato-acuminata pedicellos superantes.Pí^6?ic(3//i cur- 
vato-patuli vei summi sub flore adscendentes poUicares. Perigonii phylla 
oblonga v. ovato-oblonga acutiuscula, dorso laste viridia marginibus mem- 
branacea, pedicellos nunc superantia, nunc paulo tantum breviora. 

Hab. in Huugariae comitatus Bihar campis v. pascuis sterilibus do- 
mos oppidi Székelyhíd partis montange meridiem versus adjacentibus, ubi 
medio Maji floret. 

Ornithogalum j)raetextum Steven in Kunth Enumeratio IV. pag. 363-4 
prima fronte jam jDedicellis longis alienum. 

4. Allium marginatum Janka. 

Spathae flores multo superantes. Perigonium campanulatum : júylla 
a medio usque ad, apicem fuscopiirpureo-marginata, etiam carina tota ejns- 
dem colons, caeterum perigonium albidwn. Filamenta perigonium nequa- 
quam excedentia, solum antherarum una vel altera effœta e phyllo paulo 
prominula. 

Hab. in herbidis prseruptis elatioribus per Transsilvaniam campestrem 
(Mezőség) e g. prope pag. Sz.-Gothárd. 

Allio pallenti L. proximum sed perigonii coloratura et foliis appla- 
natis sat diversum. 

Ő. (Jrohanclie sambucina Janka. 

Tota Candida. — Stigma declinatum flavum demum fuscescens, sub- 
bicoccum. Sepala indivisa integerrima, l-nervia bractea corollam aequante 
duplo breviora. Corolla Candida dorso geniculato-curvata. Labii inferioris 
laciniae œquilongae. Filamenta ad (infra) insertionem — in corollae parte 
inferiore (supra basin) — pilis aliquot glanduliferis vestita caeterum glaber- 
rima. Antherae loculilongiuscule mucronati. 

Hab. in Sambuco Ebulo ad viam inter praedium Kalján-tó et pagum 
Kalján Transsilvaniae centralis, ubi insignem hanc plantam d. 9. Julii 1881 
unico loco sat frequentem detexi. 



30 



SISYMBRIA EÜROP^A. 

Anctore ViCTORE DE JaNKA. 

1. Flores in axillis foliorum fere omnium solitarii, gemini vel terni 2 

Eacemi terminales aphylli i. e. folia interfloralia nulla ._. 5 

2. Calyx pedicellis longior ; folia inferiora runcinata, superiora 
hastata; semina 1-seriata -_ — — — — — — — 3 

Calyx pedicello aequilongus ; folia pinnatisecta (semina 2 -se- 
riata, flores albi) .._ .__ — — — — — Sisymbrium supinum L 
B. Siliquse in foliorum axillis 2 — 3-nae ; flores luteoli ... .._ ... 4 
Siliquae in foliorum axillis solitariae; flores albi — S. runcinatum L 

(S. Lagascae Asso.) 

4. Pedicelli V2'" longi ; siliquae vix pollicares; foliorum lobi inte- 
gerrimi .._ .„ ... .__ .- .. ... ... — ... 5, polyceratium L 

Pedicelli ultra lineam longi; siliquas IV2 pollicares vel Jon- 
giores ; foliorum lobi acute dentati (racemus ultra medium ebra- 
cteatus) ... ... ... .- — — ... ... — — 5, confertum Stev. 

5. Folia tenuiter 2 — S-pinnatisecta ; flores minuti lutei ; herba pube 
tenuissima e pilis stellatis constante canescens... ... S. Sophia L 

Folia simplicius dissecta vel indivisa... ... ... ... ._. ... 6 

6. Siliquae subulato-attenuatge vel conoideo-acutatas (breves) ... 7 

Siliquse nunc tota longitudine sequilatas, nunc utrinque aequa- 
liter attenuatae vel apicem versus incrassato-dilatatae ... 1 1 

7. Siliquae rachi adpressae ... ... — ... — — — — 8 

Siliquas patulae vel patentissimae .._ ... ... ... ... ... 9 

8. Siliquae rectilineae (pubescentes) ... ... ... .._ ... S. officinale Scop. 

Siliquae tortae vel curvatee ... ... ... ... ... 5. corniculatum Cav. 

9. Siliquae tenues acerosas ; foliorum caulinorum segmenta grosse 
dentata; flores albi (pedicelli brevissimi siliquis fere crassiores) : 

S. erysimoides Desf. 
Siliquae crassiores curvatae, baud acerosse ; foliorum caulino- 
rum segmenta intégra ; flores flavi (siliquae asperae) ... — ... 10 



si- 
lo. Pedicelli vix i2"' longi, siliquae lanceolato-subulatas ._. .._ 5, asperum L 
Pedicelli longiores, siliquÊe magis lineares ... ... S. Boissieri Coss. 

1 1 . Foliorum supremorum pinnatisectorum segmenta gracillima, 
filiformia v. capillaria (siliquœ patulae longissimae pedicellis 
valde abbreviatis vix crassiores) ... ._. ... ... S. altissimum L 

(S. pannonicum Jacq.) 
Foliorum segmenta latiora vel folia superiora omnino* indivisa 1^2 

12. Siliqnœ apice baud dilatatae ... ... ... _.. -. ... ... 13 

Siliqu« vel styli apice dilatati... ___ — ... — ... ... ... 37 

13. Totus pedicellus crassitudine sibqu« (rigidœ) vel parum angustior 14 
Pedicelli siliquis multo tenuiores ... ... — — — ... !2i2 

14. Pedicelli calyces manifeste superantes; flores magni lutescentes 15 
Pedicelli calyce breviores vel vix longiores ; flores parvi albi vel 
(rarius) rosei ... ... ... — — .- ... — — ... — lö 

15. Folia caulina pleraque petiolata, superiora dissecta .._ 5, orientale L 

(S. Columiiae Jacq.) 

Folia caulina sessilia, superiora indivisa (subglaberrimum) : 

S. crassi folium Cav, 

16. Folia omnia petiolata reniformia vel triangulari-cordata 5. Alliaria Scop 
Folia numquam talia ... ... — — ... ... — — .- 17 

17. Totum glaberrimum ... ... ... — ... ... — S. bursifolium L 

± hispida vel hirtula ... ... — ... — — — .- .-- 18 

18. Flores subsessiles albi ... .._ ... ... — ... ... S. ri^idum Stev. 

Flores conspicue pedicellati rosei ... — ... — — -- .- 19 

19. Stylus cylindricus stigmate longior ... ... ... .- — — 30 

Stigma subsessile ... ... ... — ... ... S. contortuplicatum DC. 

20. Pedicelli demum crassitudine siliquarum, stigma i2-fidum : 

S. parviporum Gris. 
Pedicelli siliquis angustiores, stigma truncatum vel retusum 2 1 

21. Stigma truncatum ... ... ... ... ... — ... ... 5, nanum DG. 

Stigma retusum ... ... ... ... S. confusum Boiss. (sub Malcolmia). 

22. Pedicelli tota longitudine aequaliter filiformes gracillimi .- ... 23 

Pedicelli apice incrassati ... ... — ... ... ... — — 31 

23. Flores flavi... ... ... ... — ... ... — ... — — — 24 

Flores albi ... ... ... ... ... — ... — — - — 32 

24. Folia ± runcinata ... ... — — — — — — — — 35 

Folia numquam runcinata ... ... — ... — — 39 

25. Siliquae juniores inflorescentiam superantes ... — ... ... S. Irlo L 

Siliquae juniores gemmas baud superantes .._ — — — 26 

26. Siliquge rectilineœ (saltem baud contra axin pressas) laxae — 27 

Siliquœ versus axin inclinatae varieque flexa atque curva : 

5. acutanéuium Rchb. 



• 32 

27. Gaules petioli pedicellique hirsuti ... — — ...- — S. Lœselii L 

Gaules petioli pedicellique sparse setulosi vel glabri .„ -^ 28 

28. Pedicelli vix 2'" lorigi, filiformes siliquis multoties breviores; 

folia summa dissecta ... ... .__ — — -. S. austriacum Jacq, 

Pedicelli 4 — 5'" longi, capillares siliquis 3-plo breviores ; folia 
suprema lineari-lanceolata integerrima — _- ... S. Assoanum Lose. 

29. Folia ampla' omnia regulariter acute pinnatisecta ; pedicelli fere 
siliquarum longitudine ... .- .. ... — — S. tanaceti folium L 

Folia indivisa vel minus profunde nec acute laciniata — ... 30 

30. Folia omnia indivisa, summa ovata vel oblonga acuminata 

S. strictissimum L 
Folia nunc omnia dissecta, nunc solum infima, summa am- 
bitu sublinearia ... ... ... •... ... — ... — — S. junceum Maß. 

31. Siliquae erectae (apedicello plus quam octies longiores»); foliorum 

lobi dentati ; flores parvi _.. ... .__ — ... ... S. laxiflorum Boiss. 

Siliquae unilateraliter inclinatae («pedicello sextuplo longiores»); 
foliorum lobi profunde laciniato-dentati ; flores magni S. arundanum Boiss. 

32. Folia pinnatisecta ... ... ... -.. ... — — — — 33 

Folia indivisa vel parum divisa .__ ... — ...- ... -. 34 

33. Gaules utplurimum ramosissimi; pedicelli fructiferi gracillimi 
clongati patentes ; siliquae angustœ, semper ± arcuatae ; stigma 
globulosum stylo gracili filiformi insidens ; valvaö 3-nerves : 

S. Zanoni Bali 
Gaules simpliciores ; pedicelli breviores stricte erecti ; siliquœ 
latiores rigidiores rectilineae ; stigma sessile stylo baud latins ; 
valvae 1 -nerves ... ... — ... ... — ... — ... S. pinnatipdum L 

34. Folia caulina basi hastata ... ... ... — ... — ... 35 

Folia caulina basi haud hastata ... ___ ... — ... 36 

35. Siliquae glabrae in pedicellis patulis erectae ; stylus brevissimus 
(subnullus) crassus ; sparse puberulum ... ... S. toxophyllum MaB. 

Siliquae patulae vel adscendentes pubescentes ; stylus brevis 
ie?ims; totum pub e laxe stellari vestitum __. _._ S. pumilum Stepli 

36. Pedicelli siliquae dimidiam œquantes vel longiores... S. Tlialianum L 

Pedicelli vix trientem siliquae longi ; flores 2-plo majores 

S. suecicum Fries. 

37. Stylus distinctus ; siliquae rectae pollicares ... S. hispanicum Jacq. 

(S. eoutortum Cav.) 
Stigma sessile ; siliquae sursum curvatae breviores S. fugax Lag. 



33 



CKUCIFER^ INDEHISCENTES 
(LOMENTACE^ & NUCAMENTACEi^) FLOR^ mJEOFMM 

Auctore VlCTOEE DE JaNKA. 

Í . (MOEISIA) Herba depresse rosulata subacaulis ; scapi radicales 
1-flori, fructiferi deflexi, contorti; flores proportione magni, 
flavi; folia subruncinato-pinnatiloba scapis multo longiora; si- 
liquae transverse 2-articulat8e, articuli sequales vel superior 
minor ; stylus crassiusculus leviter declinatus Morisia hypo^œa J. Gay 
Manifeste cauliferae — — — — .__ .__ .... — 2 

2. (STEBIGMA) Herba stellato-tomentosa ; siliqua elongata anguste 
linearis, stylus crassiusculus ; stigma divaricato-bilobum : 

Sterigma tomentosum Willd. 
Tomentum stellipilum nullum; stigma indivisum vel (in 
Chorispora) erecte subbilobum — ... ... .._ ... ... ... 3 

3. Pedicelli (saltem pro parte) foliaceobracteati ; siliquse an- 
gustse lineari-elongatse transverse 2-articulatie, articulis multi- 
locellatis .-_ -__ ... ... ... ... ... ... ... 4 

Pelicelli ebracteati — ... ... ... ... 5 

4. (ENARTHEOCAEPÜS) Pedicelli fere omnes bracteati ; siliquŒ; 
articulus inferior elongatus ; flores parvi Enarthrocarpus lyratus Forsk. 

Pedicelli inferiores solum bracteati ; siliquse articulus inferior 
brevissimus v. subnullus ; flores majusculi ... ... E. arcuatus Labill. 

5. Siliquse angustse, tenuiter elongatas, pedicellis (saltem inferne) 
baud vel vix crassiores) ... ... .._ .._ ... .._ ... ... ... 6 

Siliquae abbreviate ... ... .__ '■... ... ... 7 

6. (CHORISPOEA) Siliquae (inarticulatae, incurvae) apicem versus 
subulato-attenuatse (flores lilacini, folia superiora indivisa) : 

Chorispora tenella DC. 
(ERUCAEIA) Siliquae articulatse pars inferior cylindricus, supe- 
rior (brevior) oblongo- cylindricus (flores albi, folia lineari-pinna- 
tisceta) ... ... .__ ... ... ... ._. .__ .._ Erucaria aleppica Gaertn. 

Természetrajzi füzetek. Till. 3 



34 

7. Siliquœ inarticulatae ... ... ... ... ... 8 

Siliquae articulatœ _.. ... ... .._ ... ... ... ... 18 

8. Siliquœ abrupte pedicellatae i. e. pedicellis fructiferis elongatis 
gracilibus multo latiores ... ... ... ... ... ... ... — ... 9 

Siliquae basi pedicellis fructiferis abbreviatis incrassatisve aequi- 
latse vel sessiles .-_ ... ... ... .._ ... .._ ... 17 

9. (NESLIA) Siliquae exacte globulosae filiformi-stylatae (folia 
caulina indivisa sagittato-sessilia, pilis ramosis vestita) : 

Neslia paniculata Desv. 
Siliquae oblique ovales vel longiores ... ... -_ .... ... ... 10 

lO.Herbae glaberrimae foliis caulinis sagittato-vel cordato-sessilibus ; 
flores minuti ... ... ... — ... ... ... ... — ... — 11 

Herbge ± pilis exasperatae; flores majusculi ._. ... ... 12 

1 1 . (CALEPIN A) Siliqua (parva) ovoidea ; stigma sessile ; pedicelli 
fructiferi erecto-patuli ... ... ... ... ... — Calepina Corvini Desv. 

(GOLDBACHIA) Siliqua (majuscula) curva tetragona in sty- 
lum compressum attenuata ; pedicelli fructiferi recurvi : 

Goldbachia laevigata DG. 

1 2. (BUNIAS) Siliqua oblique ovoideo-acutata i. e. in stylum breviter 
conicum attenuata ..^ ... ... ... ... Bunias orientális L 

Siliqua quadrialata vel cylindracea subulato-stylata _._ ... 13 
13.(ERUCAG0) Siliqua eroso-quadrialata medio strangulata: 

Erucago runcinata Horn, 
Siliqua teretiuscula... ... ... — .__ ... -_ ... 14 

14. (EAPHANUS) Siliquae spongioso-inflatae oblongo-conicae vix toru- 

losae indéhiscentes ... .__ _.. ... ... Rapiianus sativus L 

Siliquae moniliformes articulatim secedentes ... ... 15 

1 5. (EAPHANISTRÜM) Stylus siliquœ internodio supremo vix lon- 
gior (foliorum segmenta approximatissima alternatim valde dis. 
aequalia) ... ___ ... ... ... .._ _.. Rapfianistrum maritimum Rclib. 

Stylus magis elongatus (foliorum segmenta inter se ± remota) 16 

16. Stylus siliquœ articulo supremo 3 — 4-plo longior ; (foliorum lyra- 
torum laciniœ regulariter oppositœ) ... .._ — .._ /?, innocuum Med. 

Stylus articulo proximo 2-plo longior; folia interrupte lyrata 
i. e. laciniœ alternantes .._ ... ._. ... ... ___ ... R. Landra Rciib. 

17.(EUCLIDIUM) Siliqua oblique ovato-globosa arcuatim recurvo- 
rostrata (herba pilis ramosis aspera, foliis basi attenuatis) : 

Euclidium syriacum R. Br. 
(MYAGRUM) Siliqua incudiformis i. e. anceps e basi angusta 
tringulari-dilatata, apice truncata breviter conoideo-stylata, (herba 
glaberrima foliis auriculato-sessilibus) ... ... I^yagrum perfoliatum L, 



18. Siliquaearti Cilii ambeduo subaequilongijplerumque crassi, ampli- 
tudine vix conspiciie difformes; stylus conicus vel subulatus .__ 19 , 

Siliquee articulus inferior brevissimus, superiore multo brevior, 
demum fere obliteratus, pedicelliformis ; stigma sessile .- 26 

19. (CAKILE) Siliquse articulus superior ensiformis, compressus, infe- 
rior obconicus ; tota siliqua obconico-pyramidato-quadrangularis: 

Cakile maritima Scop. 
Siliquae articulus superior ovoideus vel subglobosus .._ „_ 20 

20. (GÜIBAOA) Siliquge articulus superior (inaequaliter) 8-alato-cos- 

tatus -_ — — — — — — — — — Guiraoa arvensis Coss. 

Siliquae baud alari-costatae ... ... .._ — .._ — .__ 21 

21. Flores ílavi (semen in articulo superiore erectum) .._ .._ 22 

Flores albi (semina omnia pendula ; stylus subulatus) .._ ... 25 

22. (EAPISTKÜM) Stylus brevissimus __, .._ .__ ... — .._ 23 

Stylus articulo superiore aequilongus vel longior _.. .__ ... 24 

23. Pedicelli fructiferi (incrassati) articulo inferiore cylindrico te- 
nuiores ... ... ... ... — ... ... — — Rapistrum orientale DC. 

Pedicelli fructiferi articulo inferiore oblongo angustiores : 

/?, perenne Berg. 

24. Articulus siliquae inferior obconicus v. oblongus ; pedicelli crassi 
articulo inferiore asquilongi vel longiores ; _ . .._ /?. rugosum Berg. 

Articulus inferior cylindricus; pedicelli filiformes articulo infe- 
riore (vix tenuiore) 2 — 3-plo longiores ... ... /?, Linnœanum B.et R. 

25. (DIDESMUS) Adpressissime aspero-puberulus ; folia indivisa vel 
lyrata ._. ___ .__ ... ... ... ... ... Didesmus œgyptius L 

Hirtus ; folia in lacinias lineares breves pinnatisecta : 

D, tenuifolius Sibtti. 

26. (CEAMBE) Siliquas crasse ovoideae ; folia indivisa undulata, si- 
nuata vel lobata; tota herba crassa glaberrima Crambe maritima L. 

Siliquae exacte globosae ___ ... ... _.. ... ... 27 

27. Folia basilaria simpliciter pinnatipartita ; tota glabra : 

Cr, pinnatipda R, Br 
Folia basilaria diversimodo nunc palmatim inordinate multi- 
partita, supradecomposita, nunc lyrato-pinnatisecta ; herbae ± 
bispidae vel strigosae ... ... ... ... ... ... ... .._ 28 

28. Folia inordinate multipartita supradecomposita ; herbae robustae, 
ramis crassis ... ... ... ... ... ... .._ 29 

Folia lyrato-pinnatisecta ; herbae graciles, caule ramisque 
virgatis ... ... ... ... ... ... ... ... ' ... ... 30 

29. Siliquae (pisi magnitudine) praeter costas quatuor longitudinales 

3* 



3t) 

tota superficie nervis secundariis tertiariisque elevatis creber- 

rime arguteve reticulato-rugulosae __, ... ... ... Cr. Tatan'a Sebeok. 

(Cr. aspera MaB.) 

SiliquiB (grani piperis magnitudine !) praeter costas longitudi- 
naliter quadrantes nervis primariis elevatis obscure scrobicu- 
latae, lœvigatae ... ... ... ... ... ... ... Cr. Biebersteinii Janka. 

(Cr. Tataria MaB. et autor. transsilv. — 
Cr. aspera Janka pl. exs. a. 1876. 

30. Pedicelli fructu breviores; foliorum segmenta lateralia 4 — 6: 

Cr. reniformis Desf. 
Pedicelli siliqua 2 — 3-plolongiores; foliorum segmenta late- 
ralia solum 2 parva ... ... ... ... ... ... ... ... Cr. hispanica L, 



37 



A JOEDANIT ES MENEGHINIT ISOMORFIAJA. * 

Schmidt SÁNDOR-tól. 

A chemiai kristálytannak tapasztalatai szerint, két olyan anyag mint 
a szokásos írással : 

^ Ph S . ASu2 Sq (Jordanit) és 
4 Ph S . Sbl Ss (Meneghinit) 

_kristálytanilag is bír bizonyos analógiával, más szóval azok ísomorfok. Az em- 
lített két ásványnál azonban mindeddig nem sikerűit kétségtelenné tenni 
ezt. A Jordanit u. is G. vom Rath vizsgálatai szerint rhombos rendszerű kris- 
tályokban fordul elö, míg a Menegliinitet u. azon szerző monoszimmetriás 
rendszerűnek írta le. Ezen, az isomorfia szempontjából egyelőre negativ 
eredményt jórészben az okozhatta, hogy míg a Jordanitot igen jó kristá- 
lyokon lehetett vizsgálni, addig a Meneghinitböl csak igen gyarló anyag 
állott rendelkezésre. A legújabb időkben azonban dr. Krenner József Sán- 
dor úr a Menegliinitet is jó kristályokon vizsgálhatta meg és tanulmányait 
a, msigj. földtani társulat 1S83. évi május hó 20-án tartott szakülésén adta 
elő.** Ebben ő meggyőzőleg kimutatta, hogy a Meneghinit nem monoszim- 
metriás, hanem rhombos rendszerű. 

E fordulat után önkéntelenül is fölmerül a Jordanit és Meneghinit 
isomoríiájának megoldatlanul maradt kérdése és dr. Krenner dolgozatában 
ezen pontot sem hagyta érintetlenül. Szerinte azon állás, melynél a Mene- 
ghinit alak tekintetében még a legjobban egyezik a Jordanittal az, hogy ha 
a Jordanitot a vom RATH-féle állásból úgy változtatjuk meg, hogy a 

Jordanit b lapja a Meneghinit b lapjával és viszont a 
Jordanit c lapja a Meûeghinit a lapjával essék egybe. 

Ekkor a hasadási lap mind a kettőnél ugyanaz (bj, a Jordanit m priz- 

* Előadva a magy. földtani társ. 1884. évi január hó á-án tart szaküléséu. 
** Földtani Közlöny, 13, 1883, p. 297. 



38 

mája megfelel a Meneghinit t lapjának, valamint a Jordaniton a V2 /' alak 
a Meneghinit m oszlopának. Az ide vonatkozó szögértékek : 

Meneghinit : Jordanit : d 

h:t =010:084 = 62047' —"6: /M =010 : 110 = 61 "44' 30" P 2' 30" 
fo:m = 010:110 = 46 29 — &: 1/2/"= 010 : 012=44 34 — 1 55 — . 

Az első vonatkozásra nézve megjegyzi, hogy az a t alak mutatói (034) 
folytán kissé komplikált, de utal arra, hogy nem sokkal egyszerűbb viszony 
van az Auripigment és Antimonit prizmaöve között sem, pedig ezen ásvá- 
nyok isomorfiája alig szenvedhet kétséget. 

A kérdés ezen taglalásán kívül dr. Krenner a további részletekbe 
nem bocsátkozik. Tekintve az elméleti fontosságot azonban, mely ezen kér- 
désnél fölmerül, tanulmány tárgyává tettem az ide vonatkozó dolgozatokat 
és az eredmény a következő. 

A Jordanit. A Binnenvölgy fehér Dolomitjának ezen ritka sulfo-sóját 
G. vom Rath ismertette meg legelőször 1 864-ben. * Hatszögletű, többé- 
kevésbbé vastag, táblás kristályai vannak, egyes övekben egész lapsoro- 
zatokkal, kitűnően tükröző felülettel. Az észlelt alakok tengelymetszései 
a legegyszerűbbek akkor lesznek, ha a jellemző piramisokat a fősorba 
tartozóknak veszszük és ezen felfogás kapcsában G. vom Rath az első dol- 
gozatában 20 alakot ismertetett meg, a melyek túlnyomóan piramisok a 
fősorban és brachydómák. Ez utóbbiak valamennyien az egyes piramisok 
kétszeres tengelymetszésével birnak a vertikális tengelyen, a mely sajátság 
főleg azon rhombos kristályoknál gyakori, melyeknél a pizma élszöge közel 
áll a 60'^ -hoz (a Jordanitnál ez 56^31'). Ekkor ugyanis a piramisok (mP) a 
megfelelő dómákkal {^mPao) együtt az ú. nevezett hatszöges pseudoszim- 
metriás kristályokká lesznek. 

A Jordanitnak vannak az első prizma szerint szimmetriás ikerkris- 
tályai is, és az ikerlemezek gyakran többszörösen ismétlődnek, de másrészt 
vannak olyan kristályok, hogy ikervoltuk daczára egyszerű kristályoknak 
látszanak. Eszlelhető hasadást a & (010) 00 P 00 lap szerint említ G. vom 
Rath. 

A binnenvölgyi Jordanitot Sipöcz Lajos úr 1873-ban elemezte ** és 
az arzén mellett már kimutatható antimont is talált (O.llVo). Megismerték 
ez évben a Jordanitot, Nagyáffról is és ezen kristályokat G. Tschbrmak*** írta 
le. A nagyági kristályok kicsinyek, lapjaik igen rostosak, de különben töké- 
letesen megegyeznek a binnenvölgyiekkel, legjobban az ikerképzödésben. 
TscHERMAK a Jordauít kristályalakj ainak számát két piramissal növelte és a 



* Pogg. Ann. 122. p. 387. 
** Min. Mitth. von G. Tschermak, 1873, p. 29. 
*■-- Min. Mitth. vom G. Tschermak, 1873, p. 215. 



39 

nagyági kristályokban E. Ludwig tanár az arzén mellett már 1.87"/o anti- 
mont talált. 

Időközben még G. vom Kath is viszatért a binnenvölgyi kristályokhoz * 
és egy új kristályt ismertetett ; ennél még bracbypiramisok és makrodómák 
voltak néhány új alak mellett. G. vom EATH-nak ezen kristályon mért 
élszögei apróra megegyeznek a korábbi mérésekkel. 

A Jordanittal legutoljára W. J. Lewis foglalkozott ** és egy binnen- 
völgyi kristályon még öt új alakot határozott meg, úgy hogy a Jordaniton 
ezideig őszesen 37 alak ismeretes. A következő táblázatban mindezek fel 
vannak sorolva, a mihez meg kell még jegyeznem, hogy az első oszlopban 
az egyes alakoknak EATH-féle betűit közlöm, az utolsó kolumnában pedig 
a zárójelbe tett (T) vagy (L) b^tűk az említett szerzőkre vonatkoznak. 

4P(441) (T.) V7 n = ViPs (137) 

3/2P(332) (T.) 2/'= 2Poo(021) 

0= P(lll) /= Poo(Oll) 

1/2 = \/2P{l 1 2) 2/3 / = y 3 Poo(023) 

2/5P(í^25) (L.) Vy /■ = V7Poo(047) 

Vs = VaP(l 13) 1/2 /■ = V2Poo(012) 

^,7 = ■'NPß'^1) -'k f = ^/5Poo(025) 

1/4 = 1/4P(114) 1/3 /■ = V3Poo(01 3) 

1/5 ó = V5P(1 15) ^h f = ■^/7Poo(027) 

1/6 = VePll 1 6) 1/4 / = V4Poo(014) 

1/7 = 1/7P(117) -^/9 / = 2/9Poo(029) 

1/8 = 1/8P(1 1 8) à = Poo( I 01) 

i/9 = V9P(119) V2 á = V2Poo(102) 

«= 3P3(131) Vs íí = V3Poc.(103) 

^/2P3(132)(L.) 2/3p^(203)(L.) 

1/3 u = P3(133) 2/5Pco(205)(L.) 

1/4« = 3/4P3(134) m= c^P(110) 

V6W = V2P3(136) ocP3 (130)(L.) 

c = 0P(001). 

A Jordanit számításánál G. vom Kath alapértékei voltak : 

c:i/2 =001:112 = 65"—' 
1/2 : V2 0' = 1 12 : 112 = 50 49 



Pogg. Anu. Erg.-Bd. 6. p. 363. 
Groth's Zeitschr. 2. p. 191. 



40 

az ezekből számított tengelyek viszonya pedig : 

a :h:c = 0,5375 : 1 : 3,0305. 

A Meneghinit. Ezen ásványra nézve dr. KRENNER-nek idézett dolgo- 
zata annyira kimerítő, hogy elégnek kell tartanom ha arra csupán utalok. 
De mindamellett két p.ontra különösen kell figyelmeztetnem. Az egyik 
a hasadás. Quintinio Sella, a Meneghinitnek kristálytani szempontból a 
legelső ismertetője, határozott hasadást észlelt a h (010) oo _P oo (Krenner) 
lap szerint, de fölemlít még egy második hasadási irányt is a OP mentében. 
G. vom Ra.th már csak egy hasadásról emlékezik meg a 5 (010) oo _P oo 
(Krenner) lap irányában, azt igen határozottnak nevezi meg de egyúttal 
kimondja, hogy a bázissal parallel hasadást nem talált. Dr. Krenner végre 
a Sella- féle hasadásokból csak a másikat, a P szerint valót konstatálja 
és azt jónak jelzi, az előbbi hasadási irányról azonban nem szól semmit. 
Mindezekből nyilvánvaló, hogy a Meneghinit összes hasadásait még további 
kísérletek útján szükséges kikutatni. 

A másik pont, a mire figyelmeztetni szándékozom, dr. KRENNER-nek 
azon észlelése, hogy az x lap néha «a dómaöv értelmében igen tompa szög 
alatt kétszer vagy háromszor meg van törve, mi által az x laphoz közel 
fekvő vicinális dómalapok keletkeznek, melyek tetemesebben kifejlődve a 
valódi X lapot egészen ki is szoríthatják». 

Ez annyiban fontos észlelés, mert a többiek sorában ellenérvül szol- 
gál G. vom Eath monoszimmetriás fölfogásának. 

Ha ezek után a Joí'danitnak és Me7ieghinitnekhcistályta,ni analógiáját 
keressük, akkor a következő módon czélt érhetünk. 

Én mindenekelőtt a Jordanitot azon állásban meghagytam, a me- 
lyet G. vom Rath és utánna a többi szerzők használtak. Annyival inkább, 
mert más fölállításnál vagy pl. a felére redukált vertikális tengely mellett 
annak egyszerű tengelymetszetekkel bíró alaksorozatai az áttekinthetőség 
rovására nyernének uj metszéseket. A Meneghinitct ellenben dr. Krenner 
fölállításából azon helyzetbe hoztam, hogy a 

Menaghinit b lapja (Krenner) a Jordanit a lapjával, viszont annak a 
lapja a Jordanit c lapjával essék egybe. Ekkor a Meneghinit brachydómai 
prizmák, prizmái pedig makrodomák lesznek és a dr. Krenner által észlelt 
övviszonyokból következtetve, valamint az ő alapértékeiből számítva, a 
Meneghinit összes alakjainak tengelymetszéseit az alább következőknek 
határoztam meg. Meg kell jegyeznem, hogy az első sorozatban azon betűk 
és mutatók vannak közölve, a melyeket dr. Krenner adott, a másikban 
pedig az én felállításomból folyó indexek egymásutánja van. 



41 



^/8 Poo 
VsPoo 



Anct. 

a = (100) oo Poo 

c = (001) OP 

y = (130) ooZ^ 3 

í =(140)ooP4 

X =(160)ooP6 

•^ =(304) 3/4 Poo 

/ =(10:2) 

g = (308) 

ni = (104) 

fc =(108) 

r =(033) 3/2 Poo 

7,- = (0.11.10)iVioPoo 

« =(034) 3/4 Poo 

q =(132)V2P3 

p =(J34)3/iP3 

d =(3.12.8)3/2P4 

= (J64)3/2P6 

s =(168)V4P6 

c =(1.13.8) 3/2 Pj2 

z =(1.12.16)3/4P12 

Ha még azon alakokat is tekintetbe veszszük, a melyeket G. vom 
Eath észleléseiből * ezen tengelyekre egyszerű metszésekkel vonatkoztatni 
lehet, akkor még a következő két alakot csatolhatjuk a megelőzők sorába : 

:r = (510) CO P 5 
n = (3.18.8) 9/4 P 6. 

A többieket ellenben, tekintettel azok gyarló kifejlődésére, mellőznünk 
kell, de megemlíthetem, hogy a ^/5 í^í-el jelölt alak leginkább a ^/5 P 00 (305)- 
höz áll legközelebb, ^/7 m. és '^/bm pedig Vio P 00 (3.0.1 0)-nek felelhetné- 
nek meg. 

A Meneghinit alakjainak ezen új tengelymetszései, a mint látható 
aránylag egyszerű viszonyban állanak a tengelyek alaphosszaságaival ; a 
nagyobb számok természetesen a három tengely aránytalan viszonyos nagy- 
ságainak folyományai. Csak a 111 indexei lesznek komplikáltak, de igen való- 
színű, hogy az a i^oo (01 1) alaknak felel meg, mert dr. Krennèr, kicsiny- 
ségénél fogva, csak megközelítően mérhette azt. 



h 


K 

= (010 


OC 1 CO 


a 


= (100 


00 Pod 


V 


= (011) 


Poo 


t 


= (034) 


3/4 Poo 


X 


= (012 


1/2 Poo 


n 


= (130^ 


00 P3 


l 


= (lío: 


00 P3 


9 


= (330^ 


00 p 3/2 


m 


= (iio: 


ooP 


k 


= (3io: 


ooP3 


V 


= (102 


)V2Poo 


w 


= (303 


)V3PoO 


u 


= (101 


Poo 


ű 


= (133 


) P3 


p 


= (111 


) p 


d 


= (334 


) 3/4 p 3/2 


ü 


= (113; 


V2P 


s 


= (313 


) P3 


e 


= (314 


)\'2F^2 


z 


= (414 


) 7^4 



* Pogg. Ann. 132. p. :î72. 



4á 

Ha ezen itt javasolt módon a Meneghinitet a Jordanittal összehason- 
lítjuk, látható, hogy a következő alakok előfordulnak mind a két ásványon : 

Meiieghiuit : Jurdanit : 

c = (001)0 7^ c =(001)0i-^ 

/ =(10^)V2P Va^l =(103)V2Poo 
y = ( 1 30) oo P 3 (1 30) oo P3(L.) 

q =(132)3/2P3 (13í2)3/2P3(L.) 

p = (1 34) 3/4 P 3 V4 lí = ( 1 34) ^/4 P 3. 

A szögértékek hasonlóságát az alábbi összeállítás deríti ki, a melyben 
ezen két ásvánj^ megfelelő alakjainak hajlását G. vom Rath és dr. Keenner 
alapértékeiből számítottam ki. 







Meueghinit : 


Jordanit : 




d± 




00 J 


102 ^ 


= G2" 13' 35" 


62" 6' 13" 





r 


22 


100 


130- 


= 55 34 — 


58 11 36 


2 


37 


36 


001 


132 = 


= 73 25 — 


74 24 36 


— 


59 


36 


001 


134 = 


= 59 13 21 


60 52 — 


1 


38 


39 


100 


101 = 


= 14 45 9 


14 49 34 


■ — 


4 


25 


010 


011 = 


= 28 26 20 


26 13 — 


2 


13 


20 


100 


1 10 = 


= 25 55 47 


28 15 24 


2 


19 


37 



Ezekből látható, hogy a makrodomdk mind a két ásványnál úgyszól- 
ván az észlelési hibák határain belől megegyező hajlással bírnak, de a 
hrachydomák és a prizmák szögértékei jobban eltérnek, m.ég]ieáigúgj,h.ogj 
a Meneghinitnél az első prizma tompa élszöge még inkább tompa lett a 
Jordanitéval szemben, az előbbeni első brachydomájának tompa szögű haj- 
lása pedig hegyesebbé vált. A tengelyek viszonya ezen adatokból a követ- 
kező : 

a : h : c 

Jordanit (J,5375 : 1 : 2,0305 

Meneghinit 0,4862 : 1 : 1,8465 

d 0,0513 — 0,1840 

Az a és c tengelyek különbsége a mint látható, a Jordanit megfelelő 
tengelyeinek közel egy-egy tizedrészével egyenlő, a miből viszont követ- 
kezik, hogy a Meneghinitnél a Jordanit h tengelye hosszaságának ^'lo ré- 
szével nagyobbodott az által, hogy a chemiai molekulába az arzén helyébe 
antimon lépett. 

A goniometria szempontjából tehát a Jordanit és Meneghinit ana- 
lógiája teljesnek mondható. De nyilvánvaló az is, hogy a habitus eltérő, de 
mégis bír némi hasonlósággal. Mert mind a két ásvány a c. OP (001) szerint 
táblás, csakhogy a Meneghinit ezen felül még a makrotengely irányában 
elnyúlva van. A mi az egyes kombinácziókat illeti, a különbség főleg abban 
nyilvánul, hogy míg a Jordanitnál főleg a fősor piramisai és a brachydo- 



43 



mák a jellemzők, addig a Meneghinitnél — ezen javasolt állásban — a 
fősor piramisaiból egyet sem észleltek, hanem a tetőzést brachypiramisok 
és makrodómák jellemzik. Másrészt a Jordanitnál prizmák nagy ritkaságok 
és akkor is csak alárendeltek, a Meneghinitnél ellenben a prizmák a legjob- 
ban kiképződött lapok sorába tartoznak. 

A Meneghinit egyes szögértékei azon sajátsággal bírnak, hogy bizonyos 
övekben közel állanak egymáshoz. így pl. : 



e 


u 


= 001 


034 = 


54" 


10' 


30" 


a 


y 


= 100 


130 = 


55 


34 


— 


c 


9 


= 001 


308 = 


54 


56 


— 


b 


V 


= 010 


032 = 


19 


51 


8 


h 


X 


= 010 


160 = 


18 


55 


15 


a 


f\ 


= 100 


304 = 


19 


20 


46 



Hasonlót észlelt G. vom Eath a Jordanitnál is és úgy ezen tulajdonság, 
valamint a kombináczióknak kifejtett eltérő sajátságai azok, a melyek ekét 
ásvány kristálytani analógiájának fölkeresését egy kissé megnehezítették. 

Már megemlítettem dr. KEENNER-nek a Meneghinitre vonatkozó ész- 
lelését, hogy a brachydomák sorában (az ő fölállítása szerint) az x lap mellett 
körülbelől egy foknál nagyobb hajlással az egyik vagy másik irányban 
üicinális lapok vannak gyakran kiképződve. Hogy ezen lapokat minden 
kétség nélkül vicinális alakoknak kell tekinteni, az következik abból, hogy 
dr. Krenner fölállítása szerint, a; = (012) . ^/2 P 00 és ?/ = (011) . P 00, 
e ,kettő hajlása pépig : 

:c M/ = 0J2 : OU = Vo'' 30' 45". 

Máskép áll azonban a dolog, ha az általam javasolt tengelyekre vo- 
natkoztatjuk ezen «vicinális» alakokat. Az alábbi táblázatban u, is. kiszámí- 
tottam néhány brachyprizmának hajlását az a (100) laphoz és mellé írtam 
azon mért szögértékeket, a melyeket dr. Krenner ezen vicinális lapokra 
nézve tájékoztató gyanánt közölt. 



ealc. 




obs. Kr. 


d± 


100 : 150 = 


67-^ 38' 26" 


68° 4' — " 


_o ^5' 34" 






69 32 — 


— 2 11 


100: 2.11.0= 


69 29 48 


69 38 — 


— 8 11 






69 54 — 


— 24 11 


100 : 160 = 


71 4 45 


70 56 — 

71 8 — 


— 8 45 

— 3 15 


100 : 2.13.0= 


72 26 30 


73 ^ 


— 24 30 



Ha még azon lapot is figyelembe • veszszük, a melyet G. vom Eaïh 
idézett dolgozatában |:í betűvel jelezett (a felfogásának alapul szolgáló iker- 



nek tartott kristályon), iigy ez is a í^.ll.O-nakfelelhetmeg, az ide vonatkozó 

szögek ugyanis : 

calc. obs. E. d 

JOO : í2.11.0 = 69° 29' 49" 69° 59' 30" — ° 29' 41" 

Az ily módon számított és mért szögértékek különbségeit annyival 
inkább az észlelési hibák határain belől esőknek kell tekintenünk, mert 
ezen lapok kicsinysége pontosabb méréseket nem valószínű, hogy lehetővé 
tett. Ezen prizmák tengelymetszései pedig épen nem olyanok, hogy azokat 
vicinális alakoknak kellene tekintenünk, ellenkezőleg azok egy szép sor- 
rendben következnek az 5, 5^2, 6 és 6^/2 hosszaságú brachytengelylyel. 
Ezen sorozat élénken emlékeztet másrészt a Jordanitnál szintén előforduló 
majdnem páratlan lapsorozatokra. 

Ezen számok másrészt azt is kitüntetik, mikép azon alakok, a melye- 
ket egy bizonyos tengelyek mellett okvetlenül vicinálisoknak kell tekinte- 
nünk, a tengelyeknek czélszerű megváltoztatása folytán egyszerű metszésű, 
tehát épen nem vicinális alakokra redukálhatok. Ez pedig, a minek kimu- 
tatása tudtommal itt történt először, az elmélet szempontjából annyival 
inkább bírhat fontossággal, mert szerintem a «vicinális» lapok egész ügye 
az elméleti kristálytanban még szigorú bírálatot igényel. 

A Meneghinitnek javasolt állása mellett még megjegyezhetem azt is, 
hogy annak brachyvéglapos hasadása megfelel a Jordaniton észlelt hasa- 
dásnak a b lap szerint. Ha végül arra is utalok, hogy Loczka úr (dr. Kren- 
NER-nek idézett munkájában közölve) a bottinoi Meneghinitben 0.23'^/(> 
arzént talált, a Menegliinit és Jordanit összehasonlítását befejezhetjük. 
A közölt adatok bizonyítják, hogy e két ásvány isomor fiája valóban teljes, 
ugy a mint azt az elmélet szerint előre várni lehetett. 

Budapest, január hó 2-án, 1884. 



BAND VIII. HEFT 1. REVUE -TAN -MÄRZ 1XH4, 



DES INHALTES DER 



TEEMESZETEAJZI FÜZETEK 

(naturhistorische hefte). 
Her aus gegeben voin Ungai"isehen JYational-Museum zu Budapest. 

In der Revue werden TJeberseizungen oder Auszüge der im ungarischen Theile 
enthaltenen Arbeiten gegeben ; lateinisch geschriebene oder minder wichtige Sachen 
werden blos angeführt. 

Die Arbeiten auslündisclier Autoren erscheinen vollinhaltlich in der Eevue mid 
werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt oder wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Kevue wird auf die Seitenzahl (pagina) des ungarischen 
Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber veranttoortlicli. 



Pag. 1. 

Goleoptera nova ex Asia minore a -Joanne Frivaldszky 
dèscripta. 

Pag. 9. 

Diagnoses Kemijtterorum, scripsit dr. G. Horváth. 



Pag. 16. 

Data ad cognitionein Pseudoscorpionaïn ab auctore dr. 
E. Tömösváry. Tab. I. Notes pour servir à la connaissance des Pseudoscor- 
pionides. Par le Dr. Edm. Tömösváry. (Planche I.) Cette mémoire se 
compose de deux parties. La première partie est une enumeration des 
Pseudoscorpionides observés jusqu'à présent dans la péninsule balcanique ; 
le nombre des espèces m^^nte à 27 dont 18 n'avaient pas encore été indi- 
quées de ces contrées. — Dans la deuxième partie l'auteur donne les de- 
scriptions de 9 espèces dont 8 nouvelles et 1 espèce connue jusq'à présent 
seulement par son descripteur le dr. L. Koch. Il y a aussi la description 
d'un genre nouveau, Heterolophus, avec deux espèces nouvelles d'Amérique 
du Sud ; les autres espèces proviennent d'Afrique, de l'Inde orientale, de 
Syrie et pour la plupart de Grèce. 



Pag. 28. 

Plant ae novae. Auctore Victore de Janka. 

Pag. 30. 

Sisymhria europaea. Auctore Victore de Janka. 



Pag. 33. 

Gruciferae indéhiscentes (lomentaccËe & nucamentaceae) 
florae europaeae. Auctore Victore de Janka. 



46 



ZUR ISOMOEPHIE DES JORDANIT UND MENEGHINIT.* 

Von 

Alexander Schmidt. 

Nach den Erfahrungen der chemischen Krystallographie müssen 
zwei Substanzen, welche (nach der gewöhnlichen Schreibweise) zusammen- 
gesetzt sind : 

4 Pè 5' . ^S'a^S'g (Jordanit) und 

4 Pb S . Sb^S^^ (Meneghinit) 

auch in krystallographischer Beziehung gewisse Analogien besitzen, d. h. 
isomorph sein. Dies konnte aber bis jetzt bei den genannten zwei Mine- 
ralien nicht zweifellos bewiesen werden. Zunächst standen dem die verschie- 
denen Symmetrieverhältnisse im Wege, da der Jordanit nach G. v. Rath 
rhombisch, der Meneghinit dagegen nach demselben Forscher monosym- 
m,('triseh krystallisirt. Ohne Zweifel könnte man dieses negative Resultat 
auch dem Umstände zuschreiben, dass, während der Jordanit in sehr guten 
Krystallen untersucht werden konnte, der Meneghinit nur in unvollkom- 
menen Exemplaren zur Verfügung stand. Erst in allerneuester Zeit ist es 
dem Herrn Dr. Josef Alexander Krenner gelungen, auch den Meneghinit 
in guten Krystallen zum Gegenstand einer krystallographischen Untersu- 
chung zu machen **, und dadurch zu beweisen, dass derselbe gleichfalls in 
rhombischen Krystallen erscheint. 

Nach diesem wichtigen Resultate entsteht gleichzeitig die bisher noch 
ungelöst gebliebene Frage der Isomorphie des Jordanit und Meneghinit, 
und Herr Krenner hat sich auch mit diesem Punkte beschäftigt. Die Stel- 
lung, bei welcher der Meneghinit noch die meiste Uebereinstimmung in 
der Form mit dem Jordanit zeigt, ist nach ihm diejenige, wenn der Jordanit 
(nach G. vom Rath's Angaben) gegen den Meneghinit (nach seiner Aufstel- 
lung) so gewendet wird, dass 

Fläche b Jordanit auf b Meneghinit und 
« c « « Ű. « 

fällt. Denn die Spaltungsflächen (6) sind dann gemeinsam, das Prisma ni 

* Siehe auch Groth's Zeitschr. VIII. 6. p. 613. 
** Földtani Közlöny 13, 297. 



des Jordanits entspricht der vom Eath' sehen Fläche t des Meneghinits, 
und Fläche V2/' des Jordanits der Prismenfläche m am Meneghinit. Die 
diesbezüglichen Winkel sind : 

Mene;j'hinit Jordauit d i 

è:i = 010:034 = 62°47' — " h : m = 010 : 110 = 61°44'30" 1° 2'30" 
h : m= 010 : 1 10 = 46 29' — " h : ^kf= ÖIO : 012 = 44 34 — 1 55 — 

Betrefl's der ersten Beziehung nennt Herr Krennee dieselbe eine 
complicirte — da í = (034) — , aber er weist gleichzeitig auf das nicht viel 
einfachere Verhältniss zwischen der Prismenzone des Auripigments und 
Antimonits hin. 

Ausser diesen Mittheilungen hat sich Herr Krenner mit den weiteren 
Details der Vergleichung nicht beschäftigt. Wegen des theoretischen Inter- 
esses jedoch, welches bei dieser Frage zu Tage tritt, habe ich die diesbe- 
züglichen Daten der Literatur einer vergleichenden Studie unterzogen, und 
meine Kesultate sind die folgenden. 

Der Jordanit. Dieses interessante Sulfosalz des weissen Dolomits im 
Binnenthal wurde, wie bekannt, zuerst von G. vom Kath * im Jahre 1864 
beschrieben. Die Kry stalle besitzen einen mehr oder minder dicken, tafel- 
förmig-sechseckigen Habitus, in den einzelnen Zonen mit wahren Formen- 
reihen von ausgezeichnet glänzenden Flächen gebildet. Die einfachsten 
Axenschnitte erhält man, wenn man die Reihe der vorwaltenden Pyramiden 
als die primäre annimmt, und nach dieser Deutung hat G. vom Rath in 
seiner ersten Arbeit bereits 20 Formen (besonders Pyramiden der Haupt- 
reihe und Brachydomen) angegeben, welche sämmtlich so verbunden sind, 
dass sie zusammen die sogenannte hexagonale Pseudosymmetrie zeigen, 
d. h. bej. einem Prismenwinkel von 56° 31' zu einer jeden Pyramide (mP) 
das die doppelte Verticalaxe besitzende Brachydoma {^mPoo) erscheint. 
Zwillinge kommen ziemlich häufig vor, welche nach einer Fläche von ogP 
symmetrisch sind, und zwar am meisten mit mehrfacher Wiederholung der 
Zwillingslamellen, aber auch derart, dass die Krystalle trotz ihrer Zwillings- 
natur wie einfache erscheinen. 

Den Jordanit vom Binnenthal hat Herr Ludwig Sipöcz im Jahre 1873 
analysirt ** und neben dem Arsen auch Antimon darin gefunden, wenn 
auch nur in sehr geringer Menge (0,11%). In demselben Jahre wurde das 
seltene Mineral auch von Nagyág bekannt und die Beschreibung dieser 
Krystalle verdanken wir Herrn G. Tschermak ***. Die Nagyáger Krystalle 
sind klein und besitzen stark gestreifte Flächen, stimmen aber im Uebrigen 

* Pogg. Ann. H% 387. 

*=>- Min. Mittheil, von G. Tschermak, 1873, S. 29. 
*** Min. Mittheil, von G. Tschermak, 1873, S. 215. 



4S 

vollkommen überein mit den Krystallen vom Binnenthal, besonders in 
den Zwillingsverwachsungen. Tschermak fügte zwei neue Formen zu den 
bereits bekannten der Jordanitkrystalle hinzu; nach der Analyse des Herrn 
E. Ludwig enthält der Nagyáger Jordanit schon 1,87% Antimon. 

Inzwischen hat Herr G. vom Rath die Beschreibung eines neuen 
Krystalles vom Binnenthal mitgetheilt *, welcher neben den bekannten 
Formenreihen noch Brachypyramiden, Makrodomen und zwei andere Ge- 
stalten besass. Die neueren Messungen des Verfassers stimmen mit den 
früher mitgetheilten völlig überein. 

Zuletzt erschien von Herrn W. J. Lewis in einem Auszuge gleichfalls 
eine Untersuchung des Jordanits vom Binnenthal, ** in dem er noch fünf 
neue Formen aufführt, so dass bis jetzt im Ganzen 37 Formen am Jordanit 
bekannt sind. Die Aufzählung derselben ist in folgender Tabelle gegeben, 
zu der noch bemerkt sei, dass die eingeklammerten Buchstaben (T.) oder 
(L.) die genannten Autoren bedeuten, die erste Reihe dagegen die RATH'sche 
Flächensignatur enthält. 





4P(441) (T.) 


V7W = 3/7P3 (137) 




3/2P(332) (T.) 


2/= 2Poo(021) 


= 


P(lll) 


f= Poo(Oll) 


1/2 = 


l/2P(11^) 


2/3 /■ = 2/sPco(023) 




V5P(225) (L.) 


4/7 /■= V7Poo(047) 


V3 = 


1/3P(113) 


1/2/ = i/2Poo(012) 


Vi = 


2/7P(227) 


2/5 / = 2/5Pc<,(025) 


V4 = 


1/4P(114) 


1/3/-= i/3Poo(013) 


V5 = 


1/5P(115) 


2/v /• = V7Poo(027) 


Ve = 


1/6P(116) 


V4/=l/4Pco(014) 


V7 = 


V7P(117) 


2/9 / = 2/9Pco(029) 


1/8 = 


1/8P(118) 


d = Poc,(101) 


1/9 = 


1/9P(119) 


1/2 d = l/2Pco(102) 


21 = 


3P3(131) 


1/3 á= l/3Poo(103) 




3/2P3(132) (L.) 


VsPco (203)(L.) 


Vs u = 


P3(133) 


2/5Pco(205)(L.) 


1/4 W = 


3/4P3(134) 


W = ooP(110) 


i/e i< = 


i/2P3(136) 


ooP3 (130)(L.) 
c = 0P(001). 



* Pogg. Ann. Erg.-Bd. 6, 363. 
** Groth's Zeitsciir. ?, 191. 



49 

Die zur Berechnung dienenden Grundwerthe des Herrn G. vom Eath 

waren : 

c-M%o =001 : 113 = 65^ — ' 
1/20: V2 0' = 113: IB = 50 49 

und aus diesen resultirt das Axenverhältniss : 

a:h:c = 0,5375 : 1 : 3,0305. 

Eine wahrnehmbare Spaltung am Jordanit hat Herr G. vom Kath 
nach ogFoo (010) angegeben. 

Der Meneghinit. Betreff dieses Minerals ist die vor Kurzem erschienene 
interessante Arbeit des Herrn Dr. Jos. Alexander Krenner *) derart er- 
schöpfend, dass ich auf dieselbe einfach hinweisen kann. Es sind jedoch 
zwei Punkte, auf welche die Aufmerksamkeit gelenkt werden muss; 
zunächst die Spaltbarkeit. Herr Qu. Sella, der die Meneghinitkrystalle 
in krystallographischer Beziehung zuerst beschrieben und rhombisch 
gedeutet hat, giebt zwei Spaltungsrichtungen an : die eine, deutlichere 
nach & (010) 00 jPoo (Keenner) und die zweite nach (001) OP. G. vom 
Bath hat nur eine, sehr deutliche Spaltung nach h (010) ogPog (Krenner) 
mitgetheilt und fügt noch hinzu, dass eine der Basis parallele Spaltung 
nicht beobachtet werden konnte. Herr Krenner dagegen hat nur die an- 
dere Spaltungsrichtung Sella's, nämlich die nach OP(OOl) gefunden, 
welche er als gute bezeichnet ; für die andere SELLA'sche Spaltung giebt 
er keine Daten an. Wie hieraus ersichtlich, ist est wohl wünschens- 
werth, die sämmtlichen Spaltungen am Meneghinit noch durch weitere 
Versuche festzustellen. 

Der zweite Punkt betrifft die Beobachtung des Herrn Krenner, dass 
die Fläche a;= l/2Poo(012) «manchmal im Sinne der Domenzone unter 
sehr stumpfem Winkel zwei- bis dreifach gebrochen ist, wodurch der rc- Fläche 
ganz naheliegende vicinale Domenflächen entstehen, welche, beträchtlicher 
entwickelt, die eigentliche ic-Fläche auch verdrängen können». Diese Be- 
obachtung ist deswegen wichtig, weil sie in der Eeihe der anderen Gründe 
auch als ein Argument gegen die monosymmetrische Auffassung des Herrn 
G. vom Eath gilt ; insbesondere ward dadurch der von Letzterem befrchrie- 
bene Zwilling als einfacher Krystall erklärt. 

Wenn wir nun auf Grundlage der aufgeführten Daten die krystallo- 
graphische Analogie des Jordanit und Meneghinit aufzufinden versuchen, 
so geschieht dies am zweckmässigsten in folgender Weise. 

Zunächst habe ich die G. vom KATu'sche Stellung und Deutung des 
Jordanit aufrecht ernalten, lediglich deswegen, weil in einer anderen Stel- 
lung oder bei einer z. B. auf die Hälfte reducirfeen Verticalaxe nicht nur 

* 1. c. 

Természetrajzi füzetek. VIII. ^ 



50 

die Axenschnitte complicirter geworden, sondern auch der Ueberblick über 
die interessanten Beziehungen der einzelnen Formen unnöthigerweise er- 
schwert worden wäre. 

Den Meneghinit hingegen habe ich, ausgehend von der Stellung des 
Herrn Kkennek, derart gewendet, dass Fläche b = (OlO)ooPoo des Meneg- 
hinit mit der Fläche (lOO) ooPoo am Jordanit, und andererseits Fläche 
(I = (JOO) ooPoo am Meneghinit mit Fläche c (001) OP des Jordanit zu- 
sammenfällt. Nach dieser Stellung entsprechen den Flächen des Meneghinit, 
berechnet aus den Beobachtungen des Herrn Krennee, die folgenden 
Zeichen : 



Stellung nach Krenner : 


neue Stellung : 


h = (010) OO Poo 


a = 


:ioo)ooPoo 


a = (100) OO Poo 


C i= 


(001) OP 


y =(011) Poo 


y = 


:i30)oo7^3 


t =(034) 3/4 Poo 


t = 


(140)ooP4 


X = (012)V2Pco 


X ^= 


(160)ooPG 


n =(130)ooP3 


'n = 


:304)3/4Poc 


/ = (n^o)ooP2 


/ = 


(102)1/2 Poo 


g = (230)ooP3/2 


Í/ = 


(308) 3/8 Poo 


7?i = (110)ooP 


m = 


(104)1/4 Poo 


h =(210)ooP2 


k = 


:i08)i/8Poo 


r = (102)V2Poo 


V = 


(032) 3/2 Poo 


IV = (203)^3 Poo 


U) = 


(0.11.10)ii/ioPc^ 


U = (101) Poo 


u = 


(034) 3/4 P CO 


q = (122) P2 


Í? = 


[1 32) 3/2 P 3 


p =(111) P 


p = 


:134) 3/4/^^3 


d =(234)3/4P3/2 


d = 


:3.12.8)3/2P4 


=(112) Va P 


= 


: J 64) 3/2 p G 


s = (212) P2 


s = 


,168)'V4Pö 


e = (214) 1/2 P 2 


e = 


; 1.1 2.8) 3/2 P 13 


z = (414) P4 


z =( 


1.12. 16) 3/4 P 12 



Die neuen Axenschnitte der einzelnen Formen erhalten hierdurch, wie 
ersichtlich, nicht wesentlich comlicirtere Zahlenwerthe, insbesondere wenn 
man darauf achtet, dass entsprechend dem Jordanit die Axen ziemlich un- 
gleiche Werthe besitzen, da a : h : c ungefähr dem Verhältniss 1:2:4 ent- 
spricht. Es ist nur die Form w, welche durch die complicirten Indices 
(0.11.10) hiervon eine Ausnahme macht, aber die durch das untergeordnete 



51 

Auftreten verursachte annähernde Messung des Herrn Kkennee lässt ver- 
muthen, dass dieselbe bei unserer Stellung wohl der Porm (011) Pog ent- 
sprechen dürfte. 

Von denjenigen Formen, welche aus der Beschreibung dess Herrn 
G. vom Eath * noch bei dieser Auffassung in Rechnung gezogen werden 
könnten, sind die folgenden zu erwähnen : 

;C = (510)ooP5 

?i = (3.18.8) 9/4 P 6, 

wogegen die Flachen ^/^m, '^iim und '^km wegen ihrer Kleinheit und unvol- 
kommenen Ausbildung ausser Betracht gelassen werden mussten. Dieselben 
stehen noch der Reihenfolge nach den Zeichen (205)^/5poo und (3.0.10) 
^/iuPc>o am nächsten. 

Der Meneghinit besitzt nun bei dieser Stellung die folgenden Formen, 
welche am Jordanit gleichfalls beobachtet worden sind : 

Meneghiuit : Jordanit : 

c = (001) OP c =(001)0P 

/ = (102) V2 Poo V2 d = (102) V. Poo 
^=(130)ooP3 (130)ooP3(L.) 

^=(132)^/2P3 (132) 3/2 P3 iL.) 

jö =(I34)3/4P3 Viw =(134)3/4P3. 

Die diesbezüglichen Winkelwerthe — berechnet aus den Grundwerthen 
der Herren G. vorn Rath und Dr. Keenner — sowie die der primären Ge- 
stalten sind wie folgt : 





Meneghinit : 


Jordanit : 




d± 




001 : 


: 102 = 62° 13' 35" 


62» 6' 13" 


— '' 


, 7. 


22" 


100 : 


; 1.^0 = 55 34 — 


58 11 36 


2 


37 


36 


001 ; 


: 132 = 73 25 — 


74 24 36 


— 


59 


36 


001 : 


; 134 = 59 13 21 


60 52 — 


1 


38 


39 


100 : 


: 101 = 14 45 9 


14 49 U 


— 


4 


25 


010; 


: 011 = 28 26 20 


26 13 — 


2 


13 


.20 


100 : 


: 1 10 = 25 55 47 


28 15 24 


2 


19 


37 



Diese Werthe zeigen an, dass die Makrodomen fast innerhalb der 
Fehlergrenzen an beiden Mineralien dieselben Winkelwerthe erhalten 
haben, die Brachydomen und Prismen dagegen stärker verändert worden 
sind, und zwar auf die Art, dass der stumpfe Winkel des ersten Prismas am 
Meneghinit noch stumpfer geworden ist, der stumpfe Winkel des primären 
Brachydomas aber an demselben Mineral spitzer wurde. Dies entspricht 

* Pogg. Ann. 132. S. 372. 



52 

wohl einer Verlängerung der Axe h des Jordanit im Vergleich zum Meneg- 
hinit, wie dies auch die Axenverhältnisse zeigen : 

a : b : c 

Jordanit 0,5375 : 1 : 2,0305 

Meneghinit 0,4862 : 1 : 1,8465 

d 0,0513 — 0,1840 

Da nun die Differenz dieser Zahlen für die Axen a und e 0,0513 und 
0,1840 ergiebt, welche je dem zehnten Theile der a- und c'-Axe des Jorda- 
nits entsprechen, so ist auch klar, dass bei dieser Stellung beider Mine- 
ralien die Axe b des Jordanits um Vio ihrer ursprünglichen Länge im 
Meneghinit durch das Eintreten des Antimons an Stelle des Arsens ver- 
längert wurde. 

Auf goniometrischem Standpunkte wäre auf diese Art die Isomorphie 
des Jordanits und Meneghinits vollkommen evident. Was nun die weiteren 
Aehnlichkeiten anbelangt, so liegt es zwar auf der Hand, dass diese Mine- 
ralien etwas abweichenden Habitus besitzen, jedoch eine gewisse Analogie 
trotzdem auch in dieser Beziehung zu Tage tritt. Denn beide sind nach 
(• = (001)0 P mehr oder minder tafelförmig, welche Form an beiden als 
die vorherrschende bezeichnet werden kann, nur ist der Meneghinit noch 
in der Eichtung der Makroaxe beträchtlich verlängert. Betreffs der einzel- 
nen Combinationen besteht der Unterschied hauptsächlich darin, dass, 
während beim Jordanit die Eeihe der primären Pyramiden, sowie die der 
Brachydomen gewöhnlich den ganzen Habitus charakterisirt, bei dem Me- 
neghinit hinge,L::en die ersteren gänzlich fehlen, die letzteren wieder nur 
spärlich und untergeordnet erscheinen. Der Meneghinit weist aber eine 
Eeihe von Makrodomen auf, welche bei dem Jordanit gar nicht stark ent- 
wickelt vorkommen, und die Endigung wird am ersteren Mineral von ziem- 
lich seitwärts stehenden Brachypyramiden charakterisirt, welche im Gegen - 
theil am Jordanit zurückzutreten pflegen. Am Jordanit gehören ausserdem 
die Prismen zu den am wenigsten entwickelten Formen, wogegen diesel- 
ben am Meneghinit recht gut ausgebildet erscheinen. 

Aehnlich wie G. vom Eath am Jordanit beobachtet hat, nähern sieh 
am Meneghinit in gewissen Zonen manche Winkelwerthe einander, so z. B. 

c : u = 00i : 034 = 54» 10' 30" 
a : y = 100 : 130 = 55 34 — 
(• : g = 001 : 308 = 54 5(i — 
b : y = 010 : 032= 19 51 8 
b : x = 010 : 160 = 18 55 15 
a : -q = 100 : 304 = 19 20 46 

Aile diese Umstände tragen dazu bei, dass die krystallographische 



53 

Analogie des Jordanit und Meneghinit im ersten Augenblick nicht so auf 
der Hand liegend erscheint. 

Herr Krenner fand — wie bereits früher erwähnt wurde — in der 
Zone seiner Brachydomen in der Nähe von ,r (etwas über 1 ° in dem einen 
oder anderen Sinne geneigt) vicinale Formen. Dass dieselben nach den 
orientirungshalber mitgetheilten Winkelwerthen wirklich als Formen mit 
höchst eomplicirten und doch denen einer einfachen Form nahestehenden 
Indices, also als typische vicinale Formen angesehen werden können, ist 
sofort klar, wenn wir in Betracht ziehen, dass nach seiner Stellung : 





y = (Ol 1 ) /'oo 


und 


^ = (012) 1/2 Poo, 


wobei 


h :y = 010 :0\i = 55° 34' — ' 




b :^- = 010:012 = 71 4 45. 



Diese Erscheinung führt jedoch bei unserer Aufstellung zu einer viel 
einfacheren Auffassung, wie dies die folgende Tabelle aufweist. Hier sind 
nämlich einige Brachyprismen für die Neigungen zu a berechnet und ver- 
glichen mit den beobachteten Werthen des Herrn Krbnner : 







Berechnet : Gefunden Krenner : 


d± 


100 


150 = 


gyo 38' ^6" 


68° 4' — " 
69 32 — 


_o 95' 34" 
— 2 11 


100 


2.11.0= 


69 29 49 


69 38 — 
69 54 — 


— 8 11 

— 24 11 


100 


160 = 


71 4 45 


70 56 — 

71 8 — 


— 8 45 

— 3 15 


100 


2.13.0= 


72 26 30 


7í2 2 


— 24 30 



Auch diejenige mit p bezeichnete Fläche des Herrn G. vom Eath an 
seinem für einen monosymmetrischen Zwilling gedeuteten und bei seiner 
Auffassung als Grundlage dienenden Kry stalle, welche Herr Krenner aus- 
gehend von seinen Beobachtungen mit vollem Kechte als eine vicinale 
erklären musste, stimmt für (2.11.0) genügend überein, da aus den Mes- 
sungen des Herrn G. vom Eath folgt : 

Berechnet : Beob. vom Eath : d 

100 : 2.11.0 = 69° 29' 49" 69° 59' 30" — ° 29' 41" 

Diese Zahlen sprechen dafür, dass man bei dieser Stellung hier über- 
haupt nicht mit vicinalen Formen zu thun hat, denn die Differenzen zwi- 
schen Eechnung und Beobachtung liegen gewiss innerhalb der Fehler- 
grenzen der angeführten Messungen und die Axenschnitte sind auch 
keinesfalls allzu complicirte Zahlen. Sie zeigen sogar eine weitere Aehnlich- 
keit zwischen Jordanit und Meneghinit, da auf diese Art bei dem letzteren 



auch die Neigung zu Tage tritt, eine continuirliche Eeihe einander nahe- 
liegender Formen hervorzubringen. 

Damit wäre auch meines Wissens zum ersten Male gezeigt, dass 
«echte» vicinale Formen durch eine passendere Wahl des Axensystems auf 
Formen mit einfachen Axenschnitten reducirt werden können. Dies mag 
nicht ohne theoretisches Interesse sein, denn das Auftreten von vicinalen 
Formen ist im Allgemeinen mit unserer Krystalltheorie nicht strenge ver- 
einbar, so dass deren wirkliche Existenz gegenüber einer strengen Kritik 
wohl noch zu prüfen sein sollte. 

Schliesslich kann noch erwähnt werden, dass bei der vorgeschlagenen 
Stellung die brachypinakoidale Spaltung des Meneghinit mit der Spaltung 
nach b des Jordanit zusammenfällt. Auch Herr Loczka fand (in der erwähn- 
ten Arbeit des Herrn Krenner) 0,i23*'/o Arsen in dem Meneghinit von Bot- 
tino, so dass aus den sämmtlichen hier aufgeführten Daten wohl geschlos- 
sen werden darf, dass die Isomorphic des Jordanit und Meneghinit als eine 
collständige angesehen werden muss. 

Budapest, den 2. Januar 1884. 



Tömösvár}^ Ö. 



Természetrajzi Füzetek 

Vlll. kötet, 1884. • 



I.Tábla. 




^'°'''*^**''^**s»^^^^^«iws»p"''£^ 



Au c. del. 



Ny.Grunci V. Budapestea. 



r 

TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 



1 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 

SZAKSZERKESZTŐK : 

FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 
NYOLCZADIK KÖTET 

1884. 2. FÜZET, ÁPR-JÜN. 
KÉT KŐNYOM ATU TÁBLÁVAL. 

NATÜRHISTORISCHE HEFTE, 

HEEAUSGEGEBEN VOM UNGAEISCHEN NATIONAL-MUSEUM 

KEDIGIET VON 

OTTO HEEMAN. 

FACHREDACTBUEE : 

JOHANIÍ V. PEIVALDSZEY, VICTOR v. JANKA, ALEXANDER SCHMIDT. 

ACHTEB BAND 

1884. HEFT % APEIL-JIM. 
MIT ZWEI LITHOGEAPHIRTBN TAFEL] 

UND BINER 




REVUE FÜR DAS AUSLAND. \i^ f FR \% 1938 



L 



BUDAPEST. 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. 



TAKTALOM. 

Lap 

Kohl Ferencz Frigyes. Adatok az Osybelus nemnek s fajainak ismeretéhez 55 

Janka Victor. Genisteae europaeae — — — — — - — . — — 57 

Dr. BoRBÂs ViNCZE. A magyar nemzeti Múzeum növénytani kézirataiból 74 

Franzenau Ágoston. A Felsö-Vissói Anglesit (II. Tábla) .— — - — _ — 77 

LoczKA József. Asvány-cliemiai vizsgálatok -— — — _— — — 82 

Schmidt Sándor. Pelsőcz-Ardó ásványairól (III. Tábla) — — — — 84 



Irodalom. aSzaniszló Albert : Vezérfonal a gazd. tanint. és akad. állattani 

(kiválólag rovartani) előadásaihoz» Dr. Entz Géza ._ _ — — — _ 93 



Inhalt der Bévue. 



Pag. 



ZOOLOGIE 

Franz Friedrich Tíohl. Beitrag zur Kenntniss der Hymenopteren-Gattung 

Oxybelus Latr. — - .__ .__ _._ ___ _._ .._ _._ ___ ... ... ... 101 

BOTANIK 

Victor von Janka. Genisteae europaeae ... ... ... ... ... ... ... 117 

Dl*. ViNC. von BoRBÁs. Botanisches, aus den Manuscripten des Ungar. 

National Museum ... ..., ... .__ .__ ... ... ... ... .._ ... 117 

MINERALOGIE 

August Franzenau. Anglesit von Felső-Vissó (Taf. II) ... ... ... ... 119 

JosBF LoczKA. Mineral-chemische Untersuchungen... ._. ... ... ... 124 

Alexander Schmidt. Ueber die Minerale von Pelsőcz-Ardó (Taf. Ill) ... 127 



vm. KÖTET, 1884. TEKMESZETEAJZI FÜZETEK. • a. fiízet, apr. -június. 



ADATOK AZ OXYBELUS-NEMNEK S FAJAINAK 
ISMERETÉHEZ. 

Kohl Feeencz FRioYEs-töl Bécsben. 

E czím alatt szerzőnek a Eevue 10í2 — 107 lapjain az Oxybelus-nemxe 
vonatkozó dolgozata van közölve. Az Oxybelus-nem a kaparó darázsok 
(Sphecidae) Crabroninae nevű alcsaládjába tartozik. Az ide tartozó állatok 
igen rövid, vastag testűek, a végtest tojáskerekded és olyan hosszú mint a 
törj. Ismertető jegyeik a) az utópaizs két pikkelye, a melyek néha egy, két 
részből álló lemezzé vannak összenőve, valamint az utótorjon levő, több- 
nyire felül csatornás, a végén csonkított Yagj kimetszett tőr ; 

b) a felsőszárnyak könyöksejtje a korongsejttel egy sejtté van össze- 
olvadva s csak egy gyöngén szloes ér választja el; 

c) a hím szájvédője erősen kimetszett s a középen orrszerűen kiálló 
vége van ; a nőstényé csaknem íves, ki nem metszett s kiálló vége sincs. 
Csápjaik rövidek és vastagok. A hím végszelvénye lapos, hátúi nagyon 
csonkított s azért négyszögű ; a nőstényé hosszabb, háromszögű. 

Az Oxybelus-fsb}ok főleg a homokos talajon élnek, fészkelnek, s iva- 
dékaik számára különféle légyfajokat (Diptera) visznek be sejtjeikbe. 
A fajok meghatározásánál a főjellegek: a homloktávolság a szemek 
között, a pontozat s a vésmények, az utótorj tőrének alakja, a mely néha 
változékonyságnak van alávetve s a végszelvény alakja és pontozata; 
végül részben a színezet is, jelesen a test csaknem kivétel nélkül fekete, a 
végtesten sárga vagy fehér foltok, ritkán szalagok s néha a törj on is sárga 
rajzok vannak. 

Utóbbi időben az Oxybelus-nemhez közelálló több új nemet állítot- 
tak föl, mint Belomicrus Costa, Alepidaspis Costa, melyet utóbb a Dahl- 
bom-féle Notoglossa-\aX egyezőnek ismert fel; de a mely nemet Gerstaecker 
már előbb az Oxybehis-hoz csatolt s végre Radoszkovszky az Oxybeloides-t, 
mely főleg azáltal különbözik az Oxybehis-től, hogy az utótorjnak tőre nin- 
csen. Kohl ez utóbbi nemet, mint alnémet tartotta meg. 



56 

Eddig 87 Ox ybelus- fa,j van leírva, melyekhez Sz. még öt új fajnak 
(Oxybelus pharao, 0. africanus, 0. coliaris, 0. psammobius és 0. insularis) 
a leirását adván, összesen 92 fajt említ föl. Ebből 67 faj a palaearkticai, 
4 az aethiopiai, 6 az orientali, 5 a neotropicai és 8 a nearkticai regióra 
esik ; az ausztráliai regióból még eddig egy sem ismeretes. 

A leírások a különféle munkákban és folyóiratokban vannak elszórva 
s Kohl ezeket és a synonimákat gondosan összeállította. E munkák közöl 
különösen kiemelendök : Olivier, Gerstaecker, Chevrier nagyobb dolgozatai 
az európai, s Packard revisiója az észak-amerikai fajokról. 

M.S. 



57 



GENISTEv^ KVBO^MJE. 

AvTctore VlCTORE DE JaNKA. 

Folia digitatim 5 — 11-foliolata — — — — — — — 1 

Folia 1 — 3-foliolata vei omnino nulla ._ — — 13 

1 . (LEOBOKDEA) Stamina omnia in vaginám supra fissam coalita ; 
flores oppositifolii vei in dichotomiis ramorum axillares : 

Leobordea lupinifolia Boiss. 
(LUPINUS) Stamina omnia in tubum clausum coalita ; flores in 
racemis terminalibus sparsi vei in verticillos approximati -_ — "1 

2. Labium calycinum superius integrum vei breviter 2-dentatum 
(flores alterne racemosi) __.. — — — — — _.- -_ — 3 

Labium calycinum sitperius í2-partitum v. subbipartitum — () 

3. Labium integrum ; petala alba vei apice cœrulescentia .__ 4 

Labium breviter 2-dentatum ; flores intense cœrulei v. purpu- 
rascentes .__ — — .- — ' - — — . — --- -- 5 

4. Adpresse pilosus ; calyx ebracteolatus __. .._ .._ Lupinus albus L 

Sericeo-villosus ; calyx bracteolatus ... — — - . L. Termis Forsk. 

5. Patule villosus.-_ — -_ — — — — — — L greecus Boiss. 

Patule hirsutus — — — — -_ — — — — L varius L 

6. Calycis labium inferms 3-fidum (flores verticillati) — .- 7 

Calycis labium inferius obsolete 3-denticulatum vel integrum 9 

7. Flores lutei; lierba breviter villosa — — — — — L luteus L 

Flores cœrulei ; herba ferrugineo-villosa -._ — — — — 8 

8. Corolla calycem superans — — — — — — — L. hirsutus L 

Corolla calyce subaequilonga — — — — L micrantfius Guss. 

9. Eacemus verticilliflorus ; foliola obovato-oblonga v. oblonga — 10 

Eacemus altemiflorus ; foliola linearia v. lineari-oblonga — la 

10. Labium calycinum inferius obsolete 3-denticulatum; herba ad- 

pressiuscule pilosa — — — — - — — L hispanicus B. et R, 

Labium calycinum inferius integrum... ... — — ... — 1 1 

ll.Legumina9 — 10 lineas lata ... — ... ... — — L pilosus L 

Legumina 5—6 lin. lata .. ... ... — — — L digitatus Forsl<. 

(L. Cosentinii Guss.) 



58 

1 2. Foliola plana ; semina globosa (herba adpresse pubescens) : 

L angustifolius L 
Foliola subcomplicata ; semina comiDresso-ovato-globosa : 

L reticulatus Desv- 

(L. linifolius Eoth.) 

13. (CHAMAECYTISUS) Filamenta amdel-pha : stamina 9 hasi in 
tuhum connata, filamentis quinis apice antheriferis, quatuor al- 
ternis duplo hrevioribus lineari-davatis sterilibus, decimo liberó 
fertili (vexillum longe exsertum, carina bi]3etala vel ad medium 
connata)— — — ... „. .__ ... Cham secy ti sus dalmaticus Vis. 

Filamenta monadelpha— — — . ... .- .- — 14 

14. Folia nulla ; eorum loco j)liyllodia spiniformia vel squamulae ; fru- 
tices ramis ramuKsque spiniformibus undique horridi— 15 

Folia distincta, saepius tamen t'ugacissima — .._ .- 37 

15. (ULEX) Calyx ad ^/4 longitudinem usque partitus ; legumen calyce 
duplo vel subdujjlo longius ... ... ... .._ ... 16 

Calyx ad basin usque partitus ; legumen calyce brevius vel 
eundem vix excedens — — — — — — — 24 

16. Flores e ramis novellis nee anni anterioris emissi racemosi vel 
subumbellati ; calyx corollac longitudine vel corolla snbhrevior ; 
legumen sub-6-spermum..- ... ... ... ... ... ... _ ... 17 

Flores e ramis anni anterioris emissi solitarii v. bini ; ca- 
lyx corolla dÍ7nidia brevior ; legumen 1 — 2-spermum .._ ._. 19 

17. Bracteolae amplte, rliomboideo-rotundatœ (apiculatae) ; calycis 
(maximi !) labium inferius carina manifeste bremis, superius 
fere ad medium bifidum (rami cinerei, phyllodia late ovata, flores 
thj'rsoideo-umbellati) — ... ... — ._. _._ Ulex spectabilis Webb, 

Bracteolœ lineari-vel ovato-lanceolatae acutfe v. subulato-atte- 
nuatae ; calycis labium inferius carina longius vel aequilongum 
(rami sericei, jîbyllodia lanceolata) -_- .._ ... .._ ... .._ 18 

18. Labium calycinum inferms carina »quilongum, superius ultra 
medium bifidum .... .__ ._. .__ ._. ... .__ U. genis'.oides Brot. 

(U. aphyllus Link.) 
Calycis labium inferius carina longius, superius triente supe- 
riore bifidum... ... ... ... ... ... ... ... ... U. spartioides Webb. 

19. Calycis (sericei) valde elongati labia teuuiter attenuato-producta, 
superius in dentés filiformes desinens, inferioris dentés lineares : 

U. Escayracii Webb. 
Calyx abbreviatus, magis ovális — ... ... ... 20 

20. Alae ^/s carinie longre (calyx hirsutus) ... ... ... U. Cossonii Webb. 

Petala subaequilonga ... ... ... ... ... ... ... ... ... 21 



59 

^l.Labii calycini superioris dentés cruciatim convergenti-incurvi 

(bracteolae obtusae) ... ... ... ... ... ... U. Webbianus Coss. 

Labii calycini superioris dentés porrecti ... ... ... — ... 22. 

22. Calyx hirsutissimiis ; labium calycinum superius usque ad ter- 
tiam partem 2-íidum,laciniae lanceolatae sensim angustatae acutae ; 
vexillum transverse latius rhomboideo-orbiculare U, luridus Webb 

Calyx sericeus ... ... .._ ... ... .__ ... ... ... ... 23 

23. Labium calycinum superius rotundatum, brevissime fissum, den- 
tés ovati acuti; inferioris dentés 3-angulares obtusiusculi Í/, Boivini Webb 

Labium calycinum superius elongate ovatum fere ad quartam 
partem fissum, dentés lineari-lanceolati sensim attenuato- acuti ; 
inferioris oblongi dentibus lanceolatis ... ... U. Vaillantii Webb, 

24. Stigma antrorsum déclive **^ ... .._ ... ... ... 25 

Stigma retrorsum déclive /i^ ... ... ... 34 

25. Eamelli recti vel vix distincte (saltem levissime) curvi ... ... 26 

Kamelli manifeste arcuati v. recurvi -- — ... 31 

26. Virescentes ... — 27 

Argentei — ... ._. ... ... ... ... ... ... 30 

27. Dentés calycini breviter 3-angulares acuti (calyx villosus; pbyl- 
lodia angusta) ... ... ... ... — ... 28 

Calycis dentés lanceolato-acuminati ... ... 29^ 

28. Phyllodia spinulosa ramello vix breviora (flores magni) U. Jussisei Webb. 

Pliyllodia baud spinulosa ramello subdimidio vel ultra breviora 29 

29. Flores magni, rami villosi ... ... U. Bourgseanus Webb. 

Flores parvi, rami ramulique pubescentes ... .__ U. bseticus Boiss. 
293' Calycis moUiter villoso-pubescentis labia subelliptica ; alae carina 

breviores ... ... ... ... ... ... ... ... ... U. scaber Kunze. 

Calycis sericeo-pubescentis labia angusta oblonga ; alae carinam 
aequantes (flores ad apicem ramorum ramis ipsis insidentibus 
glomerati) ... ... ... ... .._ ... ... ... ... ... U. densus Welw. 

30. Calyx ovatus... ... .. ... ... ... ... ... ... U. argenteus Welw. 

Calyx elongatus angustus apice rostriformis (fruticulus humilis, 
caespitosus albido-sericeus ; phyllodia minuta U. erinaceus Welw. 

31. ± canescens (calyx ovatus glabrescens) ... ... U. Janthoclados Webb. 

Laete virides ... ... ... ... ... ... ... 32 

32. Bracteolae a calyce remotae... ... ... U. opistbolepis Webb. 

Bracteolœ calycis basi applicatae ... 33 

33. Calyx ovatus leviter sericeus ; labii calycini superioris dentés lan- 
ceolati.- ... ... ... ... — — ... ... ... U. Willkommii Webb. 

Calyx angustus sericeo-pubescens ; labii calycini superioris 
dentés 3-angulari-acuti ... ... ... ... ... _.. U. Welwitscbii Planch, 



Ö1938 



60 

34. Bracteolœ majusculae, saltern oculo nudo bene spectabiles ; ca- 
rina recta alis brevior (calyx vexillo brevior) ... — — 35 

Bracteolae minutissimae subinconspicuae ; canna curvata alas 
sequans vel superans ... ... ... — ... ... — — 36 

35. Bracteolae late ovatae vel rhomboideo-rotundatœ acutae ; calyx 
villosus ; alœ carinam longe superantes -.. — U. europœus L, 

Bracteolae ovato-lanceolatae ; calyx adpresse sericeus ; alae carina 
minus longiores ... ... ... ._. ... ... — U. Gallii Planch. 

36. Bracteolae ovatae ; calyx sericeo-pubescens (vexillo multo brevior) ; 

labii inferioris dentés lineares ; alae carina bre\iores U. parviporus Pourr. 

Bracteolae lanceolatae ; calyx adpresse sericeo-jDubescens ; labii 
inferioris dentés ovati acuti ; (labium superius apice latum, forni- 
catum, truncatum, dentibus brevibus ovatis (recurv^o-divergentibus) : 

U. nanus Forst. 

37. (EEINACEA) Calyx inflatus membranaceus (frutex ramis rigidis 
spinescentibus horridus) ... ... ... ... Erinacea pungens Boiss. 

Catyx haud inflatus .__ .._ ... ... — -.. — 38 

38. (SPAKTIUM) Carina bipetala „. — — ... ...Spartium Junceum L 

Carina monopetala ... ... ... ... ... — ... .- 39 

39. Legumen glanduloso-muricatum vel tuberculosum .„. ._. ... 40 

Legumen liaud muricatum nec tuberculatum ... ... ... 45 

40. (ADENOCAEPUS) Foliola angustissima, elongato-linearia revo- 
luto-teretiuscula (calyx eglandulosus tomentosus) : 

Adenocarpus decorticans Boiss. 
Foliola latiora ... — ... ... .-_ ... ... .. _._ 41 

41. Foliola subtus sericeo-tomentosa (lanceolata acuta) A. h i span i eus DC. 

Foliola subtus haud sericeo-tomentosa, magis obovata ... „. 42 

42. Labii calycini sujjerioris segmenta semiovata extremitate attenuata 
sursum subrecurva ... ... ... ... ... A. anisochilus Boiss. 

Labii calycini superioris segmenta lanceolato- vel lineari-sub- 
ulata ... ... ... ... ... — — _-. ... ... ... - 43 

43. Labii calycini inferioris dentés inter se aequales A. grandiflorus Boiss. 

Labii calycini inferioris dens intermedins caeteris longior ... 44 

44. Calycis eglandulosi labia paulo tantum inœqualia A. commutatus Guss. 

Calycis gianduliferi labia valde uiœqualia ... ... A. divaricatus L'Hér. 

(A. complieatus G-ay — A. intermedius DC). 

45. Legumen nucamentaceum vel drupaceum indehiscens v. subin- 
dehiscens ... ... ... ... ... ... — ... 46 

Legumen haud nucamentaceum, dehiscens ... — 48 

46. (RETAMA) Legumen indehiscens basi substipitato-angustatum 
muticum, quasi pyrifonne ... ... .- Rétama sphœrocarpa Boiss. 



61 

Legumen tarde vei jam ante maturitatem deciduum ad sutu- 
ram axilem subdehiscens ... ... ... ... 47 

47. Leguminis sutura axiKs filiformis ... /?, Gussonei Webb. 

Legummis sutura axilis dilatata, valvis evidenter introflexis : 

/?. monosperma Boiss. 

48. Genistee verse — .. ... ... ... ... ... ... ... ... ._. 49 

Cytisoideae... ... .._ 140 - 

49. (GENISTA) Eami ramulique alato-ancipites vel foliaceo-plurialati 
articulatim strangulati (quasi articulati) ; petala erecta ... 50 

Eami vel ramuli numquam alato-ancipites neque foliaceo-plu- 
rialati _'._ ... ... .. .._ 54 

50. Kacemus ovális vel breviter cylindraceus ; rami pro parte foliati ; 
folia elliptica, oblonga vel lanceolata; vexillum glabrum, carina 
puberula ; pedicelli ebracteolati ; bracteae lineari-subulatae (stigma 
capitatum) ... ... ... ... ... ... ... ... ... Genista sagittalis L 

Flores (3 — 7) fasciculati vel subcorymbosi aut dense capitati; 
folia nulla (stigma hippocrepidoideum) ... ... ... ... 51 

5 1 . Flores dense capitati ; vexillum et carina extus (calyceque et brac- 

teis) lanato-tomentosi ; rami late alati G. lasiantha Spach. 

Flores fasciculati vel subcorymbosi ; corolla nullibi lanato-to- 
mentosa ... ... ... ... ... ... ... 5!2 

52. Vexillum dorso sericeum ... ... ... G. scolopendria Spach. 

Vexillum glabrum ... ... ... ... ... ... ... ... ... 53 

53. Pedicelli tubo calycino sublongiores ... ... .. G. stenocarpa Spach. 

Pedicelli brevissimi ... ... ... ... G. cantabrica Spach. 

54. Inermes ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 55 

Armatas ... ... ... .. ... ... ... ... ... ... ... ... 100 

55. Folia trifoliolata — ... ... ... .._ ... 56 

Unifoliolatae ... ... ... ... ... ... ... ... ... 60 

56. Flores laxe racemosi ... ... ... ... 57 

Flores capitato-aggregati ._ ... ... ... ... 59 

57. Suffruticulus foliis sessilibus persistentibus, ramis ramulisque 
altemis : ... ... ... ... ... ... ... ... G. trifoliolata Janka. 

Frutices ramosissimi ephedroidei foliolis fugacissimis, cito 
deciduis ... ... ... .,. 58 

58. Rami ramuHque mucronati ... ... ... G. ephedroides DC. 

Eami ramulique mutici ... ... ... ... G. Gasparrinii Guss. 

59. Internodia foliolis 2 — 3-plo longiora ; rami ramulique omnes oppo- 

siti vel temo-verticillati ; capitula 3 — 7 -flora ... G. radiata Scop. 

Internodia foliolis subbreviora ; rami ramulique pro parte 
alterni; capitula 10 — 30-flora ... ... ... G. clavata Poir. 

60. Flores capitati vel racemoso-capitati ... 6 1 



()2 

Flores laxiiis racemosi — ... ... ... ... ... ___ .._ 64 

G 1 . Flores capitati ; pedicelli vix semilineares ; corolla clecidua ; foliola 
fugacissima i. e. ramuli novelli (parce foliati) plerumque jam 
ineunte floratione aphylli... ... ... ... ... ... ... ... 62 

Flores capitato -racemosi ; pedicelli lineam vel ultra longi ; 
corolla marcescens ; foliola in ramulis novellis persistentia... ... 63 

62. Eamiili stricti rigidi ; bracteae et calyces vexillum carinaque 
argenteo-sericese (bracteolse obovatae vel subspathulatse) : 

G. umbellata Poir, 
Eamuli floriferi graciliores filiformes ; bracteae et calyces mol- 
liter lanato-tomentosi subnivei, vexillum carinaque extus niveo- 
sericeo-villosae ... ... ... ... ._. ... G. equisetiformis Spach, 

63. Foliola flores infimos stipantia pedicellos superantia G. pseudopilosa Coss. 

Foliola flores infimos stipantia calyces ultralineares superantia : 

G. teretifolia Willk. 

64. Petala pro parte — nunc vexillum solum vel carina, nunc ambe- 
duae — distincte sericea vel sericeo-villosa ... — — — 65 

Tota corolla glabra vel baud distincte pilosa ... — — 82 

65. Fruticuli decumbentes vel humifusi caulibus ramisque ± tor- 
tuosis ^. ... ... ... ... ... ... — . — — 66 

Frutices elatiores stricte ramosi (subaphylli)... — ... ... 73 

66. Flores 1 — 2 e fasciculis foliorum superiorum racemos longos 
unilaterales interruptos formantes ... .._ ... ..- ... .-- 67 

Flores pauci terminales vel subterminales ex axillis foliorum 
vel bractearum solitarium... ... ... ._. — 70 

67. Pedicelli calyce 2 — 3-plo longiores ... ... ... ... G. Kitaibelii (Vis.) 

(omnino calva : G. diffusa Willd. — foliolis patenter pilosis : G. Halleri Eeyn. 

adpresse sericea : G. procumbeiis W. et K.) 

Pedicelli calyce nunc breviores, nunc œquilongi vel paulo tan- 
tum longiores ... ... ... .._ ... ... ... ... ... ... 68 

68. Calyces leguminaque uti folia subtus margineque villosi : 

G. garganica (Bert.) 
Adpresse sericeae ... ... ... ... ... ... ... -_ 69 

69. Folia obovata, saltem apicem versus latiora ... — ... G. pilosa L 

Folia apice attenuato-acuta ... ... ... ... ... .- G, pulctiella Vis, 

70. Bracteolae in pedicellis ± distinctae ; foKa plana ... ... ... 71 

Pedicelli ebracteolati, bracteolae saltem baud conspicuae _„ 72 

7 1 . Bracteolae alternantes a calyce remotae ... ... G. Salieliariadis B. et 0. 

Bracteolae calyce approximatissimas oppositae ... G. sericea Wulf. 

72..-. ... ... ... ... ... G. albidaWilld. 

G. Villarsii Vis, 
73. Vexillum sericeum ... ... .... ... ... ... ... ... ..^ ... 74 



63 

Vexillum solum linea dorsal! parce pilosum vel omnino glabrum 76 

74. Flores in racemulos secus ramos laterales typice densiuscule 
4 — 7 -flores paniculatim dispositi (legumen breve ovale) : 

G. retamoides Spach. 
Flores ad ramulos annotinos lateraliter soHtarii vel geminatim 
interrupte racemosi ... — — — — — — — — — 75 

75. Eamuli V2—I -pédales; foliola subtus (ramuli novelli calycesque) 
villoso-tomentosa ; pediceUi lineam circiter longi subfiliformes ; 
carina villoso-tomentosa — — — — — -. G. ramosissima Poir. 

KamuK 1 — S-polHcares, valde conferti ; foliola ramulique no- 
velli argenteo-sericea (demum calvescentes) ; pedicelli sub-2-linea- 
res crassiuscuK ; carina extus sericeo-tomentosa G. obtusiramea J. Gay. 

76. Pedicelli bractea foliacea (vel foliolo superioribus foliis conform!) 
stipati ; flores laterales „ — .- — "" — - — 77 

Pedicelli bractea minuta subulata, ssepe caducissima stipati 79 

77. Flores 2 vel 1 foliolis pluribus (saepe fasciculatis) stipati quasique 
involucrati (ramuli annotini virgati, elongati, omues aut saltem 
floriferi satis crebre foliati) -_ — — — — — — — — 78 

Flores semper solitaru foliolo unico minuto pedicello breviori 
stipati ... ... — — — — — — — — — G. oretana Webb. 

78. Folia (subtus) cum ramulis novellis calycibusque argenteo-vel 
subincano-sericea ; pedicelli 2-bracteolati calyce ^/% — 2-plo bre- 
viores .- — — — — — — — — — — — G. cinerea DC. 

Folia (utrinque) cum ramulis novellis calycibusque minutissime 
sericeo-puberula ; pedicelli ebracteolati calyces subaequantes : 

G. cinerascens L^e. 

79. Eamuli ob foliola (minuta, anguste linearia) cito decidua aphylli : 

G. œtnensis DC. 
Eamuli foliolis majusculis persistentibus vestiti — — — 80 

80. Calycis labium superius tubo í2-plo vel 3-plo longius, infimum 
3-fidum ... „- - ... ... ... - - -- - - - 81 

Labium calycinum superius tubo vix longius, infimum 3-den- 
tatum (vexillum emarginatum)... ... — ... ... G. leptoclada J, Gay. 

81. Segmentum calycinum superius tubo 2-plo longius ; vexillum 
(suborbiculatum) 2-lobum ._. ... — — G. polyéalœfolia DC. 

Segmentum calycinum superius tubo 3-plo longius ; vexillum 
retusum ... ... ... ... ... ... .- - G. porida L. 

82. Vexillum carina subaequilongum v. petala subasquilonga ... — 83. 

Petala valde inaequlia ... ... — ... — — ... — 98 

83. Eami marginato- vel exsquisite carinato- 3 — 5-quetri ; folia (cori- 
acea) margine cartüagineo-subhyalino (pellucido) oculo nudo 



64 

conspicuo, sub leute sen-ulato- ciliolato cincta (vere sequente so- 
lum decidua) — _.. ... 84 

Eami solum striati vel angulosi ; foKa immarginata (ineunte 
hyeme decidua) ... _. ... _.. _ 86 

84. Caulis (decumbens) ramique polygoni (flores laxe racemosi) : 

G. anxantica Ten. 
Caulis acutangulus ramis argute triquetris 85 

85. Caulis decumbens ramis humilibus, folia ovata G. iriquetra W. et K. 

Caulis erectus ; folia lanceolata _.. ... G] éenuensis Pers. 

86. Eami novelli gTaciles, subfiliformes, floriferi (saltem sub anthesi) 
simplices ; folia 1 -nervda ; floratio vernalis _.. ... ... 87 

Eami novelli (saltem floriferi) paniculati vel racemoso-ramu- 
losi ; foKola (saltem ramealia) venosa, modo 1 -nervia, modo sub- 
triplinervia ; floratio aestivalis ... ... ... ... ... ... 96 

87. Folia avenia (solum obsolete vel sparse venulosa) — 88 

Folia magis minusve venosa ... — ... .- 94 

88. Calycis segmenti infimi 3-partiti lacinise latae, oblongae v. lineari- 
oblongse (acutae v. acutiusculae, laterales media subduplo latio- 
res) ; folia superiora gradatim minora pleraque flores superantia. 
— Herba subsericea, foliis suboppositis, lanceolatis ; caule 4-gono 
sulcato decumbente, ramis adscendentibus ; ovarium sericewn : 

G. tetra^ona Bess. 
Segmenti calycini infimi laciniae subulatíB... — ... 89 

89. Ovarium sericeo-tomentosum ... ... ... ... 90 

Ovarium glabemmum... ... ... ... ... ... ... 91 

90. Pedicelli (vix lineares) subsericei... ... G. depressa MaB. 

PedicelH hirsuti (folia floralia summa calyce vix v. paulo lon- 
giora, lineam lata) ... ... ... ... ... ... ... G. ptilophylla Spach. 

91. Eamulorum floriferorum foHa linearia, lineari- vel oblongo-spa- 
thulata ohtusa, mutica vel solum summa acutiuscula (racemi 
3— 7-flori)... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 92 

Eamulorum floriferorum folia oblonga vel lanceolato-oblonga 
(infima obovata vel spathulata) ; inferiora obtusa mutica, supe- 
riora mucronato-acuminatula .._ ... G. lamprophylla Spach. 

92. Herba fere tota glaberrima ... ... ... .. ... ... .- 93 

Folia (quam in sequentibus tribus latiora) oblongo-elliptica, 
acutiuscula p-aesertim margine et nervo medio adpresse liirsuta 
(flores in racemum brevem ovatum foliatum dispositi, quam in 
G. lydia majores)..- ... ... ... ... ... ... G. Frivaldszkyana Boiss. 

93. Eamulorum sterilium folia lanceolato-filiformia acuminata ; pedi- 
celli brevissimi ... G. lydia Boiss, 

(G. leptopliylla Spach.) 



65 

Eamuloi'Uin sterilium folia lanceolato-linearia acuta ; pedicelli 
breves.- — ... _- ... ... ... ... G. spathulata Spach. 

94. Folia lanceolata ... ... ... ... G. mantica Poll. 

Folia ovata .._ ... ... ... ... ... ... 95 

95. Legumiaa lanato-tomentosa... ... ... ... G. ovata W. et K. 

Legumina glaberrima... ... ... ... ... ... ... G. Mayer! Janka. 

96. ± i3Ílosíe (calyx turbüiato-camiDanulatus) ... ... ... ... 97 

Omnino glaberrima (folia lineari-lanceolata acuminata) illis 
G. tinctorise 3-plo angustiora floresque ^-jdIo fere minores : 

G. patula MaB. 

97. Legumina ovariaque glaben'ima ... ... ... ... ... G. tinctoria L. 

Legumina lanato-tomentosa... ... G. lasiocarpa Spach. 

98. Fruticulus liumiKs caulibus (ramis) cœspitosis herbaceis foUis 
solitariis ... ... ... ... ... ... .__ ... ... 99 

Fruticulus erectus elatior foliis fasciculatis ; calycis labii supe- 
rioris profunde 2-partiti dentibus subulatis ... G. Broteri Poir. 

99. G. micrantha Ort 

G. carinalis Gris. 

100. Legumen mbteres ; bracteae magna? foliaceae ovales vei obovatœ 
foliis ijjsis latiores „. ... „. ... .._ ... ... ... 101 

Legumen comjDressum ... ... ... ... ... ... 102 

101. Bracte* obtusae... ... ... ... ... ... ... ... — G. an^lica L 

Bracteae acutae ... ... ... ... ... ... G. ancistrocarpa Spach. 

102. Folia omnia vel pro parte 3-foliolata ... ... ... ... 103 

Folia omnia 1-foliolata ... ... ... 115 

103. Eami ramulique omnes vel plerique oppositi; legumen breve 
ovale vel subrotundum ... ... ... ... — 104 

Eami ramulique omnes alterni ; legumen elongatum angustum 111 

104. Eami ramulique omnes oppositi; bracteolas (et bracteae) persisten- 
tes membranaceae, subscariosae, latae, ovales subrotundae vel fla- 
beUiformes dorso sericeœ vel tomentosae ; calyces (pro genere 
maximi !) 4 — 6'" longi ; flores terminales 1 — 2, vel capitato-cymosi 1 05 

Eami ramulique baud omnes oppositi ; bracteae (et bracteolae) 
fugaces (jampraefloratione deciduae) subulatae v. filiformes; caly- 
ces 1^ — ^2V2 Hn. longi (segmentum superius tubo brevius vel sub 
aequilongum) ; flores laxe v. remote racemosi,pauci parvi (vexillum, 
carina et calyx sericeo-tomentosi) ... .- ... — — ... ... 109 

Î05. Flores terminales 1 — 2 ... ... ... — ... .- 106 

Flores in ramulorum apice 3 — 7 caj)itato-cymosi ... . — 108 
106. Folia petiolata; stÍ23ulae subulatae aculeoUfoiTQes ; ramuHfloriferi 
mutici (calycis segmenti infimi laciniae dissimiles : laterales e basi 



66 

ovata vei 3-angulari subulatae, intermedia filiformi-subulata) ; 
bracteolae calyces carinaque extus sericeai, vexillum subsericeum : 

G. horrida DC, 
Folia sessilia ; stipulae minimae denticuliformes, ramuli floriferi 
inter flores mucronati ; partium floralium indumentum magis lana- 
tum vel tomentosum... — -- — — — — — 107 

107. Segmenti calycini inferioris laciniae conformes e rotundata basi 
setaceo-subulatas ; bracteolae flabelliformes ; calyx vexillum cari- 
naque lanato-tomentosi — .- -- — .- — G. Webbii Spach, 

Segmenti calycini inferioris laciniae dissimiles : laterales e basi 
ovata vel 3-angulari subulatae, intermedia filiformi-subulata ; brac- 
teolœ (ovatae v. subrotundœ) et calyces hirsuti ; vexillum carina- 
que sericeo-tomentosae.-- ... ... .„ ... — ... G. Boissieri Spach. 

108. Vexillum et carina (bracteolis calyceque) lanato-tomentosas ; laci- 
niae calycinae superiores tubo 2-plo v. ultra longiores .- G. /usitanica L 

Vexillum glabrum vel subglabrum, saltem sparsissime pilo- 
sum, carina sericea ; calycis laciniae superiores tubum aequantes : 

G. Barnadesii Grsells. 

109. Laciniae calycinae superiores acutae (tubo paulo breviores) G. A/pini Spach. 

Laciniae calycinœ superiores acuminatae — ._- __- — — 110 

110. Calycis laciniae tubo subdimidio breviores ..- — G. peloponnesiaca Spach. 

Calycis laciniae tubo sequilongae _.. — — ... G. Bruguierii Spach. 

(G. acanthoclada autor.) 

111. Calycis dentés omnes tenuissimi subulati (petala glabra v. sub- 
glabra, carina scibcet solum linea dorsali pilosula); calyx persi- 
stens corolla marcescens .- ... ... ... ... ... ... — ... 1 1 'i 

Calycis dentés prœcipue superiores latiores, 3-angulares ... 1 1 3 
11^. Vexillum alls aequilongum carina multo (fere dimidio) brevius : 

G. triacanthos Brot. 
Vexillum alas paulo superans carina duplo brevius — G. Cupani Guss, 

1 1 3. Vexillum et carina sericeo-jDilosíE ; calyx persistens, corolla mar- 
cescens — -._ ... ... ... ... ... ... ... G. aspalathoides Poir. 

Corolla glabra ; calyx cum corolla deciduus ... ... ... ... 114 

1 1 4. Spinae validissimae, annotinae ramulos floriferos edentes ; foliola 
supra glabriuscula, subtus ramulique novelli sericei. Pedicelli ca- 
lycis subsericei tubo subaequilongi ; legumina incano-sericea : 

G. ferox Poir. 
Spinae tenues, subulatae, omnes steriles ; ramilluli floriferi infra 
spinas annotinas (ex axillis foliorumjamdelapsorum)orti; foliola 
ramulique novelli villosi. Pedicelli calyce sublongiores ; legumina 
hirsuta demum glabrescentia ... ... ... G. Morisii Colla. 



67 

115. Légiimen elongatum lineare, oblongum vei sublanceolatum, rec- 
tum v. interdum subfalcatum, torosum polyspermum — — 116 

Legumen brève, ovatum, ovale v. subrotundum, oblique ro- 
strato-acuminatum, etorosum 1 — 4 spermum ... 126 

116. Flores laterales; calyx persistens, corolla marcescens — --_ 117 

Flores terminales ; calyx mox supra basin circumscissus cum 
corolla (glabra v. baud distincte pilosa) deciduus... „. — 122 

117. Vexillum glabrum (saltern baud spectabile pilosum) vel stria ca- 
rinante tantum pilosum .„ ... — — ... ... ... ... ... 118 

Vexillum extus sericeum... ... ... ... ... ... ... ... 120 

118. Inflorescentia versus apices ramorum breviter subcapitato-race- 
mosa ; labium calycinum inferius ad medium in dentés 3 lineares 
di^dsum „. ... ... ... ... ... ... ... ... — -. G. Hystrix L^e. 

Flores 8equaliter disjDarsi; labium calycinum .inferius breviter 
lateque 3-dentatum ... ... „_ ... ... ... ... ... ... 119 

119. Carina mox deflexa genitalia denudans ; frutex bominem altus : 

G. Hœnseleri Boiss. 
Carina et alae indeflexae demum vexillo admotae ; fruticulus 
humilis ... ... ... ... -_. ... ... ... ... ... G. murcica Coss. 

120. Calycis labium inferius ad medium in dentés 3 Kneares di visum 
(carina et aise indeflexae demum vexillo admotœ) ... .._ G. Lobelii DC. 

Calycis labium inferius breviter 3-dentatum ... ... ... ... 121 

121. Pedicelli ebracteolati (carina mox deflexa genitalia denudans) : 

G. bastica Spach. 
Pedicelli minute bracteolati... .__ ... ... G. polyanthus de Rœm. 

122. Eacemi (5 — 10-flori) aphylli ; ovarium sericeo-tomentosum : 

G. lucida Camb. 
Flores foliis vel bracteis foliiformibus stipati ... ... ... .__ 123 

123. Pedicelli brevissimi vel subnulli ... ... ... ... G. carpetana Lereche. 

Pedicelli catycem aequantes v. sublongiores — ... .... 124 

1 24. Florum glomeruli typice multiflori (folia floralia subrotunda v. 
obovata, caetera spathulata, lanceolata v. lanceolato-oblouga ; le- 
gumina oblonga, v. lanceolato-oblonga) ; indumentum adj)ressum : 

G. Scorpius DC. 
Flores 1—2 tantum ... .__ ... ... ... ... ...... ... 125 

125. Legumen anguste lineare 1" longum „. ... ... ... G. Me/ia Boiss. 

Legumen oblongum v. lanceolato-oblongum sesquipollicare ; in- 
dumentum crispatulo-liirtulum subglandulosum ... ... G. Corsica DC. 

126. Kamuli //orZ/'m inermes ... .._ ... ... ... ... ... 127 

Eamuli etiam floriferi spinis armati ... ... ... ... ... 1 28 

127. Segmenta calycina parum inaequilonga, tubo 4-i)lo longiora : 

G. germanica L 



68 

Segmentum calycinum superius inl'eriore 8ub-3-plo brevius: 

G. Welwitschii Spach, 
J í38. Dentés calycini superiores obtusissimi (folia floralia uti caulina lata) 

G. falcata Brot. 
Dentés calycini acuti vel aciiminati — ... ... .._ 129 

129. Flores terminales l^ — 2 i. e. subsolitarii ... . . ... G. berber idea Lge. 

Flores numerosiores ... .- .- ... ... ... ... ... 1 30 

1 30. Totus frutex glaberrimiis ; racemi laxiusculi virgati plerumque 
elongati rachis spinescens (laciniœ calycinae superiores 3-angulari- 
aristatae pungentes ; foliola omnia vel pleraque stipulata crassa 
pimgenti-aristiilata) ... ... ... ... ... ... ... ... ... 131 

Hand glabra, racemi densi v. densissimi .__ ... 1 32 

131. Pedicelli filiformes calyce paulo — , bractea vix breviores: calycis 
segmentum infimum ad medium divisum ; corolla crocea, sicca 
atrofusca; vexillum glabrum subcordato-ovatum emarginatum : 

G. éibraltarica DC. 
Flores subsessiles i. e. pedicelli calyce 4 — 5-plo, bractea 
3 — 4-plo breviores ; calycis segmentum inferius ad basin usque 
divisum ; corollas alae croceae, reliqua corolla pallide lutea ; vexil- 
lum extus puberulum suborbiculare integrum... ... ... G. Winkleri Lge. 

132. Vexillum (glabrum) carina (ad mârginem inferiorem subvillosa) 
aequilongum vel longius ; legumen demum glabrum ; calycis seg- 
mentum inferius vix ad medium fissum, laciniis dentiformibus ; 
racemi capituliformes"; pedicelli baud bracteis stipati neque brac- 
teolati ; calycis labium superius fere ad basin fissum, tubus sub- 
subnuUus... ... ... ... ... .__ .__ ... ... ... G, hispanica L 

Vexillum carina hrevius ; calycis segmentum inferius ad me- 
dium vel profundius fissum) laciniœ íiliformi-subulatse (vix lineam 
longse)... ... ... ... ... ... ... ... ... ... -_ ... 1 33 

133. Eamuli floriferi teneri aimui, basi solum lignescenti-indurati 134 

Eamuli floriferi simulac rami caulesque frutescenti-lignosi ... 1 36 

134. Spinae molles filiformes (plerœ que decomposito-ramulosae) elon- 

gatae foliolis 8ub-2-plo longiores ... — G. silvestris Scop. 

Spinae validiores ± rigidae foliis subaequilongae v. breviores 135 

135. Spinae foliis sublongiores ; carina margine inferiore adpresse pi- 
losula... ... ... .._ ... ... ... G, dalmatica Bart/. 

Spinae foliis breviores; carina margine inferiore patule villoso- 
pilosa ... ... ... ... .._ ... ... ... ... ... G. arisiata Presl, 

(G. Michelii Spach.) 

136. Spinae tenues subfiliformes, aliae pinnato-, aliae decomposito-ramil- 
lulosse, simplices vel 3-furcatœ nullae vel paucissimae (bracteœ 
basilares, rachis mutica) — ... ... ... ... — — ... — 137 



69 

Spinae validée pleraeque simplices vei B-furcatae (pimiato-ramu- 
losae nullae vel paucissimae)— ... .__ .., ... ... 138 

137. Spinae subfiliformi-subulatae : bracteœ calyces subaequantes ; vexil- 

lum dorso juxta apicem pubescens vel glabrum ... G. Tournefortii Spach. 

Spinae robustse ; bracteae pedicellos vix superantes ; vexillum 
dorso linea media pubescens ... ... ... 6. decipiens Spach 

138. Pedicelli bracteam bracteolasque apice gerentes — ... 139 

Pedicelli bracteam ad basin, bracteolas apice gerentes : 

G. en od ad a Spach. 

139. Flores spicati, spicae robustae subvillosae (vexillum et carina sub - 
villosae) ; folia supra glabra, subtus margineque lanato-ciliata : 

G, hirsuta Vahl. 
Spicae abbreviate capituliformes tenuiores ; folia utrinque liir- 
sutissima... ... ... — ... G. lanuginosa Spach. 

140. Stigma nudum .._ ... ... — ... ... ... ... ... ... ... 141 

Stigma ± papillosum ... ... ... ... ... ... ... ... 191 

141. Calyx circumscisse deciduus . ... ... ... ... ... 14^ 

Calyx persistens .- ... „_ ... ... — ... 144 

142. (CALYCOTOME) Legumen glabrum vel adpresse sericeum ... 143 

Legumen villosum _- ... ... ... ... .- Calycotome villosa Link, 

143. Legumina adpresse sericea ... ... ... ... C. infesta Guss. 

Legumina giaberrima ... ... ... C. spinosa Ui. 

144. Calyx cupuliformis brevis... ... ... ... ._. ... ... ... 145 

Calyx tubulosus ore bilabiatus ... — ..- ... ... — 170 

145. Stylus circinnatus ... ... ... ... .._ ... ... — ... ... 146 

Stylus simpliciter curvus... ._. ... ... .. — — ... 157 

146. (SAROTHAMNÜS) Folia omnia sessilia... ... ... ... ... — 147 

Folia omnia vel pro parte petiolata ... ... — — ... 148 

147. Calycis labia rotundata dentibus subobsoletis ; i 

Sarothamnus grandiflorus Spach. 
Calycis labia distinctissime dentata ... ... ... S. commutatus Willl<. 

148. Folia omnia petiolata — ... ... ... .- ... ... ... ... 149 

Folia pro parte solum petiolata (carina subfalcata)... — ... 152 

149. Legumina tota superficie pilis obducta ... — ... — — 150 

Legumina solum marginibus villoso-ciliata — 5, catalaunicus Webb, 

150. Legumen dense rigide pilosum; corolla maxima subpollicaris ; 
carina subfalcata... ... ... — ... ... ... ... ... 5, patens Webb. 

Legumen lanato-villosum ; carina obovata ... ... ... ... 151 

151. Folia omnia 3-foliolata; rami angulati; legumen patule albido- 
viUosum ... ... — ... ... — — — ... ... S. bœticus Webb. 

Folia summa 1-foliolata; rami teretes tenuiter et obsoletissime 
striati ; legumen sparse adpresse lanatum ... S. malacitanus Boiss. 



70 

152. Legumen solum marginibus villoso-ciliatum,faciebus glaberrimum 153 

Legumen tota supei-ficie indumento obductum.- — — — 155 

153. Folia floralia (elliptico-lanceolata) acutissima — - S. oxyphyl lus Boiss, 

Folia floralia obtusissima — — — — — — — — 154 

154. Eami acute quadranguli — — .- — — — S. scoparius Koch. 

Eami obsolete angulato-striati — — — — — S. Bourgabi Boiss. 

155. Legumen papjTaceo-complanatum — — — — 5, cantabricus WilJk. 

Legumen minus compressum tumidiusculum ... „. ... ... 156 

156. Legumen oblongo-ellipticum vel oblongo -lineare ; flores 8'" longi : 

5, Welwitschii B. et R. 
Legumen trapezoideo-ellipticum ; flores poUicares S. eriocarpus B. et R. 

157. (CYTISUS) Labia calycina brevidentata... ... ... ... ... ... 158 

Labium calycinum superius fissum.__ ... ... ... ... 166 

158. Omnino calvus, flores (in racemis pedunculatis terminales) tribrac- 
teolati ; vexillum transversum ; folia ramulorum floriferorum ses- 

silia ; foliola late obovata V. rhombea ._. ... ... ... C. sessilifolius L 

Hand calvi, flores ebracteati ... — — .- .... ... ... 159 

159. Carina rostrato-acuta .._ ... — — — — — — — 160 

Carina obtusiuscula .- ... ... ... — — — — 161 

160. Inflorescentia racemosa; vexillum transversum; carina supra 
ungues obtusangula ... ... ... _.. — — — — C. nigricans L. 

Inflorescentia fasciculata ; vexillum oblongum ; carina supra 
ungues semisagittata ._ ... ... .- — — C. glabrescens Sartorelli. 

161. Foliola magna elüptica, obovata v. oblonga; flores in axillis folio- 
rum fasciculati ..- .- .- ... — — — — — — 162 

Foliola parva angustiorave ... ... ... ... ... ... — 163 

162. Foliola juniora villosa, adulta supra glabrata — C. triporus L' Merit. 

Foliora juniora utrinque argenteo-sericea, adulta subtus cine- 
reo-sericea : — — ... — — — — — — — C. œolicus Guss. 

163. Flores terminales 2 — 4 (folia omnia 3-foliolata brevissime pe- 
tiolata) .- ... ... — — — — — — — C. Fontanesii Spach. 

Flores secus ramulos interrupte racemosi ... ... ... ... -. 164 

164. Folia lougiuscule petiolata omnia 3-foliolata persistentia ; flores 
axillares 1 — 3 ... ... .- ... — — — — — C. Ardoini Fourn. 

Folia sessilia v. subsessilia (superiora vel ramulorum novello- 
rum 1-foliolata) mox decidua fugacia ... ... ... ... ... ... 165 

165. Petala alba; frutex elatior 3 — 5 pedalis ... ... — C. Linldi Janka. 

(C. albus Link — non Pall.) 
Petala flava ; humilis caespitosus ... — ... ... C. pürgans Willk. 

166. Folia sessilia ... ... ... ... — — — — — — — 167 

Folia distincte petiolata ... ... — — — — — — 1 ()8 



71 

167. Foliola lineari-lanceolata v. linearia, sessilia, supra nitida %ii'i- 
dia, siibtus cana v. argenteo-sericea ; flores terminales corymbosi : 

C. linifolius Lam. 
Foliola ovato-elliptica petiolulata cinereo-sericea ; flores in folio- 
rum axillis giomerati (calycis bracteolis 3 ovatis adpressis suf- 
fulti labium suj)erius ad medium fissum) .,. ... C. tribacteolatus Webb. 

168. Legumen hirsutum vel lanatum ... ... ... ... ... ... 169 

Legumen glabrum ... ... ... ... ... ... ... ... C. patens L 

169. Vexillum «ovale» (subrotundum in Willk. Dlustrat. tab. 48!); 
carina leviter curvata ; legumina subfalcato -incurva C. Kunzeanus Willk. 

Vexillum obovatum, carina recta (?) ; legumina majora «recta») : 

C. canescens DC. 

170. Eami indurati apice spinescentes .. ... ... ... ... ... 171 

Inermes .._ ... ... ... .- ... — ... _.. ... 172 

171. Calyx brevis ; vexillum & carina valde incurva : legumen albo- 
hirsutum ... — ... ... .- ... ... C. creticus B. et H. 

Calyx elongatus ; petala rectiuscula ; legumen suturis ciHo- 
latum... ... ... ... -. ... ... ... — - - C. spinescens Sieb. 

172. Flores ramos hornotjnos terminantes semj)er capitati... ... ... 173 

Eami hornotini semper steriles ; caudices solum annotini late- 
raliter i. e. ex axillis floriferi ... __. .__ ... ... ... ... 183 

173. Eami inflorescentiam stipantes in planta fructifera longissime 
excrescentes — pédales et ultra — virgati creberrimi foliati; 
folia brevissime petiolata^ subsessilia ; axillis fasciculiferis argyreo- 
sericea — ... .._ ... — ... ... ... ... C. absynthioides Janl(a. 

Eami infraflorales baud ita virgato-elongati ; folia multo lon- 
gius petiolata ... ... ... ... ... ... ... — ... 174 

1 74. Flores terminales ac insimul laterales in una eademque stirpe : 

C. supinus L 
Flores laterales nulli ... ... ... .__ ... ... 175 

175. Vexillum dense sericeum, legumen dense ^dllosum ... ... 176 

Vexillum tenuiter vel sparse sericeum aut glabrum... ... ... 179 

176. Opaci, virentes ... ... ... ... — ... ... ... ... 177 

± sericeo-nitentes... ... ... ... ... ... ... ... ... 178 

177. Flores lactei__- ... ... ... ... ... ... ... ... ... C. albus Pall. 

(C. leucanthus W. et K.) 
Flores sulj)hurei... — _- ... ... ... ... — C, pallidus Schrad. 

178. Griseus; flores sulphurei ... ... ... ... .._ ... C. Rociielil Wierzb. 

Canus ; flores lutei ... ... ... ... ... ... — — C. austriacus L. 

179. Caudiculi foliaque adpresse pilosi ... ... — — — — 180 

Caudiculi 23atenter pilosi; legumina patule villosa — 182 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. '^ 



180. Legumina aclpresse sericea — — — — — — 181 

Legnmina patule villosa.- — — — — — C. Tommasinii Vis. 

181. Foliola supra glaberrima florum longitudine ; legumina aclpresse 
sericeo-pilosa— — — — — — — — — C. Heuffelii Wierib. 

Foliola utrinque (supra parcius) adpresse pilosa^ minuta flori- 
bus multo breviora ; legumina sericeo-villosa — — C. pygmœus Willd. 

182. Flores 2 — 4 subsessiles — — — — — — — C. éallicus Kern. 

Flores 1 — 2 longiuscule pedicellati— — — — C. dem issus Boiss, 

183. Legumen (jam ovarium) glaberrimum — -_.. -_ — — — . 184 

Legumina ± pilosa — _- — — — — — .-- .-- 186 

184. Flores purpuréi— — — — — — — — C. purpureas Scop. 

Flores flavi vei lactei — — — — -_ — — — — 185 

185. Fores flavi — — — — — — — — C. leiocarpus A. Kern. 

Flores lactei ; ungues coroUae marginibus reflexe albo-ciliatse : 

C. graniticus Rehm. 

186. Legumen solum suturis ciliatum — ._. ... — ... C. ciliatus Wahlb. 

Legumen undique indumento obductum .._ -_ ___ _- 187 

187. Legumina hirsuta; caudiculi patenter hirsuti, foliola subtus sal- 
tem pilosa — — — — — — — — — — — 188 

Legumina adpresse sericeo-tomentosa -._ — ...- — — 189 

188. Caudiculi tenues repentes— — — — -__ C. polytriciius Maß, 

Caudiculi firmi erecti-_ — — — — — — _- C. fiirsutus L 

189. Foliola utrinque adjDresse pilosa, subtus subsericea, caudiculi to- 
mentosi, calyces villosi -.- — -__ — — — C. elongaius W. et K. 

Foliola supra vel demum utrinque glabra, caudiculi subargen- 
teo-sericei -_ — — — _- — — — ' — — — --. 190 

190. Folia supra glabra, subtus cano-sericea, calyces adpresse sericei: 

C. ratisbonensis Schœff. 
Folia demum utrinque glabra; calyces patule subsericei C. gl aber L. 

191. Stigma terminale capitellatum v. punctiforme ; labium calycinum 
superius baud 2-partitum-- — — ..^ ... ... ... — ... 19a 

Stigma obliquum déclive i. e. styli apice oblique adnatum longe 
papillosum; labium calycis superius 2-partitum___ — — — 195 

192. (PODOCYTISUS) Legumen papyraceum translucens indehiscens : 

Podocytisus caramanicus B. et H, 
Legumen baud translucens dehiscens — .- — _- — -_ 193 

193. (PETTEBIA) Calyx tubulosus; alae unguibus tubo stamineo ad- 
nata ... — — — ... Petteria ramentacea Presl. 

(Cytisus Weldenii Vis.) 

Calyx breviter campanulatus vel urceolatus — — — 194 

194. (LABURNUM) Sericeum; legumen brevissime stipitatum sutura 
utraque incrassata (elevata)— — — — — Laburnum vulgare Gris. 

(Cytisus Laburnum L.) 



73 

Glabrescens ; legumeiî distincte stipitatum suturis tenuibus 
alato-carinatis— — -._ L alpinum Gris. 

(Cytisxis alpiniTS W. et K.) 
195. (AKGYEOLOBIUM) Sericeum; foliola oblonga ; labiiiiiferioris den- 
tés œqnales, lineari-acuminati ... -_ Argyrolobium argenteum WHIk. 

Pube patula hirsutum; foliola obovato-subrotunda; labii infé- 
rions dentés abbreviato-3-angulares, laterales intermedium la- 

titudine plus duplo excedentes A. calycinum Boiss. 

(Cytisus calycinus MaB.) 



5* 



74 



A MAGY. NEMZ. MÚZEUM NÖVÉNYTANI KEZIEATAIBOL. 

Dr. BOKBÁS ViNCZE, egyetemi magántanártól. 

A m. nemz. múzeum kéziratai között {Octav. Germ. 148) vanÖADLER- 
nek Budapest növényzetéről közlött első enumeratiója (Verzeichniss der um 
Pest und Ofen wild wachsenden Gewächse, Pest 1818).. mely tisztalapokkal 
átszőve Forster Károly, boldogult szakinaki gyógyszerésznek alkalmul 
szolgált, hogy ebben a munkában a Szalonak körűi termő növényeket 
jelölje. (flC. Förster, Enumeratio plantarum a Julio-Octobr. 1818 circa 
Schlaining c. Castriferrei observatarum.») 

Förster t. i. azokat a növényeket, melyek Szalonak körűi közönsé- 
gesek, Sadler enumeratiójában aláhúzta, azokat pedig, a melyeket Sadler 
nem említ vagy nem közönségesek, a befűzött tiszta lapokra jegyzé fel. 

A legtöbb adat vasmegyei, s már Polák Károly « Recensio plantarum 
phanerogamarum in com. Castriferrei hucusque inventarum» Budae 1839 
munkájában, valamint magam is Vasmegye flórája kéziratomban felhasz- 
náltam, úgy hogy a vasmegyei adatokat itt mellőzhetjük. Azonban van e kéz- 
iratban Pozsony és Sopron megyékre, valamint Stájerországra vonatkozó 
néhány adat, mely említést érdemel s pedig főleg a Verboscum rubiginosum, 
melyet, a mennyire az adatokhoz hozzá férhettem, * tudtommal még ma 
sem említenek Stájerországból. Ezért érdemes, hogy a nem vasmegyei 
adatokat közre bocsássuk. 

Actaea spicata L. Sopron (Ödenburg). 

Bellis perennis L., Modor, Pozsony, Sopron. — «Von Pest aber sah 
ich es bis Szász» (Pozsony m.). 

Bunias syriaca=Euclidium syriaaim (L.) «Von Vasárut bis Szász 
sehr häufig über der Strasse bei Ackern». 

Galluna vulgaris (L.) Sopron. 

Gardamine amara L. «in Maltha auf der österreichischen Grenze». 

Lysimachia punctata L., Sopron. 

Hypericum montanum L. Sopron. 

Jasione montana L., Pozsony. 

-1= Maly: Flora Styriaca,— Mukmann : Beiträge zur Pflanzengeogr. der Steiermark. 



75 

Impatiens noli tangere L. « am Bache auf dem Wege nach Brennberg 
sehr häufig» Sopron. 

Oxalis AcetoseUa L. Pozsony, «hinter dem Zondischen Garten». 

Physalis Alkekengi L. «Odenburg über dem Neusiedlersee.» 

Phyteuma sjncatum L. «Odenburg, auf dem Berge über dem Wege 
nach Brennberg.» 

Pinus-Larix L., «selten zu sehen, aber weiter an der Steyerischen 
Grenze häufiger, besonders aber in Steiermark selbst. » 

Potamogeton natans L. Eécse és Pozsony közt két tócsa tele van vele. 
Csáva m. (Stoob, Sopronm.). 

Pirola rotundifolia L., Fürstenberg. 

P. secimda L. «von Oberwarth bis Gratz.» 

Saniciila europaea L. «Ödenburg bei der Unterlöwer.» 

Scabiosa Succisa L. Sopron. 

Spiraea Arim eus L. Sopron Brennberg felé bőven. 

Thalictrwm aquilegifolium L. Sopron (Alsó Lövér) Sadler szerint = 
Th. medium Sadl., s ekkor Th. flexuosum Bernh, 

Verhascwm rubiginosum WKit., Hartberg Stajerorsz. 

Veronica longifolia L. Alsó-Löver egy példány. 

Az Octav Lat. 80. számú kéziratban a következőt találtam : 

Syringa pj^unifolia Kit. 

«Ita interea pro conservanda memoria nomino, quœ ad viam Mun- 
kácsino Leopolim (Lemberg, Borh.) ducentem inter Felső Hrabonitza et 
Piidpolócz in cottu Beregh ereseit, foliisque Pruni distincta, referente 
Dre. Bulla.» 

Itt Orgonafáról van szó, melynek levelei olyanok mint a Prunusé. 
Orgonafa szilyafa-levéllel Syringáinh közül más mint a S. Josikaea Jcq. 
nem lehet. A S. Josikaearól De Candolle Prodr. VIII. p. 283. lapján azt 
mondja: «folia sabtus albida, fere Popidi halsaminiferae» ; de ha a Prii- 
nusok között kereskedünk, szintén ott találjuk a P. Padust, melynél a leve- 
lek alsó színe, főleg a hajtásokon, szép deres, tehát a *S. Josikaeaéhoz 
hasonlíthatók. Más orgonafáink itt számba nem jöhetnek, mert ezek levelé- 
nek szabása más mint a Prunusoké. 

KiTAiBEL herbáriumában a Syringa prunifoliáról semmi adatot nem 
leltem. Hogy ez a S. Josikaea lehet, bizonysága az is, hogy újabban Ung- 
megyében is lelték. * Látni való ebből is, mennyit tett hazánk nagy termé- 
szetbuvárlója Kitaibel, s mennyit tett volna, ha a halál idő előtt el nem 
ragadja. Ö ismerte a S. Josikaeát («Flora» 1831**) Jacquin előtt, s az 

* Klein Gy, Term. Tud. Közi. 1881. jul. Borbás V. Erdész. Lap. 1882. p. 880 stb. 
■'* Eclib. fl. germ, excurs. 1830 ! A szerit. 



76 

Erdös-Kárpátokból kortársai közt. Az erdész urak, touristák vagy természet- 
vizsgálók a Vereczkei szoros vidékén ezt az orgonafajt könnyen meglelhetik 
s a dolgot bővebben megvilágosíthatják. Nekem is éj^en ez volt a czélom, 
hogy a figyelmet rá felköltsem. 

A Syringa Jósikám levelei a széles tojásdad kihegyzett alaktól a lánd- 
zsásig változnak, alsó színe dereszöld, a levél nyelével valamint a fiatal 
hajtásokkal együtt gyengén j^elyhes és glandulás. Virágzata sem az a nagy 
virágiomb, mint a többi orgonafáinké, hanem összetett fürt módjára húzódik 
össze. A szirom e része legalább négyszer rövidebb a corolla csövénél. Ezek 
a legfeltűnőbb ismertető jelei. 

Végűi a m. nemz. múzeum könyvtára vezetőségének itt is köszönetet 
mondok azon szívességért, a melylyel a kéziratokat rendelkezésemre 
bocsátotta. 



A FELSŐ-VISSÓI ANGLESIT. 

FraNZENAU Ágoston mvizeumi segédörtöl. 
(II. Tábla.) 

Felső- Vissóról, Máramaros megyében származó mállott csillámpala 
darabot adott nekem Pelládi L.íjos úr, a melyen számos barnás, csak itt- 
ott fehéres, igen fényes kristályok ülnek. Ezeket megvizsgálván, Änglesitek- 
nek ismertem fel. 

Minthogy Anglesit Felsö-Vissóról még nem ismeretes, azért ezen 
kristályokat áttanulmányoztam és a következőkben fogom a nyert ered- 
ményeket közölni. 

Legyen megengedve mindenekelőtt köszönetemet nyilvánítani Dr. 
Keenner József Sándor műegyetemi tanár úrnak az adott számos tanácsért 
és azon buzdításért, melyben részesíteni szíves volt. 

Vizsgálataimat a kir. Józsefmuegyetem birtokában lévő Mitscherlich 
Jüngers-féle kettős távcsövű reflexiós goniométerekkel eszközöltem. 

Az egyes kristályokat úgy állítom föl mint ahogy Lang* javasolta, e 
szerint — ha a Baryt hasadási prizmájának megfelelő alakot primärnek 
veszszük itt is, akkor az Anglesit rövidebb tengelye (c) jobbról balra halad, 
a hosszabb (b) előre-hátra tart, míg a legnagyobb (a) a vertikális tengely lesz. 

Az általam vizsgált anyagon 1 alakot találtam, a melyek osztályozva : 
2 véglap, 1 prizma, 3 dóma és 4 piramis, nevezetesen : 

a = (100) . P 

b = (010). oo Poo 

m = (011). CO P 

fi = (201). 1/2 Poo 

o = (]10). Po<, 

S = (120). 2 Poo 
s = (lll). P 

* Sitzungsberichte der Math. Nat. Classe cl. k. Ak. der Wiss. (Wien) XXXVI. 
kötet. 1859. 



78- 

71 = (551). P5 
^ = (661). P6 
k = (12.12. 1.)P12 

Ezek közt az (551) és (661) mostanig csak a magyarországi Anglesi- 
teken észlelt alakok; az (551) ugyanis a felsö-bányai, a (661) ellenben a 
borsa-bányai kristályokon lett észlelve,* a (12.12.1) pedig általában véve új 
alak, melyjólehet mindig csak mint vékony esik jelent meg, de elég gyakran. 

A (011) prisma, az (111) piramis, a (201) és (110) domák kivétel nél- 
kül valamennyi kristályon megvannak; az (100) véglap nyolcz kristály 
közül béten, a (010) véglap és az új lap (12.12.1) hármon, az (120) doma 
kettőn, az (551) és (661) egyen-egyen fordulnak elö. 

Általában jó fénynyel bírnak: a (201) és (111), ritkán az (110) és 
(011) alakok, a többi vagy kissé érdes vagy oly kicsiny, hogy csak holdszerű 
reflexet ad. 

Kristályaim a (201) doma szerint vannak nyújtva és föhabitusra a 
kirlibábaiakkal egyeznek meg. 

A mért szögeket normál értékben adom, értékük több mérésnek közép- 
száma. 

1. kristály. 

Hossza 2.5 *%j és szélessége is ugyanannyi ; barnás színe van. Egyike 
a legegyszerűbb combinátióknak, öt alakkal bír (1. ábra), nevezetesen : 

a = (100) 
m = (011) 
fZ = (201), o = (110) 

^ = (111) 

A lapok közt (201) és (011) igen jól tükröznek, kevéssé jól (110) és 
(Ml); az (110) rostos. 

obs. 

■ 201. 20Î = 78°44-5' 
011.111 =25 38-4 
111.110 = 45 6-3 
201.011 = 60 4-1 



£. kristály. 
Színe barnás, 3 '>% széles és 2*5 »%j magas. Alakjai (2. ábra) : 

* Értekezések a term. tud. köréből, kiadja a m. tud. Ak. VIII. kötet. 8. 
szám. Dr. Krennee, Magyarhoni Anglesitek. 



79 

a = (100) 
Ȕ = (OJl) 

z = in\)k = ii±\2A) 

melyekből (201), (110) és (111) jók, (Oil) ellenben kissé érdes, (100) ros- 
tozott, (12.12.1) pedig vékony csík az (111) és (110) közt. 

E kristályon az új lap aránylag a legjobban van kifejlődve. 

obs. 

201 . 201 = 78°44-5' 
201.111 = 38 16.3 
111.12.12.1 =40 18. 

Az indexek meghatározása az [110.111] öv és a fentebb közlött szög- 
értékből folyt. A számításnál a Lang által közlött szögértékeket véve fel ala- 
púi, az (111) (12.12.1) szögértéknek 40°23-3' felelne meg. 



S. kristály. 

Hossza 1 ""^i, szélessége nem üti meg teljesen az 1.5 ''%n-i, barnás 
színű. A lapok a (011) és (110) kivételével igen jók, ezek azonban kissé 
érdesek. 

A kristály a következő alakok combinátiójából áll : 

a = (100) 
m = (011) 
<i = (201)0 = (110) 
^ = (111) 

obs. 

201.201 = 10l°17-3' 
011.111 = 25°38-4' 
201 .111 = 38° 16-2' 



4' kristály. 

Hossza 0*5 '^, szélessége 1 ''^. Fehér színű, átlátszó, szép sima 
lapokkal. (3. ábra.) A lapok jóságuk daczára nem szolgáltattak egész pontos 
eredményeket, mivel kicsinységüknél fogva a fonalkereszt tükörképe nem 
volt látható. Alakjai : 

m =(011) 
(1 = (201)0 = (110) 
z = (111) TT = (551) k = (12.12.1) 



80 





obs. 


201, 


.301 = 78°40' 


201, 


.111 = 38 17 


110, 


.12.12.1 = 4 53 


111, 


.551 =33 40 



5. hristáiy. 

E barnás színű kristály szélessége 5 '»%^ magassága 3 '"%. (4. ábra). 
Alakjai közül a (201) és (11 1) igen jó, a többi kissé érdes. Összes alakjai: 

a = (100) h = (010) 
w = (011) 

d = (201) o = (110) S = (120) 
^ = (111) 

obs. 

201 .201 = 101° 14-3' 
201.111 = 38 17-3 

Fel kell említenem, hogy az 120 lap érdességénéi fogva mérésre nem 
volt alkalmas és így csak az [100.010] : [1 11.011] övekből volt meg- 
határozható. 

E kristályon igen szépen lehet látni a prismalap ismétlődéséből ke- 
letkező rostozást. 

6. kristály. 

Hossza nem egész 1 "»^, szélessége 2 ''^%. Színe fehér (5 ábra). Alakjai 
közül az (100) (201) és (111) igen jól tükröznek, a (011) mint rendesen kissé 
érdes, a többi kicsinységénél fogva nem ad biztos eredményt. 
Combinátiója az : 

« = (100) 
m = (011) 

fi = (201) o = (110) 
z = {\\\) ésí^ = (661}, 
alakoknak. 

obs. 

201 .201 = 101° 15-2' 
201 .100 = 39 21 
201. 111 = 38 21-3 
110.661 = 9 26 



7. hristáiy. 

Hossza és szélessége körülbelül 1'5 '^^, barnás színű. Lapjai kivétel 
nélkül jók. 



81 



Következő alakokból áll 



a = (100) 
m = (011) 
á = (201)0 = (110) 
z = (111) 

obs. 

201 .201 == 101° 15-8' 
011.111 = 25 33-5. 



8. kristály. 

Szélessége 4 ''% magassága 3 '^j, (6. ábra.) Alakjai közül érdes a 
(011) és (120), a többi kitűnően tükrözik. 
Alakjai : 

a = (100) b = (010) 

m = (011) 

d = (201) = (110) g = (120) 

z= (111) /í; = (12.12.1) 

A legjobb mért szögek : 

201 .201 = 101° 12*4' 
201.111 = 38 16-7 

A (110) dómára és az új piramisra találtam: 

110.12.12.1 =4°39'. 

A könnyebb tájékozás végett mellékelt MiLLER-féleprojekczió (7. ábra) 
az általam megfigyelt alakokra vonatkozik. 



82 



ÁSVÁNY-CHEMIAI VIZSGÁLATOK. 

LOCZKA József muz. vegyésztől. 

1. Wollastonit Rézbányáról. 

A nevezett ásványt dr. Krenner József Sándor muz. ör volt szíves 
rendelkezésemre bocsátani. Színe fehér, sugaras szövetű. Forrasztócsö előtt 
szélei megolvadnak. Fajsúlya ál °(7-nál három meghatározás középértéke 
szerint 3.919. A minőségi próba a következő alkatrészeket derítette ki ú. m. : 
SiO.2, MgO, CaO, FeO, MnO, K,0, K^O és Na,0. 

A finom porrá tört anyagot concentrait sósav nagy mértékben támadja 
meg, miközben poralakú kovasav válik le. A többszörös bepároltatás daczára 
a sósav még sem bontja föl tökéletesen ez ásványt, mert az ily módon 
kiválasztott kovasav, ha fluorsavval és kénsavval kezeljük s szárazra pá- 
rolva hevítettük, tetemes mennyiségű maradékot hagy hátra. A sósavval 
való fölbontást tehát el kellett hagynom és az ásványt szénsavas nátron- 
káli- val való hevítés útján bontottam föl. A csekély mennyiségű vizet Lud wig- 
Sipőcz * módszere szerint határoztam meg és 0.9632 gr. anyagból 0.0052 gr. 
vizet nyertem. 

Az elemzés direkt értékei szerint : 

0.5285 gr. anyagból 0.2728 gr. kovasavat kaptam ; 0.003 gr. vasoxyd 
megfelel 0.0027 gr. vasoxydulnak ; 0.0159 gr. jDyrophosphorsavas magnesia 
0.005727 gr. magnesiumoxydnak ; 0.0027 gr. manganoxyduloxyd 00252 gr. 
manganoxydulnak ; 0.5945 gr. kénsavas calcium 0-244637 gr. calciumoxyd- 
nak ; 0.9954 gr. anyag 0.0044 gr. chlóralkalit szolgáltatott ; 0.0069 gr. platin- 
chlorid chlorkálium megfelel 0.002118 gr. káUumchloridnak ez pedig 
0„001338 kálium oxy dnak ; chlornátriumnak marad 0.002182 gr., a mely 
0.001158 gr. nátriumoxydnak felel meg. Százalékosan tehát ez ásvány a kö- 
vetkező mennyiségű anyagokból áll : 

* SitzungBber. der Kais. Akad. d. Wiss. Wieű. LXXVI. 1877. p. 51. 



83 



talált 


számított 


SVO2 = 51.610/0 


51.740/0 


CaO =46.29 


48.26 


AïqO r= 1.08 


— 


FeO = 0.51 


— 


MnO = 0.47 


— 


K^O = 0.13 


— 


NücO = 0.11 


— 


HlO = 0.54 


— 


Al20-^ nyomok 


— 



100.74 100.— 

Nem tartom fölöslegesnek végül megemlíteni E. LuDwiG-nak a vas- 
oxydul meghatározására vonatkozó egy módszerét. Öntsük két egyenlő 
nagyságú és minőségű, nehezen olvadó, az egyik-egyik végén beforrasztott 
üvegcső közül az egyikbe a porrátört ásványt a megfelelő mennyiségű fluor- 
savval és kétannyi vízzel hígított kénsavval, a másikba ivedig csakis az 
említett folyadékokat, az előbbivel teljesen egyenlő mennyiségben. Kihűlés 
után mind a két csövet forraszszuk be és a tökéletes fölbontás után a folya- 
dékokat meghatározott titerű chameleon oldattal titráljuk ; az ilymódon 
összesen talált vasoxydulból pedig, ha a csu^^án a folyadékot tartalmazott 
üvegcső vasoxydul tartalmát levonjuk, akkor természetesen a vizsgálandó 
silikát vasoxydul mennyiségét elegendő pontossággal nyerjük. 

A rézbányai Wollastonitnál ez a mód azonban nem volt eredményes, 
mert az ásványpor a nevezett folyadékokban összegumósodott, úgy hogy 
a leghevesebb rázás sem oszlatta azt el. Ennek az oka valószínűen az, hogy 
a képződött fluorcalciumot a kénsav gypszszé alakítván át, ez a többit 
egészen bevonta és így a fluorsav hatása megakadályozva lett. Azért a 
vasat mint oxydot határoztam meg s azt — miután feltehető, hogy ezen 
ásvány a vasat mint oxydult tartalmazza — vasoxydulnak számítottam át. 

2. Smithsonit Pelsöez-Ardóról. 

Az anyagot dr. Schmidt Sándor muz. segédőr adta át, a mely sárgás 
szürke színű, áttetsző, egyenetlen szálas törésű, kissé sugaras, üvegfényű 
darabkákból állott. Az elemzésre fölhasznált anyag 1.121 gr. volt, a melynek 
fajsúlya: 4.430. A szokott módon végrehajtott vizsgálat a következő száza- 
lékos alkotást derítette ki : 

talált számított 

ZnO =63.23% 64.81Vo 

CaO = 1.01 — 

PbO = 0.75 — 

CdO = 0.02 — 
MgO nyomok 

ÓO2 = 34.69 35.19 

99.70 100.— 



84 



PELSÖGZ-AEDÓ ÁSVÁNYAIRÓL. 

Schmidt SÁNDOR-tól. 

(III. tábla.) 

A folyó 1884. év január havában egy gömörmegyei kirándulás alkal- 
mával, Semsey Andor úr áldozatkészsége folytán meglátogathattam a Pelsöcz 
Aedó község közvetlen határában fekvő gálma-bányát, a hol Birgling bánya- 
gondnok és Friedrich bányatiszt urak lekötelező szivességéből a magyar 
nemzeti Múzeum ásvány-osztálya részére az érez előfordulásból példányokat 
gyűjtöttem. 

A pelsöcz-ardói bánya Maderspach Livius * és Stürzenbaum József ** 
urak közleményeiben már több, nevezetesen geológiai szempontból ismer- 
tetve van. A boldogult Stürzenbaum az ardói érez elő fordulást az alsó-triasz- 
hoz számította és magát az erezet szabálytalan ürkitöltésnek vagy tömzs- 
szeríí képződésnek tartá. Az érez egy sárgás vagy szürkés Dolomitban van, 
melynek fekvő kőzete világos, fehér mészkő, fedője ellenben sötétes szürke, 
feketés színű mész. 

A nemzeti Múzeum gyűjteményében a pelsőcz-ardói Smithsonit már 
több év óta megvolt, egy-egy üreges dolomitos kőzetdarabon mint apró 
kirstályos takaró és a példányokon fehéres-víztiszta Cerussit kristálykákat 
is bőven lehetett találni. 

A bányáról hozott darabokon a rendesen piszkos sárga színű, üreges 
meszes- dolomitos kőzeten a Smithsonit nagy mennyiségben van lerakódva, 
vastag takaró gyanánt burkolja be azt. Színe átalában véve sárgás-kékes- 
szürke ; a törési lapokon concentrális rétegeket látni, de a sugárszerűen 
rostos alkotás is szembetűnik. Egy ilyen Smithsonit gumót a felületre nor- 
mális irányban vékony lemezzé elcsiszolva, már szabad szemmel észreve- 
hető, hogy a felülettel concordans rétegecskék csak a növekedés különböző 
időpontjait jelölik meg, mert a határok csakis széthintett interpositiók és a 

* A Pelsőcz-Ardói czink- és gálma-fekhelyek. Földtani Közlöny. 1877. p. 121. 
Das Zinkerzvorkommen im oberen Granthaie. Oesterreichische Zeitschrift für Berg- 
und Hüttenwesen. 27. 1879. p. 59. 

** Az ardói czinkérez-fekhely geológiai viszonyairól. Föltani Közlöny. 1878. p. 213. 



85 

Smithsonit színének megváltozása folytán keletkeznek. A külső lepel sárgás- 
vöröses színű, a melyen legvégül nagyobb, rhomboéderes borzas világos 
színű kristályokban rakódott le a Gálma. A sugaras rostok ellenben az 
egész vastagságon keresztül egységesen húzódnak és kisebb Smithsonit 
gömböket könnyen lehet kúpalakú darabocskákra választani szét, midőn az 
egyes szálak a lerakódás középpontjától divergálva válnak el egymástól. 

Mikroszkóp segítségével vizsgálva, kis nagyításnál, sötétre állított 
Nicolok között az elsötétedés a legtöbb helyen a szálak megnyulási irányá- 
hoz szabott és így a sugarasság poláros fényben még jobban szembe ötlik, 

A felülettel parallel csiszolt vékony lemezkén legkívül a világos színű 
nagyobb borzas kristály aggregátumokat, utánnok a vöröses kérget majd 
számos más concentrális réteget láthatni, melyeket bőséges interpositiók és 
a színkülönbség választanak el ; a közép felé a metszet átvágott nyalábok- 
hoz hasonló. Sötétre állított Nicolok között a vékony lemez némely helyein 
a mikroszkópban, az okulár-lencsék eltávolítása után, fehér fényben, de 
méginkább a Na lángban — oldalvást egy halvány kereszt látható, a miből 
következtetni lehet, hogy az egyes szálak a főtengely szerint megnyúlt 
kristályok. Egyébként a lemez forgatása alkalmával sötét Nicolok között 
csak csekély világossági különbség észlelhető, mivel a középső részletektől a 
szélek felé a metszés tnintegy fokonkint közeledik a kristályok főtengelyével 
parallel irányhoz. 

Kérésemre Loczka József * múzeumi vegyész úr volt szíves ezen 
Smithsonit vegyi- alkotását kideríteni, mely czélra világos, egyszínű, lehető- 
leg tiszta darabkákat válogattam ki. Elemzésének eredménye a következő : 





talált 


számított 


ZnO 


63.23% 


64.81% 


GaO 


1.01 


— 


PbO 


0.75 


— 


CdO 


0.02 


— 


MgO 


nyomok 


— 


(70, 


34.69 


35.19 




99.70 


lOO.-^Ü 


Fajsúlya : 


4.430. 


m 




Tekintetbe véve a megemlített interpositiókat, a Ca, Pb, Mg tartalom 
az isomorf keveredésen kívül még a tisztátalanság rovására is írható ; nem 
érdektelen azonban a Cadmium, mely rendkívül csekély mennyiségben 
ugyan, de biztosan kimutatható volt. 

A Smithsonit legújabb generátiója átalában véve meglehetősen eltérő 
színű. így találni fehér-víztiszta borzas-kristályos aggregátumokat, mint 

* L. egyúttal ezen füzet 83. lapján. 



86 

kis bokrétákat a közönséges sárgás- szürke Gálmán, más darabokon pedig 
báb alakú barna ömithsonit kristályocskák vannak legfelül bőven elhintve. 

A pelsöoz-ardói érezek második csoportja a sulfidok sorából való. 
Galenit és Sphalerit példányok ezek, rendszerint a mállás látható nyomai- 
val. A két érez egymással keverve fordul elö és a Galenit átalában véve 
üdébb a sárgás Sphaleritnél. A galenitos darabok ólomcarbonátot bőven 
tartalmaznak, mely kristályokban rakódott le, vagy pedig mint vékony, 
kristályos takaró vonja be a Galenitot. Vannak mállott Galenitok, melyeket 
nemcsak Cerussit hálóz át meg át, hanem azoknak üregecskéit egyúttal 
Smithsonit béleli ki. 

A Cerussit kristályok a múzeumi régibb példányokon fehéres színűek, 
aprók és a szokott * fölállítás szerint az 7?z . (1 10) . oo P, p . (1 1 1) . P, i . (021). 
^Poo, a . (100) .ooPoG és 6 . (010) oo Poo alakok kombinácziói ; a habitus 
oszlopos, egy látszólagosan hatszögű piramis tetőzéssel. 

Az újabban gyűjtött példányokon a Galenit üregeiben akadni az 
1 — 3 *%( nagyságú víztiszta kistály okra (III. tábla, 1., 2 és 3. ábra). Ezeknek 
tipusa teljesen megegyez azon kristályokéval, melyeket Kokscharow** 
Ridderskróí (Altai) ismertetett. Legnagyobb alak ezeknél az m . (1 10) . oo P, 
mely után nagyságra az /. (021) .2 Poo következik. A prizma némelykor 
igen szép etetési rajzokkal van borítva, melyek a rhombos rendszer szim- 
metriája szerint csakis a prizma élére normális egyenesekhez mérve szim- 
metriásak. 

Ezen kristályokon az i . (02 1) . 2 Poo alak lapjai csak kivételesen simák, 
hanem vagy kis mértékben rostosak az a tengelylyel parallel irányban, 
vagy pedig felületük megtámadott, homályos. Olykor a, p . (11 1).P lapjai 
sem tiszták, míg a többi alak rendszerint fényes. A III. tábla 1. ábrája alatti 
kristály a következő alakok kombinácziója : 

ö,.(100).ooPoo r.(130).oo2^3 fc.(Oll). Poo 

&.(010).ooPco í;.(041). 4 Poo ^.(012). V2 Poo 

9/1.(110). ooP 1.(021). 2 Poo _p.(lll). P. 

Víztiszta, 1 "^ széles kristály, mely a c . (001) . OP irány szerint ész- 
lelhetően hasadt. 

obs. calc.*** 

b:v=OW:OU = U°W 24°45' 

?,:/ =010:021 =34 38 34 40 

è: A; = 010: 01 1=54 5 54 8 

5:a; = 010:012 = 70 2 70 7 

* Baryt és Cerl^ssit Telekesről. Értek, a term. tud. köréből. Kiadja a magy. 
tud. Akadémia. XII. köt. 1. szám 1882. 

** Materialien zur Mineralogie Russlands. VI. Bd. St. Petersburg, 1870. p. 112. 
Taf. LXXX. Fig. 17. 

*** Kokscliarow, 1. c. 



87 









ob s. 


cale. 


/' 


•■P' 


= 111: 


:1T1= 50 1 


49 59 


m' 


: / 


= 1T0: 


021 = 115 21 


115 22 


Hl' 


:p 


= 1T0: 


;111= 68 12 


68 12 


V' 


: / 


= lïl 


:021= 90 49 


90 52 


r 


:^ 


= 130; 


:021= 43 50 


43 48 



Ennél, valamint a többi ezen típushoz tartozó kristálynál az m : i és 
]):i vagyis [110:021] és [111 :021) övekben ezen alakok kombináczió éle 
olykor szélesebb, de mindig görbült, rostos lapok által van letompítva, a 
melyeket ez oknál fogva közelebbről meghatározni nem sikerült. 

Egyszerűbb a 2. ábrán megszerkesztett kristály, melynek alakjai : 



oo 



h .(010).^ Poo * .(021). 2P 

W.(110).ooP .T.(0Í2).V2Pco 

r .(130).ooP3 ^;.(111). P. 

obs. calc. 

m : m' = 110:110 = 62°49' 62 °46' 

h: r =010:130 = 28 39 28 39 

m:p = 110:111 =35 46 35 46 

jj: i = 111 :021 =47 10 47 10. 

A 3. ábra vízszintes projekczióban egy hasonló kristály képe, melyen 
még a c . (001) . OP alak is mint keskeny szalag megjelen. 

obs. calc. - 

i : i' = 021 : 021 = 110°42' 1 10^40' 
x:x' =0V2:()\1= 39°39 39 45. 

Egynémely Galenitos darabon a sok Galenit zárványtól egészen feke- 
tés Cerussit kristályok találhatók, melyekből egyet a 4, ábra tüntet elő. Ez 
vastag, hatszögletű tábla, melynek alakjai : 

a . (100) . oo Poc -/w.(110).ooP h.{Oli). Poo 

6.(010). ooPoo !;.(041). 4 Poo ^.(012).V2Poo 

c.(OOl). OP i.(021). 2Poo ]J.(111). P 

obs. calc. 

h : î; = 110:041 =24°24' 24°45' 

h : 4 = 010:021 = 34 37 34 40 

h : /fc = 010:011 =54 10 54 8 

h : a; = 010: 012 = 70 8 70 7 

m : m' = 110:110 = 62 49 62 46 

m: p = 110: 111 = 35 41 35 46 

a: 6=100:010 = 89 59 90 — 

Természetrajzi Füzetek. MII. kntet. O 



SS 



A b . (010) .CO Fco lapon egy finom iker-lemezke volt észlelhető, mely 
az m . (110) . oo P szerint szimmetriás összenövésnek felelt meg : 



h .-m 



obs. 

3°52' 



calc. 

4°9', 



Egészen más alakú, piszkos sárga színű kristályok azok, melyek a 
Galenitokon nagyobb mennyiségben vannak lerakódva és részint az 
7» . (1 10) . oo P, részint a è .(010). œ Poo lapokon feküsznek. Ezeknek 
tipusát az 5. ábra mutatja, mely a 6.(010). oo Poo, m (110) . ooP és 
i . (021) . 2Poo alakokból áll. Ezen kristályok a 3 '^^-nél is nagyobbak és 
lapjaik fényesek bár, de felületük nem tökéletes. A h . (010) . co Poo erősen 
rostos az a tengely iránya szerint, a mi az orientálást igen megkönnyíti. Egy 
ilyen kristályon találtam : 

obs. calc. 

h : i =010:021 = 34°51' 34°40' 
wz : m' = 1 10 : ITO = 62 53 62 46. 

A Cerussit ikerkristályai ezen előfordulásnál is gyakoriak. Az össze- 
növést a közönséges módon, az m (1 10) . oo P lap szerint lehet megfigyelni. 
Egy ilyen, átlag 1 ^'2*%,, nagy kristályon az alábbi alakok jelentek meg : 



i'.(041).4Pco 
i .(021). 2 Poo 
Ä;.(011). Pco 



h 

m 

m 

b 

b 

b 

h 

P 
V 
P 

P 

c 



m = 010: 110 
p = 110 : 1 1 1 



b .(010). 00 Poo 
c .(001). OP 
m. (110). 00 P 

obs. 

58° 34 
35 38 

c= 110:001 =90 12 

/=:010:021 = 34 42 

;r = 010:012 

V = 010:041 

y = 011 
■.p' = 111 

^=111 



70 6 

24 11 

102 = 45 53 ca. 

lîl = 49 56 

102 = 31 30 

A;' = 111:0Î1 = 76 59 

i= 111 :021 =47 13 

!/ = 001 : 102 = 30 25 



:î;.(012).V2Poo 
jl . (102) . 1/2 Poo 
p. {111). P. 
calc. 

58°37' 
35 46 
90 — 
34 40 
70 7 
24 45 
45 48 
49 59 
31 8 
76 56 
47 10 
30 39 



Az ikerszögekböl 



5':p' 
p' : i' 



obs. 

35° 55' 
3 34 



calc. 

35°58' 
3 34. 



Egy másik, a sok Galenit zárványtól egészen fekete apró ikerkris- 
tály az 



CO X'^OO 


i.(0%l). 


2Poo 


CO r oo 


k.mi). 


Poo 


OP 


a;. (012). 


V2P00 


ooP 


?/.(102). 


V2P00 


ooP3 


p. (111). 


p. 



89 

m.(110).ooP I-. (Oil). Poo 

b . (010) . 00 Poo X . (012) . V2P00 
i .(021). 2 Poo p. (111). P 
alakokból állott, a piramis nagysága folytán hegyes véggel. 

obs. calc. 

i' : p' = 3°26' 3°34' 

6':m'=4 4 4 9. 

A pelsöcz-ardói Cerussit kristályokon tehát összesen az alábbi 1 1 ala- 
kot észleltem : 

«.(100). 
6.(010). 
c.(OOl). 
m.(llO). 
r.(130) 
v.(041). 4Poo 
Egy leginkább Galen itból álló darabon, melyen Cerussit is van, egy 
kis üregben néhány apró, vékony hosszú éles kristályokat födöztem fel, 
melyek egy szimmetria sík szerint, a megnyúlás irányára normálisan észre- 
vehetően könnyen hasadtak el. E szép kristálykák víztiszták, gyémánt- 
fényűek; azoknak kombináczióit a III. tábla 6 — 9. ábráin rajzoltam le. Úgy 
a szögmérések, mint az optikai orientálás és a vegyi próba kiderítették, 
hogy ezek Anglesit kristályok. A Miller *-féle fölállítást követve az ardói 
Anglesitok habitusa az ólomsulfátnak sokféle változatai közül a meglehetős 
ritkákhoz tartozik. E kristályok u. is a makrotengely irányában igen megvan- 
nak nyújtva és azonfelül az igen tompa makrodómák és a basis nagysága 
folytán vastagabb, kétélű miniatűr kardpengéhez hasonlók. Az észlelhető 
hasadás a (010). 00 Poo lapnak felel meg; a basis rendszerint sűrííen 
rostos a makro tengely irányában, a végek csak alig néhány kristálykán 
voltak kiképződve, mert rt ndesen azokra támaszkodnak. 

A 6. ábrán lerajzolt kristály a habitust legjobban föltünteti. Ez alig 
1 *%i hosszú és V2 *%^ vastag víztiszta töredék, melynek alakjai : 

c.(OOl). OP /.(10i).V4Poo 

m.(100).ooP íí.(102).V2Poo 

obs. calc. ** 

/:/' = 104:104 = 44°37' 44°40' 
á:/ = 102:104= 17 1 17 2 
m.:l = 110:104 = 72 38 72 37 

* Phillips's Elementary Introduction to Mineralogy by H. J. Brooke and W. H. 
Miller. London, 1852. p. 526. 
** Miller, 1. c. 



!)0 

Egy másik kristályon ezen alakokhoz még az első piramis 2 . (1 11) . P 
is csatlakozik a melyet a 7. ábra perspektiv képben, a 8. a brachy- 
tengely szimmetria síkjára, a 9. pedig a básisra projiciálva tüntet elö. 

obs. calc. 

c : / = 001 :104 = 22°19' 2ï>°20' 

d : 1= 102:104= 17 9 17 2 

m: = 11 : 1 1 1 = 25 35 25 33 

m: 1 = 110:104 = 72 36 72 37 

/: 2;= 104:111 =47 58. 48 1 

Az ismeretes Anglesitok közül a Leadhills-röl, Tanne-TÓl, Wolfach-ml^ 
Pennsylvániá-hol és Kirlibábá-iől származó egynémely kristályok habitusa 
egyezik csak meg ezen ardói kristályokéval. * 

A pelsöcz-ardói gálmabányában tehát a carbonátok mellett sídfát is 
van, a mi a Smithsonit keletkezérére nézve nem csekély fontosságú. Az 
ottani érczelöfordulást ugyan magában a bányában az idö rövidsége és 
kedvezötlensége folytán nem tanulmányozhattam, de a mi a Smithsonit 
viszonyát a sulfidokhoz illeti, annyi bizonyos, hogy ezek nem járnak együtt. 
A hol Smithsonit van bővebben, ott a Sphalerit, Galenit csak szórványos 
és viszont megfordítva. 

A Pelsöcz-Ardói bányászat kezdetét körülbelül 1680-ra lehet tenni, a 
mikor a kincstár ólomra munkáltatott. A későbbi bányászok is fölváltva a 
Galenitot, majd a Sphaleritot termelték, a többit pedig egyszerűen kihány- 
ták, így volt ez egészen a legújabb időkig. Ekkor történt meg az a föltűnő 
dolog, hogy 1876-ban egyszerre csak az ott járt külföldiek (poroszok) a régi 
hányásokon megismerték az eddig következetesen kidobott, hasznavehetlen- 
nek tartott Gálmát. A dolog folytatása természetesen a bányászat megszer- 
zése volt és az idegen társaság a saját hasznára fordította fölfedezését. 
Eozsnyón és vidékén csakhamar valóságos «gálmaláz» ütött ki, mindenütt 
és mindenki kereste a gálmát. Számot tevő telepekre azonban sehol sem 
akadtak, jólehet a Smithsonitot több helyeken, nevezetesen Jolsván (Dub- 
rava), Ochtina-Csetnek (Dubrava), Sumjácz Pohorella és Dobsina vidékéa 
is (Csuntava) találták. ** 

Az ardói előfordulás és annak története tehát azt tanítja, hogy a Smith- 
sonit a felsőbb szintájakban van, illetőleg volt, míg a nagyobb mélységben 
már csak a sulfidokra akadni. Ez idö szerint a bányaművelés 35 — 40 méter 
mélységben tart, de a gálma feltűnően fogy az üde Sphalerit, Galenit elle- 
nében. Az általam gyűjtött ércz23éldányokon kétségenkívül észlelhető, hogy 
a sulfidok többé kevésbbé mállva vannak a mikor azokon a Smithsonit 

■•' Dr. V. V. Lang. Versuch einer Monographie d. Bleivitriols. Sitzungsber. der 
Kais. Akad. d. Wiss. Wien. 36. 1859, p. 241. 
■''■•' Maderspach, 1. c. 



apró kristályos kérgeket képez. A Cerussit ezen darabokból Ítélve bőséges 
mennyiségben van, de söt egyugyanazon Galenit- Sphal érit példányon is 
találni azt a Smithsonit társaságában. Önkéntelenül is fölmerül a gondolat, 
hogy a Smithsonit keletkezése analog lehet a Cerussitéval, ha az előfor- 
dulás körülményei ennyire egybevágnak. Ha az eredeti érczkitöltést, a melyre 
a régibb időkben úgy mint mai napság a nagyobb mélységekben akadni — 
Oalenitnak és Sphaleritnak veszszük, akkor a mellékkőzet feloldásából, 
mállásából keletkező mész- és magnesia carbonátos oldatok egyszerű csere- 
bomlást szenvedhettek az ólom- és zinksulfid oxydátiói termékeivel, mint 
az alábbi vázlat előtünteti : 

Zn S I Zn SO, .7 H,0 \Ca CO^ \ Zn G(\ , Ca SO, . 2 H^ 0. 
Pb S\Ph SO, ]Mg CO3 I Fh CO., , Mg SO, .IH^O. 

A zinksulfát (Goslarit), mészsulfát (Gypsz) és magnesiumsulfát (Epso- 
mit) mint könyen oldhatók eltávolodtak és e szerint az ólomsulfát, zinkcar- 
honát és ólomcarbonát utalhatnak a végbement vegyi változásokra. Az 
Anglesit, Smithsonit és Cerussit együttes előfordulása a mállott Galenit- 
Sphalerit példányokon tehát határozottan oda vall, hogy ezen föltevés igen 
valószínű. Az a bár csekély mennyiségű Cadmium is, melyet Loczka úr 
közölt elemzésében az ardói Smíthsonítban talált, a Sphaleritból való kép- 
ződésre utal, mint a melyben a Cíí tartalom az újabb, pontosabb elemzések 
szerint átalában véve gyakori. 

Cadmium tartalmú Smithsonitot 1858-ban dr. J.E.Blum* ismertetett 
a wieslochi (Baden) gálmabányából. Ez az ottani közönséges gálmán mint 
igen vékony, szép czitrom-viaszsárga, olykor zöldes vagy barnás színű 
kéreg fordult elő. A legújabb időkben azonban épen Wiesloch volt azon 
gálmatelep, melynek érczét Adolf Schmidt ** a Sphalerit átalakulásából 
keletkezettnek állítja. Beható dolgozatában nemcsak a települési viszonyok- 
ból, hanem az ottani ásványok együttes előfordulásából is vonhatta ezen 
következtetését, a melylyel az elmondottak alapján a pelsőcz-ardói viszo- 
nyok is a lényegben egybehangzanak. 

A különböző korú mészkövek és dolomitok ércztartalma, főleg a meta- 
morph képződményekhez számított Smith sonit-telepek genetikai értelmezése 
ismeretesen a bonyolult kérdések sorába tartozik. Ez utóbbka nézve ha 
egyes helyeken, mint névszerint Baibl-on Posbpny*** szerint a legtöbb kö- 
rülmény a Calcit resp. Dolomit átalakulására is utal, másrészt a íviesloclii, 
felsö-sziléziai f és a pelsó'cz-ardói gálmatelepek a vegyileg sokkal egyszerűbb 
keletkezés, a Sphaleritból való eredés mellett bizonyítanak. Hogy azonban 

* Neues Jahrbuch füi- Mineralogie etc. 1858. p. 290. 
** Die Zinkerzlagerstätten vom Wiesloch. Ausz, in Gxoth's Zeitsclmft 7. p. 406, 
*** Jahrbuch der k. k. geolog. Eeichsanst. 1873. p. 317. 

i Groddeck. Die Lehre von den Lagerstätten der Erze. Leipzig, 1876. p. 251. 



92 

e két mód egyikét sem volna indokolt a Smithsonit telepek keletkezésére 
nézve egyedül érvényesnek tartani, az önként következik. 

Az elmondottak alapján a pelsöcz-ardói bányaművelés számára azon 
tanúiságot vonhatjuk le, hogy a mennyiben az eddigi tapasztalás szerint a 
mélyebb szintájakban inkább az üde sulfidokkal találkozni, a gálmát a 
nagyobb mélységekben költségesebb bányaművelet útján keresni nem 
volna czélszerű. De nincs azért kizárva, hogy esetleges próbafúrások nem 
vezetnek a mélyben is egy-egy Sphalerit tömzsre, mely egyes részleteiben 
gálmává átalakulhatott. Ellenben a felsőbb regiókban, a mennyire a kitöltés 
szabálytalansága folytán a fészkeket követni lehet, a további kutatás sokkal 
inkább indokolt. A bányát jelenleg Georg von Giesche örökösei bírják, a 
kik az erezet Felsö-Sziléziában saját kohóikban olvasztják ki. A bánya 
110,000 vámmázsa kész erezet szolgáltatott eddig és a termelés korszerű 
berendezése sok hazai hasonló vállalatnak bizvást mintája lehet. 



93 



IKODALOM. 

Szaniszh) Albert. «Vezérfonal a gazdasági tanintézetek és akadémiák állattani 
(kiválólag rovartani) előadásaihoz. Kolozsvár, 1884. 8-rét. (VIII és 22-2 lap.) 

A földmívelési minisztérium ez előtt mintegy másfél évvel egy kiadásra 
íe\-aykn\oit gazdasági állattan kéziratátjuttatta hozzám azon megbízással, hogy 
róla szakértői véleményt adjak. A kézirat lelkiismeretes átolvasása után a lehető 
legkíméletesebb szavakban^ de határozottan kimondtam, hogy az előttem fekvő 
munkát alakjáhan és szerkezetében, gyökeres átdolgozás nélkül, kiadásra nefií- 
ajánlhatom. A szóban forgó műhez, mely az óta a fentebbi czim alatt néffií 
lényegtelen változtatásokkal a szerző saját költségén megjelent, alig lett volna 
további hozzá szólásom, ha Cserháti Sándor m. -óvári gazd. akadémiai tanár 
iir személyében nem akad szakértő ismertetője, Id megjelenését túláradozó 
dicsőítéssel ümiepeh (Mezögazd. Szemle. V. ö. Kolozsv. Közlöny. 1884. már- 
czius :2i2., 69. sz.) s ha nevezettnek ajánló ismertetésében nem foglaltatnának a 

következő megjegyzések: « az ohjectiv hirálónak be kell ismernie, hogy 

a szóban forgó munkával magy. gazd. szakirodalmunk egy jeles termékkel 
szajJorodottn ; továbbá: (/•Sajnálkozva nélkülözzük azonban a rajzokat, 
melyeknek szükségességéről Szaniszló is meg van győződve — , de a nagyobb 
költség elkerülése miatt kénytelen volt azokat elhagyni»; s végre, hanem 
apostrophálná ismertető az objecti vitást még egyszer, midőn ismertetését ezen 

szavakkal végezi « legyenek meggyőződve, hogy ezen elismerő bírálat 

írására nem a collegialitás, hanem a meggyőződés vezetett». 

Az idézett passusokból illetékes helyen eléggé megérthetik, hogy tévútra 
voltak vezetve, midőn a felajánlott munkának kiadására, egy kétségkívül nem 
objectiv bíráló véleménye után indulva, segélyt nem nyújtottak ; mert hiszen 
az objectiv bírálónak, kit meggyőződés vezet, be kell ismernie . . . stb. 

A Cs. S. úr ismei-tetése kötelességemmé teszi, hogy Sz. A. munkájához 
birálatilag hozzászóljak, s hogy annak idejében adott véleményemet, melytől, 
fájdalom, most sincs okom elállani, a nyilvánosság előtt megokoljam. 

Sz. A. Vezérfonala sajátságos mixtum-compositum, mely csak azon eset- 
ben válnék be jóravaló kézikönyvnek, ha szerzője helyes tapmtattal párosult 
szakértelemmel s szorgalmasan kiszemelné belőle az odatartozót az oda nem 
tartozótól, ha hibáit s felületességeit valamely jobbacska, idegen nyelvű szak- 
munka nyomán kijavítaná s ha végre egyöntetűen, gonddal, élvezhető nyel- 



94 

vezettél és stillal, át-, vag}^ helyesebben újból dolgozná ; jelenlegi alakjában 
egy tan-, kézikönyvhez, vagy vezérfonálhoz kapcsolt legprimitívebb igényeknek 
sem felel meg s össze sem hasonlítható pl. HAVEimek nem gazcl. akadémiák, 
hanem alsóbb gazd. tanfolyamok használatára szánt, talpraesett kis kézi- 
könyvével. 

Sz. mmikája bevezetésében • — melyben 6, mond hat lapon (melyből tete- 
mes részt a bemutatandó tárgyak s az osztályok egyszerű felsorolása foglal el) 
tárgyalja az állattant s annak különböző részeit és irányát, a sejteket, szövete- 
ket, szerveket és rendszert, — inkább magával látszik beszéhii, vagy inkábl) 
szaktársainak tanácsot adni, hogy mit mutassanak be, mintsem magyarázatba 
bocsátkozni. Tanácsolja, hogy az állati sejt bemutatására inkább növényi anya- 
gokat használjunk: tegyünk mikroskop alá vékony darabokat a káposzta- 
torzsából, almából, vöröshagymából, szalonnából (!) stb. ajánlja, hogy miféle 
szövettani készítmények tekindendök meg ; elősorolom, mondja továbbá (12 
sorban), hogy miféle szervei vamiak az állatnak s nagyon érdekesnek találja 
a szervek alaki és működési viszonyainak tanulmányozását ; erről azonban, 
mondja közvetlenül ez után, itt vagy semmit, vagy csak mellesleg érintve fo- 
gunk szólani (tényleg egy szót sem szól!), «7niután e viszonyok tárgyalása 
a gazd. tanintézetek tantárgybeosztási tervezete szerint a <i Háziállatok boncz- 
élettana)) czímü tan kör éhe vág» (mely nb. a tanterv-beosztás szerint a má- 
sodik, az állattan ellenben az első év tárgya !). Ugyanezen fejezetben meg- 
tudjuk azt is, hogy a zoológusok legnagyobb része több osztályt együtt állat- 
törzsnek (typus) nevez, melyre pl. leghelyesebbnek tarja a phylum kifejezést : 
«Én azonban, ScHMARDÁ-val tartva, divisio nevet fogok használni (miért?), 
fordítván (?) e szót osztály- csoportnak» . Itt volna egyszersmmd helye, mondja 
Sz., említést tenni az u. n. Darvinismiisról (olv. Danvinismus) s talán még 
Heckel (talán Haeckel ?) tanairól is. Végül megtudjuk, hogy az Urbelűek 
bemutatására «egy darab korallt elővehetünk inkább csak pro forma», hogy 
az «a mit mi kor állnak nevezünk, nem egyéb, mint elmeszesedett tengeri álla- 
tok» (!) meg hogy a Gregarinák és Ehizopodák mmket (azaz a gazdát) csak 
müit geológiai tárgyak érdekehiek ; (higyje el Sz., hogy a geológia tárgyát 
képező Gregarinák felfedezése az egész tudós világot érdekh !). 

Ezen fejezetből, mely hivatva lemie az állattan alapfogalmait tisztázni, 
az állati szervezet boncz- és élettani viszonj^ainak elemeivel megismertetni, 
melyet azonban szerző, úgy látszik, hogy csak úgy «pro forma» vett fel 
könyvébe, azt kellene következtetnünk, hogy a V. voltaképen csak jelzi, hogy 
mit kell a tanárnak előadásain kifejteni s a hallgatóra bízza, hogy az üresen 
hagyott hézagokat a tanár előadásai után pótolja. — Jól van, fogadjuk el, 
hogy ez a Sz. tulaj donképeni czélja, s hogy a látszólagos felületesség alatt 
valamely ügyes didaktikai elv lappang. Ezen feltevésünk ellen azonban 
csakhamar alapos kételyek merülnek fel, midőn a V. további lapozásánál 
arra az eredményre jutunk, hog}' épen a legnehezebben megérthető s leg- 



95 

szabatosabb kifejtésre szoruló tételek azok, melyek épeu csak skizzirozva 
yamiak; mert hiszen az, a mit j)!. Sz. a gerinczesek petéjéről amiak termé- 
kenyítéséről s az embryo kéi3ződéséről (9 — 11. lap), vagy az emlősök méh- 
lepényéről (13. lap) mond, csak nem vehető a tárgy fontosságával s bonyoló- 
dottságával arányban áUó tüzetes kifejtésnek ! Nem, ezek csak skizzek, 
melyeket a hallgatóknak kell a tanár előadásai után kiegésziteniök : még pedig 
leghevesebben úgy, hogy a skizzet, mely itt nyilván csak arra való, hogy a 
haUgatók figyelmét felhívja, egyszerűen kitörölik s helyette merőben újat, jót 
írnak ; mert a Y . ide vonatkozó szövegéből ugyan semmit se tanulhatnak ! — 
Tovább forgatjuk a V.-at s ime azon eredmémTe jutunk, hogy fontos dolgok, 
melyek gazdák számára írt mmden kisebb kézikönyvben megvamiak, pl. a 
gerinczesek szervezetének főbb vonásai, melyek alapúi szolgálhatnának a házi- 
állatok boncz- és élettanának sikeres hallgatására, s melyek az utóbbi tárgy elő- 
adásánál nem j)ótolhatók; a gerinczesek fontosabb osztályainak, rendjeinek 
s családjainak általános természetrajzi ismertetése, mely alapúi szolgálhatna 
az állattenyésztés tanának sikeres hallgatására stb., még csak jelezve sincsenek. 
Az egész belvázrólpl. csak annyit tud meg a V. olvasója, hogy porczos, csontos s 
utóbbi esetben ('? !) tagolt, hogy mely gerinczeseknél van a nyakszirtcsontnak 
két s melyeknél egy bütyke, meg hogy az állkapocs az emlősök kivételével a 
többi germczesnél nem ízesül közvetlenül a koponyával. No, ha a gazd. tan- 
intézetek és akadémiák hallgatói a belváz egj^ébb ismereteit nem viszik magok- 
kal a háziállatok boncz- és élettanának cursusára, úg}^ bízvást nélkülözhetik 
ezen összefüggő tárgyalás hiányában egészen értéktelen curiosumokat is ! — 
Ezen felületességgel és hézagossággal szemben valóban hiábavaló papiros- 
fogyasztásnak kell tekintenünk, ha Sz. a gerinczesek osztályainak száraz s az 
előzmények után egészen érthetetlen beosztási lajstromát közli a majmoktól 
elkezdve az ürgyüsekig, aDipnousoktól a Leptocardiusokig s ha a madaraknál — 
melyeknek a gazdát bizonyára érdeklő életmódjáról Sz. mélyen hallgat, a be- 
osztás elé oda iktatja a különböző szerkezetű lábak «elnevezéseit» (28 lap). Az 
emlősöknek össze-vissza 14 lap van szánva, melyből az összes többi emlősök 
általános és részletes ismei-tetésére (beleértve a másfél lapra terjedő osztályozási 
lajstromot is) mindössze ahg jut 7 lap, míg a többi az Arvicola arvalis és 
Hypudaeus (nem ivedig — eus) amjjhibius hosszadalmas tárgyalásának vau 
szánva^ melyről röviden csak annyit jegyzek meg, hogy Hayek kis kéziköny- 
vében alig másfél lapon mindaz, még pedig jobban s élvezhető módon vau 
előadva, mire Sz. több mint 7 lapot pocsékol el. Az igaz, hogy «a szántáskori 
agyonverés» módozatát egész az «erős vesszőből készült seprővel fel fegyverkezett 
egyén» életkorának meghatározásáig, Hayek nem részletezi s azt sem ajánlja, 
hogy a szántás alá nem kerülő területeken «az egereket előbb pálczák segé- 
lyével rejtekeikből ki kell piszkálni» : hanem hiszen az előbbi. — t. i. hogy az 
egeret, ha az eke kiveti, ugyon kell ütni, — annyira magától értetődik, hogy 
részletezése egészen fölösleges, — a másikra nézve pedig, bajosan hiszem, 



ÍJ6 

hogy akadna valaki, a ki elhigyje, hogy az egeret «pálczák segélijérel» lyuká- 
ból ki lehet piszkálni ! 

S az adott leírásoknak ezen semmi által sem okadatolt aránytalansága, 
kevésbbé fontos, vagy épen felesleges részleteknek a fontosabbak rovására 
való hosszadalmas tárgyalása előfordul a V.-nak még aránylag legnagyobb 
gonddal kidolgozott rovartani fö részében is. 

A tíVirághogarak» (CetonidsE') tárgyalásánál pl. (100. lap), — melyek- 
nek jellemzésére Sz. csak annyit tud mondani, hogy vh-ágokon élnek s hogy 
«minden faja zöld, és 'pedifi fényes zöld színű» (hát a k. -monostori csikós- 
kertben nem épen ritka s rendkívüli nagy termete által is feltűnő Osmoderma 
eremita, hát a kirivó fekete-sárga Trichius fasciatus, meg a Valgus hemipterus, 
meg a Sz. által nyomban az id. hamis jellemzés után említett Oxythyrea 
stictica és Epicometis hirtella ? Hisz ezek mind nem zöldek ! !) — az egysze- 
rűen csak névleg felemlített Oxythyrea stictica- és Epicometis hirtelláról 
elegendőnek tartja azt mondani, hogy : «E kettőről kártékonyság is van fel- 
jegyezre.» Es méltán is, tehetjük hozzá s csak csodálkoznunk kell a felett, 
hogy Sz, ezt csak mások félj egyezéseiből tudja, holott a nép is ismeri és pusz- 
títja a «szó'rösbogarat» (E. hii-tella). -tapasztalásból s nem német könyvekből 
tudván, hogy biz az «« gyümölcsöt sok embertől elszedegeti» . 

Az Anomala nem fajaú-ól (103. lap) kiemelvén, hogy hátoldalok dom- 
borubb, s hogy szinezetök rendesen díszesebb, mint a többi cserebogárféléké, 
beéri Sz. ennyivel : « Előfordidnak a szőlőn, a hol én csak egy-két példányban 
láttam őket.» — En azt hiszem, hogy annak a kijelentése, hogy Sz. csak egy- 
ket példányban látta az Anomalákat, bizony nem elégíti ki a gazdát ki legalább 
is annyit szeretne egy magyar gazd. rovartanból megtudni, hogy mik azok a 
szép aranyos zöld Ijogarak, melyek gyümölcsfáit gyaki'an mint a cserebogarak 
ellepik s pusztítják, s melyekről német kézikönyvekben, miután Németország- 
ban nem lépnek fel tömegesen, nem igen kap felvilágosítást. 

Ezen mostohán mért, részben hibás,, egészben felületes leh'ásokkal szem- 
ben melyek után valóban nem kellett külön keresgélnem, ugyan mi okolja 
meg a Caloptenus itahcusról (7 1 . 1.) négy, de még inkább a « Thrips cerealium» - 
ról (77. 1.) hat lapon végighúzódó hosszadalmas tárgyalást ? • — Cs. ur ismer- 
tetésében szükségesnek tartja külön kiemelni, hogy a V. a káros állatok közül 
bővebben a fontosabbakat rövidebben a ritkábban kárt okozókat tárgyalja. 
Hogy ennek így kellene lenni, bizonyára senki sem fogja kétségbe vonni. Ha- 
nem ha szerzőnk ezen elvet csakugyan követte volna okvetlenül azt kellene 
következtetnünk, hogy az a «Thrips cerealium» a gazda legborzasztóbb ellen- 
sége ; mert hiszen az összes rovarok közül ennek van legtöbb tér kiszabva ! 

S íme, Sz. a következő szavakkal végezi előadását : (^En tapasztalataim 
laapján határozottan állíthatom azt, hogy ezen rovar, gyakorlatilag véve, 
nem számítható a kártékony rovarok közé ! » Hanem ha ez áll, akkor mire 
való azután a hosszas leirás ?. — Megvallom, hogy ezen élvezhetetlen hosszadal- 



97 

másságnak más okát felfedezni nem tudom, mint azt, hogy Sz.-nak volt vala- 
mely más helyre szánt, vagy talán már meg is jelent czikke, melyet, mint sok 
más helyen, velejének rövid összefoglalása helyett, kényelmesebbnek talált 
egyszerűen, változtatás nélkül, kézikönyvébe iktatni. De van kétségkívül még 
egy más oka is, mel}TÖl azonban alább lett helyén megemlékeznem. 

Cs. S. úr dicsérettel emeli ki, hogy Sz. nem mdiű a német írók után 
kik (ui gazdasági káros rovarokról f sic ! ) szóló îmmkâikh an tömérdek papi- 
rost pazarolnak a rovarok külsejének pontos leírására, a mi csak arra való, 
hogy a könyvet vastagabbá, drágábbá tegye, mert a gazdának minél kevesebb 
hasznára van.» Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e tekintetben határozottan 
a pedáns németekkel s nem Sz.-vel és Cs. S. úrral tartok, söt még azt is fel- 
teszem, hogy nem egyedül állok a szakértők között. Hogy a leirás papirosba. 
a papiros pedig j^énzbe kerül s egy sikerült reiDCzetáblából a gazdának több 
közvetlen haszna van, mmt egy egész kötet pontos rovarleirásból, ez szent igaz. 
Hanem hát voltaképen mindössze is csak aránylag kis számú de mindenesetre 
egy kis munkába kerülő, rövid, de velős és találó jellemzésről van itt szó, mely 
nem kerül tenger papirosba, hanem csak néhány lapot vesz igénybe s mely 
nélkül az egész V. gyakorlati igényeknek nem hogy meg nem felel, hanem jó- 
részt hasznavehetlen : avagy hogyan szerezzen magának a kárvallott gazda 
felvilágosítást valamely rovarról, ha a kezei között levő V.-ban pontos leírások 
hiányában, nem találja meg a fonalat, mely az illető rovart tárgyaló részlethez 
vezesse? - — Hogy Cs. S. úr az éjjeli lepkélniek vagy legyeknek meghatározását 
nehéznek találja ezt nincs jogom el nem hinni; hanem hogy a mivelt gazda ne 
lenne képes aránylag csekély számú rovar között, egyszerű, de jellemzetes leirás 
után, az öt érdeklőre ráakadni, ezt már határozottan kétségbe vonom. Azon 
tehát, hogy a V, a pontos leírásokat mellőzi s e tekintetben sem indul a 
hasonló tartalmú német szakmunkák után, ugyan nincs mit dicsérni ! De az 
igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy leírások a V.-ban is forduhiak 
elő; ezek azonban fájdalom, abban különböznek a pedáns német könyvek 
leírásaitól, hogy nem pontosak, hogy gyakran (1. f. Cetonidae) hamisak, min- 
den gond nélkül hanj^agúl j)ongyolán szerkesztettek, vagy oly semmitmondók, 
hogy tényleg csak hiábavaló papírostölteléket képeznek : avagy ez után a jel- 
lemzés {?)után: «szine fekete, a bajusza töve és a röpti/ük vörös barnák» 
(115. 1.), ki ismer az Eumolpus Vitisre vagy ez után: »Apró rovarok előre álló 
bajuszszal (! ) összenyomott potrohhal» (1 i3. 1.) a gubacsdarázsoki-a ? — Bajosan 
csalódom, ha azt állítom, hogy Sz. a hasonló tartalmú német szakmunkák 
példáját nem más, hanem tisztán csak abból az okból nem követte, mert 
röstelt pontos leírásokat szerkeszteni, a mint hogy — -miként már a fentebbiekből 
is látható — más helyeken is kényelmesebbnek találta, leírásokba való mélye- 
dés helye t, tárgyával amúgy röviden elbánni. így pl. a madái-tojás fehérjéje 
és héja képződésének leírásán a következő módon teszi magát túl szerzőnk: 
«A mi a sárgán kívül még a tojáshoz tartozik, az nem a petefészekben, ha- 



9s 

)n'7n a petcvezdekhen képződik; hüzen ismeretes, lioi/ a tiiúklevesben feladott 
kisebh-nafiyohh tojásohiak csakis sárgája van» (10. 1.). Pedig hogy Sz. tud 
hozzá tárgyát kézzelfoghatólag megmagyarázni; ez kitüiiik töl^bek között a 
következő passusából, melyben a mételyek testűiének hiányát a következő, 
s;\aitaktikai teldiitetben, az igaz, egy kissé sántikáló, de kétség kívül eleven 
szavakkal teszi érthetővé : Œzek tehát külön testi'trrel nem hirnak; mely körül- 
ményt oly formán érthetjük meg, hogy egy gerinces állatnak, pl. nyidnak egész 
bélcsövét száján keresztül horoggal kiszednénk s az ezután ott maradott ür a 
testürt és bélürt is közretítné, melyben tehát a tápszerek emésztése is történik» 
(198. lap). 

Az egész Y.-on vörös fonálként húzódik végig egy tendentia, mely szak- 
irodalmunkban eddigelé egészen ismeretlen volt. Ezen tendentia a Sz. énjének, 
észletei fontosságának egész a kicsinyes dicsekedésig való előtérbetolása. Evvel 
a tendentiával már az előszóban találkozunk (VII. 1.), melyben Sz. munkájáról 
fennen hii'deti, hogy alig van bemie »egykét tény, tárgy, körülmény felhozva, 
a melyet megfigyelni, részletesen átvizsgálni, tüzetesen, kisérleni cdkcdmam ne 
lett volna», s hogy ezen állításával annál jobban imponáljon, nyomban utána 
teszi: ((A honi irodahïiiinkban nem épen szokatlan ((lefordítás», ((átdolgozás» 
vagy ((compilálgatás» idegen miivek nyomán (a szerzők megnevezése nélkül) 
munkámban sehol elő nem fordul.» A rovarkárok elhárításáról szólva pedig 
(57. 1.) nevetségessé igyekszik tenni Sz. a hasonló irányú német munkák íróit, 
kik ((nagy fontoskodással» mindenre tudnak egy-egy ((recept »-ei; megleczkéz- 
teti a hazai gazdákat és «o/?/ egyéneket, kik egyébként mint jeles és tudós egyé- 
nek ismeretesek» , de a rovarkárok ügyében gyakran nevetséges tanácsokat 
osztogatnak, ■ — s mindezt csak azért, hogy evvel végezhesse : « Már pedig 
ide teljes, általános zoológiai ismeretek s azontúl még specialis tamdmányok 
kivántatnak,» — minőkkel (s ennek kitalását az olvasóra bízza) nyilván csak 
a szerző rendelkezik ! 

Ezekre s hasonló tendentiájú rövidebb megjegyzésekre, melyekkel a V.-ban 
lépten-nyomon találkozunk, nem tehetímk mást, mint hogy egész határozott- 
sággal kimondjuk, hogy az előttünk fekvő V. túlnyomó része nem egyéb, 
mint compilálás, átdolgozás (már olyan a milyen) és lefordítás, s hogy a 
com]3Ílálást és átdolgozást részünkről hibának nem is tai-tjuk ; mert hiszen egy 
rég óta művelt tudományág kéziköny^'írójának voltaképen nem is lehet más 
feladata, mint az, hogy az adatokat jó forrásokból compilálja s helyes kritika 
alkalmazásával feldolgozza. S bármennyire hangsúlyozza is Sz., hogy compi- 
lálás stb. munkájában sehol elő nem fordul, ezt neki alig fogja valaki elhinni. 
Avagy képzelhető-e oly naiv olvasó, a ki elhigyje, hogy a mit Sz. jjl. a Kolo- 
rádó-bogárról, az irodalmi források minden megnevezése nélkül, négy lapon 
mond (111. 1.), eredeti megfigyeléselaiek az eredménye? Azt tartom, hogy a 
naiv oh'asó ezt még akkor sem hiszi el, midőn Sz. megsúgja, hogy már bir- 
tokában van egy ((gyökeresebb» eljárási módnak, melyet egyelőre titokban tart, 



99 

àe elmond (( majd akkor, ka e rovar hazáiikhan csakugyan fellépend». Hát 
azokadi-ága ((receptek», metyekröl Sz. a f. id. helyen azt mondja, bogy ((ne7]i 
igen fogok e tekintetben tár gyedásom folyamán sokat beszélni,» melyeket 
azonban mindennek daczára elég bö adagokban szolgáltat, vájjon ezek talán 
mind eredetiek? Hiszen, ezek minden más hasonló irányú, Sz. mmikájánál 
jóval korábban megjelent német mmikában megvannak ! Az igaz, hogy az 
egereknek ravasz kipiszkálását eddig még sehol sem olvastam ; — ez kétségen 
kívül eredeti s bizonyára hosszas kísérletezésen alapszik ! — Vagy akad-e 
gondolkodó olvasó, kit a leírások boszantó, vastag germanismusai, pl. ((tojá- 
sok csoportosan rakatnak le» ; ((fej a torpaizs által fedve» ; ((báb (olv. bá- 
bok) faágakra s esetleg más tárgyakhoz szoktak kötve lenni» ; ((röpkéd- 
nek azonban (es fliegen aber !) cscLk a hímek» ; ((növény tetveknek 7nondatnedi ;» 
((melyért őket a hangyák keresik» ; ((előtör nem szabad» ; a jellemzéseknél a 
névelőnek a német szerzők szolgai utánzására valló elhagyása : ((pödörnyelv 
rövid; szárny kihegyezve, hernyók 8 pár lábbed» stb. stb. — nem terelnék 
önkénytelenül is azon gondolatra, hogy Sz. helylyel-közzel l^izony fordított, — 
még pedig rosszul ! 

Hanem hát szerzőnket, úgy látszik, cserben hagyja néha emlékezőtehet- 
sége s miután munkáján — mint az előszóiban mondja, — 10 éven keresz- 
tül új és új változtatásokat tett, «annyirei, hogy ma már jórészt egy mondat 
sincs benne az első kidolgozásból», s miután ma már nyilván maga sem 
emlékezik többé arra, hogy mit hoimian vett át, hajlandó feltenni, hogy mind 
az, a mit az illető szerző megnevezése nélkül ad elé, — eredeti. 

Miután Sz. gyengéjét már egyszer kitapogattuk, igen sok, különben 
érthetetlen körülmény világossá válik. Ebben leli magyarázatát a fentebb 
kiemelt aránytalanság : Sz. saját megfigyeléseivel akar imponálni s ezért kell 
lényegtelen vagy fölösleges dolgoknak a lényegesek rovására történő hossza- 
dalmas tárgyalásán unatkozunk s a Sz. énjét minden lépten-nyomon előtérbe 
toló aprólékos fontoskodásán mosolyognunk ! 

Ebben leli magyarázatát azon szokatlan modor is, melylyel Sz. mások- 
ról csak amúgy félvállról, fitymálgatva beszél, s melylyel elismeri szakférfiak- 
nak a Sz. tévedését helyreigazító felvilágosítását fontoskodásból felemlíti ugyan, 
de czáfolásra, saját csalatkozhatatlanságának érzetében, természetesen nem 
méltatja, hanem marad a régi tévedés mellett, így Heeman Ottó már 1876-ban 
állította, hogy azon rovar, melyet Sz. Thrips cerealium név alatt írt le, volta- 
képen a Phloeothrips nembe tartozik s Sz. maga mondja, hogy egy amerikai 
specialista szerint egyenesen azonos a Phloeothrips acideata-val (77. 1.), — ha- 
nem azért ((én e rovart itt is azon név alatt adom, a mely alatt róla eddig is 
írtam. » Hokváth Géza kimutatta, hogy azon gyökéren élő Aphida, melyet Sz. 
Schizoneura cerealium (169. 1.) név alatt mint újat íi-t le, azonos a Passerini 
által már régebben felfedezett Sch. venustával; evvel azonban szerző mit sem 
törődik ! Mit neki Passerini, mit neki Horváth Géza ! 



100 

s Cs. S. úr ezen «közvetlenséget», — miként ö Sz. előadási modorát 
nevezi, — a mű nagy előnyének mondja ! Az én felfogásom szerint ilyenféle 
('közvetlenségnek» kézikönyvben helye nem lehet: itt a tényeket fontosságuk- 
hoz mért terjedelemben s az irodalmi adatoknak objectiv, nem egyoldalú te- 
kintetbe vételével kell tisztán, \alágosan előadni, legkevésl)bé pedig az édes 
a én» körül csoj)ortosítani. A Lethrus cephalotes hazai előfordulásának 
ilyetén tárgyalása pl. : «Kolozsvárt soha sem láttam, Erdélyből soha sem 
kaptam ; a budai hegyekben nagy mennyiségben láttam. Az Ermellékéróí is 
kaptam» (184. 1.) tagadhatlanúl nagyon közvetlen, de bizonyára sokkal jobban 
érdekehié az olvasót azt tudni, hogy ezen rovar hazánknak mely borvidékein 
fordul elő, — minek érdemes lett volna végére járni, — mint arról éi-tesülni, 
hogy Sz. hol látta, hol nem látta ! 

Még csak a mű irályáról és nyelvezetéről kell röviden aimyit megemlí- 
tenem, hogy az, — niiként Sz. szavainak alkalmilag töi-tént idézéséből is 
eléggé kitűnik, — a mű többi szerkezetével teljes összhangzásban áll: azaz egész 
a cynismusig pongyola. De hiszen : minima non curat Praetor ! S valamint a 
nyelrs^el és irálylyal nem törődik Sz. úgy nem törődik az állatok systema- 
tikai nevének s a latin-görög műszavaknak helyes írásával sem (pl. Bryosoa, 
Protosoa, Petromyson, Hypudeus, Periplanesta, Cecidomia és Cecidomya, 
Lymneus, Pedogenesis stb. 5í6.j; hogy az idézett szerzők nevével még ke- 
vésbbé törődik Sz., ez már nem is lephet meg: így lesz azután DAEWiN-ból 
Darvin, HAECKEL-böl Heckel, LEüCKAET-ból Leukart stb. 

Hogy az előadottak után az ismertetett művet, mely csak itt-ott van 
kidolgozva, nagyobb részében ellenben előadások után írt s a szerző, mint elő- 
adó által pontosan át nem nézett, írási, fogalmazási, szókötési hibáktól hem- 
zsegő, fontos részek kihagyása következtében megcsonkított, vagy eltorzult 
collegiumi jegyzetek, sebtében odavetett, vagy épen csak a szerzőt érdeklő 
notabenek, alkalomszerűleg írt czikkek és jelentések zilált keverékéből áll, 
mely organicus egészszé még csak ez után lett vohia feldolgozandó, - — kia- 
dásra nem ajánlhattam, megjelenése után pedig mint hasznavehető kéziköny- 
vet örömmel nem üdvözölhettem, ezt mindenki, ki e művet átolvassa be fogja 
látni s természetesnek fogja tartani, hogy jelen alakjában s minőségében 
Plinius ismeretes kétes dicséreténél többet alig lehet róla mondanom, mert : 
Nidlus est liber tarn malus, ut non aliqua parte prosit ! 

Kolozsvárt, 1884. márczius 31. 

Dr, Entz Géza. 



BAND VIII. HEFT t REVUE APRIL— JUNI 18HÍ 



DES INHALTES DER 



TEEMESZETEAJZI FÜZETEK 

(natukhistorischb hefte). 
Herausgegeben vom Ungarischen JVational-Museum zu Budapest. 

In der Revue werden TJ eh er Setzung en oder Auszüge der im ungarischen Theile 
enthaltenen Arbeiten gegeben ; lateinisch geschriebene oder minder wichtige Sachen 
werden blos angeführt. 

Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in der Revue und 
Averden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt oder wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des iingarischen 
Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Auioren sind der Wissenschaft gegenüber verantwortlich. 



Pag. 55. 

BEITEAG ZUR KENNTNISS DER HYMENOPTEREN-GATTUNG 

OXYBELUS Late. 

Von Franz Friede. Kohl in Wien. 

Die Fossorien halte ich für eine an Gattungen reiche Hymenopteren- 
Familie, in welcher neben ganzen Gruppen enger verwandter Gattungen 
vereinzeltere Gattungen dastehen ; eine Auflösung dieser Familie in Unter- 
famihen oder in mehrere Familien ist beim Mangel geeigneter Merkmale 
unnatürlich. Während die Subgenera von Crabro, die Gattungen Larva, 
Liris, Notogonia, ParaUris oder Hoplisus, Psammcpcius, Goryies, Lesti- 
phorus etc., oder Sphcx, Chlorion, Par asphex, Priononyx, Harpactopus 
Beispiele von solchen Gruppen bildenden, enger verwandten Gattungen 
sind, steht Oxyhelus (ähnlich wie Miscophus, Palarus, Astatus, Tachy- 
rhostus) mehr isolirt und ausser zur Gattung Oxyheloides Radoszk. (Reise 
Turkest. pag. 68, 1877), in keiner derartigen Verwandtschaft zu einer an- 
deren Grabwespengattung, dass durch sie der unmittelbare Anschluss an 
diese ausgesprochen wäre. 

Die Gattungen ßehmicriis Costa (Imen. ital. Ann. VI [18661 p. 80, 
1871) und Alcpidaspis, (Atti Acad. scienze Fis. e Mat. Napoli, Vol. IX, 
p. 35, 1883), welche Costa als sehr nahe Gattungsverwandte aufstellt, 
sind unhaltbar. Bei Belomicrus (B. italicus, 1. c. sp. 1), berühren sich die 
Hinterschildchenlamellen, sonst besteht kein Unterschied von Oxyhelus. 
Da die Grösse der Lamellen bei den Oxyhelus- K-rten stark wechselt, so kann 



Mi 

die erwähnte Eigenthümlichkeit von Bdomlous wohl nicht ernstlich als 
Gattnngsmerkmal aufgefasst werden. 

Alepidaspis zieht Costa in einer Fortsetzung der citirten Arbeit (Atti 
Acad. scienze Fis. e Mat. Napoli, Vol. IX, Mem. ^ào p. 91, 1883) als 
Synonym zu Notoglossa Dhlb. (Hym. eur. I, p. 54). Bei Notoglossa ist der 
Dorn hlattartig erweitert. Da die Oxyhelus- Arten auch bezüglich der Form 
des Mittelsegmentdornes die grösste Mannigfaltigkeit zeigen und bei Noto- 
qlossa sonst keine Verschiedenheiten im Bau, oder im Flügelgeäder nach- 
weisbar sind, so hat schon Gerstäcker (Gatt. Oxyb. p. 26, 1867) und ge- 
wiss mit Eecht Notoglossa als Synonym zu Oxyhelus gezogen. 

Mit Oxybeloides stimmt Oxyhelus überein: 1) in der Tracht, 2) in 
dem Umstände, dass im Vorderfiügel die beiden ersten Cubitalzellen mit 
der Diskoidalzelle in Folge Eesorption jener Venen, durch welche diese 
Zellen sonst getrennt werden, verschmolzen erscheinen, 3) in dem Auf- 
treten von Hinterschildchenlamellen. 

Die Unterschiede zwischen Oxyhelus und Oxyheloides beruhen, soviel 
die Kadoszkowsky'sche Gattungsdiagnose ergibt, blos darin, dass bei Oxyhe- 
loides die Vorderflügel einer Anhangszelle, und das Mittelsegment eines Dor- 
nes ermangelt. Bis jetzt sind 87 Oxghelus-Aiteii beschrieben worden ; hiezu 
kommen 5 n. sp., welche in diesem Aufsatze besprochen werden. Von 
diesen 9:2 Species entfallen nur 67 auf die palaearktische Eegion, 4 auf die 
œthiopische, 6 auf die orientalische, 5 auf die neotropische, 8 auf die 
nearktische ; aus der australischen Begion kennt man noch keine. 

Die Beschreibungen sind in den verschiedensten Schriften zerstreut, 
von denen als die wichtigsten gelten können : 1) Encyclopédie méthodique, 
diet. d. Ins. Vol. VIII, p. 592—599, 1811 von A. G. Olivier; 2) «Ueber 
die Gattung Oxyhelus etc.« in Giebel's Zeitschrift f. d. g. Naturwissensch. 
XXX, 1867, p. 111—209 von A. Gerstäcker; 3) «Monogr. s. 1. Oxyhelus 
d. Bassin du Léman» in Mittheil. d. Schweizer Entom. Gesellsch. III., 
p. 381, 1868 von Fr. Chevrier; 4) Eevis. foss. Hym. North Amer, in 
Proc. Ent. Soc. Philadelphia. Vol VI, 1867, von Packard. 

Die OLiviER'sche Arbeit ist von Werth, da sie nicht nur monogra- 
phisch angelegt ist, sondern auch recht gute, besonders im Vergleiche mit 
den Insectenbeschreibungen jener Zeit gediegene Beschreibungen hat; die 
meisten Arten dieser Arbeit sind auch zwanglos gedeutet worden. 

Als die bedeutendste Arbeit über diese interessante Gattung muss 
die Gerstäcker's gelten ; es werden darin nicht nur die morphologischen 
und biologischen Verhältnisse bis in die feinsten Details mit tiefer, wissen- 
schaftlicher Gründlichkeit behandelt, sondern auch eingehende, auf Unter- 
suchungen an einem bedeutenden Materiale gegründete Beschreibungen 
der Arten (darunter viele n. sp.) gegeben. 

Die Arbeit Chevriers liefert ebenfalls gute Beschreibungen, darunter 



1U3 

drei von neuen Arten, ausserdem einige, welche in der Gerstäcker 'sehen 
Monographie fehlen. — Während die erwähnten drei Arbeiten mit einigen 
Ausnahmen die pal-aearktischen Arten behandeln, beschreibt Packard in 
der seinen die Arten Nordamerikas. 

Die übrigen Schriften, welche nur Einzelnes über diese Gattung 
bringen oder überhaupt von geringerem Werthe sind, will ich hier nicht 
anführen, da in dem Artenverzeichnisse, welches im Anschlüsse an die 
Neubeschreibungen folgt, von ihnen Notiz geschieht. Ein solches Ver- 
zeichniss schien mir bei der grossen Zersplitterung der Literatur wünschens- 
werth ; es enthält auch synonymische Angaben, insofern sie nicht schon 
durch die Gerstäcker'sche Abhandlung überflüssig gemacht werden. 



TahellcùTÎsche üebersiclit der h&schriehenen Arten. 

1. CoUare zix einer kragenartig über das Niveau des Dorsiilum emporragenden, 

durclisichtigeu Lamelle zusammengedrückt. J (Hinterleib mit schmalen elfen- 
beinfarbigen Binden, die vordem schmal unterbrochen) 0. collar is n. sp. Ç , n.5 

— CoUare normal __, ___ ___ -._ ___ __- _._ ___ .__ ___ ___ _._ — - 2 

2. cf Männchen _.- .__ ___ __. ^-- __- — ^ — . ___ ___ _._ ___ .__ 3 

Ç Weibchen (Aftersegmeut schwarz) ___ .__ __. ___ .. _ ___ ___ ... ... 5 

o. Mittelsegmentdorn am Ende aiisgerandet ... ... 0. jjsaminohius n. sp. cT) n.6 

« zugespitzt ... ... ... ... ... ... ... ... ... -.. 4 

4. Seitenzähuchen nur an Segm. 5, 6 und 7 ausgebildet und schwach. Hin- 

terleib schwarz, nicht erzschimmernd ; die ersteren Segmente (5, 3, 4 oder 
2, 3, 4, 5) mit Makeln an den Seiten, die hintern ungezeichnet. Punkti- 
rung deutlich aber nicht besonders grob ... 0. Treforti Sajó, cf , n-l 

— Seitenzähnchen an Segm. 3, 4, 5, 6 und 7 ausgebildet, gross. Hinterleib 

erzschimmernd, die ersteren Segmente (2 oder 2 und 3) mit grossen 
Seitenflecken, die - folgenden mit gelben Binden. Punktirung grob. 

0. macuUpes Smith rf , n.2 

5. Zeichnuiigeu elfenbeinfarben,. _ .. ... ... ... ... ... ... ... ... ... 6 

— Zeichnungen citronengelb. (Mittelsegmentdorn schwarz, stark erweitert, tief 

ausgeschnitten ; Segm. 2 bis inclusive 6 mit grossen Seitenmakeln. 

0. pharao n. sp. Ç , n.3 

6. Mesopleureu punktirt, nicht gerunzelt ... ... ... ... ... _,. ... , 7 

— Mesopleuren punktirt und gerunzelt. Hinterleibsringe 3, 4 und 5 mit mehr 

oder weniger unterl>rochenen Binden, 1 Segm. 2 mit ovalen Seitenflecken. 
(Mittelsegmentdorn, kurz, breit, am Ende ausgerandet. CoUare ohne Binde.) 

0. africanus n. sp. Ç , n.4 

7. Schienen und Tarsen roth. Mittel- und Hinterschenkel schwarz. Dorn breit, 

kurz, am Ende sichtlich ausgerandet, Punktirung des Mesothorax dicht, 
wenn auch nicht gedrängt. 
CoUare ohne Zeichnung, (ob immer ?) Segm. 2, 3, 4 und 5 mit elfen- 
beinfarbigenSeitenflecken. ... ... ... ... 0. psaminobiiis n. sp. J , n.6 

— Schienen und Tarsen vorherrschend schwarz. Mittel- und Hinterschenkel 

braunroth. Dorn massig lang, nicht verbreitert, am Ende ausgerandet. 
Punktirung des Mesothorax seicht. 

Természetrajzi füzetek. VIII. kötet. 7 



104 

(CoUare mit eiuer uuterbroeheneu Binde (Seitenlinien) ; Segm. 3, 3, 4 und 5 
mit kleinen, linearen fast reinweissen Seitenflecken). O. insularis n. sp. Ç , n.7 
Die Typen befinden sich in den Sammlungen des k. k. Hofcabinets in Wien. 

1. Oxybelus Treforti Sajó rf (adJme ignotus). 

In den Sammlungen des k. k, Hofcabinets in Wien befindet sich 
ein Oxijhelus-Wa.xm.Qh.Qn. aus Ungarn, welches ich für das andere Geschlecht 
des jüngst (Wiener Entom. Zeit. III. Jahrg. III. Hft. p. 87, 9, 1884) von 
Prof. K. Sajó in Unghvár beschriebenen 0. Treforti halte. 

Die Pubescenz, welche das ? in so ausgezeichneter Weise bekleidet, 
dass es wie in Atlas gehüllt aussieht, ist beim cf sehr viel dünner, unschein- 
barer und tritt nur stellenweise z. B. an den Mesopleuren stärker hervor. 
Die Folge davon ist, dass auch fast überall die Sculptur deutlich zu 
Tage tritt. 

Oberkiefer gelb, Fühler schwarz. Thorax schwarz, nur schwach erz- 
glänzend. 

Zeichnung und Färbung so ziemlich wie beim ? . Beim vorliegenden 
Stücke hat nur das 2., 3. und 4. Segment Seitenflecken ; die Flecken auf 
dem 4. Segmente sind ausserordentlich klein, was für Variabilität in der 
Zeichnung beim d spricht. Beine wie beim ? roth, aber stellenweise gelb 
gezeichnet ; so sind gelb : die Vorderschenkel an der Aussenseite der Spitzen- 
hälfte, und in geringer Ausdehnung die Basis der Mittel- und Hinter- 
schienen. 

Punktirung des Dorsulum ziemlich dicht, Punkte deutlich. Mesopleuren 
grob runzelig, mit derben Punkten zwischen den Runzeln ; die Silber- 
härchen, die darauf entspringen, gestatten nicht recht den Anblick der 
Sculptur. 

Schildchen mit wohlausgebildetem Mittelkiele, grob und dicht punktirt, 
Punkte durch Eunzeln von einander getrennt. Bildung der Postscutellar- 
lamellen und des Mittelsegmentdornes wie beim ? ; letzterer also lang und 
zugespitzt, genau so gebildet wie bei 0. mucronatus cT, dem 0. Treforti 
überdies in der Art der Punktirung des Hinterleibes und in der Tracht zu- 
nächst steht. Auch in der Zeichnung der Beine zeigen diese beiden Arten 
grosse Analogie. Jedenfalls muss 0. Treforti im System Platz neben mu- 
cronatus bekommen, und zwar trotz der Verschiedenheit in der Färbung 
der Ober-Kiefer, der Farbe der Makeln, der Dichte der Pubescenz. Seiten- 
zähnchen des Hinterleibes stumpf, schwach ausgebildet und nur an Segm. 
5, 6 und 7 sichtbar. — Erwähnenswerth mag noch sein, dass das Dorsu- 
lum an seiner vorderen Hälfte, in der Mitte wie beim Î und bei beiden 
Geschlechtern von 0. mucronatus eine deutliche, erhabene Längslinie zeigt; 
mir scheint dieses Merkmal von beträchtlichem Werthe für die Bestim- 
mung, da bei Oxybelen an Stelle dieser Linie eine Längsvertiefung vor- 



105 

kommt. Die Analogie in den Verschiedenheiten und Aehnlichkeiten 
dieses cf und des 0. Treforti Sajó Î zu den Verschiedenheiten und Aehn- 
lichkeiten in beiden Geschlechtern beim nächstverwandten 0. mucronatus 
veranlasst mich das vorliegende (f als zweifellos zu Treforti gehörig zu 
erklären. 

2. Oxybelus maculipes Smith rf (adhuc ignotus). 

Das cf von Ox. maculipes Smith (Cat. Hym. P. IV, p. 386, n. 20, ?) 
war bisher unbekannt. In den Sammlungen des k. k. Hofcabinets in Wien 
befinden sich mehrere cf aus verschiedenen Gegenden. Von diesen lasse 
ich die Beschreibung folgen. 

Körper, auch der Hinterleib, erzglänzend; auch das Î zeigt einen 
schwachen Erzschimmer auf dem Hinterleib ; doch Smith erwähnt davon 
nichts ; für die Bestimmung ist er nicht ohne Wichtigkeit. Oberkiefer in 
der Mitte röthlich, Zeichnungen des Körpers citronengelb, nicht wie beim ? 
elfenbeinweiss. So sind gelb : die Schulterbeulen, häufig auch eine mit den 
Schulterbeulen verschmolzene, gegen das Collare hinaufstrebende Linie, 
2 grosse Schildchenmakeln, der Innenrand der blassen durchscheinenden 
Hinterschildchen-Lamellen, der grösste Theil des gegen das Ende sich ver- 
schmälernden Mittelsegment-Dornes (dessen Basis ausgenommen), 2 grosse 
ovale Flecken auf Segm. 2 und Binden auf den übrigen Segmenten. Die 
Binde auf 3 ist meistens ein wenig unterbrochen und ihre Hälften sind 
ziemlich breit, mehr fleckenartig; Binden auf Segm. 4 und 5 seltener — 
und dann nur ganz schmal unterbrochen und wie auf 6 gleichmässiger und 
schmäler ; Segm. 7 manchmal mit einer gelben Mittellinie. — Sämmtliche 
Tarsen röthlich ; Schienen aussen citronengelb, innen mehr oder weniger 
dunkel lehmgelb, oder gar gebräunt ; Schenkel braunschwarz, an der Vor- 
derseite lehmbraun, Mittel und Hinterschenkel an der Aussenseite mit 
Ausnahme des Basis-Drittheils von citronengelber Farbe, welche mit der 
citronengelben Aussenseite der Schienen zusammentrifft. — Kopf und 
Thorax wie beim ? grob punktirt; Mesopleuren ebenfalls wie beim ? punk- 
tirt runzelig. Schildchen mit sehr groben, tiefgestochenen, nicht dicht ange- 
ordneten Punkten. Punktirung des Hinterleibes grob, deutlich gestochen, 
um einen Grad dichter als beim ? . 3 Bauchsegm. mit deutlichen gesto- 
chenen Punkten. Seitenränder von Segm. 3, 4, 5, 6 und 7 in verhältniss- 
mässig grosse, durchscheinende, flache Zähnchen ausgezogen. Länge 5 — 6«^. 
Brussa; Tultscha (Mann) ; Ungarn (Sajó). 

3. Oxybelus pharao n. sp. 

Long. 6 — 6-5 '"%, J — Niger. Scapus antice, fascia coUaris cum callis liume- 
i-alibus confliiens, maculae laterales scutelli, postscutellum inter squamas, maculae 
ovales magnae segmenti 2 — incl. 6. flava. Maudibulae fulvae in apice nigrae. Pedes. 



106 

fnlvo-i'ufi; coxae, trochanteri et plus m iuusve femora autica nigra ; genua nigricantiaj 
femora quatuor antica in apice extus nonnupquam maculis parvulis fîavis. Alae hya- 
linae. Punctatura dorsuli, et abdominis dorsalis densa et fortis. Mesopleurae crebre 
pimctatae et rugosae. Segmentum medianum subnitidum longitudinaliter rngoso- 
striatum ; mucro niger, dilatatus in apice profunde excisus. 

Cfiiro. 

Î Schwarz. Kopf und Dorsulum schwach erzglänzend. Mandibeln 
gelb, gegen das Ende hin röthlich ; Spitze schwarz. Gelb sind : der Fühler- 
schaft vorne, eine mit den Schulterbeulen vereinigte ( — ob immer? — ) 
Binde auf dem Pronotum, je eine Seitenmakel auf dem Schildchen, die 
bewimperte Innenhälfte der Hinterschildchen-Schuppen und der zwischen 
ihnen liegende Kaum, grosse ovale Seitenmakeln auf Segm. ^1, 3, 4, 5 und ß, 
ein kleines Fleckchen hinten an der Spitze der Vorder- und Mittelschenkel.. 
Aftersegment schwarz, nur gegen die Spitze dunkelpechroth ; es ist wohl mög- 
lich, dass es Stücke mit ganz rothem Aftersegment gibt. Beine der Hauptsache 
nach gelblich roth, nur die Hüften, Schenksiringe und mehr oder weniger 
auch die Vorderschenkel schwarz; auch die Basis der Schienen ist hinten 
ein wenig schwarz angelaufen. Wie weit 0. pharao in der Zeichnung ab- 
ändert, muss erst die Erfahrung lehren. Pubescenz greis. — Dorsulum mit 
einer deutlichen, erhabenen Längslinie in der Mitte, die etwa bis zur Linie 
zurückreicht, welche man sich vom Vorderrande der einen Flügelschuppe 
zu dem der anderen gezogen denkt. Punktirung des Dorsulum ziemlich 
grob, tief gestochen und dicht. Mes opleuren punktirt und runzelig. Ausge- 
zeichnet ist diese Art durch den Mittelsegmentdorn; dieser ist schwarz, an 
den Seiten bräunlich durchscheinend, breiter als bei 0. latro, aber weniger 
breit als bei den Oxyhelm- Arten, welche unter der Gattungsbezeichnung 
Notoglossa Dhlb. {Alepidaspis Costa) angeführt werden. Ende des Dornes 
tief ausgeschnitten. 

Mittelsegmentseiten mit Längsrunzeln gestreift wie die Mehrzahl der 
Oxybelen. Punktirung des Hinterleibrückens deutlich, nur sehr wenig feiner 
als bei einem i" von 0. latro, aber dichter. — 3 Ventralsegm. allenthalben 
in massiger Dichte punktirt ; Punkte nicht rein gestochen, mehr narben- 
artig. — cf noch unbekannt. Cairo (k. k. Hofeab. Wien). 

4. Oxybelus africanus. 7i. sp. 

Long. 6 mill. Ç Niger ; inandibulae, flagellum pro parte, tarsi et tibiae an- 
tica et tarsi intermedii et postici apicem versus fulvido-rufa ; tibiae intermediae et 
posticae in basi albidae. Calla humeralia, lamellae postscutellares et abdominis pic- 
tura albida; maculae segmenti secundi ovales, tertii, quarti et quinti fascias lineares 
interruptas formant. Segmentum anale nigrum. Mucro brevis, latus apice emargi- 
nato ; punctatura mesothoracis, et abdominis conapicua, tantummodo paullo densiua 
<iuam in 0. monacho Geest. 



107 



(Jairo. (Frauenfeld leg.) 



Schwarz. Oberkiefer gelbroth. Fühler an der Endhälfte mehr oder 
"weniger geröthet. Schulterbeulen und Makeln auf dem Hinterleibe gelblich 
weiss. Das 2. Segment trägt ovale Seitenflecken, das 3., 4. und 5. Segm. 
Seitenlinien, welche Binden von massiger Unterbrechung darstellen. Anal- 
segment schwarz. 

Schildchen schwarz. Lamellen gelblich weiss ; das Hinterschildchen 
zwischen ihnen schwarz. Flügel kaum merklich getiübt, ihr Geäder gelb- 
braun. Schenkel schwarz, höchstens an den Knieen ein wenig geröthet. 
Vorderschienen und Tarsen gelblich roth ; erstere an der Innenseite manch- 
mal mit einem dunklen Wisch. Basis der Mittel- und Hinterschienen gelb- 
lich weiss; Tarsen an dtn Endgliedern geröthet. Schienensporne licht 
Tostgelb. 

Die PunktirungdesKörpersist der von 0. îH07?at7wi5 Geest., dem diese 
Art am nächsten steht, sehr ähnlich, nur um einen Grad feinerund dichter, 
aber deutlich gröber und dichter als etwa bei 0. analis Geest. (== mclan- 

cholicus Cheve. Schweiz, entom. Gesellsch. 1868 ) *. Punktirung des 

3. Bauchringes wie bei 0. monacJms. Mesothoraxseiten punktirt und ge- 
runzelt. Mittelsegmentdorn dunkel, ziemlich kurz, breit, am Ende ausge- 
randet. Felder der abstürzenden Mittelsegmentiiäche undeutlich punktirt, 
an der oberen Hälfte mit einigen Querrunzeln ; im Ganzen ist diese Sculptur 
etwas feiner als bei monachus, ebenso die der Mittelsegmentseiten, welche 
zum Theile glatt sind, also nicht überall Läng&runzelstreifen zeigen. Wie 
sehr constant dies Merkmal ist, muss erst die Erfahrung lehren. — Von 
0. monachus unterscheidet sich africanus 1) durch die röthliche Färbung 
der Oberkiefer und Fühler; 2) durch die mehr lineare Form der Flecken 
auf dem 3., 4. und 5. Segmente; 3) durch den Mangel von Seitenilecken 
auf 6 ; 4) durch die ungefleckten Schenkel • — bei monachus zeigen die 
Vorder- und Mittelschenkel elfenbeinweisse Makeln am Basaltheile der 
Aussenseite ; 5) durch die dickeren Schläfen ; 6) durch den breiteren 
und kürzeren Dorn (ob constant?); 7) durch die zartere Sculptur des 
Mittelsegmentes und die etwas feinere und dichtere Punktirung der übrigen 
Hinterleibsringe. - — cf noch unbekannt. 

Cairo (Frauenfeld). 

5- Oxybelus coUaris n. sj). 

Long. 6-5 mill. Ç . Niger ; abdomen fasciis albidis quatuor (segm. 2., 3., 4. 
et 5.) priixiis nonnunquam paullulum interruptis ; segmentum anale, tubercula hu- 
meralia et mandibulae nigra. Alae hyalinae. Pedes nigi'i ; femora antica apicem 
versus, tibiae et tarsi antiea et articiüus ultimus tarsorum omnium rufescenti-fulva. 
Collare supra lamellae tenuis pellucidae, in medio profunde excisae instar compressum, 

-■' Oxyhelus analis trägt Onesia sepulchralis Meig. ein. 



108 

Mesopleurae rugosae. Punctatura scutelli vaga. 

Lamellae postscutelli in dimidio interno albae, ciliatae, in diinidio externo 
pellucidae. Mucro segmenti mediani niger ; apicem versus paullum tenuior et palle- 
scens, apice rotundato. Abdomen punctatm-a hand densa. 

To?^ (Arabia felix, Frauenfeld leg.) 

Ausgezeichnet durch die Bildung des CoUare; dieses ist zu einer 
durchscheinenden, breiten, kragenartig aufstehenden Lamelle zusammen- 
gedrückt, welche in der Mitte tief ausgeschnitten erscheint. Eine ähnliche 
Pronotum-Bildung kenne ich nur von dem Ärpactophiliis Steindachneri Kohl 
(Verh. zool. bot. Gesellsch. Jahrg. 1883, p. 334). 

Der Dorn ist schwarz und verschmälert sich gegen das abgerundete 
Ende hin. PunktirungdesDorsulum ähnlich wie bei 0. elegáns, nur die Punkte 
nicht ganz so grob. Schildchen weitläufig punktirt. Mesopleuren grobrun- 
zelig. An den Hinterschildchenlamellen ist die innere Hälfte weiss, bewim- 
pert, die äussere durchsichtig von einigen weisslichen Striemen durch- 
zogen. Mistelsegmentseiten mit gebogenen Eunzelstreifen. Felder der ab- 
stürzenden Mittelsegmentfläche unregelmässig quergerunzelt. Punktirung 
des Hinterleibes seicht, im Vergleich mit der von 0. nigrlpes oder uniglumis 
gröber, aber doch viel feiner als z. B. bei 0. latro, pugnax, amhiguiis, selbst 
noch etwas feiner als bei 0. monachus Geest, und elegáns Moos. ; bei diesen 
beiden letzteren ist sie übrigens auch dichter und gleichmässiger als bei 
0. collaris. Segm. 2, 3, 4, 5 und G mit weissen, schmalen Binden ; die Binde 
auf Segm. 2, 3 und 4, oder auch noch auf 5 schmal unterbrochen. Anal- 
segment und die Schulterbeulen schwarz ; letztere dürften wohl auch hin 
und wieder weisse Flecken zeigen. Flügel wasserhell. Beine schwarz ; an 
den vorderen sind die Schenkel dem Ende zu, und die Schienen und 
Tarsen, an den mittleren und hinteren das Endglied der Tarsen röthlich 
lehmgelb. Pubescenz weisslich. 

Tor (Arabien). 

6. Oxybelus psammobiiis n. sp. 

Long. 5 — 7 mill, cf Ç . Niger ; pictura eburnea ; mandibulae luteae, apice nigro ; 
calla humeralia ebnrnea, tibiae tarsique rufa, Ç pauUo fulvescentes, cf j)lus minnsve 
flavo-variegata. Alae subhyalinae. 

Scutelltim dense punctatum; inuero subbrevis, latiusculus, canaliculatus, in 
apice escisus. 

cf — Long. o'5 mill. Subaenescens. Mesopleurae punctatae, rugis nonnullis. 
Segmenta abdominis sex utrinque maculata. Tibiae posticae in aj)ice, aut in medio, 
tibiae intermediae, intus nonnunqxiam nigricantes Spinulae laterales segm. 5-ti, 6-ti 
et 7-mi minutae. 

Ç — Long. 6 — 7 mill. Mesopleurae punctatae, non rugosae, abdominis segm. 
2., 3., 4., 5. utrinque eburneo -maculata. Tibiae, tarsique rufa paullo fulvescentia. 
Segixientum anale nigrum. 



109 



Bi^ussa. 

î Schwarz, ohne Erzglanz. Kiefer gelb, au der Spitze schwärzlich. 
Fühler an der Endhälfte in grösserer oder geringerer Ausdehnung roth. 
Schulterbeulen weisslich gelb; Pronotum schwarz. Flügel subhyalin, 
schwach gelblich tingirt. Schienen und Tarsen roth ; die Vorderschienen in 
grösserer Ausdehnung, und die Knie der Mittel- und Hinterbeine röthlich 
gelb. Schildchen unbemakelt und wie bei der Mehrzahl der bekannten 
Oxybelen von einem blassen Saume eingefasst. Hinterschildchenlappen 
gelblich, am Aussenrande zwar ein wenig durchscheinend, jedoch nicht 
farblos. Segm. 2, 3, 4 und 5 mit elf enb einfarbigen Seitenflecken von ge- 
ringer Ausdehnung. 

Schildchen ziemlich grob und dicht etwa wie bei 0. amhiguus Gerst, 
punktirt; Kiellinie mehr weniger entwickelt. Mesopleuren nicht gerunzelt, 
sondern ähnlich punktirt wie das Dorsulum. Mittelsegmentdorn kurz, ziem- 
lich breit, gegen das gelbliche Ende hin ein wenig verbreitert ; am Ende 
ausgerandet. Mittelsegmentseiten längsrunzelig gestreift. Die Felder der 
abstürzenden Mittelsegmentfläche haben einzelne Querrunzelchen in unre- 
gelmässiger Anordnung; zwischen diesen sind sie unregelmässig und ziem- 
lich fein und dicht punktirt. Hinterleib grob, nicht gedrängt punktirt ; am 
nächsten kommt diese Punktirung der von amhiguus Gerst. 3. Bauch - 
segment seicht punktirt. 

cf — Die Seiten des Metathorax sind ebenfalls punktirt; zwischen 
den Punkten verlaufen jedoch Eunzeln. Die Punktirung des Hinterleibes 
ist dichter als beim ? und zwar in demselben Maasse, in welchem sie bei 
den Männchen von amhiguus und piignax dichter ist als bei den Î . In der 
Sculptur steht das cf dieser Art dem von pugnax am nächsten. Die Färbung 
der Beine ist ähnlich wie beim ? , nur sind sie meist mehr gelb als roth ; 
auch die Hinterschienen sind oft an der Endhälfte oder in der Mitte 
schwärzlich angelaufen ; dann zeigen aber auch die Mittelschienen an der 
Innenseite einen dunklen Wisch. Auch Segment 6 mit linearen Seiten- 
flecken. Seitenzähnchen am Segm. 5, 6 und 7 sind nur schwach entwickelt. 
Brussa. 

7. Oxybelus insularis n. sj). 

Long. 5 mill. Ç — Niger ; uaanclibulae flavae ; lineae pronoti, calla humeralia, 
macula utrinque scutelli, margo interior lamellarum , maculae laterales sublineares 
parvae segmenti secundi, tertii, quarti et quinti eburneo-alba. Segmentum anale 
nigrum. Pedes nigri, rufo et eburneo-variegati. Alae subliyalinae. 

Punctatura subsparsa, in abclomine paullo densior quam in Ù. mandibulari. 
Mesotliorax nitidus subsjparse punctatus. Mucro in apice non dilatatus, et leviter 
emarg-inatus. 



no 

Ceylon (Felder leg.). 

Schwarz. Oberkiefer zum grössten Theile gelblich, ihre Spitze und 
die Fühlergeissel dunkel rostroth. Vorderschienen und Tarsen licht rost- 
roth, mehr weniger angedunkelt. Elfenbeinweiss sind : Seitenlinien auf dem 
Pronotum, die Schulterbeulen, je eine Seitenmakel in den Vorderecken 
des Schildchens, der Innenrand der Postscutellar-Lamellen — die übri- 
gens zum grössten Theile durchsichtig sind — schmale und kurze Seiten- 
fleckchen auf dem 2., 3., 4. und 5. Segmente, ein Längsstreifen an der 
Aussenseite der Vorderschienen, manchmal ein Fleckchen an der Aussen- 
seite der Mittelschienen und endlich die Hinterschenkel hinten an ihrer 
Basis. Aftersegment schwarz. Flügel sehr schwach getrübt. 

Von der Grösse des 0. mandibular is Dhlb. (= variegatus Wesm.). 
Punkte deutlich gestochen, aber nicht grob, zwar allenthalben in seichter 
Vertheilung, auf dem Hinterleibe jedoch etwas dichter als bei der erwähnten 
Art. In der Punktirung des Mesothorax, das Schildchen selbstverständlich 
miteingerechnet, gleichen sich diese Arten. In Folge der spärlichen Punk- 
tirung und des Mangels an Piunzeln glänzen die meisten Körpertheile nicht 
unerheblich. 

Mittelsegmentdorn von massiger Länge und Breite, gleichmässig ver- 
laufend, an der Spitze leicht ausgerandet. c^ noch unbekannt. 

Ceylon (k. k. Hofcabinet in Wien.) 

Verzeioh/riss der hehannten Oxyhelus-Ärten. 

1. 0. af finis Älarquet — R' g- I- (Subreg. II.: Südfraukreich). 

O. affinis Marquet, Bull. Soc. Toulouse; XIII. p. 185 — 1881. 
5. 0. africaniLS Kohl — Ç — Eeg. I. (Subreg. II. Cairo). 

3. 0. agilis Smith — cf — Reg. III. (Subreg. I. : India). 

0. agilis Smith : Cat. Hym. P. IV. p. 387, n. 25, rf — 1856. 

4. 0. albopictus Radoszk. — cf J — Reg. I. (oubreg. III. : Ferghana, Sarafschan). 

O. albopictus Eadoszk. : Fedtschenk. Reis. Turkest. p. 73. n. 10, cf ? — 1877. 

5. 0. amhiguas Gerst, — rf Ç — Reg- I- (Subreg. I et II: Berlin, Ungarn, Tirol). 

O. ambiguus Gerst. : Gatt. Oxyb. Zeitschr. f. d. g. Naturw. XXX. p. 75, des 
Separ. n. 7, (f $ — 1867. 
(). 0. ainericanus Spin. — 

0. americanus Spin.: Ann. Entom. France. Y. X. p. 114, n. 69, cf — 1841^ 
7. 0. analis Cresson (non Gerst. !) — cf $ — l^eg- ^ • (Subreg. IV : Cuba). 

O. analis Cresson : Hym. Cuba — Proc. Ent. Soc. Pliil. IV, p. 149, cf ? — 1865. 
O. analis Packard : Rev. foss. Hym. North Amer. — Proc. Ent. Soc. Phil. 
<S. 0. argentatus Curtis cf Ç Reg. I. (Subreg. I et II:) 
V. VI, p. 434. — 1867. 
0. mucrouatus Panz. (an Fabr. [Ent. syst. II, p. 300, u. 25] '? !) : Faun. Ins. 

German. 101, 19. — 1800. 
0. argentatus Curtis: Brit. Entomol. f. 480, $ 1833. 
0. mucronatus Dhlb. : Hym. ein-. I, p. "iHh, n. 162, d" ? — 1845. 



in 

0. aculeatus Thorns.: Opusc. eut. Fsc. II, p. 177. 1. — 1S7IJ. 
9. 0. arabs Lep. — ■ ^ — Reg. I. (Subreg. II.: Algier). 

0. arabs Lep.: Hist. nat. Ins. TIL Hym. p. Í212, ii. 2, $ — 1845. 

10. 0. aurantiacus Mocs. — Ç — Reg- I- (Sxibreg. II: Mittel-Ungarn). 

O. aurantiacus Mocs. : Magy. Akad. Term. Ertek ÍDiss. pliys. Acad. se. Hung.) 
Vol. XIII, u. 11, p. 48, n. M, J — 1883. 

11. 0. aurifrons Smith — Ç Reg. V. (Subreg. II: Brasilien). 

O. aimfrons Smith: Cat. Hym. P. IV, p. 389, u. 30, $ — 1856. 

12. 0. hellus Dhlb. — cT — Reg. I. (Subreg. I : Deutschland). 

O. bellus Dhlb. : Hym. eur. I, p. 268, u. 166, rf — 184.5. 

13. 0. bipunctatus Oliv. — Ç — Reg. I (Subreg. I et II). 

O. bipunctatus Oliv.: P]ncycl, meth. VIII, p. 597, n. 16, Ç — 1811. 

14. 0. Brodiei Provaucher — Ç — Reg. IV. (Subreg. IV : Canada, Toronto). 

O. Brodiei Prov. : Pet. Faun. Ent. Canad. Hym. p. 811, Ç — 1883. 

15. 0. canaliculatus Radoszk. — rf Ç — -Reg. I. (Subreg III. Ad flumen Jaxartem ; 

Karack, Sarafschan). 
0. canaliculatus Radoszk. : Fedtschenk. Reis. Tixrkest. p. 73, Tafel 8, 
Fig. 11, rf? — 1877. 

16. collaris Kohl — Ç — Reg. (Subreg. II: Tor [Arabia]). 

(Beschreibung siehe oben.) 

17. 0. confinuiis Dhlb. — cf — I^eg. I. (Subreg. II: Egypten). 

0. continuns Dhlb.: Hym. eur. I, p. 513, n. 8, rf — 1845. 

18. 0. cordatus Spin. Reg. V. (Subi-eg. I. : Chili). 

0. cordatus Spin.: Gay. Hist. fis. Ciiile VI, p. 36i, n. 1 — 1851. 

19. 0. dijpliyllus Costa — Ç — Reg. I. (Subreg. IT: Sardinien). 

Alepidaspis diphyllus Costa : Atti Acad, scienze Fis. e Mat. Napoli, Vol. IX» 

p. 35, $ — 1883. 
Notoglossa diphyllus Costa : Atti Acad, scienze Fis. e Mat. Napoli Vol. IX, 

Mem. 2aa, p. 91 — 1883. 

20. 0. dissectus Dhlb. — Ç — Reg. I. (Subreg, I: Europa). 

0. dissectus Dhlb.: Hym. eur. I, p. 514, n. 19, ? — 1845. 
(1st wahrscheinlich identisch mit 0. mouachus Geist.) 

21. 0. eburneo-fasciatus Duf. — Reg. I. (Subreg. II. Süd-Frankreich). 

0. eburneo-fasciatus Ihlb : Hym. eur. I. p. 514, n. 17, Ç 
Von Eversmann (Faun. Volg. Ural. III. 1849) cith't ; ob Dufour unter 
diesem Namen wirklich einen Oxybelus beschrieben hat, weis» ich nicht. 

22. 0. eburneus Duf. — Reg. I. (Subreg. I). 

Von Dours in seinem Catalog der Hymenopteren Frankreichs citirt ; eine 
Beschreibung einer Oxybelus-Art unter diesem Namen ist mir ebenfalls 
unbekannt. 

23. O. eburneus Radoszk. — rf Ç — Reg. I. (Subreg. Ill: Bareikum ; BergKarak; 

Thal Sarafschan). 
0. 'eburneus Radoszk. : Fedtsch. Reis. Turkest. p. 72, u. 8, d' ? , Tf. 8, 
Fig. 4 — 1877. 

24. 0. elegáns Mocs. — cf Ç — Reg- I. (Subreg. II : Ungarn). 

O. e.legans Mocs.: Term. Füzet. Vol. III. P. II et III, p. 138, n. 23, 
cf ? — 1879. 

25. 0. elegantulus Gerst. — Ç — Reg. I. (Subreg: I : Berlin). 

0. elegantulus Gerst. : Gatt. Oxyb. Zeitschr. f. d. g. Naturw. Giebel XXX, 
p. 160, n. 2, ? — 1867. 



112 

26. 0. elongatus Eadoszk. — (f — Reg. T. (Subreg. II : Sarafschau). 

0. elongatus Racloszk. : Fedtscli. Reis. Turkest. p. 70, n. 4, r? , Tafel 8, 
Fig. 5 — 1877. 

27. 0. emarginatiLS Say — cf ? — Reg- IV. (Subreg. II : Indiana). 

O. eniargiuatus Say : Bost. Journ. I. 375, n. 1 — 1837. 

0. emarginatus Packard : Proc. Am. VI, p. 434, n. 435, cf ? — 1867. 

28. 0. fallax Gerst. — Ç — Reg. I. (Subreg. I : Berlin). 

0. fallax Gerst. : Gatt. Oxyb. (Gicb. Zeitscbr. f. d. g. Naturwiss. XXX, p. 91, 
d. Sep., u. 14) — 1867. 

29. O. fasciatus Dhlb. (non Taschenb.) — J — Reg. I. (Subreg. I. Posen). 

0. fasciatus Dlilb. : Hym. eur. I, p. 513, n. 7, ? — 1845. 

(Der Dahlbom'seben Art muss als der ältex*en vor der Tasclienberg'schen 
gleichen Namens die Priorität gewahrt werden. Die Taschenberg'sche 
erhält von mir den Namen «0. Taschenbergi.) 

30. 0. Feclfscheiil-oi Radoszk. — cf Ç — Reg. I. (Subreg. III: Kizilkum ; Ber^ 

KaraJi ; Sarafschan). 
O. Fedtscheukoi Radoszk: Fedtscb. Reis. Turkest. p. 69, n. 1, Tafel VIII, 
Fig. 7, ^ ? - 1877. 

31. 0. fissus Lep. — Ç — Reg. I. (Subreg. I et II : Helvetia, Lyon). 

0. fissus Lep. Hist. uat. Ins. Hym. III, p. 275, n. 5, Ç — 18Í-5. 

32. 0. frondiger Costa — rf — Reg. I. (Subreg. II : Sardinia, bei Oschiri). 

Notoglossa frondigera Costa : Atti Acad. scienze Fis. e Mat. Napoli. Vol. IX. 
Mem. 2cia, p. 19, ^^ — 1883. 

33. 0. furcatus Lep. — cf Ç — Reg. I. (Subreg. I. et 11 : Helvetia, Tirolia, Austria» 

Hungária, Gallia etc.) 
O. furcatus Lep. Hist. nat. Ins. Hym. Ill, p. 214, u. 4, J — 1845. 

34. 0. haemorrhoidalis Oliv, (non Dhlb. !) — cf $ — Reg. I. (Subreg. I et II: 

Gallia et Germ.). 
0. haemorrhoidalis Ohv. : Encycl. méth. VIII, p. 596, n. 13— 1811. 

35. 0. liastaiu.fi Fabr. — Reg. I. (Subreg. II : Nord-Afrika, Spanien). 

0. hastatus Fabr. : Syst. Piez, p. 317, n. 4 — 1804. 

O. lancifer Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 594, n. 2 — 1811. 

36. 0. impatiens Smith — Ç — Reg. IV. (Subreg I : Californien). 

O. impatiens Smith: Cat. Hym. P. IV, p. 390, n. 33, ? — 1856. 

37. 0. imper ialis Gerst. : — Ç — Reg. IL (Subreg. III : Cap). 

0. imperialis Gerst. : Gatt. Oxyb. Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturwiss. XXX, 
p. 24, 2 — 1867. 

38. 0. incompttis Gerst. — Ç — Reg. L (Subreg. I: Woltersdorf bei Berlin). 

O. incomptus Gerst. : Gatt. Oxyb. Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturwiss. XXX, 
p. 76 d. Sep. n. 8 — 1867. 

39. 0. insularis Kohi — Ç — Reg. II, (Subreg. II : Ceylon). 

(Beschreibung siehe oben.) 

40. 0. interrujptus Cresson — Ç — Reg. IV. (Siibreg. II : Colorado). 

0. interruptus Cresson : Hym. Color. Territ. — Proc. Ent. Soc. Phil. Vol. IV, 

p. 475, $ — 1865. 
0. inteiTuptus Packard : Rev. foss. Hym. North-Amer. — Proc. Ent. Soc. 
Phil. Vol. VI, p. 433, Ç — 1867. 

41. 0. italiens Costa — cT — Reg. L (Subreg. II : Piémont). 

Belomicrus italiens Costa : Prosp. sist. Imen. ital. — Anniiar Mus. zool. Univ. 
Napoh. Ami. VI, p. 80, n. 1, rf — 1871. 



113 

42. 0. Kizilhumi Eadoszk. — cf ? — Reg. I. (Subreg. I : beim Flusse Jasartes ; 

Kizilkum). 
O. Kizilkumi Radoizk. : Fedtscli. Eeis. Turkest. p. 70, n, "b ? , Tafel 8, 
Fig. 12 — 1877. 

43. 0. laetus Say — — Eeg. IV. (Subreg. II : Indiana). 

O. laetus Say: Bost. Journ. I, p. 375, n. 3 — 1837. 

0. laetus Packard : Eev. foss. Hym. North- Ainer. — Proe. Ent. Soc. Phil. 
Vol. VI, p. 434, ? — 1867. 

44. 0. lamellatus Oliv. — Eeg I. (Subreg. II: Egypten). 

0. lamellatus Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 593, n. 7. 

45. 0. lanceolatus Gerst. — Ç — ■ Eeg. I. (Subreg. II: «Arabia felix»). 

0. lanceolatus Gerst. : Gatt. Oxyb. (Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturw. XXX, 
p. 26, n. 2, $) — 1867. 

46. 0. latidens Gerst. — Ç Reg- I- (Subreg. I : Berlin, Oesterreich). 

0. latidens Gerst. : Gatt. Oxyb. (Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturw. XXX, p. 92, 
n. 15, 9 ) — 1867. 

47. 0. latro Oliv. — cf ? — Reg. I. (Subreg. II : Eur. eentr.) 

0. latro Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 594, n. 4, $ — 
0. arm-iger Oliv. : Encycl. méth. VIII, p. 594, n. 5, c? — 

48. 0. lineatus Fabr. — cf ? — Reg- I. (Subreg. II : Eur. centr.) 

Nomada lineata Fabr. : Mant. Ins. I, p. 306, n, 3 — 1787. 

Oxybelus bellicosus Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 595, n. 9, cf — 1811. 

0. lineatus Dhlb. : Hym. cur. I, p. 514 d' $ — 1845. 

49. 0. linffida Gerst. — $ — Reg. II. (Subreg. Ill: Cap). 

O lingula Gerst.: Gatt. Oxyb. Gieb. Zeitschr, f. d. g. Naturwiss. XXX, 
p. 26, d. Sep. n. 3 — 1867. 
hO. O. maculipes Smith — $ — Reg. I. (Subreg. II: Albania, Dobrudscha, 
Hungária.) 
O. maculipes Smith : Cat. Hym. P. IV, p. 386, n. 20, $ — 1856. 

51. 0. mandibularis Dhlb. — Ç — Reg. I. (Subreg. I et II : Deutschland, Oester- 

reich, Ungarn, Belgien, Schvyeiz, Frankreich, Italien etc.). 
0. mandibularis Dhlb.: Hym. eur. I, p. 514, n. 16, 1845. 
0. variegatus Wesm. : Rev. crit. Hym. Foss. Belg. p. 162, n. 6, Ç — 1852. 

52. 0. maracandicus Radoszk. — cf Ç — Reg. I. (Subreg. II : Sarafschan, 

Fei'ghana). 
O. maracandicus Radoszk,: Fedtsch. Eeise Turkest. p. 71, n. 5, cf 5 — 1877. 

53. 0. marginatus Sm. — Ç — Eeg. V. (Subreg. II : Brasilien). 

O. marginatus Smith: Cat. Hym. P. IV, p. 389, n. 29, ? — 1856. 

54. 0. marginellus Spin. — Eeg. V. (Subreg. I : Chili). 

A. marginellus Spin. : Gay. Hist. fis. Chile VI, p. 365, n. 2 — 1851. 

55. 0. melancholicus Chevrier. — ^? Ç — Reg. I. (Sabreg. I et II : Oesterreich, 

Tirol, Süd-Schvi^eiz.) 
O. melancholicus Chevr. : Mon. Oxyb. Bass. Lém. p. 14, n. 5, cf ¥ Schweiz. 

Ent. Gesellsch. — 1868. 
O. analis Gerst. (non Cresson!): Gatt. Oxyb. — Zeitschr. f. d. g. Naturw. 

XXX, p. 93. ? — 1867. 

56. 0. meridionalis Mocs. — Ç — Reg. I. (Subreg. II: Mittel- Ungarn). 

0. meridionalis Mocs. : Termesz. Füzetek [Naturhistor. Hefte] Vol. Ill, 
p. 140, ? — 1879. 

(Wahrscheinlich eine Varietät von ambiguus Gerst.) 



114 

57. 0. monachus Gerst. : — 9 — Eeg. I. (Subreg. I : Deutschland, Berliu.) 

0. monachus Gerst. : Gatt. Oxyb. — Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturw. XXX, 
p. 84, des Separ. u. 11, ? — 1867. 
(Wahrscheinlich synonym mit O. dissectue. Dhlb. !). 

58. 0. morosus Chevrier. — Ç — Eeg. I. (Subreg. II: Schweiz, Genfer Becken). 

0_ morosus Chevr.: Mon. Oxyb. Bass. Lém. Mitth. Schweiz, ent. Gesellsch. 
Ill, p. 1868. 

59. 0. mncronatus Fabr. (non Packard!) — cf Ç Reg. I. (Subreg. I, II: Schweden, 

England, Deutschland, Oesterreich, Ungarn, Italien, Frankreich). 
O. mucronatus Fabr.: Ent. Syst. II, p. 300, n. 25 — 1793. 

60. 0. mucronatus Packard (non Fabr.!) — çf Ç Reg. I. (Subreg. II, III: Illinois; 

Pennsy Ivanien) . 
0. mucronatus Packard : Rev. foss. Hym. North-Amer. — Proc. Ent. Soc. 
PhiL Vol. VI, p. 4 33 und 436 cf ? , — 1867. 

61. 0. nigricornis Shuck. — cf Ç — Reg. (Subreg. I: Britannien). 

0. nigricornis Shuck: Ess. Foss. Hym. p. 112, n. 7, (f J — 1837. 

62. 0. nigripes Oliv. — cf Ç Reg. I. (Subreg. I et II). 

O. nigripes Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 596, n. 12, Ç — 1811. 

63. 0. parvus Cresson : ■ — Ç — Reg. IV. (Subreg. II : Colorado). 

O. parvus Cresson: Hym. Color. Territ. — Proc. Ent. Soc. Phil. Vol. IV, 

p. 476 — 1865. 
O. parvus Packard : Rev. foss. Hyni. North-Amer. — Proc. Ent. Soc. Phil. 

Vol. VI, p. 433 — 1867. 

64. 0. parvulus Radoszk. — cf ? — ^^g- I- (Subreg. I : Tschardara, Wüste Kizil- 

kum, beiiïi Flusse Jaxartes.) 
O. parvulus Radoszk. : Fedtsch. Reis. Turkest. p. 70, n. 3, cf $ , Tab. 8, 
Fig. 6 — 1877. 

65. 0. pharao Kohl. — Ç — Reg. I. (Subreg. II: Egypten). 

(Beichreibung siehe oben.) 

66. 0. psamviobius Kohl. — cf $ ^ — ■ Reg- !• (Subreg. II: Brussa). 

(Beschreibung siehe oben.) 

67. 0. pugnax Oliv. — cf J — Tieg- I. (Subreg. I et II : Deutschland, Tirol, Süd- 

Schweiz, Frankreich, Italien, Dalmatien). 
O. pugnax Oliv.: Encycl. méth. VIII, p. 595, n. 6, ? — 1811. 

68. 0. pulchellus Gerst. — cf — E'eg- I- (Subreg. I: Berlin). 

O. pulchellus Gerst.: Gatt. Oxyb. — Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturw., p. 65, 
d. Separ. n. 4 — 1867. 

69. 0. quadrinotatus Say. — r^ '^ — Reg. IV. (Subreg. II, III : Indiana, Penn- 

sy Ivanien). 
O. quadrinotatus Say: Exp. Pet. Riv. App. p. 71 — 1834. 
O. quadrinotatus Say: Bőst. Journ. I, p. 375, n. 2 — 1837. 
O. quadrinotatus Packard: Rev. foss. Hym. North-Amer. — Proc. Eut Soc. 

Phil. Vol. VI, p. 433 u. 437, cf ? — 1867. 

70. 0. quatuordecimnotatus Jur. r? Ç — Reg- I- (Subreg. I et II : sehr verbreitet). 

O. 14 — notatus Jur.: Nouv. meth. class. Hym. I, p. 217, Tab. 11, Fig. 5. 

71. 0. raptor Lep.: — ^ ■ — Reg. I. (Subreg. II: Frankreich). 

O. raptor Lep.: Hist. nat. Ins. Hym. III, p. 219, n. 10, Ç — 1845. 

72. O. ruficornis Smith — Ç ■ — Reg. III. (Subreg. I : India). 

0. ruficornis Smith: Cat. Hym. P. IV, p. 388, n. 27, Ç — 1856. 

73. 0. rufipes Tasehenb. ■ — cf — Reg. IL (Subreg. I: Abyssinien). 



115 

0. riifipes Tascbenb. : Zeitscbr. f. d. g. Naturw. Halle (3) V, p. 781, cT — 1880. 

74. 0. sabulosus Sinitb ^ J — Reg. III. (Subreg. I : Indien). 

0. sabulosus Smith : Cat. Hyni. P. IV, p. 388, n. 28, 9 — 1856. 

75. 0. sagittatus Dblb. — ? — Keg. II. — (Subre,-. ?). 

Notoglossa sagittata Dlilb. : Hym. eur. I, p. 513, u. 7, Ç — 1845. 

76. 0. Savignyi Spin. — Reg. I. (Subreg. II et III : Egypten, Tiu-kestan). 

O. Savignyi Spin. — ■ Hym. voy. Egypt. — Ann. soc. ent. France VII, 

p. 483 — 1838. 
O. Savignyi Radoszk.: Fedtscb. Reis. Turkest. p. 74, n. 11, — 1877. 

77. 0. Sarafschani Rados^k. — rf Ç — Reg. I. (Subreg. Ill : Sarafschan). 

O. Sarafscbaui Radoszk. : Fedtscb. Reis. Turkest. p. 69, n. 2, r?" $ , Tafel 8, 
Fig. 8 — 1877. 

78. 0. scutellaris Costa — cf — Reg. I. (Subreg. II: Piémont). 

O. scutellaris Costa : Prosp. sist. Inien. ital. (Annuar VI, p. 77, n. 3, 
cT — 1871.) 

79. O. sericatus Gerst. — rf Ç — Reg. I. (Subreg. I et II : Berlin ; Frankreich). 

0. sericatus Gerst. : Gatt. Oxyb. — Gieb. Zeitscb. f. d. g. Naturwiss.' XXX, 

p. 89, rf ? , 11- 13 — 1867. 
0. trispinosus Lep. : Hist. uat. Ins. Hym. Ill, p. 222, n. 14, 9 (non rf) — 1845. 

80. 0. similis Cresson — $ — Reg. IV. (Subreg. II : Colorado) . 

0. similis Cress.: Hym. Color. Territ. — Proc. Ent. Soc. Phil. Vol. IV, 

p. 476 — 1865. 
0. similis Packard : Rev. foss. Hym. North- Amer. — Proc. Ent. Soc. Phil. 

Vol. VI, p. 433 — 1867. 

81. 0. simj)lex Dhlb. — rf — Reg. I. (Subreg I: Eur. mer.) 

O. simplex Dhlb. : Hym. eur. I. p. 513, n. 10, cf — 1845. 

82. 0. Solskyi Radoszk. — cf — Reg. I. (Subreg. I : Sarafschan ; beim Flusse 

Jaxartes ; Ferghana). 
0. Solskyi Radoszk. : Fedtscb. Reis. Turkest. p. 72, n. 8, cf, Tafel 8, 
Fig. 9 — 1877. 

83. 0. spectabilis Gerst. — rf — Reg- I- (Subreg. II: Andalusien). 

0. spectabilis Gerst. : Ci-att. Oxyb. — Gieb. Zeitschr. f. d. g. Naturwiss. 
XXX, p. 83, cf — 1867. 

84. 0. sqiiamviosus Smith — rf '^ — Reg. III. (Subreg. I : Indien). 

0. squammosus Smith : Trans. Ent. Soc. Lond. p. 38, (f '^ ■ — 1875. 

85. 0. subspinos'us Gerst. — Ç — ■ Reg. I. (Subreg. II : Spanien). 

0. subspinosus Gerst. (Kliig. Mus. Eerol.) : Gatt. Oxyb. — Gieb. Zeitschr. f. 

d. g. Naturwiss. XXX, p. 93 — 1867. 
0. Fischeri Spin. Ann. soc. ent. VII, p. 484, Nr. 32 — 1838. 

86. 0. Taschenhergi Kohl — rf — Reg. II. (Subreg. Ill : Cap). 

0. fasciatas Taschenberg (non Dhlb, !) : Zeitschr. f. d. g. Naturw. Halle XL 
(2) p. 380, cf — 1878. 

87. 0. timidus Chevrier — cf 9 — Reg. I. (Subreg. II : Genfer Becken). 

O. timidus Chevr. : Mon. Oxyb. Bass. Lém. — Mitth. Schweiz, ent. Gesell- 
schaft III, p. 19, n. 17, cf ? — 1868. 

88. O. Treforti Sajó — f^ — Reg. I. (Subreg. II : Ungarn). 

0. Treforti Sajó: «Eine ïieue Oxybelus-Art aus Central- Ungarn.» — Wi&ner 
Ent. Zeitschr. III. Hft. p. 87, ? 1884. 
(Beschreibung d. cf siehe oben.) 

89. O. tridentatiis Sm. — cf — Reg. III. (Subreg. I : Indien). 



116 

O. triclentatus Suiitli: Cat. Hym. P. IV, p. 387, n, 26, cf — 1856. 

90. 0. trisjpinosus Fabr. (non Dhlb. =: nigrip. Oliv.) — ' cf ? — Reg- I- (Subreg. 

I, II : Europa). 
Apis trispinosa Fabr.: Mant. Ins. I, p. 303, n. 60, $ — 1787. 

91. O. uniglumis Linn. — cf Î — Reg. I. (Subreg. I et II ; sehr verbreitet). 

Vespa uniglumis Linn.: Faun. Suec. 1681; Syst. Nat. 1, p. 951 — 1860. 

92. 0. victor Lep. — ? — Eeg. I. (Subreg. II. : Genf). 

O. victor Lep. : Hist. nat. Ins. Hym. Ill, p. 162, n. 6, ? — 1845. 
(Gehört nach Chevrier als ç zu 14-notatus Jur.) 

Gen. Oxybeloides Eadoszk. 

1. O. fasciatus Eadoszk. — cf Ç — Eeg. I. (Subreg. III : Turkestan.) 

O. fasciatus Eadoszk.: Fedtsch. Eeise TurKest. p. 68, n. 1, cf ? / Tafel 8, 
Fig. 3 — 1877. 



117 



Pag. 57. 

Gôfhisteae europaeae. Auetore Victoke de Janka. 



Pag. 74. 

BOTANISCHES, 
AUS DEN MANUSCRIPTEN DES UNG. NATIONAL-MUSEUM. 

Von Dr. ViNC. V. BOEBÁS. 

Die erste Arbeit Sadler's über die Flora der Hauptstadt von Ungarn 
«Verzeichnis s der um Pest und Ofen wild wachsenden Gewächse», Pest 
1818 betitelt, ist in der Bibliothek des ungarischen Nation cd- Museum 
(Octav. Germ. 148) mit reinen Blättern durchschossen und der selige Phar- 
maceut von Szalonak (Salonica, Schlaining cott. Castriferrei), Carl Forstee, 
von dem Sadler das Aspleniiim Forsten * der Bernsteiner (Borostyánkő) 
Gebirge benannte, benutzte dieses Werk als Manuscript der Flora von 
Schlaining, indem er die gemeineren Arten dieser Gegend in Sadler's Ver- 
zeichniss einfach unterstrich, die nicht gemeineren oder selteneren aber 
auf die reine Seite des Heftes notirte. Dieses Manuscript benutzte schon 
C. PoLAK bei der Verfassung seiner «Kecensio plantarum phanerogamarum 
in com. Castriferrei hucusque inventarum» (Budae 1839), so dass die An- 
gaben der Flora des Eisenburger Comitates aus dieser Arbeit C. Forster's 
hier aufzuzählen schon deshalb nicht nothwendig ist, da auch Verf. dasselbe 
an einer anderen Stelle anzuführen sich vorbehält. Diese enthält aber noch 
einige Angaben zur Flora von Oedenburg, Pressburg und der Steiermark, 
diese sind auf p. 74 angeführt. Erwähnenswerth ist daraus Vcrhascum 

riibiginosum Wkit. aus Steiermark. 

* 

tiyringa priniifolict Kit. 

In der Bibliothek des ungar. National-Museum (Oct. lat. 80) befindet 
sich ein Manuscript Kitaibel's, worin unter Anderem eine Syringa priinifolia 
mit folgender Bemerkung erwähnt ist. «Ita interea pro conservanda me- 
moria nomino, quœ ad viam Munkácsino Leopolim (Lemberg, Borh.) du- 

' * Sadler : «Dissertatio inauguralis sisleus clescriptionem plantarum epipliyl- 
losperniarum Hungáriáé incligenarum, Pestini 1820. 



118 

etntem inter Felsö-Hrabovitza et Pudpolócz in cottu Beregli ereseit foliisque 
Primi distincta, referente Dre. Bulla. >> 

Hier ist also von einer Syringa die Kede, welche solche Blätter be- 
sitzt, wie die Prmriis. Eine Syringa mit Zwetschkenblättern kann von den. 
bekannten heimischen Syringa- kxien nur S. Josikaea Jcq.fil. sein. 

De Gandoll('\ Prodromus VIII. p. 282, vergleicht die Blätter der 
S. Josikaea mit jenen der Populus balsaminifera. Aber wir können auch 
zwischen den Prunusarten solche finden, wo die Blätter jenen der Syriiuia 
Josikaea ähnlich sind. Diese ist z. B. die Prunus Padus, bei welcher die 
Blätter besonders an den Trieben gleichfalls schön bereift sind. Die Formen 
der Blätter der übrigen Syringa- kxi&n. sind schon verschieden. 

Im Herbare Kitaibbl's findet man keine Angaben über diese Syringe, 
ebensowenig wie über Trifolium Pancsovaense, Campanida Carloviczensis 
nicht, welche Namen in KiTAiBEL'schen Manuscripten zu lesen sind. Aber 
dass man es hier mit *S'. Josikaea zu thun habe, kann man daraus ersehen, 
dass sie unlängst auch im benachbarten Ungher Comitate gefunden wurde.* 
Man sieht daraus wie viel Kitaibel, der grosse Naturforscher Ungarn' s 
geleistet hat, und noch leisten hätte können, wenn ihn der Tod in der 
Bearbeitung seines gesammelten Materiales nicht gehindert hätte. Er er- 
kannte schon zwischen seinen Zeitgenossen die später benannte S.Josikaea. 
Jacq. «Flora») 1831 ** vor Jacquin und auch den neueren Standort in den 
waldigen Karpaten. Dass demgemäss die S. Josikaea auch in der Um- 
gebung des Vereczkeer Passes bald zu finden sei, finde ich sehr wahr- 
scheinlich. 

-''■ Klkin Gy. : «Term. ïucl. Közi.» 1881. Jul. — Boebás V.: «Erdész. Lapok» 
1882, p. 880. 

** Echb. fl. germ, excm's. 1830! D. Bed. 



119 



ANGLESIT VON FELSÖ-VISSÓ. 

Von August Franzenau. 

(Taf. II.) 

Von Felsó'-Vissó in Máramaroser Comitat erhielt ich durch Herrn 
Ludwig Pelládi ein Stück eines stark verwitterten Glimmerschiefers, auf 
welchem viel bräunliche, nur hin und wieder weisse, sehr glänzende Anglesit- 
Krystalle sitzen. 

Da Angiesit von Felsö-Vissó noch nicht bekannt ist, habe ich die 
Krystalle einer näheren Untersuchung unterzogen und theile in Folgendem 
die Resultate mit. 

Die Krystalle stelle ich nach dem Vorschlag Lang's * so auf, dass, 
wenn die Form, welche dem Spaltungsprisma des Barytes entspricht, auch 
hier als die Primäre betrachtet wird, die kürzere Axe ( c) von rechts nach 
links, die längere i h) von vorne nach rückwärts zu liegen kommt, wodurch 
die längste Äxe (a) sich als die verticale resultirt. 

Das von mir untersuchte Material weisst 1 Formen auf : 2 Endflächen, 
1 Prisma, 3 Domen und 4 Pyramiden, namentlich : 



a = (100) . 


OP 


6 = (010). 


oo P oo 


m = (011). 


ooP 


á = (201). 


V2 Poo 


ü = (J10). 


Poo 


Í = (120). 


2 Poo 


^ = (111). 


p 


ir=(551). 


P5 


^^ = (661). 


P6 



k = (12.12. 1.)P12 



* Sitzungsberichte der Matli. Nat. Classe cl. k. Ak. der Wiss. (AVien) XXXVI. 
Band. 1859. 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. 8 



120 

Von diesen sind (551) und (661) bis jetzt nur an ungarischen Angle- 
siten beobachtete Formen und zwar (551) an denen von Felsőbánya, (661) 
an denen von Borsabánya,* (12.12.1) ist eine neue Form, welche wohl 
immer nur als schmaler Streifen, aber öfters auftrat. 

Das Prisma (OJ 1), die Pyramide (111), die Domen (201) und (110) 
sind ohne Ausnahme an allen Krystallen vorhanden, die Endfläche (010) 
und die neue Pyramide (12.12.1) an dreien, das Doma (120) an zweien, 
die Pyramiden (551) und (661) kommen an einen einen vor. 

In Ganzen genommen spiegeln am besten die Formen (201) und (1 1 1), 
seltener die Formen (110) und (011), die andern sind oder etwas rauh 
oder so klein, dass der Keflex nicht ganz deutlich ist. 

Die Krystalle sind nach dem Doma (201) gestrekt und stimmen dem 
Habitus nach mit denen von Kirlibaba überein. 

Die gemessenen Winkeln sind in Normalwerthen gegeben und wurden 
aus dem Mittel mehrerer Messungen berechnet. 



1. Kry stall. 

2"5 %(, lang und eben so breit, von bräunlicher Farbe. Besitzt eine 
der einfachsten, von fünf Formen gebildeten Combinationen (Fig. 1); die 
Formen sind : 

a = (100) 

m = (011) 

á = (201), o = (110) 

^=(111) 

Die Formen (201) und (011) spiegeln sehr gut, (110) und (111) 
weniger gut, (100) ist gestreift. 

obs. 

201.20T = 78°44-5' 
011.111 =25 38-4 
111.110 = 45 6-3 
201.011 = 60 4-1 



2. Krystall. 

Von bräunlicher Farbe mit einer Breite von 3 '%j und einer Höhe 
von 2.5 "^ (Fig. 2). Seine Formen sind : 

* Értekezések a term. tud. köréből, kiadja a m. tud. Ak. VIII. kötet. 8. 
szám. Dr. Krenner, Magyarhoni Angiesitek. 



121 

« = (100) 

TO = (011) 

íí = (201)o=(110) 
2 = (lll)fc=(12.12.1) 

von welchen (201), (110) und (111) gut sind, (011) ist etwas rauh, (100) 
gestreift, (12.12.1) tritt als schmaler Streifen zwischen (111) und (110) auf. 
An diesem Krystall ist die neue Fläche verhältnissmässig am besten 
ausgebildet. 

obs. 

201 . 201 = 78°44-5' 
20J .111 =38 16.3 
111.12.12.1 =40 18. 

Zur Bestimmung der Indices der neuen Fläche diente obiger gemes- 
sene Winkelwerth und die Zone [110.111]. Bei der Berechnung die 
LANG'ischen Winkelwerthe als fundamentale betrachtet, würde sich für 
(111) (12.12.1) der Winkel zu 40°23-3' ergeben. 



3. Krystall. 

Seine Länge ist 1 *%,, die breite nicht ganz 1-5 "»^j, bräunlich gefärbt. 
Die Flächen sind mit Ausnahme der etwas rauhen (011) und (1 10) sehr gut. 
Der Krystall besteht aus der Combination folgender Formen : 

a = (100) 
m = (011) 
^ = (201)0 = (110) 
^ = (111) 

obs. 

201.201 = 10l°17-3' 
011.111 = 25 38-4 
201.111 = 38 16-2 



4- Krystall. 

Seine Länge beträgt 0'5 "^, die Breite 1 »%i. Ist durchsichtig, von 
weisser Farbe, mit glatten Flächen. (Fig. 3). Ganz pünktliche Eesultate 
konnten trotz der Güte der Flächen nicht erzielt werden, da ihre Kleinheit 
■das Bild des Fadenkreuzes beeiniiusste. Seine Formen sind : 

m = (011) 
d = (201)0 = (110) 
^ = (11 1) TT = (551) ^- = (12.12.1) 



122 

obs. 

201.201 =78^40' 
201.111 = 38 17 
110.12.12.1 = 4 53 
111.551 =33 40 



5. Krystall. 



Dieser bräunliche Krystall ist 5 *'^ breit und 3 ''%, hoch. (Fig. 4). 
Von den Formen sind (201) und (111) sehr gut, die andern etwas rauh. 
Die auftretenden Formen sind : 

a = (100) h = (010) 
w = (011) 

^ = (201) o = (110) § = (120) 
.- = (111) 

obs. 

201.201 = 101° 14-3' 
201.111 = 38 17-3 

Ich muss hier erwähnen, dass die Fläche 120 wegen der Rauhigkeit 
zur Messung nicht brauchbar war und dass ihre Lage nur durch die Zonen 
[ 1 00 . 1 0] . [ 1 1 1 . 1 T] bestimmt wurde. 

An diesem Krystall ist die, durch die Piepetition der Prismafläche er- 
zeugte Streifung sehr schön zu sehen. 



6. Krystall. 

Seine Länge beträgt nicht ganz 1 '"%i, seine Breite 2 ''j^, besitzt weisse 
Farbe. (Fig 5.). Von den Formen spiegeln (100), (201) und (111) sehr gut, 
(011) ist wie gewöhnlich etwas rauh, die andern geben bei der Messung 
wegen ihrer Kleinheit nicht ganz sichere Resultate, 

Ist die Combination folgender Formen : 

a = (100) 
m = (011) 

á = (201) ô = (ilO) 
^ = (111) ésg = (661) 

obs. 

201.201 = 101° 15-2' 
201.100= 39 21 
201.111 = 38 21-3 
110.661 = 9 26 



123 



7 . Kry stall. 

Seine Länge und Breite ist beiläufig 1*5 "^,,, von bräunlicher Farbe. 
Die Flächen sind ohne Ausnahme gut. 
Besteht aus folgenden Formen : 

a = (100) 

m = (011) 

íí = (201)0 = (110) 

^ = (111) 

obs. 

201 .201 = 101°15-8' 
011.111 = 25 33-5. 



8. Kt^y stall. 

4 % breit und 3 '%, hoch (Fig. 6). Von den Formen sind (011) und 
(120) rauh, die andern spiegeln ausgezeichnet. 
Zeigt die Combination folgender Formen : 

a = (100) b = (010) 
m = {Oil) 

á = (201)0 = (110) S = (120) 
z = (111) A; = (12.12.1) 

Von den gemessenen Winkelwerthen sind die besten folgende : 

201 .201 = 10n2-4' 
201.111 = 38 16-7 

Für das (110) Doma und der neuen Pyramide fand ich : 

110.12.12.1 =4°39'. 

Wegen leichterer Örientirung schliesse ich eine MiLLER'ische Projec- 
tion (Fig. 7) der beobachteten Formen bei. 

Die Messungen führte ich mit einem Mitscherlich und einem Jün- 
ger'ischen Keflexions-Goniometer im Budapester Polytechnikum aus. 

Hierorts sei es mir gestattet für die lehrreichen Rathschläge, welche 
mir durch Herrn Prof. Dr. Josef Krenner zu Theil wurden, meinen besten 
Dank auszusprechen. 



124 



MINEEAL-OHEMISCHE UNTEKSUCHÜNGEN. 

Von Josef Loczka. 
1. Wollastonit von Rézhánya. 

Das genannte Mineral habe ich durch die Güte des Herrn Prof. Dr. Jos. 
Alex. Kkennee erhalten. Die Farbe ist weiss, die Textur faserig ; vor dem 
Löthrohr werden die Kanten geschmolzen. Spec. Gew. im Mittel von drei 
Bestimmungen bei 21 °C. beträgt 2.919. Qualitativ konnten SiOa^, MgO, 
CaO, FeO, MnO, E.2O, K^O und Na^O nachgewiesen werden. 

Das fein gepulverte Material wird von Salzsäure sehr angegriffen, 
wobei pulverförmige Kieselsäure abscheidet. Trotz mehrfachem Abdampfen 
mit Salzsäure wird das Mineral durch genannte Säure doch nicht ganz aufge- 
schlossen, denn behandeln wir die auf die angegebene Art erhaltene Kiesel- 
säure mit Flusssäure und Schwefelsäure, so bleibt nach erfolgtem Abdampfen 
und Glühen ein beträchtlicher Kückstand zurück. So musste ich von die- 
sem Wege absehen und das Mineral wurde durch kohlensaures Natron- 
Kali aufgeschlossen. Der geringe Wassergehalt wurde nach der Methode 
von LuDwiG-SiPÖcz * bestimmt und 0.9622 gr. Substanz hat 0.0052 gr. 
Wasser geliefert. 

Die Analyse gab folgende Zahlenwerthe : 0.5285 gr. Substanz hat 
0.2728 gr. Kieselsäure geliefert; 0.0159 gr. pyrophosphorsaure Magnesia, 
entsprechend 0.005727 gr. Magnesiumoxyd ; 0.0027 gr. Manganoxydul oxyd, 
entsprechend 0.00252 gr. Manganoxyd; 0.5945 gr. schwefelsauren Kalk, 
entspr. 0.244637 gr. Calciumoxyd; 0.9954 gr. Substanz hat hingegen 
0.0044 gr. Chloralkalien gegeben ; 0.0069 gr. Platinchlorid-Chlorkalium ent- 
sprechend 0.002118 gr. Kalichlorid, dieses wiederum an 0.001338 gr. Ka- 
liumoxyd,folglich bleibt für Chlornatrium 0.002182 gr., welches 0.001 158 gr. 
Natriumoxyd entspricht. 

Das Mineral ist demnach in Percenten aus folgenden Bestandtheilen 
zusammengesetzt : 

* Sitzimgsber. der kais. Akad. d. Wiss. Wien. LXXVI. 1877. p. 51. 



125 





obs. 


cale. 


SiO^ 


= 51.61% 


51.740/0 


CaO 


= 46.29 


48.26 


MqO 


= 1.08 


— 


FeO 


= 0.51 


— 


MnO 


= 0.47 


— 


K^O 


= 0.13 


— 


NücO 


= 0.11 


— 


H.ß 


= 0.54 


— 


AkO^ 


Spuren 


— 



100.74 100.— 

Ich finde es zuletzt nicht überflüssig eine Methode von Eisenoxydul- 
bestimmung von E. Ludwig anzugeben. Nehmen wir zwei gleichgrosse und 
von gleichem, schwerschmelzbaren Glase verfertigte Glasröhren, von wel- 
chen je ein Ende zugeschmolzen ist. In die eine wird die feingepulverte 
Substanz mit entsprechender Menge Flusssäure und mit der mit zweifacher 
Wassermenge diluirten Schwefelsäure versetzt, in die zweite giessen wir 
hingegen einfach die ganz gleiche Menge der hier angegebenen Flüssig- 
keiten. Nach erfolgter Abkühlung werden beide Röhren zugeschmolzen 
und nach beendigtem vollständigem Aufschliessen die Flüssigkeiten mit 
bestimmten Chameleonlösungen titrirt; der auf diese Art gefundene 
gesammte Eisenoxydulgehalt wird nach Abziehen desgleichen des nur die 
Flüssigkeit enthaltenden Eohres uns die Eisenoxydulmenge des zu unter- 
suchenden Silikates mit genügender Genauigkeit ergeben. 

Bei dem Wollastonit von Eézbánya wa^r jedoch diese Methode nicht 
ganz entsprechend, da sich die pulverige Substanz zu Knollen zusammen- 
gezogen hat, welche nicht einmal durch heftiges Schütteln beseitigt wer- 
den konnten. Dies hat wahrscheinlich der Umstand verursacht, dass das 
enstandene Fluorcalcium durch die Schwefelsäure in Gyps umgewandelt 
wurde, welch letzterer seinerseits das Uebrige umhüllend, die Wirkung 
der Flusssäure gehemmt hat. Daher bestimmte ich das Eisen als Oxyd, 
und da anzunehmen ist, dass dieses Mineral das Eisen als Oxydul enthält, 
so rechnete ich das Eisenoxyd in Oxydul um. 

2. Smithsonit von Pelsöcz-Ärclo. 

Das Material hat mir Herr Dr. A. Schmidt übergeben. Dies bestand 
aus gelblich-grauen, durchscheinenden, glasglänzenden Bruchstücken mit 
ungleichen, faserigen Bruchfiächen. Zur Analyse wurden 1.121 gr. verwen- 
det; das Spec. Gew. ergab sich zu 4.430. 



liHi 



Die auf gewöhnliche Art bewerkstelligte Analyse hat die folgende 
percentische Zusammensetzung erwiesen : 





obs. 


calc. 


Znü 


= 63.23% 


64.810/0 


GaO 


= 1.01 


— 


PhO 


= 0.75 


— 


CdO 


= 0.02 


— 


MgO 


Spuren 




CO, 


= 34.69 


35.19 




99.70 


100.— 



127 



ÜBER DIE MINERALE VON PELSŐCZ-ARDÓ. 

Von Alexander Schmidt. 

(Tafel III.) 

Im Januar des laufenden Jahres (] 884) war es mir durch die Güte 
des Herrn Andor von Sbmsey bei der Gelegenheit einer Excursion nach 
Ober-Ungarn ermöglicht, die Pelsöcz-Ardn-ev (Com. Gömör) Galmei-Erz- 
lagerstätten zu besichtigen, woselbst ich durch die besondere Gefälligkeit 
des Herrn Bergverwalters Birgling und des Herrn Schichtmeisters Friedrich 
für die mineralogische Abtheilung des ungarischen National-Museum Erz- 
stufen sammeln konnte. 

Die Gruben von Pelsöcz-Ardó sind schon durch die Mittheilungen 
der Herren Livius Maderspach * und Josef Stürzenbaum ** in der Fach- 
Literatur besonders von geologischem Standpunkte aus bekannt. Stürzen- 
baum stellte das Erzvorkommen von Ardó zum Unteren Trias und hat 
dasselbe als eine unregelmässige Kluftausfüllung oder stockartige Bildung 
benannt. Die Erze sind zu einem gelblichen oder graulichen Dolomit ge- 
bunden, dessen Hangendes ein dlmkelgrauer, schwärzlicher, sein Lie- 
gendes dagegen ein lichter, weissgefärbter Kalkstein bildet. 

In den Sammlungen des ungarischen National-Museum war der 
Smithsonit von Pelsöcz-Ardó seit einigen Jahren als eine kleinkrystalli- 
nische Kruste an etlichen zelligen dolomitischen Gesteinsexemplaren vor- 
handen, neben welchen noch Cerussit in weisslichen, wasserklaren Kryställ- 
chen reichlich zu finden war. 

Auf den Stufen, welche ich von der Grube mitgebracht habe, ist auf 
den schmutzig gelblichen, zelligen, kalkig- dolomitischen Gesteinen der 

* A Pelsőcz-Arclói czink- és gálma-fekhelyek. Földtani Közlöny. 1877. p. 121. 
Das Zinkerzvorkonimen im oberen Grantliale. Oesterreiehische Zeitschrift für Berg- 
und Hüttenwesen. 27. 1879. p. 59. 

** Ueber die geologischen Verhältnisse der Zinkerz-Lagerstätte bei Pelsőcz-Ardó 
im Gömörer Comitat. Föltani Közlöny. 1879. j). 283. 



128 • 

Smühsonit als ein dicker Ueberzug reichlich abgelagert. Er ist im Allge- 
meinen gelblich-blaulichgrau und zeigt neben concentrischen Schichten 
auf der Bruchfläche auch eine radial-f;i serige Structur. Schneidet man 
eine dünne Platte aus diesen Smithsonit-Knollen in normaler Eichtung zu 
ihrer Oberfläche, so kann man schon mit freiem Auge wahrnehmen, dass 
die Schichtchen, welche zu der Oberfläche concordant folgen, nur die vt^r- 
schiedenen Stadien des Wachsens bezeichnen, da die Grenzen blos durch 
einen Farbenwechsel des Smithsonites oder durch zerstreute Interposi- 
tionen hervorgerufen sind. Die äusserste Kruste ist von gelblich-röthlicher 
Farbe, worauf sich zuletzt grössere, rhomboedrische, hellgefärbte Krystalle 
abgelagert haben. Die radialen Fasern ziehen die ganze Dicke der Kruste 
einheitlich hindurch und kleinere Partien lassen sich leicht zu kegeligen 
Stückchen absondern, wobei die einzelnen Fasern vom Mittelpunkte der 
Ablagerung divergirend getrennt werden. 

Unter dem Mikroskop, bei schwacher Vergrösserung und gekreuzten 
Niçois folgt die Auslöschung- an den meisten Stellen der Verlängerungs- 
richtung der Faser, wobei die faserige Structur umsomehr auffällt. 

An einer, zu der Oberfläche parallel geschliffenen Lamelle bemerkt 
man hingegen von aussen nach innen zu, die grösseren, lichteren Kry- 
stalle, dann die röthliche Kruste und mehrere andere concentrische von 
einander durch reichliche Interpogitionen und Farbenunterschiede ge- 
trennte Schichten, in den mittleren Partien zeigt die Platte eine Aehn- 
lichkeit mit quer durchschnittenen Bündeln. Zwischen gekreuzten Niçois 
ohne Ocularlinsen im Mikroskop, im weissen, aber noch besser im Na 
Lichte kann man an einigen Stellen seitlich ein schwaches Kreuz wahr- 
nehmen, woraus sich folgern lässt, dass die einzelnen Fasern in der Eich- 
tung der Hauptaxe verlängerten Krystallen entsprechen. Uebrigens ist 
zwischen den gekreuzten Niçois während der Drehung der Platte kein be- 
sonderer Unterschied in der Helligkeit zu bemerken, da der Schnitt sich 
von den mittleren Partien nach dem Eande zu stufenweise von der 
zur Hauptaxe normalen Eichtung zu der parallelen mit der Hauptaxe 
nähert. 

Herr Josef Loczka, * Chemiker des ungarischen National-Museum 
war so freundlich auf mein Ersuchen die chemische Zusammensetzung 
dieses Smithsonites zu erforschen, zu welchem Zwecke ich helle, gleich- 
gefärbte, möglichst reine Splitter ausgewählt habe. Das Eesultat ist 
folgendes : 



* Siehe auf p. 125. d. Heftes. 



129 





obs. 


cale. 


ZnO 


63.23% 


64.81% 


GaO 


1.01 


■ — 


PbO 


0.75 


— 


CdO 


0.02 


— 


MgO 


Spuren 


• — 


00.2 


34.69 


35.19 




99.70 


100.— 


c. Gew. 


: 4.430. 





Der Oa, Pb und Mg Gehalt kann in Anbetracht der erwähnten Unter- 
positionen noch ausser als isomorphe Mischung auch als Unreinigkeit be- 
trachtet werden ; das Vorhandensein des Oadmkim, welches zwar in ausser- 
ordentlich geringer Menge, aber doch sicherlich nachzuweisen war, ist 
aber nicht ohne weiteres Interesse. 

Die jüngste Generation des Smithsonit besitzt im Allgemeinen sehr 
verschiedene Farben. So findet man weisse, wasserklare, krystallinische 
Aggregate in zierlichen Gruppen auf gewöhnlichem gelblich-grauem Galmei; 
auf anderen Stücken dagegen sind braune tonnenähnliche Kryställchen 
reichlich zerstreut. 

Die zweite Gruppe der Pelsöcz-Ardóer Erze besteht aus Sulfiden. 
Diese sind gewöhnlich wahrnehmbar veränderte Galenite und Sphalerite. 
Sie kommen miteinander gemischt vor und der Galenit ist im Allgemeinen 
frischer als die gelbliche Zinkblende zu sein pflegt. Die an Bleiglanz rei- 
cheren Stufen sind durch Weissbleierz reichlich durchzogen, welcher ent- 
weder in Krystallen ausgeschieden ist, oder dünne, krystallinische Ueber- 
züge am Galenit bildet. Es sind aber auch Bleiglanz-Exemplare, welche 
nicht nur von Cerussit stark durchzogen sind, sondern deren kleine 
Klüfte gleichfalls mit Smithsonit bedeckt werden. 

Die 6V^íSíî^^Krystalle an den älteren Stufen des ungarischen National- 
Museum sind von weisslicher Farbe, klein und nach der gewöhnlichen 
Stellung zeigen sie die Combinationen von m (HO) . oo P, p (11 1) . P, 
z(021) . 2 P oo , a (100) . cxD P CO und ö (010) . co P oo ; der Habitus ist 
prismatisch mit einer scheinbar hexagonalen Bedachung. 

In den Hohlräumen des Galenit der neuerdings gesammelten Stücke 
findet man 1 — 3 '"^ grosse wasserklare Krystalle (Tafel III, Fig. 1, 2 
und 3). Die Ausbildung derselben ist vollkommen dieselbe, welche Kok- 
scHARow* an den Krystallen von Pdddersk (Altai) beobachtet hat. Es domi- 
niren bei diesen die Flächen des primären Prisma's, nach welchen der 

* Materialien zur Mineralogie Russlands. VI. Bd. St. Petersburg, 1870. p. 112. 
Taf. LXXX. Fig. 17. 



130 

Grösse nach das zweifache Brachydoma folgt. Die Prismenflächen sind 
manchmal mit hübschen Aetzfiguren bedeckt, welche dem Symmetriever- 
hältnisse des rhombischen Systems entsprechend nur eine, und zwar zu der 
Prismenkante normale Symmetrielinie besitzen. 

Bei diesen Krystallen sind die Flächen von i (021) . 2 P oo nur aus- 
nahmsweise glatt, gewöhnlich entweder schwach gestreift in einer mit der 
a Axe parallelen Kichtung, oder aber ihre Oberfläche ist angegriffen, matt. 
Die Flächen von p (111). P sind gleichfalls nicht immer rein, wogegen die 
übrigen Formen gewöhnlich gut spiegeln. Der auf Tafel III Fig. 1 darge- 
stellte Krystall besitzt die folgenden Formen : 

rt.(100).oo_Poo r.(130).oc,P3 fe.(Oll). Poo 

fe.(010).coPoo 'r.(041). 4Pco ;r. (012). 1/2 Poo 

777.(110). ooP 'i.(021). 2Poo _p.(lll). P. 

Wasserklar, 1 '"'/f^ breit, besitzt nach e . (001) . oP eine wahrnehmbare 
Spaltung. 

obs. calc* 

5:r =010:041 =M°34' 24°45' 

/k/ =010:021 =34 38 34 40 

Z>:^ = 010:011=54 5 54 8 

5::c = 010:012 = 70 2 70 7 

p:p' = lll:lîl= 50 1 49 59 

m':í' =1T0:021 = 115 21 115 22 

vi'-.p = no :11\= 68 12 68 12 

p':i =1T1:021= 90 49 90 52 

r:i =130:021= 43 50 43 48 

So bei diesen, wie auch bei den übrigen zu demselben Typus gehö- 
renden Krystallen ist in den Zonen von m:i und p:i, d. h. [110:021] 
und [111: 021] die Combinationskante durch einige schmäleren, manch- 
mal breiteren, aber immer abgerundeten gestreiften Flächen abgestumpft, 
welche deshalb nicht näher bestimmbar waren. 

Einfacher ist der Krystall Tafel III, Fig. 2, dessen Formen 

6. (010).^ Poo î.(021). 2 Poo 
m.(110).ooP :c.(012).V2Poo 

T .(130).ooP3 p.(lll). P sind. 



* Kokscliarow, 1. c. 



131 

obs. cale. 

m : m' = 110:110 = 62°49' 63°46' 

h: r = 010: 130 = 28 39 28 39 

ni:p =110:111 =35 46 35 46 

p: i = 111 :021 =47 10 47 10. 

Fig. 3 zeigt in horizontaler Projection einen ähnlichen Krystall, an 
welchem noch die Basis als ein feiner Streifen erscheint. 





obs. 


calc. 


i: i' =021:021 = 


110^42' 


110^40' 


x:x' = 012:012 = 


39° 39 


39 45. 



An manchen Bleiglanz -Stufen kann man Krystalle finden, welche 
von den reichlichen Galenit-Einschlüssen ganz schwarz erscheinen; ein 
solcher ist auf Fig. 4 abgebildet. Dieser ist dicktafelig mit den Formen von 



a 


.(100). 


. CO J7 CO 


w.(llO). 


ooP 


k 


.(011). 


Poo 


h 


.(010). 


. OG P OD 


ï;.(041). 


4Poo 


X 


.(012). 


V2P00 


c . 


(001). 


OP 


z.(021). 


2Poo 
obs. 


P 


.(111). 

cale. 


P 






h : v = 


: 110:041 = 


. ^409^' 




24°45' 








b : / = 


:010:021 = 


: 34 37 




34 40 








h : 1 = 


010:011 = 


:54 10 




54 8 








h : X = 


: 010: 012 = 


:70 8 




70 7 








m : m' = 


110:110 = 


62 49 




62 46 








m: p = 


110:111 = 


: 35 41 




35 46 








a: b = 


100:010 = 


89 59 




90 — 





An einer Fläche von & . (010) . 00 P 00 war eine feine Zwillingslamelle 
zu beobachten, einer symmetrischen Verwachsung nach to. (110). 00 P 
entsprechend. 

obs. calc. 

5:m = 3°52' 4°9'. 

Andere, schmutzig- gelbgefärbte Krystalle sind diejenigen, welche 
auf den Galeniten in reichlicherer Menge abgelagert sind. Sie liegen mei- 
stens auf den Flächen des primären Prismas oder auf b . (010). 00 P 00 . 
Den Habitus dieser Krystalle zeigt die Fig. 5, welcher von den Formen : 
6. (010). 00 P 00, m (110) . <^ P und i (021). 2 P 00 gebildet wird. 
Diese Krystalle erreichen die Grösse über 3 '%^ ; ihre Flächen sind zwar 
glänzend, die Oberfläche ist jedoch nicht tadellos. Das Brachypinakoid ist 
stark gestreift nach der Eichtung der Brachyaxe, wodurch die Orien- 
tirung sehr erleichtert ist. An einem solchen Krystall habe ich gefunden : 



132 

obs. cale. 

b : i =010:031 = 34°51' 34°40' 
m : to' = 1 10 : 1Î0 = 62 53 62 46. 

Die Zwillingskrystalle sind auch bei diesem Vorkommen häufig. Die 
Verwachsung geschieht auf die gewöhnliche Weise, nach einer Fläche von 
TO . (1 10) oo F. An einem Zwilling von IV2 %„. Grosse sind die folgenden 
Formen beobachtet worden : 

h .(010). 00 Poo í;.(041).4Poo ^. (012) . VaPco 
c .(001). OP ^■.(021).2Poo ;y . (102) . V2 Pco 

TO.(110).ooP k.{OU). Poo |J.(111). P. 

obs. calc. 

& :m = 010:110 = 58°34' 58°37' 

to: p = 110:111 = 35 38 35 46 

772: c= 110:001 = 90 12 90 — 

b : i = 010:021 = 34 42 34 40 

b : ^ = 010:012 = 70 6 70 7 

b : î; = 010:041 = 24 41 24 45 

Ä; :?/ =011:102 = 45 53 ca. 45 48 

p :p' = 11 1 : ITI = 49 56 49 59 

p : i/= IJl :102 = 31 30 31 8 

p :k' = 111:011 = 76 59 76 56 

p : i= 111:021 =47 13 47 10 

c : Î/ = 001 : 102 = 30 25 30 39 

Von den Zwillingswinkel : 

obs. calc. 

ö':p' = 35°55' . 35^58' 
p' :i' = 3 34 3 34. 

Ein anderer kleiner, von den vielen Bleiglanz -Einschlüssen ganz 
schwarz gefärbter Zwillingskrystall besass die Formen von 

TO. (110). 00 P k.{011). Poo 

b . (010) . 00 Pco X . (012) . V2P00 
i .(021). 2 Poo 2^.(111). P 
wobei, bei der Grösse der primären Pyramide die Endigung spitz war. 

obs. calc. 

i' : p' = 3°26' 3°34' 

ö' : m' = 4 4 4 9. 

Die Cenissite von Pelsöcz-Ardö zeigen daher die folgenden elf 
Formen : 



133 



«.(lOO).ooPoo î.(Oil). 2 Poo 

5.(010).ooPoo ^'.(011). Pco 

c.(OOl). OP a;. (012). V2 Poo 

m.(110).ooP î/.(102).V2Poo 

r.(l30).ooP3 29.(111). P. 
■i;.(041). 4 Poo 

An einer galenitreicheren Stufe, welche auch Cerussit aufweist, ent- 
deckte ich in einer winzigen Höhle einige kleinere, langgezogene scharfe 
Kristalle, welche sich normal zu ihrer Verlängerungsrichtung, nach einer 
Symmetrieebene wahrnehmbar leicht spalten liessen. Diese schönen Kry- 
ställchen sind wasserklar, diamantglänzend ; ihre Combinationen habe ich 
in den Fig. 6 — 9, Tafel III abgebildet. So die Winkelwerthe, wie die op- 
tische Orientirung und die chemische Prüfung haben bewiesen, dass die- 
selben Anfjlesit-livjstalle sind. Nach der MiLLER'schen * Aufstellung ge- 
hören die Ardöer Angiesite unter den vielfachen Modificationen zu den 
ziemlich seltenen des Bleivitriols. Die Krystalle sind nach der Makroaxe 
stark verlängert und durch das Auftreten von sehr stumpfen Makrodomen, 
dickeren, Miniatur- Säbelklingen ähnlich. Die wahrnehmbare Spaltung 
entspricht der Fläche (0 1 0) . oo P ao ; die Basis ist gewöhnlich stark in der 
Eichtung der Makroaxe gestreift ; die Enden waren nur an einigen Kry- 
stallen ausgebildet, da dieselben meistens als Anwachsstellen fungirten. 

Der Habitus ist auf Fig. 6 dargestellt. Dieser Krystall ist ein Bruch- 
stück, von kaum 1 '>%i Länge und Va *«^ Dicke. Seine Formen sind : 



c.(OOl). OP 


/.(104). 


,V4Poo 


W.(100).ooP 


íí.(102). 


V.Poo 




obs. 


calc. ** 


1:1' = 104:T04 = 


: 44°37' 


44^40' 


d:l = 102:104 = 


: 17 1 


17 2 


m,:l = 110:104 = 


:72 38 


72 37 



An einem anderen Krystall, welcher in Fig. 7 perspectivisch darge- 
stellt ist, ist noch zu diesen Formen die Grundpyramide 2; (11 1) . P hinzu- 
gesellt; Fig. 8 zeigt denselben Krystall auf a (100), Fig. 9 hingegen auf 
c (001) projicirt. 



* Phillips's Elementary Introduction to Mineralogy by H. J. Brooke and W. H. 
Miller. London, 1852. p. 526. 
'"* Miller, 1. c. 



1^4 

übs. cale. 

c : / = 001 : 104 = 32°19' 3:>°20' 

d : l=- 102: 104= 17 9 17 2 

w: 2; = 110:111 = 25 35 25 33 

m: 1 = 110:104 = 72 36 72 37 

l: z= 104:111 =47 58 48 1 

Von den bekannten Anglesit-Krystallen sind manche von Leadhills, 
Tanne, Wolf ach, Pennsylvanien und Khiihaba diesen Ardóev Krystallen 
ähnlich.* 

In der Galmeigrube von Pelsöcz-Ardó kommt daher neben den 
Carhonatni auch ein Sulfat vor, was die Bildung des Sraithonites betref- 
fend von nicht geringem Gewicht ist. Das dortige Erzvorkommen konnte 
ich zwar wegen der Kürze und Ungiinstigkeit der mir zu Gebote stehenden 
Zeit nicht augenscheinlich studiren, was aber das Verhältniss des Smith- 
sonites zu den Sulfiden anbelangt, so ist gewiss, dass dieselben nicht ge- 
sellschaftlich vorkommen, wo nämlich der Smithsonit reichlicher erscheint, 
dort ist die Zinkblende und der Bleiglanz nur vereinzelt und umgekehrt. 

Den Anfang des Pelsöcz-Ardóer Grubenbetriebes kann man beiläufig 
auf 1680 setzen, wo damals das Aerar hier auf Blei arbeiten Hess. Die spä- 
teren Bergleute haben gleichfalls Bleiglanz oder Zinkblende gewonnen, 
das Uebrige wurde einfach auf die Halden geworfen. So geschah dies bis 
auf die allerneuesten Zeiten. Im Jahre 1876 hat sich das Ereigniss zuge- 
tragen, dass einige Ausländer (Preussen) auf den alten Halden den Galmei 
an den bisher als nutzlos ausgeworfenen Stücken erkannt haben. Die na- 
türliche Fortsetzung war die Besitznahme dies r Gruben und die auslän- 
dische Gesellschaft zieht dadurch den Nutzen zu ihrem eigenen Vortheil. 
In der Umgebung Rosenau's ist durch dieses Ereigniss ein wahrhaftes 
«Galmeilieber» eingetreten, beinahe ein jeder der Einwohner suchte 
Galmei in den dortigen mächtigen Kalkgebirgen. Es wurden aber nir- 
gends werthvollere Lagerstätten entdeckt, obwohl der Smithsonit an meh- 
reren Stellen — Jolsva (Dubrava), Ochtina-Csetnek (Dubrava), Sumjäcz 
Pohorella und in der Umgebung von Dobschau (Csuntava) — angetroffen 
wurde. ** 

Das Erzvorkommen von Pelsöcz-Ardó und dessen Geschichte lehrt, 
dass der Smithsonit zu den oberen Piegionen gebunden ist, wogegen in den 
grösseren Teufen nur die Sulfide erscheinen. Heutzutage hält der Bergbau 
in einer Tiefe von 35 — 40 Meter, aber der Galmei nimmt auffallend neben 
dem frischen Sphalerit und Galenit ab. Die von mir gesammelten Erz- 

* Dr. V. V. Lang. Versuch einer Monographie d. Bleivitriols. Sitzungsber. der 
Kais. Akad. d. Wiss. Wien. 36. 1859, p. 241. 
■''■'■'• Maderspach, 1. c. 



135 

stufen zeigen zweifellos, dass die Sulfide mehr oder weniger dort verwittert 
sind, wo der Smithsonit kleinkrystallinische Krusten bildet. Das Weiss- 
bleierz scheint in reichlicher Menge vorhanden zu sein, man findet 
dasselbe sogar auf ein und derselben Galenit- Sphalerit-Stufe neben dem 
Smithsonit. Es ist daher allsogleich möglich die Vorstellung zu gewinnen, 
dass die Bildung des Smithsonit ein analoges sein mag mit dem der Weiss- 
bleierze, da die Verhältnisse des Vorkommens so weit übereinstimmen. 

Nimmt man die ursprüngliche Erzausfüllung als Bleiglanz resp. als 
Zinkblende an, so können die durch das Auflösen und Verwittern des 
Nebengesteines entstandenen kalk- und magnesiacarbonat-hältigen Lö- 
sungen mit den Oxydationsresultaten des Blei- und Zinksuliides gegensei- 
tigen Austausch erlitten haben, wie dies das folgende Schema anzeigen will: 

Zn S 1 Zn SO, .7 H^O jCa CO^ \ Zn CO^ , Ca SO, .'2H, 0. 
Pb S I Pb SO, [Mg CO. J Pb GO^ , Mg SO, . 7 H^ 0. 

Die leicht löslichen Sulfate von Goslarit, Gyps und Epsomit sind 
weggeführt worden und die zurückgebliebenen Verbindungen des Blei- 
vitriols, Smithsonit und Weissbleierzes können auf die anderen hervorge- 
gangenen chemischen Processe hinweisen. Das nebeneinander Vorkommen 
von Anglesit, Smithsonit und Cerussit auf den veränderten Bleiglanz-Zink- 
blende-Stufen zeigt daher entschieden an, dass die Voraussetzung eine sehr 
wahrscheinliche sei. Auch der sehr geringe Cadmium-Gehalt, welchen Herr 
Loczka in seiner mitgetheilton Analyse im Smithsonit von Ardó gefunden 
hat, zeigt auf eine aus der Zinkblende entstandene Bildung, in welch' 
letzterer der Cadmiumgehalt nach den neueren, genaueren Analysen im 
Allgemeinen eine gar häufige Erscheinung ist. 

Einen cadmium hältigen Smithsonit hat im Jahre 1 858 Dr. J. E. Blum* 
aus den Wieslocher (Baden) Galmeigruben beschrieben. Derselbe erscheint 
auf dem gewöhnlichen Galmei als eine sehr dünne, schön citronen- wachs- 
gelbe, manchmal grünlich oder bräunlich gefärbte Kruste. Aber gerade vor 
Kurzem w^aren die Galmeierze von Wiesloch diejenigen, für welche Herr 
Adolf Schmidt** in seiner umfangreichen Arbeit gezeigt hat, dass hier das 
Erz durch die Umänderung der Zinkblende entstanden sei, wie das nicht 
nur seine eingehende Studie der Lagerungsverhältnisse, sondern auch das 
dortige Mineralvorkommen aussprechen liess, mit welchem Vorkommen 
auch die Pelsöcz-Ardóer Verhältnisse im Wesentlichen übereinstimmen. 

Die Erzführung der zu den verschiedenen Formationen zukommenden 
Kalksteine und Dolomiten gehört schon im Allgemeinen zu den schwie- 
rigsten Fragen, besonders aber die Erklärung der Genesis der zu den 

* Neues Jahrbuch für Mineralogie etc. 1858. p. 290. 
=■ * Die Zinkerzlagerstätten vom Wieslocli. Ausz. in Gioth's Zeitschrift 7. p. 406. 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. 9 



136 

metamorphischen Gebilden zugerechneten Smithsonit-Lagerstätten. Was 
die letzteren anbelangt, so zeigen an manchen Stellen, wie z. B. im Raihl 
nach PosEPNY * die meisten Umstände dahin, dass man es mit einer Um- 
änderung des Kalksteines resp. Dolomites zu thunhabe, andererseits deuten 
die iVieslocher, Oberschlesischen ** und Pelsőcz-Ardóer Galmeigruben auf 
Umstände, dass die Erze aus der Zinkblende stammen. Die ausschliess- 
liche EoUe je einer dieser beiden Bildungsarten vertheidigen zu wollen, 
wäre naturgemäss gar nicht geeignet. 

Nach diesen Erörterungen sei es gestattet, für den Pelsó'cz-Ardóer 
Bergbetrieb den Schluss zu ziehen, dass nach den bisherigen Erfahrungen 
der Galmeigehalt in den grösseren Teufen abnimmt, die frischeren Sulfide 
hingegen reichlicher werden ; somit wäre es nicht rathsam, den Galmei in 
grösseren Teufen durch kostspielige Bauten zu suchen. Es ist jedoch gar 
nicht ausgeschlossen, dass durch zufällige Tiefbohrungen auch in der 
Teufe ein Zinkblende-Stock angetroffen werden könnte, welcher in manchen 
Theilen in Galmei umgeändert worden ist. Hingegen wäre es angerathener, 
inwieferne die Unregelmässigkeit der Ausfüllung dies gestattet, die wei- 
teren Schürfungen in den oberen Kegionen auszuführen. 

Die Pelsöcz-Ardóer Gruben gehören derzeitig den Erben von Georg 
von GiESCHE, die das gewonnene Erz zu eigener Verhüttung nach Ober- 
Schlesien exportiren. Bis jetzt haben die Ardó er Gruben 110,000 Zoll- 
Centner fertiges Erz geliefert. 



* Jahrbuch der k. k. geolog. Eeichsanst 1873. p. 317. 
** Grocldeck. Die Lehre von den Lagerstätten der Erze. Leipzig, 1879. p. 251. 



Természetrajzi Füzetek 



Fra nze n au Á. 



Vlll. kötet, 1884. 



n. Tábla. 










Auct.del 



Ny. GrundY.B-adapest. 



Schmidt S. 



Természetrajzi Füzetek 

VIII. kötet, 1884. 



in. Tábla. 








Auct.del 



-Ny. GruTidV- Budapest. 



~ 1 

TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 

BHJlDJA a MAaYAR JST ^ !£ Z :EJ T 1 MIT Z JEU M. 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 



SZAKSZERKESZTOK : 



FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 
NYOLCZADIK KÖTET 

1884. ß. FÜZET, JULIUS-SZEPT. 
HÁROM KÖNTOMATU (EGY SZIKES) TÁBLÁVAL. 



NATÜRHISTORISCHE HEFTE. 

HEEAUSGEGEBEN VOM UNGAEISCHEN NATIONAL-MUSEUM 



KEDIGIET VON 



OTTO HBEMAN. 



fachredacteure: 

JOHANÍT V. FRIVALDSZKY, VICTOR v. JANKA, ALEXANDER SCHMIDT. 

ACHTEB BAND 

1884, HEFT 3, JULI-SEPT. 
MIT DEEI LITHOGRAPHIRTEN TAFELN 

UND EINER 

REVUE FÜR DAS AUSLAND. 




BUDAPEST. 



. A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. J 



TARTALOM. 

Lap 
Dr. Örley László. A Serpula-félék légzési viszonyairól, különös tekin- 
tettel bőrük festőanyagára — _-_ --- --- --- --- --- --- --- 137 

Janka Victor. Trifolieae et Loteae florae enr.opaeae ._- — - — -_- 145 
Halaváts Gyula. Uj alakok Magyarország mediterránkorú faunájából. 

(IV. tábla) ... — — -. -- -- — — — — — — — 171 

Franzenau Ágoston. Heterolepa, egy nj genus a foraminiferák rendjében. 

(V. tábla) — - — --- — — — — — — — — — 181 

MocsÁRY SÁNDOR. Jellemző adatok Erdély hártyaröpű rovarainak fauná- 
jához .-_ — - — --- --- — — - — -— — - — --.- -- — - 185 

Dr. Madarász Gyula. Bendellenes színezésű madarak a magyar nemzeti 

Múzeum gyűjteményében (VI. tábla) -__ ._. __. -_- __. — . -— 187 



Inhalt der Bévue. 

Victor von Janka. Trifolieae et Ijoteae florae europaeae _._ — _„ .„ 199 
Dr. L. Örley. Über die Atbmuug der Serpulaceen im Allgemeinen, mit 

besonderer Eücksicht auf den Werth ihrer Haut-Pigmente ... ... 199 

Julius Halaváts. Neue Gasteropoden-Formen aus der Mediterranen- Fauna 

von Ungarn (Taf. IV.) __- ,_, ._. ... ... ... .__ ... .^- — 208 

August Franzenau. Heterolepa, eine neue Gattung aus der Ordnung der 

Foraminiferen (Taf. V.) .._ ._ — __. ... ... .- .._ — — 214 

Alexander Mocsáry. Characteristische Daten zur Hymenopterenfauna 

Siebenbürgens .... __. .__, ... .__ ._. ... ... _- ._- -_ ... 218 

Dr. Julius von Madarász. Über abnorm gefärbte Vögel in der Sammlung 

des ung. Nat.-Museum (Taf VI.) ... __. _.. .__ _.. ... ._. ... 227 

Megjegyzés. — Anmerkung ... ... ... .__ ,__. .__ ... ___ ._ ... 239 



vm. KÖTET, 1884. TEEME8ZETEAJZI FÜZETEK. 3. ftízet. jul.-szept. 



A SEKPULA-FÉLÉK LÉGZÉSI VISZONYAIEÓL, KÜLÖNÖS 
TEKINTETTEL BŐEÜK FESTŐANYAGÁBA. 

Dr. Örlby LÁszLÓ-tól. 

A nápolyi Stazione zoologica intézetben több biológiai jelenséget figyel- 
hettem meg, a melyeket ezúttal közzétenni főleg azért szándékozom, mivel 
azok a Fej kopoltyús férgek légzési viszonyainak magyarázatára érdekes 
adatok gyanánt szolgálhatnak. Keukkenbbkg * és Mbrejkovszky ** különös 
súlyt fektetnek a festőanyagok megismerésére, mivel ezeknek segélyével 
bizonyos élettani működéseket helyesebben lehet értelmezni. E működések 
pontos felismerésére azonban nem elegendő egyedül a festőanyagok ter- 
mészetét ismernünk, hanem egyúttal a kapcsolatos biológiai viszonyokat is 
kikutatni kell. Csakis e két iránynak együttes tárgyalása adhat világos 
képet a bőr hámsejtjeiben elhelyezett festőanyagok élettani jelentőségéről. 
Főleg ez vezetett a jelen munkácska kidolgozására, amely «Die Kiemen der 
Serpulaceen und ihre morphologische Bedeutung» f czímű dolgozatomnak 
biológiai tekintetben mintegy kiegészítő részét képezheti. 



Sok Polychaetánál a légzési szükségletet eléggé fedezi ama gázcsere, 
melyet a test egész felülete végez, a mely egyszerű folyamat annál kielé- 
gítőbb, minél nagyobb, azaz tagoltabb a test felülete. A Serpuláknak teste 
azonban a bőrlégzést csak részben képes teljesíteni, mert azt életmódjuk 
nehezíti meg. Ezen állatok ugyanis ismeretesen élethossziglan szűk csövekbe 
vannak bebörtönözve és csupán fejgyűrűiket képesek a bejárón kidugni. 
A friss víz ennélfogva testük felületére nem folyhatik állandóan és e miatt 
a fejen elhelyezett legyezőszerű vagy bojtos bőrképletek, az ú. n. fejkopol- 

* «Vergleichend-physiologisclie Vorträge.» Heidelberg, 1880. 
** «Sur la tetronérytlirine. » Compt. rend. Ac. Sc. Paris. T. 93. p. 1029. «Zoo- 
nérythrine.» Bulletin de la Société zoologique de France. Vol. VIII. 1883. p. 81. 
t Mittheilungen a. d. zoolog. Station zu Neapel. Bd. V. p. 197. 1884. 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. y<* 



138 

tyúk vagy helyesebben légzö tapogatók szolgáltatják úgy alak mint elhelye- 
zés tekintetében a kívánt nagyobb légzési felületet. Hasonló czélra szolgáló 
képletnek tekinthetjük az első szelvényeken elterülő hashártyát is, mely- 
nek jelentőségéről alább még lesz alkalom megemlékezni. 

A féregcsövek anyaga és alakja szerint a bőrlégzés energiája igen 
változó, de bizonyos ideig minden körülmény között egyedül is képes az 
élet fentartására szükséges légzést elvégezni, mivel kísérleteimből kiderült, 
hogy a kopoltyúiktól megfosztott alakok hetekig életben maradtak. A bőr- 
nemű vagy kocsonyás csövekkel bíró fajok hosszabb ideig képesek kopol- 
tyúk nélkül megélni, míg a meszes csövekben lakó állatok előbb pusztul- 
nak el. Az előbbeniekhez a Sahellúk, az utóbbiakhoz pedig a Serpidák 
tartoznak. Az első csoportba tartozó Spirograjjhis Spallanzani, daczára 
annak, hogy elvesztett kopoltyúinak ujjáképzödését időközökben történt 
megnyirások által megakadályoztam, hét hónapon keresztül élt, mig ha- 
sonló viszonyok között a Serpulák öt héten túl létezni nem tudtak. E saját- 
szerű tünemény okát egyrészt a csövek anyagának minőségében, másrészt 
pedig azok alkatában kell keresnünk. Meszes csöveken keresztül a víz 
nehezebben szivárog, mint börnemű vagy kocsonyás anyagon át és más- 
részt a relatíve szűk csövekbe — melyekben a féreg alig képes kinyújtóz- 
kodni — a víz nehezebben hatol be, mint a tágabbakba. A Pomatocevos és 
F(í'rw^7m nemekbe tartozó alakokat még a kopoltyúkon elhelyezett és a test- 
nek a cső mélyébe való visszavonulását meggátoló fedő is hátráltatja moz- 
gásaikban. Ezen alakok első sorban utalva vannak a fejen elhelyezett függe- 
lékekre, míg azoknál, melyek fedővel nem bírnak, mint a Protula és Psygmo- 
branchus nemekbe osztott fajok — a bőrlégzés ismét előtérbe léphet. 

A bőrlégzés előmozdításában különös szerepe van a csillós hasi ba- 
rázdának, mely az alféltől a nyakig terjed s főleg a Sabelláknál erőteljes. 
E barázdának lefolyását a systematikusok a fajok megkülönböztetésére 
sikerrel használták ugyan fel, de annak működését nem sok figyelemre 
méltatták. Clapakède * azt hiszi, hogy a barázdában elhelyezett csilló hám- 
sejtek a bélsárnak a csőből való kiürítésére valók, míg én azt vélem, hogy 
ezt a féreg folytonos mozgásai segélyével végezi, vagy mint számtalanszor 
meggyőződtem, a bélsár a kinyújtott csövek végrészében gyülekezik. De 
még azon esetre is, ha a csilló mozgás által okozott vízáram a piszok kivi- 
telét elősegítené, helytelen volna a barázda keletkezését e működéssel kap- 
csolatba hozni. Annak czélja inkább egy lehetőleg állandó vízáram elő- 
idézése, mely a test nyugalmi állapotában is lehetővé teszi a csőben levő 
víz megújítását. A Serpuláknál a hét első testgyűrün kifeszített hártya, mely 
hashártya elnevezés alatt ismeretes, gazdag hajszáledény hálózatánál és 
helyzeténél fogva szintén nagyobbítja a légzö felületet. Úgyszólván tartalék- 
aid «Annélides Chetopodes de Naples.» 1871. 



139 

topoltyúknak tarthatjuk azon esetre, ha a fejkopoltyúk tönkre mennek, a 
melyektől különben a halacskák igen sokszor megfosztják őket. Ily légzö 
fügojelékeiktöl megfosztott alakokat az aquariumban gyakran lehet látni, a 
mint a vízzel érintkezésbe hozni erőlködnek testök azon részét, melyen 
a hashártya elterül. 

A légző tapogatók vagy fejkopoltyúk rendesen tarkák és csak ritkább 
esetben egyszínűek. A szín a hámsejtekben elhelyezett szemcsés festő- 
anyagtól származik, mely kémszerek segélyével kivonható. 

A legegyszerűbb színezést a Sabellák között a Myxicola-faj oknál 
találjuk, melyeknél alapul kizárólag egy sötétbarna festőanyag szolgál. 
A hasonló viszonyok között élő Branchiomák már kissé rikítóbb színű 
kopoltyúkkal bírnak, habár itt is az említett anyag az alapszín. A Spiro- 
graj)his fajok tapogatói, daczára a sok színkeveréknek, nem bírnak rikító 
hatással. Csakis a Serpuláknál tűnnek ezek első ízben elő, hol különösen 
élénk piros színek dominálnak. Igen érdekes azonban, hogy gyakran a 
hasonló feltételek alatt élő fajok a legkülönbözőbb és legellentétesebb 
színekkel bírnak, sőt ugyanazon gyarmat egyénei is eltérő színűek, a mint 
ez az Eupomatus-félék coloniáiról ismeretes. Egy alkalommal egy korsón, 
melyet Nisida sziget körül 20 méter mélységből halásztunk ki, nem keve- 
sebb mint 10 különnemű alakot találtam, melyek mind különböző színű 
kopoltyúkkal bírtak. 

A Serpula félék általában hímnősök és élethossziglan egy helyhez 
vannak kötve, ennélfogva nem kereshetik föl egymást, azoknál nemi bélye- 
gek ki nem fejlődhettek. Darwin * ismert művében az alsóbbrendű állatok 
színeiről szólva a következőképen nyilatkozik : 

« Moreover it is almost certain, that these animals have too imperfect 
senses and much too loiv mental poivers to feel mutual rivalry or to appreciate 
eacli others heauty or other attractions.» 

A kopoltyúkban levő színek tehát nem felelhetnek meg a nemi kivá- 
lás eredményének. 

Kétséges az is, vájjon e színek védelmi eszközül szolgálnak, mert én 
egy ízben sem ismertem fel, hogy ezek segélyével valóban a környezethez 
alkalmazkodtak. A Branchioma-félék szürkés alapszíne hasonlít ugyan 
azon tengerfenék! homokhoz, melyben tartózkodnak, de a velők együtt élő 
többi rokon nemek kopoltyúinak színe attól már eltérő. A legtöbb alaknál 
a kopoltyúk rikító színét a fehér csövek nagyon is föltüntetik és így ellen- 
ségeiknek figyelme annál inkább feltámadhat. Hébe-hóba előfordul ugyan, 
hogy a kopoltyúk színéhez hasonló spongiák növik körül a féregcsöveket, 
de ezen esetek a ritkaságok közé tartoznak. A Serpulák rikítóbb színeze- 
tüknél fogva a megtámadásokra előbb számolhatnak, mint a Sabellák, 

* «The Descent of Man, and selection in relation to sex» 187J. Vol. I. p. 3!21. 

da* 



140 

melyeknél a kopoltyú és a csö színe megegyezöbb. Azt lehetne vélni, hogy 
a Serpuláknál az említett színkülönbség ellensúlyozására fejlődhetett a 
fedő, mely a csak kevésbbé zaklatott Sabelláknál hiányzik. Ha másrészt 
tekintetbe veszszük,hogy a Serpulákhoz tartozó Protula és Psygmobranclws- 
féle fajok rikító színeik daczára fedővel nem bírnak és mégis nagy számban 
igen el vannak terjedve, akkor a dolgot másképen fogj ak megmagyarázni, 
föleg ha tekintetbe veszszük, hogy ott is a hol van fedő, az szintén rikí- 
tóbb színekkel pompázik. Fritz Müller* vizsgálataiból ú. is kiderült, 
hogy a fedő csak a kopoltyúk kifejlődése után képződik és pedig az első 
kopoltyúfonal átalakulása következtében, a mi arra utal, hogy fedővel bíró 
alakok csak később keletkeztek oly alakokból, melyek nélkülözték azt. De 
azon esetben is, ha a fedő csakugyan a rikító színű kopoltyúk védelmére 
keletkezett volna, még mindig nyílt kérdés, hogy mily szereppel bírhatnak 
azoknak a védelemre nézve annyira hátrányos színei ? 

A színek talán annyiban lehetnének általában véve előnyösek, hogy 
általuk a kopoltyúk a tengeri Aktiniákhoz hasonlítanak, melyek erős csa- 
lányszerveik segélyével ellenségeiket nem egy ízben űzik el. A ki azonban 
az aquariumokban megfigyelte, hogy halak, rákok, ophyurák és más állatok 
mily vakmerőséggel szakgatják ki a Serpula-félék kopoltyúfüggelékeit, az 
a színeknek ily irányú előnyét a védelemre nagyon is elégtelennek fogja 
találni. Gyakran láttam, hogy a csikó- és trombita-alakú halacskák annyira 
jól erezik magukat a kopoltyúk között, hogy még a Spyrographis csöveibe 
is beszöknek, ha a féreg visszavonta kopoltyúit. Általában véve, nagy sür- 
gést-forgást észlelhetünk minden alkalommal a Serpula gyarmatok között. 
Ezek után DARw^m-nak következő szavait ezen állatok kopoltyú színeire is 
nagyon hajlandó vagyok alkalmazni : 

((Bearing in mind, how many substances closely analogous to natural 
organic compounds have been recently formed by chemists, and ivhich exhibit 
the most splendid colours, it ivould have been a strange fact if substances 
sim.iliarly coloured had not often originated independently of any useful 
end being thus gained, in the complex laboratory of living Organismus. » 

A Serpula-félék kopoltyúfüggelékeiben is vegyileg igen különböző- 
anyagok találhatók, a miről azonnal meggyőződünk, ha azokból glycerin-, 
œther- avagy alkohol kivonatokat készítünk. Bizonyos színek ezekben 
oldódnak, mások nem. Eögtön szemünkbe ötlik például, hogy a borszesz- 
ben conservait Sabellák kopoltyúszínei megmaradnak, míg ellenben a 
Serpuláké elhalaványul. 

Ha azonban e színeknek élettani jelentőséget akarunk tulajdonítani, 
akkor első sorban el kellene dönteni, vájjon ezen vegyileg, különböző 
anyagok ugyanegy működésnek szolgálnak-e, mert mint már említettem, 

* «Für Darwin.» Leipzig. 



141 

Ugyanazon feltételek mellett az alakok különböző színezetű kopoltyúkkal 
bírnak. Ez irányú vegyi és élettani ismereteink azonban még oly hézago- 
sak, hogy bizony egyelőre Darwin nyilatkozatához kell csatlakozom, a ki 
szerint a festőanyagok az élő szervezet laboratóriumában minden haszon- 
tól függetlenül keletkezhetnek. 

Miután Kbukkbnbeeg az említettek daczára a festőanyagoknak mégis 
nagy élettani jelentőséget tulajdonít és azok tanulmányozására utal, én 
sem mulaszthatom el megfigyeléseimet közzétenni. Nevezett búvár nézetét, 
hogy a festőanyagok pontos vegyi ismerete nélkül azok működésére kö- 
vetkeztetni nem lehet, én is elismerem, de nem kevésbbé fontosnak tartom 
ama biológiai folyamatok megismerését is, a melyek létezésökre befolynak. 

Mivel K. Brandt, a nápolyi Stazione zoologica egyik tisztviselője, a köz- 
figyelmet az állati szövetekben élősködő algákra irányította, melyek a bőr- 
légzéssel összefüggésben állanak, én sem mulasztottam el, főleg a sárgás 
kopoltyúkban kutatni utánok, de azokra soha sem akadtam. 

Ujabban azonban főleg egy, Wurm által Tetronérythrinnek nevezett 
narancs-sárga festőanyag, mely az alsóbbrendű állatok bőrében is van, vonta 
magára a figyelmet. Merejkovszky volt az első, ;i ki ezen anyagot sok 
Gerincztelen állatnál megtalálta és bebizonyítani iparkodott, hogy ennek a 
bőrlégzésnél hasonló szerepe jutott, mint a Haanoglobinnak a Gerinczesek 
vérében. Krukkenberg ellenben ama nézetben van, hogy annak főleg a 
spongiáknál a testanyagának felépítésében van nagy szerepe. Egyúttal 
odanyilatkozott, hogy a Merejkovszky által felsorolt állatok nagy része 
nem bír Tetronérythrinnel. 

Merejkovszky szerint ezen festőanyag minőségben különböző fajtái 
a Krukkenberg által proponált gyűjtő név alá egyesíthetök «Lipochrome» 
elnevezéssel. A kopoltyúk festőanyagai, mint vizsgálataimból kitűnt, a 
Lipochromoknak sajátszerű reactióit szolgáltatják, de mindemellett a Sa- 
bellák és Serpulák festőanyagának különbségére ismételve utalok. E festő- 
anyagok élettani működését pontosan megmagyarázni még most igen 
korai volna, hanem sokkal czélszerűbb ama tüneményekkel foglalkozni, 
melyek valamely élettani folyamat következményei lehetnek. Ilyen például 
azon tényezők kifürkészése, melyek a kopoltyúk színeinek gyöngülését vagy 
elhalványulását idézik elő. E kérdés megoldására legczélszerűbb a Spiro- 
graphis Spallanzani nevű fajokat tanulmányozni. A víztartóba egy pillan- 
tást vetni elegendő, hogy a kopoltyúk sötét és igen halavány színárnyala- 
tait együtt szemlélhessük. Az előbbeniek csak ujabban, az utóbbiak azonban 
már jóval ezek előtt kerültek oda. 

A legújabb időkig ama nézet uralkodott, hogy a világosság befolyá- 
solja a színek megtörését ; de mióta a Challenger expeditió és Milne 
Edwards kutatásaiból kiderült, hogy színekben gazdag állatok igen nagy 
mélységekben is előfordulnak, hova a nap sugarai nem is hatolhatnak, e föl- 



142 

tevés elvesztette alapját. A hűvösebb évszakokban számtalanszor volt 
alkalmam meggyőződni, hogy valamennyi az öböl legkülönbözőbb helyei- 
ről kihalászott Spirographis-fajok igen élénk színű kopoltyúkkal bírtak, 
daczára annak, hogy az öböl több oly pontjáról származtak, hol a világos- 
sági viszonyok kedvezőtlenebbek voltak, mint az aquarium medenczéjében. 
Ez irányú kísérleteim is a mellett nyilatkoznak, hogy a világosság és 
sötétség e színek hanyatlására befolyással nem bír. 

Erre nézve különösen két tényező bírhat befolyással : a tápanyag 
hiánya vagy a medenczében levő tengervíz minősége. Tudvalevő, hogy az 
aquariumok vize, mely csak nagyobb időközökben frissíttetik fel, kevesebb 
oxygént tartalmaz, mint a tengerben levő ; ez állott esetemben különösen 
a férgek medenczéjében levő vízre, a melyben igen sok állat volt egy szűk 
területre utalva. A tengerből hozott élénk színű Spirographisokból most 
többeket egy igen tágas medenczébe helyeztem el és ugyanazon időben 
egyeseket a már nevezett közös aquariumba is bocsátottam be. Az előbbe- 
niek hónapok múlva bár kissé halaványabbak lettek, mégis az utóbbiakhoz 
aránylag igen élénk színűek voltak. Ha egy edénybe, melyben Spirographi- 
seket tartunk, tengeri algákat helyezünk, a melyek tudvalevőleg a víz 
oxygéntartalmát növelik, akkor a színek sokáig nem változnak el. Az ily 
edényben a színüktől megfosztott alakok bizonyos idő múlva szinöket leg- 
alább annyira visszanyerik, hogy azok árnyalatai előtűnnek. 

Mivel a különmedenczében elhelyezett alakok a tápanyag hiányát job- 
ban érezték, mint a közös medenczében levők, azt, mint tényezőt, a színek 
visszaképződésében feltételezni nem igen lehet. Az oxygénban szegényebb 
víznek azonban inkább lehet a színek hanyatlását tulajdonítanunk. E mel- 
lett szól az is, hogy e színhanyatlást főleg a meleg hónapokban észlelhet- 
jük a legszembetűnőbben, midőn a víz oxygéntartalma a medenczékben a 
legszegényebb. A víz hőfoka is befolyással látszik bírni a színekre. Annak 
magassága s az oxygénnek szegénysége a festőanyagok bomlását elősegí- 
teni látszik, míg az ellenkező azok képződését segítheti elő.* 

A Serpula-félék a tenger legkülönbözőbb mélyeiben sziklákhoz, vagy 
egyéb szilárd tárgyakhoz vannak kötve. Sekély helyeken, különösen kis 
kikötőkben a nyáron át, állandóan nyugodt tenger mellett, gyakran ha- 
sonló légzési viszonyok állanak be, mint az aquarium említett medenczéjé- 
ben. Az állatok lassankint kevesebb oxygént tartalmazó médiumba jutnak, 

■•' Krukkenberg ugyan állítja, hogy a Tetronérythrin egy élő lény légzési folya- 
matában részt nem vehet, mivel az oly festőanyag, mely a legoxydálóbb módszerek- 
kel sem regenerálódik, ha egyszer a világosság befolyása alatt felbomlott. Nézetem 
szerint a festőanyag nem regenerálódik, hanem felbomlása után, hasonló erők befo- 
lyása alatt újra képződhetik, mint a melyek első keletkezésénél szerepeltek. Ezen 
festőanyagok tartalék-anyag gyanánt tekinthetők, melyek bizonyos körülmények között 
a börlégzést jobban elősegítik, mint a rendes viszonyok között. 



143 

legalább a rendesen megszokottnál kissé eltérőbe. Különösen Mergellina 
kis kikötőjében találtam helyeket, hol nyáron hasonló körülmények között 
élő alakokra bukkantam. Az innét gyűjtött Serpulák igen halavány színűek 
voltak. Nem lehetetlen, hogy ily körülmények között a szükségelt oxygen 
többlete a festőanyagok által fedeztetik. 

A festőanyagok a Serpula-f éleknél csakis oly helyeken találhatók, 
melyek nagyobb vízáramnak vannak kitéve, valamennyinél a kopoltyúkon 
és a hashártyákon, tehát oly külső bőrképleteken, melyek a légzö felületet 
nagyobbítják. 

E tekintetben igen érdekes példa gyanánt szolgálhatnak a hasonló 
életviszonyok között élő Pr axilla és Oioenia nevű fajok. Ezek homoksze- 
mekből és nyákból alkotott csövekben a tenger fenekén élnek. A Praxillak 
egy nagyobb nyíláson testök egyik felét kinyújtani képesek, míg az Owenia 
(Ammochares) fajok csupán fejőket kopoltyúíkkal dughatják ki. Ennek 
megfelelöleg az előbbeniek testük mellső részén piros gyűrűk vannak, míg 
az utóbbiaknak csupán durványos kopoltyuik színesek. Mindezen biológiai 
megfigyelések a festőanyagoknak a bőrlégzésnél jelentőséget látszanak 
tulajdonítani. Mindaddig azonban, míg ama vegyi folyamatok, melyek e 
börlégzésnél közreműködnek, nem ismeretesek, ezt bizonyosnak nem mond- 
hatjuk. 

A bőrlégzésen kívül nem kevésbé tevékeny a béllégzés. A kopoltyú 
függelékek számtalan villás nyúlványaikkal a száj körül örvényszerű moz- 
gást idéznek elő, mely a bélbe folytonosan friss vizet kerget. A bélcsőben 
helyenkint elhelyezett csillák továbbítják a vizet, mely elvégre is a vég- 
bélből ugyancsak csillák segélyével kilöketik. E férgek farkvégüket begör- 
bítik, úgy hogy az anus a cső nyílása felé fordul. Az így fölfelé szökdécselő 
vízsugár a már említett hasi barázda segélyével a vizet kifelé szállítja. 
A bélbe került víz az ott bőven elágazó edényhálózatokat átfolyja s azok 
vérét oxydálja. 

Miután a Serpula-féléknél az ú. n. segmental -szervek a külvilággal 
nem közlekednek, víz a testüregbe nem hatolhat. Különben is fölötte két- 
séges azon régi nézet, hogy ezen segmental-szervek útján víz a testüregbe 
juthat. 

Végül, hogy a légzési folyamatról tökéletesebb képet nyerjünk, 
röviden felemlítem^ hogy mily módon veszi fel a vér a környezetből az 
oxygént. 

Tény, hogy a legtöbb alsórendű szervezetnél a vér oxydálása, fém- 
nemű, fehérnyeszerű anyagok segélyével történik, mint ez a Gerinczesek 
véréről ismeretes. Ily anyag a Serpulaceák véréből ismeretes Chlorocruorin, 
mely a vér zöld színét okozza. Ezen Eay-Lankestee által fölfedezett fehér- 
nyenemű anyagon kívül még Hœmocyanogen és Hœmonerythrogen is 
van, melyek különösen az által jellegzők, hogy oxygen elvonása folytán 



144 

elszíntelenednek. Azonban valószínű, hogy a Serpulafélék vérében részint 
a vértestecsekhez, részint annak j)lasmájához még másnemű anyagok is 
vannak kötve, melyek az oxygénhez inkább rokonok azoknál, melyek 
színváltozásuknál fogva könnyen felismerhetők. A Chlorocruorint a Ser- 
pula-féléknél általában felismertem, de annak a légzéshez való viszonyát 
pontosan meghatározni nem sikerült. Hogy azonban a légzésnél nagy 
szerepe jutott, azt nagy elterjedésénél fogva gyaníthatjuk. Moseley, a 
Challenger expeditio egyik tagja, 600 méter mély helyekről gyűjtött alakok- 
nál is megtalálta a Chlorochruorint. 



145 



TEIFOLIE^ & LOTEv^ FLOR.^ EUEOPiE^ïl 

Auctore VlCTOEE DE JaNKA. 

Stipulas semper spectabiles, petiolares i. e. petiolo adnatee ; 

foliola fere semper denticulata (Trifolieœ) — — — i 

Stipulas nullse vel a petiolo liberae; foliola integerrima (Loteae) 248 

1. Stamina monadelpha; antherse (specie unica excepta) biformes 
(versatiles cum basifixis alternantes) ._. _,_ -_ — — 2 

Stamina diadelpba; antberse uniformes — 62 

2. (ONONIS) Pedicelli stipulas vel bracteas semper manifeste su- 
perantes -_ — — — — 3 

Pedicelli subnuUi vel brevissimi, stipulas vel bracteas ad sum- 
mum ajquantes vel rarius bine inde subsuperantes -__ 27 

3. Foliola omnia supra stipulas sessilia — 4 

Foliola petiolo communi insidentia, insuper foliolum impar 
(terminale) lateralibus longius petiolulatum — 6 

4. Folia floralia omnia 3-foliolata-_ „_ -_ — — Ononis cenisia L, 

Folia floralia superiora ad bracteas reducta ... ... 5 

5. Foliola apice dentata vel integerrima ; rami internodia albido- 
tomentella... .__ — ... ... ... 0. tridentata L 

Foliola circacircum serrata ; rami glabri vel puberuli 0. fruticosa L. 

6. Antberae uniformes ; legumen plano-compressum torulosum 
(calyce 3-plo longius ; laciniae calycinae subulatae corollam minu- 

tam 3—4'" 1. sequantes) ... ... — .- ... 0. ornithopodioides L 

Antberae biformes; legumen turgidum, numquam ad seminum 
intervalla depressum applanatumque ... — 7 

7. Flores (vexillum) cœrulei s. purpurascentes ; pedunculi plerum- 
que mutici... ... ... ... -_ ... ... — 8 

Flores lutei ; pedunculi fere semper aristati, rarissime mutici, 
sed tunc inflorescentiae racemi valde condensati ... _- — 13 

8. Pedunculi subtriflori aristati ; foliola ampla rotunda, repando- 
dentata ... .._ ... ... — ... ... 0. rotundifolia L 



146 

Pedunculi 1-flori mutici ;. foliola elongata (rarissime rotun- 

data, sed tunc serrulata)... — — — _- 9 

9. Pedunculi folio florali breviores ; folia floralia summa 1 -folio- 

lata ; legumen calycem parum superans —, 0. pendula Dsf. 

Pedunculus folium œquans v. suj)erans -_ — — 10 

10. Folia omnia 1-foliolata _„ ___ _„ _._ .„ ... ._. 11 

Folia caulina 3-, floralia 1-foliolata — .... — .- 12 

11. Tota glabra vel glabrescens ... _- 0. oligophylla Ten. 

Villosissima ..^ ___ .__ ... .- 0. Cupani Tod. fl. sic. exs. 1366. 

12. Folia floralia omnia vel superiora tantum 1-foliolata; legumen 
calycem aequans v. superans ; flores conferti declinati 0. reclinata L 

Folia floralia omnia 3-foliolata ; legumen calyce 2 — 3-plo 
longius ; flores remoti sub anthesi patuli __. ___ 0. laxiflora Dsf. 

13. Dentés calycini graciles immutati; inflorescentia laxa ..._ — 14 

Dentés calycini demum valde aucti, robusti; inflorescentia 
compacta ._. _.. .._ .__ .._ ___ ... ... 26 

14. Annuœ .._ ... ... ... ... ... ... ... .._ „_ ... ... 15 

Perennes ... ... ... .__ ... .. .__ .__ 19 

15. Folia omnia 3-foliolata ... .._ ...• ... ... 0. bip or a Dsf. 

Folia omnia vel tantum floralia 1-foliolata .._ ... J 6 

16. Foliola anguste lineari-oblonga (legumen anguste cylindricum 
calyce 2-plo longius; calyx corollam superans) __. 0. sicula Guss. 

Foliola latiora (oblonga, elliptica s. obovata) ... ... ... 1 7 

17. Folia omnia 1-foliolata; legumina oblonga, turgida, calyce 
multo longiora ... ... ... ... 0. crotalarioides Coss. 

Folia caulina media 3-foliolata ... ... ... 18 

18. Corolla calycem superans — ... -_ ... ... 0. viscosa L 

Corolla calyce brevior ... ... ... 0. breviflora DC. 

19. Foliola minuta, pedunculis nempe 4-plo superata (dentés caly- 
cini tubo 2-plo ad summum longiores) ... .._ ... ... 20 

Folia pedunculis minus superata, rarius pedunculos supe- 
rantia ... ... ... ... ... ... ... 21 

20. Calycis dentés obtusi (vexillum apice non striatum) 0, virgata Kunze 

Calycis dentés acuti (vexillum rubro-striatum) .__ 0. iiispanica L 

21. Dentés calycini apice dilatati 3-dentati (foliola crispato-den- 

tata ; pedunculi folio breviores mutici) ... 0. crispa L 

Dentés calycini apice baud dilatati integri ... ... 22 

22. Foliola apice denticulata ... ... __. ... 0. pyrenaica WilH<. 

Foliola dentato-serrata ... .__ ... ... 23 

23. Folia longiuscule petiolata ; legumina calyce paulo v. usque sub- 
2-plo longiora ... 24 



147 

Folia brevissimepetiolata; legumen calyce 3-plo longins 0. Hackelii Lge. 

24. Dentés cal3^cini tubo 2-plo longiores ; legumen calycem paulo 
superans .._ — ... — ... ... ... ... ... ... 0. foliosa Willk. 

Dentés calycini tubo 3— 4-plo longiores; legumen calyce 
sub-â-plo longius ... ... ... — — .- — i^5 

25. «Flores magni sub anthesi erecti» ... ... ... .- 0. Matrix L 

«Flores minores sub anthesi nutantes» ... 0. ramosissima Desf. 

26. Pedunculi folio longiores ; legumen oblongo-rhomboideum 
calyce subaequilongum ... ... ... 0. Sieberi Bess. 

Pedunculi folio dimidio breviores ; legumen ovato-rhomboi- 
deum calyce brevius ... ... ... — — 0. pubescens L 

27. Flores ad apices ramulorum 1 — 2 vel plures umbellati vel he- 
misphaerico-capitati... — — — — . -^ — 28 

Flores ± longe racemosi -. ... -_ --_ — 30 

28. Flores solitarii vel umbellati (flavi) ... ... ... ... 0. striata Gouan. 

Flores capitati... ... ... .- ... ..- .-- 29 

29. Flores flavi ; foliola retusa ... ... ... ... ... 0. cephalotes Boiss. 

Flores rosei v. cœrulei ... ... — .._ ... .__ 0. plicauHs Saizm ! 

30. Eacemi pedunculati ; bracteae minutse ; flores rosei .- — 3 1 

Eacemi sessiles ; bracteae magnae (amplae) stipulacege, flores 
flavi vel in 0, leucotricha roseo-purp.) ... -. _.. — 34 

31. Dentés calycini tubo multo longiores corolla subsequilongi .- 32 

Dentés calycis tubo vix 2-plo longiores corolla Vs breviores 33 

32. Folia /o7?f/e petiolata, inferiorum petioli foliolis saepe 4p]o lon- 
giores; foliolum impar longissime petiolulatum 0. Picardi Boiss, 

Folia hreviter petiolata ; foliolum impar lateralibus paulo 
longius petiolulatum _._ ... ... — __. — — 0. Masquill ieri Bert 

33. ... ... ... ... ... .._ ... .- ... — ... 0. Bour^sei B. et R. 

0. Broteriana DC. 

34. Stipulae connatae ... ... — ... — — 35 

Stipulée baud connatae ... .- ... — ... — 36 

35. Foliola minuta glabra ; calyx hispidissimus ... ... 0. Reuter! Boiss. 

Foliola majuscula dense glandulosa ; calyx glanduloso-villosus 

0. speciosa Lag. 

36. Folia omnia 1 -foliolata ; foliola angustissima sessilia ; corolla 
calyce 2-plo longior; tubus calycinus albicans subenervis 

0. eupiirasiœfola Dsf. 
Folia pro parte saltern plurifoliolata — — — ... — 37 

37. Folia inferiora vel omnia pinnata ... — — ... — — 38 

Folia numquam pinnata ... — — — — — — 40 

38. CoroUae roseae v. purpureas ; annuas... — — — — — 39 

Corolla lutea ; perennis _„ — .- ._ — —0. rossefolia DC. 



148 

39. Dentés calycini tubo 2-plo longiores, vexillo 8'" 1. breviores 

0. pinnata Brot, 
Dentés calycini tubo multo longiores corollam 5'" 1. aequantes 

0. leucotricha Coss. 

40. Eacemi plane aphylli vel solum flos infimus folio stipatus ... 41 

Eacemi + foliati _„ — — — — — — — 42 

41. Dentés calycis tubo :2-plo longiores; corolla calyce 2 plo longior 

0. ar ragon ens is Asso. 
Dentés calycis tubo 5-plo longiores corollam subsequantes 

0. montana Coss. 

42. Folia floralia omnia calyces superantia — ... — — 43 

Folia floralia calycibus breviora .- — — — — .._ 57 

43. Foliola supra stipulas sessilia v. subsessilia (calyx tubulosus, 
vexillum valde cuneatum) — — — — — 44 

Folia manifeste petiolata — — — — — — 46 

44. Folia omnia 1-foliolata vel rarius infima 3-foliolata — — 45 

Folia superiora i. e. sub inflorescentia 3-foliolata, foliolis 
elliptico-linearibus; floralia ipsa bracteantia 1-foliolata (foliolis 
lateralibus ad setas reductis) — — — ___ 0. Salzmanni B. et R. 

45. Foliola ampla elliptica; racemus densus 0. alopecuroides L 

Foliola oblonga ; racemus laxus .- ... — ... .- 0, alba L. 

46. Dentés calycini lanceolati tubi longitudine vel parum longiores 47 

Dentés calycis tubo multo longiores ... — 54 

47. Calyx tubulosus ... ... ... ... _„ ... _._ ... 0. mitissima L 

Calyx campanulatus ... ... ... — ... 48 

48. Corolla flava— ... _._ ... ... ... ... ... ... ... — 49 

Corolla numquam flava ..- ... ... 50 

49. Folia caulina 3-foliolata; flores minuti spicas terminales densas 
formantes ... ... — 0. Tournefortii Coss. 

Folia caulina j^leraque 1-foliolata (solum infima 3-foliolata); 
foliola complicata ; stipulas foliolif ormes ; flores majores laxe 

racemosi ... .- .- — ... ... .- — 0. variegata L 

50..Flores axillares solitarii; herbœ perennes ramulis plerumque 

apice spinosis ___ ... — — — ... — ... — 51 

Flores axillares (plerique saltem) geminati; calyx demum 
auctus legumen superans ; berba inermis floribus speciosis magnis 

0. hircina Jacq. 

51. Caulis unifariam villosulus; calyx (vix auctus) legumine brevior 

vel sequilongus — — ... — 0. spinosa L 

Indumentum nullibi unifarium ... ... ... ... — 52 

52. Ehizoma repens stoloniferum ; caules procumbentes basi radi- 
cantes ; herba valde viscido-pubescens ... ... ... ... 0. repens L 



149 

Haud repens nee radicans (foliola parva) — — — — 53 

53. Flores 3 — 4'" longi ; caules virgati; spinae ssepe geminatae 0. antiquorum L. 

Flores semipollicares vel majores; spinae solitariae 

0. campestris Koch et Ziz, 

54. Folia brevissime petiolata i. e. petiolus ad summum foliolorum 
longitudine — — — — — — — — — — — 55 

Folia longius petiolata — — — — — — — — 56 

55 ... ... ... ... ... ... — — — — — 0. saxicola B. et R. 

0. villosissima Dsf. 

56. ... ... ... ... — — — — — — — 0. juncea Asso, 

0. Columnœ All. 

(0. inclusa Pourr.) 

57. Stipulœ longe setaceo-acuminatae (dentés ealycini subulato- 
acuminati tubo multo longiores) ... — — — 0. minutissima L 

Stipulas parvae haud setaceo-acuminatae — .__ ... — 58 

58. Dentés calycis tubo triente tantum longiores (foliola obovata ; 
semina tuberculata)... — — — — — -- — — — 59 

Dentés tubo 2-plo v. ultra longiores ... ... — ... — 60 

59. Dentés ealycini 3 — 5-nerves „_ ... .- .- — 0. Cossoniana B. et R. 

Dentés ealycini basi 7 -nerves... — ... — ... — 0. diffusa Ten. 

60. Foliola reticulato-venosa (elliptica) ... ... ... 0. ellipticœfolia Willk. 

Foliola haud reticulato-venosa ... ... — — — — 61 

61. Foliola obovata; semina laevia — — — — — —O.hirtaDesf. 

Foliola oblongo-linearia; semina tuberculata ... 0. serrata Forsk. 

62. Folia fere semper digitato-?>-ío\io\^ÍQ, ; si — in paucis specie- 
bus — foliolum terminale longius petiolulatum : tunc corollœ 
seariosae persistentes... ... ... — .-. — — — — — 63 

Folia semper pinnato-3-foliolata i. e. foliolum terminale ma- 
nifeste longius petiolulatum ; coro//«? semper íí^aóÍMce — — 173 

63. (TRIFOLIUM). Flores bracteati ; calycis faux nudus ; corolla 
perdurans scariosa legumen exsertum ... .__ -._ — — — 64 

Flores ebracteati ; calycis faux villosus vel callosus ; corolla 
marcescens ; legumen calyei in clusum ... ... — — — 120 

64. Calyx (totus glaber vel laciniae tantum piligerae) immutatus vel 
post anthesin undique aequaliter (regulariter s, simetrice) mem- 
branaceo-inflatus ... .- — — — — — — — — "5 

Calycis labium superius dense villoso-tomentosum post anthe- 
sin vesiculoso-inflatum, gibbum, reticulato-nervosum; labium 
w/grms immutatum (Sect. Galearia) — ... — — — — 115 

65. Bracteœ exteriores omnino liberae — — — — -. — 66 

Bracteae exteriores in involucrum ± magnum vel minutum 
dentatum connatae ... — — — — — — — 113 



150 

66. Calyx 5-nervis (Sect. Chronosemium) ... ... ... ... ... 67 

Calyx 10 — multinervis .._ -. .- ... ... ... ... ... 80 

67. Flores minutissimi, paucissimi laxissime racemoso-capitulati 
pedunculum tenerrimum, capillarem flexuosum terminantes 

Trifolium filiforme L 
Flores majores numerosiores capitulato-congesti pedunculos 
firmiores rectos terminantes ..- ... ... ... — ... ... 68 

68. Foliola omnia sequaliter petiolulata vel sessilia ... ... ... 69 

Foliolum intermedium quam lateralia manifeste longius pe- 
tiolulatum ... .-- ... — — ... -- -- ... ... ... — 72 

69. Capitula fructifera umbellaria, laxiuscula ; pedunculi folio sub- 
breviores ; legumen subsessile „.. ... -_ ... ... T. Sebastiani Savi. 

Capitula ovalia compacta ... .._ ... .._ ... ... ... — - 70 

70. Folia suprema subopposita; lacinise calycinae pilosse ... ... 71 

Folia suprema remote alterna; laciniae calycinae glabras; 
(stylus terminális legumine aequilongus) __. .__ T. aureum Poli. 

71. Capitula globoso-ovata ; stipulas superiores subovatae; perenne 

T. badium Schreb. 
Capitula oblongo-cylindracea ; stipulœ omnes oblongo-lan- 
ceolatse ; annuum .__ .._ _._ .__ ... -_ ... T. spadiceum L. 

72. Flores gracillimi : vexillum auguste lineari-cuneatum antice 
parum dilatatum ad aj)icem usque carinatum complicatumque ; 
legumen (ut in prœcedentibus omnibus) vexillo parum brevius 

T. minus Sm. 
Vexillum basi constrictum, dein in laminam cocbleariformem 
+ exspansum (antice cocbleatum) sulcatum ; legumen ^/2 vexil- 
lum aequans ... ... ... ... -. .._ _- — -_ ... 73 

73. Legumen brève stipitatum.__ .- ... ... .__ ... ... 74 

Legumen longe stipitatum ... ... ... .- ... 76 

74. Capitula laxa; flores aurantiaco-flavi; stylus leguminis longi- 
tudine ... ... ... .._ .„ ... ... ... — T. patens Schreb. 

Capitula densa ; flores dilutius flavi ; stylus legumine multo 
brevior ... ... ... _.. ... — .- ... — ... ... 75 

75. Corolla flava ; dentés calycini inferiores lineares T. procumbens L 

Corolla violaceo-rubella; dentés calycini inferiores subulato- 
setacei — ... ... — ... — ... — ... — T. Lagrangei Boiss. 

76. Capitula mediocria ; pedunculi tenues debiles folio 2 — 3-plo 
longiores ... ... ... ... ... ... ... ... 77 

Capitula majuscula ; pedunculi firmi foliis subsequilongi 
divaricato-patentes ... — ... 79 

77. Stipulée semicordato-ovatae ; vexilli lamina fere orbiculata; co- 
rolla aurea ... ... „. ... ... ... ... .. — T. brutium Ten. 



151 

Stipulœ angustiores ; vexillum angustius ___ .., ._. 78 

78. Stipulas oblongœ acutae ; vexilli lamina obovato-oblonga sub- 
iïitegra (corolla anrantiaca) .._ ___ _._ .__ T. aurantiacum B. et Spr. 

Stipulge oblongo-lanceolatœ acuminatœ ; vexilli lamina ovata 
lateraliter subdenticulata (corolla flava) — ___ T. mesoéitanum Boiss. 

79. Stipulas «semiovatœ v. oblongae», acutœ; capitula laxa, corolla 
violacea ; capitula fructifera semiovalia ; calycis (duplo quam 
sequentis majoris) cylindracei dentés superiores subcontigui 

T. speciosum Willd. 
Stipulœ «lanceolatae» apice subulatae; capitula densiuscula, 
corolla pallide ochroleuco-spadicea; calycis duplo minoris cam- 
panulati dentés superiores distantes ; capitula fructifera semi- 
globosa .- — — — — — — — — T. Boissieri Guss. 

80. Calyx 1 0-nervis ; inflorescentia axillaris (bracteœ simpliciter 
ciliolatse) Sect. Armoria & Micranthum ... ... ... 81 

Calyx í20-nervis vei ultra (bracteae scariosae glaberrimas) ; inflo- 
rescentia (pseudo-) terminális ; calycis laciniae aristaeformes 
(Sect. Mistylus)... .__ ___ ... ... ... ... ___ ... ... „. 107 

81. Pedunculi apice flores 1 — 5 umbellatim dispositos gerentes .__ 82 

Flores numerosiores capitalati ... _„ _._ .__ ... ... ... 84 

8í2. Pedunculi vaginœ stipulari immersi ; pedicelli longitudine tubi 

calycini vel subbreviores ... .._ ... ... ... ... 83 

Pedunculi exserti; pedicelli multo breviores subnulli 

T, ornithopodioides L 

83. Foliola subrotunda crenato-serrulata ; stipularum vaginiE lamina 
ovata in aristam attenuata breviores; umbellœ 1 — 3-florae ; pedi- 
celli sub anthesi erecti ; pedunculi pilosi ; calycis apice pilosi 
dentés í2 superiores paulo longiores tubo 2-plo breviores ; co- 
rolla purpurea calyce 3-plo longior ; legumen 2-spermum T. uniflorum L, 

Foliola elliptica^ mucronulata, serrulata; stipularum vaginae 
laminam subulato-setaceam aequantes ; umbellae sub-5-florae ; 
pedicelli aequales deflexi ; pedunculi calycesque glabri ; dentés 
aequales tubo 2-plo breviores ; corolla albido-virescens calyce 
2-plo longior; semina 4 — 6 .__ ... _._ ... T. cryptoscias Griseb. 

84. Capitula sessilia, saltem baud exserte pedunculata 85 

Capitula manifeste pedunculata ... .- .- 87 

85. Capitula ad rhizoma congesta vei secus caules prostratos axil- 
laria foliis longe petiolatis superata — ... .*. ... 86 

Caules erecti ; folia breviter petiolata ; coroUae dentés calyci- 
nos superantes... ... ... ... ... _._ ... T. glomeratum L 

86. Corollae elongatae dentés calycinos aequantes T. congestum Guss. 

Corollse calyce multo breviores ... ... — T. suffocatum L 



152 

87. Corollae dentibus calycinis superatae „_ ... ... ... 88 

Corollae calyces excedentes ... ... ... ... ... ... 90 

88. Pedunculi capillares flexuosi; pedicelli calyce aequilongi vel lon- 
giores ; capitula laxiflora _- — ... .._ -_ ... ... 89 

Pedunculi validi firmi ; pedicelli calyce 2 — ^3-plo breviores ; 
capitula densiflora ... ... ... ... .._ ... T. parviporum Ehrh. 

89. Pedunculi folia superantes (legumen moniliforme) .-_ T. cernuum Brot. 

Pedunculi folio breviores (capitula minora) ... T. Perreymondi Gr. Go. 

90. Foliorum venae versus marginem incrassatœ ... ... ... 91 

Foliorum venae versus marginem baud incrassatas ... 93 

91. Capitula elliptico-cylindracea ... ... ... ... .._ ... T. montan urn L. 

Capitula bemispbserica (flores majores) ... ... T. Balbisianum Ser. 

92. Scaposa, procumbentia pedicellis basilariis ... .._ ... 93 

Caulifera, erecta vel assurgentia ... ... ... ... ... 99 

93. Flores distinctissime pedicellati, demum reflexi... ... 94 

Flores sessiles ... .._ ... ... .._ ... ... ... ... 98 

94. Calycis tubus anguste cylindraceus valde elongatus dentibus 
longior — ... ... ... — — 7", Bivonas Guss. 

Calycis tubus brevior .__ .._ ... .._ ... ___ ... ... 95 

95. Eadicantia, dentés calycini superiores tubum sequantes vel bre- 
viores — ... ... ... -.- ... ... — ... ... 96 

Haud radicans, dentés calycini superiores (contigui) tubum 
superantes ... ... ... ... T. pallescens Schreb. 

96. Dentés calycini tubo breviores (corolla calyce 3-plo longior ; 
foliola eximie cuneato-obcordata) ... 7". nevadense Boiss. 

(T. lielveticum Scheele ?) 
Dentés calycini superiores tubum sequantes ... ... 97 

97. Corolla calyce 3-plo longior ... T. repens L 

Corolla calyce 2-plo longior... ... T. Biasolettianum Steud. et Höchst. 

(T. Orplianideum Boiss.) 

98. Calyx ad faucem constrictus, ovoidens ; dentés brevissimi 

T. ParnassJ Boiss. 
Calycis obconico-campanulati laciniœ tubo subsequi longi 

T. Thalii Vm. 

99. Flores distinctissime pedicellati ... ... ... „. ... ... ... 100 

Flores sessiles V. subsessiles ... ... ... ... ... ... 105 

100. Lacinige calycinge tubi longitu dine ... 101 

Laciniœ calycinae tubum superantes ... ... 103 

101 Caules tenues farcti; pedunculi folio longiores ... ... 102 

Caules crassi fistulosi ; pedunculi folio multo longiores (calyx 
corolla alba dimidio longior ; ovarium inter ovula bina stran- 
gulatum ; legumen monospermum) ... T. Meneghinianum Clem. 



153 

102. Calyx corolla alba subduplo brevior; legumen lineare 4-sper- 
mum margine inferiore undulatum — — — — T. nigrescens Viv. 

Calyx corolla rosea tertia parte brevior; legumen oblongum 
2-spermum, inter semina strangulatum — — T. Petrisavi Clem. 

103. Laciniae calycinae longissimae, capillares tubo minuto 4-plo et 
ultra longiores (flores longe pedicellati in grege maximi, laxis- 

sime umbellati ; caules fistulosi ; herba annua) T. Miche/ianum Savi 

Laciniae calycinae baud ita tenues tubo 2-plo v. vix ultra lon- 
giores -. — — — — — — — — -- — -- — 104 

104. Vexi]lumrotundatum-_. ... _. ..- — — — T. hybridum L 

Vexillum acutissimum (calycis laciniae sub anthesi corolla 
paulo tantum breviores) — T. angulatum W. et K. 

105. Calycis cylindrico-campanulati dentés (v. laciniae) aequales tu- 
bum aequantes vel longiores ._. — — — .- — 106 

Calycis magis elongati, tubulosi dentés tubo breviores (legu- 
men medio strangulatum) ; annuum— — T, strangulatum Huet de Pav, 

(T. «istlimocavpiim» sicukim.) 

106. Legumen medio strangulatum; annuum .._ T. isthmocarpum Brot! 

Legumen baud strangulatum ; perenne ._. T. ambiguum MaB. 

107. Foliola late obovata apice rotundata vel truncata ; corolla calyce 
paulo tantum longior (calyx demum valde obconico-in flatus, 
inter nervös pellucidus hyalino-membranaceus transverse crebre 
reticulato venosus ; dentés tubo multo breviores) — T. spumosum L 

Foliola ovato-lanceolata v. lanceolata acuta v. acuminata; 
corolla calyce duplo et ultra longior .._ .._ — .-_ 108 

108. Calyx laevigatus nitidus coriaceus subenervi s (saltern dimidio 
inferiore) ___ ._. .__ __. ._. — _-_ .._ T, leiocalycinum B. et Spr. 

Calyx jam a basi argute nervatus .., .__ .._ .._ 109 

109. Calyx fructifer vesicarius ovato-giobosus v. ventricoso-turbina- 
tus, inter nervös (24) distantes pellucidus transverse crebre reti- 
culato-plicatus (foliola suprema lanceolata acuminata ; bracteae 
anguste lanceolatae calycem superantes ; capitula magna) 

T vesiculosum Savi 

(T. recurvum W. et K.) 
Calycis nervi paralleli numerosissimi valde inter se approxi- 
mati; venae transversae paucae, perparum conspicuae vel nullae 110 

110. Calyx fructifer vix inflatus ovato-cylindraceus; tubus inter 
strias laevis opacus vix nisi ad faucem transverse nervulosus (fo- 
liola superiora ovato-lonceolata acuta ; bracteae late lanceolatae 
calyce breviores) .„ ... ... ... .._ ... 7". mutabile Portschl. 

Calyx fructifer ovoideo-ventricosus vel globoso-turbinatus 111 

111. Capitula ampla ; calyx fructifer ovoideo-ventricosus inter ner- 

Természetrajzi füzetek. VIII. kötet. 10 



154 

VOS translucens ; venulae transversae parum conspicuœ 

T. multistriatum Koch, 
Capitula parva, vix nucis Avellanae magnitudine ; calycis ve- 
nulae transverse nullse, vix spectabiles -_ .._ .__ ... 112 

112. Lacinias calycinae tubum subsequantes ; vexillum acutum ; folio- 
lorum nervus médius in setulam terminalem abiens ; capitula 
utplurimum pedunculata ... ... T. setiferum Boiss. * 

Dentés ealycini tubo dimidio breviores ; vexillum obtusum ; 
foliola mutica ... — .- — ... — ... — T. xerocephalum Fenzt 

113. Flores verticillati v. verticillato-spicati longe pedicellati; calyx 
bilabiatus ; vexillum liberum ; legumen stipitatum ; bractese 
minutas ; involucrum rudimentarium ... — ... ... .._ 114 

Flores sessiles; calyx subregularis ; vexillum basi aggluti- 
natum ; legumen sessile ; bractese exteriores connatœ majus- 
culse involucrum formantes ... ... .._ ... T. lœvi^atum Desf, 

114. Folia 5-foliolata sessilia ___ .._ -_ ... -. — ^- T. Lupinaster L 

Folia 3-foliata petiolata ... — ... ... ... — -..T. alpinum L 

1 15. Corolla resupinata i. e^ vexillum inferum ; calycis fructiferi collo 
arctato-conici, ampuUacei dentés superiores (longiores) excurvo- 
(divaricato-) biseti eminentes; annuum ... .._ ... ._. ... 116 

Corolla baud resupinata — ... — — — 117 

116 T. resupinatum L 

(T. suaveolens Willcl.) 

T. Clusii Go. Gr, 

117. Corolla magna calyce o-plo longior; perenne, baud radicans 
(bracteae ad capituli basin brevissimas subnuUae) ... T. physodes Stev. 

(T. Cupani Tin. — T. ovatifolinm B. et Ch.) 

Corollse parvse calyce parum longiores ... ... ... ... .._ 118 

118. Dentés ealycini tomento fere omnino occultati; capitula foliis 
superata; baud radicans; bracteee ad capituli basin involucran- 

tes brevissimae .._ .__ _. .._ ... T. tomentosum L 

Dentés ealycini longiuscule eminentes... ... ... ... ___ 119 

119. Labii ealycini superioris dentés porrecti ... .._ ... T. Bonanni Presf 

Labii ealycini superioris dentés deflexi... ... ... T. fra^iferum L 

120. Flores omnes Êequales fertiles ... ... ... .__ ... 121 

Flores peripbaerici pauci laxi fertiles, centrales steriles (Sect. 
Calycomorphum) ... .__ ._. ... ... ___ ... -.. 171 

121. Capitula axillaria&.^m.inalia (Sect. Stenosemium)-.- ... 122 



* Antea solum ex Asia minori notum detesi cl. 17. Julii 1871 in arenosis ad 
portum Lagos maris Aegaei unacum Hyperico tliasio Gris, et H. commutato Boiss. 
et. Bal., Statice collina, virgata et caspia, Sporolobo pungenti etc. vigens. Janka. 



]55 

Capitula omnia terminalia (v. pseudoterminalia) (Sect. Eutri- 
phyllum) .__ — — — — _„ — _-_ ,__ ___ ... 138 

122. Stipulae arigiistaB, setaceo- vel subulato-caudatae, autlanceolato- 
acuminatÊe ... — — — — ... _.. .„ ... ..._ ... 123 

StipulfB latas, fere transversœ, ecaudatae neque acuminatse 
(dentés calyciri plumosi) ... ... .__ __. ... ... ... ... 137 

123. Foliorum nervi versus marginem (incrassati furcative) arcuato- 
recurvi, concinni ; calycis dentés crassi rigidi, spinosi, demum 

± excurvo-patentes... ... ... ... ... ... .. ... ._. 124 

Foliorum nervi porrecti; calycis dentés omni statu rectilinei 126 

124. Corolla calyce subduplo longior (folia bractealia capitulis fruc- 

feris oblongo-cylindraceis multo breviora) T. plicaule B. et H. 

Corolla calyce subaequilonga ... ... .__ ... .._ ... ... 125 

125. Capitula oblonga v. oblongo-cylindracea ; «dentés calycini apice 
abrupte piliferi» _.. .„ ... ._. ._. ... ._. ... T, dalmaticum Vis. 

Capitula ovata basi attenuata ; dentés calycini insensibiliter 
in mucronem desinentes... ... ... ... .._ ... T. scabrum L 

126. Corollas spectabiles, calyce saltern duplo longiores ... .._ ... 127 

CoroUge minutée .__ ... ... ... ... ... ... ... 128 

127. Capitula tomentosula; alae glaberrimae __. ... T. tenui folium Ten. 

Capitula villosula ; alíE dense pilosœ ... ... T. tri cil opte ru m Pane. 

128. Dentés calycini conniventes ... .__ ... _._ ... ... ... ... 129 

Calycis dentés patuli .._ -. ... .._ .__ ... ... ... 130 

129. Capitula minuta hemisphaerica ; flores caducissimi ... 7, saxatile VHI. 

Capitula majora ovali-cylindracea ; flores rémanentes T. Bocconi Savi 

130. Tubus calycinus ad orem constrictus, ovális ... ... ... __. 131 

Tubus calycinus ad faucem baud constrictus ... ... .._ ..- 135 

131. Capitula pedunculata basi nuda __. ... ... ... 132 

Capitula semper foliorum pari suffulta ... ... ... ... 134 

132. Calycis dentés tubo multo longiores plumosi... ... ___ 133 

Calycis dentés tubum œquantes vel vix longiores glabri vel 
parce ciliati .._ ... .__ ... ... .._ ... ._. ... T. gracile Thuill. 

133. Corolla calyce brevior; herba pube elongata patule villosa T. arvense L 

Corolla calycem excedens ; planta pube adprèssissima cinerea 

T. Preslianum Boiss. 

134. Capitula ovata; foliola superiora obovata... ... ... T. striatum L. 

Capitula oblongo-cylindracea ; foliola sup. oblongo-cuneata 

T. tenuißorum Ten. 

135. Dentés calycini gracillimi setacei tubo longiores; foliola obo- 
vata ... ... ... ... .- ... 136 

Dentés calycini lanceolato- vel lineari-subulati nervo dorsaü 

10* 



156 

crasso percursi tubo breviores ; foliola elliptica v. lanceolata 

T. phleoides Pers. 

136. Calycis dentés basi breviter abrupte 3-angulares .__ T. ligusticum Balb. 

Calycis dentés basi hand abrupte angustati i. e. insensibiliter 
attenuata .__ — — — — — --- -- — T. éemellum Pouir. 

137. Capitula florifera ovato-conica ; calyx corollam aequans, dentés 
aequales _.- .._ — — -. — — — — — T. Lagopus Pourr. 

Capitula florifera globosa ; calyx corolla dimidia brevior, den- 
tés inœquales — — — — — — — — - 7". smyrnœum Boiss. 

138. Calycis dentés nunc ampli foliacei nunc lanceolato- vel lineari- 
subulati -- — -- — -- — — — — ~ — — 139 

Calycis dentés ab ipsa basi vel saltern supra basin 3- angulari- 
dilatatam filiformes v. setacei — — — — — — — 157 

139. Stipulae ovales vel semiovatae ecaudatse obtusae v. obtusiusculae ; 
foliola obcordata v. obovato-cuneiformia — _„ — — 140 

Stipulae lanceolatae, lanceolato-subulatae vel setaceo-caudatae ; 
foliola angustiora — — — — — — — — — -- 143 

140. Dentés calycini magni foliacei supra faucem paulo connati -_ 141 

Dentés calycini multo angustiores (lineari-subulati) inter se 
liberi ._. _.- ._- - - - — - - — - - - 142 

141. Calycis dentés ovato-acuminati tenerrimi valde inaequales; tu- 
bus basi truncatus ; corolla maxima calycem longe superans 

T. dypeatum L. 
Calycis dentés lanceolato-acuminati rigidi aequales; tubus 
basin versus sensim acutissimus ; corolla calyce brevior vel paulo 
longior ... — — — — — — — — — T. stellatum L 

142. Capitula cylindracea; dentes-calycini tubo sesquilongiores ; co- 
roUae carneae v. sanguineo-purpureae — — — — T. Molineri Balb. 

(T. incarnatum L.) 

Capitula ovalia v. oblongo-ovalia ; dentés calycini tubo 3-plo 
longiores ; coroUae sulphureae.-^ — — — — 7", xanthinum Freyn. 

143. Folia summa solitaria, rarissime (si capitula terminállá gemi- 
nata, e. g. in T. formoso) duo approximata „. — .- — 144 

Folia summa opposita vel quasi opposita ... ... ... — 147 

144. Patule (villoso-) pilosum; coroUae purpureae calycem longe su- 
perantes (foliola lanceolato-linearia) ... .._ — T. purpureum Lois. 

Indumentum adpressum ... — — — — — — 145 

145. Capitula semper ovata ; corollae purpureae calyce superatae 

T. formosum d'Urv. 
Capitula fructif era elongato-cylindracea; calycis dentés corolla 
albida vel rosea vix breviores .._ — — ... — — — 146 

146. ï'oliola sursum versus longitudine accrescentia, superiora Ion- 



157 

gissima, angustissima, graminea; dentés calycini in spinam apice 
nudiusculam vel brevissime adpresse setulosam desinentes; 

herba plerumque elata subsimplex ... — T. angustifolium L 

Foliola omnia brevia oblongo-lanceolata ; calycis dentés 
usque ad apicem pilis elongatis patulis vestiti; humile, a basi 
ramosum — — — — — --_ T. intermedium Guss. 

147. Capitula bracteis (foliis reductis squamae formibus) vel vaginis 
laceris palmato-5-fidis involucrum pelviforme formantibus basi 
cincta (calyx fructifer fere omnino 7". maritimi L) .- 7", cinctum DC. 

Capitula baud bracteolis cincta ... ... „_ .-_ -- — 148 

148. Calycis dentés demum divergentes v. squarroso-excurvi — -.- 149 

Dentés calycini porrecti vel solum iniimus recurvus subre- 
flexus ___ .._ — -- .._ ... --_ -._ — — — — 154 

149. Calyx fructifer apice latissimus obconicus v. campanulatus, 
inferne cartilagineo-nervatus, sursum ± coriaceo-incrassatus 
enervis glaber, nitidus, a latere valde compressus; flores carnei 150 

Calyx fructifer ad faucem v. orem constrictus, tota longitu- 
dine omni statu manifeste lOcostatus, ^illoso-pilosus, num- 
quam compressus; flores albi — — — — — — — 152 

150. Corolla parva e calyce parum exserta; dentés calycini abbre- 
viati late 3-angulari-lanceolati, 4 superiores tubo circiter aequi- 
longi ; infimus 2-plo longior ; capitula breve pedunculata : pe- 
dunculi vix capitulorum longitudine . .._ .__ T. maritimum L 

Corolla calyce plus 2-plo longior; dentés calycini graciles 
lineari-subulati aciculares tubo bravissimo plerumque eminenter 
longiores; capitula utplurimum longe gracileque pedunculata 151 

151. CoroUœ tubus dentibus calycinis aequilongus ; stipularum caudse 
lanceolato-lineares ; foliola obtusa .._ .._ ___ —T. ecfiinatum Maß. 

(T. supinum Savi — T. reclinatum AV. et. K.) 
CoroUae tubus dentés calycinos superans ; stipularum caudae 
lineari-subulatœ ; foliola acuta v. acuminata —T. lati nu m Sebast. 

152. Calycis dentés triangulari-lanceolati basin versus ± connati; 
capitula semper densa ___ __. .._ .__ .__ ._. _._ -- -__ 153 

Calycis dentés e basi constricta ovata lanceolato-acuminati, 
acutissimi omnino liberi demum eequilongi; capitula fructifera 
laxa — .- — — -._ .-_ _.- — T, obscurum Savi ! 

153. Capitula ovalia; dentés calycini 2 supremi tantum basi con- 
nati; tubus calycinus parce pilosus — — T. panormitanum Pres/. 

Capitula subrotunda; dentés calycini omnes basi brevi tractu 
inter se in annulum connati ; tubus calycinus dense albo- vel 
fulvo-villosus .-_ .._ „. _-- — — T. leucanthum MaB. 



158 

154. Calyx ad faucem constrictus, inter costas demum membranaceo- 
translucens (fere Trifolii striati) ; annuum ... ... T. alexandrinum L 

(T. constantinopolitanum Ser.) 
Calyx fauce aequalis inter costas haud membranaceus .. ... 155 

155. Vexillum lineare obtusum; carina obtusissima alis paulo supe- 
rata ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ._. 156 

Vexillum longe subacuminato-attenuatum ; carina acuta alis 
longiuscule superata ... ... .,_ ... ... ... 7", armenium Willd * 

156. Dens calycinus infimus numquam reflexus ; capitula plerumque 

basi nuda longius pedunculata ... ... ... ... T pannonicum L 

Dens calycinus infimus demum reflexus ; capitula plerumque 
inter foliorum par supremum sessilia ... ... ... ... T. ochroleucum L 

157. Calycis dentés inter se sequales omnes tubo breviores vel sub- 
œquilongi; caulis semper simplicissimus mono — di-cephalus ... 158 

Calycis dentés omnes tubo manifeste longiores, vel solum 
infimus ... ... ... ... ... .__ _._ _.. .._ 159 

158. Flores albi V. fiavescentes ... ... ... ... ... _^ T. noricum Wulf 

Flores purpurascentes... ... ... ... ... .. T.prsetutianum Guss 

(T. Ottonis B. et Spr.) 

159. Calycis tubus (20-nervis) pilis porrectis strigosis densissime (sal- 
tem versus faucem) obtectus ; dentés tubo multo longiores ; 
tota herba molliter villosa ... ... ... ... ... ... ... ... 160 

Calycis tubus minus dense pilosus ... ... ... __. 161 

1 60. Vexillum obtusum ... ... ... ... ... ... ... ... T. Cherleri L. 

Vexillum acuminatum ... ... ... ... ... ... ...7", hirtum Desf. 

161. Stipulas pleraeque petiolis nunc tota longitudine nunc ultra 
medium adnatae i. e. petioli vel nulli vel superiores stipulis multo 
breviores; foliola angusta, lanceolata v. lineari-lanceolata ... 162 

Folia (suprema ad summum excepta) longe petiolata ; foliola 
latiora ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 164 

162. Tubus calycinus 10-nervis; dentés omnes elongati tubo longio- 
res ; foliola fere semper supra stipulas sessüia ... T. patulum Tausch 

Tubus calycinus 20-nervius; dentés 4 tubo 2 — 3-plo brevio- 
res; solum infimus tubum sup er ans ; caules strictissimi ... ... 163 

163. Calycis tubus villosus; dentés 4 tubo 2-plo breviores; stipulas 
angustae tubulosse caulem arcte includentes; spicas ovoideae 

T. alpestre L 
Calycis tubus glaber ; dentés 4 tubo 3-plo breviores ; stipulae 
latae alari-foliacege ; spicae cylindraceae ... ... T. rubens L 



* = Trifolium «pannonicum» a cl. Porczius es Transsilvaniae septemtrionalis 
alpibus Eodnensibus communicatum. Janka. 



159 

J 64. Calycis breviter obconici denies basi 3-aiigulari-dilatati insigni- 

ter crasse 3 — 5-nerves — — — — — — — 165 

Nervi calycini ad faucem zona herbacea annulari quasi ab- 
scissi in dentés a basi subulatos baud confluantes ; calyces tubu- 
losi___ — — — — — — _ — — — — — 168 

165. Tubus calycinus glaber 20-nervis; folia summa a capitulo re- 
motiora— — — — — — — — — — — T. lappaceum L 

Tubus calycinus ± pilosus; folia summa capitulum arete 
cingentia — — — — — ..— -- — -- — — 166 

166. Corolla rosea v. rubicunda vix calycem excedens — T. diffusum Ehrh. 

CoroUa albida vel flavescens calyce S2 — 3-plo longior — -_ 167 

167. Dentés calycini basi 3-angulari-dilatati ; capitula nucis Avellanse 
magitudine .._ — .__ — — — — — T. pallidum W. et K. 

(T. flavescens Tin.) 

Dentes calycini basi lanceolato-dilatati ; capitula ampliora 

T. bœticum Boiss. 

168. Stipulae membranacese abrupte aristato-caudatae ; foliola tenera 
venosa -_ .._ — — — — — — — — 168 

Stipulée herbaceae attenuato-lanceolato-acuminatae; foliola 
glabra subcoriacea exsquisite nervosa ._. ... — — — — 169 

169. Calycis dentes omnes (parum disaequales) tubo multo longiores 

T. Pi^nantii Fauch Ch. 
Calycis dentes 4 vix tubi longitudine ; solum infimus longior 

T. pratense L 

170. Tubus calycinus 10-nervis „_ .._ ... ... — .- ... 7", medium L 

Calycis tubus 20-vervis ... .„ ... ... ... T. sárosiense Hazsl. 

171. Calyces steriles sub anthesi baud conspicui; eorum dentes de- 
mum supra fertiles calyces fructiferos rigide exspansi ; flores albi 

7", subterraneum L 
Calyces steriles (centrales) sub antbesi jam spectabiles ; co- 
roUae roseae vel purpureas; capitula plumosissima globosa, den- 
tes calycini molles -._ .._ ... ... — ... .- .- 172 

172. Flores corollati 5 — 6 ; capitula parva dimetro vix 6'" lata T. globosum L 

Flores corollati 10^ — 12; capitula fere poUicaria T. radiosum Whibg. 

173. Legumen nuculiforme tumidulum reniforme,globosum vel ovali- 
oblongum ... ... ... .- ... ... — ... .- 174 

Legumen numquam nuculiforme... ... — ... ... 189 

174. (MELILOTUS) Glabrœ ... ... ... ... ... ... ... ... ...175 

Pubescentes ._. _- ... ._. ... ... ... ... .- ... 188 

175. Flores lutei ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 176 

Flores albi ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 187 

176. Foliola pleraque lata breviaque, obovato-cuneata vel suborbi- 
culata -. — ... 177 



160 

Foliola pleraque semper angustiora,- — — — 181 

177. Flores atque legumina magni (racemi folia longe superantes) 

Melilotus italica DC, 
Flores minuti 178 

178. Kacemi folia superantes ; legumina stylo persistenti mucronata ; 
stipulas subulatse — — — — — — — 179 

Kacemi folio multo breviores ; legumina (magna v. maxima) 
utrinque acuta (foliola utplurimum apice truncata) ; stipulas latae 

M. messanensis Dsf. 
170. Legumina minuta (transverse plicato-rugosa) pendula (longe 

pedicellata) — — — — -_ — — 180 

Legumina maxima (reticulato-rugosa) erecta subglobosa 

M. neapolitana Ten. 

180. Legumina ovato-elliptica-(caulis farctus, racemi densi) 

M. Pertusiana Genn. 
Legumina elliptico-lanceolata (caulis fistulosus) M. elegáns Salzm. 

181. Flores majusculi .__ ... ... ... ... ... ... .__ .__ ... 182 

Flores minuti ... ... ... ... ... ... ... . . 184 

18^. Legumina arcuato-sulcata, obtusissima, mutica, conferta M. infesta Guss. 
Legumina reticulato-rugosa, laxa ... ... ... ... ... ... 183 

183. Petala sequilonga; legumina acutata reticulato-rugulosa breviter 
pilosula; stipulae saepe 1-dentata ... ... ... M. altissima ThuHI. 

(M. palustris Kit. — M. macrorrliiza Pers.) 

Alae vexiUumque carinam superantes; legumina obtusata, 
mucronulata transverse plicato-rugulosa glabra ; stipulée integerrimse 

M. officinalis Desr, 

1 84. Stipulas omnes integres (foliola inferiora intégra, reliqua apicem 
versus argute serrata ; legumina lacunoso-rugosa) ... /I/, parvifora Dsf. 

Stipulae ciüato- vei setaceo-dentatae ... ... ... ... ... ... 185 

185. Legumina reticulato-rugosa acutata glabra ... ... /1^, dentata Pers. 

Legumina arcuato-venosa ... ... ... — ... 186 

1 86. FoKola obtusa ; stipulae inferiores subintegrœ ; racemi laxiusculi ; 
dentés calycini acuminati tubo subaequilongi... ... ... A/, sulcata Dsf. 

Foliola apice truncata; stipulas inferiores laciniatae ; racemi 
condensati; calycis dentés acutitubo multo breviores A/, compacta Salzm. 

187. Pedicelli calycem aequantes vel breviores — ... ... ...M. alba Desr. 

PediceUi tenerrimi ! capillares totos flores superantes M, ruthenica l\/}aB. 

188. Annua; dentés calycini alas carinamque aequantes l\^. lu puli na Trautv, 

(Medicago lupulina L,) 

Perennis ; dentés calycini alis carinaque duplo breviores 

M. Cu pan Ian a (Guss.) 

189. Ovarium rectum 190 



161 

Ovarium arcuatum — — — — — _- — .„ — í208 

190. Legumina planissima membranacea diaphana late alata — 191 

Legumina uumquam talia— — — — „ .._ — _.- 192 

191. (POCOCKIA) Foliola obovata obtuse repando-dentata ; racemi 
demum elongati ; bracteae setaceaB pedicello 3 — 4-plo breviores; 
stipulas inferiores laciniato-dentatœ ; flores pallidi Pocockia cretica Ser 

Foliola cuneato-truncata vel obcordata apice acute dentata ; 
racemi etiam fructiferi valde abbreviati; bracteae minimae vix 
spectabiles ; stipulée basi obsolete denticulatae ; flores aurei 

P. grœca B. et. Spr. 

192. (TEIGONELLA) Flores axillares sessiles vel pedunculo com- 
muni brevissimo crasso vix conspicuo suffulti ... ... .._ ... 193 

Pedunculus communis folium sequans vel superans ... — 201 

193. Legumen longe gladiato-rostratum ; flores majusculi _... — 194 

Leguminis rostrum baud gladiatum ; flores minuti ..- ._. 196 

194. Corollae pallide ocbroleucœ; rostrum leguminis longitudinem 
baud œquans ___ ... -.. ... ... ... ... ... .- — ... 195 

Corolla alba violaceo-variegata ; rostrum legumine sesqui- vel 
2-plo longius... --_ ... -_ ... ... _- Trigonella cariensis Boiss. 

195. Gaules erecti; rostrum leguminis Vs v. V4 œquans; calyx glabrescens 

T. fœnum grsecum L. 
Gaules laterales procumbentes ; rostrum legumine vix brevius ; 
calyx valde pilosus .__ ... ... ... ... .._ ... ... T. gladiata Stev. 

196. Legumina elliptico-ovalia ... ... . .... ... ... .- T. ovális Boiss. 

Legumina auguste elongato-linearia — ... — — i97 

197. Legumina valde arcuata (annulato-arcuata) ... ... — ... 198 

Legumina parum arcuata (ensiformi-curvata), rectiuscula vel 
recta ... ... .._ ... ... ... ... ... ... ... ... 199 

198. Pedunculus muticus.- ... ... — ... — ... T. arcuata G. A M ey 

Pedunculus aristatus ... — ... -._ ... ... — T. spinosa L. 

199. Legumina stellatim patentia ... ... ... ... ... .,. T. monspeliaca L 

Legumina erecta ... ... ... .- ... ... .- — — 200 

200. Leguminis areolae irregulariter tranversae _._ ... .-. T. polycerata L 

Leguminis areolae longitudinaliter elongatae T. orthoceras Kar. et Kir. 

201. Flores umbellati .., ... ... ... ... ... ... . — ...202 

Flores spicati v. racemoso-capitati ... — — — 203 

202. Legumina erecta ... -. ... ... — — — T. striata L. 

(T. pes avium Bert, e clescript.) 

Legumina pendula v. deflexa... .- .- .- — — T. maritima L. 

203. Legumina pendula v. deflexa ... — — — — — — 204 

Legumina erecta ... ... ... — — — — 207 

204. Ovaria leguminaque glaberrima ; nervi suturales validi ... — 205 



162 

Ovaria leguminaque hirsuta ; suturae indistinctae — — — 506 

205. Flores breviter racemosi — .._ — — — — T. corniculata L 

Flores capitato-congesti .- — — — — —7", BalansseB. et R. 

206. Legumen cylindricum pollicare, basi lineam latum, sensim 
attenuatum ; calyx corolla dimidia subbrevior _- T. Spruneriana Boiss. 

Legumen ovato-oblongum uncinato- acuminatum 3 — 3^/2'" lg. 
V2'" latum ... — _- — — — — — — T. spicata S.et Sm. 

207. Legumen calyce parum longius ovatum turgidum rectiuscule 
rostratum ; foliola ovato-oblonga — — — — — T. caerulea L 

Legumen calyce subtriplo longius oblongum compressiuscu- 
lum oblique rostratum ; foliola oblongo-linearia ... T. Besseriana Ser. 

208. (MEDICAGO) Legumen reniforme amplum, papyraceo-compla- 
natam diaphanum, margine interiori lacero-fimbriatum, exte- 
riori interrupte echinato-cristuligerum vel ecbinulato-dentatum ; 
echinulis vel denticulis apice 2 — 3 furcis .._ .__ Medica^o radiata L 

Legumen sutura ventrali vel margine interiori baud lacero- 
fimbriatum, neque exteriőre furcato-dentatum — ~ — — 209 

209. Tota tomentoso-lanata — — — — — — — ...M. marina L 

Haud tomentoso-lanata — — — — — — — 210 

210. Fruticosa, adpresse sericea; flores maximi semipollicares, legu- 
men V2 — IV2 cyclum centro pervium (semper inerme) M. arborea L 

Herbaceae vel rarissime suffruticulosae ; indumentum num- 
quam sericeum... ._. .- _- — — — — 211 

211. Legumen bemicyclum semilunare v. semirotundum sutura ven- 
trali recta v. vix curvata (foliola subrotunda v. obovata, pedicelli 
post anthesin deflexi, leguminainermia) ._. — — — 212 

Legumen 1 — pleiocyclum ._. — — — 213 

212. Legumen basi et apice parallele cornutum, semilunare, oblique- 

vel reticulato-venosum _._ _.. „. ... ... ... ... M. hybrida Pourr. 

Legumen late semirotundum haud cornutum, radiati-nerve 

M. cretacea MaB. 

213. Foliola angusta: oblongo , lanceolato- vel lineari-cuneata — 214 

. Foliola latiora: subrotundo-obovata vel obovata 219 

214. Legumen sutura dorsali aculeolatum; aculei e nervo margini 
remote parallelo orti ... ... ... ... _.. M, saxatilis MaB. 

Legumina semper inermia; nervus juxtamarginalis i. e. su- 
tura parallelus nuUus ... ... ... ... ... 215 

215. Pedicelli deflorati deflexi ... ... ... ... ... ... ... ... 216 

Pedicelli omni statu erecti... ... ... ... 218 

216. Legumen 1 — lV4-cyclum reniforme (lente paulo majus, inca- 
num) ; flores 2 — 4 ... ... ... ... M. rupestris MaB. 

Legumen 2 — 3-cyclum 217 



163 

217. Légiimen pulchre reticulatum „. „. M. cancellata Maß. 

Legumen baud reticulatum .._ ... ... M. prostrata Jacq. 

218. Legumen falcatum v. semel contortum ... ... ... M. falcata L 

Legumen subtricyclum ... ... ... —M. sativa L 

219. Anfractus argutœ; legumina fere semper inermia (in sola M. 
obscura variantes spinuligera) ; ... ... 220 

Anfractus numquam argutae ... ... ... ... 225 

220. Legumina centro pervia — ... ... __. ... M. suffruticosa Ram. 

Legumina centro clausa ._. ... ... ... _,. ... ... 221 

221. Legumina radiati-nervia ... ... ... ... ... ... ... ... 222 

Legumina spiro-nervia ... ... ... .._ ... ... 224 

222. Nervus margini parallelus nullus ... M. orbicularis All. 

Nervus juxtamarginalis ± distinctus ... ... ... _._ ... 223 

223. Pedunculi 1 — 2-flori ... .__ ... ... .... ... M. Bonarotiana Arcan^. 

Pedunculi pluriflori ... ... .._ ... ... .. . ... M. obscura Retz. 

224. Legumina lenticulari-compressa, spiris plano-parallelis 

M. Soleirolii Duby 
Legumina rosseformia i. e. pelviformia, spiris concentrice spi- 
ralibus ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... M. scutellata All. 

225. Leguminis inermi nervi versus marginem exteriorem insigniter 
incrassati ... ... ... ... ... ... ... ... M. elegáns Jacq. 

(M. rugósa Lam.) 

Leguminum dorso aculeatorum vel tuberculatorum nervi ad 
suturam baud incrassati ... ... ... ... — .- ... ... 226 

226. Legumina discoideo-compressa vel cylindracea... ... — ... 227 

Legumina spbasroidea... ... ... . . ... ... ... ... 239 

227. Nervus juxtamarginalis nullus ... ... ... — — 228 

Nervus margine parallelus distinctus ... ... ... ... — 230 

228. Venae versus marginem subradiatim in spinas excurrentes 

M. carstiensis Wulf. 
Venas valde obliquse v. spirales ... ... ... ... ... ... 229 

229. Anfractus facie impressae i. e. margo suturalis elevatus M. deCandoHei Tin. 

(M. intertexta aiit.) 

Legumina facie baud impressa ... ... ... ... M, muricoleptis Tin, 

230. Leguminum cylindraceorum spinae teretes basi baud sulcatae ; 
spirae arctissime incumbentes .__ ... ... — — — 231 

Spinae basi compressas, sulcatae & bicrures ; spirae laxe incum- 
bentes ... ... ... ... _._ ... ... ... — ... — — 232 

23 1 . Foliola obcordata ; spirae facie reticulato-nervatae ; aculei ex ipso 
margine (subplano, sutura ipsa paulisper prominula) oriundae 

M. litoralis Riiode 
Foliola obovato-cuneiformia; spirae facie laeviusculae ; aculei 



164 

e carina juxtamarginali sulco ab ipsa sutura elevatiore distante 
egredientes — .__ — — — — — — M. tribuloides Desr. 

232. Legumina (minuta, plura congesta) foraminulato-prœrupta, su- 
tura dorsali latissima, quasi bilamellata, sursum deorsumque 
perpendiculariter pectinatimdentato-spinosa; spinas in formám 
coronae dispositae apice baud bamatae .__ .._ ... .._ M. coronata Law. 

Legumina baud coroniformia ... — .._ — ... 233 

233. Nervi vei venœ radiales in disci dimidia vei triante superiori 
Igevi circulariter desinentes ; legumina glaberrima ... — ... 234 
Nervi vei venœ radiales totum vei fere totum discum occupantes 235 

234. Spinarum crures ambo ipso margini insidentes, in discum baud 
decurrentes ; spinas baud bamatae .__ ... M. clisoiformis DG. 

Spinarum crus posterior nervo juxtamarginali insidens ; spinae 
apice bamatae ... ... ... — ... ... ... — M. Tenoreana Ser. 

235. Spinas apice bamatae (berbae annuœ) ... ... ... ... .- ... 236 

Spinas baud bamatse ; legumina pilis septatis birtulo-villosa ; 
perennis, basi suffruticulosa — ... .- — ... -- M. Pironœ Vis. 

236. Pedunculi foliis multo breviores; flores 1 — 2 minuti ... M. prœcox DC. 

Pedunculi folia subasquantes v. superantes; flores majores 237 

237. Nervus juxtamarginalis exacte circularis ; flores 7- — 8 ; legumina 
glabra ... ... ... ... ... ... — .- — M. denticulata Willd. 

Nervusjuxtamarginalisrepando-angulatus; flores 1 — 2; legu- 
men glanduloso-villosulum — ... ... ... ... -- 238 

238. Legumen reticulato-nervatum .__ ... -.. — — M. agrestisTen. 

Legumen baud reticulatum .__ .._ — .._ — M. Gerardi Willd. 

239. Nervus juxtamarginalis distinctus... ... ... .- — — — 240 

Nervus juxtamarginalis nuUus ... .__ ... .__ .._ — 244 

240. Spirae crassae arctissime incumbentes vel concretae margine 
crasso inermi vel aculeis brevibus tuberculiformibus obsitae 

vel verrucosae ; spinas apice baud bamatae ... ___ ... ... — 241 

Spirae laxe incumbentes margine aculeis basi bicruribus 
(sulcatis) obsitae ; spinas apice hamata; ... .__ ... _._ ... 243 

241. Spirarum juniorum margines tenuiter acute prominentes, utrin- 
que lacunoso-tuberculati, dein incrassati tuberculis transversis 

± disticbe cœlatis ; legumen glabrum ... ... M. tuberculata Willd 

Spirarum margines plani v. planiusculi ... ... ... — 242 

242. Spirae margines plani parallele 3 — 4-nerves; legumina glabra 

M, sphœrocarpa Bert. 
Spiras marginibus planiusculo- undulatas obtuse 1 -nerves ; 
legumina pubescentia ... ... ... ... ... ... M. turbinata Willd. 

243. Foliola obcordata v. obovata stipulaeque integrae vel obsolete 
dentatas ; legumen puberalum ... ... ... ... ... M. minima L 



165 

Foliola cuneií'ormia stipulœque lacero-dentatae vei laciniatœ ; 
legumen glabrum _- — — .-. ___ ... M. laciniata AH. 

244. Spinas basi sulcatae — — — -_ — ___ __. .._ 245 

Spinge basi haud sulcatae ..- — — — M. globosa Pres! 

245. Pedunculi (apioe saltern) pilis septatis vestiti; legumina glabra 

M. arabica L 
Pili septati in pedunciilis nulli... — __. .._ -_ .__ ... 246 

246. Legumina glabra... ... -. -__ ._. — ... — ... — 247 

Legumina villosula vei hirsutula — . ... ... ... M. ciliaris Willd. 

247. M, granatensis Willd. 

M. Ecliinus. DC 
248 Foliola inclusive stipulis folioliformibus vel foliaceis i. e. foliolis 

± conformibus numquam ultra 5... ... .__ .._ ... .._ ... 249 

Folia (caulina pro parte saltem) pinnato-plurifoliolata 288 

249. Carina rostrata... .._ ... — ... ... — ... ... ... ... 250 

Carina obtusa ... ... ... -_ ... ... — 276 

250. (LOTUS) Foliola minuta retusa ... ... — ... ... ... ... 251 

Foliola haud retusa... .,. .__ ... ... ... ... ... ... 252 

251. Pedunculi longissimi folio multo longiores ; foliolum stipula- 
ceum solitarium, flores albi ... ... Lotus tetraphyllus L. 

Pedunculi brevissimi ; foliola stipulacea 2, flores purpuréi 

L. Wiedemanni Boiss. 

252. Flores albi ._. . _ .__ -_ ... .._ ... ... ... L. albus Janka 

Flores numquam albi... ... ... ... -_ .- ... 253 

253. Legumina ob alas usque ad styli basin latissimas imo styli 
basin transgredientes apice truncata vel excisa ... ... ... 254 

Alae multo angustiores vel omnino déficientes, saltem ante 
stylum evanidae ... ... ... .._ ... ... .__ ... ... 256 

254. Pedunculi folio 2 — 3-plo longiores (corolla aurea) 

L ( Tetragonolobus) biflorus Desr. 
Pedunculi folio subaequilongi ... ... ___ .__ 255 

255. Calycis dentés tubo 2-plo longiores; corolla lutea (sicca crocea) ; 
legumen 3 — 4'" 1. ... ... ... ._.. ... ... .__ L Bivonœ Guss. 

Calycis dentés tubo sublongiores ; corolla sanguineo-pur- 

purea; legumen 3 — 9'" 1 ... __. .__ ... L. tetragonolobus L. 

(Tetragonolobus purpureus Möuch.) 

256. Stylus superne (infra apicem) clavellato-incrassatus vel paulo 
dilatatus ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 257 

Stylus sub apice tenui haud incrassatus ... — 260 

257. Flores maximi subpoUicares ; pedunculi 1-flori folio multo lon- 
giores ; legumen auguste alatum ; calycis dentés lanceolati tubo 
breviores ... ... ... ... Lotus { Tetragonolobus) siliquosus L. 



166 

Flores parvi vix semipollicares ; pedunculi foliis gequilongi 
vel sesquilongiores ; dentés calycini tubo :^ — 3-plo longiores 258 

258. Stipulas ovatae acuminata; dentés calycini tubo 2 — 3-plo lon- 
giores .._ ... ... ... ... .., ... ... ... .__ __. ... 259 

Stipulœ semicordatae acuta; ; calycis dentés tubo fere 2-plo 
longiores ; legumen ad suturas auguste marginatum ; flores 
roseo-coccinei ... .._ _.. ... ... .... ... ... L Requienii Maur. 

259. Corolla purpurea, legumen apterum ._. ... ._ L conjugatus L 

Corolla lutea (crocea), legumen ad suturas angustissime ala- 
tum ... ... ... ... ... .__ ... ... ... L Gussonei Huet de Pav. 

(L. conjugatus Guss.) 

260. Calycis dentés sequales v. subaequales .._ ... ... ... ... ... 261 

Calycis dentés 2 intermedii (laterales) reliquis dimidio vel sub- 
dimidio breviores (indumen,tum adpressum)... ... ... ... 272 

261. Corolla purpurea ___ .__ ... -, ... ... L. aduncus Gris. 

Corolla baud purpurea .._ ... — ..- .._ — ... ... 262 

262. Flores magni v. majusculi 5 — 10'" 1.; perennes ... ... 263 

Flores ad summum 4'" 1.; annui, rarissime perennes ... 267 

263. Flores maximi ; calyces valde plumosi ... ... ... ... L œgaeus Gris. 

' Flores minores ; calyces baud plumosi ... — _- — ... 264 

264. Legumina robusta turgida, crassa arcuata v. falcata semilunaria 
sutura concava (superiore) introflexa profunde canaliculata L edulis L 

Legumina teretia recta ... __.. ... _._ _... .__ ... 265 

265. Vexillum acutiusculum (carina leviter arcuata) ; stylus apice 
2-fidus ... ... ... ... ... ... ... L arenarius Brot. 

Vexillum obtusum rotundatum ; stylus simplex... ... 266 

266. Carina angulo fere recto infracta; folia digitato-3-foliolata; 
dentés calycini ante anthesin conniventes .- ... ... L corniculatus L. 

Carina angulo obtusiore levins curvata ; folia pinnato-3-folio- 
lata i. e. foliolum terminale longius petiolulatum ; dentés caly- 
cini jam ante anthesin reflexo-patentes ... ... L uliginosus Schk. 

267. Pedunculi crassi brevissimi folio breviores ; legumina tenuissima 
giacillima, arcuata ; herba praeter setulas dentés calycinos ter- 
minantes omnino calva .._ .__ ... .__ ___ ... L conimbricensis Brot. 

Pedunculi elongati foliis 2-plo et ultra longiores ; legumina 
recta ... ... ... .__ ... ... ... ... ... ... ._. .._ 268 

268. Vexillum alaeque carina breviores .__ L Levieri Heldr. 

Vexillum alaeque carinam superantes ... ... ... — 269 

269. Pedunculi recti; legumina calyce 3 — 4-plo vel pluries longiora 270 

Pedunculi demum arcuato-recurvi ; legumina calycem vix 
excedentia ... ... ... „_ ... ... — ... .._ L parviflorus Desf. 

270. Corolla calycem parum superans ; legumina calyce 3 — 4-plo 



167 

tantum longiora (bractegfc 1 — 2 calyces aequantes vel superan- 

tes); perennis .._ ___ — -_ ._. .__ --_ L lamprocarpus Boiss. 

Corolla calyce cii-citer sesquilongior; legnmina calyce multo 
longiora; annul .._ ... .._ -_ .._ .._ _._ _.. ... 271 

271. Pedunculi filiformes; vexillum emarginatum, carina recte 
rostrata ... ... ... ... .__ .__ ... ... L angustissimus L 

(L. hispidus Desf.) 

Pedunculi capillares ; vexillum apiculatum, carina hamato- 
incurvo -rostrata ... ... ... ... — ___ ... L castellanus B. et R. 

272. Herba parvula (annua); flores minimi vix 3'" longi, legumina 
tenuissima ... .__ ... ... -_. _-_ — .^. ... .- L pusillus Viv. 

Eobustiores; floribus majoribus ... ... ... ... ... ... 273 

273. Folia summa (ceeteris conformia) ampla floribus longiora vel 
sublongiora et latiora ; legumina ± compressa applanata sub- 
gladiata inter semina depressa, torulosa; annul .._ ... ... 274 

Foliola summa (casteris conformia) calycibus breviora et sub- 
angustiora ; legumina teretiuscula ... — ... .„ ... ... 275 

274. Pedunculi foliis breviores V. aequilongi .__ .__ ...L peregrinus L 

Pedunculi foliis longiores _._ .- ... .._ _- L. ornithopodioicles L 

275. Dentés calycini laterales obtusi v. acutiusculi ; vexilli limbus 
rotundatus emarginatus in unguem subito contractus .._ L creticus L 

(L. cytisoides L. ■ — L. AUionii Desv.) 
Dentes calycini omnes acutissimi, mucronati ; vexilli limbus 
oblongus V. ovális in unguem sensim attenuatus L Salzmanni B. et R. 

276. (DOEYCNIÜM.) Legumen gracile cylindricum calyce 3-plo lon- 
gius ; foliola 3 terminállá petiolo distincto insidentia ; pedicelli 
fructiferi calyce longiores .._ ... ... .._ Dorycnium rectum DC. 

(Bonjeania recta Rchb.) 

Legumen ovatum v. oblongum calyce vix, vel duplo ad 
summum longius ; foliola omnia sessilia vel subsessilia ; pedi- 
celli fructiferi calyce breviores ... ... -. ... ... 277 

277. Flores magni ; calyx plumosus ... ... ... ... ... D. hirsutum DC. 

(Bonjeania liirsuta Rchb. 

Flores minuti; calyx baud plumosus ... ... ... ... ... 278 

278. Galycis dentes acuminati tubum longi ... ... ... ... ... 279 

Calycis dentes acuti tubo breviores _ ... 281 

279. Foliola oblongo-obovata ... ... ... ... ... ... D. latifolium Willd. 

Foliola multo angustiora ... ... ... ... -. — — — 281 

280. Vexillum medio constrictum i. e. panduraeformi-angustatum ; 
foliola lineari-oblonga versus basin sensim attenuata; flores 
subsecundi successive evoluti ... ... — — D. decumbens Jord. 



168 

Vexillum medio hand angustatum ovato-lanceolatum ; foliola 
linearia in basin contracta ; flores coaetanei ... __ D. gracile Jord, 

281. Dentés calycini tubi dimidiam superantes; vexillum apicula- 

tum ; legumen obtusissimum ... ._, _._ _._ D. suffruticosum Vill. 

Dentés calycini tubi dimidiam aequantes v. breviores ; vexil- 
lum obtusum, truncatum v. retusum baud apiculatum ; legumen 
acutiusculum v. acutum.- — ... ... ... ... ... ... ... 28ÍÍ 

282. Yexillum latum emarginato-truncatum medio panduraeformi- 
angustatum ... ... ... ... ... ... ... ... ... D. diffusum Janika. 

Vexillum obtusum medio baud angustatum... ... D. iierbaceum y III. 

283. (HYMENOCARPUS.) Legumen amplum reniformi-orbiculare, 
complanatum margine exteriőre membranaceo remote spinulo- 
so-dentatam, spinulis apice sœpe 2 — 3-furcatis (corollse deciduœ) 

Hymenocarpus circinatus Savi. 
Legumen numquam ita amplum neque membranaceo-com- 
planatum vel margine spinuliferum ... ... ... ... ___ 284 

284. Legumen transverse plurilocellatum pleiospermum ambitu 
lineare (vexilli limbus basi truncato-emarginatus in unguem 
abrupte attenuatus)... ... ... ... ... ... ... _._ ... ... 285 

Legumen 1 — 2-8permum ... ... ... ... ... ... ... 287 

285. (CORNICINA) Calyx subrectilinee tubulosus 4'" circiter lon- 

gus ; legumen subrectum ... ... _ . ... ... Cornicina lotoides Boiss. 

(Anthyllis lotoides L.) 
Legumen valde arcuatum ... ... ... ... ... ... ... ... 286 

286. Legumen bamoso-incurvum, semilunare ; calyx falcato-cylin- 
draceus ... ... ... ... _._ .__ ... ... .__ .__ C. hamosa Boiss. 

(Anthyllis liamosa Desf.) 

Legumen annulatum v. circinatum; calyx sublenticular s 

C. Lœflingll Boiss. 

(Anthyllis Cornicina L.) 

287. (PHYSANTHYLLIS) Vexillum in unguem sensim attenuatum ; 
legumen inter semina 2 arete strangulatum (calyx post antbe- 
sin valde inflatus, vesiculosus ; flores axillares, fasciculati v. 
capitati, semper foliis longe superati) ... Physanthyllls tetraphylla Boiss. 

(Anthyllis tetraphylla L.) 

Vexillum in unguem abrupte attenuatum ; legumen baud strangu- 
latum ; calyx fructifer vix vel parum inflatus ... ... ... ... 288 

288. Stamina monadelpba ... ... ... ... ... 289 

(DORYCNOPSIS) Stamina diadelpba; berba caulibus gra- 
cillimis remotifoliis, floribus minimis in capitula minuta longe 
pedunculata congestis ... ... ... ... ... Dorycnopsis Gerardi Boiss. 

(Anthyllis Gerardi L.) 



169 

289. (ANTHYLLIS) Flores in capitulis densis caulem velramos ter- 
minantibus — „ — — — — — — — — 290 

Flores axillares solitarii, fasciculati vel capitati racemos vel 
spicas interruptas formantes — — — — — -_ — — 302 

290. Flores minuti in capitulis perparvis pisiformibus 

Anthyllis onobrychioides Cav. 
Flores multo majores capitulaque multo ampliora — .- 291 

291. Calyx ore rectus subaequaliter 5-dentatus immutatus vel sub- 
inflatus ; ovarium sessile — -- — — — — — — 292 

Calyx ore obliquus 2-labiatu8 demum iuflatus ; ovarium 
abrupte tenue stipitatum .„ ... — .._ — .„ 299 

292. Foliola 5, terminale majus ; foliorum emarcidorum petioli per- 
sistentes indurati subspinescentes ; dentés calycini 3-angulari- 
acuminati ; tota sericea ; capitula pauciflora racemosa pedun- 
culata — — — — — — — — — — — A. sericea Lag. 

Foliola numerosiora, terminale reliquis sequale; capitula 
multiflora... ... .._ „. ... ... ... — .._ ... ... ... 293 

293. Dentés calycini tubo longiores vel aequilongi plumosi ... — 294 

Dentés calycini tubo dimidio vel ultra breviores ... ... 296 

294. Dentés tubi longitudine vel parum breviores __. .._ A. montana L 

(A. Jacquini Kern.) 

Dentes tubo longiores (filamenta apice baud dilatata)... ... 295 

295. Folia hirsuta, rami patule albido-villosa ; capitula axillaria a 
terminalibus remota, 3 — 5 in eodem ramo ; florum color luteus 
immutatus ... ... ... ... ... ... ... A. podocephala Boiss. 

Planta argenteo-tomentosa ; capitula 1 — 2 terminali appro- 
ximata; corolla primum lutea demum fusca... ... A. tejedensis Boiss, 

296. Dentes calycini tubo dimidio breviores ... ... 297 

Dentes tubo multo breviores... ... ... 298 

297. Flores sub-3'" 1. ; calyx sericeo-pilosus ; foliola obovalia mu- 

tica ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... A. Ramburei Boiss. 

Flores duplo majores; calyx pilosus ; foliola oblongata mu- 
cronata ... ... ... ... ... ... ... ... ... A. rupestris Coss. 

298. Tota argenteo-sericea ; caules ramique usque ad capitula plura 
secus caules et ramos alterna breviter pedunculata dense fo- 

liati ; fruticosa .__ ... ... A. Barba Jovis L. 

Virescens v. viridi-canescens ; caulis simplex jDarce foliatus ; 
capitula solitaria v. rarius geminata longius pedunculata A. aurea Vis. 

299. Capitula remota parva (nucis Avellanae magnitudine) ; vexil- 
lum minutum ungue e calyce exserto 4-plo brevius 

A. ar und ana B. et R. 
Capitula approximata multo majora ... ... ... ... 300 

Természetrajzi Füzetek. \IIl. kötet. 11 



170 

300. Argenteo-sericea — — — — — - — — ^. Webbiana Hook. 

Indumentum baud argenteo-nitens ... — — — — — 301 

301. Folia pro parte pinnatisecta, segmenta terminalia majora ; sti- 
pes fere leguminis longitudine -- — — - — A. Vulneraria L 

Folia omnia pinnatisecta, segmenta inter se aequalia ; stipes 
legumine fere 3-plo brevior — — — — — A. balearica Coss. 

302. Frutex erectus ramis elongatis foliis vel foliolis ovalibus v. lan- 
ceolatis dense obsitus, inermis — — — — — A. cytisoides L 

Frutex caule ramisque valde tortuosis, yetustis spinescen- 
tibus— — — — — — -, — — — — A. Hermannise L 



171 



UJ ALAKOK 
MAGYAROKSZÁG MEDITERRÁNKORÚ FAUNÁJÁBÓL. 

Halaváts GyuLÁ-tól. 

(IV. tábla.) 

Az osztrák cs. kir. földtani intézet «Abhandlungen der k. k. geol. E, 
Anst. » czimű folyóiratának III. és IV. kötetét ismeretesen Hörnbs MóR-nak 
«Die fossilen Mollusken des Tertiärbeckens von Wien» czímű nagy müve 
képezi. E munka 1-sö füzete 1851-ben jelent meg. Höenes M. e műben a 
neogén sera mind a három emeletének faunáját írja le, de eleinte, szorosan 
a czínihez ragaszkodva, csakis a bécsi medencze előfordulásaira szorítkozik, 
s csak később tért el ettől s más helye'kre is kiterjeszkedett. Ezen körül- 
mény, s az, hogy azóta számos új hely s velők új alakok födöztettek fel, 
főleg azonban az, hogy az elmúlt 30 év alatt a palaeontologia igen előre 
haladt, már rég kívánatossá tették ezen mű kiegészítését, az anyagnak újra 
való feldolgozását és csak üdvözölni lehetett a tudós palseontolog fiának, 
HöRNEs EuDOLF gráczi egyet, tanárnak azon elhatározását, hogy — szövet- 
kezvén AuiNGER M.-el — e nagy munkára vállalkozott. Művök «Die Gaste- 
ropoden der Meeres- Ablagerungen der ersten und zweiten Miocénen Medi- 
terranen-Stufe » czim alatt ugyancsak az «Abhandlungen d. k. k. G. R. A.»- 
ban jelenik meg, s ennek XII. kötetét képezi.* Eddig 3 füzet hagyta el a 
sajtót, melyben a Conus, Olíva, Ancillaria, Cypraea, Ovula, Erato, Eratopsis, 
Marginella, Kingicula, Voluta, Mitra, Columbella, Terebra, Buccinum, 
Purpura családokat képviselő alakok tárgyaltatnak. 

HöRNES E. és AuiNGER M. 6 művökbeu míg egyrészt megszorítják 
a hatáskört azáltal, hogy csak a mediterrán emelet faunáját tárgyalják, 
addig másrészt annyiban tágítják azt, hogy az egész osztrák-magyar mon- 
archia előfordulásait felölelik. Sokkal fonfcosabb azonban azon lépésük, 

* Időközben e munka folytatása A. Holder kiadásában jelenik meg. 

A szerJc, 

11* 



172 

hogy a Chenu - Ad AMS-f éle rendszerhez csatlakozva dolgozzák fel az anyagot. 
De nem e rendszer, hanem — hogy áthidalják a régi művet az újjal — 
HöRNES Mór sorrendjében tárgyalják az egyes családokat. 

Nekem egy időben alkalmam volt a m. kir. földtani intézet gyűjte- 
ményeiben lévő és Lapugyról származó gazdag faunát feldolgozni. Amint 
időközben Hörnes E. és Auinger M. munkája megjelent, hozzá fogtam a 
revideáláshoz s ez alkalommal kiterjeszkedtem a m. kir. földtani intézetnél 
meglevő többi előfordulásokra is. így néhány új alakra bukkantam, a me- 
lyeknek leirását az alábbiakban van szerencsém közzétenni. 

Szabadjon még azt is megemliteni, hogy ezen itt tárgyalandó új ala- 
kokra nézve Hörnes Eudolp úr nézetét is megtudtam, mely az enyémmel 
megegyezett. 

I. A CONUSOR CSALÁDJA. 

Hörnes Eudolf és Auinger M. műve szerint az osztrák-magyar mon- 
archia mediterrán korú rétegeiben a Conusok 52 alakkal vannak képvi- 
selve, melyek az AüAMS-féle rendszer Stephanoconus, Dendroconus, Litho- 
conus, Leptoconus, Rhizoconus és Ghelyconus nemei között oszlanak meg. 

Ezen 52 alak közül hazánk ekorú rétegeiben 39 alak fordul elő, 
melyek közül 22 közös, mig 16 csakis nálunk találtatott. Ez utóbbiak 
számát ezúttal kettővel, ú. m. : 

Conus (Chelyconus) Böckhi n. form. 
« « fusiformis n. form. 

Hidasról növelhetem. 

A Conusoknak hazánk mediterránkorú rétegeiben való elterjedését a 
következő táblázat tünteti fel : * 



"-'' Az előfordulási jelzést illetőleg : 

I = E. Hörnes és M. Auingek művében közölt oly előfordulás, melyet 
nekem nem sikerült konstatálni; 

+ ::= közölt és általam is konstatált előfordulás ; 
-Î- = nem közölt, de általam konstatált előfordulás. 



173 



Familia: Oonoidse 


1 
Hl 




CD 

tn 

CD 

a 

CD 




02 

d 

g 

PR 


ce 

N 

o 

•i-t 

1 
«s 

1-5 


s 

o 

GQ 
k 

'S 
m 


O 


-IV 




ce 
os 

•rH 


!> 

03 
O 


•O 


'S 


> 


Stephanoconiis Stachei, K. Höen. & Au. ... — . 


-^ 












+ 


-1- 
















Dendroconus Mojsvari, E. Höhn. & Au.. 








+ 
























« Neugeboreni, E. Hörn. & Au. ._. 


1 
i 






























« Austriacus, E. Höen. & Au. .__ 


+ 


'%■ 




























« Daciœ, E. Hörn. & Au. _ ___ ... 


+ 


























+ 




« Loroisi, KlENEE.__ .._ -.- _„ 


^ 




+ 


























« Vœslauensis, E. Hörn. & Au. ___ 


+ 


























•^ 




« subraristriatus, da Costa... ... 


+ 






+ 




-^ 




+ 














-î- 


(( Steindachneri, E. Hörn. & Au 


+ 














-f 
















Lithoconus Aldrovandi, Brocc. . ... ... ... 




























1 




« Karreri, E. Hörn. & Au ... 


1 


























+ 




« Neumayeri, E. Hörn. & Au.. ... 


+ 






























« Mercati, Brocc. -- __. ... ... ... 


-h 






-f- 


-h 


-f 




-î- 












1 


1 


« Titzei, E. Hörn. & Au. . ... .__ 


+ 














+ 
















« Hnngaricus, E. Hörn. & Au — ... 


+ 






+ 




-h 




















« Cacellensis, da Costa. __ ... ... 


+ 






























Leptoconus Tarbelliarms, Grat. . ... ... ... 


4- 














-f 
















« Haueri, Paetsch... ... ... ... 


+ 






























« Puschi, Might... ... ... .-. .._ 


+ 




+ 


+ 




-î- 




+ 




-f 










i 


« extensus, Partsch. .. . _.. ... 


+ 




+ 


1 








-^ 














1 


« antediluvianus, Brug. ... ... ... 


+ 






1 






















1 


« Dujardini, Desh... ... ... ... 


+ 


1 


• + 










-h 




+ 




-^ 




+ 


« Brezinae, E. Hörn. & Au. ... ... 


+ 


-{- 


. + 


-h 






+ 




-{- 


+ 




-^ 


1 


+ 


Ehizoconus ponderosus, Brocc... ... ... ... 


+ 


+ 




-h 






+ 






+ 








1 


Chelyconus Transsylvanicus, E. Hörn. & Au 


+ 












• 
















« Sturi, E. Hörn. & Au — _._ ..- 


+ 




















-^ 








« Otillœ, E. Hörn. & Au.... ... ... 


+ 












-^ 
















« Lapugyensis E. Hörn. & Au. ... 


+ 




.+ 






-Í- 


















« NoE, Beocc. ... ... ... ... ... 


1 




-Î- . 
























« Suessi, E. Hörn. & Au. ... ... 


-f 






! 








+ 


-Í- 















174 



Família : Conoidse 






■S 

to 

o 

g 
:2i 


o 


CO 

a 

-0) 

a 


ce 

iSJ 

<s 

S 

1 

1-5 


g 

o 

Í 

•r-i 

m 


1 


to 

'CD 




lO 

cS 


o 




'S 

1 


03 

a 


Chelyconus praelongus, B. Hörn. & Au. __. ___ 
(I fusiformis, nov. form. __ __. ___ 
(I Ensesfeldensis, E. Hörn. & Au. _._ 

« fuscocingulatus, Broco. ___ 

« Vindobonensis, Partsch... ___ .__ 
« Mariae, E. Hörn. <fe Au.. ___ .._ 
(1 ventricosus, Bronn _^ . -__ __. ___ 
« Böckhi, nov. form. -._ .__ _._ 
« rotundus, E. Hörn. & Au. __. ... 
« Schröckingeri E. Hörn. & Au. ___ 
« olivaeformis, E. Hörn. & Au _-- 


+ 
+ 

1 
+ 


+ 

+ 

'l 

1 

-h 


1 


1 
1 

+ 
i 


_ 


-î- 




+ 






-1- 

1 
-(- 






• 


1 

1 
1 
1 


Összesen __. 


37 


8 


5 


14 


.S 


5 


2 


15 


2 


2 


7 


1 


2 


6 


1.3 



1. Conus (Chelyconus) Böckhi, nov. form. 

IV. tábla, 1. ábra. 

Héja vastag, kúpalakú, mérsékelten kiálló tekercscsel, mely átalában 
homorú, mi az egyes tekervényekre is áll, melyeken egy sekély csatorna 
vonul végig, s mely tekervényeket mély varrányok választanak el egymás- 
tól. Az utolsó tekervény felszínét többé-kevesbbé erős S alakú növési vona- 
lak és haránt futó barna szaggatott vonalokból álló színezés fedi, mely 
színes vonalaknak megfelelően a héj alsó részén 3 — 4 ráncz emelkedik ki. 
Szájnyílása keskeny, alsó részében kiszélesedve. A felső kivágás mérsékel- 
ten nagy. Orsóját a belső ajak csak kevéssé vastagítja meg, az összehúzott 
növési vonalak által alkotott külső daganat meglehetősen nagy. 

A szóban álló conus alak közel áll a Conus ventricosus, Bronn.-hoz^ 
különbözik azonban ettől valamivel karcsúbb alakja, tekercsének kiemel- 
kedettsége, a tekervények felső részén a vonalozás hiánya, főleg azonban 
színezése által, mely a C. ventricosus-nál rendetlenül helyezkedett és meg- 
szaggatott foltokból, míg a G. Böchhi-nél kissé ritkán álló, csak kevésbbé 
szaggatott vonalakból áll ; eltérő még a héj alsó része is, melyen amannál 
sűrűn egymás mellett lévő barázdák vannak, míg alakunknál 3 — 4 ráncz 
emelkedik ki. 



175 

Ez új alakot Böckh János m. kir. osztálytanácsos úrnak, a m. kir. 
földtani intézet igazgatójának tiszteletére neveztem el. 
A lerajzolt példány 

hossza 47 %, 
szélessége 28 *%,,. 

Találták Hidason (Baranyám.), honnét azonban csak a lerajzolt, alján 
kissé csonka példány került elö. 

2. Conus (Chelyconus) fusiformis, nov. form. 

IV. tábla, 2. ábra. 

Héja karcsú, orsóalakú, magas tekercscsel. Az egyes tekervények, 
melyeket határozott varrány határol, valamint a tekercs, egyenesek. A héj 
felszíne, — eltekintve a növési vonalaktól, melyek nagyon elnyúlt S ala- 
kúak s a száj felső részének igen csekély kivágását jelzik — sima, s csakis 
alsó részén van néhány széles barázda, melyek alul hirtelen tömörülnek s 
daganatot hoznak létre. Orsóját a belső ajak csak kis mértékben vastagítja 
meg. Szájnyílása keskeny. 

A Conus fusiformis közel áll a C. praelongus, R. Hörn. & Au.-hez, 
különbözik azonban ettől már első tekintetre orsóra emlékeztető alakja 
által. 

Közelebb szemügyre véve pedig e két alak jellemző tulajdonságait, 
azt látjuk, hogy míg a C. praelongus-nál a tekercs és az egyes tekervények 
kissé domborúak, addig azok alakunknál az egyenestől alig térnek el. Az 
elöbbeninek első tekervényei gyöngyösek, mi itt hiányzik, míg a mi alakunk 
varrányai sokkal határozottabbak mint amazé. A fő különbség azonban a 
héj külsejében van, mely ott, még a tekercsen is, kiemelkedő, a héj alja 
felé mindinkább határozottabb alakú harántvonalakkal díszes, míg a 
C. fusiformis felülete sima, s csak alján van néhány szélesebb barázda. 

A lerajzolt példány 

magassága 36 '%i, 
szélessége 17'»'/;^. 

Előfordult Hidason (Baranyám.), honnét csakis a lerajzolt példányt 
bírjuk. 

II. A CYPEAEÁK CSALÁDJA. 

A cyprœak családját Hörnes R. és Auinger M. szerint 13 alak kép- 
viseli, melyek az AüAMS-féle rendszer Cypraea, Liiponia, Aricia, Cypraeo- 
vida, Trivia és Pustidaria nemei közt oszlanak meg. Ezen 13 alak közül 



176 

közös 9, 2 alak ellenben csakis hazánk helyein találtatott, melyeknek szá- 
mát Lapugyról származó egy alakkal, a Gijprœa (Pustularia) R. Eörnesi, 
nov. form.-al szaporíthatom. 

A magyarországi mediterránkorú rétegekben való elterjedésüket a 
következő táblázat tünteti fel : 



Familia: Cypraeidse 



Luponia fabigina. Lmk ._. .__ ___ .__ 

« sanguinolenta, Gmel ___ 

Aricia leporina, Lmk. __. ___ 

« Lanciœ, Bhus. .__ .._ 

« amygdahim, Beocc. ._. ___ _._ 

« Brocliii, Desh 

« Neugeboreni, E. Höen. & Au. ___ 

Cyprseovula eratoformis, E. Höen & Au 

Trivia affinis, Duj 

« europaea, Mont. .__ ___ 
Pustularia Duclosiana, Bast ___ 

<i E. HöENEsi, nov. form. _._ 



+ 



-f 



+ 



+ 



+ 



+ 



Cyprœa (Pustularia) R. Hörnesi, nov. form. 

IV. tábla, 3. ábra. 

Héja tojásdad alakú, hátán rendetlenül elhintett apróbb-nagyobb 
hólyagocskákkal, melyek a barna alapból fehér színben emelkednek ki s 
csak az alap széléig terjednek, a héj közepén pedig megszakadva, egy sima 
szalag keletkezik. Szájnyílása keskeny, mindkét végén kissé hátrahajló. 
A jobb ajakon sok, tömötten egymás mellett álló apró fogacska van, míg a 
bal ajak hasonló apró, de valamivel kevesebb fogacskával díszes, melyek 
kissé a héj belső részébe is behúzódnak. 

Alakunk a C. Duclosiana, Bast, kevesbbé díszes rokona, melytől áta- 
lános alakján kívül főleg azáltal különbözik, hogy annak több rendbeli 
díszítése ennél hiányzik. így a C. Duclosiana hátán végig vonuló széles 
barázda itt nincs meg; annak szájnyílása a héjon túl is terjeszkedik, míg 
alakunknál a héj keretén belől marad ; a C. Duclosiana szájszélét díszítő 
fogacskák borda-alakú emelkedésekként kifelé, majdnem a héj széléig ter- 



177 



jeszkednek, míg a C. R. Hörnesi-nél ez sincs, s csak fiatal példányoknál 
látható némi hasonló, de később ez is elenyészik. 

Ez új alakot dr. Hörnes Rudolf gráczi egyet, tanár úr tiszteletére az 
ő nevével ruházom föl. 

Lapugyról a m. kir. földtani intézet 3 különböző nagyságú példányt 

bír, melyeknek méretei : 

I. II. 

a héj magassága — 16*%i 15'^ 

a héj szélessége -._ 13 « 11 « 8 « 



III. 



III. A MITRAK CSALADJA. 

A mitrák családja az osztrák-magyar monarchia mediterránkorú réte- 
geiben 27 alak által van képviselve, melyek az ADAMs-féle rendszer Mitra, 
Nebularia, Gandlla, Volutomitra, Costellaria, Callitíiea és Gylindra nemei 
közt oszlanak meg. — E 27 alak közül 17 közös, míg 7 pusztán hazánkban 
fordul elő s ezek számát egygyel, a Mitra (Costellaria) Szobbiensis, nov. 
form. -mai szaporíthatom, 

A hazánkban talált 25 alak elterjedését a következő táblázatban 
közlöm : 



Família: Mitrinse 


es 
1 


1 


to 

o 
M 


o 


-a 
'S 


•a 


1 

> 
Pi 


Mitra fusiformis, Beocc. _.. _._ ___ ___ ___ __. 


+ 


1 




-^ 










« Hilberi, E. Hörn. & Au. .__ _._ _.. _.._ 


+ 
















(1 Brusinœ, E. Höen. & Au. — _ — _ ___ ... 


i 
















« goniopliora, Bell. _ .„_ ... ___ ... ... 


+ 


i 




-î- 




1 






(I Bellardii, E. Höen. & Au. . ... ___ __. .__ 


+ 




1 












« incognita, Bast. ... ___ ... ___ ... .._ 


+ 




1 












« Bouei, E. Höen & Au. ... ___ ___ _._ ... 


+ 
















« tenuistriata, Duj .__ ___ ___ ... .__ 


1 
















Nebularia scrobiculata, Beocc. ._ ___ ___ __. ._. 


+ 


! 


-h 


+ 










Cancilla striatosulcata, Bell. _ _._ ... ... ... 


1 
















Volutomitra ebenus, Lmk.__ ___ ... ._. ... ... 


+ 




1 


4- 










Costellaria Szobbiensis, nov. form. ... ... ... 








-^ 










« intermittens, E. Höen. & Au. . .... ... 


+ 


1 


+ 




-^ 








« recticosta, Bell. ___ ... ... ... ... 














1 





178 



Famila: Mitrinse 


fi 

ft 

03 


1-1 


cd 
O 


o 

iS3 
!3D 


to 

"S 


60 

.g 
'S 


•2. 
'S 

t 
-o 

-M 


Costellaria Borsoni, Bell. ___ --- ___ _._ -__ 

Callithea ciipressina, Beocc... ___ ..._ „. _-_ 

« Michelotti, M. Hörn __. _.. ... ... 

« Fuclisi, E. Höhn. & Au._ .__ _._ ___ 

Mitra obsoleta, Beocc ._- ___ _— --_ -.- 

« Partschi, M. Hörn. ___ __. ___ ___ .__ 

(i Laubei, E. Hörn. & Au __- .__ ... ___ 

« Lapugyensis, E. Hörn. & Au. ___ . _ .__ 
« Neugeboreni, E. Hörn. & Au. _._ ___ ... 
« Sturi, E. Hörn. & Au — ... ___ ... _.. 

Cylindria transsyivauiea, E. Hörn. & Au.. .._ ... 


+ 

1 

+ 
+ 






+ 

1 

1 


-^ 












1 

1 

1 
1 
1 



Mitra (Costellaria) Szobbiensis, nov. form. 

IV. tábla, 5. ábra. 

Szohbról származó 2 mitrát találtam a m. kir. földtani intézet gyűjte- 
ményeiben, melyek a E. Höknes és Auingee M. által leírt M. intermittens- 
szel igen közeli rokonságban állnak ugyan, de a héj gazdagabb díszítése 
által ettől különböznek. A M. intermittens ugyanis csak hosszasági-, míg a 
szobbi példányok egyúttal határozott haránt bordákkal is díszítve vannak, 
úgy, hogy új alaknak kellett tartanom, a mely nézetemben Höknes Kudolf 
úr is megerősített. 

A Mitra Szobhiensis héja karcsú orsó-alak. A tekercs, eltekintve az 
embrionális tekervényektöl, melyek példányainkon le vannak törve, 9, 
majdnem lapos, varrányok által határozottan elkülönülő tekervényböl áll. 
A felső 3 tekervény teljesen sima s csak a következők vannak, számban és 
vastagságban mindinkább növekedő, ritkán elhelyezkedő hosszasági és 
sűrűn egymás mellé sorakozó, fonálszerű, puszta szemmel is fölismerhető 
haránt bordák által fedve, mely utóbbiak az utolsó tekervény alsó részén 
a legnagyobbak. Szájnyílása hosszúkás, szűk, a jobb ajak belől sűrűn rán- 
czos. Az orsót 4 ráncz díszíti. 

A lerajzolt példány méretei: 

a héj magassága 17 '"^, 
a héj szélessége 4*'^. 



179 



IV. A TEEEBEAK CSALADJA. 

E családból E. Hörnes és Auingbr műve 14, közöttük egy kétséges 
alakot sorol föl, melyek az AüAMS-féle rendszer Äciis, Hastula, Terebra, 
Myurella nemeinek keretébe illenek. A 13 alak közül 9 közös és 3 csakis 
nálunk fordul elő. Ez utóbbiak számát két alakkal szaporíthatom, ú. m. : 
Terebra (Aciis) hungarica, nov. form. 
Terebra (Myurella) Sophiae, nov. form. 
Hazánk mediterrán korú rétegeiben így összesen 14 alak találtatott, 
melyek elterjedését az alábbi táblázat nyújtja. 



Familia: Terebridse 



Acus fuscata, Brocc. _.. __. ___ ___ - 

« Hochstetteri, R. Höen. & Au. 

« costellata, Sow. ___ ___ __. .__ .. 

« pertusa, Bast _.. .__ ._. .__ ___ 

« fusiformis, M. Höen .._ .._ _. 

« hungarica, nov. form. 

Hastula cineroidés. E. Hörn & Au .. 

« striata. Bast .. __ . __. ___ _._ 

Terebra acuminata, Brocc .__ 

» transsylvanica, B. Hörn. & Au 

« Basteroti Nyst_. .__ _._ _._ 
« bistriata, Grat 
Myurella Lapugyeneis, E. Hörn. & Au. -_ 
« Sophice, nov. form. ___ ._. 



+ 



+ 



4- 



+ 



1. Terebra (Acus) hung;ai*ica, nov. form. 



IV. tábla, 6. ábra. 



Héja toronyalakú, 8 tekervényböl álló tekercscsel. Az egyes teker- 
vények alsó és felső részén egy-egy kidomborodó daganat fut körül úgy, 
hogy a tekervények homorúak s a varrány mély csatornát képez. Különben 
a héj felülete sima s csak növési vonalak vannak azon. A színezés megvan 
tartva, mely barna, hálószerű rajzból áll. A mállottabb példányokon a háló 
barna színben kiemelkedik, míg a szemek fehérszínű bemélyedéseket ké- 



180 

peznek. Külső ajka valamennyi példányon le van törve és így a szájnyílás 
alakját csak megközelíthetöleg lehet tojásszerűnek nevezni. A belső ajak a 
kissé megcsavarodott orsót tetemesen megvastagítja. 

A T. hungarica eddig csak Baranyamegye mediterránkorú rétegeiben 
találtatott és Pécsről s Szabolcsról Böckh János igazgató úr részletes 
földtani felvételei alkalmával számos példányt gyűjtött. 
A lerajzolt példány Szabolcsról való, méretei : 
a héj hossza 23 *%i, 
a héj szélessége 8'%,. 

2. Terelbra (Myurella) Sophiœ, nov. form. 

IV. tábla, 7. ábra. 

A m. kir. földtani intézet Torma Zsófia úrhölgy ajándékai folytán 
Lapugyról, a mediterrán kövületek e páratlan helyéről egy igen szép gyűj- 
temény birtokába jutott, a melyben a revideálás alkalmával egy új alaknak 
1 példányát találtam. Ez új alakot, mely díszítése folytán az eddig ismert 
Terebráktól egészen elüt, szabad legyen ezennel Torma Zsófia úrhölgy tisz- 
teletére neveznem el. 

A Ter ehr a Sophiae karcsú alak, melynek tekercse 14 tekervényböl 
áll, a melyeket egymástól kevésbbé éles varrányok választanak el. Az egyes 
tekervények felső harmadában egy, a varránynál sokkal élesebb barázda 
fut körül, úgy, hogy a felső harmadban egy határozott szalag keletkezik, 
melyet ritkás tompa bütykök díszítenek ; az alsó kétharmadban viszont e 
bütyköknek megfelelően, az alsó harmad felé mindinkább vastagodó hosz- 
szasági bordák vannak. A szájnyílás alakja, miután a jobb ajak letörve 
van, csak megközelítőleg határozható meg, s úgy látszik nyúlt ovális alak. 
Orsója csak kissé csavart. 

A lerajzolt egyedüli példány méretei : 

a héj hossza 32 »%,, 
a héj szélessége 6 '">/^. 

* 
A IV. TÁBLA MAGYARÁZATA : 

1. a, 6, c ábra. Conus f Ch&ly conus ) Böchhi, nov. form., természetes nagyságban. 

2. a, b, c ábra. Conus ( Ghely conus ) fusiformis, nov. form., természetes nagyságban. 

3. a, h ábra. Gypraea (Pustularia) B. Hœrnesi, nov. form., természetes nagy- 

ságban. 

4. ábra. Ugyanazon alak egy másik példánya körülbelül másfélszeres nagyításban. 

5. rt, 6 ábra. Mitra (Gostellaria) SzohMensis , nov. form., körülbelül másfélsze- 

res nagyításban. 

5. c ábra. Ugyanaz természetes nagyságban. 

6. a, h ábra. Terehrcv (Aöus) hungarica, nov. form., természetes nagyságban. 

7. a, h ábra. Terehra (Myurella) Sophiae, nov. form., természetes nagyságban. 

A lerajzolt példányok a m. M7: földtani intézel gyűjteményeiben vannak. 



181 



HETEKOLEPA, 
EGY UJ GENUS A FORAMINIFERÂK RENDJÉBEN. 

Franzenau Ágoston -tói. 

(V. tábla.) 

ZsiGMONDY Vilmos úr szívességéből a városligeti artézi kút fúrása al- 
kalmával a 3í26. és 455. méter, valamint a 874. és 915. méter között elért, 
főkép tályagból és márgából álló rétegek iszapolási maradékában talált 
f or aminif érákat meghatározás végett megkaptam. 

A megvizsgálandó anyag közt figyelmemet néhány kitűnő megtartású, 
a Rotalia, Garp. al-családba tartozó s igen nagy mennyiségben előforduló 
faj költé fel, melynek septalfelülete a héj többi részének észrevehető lika- 
csossága mellett, simának tűnik ; ezeket külön választottam és tanulmá- 
nyaim alapján egy uj genusba soroztam Heterolepa név alatt (sTspoc-kétféle, 
XÉTioç-héj). 

Heterolepa, n. gen. 

Az idetartozó alakok héjai szabadok, meszesek, határvonaluk kerek, 
a septalfelület kivételével likacsosak, kúpidomuak; felső oldaluk középső 
része kissé, alsó oldaluk erősen domború ; a kamrák spirálisan vannak el- 
helyezve; a felső oldalon az eddigi tapasztalatok szerint az utolsó 1^/2, az 
alsó oldalon egyedül az utolsó kanyarulat látható, ez utóbbi nem támasz- 
kodik csak az alsó oldalon az utolsó előttire, hanem takarja kevéssé a felső 
oldalt is ; a keskeny, résalakú szájnyílás a kanyarulatok belső oldalán van 
és a septalfelület felé egy kiemelkedő lemezzel van határolva. 

A héjak belső részeinek tanulmányozásából, mely czélra több pél- 
dányból hosszúsági és haránt irányban vékony csiszolatokat készítettem, 
a következők derülnek ki. 

A kezdő kamra körül (V. tábl. 6. 7. ábra) lassú nagyobbodás mel- 
lett 2 egész 4 sor kamra ül, még pedig, az eddigi tapasztalatok szerint, a 
nagyobb Siezdő kamrával bíró alakoknál a sorok és az ezeket alkotó kam- 
rák száma kisebb, mint a kicsivel bíróknál. 



182 

A növekedési iránynyal párhuzamos lemezekből álló héj (V. tábl. 10. 
11. ábra) külsÖ része meglehetős széles, egymáshoz közel álló pórusokkal 
át van luggatva, azon helyek kivételével, a hol egy kamraválaszfal a külső 
héjjal és a hol a héj felső és alsó oldala egymással egyesül, mert ott tö- 
mörnek látszik. 

Tömörnek látszik egyszersmind a héj belső része a kezdő kamráig is, 
mert csak ritkán található egy még megmaradt nagyobb pórus, a legtöbb 
valószinüleg valami callosus anyaggal van kitöltve. 

A válaszfalak (V. tábl. 10. ábra) hátra hajlott, a héj alkotásához hoz- 
zájáruló és megvastagodott, pórus nélküli lemezből állanak. E lemezek 
azon részei, melyek a szájnyílásokat környezik, igen meg vannak görbülve 
és előre hajlítva, miáltal a kívülről szegélyül szolgáló lemezeknek alap- 
ját vetik. 

A kamrák egész belsejükben (V. tábl. 10. 11. ábra) egy külön, igen 
átlátszó kéreggel is ki vannak bélelve. 

A külső habitus után ítélve a heterolepa genushoz tartozó alakok 
igen közel állanak a truncotulina nem bizonyos fajaihoz, melyektől a sep- 
talfelület említett sajátsága alapján azonnal megkülönböztethetők. 



Fajaink alakjuk és héjjuk alkotása szerint a Schwager-íéle systemá- 
nak a meszes, likacsos héjjú alakok csoportjába helyezendők, a melyben az 
egy síkban fekvő kamrájú, kúpidomú héjak vannak összefoglalva. Ennek 
harmadik osztálya két al-osztályra különül, a szerint, a mint a pórusok sű- 
rűn állanak egymás mellett, vagy pedig távol vannak egymástól. 

Hogy a heterolepa genust e systemába jól beilleszthessük, ez alosztá- 
lyok elsejét ismét két részre osztjuk és a csoportosítás a következő lesz : 

1. a) A likacsok sűrűn állanak egymás mellett, nagy likacsú kamra- 
válaszfalakkal (Orhulina, Oviilües, Glohigerina, Truncatulma, stb.). 

\.h) k pórusok sűrűn állanak egymás mellett, a kamraválaszfalak 
likacstalan lemezből állanak (Heterolepa). 

A mostanig átvizsgált Budapest városligeti anyag közt e nemhez tar- 
tozó fajok a következők. 

Heterolepa simplex, n. sp. 

V. tábla. 1 a. b. c. ábra. 

Héjának határvonala kerek ; széle sima vagy csak kevéssé karélyos. 
A felső oldal középső része, mely a kívülről meg nem különböztethető ka- 
nyarulatokból áll, kevéssé domború, az utolsó IV2 tisztán kivehető kam- 
rákból álló kanyarulat sík vagy kissé homorú, alsó oldala félgömb-alakú, 
a köldöknek alig mutatva nyomát. Szájnyílása hosszú és keskeny s ott 
veszi kezdetét, a hol a septalfelülefc belső oldala a héj szélével találkozik, 



183 

innen az alsó oldalon lefutva az utolsó előtti kanyarulat mellett annak 
majdnem feléig terjed. A kamrák mindkét oldalon tisztán felismerhető 
görbe varrányokkal vannak egymástól elválasztva. A septalfelület a felső 
oldaltól meredeken esik el. Az alsó oldali utolsó kanyarulat kamráinak 
száma 10 — 14. 

Alakunk a Budapest környékén előforduló régibb harmadkorú réte- 
geket tárgyaló munkákban mint Truncatulina Dutemplei, d'Orb. sp. van 
felemlítve és leírva, melyről azonban Hantken Miksa úr «A Clavulina Sza- 
bói rétegek faunája» ^ czímű munkájában megjegyzi, hogy némileg eltér a 
crOrhigny'^ által leírott típusos alaktól és inkább hasonlít Reuss-nak^ a 
német közép olígocenből leírott hasonnevű fajához, miután a magyarországi 
példányoknál a kamrák száma az utolsó kanyarulaton nagyobb mint a 
Bécs környékéről származóknál. 

Anyag hiányában nem voltam képes a bécsi medencze Truncatulina 
Dutemplei típusos alakja és a mi fajunk közt az azonosságot kimutatni. 

Heterolepa costata, u. sp. 

V. tábla. 2 a. b. e. ábra. 

A héj határvonala kerek, sima vagy kissé hullámos széllel. A felső 
oldalon a kezdő rész kiemelkedik, az utolsó IV2 kanyarulat sík, az alsó 
oldal nagyon domború. A hosszú és keskeny szájnyílás a septalfelület belső 
oldalán fekszik. A kamrák a feíső oldalon hátra hajlott, az alsó oldalon 
sarló-alakú kidudorodott kamraválaszfalakkal vannak határolva. A felső 
oldalon a közép rész és a kanyarulatok belső széle egy kiemelkedő lemez- 
zel van körülvéve. A septalfelület a felső oldalra merőlegesen áll. Az alsó 
oldal kamráinak száma 10 — 14 közt változik. 

Heterolepa prsecincta, u. sp. 

V. tábla. 4íi. h.c. ábra. 

A kerek határvonalú héj felső oldalának középső része laposan dom- 
ború, a többi rész sík, alsó oldala majdnem félgömbalakú. A felső oldalra 
merőlegesen álló septalfelület belső oldal felső részén fekszik a hosszú 
keskeny szájnyílás. A felső oldalon a kamrák, valamint az egyes kanyaru- 
latok kidudorodó kamraválaszfalakkal, illetve kiemelkedő lemezzel vannak 



* Hantken: «A m. kir. Földt. Intézet Évkönyve.» IV. kötet. Budapest 1876, 
p. 61. VIII. tábla, 5. ábra. • 

** D'Drbigny : «Die fossilen Foraminiferen des tertiären Beckens von Wien.» 
Paris 1846, p. 157. Tab. VIII. Fig. 19—21. 

*** Eeuss : «Die Foraminiferen, Anthozoen und Bryozoen des deutschen Sep- 
tarienthones.» Denkschr. der k. Akad. der "Wiss. Wien, XXV. Band. 1866. p. 160. 
Taf. IV. Fig. 16. 



1S4 

határolva. Az alsó oldalon a kidudorodó kamraválaszfalak a köldök körűi 
egy csillagba folynak össze. A kamrák száma az alsó oldalon 11 — 15. 

Heterolepa buUata, u. sp. 

V. tábla. 5 a. h. c. ábra. 

A héj határvonala kereke, sima széllel. A felső oldal kezdő része kie- 
melkedik, az utolsó 1 Vá kanyarulat sík, néha kissé homorú, az alsó oldal 
domború. A szájnyílás a septalfelület belső részén, mint keskeny rés-alakú 
nyílás a felső oldaltól az utolsó előtti kanyarulat magasságának feléig terjed. 
A felső oldal tisztán fölismerhető kamrái kiemelkedő kamraválaszfalakkal, 
a kanyarulatok belső széle lemezzel vannak határolva. Az alsó oldal kidu- 
dorodó kamraválaszfalai a köldök előtt koszorúvá egyesülnek, mely egy 
pórustól ment korongalakú köldököt vesz körül. Az alsó oldalon az utolsó 
kanyarulat 11 — 16 kamrával bír. 



AZ V. TABLA MAGYAEAZATA, 

1. ábra. Heterolepa simpleJC, Frnzn. a. Felső oldal. b. Alsó oldal. c. Oldalnézet, 

2. « Heterolepa costata, Frnzn. a. Felső oldal. 6. Alsó oldal. c. Oldalnézet. 

3. « Közópalak Heterolepa simplex és costata között, a.. Felső oldal. b. Alsó 

oldal. c. Oldalnézet. 

4. « Heterolepa praecincta, Frnzn. a. Felső oldal. b. Alsó oldal. c. Oldalnézet- 

5. « Heterolepa hullata, Frnzn. a. Felső oldal. b. Alsó oldal. c. Oldalnézet. 

6. « Vízszintes metszet a Heterolepa praeciivta, Frnzn. -ból. 

7. « Vízszintes metszet a Heterolepa hullata, Frnzn. -ból. 

8. « Merőleges metszet a Heterolepa costata, Frnzn.-ból. 

9. « Merőleges metszet a Heterolepa hullata, Frnzn.-ból. 

10. « Vízszintes, erősen nagyított metszet a Heterolepa praecincta, Frnz.'ból. 

11. « Merőleges, erősen nagyított metszet a Heterolepa hullata, Fmz.-ból. 



185 



JELLEMZŐ ADATOK 
EEDÉLY HAKTYAEÖPŰ KOVAKAINAK FAUNÁJÁHOZ. 

MOCSÁRY SÁNDOR-tÓl. 

Erdély hártyaröpű rovarainak (Hymenoptera) faunája az irodalomban 
még ma is nagyon ismeretlen. 

Dr. Mayr Gusztáv volt az első, ki egyes adatokkal járult e rovarrend 
ismeretéhez, melyeket Fuss Károly, később Herman Ottó és szerző újak- 
kar bővített. 

1880-ban Henrich Károly 51 méhfélét sorol fel, melyeket Nagy-Sze- 
ben körűi gyűjtött; ezekkel együtt az 1881 -ik év előtt Erdély hártyaröpű 
rovarainak faunájából csak 227, többnyire közönséges faj volt ismeretes. 

Míg hazánknak a Királyhágón inneni részén ismeretesen több mint 
4000, biológiai és földírati elterjedés tekintetében nagyrészt igen érdekes 
hártyaröpű rovar él, s ezzel szemben a Király hágóntúli rész ilynemű fau- 
nájára vonatkozó adatok csak szórványosak, a Magyar Tudományos Akadé- 
mia és a Nemzeti Múzeum anyagi segélye mellett, Erdély ilynemű állatai- 
nak s különösen méhfajainak tanulmányozására vállalkoztam. 

E czélból kétszer utaz l- am Erdélybe az 1881- és 1882. években, a hol 
június — július hónapokban összesen kilencz hétig időztem. Torda, Ko- 
csárd, Maros-Vásárhely, Nagy-Enyed, Nagy-Szeben, Erzsébetváros, Seges- 
vár, Élőpatak és Brassó környékén rovarokat, főleg hymenopterákat, 
összesen 503 fajt 862 példányban gyűjtöttem. 

A bejárt vidékek között legérdekesebb állatokat Tordánál, Nagy- 
Enyednél és Segesvárnál találtam, köztök olyan fajokat is, melyekről előbb 
alig hihettem, hogy Erdélyben is föltalálhatók lesznek; ez alkalommal 
arról is meggyőződhettem, hogy több igen érdekes délkeleti fajunk, Ma- 
gyarország központi és déli részéből, Erdélyen át van elterjedve a Kauká- 
zus felé. 

E rövid, csak a nyári faunát illető kutatásom után, Erdély hártya- 
röpű rovarainak állatvilágát csak részben jellemezhetem ; s bár az sokkal 
szegényebbnek tűnik föl előttem, mint a milyen a Királyhágón inneni köz- 

Termeszetrajzi Füzetek. VIII. kötet. 1.^ 



186 

ponti vagy déli rész : a középeurópai általános fauna állatain klvűl mégis 
több oly érdekes fajt találtam, melyek a magyarországi, részben a déli vagy 
délkeleti faunát kiválólag jellemzik, mint a milyenek : Allantus unifascia- 
tus Mocs., Chrysis cingulicornis Först., Myrmecocystus viaticus Latr., Myr- 
mosa cognata Costa, Pristocera depressa F., Cerceris tuberculata Vili., 
Bombus vorticosus Gerst., Anthophora borealis Mor., flabellifera Lep., 
Tetralonia basalis Mor., dentata Ev., armeniaca Mor., Eueera clypeata 
Erichs., difíicilis Duf., pannonica Mocs., tomentosa Dours, Meliturga cla- 
vicornis Latr., Cilissa dimidiata Mor. var. hungarica Mocs., Camptopeum 
frontale F., Ceratina Leowii Gerst., Andrena truncatilabris Mor., Halictus 
carinaeventris Mor., varipes Mor., Colletés nasutus Sm., Nomia ruficornis 
Spin., Lithurgus fuscipennis Lep., Osmia bidentata Mor., Anthidium 
nanum Mocs., Nomada tripunctata Mor., cinnabarina Mor., trispinosa 
Schmied., Phiarus abdominalis Ev., Biastes brevicornis Pz., Pasites macu- 
latus Jur., Coelioxys afra Lep., Dioxys jucunda Mocs., melyek bizonyára 
Erdély legérdesebb fajai. — Ezeken kívül Erdélyben néhány olyan fajra 
is akadtam, melyeket hazánkban eddig még nem gyűjtöttek, mint : Stizus 
terminális Dhlb., Odynerus rubripes André ; néhány új fajt is hoztam ma- 
gammal. 

Henrich Károly az 1 881 — 1883. években ismét több fajt közölt, melye- 
ket Szeben körűi gyűjtött, úgy hogy a mai napig az irodalomban 330 faj 
hymenopterát találunk följegyezve ; a mi csekély a Királyhágón inneni 
részről ismeretesekhez képest, még ha arra is ügyelünk, hogy Erdély sok- 
kal hidegebb és nagyon változékony éghajlatánál fogva a hártyaröpű rova- 
rok tenyészésének kevésbbé kedvező. 

Torda mellett több érdekes biológiai adatot is figyelhettem meg és 
alkalmam volt ezen részben is meggyőződni arról, hogy főleg a méhfélék 
élete egészen a virágok életéhez van kötve, mert több érdekes fajt, melyek- 
ről előbb alig hittem, hogy a Királyhágón túl is megtalálhatók lesznek, itt 
is ama növényekről gyűjtöttem, melyeket azok a Királyhágón innen vagy 
Szlavónia vidékein látogatnak. Az ezekre vonatkozó részleteket illetőleg a 
Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Mathematikai és természettu- 
dományi Közlemények XIX. kötetében, 1883., s e folyóirat Kevue-jében 
megjelent dolgozatomra utalhatok. 



187 



EENDELLENES SZÍNEZÉSŰ MADAEAK 
A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN. 

Dr. Madarász GYULÁ-tól. 

(VI. tábla.) 

BoGDANOw Antal ismert ornitholog mutatta volt ki először, hogy a 
tollak színét festőanyagok okozzák, a melyeket kémszerek segélyével kivá- 
lasztani és vegyi úton megkészíteni lehet. Vizsgálatait a berlini «Journal 
für Ornithologie» folyóiratban az 1858-ik évben tette közzé, és eredményei 
kivonatban az alábbiak. 

A tollakat festőanyaguk szerint két csoportba lehet osztani, az elsőbe 
tartoznak mindazok, melyeknek színét csakis a festőanyag okozza, a máso- 
dikba ellenben olyanok, melyekben festőanyag van ugyan, de a színek 
minőségét a tollak fizikai sajátsága befolyásolja; ez utóbbiak az érczszínű 
tollak. A festőanyagok nitrogént tartalmaznak s kémszerek segélyével fel- 
oldhatók és pedig a piros- (zoo-erythrin), a sárga- (zoo-xantin), a zöld- 
(zoo-chlorin) és az ibolyaszín (zoo-janthin vagy zoo-violettin) csakis az 
alkoholban vagy aetherben való főzés által, a fekete szín (zoo-melanin) 
«llenben ammóniákban és kali causticumban oldódik. A kék színt nem 
festőanyag okozza, hanem az a toll fizikai alkotásánál fogva támad, áteső 
fényben azonban eltűnik. 

A festőanyagot valószínűleg a tollakba szolgáló vivőerek vagy külön 
kiválasztó mirigyek (?) termelik és az a tollak elágazó részeibe felszívó- 
dás által jut. A tollakat a tápláló és festőanyagok csak akkor láthatják el, 
mikor az azokba szolgáló edények felduzzadva vannak, a felszívódás azon- 
ban csak rövid ideig tart, mivel azok az év legnagyobb részén át kiszárad- 
nak. Innen van az, hogy sok madár élénk színezete az év folyamában 
megfakul és egész más színűvé változik, anélkül, hogy az állat vedlett 
volna.* 

* L. erre vonatkozólag a «Zeitsclir. f. die ges. Ornitli.» 1884. I. kötetében a 
Muscicapa parva Bechst. színeltérésére vonatkozó megfigyelésemet. 

12* 



188 

A tollakban elhelyezett festőanyagok a fénysugarakat módosítják az 
által, hogy a fehér fényből bizonyos színeket absorbeálnak. A hol festő- 
anyag hiányzik, ott a tollak színe rendesen fehér. így p. o. a következő 
madarak tollazata nem tartalmaz festőanyagot: a kócsagok-é (Ardea 
aßgretta, A. garzetta), a fehér házi galamb-é vagy a tyúkfélék-é vagyis a 
domesticált fehér szárnyasok-é ; továbbá' a hófajd-é (Lagopus albus), 
melynek nyári tarka tollazata hófehér téli öltönynyé vedlés nélkül változik 
el. Mindezek azonban nem tartoznak a rendellenes színezésekhez, habár 
alapjokban véve ezeknek fehér színezését is, úgy, mint az albino madarak- 
nál, festőanyag hiánya okozza. 

A rendellenes festőanyaghiány oka valószínűleg abban rejlik, hogy 
a festőanyagot termelő részek (mirigyek?) nem fejlődtek ki. Másrészt 
vannak esetek, melyeknél a madár tollazata jóval sötétebb a rendesnél 
vagyis a festőanyag túl nagy mennyiségben képződött. Ennélfogva a festő- 
anyag csökkenését és túlságát lehet megkülönböztetni. 

A festőanyag csökkenése különféle fokban és módozatban mutatkozik. 
Ha a festőanyag a madár összes tollazatában tökéletesen hiányzik, a mikor 
a legtöbb esetben a csőr, csüd, ujjak és a szem szivárvány-hártyája egyfor- 
mán nélkülözik azt, akkor e tüneményt tiszta, valódi alhinismusnak nevez- 
zük. Ha a festőanyag tökéletesen nem hiányzik, úgy hogy egy bizonyos- 
fakósárga alapszín látható, sőt az eredeti rajzok is kivehetők : akkor sápadt- 
ságnak fOMoroc/imsmíísj mondjuk. A sápadtság oly csekély mértékű is 
lehet, hogy a madár színe a rendes színezettől csak alig elütő, de oly nagy- 
fokú is lehet, hogy az majdnem tiszta albinismus lesz. Némely madaraknál 
a festőanyag hiány csak azok egyes részeire terjed ki, az ilyen eseteket rész- 
letes alhinismusnak vagy részletes chlorocJiroismusnak mondhatjuk. A mada- 
raknál a festő anyaghiány megmaradása öröklékenység által, úgy mint ez. 
némely emlősöknél van (p. o. a fehér egereknél, melyek mint albínók is tova 
szaporodnak) még bebizonyítva nincs. Akadhatunk madárfészkekre azon- 
ban, a melyben a többi rendes színezésű között egy albínó van, de lehet- 
nek a fészek lakói mind albínók, míg az anyák rendes színezettel bírnak- 
Némely madár viszont kalitkában tartva, vagy a szabad természetben is, 
öregség következtében fehér tollakat kap, megőszül. 

Valamint a festőanyag csökkenésnél, úgy a túlságánál is léteznek 
fokozatok. A festőanyag túlságát rendesen melanismiisnah nevezik, mert 
leginkább a fekete, barnás- vagy szürkés-fekete színekben nyilvánul. Van 
tökéletes, tökéletlen és részletes inclanismiis, a mint a sötét szín a toUazatban 
nagy mértékben, kevésbbé, vagy csak helyenként mutatkozik. 

Frauenfeld G.* a madarak rendellenes színezésében még a klíma 
befolyására is utal azon esetekben (« climatochroismus »), midőn a napsugár 

* Verb. zooL-bot. Ver. Wien, 1853. III. p. 36. 



189 

hatása a színek intensivitásában csökkenést vagy növekedést okozott. Ez 
azonban állandó jelleg a klimatikus fajoknál és válfajoknál, a miért is 
eltér a kóros állapothoz tartozó véletlen elszínezésektöl. 

A következőkben azon rendellenes színezésű madarakat szándékozom 
felsorolni, rövid leírásaikkal együtt, a melyek nemzeti muzeumunk gyüjte- 
mén} ébe Magyarhonból kerültek. 



SYRNIUM ALUCO L. 
(Melanismus. ) 

A homlok, fejtető, nyakszirt sötét-barna, a tollak közepén a nyél 
hosszában sötétebb; a szemkörüli rész egyszínű barnás fekete; hát, vállak, 
szárnyak és fark sötétbarnák rendes rajzolattal ; alul sötétbarna. A csőr 
rendes, a karmok pedig sötét szarúszínűek. 

Három ily egymással tökéletesen megegyező példány van gyűjtemé- 
nyünkben, méreteik is megegyezők. 

Szárnyhossz 28 %i, fark %)%, csűd 5,5 %i. 

a) Nográdmegyéből (Szirák), Eaus Nándoe ajándéka. 

b) Biharmegyéből (Gsegó'dJ Kovács János ajándéka. 

c) Pestmegyéből (Pilis-szántói hegység) Dr. Frivaldszky Imre aján- 
déka. 

CORVUS FRUGILEGUS L. 
1. (Részletes alhinismus.) 

Egyes első- és másodrendű evező toll-, továbbá ez utóbbiak takaróiból 
\ét toll tiszta fehérek. A többi része egészen rendesen színezett. 

c?. juv. Hevesmegyébóí, Petényi Salamon ajándéka. 
ß. (Bészl. cfilorochroismus.) 

Fiatal példány, csőrének töve még tollakkal fedett. A fej és nyak 
sötétbarna, ibolyaszínű fénynyel ; a hát, vállak, az egész altest és a fark- 
tollak alul barnák, a szárny- és a farktollak felül még világosabbak, fakó- 
színű külső szegélylyel. 

Szárnyhossz. 30,5 <^, fark 19,5%i. 

Nyitramegyéböl (Tót-megyeri puszta), Tóth Ezechiel ajándéka. 

CORVUS CORNIX L. 
1. (Alhinismus.) 

Tiszta fehér alig észrevehető sárgás tünettel. A szem nyilasa (pupilla) 
vörös (?). Két példányban. 

a) Szárnyhossz. 28%,, fark 17%,, csűd 5%, ?. Pestm. 1876. 
febr. 13. 



190 

h) Szárnyhossz. 29,5%,, fark 18,5%i, csűd 5,5 «^ cf. Aradm. 1866. 
febr. 28. 

2. ( C/vloroehroismus. J 

a) Az egész madár egyszínű hamuszürke, a fej, elönyak és a mell 
alig észrevehetöleg sötétebb. A hát-, szárny- és farktollak nyelei feketék. 

?. Jász-Apáthi, 1861. január 29.Hubay István ajándéka. 

Szárnyhossz 32%,,, fark 19,5 %,, csűd 5,5 %i. 

h) Ez utóbbihoz nagyon hasonló, a szürke szín sárgás keverékkel, a. 
fej és nyak rajza jól látható sötétszürke. 

Pozsonym. (Nagy-Szombat) 1864. február 3. Herman Ernő ajándéka. 

Szárnyhossz 30 %i, fark 19,5%,, csűd 5,5 %j. 

c) Felül és alul fehér, a fej és mell kávébarna, a szárny- és farktollak 
fakószínűek, piszkos fehér külső szegélylyel. A csőr és csűd rendes színe- 
zetű ; a karmok világos szarúszínűek. 

Veszprémim. 1864. febr. 23. 

Szárny 30 %, , fark 1 8 %, , csűd 6 %, . 

0. (Részi, alhinismus.) 

Felül és alul tiszta fehér, a fej, nyak és mell rendes színezettel ; a 
szárny- és farktollak barnás feketék. Nagyon hasonló az Arábiában előfor- 
duló Corvus capellans Seit. (Proc. Zool. Soc. 1876. p. 695. Pl. LXVI.) 
fajhoz. 

?. Szaholcsm. (Kis-Várad) 1877. január 14. Nozdeovszky György 
ajándéka. 

Szárny 29,5 % , fark, 18«^;,, csűd 6 % . 

4- (Részi, chlor ochroismus. ) 

A fej, hát és has rendes, ellenben a szárnyak, fark és a felső lábszá- 
rak fakóbarnák. 

Pestm. Dunst Máté ajándéka. 

Szárny 29%,, fark 16,5%,. 

PICA CAUDATA K. BL. 

1. fG/iloroohrois7nus.) 

a) A hát fehér, barna tollakkal kevert ; a fej és nyak barnák ; a 
szárny- és farktollak ezüstszürkék, végükön fehérednek. A csőr és csűd 
rendes. Tollai hiányosak, mert vedlésben volt. 

Pestm. (Tass) Földváry gyűjteményéből. 
Szárny 20%,, fark 27%,, csűd 5%,. 

b) A fejtető és hát fehér barnával kevert; a nyak elől és a mell, to- 
vábbá a szárny- és farktollak piszkos barnás fehérek. Csőr és lábak rendesek« 



191 

Mezô'-Csengeren, 1881. tavaszán lőtték. Zsettkey Lajos ajándéka. 
Szárny 18,5%,, fark ^'2%, csűd 4,5%,. 

c) Fészekből kirepült fiatal példány, melynél a fekete színek helyett 
világos barnák vannak. 

Pestm. (Rálcos- Keresztúr) 1855. június 4. 

ê. (Alhinismus.) 

Két egyforma tiszta fehér, selyemfényű példány van gyűjteményünk- 
ben ; a csőr és lábak egész világosak ; a szemnyilás vörös. 

Az egyiket dr. Huszár Imre ajánd., 1853. ápril 25-én lőtték ; a másik 
Ungm. (Ungvár) Plathy István ajánd. 1863. szept. 9. 

LOCÜSTELLA LÜSCINIOIDES SAV. 
(Részi, alhinisirvus.) 

A jobb szárny első három evező-tolla és azok takarói, torka s a tol- 
lak a bal nyakon fehérek. Különben egészen rendes. 

Pestm. ( Ficikos-Patak) Petényi Salamon ajándéka. 

Szárny 6,5 %, , fark 5,5 %, , csűd 2 %, . 

TÜEDUS MUSICUS L. 
( Alhinismus . ) 

Tiszta fehér. A csőr és csüd világos ; a pupilla vörös. 

cf. Szatmár m. (Nagij-Bánya) 1881. október; Hanzulovich Lajos 
ajánd. 

Szárny 11,5 %, fark 8,5 %, csüd 3 %. 

TUEDUS PILARIS L. 

1. (Bészl. alhifhismus.) 

a) A fejtető és a nyak hátsó része tiszta fehér, a többi része rendes. 
A csőr és csüd világos. 

Trencsén m. 1875. nov. 28. — Vitolay József ajánd. 

h) Hasonló, ama különbséggel, hogy ennek a torka és háta fehér, 
barnával tarkázott, egyes evezői fehérek. 

? . Zólyom m. Eokosz István ajánd. 

c) Fölül és alul itt-ott látható fehér tollakkal. 

cf. — Petényi Salamon gyűjteményéből. 

2. ( Clor ehr oismus.) 

Az egész madár fehéres fakósárga. A csőr, csűd világos szaruszínű. 
Zólyom m. 1871. márczius 3. — Boroskay János ajánd. 
Szárny 12 %,, fark 10,5 %, csűd 3 %. 



192 



TURDUS MERULA L. 

1. (AVbinismus.) 

Tiszta hófehér; a csőr és lábak világosak. Magyarországhói az 
1822-dik évhöl származik. 

2. (Bészl. Alhinismus.) 

a) Öregség folytán a szárny- és farktollak némelyike megfehéredett. 

A madár kalitkában élt. 

cf. Pest m. 1849. évből, Sándor Albert ajánd. 

h) Egy fiatal jércze Petényi Salamon gyűjteményéből, melynek fark- 
tollai tiszta fehérek. 

c) Egy öreg- és két fiatal him, melyeknél egyes részeken fehér tollak 
és foltok láthatók. Mind a három Felső- Magyarországból való. 

TUEDÜS TORQUATUS L. 
(Bészl. alhinismus.) 

A fej föle és a nyak hátulja tiszta fehér, a melyen elszórtan egy-egy 
sötétebb toll van. A csőr világos, a csűd tarkázott. 

Öreg cf. Petényi Salamon gyűjteményéből való. 

MONTICOLA SAXATILIS L. 
(Alhinisnius.) 

Az egész madár fehér, kivéve egy két fark és szárny tollat, mely ren- 
des színezésű ; az altesten is mutatkozik egynehány élénk sárga toll. 

Nógrád megye. 1853. szeptember 4. Kuchta Sámuel ajánd. 

SAXICOLA OENANTHE L. 
( Chlor oôhroismus.) 

Egyszínű világos fakósárga, szárnyai és farka fehérek. Pest m. (Buda ) 
1878. szept. 10. Dr. Schwarzer Ottó ajánd. 

Sárny 9 %, fark 5,5 %,, csűd 2,6 %. 

PARUS MAJOR L. 
( Ghlo roöhro ismus. ) 

A fej rendes fekete színe helyett fehéres barna látható és ép olyan 
a hát ; alul a rendesnél valamivel világosabb sárga, a mell és has közepén 
lefutó sáv pedig kávébarna ; a szárnyak és fark piszkos fehérek. 

Felső- Magyarországból való. 

Szárny 7,5 %, fark 6,5 %, csűd ^,1 %- 



193 

MOTACILLA ALBA L. 
(Alhinismus. ) 

Egészen fehér; a csőr és lábak szintén fehérek. 

?. Nógrcid megyéből az 1850 évben. Kuchta Sámuel ajánd. 

Szárny 8,5 %, fark 8,5 %, csűd 2,5 %,. 

MOTACILLA FLAVA L. 
(Alhiiiismiis.) 

Tiszta hófehér, csőre, és lábai szintén fehérek. 
Szepes megyéből 1852. Rainée Gïokgy ajánd. 

Szárny 8,5 %^, fark, 8 %, csűd 2,4 %. 

> 

ALAUDA ARVENSIS L. 

1. (AlMnimus.) 

Valódi tiszta albino, vörös lábakkal. Két példányban. 

Az egyik öreg cf. Nagy-Abony. 1867. október 3. Posa László ajánd. 
A másik fiatal, fészekből. Pest megyéből, 1853. július 15. Esztergálti Mi- 
hály ajánd. 

2. (GliloTOchroismus.) 

Fölül világos szürke, ahol minden egyes toll világos fakósárgával sze- 
gélyzett, alul fakó sárga ; a szárny és fark fehéres szürke, keskeny sárgás 
szegélyekkel. 

Pest m. 1864. októb. 17. Stacho István ajánd. 

Szárny 11 %,,, fark 8 %,,, csűd 2,5 <^. 

3. (Melanismus.) 

A mell és has közepét kivéve, mely rendes színű, az egész madár 
sötét barna, legsötétebb a fej tetején. Jegyzékek szerint az 1844-dik évből 
származik, d" példány, mely másfél évig kalitkában tartva kapta a sötét 
ruházatot. 

Szárny \0 %, fark 6,7 %i, csűd 2,5 %. 

Egy éhez hasonló, de valamivel még sötétebb hím példány is van 
gyűjteményünkben, mely az 1850-dik év november 19. került hozzánk, _£>»- 
dapest környékén fogták és sokáig élt fogságban, a hol e sötét színezése kép- 
ződött. 

Szárny 10 %,, fark 6,5 %, csűd 2,4 %,. 

ALAÜDA CRISTATA L. 
1. (Alhinismus.) 

a) Valódi albino, tiszta fehér, csőre és lábai világosak ; két példány- 
iban, mindkettő fiatal. 



194 

Péczel, 1839 június 5. 

Dahas, 1863. szeptember 7. Meteka Ferbncz ajánd. 

h) Nem valódi albino; fehér, fölül és a mellen lévő hosszasági 
sávok piszkos szintiek ; a csőr és lábak világosak. 

Szárny 10 %,, fark 6 %, csűd í2,5 %. 

Éhez hasonló fiatal példányunk is van, melyet ismeretlen vidékről 
Magyarországból dr. Feivaldszky Imre ajándékozott. 

2. (Részi, albinismus.) 

Fehér, a fej és hát sok rendes szinti szürke tollakkal tarkázott. A szárny 
és fark rendes, az utóbbi egy-két tolla fehér. Szárny 10%,, fark 6,5 %,,. 
csűd 3,5 %,,. 

Temes megyéből fSágh) 1869. okt. 1 1. 

o . ( Chlor chro ismus.) 

Fölül piszkos sárga, alul fehér, a mell rajza kivehető ; a csőr és csűd 
világos. 

?. Szárny \0 %, fark 6 %, csűd %o %. 

Tolna m. (Bekcshe) ISQ'l. ápril 2. 

EMBEEIZA CITEINELLA L. 
( CIblo ro ofiroismus. ) 

Fölül halvány fakó, a szárny és fark piszkos fehér, sárgás lehelettel ; 
alul élénk sárga. 

Két példányban. 

Pest m. cf. 1875 ápril 13. Huber Béla ajánd. 

Magyarország cf. Dr. Feivaldszky Imre ajánd. 

Egy harmadik példányunk is van, mely az előbbiektől abban külön-^ 
bözik, hogy alul sápadt sárga. 

Egy negyedik cf példány Felső- Magyarországhói (Eainer György 
ajánd.) felül sárgás fehér, alul világos sárga, a szárny és fark fehér, sárga, 
lehelettel ; a kanári madárra emlékeztet. Csőre és lábai be vannak festve, 
valószínűleg természet után. A felső káva töve, valamint a lábak hús- 
színűek ; a felső káva előrésze és az alsó oldalai világos kékek. 

Szárny 8,5 ^„,, fark, 7,6 %i, csűd 2 %,,. 

EMBERIZA MILIARIA L. 
(Mhinismus.) 

Nem tiszta albino. Fehér, de a háton, és szárnyakon egyes rendes 
színű tollak láthatók. Két példányban van meg, melyeknek pontosabb szár- 
mazása hiányzik. 



195 



EMBEKIZA SCHOENICULUS L. 
( Chlor ochroismus . ) 

Felül fehéres hamuszürke ; alul fehér, a szárny- és farktollak piszkos 
fehérek. A csőr és lábak szürkés barnák. 

Szárny 7 %, fark 6,5 %, csűd 1,8 %,,. 
? . Pest vidékéről, 1853. febr. 9. 

FETNGILLA CANNABINA L. 
(Chlor ochroismus.) 

Eendes rajzolatokkal, csak hogy nagyon halvány, világos szürkés- 
sárga színű ; a szárnyak és farka fehérek. A csőr, csűd rendes. 
Szárny 8 %,, fark 6,5 %, csűd 1,4 %^. 
Újpest környékéről, 1881. deczember 1. 

FRINGILLA SPINUS L. 
(Ghloroehroisnvus.) 

Rendes rajzolattal; fölül barnás olajzöld, alul fehér, oldalain élénk 
sárga tollakkal. A csőr és lábak világosak. 
Szárny 7 %i, fark 4,5 %,,, csűd 1,5 %i. 
1854. január. 

FRINGILLA COELEBS L. 
1. (Bészl. albifiisjnus.J 

A fej és nyakszirt, valamint a szárnytollak nagyrésze fehér ; a hát 
is fehér, sárga és barna tollakkal vegyitett. A farktö zöldes fehér. A fark 
és altest rendes. 

cf. Hont m. ( Drégely -Palánk ) 1876. január 6. Eónay Béla ajánd. 

ê. (Chlor ochroismus.) 

Fölül világos fakó sárga, alul még világosabb. 

Szárny 8,8 %,, fark 6,5 %, csűd \,^ %. 

Fehér megye (Felsó'-Töbörsök) 1874. január 7. Nemes József ajánd.. 

PASSER DOMESTICUS L. 
A házi veréb elszínezésének egész sorozata látható gyűjteményünk- 
ben, a következő helyekről. 

1. (ÄVbinismus.) 

cT. Fehér megye, Puszta-Pét- Szilas. 1882 október 2. (Szánoky Béla 

ajánd.) 

cf. 'Nagii rév, 1868. november 27. (Kubinyi Albert ajánd.) 
cf. Téténij, 1830. június 14. (Petényi Salamon ajánd.) 



1% 

î . Pest megye 1852. szeptember 3. (Báró Kraj János ajánd.). Pár évig 
fogságban tartatott. 

juv. Magyarország, 1866. június 20. (Gróf Lázár Kálmán ajánd.) 
puli. Laczháza, 1877. augusztus 10. (Galambos Károly ajánd.) 

^. (Bészl. alhinismus.) 

cT. Ercsi (Petényi Salamon ajánd.) 
cf. Nógrád megye. 1843. (Szabó Imre ajánd.) 
cf. Tolna megye, Dombvár 1872. ápril 20. 
?. Magyarország 1843. deczember 1. 

S. (GhloTOchroismus.) 

Î. Nyitra m., Gergely- Falva, 1876. október 1. 

?. Szigetvár 1881 szeptember 20. (Igmándi Károly ajánd.) 

cT. Magyarország (régi gyűjteményből.) 

? . « « « 

? . Pest megye. 1852. márczius 23. — (Ossko-Kapitány Dániel ajánd.) 

?. Magyarország 1870. deczember. (Xantus János ajánd.) 

FRINGILLA CHLOEIS L. 
(Alhinismus.) 

Nem tiszta albinismus, mely átmenetet képez a chlorochroismusboz. 
Az egész madár fehér, hátán és hasán kanárisárga keverékkel ; a csőr és 
lábak világosak. 

Szárny 8,9 %, fark 6 %, csűd 1,9 %^. 

COCCOTHRAÜSTES VULGARIS TEMM. 
(CMoroohroismus.) 

Nagyon sápadt fakó és rozsdaszínű a rendes rajzolatokkal ; a csőr és 
csűd világos. 

Szárny 10 %, fark 6 %^, csűd 2,3 %i. 

PYRRHULA COCCYNEA SELYS. 
(Bészl. albinismus.) 

A fél fejtető tiszta fehér, különben egészen rendes színezésű. 
?. Pest vidékéről, 1868. január 15. (Zettner József ajánd.) 

PYRRHULA ERYTHRINA PÁLL. 
(M&lanisinus.) 

Az egész madár sötét szürke, feketével kevert. (Valószínűleg kalitká- 
ban tartották.) 

Szárnyak 8,6 %, fark 7 %, csűd \,b %. 

? . Magyarországból. Dr. Frivaldszky Imre aján. 



197 



HIEÜNDO EUSTICA L. 

(Alhinismios.) 

Tiszta, valódi albino füstös fecske muzeumunkban négy példányban 

látható. 

Magyarország. (Petényi Salamon gyűjteményéből.) 

Pest m. Soroksár. 1863. augusztus 3. (Than Sándor ajánd.) 

Trencsén m., Kis-Sztricze, 1862. július 12. (Szlavniczai Sándor 

ajánd.) 

Pozsony- Szt- György, 1878. június 30. (Matkovics Tivadar ajánd.) 

CHELIDON UEBICA L. 
(Alhiivísjnus.) 

Tiszta valódi albino, egy példányban. 

Felső- Magyarországból. (Rainer György ajánd.) 

PICUS MAJOE L. 

(VI. tábl.) 

( Chlor oohroismus.) 

A csőr egész világos ; a fejtető piszkos fehér ; a hát barnás fehér, 
szürke lehelettel. A szárny rendes rajza látható^ de a fekete szín helyett 
fehéres barna képződött ; a farktollak piszkos fehérek, nyelők tiszta fehér. 
A nyak oldalán levő rajzot alig lehet észrevenni; a hason piszkos fehér 
szín látható ; az alfél- és a fark alsó takaró tollai rendes, élénk czinóber 
vörös színűek. A lábak a rendestől keveset térnek el. A szemnyilás pirossal 
van jelezve. 

Szárny 13,6 %, fark 9,5 %, csűd %^ %. 

Lőtték Lónyahánya környékén 1864. január havában. (Lehoczky 
Péter ajádéka.) 

PEEDIX CINEEEA L. 
2. (Albinismus.) 

a) Valódi albino. — Alsó-Somogyhól, 1875. október 4. (Gróf Széchenyi 
Imre Dénes ajánd.) 

Szárny 1 5,5 %t , fark 8 %i , csűd 4 %, . 

h) Nem tiszta albino. — Egész fehér, csak a fején sárga színű mint a 
rendesnél. 

cf. Fehér m. 1882. október 20. (Meszlényi István ajánd.) 

S. (Részi, albinismus.) 

cf. Magyarország. 1848. (Abbly Adolf ajánd.) 



198 

3. ( Chloj'ooliToismus. ) 

Világos fakó színű, melynél a rajzok alig vehetők ki; egyes részein 
tiszta fehér tollak vannak. 

TETEAO BONASIA L. 
( Chlo 7'0 ohro ismus. ) 

Alig megkülönböztethető rajzokkal, alapszíne sárgás fehér. 

GALLINULA POEZANA L. 
(Chlorochroismus.) 

E példánynál sápadtság kismértékben fejlődött, mert a színek a ren- 
desnél alig világosabbak. Aránylag a szárnyak legfakóbb színűek ; a nyak 
alapszíne szürke. 

(f. Apaj. 1849. június 9. (Petényi Salamon ajánd) 

SCOLOPAX RUSTICOLA L. 
1. (Albini s mus.) 

Tiszta fehér, de nem tökéletes albino, mert vállain és hátán némely 
tollak fekete rajzolata megvan. 

Szárny 18,5 %,, fark 8 %, csűd 3,5 %^. Komárom megyéből. 

^. (Chlorochroismus.) 

Alapszíne fehéres fakó sárga; a világos rozsdavörös rajzok jól 
láthatók. 

Szárny 20,5 %, fark 9 %, csűd 4 %,. 

GALLINAGO SCOLOPACINA L. 
( Chlorochroismus. ) 

a) Alapszíne világos szürke, sárgás tünettel. A fej és hát rajza hal- 
vány feketés barna. A csőr és lábak rendesek. 

Szárny 12,5 %, fark 6,5 %, csűd 3,4 %. 

h) Alapszíne fehér, a rajzolatok kissé elmosódtak, világos rozsda- 
sárgák. A csőr és lábak rendesek. 

cf. Magyarországból. 1858. szeptember. (Peaznovszky Ign. ajánd.) 



BAND VIII, HEFT 3, H E Y ü E TOLI— SEPT. IM. 



DES INHALTES DEE 



TEEMESZETEAJZI FÜZETEK 

(natukhistorische hefte). 
Herausgegeben vom Ungarischen Mational-Musewin zu Budapest. 

In der Eevue werden "Ueberseizungen oder Auszüge der im ungarischen Theile 
•enthaltenen Arbeiten gegeben ; lateinisch geschriebene oder minder wichtige Sachen 
werden blos angeführt. 

Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in der Revue und 
werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt oder wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Revue wird auf die Seitenzahl (pagina) des ungarischen 
Testes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantivortlich. 



Pag. 145. 

TrifoUeae et Loteae floras Europaeae. Auetore Victore 
DE Janka. 

Pag. 137. 

ÜBER DIE 

ATHMÜNO DER SERPULACEEN IM ALLGEMEINEN, 

MIT BESONDERER RÜCKSICHT 

AUF DEN WERTH IHRER HAUT-PIGMENTE. 
Von Dr. L. Örley. 

Im Nachfolgenden beabsichtige ich einige biologische Beobachtungen 
"bekannt zu machen, welche mir zur Frage der Athemfunction der Kopf- 
Memer von Interesse zu sein scheinen und welche ich während meines Auf- 
enthaltes an der zoologischen Station zu Neapel gelegentlich bei meinen 
Untersuchungen gesammelt habe. Dieselben mögen unter Anderem auch 
als Beiträge zu jener Färbstofffrage dienen, die neuerdings durch die Un- 
tersuchungen von Krukkenberg * und Merejkovszky ** in den Vorder- 
grund getreten ist. Beide legen grossen Werth auf die Kenntniss dieser 
Pigmente, da sie grossen Einfluss auf das Verständniss gewisser Functionen 
auszuüben scheinen. Trotzdem glaube ich, dass eine Kenntniss der Natur 
dieser Farbstoffe allein nicht genügt, um positive Schlüsse über die Function 

* «Vergleichend-physiologische Vorträge.» Heidelberg. 1880. 
-* «Sur la tetronérythrine. ') Compt. Rend. Ac. Sc. Paris. T. 93. 1881. p. 1029. 
«Zoonérythrine.» Bulletin de la Société zoologique de francé. Vol. VIII. 1883. p. 81. 



200 

derselben zu ziehen, sondern dass auch die biologischen Vorgänge zur 
Klarlegung dieser Fragen mit in Betracht zu ziehen sind. Nur die gemein- 
schaftliche Behandlung Beider kann Licht in die physiologische Erklärung 
der Farbstoffe bringen. Besonders aus diesem Grunde verfasste ich das 
vorliegende Schriftchen, welches als ein biologisches Supplement zu mei- 
ner Arbeit* «Die Kiemen der Serpulaceen und ihre morphologische Be- 
deutung» zu betrachten sei. 

Bei vielen Polychasten genügt der endosmotische Austausch der Gase^ 
welcher durch die äussere Fläche des Körpers stattfindet, und reicht umso- 
mehr aus, je grösser die Berührungsfläche im Verhältniss zum Körper ist. 
Bei den Serpulaceen reicht aber die respirirende Hautfläche nicht aus, da 
sie durch verschiedene Mittel dazu ungünstig gemacht ist, und daher müs- 
sen zu diesem Zwecke besondere Einrichtungen getroffen werden. Stets 
sind es locale ^Verlängerungen der Haut, deren Form und Sitz der Lebens- 
weise entsprechend hier am Kopfe büschelförmig entfaltet ist. Die Serpu- 
laceen leben in Bohren, welche nur eine Oeifnung zum Herausstecken des 
Kopfes und der vordersten Segmente besitzen. Die beschränkte Eäumlich- 
keit hat einen geringen Wasserwechsel zur Folge, so dass ein respiratori- 
scher Gasaustausch durch die Haut bei vielen Arten sehr unausreichend 
erscheinen muss und die Bildung von Hautanhängen (Kiemenfühler und 
Bauchhaut) sehr erwünscht wird. Je nach der Substanz und Gestalt des 
Gehäuses ist auch die Hautathmung mehr oder weniger thätig ; jedenfalls 
reicht sie aber eine lange Zeit hin, da Thiere ohne ihre Kiemenfühler wo- 
chenlang leben können. Im Allgemeinen fand ich, dass Arten, die zum 
Aufbau ihrer Gehäuse lederartiges Secret oder Schleim mit oder ohne Sand- 
partikeln benützen, viel länger ohne Kiemen existiren können, als jene^ 
die ein kalkiges Gehäuse haben. Zu Ersteren gehören die SabcUen, zu 
Letzteren die Serpulen. Eine Spirographis SpaUanzani, deren Kiemen 
ausgerissen und an der Kegeneration durch regelmässiges Abstutzen ver- 
hindert wurden, lebte sieben Monate hindurch, während die ihrer Kiemen 
beraubten Serpulen höchstens fünf Wochen sich erhielten. Diese Eigen- 
thümlichkeiten kann man durch die Beschaffenheit der Köhren erklären. 
Kalkröhren gestatten den Durchtritt von AVasser weniger als die schleimi- 
gen. Weiter kann die Bohre so gebaut sein, dass darin freiere Bewegungen 
möglich sind, oder auch so eng sein, dass kaum der Körper darin Platz 
hat. Dies Alles hat Einfluss auf die Intensität der Hautathmung. Die Un- 
tergattungen Pomatoceros und Vermüia sind hauptsächlich solche, die sehr 
enge Bohren haben, wo der Körper kaum Bewegungen machen kann, denn 
der obere Theil des Deckels ist viel breiter als das Lumen der Eöhre selbst.. 
Solche Thiere sind auch hauptsächlich auf hervorstehende Hautanhänga 

* Mittheilungen a. cl. Zoolog. Station zu Neapel. Bd. V. p. 197. 18S4. 



201 

angewiesen. Arten ohne Deckel {Protida, Psygmobranchus) haben freiere 
Bewegungen in ihren weiten Eöhren, und so tritt die Hautathmung bei 
ihnen auch mehr in den Vordergrund. Eine besondere Eolle bei der Haut- 
athmung spielt die flimmernde Bauchrinne, welche vom After bis zum 
Kragen sich erstreckt und bei den Sabellen besonders gut entwickelt ist. 
Der Verlauf dieser Einne wurde schon von den Systematikern zur Art- 
unterscheidung benutzt, jedoch ihr keine Function zuerkannt. Clapakède * 
will sie als Kothrinne auffassen, mittelst welcher die Eöhre von Excremen- 
ten gesäubert würde. Der ausschliessliche Zweck wird aber nicht dieser 
sein, vielmehr die Zufuhr von Wasser zur Haut. Die Excremente werden 
in den meisten Fällen durch die eigenen Bewegungen des Wurmes hinaus- 
geschafft oder sammeln sich in den verlängerten Theilen der Eöhre. 

Bei den Serpulen ist noch die sogenannte Bauchhaut von Wichtig- 
keit. Dieselbe breitet sich über die ersten sieben Segmente flügeiförmig 
aus und ist durch ein äusserst reiches Capillarnetz ausgezeichnet. Ohne 
Zweifel hat sie nähere Beziehungen zur Athmung, denn sowohl ihr Sitz an 
den ersten Segmenten als auch das reiche Capillarnetz sprechen dafür. 
Wozu sollten diese flügeiförmigen Hautanhänge am vorderen Körpertheile 
einem Thiere dienen, welches lebenslang an einem Orte fixirt ist ? Ich möchte 
sie als eine Art Eeservekieme auffassen, für den Fall, dass die eigentlichen 
Kiemenfühler durch Unfall verloren gehen. Und in der That wie oft wer- 
den diese Kiemenfühler von Fischen abgebissen ! Ich hatte öfters Gelegen- 
heit im Aquarium zu sehen, wie diese ihrer Kiemenfühler beraubten Thiere 
ihre vordersten Segmente, an denen sich diese Bauchhaut ausdehnt, her- 
vorstreckten, um sie mit dem Wasser in Berührung zu bringen. 

Die Kiemenfühler aller von mir untersuchten Arten sind mehr oder 
weniger bunt gefärbt und nur selten findet man einfarbige. Da nun neuer- 
dings so viel Gewicht auf die Farbstoffe der niederen Thiere gelegt wird, 
so fühle auch ich mich gezwungen, Mittheilungen in dieser Eichtung zu 
machen, besonders da man dieselben in nähere Beziehung zur Hautath- 
mung zu bringen versucht hat. 

Die einfachste Färbung finden wir unter den Sabellen bei Myxicola, 
wo ausschliesslich ein dunkelbrauner Farbstoff vorliegt. Einen bunteren 
Farbenton zeigen schon die unter ähnlichen Verhältnissen lebenden Arten 
von Branchioma, wo aber auch noch ein graubrauner Farbenton hervor- 
tritt. Bei den Spirogr aphis- ATien sind schon buntere Farben vorhanden, 
aber grellere Farben dominiren noch nicht. Erst bei Serpula kommen 
solche zum Vorschein. Es ist aber zu bemerken, dass oft ganz verschieden 
gefärbte Formen unter denselben Verhältnissen leben, ja sogar in Colo- 
nien lebende Arten haben dies gemein, wie es am besten die bunten Colo- 

* «Annélicles chetopodes de Naples.» 1871. 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. 1" 



Í202 

nien der Eupomatus- Arten beweisen. Einmal traf ich an einem Kruge, 
welclier bei der Insel Nisita aus ungefähr 20 Meter Tiefe hervorgeholt 
wurde, nicht weniger als 10 Arten von verschiedenen Gattungen angeheftet, 
die alle sehr verschieden gefärbte Kiemenfühler besassen. Was für einen 
Werth können diese Farbstoffe überhaupt haben ? 

Die Serpulaceen sind beinahe sämmtlich Zwitter und sind mittelst 
ihrer Köhren lebenslang an einem Platze angeheftet, so dass ein Thier 
nicht das andere suchen oder um dasselbe kämpfen kann ; mit einem 
Worte es können hier Sexualcharaktere nicht entwickelt werden. Darwin * 
sagt, indem er von den Farbstoffen der niederen Thiere im Allgemeinem 
spricht, Folgendes : 

«Moreover it is almost certain that these animals have too imperfect 
senses and much too low mental powers to feel mu'ual rivalry or to appre- 
ciate each others heauty or other attractions. » 

Die Farben können daher nicht als geschlechtliche Anziehungsreize 
dienen und nicht durch geschlechtliche Zuchtwahl erlangt werden. Auch 
ist es recht zweifelhaft, ob diese Farben zum Schutze der Thiere dienen 
könnten. Mir ist es nie gelungen, eine wirkliche Anpassungserscheinung 
an das umgebende Medium zu constatiren. Möglicherweise könnte der 
graubraune Farbenton von Branchioma diese vor den Augen der Feinde 
schützen, denn sie leben auf dem Meeresgrunde im Sande, und diesem 
ähnelt bei vielen Exemplaren die Kiemenfühlerfarbe. Vergleicht man aber 
die Farbe des Grundsandes mit derjenigen der Fühler von Myxicola, so 
wird man diesen Schutz im Vergleiche zu anderen bekannten Fällen als 
höchst unvollkommen erklären müssen. Ferner zieht der Farbenunter- 
schied zwischen der weissen Röhre und den hellgelbrothen Kiemenfühlern 
der Serpulen die Aufmerksamkeit der Feinde im Gegentheil auf sich. 
Manchmal geschieht es wohl, dass ähnlich gefärbte Spongien die Kalk- 
röhre ganz umwachsen und so den Wurm schützen, doch gehören solche 
Fälle nur zu den Ausnahmen. In der That werden auch die Serpulen viel 
mehr von den Feinden belästigt, als die Sahellen, da letztere durch die 
ihren Röhren ähnlicheren Farben mehr geschützt sind. Man könnte auch 
vermuthen, dass eben aus diesem Grunde bei den Serpulen ein Deckel 
sich entvrickelt hat, welcher aus genannten Gründen bei den Sahellen fehlt. 
Bedenkt man aber, dass einige Formen, wie die Arten von Protula und 
Psygmohranchus, auch grell gefärbt sind und keinen Deckel besitzen und 
trotzdem sich einer grossen Verbreitung erfreuen, so wird man sich die 
Sache anders erklären müssen, besonders wenn man sieht, dass auch der 
schutzgebende Deckel grell gefärbt ist. Wie aus einer kurzen Schilderung 

* «The Descent of Man, and selection in relation to ses.» 1871. Vol. I. p. 321. 



203 

von Fritz Müller * über die Entstehung des Deckels zu ersehen ist, ent- 
wickelt sich derselbe erst später durch die Umwandlung eines Kiemen- 
fadens, was wohl zur Anschauung beiträgt, dass Formen mit Deckel aus 
jenen ohne Deckel sich entwickelt haben. Hätte sich der Deckel nur bei 
späteren Formen entwickelt, um dem Thiere der bunten Färbung wegen 
einen weiteren Schutz zu gewähren, so würde die Frage in den Vorder- 
grund treten, warum sich der bunte Farbstoff überhaupt bei ihnen ent- 
wickelt hat, was für einen Zweck derselbe im Kampfe ums Dasein hatte 
und warum sich eben bunte, dem Thiere scheinbar ungünstige Farbstoffe 
entwickelt haben ? 

Es wäre aber auch möglich, dass eine auffallende Färbung dem 
Thiere noch insofern wohlthätig wäre, als sie die Feinde warnte, dass sie 
widrig sind oder dass sie gewisse specielle Vertheidigungsmittel besitzen. 
Es ist auch keineswegs unwahrscheinlich, dass die ausgebreiteten Kiemen- 
fühler andere Thiere an die mit Nesselorganen versehenen Seeanemonen 
erinnern. Sieht man aber, mit welcher Kühnheit Fische, Krabben und 
andere Thiere die Kiemenfühler abbeissen, so wird man bald den Vortheil 
dieser Färbung als sehr gering schätzen müssen. Im Aquarium sieht man 
sehr oft, dass die Trompeten- und Pferde-Fische so wie andere Thiere sich 
ganz wohl im bunten Walde der Kiemenfühler fühlen, dass Fischchen so- 
gar in die Eöhre der Spirogr aphis- Arten eindringen, dass viele Eaubwürmer 
und Ophiuriden ganz gemüthlich unter ihnen herumwüsten, ohne sich 
von den Farben abschrecken zu lassen. Aus dem Geschilderten wird man 
wohl Darwin's nachfolgende Aeusserung auch für diese Thiere gelten lassen : 

«Bearing in mind hoiv many substances closely analogous to natural 
organic compounds have been recently formed, hy chemists, and ivhich exhibit 
the most splendid colours, it ivoidd have been a strange fact if-siéstances 
similiarly coloured had not often originated, independently of any useful 
end being thus gained, in the complex laboratory of living organisms. 

Auch in den Kiemenfühlern der Serpulaceen sind chemisch sehr ver- 
schiedene Stoffe aufzufinden. Man hat nur zu sehen, wie schwer sich 
gewisse Farbstoffe im Verhältniss zu anderen in Alcohol, Glycerin oder 
Aether lösen, um einen Begriff von der verschiedenen Natur dieser Stoffe 
zu bekommen. Es springt sofort in die Augen, dass die in Alcohol aufbe- 
wahrten Kiemenfühler der Sabellen ihre Farben erhalten, während jene 
der Serpulen sich darin ganz auflösen. 

Leider steht es nicht in meiner Macht, diese Stoffe nach ihrer Natur 
zu bestimmen ; ich begnüge mich daher mit der Hinweisung auf ihre Ver- 
schiedenheiten. Will man ihnen aber eine physiologische Bedeutung zu- 
schreiben, so fragt es sich, ob alle diese chemisch so verschiedenen Stoffe 

* Für Darwin. Leipzig 1864. 

13* 



5i(34 

auch dieselbe Function haben können, besonders wenn man weiss, dass 
unter denselben Verhältnissen lebende Thiere chemisch sehr verschiedene 
Farbstoffe beherbergen. Unsere chemisch-physiologischen Untersuchungen 
in dieser Eichtung sind noch so mangelhaft, dass man einstweilen sich 
am liebsten der ÜARwiN'schen Anschauung hingibt, nach welchem diese 
Farbstoffe unabhängig von einem nützlichen Zwecke in dem Laboratorium 
der lebenden Organismen entstanden sind. 

Da aber Krukkenberg auf den hohen Werth der Untersuchung thie- 
rischer Farbstoffe hinweist und hervorhebt, welchen Einfiuss ihr Studium 
auf das Verständniss der Function auszuüben im Stande ist, so will auch 
ich einige Beobachtungen aufzählen, welche diesen Anschauungen viel- 
leicht von Nutzen sein könnten. 

Ich stimme dem genannten Gelehrten bei, dass ohne die gründliche 
Kenntnißs dieser Farbstoffe überhaupt keine positiven Schlüsse auf die 
Function zu machen sind, jedoch halte ich für ihr Verständniss nicht we- 
niger wichtig die Kenntniss jener biologischen Beobachtungen, welchen 
diese obliegen. 

Da vor Kurzem K. Brandt's schöne Untersuchungen die Aufmerk- 
samkeit vieler Forscher auf die in den Geweben einiger niederer Thiere 
vorkommenden parasitären Algen lenkten, so suchte auch ich in den Epi- 
dermiszellen der gelbgefärbten Kiemenfühler nach ihnen, jedoch ohne 
Erfolg. Neuerdings hat aber besonders die Verbreitung eines orangen - 
rothen Pigments (welches Wurm Tetronérythrin nannte) in der Haut der 
Wirbellosen die Aufmerksamkeit der Forscher auf sich gezogen. Haupt- 
sächlich war es Merejkovszky, der es bei einer ganzen Anzahl Wirbellosen, 
auch bei vielen sedentären Würmern nachzuweisen suchte und ihm eine 
ähnliche Rolle bei der Hautathmung zuschrieb, wie es vom Hämoglobin 
im Blute der Wirbelthiere bekannt ist. Krukkenberg aber sucht festzustel- 
len, dass es wenigstens bei Spongien eine wichtige Bedeutung für die An- 
bildung neuen Körpermaterials besitze. Auch bemerkt er, dass bei den 
meisten von Merejkovszky aufgeführten Thieren gar kein Tetronérythrin 
vorhanden sei. Dieser Farbstoff kommt, wie Merejkovszky neuerdings be- 
schreibt, in verschiedenen Varietäten vor, die unter dem von Krukkenberg 
vorgeschlagenen Namen der Lipochrome zusammengefasst werden können. 
Auch die in den Kiemenfühlern der Serpiilen vorhandenen Farbstoffe zei- 
gen die bekannten Eeactionen, welche für die Lipochrome festgestellt 
wurden, jedoch muss ich nochmals darauf hinweisen, dass die Farbstoffe 
der Sabellen von denen der Serpuleii sehr verschieden sind. Die Frage 
über die Function dieser Stoffe liegt viel tiefer, als dass man eine defini- 
tive Antwort darauf geben könnte, und darum muss auch ich mich mit 
der Besprechung einzelner Beobachtungen begnügen, ohne auf ihre Func- 
tion schliessen zu können. 



205 

Eine der interessanteren Fragen zur Farbentheorie ist das Erklären 
des Erblassens in den Kiemenfühlern. Zur Beantwortung dieser Frage sind 
jene Beobachtungen am günstigsten, welche man an den im Bassin des 
Aquariums vorhandenen Spirographis-Aiten vornimmt. Ein Blick dahin 
genügt, um die buntesten und blassesten Kiemenfühler nebeneinander 
aufzufinden. Die Ersteren sind Exemplare, die erst kürzlich hinein ver- 
setzt, die letzteren solche, welche schon lange dort verharren. Bis vor Kur- 
zem war man der Meinung, dass Mangel an Licht die Bildung dieser Farb- 
stoffe verhindert. Seitdem aber durch die Challenger Expedition und 
A. Mtlne Edwards' Tiefseeforschungen bewiesen ist, dass noch in 600 Fa- 
den Tiefe Serpulaceen mit buntgefärbten Kiemenfühlern vorkommen, also 
in einer Tiefe, in welche das Licht gar nicht eindringt, so müssen wir diese 
Annahme fallen lassen. Auch ich habe während der kälteren Monate von 
verschiedenen Stellen und Tiefen Sjnrographis-Aiten bekommen, die aber 
alle einer lebhaften Färbung sich erfreuten, trotzdem man nicht bestrei- 
ten kann, dass es im Golfe Stellen gibt, wo die Lichtverhältnisse noch un- 
günstiger sind als in den Bassins des Aquariums. Auch einige Experimente 
über den Einfluss des Lichtes und der Dunkelheit führten zu denselben 
Kesultaten. 

Zwei Factoren könnten dieses Hellerwerden vielleicht fördern : der 
Mangel an Nahrung oder die Veränderung des Wassers im Bassin. Wie be- 
kannt, hat das Wasser in den Bassins des Aquariums etwas weniger Sauer- 
stoff als im Freien, besonders im engen Wurmbassin, wo ziemlich viel 
Thiere auf einen engen Eaum angewiesen sind. Ich setzte daher einige 
buntgefärbte Exemplare in ein geräumiges Bassin mit stetem Wasserstrom, 
und obwohl nach Monaten ein matterer Farbenton eintrat, so wurden sie 
lange nicht so blass, als die, welche während derselben Zeit sich im Bassin 
befanden. 

Gibt man in ein Gefäss grüne Algen, welche bekanntlich das 
Wasser an Sauerstoff reicher machen, so erhalten sich die Farben recht 
schön. Setzt man in ein solches Gefäss ein ganz verblasstes Exemplar, so 
bekommen die Kiemenfühler ihre Farben wenigstens so weit zurück, dass 
man die einzelnen Farbentöne unterscheiden kann. Da'die Thiere im Se- 
paratbassin demselben, vielleicht noch stärkerem Nahrungsmangel ausge- 
setzt waren, als jene im grossen Bassin des Aquariums, so kann man den- 
selben als Urheber der Entfärbung mit Wahrscheinlichkeit ausschliessen. 
Ich muss aber noch eine andere Beobachtung aufzeichnen. Die Kiemen- 
fühler entfärben sich nur während der Sommermonate, in welchen das 
Wasser eine höhere Temperatur erreicht. Hieraus kann man mit Wahr- 
scheinlichkeit annehmen, dass für die Erblassung der Farbstoffe der Sauer- 
stoffgehalt und die Temperatur des Wassers massgebend sind. Durch Ver- 
minderung des Ersteren und Erhöhung der letzteren werden Farbstoffe 



206 

zersetzt, während im entgegengesetzten Falle dieselben sich zu bilden 
scheinen.* 

Die Serpulaceen sind an feste Gegenstände angeheftet, welche in ver- 
schiedenen Tiefen am Meeresgrunde oder an Felsen liegen. Nun treten im 
Sommer besonders an Exemplaren, die in Untiefen leben, bei andauernd 
sehr ruhiger See oft annähernd ähnliche Verhältnisse ein, wie im Bassin 
des Aquariums. Sie gerathen nämlich allmälig in eine an Saaerstoff arme 
Umgebung, wenigstens in ein Medium, welches für die Athmungs Verhält- 
nisse nicht so günstig ist, wie das geM^öhnte, Besonders im kleinen Hafen 
der Mergellina habe ich im Hochsommer Stellen gefunden, wo die erwähn- 
ten Verhältnisse sich vorfanden. Von hier genommene Exemplare von 
Serpulen, welche an Steine angeheftet waren, hatten auch nicht die leb- 
hafte Färbung wie sonst. Es ist in solchen Fällen gar nicht unmöglich, 
dass der Mehrbeda.rf an Sauerstoff irgendwie von den Farbstoffen er- 
setzt wird. 

Bei den Serpulaceen findet man hauptsächlich nur an jenen Stellen 
diese Pigmente reichlich entwickelt, welche einer reichlichen Zufuhr Was- 
sers ausgesetzt sind, so z. B. bei allen an den Kiemenfühlern und an der 
Bauchhaut, also an Stellen, die durch ihre verbreiterten Haut flächen zur 
Athmung dienen. Ein sehr interessantes Beispiel in dieser Beziehung zei- 
gen uns zwei unter ähnlichen Verhältnissen lebende Arten, nämlich Pra- 
xilla und Oicenia. Beide leben in Sandröhren auf dem Meeresgrunde. Die 
erstere kann durch eine grosse Oeffnung den vorderen Theil des Körpers 
herausstecken, die letztere nur den Kopf mit den Kiemenfühlern. Nun 
finden wir auch bei der Praxüla intensiv roth gefärbte Ringe am vordem 
Körpertheil, während der übrige Körper farblos ist, bei Owenia {s. Ämmo- 
chares) nur an den Kiemenfühlern. Trotzdem diese biologischen Beobach- 
tungen eher für als gegen eine Function der Farbstoffe bei der Haut- 
athmung sprechen, so möchte ich einstweilen dieselbe dahingestellt sein 
lassen — da es noch nicht gelungen ist, die chemischen Vorgänge dabei 
festzustellen oder auch nur die Möglichkeit dazu mit directen physiologi- 
schen Beweisen bekräftigen. 

Ausser der Hautathmung ist noch die Darmathmung zu berücksich- 
tigen. Die Kiemenfühlerfäden mit ihren wimpernden Fiederchen bilden 

* Krukkenberg hält Tetronerithryn als Eespirationsstoff für ein lebendes Wesen 
ganz unbrauchbar, denn es ist ein Pigmentkörper, der sich durch die oxydirendsten 
Mittel nicht regenerirt, wenn er sich ain Lichte einmal zersetzt hat. Es braucht aber 
nach meiner Ansicht der Farbstoff gar nicht zu regeneriren, denn nach dem Zersetzen 
kann sich derselbe unter denselben Einflüssen von Neuem her bilden, welche bei 
ihrer ersten Bildung beigetragen haben. Man könnte vielleicht diese Stoffe als Ee- 
serve-Gebilde betrachten, welche in gewissen Fällen die Hautathmung besser zu för- 
dern mögen, als unter normalen Verhältnissen. 



207 

immer einen Trichter um den Mund, so dass frisches Wasser mit Nahrung 
dem Darmcanal fortwährend zugeführt wird. Durch stellenweises Vorkom- 
men von Wimpern in der Darmhöhle wird das Wasser herausbefördert. 
Besonders intensiv ist die Flimmerbewegung im Enddarme, von wo aus das 
Wasser mit einer ziemlichen Kraft herausströmt. Das Schwanzende wird 
immer umgebogen, so dass der Wasserstrom gegen die Eöhrenmündung zu 
verläuft. Es sind stets zwei Ströme thätig ; die eine führt dem Darmcanale 
frisches Wasser zu, wodurch das Blut im reichen Darmcapillarnetze oxy- 
dirt wird, die andere, welche besonders durch die flimmernde Bauchrinne 
hervorgebracht wird, hilft das Wasser hinausbefördern. Da bei den Serpu- 
laceen die Leibeshöhle durch Segmentalorgane mit der Aussenwelt nicht 
communicirt, so fällt diese Art Herbeischaffung von Wasser weg, obgleich 
es mir recht zweifelhaft erscheint, ob dieses bei Würmern mit Segmental- 
organen stattfinden könnte. Eine andere nicht minder wichtige Frage ist 
aber, wie das Blut den Sauerstoff von der Umgebung aufnimmt, welche 
chemischen Vorgänge dabei im Spiele sind? 

Im Allgemeinen steht die Thatsache fest, dass bei vielen niederen 
Thieren die Athmung sich ebenso vollzieht, wie bei Wirbelthieren, durch 
Vermittlung metallhaltiger Eiweisskörper. Ein solcher Farbstoff ist auch 
das von Eay Lankester im Blute der Serpulaceen zuerst entdeckte Chloro- 
cruorin, welches dem Blute die grüne Farbe verleiht. Ausser ihm wurden 
bei Würmern noch Hämocyanogen und Hœmcerythrogen vorgefunden, welche 
sich im Blute meistens dadurch kundgeben, dass sie sich durch Sauerstoff- 
entziehung entfärben. Ausser diesen gibt es aber bei den Serpulaceen auch 
andere Stoffe, welche sich theils an die Blutkörperchen gebunden, theils im 
Serum gelöst vorfinden, und vielleicht, wie Keukkenbeeg sich mit Eecht 
äussert, für den Gaswechsel bedeutungsvollere Verwandtschaft zum Sauer- 
stoff besitzen, als die durch ihren Farbenwechsel leicht erkennbaren Stoffe. 

Ich konnte bei allen Serpulaceen das Chlorocruorin nachweisen, 
jedoch muss ich mich auch der Anschauung anschliessen, dass bis jetzt 
noch keine bestimmten Beziehungen zur Athmung festzustellen sind. Dass 
ihm jedoch bei der Athmung mit grosser Wahrscheinlichkeit eine grosse 
Rolle zukommt, das kann man aus seiner enormen Verbreitung vermuthen. 
Moseley, der Begleiter des Challenger, fand das Chlorocruorin bei Arten, 
welche bei mehr als 600 Faden Tiefe leben. 



208 



Pag. 171. 



NEUE GASTEEOPODEN-EOEMEN AUS DEE MEDITEEEA- 

NEN FAUNA VON UNGAEN. 

Von Julius Halaváts. 

(Tafel IV.) 

Herr E, Hoernes in Verbindung mit Herrn M. Auinger* beabsichti- 
gen bekanntlich in einer neuen Bearbeitung des M. HoEENEs'schen Werkes 
«Die fossilen MoUusken des Tertiärbeckens von Wien» die während des 
letzten 30jährigen Intervalles gewonnenen neuen Eesultate der Wissenschaft 
in Anwendung zu bringen. Ihre Untersuchungen erstrecken sich aber nicht 
auf die Formen aller dreier Stufen der Neogen-Aera, wie dies im M. Hoer- 
NEs'schen Werke geschieht, nehmen aber statt dessen die erste und zweite 
Mediterranstufe der gesammten österreichisch-ungarischen Monarchie auf, 
welche sich in erst erem nur auf die Umgegend von Wien beschränkt. 

Bei der Eevidirung des palaeontologischen Materials der ungarischen 
Fundorte, welche im k. ung. geol. Institut vertreten sind, gelang es mir, 
einige neue Formen derbis jetzt im obigen Werke beschriebenen Geschlech- 
ter aufzufinden, deren Beschreibung den Gegenstand der vorliegenden 
Publication bilden soll. Es sei mir noch gestattet hervorzuheben, dass 
meine Beobachtungen durch die dankenswerthe Gefälligkeit des Herrn Prof. 
E. Hoernes gleichfalls bestätigt wurden. 

1. Conus (Chelyconus) Böckhi, nov. form. 

Taf. IV. Fig. 1. 

-Die Schale ist dick, kreiseiförmig, mit massig erhabenen im Ganzen 
concaven Gewinde. Die Windungen besitzen eine seichte Einne und 
sind von einander durcn tiefe Nähte geschieden. Die Oberfläche des letzten 

* R. Hoernes und M. Auingee. Die Gasteropoclen der Meeresablageriuigen der 
ersten und zweiten Miocäuen Mediterran- Stufe. Abhandl. der k. k. geol. Reichsanst. 
XII. Band. 1., :2., 3. Heft. Weiterhin erscheint im Verlage von Alfred Holder 
in Wien. 



209 

Umganges ist mit mehr-weniger starken S-förmigen Zuwachsstreifen und 
quer laufenden braun gefärbten zerrissenen Linien bedeckt, welchen am 
untern Theil der Schale 3 — 4 Falten entsj)rechen. Die Mundöifnung ist 
schmal, im unteren Theile ausgebreitet. Der obere Ausschnitt ist massig 
gross. Die Spindel wird durch den inneren Mundrand nur wenig verdickt, 
die durch die zusammengezogenen Zuwachsstreifen gebildete äussere Ge- 
schwulst ist ziemlich stark. 

Diese Form steht sehr nahe zu Conus ventricosus Bronn, unterschei- 
det sich aber von ihr durch die schlankere Gestalt, durch die Erhabenheit 
des Gewindes, durch den Mangel der Streifung des oberen Theiles der Win- 
dungen, hauptsächlich aber durch die Färbung, welche bei C. ventricosus 
aus unregelmässig vertheilten Flecken und zerrissenen Linien, bei C. Böokhi 
aus etwas weit von einander stehenden, weniger zerrissenen Linien besteht, 
ausserdem noch durch den unteren Theil der Schale, welcher bei jener mit 
gedrängten Furchen versehen ist, bei unserer Form hingegen 3 — 4 Fal- 
ten zeigt. 

Zum Zeichen meiner Hochachtung erlaube ich mir diese neue Form 
mit dem Namen des Herrn Johann Böckh, Director des k. ung. geol. Insti- 
tutes zu bezeichnen. 

Das abgebildete ExemjDlar ist 47^^^„, lang und 28")^^ breit. 

Der Fundort ist Hidas (Baranyaer Comitat) und wurde nur im abge- 
bildeten, an der Basis beschädigten Exemplar angetroffen. 

Das Original befindet sich in der Sammlung des k. ung. geologischen 
Institutes. 

2. Conus (Ghelyconus) fusiformis, nov. form. 

Taf. IV. Fig. 2. 

Die Schale ist schlank, spindelförmig, mit hohem Gewinde. Die durch 
bestimmte Nähte getrennten einzelnen Windungen, wie das Gewinde selbst, 
sind gerade. Die Oberfläche der Schale ist, abgesehen von den Zuwachs- 
streifen, welche eine gedehnte S-Form zeigen und einen sehr kleinen Aus- 
schnitt am oberen Theile der Mundöffnung andeuten, glatt und besitzt nur 
am unteren Theil einige breite Furchen, welche zu unterst sich dichter 
anhäufen und dadurch eine Geschwulst bedingen. Der innere Mundrand 
verdickt nur sehr wenig die Spindel. Die Mundöffnung ist schmal. 

Conus fusiformis steht nahe zu C. prœlongus, E. Hörn. & Au., unter- 
scheidet sich aber schon auf den ersten Blick durch die spindelförmige Ge- 
stalt. Ziehen wir die characteristischen Unterschiede der zwei Formen näher 
in Betracht, können wir ersehen, dass, bei C. prselongus das Gewinde 
und die einzelnen Windungen sehr wenig convex sind, bei unserer Form 
sie kaum von der Geraden abweichen. Jener ihre ersten Windungen sind 
gei3erlt, was bei dieser fehlt, ferner sind an unserer Form die Nähte viel 



310 

ausgeprägter. Der Hauptunterscliied liegt aber in der Oberfläche der Schale, 
welche bei C. prselongus, das Gewinde mit inbegriffen, mit hervorgetretenen 
Querlinien, welche gegen die Basis der Schale immer mehr Bestimmtheit 
annehmen, geziert, bei C. fusiformis glatt ist und nur an der Basis einige 
breitere Furchen aufweist. 

Das einzige, abgebildete Exemplar besitzt bei einer Höhe von 36™/„j, 
eine Breite von l?''^,. 

Der Fundort ist Hidas (Baranyaer Comitat). — 

Der Genus CWrii.s ist in den mediterranen Schichten von Ungarn durch 
39 Arten vertreten, von denen 22 auch in Oesterreich, 1 6 speciell in Ungarn 
auftreten. 

Ihre Verbreitung in Ungarn wird durch die Tabelle* auf p. 173 
des uns. Textes ersichtlich. 



Cyprsea (Pustularia) R. Hoernesi, nov. form. 

Taf. IV. Fig. 3. 

Die Schale ist oval, am Bücken mit unregelmässig zerstreuten klei- 
neren grösseren Blasen bedeckt, welche von der braunen Grundfarbe in 
-weisser Farbe abstechen und sich bis zum Bande der Basis erstrecken. Die 
Mundöflhung ist schmal, auf beiden Seiten sehr wenig zurückgebogen. 
Den rechten, wie den linken Mundrand zieren kleine Zähnchen, welche bei 
ersterem gedrängt aneinander stehen, bei letzterem schütterer auftreten, sich 
aber in das Innere der Schale hineinziehen. 

Unsere Form ist das weniger gezierte Geschwisterpaar von C. Dudo- 
siana, Bast. So fehlt jener die am Kücken der C. Duclosiana verlaufende 
breite Furche, ausserdem breitet sich die Mundöffnung noch über die Schale 
hinaus und ist aufgeworfen, bei unserer Form bleibt sie aber im Kahmen 
der Schale ; die den Mundrand von C. Duclosiana zierenden Zähnchen ver- 
laufen als rippenartige Erhöhungen beinahe bis zum Band der Schale, bei 
C. B. Hœrnesi kommt auch dies nicht vor und zeigt nur in der Jugend 
einige Neigung hiezu, welche aber später verschwindet. 

Ich nehme mir die Freiheit diese neue Form mit dem Namen des 
Herrn Dr. E. Hoernbs zu bezeichnen. 

Von Lajmgy besitzt das k. ung. geol. Institut 3 Exemplare von ver- 
schiedener Grösse, deren Dimensionen folgende sind : 

* Was die Verbreitung anbelangt ist : 

I = mit solchem Vorkommen, welches in E. Hörnes und M. x\uinger's Werk 
angegeben ist, welches aber von mir nicht constatirt wurde. 

-|- = angegebenes und von mir constatirtes Vorkommen. 

-^ = nicht angegebenes aber von mir constatirtes Vorkommen. 



I. II. III. 

die Höhe der Schale 16% 15% 1^% 

die Breite » » 13% 11% 8% 

Das abgebildete Exemplar befindet sich in der Sammlung des k. ung. 
geol. Institutes. — 

Von der Familie der Oijprœen kommen in den mediterranen Schichten 
von Ungarn ausser drei nur hier auftretenden noch 9 Arten vor, welche 
auch in den gleich alten Schichten von Oesterreich bekannt sind. 

In den mediterranen Schichten von Ungarn ist die Verbreitung der 
Cypraeen in der Tabelle auf p. i 76 des ung. Textes zusammengestellt. 

Mitra (Costellaria) Szobbiensis, nov. foiui. 

Taf. IV. Fig. 5. 

In der Sammlung des k. ung. geol. Institutes befinden sich 2 von 
Szobh stammende Mitra-Formen, welche mit der in E. Hoernes und M. Auin- 
ger's Werk als M. intermittens beschriebenen in naher Verwandschaft ste- 
hen, deren Schalen aber viel reicher geziert sind, als bei dieser. M. inter- 
mittens besitzt nämlich nur Längs-, die Szobber Exemplare neben den 
Längs- aus Quer-Eippen. 

Die Schale der Mitra Szobbiensis ist eine schlanke Spindel. Abgesehen 
von den embryonalen Windungen, welche bei unseren Exemplaren abgebro- 
chen sind, besteht das Gewinde aus 9 beinahe flachen, durch scharfe Nähte 
geschiedenen Windungen. Die oberen 3 Windungen sind ganz glatt und nur 
die folgenden sind mit an Zahl und Stärke immer mehr und mehr zuneh- 
menden, schütter vertheilten Längs- und aneinander gedrängten, fadenför- 
migen, auch mit freiem Auge warnehmbaren Querrippen bedeckt. Letztere 
sind am unteren Theil der letzten Windung am stärksten ausgebildet. Die 
Mundöffnung ist länglich, schmal, der rechte Mundrand innen gedrängt 
runzelig. Die Spindel ist mit 4 Eunzeln geziert. 

Die Dimensionen des abgebildeten Exemplares sind : 

die Höhe der Schale 17% 
die Breite » » 4%. 

Das abgebildete Exemplar befindet sich in der Sammlung des k. ung. 
geol. Institutes. 

Die Familie der Mitren ist in Ungarn mit 25 Arten vertreten, von 
denen 8 nur in vaterländischen Fundorten angetroffen wurden, ihre Ver- 
breitung zeigt die Tabelle auf p. 177 des ung. Textes. 



212 



1. Terebra (Acus) hungarica, no v. form. 

Taf. IV. Fig. 6. 

Die thurmförmige Schale besteht aus 8 Windungen. An dem oberen 
und unteren Theil der einzelnen Windungen befindet sich eine angeschwol- 
lene Wulst, so dass die Windungen concav erscheinen und die Nähte tiefe 
Kanäle bilden. Die Oberfläche der Schale ist mit Ausnahme der Zuwachs- 
streifen glatt. Die Färbung besteht aus einer braunen netzartigen Zeich- 
nung, welche an den etwas verwitterten Exemplaren hervor steht. Da der 
äussere Mundrand bei allen Exemplaren abgebrochen ist, kann die Form 
der Mundöffnung nur annähernd als oval be25eichnet werden. Der innere 
Mundrand verdickt die etwas gedrehte Spindel. 

Terebra hungarica wurde in den mediterranen Schichten von Fünf- 
hirchen und Szabolcs (Baranyaer Comitat) durch Herrn Director Johann 
BöcKH in grosser Menge gesammelt. 

Das abgebildete Exemplar stammt von Szabolcs, 
Die Höhe der Schale beträgt 23*%, 
die Breite » » ' » S"^. 

Das Original-Exemplar ist in der Sammlung des k. ung. geol. Insti- 
tutes aufbewahrt. 

2. Terebra (Myurella) Sophias, nov. form. 

Taf. IV. Fig. 7. 

Durch Geschenke des Fräuleins Sophie Torma gelangte das k. u. geol. 
Institut in Besitz einer ziemlich reichen Sammlung von Lapugyer Verstei- 
nerungen, bei deren Eevidirung ein Exemplar einer neuen Terebra-Form 
angetroffen wurde und welche ich als Ausdruck unseren Dankes mit dem 
Namen der Spenderin zu bezeichnen mir erlaube. 

Terebra Sophiae ist eine schlanke Form, dessen Gewinde aus 14 Win- 
dungen besteht, welche durch deutliche Nähte geschieden sind. In dem obe- 
ren Drittel der einzelnen Windungen läuft eine viel deutlichere Furche als 
die Nähte herum, so dass sich dadurch ein ausgesprochenes Band bildet, 
welches mit schütter stehenden, stumj)fen Knoten geziert ist ; in den unte- 
ren zweidrittel Theilen treten den Knoten entsprechend, an Stärke im unte- 
ren Drittel zunehmende Längsrippen auf. Die Form der Mundöffnung kann, 
nachdem der rechte Mundrand abgebrochen ist, nur annäherend als läng- 
lich oval bestimmt werden. Die Spindel ist wenig gedreht. 

Des einzig vorhandenen und abgebildeten in der Sammlung des k. u. 
geologischen Institutes aufbewahrten Exemplares Dimensionen sind fol- 
gende : 

Die Länge der Schale 32% 
die Breite » » 6*%!. 



213 

Terebra-Arten sind in den mediterranen Schichten von Ungarn bis 
jetzt 14 bekannt, von welchen 9 mit solchen von Oesterreich übereinstim- 
men, ihre VerbreituDg ist auf der Tabelle p. 179 des ungarischen Textes 

gegeben. 

* 

EEKLÄEUNG DEE TAFEL IV. 

1. a. b. c. Conzos (GhelycOJhivs) Böcichi, nov. form, in natürlicher Grösse. 

2. a. b. c. Conus (Gkelyconus) fusiforiivis, nov. form, in natürlicher Grösse. 

3. a. b. Cypraea(Pustularia) E. Hoernesi, nov. form, in natürlicher Grösse. 
4.' Ein anderes Exemplar derselben Form beinahe ein- einhalbmal vergrössert. 

5. a. b. Mitra (Costellaria) Szohhiensis, nov. form, beinahe ein-einhalbmal 
vergrössert. 

5. c. In natürlicher Grösse. 

6. a. b. Terebra (Acus) hungarica, nov. form, in natürhcher Grösse. 

7. a. b. Tevebra (Myurella) Sophiae, nov. form, in natürlicher Grösse. 



214 



Pag. 181. 



HETEROLEPA, 

EINE NEUE .GATTUNG AUS DER ORDNUNG DER FORAMINIFEREN. 

Von August Feanzenau. 

(Tafel V.) 

Der Güte des Herrn Wilhelm v. Zsigmondy kann ich verdanken, dass 
es mir ermöglicht ist die Foraminiferen aus den Schlemmrückständen der 
aus der Tiefe von 326 bis 455 Meter und 874 bis 915 Meter entnommenen, 
hauptsächlich aus Tegel und Mergel bestehenden Schichten des erbohrten 
artesischen Brunnens im Stadtwäldchen von Budapest zu bestimmen. 

Unter dem zu determinirenden Material fielen mir einige vorzüglich 
erhaltene und in grosser Menge vorhandene Arten auf, welche in die Un- 
ter-Familie der Eotalien, Carp, gehören, deren Septalflächen aber neben 
den anderen porösen Theilen der Schale dicht erscheinen ; diese habe ich 
getrennt und in einer neuen Gattung unter den Namen Heterolepa zusam- 
mengefasst (itspoc = zweierlei, Xéttoc = Schale). 

Heterolepa, u. gen. 

Die Schalen der hierher gehörenden Formen sind frei, kalkig, der 
Umriss rund und mit Ausnahme der Septalfläche glasig porös, kreiseiför- 
mig ; der mittlere Theil der oberen Seite wenig gewölbt, die untere Seite 
stark aufgeblasen; die Kammern spiral angeordnet; nach den bis jetzt 
gemachten Erfahrungen sind auf der oberen Seite die letzten 1^ Windun- 
gen, auf der unteren Seite nur die letzte Windung deutlich sichtbar, letz- 
tere lehnt sich nicht nur auf der unteren Seite an die vorletzte an, son- 
dern hüllt auch etwas die obere Leiste ein ; die schmale, spaltförmige 
Mundöffnung befindet sich an der inneren Seite der Windungen und ist 
mit einer hervorragenden Seite gegen die Septalfläche begrenzt. 

Durch horizontale und verticale Dünnschliffe wurde für den inneren 
Bau der Schalen Folgendes ermittelt. 

Die embrj^onale Kammer (Taf. V, Fig. 6, 7) ist mit 2 bis 4 Kammer- 
windungen umgeben, und zwar ist die Zahl der Windungen und der Kam- 



215 

mern, nach bisher getroffenen Untersuchungen bei den Formen mit grosser 
Anfangskammer kleiner, als bei jener mit kleiner. 

Der mit der Wachsthumrichtung aus parallel verlaufenden Platten 
gebildete äussere Theil der Schale ist mit ziemlich breiten, nahe an einan- 
der stehenden Poren durchbohrt, mit Ausnahme derjenigen Stellen, wo eine 
Kammerscheidewand mit dem äusseren Theil der Schale und wo die obere 
und untere Seite zusammenstösst, denn dort erscheint sie ziemlich dicht. 

Gleichfalls dicht erscheint auch der innere Theil der Schale bis zur An- 
fangskammer, weil eine der zurückgebliebenen Poren nur sehr selten anzu- 
treffen ist, die meisten sind wahrscheinlich mit einer callösen Substanz 
geschlossen. 

Die Kammerscheidewände (Taf. V, Fig. 1 0) bestehen aus einer zurück- 
gebogenen, porenlosen, in der Zusammensetzung der Schale theilnehmen- 
den Platte. Diejenigen Theile der Platte, welche die Mundöffnung begren- 
zen, sind stark gekrümmt und nach vorne gebogen, wodurch die von Aussen 
sichtbare Leiste gebildet wird. 

Das Innere der Kammern (Taf. V, Fig. 10, 11) ist durch eine sehr 
durchsichtige, continuirlich vertretene Schichte ausgekleidet. 

Den äusseren Merkmalen nach stehen die Formen des Genus Hete- 
Tolepa sehr nahe zu einigen der Truncatulina-kxten, von welchen sie aber 
durch die angeführte Eigenschaft der Septalfläche sehr leicht unterscheid- 
bar sind. 

Unsere Arten gehören ihrer Form und dem Bau ihrer Schale nach im 
ScHWAGER'schen System der zweiten Gruppe der Arten mit halkig poröser 
Schale an, dessen dritte Abtheilung in zwei getheilt ist, je nachdem die 
Poren gedrängt oder entfernt stehen. 

Dass wir den neuen Genus Heterolepa hier unterbringen können, 
müssen wk die erste Unterabtheilung wieder in zwei theilen und folgen- 
dermassen gruppiren : 

1 . a. Die Poren stehen gedrängt, die Schalen mit porösen Kammer- 
scheidewänden (Orbulina, Ovulites, Glohigerina, Truncatulina etc.j. 

1 . h. Die Poren stehen gedrängt, die Kammerscheidewände der Scha- 
len bestehen aus einer porenlosen Platte (Heterolepa). 

Unter dem bis jetzt durchgearbeiteten Material gehören zur Gattung 
Heterolepa folgende Arten. 

Heterolepa simplex, u. sp. 

Taf. V. Fig. 1. a. b. c. 

Der Umriss der Schale ist rund, der Eand glatt oder nur sehr wenig 
wellig. Der mittlere Theil der oberen Seite, welcher aus den von aussen 
nicht wahrnehmbaren Anfangswindungen besteht, ist etwas convex, die 
letzten \\ Windungen sind flach oder wenig hohlrund, die untere Seite ist 



!216 

stark erhaben und zeigt kaum eine Andeutung des Nabels. Die lange, 
schmale Mundöffnung nimmt ihren Anfang an der JBerührungsstelle der 
inneren Seite der Septalfläche mit dem Eand der Schale und läuft auf der 
unteren Seite neben der vorletzten Windung bis beinahe zur halben Länge 
derselben herab. Die Kammern sind auf beiden Seiten durch deutliche, 
gebogene Nähte getrennt. Die Septalfläche fällt sehr steil von der Oberseite 
ab. Auf der unteren Seite der Schale sind 10 — 14 Kammern vorhanden. 

Unsere Form wurde in den Arbeiten, welche die älteren tertiären 
Schichten von Budapest schildern, als Tnincatulina Dutemplei, d'Orb. sp. 
angeführt und beschrieben, von welcher aber schon Herr Max v. Hantken' 
bemerkt, dass sie von der typischen Form d'ORBiGNY's'^ einigermassen 
abweicht und sich der von Eeuss^ aus den deutschen Mittel-Oligocän- 
Schichten beschriebenen, gleichnamigen Art nähert, da an den Exemplaren 
von Ungarn die Kammerzahl der letzten Windung grösser ist, als bei der 
aus der Umgebung von Wien. 

Mangel an Material verhinderte mich zwischen der Wiener typischen 
TruncatuUna Dutemplei und unserer Art die Identität nachzuweisen. 

Heterolepa costata, n. sp. 

Taf. V. Fig. 2. a. b. c. 

Der Umriss der Schale ist rund, mit glatten oder sehr wenig welligen 
Eand. Der innere Theil der oberen Seite ist etwas erhaben, die letzten 1|- 
deutlich wahrnehmbaren Windungen flach, die untere Seite stark aufgetrie- 
ben. Die lange, schmale Mundöffnung liegt am inneren Eand der Septal- 
fläche. Die Kammern sind auf der oberen Seite durch zurückgebogene, auf 
der unteren Seite durch sichelförmige, leistenartig erhabene Kammerwände 
geschieden. Auf der oberen Seite ist der Mitteltheil und der innere Theil 
der Windungen mit einer Leiste begrenzt. Die Septalfläche steht normal 
zur oberen Seite. Die Kammerzahl der letzten Windung variirt zwi- 
schen 10—14. 

Heterolepa prsecincta, n. sp. 

Taf. V. Fig. 4. a. b. c. 

Der Umriss der Schale ist rund, der mittlere Theil der oberen Seite 
flach convex, der andere flach ; die untere Seite halbkugelförmig. Auf der, 

^ Hantken : «Die Fauna der Clavulina Szabói-Schichten». Mittheilungen aus 
dem Jahrb. der kön. ung. geol. Anstalt. Budapest, 1881. IV. Band. p. 71. Taf. VIII. 
Figur 5. 

^ D'Oebigny : «Die fossilen Foraminiferen des tertiären Beckens von Wien.» 
Paris, 1846. p. 157. Tab. VIII. Fig. 19-21. 

^ Reuss. «Die Foraminiferen, Anthozoen und Bryozoen des deutschen Septa- 
rienthones » . Denkschrift, der k. Akad. der Wiss. Wien. XXV. Band. 1866. p. 160. 
Taf. IV. Fig. 16. 



217 

auf die obere Seite normal stehenden Septalfläche befindet sich die lange, 
schmale Mundöfinung. Auf der oberen Seite sind die Kammern, wie auch 
die einzelnen Windungen mit erhabenen Kammerscheidewänden, respective 
Leisten begrenzt. Auf der unteren Seite der Schale fliessen die erhabenen 
Kammerwände vor den Nabel in einen Stern zusammen. Am letzten Um- 
gang wurden 11 — 15 Kammern beobachtet. 

Heterolepa bullata, n. sp. 

Taf. y. Fig. 5. a. b. c. 

Der Umriss der Schale ist rund, mit glatten Kand. Der Anfangtheil 
der oberen Seite ist wenig erhaben, die letzten 1^ Windungen sind flach 
oder wenig hohl, die untere Seite stark aufgetrieben. Die Mundöffnung tritt 
als lange spaltförmige Oefinung am inneren, oberen Theil der Septalfläche 
auf und zieht sich bis zur Hälfte der vorletzten Windung herab. Die Kam- 
mern der oberen Seite sind durch deutlich erhabene Kammerwände, die 
innere Seite der Windungen durch Leisten begrenzt. Die erhabenen Kam- 
merscheidewände bilden auf der unteren Seite der Schale vor dem Nabel 
einen Kranz, welcher eine porenlose Nabelscheibe umgiebt. Die letzte Win- 
dung auf der unteren Seite zeigte 11 — 16 Kammern. 



EEKLÄEUNG DER TAFEL V. 

Eig. 1. Heterolepa simplex, Frnzn. a. Obere Seite, b. Untere Seite, c. Seiten- 
ansicht. 

» 2. Heterolepa oostata, Frnzn. a. Obere Seite, b. Untere Seite, g. Seiten- 
ansicht. 

» 3. Mittelform zwischen Heterolepa simplex und eostata, a. Obere Seite. 
b. Untere Seite, c. Seitenansicht. 

» 4. Hetßrolepa praecincta, Frnzn. a. Obere Seite, b. Untere Seite, c. Sei- 
tenansicht. 

» 5. Heterolepa hullata, Frnzn. a. Obere Seite, b. Untere Seite, c. Seiten- 
ansicht. 

» 6. Horizontalschnitt durch Heterolepa praecineta, Frnzn, 

» 7. Horizontalschnitt durch Heterolepa hullata, Frnzn. 

» 8. Verticalschnitt durch Heterolepa COStata, Frnzn. 

» 9, Verticalschnitt durch Heterolepa hallata, Frnzn. 

» 10, Horizontalschnitt durch Heterolepa praeoÍTieta,Frü.zn., stark Yergvössert. 

» 11, Verticalschnitt durch Heterolepa hullata, Frnzn,, stark vergrössert. 



Természetrajzi Füzetek. VIII. köt. 14 



218 



CHAEACTERISTISCHE DATEN ZUR HYMENOPTEREN- 
FAUNA SIEBENBÜRGENS.* 

Von Alexander Mocsáry. 

Die Hymenopteren-Fauna Siebenbürgens ist in der Literatur gegen- 
wärtig noch wenig bekannt. 

Der Erste, der diesbezüglich durch einzelne Daten dazu beitrug, die- 
ses Insecten-Genus bekannt zu machen, war Dr. Gustav Mayr (Verhand- 
lungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissen- 
schaften zu Hermannstadt. IV. Jahrgang 1853, pag. 143); diesen Daten 
wurden sodann von Karl Fuss (ebendaselbst pag. 213 und VI. Jhrg. 1855., 
pag. 24) neuere hinzugefügt. 

Später veröffentlichte Otto Herman (Annalen des siebenbürger Mu- 
seum-Vereines VI. Band, I. Heft, Klausenburg, 1872) eine Liste jener Arten,, 
welche er bei Mezö-Zách, in der Mezőség gesammelt hatte. 

In 1874 veröffentlichte Verfasser die bis dahin bekannt gewordenen 
Daten, ergänzt durch die in der Sammlung des ung. National-Museum zu 
Budapest befindlichen, theils von Karl Eiess zugesandten, theils jenen 
Arten, welche einstens Johann v. Frivaldszky von Herrn Karl Ritter von 
Sacher erhielt, im XXIV. Jahrgang (1874), auf pag. 117—122 in 190 
Arten. 

Im Jahre 1880 erwähnt Karl Henrich, Apotheker in Hermannstadt^ 
[Verzeichniss der im Jahre 1879 bei Hermannstadt beobachteten Blumen- 
wespen (Anthophila). Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgi- 
schen Vereins für Naturwissenschaften in Hermannstadt, XXX. Jhrg. 1880, 
pag. 179] 51 Arten, welche er bei Hermannstadt gesammelt; von denen 
jedoch ich selbst 14 als siebenbürgische Arten bereits früher ange- 
führt hatte. 

* Vorliegende Schrift erschien etwas ausführlicher im XIX. Bande des Jahrg. 
1683 der mathematischen und naturwissenschaftlichen Mittheilungen der Ung. Aka- 
demie der Wissenschaften. 



ál9 

Vor dem Jahre 1881 zählte daher die Hymenopteren-Fauna Sieben- 
bürgens blos 227, meistens gewöhnliche, bekannte Arten ; da sich diesbe- 
züglich in der ausländischen Literatur keine Daten vorfinden. 

Im Jahre 1881 und 1882 unternahm ich mit der Unterstützung der 
ung. Akademie der Wissenschaften und des National-Museum zwei Excur- 
ßionen nach Siebenbürgen und verweilte dort in den Monaten Juni und 
Juli, im Ganzen 9 Wochen lang, in der Gegend von Torda, Kocsárd, Maros- 
Vásárhely, Nagy-Enyed, Hermannstadt, Elisabethstadt, Schässburg, Élő- 
patak und Kronstadt Insecten sammelnd, hauptsächlich Hymenopteren. 
Das Eesultat war zusammen 530 Arten in 862 Exemplaren. 

In den erwähnten, von mir bereisten Gegenden, fanden sich die inter- 
essantesten Thiere bei Torda, Nagy-Enyed und Schässburg ; darunter auch 
solche Arten, von denen kaum vorauszusetzen war, dass sie sich in Sieben- 
bürgen vorfinden würden ; und schöpfte ich auch bei dieser Gelegenheit 
die TFeberzeugung, dass mehrere unserer sehr interessanten süd-östlichen 
Arten, von den mittleren und südlichen Gegenden Ungarns ausgehend 
über Siebenbürgen gegen den Caucasus verbreitet sind. 

Nach dieser kurzen, blos auf die Sommer-Fauna bezüglichen For- 
schung kann ich wohl blos einen Theil der Hymenopteren-Fauna Sie- 
benbürgens characterisiren ; und obgleich mir diese viel ärmer zu sein 
scheint, als jene Mittel- oder Süd-Ungarns, weist sie doch ausser den Thie- 
ren der mittel- europäischen Fauna mehrere solche sehr interessante Arten 
auf, welche die ungarische, theilweise die südhche und südöstliche Fauna 
ausnehmend characterisiren, wie z. B. Allantas unifasciatus Mocs., Chrysis 
cingulicornis Forst., Myrmecocystus viaticus Latr., Myrmosa cognata Costa, 
Pristocera despressa F., Cerceris tuberculata VilL, Bombus vorticosus Gerst., 
Anthophora borealis Mor., flabellifera Lep., Tetralonia basalis Mor., den- 
tata Ev., armeniaca Mor., Eucera clypeata Er., difficilis Duf., pannonica 
Mocs., tomentosa Dours, Meliturga clavicornis Latr., Cilissa dimidiata Mor. 
var. hungarica Mocs., Camptopeum frontale F. Ceratina Leowii Gerst., 
Andrena truncatilabris Mor., Halictus carinaeventris Mor., varipes Mor., 
Colletés nasutus Sm., Nomia ruficornis Spin., Lithurgus fuscipennis Lep., 
Osmia bidentata Mor., Anthidium nanum Mocs., Nomada tripunctata 
Mor., cinnabarina Mor., trispinosa Schmied., Phiarus abdominalis Ev., Bia- 
stes brevicornis Pz., Pasites macalatus Jur., Coelioxys afra Lep., Dioxys 
jucunda Mocs., welche gewiss die interessantesten Arten Siebenbürgens sind. 
Ausser diesen fanden sich noch einige, die bis jetzt in Ungarn noch nicht 
gesammelt wurden, wie : Stizus terminális Dhlb., Odynerus rubripes André, 
und noch mehrere neue Arten. 

In der Gegend von Torda gelang es mir, einige biologische Beobach- 
tungen zu machen. Bis jetzt war nämlich allgemein die Ansicht verbreitet, 
dass die Weibchen der Spheciden ihren Larven als Nahrung Schmetterlings- 

14* 



220 

raupen, Käferlarven, Käfer, Grillen, Mücken, Blattläuse, Cicadinen und 
Spinnen zuschleppen, mit deren Verschleppung beschäftigt selbe oft zu 
beobachten sind ; ich selbst hatte ähnliches schon gesehen. Dass jedoch eine 
Sphecide einen bereits entwickelten Schmetterling in ihr Nest trug, wurde 
bis jetzt meines Wissens noch nicht bemerkt. Ich war daher überrascht, als 
ich in den ersten Tagen des Juli 1882 bei Torda mehrere specimina des 
Ceratocolus subterraneus Fabr. erhaschte, als sie im Begriffe war, den 
Schmetterling Crambus craterellus Scop. (rorellus Linn.) in ihre Zellen 
zu schleppen, w^elche in thonige Erde gebettet waren. Eine andere Be- 
obachtung bot mir die Gelegenheit, welche ich hatte, 3 Exemplare des 
seltenen Parasiten Phiarus abdominalis Ev. aus den Nestern der einsam 
lebenden Kunstbiene Meliturga clavicornis Latr. bei den Flügeln heraus 
zu ziehen. Dies hatte schon der berühmte russische Naturforscher Fer- 
dinand MoRAviTz beobachtet ; und ich fand Gelegenheit zu bekräftigen, 
das Phiarus abdominalis in der That ein Parasit der Meliturga clavi- 
cornis sei, was ich übrigens bereits lange vermuthete, denn ich hatte 
bereits diese zwei Bienenarten auf der Blüthe der Salvia sylvestris, in 
der Gegend von Budapest, immer zusammen kreisen gesehen. Bei der 
gleichen Gelegenheit erwarb ich auch zahlreiche Exemplare des Pasites 
maculatus, dieser seltenen Parasit-Biene, und ich halte es für wahr- 
scheinlich, dass Pasites auch ein Parasit des Ceratocolus oder der Meliturga 
ist ; der erstere Fall wäre sehr interessant, denn dann hätten wir den nicht 
alltäglichen Fall eines gegenseitigen Parasitismus vor uns. Ebendamals 
sammelte ich noch eine interessante Bienenart in zahlreichen Exemplaren, 
die Tetralonia armeniaca, welche vor einigen Jahren aus dem Caucasus 
nach weiblichen Exemplaren beschrieben worden ist. 

Ausser Torda fanden sich die interessantesten Insecten bei Nagy- 
Enyed und Schässburg, wobei ich Gelegenheit hatte mich zu über- 
zeugen, dass das Leben der Bienenarten ganz von dem Leben der Blumen 
abhängt, denn ich fand viele interessante Arten, von denen ich glaubte, 
dass sie in Siebenbürgen kaum zu treffen eind, auch hier auf denselben 
Pflanzen, welche dieselben in Ungarn oder in Slavonien aufsuchen. 

Karl Henrich veröffentlicht in 1 88 1 in den Verhandlungen und Mit- 
theilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften in Her- 
mannstadt, auf pag. 68 — 69 des XXXI. Jhrges wieder 31 Bienenarten; auf 
pag. 122— 1!^25 des XXXIL Jhrges 1882 16 Bienen und 60 Hymenopteren 
anderer Familien; auf pag. 115—116 des XXXIII. Jhrges 1883 27 Bienen- 
arten. Von diesen abgerechnet die von mir bereits aufgeführten 31 Arten, 
bleiben noch 103 Arten, und so finden wir, wenn wir noch die bereits 
bekannten 227 Arten dazuschlagen, dass im Ganzen in der Literatur 338 
Hymenopteren- Arten aufgereiht werden; welche Zahl, gegen die ungarische 
Fauna, nur ziemlich klein zu nennen ist, selbst wenn wir auch in 



321 

Betracht ziehen, dass Siebenbürgen in Folge seines kälteren und sehr ver- 
änderlichen Klimas dem Gedeihen der Hymenopteren viel ungünstiger ist. 
Derzeit werde ich mich, indem ich mir für ein anderes Mal die Ver- 
öffentlichung der von mir sowohl bezüglich der Hymenopteren als auch 
der Dipteren gesammelten oder mir bekannten Daten vorbehalte, — darauf 
beschränken, blos jene Arten namentlich anzuführen, welche die Fauna 
Siebenbürgens in einer oder der anderen Eichtung characterisiren, indem 
ich bei den bedeutenderen Arten deren geographische Verbreitung, sowohl 
in Ungarn als auch in andern Ländern erwähnen will. Solche sind 
wie folgt : 

Abia fulgida Zadd. In den Pyrenaaen und der Schweiz ; in Siebenbürgen im August 
bei den Glashütten von Kerzeschora und in Ungarn bei Bad Korytnicza. 

Allantus Koehleri Kl. (nigrüabris Friv.)- Auf unseren höheren Gebirgen in der nie- 
deren Alpengegend, und auch in Siebenbürgen, im Juli. 

— unifasciatus Mocs. Wurde von mir aus Ungarn beschrieben ; bei Mehadia unter 
dem Domogled anfangs Juni und selten in Siebenbürgen. Ausser in den Scliwe- 
sterländern nur im Caucasus zu finden. 

Megalodontes (Tarpa) Fabricii Leach. Lebt in Deutschland und Ungarn ; auf dem 
Ofner Gebirg in der zweiten Hälfte des Juni, ferner in Homonna, Neusolil, 
Grebenacz und an der Ulma, in Siebenbürgen bei Torda, und bei Dálja in 
Slavonien. 

— plagiocephaia Kl. Nur in den mittleren Gegenden Ungarns, in Siebenbürgen bei 
Farkadin, Torda und Schässburg. 

— spissicornis Kl. Grosswardein ; bei Korytnicza, und in Siebenbürgen bei Schäss- 
burg, im Juli. 

Ichneumon SUSpiciosus Hlgr. Eine der selteneren Ai-ten, in Siebenbürgen bei 
Schässburg. 

— terminatorius Grav. In Siebenbürgen bei Bad Élőpatak, im Juli. 

— exillcornis W. Bis jetzt in Ungarn blos bei Budapest und in Siebenbürgen. 

— ZOnaÜS W. In Siebenbürgen bei Torda, im Juli. 

— OChropis Gm. In der Gegend von Eesicza und in Siebenbürgen. 
Amblyteies uniguttatus W. Bei Budapest, in Süd-Ungarn und in Siebenbürgen. 
Tryphon eîegantulus Schrk. Bei uns bis jetzt sicher bloss bei Schässburg Ende Juni 

zu treffen. 
Xylonomus praedatorius F. Bei uns blos bei Budapest und in Siebenbürgen bei 

Torda, Anfangs Juli. 
Bracon mactator Germ. Bei uns nicht selten, so wie auch bei Hermannstadt in 

Siebenbürgen. 
Ellampus bidentulus Lep. Bei Budapest, Homonna und Petrozsény in Siebenbürgen. 

— truncatus Dhlb. Im Comitate Zemplén, bei Debreczin und Grossscheuer in Sie- 
benbürgen. 

Holopyga fervida F. In Mittel- und Ost-Ungarn, in Siebenbürgen in der Mezőség, 

imd in Slavonien bei Dálja. 
Hedychrum Gerstaeckeri Chevr. In Siebenbürgen bei Torda, anfangs Juli. 



222 

Chrysis cingulicornis Forst. Diese wenig bekannte Art findet sich blos in Ungarn 
und bei Elisabethstadt in Siebenbürgen. 

— bicolor Lep. Eine der bei uns selteneren Arten, wurde bis jetzt blos bei Buda- 
pest und in Siebenbürgen beobachtet. 

Camponolus pubescens F. Eine mediterraneische Art ; bei Budapest und in unse- 
ren südlicheren Gegenden, sowie in Siebenbürgen in der Mezőség, in der Gegend 
von Hátszeg und Grossscheuer, allgemein im Frühjahr. 

Myrmecocystus (Cataglyphis) viaticus Latr. Die Heimat dieser interessanten 
Ameise ist Süd-Europa, West- Asien und Nord- Afrika. — Bei Tokaj, Budapest, 
Grebenácz und Baziás ist sie im ganzen Jahre allgemein, so auch in Siebenbür- 
gen in der Mezőség. Ihre nördlichste Verbreitung ist daher Ungarn. 

Polyergus rufescens Latr. Diese interessante Ameise ist im Neograder Comitat, bei 
Budapest, Grebenácz und in Siebenbürgen bei Hermannstadt anzutreffen. 

Mutílla trifasciata Ead. Bei uns in Trencsin, bei Bad Korytnicza, Tátrafüred und 
bei Hermannstadt in Siebenbürgen. 

Myrmosa cognata Costa. Bisher blos in Itahen ; bei Budapest und Mehadia, auch 
in Siebenbürgen angetroffen. 

Pristocera depressa F. Diese interessante Ai-t findet sich ausser Ungarn imd Sie- 
benbürgen blos noch bei Wien ; bei uns bei Duna-Örs, im Komorner Comitat, 
bei Budapest, Sátoralja-Ujhely und bei Hátszeg in Siebenbürgen, im Anfang des 
Frühligs, ziemlich selten. 

Tiphia morlo F. Ungarn, Frankreich und Spanien; in den wärmeren Gegenden 
Ungarns nicht selten ; kommt auch in Siebenbürgen vor, u. z. bei Torda und 
Mező-Zách in der Mezőség. 

— ruficornis Schck. Ist in Deutschland und Süd-Tirol zuhause ; bei uns ziemlich 
selten ; wxirde bisher blos bei Grosswardein, Eézbánya und in Siebenbürgen bei 
Elisabeth Stadt und Schässburg gesammelt. 

Larra anathema Eossi. Im Juli- August bei Budapest, Szegedin, Debreczin, Grosswar- 
dein und Zilah einzeln, in Siebenbürgen bei Elisabethstadt in grösserer Anzahl 
gesammelt. 

Cerceris tuberculata Vill. Eine sich von Südwest gegen Südost verbreitende Art, 
bei Budapest selten, aber bei Jassenova im Temeser Comitat habe ich das 
Insect Ende Juli auf dem Eryngium campestre in mehreren Exemplaren gesam- 
melt ; ist auch in Siebenbürgen in der Mezőség zu finden. 

Stizus (Larra) terminális Dhlb. In Süd-Europa wenig bekannte, seltene Art, welche 
bis jetzt in Ungarn noch nicht gefunden wurde ; lebt jedoch in Siebenbürgen 
auf salzigem Boden, woher ich ein männliches und ein weibliches Exemplar 
erhalten habe. 

CeratocoîUS subterraneus F. Auf dem sandigen Boden des Eákos, bei Grebenácz 
und Jassenova im Temeser Comitat, und bei Torda in Siebenbürgen, wo ich 
diese Art von Mitte Juni bis Anfangs Juli in grösserer Anzahl sammelte, als sie 
für ihre Brut in ihre Zellen den Schmetterling Crambus craterellus Scop. hinein- 
schleppte. 

Odynerus rubripes André. Dieses seltene Thier ist bis jetzt blos in Siebenbürgen 
vorgekommen. 



223 

Bombus hortorum L. var argillaceus Scop, (ligusticus Spin.) Diese Varietät ist bei 
uns blos bei Orsova und in Siebenbürgen bei Klausenburg und in der Mezőség 
zuhause. 

— VOrticoSUS Gerst. Auf der Balkan-Halbinsel und im Caucasus ; sehr selten bei 
Budapest ; in Siebenbüi'gen bei Torda und Élőpatak von mir in mehreren Exem- 
plaren gesammelt. 

Anthophora borealis Mor. Allgemein in Eussland bei St. Petersburg ; anderwärts 
bisher noch nicht beobachtet ; bei uns bei Jászkisér, im Heveser Comitat und 
bei Torda in Siebenbürgen anfangs Jtili selten auf der Blüthe der Salvia 
sylvestris. 

— flabellifera Lep. Eine von Süd-West gegen Süd-Ost sich verbreitende Ai't; bei 
Budapest, Grosswardein, Grebenácz, Baziás und Mehádia, in Siebenbürgen bei 
Nagy-Enyed, Hermannstadt und Elisabethstadt, bei Vukovar in Slavonien, Ende 
Juni und im Juli, allgemein auf Lycium afrum und Ballota nigra. 

Tetralonia IWalvae Eossi. In südlicheren Gegenden Ungarns, in Siebenbürgen, bei 
Torda und Ehsabethstadt, in Slavonien bei Dálja und Vukovar auf Malvenarten 
im Juli nicht selten. 

— basal is Mor. Südöstliche Art, bei uns in der Gegend von Budapest, Klein-Te- 
renne, Szliács, Grosswardein und in Siebenbürgen bei Schässburg auf der 
Salvia sylvestris und Lythrum salicaiia Ende Juli und im August allgemein 
verbreitet. 

— dentata Ev. Südliche und südöstliche Art ; bei uns in der Gegend von Tálya 
und Vizsoly im Comitat Abauj, um Budapest, Grosswardein und Grebenácz, bei 
Schässburg in Siebenbürgen und bei Dálja in Slavonien im Juli nicht selten auf 
den Blüthen des Carduus acanthoides. 

— armeniaca Mor. (glaucopis Mocs.) Diese schöne Art beschrieb Morawitz vor 
einigen Jahren nach weiblichen Exemplaren aus dem Caucasus. In Siebenbür- 
gen bei Torda von Mitte Juni bis Mitte Juli von mir hauptsächlich in zahlrei- 
chen männlichen Exemplaren auf der Salvia sylvestris gesammelt. Ludwig Biró 
brachte von Jászkisér in Heves schon in 1878 ein Männchen. Diese Ai-t ist eine 
der bedeutendsten der siebenbürgischen Fauna. 

Eucera clypeata Er. (punctilabris Lep.) Südliche und südöstliche Art ; in den fla- 
cheren Gegenden Ungarns, bei Torda in Siebenbürgen und bei Dálja und Eszék 
in Slavonien auf der Blüthe der Salvia von Mitte Mai bis Ende Juni allgemein 
zu finden. 

— Interrupta Baer. Ebenfalls auf den imgarischen Ebenen, in Siebenbürgen bei 
Marosvásárhely und Hermannstadt ; in Slavonien bei Eszék und Dálja ; meistens 
mit der vorigen zusammen. 

— difficiiis Duf. Perez. Südliche Art; bei uns um Tokaj, Budapest, Jassenova und 
Mehádia ; in Siebenbürgen bei Torda, und in Slavonien bei Dálja und Vukovar, 
hauptsächlich auf dér Blüthe der Medicago sativa, von Mitte Mai bis Mitte Juni 
nicht selten. 

— pannonica Mocs. Eigene Art Ungarns; bei Budapest, Jászkisér und Grebenácz 
und in Siebenbürgen bei Torda im Juni und anfangs Juli auf dem Onopordon 
acanthium selten, aber in Slavonien bei Dálja fand ich diese Art zahlreich auf 
der Blüthe der Anchusa officinaHs. 



224 

Eucera tomentosa Dours. (spectabilisMocs.) Diese schöne algerische und turkesta- 
uische Art ist bei uns um Budapest, Grosswardein, Fünfkirchen, Grehenácz und 
Jassenova und in Siebenbürgen bei Torda von Mitte Juni bis Ende August auf 
Centauria Sadleriana, solstitialis und Bibersteinii nicht selten. 

Meliturga clavicornis Latr. Von Südwest nach Südost sich verbreitend; bei uns in 
der Gegend von Steinamanger, Vizsoly und Homonna in Zemplin, bei Buda- 
pest, Jászkisér, Peer, bei Szaik in Baranya und Grebenácz, in Siebenbürgen bei 
Torda und Schässburg, bei Dálja in Slavonien im Juni-Juli allgemein auf der 
Salvia sylvestris. 

Systropha curvicornis Scop. Von Mitte Juli bis Ende August allgemein bei uns auf 
Carduus acanthoides ; vorgefunden von mir bei Elisabethstadt in Siebenbürgen, 
bei Schässburg und auch in Slavonien bei Dálja und Vukovar. 

— planidens Gir. Ebendamals auf dem Convulvulus bei uns meistens zusammen 
mit der vorigen Art ; bei Torda in Siebenbürgen und Dálja in Slavonien. 

Cilissa dimidiata Mor. var. hungarica Mocs. Die Stammart lebt im Caucasus ; die 
Varietät ist bis jetzt nur Ungarn eigen, und ist bei Budapest im Eákospalotaer 
Wäldchen und in Siebenbürgen bei Torda Ende Juni und Anfangs Juli auf der 
Blüthe der Onobrychis arenaria, deren Blüthenstaub sie sammelt, nicht selten. 

Camptopeum frontale F. Eine schöne südöstliche Art ; hierzulande bei Sárbogárd, 
Budapest, Grebenácz, Jassenova nnd Mehádia, von Mitte Juli bis Ende August 
allgemein auf der Centaurea Bibersteinii ; auf eben dieser Pflanze fand ich sie 
auch in Siebenbürgen bei Nagy-Enyed. 

Ceratina Leowii Gerst. Ist aus Klein-Asien und Griechenland beschrieben; bei uns 
in der Gegend von Budapest, Forró im Comitat Abauj, Grosswardein, Tasnád, 
Oravicza, Mehádia, sowie in Siebenbürgen bei Torda, Nagy-Enyed und Elisa- 
bethstadt, einzeln auf dem Carduus acanthoides im Juli. 

Xylocopa violacea Poda. In unseren südlicheren Gegenden, sowie auch in Sieben- 
bürgen, in der Mezőség und bei Hermannstadt. 

— valga Gerst. Mit der vorigen zusammen, bei Schässburg in Siebenbürgen, auch 
Hermannstadt, in Slavonien bei Dálja und Vukovar. 

Andrena truncatilabris Mor. In Frankreich und im Caucasus; bei Budapest und bei 
Torda in Siebenbürgen, sowie auch bei Dálja in Slavonien Ende Mai und An- 
fangs Juni, ist allgemein auf Sisymbrium Columnae, dessen Blüthenstaub sie 
sammelt. 

Halictus morbillocus Kriechb. Bei uns allgemein im Juni und Herbst auf Carduus 
acanthoides, auch in Siebenbürgen von mir bei Torda, Nagy-Enyed, Elisabeth- 
stadt und Schässburg gefunden. 

— carinae ventris Mor. Eine aus Turkestan beschriebene Art ; bei uns allgemein 
auf Carduus acanthoides Ende des Sommers und im Anfang des Herbstes. Bei 
Budapest ; auch in Siebenbürgen von mir bei Nagy-Enyed, und in Slavonien bei 
Dálja und Vukovar gesammelt. 

— varipes Mor. Bekannt aus Turkestan und dem Caucasus ; bei Budapest, Gross- 
wardein, bei Mehádia und bei Baziás, in Siebenbürgen bei Nagy-Enyed gleich- 
falls auf Carduus acanthoides allgemein. 

Colletés nasutus Sm. Sehr interessante östliche Art; ist bei uns sehr verbreitet und 
bereits bei Steinamanger, Duna-Örs, Budapest, Szliács und Jassenova, in Sie- 



225 

benbürgen bei Elisabeth stadt und Schässbnrg, in Slavonien bei Dálja von Mitte 
Jiili bis Mitte August, auf der Anchnsa officinalis, auf deren Stengel sie 
übernachtet. 

Colletés floralis Ev. Östliche Art ; bei Budapest, auch in Siebenbürgen. 

Nomia ruficornis Spin. Südliche und südöstliche Art ; bei Budapest und Siófok, 
Berend in Baranya, Poroszló im Heveser Comitat, bei Grebenácz, bei Torda in 
Siebenbürgen und Vukovar in Slavonien, auf dem Carduus acanthoides und der 
Centaurea Sadleriana von Mitte Juli bis Mitte August nicht selten. 

Megachüe OCtosignata Nyl. Eine der seltenei-en Arten, welche ich bis jetzt nur bei 
Fünfkirchen und bei Schässburg in Siebenbürgen sammelte. 

Llthurgus fuscipennis Lep. Aus Süd-Frankreich und Eussland beschriebene schöne 
Art ; bei Budapest auf dem Carduus acanthoides Ende Juli und auch im August 
allgemein ; ist auch bei Makó, Grosswardein und Grebenácz und in Siebenbür- 
gen vorgekommen. 

Osmia Solskyi Mor. In der Krim, in Armenien, in den gebirgigen Gegenden der 
Schweiz und Deutschlands ; bei uns bis jetzt blos bei Mehádia und Poprád, in 
Siebenbürgen bei Bad Élőpatak, und in Slavonien bei Eszék im Juli. 

— bidentata Mor. (affinis Friv.). Ist aus dem Caucasus und aus Ungarn beschrieben ; 
bei uns auf Carduus acanthoides und Centaurea solstitialis bei Forró und Göncz 
im Comitat Abauj, bei Budapest, Fünfliirchen, Tasnád, Grebenácz und Oravicza, 
in Siebenbürgen bei Torda, Elisabetlistadt und in Slavonien bei Vukovar, sowie 
in Kroatien bei Agram vom Juli bis Ende August auf Centaurea- und Carduus- 
Arten nicht selten. 

— Panzeri Mor. Bei Budapest, Mehádia, Grosswardein, in Siebenbürgen bei Her- 
mannstadt und in Slavonien bei Dálja auf dem Sisymbrium Columnaa nicht 
selten. 

- — melanogaster Spin. Bei Budapest, Balatonfüred, Siófok, Neusohl, Korytnicza und 
Bad Szobráncz, in Siebenbürgen bei Kocsárd und Torda, in Slavonien bei Dálja, 
Eszék und Vukovar. 

Anthidium nanum Mocs. Wurde bis jetzt blos auf dem Gebiete der Stefanskrone 
beobachtet, namentlich bei Budapest, Grosswardein, Fünfldrchen, Mehádia, in 
Siebenbürgen bei Hermannstadt, und in Slavonien bei Dálja, auf den Blüthen 
des Carduus acanthoides und der Centaurea Bibersteinii, von Juni bis Mitte 
August. 

Nomada tripunctata Mor. Ist in Süd-Europa und in Ungarn und Siebenbürgen 
zuhause ; bei uns in der Umgebung von Budapest, Balaton-Füred, Grosswardein, 
Grebenácz, Ulma und Orsova, in Siebenbürgen bei Torda, und in Slavonien bei 
Dálja auf der Blüthe der Salvia sylvestris nicht selten. 

— Dalla Torre! Schmied. Bei uns nur in der Umgebung von Mehádia und in Sie- 
benbürgen. 

^ clnnabarJna Mor. In Mittel- und Süd-Europa, doch überall selten ; hier bei Bad 
Szobráncz und bei Budapest, in Siebenbürgen bei Torda. 

— trispinosa Schmied. Von Süd-Europa gegen Oesterreich, nicht selten bei Buda- 
pest, kommt auch bei Szentes und in Siebenbürgen vor. 

— brevicornls (Mocs.) Schmied. Ist von Süd-Europa bis Thüringen verbreitet ; bei 



226 

lins um Budapest, Tasnád, Jassenova und Mehádia, in Siebenbürgen bei Her- 
mannstadt. 

Phiarus abdominalis Ev. Von Klein- Asien gegen Eussland bin verbreitete schöne 
Art ; bei Budapest, Jászkisér und Ulma, in Siebenbürgen bei Torda in Gesell- 
schaft der Meliturga clavicornis, deren Parasit sie ist, auf der Salvia sylvestris, 
von Mitte Mai bis Mitte Juli nicht selten. 

Biastes brevicornis Pr. (Pasites Schottii F.). Von Süden nach Osten sich verbrei- 
tende, sehr nette Art; unter den Ofner Bergen, am Eákos, sowie bei P. Szarvad 
und Grebenácz von Ende Juni bis Ende August nicht selten ; auch in Sieben- 
bürgen vorgefunden. 

Pasites maculatus Jur. Südliche und östliche Art ; hier bei Budapest von Ende Juni 
bis Ende August auf Marrubium peregrinum und Centaurea Bibersteinii nicht 
selten ; lebt in der Umgegend von Dabas, bei Horgos in Csongrád, Grebenácz 
und in Siebenbürgen bei Torda. 

Coelioxys afra Lep. (coronata Forst.). Südliche Art; bei Budapest, P.-Szarvad, Gre- 
benácz und Jassenova nicht selten ; wurde von mir gesammelt bei Szliács, bei 
Torda in Siebenbürgen, bei Dálja in Slavonien und auch bei Vukovar. 

— aurolimbata Forst. Ist nicht selten in Mittel-Ungarn und auch in Siebenbürgen 
bei Maros- Vásárhely von mir vorgefunden worden. 

Dioxys jucunda Mocs. (cincta Mocs. nee Jur.). Eigene ungarische Art ; bei Budapest 
am Blocksberg und in der Nähe der Aerarial-Forste sehr selten, in der zweiten 
Hälfte des Juni ; ist auch in Siebenbürgen bei Klausenburg vorgekonunen. 

Sphecodes fuscipennis Germ. Bei Steinamanger, Budapest, Peszér, Debreczen, 
Grebenácz, Jassenova, in Siebenbürgen bei Torda, in Slavonien bei Dálja auf 
Eryngium campestre gegen Ende Juli und im August allgemein zu finden. 



227 



Pag. 187. 



ÜBER ABNORM GEFÄRBTE VÖGEL IN DER SAMMLUNG 
DES UNG. NATIONAL-MUSEUxM. 

Von Dr. Julius v. Madarász. 
(Tafel VI.) 

Der bekannte Ornitholog Anton Bogdanow zeigte zuerst, dass die 
Farbe der Federn durch Farbstoffe hervorgerufen wird, welche auch durch 
chemische Mittel ausgeschieden und endlich auch chemisch erzeugt werden 
können. Die Endresultate seiner Untersuchungen, welche er in dem Ber- 
liner «Journal für Ornithologie» für das Jahr 1858 veröffentlichte, lauten 
in Kürze folgend. 

Die Federn zerfallen nach ihrem Farbstoffe in zwei Gruppen : in die 
erste Gruppe gehören alle jene Federn, welche ihre. Farbe einzig und allein 
von dem Farbstoffe erhalten; in die zweite hingegen alle jene, welche zwar 
Farbstoffe enthalten, wo aber die Beschaffenheit der Farben durch die 
physische Eigenthümlichkeit der Federn beeinilusst wird; dies sind die 
metallfarbigen Federn. Die Farbstoffe enthalten Stickstoff und sind durch 
chemische Mittel auszuscheiden und zwar die rothe (Zoo-erythrin), gelbe 
{Zoo -xan thin), grüne (Zpo-chlorin) und violette Farbe (Zoo-janthin oder 
Zoo-violettin)nurin Alkohol oder Aether, die schwarze Farbe (Zoo-melanin) 
hingegen in Ammoniak und in Kali causticum. Die blaue Farbe wird nicht 
durch Farbstoff hervorgerufen, sondern liegt in der physischen Beschaffen- 
heit der Feder selbst ; bei durchfallendem Lichte verschwindet sie. 

Die Farbstoffe werden wahrscheinlich aus den in die Federn führen- 
den Blutgefässen oder aber aus besondern Absonderungs-Drüsen (?) ausge- 
schieden und gelangen durch Aufsaugung in die verzweigten Theile der 
Federn. Die Federn können Nahrungs- und Farbstoffe aufnehmen, wenn 
die in dieselben leitenden Gefässe anschwellen, was aber, nachdem sie den 
grössten Theil des Jahres hindurch ausgetrocknet sind, nur kurze Zeit 
andauert. Daher kommt es, dass die lebhafte Färbung vieler Vögel im 



228 

Laufe des Jahres in Folge Mangels an neuem Farbstoffe fahl wird und sich 
vollständig verändert, ohne dass die Vögel gemausert hätten, * 

Zur Zerstreuung der Lichtstrahlen sind die in den Federn befind- 
lichen Farbstoffe berufen, ohne welchen sie weiss erscheinen würden. 
So enthält zum Beispiel das Gefieder folgender Vögel keinen Farbstoff'- 
Die Reiher (Ardea segretha, A. garzetta), die weisse Haustaube oder die 
Huhnarten, also in Folge von Domestication ; das weisse Geflügel, das 
Schneehuhn (Lagopus albus), aus dessen buntem Sommergefieder ohne 
Mausern ein schneeweisses Winterkleid entsteht u. s. w. Alle diese gehören 
aber nicht zu den abnorm gefärbten Vögeln, obgleich im Grunde genommen 
auch jene weissen Färbungen in Folge von Mangel an Farbstoffen wie bei 
den Albino- Vögeln hervorgerufen werden. 

Die Ursache des abnormen Mangels an Farbstoffen liegt wahrschein- 
lich darin, dass die die Farbstoffe absondernden Theile (Drüsen ?) nicht 
ausgebildet sind und daher den Federn keinen Farbstoff zuführen können. 
In einem andern Falle ist das Gefieder des Vogels wieder ausserordentlich 
dunkel gefärbt, weil der Farbstoff in überwiegender Menge vorhanden ist. 
Danach können wir eine Abnahme und ein Ueberwuchern des Farbstoffes 
unterscheiden. 

Die Abnahme des Farbstoffes pflegt in verschiedenem Grade und in 
verschiedener Weise aufzutreten. Fehlt der Farbstoff' gänzlich und erstreckt 
sich dieser Mangel auf das ganze Gefieder des Vogels — in welchem Falle 
meistens der Schnabel, die Läufe, die Zehen und die Iris des Auges des 
Pigmentes entbehren — so sprechen wir von reinem, lüirMichen Alhinismus. 
Fehlt der Farbstoff nicht gänzlich, und ist noch eine gewisse fahlgelbe 
Grundfarbe sichtbar und sind noch die ursprünglichen Zeichnungen zu 
erkennen : so nennen wir dies Bleichsucht, Ghlorochroismus. Die Bleichsucht 
kann so unbedeutend sein, dass sie von der gewöhnlichen Färbung kaum 
abweicht, sie kann aber auch in so hohem Grade auftreten, dass sie bei- 
nahe zu reinem Albinismus ausartet. Bei einigen Vögeln erstreckt sich 
der Mangel an Farbstoff nur auf einzelne Theile derselben ; diese Erschei- 
nung nennen wir 'partiellen Alhinismus oder partiellen CMorochroism,us. 
Die Verbreitung dieses Pigmentmangels ist bei den Vögeln durch Vererbung 
nicht erwiesen (wie bei einigen Säugethieren, z. B. bei der weissen Maus, 
welche sich auch als Albinos weiter vermehren). Wir treffen oft auf Vogel- 
nester, in welchen sich ein Albino unter mehreren normal gefärbten 
findet ; es können auch sämmtliche Bewohner des Nestes Albinos sein, 
während die Eltern normal gefärbt sind. Mancher Vogel erhält auch im 
Käfige oder in der freien Natur in Folge Alterns weisse Federn. 

* S. die Beobachtungen über die Färbung des kleinen Fliegenschnäppers (Mus- 
cicapa parva Bechst.) in «Zeitschrift f. d. ges. Ornith.» 1884, I. 



229 

Wie bei der Abnahme, so zeigen sich auch bei der Ueberwucherung 
des Pigmentstoffes Abstufungen. Die Ueberwucherung des Farbstoffes wird 
gewöhnlich Melanismus genannt, weil besonders die schwarze, braune 
oder grau-schwarze Farbe vorherrscht. Es giebt vollständigen, unvollstmi- 
digen und partiellen Melanismus, je nachdem die dunkle Farbe in grossem 
Maasse, weniger oder nur örtlich auftritt. 

G. Frauenfeld* rechnet zur abnormen Verfärbung der Vögel noch 
jene Veränderung, welche durch das Klima hervorgerufen wird (Clima- 
tochroismus) : wenn nämlich das Eindringen des Sonnenstrahles in der 
Intensität der Farben eine Ab- oder Zunahme hervorruft. Diese Erschei- 
nung tritt aber als ständiges Merkmal auf und bildet klimatische Arten 
und Abarten, daher sie nicht zu den zufälligen Verfärbungen, welche nur 
krankhafte Zustände sind, zu rechnen ist. 

Gegenwärtig beabsichtige ich jene abnorm gefärbten Vögel aufzu- 
führen und kürzlich zu beschreiben, welche aus Ungarn in die Sammlung 
des National-Museum kamen. 

SYRNIUM ALUCO L. 
(Melanismus.) 

Stirne, Oberkoj)f, Hals dunkelbraun, die Federn längs des Schaftes 
dunkler; der um die Augen befindliche Theil einfarbig braunschwarz; 
Eücken, Schultern, Flügel und Schwanz dunkelbraun mit regelmässigen 
Zeichnungen ; unten dunkelbraun, Schnabel normal, Krallen hingegen 
dunkel hornfärbig. 

Unsere Sammlung besitzt drei solche mit einander in jeder Bezie- 
hung, auch in den Maassen, übereinstimmende Exemplare. 

Flügellänge 28 %i, Schwanz '±0%, Lauf b,b%. 

a) Aus dem Neograder Comitate (Szirák), Geschenk des Ferd. Baus. 

hj « « Biharer « {Gsegó'd), Geschenk des Jon. Kovács. 

c) « « Pester « {Pilis-Szántóer Gehirge) , Geschenk 

des Dr. Eme. Feivaldszky. 

COEVUS FEUGILEGÜS L. 
1. (Partieller Alhimsiiius.) 

Einzelne Schwungfedern erster und zweiter Ordnung, ferner zwei 
aus den Deckfedern der letzteren weiss ; die übrigen Theile ganz normal 
gefärbt. 

cf. juv. Aus dem Heveser Comitate. Geschenk des Sal. Petényi. 



* Verb. zooL-bot. Ver. Wien, 1853 III. p. 36. 



280 



2. (Partieller Chlor o ehr oisniits.) 

Ein junges Exemplar, Schnabelwurzel noch mit Federn bedeckt. 
Kopf und Hals mit dunkelbraunem violetten Glanz, Eücken, Schultern, 
ganzer Unterkörper und Schwanzfedern unten braune ; Flügel und Schwanz- 
federn oben noch mit hellerem, fahlen äusseren Eande. 

Flügellänge 30,5 %i. Schwanz 19,5^. 

Aus dem Neutraer Comitate {Tóthmegyeri puszta). Geschenk des 
Ez. Tóth. 

COEVUS CORNIX L. 
1. (Alhinisnius.) 

Eeinweiss mit kaum bemerkbarem gelben Anflug. Pupille des Auges 
roth (?). In zwei Exemplaren. 

a) Flügellänge 28 % , Schwanz 17%, Lauf 5 %i , ? . Fester Comitat, 
13. Febr. 1876. 

bj Flügellänge 29,5 %t, Schwanz 18,5%^, Lauf 5,b%, cf. Arader Co- 
mitat, 28. Febr. 1866. 

^, ( Chlor oehT'oismus. ) 

a) Ganzer Vogel einfarbig aschgrau, Kopf, Vorderhals und Brust 
kaum bemerkbar dunkler. Die Schäfte der Eücken-, Flügel- und Schwanz- 
federn schwarz. 

?. Jász-Apáthi, 1861, Jan. 29. Geschenk des Steph. Hubay. 
Flügellänge 32 %i, Schwanz 19,5%, Lauf 5,5 %^. 

b) Letzterem sehr ähnlich, die graue Farbe mit gelblicher Beimi- 
schung, Zeichnung des Kopfes und des Halses deutlich dunkelgrau. 

Pressburger C. (Tyrnau), 3. Febr. 1864. Geschenk des Ernst Herman. 
Flügellänge 30 %i, Schwanz 19,5«^, Lauf 5,5%,. 

c) Oben und unten weiss, Kopf und Brust kaffeebraun, Flügel- und 
Schwanzfedern fahlfarbig mit schmutzig-weissem äusseren Eande. Schna- 
bel und Lauf normal gefärbt ; Krallen hell hornfarbig. 

Veszpréméi- C, 23. Febr. 1864. 

Flügel 30 %, Schwanz 18<^, Lauf 6%. 

3. (Partieller Aibinismus.) 

Oben und unten rein weiss, Kopf, Hals und Brust normal gefärbt ; 
Flügel- und Schwanzfedern braun-schwarz. Sehr ähnlich dem in Arabien 
heimischen Corvus capellans Seit. (Proc. Zool. Soc. 1876, p. 695. PL LXVL) 

?. Szabolcser C. (Kis-Várad), 14. Januar 1877. Geschenk des Georg 

NOZDROVSZKY. 

Flügel 29,5 %i, Schwanz 18%,, Lauf 6%. 



4- (Partieller Cfilorochroismus.) 

Kopf, Eücken und Bauch normal, hingegen Flügel, Schwanz und 
obere Tarsus fahl braun gefärbt. 

Pester C. Geschenk des Math. Dunst. 

Flügel 29 %,, Schwanz 16,5%,. 

PICA CAUDATA K. BL. 

1. [Chlor o ehr oisinus.) 

a) Rücken weiss mit braunen Federn gemischt ; Kopf und Hals 
braun; Flügel- und Schwanzfedern silbergrau, am Ende weisslich. Schna- 
bel und Lauf normal. Federn mangelhaft, weil gerade mausernd. 

Pester C. (Tass). Aus der Sammlung Földváry. 

Flügel 20 %i, Schwanz 27 %,, Lauf 5 %. 

h) Oberkopf und Eücken weiss mit braun gemischt ; Hals vorn und 
Brust, ferner Flügel- und Schwanzfedern schmutzig braun-weiss. Schna- 
bel und Läufe normal. 

Frühjahr 1881 geschossen. Geschenk des Lugwig Zsettkey. 

Flügel 18,5 %, Schwanz 22 %, Lauf 4,5 %. 

c) Aus dem Neste ausgeflogener junger Vogel, bei welchem anstatt 
der weissen, hellbraune Farben sind. 

Pester C. (Rákos- Keresztúr), 4. Juni 1855. 

2. (Aibinisnius.) 

In unserer Sammlung sind zwei ähnliche Exemplare vorhanden, 
welche rein weiss mit sammtenem Glänze sind; Schnabel und Fusse ganz 
hell, Pupille roth. 

a) Geschenk des Dr. Em. Huszár, geschossen am 25. April 1852. 

h) Geschenk des Dr. Step ei. Plathy. 1863, Sept. 9. ünger C. (Ungvár). 

LOCUSTELLA LÜSCINIOIDES SAV. 
(Part. .Albinisinus.) 

Die ersten drei Schwungfedern des rechten Flügels und deren Deck- 
federn, die Kehle und die Federn der linken Halsseite weiss. Sonst ganz 
normal. 

Pester C. (Rakos-BachJ. ~ Geschenk des Sal. Petényi. 
Flügel 6,5 %, Schwanz 5,5 %,, Lauf 2 %. 

TUEDUS MÜSICUS L. 
(Albinismus.) ' 

Eein weiss. Schnabel und Lauf hell; Pupille roth. 



232 

(f Szatmárer C. (Nagy -Bánya), Oct. 1881. Geschenk des Ludwig 
Hanzulovich. 

Flügel 11,5 %, Schwanz 8,5 %, Lauf 3 %. 

TUKDUS PILAEIS L. 
1. (Part. Alhinismus.) 

a) Oberkopf und rückwärtiger Theil des Halses rein weiss, die übri- 
gen Theile normal. Schnabel und Lauf hell. 

Trencsiner C. 28. Nov. 1875. Geschenk des Josef Vitolay. 

bj Aehnelt dem Vorigen, mit dem Unterschiede, dass hier der Hals 
weiss ist, Bücken weiss mit braun gesprenkelt und die Schwungfedern 
weiss sind. 

? . Sohler C. Geschenk des Steph Kokosz. 

c) Oben und unten weisse Federn bemerkbar. 

cT. Aus der Sammlung Sal. Petényi's. 

^. ( Chlor o ehr oismus. ) 

Der ganze Vogel weisslich fahl-gelb, Schnabel und Lauf hell horn- 
hornfarbig. 

Sohler C. 3. März 1871. Geschenk des Jon. Boroskay. 

Flügel 12 %i, Schwanz 10,5 %, Lauf 3 %,. 

TUEDUS MERÜLA L. 

1. (Alhinismus.) 

Eein schneeweiss; Schnabel und Fusse hell. Stammt aus Ungarn 
aus dem Jahre 1822. 

2. (Part. Alhinismus.) 

a) In Folge Alterns sind einige Flügel- und Schwanzfedern weiss 
geworden. Wurde im Käfige gehalten. 

cf. Fester C. 1849. Geschenk des Albert Sándor. 

h) Ein junges Weibchen aus der Sammlung Sal. Petényi's, dessen 
Schwanzfedern rein weiss sind. 

c) Ein altes und zwei junge c?, an deren einzelnen Theilen weisse 
Federn und Flecke sichtbar sind. Alle drei stammen aus Oher-JJngarn. 

TUEDUS TOEQUATUS L. 
(Part. Alhinismus.) 

Oberkopf und Hinterhals rein weiss, hie und da eine dunklere Feder. 
Schnabel hell, Lauf gesprenkelt. 

Altes cf. Aus der Sammlung Sal. Petényi's. 



233 



MONTICOLA SAXATILIS L. 
(Alhinismus.) 

Der ganze Vogel ist weiss, mit Ausnahme von 1 — 2 Schwanz- und 
Flügelfedern, welche normal gefärbt sind ; auch am Unterkörper linden 
sich einige lebhaft gelbe Federn. 

Nogradcr G. 1853. Sept. 4. Geschenk des Sam. Kuchta. 

SAXICOLA OENANTHE L. 
^ ( Chlo ro chro ismus . ) 

Einfarbig hell fahlgelb. Flügel und Schwanz weiss. 

Pester C. (Budapest- Of en). 10. Sept. 1878. Geschenk des Dr. Otto 

SCHWAKZER. 

Flügel 9 %,, Schwanz 5.5 %, Lauf 2,6 %. 

PARUS MAIOE L. 
( Chlo rochro ismus. ) 

Kopf anstatt normal schwarz, ist weisslich braun, ebenso der Eücken ; 
unten etwas heller gelb als gewöhnlich, der in der Mitte der Brust und des 
Bauches laufende Streif ist kaffeebraun, die Flügel und der Schwanz 
schmutzig weiss. 

Stammt aus Oher-Üngarn. 

Flügel 7,5 %, Schwanz 6,5 %i, Lauf 2,1 %. 

MOTACILLA ALBA L. 
(Aihinisinus.) 

Ganz weiss, Schnabel und Fusse ebenfalls weiss. 
?. Aus dem Neograder Comitate, 1850. Geschenk des Sam. Kuchta, 
Flügel 8,5 %n, Schwanz 8,5 %i, Lauf 2,5 %,. 

MOTACILLA FLAVA L. 
(Alhinismus.) 

Kein schneeweiss, Schnabel und Fusse ebenfalls weiss. 
Aus der Zips, 1852. Geschenk des Georg Kainer. 
Flügel 8,5 %, Schwanz 8 %, Lauf 2,4 %n. 

ALAUDA AEVENSIS L. 
1. (Albinisinus.) 

Wirklicher reiner Albino mit rother Pupille. In zwei Exemplaren. 

Das eine alte cT aus Nagy-Abony, o. Oct. 1867. Geschenk des Lad. 
Posa und ein junges aus dem Neste, Fester C. 1853, Geschenk des Mich. 

ESZTERGÁLYI. 

Természetrajzi Fiieetek. VIII. köt. Li 



234 

2. ( Chlor o ehr oismus.) 

Oben hellgrau, wo jede einzelne Feder mit hellem fahlgelben Rande, 
unten fahlgelb ; Flügel und Schwanz weisslich grau mit schmalen gelb- 
liehen Rändern. 

Pester C. 17. Oct. JSGi. Geschenk des Steph. Stacho. 

Flügel 11 %, Schwanz 8 %, Lauf i2,5 %. 

3. (Melaivismus.) 

Der ganze Vogel ist — mit Ausnahme der Brust- und Bauchmitte, 
welche normal gefärbt ist — dunkelbraun, am dunkelsten am Oberkopfe. 
Nach Notizen stammt er aus dem Jahre 1814, ist ein ■f Exemplar, welches 
durch anderthalb Jahre im Käfige gehalten das schwarze Kleid erhielt. 

Flügel 10 %, Schwanz 6,7 %, Lauf ^,5 %. 

In unserer Sammlung befindet sich noch ein ähnliches doch etwas 
dunkleres cf Exemplar, welches wir am 10. Nov. 1850 erhielten; es wurde 
in der Umgebung von Budapest gefangen, und lange Zeit hindurch im 
Käfige gehalten, wo sich die dunkle Färbung entwickelte. 

Flügel 10 %, Schwanz 6,5 %, Lauf ^,4 %. 

ALAÜDA CRISTATA L. 

1. (Mbinisjmos.) 

a) Wirklicher Albino, rein weiss, Schnabel und Fiisse hell ; in zwei 
Exemplaren, beide jung. 

Péczel, 5. Juni 1835. 

Dabas, 7. Sept. 1863. Geschenk des Franz Matbka. 

b) Nicht reiner Albino, weiss, oben und Längsstreifen auf der Brust 
schmutzig gefärbt; Schnabel und Fusse hell. 

Flügel 10 %^, Schwanz 6 %,, Lauf S2,5 %i. 

Wir besitzen noch ein ähnliches junges Exemplar, welches Dr. Em. 
FßivALDSZKY aus einer Gegend Ungarns einsendete. 

2. (Part. Albinismus.) 

Weiss, Kopf und Rücken mit vielen normal gefärbten grauen Federn 
gesprenkelt. Flügel und Schwanz normal, einige Federn des letzteren weiss. 
Flügel 10 %, Schwanz 6,5 %i, Lauf %b %. 
Aus dem Temeser Comitate (SághJ. 11. Oct. 1869. 

3. ( Chlorochroismus. ) 

Oben schmutzig gelb , unten weiss , Brustzeichnung bemerkbar. 
Schnabel und Lauf hell. 

?. Flügel 10 %, Schwanz 6%^, Lauf 2,5 %,. 
Tolnaer Comitat (Belecske), 2. April 1 862. 



235 



EMBERIZA CITRINELLA L. 
(Gkloroohroisrnus.) 

Oben blassfahl, Flügel und Schwanz mit schmutzig weissem Anflug ; 
unten lebhaft gelb. In zwei Exemplaren. 

Fester Comitat, cT, 13. April 1875. Geschenk des Béla Huber. 

Ungarn, cf , Geschenk des Dr. Em. Feivaldszky. 

Ein drittes Exemplar unterscheidet sich von den vorhergehenden 
darin, dass es unten blassgelb ist. 

Ein viertes cf Exemplar aus Ober-Ünfiarn (Geschenk des G^org Eai- 
nee) ist oben gelblich weiss, unten hellgelb, Flügel und Schwanz mit gel- 
bem Anflug. Erinnert an den Canarien-Vogel. Schnabel und Fusse wur- 
den, wahrscheinlich nach der Natur, bemalt : die Wurzel des Oberschna- 
bels und die Fusse fleischfarbig ; der Vordertheil des Oberschnabels und 
die Seiten der unteren hell blau. 

Flügel 8,5 %i, Schwanz 7,ß %, , Lauf 2 %. 

EMBERIZA MILIARIA L. 
(.Albi^^isT)^us.) 

Kein reiner Albino. Weiss, auf Rücken, Schulter und Flügeln sind 
einige normal gefärbte Federn zu beobachten. Zwei Exemplare, deren ge- 
nauerer Fundort unbekannt ist. 

EMBERIZA SCHOENICÜLÜS L. 

( Clilorochroisinivs.) 

Oben weisslich aschgrau ; unten weiss ; Flügel- und Schwanzfedern 
schmutzig weiss ; Schnabel und Fusse grau-braun. 
Flügel 7 %, Schwanz 6,5 %,, Lauf 1,8 %i. 
? . Aus der Gegend von Fest, 9. Febr. 1853. 

FRINGILLA CANNABINA L. 
( Chlor o ehr oismus. ) 

Mit normalen Zeichnungen, nur sehr blass, hell grau -gelb gefärbt ; 
Flügel und Schwanz weiss. Schnabel und Lauf normal. 
Flügel 8 %, Schwanz 6,5 %,, Lauf 1,4 %. 
Aus der Gegend von Neupest, 1. Dec. 1881. 

FRINGILLA SPINUS L. 
( Chlorochroisnvws.) 

Mit normalen Zeichnungen ; oben braun olivengrün, unten weiss, an 
den Seiten mit lebhaft gelben Federn. Schnabel und Fusse hell. 
Flügel 7 %, Schwanz 4,5 %,, Lauf 1,5 %. 
Januar 1854. Geschenk von Albert Sándor. 

15* 



236 



FRINGILLA COELEBS J. 

1. (Part. Alhinismus.) 

Kopf und Hinterhaupt, so wie ein grosser Theil der Schwingen weiss ; 
ebenso Rücken gemischt mit gelben und braunen Federn ; Schwanzwurzel 
grünlich weiss. Schwanz und Unterleib normal. 

d. Honter C. (Dréfii'ly-Pakhik), C>. Januar 1876. Geschenk des Béla 
Rónay. 

2. ( Chlor o al iroisnvus.) 

Oben hell fahlgelb, unten noch heller. 
Flügel 8,8%,, Schwanz 6,5 %,, Lauf 1,8 %,,. 

Weissenburger C. ( Felsö-Töbörsök), 7. Januar 1874. Geschenk des 
Josef Nemes. 

PASSER DOMESTICUS L. 

In unserer Sammlung befindet sich eine ganze Verfärbungsreihe des 
Haus-Sperlings aus folgenden Gegenden : 

1. (Alhinismus.) 

cf. Weissenburger C. ( Puszta Bét-Szilas), 3. Oct. 188i2. Geschenk des 
Béla Szánoky. 

cf. Nagy rév, 27. Nov. 1808. Geschenk des Albert Kubinyi. 

rf. Tétény, 14. Juni 1830. Geschenk des Sal. Petényi. 

î. Pester Comitat, 3. Sept. 1852. Geschenk des Br. Jon. Kray (wurde 
einige Jahre in Gefangenschaft gehalten). 

Ungarn, 20. Juni 1 86G. Geschenk des Gr. Kol. Lázár. 

Laczliáza, 10. Aug. 1877. Geschenk des Karl Galambos. 

2. (Part. Alhinismus.) 

cf. Ercsi, Geschenk des Sal. Petényi. 

cf. Neograder C. 1843, Geschenk des Em. Szabó. 

9. Ungarn, 1. Dec. 1843. 

( Chlorochroismus. ) 

?. Neutraer C. ( Gergely-Faha ), 1. Oct. 1876. 

?. Szigetvár, 20. September 1881. Geschenk des Karl Igmándi. 

cf. Ungarn (aus der alten Sammlung). 

? . « « « « (( 

?. Pester C. 13. März 1852. Geschenk des Dániel Ossko-Kapitány. 

?. Ungarn, Dec. 1870. Geschenk des Jon. Xántus. 



237 



FEINGILLA CHLORIS L. 
(Aihinisjnus.) 

Kein reiner Albino, welcher den Uebergang bildet zu Chlorochrois- 
mus. Der ganze Vogel ist weiss, auf Rücken und Bauch mit kanarien- 
gelbeu Federn gemischt; Schnabel und Fusse hell. 

Flügel 8,9 %n, Schwanz 6«^, Lauf 1,9%,. 

COCCOTHRATJSTES VULGARIS TEMM. 
( Chlor o ehr oismus. ) 

Sehr blass-fahl und rostfarbig mit den normalen Zeichnungen ; Schna- 
bel uud Lauf hell. 

Flügel \0 %, Schwanz 6 %, Lauf 2,8 %,,. 

PYRRHULA COCCINEA SELYS. 
(Part. Alhinismivs.) 

Halber Oberkopf rein weiss, übrigens ganz normal gefärbt. 

? . Aus der Gegend von Pest, 15. Jan. 1 868. Geschenk des Jos. Zettner. 

PYRRHULA ERYTHRINA PALL. 

(Melanisviun.) 

Der ganze Vogel ist dunkel grau, mit schwarz gemengt. (Wurde 
wahrscheinlich im Käfige gehalten.) 

Flügel 8,0 %,, Schwanz 7 %, Lauf 1,5 %,. 

?. Aus Unrfarn. Geschenk des Dr. Em. Frivaldszky. 

HIEUNDO RUSTICA L. 

(jílhinisiivus.) 

Unser Museum besitzt vier reine, wirkliche Albino-Rauchschwalben. 
Ungarn. Aus der Sammlung des Sal. Petényi. 
Pester C. (Soroksár), 3. Aug. 1863. Geschenk des Alex. Than. 
Trencsiner C. ( Kis-Sztricsr/), 12. Juli. Geschenk des Alex. Szlavnicai. 
Pozsony Szent- György, 30. Juni 1878. Geschenk des Tn. Matkovics. 

CHELIDON URBICA L. 
(Alhinisnius.) 

Reiner wirklicher Albino. Ein Exemplar. 

Aus Ober- Ungarn. Geschenk des Georg Ratner. 

PICUS MAIOR L. 
(Chlo; oßhr oismus.) (Tnfei vi.) 

Schnabel ganz hell ; Oberkopf schmutzig weiss ; Rücken braun-weiss 
mit grauem Anflug; Flügel normal gezeichnet, an Stelle der schwarzen 



238 

Farbe bildete sich weisslich-braune ; Schwanzfedern schmutzig- weiss ; 
Schaft rein weiss. Die an der Halsseite befindliche Zeichnung ist kaum 
sichtbar ; untere Deckfedern des Bauches und des Schwanzes normal : 
lebhaft zinnober-roth. Fasse weichen von den normalen kaum ab. Die 
Pupille ist mit roth gezeichnet. 

Flügel 13,6 %, Schwanz 9,5%,, Lauf 2,3 %. 

Wurde im Januar 1 804 in der Gegend von Lónyahánya geschossen. 
Geschenk des Peter Lehoczky. 

PERDIX CINEEEA L. 

1. (Alhiiiisnius.) 

a) Eeiner Albino. Aus Süd-Somoyy, 4. Okt. 1875. Geschenk des Gra- 
fen Em. Dionys Széchenyi. 

Flügel 15,5 %,,, Schwanz 8 %, Lauf 4 %j. 

b) Nicht reiner Albino. — Ganz weiss, nur am Kopfe gelb, wie der 
gewöhnliche. 

c?. Wnsse7ihvrricr C. 30. Oct. 1882. Geschenk des Steph. Meszlényi. 

2. (Pai'tieller Alhinismus.) 

rf. Aus Ungarn, 1848. Geschenk des Adolf Aerly. 

3. ( (Tlilorocliroismus. ) 

Hell fahlfarbig; Zeichnungen kaum bemerkbar; an einzelnen Stellen 
rein weisse Federn vorhanden. 

TETRAO BONASIA L. 
( Gklo ro chro ismus . ) 

Mit kaum bemerkbaren Zeichnungen ; Grundfarbe ist gelblich-weiss. 

GALLINULA PORZANA L. 
( Chlor o ehr oismus.) 

Bleichsucht in geringem Grade, denn die Farben sind kaum heller als 
bei dem normalen Vogel. Im Verhältniss sind die Flügel am fahlsten ; die 
Grundfarbe des Halses ist grau. 

? . Apa]. 9. Juni 1 849. Geschenk des Sal. Petényi. 

SCOLOPAX RUSTICOLA L. 
1. (Alhinismus.) 

Plein weisser aber nicht vollkommener Albino, weil die schwarze 
Zeichnung auf einigen Federn der Schultern und des Rückens vorhanden ist. 

Flügel 8,5%,,, SchwHnz 8 %, . Lauf 3,5 %,,. 

Aus dem Komonier Comitate. 



239 

2. ( Chlor ehr oi sniivs . ) 

Grundfarbe weisslich fahl-gelb ; die hellen rostrothen Zeichnungen 
sind sehr gut erkennbar. 

Flügel Í30,5 %, Schwanz 9 %, Lauf 4 %. 

GALLINAGO SCOLOPACINA L. 
( Chlo ro ohro ismiis. ) 

a) Grundfarbe hell mit grau-gelbem Anflug. Die Zeichnung des 
Kopfes und des Eückens blass schwärzlich-braun. Schnabel und Fusse 
normal. 

Flügel \%h ■'%, Schwanz 6,5 %, Lauf 3/1- %,. 

h) Grundfarbe weiss, die Zeichnungen sind etwas verwaschen, -hell 
rostgelb. Schnabel und Fusse normal. 

cf. Aus Unrjam. Sept. 1858. Geschenk des J. Praznovszky. 



MEGJEGYZÉS. 

A míilt füzet S3, lajpjan közölt vasuxijdid megJiatiirozus/ »iádhoz még a lö- 
vethezót hell hozzáadni. Az iUctö folyadékokkal megtöltött csövekből a levegőt azén- 
díoxyddal el kell távolítani s csak azittán beforrasztani. Erre 1 — 2 óráig avizfnrdön 
hevíteni és többször jól összerázni szükséges. 

U. a. közleményben a 83. lapon a 26. sorban felülről aßnorcalciumot)) helyett 
olvasandó nKovaßiiorcalciumot.n L. J. 

ANMEEKUNG. 

Zu: der auf jj. 125 des vorhergehenden Heftes beschriebenen Methode der Eisen- 
oxydidbesiimmwng muss noch hinzugefügt werden, dass aus den beschickten Röhren 
die Luft durch Kohlendioxyd verdrängt -wird und dann erst zugeschmolzen. Hier- 
auf wird im Wasserbade unter öfteren Umschütteln 1 — 2 Stunden erhitzt. — Eben- 
daselbst, Zeile 29 von oben, statt Fluorcalciuin l. nKieselßttorcalcium)) 

J. L. 



Halaváts Cy. 



3a 



Természetrajzi Füzetek 

VIII. kötet, 1884, 



3."b. 



o.a. 



IV. Tábla. 
5.1). 





7. a. 




I.e. 



l.a. 




2.C. 



6.a. 



l.b. 




•-Vi^Ji^J 



7.1). 



6.b. m 



Autor photo ^T. 



Ny. GrundV.BTidapest. 



Fra n ze n a u A. 



ia. 



Természetrajzi Füzetek 

VIII. kötet, 1884. 



It). 



{■^í^"^ 





V. Tábla. 



4a. 



3c. 



3'b 





2c 




oa. 



4c. 




'^»^ 




5 c 



\-.«.^< 






^fes^ 



10 






Auct, del. 



Ny. G-njndY Budapest. 



Természetrajzi Füzetek 



VIII. kötet, 1884. 



Dr. Mad arasz 



YI. Tábla. 




I 



Auct.pinx. 



Picus m aj or Linn. 



iTy. GnindY Budapest 



7^ ^ 

TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEI 

KIA.JDJ'Jl J^ MAaYA.R NJUMZJETI MJJZJÏJTIM. 

SZERKESZTI 

HERMAN OTTÓ. 

SZAKSZERKESZTŐK : 

FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 
NYOLCZADIK KÖTET 

1884, 4. FÜZET, OIÍTÓBER-DECZEMBER 



NATÜRHISTORISCHE HEFTE. 

HEEAUSGEGEBEN VOM UNGAEISCHEN NATIONAL-MUSEUM 



REDIGIET VON 



OTTO HERMAN. 



FACHEEDACTEUEE : 

JOHANÏÎ V. FEIVALDSZKY, VIOTOE v. JANKA, ALEXANDER SCHMIDT. 

ACHTEB BAND 

1884. HEFT 4, OCT. -BEC, 
MIT EINEE EEVUE EUE DAS AUSI/A,ND. ^ ,^^^ 

\^ FEB 18 1931 



BUDAPEST. 

^ A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. - 

L/^- /O 




TARTALOM. 

Lap 

MocsÁRY SÁNDOR. Species generis Anthidium Fabr. regionig palaearcticae 241 
Frivaldszky János. Coleoptera nova ex Hungária -__ .-_ _-- --- --- 279 

— Coleoptera, pro Fatina Hungáriáé cbaracteristica, annia praeteritis in 
Hungária collecta ___ .__ __. - _ --- -_- -— --- --- --- --- 286 

FÉNYES Dezső. A Pésey-i Barytról (2 ábrával)-— — — — _ — _ --- 288 
Janka Victor. Hedysareae europaeae -__ — _ — - .— — _ --- -— --- 290 

— Astragaleae europaeae .._ -._ -__ -- __- — - — - -— — - --- 297 

— Megjegyzés a Syr. Josik. keltéhez ._. — . __ _ — -— — — - --- 313 
Dr. BoRBÁs ViNCZE. Aquilegia Hookeri n. sp. ..__ ___ -- -_- — _— 311 

— A Syringa Josikaea leírásának kelte _._ ... -._ „_ — - --. 313 
Dr. Horváth Géza. Diagnoses Hemipterorum _ _ . ..._ ___ ._. — — 315 

*** 

Ezen füzethez mellékelve a czímlap és tartalomjegyzék az egész 
kötet számára. 



Inhalt der Revue. 

Pag. 

Alexander Mocsáry. Species generis Anthidium Fabr. regionis palaearcticae 
Johann v. Frivaldszky. Coleoptera nova ex Hungai-ia ___ -_- ..- --_ 321 

— Coleoptera, pro fauna Hungáriáé cbaracteristica, annis praeteritis in 
Hungária collecta ___ ___ _.. ___ -__ -_. _.- __- -__ --- --_ 321 

D. FÉNYES. Le Baryte de Pésey (Avec 2 fig.) .._ ... .._ ._. ___ — _ 321 
Victor v. Janka. Hedysareae europaeae _.. .._ ___ -_. __. _._ __.. 323 

— Astragaleae europaeae ___ _._ ___ ___ .-_ ___ __- ___ — - -_.. 323 

Dr. Vinzenz v. Boreas : Aquilegia Hookeri n. sp. .._ .._ — . ,__ _.. 323 
Dr. G. Horváth. Diagnoses Hemipterorum ... .._ .__ __. ... ... .323 

*** 

Titelblatt nud Inhaltsangabe für Band 8 ist diesem Hefte bei- 
geschlossen. 



vm. KÖTET, 1884. TERMESZETEA JZI FÜZETEK. í. füzet, okt.-decz. 



SPECIES GENERIS ANTHIDIUM FABR. REGIONÎS 
PAL^ARCTIC^. 

Áuctore AleXANDRO MocSÁRY. 

I. Clypeus subquadratus, vei longitudine paulo latior, 
I. lobi laterales scutelli dentiformes, prominuli. 

A. Abdomen nigrum.; segmenta dorsalia omnia vei maxima parte 
maculis vei faseiis iategris vei interrxvptis ßavis. liiteis. vei alhidis 
ornata. 

1. Anthidinm annnlatnin Lep. 

Anthidium annidatíiin, Lep. Hym. II. p. 388, n. 34. cf. (1841). 
Patria : Gallia (Foret de Saint-Germain-en-Laye). 

2. Anthidinm annulare Sclick. 

Anthidium annulare, Schck, Nass. Jahrb. XXI — XXII. p. 334, n. 4. -^ ^ . 
(1867—68). 
Patria : Tyrolis. 

3. Anthidinm scntellare Latr. 

Anthidium scuteUair, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. "IIb, n. 6. cf' ? 
(1809). — Germ. Magaz. Jhrg L Hit. IL p. 68, n. 6. ^ ? . (1815). 
— Lep. Hym. II. p. 389, n. 35. ^ ? (1841). 
Patria : Hispánia. 

4. Anthidinm laterale Latr. 

? Apis vespiformis, Scop. Annus quartus bistorico -naturalis, pag. 14, n. 11. 
$ (1770). 

Anthidiiim laterale, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. ïi09, n. ^. Î . 
tab. L fig. "2. ?. (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hit. IL p. 58, 
n. 1>. Î (1815). — Lep. Hym. IL p. 400, n. 45. V (1841). — 

Természetrajzi Füzetek. VIII. kötet. 1 ^(^ 



242 

Schmid, Mittheil. Schweiz. Eut. Gesellsch. III. p. 468, n. 9. cf ? 

(1872). — Mor. Fedtseh. Keise in Turkest. Mellifera,p. 121,n. 18"2. 

cf? (1875). 
Anthidium quadrilohum. Lep. Hym. IL p. iOl, n. 47. ? (1811). — Perris, 

Annal. Soc. Linnéenne de Lyon, p. li)3. cf ? (1850 — 52). 
A7ithidiuni Lepelletieri, Fonsc. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 2. torn. 

IV. p. 43, n. 4. cf? (1846). 
Anthidium cimbiforme, Smith, Cat. Hym. Brit. Mus. IL p. 204, n. 31. 

cf? (1854). 
Anthidium auripes, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nr. IIL p. 82, n. 6. cf ? 

(1852). — Rad. Bullet, de Moscou. XXXV. Nr. IL p. 591, n. 1. cf ? 

tab. VI, fig. 3. ?.(1862). 
Anthidium sexmacidatum, Chevr. Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. 

p. 502, n. 7. cf ? (1872). 
? Anthidium Perrisii (L. Duf.), Dours, Cat. syn. Hym. de France, p. 196, 

n. 9. cf. (1874). 
Patria : Gallia; Helvetia; Tyrolis; Albania seu Illyria; Sibiria (Mus. 

Hung.) ; Russia (frequens in prov. Orenburg, in promont. Uralensi- 

bus) ; Tiflis in Caucaso (Mus. Hung.) ; Turkestania ; Africa sept. ? 

— Hungária centralis et meridionalis, mensibus Julio-Augusto in 

floribus Cardui acanthoidis passim obviens. 

5. Authidinm Latreillei Lep. 

Anthidium Latreillei, Lep. Hym. IL p. 393, n. 39. cf ? (1841). 
Patria : Gallia vei Hispánia septentrionalis (Lep.) 

6. Anthidium siguifernm Walk. 

Anthidium signifenim, Walker, List of. Hym. collected by Lord in Egypt, 
etc. p. 50, n. 248. d' (1871). 
Patria : Africa penes Mare rubrum (Hor Taminab) (Walk.). 

7. Anthidium. Grohmanni Spin. 

Anthidium Grohmanni, Spin. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 1. torn. 

VIL p. 524. (f ? (1838). 
Anthidiim provinciale, Lep. Hym. IL p. 395, n. 40. cf ? (1841) (teste Costa). 
Patria : Aegyptus (Spin.) ; Gallia et Hispánia septentr. (Lep.) ; Cala- 
bria (Costa). 

8. Anthidium quadridentatum Lep.''' 

Anthidium quadridentatum, Lep. Hym. II. p. 402, n. 49. cf ? (1841). 
Patria : Gallia. 

* Anthidium parvulum, Lep. Hym. II. p. 403, n. 50. ? (1841) est = Stelis 
(Anthidium) signata Latr. (strigata Kriechb.) var. 



243 



B. .:lhclo^nel^ flavuni. liateum. luteo-testaceum. vel ferrugiiheo-fusoiom ; 
seg menta dors alia nigra-, ferrugineo-, lateo-, vel aurantiaoo- 
variegata, vel intermedia margine apicali meinbranacea. 

9. Anthidinm Fedtscheukoi ~.Ior. 

Aiithidium Fadtschenkoi, Mor. Fedtsch. Eeise in Turkest. Mellifera, p. 122. 
n. 183. cf ? . tab. II. fig. 20. Î . fig. 21. cf (1875). 
Patria : Turkestania (prope Samarkand et in deserto Kisilkum.) 

10. Anthidinm afrnm Lep. 

Aiithidium afrimi, Lep. Hym. II. p. 387, n. 33. cf 9 (1841). — Luc. Explor. 
scient, de l'Alger. Zoolog. IIL p. 203, n. 132. d' ?. Hym. tab. VIII. 
fig. 9. ? (1849). 
Patria : Oran in Algeria. 

1 1: Autliidiaiu flavnm Latr. 

Anthidinm flaimm, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIIL p. 225, n. 17. cf. 
tab. L fig. 6. cf (1809).— Germ. Magaz.Jhrg. I. Hft.ILp. 87, n. 17. 
cf (1815). — Lep. Hym. IL p. 397, n. 42. cf (1841). 
Patria : Barbaria seu Terra Berberorum (Latr.) ; Oriens (Lep.). 

12. Anthidinm discoidale Latr. 

Anthidiiim discoidale, Litr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 225, n. 16. cf. 
tab. I. fig. 5. cf (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. II. p. 86, 
n. 16. cf (1815). — Lep. Hym. H. p. 397, n. 43. cf (1841). 

Anthidium fcrrugineunt, Spin. Annal. Soc. Ent. de France. Sér. 1. torn. VII. 
p. 523, n. LXVII. var. E. (1838). 
Patria : Algeria seu Julia Caesarea. 

13. Anthidinm rnbiginosnn& Lep. 

Anthidium ruhifjinosum, Lep. Hym. II. p. 396, n. 41. cf ? (1841). — Mor. 

Fedtsch. Keise in Turkest. Mellifera, p. 125, n. 186. cf ? (1875). 
Anthidium ßoripetum, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nr. III. p. 83. n. 10. 

CÍ? (1852). 
Anthidium coronatum, Smith, Cat. Hym. Brit. Mus. II. p. 204, n. 30. ? . 

(1854) (nee Duf.). 
Patria : Hispánia et Arabia (Lep.) ; Granada et Malaga in *Eisi>ania 

(Mus. Hung.) ; Sicilia et Gratcia (Coll. Andrei) ; Albania seu lUyria 

(Smith) ; Corcyra (Moraw.) ; prov. Orenburg in Russia (Eversm.) ; 

Caucasus (Moraw.) ; Turkestania (Moraw.). 

15«" 



^9.^ 



244 

14. Anthidinm raficorue Mor. 

Anthidiuni ruprornc, Mor. Fedtsch. Reise in Tiirkest. Mellifer.i, p. l!34, n. 
185. rf Î (1875). 
Patria: Turkestania (desertum Kisilkum). 

15. Anthidiam echinatnm King. 

Anthidiuiit ccliinatum, Klug, Symb. phys. Dec. III. n, 6. ■J'. tab. 38, fig. 6. 
cf. (1833). — Ead. Horse Eossicge, XII. p. 118, n. 24. rf (1876). 
Patria : Nubia (Saccahram) ; Aegyptus (Rad.). 

16. Anthidinm helvolum King. 

Anthidinm helvolum, Klug, Symb. phys. Dec, III. n. 5. ? . tab. 38, fig. 5,2. 
(1833). 
Patria : Arabia felix. 

17. Anthidinm Bartholomei Ead. 

Anthidiimi Bartholuiiin, Rad. Bullet, de Moscou. XXXV. Nr. II. p. 5Í)3, n. 
3. ?. tab. VI. fig. 4, î. (1862). 

Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari, subtiÜssime crenulato 
medioque sat profunde emarginato, lobis lateralibus deiitiformibus. pro- 
minuHs : luteum, magnum ac robustum, subnitidum, l'ulvo-pilosum ; ca- 
pita luteo, circa ocellos macula subquadrata vel elougata nigra vei sub- 
ferruginea maiore vel minore, medioque sœ-pius luteo-maculato, signato ; 
antennis crassiusculis, proportionaliter haud longis, articulo primo seu 
scapo luteo, reliquis ferrugineis plus-minusve infuscatis : clypeo valde 
convexo, crasse punctato, apice nigro-limbato crenulatoque ; mandibulis 
luteis, apice nigris; thorace luteo, mesonoto scutelloque crasse minus pro- 
funde rugoso-punctatis nigris vel ferrugineis vel luteo -ferrugineis, vitta 
lata mediana maculisque abbreviatis linearibus utrinqiie maculaque ad 
basin scutelli nigris notatis, pectore nigro; abdomine nigro, vel in recen- 
tioribus ferrugineo-nigro, nitido, segmentis dorsalibus margine apicali pat 
late laevibus, duobus anterioribi.s sparsim crassius, reliquis successive den- 
sius subtiliusque punctatis ; pedibus luteis, coxis, trochanteribus femori- 
busque basi nigris, femoribus tibiisque anterioribus subtus nigro-macula- 
tis, politis ac Isevibus, tarsis ferrugineis; alis fumato-hyalinis violaceoque 
subnitentibus, basi dilutioribus, venis nigris, tegulis luteis medio nigro- 
maculatiâ. 

Femina : antennarum articulo tertio quarto dimidio longiore ; man- 
dibulis quadridentatis, dentibus tribus primis fere sequalibus, haud ma- 
L;nis, duobus primis acutis, tertio quartoque longiore late-triangularibus ; 
abdominis segmentis dorsalibus quinque primis late luteo-fasciatis, fasciis 



245 

1 — 2 sat late, 3 — 4 angustius interruptis, quinti intégra, segmento sexto 
toto luteo, apice rotimdato; scopa ventrali aureo-fulva. — Long. 17 — 18"^. 
Mas : antennarum articulo tertio quarto subiequali ; mandibulis tri- 
dentatis, dentibus duobus primis aequalibus, triangularibus, tertio longo, 
acuto; abdominis segmentis dorsal ibus sex primis late luteo-fasciatis, fa- 
sciis 1— ;3 silt late, 3 — 4 angustius interruptis, 5 — 6 integris, antice in me- 
dio triangulariter emarginatis, segmento sexto lateribus denticulatim pro- 
ductis, septimo valde brevi, subtransverso, ferrugineo, medio processu seu 
mucrone valido sat longo ac lato, basi grosse sparsim punctato ac coar- 
otato, apice trian^ulari, armato et utrinque e m argin ato ; ventre luteo-ferru- 
gineo, parce íulvo-piloso; coxis posticis luteis, trochanteribus nigris, incras- 
satis et dente magno, obtuso, recto, femoribus basi minore, acuto vel 
subacuto, curvato, armatis, tibiis posticis intus nigro-maculatis. — Long. 

n-m %. 

Species : inter maximas buius generis iure numeranda, colore ma- 
xima parte luteo et mas : segmento septimo dorsali mucrone valido ac sat 
longo, trochanteribus posticis femoribusque dentibus armatis, facile co- 
gnosciture. 

Patria : Grsecia (Coll. Andrei) ; Malatica in Asia minore (Mas. Hung.); 
Tiflis in Caucaso (Mus. Hung.) ; Lenkoran et Teheran (Bad.). 

1 8. Anthidinm liinbifernm ]\i()r. 

Anthidium limhiferum, Mor. Pedtsch. Eeise in Turkest. Mellifera, p. \tZ, 
n. 184. ^? (1875). 
Patria : Turkestania (desertum Kisilkum et prope Samarkand). 



C. .■ihclomen aurantiacuni, rufo-testaeeinn, fulvuiiv, vel ßavuin au- 
rantiaoo-variegatum,, supra nonnunquam maculis parvis nigris 
ohsoletis. vel fasciis tribus nigris notatum. 

1 9. Anthidium ferrngiuenm Fabr. 

Apis ferriiginea, Fabr. Mant. Ins. I. p. 303, n. 59. Î (1787). — Vill. Linn. 

Eut. HL p. 316, n. 78. ? (1789). — Oliv. Encycl. Méth. IV. p. 74, 

n. 75. — Gmel. Linn. Syst. Nat. Ed. XIIL T. L P. V. p. 2778, 

n. 90. ? (1792). - Fabr. Ent. Syst. IL p. 333, n. 83. ? (1793). 
Anthidiiim ferrugineiim, Fabr. Syst. Piez. p. 367, n. 11. ? (1804).^ — Latr. 

Annal. Mus. Hist. Nat. XIIL p. 3M, n. 15. ? (1809). — Germ. 

Magaz. Jhrg. I. Hft. II p. 84, n. 15. ? (1815). — Spin Annal. Soc. 

Ent. de France. Sér. L tom. VIL p. 531, n. XL VII. ^? (1838). — 

Lep. Hym. IL p. 402, n. 48. Î (1841). 
car. thoracicimi, Klug, Symb. phys. Dec. III. n. 7. tab. 28, fig. 7. $ (1832). 



246 

Patria : Granada in Hispánia (Mns. Hung.) ; Portugallia (Coll. Andréi) ; 
Arabia (Lep.); Aegyptus (Spin.); Nubia (var.) (Mus. Hung.). 

20. Ânthidinm croceam Mor. 

jintliidhim eroceum, Mor. Horfe Kossicae. XIV. p. 59, n. '.IT^l. ? (1878). 
Patria : Caucasus (Tschemachlinskaja in Alhagi). 

21. Anthidinm snbochracenm. Walk. 

Änthidüim suboçhraceum, Walker, List of Hym. collect, by Lord in Egypt, 
etc. p. 49, n. M7. (f . (1871). 
Patria : Arabia felix. 

D. Abdomen ferrugineum, niçirofevriigineu-irh, vei fuí^oo -ferruqineunh ; 
segDienta doi'salia faseiis intei'vuptis luteis oriuita. 

22. Anthidinm bellicosnm Lep. 

Aîithidiwn hcllicosim, Lep. Hym. H. p. 385, n. 32, cf ? (1841). — Luc. 
Explor. scient, de l'Alger. Zoolog. HL p. 202, n. 131. cf ? . Hym. 
tab. VHL fig. 10. ? (1849). 
Patria : Algeria seu Julia Cœsarea. 

23. Anthidinm Nnmida Lep. 

Anthidium Numida Lep. Hym. H. p.. 392, n. 38. d' Î (1841). — Luc. Ex- 
plor. scient, de l'Algér. Zoolog. HL p. 203, n. 133. cT ? , Hym. tab. 
IX. fig. 1. ? (1849). 
Patria : Oran in Algeria, 

24. Anthidinm comptnm Lep. 

Anthidium comptitm, Lep. Hym. II. p. 398, n. 44. ? ('841). — Luc. Ex- 
plor. scient, de l'Algér. Zoolog. III. p. 205. n. 136. ?. Hym. tab. IX. 
fig. 3. ?. (1849). 
Patria : Oran in Algeria. 

2. lobi laterales scutelli liaud dentiforraes, nec proraiiiuli, sed pleniraqiie rotundati. 

a) Scutellum utrínque dentatum. 

25. Anthidinm oblongatnm Iliig. 

Apis manicata, Panz. Faun. Ins. Germ. Fase. 55, tab. 10. cf. excl. syn. 
(1798) (nec Linn.) 

Megachile interrupta, Latr. Hist. Nat. XIV. p. 56, n. 9, c? $ (1805) (nec 
Fabr.). — Spin. Ins. Lig. I. p. 137, n. 5. c? (exclusis omnibus, 
prater Panzeri Apem manicatam, synon.) (1806). 



247 

Anthophora oblongata, Iliig. Magáz. V. p. 117 et 118, n. 53 cf. (1806). 
Anthidium oUongatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 216, n. 7. 

d^ ? (1809). — Germ. Magaz. Jlirg. I. Hft. II. p. 69, n. 7. cf ? 

(1815). — Lep. Hym. II. p. 391, n. 37. cf ? (1841). — Ev. Bullet. 

de Moscou. XXV.'^Nr. III. p. 82, n. 7. cf Î (]852). — Schck. Nass. 

Jahrb. IX. p. 186, n. 2. cf ? (1853) ; XIV. p. 346, n. 2. cf ? (1859) ; 

XXI— XXII. p. 333. n. 2. (1867—68). — Schmid, Mittheil. Schweiz. 

Eni Gesellsch. III. p. 470, n. 10 c? ? (1872). — Dours, Cat. syn. 

Hym. de France, p. 197. cf (1874). — Mor. Fedtsch. Reise in Tur- 

kest. Mellifera. p. 125, n. 187 cf ? (1875). 
Anthidium strigatnm, Schck, Nass. Jahrh. VII. p. 70, n. 3. ^î (1851) 

(nee Panz.). 
Patria : Fere tota Europa, boreali excepta ; Caucasus ; Turkestania ; 

Tjan-Schan am Dschin (Mor.). — In tota Hungária, Transsilvania 

et Slavonia, inde a medio Junii usque ad finem Augusti in Üoribus 

Ballotse nigrse et Eesed;p lutae sat frequens. 

26. Anthidinm vennstnm Mor. 

Anthidium venustum, Mor. Horœ Rossicae. XIV. p. 57. n. 371. ? (1878). 
Patria: Caucasus (Tschemachlinskaja in Alhagi). 

27. Anthidinm nudnlatnm Dours. 

Anthidium undulatum, Dours, Revue et Magaz. de Zoolog. Sér. 3. torn. I. 
p. 304. ^ (1873); Cat. syn. Hym. de France, p. 197, n. 18 c? 
(1874). 
Patria : Gallia ; Corcyra (Mus. Hung.). 



ß) Scutellum inerme. 
A. Abdomen nigrum. 

a) Abdominis segmenta dorsalia omnia nigra. 
28. Anthidinm montannm Mor. 

Anthidium montannm, Mor. Bullet, de Moscou. XXXVII. Nr. IV. p. 448. cf ? 
(1864). — Horaî Rossicse. V. p. 62. (1867—68). -- Schmid, Mit- 
theil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 467, n. 6. cf ? (1872). — 
Dalla Torre, Entom. Nachricht. VI. p. 143. (1880). 
Patria : Helvetia (St. Moritz) ; Tyrolis (Brenner, Trafói). — In Hun- 
gária septentrionali, in altitudine 2000 — 3000 pedum, hoc anno 
quinque exemplaria collegi de florenti Loto corniculo, circa finem 
Julii. 



248 



b) Ahdovimis segmenfa do7'salia omnia vel maxi via parte vnaculis vel fasciis inte— 
(jTis vel interriiptis ßavis, biteú, vel alhidis ornafa. 

2Ü. Anthidinni manicatam Linn. 

Apis maiiicata, Linn, Faun. Suec. Ed. II. p. 4!:2!á, n. 1701. cf (1761). — 
Geoffr. Ins. IL p. 408, n. 3. (1763). — Linn. Syst. Nat. Ed. XII. 
Tom. L Pars II. p. 958, n. 28. ^ (1767). —Fabr. Syst. Ent. p. :]84, 
n. 35. cf (J 775). — Müller Stad. Linnéés Natursystem. Bd. IL 
Theil V. p. 899, n. 28. ^ (1775). — Schseff. Icon. Ins. Ratisb. tab. 
32, fig. 11, 12. — Fabr. Spec. lus. L p. 482, n. 45. cf (1781); 
Mant. Ins. I. p. 303, n. 50. ^ (1787). — Vill. Linn. Ent. IIL p. 
296, n. 23. c? (1789). — Rossi, Faun. Etr. IL p. 103, n. 914. -f 
(1790). — Gmel. Linn. Syst. Nat. Ed. XIII. Tom. I. P. V. p. 2777, 
n. 28. c? (1792). — Fabr. Eût. Syst. IL p. 330, n. 73. ^ (1793). — 
Panz. Faun. Ins. Germ. fasc. 55, tab. 1 1. cf (1798). — Kirby, Mo- 
nogr. Apum Angi. IL p. 248, n. 47, tab. XVI, fig. 12, 13. ^î 
(1802). — Schrk, Faun. Boica. Bd. IL Abth. IL p. 380, n. 2249. 
d' (1802). — Illig. Rossi Faun. Etr. Ed. IL T. IL p. 170, n. 914. 
cf (1807). — Donov. Nat. Hist. Brit. Ins. XIV. p. 57, tab. 489. 
(1810). 

Apis m,aculata, Fabr. Spec. Ins. L p. 482, n. 48. Î (1781); Mant. Ins. L 
p. 303, n. 54. ? (1787). — Vill. Linn. Ent. III. p. 311, n. 58. ? 
(1789). — Rossi, Faun. Etr. IL p. 104, n. 915. ? (1790).— GmeL 
Linn. Syst. Nat. Ed. XIII. T. I. P. V. p. 2777, n. 84. Î (1792). — 
Fabr. Ent. Syst. IL p. 332, n. 77. ? (1793). — Panz. Faun. Ins. 
Germ. fasc. VIL tab. 14. î (1793). — Schrk, Faun. Boica. T. IL 
P. IL p. 378, n. 2247. ? (1802). — Fabr. Syst. Piez. p. 365. ß ? 
(1804). — Illig. Rossi Faun. Etr. Ed. IL T. IL p. 170, n. 915. î 
(1807). 

Apis denttiia cf, pervigil î, Harris, Expos. Engl. Ins. p. 161, tab. 49, 
fig. 1. cf, 2 ? (1782). 

Apis (Bomhiis) manicata, Christ, Naturg. p. 133, tab. 9. fig. 5. ? (1791). 

Apis (Bomhus) amœnita, Christ, Naturg. p. 141, tab. 9. fig. 6. î (1791). 

Apis uncata, Schrk. Faun. Boica. Bd. IL Abth. IL p. 379, n. 2248. cf 
(1802). 

Megachile manicata,y^&lck. Faun. Parisienne. IL p. 136, n.6. cf ? (1802). — 
Latr. Hist. Nat. XIV. p. 55. n. 8. cf ? (1805). — Spin. Ins. Lig. L 
p. 137. n. 7. cf (1806), — Lamarck, Hist. Nat. d. anim. sans ver- 
tèbres. IV. p. 68, n. 5. cf (1817). 

Anthophora manicata, Illig. Magaz. V. p. 117, n. 40. cf (1806). 

Anihidium manicatum, Fahr, Syst, Piez. p, 364, n, 1. cf (1804). — Panz. 
Krit. Rev. H. p. 249. ^ (1806). — Latr. Annal. Mus. Hist, Nat. XIII. 



249 

p. 212, n. 5. o-^? (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. II. Hft. II. p. 63, 
n. 5. cf? (1815). — Curt. Brit. Ent. IV. 8. (rl. — Blanch. Hist. 
Nat. III. p. 408. ? (1840). — Lep. Hym. II. p. 355, n. 4. cf ? (1841). 
— Smith, Zoologist, IV. 1452, 1. (1846). — Nyl. Adnot. in expos, 
monogr. Apum bor. p. 265, n. 1. cT Î (1847). — Schck, Nass. Jhrb. 
VIL p. 69, n. 1. cf ? (1851). — Ev. Lullet, de Moscou. XXV. Nr. 
IIL p. 79, n. 1. rf î (1852). — Smith, Cat. Brit. Hym. L p. 185, 
n. 1. cf ? (1855). — Schck, Nass. Jahrb. XIV. p. 346, u. 1. cf $ 
(1859). — Shuck. Brit. Bees, p. 279, tab. XIIL fig. 1. -f ? (1866). — 
Schck, Nass. Jahrb. XXI— XXII, y. 333, n. 1. ^^? (1867—08). — 
Thorns. Hym. Scand. IL p. 218, n. 1. d" ? (1872). — Schmid, Mit- 
theil. Schweiz. Ent. Gesellsch. HI. p. 464, n. 2. cf ? (1872).— 
Dours, Cat. syn. Hym. de France, p. 194, n. 4. cT (1874). 

Anthidium maculatwn, Panz. Krit. Kev. 11. p. 250. ? (1806). 

Patria : Tota Europa, frequeus vel frequentissimum ; Caucasus (Mor) ; 
Syria (Mus. Hung.). — Etiam in Hungária, Transsilvania et Slavonia 
est species sui generis frequentissima, mensibus Junio-Augusto 
flores Ballotœ nigra; visitans. 

Var. bnrbanm, Lep. Hym. IL p. 357. n. 5. cf ? (1841). — Luc. Expior. 
scient, de l'Alger. Zoolog. III. p. 199. n. 126. rf $. Hym. tab. 8. fig. 
6. cf (1849). 
Patria : Algeria. 

30. Anthidiam tesselatniu Klug. 

Anthidium tesselatum, Klug, Symb. Phys. Dec. IIL n. 4. cf. tab. 28. fig. 4. 
c? (1832). — Walker, List of Hym. collected by Lord in Egypt etc. 
p. 49. n. 245. (1871). 
Patria : Arabia felix (Klug) ; Wady Hebrau, Mount Sinai (Walker). 

31. Autliidinm cingnlatnm Latr. 

Anthidium cingidatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 219, n. 10. ? . 

tab. Lfig. 4. ? (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft IL p. 75, n. 

10. ? (1815). — Lep. Hym. IL p. 378, n. 24. ? (1841). — Gir. 

Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XIII. p. 40. c? ? 

(1863). — Schmid, Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 462, 

n. 1. cf ? (1872). — Dours, Cat. syn. Hym. de France, p. 195, n. 

7. cf (1874). — Mor. Fedtsch. Eeise in Turkest. MelUfera, p. 127, 

n. 191. cf Î (1875). 
Anthidium oraniense, Lep. Hym. II. 361, n. 8. cf (1841). — Luc. Expior. 

scient, de l'Alger. Zoolog. IIL p. 200, n. 127. cf Hym. tab. 8. fig. 5. 

^ (1849). 



250 

Anthidiuin dissectum, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro. III. p. 80, n. 2. cf 
(1852). 
Patria: Helvetia; Gallia; Mallorca in insulis Balearicis, Calabria in 
Italia et Dalmatia (Mus Hung.); Asia minor; Sibiria; Caucasus; 
Turkestania; Persia; Tjan-Schan im Thaïe des unteren Kungess 
am Flusse Zanma (Mor) ; Africa sej)tentrionalis. — In Hungária 
centrali et meridioaali et in Slavonia, mensibus -Junio-Augusto, 
in floribus Salviae sylvestris et Stachis rectse haud rarum. 

3'â Anthidinm diadema Latr. 

Anthidium diadema, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 223, n. 14. ^? 

(1809). — Germ. Magáz. Jhrg. I. Hft H. p. 83. n. 14. ^ Î (1815).— 

Lep. Hym. II. p. 363, n. 10. ^% (1841). — Schmid, Mittheil. 

Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 467, n. 8. -f ? (1872). — Mor. Horae 

Eossicae. X. p. 153, n. 57. (1873). — Dours, Cat. syn. Hym. de 

France, p. 196, n. 11. ^ (1874). — Mor. Fedtsch. Reise in Turkest. 

Mellifera, p. 126, n. 188. ^? (1875). — J. Perez, Act. Soc. Linn. 

Bordeaux. Sér. 4. torn. IH. p. 209. -f Î (1879). 

Anthidiwii oniatum, Lep. Hym. II. p. 381, n. 27. Î (1841). — Luc. Explor. 

scient. d'Alger. Zooíog. HI. p. 201, n. 130. ?. Hym. tab. 8. fig. 7. 

? (1849) var. 

Clypeo subquadrato; scutello semicircular i, inermi, medio parum 

emarginato, lobis lateralibus rotundatis : nigrum, opacum, supra cinereo-, 

subtus albo-pilosum ; clypeo, lateribus faciei, mandibulis (apice rufo-piceo 

excepto) tegulisque flavis, his in medio nigro-maculatis; fronte dense albo- 

pilosa; clypeo apice anguste nigro-limbato, crenulato medioque parum 

emarginato; mesonoto scutelloque subreticulato-punctatis; abdomine supra 

nigro, subnitido, segmentis quinque primis parte basali crasse sat sparsim, 

parte apicali dense subtiliter punctatis, primo utrinque macula laterali, 

2 — 5 margine basali fascia angusta intégra, aut medio (nonnunquam etiam 

lateribus) subinterrupta, repanda, luteis, ornatis ; pedibus nigris, tibiis supra 

et seepius etiam tarsis flavis ; alis superioribus subfumato-hyalinis, venis 

nigro-piceis. 

Femina : antennis nigris, brevibus, articulo tertio quarto dimidio lon- 
giore; mandibulis quadiidentatis, dentibus acutis, quattuor primis fere 
a?qualibu8, ultimo longo ; fascia angusta verticali intégra, linea tenui Ion- 
gitudinali in lateribus mesonoti maculisque quattuor parvis scutelli flavis ; 
abdominis segmento dorsali sexto nigro, dense subrugoso-punctato, apice 
in medio parum late-triangulariter producto ; scoj^a ventrali nivea. — Long. 
9-10 %. 

Mas : antennis sat longis, scapo subtus flavo, articulo tertio quarto 
paulo longiore vel subaequali ; mandibulis tridentatis, dente primo magno, 



251 

acutOj reliquis multo minoribus, obtusis ; macula utrinque parva verticali 
flava.; mesonoto et scutello nigris ; abdominis segmento dorsali sexto parte 
basali late flavo-fasciato, fascia medio subinterrupta lateribnsque dente 
subarcuato flavo armato ; septimo nigro, nitido, rude rugoso-punctato, 
medio spina brevi, lateribus lobis latis, planis, apice rotundatis instructo ; 
segmentis ventralibus dense albo-pilosis, valvula anali nitida, utrinque 
dente obliquo, compresso, trigono, sat magno, acuto armata. — Long. 

Species : hie secundum specimina gay.ica, mihi a Clarissimo Domino 
J. Lichtensteiu Monspeliensi donata, descripta, quoad colorem, prasertim 
in maribus,. magnopere variât. — In speciminibus enim masculinis e 
Grapcia, ex Asia minore et teste Domino Morawitz etiam e Caucaso ortis . 
mesonotum lateribus linea tennui et scutellum maculisquattuorfiavisabdo- 
minisque segmenta dorsalia, praeter primum, omnia fascia lata Integra flava 
ornata sunt; segmentum septimum pariter flavum solum spina brevi 
mediana pallide-ferruginea et valvula analis ventralis postice subferruginea 
utrinque dente compresso, trigono, ferrugineo, apice nigro, armata est. 

Patria: Gallia; Helvetia; Italia; Graecia; Asia minor (Mus. Hud g.) ; 
Caucasus ; Turkestania ; Algeria. 

33. Anthidinm littorale Mor. 

Anthidiimi littorale, Mor, Horae Rossicae. X. p. 15B, n. 58. Î (1873). 
Patria : Bacu in Daghestania. 

34 Ânthidinm affine Mor. 

Í Anthidium spec. Frauenf. Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XI. 

p. 107. cf (1861). 
Anthidium a/fine, Mor. Horse Rossicse. X. p. 116, n. 1. c? $ (1873.) 

Patria : Insula Corcyra, Syra, Dalmatia et Granada in Hispánia 

(Mus. Hung.). 

35. Anthidium dalmationm n. sp. 

Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari, inermi, medio leviter 
impresso, lobis lateralibus rotundatis : nigrum, opacum, supra cinereo-, 
subtus albo-pilosum ; clypeo convexe, lateribus faciei, maudibulis (apice 
nigro excepto), fascia angusta verticali in medio late interrupta, maculis 
utrinque in mesonoto antice, lineis longitudinalii)US ad radicem alarum, 
callis humeralibus maculisque quattuor scutelli et tegulis flavis, his in 
medio nigro-maculatis ; mesonoto scutelloque dense minus profunde sub- 
reticulato-punctatis ; abdominis segmentis dorsalibus nigris, subnitidis, 
parte basali sparsim crassius, apicali subtilius punctatis ; alis superioribus 
fumato-hyalinis, venis nigro-piceis. 



252 

Femina : antennis nigris vel brunneo-nigris, brevibus ac tenuibus, 
articulo tertio quarto dimidio longiore ; clypeo apice anguste nigro-limbato 
crenulatoque ; mandibulis quinquedentatis, dentibus primo et ultimo lon- 
gis, acutis, reliquis brevibus, subobtusis ; abdominis segmentis dorsalibus 
quinque primis in medio flavo-fasciatis, fasciis omnibus lateribus auctis, 
disco attenuatis, primi ter interrupta, secundi solum medio anguste inter- 
rupta lateribusque antice profunde emarginata, 3 — 4 intégra medio et 
lateribus antice ]Darum emarginata, quinti intégra, segmento sexto densis- 
sime punctato utrinque maculq^ magna subrotunda flava notato, apice cre- 
nulato ; scopa ventrali nivea ; femoribus rufis, basi et coxis trocbanteri- 
busque nigris, tibiis nigris, externe flavis, tarsis ferrugineis, metatarsis 
anteriorlbus flavis, dilatatis, externe dense niveo-tomentosis, posticis 
nigris. — Long. 9 — 10 '%j. 

Mas : antennis nigris, longioribus ac tenuibus, scapo subtus flavo, 
articulo tertio quarto subsequali; clypeo apice anguste brunneo-limbato 
medioque leniter sinuato ; mandibulis tridentatis, dentibus primo et tertio 
longis, acutis, secundo mediocri, subobtuso ; abdominis segmentis dorsali- 
bus sex primis in medio flavo-fasciatis, fasciis quattuor primis lateribus 
auctis, disco attenuatis, primi ter interrupta, secundi solum medio anguste 
interrupta lateribusque antice profunde emarginata, 3 — 4 integris, medio 
et lateribus antice parum emarginatis, 5 — 6 latis, integris, segmento sexto 
lateribus dente magno, acuto, subarcuato, flavo, apice nigro armatis, se- 
ptimo flavo, marginibus nigro-limbatis, medio e carina prodeunte spina 
acuta nigra, sat longa, lateribus lobis latis margine externo subtruncatis, 
apice late sat profunde emarginatis, instructis ; ventre subferrugineo, dense 
albo-piloso, valvula ventrali polita, medio laevi, apicem versus triangulari- 
ter producta, basi utrinque impressa, marginibus externis sinuata et dente 
elevato, obtuso armatis; femoribus brunneo-rufis, tibiis nigris externe 
flavis, tarsis ferrugineis, metatarsis flavis, longis, modice incurvis, dense 
albo-villosis. — Long. 1 1 '^j. 

Anthidio a fini, Mor. simillimum; sed paulo malus, antennarum 
funiculo nigro vel brunneo-nigro, abdominis segmentis dorsalibus ex parte 
femoribusque aliter coloratis ; femina insuper : clypeo constanter immacu- 
lato, antennarum articulo tertio quarto dimidio longiore, mesonoto antice 
utrinque flavo-maculato ; mas. : thorace uberius flavoj)icto, abdominis se- 
gmentis dorsalibus quinto sextoque late flavo-fasciatis, fasciis integris, sexto 
lateribus dente acuto flavo, apice nigro armatis, septimo toto flavo, solum 
lateribus nigro-limbatis et prfesertim lobis lateralibus apice late sat pro- 
funde excisis (non vero truncatis), valvula anali ventrali apicem versus 
triangulariter producta (non vero rotundata), optime distinguendi. 



253 

Patria : Dalmatia , a pise memoriaE' ^iro J. Erber collectiim mihiqne 
bénévole donatiim. 

30. Anthidinm fasciatnm Latr. 

Anthidi'um fasciatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 220, n. 11. ? 
(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft II. p. 77, n. 11. Î (1815). — 
Lep. Hym. IL p. 382, n. 29. ? (1841). 
Patria : Gallia (Latr.) ; Dalmatia et Hispánia (Lep.). 

37. Anthidinm Waltlii Spin. 

Anthidium Waltlii, Spin. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 1. torn. VII. 
p. 520, n. LXVL ? (1838). 
Patria : Aegyptus (Spin.). 

38. Ânthidiam pnnctatnm Latr. 

Anthidium pundatiim, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 217, n, 8. c^" ? 

(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. IL p. 72, n. 8. d' ? (1815).— 

Lep. Hym. IL p. 364, n. 11. cf ? (1841). — Sclick. Nass. Jahrb. VIL 

p. 70, n. 3. ^? (1851); XIV. p. 347, n. 5. c^ ? (1859). — Mor. 

Horse Kossica-. VI. p. 36, n. 20. d ? (1869). — Thoms. Hym. Scand. 

IL p. 219, n. 2. cf ? (1872). — Schmid. Mittheil. Schweiz. Ent. 

Gesellsch. III. p. 467, n. 7. d^ Î (1872). — Dours, Cat. syn. Hym. 

de France, p. 196, n. 12. cf (1874). — Mor. Fedtsch. Eeise inTurkest. 

Mellifera, p. 126, n. 189. d' (1875). 
Antliidium minus, Nyl. Adnot. in expos, monogr. Apum bor. p. 266, n. 2- 

cf? (1847). 
Anthidinm senile, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro. III. p. 83, n. 9. cT, 

var. (1852). 
Anthidium Greyi, Bad. Bullet, de Moscou. XXXV. Nro. II. p. 597, 

n. 8. cf. tab. VL Fig. 8. d (1862). 
Anthidium alhididum, Chevr. Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 495, 

n. 5. cf ? (1872). 
Patria: Gallia; Italia (Palanzana, Lugano) (Mor); Helvetia; Tyrolis 

(Dalla Torre); Germania; Fennia australis (Nyl.); Suecia (Thoms.); 

Petropolis (Mor.); Terrae' Transuralenses (Ev.); Sibiria (Bad.); Tur- 

kestania (Syr-Darja : Sutként, Bairakum), Tjan-Schan (Mor.). — In 

Hungária centrali valde rarum est, sed in septentrionali et in Trans- 

silvania mense Julio et initio Augusti in florenti Loto corniculo re- 

gionibus montanosis frequentius est. 



354 

39. Anthidiam obscnratnin Mor. 

Anthidium ohsciiratum, Mor. Fedtsch. Eeise in Tnrkest. Mellifera, p, 127; 
n. 190. ? (1875). 
Patria : Turkestania (Ferghana). 

40. Authidinm amarense Kad. 

Anthicliiun avmn'nsii^, Bad. Horae Eossicae. XII. j). UO, n. 12. cf (1876). 
Patria : Sibiria (Oussuri). 

41. Anthidium variegatnm Fabr. 

Apis varieg ata, Fabr. Spec. Ins. I. p. 483, n. 50. ? (1781) ; Mant. Ins. I. 

p. 303, n. 56. ? (1787); Eni Syst. IL p. 332, n. 79. ? (1793). 
Anthidium varicgatum, Fabr. Syst. Piez. p. 366, n. 7. ? (1804). — Latr. 

Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 221. d (1809). — Germ. Magáz. 

Jhrg. I. Hit. IL p. 80. cf (1815). 
Anthidium tœniatuui, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. p. 220, n. 12. cf. (1809) 

var. maris. ■ — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. IL p. 78, n. 12. cf (1815). 
Anthidium loti, Perris, Aimal. Soc. Linnéenne de Lyon, p. 194. rf $ 

(1850—52). 
xinthidiuni reguläre, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro. III. p. 80, n. 3 

cf (LS52). 
Anthidium mosaicum, Costa, Nuovi studii sulla Entom. della Calabria ulter. 

p. 42. cf. tab. IL fig. 6. c/ (1863). 
Anthidium méridionale, Gir. Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. 

XIIL p. 41. Î (1863). 
Anthidium qiiadriseriatum, Kriechb. Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in 

Wien. XXHL p. 63. cf ? (1873). 
Patria : Italia ; Galliae montes (Perris) ; Hispánia (Latr.) ; Dalmatia 

(Frauenf., Gir.) ; Asia minor (Gir.) ; Graecia (Corcyra, Syra) (Mor.) ; 

Albania (Mus. Hung.); Tyrolis (Kriechb., Dalla-Torre) ; Berytum 

(Beiruth) m Syria (Mus. Hung.). — In Hungária centrali ad Buda- 

pestinum, inde a medio Junii usque ad finem Julii in floribus Ono- 

brychis arenarias baud frequens. 

4Í3. Antliidinm excisum n. sp. 

Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari, inermi, lobis lateralibus 
rotundatis : nigrum, subopacum, dense crasseque punctatum et supra ful- 
vescenti-, subtus albido-pilosum ; clypeo et lateribus faciei pallide-iiavis, dense 
albo-villosis ; mandibulis tridentatis, dentibus acutis, primo secundo adhuc 
semel longiore magisque acuto, quam secundo, lia vis, apice rufo-piceis ; 
antennis brevibus ac tenuibus, nigris. articulo tertio quarto paulo longiore ; 
maculis duabus verticalibus mediocribus, fascia antica mesonoti medio late 



255 

interrupta maculisque diiabus scutelli et tegulis antice flavis, postice nifo- 
piceis; abdomme iiitido, segmentis doi'salibus jjarte basali crassins spar- 
simque, parte apicali densissime subtiliterque piinctatis, primo ntrinque flavo- 
maculato, ''I — 6 ante marginem apicalem flavo-fasciatis, fasciis angustis, late- 
ribus auctití, successive seusim latioribus, sexti latissima, ïi — 4 successive 
angustius interruptis et antice ntrinque sinuatis, quinti fascia subinterrupta, 
sexti intégra^ postice late emarginata, segmento hoc ntrinque dentato^, dente 
mediocri, obtuso, septimo longo, nigro, rude-rugoso punctatoque, apice et 
lateribus albido-ilavis, medio valde profunde anguste triangulariter exciso et 
sic bilobo, lobis fere triangularibus, lateribus modice sinuatis, apice rotun- 
datis, ventrali quarto fulvo-tomentoso, reliquis fulve8centi-|)ilosis ; coxis, tro- 
chanteribus femoribusque maxima parte nigris, tibiis metatarsisque flavis, 
illis intus nigro-maculatis, tarsis reliquis ferrugineis, posticis in medio infu- 
scatis ; alis subfumato-hyalinis, venis piceis. — c^ ; long. 9 mm. 

. Statura et magnitudine Anthidio ohlon f lato lllig. í^imile ; sed anteunis 
multo brevioribus, scutello inermi, abdominis segmentis dorsalibus uberius 
tiavo-pictis, sexto in medio marginis postici spina brevi, recta, elevata non 
armato, septimo multo longiore, valde profunde exciso, lobis triangularibus, 
distinctum. 

Patria : Granada in Hispánia (Mus. Hung.). 

Í3. Anthidinni clypeare Mor. 

■Anthidium clypeare, Mor. Horae Kossicse. X. p. 155, n. 61. ? (1873). 
Patria : Derbentum in Caucaso. 

44. Authidinm catnrigeuse Gir. 

Anthidiiim caturigense, Gir. Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. 
Xni. p. 36. cf ? (1863). 
Patria: Galliœ montes (Vallouise dans la département des Hautes- 
Alpes) (Gir.). 

45. Authidinm. laeviventre Dours. 

Anthidium lœviventre, (Duf.), Dours, Kevue et Magaz. de Zoolog. Sér. 3. 
tom. L p. 303. cf (1873); Cat. syn. Hym. de France, p. 195, n. 8. 
d' (1874). 
Patria: Gallia (Montpellier) et Hispánia (Dours). 

46. Anthidinm acnleatum Klug. 

Anthidium aadeatum, Klug, Symb. Pliys. Dec. HI. n. 1. cf ? . tab. 28, tig. 1. 
cf (1832). 
Patria : Syria. 



256 

47. Anthidiam insulare Mor. 

Anthidium insulare, Mor. Horae Eossicae. X. p. 1 18, n. 3. cf ? (1873). 
Patria : Insula Sjra, Graeciae (Mor.) ; Dalmatia (Mus. Hung.). 

48. Antliidiam albiventre Lep. 

Anthidium alhiventre, Lep. Hym. IL p. 366, n. 12. cf? (1841). — Gir. 
Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. XIII. p. 18. --f ? (1863). 
Patria : Gallia et Algeria (Gir.). 

49. Anthidiam paradoxnm n. sp. 

Clypeo subquadrato; scutello semicirculari, inermi, lobis lateralibus 
rotundatis : nigrum, elongatum, subopacum, fere ubique œqualiter dense 
crasseque punctatum fulvoque pilosum ; capita nigro, solum linea tenui 
abbreviataque anteorbitali et fascia medio anguste interrupta verticali 
flavis; clypeo nigro, dense punctato, apice in medio parum emarginato ; 
mandibulis latis, nigris, supra in medio rufo-maculatis, tridentatis, dentibus 
duobus j)rimis mediocribus, subacutis, tertio longo, acuto ; antennis brevi- 
bus, erassiusculis, rufis, articulis decern ultimis infuscatis, tertio quarto 
subaequali ; mesonoti lateribus anticis maculisque quattuor scutelli sat 
magnis, callis item humeralibus et tegulis antice flavis, postice subferrugi- 
neis, medio fusco-maculatis; abdomine sat nitido, nigro, segmentis dorsa- 
libus duobus primis parte basali crassius sparsimque, parte apicali et reli- 
quis omnibus densissime subtiliterque punctatis, omnibus parte basali 
fascia lata laete flava ornatis, fasciis tribus anticis in medio aequaliter sat 
late, reliquis successive sensim angustius interruptis, sexto insuper utrinque 
in medio nigro-maculato, macula minuta, apice truncato, segmento septimo 
brevi, sub sexto latente, nigro, bidentato, dentibus a latere visis latiusculis, 
truncatis ; segmentis ventralibus 3 — 5 margine postico dense fulvo-tomen- 
tosis, tomento sat longo; pedibus dilute ferrugineis flavoque variegatis, 
coxis, trochanteribus et femorum basi nigris ; alis subfumato-byalinis, venis 
piceis. — cf ; long. 1 2 '^. 

Species : corpore elongato, clypeo nigro, abdominis segmentis dorsa- 
libus flavo-fasciatis, fasciis interruptis, sexto insuper utrinque in medio 
nigro-maculato, septimo subocculto bidentatoque, ventralibus 3 — 5 dense 
fulvo-tomentosis et pedum antennarumque colore, facile cognoscitur. 
Animadversio. Species base, Anthidium cdpinum Mor. et harhatum Mocs. 
in maribus clypeo toto nigro solum gaudent. 

Patria : Brussa in Asia minore (Mus. Hung.). 

50. Anthidium infuscatum Erichs. 

Anthidium infuscatum, Erichs. Waltl Keise nach dem südlich. Spanien, 
p. 103. c? (1835). - Silbermann. Kevue Entom. IV. p. 163. c? (1837). 
Patria : Andalusia. 



257 
51. Anthidinm. septemdentatnin Latr. 

Megachile fiorentina, Spin. Ins. Lig. I. p. 187, n. 6. cf ? excl. syn. (nee 

Fabr.) (1806). 
Anthidium septemdentatum, Latr. Annal, Mus. Hist. Nat. XIII. p. 310, n. 3. 

<:T ? (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. II. p. 59, n. 3. cf ? (1815). 

— Lep. Hym. IL p. 353, n. 3. cf ? (1841). — Gir.Verhandl. zoolog.- 

botan. Gesellsch. in Wien. XIII. p. 40. (1863). — Schck. Nass. 

Jahrb. XXI— XXII. p. 333, n. 1. cf ? (1867—68). — Dours, Cat. 

syn. Hym. de France, p. 194, n. 3. cf (J 874). 
Anthidium rufiventre, Brullé, Expéd. scient, de Moréé. Zoolog. Tom. HL 

p. 339. ?. tab. 38, fig. 7. ? (non c^) (nee Latr.) (1832). 
Anthidium hinominatum, Smiih, Cat. Hym. Brit. Mus. II. p. 305, n. 33 

(1854). 
Anthidium quadridentatum, Gir. Verhandl. zoolog.-botan. Vereins in Wien. 

VIL p. 180. cf (1857). 
Anthidium dentatum, Schmid, Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 467, 

n. 5. cf? (1872). 
Anthidiuin sexlineatum, Chevr. Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 499, 

n. 6. d'? (1872). 
Patria: Gallia; Italia; Sardinia (Costa) ; Grsecia (Brullé); Helvetia; 

Tyrolis (Dalla Torre); Austria (Gir); Malaga in Hispánia, Mal- 
lorca in insulis Balearicis, Brussa in Asia minore, Dalmatia (Mus. 

Hung.). — In Hungária centrali ad Budapestinum mensibus Junio- 

Julio in floribus Stachis rectas baud frequens. 

h^l. Anthidiam acnmiuatnin u. sp. 

Clypeo subquadrato; scutello semicirculari, inermi, lobis lateral ibus 
rOtundatis : nigrum, opacum, ubique densissime subrugoso-punctatum ; 
capite et thorace supra fulvo-, pectore albo- pilosis ; antennis nigris, arti- 
culo tertio quarto evidenter longiore ; fascia verticali in medio angusfce 
interrupta tegulisque ferrugin eis, his in medio nigro-maculatis; abdomine 
nigro, subnitido, segmentis dorsalibus primo et reliquorum parte basali 
crassius sparsimque, parte apieali subtiliter denseque punctatis, 1 — 5 in 
medio fascia jjallide-flava ornatis, fasciis duabus anticis valde late, reliquis 
successive angustius interruptis. maculas magnas transversas formantibus, 
sexto pallide-flavo bimaculato, maculis subrotundis, sat magnis; pedibus 
ferrugineis, coxis, trochanteribus et femoribus basi nigris; alis fumato- 
hyalinis violaceoque subnitentibus, radiée ferrugineo, venis piceis. 

Femina : facie parce fulvido-pilosa mandibulisque nigris, his latis, 
intus fere truncatis, illo valde dense rugosiuscule minus crasse punctato, 
apiee ina-qualiter crenulato medioque emarginato; abdominis segmento 
sexto dorsali apice rotundato; scopa ventrali fulva. — Long. 13 '"^j. 

Természetrajzi Füzetek. VIII. köt. 10 



258 

Mas. : clypeo et lateribus faciei densius albo -pilosis mandibulisqiie, 
apice nigro excepto, pallide-flavis ; mandibiilis fcridentatis, dentibiis sat 
magnis, primo tertioqiie aeiitis, secundo obtuso ; segmento sexto dorsali 
postice in medio producto, late siibtriincato, utrinqne profunde exciso, late- 
ribusque rugosis rotundatis, septimo nigro, valde dense rugosiuscule-pun- 
ctato et tridentato, dente mediano valido conice producto, apice rufo, late- 
ribus spiniformibus, pallide-ferrugineis, apice subtruncatis, inter dentés 
laterales et mediano profunde arcuatim exciso ; segmentis ventralibus 3 — 5 
margine apicali fulvo-tomentosis, quarto quintoque basi in medio fossula- 
tis, quinto insuper obsoletius carinulato. — Long. 15 — 16 '%,. 

Anthidio scptcmdentato Latr. simillimum ; sed mains ac robustius, 
mesonoto scutelloque evidentius subrugoso-punctatis, antennarum articulo 
tertio quarto distincte longiore ; femina insuj)er : facie tota nigra (lateribus 
nempe faciei immaculatis), clypeo opaco, dense rugosiusculepunctato, 
apice crenulato (non vero utrinque denticulato); mas. : segmenti sexti late- 
ribus rugosis, emarginaturae apice non politíe ac lavigattt, septimo dente 
mediano valde dense rugosiuscule-punctato, conice producto (non vero 
s]3ar8Ím crasse punctato, apice non sat late truncato), optime distinquendi. 

Patria : Brussa in Asia minore. 

5B. Anthidium florentinnm Fabr. 

Apis ßorentina, Fabr. Syst. Ent. p. 384, n. 36. -f (1775); Spec. Ins. I. 

p. 482, n. 46. rf (1781); Mant. Ins. I., p. 302. n. 51. d" (1787). — 

Vill. Linn. Ent. III. p. 310, n. 56. t' Î (1789). — Oliv. Encycl. 

Meth. IV. p. 73. cf. — Gmel. Syst. Nat. Ed. XIII. Tom. L P. V. 

p. 2777, n. 82. cf (1792). — Fabr. Ent. Syst. IL p. 331, n. 74, cf 

(1793). 
Apis (Bomhus) ji.orentina, Christ, Naturg. p. 134, f (1791). 
Megachik florentina, Walck. Faun. Paris. II. p. 136, n. 6. cf (1802). — 

Latr. Hist. Nat. XIV. p. 55, n. 7. d' ? (1805). 
Anthidimn floreniinum, Fabr. Syst. Piez. p. 366, n. 3. d (1804). — Panz. 

Faun. Ins. Germ. fasc. 105, tab. 20. d (1809). — Latr. Annal. 

Mus. Hist. Nat. XIII. p. 211, n. 4. d' ? (1809). — Germ. Magaz. 

Jhrg. I. Hft. II. p. 61, n. 4. d ? (1815). — Lep. Hym. IL p. 359, 

n. 7. cf? pi. XIIL fig. 4. ? 5. d (1841). — Ev. Bullet, de Moscou. 

XXV. Nro III. p. 81, n. 4. .:f ? (1852). — Schck. Nass. Jahrb. 

XXI— XXII. p. 334, n. 2. d" ? (1867—68).— Schmid, Mittheil. 

Schweiz. Ent. Gesellsch. IIL p. 464, n. 3. d' ? (1872). — Lours, 

Cat. syn. Hym. de France, p. 195, n. 5. d (1874). — Mor. Fedtsch. 

Eeise in Turkest. Mellifera, p. li'8, n. 192. cf ? (1875). 
Patria : Europa meridionalis usque ad Hungáriám centralem ; Asia 

minor ; Caucasus ; Turkestania ; Persia. — In Hungária centrali 



259 

et meridionali et in Slavom'a, mensibus Julio-Aiigiisto, in florenti 
Lycio afro et Anchusa officinali sat frequens. 
var. s'uhspinoswii. Klug, Symb. Phys. Dec. III. n. 2. ? tab. 38. fig. 2. ? 
(183â). 
Patria : Syria. 
var. caucasicum, Ead. Bullet, de Moscou. XXXV. Nro II. p. 596, n. 7. î . 
tab. VI. fig. 7. ? (1862). 
Patria : Caucasus. 
rar. Mspanicum. mihi. 

Thorace abdominisque segmeutis dorsalibus uberius et maris denti- 
bus quoque basi flavo-pictis. 

Patria: Granada et Malaga in Hispánia (Mus. Hung.). 

54. Ânthidinm septemspiuosnni Lep. 

Anthidiiim septemspinosimi, Lep. Hym. II. p. 359, n, 6. cT (1841). — Mor. 

Horse Eossicae. VI. p. 35, n. 19. cf ? (1869). — Schmid, Mittheil. 

Schweiz. Ent. Gesellsc h. III. p. 465, n. 4. rf ? (1872). — Dours, 

Cat. syn. Hym. de France, p. 195, n. 5. cf (1874). 
Anthidiiim fiigripes, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro III. p. 81, n. 5. c? ? 

(1852). — Schck. Nass. Jahrb. XXI— XXII. p. 334, n. 3. rf ? 

(1867—68). 
Anthidium nigriceps, Smith, Cat. Hym. Brit. Mus. II. p. 203, n. 22. ? 

(1853). 
Patria : Gallia occid. ; Helvetia ; Russia (Petropolis (Mor.), Polish 

Ukraine (Sraitb), non rarum in prov. Orenburgensi, in promonto- 

riis uralentibus et terris transuralentibus (Ev.). 

55. Anthidinm caspicum Mor. 

Anthidiiim casptciim, Mor. Bullet. Acad, impér, d. scienc. de St. Péters- 
bourg. XXVI. p. 375, n. 125. cf (1880). 
Patria : territórium Maris Caspii (Krasnowods). 

'56. Anthidinm eximinm Gir. 

Anthidiiim eximinm, Gir. Verhandl. zoolog.-botan. Gesellsch. in Wien. 
XIII. p. 38 cf Î (1863). 
Patria : Pedemontanum in Italia (Suse et Oulx). 

57. Anthidium dncale Mov. 

Anthidiiim ducale, Mor. Hor* Eossicae. XII. p. 50, n. 227. 'i" ? (1876). 
Patria : Caucasus (Borshom). 

16' 



260 
bè. Anthidinm fascipenne Lep. 

Anthidiimi fuscipeimc, Lep. Hym. II. p. 369, n. 15. cf (1815). 
Patria : Gallia (Daiiphiné). 

59. Anthidinm sibirioam Ev. 

Anthicliavi sihiricuin, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro III. p. 85, n. 14. ? 
(1852). — Rad. Bullet, de Moscou. XXXV. Nro IL p. 595, n. 5. ? . 
tab. VL fig. 6. î (lS6i). 
Patria : Sibiria (Amur, Oussouri). 

60. Anthidinm nigrinnm Mor. 

Anthidinm nigrinnm, Mor. Fedtsch. Eeise in Turkest. Mellifera, p. li^8, 
n. 193. ? (J875). 
Patria : Turkestania (desertum Kisilkum). 

61. Anthidinm nigrioolle Mor. 

Anthidinm nigricolk, Mor. Horae Kossiciv. XII. p. 52, n. 228. cf ? (1876; 
Patria : Caucasus (Borshom, Vallis Akstafa). 

62. Anthidinm cribratnm Mor. 

Anthidinm cribratum, Mor. Fedtsch. Reise in Turkest. Mellifera, p. 130, 
n. 197. d'? (1875). 
Patria : Turkestania (prope Taschkend et Kuldscha). 

63. Anthidinm reticnlatum ii. sp. 

Clypeo subquadrato ; scutello semicirculari, inermi, subtiliter crenu- 
lato medioque profunde emarginato, lobis lateralibus rotundatis: nigrum, 
subnitidum, dense albo-pilosum ; capite supra et mesonoto scutelloque 
concinne reticulato-punctatis ; antennis crassiusculis, nigris, brevibus, 
articule tertio quarto dimidio longiore ; clypeo convexo, sparsim sat crasse 
punctato, apice in medio leviter emarginato ; mandibulis tridentatis, denti- 
bus a cutis, primo tertioque secundo multo longioribus ; clypeo, lateribus 
faciei subtus, mandibulis (aj^ice nigro excepto), macula minuta verticali et 
tegulis antice albidis, postice nigris, nitidis; abdomine nigro, nitido, 
segmentis dorsalibus : primo toto, 2 — 5 parte basali cribrato-, parte apicali 
et sexto dense punctatis, 1 — 6 in medio fascia lata albido-íiava ornatis; 
fasciis omnibus interruptis, quattuor primis nempe valde late, sed succes- 
sive angustius maculasqne transversas formantibus, quiuti sextique verő 
anguste, sexti lateribus denticulatim productis, segmento septimo pallide- 
flavo, brevi, postice in medio arcuatim sat profunde exciso ; ventre dense 
cinereo-piloso, valvula anali basi utrinque impressa, medio obsoletius cana- 
liculata ; pedibus rufis, coxis, trochanteribus et femorum basi nigris ; alis 



â61 

subfumato-hyalinis violaceoque parum nitentibus, venis piceis. — cf" ; 
long. 9 «t- 

Species : scutello postice subtiliter crenulato medioque profunde 
emarginato, capite supra et mesonoto scutelloque concinne reticulato- 
punctatis, clypeo, lateribus faciei subtus et abdominis segmentis dorsalibus 
fasciis interruptis, segmentoque septimo pallide-flavis, hoc brevi et postice 
in medio arcuatim sat profunde exciso, valvula anali ventrali basi utrinque 
impressa medioque obsoletius canaliculata, pedibus maxima parte rufis, 
facile cognoscitur. 

Patria : Hispánia (Coll. Andréi). 

64. Anthidium tenellnm Moc8. 

Anthddium tenellum, Mocs. Magy. Akad. mathem. es term. Közi. (Publica- 
tiones mathematicas et physicas Acaderaiœ scientiarum Hungaricae.) 
Vol. XVL p. 48. cT? (1879). 

Clypeo longitudine paulo latiore ; scutello semicirculari, inermi, sub- 
tiliter crenulato medioque leviter emarginato^ lobis lateralibus rotundatis : 
nigrum, fere ubique œqualiter crasse punctatum et cano cinereoque pilo- 
sum; capite thoraceque subopacis, abdomine nitido; antennarum flagello 
subtus rufo-brunneo ; femoribus late (posticis marium fere totis), tibiis 
tarsisque rufis, calcaribus albido-testaceis ; alis superioribus fumato-hyali- 
nis, nervis stigmateque brunneis, tegulis ruf o -brunneis, antice albo-ma- 
culatis. 

Femina: mandibulis nigris, quadridentatis, dente basali longo, va- 
lido, acuto, intermediis subobtusis, parvis, apice rufescentibus ; antennis 
brevibus, crassiusculis, articulo tertio quarto longiore ; maculis duabus 
faciei rotundis et aliis anteoccipitalibus callisque liumeralibus pallide- 
flavis ; scutello vel unicolore nigro, vel margine postico pallide-flavo-bima- 
culato; abdominis segmentis dorsalibus: 1 — 5 utrinque pallide-flavo-macu- 
latis, maculis sat magnis, intermediis transversim lineari-ovalibus, sexto 
unicolore nigro; scopa ventrali alba. — Long. 7 Va — 8 ^^/^^. 

Mas. : mandibulis flavis, tridentatis, dente basali longo, valido, acuto, 
intermedio sat longo, subacuto, omnibus apice rufo-brunneis ; antennis 
brevibus, sat tenuibus, articulo tertio quarto subœquali ; clypeo et lateribus 
faciei eburneis ; occipite sœpe maculis duabus linearibus pallide-fiavis no- 
tato ; abdominis segmentis dorsalibus : 1 — 4 utrinque pallide-flavo-macula- 
tis, maculis apicem versus successive maioribus, tribus ultimis transversim 
magis linearibus, 5 — 6 rufis, quinto late pallide-flavo-fasciato, fascia medio 
interrupta, septimo testaceo medioque leviter emarginato ; segmentis ven- 
tralibus 3 — 3 ochraceis, reliquis ochraceo-fulvis, tertio pilis fulvo-sericeis 
rigidis, apice cincinnatis quinto appendiculo utrinque, apice nigro modice 
dilatato et dense pectinato, pectine angulato, sexto basi utrinque in medio 



262 

fascicule pilorum nigrorum pectinem densem formantibus, instr.uctis. — 
Long. 71/2— 8 %. 

Species : corpore fere ubique aequaliter crasse j)unctato ; femina in- 
super : abdominis segmentis dorsalibus maculis ]3allide-flavis transversim 
lineari-ovalibus; mas: colore segmentorum dorsalium trium ultimorum 
abdominis et ornamentis paradoxis ventralium, a congeneribus facile 
cognoscitur. 

In Hungária centrali et meridionali, mense Julio, in florenti Centau- 
rea Sadleriana Janka baud frequens ; sexus etiam in copula inveni. 

Szájvédöje kevéssel szélesebb, mint a milyen hosszú ; félköralakú 
paizsa fogatlan, finomul csipkés s a középen gyöngén kimetszett, oldal- 
karalyai kerekdedek : fekete, csaknem mindenütt egyenlően erősen ponto- 
zott és fehér s hamvasszürke szőrözet fedi ; feje és torja meglehetősen fény- 
telen, végteste fényes; csápostora alul rőtbarna ; czombj ai szélesen (a hí- 
meknél a hátsók csaknem egészen)^ lábszárai és kocsái rötszinűek, sarkan- 
tyúi fehéres-szennysárgák ; felső szárnyai füstösen átlátszók, ereik és jegyeik 
barnák, a tőpikkelyek rötbarnák, elülröl fehér-foltosak. 

A nőstény : rágói feketék, négyfogúak, az első fog hosszú, erős, he- 
gyes, a közbülsők kissé tompák, kicsinyek, végeiken mind rötszinűek ; 
csápjai rövidek, kissé vastagok, a harmadik iz hosszabb mint a negyedik ; 
arcza oldalainak két kerek foltja és más kettő a nyakszirten, valamint váll- 
gümői halványsárgák; paizsa vagy egyszínű fekete, vagy a hátsó szélén 
két halványsárga folttal jelölt; végtestének hátszelvényei közöl : az 1 — 5 
mindkét oldalán halványsárga-foltos, a foltok meglehetősen nagyok, a köz- 
bülsők harántan vonalszerűén tojásdadok, a hatodik egyszínű fekete; hasá- 
nak gyüjtőszöre fehér. — Hossza 7V2 — 8'^^. 

A hím : rágói sárgák, háromfogúak, az első fog hosszú, erős, hegyes, 
a közbülső meglehetősen hosszú s kissé hegyes, mind rőtbarna ; csápjai 
rövidek, meglehetősen vékonyak, a harmadik íz a negyedikkel csaknem 
egyenlő; szájvédője és arczának oldalai elefántcsontszínűek ; nyakszirte 
gyakran két vonalszerű halványsárga folttal jelölt; végtestének hátszelvé- 
nyei közöl: az 1 — 4 mindkét oldalán halványsárga-foltos, a foltok a szel- 
vények vége felé folyton nagyobbodnak, a három utolsó harántan inkább 
vonalszerű, az 5 — 6 rőtszínű, az ötödiket széles halványsárga szalag éke- 
síti, a szalag középen megszakított, a hetedik világos-szennysárga s középen 
sekélyen kimetszett ; hasszelvényei közöl a 2 — 3 sötétes-szennysárga, a többi 
szennyes-barnasárga, a harmadikon barnasárga-színű selymes, merev, a 
végén fodorított szőrszálak, az ötödiknek mindkét oldalán a végén fekete 
és kissé szélesedett sűrű fésűs nyujtványa van s fésűje szögletes, végre a 
hatodik töve mindkét oldalának a közepén nyalábszerű fekete szőrszálai 
sűrű fésűt képeznek. — Hossza 7^/2 — 8 *%j. 

E fajt : testének csaknem mindenütt egyforma erős pontozatáról ; a 



2G3 

nőstényt azonkívül még : végteste hátszelvényeinek harántan vonalosan- 
tojásdad halványsárga foltjairól; a Ilimet : végteste három utolsó hátszel- 
vényének színéről és hasszelvényeinek különös ékességéről, a rokon fajok- 
tól könnyű megkülönböztetni. 

Budapest mellett a Gellérthegyen, Siófoknál és TemeSmegyében 
Grebenácz körtíl, júliusban a Centaurea Sadleriana virágzatáról, néhány 
példányban gyűjtöttem s már párosodva is találtam. 

65. Anthidinm alpiunin Moi". 

Anthidimn (dfininn, Mor. Hora^ Rossicae. X. p. 154, n. 60. '-f (1873). 
Patria : Caucasus (Curusch). 

66. Anthidium litnratnni Panz. 

A'pis Utiirata, Panz. Faun. Ins. Germ. fasc. 80. tab. 21. ? (1801). 

Mcgaóhile liturata, Walck. Faun. Parisienne. IL p. 136, n. 7. ? (180"2). 

Anthidium lituratum, Panz. Krit. Rev. II. p. 256. ? (1806). — Latr. 
Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 226, n. 18. ? (1809). — Germ. 
Magaz. Jhrg.I.Hft. IL p. 88. n. 18. î (1815).— Lep.Hym. ILp. 371, 
n. 17. ^î (1841). — Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro III. p. 84, 
n. IJ. ^$ (1852). — Schmid, Mitttheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. 
m. p. 472, n. 14. r^:'? (1872). — Dours, Cat. syn. Hy m. de France, 
p. 196, n. 13. rf (1874). - J. Pérez, Act. Soc. Linn. Bordeaux. 
Sér. 4. tom. IIL p. 212. ? (1879). * 

Anthidium strigatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 228, n. 21. cf 
(nec ?) (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. IL p. 92, n. 21. cf 
(nec ? ) (1 8 1 5). — Lep. Hym. IL p. 375, n. 21. d (nec ? ) ( 1 841). — 
Schmid, Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 472, n. 1 3. d' (nec ¥ ) 
(1872). — Dours, Cat. syn. Hym. de France, p. 196, n. 15. ^f 
(1874). — J. Pérez, Act. Soc. Linn. Bordeaux. Sér. 4. tom. IIL 
p. 209. d- (1879). 
Patria : Germania ; Gallia ; Helvetia ; Graecia (Mor) ; Albania (Smith) ; 
Russia (in prov. Orenburg., Casanensi, Simbirsc. és Saratov.) ; Sibi- 
ria (Mor.); Im Tjan-Schan am unteren Kungess (Mor.). 

vav. scaptdare, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 227, n. 19. $. tab. I. 
fig. 8. $ (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. L Hft. II. p. 89, u. 19. ? 
(1815). — Lep. Hym. H. p. 379, n. 25. ? (18Í1). — J. Pérez, Act. 
Soc. Linn. Bordeaux. Sér. 4. tom. III. p. 212. $ (1879). 
Patria : Gallia merid. (Pérez) ; Orau in Algeria (Lep.). 



'■■ Anthidium lituratum, Hchk. Nass. Jahrb. XIV. 1859. p. 346, n. 4. rf J 
Stelis ( Anthidiimi) signata Latr. 



264 

var. reptans, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro III. p. 85, n. 1 3. cf ? (1852).— 

Ead. Bullet, de Moscou. XXXV. Nro II. p. 594,, n. 4. c^ ? . tab. VI. 

fig. 5. ? (1862). 

Patria: Eussia (non rarum in jjroraontorüs üralensibus australibus 

(Ev.), Orenburg, Mare Caspium (Bad.), Curusch in Caucaso (Mor.). 

G7. Anthidinm nannm Mocs. 

Anthidium. nanum, Mocs. Magy. Akad. mathem. és term. Közi. (Publica- 
tiones mathem. et physicae Academiae scient' arum Hungaricae.) 
Vol. XVI. p. 51. cf? (1879). 

Clypeo longitudine latiore ; scutello semiciroulari, inermî, medio 
leviter emarginato, lobis lateralibus rotundatis : nigrum, dense punctatum 
et cano-cinereoque pllosum ; capite et thorace subopacis, abdomine nitido ; 
scutello vel unicolore nigro, vel margine postico flavo-bimaculato ; genibus, 
tibiis tarsisque rufis, calcaribus albido-testaceis ; abdominis segmentis dor- 
salibus : 1 — 4 vel 1 — 5 utrinque flavo-maculatis, maculis mediocribus, inter- 
mediis transversim ovalibus, segmenti quinti saepius minimis, sexto uni- 
colore nigro ; alis fumato-hyalinis, nervis stigmateque brunneis, antice 
flavo-maculatis. 

Femina : mandibulis nigris, quadridentatis, dente basali longo, va- 
lido, acuto, intermediis minoribus, subacutis, omnibus apice rufescentibus ; 
antennis brevibus, crassiusculis, articulo tertio quarto subaequali, flagello 
subtus rufo-brunneo ; maculis duabus rotundis lateribus faciei, aliisque 
occipitalibus et saepius etiam callis humeralibus, luteis; scopa alba. — 
Long. 6V2— 7V2 %. 

Variât. : nonnunquam etiam clypei lateribus anguste luteo signatis. 

Mas. : mandibulis flavis, tridentatis, dente basali longo, valido, acuto, 
intermedio minore, subacuto, omnibus rufo-brunneis ; antennis brevibus, 
tenuibus, articulo tertio quarto longiore, flagello subtus rufo ; clypeo, late- 
ribus faciei et macula parva scuti frontatis eburneis ; occipite flavo-bimacu- 
lato ; abdominis segmento dorsali septimo testaceo medioque leviter emar- 
ginato ; segmentis ventralibus : primo nigro, reliquis ochraceis, tertio et 
quinto pilis fulvo-sericeis, rigidis, apice cincinnatis, hoc insuper etiam appen- 
diculo utrinque, apice nigro modice dilatato et dense pectlnato, pectine 
rotundato, sexto basi utrinque in medio fasciculo pilorum nigrorum pecti- 
nem densem formantibus, instructis. — Long. 6 — 7 '»^. 

A^ithidio liturato, Panz. colore baud insimilis ; sed segmentum septi- 
mum maris constanter testaceum, non nigrum. 

Etiam Anthidio tenellOy Mocs. simile et affine ; sed praesertim capite 
thoraceque densius et minus crasse i^unctatis, abdominis segmentis dorsa- 
libus laete flavo-maculatis, maculis transversim ovalibus, nee linearibus ; 
mas insuper segmentis dorsalibus 5 — 6 nigris (non rufis), ventrali etiam 



265 

quinto pilis fiüvo-sericBÍs, rigidis, apice cincinnatis instructo, pectineque 
appendiculorum rotiindato, non verő angnlato, optime distinquendi. 

In Hungária centrali, merid ionali et orientali, in Transsilvania et Sla- 
vonia, inde a fine Junii usque ad finem Augusti, in florenti Centaurea 
Bibersteinii et Carduo acanthoide sat frequens. 

Szájvédöje szélesebb, mint a milyen hosszú ; paizsa félköralakú, 
fogatlan, a középen sekélyen kimetszett, oldalkarélyai kerekdedek : fekete, 
sűrűn pontozott és fehér s hamvasszürke szőrözet fedi; feje és torja meg- 
lehetősen fénytelen, végteste fényes ; paizsa vagy egyszínű fekete, vagy 
hátsó szélén két sárga folttal jelölt; térdei, lábszárai és kocsái rötszínüek, 
sarkantyúi fehéres-szennysárgák; végtestének 1 — i vagy 1 — 5 hátszelvé- 
nye mindkét oldalán sárga-foltos, a foltok középszerű nagyságúak, a köz- 
bülsők harántan tojásdadok, az ötödiken gyakran kicsinyek, a hatodik 
egyszínű fekete; szárnyai füstösen-átlátszók, ereik és jegyeik barnák, a 
tőpikkelyek rötbarnák, élűiről fehér-foltosak. 

A nőstény : rágói feketék, négyfogúak, az első fog hosszú, erős, he- 
gyes, a közbülsők kisebbek, kevéssé hegyesek, végeiken mind rötszínüek ; 
csápjai rövidek, kissé vastagodottak, a harmadik íz a negyedikkel csak- 
nem egyenlő, az ostor alul rötbarna; arcza oldalainak két kerek foltja s 
más kettő a nyakszirten és gyakran a vállgümök is agyagsárgák; hasának 
gyüjtőszőre fehér. — Hossza 6V2 — 7V2 *%,. 

Néha a száj védő oldalai is keskenyen sárgásak. 

A hím : rágói sárgák, háromfogúak, az első fog hosszú, erős, hegyes, 
a közbülső kisebb, kevéssé hegyes, mind rötbarna ; csápjai rövidek, véko- 
nyak, a harmadik íz a negyediknél hosszabb, az ostor alul rőtszínű; száj- 
védője, arczának oldalai s a homlokpaizs kis foltja elefántcsontszínűek : 
nyakszirte két sárga folttal jelölt ; végtestének hetedik hátszelvénye szenny- 
sárga s középen sekélyen kiüaetszett ; hasának szelvényei közöl : az első 
fekete, a többi sötétes szennysárga, a harmadikon és az ötödiken barna- 
sárga színű selymes merev, a végén fodorított szőrszálak s ez utóbbinak 
mindkét oldalán, a végén fekete és kissé szélesedett sűrű fésűs nyujtványa 
van s fésűje kerekített, végre a hatodik töve mindkét oldalának a közepén 
nyalábszerű fekete szőrszálai sűrű fésűt képeznek. — Hossza 6 — 7'"^, 

Az Aiithídium lituratum-hoz színezetekre nézve hasonló ; de a hím 
hetedik hát szelvénye állandóan szenny sárga s nem fekete. 

Az Anthidium tenelhim-hoz is hasonló és vele közel rokon ; de főleg 
feje és torja sűrűbben és kevésbbé erősen pontozott, végtestének hátszel- 
vényei élénk sárga-foltosak, a foltok harántan tojásdadok s nem vonala- 
sak ; a hím még az által is különbözik, hogy végtestének 5 — 6 hátszelvénye 
fekete (nem rötszínű), hasának ötödik szelvényén is barnasárga selymes, 
merev, a végén fodorított szőrszálak vannak s a nyújtványok fésűje kere- 
kített, nem pedig szögletes. 



2G0 

Hazánk központi, déli és keleti részében, Erdélyben Nagy-Szebennél 
és Szlavóniában Dálja körül, június végétől fogva augusztus végéig, a Cen- 
taurea Bibersteinii és a Carduus acanthoides virágzatán meglehetősen 
gyakori. 

68. Anthidiam melanarnm Klug. 

Anthidium m.elanu.rimi, Klug. Symb. Phys. Dec. III. n. 3. Î . tab. ^8. fig. 3. 
î (1832). ■ 
Patria : Syria. 

C!(. Anthidium frontale Lep. 

Anthidium fro7itale, Lep. Hym. IL p. 377, n. 22. ? (1841). — Luc.Explor. 
scient, de l'Alger. Zoolog. III. p. 20], n. 128. î . Hym. tab. 8. fig. 8. 
? (1849). 
Patria : Oran in Algeria. 

70. Anthidium vigilans Sm. 

Anthidium, vigilans, Smith, Scient. Results of the second Yarkand Mission. 
Hymenopt. p. f), n. 1 1 . rf ? . tab. I. fig. 7. ? (1878). 
Patria: Yarkand. 

71. Anthidium coronatum Puf. 

Anthidium coronaium, Duf. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 3. torn. I. 
p. 381, n. 11. î (1853) (nee Smith). 
Patria : Pontéba in Algeria. 

72. Anthidiuni sinuatnm Lep. 

Anthidium sinuatnm, Lep. Hym. II. p. 374, h. 20. cf ? (1841). 
Patria : Hispánia. 

73. Anthidium strigatum Panz. 

Trachusa strigata, Panz. Faun, Ins. Germ. fasc. 86. tab. 14. ? (1805). 
Anthidium strigatum, Panz. Krit. Eev. II. p. 250. ? (1806). —Latr. Annal. 

Mus. Hist. Nat. XIIL p. 228, n. 21. ? (nee ^) (1809). — Germ. 

Magaz. Jhrg. L Hft. IL p. 92, n. 21. ? (nee cf) (1815). — Lep. 

Hym. II. p. 375, n. 21. ? (nee cf ) (184!). — Ev. Bullet, de Moscou. 

XXV.NroIIL p.84,n. 12. rf ? (1852). — Schck. Nass. Jahrb. IX. 

p. 186, n. 4. d"? (1853); XIV. p. 346, n. 3. d i (1859). — Bad. 

Bullet, de Moscou. XXXV. Nro IL p. 503, n. 3. ? (1862). — Mor. 

Horse Rossic», VL p. 37, n. 21. (1869). — Kirschbaum, Nass. 

Jahrb. XXV— XXVL p. 446. (Das Nest) (1871 — 72). — Schmid, 

Mittheil^ Schweiz. Eni Gesellech. III. p. 472, n. 13. Í (nee cf) 



207 

(187i2). — Kriechb. Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. IV. p. 199. 
cf? (1874). — Schck. Deutsche Ent. Zeit. XIX. p. 359, n. 15. ? 
(1875). — Lichtenst. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 5. torn. V. 
Bullet, p. XXXV. (Sitaris muralis eius parasita.) (1875). — J. Perez, 
Act. Soc. Linn. Bordeaux. Sér. IV. torn. III. p. 209. c? ? (1879). 

Megachile strigata, Spin. Ins, Lig. II. p. 203, n. 18. cf (1808). 

Anthidium contractum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 229, n. 22. 
cf ? (1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. II. p. 94, n. 22. d« ? 
(1815). — Lep. Hym. IL p. 375, n. 21. Î ; cT •? (1841). — Schmid, 
Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 472, n. 12. cf ? (1872).— 
Dours, Cat. syn. Hym. de France, p. 196, n. 16. ^ (1874). — 
J. Perez, Act. Soc. Linn. Bordeaux. Ser. 4. torn. III. p. 209. ^ ? 
(1879). 

Anthidium. scapulare, Schck. Nass. Jahrb. VII. p. 71, n. 4. cf ? (1851) 
(nee Lep.). 

Anthidium minuscidum, Nyl. Rev. syn. Apum bor. p. 276, n. 1. cf (1852). 

Anthidium, decoratum, Chevr. Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. p. 472, 
n. 4. cf (1872). 
Patria: Fennia; Russia; Germania; Helvetia; Gallia; Hispánia; 
Dalmatia; Caucasus; Austria, Asia minor (Mus. Hung.). — In 
Hungária septentrionali, centrali et meridionali, inde a medio Junii 
usque medium Augusti, in floribus Onobrychis arenaria non rarum. 

74. Âuthidinm xanthopygnm Klug. 

Anthidium xanthopygum, Klug. Symb. Phys. Dec. III. n. 13. cf. tab. 28. 
fig. 13. cf (1832). 
Patria : Arabia felix. 

75. Anthidium posticnm King. 

AnthidiuTii posticum,, Klug. Symb. Phys. Dec. III. n. 12. ?. tab. 28. fig. 12. 
? (1832). 
Patria : Arabia felix. 

76. Âutliidiniu Fischeri Spin. 

Aîithidium Fischeri, Spin. Annal. Soc. Entom. de France. Sér. 1 . tom. VIL 
p. 519, n. LXV. cf (1832). 
Patria : Aegyptus. 

77. Anthidiam japonicnm Smith. 

Anthidium japonicmn, Smith, Descript. of new species of Hym. in the col- 
lect, of the Brit. Mus. p 86, n. 7. ? (1879). 
Patria : Japonia (Yokahama). 



2G8 

78. Antliidinm cardaele Mor. 

Anthidium carduele, Mor. Hoi-íb Rossicœ. XII. p. 48, n. 226. d* ? (1876). 
Patria : Caucasus (Etschmiadsin). 

79. Anthidinm alternans Klug. 

Anthidium alternans, King, Symb, Phys. Dec. III. n. 10. ^. tab. 28, fig. cf 
(1832). 
Patria: Nubia (Saccahram) ; Hispauia (Coll. Andrei). 

' 0. Anthidium rufispiuum Costa. 

Anthiddum rußspinum, Costa, Notize ed osserv. sulla Geo-Fauna Sarda. 
Mém. seconda, p. 96. cf (1883) (Atti della Reale Accademia delle 
scienze Fisiche e Matematiche di Napoli. Ser. 2. Vol. I. 1883). 
Patria: Sardinia. 

c) Ahdominis segmenta dorsalia maculis vel fascHs interritptis sanquineis, riihris 

vel rnfis ornata. 

81. Anthidium petechiale Mor. 

Anthidium petechiale, Mor. Fedtsch. Pieise in Turkest. Mellifera, p. 130, n. 
196. ? (1875). 
Patria : Turkestania (Vallis Sarafschan). 

82. Anthidium Andrei n. sp. 

Clypeo longitudine latiore ; scutello semicirculari, inermi, medio levi- 
ter emarginato, lobis lateralibus rotundatis : nigrum, opacum, validum, 
fulvo-cinereo pilosum ; capite et prsesertim mesonoto scutelloque valde 
dense concinnereticulato-punctatis; clypeo nigro, subconvexo, apice parum 
reflexo crenulatoque ; mandibulis nigris, validis, quadridentatis, dentibus 
parvis, obtusis, fere sequalibus; antennis crassiusculis, articulis quinque 
primis rufis, reliquis nigris ; maculis magnis in lateribus faciei, fascia lata 
verticali in medio subinterrupta tegulisque rufis ; abdomine nigro, subni- 
tido, segmentis dorsalibus : primo et 2 —3 parte basali sat sparsim, parte 
apicali et reliquis dense minus crasse punctatis, 1 — 5 margine antico fascia 
lata rufa ornatis, fasciis sat late interruptis macalasque transversas forman- 
tibus, sexto utrinque rufo-maculato et apice utrinque sat profunde emargi- 
nato ; scoj)a ventrali aureo-fulva; coxis, trochanteribus femoribusque basi 
nigris, parte reliqua femorum, tibiis metatarsisque rufis, tarsis ferrugineis; 
alis fumato-hyalinis violaceoque subnitentibus, venis piceis. — ? ; long. 
18%. 

Species : clypeo, capitis thoracisque punctatura, fasciis abdominis sat 
late interruptis, antennis item et pedibus maxima parte rufis, facile 
cognoscitur. 



269 

Patria : Sebdu in Algeria ; a Clarissimo Domino Ed. André mecum 
bénévole communicatum. 

Ű) Ahdominis segmenta dorsalia duo 2)rima ferruí/Í7iea, reliqua nigra fasciis inter- 
rtqjtis vel s'ubinterraptis lideis ornata. 

83. Anthidiuni superbum Bad. 

Antkidium superhmn, Rad. Horae Eossicae. XII. p. 91, n. 13. ? (1876). 
Patria : Amasia in Asia minore. 

B. ,-LbdoTn6n ßavum, luteum, vei luteo-testaeeum. 

a) Abdominis segmenta dorsalia apice depresso pallide-castanea, testacea, vel rufo- 

testacea. 

84. Anthidinm callosam. Mor. 

Antkidium callosimi, Mor. Fedtsch. Reise in Turkest. Mellifera, p. 1 39, n. 

194. d". tab. II. lig. i>3. -f (1875). 
Patria: Turkestania (projDe Samarkand). 

85. Authidiam nnicnm Mor. 

Antliidinm imicum, Mor. Fedtsch. Reise in Turkest. Mellifera, p. 129, n. 

195. cf tab. IL fig. m. d (1875). 
Patria : Turkestania (prope Samarkand). 

86. Anthidinm pnlchellnm Klug. 

Anthidium pidchellmn, Klug, Symb. Phys. Dec. III. n. 11. ? . tab. 28, fig. 
11. ? (1831). — Spin. Annal. Soc. Ent. de France. Sér. 1. torn. 
VII. p. 526, n. LXVIII. cf (1838). — Walker, List of Hym. collec- 
ted by Lord in Egypt etc. p. 49, n. 246 (1871). 
Patria : Nubia (Saccahram) (Klug) ; Arabia felix (Wâdy Ferran, Wâdy 
Hebran, Mount Sinai) (Walker); Aegyptus (Spin). 

C. Abdoinen ferTugineiun, luteo-ferriigiiieinti, vel fusoo-ferrugineum. 
a) Abdominis segmenta dorsalia antica vel fere omnia medio nigro-maculata. 

87. Anthidinm Klngii Luc. 

Anthidinm Klugii, Luc. Esplor. scient, de l'Alger. Zoolog. III. p. 204, n. 
134. ?.'Hym. tab. 9. fig. 2. ? (1849). 
Patria : Algeria. 

88. Anthidinm stigmaticorne Pours*. 

Anthidium stigmaticorne, Dours, Revue et Magaz. de Zoolog. Sér. 3, tom. 
L p. 3(35. ? (1873). 
Patria: Algeria. 



270 
« 
b) Ahdominis segmenta^ dorsalia fasciis integris vel interruptis nigris ornata. 

89. Anthidinin sticticnm Latr. 

Apis stidica, Fabr. Mani Ins. I. p. 303, n. 53. ? (1787). — Gm el. Linn. 
Syst. Nat. Ed. XIII. Tom. I. P. V. p. 2777, n. 85. ? (1792). — 
Fabr. Ent. Syst. II. p. 331, n. 76. ? (1793). — Oliv. Encycl. Métli. 
IV. p. 70, n. 69, ? . 

A'litMdiiim sticticum, Fabr. Syst. Piez. p. 366, n. 5. Î (1804). — Latr. 
Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 308, n. 1. ^?. tab. 1. fig. 1. 'f 
(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. IL p. 56. n. 1. cf ? (1815). — 
Lep. Hym. II. p. 352, n. 2. cf ? (1841). — Luc. Explor. scient, de 
l'Alger. Zoolog. IIL p. 197, n. 125 (1849). — Dours, Cat. syn. 
Hym. de France, p. 194, n. 1. cT (1874). 
Patria: Gallia; Malaga et Granada in Hispánia (Mus. Hung.); Gib- 
raltar (Sichel) ; Oran in Algeria. 

90. Anthidinm Fontán esii Lej). 

Anth'idium Fontanem, Lep. Hym. IL p. 350, n. 1. cf ? (1841). — Luc. 
Explor. scient, de l'Alger. Zoolog. IIL p. 196, n. 124. cT ?. Hym. 
tab. 8. fig. 4. d* (1849). — Dours, Cat. syn. Hym. de France, p, 
194, n. 2. d (1874). 
Patria : Gallia (Montpellier, Hyeres, Cannes) (Dours) ; Gibraltar (Si- 
chel); Algeria. 

91. Anthidinm sicnlnm Spin. 

Anthidium sicuhim, Spin. Annal. Soc. Ent, de France. Sér. 1. torn. VII. 
p. 525, n. 17. d'? (1838). 
Patria : Sicilia. 

c) Abdominis segmenta dorsalia faciis interrupt is sulphureis ornata. 

92. Anthidium snlphurenm Lep. 

Anthidium mlphiircum, Lep. Hym. II. p. 367, n. 13. cf (1841). 
Patria : Sicilia (Lep.) ; Calabria (Costa), 



II. Clypeus longitndine fere duplo latior. 
1. Lobi laterales scutelli hand dentiíorines, nec proininiili, sed plerunique rotuudati. 

A. Abdominis segmenta duo antica pieeo-ferruginea, reliqua nigra,, 
latissime flavo-fasciata, fascia prima medio interrupta. 

93. Anthidium Christophi Mor. 

Anthidium Christophi, Mor. Horae Eossicse, XVIII. p. 65, cf ? (1884), 
Patria : Territorium Achal-Tekke. 



271 



B. .dhdoDven nigrwin. 

a) Abdominis segmenta dorsalici maxima -parte fasciis integris flavis ornata. 
94. Anthidinm luteipes Lep. 

Anthidium luteipes, Lep. Hym. II. p. 368, n. 14. cf (J 84 J). 
Patria : Gallia. 

y.5. Anthidium intermptam. Fabi\ 

Apis interrupta, Fabr. Spec. Ins. I. p. 48:^, n. 49. '-f (1781); Mant. Ins. I. 

p. 303, n. 55. cf (1787). — Vill. Linn. Ent. IIL p. 311, n. 59. cf 

(1789). — Gmel. Linn. Syst. Nat. Ed. XIII. Tom. I. P. V. p. i>777, 

n. 86. d (J 79^). — Fabr. Ent. Syst. IL p. 333, n. 78. d (1793). 
Anthidium interruptum, Fabr. Syst. Piez. p. 366, n. 6. •d' (1804). 
Anthidium ßavüahre, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 322, n. 13. rf ? . 

(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. L Hft. IL p. 80, n. 13. d ? (1815). 

Lep. Hym. II. p. 373, n. 18. cf ? (1841). — Dours, Cat. syn. Hym. 

de France, p. 196, n. 10. rf et n. 14. -^ (1874). — J. Perez, Act, 

Soc. Linn. Bordeaux. Sér. 4. tom. IIL p. 308. cT Í (1879). 
Anthidium Dufouri, Lep. Hym. II. p. 380, n. 3(i. ? (1841). 
Anthidium integrum, Ev. Bullet, de Moscou. XXV. Nro. HI. p. 83, n. 8. cf 

(1853).' 
Anthidium curvipes (Imhof), Schmid, Mittheil. Schweiz. Ent. Gesellsch. III. 

p. 471, n. 11. <^. (1873). 
Patria : Gallia ; Italia; Helvetia; Corcyra in Graecia (Mor.); Volga 

inferior (Ev.) ; Calabria et Brussa in Asia minore (Mus. Hung.). 

— In Hungária centrali et meridionali, mense Julio et initio Au- 

gusti, in florenti Anchusa ofücinali rarum. 

96. Anthidinm laticeps Mor. 

Anthidium laticeps, Mor. Horœ Eossicœ. X. p. 131, n. 3. cf (1873), 
Patria : Epirus in Albania. 

97. Anthidinm. pnhescens Mor. 

Anthidium puhescens, Mor. Horœ Eossicœ. IX. p. 59, u. 8. cf (1873). — 
Mocs. Magy. Akad. mathem. és term. Közi. (Publicationes mathem. 
et physicae AcademiaB scientiarum Hungarica?) Vol. XVI. p. 46. 
cf? (1879). 
Clypeo longitudine fere duplo latiore, apice emarginato ; scutello semi- 
circular!, inermi, lobis lateralibus rotundatis : nigrum, robustum ; anten- 
nis crassiusculis, articulo tertio quarto duplo longiore ; orbitis oculorum 
internis et externis, macula parva scuti frontalis, linea transversa lata ver- 
ticis, mesonoti lateribus externis, maculis quattuor scutelli, intermediis 



272 

nonnunquam confluentibus, callis humeralibus, macula mesosterni, femo- 
rum apice, tibiis tarsorumqiie articulis ultimis, fulvido-flavis ; metatarsis 
externe jiallidis, intus anreo-birtis, intermediis leniter arcuato-cnrvatis, 
calcaribus albido-testaceis ; thorace supra fulvo- vel fulvescenti cinereo- 
piloso, temporibus et pectore albo-villosis ; abdominis segmentis dorsalibus 
subtiliter dense punctatis^ primo basi fulvescenti-cinereo-piloso, reliquis 
cinereo pubescentibuSj 1- — 6 flavo-fasciatis, fasciis, praesertim prioribus, 
medio attenuatis, lateribus auctis, duabus primis medio interruptis (in ma- 
ribus latius quam in feminis) macuiasque laterales formantibus, tertia sub- 
interrupta, reliquis integris ; alis luteo-hyalinis, apice parum fumatis 
violaceoque nitentibus, venis rufo-piceis, tegulis externe rufis. 

Femina : clypeo fu.'vido-flavo, apice anguste nigro-limbato ; mandibu- 
lis nigris, quadridentatis, dentibus mediocribus, obtusis, summo apice 
rufescentibus ; antennis nigris ; scopa ventrali albido-fulva. • — Long. 

Mas : clypeo eburneo ; mandibulis ßavis, apice et laterilms intus 
nigris, quadridentatis, dentibus tribus primis parvis, obsoletis ; antennarum 
scapo antice flavo-lineato ; abdominis segmentis dorsalibus : sexto lateribus 
fortiter angulato medioque emarginato, septimo dentibus tribus longitudine 
fere asqualibus armat \ lateralibus acutis, intermedio planato, apice trun- 
cato. — Long. 13—14 %. 

Variât, a) Antennarum scapo toto nigro. 

h) Mesopleuris baud flavo-maculatis. 

Anthitlio mternipto Fabr. similis et aiïïnis; sed mains ae robustius, 
abdominis segmentis dorsalibus anterioribus subtilius punctatis, fasciis fiavis 
latioribus, tibiis externe spinulis parvis densis baud obsitis ; femina insuper : 
antennarum articulo tertio quarto duplo longiore (non paulo longiore), ver- 
tice linea transversa lata fulvido-flava, abdomine segmento primo subtus 
utrinque baud lucido, sexto dorsali fascia abbreviata intégra, scopa ventrali 
albido-fulva (non pure alba) ; mas. : antennis paulo brevioribus, articulo ter- 
tio quarto duplo longiore (non vero quarto evidenter breviore) mesonoti late- 
ribus externis maculisque quattuor scutelli fulvido-flavis (non toto unicolore 
nigro) et abdominis segmentis dorsalibus duobus ultimis^ aliter constructis, 
optime distinquendi. 

Patria : Derbentum in Caucaso (Mor.) ; Constantine in Algeria (Mus, 
Hung.). — In Hungária centrali rarum est ; sed in meridionali comi- 
tatu Temesiensi ad pagum Grebenácz, mense Julio 1878, in floribus 
Stachis Germaniciß copiose inveni. 

Szájvédöje csaknem kétszer olyan széles, mint a milyen hosszú, a végén 
kimetszett ; paizsa íelköralakú, fogatlan, oldalkaralyai kerekítettek : fekete, 
vaskos ; csápjai meglehetősen vastagok, a harmadik íz a negyediknél kétszer 
hosszabb ; belső és külső szemkörei, homlokpaizsának kis foltja, fejtetőjének 



273 

széles haránt vonala, középtorjának ktilsö oldalai, paizsának négy foltja, me- 
lyek közöl a közbülsők néha egybeolvadnak, vállgümöi, középmellének folt- 
jai, czombjainak töve, lábszárai és kocsáinak négy utolsó izüléke barnasár- 
gák; terjéi kivülröl halványsárgák, belülről aranyos szörűek, a közbülsők 
gyöngén ívesen hajlottak , sarkantyúi fehéres-szennysárgák ; torját felül 
barnasárga vagy sárgás-hamvas; zürke rövidebi), halántékait és mellét pedig' 
fehér liosszii szőrözet fedi ; végtestének hátszelvényei finomul sűrűn ponto- 
zottak, az elsőnek tövén sárgás-hamvasszürke, kissé rövid, a többin hamvas 
pelyhes szőrözet van, az I — 6 sárga szalag ékesíti, a szalagok, főleg az elsők, 
középen keskenyedettek, oldalaikon szélesek, a két első középen megszakított 
(a hímeknél szélesebben mint a nőstényeknél) s oldalfoltokat képez, a har- 
madik alig megszakított, a többi egész ; szárnyai átlátszó -sárgásak, végeiken 
kissé füstösek s ibolyakékes tünetűek, ereik rőtszurokfeketék, a tőpikkelyek 
ki\ailről rőtszínűek. 

A nőstény : barnasárga szájvédöje a végén keskenyen fekete szegélyű ; 
rágói feketék, négyfogúak, a fogak középszerűek, tompák, legvégükön kissé 
rőtszínűek ; csápjai feketék ; hasánalí gyüjtöszőre fehéres-barnasárga. — 
Hossza 15—14 %. 

A hím : szájvédöje elefántcsontszínű ; rágói sárgák, végeiken és belső 
oldalaikon feketék, négyfogiíak, a három első fog kicsiny, enyészetes ; csáp- 
ostora élűiről sárga- vonalas : végtestének hátszelvényei közöl : a hatodik 
oldalain nagyon szögletes s középen kimetszett, a hetedik három, csaknem 
egyenlő hosszú foggal fegyverzett, az oldalfogak kissé hegyesek, a közbülső 
laposdad, a végén csonkított. — Hossza 12 — 14 *"/;^. 

Vannak példányok, melyeknél : 1 . a csápostor egészen fekete, 2. a kö- 
zépmellen sárga folt nincsen. 

Az AntJiidium, ínferruptum-hoz hasonló; de nagyobb és vaskosabb, 
végtestének első hátszelvényei finomabban pontozottak, sárga szalagjai szé- 
lesebbek, lábszárai kivülrőJ apró sűrű tüskékkel nincsenek megrakva ; a nős- 
tény ezeken kivül még az által is különbözik : hogy csápjainak harmadik 
izüléke a negyediknél kétszer hosszabb (nem pedig csak kevéssel hosszabb), 
fejtetőjén széles haránt barnasárga vonal van, végtestének első szelvénye 
alul mindkét oldalán nem tündöklő fényes, a hatodiknak felül az oldalakra 
ki nem terjedő szalagja egész, hasának gyüjtöszőre fehéres-barnasárga (nem 
tiszta fehér) ; a hím : hogy csápjai kissé rövidebbek, a harmadik íz a negye- 
diknél kétszer hosszabb (nem pedig a negyediknél jól láthatóan rövidebb), 
középtorjának külső oldalai és paizsának négy foltja barnasárgák (nem pedig 
egészen feketék) s végtestének ket utolsó hátszelvénye más alakú. 

A Kaukázusból leírt é szép faj, mely újabban Constantine körül Algír- 
ban is találtatott, Budapest mellett ritka ; de Grebenácznál Temesmegyében 
az 1878. év július havában a Stachys Germanica virágzatáról nagy mennyi- 
ségben gyűjtöttem. 

Természetrajzi Fiizetek. MII. kötet. í' 



274 



b) Abdominis segmenta dorsalia omnia vel maxima loartv maculis transversis ova- 
libtts flavis vel luteis oniata. 

98. Anthidinm forcipatnm Mor. 

Anthidium forcipatum, Mor. Fedtsch. Eeise in Turkest. Mellifera, p. 121, 
n. 181. d' (1875). 
Patria : Tnrkestania (Vallis Sarafschan). 

99. Anthidiam barbatniu n. sp. 

Clypeo longitudine fere dupio latiore ; scutello semicirculari, inermi, 
lobis lateralibus rotiindatis : nigrum, subnitidnm, proportionaliter sat robu- 
stiim, supra dentissime cinereo-, subtus albo-villosum ; vertice et mesonoto 
scutelloque sat dense cribrato-punctatis ; antennis nigris, tenuibus, articulo 
tertio quarto subííequali ; facie tota nigra et cum fronte antennarumque scapo 
densissime albo-villosis ; clypeo valde dense subtilissime punctulato, mandibu- 
lis pallide-flavis, tridentatis, dentibus rufo-piceis, sat magnis, acutis ; vertice 
utrinque macula parva pallide-flava notato ; abdomine nigro, latiusculo, segmen- 
tis dorsalibus : 1 — 5 parte basali subtilius cribrato-, parte apicali densissime 
subtiliter punctatis maculisque duabus sat magnis, successive ad invicem ap- 
proximatis, luteis, ornatis, maculis : segmenti primi lateralibus minutis subro- 
tundis, 2 — 4 transverso-ovalibus, quinti subrotundis ; segmento sexto toto 
nigro, dense subtiliter cribrato-punctato, lateribus inermibus, septimo valde 
brevi, subocculto, pallide-flavo, medio profunde emarginato ; segmentis ven- 
tralibus : 1 — 3 et quarti lateribus densissime albo-tomentosis, tomento brevi, 
valvula anali late-triangulari pilis fulvo-sericeis cincinnatis vestita; pedibus 
rufis, coxis, trochanteribus femoribusque basi nigris ; alis superioribus fumato- 
hyalinis, venis stigmateque piceis, — d" ; long. 8 '"^^. 

Species : clypeo, punctatura, facie tota nigi-a et cum fronte densissime 
albo-villosis, maculis decem luteis abdominis segmentis dorsalibus, sexto late- 
ribus inermi, septimo valde brevi, pallide-flavo medioque sat profunde emar- 
ginato , ventralibus densissime albo-tomentosis et vavula anali , faciUime 
cognoscenda. 

Statura et magnitudine Anthidio punctato Latr. et tcncllo Mocs. 
simile. 

Insectum hoc peculiare, facie tota nigra iam facillime distinquendum, 
in Hungária centrali ad Budapestinum in unico solum specimina ante annos 
adhuc a Joanne Frivaldszky defectum est. 

Száj védője csaknem kétszer olyan széles, mint a milyen hosszú ; paizsa 
félkörű, fogatlan, oldalkarélyai kerekdedek : fekete, kissé fényes, aránylag 
meglehetősen vaskos, felül igen sûrti hamvasszürke, alul fehér hosszíi szőrö- 
zet fedi ; fejtetője, torjának középháta s a paizs meglehetősen sűrűn rosta- 
szerűen pontozottak ; csápjai feketék, vékonyak, a harmadik íz a negyedikkel 



275 

csaknem egyenlő hosszú; egészen fekete arczát, homlokát s csápkocsányát 
igen sűrű fehér hosszú szőrözet fedi ; szájvédöje igen sűrűn s finomul ponto- 
zott, rágói halványsárgák, háromfogúak, a fogak rötszurokfeketék, meglehe- 
tősen nagyok, hegyesek ; fejtetőjének mindkét oldalán kis halványsárga folt 
van; végieste fekete, meglehetősen széles, hátszelvényei közöl: az 1 — 5 
mellső részén finomabban rostaszerűen, hátsó részén igen sűrűn finomul pon- 
tozott s két-két meglehetősen nagy, egymáshoz mindinkább közeledő, sárga 
folttal ékesítettek, a foltok : az első szelvény oldalain kicsinyek, meglehetősen 
kerekdedek, a 2 — 4 harántan tojásdadok, az ötödiken kissé kerekdedek ; a 
hatodik szelvény egészen fekete, sűrűn finomul rostaszerűen pontozott, olda- 
lain fogatlan, a hetedik igen rövid, kissé elrejtett, halványsárga, a közepén 
mélyen kimetszett; hasszelvényei közöl: az 1 — 3sa negyediknek oldalait 
igen sűrű fehér molyhos szőrözet fedi, a szőrözet rövid, a pelcze szélesen- 
háromszögű s barnasárga- selymes fodorított szőrszálakkal ellátott ; lábai rőt- 
színűek, a csíj)ők, tomporok s a czombok töve feketék ; felső szárnyai fűstö- 
sen-átlátszók, ereik s a jegy szm-okfeketék. — cf ; hossza 8 ■'%i. 

E fajt : száj védőjéről, pontozatáról, sűrű hosszú szőrözettél fedett egé- 
szen fekete arczárói és homlokáról, végteste hátszelvényeinek tíz agyagsárga 
foltjáról, a hatodik oldalainak fogatlan voltáról, a hetedik rövidségéről, mely 
halványsárga s középen meglehetősen mélyen kimetszett, a hasszelvények 
igen sűrű fehér molyhos szőrözetéről ós pelczéjéről, könnyű megismerni. 

Alakjára és nagyságára nézve az Anthidium pmictatwn és tenellum-hoz 
hasonló. 

Egészen fekete arczárói már könnyen fölismerhető ez érdekes rovart, 
Frivaldszky János Budapest mellett a rákospalotai erdőnél még az 1 854-ik év 
május havának a végén találta. 



17* 



276 



APPENDIX. 

Species, quarum patria ignota vei dubiosa est ; ex quibus tarnen una 
alterave ad faunám regionis palaearcticse pertinere potest. 

1. Anthidiam bicolor Lep. 

Anthidium bicolor, Lep. Hym. IL p. 399, Î (1841). 

2. Authidinm marginatum Latr. 

Anthidium marginatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 218, n. 9. Î 
(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. I. Hft. IL p. 74, n. 9. ? (1815). — 
Lep. Hym. IL p. 383, n. 30. ? (1841). 

3. Anthidium notatnm Latr. 

Anthid/ium notatum, Latr. Annal. Mus. Hist. Nat. XIII. p. 231, n. 23. "^ 
(1809). — Germ. Magaz. Jhrg. L Hft. IL p. 97, n. 23. ^ (1815). — 
Lep. Hym. IL p. 370, n. 16. cf (1841). 
Patria : Amer. sept. (Latr.) ; Gallia (Lep.). 

4. Anthidium obtnsatam Lej). 

Anthidium ohtusatum, Lep. Hym. II. p. 362, n. 9. cf (1841). 

5. Anthidium produotnm Lep. 

Anthidium product'um, Lep. Hym. II. p. 400, n. 46. ? (1841). 



277 



INDEX GENERUM SPECIERUMQUE. 



pag. 



Anthidmm .._ ___ 


.__ — 


Anthidium .__ .._ . 


... — 


Anthidium „. ... . 


— 


aculeatum .._ .__ 


255 


comp tum .._ ... 


246 


forcipatum 


274 


acuminatum n. sp 


1. 257 


contractiim ___ __. 


267 


frontale ... ... ... 


266 


affine -. — — 


25 J 


coronatum Duf. 


266 


fuscipemie... ___ 


260 


airuni— .__ _-_ 


243 


coronatum Sm.-_ 


243 


Greyi ... ... ... 


253 


(dhidulum, ... ... 


253 


cribratum ... ... 


260 


Grohmanni 


242 


albiventre ___ -^ 


256 


croceum__. ... _._ 


246 


helvolum ... _._ 


244 


alpinum... .._ ... 


263 


cur ripes ... ... 


271 


hispanicum mihi 


259 


alternans _._ ___ 


268 


dalmaticum n. sp. 


25 J 


infuscatum .__ ___ 


256 


amurense ... — 


254 


diadema_-_ ... ... 


250 


insulare ... ... 


256 


Andrei u. sp. — 


268 


dt'coratum ... ... 


267 


integrum ... ... 


271 


annulare „ — 


241 


dentatnm ... ... 


257 


interruptum .__ 


271 


aimulatum 


241 


discoidale __. ... 


243 


japonicum ... __ 


267 


miripes ... ... — 


242 


dissectum ___ ... 


250 


Klugii _._ .-_ ._. 


269 


barbarum ... _... 


249 


ducale ... ... .._ 


259 


löeviventre ... ... 


255 


barbatum n. sp. 


274 


Dufouri-. ... ... 


271 


laterale .._ __. 


241 


Bartbolomei 


244 


echinatum „_ ... 


244 


laticeps ... ... ... 


271 


bellicosum... ... 


246 


excisum n. sp,... 


254 


Latreillei ... ... 


242 


bicolor — ... ... 


276 


eximium.__ __. ... 


259 


Lepelletieri ... ... 


242 


hinominatum -. 


257 


fasciatum __. ___ 


253 


limbiferum 


245 


eallosum ... -. 


269 


Fedtschenkoi ... 


243 


littorale ___ ... ... 


251 


carduele .._ ... 


268 


fen'ugineum ... 


245 


lituratum ._. .__ 


263 


caspicum ... ... 


259 


ferrugineimi 


243 


loti 


254 


caturigense .__ 


255 


Fiscberi ... ._. 


267 


luteipes ... ... 


271 


caucasicum ... ... 


259 


ßavüahrc ... ... 


271 


macidatum. ... ... 


249 


Christophi __. ._. 


270 


tiavum ,.. ... ... 


243 


manicatum 


248 


cimbiforine ... ... 


242 


tiorentinum..- ... 


258 


marginatum 


276 


cingulatum 


249 


ßoripetum ... ... 


243 


melanurum .._ 


266 


clypeare.- 


255 


Fontanesii ... — 


270 


méridionale... ... 


254 



278 



Anthidium .._ — — — 

minus '— — — 253 

minusculum — 267 

montanum.- -. 247 

mosaic'um — — 254 

nanum— -.- — 264 

nif/riceps — — 259 



nigricolle -. ._- 


260 


nigrinum ... .._ 


260 


iiigripes 


259 


notatum... ... .._ 


276 


Niimida ... .- 


246 


oblongatum... ..- 


247 


obscuratum 


254 


obtiisatum ... ._. 


276 


oraniense — — 


249 



ornatum ... ... 250 

paradoxum n. sp. 256 
parvidiim — .- 242 
Perrisii ... — 242 

petechiale ... 268 

posticum ... .-. 267 

productum ._ .._ 276 
provinciale — 242 
pubescens ... — 271 
pulchellum ... 269 
punctatum ... ... 253 

quadridentatum 242 
qitadridentatum 
Gir. ... ... ... 257 

quadrilobum _._ 242 
quadriseriatum 254 
reguläre... ... ... 254 

reptans ... 264 



Anthidium ... ... ... — 

reticulatum n. sp, 260 
rubiginosum ... 243 
ruficorne ... ... 244 

rufispinum ... .__ 268 

riifiventre .._ — 257 
scapulare ..^ ..- 263 
scapidare Schck. 267 
scutellare ... _-_ 241 
senile — — — 253 
septemdentatum 257 
septemspiuosum 259 
scxlineatum... ... 257 

sexmaculatum..- 242 
sibiricum ... ... 260 

siculum 270 

signiferum ___ ... 242 
sinuatum... __„ 266 
sticticum __. ... 270 

stigmaticorne ... 269 
strigatum ... .._ 266 

stngatim ... 247, 263 
subochraceum ^.^ 246 
subspinosum ... 259 
sulphureum... ___ 270 
superbum __ ... 269 
taeniatum .- ... 254 
tenellum _-^ _.. 261 
tesselatum ._. .__ 249 
thoracicum .._ 245 
undulatum ... ... 247 

unicum _.. ... 269 

variegatum ... .._ 254 

venustum ... ... 247 



paß. 

Anthidium... ... ._. — 

vigilans ... - — . 266 

Waltlii 253 

xanthopygum .._ 267 

Anthophora ... ... — 

manicata ... ... 248 

oblongata ... ... 247 

Apis ... ... ... ... — 

dentata 248 

ferruginea ... ... 245 

ßorentina ... ... 258 

interrupta ... ... 27 1 

liturata .. .__ ... 263 
maculata ... ... 248 

manicata L. ... 248 

manicata Pz — 246 
pervigil ... ... ... 248 

stictica 270 

uncata ... ... ... 248 

variegata ... ... 254 

vespiformis ... ... 241 

Apis (Bombus) ... — 
amoenita ... ... 248 

manicata ... ... 248 

florentina ... ... 258 

Megachile ... ... — 

ßorentina Spin. 257 
ßorentina Walck. 258 
interrupta — ... 246 
liturata ... ... 263 

manicata ... ... 248 

strigata... ... ... 267 

Trachusa ... ... ... — 

strigata ... ... 266 



279 



OOLEOPTERA NOVA EX MAGYARORSZÁGI 

HUNGÁRIA, ÚJ TÉHELYRÖPŰEK, 

a Joanne Frivaldszky descripta. leírta Frivaldszky János. 

1. Dromius longnlns. 

Elongatus, nigro-piceus, nitidus, antennarum articulo primo pedi- 
busque testaceis ; pronoto subquadrato, transverse strigoso, angulis posticis 
rectis, reflexis ; elytris subparallelis subtiliter striatis, interstitio tertio uni-, 
septimo vero ad striam sextam tripunctato. 

Longit. 5 %. 

Droniio (ujili paulo angustior, pronoto breviore, anguste marginato 
et elytris non biseriatim striatis distinctus ; a D. amjustato et meridionali 
praeter colorem et minorem staturam differt : pronoti angulis posticis valde 
reflexis et elytris ad striam sextam tantum tripunctatis. — Caput nigro- 
piceum, ore testaceo, fronte inter oculos strigis paucis notata; antennarum 
articulo primo testaceo, reliquis oI)scurioribus. Pronoto fere quadrato, 
longitudine multo latiore, nigro-piceo, marginibus lateralibus angustis, 
fulvLS, antice parum rotundatis, postice leviter sinuatis ; angulis anticis 
rotundatis, posticis vero rectis ei valde reflexis ; supra planatim convexo, 
subtiliter trans versim strigoso, longitudinaliter canaliculato, ad angulos 
posticos impressione sat profunda instructo. Scutello triangulari, Isevigato. 
Elytris nigro-piceis, nitidis, pronoto fere ter longioribus, subparallelis, ante 
medium leviter sinuatis, apice late truncatis ; supra parum convexis, leviter 
striatis, interstitio tertio ad apicem unipunctato, septimo vero juxta striam 
sextam tripunctato, puncto primo ante medium, reliquis vero apicem ver- 
sus sitis. Subtus fuscus, prectoris medio dilutiore ; pedibus testaceis. 

In Comitatu Cr.issoviensi Hungarise ad pagum Ferenczfalva (Franz - 
dorf) a Domino Eduardo Merkl detectus, 

A Dr. agüis-töl kissé keskenyebb alakja, rövidebb s keskeny párká- 
nyolt torja, valamint kétsorosán nem pontozott röptyűi által különbözik; 
a 1). angustus- és meridionalis-töl pedig színezetén kívül : kisebb alkata, 
torjának nagyon felhajlott hátsó szögletei és a hatodik rovátka mellett 
csak három ponttal ellátott röptyűi által tér el. — Feje szurokfekete, szája 



280 

rötszíníi s homloka kevés redöcskével jelölt; a csápok első ízüléke barna- 
sárga, a többi pedig sötétebb színű. Torja négyszegűded, hosszánál jóval 
szélesebb, szurokfekete, oldalszélei keskenyen párkányoltak, barna-sárgák, 
elül csekélyen kerekítettek s hátul kissé kimetszettek; elöszögletei kerekí- 
tettek, a hátsók pedig egyenesek s nagyon felhajtottak ; felülete laposdad, 
finomul harántan redős, hosszcsatornával s a hátsó szögleteknél meg- 
lehetős mély benyomással ellátott. Paizsa háromszögű, simított. Köptyűi 
szurokfeketék, fényesek, a torjnál majdnem háromszor hosszabbak, csak- 
nem párhuzamosak, csak közepük előtt van csekély hajlásúk s végeik szé- 
lesen csonkultak ; felületök kevéssé domborodott, sekélyen rovátkolt, har- 
madik köztércséjök végén egy ponttal, hetedik pedig a hatodik rovátka 
mellett hárommal jelölt, ezek közül az első a röptyűk közepe előtt, a többi 
pedig végeik felé helyezettek. Alul barna, a mell közepén világosabb színű ; 
lábai barna- sárgák. 

Ferenczfalvánál Krassó-Szörénymegyében Merkl Ede úr találta. 

2. Pholenou (Apropeus Reitt. i. litt.) Hazayi. 

Testaceum, convexum, nitidulum, fiavosericeo-pubescens ; antennis 
pedibusque elongatis; pronoto angustato, later ibus postice leviter excisis ; 
elytris oblongo-ovalibus, valde convexis, subtiliter denseque transversim 
p unctato-aciculatis. 

Long. 4— 4V2 %. 

A Ph. leptodero, valde simili, differt : antennarum articulis tribus pe- 
nultimis paulo brevioribus ; pronoto ante medium angustiore, lateribus 
postice multo minus excisis ; maris tibiis anticis paulo brevioribus et mo- 
dice latioribus tarsorumque articulo primo hasi angustiore. 

Comitatus Bihariensis Hungarige antri Magura nominati hanc inco- 
lam Dnus Julius Hazay , MoUuscorum Hungáriáé scrutator indefessus, 
detexit. 

A Ph. leptoderum-tól, melyhez nagyon hasonlít, különbözik : csápjai- 
nak három utolsóelőtti rövidebb izüléke, közepe előtt keskenyebb torja — 
melynek oldalai hátul kevésbbé kimetszettek, — valamint a hímnél kissé 
rövidebb és valamivel szélesebb mellső lábszárai, úgyszintén a mellső 
kocsák alapjánál keskenyedettebb első izüléke által. 

A biharmegyei Magura nevű barlangban Hazay Gyula úr födözte föl. 

3. Bathyscia (Sophrocheta Reitt. i. litt.) Reitteri. 

Oblongo-ovata, fúlva, flavescenti sericeo-pubescens ; pronoto dense, 
subtilissime punctato, punctis majoribus intersparsis, hasi utrinque sinuato, 
angulis posticis acutis ; elytris crebre, transversim rugoso-punctulatis, apice 
obtuse rotundatis. 

Long. 4 Va %. 



281 

A Bath, insigni praeter staturam multo majorem, elytrorum sculp- 
tura valde densa et subtili distincta. — Oblongo-ovata, fulva, flavescenti 
sericeo-piibescens. Capite subtiliter pimctulato, vertice punctis majusculis 
sparsis Dotato ; antennis dimidii corporis longitudine, pilositate sat longa 
vestitis. Pronoto basi longitudine duplo latiore, lateribus rotundatis, api- 
cem versus arcuatim valde angustatis, antice utrinque sinuato, angulis 
anticis parum prominulis, posticis acutis ; supra mediocriter convexo, 
dense, subtilissime punctulato, intersparsis punctis raris paulo majoribus, 
basi utrinque sinuato et modice depresso. Scutello triangulari, punctulato. 
Elytris ovalibus, mediocriter convexis, subtiliter et valde dense transversim 
ruguloso-punctatis, quasi asperis, ideoque pronoto paulo obscurioribus, 
sculp tura apicem versus laxiore. Subtus subtiliter eoriario sculpta ; tibiis 
posterioribus spinis sat longis armatis. 

In Hungarise meridionali — orientális montium antro, hue usque 
innominato, a Joanne Pavel détecta et in honorem Domini Edm. Reitter, 
de Fauna Coleopterorum Hungáriáé optime meríti, denominata. 

A Bath. insignis-t6\ nagyobb alkatán kívül : nagyon sűrű és finom 
röptyűinek vésményei által különbözik. — Hossztojásdad, barna-sárga, 
selyemfényű, sárga szőrözettél. Feje finomul pontozott, fejtetője néhány 
szétszórt nagyobb ponttal jelölt ; csápjai féltest hosszaságúak s meglehetős 
hosszú szőrszálakkal vannak ellátva. Elöháta alapjánál kétszer oly széles, 
mint hosszú, oldalai kerekítettek, előre ívesen, nagyon keskenyedettek, 
elül mindkét felén öblös, előszögletei tompák, a hátsók pedig hegyesek ; 
felülete középszerűen domborodott, sűrűn, nagyon finomul pontozott, köz- 
bevegyült nagyobb pontokkal, alapja mindkét felén kikanyarított s e fölött 
kissé harántan benyomott. Paizsa háromszögű, finomul pontozott. Röptyűi 
tojásdadok, középszerűen domborodottak, nagyon sűrűn, haránt-redősen 
pontozottak, mintegy érdesek, s e miatt a torjnál kissé homályosabbak, a 
vésmények hátrafelé ritkábbak. Alul finomul börszerűen vésményezett, 
s lábszárai meglehetősen hosszú tövisekkel fölszereltek. 

A krassó-szörénymegyeí hegyek egyik, még névnélküli barlangjában 
Pável János födözte fel, s hazánk faunája körül nagy érdemeket szerzett 
Reuter Ödön úr tiszteletére írtam le. 

4. Authaxia Haokeri. 

Metallico-viridis, subtiliter pubescens ; pronoto obsolete canaliculato, 
dense pupillatim reticulato, disco plus-minusve distincte nigro violaceo 
bímaculato ; scutello nigro, obscuro ; elytrís crebre, rugose punctato-granu- 
latis, apice subtiliter denticulatís. 

Long. 71/2—8 %,. 

Ad Sectionem IL Marseuli (Monogr. des Buprestides) pertinens. Anth. 
mancae magnitudinis, sed angustior et tota. metallico- viridis. — Metallico- 



282 

viridis. Capite dense reticulato, villositate albida. maris longa, feminae 
breviore tecto ; antennis tenuibus, obtuse dentatis, articulis duobus primis 
viridibuS; reliquis nigro- cupreis, secundo brevi, incrassato et tertio duplo 
breviore. Prouoto brevi, longitudine adhue semel latiore, antice bisinuato, 
angulis anticis productis, obtusiusculis ; lateribus ad infra medium usque 
leviter arcuatim rotundatis et hie subangulatis, dein basin versus parum 
angustatis, angulis posticis rectis ; supra dense pupillatim reticulato, disco 
utrinque maculis duabus irregularlbus, plus-minusve distinctis, nigro- 
violaceis notato , obsolete canaliculato , canalicula antice foveola levi 
oblonga inchoata, dein basin versus valde obsoleta, ad margines vero lon- 
gitudinaliter leviterque impresso. Scutello triangulari, nigro, obscuro, sub- 
tiliter rugosiusculo. Elytris pronoto adhuc bis longioribus, infra humeros, 
modice callosos, ad ^s partes usque asquilatis, hinc vero subito angustatis, 
apice singulatim rotundatis et subtiliter denticulatis ; supra planatis, infra 
basin, prope ad suturam, tumiditate p9,rva, infra medium vero impressione 
longitudinali, levi notatis, dense, rugosiuscule punctato-granulatis et bre- 
viter griseo-pubescentibus. Subtus metallico-viridis, splendens, prosterno 
transversim rugoso et nonnunquam aurato, reliqua pectoris parte dense, 
abdomine vero laxius reticulatis et pilositate grisea vestitis. — Maris seg- 
mento ventrali anguste rotundato, femin » vero apice leviter exciso et ante 
excisuram carinula brevi instructo. Femoribus non incrassatis, tibiis anticis 
maris m agis quam feminae curvatis. 

In territorio Budapestiensi a Dom. Mauritio Hacker, Coleopterologiae 
cultore détecta et Museo Nationali Hungarico dono oblata. 

Az Äntli. vianca-YSil nagyságára nézve egyező ; de keskenyebb s egé- 
szen érczes-zöld. — Erczes-zöld. Feje sűrűn reczés, fehér-szürke, bolyhos, 
a hímnél hosszabb, a nősténynél pedig rövidebb szőrökkel ; csápjai véko- 
nyak, tompán fogasok, első két izük zöld, a többi sötét-rézszinű, a második 
ízülék rövid, vastagodott s a harmadiknál kétszer rövidebb. Torja rövid, 
hosszánál még egyszer szélesebb, elül kétszer öblös, előszögletei kiállók 
s kissé tompák, oldalszélei közepeiken túlig kevéssé ívesen kerekítettek 
s itt nagyon tompa szögletet képeznek, innét pedig hátrafelé kissé keske- 
nyedettek, a hátsó szögletek egyenesek ; felül sűrűn szemerkélten reczés, 
korongja két rendetlen, többé-kevésbbé jól látható, sötét-ibolyaszínű folttal, 
elül sekély gödörcsével kezdődő csatornája hátrafelé nagyon enyészetes és 
a szélek mellett sekély hosszbenyomás van. Paizsa háromszögű, fekete, 
homályos és finomul redős. Böptyűi a torjnál még kétszer hosszabbak, a 
kissé dudoros vállszögieteik mögött kétharmadukig egyenlően szélesek, 
innét pedig hirtelen keskenyedettek, bütüjök kerekített és finomul foga- 
csolt; felületök laposdad, tö vök mögött a varrány közelében kis havadály- 
lyal, közepök mögött pedig sekély hosszbenyomással jelöltek, sűrűn, 
redősen és szeraercsésen pontozottak, valamint rövid, szürke szőrösekkel 



283 

ellátottak. Alul érczes-zöld, nagyon fényes, elömelle harántan redős s néha 
aranyszínű, a mell többi része sűrűn, a has pedig ritkásan reczés és szürke 
szőrösekkel vigályan borított, â hím utolsó hasszelvénye keskenyen kere- 
kített, a nőstényé pedig a végén kissé kimetszett s a kimetszés előtt rövid 
ormóval jelölt. Czombjai nem vastagodottak, a mellső lábszárak a hímnél 
jobban görbültek, mint a nősténynél. 

Állítólag a budai hegységben ; Hacker Móricz úr födözte fel. 

5. Hypera pnstnlata. 

Oblonga, nigra, cinereo- vei cano-squamosa, immixtis pilis ejusdem 
coloris ; rostro crassiusculo, cylindrico, parum arcuato ; pronoto longitu- 
dine parum vei vix latiore, cinereo fuscoque squamoso et intens'us cinereo- 
trilineato ; elytris oblongo-ovalibus, punctato-striatis, interstitiis internis 
couvexiusculis, cinereo- vei cano-squamosis et nigro-pustulatis ; tibiis anticis 
maris intus dente armatis. 

Long. 7—71/2 %. 

Ad subgenus Pliytonomus pertinens. Hyp. elonijafac magnitudinae 
aequalis, ab hac- corpore non tam angustato, elytrorum squamis diversis, 
interstitiis saturate nigro-pustulatis tibiisque anticis maris dentatis, a Hyp. 
contamina tű verő corpore lougiore, rostro breviore et crassiore, indumento 
corporis diverso et tibiis dentatis distincta. — Capite globoso, dense punc- 
tato cinereoque piloso, inter oculos ovales et parum prominulos foveola 
oblonga instructo ; rostro capite longiore, cylindrico, crassiusculo, hasi mo- 
dice constricto, rugoso-punctato, dense cinereo-piloso et ad apicem foveola 
profunda notato ; antennis rufo-piceis, scapo apice valde incrassato, nigro- 
piceo, funiculi articulo primo secundo evidenter longiore. Pronoto longitu- 
dine parum vei vix latiore, lateribus mox ante medium valde rotundatis, 
mediocriter convexo, dense jDunctato, cinereo et fusco mixtim squamoso, 
lineisque tribus densius cano- vei cinereo-squamosis ornato, rarius tota 
superficie aequaliter cano-squamosa. Elytris oblongo ovalibus, dorso sub- 
planis, ad apicem declivibus, mediocriter , dorso profundius punctato- 
striatis, et hic interstitiis couvexiusculis, sat subtiliter subrugoso-punctatis, 
squamisque cinereis vei incanis, a medio fissis, puisque ejusdem coloris 
intersparse vestitis et pustulis nigris, plus-minusve remote tesselatis, his 
in interstitio sexto et octavo saepe confluentibus. Subtus cinereo- vel cano- 
squamosa et pilosa. Pedibus cinereo-pilosis ; tibiis anticis maris intus ad 
medium dente brevi, acuto armatis, feminae vero eodem loco incrassatis ; 
segmentis ventralibus primo et anali maris leviter impressis, feminae anali 
foveola profundiore notato. 

In montibus Hungáriáé meridionali-orientalis inventa. 

A Phytonomus al-nemhez tart;)zik. A Hyp. clongata-tô\, melylyel 
nagyságra nézve megegyező, nem oly keskeny alakja, röptyűinek másnemű 



284 

pikkelyei, a köztércsében fekete színű höpörcsei, valamint a hímnél foggal 
ellátott mellső lábszárai, a Hyp. contaminata-tól pedig hosszabb testalkata, 
rövidebb és vastagabb orrmánya, különböző meze, úgyszintén a hímnél 
foggal fölszerelt mellső lábszárai által különbözik. — Feje gömbes, sűrűn 
pontozott és szürke szőrözettél födött, a tojásdad alakú s kevéssé kiálló 
szemek közt hosszas gödörcsével ; orrmánya a fejnél hosszabb, hengeres, 
kissé ives, alapjánál csekélyen összeszorult, redősen pontozott, sűrű ham- 
vas szőrözettél borított és hegyén méiy gödörcsével ellátott; csápjai rőt- 
barnák, a kocsán hegye bunkós és barna-fekete, az ostor első izüléke a 
másodiknál láthatólag hosszabb. Torja hosszánál kevéssé vagy alig széle- 
sebb, oldalai mindjárt közepük előtt nagyon kerekítettek, középszerűen 
domborodott, sűrűn pontozott, hamvas és sötétbarna pikkelyekkel vegyesen 
borított s három sűrűbb fehérszürke- vagy hamvas-pikkelyes sávval jelölt, 
vagy pedig néha az egész felület egyenlően fehér-szürke színű. Röptyűi 
hossztoj ásdadok, korongjuk laposdad, végeiken pedig lejtősek, pontozott 
rovátkáik innenső részükön mélyebbek s itt köztércséik is domborodottak, 
melyek átalában finomul, kissé redősen pontozottak'és hamvas vagy fehér- 
szürke pikkelyekkel s közbevegyített hasonszínű szőrözettél, valamint 
fekete, többé-kevésbbé szétszórt höpörcsökkel ellátottak, a pikkelyek köze- 
püktől kezdve villásan hasadtak, a höpörcsök pedig a 6-ik és 8-ik köztér- 
csén néha összefolytak. Lábait hamvas szőrözet födi, a hím mellső lábszárai 
innenső oldalain, közepök mellett, hegyes fogacska van, a nősténynél 
pedig azok ugyanott vastagodottak ; a hím első s végső hasszelvényei 
sekélyen benyomottak, a nősténynél pedig a végső szelvény mélyebb 
gödörcsével ellátott. 

Magyarország délkeleti hegységeiben találták, 

G. Hypnrns veronicae. 

Brevis, convexus, niger, supra squamis cinereis albidisque variegatus, 
subtus albo-squamosus ; antennis fuscis, tibiis tíirsisque testaceis ; pronoto 
transverso, rugoso-punctato, utrinque obsolete tuberculato, antice valde 
constricto, margine anteriori medio elevato et leviter emarginato ; elytris 
punctato-striatis, interstitiis striis duplo latioribus, rugosiuscule punctatis, 
squamis cinereis et albidis tesselatis. 

Long. IV2 — IV3. 

Hypiiro acalloide paulo minor; ab hoc rostro crassiore, pronoto 
latiore et convexiore, elytris magis rotundatis et couvexis, nec non indu- 
mento diverse distinctus. — Capitis fronte modice intrusa, dense albido- 
squamosa, oculis breviter ovalibus, parum prominulis, pronoti lobis latera- 
libus ad duas tertias partes obtectis ; rostro pronoti longitudine, crassusculo, 
modice curvato, rugoso-punctato, squamulis albidis tecto, apice laevi ; anten- 
nis fuscis, funiculi articulis tribus primis elongatis, sequentibus longitudine 



285 

decrescentibus et duobus antecendentibus sensim paulo crassioribus, clava 
oblongo-ovata. Pronoto transverso, longitudine duplo latiore, antice valde 
constricto, apice medio prodiicto et modice elevato, leviterque emarginato, 
infra stricturam transversim convexo et utrinque obsolete tnberculato, 
dense rugoso-punctato, squamis albidis, basi ad latéra et supra scutellum 
magis condensatis, disco vero cinereis, maculas duas formantibus, tecto. 
Elytris brevibus, pronoto tantum semel longioribus, mox infra humeros 
rotundatos ampliatis, dein apicem obtusum versus arcuatim angustatis ; 
disco couvexis, punctafco-striatis, interstitiis striis duplo latioribus, ruguloso- 
punctatis, cinereo-albidoque interrupte fasciatim tesselatis et ante apicem 
subtiliter parceque muricatis. Subtus albido-squamosus ; pedibus validis, 
albido-squamosis, femoribus nigris, posticis magis incrassatis; tibiis tar- 
sisque testaceis. 

Saltitans haec species in Hungária centrali in Veronica Teucrio a 
D. Desiderio Kúthy et in Transsylvania inventa est. 

A Hypurus acalloides-nál kisebb s ettől vastagabb orrmánya, széle- 
sebb és domborodottabb torja, jobban kerekitett s domborodottabb röptyüi, 
valamint különböző meze által ter el. — A fej homloka kissé benyomott, 
stirü, fehér pikkelyekkel födött; szemei rövid tojásdadok, kevéssé kiállók s 
az előtörj oldalkaréjai által kétharmad résznyire el vannak takarva; 
orrmánya olyan hosszú mint a törj, vastagodott, kissé görbült, redősen 
pontozott, fehér pikkelyekkel födött s hegye sima ; csápjai barnák, csáp- 
ostoruknak első három ízüléke hosszúkás, a következők fokonként rövideb- 
bek s a két előttük lévőknél kissé vastagabbak, a bunkó pedig hossztojás- 
dad. Előtörj a haránt, hosszánál még egyszer szélesebb, elül nagyon össze- 
szorult, hegye középen kinyúlt, kissé felhajlott és sekélyen kimetszett ; az 
összeszorulás mögött harántan domborodott, mindkét felén igen csekély 
dudorkával ellátott, sűrűn redösen-pontozott, fehér pikkelyekkel boritott, 
melyek alapján oldalvást és a paizs fölött sűrűbbek, korongja pedig két 
hamvas-pikkelyű folttal jelölt. Köptyűi rövidek, a torjnál csak még egyszer 
hosszabbak, mindjárt a kerekitett vállszögleteik mögött szélesbedettek s 
innét tompa bütüjök felé ivesen keskenyedettek ; korongjuk domborodott, 
köztércséik a pontozott rovátkáknál még egyszer szélesebbek, redőcskésen 
pontozottak, hamvas és fehér pikkelyekkel koczkásan födöttek, melyek vál- 
takozó szaggatott szalagokat képeznek ; a röptytik végei eíőtt néhány igen 
apró dudorka van. Alul fehér pikkelyekkel borított ; lábai erősek és szintén 
fehér pikkelyesek; czombjaik feketék, a hátsók jóval vastagodottabbak s 
lábszáraik barnasárgák. 

E kis, ugró fajt Péczel vidékén a Veronica Teucrium-on Kúthy Dezső 
úr födözte föl, s Kis-Toronynál Erdélyben js előfordul. 



286 



Coleoptera pro Fauna HungarisB A mult években Magyarországban 
characteristica, annis praßteritis in gyűjtött s hazánk faunájára nézve 
Hungária collecta, jellemző téhelyröpű fajok, 

a Joanne Frivaldszky. közli Frivaldszky János. 

Mesocarabus catcrndatus Scoj). Transsylvania (Fehérmezö). 

Díjschirhis 'pusillus Dej. Hungária centralis (Péczel). 

Chlaeiiiiis snlcicoUis Payk. » » (Dabas). 

Poecilm cursor ins Dej. Balneae Hercnlis Mehadienses. J. Pável. 

Laemostcrnis eloivjatus Dej. Montes Comitatus Bihariensis. E. Merkl. 

iJcronedcs platynotus Germ. Alj^es Hung, meridionali- orientális. 

Tachiiius elongatus Gyll. Ibidem (Ugyanott). E. Merkl. 

Tychm rnfus Mot. var. morío Eeitt. Balnese Herculis Mehadienses. 

Bythinus Kninensis Eeitt, » » 

Cephennium turgidum Eeitt. » » 

Ptomaphagus fiavicornis Thoms. Territorium Budapestinense. 

» nitidicollis Kr. Hungária meridionalis. 

Hiidnohius intermedins Thoms. Territ. Budapestinense. 
Liodes fiavicornis Brist. Ibidem. 

Agathidium arcticum Thoms. Comitatus Marmarosiensis. 
Astcitopteryx laticollis Perr. Hungar. meridionalis (Pécs). 
Loberogosmiis fasciatus Kol. » » 

Diphy Ilus fráter Aubé. BalneíE Herculis Mehadienses. 
Apist'us Rondanii Villa. » » » J. Pável. 

Hister Smyrneus Mars. Territ. Budapestinense. 
Gaccohius histeroides Mén. Hung, centralis (Puszta-Peszér). 
Cliaetonyx rohustus Schaum. Hungar. meridionalis E. Merkl. 
Hyhosorus llligeri Eeiche. » »> E. Merkl. 

HopHa ßavipes Germ. » » ' (Pécs). 

Triodonta aquila Lap. » » (Ulma). 

Anthaxia diadenta Fisch. Orsova, Mons Allion. J. Pável. 
GoracbiLS bifasciatus 01. Hung, meridionalis. E. Merkl. 
Bhaqonycha Mcistcri Gredl. Hung, merid.-orientalis. 
Tarsosteniis iinivittatiis Eossi. » » » J. Pável. 

Xylctinus macidatiis Kiesw. » « » 

Lasioderma obscurum. Solsky. » » » et Debreczinum. 

Trogoxylon impressimi Com. » » » 

Dichill'us minulus Sol. » » » J. Pável. 

Sitophagus turcicus Eeitt. » » » J. Pável. 



ÍÍ87 

Eryx laev'ís Küst. Hung, merid.- orientális 

Orchesia luteipalpis Muls. » » » 

Otiorrhynchíisalutaceiis Germ. » » » E. Merkl. 

Bagous Aiibeí Cuss. Territ. Budapestinense. 
CÁoniis pulverosiiH Gyll. Hungar. meridionalis (Pécs). 
Mononychus salviae Germ. Hung, centralis. Ern. Kaufmann. 
Rhimmciis denticollis Gyll. Territ. Budapestinense. 
Ceiithorrhynclius laetus Eosh. Ibidem (Ugyanott). 
Stromatium unicolor 01. Hungária meridionalis (Pécs). 
Gallidium angustiím Kriechb. Transsylvania. Carolus Eiess. 
Clytus lama Muls. Hung, septentrionalis et meridionali-orientalis. 
Oherea melanura Gredt. Hung, meridionalis (Temesvár). 
Cryptoüephalus laccicollü Gebl. Orsova. 



288 



A PESEY-I BARYTROL. 

Fényes DBZsö-tol. 

(2 ábrával). 

Dr. Krbnner József Sándor műegyetemi tanár úr megbízott engem 
ama Pesey-i* Barytok kristálytani megvizsgálásával, melyek a magyar 
nemzeti múzeum birtokában vannak. 

A példányokon az 50— 60 '%, hosszú/ 9 — 12'%; széles és 9 — 10'"^ 
vastag, hosszúkás, táblás, víztiszta és átlátszó kristályok ragadják meg a 
figyelmet. E kristályok quarzon ülnek dolomit-rhomboéderek társaságában. 

E nagyobb baryt-kristályok tövén apróbbakat vehetni észre, melyeket 
mérésekre használtam fel. E kisebb, legfölebb 1 — 1.5 ^'^,-nyi átla.gos mére- 
tekkel bíró kristályok a MiLLER-féle állás szerint a rövidebb melléktengely 
irányában elnyúlva vannak és (001) szerint táblásak vagy lemezesek. 
A hasison kívül legjoblian a (01 1) brachydóma van még rajtok kiképződve. 
A makrodómák övében leginkább az (104) és (102) alakok dominálnak, 
míg más két makrodóma sokkal alárendeltebb mértékben fordul rajtuk elö, 
ez utóbbiak az (508) és (101), melyek elseje a Pésey-i baryt különös 
sajátságai közé tartozik. EjDen így (100) és (010) is csak mint igen vékony, 
alig észrevehető sáv van kiképződve. Ezen alakokon kívül még (110) és 
{[ű^l] szokott előfordulni, de ez utóbbi kicsinysége folytán sokszor csak alig 
vehető észre. Az ide mellékelt 1. ábra a Pésey-i barytnak horizontalis pro- 
jectióját, a2-ikábra j)edig ferde projectióban az 110 prisma és 122 piramis- 
lapok körül csoportosuló lapokat tünteti föl. 

A nagyobb kristályok sokkal kevesebb alakokkal bírnak; ezek is 
többnyire a (001) túlságos kifejlődése következtében táblásak vagy lemeze- 
sek, de néha a (011) lapjainak jelentékeny kikéjDzödése folytán oszlopos 
habitust öltenek. Az említett lapokon kívül még (104) és (102) dómák van- 
nak rajtuk kiképződve, az első itt is csak alárendelt mértékben. Az (102) 
lapjai a makrotengelylyel egyező irányban rostosak. 

* Pésey falu, Erancziaország Savoie départementjában. 



289 



k megvizsgált példányokon a baryt-kristályok alapzatául szolgáló 
quarz a legrégibb, a baryt- kristályokon helyenkint letelepedett dolomit 
pedig a legfiatalabb képződmény. 





1. ábra. 



2. ábra. 



A Pésey-röl származó baryt kristályalakjainak megállapítására szol- 
gáló méréseimet a kir. József-ianegjetem. ásványtani szertárában egy két- 
távcsöves Lang-Jünger-féle reflexiós goniométeren eszközöltem; ezek 
szerint a iobb szögértékek a következőkben voltak megállaj)ithatók. Az első 
verticalis columnában a lemért, a másodikban a számított szögértékek 
találhatók. A számítások alapjául a *-al jelölt értékek szolgáltak. 





észlelt 


számított 


001 


104 = _.. "21° 


45' 


21° 47' 


001 


102 = ... 38 


39 


* 


001 


508 = _.._ 44 


52 


44 59 


001 


: 101 = ._. 58 


5 


57 59 


001 


011 = --- 52 


36 


* 


011 


01 T = ... 74 


49 


74 47 


011 


•122 approx. 26 




25 53 


103 


: 110 approx. 62 




61 54 



A két utolsó szögérték az 122 és 110 lapoknak kicsinysége és rósz 
kiképzödése következtében csak megközelítőleg volt meghatározható. 



Természetrajzi Füzetele. Vili. kötet. 



18 



290 



HEDYSAREi^î EUROP^i^. 

Auctoie Victore db Janka. 

Flores umbellati vei solitarii — — — — — — — — 1 

Flores racemosi aufe spicati . _._ .__ ___ . _ _.. _-_ o7 

1. Folia simplicia; carina rostrata ; legumen (teres) circinnato- 
revolutum longitudinaliter sulcatum ad costas muricatum vei 
echinatum__- — — — _._ — -._ ... . . — ... 2 

Folia pinnata __. .__ ... — _._ ___ ._- ... _.. .._ 5 

2. (SCOFiPIUKUS) Herba patule hirsuta ; leguminis costa exterior 
tuberculata ... ... ... .- ... ... ..- ... .- ... ... 3 

Herba pilis prostratis birta ; legumina echinata .^. ... 4 

3. Legumen costa exteriőre dense stipitato -tuberculatum ; tuber- 

culi apice dilatati; pedunculi l-rarius 2-flori Scorpiurus vermiculata L, 

Legumen costa exteriőre tuberculis brevibus conicis muri- 
catum (laxius circinnatum) ; pedunculi '2 — 3-flori __^ 5c, muricata L 

4. Legumen regulariter laxe contortum, costa exteriőre remote 
rigide aculeolatum ; aculei recti v. apice subuncinati ; semina 
elongata vix striata ... ... ... ... ___ ___ _._ ... Sc, sulcata L. 

Legumina irregulariter contorta costa exteriőre aculeis elon- 
gatis apice subuncinatis dense obsita; semina brevia semper 
striata .__ ... .._ ... .- — ... ... .-. ... Sc. subvillosa L. 

5. (BON A VEBI A) Legumen suturis persistentibus extus continuum, 
longe rostratum, planum, indehiscens ... Bonaveria Securidaca Scop. 

Legumen in articulos secedens ... ... ... ... .__ ... 6 

6. Leguminis articuli annulari- vel Inppocrepidiformi-excavati 7 

Leguminis articuli levissime arcuati ... ... 17 

7. (HIPPOCREPIS) Flores 1—ïi erectisubsessiles... ... ... ... 8 

Flores numerosiores umbellati, pendüli ... __. ... ... 

8. Semina annulum incompletum formantia, interstitiis nervosis 

Hippocrepis unisiliquosa L 
Semina annulum fere completum formantia, interstitiis 
enerviis ... ... ... ... ... .- .-- ... ... H. bipora Stev. 



291 

9. Perennes, basi suffruticulosas ... ... ,„, .- — 10 

Annuae (floribus parvis), articulorum sinubus circularibus v. 

annularibus — ___ — ___ ... — ... ... ... — 15 

10. Articuli giaberrimi ._. __. ... ... ... ... 11 

Articuli ± puberuli (pedunculi folia longe superantes) ... 12 

11. Pedunculiis folio iá — 3-plo longior ; foliola linearia v. lineari- 
oblonga ... ..^ ^ _ .._ .__ __^ .__ ... ..^ .__ H balearica L 

Pedunculus folium vix superans ; foliola obovata v. obcordata 

H. Valentina Boiss. 

12. VexiJlum subito in unguem contractum ; legumina tenuiter glan- 
duloso-puberula ... ... ... ... ... ... _.. _._ ... io 

Vexillum longe unguiculatum ; legumina lanata vel squamato- 
papillosa __. __- -_^ _._ __. ._. ___ ... ... .._ 14 

13. Legumina iiexuosa sutura utraque sinuata ... .-^ .._ H, comosa L 

Legumina baud flexuosa, sutura altera solum remote Jevis- 
sime sinuata ... . _ ... ... ... ... .-. _ .._ H. ^lauca Ten, 

14. Legumen (2 — 4-spermum) lanacrispula copiosa undique dense 
obsitum eaque occultatum ; herba sericeo-argentea; foliola ovato- 
subrotunda ; stipulae oblongo- triangulares obtusai, caringe an- 
gulus subrectus,_- .._ __. ... _._ .._ .. H. eriocarpa Boiss. 

Legumen (polyspermiim) ad semina papillisbrevissimis squa- 
mosis obsitum, interstitiis glabrescens ... ... ... H, squamata Coss. 

15. Sinus ad externum convexumque leguminis marginem perti- 
nentes ... ... .-_ .__ .... ... ... ... ... ... ... ... 16 

Sinus ad internum concavum leguminis marginem pertinentes ' 
(pedunculus folium œquans vel brevior ; articuli villoso-hispidi) 

H. cHiata Wil/d. 

16. Legumina villoso-hispida; pedunculus jam florifer foliis multo 
longior; vexillum longe unguiculatum -. ___ H. Salzmanni B. et R. 

Legumina glaberrima v. obsolete ciliata ; pedunculus demum 
folium subœquans ; vexillum subito in unguem contractum 

H. multisiliquosa L 

17. Carina acuta vel rostrata; flores magni .... ... ... 18 

Carina obsusa, rarius acutiuscula; flores ad summum 4'" 
longi ._, _._ ._- ._- .... ... ... ... .„ ... ... ... 30 

18. (CORONILLA) Flores lutei ... ... ... ... ... ... ... ... 19 

Flores albi violaceo- vel roseo-variegati, carina apice atro- 
purpurea ... ... ___ ... ... ... ... ... ... ... ... 26 

19. Petalorum ungues calyee 2 — 3-plo longiores .- Coronilla Emerus L 

(C. emeroicles B. et öpr.) 
Petalorum ungues calyee vix longiores ... ... ... ... ... 20 

20. Foliola 3 — 6-juga, lata, obovata ..- ... ... ... ... .. 21 

- 18^;: 



292 

Foliola 1 — 3-juga angusta, oblongo-cuneiformia (rami junci- 
formes, folia abbreviata) ._. ... .._ ... .__ ___ ... C. juncea L 

21. Foliolorum par infimum a cauleremotum .. ... ... .._ ... 22 

Foliolorum par infimum cauli applicatum ... ... . ..• ... 25 

22. Stipulas amplœ obovatae v. circulares -_ ... . . ... ... ... 23 

Stipulœ parvae lanceolatae v. subulatee ... ... ___ ... 24 

23. Stipulas liberse; foliola baud transparenti-marginata C. valentina L 

Stipulas connatse; foliola margine angusto transparentia 

C. vaginalis L. 

24. Foliola obtusissima ... ... ... ... ... ... ... C. glauca L. 

Foliola emarginato-mucronata... ... ... ... C. pentapiiylla Desf. 

25. Foliola magna... ... ... ... ... ... ... ... C. montana Scop. 

Foliola parva ... ... ... ... ... ___ ... ... ... C. minima L 

26. Inilorescentia multi- (15 — 40-) flora; flores magni; caules ro- 
busti; pedicelli calyce duplo vel ultra longiores ; perennes ___ 27 

Inflorescentia 3 — 7-flora; flores parvi; caules debiles; pedi- 
celli calyce vix longiores ... ... ... .__ ... .__ .__ 29 

27. Inflorescentia umbellaris usque 20-flora; legumina erecta vel 
patula ... . - -._ „_ ... ... 28 

Inflorescentia globosa 30 — 40-flora; legumina deflexa 

C. globosa Lam. 

28. Foliola inflorescentia minora ... ... .- ... .._ ... C. varia L 

Foliola inflorescentia ampliora ._. ___ ... .__ C. elegáns Pane. 

29. Legumina erecta rectiuscula enoda; stipulas oblongo-lanceo- 
latae ; foliola 5 — 8-juga ... ._ ... .__ .._ ... .._ C. cretica L 

Legumina patentia valde arcuata incrassato-nodosa ; stipulœ 
ovatae; foliola 4 — 5-juga (flores quam in antécédente duplo 
majores) ... ... ... ... ... ... ... ... ... C. parviflora Willd. 

30. Leguminis articuli leviter arcuati i. e. sutura altera solum con- 
cavi; foliola ad summum 4-juga; calyx breviter campanulatus 3 J 

Leguminis articuli utraque sutura convexi vel subconvexi; 
calyx tubulosus... .._ ... ... ... .__ ... ... .._ _.. 33 

3 1 . Foliola 1 -juga, lateralia minuta stipulacea suborbiculata 

C. scorpioides Koch. 

(Artlirolobiuni scorpioides DC.) 

Foliola 2 — 4-juga minus disasqualia ..^ .- ... ... 32 

32. Legumen tenuissimum Vg lineae latum ad articulationes sub- 
strangulatum ; foliorum superiorum foliola cuneato-obcordata ; 
dentés calycini acuti ... ... ... ... ... ... ... C. dura Boiss. 

(Omitliopus durus Cav. — Arthrolobium durnna DC.) 

Legumen crassiusculum fere lineam latum ad articulationes 



293 

nodoso-incrassatum ; folior. super, foliola oblongo-linearia ; 
dentés calycini obtusiusculi .._ -_ _.. ... .._ C. repanda Boiss* 

(Ornithopus répandus Lam.) 

33. (OBNITHOPUS) Folia omnia petiolata ; bractea sub floribus 
nulla ... — ... .- — — — — Ornithopus ebracteatus Brot 

Folia sessilia ; florum umbellae bractea foliacea pinnata suf- 
fultœ ... ... .-_ ... ... ... -_- ... ... ... ... ... ... 34 

34. Legumen ad articulationes vix contracta vei articulationes om- 
nino insensibiliter eontiguee ... ___ _._ ... ... ... ... 35 

Legumen ad articulationes eminenter contracta v. strangulata 36 

35. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 0. compressus L 

0, sat i vus L. 

36. Flores majusculi ; legumen inter semina in isthmos elongates 
contractum, rostro subulato subuncinatim arcuato articulo 
superiore 2 — ■3-plo longiore terminatum 0. isthmocarpus Coss. 

Flores minuti subinconspicui ... ... ... ... ... 0. perpusillus L 

37. Folia simplicia ; legumen articulatum (suffrutices ramosissimi 
spinas axillares e pedunculis abortivis ortas gereutes ... ... 38 

Fplia impari-pinnata ... ... .-.. ... ... 39 

38.- (ALHAGI) Ovarium sericeum ; ceeterum indumentum patule et 

dense tomentellum .._ ... ... ... ... Alha^i Graecorum Boiss. 

Ovarium giaberrimum; planta sparsim minuteve birtula de- 
mum glabrescens ... ... ... ... A. Camelorum Fisch. 

39. Legumen articulatum ... ... ... ... _._ ... ... ... ... 40 

Legumen inarticulatum _.. ... .__ :.. ... ... ... ... 54 

40. (EVERSMANNIA) Articuli demum secedentes replum (suturis 
nerviformibus continuis persistentibus formátum) nudantes ; 
(frutex ramosissimus spinescens floribus intense purpureis) 

Eversmannia iiedysaroides Bge. 
Legumen totum in articulos secedens ... ._. ___ ... ... 41 

41. (HEDYSARÜM) Stipulée liberœ, laterales _.. __. ...... 42 

Stipulas in unam oppositifoliam coalitae ... ... 45 

42. Inflorescentia pauci- (3 — 10-) flora capituliformis v. umbelli- 
formis ... ... ... ... ... ... ... ... ... ___ ... 43 

Racemi oblongi v. ovati dense multiflori ... 44 

43. Corolla pallide rosea ; legumen superficie albicanti-pilosum 
molliter setulosum .... ... ... ... ... Hedysarum spinosissimum L. 

(H. pallidum Biv. — H. Sibthorpii Nym.) 

* In Hispánia australi ad Gades legerunt Boissier et Eeuter secundum Boiss. 
Diagnoses plantar novar. ser. II. no. 2 (18.56) pag. 35. — Willk. et Lange in Pro- 
drome Florae hisp. III. (1880) non liabent ; — uec Nyman Conspect. fl. europ. 
pag, 185 e Hispánia memorat. 



294 

Corolla purpurea (duplo major) ; legumen minus pilosum ri- 
gidius setosum _-_ — _- ._. ___ _._ --. .__ H. capitatum Desf. 

44. Legumiuis articuli margine undulati ; flores pallidi ; herba annua 

H. flexuosum L 
Leguminis articuli baud undulati ; flores saturate purpuréi 
(variantes albi) ; perenne -. .._ ... _- — — H. coronarium L 

45. Gaules + elongati foliati, parce pilosi v. glabrescenses ._. .._ 46 

Subacaules, pedunculis scaposis, indumento denso .- — 51 

46. Vexillum carinam paulo superans, calycis dentés tubo 2-plo 
longiores .._ — _-. -.. .__ _- — .__ H. Razoumovianum Helm. 

Vexillum carina brevius; calycis dentés breviores... — .__ 4-7 

47.Leguminis articuli glaberrimi ; flores pendüli ; calyx fauce obliquus 48 

Articuli tomentelli V. pubescentes ; flores erecto patuli .__ 49 

48. Bracteas pedicellum superantes ; vexillum alis brevius ; articuli 
membranaceo-marginati ._, ._. .__ __. ___ H. obscurum L 

Bracteœ pedicello breviores; vexillum alas asquans ; articuli 
imma,rginati .__ ... ... ... ... ... ... .- H. elongatum Fisch. 

49. Dentés calycini tubo longiores (tota herba incana facie Ono- 
brych.) ... ... ... • ... ... ... ... H. tauricum Pali. 

Dentés calycini tubo baud longiores ... ... ... ._. ... 50 

50. Eacemi oblongi; calycis dentés tubo aequilongi .. ... H. humiie L 

Eacemi graciles elongati ; dentés calycis tubo 2-plo breviores 

H. cretaceum Fisch. 

51. Carina vexillo brevior alis paulo v. triente longior ... ... ... 52 

Carina vexillo semper longior alis duplo longior ... ... 53 

52. Scapi petiolique hirsutissimi (calyx alas subíequans ; corolla uni- 
color j)ure ochroleuca ; foliola oblongata, supra viridia gla- 
briuscula) ... ... ... ... ... ... ... _._ H. franci ifiorum Pall. 

Caulis abbreviatus; pedunculi petiolique patule pilosi 

H. argyrophyllum Ledeb. 

53. Pube exili prostrata candicans i. e. tota planta pube sericea ni- 
tidissima vestita, j9z7tó' patulis plane clestituta ; calyx corolla bre- 
vior; foliola basi latiora, ovalia... ... '... ... ... H. argenteum L 

Scapi petiolique pilis patentibus hiisuti ; calyx corollae lon- 
gitudine ; foliola ovato-subrotunda ... ... ... ... H. candidum MaB. 

54. Legumen tubo calycino inclusum laeve (calycis dentés valde 
plumosi) ... ... ... ... -_ ... ... ... ... ... 55 

Legumen exsertum reticulatum v. echinatum ... __. ... 56 

55. (EBENUS) Stipulas 2-fida3 ; foliola 2-juga majuscula ; spica 
oblonga ; bracteae attenuato-acuminatae ciliatae ; calyx corolla 
longior ... ... ... ... ... .- ... ... _-_ Ebenus cretica L 

Stipulas apice 3 — 4-fidae; foliola 3 — 4-juga minima ; capi- 



295 » 

tula globosa ; pedunculi folio 3 — 4-plo longiores ; bracteae 
mucronatae hirsutas ; calyx corolla subbrevior _.. E, Sibthorpii DC. 

56. (ONOBBYCHIS) Eacemi remote 3 — 7-flori longe pedunculati 57 

Flores numerosiores conferti — ... -._ -- ... — — 59 

57. Legumen undique subulato-aculeatum ; crista nempe et discus 
aculeos numerosos a hasi lineari siibulatos gerens (corolla 
rosea ; calycis dentés tubo !:2-plo longiores corolla subaequi- 
longi ; pedunculus folium œquans vei superans) 

Onobrychis Caput galli Lam, 
Leguminis crista in lacinias 3 — (> lanceolatas vel triangu- 
lares partita ___ _._ — — — — — _- — — _- 58 

58. Crista in lacinias 5 — 6 triançiulares acutas integerrimas sub- 
aequales partita (corolla purpurea ; dentés calycini corolla ^'s 
breviores ; pedunculus folio multo longior) _._ 0. sequidentata d'ilrv. 

Crista in lacinias 3 - 4 lanceolatas acutas dentatas divisa 
(corolla pallide carnea; calycis dentés tubo 4 — 5-plo longiores 
corollam subsuperantes ; pedunculus folio subbrevior 

0. Crista galli Lam. 

59. Vexillum extus sericeum .__ .__ — .__ ... ... 60 

Vexillum glaberrimum ___ ._. ___ ... ... ... _._ ... 61 

60. Foliola 4 — 6-juga supra glabra glauca, subtus tomento denso 
candicantia, superiora acuta (legumen circinnatim curva) 

0. Paiiasii MaB. 
Foliola 2 — 3-juga subtus glaueescentia mox glabrata utrin- 
que obtusa ... ___ ... ... ... ... ... . . 0. megaiopiiylia Gris. 

61. Legumen maximum (5 — 6'" long.) lunulatum aculeis carinan- 
tibus 8 — 10 a basi jam subulatis leguminis diametri transver- 
salis fere longitudine (3 — 4'" l.)___ ... ... ... 0. fiorrida Desv. 

Legumen multo minus (lenticulari-compressum vel subglo- 
bosum) ... ... ... ... ... ... ... ___ ... ... ... ... 62 

6í2. Vexillum carina subdimidio brevius (legumen subulato-spino- 

sissimum) ___ ... ... _._ .__ ... ... ... ... 0. stenorriiiza DC. 

Vexillum carina minus brevius, aequilongum vel longius ___ 63 

63. Vexillum carinam valde superans ... ... ... ... ... .. 64 

Vexillum carina brevius vel parum tantum longius ... ... 67 

64. Legumen albo-lanatum ... ... ._. ... ... ... ... ... 65 

Legumen glabratum ._. ... .._ .__ ... ... ... ... 66 

65. ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 0. eriophora Desv. 

0. peduncularis DC. 

66. llacemi oblongi densi ... ... ... ... 0. supina DC. 

Eacemi spicato-elongati ... ... ... ... ... ... 0. gracilis Bess. 



• 296 

67. AlsB calyce du]3lo longiores (sed vexillo dimidio breviores ; 
carina maxima latissima obtusissima vexillo longior) 0. pumila Desv, 

Alge calyce paulo longiores vel breviores... ... ... ._. .. 68 

68. Legumina plane inermia vel vix conspicue dentata ... 69 

Legumina manifeste aculeato- vel echinato-cristata ... — 70 

69. Alae calyce paulo longiores .._ .__ ... ... .. — 0. saxatilis AH. 

Al8B calyce subbreviores ... ... — .. _- — 0. inermis Stev. 

70. Spicae valde plumosae ___ ... ___ .__ _._ — .._ — .._ 71 

Spicae hand plumosae .__ ... .._ ___ -.- _- ... _- 72 

71. Crista in dentés 3 — 4 triangulares divisa; spicae ovato-oblongae 
demum elongato-cylindraceae ; legumen adpresse canescens; 

alae lineari-oblongee .._ ... ... ... ... 0. lasiostachya Boiss. 

Crista in aculeos tenues divisa ; spicae ovatae, fructiferae den- 
sae vix elongatae, oblongo-cylindraceae ; legumen tomentosum ; 
alae stipitatae, limbo minimo -_^ ___ -.. ... 0. ebenoides Boiss. 

72. Spica fructifera vix pollicaris ; crista disco subaequilata (3 — 4- 
aculeata) ... — — — .- . -. — — 0. laconica Or ph. 

Spica fructifera longior — ... .__ ___ ... ... 73 

73. Herbae canescentes, foliolis lanceolatis v. linearibus 74 

Virides, foliolis brevioribus atque latioribus ___ ... ... ... 77 

74. Cristas spinae baud ultra 5 ; foliola 7 — 12-juga; flores albi 75 

Cristas sjjinge 6 — 7; foliola 4 — 7-juga (vexillum carina aequi- 
longum) flores rosei ___ ... .._ ... ... 0. madritensis B. et R, 

75. Vexillum carina brevius ; calyx corollam subaequans ... — 76 

Vexillum carina aequilongum; calyx corolla duplo brevior 

0. argentea Boiss. 

76. Folia superiora breviter petiolata ; foliola supra glabra 0. alba Desv. 

(0. Visianii Borb.) 

Folia omnia longe petiolata; foliola supra adpresse pilosa 

0. echinata Guss. 

77. Foliola valde approximata, sjDinaö carinales 6 — 7 0. Reuteri Lerescfie. 

Foliola distantia ; spinae carin ales 4 — 5... .... ... ... ... 78 

78. Carina vexillo aequilonga ... .. ... _.. ... .._ ... 0. sativa L 

(O. arenaria autor.) 

Carina vexillum superans— ... .._ .__ ... 0. montana DC, 



297 



ASTRAGALEy^ EUROP^^. 

Auctore VlCTORE DE JankA. 

Carina 2-petala — .- — — 1 

Carina monopetala — — — -- — — — -- — 2 

1. (GLYCYERHIZA) Petiolus communis immarginatus ; legumen 
sublineare v. oblongo-lineare (typice 4 — ^6-spermum) 

Glycyrrhiza glabra L 

(G. glandulifera W. et K.) 
Petiolus communis margin atus ; legumen ellipticum (2-sper- 
mum) longe echinato-setosum ._. — __. .__ ... G. echinata L 

(G. Frearitis Orph. !) 

2. Legumen basi apiceque et inter semina depressum vel toru- 
losum_-_ ... — -.- _- — — — — — — — — 3 

Legumen nec intervallis complanatum neque torulosum... 5 

B. (EOBINIA) Legumen applanatum latiuscule lineare (sutura su- 
periore alata)-_ — — — — — — ...Robinia Pseud-Acacia L 

Legumen subteres anguste cylindraceum ... ... _.. 4 

4. (GALEGA) Legumina erecta rachi approximata ... Galega officinalis L 

Legumina patula ... ... ... ... ... ... .- G. patula Stev! 

5. Ovarium 1-ovulatum; foliola 3-nata (legumen inclusum)... 6 

Ovarium pluri — multiovulatum... .__ .__ .__ ... ... 7 

6. (PSOEALEA) Foliola integerrina (inferiora ovalia vel subro- 
tunda) superiora oblongo-lanceolata v. oblongo-linearia; in- 
florescentia capitata; pedunculus folio multo longior; herba 
breviter adpresse pilosa ... ... ... ... Psoralea bituminosa L. 

Foliola rhombeo-subrotunda basi cuneata integerrima, api- 
cam versus repando-crenata ; flores laxe spicati; pedunculus 
folio subaequiîongus ... -- ... ... ... ... ._. Ps. ainifolia Guss. 

7. Stylus intus apicem versus longitudinaliter accrescenti-barba- 
tus ; stigma infra apicem inter barbam valde prominens (legu- 
men membranaceo-inflatum) ... ... ... ... — — ... 8 

Stylus nudus (saltem apicem versus) ... .- — 10 

8. (COLUTEA) Alœ fere carinae longitudine ... .... ._. .__ ... 9 



29S 

Alae minutas carina duplo breviores .__ .- Colutea brevialata Lge. 
9. Foliola elliptica, legumina clausa — _.. _.. ... C. arborescens L 
Foliola obovata, legumina apice hiantia.- — _- C. eruenta Ait. 
JO. Folia pari- (abrupte-) pinnata; rachis in spinulam innocuam 
desinens _.. — . - — — -__ — — — — — -.. 11 

Rachis foliolo terminata marcescens vel in spinam vulneran- 
tem excurrens atque lignescens — — — — — -. 12 

1 1 . (CARAGANA) Foliola 4- — 8-juga elliptica (mueronato-spinulosa) 
pedunculi fasciculati folio breviores .__ ... Caragana arborescens L 

Foliola 2-juga obovato-cuneata subemarginata mucronato- 
pungentia ; pedunculi solitarii folia superantes .... C. frutescens L 

12. (BISEBRULA) Leguminis (linearis) a dorso complanati valviç 
margine sinuato-dentatœ ... ... -_ ... .- Biserrula Pelecinus L 

Leguminis valvae baud sinuato-dentatse ... ... .._ ... _._ 13 

13. Carina mucronata -. — ... ... — .- .- ... — 14 

Carina obtusa — — ... ... — — — 26 

14. (OXYTROPIS). Pedunculi toto caul e breviores ... ... ... 15 

Pedunculi caule multo longiores ... ... ... ... ... ... 16 

1 5. Racemi folia superantes ovales ; legumina recta Oxytropis pilosa DC. 

Racemi foliis breviores subglobosi; legumina apice extror- 
sum curvata ... ... ... ... ... .- .... ... ... 0. Pallasii Pers. 

IG. Legumina sessili a ... ... ... ... ... — ... 17 

Legumina longiuscule stipitata ... .- — ... ... 22 

17. Herba fere depilata, glanduloso-viscosa ... ... ... 0. fcetida DC, 

Dense pilosae, eglandulosae ... ... .,. ... ... ... ... 1 8 

18. Ad presse pilosa, numquamsericea ... ... ... 0. campestris DC. 

(O. sordida DC.) 

Indumentum sericeo-lanatum v. sericeo-villosum... ... 19 

19. Legumen oblongo-cylindraceum 8emi-2-loculare ... 0. sulphurea Ledeb. 

Legumen ovatum... ... ... ... ... — .._ ... .._ ... 20 

20. Spica abbreviata, legumen sub-2-loculare ... ... ... 21 

Spica elongata, legumen J-loculare... ... ... ... 0. caudata DC. 

21.... ... .... ... -- ... ... ... ... ... — ... 0. Halleri Bge. 

0. ambigua DC. 

22. Leguminis stipes tubum calycinum aequans vel superans ... 23 

Leguminis stipes tubi calycini dimidiam aequans ... ... 24 

23. Acaulis; flores leguminaque demum secundi; legumen insen- 
sibiliter in rostrum attenuatum ... ... ... ... 0. pyrenaica Go. et Gr. 

Brevicaulescens ; inflorescentia baud secunda ; legumen ab- 
rupte in rostrum contractum, apice quasi rotundatum 0. montana DC. 

24. Cinereo-villosula (legumina erecta) ... ... ... 0. negleota J. Gay. 

Virides — — — ... „. ... 25 



299 

35. Acaiüis, B-flora, legiimina erecta _._ ... ... ... 0. triflora Hoppe. 

Caulescens, pluriflora, legumina pendula __- .-0. lapponica Gaud, 

26. Legumina bi vel subbilocularia, rarissime com^^lete unilocula- 
ria (in Astragalo frigido et A. pendulifloro) tunc flores parvi 7 
lineas baud superantes pallide flavescentes .._ — ... 27 

Legumina complete unilocularia : flores ampli, pollicares 
et ultra ... ... ... ..- — ... .- ._. ... .- -_. .._ 156 

27. (ASTRAGALUS) Armati : petioli persistentes, indurati, ossei, 

in spinam vulnerantem desinentes ; fruticuli liorridi ._. -.. 28 

Inermes : petioli marcescentes numquam in spinam desi- 
nentes -__ _-_ _-_ ... ... — ... ... ... ... ... .__ 46 

28. Calyx villosissimus (turbinatus) usque ad basin facillime (sine 
ulla vi) fissilis i. e. partitiones laxissime cobierentes, cito solu- 
biles, omnino lana copiosa occultatœ ___ — ... ._. .. . ... 29 

Calyx pube breviori vestitus haud ita — saltem mutilatione 
solum — partibilis _-- _. ... ... ... ... .._ ... ... ... 39 

29. Calyx ima basi (calcarato-producta acutissima) glaber ; flores 
parvi V. minuti... ... . ... ... ... ... ... .__ ... 30 

Calix usque ad imam basin villosissimus ; flores majores.- 34 

30. Vexilli lamina auriculata in iingucm anguslnm subito contracta 31 

Vexillum panduraeforme : lamina supra unguem obovato-di- 
latatam constricta .._ -.. ... ... ... ... .._ ... ... 33 

31. Florès semipollicares v. ultra ; florum glomeruli ovoidei v. ovato- 
cylindracei; stipulas totae vel medio dorso crispato-villoso-to- 
mentosae ; alae carinae longius adnatœ ... ... _.^ 32 

Flores 4'" tantum longi; florum glomeruli subglobosi; sti- 
pulas glabrae, margine solum ciliatae; alae carinae brevius 
adnatae .__ ... ... .__ ... ... ... ... Astragalus Boissieri Fisch. 

32.Foliolalineari-oblonga conduplicata dense tomentosa/l. Arnacantha Maß. 
Foliola oblongo-lanceolata plana laxe villosa ... A. Criacantha Stev, 

33. Vexillum 5 — 5V2 lin. longum ... .__ ... ... _._ A. creticus Läm, 

Vexillum 6 — 7 lin. longum... ... ... ... . A. veluchensis Boiss. 

34. Corolla calyce 2-plo longior ; calyx abbreviatus 4'" longus A, si cuius Biv. 

Corolla calyce aequilonga v. brevior, rarius dentés calycinos 
parum superans ; calyx 5 — 6'" longus... ... ... ... _._ ... 35 

35. Flores flavescentes ... ... ... ... ... ... 36 

Flores purpurascentes ... ... ... ._. ... ___ ... __. 37 

36. Bractese crispo-tomentoso-villosissimae,cymbiformes, valde con- 
vexae ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... A. thracicus Gris. 

«Bracteae ciliatae parum curvatae» ... ... ... A. calabricus Fisch. 

37. Bracteolae calyces subasquantes ; vexilli lamina acute auriculata 



300 

vei angulata ; foliola adpresse hirsuta vei glabrata, suprema 
spina j)etiolari longiora .._ _-. -_ -_ .__ — — — — 38 

Bracteolae calyce 4-plo breviores ; foliola patule 23ubescentia, 
suprema spina petiolari breviora ; vexilli lamina obtuse auri- 
culata — _- — — -_ — — — — — /4, cyl/eneus B. et H. 

38. Bractese oblongo-naviculares dorso villosse .._ .__ A. Parnassi Boiss. 

Bracteae ovatae superne tomentellœ_-_ -._ — — A. trojanus Stev. 

39. Calycis dentés tubum sequantes vei superantes; indumentum e 
pilis simplicibus (basifixis) constans ... ___ .__ _._ ._. .__ 40 

Calycis dentés tubo breviores ; plantœ pilis bifurcis medio 
fixis (solum in A. Clusii pubes simplex basifixa) adpressis 
vestitae ... ... ... ... ... __. ■... ... ... ... ... ... 42 

40. Bracteae dorso glabrae, ciliatae ... ... .__ ... ... ... ... 41 

Bracteae totó dorso longe sericeo-pilosas lanceolatae longe 
acuminatae; calycis dentés tubo 2-plo longiores; rachis tubo 
calycino longior; foliola 6 — 7-juga pungentia .. A. cephalonicus Fisch. 

41 . Bracteae ovatas obtusiusculaB reticulato-venosas ; rachis racemi 
pedunculati tubo calycino longior; vexillum calycem triente 
excédons ; foliola 9 — 11-juga ... ... --. ._. ... ... A. aristatus L 

Bracteae lanceolato-lineares 1 -nerves; rachis racemi bre vis - 
simi subsessilis tubo calycino brevior ; dentés calycini vexillum 
gequantes; foliola 6 — 7-juga — ... .- ... — A. nevadensis Boiss. 

42. Ovarium stipitatum ; pubes e pilis simplicibus basifixis con- 
stans ; calyx (sub anthesi tubulosus) demum vesicarius reticu- 
latus simulque nervis crassioribus 17 — 22 striatus; dentés se- 
tacei ; planta cana^ stipulis connato- vaginán tibus tomentosis ; 
foliola remote 5 — 7-juga .._ ... ... ... ... ... A. Clusii Boiss. 

Ovarium baud stipitatum ; indumentum e pilis bipartitis me- 
difixis formátum ... ... ... ... ... ... 43 

43. Caulis ramique glabri ; legumen glabrescens (calyx pilis nigris 
tenuibus elongatis dense vestitus; dentés tubi Vs aequantes; 
corolla ochroleuca) ... ... ... ... ... ... ... A. sirinicus Ten. 

Caulis ramique canescenti-villosi ; legumen dense canum ... 44 

44. Dentés calycini acuti subulati ; foliola oblongo-linearia demum 
glabrata .._ ... ... ... ___ ... ... ... ... ... ... 45 

Calycis dentés obtusi, superiores ovato -triangulares ; foliola 
obovato-oblonga semper cana ... ... ... ... A. massiliensis Lam. 

45. Petiolus apice brevissime spinescens; racemi 10 — 15-flori 

A. tympiiresteusB. et Spr. 
Petiolus apice longius spinescens; racemi 2 — 6-ílori ._. .._ 

A. angustifolius Lam. 

46. Calyx (cylindraceo-tubulosus) hasi distincte bibracteolatus 



301 

flores purpurascentes; omnes acaules i. e. pedunculi scaposi 
rhizomati insidentes ; stipulas imbricatas __: ___ ... .._ ... 47 

Calyx plerumqne ebracteolatus, rarissime atqiie in paucissi- 
mis tantum obscure bracteolatus, sed tune herbae vel cauliferas 
elatiores vel flavi-florse ... ... ... ... .... ... .__ 58 

47. Virentes i. e. foliola supra glabra ... .._ ... ... _._ _.. 48 

Cani, foliolis utrinque pube densa adpressa vestitis .- ... 53 

48. Vexilli lamina obtusa apice dilatata plerumque late biloba ... 49 

Vexilli lamina e basi ovata longe attenuata acuta vel apice 
attenuate emarginato-retusa .-. ... — ... .._ ... ... ... 51 

49. Vexilli lamina late oblonga v. oblongo-obovata exappendi- 
culata.- — -1. ... ... ... ... — ... ... .- — -.. 50 

Vexilli lamina e basi brevi in appendicem late linearem 
apice late 2-lobum longe protracta ; carina apiculata 

Astragalus Soyeri Buch ing. 

50. Calycis pubes alba... ... ... ... ... ... A. monspessulanus L 

Calycis pubes nigra ... ... ... _._ ... A. chlorocyaneus B. et R. 

51. Vexillum alœque integerrimas acutae; carina mucronata (ova- 
rium 13 — 14-ovulatum, stipitatum ; folia 16 — í^O-juga) A. Chaubardi Bge. 

Alas 2-lobse (ovarium 20 — oO-ovulatum)... ._. ... ... .. 52 

52. Foliola emarginato-retusa; legumen sursum arcuatum A. Pinardi Boiss. 

Foliola acuta ; legumen leviter deorsum recurvum A. Wulfeni Koch. 

53. Legumen utrinque carinatum (siccatione rugulosum) 

A. nummularioides Dsf. 
Legumen dorso obiter sulcatum vel rotundatum nec cari- 
natum ... ... ... .._ ... ... ... ... ... ... 54 

54. Legumen rectum oblongum v. clavatum, rostro tantum înter- 
dum curvato ... — ... ... — ... ... ... A. macrorrhizus Cav. 

Legumen arcuatum v. curvatum ... ... ... ^ ... _._ 55 

55. Leguminis falcato-deflexi sutura dorsalis concava sulco dis- 
tincto exarata; scapus vix folia gequans ._. ... ... ... ... 56 

Leguminis sutura dorsalis convexa vix ac ne vix quidem sul- 
cata; scapus sub anthesi folia superajis (legumen canum) ... 57 

56. Foliola oblonga acuta ; legumina arcuata — .-. .._ A. incanus L. 

Foliola suborbiculata obtusissima mucronata ; legumina apice 
crassiore hamato-recurva ... ... ... ... — -. A, incurvus Dsf. 

57. Legumen cylindricum arcuatum longe recte-rostratum 

A. thessalus Boiss, 
Legumen-clavato subpyriforme recte rostratum .-_ A. Spruneri Boiss. 

58. Fruticulosi, caulibus basi vel altius lignescentibus, unicus vere 
fruticosus ... ... ... ... ... ... ... ... 59 



302 

Herbacei „_ ... ... ... ... ... ... "... ... ... 75 

59. Calyx (campanulato-tubulosns) vei jam anthesi vei demum tur- 
gidus aut vesicarius... ._. ... .._ .._ ___ ... ... ... ._. 60 

Calyx longe tubulosus immutatus .._ ._. .__ .._ .- 63 

60. Capitula ultra 20-ilora -.. ... .._ .__ ... _. /1. hispanicus Coss. 

Flores ad summum H .__ ... .._ ___ ... ... ... ... 61 

Ol.Folia 3— 5-juga-_ .- ... ... ... ... ... ... ... ... 62 

Folia 6 — 8-juga... ... ... ..^ ... ... ... ... A. vesicarius L 

(A. Pastelliaiius Poll. — A. venostinus Kern.) 

62. Calycis dentés subulati acutissimi recurvi ; bractea; lanceolatae 
acuminatae extus hispidae ... ... ... ... A. albicaulis DC. 

Calycis dentés lanceolati recti ; bractese late ovatae extus 
glabratit, I'uscescentes _._ ___ ... .... ... A. médius C. A. Meyer. 

63. Flores in racemo abbreviato nunc laxe umbellato-capitati nunc 
dense capitati vel breviter spicati___ _- ... ... ... ... ... 64 

Flores in racemum elongatum dissitiflorum dispositi — 69 

64. Flores (pauci, 3 — 7) umbellato-capitati, racbi etiam fructifera 
baud elongata _.. ... ... _. ... ... ... ... ... ... 65 

Flores dense capitati vel breviter spicati _._ ... .__ .__ 67 

65. Foliola lineari-elongata 5 — 10-juga (legumen patentissimum 
pube alba crebriore nigra parca vestitum)... ... A. corniculatus MaB. 

Foliola ellijDtico-oblonga v. oblonga 4 — 7-juga ._. .-_ ..- 66 

66. Pedunculus folio sublongior ; foliola approximata 4 — 6-juga ; le- 
gumen calyce 3-plo longius (subincurvum) flores albi A. macrolobus MaB. 

Pedunculus folio 2 — ^3-plo longior ; foliola remotiuscula 6 — 7- 
juga; legumen (lanceolatum) calyce 5-plo longius adpresse nigro- 
pilosum ; flores purpurascenti-violacei ... ... A. Apollineus B. et H. 

67. Caulis (+ alte fruticosus) pedunculos longitudine superans vel 

vix brevior ; legumen patule villosum ... ... -. A. vimineus Pall. 

(A. fruticosus fl. europ.) 
Caulis abbreviatus pedunculis multo superatus ... -_- .. 68 

68. Calyx pube alba elongata patula crebriore villosus ; legumina 
calyce duplo longiora adpresse pilosa... ... ... A. macropus Bunge. 

Calyx adpresse albo-nigroque hirtulus ; legumina calyce sub- 
triplo longiora (IV2" 1.) adpresse nigro- et patule albo-hirta 

A. sericophyllus Gris. 

69. Foliola sub- 12-juga..- ... .__ A. mesopterus Gris. 

Foliola 3 — 9-juga .__ ... ... ... ... ... ... ___ ... 70 

70. Deutes calycini valde elongati tubi dimidiam aequantes (folia 
sub-6-juga, longe petiolata) ... .- ... ... A. pallescens MaB* 

* Hue : «Astragalus vesicarius» Relimann «Einige Notizen über die Vegetation 
der nördlichen Gestade des Schwarzen Meeres» pag. ül quoad locuni «Sofijówska». 



' 303 

Dentés calycini multo breviores ... .._ — — — -- 71 

71. Legumina lineari-oblonga, calyce diiplo ad summum longiora 
erecta— ... — — — — ..- .- -- — — — 72 

Legumina anguste linearia longissima, calyce 3 — 6-plo lon- 
giora, ± patula _._ _-_ .- .-_ ... _._ -_ — .- — 74 

72. Calyx et inflorescentiae axis pube alba patula crebriore villosu- 

lus ; folia subsessilia 6 — 10-juga -_ ___ ... — — — — 73 

Calyx atque infloréscentise axis pube nigra crebriore albaque 
parca adpressa vestitus ; folia longe petiolata (i. e. petiolus fo- 
lioli longitudine) -__ _- --. -- — -, ... ... A. ar^enteus Vis. 

73. Legumen calyce duplo longius — ... ... ... — A. virgatus Pali. 

Legumen e calyce parum exsertum ... ... A. brachylobus Fisch. 

74. Legumina calyce 3 — 4-plo longiora merealbo-pilosadorso sul- 
cata, subarcuata, erecto-patula (1 — \h pollicaria) .- A. subulatus MaB. 

Legumina calycem 5 — 6-plo superantia pube prsecipue nigra 
(alba parca) vestita dorso plana vel carinata recta x)atentissima 
(bipollicaria) — .- — ... — — — ... A. pugionifenis Fisch. 

75. Flores sessiles vel subsessiles, saltem sub anthesi baud con- 
spicue pedicellati ... ... ... ... ... ... — — 76 

Flores distincte pedicellati __. .__ __. ... _._ .__ — 118 

76. Acaulis (pedunculis basilariis), glaber v. parcissime adpresse 
pilosus ; calyx anguste tubulosus ; legumen magnum globoso- 
inflatum submembranaceum, glalîrum ._. ... ... A. physodes Pali. 

Cauliferi vel rarissime acaules, sed tune indumento denso 
argentei .__ ... ___ ___ ... ... ... ._. ... _- — ... 77 

77. Legumina (jam Ovaria) glaberrima .- ... .- ... ... 78 

Legumina + pilosa, sa^pius demum glabrescentia sed num- 
quam glaberrima ... _._ .._ .._ .. ... ... ... .__ — 82 

78. Inflorescentia 2 — 5-flora .._ ... ... — 79 

Flores numerosiores ; legumina deflexa.. ... .„ ... ... 80 

79. Legumen angustum lineari-falcatum transverse elevatim reti- 
culato-nervosum ; flores 2 — 3 ; carina alas baud superans ___ 

A. reticulatus MaB. 
Legumen ovato-oblongum turgidum brève stipitatum apice 
mucranatum (illi A. (falegiformis simile) defiexum... A. striatellus Pali. 

80. Ovarium lî — 16-ovulatum; flores majusculi _._ A. castellanus Bunge. 

Ovarium 2 — 6- ovulatum ; flores minores ... ... ... 81 

81. Ovarium 5 — 6-ovulatum; legumen 3-gonum oblongum dorso 
planum ad suturas carinatum ... ... ... ... ... A. edulis Durieu, 

Ovarium 2-ovulatum ; legumen breviter semilunare dorso 
profunde sulcatum... _.. ... ... ... .- ... A. algarbiensis Coss. 

82. Legumina compressissima, applanata subrhombea sellaeformia 



304 

i. e. dorso carinata, basi ad margines subreplicata, acntissima, 
cleflexa (septum angustissimnm) ; flores in genera minimi __. 83 

Legumina baud ita explanata -^_ ... .- __. .._ 84 

So. Capitula brevia sessilia vel subsessilia __. .._ .._ ... A. Epiglottis L. 

Capitula spiciformi-elongata, longe pedunculata __. A. asperulus Duf. 

84. Foliola 1 — 2 juga ___ ... ... ... ... ... ... ... A. gyzensis Del. 

Foliola pluri-multijuga ... ... ... ... 85 

85. Legumina quam flores conspicue multo longiora ; annui— 86 

Legumina ipsis floribus vix vel parum longiora, fere semper 
gibba vel tumidula atque longitudine aequilata, rarius latitu- 
dine plus quam 2-plo longiora ... ... -,.. ... ... ... .__ 101 

86. Legumen contortuplicatum, lanato-villosum ; calycis dentés 
tubo longiores corollam subsuperantes ; bracteœ subulatœ valde 
elongatœ; flores sulfurei ... ... ... ... A. contortuplicatus L. 

Legumen numquam contortuplicatum ... ... 87 

87. Legumina subrecta vel levissime flexuoso-vel gladiato-arcuata 88 

Legumina falcata, hamata vel semicircularia.- .__ — ... 95 

88. Legumina turgida robustave, ovalia, ovata vel late lineari-aut 
prismatico-3-quetra, summo apice crasse uncato-inflexa; flores 

1 — 2 vel plures racemosi; herbae parce puberulœ __. ... .__ 89 
Legumina graciliora, angustiora ; flores verticil! ato-conferti 90 

89. Legumina prismatico-3-quetra, angulis calloso-incrassata A.bœticusL 

Legumina oblongo-inflata, baud callosa _._ A, cymbœcarpus Brot. 

90. Calycis (campanulati) dentés brevissime triangulares ^/s tubi 
œquantes ; legumina ob valvas crasse (oblique) carinatas angu- 
lata, sub-4-gona; foliola glabriuscula ; caules, petioli peduncu- 
lique et legumina adpresse incani ; corolla calyce 3-plo longior 

A. oxy glottis Stev. 
Calycis dentés tubo gequilongi ... — — — 91 

91. Legumina fere abrupte acutata adpresse pilosa (capitula pe- 
dunculata; corolla calyce 3-plo longior)... ... — A. cruciatus Link. 

(A. polyactiniis Boiss.) 

Legumina apice acuminato-attenuata ... ... — ... — 92 

92. Capitula pedunculata; corolla calyce 2-plo longior (legumina 
patule villosa) ... ___ ... .__ .- ... ... — ... — — 93 

Capitula sessilia ; corolla vix exserta .- — — — — 94 

93. Legumina subsigmoideo-curvata ; pedunculi folio breviores 

A, geniculatus Desf. 
Legumina rectiuscula ; pedunculi folium aequantes vel supe- 
rantes -_ ... -. ... ... ... — ... ... ... — A. Stella Gouan. 

94. Legumina patentissime pilosa ... ... ... — A. Pseudo-stella Del. 

Legumina adpressiuscule pilosa... ... ... — ... A. sesameus L 



305 

95. Flores 1 — 2 in foliorum axillis subsessiles... _._ A. scorpioides Pourr. 

Inflorescentia pluriflora longius pedunculata... 96 

96. Legumen recte acuminatum (demum glabrescens) — — 97 

Legumen uncinato- vel involuto-rostratum dense adpresse 
pilosum — — — -- — — — — — 100 

97. Foliola utrinque glabra (stipulae libérée) — ... A. maritimus Moris. 

Foliola subtus solum vel utrinque pilosa; stipulae connatae... 98 

98. Foliola supra glaberrima ... ... ... ... ... ... ... 99 

Foliola utrinque pilosa ... .- ... ... ... A. œ^iceras Willd. 

99. Legumina hamata ... ... ... ... ... — A. hamosus L 

Legumina semicircularia .- ... .._ ... A. brachyceras Ledeb. 

100. Flores (minuti sub-5) cernui; calyx campanulatus A, uncinatus Bert 

Flores erecti ; calyx longe tubulosus ; vexillum apice acumi- 
nato caudatum demum revolutum; carina alis brevior legu- 
mina gracilia lineari-cylindracea semicircularia apice inflexo 
hamata .__ .__ ... ... .__ ___ ___ ... A. ankylotus Fisch, et Mey. 

101 . Legumina exserta (corolla decidua) ; flores in spicis elongatis 
vel capitulis longe pedunculatis (rarissime capitulum sessile ; 
cfr. A. Agraniotii) ; pedunculi folium superantes vel paulo tan- 
tum breviores ; calyx immutatus _ ... ... ... ... 102 

Legumina inclusa (corolla flava marcescens persistons) ; flo- 
res dense ample capitati ; pedunculi nuUi vel folio multo bre- 
viores; calyx sub anthesi vel demum tumescens ... .__ 115 

102. Inflorescentia spicam angustam lineari-elongatam formáns; 
flores rachi adpressi ; herba perennis pilis bicruribus medifixis 
adpressissimis parce exasperata, caule stricte ramoso, foliolis 
acutissimis ; flores flavidi ... ... ... ... A. asper Jacq. 

Inflorescentia globoso-vel subgloboso-capitata, rarissime tan- 
dem paulo elongata... ... ... ... ._. ... — ... — 103 

lOB. Acaules vel subacaules ... ... ... ... 104 

Gaules distincti ... ... ... .._ ... ... ... ... 106 

104. Foliola 10 — 12-juga; indumentum subpatule sericeum A. idœus Bunge. 

Foliola 3 — 6-juga; indumentum adpresse sericeum ... 105 

105. Vexilli lamina late ovata; flores ochroleuci incapitulo distincte 
pedunculato majusculo ... ... .- ... — — A. Helmii Fisch, 

Vexilli lamina angustissima, longissime lineari-producta ; 
flores pallide violascentes in capitulo parvo e caespite vix ex- 
serto (calycis dentés tubo aequilongi) ... ... ... A. Agraniotii Orph. 

106. Indumentum e pilis omnibus simpHcibus constans .__ ... — 107 
Herbae pilis bicruribus medifixis exasperatae ; legumina ovali- 
oblonga ... ... — ... ... — — — — 1 14 

107. Vexilli lamina longissime ultra alas producta „. — ... 108 



Természetrajzi Füzetek. VIII. köt. 



19 



306 

Vexillum alas longe minus stiperans — — -.- -- -- 109 

108. Calycis tubulosi dentés tubo breviores ; legumen lineari-trigo- 
nura adpresse pubescons (fere Astragali sesamci); ovarium 

7 — 8-ovulatum ... ._. — — .- — -. A. Bourgœanus Coss^ 

Calycis campanulati dentés tubo longiores; legumen (septo 
angustissimo) arete complicatum (vi exspansum late cordatum 
V. reniformi-cordatum acutum) 2-ovulatum, 2-spermum ! A. Glaux L 

109. Legumina lamellis crebris denticulatis squamoso-cristata (prae- 
ter banc superficiem cœterum quoad ambitum etc. exacte illis- 
cum prsecedentis conformia) ; ovarium 2-ovulatum — legu- 
men 2-spermum ! ___ _.. „ -„. ... — — A. pentaglottis L 

Legumen superficie baud cristato-laraellatum ; ovarium pluri- 
ovulatum ■ — pleiospermum, ... ... ... — ... ... 110 

110. Calyx fere semipollicaris : tubus 4'" longus (inflorescentia la- 
xiuscule subcapitata ; legumina ovato oblonga v. oblongo- 
trigona) .-. .-- ... -- — ... — .- -.. --- — -- 111 

Totus calyx baud ultra 3'", — tubus vix 2'" longus (inflo- 
rescentia utplurimum dense capitata; legumina ovato-sub- 
rotunda basi cordata) ._. ... .... _._ ___ — ..- ... .._ 112 

111. Stipulœ alte connat* ; legumina late ovato-oblonga, supra de- 
pressa atque cymbaformi-excavata, dorso valde convexa ample 
canaliculata, apice recurvo-mucronata (superficie subreticulato- 
rugulosa) ... .- -. .- ... — — — — A. verrucosus Moris! 

Stipulée subliberas ; legumina oblongo-trigona apice recte 
mucronata (superficie punctato-verruculosa) ... A, Haarbachii Sprun. 

112. Flores flavi ; racemi floriferi demum paulo elongati,basi laxati A. Cicer L 

Flores purpuréi V. coerulei__- .__ ... ... .._ ... ... ... 113 

113. Stipulas acuminatse ! ; alas integrae; stipes ovarii Ve aequans 

A. purpur eus Lam. 
Stipulée obtusae v. obtusiusculae, numquam acuminato-cau- 
datae ; alap sub apice emarginatae; stipes ovarii dimidiam 
aequans ... ... .__ .._ ... ._. ___ ___ .__ ... A, Hypoglottis L 

114. Vexillum alas paulo superans __. ._. .._ ... ... A. leontinus Wulf. 

Vexillum alas longissime (sub-3-plo) excedens _._ A. Onobrychis L 

(Astragalus teniiifolius Desf. — A. chloi'ocarpns Gris. — 
A. Kochelianus et A. dacicus Heuff.) 

115. Carina vexillo eminenter amplior (i. e. latior), angulo recto 
V. subrecto antice quasi truncata ; capitula subglobosa ; calycis 
dentés setacei tubo subasquilongi ... .._ ... .._ ._. .._ __. 116 

Carina multo minor baud eminens, angulo sat obliquo por- 
recta ; capitula ovoidea ; dentés calycini tubo manifeste brevio- 
res ; flores (duplo) minores .._ .__ .._ ... ... .._ ... 117 



307 

] 16. Vexillum basi brevissime subrepentine in unguem tenuem la- 
mina multo («10-plo» G. G.) breviorem contractum ; carinae 
angulus rectus («calyx bibracteolatus») _._ ... /I, narbonensis Gouan 

Vexillum a basi insensibiliter dilatatum; carina angulo 
acuto infracta .- — — ... „. ... A. vulpinus Willd. 

1 1 7, Dentés calycini setacei .._ _.^ ... ... .. ... A. alopecuroides L 

Dentés calycis lanceolato-lineares vel lanceolato-3-angulares 

A. ponticus Pall. 

118. Calyx tubulosus V. tubuloso-campanulatus... ... .__ 119 

Calyx breviter campanulatus... ... ... .__ ... ... ... 140 

1 1 9. Inflorescentia densissime capitata longe pedunculata ; vexillum 
dorso dense liirsutulum (stipula; a medio omnino libérée, ova- 
rium stipitatum) ... ... ... ... ... ,.-_ .__ A. dasyanthus Pall. 

(A. eriocephalus W et K.) 
Inflorescentia laxior racemosa vel rarius flores ad axillos 

foliorum basilar ium capitato-congesti .- .- .._ ... .- ... 120 

130. Scaposi vel brovicaules : caules pedunculis semper breviores 121 

Caules elatiores pedunculos superantes ..^ ... .. ... ... 138 

121. Alarum lamina ungue (calyce conspicue breviore) sequilonga 122 

Alarum lamina ungue (calycis dentés superante v. subsupe- 
rante) multo brevior ... ... ... ... ... ... ... .__ 133 

1 22. Foliola utrinque densius pilosa -. ... ... ... ... 123 

Foliola pagina superiore vel utrinque glabra ... ... 129 

123. Vexillum dorso sparse pilosum... ... ... ... ... ... ... 124 

Vexillum glaberrimum ... ... ... ... ... ... .._ ... 125 

124. Bxscapus, floribus ad folia basilariacongestis... ... A. pubiflorus DC. 

Eacemi subcapitati (5 — 20-fl.) in S'-apis elongatis 

A. tan ait bus C. Koch. 

125. Calycis tubus glaberrimus vel pilis paucissimis adspersus (legu- 
men brevissime stipitatum) .-. ... ... ... 126 

Herba tota asqualiter pilosa ... ... ... ... .._ ... 127 

126. Pedunculi pedicellique glaberrimi; dentés calycini tubi circiter 
longitudine ... ... ___ ... ... ... ... A. transsilvanicus Janka. 

(A. «exseapus» e Transsilvaniae centralis herbidis collinis.) 
Pedunculi patule hirsuti; dentés calycini tubi dimidiam 
gequantes ... ... ... ... ... A. maroniensis Dingier. 

127. Foliola 12 — 30-juga, ovata v. ovato elliptica ... ... A. exseapus L 

Foliola 9 -12-juga.._ ... ... ... ... ... ... ... ... 128 

128. Foliola parva, suborbiculata retusa, 2 — 2V2'" longa patule 
hirsuta ... ... ... ... ... ... ... A. nummularius DC. 

Foliola ovato-elliptica (obtusa v. retusa) usque 5'" longa ad- 
presse sericea ... ... ... ... ... ... ... ._. A. hellenicus Boiss. 

19* 



30S 

129. Ovarium glaberrinum _._ .._ ... ... ... ... ... ... ... 130 

Ovarium villosum ___ .._ ... ... .__ .__ .„ ... .__ 132 

1 30. Ovarium longissime stipitafcum : stipes longitudino tubi calycini 

^. longißorus Pall. 
Ovarium brevissime stipitatum.., ... .__ ... .__ ... ... 131 

131. Calyx totus hirsutus, dentés tubo dimidio longiores; foliola 
12 — J7-juga, ovato-oblonga subretusa, subtus ad costam longe 
ciliata... ... ... ... ... ... ... ... ... ... A. wolgensis Bunge. 

Calycis tubus giaber, dentibus subafi^quilongus ; foliola 8 — 10- 
juga, late elliptica obtusa, utrinque glaberrima ._„ A. Huetii Bunge. 

132. Dentés calycis tubum subsequantes ; racemi 6 — 13-flori lon- 
giuscule pedunculati; foliola 9 — 13-juga late cordato-ovata 
explanata ... ... ... ... ... _._ ... ... ... A. ictericus Dingier. 

Dentés calycini tubo triente breviores; racemi 2 — 5-flori 
brevissime pedunculati, foliola 20 — 25-juga arete complicata 
(legumen late ovatum) _.. ... ... ... ... ... ... A. utri^er Pall. 

133. Flores in racemis basilariis folio multo brevioribus coarctati ; 
legumen breve, turgidum, latitudine vel ad summum calyce 

vix duplo longius ... ... ._. ... ... ... ... ... ... .._ 134 

Flores pedunculos folio fere semper longiores terminantes 
subcapitato- vel subumbellato-racemosi ; legumina elongata, 
lineari-falcata, calyce 3 — 4-plo Jongiora ... ... ... ... ... 137 

134. Calycis dentés tubum œquantes vel superantes; indumentum 

e pilis omnibus albis constans (flores albi v. ochroleuci) ... .__ 135 

Calycis dentés tubo multo breviores ; calyces utplurimum 
aXbo-nifiToque pilosi (flores vulgo purpurascentes, variantes albi) 136 

135. Folia brevia 4 — 8-juga; dentés calycis tubum aequantes 

A. lacteus Heldr. et Sart. 
Folia elongata 8 — 14-juga; dentés calycis tubo longiores 

A. dolychophjfllus Pall. 

(A. diffusus Willcl.) 

136. Calyces oblongi legumina semi-includentia ... .__ A. rupifragus Pall. 
Calyces tubuloso-cylindracei legumen magis denudans A.testiculatusPall. 

137. Folia elongata J 2- — 20-juga; foliola remota; calycis dentés 
elongati subulati ._. ... ... .._ ... .__ A. reduncus Pall. 

Folia abbreviata 2...3-rarius 4-juga; foliola conferta; dentés 
calycini brevissimi ... ... .__ ... ... — A. arcuatus Kar. et Kir. 

138. Foliola multi- (18 — 30-) juga, parva; stij)ulœ foliolis omnino 
difformes, lanceolato -lineares; calycis dentés elongato-subu- 
lati ; legumina subsessilia ; herbae patule hirsuto-lanatae vel 
longe hispidœ ; indumentum totum e pilis albis constans ; flo- 
rum racemi axillares foliis longe superati ... ._^ ... .- 139 



309 

Foliola 3^5-juga, magna; stipulas magnae foliaceas, subro- 
tundae v. ovali-oblongee obtusae ; dentés calycini brevissime 
3-angulares; legumen stipiti filiformi calycem superanti insi- 
dens ; herba glabra vel parce pilosa ; calyx (tubulosus) versus 

apicem nigro-pilosus— — — — .__ .__ — A. frigidus L 

(Phaca frigida DC.) 

139. Foliola inferiora ovata, superiora obcordato-orbiculata ; folio- 
rum rachis firma inferne a caule patentissima ; legumina ad- 
presse canescentes ; flores maximi, fere sesquipollicares 

A. ^rœcus Boiss. 
Foliola lineari-oblonga, retusa ; legumina glaberrima sub- 
carnosa, drupacea — — — — — A. drupaceus Orph. 

140. Acaulis yel caulis brevissimus pedunculo superatus (flores fla- 
vescentes) — — _-_ ___ — .-_ A. depressus L 

Caulis distinctus elatior _._ .._ __.. ... _._ ._. ... 141 

141. Legumina sessilia vel sti]3ites e calyce baud exserti .._ 142 

Leguminum stipes filiformis calycem superans — „ — 152 

142. Flores flavescentes ... .__ .__ ... .__ ... ... ... ... 143 

Flores coerulescentes v, violacea-purpurei .- ... 146 

143. Flores atque legumina erecti; foliola 5 — 8-juga, ampla, obtusa; 
pedunculi foliis dimidio v. ultra breviores .__ ... ... 144 

Flores et legumina deflexo-penduli ; foliola 10 — ^20-juga, 
parva, acuta; pedunculi folium aequantes v. longiores ___ 145 

144. Legumina demum conniventi-arcuata ... ... A. glycyphyllus L 

Legumina rectilinea patula __. ... ._- A. glycyphylloides DC, 

145. Legumina linearia sursum falcato-recurva ; stipulas pleneque 
libera; ... ... ... ... ._. _ _ ... ... ... A. falcatus Lam. 

Legumina oblonga retiuscula ; stipulœ omnes connatae 

A. odoratus Lam. 

1 46. Calyx ore sequalis, quasi recte truncatus ... ... ... .._ 1 47 

Calyx ore valde obliquus ... ... ___ ... ... ... 151 

147. Eacemi elongati multiflori; calyces minutissimi ; vexillum ob- 
cordatum yel apice cordato-emarginatum ... ... ... ... — 148 

Eacemi abbreviati 3 — 8-flori; calyces majusculi; vexillum 
apice attenuatum obtusiusculum ; herbas sericeo-griseae vel 
argenteae .__ __. ... ... ... ... ... ... ... 150 

148. Sericeo-canus; calycis dentés lanceolato-lineares Va tubi asqnsbn- 

ies; legumina ovoideo-conica, ereda ... A. tauricus Pal/. 

(A. scopaefomiis Ledeb.) 
Legumina lineari-cylindrica ; herbae glabrae vel glabrescentes 
virides ... .... ... ... ... ... ... __. _._ 149 

149. Calycis dentés brevissime 3-angulares; alae bifidae __. A. austriacus L. 



310 

Dentés calycini subulati tubo asquüongi; aise intégra? /1, sulcatusL* 

150. Foliola circiter florum longitudine ; legumina basi stipitato- 
attenuata . . .__ _.. ... ... .._ _.. ... A. arenarius L 

Foliola minuta vix calycis longitudine (floribus semper bre- 
viora!) legumina sessilia basi y. utrinque rotundata A. bayonensis Lois. 

151. Petala concoloria (carina vexillo i2-plo brevior) A, oroboides Hörnern. 

Petala discoloria ... ... ... ... _.. A. Gerardi Vill. (sub Phaca). 

152. Stij)ul8e ovatae ; flores cœrulei v. purpurascentes ... ... .-. 153 

Stipulée lineari-lanceolatae v. subulatae ; flores ochroleuci... 155 

153. Alae S-fidse carina longioree (carina vexillo multo brevior) ; pe- 
tala discoloria ... ... ... ... .„ ... ... A. australis DC. 

(Phaca australis L.) 
Alae integrae carina breviores ... ... ___ ... ... ... .-_ 154 

154. Petala discoloria; carina vexillo subœquilonga ... ... A. al pi nus L. 

(Phaca astragahna DC.) 
Petala concoloria; carina vexillo multo brevior A. arcticus Bunge. 

155. Legumen stipite multo longius membranaceum, diaj)hanum, 
1-loculare ... .._ ... ... ... ... ... .__ A. penduliflorus Lam, 

(Phaca ali^ina Jacq.) 
Legumen stipite 3-plo longius chartaceum haud diaphanum 
(2-loculare) ... ... .__ ... __. .__ .__ .__ ... A. galegiformis L. 

156. Acaulis; calyx ante anthesin longe tubulosus, sab anthesi tu- 
mens, serins valde ampliatus vesicarius ; tubus glaberrimus ; 
dentés tubo multo breviores dense albo-ciliati ; vexillum longis- 
simum : lamina (oblonga) fere recte porrecta carinam brevissi- 
mam alasque banc valde superantes longe excedens ; legumen 
stipitatum inclusum, calyce globoso-clauso multo minus ; flores 
ochroleuci. — Species pulcherrima ! ... ._. ... A. physocalyx Fisch. 

Cauliferi ; calj'ces extus ubique dense pilosi immutati ; petala 
subaequalia vel minus disaequilonga ; legumina longissime 
exserta ... ... ... ... ... ___ .__ ... ... ... 157 

157. (EEOPHACA.) Calyx amplus ore valde obliquo breviter cam- 
panulatus ; dentés (vix lineam longi) tubo multo breviores; ve- 
xillum glaberrimum alseque subaequilongae carina paulo brevio- 
res; legumina «longissime» stipitata; flores albi. Erophaca bsetica Boiss. 

(Astragalus lusitanicus Lam.) 

(CALOPHACA.) Calyx tubulosus ad medium v. ultra 5-den- 
tatus; petala subaequilonga ; vexillum dorso dense pilosum; 
legumen sessile (tuberculis minutis conicis exasperatum) ; flo- 
res saturate lutei ... ... ... ... ... Calophaca wolgarica Fisch. 

* Negat cl. Bunge («Generis Astragali species gerontogeae» pag. 20.) ovarii 
stipitem in hae specie, jam Kochio (Synops. Fl. germ.) notam. An nostra occiden- 
talis planta nonne diversa a stirpe rossica ? 



311 



AQUILEGIA HOOKEEI. n. sp. 

Aiictore ViNC. BE BoEBÁS. 

«Caule gracili erecto, superne puberulo, 1 — -3-pedali» ; foliis basali- 
bus bi-aut triternatis, foliolis obovato-cuneatis, «obtuse 3 — 5 fidis, oo 
lobulatis, floribus 1 — 2 poll, diam., latericiis vel rubris», latitudine longio- 
ribus ; sepalis lanceolatis^ acuminatis intus petalisque aureis, extus lateri- 
ciis, horizontaliter distantibus, «petalorum limbo sepalis dimidio breviore, 
orbiculari vel late obovato-orbiculari, apicibus rotundatis vel apiculatis, 
marginibus recurvis», calcaribus rectis, gracillimis, fere filiformibus, elon- 
gatis limbo multo (5 — -6-plo) longioribus, rubris, apice mediocriter diver- 
gentibus ; filamentis longe exsertis, longitudinis diversae, exterioribus quam 
interiora brevioribus, posterioribus limbo petalorum 2 — -S-plo longioribus, 
antheris oblongis flavis ; stylis longitudinem staminum longiorum adsequan- 
tibus; folliculis pilosis, longistylis. 

Icon: Botan. Magaz. 1881. tab. 6552! sub Aq. formosa Hook., non 
Fisch. 

Exsicc. nulla. 

Synon. Aq. formosa Hook. Bot. Mag. 1. c. 

Habitat in America boreali: «Kocky Mountains et California». 
{Hook. 1. c.) 

Floret in horto regio Londini Jul. et Aug. {Hook. 1. c.) 

Aquilegia supra breviter descripta et 1. c. depicta Aq. formosae Fisch. 
quidem affinis est, — ab ea tamen longe diversam esse quisquis facile 
intelligere potest, qui iconem Hookerianam cum illis in «Belg. Hortic.» 
IV. Jul. fig. 1., «Flore des Serres» t. 795 et in «Gartenflora» 1883 p. 372 
editis et cum exemplari Aq. formosae authentico convenientibus compa- 
rare vellet. 

Aq. Hookeri differt ab Aq. formosa Fisch, foliolorum lacinulis non 
sublineari-elongatulis, floribus multo longioribus, (a calcarium apice ad 
stamina 6%, lg., circiter 4%i lt.) calcaribus non femuriformi ampliatis ut 
in yl^. /ormosa vera, sed filiformi-elongatis, multo longioribus, 35 — 40^ lg. 
Flores Aq. formosae fere aequilongi sunt ac lati, aut sepalis patentissimis 



312 

longitiidine paulo latiores; illi vero Aquilegiae Hookeri mihi latitudine 
semper longiores. Sepala Aq. Hookeri breviora (circa 2^), longitudinem 
staminum interiorum longissimorumque non aequantia, ut ilia Aq. for- 
mosae ; lamina prioris orbicularis, apice distinctissime rotundata, non 
truncata, emarginata aut acutiuscula ut ilia Aq. formosae, ita ut Aq. Hookeri 
petal orum calcariumque forma non vGanadensibus» sed «Permacrocerati- 
bus» adscribenda sit. 

Notae hie adlatse ad speciem utramque spécifiée separandam sufficien- 
tissimae sunt. Communia sunt sine dubio utrique habitus, foliorum forma 
in Universum, florum color, stamina exserta etc. 

Mihi Aq. Hookeri probabilius media inter «Canadenses» ( Aq. Cana- 
densem, A. truncatam, aut Aq. formosam?) et Aq. flavam (Gray), (Aq. 
chrysantham cj.) esse videtur, tamen eam progeniem esse earum hybridam 
asserere nolo. 

Folia, color floris, sepala limbum excedentia, limbus abbreviatus, 
(vix 1 %, Ig., circiter totidem lt.), stamina longe exserta Aquilegiae Hookeri 
sine dubio spéciéi cuidam « Canadensium » communia sunt, — florum vero 
habitum, limbum rotundatum, calcaria elongata ab Aq. flava habet. 

A speciebus << Canadensium,)) differt Aq. Hookeri sepalis intus aureis, 
limbo orbiculari, calcaribus multo longioribus, fere filiformibus — ab Aq. 
flava autem floribus bicoloribus latericiis aureisque, lamina petalorum 
abbreviata, sepalis maioribus (circa 2 %, ig.) extus rubris, calcaribus elon- 
gatis quidem (35 — 40'%^ Ig., dum limbus vix 1 %, lg. esse videatur), tamen 
illis Aq. flavae brevioribus, staminibus longissime (usqce 2%t) exsertis. 

Calcar «breve» diagnoseos Hookerianae falsum simpliciter omisi. 

Aquilegiam banc pulcherrimam in honorem /. D. Hookeri, directoris 
horti botan. Kewensis dicavimus. 



313 



A SYRINGA JOSIKAEA LEIEASANAK KELTE. 

Dr. BoRBÁs ViNcÉ-töl. 

A Syringa Josikaea, magyarföldi orgonafaj, legelső leírása és helye gyanánt 
rendesen a «Flora» v. «Allgemeine Botan. Zeitung» 1831 Nr. 5, 67. lapját idézik; 
erre hivatkoztam magam is a Természetrajzi füz. VIII. (1884) 75. és 118. lapjain. 

Erre a szerkesztőség '•'' alatt, ! jellel Reicheribach FI. Germ, excurs. 1830, 
mint előbbi forrást ajánlja. Mind a «Flora» 1831, mind pedig Reichenhach Flora 
excursoriája idegen forrás, azért az igazság és tudomány érdekében a szerkesztőség 
jegyzetére a következőket bátorkodom megjegyezni. 

Tökéletesen igaz, hogy Eeichenbach i. m. I. kötetén 1830 áll; de a második 
köteten 1830 — 32. olvasható. Ugyan e kötet czímlapja után való lapon a követke- 
zők olvashatók : • 

Acroblastae ed. 1830. Ez a p. 1—140. 

Phylloblastae ed. 1831. Ez a 141. laptól kezdődik s itt a 432. lapon van a 
S. Josikaea leirása. Világos tehát, hogy a S. Josikaea Eeichenbach FI. excursoriá- 
jában is 1831-ben látott világot. De továbbá ha meggondoljuk, hogy a S. Josikaea 
rövid leírással a «i^/ora»-nak 5-ik számában, a 67. lapon jelent meg; itt 1831-ben 
is bizonyosan hamarább olvasták a botanikusolí, mint Reichenbach-nak lassabban 
készülő munkájában a 432. lapon, ezért a botanikusok nem ok nélkül czitálják a 
«Flora 1831. p. 67.» Reiclienbach és Janka urakkal szemben. Hátravan még 
Reichenbach pl. Grit. tom. 8, Nr. 1049, mely szintén 1830-ban jelent volna meg. 
Azonban azt hiszem ez a számozás is csak a munkának egy évvel való hibás öregeb- 
bítése, mert Reichenbach már e munkának 32. lapján a FI. Germ, excursoriára és 
ebben a Syr. Josikaea számára hivatkozik, a mely mint fentebb láttuk 1831-ből 
való. Mi tehát ezentúl is a «Flora» 1831. p. 67.» mellett maradunk, Reichenbach 
anaehronismusa ellenében. 

Dr. BoEBÁs ViNczE úrnak föntebbi soraira a következőket jegyezzük meg, 
Jacquin báró a Syringa Josikaed-t Németországban legelőször az orvosok és ter- 
mészetvizsgálóknak Hamburgban az 1830. évi szeptember hó 20-án tartott első 
ülésén ismertette meg; ezen ülés növénytani tárgyalásairól a jelentés a «Flora» 
1831 -ki 1. február havi számában jelent meg. Ugyanennek a folyóiratnak 1831. évi 
23-ik vagyis 1 . júniusi számában, a 400. lapon a következő passus olvasható : 

«...Demselben hochherzigen und um die Wissenschaft unsterblich ver- 
dienten Herrn Freiherrn (d. i. Jacquin) verdankt auch Herr Hofrath Eeichenbach 



314 

diese Pflanze, und gibt nns fast zu derselben Zeit, ico sie in Deutschland bekannt 
(jeworden ist, eine characteristiclie Abbildung in seinem Original- KiTpferwerke 
unter Nr. 1049; auch in seiner Flora germanica, welche auf eine überraschende 
Weise die allerneuesten Entdeckungen versammelt, finden wie sie p. 432 schon 
beschrieben. » 

Ebbol nyilvánvaló, hogy ha a Flora germanica excursoria-tól eltekintünk, 
az első idézendő forrás Eeichenbach : «Iconographia botanica seu plantœ criticae»-je 
lesz, a melynek VIII. kötetében (az 1 830-as évszámmal) van a Syringa Josikaea- 

Végül megemlíthetjük, hogy a magy. nemz. múzeum növény-gyűjteményé, 
ben van egy eredeti példány Syringa vincetoxifoliaBaumg., a melyet Sadler kapott 
és a mely tulajdonképen S. Josikaea. Baumgarten eredeti etiquette-jén még olvas- 
ható : «ex loco natali Bujfunu 1834 ab me lecta.» A S. Josikaeá-nak ez az eddig 
ismeretlen termő helye tehát Hunyadmegyében volna. 

Janka Victoe. 



315 



DIAGNOSES HEMIPTEROKUM 

scripsit 

Dr. G. Horváth. 

II.* 
11. Mesooricus (nov. gen. Pentatomidarum). 

Corpus oblongo-ovatum, supra convexiusculum, lateribus parallelis. 
Caput planum, semicirculare, intra marginem anticum spinulis destitutum ; 
tylo percurrente et ubique œquilato ; bucculis percurrentibus. Oculi su- 
perne deplanati ; ocelli nuUi. Antennae quinquearticulatas, articulo se- 
cundo articulo tertio distincte longiore. Eostrum mediocre, articulo primo 
bucculas postice baud superante. Thorax antice profunde emarginatus et 
in medio pone banc emarginaturam annulo coUari instructus. Scutellum 
trianguläre, longius quam latius ; frenis ultra medium extensis. Hemelytra 
convexiuscula ; corio scutello longiore, margine costali recto pone medium 
sensim leviter rotundato, margine apicali recto, angulis posticis externo et 
interno nonnihil rotundatis. Prostetbium longitrorsum sulcatum. Pedes 
médiocres. 

Novum genus Cydninorum a generibus affinibus bujus subfami- 
liae oculis superne deplanatis ocellisque nullis distinctissimum. Annulo 
coUari thoracis generi Pangaeo StM affine videtur, cujus species tarnen 
emarginatura antica thoracis minus profunda et annulo collari utrinque 
usque ad angulos anticos thoracis continuato sunt prœditœ. 

Mesocricns cribripennis n. sp. 

Niger, punctatus, nitidulus ; antennis rostroque fusco-piceis, illarum 
articulis tertio et quarto apice dimidioque apicali articuli ultimi nee non 
tarsis ilavo-ferrugineis ; capite crebre distincteque punctato, margine leviter 
reflexo et utrinque punctis setiferis duobus instructo ; thorace convexiu- 
sculo, punctis minutissimis et obsoletissimis consperso, tantum lateribus 
latius crebre distincteque punctatis, marginibus lateralibus impressionibus 
punctiformibus setiferis septem instructis ; scutello parce minutissimeque 

* Vid. pag. 9. 



316 

punctulato, tantum lateribus apiceque subdeflexo punctis nonnullis majo- 
rihus instructis ; hemelytris remote, sed fortiter et regulariter impresso- 
punctatis, margine costali impressionibus setiferis destitute ; membrana 
infuscata, parva, apicem abdominis baud attingente ; lateribus ventris 
dense fortiterque punctatis, ? . Long. 4^/4 ''^%. 

Patria : Syria (Kaifa), D. Eeitter. 

Species non solum notis genericis, sed etiam hemelytris fortiter et 
ubique aequaliter punctatis, tborace scutelloque autem obsoletissime punc- 
tulatis et fere totis laevigatis mox distinguenda. 

12. Notochilns (Thanmastopus) cinnamomeTis n. sp. 

Fusco-cinnamomeus, crebre distincteque punctatus, marginibus late- 
ralibus parteque postica thoracis, apice scutelli, hemelytris ventreque non- 
nihil pallidioribus ; antennis longissimis pedibusque flavo-testaceis, ilia- 
rum articulo tertio femoribusque anticis obscurioribus ; capite pone oculos 
vix angustato, fere cylindrico et impunctato ; tborace capite nonnihil bre- 
viore, antrorsum sensim angustato, trapezoideo, lateribus vix sinuatis, mar- 
gine antico parteque postica depressa distincte punctatis, lobo antico im- 
punctato, laevi; margine imo apicali venisque corii apicem versus nigro- 
fuscis ; membrana hyalina, obsolete fusco-venosa, apicem abdominis baud 
attingente. cf. Long. 3 '>%n. 

Patria : Syria (Kaifa), D. Eeitter. 

Ab affinibus capite loboque antico thoracis impunctatis, tborace 
brevi, lateribus vix sinuatis coloreque diversus. 

13. Alloeonotns caspicus u. sp. 

Niger, nitidulus ; tborace aequilongo ac basi lato, pone medium baud 
constricto, tantum sensim dilatato, lobo postico transversim ruguloso; 
scutello dimidio apicali obsolete transversim ruguloso ; hemelytris abbre- 
viatis, rudimentariis, dimidium abdominis apicale baud tegentibus, postice 
oblique rotundato-truncatis, clavo et corio connatis, membrana tantum 
appendicem parviusculam interiorem coriaceam formante, punctatis, cocci- 
neis, clavo toto fasciaque lata transversa pone medium corii, intus retror- 
sum per limbum internum membranulse rudimentariae continuata, nigris, 
pictura hemelytrorum nigra crucem magnam formante ; disco mesostethii 
plaga flavo-testacea signata ; ventre maculis duabus basalibus magnis rufo- 
testaceis notato ; femoribus anterioribus apice fusco-ferrugineis ; (anten- 
nae, tibiae et tarsi in exemplo descripto desunt). ? . Long. 7 '"*4i. 

Patria : Transcaucasia (Baku), D, Schneider. 

A. fulvipedi Scop. ( distinguendo H — Sch.) affinis, statura majore, 
tborace breviore et pone medium baud constricto, colore hemelytrorum 
maculaque basali ventris pallida, linéa nigra bipartita, divergit. 



Î17 



14. Deraeocoris olivacens Fabr. var. fallax Horv. 

Coccineus ; apice clavato articuli secundi antennarum, thorace (callo 
antico laevigato limbisque lateralibus exceptis), clavo toto, macula oblonga 
ad suturam clavi et fascia postica antrorsum laciniata corii, nee non apice 
cunei nigris ; ventris disco nigricante. ? , 

Patria : Hungária. (Mus. Hung.) 

Varietas, formée typicas D. trifasciati L. simillima, notis specificis, 
i. e. statura minore, capite pallido longiore, oculis minus prominentibus, 
antennis pilis longioribus vestitis, harum articulo secundo breviore cal- 
loque antico thoracis nunquam nigro distinguenda.* 

15. Deraeocoris olivacens Fabr. var. larvatas Horv. 

Niger ; capite, annulo collari, callo antico et limbis lateralibus thora- 
cis cuneoque, apice excepto, rufo-testaceis ; ceteris ut in forma typica. cf . 

Patria: Hungária (Nagymihály, D. Chyzer; Eesicza, D. Merkl). 

jD. trifasciato L. var. rufipedi Fabr. colore baud dissimilis, notis spe- 
cificis autem bene differt. 

16. Salda nobilis u. sp. 

Obovata, nigra, subopaca, superne sat longe fusco-pilosa et praeterea 
remote flavescenti-sericea ; oculis maximis, ultra margines laterales thora- 
cis prominulis, ocellis contiguis ; antennis nigro-pilosis, articulis duobus 
basalibus flavo-testaceis, articulo primo subtus vitta basali nigra signato, 
articulo secundo articulo primo plus quam triplo longiore ; thorace antror- 
sum angustato, marginibus lateralibus rectis, callo antico maximo, niti- 
dulo ; hemelytris nigris, extus leviter rotundatis, plaga magna rhomboi- 
dali pone medium corii atro-holosericea, striola anteapicali clavi, maculis 
duabus parvis discoidalibus, una prope basin, altera in medio sitis, macula 
magna costali ante apicem punctisque nonnullis ad marginem posticum 
et in disco corii flavo-testaceis ; membrana parva, apicem abdominis plus (c?) 
minusve (?) superante, flavo-testacea, nigro-venosa, macula marginali 
externo-apicali nigra notata, areis interdum nigrofusco-maculatis, area 
interiore ante aream proximam tantum quarta sua parte extensa et apicem 
hujus baud attingente ; rostro pedibusque flavo-testaceis, femoribus minu- 
tissime fusco-punctatis, tibiis nigro-spinulosis et praeterea breviter fusco- 
pilosis, apice imo tibiarum et tarsorum nigro; margioe antico acetabulo- 
rum anticorum late flavo-albido ; segmento ultimo ventrali feminarum 
•apice late albido-limbato. cf. ?. Long. 4V2 — SVa '"/«,. 

* Forceps sinistra marium apucl D. trifasciatum apicem versus nonrdhil incras- 
sata, apiicl D. olivaceum autem semilunaris et apicem versus sensim gracilior est. 



318 

Patria : Hungária septentrionalis (Késmárk), D. Hensch. 

S. ripariae Fali. ( afßni Zett.J similis, corpore superne pilis longis 
erectis vestito, thorace longiore, acetabulis anticis antice late albido-lim- 
batis coloreque pedum et antennarum differt. 

17. Dicranotropis carpatMca n. sp. 

Oblonga, fusco-testacea ; carinis capitis crassiusculis, albidis, nigro- 
fusco-marginatis ; vertice subtransverso, interstitüs carinarum nigris, im- 
pressionibus basalibns subconfluentibus, pallidis, medium attmgentibus ; 
fronte latitudine sua v'x plus quam duplo longiore, ad margines inferiores 
oculorum leviter rotundato-dilatata, inde basin et ap'cem versus leviter 
angustata, carina med^'a ad margines inferiores oculorum furcata, inter- 
stitia furcae nigra ; articulo jDrimo antennarum latitudine basali dimidio 
longiore, articulo secundo hoc dimidio longiore et paullo crassiore ; pro- 
noto vertice nonnihil breviore, postice leviter emarginato, carinis albidis; 
carina mediana ante apicem abbreviata apiceque mesonoti albidis ; home- 
ly tris abbreviatis, abdomine plus quam duplo brevioribus, apice divarica- 
tim rotundatis, flavo-hyalinis, margine pallidiore, venis haud granulato- 
punctatis ; apice tarsorum nigro. 

cT. Pectore et abdomine nigris, illó nonnihil flavo-variegato, margi- 
nibus jDosticis segmentorum ventralium angustissime maculaque magna 
basali ventris flavis ; segmento genitali brevissimo, retracto, apertúra 
postica oblongo-pyriformi, supra profunde usque ad basin sinuato, angulis 
obtusiusculis, subtus rotundato- emarginato, lateribus oblique subtruncatis ; 
stylis genitalibus flavo-ferrugineis, angustis, acuminatis, adscendentibus, 
jDaram divergentibus et leviter antrorsum curvatis ; tuba anali subtus ap- 
pendice breviuscula rotundata instructa ; femoribus anterioribus basin ver- 
sus, posticis fere totis nigris. Long. âVs *'^. 

? . Pectore abdomineque flavo-testaceis, plus minusve nigro-variega- 
tis ; ventre nigro^ segmentis anguste albido-limbatis ; lobis lateralibus 
segmenti primi genitalis intus basi rotundato-dilatatis, apice rotundato- 
obliquatis ; vagina his plus quam duplo longiore et quam valvulis laterali- 
bus convexis nigris parum breviore ; femoribus obsolete fusco-lineolatis. 
Long. '2^4 %,. 

Patria : Hungária septentrionalis (Pop-Iván), D. Bíró. 

D. divergenti Kb. valde affinis et simillima, colore fusco-testaceo, 
articulo primo antennarum longiore, dorso abdominis marium toto nigro, 
unicolore, ventreque feminarum maxima ex parte nigro certe distincta. 

18. Thamnotettix Löwii n. sp. 

Elongata, angusta, flavescens ; capite, dimidio apicali scutelli pedi- 
busque pallidioribus ; vertice convexiusculo, medio quam lateribus vix Ion- 



319 

giore, maculis parvis quatuor nigr's fascia angusta fusca conjunctis et in 
medio transversim dispositis, una utrinque prope oculos^ duabus interme- 
diis inter se subcontiguis ; maculis duabus majoribus in fronte superne 
approximatis et transversim ovalibus, genis sub antennarum basi suturis- 
que frontis nigris ; fronte vitta mediana albida, utrinque linea longitudinal! 
fusca terminata, signata^ modice convexa, latitudine basali sua vix longiore, 
apicem versus angustata, marginibus lateralibus ante clypeum parum ro- 
tundatis ; clypeo apicem versus dilatato, latitudine basali sua plus quam 
duplo longiore; antennis dimidio corporis distincte brevioribus, pallidis, 
seta apicem versus infuscata; tliorace capite fere dimidio longiore, trans- 
versim subtilissime strigoso, pone marginem anticum arcuatim leviter im- 
presso, mox ante medium utrinque linea subarcuata transversa nigra 
signato, angulis posticis oblique rotundato-truncatis ; homelytris abdomine 
parum longioribus, pellucidis, flavo-venosis, punctis tribus intramarginali- 
bus ad commissuram clavi nigris, venis transversis costalibus apice nigri- 
cantibus, limbo apicali punctisque discoidalibus areolarum apicalium nigro- 
fumatis; area anteapicali secunda apice truncata; pectore et abdomine 
nigris, hujus lateribus margineque postico segmentorum flavis ; segmento 
penultimo ventrali fere toto flavo, segmento ultimo, vittula media et lateri- 
bus exceptis, nigro, prascedente parum breviore, postice obtuse rotundato 
et medio anguste, sed profunde sinuato, angulis lateralibus rotundatis ; 
vagina hoc j)lus quam sextuplo longiore, ajDice parum exserta et cum val- 
vulis lateralibus flava ; unguiculis nigris. ? . Long. 7 ''^^. 

Patria : Tauria (Theodosia), D. Ketowski. 

Species in honorem Dom. Pauli Low Homopterorum scrutatoris assi- 
dui denominata, Th. fiiscovenosae (Fieh.) Ferr. proxima, signaturis capitis, 
segmento ultimo ventrali feminarum medio profunde sinuato aliisque notis 
divergens. 

19. Deltoceplialns qnadrivirgatns n. sp. 

Oblongo-elongatus, convexiusculus, subtus niger, supra virescenti- 
flavus, nitidus ; vertice latitudine basali sua circiter ^/3 breviore, antice 
rotundato-angulato, margine antico obtusiusculo elevato, disco planiusculo ; 
fronte latitudine basali sua dimidio longiore, marginibus lateralibus parum 
rotundatis, convexiuscula, nigra, linea media obsoleta flava ; clypeo latitu- 
dine basali dimidio longiore, apicem versus parum angustato, nigro, apice 
lateribusque anguste flavo-limbatis ; genis extus obtuse dilatatis, flavis, 
infra oculos et antennas cum suturis lorarum late nigris; temporibus 
nigris ; antennis flavis, seta apicem versus nigricante ; thorace vertice V4 
breviore et longitudine sua plus quam duplo latiore, margine postico levis- 
sime emarginato, angulis posticis late rotundato-truncatis; homelytris ab- 
domine paullo brevioribus, subparallelis, coriaceis, apice obtuse rotundatis, 
flavis, clavo extus late, vitta longitudinali cuneiform! corii limboque lato 



320 

apicali membranEe nigris ; alis fumatis, venis longitiidinalibus prima et 
secunda unitis, trunco communi in vena intramarginali incurrentibus ; pe- 
dibus nigris, flavo-variegatis. Long. 4- — 4V2 *"^,^. 

cf. Verfcice macula magna transversa discoidali, ssepe etiam maculis 
duabus parvis anteapicalibus nigris notato ; thorace scutelloque nigris, 
hujus lateribus anguste flavo-limbatis, illo rarissime obsolete pallido- 
variegafco ; valvula genitali segmento ultimo ventrali parum longiore, ro- 
tundato triangulari, laminis hac plus quam duplo longioribus, elongato- 
triangularibus, apice obtuse rotundatis ; lobis lateralibus hypopygii laminis 
brevioribus. 

? . Disco verticis thoraceque pallidis, nonnisi obsoletissime infuscatis ; 
scutello nigricante, linea media lateribusque flavis ; segmento ultimo ven- 
trali penultimo fere Vs longiore, postice obtuse rotundato-emarginato, 
medio processu parvo apice sinuato instructo ; vagina segmento ventrali 
ultimo duplo et dimidio longiore, apice parum exserta. 

Patria : Hungária septentrionalis (Pop -Iván), D. Brno. 

Species colore homely trorum a congenericis disimctis&ima, et Euacan- 
thum interruptum L. simulans. 

20. Notas pnlcherrimas n. sp. 

Elongatus, gracilis, supra albus, aurantiaco-variegatus, subtus vires- 
centi-albidus ; vertice antice obtuse angulato-producto, basi inter oculos 
longitudine sua paullo latiore, pallide aurantiaco, linea longitudinal! media 
maculisque duabus parvis lateralibus lacteis ornato, postice rotundato- 
emarginato ; fronte pallide virescenti-flavescente, superne lineola trans- 
versa aurantiaca signata; oculis parum elongatis, altitudine nonnihil latio- 
ribus; thorace linea mediana percurrente lactea notato, parte anteriore 
pallide flavido-virescente et utrinque albido bimaculata, parte posteriore 
lactea, mox pone medium utrinque fascia fere angulariter antrorsum cur- 
vata aurantiaca ornata ; scutello lacteo, macula utrinque basali apiceque 
aurant^"acis ; homelytris pulchre lacteis, vena marginali obsolete viridi, 
vitta apice intus quadrangulariter dilatata ante medium et macula cunei- 
formi pone medium clavi, striolis longitudinalibus nonnuUis interruptis 
corii venaque cubitali exteriőre aurantiacis ; area prima apicali asque alte 
ac quarta basin versus adscendente, secunda apicem versus sensim dilatata 
quam tertia breviore ; alis hyalinis, albido-venosis ; pedibus pallide vires- 
centi-albidis, tarsis virescentibus, unguiculis nigris ; segmento ultimo ven- 
trali postice obtuse rotundato. ? . Long. 3 Va *%,,. 

Patria : Tauria (Kischlaff), D. Kbtowski. 

Picturis aurantiacis facillime distinguendus. 



BAND VIII, HEFT 4. REVUE OCT,— DEC, im. 



DBS INHALTES DER 



TEE M ESZET RA JZI FÜZETEK 

(naturhistoeische hefte). 
Heraus gegeben vonv Ungarischen Mational-Museum zu Budapest. 

In der Beviie werden TJehersetzimigen oder Auszüge der im ungarischen Theile 
enthaltenen Arbeiten gegeben ; lateinisch geschriebene oder minder wichtige Sachen 
werden blos angeführt. 

Die Arbeiten ausländischer Autoren erscheinen vollinhaltlich in der Eevue und 
werden im ungarischen Theile auszugsweise mitgetheilt oder wenigstens angedeutet. 

Bei jedem Artikel der Kevue wird auf die Seitenzahl (pagina) des ungarischen 
Textes gewiesen. 

Die Tafeln sind für beide Texte gemeinsam. 

Die Autoren sind der Wissenschaft gegenüber verantivortlich. 



Pag. Ml. 

Species generis Anthidium Fabr. regionis palaearc- 
ticcue. Auetore Alexandro Mocsary. 

Pag. 279. 

Goleoptera nova ex Hungária a Joanne Frivaldszky de- 
scripta. 

Pag. 286. 

Goleoptera pro Fauna Hungáriáé characteristica, 
annis praeteritis in Hungária collecta, a Joanne Frivaldszky. 

Pag. 288. 

LE BAEYTE DE PÉSEY.* 

Par M. D. Fényes. 

M. le professeur Krenner m'a chargé de l'étude crystallographique 
des échantillons du baryte de Pésey, faisant partie de la collection minéra- 
logique du Musée National Hongrois à Budapest. 

On remarque, sur ces échantillons, quelques crystaux limpides et 
transparents, d'une forme oblongue ou tabulaire, ayant] 50 — 60 ^*^ de 
longueur sur 9 — 12 «^^ de largeur et 9 — 10 '"%i d'épaisseur. Ils sont assis 
sur des cristaux de quartz et accompagnés de petits rhomboèdres de 
dolomite. 

* France, dép. Savoie. 
Természetrajzi füzetek. VIII. kötet. -^'j 



322 

On trouve, au bas de ces grands cristaux, encore d'autres plus petits 
lesquelles j'ai aussi mesurés. Ces petits cristaux, ayant tout au-plus 
1^ — 1,5 '"^jyn de hauteur, sont allongés dans la direction du brachyaxe se- 
condaire et tabulaires ou laminaires selon (001). La face (01 1) y-est la plus 
développée, exceptée la base (001) qui est la face la plus considérable. Les 
faces dominantes sont situées dans la zone des makrodómes (104) et (103), 
tandis que deux autres, les faces (508) et (101) sont beaucoup) moins con- 
sidérables ; cette première face constitue un caractère spécial du baryte de 
Pésey. La face (010) se présente comme une bandelette à peine perceptible. 
Il y en a encore les faces (110) et (liáá), mais cette dernière est, à cause 
de son extrême petitesse, quelquefois presque invisible. 

La fig. 1. représente, dans une j)rojection horizontale, le baryte de 
Pésey, tandis que la fig. 3., montre dans une projection oblique, les faces 





Fig. 1. 



Fig. 2. 



(110) et (133) en combinaison avec les autres faces déjà indiquées. Les 
grands cristaux offrent un plus petit nombre des faces. Ils sont aussi 
tabulaires ou laminaires à cause du grand développement de la base, mais 
ils obtiennent quelquefois, avec l'accroissement de (011), aussi la forme 
colonnaire. Ils montrent encore les faces (104) et (103), dont la première 
est très peu considérable, la seconde est ordinairement striée parallèlement 
avec le grand axe secondaire. 

Sur les échantillons examinés c'est le quartz, constituant la base 
des cristaux de baryte, dont la formation est la plus ancienne, tandis que 
le dolomite couché sur le baryte, est de la plus récente formation. 

Les recherches crystallométriques pour déterminer les formes du 
baryte de Pésey, ont été exécutées dans le Cabinet minéralogique de 
l'École polytechnique de Budaj^est; en voici les principales données: 



3^3 



Angles observés 


001 


104 = ... 21° 


45' 


001 


102 = ... 38 


39 


001 


508 = ... 44 


52 


001 


101 = ... 58 


5 


001 


Oil = ... 52 


36 


oil 


01Î = ... 74 


49 


oil 


122approx.26 




102 


1 lOapprox. 62 





calculés 


21^ 


47' 





*• 


... 44 


59 


... 57 


59 





* 


... 74 


47 


... 25 


53 


... 61 


54 



La petitesse et la mauvaise constitution des faces 122 et 110 n'ont 
permis q'une détermination approximative des deux angles derniers. 



Pag. 290. 

Hedysareae europaeae. Auctore Victore de Janka. 

Pag. 297. 

Astragaleae europaeae. Auctore Victore de Janka. 

Pag. 311. 

Aequilegia Hookeri, n. sp. Auctore Vinc. de Borbás. 

Pag. 315. 

Diagnoses HeTnipterorum. II. Scripsit Dr. G. Horváth. 



Vége a VIII. kötetnek. 
(Schluss des VIII. Bandes.) 



20^ 



325 



TARTALOM. 

(INHALT.) 

Lap 
BoRBÁs, Dr., ViNCZE : A. magyar nemzeti Muzemn növénytani kézirataiból ___ 74 

— — Botanisches, ans den Mannscripten des ung. National-Mnseum __ ___ 117 

— — Aquilegia Hookeri, n. sp _.._ _._ ___ ___ .._ _-_ __- — _ ___ ---. 311 

— — A Syringa Josikaea leirásáuak kelte - .^ -__ -__ _-. ___ --_ --- _-_ 313 
Entz, Dr., GÉZA : «Szaniszló Albert: Vezérfonal a gazd. tanint. ós akad. állattani 

(kiválólag rovartani) előadásailioz » ___ __. _^_ .__ __. .^^ ,._ _.. 93 

FÉNYES Dezső: A Pésey-i Barytról (2 ábrával) -._ -_- .-_ ._- --_ -_. -_- 288 

Le Baryte de Pésey (avec 2 fig.) -_^ __. _-. __- -__ --. -._ -_- .-- 321 

Franzenau Ágoston: A lelső-vissói Anglesit (II. tábla) ___ .__ ___ .__ ___ 77 
Anglesit von Felső- Vissó (Taf. II.)-__ ._^ ___ _-. — .- --. — . . 119 

— — Heterolepa, egy uj genus a foraminiferák rendjében (V. tábla) -__ _^_ 181 

Heterolepa, eine néne Gattung aus der Ordnung der Foraminifereu (Taf. V.) 214 

Frivaldszky János: Coleoptera nova ex Asia minore (egy ábrával) .__ ___ _.. 1 

— — Coleoptera nova ex Hungária -__ __. _-. -_- --_ .__ -_- __. --- 279 

— — Coleoptera pro Fauna Hungáriáé characteristica, annis praeteritis in Hun- 

gária collecta __. ___ __. -,- ... -_- -__ .-_ ___ --_ --- _-- -^_ 286 
Halaváts Gyula: Uj alakok Magyarország mediterránkorú faunájából (IV. tábla) 171 

— — Neue Gasteropoden-Formen aus der mediterranen Fauna von Ungarn 

(Taf. IV.)__. ___ ._^ ___ __ _.. ___ ___ ___..- .._ ._- _-. -__ 208 

Horváth, Dr., Géza: Diagnoses Hemipterorum I — II. _... ___ ___ — _ — . 9,315 

Janka Victor: Plantae novae --. __. ___ _.. __- — . ._. -. ..-_ --_ 28 

Sisymbria europaea _._ .._ _-. _._ .__ -__ .__ ___ ___ — . __- 30 

Crucif:rae indéhiscentes -.- — __- — --- -__ -— — — - -_- --- 33 

Genisteae europaeae .__ _._ _._ — _ .._ .-. __. _._ .__ — - __. 57 

Trifolieae et Loteae florae europaeae ,__ ___ __. .__ ... ._. .__ ._. 145 

Hedysareae europaeae .._ ._. _._ ... .._ ... ... -._ ' ... ._ _ ... 290 

Astragaleae europaeae .__ __. __. ... ... ... ... ... _._ -.- _-_ 297 

Megjegyzés a Syr. Josik. leírásának keltéhez _,_ .— ... ... -._ ..-. 313 

Kohl Ferencz Frigyes: Adatok az Oxybelus-nemnek s fajainak ismeretéhez _-. 55 

— — Beitrag zur Kenntniss der Hymenopteren- Gattung Oxybelus Latr. --. 101 
LoczKA József : Ásvány- ehemiai vizsgálatok ... ... ___ .__ ... ... ... ... 82 

Mineral-chemische Untersuchungen ... .__ ... ... ... __. __ __- 124 

Madarász, Dr., Gyula : Rendellenes színezésű madarak a magyar nemzeti Mú- 
zeum gyűjteményében (VI. tábla) ... ._. ..^ ___ ... ... ... .__ 187 

Ueber abnorm gefärbte Vögel in der Sammlung des ung. Nat.-Museum 

(Taf. VI.).__ ._.. ... .._ ... ._ ... ... ... ... .., ... ... ... 227 



3á6 

Lap 
MocsÁRY SÁNDOR : Jellemző adatok Erdély hártyaröpű rovarainak faiuiájához 185 

— — Characteristisclie Daten /m- Hymenopteren-Fauna Siebenbürgens .__ _. 218 

Species generis Anthidium Fabr. regionis palaearcticae .__ .__ ___ .._ 241 

ÖRLKY, dr., LÁSZLÓ : A Serpula-félék légzési viszonyairól, különös tekintettel 

bőrük festőanyagára -_. - _ ___ ___ _._ ___ ___ _ _ --. --- -_- 137 

Ueber die Athmung der Serpulaceen im Allgemeinen, mit besonderer 

Rücksicht axif den Werth ihrer Haut-Pigmente __- -__ -._199 

Schmidt Sándor; A Jordanit és Meneghinit isomorphiája _.- -_. _-. -_. _-- 37 

Zur Isomorphic des Jordanit und Meneghinit -__ -__ .__ _-- __. __- 46 

Pelsőcz-Ardó ásványairól (III. Tábla) ._. ___ _.,_ .-_ — _ .._ ... ___ 84 

Ueber die Minerale von Pelsőcz-Ardó (Taf. Ill) ._. _-. _. . .^^ _-_ -__ 127 

TöMösvÁRY, dr., Ödön : Adatok az álskorpiók ismeretéhez (Data ad cognitionem 

Pseudoscorpionum). (I. tábla) .._ ___ .._ ___ ___ ... _ .__ ___ 16 

Megjegyzés. — Anmerkung .__ ___ -_.. „_ — . ... -__ ___ .__ _.. __. 239 



TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK 

AZ ÁLLAT-, NÖVÉNY-, ÁSVÁNY- ÉS FÖLDTAN KÖRÉBŐL. 

ÉVNEGYEDES FOLYÓIEAT. 
KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. 

SZERKESZTI 

HERMIAIV OTTÓ. 

SZAKSZERKESZTÖK : 

FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 

Előfizetési föltételek: A négy füzetből álló 12—14 iv terjedelmű nagy uyolezadrét alakban 

megjelenő kötet előfizetési ára a belföld számára 3 forint. A külföld számára 10 frank. — Az 

előfizetési pénzeket, úgymint minden a Természetrajzi Füzeteket illető közleményeket 

a „Természetrajzi Füzetek" szerkesztőségének, Budapest, magyar nemzeti Múzeum 

czim alatt kérjük. 

Rédaction du „Természetrajzi Füzetek" Budapest, Musée national de Hongrie. 

ïa riîrartxon. 
TERMÉSZETEAJZI FÜZETEK. 

„NATURHISTORISCHE HEFTE". 

Vi érte Íj alirsschrift 

./zzT' ZooZogte, Botanik., Mxne-raZogte zuxd. Gf-eoJogie 

nebst einer ^ 

REYUE FTTR DAS AUSLAND 

Vieraixsgegeben vom Ungarischen TVational-Museum in Budapest. 

Eedigii't von 

OTTO HERIMLAIV. 

Fachi-edaction 

JOH. von FRIVALDSZKY, VICTOR von JANKA, ALEX. SCHMIDT. 

Prännmeration : Für das Inland, 4 Hefte == 1 Band, pro Jahr 3 11. ö. W. Für das Ausland, 
4 Hefte = 1 Band, jaro Jahr 10 Franken. — Die Pränumerationsgelder, sowie alle die Természet- 
rajzi Füzetek betreffenden Sendungen werden unter folgender Adresse erbeten : 

Redaction der „Természetrajzi Füzeteb", Budapest, National-Mnseniu. 

FRANKLIN-TÁRSULAT .VYOMDÁuA 



TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 

KIADJA A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM. 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 

SZAKSZERKESZTŐK 

FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SÁNDOR. 



KILENCZEDIK KÖTET. 

1885. 

TIZENKÉT TÁBLÁVAL. 



TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK 



VIERTELJAHRSSCHRIFT FUR 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- 
LOGIE UND GEOLOGIE NEBST 
EINER REVUE FÜR DAS AUSLAND. 

HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 

NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. 



Vol. IX. 1885. 

JOURNAL TRIMESTRIEL POUR 
LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- 
NERALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC 
UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. 
PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. 
DE HONGRIE A BUDAPEST. 



QUARTERLY PERIODICAL OF 

ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 

AND GEOLOGY BESIDES A 

REVIEW FOR ABROAD. 

EDITED BY THE HUNG. NAT. 

MUSEUM AT BUDAPEST. 



BUDAPEST 

A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA. 



FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 



Megjelent : fehruár hó 20-áii 188 5. 

i!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiy 



I TERMESZETKAJZI 
I FÜZETEK 

I KIADJA A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM. 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 



SZAKSZEEKESZTOK 



FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOE, SCHMIDT SÁNDOR. 



KILENOZEDIK KÖTET. 

ELSŐ FŰZET. 1885. JAN.— MÁECZ. 

KAT TÁBLÁVAL. 



TEEMESZETKAJZI FÜZETEK 



VIERTELJAHRSSCHEIFT FUR 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- 
LOGIE UND -GEOLOGIE NEBST 
EINER REVUE FÜR DASAUSLAND. 

HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 

NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. 



Vol. IX. 1885. Nr. 1. 

JOURNAL TRIMESTRIEL POUR 
LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- 
NERALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC 
UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. 
PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. 
DE HONGRIE A BUDAPEST. 



QUARTERLY PERIODICAL OF 
ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 

AND GEOLOGY BESIDES A 
REVIEW FOE ABROAD. / 
EDITED -ß^,.-^S!k^ HüNü 

m?^^rii^1èr^"ÙDAPË 



/ 



ifi FEB18Î938 l^ 




BUDAPEST 

A MAGYAR NEMZETI MÜZEUM TULAJDONA. 




IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIiy^ 

Publ. II. 20. 1885. 



iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii 



TARTALOM. 

Lap 
I. Dr. SiMKOvics Lajos. Arad város és megyéje flórájának főbb vonásai 1 
II. Dr. Staub Móricz. Pinus palaeostrobus Ettgsb. a magyarlioni fosszil 

flórában. (I. tábla) „. — _ .__ —, -__ -_. ___ -.- -— — - 47 

III. Schmidt Sándor. Egy Málnás vidéki kőzet ásványairól. (II. tábla) őí 

IV. Dr. TöMösvÁRY Ödön. Myriopoda a Joanne Xantus in Asia orientali 

collecta. (III., IV., V. tábla)-__ -_^ .__ .__ ... ._. — — 63 
V. Dr. Madarász Gyula. Ornitliologiai közlemények a magyar nemzeti 

Múzeum gyűjteményéből. (VI. tábla) .-. ___ -__ ,_. .-_ -__ 73 



Bevue. 



Dr. Ludwig Simkov^ics. Die Flora des Arader Comitates in ihren Grund- 
zügen _._ ___ ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 77 

Dr. MoEiz Staub. Pinus Palaeostrobus Ettgsli. in der Fossilen Flora 

Ungarns. (Tafel L)... ... ...... ... ... ... ... ... ... 80 

Dr. Edmundus Tömösváry. Myriopoda a Joanne Xantus in Asia orientali 

collecta. (Tab. III, IV, V.) ... ... ... ... ... ... ... ... 84 

Dr. Julius ,v. Madarász. Ornithologische Mittheilungen. {Tafel VI.) ... 84 



IX. KÖTET, 188.\ TERMÉSZETRAJZI FÜZETEK'. i. fiizET. jan.-márcz, 



ARAD VÁROS ÉS MEGYÉJE FLÓRÁJÁNAK FŐBB 

VONÁSAI. 

Dr. SiMKovics LAJos-tól Ara-don. 

Az Erdély keletén fakadó Maros, a mint hegymellékeit végkép 
elhagyja s völgyével a Nagy-Magyar-Alföld keleti síkjába beleolvad, csak- 
hamar egy nagyobb ívben könyökformán kanyarodik. E kanyarulatánál 
fekszik a viláfjosi síkság és Arad városa. 

E vidék, mely míg egyrészt a Maros mellékein terűi el, másrészt az 
Alföld keleti szélén van és a híres aradi-Hegyaljának lábainál nyúlik el, 
egyike a legszegényebb flórájií területeknek. Arad határának flórája any- 
nyira szegény, hogy abból a hazánk más vidékein közönséges növények 
egyrésze is hiányzik. 

Változatosabb és eredetibb a flóra Aradmegye hegyvidékein, így kü- 
lönösen az aradi-Hegyalján Paulis szőlőhegyeitől a Mokra hegyig ; egész- 
ben véve azonban a Hegyalja sem tartozik a fajokkal gazdag flórák közé, 
sőt a Dróesa -Hegyes és Moma-Kodru hegységek többi részei sem kiválób- 
bak a flóra tekintetében. 

Lehet, hogy ezen egyhangúság okozta, hogy Arad városa és megyéje 
eddig csekély vonzóerőt gyakorolt a kutató füvészekre, úgy hogy Arad és 
megyéje a legkevésbbé ösmert flórájú megyéknek egyike. Az ide vonatkozó 
irodalmi adat kevés és az is el van szórva. Az első három aradmegyei adatot 
Reichenbach «Flora Germaniae excursoria»)-jában leljük fel. Eme mű I-sö 
kötetének 140, 15. lapján a FritiUaria knclla MB. a Mokra hegyről 
(1830-ban) és !^06-ik lapján (1831-ben) Sadlek nyomán a Gruciandla mol- 
liujmoiclcs M. B. van Ménesről közölve ; Hl-ik kötetének 8o3-ik laj^ján pedig 
(18oi2-ben) a Linum nervosum W. A'., a Mohra hegyről, Hbupfel idézésé- 
vel, van megemlítve. Én a két utóbbi növény egyikét sem találtam meg a 
nevezett helyeken, pedig a Griicianclla niolluginoídest, melyet Kitaibel 
idézésével Heuffel is megemlít Ménes szőlőhegyeiről a «Verhandlungen 
der zoologisch-botanischen Gesellschaft» VHI. (1858) 123-ik lapján, - — 
ismételten kerestem. 

Természetrajzi Füzetek. IX. kötet. 1 



2 
. Ä • 

KiTAiBEL Pál hagyatékának közléseiben is akadunk néhány arad- 
megyei adatra. így a «Reliquiœ Kitaibelianae (1863) 92-ik lapján az Elatine 
Híjclropiper L. a Fehér-Körös ártereiről Boros- Jenő és Gyula- Varsánd 
mellől van felsorolva ; ugyancsak Kitaibel nyomán a Linnsea XXXII. 
(1868) 55i2. lapján Boros- Jenő mellől nemcsak az Elatine Hydropiper L., 
hanem az Elatine triandra Schkuhr is föl van véve. Közölve van továbbá 
Kitaibel nyomán Világos sziklás várhegyéről az Anthémis saxatiUs Kitai- 
bel (Linnaea XXXII. 378), a Genista elliptica Kit. (Linnaea XXXII. 606) és 
a Scleranthus perennis L. (1. e. 507), — az utolsó egyszersmind Paulis he- 
gyeiről is. Janka Victor, ki maga is járt Világos várhegyén a Kitaibel 
Genista elliptica-ját felkeresendő, e növényt az «Öst. bot. Zeit.» XVI. MS. 
és XXII. 156. lapjain Gytisus myrtifolius Presl-Te igazitá ki; a közlött Scle- 
ranthus pcrennis-t ipeáig Scleranthus dichotomus Schur-vn kell kijavítanunk. 

Heuffel János a «Verh. zool. bot. Ges.» VIII (1858) 44. lapján a 
Ranuncidus cassuhicus-t közli a Mokra hegy csúcsáról ; az e név alatt 
értett növényt azonban később ő maga is (Lásd : Heuffel ap. Kanitz bot. 
Zeit. 1863. p. 45) Ranunculus auriconius var. pinguis Ilcichb.-nok. tartotta. 
Heuffel eme Ranuncidus cassubicusa a Haynald érsek gyűjteményében 
levő eredeti példány ! alapján, valamint saját észleleteim szerint is való- 
ban nem egyéb mint a Ranunculus auriconius L. egyik alakja, a var.) pin- 
guis Reichb. 

Ranunculus pseudobulbosus Schur {= R. mediterraneus Grisb.) kö- 
zölve van Aradról a Schur Phytogr. Mittheil. 53-ik lapján ; egy pár arad- 
megyei adatot még Borbás ViNczÉ-től az «Öst. bot. Zeit.» XXXIV. Corres- 
pondenz közléseiben is találunk. A Magy. Tud. Akadémia által kiadott 
«Mathem. és természett. Közlemények» X. (1873) 12 — 29. lapjain több 
növényzeti adatra bukkanunk Aradról, Kladova völgyéből, Lippáról, Ead- 
náról és Soborsinról. 

A legtöbb adatot Aradmegye flórájáról (nevezetesen a megye éjszak 
keleti részéből) Kéry Imre és Dr. Kerner Antal közleményeiben találjuk. 
Kéry, a megye egykori fizikusa és Boros-Sebesnek napjainkban is egyik 
átalánosan becsült agg orvosa, a «Magyar akadémiai értesítő 1859-iki év- 
folyamában» közölt egy növénylajstromot Aradmegye keleti részének nö- 
vényeiről, — de pontosabb termőhelyek nélkül ; Kerner, az Öst. bot. Zeit. 
1867 — 1879-iki évfolyamaiban «Vegetationsverhältnisse des mittleren und 
östlichen Ungarns und angrenzenden Siebenbürgens» czim alatt írta le 
szorgos kutatásainak eredményeit. Kerner a Biharhavasokat és Moma- 
Kodrut 1858 — 1859-ben átkutató tudományos expediczió egyik tagja volt 
és az ő pontos és részletes közlései a Moma-Kodru s részben a Drócsa- 
Hegyes hegység flórájáról is, az Aradmegyére vonatkozó floristikai közlé- 
sek főrészét s egyszersmind legbecsesebb] ét is alkotják. 

Egy pár apróságon kívül mindössze ennyi az, a mivel az irodalom- 



Arad város és megyéje flórájáról felvilágosít". Ösmereteink tehát e flóráról 
ekkorig nagyon szűkre szabvák, igen hézagosak s a megyének főkép éjszak- 
keletisarkára vonatkozók. Magam Arad megyébe már 1871-ben és 187^-ben 
rándultam ki néhányszor; az utolsó négy év alatt pedig különösen tanul- 
mányozhattam Arad város környékének s az egész megyének flóráját. — 
Kisebb s nagyobb kirándulásaim egy részén 1884-ben s 1883-ban Petro- 
GALi Arthur és Jablonszky Floris coUegáim is részt vettek és buzgón gyűj- 
töttek. 

Kezdetben és később is többször Arad város erdejébe, az úgynevezett 
«Csála» erdőbe mentem ki, mely erdő Aradtól nyugotnak a Maros jobb 
partján terjed el s Aradtól a Maros mentét követve majdnem szakadatlanul 
Pécskáig tart. — Sík erdő ez s jobbadán tiszta tölgyes. Terebélyes hatal- 
mas szálfái a t'szta állományokban : Qucrcus Robiir L. (Qu. pedunculata 
Ehrh.) es Quercus Austriaca Willd; ott, hol e tölgyes pusztulásnak indul 
Szilfák (Ulmus) és Körisfák (Fraxinus excelsior) magzanak fel a legseré- 
nyebben. A Szilfák fajai: az ülmiis campcstris L. ; Ulmus glabra Mill, és 
Ulmus pedunculata Fouger; leggyakoribb a Kocsános- Szilfa (ü. peduncu- 
lata). Itt-ott egy Körtefa (Pirus communis L.) vagy egy Alm,afa (Pirus 
Malus L.) vegyül a szálas erdőbe ; helyenként pedig, így pl. az 0-Törökvár 
környékén hatalmas lián, a Vad-Szóíö (Vitis vinifera L.) fonja körül a 
Szilfák sudarát. Egész liánerdöt találunk a Sulyomér egyik partja mentén, 
hol a Vad-Szölö valamennyi fára és cserjére fölkapaszkodik, úgy hogy e 
helyen egy óriási természetes szőlőlugos az egész partmellék, mely éven- 
ként temérdek apró billenggel van megrakva és ehető, de igen apró s 
fekete bogyókat érlel. 

Az egész erdő alját gazdag cserjézet borítja. E ciherben vannak fő- 
kép : a Galafioiiya (Crataegus monogyna Jacq.), a Veresgflürü (Cornus san- 
guinea L.), a Varjiitövisk (Ehamnus cathartica L.), Fagyai (Ligustrum 
vulgare L.), Kökény (Prunus spinosa var. ; dasyphylla Schur), a Jávorfa és 
Feketegyürü (Acer campestre L. ; Acer tataricum L.) ; helyenként a Gsipke- 
Rőzsa (Kosa dumalis Bechst. és Rosa uncinella Bess.), a Kecskerágó (Evo- 
nymus europaeus L.), Kányafa (Viburnum Opulus L.) és a Bodzafa (Sam- 
bucus nigra L.). Nagyon ritkán találjuk a Mogyorőfát (Corylus Avellana L.) 
és a Somfát (Cornus mas L.); teljesen hiányzik itt sőt az egész Drócsa-He- 
gyes és Moma-Kodru hegység erdeiben is az it%örÄ;t'(LoniceraXylosteumL.) 

E cserjéken kívül az erdő legnagyobb része növénytelen; legfeljebb 
a Festuca gigantea Vili., és Gircaea lutetiana L. népesíti be az árnyas 
talajt. Páfrányokra (Filices) egyátalában nem akadni, sőt még mohot is 
csak elvétve találunk. 

A Csálába a Marosnak több elhalt ere is belenyúlik, mint megannyi 
morotva. E morotvák legnagyobbja a Sulyom.-ér, meljmek nyíltabb s széles 
részeiben az úgynevezett Tó-ban a Sídyom (Trapa natans L.) díszük s úszó 

1* 



levélrózsáival az egész tó tükrét ellepi. A Sulyom-tó Arad városát bőven 
ellátja az ö szúrós, sajátos csemegéjével. 

E Sulyom-tó egy kilométernél nagyobb távolra van a Maros medré- 
től, a melylyel jórészt egyközesen halad s közte és a Maros közt Arad 
legszebb kaszálója, a Tóközi-kaszáló terjed el. Túl e kaszálón és Súlyom- 
tavon az 0-törökvár következik, mely körül a flóra egyszerre tarkábbá 
lesz ; az 0-törökváron túl ismét egy morotva következik, mely mélyen be- 
nyomul a szálas erdőbe s ott a Nympheákkal telt tóban végződik, A Nym 
phea-tó mellékein s attól éjszaknak az aradi flórának sok ritkasága nő, 
egész az úgynevezett Kereszt-ig, mely a Csála erdőt hosszant szelő főúton, 
az ó-bodrogi úton áll. Ha e Keirszt-iöl éjszaknak folytatjuk utunkat, 
csakhamar a Csála éjszaki széléhez jutunk, hol a csatornázott v Holtmaros» 
vet gátat az erdőnek. Túl a Holtmaroson a buzsáki és Bogdanovics pusz- 
ták terűinek el ; még ezeken túl is Kurtics és Tornya felé fodorsásos erekre 
bukkanunk, melyek legnagyobbjánál, a Szárazér-né\, vakszikes területek 
is találhatók. 

A nevezett helyeken kívül Arad mellett főkép a Maros melléke szol- 
gálhat botanizáló helyűi ; még pedig különösen a Krivirét, az aradi-vár 
környéke s azon túl a temesvári vasút és Mikalaka környéke. 

Aradnak ezen közvetetlen környékén kívül a megye hegyvidékeire is 
kirándultam ; így az Arad-Hegyaljára Világostól Paulisig, a Paulissal s 
Eadnával határos kladovai völgybe, Eadnára, Sólymos várhegyére és a 
sólymosi völgybe, Soborsinra s a megye határát képező zámi völgybe, a 
Fehér-Körös melléki-hegységekbe (így Borosjenő mellett a Mokrára, Boros- 
Sebes hegyeire, Dézna várára. Menyháza hegyeire s itt főkép a botanikus 
tekintetben eddig ismeretlen s a környék legmagasabb hegyét tevő Pinko- 
jára). A Boros-Sebestől Menyházáig terjedő hegyvidékeken buivárkodásaim- 
ban a legnagyobb készséggel támogatott Jahn Vilmos úr, a Waldstein gróf 
birtokainak igazgatója, a miért neki e helyen is szívemből köszönettel tar- 
tozom. 

Arad és megyéje flórájának általános jellemző vonásai gyanánt kettőt 
említhetünk : az egyik a mindenfelé tapasztalható csekély változékonyság, 
a másik a növényzet ama keletibb színezete, melyet annak egyes, részint a 
Biharhegységböl és a Bánságból, részint pedig az Erdélyből ösmeretes ke- 
leti jellegű növényfajok kölcsönöznek. 

A legérdekesebb növényekkel az Ar ad -Hegy alján találkozunk, ilye- 
nek: Alyssími transsUvanicum Schur (sólymosi vár), Cirsium Boujarti 
Pill, et Mitt; GampaniUa macrostachyaW. etK. ; Garlina intermedia Schur; 
Gynoglossum Hungaricum Simk.; Diantkus trifasciculatus és Dianthus gla- 
briusculus Kit.; Dianthus sahuletorum Heuff. ; Gytisiis leiocarpus 'K.ein; 
Gytisiis subleiocarpus Simk. ; Galium flavescens Borh. ; Galium tenuis — 
sim.um MB. ; Potentilla chrysantha Trev. ; Phleum ciliatum (Grisb.) ; Quer- 



ens conferta Kit. ; Qufrcus pilosa Schur, ; Bosa denticulata Borb. ; Rosa 
Marisensis Simk. ; Rosa transsilvanica Schur ; Piosa solstitialis és R. iinci- 
nella Bess. ; Veronica pallens Host. 

A megye egyéb helyein termő kiváló növények főkép a következők : 
Achillea crithmifolia W. K.; Aster punctatus W. K.; Anthémis macrantha 
Heuff. ; Campanula Grosseckii Heuff. ; Bupleurum affine var) sparsum 
Simk. ; Calamintha Jahniana Simk. ; Galamintha rotundifolia Pers. ; 
Dianthiis Marisensis Simk. ; Euphorbia paradoxa Schur. ; Glycyrrhiza 
Frearitis Orph. ; Galtha laeta Schott. ; Isnardia palustris L. ; Mentha Sko- 
fitziana Kern. ; Mentha Marisensis Simk. ; Melampyrum Bihariense Kern. ; 
Genista Mayeri Janka; Ononis se7nihircina Simk.; Poa Pannonica Kern.; 
Hordeum Gussoneanum Párlat. ; Paibus Memjházensis Simk. ; Rosa arvatica 
Puget ; Rosa Zalana Wiesb. ; Sagina ciliata Fries ; Thalictnim peucedani- 
folium Grisb. ; Symphytum cordatum. W. et K. ; Spiraea Pikowiensis Bess. ; 
Teleida speciosa Baumg. ; Verhascum Hinkei Friv. ; Glyceria nemoralis 
Uechtr. et Körn. ; Melica fiavescens Schur.; Gypenis glomeratus L. ; Paimex 
stenophylloides Simk. ; Rumex confusns Simk. ; Rhamnus tinctoriaW. etK. ; 
Silaiis Rochelii Heuff. 

Legkülönösebb a i]óra Aradnál a Maros mellékein s a Csála morot- 
váinál. Ez ugyanis a Maros által idehozott magvak folytán az alföldi flórá- 
tól eltérő hegyi növényekben gazdag. 

Ily hegyi növények Arad mellett a Maros mentén s a Csála erdő mo- 
rotváinál pl. a következők : AclLÍUea crithmifolia W. et K. ; Anemone nemo- 
rosa L. ; Galtha laeta Schott. ; Gampanida Trachelium L. ; Gardamine 
impatiens és Gardamine pratensis L. ; Galanthus nivalis L. ; Hypericum 
hirsutum L. ; Listera ovata E. Br. ; Paris qiiadrifolia L. ; Stachys silvatica 
L. ; Sayina procumhens L. ; Veronica orchidea Crantz. 

E nevezett hegyi növények csak egy-egy kis helyen vannak s né- 
melyiküket, így pl. a Sagina procumbest s a Caltha laetát alig 1 — "i pél- 
dányban láttam ; e csekély számuk és csuj^án csak a Maros mentén és 
morotváinál való termőhelyük is határozottan oda utalnak, hogy a hegy- 
vidékekről a Maros árjaival kerültek ide magvaik. 

A Csálában s annak irtásain aránylag kevesebb azon növényfajok 
száma, a melyek az Alföld felöl kerülhettek oda, ilyenek : Biipleurum tenu- 
issimmn L. ; Aster punctatus W. et K. ; Artemisia pontica L. ; Lotus gra- 
cilis W. et K. ; Podospernum canum var) microcephalum Simk. ; Peuceda- 
num officinale L. ; GJycyrrhiza Frearitis Orph. 

Ezen általánosabb vonások után Arad város és megyéje flórájának 
részletesebb jellemzésére a következőkben felsorolt floristikus adataim szol- 
gálhatnak. 

1. Botrydium argillaceum Wallr. Uj-Arad mellett egy pocsolyás érnél 
bőven, Soborsinnál a Czukorhegy alján. 



2. Hydrodictyon utnculatum Eoth. Állóvizekben Soborsín mellett^ a 
pályaháznál. 

3. Piùccinia Malvacearum Mont. — Arad körül Mai va silvestris leve- 
lein, a Maros mentén. 

4. Alevria aurantiaca Fuck. Korhadó tölgyfa darabokon a Csála erdő- 
ben gyéren. 

5—7. Anaptychia ciliaris CL.) ; ParmeUa caperata (Dili) ; Euernia 
Prunastri (L.) — A Csála erdőben s az egész hegyvidék erdeiben. 

8. Loharia pídmonaria (L.). Tölgyek törzsén a Csála erdőben ritka; 
nagyobb számban a sólymosi és kladovai völgyekben. 

9 — 10. Pdtidca aphthosa (L.) és Pelti'jera canina (L.). A kladovai és 
sólymosi völgyekben. 

11. Usnea harhata (L.). A sólymosi völgyben, Világos erdejében és 
Menyháza hegyein. 

12. Marchantia. polymorpha L. Arad város gémes kútaiban. 

13 — 14. Metzgeria furcata (L.) és Plagiochila afplenioides (L.). A sóly- 
mosi völgyben. 

15. Fndlania dilatata (L.). Világos erdejében és a sólymosi völgyben. 

16 — 18. Fndlania Tamarisci (L.); Madotheca platyphylla (L.); i?a- 
dida complanata (L.), Aradon a Csála erdőben s az egész hegyvidék er- 
deiben. 

19. Physcomitrella patens (Hedw.). Aradon a Maros mentén és Ole- 
anderes dézsák földjén a kertekben. 

20. Phascum cuspidatum Schreb. Aradon a Maros mentén s a Csálá- 
ban a leggyakoribb talaj moh. 

21. Dicranum scoparium. (L.). A sólymosi és kladovai völgyekben. 

22. Pottia cavifolia Ehrh. Arad mellett a Maros mentén és a Csála 
erdőben. 

23. Syntrichia ruralis (L.). Arad nádas fedelű házain. 

24. Funária hygrometrica (L.). Aradon a Maros mentén ; Sólymos 
völgye, Boros-Sebes hegyei. 

25. Homalia trichomanoides (Schreb.). A Csála erdőben Tölgyfák 
törzsén ritka; a sólymosi völgyben. 

26 — 32. Atrichum undulatum (L.); Anomodon viticidosus (L.); Állo- 
modon attenuatus (Schreb.) ; Pylaisia polyantha (Schreb.) ; Brachythecium 
velutinum (Dili.) ; Hypmim cupressiforme L. ; Leu.codo7i sciuroides (L.). — 
Az egész Csála erdőben s a hegyvidékek erdeiben. 

33. Homalothecium sericeum (L.). Világos Várhegyének szikláin. 

34. Equisetum arvense L. Az egész Maros völgyében Aradtól Zámig; 
Aradon főkép a Vár körűi. 

35. Equisetum Telmateja Ehrli. Paulis szőlőhegyeinek patakainál. 



36. Equisetimi elongatum Willd. Aradtól és Üj-Aradtól Zámig a Ma- 
ros-mentén. 

37. Polypodium vulgare L. Világos várának kőfalain s a kladovai ég 
sólymosi völgyekben. 

38. Pteris aquilina L. Dézna és Menyháza hegyein. 

39. Struthiopteris germanica Willd. Déznától Menyházáig a patak 
mentén. 

40. Asplenium Trichomaiies Huds. Világos-vár kőfalain, Dézna-várán, 
sólj'mos-várán és völgyében. 

il. Asplenium. septemtrionale Hoffm. Sólymos-várán és Dézna-várán. 

42. Asplenium Paitamiiraria L. var) Brunfelsii. Sólymos-vára kő- 
falain. 

43, Asplenium Adianthum-nigrum Pollini. Dézna várhegyén és Sóly- 
mos völgyében. 

4-4. Scolopendrium officinarum Sw. — Sólymos völgye, Kladova 
völgye és Menyháza fürdőnél a Tyeusz-völgye. 

45. Aspidium acideatum Döll. Sólymos-völgye, Kecskés hegy Gyorok 
felett. Világos erdeje, Tyensz völgye Menyházánál. 

-i^). Aspidium Filix-femina Sw. Gyorok felett a Kecskésen ; Meny- 
háza hegyein ritkán. 

47. Aspidium Filix-mas Sw. Világos erdeje. Boros- Sebes hegyei, 
Dézna várhegye, Menyháza hegyei. 

48. Ogstopter is fragilis Bern. Sólymos völgyében a Hegyes felé. 

49. Marsilea quadrifolia L. Boros-Jenő vizereiben gyéren. 

50. Lecrsia oryzoides Sw. Arad mellett a Holtmarosnál, Üj-Arad mel- 
lett a szt-miklÓRÍ vízérnél. 

51. Grgpsis aculeata Ait. Utakon Arad város Pernyáva kerületének 
szélén. 

52. Grypsis alojjecuroides Schrad. Arad mellett a pernyávai legelőnél 
s a Csála erdő utain. 

53. Alôpecurus pjratensis L. Aradon s az egész területen, 

54. Alopecurus /ulcus Sm, Arad körül minden nedves réten és 
vízérnél, 

55. Phleum ciliatum (Grisb.). — ■ A Maros melléki hegyeken Zámtól 
Győrökig közönséges ; Dézna várhegyén. 

56. Phleum Baiimeri Wib. Paulis hegyein és a Mokrán ; általában ritka, 

57. Phleum pratense L, Áradnál a mikalakai mezőn ; Boros- Sebestől 
Monyászáig az egész vidéken. 

58. Phalaris arundinacca L. Arad mellett a Maros mentén és morot- 
váinál, igy a Sulyomérnél és a Nymphasaérnél. 

59. Holcus lanatus L. Arad mellett a Maros mentén és kertekben ; 
Boros-Sebesnél s onnan Menyházáig bőven. 



60. Anthoxanthum odorahmi L. Zámtól a Mokráig s innen Ményhá- 
záig a25 egész hegyvidéken. 

61. Milium efusum L. Menyháza hegyein gyéren. 

62. Milium paradoxum L. Bőven a Kis-Plesán Boros-Sebesnél és 
Dézna várhegyén. 

63 — 5. Panicum sanquinale L. ; P. Crusgalli L. ; és Setaria glauca 
P. B. — Aradon s az egész területen közönségesek. 

66. Panicum (ßahrum Gaud. Gyéren az aradi-vár körül. 

67. Setaria verticillata P. B. Aradon csupán az -temetőben s ott 
is igen ritkán. 

68. Setaria viridis P. B. — Boros-Sebesnél. — Arad körül nem láttam. 

69. Setaria italica P. B. Arad mellett töltéseken Mikalaka felé és 
kultiválva. 

70. Calamagrostis litorea DC. Az egész Maros mentén a Csála erdő- 
től s Uj -Aradtól Zámig, bőven. 

71. Calamagrostis Epigeios Koth. Közönséges úgy Aradtól Zámig a 
Maros mentén, mint a Eadnától Világosig s innen Boros- Jenőig terjedő 
szőlőhegyeken. 

72. Calamagrostis silvatica DC. Menyháza hegyein, így a Pinkóján. 
73 — 4. Agrostis vulgaris With ; és A. stolonifera L. Arad mellett s az 

egész bejárt területen. 

75. Agrostis cafiina L. Aradon a Szárazérnél gyéren. 

76. Phragmites ßcivescens (Custor). Az egész Maros mellékén Aradtól 
s üjaradtól Zámig csupán e sárgáló Nád terem, míg a típusos Phragmites 
communis Trin. e vidéken hiányzik. 

77. üynodon Dactylon Pers. Aradon s az egész bejárt területen. 

78. Avena caespitosa Grisb. Aradnál a Kríviréten és Tornya felé a 
Szárazérnél gyéren ; Boros-Sebesnél a Kís-Plesán és Menyháza hegyein. 

79. Avena flexuosa M. et E. Menyháza hegyein, így a Tyinósza hegy- 
laposnál és a Pinkóján bőven. 

80. Avena capillaris M. et K. Sólymos várhegyén és Ménes szőlő 
hegyei felett gyéren. 

81. Avena tenuis Mönch. Sólymos várhegyén, Ménes hegyein és a 
Mokrán gyérén. 

82. Arrhenatherum elatius Presl. Aradon s az egész bejárt területen. 

83. Danthonia decumbens DC. Menyháza felett a Tyinósza hegyla- 
pos felé. 

84 — 5. Poa pratensis L. ; és Poa Eragrostis L. Aradon s az egész be- 
járt területen. 

86. Poa megastachija Koel. Aradon a város utczáin és temetőin ; 
Paulis és Ménes szőlőhegyein. 



87. Poa jnlosa L. Aradon a Maros töltésein^ a Csála erdőben és a 
temetőknél ; Paulis, Ménes és Gyorok szőlőhegyein, 

88. Poa dura Scop. Arad legelőin, utain s a Vár körűi. 

89. Poa annua L. Aradon a Maros mentén s a Csála erdőben ; Mokra 
hegyén. 

90. Poa bidbosa L. Arad legelőin s töltésein elég ; a vasutak mentén 
Paulisig. 

91. Poa neinoralis L. Sólymos-vára, Világos- vára, Dézna-vára és 
Meny ház a hegyei. 

92. Poa Pannonica Kern. Bőven a Sólyraosi-vár gránitos hegyolda- 
lain, hol már 187í2-ben szedtem L=I^oa sterilis Hazsl. közlem. X. 28] ; 
továbbá Boros- Sebesnél a Kis-Plesa trachytos lejtőin, Dézna várhegyének 
trachyt-szikláin. 

93. Poa triviális L. Aradnál a Maros és morotvái mentén valamint 
Kladova völgyében. 

94. Poa compressa L. Soborsinnál, Sólymos -várán s innen az egész 
Hegyalján a Mokráig; Dézna várhegyén. 

95. Grlyceria spectabilis M. et. K. Zámtól Aradig a Maros mentén és 
annak morotváiban az uralkodó fú; Szent- Annától Világosig és Boros- 
Jenőnél. 

96. Glyceria ßuitans E. Br. Aradnál a Maros mentén, annak morot- 
váiban s a Száraz érnél ; Dézna várhegye alatt. 

97. Glyceria nem oralis Vechtr. et Körn. Menyháza hegyein a Tyinosza 
hegylaposon ; a zárni völgyben ; e két hely között bizonynyal több helyen 
is, mert Erdélyben is el van terjedve. 

98. Melica ßavescens (Schur). Sólymos várától a Mokráig az egész 
hegyvidéken; Boros-Sebesnél a Kis-Plesán ; Dézna várhegyén. 

99. Melica nutans L. A zárni völgyben és Boros-Sebbesnél a Kis- 
Plesán. 

100. Melica uniflora Eetz. Menyházánál a Pinkóján; Boros-Sebesnél 
a Kis-Plesán. 

101. Molinia altissima Link. Menyháza hegyein. 

102. Molinia serotina M. et K. Bőven a sólymosi váron, Paulis hegyein 
és Világos várhegyén. 

103. Cynosurus eristatus L. Sólymosi völgy, Mokra és Menyháza 
hegyei. 

104 — 5. Dactylis glomera.ta L. ; és Festuca elatior L. Aradon s az egész 
területen, de sehol sem csoportosan. 

106. Festuca myuros Ehrh. Soborsin hegyei. Sólymos vára és völgye^ 
Paulis, Ménes és Gyorok hegyei, Dézna várhegye. 

107. Festuca Valesiaca Schleich. Arad töltésein a pernyávai temetőnél 
ritkán. 



10.^. Fcstuca pseudooviiia Hackel. Sólymos várhegyén. 

1 09. Festuca rupicola Heufí". Sólymos várhegyén és Dézna várhegyén. 

110. Festuca nigrescciis Lam. (F. fallax Hackel). Soborsinnál a Czu- 
korhegyen ; bőven Menyháza hegyein, így a Tyinósza hegylaposnál és a 
Pinkóján. 

111. Festuca drymeia M. et K. Menyháza felett a Pinkóján több helyen. 

112. Festuca gigantea Vili. Arad erdejében a legelterjedtebb fű; az 
egész bejárt hegyvidéken. 

113. Festuca aruncUnacea Schreb. Arad mellett a füzesnél néhány tő. 

114. Bromus asper Murr. Menyháza felett a Pinkóján. 

116. Bromus inermis Leyss. Aradon és Uj aradon a Maros mentén; 
Paulis hegyein. 

116 — 8. Bromus secalinus L. ; Bromus tectorum L. ; és Br. sterüis L. 
Aradon s az egész bejárt területen. 

1 19. Bromus mollis L. Arad kaszálóin, temetőin, töltésein ; a sólymosi 
völgyben. 

120. Bromus arvensis L. Aradnál a Maros mentén, Boros-Sebesnél a 
Mokrán. Aránylag ritkán. 

121. Bromus patulus M. et K. Aradon s Ujaradon a Maros mentén; 
a leggyakoribb Bromus Sólymos várán s innen Világos váráig az egész 
Hegyalján ; Dézna várhegyén. 

var) i'clutinus Koch. Dézna várhegyén. 

122. Bromus squarrosus L. Sólymos várhegyén. 

123. Brachypodium piriiiatuin P. B. Paulis és Ménes napos hegyol- 
dalain és Menyháza hegyein. 

124. Brachypodium. silvaticum, R. et Sch. Aradon a Csála erdőben, 
Soborsin hegyei, sólymosi völgy és Sólymos vára, kladovai völgy, Mokra 
hegye, Kis-Plesa Boros-Sebesnél, Dézna várhegye. Menyháza hegyei. 

125 — 6. Lolium italicmn A. Br. Czukorhegy Soborsinnál; Aradon a 
Maros melléke azon töltésein, melyeket kaszálóknak használnak. E tölté- 
seken helyenkint bőven s az ily helyeken kiszorítja a holi um peremié L.-t, 
mely utóbbi úgy Aradon mint az egész bejárt területen közönséges. 

127. Triticum iiifermedium Host és Tritícum, re pens L. Aradnál a 
vasút mentén Mikalaka felé; Paulis hegyein. 

128. Triticum caninum, L. Mokra hegyén. 

129. Hordeum. Gussoneanum Párlat. (H. maritimum Auct. Hung.) 
Arad legelőin s különösen a Vásártéren ; Ménes, Paulis, Eadna és Sólymos 
mellett a Maros mentén. 

130. Aegilops cylindrica Host. Paulis szőlőhegyei közt egy helyen 
elég bőven. 

131. Andropogo)! IschaemumL. Aradnál a temetőkben; Sólymos vár- 
hegyétől Mokra hegyéig az egész Hegyalján ; Dézna varhegyén. 



11 



i'^'ïi. Andropofion Gryllus L. Sólymos várhegyén; Mokra hegyén; 
egész hegyoldalakat borítanak széles gyepei Paulis, Ménes s Gyorok szőlő- 
hegyein. 

133. Garex vulpina L. Aradnál a Maros mentén, a Csála erdő morot- 
váinál s a Szárazérnél; Paulisnál a Maros mentén ; Kladova völgyében és 
Boros -Jenő nedves rétéin. 

134. Carex muricata L. Aradnál a Csála erdőben s a Vár körül; 
Sólymos völgyében, Kladova völgyében és Menyháza hegyein. 

135. Carex Schreheri Schrank. Aradnál az 0-törökvár felé s abuzsáki 
pasztán ; Sólymos völgyében, Kladova völgyében és Paulis hegyein : egy- 
általán ritkán. 

136—7. Carex leporma L. és Carex pallescens L. Menyháza hegyein 
gyéren. 

138. Carex tomentosa L. Kladova völgyében gyéren. 

139. Carex verna Vili. Sólymos völgyében, Paulis hegyein. Világos 
várán és Menyháza hegyein szórványosan. 

140. Carex digitata L. Sólymos és Kladova völgyében gyéren. 

141. Carex pilosa Scop. A megye határán levő zárni völgyben. 

142. Carex Michelii Host. Paulis hegyein ritkán. 

143. Caraxßara L. Menyháza felett a Tyinósza hegylapos ingoványán. 

144. Carex silraiica Huds. Gyéren a Csála erdőben, melynek ez a 
leggyakoribb Sása ; a sólymosi és kladovai völgyek hegymellékein ; Meny- 
háza hegyi erdeiben. 

145. Carex riparia Curt. Arad mellett a buzsáki pusztánál a Holt- 
marosban bőven, a Sulyomérben; Paulis mellett a Maros árterén. 

146. Carex nutans Host. Aradvára körűi szórványosan. 

147. Carex hirtah. Arad vára körül s Uj aradnál a Maros mentén. 
148—150. Scírpus palustris L.; Sdrpuslaeustris L. ; és Scirpus mari- 

timus L. Aradtól Zámig a Maros melléki morotvákban, mocsarakban s 
nedves berkekben ; Aradnál a Szárazérben is. 

l^h Scirpus silvaticus L. Menyháza hegyein, így a Tyinósza hegy- 
laposon. 

15i2. Scirpus MicJieliamis L. A Maros árterein Mikalakán túl. 

153. Eriophoi-ujií latifolíum Hoppe. Tyinósza hegylaposon Meny- 
háza felett. 

154 — 5. Cyperiis flavescens L. ; és C ij per us fuscus L. Mindkettő Aiíiá 
mellett a Szárazérnél és a Maros árterein Mikalaka felé ; mindkettő Dézna 
várhegye alatt is : egyáltalán elszórva. 

156. Cyperus glomeratus L. Arad vára körül és Mikalaka felé a Maros 
árterein, a Sulyomérben, — elég bőven. 

157. Alisina Plantago L. Arad vízereinél s mocsarainál; Boros- Jenő 
víz ereinél ; Dézna várhegye alatt. 



12 

158. Butomus umhellaUis L. Arad vízereinél Mikalakától a Csálaerdöig 
s a Száraz érig. 

150. Luzula pilosa Willd. Sólymos és Kladova völgyeiben. 

160. Luzula alhidd DC. és Luzula cuprina Koch. Menyháza hegyein, 
így különösen a Pinkóján. 

161- — ^. Luzula campcstris DC; és Junevs lampocaipus 'Ehrh. Arad- 
nál s az egész terület hegyvidékein. 

163. Juncus efusus L. Sólymos völgyében;, Kladova völgyében, Bo- 
ros-Jenőnél a Mokra felé; Boros Sebesnél és Menyháza hegyein. 

164. Juncus (jlaucuß Ehrh. Arad mellett a Szárazérnél; Sólymos völ- 
gyében ; Menyháza völgyeiben. 

165. JunciiH hufonius L. Aradnál a Csála erdő utain és a Maros mel- 
lékén ; Menyháza hegyein. 

166. Veratrum album L. Menyháza felett a Pinkoja hegyhátán. 

167. Erythronium Dens-canis L. A zárni völgyben ; Sólymos völgyé- 
ben; Világos erdejében s a Kis-Plesán Boros-Sebesnél. 

168. Gagea stenopctala Pieichb. Aradnál a pernyávai legelön és teme- 
tőn ; Világos várhegyén. Ritka. 

169. Gagea arvensis Schult. Gyéren a pernyávai legelőn a Csála 
erdő felé. 

170. Gagea lutea Schult. Sólymos völgyében és Borossebesnél a 
Kis-Plesán. 

171. Fritillaria tenella MB. Világos várhegyének éj szaknyugoti lejtőin 
elég bőven. (Jablouszky és Petrogali kartársaim példányai alapján.) 

172. Lilium Martago?! L. var) vestítum Simk. [L. Martagon L. spec. 
(175?)) 303 var ß). — L. Martagon var. pubescens Borbás in Budapest kör- 
nyéke (1879) 175, — non L. pubescens Kitaibel add. (1863) 335, — nec 
Bernh.]. — Dignoscitur a stirpe L. Martagonis typica : caule, nomiunque 
etiam pedunculis, dense pubescente. — Boros-Jenőnél a Mokrán; Menyhá- 
zánál a Pinkóján. 

173. Muscari tenuißorum Tausch. Arad szántóin s a Vár körül ; Paulis 
szőlőhegyein ; Világos várhegyén. 

174. Scilla hifolia L. A Csála erdőben helyenkint bőven; az egész 
hegyvidék erdeiben Sólymos völgyétől Világos váráig. 

175. Ornithogalum hrevistyliimYíolín. Szántók közt Aradtól Gyomáig, 
Aradtól Sólymosig és Konopig ; Borossebesnél. 

176. Ornithogalum uinbellatum. L. Ó-Bodrog (Petrogali), Csála erdő 
szélén a Vár környéke Aradnál ; Paulisnál a vasút mentén. 

177. Allium atropwpureum W. et K. Vetések közt Soborsin és Zám 
közt egy helyen bőven, 

178. Allium vineale L. Boros-Sebes szőlői közt. 



13 

179. Allium Scorodopramm L. Aradnál a Csála erdőben, a biizsáki 
pusztán és a Vár körűi ; Paulis szőlőhegyein. 

180. Allium longispatliiini Eedouté. A kladovai völgy elején napos 
erdők nyílt helyein. > 

181. Allium olcraceum L. Aradon a Nymphfea-érnél néhány példány- 
ban ; Paulis és Ménes hegyein szintén ritka. 

182. Asparagus oijicinalis L. Arad mellett a Várnál, a Súlyom érnél 
és Tóközön ; Battonya szántóin ; Paulisnál a vasút töltése mentén. 

183. Prtm quadrifolia L. Sólymos völgyében ; Aradon az 0-török- 
várnál; Menyházánál a Tyeusz völgyben. 

184. Convaüaria Polygonatum L. Boros-Sebesnél a Kis-Plesán, 

185. Convallaria uudtißora L. Sólymos völgyében és Menyházánál 
a Pinkoja alján. 

18(y. Gonvallaria latifolia Jacq. Aradnál a Csála erdőben bőven; 
Kladova völgyében ; Boros-Sebesnél a Kis-Plesán. 

187. Convallaria vcrticillata L. Menyháza felett a Pinkoja tetején. 

188. Convallaria majális L. Aradon a Csála erdőben. 

189. Ruscus aculcatus L. Boros- Sebesnél a Kis-Plesán bőven. 

190. Tamils communis h. Menyháza felett a Pinkoja alján ket helyen 
s gyéren. 

' 191. Iris varicgata L. Paulis, Ménes és Világos hegyein. 

19i2. Iris Pscudacorus L. Aradnál a Holtmarosbau, a Maros morot- 
váiban s a Vár körül. 

193. Gladiolus imbricatus L. Menyháza felett a Pinkoja gerinczének 
kaszálóin. 

194. Crocus Heujfclianus Herbert. Sólymos völgyében a Hegyes felé. 

195. Crocus reticulatus Stev- Világos várhegyén bőven. 

196. Galanthus nivalis L. A Csála erdő elején; Sólymos völgyében 
és Világos erdejében. 

197. Leucojum aestivum L. Aradnál a Vár sánczain és a Tóközön. 

198. Orchis maculata L. Menyháza felett a Pinkoja gerinczének ka- 
szálóin. 

199. Gymnadenia conopsea E. Br. A Pinkoja gerinczének kaszálóin. 

200. Platanthera hifolia Pteichb. Aradnál a Csála erdőben helyenkint ; 
Sólymos völgyében és Menyháza felett a Pinkóján. 

201. Listera ouata R. Br. A Csála erdőben az 0-törökvárnál és Meny- 
háza hegyein a Pinkoja alján. 

202. Ncotlia Nidusavis Rich. Ritka a Csála erdőben,, az egykori Csála 
község romjai felé; a Sólymosi völgyben. 

203. Epipactis latifolia Ali. A Csála erdő több helyén, főkép az 
0-törökvárnál ; a sólymosi völgyben és a Mokrán. 

204. Cephalanthera rubra Rich. Sólymos völgyében ritkán. 



, 205. Najas minor All. Boros- Jenö vízereiben gyéren. 
206. Potamogdori nataiis L. Boros-Jenö vizereiben elszórva. 
, 207. Pútamo<j(ioii crispiis L. Aradnál a Sulyom-tóban és a Nym- 
phsea-tóbau. 

208. Fotamorjelon. tenuissinLia^ M. et K. Állóvizekben az aradi pályaház 
megett. 

209. Lanna minor L. Kladova völgyében. 

210. Lemna gihha L. Aradnál a Holtmarosban s a Csála erdő morot- 
váiban; Aradtól Mikalakán ós Világoson át Boros- Jenőig. 

211. Leriina yolijrrhiza L. Boros- Jenő vízereiben. 

212. Lemna irünlca L. Aradnál a Sulyomerben gyéren. 

213. Arum. íntermcdimn Schur. A Csála erdőben helyenkint ; Sólymos 
völgyében; Világos erdejeben; Menyháza hegyein. 

214 — Ô. Typha lad folia L. és Typha üiKjuHtifolia L. Aradnál a Szá- 
razérben és a Maros morotváiban ; az egész Maros mentén Soborsinig. 

216. Sparcjanium, raviosum Huds. ikrádnál a Bogdanovics érlien; 
Menyháza patakánál. 

217. Juniper US communis L. Radna es Sólymos hegyein. 

218. Ceratophyllum demersum L. Aradon a pályaház megett levő 
állóvízben bőven ; a Csála erdő morotváiban. 

219. Betula verrucosa Ehrh. Hatalmas fák a Pinkója tetején es hegy- 
hátán. 

220. Alnus glutinosa (L.). Aradon a Vár körül s a Holtmarosnál. 

221. Alnus incaiia (L.). Arad vára megett a Maros árterén néhány 
bokor. 

222 — 5. Carpinus Betulus L. ; Corylus Avellana L. ; Quercus Robur 
L. ; és Quercus Austriaca Willd., — az egész hegyvidéken Zámtól Világosig, 
Mokra. és Menyháza hegyeiig. 

226. Quercus aurea Wierzb. Ménes és Gyorok hegyein, Kladova völ- 
gyében ; Mokra hegyén Borosjenő felé ; BorosSebesnél a Kis-Plesán ; Meny- 
háza felett a Tyinósza felé. 

227. Quercus pilosa Schur. Hatalmas fák a kladovai völgy elején és 
a Mokra hegy alatt Boro.^jenö felé. 

228. Quercus conferta Kit. Bőven a kladovai völgy elején, egész erdők 
s a Quercus lanuyinosa Thuill-helyében ; a tölgyesekbe vegyül Paulis, 
Ménes és Gyorok hegyein, a Mokra alján, a Kis-Plesán Boros-Sebesnél s 
a Tyinósza felé Menyháza fürdője felett. 

229. Quercus Streimii Heuff. Boros-Jenőnel a Mokra alján gyéren. 

230. Fagus silvatica L. Az egész Drócsa-Hegyes hegyláncz magasabb 
gerinczein és éjszaki völgyeiben Zámtól Világosig szép erdők ; Menyháza 
hegyein, így pl. a Pinkóján. 



15 

231 — 3. ül'inus campestris L. Boros-Sebesnél a Kis-Plesán.— ACsála 
erdő háromféle Szilfája már említve volt. 

234 — 7. Urtica urens L.; Urtica dioica L ; Cannabis sativa L. ; Hu 
mulus Lii'pidiis L. ; — Aradon s az egész területen. 

'^23^. Parietaria officinalis L. Sólymos várán ; Dézna várán ; Meny- 
háza felett a Tyeusz völgyben. 

239 — 242. Salix triandra L.; Scdix alba L. ; Salix umdidata Ehrh. 
(alba triandra); Salix purpurea L. — A Maros mindkét oldalának berkei- 
ben közönségesek Aradtól s Uj -Aradtól Zámig ; Boros- Jenönéi a Fehér-Körös 
es csatornája mentén. Scdix purpurea L. ezenkívül Boros-Sebestöl Meny- 
házáig is található. 

243. Salix incana Schrank. Aradnál a Maros mentén pl. aKriviréten, 
— de ritkán. Ültetik az állami vasút mentén is. 

244. Scdix cinerea L. Aradnál a Tóközön gyéren, Borossebesuól és 
Menyháza j)atakainál. 

245. Scdix Capraea L. Mennyháza hegyein gyéren. 

246 — 7. PopuluscanescensSm.. és Pop uhis alba L. Aradnál és üj arad- 
nál a Maros és Holtmaros mentén. 

Populus nigra L. és P. pyramidalis Roz. Mindenfelé tenyésztve. 

248. Atriplcx nitcns Schk. Aradnál a Maros mentén több helyen pl. 
a Vár körűi, valamint a Holtmarosnál a Bogdanovics-tanya felé. 

249. Atriplcx microsperma W. et K. Aradon a Szárazérnél gyéren. 

250. Atriplcx rosea L. Borossebes útczáin, kerítésein. 

251 — S. Atriplcx patula L. ; A. amjustifoUa Sm.; A. tataricali.; Ghcno- 
podiuni urbicum L. ; Cli. hybridum L. ; Ch. album L. ; Ch. Vulvaria L. ; Ch. 
polyspermum L. — Aradnál s az egész területen. 

259. Ghcnopodium. Bonus- Henricus L. Borossebesnél, Déznánál és 
Menyházánál utak szélein. 

260. Chenopodiun glaucum L. Aradnál és üj- Aradnál a Maros árterein 
s innen Radnáig. 

26 J. Ghcnopodium Botrys L. Aradnál a Maros parton gyéren, pl. a 

Vár körűi s a Kriviréttn; Paulis, Ménes és Gyorok szölöi közt szintén 
ritkán. 

262. Scdsola Kali L. Aradnál ritka, így a buzsáki pusztán és Kurtics, 
Tornya felé ; Battonya és Kis-Pereg szántóin elég bőven. 

263. Polycnemum urvensc L. Aradon csupán a Szárazérnél s ott is 
ritka. 

264 — 5. Amarantus retroflcxus L. és Am,ara}itus commuted us Kern. 
Aradon s az egész területen Zámig és Borossebesig. 

266. Polygonum amphibium L. var) natans Mönch. Aradnál a per- 
nyávai töltés mentén és a Nymphaea-érben. 



16 

267 — 9. Pohjfjonum lapathifolum L. ; P. Ilyclroidper L. ; P. aviculare 
L. Aradnál s az egész bejárt területen közönségesek. 

270. Polytjoniim tonicnlosiim Schrank. Aradnál a Maros árterein főkép 
a Vár megett. 

271. Polygonum Persicaria L. Déznánál. 

272. Polygonum mite Schrank. A Holtmarosnál s a Sulyomérnél 
Arad mellett. 

"27 ',i. Polygonum Gonvolvulun L. Aradon a pályaház megett ; Paulis 
szőlőhegyein ; a Fehér-Körös partján Boros-Jenőnél ; a Kis-Plesán Boros- 
Sebesnél. 

274. Polygon um duinetorum.h. BÖYen a Csála erdőben s annak szélein. 

275. Rumcx maritimus L. Gyéren az aradi vár körül a Maros mel- 
lékein. 

276. Bíimex paluster Sm. Aradnál a pályaház megett ; Ujarad szélein ; 
Borosjenőnél, Borossebesnél, Deznánál,Menyházánál s a sólymosi völgyben. 

277. Piumcx stenophylloides Simk. Aradon a pályaház megett bőven, 
helyenkint a Maros árterein is, Ujaradnál. 

278. Paimex biforniis Menyh. Aradon és Ujaradon a Maros mentén; 
bőven az aradi pályaház megett. 

279. Paimex crispus L. Aradon a Sulyomérnél és a vasutak mentén ; 
Uj-Aradnál, Mikalakánál, Kadna és Sólymos közt Borosjenőnél és Boros- 
sebesnél. 

280. Rmnex conglonieratus Murr. Aradon a Maros mentén a Száraz- 
érnél s az 0-törökvár körül; Ujaradnál; Kadna és Sólymos közt; Boros- 
jenőnél és Borossebesnél. 

281. Ruviex nemorosus Schrad. Bőven a Csála erőben; Sólymos vár- 
hegyén és völgyében ; Borosjenőnél a Mokra alatt; Borossebesnél a Kis- 
plesán. 

282. Paimex pulcher L. Arad legelőin, igy a fatéri legelőn bőven ; 
továbbá Gyorok, Ménes, Paulis, Pvadna és Sólymos legelőin; Borosjenőnél 
és Borossebesnél. 

283. Riimex obtiisifolius L. Ujaradnál a Marosparton. 

284. Paimex süvester Wallr. Ujarad szélén a Marosparton ; Boros- 
jenőnél és Menyházánál. 

285. Pumex Büiariensis Simk. Ujaradnál és Paulisnál a Maros men- 
tén ; továbbá Ménes hegyi legelőin. Mindenütt szórványosan. 

286. Paimex Patientia L. Paulis szőlőhegyein és a kladovai völgyben ; 
továbá Aradnál a Maros és a vasutak mentén gyéren, Mikalakáig. 

287. Paimex confiisus Simk. Ujaradnál a Marosparton. 

288. Rmnex Acetosa L. és R. Acetosella L. az egész bejárt területen. 

289. Daphne Mezeremn L. Sólymos völgyében ; Borossebesnél a Kis- 
plesán és Menyháza erdeiben. 



17 

290. Lygia Passerina (L.) Szántók szélén a kladovai völgy nyila- 
sánál. 

291. Asarum€nropaeumíj.Ah.egjviaék.ekeiá6Íhen Zámtól Világosig; 
továbbá Menyháza hegyein, 

292. Aristoloöhia Glematitù L. Szántókon s ártereken a Maros mentén 
Arad mellett bőven, 

293 — 5. Plantago major L. ; Plantago media L. ; Plantago lanceolata 
L. cum. var.) capitellata Koch. Aradon s az egész bejárt területen. 

296. Statice Gmdini Willd. Arad mellett helyenkint szórványosan a 
Szárazérnél. 

297. Valerianella oliioria Poll. Aradon a vár körül; Paulis napos 
hegylejtöin. 

298. Valerianella carinata Lois. Aradon a vár körül és Paulis szőlő- 
hegyein. 

299. Valerianella Morisonii (Sprengel). Aradnál és Paulisnál a vasút 
töltésein. 

300. Valerianella mutica (L. var,), Paulis napos hegylejtőin. 

301 . Valerianella eoronata (L. var.) Paulis napos hegylejtőin a kladovai 
völgy felé, az előbbi társaságában. 

302. Valeriana officinalis L. Aradon a Vár körül gyéren ; Borosse- 
besnél a Kisplesán. 

303 — 5. Dipsac'us Fullonum L. a) (D. silvestris Huds.); Dipsacus 
laciniatus L. ; Knautia arvensis Coult. Aradnál s az egész területen. 

306. íJipsac US pilosiish. Aradon a Csála erdőben, a Nymhaeaérnél és a 
Holtmarosnál igen ritkán ; Sólymos völgyében és Menyháza felett a Tyi- 
nósza hegylapos felé, 

307. Gephalaria transsilvanica (L.) Uj-Paulis kertéi közt. 

308. Scabiosa Succisa L. Menyháza patakánál és hegyi kaszálóin 
gyéren. 

309. Scabiosa australis Wulf. Aradon a vár körül elszórva. 

310. Scabiosa ochroleuca L. Aradon a Vár körül, továbbá Eadnától 
Világosig s a Mokráig az egész Hegyalján. 

311. Scabiosa banatica W. et. K. Soborsinnál a Czukorhegyen. 

312. Etipatorium cannahinwm L. Paulis és Kladova közt bőven Bo- 
rossebestöl Menyházáig. 

313. Petasites officinalis Mönch. A zámi- völgyben és Menyháza pa- 
takainál. 

314. Tíissilago Farfara L. Arad mellett a Vár körűi s a Csála erdő 
útszéli árkaiban ritka; Mokra alatt Borosjenőnél; Menyháza hegyein s 
völgyein. 

315. Aster Tripolium L. Arad mellett a Szárazérnél bőven. 

Természetrajzi Füzetek IX. köt. -^ 



18 

316. Af^Ur punctatiis W. et K. Aradnál a Csála erdő irtásain s innen 
a Buzsák pusztán át Tornya felé bőven. 

Aster laerigattís Willd. Kedvelt kerti virág s mint ilyen gyakran 
elvadul; Bdlis percnnis L. szintén kerti virágunk s Arad mellett a gáji 
töltésen elvadulva is lelhető. 

317. Erigerun Canadensc L. Aradon s az egész területen közönséges. 

318. Erigeron acre L. Paulis, Ménes, Gyorok és Menyháza hegyein. 

319. SolidagoVirga-aurca L. Kladova völgyében és Menyháza hegyein. 

320. Linosyris vulgaris DC. Kladova völgyétől Világosig az egész 
Hegyalján közönséges. 

321. Inula Helcnium. L. Borosjenö mellett a Mokra alján. 

322. buihi i'iisifulia L. Paulis szőlőhegyeitől Világosig bőven. 

323. Inula curdata Boiss. A Csála erdő irtásain gyéren ; Borosjenőnel 
a Mokrán. 

324. Inula hirta L. Paulis szőlőhegyeitől Világosig s a Mokráig kö- 
zönséges. 

325. Inula Congza, DC. Borossebesnél a Kisplesán és Dézna várán. 
326- — 7. Inula Britaníca L. és Fulicaria vulgaris Gärtn. Aradnál s 

az egész területen közönségesek. 

328. Fulicaria dgsenterica Gártu. Aradnál s Uj-Aradnál s a Maros 
árterein, így a Vár körűi és Mikalaka felé ; Borossebesnél utak szélein. 

229. Telekia speciosa Baumg. Gyéren a sólymosi völgyben ; bőven 
Déznától Menyházáig s ez utóbbi hegymellékein. 

330 — 3. XantJiium Strumarium L. ; Xanthiwm spinosum L. ; Bidcus 
Iripartita L.; Bidcns ccrnua L. Aradon, Uj aradon s az egész területen. 

Helianthus arm aus L. és Helianthus tubcrosus L. Arad mellett 
termesztve. 

Galinsoga parvifiora Cav. Arad mellett a Zárai-féle malomnak 
kertjében. 

334. Antliemis tinctoria L. Sólymos várától Világos váráig az egész 
hegyvidéken közönséges. 

335. Anthcmis macrantlia Heuff. Soborsinnál a Czukorhegyen és 
Menyháza hegyein. 

336. Anthcmis HaynaUli -Janka. Sólymos várától Győrökig; Sobor- 
sinnál ; Aradon a Maros mentén és Menyháza patakánál. E vidéken e 
növény helyettesíti az Anthémis arvensis L.-t. 

337. Antheviis Cotula L. A Maros mindkét partján Aradtól s Ujarad- 
tól Sólymos váráig ; továbbá Borossebesnél és Déznánál. 

338. Achillea Millefolium L. Töalakja ritka s csak elvétve találni, 
így : az aradi- vár körűi, a Csála erdőben a Keresztnél és Mokra hegyén. 

var) collina Becker. Aradon, Uj aradon s az egész területen közön- 
séges. 



19 

339. Achillea distans W. et K. Menyházánál a Pinkóján. 

340. Achillc'i crithmifolia W, et K. Néhány to Ujarad mellett a Ma- 
ros mentén. Legközelebbi termő helye a Maros mentén Soborsinnál van. 
Bőven terem Borossebesnél a Kisplesán és Dézna várhegyén. 

341. Matricaria CJiauionnlla L. Aradon^ Ujaradon s az egész bejárt 
területen. 

o4!2. Matricaria inodora L. Aradon ós Ujaradon a Maros mentén s 
innen Sólymos váráig és Konopig. 

31-3 — 4. Tanacctimivulijarc L. ; és TcmacetumLeucanthemiim Schnitz. 
Bip. Aradtól s üjaradtól Zámig és Menyházáig- 

345. Tanacctum corumhosain Schultz. Bip. Soborsin mellett a Czukor 
hegyen, továbbá Paulis, Ménes és Világos hegyein. 

346. Artemisia ridf/aris L. Aradnál, üjaradnál s az egész területen. 
34.-7. Artcniisia r ?(///« m L. Aradon a Maros mentén; Borossebesnél 

s onnan Déznáig. 

348. Artemisia pontica L. Aradnál a Csála irtársain, a kurticsi úton 
és Tornya felé gyéren. 

340. Artemisia scoparia W. et K. Paulis diorit szikláin a kladovai 
völgy felé. 

350. Gimphalimn silvaticum L. Kladova völgyétől és Radna hegyeitől 
Világosig az egész hegyvidéken ; Menyháza hegyein. 

351. Gnaphaliuvi iilifiinosinn L. A Maros árterén az aradi várnál; a 
Mokra alatt Borosjenőnél; Menyháza patakánál: mindenütt szórványosan. 

35ï?. Gnaphcdium luteoalham L. Eitka a Maros árterein, így az aradi 
várnál, Mikalakánál és Kadnánál. 

353. Gnaphaliam dioicum L. Menyháza felett a Pinkóján. 

354. FHacjo canescens Jord. A Maros árterein Aradnál és üjaradnál 
gyéren; bővebben Sólymos várán s innen az egész hegyvidék pariagain és 
lapályain a Mokráig s Borosjenőig; Borossebesnél a Czigányhegyen és 
Dézna várhegyen bőven. 

355. Filago arvensis L. Aradtól s üjaradtól Zámig és Déznáig kö- 
zönséges. 

356. Filacjo inoutana L. Sólymos várán; Ménes és Gyorok hegyein. 

357. Garpesiiun cernuum L. Sólymos várán es a sólymosi völgyben 
gyéren. 

358. Doroniciim Pardcdianches L. a). [D. Austriacum Jacq.]. Meny- 
háza hegyein, így a Pinkóján. 

359. Doroniciiiii cordatum (Wulf.) Gyéren a Pinkóján. 

360. Doronicum Rarnjaricum Keichb. Kladova völgyének elején elég 
bőven ; Gyorok hegyein. 

361 — 2. Senecio vulgaris L; és Senecio JacohaeaL. Aradon, ujaradon 
s az egész területen. 

2* 



?0 

363. Senecio vernalis W. et K. Aradnál s Ujaradnál a Maros mentén 
gyéren; ellenben Gyoroktól Zámig az egész hegyvidéken bőven. 

364. Senecio teimifolim Jaeq. Kladova völgyétől Győrökig a szőlő- 
hegyeken ; Borossebesnél a Mokra szőlőhegyén. 

365. Senecio harhareaefoUus Krock. A Csála erdőben helyenként, így 
a Nymphgea- érnél, továbbá Sólymos völgyében. 

366. Senecio Fuchsii Gmel. Pinkója hegyen Menyházánál. 

367. Senecio Dória L. Arad mellett a Holtmarosnál s attól Liyugot- 
nak Tornya felé bőven ; ritkább a Tóköznél ; a lippai fürdőnél. 

368. Echinops iianiciilaim Jacq. Aradon s Ujaradon a Maros mentén, 
a Vár körűi, a Holtmarosnál s a Sulyomérnél ritkán ; a sólymosi vár- 
hegyen. 

369. Xeranthemum anniium L. Eadnától Világosig az egész hegyvi- 
déken. 

370. Xeranihemimi cyliiidraceum Smith. Kladova völgyétől Kuvinig 
az egész Hegyalján ; elég bőven Dézna várhegyén is. 

371. Caiiina internicdia Sclmr. Kladova völgyétől a Mokráig az egész 
Hegyalján; továbbá Dézna várhegyén és Menyháza hegyein. 

372. Crupina vulgáris Pers. Paulis, Ménes és Gyorok szőlőhegyein. 

373. Gentaurea Jacea var) vulgaris Koch. Csak egyszer leltem a Csála 
erdő szélén néhány példányban. 

var) lacera Koch. Ez .Arad körül elég gyakori s itt a tipusos 
Centaurea Jaceat helyettesíti. 

374. Centaurea indurata Janka. Aradnál a pernyávai töltésen találtam 
egy példányt; Lippa fürdőjénél és Soborsinnál. 

375. Gentaurea stenolepis Kern. Kladova völgyében, Paulis és Ménes 
szőlőhegyein. 

376. Centaurea Gyanús L. Arad vetései közt ritkán. 

377. Centaurea spinulosa Koch. Arad szántóin gyéren ; Paulis, Ménes 
és Gyorok szőlőhegyein, Borossebes és Menyháza parlag, hegyein. 

378. Gentaurea Bichersteinii DC. Aradnál s Ujaradnál a Maros mel- 
lékén ; Paulistól Világosig a Hegyalján, Borossebes szőlői közt és Dezna 
várhegyén. 

37H. Centaurea soUtitialís L. Aradnál és Ujaradnál a Maros mentén, 
a vásártéren s Kurtics és a Szárazér fele; legelőkön Gyoroknál és Ménesnél. 

380. Centaurea Calcitrapa L. Arad és Ujarad legelőin több helyen, 
Mikalakáig s innen Győrökig és Paulisig; Borosjenő és Borossebes legelőin. 

381. Garthamus lanatus L. Legelőkön s árkok mentén Arad körül 
Mikalakáig elég gyakori ; bőven Gyoroktól a sólymosi várhegyig, Boros- 
jenönél és Borossebesnél. 

382. Onopordon Acanthiiim L. Arad és Mikalaka legelőin és árkain. 

383. Carduus nutans L. Arad és Mikalaka legelőin. 



21 

384. Carduus crùpus L. Aradnál a Holtmaros mentén ; Kladova völ- 
gyének elején. 

385. Carduus Personata Jacq. Menyházánál a Pinkóján. 

386. Carduus candicans W. et K. Sólymos várhegyétől Világos vár- 
hegyéig az egész Hegyalja napos köves lejtőin. 

387 — 9. Carduus acauthoides L. ; Cirsium lanceolatum Scop. ; és Cir- 
sium arveuse Scop. Aradon s az egész területen. 

390. Cirsium Boujarti Pill, et Mitterp., — non Auct. Hung. ■:— Kla- 
dova völgyének elején szikár dombokon Eadna felé ; Világos várhegyén. 
Egyike Arad-Hegyalja legérdekesebb növényeinek és Pécsen kivül eddig 
az Arad-Hegyalja e növény második biztos termő helye. Botanikusaink 
eddig az Erdélyben honos Cirsmmfurievs Grisb. növénj'^t azonosnak vet- 
ték a Cirsium Boujartwal ; azonban tévesen. A Cirsium Boujarti fészkei 
ugyanis pókhálósak és pikkelyeiket gyér b rövidke tüskék pillázzák ; ellen- 
ben a Cirsimn furiens Grisb. fészkei pókhálótlanok és pikkelyeiket hosszú 
erős tüskék stírűn szegélyezik. 

391 — 2. Lappa minor DC. ; és happa major Gärtn. Aradon a Csála 
erdőben. 

393. Scrratula tinctoria L. Aradnál a Szárazér felé ; továbbá Kladova 
völgyétől Világosig az egész Hegyalján. 

394. hapsana communis L. Sólymos és Kladova völgyeiben s a 
Mokrán. 

395 — 400. Cichorium Intybus L. ; Leontodon hispidum, L. ; ■Leontodon 
autumnalclj.; Picrislticracioidesij. ; Sonchus asprrYill.; Tragopogon orien- 
tális L. Aradnál s az egész területen. 

401 . Tragopogon campcstris Bess. Paulis dombjain a kladovai völgy 
felé gyéren. 

402. Hypochaeris maculata L. Kladova völgyében s Paulis, Ménes és 
Gyorok hegyein gyéren ; Menyháza felett a Pinkóján. 

403. Hypochaeris radicata L. Sólymos várhegyén és völgyében; Boros- 
sebesnél a Czigányhegyen gyéren ; Menyháza hegyein. 

404. Podospermum canum C. A. Mayer, var) microcephalum Simk. 
Dignoscitur a stirpe genuina omnibus partibus minoribus; sic praecipue 
anthodiis evidenter minoribus et eauleplerumquedigitali velspithameo. — 
Aradnál a Csála erdő nyirkos kaszálóin a Kereszt felé, valamint a Szárazér 
legelőin; Borosjenő legelőin a Mokra felé. 

405. Sonchus uliginosus MB. Aradon a pályaház megett, a Maros 
mentén s a Sulyomérnél gyéren. 

406. Prenantlies purpurea L. Menyháza felett a Tyeusz völgyben s a 
Pinkóján. 

407. Lactuca muralis Gärtn. A sólymosi völgy erdeinek vágásain. 



408 — ^9. Lactuca sagittata W. et K. és Lactuca quercwa L. Boros- 
jenönél a Mokra hegy erdejében. 

410. Lactuca saligna L. Aradnál a vasutak és a Maros mentén Mika- 
lakáig. 

411—;^ Lactuca Scariola L. ; Taraxacum officinale Wigg. és Crcpis 
sctosa Hall. fil. Aradnál, Ujaradnál s az egész területen közönségesek. 

414. Lactuca augustana Ali. A Csála erdőben helyenkint. 

415 — 6. Ghondrilla juncea L. ; és Ch. latifolia MB. Arad temetőin és 
szántóin ; továbbá Kladova völgyétől Gyorok hegyeiig. 

41 7. Taraxacwmleptoi'cplialum Eeichb. Egy helyen a Szárazérnél bőven. 

418. Taraxacum corn te ul at um W. et K. Világos várhegyén. 

419. Crépis rlioeadifolia MB, Aradnál a Maros mentén és Kurtics 
felé ; Sólymos várán s onnan a gyoroki hegyekig. 

420. Crcpis biennis var) hanatica Roeh. Aradnál és Ujaradnál a Ma- 
rosparton; Menyháza kaszálóin. 

421. Crépis jmlchra L. Paulis szőlőhegyein Kladova völgye felé. Eitka. 
422 — 4. Hieracium Pilosella L. ; Hieracium Bauhini Schult, és 

Hier adum BauJiini-pilosella ; Sólymos várától Világosig s aMokráig; 
Dézna várhegyén és Menyháza hegyein. 

425. Hieracium Auricula L. Menyháza patakánál a Tyeusz völgye 
felé ritkán. 

426. Hieracium echioicles Lumn. Sólymos várán ; a kladovai völgy 
nyilasánál és Paulis szőlőhegyein gyéren. 

427. Hieracium pratense Tausch. Néhány példányban a Tyinósza 
hegylaposnál Menyháza felett, 

428. Hieracium umhellatum L. Ménes és Paulis szőlőhegyein szórvá- 
nyosan. 

429. Hieracium boréale Fries. Radna hegyein, Kladova völgyétől 
Gyorok hegyeiig; Dézna várhegyén. 

430. Campanula bononiensis L. Paulistól a Mokráig az egész Hegy- 
alján; Dézna várhegyén. 

431. Campanula rapunculoides Ij. Sólymos várán s Borossebesnél a 
Kisplesán. 

432. Ccmipanida Trachelium L. Egy kis területen a Csála erdőben a 
Nymphaea- érnél, gyéren, 

433. Campamda Grosseckii Heuff. Soborsinnál a Czukorhegyen 
bőven . 

434. Campa itula pafula L. Aradnál a Maros mentén s a Csála erdő- 
ben gyéren ; Kladova völgyében. Világos várhegyén. Menyháza hegyein. 

435. Campanula Rapunculus L. Mokra hegyén gyéren. 

436. Campamda persicifolia L. var) dasycarpa Kit. Paulis szőlőhe- 
gyeitől a Mokráig. 



9.?, 



437. Campanula fßomerata L. Aradnál a Csála erdőben ; Kladova 
vöigyétöl az egész Hegyalján a Mokráig bőven; Dézna várhegyén. 

438. Campanula Cervicaria L. Bőven Paulis, Ménes és Gyorok 
hegyein. 

439. Campanula macrostachya W. et K. Elhagyott szőlők pariagain 
Paulis és Gyorok hegyein, helylyel-közzel bőven. Egyike a Hegyalja leg- 
érdekesebb növényeinek. 

440. Galium Crue tat a Scop. Sólymos és Kladova völgyeiben ; Arad- 
nál a Csála erdőben. 

441. Galium retrorsum DC. Sólymos várhegyén s az innen Radnáig 
húzódó hegyeken bőven. 

442. Galium tricorne With. Arad mellett a Csála irtásának szántóin 
az ü-törökvár mellett és Kurtics felé ; mindkét helyen gyéren. 

443. Galium Aparine L. Aradnál s innen Paulisig jegyeztem; hihe- 
tőleg egyebütt is. 

444. Galium diraricatum, Lam. Hegylejtőkön Sólymos várától Győ- 
rökig bőven ; Dézna várhegyének gerinczén gyéren. 

445. Galium tenuissimuin MB. Soborsin mellett a Kálváriahegyen ; 
továbbá Eadna és Sólymos hegyeitől Győrökig bőven. 

446. Galium palustre L. Aradon a Csála erdő morotváinál; a kia- 
dóval, sólymosi és zárni völgyekben. 

447. Galium ruhioídes L. Aradon s Ujaradon a Maros melléki kaszá- 
lókon és berkekben ; a Csála irtásain bőven. 

448 — 49. Galium verum L. ; és G. Mollui/ú L. Aradon, Ujaradon s az 
egész bejárt területen közönséges. 

450. Galium ScJudtesii Vest. Az egész hegyvidéken Zámtól Világosig 
s a Mokráig ; Borossebes, Dézna és Menyháza erdeiben. 

4'51: Galium ßavescens Borb. Bőven a sólymosi várhegyen; gyéreb- 
ben a kladovai völg^y nyilasánál és Paulis szőlőhegyein. 

452. Asperula taurina L. Livorszkú hegy erdős hátán Sólymos völgye 
felett. 

453. Asperula odorata L. Menyháza erdeiben. 

454. Asperula Aparine MB. A zámi völgyben. 

455 — 6. Asperula galioides MB. ; és Asperula cynanchica L. Sólymos 
és Badna hegyeitől a Mokráig, valamint Borossebes napos hegylejtőin. 

457. Sherardia arvensis L. Legelőkön és kertek kerítésein gyéren : 
így a sólj^mosi várhegynél és Borossebesnél a Czigányhegyen, 

458. Viburnum Tjantana L. Sólymos völgyében és Paulis szőlő- 
hegyei közt, 

459. Samhucus racemosa L. Menyházánál a Pinkóján. 

460 — 4. Vihurnum Opulus L. ; Samhucus niijra L. ; Samhucus Ebidus 
L, ; Ligustrum vulgare L.; Fraxinus excelsior L. ; Aradon s az egész területen. 



24 

465. Vinco, minor L. Borossebesnél a Kisplesán, 

466. Vincetoxicum laxu7n Bartl. Aradnál a Csála erdőben és a Maros 
mentén ; az egész hegyvidéken Zámtól Világosig s a Mokráig ; Borossebes 
és Menyháza hegyein. 

467. Gcntiana cruciata L. Dézna várhegyén és Menyháza hegyein. 

468. Gentiana asclepiadea L. Menyháza hegyvidékén a Pinkója felé. 

469. Gentiana Pneumonanthe L. Kladova völgye ; Paulis és Ménes 
begyei. 

470. Gentiana Germanica Willd. Néhány szál a Tyinósza felé Meny- 
háza hegyein. 

471. Erythraca Gcntauríum, Pers. Aradnál a Csála erdő tisztásain s a 
Maros mentén helyenkint ; Kladova völgyétől az egész Hegyalján a Mokráig. 

472. ErythraeapulcheUaFïies. Aradnál a Várkörül a Maros árterein, 
gyéren ; Paulisnál, Kladovánál és Kadnánál. 

473. Mentha Pidegium L. Aradnál s az egész területen közönséges. 

474. Mentha stenotricha Borb. Kladova völgyében. 

475. Mentha Marisensis Simk. - — Media quasi inter Mentham eandi- 
cantem Crantz et M. Wierzhichianam Opiz. Folia útin illis oblongo-lanceo- 
lata, acute patuleque serrata; sed a Mentha candicante differt foliis subtus 
virentibus et hirtulis spicisque gracilioribus ; a Mentho Wierzbickiaua 
invicem — quacum colore et vestimento foliorum convenit — differt spicis 
densis, crassioribus et bracteis verticilla vix aut non superantibus, Verti- 
cilla ilorum in Mentha Wierzbickiana Opic, bracteis sunt longe superata, 
spicamque laxam gracilem formant. 

Bőven terem a Maros mentének ártéri legelőin Aradtól s Uj aradtól 
Déváig. 

476. Mentha Wierzhickiana. (Opiz pro var.). Aradnál a Maros mentén 
a Sulyomér felé ; Kladova völgyében ; a zámi völgyben és Dézna vár- 
hegye alatt. 

477. Mentha aquatica L. Kladova völgyében. 

478. Mentha aquatica-a.rvensis. Kladova völgyében. 

479. Mentha arvensis L. Aradnál a Buzsák pusztán; Kladova völ- 
gyében. 

480. Mentha austriaca Jacq. Aradnál a Csála erdőben, a Súlyom-, 
Nymphaea- és a Bogdanovics-érben. 

481. Mentha nitida Host. Aradnál a Szárazérben bőven, 

482. Lycopus exaltatus L, Aradon a Maros mellékein, a Vár kőről s a 
Sulyom-érnél. 

483 — 5, Lycopus europaeus L. ; Salvia pratensis L, ; és Salvia nemorosa 
L, (S, silvestris Auct. — non L.). Aradnál, Uj aradnál és az egész területen 
közönségesek. 

486, Salvia l'erticillata L. Aradon a temesvári vasútnál. 



25 

487. Salvia glutinosa L. Sólymos völgyében, Dézna várhegye alatt 
és Menyliáza hegyein. 

488. Salvia Austriaca Jacq. Aradnál a huzsáki pusztán, a pernyávai 
töltésen s a Vár körűi. 

489. Origanum vulgare L. Paulistól Világosig az egész Hegyalján. 

490. Thymus humifusas Bernh. Dézna várhegyén; Soborsiunál, a 
sólymosi völgyben, Radnánál, Kiadóvá völgyében s hihetőleg az egész 
Hegyalján. 

49 1 . Thymus Ghamaedrys Fries. Aradnál a Csála erdő szélén gyéren ; 
Soborsintól Zámig. 

49íá. Thymus montanus W. et K. Zámtól Soborsinig és Dézna vár- 
hegyén bőven, 

493. Calamintha silvatica Bromf. Bőven a kladovai völgyben ; gyé- 
rebben a Paulistól Győrökig húzódó hegyeken ; ismét bőven Dézna vár- 
hegyén. 

494. Calamintha Aciiios Clairv. Aradon a Maros mellékein ; Sólymos 
várától a Mokráig az egész Hegyalján ; Dézna várhegyén. 

495. Gakimintha rotundifolia (Pers.). Gyéren a sólymosi várhegyen; 
bővebben Dézna várhegyén. 

49G. Calamintha Jahiviaiia (Acinos — rotundifolia) Simk. Stirps exi- 
mia sed difficile agnoscenda. Sat frequens invenitur in monte arcis ad 
Dézna, consociis Calamintha Acinos, et C. rotundifolia, — quorum habitu 
intermedia. Foliis ovato-lanceolatis, medio latissimis, utrinque fere aequa- 
liter angustatis, — egregie a Calamintha rotundifolia (Pers.) differt; et 
haec foliorum forma, maxime Calaminthac Patavinar accedit. Foliorum 
caulinorum et bracteantium forma substantiaque optima a Calamintha 
Acinos etiam diguoscenda ; folia nam C. Jahniano' tarn caulina quam prse- 
cipue bracteantia, pro portioné illorum C. Acinos latiora, duriora, crassius 
nervata, longius petiolata, et tam apicem quam basin versus citius angu- 
stata. Itaque forma, substantia, nervaturaque foliorum caulinorum et brac- 
teantium a Calamintha rotundifolia et C. Acinos distinquenda ; a Cala- 
mintha Patavina verő — cni foliis accedit — corollis duplo minoribus calyce 
et ejus dentibus minori magisque puberulo, nec non foliis mollioribus evi- 
dentius dentatis divergit. 

Nominavi in honorem viri clarissimi mihique gTatissimi, Vilhelmi 
Jahn, administratori bonorum Aradensium comitis Waldstein. Longe nam 
ille vir in scientias naturales versatus multa jam ad perscrutandum di- 
strictum Borossebesiensem contulit. 

Elég bőven Dézna várhegyének délnyugati sziklafalai alatt a Cala- 
mintha Acinos és C. rotundifolia társaságában. Fölfedezve 1884 július 
10-én. 

497. Melissa officinalis L. Sólymos várán és Dézna várhegyén. 



m 

498 — 500. Glinopodium. vulgare L. ; Prunella vidgarü L. ; Prunella 
lariinata L. Aradon, Ujaradon s az egész területen. 

501. Primdla (jrandißura Jacq. Borosjenönéi a Mokra hegyen, 

502. Scutellaria galericulata L. Aradon a Ny mphfea- érnél s a Maros 
mentén; Radnánál és Sólymosnál; Borosjenönéi. 

503. Scutellaria hast i folia L. A Csála erdőben a Kereszttáján és Uj- 
aradon a Maros mentén. 

504. Nepeta Cataria L. Sólymos-várán, továbbá Borossebestöl Meny- 
házáig. 

505. Nepeta nuda L. Sólymos várától Világosig s a Mokráig ; Boros- 
sebesen s ettől Déznáig és Menyházáig. 

506. Glechoma hirsuta W. et K. Zám, Sólymos és Kladova völgyei- 
ben; x^radnál a Csála erdőben; Világos erdejében ; Borossel)esnél a Kis- 
plesán. 

507 — -11. Glechoma hederacea L. ; Leonurus Gardiaea L. ; Leonurus 
MarrubiastruniJj.; Lamium purpureum L. ; Lamium ample xic eiule L. Ara- 
don, Ujaradon s az egész területen. Lamium purpureum L. y&v) ßore cdho : 
Aradon és Radnán. 

512. Lamium maculatum L. Kladova völgyében. 

513. Lamium album L. Radna és Sólymos mellett. 

514. Melittis Melis.soplujllum L. Menyháza erdeiben. • 

515. Gedeohdolon luteum Huds. Világos erdejében s Menyháza hegyein. 

516. Gedeopsis Leidanum L. Aradnál a buzsáki pusztán. 

517. Gedeopsis speciosa Mill. A Holtmarosnál a Csála erdő szélén. 
^)\H. Stacliys germanica L. Arad legelőin és erdeje szélén ; továbbá 

Borosjenö, Borossebes és Menyháza mellett. 

519. Stachys alpina L, Menyházánál a Pinkóján, 

520. Stachgs silvatica L, Arad erdejében a Nymjjhaea-ér és az 0-török- 
vár közt; Sólymos völgyében és Menyháza hegyein. 

521. Stachys palustris L. Arad vízereinél s innen Zámig a Maros ár- 
terein ; továbbá Borossebesnél s onnan Menyházáig, 

522 — 3. Stachijs annua L, szántókon ; és Stachys recta L. fiives he- 
lyeken, kaszálókon : Aradon, Ujaradon s az egész területen. 

524. Betonica officinalis L. A Hegyalja napos füves lejtőin Paulistól 
a Mokráig. 

525. Marruhimn vulgare L. Városok és falvak szélein : így a vasútnál 
Arad szélein ; továbbá Sólymos, Paulis, Borosjenö és Borossebes mellett, 

526. Marrubium peregrinum. L. Eddig csupán Világos mellől láttam 
e megye területéről. 

527 — 3J. Ballota nigra L. ; Ajuga reptaus L, ; Ajnga geuevensis. L; 
Afuga Chamaepitys Schreb. ; Teucrium Ghamaedrys L. Aradnál s az egész 
területen. 



37 

Soi'. Tcucríum Scordíiim L. Arad árterem és vízereinél: így a Súlyom- 
érnél, Szárazérnél, a mikalakai legelőnél s a Bogdano vies- érnél. 

533. Verhena offxinalis L. Aradnál, Ujaradnál s az egész területen 
közönséges. 

534. Heliotropiuin eiiropanun L. Aradnál a Maros mentén, a pálya- 
háznál s a kurticsi utón ; Battonyán. 

535. Heliotropium supímim L. Pécska pocsolyás mezőin. 

536 — 7, Cerinthe minor L. ; és Echium vulgare L. Aradon, Ujaradon 
s az egész területen. 

538. Echium ruhrmn Jacq. Ménes felett a Kecskés felé. 

539. Onosma arenarimii AV. et K. A Csála erdő szelén igen gyéren. 

540. Fulmonaria obscur a Du- Mort. Az egész hegyvidék erdeiben Zám- 
tól Világosig s innen Meny házáig. 

541—4. Pídmonari^i inollissi'malieinev ; Nonnen pidlri DC; Anchusa 
ofßcin(dis L. ; Lidimpermum arvense L. : Aradnál s az egész területen. 
545. Lithospermum officinale L. Dézna várhegyén. 
540. Lithospermum purpureo-cocruleum L. Az egész hegyvidéken. 

547. Anchusa Bamiíeri DC. Aradnál a Maros mentén néhány pél- 
dány ; a Sólymostól Radnáig húzódó hegyoldalakon. 

548. Mtjosotis paluslris Roth. Az egész hegyvidéken. 

549. Myosotis silvatica Hoffm. Kladova és Sólymos völgyeiben. 

550. Myosotis intermedia Link, Aradnál s az egész bejárt területen. 

551. Myosotis hispida Schlechtd. Aradnál a Csála erdő szélén s az 
0-teraetöben ; Paulis szőlőhegyei közt. 

552. Myosotis stricia Link. Arad mellett a temesvári vasút töltésein : 
Paulis, Ménes és Gyorok hegyein; Mokra hegyén; Dézna várhegyén. 

553. Myosotis sparsifiora Mik. Kladova völgyének nyilasánál egy kis 
területen. 

554. Symphytum cordatum W. et K. A zárni völgyben bőven ; ellen- 
ben a sólymosi völgyben és Borossebbesnél gyéren. 

555. Symphytum tuberosum. L. Zám, Kladova és Sólymos völgyeiben. 
556 — 8. Symphytum officinaleli.] Echinospermum. Lappida Lehm; 

Gynoglossum officinale L; Aradnál s az egész területen. 

559. Gynoglossum Hungaricmn Simk. Ritka a sólymosi vár napos 
sziklás lejtőjén ; bővebben a Paulistól Kladova völgye felé húzódó hegy- 
lejtőkön. Szedtem e növényt a Fertő nyugati oldalán emelkedő Haglers- 
bergen is Gioss mellett; valamint a Szokolya hegyen Tolcsva közelében; 
ezért ha a budapesti és fóthi termő helyeket is számba veszszük, — elterje- 
dése elég nagynak tűnik elő hazánkban. — Borbás a Gynoglossum Hun- 
garicumot a «Budapest és környéke» L (1879) 225. lapján, a Gynoglossum 
pictum Ait.-hoz hajlandó vonni; ezt azonban hibásan teszi: mert e növény 
a Gynoglossum pictumtól úgy virágainak mint leveleinek alkotásában igen 



23 

eltér. A Cynoglossum Hungaricumnak legközelebbi rokona nem a Cynog- 
lossum pictum, — hanem a Gynoglossuin officinale L., melytől csupán 
domború hátú és tökéletesen egyformán tüskézett, szegélytelen termései 
által tér el. E különbséget a most már több termő helyen szedett növény- 
példányok állandónak bizonyítják. 

560. Asperugo procumbensh. Ariidnál a jjernyávai töltés mentén gyéren. 

561 — '^. Gonvolvidm avvensis L.; Convolvulus saeprmnlj.; Guscuta 
Epithymum, L. Aradnál s az egész területen. 

564. Guscuta eiiropaea. L. Aradon a Maros és morotvái mentén ; továbbá 
Sólymos várán. 

565. Guscuta lupuliformis Krock. Arad várán túl a Maros berkeiben 
a temesvári vasút hídja közelében. 

566 — 8. Datura Strammrium L. ; Hyosciamus nifjer L. ; Solanum 
nigrum L. Aradnál, Uj aradnál s az egész területen. 

569. Solanum miniatum Bernh. Arad külvárosainak szélein s utczáin, 

570. Solanum Dulcamara L. Aradnál a Maros és morotvái mellékein, 
s innen Zámig; Borosjenönéi és Borossebesnél. 

57 1 . Scopolia Garniolica Jacq, Sólymos völgye felett a Livorskú erdős 
hegyháton bőven. 

57:2. Atropa Belladonna L. A Hegyes felé húzódó kladovai, sólymosi 
és milovai völgyek felsőbb részein bőven; de ma már jobbadán ki van ott 
irtva, mert orvosi czélokra mázsa-számra szedték. Terem Menyháza felett 
is a Pinkóján. 

573 — 6. Verhascum phlomoides L. ; Verhascum australe Schrad. ; Vcr- 
hascum Blattaria L. ; Verhascum Austriacum. Schrad. Aradon s az egész 
területen. 

577. Verhascum Lychnitis L. Sólymos várán. 

578. Verhascum nigrum L. Menyháza fürdő körül az alantabb völ- 
gyekben. 

579. Verhascum Hinkei Friv. (V, Wierzbickii Heuff.). Menyháza ma- 
gasabb hegyein ez váltja fel s helyettesíti a Verhascum nigrumot. Bőven a 
Pinkóján. 

580. Verhascum pJmniceum L. Aradnál ritka : így a temesvári vasút- 
nál, a pernyávai töltésen és a buzsáki pusztán. 

581. Scrophularia Scopolii Hoppe. Aradnál a Csála erdőben s a Vá- 
rosligetben ; továbbá Dézna várhegyén. 

582 — 3. Scrophularia nodosa L. ; és Linaria Elatine Mill. Aradnál 
s az egész területen Zámig és Déznáig. 

584. Linaria spuria Mill. Aradon, Ujaradon s innen Battonyáig min- 
denütt a Linaria Elatine társaságában. 

585. Linaria genistaefolia Mill. Sólymos várhegyén, Eadna hegyein 
és szálonkint Arad vára mellett és a Kriviréten. 



586. Linaria vulgaris Mil. Arad s üjarad körtil és innen nyugotra 
Battonyáig közönséges ; ellenben a Maros felsőbb völgyében jígy látszik 
a következő helyettesíti teljesen. 

587. Linaria intermedia Schur. Aradon a Vár körül s a Maros mel- 
lékén mindenfelé egész Zámig ; Borossebesnél. 

588. Linaria italica Trev. A Maros mentén, parlagokon és szántókon 
Aradnál, Ujaradnál és Battonyánál ; Radnától Kuvinig a Hegyalján. 

589. Digitalis amhigua Murr. Kladova völgyétől a Mokráig az egész 
Hegyalján ; Menyházánál a Pinkóján. 

590. Gratiola officinalis L. Arad körűi minden vizernel s a Maros 
mentén ; Borosjenö vízereinél. 

5dl. Lindernia pyxidaria Ali. Arad vára körül a Maros partján; 
Borosjenőnél a Mokra alatt : mindkét helyt igen szórványosan. 

b9± Veronica Anagallis L. Arad vára körül ós a buzsáki pusztán; 
Radna és Sólymos közt a Maros mentén ; Borosjenő vízereinél. 

593. Veronica anagalloides Guss. Bőven a Csála erdő nedves utain 
és mocsaras helyein, valamint az aradi pályaház megett. 

594—6. Veronica Chamaedry s L. ; Veronica arvcnsis L. ; Veronica 
polita Fries. Aradnál s az egész területen. 

597. Veronica montana L. Menyházánál a Tyeusz völgyben. 

598. Veronica ofßcincdis L. Sólymos völgyétől és várától Világosig a 
Hegyalján ; Menyháza hegyein. 

599. Veronica Teucrium L. (V. latifolia Auct. — non L.). Czukorhegy 
Soborsinnál ; Mokra hegye ; Dézna várhegye ; Menyháza hegyei. 

600. Veronica Bihariensis Kern. Paulis szőlőhegyeitől Világos váráig 
s a Mokráig ; Borossebesnél a Kisplesán. 

601. Veronica prostrata L. Paulis hegyein s Dézna várhegyén. 

602. Veronica maritima L. Aradon az 0-törökvárnál s a Maros men- 
ten helyenkint; Borossebesnél a Kisplesa alján. 

var) transsilvcmica Schur. Aradnál a Kriviréten. 

603. Veronica spicata L. Dézna várhegyén. 

604. Veronica orchidea Crantz. Aradnál a Csála erdőben; Kladova 
völgyétől az egész Hegyalján a Mokráig; Borosebesnél a Kisplesán; Dezna 
várhegyén ; Menyháza hegyein. 

605. Veronica pallens Host. Bőven Ménes szőlői felett, közbe-közbe 
6gy-egy Veronica orchideával ; gyérebben Paulis, Gyorok és Kuviu szőlő- 
hegyein. 

606. Veronica serpyllifoUa L. Arad mellett a Csála erdőben s a temes- 
vári vasútnál ; továbbá az egész hegyvidéken. 

607. Veronica Tournefortii Gmel. E bevándorolt növényt csak Meny- 
háza falu kerítéseinél láttam eddig e megyéből. 

608. Veronica hederaefoUa L. Aradnál az 0-törökvár sánczain. 



30 

609. Euphrasia stricta Host. Az egész hegyvidéken. 

610. Euplirasia BostJwriava Unyne. Khidova völgvoben és Menyliáza 
hegyein. 

611. Euphrasia lulca L. Píuilis szőlőhegyeitől Világosig. 

ijí'i. Eti/)]trasia acrotina Lam. Boros-Behcstöl Deznáig bőségesen; 
Dézna várhegyén. 

61H. BhiiiaiitJms hirsiittis Lam. Aradnál a Csála erdő szélén gyéren; 
Világos és Menyháza hegyein. 

611'. Mt'laiiipyrum crístatnin L. Gyéren a Csála erdőben a Keresztnél ; 
Mokra hegyén. 

615. Melampyrimi arvcnse L. Aradnál a Siilyomtó szélén bőven, vala- 
mint az egész területen. 

6i(j. Wlelaiiipyrain Biharirnsc Kern. Zámtól Világosig s a Mokráig az 
egész hegyvidéken; Borossebes, Dézna és Menyháza hegyein. 

617. Lathraea squaiiiaria L. Sólymos völgyében és Világos erdejében. 

618. Pri inula acaalis (L. var.). Bőven a Zámtól Konopig terjedő hegy- 
vidéken ; Dézna várhegyén. 

619 — 20. Lysiiv.achia Nunintularia L. ; és Lysimachia vidyaris L. 
Aradnál s az egész területen. 

6i21. Eysimachia. piiiidala L. Aradnál a Maros berkeiben; Paulistól 
a Mokráig az egész Hegyalján és Menyháza hegyein. 

622. Crntunculiis minimus L. Menyháza fürdő közelében gyéren. 

623 — 4. Aiiayallis arcensis L. ; és AnagalUs cocralra Schreb. Aradnál 
es Borosjenönéi gyéren. 

625 — 6. Vacciniiiiii Myrtillus L. ; es Vaccinium Vitisidaca L. Meny- 
háza felett a Pinkóján bőven. 

627. Moiiotropa ylabra Bernh. Két tölgyfa tövén a Csála erdőben 
egyetlen egy helyen. 

628. Sanicida europaca L. Dézna várhegyének erdejében. 

629. Eryiigium campestrc L. Arad s Ujarad legelőin bőven s innen 
Paulisig és Világosig. 

630. Erynyiiim planum L. Aradnál b Uj aradnál a Maros mentén és 
temetőkben. 

631. Trinia Kitaibelii MB. A Mokra hegy tetején. 

-^. Apiuiii yrareolens L. Elvadulva a Mokra tetején. 

632. Falcaria Rívini Host. Arad Ó-temetőjében s a Bogdanovics- 
tanya felé gyéren. 

633. Aegopodiiim Podagraria L. Gyéren az Ó-törökvár körül a Csála 
erdőben. 

634. Pimpinella Saxifraga var) pubesceiis Neilr. Aradon s az egész 
területen közönséges. 

635. Sium latifolium L. Néhány tő a Nymphaea- érnél. 



3i > 

636. ßupleurum tcnuissimwn L. Aradon a Száíazérnél s a Csála erdő 
keresztje táján. 

637. Bu'pleurum affine Sadler var) sparsum Simk. Dignoscitur a stirjDe 
typica umbellulis longe peduncnlatis, sparsis, iuvolucelloque fere duplo 
longiori. — Borossebes mellett a Kisplesa sziklás füves lejtőjén. Szedtem 
0-Budánál is a Miter-malom mellett. 

638. Biipleuriüii jímceuiii L. Kladova völgyének elején, Paulis, Ménes 
és Gyorok szőlőhegyein, — gyéren. 

639. OenantJie silaifolia MB. Elszórva a Csála erdőben a Kereszt felé ; 
Borosjenőnél a Mokra hegy alatt. 

640. (Jenanthc Banatica Heuíf. Gyéren a Mokra hegy alatt. 

641.. Ocnnnthe Phellandrium Lam. Arad körűi a Holtmarosban sa 
Maros morotváiban és árterein ; Világos és Borosjenő vízereinél. 
643. Aetliusa Cynapium L. Arad és Menyháza kertéinél. 

643. Sescli varium Trev. Paulis és Ménes szőlőhegyein. 

644. Sescli annimni L. Kladova völgyétől a gyoroki hegyekig; bőven 
Dezna várhegyén. 

(j^5. Süaus Eochelii Heuff. Gyéren a Mokra hegy tetején; Boros- 
sebesnél a Kisplesa füves napos trachyt lejtőin. 

646. Selinuni Carvífolía L. Gyéren a kladovai völgy felé eső paulisi 
völgyekben ; a zámi völgyben. 

647. Angelica silvestris L. Aradnál a Maros mentén, igy a Krivi réten ; 
Kladova völgyében és az azzal határos paulisi völgyekben. 

648. Fendago silvatica (Bess.). Kladova völgyétől a ménesi hegyekig; 
Mokra hegyén és Dézna várhegyén. 

649. Feíicedaniim Chahmei Pieichb. Kladova völgyétől Paulisig ; Bo- 
roBsebesnél a Kisplesán s innen Dézna váráig. 

650. Feucedanum officinale L. Aradnál a Csála erdő irtásán s innen 
Tornya felé bőven ; Mokra hegyén. 

651. Feucedanum Gervaria L. Kladova völgyétől Gyorok hegyeiig. 

652. Feucedanum Oreoselinum Mönch. Kladova völgyétől a gyoroki 
hegyekig, Menyháza hegyein. 

653. Feucedanum alsaticum L. Aradon a Holtmarosnál, a Nymhíea- 
érnél, a Sulj^om-érnél s a Maros mentén; Kladova völgyétől Gyorok he- 
gyeiig ; Borossebes és Dézna közt. 

654- — 6. Fastinaca silvestris Mill.; Daucus Carotah.; Torilis An- 
thriscus Gmel. Aradon s az egész területen. 

657. Torilis arvensis (Huds.) (Torilis helvetica Gmel). Paulis szőlő- 
hegyein. 

658. Tordylium, maximum L. Paulis és Méues szőlőhegyein. 

659. Laserpitium pruthenicumL. Menyházánál a Pinkója felé. 



Ù60. CaiicaHs daucoides L. Arad szántóm Knrtics és Mikalaka felé ; 
Paulis szölöi közt. 

6(jl. Cüucalis muricüta Bisch. Az előbbivel Paulis szölöi közt egy 
helyen elég bőven. 

G6:á — r). Anthríscas irichuspcriiia Schult és Goninm inaculatum L. 
Aradnál, Ujaradnál s az egész területen közönségesek. 

664. AntJiriscKs vid(]aris Pers. Aradnál és Ujaradnál a Maros mentén. 

665. Chaerophyllmn tanuluiii L. Sólymos várán és Menyháza ker- 
téinél. 

666. Ghtieroj'liíjlluvi hidhosum, L. Aradon fökep a Holtmarosnál ; Paulis 
és Ménes szőlőhegyein. 

^^1 . Chacrophyllum aromaticum L. Sólymos völgyében; Paulis pa- 
takainál ; Menyháza patakánál. 

668. Bifora radians MB. Muszka szántóin Világos mellett. 

669. Hedera Helix L. Az egész hegyvidék erdőségeiben. 

67U. Cornus nias L. Ilitkaság a Csála erdőben; bővebben Sólymos 
völgyében, Világos hegyein és Dézna várhegyen. 

671. Loranthus europaciis Jacq. Bőven a Csála erdő tölgyein. 

^l^. Scdum maximum Sut. A Hegyalja hegyein Paulistól Világosig; 
Dézna várhegyén. 

673. Sedimi Gepaca L. Mokra hegye alatt Borosjenö felöl; Borosse- 
besnél a Kisplesán. 

674. Sediim glaiicmn W. et K. Sólymos várától az egész Hegyalján 
Mokra hegyéig; Borossebesnél és Dézna várhegyén. — Sólymos várán 
főkép mint var) S. glaJidiUoso-pubescens Feicht. található. 

675. Scdimi acre var) sexangulare (L.). Aránylag gyéren : így Ménes 
és Gyorok szőlőhegyein helyenkint és Borossebesnél a Kisplesán. 

676. Scdiini Boloiiiense Lois. Gyorok mellett a Kecskésen; Dézna 
várhegyén. Ez is ritka. 

677. Sempennviim assimile Schott. Bőven Dézna várhegyén. 

678. Ghnjsosplenium alter nifolmm L. Zám és Sólymos völgyei; Kis- 
plesa Borossebesnél. 

679. Gleniatis integrifolia L. Arad és Ujarad nedves kaszálóin min- 
denfelé bőven. 

680. Clematis recta L. Aradnál a Csála erdő elején; Mokra hegyén. 

681. Clematis Vitaiba L. Aradnál s az egész területen. 

682. Thalictrtim peiicedanifolium. Grisb. Menyháza patakainál és ka- 
szálóin ; szálonként Aradnál is a Maros mentén. 

var) suhglahrum Simk. A typo foliis omnibus penitus glabris praedito, 
varietas haec differt : foliorum inferiorum vaginis laciniisque minute pube- 
scentibus. Terem Aradnál s Ujaradnál a Maros mentén; a Csála erdő irtásain 
s a Holtmarosnál ; Borosjenönéi a Mokra alatt, Borossebes és Dézna közt. 



33 

683. Thalîdrum coUinum Wallr. Paulis és Ménes szőlőhegyein, Mokra 
hegyén és Dézna várhegyén : mind e helyeken ritka. 

684. Anemone Hepatica L. Zámvölgye ; Sólymos völgye ; Világos 
erdeje. 

685. Anemone yiigricans Störk. (Anemone montana Hoppe). Az egész 
Hegyalján Paulistól Világosig. 

686. Anemone nemorosa L. Aradnál az 0-törökvárnál egy kis terü- 
leten ; Sólymos völgyében ; Borossebesnél a Kisplesán. 

687. Anemone ranuncuJoid,es L. Aradon az 0-törökvárnál s a Kereszt 
felé ; az egész hegyvidéken Sólymos völgyétől Világos erdős hegyeiig ; Bo- 
rossebesnél a Kisplesán. 

688. Aclonis aeslivalú L. A Csála erdő irtásain és szántok közt Arad 
körül gyéren. 

689. Ranunculus heterophyllus Weber. Borosjenö vízereiben gyéren. 

690. Pumunculus paucistamineiis Tausch. Aradnál a Nymphœa-érben 
s a temesvári vasút mentén ; Borosjenő vízereiben. 

691. Ranunculus Ficaria L. Aradon az 0-törökvárnál s a Városliget- 
ben bőven. 

var) R. calthaefolius (Reichb.) Világos várhegyen. 
69í2. Ranunculus peclat US W. et K. Arad erdejében a Kereszt felé igen 
gyéren. 

693. Ranunculus auricomus L. Aradon az -törökvár körűi s az egész 
hegyvidéken a sólymosi völgytől a Mokráig. 

694. Ranunculus acer L. Menyháza patakánál. 

695. Ranunculus Steveni Andrz. Sólymos völgyeben és Dézna pata- 
kánál. 

696. Ranunculus polyanthemos L. Arad-vára körül ; Paulis és Ménes 
hegyein, a Mokrán s Meny ház a hegyein. 

var) latifissus Simk. Differt a stirpe typica : foliis radicalibus (cete- 
ris([ue) glabrescentibus et in segmenta lata 3 — 5 fîssis, — nee partitis. — - 
Ménes és Gyorok magasabb hegyein. 

697 — 8. Ranunculus repens L. és R. mediterraneus Grisb. — Arad- 
nál s az egész területen közönségesek. 

699. Ranunculus bulbosus L. Gyéren Dézna várhegyén. 

700 — 1. Ranunculus sceleraius L; és R. arvensis L. Arad körül több 
helyen. 

70í2. Caltha laeta Schott. Az 0-törökvár táján a Maros mentén néhány 
példány ; Menyháza hegyein s a zámi-völgyben. 

703. Helleborus purpurascens W. et K. és Helleborus Baumgartenii 
Kovács. — Hegyi erdőkben Sólymos völgyétől Világosig. 

704. Isopyrum thalictroides L. Sólymos völgyétől Világos erdejéig az 
egész hegylánczon. 

q 

Természetrajzi Füzetek. IX. köt. _ " 



34 

705. Nigella arvensis L. Arad körM igen gyéren. 

706. Delphinium Consolida L. Aradon s az egész területen közön- 

707. Aconitum Vulparia Beichb. Menyháza felett a Pinkóján. 
+ . Berberis vulgaris L. Csak kultiválva; így az aradi- várban. 

708 — 10. Chelidonium májas L. ; Papaver duhiumh.; Papa rcr Rhocas 
L. — Aradon s az egész területen. 

711. Corydalis cava Schw. Kört. Aradon az 0-törökvártól a Keresztig ; 
Sólymos völgyében ; Világos hegyein. 

7 ["i. Gorydidis solida Sm. Aradon az-0-törökvárnál ; Sólymos völgyé- 
ben és Világos hegyein. 

713. Fumaria officinalis L. Vasúti töltéseken Aradnál és Paulisnál. 

714. Fumaria prehensilis Kit. Vasúti töltéseken az előbbivel Aradnál 
és Paulisnál. 

7 lo. Fumaria Schleicheri Soy. Will. Aradnál a buzsáki pusztán; 
továbbá Paulis kerítésein. 

7 1 6. Turritis glabra L. Kladova völgyében és Paulis szölöi közt. 

717. Arabis petrogena Kern. Arad-vára körül, a zámi völgyben, Sóly- 
mos és Kladova völgyeiben ; Borossebesnél a Kisplesán ; Dézna várhegyén ; 
Menyháza hegyein. 

718. Arabis T]ialíana L. Aradnál a Tóközön s a Marosnál, vasúti 
töltéseken Paulisnál. 

719. Gardamin e impcdiens L. Aradon a Nymphéa- érnél gyéren; 
Sólymos-völgyében; Borossebesnél a Kisplesán; Menyháza hegyein. 

7iO. (Jardamine pratensis L. Aradon a Nymphaea-érnél gyéren ; 
Eadna és Konop közt a Maros árterén bőven ; Zám völgyében és Boros- 
sebesnél. 

7'2\. Dentaria glandulosa W. K. — Sólymos-völgye; Kisplesa Boros 
sebesnél. 

722. Dentaria bulbifera L. Sólymos völgye ; Menyháza hegyei, így a 
Tyeusz völgye. 

723. Hesperis runcinata W. et K. Aradnál a Csála erdő szélein és 
irtásain ; Mokra hegyén. 

724- — 7. Sisymbriwm officinale Scop ; Sisgmbrium Sojdiiah. ; Alliaria 
officinalis Andrz. és Barbaraea vulgaris R. Br. az egész területen. 

728. Sisymbrium Sinapistrum Crantz. Paulis mellett néhány szál a 
kladovai-völgy felé vezető útnál. 

729. Erysimum Pannonicum Crantz. Arad- várán tul a Maros árterén 
gyéren. 

730. Erysimum rcpandum L. Aradnál a pernyávai legelön, a Maros 
mentén s a Csála irtásán gyéren. 



35 

731. Gonringia Orientalis Eeichb. Arad szántóm szálankint: igya 
Maros töltése mentén s a Kurtics és Mikalaka felé esö szántókon. 

73i2 — 4. Brassica carripcstris L. ; Sinapis arvensis L. ; Sinapis Orien- 
talis Schkuhr és Farsetia incana E. Br. : Aradon s az egész területen. 

735. Sinapis nigra L. Szálankint: Aradon a pályaház megett s a 
gázgyárnál ; Borosjenönéi és Bohánynál. 

736. Alyssum Transsüvanicum Schur. Sólymos-vára kőfalain bőven. 
Ez hazánkban e növény legnyugatibb termő helye. 

737. Alyssum calycinmn L. Aradon a Maros mentén s a Vásártéren; 
Sólymos várától közönséges az egész Hegyalján a Mokráig. 

738. Limaria rediviva L. Tyeusz völgyében Menyházánál. 

739. Draba nemorosa L. Arad szántóin helylyel közzel. 

740. Dr aha verna L. Aradon s az egész Hegyalján Sólymos várhe- 
gyétől Világosig. 

741 — ""1. Nasturtium, Austriacum Crantz; es Nasturtium silvestre (L.): 
Aradnál s az egész területen bőven. 

743. Nasturtium palustre (Leys). Arad-vára körül gyéren. 

744. Nasturtium pyrenaicum L. Dézna várhegyén és Borossebesnél 
a Kisplesán. 

745. Nasturtium amphihium, ß) aquaticum. (L.). — Bőven a Nymphsea- 
érben s a Bogdanovics- érben. 

74^6.NasturtiumHungaricum Borb. (N.austriacum — aquaticum Simk.) 
Arad mellett a Nymphaea-tónál szálankint, a N. Austriacum Crantz és N. 
aquaticum (L.) társaságában. 

747. Nasturtium armoracioidcs Tausch. : a) integrifolium et ß) pinna- 
tífidum Tausch. Aradnál s Uj aradnál a Maros mentén, főkép a Vár körül 
bőven. 

748. Nasturtium uliginosum Simk. Paulis szőlői közt vízmosások 
mentén. 

749. Gamelina sativa Crantz. Arad malmainál a Maros menten. 

750. Camelina microcarpa Andrz. Aradnál a Maros töltésén és a vas- 
utaknál ; Paulison a vasút mentén. 

751. Galepina Gorvini Desv. Paulisnál a vasút töltésén; egy ízben 
Arad mellől gyűjtötték. 

752. Bunias orientális L. Arad- vára körül szórványosan. 

753. Thlaspi perfoliatum L. Arad mezőin s a Csála erdő irtásán bő- 
ven; Paulis szőlőhegyein és Eadnánál. 

754 — 7. Thlaspi arvense L. (Th. alliaceum Petrogali exs ! — nonL.); 
Capsella Bursa-pastoris Mönch ; Lepidium Draba L. ; Lepidium rudcrale 
L. : Aradnál s az egész területen. 

758. Lepidium perfoliatum L. A vasutak töltésein Aradnál és Pau- 
lisnál. 

3* 



36 

759. Isatis praecox Kit. Arad megyéből nem láttam, a legközelebbi 
helyen Gyoma és Berény közt akadtam reá. 

760. Senebiera Coronopiis Poir. Arad legelőin gyéren : igy a Vásár- 
téren és a Faterén. 

761. Reseda lutea L, Arad körül s innen Battony áig. 

762. Nymphaea alba L. Arad mellett a Nymphœa tóban; 1872-ben a 
Holtmarosban is láttam, ma ott azonban nincs többé. 

763. Helianthemum obscurum Pers. Ménestől Világosig a Hegyalja 
szőlői felett ; továbbá Menyháza hegyein. 

764. Parnassia palustris L. Menyháza felett a Tyinósza hegylaposon. 

765. Viola hirta L. Arad mellett a Tóközön ; Világos várhegyén. 

766. Viola pcrniixta Jord. (odorata^ — -hirta). Világos várhegyén. 

767. Viola alba Bess. Világos erdejeben és Borossebesnél a Kisplesán. 

768. Viola odorata L. Aradnál a Csála erdőben; Világos várhegyén; 
Dézna- várhegyén. 

769. Viola datior Fries. Arad-vára körül és a Csála erdő szélén. 

770. Viola pumila Chaix. Aradnál a Tóköz kaszálóin. 

771. Viola canina L. Menyháza fürdője körül. 

772. Viola silvestris Kit. A Csála erdőben ; Zám, Sólymos ós Kladova 
völgyeiben ; Borossebesnél a Kisplesán. 

773. Viola arvensis Murr. Aradon s az egész területen. 

774. Viola saxatilis Schmidt. Menyháza hegyein, így a Pinkóján. 

775. Bryonia alba L. Aradnál a Bogdanovics- tanya sövényén ; továbbá 
Borosjenő kerítésein. 

776. Portulacca oleracea L. Arad és üjarad kertéi és utczái mentén ; 
az állami vasút és pályaházai mellett, Aradtól Konopig ; a Hegyalja szőlő- 
hegyei közt Paulistól Világosig ; Dézna várhegyén. 

777. íSp^Tí/ií/arm ?"?t6ríi Pers. Arad-vára körül s a Száraz-érnél; Boros- 
sebes körűi és a Tyinósza hegylaposon Menyházánál. 

778. Spcrgula vulgaris Bönningh. Dézna és Bohány közt szántókon. 

779. Sderanthus didiotonius Schur. Sólymos várától az egész Hegy- 
alján Világos várhegyéig; Dézna várhegyén : mind e helyeken bőven. 

7S0. Sderanthus annuus L. Aradon a Maros mentén ; Sólymos vár- 
hegyén és völgyében. 

781. Sagina procumbcns L. Arad-vára körül a Maros partján egy né- 
hány tő ; Sólymos völgyében ; Borossebesnél a Czigányhegyen egy pár tő ; 
Menyháza hegyein bőven. 

782. Sagina dliata Fries. Igen ritkán a Mokra alatt Borosjenő felé. 

783. Arenaria graminifolia Schrad. Aradnál a pernyávai temetőben 
1882-ben szedve. 

784 — 6. Arenaria serpyllifolia L. ; Stellaria media Vili. ; Stellaria 
graminea L. : Aradon s az egész területen közönségesek. 



37 

787. Stcllaria Holostea L. Aradon a Csála erdőben; Sólymos és Kia- 
dóvá völgyeiben ; Gyoroknál a Kecskésen ; Borossebesnél a Kisplesán. 

788. Stellaria neinonim L. Sólymos völgyében és Menyháza hegyein. 

789. Moehringia trwcrvia Clairv. Gyéren a Csála erdőben és Paulis 
szőlőhegyein. 

790. Holosteiim umhellatwn L. Aradon a pernyávai legelőn és Paulis 
parlag dombjain bőven, a vasút mentén Aradtól Paulisig. 

791. Gerastium anomalum W. et K. Aradnál a pernyávai legelőn és a 
Vár körűi ; Paulis és Kiad ova- völgye közt az út mentén. 

792. Geradium. glomcratum Thuill. Arad-vára körül s a Csála-erdöben ; 
Paulisnál a vasút mentén. 

793. Gerastium hrachypetahim Desp. Aradnál a Maros és temesvári- 
vasút mentén ; Paulison a vasúti töltésnél s parlag dombokon. 

794. Gerastium semidrcandrum. L. Aradon a temesvári-hídnál. 

795. Gerastium, pumilum Curt. Aradon a temesvári-hídnál ; Borosjenö- 
nél a Mokra alatt. 

796. Gerastium silvaticum W. et K. A zámi-völgyben. 

797 — 8. Gerastium triviale Link; Gypsophila muralis h. Avaanál s 
az egész területen. 

799. Malaehinm aqiiatieum Fries. Aradnál a buzsáki pusztán, a Vár 
körül s a Csála erdőben; Borosjenőnél a Mokra alatt. 

800. Dianthus prolifer L. Aradon a Maros mentén s az 0-temetöben 
bőven; még bővebben Sólymos -várától Világos- váráig az egész Hegyalján 
és Borossebesnél a Kisplesán. 

801. Dianthus Armeria L. Aradon a Maros mentén s Kladova völ- 
gyétől a Mokráig az egész Hegyalján. 

80í2. Dianthus Marisensis Simk. [T). Cartbusianorum var) puberulus 
Simk. Közlem XV. (1878) 531, nec alior]. Soborsintól Zámig bőven, továbbá 
Borossebesnél a Kisplesán ; Dézna-várhegyén és Menyháza hegyein. 

803. Dianthus sahuktorum. Heufí'. Aradon a temesvári- vasútnál ; 
továbbá Kladova völgyétől a Mokráig az egész Hegyalján. 

804. Dianthus trifasciculatus Kit. Paulis szőlőhegyei közt a kladovai- 
völgyig elég bőven. 

805. Dianthus glahriusculus Kit. A Mokra hegy szőlős hátán. 

806. Saponaria officinalis L. Folyók mentén Aradnál és Borosje- 
nőnél. 

807. Saponaria Vaccaria h. krítánál a pernyávai töltésen és Mikalaka 
felé gyéren. 

808. Gucuhalus hacciferus L. Aradnál a Maros és Holtmaros mentén 
s innen egyrészt Sólymosig, másrészt Borossebesig és Déznáig. 

809. Silène memoralis W. et K. Dézna várhegyén gyéren. 

810. Sikne nutans L. Menyháza hegyein. Hiányzik a Hegyalján. 



38 

811. Silent' viridißora L. Mokra-hegyén ; Borossebesnél a Kisplesán 
és Dézna- várhegyén. 

8ͱ Silène Otites Sm. Paulistól Győrökig a szőlőhegyeken gyéren. 

813^ — 5. Silène inflata Sm. ; Agrostemma Githago h. ; Melandrium 
album (Mill.). — Aradon s az egész területen. 

Sí 6. Lychnis Viscaria L. Kladova völgyében; Világos és Menyháza 
hegyi kaszálóin. 

817. Lychnis Floscuculi L. Aradon a Csála erdőben a Nymphapa-érnél 
és a Keresztnél; Kladova völgyében és Menyháza kaszálóin. 

818. Lyclmis Coronaria Lam. Kladova völgyében; Paulis és Ménes 
hegyein gyéren. 

^. Phytolacca decavdra L. Tenyésztve az aradi temetőkben. 

819. Althaea officinalis L. Aradon és üjaradon a Maros mentén, va- 
lamint Borossebestöl Déznáig bőven. 

820. Althaea pallida W. et K. Aradnál a Maros mentén és Dézna 
várán gyéren (!) ; Glogovácznál (Borbás öbz. XXXII. 109). 

821 — 4. Lavathera thuringiaca L. ; ]\íalvasilvestrislj.; Malva pusilla 
Smith ; Hibiscus ternatus Cavan : Aradnál s az egész területen. 

825. Tilia parvifolia Ehrh. Menyháza hegyein, így a Pinkóján. 

826. 'Tilia argentea Desf. Mokra hegyén, Dézna-várhegyén és Meny- 
háza hegyein. 

827. Hypericum, humifusuin L. Menyháza felett a Tyeusz völgye felé 
gyéren. 

828. Hypericum perforratum L. Aradon s az egész területen. 

829. Hypericum quadrangidum L. Menyháza patakai mentén. 

830. Hypericum tetrapternm Fries. A Maros berkeiben az aradi vá- 
ron túl. 

831. Hypericum montanum L. Kladova völgyében, Paulis, Ménes és 
Gyorok szőlőhegyein, valamint Menyháza hegyein. 

832. Hypericum hirsutum L. Gyéren a Csála erdőben a Nympha-a-ér- 
nél ; továbbá Kladova völgyében, Paulis, Ménes és Gyorok hegyein, Mokra 
hegyén, Borossebesnél a Kisplesán ; Dézna várhegyén és Menyháza hegyein. 

833 — 4. Acer campestre L. ; és Acer tataricum L. Arad s az egész 
terület erdeiben közönséges. 

835. Polygala comosa Schk. Paulistól a Mokráig, Dézna-várhegyén és 
Meny háza hegyein, 

836. Polygala vulgaris L. Dézna-várhegyén és Menyháza hegyein. 

837. Staphylea pinnata L. Sólymos völgyében gyéren. 

838. Evonymus europaeus L. Arad s az egész terület erdős cserjés 
helyein. 

839. ^vonyrnus verrucosus Scop. Dézna-várhegyén. 



39 

-Í-. Vitù cinifrra L. Elvadulva a Csála erdőben, Paulis hegyein, a 
zárni völgyben és Borossebesnél a Kisplesán. 

840. Ehammis cathartica L. A Csála-erdöben. 

841. Rhammis tinctoria W. et K. Borossebesnél a Kisplesán és Dézna 
várhegyén bőven. 

842. Rhamnus Frangida L. Dézna-várhegyén. 

843. Euphorbia helioscopia L. Arad szántóin ritka. 

844 — 5. Eiiphm-bia platyphylla L. ; és Eiiphorhia Cyparissias L. ; 
Aradnál s egész területen közönségesek. 

846. Euphorbia stricta L. A Nymplisea-érnél a Csála erdőben vala- 
mint Soborsin mellett. 

847. Euphorbia poly chroma Kern. Kladova völgyében s a világosi 
erdőkben. 

848. EupJiorbia amygdaloides L. Sólymos völgyében, Világos erdejé- 
ben és Mokra hegyén. 

849. Euphorbia Esula L. Aradon s Uj aradon a Maros mentén az 
Euphorbia paradoxa Schur társaságában, mely utóbbi bőven terem ott. 

850. Euphorbia ririfata W. et K. Aradon a Holtmaros mentén s a 
Csála irtásain. 

851. Euphorbia falcát a L. Aradnál a buzsáki pusztán s innen Batto- 
nyáig. 

852. Mercuriolis pcrcnnh L. Sólymos völgyében és Menyháza felett 
a Tyeusz völgyében. 

853 — 5. Erodium cicatarimn L'. Herit; Geraninm pusiUum L. ; és 
Geranium dissectum L. — Aradnál s az egész területen. 

856. Geranium phacum L. Menyháza hegyein és Sólymos völgyében. 

857. Geranium, mnyuineum L. Kladova völgyétől Világosig az egész 
Hegyalján. 

858. Geranium columbinum L. Kladova völgyétől Világosig az egész 
Hegyalján; Dézna-várhegyén. 

859. Geranium rotundi folium, L. Paulis napos dombjain. 

860. Geranium robertianwn L. Aradnál a Csála erdőben; Kladova- 
völgyétől Világos erdejéig; Dézna-várhegyén. 

861 — 2. Linum fiavum L. ; és Linum hirsutum L. Paulistól Világosig 
az egész Hegyalján. 

863. Linum catharticum L. Közönséges az. egész Hegyvidéken Zámtól 
Világosig, a Mokráig, Déznáig és Menyházáig. 

864. Oxalis Aceíosella L. Sólymos völgyében. 

865. Impatiens Nolitanyere L. Menyháza völgyeiben. 

866. Isnardia palustris L. Borossebes vízereiben elég. 

867. Oenothera biennis L. Arad körül a Marosnál és holt ágainál bőven 
s Ajkadtól j^rosjenőig. ' 



40 

868. Epüohium spicatum Lam. Paulis szölöi közt és Menyháza he- 
gyein. 

869. Epüobümt hirsutum L. Aradnál a Maros mentén és a Bogda- 
novics-érnél, továbbá Menyháza hegyein. 

870. Epüohium 'parviflonmi Schreb. Aradnál a Maros mentén Mika- 
laka felé s a Bogdanovics-érnél ; Menyháza hegyein. 

871. Epüohium montanimi L. Sólymos völgyében, Paulis szölöi közt, 
Mokra hegyein és Menyháza hegyein. 

872. Epüohivm Lamyi F. Schultz. Kladova völgyében, Paulis, Ménes 
és Gyorok szőlőhegyein s a Mokrán, 

873. Epüohium adnatum Grisb. Bőven a Csála erdőben, a Bogdano- 
vics-érnél, Arad-vára körűi s a vasutak mentén. 

874. Epüohium Weisscnhurcfcn^eY. Schultz. (E. adnatum — superpar- 
viíloram mihi). Aradnál a Bogdanovics-érben, az E. adnatum és E. parvi- 
florum társaságában. 

875. Circaea luMiana L. A Csála erdőben elég. 

876. Trapa notans L. Aradnál a Sulyomtóban, melyet egészen ellep. 

877. Myriophylhini vcrticillatum L. Aradnál a Sulyomtóban és Nym- 
phaea-tóban. 

878. Pfplis Portula L. A Mokra alatt Borosjenőnél és Borossebbes 
nedves helyein. 

879. Lythntm SaUcaria L. Aradnál s az egész területen. 

880. Lythrum vivfiatum L. Aradnál a Maros mentén s a Csála erdő 
nedves helyein ; Paulis szőlői közt. 

881. Lyfhnim Hyssojnfolia L. Aradon a Csála erdőben; Borosjenő- 
nél a Mok^'a alatt ; Borossebes árkainál. 

883. Crataegus monoyyria Jacq. Arad s az egész terület erdeiben kö- 
zönséges. 

883. Eosa spinosissima L. A Mokra tetején. 

884., Eosa Austriaca Crantz. Zámi völgyben ; Kladova völgyétől a 
Mokráig az egész Hegyalján bőven; Borossebesnél a Kisplesán ; Menyháza 
hegyein. 

885. Rosa Baldensis Kern. Zámi völgy és Borossebesnél a Kisplesa. 

886. Bosa suhglohosa Smith. (Pt. HerculisBorb ! teste etiam H. Braun.) 
Menyháza patakánál a falu és fürdő közt. 

887. Piosa dumalis Bechst. Aradnál a Csála erdőben ; Paulis szőlő- 
hegyein, Mokra hegyén, Dézna patakánál és Menyháza hegyein. 

888. Bosa Mariscnsis Simk. et Braun. Ptosae caninae L. ; et Kosœ du- 
malis Bechst. proxima, sed ab omnibus affinibus egregie diversa : trunco 
parvo, circiter pedali, saepe procumbente ramosisssimoqne ; porro glauce- 
dine paginae foliorum inferiori valde eminente; nec non glaucedine ramo- 
rum sterilium harnotinorum adultorum qe. — Styli pilosi, receptaculum 



41 

ellipsoideum. Rami floriferi médiocres, sparse aculeati, flexuosi ; rami 
steriles hornotini aculeis crebris, gracilibus, leviter falcatis subcompressis, 
glaucedine effusis vestiti. Foliola sat parva, ovata, basi rotundata apice 
acuminata, subsimpliciter serrata ; serraturis acuminatis snbpatulis ! petio- 
lus aculeatiis et glandulifer, plerumque ruber. 

A Fl. spuria Puget quacum glaucedine ratnorum petiolisque ruben- 
tibus convenit, differt prœcipue foliolorum magnitudiue, serratura nerva- 
tura et colore, necnon petiolis epilosis et aculeis gracilioribus. Foliola R. 
spuri* sunt evidenter majora subtus pallide viridia fere subreticulata, ob 
nervös secundarios etiam elevatos ; serraturae foliolorum crassiores et leviter 
incurvati ; petioli supra pilosuli. 

A Maros mellékének napos dombjain : így Paulis és Ménes szőlőhegyei 
felett, valamint Erdélyben Zám és Maros-sólymos dombjain. 

889. Rosa Záinensis Simk. et Braun. ■ — Verőfényes cserjés dombo- 
kon Zám és a zárni völgy közt. 

Stirps Rubiginosarum nostrarum elegantissima, habitu elato denso ; 
ramis ramulisque strictis, aculeis aciculisque abunde armatis. Aculei ramo- 
rum basi dilatati, inclinati, magni, tarnen e gracilioribus; amlei aciculique 
tam glanduliferi quam eglandulosi in ramulis floriferis niimerosi. Stipulas 
breves, anguste lanceolatae dorso pubescentes glandulosaeque, margine 
dense glandulosociliata;, auriculis brevibus divergentibus. Fdioli dense 
v.illoso pubescentes, glandulis sessilibus vei stipitatis onusti et aculeolis 
parvis flavescentibus armati. Foliola mediocria, j)lerumque septena, rotun- 
dato elliptica, vei f ere orhicidaria, supra leviter pilosa, subtus in nervis vil- 
losula, in parenchymate plus minus dense pilosa, filandulis copiosis fusces- 
centibus odoratis obtecta ; duplo-quadruplo serrata, serratura non profunda, 
et denticulis secundariis in glandulis fuscescentibus desinentibus. Bracteae 
saepe foliaceae pedunculos superantes. Fedunculi sat longi, acicidis et setis 
glanduliferis dense vestiti ; 2 — 8 corymbosi. Fieceptacula ovoideo-subglobosa, 
setis glanduliferis obtecta. Sepala dorso glandulosa vei glanduloso setosa, 
post anthesin repexa, demum patentia. Discus planiusculus : stíjli glabri vei 
subglabri ; petala mediocria dilute vei pulchre rosea, edbido-unguiculata. 
Rami floriferi 56 — 112 %t longi; stipulas 25 ^^ longae 5 ««^i latae ; foliola 
15 — 20 % long, 10—20 % lata; pedunculi 12—15 % longi; sepala 
16 — 17 ■"'/„ longa; petala circa 18 ''% longa. Me judice proxima R. silvi- 
colae Déségl. et Rij). — Heinrich Braun hozzám intézett soraiban a követ- 
kezőkép különbözteti a rokon rózsáktól: «Diese schöne Art unterscheidet 
sich von der Gruppe der Micranthen Crepin, mit der sie die kahlen Griffel 
gemeinsam hat, — durch dichten buschigen Wachsthum, rigide Aeste, die 
seichte Serratur, die reich doppelte Bestachelung ihrer Aeste und Zweige. 
Sie gehört in die Gruppe «Suavifoliae Crepin» in die Nähe der R. dimor 
phacanta Mart, und der R. silvicola Déségl. et Rip. Von , ersterer un,ter- 



42 

scheidet sie sich durch kahle Griffel, dicht behaarte Petiolen und Blatt- 
unterseite, fast kreisrundliche Blätter etc. ; von letzterer aber durch dicht 
behaarte Petiolen und die ebenso dicht behaarte Blattunterseite, die drüsen- 
borstigen kürzeren und mehr eikugeligen Receptakeln, kleinere kreisför- 
mige Blätter etc. Von allen anderen Rosen dieser Gruppe ist sie durch 
die eiförmigen kugeligen Eeceptakeln, von den Suavifoliis überdies durch 
kahle Griffel, blasseres Colorit der Petaleu sofort zu unterscheiden.» 

890. Rosa uncinella Bess. Gyéren a Csála erdőben ; Paulis szőlőhe- 
gyein ; Menyháza felett a Tyinósza hegylaposnál. 

891. Rosa solstüialis Bess. Paulis szőlőhegyein bőven. 

var) rariglanda. Differt a typo pedunculis germinibusque nonnullis 
hinc-inde giandulis praeditis.- — Paulis szőlőhegyein, de csak egy bokor. 

892. Rosa Transsihanica Schur. Napos dombokon Paulis mellett elég. 
var) Schurü Simk. Typus Rosse Transsilvanicas foliis penitus glabris 

est praeditus ; it. Schurii mea a typo illó diífert foliorum nervo medio pe- 
tiolisque plus minus pubescentibus. — Menyháza hegyen a Tyeusz völgye 
felé s a Tynószánál. 

893. Rosa denticulata Borb. Sólymos völgyében. 

894. Rosa arvatica Puget. Dézna várhegyének hegyhátán több cserje. 
Heinrich Braun e növényünket a Puget origináléival is összehasonlítá s a 
Rosa arvatica Puget tőalakjának találta. 

895. Rosa ZaJana Wiesb. Dézna-várhegyén gyéren. 

89G. Rosa micrantha Smith. Borossebes mellett a Kisplesán. 

897. Ruhus cai'sius L. Arad szántóin s a Csála erdő irtásain bőven ; 
továbbá Paulistól a Mokráig az egész Hegyalján ; Menyháza mellett a ko- 
hónál. 

898. Rubus sulcatus Vest. Menyháza patakánál a kohó körül elég. 

899. Rvbits hirtus W. et K. Zámi-völgyben, valamint Sólymos és 
Menyháza hegyein. 

900. Rubv s tomentosus Borkh. Radna hegyein ; Klado va völgyétől a 
Mokráig az egész Hegyalján ; Borossebesnél a Czigányhegyen. 

901. Rubus Schwarzen (discolor — tomentosus) Holuby. Radna he- 
gyein ; a sólymosi várhegyen és Sólymos völgyében. 

902. Rubus discolor Weihe et Nées. Sólymos várától Világosig s a 
Mokráig az egész Hegyalján ; Borossebes mellett a Ivisplesán ; Menyháza 
patakánál. 

903. Rubus Menyházeiisis (sulcato-discolor) Simk. — Plures hujus 
formas ad balneas Menyházenses legi, quae omnes medium quasi inter 
Rubum sulcatum Vest et Rubum discolorem Weihe et Nées tenent.— Rami 
hornotini steriles sunt glabri, sulcati, aculeis validis muniti, illorum Rubi 
sulcuti similes ; stipulée lineares; foliola inter formám illorum Rubi sul- 
cati et Rubi discoloris ambiguunt ; folia ramorum i],orentium infima illorum 



43 

E. sulcati similia, ceteris evidenter minora, et velutino pubeseentia ; folia 
ramoriim florentium suprema albido-tomentosa, — intermedia nunc om- 
nia dense veliitina, nunc partim virenti tomentella ; calyx cinereo tomen- 
tosus. Notis his stirps hsec proxime ad Eubum sulcatum accedit, a quo vero 
inflorescentia magis villosa, et vestimento foliorum calycumque distincta. 
Menyháza. patakánál a vas-kohó közelében, Eubus discolor és E. snlcatus 
társaságában elég bőven, 

904. Fr agar ia vesca L. Az egész hegyvidéken Zámtól Világosig. 

905. Fragaria collina Ehrh. Paulis dombjain a kladovai völgy felé. 

906. PotentiUa micraiitha Eam. Sólymos és Kladova völgyében. 

907. PotentiUa Anserina L. Arad-vára körül, a Maros mentén és a 
buzsáki pusztán Aradnál ; üjarad, Borosjenö és Borossebes piellett. 

908. PotentiUa reptaris L. Aradnál s Ujaradnál, így különösen a 
Nymphaea-érnél, hol a szikkadtabb helyeken egész gyomerdö. 

909. PotentiUa Tormenlilla L. Menyháza hegyein. 

910. PotentiUa chrysantha Trev. Sólymos völgyétől Világos erdejéig 
elég bőven; Borossebesnél a Kisplesán és Dézna várhegyén. 

91 1. PotentiUa arenaria Borkh. Világos várhegyén és Borossebesnél 
a Kisplesán. Aránylag ritka. 

912. PotentiUa qhscnra Willd. Kladova völgyétől Világosig s a Mok- 
ráig az egész Hegyalján ; Borossebesuél a Kisplesán ; Dézna-várhegyén. 

913 — 916. PotentiUa argentea h. ; Agrimonia Eupatoria L. ; Geiun 
urhanum L. ; és Spiraea Filipendula L. Aradnál s az egész területen. 

917. Arcmonia agrimonoides Neck. Sólymos völgyében a Livorsku 
hegyhát felé. 

918. Spiraea uhnifolia Scop. (S. crenata Kéry 1. c. 20 non L,). Meny- 
háza felett a Pinkóján. 

919. Spiraea Pikoiviensis Bess. Dézna várhegyén egy helyen bőven. 

920. Alchemdlla arrensis Scop. Borossebesnél és Déznánál. 

921. Sanguisorha officinalis L. Aradon a Szárazérnél. 

922. Poterium polygamum W. et K. Sólymos völgyétől Világosig az 
egész Hegyalján. 

923. Amygdalus nana L. Mokra-hegy tetején. 

924. Prunus spinosa var. dasyphylla Schur. Aradon s az egész terü- 
leten közönséges. 

925. Prunus Cham.aecerasiis Jacq. Paulis szőlőhegyeitől Világosig s a 
Mokráig az egész Hegyalján. 

926. Ononis semihircina Simk. Arad, Ujarad s Mikalaka legelőin 
helylyel-közzel bőven. Ez helyettesíti itt az Ononis spinosá-t, az Ononis 
hircina-t és Ononis pseudoliirciná-i. 

927. Ononis pseudohircina Schur. Borossebes és Dézna közt; Meny- 
háza, kaszálóin, 



928 "9. Genista sagittalis L. és Gyfdsus albus Hacq. Sólymos és 
Badna hegyeitől az egész Hegyalján át a Mokráig bőven, 

930. Genista elatior Koch. Arad mellett a Maros és morotvái mentén 
elég bőven s példányai helyenként az 1*5 méter magasságot is meghaladó 
valóságos bokrok. 

931^ — 32. Genista ovata W. et K. és Genista Mayeri Janka eg3^má8 
társaságában Dézna-várhegyén és Menyházánál a kohó felé. 

933. Sarothamimis scoparins Koch. Soborsinnál a Czukorhegyen és 
Kálvária hegyen. 

934. CytisHs uigrieans L. Paulistól a Mokráig az egész Hegyalján ; 
Dézna- várán. 

935. Cytisus leiocarpus Kern. Az egész hegyvidéken Zámtól Világosig 
s a Mokráig ; Borossebes hegyein, Dézna- várhegyén ; Menyháza hegyein. 

var) G. síihleiocarpus Simk. Petiolis ra.mulisque hornotinis acciim 
benti pilosis ut in Gytiso leiocarpo Kern, quocum consociatus est ; legu- 
minibus verum non glaberrimis, sed in sutura seminifera ciliatis, nonnun- 
que etiam toto in latere sparse pilosis. Transitum itaque praebet inter 
Cytisum leiocarpum et Cytisum elongatum W. et K. ; quern posteriorem in 
ditione eomitatus Aradinensis nondum vidi. — A Cytisus leiocarpus Kern, 
társaságában a kladovai-völgy nyilasánál nagy bokrokban díszlik. 

936 — 7. Medicayo sativa L. ; és M. varia Martyn. Aradnál és Paulis- 
nál kultiválva és elvadulva. 

9?)9^. Medicafiofaleata L, Aradon a Maros töltésein ; Paulistól Vilá- 
gosig az egész Hegyalján. 

939. Medicago rigidida Desr. (M. Gerardi W. K.). Paulisnál a kia- 
dó vai völgy felé. 

940. Medicago minima Desr. Sólymostól Világosig az egész Hegyalján. 
941 — 45. Medicago lupulina L. ; Melilot u s officinalis Desr. ; Melilotus 

alba Desr. ; TH folium pratense L. ; Trifolium arvense L. ; Aradon s az 
egész területen. 

946 — 7. Trifolium medium L. ; és T. ocliroleiicum L. ; Zámtól Világo- 
sig s a Mokráig; Borossebes hegyein, Dézna és Menyháza hegyein. 

948. Trifolium pannonicum Jacq. Menyháza hegyein. 

949. Trifolium, alpestre L. Kladova völgyétől Világos hegyeiig elég 
bőven ; ezért feltűnő, hogy Menyháza hegyein hiányzik. 

950. Trifolium rubens L. Paulis és Ménes szőlőhegyein s a Mokrán 
gyéren. 

951. Trifolium striatum L. Sólymos várhegyén, Paulis-szőlőhegyein, 
Mokra hegyén, Borossebes hegyein és Dézna-várhegyén. 

952. Trifolium fragiferum L. Bőven a Maros árterein Aradnál, üj- 
aradnál és Mikalakánál; a Fehér-Körös árterein Borosjenőnél. 

953. Trifolium montanum L, Paulistól Világosig az egész Hegyalján. 



45 

954^— 5. Trifoliuvi repeals L. és Trifolium Jiybridjim L. Aradnál a 
vasutak s a Maros mentén. 

956. Trifolium campcstrc Schreber. Aradnál a Maros mentén s a 
Csála erdő szélein ; Kadna és Sólymos hegyein. 

957. Trifolium minas Relhan. Aradnál a Csála erdőben a Kereszt 
felé gyéren. 

958. Dorycniam herhaceum Vili. Paulistól a Mokráig az egész Hegy- 
alján. 

959. Lotus gracilis W. et K. Aradnál a Csála erdőben a Kereszt felé 
gyéren. 

960. Loíus corniculatus L. Aradon s az egész területen közönséges. 

961. Glycyrrhiza Frcaritis Orpli. Arad, Ujarad és Mikalaka mellett a 
Maros árterein és morotváinál bőven. 

96i2. Galega officinalis L. x\radnál, Ujaradnál, Mikalakánál főleg a 
Maros árterein és morotváinál; a Fehér-Körös árterein Borosjenőtől Bo- 
rossebesig s innen a déznai-viz mentén Déznáig. 

963. Astragalus OnohrycJiis L. iiitkaság e megyeben, mert csupán 
Paulis szőlőhegyei közt találtam s ott is csak egy kis helyen. 

964. Astragalus Cicer L, Ujaradnál a Maros mentén igen ritkán. 

965. Astragalus glycyphyllos L. Kladova völgyében, a Mokrán és 
Dézna várhegyén, 

966. Pisurii arccnsc L. Szántókon Borossebes és Dézna közt. 

967. Vicia h'irsuta (L.) Aradnál a Maros parton s a Csála szélén. 
gyéren. 

968. Vicia tctraspcrina (L.) Mokra-hegyén. 

969. Vicia pisiformis L. Csála erdőben az 0-törökvárnál gyéren. 

970. Vicia silvatica L. Sólymos völgyének felsőbb részén. 

971. Vicia cassubica L. Paulis szőlőhegyein gyéren. 

97:2. Vicia clumetorum L. Aradnál az Ó-török vár körül és Menyháza 
hegyeiről. 

973. Vicia Cracca L. Aradnál a Maros mentén s a Ny mphaöa- érnél 
Borosjenőnél a Körös mentén. 

974. Vicia rillosa Roth. Aradnál Kurtics felé ; a Mokra hegy szőlős 
hátán. 

975. Vicia scpium L. x-^radnál a Csála erdőben ; továbbá Menyháza 
hegyein. 

976. Vicia sorclida W. et K, Aradnál s az egész területen Zámig és 
Déznáig. 

977 — 8. Vicia satira L. ; és I 'icia angustifólia Roth. Arad, Paulis, 
Radna és Sólymos szántóin és pariagain gyéren. 

979. Vicia lathyroidcs L. Paulistól- Győrökig a szőlőhegyeken ; Boros- 
sebesnél a Kisplesán. 



46 

980, Lathynis Aphaca L. Aradnál a Kriviréten gyéren ; bőven Bohány 
szántóin Borossebes és Dézna közt. 

981. Lathyrus Niasolia L. Soborsinnál, Világos-várhegyén s a Mokrán. 
dSű. Lathynis gramineus Kern. Mokra hegyen. 

983. Lathyrus hirmtus L. Aradnál a Maros mentén s a Csála erdő- 
ben, továbbá Eadnán, Soborsinon és a Mokrán elég bőven. 

98 í — 5. Lathyrm tuberosus L. és Lathyrus pratensis L. Aradnál, Uj- 
aradnál s az egész területen. 

986. Latliyrus silvcstris L. Eitkán a Csála erdőben. 

987. Lathyrus intcrmedius Wallr. Paulis és Ménes szőlőhegyein. 
988» Lathyrus latifolius L. Igen szórványosan a gyoroki hegyeken. 

989. Lathyrus palustris L. Aradnál a Kriviréten, gyéren. 

990. Orohus vcruus L. Sólymos és Kladova völgyében ; Világos, Győ- 
rök és Menyháza hegyein. 

var) médius Simk. Ab. üroho cerno L., et Oroho jiaccido Kit. 
quorum intermedins, dignoscitur : foliis pro parte anguste lanceolalis elon- 
gatisque, pro parte verum lato-lauceolatis et longe acuminatis. — Sólymos 
völgyében a Livorsku hegyháton Orobus flaccidus társaságában. 

991. Orohus ßaccidus Kit. Kitka a Livorsku hegyháton Sólymos 
völgye felett. 

992. Orohus varicgatus Ten. Gyéren a zámi-völgyben. 

993. Orohus niger L. Sólymos és Kladova völgyeitől a Mokráig az 
egész Hegyalján. 

994. Goronilla varia L. Aránylag gyéren, így Aradnál az 0-temetö- 
ben és a Bogdanovics-ér felé. 

995. Onohrychis arenaria Kit. Aradon a temesvári vasútnál gyéren ; 
Paulis hegyei közt egy helyen elég bőven. 

996. Briza media. L. Szikár cserjés dombokon Paulistól Világosig. 

997. Colchicum autumnale L. Dulcsele hegyi rétéin ( ! Jahn). 

998. Buscus Hypoglossum L. Gyorok felett a Kecskésen néhány pél- 
dányban (Petrogali et Jablonszky !). 

999. Adonis vernalis L. Fennlak mellett (Petrogali). 
1000. Crocus iridißorus Heuff. — Menyháza hegyein. 



E részletes felsorolásból kitűnik, hogy Arad megye flórájában (ha 
ahhoz a már mások által közlötteket s még néhány e megyében bizony- 
nyal fölfedezendő virágos növényt pl. a Callitricheket stb. hozzágondol- 
juk) — a Virágosak mintegy 1100 — 1200 fajjal vannak képviselve. Hogy 
a Cryj)togamok mily számban vannak Aradon és megyéjében, arról számot 
adni még nem lehet s a legközelebbi kutatásoknál okvetlenül ezekre kell 
a föíigyelmet fordítani. 



PINUS PAL^OSTROBUS ETTGSH. A MAGYARHONI 
FOSSZIL FLÓRÁBAN. 

I)r. Staub MóRicz-tól Budapesten. 



(I. tábla.) 

P. foliis quinis, Iaxis, tenuissimis, íiliformibus, 6 — 7 cm. longis, ^U — 1 
mm. latis, iminerviis; strobilis ovato-subcylindricis, obtuse breviterque 
acuminatis, squamarum apophysi plana, longitudinaliter et leviter striata, 
umbone crassiusculo terminali, obtuso ; seminum parvorum ala elliptica 
basi et apice angustata, obtusiuscula. 



TAB. I. 



1845. Pitys pseudostrobus Ung. ._ 
1847. Pinites pseudostrobus Endl. ._ 

1850. « « ). _„ 

1851. Pinites Palaeostrobus Ettgsh. 



185"2. Pinites pseudostrobus Endl. 



1855. Pinns palaeostrobus Ettgsh. 

1859. « " « 

» <( (I « 

18(30. « « « 



1867. « 

1869. . 

1870. « 

1870— 2.C 



Unger, f., Syn. pl. foss. p. 199. 
Endlicher, St., Syuop. Conif. p. 28(5. 
Ungee, f., Gen. et spec. pl. foss. p. 365. 
Eïtingshausen, C. v., Die tért. Fl. v. Hä- 

ring in Tyrol. — Abbdlgn. d. k. k. g. E. 

A. II. 3. p. 2,\ t. VII. f. "22. 23. 
Unger, F., Icouogr. pi. foss. — Denk- 
schriften d, k. Akad. d. Wiss. IV. p. 23. 

24. t. XII. f. 16. 17. 
Heer, 0., Fl. tért. Helv. I. p. 56. t. 21. f. 6. 
Heer, O., Fl. tert. Helv. III. p. 299. Not. 
Gaudin et Strozzi, Contrib. à la Fl. foss. 

italien. II. p. 34. t. I. f. 8. 
Saporta, g. de, Etudes s. la vég. de Sud- 
Est de la France etc. IL p. 71. t. III. f. 

1. t. IV. f. 3.. 
Stur, d., Beitr. z. Kenntn. d. Flora d. 

Süsswasserquarzes etc. — Jabrb. c1. k. k. 

geol. E. A. XVII. p. 148. 
Heer, O., Miocene baltische Flora p. 56. 

T. XIII. f. 1.2. 
Ettingshausen, C. v., Beitr. z. Kenntn. d. 

Tertiärfl. Steiermarks. — Stzgsb. d. k. 

Ak. d. Wiss. LX. p. 41. 
ScHiMPEE, W. Ph., Traité de pal. vég. IL 

p. 282. 



48 . 

1S73. Pinus polaris Lesqx. _-_ -_- ._ Lesquereux, L., The lignitic formation 

and its Fosb. Flora. — Hayden, Ann. 
Kep. of the Unit. States etc. for tlie year 
1873. p. 410. 

1873—4. Pinus palaeostrobus Ettgh. ._. Geylkk, H. Th., Ber. d. Senckenberg. 

naturf. Ges. 1883/4. p. 103, 

1878. « « « ... Ettinu«hausen, C. v., Eeitr. z. Erforsch, d. 

Phylogenie d. Pflanzenarten. — Denk- 
schriften d. k. Akad. d. Wiss. XXXVIII. 
p. (J7— 68. fi9. 70. 7.'). 
« « « « ... Lesqukkeux L., Contribution to the foss. 

Flora of the West. Territ. II. The ter- 
tiary Flora, p. 83. t. VII. f. i25— Í50. 

1883. « « « ... Heer, O. Flora foss. (j rönlandica, II. p. 

65. t. LXX. f. 8. t. LXXXVII. f. 5. 6. 



Már Brongniaet A. leirta a faj magvait és hímfüzérét, melyeket 
Armissau mellett talált és minthogy az északamerikai Pinus Strobns L. 
említett részeihez igen hasonlók voltak, Pinus pseudostrobus L.-nak nevezte 
el a fosszil maradványokat. Ungeb F. találta e növény leveleit a stájer- 
országi Mürzvölgyben fekvő Kindberg, valamint Alsó-Ausztriában Zil- 
lingsdorf mellett és mivel ezek is a Pinus Strobus-ra vallottak, Brongniart 
növényével Pinites Pseudostrobus Endl. név alatt egyesítette. 

Ettingshausen C, ki Häring mellett magvakra és levelekre bukkant, 
különbséget vélt látni Brongniart, illetőleg Endlicher növénye és a tiroli 
növény között, minthogy ez utóbbinál a mag szárnya hosszabb meg keske- 
nyebb, alján és hegyén kissé előre nyúlt ; a leveleket is rövidebbeknek s 
finomabbaknak találta, amennyiben ezek is a Pinus Strobus L.-hez leg- 
közelebb állottak, a tiroli fajt Pinites palasostrobus-nak nevezte el ; a mag- 
vak szerinte inkább Pinus monticola Dougl.-éihoz hasonlítanának. Levél- és 
magmaradványok elég gyakoriak a Schweizban is és Heer ezek alapján 
ÜNGER és Ettingshausen fajait egymással egyesíthette; a magvakra nézve 
azonban ö is Ettingshausen nézetéhez csatlakozott. Mindeddig a növény 
leginkább levelei és magvai után lett ismeretes. A legelső gyümölcstobozt, 
melyet Cazenage mellett találtak, de Saporta irta le. A példány meglehe- 
tős ép, de alakjában (hossza 7- — 8 cm,, középszélessége 3 cm.) inkább a 
Pinus excelsa Wallr.-hoz közeledik. Tobozra akadtak még Zillingsdorf és 
Neufeld, valamint Leoben mellett ; de a szerzők ezeket nem rajzolták le. 
A növénynek egyéb részeit, így ágdarabokat a Provence-ban, a porbarkákat 
pedig Häring mellett is találták. 

Roth Lajos, a m, kir. földtani intézet főgeologusa 0-Borlovcn (Krassó- 
Szörénymegye) mellett az alsó mediterrán emelethez tartozó homokkőben 
gyűjtötte a szóban levő növény tobozát (I. tábla 3. ábra). De biztosabban 
meg lehet határozni azon példányt, melyet dr. Schafarzik Ferencz, a m. 



49 

kir. földtani intézet geológusa Budapesten a kis Svábhegy nummulit-me- 
szében talált. Az I. tábla 4. ábrája magának a fossziliíikált toboznak képe, 
a 5. ábra pedig ennek lenyomatát tünteti elö. A még élö Pinus strobus L, 
összes jellemző sajátságai föltalálhatók a mi fosszil példányunkon. 
Az egyik épségben maradt pikkelyen (6. ábra) látható a jellemző kidudo- 
rodás, az apophysis nyoma, lenyomatában pedig (5. ábra) a hosszában 
lefutó sávok ttínnek szembe. 

Dr. ScHAFARZiK Forencz lelete még az által válik különös fontossá, 
hogy az eddig köztudomásra jutott találások legidösebbike (Bartonien). 

A m. kir. földtani intézet gyűjteményében még e faj leveleire is akad- 
tam. Ezek szintén Budapestről az úgynevezett kis-czelli tályagból (Ligu- 
rien) valók. Az egyik példányt (1. ábra) annak idején Stur D., a másikat 
(2. ábra) pedig Ettinghhausen C. báró határozta meg. 

A Pinus Palacostrobus Ettgsh. elterjedésére vonatkozólag az alábbi 
kimutatás nyújthat fölvilágosítást. 



Bartoni emelet 
Liguri emelet._. 

Tongri emelet 



Aquitani emelet .._ _ 

Mainzi emelet .._ .... 
Felső mediterrán emelet 



Szármát emelet ___ 
Congeria-euielet . 

Lesquereux 1. 
dásaiban is. 



Budapest : Nummulitmész. 

Budapest : Kis-czelli tályag. 

Tirol : Häring. 

Frcmcziaország : Couches du bassin de Carénage ; 
gypse de Camoins-les-Bains ; Montespin AUauch 
mellett ; Fenéstrelle Aubagne m. ; Saint- Jean de 
Garginer — Armissan. 

Németország : Flörsheim, Sieblos (a Bhön hegység 
délnyug. részében). 

Schweiz : Monod. Hohe Ehonen, Raliigen. 

Németország : Rixhöft. 

Orötiland : Ober-Atanekerdluk (barna-agyagmárga) és 
Anmarutigsat m. a nyulszigeten. 

Schweiz : Sct-Gallen, Croisettes, aux Montenailles, 
Lausanne-i alagút. 

Magyarország : 0-Borloven (Krassó-Szörény-megye). 

Stájerország : Parschlug. 

Olaszország : Arnovölgy. 

Stájerország : Leoben, Schoenegg. 
_. _.. Zillingsdorf (Alsó-Ausztria) és Neufeld (Magyaror- 
szág) m. 
c. szerint valószinüséggel Észak-Amerika harmadkori lerako- 



Valószinű, hogy e fa még jóval inkább el volt terjedve, mint a hogy 
azt az eddigi leletek után megállapítani lehet. így Göppert (Göppert u. 
Menge, Die Flora des Bernsteins I. p. 29—30. t. X. f. 71—73. 75. 76. 79. 
80.) Pinites stroboides név alatt egy olyan fának boncztaní szerkezetével 
ismertet meg, mely leginkább az élö Pinus Strobus L.-val volna össze- 



Természetrajzi Füzetek. IX. köt. 



50 

hasonlítandó. A megnevezett fa a gyantakö-erdök leggyakoribb-- fáinak 
egyike volt. 

Valószintt továbbá, hogy e fa csak a pliocénben hagyta el a mostani 
Európa földjét. Soedelli (Atti della Societa Italiana di Scienze nat. di 
Milano 1879. vol. XXI. p. 877 — 899) szerint ugyanis Piancio mellett sok 
növénymaradványt találtak, melyek sem a harmadkorhoz, sem a jégkor- 
szakhoz nem tartoznak; így a többi között egy Pinus sp. is, mely a Pinus- 
fájok Strobus nevű csoportjába való. 

A fosszil fa élő utóda a már említett Pinus Strobus L., az észak- 
amerikai angolok White pine-ja (fehér fenyő) és az angolok Weymouth- 
pine-ja (lord Weymouth fenyője), mely Eszakamerika keleti részében 
nagy erdőkben tenyészik Canadától egészen az AUeghani hegységig. 
E vidék legmagasabb fája, 45 — -50, sőt 60 méternél magasabbra is föl- 
nyúlik és leginkább a turfás talajt kedveli. 

Európában itt-ott ültetve található, sőt gyümölcsét is érleli itt, 
(PL a többi között a budapesti növénykertben.) 

ügy látszik, hogy e fa jelenlegi hazájában már régóta van, mert 
FoNTANiE W. M. (Mesozoic Strata of Virginia. The American Journal of 
Science etc. vol. XVII. p. 233) a petersburgi beltnek a Wealdenhez tartozó 
fosszil flórájában egy olyan conifera törzsre akadt, melynek fája a Pinus 
Strobus L.-éra emlékeztet; másrészt Frederiksburg mellett (1. c. p. 157) 
a krétához tartozó felsőbb rétegekben néhány tűlevelű fák ág- és levél- 
töredékein kívül számos törzsöt is talált, melyeknek legtöbbje boncztani 
szerkezetére nézve a Pinus Strobus L.-vel volt összehasonlítható. Lbsquereux 
L. (1. c.) különben az északamerikai harmadkori rétegekben talált marad- 
ványokat Ettingshausen b. fajával egyesíteni hajlandó. 



51 



EGY MÁLNÁS VIDÉKI KŐZET ÁSVÁNYAIRÓL. , 

Schmidt SÁNDOE-tól Budapesten. 

(n. tábla.) 

A budapesti magyar kir. tudomány-egyetem ásványtani intézete az 
elmúlt évben (1883, november 7.) Zsigmondy Vilmos bányamérnök úrtól 
egy Málnásról (Háromszék megye) származó közetpéldányt kapott aján- 
dékba, melyet Zsigmondy úr ottani idözése alkalmával gyűjtött. 

Dr. Szabó József egyetemi tanár beleegyezésével Szontágh Tamás 
egyetemi tanársegéd szíveskedett az általa ezen kőzetből már isolait apró 
kristályokat, majd pedig a kőzetet is megvizsgálás czéljából átadni nekem. 
Most midőn kutatásaim eredményét közzétehetem, a nevezett uraknak 
meleg köszönetemet ismételve nyilvánítom, a mi reám nézve annyival 
inkább kellemes, mert egy kiválóan érdekes tárgyra vonatkozik. 

A kristálykák, melyektől az egészközet hemzseg, vizsgálataim alapján 
Hypersthenck. A kissé vöröses, szürke színű kőzet üregecskéiben a fényes 
kristályok azonnal szembeötlenek, a melyeket a kőzetről levenni igen 
könnyen sikerül. 

A rhombos Pyroxének kristálytani viszonyai ismeretesen csak az 
utóbbi évtizedekben derűitek föl, midőn főleg V. von Lang ^ bámulatos 
kitartással a breitenbachi meteorvasban foglalt Bronzit kristálytöredékeket 
megvizsgálta, megfejtette. E csoport ásványai jobb kristályokban csakis 
néhány esetben ismeretesek, úgy hogy a pontosabb vizsgálatokra részben 
alkalmas málnási Hypersthen kristályok a figyelmet annál inkább megér- 
demlik. 

Hogy a rhombos Pyroxének kristálytani sajátságairól az eddigi kuta- 
tások alapján áttekintést nyerjünk, a II. tábla 4. ábráján megszerkesztettem 
az azokon összesen észlelt alakok gömbprojekczióját. Megjegyzem azonban, 
hogy tekintettel az őszes úgynevett Pyroxének egymáshoz való viszonyára, 

^ Sitzungsber. der kais. Akad. d. Wissenschaften. "Wien. Bd. LIX. 1869. p. 848. 
Az Enstatitról egyébként optikai vizsgálatok alapján Des Oloizeaux (Mineralogie. I. 
p. 44. 1862.) mutatta ki legelőször, hogy az rhombos, mig azelőtt monoszimmetriás- 
nak tartották. 



52 



az Enstatit, Bronzit és Hypersthen kristályait én is úgy állítom föl, hogy a 
jellemző hasadási prizmának hegyes élszöge (és így a legjobb hasadási 
szimmetria-sik is) dőre jusson. Az alakok jegyzéke az alábbi. 



a 


.(100). 


CX3_PoO 


t 


(102) 


1/2P00 


h 


.(010). 


CXD JPoO 


l 


(308) 


VsPoc 


G 


(001) . 


OP 


<l' 


(103) 


VdPoo 


Y] 


(410) . 


ooP4 


h 


(104) 


V4POO 


P 


. (520) . 


oo>'V2 


Y 


(107) 


VtPoo 


11 


.(210). 


ooP2 


h 


.(108) 


l/sPoo 


c 


(530) . 


ooP^/S 


f 


(1.0.12) 


V12P00 


m 


.(110). 


ooP 


f 


. (054) 


5/4P00 


z 


(120). 


ooP2 


cl 


(011) 


Poo 


5 


. (250) . 


ooPS/a 


X 


.(111) 


p 


\ 


(130). 


ooP3 





.(112) 


V2P 


V 


(302) 


3/2poo 


T 


.(113) 


VsP 



r . (524) 
/>.(^12) 
u . (324) 



V4P5/2 

P2 

^/4P3/, 



S . (436) . 2/b7^V3 
t' .(124). V2P2 

(236) . V2P3/2 

(344) . PVs 

(122). 

(133). 

(144) . 

(232) 



P2 
P3 
P4 

V2p3/ii 



^.{Vl\). 2Ä 



Î7.(101). Pc 



Ezen itt felsorolt 37 alakból a /z.(I08) . VsPck. és / . (308) . ^sPc« met- 
széseit G. vom Rath^ részben a mont-dore-i, az ê . (436) . ^/gPVg, 
a . (236) . V2P%, T. (113). VsP, ^(107) . V7P00 és ^^ . (1.0.12) . V.2P00 
alakokat pedig G. von Rath és Brögger^ a bamlei kristályokon határoz- 
ták meg ; a többi V. von Lang idézett dolgozatában van közzétéve. V. von 
Lang a breitenbachi meteorit Bronzit kristályainak alakjaiból csak néhá- 
nyat betűzött meg, ugy hogy alakjainak legnagyobb részét én voltam kény- 
telen betűkkel megjelölni. A primär alakokra nézve azokat tartottam meg, 
a melyeket V. von Lang vett alapul. A monoszimmetriás Pyroxénekre való 
vonatkoztatás czéljából azonban az itt használt vertikális tengelyt a felére 
kell redukálni. 

A rhombos Pyroxéneknek eddig összesen ismeretes kristályai közöl a 
hreiteiibachi meteorit Bronzit kristályai csak rendkívüli gonddal meghatá- 
rozható töredékek lévén, a mennyiben V. von Lang egy ideálosan kiegészí- 
tett kristály rajzát közli, azok a brachytengely s^ierint nyújtott vastag 
dómás kristályoknak felelnek meg, domináló brachyvéglappal ; azon kris- 
tályok ellenben, melyeket A. Weisbach ^ közöl, a vertikális tengely szerint 
megnyúltak, oszloposak az 7?z . (110) . c>oP nagysága folytán. A G. vom 
Rath^ által leírt LAACH-ról származó Hyjjcrsthen (Amblystegit) kristályok 

2 Pogg. Annaleu. 152. 1874. p. 29. 

'^ Groth's Zeitschrift für Kryst. etc. 1. 1877. p. 26. 

* Neues Jahrbuch für Mineralogie etc. 1882. 2. p. 25.3. 

" Pogg. Annalan. 138. 1869. p. 530. 



zömök oszloposak, azokon a makrovéglap a legnagyobb. A mont-dore-x 
(Auvergne) Hypcrsthen ^' kristályok részint a vertikális tengely szerint nyúj- 
tott oszloposak, részint a brachyvégiap szerint vékonyabb táblás habitussal 
bírnak. Az óriásinak nevezhető oszlopos déli norvégiai (Bamle) EnstatíV 
kristályoktól (0.3 — 0.4 m. hosszaságuak is), úgy a vertikális tengely sze- 
rint megrövidült és a makrotengely szerint elnyúlt sajátságos lapos hoden- 
niaísi Hypersthenektöl^ eltekintve, a legújabban ismertetett demavendi^ és 
aranyi hegyi ^^ kristályok egyaránt a vertikális tengely szerint terjedő, a 
brachyvégiap túlnyomó nagysága folytán vékony táblás habitussal bírnak. 
Ez utóbbiak emlékeztetnek tehát a mont-dore i kristályok egyik alakjára. 
A nuílnási Hjpersthen kristályok típusa is az aranyi hegyi resp. demavendi 
kristályokéval egyező és míg a málnási kristályok kombinálása a dema- 
vendi kristályokéval majdnem teljesen azonos, addig az aranyi hegyi kris- 
tályoktól csakis a meredekebb tetőzés által tér el ; ezen vékony táblás 
típushoz tartozni látszanak a Santorinról származó Hypcrsthen kristá- 
lyok^'^ is. A Krakatau ^^ hamujából származó Hypersthenek végre oszlopo- 
sak, a vertikális tengely szerint elnyújtva. 

A málnási Hypersthen kristályok típusát a IL tábla 1. és 2. ábráin 
perspektiv képben, a 3. ábrán pedig horizontális projekczíóban szerkesz- 
tettem meg. Nagyság szerint, fogyó sorban elrendezve, azokon a következő 
alakokat határozhattam meg : 

^y . ( 1 00) . cxdPoo i.(122). Pi 

6 . (0 1 0) . ooPoo u. (324) . ViPV2 

m.(J10).ooP /f . (104) . V4P00 

/ .(102). Vai^oo. 

A két brachydóma kivételével — a melyek különben is igen pará- 
nyiak — a kombinálás tehát a demavendi kristályokéval egyező. Néhány 
észlelt kombinálás, az alakok nagysága szerint, fogyó rendben felsorolva: 
b, i, u, m, a, k ; h, i, u, m, a; b, i, m, a, u, l, k. 

A píramisok gyakran az a .100. lapra vonatkoztatva csak az egyik 
oldalon vannak jól kiképződve, míg a másik oldalon elenyésző kicsiuysé- 
gűek, (főleg az ?í-nál) — a mely sajátságot a demavendi és aranyi hegyi 
kristályokon is észlelték. 

" G. vom Eath. 1. c. 

' G. vom Eath und Brögger. 1. c. 

« Becke. Tscherm. Min. u. petr. Mitth. N. F. Bd. 3. ISSl. p. 60. 

« Blaas. Tscherm. Min. u. petr. Mittli. N. F. Bd. 3. 1881. p. 457. 
^" Krennee. Math, és term. tud. Értesítő. II. kötet 7. füzet. Egyúttal Groth's 
Zeitschr. etc. IX. p. 255. 

^^ FouQUÉ et Michel Liîvy. Min. micrographique. PL XXXIV. Fig. 1, Paria, 1879. 
^^ Krenner. Term. tud. Közlöny, 1884. p. 258. 



Az elsötétedés a keresztezett Nicolok között a rhonihos szimmetriának 
teljesen megfelel úgy az a, valamint a, b és c szerint, részint a kristályokon, 
részint gondosan csiszolt lemezeken vizsgálva. Az aránylag vékony táblács- 
kákon is igen élénk interferencziális színeket észlelhetni. A 'pUochroo^náq 
feltűnő, nevezetesen a leginkább észlelhető a . (100) . oopoo alakon. A ten- 
gelyszínek — a kristálytani tengelyek irányában történő lengésekre vonat- 
koztatva : 

ab á 

. 1. ' ' halvány sárgás- 

az a. 100 lapon .... — barnassarga .., ^ 

zöld 

7 ^.^ , barnásba iátszó szürkésbe iátszó 

a h . 010 lapon •' — . . ., . 

sárga sargas-zold 

„„ . , barnásba iátszó szürkésbe iái szó 

a c . 001 lapon •' , . t — 

sárga barnassarga 

Az ahsorbeálás foka igen csekély, minősége : hy-c^a. 

A kristályokat apróságuknál fogva egyéb optikai tekintetben nem vizs- 
gálhattam meg. 

A brachy véglap szerint való hamdús jól felismerhető annak olykor 
sajátságos gyöngyfényű-fémes csillogásáról. A vertikális tengelyre haránt 
repedéseket észlelni ugyancsak lehet, de a kristályok elválása ezen irány- 
ban szabálytalan. 

A megvizsgált kristályok mindannyian teljesen üdék voltak, a kőzeten 
sem akadtam mállott kristályokra. Nagyságák ritkán múlja felül a vertiká- 
lis irányban az 1 '"fm-t, vastagságuk átlag 0.!25 '"'/m-ve tehető. A kristály- 
lapok igen élénken csillognak, úgy hogy azoknak hajlásait pontosabban 
mérhettem, meg. A brachyvéglapra nézve igen jellemző annak a vertikális 
tengelylyel egyközes rostozása, a mely rostozást néha az első prizmán is 
lehet észlelni. Az í . (122) . P2 piramis rendesen az a:i kombinálási élnek 
megfelelő irányban rovátkás, míg az « . (324). ^APVa lapjai rögecsesek. 
Legsimább a keskeny makrovégiap és a tükrözés jóságára nézve utána az 
első prizma következik. A fölsorolt brachydomák közöl a /,: . (104) . ^UP<yo 
a gyakoribb, az /.(102). V2P00 alakot csak egy esetben észleltem. 

Az ezen kristályokra vonatkozó méréseim felsorolása előtt megjegy- 
zem, hogy az alábbi táblázat az összes megmért hajlások középértékét tar- 
talmazza. A szögértékek után az ;/-el jelölt oszlopban következő számok a 
megmért élekre, a ±<:Z rovat adatai pedig az egyes megmért hajlások 
középeltérésére vonatkoznak, a k betű alatt végre azon kristályok szám- 
mennyiségét találni, a melyeken az illető hajlásokat megmértem. A tükrö- 
zések átalában véve minden esetben megegyező minőségűek, tűrhető jósá- 
guak voltak. Méréseimnél dr. Keennek József műegyetemi tanár úr kiváló 
szívességéből egy a kir. József-műegyetem ásvány-földtani szertárában 



levő kitünö kéttávcsöves LANG-JüNGER-féle tükrözési goniométert használ- 
tam. Összehasonlításul egyúttal az idézett szerzők közleményeiből még a 
dem.avendi, aranyi hegyi és a breitenbachi meteoritban foglalt kristályok 
megfelelő észlelt szögértékeit is ide csatoltam. 









obs. 


n 


±d 


h 


cale. 


Dema- 
vend 


Aranyi 
hegy 


Breiten- 
bach. 


b: 


:m 


=010; 


: 110=44^20' 


40 


_o 6' 


6 


* 


44^20' 


44° 4' 


44° 8' 


b: 


\'Í 


= 010: 


122=44 30 


15 


— 8 


4 


* 


43 53 


44 18 


— 


a : 


\u 


= 100: 


324=53 39 


6 


— 19 


1 


53^27' 2" 


53 42 


— 


— 


a 


:i 


= 100: 


122=69 56 


10 


— 3 


3 


69 36 34 


69 41 


69 51 


69 45 


b: 


: U 


= 010: 


: 324=66 2 


5 


— 23 


1 


66 126 


— 


— 


— 


u : 


\i 


= 324: 


122=23 9 


2 


5 


1 


23 15 4 


— 


— 


— 


m 


:i 


= 110: 


: 122=41 11 


6 


— 8 


2 


41 5 28 


40 39 


— 


[40 51 
l41 5 


a : 


■h 


= 100: 


104=74 ca 


3 




3 


74 — 57 








74 21. 



Ez egybeállításból kiderülj hogy az eddig megmért Hypersthen kris- 
tályok szögértékeiben meglehetős különbségek vannak. Egyenlő jóságú 
kristályokat vizsgálva meg, isomorf módon változható vegyi alkotású anya- 
goknál ez várható és további következtetésekre alkalmas dolog. Az eddig 
észlelt Hypersthen kristályoknál azonban egyelőre az eltérések kimutatá- 
sán kívül további részletezésbe bocsátkozni nem lehet, mert az egyes szer- 
zők dolgozataiban a mért és számított értékek egybeállításán kívül az ész- 
lelt szögmérési adatok nyomatékának megítélésére részleteket nem talá- 
lunk, másrészt az összehasonlítani szándékolt kristályok vegyi alkotása 
sem ismeretes a kellő számban és módon. Annyi azonban eléggé feltűnő 
dolog, hogy míg a laachi és mont-dore-i Hypersthenek szögértékei egymás 
között, sőt a breitenbachi Bronzit hallásaival is oly közel megegyeznek, 
addig a málnási, demavendi és aranyi hegyi kristályok hajlásai egymástól 
figyelemre méltóan eltérők. 

Hogy mennyiben tulajdonítható ez az észlelésekre használt kristá- 
lyok minőségének vagy pedig azok vegyi alkotásának, azt az elmondottak 
alapján eldönteni nem lehet. 

A málnád Hypersthen kristályokra nézővé a felsorolt két alapértékből 
számítva a tengelyek viszonya : 

a:6:c= 1.0235:1:1.1728. 

Az egyes megmért kristályok részletesen a következők. 

1. kristály. Hosszasága 0.66, szélessége 0.25, vastagsága 0.13 '%i. 
Alakjai: a, i, u, m^ b, /í. 



-d 


calc. 


-°5' 


. 


. 


53°27' 2" 


■ 3 


69 36 34 


- 5 


. 


. 


66 1 26 


, 


23 15 4 


. 


74 —57. 



56 

obs. n 

6 :m==0t0:011=44°13' . 14 

a : ?i = 100 : 324= 53 25 appr. . 

a:i =100:122=69 54 . 2 

b :i =010:122=44 39 . 2 

b :u =010:324=66 59 ca. 

u :i =324:122 = 23 15 ca. 

a :^- =100: 104=72 59 ca. 

% kristály. Hosszasága: 1, szélessége: 0.5, vastagsága: 0.25 ^'J^j. 
Alakjai: a, i, u, m, b, k. 

obs. 

rt:m=100:110 = 44°23' 
a:i =100:122 = 69 56 
m:i =110:122=41 19 
a:u =100:324=53 39 
6 :i =010:122=44 31 
u:i =324:122 = 23 9 
è :?^ =010: 324=66 2 
a:k =100:104=74 10 appr 

3. kristály (II. tábla, 1. ábra). Hosszasága: 0.66, szélessége: 0.5, vas- 
tagsága: 0.13 «54i. Alakjai: a, i, u, h, tn. 

obs. n +íí 

&:m=010:l 10=45 °42' 8 — °4'. 

4. kristály. Hosszasága: 0.75, szélessége: 0.25, vastagsága : 0.13 ''%j. 
Alakjai : a, i, b, m. 

obs. »» +íi 

è :m=010:110=44°29' 3 — °15' 
b :i =010:122=44 9 1. 

5. kristály {II. tábla, 2. ábra). Hosszasága: 0.75, szélessége: 0.33, vas- 
tagsága : 0.25 '>%. Alakjai : a, i, iii, b, u, l, k. Megjegyzem, hogy az 
/ . (102) . V2P00 alak meghatározása rendkívül apróságánál fogva az 
6í:c=[100:001] és 6 : í"=[010 : 122] övek utján történt. 



n 


+d 


calc. 


8 


— °13' 


. 


6 


— 8 


69°36'34" 


4 


— 18 


41 5 28 


6 


— 19 


53 27 2 


7 


— 1 


, 


2 


— 5 


23 15 4 


5 
ippi 


— 23 


66 1 26 
74 —57. 





oba. 


n 


+d 


cale. 


b :m = 010: 


110=44°30' 


5 


°12' 




a:i =100: 


122=70 1 


2 


— 9 


69°36'34" 


m:i =110: 


: 122=41 3 


2 


— 4 


41 5 28 


b :i =010: 


122=44 30 


5 


— 10 





a :Ä; =100:104=74 appr. 1 . 74—57. 



57 

6, kristály. Rosszasága : 0.75, szélessége : 0.5, vastagsága : 0.25 «}^^. 
Alakjai: a, i, u, b, m. 

obs. n -\zii 

&:m=010:110=44°20'. 2. —"1'. 

A kőzetről isolait Hyjoersthen kristálytöredékek között a mikroskópos 
vizsgálatnál egynehány Hypersthenhez hasonló kristály a többitől sötétebb 
szine által igen eltért. Közönséges fényben czimetbarnák — zöldesbarnák, 
igen átlátszók, üdék. Sötét Nicolok között meggyőződtem, hogy az elsöté- 
tedés a látszólagos prizma-élhez jtem orientált. A kristálytöredékek rend- 
kívül apróságánál fogva a megnyúlási irány lapjait meghatározólag egy- 
mástól megkülönböztetni nem sikerült és így a nem orientált elsötétedésröl 
csak annyit említhetek, hogy az az egyik lapon a megnyúlási éllel egy töre- 
déken Na fénynél 4 különböző meghatározás középértéke gyanánt a 
mikroskópban 2 l°9'-re rúgott, 41' középeltéréssel. A pleochroosság észreve- 
hető volt, A kőzet üregecskéiben felnyölt egyéb kristályokat vizsgálva, sike- 
rültegy ilyen kristály kát a kőzeten magán fölfedezni, mely sötétebb színé- 
nél fogva intensivebb csillogással vált ki a Hypersthenek közöl. A kristál}^ 
méretei: 0.5, 0.25 és 0.13 '"'/„^ és az oszlopos lapokon kívül tetőző parányi 
lapokkal is bírt. A természetesen csak közelítő szögértékek kimutatták, 
hogy Amphibol-\a\ van dolgunk, melynek vékony oszlopos habitusa van 
ós alakjai a szokásos állás szerint, nagyság szerint fogyó sorrendben : 
m.(110).ooP, 6-(001).0P, rt(001).oo-Poo, 6(010). 00^,^00, '/.(131). 3P3 
és r.(íll).P. 







ObR. 




n 


+d 


cale. " 


m 


:m'=110: 


1Î0=56°48' 


ca. 


4. 


1° 6' 


55°54' 


h 


:m =010; 


; 110=60 46 


ca. 


2 . 


—18 


62 8 


m 


:c =110: 


001=76 36 


ca. 


1 . 


. 


76 28 


m^ 


:i =110: 


: 131=61 5 


. 


1 . 


. 


60 55 


b 


:i =010 


: 131 =49 30 


ca. 


. 


. 


49 38 


b 


:r =010; 


:îll = 73 45 


ca. 


. 


; 


74 11. 



A kőzetről isolait kristályok ezen meghatározása után magát a kőzetet 
vizsgáltam meg. Az vöröses szürke színű, tele van kisebb-nagyobb sza- 
bálytalan üregekkel, a törési lapon ennélfogva kissé porhanyó. Az üre- 
gecskéktöl eltekintve a kőzet anyaga meglehetős egyöntetű, itt-ott lehet 
néhány beágyazott, dara nagj^ságu víztiszta Quarzot észrevenni. Ezeknek 
határolása szabálytalan, de a szemek inkább gömbölyű alakúak, repede- 

^^ Feanzenau a. Értek, a term. tud. köréből. Kiadja a m. tud. Akadémia. 
XTI. kötet. Egyúttal: Grotli's Zeitschr. etc. 8. p. 568. Kryst. und opt. Unters, am 
Amphibol des Aranyér Berges. 



zettek ; a köröm nyomására könnyen kihullanak és ilyenkor látható, hogy 
egy sárgás, esillámszerű kéreg veszi őket körül, mely a kőzetben vissza- 
marad. Szembetűnik ^még néhány kisebb-nagyobb, olykor hatszögletes, 
ugyancsak a kőzet anyagába mintegy berakott, mállott cdllámszerü sötét 
színű zárvány is. A csillámszerű tombak-fényű anyag már csak kés segé- 
lyével választható el durva levelekre. A friss törési felületeken azt látjuk, 
hogy a kőzet repedései és mondhatni anyagának legnagyobb része telve 
vannak a már ismertetett tündöklő Hypersthen kristálykákkal, a melyek 
között olykor mind a két végén tetőzött példányok is vannak és rendesen a 
kőzetről könnyű szerrel levehetők. Az üregecskéket végre bőséges mennyi- 
ségben a Tridymitnek parányi fehér víztiszta táblácskái burkolják be. 

Kézi nagyítóval vizsgálva a kőzet finom porózossága még jobban ki- 
derül és egyúttal az alapanyagban igen apró barnás szemeket különböztet- 
hetünk meg. Az üregecskékben a Tridymit táblácskáit itt-ott jól föl lehet 
ismerni és egyúttal a sötétebb színnél és élénkebb csillogásnál fogva a 
finom Amphibol tűkre is reá akadhatunk a Hypersthen kristályok nagy 
sokaságában. 

E kőzetből a vékony csiszolat készítése némi vigyázatot igényel, 
mert az üregesség folytán a 'emezek igen könnyen széthullanak. A Rosen- 
busch-Fuess-féle mikroskópban a szokásos nagyításnál a kőzet elegyrészei 
az igen vékony csiszolatban jól földerülnek. 

Üveges básist több csiszolat közöl egyben sem találtam, hanem az 
alap teljesen kikristályosodott Plaf/ioklas mikrolithokból áll, melyek kes- 
keny léczalakúak; a jellemző iker-kristályokat itt-ott lehet csak meg- 
figyelni. Ez alaj)ból azonnal kiválnak a rendesen nagyobb AiLgü kristályok 
metszetei, a már kézi nagyítóval is észlelhető említett szemecskék. 

Az Augitok vékony lemezei majdnem színtelenek, vagy sárgásak 
és az összes jellemző sajátságok alapján könnyen meghatározhatók. — 
Poláros fényben az elsötétedés .maximuma a hasadási irányok szerint a 
kristály-alaktani viszonyokkal egybehangzó ; az interferenczia színei igen 
élénkek és ezek egyúttal elárulják, hogy a kristályok határolása oly- 
kor keskeny szegélyben már elváltozott, egyes nagyobb kristályoknál a 
határvonalakkal conform zónásság is szembetűnik. Néhány nagy kristály 
anyagára nézve annyira megváltozott, hogy aggregrácziós polárosságot 
észlelhetni. Az Augit legnagyobb része azonban teljesen üde, több kris- 
tályban nagyobb nagyításnál a metszet egész vastagságán át hosszúkás, 
sorban elrendezett interpo sitiókat láthatni, a melyek poláros fényben nem 
változnak el és valószínűség szerint gázpórák. Az Augit közönséges iker- 
kristályaiból is [az a (100) . ooP^oo] szerint lehet példákat találni. 

Az üregek közelében, de a kőzet többi elegyrészei között is akadunk a 
vékony lapos Hypcrsthm kristályokra. Az orientált elsötétedés, de legin- 
kább a ieltünő pleochroosság folytán azokat könnjnLl szerrel meg lehet 



59 

különböztetni, lia a kristályok habitusától és szembeötlő üdeségétöl el is 
tekintünk. Azon vékony hosszúkás, Hypersthenhez hasonló kristálykák, a 
melyek a poláros fényben nem orientálva sötétülnek el, az elöbbeniekben 
közölt vizsgálatok alapján valószínűség szerint Amphiholoh ; meg kell 
azonban jegyeznem, hogy így a vékony csiszolatban ezen néhány parányi 
kristályokat — a melyeket bizonyára csak igen kevés esetben találhatott a 
metszés az eJnyulási iránynyal egyközesen — mint Amphibolokat a nem 
orientált elsötétedés alapján meghatározni igen kétséges leenclett volna. 

A Tridymit vékony hatszögletes táblácskái az üregeket burkolják 
és sajátságos aggregrácziójuk valamint a poláros fényben jellemző viselke- 
désük folytán, kis vigyázattal megtalálhatók. 

Az egész közét ezeken kívül Magnetit pontokkal sűrűn be van hintve, 
a melyet az említett elegyrészeknek majdnem mindenikében találtam 
bezárva. Eg}^ nagyobbacska szemen az (110). cxdO és (IJl).O kombinálást 
véltem felösmerni ; a pontocskák határolása azonban nem mindig szabá- 
lyos. A Magnetit társaságában, bőséges mennyiségben, ugyancsak igen apró 
sötétebb vörös színű átlátszó táblácskák vannak ; ezek rendesen repedezet- 
tek, a körvonalak csak ritkán szabályosak és ez utóbbi esetben hatszögie- 
tesek ; színükre és alakjukra való tekintetből ezeket Haematit kristályoknak 
kell tartanom, a nagy (0001) .OB lappal és a szokott keskeny rhomboéde- 
res kombinálásokkal, a mit egy nagyobbacska táblán figyelhettem meg. 

Nagyobb nagyításnál a kőzet alapanyagában nagy mennyiségben 
találni igen vékony víztiszta kristálykákat, a melyek valószínűség szerint 
Aputitoh. A szabad szemmel is jól látható nagyobb csillámos zárványokat 
a vékony csiszolatban is megtaláljuk. Néhány nagyobb részlet határozottan 
B'iotit (az elnevezés petrographiai értelmében), a kitíínő hasadásra normá- 
lis átmetszeteken a pleochroosság és az absorbeálás igen nagy foka, a finom 
hasadási vonalak orientált elsötétedéssel ezt igazolják. Ezen Biotit metsze- 
teknek széle igen sűrűn köröskörűi Magnetit szemekkel van telve, a melyek 
egyes esetekben a csillámos anyagot föl nem ismerhetövé teszik. A Biotit- 
nak a hasadási iránynyal egyközösen talált lemezkéit is itt-ott látni, a me- 
lyeken természetesen a pleochroosságot, absorbeálást észlelni alig lehet. 
Némely nagyobb csillámszerű zárványok viselkedése igen sajátságos. A csil- 
lámok orientálása szerint a hasadási irányhoz ferdén hajlott átmetszeteknél 
az elsötétedés a hullámos hasadási vonalakhoz orientált, de a pleochroosság 
és az absorbeálás majdnem elenyésző csekély. Vannak másrészt az Amphi- 
bol prizmák átmetszetéhez hasonló lemezek is, a melyeken semmiféle 
hasadási vagy elválási vonalat nem lehet látni, de a pleochroosság és az 
al)Sorbeálás feltűnő ; ez utóbbiak a Magnetit pontokat bőséges mennyiség- 
ben tartalmazzák. 

E kőzet tehát a Plagioklas mikrolithokból álló alapban Angit kristá- 
lyokat tartalmaz, a mely alap egyúttal Magnetit, Hœmatit (?) és Apatit (?) 



60 

kristálykákkal van teli. A Tridymit csak az üregeket bélleli ki, a Hypersthen 
kristályok és az egyes Amphibolok is leginkább azokban és azok közelében 
találhatók. Hogy a Hypersthen a kőzethez szorosabb értelemben tar- 
tozó elegyrésznek tekintendö-e, azt valószínűnek tartom annál is inkább, 
mert a Hypersthen kristályok a többi elegyrészek között is, az igaz hogy 
szórványosan, de mégis megtalálhatók. A Quarz szemek és a csillámos 
részletek többé-kevésbl)é a zárvány jellegével birnak. 

A Székelyföld geológiai térképén dr. Herbich Ferencz ^* Málnás köz- 
vetlen közelében a neocom kárpáti- homokkő vet jelöli csak ki. Málnástól 
éjszakra., Mikó-Ujfalu közelében «trachyt görelyek és üledékek» jelentkez- 
nek, a melyek trachyt brecciákkal és conglomerátokkal együtt a Hargita 
trachytzömének déli végét veszik körül. 

Budai József ^^ azonban a Hargita déli részén több helyen talált 
trachy tokát, a hol a Herbich-féle térképen az kijelölve nincs, igy nevezete- 
sen a Málnástól éjszakra esö Nagy-MuTijô több pontjáról Biotit-Amphibol- 
Oligoklas-Quarz trachytot, Plagioklas-Amphibol-Tridymit trachytot ismer- 
tetett. Angit-trachytot a tulajdonképeni eruptiv területtől távolabb, Mál- 
nástól északnyugotra Biharczfaha környékéről ír le. A Hargita zömé- 
ről azonban ismeretes, hogy azt legnagyobb részben augit-, augit-amphibol 
trachytok alkotják, úgy hogy ezen itt ismertetett Málnás vidéki kőzetet is 
a vidék geológiai alkotásának analógiája alapján harmadkori kőzetnek és 
mint ilyent Hypersthen-Tridym,it tartalmú Aufiit-Aiulesitnek kell megne- 
veznünk. Hogy e kőzet Málnáid környékén hol fordul elő, arra nézve egye- 
lőre közelebbit nem tudok, Franzenau Ágoston úr azonban az elmúlt nyá- 
ron Málnáson megfordulván, ott arról értesült, hogy a fürdőtől körülbelül 
egy óra járásnyira eső kőbányából származhat, a hol a kőzetet építkezési 
czélokra fejtik. 

Hogy az Augit- Andesitekben rhombos Pyroxén is van, az már isme- 
retes dolog. RosENBuscH^^ Ugyan tévesnek mondotta Fouqué állítását a 
santorini lávák Hypersthen kristálj^airól, de azért igen valószínűnek tartá 
a rajnai idősebb Diabasporphyrok analógiája alapján, hogy az Augit- Ande- 
sitekben egy rhombos Pyroxén is lehet. Azóta több búvár talált rhombos 
Pyroxéneket ezen fiatalabb eruptív kőzetekben. így Blaas " a demavendi 
(Perzsia) trachytokban ismertetett Hypersthen kristályokat. Wichmann ^^ 

^* A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. A ni,, kir. földtani intézet 
évkönyve. V. kötet. Budapest, 1878. 

^^ Adatok a Hargita déli részének petrograijhiéijéthoz. Földtani Közlöny. 11. 
1881. p. 109. 

^^ Physiographie. II. p. 411. 

" 1. c. 

^* Arthur Wichmann. Ein Beitrag zur Petrograj^hie des Viti- Archipels. Tscherm. 
Min. Mitth. Neue Folge. Bd. V. 1883. p. 36. Az itt érintett kőzet Munia-ról (Exploring 
laies) való. 



61 

pedig a Csendes Oczeán egy távolesö saigetcsoportjának egyik Augit-Ande- 
sitjéröl kétségtelennek állítja, hogy abban rliombos Pyroxén is van. 
De hazánkban is, Európának ezen páratlan trachyt területén, a rhombos 
Pyroxéneket legújabban már több ponton észlelték. Ha az aranyi hegy 
kőzetéről csak röviden emlékezünk meg, a melyben dr. Krenner^^ ki- 
mutatta, hogy a dr. Kocn által Szahóitnak elnevezett kristályok Hypersthe- 
nek — és a miből folyólag a többi Szabóit tartalmú kőzet is (Aetna, Mont- 
Dore) újabb kutatásokra vár — Becke^*' a Hargita hegység Augit-Andesit- 
jeiben több ponton Bronzitot talált (Tusnád fürdő, Csik-Mago8, Közrezhavas, 
Homoród fürdő), sőt a Hargita éjszaki előhegységeiben is — a melyek 
Bukovina déli részébe benyúlnak — nagy mennyiségben akadt Bronzit 
tartalmú Andesitokra (Timen, Luccaciu, Fiatra Dorni stb). 

Whitman Cross '^^ a legújabban «On Hypersthene-Andesit and on 
triclinic Pyroxene in Augitic rocks» czim alatt a Buffalo Peaks (Colo- 
rado, U. S. A.) Augit-Andesitjéről azt közli, hogy abban pedig sb Hypersthen 
a pyroxenes elegyrészek között a> legléiiyegesehh. Ezen érdekes dolgozat ered- 
ményei igen nagy területre szólanak. Szerző ugyanis midőn a tipusos 
Augit-Andesitnek tartott Bufalo-Peaks-iöl származó közetekben a Hy- 
persthcnt domináló elegyrésznek találta, vizsgálatait egyúttal számszerint 
huszonegy más tipusos augit-andesitre terjeszté ki — a többi között a Sd- 
mecz környékének több helyéről, Felsó'-Fernezelyró'l, Nagy-Bánya, Fiánk, 
Abanj-, SárosToaegje, a Hegyalja, a Mátra és déli Szerbia, területeiről szár- 
mazó kőzetekre — és ezekben a Pyroxén nagyobb részét optikai és struk- 
túrái tekintetekben a Buffalo Peaks kőzetének Hypersthenjével megegye- 
zőnek találta. Cross úr egy későbbi közleményében'^^ előlegesen már azt 
is tudatja, hogy három magyarhoni t'pusos augit-andesitből ( B agony a, Bát 
és a tokaji hegy kőzetei) a Hypersthen kristályokat isolálni sikerült. 
Az elemzés az idő szerint még a közreadásra nem készült ugyan el, de 
Cross úr szerint a kristályok tökéletesen a normális Hypersthen vegyi 
alkotásával birnak és az isolait anyagba Augit határozottan nem kevere- 
dett. Még az Amphibol-Andesitekből is azokban, melyek a tipusos augit- 
andesitekhez hasonlók, valami 15 megvizsgált esetben Hypersthent 
ugyancsak kisebb-nagyobb mennyiségben talált. Végső soraiban oda nyi- 
latkozik, hogy az augit- andesitek legfontosabb alosztályát tulajdonképen 
Hypersthen Andesitnck volna czélszerű elnevezni. 

Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy az észlelési módszerek és 
készülékek tökéletesbítésével a jól meghatározottnak vélt kőzeteknek újból 

'"> 1. c. 

^" Über die Unterscheidung von Augit und Bronzit in Dünnschliffen. Tsclierm- 
Min. Mitth. Neue Folge. Bd. V. 1883. p. 527. 

'•''• Bulletin of the United States Geological Survey. Nr. 1. Washington, 1883. 
^* Amer. Journ. of Science. Third Series. Vol, XXVI. 1883. p. 76. 



62 



való tanulmányozása is mindinkább szükséges. Mig néhány évvel ezelőtt a 
rhombos Pyroxének előfordulását a fiatalabb eruptiv kőzetekben kétségbe 
lehetett vonni, mai napság már különféle helyekről való kőzetekben talál- 
juk azokat. Hogy hazánk eruptiv területein is bőséges munka vár ezen 
czélból a kutatóra, az kétségtelen és meggyőződésem szerint ezen itt 
ismertetett málnási Byperst]t('n-tn,its.lmű Angit- An desit ezen új tipusú 
érdekes kőzeteknek csak egy hírmondója lehet. 



63 



MYRIOPODA 
A JOANNE XANTUS IN ASIA OKIENTALI COLLECTA. 

ENUMEKAVIT SPECIESQUE N0VA8 DESCEIPSIÏ 

Dr. EdmuNDUS TömÖSVÁRY, Cassoviae, Hung. sup. 

(Opus postumuio). 

(Tab. III. IV. \.) 

INTEODUGTIO. 

Dr. Ednmndus Tömösvári/, pro gravi damno scientiarum naturalium 
prämature mortuus rerum naturalium scrutator indefessus *, publicationem 
hanc inter sua acta literaria in manuscripto reliqnit et nunc Dominus Doc- 
tor Geiza dc Horrdth typis mandare curavit. 

Myriopoda hsec infra notata, annis 1 869 — 70 a Joanne Xantus erudito 
hungaro, a gubernio Status Hungarici ad oras Asia? orientális misso, col- 
lecta, nunc in Musac'o Nationali Htingarico custodiuntur. Pias memorise 
vir, Edmundus Tömösváry, Myriopoda haec iam ante annos diligenter lu- 
stravit, et opus hoc postumum iam anno 1881 ita elaboravit, sicut hac 
occasione in lucem editum est. 

Inter animalia haec, auctor 16 genera et 52 species invenit; etquidem 
è Chilopodis 9 genera et 16 species, e Chilognathis vero 7 genera et 36 
species, quae omnia maxima parte insulas Borneo et Java, parte minore 
vero Sitmatram, Singaporem, regnum Siamense, Ghinam et Japoniain 
patriam suam profitentur. 

Collectionis huius fere pars dimidia (14 species nempe e Chilopodis 
et 7 e Chilognathis) adhuc inedita videtur. Ex his 10 Chilopoda et 6 
Chilognatha originem suam habent ex insula Borneo, 1 Chilopodon inhabitat 
insulam Borneo, nee non Humatram et regnum Siamense, species 2 insulam 
Singapore et 1 Javam, et tandem 1 Chilognathon e Japonia oritur. 

* Biographiam vide : Bovartani Lapok. 1885. Nro. I. p. Í. 



64 

Inter Chilopoda nova Borneensia species una etiam genus novum 
constituit, quod sub nomime Anodoniastovui auctor iani prius descrip- 
serat. * 

Enumeratio sequens et descriptioues specierum novarum eadem sunt, 

quie in reliquiis auctoris inveniebantur ; adiectis tabulis nonnullis (III — V) 

ab ipso auctore delineatis. 

Eedactorcs. 



I. Ordo. CHILOPODA Latreille, 1817. 
1. Fam. GEOPHILIDAE Leach, 1814. 

1. Genus. ORYA Meinert, 187 J. 

1 . Spec. Orya Xanti nov. spec. 

Dilute flava; pedibus maxillaribus curvatis marginem frontalem baud 
attingentibus ; lamina cephalica latiore quam longiore, porosa ; lamina 
frontali producta ; laminis dorsalibus sulcis foveisque binis instructis ; 
laminis ventralibus transversis, porosis, medio leviter impressis ; pedibus sat 
brevibus, anticis crassioribus. Pedes fem, 85, maris 81 pp. Lougitudo femi- 
nsB 85 mm., maris 72 mm. 

Patria: Siam (Bangkok), Borneo (Matang), Sumatra. 

0. barbaricœ Meinert ex Africa septentrionali descriptœ simillima, 
pedibus pluribus et impressionibus laminarum ventralium mox distinguenda. 

2. Genus. MECISTOCBPHALUS Newport, 1842. 

1. Spec. Medstocephalus punctifrons Newport, J 842. 

Patria : Borneo (Matang) et Java. 

2. Spec. Mecistocephalus mkicollis nov. spec. 

Ochraceus; capite cum trophis brunneo, setis brevioribus sparse ve- 
stito ; lamina cephalica punctata, parte postica bisulcata, sulcis antrorsum 
divergentibus ; lamina basali medio unisulcata; laminis dorsalibus bisul- 
catis ; laminis ventralibus anticis et mediis impressione Y formi, posticis 
foveolis multis prœditis; lamina ventrali ultima duplo longiore quam lati- 
ore, margine postico rotundato, parce piloso ; pleuris posticis poris nume- 
rosissimis, maioribus et minoribus, instructis, margine inferiore denticulato. 
Pedes feminse marisque paribus 49. Long. Î 50, cT mm. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

* Természetrajzi Füzetek. VI. 1882, pag. 162. 



65 

2. Farn. SCOLOPENDEIDAE Newport, 1844. 
a) Subfam. SCOLOPENDRIDAE HETEROPODES Gervais, 1847. 
1. Genus. SCOLOPOCRYPTOPS Newport, 1844. 
1. Spec. Scolopocrypto'ps gcophilicornis nov. spec. 

Ociilis nullis ; segmentis pediferis 23 ; capite siibquadrato ; labio eden- 
tato ; antennis 1 4. articulatis ; stigmatibus parvis branchiformibus ; laminis 
dorsalibus sulcatis, ventralibus piinctatis ; lamina cephalica profunde pun- 
ctata ; lamina dorsali ultima parum producta ; appendicibus analibus latera- 
libus pedibusque analibus elongatis, his spinis duobus armatis. Long, cor- 
poris 30 mm. 

Patria : Java. 

b) Subfam. SCOLOPENDRIDAE CRIBRIFERI Gervais, 1847. 

1. Genus. HETEROSTOMA Newport, 1844. 

1. Spec. HeteroStoma spinulositm Brandt, 1840. 

Patria: Borneo (Matang et Sarawak). 

2. Spec. Reterostoma rapax Gervais, 1847. 

Patria: Slam (Bangkok). 

3. Spec. HeteroStoma alhidum nov. spec. 

Corpore griseo-flavescente ; antennis sat longis, 20. articulatis ; labio 
dentibus 8 rotundatis armato ; laminis dorsalibus 1 éviter bisulcatis, laminis 
ventralibus sulcis destitutis ; lamina ventrali ultima medio unisulcata ; pe- 
dibus analibus margine interiore spinis 3 uniseriatim, margine inferiore 
spinis 3, biseriatim dispositis armatis. Long, corporis 56 mm. 

Patria : Singapore ; (specimen unicum). 

4. Spec. Heterostoîna hisulcatum nov. spec. 

Corpore olivaceo; laminis dorsalibus profunde bisulcatis; punctatis; 
articulo primo pedum analium spinoso, supra et intus spinis 5 magnis 
biseriatis, subtus spinis 4 biseriatis instructo. Long, corporis 32 mm. 

Patria : Borneo (Matang). 

2. Genus. BRANCHIOSTOMA Newport, 1844. 
1. Spec. Branchiostoma subspinosum nov. spec. 

Supra plerumque viridi-olivaceum, pedibus rufescentibus ; antennis 
flavescentibus, 20. articulatis; laminis dentalibus brevibus, denticulis 4 
parvis instructis; pedibus analibus gracilibus, articulo primo dentibus 3 
biseriatis armato. Long, spécim, maximi 60'mm. 

Patria: Borneo (Matang). 

Tennés^etrajzi Füzetek. IX. köt, '^ 



66 

2. Species. Branchiostoma jmnctiv entre nov. spec. 

Supra olivaceum, pedibus antennisqiie flavescentibus ; antennisîîl- 
articulatis ; laminis ventralibus bifoveolatis ; laminis dentalibus brevibus 
denticulis 3 magnis armatis; pedibus analibus loDgis et gracilibus, articulo 
primo dentibus parvis numerosis multiseriatis armato. Long. eorp. 72 mm. 

Patiia : Borneo (Matang et Sarawak). 

3. Genus. ANODONTASTOMA Tömösváry, ISSl. 

1. Species. Anodontastoma octosidcatum Tömösváry. 1881. 
Patria : Borneo (Matang). 

4. Genus. BEANCHIOTREMA Kohlrausch, 1880. 

1, Species. Branchiotrema nitididum nov. spec. 

Supra viride, nitidulum, pedibus virescentibus ; antennis 20-articu- 
latis ; laminis dentalibus sequi longis ac latis, antice denticulis 4 rotun- 
datis armatis ; pedibus analibus brevibus, gracillimis, spinis multis multi- 
seriatis armatis. Long. corp. 42 mm. 

Patria: Borneo (Matang). 

2. Species. Branchiotrema longicorne nov. spec. 

Supra viridi-olivaceum, pedibus antennisque flavescentibus ; antennis 
30- — 34 articulatis ; laminis dentalibus latis, denticulis 3 acutis armatis ; pe- 
dibus analibus gracilibus, 12 — 14 spinis triseriatis praeditis. Long. corp. 
36 mm. 

Patria : Borneo (Matang). 

c) Subfam. SCOLOPENDEIDAE MOESICANTES Gervais, 1847. 
1. Genus SCOLOPENDRA Linné, 1758. 

1. Species. Scolopendra tigrina Newport, 1844. 

Patria: Japonia (Nangasaki). 

2. Spec. Scolopendra morsitans Linné, 1758. 

Patria : Java, Sumatra, Siam (Bangók). 

3. Spec. Scolopendra septemspinosa Brandt, 1841. 

Patria: Java. 

4. Spec. Scolopendra flava Newport, 1844. 

Patria : Siam (Bangkok). 

5. Spec. Scolopendra erythrocephala Brandt, 1841. 

Patria : Java. 

6. Spec. Scolopendra mactans C. Koch, 1847. 

Patria : Java. 



67 

7. Spec. Scolopendra horrida C. Koch, 1847. 

Patria : Java. 

8. Spec. Scolopêtidra hilineata De Haan, 1841. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

9. Spec. Scolopendra flavicornis nov. spec. 

Capite et segmentis corporis supra viridi-nigricantibus, subtus pedi- 
busqiie dilute-brunneis ; antennis flavescentibus, 18-articulatis; laminis 
ventralibus bisulcatis; laminis dentalibiis denticulis 5 armatis; pedum 
analium articulo primo cylindrico, intus spinis 3 biseriatis, subtus spinis 
2 armato. Long. corp. 80 — 85 mm. 

Patria: Borneo (Matang). 

10. Spec. Scolopendra varii-spinosa nov. spec. 

Supra olivacea, pedibus antennisque fusco-testaceis ; antennis 18-ar- 
ticulatis; laminis dentalibus denticulis 5 rotundatis armatis ; articulo primo 
pedum analium margine interiore spinis 3 — 4 alternantibus in series duas, 
subtus spiuis 2 — 3 in série una dispositis instructo. Long. corp. 80 — 90 mm. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

11. Spec. Scolopendra aiirantipes nov, spec. 

Supra olivacea, pedibus flavidis ; laminis dentalibus denticulis 7 — 8 
minutis rotundatis armatis ; laminis ventralibus leviter bisulcatis ; articulo 
primo pedum analium intus spinis 4 alternantibus in series duas dispositis, 
subtus spinis 2 prsedito. Long. corp. 75 — 80 mm. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

12. Spec. Scolopendra nudipcs nov. spec. 

Supra dilute olivacea, marginibus segmentorum, antennis pedibusque 
flavescentibus ; laminis dentalibus denticulis 6 — 7 ineequalibus armatis; 
laminis ventralibus 1 — 4 leviter bisulcatis, laminis reliquis sulcis desti- 
tutis ; lamina ultima ventrali medio longitudinaliter impressa; pedibus 
analibus nudis, sj^inis destitutis. Long. corp. 80 mm. 

Patria : Singapore. 

3. Familia. SCUTIGEEIDAE Gervais, 1837. 

1. Genus SCUTIGERA Lamarck, 1801. 

1. Spec. iS'cMíigé'rc/ se?•mí^/;6s Gervais, 1847. 



5* 



68 



II. Ordo. CHILOGNATHà Latreille, 1817. 
1. Família GLOMERIDAE Leach, 18Í4. 

1. Genus SPHAEROPOEUS Brandt, 1841. 

1. Spec. Sphaeropœus sidcicoUis Karsch, 1880. 

Patria : Java. 

2. Spec. Sphaeropœus tricollis Karsch, 1 880. 

Patria: Java. 

3. Spec. Sphaeropoeus falcicornis nov. spec. 

Niger, limbis segmentorum ferrugineis ; hmbo antico segmentorum 
dorsalium granulato, carina nulla ; antennis brevibiis, falciformibus, flave- 
scentibus, articulo apicali cleplanato ; lamina cephalica leviter impresso- 
punctata. Long. corp. 30 mm. 

Patria : Borneo (Matang). 

4. Spec. Sphaeropœus granulatus nov. spec. 

Corpore nigro ; segmentis dorsalibus medio leviter carinatis, granu- 
latis ; antennis brevibus, articulo ultimo pernseformi, basin versus angu- 
stato, apice dilatato, profunde impresso-punctato ; lamina cephalica leviter 
impresso-punctata. Long. corp. 30 mm. 

Patria : Borneo (Matang). 

2. Genus SPHAEEOTHEEIUM Brandt, 1841. 
1. Spec. Sphaerotherium Lichtensteinii Brandt, 1841. 

Patria : Java. 

2. Familia POLYDESMIDAE Leach, 1814. 

1. Genus PARADESMUS Saussure, 1859. 

1. Species. Paradesmus cjracilis C. Koch. 1847. 

Patria : Java et China. 

2. Spec. Paradesmus spectahilis Karsch, 1880. 

Patria : Java. 

3. Spec. Paradesmus coarctatus Saussure. 

Patria : Borneo (Matang et Sarawak). 

4. Spec. Paradesmus pekuensis Karsch, 1880. 

Patria: China. 



69 



2. Genus. STENONIA. Gray. 

1. Spec. Ste72onia fusca C. Koch, 1847. 

Patria : Borneo et Java. 

2. Spec. Stenonia annedens Hum. et Sauss., 1869. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

3. Spec. Stenonia Pfeif erae Hum. et. Sauss., 1869. 

Patria : Borneo (Sarawak). 

4. Spec. Stenonia Javaniis Saussure, 1859. 

Patria : Java. 

5. Spec. Stenania margaritifera Gervais, 1847. 

Patria: Sumatra. 

3. Genus OXYUEUS G. Koch, 1847. 
1. Spec. Oxyuriis rosulans nov. spec. 

Flavido-rosulans, supra conv^exus; segmentis alatis margine posteri- 
ore acutis et arcuatis ; margine antico alarum rotundato ; organis copula- 
toriis maris bifurcatis, parte antica bifida. Long. corp. 45 mm. 

Patria : Japonia (Nangasaki.) 

3. Familia JULID AE Leach, 1814. 
1. Genus SPIROBOLUS Brandt, 1841. 

1. Species. Spiroholus javanicus Brandt, 1841. 

Patria: Java. 

2. Species. Spiroholus maximus Linné. 

Patria : Borneo (Matang). 

3. Spec. Spiroholus sangvineus C. Koch. 

Patria : Java, Borneo, Sumatra, Singapore. 

4. Spec. Spiroholus carnifex Fabricius. 

Patria : Borneo (Matang). 

5. Spec. Spiroholus cylindricus C. Koch. 

Patria : Java. 

6. Spec. Spiroholus Indus Linné. 

Patria: Borneo (Matang). 

7. Spec. Spiroholus rufo-marginatus nov. spec. 

Corpore cylindrico, retrorsum graciliore ; capite nigro-fusco, antennis 
pedibusque fuscis ; segmento dorsali primo antice marginato, processibus 
lateralibus rotundatis, margine postico arcuato, ante marginem posticum 
baud sulcato ; parte anteriore segmentorum corporis (segmentis primo et 
ultimo exceptis) a parte posteriore linea circulari impressa discreta, parte 



70 

posteriore subtus et lateribns imiDresso -striata, siij)ra glaberrima; parte 
anteriore segmentorum omnium grisescente, parte posteriore nigra et prœ- 
terea rufo-marginata ; squamis analibus immarginatis. Long. corp. 130 mm. 
Patria : Borneo (Sarawak). 

8. Spec. Spirobolus erythropus nov. spec. 

Corpore cylindrico, retrorsum modice attenuato ; ocellis quadrangu- 
lariter comjjositis; antennis rufescentibus, capite sequilongis; processu 
laterali segmenti primi angiilato, margine anteriore arcuato ; parte posteri- 
ore segmentorum corporis a parte anteriore discreta et impresso-striata ; 
segmentis omnibus fuscis, postice rubro-limbatis ; pedibus longis, sangui- 
neis ; segmento ultimo corporis ecaudato. Long. corp. 35 mm. 

Patria : Borneo (Matang et Sarawak). 

9. Spec. Spirobohis ater nov. spec. 

Corpore cylindrico, segmento dorsali primo latissimo, processu late- 
rali quadrangulariter rotundato, margine posteriore arcuato, medio impresso, 
marginato ; parte anteriore segmentorum corporis a parte posteriore linea 
impressa discreta; segmentis omnibus pedibus antennisque nitidis, nigris. 
Long. corp. 180 mm. 

Patria : Borneo (Matang) ; specimen unicum. 

4. Farn. POLYZONIDAE Gervais. 
1. Genus SIPHONOPHORA Brandt. 

1. Spec. Siphonophora Picteti Humbert. 

Patria: Sumatra; (specimen unicum). 

2. Spec. Siphonophora quadriUiherculata nov. spec. 

Polydesmiformis, antrorsum et retrorsum gracilescens ; segmentis 
corporis convexiusculis, supra tuberculis quatuor praeditis, granulatis, pro- 
cessibus lateralibus fere horizontalibus, arcuatis et nonnihil acutis ; pedibus 
sexarticulatis, articulo ultimo longissimo, inermi ; pedibus latitudine cor- 
poris paullo brevioribus ; primis 6 et ultimis 4 paribus j)edum ceteris multo 
brevioribus. Long. corp. 25 mm. 

Patria: Borneo (Matang et Sarawak). 



P 



71 



EXPLICATIO TABULARUM. 
TAB. III. 



Fig. 1. Orya Xanti nov. spec. ; jmrs postica feminae, supina. 

« 2. Eadem ; pars postica maris, supina. 

(( 3. Mecistocephalus sulcicollis nov. sp. ; pars antica, prona. 

« 4. Idem ; pars postica feminae, supina. 

« 5. Scolopocryptops geophilicornis nov. spec. 

« 6. Idem ; longitudo naturalis. 
« 7. Idem ; pes analis. 

« 8. HeteroStoma alhidum nov. spec, ; lamina dentalis. 

« 9. Idem ; articulus primus pedum analium, supinus. 

« 10. Idem, pronus. 

« 11. Heterostoma bisulcatum nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 1 2. Idem ; articulus primus pedum analium, supinus. 

« 13. Idem, pronus. 

« 14. BrancMostoma subspinosum nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 15. Articulus primus pedum analium, supinus. 

« 16. Idem, pronus. 

« 17. BrancMostoma punctiventre nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 18. Articulus primus pedum analium, pronus. 

« 19. Branchiotrema nitidulum nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 20. Articulus primus pedum analium, pronus. 

« 21. Branchiotrema longicorne nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 22. Articulus primus pedum analium, pronus. 

« 23. Idem, supinus. 

TAB. IV. 

Fig. 1. Scolopendra ßavicornis nov. spec. ; lamina dentalis. 
« 2. Articulus primus pedum analium pronus. 
« 3. Idem, subtus. 
« 4. Idem, supinus. 

« 5. Scolopendra varii-spinosa nov. spec. ; lamina dentalis. 
« 6. Articulus primus pedum analium, pronus. 
« 7, Idem, supinus. 

« 8. Scolopendra aurantipes nov. spec. ; lamina dentalis. 
« 9. Articulus primus pedum analium, supinus. 

« lO. Idem, pronus. 

« 11. Scolopendra nudipes nov. spec. ; lamina dentalis. 

« 12. Articulus primus et secundus pedum analium proni. 

« 13. Eadem; pars postica corporis, supina. 

« 14. Sphœropœus falcicorîiis nov. sp. ; organa copulatoria maris. 

« 1 5. Idem ; vulva faeminse. 

« 16, Shœropœus gramdatus nov. spec. ; organa copulatoria maris. 

« 17. Idem ; vulva faeminae. 



72 

Fig. 18. Oxyurus rosulans nov. spec. ; oi-gana copulatoria maris. 
« 19, Sjnrobolus rufomarginatus nov. spec. ; Organa copulatoria maris. 
« 20. Idem ; pars postica corporis. 
« 21. Spirobolus erythropus nov. spec. ; Organa copulatoria maris, lamina interior. 

TAB. V. 

Fig. 1. Spirobolus erythropus nov. spec. ; Organa copulatoria maris, lamina biceps 
exterior. 
« 2. Idem ; antenna. 

« .3. Spirobolus ater nov, spec. ; organa copulatoria maris. 
« 4. Idem ; organa copulatoria, pars laminae exterioris. 
« 5. Idem ; organa copulatoria, lamina interior. 

« 6. Siplionophora quadrituberculata nov. spec. ; pars postica corporis, prona 
« 7. Eadem ; pars corporis, percisa. 

« 8. Eadem ; organa copulatoria maris : a lamina anterior, b lamina posterior. 
« 9. Eadem ; pars apicalis laminae posterioris organi copulatorii maris. 
« 10. Eadem ; antenna. 
« 11. Eadem ; pes. 



73 



ORNITHOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 
A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL. 

Dr. Madarász Gyulá-íóI Budapesten. 

(YI. tábla.) 

Minden nagyobb múzeum madarairól jelentek már meg kisebb-na- 
gyobb ismertetések, a melyek hacsak az egyes madarak származási helyének 
hiteles felsorolását tekintjük is, kétségbevonhatlan fontos adatokkal gyara- 
pították ornithologiai ismereteinket. 

A British Museum madarainak ismertetése * mondhatni a legtöké- 
letesebb ilynemű munka, mert ebben nemcsak a fajok száraz felsorolását 
találjuk, hanem rendszertant is, a hol minden család, nem, faj és faj változat 
pontosan és világosan jellegeztetik. 

A magyar nemzeti múzeum madárgyűjteménye is a fejlődés fokozatán 
oda jutott, hogy az első szakot — a mely főleg a hazai ornis egybegyűj- 
tését czélozta — meghaladván, figyelmét az általános madártanra is mind- 
jobban kiterjesztette, úgy hogy gyűjteményünk e tekintetben is mai napság 
jobban-jobban teljessé válik. E haladásában muzeumunkat lelkes hazafiak 
áldozatkészsége lényegesen támogatta. így Xantiis János 15 évi amerikai 
tartózkodása alatt az éjszakamerikai madarak nagy részét megszerezvén, 
azt gyűjteményünknek ajándékozta; ö tőle birja muzeumunk sok és érdekes 
kelet-ázsiai, főleg Borneoról származó madarát is. Vidéky László és Sar- 
kady Károly Braziliából, — Scherzenlechner Sebestyén Mexicóból, dr. Duka 
Tivadar pedig a Himalaya-ból származó számos és érdekes madarakkal 
gazdagították a nemzeti Muzeumot. De a gyorsabb fejlődéshez még sok 
más nemes ajándékozó hazafiassága is tetemesen járult. 

Ezen fejlödöttebb szakban én a gyűjtemény madarainak ismertetésére 
az időpontot elérkezettnek látom. Megokolása bizonyára fölösleges. Az 
ismertetéseknél a rendszertani sorrend elkerülésével egyes családokat, cso- 



* Catalogue of the Birds in the British Museum. E munkálat kiadása 
1874-ben kezdődött és a mai napig 9 kötetre szaporodott. Az eddig összesen közre- 
adott anyag az egésznek mintegy */.", része. 



74 



portokat vagy rendeket fogok tárgyalni, a mint a szükségesség megkivánja 
azt. Ez alkalommal a Vireo családot ismertetem meg, a melyet a többiek, 
időhöz nem szabott sorrendben, követni fognak. 



I. 

FAM. VIREONIDAE. 

1. VIREO Vieill. 

VIREO BARBATULUS Cab. 

Egy him példány Dél-Amerikából (Bartica Grove), 1880 okt. 8-áróL 
A fejtető barnás szürke, nem sötétebb mint a hát. Hossz. 1^% ; szárnya 
7,8%, ; farka 5,5%, ; csőr 1,7%, ; cstíd 2%. 

VIREO OLIVACEUS L. 

1. cf. Eszak-Amerika-Nebraska. Hossz. 15,5%. ; szárnya 8,2%, ; farka 
6% csőre 1,5%, csűd 1,8%,.- — -- — ... Xant us János Siiánaéksi. 

2. ?. Észak-Amerika. Hossz. 15%, szárny 7,8%, ; farka 5,7%, ; csőre 
l,4^%i ; csűd 1,7%, ... ... ... ... ... — ...Xantus János ajándéka. 

VIREO FORRERI nov. sp. 
VI. Tábla. 

Olivaceo-viridis ; püeo einer co ; alis caudaqiie intns nigro-hrnnne- 
scentihis, cxtus fiavo-viridi limbatis ; regioné parotica, colli, pectoris, abdo- 
minisque lateribus et tectricibus subcaudalihus flavis ; gúla pectoreque cine- 
rascenti-albidis, abd.oinine albo ; maxilla plumbea, mandibida verő albida ; 
pedibus fid eis. 

«Long. tot. 10,10%, ; al. exp. 21,5%,» al. 8,5%, caud. 6,5'/,„ rostr. 
a. fr. 1,7%; tars. 2,2%. 

Hab : Ins. Très Marias. 

Leírása : A fejtető világos hamuszürke, az egész felső teste sárgás 
olajzöld ; a szárny- és farktollak feketés barnák (a fark világosabb zöldes 
árnyalattal) külső szegélyeik sárgás zöldek; fültája, nyakának, mellének és 
altestének oldalai, valamint a szárny és fark alsó takaró tollai élénk sár- 
gák ; a torok és mell szürkés fehér, az altest tiszta fehér ; a szárny- és fark- 
tollak alsó részeinek belső szegélyei sárgák ; a csőr felső kávája barna, az 
alsó pedig világos ; a lábak barnás fakó színűek. 

Eme új fajt Forr er Alf on s ismert ntazó gyűjtötte Trés Marias szigetén 
(1881 ápril hó 5-én) s «Vireo flavoviridis Cass» névvel küldötte szét. 

Én e fajt nem egyeztethetem össze a V. ßavoviridis-szei, minthogy 
attól sokban eltér. Névszerint a fejtető világosabb, mint a, ßavoviridis-e a 



75 



azt sötétebb szín nem foglalja be, azonkívül hiányoznak a világos szemöld- 
ívekis; a torok, elönyak és mell szürkés fehér, mig ez Sißavoviridis-nel 
tiszta fehér ; a lábak barnás fakó színűek. 

Forr er Alfons fölfedező tiszteletére neveztem el. 



VIREO CHIVI Vieill. 



l.Bahia. Hossza \3,b%; szárnya 7,2%i; farka: 5,5 %i ; csőre 
l,4%j ; csűd l,7%i ; .._ ___ -.. — .- — Vidéky László aiándéka.. 

2. Brasilia. Hossza 1 3,5 <^ ; szárnya 7 % ; farka 5,5 % ; csőre 
lj4%j, ; csűd l,8%i ; .-_ — — — — J)r. Madarász Gyida SLJandeko.. 



VIREO GIL VUS Vieill. 

1. cf. California. oHossza 13,4%i ; szárnyterje 25,5 %i » ; szárnya 7% ; 
farka 5,4 %i ; csőre 1,2%» ; csűd 1,8%^ ; ... — Xantus János Sijánáéksi, 

2. ? . Észak-Amerika. Hossza 14%), ; szárnya 7% ; farka 5,5 %i; csőre 
1,2 %i ; csűd 1,8 %i ; — .__ ... .- — — ...Xantus János ajánaéka 

VIREO FLAVIFRONS Vieill. 

1. cT . Texas. Hossza 13,5^;» ; szárnya 7,9%, ; farka 5%,, ; csőre l,2%i ; 
csűd 2%,; ... ... ... — — — — — Xantíis Já7ios ajándéka,. 

2. cf. Észak-Amerika. Hossza 13,5%^ ; szárnya 7,9 %t; farka 5,3 %i ; 
csőre 1,2 %i ; csűd 2 %i ; ... — .- — — —Xantus János ajándéka,, 

3. cf. N. Jersey (1842 május). Hossza 14%i ; szárnya 8%i ; farka 
5,2%,; csőre 1,2 ^/„; csűd 2 f,„ ; ... — — — Xanhis János a,jándéks,. 

VIREA SOLITARIUS Wils. 

1. cf. Pennsylvania. Hossza 14,5%,,; szárnya 7,6 %» ; farka 5,5%,; 
csőre ] ,3 %, ; csűd 1 ,8 %, ; — — — — — ...Xantus János ajándéka, 

2. cf. California. Fort Tejon (1857 június 8.). Hossza 14%,; szárnya 
7,5^;,; farka 5,5%,; csőre 1,3 %i ; csűd 1,8%, ;.- Xantus János ajándéka. 

VIREO PLUMBEUS Coues. 

Mexico, Ojo Negro. Hossza 15%, ; szárnya 8%, ; farka 6%, ; csőre 
1,2%,; csűd 2 %í; ... „_ — ... Scherzenlechner Sebestyén a,jándéka,. 

VIREO NOVEBORACENSIS Gm. 

-f. Észak-Amerika. Hossza 14 %i ; szárnya 6,7 %, ; farka 5,6%, ; 
csőre 1,3 %i ; csűd 2%, ; ... ... ... ... — Xantus János ajándéka,. 

2. HYLOPHILUS Temm. 
HYLOPHILUS POECILOTIS Temm. 
Ad. Bahia. Hossza 12,3%, ; szárnya 5,6%, ; farka 5%, ; csőre 1,1 %, ; 
csűd 1,8%, ; ... ... — ... ... ... — — Vidéky László ajándéka,. 



76 



HYLOPHILUS FLAVIPES Lafr. 



Ad. Costa-Rica? Hossza 13,7%i ; szárnya 6,2 %i ; farka 5,4f%; csőre 
1 %i ; csüd 2 %i ; .__ ... — — ... ... ... Xantiis János ajándéka. 

Torka, szárny- és fark alsó takaró tollai piszkos fehérek; melle és 
hasa piszkos fehér sárgás keverékkel, az altest oldala olajbarna. 

3. CYCLOEHIS Swains. 

CYCLORHIS OCHEOCEPHALA Tschud. 

Ad. Brasilia. Hossza 1 7,5^(^4 ; szárnya 8%i ; farka 6,5 %i ; csőre 2%^ ; 
csűd 2,4%i ; ... „. ._. ... ... ... ... ... Tóth Kálmán SijÁnáéksb. 

CYCLORHIS ALBIVENTEIS Scltr. et Salv. 

Ad. Bahia. Hossza 16,5%i ; szárnya 7,3 %i ; farka 6%i ; csőre l,8%i ; 
csűd 2,3%i ; — .- ... — ... ... Vidéky László ajjánáéksi. 

Jegyzet, E családba tartoznak még a NeocJiloe, Laletes és Vireolanius nemek, 
ezek azonban gyűjteményünkből hiányoznak. 



ÏERMÉSZETEAJZI FÜZETEK. 



VOL. IX. 



REVUE. 



1885. Nr. 1. 



Alle Arbeiten, ausgenom- 
men die lateinisch geschrie- 
benen, erscheinen ausser 
der ungarischen noch in 
einer anderen (deutscher, 
französischer oder engli- 
scher) Sprache. 

Vor jedem Artikel ist 
die Pag. des ungarischen 
Textes angegeben. 

Die Tafeln sind gemein- 
sam für beide Texte. 

Der Wissenscliaft ge- 
genüber sind die Autoren 
verantivortlich. 



Toutes les publica' ions, 
exceptées celles en latin, pa- 
raissent, hors du hongrois, 
encore dans quelque autre 
langue (en allemand, fran- 
çais ou anglais). 

A la tête de toute coin- 
m,unication la page du 
texte hongrois sera citée. 

Les planches sont les 
mêmes poiCr tous les deux 
textes. 

Seuls les auteurs sont 
responsables au point de 
vue scientifique. 



Every publication, ex- 
cepted those luritten in la- 
tin, -will be published, be- 
sides the Hungarian, also in 
an other (German, French 
or English) language. 

At the head of every 
article the page of the 
Hungarian text loill be 
quoted. 

The tables are the same 
for both texts. 

The authors alone are 
responsible for the scien- 
tifical contents of their res- 
pective papers. 



Pag. 1. 

DIE FLORA DES ARADER COMITATES IN IHREN 
GRÜNDZÜGEN. 

Von Dr. Ludwig Simkovics in Arad. 



Das Arader Comitat (Ungarn) ist im Allgemeinen sehr pflanzenarm, 
namentlich gilt diess von der westlicheren schon der grossen ungarischen 
Tiefebene — dem sog. Alföld — angehörigen Hälfte, wogegen der nicht 
weit östlich von Arad beginnende bergige Theil, wo der Maros-Fluss seinen 
Gebirgslauf vollendet, natürlich mannigfaltigere Vegetation zeigt. 

An diese Pflanzenarmuth knüpfen sich auch die höchst spärlichen 
und zerstreuten literarischen Nachrichten über botanische Forschungen in 
diesem Gomitat. 

Die ersten Angaben ertheilt Reichenbaoh's «Flora germanica excur- 
soria» : Fritillaria tenellaMaB. und Idnum nervosum W. K. nach Heuffel 
am Berge Mokra, — dann Crucianella molluginoides Maß. nach Sadler auf 
den Bergen bei Ménes vorkommend. Wie in den Verhandl. der zool.-bot. 
Gesellschaft (in Wien) VIII. 123 erwähnt wird, soll die Crucianella auch 
nach KiTAiBEL daselbst wachsen. Ich konnte selbe jedoch trotz wiederhol- 
ten Nachforschungen in den Méneser Weingärten nicht auffinden. 

Weiters finden sich Angaben in «Eeliquiœ Kitaibelianaß», in «Addi- 



78 

tamenta ad floram hungaricam » , von Heuffel in den Verb, der zool.-bot. 
Gesellschaft 1. c, von Hazslinszky in den Schriften der ungarischen Aka- 
demie «Mathem. és természettud. közlemények« X. (1873) 12 — 29, von 
BoRBÁs in Correspondenzen der «Oest. bot, Ztschft.» XXXIV.; endlich ist 
ein Kanunculus (pseudobulbosus) von Schur in dessen «Phytogr. Mittbei- 
lungen « 53, die im XV. Band (1876) der Verband], naturf. Vereins in 
Brunn erschienen, beschrieben. Mehrere Daten, die Flora östlicher Theile 
des Comitates betreffend, sind in einem Pfianzenverzeichnisse von Emerich 
Kéry in dem «Magyar akadémiai értesitö 1859» veröffentlicht. Die meisten 
und schätzbarsten Beiträge bringen jedoch A. Kerner's «Vegetations Ver- 
hältnisse des mittleren und östlichen Ungarns und umgrenzenden Sieben- 
bürgens. » 

Ich selbst habe bereits 1872 im Arader Comitat einigemal botanisirt. 
In den letztverilossenen 4 Jahren aber konnte ich die floristische Durch- 
forschung der nächsten Umgebung von Arad und des übrigen Comitates 
gründlicher vornehmen. 

In der Ebene von Arad und nahe zur Stadt selbst bildet den ver- 
lockendsten Punkt zum Botanisiren der «Gsálan genannte Wald, meist 
reine Bestände von Qiiercus peduriculata i^hrh. u. Quercus austriaca Willd. 
enthaltend. Die Lichtungen beherbergen Ulmen und Eschen fFraxinus excel- 
sior). Von ersteren ist Ulmus pedunculata Foug. am häufigsten ; zu ihr 
gesellen sich U. campcstris L. u. ü. (jlahra Mill. — Hie und da findet sich 
noch der Birnen- und Apfelbaum /P/riis communis L. u. P. Malus Ij.) ein- 
gesprengt; an manchen Orten (so bei dem 0-Törökvár == Alte Türken - 
Festung) werden die Stämme der Ulmen von mächtigen wilden Weinreben 
(Vitis vinifera L.) umrankt. Einen Lianenwald gleichsam bietet diese 
Weinrebe bei dem «Sulyomér» (Wassernuss-Arm), wo sich riesige Wein- 
lauben weit und breit ausdehnen, die jährlich eine Menge klein- und 
Bchwarz-beeriger Trauben liefern, die gleichwohl vorzüglich munden. 

Der Niederwald ist ziemlich reichhaltig und besteht besonders aus 
Crataegus monogyna Jacq., Cornus sanguinea L., Rhamnus cathartica L., 
Ligustrum vulgare L., Prunus spinosa var. dasyphylla Schur. Acer cam- 
pestre L. und Acer tataricum L.; die Bosa dumalis Bechst. und Rosaunci- 
nella Bess., so wie auch Evonymus europaeus L., Viburnum Opulus L., 
und Samhucus nigra L. sind auch nicht selten ; aber sehr selten sind die 
Conjlus Avellana L. und Camus mas L. zu finden, und gänzlich fehlt 
diesem Walde — ja sogar den Gebirgszügen des Comitates Lonicera 
Xylosteum L. 

Ausser diesem Niederwalde mangelt es auch im hochstämmigen an 
Kräutern ; höchtens Festuca gigantea Vill und Circaea Lutetiana L. beklei- 
den hie u. da die leeren schattigen Stellen, Farren begegnet man da nir- 
gends; ja selbst Erd-M-oose sind selten. 



79 

Der Wald « Csála » birgt auch einige todte Arme der Maros, deren 
einer, der bereits erwähnte «Sulyomér» der Überfüllung mit Wassernüssen 
(Trapa natans L. — ung. Súlyom) seinen Namen verdankt ; ein anderer 
((Nymphaca-cr» beherbergt zahlreiche Nymphaea alba. 

Zwischen der Maros und dem c Sulyomér» erstreckt sich ein grosser 
schöner Wiesengrund ((Tóköz» genannt; zwischen besagten beiden todten 
Armen liegt die alte Türken-Festung (0-Törökvár). Um diese sog. Festung 
herum und längst des Nymphœa-Armes ist die Waldvegetation am bun- 
testen und ist nach nördlich von letzterem Arme, bis zum sog. ((Kreuze» 
(Kereszt) interessant. Sonst sind als Excursions-Objecte in der Nähe von 
Arad noch die Maros-Ufer und der sogenannte Szárazér erwähnenswerth. 

Meine Gebirgsausfiüge betrafen besonders die Weinberge, die eine 
ununterbrochene Kette von Világos bei Paulis bilden; — weiters das 
Kladovaer Thal zwischen Paulis u. Radna ; — das von letzterem Orte 
östlich gelegene Sólymoser Thsl, den Sólymoser Schlossheig ; die Gebirge 
bei Soborsin, das Záin-er Thal, den Berg Mohra, die bergige Boros-Sehes er 
Gegend, den Schlossberg bei Dézna und die Gegend von Menyháza, hier 
besonders die botanisch gänzlich unbekannte Pinhoja. 

Zwei Züge characterisiren die Gesammtvegetation des Arader Comi- 
tates : erstens die geringe Mannigfaltigkeit der Pflanzenformen ; zweitens 
jener orientalische Character, der durch einige besonders in den begren- 
zenden Gegenden des südl. Ungarn, des sog. Siebenbürgen's und Bihar- 
gebirge vorkommenden orientalischer Pflanzen- Arten ausgeprägt ist. 

Selbst der Flora von Arad ist aber die Eigenthümlichkeit zu erwähnen, 
dass längs der Maros und ihren verstorbenen Flussarmen im Csála- Walde 
eine ziemliche Anzahl von Gebirgspflanzen gedeiht, solcher Pflanzen, deren 
Vorkommen hier nicht anders erklärt werden kann, als dadurch, dass ihre 
Samen mit den Fluthen der Maros von weiten Gebirgsgegenden hierher 
geschwemmt wurden. 



ëO 



ï. 47. 



PINUS PALvï^OSTROBUS ETTGSH. IN DER FOSSILEN 
FLORA UNGARNS. 



Von Dr. Moriz Staub in Budapest. 

(Tafel I.) 

p. foliis quinis, Iaxis, tenuissimis, filiformibus, 6 — 7 cm. longis, ^A — 1 
mm. latis, uninerviis; strobilis ovato-subcylindricis, obtuse breviterque 
acuminatis, squamarum apophysi plana, longitudinaliter et leviter striata, 
umbone crassiusculo terminali, obtuse ; seminum parvorum ala elliptica 
basi et apice angustata, obtusiuscula. 



TAB. I. 



1845. Pitys pseudostrobus Ung. ,. 
1847. Pinites pseudostrobus Endl. ._ 

1850. « « ). 

1851. Pinites Palaeostrobus Ettgsh. 



1852. Pinites pseudostrobus Endl. 



1855. Pinus palaeostrobus Ettgsh. 
1859. « .. « 

» « (( « 

1866. « « « 



1867. « (( « 

1869. « « « 

1870. « « « 

1870—2.« « « 



Unger, f., Syn. pi. foss. p. 199. 
Endlicher, St., Synop. Conif. p. 286. 
Ungek, f.. Gen. et spec. pi. foss. p. 361. 
Ettingshausen, C. v., Die tert. Fl. v. Hä- 

ring in Tyrol. — Abhdlgn. d. k. k. g. R. 

A. II. 3. p. 3i. t. VII. f. 22. 23. 
Unger, F., Iconogr. pi. foss. — Denk- 
schriften d. k. Akad. d. Wiss. IV. p. 23. 

24. t. XII. f. 16. 17. 
Heer, 0., Fl. tert. Helv, I. p. 56. t. 21. f. 6. 
Heer, O., Fl. tert. Helv. III. p. 299. Not. 
Gaudin et Strozzi, Contrib. à la Fl. foss. 

italien. II. p. 34. t. I. f. 8. 
Saporïa, g. de, Etudes s. la vég. de Sud- 
Est de la France etc. II. p. 71. t. III. f. 

1. t. IV. f. 3. 
Stur, d., Beitr. z. Kenntn. d. Flora d. 

Stisswasserquarzes etc. — Jahrb. d. k. k. 

geol. K A. XVII. p. 148. 
Heer, 0., Miocene baltische Flora p. 56, 

T. XIII. f. 1.2. 
Ettingshausen, C. v., Beitr. z. Kenntn. d. 

Tertiärfl. Steiennarks. — Stzgsb. d. k. 

Ak. d. Wiss. LX. p. 41. 
ScHiMPER, W. Ph., Traité de pal. vég. II. 

p. 282, 



81 

1873. Pinus polaris Lesqx. .__ .._ ... Lesqüereux, L., The lignitic formation 

and its foss. Flora. — Hayden, Ann. 
Eep. of the Unit. States etc. for the year 
1873. p. 410. 

1873—4. Pinus palaeostrobus Ettgh. ... Geylbr, H. Th., Ber. d. Senckenberg. 

naturf. Ges. 1883/4. p. 103. 

1878. « « « .__ Ettingshausen, C. v., Beitr. z. Erforsch, d. 

Phylogenie d. Pflanzenarten. — Denk- 
schriften d. k. Akad. d. Wiss. XXXVIII. 
p. 67—68. 69. 70. 75. 
« « . « « --- Lesqüereux L., Contribution to the foss. 

Flora of the West. Territ. II. The ter- 
tiary Flora, p. 83. t. VII. f. 25—30. 

1883. « <i « ... Heer, 0. Flora foss. Grönlandica, II. p. 

65. t. LXX. f. 8. t. LXXXVII. f. 5. 6. 



Schon A. Beonöniart beschrieb die Samen und die männhche Blü- 
tenähre dieser Art, die bei Armissan gefunden wurden und nachdem sie 
ihm grosse AehnHchkeit mit denselben Theilen der lebenden Pinus Stro- 
bus L. zeigten, benannte er sie Pinus pseudostrobus. Die Blätter der fos- 
silen Art fand F. Unger bei Kindberg im Mürzthal der Steieruaark und bei 
Zillingsdorf in Nieder-Oesterreich und da sie an die Blätter von Pinus 
Strobus L. erinnerten, vereinigte er sie mit der Art Brongniart's. 

C. V. Ettingshausen fand bei Häring Samen und Blätter und glaubte 
zwischen der Art Brongniart's, resp. Endlicher's und der Tiroler Pflanze 
Unterschiede zu finden. Bei den Samen der letzteren sei der Flügel länger 
und schmäler ; an seiner Basis und Spitze ein wenig vorgezogen ; auch 
seien die Blätter kürzer und feiner ; nachdem aber letztere dennoch am 
nächsten zu denen von Pinus Strobus L. stehen, so benannte er die Tiroler 
Art Pinus palaeostrobus. Die Samen erinnerten nach Ettingshausen mehr 
an Pinus monticola Dougl. 

Blatt- und Samenfragmente sind auch in der Schweiz häufig gefun- 
den worden und auf Grund derselben vereinigte v. Heer die Pflanzen 
Unger's und Ettingshausen's mit einander; bezüglich der Samen schloss 
er sich aber ebenfalls der Ansicht Ettingshausen's an. 

Bisher war diese Pflanze daher hauptsächlich nur in ihren Blättern 
und Samen bekannt ; den ersten Fruchtzapfen, welcher bei Carénage ge- 
funden wurde, beschrieb Graf Saporta. Das Exemplar ist ziemlich wohl 
erhalten, nähert sich aber in seiner Form eher zu Pinus exceisa Wallr. 
Seine Länge beträgt 7 — 8 Cm., seine mittlere Breite 3 Cm. Zapfen wurden 
noch gefunden bei Zillingsdorf und Neufeld und bei Leoben, aber bisher 
nicht abgebildet. Andere Theile der Pflanze, so Astbruchstücke wurden in 
der Provence, die Staubblüthen bei Häring gefunden. 

L. V. Roth, Chefgeologe der kgl. ung. Landesanstalt, fand bei 0-Bor- 

TerméSfietraizi Fügeteh. IX- köt, " 



loren (Komitat Krassó-Szörény) in den dem oberen Mediterran angehöri- 
gen Sandsteinen den Abdruck eines Fruchtzapfens (Fig. 3), den ich seiner 
Form und der Form seiner Schuppen wegen zu der hier in Rede stehenden 
Art bringe. Sichere Bestimmung gestattete schon jenes Exemplar, welches 
Dr. F. ScHAPARZiK, Geologe der benannten Anstalt im Nummulithkalk des 
kleinen Schwabenberges bei Budapest fand. Die Fig. 4 unserer Tafel zeigt 
den fossilificirten Zapfen selbst; Fig. 5 aber den Abdruck desselben. Alle 
jene charakteristischen Eigenthümlichkeiten, die die Zapfen der lebenden 
Pinus Stiobus L. besitzen, sind auch an unserem fossilen Exemplare zu 
finden ; so zeigt die eine erhalten gebliebene Schuppe (Fig. 6), die an der 
Spitze mit einer wenig hervorstehenden Protuberanz, ihrer Fläche entlang 
aber mit den bekannten Streifen (Fig. 5) versehen ist. 

Der Fund Dr. F. Schafarzik's gewinnt noch dadurch an Bedeutung, 
indem er ein höheres Alter dieser Conifere constatirt, als bis jetzt bekannt 
war. Dex Nummulitkalk wird nämlich zum Bartonien Ch, Mayer's ge- 
rechnet. 

In der Sammlung der kgl. ungar. geolog. Anstalt nachsuchend 
fand ich auch die Blätter dieser Pflanze. Selbe wurde ebenfalls bei Buda- 
pest gefunden und zwar in dem dem Ligurien zugezählten sogenannten 
Klein-Zeller Tegel. Das eine Exemplar (Fig. 1) wurde von D. Stur, das 
andere (Fig. 2) von B. v. Ettingshausen bestimmt. 

Bezüglich der Verbreitung von Pinus palaeostrobus Ettgsh. können 
wir daher folgende Zusammenstellung geben : 

Bartonien — — - — — Budapest : Nummulitkalk. 

Ligurien — -_. Budapest : Klein-Zeller Tegel. 

Tirol : Häring. 
Tongrien ___ ___ .— ___ Franhreich : Couches du bassin de Carénage; gypse 

de Camoins-les-Bains ; Montespin b. Allanch ; Fené- 
strelle b. Aubagne Saint- Jean de Garginer — 
Armissan. 
Deutschland : Flörsheim, Sieblos (im südwestl. Theile 
des Ehön.). 
.Äquitanien... — .._ .__ Schweiz : Monod, Hohe Rhonen, Ealligen. 

Deutschland : Rixhöft. 

Grönland : Ober-AtanekerJluk (braune Thonmergel) 
und auf der Haseninsel bei Anmarutigsat. 
JUainzer Stufe — -— .-_ Schtveiz : Set-Gallen, Croisettes, aux Montenailles, 

im Tunnel von Lausanne. 
Oberes Mediterran — „. Ungarn : 0-Borloven (Com. Krassó-Szörény). 

Steiermarlc Parschlug. 
Italien : Arnothal. 
Sarmatische Stufe — — - Steiermark : Leoben, Schoenegg. 
Gong er ien- Stufe -_ — . Zillingsdorf (N.-Oesterreich) und Neufeld (Ungarn). 

Nach Les.qubreux aller Wahrscheinlichkeit nach im Tertiär Nordamerika's. 



83 

Dieser Baum scheint aber eine noch bedeutendere Ausbreitung ge- 
habt zu haben, als sich nach seinen bisherigen Funden constatiren lässt. 
So beschreibt Göppert (Die Flora des Bernsteins L i3. í29 — 30. t. X. p. 71 — 
73, 75, 76, 79, 80) unter dem Namen Finîtes stroboides einen Baum, des- 
sen anatomische Struktur am ehesten mit der von Pinus Strobus L. zu ver- 
gleichen ist. Der benannte Baum war einer der häufigsten der Bernstein- 
wälder. Es ist ferner wahrscheinlich, dass dieser Baum erst im Pliocen 
Europa verlies. Sordelli (Atti della Societa Italiana di Scienza nat. di Mi- 
lano 1879. vol. XXI. p. 877—899) fand bei Piancio viele Pflanzenreste, 
welche «weder der Tertiärzeit noch der Eiszeit» angehören; darunter eine 
Pinus n. sp., welche in die Gruppe Strobus gehört. 

Der lebende Nachkomme der fossilen Art ist die schon erwähnte 
Pinus Strobus L., die «white pine» der nordamerikanischen Engländer und 
die «Weymouth pine» der europäischen Engländer, die im Osten von Nord- 
amerika von Canada bis zum Alleghani Gebirge ausgebreitete Wälder 
bildet. Es ist der grösste Baum dieser Gegend, denn sein Stamm erreicht 
eine Höhe von 45 — 50, selbst 60 und mehr Meter. Er liebt Torfgrund. In 
Europa wird er an einzelnen Orten cultivirt und reift auch da seine Sa- 
men. (So auch im Budapester botanischen Garten.) 

Es scheint, dass der Baum schon frühzeitig in seiner jetzigen Hei- 
mat auftrat. W. M. Fontaine (Mesozoic Strata of Virginia. The American 
Journal of Science etc. vol. XVII. p. 233) fand in der dem Wealden zuge- 
hörigen fossilen Flora vom Petersburger Belt einen Coniferen-Stamm, 
dessen Struktur an die von Pinus Strobus L. erinnerte ; ferner bei Frede- 
riksburg (1. c. p. 157) in den oberen Kreideschichten ausser den Ast- und 
Blattbruchstücken einiger Nadelhölzer zahlreiche Stämme, von denen die 
meisten mit der Weymouths-Kiefer zu vergleichen waren. L. Lesquereux 
(1. c.) aber vereinigt nicht mit ganzer Sicherheit die im amerikanischen 
Tertiär gefundenen Beste mit der Art V. Ettingshausen's. 



6* 



84 



Pag. 63. 

Myriopoda a loanne Xantus in Asia orientali col- 
lectd. Enumeravit speciesque novas descripsit Dr. Epmundus Tömösváry, 
in Cassovͣe, Hung, sup. (Tab. III., IV., V.). Opus postumum. 

Pag. 73. 

ORNITHOLOGISCHE MITTHEILUNGEN 

ÜBER DIE 

SAMMLUNGEN DES UNGARISCHEN NATIONAL-MUSEUM 

VON 

Dr. Julius v. Madarász in Budapest. 

(Tafel VI.) 

Leber die Vogelsamralungen eines jeden grösseren Museums sind 
schon mehr oder weniger eingehende Bekanntmachungen erschienen, 
welche wenn auch nur authentische Aufzählungen der Fundorte einzelner 
Vögel unzweifelhaft wichtige Daten zur Erweiterung unserer ornitholo- 
gischen Kenntnisse liefern. 

Die jetzige Publication* des British Museum über die Vögel ist eine 
der vollkommensten ihrer Art, in welcher nicht nur die einfache Auf- 
zählung der einzelnen Arten — sondern auch die systematische Zusammen- 
stellung der Familien, Gattungen, Arten und Unterarten genau und deut- 
lich enthalten ist. 

Die Vogelsammlung des ungarischen National-Museums — durch 
stufenweise Entwickelung die erste Periode — welche hauptsächlich die 
Ergänzung und Vervollkommung der Sammlung unserer vaterländischen 
Ornis zur Aufgabe hatte — überschreitend — wendete nun ihr Augenmerk 
auf eine allgemeine ornithologische Sammlung. Wesentlich unterstützten 
diesen Fortschritt des Museums opferwillige Patrioten. 

So hat Johann v. Kaiitus durch seinen 15-jährigen Aufenthalt in 
Amerika einen grosen Theil der Ornis Nordamerikas erworben und unserer 
Sammlung einverleibt, von ihm wurden auch für das Museum viele werth« 
volle Vögel in Ost- Asien und hauptsächlich in Borneo gesammelt. So ha- 
ben ferner unsere Sammlung mit ihren Sendungen aus Brasilien Ladislaus 
Videky und Carl Sarkady, aus Mexico Sebastian Scherzenlechner, aus dem 

* Cntaloguc of the Birrts^ in the British Museum. Die Ausgabe dieses Werkes 
begann im Jahre 1874 und ist bis heute auf 9 Bände angewachsen; das bis jetzt 
erschienene Material entspriclit beiläufig dem dritten Theil des ganzen Werkes. 



85 

Himalaya Theodor Duka mit seltenen Vogel-Arten bereichert; weiters tru- 
gen zu dieser rascheren Entwicklung durch Geschenke noch viele Andere 
wesentlich bei. 

In diesem entwickelteren Stadium halte ich nun den Zeitpunkt für 
gekommen, um unsere Vogel-Sammlung bekannt zu machen. — Ich werde 
bei dieser Veröffentlichung ohne Eücksicht der systematischen Reihen- 
folge, die einzelnen Familien, Gruppen oder Ordnungen abhandeln, so wie 
es die Nothwendigkeit fordern wird. Gegenwärtig beginne ich nun mit der 
Familie der Lcmbunirger (Vireonidae) und werde dann die übrigen — ohne 
einer an Zeit gebundenen Reihenfolge — erscheinen lassen. 

I. 

FAM. VIREONIDAE. 

1. VIREO Vieill. 

VIEEO BARBATULUS Cab. 

Ein cT Exemplar aus Süd- Amerika (Bartica Grove. 1880, Oct. 8.), bei 
welchem der Oberkopf braunlichgrau ist, nicht dunkler als der Rücken. 
Länge 15%^; Flügel 7,8 %; Schwanz 5,5%; Schnabel 1,7 %i; Tarsus 2%^. 

VIREO OLIVACEUS L. 

1. d". Nord- Amerika, Nebraska. Länge 15,5%i; Flügel 8,2 %i; Schwanz 
6%i; Schnabel 1,5%,; Tarsus 1,8 %i. -_ -. Geschenk des Joh. Xantus. 

± ?. Nord- Amerika. Länge 15%j; Flügel 7,8 %i; Schwanz 5,7 %»; 
Schnabel 1,4 %i; Tarsus 1,7 %i. .__ ... ... Geschenk des J oh. Xantiis 

VIREO FORRERI nov. sp. 
(Tafel VI.) 

Olivaceo-viridis ; pileo cinereo ; cdis caudaque intus nigro-hrumu- 
scentibus, extus flavo-viridi limhatis ; regioné parotica, colli, pectoris, abdo- 
minisque lateribus et tectricibus subcaudalibus ßavis ; gula pectoreque cine- 
rascenti-albidis, abdomine albo ; maxilla plumbea, manddbida vero albida; 
pedibus fidvis. 

«Long. tot. 16,10<|„; al. exp. 2 1,5 </,„;» al. 8,5 %t; caud. 6,5%,; rostr. 
a. fr. l,7%,;tars. 2,2%,. 

Hab : Ins. Très Marias. 

Beschreibung: Oberkopf licht aschgrau, der ganze Oberkörper gelblich 
oliven grün; die Flügel und Schwanzfedern schwärzlich braun (Schwanz 
lichter mit grünem Schein) die äusseren Säume gelblich grün ; Ohrgegend, 
Hals, Brust und Bauchseiten, als auch die Flügel- und unteren Schwanz- 



86 • 

deckfedern lebhaft gelb ; die Kehle und Brust grauweiss ; der Bauch hin- 
gegen reinweiss ; die inneren Säume der unteren Theile der Flügel- und 
Schwanzfedern gelb ; der Oberschnabel ist braun, der untere ist licht horn- 
farbig; die Fusse braunfahl (im Balge). 

Diese Art wurde von dem bekannten Forscher und Eeisenden Alfons 
Forrer auf der Insel Très Marias (im Jahre 1881, 5. April) gesammelt — 
und unter dem Namen « Vireo ßavoviridn Cass.» in den Handel gebracht. 

Ich bin nicht im Stande diese Art mit V. ßavoviridis Cass. zu vereinen, 
da dieselbe in Vielem abweicht. 

Vergleichung : der Oberkopf ist lichter als hei ßavoviridis nnd ist 
auch nicht dunkel eingesäumt, ausserdem fehlen die lichteren Superciliar- 
Streifen ; Kehle, Vorderhals und Brust sind graulich weiss, hingegen bei 
ßavoviridis dieselben rein weiss sind. 

Ich nenne diese Species zu Ehren des Entdeckers Alfons Forrer. 

VIREO CHIVI Vieill. 

1. Bahia. Länge 13,5%,,; Flügel lß%,; Schwanz '),Q%', Schnabel 
1,4^„; Tarsus 1,7%, ... .._ .__ ._. Geschenk des Ladislaus Vidéky, 

:2. Brasilien. Länge 13,5%,; Flügel 7%,; Schwanz 5,5%,; Schnabel 
1, 4 %i ; Tarsus 1,8 %i.-_ ... ... ... Geschenk àes Dr. Jul. v. Madarász. 

VIREO GILVUS Vieill. 

1. cf. Californien. «Länge 13,4%^; Flugbreite 25,5%,» ; Flügel 7%,; 
Schwanz 5,4 %j; Schnabel 1,2%,; Tarsus 1,8%, Geschenk des Joh. Kantus. 

2. ? . Nord- Amerika. Länge 14%,; Flügel 7%,; Schwanz 5,5%,; Schna- 
bel 1,2%,; Tarsus 1.8%, ... ... ... ... ... Geschenk des Joh. Xantus. 

VIREO FLAVIFRONS Vieill. 

1. cf. Texas. Länge 13,5%; Flügel 7,9%,; Schwanz 5%,; Schnabel 
1,2%,; Tarsus 2%, ... ... ... ._. ... ... Geschenk des Joh. Xantus. 

2. cf. Nord- Amerika. Länge 13,5%,; Flügel 7,9%,; Schwanz 5,3 ''^; 
Schnabel 1,2%,; Tarsus 2 %i ... ._. .__ ... Geschenk des Jo/i. ^<2WÍ2ís. 

3. cf . N. Jersey (1842 Mai). Länge 14f,„; Flügel 8%,; Schwanz 5,2%,,* 
Schnabel 1,2%,; Tarsus 2%, ... ... ... ... Geschenk des /o/i. Z«/iiws. 

VIREO SOLITARIUS Wils. ; 

1. cf. Pennsylvania. Länge 14,5%,; Flügel 7,6%,; Schwanz 5,5%,; 
Schnabel 1,3 <y,„; Tarsus 1,8%, ... .._ ... Geschenk des Joh. Xantus. 
;, 2. cf. Cahfornien; Fort Tej on (1857, 8. Juni). Länge 14%,; Flügel 
7,5%,; Schwanz 5,5%,; Schnabel 1,3%,; Tarsus 1,8%, 

Geschenk des Joh. Xantus. 



87 



VIEEO PLUMBEUS Coues. 



Mexico, Ojo Negro. Länge \5%; Flügel S%; Schwanz 6%,; Schna- 
bel \ß%', Tarsus 2%j — ... — Geschenk des Sehast. Scherzenlcchner. 



VIEEO NOVEBORACENSIS Gm. 



cf. Nord-Amerika. Länge 14%i; Flügel 6,7 %i; Schwanz b,&% Schna- 
bel 1,3^; Tarsus S2<^i ... ... ... — — Geschenk des Jo/i. Xa/iízís. 



2. HYLOPHILUS Temm. 

HYLOPHILUS POECILOTIS Temm. 

Ad. Bahia. Länge 112,3'^^; Flügel 5,6 %j; Schwanz 5%,,; Schnabel 
1,1 %t; Tarsus 1,8%,, ... — — -. (yQ^chenk àQB Ladislaus Videkij. 

HYLOPHILUS FLAVIPES Lafr. 

Ad. Costa-Eica? Länge 13,7%i; Flügel 6,2 «^w; Schwanz 5,4 «^/^; Schna- 
bel \%i; Tarsus '^%i--- -- — ... .- .- Geschenk des Jo\i. Xantus. 

Die Kehle ist schmutzig weiss, ebenso gefärbt sind die unteren Deck- 
federn des Flügels und Schwanzes ; Brust und Bauch schmutzig-weiss mit 
gelblich vermengt ; die Seiten des Unterleibes sind olivenbraun. 

3. CYCLOEHIS Swains. 

CYOLORHIS OOHROCEPHALA Tschud. 

Ad. Brasilien. Länge 17,5 %»; Flügel 8%; Schwanz Q,5%,; Schnabel 
2 %i; Tarsus 2,4 %i ... ... ... ... ... GeBchenkt deB Kolomaîi Tóth. 

CYCLORHIS ALBIVENTRIS Sclat. & Salv. 

Ad. Bahia. Länge 16,5%^; Flügel l,o%,; Schwanz 6%t; Schnabel 
1,8 %i; Tarsus 2,3 %i ... ... ... ... (jQBchQ-nk Aqb Ladislaus Vidéky. 

PiTbl. 31.L 1885. 

Anmerkung. Von der in diese Familie gehörende übrigen Gattungen wie : Neoch- 
loe, Laletes und Vireolanius besitzen wir keine Arten. 



Publ. 20. Febr. 1885. 



D-' Staub M 



Természetrajzi Füzetek 

IX.Jiötet,1885. 



I. Tábla. 












:• ( 




ffí^ 



YAös:-. Gy pJiot.íyp. 



Természetrajzi Füzetek 

IX. kötet, 1885. 



Sch midt S 



n.Tál)la. 





4. 




Autor del 



Ny, Grund Y.Budapest. 



Természetrajzi Füzetek 



IX. ko tel, 1885. 



Dr. Tömösváry 



TH. Tábla. 




Autor del. 



ïiy. GrundY-Budapest- 



i 



^*T- 



Természetrajzi Füzetek 



IX kötet, 1885. 



Dr. Tömösváry 0. 



IV.Tábla. 




Autor del. 



Ny. örundY-B-adapest. 



I 



Természetrajzi Füzetek 



Dr. Tömösváry 0. 



IX. ko tel, 1885. 



V. Tábla. 




Autor del. 



Ny. Grund YBudap est. 



I 



Dr. Madarász. 



Természetrajzi Füzetek 

IX. kötet, 1885. . 



VI. Tábla. 




V'iroo Forrori riov s]j 



Madarász del. et litli. 



IiTi.iJ.W, Grund, Budeipe?.t. 



Megjelent : május hó ^1-éii 188ő. 

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»^ 



TERMÉSZETRAJZI 
FÜZETEK 

KIADJA A MAGYAK NEMZETI MÚZEUM. 



SZERKESZTI 



HERMAN OTTO. 



SZAKSZERKESZTOK 



i FRIVALDSZKY J., JANKA VICTOR, SCHMIDT SANDOE. 



KILENGZEDIK KÖTET. 

MÁSODIK FÜZET. 1885. ÁPKIL— JUNIUS. 

ÖT TÁBLÁVAL. 



TEEMÉSZETRAJZI FÜZETEK 



VIERTELJAHRSSCHRIFT FUR 
ZOOLOGIE, BOTANIK, MINERA- 
LOGIE UND GEOLOGIE NEBST 
EINï:R REVUE FÜR DAS AUSLAND. 

HERAUSGEGEBEN VOM UNG. 

NAT. MUSEUM IN BUDAPEST. 



Vol. IX. 1885. Nr. 2. 

JOURNAL TRIMESTRIEL POUR 
LA ZOOLOGIE, BOTANIQUE, MI- 
NERALOGIE ET GÉOLOGIE AVEC 
UNE REVUE POUR L'ÉTRANGER. 
PUBLIÉ PAR LE MUSÉE NAT. 
DE HONGRIE A BUDAPEST. 



BUBAPEST 



A MAGYAE NEMZETI MÚZEUM TULAJDONA^ 



QUARTERLY PERIODICAL OF 

ZOOLOGY, BOTANY, MINERALOGY 

AND GEOLOGY BESIDES A 

REVIEW FOR ABIÎOAD. 

EDITED BY THE HUNG. NAT. 

MUSEUM AT BUDAPEST. 




Publ. V. 31. 1885. 



TARTALOM. 



Lap 

VI. Kardos Árpád. A zöliígyík és budapesti fajváltozatai .._ — ._. 89 
VII. Franzenau Ágoston. Adalék aeliány foraminifera héjszerkezetének 

ismeretéhez (VII. tábla, 1—4. ábra) ... _._ ... ... ... ... 92 

VIII, Kohl Ferencz Frigyes. A Sphex-nem fajai, különös tekintettel a 

palaearktikus alakokra (VII. és VIII. tábla) ._. — . ... ... .__ 95 

IX. Dr. Örley László. A Czápákuak és Bajáknak belférgei (IX. és 

X. tábla) ___ ... ... ... ... ... ... ... ... ... 97 

X. Dr. Daday Jenő. üj állatfajok Budapest édesvizi faunájából 

(XI. tábla) .-_ ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .-_ 127 

XL Janka Victor. Vicieae europaeae ... ... ... ___ .. ... ... 136 

XIL Janka Victor. Leguminosae europaeae .__ ... ... ... ... ... 147 

Hibaisrazitás ... ... ... ... .._ .__ ... ... ... ... ... 220 



Bevue. 

Pag. 

Árpád Kardos. Die grüne Eidechse ... ... ... ... ... ... .._ Ii9 

August Franzenau. Beitrag zur Kenntnips der Schalen struktur einiger 

Foraminiferen (Taf. VII. Fig. 1—4) ... ... ... ... ... ... 151 

Franz Friedrich Kohl. Die Gattungen der Sphecinen und die palae- 

arktischen Sphex-Arten (Taf. VII. und VIII) ... ... ... ... ... 154 

Dr. Eugen v. Daday. Neue Thierarfcen aus der Süsswasser-Fauna von 

Budapest (Taf. XI) ... ... ... ... ._. ... ... ... ... ... 208 

Victor v. Janka. Vicieae europaeae... ... ... _._ ... ... ... ._. 216 

Victor v. Janka. Leguminosae europaeae __- ... ... __. ... ... .__ 216 

Dr, Ladislaus Örley. Die Entozoen der Haien und Rochen (Taf. IX und X) 21 6 



IX. KÖTET, 1885. TEEMESZETKAJZI FÜZETEK. ■>. fiízet. ápe.-junius. 



A ZOLDGYIK ES BUDAPESTI FAJYALTOZATÀL 

Kardos ARPÁD-tól Budapesten. 



A zöldgyík (Lacerta viridis Gessn.) ismeretesen hazánk egyik legkö- 
zönségesebb gyíkja s Budapesten is nagyobb számban él mint rokonai, a 
fürge- és faligyík. Itt ezenkívül élénksége, sokszor rokonaira és saját fajára 
egyaránt veszedelmes ragadozó természete, nagyságának változékonysága 
és faj változatainak jellemző volta által tűnik ki. 

A zöldgyík a főváros vidékén nagyobb számban a hegyes-völgyes 
budai oldalon él, a hol a szőlők közelében, az erdők mellett és a hegyi 
réteken, a Duna balpartján pedig a homokos térségeken részint a fürge- 
gyíkkal, részint külön tanyáz és ezen az oldalon a homokbuczkás-szaka- 
dékos síkokon tartózkodik a legszívesebben ; ilyen helyek pl. az új lóver- 
senytér, a Rákosnak a Rákospalota és Kőbánya felé eső része, Erzséhetfalva ; 
további lakóhelye még a Csepel sziget is. 

Az új lóversenytéren, midőn azt még át nem alakították, látni lehetett, 
miként uralta a zöldgyík bizonyos tekintetben a fürge gyíkot, a mennyiben 
erősebb voltánál fogva azt a szakadékoktól rendesen távol tudta tartani, 
a hol az összegyülekezett rovarseregben aránylag több táplálékot talált, 
úgy, hogy a fürge gyík végre is a síkabb térségre szorult. Ily helyeken 
gyönyörű nagy, 20 — 25 cm.-es, sőt még ennél is nagyobb példányokat 
lehetett látni. A homokos helyeken búvóhelyeiket a már készen talált üre- 
geken kívül önmaguk ássák s az ásásban kiváló mesterek, a mint arról 
mind a szabadban, mind a terrariumban meggyőződni lehet. Ha a zöld- 
gyík tanyának alkalmas helyet talált, mellső lábaival és fejével kezdi túrni 
a homokot s azt hasa alá hajtja és midőn már így egy jó csomót kitúrt, 
akkor hátsó lábaival váltogató gyors szakokban szórja azt szét maga alól, 
a mi közben testének hátsó része jobbra-balra hullámosan mozog. Ily mó- 
don gyakran fél-méternél mélyebb lyukakat ás, a melyeknek nyílása 
kívül szabálytalan, befelé azonban szabályos cső alakú. Egy-egy lakásnak 
több ága van s majdnem minden ágból van egy kijáró a szabadba. Ilyen 
lakásokban csupán egy gyík tartózkodik, de oly helyeken a hol sokan van- 

Természetrajzi Füzetek. IX. kötet. ' 



90 

nak, már kettőt-hármat is találtam, de sohasem egy és ugyanazon, hanem 
egymástól elágazó ágakban. Nagyobb társaságokba a zöldgyík nem csopor- 
tosul s csak egy esetet tudok, a mely szerint 1883. augusztus havában 
három zöldgyíkot láttam közvetlenül egymás mellett a verőfényes napon 
sütkérezni. 

A zöldgyík leginkább rovarokat eszik és pedig a kemény födeles- 
szárnyúak kivételével azoknak minden faját; különös szeretettel fogyasztja 
az álczákat és a többi lágy testűeket. Itt kell megjegyeznem, hogy Glück- 
selig* állítása, mely szerint a gyíkok «a legyeket teljesen megvetik», nem 
felel meg általánosan a valóságnak, mivel tapasztaltam, hogy bizony meg- 
eszik a legyeket is, söt, hogy megtudjam mennyit képes a gyík enni, egy 
egész hónapig csakis legyekkel etettem egy gyíkot. Mondhatom, hogy az 
egyremásra megevett egy folytán reggel 20, délben és este szintén annyi 
legyet, vagyis egy nap alatt 60-at. Ez egy hétre 420 légy elpusztításának 
felel meg és abból az időszakból, melyben a gyík akadálytalanul munkál- 
kodhatik (márcziustól október végéig), az évi fogyasztást kiszámítva, az 
14,000 légyre rug. Ha most egy gyík életét 10 évig tartónak veszszük, 
látnivaló hogy, ha csakis legyekkel táplálkoznék, középszámmal 140,000 
legyet fogyasztana el. 

A zöldgyík, különösen a fiatal, munkásságát a szabadban már február 
végén kezdi meg, ha az időjárás ezt megengedi. Ezen időszakban még sokat 
pihennek ugyan, de lassanként erőre vergődnek és a melegedő napokkal 
életerejük, élénkségük és éberségük is fokozódik. Ezután rabló-természetük 
mindig jobban és jobban lábra kap, ugy nogy egész nap járnak-kelnek lakó- 
helyük területén zsákmányuk után vagy a legnagyobb türelemmel egy 
helyben vesztegelnek, míg csak valamely rovar oly közel nem jut hozzá- 
juk, hogy azt egy ugrással megragadhassák. 

Nappal a hideg, szeles idő kivételével mindig künn vannak, de éjjelre 
a hideg elöl rejtekükbe vonulnak vissza, a mely iránt érzékenyebbek még 
az éhségnél is. Kísérleteim szerint egyik gyíkom nyáron két hónapig sem- 
mit sem evett s a nap melegén látszólag kellemesen el volt, míg egy 
másik, szintén oly ép, egészséges és kifejlett gyík késő őszszel három heti 
koplalás után elpusztult. Teste hirtelen lesoványodott, szemei beestek, 
oldalain a bőr hosszában összeránczosodott és egy-egy nagy ránczban a 
gerincz fölé hajlott. Borszeszbe helyezve eredeti zöld színe teljesen kékessé 
változott át. 

A hideg iránt való érzékenységük a korral növekszik. Öreget már 
október végén ritkán lehet látni, míg fiatalokat november közepén, sőt 
végén is a szebb napokon foghatunk. 

* Einige Beobachtungen über das Leben der Eidechsen. Zoolog, bot. Zeitschrift 
XIII. B. 1863. 



91 

Igen érzékeny még a, zöldgyík a hang iránt is, a melytől, p. o. az 
erösebb csattanástól, valóságosan megrémül. Az erős kiáltástól, vagy a 
pálczaütéstöl annyira megriad, hogy mozdulni sem képes, hanem mereven 
megáll és menekvési iparkodás nélkül, felemelt fejjel, ijjedelme tárgyára 
néz s majd az egyik, majd a másik mellső lábát emeli föl s görcsösen 
m eg- megrángatja, mialatt teste nyugalomban marad, míg csak a hátsó 
lábakkal rúgáshoz hasonlóan nem mozog és ezáltal farka hullámozni 
nem kezd. 

A zöldgyíknak a Schreiber E. «Herpetologia Europœa» czimti mun- 
kájában megkülönböztetett tizennyolcz színváltozata közül Budapesten 
a törzsalak mellett a következők találhatók : 

1. a sápadt zöldgyík (Lac. chloronotus Baf.), Budán és az új lóver- 
senytéren, 5i4 — 28 cm. hosszú. 

2. a kétsujtásos zöldgyík (Lac. bilineata Daud.), a melynek hátán két 
szép összefüggő fehér sávja van és egyúttal vidékünk legszebb és legna- 
gyobb gyíkja, némelyike 30 cm.-nyi hosszú is, 

3. a márványozott zöldgyík (Lac. viridis var. o. Schreib.), a mely abban 
különbözik az előbbitől, hogy zömökebb testét a két sáv között igen nagy 
fekete foltok ékítik. 

E két utóbbi faj változatot eddig csak a budai oldalon találtam. 



7* 



92 



ADALÉK NEHÂNY FOEAMINIFERA HÉJSZERKEZETÉNEK 

ISMERETÉHEZ. 

Franzbnau ÁGosTON-tól Budapesten. 

(Vn. Tábla 1—4. ábra.) 

Mióta a PiOtaliák alcsaládjához tartozó foraminifera nemek meghatá- 
rozásánál d'ORBiGNY-nak főképen a külső alak után való megkülönböz- 
tetése megszűnt mérvadónak lenni és helyette a Carpenter, Jones és 
Parker által javasolt finomabb héjszerkezetet méltatják, mulhatlanul 
szükségessé válik minden lehetséges esetben, úgy az új fajok leírásánál, 
valamint a legtöbb ismeretesnél is, a héjszerkezetet vékony csiszolatok 
útján megvizsgálni. 

Ezen iránynak törekedtem részben eleget tenni, midőn Zsigmondy 
Vilmos úr a budapesti városligeti artézi kút fúrása alkalmával az iszapo- 
lási maradékban talált foraminiferák meghatározásával megbízott, annyi- 
val is inkább, miután itt még a nagyobb mélységből fölszállított héjak is 
kitűnő megtartásúak, meglehetős nagyok és e mellett egyesek igen nagy 
számúak, tehát a kívánalomnak minden irányban megfelelők. 

Már a magyarhoni földtani társulat 188i. évi május hó 28-án tartott 
gyűlésén * ez anyagból a Hetcrolcpa uj foraminifera - nemre vonatkozó 
vizsgálataim eredményeit előadtam és aránylag rövid idő után észlelé- 
seimet azóta más oldalról is támogatva találtam. Az «Abhandlungen der 
geologischen Specialkarte von Elsass-Lothringen» IL kötetének 3. füzeté- 
ben ugyanis dr. A. Andreáé «Ein Beitrag zur Kcnntniss des Elsässer 
Tertiärs» czimen a részletesen megbeszélt geológiai viszonyokon kívül 
még nagy figyelemben részesítette a foraminíf érákat tartalmazó rétegeket, 
ezek faunáját, valamint az egyes alakokat is. E munka iâlS — 216-dík lapján 
Andreáé egy új foraminifera nemet Pseudotruncatulina néven ír le, a mely 
ugyanazon alakra vonatkozik, a melyre én a Hetcrolepa nevet ruháztam, 
nevezetesen a Rotalina (Truncatulina) Dutemplei, d'Orb.-ra. A leírás szerint 

* Földtani Közlöny. IcSSi. p. 297. 



93 

ezen alaknak minden kamrája belsejét egy reá tapadó réteg béleli ki, mely 
azonban a spirállemez durva pórusait nem zárja; a vékony csiszolatban 
továbbá a többi Eotaliáktól elütő likacstalan kettős választó falakat láthatni 
és Andeeae szerint nemcsak az elsass-lothringeni, hanem a hermsdorfi és 
lapugyi példányok is megegyező sajátságnak. A mi a kamrák belsejében 
létező réteget, valamint ennek a pórusokhoz való viszonyait illeti, az töké- 
letesen egyezik saját észleléseimmel, de másképen van a dolog a választó 
falak tekintetében, mert azokat én is likacstalannak találtam ugyan, de 
azok épen nem két szorosan egymás mellett fekvő héjlemezböl, hanem egy 
a héj alkotásában résztvevő lemezből állanak, a mint azt néhány vízszin- 
tes irányú vékony csiszolaton (VII. tábla, 1. ábra) e budapesti fajból igen 
szépen láthatni és a mit ezenkivül még más két, e nemhez tartozó és az 
alábbiakban megbeszélendő fajból készült csiszolat is csak megerősít. 

Örvendetes, hogy e faj típusos mioczén alakjának (Lapugy) meg- 
vizsgálása által bizonyságot nyertünk az oligoczénnel való azonosságáról 
s ez indít arra is, hogy az annak idején alkalmas összehasonlító anyag 
hiányában egy új fajnévvel közölt oligoczén Heterolepa simplex-et az 
azonos mioczén Eotalina (Truncatulina) Dutemplei, d'Orb.-vel, Heterolepa 
Dutemplei, d'Orb. sp. név alatt egyesítsem. 

A mi még e fajt illeti, megemlítem, hogy Andreáé fentebb idézett 
munkájában a Pseudotruncatulina Dutemplei d'Orb.sp.-nek a VIII. táblán 
10 a, h, c ábra alatt közlött rajza nem felel meg teljesen a valóságnak, 
a mennyiben a septalfelület a likacstalan kamraválasztó falak miatt oly 
pórusokkal nem bírhat, mint a minőket ott feltüntetve látni. 

Mint már említem, sikerült a Heterolepa-ra jellemző héjalkotást 
csekély különbséggel még két más fajnál föllelhetni, így az éjszak alpin 
eoczén (Nummulitmész)-ben található, Gümbel* által ismertetett Truncatu- 
lina grosserugosa-nál — mely azonban a Clavulina Szabói rétegekben is 
ismeretes — valamint a Rotalia Girardana Ess.-nál. 

Az előbbinél, mely úgy a külső alak, mint a két oldalt burkolt kanya- 
rulatok miatt inkább egy Anomalina-nak felel meg, az eredeti leírás azon 
megjegyzése utalt a közelebbi megvizsgáláshoz, hogy e faj septalfelülete 
majdnem sima, míg a felület többi része durva pórusok által egészen érdes- 
nek látszik. Gyanúmat egy vízszintes irányú csiszolat tökéletesen be- 
igazolta. 

A csiszolaton a választó falat alkotó lemezt a héj többi részéhez 
viszonyítva barnább színben látni, mi által elterjedése úgy a választó fal- 
ban mint a spirállemezben igen jól követhető (VII. tábla, 2. ábra), mindkét 

* Gümbel. Beiträge zur Foraminiferenfauna der nordalpinen Eocängebilde. 
Abh. der II. Classe der k. Akad. der Wissenschaften. München. X. Band. II. Abth. 
p. 660. Taf. IL Fig. 104 a, h. 



94 

oldalt körülveszi a rátapadó réteg és evvel minden egyes kamra keletke- 
zésénél ujból megalakul ; ez utóbbiban különbözik a Heterolepa simplex 
alakkörébe tartozó fajok héjának szerkezetétől, miután ezeknél a héjlemez, 
mely a választófal képzéséhez kiválik, visszafelé messze követhető ; e különb- 
séget azonban nem tartom a szétválasztáshoz elegendőnek. 

Ugyanazon nem megnevezésével jelölök még egy alakot, mely a spirál- 
lemez szerkezete után Ítélve távol áll a Heterolepa-tól, de evvel megegyező 
kamraválasztó falakkal bír. Ez a Eotalina Soldani, d'Orb. alakkörébe tar- 
tozó Uotalina Girardana, Ess.,* melyet a finom likacsokkal bíró héj miatt 
a Eotalia nembe vontak, de egy vízszintes irányú vékony csiszolaton 
(VII. tábla, 3. ábra) a Heterolepa-ra jellemző választó falakat láthatni. 

Miután véleményem szerint a Heterolepa-nevaet jellemző héjszer- 
kezet a Eotalíák között korántsem tartozik a ritkaságok közé, de mivel 
mostanig a megvizsgált fajok úgy a külső alakban mint belső összetéte- 
lökben is különböznek, ez irányban nagyobb számú vizsgálatok várandók 
be, mielőtt az egyes alakok összetartozását vagy szétválasztását, valamint 
systematikai elhelyezését véglegesen megállapítani lehetne. 

Nem mulaszthatom el itt megjegyezni azt is, hogy sikerült egy alakra 
találnom, melynél a kamraválasztó falak két likacstalan, egymás mellett 
fekvő lemezből állanak (VII. tábla, 4. ábra), a spirállemezen ellenben egy- 
mástól távol álló, széles pórusok vannak. Követve Schwager** nézetét, ezen 
alakot a Eotalia, P. & J. nem alakjaival egyesítettem; ez alak a Rotalia 
proquinqua, Ess.,*** melynek septalfelülete likacstalan. 

"•= Reuss. Ueber die fossilen Foraminiferen und Entomostraceen der Septarien- 
thone der Umgegend von Berlin. Zeitscli. der deutsch, geol. Gesell. III. Band. p. 73. 
Taf. V. Fig. 34. a, b, c. 

** Schwager. Fossile Foraminiferen von Kar Nikobar. Eeise der österreichi- 
schen Fregatte Novara um die Erde. II. Band. % Abth. p. 192. 

*** Reuss. Beiträge zur Charakteristik der Tertiärschichten des nördlichen und 
mittleren Deutsehland. Sitzb. der k. Akad. der Wiss. Wien, XVIII. B. p. 241, Taf. 
IV, Fig. 53. a, b, c. 



95 



A SPHEX-NEM FAJAI, 
KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A PALAEAEKTIKUS ALAKOKRA. 

Kohl Ferencz FRiGYES-töl Bécsben. 

(Vn. és Vm. tábla.) 

A Sphecidae (helyesebben Sphecinœ) alcsaládba a különféle szerzők- 
nél a következő nemek tartoznak : Ammophüa, Misem, Coloptera, Para- 
psam7nophila, Eremochares, Psammophila, Pelopoeus, Podium, Parapo- 
dium, Dynatus, Trigonopsis, Chlorion, Pronoeus, Sphex, Isodontia, Har- 
pactopiis, Parasphex, Priononyx és Pseudosphex. Mind eme nemek az 
előtörj alakjánál, a lábak és szárnyak alkatánál fogva a kaparó darázsok 
családjába tartoznak. Életmódjukban is nagyon megegyeznek egymással, 
mindnyájan ugyanis sokszor művésziesen, többnyire a földben vagy ház- 
falakon, sziklákon épitett sejtjeiket pókokkal, hernyókkal, tücskökkel, 
szöcskékkel, sáskákkal töltik meg. A fulánkkal megbénított áldozat rend- 
szerint mindaddig él, míg a darázs kikelő álczája föl nem emészti, a mely 
gyorsan, alig pár nap alatt megnől. A kaparó darázsok e nemeit erő, 
kitartás és ügyesség jellemzi. A trópusos tájak lakói sokszor igen szép 
színűek, gyakran ékes rajzokkal és vésményekkel a fejen és a torjon. 

Kohl a Eevue-ben közlött dolgozatában a fennebb említett különféle 
nemeket — az eddigi rendszertől eltérőleg — négy természetes csoportra 
osztja, következőleg : 

I. Ammophila-csoport : a második könyöksejt rendetlen négyszögű, 
nagyobb mint a harmadik s kevés kivétellel mind a két korongsejtet ma- 
gába veszi. A lábak nagyon tüskések, a mellső tarsusok fésűje jól kifejlett 
(Ammophila, Miscus, Coloptera, Parapsammophila, Eremochares, Psam- 
mophila). 

n. Pelopoeits-csoport : a második könyöksejt rendetlen négyszögű, 
nagyobb vagy olyan nagy, mint a harmadik, mind a két korongsejtet ma- 
gába vevő. A lábak csaknem tüskétlenek. A mellső tarsusok fésűje hiányzik 
(Pelopoeus, Podium, Dynatus, Trigonopsis). 



96 

III. Sphex-csoport : a második könyöksejt rhomboidos, kisebb vagy 
olyan nagy, mint a harmadik. Az első korongsejt a második, a második a 
harmadikba fut. A lábak hatalmasan fegyverzettek. A mellső tarsusoknak 
fésűje van, vagy az hiányzik (Chlorion, Pronœus, Sphex, Isodontia, Har- 
pactopus, Parasphex, Priononyx). 

IV. Fsnidosphex-csoport : a második könyöksejt még egyszer olyan 
magas, mint a milyen széles. A sugársejt rövid. Az első korongsejt az első, 
a második a második könyöksejtbe fut. A lábak tüskések, a mellső tarsusok 
fésűje jól látható. 

Ha az első csoport nemeit az Ammophila typussal összehasonlít- 
juk, meggyőződünk, hogy azok csak csoportjai az Ammophila-faj oknak, 
melyek egymással sokszorosan összekapcsolvák s azért Kohl azokat leg- 
feljebb csak mint alnemeket tekinti. Ugyanez áll a többi csoport állataira 
nézve is, mert sem a harmadik könyöksejt nyéléit volta (Miscus), vagy 
annak a hiánya (Coloptera), vagy a végtest nyelének hossza, vastag- 
sága — mely szintén igen változható — (mint az Ammophila és Psammophila 
nemeknél), sem a Sphex-nemeknél a karmok fajainak száma, valódi nemi 
jellegekül nem tekinthetők, ha az állatok egyébként egymással jól meg- 
egyeznek. 

Kohl még átnézetét is nyújtja a Sphecidák nemeinek és alnemeinek 
s aztán a Sphex-csoportnak a palaearktikus regióba tartozó fajait előbb táblá- 
zatosan állítja egybe, az általa fölállított uj fajokat leírja, függelékül ama 
fajoknak eredeti leírásait csatolja, melyeket természetben nem ismer s a 
melyek hiányos leírásuk miatt alig ismerhetők fel. 

A szerzőnek e munkája kidolgozásánál rendelkezésére állottak a 
bécsi CS. k. udvari gyűjtemények gazdagt anyagán kívül a Nemzeti Múzeum 
gyűjteményének fajai is. 

M. S. 



97 



A CZAPAKNAK ES BAJÁKNAK BELFERGEI. 

Dr. Orley LÁszLÓ-tól Budapesten. 

(IX. és X. tábla.) 

A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. k. minisztérium az 
1884. évben ama feladattal kegyeskedett a nápolyi állattani állomásra 
küldeni, hogy ott a tengeri állatokra vonatkozó és már 1882-ben megkez- 
dett tanulmányaimat folytassam és kiegészítsem. 

Az Öshalak (Selachii) morfológiai viszonyainak vizsgálódása körül 
csoportosulván a búvárok figyelme, az intézet igazgatója Dohén tanár 
ajánlatára e kérdéseket is tanulmányoztam. E kutatásaim közben több 
Czápa és Rája akadt kezem ügyébe, melyeket mellesleg belférgeikre is 
átkerestem. A gyűjtött fajokat az ismert módszerek segélyével (Sublimat, 
Jodalkohol) későbbi kutatások számára sikeresen conserváltam és nemzeti 
muzeumunk gyűjteményébe kebeleztem. Midőn azoknak meghatározásához 
és feldolgozásához akartam fogni, nagy nehézségekbe ütköztem. Daczára a 
létező jobb helminthologiai munkáknak, csakhamar beláttam, hogy a 
meghatározást megkönnyíteni s így a belférgek tanulmányozását előmoz- 
dítani csak úgy lehet, ha egyrészt az ide vonatkozó szétszórt és gyakran 
pontatlanul idézett irodalmat összeállítom, másrészt pedig az Oshalaknak 
mondhatnám egészen különálló féregfaimáját rendszeresen, az analytikus 
módszer segélyével tárgyalom. A talált új fajoknak leírása és az életviszo- 
nyokra vonatkozó jegyzeteim beiktatása által a hiányzó összeállítás mellé 
eredetit is adok, mely nemcsak fajoknak új összevonása, de a nápolyi 
öbölre vonatkozó eddig egészen hiányzó faunistikai enumeratio által is 
nagyobbodik. 

A Halakból leírt belférgek száma néhány százra tehető. Az édesvízi 
és tengeri Halakban egyenlő mértékben akadni reájuk. Egyesek, pl. az Or- 
tagoriscus molo, a belférgeknek valóságos raktárul szolgálnak. A Galandok- 
nak nemcsak kifejlett alakjait, de hólyagos álczáit is ezrével lehet azokban 
feltalálni, gyakran mint sűrű fonadékot a májban. Egy ízben azt a galan- 
dok hólyagos álczáival annyira átszőve találtam, hogy eredeti állománya- 



98 

nak csakis nyomait lehetett megtalálni. Valószinű, hogy az általam meg- 
figyelt Ortagoriscus is ennek folytán pusztult el. 

A Halak között néha jelentkező járványos természetű betegségeket 
még nem tanulmányozták annyira, hogy azokat Entozoákra lehetne 
vonatkoztatni. De vannak egyes adatok, melyek szerint a Belférgek vol- 
nának a «halvész» okozói. Duchamp^ La Bresse-nek haltartóiban a 
Czigányhal (Tinea vulgaris) nagyobbmérvű pusztulását észlelte a Ligula 
simplkissima folytán. Brigade Surgeon Bidie pedig a Madras körüli 
Csontos-Halakban talált s általam meghatározott^ hólyagférgeket bizonyos 
halbetegségekre hajlandó vonatkoztatni. Az emberben is élősködő Bothrio- 
cephaliis latus nevű galandféreg álczái, Beaun^ dorpati tanár kutatásai 
szerint az édesvízi Halak húsában tartózkodnak. Ujabban pedig, egy 
Amoyban elhalt egyén hasüregében a Ligula-félékhez való Entozoát ész- 
leltek, egy belférget, melynek alakjait kizárólag mint a Halak és a Vízi- 
madarak tulajdonát tekintették.^ Különben ismeretes, hogy a Ligulákat a 
tengerparti városokban kisütve megeszik. Az olaszok <( Maccheroni piatti» 
néven árusítják. Az erdei szalonka bélsarát a galandférgek gomolyai te- 
szik jóizűvé. 

A halban élősködők pontos ismerete tehát sem a halevöre, sem 
pedig a halkereskedőre és haltenyésztőre nézve nem lehet közömbös ; az 
állatbuvár pedig sok kérdés megoldásánál a fajok pontos ismeretére és elő- 
fordulására szorul. Mivel pedig a Belférgek fejlődésük különböző szaká- 
ban eledül nem szolgáló halakban is tanyázhatnak, a Helminthologiának 
minden része praktikus becscsel is bír. Különben a szegényebb emberek a 
kisebb Czápák húsát szintén megeszik ; a Rájaféléknek széles úszóit pedig 
magam is nem egy ízben költöttem el jobbmódú nápolyi lakosok társa- 
ságában. 

Az Oshalakban csak ritkábban akadunk nagyobbszámú Belféregre. 
A Czápákban aránylag többet találunk, mint a Eájákban s ez utóbbiak 
közöl az elektromos Torpedók a legszegényebbek Belférgekben. Rend- 
szerint a bélcsőben találhatók és fölötte ritkán a hasüregben vagy a test 
szerveiben. Ügy a fajok, mint az egyének száma csekély; ritkán szembe- 
tűnő számúak és soha sincsenek oly mennyiségben, hogy a belekben hem- 
zsegnének. Nematodákat ritkán, Cestodákat rendesen, de Trematodákat 
alig találtam a gyakori bonczolásoknál. Ezen adatokat mintegy 40 példá- 
nyom bonczolása után közölhetem, metyek a következő fajokhoz tartoztak : 

^ DucHAMP G. « Eecherches anat. et physiol. sur les Ligules», Paris 1876. 

^ Bell. Note on some Parasites of Fishes from Madras determined by 
dr. ÖELEY — Annals and Magazine of Natural-History for March, 1884. 

^ Sitzungsberichte Naturf. Gea. Dorpat, 6. Bd. 3. Heft. 1884. 

* Cobbold Sp. Description of Ligula Mansoni, a new human Cestode. Lin- 
nan Society's Journal-Zoologie. Vol. XVII. London, 1882. p. 79. 



99 

Acanthias vulgaris; Scyllium catidus és canicula ; Mustelus vulgaris és 
laevis ; Fristiurus melanostomum : Hexanchus grisßus ; Torpedo ocellata és 
marmorata ; Sguatina angelus. 

Vizsgálatom eredményével teljesen összevágnak eddigi adataink is, 
melyekből kitűnik, hogy az eddig átvizsgált 50 Selachiusból mintegy 20 
Nematoda, 15 Trematoda és 50 Cestoda ismeretes. Entozoáknak nagyobb 
számban való megjelenése felemlítve sehol sincs. 

Eövidség és könnyebb áttekintés kedveért, a Selachiusok Belfér- 
geiröl szóló irodalmat együttesen közlöm és a szövegben arra kövérebb 
számok jelzése által utalok. Oly müveket, melyek tisztán morfológiai szem- 
pontból Írattak, e helyen tekintetbe nem vehettem, kivéve, ha azokban 
mellesleg a fajok rendszerére és életére is akadtam adatokra. 

Megjegyzem még, hogy a Nematodákat, Trematodákat és Gestodákat 
külön fejezetekben tárgyalom. 

A SELACHIUSOK BELFÉEGEIRE VONATKOZÓ lEODALOM. 

1. Baird W. Catalogue of the Entozoa in the British Museum Collection. Lon- 

don 1853. 

2. — «Descriptions of some New Species of Entozoa from the collection of the 

British Museum» — Proceedings of the zoological Society of London Part 
XXL pag. 18—25. 1853. 

3. — «Descriptions of some New Species of Entozoa» — The Annals and Maga- 

zine of natural History. Vol. XV. Second series. London 1855. 

4. Bellingham Dr. O'Bryen. «Catalogue of Irish Entozoa with observations» — 

Charlesworth's Magazine of Natural History, vol. IV. p. 351. continued in : 
The Annals and Magazine of natural History. Vol. XIIL p. 101., 167., 254., 
335., 422. Vol. XIV. p. 162., 251. és 317. 

5. Beneden van P. J. «Memoir sur les vers intenstinaux. » — ^ Académie des scien- 

ces (Supplement aux Compt. rend. II.) Paris 1861. 

6. — «Les poissons des cotes de Belgique, leur parasites et leur commensaux.» — 

Mém. de l'Aead. du Belgique 1870. T. XXXVIII. 

7. — Eecherches sur la faune littérale de Belgique. Memoire Acad. Belgique T. 

XXV. 1850. 

8. — Les Helminthes cestoides, leurs classific. anatomie et developpment. Bule- 

tine T. XVI. IL p. 279. 1849. 

9. Blanchard E. «Sur l'organisation des vers.» — Annales des sciences naturelles. 

Troisième Série. T. VIII. Paris 1847. 

10. ■ — «Eecherches sur l'organisation des vers.» — Ibidem. T. XI. Paris 1849. 

1 1. Bosc. «Histoire naturelle des vers.» in : Buffon. Cours complet d'histoire natu- 

relle. Paris 1799—1802. 

12. Bremser J. G. «Icônes Helminthum systemaRudolphii entozoologicumillustran- 

tes. III. fasc. Viennae 1824. 

13. CoBBOLD Sp. Observations on Entozoa, with notices of several new species, 



100 

including an account of two experiments in regard to the breeding of 

Taenia serrata and Ï. cucumera. — Transactions of Linn. Soc. XXII. 

p. 161. — 1859. 
14. Crepj.in F. C. H. «Ueber die Gattung Distomum» — Allg. Encycl. d. W. u. K. 

von Erncli und Gruber 1. Section, Bd. 29. 
15.^ — «Endozoologische Beiträge» — Archiv für Naturgeschichte 8. Jahrgang. 

I. Bd. Berhn 184-2. 

16. — «Nachträge zu Gurlts Verzeichniss der Thiere bei welchen Entozoen gefun- 

den worden sind» — Ibid. XII. Jahrg. I. Bd. 1846. 

17. — U. a. Dritter Nachtrag. XV. Jahrg. I. Bd. 

18. Cm'iEB G. L. «Le régne animal etc.» — Nouv. 3. édit. Paris 1836 — 46. Zoophy- 

tes (par Milne Edwards). 

19. DiESiNG K. M. «Systema Helminthum» — Vol. I. et IL Vindobonfe 1851. 

20. - — «Eevision der Nematoden» — Sitzungsberichte math, naturw. Classe der k. 

Akad. der Wissenschaften 42 Bd. 28. Heft. Wien 1861. 

21. — «Eevision der Myzhelminthen. Abtheihmg : Trematoden. » Ibid. Bd. XXXII. 

Wien 1858. 

22. - — «Re\ision der Cephalocotyleen: Paramecocotyleen.» Ibid. XL VIII. Bd. 1864. 

23. — «Ueber eine naturgemäese Vertheilung der Cephalocotyleen» — Ibid. 

Bd. XIII. 1854. 

24. — «Zwanzig Arten von Cephalocotyleen» — Denkschriften der math, naturw. 

Classe der k. Akad. der Wissenschaften XII. Bd. Wien 1856. 

25. — Drumond — Charles worth' s Magazine of natural history. II. p. 656. 

26. — DujAKDiN M. F. «Histoire naturelle des Helminthes ou vers intestinaux.» 

Paris 1845. 

27. Gekvais et van Beneden «Zoologie médical.» Paris 1859. 

28. Gmelin J. F. Edit. XIII. aucta, reformata ex Systema naturas sive régna tria 

naturae. T. I. pars VI. Lipsiae 1788. 

29. Leydig De. F. «Ueber Psorospermien und Gregarinen» — Archiv für Anato- 

mie und Physiol. Jahrg. 1851. 

30. Leidy J. «Proceedings Acad. Philadelphia» VIL et VIII. Vol. 1855 — 56. 

31. — «Contributions to Helminthologie» Ibidem. 1858. p. 111. 

32. LiNSTov 0. Compendium der Helminthologie. Hannover 1878. 

33. Leuckaet F. S. Zoologische Bruchstücke (Entozoen.) Helmstadt 1820. 

34. MoLiN R. «Prospectus helminthum, qui in prodromo faunae helminthologicae 

Venetiae continentur» — Stzb. der math, naturw. Classe der Wiss. Bd. XXX. 
Heft 14. Wien 1858. 

35. — «Prospectus Helminthum, quae in parte secunda prodi'omi faunae helmin- 

thologicae VenetíB continentur.» Ibid. XXXIII. et XXXIV. Wien 1859—60. 

36. — Prodromus faunae helminthologicae Venetae. — Denkschriften der math. 

naturw. Classe XIX. Bd. 2. Abth. Wien 1861. 

37. — Monográfia del génère Histiocephalus. — Sitzb. d. k. Akad. XXXIX. 

38. Müller 0. Fr, «Zoológiáé Danicae prodromus ; seu animalium Daniae et Nor- 

végiáé.» Hafniae 1776. 

39. — NiTzscH. Erscli u. Gruber Encyclopédie Bd. XII. 



101 

40. Olsson p. «Nova genera parasitantia Capepodonim et Plathyelminthum. » — 

Lnncl's Univ. Arsskrift. T. VI. 1869. 

41. — «Entozoa iakttagna lios Skandinaviska hafsfiskar.» Ibid. T. III. et IV. 

1867—68. 

42. Pagenstecher — Beitrag zur Kenntniss der Geschleclitsorgane der Tänien. — 

Zeitscln-ift für wiss. Zoologie. IX. Bd. 4. Heft. 1858. 

43. Eedi Fk. De animal cnlis vivis, que in corporibus animaliam vivorum reperiun- 

tur, observationes ; Amstelodami 1708. 

44. Eisso A. Ichtbyologie de Nice ou histoire naturelle des Poissons du départe- 

ment des Alpes Martimes. Avec 11 PI. Paris 1810. 

45. RuDOLPHi C. A. «Entozoorum sive Vermium intestinalium história naturalis.» 

Amstelodami 1809. 

46. — Entozoorum Synopsis. Berolini 1819. 

47. Siebold v. Th. Ueber den Generationswechsel der Cestoden nebst einer Revi- 

sion der Gattung Tetrarhynchus. Zeitschr. f. wiss. Zoologie IL Bd. 1850. 

48. — Entozoa. Archiv f. Naturg. III. Jahrg. II. Bd. 

49. Valenciennes — Gazette med. de Paris 20. ann. 3. Ser. V. 

50. "Wagener G. R. «Beiträge zur Entwickelungsgeschichte der Eingeweidewür- 

mer» - — Naturkundige Verhandelingen. Harlem XHI. 1857. 

51. — «Die Entwickelung der Cestoden.» — Novo rum Actorum Academiae cfesa- 

refB Leopoldino-Carolinae naturas curiosorum. Vol. XXIV. Supplementum. 
Vratiplavia3 et Bonnas 1854. 

52. Wedl Dr. K. «Helminthologische Notizen.» — Sitzungsber. d. k. Akad. der 

Wiss. XVI. Bd. 2. Heft 1855. 

53. Welch F. «The Anatomy of two Parasitic form of the Family Tetrarhynchi- 

doe.» — The Journal of the lannean Society. Vol. XII. 1876. 

54. Willemoes-Suhm. «Ueber einige Trematoden und Nemathalminthen.» — Zeit- 

schiift f. wiss. Zoologie XXI. Bd. Leipzig 1870. 



I. NEMATODAK — NEMATODES. 

A Nematodák közöl különösen a Füariák és az Askarisek látogatják 
meg az édesvizi és a tengeri Csontos halakat. Alczaállapotukat azok has- 
hártyájában vagy szerveik szöveteiben rendszerint betokozva töltik és ivar- 
érettségre majdnem kivétel nélkül a bélcsatornában fejlödnek. 

A betokozott álczák nagy részét, tekintet nélkül rendszertani helyökre, 
a régi búvárok az Agamonema nevű nembe sorozták, mely mai nap csakis 
különféle álczák gyűjtőnevének tekinthető. Mások Filaria piscium névvel 
jelölik ezen spirálisan begönygyölített álczákat, a nélkül, hogy azzal határo- 
zott fajra utalnának. Ncmatoduni vagy Nematoidcnni szintén olynemű nevek, 
melyeket csakis a meghatározásra még nem alkalmas ál cza- alakoknak adtak. 
Főleg DiESiNG és Rudolphi voltak azok, kik néhány öshalból eredő Fonal- 
férget ily nemi nevek alatt írtak le. 

Megjegyzem még, hogy Rudolphi ós mások több kifejlődött Nemato- 



102 

dát Askaris név alatt oly felületesen írtak le, hogy azokat újólag felismerni 
nem lehet. Kifogásolható továbbá van BENBDEN-nek eljárása is, a ki több 
új fajánál a leírást teljesen ignorálva egyszerűen sokszor ki nem elégítő raj- 
zaira utal. 

A felületesen bélyegzett alakokat kénytelen valék tehát egy időre a jó 
fajok sorából kitörölni s a nyomozandó és kétes fajok rovatába beiktatni. Az 
őshalakban eddig talált s kifogástalanul bélyegzett fajok száma tehát az 
általam újnak felismert fajokkal együtt tizenkettőben állapítható meg, míg 
eddig összesen 29 fajt írtak le. 

A 12 faj közöl hat ( Acanthocheilus quadridentatiis, A. bicuspis, A. 
inter médius ; Ascaris rotundata; A. af finis ; Spiropterina elegáns) faj a 
nápolyi öböl faunájára nézve jellemző adat. 

Oly fajokat, melyek Bosc, 0. Fr. Müller és más múlt századbeli 
búvárok (11. 38 — 38 — 43.) által mint Askarisek említtetnek, de tényleg a 
Nemertinák vagy más férgek osztályába valók, tekintetbe egyáltalában 
nem vehettem. Diesing és Dujardin (19. 26.) műveiben a régi nomen- 
klatúrát és irodalmat tökéletesen megtalálhatjuk s így én a fajok leírásánál 
csupán az ujabbra szorítkoztam. 

A fajokat leírások előtt rendszertani helyöknek megfelelőleg sorolom 
fel és így az illető csoportok rövid bélyegzésén kívül kulcsot kívánok szolgál- 
tatni az őshalak belférgeinek tanulmányozásához. 

A létező rendszerek közöl DiESiNG-nek (20.) beosztását követem én is, 
mivel a többit, főleg ScHNEiDBR-nek az izomzatra történt beosztását a legtöbb 
búvár mint czélszerűtlent mellőzte. Diesing a «Spiriiridae» család osz- 
tályozásánál szintén hibásan járt el, mint ezt v. Dräsche * újabban kimu- 
tatta, de azért jobb hiányában mégis azzal kell megbarátkoznunk. 

Az őshalak fonalférgeinek tanulmányozásánál különösen feltűnő, hogy 
az a Acanthocephalák» rendje teljesen hiányzik és hogy a Nematoda rend 
alakjaiból, csak meglepőleg csekély faj- és individuum ismeretes. Az általam 
átvizsgált őshalak közöl csakis a Mustelus laevis, ScyUium canicida és Hep- 
tanchus cinereus nevű fajokban találtam csekély számban fonalférgeket. 
A Mustelusban rendesen, a másik kettőben csak kivételesen akadni Nema- 
todakra. A British múzeumnak gazdag gyűjteményében csakis az Ascaris 
rotundata volt egy Kaja-féle bélcsövéböl található.** A fonalférgeknek ily 
csekély számban való megjelenését csupán az illető Nematodák pontos 
fejlődési viszonyainak s a megfelelő Czápák és Eáják életmódjának kellő 
tanulmányozása után lehet megvilágosítani. 

* K V. Dräsche. «Eevision der Exemplare Diesing's und Molin's». Verhand- 
lungen des k. k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Jahrgang 1883. Band 
XXXIII. pag. 193. 

** Örley Dr. L, Report on the Nematodes etc. Annais and Magazine of natu- 
ral History for April 1882. 



103 

CONSPECTUS DISPOSITIONIS SBLACHIOEUM ENTOZOORUM. 

ORDO: NEMATOIDEA Rud. 
1808. Entozoorum (45.) Vol. I. p. 198. 

SUBOEDO: NEMATENTOZOA Örl. 
1882. Nematodes Annals and Magaz. Vol. IX. pag. 307. 

Sectio : I. Hypophalli Dies. 
1851. Systema (19.) Vol. II. pag. 78. 

família : OPHIOSTOMIDEA Dies. 

1861. Eev. d. Nem. (20.) p. 648. 

Corpus inerme v. armatum. Caput bilabiatum. Extremitas caudalis 
suhrecta aut spir aliter torta. 

I. GENUS: DACNITIS Duj. 

1845. Histoire (26.) p. 267. 

Corpus subcylindricum, inerme. Labium superum aut inferum ahbre- 
viatum. 

*1. D. Squali Duj. (Spec, inquir. Dies.) 

família : ASCARIDEA Dies. 

1861. Revision (20.) pag. 653. 

Cuput corpore continuum v. discretum, trilabiatum, labiis aequalibus 
in triangulum convergentibus. 

Suhfainilia : Äscaridea Dies. 

1861. Revision (20.) pag. 653. 

Labiis nudis v. extiis nodulo seu papilla auctis, aut pagina interna 
papulosa V. fimbriata, nunc inermibus, nunc vero dentibus, nodido centrali 
insidentibus arma tis. 

II. GENUS : ACANTHOCHEILUS Molin. 

1858. Prosp. Helm. (34.) pag. 154. 

Labium singulum utrinque dentatum. 
*2. A. quadridentatus Molin. 
*3. A. intermedia n. sp. 
*4. A. bicuspis Wedl. 

in. GENUS : ASCABIS Linné. 

1735. Systema naturae. 

Labiis convergentibus, nudis v. nodulis auctis. 



104 

a) Gymnoascaride. Divido : Euascaridae. Siibdivisio : Apterocephalae. 

a) Corpus antrorsunv attenuatum... 

*5. A. incrassata Molin. 

[Î) Corpus utrinque aequaliter attenuatum. 

*6. A. rotiindata Bud. 
*7. A. affinis n. sp. 

Speciebus inquirendis adde : 

8. A. Succisa KuD. (45.) 

9. A. squali Gm. (28.) 

10. A. Squali Eud. (45.) 

11. A. Torpedinis Eud. (45.) 
1 2. A. Rajae Bellgh. (4.) 

13. A. capsularia Bellgh. (4.) 

14. A. Pastinaceae Eud. (45.) 



Vide Diesing (19. 20.) 



família : SPIßUEIDEA Dies. 

1861. Ee vision (20.) pag. 675. 

Caput hand labiatiim aiit uni-vel bilabiatum, nunc epidermide adnata 
nudum, nunc injiata, globidum, velum, funiculus tortuosos, aut cucullum v. 
cor onulam formante tunicatum. 

Sub família : ,Aoheilospiruridae Dies. 
1861. Diesing. Eevision (20.) pag. 617. 
Caput haud labiatiim. Os terminale. 

Phalanx I. Caput epidermide adnata tunicatum. 

IV. GENUS: PEOLEPTUS Duj. 

1845. Histoire (26.) p. 105. 

Corpus capillar e, antrorsum subito attenuatum,. Caput exalatimi. 
*15. Pr. gordioides v. Ben. 

Specicbus inquirendis adde : , 
*16. Pr. obtusus Duj. (26.) 
*17. Pr. acutus Duj. (26.) 

Phalanx II. Caput epidermide distante, velum, funiculos tortuosos, 
ant cuculum s. coronulam formante tunicatum. 

V. GENUS : SPIBOPTEBINA v. Ben. 

1861. Mémoire (5.) p. 270. 

Caput membrana coronulam formante tunicatum. 



105 

*18. Sp. coronata v. Ben. 
*19. Sp. dacnodes Dies. 
*20. Sp. elegáns n. sp. 
Species inquir. 
21. Sp. Rajarum Dies. (19. 20.) 

Suhfamilia : Gheilospiruridae Dies. 

1861. Eevision (20.) p. 618. 
Caput uni-vel hilahiatum. 

VI. GENUS : ECHINOCEPHALUS Molin. 

1858. Prospectus (34.) pag. 154. 

Caput unilahiatum a corpore discretum, echinatum. 
*22. E. uncinatus Molin. 

Genera speciesque dubiosa. 

VII. GENUS : EUSTOMA v. Ben. 

1870. Les poissons (6.) pag. 19. 

23. Eu. truncatum v. Ben. 

Vm. GENUS : NEMATOIDEÜM Kud. 

1810. Entozoomm (45.) pag. 262. 

24. N. Squalorum Leydy. 

25. N. Squali catuli Eud. 

26. N. Scymni glaciális v. Ben. 

27. N. Rajae batis Eud. 

28. N. Rajae fullonice Eud. 

IX. GENUS: AGAMONEMA Dies. 

1851. System (19.) pag. 116. 

29. A. capsularia Dies. 

X. GENUS : CORONILLA v. Ben, 

1870. Les poissons (6.) pag. 3. 

30. C. scillicola v. Ben. 

31. C. robusta v. Ben. 

32. C. minuta v. Ben. 

A JÓL JELLEMZETT ÉS ÚJ FAJOK LEÍRÁSA. 

1. Dacnitis squali Dujardin. 

1845. Historire (26.) pag. 272. 

1851. Cucullanus Squali, Diesing (19.) pag. 243. 

1861. Dacnitis Squali, Dies. (20.) pag. 651. (Spec, inqu.) 

Termcszelrajzi Füzetek. IX. kötet. 



106 

Eredetileg a bécsi udvari múzeum birtokában volt s líésöbb 1816-ban 
a párisi múzeum gyűjteményébe került. Du jardin, korának legjelesebb 
Helminthologusa a gyűjtemények rendezése alkalmával azt újólag átvizsgálta 
és 1845-ben, mint új fajt leirta. 

A hárzsingnak hossza (2 — 3 mm.) és buzogányszerü alakja, vala- 
mint a sürü ránczokba szedett köztakaró fürészes külseje által könnyen fel- 
ismerhető. 

Nem megfelelő tehát Diesing eljárása, ki ezt a kétes vagy nyomozandó 
fajok sorába iktatta. Valószínűleg a ritka fajok közé tartozik, mivel újólag 
mai napig sem találták fel. 

(Habitaculum.) A Ga.leus canis (Squalus galeus) nevű czápa beleiből 
ismeretes. 

"2. Acanthe cheilus quadridentatus Molin. 

(IX. tábla 1—3. ábra.) 

1858. Prospectus helm. (34.) pag. 155. 
1861. Diesing. Eev. (20.) pag. 654. 

Az orsóidomú test előre és hátra egyaránt vékonyodó ; elől lekerekített, 
hátul hegyes kúpidomú. A kissé megvastagodott fejrész a testtől eláll. A köz- 
takaró, a fej- és farkvég kivételével harántcsíkolt. A fejen, az oldali és háti 
vonalok mentében egj;-egy papillaszerü nyúlvány található. A szájat 3 duz- 
zadt ajak alkotja, melynek mindegyikén két -pár hegyes fürészfog van. A fog- 
párok közötti kimetszésben egy középső dudor található. Az oldalt álló fogak 
közötti kimetszés hegyes, a középsőké pedig tompa. 

A bárzsing elől és hátul kiszélesedett ; duzzadtan végződik. A bélcső 
néhány kanyarulat után a hasi vonalon, közel a fark végéhez nyilik. A fark 
kurta igen hegyes, elkülönült, gömbös csúcscsal. Az alfél körül a szem- 
cseréteg megvastagodása folytán félgömb-idomú vastagodások képződnek, 
melyek olykor tetemesen kidagadnak. 

A párzási vesszők (spicula) igen rövidek és lágyak ; csak ritkán szem- 
betűnők. A farki részen a hasi vonal két oldalán mintegy 16 papillapárt 
találtam. A farkban nagyobb mirigysejtek és két-sarkú idegsejtek vannak. 

A test hossza 20 — ^40 mm. között ingadozik. Molin méretei szerint a 
hímek nagyobbak a nőstényeknél. En ellenkezőleg a hímeket épen rövidsé- 
gük és begöngyölített farkuk által tudtam felismerni. A 40 mm. hosszú ala- 
koknál a test szélességét 1, a bárzsingot 2-77, a farkat pedig 0-25 mm. hosz- 
szúnak találtam. Hímekre igen szórványosan akadni. 

(Habitaculum). A Mustelus vidgaris (M. plebejus) és a M. laevis nevű 
czápák bélcsövében. 

A gyomor pylorikus részének chymus állományában elrejtve gyakran 
találhatók; a vékonybélben ritkán, a vastagbélben pedig sohasem találtam 
azokat. 



107 

A Mustelus laevis belében, melyből még ismeretlen volt, majdnem min- 
den bonczolás alkalmával csekély számban rá akadtam. Az ajkakon elhe- 
lyezett nagy fogaik daczára a bél átlikasztását nem észleltem. A hasüreg- 
ben a legszorgosabb kutatás után sem akadtam azokra. 

3. Acanthocheilus intermedius n. sp. 

(IX. tábla, 4. ábra.) 

Az orsóalakú test előre jobban vékonyodik, mint hátra. A köztakaró 
sima, harántredöknek csak nyomaival. A fej kiszélesedett, papillaszerü 
nyúlványok nélkül. Az ajkak mindegyikén két pár erős fürészfog és két 
pár apró fogdudor van, melyek az előbbiek között foglalnak helyet. A fog- 
párok közötti kimetszés hegyes és igen mély. A fark rövid, kúpidomú hegyben 
végződik. Csakis nőstényeket ismerek. 

(Habitaculum). A Mustelus laevis nevű czápa vékonybelében, a nyák- 
hártya hosszredői között él. 

■ A Mustelus-íéle^en. előforduló Acanthocheilus fajok között két oly 
példányra akadtam, melyek az ismert 'fajok fogazatától eltérőleg a nagy fogak 
között apró fogdudorokkal is birtak. Ezek pontosabb egybehasonlitás után 
egyébben is eltérvén, a fönnebbiekben új faj gyanánt leírattak. A példá- 
nyok nagyságra és fogazatra nézve az ismert két faj között állanak ; erre 
utal faj ne vök is. 

4. Acanthocheilus bicuspis Wedl. 

1855. Ascaris bicuspis Wedl. Helm. not. (52.) p. 388. T. HI. fig. 29—32. 
1861. Acanthocheilus bicuspis Dies. Eevis. (20.) pag. 654. 

A test hengeres, előre és hátra egyaránt vékonyodó ; a fejrész három- 
élű. Az ajkak csomósak, két fogpárral. A fogak közötti kimetszések öblösek. 
Eddig csak nősténye ismeretes. A test hossza 9'" — 2" között ingadozó. 

(Habitaculum). Wedl a Scyllium catidus belében, én pedig a Pristiurus 
melanostomiim tojásában találtam. 

Az 1884-iki év tavaszán, midőn a nápolyi Stazione Zoologicán a czápák 
fejlődését tanulmányoztam, Dr. Eückert barátom egy czápa tojással örven- 
deztetett meg, melynek belsejében élősdi fonalféreg lakott. A górcsői vizsgá- 
latból nemcsak a szóban forgó faj derült ki, hanem az is, hogy az a tojás- 
fehérnyéjén kívül annak sárgáját is fogyasztja. Tápcsöve telve volt az ismert 
sziktestecsekkel (Dotterplättchen). 

Nematodákat a madarak tojásaiban már többen észleltek, sőt az Ascaris 
inflexa nevű faj a tyúktojásban közönséges ; czápatoj ásókban azonban Entozo- 
ákat tudtommal még senkisem talált. Kár hogy nem ismertük azon példányt, 
melyből e tojás származott, mert így eldönthettük volna, vájjon az élősködő 

8* 



108 

a kloakán vagy a bél falán át került-e a petevezeték tölcsérébe. Az eset mégis 
érdekes, mivel sejteni engedi, hogy az Acanthocheiliis félék erős fogaikkal a 
czápák igen erős bélizomzatát is átfúrni képesek. 

5. Ascaris incrasata Molin. 

1858. Molin, Prospectus (34.) pag. Uô. 

A fej csupasz, 3 nagy ajakhal, egy-egy kúpidomú papillával. 
(Habitaculum). A Trygon Brucco nevű rája gyonarában él. 

6. Ascaris rotundata Rud. 

1819. Rudolphi, Synopsis (46.) p. 270. 

1844. Bellingham, On Irish Ent. (4.) p. 169. 

1845. Dnjardin, Histoire (26.) p. 192. 
1851. Diesing, Syst. (19.) p. 171. 

Az orsó-idomú test előre és hátra egyaránt vékonyodó. A köztakaró 
sima, hossz- és harántredők nélkül. A fej lekerekített, el nem álló, három 
félköridomú húsos ajakkal. Az ajkak helsö margója ivalakhan megvastago- 
dott, fogak és papillák nélkül. A fark igen rövid, kevéssé begörbült, igen 
hegyes véggel. A bárzsing nagy duzzadással végződik. Az ivarcsövek csak 
néhányszor kanyarodnak ; a női ivarnyilás a test közepében van. A test hossza 
25 — 30 mm. ; a hím még ismeretlen. 

(Habitaculum). A Galeus canis gyomra (Kudolphi) ; 
Raja batis gyomra? (Bellingham); 
Gadiis Morrhua ?- (Bellingham) ; 
Musteliis lacvis vékony bele (Oeley). 

Rudolphi, ki e fajt jellegezte, a faj felismerésére lényegesebbnek tartá 
az élősködőt tápláló állat megállapítását, mint a pontos leírást. A Rudolphi 
által közlött jellegek az Ascaris fajok nagy részére ráillenek s csakis így tör- 
ténhetett, hogy Bellingham minden további indokolás nélkül a Rajában és 
Gadóczban talált példányokat ezen fajjal azonosította. 

A Mustelus laevis bonczolásakor annak vékonybelében két Askarisra 
találtam, melyek Rudolphi leírásának leginkább megfelelni látszottak. Ezek- 
nek leírása által az A. rotundatát megállapítani szándékoztam. 

7. Ascaris affinis n. sp. 

(IX. tábla, 5^6. ábra.) 

A háromélű fejrész kissé megvastagodott, három erősen kiemelkedő 
szemölcscsel. A három ajak a háti és oldali vonalok mentében van elhelyezve. 
Az ajkak félköridomúak, megduzzadt margóval ; belső felületükön á — é gom- 
bos szemölcscsel. A fark kúpidomú, lekerekített, alig vékonyodó. A test hossza 
15 — i20 mm. között ingadozik. A hím ismeretlen. 



109 

(Habitaculum). A Mustelus lacvis beleiben, főleg a gyomor pylorikus 
részében tanyáz. 

Az előbbeni fajhoz közel rokon, de kisebb alakja s ajkai szerkezete által 
attól azonnal megkülönböztethető. 

8. Proleptus gordioides v. Ben. 

1859. Zoologie med. (27.) p. 152. 
1861. Memoir s. 1. vers. (5.) p. 269. 
1870. Les Poissons (6.) p. 6. PI. III. fi. 10. 

Teste hátra feltűnően vékonyodik. Feje kissé megvastagodott, különös 
bélyegek nélkül. Hossza 150 — 200 mm. 

(Habitaculum.) A Galeus canis nevű czápa petevezetékében él. 

9. Spiropterina coronata v. Ben. 

1861. Mémoire (5.) p. 270. 

A test begöngyölített; a hím előre és hátra, a nőstény csak előre 
vékonyodó. A köztakaró harántcsíkolt. A száj csupasz, papillák nélkül. 
A fej átlátszó, finom gallérral (capuchon). A hím farka párzási redó'vel ; 
6 — 7 bordaszerü papillával. A nőstény testhossza 60, a hímé 25 mm. 

(Habitaculum.) A Scyllium canicida májában és a Baja radians gyo- 
morredői között él. 

10. Spiropterina dacnodes Crpl. 

1851. Spiroptera dacnodes Crpl. Nachträge (16.) pag. 308. 

1860. Histiocephalus dacnodes Molin. Monográfia (37.) p. 512. 
1860. Spiropterina dacnodes Dies. Eevis. (20.) p. 680. 

A test hátra vastagodó. A száj néhány papillával. 
(Habitaculum.) A Raja clavata bárzsingjában és a Musielus vidgaris 
gyomrában tartózkodik. 

11. Spiropterina elegáns n. sp. 

(IX. tábla, 7—9. ábra.) 

A test előre kevésbé vékonyodó, mint hátra. A fej lekerekített, fátyol- 
szerű gallérral és két félgömbidomú, ajakszerü duzzadással. A duzzadások 
közepén 1 — 1 hosszú, kiemelkedő fogszemölcs foglal helyet. A gallér a fej- 
től elálló, hátid szűkebb mint elől, tehát tölcsérszerü ; mellső visszahajtott 
részének szegélye hidlámos. A bárzsing meglehetős hosszú, kigyószerűen 
lefutó, végduzzadás nélkül, de igen erős izomzattal. Az oldali vonalak mell 
felé igen szélesek, nagy magjaik szembeötlők. A köztakaró szabályosan 
harántcsíkolt. 

A nőstény farka kevéssé vékonyodó, hosszú, visszavonható ; vége leke- 
rekített. 

A hímek ritkák, farkuk a nőstényéhez hasonló ; tojásdad alakú párzási 



no 

redövel, mely a fark végétől jóval az alfél fölé nyúlik ; szegélye hullámos. 
Az alfél előtt 5 pár bordaszerü papillával. A párzási vesszők közöl az egyik 
igen hosszú, ivalakú, a másik rövid és kevéssé chitinizált. 

A test hossza mindkét nemnél 15 — 20 mm. 

E faj az élőbbemhez igen hasonló ; több papilla helyett azonban 
csakis egy fogalakú található az ajkak közepén. Creplin és Molin a fejet 
ékesítő gallért, a hím farkának párzási redőit és papilláinak számát pon- 
tosan le nem írják s így az esetleges összevonást nagyon is megnehezí- 
tették. 

Fajom egy ritka czáj)ának a Hexanchus griseusnak beleiből való, mi, 
szintén új volta mellett bizonyít. 

12. Echinocephalus uncinatus Molin. 

1858. Prosp. helm. (34.) p. 154. 

1861. Prodromus (36.) p. 311. T. XIII. fig. 5— 8. 

A fej tüskékkel körített ; a száj tágas, kerekded, csupasz. 

(Habitaculum.) A Trygon Brucho nevű Eaja vastagbelében találtatott. 

IL MÉTELYFÉLÉK — TEEMATODES. 

Az őshalakban talált Trematodák igen kevéssé ismeretesek ; sem boncz- 
tani, sem fejlődési viszonyaik kikutatva nincsenek. Általában igen ritkák ; a 
Mustelusf élekben csak két ízben találtam azokra. A májban nem találhatók, 
csakis a gyomorban és a vékony bél kezdetében. Több fajt nem vizsgálhatván, 
azok osztályozása helyett csakis az eddig ismert alakokat, a legújabb rendszer 
szerint csoportosítottam. 

I. FAM. TEISTÜMIDEA. 
Genus : Tristoma. 

1. Tr. Blanchardii, Diesing, 1850. Syst. (19.) p. 430. 
- 2. Tr. Squali, Blanchaed, 1847. Sur. lorg. (9.) p. 327. 

Genus: Microhothrium. 

3. M. apiculatum, Olsson, 1869. Nova gen. (40.) p. 4. 

1870. Will. Suhm. (54.) p. 3. 

4. M. fragile, Olsson, 1869. Nova gen. (40.) p. 4. 

Genus : Gallicotyle. 

5. C. Kröyeri, Diesing, 1858. Eev. (21.) p. 362. 



Ill 



II. FAM. POLYSTOMIDEA. 
Genus: Onchocotyle. 

6. 0. appendiculata, Diesing, Eev. (21.) p. 370. 

Syn. 0. borealis, van Beneden, Mémoire (5.) p. 54. 

III. FAM. DISTOMIDEA. 
Genus : Distoina. 

7. D. veliponim, Ceeplin, Über Dist. (14.) p. 38. 

Risso (44.) p. 38. 

8. D. socus, MoLiN, 1858. Prosp. (34.) p. 1:39. 

9. D. luteum, van Beneden, 1870. Les poiss. (6.) p. 3. 

10. D. ringens, van Beneden, 1870. Les poiss. (6.) p. 12. 

11. D. microcephalum, Baird, 1853. Cat. (1.) p. 58.; (2.) p. 22.; (3.) p. 73. 

12. D. rufoviride, Rudolphi vide : Diesing (21.) p. 342. 

Olsson, 1868. (41.) p. 49—51. 

13. D. Insigne, Diesing, 1850. Syst. (19.) p. 347. 

14. D. cestoides, van Beneden, 1870. Les poiss. (6.) p. 17. 

15. Distomum megastomum End. 

(IX. tábla, 10. ábra.) 

1819. Rudolphi, Syn. (46.) p. 102. et 387. 

1824 Bremser, Icônes (12.) T. IX. p. 7. 8. 

1829. Kuhn, Ann. sc. d'obs. t. n. p. 463. pi. XI. f. 4—5. 

1845. Dujardin, Helm. (26.) p. 471. 

1850. Diesing, Syst. (19.) p. 357. 

1855. Wedl, Helm. not. (52.) p. 383. T. Ha. 16. 

1858. Diesing, Eev. (21.) p. 339. 

1870. van Beneden, Les poiss. (6.) p. 6. 

1871. Willemoes-Suhm, Ueber Tr. (54.) p. 179. T. IX. p. 4—7. 

(Habitaculum.) Carcharias glaucus (Will. Suhm). 
Squalus galens (Rudolphi). 
Squalus catulus (Wedl, Kuhn.) 
Mustelus vulgaris (van Beneden). 
Mustelus lœvis (Örley). 

A középtengeri czápák gyomrában és belében igen gyakran találhatók ; 
a nápolyi öbölben főleg a Mustelnsfélékben tartózkodik. A legközönsé- 
gesebb Distoma. A többiek (D. rufoviride ; D. soccus) csak elvétve talál- 
hatók. Csakis a gyomorban találtam azokat, száj szívójukkal a nyák- 
hártya dús redői közé tapadva. A májban vagy epehólyagban azokra soha 
sem akadtam. 

Már Rudolphi ismerte ezen kiváló szépségű fajt, de úgy leírásában. 



lia 

mint Bremsek által készített rajzában csakis a test külső alakjára szorítko- 
zott. DujAEDiN és DiEsiNG csakís nevezett búvárok leírása után ismerték. 
Kuhn és Wedl a szivók és az ivarnyilás fekvését állapították meg. van Be- 
NEDEN, anélkül hogy leírást közölne, néhány rajzot készített ivarilag nem érett 
alakokból. Willemoes-Suhm volt az első, ki a szerkezet után pontosabb leírást 
közölt. Nevét Kudolphi a nagy szájszivó után igen találóan adta ; általa e faj 
azonnal felismerhető. 

A test hosszúkás, elöl és hátul lekerekített. A test hossza 1 5 — 20 mm. 
között ingadozik. A bőr sima, néha ránczos külsejű. A szájszivó gömbhárom- 
szög alakú, harántul álló ovális szájnyilással. Az acetahiilum kisebb az 
előbbinél, körkörös. A száj egy rövid, de izmos bárzsingba vezet, mely a villa 
alakúlag osztott, kétszárú, vakon végződő bélbe folytatódik. A bárzsing és az 
acetabulum között a tányéridomúlag besüppedt ivaröböl, (Geschlechtssinus, 
Sommer) van elhelyezve. A kivezető ivarcsövek nem egyesülnek, külön 
nyilassal bírnak. A hím ivarnyilás kisebb, köralakú, a nőstényé nagyobb, 
harántul ovális. 

A fürtös szik mirigy (Dotterstock v. Siebold) a test két oldalán fekszik ; 
a test végétől az acetabulumig terjed. Az anyaméh széles gomolyokba szedö- 
dött s közvetlenül az előbbeni szerv mellett terül el. A petevezeték tágas, 
hengeres, nem kanyarodó. A petefészek (Keimstock) a herék fölött van. A két 
here a test közepében a petefészek alatt található és hólyagos külseje által 
azonnal felismerhető. Az ondóvezeték sokszorosan csavarodott, hengeres. 

in. GALANDFÉLÉK — CESTODES. 

Az Oshalakban talált Galandfélék bizar alakjuk és érdekes fejlődésük- 
nél fogva már több búvárnak figyelmét magukra vonták. Különösen v. Sie- 
bold (47.) és P. J. VAN Beneden (5. 7.) voltak azok, kik a Csontoshalakban 
talált hólyagos álczák (borsókák — Blastocystis) alakjait az Oshalakban talált 
ivarérett Galandf élekkel azonosítani iparkodtak. Kimutatták, hogy a jelenleg 
tárgyalandó alakok fiatal korukat mint hólyagszerű álczák a Cestodák ismert 
mintája szerint töltik el. Kutatásaik folytatása fölötte kívánatos, mivel ered- 
ményeik a felmerülő kétségek eloszlatására még nem elegendők. Azok foly- 
tathatására azonban első sorban az addig leírt fajok pontos összeállítása és 
revideálása szükséges. Ez alkalommal tehát ilynemű munkálatok számára 
előkészíteni óhajtom az anyagot. 

E rendet is analytikus táblák segélyével fogom tárgyalni ; a rósz leírás 
következtében többé fel nem ismerhető alakokat a fajok sorából kirekesztem 
és az álczaáUapot után leirt fajokat rendszertani helyöknek megfelelőleg külön 
csoportosítom. 

Az Öshalak galandférgei kivétel nélkül a Tetraphyllidea, Phyllorhyn- 
chidea és Diphyllidea nevű családokba tartoznak. Oly nemű név alatt leírt 



113 

fajok, melyek e családokba nem tartoznak, csak tévedésből vagy felületes 
vizsgálatból kerülhettek ide. Ilyenek a Bothriocephalus, LiguJa és Taenia 
néven leírt alakok. 

A Bothriocephalus pundatus Kudolphi nevű fajt, mely leginkább a 
Bhombus-féle csontoshalak bélcsövében tartózkodik, Linstov (32.) a Torpedo 
oculata nevű Bájából sorolja fel. Hasztalanul keresgéltem azonban az iroda- 
lomban ez után és végül is azt kell állítanom, hogy Linstov, ki e fajt maga 
nem észlelte, csakis tévedésből sorolhatta fel. 

A BothriocejjJialus Sqiiali glauci Kudolphi nevű galandfélét a szerző 
maga a «Species dubiae>i nevű rovatba osztja. (46. p. 143.) 

A Bothriocephalus sp í Wagener nevű hólyagos álcza, melyet Wagener 
Dihothrium (Belones?) Duj. nevű fajjal vél azonosíthatni, valamely Phyllo- 
rynchus félének álcza-állapota lehet. (51. p. 44.) 

A Ligida Proglottis Wagener nevű belférget egy ismeretlen fajnak 
tagjai után írták le. Nem valószínűtlen, hogy a Wagener által vizsgált pro- 
glottisek egy Cylindriphorusnak levált tagjai voltak, mivel csakis ezen nem 
fajai bírnak tüskés képletekkel ellátott bőrkével. (51. p. 23.) 

A Taenia gihbosa Leydy, mely egy Lamna-féle bél csövében találtatott, 
legközelebb áll VANBENEDEN-nekDz'scoooí^rmm neméhez és semmi esetre sem 
sorolható a Taenia-félék közé. (30.) 

Nem kis zavart okoznak a nomenklatúrában azon fajok is, melyeket 
hólyagos álczák után neveztek el. Ezeket az egyes nemeknek megfelelöleg 
következőképen csoportosítom : 

a ) Az Anthobothrium nembe sorozható hólyagos álczák : 

1. Steganobothriitm insigne Diesing, (23.) p. 577. 

h) A Tetrabothriam nembe sorozható hólyagos álczák és scolicesek : 

2. Scolex Trygonis Pastinaceae Wagener, (51.) pag. 49.; a Trygon 
Pastinacea beleiből. 

3. Scolex Scyllii Caniculae van Beneden, (7.) p. 74. et 187. Tab, I. 
fig. 19. 20.; a Scyllium canicula beleiből. 

4. Scolex Rajae sp. van Beneden, (7.) p. 74. T. I. 23.; a Baja sp. 
gyomrából. 

5. Scolex Rajae batis van Beneden, (7.) p. 74. T. I. 21. 22.; a Baja 
batis beleiből. 

c) Az Acanthobothriiim nembe osztható álczaalakok : 

Q. Scolex polymorphis Budolphi, Synopis (46.) p. 128. 441.; lásd 
Diesing, Bevision (22.) p. 72. 

d) A PJiynchobothrium nembe osztható álczaalakok : 

7. Tetrarhynchus Cärchariae Rondeletii Wagener, (51.) pag. 80. 
T. XVI. fig. 207. 

8. Dibothriorhynchus scolecinus Diesing, (19.) I. p. 566.; a Baja Sal- 
vini és Scyllium Catulus izomzatából. 



114 

9. Teirarhynchits Scymni rostrati Wagener, (51.) p. 81. Tab. XVIII. 
222 224. 

10. Tetrarhynchiis Rajae clavatae Wagener, (51.) p. 75. T. XII. 154. 
pag. 80. T. XVI. 211. 

11. Tetrarhynchus Rajae asperae Wagener, (51.) p. 81. T. XVIII. 221. 

12. Tetrarhynchus attenuatus Eud. L Diesing, (22.) p. 307. 

13. Tetrarhynchus megacephalus van Ben. ibid. 

14. Tetrarhynchus Squali Eud. ibid. p. 308. 

A teljesen kifejlődött alakokat vagy galandf éleket van Beneden rend- 
szere (7.) után csoportosítom, mivel Diesing (22.) beosztása mesterkéltebb 
és nehezebb áttekintést nyújt. Az ismert nemeket és fajokat van Beneden 
rendszere szerint még senkisem csoportosította s így az összevonás munkáját 
nekem kellett teljesítenem. 

Cestodák majdnem minden Selachiusban találhatók ; nagyobb számban 
csakis az Acanthobothrium nemhez tartozó fajokra akadni. 

Én a következő öshalakból figyeltem meg azokat : Carcharias glaucus ; 
Mustelus laevis ; Scyllium canicula ; Scyllium catulus ; Heptanchus cine- 
reus ; Torpedo niarmorata és Torpedo ocellata. 

A nápolyi öböl faunájára a következő Cestodák jellemzők : 

Cylindriphorus Carchariae Rondeletii Wagen. 

OrygmMobothrium Dohrnii Örley. 

Calliobothrium vcrticiUatum van Ben. 

RhyíicJiobothrium crinaceus van Ben. 

Acanthobothrium coronatum Eud. 

Anthobothrium auricidatum Eud. 

Az ó'shalak galandférgeinek leg sajátszerűbb tidaj donság ánah találom, 
hogy fölötte kicsinyek. Még a leghatalmasabb czápákban, a Carcharias és a 
Heptanchus- félékben sem tcdáltam 10 cm.-nél hosszabb galandférgeket. Sőt 
azt találom, hogy a fajok annál nagyobbak minél kisebb a vendégszerető 
gazdájuk. Egy másik nevezetes tünemény, hogy az őshalakban sohasem 
találtam a galandf érgeknek betokozott hólyagos álczáit, melyek úgy lát- 
szik kivétel nélkül csakis csontoshalakban fejlődnek. Tekintetbe véve még, 
hogy a galandok csak igen ritkán találhatók nagy számban, nagy valószínű- 
séggel állítható, hogy a galandok az őshalakra nézve egyáltalában nem veszé- 
lyesek. De veszélyesek a csontoshalakra nézve az által,, hogy oly galandoknak 
( Phyllorhynchidra ) adnak lakóhelyet, melyeknek petéiből a csontoshalakban 
a legveszedelmesebb blastocysták fejlődnek. 

CONSPECTUS DISPOSITIONIS SELACBZORUM ENTOZOOKUM. 

OEDO : CESTOIDEA Eud. 
1810. Entozoorum (45.) Vol. II. P. n. p. 3. 



115 

SUBOEDO : PARAMECüCOTYLEA Diesing. 
1850. Kevision (22.) p. 11. 

FAM. TETEAPHYLLIDEA van Beneden. 

1850. Recherches (7.) p. 112. 

Caput bothriis quatuor summe versatilibus instructor 
I. Bothria inermia ... ... ... ... ... ... Phyllohothridea. 

IL Bothria uncinuHs armatis ... ... ... ... Phyllacanthina. 

III. Bothria proboscidibus terebratoriis armatis, in 

coUum retractilibus instructum ... ... ... Phyllorhynchidea. 

I. Subf. Phyllohothridea van Beneden. 
1850. Recherches (7.) P- 113. 

A. Corpus dense aculeatum. 

1. Genus. Cylindrophorus Diesing. 

B, Corpus nudum. 

a) Bothriis quatuor pedicello contraciili affixis. 

2. Genus. Anthobothrium van Beneden. BotJiriis indivisis. 

3. Genus. Echeneibothriiim van Ben. Bothriis transverse costato-plicatis. 

4. Genus. Orygmatobothrium Diesing. Bothriis quatuor, singido acetabidis 

auxiliaris instructo. 

b) Bothria capiti adnata (Bothria sessilia). 

5. Genus. Tetrabothrium Run. Bothriis indivisis ; acet auxil. nulla. 

6. Genus. Monorygma Diesing. Bothriis indivisis ; acet. aux. instructis. 

7. Genus. Phyllobothrium van Ben. Bothriis quatuor, marginibuslaciniato- 

crispatis, singulo acet. aux. instructo. 

8. Genus. Trilocularia Olsson. Bothriis quatuor, singida bothria locidis 

ternis in triangidum dispositis. 

II. Subfam. Phyllocanthina van Ben. 
1850. Recherch. (7.) p. 127. 

A. Bothriis quatuor, singulo uncinulis 2, magis curvatis, bifurcatis armato. 

9. Genus. Acanthobothrium van Ben. 

B. Bothriis quatuor, singulo uncinalis 4, simplicibus, parum curvatis armato. 

10. Genus. Onchobothriiim Rud. 

11. Genus. Calliobothrium van Ben. 

in. Subfam. Phyllorhynchidea van Ben. 
1850. Recherches (7.) p. 144. 



116 



A. Bothria nulla. 

1 2. Genus. Ahothros Welch. 

B. Caput bothriis instructis. 

1 3. Genus. Bhynchobothrium Kud. Caput bothriis duobus oppositis parallelis 

aut apice coiwcrgentibus. 

14. Genus. TetrarhynchusF\.vT>. Caput bothriis quatuor, binis oppositis, capiti 

parallelis. 

família : DIPHYLLIDEA van Ben. 

1850. Recherhes (7.) p. 158. 

Caput versatile bothriis duobus lateralihus et infra marginem anticum 
utrinque röstellő horizontali protractili, apice armato munitum. 

15. Genus. Echinobothrium van Ben. 

A JÓL JELLEMZETT FAJOK FELSOROLÁSA ÉS LEÍRÁSA. 
1 . GENUS : CYLINDROPHORUS Dies. 
1864. Diesing, Eev. (22.) pag. 264. 

C. Carchariae roudeletii Wag. 

(IX. tábla, 11—15. ábra.) 

1854. Tetrabothrium Carcli. Eond. Wagenetï. (51.) p. 4., 84., 85. T. XXI. XXII. 

f. 266—273. 
1864. Cylindropliorus typicus Diesing (22.) pag. 264. 
1878. Tetrarhyncus Carcli. Eond. Linstov (32.) pag. 277. 

Ezen igen ritka fajt csakis Wagener figyelte meg, ki azt ugyan nem 
írja le, de rajzai segélyével eléggé megállapítja. Diesing és Linstov Wage- 
ner rajzai után különböző nemekbe osztották. Diesing egy külön nem kép- 
viselőjének tekinti, mig Linstov a Tetrarhynchusok közé sorolja. Ez utóbbi 
nembe a tüskés ormányok hiányánál fogva nem tartozhatik. A bothriumok 
számánál és alakjánál fogva a Phyllobothridmk alcsaládjába és tüskékkel ellá- 
tott bőre folytán egy külön nembe a Diesing által ajánlott Cylindrophorus 
genusba osztható. Megjegyzem azonban, hogy a Wagbner által leírt horgokat 
én a vizsgált 3 példány egyikénél sem találtam fel s így valószínű, hogy 
Wagener két különböző alakot vetett egybe. Egyelőre azonban a horgok 
jelenlétét a nemi és faji bélyegek sorából ki kell zárnom. 

A test megnyúlt, tagolt, hátra fokozatosan szélesedő. A fejet a tagoMól 
egy igen hosszú nyah különíti el, mely a test egész hosszának majdnem felé- 
vel egyenlő hosszú. A fej korongidomú, felső és alsó domború felülettel. 
A felső felületen fekszik a négy egymástól elkülönített hengeres bothrium, 
melyek, mint a csiga tapogatói, bevonhatók. A nyak hengeres, lefutásában 



117 

vastagodó ; kezdete csupasz, de már 2 mm. távolban sűrűen tüskézett. A tüs- 
kék innét kezdve nemcsak a nyaki részre, de a tagokra is átterjednek. A levált 
tagokon csak kevés számú, de erős tüskék vannak. A tagok négyszögűek, las- 
sankint hosszabbodók ; az elvált tagok kerekded alakiiak. Az anyaméh erősen 
elágazó ; az ivarnyilások hiányoznak. 

E faj csak kevés példányban található a Carcharias Rondeletii nevű 
czápa vékonybelében. Két példány bonczolása alkalmával csak 3 darabnak 
juthattam birtokába. 

E galandféreg hossza átlag 6 cm. 

2. GENUS : ANTHOBOTHEIUM van Ben. 
1850. Eecherches, (7.) pag, 124. 

A. Auriculatum Eudolphi. 

1819. Bothriocephalus aiiriculatvis Rud. (46.) p. 141. és 479. 

1820. Bothriocephalus Flos. Leuckakt, (33.) p. 34. T. I. 8—1.1. 
1824. Bothrioc. auric. Beemser, (12.) T. XIII. f. 14—19. 
1833. « « Drumond, (25.) p. 656. 

1846. « « Creplin, (16.) p. 149. 

1850. Tetrabothrium auriculatum, Diesino, (19.) p. 602. és ( .) p. 583. 

1864. Anthobothrium auriculatum Diesing, (22.) p. 260. 

(Habitaculum.) Torpedo marmorata (Eudolphi). 
Galeus Canis (Eudolphi). 
Hexanchus griseus (Ottó). 
Prionodon glaucus 1 
Squalus sqiiatina [ Dujardin. 
Eaja clavata ] 

Squatina angelus (Chaussât et Oeley). 

Acanthohothrium coronatum után a legközönségesebb galandféreg a 
nápolyi öbölnek Czápa és Eáj a- féléiben. A tulipánhoz hasonló feje, rövid 
nyaka és tagjai által azonnal szembeötlő. A telep hossza ritkán nagyobb 
6 cm.-nél. 

A bothriumok merítő alakúak (cyathiformes), sűrűen hullámzott szegély- 
lyel. A tagok négyszögletesek, fokozatosan