Skip to main content

Full text of "Tudomány és mvészet"

See other formats 




V/SE 9£040 1941 € 


úINII 





4 mi k páztenti kgpitótó új 
§ tük lt 7 LOLA ETT aut a dáját-áet 
. désetdaetaketet e eal er kzkratatá té ssátturyy ui : i 


Presented to the 
LIBRARY of the 
UNIVERSITY OF TORONTO 
by 


Professor Bi sztray 











ATTTT 


c 1 Sy sara ( Ad ug 
TETVTIELGTTNNFT mm ÁT L3 ál az LÉ Gál 2? 


ey TE. TŰ 16 
Gát ÉÉkunaÉttaKKElKaü . 








MODERN KÖNYVTÁR 





"TUDOMÁNY És MŰVÉSZET 


SZILÁGYI GÉZA: KÖNYVEK ÉS EMBEREK 
HARASZTI GYULA: ARANY JÁNOS 
HARASZTI GYULA: MADÁCH IMRE 


OSTWALD: A TUDOMÁNY 
KELEN FERENCZ FORDITÁSA 


BUDAPEST, VII-IK KER. 


AZ ATHENAEUM IROD. ÉS 
RÁKÓCZI-ÚT 54. SZÁM 


NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 








e 





elverte zést eat IZÉ 
Fela zt REL ÁSÉ 


FEKZtő EGET VAA 
i TGEESSÉT e 


SZILÁGYI GÉZA 
KONYVEK ES EMBEREK 


— TANULMÁNYOK — 





MODERN KÖNYVTÁR 
SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ 
104—105. SZÁM 
38 BUDAPEST ; 
ATHENAEUM IROD, ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYTÁRS, KIADÁSA 





Költeni annyi, mint itélőszéket 
tartani önmagunk felett. 
(IBSEN) 


SZILÁGYI GÉZA 
eddig megjelent művei: 


Tristia (Versek) 

Holt vizeken (Versek) 

Lepel nélkül (Erkölcsrajzok) 

Neked irtam (Versek) 

Májusi fagy (Szinmű. Lenkei Henrikkel. Elő- 
adták a Nemzeti Szinházban) Modern Könyvtár 
51—52. szám 


Sajtó alatt: 
Versek (A Modern Könyvtár kiadása) 


A szerző minden jogot fentart magának, a forditás . 
jogát is 


A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE 
VIIs KER., RÁKÓCZI-UT 54. (ATHENAEUM) 
TELEFON : 64—02 








u A GYÜLÖLET KÖNYVE — 1905 — 


Weininger Ottó Bécsben abban a házban vetett vé- 
get alig huszonnégy esztendős életének, a hol Beetho- 
ven meghalt. Azt hitte, hogy neki, aki Geschlecht und 
Charakter nevü munkájával az emberiség tanitómesterei 
közé akart emelkedni, ugyanonnan kell nekivágnia a hal- 
hatatlanság felé vezető utnak, a honnan az örökkévaló 
szimfóniák költője indult neki. A fiatal filozófus tévedett, 
amikor a maga számára már nyitva látta az örökélet 
paradicsomát. Munkáját ő maga klasszikusnak tarthatta, 
unokáink már csak a kuriózumok lajstromába fogják tenni. 
De teljesen érdektelen makulatura nem lesz belőle. 

"B Strindberg sokfelé közzétett levelében lángelmé- 
nek kikiáltott fiatalember egész életét egy érzelem tölti 
be. Éppenséggel nem mondható komplex léleknek. Gyülölni 
tudott és gyülöletének kifejezésére érdekes formákat ta- 
lált olykor. Nem volt valami válogatós gyülöletének tár- 
gyaiban. Gyülölte a nőket és a zsidókat, a kik ellen már 
tömérdek dühös fogcsikorgatás hallatszott. Gyülölte őket, 
anélkül, hogy tartott volna a banalitás veszedelmétől. Nem 
igyekezett esztétának lenni, aki nemcsak gondolatainak, 
hanem érzelmeinek is felsőbbrendü kulturájára törekszik 
és lelkét akképpen müveli babráló gonddal, hogy csakis a 
legválogatottabb érzések teremjenek meg benne. Ez a 
srecherche pédantesgue des sensations raresxs idegen volt 
tőle. Lelke edénye volt a legtriviálisabb gyülöletnek és 
a legnagyobb őszinteséggel, minden szépitgetés nélkül vi- 
lággá kiáltotta egész életének voltaképpeni tartalmát tevő 
érzését. 

Weininger váltig tagadja, hogy Aa gyülölet adta ke- 





zébe epébe mártott tollát. Minduntalan elháritja magátót 
azt a vádat, hogy ő nőgyülölő. Schopenhauert is megvédi 
egyes biografusainak azzal a nem szemrehányásával, de 
konstatálásával szemben, hogy a nőkről mindig hangoz- 
tatott megvető és elitélő véleménye nem alapos belátás, 
hanem szilaj gyülölet szülötte volt. Megvédi pedig azért, 
mert a gyülölet okául szolgáló szubjektiv momentumokat 
nem tartja komoly filozófushoz méltónak. AR Schopenhauer- 
biografusok némelyike ugyanis azt irja, hogy a frankfurti 
bölcs nőgyülölete egy jelentéktelen epizód nyomán támadt. 
HA gyülöletet a férfi hiuságán esett nem is tulságos sérelem 
előzte meg... Schopenhauer Velencében járt. K fiatalember 
fölcsipett magának egy velencei leánykát. Ugy látszik, 
nemcsak gyönyörüséget, hanem mélyebb vonzalmat is remélt 
a lélektelen bábutól. Egy alkalommal karöltve sétált a 
leánykával. RK beszélgetésnek egy témája volt: maga Scho- 
penhauer, az ő személyi kiválóságai, jövendőbeli nagy- 
sága. Schopenhauer soha sem tudta elpalástolni, amit min- 
den ember gondol ugyan, de többé-kevésbbé el is tit- 
kolja: hogy magát tartja a világ középpontjának. A 
leányka hallgatta Schopenhauer öndicsőitő fejtegetéseit, de 
lelke mélyében unhatta ezt a balgatag ifjut, aki nem az 
oldalán haladó nőnek, hanem a maga istenitett személyének 
tömjénez. Sétaközben egy kanális mellé jutottak. A szóra- 
kozott leányka, aki csak félfüllel figyelt kisérőjére, hirte- 
len az elragadtatás hangjait hallatta. Akkor siklott el mel- 
lettük egy gondola, amelyben gyönyörü arcu ifju ült: lord 
Byron volt, aki akkor élte mézesheteit kedvesével, egy 
olasz grófnővel. A gondola már régen befordult egy má- 
sik csatornába, de Schopenhauer leánykája még mindig 
utána bámult. Aztán pedig megeredt a nyelve és a megcso- 
dált költő dicséretét zengette. Természetesen nem a mü- 
veit emlegette, amelyekről sejtelme sem volt, hanem — 
ami Schopenhauernak sokkal jobban fájt — a haját, a 


gen 

e ek ! 
gy. 
43 








já 


ij 


§7 


78 


§ 


Í e 

: B 
Új; 
hé 

A 


hi 8é 


. szemét, a száját: férfiui szépségét. Schopenhauer sohasem 


tudta többé elfeledni, hogy egy nő ennyire meg tudta sér- 
teni az ő hiuságát. Ez a velencei epizód — igy mondja 
néhány biográfusa — taszitotta arra az utra, melynek egyik 


Í stációja az sÜber die Weiberx goromba őszinteségü és 


kedvteléssel káromkodó pamílettje. 

Ez bizonyára tulzás. B gyülöletnek lehetnek olyan 
okai, melyeknek az érzésekhez semmiféle közük nincsen. 
Valaki gyülölhet tisztán logikai okokból is, melyek az ő 


§ személyes ügyeivel, egyéni élményeivel nincsenek kimu- 


tatható kapcsolatban. De ez oly ritka eset, hogy nagyon ba- 


. jos elhinni. A tisztára filozófiai forrásokból táplálkozó gyü- 
. lölet vértelen és erőtelen. A legkifogástalanabb következ- 
. tetések, az élet pontos megfigyelése, mások sorsának ta- 


nulságai rávezethetnek engem arra, hogy a nők hitvány, 
haszontalan teremtések. Meggyülölhetem őket, de milyen 
gyönge és gerinctelen lesz ez az érzés ahhoz képest, mely 
akkor támad bennem, amikor az én szivem dobbant meg 


. asszonytól származott keserüség miatt, mikor az én 
.  husomat tépik asszonyokozta kinok, mikor az én ideg- 
. szálaimon táncol végig asszonyi gonoszságtól nem- 


zett gyötrelem. Ha én voltam a szerelmi tragikomédia 


. nevetségesen szenvedő hőse, ha engemet ért a nővel szem- 


ben való elbukás nagy balesete, egészen másképpen gyü- 
. lőlök, és ha filozófus vagyok, sokkal élőbb és melegebb 
. okokkal támogathatom gyülöletem rendszerét, mint hogyha 


. csupán magamon ki nem próbált a priori tételekből indu- 


lok ki. 
Schopenhauer gyülölete és megvetése mögött is jog- 


. gal keresünk szubjektiv élményeket. Weiningeré mögött, 


. bárhogyan szabadkozik e szerinte becstelen vád, szerin- 
tünk csak természetes magyarázat ellen, könnyüszerrel meg 
is találjuk. A fiatal bécsi filozófus megjelenésre és arcra 
ijesztően förtelmes volt. Aki először találkozott vele, ab- 


; 
. 
! 
i 





ban e csufság láttára csakis az antipátia érzése támad- 
hatott. Ferdére nőtt teste, asszimetrikus arca, kancsalitó 
szeme az ifju megjelenését az átlagos férfirutságánál jó- 
val kellemetlenebbé tette. Ezzel a külsővel a nők tetszé- 
sét lehetetlenség volt kivivnia. Igaz, hogy a nők meg- 
nyeréséhez szépségre nincs szükség és a tapasztalás arról 
tanuskodik, hogy a világtörténelem leghiresebb és leg- 
nagyobb sikerü nőhóditói éppenséggel nem az AKdoniszok 
fajtájából kerültek ki. Még az ördögi csufság, a démoni 
arc is lenyügözheti a nőket. Csak az utálatot keltő rutság, 
az idétlenség tipusa van teljességgel kizárva a hóditás 
országából. Weininger teljesen tisztában volt azzal, hogy 
magáért, csakis a saját személyének belső és külső érté- 
keért sohasem fog kelleni a nőknek. Tisztában volt azzal, 
hogy számára csakis a prostutició maradt, a bárkinek 
pénzéért meghódoló nőiesség. Pedig ő hatalmas nemi 
étvágygyal állott a nők elé. Neki is, mint a művében 
sürün idézett Schopenhauernak sokat kellett szenvednie 
aszkéta elméleteinek és erősen érzékies idegeinek örökös 
küzdelme közepett. Az ő érzékiségét sem tudta teljesen 
kielégiteni a számára mentsvárnak megmaradt prostitució, 
még a legelőkelőbb formájában sem. Mert a legnagyobb 
érzékiség a szerelmi tragikomédia másik protagonistájának 
csak oly nagyfoku odaadásában és élvezetében találhat 
kielégülést, amilyen a prostitucióban soha sincsen meg. Ez 
Weininger egyéni tragikuma. Az átlagelméknek és átlagar- 
coknak nyitva álló körökből ez a kiváló elme és a 
rutságban kiváló test önként zárta ki magát, mert nem 
birta el a rosszul vagy egyáltalában nem palástolt anti- 
pátiát és utálatot, mely feléje áradt, vagy melyet hajlandó, 
sőt szinte kénytelen volt feltételezni ott is, ahol az igazi 
érzelmek elpalástolása olukor tökéletesen sikerült. A pros- 
titució világában egészen más az élet. Venus Vulgivaga 
nem kérdez semmit; nem nézi: ki dus, ki szegény? ká 





7 


bölcs, ki bolond? ki erős, ki vézna? ki ép, ki beteg? ki 
szép, ki csuf? Milliók kacsintanak a szemébe, tapadnak 
aikára, borulnak kebelére, bele vesznek ölébe. Ott jutott 
Weiningernek is nem ugyan szerelem, nem ugyan érzékisé- 
gének teljes kielégítése, de utálat és megvetés nélkül adott 
érzéki mámor. Ebben a világban a maga pénzével éppen 
ugy hóditott, mint akár a legdaliásabb termetü és legszebb 
arcu lovastiszt. Ez az egyenlőség azonban csak látszó- 
lagosan szerzett neki megnyugvást. Mindig érezte, hogy 
az orfeumok, éjjeli kávéházak és zugkávéházak leányai, 
kikkel majdnem oly bizalmas barátságot tartott, mint Scho- 
penhauer szellemével, mégis csak szurrogátuiiát nyujthat- 
ják neki annak, ami teljességgel megvásárolhatatlan. 
Ez az elégedetlenség — a lélek inségénél sokkal ki- 
nosabb, mert el nem altatható: a hus elégedetlensége 
— megzavarta egész látását. Csupán a prostituált nőt 
ismerte és ennek képét merész általánositással átvitte az 
egész női nemre. Megkülönböztette ugyan a Dirne tipu- 
szát a Mutter tipuszától, de ezt a szembeállitást maga 
tette tárgytalanná, amikor a női nem végső titkát kutatva 
a Mutter tipuszában is megtalálja a Dirne elemeit. 
Weininger több helyütt arra hivatkozik, hogy a nők- 
ről nem az van a legrosszabb véleménynyel, akinek leg- 
kevesebb sikere volt náluk, hanem az, aki a legnagyobb 
szerencsével folytatta közöttük szexualis hadjáratait. Don 
Juannak kellett a női nem legnagyobb megvetőjének len- 
nie. Egy másik, vizsgálódásának szempontját igazoló véle- 
kedése pedig az, hogy nincsenek oly férfiak, akik sokat 
gondolkodtak a nőkről és mégis nagyrabecsülik őket. Csak 
az nem gyülöli és nem veti meg a nőket, aki nem tette őket 
alaposabb és komolyabb gondolkodás tárgyává. 
Önigazolásnak ez első pillanatra eléggé tetszetősnek 


. látszik, de a konkrét esetre alkalmazva: nem állhat meg. 


MWeiningernek szerencsétlen fizikuma miatt egyáltalán nem 











voltak sikerei a nők körül, tudniillik oly sikerei, melyek az 


ő könyvének valamennyi okfejtése szerint az egyetlen sike- 
rek a másik nem világában: a sexuális sikerek. Ha tehát 
a. szerelem Napoleonjai, a Don Juanok a legnagyobb 
megvetői a női nemnek, akkor Ouasimodo, az örök kudar- 
cok rut vitéze, a legnagyobb tisztelője. Aki Weininger 
könyvét olvassa, annak — éppen a szerző felfogásának 
álláspontjára helyezkedve — azt kell hinnie, hogy diadal- 
mas leigázója volt a női sziveknek, mert hiszen a könyv 
csupa gyülölet és megvetés. De ha a könyv mögé oda- 
állítjuk a biocrafiát is, akkor azonnal látjuk, hogy ebben 
az esetben a szerzőnek egyáltalán nem volt igaza: a nőt 
nemcsak Don Juan gyülölheti és megvetheti, hanem nega- 
tiv kiegészítője, Ouasimodo is. Legalább Weininger ese- 
tében kétségtelen, hogy őt csakis az abszolut sikertelenség 
tehette nőgyülölővé. ! 

Érezte ezt Weininger is. Éppen azért mindenképpen 
rajta volt, hogy folytonosan az olvasó előtt leszögezze 
tiltakozását az ellen, mintha vizsgálódásainak valamelyes 
szubjektiv alapja és élő háttere volna. Keményen kifakad 
az ellen a rossz szokás ellen, hogy elméleti vitákban 
az ellenfél lélektani motivumaira hivatkoznak. Ki is ok- 
tatta a maga ellenfeleit arról, hogy egy tárgyilagos vi- 
tában mindkét ellenfélnek, aki polémiába bocsátkozik egy- 
mással, az igazságnak személyek fölött álló eszméje alá 
kell rendelniök magukat. AK tudományos módon polemi- 
zálóknak arra kell törekedniök, hogy eredményt érjenek 
el függetlenül attól, hogyan és miképpen léteznek ők ket- 
ten, mint konkrét életet élő emberek. 

Látnivaló, hogy Weininger milyen féltő aggodalommal 
szabadkozott az ellen, hogy szillogizmusainak megbirá- 
lásánál a biografust is segitségül hivják. Mennyire tar- 
tott attól, hogy könyve mögött — szerinte tisztességtelen 
kiváncsisággal — elővonszolják majd a szerzőt: nem mint 


9 


































. absztrakt lényt, hanem mint dr. Weininger Ottó huszon- 
két esztendős bécsi lakóst, aki egyformán sóvárgott a 
. végső okok megismerésére és a női bájaknak sutálatos 
. közelségbőlz való szemlélésére; akiben egyformán erős 
. volt a metafizikai és az ultrafizikai szükséglet. Az elsőt ki 
. tudta elégiteni, a másodikat csak jóval tökéletlenebbül. 
. Az elsőnél segitette szelleme, amelylyel uttalan utakon 
. ás előre tudott jutni, a másodiknál fizikuma arra kény- 
. szeritette, hogy beérje a legjártabb utakkal is. Pedig itt 
is a járatlan ösvényekre vágyott, amelyekről kénytelen 
. volt megállapitani, hogy részére örökké járatlanok ma- 
. radnak. És ennek a konstatálásának negativuma kihatott 
. aztán értékelésére is: az általa járt utak csekélyebb ér- 
.  tékét — talán, hogy ilyképpen is könnyebbé tegye magának 
a kényszerü lemondást — alkalmazta azokra az utakra is, 
. ahová lába sohasem érhetett. Az elérhetetlenért való fáj- 
. dalom mindjárt megenyhül, ha beleszuggeráljuk ma- 
. gunkba az értéktelenségéről való meggyőződést. Lényeg- 
ben ezt tette Weininger és csak ott kezdődött rosszhisze- 
miüsége, amikor ezt a narkotikumnak, fájdalomcsillapitó- 
. nak való felfogását mindenkire érvényes tudományos igaz- 
ságnak próbálta feltüntetni. 
Ennek megállapitására pedig minden tiltakozás mel- 
. — let, mely a szerzőnek müvétől való elkülönítését köve- 
. — teli, teljes jogunk van. Nemcsak azért, mert teljesen ob- 
. jektiv, minden szubjektivitástól megtisztitott állítások nin- 
csenek, hanem azért is, mert a szubjektivitás kutatására 
maga Weininger hatalmazta fel birálóit. Ugyanis ő maga 
. is a női nem védelmezőit abból a szempontból vizsgál- 
. gatja és vetkőzteti pőrére, hogy milyen érzésekből szárma- 
. zik pártállásuk pátosza és vajjon ez a pátosz tisztességes 
. vagy kétséges érzületben gyökerezik-e? Ily körülmények 
. között nagyon természetes, hogy Weininger a maga vizs- 
ME Sdlata módszerének alkalmazását kihivja maga ellen is, 
. és arra készteti birálóit, hogy a női nem ócsárlójának 





10 


pátosza mögött is meglássa az egyéni és mindenekfölött 
egyéni érzések lüktetését és háborgását. Weininger a nő- 
ben a megtestesült sexualitást látja. Nőgyülölete voltaképen 
antisexualitás, ennek pátoszát pedig — erre aztán a bi- 
ográfia oktat — a ki nem elégitett sexualitásból fakadt 
gyülölet harsogtatta. 

A gyülöletnek pedig maga Weininger igen találó jel- 
lemzését adta. A gyülölet sohsem helyezkedhetik a maga 
tárgyán kivül. Ha egy embert ugy jellemzünk, hogy gyülöli 
azt, amiről itéletet mond, akkor abba a gyanuba kever- 
jük, hogy nem őszinte, tisztátalan és bizonytalan; hogy 
olyan ember, aki vádjainak hiperbolájával és támadásai- 
nak pátoszával akarja pótolni azt, ami vádjainak és táma- 
dásainak belső jogosultságából hiányzik. Ez a jellemzés 
egyuttal értékelés is. Itéletet mond arról a gyülöletről, 
melyet mindenáron le szeretne tagadni, de melynek piros 
izzása gyakorta áttetszik a szigoru logikával egymáshoz 
füzöttnek látszó tételek szövetén. 

RK tudomány azonban se nem szeret, se nem gyülöl. 
K tudomány csak akkor érdemii meg ezt a nevet, ha a 
sminden mindegyc legcinikusabb álláspontjára helyezke- 
dik. Konstatálnia és következtetnie kell, de a szimpátia 
vagy antipátia irányában nem szabad itéleteket megfor- . 
muláznia. Ez nem tartozik a tudományra, sőt meg is 
fosztja a szeplőtelen karakterétől. Igy hát — Weininger 
könyve, bár részleteibe sok tudás és tudóskodás szorult 
bele, ki van rekesztve a tudományos müvek sorából. 

Annál érdekesebb azonban, mint mizogin lira; ilyen- 
nek véve az, aminek, mint tudományos munkát értékelve, 
éppenséggel nem mondhatjuk: őszinte, tiszta és határozott. 
Tudományos szinezetü tanitásokból kihangzó emberi si- 
koltások; nőgyülölő lira, mély önvallomás, melynek szug- 
gesztiv erejü strófái sokáig tovább zengenek mizogin férfi- 
szivekben. De milyen sok másfajta férfisziv is van a 
világon!..., 



























PANIZZA OSZKÁR KEREM (sz 


Egy élet, melynek végét a rendőri riporter irja 
meg... Közbül néha dolgot adott az irodalmi kriti- 
kusnak is, de egy töredéke helyet kért a Törvényszéki 
Csarnokban, a szenzációt hirdető ritkitott garmond be- 
tüket fogyasztva. 

) B rendőri riporter azt irta meg, hogy: szegény 
Tamás fázik. Hogyne fáznék, mikor most novemberben, 
Íriss őszi széiben egy-ingben futkosott végig Miünchen 
utcáin. A szegény Tamást, amikor még melegebb ruhá- 
ban járt, dr. Panizza Oszkárnak hivták, szatirikus mun- : 
káiról néha sok szó is esett, a német modernség ex- 
centrikus, de azért nem értéktelen talentumai között em- 
legették. Szóval, — ha kevesek előtt is — valaki volt. 


Az egy-ingben szaladgálásért nagyon megjárhatta 
volna. De kiderült, hogy a vakmerő adamita nem szán- 
dékosan követte el a közszemérem megsértését, mert 
oly állapotban volt, amilyent egyes negativ jóakarói már 
régebben is ráfogtak: kétségtelenül megbolondult. Igy 
hát nem a biróság elé szólították, hanem fütött cellába 
vitték: a müncheni elmegyógyintézetbe. 

Az egy-inges ember visszatért oda, ahol husz esz- 
tendővel ezelőtt kurálta azokat a halandókat, akik már 
akkor is a világos utca során nem restelték volna 
akár a mezitelenül járást sem. Husz év előtt elme- 
orvos volt. A gyógyitás mellett néha barátainak mulat- 
tatására és odavetődött idegenek rémitésére az őrülteket. 
szokta mimelni, saját magán lege artis bemutatva a 








12 


tanulságosan szomoru kórtüneteket. Most már nem ját- 
szik őrültet, mint egykor, pajkosabb kedvü időkben. 

Az élet elvette kedvét a játéktól: immár komolyan 
bolond. 

Az ősei Franciaországból Bajorországba menekült 
hugenották. Száz év óta Kissingenben éldegéltek maguk- 
nak. A világnak nem volt mit mondaniok, mig 1853-ban 
meg nem született Oszkár, aki később lármás beszédes- 
ségével helyreütötte a hallgatagon élő család minden 
mulasztását. Panizzáéknál egy tradició öröklődött nem- 


.zedékről-nemzedékre: a vallás. A hitért szenvedtek egy- 


kor az ősi hazában, és amiért vérüket és egyéb földi 
javaikat kellett áldozniok, az szent maradt előttük uj 
hazájukban is, ahol eleinte a számüzetés keserü ke- 
nyerét, majd a polgári jólét kalácsát majszolták. Panizza 
Oszkár szülei bigott muckerek voltak és a protestáns 
bigottéria — ugy mondják és a tapasztalás sem hazud- 


"tolja meg ezt a felfogást — szivósabb és türelmetlenebb 


a katolikusnál is. Furcsa, de érthető eredmény: a bi- 
gottéria iskolája — mint évek multán kitünt — a hitet- 
lenség fanatikusává nevelte az ifjut. Gimnáziumba já- 
ratták. Előbb Schweinfurtban, majd Münchenben. A ba- 


jor fővárosban nagybátyja nevelte Panizza Oszkárt. A 


műüncheni protestáns paplak falai szintén csak kenetteljes 
prédikációk unalmas szavait visszhangoztatták és a lé- 
lektelenné koptatott formák, melyek vallás néven szere- 
peltek, nem kevésbé nyomasztó béklyókba szoritották 
az ifju lelkét, mint nehány év előtt Kissingenben. A 
nagy sivárságból szomjasan menekült a művészethez és 
a reákényszeritett hit bálványai helyett más bálvány előtt 
hajtott térdet. Wagner Rikárdot imádta és sóváran el- 
merült az uj szépség élvezetében. 

A középiskola robotját lemorzsolván, az orvosi 


:pályát választotta élethivatásának. 1880-ban zsebében or- 































.  vosi diplomával elhagyta a müncheni egyetemet és Pá- 
űj a risba ment, hogy végképen kisepertesse agyából mind- 
K . azt, amit a teológiai szellemü neveltetés törmelékül benne 
E dagyott és amit az orvosi studium természettudományos 
a . árja talán egészen ki nem mosott belőle. Egy esztendő 
. leteltével Panizza Oszkár mint jó európai és lélekben 
. teljesen szabad ember tért vissza a bajor fővárosba. 
14 9 k Dr. Guddenhez, akit később II. Lajos bajor király áldo- 
zatul magával rántott a starhembergi tóba, beállott ta- 
nársegédnek a müncheni elmegyógyitó intézetbe. Két éven 
át buvárkodott a meghibbant emberi lélek feneketlen 
mélységeiben. Csupa diszharmóniát, lelki eltorzulást, gör- 
 "csös agymüködést kell látnia és megfigyelnie. Amikor 
kikerült a vad fantasztikumok, vitustáncot járó hóbortok 
és fenyegetően vigyorgó mániák tanyájából, fantáziája 
. meg van mérgezve és látása tökéletlenné vált. A szem 
. nagyon éles, de csak azokat a részleteket látja meg 
e . a világ sokrétü képéből, amelyeknek alakja és szine 
! —— megfelel az őrültek házában két esztendei gonosz szug- 
gesztiótól fojtogatott lélek hajlandóságainak. Meglátja a 
ető sötét szineket, a földi szennynek olykor szépséget is 
; . — mimelő alakulatait, rikitó és a jámbor polgári szem- 
. — határba vadul tolakodó formáit mindenfajta lelki és testi 
JRE erkölcsi és anyagi nyomoruságnak. 
ra Ez a különös látás — részleges látóidegsorvadás:- 
Bá fénnyel és a derüvel szemben — féktelen ösztön 
— módjára követelően fellépő közlési kivánsággal páro- 
— sulva, az állásáról lemondott elmeorvost iróvá avatja. 
. Sokat nem lát, amit minden ember lát, de viszont föl- 
. fedez olyasmit, ami a normális szemnek tilos terület 


eri a ÜtoKtartás kötelességét. Ügy érzi, hogy bele- 
la, ha szemérmetlenül ki nem vallana mindent. A toll, 
. addig a csillapító brómkálium adagolását vetette 





44 


Aa recipe papirjára, azontul épenséggel nem megnyug- 
tató, hanem fanatikusan lázitó és kétségbeejtően lár- 
más könyveket ir. ; 

Verseken kezdi: régi német és fÍrancia irói ha- 
gyomány. 1885: Düstere Lieder. Angolországi utjának és 
londoni szemlélődésének költői referátumát 1887-ben adja 
ki: Londoner Lieder. A verseket fölváltja a próza: 
Legendáres und Fabelhaftes (1889); Düámmerungsstücke 
(1890); Aus dem Tagebuche eines Hundes (1892); Vi- 
ssionen (1893). 

Közben jut alkalom szerény kisérletre, hogy az iró 
visszatérjen eredeti polgári foglalkozásához. 1890-ben el- 
"hagyván a külföldön bolyongás kanyargó ösvényeit, Pa- 
nizza letelepszik Münchenben és állást vállal a közegész- 
ségügyi adminisztrativ szolgálatban. A kisérlet nem si- 
"kerül. Az a toll, mely tulságosan bővérü agyvelő láto- 
másainak körvonalait rajzolgatta, már alkalmatlan volt 
hivatalos blankettáknak pontos adatokkal való kitölté- 
sére. Az állásról le kellett mondania Panizzának, aki 
azontul már meg sem próbálkozott azzal, hogy más 
munkásság után lásson, mint amivel az irodalmi tevé- 
kenység jár. 

Az 1893-ik esztendő fordulópont. A fantasztikus el- 
beszélő elhallgat, de annál hangosabban szólal meg a 
szatirikus és a polémikus iró. Minden egyes munká- 
jára mindent eláruló jeligéül plakátbetükkel rá lehetne irni : 
contra Romam! Minden könyve a pápaság, a katoli- 
-cízmus és a klerikálizmus ellen epés gunyt sziszeg vagy 
szenvedélyes átkokat hörög. Az eszeveszett küzdelem 
egyes stációi: Die unbefleckte Empfángnis der Püpste 
(1893); Der teutsche Michel und der römische Papst. 
.Bltes und Neues aus dem Kampfe des Teutschtums gegen 
römisch-weltliche Überlistung und Bevormundung (1894. 
Ez irány ellen uj kritikus lép a porodra, a sszentc 


15 












































államügyész, akinek maga Panizza egy kisebb szatirájában 
a szentség glóriáját tüzte fejére. Az ügyésznek hamar 
nyilik alkalma kemény birálatára. 1894 őszén megjele- 
nik Panizza legérdekesebb és legtöbbet emlegetett mun- 
kája: Das Liebeskonzil. Eine Himmels-Tragödie in fünf 
RKufzügen. Németország kiadói közül már nem került 
akkora bátorság, mely a munkának terjesztését vál- 
lalta volna. Panizza tehát odafordult, ahol már előbb 
a pápák szeplőtelen fogantatásáról irott pamflettjét tárt 
karok fogadták: az öreg Schabelitz Jakabhoz. A zürichi 
Verlagsmagazin a szabad Svájcban is feltünt az irói 
szabadságnak a legszélsőbb jóindulattal való értelmezé- 
sével. Schabelitz, akinek ifju korába még belezugtak a 
negyvennyolcas évek viharai, öregségében szerető gond- 
dal ölelte magához mindazt, amiben fiatalságot látott 
és megujhodást sejtett. Nyomdáját és üzletét a mult 
század elején épült ódon félemeletes ház foglalta ma- 
gában. Nehány öreg ember tett-vett kényelmes lassu- 
sággal a telezsufolt raktárakban és a kicsiny irodában. 
De ezekből a legkevésbé sem modern helyiségekből a 
legfrissebb modernség szelleme indult hóditó utra. Min- 
den tulzás nélkül azt lehet mondani, hogy ami forra- 
dalmi gondolat támadt német agyban és ami lázadó 
. szó kelt német ajkon, annak az őszhaju kiadó támogató- 

jává és önzetlen heroldjává szegődött. Büszke volt arra, 
hogy azt az irodalmat segiti a nyilvánosság elé, mely 
politikai, társadalmi, vallási és erkölcsi téren félreveri 
harangokkal és vörös zászlókkal hirdeti egy uj és a 
mostaninál boldogabb korszak hajnalhasadását, és néha 
eldicsekedett azzal, hogy alig van kiadványa, melyet 
Németországon el nem koboztak volna. Kmellett Scha- 
belitz nem volt kritika nélküli ember. Minden egyes 
kéziratot, amit beküldöttek neki, gondosan elolvasott, sőt 
néha más hozzáértők birálata alá bocsátott, mielőtt el- 





1: SEN MEL pa aA d ezt stoa A b ay 


rk 






16 


látta volna impressiumával. A modern német irodalom 
ismertebb alakjai közül ő fedezte föl Arno Holz-ot, 
Frank Waedekind-et, John Henry Mackayt. A szociá- 
lizmus első tudományos lexikonja, mely teljes képét adja 
a társadalmi mozgalom irányainak, szereplőinek és iro- 
dalmának, szintén nála jelent meg. 

Miután több német kiadó rémülten visszautasította 
Panizzát, ez nagy szorultságában Schabelitz-hez fordult. A 
bátor kiadó is megdöbbent egy pillanatra. Elküldte a 
kéziratot egy németországi barátjának, aki komoly kri- 
tikus hirében állott. Ez elolvasta a munkát és megformu- 
lázta a véleményét: a mennyei tragédia műüvészi al- 
kotás, bár nehány izléstelenség szennyet hagyott rajta. 
Schabelitzet kielégitette kritikus barátjának válasza. Né- 
hány héttel utóbb megjelent a könyv. 

AK napilapok alig nyilatkoztak róla. Egy svájci iró 
a kiadóhoz intézett levelében kijelentette, hogy ciniku- 
: sabb dolgot még nem olvasott életében, a szociáldemo- 
; krata Vorwártshez pedig azzal a kérdéssel fordult valaki, 
vajjon ezt a snémet Voltairex-t nem kellene-e az őrül- 
tek házába csukni? Otto Julius Bierbaum, az ismert 
német költő, óva intette Panizzát, hogy hagyja el Né- 





Elkoboztatta a Svájcban megjelent könyvnek Németor- 
szágban található példányait és a szerző ellen kilencven- 
három vallás elleni vétség miatt megindittatta a büntető 
eljárást. A német büntető törvény szerint a vétség meg- 
állapitásához szükséges, hogy a vallássértő cselekedet 


y; metországot, mert most okvetlenül be fogják zárni. M. G. 
4 Conrad, a német birodalmi gyülés tagja, regényiró, meg- 
fra jósolta, hogy a :kritikai erény most derekasan kiokádja 
a majd magátc. Amikor a szépirodalmi és kritikai szaklapok 
18 foglalkozni kezdtek a különös szerző legfurcsább müvé- 
18 vel, megszólalt a főkritikus, akinek Németországon iro- 
k dalmi dolgokban is döntő a szava: az államügyész. 


ság ev za zart nen. . száz a. 
mg s 


Te s Ta 





OG GKGKANHOÚ 


17 


közbotrányt okozott légyen. A műüncheni államügyész 
szorgosan kutatott, vajjon talál-e embert Münchenben, 
aki megbotránkozott. Amikor pedig ez a kutatás nem 
járt eredménényel — az ottani könyvkereskedők csak 
tizenöt példányt adtak el — Lipcséből épen kapóra 
vigasztaló hir érkezett. Egy könyvkereskedő kölcsön adott 
egy példányt egy becsületes rendőrőrmesternek, aki el- 
olvasta és megkérdezte fölebbvaló rendőrtanácsosát, hogy 
nem kell-e az embernek megbotránkoznia ekkora hitet- 
lenségen és gyalázatosságon. A rendőrtanácsos szintén 
elolvasta a munkát és ő is megbotránkozott rajta, 
amiről hivatalos rendőrségi jelentés ment Münchenbe. 
Ezzel megvolt a sközbotránys és az államügyész nyu- 
godtan emelhetett vádat. 

Panizza csak nagynehezen talált védőt. Csak egy 
nappal a tárgyalás előtt akadt ügyvédre, aki vállal- 
kozott erre a feladatra. 1895. április 30-án került Pa- 
nízza a müncheni esküdtbiróság elé. Jórészt paraszt- 
emberek voltak hivatva arra, hogy elsősorban műüvészi 
kérdésben verdiktet mondjanak. A tárgyalás, mely a 
nyilvánosság kizárásával folyt le, késő estig tartott, mert 
az esküdteknek egész terjedelmében olvasták fel az in- 
kriminált könyvet. 

— Ha ennek a kutyának ügyét nem Münchenben, 
hanem Alsó-Bajorországban tárgyalnák, élve nem távozna 
a teremből — mondotta egy esküdt tárgyalás közben. 
Az esküdteknek ilyen hangulata mellett természetesen tel- 
jesen kárba veszett a vádlottnak a müvészi szabadságra 
hivatkozása, a világirodalmi analógiákkal szemben pe- 
dig teljesen értetlenül állott az a tizenkét ember, aki 
mindennel inkább tartott rokonságot, mint a világiro- 
dalommal. Az államügyész már sokkal értelmesebben be- 
szélt nekik, amikor kifejtette, hogy eddig keresztények 
. között az Istenséget és minden szent dolgot oly go- 


Modern Könyvtár 104—105, 2 











noszul és borzasztóan még senkisem gyalázta meg, mint 
a Liebeskonzil szerzője. A biróság által meghivott iro- 
dalmi szakértő az inkriminált könyvet a maga nemé- 
ben egyedülállónak és kiváló miüvészi munkának mon- 
dotta, mely egyes bántó izléstelenségek mellett is mü- 
vészi hatást kelt. Az esküdtek azonban nem a szak- 
értőnek pusztán irodalmi szemüvegén át nézték az ese- 
tet, hanem kimondották, hogy a vádlott könyvével nyil- 
vános botrányt támasztott, Istent káromolta és a katoli- 
"kusok egyházi intézményeit meggyalázta. Az államügyész 
másfélesztendei börtönt inditványozott és Panizza letar- 
tóztatását kérte, mert a vádlott arra hivatkozott beszé- 
dében, hogy Svájcban egy szabad iró még bátran irhat. 
HK biróság egy esztendei börtönnel sujtotta Panizzát és 
elrendelte letartóztatását. Azonnal el is vitték a Dör- 
tönbe, ahonnan csak nyolcvanezer márka biztosíték mellett 
bocsátják szabadon, mindaddig, mig fölebbezésének sorsa 
el nem dőlt. A lipcsei birodalmi törvényszék már junius- 
ban megerősitette az itéletet, melyet a német sajtó nagy 


része — bár a könyv tendenciáját és tartalmát egy- 
általán nem helyeselte — felháboritóan  szigorunak 
mondott. 


Panizza nem szökött meg, mert barátait, akik a 
80,000 márka biztosítékot összeadták, nem akarta érzé- 
kenyen megkárositani. Regensburgban töltötte ki bün- 
tetését, aztán pedig hátat forditott Németországnak. 
Zürichbe költözött, ahol nem kellett attól tartania, hogy 
akármit ir is, bántalom és üldöztetés éri. Egymásután 
adta ki a fogságban irott müveit: Meine Verteidigung 
in Sachen :Das Liebeskonzilc; Abschied von München 
(1897); Dialoge im Geiste Huttens (1897). 

1898 nyarán, Zürichben jártomban, meglátogattam 
Panizzát. Egyemeletes, kertövezte házban lakott. Laká- 
sában jóformán a butorokat is kiszoritották a garma- 


19 





































dába halmozott könyvek, melyek közül tömérdek teológiai 
munka vonta magára figyelmemet: aki Róma ellen vias- 
kodik, annak jól kell ismernie Róma fegyvertárát is. 
Müveiből már régen ismertem Panizzát. Egészen más- 
nak képzeltem testi megjelenését, mint amilyen a való- 
ságban volt. Az ember hajlandó arra, hogy párhuzamot 
sejtsen az iró szellemi tevékenységének és fizikumának 
minősége között, pedig a legtöbb esetben nyoma sin- 
csen annak. Panizzánál sem volt. Bajusz- és szakáll- 
talan, simára beretvált hosszukás arca inkább szelid- 
lelkü papra és nem a papfaló és dogmagyilkos sza- 
tirikusra vallott. Szeme pedig a legszelidebb kék szem 
volt, amit képzelni lehet. E szem tulajdonosáról leg- 
fölebb szentimentális kétstrófás versikék irását lehetett 
föltételezni, nem pedig a lues keletkezésének fantasz- 
tikus drámában való istenkáromló magyarázatát. Beszéd- 
jén, amelyen nyoma sem volt a bajor dialektusnak, 
szintén nem érzett meg a hitetlenség fanatikusa. Józan 
okossággal és minden szenvedelem hijján, de erős logi- 
kával magyarázgatta a Svájcban tartózkodás előnyeit, 
a föltétlen gondolat- és irásszabadság gyönyörüségét, 
majd tervéről beszélgetett, arról a szándékáról, hogy 
a szabad Svájcból lázitsa a szerinte szellemi rabságban 
vergődő Németországot. Mikor eltávoztam tőle, tisztá- 
ban voltam azzal, hogy ez a szükszavu és épen nem 
revoltáló külsejü embert csak abban a pillanatban szállja 
meg a démoni fanatizmus szent-lelke, a mikor tintába 
mártja tollát. 

Ekkortájt inditotta meg Zürcher Diskussionen cimü 
vállalatát, mely a bibliográfiai ritkaságok közé tartozik. 
Meritett papirosra nyomott, nagy negyedrét alaku, nyolc- 
oldalas közlemények, melyek körülbelül egy éven át 
havonkint egyszer jelentek meg. Maga Panizza ezeket 
irja a sröpivekc-ről: 


at 


ALTE AN TS ÉTER E TE TITI MÉTTÉG JÉVEGYE TIZANYÖV EG VIRÁG TÉNYT ÉKRENÉNBE ÉGE ÉGE ZET 
N 5 [/ b TATE NÉGY 





— Tudvalevő dolog, hogy manap német folyóirat- 
ban alig jelenik meg cikk, amely bár alá van irva, 
ugy nyomatik ki, ahogy szerzője gondolta és megirta. 
Cenzurának van alávetve, amely az illető szerkesztő 
ügyessége és ambiciója szerint, néha egész lapokat el- 
sikkaszt vagy megváltoztat, minek következtében több- 
nyire tönkre megy a cikknek mind a logikai, mind 
a müvészi fölépitése. Ezt a cenzurát a reális területről 
már régen átterjesztették a formálisra is és majdnem 
minden szerkesztő a beküldött cikkeket a maga speciális 
stilisztikai kedvtelései porondjának tekinti. Sokaknál miég 
egy lelki momentum is hozzájárul: egyszerüen el nem 
képzelhetik, hogy bármilyen gondolatok más formában 
menjenek világgá, mint amilyenbe ők öltöztették volna 
a gondolatot, ha ő bennük támad. Ez ellen az irodalmi 
rablógazdaság ellen, mely  mindeneken eluralkodott és 
amellyel kapcsolatban egyébként tisztességes emberek sem 
érzik már a legkisebb szégyent, nem lehet másképen 
állást foglalni, mint ugy, hogy cenzuramentes cikkeket 
teszünk közzé, amelyek épen a sablontól eltérő for- 
májukkal és gondolatmenetük önállóságával nem után- 
zásra, hanem gondolkodásra ösztönöznek másokat. "Ma- 
nap ugy kell cselekednünk, mint Heine és Börne tette 
a harmincas években. Aki a cenzura alul szabadulni 
akart, annak akkor husz nyomtatott ivet kellett össze- 
irnia. Ma mint :röpiveketx kell közzétenni a cikkeket. 
És még egyet: az általános félelem mellett, mely ma 
mindenkit elfogott Németországon, minimumra csökkent 
az a lehetőség, hogy a tömegben támadt gondolatok 
felszinre jutnak, alakot és testet öltenek. Azt mondhatni, 
hogy a legjobbat, amit ma Németországban gondolnak 
és éreznek, akár ideális, akár materiális téren, nem 
mondják ki, mert a gondolatok ki nem mondása egy- 
általán a kor tünete. Végül már attól is vissza fognak 


Tar Vu léar ká 
J95: f DN Te? paj 


21 


hökkenni, hogy egészen egyszerü és maguktól értődő 
dolgokat kimondjanak, mert a világos kimondás durvává 
és illetlenné vált. Ez ellen az agy-kórság ellen csak 
egy eszköz van: ugynevezett bitanggá vált (vogelfrei) 
vagy bolondnak mondott oldalról, vagy olyanok részé- 
ről, akik kivül tudják magukat e kergeség hatáskörén, 
egészen brutális módon ki kell mondani a gondolatokat, 
ugy hogy a többiek megrázkódnak és arra a véleményre 
jutnak, hogy bár a divat más, eszmék kinyilatkoztatása 
mégis jobb és egészségesebb, mint a lenyelésük.c 

A kezembe került füzetek cimei fogalmat adhatnak 
azokról a témákról, amiket a zürichi disputák a maguk 
körébe vontak. Ime egynehány: Die Krankheit Heines 
von Oscar Panizza; Ein Kapitel aus Hans Jágers Chris- 
tianiaboheme; L"abstinence sexuelle comme principe créa- 
teur en art par Léon Basalgette; Das Frauenphantom 
des Mannes von Ria Claassen; Christus in psichopato- 
logischer Beleuchtung von Oscar Panizza; Das Möánner- 
phantom der Frau von Fanny Gröfin zu Reventlov; 
Pietro Aretino nella leggenda e nella storia (dr. Giovanni 
Ratti); Die Kleidung der Frau ein erotisches Problem 
von Hans Kistemaecker; Die sgrosse Hures Deutschland 
von dr. M. G. Conrad. 

Maga Panizza tréfásan emlegette, hogy vállalatában 
alig akad füzet, amelyre a német ügyészek legalább 
három hónapi börtönt nem inditványoznának irói tisztelet- 
dij gyanánt. 

Zürichben meglehetősen elhagyatva élt. Néha el- 
látogatott az öreg Schabelitz asztaltársaságába, vagy az 
orosz diákleányok klubjába, de idejének jórészét iró- 
asztala mellett és könyvtárszobájában töltötte. Mindjob- 
ban megérlelődött benne a vágy, hogy visszatér oda, 
ahol husz év előtt, mint fiatal ember, hatalmas hullám- 
verését érezte az igazándi életnek: Párisba. Miután még 















Zürichben kiadta Psichopatia criminalis cimü tudományos 
és politikai szatiráját és Neróról irt drámáját, 1899 elején 
Párisba költözött. Ez időtájt már kedvezőtlenre fordul- 
tak anyagi viszonyai. Szülei örökségét majdnem föl- 
emésztették a zürichi élet költségei, az a reménye pedig, 
hogy német lapoknak való levelezéssel fentartja magát, 
nem teljesült. Panizza, aki még ortografiájában is külön 
utakon járt, a maga hajthatatlan egyéniségével nem bol-. 
dogulhatott a napilapok mindent nivelláló hasábjain. 
1900-ban még egyszer föllobbant erélyessége. Parisiana 
kötetében versekben adott formát mindannak a keserü- 
ségének, mely a regensburgi börtönből való kiszabadu-. 
lása óta felhalmozódott lelkében. A könyvet felségsértés, 
istenkáromlás és szemérem elleni vétség miatt elkoboz- 


ták, mihelyt Párisból, ahol kinyomatták, a német könyv- 


piacra került. M. G. Conrad pedig, aki 1895-ben Panizza 
pörében mint szakértő szerepelt, nyilvánosan visszauta- 
sitotta a könyv dedikációját és kijelentette, hogy az esze- 
veszettség deliriumának rettentő sikoltásaival nem vál- 
lalhat közösséget. 

Párisból ismét München felé kanyarog Panizza utja. 
Félrevonultan, egykori barátjaitól és ismerőseitől elrej- 
tőzve éldegél. Előbb a szegénység szedegeti le :óla 
a finom uri ruhákat, majd az őrület egy-ingre vetkőz- 
teti. Szegény Tamást már a fanatizmus sem heviti. 
November van, és pőrén kell dideregnie . . . 





LÉLEKELEMZÉS 


Álarcosok körmenetei vonulnak végig szakadatlanul 
az élet utcáin. Nem örökös farsang az élet, mégis álarcosok 
vagyunk valamennyien. Sokan tudják, hogy lelküknek nem 
az igazi, kendőzetlen arcát tárják a világ elé: tudják, 
hogy ők — akár bátran, akár gyáván, de eltökélten — 
képmutatók. Másokat akarnak rászedni, de önmagukat, 
nagyjában legalább, nem csalják meeg. Mások előtt viselik 
ugyan az áltatás jelmezét, de önmaguk előtt képesek az 
őszinteség pőreségére. Ezek a boldog álarcosok, az egész- 
séges csalók. : 

De tömérdek olyan ember is jár-kel közöttünk, aki 
nincsen tudatában annak, hogy csalja a világot, aki nem 
tudja, hogy lelkén álarccal játssza el azt a szerepet, 
amely a földi tragikomédiában jutott neki. Ezek a boldog- 
talan álarcosok, a beteg csalók, akik nemcsak embertár- 
saikat ámitják, hanem legeslegjobb barátjukat, önmagukat 
is, akik belül nem ugyanazok, amilyeneknek kivülről lát- 
szanak, de akik előtt titok marad lényüknek ez a sanyaru 
kettőssége. És éppen itt akadunk rá a lelki álarcosság 
szomoruan különös bökkenőjére. Azt kellene hinnünk, — 
egy régi német közmondás is ezt a hitet igyekszik be- 
lénk disputálni — hogy amiről nem tudunk, attól nem is fő 
a fejünk. Pedig lelki életünkben éppen tótágast áll ez 
a bölcsesség. RK miről tudunk, aminek nyiltan szemébe 
nézünk, amit bátran vállalunk, — akár azért, hogy helye- 
seljük, akár azért, hogy elítéljük — mindaz, bármilyen 
veszedelmesnek, szörnyünek vagy utálatosnak lássék is, 
nem okozhat a léleknek számbavehető galibát. De ami- 





ről nem tudunk, amitől szemérmesen vagy ijedten félre 
forditjuk . befelé nézésünket, amit nem merünk tudomás- 
vételül vállalni, mindazok a vágyakkal befuttatott kép- 
zetek alattomos rombolást visznek véghez lelkünkben. Az 
az álarcos, aki nemcsak kifelé, a társadalommal szem- 
ben, hanem befelé, magával szemben is álarcot visel, bol- 
dogtalan betege lesz az önmaga előtt való titkolózásnak. 


had 


Minden lélekben van egy terem: kényelmesen tágas; 
széles ablakain beömlik a napfény; érthető, hangos szó 
járja ott; ülnek, állnak, fekszenek, sétálnak benne sa ha- 
tóságilag engedélyezette, azaz a társadalmi bevett er- 
kölcscsel és iaz egyénbe belenevelt erkölcsi felfogással 
nem ellenkező fogalmak, képzetek, gondolatok, ösztönök 
és vágyak. Ez az öntudatos énünk. Es van minden lé- 
lekben egy kamrácska: kényelmetlenül szükös; nincs ab- 
laka, amelyen behatolna ia napfény, a dolgok körvona- 
lait elmosó sötétség üli meg gonosz rejtelmességgel; alig- 
hallható suttogásnál hangosabb nesz nem kerekedhetik ott; 
ott hevernek tompa kábultságba meredten, vagy  fél- 
álomba révülve, avagy ébren, lenyügzötten fetrengve, de 
lesve a fölpattanás lehetőségének szabaditó pillanatát 
mindazok a képzetek, gondolatok, ösztönök s vágyak, ame- 
lyekre az erkölcs néven ismert társadalmi biráskodás le- 
sujt a "nem szabadc elmarasztaló itéletével. E titkos ka- 
mara lakóin többnyire rajta vana sexualitás sárga foltja. 
AK nemiség szülöttei ők, amelyeket kora gyermekkorunk- 
ban a nevelésnek nevezett erőszaktétel, később pedig a 
társadalmi megitélés korbácsaitól való félelem elfojttat, el- 
satnyittat, megnyomorittat velünk, hogy aztán az össze- 
sorvasztott képzeteket és vágyakat az öntudat termébői 
belekergesse az öntudatlannak sötét kamrácskájába. 


25 


De ebbe a kamrába több szorul bele, mint amennyi 
kellene. Bizonyos, hogy oly emberek között, akik nem is- 
merik gondolatok, érzelmek és vágyak elfojtását, lehe- 
tetlen volna a békességes és bátorságos társadalmi együtt- 
élés. A legradikálisabb forradalmár sem kételkedhetik eb- 
ben. De éppen olyan bizonyos az is, hogy a társadalom 
a nevelés utján és az erkölcs követeléseivel jóval több 
gondolatot, érzelmet és vágyat fojttat el az egyénnel és 
kényszerittet bele az öntudatlanba, mint amennyi a tár- 
sadalmi élet föntartására és biztosítására szükséges. Az 
erkölcs parancsaira alapitott nevelésnek veszedelmes tul- 
követelései vannak az egyénnel szemben. És az a tulzott 
gondolat- és vágyelfojtás, amely e tulkövetelések követ- 
kezése, termelőjévé válik a nyavalyák egész seregének. 
Az öÖntudatlanba leszoritott vágyak, amelyeknek nemcsak 
a kielégülése, hanem az egyszerü megnyilvánulása is le- 
hetetlenné vált, gyöngébb szervezetü egyénekben sulyos 
idegbajoknak, mint a hisztériának és a kényszerneuro- 
sisnak az életet megkeseritő tüneteit támasztják. De egész- 
ségesnek mondott, ellentállóbb egyének is fontosabb célra 
jobban hasznosítható lelki energiát kénytelenek elfecsé- 
relni arra, hogy a nevelés során az öntudatlan kamará- 
jába börtönzött serkölcstelenc és srnem szabadc gorido- 
latokat meg vágyakat ebben a börtönben tartsák lenyü- 
gözve, önmaguk előtt is letagadva őket. 

Tettetésre forditott erőpazarlás és idegbajok a mai 
nevelés legrothadtabb gyümölgsei, nevelésen a legtágabb 
értelemben vett mindenféle. korlátozást értve, amelyet a 
társadalom erkölcsi cenzurája a legkoraibb gyermekség- 
től egészen a sirig rákényszerit az egyén gondolataira, 
ösztöneire és vágyaira. És ennek a nevelésnek diszpél- 
dányai aztán azok az emberek, akiknek tudatos lelki vilá- 
guk csupa jó és szép, merő idealizmus és altruista társa- 

. dalmiasság, fehér szemérmetesség, öntudatlan lelki életük 





wvi 
Ty Y 
4. báj 
KÖV 






8 
[3 
9. 











ellenben csupa visszája mindannak, ami a tudatban pá- 
váskodva kérkedik, csupa materializmus és önző társadal- 
miatlanság, merő piros sexualitás, csakhogy rabbá silá- 
nyitva, izma-sorvasztva, guzsba kötve, kipeckelt szájjal. 
De az öntudatlant nem lehet egészen féken tartani, a rab- 
szolgalázadást nem lehet mindétig megakadályozni. És 
hogyha az öntudatlan kamarájába beszoritott vágyak a 
maguk mivoltában nem udvarképesek és ősi jelmezükben 
be nem léphetnek az öntudat disztermébe, más fölismer- 
hetetlen alakot öltve lopóznak oda, ahol tilos nekik a 
tartózkodás: a megbéklyózott ösztönök neurotikus tüne- 
tekké átváltódva élik buja világukat. 


kk 


A huszadik század eleje uj tudományt szült: a pszi- 
choanalisist. Napjainkban uj mágus jelenik meg szellemi 
életünk szinpadán: a lélekelemző orvos. Ennek a tipus- 
nak legkülönb képviselőjea bécsi Freud. Tudománya nem- 
csak az elméleti megismerés meddő szépségeivel ékes, 
hanem a megujhódás célja felé vezető kalauza beteg ide- 
gek meggyógyitásának és az egészséges idegek megvédé- 
sének utvesztőjében. Az öntudatlan lelki élet kamarájá- 
hoz Freud találta meg a kulcsot. Hogy az öntudatlannak 
manap már kevesebbek a titkai, annak dicsősége az ő 
nevére sugárzik reá. Hogy életünkben milyen zsarnoki 
szerepe juthat az öntudat küszöbe alatt elfetrengő föld- 
alatti énnek, hogy miféle tusákat viv az öntudatlan az ön- 
tudattal és milyen módon állanak boszut az öntudatlanba 
lefojtott vágyak, arra először Freud mutatott rá magisztrá- 
lis mozdulattal. És ugyancsak ő vált mintaadó müvészévé 
annak a gyógyitó eljárásnak, amelynek lényege az, hogy a 
beteggel az öntudatlan kamarájának sötétségéből kicibál- 
tatja az öntudat világos termébe az elfojtottságukban és 


27 

























letagadottságukban kórokozó vágyakat, leplezetlenül föl- 
ismerteti, tudatosan elitélteti őket és ilyformán lehetővé 
teszi a célszerü fékentartás utján ártalmatlanná válásukat. 
AK Freud-féle lélekelemzés voltaképpen nem egyéb, 
mint az önismeretre való megtanitás, a lélek minden álar- 
cának kérlelhetetlenül erélyes lehántása, öntudatlan énünk 
kiméletlen, de következéseiben áldásos leleplezése. AK lélek- 
elemzés elmélete, eljárása és eredményeinek példatára Freud 
tudományos műüveiben található meg. A bécsi mesternek 
elég nagy számban vannak már tanitványai, akiknek sorá- 
ban ujabban akadnak magyar orvosok is. Egyikük Ferenczi 
Sándor dr., aki a szilárd hivés lelkesedésével, de egyuttal 
a legteljesebb tudományos fölkészültség biztos józanságá- 
val és az elméletet a gyakorlat tapasztalataival való gon- 
dos ellenőrzés lelkiiemeretességével hirdeti és terjeszti 
Freud tanait. Ennek a forró agitációnak egyes dokumen- 
tumait — különböző alkalmakra készült előadásait és ta- 
nulmányait — most kötetbe foglalta és kiadta Lélekelem- 
zés cimmel. (Szilágyi Béla kiadása. Budapest, 1910). Ez 
a könyv — néhány tárcacikk mellett — a Freudizmusnak 
jóformán egész számbavehető magyar irodalmát képviseli. 
De nem csupán Freud bonyodalmas tanitásának rendkivül 
világos, laikusok megértéséhez is nyájasan hozzáférköző 
összefoglalását kapjuk meg ebben a könyvben, nemcsak 
a tanitványnak a mester iránt való megértő hódolása nyil- 
vánul meg benne, hanem megismerkedünk ebben a mun- 
kában a Freud-i gondolatokat szinte vakmerő elfogulat- 
lansággal végiggondoló, a mestertől kapott eszmemago- 
kat a maga lelkében sudárba szökkentő, uj távlatok felé 
sajátos lendülettel mutató egyéniséggel is. 

sIsmerd meg tenmagad!c — ez az ősrégi, de eddig 
jórészt eszközhijas szándéknak megmaradt életelv dom- 
borodik ki a magyar orvosnak hol az érvek kőkockáit 
. szilárdan egymásra halmozó, hol a megfigyelések mozaik- 


maz 1 nt gú 








darabkáit müvészi egységbe rögzitő értekezéseiből. A 
Freud utasitásaihoz igazodó lélekelemzés módot ad az 
eddiginél sokkal teljesebb, az egyéni lét sexualis gyöke- 
réig leható önismeretre, amely nemcsak a beteg egyénre 
van gyógyitó, az egészségre is felszabaditó és meg- 
izmosító hatással, hanem egy, a gondolat- és vágy- 
elfojtást lehetőleg kiküszöbölő és az önismeret szentségén 
sarkalló uj pedagógia segitségével az egész társadalmat 
is kiszabadithatja majd az emberi boldogságot csökkentő 
fölösleges erkölcsi előitéletek béklyóiból. Ebbe a biztató 
zengésbe hangzik ki Ferenczi könyve. Lélekbevágó bi- 
lincsek lehullását jósolja meg nekünk. Szebbet senkisem 
jósolhatna. 

























EGY APOSTOLRÓL Há (0717 gek 


Utolsó tárcáiban — egy-két esztendő óta mindig 
ugy irt, mintha utoljára irna — a bölcselgetés iige- 
teiben sétált. Kissé megrokkanva, kissé önmagán moso- 
lyogva, szomoruan rezignált mosolygással. Az orvosok 
sohsem voltak oly kiméletesek a betegekkel, mint mai 
napság, de kiméletességük olykor a legnagyobb áruló. 
Herzl Tivadar dr. már jó ideje tudta, hogy szive 
miatt — anatómiai és fizológiai értelemben épenség- 
gel nem jó sziv volt — halálra van szánva. Ez tette 
bölcselkedését a mindenben való megnyugvás, a meg- 
békélt rezignáció filozófiájává. 

Ha már ugyis ef kell válni az élettől és ami a 
legszomorubb, előre, szinte pontosan ki tudjuk jelölni 
a kalendáriumban a fekete napot, amelyen részünkre 
bekövetkezik a világ alkonya, akkor mire való a hős- 
ködés pózja, minek a lármás szavak és a szenvedélyes 
taglejtések barbár kultusza! Tárcáiban, melyeknek szavait 
a müértő babráló gondosságával szerette összekeresgélni, 
a lemondást hirdette, tetteivel azonban mindvégig az 
akció embere maradt. Sajátságos ellenmondás, amilyen 
nem ritkán arcképeken is izgat bennünket. A száj halkan 
sir, szomoru zokszavakat suttog, de a szem kemény 
nézésü, bátran villogó, a száj aggodalmaskodását meg- 
hazudtoló. 

RK :Neue Freie Pressec lirizáló tárca-filozófusában, 
aki ünnepi ajándékképen bölcseleti mesékkel kedveske- 
dett lapja olvasóinak, senki sem sejtette volna a Der 
Judenstaat revoltáló szerzőjét és a sionizmus vezér- 











férfiát. Amaz, az iró, világpolgár, a kozmopolita mindent 
megértő és mindent megbocsátó langymeleg, előkelőzn 
közönyös elveivel. Emez, az agitátor, szenvedélyes zsidó, 
csupa akadályokat leküzdő energia, fáradhatatlan munka- 
birás, támadásokat visszaverő, gunyolódást semmibe sem 
vevő lelkesedés. Az iró nem győzte folytonosan hangoz- 
tatni, hogy minden csak illuzió. A bölcs legyőzi vágyait, 
mert tudja, hogy vagy sohsem teljesülhetnek, vagy ha 
valóvá válnak is, a valóság csak nagyon tökéletlen 
és halvány mása annak az álomképnek, amelyet a vágy 
szines ecsetje festett. Az agitátornak ellenben csupa ha- 
talmas vágya volt és még a legilluzóriusabb dolgokat 
is oly kézzelfogható valóságnak tartotta, amiben csak 
a rosszakarat kételkedhetik. Az iró már régen lerakta 
a fegyvereket, amikkel a hirnevet magához hódithatta 
volna, az agitátor mindhalálig nem hagyta abba a fa- 
natikus tusázást. 

Miért küzdött? Komoly ideálokért, mint hivei val- 
lották, vagy nevetséges utópiákért, mint csufolódó és 
gyülölködő ellenségei kacagva és dühöngve hirdették? 
Objektiv értelemben véve, az ügy, melyet megtett élete 
tartalmának és lelke vezérlő eszméjének, utópia lehetett, 
de neki a legszentebb ideál volt. 

Rettentő nyomoruság látása, halálhörgés hallása kel- 
tette fel benne azt a gondolatot, hogy kibontja a sio- 
nizmus lobogóját. Látta, hogy Romániában és Orosz- 
országban emberszámba sem veszik a zsidókat, látta, 
hogy Európa nem segit rajtuk, Amerika pedig ugy fél 
és védekezik a nyomor ez inváziója ellen, mintha bél- 
poklosok mételyes serege készülne megostromolni az UÚj- 
világ kapuit. Fölébredt benne a mindennél erősebb szána- 
lom. Hiába emelkedett filozofáló stilusában a minden elfo- 
gultságból való kivetkőzés álláspontjára, ahonnan minden 
faji, nemzeti és felekezeti különbség teljesen elenyészik. 





























ás BY ÉN ék VARANA A u A Né 


Mihelyt elegáns iróasztala mellől kivonult a legkevésbé 
sem elegáns életbe, már csupa fajembernek érezte magát, 
akinek idegein a leküzdhetetlen egyiüttérzésnek manap 
még kideritetlen törvényeinél fogva végig remeg minden 
fájdalom, mely egy másik fajbelit épen fajisága miatt ér. 


Herzl Tivadar dr. békességes osztrák állampolgár, 
egy világlap kitünően fizetett munkatársa, aki a maga 
jól ápolt bőrén sohasem tapasztalhatta, milyen kelle- 
metlenség, sőt olykor katasztrófa is, zsidónak lenni — 
mégis átérezte azt a piszkot, förtelmet, nyomoruságos 
szenvedést, melynek csuf szinü hullámai összecsaptak a 
galiciai, romániai és oroszországi zsidók feje fölött. Át- 
érezte szenvedéseiket és hatalmas hangot adott annak 
a régi vágynak, amelyet a szenvedések erősitettek meg és 
fokoztak soha el nem nyugvó nosztalgiává. 


Igy lett a sionizmus ujjászitójává és vezetőjévé. 
Fellépése előtt a sionizmus csak vágyódás volt: a világ- 
szerte szétszórtan élő és rossz sorban keservesen tengődő 
zsidóknak az a sóvárgása, hogy idegen országokból, 
az elviselhetetlen szenvedések földjéről visszatérhessenek 
napkeleti hazájukba, ahol valamikor saját  fejedelmeik 
alatt éltek, ahol erősek és gazdagok voltak, ahol mun- 
kájok verejtékeért dusan fizetett az anyaföld. Herzl dr. 
föllépésével és a srDer Judenstaatx cimü száraz érvelésü 
és amellett szenvedélyesen rábeszélő vitairatának meg- 
jelenésével a sóvárgó vágyból, az alakot legfölebb álom- 
képekben öltő epedésből komoly, céltudatos, jól szervezett 
mozgalom lett. 


Bzoknak a zsidóknak, kik szülőhazájukban hon- 
talanok, őseiknek szülőföldjén, Palesztinában kell otthont 
teremteni. De nem mint telepeseknek — ahogy például 
Hirscn báró gondolta az Argentiniába vitt zsidókkal — 


81 








32 


hanem mint a saját maguk alapitotta zsidó állam szabad 
polgárainak. 


Ennek a kivánságnak társadalmi és jogi érvekkel 
való megokolását szolgáltatta az azóta kilenc éve lehet, 
nagy erővel megindult sionista propaganda, melynek 1eg- 
több ellensége a zsidók körében akadt. Ez nagyon is 
érthető. Csak az a zsidó lehet sionista, akinek erkölcsileg 
és anyagilag rosszul megy a dolga. A gazdag zsidók 
nem szeretik a bizonytalan üzleteket és csöppet sem 
vágyódnak el azokról a helyekről, ahol alapját vetették 
és folytonos gyarapitó forrásaira akadnak  jólétüknek. 
Hogy valaki sionista lehessen, jogtalan és vagyontalan 
páriának kell lennie, aki még mindig várja a megváltást, 
melyet szerencsésebb fajrokonai már megtaláltak a tekin- 
télyben, a gazdagságban, az állami jogrendbe való be- 
illesztődésben. 


Ám a világon nagyon sok a szegény zsidó, ugy, 
hogy Herzl köré tömérdek hivő sereglett: fanatikus hi- 
vők, kik ezt az első sorban gazdasági mozgalmat való- 
ságos vallási rajongással karolták fel. De vajjon nem az 
öröm hitvallását hirdeti-e a nyomorultaknak, aki lan- 
kadatlanul biztatja őket: 


— Kerekedjetek fel a rabszolgaságból. Jertek utá- 
nam a szabadságba, a jólétbe, az igazi életbe, őseitek 
földjén, ahol magatok között, csupa jóbarát és rokon 
között lesztek. 


A biztatás nyomán buzgó egyesületek nőttek ki a 
közönyösség talajából is, kongresszusok ültek össze, bank 
alakult, megmozdult a nyomoruság, hogy önönmaga vivja 
ki megváltását: a palesztinai zsidó állam ujjáteremtését. 


Hogy valóban megváltás lenne-e? Herzl Tivadar 
hitt benne. 


498 


lán be kellett volna vallania önmagának és a nyo- 
. mába szegődött rajongóknak, hogy a sionizmustól re- 
. mélt megváltás is csak szines, de csaló reményekből tá- 
. madt illuzió volt. 








GEZA ATS , § 17 
TI ág e ON ETTEM CAVE TÉSE VGATIT SET ETET TATRA 
VK ETLTRLALÁG SA B VL ATYKT 9 ENRSSRA KRT ÉT 


LA NY AV A RT LEN TANYA GY YT Ae KENT 4 NT RVKÉVET, 
Edge okektttega st TOT KE ÖNÉNE KIVÁLÓ AN TALEKJGYN 





EGY ÉLET TANULSÁGAI ! — 1905 — 


Vámbéry Ármin, aki már rég elérte azt, hogy még 
Magyarországon is tudják, kicsoda ő, Küzdelmeim cim- 
mel pedagógiai célzatu könyvet irt. Neki megengedhetjük 
ezt is. Annyit tanult világéletében, hogy nem válik kon- 
táfrá, amikor másokat akar tanitani. Pedig ez a szán- 
dék mód nélkül erős benne. 

Ugy érzi, hogy az ő életének nemcsak az a jelentő- 
sége, hogy változatokban bővelkedő, az életet végigcsele- 
kedő embert gyönyörködtető alkotás, hanem mindenek- 
fölött az, hogy tanulságos példaadás. Vámbéry Ármin nem 
azzal a szándékkal élt, hogy példát szolgáltasson má- 
soknak. Ezt csak nipokriták teszik. De azért most, hogy 
visszatekint az elmult hetven és egynéhány esztendőre, ugy 
látja, hogy immár befejezettnek tekinthető és céljait meg- 
valósitott élete nagy és meggyőző tanitás az okulni vágyó 


ifjuságnak. 
Persze, a tanitás nem ujszerü és meglepő. Ez a 
rendkivüli élet — Wamberger Hermannak, a nyomorult 


zsidófiunak Prof. Vámbéryvá, az angol király világhírü 
vendégévé átalakulása — a legbanálisabb dolgokat pél- 
dázza. Hirdeti az emberi akaratnak a legmostohább élet- 
viszonyok közepett való diadalmaskodását és arról tanus- 
kodik, hogy a kitartó, soha egy pillanatra sem lankadó 
munka okvetlenül meghozza a maga bőséges jutalmát, 
hogy a józan fővel, bátor szivvel vivott küzdelmek soha- 
sem hiábavalók, mert a sorstól törhetlen akarattal ki le- 
het csikarni a sikert. 

Az iskolában is erre az optimista bölcsességre oktat- 





35 

























nak bennünket. Ott azonban könnyebb végét fogják meg 
a dolognak. Egyszerüen odavetik elibénk dogmákként az 
apriorisztikus tételeket. Fejbe kólintanak azokkal a sulyos 
igazságokkal, jobban mondva igazság-látszatokkal, hogy 
sember küzdj és bizva bizzál.z Ránk parancsolják, hogy 
higyjük el a munka boldogságát és diadalmas voltát, az 
emberi akaratnak minden poklokon keresztül való érvé- 
nyesülését. 

Vámbéry komolyabb módon fog az ifju lelkek meg- 
győzéséhez. Nem a dedukció utján jár, előre nem szegez 
nekünk merev tételeket, hanem induktiv módon vonja le 
tanulságait. Elmondja viselt dolgait, megrajzolja élete sorát. 
Aztán az életiró félreáll és helyét átadja a pedagógusnak 
aki diadalmasan rámutat arra, hogy dolgozni és küzdeni 
kell. Nincs igaza Tolsztojnak, aki a munkát az emberiség 
átkának mondotta. Vámbéry dolgozott — nulla dies sine 
linea — és az édes munka nemcsak gyönyörüség volt, 
hanem hirt, vagyont, függetlenséget szerzett. Vámbéry azt 
tanitja, amit a pedagógusok. De mig ezekben nincsen meg 
az igaz meggyőződés, ő benne a tanitás egy hosszu 
élet tömör kivonata, mely szubjektiv szempontból föltét- 
lenül igaz. 

Bennünket azonban ezek a tanulságok mégsem tudnak 
meggyőzni. Vámbéry élete csak egy élet, vele szemben áll 
ezer meg ezer élet, amelyek egészen másfajta tanulságokat 
revelálnak. Hányszor vall kudarcot a legkeményebb aka- 
rat is, mely nem tud célra törni, és mennyi nagy és 
fáradságos munka megy nap-nap után veszendőbe. Vám- 
béry élete többet érhet ezer életnél is, de többet nem 
bizonyit, annál is kevésbbé, mert hiszen Vámbéry 
akarata szinte emberfölötti erejü volt, egészen más 
szövésü, mint a sok átlag-akarat, a munkája pedig 
szivósabb és kitartóbb annál a sok dologtevésnél, 
melyet munka névvel szoktunk megtisztelni. A hétköz- 


3 











napok józansága mást tanit, mint Vámbéry: az akarat- 
gyöngeség ésa dologtalanság ártalmas, az akarat és a 
munka nem az. Hogy azonban az akarat kivivja a sikert 
is, a munka pedig ne maradjon meddő, szükségünk van 
még azokra a pontosan nem definiálható, alkotó elemeire 
nem bontható, elméletben meg nem szerkeszthető és gya- 
korlatban véglegesen soha ki nem tapasztalható impon- 
derabiliákra, melyeknek gyüjtő neve: a szerencse. 

Elismerni kénytelen ezt végsőképpen Vámbéry, az 
akarat hőse és a munka fanatikusa is, visszatekintve éle- 
tére: "Valóságos regény bontakozik ki belőle, ha pályám 
kezdetével szembe állítom a végét; de mivel lassan és 
fokozatosan történt az átalakulás és mert sohasem kétel- 
kedtem a munka és a jutalom belső kapcsolatában, ter- 
mészetesnek találtam, hogy ami rossz volt, lassankint jóra 
fordult és a csodálni valót voltaképen csak a végzet 
kegyes rendelésében láttam. Labor omnia vincit, ez volt 
mindig a jelszavam, de sohasem feledkeztem meg erről 
a másik mondásról sem: Sors bona, nihil aliud; mert 
azt, hogy nem vesztem szomjan a homoksivatagon, hogy 
nem pusztultam el béna lábammal a mély homokban való 
hosszas gyalogjárás fáradalmai közben s hogy szerencsé- 
sen megmenekültem Khiva és Bokhara zsarnokainak hó- 
hérpallosától, egyesegyedül jó csillagomnak tulajdonitha- 
tom. E jó csillagzat nélkül kárba veszett volna minden 
kitartásom, minden béketürésem, becsvágyam, nyelvbeli te- 
hetségem és minden szellemi éberségem.c 

Öszinte beszéd, melyet azonban csak a könyv vége 
felé hallunk, miután már szinte megcsömörlöttünk az erős 
akarat és kitartó munka optimista dicsőitésétől. Öszinte 
és pesszimista beszéd. Nyiltan bevallja, hogy akinek nincs 
szerencséje, az hiába fárad. A közfelfogás is azt vallja. 
Vámbéry csak valamivel precizebb. Az akarat és a munka 
egymagában nem ér annyit, amennyit a sok pedagógus 





37 




























és ő is tanit. A szerencse se minden, ahogy a pedagó- 
gusok — a közfelfogás örök tolmácsolói — nem tanitják 
ugyan, de lelkük mélyén vallják. A mindenekfölött prak- 
tikus és józan Vámbéry a középen találta meg az 
igazságot és voltaképen ezt tanitja: Akarj és dolgozzál! 
Ha szerencséd is van, akkor okvetlenül boldogulni fogsz. 
De csak akkor. 

Oly vigasztalan tanitás ez, amilyenre csak igazán 


szerencsés ember képes. 
hd 


Vámbéryt sok mindennel vádolhatták gáncsolói — 
Magyarországon ebből a fajtából mindig több akadt, mint 
a magasztalókból — az őszinteség hiányát legujabb köny- 
vének elolvasása után nem vethetik szemére. Hatalmasan 
kifejlett önérzete van és nem idegen tőle az erős gyülölet. 
Önérzete természetes érzés és szinte érthetetlen dolog 
volna, ha el nem hatalmasodott volna rajta. Rettenetes 
ifjukori küzdelmek közepett kellett az anyagi jés lelki szen- 
vedések minden rémével megküzdenie. Hirét, nevét nem 
az irószobában szerezte meg, hanem halálos veszedelem- 
ben, oly utakon, ahol előtte nem járt európai ember. Ami- 
kor pedig kivivta a nagyvilág elismerését, egyetlen egy 
] napon sem volt szabad pihennie. Szakadatlanul kellett 
munkálkodnia, hogy a nagyságnak kinosan megszer- 
zett tőkéje ne fogyjon, sőt még gyarapodjék is. Si- 
. kerét pedig csakis önmagának és a végzet ked- 
vezésének köszönheti. Az embereknek igen kevés há- 
. lával tartozik. Maga volt magának legjobb barátja, 
. támogatója és előre meg fölfelé tolója. Nincs mit 
I! csodálni azon, hogy legtöbbször magamagával szorit 
. megelégedetten és elismerően kezet. Neki elég joga van 
! erre. Mások is megteszik, akik nem váltottak jogot ekkora 
!  önérzetre, csakhogy nem a nyilvánosság előtt. Vámbéry 











38 


sokkal őszintébb és a nyilvánosság előtt sem tudja el- 
hallgatni, hogy nagyon meg van elégedve önmagával. Nyu- 
godtan, minden álszemérem nélkül állapítja meg a maga 
értékét, csöppet sem bánja, ha félreértik és elferditik is 
magamagának magas piedesztálra helyezését. Nem törő- 
dik a gáncscsal, amivel azok illethetik, akik mindig má- 
soktól várják az elismerést, de kétségbeesnek, ha nem kap- 
ják meg azt. Ő nem vár másokra, mert ismeri magama- 
gát. Nem kér jelzőket a többiektől, hanem maga ékesiti 
föl nevét a hiuság alkotta cirádákkal, mert bevailottan, 
őszintén hiu, és cinikusnak látszó, de voltaképpen nagyon 
becsületes szókimondással elárulja ellenségeinek, — hogy 
sohasem ismerte a sokat dicsőitett szerénységet. Az ugy- 
nevezett tudós céh minden gyarlósága és nevetséges volta 
között leginkább. gyülölöm és leginkább találtam ellen- 
szenvesnek a tudósok ugynevezett szerénységét. Semmit 
sem utáltam annyira, mint az anyagi célok képmutató 
takargatását, holott e célokat a tudósok ép ugy, sőt talán 
még inkább hajhászszák, mint a többi ember és semmit sem 
tartottam megvetni valóbbnak, mint a dicsérettel és el- 
ismeréssel szemben szinlelt közömbösséget, mert hiszen a 
tudós és az iró egyike a világ leghiuságosabb teremtmé- 
nyeinek. Minthogy nem vagyok hivatásos tudós, nincs 
rá szükségem, hogy szerény legyek a tudósok megszokott 
módja szerint.x 

Önérzetével egyformán erős gyülölete és megvetése. 
A keresztényi szeretet és a megbocsájtás krisztusi elve 
mint érdekes világboldogitó elmélet helyet foglal tudásának 
tárházában, de igaz érzéssé soha nem hasonult át benne. 
Nem tagadja meg zsidó voltát és ha nem is kifejezetten, 
de a sorok között elég őszintén vallja, hogy sérelmeket 
megtorolni és igazságtalanságokat megboszulni édes ér- 
zés. Megbocsájtani az tud, aki feledni képes vagy leg- 
alább is magára szuggerálja a feledést. Vámbéry Ármin- 





39 


nak pedig szinte hihetetlenül tartós és pontos a memoriája. 
Ennek a csodálatos agybeli képességnek tudható be, hogy 
már szinte gyerekkorában tiz és egynehány nyelvet tu- 
dott, és memóriájának számlájára irhatja, hogy most, nyu- 
godalmas aggkorában is még ugy tartja számon az ifju- 
ság és a férfikor minden sérelmét — a sulyos és nehezen 
gyógyuló sebeket és az apró-cseprő kellemetlenségeket 
egyaránt — mintha a legfrisebb dolgok volnának. Még 
most is sajgatja a keserüség, hogy Magyarországon tar- 
tották legtovább csalónak, aki sohasem tette meg azokat 
a kalandos utazásokat, melyekkel külföldön megállapitotta 
világhirességét, és még most is, amikor már ítthon is kény- 
telenek voltak meghajolni előtte, fáj neki és a méltat- 
lankodás zokszavát fakasztja ajkán, hogy ez az elismerés 
sokáig késett és még mindig nem oly őszinte és nem oly 
hangos, mint teszem az angoloké. Vámbéry az elismerés- 
nek ezt a kikényszeritett voltát és lanyhaságát zsidó szár- 
mazásának tulajdonitja. A szentgyörgyi gimnázium páter- 
professzora vagy hatvan évvel ezelőtt azt kérdezte tőle: 
:Mósele, minek tanulsz? Nem volna jobb, ha sakternek 
mennél?c A mai magyar keresztény társadalom pedig 
lelke mélyén boszankodik amiatt, hogy Mósele nem ment 
sakternak, hanem nagy emberré merészkedett lenni. Mó- 
sele pedig nemcsak örül a maga nagyságának, hanem 
kárörömöt is érez — hamisittatlan zsidó érzés! — hogy 
a reverendás és nem reverendás páterprofesszorokat és 
páterprofesszoros gondolkodásu embereket a méreg eszi 
a zsidó parvenü világra szóló sikerei miatt. Ezeket az 
embereket, akikkel főkép Magyarországon hozta össze 
sorsa, megveti, de az emberekkel nem azonositja a ha- 
zát. "Nem a zsidó származás, hanem az előitéletes, esz- 
telen és minden szabadelvüség nélkül való keresztény tár- 
sadalom az oka, ha világpolgár válik a zsidónak született 
emberből, mert erőnek erejével szoritják e térre; és nem 











is tudom, csodáljam-e martiromságaért, vagy — megves- 
sem-e tolakodása miatt a zsidót, ki a legridegebb vissza- 
utasitás ellenére is befurakodik a nemzeti sorompók közé? 
Én, ki nehéz lélekkel éreztem ezt teljes életemben, mindig 
abból a gondolatból meritettem bátorságot és vigaszta- 
lást, hogy a társadalom rövidlátása nem foszthat meg 
a hazai röghöz való természetes jogomtól. A föld, melyen 
Isten napvilágát megpillantottam, melyen bölcsőm ringott 
s melyen ifjukorom aranyos napjait éltem, az a föld 
nekem hazám és az is marad.cs 

Öszinte vallomás ez? Nincs okunk kételkedni benne. 


. Vámbéry nem átallja bevallani, hogy a hazug idealiz- 


mustól mindig távol tartotta magát. Mindig figyelemmel 
volt a hasznosság kérdésére és ha észrevette, hogy valami 
nem mozditja és nem mozdithatja elő céljait, letett róla. 
Ettől az életelvétől, mely egyébként, ha nem vallják is be, 
az ugynevezett talpig ideálisták cselekedeteit is irányitja, 
csak egy dologban tért el. Ha nem is erkölcsi elismerés 
és irói siker szempontjából, de anyagilag hasznosabb lett 
volna reá nézve, ha nagy középázsiai utjáról visszatérvén, 
nem marad meg Magyarországon, hanem állandóan le- 
telepedik Angliában. Hogy mégis itthon maradt, bár a 
hasznosság elve más eljárást diktált volna, az éppen amel- 
lett bizonyit, hogy benne, a vándorélet rajongójában, az iz- 
galmas kalandok bolygó hősében is élt valami a szülő- 
föld rögéhez való ragaszkodásból, hogy a világpolgár 
szivében is meghuzódott az az atavisztikus, olykor a 
célszerüséggel ellenkező érzés, melyet hazafiságnak ne- 
vezünk. Ebben szabad hinnünk. 

Hét évtized tapasztalatai, két világrészben tett uta- 
zások arra tanitották Vámbéry Ármint, hogy három un- 
dok bálvány teszi gyötrelmessé az emberiség életét: a 
vallási képmutatás és fanatizmus, a nemzetiségi előitélet 
és a társadalmi kasztszellem. Mind a három bálvány 















már tömérdek áldozatot szedett az előttük térdet-fejet 
hajtó emberiség sorából. E bálványok állandóvá teszik 
a hazugság uralmát ezen a világon és aki az emberi- 
ség jobb jövőjéért küzd, törekednie kell arra, hogy hozzá- 
járuljon a vallás választófalai, a nemzetiség sorompói 
és a társadalmi osztálygőg sáncai lerombolásához. Vám- 
béry élete, ha egyes szakaiban a célszerüségből való 
alakoskodás dominál is, végsőképen — persze, a min- 
dig számbaveendő szerencse közremüködésével — a val- 
lás, a nemzetiség és a társadalom legerősebb álságai 
ellenére való érvényesülést is jelenti. Épen ezért vi- 


a rezignálásra hajló gyöngeségnek. 


41 





f 
e 
4 


ezt slá JEzlez AS 


gasztaló és biztató példa a csüggedőknek, lélekerősitő 


sáv üge 


rá Mt ei EZ st dl a 


9 pet 78 








WEDEKIND, R MORALISTA 


Német Aristophanesként tömjénezi a vitustáncban 
rángatódzó hódolók serege. De a mámoros Hozsánna 
tőszomszédságában fölsivit a :feszitsd megcx dühkiáltása 
is. Bkik Wedekind Frankban látják a modern német 
szinmüirodalom legtetejét, azokkal a rajongókkal elkese- 
redetten farkasszemet néznek szőrösszivü kritikusi bakók. 
Ezeknek az ünnepiesen méltóságos Franklinból a pajkos 
Frankká rövidült Wedekind ügyefogyott dilettáns, minden 
művészettől elrugaszkodott vásári komédiás, a legjobb 
esetben részeg dadogó csupán. 

Magasztaló lelkesülők és elkeseredett ócsárlók azon- 
ban egyképen találkoznak annak az itéletnek ország- 
utján, hogy Wedekind erkölcstelen iró. A rajongók sze- 
mében az erkölcstelenség legalább is oly müvészi tulaj- 
donság, amilyen, teszem azt, a jellemzés ereje, a dialógus 
életelevensége volna. A becsmérlők nyelve ellenben azt 
sziszegi, hogy ez az erkölcstelenség förtelmes szenny, 
amelyből nemcsak orrot, de minden jótétlelket facsarintó 
gonosz illatok förtelmeskednek kifelé. Nekik Wedekind 
sárban hempergő sertés, akinek diszharmónikus röfögését 
nem tudják a jövő drámai müvészetének zenéjeként hall- 
gatni és élvezni. 

Pedig nincs igazuk sem a barátoknak, akik erénnyé 
verik Wedekind állitólagos erkölcstelenségét, sem ellen- 
ségeinek, akik szégyenfoltot varrnak a köntösére ebből 
a vélt bünből. Igazán amorális, azaz erkölcshijjas em- 
ber az, — a legeslegritkábban akad csupán — aki 
egyáltalában kirekeszti gondolkodásából, érzéseiből és 





43 


tetteinek irányitásából azt a kérdést, hogy mi a jó 
és mi a rossz, akinek nemcsak másoktól megállapitott 
és a maga részéről is elismert erkölcsi törvényei nin- 
csenek, hanem akiben a moralisták nyelvén annyiszor 
forgó sbelső törvényes, a lelkiismeret sem él többé, aki 
tehát nemcsak az általános érvényességü, egy nagyobb 
emberi közösség által követett erkölcsi parancsokat és 
tilalamakat nem tartja tiszteletben, hanem aki akár csak 
magamagának érvényes, tisztára egyéni, másoktól talán 
elitélt, de maga részéről mégis zsinórmértéknek tartoit 
erkölcsi szabályokat nem ismer soha és sehol. Az igazán 
erkölcsnélküli ember, az amoralista, aki a jelenségeket 
és a cselekvéseket bármilyen szempontból tudia érté- 
kelni és mérlegelni, — például az esztétika, a lélektan, 
az élettan, a néprajz, a nemzetgazdaságtan szemüvegé- 
vel és mérlegén — csak arra nem törekszik, még csak 
nem is gondol semmiképen, hogy megállapítsa, vajjon 
jelenségek és történések beleillenek-e vagy beleszorit- 
hatók-e az erkölcsileg jó és az immorálisan rossz kate- 
góriáinak ürmértékébe. Az amoralista, aki egyedül méltó 
az erkölcshijjas cimére, mindent kérdezhet az életnek 
attól a szeletjétől, amellyel akár mint ember, akár mint 
művész szembekerül, csak azt az egyet nem, hogy a 
szóban forgó szeletben észlelhető jelenségek és tettek 
morálisak-e vagy sem és mindenfajta kivánság támad- 
hat lelkében, csak az az egy nem, bárha az előtte 
levő élettünetekben morális szempontból nagyobb vagy 
kisebb lenne akár a megkötöttség, akár a szabadság. 
Az amoralistának se magára, se másokra vonatkozóan 
nem lehetnek semmiféle erkölcsi kivánságai. 
Wedekind Frank egyáltalában nem amoralista. En- 
nek a felfogásnak hideg, de tiszta magaslatára már 
nem tudott föllendülni. Sokkal mélyebb régiókban tanyáz 
még. Az ő munkái még. telisteli vannak tüzdelve er- 





kölcsi kérdésekkel. Másképen felel reájuk, mint a nagy 
tömeg, de mégis csak válaszra méltatja őket. Ha amora- 
lista volna, nem is látná meg az erkölcsi kérdéseket, 
vagy ha talán mégis, át tudná formálni őket célszerüségi, 
hasznossági, egészségügyi kérdésekké és csak akkor vála- 
szolna rájuk. Wedekindet ugyanott nyugtalanitja az er- 
kölcsi kétség, ahol a nyárspolgárt. AK különbség legföl- 
jebb az, hogy Wedekind arra, amit a köznapi erkölcs 
még rossznak mond, ráakasztja a morális jóság köpeny- 
kéjét, amit pedig a nyugodalmasan baktatók erkölcsileg 
jóként és kivánatosként szeretnek, arra rásüti az erkölcs- 
telenség csufitó bélyegét. Wedekind voltaképen mora- 
lista, mert ő is általánosan érvényesnek mondott és an- 
nak óhajtott erkölcsöt hirdet, csakhogy szerinte ez az 
erkölcs, ha talán formáiban nem is, de lényegében be- 
csületesebb, őszintébb, tisztább, emberibb erkölcs a mos- 
taninál, jobban szolgálja az emberiségnek a boldogság 
napfényes ormai felé való haladását, mint az európai 
és amerikai kulturnépeknél elismert erkölcs teszi. Wede- 
kind tehát nemcsak hogy nem amoralista, hanem ideá- 
lista is. Az amoralista nyugodtan szemléli az élet szin- 
játékát. Temperamentumához képest hol tragikusnak, hol 
kómikusnak látja a szereplőket és a szinhelyet, de amit 
lát, azt szükségképen valónak fogadja el és nem támad 
benne az az óhajtás, bárcsak másképen ágálnának a 
szereplők, bárcsak más volna a tragédia vagy komédia 
szinhelye. A moralista ellenben a megrögzött világ- 
javitó. Nincs megelégedve a világgal és ha eléggé 
öszinte, magával sem. RK maga erkölcsi szabályainak meg- 
felelő szinvonalra — szerinte mindig magaslatra — sze- 
retné fölemelni az emberiséget. Wedekind szintén mo- 
rális világjavitó. 

Lirai versei, bár olykor épen az ő soraik közül 
vihog ki a legmeztelenebb cinizmus, nem egyszer a 


46 



































legkonzervativabb moralista képében is mutatják Wede- 
kindet. RK maga szemével nézve magát, nem a más, 
hanem a maga mértékét alkalmazva is, bünnek érzi, 
értékeli és bünbánóan vallja sok tettét, a lelkiismeretének 
görnyedt hatalma alatt és végső óhajtása az, hogy Isten- 
nel és a világgal megbékélten haljon meg. Az amora- 
lista bün és nem-bün között nem tehet különbséget, 
épen ezért a bünbánat érzése, melytől a moralista so- 
hasem tud szabadulni, teljességgel idegen tőle. Neki a 
lelkiismeret gyönge emberek agyréme. 

Wedekindnek nem csupán mint lirikus egyénnek van 
sajgó lelkiismerete, hanem mint a társadalom tagjá- 
nak is. Az ő lelkiismeretét a társadalmi bünök is inzul- 
tálják és jajgatásra birják. Az amoralista csak társadalmi 
jelenségeket ismer. A világjavitó Wedekind nem tud 
belenyugodni abba, hogy a mai társadalmi berendezkedés 
mellett, a mostani erkölcspedagógiai rendszer alkalmazá- 
sával az életfakasztó ösztön a serdülő ifjuságnak sulyos 
megpróbáltatások, sebetütő szenvedések, olykor a pusz- 
tulás mérgezett forrásává válik. Az amoralista fölötte 
állana ennek a nyomoruságnak és csak a maga szemével 
látott képet adna róla... Wedekind maga visszahelyezkedik 
a serdülés gyötrelmei közé és a Tavasz ébredésében 
helyenként vádirat korbácsával csap le a mai erkölcsi 
nevelésre, jobb, természetesebb erkölcsre való nevelésért 
kardoskodva. Az amoralista tiszta müvész tud lenni, a 
moralista a művészetében is irányzatos, 

Az ösztönt meg nem béklyózó és helyes irányba 
vezető ifjusági nevelésen kivül Wedekindnek, főképen 
ujabb miüveiben, egyre több társadalmi ideáljai jelent- 
keznek. Az amoralista azt mondja a világnak, amikor 
tükröt tart elébe: lám, ilyen vagy! A moralista esetleg 
igy is szól, de el nem felejti hozzátenni, hogy milyennek 
óhajtaná a világot. Wedekindnek reformtervei a két 


Mell -ié 


"a 
a Baz ád 





46 


nem egymáshoz való viszonyához kapcsolódnak. RK mai 
társadalom egyik legszörnyübb bálványa szerinte a női 
érintetlenség szentségéről koholt legenda. E gonosz bál- 
vány tiszteletének tulajdonitható szerinte az a szörnyü 
éhség, mely a teremiés lakomájához soha el nem jutott 
vénleányt gyötri, az a feneketlen megvetés, mely azo- 
kat a teremtéseket üvölti körül, akik a társadalmi szank- 
ció nélkül is akár önzetlenül, akár érdekből, akár egyéni 
vonzódásból, akár állandó hivatásból oltják a férfiak 
legerősebb szomjuságát, az a jogfosztottság, melyet az 
egyházi és állami jóváhagyás nélkül született gyerme- 
kek, mint törvénytelen anyjuk ugynevezett szégyenének 
örökösei sinylenek meg. Oly társadalomról álmodik, ahoi 
minden zsák megleli a maga foltját, ahol nem lesznek 
oly nők, akik előtt rejtelem marad az asszonyiság tel- 
jes kibontakozása, ahol a nőt nem vetik meg azért, 
mert a legnagyobb gyönyörök bőkezü adományozója, 
ahol életet adni nem oly szégyen, mely az ártatlan mag- 
zatra is átöröklődik. És szinte maniákus fanatizmussal 
hevül a férfi és a nő viszonyának olyfajta rendezéséért, 
amelynek keretében nem ostoba és rosszul müködő vé- 
letlenségek, mindenfajta társadalmi és anyagi érdekek, 
vak és rossz irányba tévedő szerelmi vágyak hozzák 
együvé a párokat, hanem a faj érdekét mindenekfölött 
tartó, az emberiség jövőjére áhitatosan rámeredő, elit- 
utódok létrejöttét célzó megfontolások, párositó intéz- 
kedések, tervszerü, a faj lelki és testi nemesedésével ke- 
csegtető összeválogatások alapján kerülnek egymás mellé 
a különnemü emberek. A mai morállal szemben oly er- 
kölcsöt szeretne diadalra juttatni, általános társadalmi 
elismerést és méltánylást akarna biztosíttatni oly faji 
életnek, mely az egyénnek az érzéki élvezet maximumát, 
a fajnak a fölfelé való továbbfejlődést garantálná. Ez 
az iró, akit egyes birálói a társadalmon kivül állónak 








47 


tartanak, ideális elvei számára annyira kivánatosnak tartja 
a társadalmi elismerést, — azaz a társadalom kedvező 
morális itéletének elnyerését — hogy még az ugynevezett 
sszerelmi vásárc-t is olyan nyilt és becsületes vásárnak 
óhajtja rehabilitáltatni, amilyen akármilyen másfajta, nem 
emberhust forgalomba vivő vásár. Az amoralista a sze- 
relmi vásár létjogosultságát attól teszi függővé, hogy az 
mennyire, milyen minőségben tudja kielégiteni azt a szük- 
ségletet, amelynek jóllakatására megszületett. Csak mo- 
ralistának juthat eszébe, hogy valaminek teljes jogosult- 
ságát ne magában a szóban forgó jelenségben, hanem 
a dolgon kivül álló tényezőben keresse meg. Wedekind 
javithatatlan moralista. 

Müveiben végsőképen kedvezőtlen sorsuk van az 
amoralistáknak, akik igazán tul vannak a jón meg a 
rosszon, vagy szabatosan szólva, sohse jutottak oda, hogy 
különbséget tegyenek a kettő között. A Föld szelle- 
mének hősnője, Lulul, az örök-asszonyit jelképezi erősen 
egyéni vonásokkal, de nem azt az örök-asszonyit, mely 
a vidámabb Goethe szerint a magasságokba emel fel 
bennünket, hanem azt, mely a mélységbe vonó mágnes- 
ként hat a férfiemberre. Ez a Lulu egy darab természet, 
olyan, amilyen, vak őserő, mely csak a benne levő 
törvényeknek engedelmeskedik, melynek a jó és a rossz 
nem fogalom, hanem üresen csengő, értelmetlen szó 
csupán. Ez a Lulu, mint valami bélpoklosság, elpusztit 
minden férfit, aki közelébe kerül és nem is sejti, hogy 
az ő falánkságát rossznak is lehet mondani. HK jár- 
vány sincs tudatában annak, hogy gonosz, ,amikor meg- 
tizedel egy várost. Az ilyen bestiákat (ez a szó nem 
becsmérlés akar lenni, a világért se, hanem jellem- 
zés csupán!) az élet vagy fölmagasztalja, vagy pusz- 
tulásba dönti. Az irónak szabadságában van, hogy e két 
eset bármelyikét mutassa be, akár a diadalt, akár a 





bukást. És vajjon nem jellemző-e, hogy Wedekind Luluja 
— a Pandora szelencéje cimü éjféli lidérenyomásában — 
nem mint vidéki község tornyoskastélyu kegyura hal 
meg, ami pedig nagyon lehetséges volna, hanem mint 
a zugutca söpredéke pusztul el Londonban, ahol a has- 
felmetsző haitja végig rajta a halálos itéletet. Az amo- 
ralista valószinüleg napsugárral táncoltatta volna körül az 
asszonyképü Rontás halottaságyát, Wedekind belefulasztja 
a pocsolyába. A moralista abban is elárulja magát, 
hogyan halatja meg embereit. 

És Keith márki, az amoralista szélhámos, Lulu kis- 
asszonynak nem egy dologban férfira forditása, vajjon 
nem jár-e szintén pórul Wedekind rosszvoltából? Mintha 
a költő ezzel a hősével is be akarná bizonyitani, hogy 
nem tréfált, amikor egy versében az életből azt a ta- 
nulságot vonta le, hogy csakis a jósággal lehet tar- 
tósan jó üzletet csinálni; a rosszak gazoskodnak és el- 
véreznek, a szélhámosok ujjonganak és tönkremennek. 
Az amoralista ennek a lehetőségét is konstatálná, ilyen 
eseteket is észre tudna venni, de megfigyelései fölé soha- 
sem irná cimül: Ilyen az élet! (Legföljebb, habozva: 
Ilyen is lehet az élet! A moralista Wedekind azonban 
csak következetes, és hü legmélyebb érzéséhez, amikor 
müveiben nemcsak a moralistákkal, hanem, szinte ke- 
serü kedvteléssel, az amoralistákkal is a nyakukat szegeti. 

Wedekind moralizmusának van egy enyhitő körül- 
ménye: a költő szégyelli moralista voltát. Akár a leg- 
szabadabb és legemberibb morált hirdeti is, minden mo- 
ralista szükségképen többé-kevésbé kenetes prédikátor. 
Ennél nagyobb ellensége pedig a költőnek nem lehet. 
Ha tehát egy vérbeli költő érzi, hogy lelkében megszó- 
lalni kezd a prédikátor, szégyelnie kell magát. Wede- 
kind cinikussá válik szégyenében. Mindenáron palástolni 
akarja, — amit ő maga épen oly jól tud, mint a 





49 


Haláltánc leánykereskedője, Casti Piani márki — hogy 
voltaképen világjavitó moralista. Palástolni vágyik ezt 
nemcsak mások előtt, hanem maga előtt is, vagy leg- 
alább elfeledtetni akarja magamagával. Ez magyarázza 
meg, hogy olykor szinte megfulad az erőltetett kaca- 
gástól, amelyből mégis kiérzik a visszafojtott sirás, nem 
egyszer szinte cirkuszbeli kaucsukembert mutat tagjai- 
nak rettenetesen groteszk kiforgatásával, miközben mégis 
kihallik az elkényszeredett csontok recsegése, gyakran 
mintha ördögi cinizmus  abszintjától esnék  mámorba, 
amelyből mégis kivigyorog valami szomoru polgári jó- 
zanság. Ez Wedekind egyéni tragikuma: ami ő igazán, 
moralista, annak nem akar látszani, azt szégyelli. Ami- 
nek pedig látszani szeretne, amoralistának, attól minden 
cinikus taglejtése mellett is távol marad a lelke. 

A legnagyobb költőknek, akik — nem mindig, de 
legáldottabb pillanataikban — csakis amorálisak tudtak 
lenni, nem kellett szégyenkezniök semmiért, semmi gyön- 
geséget nem kellett takargatniok a cinizmus irgalmas 
palástjával. Shakespeare is, Flaubert is, mert reájuk gon- 
dolok, amikor a legnagyobb, fölötte trónol az egész 
mindenségnek, az életnek, a morálnak. Olyannak látják 
és láttatják az életet, amilyen. A moralisták pedig jobbnak 
vagy rosszabbnak láttatják, aszerint, ahogy lelkesitve buz- 
ditani, vagy ostorozva korholni akarnak bennünket. We- 
dekind — különösen ujabb miüveiben, igy a Hidallában 
is látjuk ezt — egy szerinte felsőbbrendü jövő magas- 
lataira szeretné felkorbácsolni az emberiséget. Flaubert 
megismertet bennünket magunkkal, egyebet nem akar, 
talán még ezt sem akarja. A morális Wedekind bizo- 
nyára jobb ember, de az amorális Flaubert nagyobb 
miüvész. És ha kettejük közül választanom kell, habozás 
nélkül otthagyom a jó embert. 


Modern Könyvtár 104—105. 4 








BNDERSEN, AZ EMBER 


Dokumentumok 


Ü. 


Apja őrült volt, atyai nagyapja futó bolond. Anyja 
óriási termetü, férfias külsejü nő, aki egész életén át 
rabja maradt az iszákosságnak. A delirium tremens pusz- 
titotta el a szegények házában. A gyermek Andersenről 
azt mondották játszótársai, hogy bolond, mint a nagyapja. 


HI. 


sÉEletem meséjex cimü önéletrajzában  ifjuságának 
kedvteléseiről igy számol be: "Legnagyobb örömöm abban 
tellett, hogy babaruhákat varrtam és babákkal játszottam.c 
Majd ezt vallja: :Nap-nap után otthon ültem, babaruhát 
varrva. Hogy megszerezzem az ehhez szükséges tarka 
tongyokat, divatáru-boltokban szövet- és selyem-szalag- 
mintákat kéregettem. Fantáziám oly annyira foglalkozott 
ezzel a babaholmival, hogy gyakran megállottam az ut- 
cán és nézegettem a selyembe s bársonyba öltözött ele- 
gáns hölgyeket. Képzeletemben aztán ollóm alatt láttam 
ezt a piperét. Egész órák teltek el, miközben ezzel fog- 
lalkoztattam elmémet.c 











51 


III. 





Andersen egy vidéki szállóban olyan szobába ke- 
rült, amely mellett egy ünnepelt szép primadonna lakott. 
A miüvésznő lefekvés előtt nagy szerelmi áriát énekelt, 
melynek tartalma világos tanuságot tett a fiatal nő ér- 
zéseiről és szándékairól. Andersen, mint egy levélben 
őszintén bevallja, raz ijedtségtől megdermedt és félel- 
mében asztalt tolt a szoba ajtaja elé. c 

Egy alkalommal lakásán meglátogatta egy urinő és 
bevallotta, hogy imádja a nagy költőt. Andersent rémület 
fogta el arra a gondolatra, hogy esetleg pásztoróra vára- 
kozik reá. Behivta inasát és eltávolittatta a sbadar exa- 
tált teremtéste, 


IV. 


RK legnagyobb hiuság lakozott benne. Bár rutsága 
mesébe illő volt, sohasem mehetett el tükör mellett, a 
nélkül, hogy bele ne nézett volna. Nagyon büszke volt 
dus hajára, melyet nap-nap után gondosan göndörittetett 
a fodrászszal. Egy alkalommál ünnepet rendeztek tiszte- 
letére. Már nem ért rá, hogy elmenjen a borbélyhoz. Még 
napok mulva is sopánkodott amiatt, hogy akkor este nem 
volt eléggé göndör a haja. Mindig ügyet vetett a gon- 
dos és elegáns ruházkodásra. Sok levelében nagy helyet 
foglal el ujonnan beszerzett ruhájának pepecselő leirása. 
Mindig számot ad arról a hatásról is, melyet ruhájával 
keltett, vagy kelteni vélt. Gyakoriak az ilyen megjegyzések : 
"Most nagyon csinos vagyok.c — sNapról-napra szépü- 
lök.c Harmincöt éves korában, egy udvari bál után, igy 
fejezi ki megelégedését: :Azt mondották, hogy bájos vol- 
tam.cx Nyakának hosszu és sovány voltát rendkivül nagy 


4t 


ún, vadsáák 





52 


álló gallérral, lábának vékonyságát mesterségesen bő nad- 
rággal igyekezett elpalástolni. — Maga beszélte, hogy egy 
mulatság előtt, melyre meghivták, napokon át :főpróbát 
tartott toálettjének valamennyi misztériumávalxc és lakásán 
sÓrákhosszat dandy módjára kitömve és felcicomázva jár- 
káltc. Párisban jártában, mint egy levelében megvallja, 
kedve tellett abban, hogy sétaközben kezével kissé föl- 
huzza nadrágja lábaszárát, hogy skissé látni lehessen a 
szép selyemharisnyákatc. Andersen nagyon szivesen öl- 
tött női ruhát. Részt szeretett venni mükedvelő előadásokon, 
de ilyenkor egyetlenegyszer sem lépett fel férfiszerepek- 
ben. Mindig csak női szerepelt vállalt. Fura külsejének 
megfelelően többnyire kómikus szerepeket osztanak ki neki. 
De még igy is tetszeni vágyik és olykor a legkomolyabban 
meg van győződve róla, hogy nagy hatást tud kelteni. 
Hogy ezt a hatást milyen formában képzelte, azt elárulja 
Wulff Henriettehez intézett levelének ez a mondata: — 
"Higyje el, hogy elbüvölő leszek (t. i. az előadáson). Tudj?" 
Isten, milyen nagy hatással leszek a fiatal diákok szivére.c 


V. 


Oly babonás volt, mint valami vénasszony. Semmitől 
se félt jobban, mint a haláltól. Ha e legcsekélyebb rosszul- 
létet érezte, már attól tartott, hogy komoly és veszedelmes 
betegsége van. Minden egyes álmának jelentőségén napokig 
el tudott töprengeni. 

Babonás voltát jól ismerték. Ha vidéki kastélyok ven- 
dége volt, a nők gyakran megtréfálták azzal, hogy kisér- 
tetjárást produkáltak, amivel vad rémületet keltettek Ander- 
senben. ! 





53 


Életirásaiban és leveleiben szó esik arról, hogy An- 
dersent három vagy négy izben szenvedélyes szerelem he- 
vitette. Erről szól egy csomó szerelmes verse is. De mint 
legujabb biográfusa, Hansen Albert kimutatja, e szerelmek 
külső körülményeiről mitsem tudunk. Andersen életét apróra 
ismerjük, de sejtelmünk sincs arról, kik azok a nők, akik- 
ért a költő verseiben eped. Egyébként maga Andersen is 
majdnem mindig csakis arról ir, hogy regy teremtéstce, 
skét barna szemetc imád. Legmeghittebb barátai hiába 
kutatták, hogy ki lehet a szeretett nő, soha nem juthattak 
nyomára. Legtöbbet emlegette a költő életének nagy sze- 
relmét, amelyről maga három, egymástól teljesen elütő 
verziót terjesztett. Valahol egy dán vidéki városkában, mely- 
nek neve örök titok maradt, megismerkedett egy leánnyal. 
Kilétét nem árulhatja el senkinek. Őrülten beleszeretett. 
Később azonban kiábrándult belőle. Belátta, hogy a nagy 
szerelem csak költői ábránd és önámitás volt. AK leány 
mást szeretett és később ahhoz is ment feleségül. Ezt be- 
széli az önéletrajz. Más szint ad a szerelmi történetnek a 
költő egy magánlevele. K leény viszonozta a szerelmet, 
de amikor megismerkedett Andersennel, már másnak volt 
a jegyese és azzal kellett oltár elé lépnie. Megint más- 
képpen beszélte el a dolgot maga Andersen egy bizalmas 
barátjának. Viszontszerelmet keltett a szeretett leány szi- 
vében. Az ideál teljesen szabad is volt. De a költő mégsem 
vette el, mert szegénysége nem engedte meg neki a csa- 
ládalapitást. AK leánynak volt ugyan elég vagyona, de 
a világ azt mondhatta volna, hogy Andersen a hozomány- 
ért nősült, ez pedig nagyon fájt volna neki. 

Ellenmondásokkal teljes, tarka beszéd ez, melyen ne- 
héz dolog eligazodni. A sszegényc Andersen abban az idő- 
ben, amikor ez állitólagos szerelem emésztette, nagy évi 








járadékot huzott a dán királytól (holta után hatvanezer 
arany tallért hagyott örököseinek). A titkolózó Andersen 
pedig, aki a világért sem nevezte volna meg a leányt, a 
legpletykásabb és a legfecsegőbb ember volt. Ha valaki 
titkokat bizott rá, másnap már a fél város tudott róluk. 
Minden szerelmi titkot ki tudott szimatolni és mentől gyor- 
sabban terjesztette a többé-kevésbbé pikáns botrányokat. 
Kis lakásában, melynek berendezése egy aggszüz szobáira 
emlékeztetett, barátait és harátnőit gyakran meghivta ká- 
véra és ilyenkor az uzsonnát mások szerelmének indiszkrét 
alosszálásával füszerezte. És ez az ember a maga szerel- 
meit annyira el tudta titkolni? Mert ez a szerelem 
csak költői mese volt a leánnyal együtt — véli a föntebb 
emlitett Hansen. 


VII. 


Andersen, néhány idősebb irót nem tekintve, leg- 
inkább fiatalemberekkel szeretett barátkozni. Joggal lehet 
rámutatni e baráti érzések különös jellegére. Hizeleg ba- 
rátainak, csókolgatja őket, megsimogatja arcukat, félté- 
kenykedik reájuk és kétségbe van esve, ha barátai nem 
viszonozzák hasonló mértékben az ő érzelmeit. Egy ke- 
vésbbé ismert versében megénekel egy ilyen barátot. Hol- 
das éjszakán csöndes ligetben sétál az ő édes, kedves La- 
josával. Karjával átöleli a barátot, sziv a szivhez simul 
és a költő hálát mond Istennek, hogy oly barátot talált, 
akinek neve örökkön él lelkében. Egy másik barátjáról, V. 
Keresztélyről ezeket irja naplójába: :Minden nap együtt 
vagyok az én drága Keresztélyemmel. Ugy érzem, hogy 
ő bilincselt magához legiobban. Az ő társaságában nem is 
tudom, hogyan mulnak az órák, bár máskülömben mindig 





e e. 
késést án 


55 




























nagyon mélabus a kedvem. Olybá tünik, mintha megbabo- 
názott volna. Nem is tudom, hogy miért szeretem annyira.cs 
V. Keresztély, mint Andersen egy későbbi leveléből ki- 
tünik, nagyon szép fiatalember volt, aminthogy a költő 
sifju barátaix egytől-egyig a férfiszépség mintaképei. Ezt 
a szépséget Andersen nagyon tudta értékelni. Utazásai 
közben nem egyszer említést tesz arról, hogy szép bérko- 
csisok, hajóslegények, inasok mennyire magukra vonták 
figyelmét. Tréfa-e, vagy őszinteség, ha uti naplójába ezt 
irja egyszer: "Az a szerencsétlenség ért, hogy egy ke- 
gyetlen nyil beletalált szivem kellő közepébe. Ennek egy 
igen ifju portugál az oka. Halálosan beleszerettem szemébe 
és egész valójábalcx 


VUIL 


Bz itt következő levéltöredék 1835 augusztus 8-ikán 
kelt. Iródott éjjel tizenegy órakor. Collin Eduárdhoz van 
intézve, aki aggkorában, 1882-ben könyvet irt  Ander- 
senrői. 

Hallgassuk meg szenvedélyes esdeklését: sVágyat ér- 
zek Ön után. Igen, ebben a pillanatban ugy megkivántam, 
mintha sötét szemü és lángoló pillantásu, elbüvölő ka- 
lábriai leány volna. — — Sohsem volt testvérem, de ha 
volna, lehetetlenség volna ugy szeretnem őt, mint ahogy 
Önt szeretem. — — De jaj, Ön nem viszonozza szerelme- 
met és ez gyötör engem. Senkitsem szerettem ugy, mint 
Önt. Kétségbe kellene esnem, ha elvesziteném. Ugy tetszik, 
mintha barátságunk arra termett, hogy valaki leirja, miás- 
kor pedig tartok attól, hogy ez megtörténhetnék. Egész 
lelkemet, szivem mély titkát föltárhatnám, de ami barátsá- 
gunk olyan, mint a misztériumok. Nem szabad elemezni 
őket. cx j GARÉ 





Egy másik levélből: s:Belátom, hogy ez a rokon- 
érzésért való örökös kinlódás valami csunyát és megalázót 
rejt magában. De büszkeségemet legyőzi Ön iránt érzett 
szerelmem. Mondhatatlanul szeretem és szinte kétségbe 
kell esnem, mert Ön nem tud és nem akar oly barátom 
lenni, amilyen, ha helyzetünk a megforditott volna, én 
tudnék lenni Önnek. Mit vétettem? Miért kelt az én jelle- 
mem Önben visszatetszést? Mondja meg, hadd változtassak 
rajta. Az Ön szive talán nélkülözheti az enyémet, én nem 
lehetek el az Öné nélküle 


Néha baráti érzését egyenesen egy nő szerelmi szen- 
vendélyéhez hasonlítja. Gondolatban mindig barátjával van 
és több izben versetis ir hozzá. RK féltékenység sem idegen 
tőle. Eduárd egy este eimondotta neki, hogy másik barátjá- 
val, Emillel lesz együtt. Erre ezt irja Andersen: :Igy va- 
gyunk hát! Öt várja! Öhozzá ragaszkodik! Vele sétál! 
Hiszen én is szeretem Emilt, de ha engem mellőznek 
miatta, akkor kétségbeesés gyötör.c 

Collin Eduárd minden tekintetben normális ember, nem 
. viszonozta ezt a szenvedelmes érzést. Barátja felajánlotta 
neki a tegeződést, de erre sem volt hajlandó. Andersent 
keg Jetlenül bántotta ez a visszautasítás. sSirtam — irja 
— de hallgattam. Örökké sajgott szivem sebe, de lágy- 
ságom, félig nőies voltom mégis hozzáfüzve tartott.c 


Amikor Collin eljegyezte magát egy szép fiatal leány- 
nyal, Andersen nem birt fájdalmával. Elhagyta Dániát és 
Németországba utazott. Onnan irja barátjának, aki talán 
föl sem tudta fogni a nagy kétségbeesés igazi okát: "Ha 
nem menekülök, tönkre kellett volna mennem.c Amikor 
pedig Eduárd esküvöjét üli, ezt a levelet kapja Andersentől : 
"Mint Mózes, a hegyen állok és az igéret földjére nézek, 
ahová sohasem fogok eljutni. Isten ugyan sokat adott 
nekem, de talán éppen az, amit nélkülöznöm kell, a leg- 








597 


szebb és a legnagyobb boldogság. Egész életemen át 
egyedül kell maradnom. Egyedül maradok és kell marad- 
nomlc És naplójában felpanaszolja álmatlan éjszakáinak 
forró könnyeit és attól tart, hogy elhagyatottságában el 
fog pusztulni. Egy barátja pedig, aki később gyakran van 
Andersen társaságában, arra kéri Collint, hogy vigasztalja 
meg a költőt, akinek reggel első, este meg utolsó gondolata 
mindig csak Collin. 


IX. 


HA kilencvenes évek elején Kopenhágában K. M. irót 
letartóztatták szemérem elleni deliktum miatt. AK dán la- 
pok nagyon bőven tárgyalták az esetet. Az egyik K. M. 
életének leirása során a következő megjegyzést tette: 
:Gyermekkorában a csinos és értelmes fiut egy Kopen- 
hága közelében levő birtokra vitték, melynek vén falai 
mögött más vendégek mellett az akkor még életben levő 
Bndersen is szokott időzni. Amit K. M. ehhez az előkelő- 
séghez való viszonyáról mond, azt itt nem reprodukál- 
hatjuk. Az utókor K. M. vallomásaiban nem egy vonást 
fog találni, mely alkalmasnak látszik arra, hogy vele kap- 
csolatban uj lélektani szempontból itéljük meg nagy mese- 
költőnket, aki tudvalevően egész : életén keresztül agg- 
legény maradt.z Ez a közlemény nagy feltünést keltett. 
A föntebb emlitett Collin Eduárd fia, Collin Jónás, akiért 
Andersen valamikor szintén rajongott, minden követ meg- 
mozgatott, hogy megcáfolhassa az Andersenre vonatkozó 
leleplezést. Az igazságügyminiszterium, a rendőrfőnökség 
és a vizsgálóbíró közbenjárására a vizsgálati fogságban 
levő K. M. vissza is vonta vallomásainak a költővel 
kapcsolatos részét. 








Andersen fájdalmasan érezte a titkolózás kénysze- 
ségét. 5Ó bárcsak föltárhatnám Önnek egész lelkemet, — 
irha egyik barátjának — akkor enyhülést lelnék. De nem 
tehetem. Higyje el nekem, vannak fájdalmak, melyeknek 
titkát legjobb barátainkra sem bizhatjuk. Bárcsak lepil- 
lanthatna lelkem fenekére, akkor megértené sóvárgásom 
forrását. A nagy, átlátszó tengernek is vannak kifürkész- 
hetetlen mélységei, melyeket a buvárok közül nem ismer 
senki.c Wulff Henriettenek pedig még nyiltabban irja: s5A 
sziv naplójában vannak lapok, melyek annyira egymásra 
vannak ragasztva, hogy csak Isten tudja széjjelfejteni őket. 
Bármilyen őszinte szeretnék is lenni, vannak fájdalmaim, 
melyeknek eredetére nem merek rámutatni. Bennem la- 
kozik egy érzés...cs 


XI. i ( 


Nagy költő. Mi reánk ez tartozik, a többi pedig az ő 
dolga volt. Talentuma hódolatra késztet, the rest is silence. 











. SZANIN 


Néhány esztendővel ezelőtt egyáltalában nem volt 
szégyen, ha az irodalmilag müvelt ember nem is sejtette, 
kicsoda Arczibasev. Azóta kiderült, hogy ennek az ed- 
dig ismeretlen nevü irónak lelkéből született az a re- 
gény, mely állitólag valósággal megbolonditotta, erotikus 
mániába korbácsolta Oroszország intelligenciáját. Német 
és francia lapok pokolszinü legendákat tudtak a hősé- 
ről Szanin névre keresztelt regény ördögi hatásáról. 
Oroszországszerte szinte a földből sarjadtak ki a :sza- 
ninistazx klubok és egyesületek, melyeknek egész Dpro- 
grammjuk ebbe az egy izzó tételbe van belesüritve: 
az érzéki élvezet az egyetlen, amiért e földön élni, 
amit keresni érdemes. AK nagyobb orosz városokban egyre 
jobban elszaporodtak azok a titkos tanyák, ahol előkelő 
és kevésbé előkelő, gazdag és szegény, öreg és fiatal, 
de egyképen műveit és intelligens emberek mindazokat 
a tagadhatatlanul jókat cselekedték, amiket a filléres 
lapok frazeológiája rlegdurvább kicsapongásokc-nak szo- 
kott jellemezni. Az orgiák férfi és női hősei jórészt 
azok közül kerültek ki, akik régebben politikai mozga- 
Iomba, forradalmi agitációba vitték bele legforróbb hevü- 
leteiket. Akik azelőtt elzarándokoltak a nép közé, hogy 
leszedjék szeméről a miüveletlenség hályogát, most in- 
kább a maguk szemét borittatták el a [egszílajabb ér- 
zéki mámor vérvörös ködével. Akik valamikor bom- 
bákat szerettek volna hajitani a zsarnokság hóhéraira 
és pribékjeire, akik tajtékzó dühvel hörögték el, hogy 
sin tyurannosc, most inkább a paradicsomi bünbeesés 


60 





örökké egyforma, mégis örökké uj jeleneteit plasztikázták 
el mámortársaik gyülekezetének szemeláttára, vértpezs- 
ditő zenekiséret ütemére. 

Azt az erőt, amelyet az orosz társadalom csakis a 
politikai forradalom céljaira pazarolt, egy idő óta rész- 
ben egy vad sexuális forradalom emészti föl. És mind- 
ezt az átalakulást, a zsarnokfalásnak és szabadságvágy- 
nak érzéki tömeglázzá való áthasonulását, az Orosz- 
országból kiszállingózott hirek szerint, Arczibasev Sza- 
nin-ja okozta volna. 

A regény most megvan németül is. Hatását kipró- 
bálhatni nem-orosz lelken is. Első sorban nem irodalmi, 
hanem erotikus hatásáról lehet szó. Hiszen Oroszország- 
ban is, miután elolvasták a regényt, nem azt kutat- 
ták és méricskélték az emberek, érdekes-e a munka 
meséje, élnek-e az alakjai, van-e szinük és illatuk a 
szavaiknak, hanem esztétikai fejtegetések mellőzésével 
cselekedni kezdtek. Ez a regény állitólag ugy hatott rájuk, 
mint valami erős afrodiziákum. Szinte azt mondhatni, 
hogy beléjük bujt az ördög. Sutba dobtak mindent, amit 
szentnek vallottak és csakis arra a legföldibb gyönyörü- 
ségre vágyódtak, ami egy középkori misztikusnak el- 
ragadtatástól  hevitett meghatározása szerint még a 
mennybéli angyalok tiszta lelkét is irigységgel tudná el- 
tölteni. A Szanin megtüzesitette az előbb csak zsolozs- 
mákat zengő ajkakat is, ölelésre hajlitotta a bombavető 
karokat is, megremegtette a hazafias aszkétaságtól el- 
sorvasztott csipőket is és a megbokrosodott vággyal 
pokolba kergettetett minden szemérmet. Ily sikerü mun- 
kát más szemmel kell olvasnom, mint teszem azt, egy 
társadalmi szatirát, mely a pálinkamérők visszaéléseit 
ostorozza. 

A külföldi és hazai jellemzések nem tudtak meg- 
téveszteni. Ugy látszik, orosznak kell lenni, hogy ez 


61 


a regény érzéki dühre lázitsa az embert. Az orosz 
határon tul már nem hevit. Szaninban tömérdek a filozo- 
fálás, kevés az igazi erotika. Marguis de Sade vérrel 
és sárral odamázolt regényeinek kis hijja háromnegyed- 
része szintén bölcselkedés. De a megbomlott erotikájuk 
lidércenyomást nehezit rá a szivemre és a hisztéria 
golyóját  hengergeti bele a torkomba. Elájulhatok a 
kegyetlen gyönyörüség kéjes fájdalmától. És hogy egy 
másik világhírü  erotikumot emlitsek, a  Memoiren 
einer  Sángerin, amit talán nem ok nélkül a zse- 
niális Schröder-Devrient Vilmának tulajdonitanak a per- 
verzitásnak nevezett inyencségek történetírói, felerész- 
ben szintén filozoféma. De az erotikuma olyan, hogy 
amikor először áradt bele rettenetes tüze az ereimbe, 
a forró vérhullámok ugy rohantak agyvelőmbe, hogy 
szinte beleszédültem. 

Szanin nem zavarja meg gyilkosan az álmomat. 
Nem kerget bele az éjszakába, hogy páromat keressem. 
Nem égeti cserepesre az ajkamat, nem vereti ki szivem- 
mel egy bacchánsnóta részeg ütemét, nem költözteti ve- 
szett pillanatokra egész lelkemet elérhetetlen messzeség- 
ben vonagló női testekbe. Ez a regény nem veszi el 
az eszemet és nem értem, hogyan tudta megtébolyitani 
az oroszokat, ha ugyan rgazán megbolonditotta őket és 
nem ismétlődik meg ezuttal is az a gyakorta tapasztalt 
eset, hogy egy különös szabásu hirszolgálat telefon- 
drótján át, ami Oroszországban csak sóhajtás, kiáltás- 
nak hallatszik ide, ugyane hirszolgálat nagyitó üvegein 
keresztül, ami ott parázs, máglyatüznek látszik ide és, 
amint hallani már, hihetetlen tóditás a Szanin orosz- 
országi erotikus hatása is. 

Bölcs józanságbói azonban már sokkal több van 
ebben a világhirüvé reklámozott regényben, abból a 
bölcs józanságból, melynek közkeletü neve: egoizmus. 





kal 


Te et 


es 


pöég OSR áz 


ze 
sze 


velágye ke 


ex 


1; 
aA 
ft 
"a 
he 


[3 


ÖL 
tri 
b 7 
ap 
it 
we 
a! 
jat 
f 
NM / 
a 
1 
t9) 
§ 
vi 





Tedd azt és csakis azt, ami a magad gyönyörüségére 
való. Elsősorban tehát lehetőleg sokszorozzad meg kéjei- 
det. Az ugynevezeit közügyekhez semmi közöd, baromság 
törődni velök. Forduljon fel akár az egész világ is, 
ha arról van szó, hogy akár csak egy percnyi jókedv- 
vel édesitsed meg életedet. Ezt tanitja Szanin, de sajnos, 
nem nagyon szuggesztiv erejü szavakkal és oly csele- 
kedetekkel, amilyenek például több embernek a halálba 
kergetése, barátja ideáljának : elcsábitása, egy temetés bru- 
tális megzavarása. 

Sem a tanitás, sem a magyarázó cselekedetek nem 
pályázhatnak az ujszerüség érdekességére. Hogy leg- 
kisebb magánügyeink is előbbrevalók a legnagyobb köz- 
ügyeknél is és hogy a kéj hajszolásában a lelkiismeret 
fölösleges kolonc, hogy nem másokért, hanem csakis 
magunkért kell élni, azt Arczibasev előtt is sokan és 
sokszor próbálták már bizonyitgatni, az orosz iróénál 
jóval inkább meggyőző, kicsiszoltabb pengéjü dialektiká- 
val. Eldönteni senkisem fogja ezt az ősi kérdést olyképen, 
hogy döntésének mindenki alávesse magát. Az állásfog- 
lalás mindig az egyéni vérmérséklet dolga marad. 

Erotikája gyönge izmu és bágyadt tüzü, bőszavu 
filozofálása régi tételeket támogat hosszadalmasan ódon 
érvekkel. Mi marad meg tehát Arczibasev érdeméüi? 
Néhány tájkép, melyeknek gyöngyház szinei felejthetet- 
len gyöngédséggel simogatják meg lelki szemünket. És 
néhány sivár, de nagyszerü jelenet, melyeknek vásári 
kikiáltó cimük lehetne: egy tüdővészes utolsó napjai, 
egy meggyalázott katonatiszt öngyilkossága, egy agyon- 
tépelődő neuraszténiás végső órái. Ezeknek a jelenetek- 
nek a haláltól való félelem és az elmulás közeledtének 
dermesztő érzése a hatalmas rendezőjük. Ezek a jele- 
netek és csakis ezek belefagynak emlékezetünkbe. És igy 
esik aztán, hogy az az iró, akinek filozófiája az élettel 





onos itott kéj tlüdenhatóságát hirdeti, végül mén $Ű 
épen azzal a szándékán kivül eső hatással bocsát 
l bennünket, hogy nem az élet, hanem a halál a § 1 
legnagyobb ur. 








ARNO HOLZ — 1906 — 


Brno Holz negyvenkét esztendős ember. Életének utja 
sokfelé kanyargott. Tömérdek szenvedésen keresztül haj- 
szolta végzete. Amit nagykésőn elért: néhány ezer márka 
tantiém. Gyarló eredmény, nem éri meg a verejtéket. De 
Arno Holz szomoruan vallhatja, hogy amiért verejtéke 
hullott, nemes gyötrődéseért sohsem kapta meg azt az egy- 
értéket, melyet sikernek neveznek. A tömeg elismerése 
akkor kiabált feléje, amikor mitsem érzett a müvészi al- 
kotás keserüségeiből, amikor — a müvészet etikájának 
szempontjából tekintve munkáját — lelkiismeretlenül elalja- 
sodott. Ezt a sikert a gyomor örömmel üdvözölhette, de 
a lélek, a büntudat elkerülhetetlen fanyar órában, bizo- 
nyára megvetette magát érette. 

Brno Holz 1883-ban hazafias versekért megkapja a 
Schiller-dijat. — sEntstehungsjahr 1884xc — ezt a sig- 
numot viseli a Buch der Zeit, mely az akkori német szociál- 
demokrata ifjuság legtökéletesebb programmpoézise. Né- 
hány évvel utóbb Johannes Schlaffal együtt kiad három 
naturalista szinmüvet. Ha másról nem, egy érdemükről 
tanuskodik Gerhart Hauptmann első, 1889-ben megjelent 
drámájának, a :Vor Sonnenaufgangc-nak ez a dediká- 
ciója: "Bjarne P. Holmsen (Holz és Schlaf közös álneve), 
dem conseguentesten Realisten, Verfasser von "Papa Ham- 
letcx zugeeignet, in freudiger BKnerkennung der durch sein 
Buch empfangenen enscheidenden Anregung.c Ennek az 
iránynak — Hauptmann később diadalmasan kinőtt be- 
lőle és tulnőtt rajta — Holz irta meg elméleti kátéját is: 
Die Kunst, ihr Wesen und ihre Gesetze.s Később ő is 





65 


elpártolt a sconseguens realismustól.c Mint egykor a drá- 
mában, most a lirában, az ősi sablonok legellentállóbb 
mentsvárában akart forradalmat támasztani. Mint a leg- 
öntudatosabb irók egyike, előbb elméletileg számot ad 
magának a procédéről: Revolution der Lyrik. Azután meg- 
irja hozzá az iskolai példatárat: Phantasus (1898. és 1899.) 
Ebből a forradalmi vajudásból voltaképpen csak egérke 
született: a rimtelen és béklyózatlan lüktetésü svers librec 
szimmetrikusabbá tétele (ez még hagyján!) és egyedural- 
mának hirdetése (ami már müvészietlen zsarnokoskodás.) 
RK rimelés mestere, aki a technikai ügyefogyottság kény- 
szerüsége nélkül, csakis elméleti okokból, a feltétlen rim- 
telenséget proklamálta, egy-két évvel utóbb visszatért a 
forradalom előtti verseléshez. Pályája elején, mint husz 
éves ifju azzal mulatozott, hogy Goethe, Heine, Eichen- 
dorff stilusát és versformáít megtévesztő ügyességgel utá- 
nozta, tudatos, bevallott hamisitásokat gyártva, az olvasó 
megtréfálására. Most ugyanazt tette a XVII. század és 
a német rokokó költőivel (Dafnis; Aus Urgrossmutters 
Garten.) Ha e könyveken nem volna rajta az 1904. és 1905 
évszám, ha a papiros és nyomtatás nem árulná el : a kelet- 
kezés idejét, a legjobb orru irodalomtörténetiró is azt 
hinné, hogy régi sineditax ösmeretlen verseit olvassa. 
Ebben az irói munkásságban néhány esztendei hézag 
van, melyet sötét életrajzi adatok töltenek ki. Arno Holz 
nem keresett annyit irásaival, hogy az éhenhalás réme 
ne fenyegesse. Maximilian Harden, a Zukunfít szerkesztője 
gyüjtést inditott részére, hogy el ne pusztuljon. (Detlev 
von Liliencronról is igy kellett gondoskodni.) Közben Holz 
bejutott egy játékkereskedő gyárába, ahol uj és elmés gye- 
rekjátékokat eszelt ki. Modelljeiért annyit kapott, hogy 
többé nem szorult irótársainak könyörületességére. Né- 
hány játékával, melylyel meg tudta fogni a gyermekek 
érdeklődését, nagyobb erkölcsi és anyagi sikert ért, mint 


Modern Könyvtár 194—105., 5 





499 
Öv 
Me 
ha 
vé 
h/ 
KGN i 





ha 


TI 89 LÉ ROKNÉVYSEKAN 
1758 08T zet EK INYOETSÁRKSR 
zt. 


addigi egész irói munkásságáért. Két évvel ezelőtt, miután 
senkinek se kellett a modelltervezés mellett készült 250- 
cialaristocratenc cimü naturalista komédiája,  összeállott 
Oscar Jerschke ügyvéddel, akivel együtt adta ki annak 
idején első verseskönyvét. Ezuttal több hasznot hajtó mun- 
kát müveltek. Megirták :Traumulusc-t, ezt a gimnázista 
tragédiát, mely lélekrajz ürügye alatt a nagy tömeg szen- 
timentálizmusára spekulál. A kisérlet, — mint annyi más 
szinpadi mesteremberé — fényesen beütött. Valamennyi 
német szinpad előadta a durván összeabdált tákolást. Arno 
Holz a játékkereskedő miühelyének homályából kikerült 
a leglármásabb nyilvánosság közepébe. Az irodalmi ate- 
lier-k örökös kisérletezőjéből egyszerre kész ember lett. 
Holz megunta a koplalást. Mártirságra nem született. 
Gyomra konvertitává tette. Müvészi meggyőződését, mely- 
ért száraz kenyér se jutott neki, odaadta cserébe a bősé- 
gesen ölébe hulló tantiémekért. A büszke iró öngyilkos 
lett, és az ő halottaiból feltámadt a megalkuvóan számitó 
és jól számitó mesterember... 

A Buch der Zeit, melynek uj kiadása tette aktuálissá 
ezt a megemlékezést, első- és másodizben (1885. és 
1891.) Panizza Oszkár kiadójánál, Schabelitznél jelent meg 
Zürichben. Akkortájt még ez a becsületes öreg volt egye- 
düli mentsváruk mindazoknak, akiket szókimondásuk mi- 
att otthon, a nagy Németországban egyetlen kiadó se 
mert befogadni. Manapság, 1905-ben már kiadják Holzot 
minden aggódás és baj nélkül Münchenben is, olcsó ki- 
adásban, egyszerre tizezer példányban. Idők változása: 
ami husz évvel ezelőtt közveszedelem volt, ma már népies 
olvasmány. 

Az egész kötet harci riadó a vallás, az erkölcs, a 
társadalom, a müvészet és az irodalom ósdiságai és elő- 
itéletei ellen: harangok félreverése, tüzcsóvák lobogtatása, 
hangos, tulságosan hangos dallamok, vörös, tulságosan 






67 
































vörös szinek. A kötet nem kis része ma már elavult. Sok 
hatalmas bálvány, mely zsarnoki megvetéssel vigyorgott 
a lábánál vergődő emberiségre — mindenek fölött Német- 
országban anno 1880. — ma már ledölt. "Agyagból volt 
a kolossz lába, beléomlott az éjszakába.c De huszonöt 
évvel ezelőtt még nem tudták a szfinx titkát és ugy harcol- 
tak, mintha örökkévaló hatalmak ellen harcolnának, nem is 
a győzelem reményében, inkább csak a küzdelem lebir- 
hatatlan szükségétől sarkantyuzva. Most, amikor nagyot 
fordult a világ és a socialdemokrata párt a német biro- 
dalmi gyülésnek számra és erőre második pártja, a könyv 
sok lapja idejét multa. 

Mégse szabad igazságtalannak lennünk. A kötetnek, 
mint kortörténeti és emberi dokumentumnak teljes értéke 
van ma is: az a hevülés, melynek tüze izzik benne, az 
az ifju erő, melynek izmai dagadoznak benne, most is 
megkapja a kiégett szivüeket és petyhüdt husuakat. Sok 
a kötetben a rétori pátosz; 1884-ben még közelebb voltak 
Herwegh-hez és a Bismarck-féle vasmarku Ausnahms- 
gesetz idejében a suttogó szót nem hallotta volna meg 
senki. A szónoki reflexió gyakoribb, mint a költői kép- 
zeletből kibontakozó vizió. Azonban mindent egybevetve: 
a pátosz sokszor mély zengésü, mint a gordonka szava; 
a reflexióból nem egyszer csillogó és szemfényvesztő 
élénkségü szellemesség mosolyog felénk. Olykor megálli- 
tanak bennünket fájdalmas érzéstől szinezett, minden ten- 
dencia hijjával levő, mégis minden kifejezett tendenciánál 
szugesztivabb képek Berlin világvárosi proletár-nyomo- 
rából. Végül pedig értékelnünk kell a bármely stilussal 
szinte fitymálva játszó, a legmakacsabb formákat eről- 
ködés nélkül lebiró technikát is. 

A Buch der Zeit szépségeiért el kell felejtenünk, hogy 
Brno Holz megtudta irni Traumulust is, ahelyett, hogy 
folytatta volna az uj gyerekjáték-modellek kieszelését. 


5tr 


al 
pt na 4. Pi 


MOLA ÁL ÁOK ÁL ZAL 1.1 LA CK INTÉ GT ÉLNE 2E 101 TRE AA ZKT 2dt, T LTAL É LÁV ÁN KE 2 LANÖNAN LÁT SSE ÉRÁK TRNTSRNI 
e 3 f 9 4 pszt ÚN NE 
X xv 


KISS JÓZSEF 


Egy jubileumról 


Költőknek sokáig kell várakozniok, mig jubileumot 
rendeznek nekik. Magyar költők a nagy várakozásban 
ki is szoktak dőlni és nem egyszer megesik, hogy szüle- 
tésük évfordulója csak akkor válik mérsékelt zaju nem- 
zeti ünneppé, amikor a kegyelet a haláluk napját is 
számon tarthatja már. 

Kiss József szerencsés kivétel. De milyen szeren- 
csés! Jubileumára készülnek, amikor még csak hatvan- 
négy esztendő sulya nehezedik vállára, amikor még csu- 
pán negyven esztendeje illeszt egymás alá rimes sorokat. 
Szerencsés költő! Igazán korán jubilálnak meg. Ha pri- 
madonna volnál, talán tiz esztendőbe se telne és fejedre 
hullana a babér, lábad koszoruk garmadáját taposná 
és a nemzeti hála kincset érő adományt juttatna toalett- 
asztalkádra. Ha országgyülési képviselővé tesz a kerület 
közóhaja, tizenöt esztendő multán már összegyüjtik el- 
mondott és el nem mondott beszédeidet és hálaadó isten- 
tisztelettel ülik meg azt a napot, amikor első izben 
dadogtál az ország házában. Ha minisztériumi segéd- 
hivatalnokká avat jó sorsod, csak huszonöt esztendeig 
kell másolgatnod, hogy lakomára gyüljenek szerető pálya- 
társaid és a hazai bürokrácia szinét-javát ünnepeljék 
becses személyedben. 

Szerencsés költő! Belőled sem primadonna, sem kép- 
viselő, sem segédhivatalnok nem lett. hanem magyar 





69 






















költő, ami nem mindig :szép és nagy gondolatce. Kiss 
József lettél, akit csak akkor méltatnak jubileumra, ami- 
kor már hatvannégy esztendős vagy és negyven éve már, 
hogy nyomtatott vers alatt akkor még szürke, most 
büszke sugárzásu neved először megjelent. Negyven évig 
tartott, mig eszükbe jutott az embereknek, hogy oly 
esemény volt az, melynek örömére ki kell gyulniok a 
jubileum tüzeinek ... 


Kik lesznek ott a költő jubileumán? Senkit sem 
akarok lekicsinyelni, de mégis azzal válaszolok, hogy 
kik nem lesznek ott. Távol marad a kormány. (Hol az 
a szép idő, amikor Wlassics Gyula volt a közoktatási 
miniszter és sajátkezü levelével még Hazafi Veray Jánost 
is megtisztelte.) A magyar Tudományos Akadémia ott 
van, amikor a legkisebb vidéki városkában emléktáblát 
lepleznek le. De Kiss József nem akadémikus és ennek 
következtében az ő ünneplésén az Akadémiának nincs 
keresnivalója. A Kisfaludy-Társaság pedig ismételten gő- 
gösen elháritotta magától azt a megtiszteltetést, hogy 
a maga tagjainak nagyrészt szürke sorát az igazi ta- 
léntum fényével ékesitse. A Kisfaludystáknek nem kel- 
lett Kiss József és tagadhatatlanul logikusan cselekednek, 
. amikor nem veszik tudomásul oly költő jubileumát, akit 
nem tartottak maguk közé valónak. 

HK hivatalos Magyarország nyugodtan, egy koldus- 
szegény, de felfuvalkodott spanyol grand arroganciájá- 
val félreáll. Akik a jubileumot rendezik, a Kisfaludy- 
Társaságtól kissé lenézett Petőfi-Társaságot és a hiva- 
talosságtól nagyon távol álló Ujságirók Egyesületét az 
ünneplésben hivatalos képviselők nagyképüsége nem fogja 
feszélyezni. De amikor az Akadémia ünnepel valakit, 


70 





többnyire csak a kénytelenségből mindenről beszámoló 
ujságokban van nyoma az ünneplésnek. A decemberi 
ünnepségen azonban, amikor egy költő negyven eszten- 
dejének — életnek több ez száz polgári esztendőnél 
is — emlékoszlopot emelnek koszoruból és magasztaló 
szóból, lélekben sok ezren ott lesznek az ünnepségen 
és hódolattal hajlanak meg az előtt a magyar költő előtt, 
akinél nagyobb ma nem jár közöttünk. 


Látom már, néhány csontos kéz türelmetlenül felém 
kap és félre akarná lóditani tollamat. A sok költőcske 
nem hallja szivesen, hogy fölébük emelnek valakit. Igaz 
is, poétákat osztályozni iskolamesteri szokás. De azért 
miért ne mondhassam ki, minden cifrálkodóan stilizáló 
körülirás nélkül, amugy parasztosan: hogy egy ember, 
aki sohasem jut be az Akadémiába és mindig kivül 
marad a Kisfaludy-Társaságon, akiről néhai Szász Károly 


megirta, hogy magyarul nem tud és alig van egy-két 


türhető verse, akinek az irodalomtörténetek félve jut- . 
tainak csak két-három fitymálkodó sort, hogy ez az 
ember, Kiss József, jobb, szebb, maradandóbb verseket 
irt, mint azok a nagytekintetü urak, akik a hivatalos . 
magyar Parnasszus legtetején terpeszkednek szélesen és 
kényelmesen, akik a költészet megcsufolására irnak ver- 
seket, ahelyett, hogy példának okáért magyarázó SZÓ- . 
veget szerkesztenének egy ábrázoló-mértan tanulságos — 
raizaihoz. Kiss József nem tudott följutni a hivatalos 
Parnasszusra; az irodalmi hierarchiában cimet és rangot 
nem kapott; az egymásra vihogó auguroknak, az irói 
tehetetlenségre nagy méltóság tógáját boritó főmesterek- 
nek, a hagyományok hulladékain élősködő sszéptudó- 


sokc-nak nem kellett. De milyen igazuk is volt: közéjük 
Kiss József nem való. 

Az igazság róla az, bárhogy fáj is sokaknak: 
:Az 1867 óta feltünt költők közt mindenesetre az első 
a balladában is.xc Tehát a többiben is: a lirában, a 
románcban, a kisebb költői elbeszélésben. Négyesy László 
mondja ezt, eképen fejezvén be a költő életrajzát a 
Pallas Nagy Lexikonában. Négyesy László, az egyetem, 
az Akadémia, a Kisfaludy-Társaság embere, a szent 
hagyományok őre, selsőnekx merte mondani azt az em- 
bert, aki sem az Akadémiának, sem a Kisfaludy-Tár- 
saságnak nem tagja. Nem tudom, a tudós és egyébként 
lélekben jó konzervativ egyetemi professzor emlékszik-e 
rá, — én emlékszem! — hogy ezt az egy szót, mely 
kis hijja ezer lapos kötetben jelent meg, elrejtve, szinte 
eltünve a szavak százezrei között, azonnal észrevették 
és megorroltak, sopánkodtak, dühösködtek miatta né- 
melyek azok közül, akik elsőkül szerepelnek a hivatalos 
és irodalomtörténetileg elkönyvelt irodalomban, bár csak 
az utolsók között lehet a helyük. 

De hát a legmérgesebb fölfortyanások sem tehetik 
kisebbé a költőt. Amikor nekiindult pályájának, száz- 
szor is gáncsot vethettek neki, hogy megbotoljék és 
előbbre ne jusson. AK lapokat elzárhatták előle és kri- 
tikáikban rája rivalhattak, hogy hallgasson el. AKhol a 
hirt hangossá teszik, a névnek fényt adnak, az érdemet 
országgá kürtölik, mindenünnen kizárhatták. És mig hit- 
vány rimfaragóknak aranyakkal ékesitett állásokat jut- 
tattak, őt semmitől sem kimélték meg. Korrektoroskodnia 
kellett, vidéki városokban jegyzősködnie, biztositó-tár- 
saság hivatalában körmölgetnie és megtagadva a költőt, 
a legridegebb módokon a kenyeret hajszolnia. Mégis 
hiábavaló volt minden. Ha a hivatalos magyar kultura 
be nem fogadta is a maga cifra palotáiba és egy 





71 








72 





percig sem támogatta, mégis csak hangos lett a hire, 
fényes a neve és népszerü a költészete. És ami neki is 
bizonyára épen oly fontos: azok közül, akik bejutottak 
a nagyközönség dédelgető szeretetébe, manap talán ő 
az egyetlen versiró, aki egyuttal bátran vetheti alá 
magát az igazán hozzáértők, az avatottak itéletének is. 
Kiss József nem azok közül való, akiknek népszerüsége 
arról tesz bizonyságot, hogy leszámoltak az igazi mü- 
vészettel. A többiek népszerüek, mert nem miüvészek. 
Ó magához hóditotta a népszerüséget, ámbár mindig 
müvész is volt. A müvész rendszerint csak kevesekhez 


szól. Kiss Józsefnek megadatott, — talán az egyetlen 
szerencse, melyet a sors fukarsága meg nem tagadott 
tőe — hogy mig ő maga a tulontul kevesek közül 


való, müvész létére, anélkül, hogy meg kellett volna 
tagadnia magát, a tulontul sokakhoz ugy tudott szólni, 
hogy megértették és megszerették. Egyébként is kibékit- 
hetetlennek látszó ellentétek békés harmóniává egyesülnek 
költői egyéniségében: magyar is, európai is; a leg- 
szebb magyar költői hagyományok folytatója és a leg- 
maibb modernség megértője;  arisztokratikusan egyéni, 
de bele tudja élni magát a szenvedő emberiség tömeg- 
érzéseibe is; Ahasvér fajtája keserü szenvedéseinek osz- 
tályosa, de lelke megremeg a Názáreti szelid igéinek 
hallatára. Kezdetben rokonságot tart Arany Jánossal, de 
azért sohasem marad el uj érzéseket napfényre hozó, 
uj eszméket felbányászó korától. Negyven esztendős mun- 
kásságán végigtekintve, alig találunk valamit, ami el- 
avult már. A legtöbb verse olyan fÍriss, mintha ma 
termett volna. Müveinek jórésze a keletkezés idejére 
a multé, de értéküknek meg nem csorbulását, hatásuk- 
nak meg nem fogyatkozását tekintve, a legközvetlenebb 
jelené és, nagy ideig talán, még a jövőé is. Hogy csak 
néhány, hirtelen eszembe jutó példát emlitsek, egyhamar 





73 


a maga frázistalanságában és retorikahijas voltában meg- 
kapóbb hazafias verset nem irnak, mint amilyen az 
Ajánlás. A kis epikában a Jehovánál és a Mese a 
varrógépről cimü költői elbeszélésnél műüűvészibb láto- 
mások az utolsó negyedszázadban nem ragyogtak föl 
magyar költő lelkéből. A Nápolyi emlék és a Tüzek 
szuggesztiv ereje kitől telik manapság? És hol van 
még valaki, aki két rövid strófában ugy fel tudná zo- 
kogtatni egy élet legfájóbb tragikumát, mint ahogy Kiss 
József az Ó mért oly későn nyolc sorába belebüvölte 
a magáénak siratását . , . 


Goethe öreg dalnoka szerényen mondja, hogy földi 
jutalomra nincs szüksége; az a dal, mely torkából ömlik, 
tulontul elég jutalomnak. Az öreg dalnok rosszul tette, 
amikor igy szerénykedett. Valljuk be, sulyos valótlanságot 
mondott. A költőnek szüksége van arra a jutalomra, 
melyet a hirnév, a dicsőség tudata ad az embernek. 
Sok költő gagyogta már utána Goethe dalnokának, hogy 
a költői alkotás gyönyöre magában véve elég a költő- 
nek és bőségesen kárpótolja minden földi hiuságért. Ez 
oly költői hazugság, mely megtagadása az örök em- 
berinek. Ha a költő csakis a maga gyönyörüségére 
akarna alkotni, az iróasztala fiókjába zárhatja alkotását, 
ahol soha idegen szem meg nem pillantja azt. Van- 
nak ilyen költők is, de ezek szellemük szülötteit nem 
annyira a hirnév  gyönyörének aszkétikus megvetése 
miatt rejtegetik, hanem talán inkább azért, mert szinte 
betegesen érzékenyek és attól tartanak, hogy értelmetlen 
vagy igazságtalan kritikával kell megküzdeniök. De még 
az ily félénk lelkeknek is szokott lenni valamilyen igazi, 
vagy legalább maguk elé képzelt elit-közönségük, — 












többnyire néhány meghitt barát vagy nagyrabecsült mes- 
ter, — amelynek intim elismerése a nagy dicsőség szur- 
rogátumául szolgál. 

Kiss Józsefben mindig megvolt az a tiszteletreméltó 
őszinteség, hogy sem önmagát, sem a többieket nem 
ámitotta azzal, hogy beéri az ihlet percének gyönyörü- 
ségével. Igazi poéta volt, azok törzséből, akik szivbői 
kivánják a dicsőséget és nem hazudják azt, hogy a 
mellőzés nem bántja őket. A vérbeli poétában fokozottan 
él minden, ami emberi; kell tehát, hogy a hatalom utáni 
vágy is éljen benne. A költő hatalmas volta a hezzá- 
értő kritika hódolatában, a közönség elismerésében, a 
versek kelendőségében nyilvánul meg. Kiss József mind- 
ezeket a földi jókat, ha lassan is, de kiküzdötte magának, 
még pedig rosszindulattal, igaztalansággal, gunnyal, el- 
lenségeskedéssel szemben csakis költészetének fegyverei- 
vel, csakis hóditó erejü verseivel. 

A hosszu küzdelemben az ember elaggott, de győz- 
tes fegyverei épek és erősek maradtak. És akik Kiss 
József ünneplésére készülnek, — a hivatalosan kissé 
fitumált Petőfi-Társaságbeliek és a minden hivatalos- 
ságtól megkimélt ujságirók — nem irodalomtörténeti mu- 
miát ünnepelnek, hanem oly költőt, akinek javamunkái 
oly Írissen hatnak, mintha ma születtek volna. A ver- 
sek között jóval nagyobb még a halandóság, mint az 
emberek sorában és akinek akkor is élnek még a 
versei, amikor a kései jubileumát ülik meg, büszkén 
tekinthet le arra az életében is halott hivatalos iro- 
dalomra, mely távol marad az ünnepléstől. 

Hogy Kiss József költészete mennyire nem halott, 
arról tanuságot tesz majd az az igazán hódoló és leg- 
őszintébb helyeslés is, amely a jubileum ünneplő szó- 
noklatainak visszhangja lesz: nem a frakkos  sjelen- 
voltakc fölzugó tapsára gondolok, hanem arra a nem 





47 a LN di hó A 
E dgáástéá atát 


75 


hallható, mégis mindennél erősebb éljenzésre, amelyet 
hálásan dobog majd országszerte a költő sok ezer is- 
meretlen élvezőjének a szive. 


IL. 


Az életnek nevezett ősi betegség kinjai ellen vajjon 
mi a legjobb fájdalomcsillapitó narkotikum? Akadtak már 
sokan, akik az érzéki kéjben látták azt a csodaszert, amely- 
nek kisebb-nagyobb adagjai bénitóan és tompitóan, oly- 
kor üdvösen megfojtóan hatnak a léttel egytestvér gyöt- 
relmekre. De minden kéj a leggyorsabban való mulandó- 
ságot jelenti. A részeg smostc-ra hóhérbárdszerüen rá- 
zuhan a kijózanodás raztánc-ja. Ha narkotikum is a kéj, 
csak percekre, legfeljebb órákra fekszik rá boldogitó ha- 
tása. S ha a nemi erély csodát láttató és megváltást só- 
várogtató mágiájával gyakran fel is tudjuk ujitani a kéj 
perceit, ez a gyakoriság még ijesztő messzeségben ma- 
rad a :mindigc-nek egyfolytában valóságától. És aztán 
minden teremtett lény életében fölrémlik az az idő, amikor 
erről a  narkotikumról kénytelen-kelletlen végképpen le 
kell mondania, amikor a legnagyobb hőfoku és legizzóbb 
szinü szót ki kell törölnie a mindennapi, de még az ünnepi 
szótárából is. Bármennyire elszomoritó és a mostoha sors 
ellen dühre ingerlő is, de nem lehet elhallgatni, hogy a 
kéj sem állandó használatra, sem az egész életre nem alkal- 
mas narkotikumnak. 

Gyakrabban előszedhető, hosszabb időre beváló és 
az élet reggelén már csakugy, mint még az alkonyatán 
. is cserben nem hagyó fájdalomfelejtető az álmodozás. Al- 
modni többetlehet, többeknek lehet, tovább lehet, mint kéjbe 
merülni. A legszebben és a legtöbbet a költőnek neve- 
zett különös emberfajta álmodik. A nyügös kötelességeket 


§ V/t KIÓGYINT ETL R KET S VzeASTAS 
vi tag há 


76 ; 


kárörvendően kirovó Végzet azt a hivatást is ráháritotta 
a költőkre, hogy azonfelül, hogy maguk tobzódjanak az 
álmodásban, mások helyett és másokért is álmodjanak. 
Az álmodni egyáltalában nem vagy nem elég áhitattal 
tudó embereknek ők az elő-álmodói. Az ő fájdalomcsillapitó 
nagy és tüzes álmaikat kisebb méretben és alacsonyabb 
hőfokon utánok álmodják aztán a többiek. 


Kiss József a legintenzivebben álmodó költők kö- 
zött trónol. Félve sejtem, hogy talán el sem viselhette 
volna az életet, ha elienszerül annyit nem álmodik. Most 
élő kortársaink közül nincs magyar költő talán egy sem, 
akinek álomlátásai oly tartós fényben ragyogtak és annyi 
idegen sziv homályát kigyullasztották, mint az övéi. Külső 
életének körvonalai — kenyérgondok durva keze huzta 
meg őket — talán nem mindenkinek tetszetős látvány, 
de álmai diadalmas pompájának még a dacolni vágyó rossz- 
hiszemüség sem tud ellenállani. 


Régebben Kiss Józsefben meg volt az az irigy gőg, 
hogy álmai közül sokat önmagának rejtegetett és csak 
ritkán engedte meg, hogy mindenki előtt láthatóvá tevő 
szóköntöst öltsenek magukra. Nem irta meg valamennyi 
versét, nem egynek a melódiáját csak a maga lelkében 
zsongatta. De most már bőkezübb és nagylelkübb lett, 
mértékletesebb a látásainak eltitkolásában, adakozóbb ál- 
mai szépségének a közlésében. A mult esztendő szinte a 
pazarlás évének dicsérhető. Mint a költő uj versesköny- 
vének (Legendák a nagyapámról. Budapest, 1911.) meleg- 
vérü előszavában álmélkodva mondja: tavaly :rájött a 
raptus, a balga őrület, a dodonai triposz álomhozó bü- 
bája és irnia kelleteti és válogatás nélkül, megrostálás 
nélkül feltálalja, amit irtc. Áldott őrület, amely gyönyörüség 
annak, aki beleesik, élvezet annak, akinek látnia adatott 
ez isteni megbomlottság ritmikus taglejtéseit . . . 








77 


Kis József legfrisebb álomtermése kétfelé tagozódik. 
KA költő álmainak egyik része halott multakat támaszt fel, 
a másik még meg se született jövendőket jelenit meg, és 
mindmegannyi álomban, a multat felnyalábolóban és a 
jövőt előlegezőben egyaránt, annyi a hóditó erő, hogy a 
költővel való misztikus együttérzésben ezeket az ünnepi 
látásokat szinte a magunkénak kell vallanunk. 

Lehet-e szeretni egy rég elporladt kaftános lengyel- 
zsidó kántort, lehet-e szivünkben fényüző otthont adni va- 
lami sohase látott, hirből se ismert Reb Mayer Litváknak? 
Lehet, mert akit a költő szeret, iránta érzett szeretetét 
fel tudja lobbantani mibennünk is. Kiss József pedig nem- 
csak szereti nagyapját, hanem bámulja is. Büszke magas 
termetére, kék szemére, gránit homlokára. Örül dalos lel- 
kének, zengő ajkának, nevető bölcsességének. És büszke- 
ségériek csöppet sem feszes, mégis orgonáló pátoszával és 
örvendezésének öregesen mély, egyben fiatalosan bájos 
humorával Kiss József megértővé és szimpatizálóvá lá- 
gyitott lelkünk tőszomszédságába tudja vinni nagyapját, 
a lengyelországi templomi énekesbe ojtott poétát, az élet- 
nek országról-országra táncos lábon bolygó, minden szép- 
séget mohón szomjuhozó és könnyedén élvező szerelmesét, 
az örökké ragyogó szemü és mindétig boroskodvü Reb 
Mayer Litvákot, aki fényes név és dus kincs helyett a 
költői vénát hagyta örökbe unokájának. És amikor Kiss 
József poétai abszolutizmusának édes nyomása alatt meg- 
szerettük a kaftános hőst, finnyáskodó ellenkezés nélkül, 
kedves készséggel követjük élete kanyargó utjain, ame- 
lyeknek remekbe festett térképe a Legendák a nagyapámról 
felirásu felejthetetlen stanza-sorozat. Megelégedett tanui 
leszünk a madarak pajtása, a zenekart rejtő torku tem- 
plomi énekes egyre duzzadó sikerének. Irigykedve lát- 
juk, hogy Rigában boszorkányos dalolásával miképpen szé- 
diti ölébe a leányokat, asszonyokat, hogyan duskál a 












szüzek csókjaiban, a családanyák tiltott ölelésében, majd 
kissé kárörvendve, kissé sajnálkozva tapasztaljuk, hogy 
a csókszüretnek mi a vége: az öreg erkölcsbirák, a fel- 
háborodott apák és férjek mennyköves haragja elől Reb 
Mayer Litváknak föl kell szednie sátorfáját. És fütyörészve 
baktatunk oldalán Vilnába, ahol nagy tisztességtudással 
fogadják a zsidóság vénei a hires nótásembert, de ahol 
sokáig szintén nem lehet maradása. Rigából a szerelem 
üzte el, Vilnából a gyülölet kergeti világgá. Vele együtt 
ami lelkünk is belerekeszt a zsidóölő pogrom borzalmaiba 
és csititó megnyugvás száll reánk, amikor menekülő hő- 
sünk végre szerencsésen átkel a magyar határon. Vesze- 
delem még ekkor is fenyegeti: vad határőrök halálra szán- 
ják, de a gyanus kaftános jövevény a határszéli ronda 
csapszékben bort hörpintve, egy szál cigány cimbalom- 
kisérete mellett, leglelkéből felszakadt hallatlan dalokkal 
ugy megveszi a marcona alakokat (a csapszék-jelenet- 
nél rembrandtibb kép még nem tellett magyar poétától), 
hogy szivesen látott vendégül fogadják a mesébe való 
idegent. És Reb Mayer Litvák itt maradt holta napjáig. 
Fejedelmien hálálta meg a vendéglátást: unokájában, Kiss 
Józsefben elévülhetetlen nagyságu költőt adott Magyaror- 
szágnak. És ha másért nem, már ezért is meg kell szeret- 
nünk ezt a furcsa nevü vándorlegényt, akit Kiss József- 
nek ünnepi szépségek palástjába burkolódzó nemes le- 
gendái ime erős lendülettel bevisznek a halhatatlanságba. 

Ködbe sülyedt multból ködboritotta jövőbe szálla- 
nak a költő álmai: abba a korba, amikor a hus-vér- 
élőből már puszta hirnév lett, amikor a halandó Kiss József 
már átfinomult az öröklétbe. Igaz, hogy egyik csupa- 
sejtelem-versében (Minek?) az örök elfelejtetés nirvanás 
pihenésének gyönyörüségét magasztalja szinte végelátha- 
tatlan távlatu szavakkal, de azért bizton tudja, hogy neki 
ebben a hirtől nem zavart alvásban sohsem lehet része, 


79 




























A maga dalának a jövendőbe való hangos belezengését, a 
maga nevének és emlékének időtlen időkön való átragyo- 
gását megragadóan jósolja meg a jelenkor iránt való öklöző 
haraggal (Időm lejárt), hosszu évek kemény harcaiban 
ragyogóra csiszolódott önérzettel (Pantheon), a minden- 
ség valamennyi szépségkincse elhóditásának biüszkeségé- 
vel (Reinkarnáció, Örökbe). És miközben bátor öntudatos- 
sággal közeledik ahhoz az időhöz, amikor smajd glóriá- 
sokkal ül egy sorbac, egyik legszebb versében (Nippon 
gyermeke) lelkünket megremegtető bensőséggel, a leg- 
taplósabb szivet is könnyezővé lágyitó áhitattal megkö- 
szöni a félelmetes Urnak, hogy megengedte, hogy fény- 
nyel, virággal, dallal és hárfaszóval legyen áldott a kötő 
alkonyata. Egy talán még inkább megható sóhajtása pedig 
— a szépséget leggyöngédebben áhitó magyar versek 
közül való — felejthetetlenül könyörgő szerelmi vallomás 
a maga két szeméhez, amely akkor is, mikor minden 
egyéb már elérhetetlen fantommá távolódott, a formák 
és szinek gyönyöreit büvöli a költő lelke elé (Adagió). 
HK költő látásai közül még csak kettőt akarok az 
élvezetért hálás lélekkel megsimogatni. Azt az egyre job- 
ban győzedelmeskedő varázst, amely sok százezer Föl- 
detlen Jánost mindent magához ragadó mágnesóriás ere- 
jével vonz a nyomoruságtól megváltást igérő Amerikába, 
a hazaszeretetet prédikáló traktátumok minden igéit le- 
rontó büvöletet ellenállhatatlan hangu, biborpalástu diadé- 
mos csodanőben testesíti meg. E modern Loreleyről ma- 
gyar nyelven még nem sirt fel egyszerüségében szebb 
ének, mint az, amelyet A szirén-ről tud Kiss József. És 
középkori barátok, a Szentek legendáit másolva, az inicia- 
lékba nem festették belé térdelőbb hódolattal, imádattól 
jobban remegő szivvel a Szüzanya glóriás képét, mint a 
milyen meleg és felmagasztaló szeretettel öleli körül 
a poéta egy lelkében koronát, testén kartonruhácskát vi- 





selő tüdőbajos cseléllkánukb vad venyigére valló karcsu 
termetét (A kis cseléd). ; 





Ez a kis leány Reb Mayer Litvákkal együtt bizo- í 

: nyosan felkerül majd arra a csodagályára, amely az idők — 
Het, oceánján — maga Kiss József sok ezredmagával látja 
§ már — scsak megy, csak vegez és viszi a költő dicsősé- 


gét uj nemzedék kapui felé... 











LISZT FERENC 


I. 


Egy régi levelesládából 


Egy darab elmult, de azért még mindig melegen 
maradt élet terül széjjel előttünk száztizenhét levél el- 
sárgult papirosán. A leveleket hatvannyolc esztendős öreg 
ur, tagyosi Csapó Vilmos adta ki. A tengelici földesur, aki 
fiatalságában verseket meg elbeszéléseket irt, s aki öreg- 
korára is az irodalom és mindenfajta müvészet köny- 
nyen fölhevülő barátja maradt, eleven szavának rábeszélő 
erejével ki tudta vinni báró Schell Bauschlott Józsefné, 
született gróf Sigray Klára levelesládájából ezeket a 
leveleket, amelyeket sokáig féltve rejtegetett a gyöngéd 
kegyelet. 

E levelek cimzettje AKugusz Antal báró. Ezernyolc- 
százhéttől ezernyolcszázhetvennyolcig terjedő életének fo- 
lyana nagy dolgokat nem hömpölyögtetett, de azért 
Bugusz mégse volt közönséges ember. Mint Tolna vár- 
megye alispánja, majd a szabadságharc után — amelynek 
viharzását csak nagy messziről nézte — mint pestvár- 
megyei főispán, hét esztendőn keresztül pedig mint a 
budai cs, kir. helytartótanács alelnőke tisztafejü, —em- 
berséges szivü, izmoskaru köztisztviselőnek mutatkozott, 
aki mindig odaillett arra a helyre, ahová nem össze- 
köttetései, hanem képességei juttatták. A lelkiismeretesen 
teljesitett hivatalos tevékenység azonban, bármekkorát 
foglalt is le idejéből, egészen mégse töltötte be lelkét. 


modern Könyvtár 104—105. 6 














Életének ünnepi levegőjü óráit a művészetek megértő 
élvezésére és öröktüzü pártolására szánta. Legközelebb 
a zene jutott szeretetéhez. Buzgósága értékes jeléül Budán 
megalapitotta és évekig mint elnök igazgatta is az egyházi 
zeneegyletet. Élete palotájának szépen tagozott volt az 
architekturája, nemesen finom a diszitése, egyénien vá- 
lasztékos a berendezése, 

A levelek irója pedig Liszt Ferenc. (A közelebbi 
meghatározás felségsértés volna, a legkisebb jelző is 
tolakodás.) Az első levél Temesváron iródott és 1846 
november 10-ikén kelt. Az utolsó episztolát Bayreuth- 
ban adták föl 1878 augusztus 28-ikán. Közbül egy egész- 
séges barátság erős érverése lüktet. Az egyik fél, Bugusz 
báró a barátságra való páratlan tehetséggel született. 
Baráti szeretetét nemcsak hizelgő szavakkal és tisztelő 
gesztusokkal tudta kifejezni, hanem fáradhatatlan szol- 
gálatkészséget és kimerithetetlen önzetlenséget bizonyitó 
tettekkel is. A másik fél, Liszt Ferenc pedig szinte ki- 
fogyhatatlan bányája volt a háládatosságnak. Bizonyos, 
hogy a barátságot nemcsak olyképen értelmezte, hogy 
két ember miüvésziesen kiesztergályozott érzésekkel és 
előkelővé csiszolt szavakkal ajándékozza meg egymást. 
A zenemüvész, akinek hire diadalmasan végigviharzott 
a világon, soha nem ismerte az álszemérmet és soha 
nem tagadta meg magától azt, hogy nagy és sulyos 
szivességeket kérjen azoktól a barátaitól, akikről tudta, 
hogy nekik nemcsak hogy áldozat nem, nemcsak hogy 
megtiszteltetés, hanem élvezet is, ha Liszt Ferenc érdeké- 
ben sarkalhatják energiájukat gyorsabb tevékenységre. 
De amilyen kényeskedés nélkül tudott kérni Liszt Ferenc 
azoktól, akiket voltaképen ezekkel a kérésekkel avatott 
a maga igazi barátjaivá, épen oly kényeskedés nélkül 
tudta megköszönni a barátságnak tettekben való föl- 
lobbanásait is. Baráti szolgálatokat nem felejt el év- 


cd 


83 

































tizedek multán sem. Memóriája minden időre kitörölhetet- 
len irással jegyzi föl a szivességnek és a jóságnak a 
puszta szándékát is. Ugyanarra a dologra a legküiön- 
bözőbb formában ujra meg ujra képes visszatérni. Hálá- 
ját nem meriti ki a hálálkodás, mert gyönyörüséggel 
kap minden kis alkalmon, amikor a meleg szavaknak 
gyors cselekvéssel adhatja meg a legszebb hátteret. 
Igen, elvárja barátaitól, hogy szolgálatokat tegyenek neki, 
igénybe veszi a barátok hódoló szolgálatkészségeét, de 
tulságosan gazdagnak tudta magát ahhoz, hogy aján- 
dékot fogadjon el akár a legjobb barátjától is. Mindent 
. megfizetett a legforróbb köszönettel, a legőszintébb, ieg- 
hangosabb és folytonosan erősbödő hálával, a leggyü- 
mölcsözőbb tettekkel. És aztán, mint a  legeslegna- 
gyobb urak, még mindig barátai :dósának érezte magát. 
Liszt Ferenc és Augusz báró barátsága 1839-ben 
született meg. 1846-ban már megizmosodott és csak 
BKRugusz bárónak 1878-ban bekövetkezett halála vetett 
véget két lélek e szoros és forró ölelkezésének. A két 
barát nem ritkán van együtt. Liszt Ferenc bárhol jár 
is, mindig visszavágyódik HKugusz báró szekszárdi há- 
zába, ahol életének talán legderüsebb és legzavartalanabb 
napjait éli. Körülzughatja Páris istenien ördögi forgataga, 
átölelheti Weimar klasszikusan nyárspolgári csöndje, áhi- 
tatra keltheti Róma fenséges nagysága, sohasem feled- 
kezik meg a kis magyar vidéki város uri kuriájáról, 
ahol 1846-tól a hetvenes évek végéig sokszor és sokáig 
van dus része neki is, idegenből magával hozott ba- 
rátainak és barátnőinek is a százszivü és  ezerkeziü 
vendégszeretetből. Liszt Ferenc nem egyszer vallja, — 
lávásan tuláradó hálával vallja — hogy Augusz báróék 
tornyos, kertes kastélya azoknak a helyeknek egyike, 
ahoi legvédettebb menedéket, legpuhább pihenőt talál 
a hirességnek sokszor megsebzett vándora, a dicső- 


or 





SLZRAL tag be KLTSÁN LE NON AAL LÁ BASA A GALL ÁLT ELÉ ALLEN VEL HEZ ÉN ÁLLANAK SK ga ( 
84 j 


k 


ségnek gyakran elboruló és magába roskadó bolyon- 
gója. Szekszárdon megtalál mindent, amit lelke óhajt, 
ami testének kedves. Könyvek köszöntik, zongora várja, 
iróasztal elébe mered, ha munkára üzi az alkotók dé- 
monja. A konyha alkimiai mühelyében azon fáradoznak, 
hogy az ő gyomrának hizeleghessenek. A pincékben 
készen állanak a legrégibb borok, hogy a mester inyét 
simogathassák felejthetetlen izességükkel. Oly emberek te- 
lepednek hajlongva köréje, akiknek önként adott hó- 
dolata csupa megtisztelő megértés és bársonyos szeretet. 
Épen azért érthető, hogy Liszt Ferencnek Magyaror- 
szágra való visszavágyása — sok leveléből kisóhajt, 
olyikból ki is sikolt — nem valami elvont általános- 
ságok körül imbolygó hüvös érzésköd, hanem élettel 
kitöltött, megfogható formáju konkrétumokhoz szivósan 
tapadó meieg, néha forró érzés. Magyarországon puha- 
ölü otthona volt Lisztnek. Már egymaga ez is eléggé 
megmagyarázza, hogy a felnőtt férfi örömmel és szere- 
tettel vállalta azt a véletlenséget, hogy csecsemő-énje 
valamikor magyarnak született. 

Sokan szegezték már neki Liszt Ferenc emlékének 
azt a vádat, hogy magyarsága nem volt szivbeli őszinte 
érzés, hogy itthon csak számitásból viselte diszmentének, 
a külföldön pedig romantikus hatáskeresés végett tüzte 
exotikus vadvirágnak kozmopolita szive fölé. Sok mó- 
don lehetne megkisérelni e kaján tétellel szemben az 
ellenbizonyitást, de nyomós cáfolat az a levélcsomó is, 
amely HBugusz báró levelesládájából most került a nyil- 
vánosság elé. Augusz báró előtt Liszt megengedhette 
magának a legtártabb keblü őszinteség fényüzését. E 
föltétlenül megbizható és föntartások nélkül odaadó ba- 
rát előtt, aki minden sovénségtől elhuzódó, konzervativ 
szövésü, világpolgári szervezetü ember volt, Augusz báró 
előtt Liszt Ferenc ujra meg ujra aláhuzta, kidombori- 





e-t 
0.2 





























totta, kiszinezte magyar voltát, hazájához való ragasz- 
kodását, azt a vágyát, hogy művészetével necsak a 
maga hirét fényesithesse, hanom Magyarország dicsőségét 
is gyarapithassa, azt a reménységét, hogy Magyarorszá- 
gon legjobban fogják szeretni és legtöbbre fogják be- 
csülni. És ha ezek a kivánságok, vágyak és remény- 
ségek folytonosan megismétlődnek olyasvalaki előtt, aki- 
vel Liszt ugy beszélt, mintha magamagával beszélne és 
önmagának monologizálna, akkor nem szabad, de nem is 
lehet mást föltennünk, mint azt, hogy ezekben a leve- 
lekben nem aljfektáció ficánkol, nem pózolás merevedik, 
hanem őszinteség meztelenitette magát. 

Három fonál köré jegecedik e levelek anyaga és 
mind a három erősen nemzeti szinü. Három ügy köré 
rakódik le e levélhalmaz és mind a három tulontul 
magyar. Ezekben a meghitt okiratokban legtöbbet esik 
szó Liszt Ferenc két fejedelmi alkotásáról, az Eszter- 
gomi miséről és a Magyar koronázási miséről, valamint 
az Országos Zeneakadémiáról. A két mise Liszt lel- 
kének legszinesebb és legpálmásabb kivirágzásai közül 
való. Az esztergomi bazilika felszentelő ünnepére ra- 
gyogott ki az egyik, a király koronázásának egyházi 
ünnepére a másik. Azt kellene hinni, hogy harsogó 
lelkesedés fogadta és viharzó hála köszönte meg a 
páratlan ajándékokat. Ez azonban tévedés. Amikor a 
világhiír ormáról diadalmasan széttekintő müvész a ha- 
zájának és honfitársainak a szerénység meghajlása közben 
át akarja adni a legszebbet, amit lelke termett: a meg 
nem értés kancsalit feléje, az idegenkedés vonogatja kes- 
keny vállát, a visszautasítás öltögeti rája bibircsókos 
nyelvét. Egy világszerte dicsőiteit müvész reniekmüvek- 
kel akar hozzájárulni hazája két országos iinnepének 
zengőbbé és fényesebbé tételéhez. És akármilyen hike- 
tetlen is, de ez a levelezés perrendszerü bizozyiték- 









nyászkodás kéréseit kellett hallatnia, ijedt sürgetéseket 


utnak bocsátania, fürgelábu közbenjárókat és támasztó . 


szavu pártfogókat kellett mozgósitania, — HKugusz báró 
is közöttük volt — hogy elfogadják és előadassák azokat 
a pompázó müveket, amelyeket nálunknál sokkal kin- 


képen tanusitja, hogy Liszt Ferencnek hónapokon ke- 
resztül alázatos rábeszéléssel kellett élnie, a meghu-— 








TEL Magát 


csesebb nemzet is gazdagodásként becsült volna meg. 
HA maga hazájában szinte protekcióra rászoruló Liszt 
Ferencnek kissé elkedvetlenitő képét a hetvenes évek- . 


ben már egészen eltakarja annak a Lisztnek immár . 


csupa  fényesség-képe, akihez a kormány tagjai, az. 
arisztokrácia képviselői, kulturánk legértékesebb vezérei 
a hódolat mélységeiből ugy tekintenek föl, mint az egyet- 
len varázslóhoz, aki zenei életünk kopár földjén sudárba 
szökkentheti a csenevész magvakat. Liszt eleinte sza- 
bódik. Az öregség nehéz palástja roskasztja már vál- 
lát, idegei, mint valami legnemesebb hangszer hurjai, 
megereszkedtek. Attól tart, hogy idegen levegőben nagyra 
nőtt függetlenségét netalán kikezdhetnék a hivatalos ál- 
lásnak — zeneakadémiai elnökséget szántak neki — hét- 
köznapi kötelességei. Nem akart skötelet venni a nya- 
kárac. De amikor megkapja az erkölcsi kezességet arról, 
hogy az uj állás olyan lesz, mint a tagokat szabad 
mozgásukban meg nem akasztó, inkább csak nyájasan 
simogató holmi sdiszkaftánc, magára vállalja azt a nem 
nagyon hálás szerepet, hogy az esztendő bizonyos ré- 
szében világhirességével Budapest zenei életének fő- 
vonzóereje legyen, hogy személyes hatásának mágneses 


erejével gyorsabb lejtésre sarkalja zenei kulturánk vér- . 


keringését, hogy nagy tudását pedagógiai fillérekre váltsa 
föl. És Liszt Ferenc Rómában, Weimarban, Bayreuthban 
is, ha eleinte kelletlenül is. de később már azzal a. 
szenvedéllyel, amelyet akadályok mindig kigyullasztottak . 


. sa 


















































benne, gyakran és keményen gondol a budapesti orszá- 
gos zeneakadémiára. Erről szövi az elmélkedések szép 
perzsaszőnyegeit, erről épitgeti a tervek kecses archi- 
tekturáju pavillonjait, ezzel kapcsolatban szervezkedik és 
szervez. Aki valamikor meg fogja rajzolni országunk 
legkülönb zenepedagógiai intézményének fejlődését, nem 
mordhat le azokról a vázlatokról és szinfoltokról, ame- 
lyekkel Liszt Ferenc levelei sietnek segítségére. 

Ez a néhány sor természetesen nem lehet oly vak- 
merő, hogy kimeritése óhajtana lenni e most föltárt 
levelesláda tengernyi tartalmának. Aki bevonul a leve- 
lek közé, érdekes találkozásai lesznek. Szembe kerül majd 
az egyházi zene mélyről jött elméletével, a müvész 
és a kritikus ellenséges testvéri viszonyának fölényes 
taglalásával, a mult századbeli német zenei forradalom 
kutforrásainak hibátlan föltárásával, Wagner Richárd, Re- 
ményi Ede, Hans Bülow, Mosonyi Mihály szinte wdeo- 
impresszionista modorban papirosra szikrázott arckép- 
vázlataival. Az egész levelezésen pedig végiggyöngyő- 
zik a szekszárdi vörösbor. Ennek Liszt Ferenc minden 
mennyeken és minden poklokon keresztül oly forróvérű 
hive maradt, hogy ezt a legkedvesebb narkotikumát, 
amely legmeghittebben játszott idegrendszerével, egy agi- 
tátor fanatizmusával és egy ügynök szivósságával vitte 
Kugusz báró szekszárdi pincéjéből Európa legelőkelőbb 
tudósainak, művészeinek és államférfiainak  ünnepiesen 
megteritett asztalára. 

Liszt . Ferenc életében, amely az egész mindenség 
savát-borsát fölszivta és belegyurta magába, ebben az 
életben, amelynek cselekvője és elszenvedője számtalan- 
szor tette meg az állattól az Istenhez fölmagasztosodó 
és az Istentől az állathoz lebukó utat, ebben az ijesz- 
tően, de egyben imponálóan bonyolult életben az erotika 
az igazgató és a főrendező. Liszt egyik női életirója, 


87 





[1 
h/ 
úJ 


e 

4 
af 
at 


Lay VAK 


ám 


ösze 


ZU Aza 





peda Ae "ölés JA 1 9 gy 4 d kt 47 (7 Niés végű 4 HA kZ MT JÖNNRRT KA) mak rád OL RT ÁL ÜS HD ONEN egybe úÚ MT Ot eutauba blÉ Ayat Vb 





88 ) ; 





La Mara, huszonhat szerelmi regényben szerepelteti a 
nagy férfiut, nem is számitva az apróbb és a lélek 
szövetét meg nem perzselő epizódokat. Ebből az óriás- 
szivü erotikából jóformán semmi sem dobog az HKugusz 
bárónak szóló levelekben. Csak olykor-olykor halljuk 
Wittgenstein hercegnő selyemruhájának előkelő suhogását 
és egyszer inzultálja orrunkat a brutális és zsaroló Janina 
Olga kalandori parfümje. 

Liszt Ferenc a levélirást vallotta élete legnagyobb 
győtrelmének. A lángelméknek az a szerencsés vég- 
zetük, hogy még a kinjukból is gyönyörüsége születik 
a többi eimbernek. Liszt Ferenc levelei is, bár gyötrődés 
volt a megalkotásuk, minekünk kincses tartalmu élvezet- 
bányák. 


16 
Életrajzi töredék 


Az öreg zenetanár, mintha még mindig a katedrán 
ülne, kissé oktató hangon, többnyire elhervadt szavakkal, 
de olykor szenvedélyessé korbácsolva föl magát, elbeszélte 
ezta csöppet sem tanulságos, mégis figyelemreméltó tör- 
ténetet : 

— Maguk jól tudják, eleget olvashattak róla, eleget 
beszéltem magam is, hogy Liszt Ferenc szerette Wagner 
Richárdot. Nem is szerette, hanem imádta. RK boldogult, 
Isten nyugosztalja, bizonyára nagyra volt maga-magával 
Bzért mégis elismerte, hogy Wagner a legnagyobb zene- 
szerző. Mia könnyü ezt elismerni, de ötven esztendővel 
ezelőtt ütlegeket is kaphatott, aki ilyen vakmerőségeket 
hangoztatott. Liszt Ferenc önmagáért se tett annyit, mint 
Wagnerért. Nem sajnálta érte a szót, megmozgatta érde- 








89 


kében a világot, rája szórta a pénzt, odaadta neki a 
legkedvesebb lányát. Imádta ugy, ahogy férfiemberért ta- 
lán nem is illik rajongani. Uraim, ilyesmire kevés embernek 
van ekkora tálentuma. 

AKmikor először kerültem össze Liszttel, akkor is 
Wagnerről beszéltünk. Nekem azt mondották, hogy az 
öreg ur a leghiubb ember. Hát ez nem igaz. Wagnerre 
sokkal hiubb volt, mint magamagára. Én is lelkesedtem 
Wagnerért, bolondokat, de melegeket beszéltem róla, hát 
megtetszettem Lisztnek. Ez már Pesten volt, amikor he- 
lyettes tanár lettem a Zeneakadémián, az öreg meg. a téli 
hónapokban elnökölt az intézetben. Nem tagadom, akkor 
még bizony idegenül éreztem magamat a magyarok kö- 
zött. Később nagyon megszerettem őket, de harminc" esz- 
tendővel ezelőtt, ne haragudjanak érte, még kissé bar- 
bárnak láttam itt mindent. Sült német voltam, Németor- 
szágból csöppentem magukhoz, furcsa dolog volt eleinte. 
HKlig akadt társaságom. Néha naphosszat se válthattam 
bizalmasabb szót senkivel sem. Képzelhetik, mennyire meg- 
örültem, hogy Liszt Ferenc méltónak tartott arra, hogy az 
intézetben beszélgessen velem, hogy olykor velem kisér- 
tette el magát, hogy néha meghivott lakására is. 

Boldog voltam, urak. De nagy boldogságomban szinte 
táncoltam, amikor először hivott meg a mester ebédre. 
1883 február 14-ikét sohase fogom elfelejteni. Memóriám 
már gyöngül, de ezt a napot nem tudom az agyamból ki- 
veini. Február 14-ikére szólt a meghivás. Már tizedikén 
megkaptam. Azt hittem, hogy senkivel se cserélnék, talán 
csak éppen Liszt Ferenccel. Tizedikétől tizennegyedikéig 
ugy viselkedtem, mint hogyha a lutrin, akkor még a 
kislutri járta, megütöttem volna a guinternot, vagy hogyha 
minden megirandó szimfóniámat már remekül megalkottam 
volna. 

Tizenharmadikán elrontottam a gyomromat. Nem saj- 


náltam. Sőt szinte örültem, hogy másnap, az ebéden, nem 
ehetek semmit és a jóllakásnak prózai érzése majd nem 
zavarhatja meg azt a nagy gyönyörüséget, amelyet a 
Liszttel való társalgás szerez. 

Tizennegyedikén reggel elmegyek a rendes kávé- 
házamba. Reggelizés közben elolvasom a német lapokat. 
A sürgönyök közt ott van a velencei jelentés: Wagner 
Richárd tizenharmadikán meghalt. Hát urak, oly rosszul 
lettem, hogy igazán csodálom, hogy még ma is élek. 
Nem is fizettem, ugy rohantam el. Maguk nem tudják, 
mit jelentett nekem az, hogy Wagner Richárd meghalt. 
Hát hiszen tudják, hogy óriás volt, zseni volt, de azt 
meg nem érthetik, hogy nekem akkor mindenem volt. 
Több mint az apám, az anyám, az egész familiám, a 
szeretőim, valamennyi barátom. Mindig voltak emberek, 
akikről mindent el tudtam képzelni, csak azt az egyet 
nem, hogy meg is halhatnak. Igy voltam Wagnerrel is. 
Annál rettenetesebb volt aztán, hogy nekem, énnekem 
meg kellett érnem az ilyen embercsoda elmulását is. 

Ugy szaladtam végig a Király-utcán, végig a li- 
getig, hogy mindenki utánam bámult. Nem szégyellem be- 
" vallani, hogy bőgtem, ugy bőgtem, mint gyermekkorom- 
ban, amikor anyám gyürüs kézzel ütött arcul és vissza 
szerettem volna ütni, de nem mertem. Az egész uton csak 
arra gondoltam, hogy nekem milyen rettenetes a veszte- 
ségem. Ugy rémlett, mintha már nem volna érdemes élni 
sem. A ligetbe érve, lerogytam egy padra. Télikabátom 
vékonyka volt, alatta még vékonyabb a fekete ruha, a 
mibe az ebéd kedvéért öltöztem. De azért csöppet se fáztam. 
Majd széjjelvetett a belső forróság. 

Csak nagy későn jutott eszembe, hogy van valaki, 
aki nálamnál is nagyobb vesztes: Liszt Ferenc. Hát hi- 
szen tudják, urak, hogy kicsodája volt neki Wagner. Hát 
hiszen nem akarom megsérteni magukat azzal, urak, hogy 





31 


elmagyarázzam, hogy Wagnerhez talán senki sem állott 
közelebb, mint Liszt. És már-már elcsitult zokogásom ujra 
megeredt arra a rettenetes gondolatra, hogy Lisztre ho- 
gyan csaphatott le ez a hallatlan, ez a páratlan gyászhir. 
Behunytam a sirásba belefájdult szememet és magam előtt 
láttam Lisztet. Elképzeltem a csodálatos aggastyánt, ahogy 
könyáztatta párnái közé furja oroszlánfejét. Elképzeltem 
karcsu testét, amint megremegteti a csillapithatatlan zo- 
kogás. Reám meredt a gyásznak egy emberfölötti nagyságu 
szobra, azzal a lángoló fölirással, hogy Liszt Ferenc. 
És remegve gondoltam arra, hogyan fogja nemes mes- 
terem" tulélhetni azt a csapást, amelynél szörnyübb, ugy 
hittem akkor, még nem ért halandót. 


Kmikor kissé rendbeszedtem gondolataimat, no meg 
érezni kezdtem a februárközepi hideget, haza akartam 
menni, hogy levessem a vékony fekete ruhát. A Liszttől 
kapott meghívó ugyis tárgytalan, ebéd ma ugy se lesz, 
szentségtörés volna erre gondolni is. És egyáltalában ki 
tud ebédelni, amikor Wagner meghalt. De azért még se 
jutottam haza, mert utközben találkoztam Rothbergerrel, 
aki akkoriban hegedüs volt a Nemzetinél. Otthon regge- 
lizett, lapot se járatott, igy hát nem tudta még az iszonya- 
tos ujságot. Mondhatom, hogy a cinikus fickó nem vette 
szivére a dolgot. Mindenféle pletykát fecsegett és szinte 
erőszakkal átcipelt Budára, ahol mindenáron be akart csalni 
egy kurtakorcsmába. Az ajtó előtt ott hagytam és vissza- 
mentem Pestre. Félegy volt, éppen az az idő, amikor Liszt- 
nél meg kellett volna jelennem az ebéden. Azt gondoltam, 
nem fog megártani, ha egyszer nagyon udvarias leszek 
és részvétem jeléül leadom névjegyemet a mester lakásán. 





Negyedóra mulva már ott botorkáltam a lépcsőn. 
Becsöngetek, kinyitják az ajtót. A készen tartott névjegy- 
gyel, amelyre már előbb ráfirkantottam a p. c.-t, szinte 





kh a A tj y (LYZANATA 
GSÁL ÁNGÁLE E LT VAL E LE 109 HERÉa 10 7 RL KANTÁGÁRRONÁA ÍV 


HASA AAL MÉ W p "18 AS VET, TT VA PT Ar ed 99 UT EEATNE RA] 

s sjjáGvg ajka AAA ReKtábAnt a MULENB [OOATÉ S a 

h A A ci L T í 
é 











egy 
ps 





reszketve surrantam be az előszobába. Ott állott az inas, 
aki csodálkozva, sőt rosszalóan is pillantott rám. 

— Már vártuk doktor urat, el tetszett késni. 

— Hogyan késtem el — dadogtam a legnagyobb 
zavarban, mert abban a pillanatban sehogy se jutott 
eszembe, hogy a szigoru képü inas mire gondolt. Az inas 
kegyetlenül szemrehányó hangon adta meg a felvilágosítást : 

— Ugy tudom, hogy doktor ur mára ebédre hivatalos 
minálunk. Teritve van már, a méltóságos ur is bennt 
várakozik. 

Ekkor már végképpen elbutultam. Nem tudtam, hol 
vagyok, miért jöttem, ki lehet a méltóságos ur. Hogyan 
támolyogtam be az előszobából a mellette lévő szobába, 
mily módon botorkáltam tovább mindaddig, mig a magam 
szivének eszeveszett dobogásán kivül más hangot is hal- 
lottam, ma már sehogy sem birnék számot adni róla. Egy- 
szer csak ott reszkettem egy dusan megferitett asztal előtt. 
Ott látok egy frakkos urat. Ő a méltóságos ur. Költő és 
zeneszerző. Ismerem hangversenyekről, a Nemzeti Szin- 
ház operai előadásairól. Es ott látom Liszt Ferencet bár- 
sonykabátjában. Jól ismerem arca minden egyes vconását, 
ce egy pilanaira mégis ugy rémlik, hogy egészen másutt 
vagyok, eltévedtem, rossz helyre jutottam, nem Liszt Fe- 
renc áll velem szemben. Mert hiszen ma, éppen ma Liszt 
nem lehet jókedvü, Liszt nem mosolyceghat, Liszt nem 
beszélhet egy idegen urral másról, mint Wagnerről és 
Wagner haláláról. Ma összedült egy világ, olyan világ, 
amiyennek mását, párját sohasem teremtheti meg az al- 
kotó, és Liszt Ferenc — jól hallom-e — a méltóságos 
urral, aki nemrég sétált Péterváron, az orosz udvari élet 
valami pikáns alsószoknyaügyéről cseveg. 

Hogy beléptem a szobába, egy pillanatra megsza- 
kadt a beszélgetés. Liszt bemutatott a méltóságos urnak, 
aztán nyájasan megkérdezte, hol maradtam oly sokáig. 





93 


Valami értelmetlenséget motyogtam, mire udvariasan ki- 
jelölte helyemet az aszíal mellett. Rögtön tálaltak. Én alig 
tudtam enni az izgatottságtól és a fájdalomtól. Liszt el- 
lenben nagyokat falatozott és közben élvezettel kóstol- 
gatta a szegszárdit. Látszott rajta, hogy jó napja van, az 
étel-ital pompásan izlik neki, örül, hogy él és emberek 
vannak meilette. 

A beszélgetés jóformán nagyvilági események körül 
táncolt. A méltóságos ur, aki világot látott férfiu volt, 
éppen akkor nagy külföldi utról tért haza. Lisztnek tömér- 
dek barátja és ismerőse volt a messze idegenben és 
a méltóságos urnak elég dolga akadt, hogy megfeleljen 
arra a sok-sok kérdésre, amelyre Liszt felvilágosítást kért. 
Elég szó esett a nőkről is. Liszttől semmi se volt idegen, 
ami emberi. Bizonytalan foglalkozásu nőket is emlegettek 
és nevük nyomán finoman füszerezett adomák is fölbuk- 
kantak. 

Én ugy ültem a székemen, mintha golyó vándorolna 
ide-oda beleimben. Alig tudtam nyelni és még Liszt- 
nek is, bár a vidám beszélgetés nagyon elfoglalta, kissé 
feltünt étvágytalanságom is, hallgatásom is. Egyszer tré- 
fásan rám is förmedt és azt a tanácsot adta, hogyha 
netán gyomorbajom volna, igyam sok szekszárdit. Ez 
a legjobb medicina. 

Az ebéd közeledett a végéhez. Én ugy ültem ott, 
mintha sirkő volnék a kerepesi temetőben. AK mester 
ellenben oly vidám volt, amilyennek rég nem láttam. 
Ha más lett volna a hangulatom, bizonyára leghálásab- 
ban élveztem volna azt a tömérdek ötletet, amely ugy 
ömlött Lisztből, mint valami szikraeső. De én nem tud- 
tan másra figyelni, mint szivem egyre szaporább veré- 
sére és nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy 
talán Liszt valami csodálatos véletlenség következtében 
nem értesült a rettenetes esetről. Igaz, hogy magamban 








mindjárt meg is kellett cáfolnom ezt a föltevésemet. 
Hiszen teljességgel lehetetlen, hogy Cosima asszony ne 
értesitse édesapját a csapásról és még az se hihető, 
hogy Liszt tegnap óta ma délig senkitől se kapott volna 
részvéttáviratot. De hogyha tudja, amint tudnia kell, ho- 
gyan beszélgethet vidámságokról, hogyan  nevetgélhet. 
Hiszen igaz, tudtam, elmesélték nekem is, hogy a mes- 
ternek irtózat az elmulás. Beteget sohasem látogat meg, 
betegségről nem lehet beszélni előtte, a halálról nem 
akar tudomást venni, halottat senkinek se szabad em- 
legetni az ő jelenlétében. Minderről hallottam már. De 
ha ez igaz volt is, csak nem vonatkozhatott a mester 
legkedvesebb vejére, a legkiválóbb barátjára, a bálvá- 
nyozott hősére, a zenei messiására, Wagner Richárdra is? 
És amikor a szigoruképü inas behozta a fekete- 
kávét, már nem birtam tovább. Nem bántam, akármi 
történik is velem, de ugy éreztem, hogy menten bele- 
halok, ha még tovább is hallgatok. Liszt épen akkor 
kérdezte a méltóságos urtól, hogy egy nagyon szép 
és hires angol nő, aki néhány évvel azelőtt vesztette 
el férjét, vajjon miképen vélekedik az özvegyi hüségről? 
A méltóságos ur nyomban válaszolni akart, de épen 
akkor nagyot kellett trüsszentenie. Miközben néhányszor 
kifujta orrát, szünet támadt a beszélgetésben. Én éltem 
az alkalommal és minden bevezetést mellőzve, egyene- 
sen Liszthez hajolva, hangosan, szinte rikácsolva neki- 
rontottam ezzel a kérdéssel: 
— Mester, mester, ugy-e rettenetes? Wagner nincs 
többé! j 
Sohasem fogom elfelejteni, ezután mi történt. Liszt 
Ferenc képéről egy másodperc alatt eltünt a mosolygás. 
HK ráncos arc még ráncosabbá gyürődött. Szeme vil- 
lámot szórt. Ugy orditott, mint csapszékben az ittas 
kocsisok. 


Men sal szdkakél 


k 
i 




















. ——— — Hagyjuk békében az átkozott halottakat! 
34 És ökölbe szorult jobb keze oly erővel csapódott 
. le az asztalra, hogy szinültig megtöltött csészéjéből a 
. feketekávé kifröccsent a hófehér abroszra. 
P: Azt hittem, hogy megáll a szivem. De a mester 
1 a Következő pillanatban ismét bájosan mosolygott. Arcán 
kevesebb volt a ránc, szeme nyájassá szelidült és a § 
zzeítóságos ur felé fordulva, feltünő kiváncsisággal kér- BON 
. dezte: 14 
— Nos hát, gróf ur, erényes maradt a szép özvegy? 


1 Hl a E ma 





KA gyülölet könyve 

. Panizza Oszkár .. 
Lélekelemzés  ..... 
Egy apostolról ... .. 
Egy élet tanulságai 


TARTALOM 


Wedekind, a moralista 


Andersen, az ember 
Szanin 
Brno Holz 
Kiss József I. 

ik LEGVÍTÁTS 1 VGÁTSNAÁÁRT IKIAT 
Tiszti Ferencz TV 

8 EY NYAPN) ( EVA aYAAZE 











pe egi e 
er ggüss sát 


LT za VÉ 


ezta 
vm Id 






s 
S 


Vai ve 


sz TZROMR éa 


iz 


Fzdlleő 


ez Én 





FRABEDABÉERE 


ARANY JÁNOS ; 


HARASZTI GYULA 








MODERN KÖNYVTÁR 
SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ 
123—125. SZÁM 


ki BUDAPEST 
. ATHENREUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYT. KIADÁSA 








HARASZTI GYULÁNAK 
a Modern Könyvtár-ban megjelent művei: 


Arany János. A Modern Könyvtár 123—125. száma. 
Budapest 1912. 
Madách Imre. A Modern Könyvtár 128. száma. 
TOT L91 2. 
Egyéb művei: 


Költészetünk új-népies iránya. Budapest, 1879. 

Csokonai Vitéz Mihály. (Nemzeti Könyvtár.) U. ott 1880. 

Csokonai Vitéz Mihály. (A magyar irodalom törté- 
nete. Szerk. Beöthy-Badics. I. kötet.) U. ott 1906. 

A M. Tud. Kkadémia kiadásában: 

RK naturalista regényről. Budapest 1886. 

André Chénier költészete. U. ott 1890. 

RK Renaissance francia szinköltészete és a szinszertt- 
ség. U. ott 1904. 

Corneille és kora. U. ott 1906. 

Faguet Emil, R XVIII. század. (Forditás.) U. ott 1898. 


HK Kisfaludy-Társaság kiadásában: 
Moliere élete és művei. Két kötet. Budapest 1897. 
HK írancia lyrai költészet. U. ott 1900. 


HK francia irodalom története. (Egyetemes Irodalom- 
történet. Szerk. Heinrich Gusztáv. II. kötet.) Budapest 1905. 

Edmond Rostand. (Népszerü Főiskola Könyvtára). U. 
ott 1912. 

Moliere és költészete. (Bevezetés a Képes Remek- 
irók Tára Molier e-jéhez.) U. ott 1902. 

Hugo Victor. (Bevezetés a Nyomorultakhoz. 
Klasszikus Regénytár.) U. ott 1910. 

Duse Eleonore (Olcsó Könyvtár) U. ott 1905. 


La poésie d"André Chénier, Paris 1892. 
Jean de Schelandre, Tyur et Sidon. (Société des Tex- 
tes Francais Modernes.) U. ott 1908. 





ELŐSZÓ 


Ez HKranyról szóló dolgozatom 1881-ben jelent meg 
egy ma már ritkaságszámba menő folyóiratban, Bodnár 
Zsigmond Magyar Sz emléjében. Többször hivat- 
. koztak rá: már ezért is hajlandó voltam, e vállalat szer- 
kesztője kivánságának engedve, hozzáférhetővé tenni az 
érdeklődők számára, megtisztitva hihetetlen sajtóhibáitól 
. és főleg stilusán simítva. Ez ifjukori értekezésem elő- 
. ször tárgyalta részletesebben az illető szempontokból e 
nagy költőnket. Bármennyi benne az egyoldaluság, egy és 
más dolognak élére állítása, meg sok minden egyéb 
fogyatkozás, annyi gonddal készült, hogy merem hinni, 
hogy ma is megérdemli az elolvasást. 


Budapest, 1912. január 12. 
HARASZTI GYULA 





) tal 
fi 


ARANY JÁNOS ELBESZÉLŐ KÖLTÉSZETE 
Első rész 

















11. Bevezetés: a kor előzményei, RKrany helyzete; e ta- 
 nulmány felosztása. — II. AK nyelv: népies és régi szín. 
Az epikai stil: népmesei és krónikás előadásmód. — III. 
A tárgy: a) népélet képei; — IV. b) a mult rajza: mű- 
 veltségtörténelmi adatok — a jelen alapján, népmon- 
dai anakronizmussal rekonstruálás; műköltői kombinációk 
— V. Régi költőknek újra feldolgozásai, Arany és Ten- 
; nyson. 


rő 


Midőn végre felrobbantották a mult századot elmélet- 
aknái, az óriási pazar üvegház romjain a szabad ter- 
mészet csakhamar hihetetlen dúsan virágzott fel, az egyes 
. éghajlatoknak sajátos bájával. A nemzetek egyediségük ön- 
tudatára ébredtek s Európának szellemi áramlatai, össze- 
. folyásuk után, megint speciális irányba terelődtek: a köl- 
. tészetben föllépő romanticismus erősen nemzeti, sőt oly- 
kor népies szint öltött. 

Kis hazánk politikai viszonyai korán kifejlesztették 
a nemzetiség önérzetét; költészetünk századok óta haza- 
 fias hivatással bírt, a liberalizmus korában pedig meg- 
lehetős demokrata árnyalatot nyert. 

Hogy azonban nálunk, e körülmények dacára, mű- 





i 

4 
a 

A 

í 

a CG 
9A 
HZ 
4 


költészetünkben a népies Tök még sem - fejlődhetett 
ki, ezt részben az idegen hatás" túlsúlya, leginkább" pedig 
a tehetség hiánya okozta. Csokonaitól eltekintve, leg- 
feljebb egyszerű érzések dalolását ha bírták utánozni; 
. de a hosszabb lélekzetű alkotások inkább csak elriasztó - 
intő példákul és arra szolgálhattak, hogy ez irány hitelét. 
veszitse. Ezért szakít most elbeszélő költészetünk . — na- 
gyobb alkotásaibari ESA eddigi . magyarosan gyarló 
iránnyal és szegődik külföldi művészköltők " stíljéhéz. 
Gyöngyösi a XIX. századdal megszünik sa hazai pDoéz 
zisnek atyjax lenni, a daliás Zrinyi lép a trónra, ki 
mint a renaissance olasz költőinek követője, a nyugat- 
európai költészet magasabb művészetére utal. Első vi- 
lágirodalmi nagyságu költőnk, Vörösmarty, ezért hagyja 
oda a sivárnak tapasztalt hazai népies talajt, hogy ha- 
talmas fantáziáját egy erősen lobogó és szines fantáziának . 
tüzétől élessze lobogásra, — úgyszólvan Hugo Viktor (a 
Századok Mondaköre) előtt már e költői láng- 
elmének pathosát, és inkább germános, mintsem ha- 
misítatlanul francia képzelettúltengését képviselje köztünk. 
Igy találjuk nála azt a fényes operavilágot, mely csupa 
lengő sisak, villogó páncél, tomboló díszménekkel, — csupa 
kápráztató szinek és idegfeszítő hatalmas hangfutamok 
láncolata, olykor zordan vadregényességgel váltakozva. 

De ez aristokratikus díszelőadások is rövid idő alatt 
ingerüket veszték, ujságuk mindössze múló divatot keltett, 
mit csakhamar gyarló utánzások tettek nevetségessé 
ki hívta ellene a gúnyt. Az Elveszett alkotmánybanc 
Vörösmarty már saját stíljének paródiáját kényszerült 
megkoszorúzni. Széchenyi és Vörösmarty kora már le- 
járta magát, Kossuth és Petőfi pedig a láthatár széléhez 
emelkedtek. Uj időszak hajnallott fel, új irányokkal, új 
ízléssel: a . költészet igazi demokratának szegődött. A 
szinpadon az előbb inkább csak torzképezett falusi élet 





Jamost álláridó festőre talált Szigligeti. u. n. nójsztanin üt, 
"ben, ez. idillies melodrámákban. Petőfi viszont a déli- . 
. " bábnak varázsló erejét,. a furulyaszó megkapó egy- 
" szerűségét sajátitotta el; ajkán a mindennapi érzések 
: mindennapi szavai á legüdébb érzelmeknek zenei hullám- 
: zásává alakultak. Szóval a szinműnek már nyitva sállótt 
HA kor. kívánta út, a lirában nagy tehetség iparkodott 
"" hazánk .chansonnierjévé lenni: csak az éposz várt még. 
új imesterére. Petőfi ugyan ebben is megpróbálkozott, 
"de hol szónokiasan kívánt pompázni, hol viharorgonán 
"akart játszani a la Byron: pedig ez távol állt erejétől, 
. Egyetlen egyszer jutott közel a helyes célhoz, mikor 
János vitézében a népmese pongyolaságát kisértette meg; 
de ezt ő csak szerencsésebb ösztönből, véletlenül találta 
el. Az öntudatos mester Brany Jánosban lépett fel. 

Hazánk nagy költőinek trifoliumából  emlitettünk 
egyet: azt, kiben a művész mellett az ember sem ke- 
vésbé érdekes jelenség, sőt tán a legérdekesebb. társai 
között. Petőfi alakja a forradalom elviharzásával. foszlik 
szét, Vörösmarty megtörik az abszolutizmus alatt: Arany 
hazánk nagy válságát a kezdettől, a fordulóponton át, le a 
kétségbeesésen is keresztül végig éli; megéri a remény 
hajnalát, delét és — napjainkat. 

Művészete előtt csak bámulattal állunk meg és mi-. 
dőn most e rengeteg erdőben böngészéseinket némi rend- 
szerbe összegezzük, — kétkedés fog el: vajjon nem túl- 
merész e vállalkozás? Nem kegyelethiány-e, feltétlen hó- 
dolat helyett megértésre törekedni és igy megbirálást is 
kockáztatni? Gondoljuk el, mennyire meg szokta viselni 
"az idő az egykorú bírálatokat. Épp ezért csak szerény 
igényekkel lép fel e: tanulmány, mely a költő nyelvét, 
előadásmódjának szellemét, tárgykörét és főleg az in- 
dulatok rajzának irányát szándékozik vizsgálgatni. Vál- 
lalkozásunk nem vesz kárba, ha vizsgálódásunk  ered- 


. ményeiből az idő egy-két követ elég szilárdnak fog 


arra találni, hogy felhasználja ama talapzathoz, melyre 
egykor hivatott művész fogja Arany szobrát felállítani. 


II. 


Kranynak mindenekelőtt nyelvet kellett teremtenie. 
Erre két módja volt s ő mindakettőt megkisérelte, 
kombinálva. A kor áramlata, saját körülményei egyaránt 


"a népre utalták; másrészt a dús emlékű szalontai vidék 


és a multhoz még mindég ragaszkodó kegyelet, a száj- 
hagjomány élőszava meg olvasmányai a régi írókhoz 
vezették. A népnyelvhez és a régi nyelvhez nyúlt tehát 
egyszerre s egyesítésükből alkotott magának eszközt ki- 
fejezésre.. A század elején rögtönzött nyelvújítás vivmá- 
nyait csak -ritkán, tartózkodva vette igénybe: hisz ezeken 
alapult Vörösmarty ragyogó, fenkölt nyelve, már pedig 
HKranynak épen egyszerübb természetességet volt  fel- 
adata inaugurálni. 

. Valóban bámulatos népiességgel lepett meg; a világ 
irodalomban is csak kevés esetben találni ilyen gyermek- 
üde fogékonyságot annyi nyelvmüvészi öntudatosság ki- 
séretében. Határozottan a lefordíthatlanok közé tartozik 


" e. nyelv, mert népünk szellemének sajátosságát, fajty- 


pusbeli, idiotizmusát, — mindazt felöleli, ami a népek egye- 
diségét alkotja.  Nyelvészeink kimeríthetetlen  bányaként 
becsülik Aranyt, akár a tájejtés hangtani jelenségeit, akár 
a népnyelvnek mondatszerkezetbeli különösségeit buvárol- 
gassák benne.") Egész kincstárral bír azon változatos szó- 
alakokból, melyek a fogalom legrészletesebb módosulásait 
képesek kifejezni, s nem egyszer fejedelmileg pazarolja 


$) L. Lehr Albert kitünő munkálatait. 






























puszta kedvtelésből. Szókészlete oly szín- és illatvegyű- 
lék, mint valamely kert, hol nagy táblákban állanak egy- 
más mellett mezei nefelejts és kamélia, búzavirág és tu- 
lipán, kutyatej és rózsa, közönséges napraforgó és geor- 
gina: a műkertészet ésa természet gyermekei tarka vál- 
tozatban társulnak itt. 

KA régi íróktól mindenekelőtt technikát kölcsönzött; 
a megvetett, elfeledett Gyöngyösi-vershez tért vissza, ez 


ritmust lehelve belé erő és báj kiséretében.") Gyöngyösit 
követte, a  Ronsard-Opitz-féle iránynak magyarországi 
képviselőjét, mint költői nyelvünknek latin prozodiára re- 
formálóját, kitől a  deákos szórendet, szóvonzatot is 
utánozta. És valamint a népnyelvnek részletezést kérülő, 
merész rövidítések, ugrások árán elért tömörségét, ele- 
venségét elsajátítás, — úgy a régi nyelvből is" finom 
ügyességgel leste el ama sajátos szinezetet, mely a 
mondattagoknak, egész mondatoknak szokatlanabb  ösz- 
szefüzésében nyilatkozik, s mely néha csak egyetlenegy 
rész áthelyezéséből ered. Teljesen elavult szavakat ugyan 
gyérebben alkalmaz, mint tájszókat, de mindenesetre sü- 


ódonság bájára össze szokás vele hasonlitani. E pár- 
huzam, látni fogjuk, sokkal hálásabb tanulságul: szólgál, 


szes renaissance stilü villa, egész modern kényelemmel 
rendezve be; az Aranyé egyszerű, öreg udvarház, mely- 
nek folyosói, lépcsői, szobái mind oly régi módiak, hogy 
bizonyos hangulat-előkészítéssel jó oda belépnünk. Tenny- 
sonnél az ódonság elegantiával párosul; Aranynak ar- 
chaeologusi kedvtelés; amannak muzsája legfeljebb egy- 


t) (Későbbi jeg V. ö. egyébiránt már 
öl 


yze 
Vörösmarty Tündérvölgyé 


alexandrinból formált magának epikai stanzát, nemzeti 


rűbben, mint nagy angol kortársa, Tennyson, kit7 éz . 


hogy már itt igénybe ne vennők. Tennyson" nyelve : dí- 


mik 


oz. Peyer 7 szé 


10 


egy antik ékszert ha tűz magára, emeze nem vonakodik 
a mult századoknak teljes öltözékétől sem, és szivesen 
nódol rég eltűnt divatoknak. 

Rrany nyelvének e kettős iránya az előadásmódban 
is hasonlóan párosulva jelentkezik: a népiesség, mint 
népmesei, a régiesség, mint krónikás stii, stil alatti az 
elbeszélés egész szellemét értve. 

Hogy a régiességen kezdjük, Arany saz elbeszélés 
ószerüen naiv formájac, a "krónikák egyszerű nyelves 
volt az ideálja, mint amelyen — úgy hitte — ssok min- 
dent el lehet mondani.c Ezért nemcsak hitelének erősbité- 
seül idézget egész sorokat a feldolgozott jámbor verse- 
lőkből, előadásmódjukat is követi. Pedig tudvalevően ko- 
" rántsom a nagy epopoeai stilre találunk mintát: naivságuk 
és szerény tehetségük csak kirívóbbá teszi azt a bizonyos 
primitív . művésziességre törekvést, mi különben is oly hiá- 
nyosan, a teremtő erőnek oly gyarilóságával sikerül nekik, 
mint a korukbeli fametszőknek. Az arcok, a mozgások 
hagyományos merevsége mellett még a régi képek mód- 
jára a szájból kilógó, irott papírszelet sem hiányzik 
Aranynál: a -császári tanács tagjait, a három érseket 
és négy fejedelmet e megjegyzéssel számlálja elő: sezt 
nevezem hétnekc; a Lajos király haditanácsának felso- 
sorolását így zárja be rím kedvéért: cTe pedig jó Toldi 
a kilincset őrizd.s — Viszont a iudákosságot sem mulasztja 
el utánozni. Mint a imult éneklőjének, e tudákosság ki- 
fejtése végett, a történelem és földrajz esik legtöbbször 
kezeügyébe: Lajos király egész leckét ad hadának Etele 
viselt dolgairól meg Olaszország földrajzából. Sőt illu- 
ziónkat itt is személyes közbeszólásaival kockáztatja. Wes- 
selényinek, ki várat ostromol, kémek jelentik, hogy Rá- 
kóczinak mentőserege jön ellenük; de a költőt magát 
oly kevéssé foglalja el e fontos hír, hogy ráér előbb 
megmagyarázni, melyik és hányadik Rákócziról van szó. 





11 


Lajos az öccsének halálhírét veszi Károlytól sa költő 
ezúttal is megakasztja a helyzet rajzát, hogy közbevetőleg 
megmondja, micsoda Károlyt ért ő itt. Buda ha- 
lálában a katasztrófához értünk, Etele Budához rohan, 
hogy leszurja, —de halljuk költönket: rJutva le a várba, 
mely 0-Buda mostan...c Mintha csak vidéki szinházban 
volnánk, történelmi darabban, s a legpaihetikusabb jele- 
netnél találna lehajolni festetlen hátával a várat — mit áb- 
rázoló díszítmény. Nem lephet meg, ha aztán Arany dip- 
loma-fordítónak is beáll, elmondva, mint kelljen a szóban 
levő szövegnek deákját magyarul gondolni, majd meg 
idegen hely és személynevekről értesit, mint jő ki ma- - 
gyarban, — ha annyi önérzettel hivatkozik bizonyitékaira : 
sMegnézheti bizony, ki nem hiszi nékem e —sőt ha egész 
felfedezői büszkeséggel utal dokumentumaira: "Akkor . 
emelték e várnak erős tornyát, ezután több utas nézze 
meg a romját.c Szintoly következetes költőnk, midőn el- 
beszélését a krónikák ily tudákos anachronizmusáva! fejezi 
be: :Igy dőlt el sorsa a fali történetnek;c vagy 
ha ép úgy teszi oda az utolsó lap aljára, zFinisc gyanánt, 
az utolsó versszak végszavául szolgáló vége .szót, mint 
akár az Argyrus királyfi szerzője. 

Nem egyszer síklik el azonban a befejezésnél olyan 
"Maig is éltek, ha meg nem haltakc általánossággal; s 
ez a modor már a népmeséből van kölcsönözve. Meny- 
nyire hálás lehet egyáltalában a népmesei stil utánzása, 
erre Jókai Mór felelhet meg, mert ennek köszönheti nagy, 
regényírónk, hogy előadása üde patakként, meglapulva a 
lehajló lombok alatt, tiszta kavicsok felett hintázva, bi- 
zalmas csevegés közt siet tova. S csakugyan, mint Jó- 
kai a prózát, Arany is hasonló alapon reformálta a 
verset. De míg amaz tájszavakat választékkal, körmönfon- 
tabb népies szólásmódokat pedig, úgyszintén naiv mesélői 
fordulatokat legfölebb humorizáláskor használ: Aranynátk 


sk. POS ST ZEN GY 


12 


tanulságosan szomoru kórtüneteket. Most már nem ját- 
szik őrültet, mint egykor, pajkosabb kedvü időkben. 

Az élet elvette kedvét a játéktól: immár komolyan 
bolond. 

Az ősei Franciaországból Bajorországba menekült 
hugenották. Száz év óta Kissingenben éldegéltek maguk- 
mak. A világnak nem volt mit mondaniok, mig 1853-ban 
meg nem született Oszkár, aki később lármás beszédes- 
ségével helyreütötte a hallgatagon élő család minden 
mulasztását. Panizzáéknál egy tradició öröklődött nem- 
zedékről-nemzedékre: a vallás. A hitért szenvedtek egy- 
kor az ősi hazában, és amiért vérüket és egyéb földi 
javaikat kellett áldozniok, az szent maradt előttük uj 
hazájukban is, ahol eleinte a számiüzetés keserü ke- 
nyerét, majd a polgári jólét kalácsát majszolták. Panizza 
Oszkár szülei bigott muckerek voltak és a protestáns 
bigottéria — ugy mondják és a tapasztalás sem hazud- 


tolja meg ezt a felfogást — szivósabb és türelmetlenebb 
a katolikusnál is. Furcsa, de érthető eredmény: a bi- 
" gottéria iskolája — mint évek multán kitünt — a hitet- 


lenség fanatikusává nevelte az ifjut. Gimnáziumba já- 
ratták. Előbb Schweinfurtban, majd Münchenben. A ba- 


jor fővárosban nagybátyja nevelte Panizza Oszkárt. A 


müncheni protestáns paplak falai szintén csak kenetteljes 
prédikációk unalmas szavait visszhangoztatták és a lé- 
lektelenné koptatott formák, melyek vallás néven szere- 
peltek, nem kevésbé nyomasztó béklyókba szoritották 
az ifju lelkét, mint nehány év előtt Kissingenben. A 
nagy sivárságból szomjasan menekült a művészethez és 
a reákényszeritett hit bálványai helyett más bálvány előtt 
hajtott térdet. Wagner Rikárdot imádta és sóváran el- 
merült az uj szépség élvezetében. 

A középiskola robotját lemorzsolván, az orvosi 


"pályát választotta élethivatásának. 1880-ban zsebében or- 


a lt a TnT te 































osi diplomával elhagyta a müncheni egyetemet és Pá- 
j "risba ment, hogy végképen kisepertesse agyából mind- 

UN azt, amit a teológiai szellemü neveltetés törmelékül benne 
gyott és amit az orvosi studium természettudományos 
. árja talán egészen ki nem mosott belőle. Egy esztendő 
. leteltével Panizza Oszkár mint jó európai és lélekben 

teljesen szabad ember tért vissza a bajor fővárosba. 
Dr. Guddenhez, akit később II. Lajos bajor király áldo- 
. zatul magával rántott a starhembergi tóba, beállott ta- 
. nársegédnek a müncheni elmegyógyitó intézetbe. Két évem 
; jét buvárkodott a meghibbant emberi lélek feneketlen 
mélységeiben. Csupa diszharmóniát, lelki eltorzulást, gör- 
A Csös agymüködést kell látnia és megfigyelnie. Amikor. 
. kikerült a vad fantasztikumok, vitustáncot járó hóbortok 
és fenyegetően vigyorgó mániák tanyájából, fantáziája 
. meg van mérgezve és látása tökéletlenné vált. A szem 
. nagyon éles, de csak azokat a részleteket látja meg 
. a világ sokrétü képéből, amelyeknek alakja és szine 
. megfelel az őrültek házában két esztendei gonosz szug- 
. —— gesztiótól fojtogatott lélek hajlandóságainak. Meglátja a 
. sötét szineket, a földi szennynek olykor szépséget is 
mimelő alakulatait, rikító és a jámbor polgári szem- 
. határba vadul tolakodó formáit mindenfajta lelki és testi 

. nyavalyának, erkölcsi és anyagi nyomoruságnak. 

É. Ez a különös látás — részleges látóidegsorvadás: 
Aa fénnyel és a derüvel szemben — féktelen ösztön 
§$ kódjára követelően fellépő közlési kivánsággal páro- 
.sulva, az állásáról lemondott elmeorvost iróvá avatja. 
sokat nem lát, amit minden ember lát, de viszont föl- 
. fedez olyasmit, ami a normális szemnek tilos terület 
és alaktalan köd. Amit pedig lát, azzal szemben nem 
ismeri a titoktartás kötelességét. Ugy érzi, hogy bele- 
la, ha szemérmetlenül ki nem vallana mindent. A toll, 

y addig a csillapító brómkálium adagolását vetette 





14 


III. 


Minő tárgyat lehet ilyen epikai stilben feldolgozni? 

Az a dualizmus, melyet Aranynál a nyelvezetből az 
előadásmódba is áthatolni láttunk, áthatol a tárgykörbe 
is: napjainkbeli népéleti genreképeknek és a régmult 
rajzának egymás mellé állítása, sőt egybevegyitése gya- 
nánt jelentkezik. 

A hagyományos múlt-dicsőités akkor még mindig 
tem ment ki teljesen a közdivatból. Hogy Aranyban mi 
láplálta azt, említők; a demokrata korirány azonban 
másrészt a népélet rajzára utalta, amihez szintén ked- 
gezők voltak körülményei. 

Brany tehát a két, régibb és új irányt úgy egyez- 
teté ki egymással, hogy a hagyományos tárgyat kor- 
szerűvé alakította át realisztikus, humoros, naiv és meg- 
hitt genre-képek keretében, ezek szineivel rajzolva a 
hősi hajdankort. 

Lássuk először az érdekesebbet, a főbbet: az új 
anyagot, a jelen rajzát. 

RK Dorfpoesie, a falusi idill külföldön századunk 
eleje óta dúsan hajtott; nálunk annál is inkább volt 
virágzásra predesztinálva, mert a  nemzefi öntudat a 
költészetet hazai talajba ültette, ebben pedig a népélet 
költészete virágozhatott fel leginkább. A mi hazánknak ép- 
pen Krany fölléptekor fedezték fel éghajlati különlegessé- 
gét, a pusztát, mely szintúgy a szabadságnak lett jel- 
képe, mint az angoloknál a tenger. RK mi homoktengerünk 
csalia délibábjával; düledező csárdáival s vágtató csikó- 
saival Petőfiben talált szilaj költőjére, ki képzeletének ösz- 
szes varázsát ráárasztá tájképeire, melyek hol tündérien 
játsziak, hol vadregényesen ridegek vagy ép humorosak: 
de mindig eszményi távlatban állanak. 





15 


Hrany, maga is alföldi ember lévén, szintén az al- 
földre visz; de ő inkább az észleletnek, mint a képzelet- 
nek lévén embere, nem akar idealizálással hatni,") leg- 
kevésbbé van pedig holmi politikai mellékcélja: csak azért 
hoz bennünket e vidékre, mert itt leljük a nemzet töme- 
gét, a legszűziesebb magyar népéletet. 

Kódorogjunk szét egy kissé a faluban... De már 
estére jár az idő. Hol is lehetne itt szállást kapni? 
Nagy fehér ház nyitott kapuja hivogat az utszélen: men- 
jünk be legalább itatni. Egész sereg kuvasz rohan ne- 
künk, szerencsére csinos hajadon lép elő a kút megői 
s a vendégfogók morogva kullognak hátra a csűrökhöz. 
Közben megszólal a tornácról a pipázó gazda is. Hasz- 
talan szabódunk, bevisznek, asztalhoz ültetnek. Elkez- 
dődik a csöndes beszélgetés és tart tálalásig. Az 
izletes vacsorától, a jó bortól egyre buzdul a hangulat, 
— megerednek a köszöntgetések. Majd a hevültség a 
kebel mélyére száll, a társalgás vontatott, panaszos lesz : 


$) RK Bolond Istók I. énekében van oly Petőfi- 
stílű pusztai kép: de célzatossággal, ellentét és 
humor kedvéért. Különben itt-ott akad Aranynál egy-egy 
rokon vonás, mint épen a Szarvasregében. 


Vágtat a ló és a pusztán 
Nagy üres éj hallgat aztán 


Annál jellemzőbb, hogy Arany annyira mellőzi a déli- 
bábot. A Toldi I. részében igy ír: 


— — Negyedik nap, délben, 
Nagy hegyek lebegtek délibáb vizében: 
Bámult Miklós, mert ő olyat sohsem látott, — 
AK hegyet bámulta, nem a délibábot. 


E sorokból látni, mily mellékesnek tartja ő azt, mi mások 
szemében tán a leglényegesebb mozzanata lett volna 
egy alföldi tájképnek. 


16 


a haza sorsa, a gazda sorsa, a mai idők... Hanem 
késő van, pedig korán akarunk tova kelni: búcsúzunk. 

Reggel újra meg újra elbúcsuzunk a szives kis 
családtól. Hogy a legközelebi faluhoz értünk, már mesz- 
sziről kihalljuk a templomba szólító éles kis harang 
Tívását; mire a Íriss napsugár és pacsirtaszó mellett 
beérünk, már az egész falu népe istent dicséri: a ki- 
áradó orgonaének a kis templomból kinrekedt hívek 
ajkáról erősen veti fel hullámait az égboltozatra és végig 
kísér, amint a kurta helységen keresztül lovaglunk. A 
faluvégen egyszerű házikó bámul ki ránk udvarbeli 
ablakocskáival, — a kútgémnek folyton utánunk kö- 
szöngető kolonca, az erősen füstölő kémény, a cselédek 
sürgése-forgása, a halálra riadt majorság lármája, mind 
azt látszik mondani az átmenőnek: ritka vendég jött 

Déltájban mezőre érkezünk: a forróságtól fáradt 
kaszások boglyák hűvösén hevernek, mellettök lihegő ku- 
vasz s félig rakott vagy üres szekerek; a kiégett sarjun 
tikkadt szöcskék cirpelnek rekedten s amott a repedező 
száraz vályúnál szúnyókáló ökrök kérőznek szomjasan, 
türelmetlenül csapkodva farkukkal, szarvukkal a mohó 
bögölyökre; a hőségtől elalélt természetnek mozdulat- 
lanságát csak közben-közben zavarja meg egy-egy ke- 
resztül zúgó porfelleg. 

Késő délután érünk újabb helységhez: épen vásár 
van, hadd lökdöstessük magunkat egy kissé oldalba a 
lacikonyha körül, hol kolbász sistereg, hegedücincogás 
meg kutyavonítás kontráz a gajdolóknak. Majd az utca- 
félre fordulunk, hol a kispadon öreg templomgazda me- 
sél ifjú korának sanyarú megpróbáltatásairól, mint ki 
fényes őszön emlékszik nyári viharokról.ft) Benézünk a 
a kis kocsmába, hol a száz éves gulyás reszkető kézzel 


dj zzz re US-Öt "NOYDÁSI 





17 


emelgeti iccéjét s reszketőn danol, szidva azt a rég el- 


ÍJ! porhadt komisszárost. Benézünk a szomszéd kerítésén: 


a földmíves egyszerű családi körét a nyitott ajtó a 
maga idilliségében engedi látnunk, a tüzelő barátságos 
fényénél. Aztán a mezőszélre térünk ki, hol kis. liba- 
pásztor mesélget szépeket, tűz mellé heveredve, pipázó 
pajtásinak, — míg a távolban kanyargó Tiszán az el- 
evező halászok keresztet vetve sietnek tova, ha a ha- 
mis tanú Márkus lelkét felbukkanni vélik, mielőtt ez 
ingerkedve kérdhetné tőlük: oldjak-e? kössek-e?... 

Éjnek évadján utunk egy pusztai csárda mellett visz 
el. Pislogó ablakjain roppant tombolás, újjongás hang- 
zik ki: pedig, hogy kiváncsiságból bekukkantunk, mind- 
össze két mulatót látunk. Egy öreget, ki csöndes hüm- 
getések közt ázik el az asztalnál, míg ültéből föl nem 
borul, — és egy kackiás legényt, ki negédesen locsolja 
padlóra a bort s fel-fel kurjongat. Most már a cim- 
balom is álmosodóban, a legény is beleúnt s belefáradt, 
asztal mellé dobja magát s fejét karjára vágva al- 
Szik "8l. 

... Eddig tehát mindenütt a mai, a mindennapi 
élet kellős közepében mozogtunk. Legalább úgy véltük. 
De csalódtunk. Ugyanis ha jól benéztünk volna abba 
a kis templomba tegnap reggel, láttuk volna a tömjén- 
ködben csillámló oltárnál Nagy Lajost díszes lovagok 
és szép szüzek koszorújában. Ha figyelmesebbek vagyunk, 
észrevehettük volna a templom megett a tarka sátrak 
tündéri városát, a festett korlátú s aranusövényű torna- 
helyet, hol eljövetelünk után nem soká esett meg a 
viadal Rozgonyi szép lányáért. Mert tudnunk kell, hogy 
Rozgonyiék azok, akiknél tegnapelőtt este szállva vol- 
tunk. És mit gondolnak, kinek volt szánva a kedves 
gyermek? Annak a csárdabeli mulató legénynek, kit ma 
éjjel találtunk, kinek anyja háza mellett elmentünk és 


Modern Könyvtár 123—125. 2 








4 
4 
A§ 


18 


földjein jártunk. — Miért nem tekintettünk be jobban 
az udvarra? Apródokat láthattunk volna ott! — Miért 
nem időztünk ott egy kevésséa gabnaföldön? Fényes 
dalia serget láttunk volna elvonulni, és pedig XIV. század- 
beli kosztümben! ... 

Hogyan, minő káprázat ez? A költő azt akarja velünk 
elhitetni, hogy nem most élünk, hanem ötszázaddal 
előbb! Hanem engedjünk a költőnek, menjünk vele. Szin- 
házba fog vezetni, hol a szinpadon mindennapi isme- 
rőseinket állítja elénk, kik maguk sem látszanak tudni 
odakerültökről, — nem is veszik észre, hogy ők tulajdon- 
kép múlt idők kosztümében játsszák szerep gya- 
nánt rendes életmódjukat. Oit van mindjárt az a jó- 
képű, igazi magyaros öreg asszony — kit most Toldi- 
nénak hívnak — a fiával, egy szépen megtermett inges- 
gatyás legénnyel. Ott van átellenben, e családnak ki- 
egészítő társképeül, "Rozgonyi és leányac: az öreg úr, 
most a régi vígjátékok konvencionális szerepére farnya- 
lódik egy-egy pillanatban.) Majd az egész falu népe 
kilép a kulisszák mögül, hogy sszívreható áldást tegyen, 
midőn ez uraságék elutaznak. — Hiába e szinészkedés: 
nem oly alakok ezek, hogy ha lámpafény elől napfényre 
hozzuk, festett képekké halaványuljanak; tulajdonkép nem 
is a szinpadi levegő való nekik. Nem élettelen bá- 
bok ezek: még a leghasználtabb alak sem az, sőt 
épen az ily szerep képviselője tartozik Aranynál a nagy 
költők amaz alkotásai közé, kiknek elég a  háttér- 
ben hallgatag megjelenniök, — s ha megszólalnak, alig 
álljuk meg, hogy magunk is hozzájuk ne szóljunk. 


X) V. ö. felboszankodását, midőn ismeretlen vendége 
a királyt becsmérlő formán említi: oly vonás, mit a 
Szép Ilonka költője előtt elhasznáitak már Kisfaludy Ká- 
roly és utánaa Kovács Pálok.A királynak Csuta György 
alakjában szereplése szintén ily ócska vigjátéki motivuma. 








19 


Az öreg Bence ez, ki kisebbik gazdája iránt oly apai 
. gyöngédséggel vegyes cselédhűséggel viselkedik: kukorica- 
morzsolás közt éjfélig mesélget neki, mint gyermeknek, 
majd legénykorában is hű ebként kiséri. Patriarchalis 
életünk naivságának képviselőjeejó öreg, ki a kedvenc ök- 
röket is családtag számba veszi, s kit költőnk maga is 
annyira megszeret, hogy majd megifjítja egy kissé és fiat 
ad mellé. Még pedig milyen mulatságos buksi legényt, bár 
erősen a saját rovására esik neki ez érdeme, főleg, ha 
apjával kerül egybe, mert ez ugyancsak meg-megszokta 
regulázgatni. S hogy az öreg elhal, ez az ifjabb Bencze 
veszi át örökségét: most látjuk, mily kevéssé csak fia- 
talított kiadása ez apjának; hisz megvénhedésére is 
még mindig benne maradt az a humoros ügyefogyottság, 
mi egyéniségét képezi . . . 

Elég, elég — kiálthat fel türelmetlenkedve olvasórnk, 
— mire való mindez? Mi a valóság s mi a káprázat? 
Mert hisz a mit láttunk, hallottunk: annak ugyan semmi 
köze sincs a XIV. századhoz. Vagy annyira hiányzik 
költőnkből a történelmi érzék, hogy multat s jelent így 
egybezavar? Bizonyára nem, de öntudatos művészeti céi- 
zatosság készteti őt erre. 

Emlékezzünk a Tetétleni halom cimű költeményre. 
Ebben Arany egész epikai költészetének kulcsát  talál- 
hatjuk meg. Amint a költő a halomról végig tekint a 
tájon s elmereng, a múlt képei merűlnek fel lelke elé: 
a honfoglaló ősök sátrai ösztörü-fán kapaszkodó kémek, 
porfellegben vágtató hadak s felharsan a harci kürt. . . 
De nem, nem: e világos percben fel ébred merengé- 
séből; csak a szomszéd kanászkürt, csak nekivadult gu- 
lyák, vigyázó csőszök, szétszórt majorházak kápráztatták el! 

Amely költőnél a való és képzelet ily könnyen egy- 
másba játszik, annál érthető, ha a régi idők emléke is 
a jelennek, a mindennapi életnek vonásaiból alakul egybe, 


2 


20 


[V. 


E nemes értelemben vett Don Ouijotei káprázat csak 
természetes ABranynál, kinek bölcsejét Nagy-Szalontán a 
beszédes monda ringatá, hogy saját szavait megtartsuk. Mint 
egyszerű földmives gyermekét, csendes s méla természete 
a lármás pajtások mellől inkább a kapu előtt mesélgető 
öregekhez vonzta, ezek ajkáról sszomjan itta, tej gya- 
nánt az édes regétc, melynek mogorva sirkövéül mere- 
dezett utcavégen egy ócska csonka torony. Sőt az egész 
vidék ily romemlékekkel volt telve, és ő minden templom- 
helyet jól ismert; a nyárfák ezüst lombjai csak róluk 
suttogtak, ha alattuk merengett a tájon, — róluk a cser- 
jék, nádasok, ha vadréce tojásért a slapályos, erdős in- 
goványokc közé barangolt. Az ifju is kevés megszakítás 
után ugyane színhelyre tér vissza shol lefolyt gyermek- 
koracs, — a férfi is itt kezdi meg uj életkorát"). Köl- 
tőnek oly szerencse, mely a sors másik kegyencére, 
Scott Walterre emlékeztet. 

Rokon körülmények eredményeikben is többé  ke- 
vésbbé rokonok. Arany is épúgy a múltba tér vissza, 
mint Scott; de további összehasonlítás ezúttal is csak 
negativ kiemelésére szolgálhatnaakét költő sajátos irá- 
nyának. Bár történethű színezetet sem Scottnak, sem ma- 


gyar követőjének, Jósikának, regényeiből nem tanulunk; 


legalább a kor külső életét, feltűnőbb szokásait rajzol- 
ják pontos részletezéssel, mihez emlékiratokból, vagy ép 
családi hagyományokból, esetleg tekintélyesebb történelmi 
kútforrásokból merítnek bő anyagot. Branynak bár nem 


310. Tod dd Szerelme "BONTOM dui St 0 





té. Ma d e. 


.- 


21 





























áll a regény széles tere rendelkezésére, nem kevésbbé 
archeologusi az ambiciója; pedig anyaga ugyancsak ke- 
vés: egy XVII. századbeli iskolamester silány verselése, 
mely egyik mondánkat összedúlt csontvázában tartotta 
fenn, — ebben sejti meg ő a magyar lovagkort. Vagy 
talán a történelemben lelt hálásabb adatbányára? Maga 
vallja meg, hogy a fölvett kor mondának már na- 
gyon világos, történetnek pedig az eposziró kí- 
vánta részletekre nem eléggé az.c Már pedig 
ő inkább obszerváló mint kiképzelő erővel rendelkezik, 
amiért is műveiben, e történeti elbeszélésekben a kor- 
rajzi háttér aránylag fogyatékos lesz. 

RK renaissance első friss szellőjének, nyíló tavaszának 
kora ez: de e hatalmas szellemi mozgalomról, részletesen 
kidolgozott költői kép helyett, inkább csak odavetett szá- 
raz irodalomtörténeti megjegyzést kapunk. Hogy a tudo- 
mány a klastromok zárt falai közül a szabad levegőre 
jutott, ez csak sovány reflexióval van érintve, mikor La- 
josról azt halljuk, hogy apródjait külföldi udvarokhoz adta 
cserébe s iíthon meg Pécsett :ra tudománynak gyújta 
mécset; nem is egy fordult meg Páris, — Bolognában, 
maga erszényén, vagy a király zsoldjában.c Hol van 
a szóban levő kornak speciális bája, melyben a 
középkor rideg éjjele az újkor hajnalától derűl? Hol 
a túláradó, pogányos érzékiség sejtelme, mivé a beteges 
. rajongását átváltozóban, és mi a századokig tespedt vért 
feleleveníté, az életöröm sugaraival szivárványozá? Hol 
a varázs, mely a mogorva vén várakat ifjú, csillogó 
tündérpalotákká változtatja? 

Vagy mutat-e egyáltalában nagy tetteket daliás 
ideink e rajza? A költő két főmozzanatot vesz fel. 
Az első a csehországi kaland, mely csakugyan vékony mon- 
daszálból van képpé szőve, egy Mátyás királyhoz illő 
furflang, már jó messze esik alovagi ideáltól, inkább pol- 





22 


gári osztály eszejárására valló csel.") A másodikról, az 
olaszországi hadjáratról már maga költőnk is megjegyzi, 
hogy az sregész hadviselésben nincs egy kimagasló pont, 
tömegesebb ütközet; apróbb csatározások,  várvívások, 
feudalis párharcok inkább, szétszórva az egész déli föl- 
dön és víva nagy részben fogadott zsoldos katonák ál- 
tal, részben vesztegetéssel ís.zc Vegyük ehhez a sötét 
háttért, a boszú okát; már a történelemben is mily si- 
vár, keserítő e hadjárat sikertelensége. Költőnk ugyan 
holmi sablonszerű álomlátással akarja e rossz érzésnek 
élét venni, midőn Johanna sorsának végére utal; de ime 
hogyan fejezi be a maga meséjét: Lajos király, ki 
édes öccsének megöletéséért indit ott bosszuálló hadjá- 
ratot a gyilkos özvegy ellen, nem jut célhoz, hanem 
ahelyett kegyetlen magánbosszúra engedi magát ragad- 
tatni, mielőtt hazatérne eredménytelen útjából. 

Vagy tán a részletekben, bizonyos viszonyok rajzában 
keressük a lovagiasság szellemét? Abban-e, hogy mikor 
páncélba öltözött hajadont ment meg a háborúban egy 
kobzos, s az őt hallgatásra kéri, költőnk megint ily váz- 
iatos megjegyzést szúr közbe, túlon tul a propos: hej 
dehogy nem szólna a kobzos, "ha nem tudná regéből, 
mily próbát követel leány a legénytől: volt ki egész 
évig, háromig is néha, lőn az óhajtottért fogadásból 
néma.xc Bizonyára abban az időben ilyesmit nem annyira 
regékből, mintsem egyéni tapasztalásból, gyakorlatból tud- 
tak a költők is. Vagy abban keressiünk-e lovagiasságot, 
hogy mikor a kis vargakapus, mint Toldi követe, 
párbajra hívja a gyáva Tart, ez napjainkra emlékeztető 
kifogással búvik ki: "Nem ez a sora kettős hadnak; 


$) (Későbbi jegyzet. Az álöltözetben meglepése 
az ellenségnek, ez a fabliau-szerü furfang, a francia 
középkori naiv hősköltészetben is előfordul. Igy a Vilmos- 
mondakörben.) 








23 


lovagi törvényben a te szavad semmi.c Vagy tán épen 
abban-e, hogy a lovagkornak legáltalánosabb, elhasznált 
külsősége, ez a kettős had oly sűrűn van  alkal- 
mazva?... S mint a feudalizmus helyett csak patriar- 
chalis, gyermeki hűséget, lojalitást találunk, úgy alkotja 
itt a kor vallási szellemét majd bigottság, majd falusi 
jámbor istenben bízás. Nővédőül, leszámitva egy anyá- 
nak megboszúlását, egyetlen egyszer lép fel Toldi, hogy 
akkor is neki vetett kelepcébe essék... egy rablóvárba. 

R költő Lajos királyt akarja első sorban daliás 10- 
vagnak rajzolni, legalább ezt az alakját veszi körül némi 
nimbuszszal. De szándéka kevés sikerrel jár. — Egyszer 
ugyan azt halljuk a királytól, hogy Cid volna az ideálja, 
de erről ő később semmit és a költő maga még csak 
annyit tud, hogy mond több ilyet is, mert ifjonta Rómá- 
ban forgott, s vala jártas deák tudományban.x Lajos 
is bizonyára inkább szóval, mint tettel követi fentemlí- 
tett mintaképét: hisz a sors sem igen kedvez neki, mert 
midőn párbajban tüntethetné ki személyes vitézségét, egy 
áruló nyíl teszi a harcra képtelenné: máskor meg a vár- 
vívásnál is dicsőség helyett nehéz sebet kap. Van ugyan 
magatartásában valami felsőbbséges önérzet, de nem egyszer 
vezérei szemrehányásának teszi ki magát, kikkel szem- 
ben aztán nemcsak visszavágó szavú, de igaztalan. Sőt 
néha nemes szívét is képes megtagadni indulatosságában. 
Vehetjük történelmi adatok nyomán, finom psyuchológiá- 
val készült alaknak: csak lovagi eszmény megtestüsélésé- 
nek nem. 

Annál kevésbbé közelíti meg ez eszményt a főalak, 
Toldi, minden nemessége, jósága mellett is. Maga költőnk 
mondja róla, hogy pórsuhanc, s valóban mindvé- 
gig csak vasgyúró kamasznak marad. Bravurjai mind 
olyanok, minők egy parasztlegénytől telhetnek, aki rerős, 
mint marha;c többnyire Kinizsi Pál-félék, mint a hogy 


Tem ATR 96 CNYVIK VIT ZINÉRÉK ZAY VLAN GYTI 


24 


a monda is fentartotta: szálfát emelget, malomkövet ha- 
jigál, farkasokkal vi, megvadult bikát fog le, közbe-közbe 
óriásokat nyakal, veszett feneként táncol. Akkor van leg- 
nagyobb baja, ha rokon erejű másik marhára bukkan; 
oly ellenfele nem akad, ki kézzel foghatólag magyarázza 
meg neki az eszesség, ügyesség fölényét a testi erőn. 
Rendesen tehát úgy üti agyon ellenét, mint egy kutyát 
vagy ökröt leütnek, testét egész mészárosi kedvteléssel 
sszabja ki.x-t) Minthogy pedig nem valami útonáilót csa- 
pott agyon, hanem állítólag lovagi párbajt vivott — ami 
nála azért szintén csak kegyetlen lenyakazással végződik, 
—tehát fölmutatja a leöltnek skisebbik darabjátc,a fejét. 
Ilyen lovagiasság rögeszméje többször lepi meg, s olyan- 
kor némi lovagi modort szeretne magára hazudni; ver- 
senytársának tollat küld, kezet ád, stb.; mind oly beta- 
nult fogások, mint valami népünnep felfogadott inges- 
gatyás atlétáinál. Nem ok nélkül hüledezünk, mikor irigy 
bátyja dacára zöld ágra jutva, nem ép ideális szerénység- 
gel, nem is ép rendkivül jó lélekkel, igy szól anyjához: 
"Már most Toldi Györgygyel lakhelyet cserélünk; ő Nagyfa- 
luba megy, mi pedig itt élünk.c?) Nem tudjuk elgondolni, 


t) (Későbbi jegyzet. Lehr Albert kifogásolta e 
magyarázatot. Szerinte ugyanis itt szabóra és nem mé- 
szárosra gondolt Arany. Azonban Arany az idézett helyen 
irha kikészítésről is beszél, ami pedig nem szabó- 
mesterséggel rokon, mint ama skisebbik darabc emlege- 
tése sem kelt ilyen mesterségbeli reminiszcenciákat.) 

$) Toldi mond még egyéb meglepőt is. Mikor a 
király elé térdel, így szól:... "Én meg idejöttem fel- 
adni tettemet, s várni vagy kegyelmet, vagy bünteté- 
semet.c Eles szemmel vette észre már Kemény Zs. a 
költőnek e jellemzési botlását s találóan jegyezte meg 
rá, hogy az ilyen ildomos, ügyes a propos füllentés 
nem oly őszinte nép fiához illik, mint Toldi, hanem más, 
ravaszabb, kalandor lovaghoz. 








12 
a 


mit fog csinálhatni ez a kamasz itt, a királyi udvarban! 
Hasztalan is bujtatják lovagbőrbe, mindig kilátszik be- 
lőle, hogy kicsoda; erejének érzetében átöltözve viasko- 
kodik tréfából"") aztán ismét dorbézol. Olasz ruhát adnak 
rá s ő midőn végig néz magán, felkiált: :Teremuccse 
megijed az ember; meztelen az ember; se neszi se hangja 
léptének; macskának, asszonynak való ruha ezlc — S 
összeüti kopasz sarkát, hogy nagyot csattan, mire társai 
hahotázva kiabálnak rá: "Ne bomoljc! — Urát komon- 
dor módra őrzi: akit ez megfenyeget, arra ő is rámor- 
dul. Különben is szájas, veszekedő természetű, mindig 
ütésre feszül ökle, s ha nem üthet, nincs inyére. Ifjú 
korában mészárosok vágószínében találjuk, amint egy 
darab májat löknek elébe (addig gombából élt), s az 
anyja keservébex küldik, — később szamár helyett hord 
vizes kondérokat"""); sárba rekedt szekeret nyilal fel há- 
tával. Ebben véletlenül a scsászárs űl, kit egykor Toldi 
rablóitól szabadított meg, s ki most ámultában felkiált: 
Ilyen erőt egyet tudok e világonc. Toldi siet rá fe- 
lelni: "Az én vagyok, megkövetem, felség.c A császár 
ázután vadászni viszi el: "Hadd lássam — úgymond — 
tudsz-e vadat űzni úgy, mint rablót?c S a mint ostor- 
hurokkal fog szarvast, hetykén veti oda a bámulóknak: 
gy szoktuk ezt a magyar alföldön.cx Távoztakor ló, 
fegyver s egyéb ily konvencionális lovagkori dolgok 


Xi) A Daliás Időkre gondoljon az olvasó. 

tkx) V. ö. minő eszményítéssel dolgozza fel Tennyson 
az gy prózaibb motivumokat a királyidillek II. részében, 
hol Gareth ismeretlenül kuktáskodik Arthur konyháján. 
(Későbbi jegyzet. Az idézett Vilmos-mondakörben 
Toldival rokonabb alak található, egy gróteszk, nevet- 
séges óriás, ki a harcban vad erejével válik ki, de 
különben korántsem él olyan erkölcsi életet, távolról sem 
oly lélektani érdekü alak, mint Arany hőse, akármennyi 
maradt is ebben az Ilosvai-féle vasgyúróból.) 





26 


mellett, tarsoly pénzt kap, s ennek örűl meg leginkább. 
Ugyanis mindene elfogyott, s ő mint hire-neve veszett, 
barátkámzsában kujtorog ura körül a csatában, ismét 
komondorkodva. Végre bocsánatot kérhetne, de haszta- 
lanul nógatják, — ilyenkor elnémul, csak az álla duzzog 
s alul a tokája.c Utoljára is a király küld neki lovagi 
öltözetet... kard hián; elérti, nevetve szól: nosza fel- 
próbálom, — s kard helyeit ostort kötve akar királya 
elé menni. Ünnepély végén lesi, hogy juthatna a király 
közelébe, mert egy társáért akarna szót szólni, — míg- 
nem a király maga inti oda. Toldi hozzá is töri magát 
s ekkor egykori kedvesének levelét kapja kezébe; de 
ő csak söreg írást tud betüzni s igy deák olvassa 
el neki, míg maga odagörnyedve sborsószeműc könnye- 
ket ejt a levélre. Öregkorában még groteszkebb az alakja. 

Az előbbeniek után már csak mellékesen jön számba 
az, hogy Arany az alakokat népmesei naivsággal, egész 
parasztmódon beszélteti. Ha Buda nála ily :hunc durva- 
sággal szól: sEtelét én köptem s ha fejére hágok?c 
viszont maga Lajos király sem felette előkelő beszédében. 
E szavakkal nyútja át új lovagjának a kardot: sKösd 
fel, neszelc Máskor ezt mondja: Hiszen az nem virtus!s 
Katonáit meg egész huszárosan, magyar miskásan buz- 
dítja: sHát a saruszijnyi folyamocska véd-e, hogy haza 
nem futtok anyátok ölébe! No imádkozzatok, hogy ki ne 
apadjon!lc — Igazságtalan volna egyébiránt ki nem emel- 
nünk, hogy e nyers erő mellett a bárdolatlan, nemes 
szívből eredő faragatlan gyöngédségnek is oly hangot tud 
adni költőnk, mely mintegy bizonyos groteszk elemnek 
vonzó megnemesülése, s melyet népszinműíróink közül, a 
gyakori kisérlet dacára, csak az egy Tóth Edének sike- 
rült eddig megközelítenie. 

Igy tehát nincs mit megütköznünk azon, hogy 
a XIV. században is kukoricát morzsolnak, nyúlat spé- 








27 


kelnek, szalonnás ruhát és csillagos bicskát hasz- 
nálnak, báránypecsenyét esznek fejes salátával meg túros 
lepényt, — csikós pányvával vadásznak, a lovakat ép 
oly igaz magyarosan hajtják. mint ma, pusztai csár- 
dában cimbalmoznak, a Rózsa Sándor híres karikásával 
hadakoznak, a lovagok egymást — mint valami urasági 
cselédek — lágymosónak csúfolgatják, — sőt tel- 
jesen modern földmívelő családéletet élnek. Látni való, 
hogy költőnk az archaeologiától a népmonda szelleméhez 
tér: s minthogy a történeti rajz sehogy sem akar 
neki sikerülni, tehát a nép anachronizmusával kísérli meg 
a jelenből rekonstruálni a múltat. Mi több, e rekonstruá- 
lásban nem éri be azzal, hogy a népköltészetnek öntudatlan 
ösztönszerűségéből műköltői öntudatos elvet formált, ha- 
uem raffinált kombinációkba ereszkedik és saját találmányai- 
val áll elő, melyek oly furcsa érzést keltenek az olvasó- 
ban, minőt régi ismerőseink véletlen viszontlátásán szok- 
tunk érezni, ha őket ugyancsak különösen kiforgatva látjuk 
viszont. Így a lovagi játékot költőnknél olyan parasztszer- 
számmal kűzdés fejezi be, minők kasza, csép, villa stb. 
stb. Valamelyik krónikában olvasta, hogy őseink egy 
várba ssuper scalam humanam, idest unus scandendo su- 
per scapulos alteriusc törtek be; minthogy a gyermek- 
kor játékainak emléke mindig szeme előtt lebeg, képeit 
is gyakran választja belőlük, — így a bakfittyet sőseink 
hadi gyakorlatainak egyikéüle rajzolja, mit Lajos király 
vítézeivel játszodtat. Majd eszibe jut, hogy a nép azt a 
táncot, melynél a felek egy kendőre térdelve csókolóz- 
nak, párnatáncnak hívják: s ez elég, hogy e táncot 
képzeletének minden bűbájával teremtse vissza úgy, ahogy 
hite szerint valamikor dívhatott. 

Igy alakítja át Arany Vörösmarty stiljének,  lár- 
gyának hagyományát. 


28 


V. 


—" Brany, midőn így a múltba merűl, régibb költőket 
dolgoz fel. Ez egész Európában kedvenc eljárása volt a 
XIX. század romantikus költészetének, mely szívesen for- 
dúlt a XVIII. és XVII. század klasszicizmusát meg- 
előző írókhoz, kikben a formátlanság árán nemzetibb jel- 
leget és frissebb életerőt találtak. Szívesen fordúltak még 
régibb időkhöz: a megunt klasszicizmus ellenlábasának, a 
középkornak dús mondavilágához. Ennek felhasználásával! 
iparkodtak rekonstruálni a hajdankort. Elvüket Hugo Vik- 
tor foglalta szavakba a La légende des siécles 
elő szavában: II nest pas défendu au poéte et au philo- 
sophe dessayer sur les faits sociaux ce gue le natura- 
liste essaye sur les faits zoologigues: la reconstruction du 
monstre daprés lempreinte de TVongle ou Valvéol de 
la dent. 

Ilyen új feldolgozót az Asztalkör-mondája ta- 
lált legművészibbet, az Idyulls of t he King költőjé- 
ben Tennysonben: ezért is érdekes ezzel a költővel állitani 
párhuzamba AHranyt. K nyelvezetről szóltunkban érintet- 
tünk már valamit e  párhuzamból: egészítsük most ki 
egyéb oldalairól. Ami a tárgyválasztást és tárgyuk szere- 
tetében huzamos kitartásukat illeti, van köztük némi ro- 
konvonás. De viszont mennyi és mily lényeges különbö- 
zés! Bűvös tündérvilág az, mit Tennyson elénk varázsol, 
az eszmény muló világa ez, melynek csillagai egymás- 
másután hervadnak el, bár epedve sóhajtsuk: Verweile 
doch, du bist so schön! A pillanat bűbája szétfoszlik 
s mi magunkra maradva, prózaibb kiadásban jutunk ugyan 
oly sorsra e sártekén... Sártekén? Nem, nem: hisz ime 
varázsszigeten vagyunk, hol az esti félhomályban az ingó 
lombokon fényes kastélyok tornyai csillámlanak át, kö- 
rülök pajzán tündérkék kergetőznek fűszálakon, illatos al- 








29 


tató szellő lehel ránk s a légből szirenhangok zenéje 
kábít el, míg a sziget egyre-egyre lejebb sülyedez, s mi 
öntudatlan merülünk vele örvény alá... Soha a világ- 
fájdalom ily bűbájos harmóniában nem jelentkezett, ily 
elegáns, egészen arisztokratikus finomságú képzelettel nem 
tündökölt, sem ellenállhatatlanabb varázszsal. Jól tudjuk, 
hogy mindez csak látszat; tudjuk, hogy e csalékony vi- 
lág a tengermélyéből felhangzott szirénhangokból alakul- 
tan emelkedett ki s nemsokára egy hullámgyűrű sem 
fogja jelezni helyét az elsímult felszínen, — de annál 
ellenállhatatlanabb varázs vonz feléje. Oly érzés fog el, 
minőt léghajósokról regélnek, kiket az alattuk elterülő fel- 
hővilág káprázatos színkertje szédítően vonz alá a hul- 
lámzó gyönyörbe... a semmiségbe. 

Bennünket is egészen elragadott e bűbáj, s meg- 
feledkeztünk célunkriól, a párhuzamról. És most fölvesz- 
szük, hogy végleg... elejtsük. Lehetne-e megvonni, mi- 
kor annyira más világ az Aranyé! Mennyivel biztosabban, 
otthonosabban érezzük itt magunkat! Maga az élet ez, 
mely nem nélkülözi a kicsinyességeket, a prózát sem, 
de annál igazabb. 

S mennyire őszinte költővel van itt dolgunk, az mu- 
tatja, hogy ő maga hivogat be minden alkalommal mű- 
termébe; nem fél, hogy ellessük szemfényvesztésének, op- 
tikai szereinek titkát, — hogy házi köntösében, fényes 
nappal elveszti előttünk hatását, tekintélyét. Nem, maga 
vezet be műtermébe, maga mutat, magyaráz meg min- 
dent, aztán leültet, s huzamosabban, egész bizalommal 
elcseveg terveiről, melyek tán máskép sikerültek, mint 
óhajtá, vagy éppen örökre abba maradtak. 





Második rész 


1. AK költő pályája. — II. Alkotásmód: sepikai hitelc, 
a hagyomány feldolgozása, stílvegyülék és a tárgy dualiz- 
musa. (Toldi szerelme). — III. Műformák (Balla- 
dák, Toldi-triológia, Buda halála). — IV. RK 
népköltészet befolyása. — V. A fantázia: stiljáték, mű- 
vészet színben és plasztikában; drámaisitó bravour; sziné- 
.szi mimikának utánzása, attitudeök, mozgások; állatfestés. 
Tömegrajz. — Vörösmarty és Arany. Arany a magyar 
típus képviselője. 


I. 


HKrany pályája aránylag a töredékesebbek közé tar- 
tozik: 

Mikor Beranger meghalt, költőnk ez  emléksorokat 
szentelte neki: :Siratni őt? Vajjon minek? Sirassuk azt, 
ki elhúnyt félösvényén küzdelminek: ő nem silányka váz- 
lat, nem léha töredék vala; de élte oly egész, oly tökéletes, 
mint egy dala.ct) 

E szavak világosan kifejezik, minő eszményképet al- 
kotott magának Arany a költői pályáról, — s érthetővé 


X) Mintha csak Sainte-Beuve-öt hallanók: une douce 
science de composer, dassortir son oeuvre et sa vie, 
comme un bouguet odorant, non moins suave guimpéris- 
sable. 





31 


teszik azt a tűnődő sóhajt, mely kebléből kitör, ha nagy 
torsóin végig tekint. "Nem lesz-e világi pályám köre 
csonka? Bevégzetlen élet! Bevégzetlen munkalct") 
Brany művei nem hajszolván aktualitást nem igen 
á propos láttak napvilágot. Rendesen addig késett velök, 
míg elkésett. Körülbelül úgy járt, mint Goethe, ki Vart 
pour Vart szellemben, önös művészi hanyagsággal ké- 
"szítve oklasszikusc műveit, előre önként lemondott a 
közvetlen hatásról. Es ist die Zeit von einem  guten 
Werke nicht das Mass — mondják Tassóban, — und 
wenn die Nachwelt mit geniessen soll, so muss des Künst- 
lers Mitwelt sich vergessen.xc Ez elv tette Goethénél pl. 
Egmontot stilvegyülékké, ez elv tette Arany műveit oly 
korszerűtlenekké, hogy néha a fölött habozhatott egynéi- 
egynél: svajjon nem lenne-e jobb enyészetnek adni át, 
mint helyen és időnkivüli közrebocsátás által sikerét koc- 
káztatni?c Tudja, hogy az sa dívó izlés igényeinekc már 
nem felel meg, s ha mégis közre bocsátja, csak úgy 
bocsátja mint egy más kor szüleményét, egy hangot a 
multból, melynek ha egyéb nem, lesz tán mégis irodalom- 
történeti  értéke.c Ime egy költő, ki maga sorozza be 
magát az irodalomtörténetbe, mint a mult képviselőjét. 
Oly kevéssé is áhitozza a dicsőséget, hogy a Toldi 
szerelménekxc kiadását épen halála utánra halasztja, ha 
régi barátja, Gyulai Pál, másra nem bírja. 
Költőnknek hosszas habozásai, tervezgetései miatt utána 
egész sereg töredék maradt: vagy nem falálta korszerű- 
nek a folytatást, vagy erőtlensége felett esett kétségbe, 
vagy épen kedvét veszté. S a kor és egyéni viszonyai 
csak növelék töredékességét: belőlük is merít költőnk 
mentséget, magyarázatot, midőn elismeri, mennyire sszol- 


$4) Előhang Csabához. 


ar 


YON TA CAK a ÉLAÜK esel Cd NK ÁG ÉRÉS LE Za e nr 0 e 


32 


katlan, hogy valamely író, ki még él s talán munkára 
sem képtelen, ennyi töredékkel lépjen a közönség elé.c 

"Ki egyes dolgozatim évszámára pillant, — védeke- 
zik — látni fogja, hogy 1848-ig, három év alatt, — pe- 
dig szellemnyügző hivataltól éjente lopott órákban  — 
négy nagyobb dolgozatot fejeztem be. E korból nincse- 
nek töredékeim, és ha szomorú katasztrófa közbe nem 
jő, később is alig hagytam volna valamit befejezetlen.c 
De jött az általános izgalom, jött a csüggedés kora. Most, 
ha netán vissza-visszatért munkaösztöne, más egyéni ba- 
jok hátráltatták. "Egy 1833. óta tapasztalt fizikai vál- 
tozás — vallja — mindinkább elcsüggeszté, hogy nagyobb 
művet valaha befejezhessen; minden kísérlet csak fájdal- 
mas elégületlenségben végződött.c Mikor reménye végre 
lábbadozott, akkor érte a legnagyobb csapás. sKöltői el- 
némulásom szomorú ideje állott be, s midőn évek mulva 
valamicskét dolgozhattam is, csak fordításban keresék szó- 
rakozást s mintegy szellemi gimnastikát.z Legfölebb, ha 
nyári fürdőzéseiből üdültebben jött meg, térhetett vissza 
ad pristinum amorem.") 

De vajjon csak a Bach-régime, a testi szenvedések, 
meg az a csapás hátráltatták költőnket, mely benne a 
leggyöngédebb apát sújtá oly érzékenyen? Mindenesetre 
nágyhatású okok ezek, de nem volt kisebb az az erős 
művészi öntudatosság sem, mely Aranyt elméleti ha- 
bozásokba veszté, alkotását körültekintőbbé s lassubbá 
tette. Mert ha Arany örökké, még éveinek lejtőjén is 
élénken hallotta keblében az ihlet szavát, rmely csi- 
lingel az égi madárban, hogy lerombolt fészkit rakja 
késő nyárbanc, — másrészt ritka mérvben mutatja az a 
priori irányadó elv, a józan célszerüség kultuszát, mely 


KEeS AZ mér báb darabok, Toldi szerelme 
előszavai; v. ö. Arany levelét is Aristophanesének elő- 
szavában. 





33 


egy lépést sem tesz előleges tájékozottság nélkül. Nem 
csoda, hogy a nép egyáltalában nem ismeri műveit, 
hogy a középosztályból is jobbadán csak a műértők 
élvezik, mert e művek a szó szoros értelmében "Werke 
des Geistes und der Kunst.c 


II. 


Rhrany már pályája kezdetén tisztában volt feladatá- 
val; áthidalni a nép és műköltészet ürét, ezt tűzte ki 
magának célul. Népköltőnek tekinté magát, kinek nem az 
feladata, :hogy elvegyűljön a durva nép között, hanem 
hogy tanúlja meg a legfensőbb költői szépséget a nép- 
nek élvezhető költői alakban adni elő.c Ezért igyekszik 
oly nyelvre, smely az irodalmi s népies között mintegy 
közepet tartson, — mely szélesebb olvasó közönséggel 
bírhasson, mint csupán a művelt közönség: így akar- 
ván egyrészről a költészeti nyelvnek nagyobb népszerű- 
séget szerezni, másrészt a népet egy fokkal magasabb 
olvasmányhoz szoktatni.-t) Ezért tart népköltészeti nivót 
szeme előtt alkotás közben, midőn így töpreng:  :Mit 
mondana a nép oly meséről, hol a hős sokat kűzd a 
királyleányért s utoljára is elveszti?c S néha a népies- 
ség örvében lel a imentőszerre; mint máskülönben 
is határozottan kijelenti, hogy művét népi költemény- 
nek kívánja tekinteni. 

Ily kész és ily irányú alapelvekkel fog költőnk al- 
kotáshoz. 


t) Mellesleg mondva épen az a mű, melynél költőnk 
e megjegyzést teszi, a Murány ostroma nyelv te- 
kintetében is a legszerencsétlenebb — majd vezércikkre, 
majd ujdonságrovatra emlékeztet, hol rhetorika, hol hét- 
köznapi banalitás és — fellengző műstíl, egy-egy szalon- 
képesebb népies kifejezés kiséretében. 


Modern Könyvtár 123—125. 3 


34 


És pedig mindenekelőtt lemond az anyag invenció- 
járól. "Monda nélkül, vagyis legkisebb támasz nélkül, a 
hagyomány vagy história részéről — úgymond — egész 
epikai költeményt csak mintegy az ujjamból szopni, ha 
tudtam volna is, nem akartam.s Ennyire ragaszkodik ah- 
hoz, mit sepikai hitelnek nevez, s mit csak a mondai 
vagy történeti alap ad meg, bármily csekély és töredékes 
legyen.xs Ezért fordúl leginkább régi verselők anyagához s 
alkalmaz minden legcsekélyebb adatkát, néha épen kirivó 
célzatossággal."") 

Sőt nem találván elég mondani alapot, maga gyárt 
ilyet, hagyomány affectálásához folyamodik: Csehország- 
ban Toldinak snevétől zeng mindenek ajka,c Olaszország- 
ban meg vásáron gajdolnak róla s ponyván árulják ké- 
pekkel. A magyarokkal egy ménest küldet költőnk a hu- 
noknak: :Magyarok ménesét — veti hozzá — hirdeti 
mindenki: unokák is tudják, dal is egyre zengi.c Majd 
egy középkori barátjóslatot használ fel, mert: :ki hasz- 
nálja fel, ha nem a költő?sx — mint máskor maga 
gondol ki valamilyes táltosi jóslathagyományt, melyről 
szükségesnek is találja megjegyezni, hogy benne :nem 
keresztény, hanem költött időszámítás képzelernidő.c És Ha 
csakugyan hivatkozhatik meglevő alapra, mily örvendő ön- 
érzettel, mily tüntetőleg  teszi!"") 


kXt) V. ö. a tornajátékon Toldi álvivásakor a nézők 
babonás ijedelmét, mi egy irodalomtörténeti adat be- 
szúrására (Tar Lőrinc pokolbajárásának meséjéről) szol- 
gáltat alkalmat költőnknek. 
kkk) E prágai dolgot keresed hiába, 
Nem iratta bizony császár krónikába; 
Csak rám ne kiáltsa: nem igaz történet! 
Nem kérkedik ezzel sem a cseh, sem német: 
De hirdeti ám az aranyajku monda; 
Melyet ha valaki puszta számra kétel, 
Könyvbe is megirta Ilosvai Péter.c 


s SA KE se alsz ád esel mine mem zéteemeeeeezsőtűő me 


ej 


vettel "0 alle ms MEDI 


TA NÖ Zrt ed stk ÉSZT AZAZ A tni 










Hogyan dolgozza fel Arany a meglevő anyagot, s 
egyáltalán mint szokott dolgozni: a Toldi trilogia, 
e mindeddigelé főműve, legérdekesebb példa rá. Az első 
részt a forradalom előtt készíti, Ilosvai nyomán, — ke- 
vés időre rá eszébe jut tovább böngészni a még maradt 
mondatarlón s bár általános befejezést vetett az első 
részhez, nem szándékozván azt folytatni: most a  fön- 
maradt vonásokból hőse életének végét készíti el. Erre 
többen, köztük Petőfi, ösztönzik, hogy ha már a fejét, 
lábát megcsinálta, csinálja meg a derekát is. Hozzá fog 
tehát s ezuttal hősének szerelméről akart regélni: bár 
az utolsó részben, hol Toldi múltjára visszatekint, mi 
emlékezés sincsen szerelemről, sőt már az első rész zá- 
radéka határozottan mondja, hogy nőtlen maradt. Mégis 
neki kezd tehát, meg ír egypár éneket, de abba hagyja, 
mert a fölvett módon nem tud tovább haladni. Eddig ugyanis 
úgy szőtte a mesét, hogy Toldi tréfából álruhában vívja 
ki Piroskát, mielőtt azonban nőül vehetné, a kitörő há- 
borúba Olaszországba távozik: az utolsó háborúba, mely- 
nek végeztével szegre fogja akasztani kardját. Most látja 
költőnk, hogy Toldi esete sokkal szegényesebb, semhogy 
a daliás idők rajzának elég keretül szolgálhatna; fel- 
bontja tehát az események szálait s újra szövi: egyene- 
sen szétdúlja Toldi és Piroska boldogságát, mely az első 
terv szerint tán később, a hadjárat folyamán ment volna 
tönkre. Toldi nem marad meg a magyar legénynek kac- 
kiás házasság lenézésénél, hanem álruhában másért vív s 
megsérti a lovagi törvényt, meg Piroskának titokban 
érte gerjedező szivét, akit leszakít, hogy másnak dobjon 
oda! Kétségbeesett bánat szállja meg, mit a csehországi 
háború zsibbaszt el egy időre: Arany ez időpontba he- 
lyezi Ilosvainak prágai históriáját, melynek történelmi 
alapja tudvalevőleg jóval későbbre esik. Toldi Csehország- 
ban hátramarad, mert rabló-börtönbe esik, s míg  ki- 


3r 





szá sz SETS EZ Éz 


ELÉGÉ 8 STER 


36 


szabadultával bosszubói a cseh rablókat kiirtja és mig; haza 
ér: Piroska már annak a másnak neje. Aztán megöli 
a nyomorú férjet, és hogy az elaléló Piroskát, mint ál- 
halottat eltemetik, Toldi, ki Ilosvainál sírrabló kamasz, 
a kriptába száll alá, — itt a feléledő nő őt és magát elt- 
kozva visszahanyatlik: Toldi eltántorog s a nyitva ma- 
radt sirt kirabolják. Most lovagiságától megfosztva, 
mint állítólagos gyilkos és sírrabló egyházi átokkal sújtva 
bujdosik, hegyi kolostorba, hol vezeklésből, — mint Ilos- 
vai Toldija a királyi udvarban — vizes kondérokat hord; 
majd az olaszországi hadjáratba vegyűl. Ilyenről a tör- 
ténelem kettőről emlékezik, a Toldi név. természetesen 
egyikben sem fordúl elő, noha részletesebb epizódok is 
fel maradtak jegyezve: Arany a két hadjáratot egybe- 
vonja; a hire-neve veszett Toldit mint ismeretlen névte- 
lent a háttérbe állítja oda, csak egy-egy percre hozza elő- 
térbe. Végre kitudódik igazsága s régi becsülettel jön 
haza ő is, hogy itthon az elhervadt Piroska fejfáján 
még egyszer kisírja bánatát. 

Nem hiszszük, hogy a hagyomány sgöcsös, durvac 
szálait finomabbúl lehetett volna felbontani s  művészieb- 
ben újra szőni; hogy a történelemmel ügyesebben le- 
hetett volna kiegyeztetni a költött anyagot. Mesteri kom- 
pozició ez, mi ép annyi zsenialitást, mint műértést fel- 
tételez, sami fő: költőnknek van elég ereje, hogy az élet 
folyását erős folytonosságban, összefüggésben tüntesse fel. 
Bnnyira hatalmában érzi Arany ez erőt, hogy ily oda- 
vetett megjegyzésekkel nyilvánítja művészi önelégültségét: 
"Sokat mondhatnék még mind az egészről, mind a 
beszőtte gypár epizódról; mert nem bocsátanám 
a sajtó alá, ha utólagosan, a művészet törvényei 
szerint, magamnak megnyugvást nem szereztem volna.c 
Ennyire öntudatosan, önkritikával alkot költőnk. 

Hogy azonban az alkotásnak ez a módja, e kombiná- 





37 


ciók s változtatások némi nyomokat hagytak maguk után, 
gondolható. A ciklus elején előfordult személyekről, le- 
tüntök után, a középső és végső részben, tehát többször 
van szó, s itt észrevehető a szerkezet-toldozás.") Az át- 
dolgozás meg épen stilvegyüléket szült, mely nem ugyan 
oly eltérő művészi irányok jelentkezésében mutatkozik, mint 
Goethénél, de eltérő hangulatok vegyítésében. KDaliás 
időknek, vidám, derült hangja át-átcsapódik az uj ki- 
dolgozásba,a Toldi szerelmébe, bármennyire ügyelt 
isa költő, hogy mindent ennek komor, fájó hangulatá- 
hoz idomítson át. Igy mindjárt az ouverture témája, da- 
cára a bevezetés és vég módositásának, a maga derült- 
ségében maradt meg. Toldi álharcának iíréfás rajzából nem 
egy vonás csuszszan át a baljóslatú rajzba, bár ezuttal 
a hosszabb leírást s a tréfás befejező játékokat mel- 
lőzi költőnk: sMondja el, aki jobban rá ér.c Knikónak 
csintalanságain — észrevenni, hogy vidámabb légkörből 
kerültek ide. Sőt a csehországi kalandnál sem ismer- 
hetjük félre, ha e rész már egyenesen az uj terv 
számára készült is, mennyire elüt tréfájának élénk für- 
geségével. 

De elvégre e stilvegyülék nemcsak hogy elcsúszik, 
hanem még művészies hangulatbeli változatosságot idéz 
elő. Ellenben érezhetően szenved az átdolgozásoktól a 
szerkezet összhangja, mint ez a címek megváltoztatásából 
is sejthető: Daliás idők és Toldi szerelme. A 
felölelt tárgy kettős elemének békés egyetértése van itt 
megzavarva: ugyanis Toldi szerelmének története oly ke- 


t) Mellékesen említjük, hogy néhol a közbeszőtt 
önálló költeménynek máshova átheiyezése ismétlésekre 
vezet: így a Daliás Időkben a Zách Klára balladája 
a Toldi szerelmének VII. énekében állott a 29. 
versszak helyén, mely most nem egyéb, mint a XII. 
énekbe helyezett balladának rövid tartalom-elmondása. 


KG NNÜÁ SELMA EL AL KOLLEGÁK LÉ ÁLT At Aa VÁLTÓ ao árües fi 
; 































véssé képez szerves egészet a daliás idők korrajzával, 
hogy háttér és előtér, főcselekmény és epizód mindunta- 
lan fel-felcserélődnek, miután a költő egyikük iránt sem 
akar mostoha lenni. Nem akar az lenni a mult dicsőségé- 
nek rajza iránt. Hisz lépten-nyomon hangoztatja meny- 
nyire fontos ez előtte; dicsekedve veszi tollára a hősök 
neveit, naivul megvallja, mily jól esik neki olyan kalan- . 
dokról mesélnie. 

Többnyire annyira beléjük is bonyolódik, hogy. 
úgy kell magát kiszakítania. Egyszer 168 sorban ad enu- 
meratiót, illetőleg címerleírást — az új átdolgozásban ar- 
chaeologiai javításokkal, — közbe-közbe Homér és Virgil 
módjára pihenőket tartva, míg nem maga is észreveszi, 
mint rontja a  kitérésekkel műve szerkezetét, s e fel- 
kiáltással szakítja magát félbe: "Ki győzné ezeket szedni 
lajstromba, hogy a dal szövése ne legyen goromba?c 
Még a legkicsinyebb dolognál is egész komolyan kell. 
visszatartania részletező kedvét: "Nem tiszte a lantnak 
olyatén szolgálat, hogy megénekeljen minden egyes tá-. 
lat.z Gyermekkori emlékeinek azonban már épen nem tud. 
ellentállni, ezért tér ki néha terjengőn a mű tárgyával 
össze nem függő dolgokra is: mint Toldi szerelmé- 
ben Rákóczi-korbeli eseményekre. Ilyenkor aztán se 
vége, se hossza szavának, mindent el akarna mondani, 
csak nehezen állítja meg nekieredt mesélgetését, chogy 
az időnek rúdját három századdal igazítsa visszas. Gon- 
dolhatjuk, hogy ha a költeménynek korát ily kevésbe ve- 
szi költőnk, minő megfeledkezéssel időzhetik az említett " 
kettős tárgynak egy-egy oldalánál: nem lephet meg, ha 
ép a kedveltebbik iránt szűkebbkezű, s úgy kell ma- " 
gát mindig önfeddőzéssel tulajdonképi kedvencéhez visz-. 
szatérítenie.") 1 2 

4) "Azonban e harc most mit érdekel engem, 
ki nem a jó császár érdemeit zengem? Én Toldihoz 





39 


Pedig a múlt rajza csak honfiúi kegyelet, csak kö- 
telesség költőnknek, — örömmel száll vissza a zajos harc- 
terekről a családi körbe, mert ide vonja szíve. Csak- 
ugyan végül egészen is odahagyja a fényes múlt raj- 
zát. S tudjuk mi fejezi be a daliás idők hosszú epo- 
szát? Egy falusi lakodalom leírása. 


III. 


A nagy költőknél minden mű egyszerre születik for- 
májával, mely vagy egészen új, vagy meglevőnek jelenté- 
kenyebb módosítása s mint ilyen hosszú időkre válik 
mintaképpé. Belőle vonja le az esztétika elvont tanait, 
dogmáit, melyekhez annyi köze a költői ihletnek, mennyi 
akár az emberi mesterséghez lehet az állati ösztönnek. 

Brany korántsem öntudatlan ihlettel teremt, tehát nem 
így teremti a formát sem. Az esztétikai dogmák élén- 
ken élnek emlékezetében s józanul ellenőrzik hevűletét. 
Ime egy példa rá. Miután a Toldi szerelmének 
alkotásakor legyőzte azt a nehézséget, mely a két olasz 
hadjáratnak sepikai tárgyalásra kevéssé alkalmatoss vol- 
tában rejlett, snépies naivság örve alatts egyberántva 
a kettőt, — legszerencsésebb invenciója, a szerelmes pár 
boldogtalansága kezdi bántani: mert sa népies bal- 


ismét az enyém-hez térek. .. Hanem egy kevéssé 
fogjunk ki, pihenjünk; vissza, csekélyebb nép dolgaira 
menjünk. — De míg azok a tett helyeikre érnek, irni 
valóm úgy sincs, hát Toldira térek. — Hanem a 
készülést minek írjam hogyan? Toldit is egy percre 
kell, hogy előhozzam. — Hanem én követve a bősz 
hadi kockát, nagyon is felejtém Rozgonyi Piroskát: kell 
mondanom egy szót maga helyén róla, bár ez az ének 
már untig elég volna. — De mi Lajos királyt lassan 
ne kövessük: gondolat egy szemfény, Budára mi vessük, 
hol Toldit az anyja várja.c 





S e - 
e: eza it ását , ROS Boz oz sé B 
zEmtez szosz gas SEESEZ EE SSE s ez ét 


SES 


mee sát 
SZÉ Ete 


e 


ese Ezt 


Ésa SET ÉSSE EZ 


E ee 


Es grg 


eze SEBE 


ELET 3 
r 5 e 





40 


lada megtűri, sőt keresi a boldogtalan szerelmet, de 
eposz nem.x Bzon sokáig is tépelődik, minő formában 
dolgozza ki tulajdonkép művét: népies eposznak 
guasi népies epopoeának, költői beszélynek, 
vagy verses regénynek? 

Bhranynak műformabeli öntudatosságát  költeményei- 
nek egy egész önálló csoportja élesen jellemzi, mert jel- 
lemző, hogy épen ő szerepel, mint par excellence bal- 
lada-költőnk. Nem oly értelemben teszszük e megjegy- 
zést, mintha egy Goethének szólnánk ballada-költésze- 
téről: bizonyos idegen chablon utánzását értjük alatta, 
az egész éjszaki költészetnek, éghajlati bélyegének, egye- 
diségének utánzását. Az az izgatott gyorsaság, mely szag- 
gatotiságig megy, s melyben Arany úgy remekel, a mi 
népünk előtt teljességgel ismeretlen. Sőt, ami nemcsak né- 
pünknek, de magának AKranynak költői jellemévei is el- 
lenkezik: al titokzatosságba, sötét homályba úgy bele 
burkolózik, hogy skótabb balladákat úr még a Percyéinél 
vagy a Scottéinél is. Azonban Arany művészi közönyében 
nemcsak az éjszaki költészetnek, de önmagának is lénye- 
ges jellemvonásáról feledkezik meg: a melancholikus alap- 
hangról; ezt sem imintaképeinek sötétebb, sem a saját ter- 
mészetének derengőbb kiadásában nem alkalmazza. Mind- 
össze egy-két hegedősféle utóhangszerű felsóhajtást 
hallat, de nem ismeri azokat a közbe-közbe kitörő só- 
hajokat, melyek a balladában nem egyebek mint a nagy 
eposok u. n. anticipaciójának refrainszerű miniature ki- 
adásai és a hangulatot épúgy mélyítik, mint melodrámai 
szavalatnál a  zenekiséret. Annál nagyobb mérvet ölt 
nála a művészkedés. Virtuósitásában a szerkezetet olyan- 
kor keítősen fonja, nem egyszer bujósdit játszva értel- 
münkkel. Amaz apró kis remekművek, melyekben  köl- 
tőnk ismét magához tér és megint bizalmas naivsá- 
gával cseveg, — melyeket ép ezért küszöbölnek ki a 





41 


balladák kiváltságos karából: ezek már épen fülbemászó 
banalitásoknak tünnek fel a többi technikai művészkedés 
kápráztató bravourja mellett . . .. 

. Félreismernők költőnk irányát, ha csak esetle- 
gességnek vennők a Toldi trilogiában az egyes részek 
elütő formáit. E ciklus egyuttal hangnemre nézve is tri- 
logia. Az első rész költőnk szerint derült, shős idilli 
képc: bizonyára falusiasabb idill, mint Tennyson király- 
idilljei, noha nem annyira derűlt, mint derengő; nem any- 
nyira hősi, mint népies elbeszélés. RK második rész 
már romantikus eposz igényeivel áll elő: van is benne 
szerelem, regényes kaland, harci viadal; de egyrészt meg 
van tartva a genreképies stil, másrészt egészen hiányzik 
a romanticizmusnak egyik éltető eleme, a csodás, a ter- 
mészetfölötti, mit Tennyson művészien alkalmazott, s mire 
itt az olaszföldi kalandozás önként kinálkozott. A re- 
gényesség ócska kalandokban, majd meg népmesei ha- 
zudozás alakjában jelentkezik.") Mennyire modern még 
hangnem tekintetében is a boldogtalan szerelemnek vi- 
legfájdalmas rajza, nem kell kiemelnünk. — A végső rész 
már Byron stiljét utánozza. De lehet-e Toldi alakjából 
egy Corsart, Larat alkoíni?., A vén sas összezsörtö- 
lődött királyával, otthon gubbaszt; bizarr helyzetben áll 
elénk: sírját ássa. Majd hallva, hogy az ország címerét 
senki sem bírja megvédeni egy idegen lovag ellen, kiug- 
rik a sírból, barátkámzsát, rozsdás fegyvert ölt. E gro- 
teszk alak, ki a nép előtt kérkedve fitogtatja erejét és 
kit indulatosságában végre szélütés ér, végtelen más vi- 
lágból való, mint ama sötét multú byroni hősök, kik 
meghasonolva vonultak el a társadalomból, kikben az 


t$) V. ö. a cseh rablóvári esetet, a lovagregények 
e locus communisát ; — úgy az ifjabb Bencze nagyító el- 
beszélését, mit később szépen a valóra redukál. 


hja 9 ve PA Tez za VALA ll LVA TAM MET án TANA TTN T A AÁRÉETE Ve 
) ; 7 Ia9T 498, CTAMEVE STT TT 4 TV ZT ÉN 


42 


elfojtott szenvedély csak néha viharzik fel, ideges ránga- 
tózásba ejtve az ajak szélét, futó villámot repítve át a 
homlokon, míg végül  megsemmisitőleg tör ki. Hisz 
Brany még a byroni stilhez is oly kevéssé maradt hű, 
hogy előre kijelenti, miszerint humoros színezetet akar 
használni, mert sa hanyatlás, pusztulás már magában hu- 
moros jellemű, amit egyébként nem hősében, hanem 
környezetében akar szemünk elé állítni Tény, hogy ha ama 
pusztulás jelleme nála melancholikus, néha erőltetésig ko- 
mor, a környezet viszont épen mulatságos genreképek- 
nek sorozata. 

Itt Brany még a saját előadásmódjánál marad. Nem 
azért, mintha nem tudná azt teljesen levetkőzni: hisz 
annyira szereti a specialitásokat, hogy, mint láttuk, le-le- 
mond főmodoráról. Igy utánozza Byron elbeszéléseinek 
izgatott, lázas gyorsaságát: Katalin a Chilloni  fo- 
golyra és Mazeppára emlékeztet itt-ott, bár az egész elbe- 
szélés csak a képzeletnek mesterséges csigázása. El kell 
azonban ismernünk, hogy Arany különlegességekre törek- 
vésnél magasabb célt tart szeme előtt. 

Bz epikai hitel költője, amint a multat rekonstruálja, 
midőn a hegedősök énekeit (a Szarvasrege, Zách Klára) 
egykor létezhetett Cid-románcainkat (Hunyadi-balladakör), 
elkallódott mondavilágunk egyik részét (Toldit) alkotja 
újra, nemcsak az anyagot akarja visszateremteni, ha- 
nem ennek őseredeti formáját is. Ez magyarázza meg 
stiljének dualizmusát; mert verses krónikáink szárazságát 
népmesei üdeséggel felfrissítve gondolta megközelíthetni 
régi költészetünk igazi siljét. Ez magyarázza meg forma- 
beli változatosságát, mi közben még a nagy epopoeiát 
is megkísérti. 

Nem oly művet értünk e kifejezés alaít, mely a 
kor világnézetének és az illető nemzeti szellemnek leg- 
hűbb kifejezője, — és amilyennel minden egyediséget 





43 


igénylő nemzetnek birnia kell: ewozu nicht gerade die 
Form des epischen Gedichtes nöthig iste, mint Goethe 
mondja. Ily értelemben tekintjük mai nap epopoeának Sha- 
kespeare, Lafontaine, Goethe alkotásait, ily értelemben ve- 
hetjük annak HAranynak Toldi-ciklusát. De költőnk  ez- 
úttal ama műfajhoz tér vissza, mely a  mithos termé- 
szetfölötti és a monda történelmi világának érintkezéséből 
származott. És pedig korántsem e műfajnak későbbi, 
műköltői utánzatát veszi mintaképül: ha Vörösmarty 
előbb a XVIII. század Lucanus-Voltairei epos formáját 
detronizálta, Arany viszont nem követi Zrinyit a renais- 
sance kornak Virgil-Tassoféle epos sablonához, hanem az 
őseredeti népköltészeti forráshoz vándorol vissza: az Ilias- 
hoz s a Nibelungenliedhez.") 

Már nem is honfoglaló őseinknél vagyunk: a hun 
korba mentünk vissza, hogy Etele és Buda viszálykodásá- 
nak legyünk tanui. Buda t. i. öcscsére ruházza át a hadve- 
zérséget, majd megbánja, gyanakodni kezd. Többszöri ci- 
vódás és kibékülés után végre érzékenyen megsérti Ete- 
lét; ez jön, leszúrja őt. Ennyi az egész műnek meséje, 
melyet tulajdonkép terjengő életbölcseség — prédikációk s 
veszekedések bővítnek ki, — a Niebelungenlied királynői 
férjeik kiséretében veszekednek itt, több izben és kicsi- 
nyesebben. Ha csak ezt nem veszszük annak, az események 
folyamában mi kiválóbb mozzanat sincs; még a harcnak 
is csak távolról morajlik felénk a híre: e hún seregek 
nem hősies küzdelmekkel ragadnak bámulatra, mindössze 
vadásznak, meg hadgyakorlatokat tartanak. A Thierry 
hunjai bizonyára nehezen ismernének magukra ebben a 
naiv katonásdiban. És mit szólnának Jordanes húnjai, ha 


$) Későbbi jegyzet, Simrock mint a Nibelungen- 
lied forditója és mint a német hősmondát feldolgozó 
Amelungenlied szerzője bizonyára hatással volt 
Buda halálára, 


49. 





44 


látnák, hogy külsejüket, egy Kanyaró söpredék rablóban- 
dája bitorolja, mint különlegességet! Az ősi idők világné- 
zetét muthologusainknak merészen ferde hypothézisei, ré- 
szint irodalmilag gyártoit hagyományok pótolgatják. Any- 
nyira szükében van költőnk az anyagnak, hogy a legcseké- 
luebb felhasználható adatkát sem veti meg; ezért vesz 
fel hún írást, áldomást, — kunkötés analógiájára — hun- 
kötést, — ezért veszi fel a mondának istenkardja mel- 
lett, Branyos-Rákosi Hadurját, Vörösmarty Ármányát, He- 
rodot skutháinak hires szimbolizmusát (egér, hal, ma- 
dár, nyíl), Toldynak Turul, Szabó Károly Rof s egyéb 
olvasásmódját ... Látjuk, hogy a hunkorszak rajza már 
több nehézséggel jár, mint a Lajos koráé. De hol ma- 
rad hát a költő kedvenc világa, hol maradnak a modern 
élet genreképei? ; 

Miért hangsulyozza költőnk annyira a hun-magyar 
rokonságot, mely ma már nálunk is inkább a kegyeleté, 
mintsem a tudományé, mért rajzolja húnjait mind magya- 
roknak,") más alkalommal adjuk meg rá a feleletet: tény, 
hogy Brany saját nemzetét rajzolja s így könnyen ki- 
elégítheti említett hajlamát. 

A magyar családélet ezúttal ujabb oldalról tárul elénk, 
midőn Etele kacagó, lihegő kis fiát huppáztatja, anyja 
pedig sszemmel kiséri ijedten, mégis azért büszke, hogy 
fia nem retten,c meg örömkönnyeket sír, hogy férje túláradó 
apai szívvel áldást kiván a igyermekre""), aki kedves 


X) Ahogy a snyakasabb főfő szittyákc Etele ellen 
lázonganak, az guintesszenciája az önző és önfejű, Vi- - 
szálykodó és konzervativ magyarjaink történetének. A 
konzervativizmusnak  genreképies humorú alakja Bulcsu 
vezér is, kinek borital újsága nem kell, mert burján 
leviért nem hagyja el az ősi kancatejt. 

kk) V. ö. mennyire elütő jelenet a Hektor családi 
köre az Ilias VI. énekében: egy percnyi idilli epizód 
a csatavész dühöngései közt! 





45 


csintalanságában csakhamar derüssé vidámítja a fönkelt 
hangulatot, amint nénjének csókjai elől ingerkedve búvik. 
És Budáéknál oda át, hogy áll a világ? Bizony a gyámol- 
talan öreg úr, kit oly csöndes gügyögés közt láttunk 
iddogálni, nem éppen példás egyetértésben él az ő kis 
élete párjával: ez mindig zsörtölődik rája, ő meg a sógor- 
asszony előtt nem röstelli kikottyantani, hogy hát ő biz 
olyan magyarosan szereti a feleségét és hébe-korba el- 
eldöngeti. 

De magának a tulajdonképi népéletnek specialitásait sem 
felejti költőnk. Etelével a hogy medvét fogat, az inkább 
Toldira, mint a  Siegíried vadászkalandjára emlékeztet. 
Mikor az ajándékménes bravourját zengi, szintén Toldi 
jut eszünkbe, amint ez az ellenséget jó csikós szokásac 
szerint tömegbe terelte volt. A költő most egész csikós 
csapatot rajzol: Üstökös ifjú had zúgó karikással kerüli 
a ménest: örvénymódra száguldja, előzi.c Budának köve- 
tei kelletlen útjokban szintúgy őgyelednek lovukkal szóba, 
mint a Toldi-trilogia végső részében Bencze, ki lovával 
diskurálgatva akarja urát szóra bírni, mert ez némán lova- 
gol mellette. Magától értetődik, hogy ezúttal Arany nem 
modernizálhatta annyira a kort, mint a Lajos idejével tette; 
tehát legalább a hasonlatokban juttatja érvényre nép- 
élet-festő hajlamát. Az eposírók Homer óta kedvelnek jól 
kirajzolt hasonlatképeket szőni közbe. Az Iliasnak a csaták 
leírásába szúrt hasonlatai érdekesen mutatják a görög 
életet egyszerre két oldalról: mint harcos és mint földmí- 
velő népet. Aranynál azonban épen itt tünik ki több íz- 
ben érintett irányzatossága: az ő hasonlatai a nomád, 
harcos húnok rajzában csak a mi földmivelő és pásztor 
népéletünktől kölcsönzött, tehát lanachronizmussal alkal- 
mazott vonások. Igy aztán a hadgyakorlatokrtál a csapatok 
úgy bontakoznak mint az ostor, mely :jó béres kezében 
megkanyarul hosszan, közepin hurkot vet, gyors vége ki- 





3 
É 


45 


pattan.c Etele úgy osztja fel a Mátra meghajtását: :mint 
aratók pásztát nagy szél gabonában hogy fognak, az 
áldást terelik sorjában: egy darab otf áll mégi, itt a kopasz 
tarló, hódítja csapánként az emésztő sarló.c Maga Etele 
úgy zúdítja buzogányát a  bölény-csordára:  svalamint 
hajcsár botja nehéz fáját.s A slustos fenevaddalc telt 
hegyormó egy tiszai árvizet juttat eszébe a hún kor köl- 
tőjének. S ha mindez nem volna elég, a Priscos Rhetor 
Zerkója egyik népies rigmusunkkal nevetteti meg a hún 
hadfiakat . . . 

Vegyük most a mondottakhoz Ildikót, kinek néha 
a Nibelungen-Lied szolgál hátterül, — a: vas homlokú 
Detrét, kit annyira a skandináv szellem környez, hogy 
abból valami Budára és Etelére is átragad: — vegyük 
ide a homerilag őstermészeti, sőt Homernál föl is talál- 
ható hasonlatokat, — Hadurt, ki keresztényies atyaistensége 
mellett is élénken emlékeztet a diphrosán kocsizó Zeüszre; 
— továbbá a virgili melancholiáju anticipaciókat. Gon- 
doljunk a teljesen régies stilre, mely legrégibb énekünk- 
nek (Emlékezzünk régiekről) alliteráló játékáig 
megy, — gondoljunk a felette naiv előadásmódra. 

S tekintsük most a mintaképet, mely költőnk előtt 
lebegett, azt a nagy epopoeai stilt, — nem az Aeneis 
föllengzését, hanem az Ilias és Nibelungen-Lied egyszerü 
fönségét értve. Aligha tévedünk, ha arra a következtetésre 
jutunk, hogy midőn Arany az epopoeia őserdőjének nem- 
zedékek hosszú során lassan fejlő ősi vegetacióját akarta 
újra elénk varázsolni: erején fölül vállalkozott ugyan, de 
archaeologusi hajlama, mely nyelvében s tárgyában egy- 
aránt nyilatkozott, a műforma megválasztásánál sem mond- 
hatott le igényeiről és így csak következetességből tette, 
ha epopea-írásra szánta el magát. 





47 


LOL LTYÉ JÁT VONALA VT vér GAJÁS LTAKAZTÁRARBBN 


Ha így befolyásolja költőnknél a hajdankor elősze- 
retete ai; műformát, a népiesség szintén megköveteli a 
maga részét. a 

Brany hasonlataiban, képeiben gyakran idézi vissza 
egy-egy percre gyermekkorunk bűvös emlékét; a mese- 
világot; még Buda halálában is fesztelenül alkalmaz 
népmesei reminiscenciákat, minők acéltükör, világfája, világ 
szép asszonya. Etele udvaráról meg egyenesen azt mondja, 
hogy roly ragyogó, mint egy mesevilág.c Még bevezetése 
is népmesei vonatkozású, bár hangja melancholikus: sHul- 
latja levelét az idő vén fája, terítve hatalmas rétegben 
alája: én ez avart jártam, tünődve megálltam... egy 
sárga. levélen ezt írva találtam.c Sejteni, hogy a költő 
képzelete előtt az a fa állott, melyről a mesemondó 
szokta szedni a maga meséit. — Néha még az anyag 
is közös mesekincsből való: igy minden nép ismeri a 
Toldi-trilogia első részének bátyját, kinek nem sikerül el- 
nyomni tehetséges, feltörekvő öccsét. Sőt annyira bele 
éli magát költőnk a mesevilágba, hogy eseményeinek 10- 
gikája is belőle valónak látszik: Toldinak hol Bencze, 
hol anyja toppan népmesei deus ex machina gyanánt 
á-propos elébe; így talál rá mindig Toldi Pejkó lo- 
vára, akár a népmese hőse az ő táltosára. S mint a 
népmese az éj és hajnal megkötözéséről tud, költőnk is 
rokon personnifikacióval írja: Pest alatt ért össze uta- 
sunk az esttel, találkoztak pedig egy temető mellett. Olykor 
egyenesen népmeséket dolgoz fel, bár az eredetinek egy- 
szerűségét műköltészeti virágokkal diszítve néhol.") 

Azt már említettük, hogy nyelvezetében a népkölté- 


$) Rózsa és Ibolya. — V. ö. a Jóka ördö- 
gét, melyben a madárnyelv is fel van használva. 





SEK ÖS ESETE És éz 


1 


E SES a 





. 


e le 





meze 


SE ésa SET bát e ák 





FESZES 


98 Sie 


48 


szet legüdébb virágai vannak koszorúba fonva. Ép oly 
sajátos báj ömlik el rajta, mint egy népköltési gyűjte- 
ményen: majd minden szava mintegy népköltészeti re- 
miniscencia. B csöndesebb érzések hangjai nála majd 
mind népdali színezetüek, az olvasó minduntalan kedves 
falusi emlékeire ismer vissza bennök. De költőnkben azon 
kivül, hogy a népmese vérévé vált, hogy nyelve ennyire 
a népé, a népiességnek még más mélyebb nyomát is 
találni: az előadásmódnak bizonyos szintén a néptől át- 
kölcsönzött, hogy úgy mondjuk: technikai fogásaiban. 

A népköltészetnek általános jellemvonása a paral- 
lelismus, Aranynyal szólva, a gondolatoknak ama  rit- 
musa, mely a kimondott eszmét több izben és különböző 
módozatokkal ismétli, mint a nekiindult hullám, mely meg- 
megtörve is még ujabb és ujabb gyürűket hány, mielőtt 
végleg elsimulna. E parallelizmust rendes formái mellett, 
népballadai kiadásában is megtalálni Aranynál, bár rája 
épen nem balladái szolgáltatnak csattanósabb példát, ha- 
nem a Toldi-trilogia végső része, mikor a követ maga 
így beszéli el küldetését Toldinak : 


Eredj, fiam, eredj, Pósafalvy János: 

Nézd meg a vén Toldit, beteg-e halálos? 
Beteg-e halálos, vagy kezét sem bírja? 

Vagy talán már épen el is nyelte sírja? 

S mondd meg ezt a hírt, hogy ha beteg haljon meg, 
Ha meghalt, sírjában hétszer forduljon meg.e... 


Bz előadásnak e naiv, fokozódással ismétlődő nagyi- 
tásain érezni, hogy a népköltészet légkörében vagyunk. 
Ugyanezzel környez költőnk, ha azt a bizonyos rendsze- 
res, számszerü cselekvény-ismétlést alkalmazza.  Emlék- 
szünk rá, hogy például a hős rendesen három sárkánynyal 
vív meg, háromszor vagy ép csak harmadszorra vé- 
gezi el feladatát; váláskor a  búcsura két ízben még 





49 

















engedi magát marasztatni, s csak harmadszorra ered iga- 
zán utnak. Épen ez etóbbi eset van felhasználva a Daliás 
időkben, midőn Toldi Rozgonyiéktól bucsúzik; 


Paripám nyergelve, lábam a kengyelbe, 
Isten veled atyám és szivem szerelme; 
sÁldjon meg az isten, kedves fiam téged: 
De várd meg legalább a déli ebédet.s 


"megvárta, megevék... ehol jő azonban a fegyveres 
szolgac 


Paripám nyergelve, lábam a kengyelbe, 
Megyek édes atyám és szivem szerelme 
sHordozzon az isten, jó fiú, de már ma 
Ugyan hova mennél ilyen késő éjszakárac stb. 


HB hármas szám itt ugyan kettőre van leszálliítva, egy- 
hangúság kikerülése végett, de azért ama refrain módra 
ismétlődő párbeszéd nem kevésbé népies bájjal festi a 
válás nehézségét. 

E parallelizmust használja Arany természetfestései- 
ben, a már említett népmesei personifikacióval kapcsoltan. 
Ilyenkor rendkivül eleven képeknek, sőt a képek egyes 
mozzanatainak  egymásutánját adja; pl.  hajnalhasadást 
festve") azt láttatja, amint az egyes tárgyak a szürkülő 
éjfélből a rájok eső fénytől kiemelkednek: mintha csak 
a természetélet titkát sikerült volna ellesnie. Máskor meg 
kérdezgető formával ruházza fel az összerakó gondolat- 
ritmust. Az előrebocsátott kérdések tulajdonkép csak nem- 
leges felsorolása a háttért alkotó részeknek, mig a tagadó 
felelet a festmény főpontját illeszti be az elkészűlt elő- 
térbe. Ilyen az előbbeni rajznak függelékül szolgálható 
alkonyati kép,"") mely a lemenő napot írja le, amint az 
egyes tárgyakra búcsútekintetet vet. ; 


X) Toldi. 
xx) Toldi Estéje. 
Modern Könyvtár 123—125, 4 





"Sokfelé tekinte . . . 
Tán az ősi fáknak hulló levelére? 
Tán az árnyékokra?... Tán a kurta pejre? ... 
Tán erre, tán arra, tán a kőkeresztre?... 
Sem erre, sem arra: Toldit, az öreget nézte . . .c 


De amiről eddig szóltunk, jóformán csak oly technikai 
sajátosság, mit tehetségesebb műköltő könnyen elsajátít- 
hat, könnyen használhat, mint fogást. Van azonban va- 
lami a  népköltészetében, amin bármily ügyesség is 
megtörik, amire igazán születni kell: azt az együttélést 
értjük a természet életével, melyre a poetikának szabá- 
lyai meg nem taníthatnak, akármennyit tanítsák is, hogy 
a költőnek kötelessége az illető alaknak kedélyvilágát össz- 
hangzásba tartania a természetnek megfelelő hangulatu 
festésével. Hogy valaki a fakadó. szerelem üde boldogságá- 
tól úgy meghajnalítsa az egész természetet, oly eleven 
életet lehelve belé, hogy lássuk, amint a nap csókkal 
megválik az alvó mezőtől, amint a víz ébred szerelme 
tüzétől: erre a modern társadalmi életen kívül úgy fölül 
álló világnézet, a mythosok korára emlékeztető snaturaliz- 
musc szükséges, — oly egybeolvadás a: természettel, mely- 
től már csak egy lépés a pantheismus. 

Arany a népnek természetérzékét, a természettel 
összenőtt kedélyvilágát, a maga szüziességében bírja. Mi- 
kor a nádasban bujdosó Toldiról azt mondja, hogy neki 
rOtt is azt susogta a nád minden szála: széles e vilá- 
gon nincsen árvább nála, c mintha csak amaz árva buj- 
dosónak régi panaszát hallanók visszazengeni, kit a ma- 
dár is sirat, kiért az ág is lehajlik. Ha a népköltő bi- 
zalma odáig fokozódik, hogy a természethez, mint jó- 
akaró barátjához, szive meghittjéhez fordúlgat, Aranynál 
sem hiányzik az ily aposztrofálásnak szokása; sőt mond- 
hatjuk ez a legremekebb, mit költőnk a  népköltészettől 
tanúlt. Valami elemezhetetlen varázs van ezekben a nagy 





51 


természethez intézett sóhajokban. Valahányszor BKrany erő- 
sen méla hangulatba akar elringatni, ehhez a varázshoz 
. folyamodik és ez mindig csalhatatlan hatásúnak  bizo- 
nyúl. Nem egy költeménye hangzik ki ily módon: :A 
dajka sírján egyszerű halom... född el virágzó tüske, 
puha pázsit! Dúdolj felette lanyha fuvalom; dalokkal éde- 
sítsd szunnyadozásit, mondj szép regéket sokszavú ma- 
dár, — színes pillangó, lengj álmainállz — :S ő bujdosik, 
hazátlan, a dalnak férfia, nincs hely a nagy világban 
fejét lehajínia: takard, takard el, őszi betegi szél nyo- 
mait... ne leljék üldözői leroskadt hamvait.x-") Ugyanez 
akkordokból rezdűl valami, mikor Toldi, hazájába vissza- 
térve, remény s kétség közt alig-alig mer arra gondolni, 
hátha tán még nincs eljátszva boldogsága: 


sÖszi levélhullás szomorú szakában 
Ballag haza Toldi, tünődve magában... 
Szemeit csüggeszti lova lába mellé, 
Mintha sok elveszett idejét nem lelné. 
Kérdezni madártól, nem meri embertől; 
Reszket is a hirért, reszket is a hirtől; 
Ki lándsaszegezve rohanna veszélynek, 
Félve halad szemközt a budai szélnek... 
Ne beszéld ki bús szél, — haraszt, ne susogd el! 
Bérczi magas visszhang, állj elébe, fogd fel! 
Ne hallja korán meg, ami ugyis késő: 
Mily messze szakadtak az a leány és ő... 


Sőt RKrany azt a lépést is megteszi, amely a pantheis- 
mushoz visz. Toldi és Piroska, amint félébren, félálom- 
ban, egymás karján andalognak sillatozó kertben, fűzes 
Tisza partjáns, a boldog pártól egyszerre a természet- 
hez fordúl költőnk: 


$) A dajka sírja. A lantos. 
49 








; 
! 
! 
i 
! 


va. ak 


4 ha 4 ; új h § élte lábán dat) kó A e ae ÉP e at 


52 


Mit beszéltek annyit, ti susogó lombok? 
Miért búgtok össze, ti páros galambok? 
Hab, hab után mért futsz örök vágyódással? ... 
...19y álmodtak össze, gondolom, egymással."") 


V. 


Branyt természetfestéseiben figyeltük meg az imént. 
Nincs is tér, hol fantaziájának proteusi változatosságát 
jobban kimutathatná. Itt látni, hogy minden stil hatal- 
mában áll, játszva remekel velök. Vegyük elő egyetlen 
egy müvét, teszem Buda Halálát. Mily bűvészke- 
dést visz végbe itt, kivánjuk bár tőle a legnehezebb 
virtuozitásokat, a legellentétesebb természetüeket! Kíván- 
junk például oly üde lágyságot, nyugodt színpompát, 
minő a renaissance — kor festőin ömlik el: ő egy reg- 
gel leírásával felel. Akarjuk, hogy ugyancsak a reggel, 
mozgalmas frisseségében tiünjék elénk, amint a hűvös 
szellő arcunkba fuvall, az ébredő természet nesze fü- 
lünkbe hat, és a kelő napfénytől átjárt idegeink, az éji 
szünetelés után, új működésnek indúlnak szervezetünk- 
ben? HKrany ehhez is ért; oly ittasúlt humnust zeng, 
hogy meglepetve riadunk fel, mintha csak a természet- 
imádók korából verődnének fülünkbe ez erős hangok... 
Bztán minő megkapó egyszerűséggel, falusi idull enyhe 
szineivel rajzolja ugyanő az esti fáradtság melancholiá- 
ját, genreképies stilben! De vajjon nincsenek-e nála a 
most emlitett nemzeti, sőt népies szellemmel  tűzviz- 
módra ellenkező szinek is alkalmazva? Csakugyan. Oly 
romantikus éjet teremt, manókkal, az éj tündér-fejedel- 
mével és szende hold-arájával, amint ezek a csillag- 


kt) Daliás idők. 
$) Buda halálát. 





53 

























udvarhölgyek kiséretében udvart tartanak, aminőnél kü- 
lönb germán világnézettől sem telnék. 

Fölösleges volna arról szólani, mily kevéssé veszi 
komolyan költőnk e stilek bármelyikét. Hisz ha most a 
hold neki az éj szende arája, máskor viszont ezüst 
tepsi a szétmeredő képe, vagy ezüst koszoru bakacsinos 
koporsón, melyen a csillagok meg ezüst szegek. Szintén 
így játszik a legellentétesebb stilekkel annál a tárgy- 
nál, melynél a költők leginkább szoktak kitünni bravou- 
rozásukkal, a vihar leírásában. Egyszer megelégszik 
ennyivel: oly sötét lett, hogy mi sem látszott, dörgött, 
villámlott, a mennykő agyonütött egy embert. Máskor 
meg a zivatar orgonájához ül s hatalmas symphoniát 
játszva, végig zúg a billentyűkön."") 

E játékot a különböző stilekkel csak oly gazdag 
színpompa teszi lehetségessé, minővel Arany rendelke- 
zik, — valamint a természetélet titkainak ellesése, mi 
a legelevenebb mozgalmasság elővarázsolására képesít 
és magának a valóságnak nyújtja impresszióját egész 
közvetlenségében. Mikor olvasom, hogy a lemenő nap- 
tól felgyújtott Murány sziklái mint égnek ki, mint dűl 
az egész vár romba, — a Duna partjára érzem magam 
ragadva és látom Budavárt régi templomtornyával, amint 
az alkonyat árnyalatában óriási romnak alakúl át. 

K mezőn úgy szeretem nézdegélni, mint változik a 
napfény és árnyék hosszú sáva: hogy lássam, csak 
Branyra kell nyitnom. A sötét semmivel is rembrandti 
világítású képeket alkot: Fáklya futó fénye éjjel is ott 
jár még, s bujdosik egymásba sok fekete árnyékc. A 
fény és árny változása, mit festő nem fixirozhat, a meg- 
foghatatlan, a tünékeny van itt a költő hatáskörébe le- 
bűvölve. Képzelete a legcsekélyebb érintésre csak úgy 


tk) Murány ostroma. 





54 


ontja a szinek játékát, egész a kápráztatásig, a leg- 
merészebb metaphorákat alkalmazva: azt, hogy Piroska 
megizleli a bort, így fejezi ki: "Márt nevető rózsát 
aranyos fényébes. 

S olvasom e sorokat: :"Lovakon a szerszám fu- 
tosó világa ragyog, szélylyel az árnyékba fénye 
lövell tűzként s vissza, ha nap rá néz, meri nézni 
büszkén — szemem elbénúl, mintha tündöklő fény- 
nek sugara szúrt volna bele. Nyilvánvaló ilyenkor, hogy 
költőnk fantáziája, mely egyáltalán ritka fokon  mu- 
tatja az érzékek fejlettségét"), nem annyira lelkünk húr- 
jaihoz, - mintsem érzékeink idegeihez hatol itt. 

Olyankor, midőn az egymás mellettit akarja leeírni, 
közömbös arccal, en passant Lessing híres kánonának 
egész sereg példát szolgáltat a legdrámaibb leirások- 
ból. A nemesi cimerképek enumeratiójánál az alako- 
kat mind időbeli egymásutánban, az illető attitudebe be- 
lépés pillanatában tünteti fel. Egyszer meg ki is jelenti, 
hogy az Achilles paizsának költőjét akarja követni: sa 
készülést mondja inkább végigs. Ilyenkor  rende- 
sen annyira kiaknázza a költészet varázserejét, hogy 
majdnem érinti azt a határt, hol a szemfényvesztés kez- 
dődik: Etele laka már nem toll rajza, hanem véső fa- 
ragványa; mintegy sorban látjuk a véső alól kikerülni 
az egyes mozzanatokat. De költőnk nem elégszik meg a 
térben létezőnek leirásával, a térnek negativ elemével, az 
ürrel is ép úgy remekel, mint a szineknél az árnynyal. 
Hogy Buda, midőn öccse haragosan faképnél hagyja, só- 
bálványnyá változott, ez költőnknek nagyon közönséges, 
elhasznált metaphora volna; ezért a soká áll ott-hoz 


$) Brany Keats-szel látszik versenyezni, midőn meg- 
érzi a tiszta ágyszagot, a lépesmézen a virág zamatját. 
Zenei érzékének fejlettségéről szólni, banalitás volna a 
technika ily virtuózánál, ki minden hangszeren játszik. 





59 


mellékesen vet oda egy vonást, melytől az egész meg- 
éled: "nézte üres helyétcs. A legbanálisabb modor 
egy kis változtatással, ime, müvészi, új fogássá alakult. 
Néha épen viziószerűleg népesíti be az űrt, igy, mikor 
a Buda-pártiak rémületét érzékíti meg: "Valahol meg- 
gyűlnek, egygyel az ott levők feje több, mint ott van; 
nem látja sok ember, de ki látja, szörnyed: Etele arcát, 
a bosszúáló szörnyetc. 


Tennyson Enoch Ardenben ugyane motivumot hasz- 
nálja Annienél: "RK fooststep seemd to fall be- 
side her path, sheknew not whence; a whis- 
per on her ear, she knew not what, nor loved 
to. be leít alone, at home, nor ventured out alonec. 
Egyszerű, természetes rajz, finom pathopsychológia; e 
szorongás magyarázatául Tennyson megjegyzi: :Such 
doubts and fears were common to her state, being 
with childc. Mindenesetre egészen más világba té- 
vedtünk összehasonlítás végett, de ép ez éles ellentét 
teszi annál érezhetőbbé, mennyire inkább csak szinpadi 
hatássá törpített Banguo-jelenet az AKranyé. 


De költőnk a szini hatásnak nemcsak ily nyersebb, 
majdnem látványosságszerű oldalát kisérti meg: arra is 
határozottan törekszik, mi a szinmüvészetnek kizáróla- 
gos tulajdona, a mimikára. Brany maga említi és pedig 
hibáztatva, hogy egyik miüvében :a cselekményt  min- 
denütt drámaivá akarta tenni s érzelmeket, indulatokat 
apró részletekig festeni, mintha leirhatná a költő, mit 
a szinész mimikájával tud kifejezniz. Igaz is, hogy ezzel 
a kisérlettel a kérdéses műben") csak annyit ér el, hogy a 
festő-műtermeknek mozgástanulmányra szolgáló  bábjai- 
hoz hasonló alakokat mutatott fel díszes constumeben. 


t) Murány ostroma, 





SE e Ta 





w ú Add ze Pi 6 e se É A HÁ Lab a za AT add vé 


56 


De máskülönben nem ismerhetni félre, hogy a mimika- 
utánzás költőnk müvészetének már kezdettől fogva lé- 
nyeges eleme. Valóban ahogy Arany alakjait leirja, az 
már több, mint amennyit az elbeszélő költészet kiván. 
RA szinmüvészettel versenyez, midőn az illető mozdulattal 
járó, mulékony külsőségeket ragadja meg s fixirozza, a 
legmerészebben kombinált szóalakzatok segítségével. Nem 
azt a beauté féeriguec-cet, sbeauté insaisis- 
sablec-t értjük, melyet Montégut Tennyson nőalakjai- 
nál kiemel és mely ama mozgásokból, attitudeekből, fu- 
tólagos jelenségekből áll, mik a personne morale 
érzéseinek s gondolatainak, szóval a léleknek külső já- 
rulékai. Aranynál a :personne physigues áll előtér- 
ben, a testrészek izmainak gimnasztikája. A homloknál, 
hogy fönt kezdjük, a redőzések szokott rajza mellett még 
bizonyos fény-visszaverődés sem kerüli el figyelmét, — 
például amint a figyelő ho mloka fényével a be- 
szélő felé fordul, vagy amint az értelemnek úgy szólva 
megvillámlásakor, a homlokon kivillan az észnek fé- 
nye. Legjellemzőbb az, ahogyan a legkifejezőbb orgá- 
numot, a szemet használja; néha az egész fiziognómiát 
általa festi, úgy hogy a szem egy-egy könnytől olvad- 
tan a lélek tükrévé lesz. De még többször adja a szem- 
nek csakis fizikai életét, mimikáját. A távolba néző szem 
fénylése, meglepetéskor a szem nagyobbá válása, a fel- 
tekintő szem héjának felvirradása; a farkasszemet néző 
kemény visszanézése, a ravasznak szemfehér forgatása, 
az elnyelő pillantás, az átszúró tekintet, mind többé- 
kevésbé a fizikai mozzanatokat állítják előtérbe a lélek 
visszatükrözésénél: ahogy Arany letűzi e mozzanatokat, 
inkább testiek azok, mint lelkiek. Még a szemöldököt 
sem felejti és pedig nemcsak amint az indulatoktól kemé- 
nyen összerándul, hanem olyan egyszerű alkalommal is 
kiemeli ráncolódását, minő az éneklés. Esetleg az orr- 








57 


cimpák játszásáról is megemlékezik. Az orcák szinválto- 
zása, a véredények megtelése már közönségesebb, hasz- 
náltabb motivum; de költőnknél nemcsak szerelemtől haj- 
nallik meg az arc, nemcsak bosszankodás kergeti bele a 
vért: Toldinénak elég leendő unokáira gondolnia, e benső, 
titkos gondolattól is selpirul, tüzes lesz halvány arcu- 
latjas. Sőt az ajakkal, ezzel kifejezőségre a szem után kö- 
vetkező arcrésszel is képes a legrejtettebb lelki álla- 
potnak ábrázolására: Piroska, midőn meg nem nevezett 
vendégével előre dicsekszik férje, vére hagyott aj- 
kát emelé tiltórax, szívdobogva sejtvén meg a vendég 
kilétét. Az ajk elsáppadása beláttat Piroska lelkének mé- 
lyébe. Erzsébet királyné, e fagyos szent, azzal fejezi ki 
új udvarhölgye iránt tetszését, hogy lágyul szeme éle 
s fodorodik kissé sovány ajka szélex, amint térdeltéből 
felinti. Vegyük ehhez, hogy a duzzadó állnak, a tok á- 
nak szintén jut szerep, pl. a dac érzékítésére. (Toldinál.) 

Ugyanily határozottsággal jelentkezik költőnknél a 
plasztikai  attitudeekre törekvés. A fia baját tudakozó 
anyának srezgő szava, képe, testodahajlása: mind 
csupa szív, részvét, bizalom forrásaxs; a költő itt egé- 
szében akart adni egy attidudeet s akarta feltüntetni 
ezzel az anya odaadását. Szintúgy korholáskor a pattogó 
hang, kissé piruló orca mellé, karemelintés járul, a maga- 
tartás kiegészítése végett. A legelhasználtabb, majdnem 
szinpadias állás sincs mellőzve, minő a rossz hirt hallóé, 
ki selfordítja fejét, hátranyög és jajdúl; emeli a hirnek 
két tenyerét paizsulc. Nincs a legközönségesebb sem, 
minő a kicsinylésnek légyhajtó  kézlegyintése.  Csak- 
hogy Arany nem marad ennél az egyfajtájú technikai re- 
meklésnél, — ez attitudeöknek úgyszólva külső psy- 
chológiájáig emelkedik. Vannak ugyanis bizonyos 
lelki állapotok, melyek csak sajátos, ösztönszerű moz- 
dulattal nyilvánulnak, és melyek épen megszokott ter- 





58 


mészetességüknél fogva már finomabb észrevevő tehet- 
séget igényelnek. Igy mikor valami az embernek hirtelen 
eszébe ötlik, ami után addig hasztalan tapogatódzott el- 
méje, — ez ily mozdulattal szokott járni: sHirtelen az 
öklét üti homlokához, szeme összébb rándul, egy pontra 
sugározs, mely lelkében van, és fejét hátraszegi. A 
semminek, az űrnek gyakran jut ez esetekben is szerep, 
— így aki a távollevőt fenyegetve, a semmit fenye- 
geti szóval, karral, — rilyen a duzzogó harag, mely 
az ellenféltől elfordul és görbén a semmibe néz. Van 
valamilyes felindulás, elmélyedés, melynél megesik, hogy 
kezünk öntudatlan babrál"), — a lélek nem ér rá gon- 
dot viselni rá és az a tesírész, mint neki lóditott hinta, 
csak himbálódzik, cél s ok nélkül: ez a mozzanat gyak- 
ran előfordul Aranynál. Gyöngyvér urának háttal for- 
dulva  zsörtölődik, side-oda keze holmit gyorsan  rak- 
vánc. Buda meg ráförmedtében a földet döföli botjával. 
RK vén gulyás, kinek halált találtak említeni, elnémulva, 
elmerülve: néz sokáig a padlóra s döföli az ónos bot- 
talc. Bz öreg Bencze is, amint sírva akar fakadni, szót- 
lan ültében, kereszteket ír körmével poros bocskorára . . . 

Igy vezeti vissza költőnket művészi alaphajlama a 
genrekép stiljéhez, s így juttatja őt az erős élethűségre 
törekvés a német-alföldi festők prózaiságához. Az alvó- 
nál a száj végén kicsorduló nyál, a kapanyél erősebben 
tartása végett a tenyeren eldörzsölt könny, az ivó, 
amint nyelve mellé önt pár kortyot, a hallgatást 
magára erőszakoló, amint mutatóújjával befogja ajakát 
és sa köhögéstől is türtőzteti magátc — e túl pontos, 


x) Ennek függelékéül említhetjük az álhalott fel- 
éledésének művészi rajzát: amint a feléledő leplén, saját 
tetemén motoz, s egy-egy sóhajjal könnyít keblén, 





59 


aprólékos másolások mind csak logikai következményei 
a vázolt iránynak."") 

Az egyes testrészek mozgásának meglepően pontos 
visszaadásából már előre sejthetni, hogy költőnk  na- 
gyobb mérvű, egész testmozgásokat is kedvel. Ezek kü- 
lönféle változatai nála csakugyan legytől-egyig a leg- 
finomabb árnyalatnak megfelelő kifejezéssei  rendelkez- 
nek. A magyar táncot egy költőnk sem tudta annyira 
a maga szeszélyességében rajzolni; sem az állati moz- 
dulatok alakzatait, mikre különösen vadászkalandok me- 
sélése nyujt alkalmat. Még hasonlataiban is, ahol lehet, 
az állatvilágot hozza elő; így a természet festésében: 
az arany-sugarait elöntő nap neki páva, mely tollait ber- 
zenti. Gyakran lelki állapotokra is alkalmazza áz állatok 
mozdulatait. Budának: smint sas fészkibe, ha idegen sas 
szállna, verte vadúl szivét az ijedtség szárnyas, Piroska 
lelövött gerleként vergődik sebeiben, Ilda haragos, ber- 
zent galamb, kit úgy kell édesgetni. Külső mozzanatok- 
nál pedig épen rendesen használ ily leirásokat: Tarnak, 
amint a lovagok rá akarnak támadni, side-oda vizslat 
szeme, mint az ebnek, ha sok erős kuvasz nekiesett egy- 
nekcz. Ilyenkor nélla a fizikai hűségért még az illető állat- 
nak conventionalis tipusát is képes mellőzni: a meg- 
riadt Tar neki őz, mely svisszagurul mintegy teste kö- 
rül s szágulds, — a felsikoltó Piroska ölü, héja stb. 
(Az őz kedves, szép, állat; az ölyv ragadozó ma- 
dár.) Ez állathasonlatokat egész tömegek rajzára is ki- 
terjeszti: hadgyakorlatoknál a  harcfiak, :mikép nagy 
foltja sereges madárnak, mind sorba verődnek, mielőtt 
leszállnakc; a felbőszült lovagság sbőszült gulyas, mely 


kt) Arany a Dorfpoesie erős prózaiságát : itt-ott 
a tárgyban is követi: v. ö. midőn Bencének házi sze- 
reket kommendálgat, vagy a magyar, főleg a. lacikony- 
hának leírását, 





60 


"vérszagot érez, bömbölve fut össze a kiontott vér- 
hez... látszik, de nem hallik fogcsikorgatásuk, s amint 
nekidőlnek, recseg a nagy korlátc. Budának vészt sejtő 
felei vihar közeledtétől bokrosodó ménesnek rajzolvák, 
s ezt a spusztai képet: vihar előttz bármely müvészünk 
irigyelhetné; az állatélet ily ismerete csak alföldi em- 
bertől telhetik, aki egyszersmind erős drámai  érzékü 
költő. 

A tömegek rajzához értünk: ezeknél itélhetjük meg 
Arany müvészi fantáziájának tulajdonképeni mértékét. 

Két helyet idézek, melyek egymást kiegészítik. 
Egyik az, hol a daliáktól lejtett toborzónak végét várja 
a leányság, mely :mint egy rózsagyepű úgy ül, szemük- 
ből ragyog a szomjú kivánság; köntösük szegélyét a 
vig zeneszóra emelgeti piros papucsoknak orrac... E kép- 
ben van valami keleties, érzéki szinpompa. A másik hely, 
a hajnali kalandra váró lovasságról szól Prágában: :Hr- 
cukat ingerlő hűs levegő hajtja, születik páncélon egek 
új harmatja; de belől izzó szén levegőt lehelnek, tüzel 
a szem s magva dörömböz a mellnekc. Ha nem volna 
oly raiffináltan művészi, azt kérdezhetnök: nem a nagy 
epopoeák világából zendül át e hang? 

És épen e két helyet kell elfelednünk, hogy meg- 
itélhessük költőnk rendes modorát, mely nem a Vörös- 
martyé többé. Röviden összegezve megjegyzéseinket: Vö- 
rösmarty ihletve teremt; Arany józanul kombinálgat; nem 
is annyira divinál, mint észlel: — Vörösmarty inkább 
fest és a szinvegyülékek ragyogására van főgonddal; 
Brany inkább rajzol és az alapvonalakra figyel, még 
metaphoráiban is erősen plasztikai. Azért, ahol Vörös- 
marty nagy, mint a történelmi tableauknál, ahol a rész- 
leteknek elnagyoltsága is megjárja és a mozzanatok ki- 
szinezése, meg-a távlat a fő, ott Arany nincs otthon. 
Ő sokkal bizalmasabb közelbe szokta hozni tárgyait; en- 





61 


semble helyett a részleteket iparkodik pontosan kidol- 
gozni: ezért díszesebb képei meglepnek ugyan pompájuk- 
kal, de lelkünkben nem alakulnak össze egy egészbe.") 
Máskülönben meg nem is igen szokása két-három alak- 
nál többet állítani egyszerre egymás mellé; hátterül sem 
használ rendesen többet, mennyit az általa szándékolt 
basrelief kiván. Nagyobb, tömegesebb rajzok legfeljebb 
csak oly tréfás sürgés-forgás modorában sikerülnek 
neki, minő a csehországi kaland elbeszélése. 
Egyáltalában véve, Arany nem annyira elragad, mint 
meghat, — nem képzeletünket gyujtja fel, de szivünket 
zsendíti, s ha el-el is talál érni az ábrándképek küszö- 
béig, lassan visszatér a valóhoz, laz élethez. Nincs meg 
benne Vörösmartynak germán befolyást eláruló fenséges 
fantasztikussága, sem Petőfinek majdnem szláv  szilaj- 
sága.  Nemzetünknek józan  csöndessége, mely még 
szalmatüzében sem túlélénk, — egyszerű, de mély ér- 
zése, — flegmatikus konzervativ természete, mely az éle- 
tet sajátságos humorral tekinti, — mindez Aranyban van 
meg a legtisztábban, s ezért ő a legmagyarabb nagy 
költőink trifoliumában. 



















X$) V. ö. Daliás Idők. Toldi szerelme, Mátyás dai- 
ünnepe, melyről Brany meg is mondja, hogy a be- 
vonulás rajzát rbizonyos efféle látványosság gerjesztéc 
benne annak idejében. Említsük meg végül Toldi teme- 
tésének rajzát, melyben a komor melankólikus pátoszt 
szintén a genreképies stíl bénitja, mert túlközel hozza 
s az egésznek nagyon kiterjed egyes részleteir e. 





ha Ps isát lés 3 zz 76... po s - a-me a 
IZE Éz És sasszé ehe ű a 


esztést gt. 


Sz ság e Öt 


ési 
s 





Harmadik rész 


I. Az indulatok festése. — II, Férfialakók. — 
III Nőalakok. 


I. 


Arany alakjainak megjelenését, mint láttuk, bizo- 
nyos külső realismussal tünteti fel: szintígy juttatja ér- 
vényre a fizikai elemet a belvilág rajzában, nem annyira 
magasabb szenvedélyeket, mintsem  elemibb indulatokat 
ábrázolva és e közben a lelki érzelmeket is testi érzések 
formájában tüntetve fel. 

Az állatiasság legrikítóbb képeivel sem habozik fog- 
lalkozni. Elénk állítja a búcsusoknak völgykatlanban dő- 
zsölő sergét, melynek :tűzvilág s buta! kéj vöröslike arcán, 
— Toldi dohos tivornyáját, a borpocsolyákkal, a részeg 
dühtől sirvafakadt szajhákkal, trágár nóták, káromko- 
dás, röhögés pokoli zajával, — a bordélyok :sdögleletes 
kéjéts, mibe az elhagyott nő hurcolja férjének nevét, úgy 
hogy koldus gyermeki is megköpik útfélen. A kéjdűh 
veszettségnek ad hangot, mely ki nem elégítve vad bo- 
szúval üvölti foglyának: :Eleven rothadsz meg, nem lesz 
soha másé, ha enyém nem tested.c AK végfeloszlásnak un- 
dorító képét, csaknem hullaboncolásig részletezi,  vala- 
miat mindig kedvtelve foglalkozik a halállal, főleg az 





63 


erőszakossal. RK szélütésnek pontosabban kivitt rajza, 
mint Toldinál, költői lehetetlenség: a homlokér kidaga- 
dása, az ajkak elszederjesülése, a $zemfény megtörése köl- 
tőnknek még mind nem elég: figyelme kiterjed az izmok 
tágulására is, — a testnek, a lélek e könyvtáblájának tö- 
kéletes szétmállását adja. Az agyondobás, kegyetlen 
minutiosítással, iszonyú genreképies metaforával hozva köz- 
vetlen közelünkbe: arról beszél ugyanis, hogy a test, mint 
olajütőben szétmállik s az összetört hús vérolajt ereszt. 
A kivégzés lakonismusa sem lehet borzasztóbban gyors 
menetü, mint az ilyen: :"Megragadá Vesszős Fülöp az 
ajtónál — s most a merész élet nem egyéb vértónál.: 
Még egy Széchy Mária is tetszelegve merül el a kivégzés 
eszméjébe: cTudja-e a dölyfös fogoly, mi a halál? Kép- 
zeli-e fagyos ölét, mely rája vár? Nem borzad-e vissza, 
nem fázik-e vére? Nem vágy melegebb kar hév ölelésére? 
Hah, tudja-e mi az: ott állani szembe.... zugó füleiben 
hallgatni az eret, mint háborús örvényt szédült feje fe- 
lett? Egyszer suh... az érnek szétpattan a medre, kiront 
a piros vér tóvá kerekedve, de migi az utolsó csepp vér is 
elakad, szenved... ki mondja meg, miféle kinokat?c Csak 
nem fogjuk elhinni, hogy a nemes várurnő tud ily hóhéri 
gondolatokban gyönyörködni? Inkább a költő beszél itt 
helyette, ki a leiró remeklésre kinálkozó alkalomból félre 
tolta bábját és maga vette át a szót helyette. (A hang- 
utánzó suh naivságig menő realizmus.) Vagy elhihetjük-e 
a jó öreg várnagyról is, az ilyen beszédet: ckiomolhat 
véred s asszú hamvaidból kihalhat a féreg...:? 
HK lelkiállapotok közűl szintén azokat szereti, me- 
lyeknél a lélekre hirtelen mért ütés a testre is kihat, s 
ezt mintegy elbénítja, vonaglásba ejti. Durazzo  észre- 
véve, hogy ütött utolsó órája: celképed,... haja mered, 
makog is, de torkán szava görcsbe fullad. Budának 
Etele közeledtére, chaja merevedni sisak alatt kezde, há- 


u 2 23 éz Ég A 


ve" új káld AVAT. MH 1 telnék a tel altal 


lója halálnak szemeit környezte.: Toldi György mikor a 
célpontnál látja gazságát felfedezve: cveresebb lőn a fő- 
zött ráknál, homályosan látott a szép napvilágnál, a fara- 
gott képek táncoltak körüle, csak kicsibe mult, hogy le 
nem szédüle; aztán egy hidegség végig futott rajta, — 
fázott, meg is izzadt, elsápadt az arca. Még a legegy- 
szerübb, közönséges mozzanatoknál is, minő például egy 
beszédet követő pillanatnyi csend, ily nagyban dol- 
gozik költőnk és ez sámulat percéneks leperdültét mint 
az egész testi szervezetnek elbénulásából felocsudását, a 
megakasztott gépezetnek ujra megindulását jelzi: cCsak 
az ámulatnak mult el az a perce, míg tépett fonalát köti 
az ész össze; csak a míg a füsti elszáll, mikor lőnek, 
visszajön hallása a ssiketült főnek. 

Legszelidebb esetben azzal kisérletez, hogy az illető 
lelkiállapotnak megfelelő fizikai érzést adjon vissza pon- 
tosan. Tudjuk, hogy a sirni akaró orrában valami facsaró 
érzést érez, mielőtt könye kicsordulna: Arany ezt az Orr- 
tekerőzést korántsem tréfásan használja fel, hanem oly 
művészieskedéssel, mely naivság alá rejtőzik. Midőn az 
éjjel hazalopózkodó Toldi kétségbeesett anyjától búcsút 
vesz és könyeit nagy nehezen türtőzteti, érzését követ- 
kezőleg magyarázza költőnk: aMintha tűt szúrnának orra 
cimpájába, vagy mintha alatta reszelnének tormát, — te- 
kerő nyilalást érze olyan formát.: Sőt orvostani logiká- 
val kiséri a lélek érzelmeinek fizikai hatását a következ- 
ményekben. Toldiné, amint fia után búsul, nem bír el- 
aludni, míg a hideg ki nem rázta fájdalmában: az álom 
tehát — írja Arany — hideglelés képében cfurá magát 
be tarkójába hátul, futkosott sarkáig s vissza a sarkátul; 
összezsibasztotta, elrészegítette; ennyibe került, mig el- 
szenderítette . ..: Betegség rajzát adja tehát itt költőnk: 
máskor meg a legidealisabb érzést rajzolja rokon módon, 
— a szerelmet, mely előtte úgyis csak ca vérnek hul- 








izgatott A 


65 


lámzó játéka. Széchy Máriának szerelmi hánykolódását 
acsiklándva metsző lelki fájdalmak fázlaló hevévels tol- 
mácsolja; maga is kétkedve kérdezi: cTán csak álmat- 
lanság vett hatalmat testén, a miatt lőn roszul, forró 
lázba esvén?z Ez a szerelemnek oly pathologiája, 
melynek útja már a nemi élet körébe vezethet. Anyai 
fájdalom és szerelem Aranynál, mint látni, hideglelésszerü, 
testi állapottal jár. 

A realisztikus szellem még a stulusra, a képekre 
és hasonlatokra is kiterjed. Buda, saját nejének  mon- 
dásaként, csegész nap ásit, ülvén gondolatok here záp- 
tojásit.2 Lajos bánkódva sóhajt fel: -lgy az egész boszúm 
véres buborék volt; elpattana; most már helye csak egy 
vérfolt.2? Toldinak: c-cnagy mérges kelevény szivére szö- 
kellett; — szive a benzápult sok ronda gyönyörrel, teli 
sok önváddal, nagy lelki csömörrel.2 A hasonlatok is mind 
ebből a kategóriából valók. A háboruban a harckiáltás 
oly léleküdítő: cmint reggeli hűs viz, álmos, tunya arcra.: 
HK következők a chirurgia körébe tartoznak: Holt seb- 
hely is érez idő változásán.z? -Mint eleven seb sa- 
jog, melyre balzsam helyett irgalmatlan orvos szíta izzó 
szenet. Mint fájdalma eláll tűzbe hozott tagnak, de 
ha megpihen rá, kétszeresen szaggat.? Az utóbbihoz még 
ezt toldja Arany: cvagy mintha ki búját öli este borban, 
az veszi fel másnap keserű mámorban.;: — Ez a bo- 
rosság legkedveltebb hasonlatainak is egyike.  Toldinál 
többször valósággal is megtalálni ez állapotot, — viszont 
hasonlatként van alkalmazva Lajosnál:  cmintha most 
ocsúdnék buta nehéz bortól, oly érzés maradt fenn , a boszú 
mámorból.: Szintúgy Wesselényinél: sMintha meg lett 
volna verve kemény bortól és most józanodnék zavaros 
mámorból.s 

Sőt mi több, még a természet festésébe is átviszi 
Ahrany e realismust, e pathologiai vonásokat. Igy azt, 


Modern Könyvtár 123—125. 5 





; 
t 


zen VAA 


das 


a áró d dna őő 


set áz ás Ez 


66 


hogy fagyott, következőleg fejezi ki: -cA föld vére össze 
fagyott csonttá; — hogy az erdőn a szél átzúgott: cszéltől 
az erdőt gyors láz kilelte,, — hogy villámlik: az egen 
lángsebek nyilnak, majd: savonaglik a felhők ideges") 


II. 


A férfi alakokban jelentkezik legszembeszökőbben, 
legdurvábban az indulatefstés reálizmusa. 

Arany ritkán merűl a szív rejtekeibe, ritkán szövi 
merészebben a lélek szálait; az örvények mélye helyett 
inkább marad bizonyos alapindulatoknál, melyek egysze- 
rüsége a mai kor regényiróinak complexitásokat ked- 
vellő modorával szemben, inkább a görög klaszikusoknak 
egyszerüségére emlékeztetne, csakhogy nála akárhány- 
szor csak alapindulatok, s nem alapérzelmek 
játszanak főszerepet. Egy alkalommal Byron hőseire kel- 
lett utalnunk: jegyezzük meg most, hogy köztük és az 
Aranyéi közt éles temperamentumbeli ellentét található. 
Byron emberei epés vérmérsékletűek. Aranyéi sanguini- 
cusok. A tulságos vérmesség mintegy Shakespeare bete- 
jeire emlékeztet, hogy Taine kifejezését használjuk, de 
lényeges különbséggel. Shakespearenél az állati élet fej- 
lettsége pusztán arra való, hogy a roppantul hányko- 
lódó léleknek erős hüvelyül szolgálhasson, — a test 
mintegy csak tenger, mely a felette zugó szellemnek 
viharütései alatt dobja fel hullámhegyeit: Arany ren- 
desen a physiologiára fekteti a fősúlyt, az indulatokat 


X) A Bolond Istókban (1. ének) hosszasabban ki- 
víve ad rokon képet magasbb fajtájú, de lényegében 
azonos művészettel: :A felhő szivén tűzfájdalomként 
gyakran átnyilallik egy-egy villámlás, mire a felleg kín- 
moraja hallik.c 








67 


physiologiai hatásukban rajzolja leginkább. Igy fő alak- 
jában, Toldiban. 

RK monda maga is vasgyúrónak ismeri. Ahogy Arany 
újra alkotta, teljesen ráillenek Tennyson szavai: a huge 
human beast of boundles savagery. Vadsága 
egész a  vérengzésig megy, reszket a harcért. Éhezi 
az ellent, a zsengéjét ő akarja lelegelni, még akkor 
is, ha csak oly kalandra szólítják, mely nem igérke- 
zik véresnek. Milyen visszafojtott fenyegetés minden 
szava, mikor Tarnak jó bánást ajánl a nejével; főleg, 
mikor meghivását visszautasítja; csak bámulni, hogy már 
most szét nem tépi azt a hitványt. Dühe, ha kitör, árvíz 
mód seper el mindent. A búcsusokat meglátva, rögtön 
elfutja, elragadja a méreg: srostorával üti őket hátba, 
szembe, hason, képen; döfi vasöklével, rugja tova láb- 
bal; verdesi egymáshoz, markolva nyalábbal.x Igy te- 
ríti le az orgyilkos zsoldosokat is, hogy raz dög módra 
hever keresztül egymáson.c Vén korában, mikor már 
sírját ássa, alig hall az idegen lovagról, kiugrik a gö- 
dörből és rengeteg ivások közt készűl svérboszújára.c 

IIy alaknál természetesen gyakori eset az, mit köl- 
tőnk egyik legjózanabb alakjánál (Wesselényi) így  fe- 
jezi ki: sindulatvihartól elborúl az elme.s Toldinak va- 
lóban mindegyre fel-felörvénylik vére, agyába tódul, el- 
futja szemét: mint a tüzes menykő át jár agy- 
velején egy ösztöne Csak a puszta gondolat is 
elég, hogy minden csepp vére felviharozzék; Lajos ki- 
rálynak, mikor a császár elé kíséri, véresre tapodja a 
sarkát, zaklatva urát, hogy üthetni-e már? — csak 
úgy :rduzzad a fejében nagytollu barétja, halántékiba vér 
tolúl.z A kriptában Piroskára dől, eleven tűz lelkét aj- 
kára lehelve felmelengeti :hosszú erős csókkal;c midőn 
a halott felriad: a vér is megaludt, meghűlt benne; 
hátrafelé dobban, kalpaga ledagad fejéről. "De meg 


5 


Te ULNE AT LAN TE ERT TV Éget 1 TE 7 IEV LN EE AA TV HÉÉ ETET TP AES EVA TR VONT BB 
§ 


[de 
c 


azt gondolja: Hiszen ez csák álom? Nosza 
álmodjunk hát, hogy hamar el ne szálljon.se 
Csak nehezen, lassan tér eszméletre. Az ily vérmes ter- 
mészetnek nem lehet más vége, mint a szélütés: mikor 
öreg korában a királytól vissza jöve házába dühösen 
betoppan, egyet bömböl, fulladozva az asztalra üt, iszo- 
nyút, végsőt, arra srmegöli a harag.c 

B vér felindulásai így homályosítják el Arany alak- 
jainál a józan észt. Ha az indulat nem törhet ki tettek- 
ben, az idegek szenvednek roppant razkódást. Mikor Tol- 
dit anyja megakadályozza bátyja leütésében: a hős tán- 
torogva megy ki, smintha most ocsudnék forró hideg- 
lázból.c (Ezért oly kedvence ez a hasonlat! Viszont 
magának a léleknek sincs más mentőszere fájdalmai el- 
len, mint az idegeknek ösztönszerű vagy szándékos tom- 
pítása. Toldi az álviadal után neki vágtat nagy bána- 
tával a semminek, — hogy a lovaglásban kifáradva, 
fájdalma csillapuljon: a testi szervezet ilyenkor mint 
erős ütést kapott gép neki lódul, míg meg nem szakad 
gépezete. [gy marja Toldi kínjában csikorogva a Sá- 
torszőnyeg vadbőrét, melyre levágta magát. Igy haza- 
jötte éjjelén, hallva, hogy Piroska, ki utána tudakoltatott, 
már másé, kirohan a viharos utcára: shavas eső csat- 
tog, sistereg orcáins, és mint az utcát a kavargó szél, 
"úgy söpri alá s fel őt is az indulat.s A Rozgonyi 
háznak tart, :fejével a falat döngeti és furjac, el-el 
rohan, majd visszajön és újra kezdi, mígnem dűhe 
alább száll, és ő a fagyos éjet az utca egy kőpad- 
ján huzza ki: nem aludt, zsibbadtság nyomta el csak, 
kábar. — Mint már említettük, zsibbasztó szerül gyakran 
használja a dőzsölést: "borban, szerelemben mélyen gá- 
zol, eszeveszett fővel búja erős házán dul-ful minden 
erővel,zx mit nála :roppant nagy egészség, nagy erő 
meggyőz. c 








69 


Ne gondoljuk, hogy aki az állatiasságnak, az erős 
fizikai életnek ily túltengését szereti rajzolni, az a költő 
csak plastikai miüvészieségből hasonlítja hősét egy-egy 
baromhoz: látszik, hogy világos tudatával volt ő annak, 
mit fest tulajdonképpen? Ezért, mint a test mozgásainál 
láttuk, hogy az állatvilág nagy szerepet játszik és egyes 
lelki mozzanatoknak is plastikai megérzékitésére szolgál: 
viszont akárhányszor a lelki állapotoknak rendes kép- 


viselője. 
Toldi legtöbbször természetesen bika: cjárása mint 
komor bikáésr, — ivásközben emint bus bika oly- 


kor nagyokat rikkant2; — bujdostában bika cmely töri a 
nádat rideg — özvegy utján, egész falu sem bír vele a nagy 
pusztáns; —  vénkorában, mikor az apródokat leütötte, 
sőt a királyt is főbeütéssel fenyegette: ca becsődült apró- 
dokon által iszonyú dühösen a szabadba gázol:s, ca le- 
génység szétfutkos előle, mintha porkapáló fene 
bika jönne. k j 

Megsértődve mint sebzett vadkan :fú veszett dü- 
hébens; —  fölhevűltében — megbokrosodott paripa, 
melyre várni kell cmíg a hab telijét elfujja.z A börtönbe 
alázuhanta után, mivel cereje kész orvos, vére csupa 
balzsamo: cmint az erdők viharedzett vadja, 
sebeit egy-két nap éppé nyalogatja. AK vacsorán, 
mikor a hitvány Tar nejére üt, majd futásnak ered: Toldi 
cemint szeme a prédán megállt fenevadnak, vesztegel 
egy kissé, cimpái dagadnak, de futni ha látja, önkény- 
telen üldi,x csörtet utána. Vadságában, vérszomjában 
farkas: amaz éjjel cmint farkas az aklot kerülgeti 
ő a Rozgonyi házat, — néma hideg kőtől dühösebbre lá- 
éhen, körmöli a falat s rugja dühében, ugy őrzi kivül 
ő a Rozgonyi-házat.: Mikor Tarra lesni belopódzik Dbuj- 
dosó helyéről Budára, lelkében sa vérszomj kerekedik 
felül;, olyan emint a csikasz ordas tél idején:, 





70 


mely etüri soká a kinos fagyos élhet, de mikor nem 
győzi, faluba ront bátran, utcai őgyelgőt elrabol arcátian.: 
Még a király parancsa is igy szól: Toldi veszett 
farkast hadszerbe nyomozzák.s 

Költőnk ez alakot mintegy kuriozum gyanánt olyan 
kivételes helyzetben is felmutatja, melyben egészen 
az állatiasság kerekedik az ember felül: mikor ugyanis a 
cseh börtön fenekén kétségbeesve cdühe tetőpontján harap 
önkarjába:, majd. éhenhalásnak indul, selőre az étket meg- 
gyülöli orra, s visszafanyalodik bizonyos undorra,: sxel- 
nyomja az embert benne dühös állats, az őrüléshez köze- 
ledik. ; 

Azt vethetné ellen valaki, hogy ha csak holmi Ié- 
hütő óriást nem akart a költő, ha vasgyúróból bizonyos 
fenség színvonalára akarta emelni hősét, máskép nem al- 
kothatta újra a hagyomány Toldiját. Annál is inkább, mert 
Toldi a népfia, tehát benne összes hevükkel kell for- 
ronganiok az őseredeti indulatoknak, mert a vér szeszé- 
nek elillanására nem fejlődött oly alkalmasnak testi szer- 
vezete, mint ez a müveltebb osztálynál rendes. Elvégre Tol- 
diban kivétellel volna dolgunk. Azonban Lajos király és 
Etele a két legérdekesebb férfi alak sincs másképen raj- 
zolva, pedig bennünk azt a roppant fizikai erőt már 
több lelki erő helyettesíti. 

Lajos néha Hunyadi Mátyás lovagi  elegantiájára, 
sszárkásztikus kedélyességére: emlékeztet;t) van benne 
valámi felsőbbség, mely arra képesíti őt, hogy kellemetlen 
viszonyok közt is a helyzet ura maradhasson; tud ma- 
gán uralkodni: de az olasz vérnek nem annyira ravasz- 
ságát, mint hevét örökölte. A sértő szó hallatára, valamint 





$) Kemény Zs. Brany más alkalommal is hasz- 
nálja ezt a jellemvegyítő módszert: Széchy Mária például 
egy-egy amazoni vonásával Zrinyi Ilonára hasonlít stb. 


7 


a Toldi szive hallhatólag megdobbant és égő katlanná 
vált, ugy viszont Lajosnak képét láng csapja meg, fel- 
ugrik, kirúgja a székét, cguzsba facsarodik egy in a szi- 
véns, alig chihet zúgó füleinek.? Csak aztán ecsilla- 
podik vére és derül méltóság a viseletére.: A fájdalom 
hatása nála is egészen az idegek bénulásáig megy, — mi- 
kor öcscsének halálahirét olvassa, clehanyatlik búsan egy 
nagy zsöllyeszékbe, a könnyü levelet sem birja kezébe.: A 
bosszú kegyetlenné, jogtalanná teszi: Durazzo, szerelmé- 
nek elrablója ellen oly hévvel szól haditanácsában, hogy 
sarca neki sápad, szeme vadul ége: néztek az urak rá: 
mi ez? oly szokatlan! soha még nem látták ilyen indulat- 
ban:. S csak akkor mernek közbeszólni, cemiután  csilla- 
podni látszott, arca pirosabb lőn, cimpája sem játszott.: 
RK legelső alkalmat zsarnok árulással ragadja meg, hogy 
a gyülöltnek fejét vétesse, bár saját vezérei vetik sze- 
mére igazságtalanságát. Bánkodásakor aztán nem alap- 
talanul von párhuzamot a saját tette és a Toldi boszuló 
gyilkossága között. Máskülönben igaz, hogy szellemi fö- 
lénye kérdést sem szenvedhet: a legválságosabb pillana- 
tokban tanúsítja ezt. Igy mikor egykori szerelme jelenik 
meg előtte csábító Armidaként, a végső percben hirtelen 
keresztüllátja a cselt, hirtelen megszólal benne az ész 
szava: evisszaparancsolja ifjú tüzes vérét: megösmeri 
a nőt... férjgyilkos testvérét!" Mily messzi esik azon- 
Dan igy is az igazán nagy alakoktól! 

Etele tartoznék tulajdonkép eme n a gy o k közé. Tény- 
leg Etele az egyetlen férfialakja Aranynak, mely már bi- 
zonyos távlatba van helyezve, bizonyos nymbussal van 
körülvéve; az egyetlen, mely néha megragadó fenségig 
emelkedik fel s melynek vérmérséklete már az epéshez 
közeledik: ereiben az elfojtott indulatoknak egész tengere 
pihen. 

Egy tekintetében több vész rejlik, mint a legtaj- 


pe ZT Send B, I at ze a vat ásátt 2 SEB 


kata tÉ a ala Rába Vá Ca 


72 


tékzóbb fenyegetésekben; szeme oly kegyetlenül ontja a vil- 
lámokat. A természet mindazt az erőt, mit Budától elvett, 
reája ruházta; a két testvér úgy viszonylik egymáshoz, mint 
fejedelmi oroszlán meg egy vénülő bozontos eb, melynek 
mormogó fészkelődését az jóakarólag tűri, fönséges nyu- 
galmában. Etelében már mutatkozik a léleknek az a túl- 
áradó szenvedélye, mely megfeledkezik a fizikai létről és 
képes az érzelemben megsemmisülni. Etelének el kell hin- 
nünk, hogy mikor ezt mondja nejének: ckedvem lenne ma, 
hogy öleden meghalljaks — nem túloz nagyzó szavakkal. 
Valódi szenvedély ez, mely nyugodtságában hatalmas erőt 
sejtet; nem úgy mint a passivul viselkedni tudó Toldinál, 
ki az eljegyzési ünnepen éjtlen-szomjan űl egy alsó asz- 
talvégen, csak néz-néz, az édes méregitalt: nyelve, 
egyönyörü Piroskán odavesz a lelke.: Etelében aztán szint- 
úgy fel-felörvénylik a vér; bár ő ez indulatvihar alatt 
sem veszti el teljesen önuralmát. Egy oly kislelkű semmi 
emberrel megférhessen, minő Buda, nem csekély lelki- 
erőre van szüksége; nem csoda: ha tehát fellázad néha 
türelme. Ilyenkor rettentő indulatossága: "felforr hirtelen 
a vére, zúgó patakokban ömlik a fejére, mint 
malom örvényzik két füle s ajka reszket kissé, meg 
a szó is rajta.c De bár sbús felhőként hömpölyög és zor- 
don, köde haragjának aznap esik folyton; estefelé tisztul ;c 
másnap reggel maga megy bátyjához kiengesztelődve és 
így nagylelkű erőfeszitéssel ő teszi meg az első lépést 
arra, hogy a köztük lefolyt jelenet feledésbe menjen. 
Nejének megsértése után némán, hirtelen elvonul haza. Mi- 
kor pedig a távolban sem nyugszik Buda, egyelőre beéri 
megfenyegetésével. A háborúban aztán értesűl az isten- 
kardja ellopásáról: arca selsápad, elhai kisérteti zölddé, 
azután izzó vér sebesen megtölté,c s ültéből felrándulva 
dörmögi: csHaza fogunk menni." Egszakadás, földindulás 
módra közelg Buda várához, egy szál karddal; a főura- 


mmatáműntortáztásetitáotátelljűsi 


meset 


as Arad FL Da tÉÉZÉ lt. 








73 


kat, kik tartóztatnák, cszeme szikrái vissza vadul intik. 
Benn a várfalon várja rémült bátyja: a mint Etele sköze- 
lebb jő, amint szeme villann duzzad egész teste, 
majd rá szakad, olyan — szorúl összébb köztük le- 
vegő nyilása, szó nélkül, csak ölü sivással ránt 
szablyát:. Küzdenek. Buda megszalad, mire: cmég egy- 
szer üvöltvén, Etele szökellik, vállközön a; kardját bele- 
mártá mellig.: Ime Etelét is vérengzésre ragadja az indulat, 
mint Toldit, meg Lajost; — de őt nem bánkódás szállja meg 
utána: midőn Gyöngyvérének átkait ctompa sötét han- 
gons utasitja el neje és fia ártaílan fejéről, sorskihivó 
daccal fordul környezetéhez: cHun urak mit néztek? Ez 
csak az én tettem. Megvan! 

Majdnem tragikai pathossal rázna meg e jelenetet, 
ha oly operai finale — kardlerakás — nem gyöngítené, 
— és ha az előzmények eléggé elkészítették volna a 
kedélyünket. Etele alakjában, mely költőnk lélekrajzolá- 
sát a maga teljességében mutatja, a szenvedélynek leg- 
fölebb egy-egy hullámhegyét ha látjuk emelkedni, de aztán 
ismét elcsöndesül a tenger. Korántsem húzamosan emel- 
kedő vihar kitörése az, minek végül tanúi leszünk. A 
testvérgyilkosságra nem tán szerelmi féltékenység vezet, 
— sőt még nem is hatalomvágy. Igaz, hogy Etele vi- 
lághódítónak készül, de egyelőre mindössze egy kis ki- 
rándulást tesz, csak csapatait gyakorolja. K végzet misszió- 
val bizta ugyan meg, de azért nem lebeg fatalizmus 
vésze alakja megett, nem vonzza lépteit szenvedély ör- 
vénye. Buda miatt vall kudarcot missziója: már pedig 
Etelének olyan teher a bátyja, mit darabig kegyelettel 
elvisel, utoljára bosszankodva rázza le, vagy mivel a ha- 
gyomány úgy kivánta, megöli. Csakhogyt) ez bennünket 


t) V. ö. Angyal Dávid értekezését Buda halálá- 
ról Abafi Figyelőjében. 





74 


nem megrendít, hanem felbosszant: hogyan tud Etele 
nagy szivében a méreg ily dűhévé csigázódni, mikor 
látja, minő hitvánnyal van dolga? és hogyan tudta a 
végzet az ő kiválasztott hősét ily méltatlan próbára 
tenni? Bizonyára fenséges volna az anticipatio ama pil- 
lanata, melyben egy világtörténelmi misszió  eljátszását 
sejthetnők meg: de Etele alakja mindössze azt a vég- 
benyomást teszi ránk, hogy költőnknek a leiki szenve- 
délyek hatalmas rajza kevésbé esik hatáskörébe. Nem 
a regényektől követelhető finom  részletezések  egy- 
másutánját értjük a fejlesztésben, hanem azt, ahogyan 
egy eposz-költő is be-bevilágíthat a lélek fenekére és 
látnunk engedheti annak titokzatos mélyeit. 


II 


Ha a férfiakról most a nőkhöz térünk át, nem 
szabad felednünk, hogy nőnél már nem várhatjuk az ál- 
latiasság amaz erejét, vadságát. A fizikai élet itt a vér- 
nek nem annyira csapkodásaiban jelentkezik, mintsem 
könnyedébb hullámzásában, — a feszülő idegeknek nem 
erejében, hanem ruganyosságában, finomságában. Innen 
a nagyobb érzékenység, a mélyebb szenvedélyre haj- 
lam, innen többé-kevésbbé finom, vagy épp raffinált ér- 
zékiség. Ön ASGRRE A 

Krany azonban, ha gyakrabban tárja itt fel a lélek 
redőit, ha a mély szenvedélyek örvényét is érinti útjá- 
ban, mégis itt sem mellőzi a fizikum realizmusát, mely 
annyira szerepelt a férfiaknál, miután lényünk dualiz- 
musa épen a nőben van erősen kibélyegezve, úgy hogy 
ezúttal is erős adagban vegyíti a lélek psychologiájába 
a. test pathologiáját. Költőnk sokkal többre tartja az 
élet valóságát, mint az idealizálást; ezért választja női- 





75 


ben alaptermészetül a nő lényének prózaibb részét, az 
érzékiséget: akár egészséges iüdeségében, akár démoni 
csábjában, esetleg néha épen mint a sebzett szívnek gyó- 
gyító szerét. 

Az első esetet Gyöngyvér, és kivált Ildiko képvise- 
lik. E két fiatal asszony a női jellemnek érdekes voná- 
saival lep meg: hiúk, irigyek, ránkórosan érzékenyek, 
tettetők; kegyetlen finomul értenek a sértéshez, még 
engedelmességük is sértő dac. Gyöngyvér Budának való 
feleség, zsörtölődő asszonyka, közönséges kis teremtés; 
a költő csak egyetlen egyszer kegyeskedett üdébb szint 
pazarolni rá, épen érzékiesebb mozzanatnál, a kielégi- 
tetlen anyaiság vágyánál, mikor Aladárkát űzve :hő 
gerjedelemben, csókszomja kidül a nagy fe- 
kete szembenc. Ildiko ellenben Etelének méltó neje; benne 
is van valami fensőbbség, alvó tűz. Férje szerelmének 
áradozására nincs szava, de néma odaadása, amint 
csókra engedi :tüzes orcáját, félig nyilt szemeit, gödrös 
Pici állát, gömbölyű két karját, sima fehér válláts, a 
legkéjesebb érzés mámorának hevessége. Ha férje csa- 
tápan, ő édes gondban utána raz álom csak játszva 
kerüli, fohásza  galambit férje után küldi;  hattyúfehér 
teste forog a habágyon, a lelke meg uszkál tenger hiú 
vágyon; apró pihegését unja Kladárnak, körül éjsűrítő 
nagy kárpitos árnyakc. S mihelyt paripa prüsz- 
szögést hall alant, felriad: rJaj, édes uram jött megc. 
:Veti hamar leplét karcsú derekára, minden erén fut- 
kos szerelem hangyája, függő folyosón át az 
urához indulxs...  Fojtott indulatossága  Gyöngyvérrel 
szemben tünik ki; mikor ez sírva tartja elébe a sóly- 
mát, melyet az Ildikóé megölt. IIdiko kacagva üti 
ki kezéből s még ő dorgálódzik; hogy pedig Gyöngy- 
vér csak jobban rí: arca lobbot vet, sszép homloka tet- 
szik vérrel elegy hónak s éles csengő han- 





76 


gon kiált rá: :Ne sikoltozz őrült, nem vagy mai gyer- 
mek!c Férje édesgető unszolására aztán bele látszik 
egyezni, hogy a saját madarát adja kárpótlásul a sógor- 
nőnek, feléje lép és solymának skitekeri nyakát 
s úgy dobja elébec. Igazi nőies bosszú, igazi gyer- 
mekdac. Csak akkor veszti el életelevenségét e remek 
nőalak, ha eszébe jut, hogy neki tulajdonkép Krimhild 
szerepét kellene játszania; ilyenkor el akarja velünk hi- 
tetni, hogy szive még :régi szerelmének koporsójac, — 
hogy gyermekét szereti s nem férjét, mert amaz köze- 
lébb van hozzá; steste, az ő teste, vére, az Ő véres, — 
annyira következetlen lesz, hogy hol férjét szándéko- 
zik álnokúl bosszúra használni, hol meg fia felnőttére 
akar várni. Mily kár, hogy a költő a Nibelungen-Lied 
hatalmas alakja emlékének felidézésével törpíti el őt! 
De ha e káprázat elszáll, ismét látjuk Idikót mint sze- 
relmes nőt, boldogságában könnyező anyát: ismét élő- 
lénnyé, erős illatu rózsává, ruganyos pelyhű hattyúvá 
alakul vissza. 

AK démoniság nem Johannában, e férj-gyilkos király- 
nőben lép elénk; az ő alakja túlon-túl nagyolt körvona- 
lakkal marad a háttérben: testvére az, ki egyetlen föl- 
léptekor nemének, fajának minden bűnös csábját el- 
játszsza. Mert szinészkedésig viszi kiszámított ra- 
vaszságát, valódi müvész benne. Lajoshoz, ifiúkori imá- 
dójához jön, hogy férjeért könyörögjön: pedig tudja 
jól, hogy az már ki van végezve S ő mégis egész szere- 
pet játszik végig,  megragadót, észvesztőt; bosszúja 
észrevétlenül akar tekerődzni áldozata köré, hogy torká- 
hoz férhessen. Gyászban, díszes kisérettel érkezik, smintha 
nem is kérni, hódítani jönnecx; tényleg hóditani jön, 
bútól s haragtól növelt bájának tudatában. Megkezdi já- 
tékát: vár, remél; majd elszédül, dühösen felszökik, át- 
kokba tör ki: majd meg csöndes zokogásra fakad és 





rí 


"mostani fájdalom s régi szerelem hang- 
jáncx szól szemrehányólag: :Miért tetted ezt velem?c 
AK háló ki van vetve, egy lépés még s a kiszemelt 
zsákmány belé csapódik. Csakugyan a miüvésznő nem 
tévesztette el a hatását: Lajosban ébredez rég alvó sze- 
relme, s a régi érzelem most belőle tör ki szemrehányó- 
lag, rezignáló sóhajjal, mert mindennek vége már, — 
a kiöntött vér örökre válasz köztük. S most köze- 
lebb hajlik a fátyolos fej, az egész test, — az ajk lehe 
átérzik, a szem tüze átvillan a fátulon, a következő 
percben a fátyol fellebben és ott áll előtte a szenvedély 
démona, hő arccal, fojtottan lehelve: "Mért nem?xa —- 
Igazi olasz nő, kinél a kéj és gyilkosság percenkint 
váltakozik, amaz emennek eszközévé szegődik, művé- 
szettel szőve a bosszú cselét... 

... Egy harmadik nőtipusban, melyet Rozgonyi Pi- 
roska képvisel, kisérelt meg költőnk női szenvedélyt ösz- 
szefüggő folyamatosságban rajzolni, keletkezésétől,  ki- 
törésén át, végső elhalásáig; oly szenvedélyt, mely a 
lelket felemésztve, fizikailag is megsemmisit. Míg a fér- 
fiaknál az indulatok vihara elvonul és ha kisebb-nagyobb 
mérvben fizikailag is kitombolta magát, a férfi kiheveri 
valahogy a válságot: itt az indulathevétől a test virága 
is tönkre hervad. De a boldogtalan szerelem derének e 
virághervasztása, mit költőnk visszaadni megkisért, nem 
tán gyors liliomhullás: lassú, kinos az, mint az élet kér- 
lelhetlensége. Piroska nem oly ideális, gyorsan elmúló je- 
lenség, minő Szép Ilonka; közelebb áll hozzánk és 
sokkal tovább marad velünk. Legkevésbé pedig holdvilág- 
sugárból szőtt sentimentalismus: a Gretchenek, Klörche- 
nek, kik élhetetlen rajongásukban buknak el, nem roko- 
nai, sőt ismerősei sem. Ha az ő szervezete is tönkre- 
megy,  akaraterejének küszködése alatt megy tönkre: vé] 
igazi magyar nő, ki nem beteges, túlérzékeny, kókkadó j4 









sé ezé 


SÁS SÉ Áá ősét 


Gő 
kez 2 


FSZ TIZSÉT ázástn BESZÉL 





78 


természet. Az ő ereiben az élet vére frissen csörgedez, 
sőt valami dac, passziv megtorlásra hajlam fejlődik ki 
benne, az élet prózaiságában találva támaszt. Ameny- 
nyit veszít idealisságból, annyit nyer életigazságban. 

Legelőször oly szituációban találkozunk vele, mely 
közös minden fiatal lányéval: amint szerelme hajnalán 
boldog s csak egy-egy pillanatra jut eszébe viszontszeret- 
tetésén tűnődni. De e szituációra Piroska egyénisége va- 
lami üde bájt áraszt. Épen nem elepedésre szánt alap- 
természet e kedves, életvidám gyermek; hiszen mint 
gazdasszonykodik iruló-piruló sürgés-forgással, vendég- 
látáskor! Még oly erős csapás sem képes egyszerre 
tönkretenni, minő akkor sújtja, midőn imádottja  ke- 
gyetlenül másnak dobja oda őt: másnak vívja ki. Sikoltva 
rogy ugyan össze, mert fájdalmának csak ki keli törnie, 
de aztán egy hanggal se árulja el szive baját, sőt sédes, 
ölő bűnét keblébe zárva, megy az áldozatra, néma 
kötött bárányc. Egy szavába kerülne, de nem csak sze- 
mérme tartja némán, nem is az a végleglemondó ön- 
feláldozás, mely egy perc alatt egy életre rezignál: Piros- 
kának nem Richardson-féle regényiró volt keresztapja. 
RK női büszkeség némi dacot ébreszt benne: midőn néhány 
lovag, ki a cselt sejti, könnyeit megbosszúlni száll ki, 
fájdalmának ezt a jelét is visszafojtja és mintegy meg- 
rémülve, hogy szivébe láttak, siet odadobni szavát. 
Bruló büszkesége maga ellen készteti biztosítani magát. 
Kínos, lassú öngyilkosságra: :a házasság — hosszan 
emésztő mérgérex szánja el magát. A bosszú eszméje ad 
erőt erre gyenge szivének: sElhaljon, de szeme lát- 
tára; csak előtte haljon, a lelkire haljonlc Az 
elmulásban édes fájó bosszút vél rejteni: Oh, szív 
csudás önzéseilc sóhajthatunk fel, mint a költő felsóhajt 
néha.") I 

t) Murány ostroma. 





79 


Egy-egy percre ugyan eltünik a dac, a büszkeség 
szivéből. Az a hiú remény kecsegteti, hátha sőxz meg- 
bánta tettét, hátha már szereti is? Kész elmenni a ki- 
rályné udvarhölgyei közé, mert itt remél véle találkozni. 
De hiába. Végre megtöri némaságát és reszketve, pirulva 
borúl barátnéjára, kérve, hogy ez rokona után tuda- 
koztasson: ez ártatlan, ügyetlen hazugsággal árulja el szive 
baját, amire aztán ő sem mer, nem bír tovább tagad- 
kozni. AR kósza hír csak rémekkel tölti el álmait, csak 
kínját növeli. Hasztalan tünődik, hasztalan várja, hogy 
szive megtörtével élete is megtörjék: a sors gúnyaként 
sviruló ép élet, ifjú egészség játszik arcánc. RK kolostor 
romantikus magánya, hol a szivek hallgatva megtörnekc, 
zárva számára; mert nem akarja sírba taszitani öreg 
atyát, kinek éltét régóta csak az a :remény táplálja, 
hogy lesz örököse, unokájac. A gyermeki kötelesség önt 
lelkébe erőt, hogy ne áldozzon fel mindent önző fájdal- 
mának. Nem is olyan aimer-mourir az élet, az 
astolati lyli-maidek csak az eszmények bűvös vi- 
lágában hervadhatnak úgy el; itt, a való prózájában 
érzéseinket különböző tekintetek korlátozzák; tán örö- 
mest dobnók el terhes létünket, de másoknak is van 
joguk hozzá, s épen az élet prózája segít beletörődni 
helyzetünkbe, Piroska is végre megnyugszik. Maga sietteti 
menyegzőjét, maga is belemerűl a kelengye készítésébe: 
soh, csakhogy e gondtól csillapodnék gondjalk Az 
utolsó éjjelen ugyan kitör még egyszer fájdalma: most 
érezi meg a legnagyobb hiányt, az édesanya hiányát. 
Lánytársainak, kik öltöztetni jőnek, szótlanul engedi át 
magát, hogy cicomázzák, amint bábúikat szokták; hallja, 
bár nem érti, amint vidoran fülébe csevegnek; az álmat- 
lanság, a mult emléke, a reá váró bizonytalanság elkábít- 
ják, csak azt érzi, hogy temetni viszik. Az oltár 
előtt kimondja a végzetes szót, hisz csak atyját látja! — 


a SLM rán OBB zh 


80 


És aztán megkezdi az életet, ezt asilány földi létet, 
mely hitvány kúfárként mindig  lealkuszik vágyainkból, 
de utoljára is megalkuszik. Kiegyezik az élettel: megta- 
nulja álarc alá rejteni a világ előtt boldogtalanságát, 
"az eskü is immár neki erős gyámol, — az a remény- 
ség is, mire apja számol; a vérnek is abban lehet egy 
kis része, nem epe la mézes hetek ifjú mézec. A phy- 
siologie du mariage az, mi sebének gyógyító 
írt nyújt. "És ha talán Toldit soha meg ne lássa, beáll- 
hat idővel szive gyógyulása; marad ugyan sebhely, meg- 
érzi haláligc. Igy váltja fel a szív ideálját köznapiság, 
igy segíti megtörni a szellemet a testi gyarlóság: két- 
ségbeejtően igaz logikája az életnek. 

Csakhogy Piroskát balvégzete nem engedi egészen 
elnyugodni, — nem olyan mindennapi szerepre szánta. 
Elég kegyetlen hozzá, hogy újra felszagassa heggedő 
sebeit, hogy a nagy vérvesztéstől még jobban elgyengül- 
jön, végleg, halálosan. Midőn férje egyre dicsekszik 
előtte, valaki lesz vendégük estére, Piroska rögtön meg- 
sejti: svére hagyott ajkát emeli tiltóra, de a beszéd el- 
hal, nem veheti szóra. Egész nap az Istent mind csak 
azon kérte, hogy Toldi ne jőjjön, — s egész nap a szivét 
mind csak azon kapta, hogyha felé sem jön, meghasad 
miattac. Toldi csakugyan jön; átesnek a viszontlátás pil- 
lanatán, lassan-lassan belézökken beszédük a  kerék- 
vágásba; midőn asztalhoz ülve, szivük ételtől-ital- 
tul zsendül, Piroska is szinte  :rmegfeledé hosszú 
örök búját, élvezi mit a perc öntudatlanul ádc. Ő, az 
áldozati bárány ingerkedni kezd: egy önfeledett percben 
naiv, de férjére annál sértőbb, Toldinak pedig alvó 
szenvedélyét felzaklató célzással árulja el, hogy ő tudja, 
ki vívott meg akkor az ő kezéért, — és ezzel elárulja 
szive titkát is. A legkínosabb helyzetet idézi elő, minőt 
csak gyermeki tapintatlanság és női érzékenység idéz- 








81 


. het. Mintha nem is maga, hanem egy idegen hangja 
csengne fülébe, mikor megszólal; szavaira aztán oly ret- 
tegés, majd rezignáció fogja el, mint ki önkénytelen me- 
rész lépést tett s rá rögtön megérzi, hogy e lépéssel 
mindent elvesztett. 

Mikor pedig Toldi a hitvány férj után rohan, hogy 
megbüntesse, Piroska eléje lebben, ölébe omlik: mély 
fekete szemmel néz rá föl ijedten, kérve, szerelemmelc. 
Rejtező orcával türi a bűnös, bűvös csókokat, hallja 
a szenvedélyes hivó szavakat, s amint haloványan, né- 
mán ott remeg: rjól érzi, hogy ellentállani nem bírnac. 
De erőt vesz rajta szemérme, kibontakozik. E perc em- 
léke még soká-soká "melegíti arcát kárhozatos gerjjelc. 
sOh, bujni, pirúlni, a földbe sülyedni, elveszni... de 
mégis szeretni, követnic. A mult még egyszer felmerűl 
lelkében, hogy kétségbeejtő világosan láthassa most, 
minő :gyermeki makranccalx játszta el boldogságát. 
Minő sors vár reá? sSzeretni szeretve, megimádva, — 
s nem tudva, bosszuból, szív gyilkosa lenni; a kicsit 
is bánni, Imi az elmulté lett: hát még egy egész nagy 
irtózatos életlc Mi lett előbbi támaszaiból? Az eskü 
most hiú szalmaszál; ha rleányi áldozatárax gondol, 
"meddő legyen inkább, az egeket kéri; s visszára visz- 
szálván anya  érzeményét, meggyűlöli apja lehető re- 
ményéts. AK jövő nem lehet más, mint: svagy keserű 
balsors, vagy örök gyalázat.c Ez utóbbi lehetőség- 
nek már gondolata is vérrel lepi arcát, sülyedésén 
már is megriad, elszörnyed. :Kjkán idegen csók pokol- 
tüze gerjed... többé az imádság, érzi, nem őszinte: 
meg kellene bűnét — s nem bírja, utálni; hazudik, hogy 
ettől megakarna válniz... Mikor férje késő éjjel haza 
kullog, jöttére talpig elirtózik, — ha sohasem szerette, 
most gyűlöli, utálja. 

Csaknem Sand Györgyöt juttatja eszünkbe a szen- 


Modern Könyvtár 123—125. 6 








a. 


a 






e láza. De Piroskában az erkölcsi érzék nem bé- 

el, : a költő ezután gyöngéden elvonja őt szemünk 

1; midőnt -később viszont látjuk, lelke .már nemesen 

egküzdte harcát; bár sa. szégény-test, a csatatér, 
rombanc." Mi lett az egykori Piróskából? sEgy kiaszott 
csontváz, bár idomi. szépek, hervadt. : liliomszál:  szár- 
nyait a lélek lebbenti, de vár mégc. Most már a Sors 
megszánja, megmenti . a . hosszas -elepedéstől, hirtelen 
szúrja sziven: mikor férjét megölve Hozzak elébe,  hol- 
tan rogy össze. 

Sajnálátánkrá: a " költő mégr a Sorsnál is kegyetle- 
nebb hozzá :és. a sírboltban: ismét felébreszti, mint ál- 
halottat . Rogy; Toldit S- magát elátkozza, — hogy megint 

, visszatérjen az életbe, melüet . pedig eléggé megszenve- 
; dett. Amint: Hazaviszik, :— sörömtelen, szótlan enged ma- 
gával: tenni, csak néha sóhajt -fel: PÓh, miért nem 
hagytók -csöndes kopórsómbanic Mintha csak a költő 
. ideálja sóhajtanf e szavakban szemrehányó végbúcsút! 
-. Már csak napvilágra " kényszerített visszajáró lélek, mely 
előttünk  senyved : szét: sott ég a haláljegy bús képére 
írva: halovány arcára; hirtelen pirossal; nincs már köze 
földdel, sem földi .lakossalc.- Még egyszer találkozunk 
- "Vele, mint már. "apáca fejedelemasszonnyal, haló ágyán, 
ainint multjával "kibékülve "készül a hosszú útra és Lajos- 
nak Toldit "mentegető slevelet: ír. Ha végig olvastuk e 
, száraz dudósSítást, e hideg: bocsánatkérést, melynek hiva- 
talos aláirásából :ki nem hangzik. égy elveszett élet bús 
története: sietve vegyük. kezünkbe Byront, hogy Donna 
Juliának, vagy PusSkint, hogy :Tatjánának . levelét olyasa 
suk és ismét igaz: nőiesség varázsát érezhessük. 







Ha az utóiratban mégis ráismerhetni Pirakdedkeú ú ezt c sal 
lelki felének, a "boszniai bán lányának — köszönketjük. "0 § 


Örzsi, a királyné: udvarhölgye ez, kinek ereiben. a" déli 
- , éghajlatnak hevesebb .. vére hullámzik. Mintegy. - kiégé- 








83 


szítő ellentéte PBiroskának. Emez búját mélyen rejti szi- 
vébe, még maga -előtt is majd szentségtörésnek . tartja 
feltárni, de azért arcán hordja visszfényét; Örzsinek 
érzését le- nen :olvashatni az arcáról, de túláradó szive 
könnyítést kiván, . s oly" bizalommal; őszintén "tárjaá "fel 
keble titkát a. zárkózott Piroskának, hogy ez bárhogyan 
szeresse, csudálja új társát, visszásnak érzi e nagy nyilt- 
ságot. Egész alakján vidám hév. ömlik el, — senki se 
gondolná róla, hogy szivét reménytelen szerelem emészti; 
ő ép oly eszes, "körültekintő, -- amilyen mély szenvedély 
nyugszik lelkében. Hogy a királyné Piroskát laktársául ren- 
deli, meg se : látja, míg az: udvar tart; .de "hogy oszla- 
lanak, mindjárt csókon:kezdi, szó nélkül viszi-viszi ma- 
gával, smint : madarat sólyóme, puha fehér : fészkébe, 
szűzi szobájába. "Ott szembe magával hevesen fordítja, 
. kezeit két kézzel széttárva szorítja, néz a szeme : közé 
. hosszasan és mélyen, hajolva " féléje; hogy ajka oda- 


"érjenc. Ajkát ajkához nyomva, kitör:  :Szeretlek te 


leány, — ezt, — ezt a mosolygó, : csókravaló "szádat: 
hozzá szemeidben az a mély-mély bánat. (Nekem is. van 
egy búm — nem bú!. fagyok, égek; szerelrttes vagyok 


én, szeretem a léget, az álíinót, az árnyat, a napot, a 
holdat, az elérhetetlent, .ki sem mondiatókat! S. titko- 
lom a légtől, a ésapodár széltől, " a. naptól, Ja " holdtól, 


az árnytól, a széltől; rettegek, álmomban, "elárul az. 


álom... de nézz .ide! :ném " fáj, egy .szísz. nélkül. ál- 
. lomc. Szól, tűt. szúrva ujja hegyébe; " Piroska sikoltva 
. elakarja venni tőle, de ő .mosolyogva hátrál, felkacag: 
.. $Hagyján, hiszen ez semmi, valaha még azt is meg- 


— mérem én tenni! kedvtelvés nézegeti. a kicsöppent vé- 
. tét. s édesnek izlelie. — Este óda fút Piroska ágyába, 
. scsöppet sem törődve, hogy a szűz hold látja, öleli, 


csókolja, gyenge fehér vállát pirosra  lehelvec, sott 


kizárt . meggyónja "szívbeli .bálványát... tudja mi lesz -. 


Gr 


. 


Xy h.31 


ai 





Zn VÉ 


84 


vége, ám hadd legyen!lx Aztán maga is rajtakapja Pi- 
roskát szive titkán!... A mai lányok barátkozása nagy- 
világi örizésnek debutje: Örzsié akár lesbosi szerelem- 
nek illenék ma be. Hisz nincs modorában semmi fád 
ildomosság, — mosolya, csevegése nem hiú irigységé- 
nek szolgál palástolására. Csupa hév, szenvedélyesség, 
bár nem az olasz vérmérsék sötét erei lüktetnek szer- 
vezetében. Elevenségét, vidámságát Piroskának passziv 
szomorkodása emeli ki és érezteti meg vele, fokozza 
a maga akaraterejét; önérzetes szánalommal szól barát- 
nőjéhez, mikor együtt tünődnek jövőjükön: sSzabadu- 
lás módja nekem immár készen: de te oly félénk 
vagy, leány vagy egészen: úgy-e, te nem mer- 
nél... ily viruló korba? Boldogtalan élj te, menj 
te kolostorba?c Í 

Piroska nászával mintegy elmosódik, eltünik Örzsi 
alakja, később már csak foszlányaiban áll elénk. Hall- 
juk, hogy barátnéjától már mint fejedelemasszonytól maga 
is fátyolt akar venni, ki-ki jár hozzája: kedve már csak 
eMmint tört tükör apró fénye csillog,? Piroska intő ellen- 
vetéseire csak a tűt emliti mosolyogva. Még egyszer 
találkozunk vele, még egyszer látjuk régi alakjában: mikor 
Piroska nőies tapintattal akarja Örzsi szivének baját az 
igazi orvosnak fölfedni, egy utóiratot diktálva leveléhez 
mibe alig kezd Örzsi bele, észreveszi a cselt: zokogva, 
kacagva ugrik fel ckiszalad, orcáját kezével betakarja; 
nincs azután szép szó, ami vegyen rajtas... A sors- 
nak elég egyszerre egy láldozat. Örzsinek már nem szán oly 
szomorú véget: Lajosnak az utóirat nagyon megtet- 
szik; hazajövet a szép leánynak, kit a vakbuzgó királyné 
mint leendő apácát társaságára méltat, mosolyogva csipi 
meg állát: -Be szép vagy ma te, bús rózsája Budának; 
mily messze kereslek s mily közel talállak!s A költő érté- 
sünkre adja, hogy a király aztán csakugyan nőül veszi, 





85 



























Brany fiatal leányai közt egy van, ki mindvégig egy- 
. forma elevenségben marad. Ez Örzsinek magyaros kiadása: 
. Bnikó. Apjának bűne ugyan ott sötétlik a multban, de 
. róla egy percre se lebben fel a fátyol. Anikó körül minden 
kacag, még a komorság is mosolyra derül; vidám, bohó 
gyermek, ki az életet könnyen veszi, merő tréfa, csintalan- 
. ság. Ingerkedő kedvére jól feleli bajusz alól a bátyja: 
Ugyan anyám, miért is nem adod már férjnez? vagy nem 
akad néki az egész Sárréten, ki legalább egyszer megverje 
egy héten?: Milyen kackiás nótával felel erre a férfiak 
. léhaságáról! A végén mintha azt mondaná: cHátha már ugy 
unszol bácsi a férjhezmenésre, hát — vegyen el maga! 
— HBmi mást méla merengésbe ejtene, ő abból elég köny- 
nyelmü tréfát űzni; nem érzékeny, sőt inkább némileg 
fiús természet van benne. De azért sem nőietlen, sem léha; 
eléggé tud érezni, bár tartózkodó, csak egy-egy pirulása 
árulja lel. Ha szivét baj éri, nem esik kétségbe, szólni is, 
csak leplezve szól róla, mintha másról volna szó; jó- 
zan marad, nem veszti el reményét. Mégis nőiessége 
nagyobb, hogysem amazonná válhatnék; merésznek in- 
kább csak képzeletében az; ha néha épen valami baj éri, 
jó sorsa segit rajta. Azok közé tartozik, kiket isten jó 
kedvében teremtett. 

Bnikó csak tupusszerü alak, általánosságban tartva. 
Nem ismeri az indulatok erejét. Előbbi társai szintén csak 
töredékesebben láttatták a szenvedélynek egy-egy mozza- 
natát, még a legrészletesebben kidolgozott alak is — Pi- 
roska — hirtelen szakad félbe. Nem is a szenvedély az, mit 
Brany hosszabb folytonosságban bír rajzolni, hanem oly 
§ szelidebb érzelem, mely a nőt legnemesebb oldaláról mu- 
tatja. Mondhatni egész költészete ennek az érzelemnek, 
az anyai szeretetnek epopoeája: ez az érzelem az, mely 
tulajdonkép nemesíti meg költőnk főalakját Toldit, mint 





86 





magát Lajost is fiúi gyöngédsége hozza közelebb szi- i 


vünkhöz. 

De bár ugyanegy érzelemnek keltője, mily hasonlít- 
hatlan ellentétet mutat a két anya! 

Erzsébetnek különben csak epizódszerü alakja ke- 
vés, de erősen biztos vonással van körvonalazva. Valami 
fagyasztó légkör veszi körül; meglátszik rajta, hogy haj- 
dan egy egész nemzetséget volt képes bosszúja kiirtani; 
meglátszik rajta, hogy olasz nő, ki fiatalkori hiúságát 
most öregkorában bigotsággal akarja levezekleni. De az- 
ért még mindig a régi: fiát maga ingerli bosszúra, türel- 
metlenül, vérszomjasan, hogy a másik percben  ima- 
órára távozzék, buzgóvá saláesett képpelc. Vén keze 
még mindig liliomvíztől gyönge fehér; kegye azzal nyil- 
vánúl, ha enyhébben tud nézni; :se szelid, se metszőc 
hangon vet oda egy szót, gyémántos hideg, ujjait csókra 
nyújtva. Udvarában: sbűn érzeni a lánynak c — a 
sok dísz, fagyos és szent pompac közt csak képmuta- 
tást tanulnak. Találóan mondja róla egyik hölgye: Nem 
hiszem, éltében fiatal lett volna.c Ha rajta állna, minden 


fiatal lányt kolostorba zárna, sőt még a hitvest is el 


tudná választatni, — a fátyolöltés szándéka elég neki, 
hogy valakit azonnal többre becsüljön. Még saját fia 
halálát is csak zajos pompával tudja gyászolni: smintha 
mindennap egy királyt temetnének.c Toldinéval szemben 
mutatja ki lelkét egészen: mikor a fiáért könyörgő sze- 


gény asszonynak előbb kárörvendő fenyegetésekkel fe- k 


lel, majd sivárabb, tompább hangon inti, kegyetlen ön- 
zéssel: "Ártatlan is elvész, bűnös ne lakoljon? Anya- 
sors, hogy szüljön fiat és gyászoljon, — másénál bizony 
a fiad se kárabb.c Vigasz, balzsam az ő bújára, hogy 


mással is éreztetheti, az anyai kínokat. Mily igazán, ? 


mindent kifejező szavakkal susogja fToldiné kijövet: 
"Nincs szivelc 





d 


87 


Toldinéban van szív: ő az, kiben az anyai szere- 
tet igazán megtestesül. Majd mindnyájan a magunk édes 
szüléjére ismerhetünk e jámbor istenfélő öregben, ki 
csupa gyöngédség, jó lélek. Fiáról rosszat el sem hihet, 
megbántatását általa csak fájdalommal tűri és nem ha- 
taggal bünteti; megvan a maga egyszerüségében, 
csendes, épen nem élelmes gazdasszonykodásban töltve 
napjait. Sokkal ártatlanabbul együgyű, hogysem a tár- 
sadalmi prude ildomosságokról fogalma volna, kivált a 
férfi és nő viszonyának raffinált nagyvilági felfogásáról 
sejtelme lenne. Sokkal kevésbbé ismeri a szív erősebb 
szenvedélyeit, hogysem átérezhetné: ezért neheztel meg 
fiára, kinek szerelmi búját érteni képtelen, miért ijeszt- 
geti őt ilyen semmiséggel? A fiáról szárnyaló ha- 
zug hír annyira marja lelkét, hogy maga megy meg- 


győződni; mikor aztán látja a valót: szülői fájdalmát . 


bosszankodás fojtja el; bátran, pattogva szidja ki korhely- 
kedő fiának társait... elrontóit. Aztán összeszedve 
családi mátka-ékszereit, velük a királyné elé járul, aján- 
dékba hozza, hogy fiához pártfogásért esdjen. Midőn 
pedig csak szidalmazó szavakat nyer, anyai érzelmében 
még a királynénak is ellent mer mondani, aztán vérbe- 
lángba borult arcával, hangtalanul, rebegő ajkkal tán- 
torog kifelé: sgörnyedve, ölében kezeit kulcsolván.x Öreg, 
beteg testével, idegen földön a királyt akarja fölkeresni, 
hogy kegyelmet, igazságot kérjen gyermekének: csak 
alig tudják lebeszélni róla, — akkor is csak azért en- 
ged, mert már stele beszéltékc a fejét. Nem a méltóságos, 
parancsoló matrónák körül való tehát ez anya, sem a 
szenvedésekben megőszült szentek közül: élete közön- 
ségesebben folyt le, nem ment át hevesebb hánykoló- 
dásokon, nem is égett ki, mint Erzsébet, tapasztalásai 
nem hidegíték el, nem tették tartózkodóbbá érzéseit; 
ha nagynéha egy kis erélyesség szállja meg, az is csak 









erőlködés, mely közel áll a síráshoz. Ismételjük, csupa 
szív. Minden tette, mozdulata gyermekkori otthonunk jó 
angyalára emlékeztet, melynek még a távolban is elér 
gyöngédsége: ima és —  cipóba sütött pénz képében. 

Ép úgy felismerhető alakjának rajzán a gyermeki 
kegyelet emléke, mint Piroskán az apai gyöngéd- 
ségé. 


Nt i 
: 24 
É/ 





Negyedik rész 














I. Politikai és társadalmi eszmék. — II. A költő lelki 
világa és a szabadságharc. — III. Pesszimizmus, hány- 
kolódás: világfájdalom. — IV. Gyógyulás: újabb sebek- 
től elnémulás, — ez intermezzó hatása. a költőre. — V. Bz 
illuziók elszállásának emléke az ifjúkorból: humor. 


I. 


Mindeddig kevés alkalmunk volt a költőnek esz- 
méibe tekinteni; nem foglalkoztunk azzal a kérdéssel, 
hogyan jelentkeznek nála az emberiség problémái: a 
lét, a társadalom és a politika kérdései; mennyiben 
képezik müvei a kor szellemének egyik láncszemét. 

Legelőször egy társadalmi kérdéssel való foglal- 
kozását kívánom érinteni, még egyszer visszatérve nő- 
alakjaihoz, illetőleg egy bizonyos nőalakjáról, a Mu- 
rány Ostromának hősnőjéről szólva. 

Mint stuljére, ép oly különleges jelenség e mű a 
benne rejlő eszmére nézve: az egyetlen, melybe Arany tár- 
sadalmi kérdést fektetett, még pedig a nőemancipá- 
tiót. Ne ütközzünk meg: nem saint-simoni, forradalmi 
oldalát veszi e kérdésnek, á la Georges Sand. Van annak 
egy másik, épen ellenkező oldala is, mely nem a szenve- 
délyek revolutionáris túlkapása a házasságj kötelékein, ha- 
nem inkább leányi makacsság, konservativ idegenkedés 


a g 
HI (VESZ 8 





90 


a nő rendeltetésétől. Tulajdonkép nem is annyira társa- 
dalmi, mintsem családi kérdés ez, alapja csak muló, szeszély. 
Igy fogta fel a dolgot Tennyson, így Arany, — mindenik 
a maga módja szerint. A Tennyson Princess e-e Shakes- 
peare vígjátékainak legszellemesebb ábrándjaiból áll, mig 
Arany azért s úgy viszi be a themát Gyöngyösi ujradol- 
gozásába, hogy elüsse a tárgynak politikai elvtagadás- 
szerű mellékízét, mi a Petőfi korát bántotta volt. Ezért csi- 
nál Szécsi Máriából emancipált amazont, ki gyermekkora — 
óta lángol cneme szűk körén túl, hősi módra tennis ki . 
cgyáva nőhöz illő szerelems helyett babérokról álmodik, 
kérőit elriasztja. Atyja haragjával egy álló hónapig ké- 
pes. dacolni csanyaru fogságbans, — s utoljára is csak 
könnyeinek enged, hogy a család miatta ne vesszen ki. 
Mint korai özvegy lép elénk, ki ismét szabad s elveihez 
hűbb, mint valaha. Hatalmas két erő küzd most benne: 
cLázad egész lényem, ugymond férfi járom ellen, másrészt 
a közügyért égek.: De ami voltaképen bántja, az, hogy 
a nő egyáltalában mint lehet bábja férfi szerelemnek.c cKi 
adá jogotok büszke férfiak, a cselekvés teréről minket 
letiltani": Vagy nem ember a nő, hogy gyermekmódra 
vezetéken járjon, ne legyen szabad akarata, hanem férfi 
kényszertől függjön? c-cVajha minden asszony olyan volna 
mint én, úgy az amazonkort újra felderítném.:" Nem hiába 
tűnődik tehát Wesselényi rajta mint neme kinövésénc, — 
ca csodás természet méla iévedésén:. Hogy aztán az ő 
küldetése, erős kötelességérzet, jellemszilárdság, — vagyis 
férfiasság által e nőt a nőiesség útjára visszabírni, ma- 
gától értetődik. Mikor elveiért már vérpadra hajtja fejét, 
fényes nőalak rohan felé, cmelyen a legtisztább, legszebb 
nőiesség királyilag üli diadalát.:... De elég ennyi azon 
eszmékről, melyekről ez a  deklamáló báb értekezik. . . 

HA politika mindig lidérc nyomásként nehezedett ha- 
zánkra. Arany pályájának kezdetén inkább, mint valaha, 








91 


Ő sem maradhatott tehát távol a politikától. Mindjárt 
első müvében a megyei életnek akkortájt regényben és 
szinpadon egyaránt ostorozott ferdeségeit, a tisztújítási 
korteskedést gúnyolta ki. Második, hírnevét tulajdonké- 
pen megalapító művében, a kitüzött pályafeltételekhez 
tartva magát, egy népies hőst vett fel, Toldit, oly 
pórsuhanccá alakítva át, ki :a viszonyok jármát le- 
rázza s felfelé tör.z A forradalom előestéjén készült 
e mű, de ne véljük, hogy tán így szól a néphez: 
s"Elnyomott feleim, emeljétek fel fejeteket, jogotok van 
rá, a kín és nyomor után eljött a szabadság, testvéri: 
ség és egyenlőség hajnalalc Nem, Arany sohasem volt 
republikánus, őt a jobbágyság szenvedései nem politikai 
eszmékből, csak emberbaráti érzésekből indítiák 
dacos keserűségre.") AK forradalom közeledte nem tölti 
el őt rajongással; még 1848-ban is politikai opportu- 
nitást, békés utat javasoltat egyik hősével (Wesselényi) : 
legföljebb csak annyit tesz, hogy a hazáért dicsően halni 
bátorítson arra az esetre, ha jőne egy nagy vesze- 
delem.c-tt) Egyetlen egyszer, szintén a mult örve alatt 
enged nyilvánulást forradalmibb érzéseknek, midőn mint- 
egy a kuruckori -Ne higyj magyar a németnekc elvét 
visszhangoztatva, óv attól, hogy a szószegő osztrákkal 
szóbaálljunk.F"t) 

Máskülönben nem demokrata. Mint önmaga, úgy 
hőse Toldi is csak olyan elbocskorosodott nemes, de nem 
született paraszt. Toldi, bár egészen a nép fia lett, mezei 
munkának él, de korán megérzi, hogy cő nem született, 
nem teremiőzött parasztnak. Gyermekkorában éjfélig is 
elhallgatja atyja dicső tetteit, sőt a hajnal is tünődve 


4) A szegény jobbágy. 
£x) Losonczy István. 
t4X) Rákócziné balladája. 


zá SEN Sz s ÖNÉ "an al aaa E EZ té 4. 2 A 


dörra szé Li anal a ad e ea ÖM At Let S ZET EL zsé sa tab Ahh) 


92 


leli a hallottakon. Később elszorúl szive, ha deli harcfia- 
kat lát, majd megöli búja és szégyene, mikor közülök 
egy-egy hetyke szánalommal veti oda neki: cBe kár, hogy 
apád paraszt volt s te is laz maradtál! Nagy testi erőt érez 
magában, mit nem akar cszérűn és malomban: vesztegetni 
el: Édes apámnak is hallám vitézségét, szól tünődve, hát 
csak én gyaláznám meg a nemzetségét?: Utóljára 
sem annyira az ő fizikai erőn alapuló-vitézsége üti rá 
törekvéseire a szentesítő pecsétet, mint születése. Maga 
a Toldi kora, a lovagkor lehetőleg távol áll egy kitörni ké- 
szülő forradalom korától. Egyáltalán monarchikus és ne- 
mesi szellem hatja áte müvet, t.i. az első részt. A forra- 
dalom előestéjén mintegy ezt jósolja e mű: amely nép 
így ragaszkodik múltjához, ily patriarchálisan loyalis, az 
nem fog köztársaságot alkotni. 

RKnnál! erősebb költőnkben a nemzeties politika. Hogy 
Toldi-féle alakot választott népünk képviselőjéül, arra ma- 
gával Toldival adatja meg Brany a magyarázatot, halálos 
ágyán, midőn így hagyakoztatja Lajosnak: cSzeresd a 
magyart, de ne faragd le erejét, durva kérgét; mert mi 
haszna simább? Nehezebb eltörni a faragatlanabb fát.: 
Az elnyomatás szomorú korában aztán az aristokratiának 
elidegenülésén kesereghet már költőnk, mikor a régi di- 
csőség tallóján böngész mesének; resignáló kétkedés- 
sel fordul ama felső osztályhoz, melynek őseit szándéka 
koszorúba fonni: caFelhat-e hozzátok az egyszerű ének, 
egyszerű kebléből a nép emberének? Vagy hazai lantra 
fületek már gyönge? Föl sem veszitek, bár neveteket zöngje? 
sir bennem a lélek, és e mai kortúl, vigaszképen a mult 
dicsőséghez fordul." Arra is megkisérel felelni, egy egész 
epos-ciklust tervezve, ami nemzeti létünkniek ezredéves 
problémája: minő sors vár ránk külső és belső ellensé- 
geink közt. Fájdalom, ez eposz-ciklus csak töredék, bár 
befejeztét költőnk mindig élete legszentebb feladatául te- 





983 























kintette. A Csaba nagy :tragédiájánakc eddigelé mind- 
össze selőjátékátc birjuk a Buda halálában. E 
töredékből magából csak óvatosan vonható némi követ- 
keztetés. 

Etelét a végzet világhódító misszióval ruházta fel, 
ha önmagán képes uralkodni: a meghóditott góthok ér- 
zik, hogy vihar van készülőben. Bár mi olvasók alig 
egy-egy percre ha meglátjuk a hún sátrak lebbenésénél a 
sötét felhőket, — ők várva várják a szabadulás pillanatát. 
HBztán tanúi vagyunk, mint játsza el Etele küldetését; de 
azt már csak sejtenünk lehet, hogy a nagy tragédia 
ama húnnok harca leendett, melyről költőnknek nem 
méltatlan örököse énekli, hogy cnincs kezdete multban, 
nincs vége jövőben: a góthnak, vagy nevezzük nevén, 
a németnek és magyarnak sörökös, végetlenc tusája.") 
Ha arany politikai érzéseit nem már eszmékké, elvekké 
higgadtan, hanem közvetlen fejlődésük folyamatában akar- 
juk szemlélni, a kor nagy eseményeinek keretében: úgy 
ama celyrai sóhajaihozr kell fordulnunk, melyekbe mint 
vsubjektiv költőc, :fájó lelkét tördelte szétc akkortájban, 
saját szavai szerint, hajlama, iránya, munkaösztöne da- 
cára. E celurai sóhajokbólz fogjuk megérthetni, kimagya- 
rázhatni költőnk világnézetének megalakulását. 


0 


ARrany már gyermekségében stúlérző fájvirágc, be- 
teges, magába vonult és magára utalt természet. Mint 
az öregkor kései, halvány virága egyedül nő fel a kis 
hajlékban, áhítatos énekek hangjainál. Játszó pajtásai nin- 
csenek: a gyermekkor szép kertjébe csak kivülről, rá- 
csozaton át tekint be, ha egy percre megállítja a lepke- 


t) Arany László: Húnok harca. 





94 


hajhászó, csintalan sereg lármája. A régi időkről mesél- 
gető öregek mellé húzódik; egyedül barangol a vidé- 
ken, el-eltünődve a mult kor emlékeinél; otthon pedig 
szép históriáknak mélyed együgyű rajzaiba. Ez elszi- 
getelt kontemplativ életmód és a testi gyöngélkedés ko- 
rán kifejiesztik benne azt a mélaságot, finom érzékeny- 
séget, mi egész életén át el nem hagyja. Midőn a gyer- 
mekkor forduló pontjára ér, a család köréből az iskolá- 
nak zajos nyilvánosságába lép, alaptermészete már eléggé 
megszilárdult, hogy az új légkör sokat ne bírjon rajta 
változtatni: különben is némi tisztelettel veszi körül, bi- 
zonyos távolságban tartja tőle társait, hazulról hozott 
"tudománya. c 

Az ifjúkor már nem oly kedvező iránta, midőn 
az életbe kidobja őt. Ez időtájt a levegő hazánkban 
oly miasmákkal volt telve, miktől az ember maga ma- 
gával meghasonlott, — céltalan barangolásnak eredt. 
Aranyban tehát csak erősbült az ifjui türelmetlen állha- 
tatlanság, és midőn első ideiglenes hányattatása után 
megpihenehtett volna, ismét neki indult ideálokat haj- 
hászni. Szobrász, festő koszorújára vágyott, majd szi- 
nésznek állott be;t) a nyomor, a próza kiábrándulását 
siettette: rövid idő mulva összeomlott illuziókkal tért 
vissza szülőhelyére. Csalódása némileg fásulttá tette, de 
amit otthon talált, nem engedte, hogy tétlen elegicus 
merengésnek adja át magát: ősz atyját megvakulva ta- 
lálta, anyja meg a viszontlátás után pár hétre elhúnyt. 
Gyermeki kötelessége most minden ambicióról lemon- 
datta; tanító, majd hivatalnok lett, gazdálkodni kezdett, 
— mint aljegyző megnősült: :rfeltevén magában hivatalá- 
nak, családjának élni s lenni közönséges ember, mint 


t$) Egymaga törekedvén mindarra, mire pár évvel 
később az ország tulsó felében Petőfi és két barátja 
hárman külön-külön törekedtek. 











95 


más.c Nősülése visszaadta lelkének boldogságát, mélyen 
szeretett: :shalkal, zaj nélkül — mint a virág egymásra 
hajlik s hangot nem ád, midőn felpattan illatos pora 
s elönti a kéj boldog mámora.c De egész temparen- 
tuma más volt, hogysem a szerelem lobogó tüzében 
phoenixként új életre kelhetett volna. Ámbár csöndes 
családi fészkén életének osztályosa, rszivbéli jó Darátjacs 
iránt még a szerelem önző, muló érzésénél is neme- 
sebbel és állandóbbal, a legodaadóbb barátsággal visel- 
tetett: a  letünt ideálok édes fájó emléke megmaradt 
. szive legbensőbb rejtekében. Mindazonáltal e csöndes, 
hétköznapi életben megnyugodva, elégülten élte napjait. 

Ekkor kerekedett fel a vihar, mely az egész hazán 
végig átzúgott, szétzuzva a családi körök csendéle- 
tét, egy egész országot döntve romba földrengésével. 
Sokáig tartoti, míg meglehetett tudni, kit kelljen tu- 
lajdonkép halottul siratni... 

"Minden jelenetek jövendő fényt mutatnak; a kis- 
ded makkból, ha meg nem romlott, idővel termő tölgyfa 
lesz, csak senki el ne gázolja.c Forradalmunk előesté- 
jén hazánk Cassandrajának, Széchenyinek e szavai ko- 
rán erős visszhangot keltettek Aranyban. Azonban míg a 
nagy reformer mégis balsejtelemtől gyötörtetve int és óv, 
költőnk ellenkezőleg valóságos forradalmi riadót hallat: 
sÉbredsz-e már, kiált fel, ébredsz-e már erős apák 
romlott fia? mit fürösztöd gyáva könynyel a multat?c 
Nem ily áldozatra szólít a kor lelke téged: nem langyos 
vizet, meleg vért kell áldoznod a jövőért,c kidőlt szá- 
raz törzsök a mult; a jövőnek vagy te magva, — 
szunnyadó mag, eltemetve, tespedésben megrothadva... 
. de a csira még erőben: mért ki nem hajt lombja zöl- 
. den?c 
; HKzonban ép az utolsó hangok kétkedő merengése 
. érezteti, hogy mégis nem igazán rajongó revoluciónárius 


költőnek szavai ezek. Az ár ugyan Aranyt is elragadja, 
— családi fészkéből a politika közterére, a vidékről a 
központba veti: de csak azért, hogy itt mindent a maga 
kicsinyességében szemlélhessen és megint kiábrándulva 
térjen haza. Hitét most még jobban lehütötték tapasz- 
talatai, — felbuzdultságán most még inkább átérzik a 
kétség, mely lelkét már azelőtt is összeszorítá s a leg- 
utolsó szabadságharc mártirjai, a rodostói szellemek je- 
lentek meg képzeletében, kiknek ajkáról is csak kétkedés 
hangzott feléje: "Mégis ha igába tolná őket idegen, 
— ha félbe hagynák e diszcsarnokot, melyet kezők már 
félig felrakott? Mégis ha győzne restség, viszály — 
s fajulnának saját vétkök mián? Ha elfelednék a küz- 
delmeket, melyek fentarták ezt a nemzetet?c A szabad- 
ságkarc alatt, a  vérontással járó borzasztó játék lát- 
tára aztán csak keserű tépelődések közt vergődik: :óh 
zsenge martyrok, hazám vérvirága: korán sírba hulló 
nemes ifjúsága!... lesz-e valjon annyi áldozatnak bére? 
Vagy elszórnak majd az északi vad szelek, s ide- 
gen nép tombol hamvaitok felett?c Ily megrázó hány- 
kolódások után, hasztalan bátorítja magát költőnk biza- 
lomra, a nemzet haragjával, mert ha erővel is 
magára akarja erőszakolni e bizalmat, túl akarja 
kiáltani kétségét: zeÉn hiszek, gyalázat volna kételked- 
nem kelő nagyságodban és dicsőségedben, c — lelke fe- 
nekéről csak rezignáció tör fel: :A kétségbeesés az 
én reménységem !c 

S midőn az éjszakai orkán csakugyan ránk 
zúdul, skicsavarni tövestől a tölgyet, mely ezredig állt 
a hegy ormán:c Krany betegen, kínos bizonytalanság- 
ban éli át a válság idejét: oltt, hová csak későn, 
csak néha téved a hír szózatának egy visszhangja . . . 
ítt várok, tünődöm, oh hazám jövődön. — Nem hallok, 
nem látok, keresek világot: oh ha most valaki egy 


l 
Í 
Hi 
t 
1 
! 
§ 
j) 








t 97 


sugárkát adna, bár a látás után szivem megszakadnalc 
HA vihar elvonultára nem kellett soká várnia. Világos 
után az egész rombolás szintere világos lett: Arany 
hazáján, mint rabszolgák hazáján kacaghatott keserüen 
a Byuron görög dalnokával. Most már beteljesülni lát- 
szott a rodostói szellemek átka, hogy: smindent, mit 
e nemzet tőn, gondola, érzett; mit róla az ősz hír 
évkönyvébe jegyzett, törüljön el onnan örökre a nem- 
lét; és ne legyen emlék, melyből az utókor sejdítse, 
gyanítsa, hogy itt magyar éltlc 

HK roppant csapástól alig eszmélhet, alig bírja eleinte 
megérteni a veszteség nagyságát. Eszébe jutnak egy- 
kori kétkedésének okai; most fájdalmasan tekint visz- 
sza a nagy eseménynek akkor oly megütődve szemiélt 
rugóira: "Mennyi drága erő és mennyi nemes vér! Mi 
haszna, az erőt ásta benső féreg: büszke, szenvedélyes, 
versenygő vezérek; tiszta vérünk szennyes oltáron on- 
tatott.z Mélyen átérzi azt a keserves csalódást, amivel 
a szegény nép önfeláldozása jutalmazódott és e nép 
fájdalmának lesz szószólója. Saját lelke pedig kietien, 
"mint elhagyott sírisc e csapás egyszerre megöregité; 
a férfikor delén, harmincharmadik évében a chilloni fo- 
golylyal sóhajt fel: -My hair is gray but not with 
years.c "Nem az vagyok, ki voltam egykor, — belő- 
lőlem a jobb rész kihalt... hova lettél, hova levél, 
oh lelkem ifjuságalc Majd múltját is megszünik siratni, 
mert az is komornak tetszik most már előtte, amint 
rá vissza tekint: :Nekem e földön teherből, bánatból 
rész jutott elég: azzal felérő boldogságot. hiába is re- 
ménylenék. Ah vén vagyok, tapasztalásom tárháza meg- 
telt gazdagon, ott van, — romok közt — életemnek 
széttört vezére, csillagom. Szét nézek és többé körültem 
nincs a néhány kedves barát, — aggódón rám függeszti 
szemét egy könnyező család. Eleget éltem, hogy utá- 


Modern Könyvtár 123—125. 2 


98 


nam emlék maradjon itt alant: emlékül inséget hagyok 
és két vagy három boldogtalant.c Sem az emlékek, sem 
a jövő reményei nem önthetnek új életet megtört szi- 
vébe; lemondásában egykedvien, közönnyel tekint hátra, 
vagy előre: :Nincsen rajtok miért bánkódjam, örűljek: 
sem ez nem kecsegtet, sem azt nem sajnálomc... Ime 
multja: rOtt, hol az életnek víg örömi nyiltak, úgy érzet- 
tem, mintha tilalmasban járnék, — jártam a jelenben, 
éltem a jövőben; idegen város volt a jelennek perce, 
ahol meg sem áll az utas átmenőben, még körül sem 
néz, mert az ő célja messze. Igy a holnap mindig 
elrabolta a mát, én nem mertem élni, mert élni akar- 
tam.xc Jövőjének viszont szintén csak skopár sivatag lát- 
határa:c oMiért fussak felé, ha nem igér enyhülést! 
Megtompult kebellel, szemeim bezárva, óhajtom 6 ma- 
gamra a megsemmisülést. — Nem a célra vágyom; el- 
veszett irányom; óhajtok pihenni: mindegy hol, miké- 
pen: akár célhoz érve, — akár összerogyva, pályámnak 
felében.c 

HK költészet balzsama is elvesztette erejét: leteszi 
a lantot, mert csak elhúnyt reményeit idézi fel sír- 
jokból, hogy veszteségét még kínzóbban érezze. Az- 
tán a költő szava ugyis csak pusztába kiáltana: kit 
érdekelne már a dal? Ki örvend fonnyadó virágnak, 
miután a törzsök kihal?c Kifáradt küzdelemnek ha- 
nyatló korszakán mereng és mint a húnyó dicső- 
ség lantosának Ossiánnak, neki is megjelen az elmúlt 
daliák szelleme és így inti őt: sJer, a holtakat miért 
vered fel? Nincs többé nép, kit te felgyújts éneked- 
del!c Különben sincsen már elég ereje lelkének a költé- 
szetre. sÖrömből, keservből dalforrás fakadhat, az el- 
pattanó szív még egy hangot adhat; de mikor izen- 
ként zsibbad el érzete, az elfásúlt kebelnek nincsen köl- 
tészete. c 





99 



























Bizonyára nem egyhamar erősbül meg költőnk hon- 
fiúi reménye arra, hogy maga is elhigyje az ilyen me- 
rész buzdítást, mely néha belőle kitör: -Félre kishitüek, 
félre, nem veszhet el: élni fog nyelvében, élni müvé- 
. szettel még soká e nemzet!lx De az abszolutizmus vége 
felé, az új kor hajnalának idején, mikor ismet a Tet 
. és nemlét kérdése merűl fel, már mély meggyőződéssel is- 
métli azt, mit egykor a Szózat költője csak azért 
akart magával elhitetni, hogy meneküljön megőrjitő két- 
ségeitől: "Az nem lehet, hogy milliók fohásza örökké 
visszamálljon rólad, ég! És annyi vér, posvány ma- 
radjon, hol elönték. Támadni kell, mindig nagyobb kö- 
rökben, életnek ott, hol a martir tetem kiforrja magát, 
. csöndes földi rögben: légy hű s bízzál jövődben nem- 
zetem!xc Sorskihívó önérzettel ki meri mondani, hogy a 
magyar népben van hit, van jog, van erő élni. A Szé- 
chenyi-ünnepen a jövő reményeinek dithyurambja közt, 
a nagy reformer szózatával buzdítja fel a múlt meg- 
bünhödéséből lábbadozó jelent. 


III. 


Természetesen, mielőtt Arany honfiui fájdalma re- 
signálásig csillapult volna, hevesebb hánykolódásokon kel- 
lett keresztűl mennie. 

Oly őrjöngés szállta meg, hogy saját szavaival él- 
jünk, mint a szőliősgazdát, ki jégveréskor maga is do- 
. rongolni kezdé szőllejét: cNo hát no, én uram Isten! 
. Csak rajta hadd lám! mire megyünk ketten!, Ennek a 
. krizisnek :rkétségbeesett kacajc lett emléke, a Nagyidai 
§ cigányok; e müvében költőnk torzitva, rongymezbe bur- 
J kolva gúnyolta a nemzeti jellem ferdeségeit, melyek a 
. szabadságharc tönkre jutásának is nagyrészt okai voltak: 
. az önző visszavonást, a régi dicsőséggel kérkedést, a 


v si 





100 


gőgöt, szájhősködést, szalmalángot, túlkönnyü engeszte- — 
lékenységet, pompa- és látszathajhászást, a — könyvből 
okoskodó gyakorlatiatlanságot. Annyi hiba hívta ki gúny- 
. ját, hogy fájdalma tőlük mintegy elmámorosodott, boros 
vigsággá változott; ezért merült itt úgy el vastagabb tré- 
fákba, melyek a cigány-jellem anekdota-vonásainak közbe 
szövésével a. művet a legszomorubban léha és a leg- 
érzékenyebb fájdalmakat parodizáló torzképpé teszik iro- 
dalmunkban. Ama másik müve, mely ca forradalmi bra- 


marbások hőstettein akart nevetniz és pedig már nem a 


mult leple alatt: Furkó Tamás, töredéknek maradt. 
cSirnom kellett — úgy mond költőnk — s abba hagytam.s 
Ugy látszik, hogy a közelmultnak ilyen felidézése 
. inkább boszankodással töltötte el, mint gúnynyal.") 
Összeomlott kedélyvilágának romjain csak lassan nőtt 
ki a humor zöldje; főleg, hogy a nagy csapás gyönge 
fizikai szervezetét is erősen megrázta, és ő testi-lelki kinok- 
tól vonaglott. De a kináikozó vigaszról, a halálról le kel- 
leiít mondania, ez a lemondás lelkét még jobban megtörte, 
még nyomorúbbá tette: cAz élet számvetése csal; remény- 
bukott szív halni vágy, — koldus marad, meg még se hal.- 
Sivár fatalismusban keresett tompító szert: cVigasztalásul 
annyi szenved, és szenved nálam annyi jobb; miért ne én 
is? porszem, akít a sorskerék hurcol és ledob.:5 Most egyre 
szilajabb, majdnem cinikus vidámság vesz rajta erőt: cHá- 
nyan vagyunk, kik a sorstól rongyot kapánk élet helyett; 
mégis mivelhogy nincs külömb, hordjuk biz azt, amíg le- 
het. Hajrá fiuk ez a pohár a szenvedő embernemért, 
mely várva tűr, csalódva hisz — s túl bírja élni a re- 
ményt!? Keserű Sylveszteréji toast ez, a világfájdalom- 


X) Ez időtájba esik különben egyik legmulatságo- 
sabb műve, a Jóka ördöge is, mely a falusi életet 
népmesei tréfával verseli fel. 








101 


nak könnyes felkacagása, létünk nyomorusága felett. Lel- 
két mind sötétebb pessimismus fogia el lassan-lassan. E 
gyöngéd lélek most már az egész emberiségtől, mint sziv- 
telen, önző uzsorástól undorral fordúl el. cKözönyös 
a világ!s: Ez a gondolat vonaglik át mindegyre szivén: 
-:Közönyös a világ! az ember önző, falékony hús 
darab, — mikép a hernyó, telhetetlen, — mindig előre 
mász s harap. S ha elsöpört egy ivadékot a halál: más kél 
megint, ha nem rosszabb, de nem is jobb a tavalyinál.: 
Ki ennyire elveszté hitét a világ haladásában, — annak a 
világ története sem lehet egyéb, mint cszomorú egy ta- 
nulmány;: csak a hitvány rugókat látja s nem remél mentő 
szert a kérlelhetetlen végzet ellen, mely a cmegérett s 
megromlott: népekre vár, cmidőn a renyhe társaság büz- 
hödt álló vizében új bűnök milliárdjai vannak keletke- 
zőben, — midőn munka és vagyon egymástól messze es- 
nek,, — midőn -cegy vad nép szilaj vérének s erényéneks 
mindent elborító tengerét árasztja rá: hogy aztán előlről 
kezdődjék e processus. Igaz, hogy erényt emlegetnie itt 
már némi következetlenség, mert ezzel elismeri az előbb 
megtagadott haladást, és nem itél többé jelent és jövőt egy- 
aránt romlottnak. Hanem ez engedékenység csak arra való, 
hogy még zordabb, még radikálisabb hitetlenség hirdeté- 
sével csapjon szemközt. Csak azértutalt ajövő reményére, 
hogy a jelent annál kétségbeejtőbbé tegye: cOh miért 
örökíted a halandóság emlékezetét, halandó ember? És 
miért nehezíted az elválást attól, mi nem tied? Elhunyt 
apáid által létesített minden műemlék, nemde nem, sötét 
koporsó, mely körűl az egykor éltek, a kimultak árnya 
leag, mint gyászkisértet? Nem volna-e jobb, mint szokás 
halottat elásni a köntöst, melyet viselt, — megsemmisiteni 
hajlékát legottan s utána fel nem hagyni semmi jelt, hogy 
az új nemzedék frissen, nyugodtan virúlna helyén, mint 
tavaszra kelt természet, amelynek föl nem találnád új 





102 


életében mult évi halálát?!Ic Ime a teljes megsemmi- 
sítés evangéliuma, — mely a jelentől minden jogot meg- 
tagad, mindent eltörűülni kiván, mert az új létet csak 
megfertőztetné a túlélő emlék. Arany tehát rettenetes 
közönynyel, mint pókhálókat söpörné le a mindenségből 
az emberi kéz nyomait, hogy feltétlen legyen az el- 
múlás. j 
Az elmúlás! E gondolatnak méla alkonyfénye min- 
dig el-elborítá Arany lelkétt): most sötét éjszakával ve- 
szi körül. Nem kell Hamletet a temetőbe kisérnie, hogy 
a sirásótól kidobott koponyák tölisék el splennel: ő egy 
beteg embernek még ridegebb spleenjével tünődik szo- 
bájában, íróasztalánál: :Csontváz... halálfej? Irtózom. 
De mért iszonyodik az ember önmagától? Ez a fő, mely 
ma képzel, gondol, ért; e  mellkosár, mely néha fáj 
galádul, — kéz, mely még mostan is cérnára mért . 
sorokat irkál, rimbeszedve hátúl: minden halálfej, csont- 
váz... nemde nem? Egy év különbség, vagyd 
tán annyi sem.x Ez éj sötétjét a hit egy sugara át . 
nem hatja; ő megnyugodott benne, megbarátkozott vele, 
sőt ok- és célszerűnek találja; a szociálizmus sarcasticus 
hangján kiált fel: hisz jó a halál, mert különben az élet 
csak proletár sereggel töltené be a világot!... S. 
hogy re kemény igazságokc gyürüje egybefusson, egyet- 
len támaszunkat, a lelket is meg akarja fosztani szent . 
érzéseitől, La Rochefoucauld tanai nyomán. :Hol van 


t) V. ö. Visegrád elsíratását a Toldi II. részében, 
s főleg a III-ikban az aggkor rajzát az őszi hervadás 
keretében, mely utóbbi Aranynak kedvenc évszaka. Fen- 
séges pátoszig nem bír ez eszmétől emelkedni: nem 
akarjuk megsérteni költőnket azzal, hogy Lajos szavait, 
amint Toldi haló ágyánál (!) a puskapor feltalálásáról 
stb. beszélve prédikál egy új korszakról, Arthurnak fen- 
séges jóslatával vessük össze, mely a világtörténelem fi-. 
lozófiája,a megragadó költőiséggel. 5 








103 


igazi bánat, amely nem önös? Min veszteségünk az, 
bármely alakban, mi a búnak mélységet kölcsönöz!x Tehát 
nemcsak a közönyös nagyvilág önző, — az a leg- 
részvevőbb szív is: egész földi létünkek hitvány önzés 
a circulus vitiosusa. 


HK feltétlen peszimizmusnak e komor hangjai RKrany- 
nak egyik nagy müvéből verődnek át, mely a maga 
nemében kiváló jelenség. E művet eddig szándékosan 
mellőztük, — immost már szólhatunk róla, miután szü- 
letésének körülményeit megfigyeltük, s miután a költő lelki 
fejlődésének keretébe bele illesztettük: a Bolond Is- 
tókot értjük, illetőleg ennek első énekét. 


Hasztalan keresnénk Arany költészetében ehhez fog- 
hatót, érzelmeit sehol ily fesztelenül, ily szabadon nem 
ereszti kizúdulni: kivéve azokat a fel-felvonagló jaj- 
jait, melyeket a olirai sóhajokc közé hallottunk ve- 
gyülni. Az sPElhagyott lak-rat), a néma végmegsemmi- 
sülés e rideg képére, a haldokló sPusztai fűznekc ki- 
nos nyögéseire, mik egy örökre letünt boldogabb időt 
siratnak el: ezekre kell gondolnunk, ha Arany húrjain 
rokon hangokat keresünk. — Még a forma is egészen 
új világból való; a világfájdalom költészetének Byron 
és Puskin által inaugurált formája. A müvész alapel- 
veiből annyi maradt meg itt, hogy ezúttal is sepikai 
hitellela bíró hőst választ — egy közmondásos alakot, 
— és hogy ezúttal is, még pedig most már kizárólag 
népéletet rajzol ez averses regény.c 


Csakhogy most korántsem félig-meddig ethnogafi- 
kus célból és falusi csendélet idilljeit nyújtva teszi ezt; 
a nyomor prózáját tárja fel, sötét, maró humorral: a 
sors kezét mutatja meg, amint ez kárörvendve ren- 


x) V. ö. Tennyson híres Deserted house-át. 





104 


dezi el létünk tragikomédiáját. Hőse születésének tesz 
tanúivá s ime minő a színhely: csőszkunyhó benseje, 
középen dagasztó teknővel, mely előtt könyökig tésztás 
leányasszony hever öntudatlan a földön, — ateknő alatt 
a becsurgott esőtócsában újonszülött csecsemő ordítoz, 
— a háttérben meg a :vackon halállal küszködő öreg, 
vak asszony.cx A legsötétebb motivumnak a legsötétebb 
világitásban; naturalisía szellemünek igérkezü tableau. 
HKrany régi előadása módjára nem ismerni rá: cinikus, mit 
erőltetett komolykodása még sértőbbé tesz, noha annyira 
mégsem megy, hogy Byron démoniságával riasszon meg. 
Byron gyakran át-átengedi magát a fel-feltörő érzelem- 
nek, de csak azért, hogy pár percnyi szünet után si- 
vár mosolylyal fordulhasson ez érzelem felé és kegyet- 
len megvetéssel kacaghasson szeme közé; a nagyvilági 
élet eléggé elfásítá, hogy a legkegyeletesebb érzés is 
csak pár percre tudja lekötni illuzióját. Aranynak kép- 
zelete ezúttal bizonyára készakarva ődöng a legridegebb 
tájakon és itt-ott egy-egy szebb vidéket csak azért pil- 
lantat meg velünk az agyaghegyek közt botorkálásunkban, 
hogy e látvány eltüntével kétszerezve érezzük a környezet 
ridegségét. Mégis az a nagyvilági blazirtság hiányzik 
belőle, sőt ő tulajdonképen azért száll alá az eldur- 
vúlt animalis élethez, hogy ott a szív érzelmeit kol- 
dus meztől torzítva is felismerje, a nyomor humorában 
állítsa elénk. 

Főalakja, az egyetlen érző és gondolkozó lény, ki- 
vel dolgunk van: egy vén csősz. Nem arkadiai pásztor, 
nem is Bencze-féle humoros idilli alak. Prózai paraszt, 
kinek bundáját a vetés oldalában egész éjjel verte a 
vihar, — s ki hogy most kibujik belőle, feltápászko- 
dik: hogy a természet üde báját élvezze, kitörüli öklé- 
vel szemét és elragadtatásában leásit egy hangnyolcadot, 
— majd övéihez, csendes lakába indul, jó reggelt kivánni 








105 


ará váró gugyinak. A pitvarba belépve az oda kisivitó 
váratlan hangokra hirtelen minden:okos gondolats ki- 
röppen kócos fejéből; ámulata e rövid, de velős fel- 
kiáltásban tör ki: Mi a fene?c Bent szótlan könyököl 
meg botján, miután meglátta a látnivalót; szép  csönde- 
sen huzalkodik neki, hogy anyát s gyermeket  egy- 
szerre agyon üssön. De ép most kell eszébe ötlenie 
olyasminek, mint akasztófa meg, pokol, tehát csak 1le- 
ereszti botját s megint rá könyököl. Elgondolkozik; egy- 
szerre csak fuldokolva felkacag, — a vacokba kiabál 
oda: sÖrülhetsz már, ki van az orgona, ennekutánna 
hárman énekeltek!c Hogy élcére ki sem felel, megrázza 
a vacok alvóját, ez halott s össze esik, — a csősz- 
nek is torkán akad a keserü tréfa; r-csak úgy tekint 
jobb- és balfelé, mintha valakit várna hirtelen, vagy 
kérdené: :Kim lesz már, istenem?c Szótlan, gyorsan ki- 
fordul a házból; bár emberért messze határt kellene 
bejárnia, a ház mögé bujik, mintegy saját kínja elől, 
ott is arcát elfödve ered zokogásnak: :nem mintha 
tán oly rendkivül szerette volna lányát s a szegény 
vakot, de megszoká ezt, és amaz után vőt reméle, aki 
majd eltartaná őtc... 

K költemény további folyamán ugyanazt az élet- 
filozófiát kapjuk, ugyanoly tragikomikus humorral. Te- 
metés és keresztelő, a lét eleje és vége talákoznak 
itt egymással, és mindkettejét a sors bizarr tréfából 
torzítja furcsává. Temetési ceremónia: azaz egy szái 
mester, ki összeszidva a spithia dűhvels gajdoló sirató 
asszonyt, — a halottnak éltében legnagyobb szapuló- 
ját, — félvállra csapja száját s rikoltani kezd, míg 
tanítványai duzzadó nyakinnal, düledező szemmel, akasz- 
tási kínok közt kisérik. És e szép ceremóniát a közbe- 
sivító gyermekorditás zavarja meg, mire a tanitványok 
röhögni kezdenek úgy, hogy a mestramnak a nyakuk 


106 


közé kell legyinteni, aki aztán faképnél maradva, hogy 
se botrányt jóvá tegyes, elkáromkodja magát, s körny- 
vét be, — pálcáját hóna alá csapva indul: :Isten ne- 
vében, ingyen — mormogja — elég volt ennyi, sőt 
ezt is vegye köszönettel, az uradta holt szegénye; ne 
pompázzon, ha üres az erszénye.xs Mi ehhez képest a 
Courbet hires Ornansi Temetés cimü képének  ke- 
gyetlensége? — Keresztelő: azaz részeges komaasszony, 
ki a gyermekeket paphoz viszi; a pappal — emennek.is 
első sorban a pár garast elseperni lévén gondja, -— 
szépen megkeresztelteti a fiut leánynak, —  visszajö- 
vet meg a sok pálinkától földreterűl, terhét az árok- 
szélre ejtve, és hogy magához tér, félrészegen, mindent 
feledve, egyedül bandukol haza... 

My way is to begin with the beginning, idézi 
Bhrany a Don Juan költőjét. Valóban müvének egész 
első éneke mind csak bevezetés a hős életéhez, 
mit a sors szeszélye oly cifrán kezdett el. Egy fattyú 
gyerek — békasó és nem drága kő, — e hős, kit 
keresztelőről hazahozat így elvesztenek, s kit majd ván- 
dorcigányok cserélnek be orgazdájuknál. Ez u. ís annyira 
búsul rmagtalanságán, hogy :tán a lopástól is elmenne 
kedve, ha nem volna rászületvec... Igy kezdi meg Bo- 
lond Istók az életet. 


Mindennek teljesen megfelel a szeszélyes stil, mely 
a formával, a konvenienciákkal packázik, közben mé- 
lyebb érzések emlékein ábrándozik el, majd irodalmi vá- 
gásokra is alkalmat vesz; bára hangokat korántsem ál- 
líthatjuk Byron kalandozó szeszélyének, kegyetlen elmés- 
ségének, megragadó elérzékenyüléseinek hangja mellé. 


RAK Bolond Istók második énekét húsz év s annyi 
minden választja el az elsőtől, hogy mielőtt rája tér- 
nénk, előbb a választó űr áthidalását kell megkisér- 








1107 


tenünk. Ezúttal egy olyan közbeeső mozzanattal talál- 
kozzunk, mely költőnknek úgy lelki életére, mint költé- 
szetére nézve fontos. 


IV. 


K Bolond Istóknak első és második éneke közé esik 
Branynak lelki gyógyulása, mely szintén ama lyrai só- 
hajokban bírja egyes mozzanatainak emlékét: — e perio- 
dusba esik viszont azazujabb nagy csapás, mely heggedő 
sebeit újra felszagatta, a legszeretőbb szivű atyát sujtva 
benne; — e periodusba esik a Toldi szerelme. 

Krany kezdett kibékülni a multtal, bár ez lassan 
ment. Még évek mulva is tünődve sóhajt fel: cCsak te nem 
derülnél, fátyolos kedélyem? Tavaszod megtértét soha se 
reméljem?: Az utósajgások alatt még sokáig a multak 
meghajolt gyászos özvegyének érzi cxörömtől elszokott: 
szivét. Még mindig ott borong a vész emléke a láthatár 
alján; az eltünt illusiók még mindig elegikus utóhangokat 
keltenek szivében; sőt kétségbeesés is el-elfogja: sNem 
valék erős meghalni, mikor halnom lehetett; nem vagyok 
erős hurcolni e rám szakadt életet.: De most már koron- 
kint igaz balzsam ömlik szivére, — abban találja ezt, mi 
a fájdalom örvényében egykor nem engedé önzőn elsü- 
lyedni, meghalni nem engedé: cSzerelemnek, szeretetnek 
holdvilága! Elkisérsz-e? oh kisérj el — nincs az messze 
— siromig; s fátyolozd be derűs éjjel, aki majd ott ál- 
modik.: Az caenyelgő kis család: köre az, hol reménye 
megint visszatér, hol bút, bánatot felejtve a gondvise- 
lésben is újra hinni kezd: cCsak ez a kis enyhe fészek, 
ez maradjon mindig épen, kiált fel, — szivem a bajt 
könnyen hordjac. Itt eltitkolja sebzettszivét, hogy kinjaival 
bút ne vonjon övéire, kis fiának lelkében buzgón öntözgeti 
a hit fácskáját, mely az övében már száradó kóró, — buz- 
gón táplálja benne az egyetlen vigaszt, mely az élet igaz- 





108 


talan nyomorai között cetürni s remélni megtaníts: coh 
remélj, remélj egy jobbhazát, s benne az erény diadalát: 
mert különben sorsod és a föld, isten ellen zugolódni költ. 
Mint érezni, hogy ez a balzsam, mit oly hő szeretettel eről- 
tet gyermekére, az atyánál rég elveszté erejét, ezért tör 
is ki belőle a bánatos sóhaj: cóh ha bennem is mint 
egykor, épen élne a hit vigaszul nekem!5 Övéi közt 
kétsége el-elszunnyad, keblébe ismét egyermekszívs 10- 
pódzik cöntudatlan;, — noha a sebhely örökre sajgónak 
marad. Egy évtized után is amint celborong a multakon:, 
— a régi zsibbasztó fájdalom inkább erőt vesz rajta, 
mint valaha. Hanem most már csak ideiglenesen tartanak 
e sötétebb percek, — kibontakozik pessimismusából és 
uj életphilosophiában keres enyhülést. Rlét kérdését melan- 
cholikus humorral oldja meg magának: cFájdalom a bol- 
dogságnak egyik alkatrésze. Nem törik a szenvedő szív 
oly könnyen darabbá, csak ellágyúl s "az örömre lesz fogé- 
konyabbá. Nincsen olyan puszta inség, hogy magának benne 
a halandó egy tenyérnyi zöld virányt ne lelne: és ha ezt 
a szél behordta sivatag fövénynyel; megsiratja.... de 
tovább megy. örökös reménynyel!: 

Arany elcsöndesülő lelkében így mélyednek az érzé- 
sek. De ekkor sujtja a legérzékenyebb csapás: a kis csa- 
lád tagjai egygyel megárvulnak, elveszti drága leányát, 
mint fiatal asszonyt. A szülői bánattól most végleg elzsib- 
bad, -még a panaszos ének se merészel enyhületet 
hozni az apja szivének; az egyetlen szórakozást, mit 
a költészet nyújthat, Aristofanes nyers gúnyjában  ta- 
lálja. Mikor ismét költéshez foghat, mennyire megváltozva 
áll elénk! 

Hasonlítsuk össze a Daliás időket s a Toldi 
szerelmét, s elmondhatjuk, hogy Arany költészete is 
valódi kagyló, mely fájdalmában szül gyöngyöket. Már a 
stul mint megváltozott, mennyivel üdébb, szinesebb, ragyo- 





MTA lna ölel SAS s 








109 


góbb és tömörebb: mennyivel jelentékenyebb arányú és 
miüvésziebben kombinált a tervezet! Az alakokban meny- 
nyivel pirosabb vér lüktet! E müben engedi költőnk az in- 
dulatokat kitombolni, az érzelmeket leviharozni: most már 
nem annyira korrajz a célja, hanem az, hogy hősének 
hatalmas fizikumát a szerelem konvulsiói 
közt tüntesse fel, ezért rajzolja úgy azt a Toldiban for- 
rongó hevességet, Piroskának emésztő szenvedélyét. Ezért 
áll meg Arany most a szenvedélyek örvényléseinél is, 
sőt ad mintegy Sand György húrjainak enyhébb vissz- 
hangot, midőn a szívnek szót mer engedni a köteles- 
ség, a társadalmi kötelékek, a házasság ellen. Arany 
aligha rajzolta volna így Piroska alakját a családját ért 
katastrofa nélkül. Ha e kedvenc alakjának sorsát igy fel- 
dulta, ezt nemcsak a művész koncepciójának  tulajdo- 
níthatjuk, — hanem a költő megtört szivének is, mely 
most már nem birta el boldogság festését. Emlékezzünk 
ama megható bucsujára, mivel fGGSIGAHÉTŐL, mint Puskin 
Tatjánától, megválik: 


Piroska, Piroska szép hajnali álmom! 
Igy kell-e végre is tetőled megválnom? 
Pünkösdi virág, kit e dalomnak bájul 
Tüztem homlokára, így kell, hogy alá hullj? 


Más volt az idő, hajh, más akkor az ég is, — 
Felhős, borús ámbár, de tavasz volt mégis: 
Most fagyos őszöm, mely nem engedi nyilnod 
Arra való csak, hogy elhervaszsza szirmod. 


E végszózat hangja már nyugodt melanchólia. Arany- 
nak mindig ilyen, vagy ezzel rokon volt alaphangulata ; 
ezt most egy hosszú élet keserűsége teszi, ha nem épen 
sötétté, de mélyebbé. Az idézett apostropha — különösen 
meglephet, ha elgondoljuk, hogy az a költő, ki soha egy 





MV KE ET NÉM TETŐT TA A EN FK ELVE, MORT OEK ZEET LY VRÓ OLAT SETA EGT ERTL ENONI 


110 


szerelmi dalt nem írt,") épen öregségére érzi át annyira 
a szerelmet; ama korban válik nála erősebbé ez indulat, 
amelyben más költők, más emberek kihülnek, megfagy- 
nak. Mennyire mélyebbé lett ez az érzése is, ennek meg- 
itélésére érdekes példa a Katalinbeli apostrophe, a 
szerelem  rövidségéről, iazzal szemben, mely a Toldi 
szerelmében található: látni, hogy ami amott mü- 
vésziesség volt, az itt most való érzés. De a Toldi 
szerelmében a szerelem rajzára tulajdonképen az 
atyai szeretet, korán elvesztett lányának emléke ihleti őt 
mindenekfelett, kit sokkal bensőbben sirat el, mint Victor 
Hugo a maga lányát világhírü verseiben. Ez emlék ha- 
tása alatt azán Toldi szerelmében most maga a 
mulandóság is minden rideg vonástól menten, de annál 
erősebben átérezve jelentkezik, az emlékezet hütlenségé- 
nek formájában, midőn a költő unokájának a korán el- 
hunyt anyát említve, szánalommal igy szól hozzá: 
:Fogsz írni magadnak róla hiú képet, összerakosgatván 
sok külön emléket: hanem ez a kép már merő idegen 


X) Ein Lyriker, der kein Trink- oder Liebeslied ge- 
dichtet — -mondja Gothschall — gehört in ein Curiositá- 
tencabinet. Arany csakugyan ily cabinetbe tartozik: még 
Anikó dala is a szerelmi dal visszája; s jellemző, hogy 
a kobzosnak épen szerelmi dalát hallgatja el költőnk. 
(Későbbi jegyzet: Egyébiránt nejére, illetőleg a 
szerelemre több helye vonatkozik, mint gondolnók. V. ö. 
a rendesen idézett Nőmnek és Oh ne nézz rám 
mellett Vojtina ars poeticájának ama gyönyörü 
helyét, hol arról szól, miért nem ír ő bor- és szerelmi 
dalt: . . . "En is szerettem (oh ez édes emlék, szivemre 
most is oly enyhitve ömlék,) de halkan, zaj nekültc... 
stb.; továbbá a fentebb idézett Vissz atekintést. 
— Juliskáról a J...hoz és a Leányomhoz, továbbá 
két sírfelirat a Feljajdulás és a Juliska emlékezete 
szólnak; a szülői fájdalomnak legmeghatóbb gyöngyei 
a világirodalomban.) 





111 






















lesz — boldogtalan gyermek! a te anyád nem 
leszlc A világfájdalom e hangjai nem egyszer rezegnek 
át az egész müvön, — s a bú felhőjét nem egyszer 
szivárványozza meg a kisütő napsugár. 

HK Toldi szerelme tehát sajátos helyet foglal el köl- 
tőnk világában: sötétebb, szenvedélyesebb részeivel át- 
hajlik a Bolond Istók első felének szelleméhez, — 
másrészt a csillapult fájdalom mélasága, sajgó humora 
által a Bolond Istók második felével rokon. 


V. 


Bolond Istók úgynevezett verses regény, he- 
lyesebben annak a miüformának követője, melyet Byron 
teremtett meg vakmerőn és zseniálisan vegyítve az el- 
beszélő és a lirai elemeket, divattá emelve a személyi 
szubjektiv kitéréseket, melyek messze elkalandoznak az 
eseményektől. 

K Don Juan-t, mely e műiormának inaugurálója, 
Byron világnézlete egészen áthatja. Hosszú képsorozat e 
mű, mely azt tünteti fel, mint hányja az egyént a sors 
iróniája, hol föl, hol alá; az élet körülményeit legciniku- 
sabb visszásságokban mutatja, — egyúttal a társadalomra 
szatira, az orthodoxiának végitélet trombitája, a szabad- 
ságnak dithyuramja. Egy új kornak forradalmi riadója, szü- 
neteiben idulli hangokkal, mély melancholiával,  mély- 
tüzü szenvedélylyel. 

HK legszabadabb nemzet fiának példáját egy rabszolga 
nemzet fia követte: az angol humor virága orosz égalj 
alatt nyilt ki ismét, Puskinnál. Rknyegin már nem tár- 
sadalomellenes hang, érzelmei nem rousseauiak, csak szá- 
nalommal  mosolyodik el hazája  társadalmán. Hősének 
nincs politikai, államférfiui tere. Az orosz gentlemanek 





112 


skorán letaroltc ifíjusága után, mint fásult férfi lép elénk, 
ki már sokkal kijózanultabb, unottabb, hogysem. egy 
megint útjába kerülő virágocskát esetleg eltaposson, — 
csak eldobja a kinálkozó szivet, hogy idővel, majd mi- 
kor már elérhetlennek találja, kétségbeesett vágy szállja 
meg utána és úgyszólva, szerepet cseréljen a nővel, 
ki egykor érte epedt. 

AR mi irodalmunkban inkább Knyegin hatott: 
Byron sötétebb szineinek a BolondlIstók első éneke 
egyetlen utánzója. RA Romhányi és a Délibábok 
hőse inkább Puskin utódai. Mindketten Anyegin sor- 
sára juttatják  hősüket szerelmével; e szívtörténetnek 
erős politikai korrajzt adnak keretül, vagy megforditva azt 
teszik e korrajznak keretéül. Amaz az abszolutizmus ide- 
jébe helyezett finom érzelmes rajza a szívnek, 
emez a hatvanas évek hűhós világában politikai, majd 
a kiegyezés után nemzetgazdasági ábrándokat hajhászó 
Hűbele Balázs-ifjuságnak, mely végre önmaga előtt is le- 
aljasodva vonul vissza a homályba, kesernyés hu- 
moru története. 

A derült fantázia humorát a Bolond Is- 
tókbán leljük meg. Húsz évi pihentetés után veszi elő 
újra költőnk, omint öreg asszony a letett kötéstc. S mily 
hangulatban! :Isten veled jobb részem arany álma! Hű 
Toldi, Csaba, Isten veletek! Oly messze a cél, oly 
magas a pálma — rég törve lelkem és a test 
beteg; ily hangulathoz Istókomtalál ma, — 
elő veszem, kerülve ínrázó erőlködéste. Ilyen 
beköszöntővel rántja ki a sutból az árva fiut. Tehát le- 
száll eddigi költészetének eszményi világából és a maga 
egyéni multjának víg-szomoru emlékein révedez.") A pró- 


Xx) (Későbbi jegyzet. V. ö. mint Bolond Istók 
humorával rokonhangu költeményt a Vándorcipót). 





113 











































zának torzító tükre elé helyezi az ábrándokat, miken 
már oly rég átesett. Hangulata nem oly ünnepies többé: 
szelid iróniája, mely a nemzeti jellemnek, a falusi korlá- 
toltságnak visszásságait annyiszor és majdnem bérangeri 
bonhomiával megmosolyogta, — most saját egykori bohó- 
ságain méláz, félig kegyelettel, félig tréfával, — minden- 
esetre — enyhe gúnynyal. Már nincs arcán melancholia; 
ezekkel a veszteségeivel, melyeknek emlékét most  fel- 
újítja, rég kibékült, s épen nagyobb fájdalmai elől me- 
nekül hozzájuk, mint kisebb bajokhoz. A világfájdalom- 
nak sehol egy keserűbb hangja meg nem csendül többé, 
sőt többé nem mereng oly fájdalommal elvesztett hitén 
sem. Az első énekben még hallszott a gondviselésben 
csalódott lélek kínos jajdulása: most a nyiló ifjú sziv 
öntudatlanságával merül el a természetéletben, és a pan- 
theismus bűvös költészetében megfeledkezni látszik ar- 
ról, hogy egykor hétköznapi, de boldogító vallásosság 
tűzhelyénél  melengetődzött. 

Istók, ki tulajdonképen itt kezd el szerepelni, nem- 
csak a fásult Anyeginnek ellentéte, ellentéte Hűbele Ba- 
lázsnak is. Ő nem eszményhajhászó, kit világ- és nemzet- 
boldogító hóbortok bántanának; hanem csendes idealista, 
olyan szerencsétlen flótás, kit a természet érző s ma- 
gasabbra óhajtozó szívvel áldott vagy vert meg, de ki- 
nek szelleme mostoha viszonyok közé jutott, — mint 
egy szép csemete, mely ki nem fejlődhetvén, elnyomo- 
rodik és csak hitványabb gyümölcsöt terem. Politikai s 
társadalmi eszmékre még nem erősbült elméje; csak ama 
korban él még, midőn az iskolából az életbe kilépve, 
az ifjúi álmodozás, a tapasztalatlanság az első hátba- 
ütéseket kapja a sorstól. Gyermekkora, midőn vele talál- 
kozunk, már lefolyt; a költő minden közbeesőt mellőzve, 
egyenesen a debreceni kollégium Pallásának gyászos tá- 
. borába vezet. Az ifjúi tudáshévnek, az ifjúi szív szűzies, 


Modern Könyvtár 123—125. 8 





114 


alvó érzelmének rideg pedáns környezet ez, melyet leg- 
fölebb a diákélet humorának téli napsugara ha fel-fei- 
derít! Igazán gyászos egy tábora ez a  muzsafiaknak, 
kiknek shalvány, sovány alakját: hosszú tóga, mint gyász- 
lobogó nyelét fedi,c — mindenik egy-egy xmozgó halálfej, 
létrataposó. gép, -a betü lelketlen szipolya; képzelmük 
alacsony, kedélyük száraz, érzésük nincsen, vagy rideg 
sivár:c A paedagogiai főelv az, hogy sra test földi 
szolgac, miért is az étvágyat túdásvágygyal kell el- 
nyomni. Istókot eleget is zaklatja ez a vágy, de mikor 
ő mindig valami olyanért sóvárog, mit nem tanítnak 
a tudós tanárok.c A magolás kásahegyein nem nagy 
kedvvel " eszi- át magát, a pedanteria zsibvásárán nem 
sok becsest talál; csak unalmas előtte annak a taposó 
malomnakc . egyhangúsága. Szeretné megérteni az em- 
beriség nagy eszméit, de nincs ki útba igazítsa: rami 
pár évézred óta kész, belátja, hogy neki kell megcsi- 
nálnia, — pedig az ő eszének mind térj meg utca 
ez,c "Olvas ""borúra-derűre, mohón szisztema nélkül, sza- 
poránc . minden lim-lomot, mi kezébe akad, míg a látás 
paradicsómából ki nem űzi ra fény kardos angyalac a 
tudás úHjümölcseinek, az apró betűknek mohó falásáért. 
Pedig : máskülönben a természet nagy könyvéből tanult 
ő" legtöbbet, ha: szünnapon a holt falak közül erdőre 
barangolt, és vackor meg kökény szedése után fűbe 
heveredve, órákig nézdegélte a sürgő hangyaboly mikro- 
kosmosát: j ; 
Vagy elbocsátá lelkét ringatódzni 
Szellő fuvalmán, bólintó galyon, 


Felhők futásával versenyt hajózni, 
Hanyatt terülve egy part oldalon, — 


Engedte önmagából kilopódzni : 

Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom, — 
Ó a természet, a nagy és örök — 

Mi ott henyél, csak hitvány földi rög. 








115 


Igy lett Istókból olyan naturalista cigány, a filo- 
zófia zenéjében, ki a hangjegyek helyett csak a han- 
gokat ismeré; — hasztalan magyaráznók neki, minő 
pantheistikus világnézletbe esett öntudatlan: ő sohasém 
volt . zerős fej, kategoriák- szerint sehogy sem járt bo- 
lond esze.c ú 

Igy éli napjait. A tél beálltával megváltozik "a 
szabad természet és a kollégium viszonya: Mily. édé- 
sen hangzik ki feléjea pislogó ablakból, a bitang palló- 
nál fűtőző, karcos vinkótól viduló társak keserves éneke, 
ha estére dermedten megérkezik az erdőből, hol egész 
nap a kristályhóban favágni volt, hét gallérú, de an- 
nál vékonyabb köpönyegében. — Majd müvészi ambitiók 
lepik meg, szobrász hírnevére tör és  salabastrom só- 
tartódarabból egy rossz bicsakkal vés szoborfejetc, — mert 
s"anyagmintázásrac Debrecen. vászonpipájáról pél- 
dát venni elfelejt; majd vályufestékkel s macskától rab- 
lott szőrecsettel akar festőbabért szerezni: a zenét csak 
dilettans módra űzi, bár lelkében a hangot jói össze- 
fűzi, sőt még komponál is. Nem -is . tehetség hián 
volt ő; bár lelke, kéz hián volt rafaeli. Sőt lehet, hogy 
benne több lakozott, mint pasziv müvész, ki csak fogé- 
konyságra képes: de esetleges tehetsége alkotó . erővé 
nem fejlődhetett. Olyan ezermester csudagyermek ma- 
radt, minő rendesen minden faluban akad. és a falunak 
humoros alakja. gre j 

Bkinek fejében :csodásnál csodásabb ábrándozás- 
bóls ekkora sprocentc volt, hogyan kerülhette volna el 
az ifjúkor egyik csábitó bűvkertjét, a szinpadot. A csalfa 
életnek e hű képmása hogyan ne ejtette volna meg 
hazug káprázataival a tapasztalatlant! 

AK szegény Istók eminens bizonyítványával szinész- 
nek áll, azaz statisztának, kóristának, ki néha-néha egy- 
egy szóhoz is jut, bár több a :Schlagwortc, mint az 


Bs 





116 


a s:szócs, — s még akkor is, hogy egyszer nagyobb 
mondókát kap, természetes szavallásért kap hozzá or- 
rot is a rendezőtől. Hagyjuk őt a társaságnak, melynek 
egy. szép reggelen hűlt helyét leli, hulladékával faluz- 
gatni, holmi csizmadia színben szinészkedni. Elegen irták 
le a szinész-élet humorát: tán alig van pálya, mely 
humorosabb lenne, az élet legalsóbb prózáját a 1leg- 
fellengzőbb ideálokkal így mutatná karöltve. Természe- 
tes, hogy Istók a maga élhetetlen szerénységével nem 


lesz elsőrangú, — amit kap, az is csak a szerepnek :a 
legkocsánya, mit valakinek épen tenni kellc. És ez 
az mi bántja, — azzal nem törődik, hogy magát zá- 


logba eszi, hogy a medvével en compagnie böngész 
erdő áfonyát: scsak az bántá, hogy a látott művé- 
vészet nem isteni, s hogy a darabból sohse tud 
egészet, csak. épen a nyakába varrt személyt.c Sőt 
sokszor még azt se tudja, hogy fiú vagy leány-e az 
az egymásba toldott személy. 

Tehát még mindig a diákkori rajongó ő, ki tán 
a perecesinas sípolásában is müvészi akkordokat keres. 
De kiábrándítja már nemsokára a legábrándosabb ér- 
zelem, a szerelem: a sors végre ébresztőleg hátba- 
vágja a  Klárcsi mondurcsomagjának képiben. 

Hógy ki volt e szende hajadon, Istók begyöpö- 
södött eszű tanítványa, és hogy mily érdekes esemény- 
nek hősnője:. azt hagyjuk! Elég az hozzá, hogy Istó- 
kunk soly korba volt, midőn az ifjú ember az első 


. nőszemélyhez, kit talál, hajlik tiszta zománcos érzelem- 


mel, előtte az tündérkép, ideál,c — az ő ideálját pedig 


minden környezte, csak :kegyetlen szent fénykörc nem, 


s így" esett, hogy Istóknak olcsó kegytől kellett meg- 
undorodnia. 

"Másnap, erre egy fényes huszassal elindul, az erdőn 
törve "vándorbotot, :s hétnapra elvergődik a parányi 








117 


helységbe, hol lefolyt gyermekkora.s Alig fut hire, hogy 
megjött a deákcs, az elcsapott kósta helyébe egyhan- 
gulag öt, :a patriotátcs, választják meg. :Bzon vevé 
magát a jámbor észre, hogy ő vasárnap surrogál pa- 
pot, s köznap tanítja az a—b, ab-ot. Mellesleg olt 
fát, burgonyát kapál, hizlal malackát, csak könyvet nem 
olvas; bírákkal a közügyben elpipál: jegyző helyett ő 
levén a tollas; ábrándos multja, mint törölt lap áll 
mögötte, nem érdekli semmi olyas; bucsúztató verset 
ha irogat: embernek gyászost, disznónak vigat.s 


Bolond Istók és Hűbele Balázs sorsa közt tehát 
nagy a különbség: emez hóbortjai után maga előtt is 
lealjasulva távozik szemünk köréből, :ki tudja mily si- 
vár, rideg életre, — mig Istók beáll, mint költőnk 
beállott, :közönséges embernekc. Ő sokkal mulatságo- 
sabb szerepet játszott a sors előtt, hogysem a sors 
ironikus szánalommal ne hagyná megnyugodni őt, a jó 
bolondot! Melyik költeményben van mélyebb filozófia? 
HK Hűbel Balázs-hóortok csak egy politikai kornak muló 
jelenségei, — míg Istók bohó esete az ideálok elszáll- 
tának örökké tartó, örökké új históriája. 


Különben Aranynak e müve nincs befejezve. AK vég- 
szakokban hősével megiratni készül memoirejait, de a 
két éneket ilyesminek nem vehetjük. Bármennyire ké-. 
pezzen a második ének önmagában is egészet, okunk. 
van hinni, hogy a költő tovább "akarta — s bár csak 
akarná! — rajzolni egyéni élményeinek ez idealizált alak- 
jábaan az életet. 


De hisz Aranynak nemcsak e müve, — egész. pá- . 
lyája még befejezetlen: ezért fog el most újra az a 
bizonytalanság, mely futólagos szemlénk megkezdésekor - 
szállt meg. Hogy lehessen mondani biztos itéletet oly 
költőről, ki még él? Megitélhetésre még nekünk, uno- 





elötte a elt ea LE éa zá ÉT 


118 


káknak sem áll eléggé a távolban, eléggé távlatban a nagy. 
költő, kit tanulmányozni megkisérlettünk. Annyit azonban 
biztosra vehetünk, hogy egy második, harmadik nem- 
zedék sem fog más végeredményre juthatni, mint hogy 
Vörösmarty és Petőfi mellett Arany harmadik nagy köl- 
tőnk, ki társai közt egyszersmind a legmagyarosabb. 











NAGY EMBEREK III. 


MADÁCH IMRE 


IRTA: 


HARASZTI GYULA 





MODERN KÖNYVTÁR 
SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ 
128. SZÁM 


BUDAPEST 
.: ATHENBRKBEUM IROD. ÉS NYOMD. RESZVÉNYT. KIADÁSA 











PAAJAÁSÍN ALAK ÉT LR TETT Tá ENÉNESTTRT 2918E 18 BAK VÉGÉT TSA EGVÁL SNS TRRTN 


: nete. Szerk. Beöthy-Badics. I. kötet.) U. ott 1906. 


HARASZTI GYULÁNAK 
a Modern Könyvtár-ban megjelent művei: 


Arany János. A Modern Könyvtár 123—125. száma. 
Budapest 1912. 
Madách Imre. AR Modern Könyvtár 128. száma. . 
ÜS0t 1912. 















Egyéb művei : ) 
Költészetünk új-népies iránya. Budapest, 1879. 


Csokonai Vitéz Mihály. (Nemzeti Könyvtár.) U. ott 1880. 
Csokonai Vitéz Mihály. (A magyar irodalom törté- 


AR M. Tud. KBkadémia kiadásában: 
A naturalista regényről. Budapest 1886. 
André Chénier költészete. U. ott 1890. 
BR Renaissance francia szinköltészete és a szinszerü- 
ség. U. ott 1904. 
Corneille és kora. U. ott 1906. 
"Faguet Emil, RK XVIII. század, (Forditás.) U. ott 1898. 


.- A Kisfaludy-Társaság kiadásában: 
. Moliere élete és művei. Két kötet. Budapest 1897. 
HK francia lyrai költészet. U. ott 1900. 


HA francia irodalom története. (Egyetemes Irodalom- 
történet. . Szerk. Heinrich Gusztáv. II. kötet.) Budapest 1905. 

Edmond Rostand. (Népszerü :Főiskola Könyvtára). U. 
ott 1912. . : 

Moliere és költészete. (Bevezetés a Képes Remek- 
irók Tára Moliére-jéhez.) U. ott 1902. ; 

Hugo Victor. (Bevezetés a Nyomorultakhoz. 
Klasszikus Regénytár.) U. ott 1910. 

Duse Eleonore (Olcsó Könyvtár) U. ott 1905. 


"La -poésie d"André Chénier, Paris 1892. 
Jean de Schelandre, Tyr et Sidon. (Société des Tex- 
tes Francais Modernes.) U. ott 1908. i 











ELŐSZÓ 


E Madáchról szóló dolgozatom 1882-ben nyomattam 
. ki Kolozsvárott. Forgalomba ugyan soha nem bocsá- 
 tottam, mindazon által többször található rája utalás. 
. Ezúttal először kerül könyvpiacra, megtisztitva sajtóhi- 
. báktól és javított stilussal. Ez ifjúkori értekezésemről 
. is bátorkodom hinni, hogy minden fogyatkozásai mel- 
. lett, ma is érdekelheti az olvasót, mint oly mű, 
. mely az illető szempontokból először fejtegette részlete- 
. sebbn az Ember Tragédiájának költőjét. 

; Budapest, 1912. január 12. 


HARASZTI GYULA 


1" 





a ztés 65 tar Me VT, VIT ANSAtAL Hatás INNÉT, NY 
SL ÉLSZ e ét Fe) 4 TÁG ela et 0 t aisge ÖLNEK tát zá LA 





MY NYADANP 1 MAAA LÁTÁ 
) t 


RK nagy vihar után, irodalmunk sfeldúlt berkeibenc 
midőn ismét gyülekeztek a szétzüllött és scsüggedte da- 
losok, uj társat üdvözölhettek a lefosztott ágakon. 

1861. végén hire szállt, hogy egy uj nagy költőnk 
támadt; a közvélemény irányitója, Rrany János, ki bó- 
kolásból soha erőszakot nem tett igazságérzetén, kijelen- 
tette, hogy a homo novus költészetünkre fényt deritni 
van hivatva. 

Pár év telt el; az igy felavatott vates, kinek hal- 


mindössze egy megrázó eseménynyel adott jelt magáról: 
mielőtt a negyedik év letelt volna, halálhíre döbbenté 
meg . a. hazát. Elmulása oly rohamosan esett mint fel- 
tűnte. Nagy műve mellett ennek tervezett párdarabjából 
töredék, néhány kisebb-nagyobb alkotás meg egy csomó 
lirai vers maradt hátra hagyományul. Eletéről csak ke- 
veset lehetett tudni, és ez a kevés is elég szomoru 
volt arra, hogy tartózkodva rebesgesse a hir, és vissza 
riadjon az, ki a fátylat föllebbenteni akarta. 

Azóta közel két évtized folyt le. A távolság elvette 
a kin élét, felemelhetjük a fátylat; a tanulmányozó már 
az összegyüjtött művek hosszu során át szemlélheti az 
emberi léleknek egy érdekes egyediségét. 

Madác hszelleme különben mulasztással nem vá- 
dolhat. Még életében a leghivatottabbak méltatták bu-. 





hatatlansági — utlevelét  közelismerés adta kézről-kézre, 





7 AGG a TT TÉN 
7 TOM Et 
va 
Ka 
28 


KV LELÁNT ré ÖVÉ Ce 


.. ezek főművében és többi alkotásaiban jelentkeznek. 


6 7 9 NKSSSTÁNSRBB 


várlatukra, s kevés költőnk van, kit még életében oly 
minden izébe ható birálat alá vettek volna, mint Szász. 
Károly tette néhány havi tanulmányozás után készült 
essayjében. Az ember emlékének viszont a jó barát 
hozott áldozatot: Bérczy Károly emlékbeszédét a leg- 
hőbb szeretet sugalta. Ma már egyetemeink  ifjusága 
előtt is éleselméjü fejtegetéseknek szolgált tárgyul az 
"Ember tragédiájas (Budapesten Greguss Ágost, Kolozs- 
várt Szász Béla előadásain.) AKlig rendezte sajtó alá 
költőnk összes műveit Gyula Pál,tY) Riedl Frigyes sietett 
összefüggő képet alkotni belőle a Budapesti Szemlében. 

Magunknak is e kép kiegészitése célunk, hogy köl-. 
tönk főműve, többi alkotásainak keretében, mint orga- 
nikus rész tünjék fel, s izolált jelenség voltából oly. 
termékké változzék vissza, mely természetes folyamat sze- 
rint jött létre. Mert az sÖsszes Művekc kulcsul szol- 
gálnak az srEmber tragédiájáhozc; belőlük, általuk ért- 
hető meg teljesen a költő tehetségének e kiválóbb nyíi- " 
vánulása. Vizsgáljuk tehát egyfelől világnézetét (külön. 
a nőre vonatkozó nézeteit), másfelől művészetét, amint 





x) Madách Imre összes művei, kiadta Gyulai Pál. . i 
AR költő arcképével. 1[—III. Bpest 1880. Athenaeum. 


VILÁGNÉZET 


IL 
























Madách világnézete a  világfájdalom. 

E meghasonlottság okának csiráját joggal keresik 
a költő gyermek- és ifjukori körülményeiben, életének 
magányosságában. AK magány ábrándokhoz szoktat, té- 
pelődővé tesz, mintegy lelki hypertrophiát fejleszt. Esz- 
ményi . mértékhez szoktatja gyakorlatlanságunkat; mikor 
aztán kilépünk az életbe, a valóság felzavarja a lélek 
egyensúlyát. Ennek emléke bántja Madáchot folyton. Az 
ifjú lélek, ha világba lép, irja költőnk, azt tartja, isten. 
mása minden ember, míg végre látván, hogy nem az, 
ördögnek nézi csalt kebel dühével.c Az első kiábrándu- 
lás keserü képei gyötrik untalan, annyira, hogy még 
hasonlatait is belőlük választja. A délibáb neki a :dús 
szívxc jelképe, mely :ha a világba lép, tündéri éltet 
költ a sirtanyárac; a természet télen ugy veszti el zöld- 
jét, mint :a költő emberek közt ifjuságát a kebelnek.s 
Ezért menekszik a magány lakóihoz a világ elől, smely- 
nek vad beszéde nem hat el idáig, melynek bús vissz- 
. — hangja lelkeikben nem szól;z ezért lép áhitattal a va- 
. — donba, hol még nem dult emberkéz,s hol egy mai ki- 
. . adású pantheista Rousseaunak féltékenységével előre érzi 
ama sebeket, miket az őstermészeten a civilizació majd 





7 AVTV, KORA JELE EA VT VT TNTJRT TS ÉV PTE HJAYÓ ÉPNEK TAKE TÉVÉT E VEZLATZAÉS ETET TE NEPR OT JA ERT MENNZZÁNAGYÉNEKNEENET TÉÉSŐ 
ú a ra j ké. Nya nörYT VA Va 


ejteni fog. sElhervad, kipusztul isten szent világa, jő 
helyébe ember dőre alkotása, s  édenünk helyett, mit 
földön isten alkot, emberkéz alkotja számunkra a pok- 
lot,c mig a kegyes ég meg nem szán s enyészet lep- 
lét dobva rá sra sebhelyeket lassan behegeszti.s 

A misanthropia az érzelmesség kórtünete, de a benne 
szenvedőre, meg nem értetés átka nehezedik, miután 
az ember a gyakorlatban nem igen psycholog embertár- 
sával szemen. Madách is ugyane végzet rabja. Már 
fiatal korában félreértetés miatt panaszkodik. Egy báli 
meghivóban igy invitálja barátját magához: :Ezt (a lá- 
togatást) te megtagadni nem birnád, ha éreznéd, mi 
szüksége van keblemnek olykor egy percenetre, mely- 
ben érzeményeit bizton kiöntheti, melyben  képzetének 
vad gyermekeit egy rokon kebelre bizhatja, egy ro- 
kon kebelre, mely a félreismérteket megérteni birja. Te 
megtagadni nem fogod, ha érezéd, mi édes látni, hogy 
más is van kivülünk, ki velünk rokon gondolatokat te- 
rem, — ki túlcsapongva a mindennapiság salakján, az 
ideálok honában ver tanyát magának, és lelke vágyait 
. hőn szorítja kebléhez, és hőbben, mentől idegenszerüb- 
bek azok a világgal stb. stb.c Ime egy félénk idealista 
túltelt sziv, mely minduntalan kiömleni készül ifjúi ra- 
jongással; de idővel majd rideg tartózkodást hazud ma- 
gára, úgy, hogy most már végleg félreismerik. Ezért 
ismétli férfikorában is a régi panaszt: "Engem sokan 
hidegnek, érzéketlennek tartanak, úgymond, pedig na- 
gyon is romántikus vagyok, és bajom csak az, hogy 
kevesen értenek meg.s Arra, hogy e meg nem érte- 
tésben mennyi oka van a maga viselkedésének, mint 
látjuk, hosszabb tapasztalatok után sem gondol; ily em- 
bertől tehát nem lephet meg, ha legbizalmasabb barátjával 
szemben is folyton magyarázatokra van szüksége. 

Igy érzi aztán Madách magát szerencsétlennek, élet- 





úntnak már huszonöt éves korában, tehát mielőtt a rája 
váró fátum, hazájának meg saját családi életének bal- 
sorsa sújtaná. Valóban sajátos szellem az övé; minta 
már bölcsőjében nyomták volna homlokára a  Kain- 
bélyeget, az első perctől kezdve oly praedestinatio ha- 
tása alatt látszanak lenni összes érzelmei és gondolatai, 
annyira egységes egészet képezve s változatlanul nyil- 
vánulnak ezek műveiben, hogy könnyen megtéveszthet- 
nek keltjük időpontja felől. Természetesen kezdetben 
még nem tud elég hideg lenni, de hiszi, hogy az élet 
megtanítja rá. Kihülni azonban Madách sohasem tudott. 
Az ő nyugalma legfölebb zsibbadt pihenés, máskülön- 
ben epésen emésztődik. Ezért csap át szentimentalizmus- 
ból sarcasmusba; ezért van oly kedvére másnál is a 
gúny. Hidd el — irja barátjához, — ki igy tud sza- 
tirizálni, az nem nagy világfájdalmat érez; nem az em- 
berek malitiája, de bolondsága a nézőpont, s így nem 
levertséget, de felsőséget érez; azért kedvet és erőt 
tovább is a szatirákra!!Ic Mindössze a gúny dishar- 
moniája az, meddig ő emelkedik, a humor kibékült- 
ségéig már el nem jut, s ha kacagni kezd görcsös 
kacaj ez. Ne vedd komolyan az életet, inti ugyane ba- 
rátját, kacagd ki: míg a sok kacagásban szived meg- 
gyógyul, avagy megreped.c Ironiája a  vérzésig csíp; 
ha megsebezni akar gúnyával, oly nehéz nyilat pendit 
el, hogy súlyától ez a célpont előtt aláhull. Tréfálkozása 
fejfájitón nehézkes; kedély, képzelem helyett csak epe 
és sár található nála. Jellemzően vallja egyszer ma- 
gáról: :Mivel szomorú lenni nem tudok, tigrisi düh 
foglalt el az orvos, énmagam, a világ és a sors ellen.c 
Mindig ily beteg módon dühöng, mig sivár blazirtságig ki 
nem merűl. A mai pesszimista bölcselő türelmesen, ma- 
gán orvosi észleleteket téve, szenvedi végig halálos ba- 
ját. Miadácnh egyre vonaglik; egy lelke kincseitől kira- 








TES TSEÉT ÉT IATA AETR TELT 1 2 E AV OVE ÖTVÖS EÁTENABAT TER MRA TERYLENG EAT AA NEE TÉN TÉNE 


10 






bolt rajongó ő, ki elkeseredtében mind csak önmagát 
sérti a kezébe ragadt kétélü fegyverrel. 

Embergyülölete mindent lábbal tapod. Neki az egész 
világ csak ámitó szédelgés; úgy véli, hogy ha az a meny- 
nyei Aristophanes, kit Heine sejtett, nem mulatna rajta, ú 
"a szép mindenség köréből rég mint fekélyt, úgy lökte. 
volna el.c Az emberek neki émelyitőn lágymeleg, gyáva . 
képmutatók, de gyülölet keltésre nem elég gonoszak; 
"csak undort, megvetést érdemelnek; miattuk még istent 
is meg kellene utálni, akinek képmásai. Legbiztosabb 
elv :gaznak, csalárdnak tartani mindentec. Hit, remény, 
szeretet, mikért annyi véráldozat esett hajdan, mint egy 
boldogabb kor zálogaiért, mire valók ma? Pereat rá- 
juk, kiüritett pohárként vágjuk a falhoz. Minek ma- 
gasztos elvek, mikor a test gyarlósága kajánul kijátsza? 
Feleid nyomorát könnyen felejted bor melleti; honfibúd 
elröppenésére elég egy szem-csipés; zaklatott lelked 
álomba zsibad. Az ember hitvány gépezetének nem a . 
szellem főrugója, de sra gyomor sa szemnek ingere.c 
Egyetlen vigaszunk, hogy: rjobb az ember sohasem is 
. vala.c 

Egy fizikai szenvedőnek elfogultságával túlozza Ma- 
dách a test gyarlóságát, mihez ellensúlyt a lélekben 
nem talál, mert ennek szervezete sem kevésbbé gyarló. 
A feledés és emlékezet viszássága, leginkább pedig az 
eszmélet ridegsége gyötri. A percet, múlandóságának tu- . 
data miatt, nem képes élvezni. Retteg vágya teljesűlé- 
sétől, mert előre érzi a rá következő kiábrándulást; 
kétsége a mámor percében sem szenderül el s a gyö- 
nyör csontvázzá változik az ő ölelése alatt; alig teszi 
ajkához a kéj poharát, a salak, a jóllakás undora 
már benne van mézitalában. A tantalusi kinok e visz-. 
szájától mint egy új René töviskoronáját érzi fején. . 
Életfilozófiájának az üres semmi lesz alapja. A lét. 


gt et lSÉL 6 8 dá ét a VET ZKL 09 A 9 gt (4 réhe ni 


11 




































egyetlen boldogságául a reményt fogadja el: :hisz az 
égnek is félüdve tán, hogy sejtelem.c AK jelen egyébre 
nem . való, minthogy a multat sirassuk s a  jövő- 
ért epedjünk, bár tudjuk, hogy jövőben csak a most 
megvetettet, sőt tán utáltat fogjuk majd egyetlen kin- 
csünk gyanánt siratni. Sorsunk áldása, :hogy minden 
napunk egy örömet tesz sirba, mig vágyunk utánuk.c 
S ha van célszerűség az élet rendjében, úgy ez abban 
áll, hogy az élet vágyainknak betöltetlen maradtáról gon- 
doskodik, — hogy eszményeink az életkorokkal együtt 
váltakoznak és épp elérésük percében vesztik el vará- 
zsukat, új társuknak adva helyet, melynek hajhászásá- 
val aztán megint elülről kezdődik a végül megint csak 
eltévesztettnek bizonyuló, tárgytalanná váló küzdés. A 
gyermek játékvágyaiból kinőtt ifjunak szerelmét a férfi- 
kor fenkölt eszméi váltják fel és ez eszméinkről lemond- 
tunkban érlel aggá a bú, mig sirunk ki nem nyillik: 
"de az igért reményvilág felett, ki tudja, mit rejt ismét a 
kereszt? c 

A nihilizmus e bölcselete lépten-nyomon fel-fel veli 
a tulvilág, a halál gondolatát, a lét okszerüségének 
kérdését: a világfájdalom e rendes motivumait, és két- 
ségbe esik meg nem oldhatásukon. Minden teremtmény- 
nek van hivatása e földön, csak az ember nem is- 
meri a magáét; a bölcső és a sir közös középpont, 
körülük futva roskadunk le. "Oh mért él hát az em- 
ber? mért löké az isten egy percre a világba? Hogy 
az örökkévalóságot átlássa s sirnál álljon meg, percnyi 
lét után?c :Oh, hát érdemes-e élni, ha minden perc 
csak a feledésnek szánt sirgödrünkön ás?c És mi vár 
az elhunytra? Levetkezi-e földi gyarlóságait, megszü- 
nik-e összeköttetése velünk? mert hisz minden, mi vonz, 
ami meleget ad az ember keblében, egy gyengeség.c 
Vagy megdicsőülten is csak előbbi pályáját folytatja a 





12 


lélek? Ugy inkább a végsemmisülés, inkább a Nirvána 
mint ily öröklét. De ki tudna eligazodni? A temető 
nem felel, csak a halandóságnak nyujtja statisztikáját, 
melyben fejfák a számok; az egyén élete mint per- 
cíg ragyogó csepp vissza zuhan a tengerbe. 

Igy vezeti Madáchot teljes tagadásra a misanthro- 
pia, a testi-lelki gyarlóság tudata, s a lét problémájá- 
nak megfejthetlensége. Ezúttal inkább misanthrop még, 
mintsem bölcselő: később majd emelkedettebb, tárgyila- 
gosabb alapról veszi még egyszer és most már elfogu- 
latlanabban szemügyre ez eszméket. Rz "Ember tragédiája c 
ugyanis mind ugyanezen eszméket fogja tárgyalni reca- 
pitulátió gyanánt. 

Két pont körül egyébiránt már ezuttal mutatkozik 
rokonság. 

E két pont vizsgálását két kérdésbe foglalhatjuk: mi- 
ként hatottak Madách tagadó szellemére korának lelke- 
sitő küzdelmei, — és miként az emberiség hatalmas bio- 
grafiája, az örök fejlődést ábrázoló világtörténelem? 

RK kor demokrata áramlata nem sodorta el ugyan 
: Madáchot, de magával úsztatá. Az elvet mindenesetre itt 
"s ideális magaslatra helyezi, az elérhetetlenségig; amiért 
aztán a gyakorlati alkalmazásnál megint csalódás  ke- 
serű gúnya ejti hatalmába. A népjog apostolaként har- 
santja a tömeg fülébe: :Néked egy világ jutott osz- 
tályba, nép, — ki zárt ki belőle?c Lázitó szociálistaként 
mutat a keresztre, mely hogy róla a népszabadságért 
megefszitett megváltó egébe visszaszállt, ijesztőül maradt 
a jogkövetelőkre. Mily tapasztalat ösztönözheté őt ilyen 
lázító  riadóra? Hiszen a tömegért ő nem lelkesül! :E 
népet nem lehet minden nevelés nélküli elhagyott álla- 
potban levőnek mondani, — irja egy magánlevelében, 
— ez fonák mystificatió volna; de az ember alakjából 
kivetkőzött s gyökeréig demoralizált fajnak, minő tán 





13 


alkkor sem uralkodott, midőn a világot özönviz mosta 
elz. A szabadságharc alatt a kihágásokért, melyek övéit 
is sújtják, épen ilyen általános kárhoztatásra  ragad- 
tatja magát: :Bki még csatáz a nép javáért, esztelenc. 
Mintha Lucifert hallanók, midőn Pharao-Ádámot oktatja " 
és szolgaságra utalja a népet: :Az egyesért van csak 
teremtve, ki nyakára hág. Az él csupán, utána milliók 
csak az egyes értékét növelik, magokban mit sem szá- 
moló jelek, amiket összeadnak vagy letörlikc. Madách 
tehát ez oldalról is odajut, hova minden utja vezet, a 
pesszimismushoz. De az utolsó percben ez egyszer meg- 
fordul és hitét nem engedi kihalni: reméli, eljön az idő, 
mikor :a nép is megnemesül, emberré lesz, gondolkodni 
fogc. Ez az egyetlen hangja a reménynek, mit Madách 
összes költészete hallat. Elég különös, hogy épen ő, ki- 
nek alaptermészete úgy hajlott a kétségbeesésre, kit 
oly lélekrázó családi szomorúság ért, most, az általá- 
nos csüggedés korában, midőn hazánk költői csak gyász- 
dalt énekelnek, jő, a kiábrándultság és sivár tagadás 
költője, most, a szózat jósolta sirgödör felett,  véré- 
ben fekvő nemzetünk felett, egy szebb jövőnek zeng 
lelkesült himnuszt, e dacos kiáltással: "Nem féltelek ha- 
zámlc Mint Arany János, Madách is betegágyon, a moz- 
galomtól félreeső magányban, családi körben  kinlódta 
át a válság perceit; de idevágó költeményeiben nincs 
nyoma oly emésztő tépelődésnek, minők Arany lelkét ak- 
kor gyötrék. Amekkora csapástól más elzsibbad,  Ma- 
dáchnak épen tettereje lendül fel tőle: :Az ősi bün 
küldött ránk sújtoló kart — kiált fel, — lánc helyét csak 
szent vér mossa le; hogy a jobb gyermek győzzön, Mó- 
zes elhalt a pusztában, s egy nemzedék vele. Nem fél- 
telek hazámlx E kétszeresen sajátos jelenség csak azt 
bizonyitja, hogy Madáchban a bölcselőnél egy erősebb 
lény is lakozott: a hazafi. Most már érthetjük, ha Luci- 


















KRT RTT KEN ÁG AT NY RAZETAA TETT TET AÉT TOT BÁJE VÁRAT KTTTNÉTNNAYRE ÉRE YNKEN ÉTENEVÉNYŰTGYR 
"új p 9 § 
4 § ? 


14 


fer lényének ellentmondva, oly lelkesülten tud emlékezni 
a kereszt első hőséről, nagy Hunyadról és ennek népét 
méltónak vallja hozzá. 

RA patriotizmus szülté e következetlenség miatt az- 
tán ujabb  következetlenségbe kell esnie  Madáchnak, 
hogy visszatérhessen eredeti bölcseletéhez, midőn a vi- 
lágtörténettel áll szemben. Ha a körkerület egyik pont- 
ját előbb helyesnek találta, a többivel már elégedetlen- 
kedik. Egy nemzet sorsa reményre hangolta volt, most 
az emberiség  össznemzetéé kétséggel tölti el. Eleinte 
még a klasszikai hajdankort vesztett ideálként siratja, 
s az Ó- és Új-kor szembesitésekor azon  tünődik: 
"Miért nem imádunk, szeretünk, halunk most, miért nem 
foly a világ, mint hajdanán, Hellas napos, olajfás part- 
jain?-?) Mégis mihelyt kinyitja a történetek könyvétc, 
mely ovértől ázva mindenik sorábanc, rendes — nihiliz- 
musába sülyed. Ritkán jőnek, mint röpke álmok, nagy- 
szerü napok; talán csak hogy ne essenek kétségbe em- 
bernagyságon törpe századokc. s5Ez tehát a büszke em- 
ber története? — kérdi. — Lelkem elszorul, hogy mért 
"is küzd hiába? Érdemes-e vivni eszmékért, melyeket a 
megváltozott kor csak mosolyogni fogna? Oly kicsiny- 


nek érzem az embert s világát, mintha porszem lenne —. 


roppant sivatagban, melynek dőre hire nem nagy éle- 
ményt adc. Mintha csak e magánlevélnek sorait vissz- 
hangoztatná: :Oly kicsinynek érzem egész mindenünket, 
oly balgaságnak hirt, örök nevet, erényt, —  — mindent, 
mindent, hogy nem mondhatom; ilyenkor pisztolyozni me- 
gyek, s ha a golyó a deszkát hasogatva forgácsban 
hordja szét, üdülöke, Ez eszmékben teljesen meg van 
már az :Ember tragédiájánakc csirája. Sőt mi több, 


xx) (Későbbi jegyzet. V. ö. Musset Rolla- 
jának híres sorait: sRegrettez-vous le temps oü .. .) 

























magának e műnek koncepciójával is készen találkozunk 
egyik jegyzetében. :Ujra elolvastami a Pálnak töltött 
mérget, — irja 1857-ben egyik pesszimisztikus költői le- 
vélre vonatkozólag. — Miért nem tartám azt magam- 
nak? Eh mit! E méreg igazság, ha tragédia is: az em- 
Deri természet sohasem tagadja meg maga-magát, és 
Ádám a teremtés óta folyvást csak más és más alak- 
ban jelen meg; de alapjában mindig ugyanazon gyarló 
féreg marad, a még gyarlóbb Évával oldalánc. 


II. 


sÖrök remény, örök családostól kisérve; mindig az 
eszmény magasztos képe s reá mnidig a kiábrándulás 
lehangoltsága, üressége: ez az "Ember tragédiájac, mely 
az emberiség történelmének főbb  mozzanatain vezet 
átcs, — mondja Szász Károly. 

Bz sEmber tragédiájac az egyéni lét tapasztalatait 
alkalmazza az összes emberiségre. Mint az egyes élet- 
koroknak, úgy a világtörténet korainak is csalogató li- 
dérc az eszményük, mely megközelittetésekor tova sik- 
lik és új alakot ölt. Mint az egyén élete tárgytalanná 
váló, céltalan küzködésnek hosszabban-rövidebben tartó 
folyamata, olyan emberiségé. A világtörténetnek tanuskod- 
tatása e mű a sikertelen küzdések örök megújultáról, 
hogy célul maga e küzdés tünjék ki végre. Belejátszik 
az öngyilkosság apológiája, e tanúságra alapítva, mi- 
közben a költő képzelete az öngyilkosságnak az első 
emberre alkalmazásával kacérkodik, ama végső mentő 
szer első felhasználásában tetszeleg, melyhez később 
úgy is hozzá folyamodik az utókor. A nagy tableauk 
csak azért vonulnak el Ádám előtt, hogy egy modern 
pesszimista történetbölcseletéig emelkedhessék, s az em- 


At í : 
; A dá ó vi 1 . " ré kŰ 
CNNÁLOAONÁ A Ka lg 4 NY kodási AEK VALÁL ee a AAKÓSÁNI sót Akar fu aa tAKARÉ E 5 





16 


beriség multját napjaink felfogásával tanulja megitélni. 


Ezért mondatja Madách a már sokat tapasztalt Ádám- 


nak Luciferrel, elárulva a maga irányzatosságát: Ugy 
itélsz a jelenről, mint a multakról a histórias. Történet- 
bölcselet az, mihez Lucifer Ádámot vezeti, mégi pedig 
a lehető legsötétebb. § 
Madách e müvében mind a már előbbi műüveiből 
ismert motivumokkal találkozunk, de melyek diszharmó- 7 
niája itt enyhitve van; az egész mű e széthangzás le- 
győzésére kisérletezés, a költőnek saját énjével folyta- 


tott küzködése, a maga teljes folyamatában. Ádám küz- 


ködik itt Luciferrel, vagyis a világba lépő eszmények- 


ért lelkesülő Madách, — mert Ádám sokat emlegetett A 


gyermekkedélye nem az első ember naivitása, hanem egy 
nemes álmokkal telt ifjunak rajongása, ki lemondani még 
képtelen s kinek könnyek kisérik :kedvenc  ábrándból 
tiszta felfogásra ébredését — ez a Madách küzködik 
itt a tapasztalatai által kiábránditott, elsivárult Madách- 
csal. A költemény két főalakja mintegy magának a költő 
két részre oszolt lényének külön-külön megtestesítése és 
közülök Lucifer laz, ki mint Madách alaptermészetének 
. képviselője magyaráz meg mindent. 

Az :Ember tragédiájátcs voltakép csakúgy Lucifer 
teszi érthetővé, mint :Faustc-ot Mephistopheles. A két 
mű közt e tekintetben meglepő hasonlóság mutatkozik. 
Ugyanis Lucifer és Mephistopheles önmaguknak ellent- 
morniddó, következetlen alkotások. Fischer Kuno elmésen 
mutatta ki, hogy Goethe eredetileg csak az Erdgeist va- 
lamilyes famulusát akarta Faust mellé kalauzul adni, s 
csak később alakitotta át azt a tagadás szellemévé: e 
kettős tervből érthető Mephistopheles jellemének több 
szembeszökő ellenmondása. De mert a tagadás árnya- 
lata túlnyomó benne, ilyenül hatott Luciferre is s okozta, 
hogy a Madách ördögében is dualizmus észlelhető. Luci- 





Ag 






























ferben Madách csak úgy a maga sötét nézeteinek akah 
orgánumot alkotni, mint Byron a magáéban, de ahelyett, 
hogy mint Byron, fenséges vértanuvá tette volna Lucifert, 
mephistói vigyorgást utánoztat vele, veres köpenyt ad rá, 
hogy elhigyjük, miszerint lóláb rejlik alatta; pedigez az 
álarcoskodás csak a költő részéről valamilyes menteke- 
zés, valamilyes captatió benevolentiae, az egyéni néze- 
tek elhazudása, palástolása. Épen ettől megtévesztve 
kezdtek sördögi világítástc emlegetni Madách tanulmá- 
nyozói a tableauknál; állították, hogy Lucifer mala fide 
mutatja az álomképeket; holott Lucifer, mint Szász K. 
már eleinte kimondta, csak mellék alaknak marad :s in- 
tézői magasságra nem emelkedhetikc. Inkább csak holmi 
Mentor szerepe van. Egyáltalán ez álomképekben oly ke- 
vés a mala fides, mint akármely világtörténeti műben, mint 
Louis Blanc állameszméiben, vagy Du Bois-Reumond ter- 
mészettudományi felolvasásaiban.") Lucifer alapjában véve 
nem feltétlen képviselőjea gonosznak, nemcsak az emberi 
kettős természet rossz felének kizárólagos megtestesü- 
lése. Nemcsak ördög; egész szerepe egyebet céloz, mint 
kétségbeejtést. Hisz Ádám végső hangulata, midőn ébredni 
kiván, egyenesen a hithez van visszatérőben: "Hadd fon- 
tolom meg, ugymond, dacoljak-e még Isten végzetévelc. 
Magának Lucifernek előzetes kijelentése kizár minden 
áltatgató szándékot: rBübájat szállítok reátok és a jö- 
vőnek végéig beláttok, tünékeny álom képei alatt; de 
hogyha látjátok, mi dőre a cél, mi sulyos a harc: hogy 
csüggedés ne érjen emiatt, s a csatától meg ne fussa- 
tok, egére egy kicsiny sugárt adok, mely biztatand, hogy 
csalía tünemény egész látás; s e sugár: a reményre. 


X) Legképtelenebbnek akkor tünik ki a mala fides 
eszméje, ha a nő szerepét figyeljük meg. ez álom- 
képekben. V. ö. a következő fejezetet. 


Modern Könyvtár 128. 2 





xy 
VA 


8 
ü 
XA 
, 


e 


ét 


get 
s. 


TS AK 


Kazi 


18 


Hitetgetés nem férhet ahhoz, ki ily leplezetlenül (fi. 
gyelmeztet a szomoru végre, ki reménysugárral deriti 
a kétségbeesés éjét, s végső esetben utolsó vigaszul . 
az egész látványnak csalfa látszat voltára utal. Mily 
pompás démoni mulatság volna a tagadás szellemének 
Ádám, hogy ennek rajongását fokozza, felfelé röpté- 
ben magasabbra biztassa, s aztán annál nagyobbat ka- 
cagjon. alázuhantán: Lucifer ezt sohasem teszi, ellenkező- . 
leg, gúnyával mindig hűteni iparkodik Ádám hevüléseit, — 
miket a kiábrándultság tanácsaival ellensúlyoz. i 

Már midőn az első emberpár az édenből kiűzetés . 
után tanyát ver, Lucifer Rousseaunak társadalomellenes 
eszméit előlegezi neki, és mielőtt az álomképek elkez- 
dődnének, már is az emberiség végsorsának jóslatával 
áll elő és a mai jogbölcselet műnyelvén beszél: :A csa- 
lád s a tulajdon lesz a világ kettős mozgatója, mely- 
ből minden kéj s kin születni fog; és e két eszme nő 
majd szüntelen, mig belőle hon lesz és ipar, szülője min- 
den nagynak és nemesnek és felfalója önön gyermeké- 
nekc. AK legelső extázis mámorában ő súgja az ember 
fülébe eszméltetőleg: "S mégis boldog vagy-e?c Gúnyja 
csak oly szánalom iróniája, minőt javíthatlan idealistá- 
val szemben érezünk, midőn ezt kérdi később a csaló- 
dott rajongótól: :Kijózanodtál-e hát? Kérlelhetlenül lep- 
lezi le annak képtelenségét, ami lelkesít és értelmi fen- . 
sőbbséggel, de ugyanakkor bizonyos részvét bosszan- 
kodásával iparkodik észretéríteni az embert: sőt több- . 
ször azonosítja magát az emberrel és a maga részéről . 
is mintegy emberi csalódásnak keserű utóízét érezteti 
intéseiben: :AK végső küzdés kisszerü utóizét érezteti 
kacaj éltünk  küzdelmirezx — ugymond. — A csüg- 
gedés ellenszereire ra felejtésrex s sörök reményrex a. 
maguk csalékonyságában mutat rá; de megnyugtat a. 
világrend logikai végzetességével, felfedi a lét örök fo- 
lyamatosságát és halhatatlanságot hirdet. Skepsis  he-. 


j 


3 

































. lyett a legpozitivebb bölcselet szól belőle, oly szaba- 
tos meggyőződéssel, oly higgadt tárgyilagossággal, minő 
. sehol másutt nem lelhető Madáchnál: :Minden, mi él, 
. egyenlő soká él. Ne félj, betöltöd célodat te is; csak 
. azt ne hidd, hogy e sártestbe van szorítva az ember 
. egyénisége. Az egyes megsemmisülhet, de az egész, mint 
. állandó egyén, együttleges szellemben él; cselekszik, ki- 
. tűzött célját bizton létesíti, mig eljön a vég s az 
. egész eláll. Portested is széthulland így, igaz, de száz 
. alakban ujólag felélsz, és nem kell semmit ujra kez- 
dened; amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz, évmilliókra 


. lesz tulajdonodc. Kétségkivül nem a kereszténység lélek- " 


.  halhatatlanságának tana ez; hit helyett a természettudo- 
. mány  materializmusa érzik rajta, de puszta anyagfen- 
W maradásnál többet hirdet, — metempsychosist, nem az 
. egyesét, de az összes emberiségét. [gy hangsulyozza 
W aztán Lucifer a természet arányosságát is, mely ép oly 
" mérvben teremt, mint pusztit; igy jellemzi kettős olda- 
WN láról az életet, midőn saját lényét akarná jellemezni: 
.  sBz élet mellett ott van a halál, a boldogságnál a lehan- 
"W golás, s fénynél árnyék, kétség és reményc. 
Valóban aligi találunk elég enyhe kifejezést a Lu- 
. cifler ördögségének szelid voltára, ha tekintjük, hogy 
. Ádámtól viszont a legsivárabb nihilizmust halljuk; ha 
. azt halljuk tőle, hogy a bölcselet csak annak költészete, 
. amiről még nincs fogalmunk, s hogy minden  tudo- 
" mány csak dőre conventiókkal üzött  srettentő — ko- 
" moly csínyc. Látni, hogy Madách még azt a határvonalat 
HÍ is el-eltéveszti, mely kettős énjének képviselőit egymás- 
" tól elválasztja, s néha ép ellenkező oldalra veti a söté- 
tebb szineket; ezért árulja el Ádám már kiűzetésekor, 
. hogy a Lucifer kiábrándultsága fogta el lelkét: 2K csók 
"  mézének ára ott vagyon, mely nyomán jár, a lehango- 
!  lásbanc, — mondja Ádám ekkor. — Lucifer ellenben 


2 


19 





zés ELS ző SÉ 


kel d 
Mözom 


KE ge — ge tl a 


20 


mindössze a rideg materialista szerepét deklamálja, ki- 7 
nek a világegyetem csak rossz verkli s ennek örök egy- 
hangú nótáját hallja a szférák zenéjében; ki a terem- 
tést a modern természettudomány szempontjából  te- 
kinti. Szentségtörő kacaj, maró gúny helyett a :hideg 


számító értelems az ő tere, az az remelkedett szempontc, 


honnan, úgymond, magát ismét az emberrel  azono- Mi. 
sítva: selőször a báj vész el, aztán a nagyság és erő, 
míg nem marad számunkra más, mint a rideg ma- 
thesisc. A mathesis azonban nem tagad, hanem csak 
viszonylagosít s nivellál. Lucifer tehát nem a tagadás 


szelleme; sőt még nem is az ad absurdumig vitt rideg 


ész. Madáchnak oly kevéssé sikerült itt is a hideg 
reflexió nyugalma, a bölcselői higgadtság, hogy az idé- 
zett elveken minduntalan érzik, minő csalódás fagyasz- . 
totta érzelmek ezek; érzéketlen blazirtság megtestesité- 
sére más temperatum kellett, mint aminővel Madách ren- . 


delkezett. 


Igy értendő Lucifer jelleme; minden egyéb csak 
ráerőszakolt  szineskedés, rosszul álló costume, mi alól 
erősen kiri a szerzőnek hasztalan palástolt egyénisége. 
"5 amennyire sikertelenül akarta Madách visszataszító- 
nak rajzolni ez alakot, ép annyira képtelen megnyerő- 
nek, szív- és észgyőzőnek rajzolni a szellemvilág má- 
sik, égi felét. Ez utóbbi által is, legalább negative, azt bi- 
zonyítja, mily kevéssé mélyen gyökerezik nála a gond- 
viselés hite. Ez az ő Ura csak öntelt, kitérő válaszok- 
kal tud vitatkozni, ami teljességgel nem bizonyítja őt a 
világ jogszerű korlátlan egyedurának. Midőn a tusában A 


kifáradt, — csalódott ember afelett töprengve:  :Miért, 


miért e percnyi öntudat, hogy lássuk a nemlét borza- 
dalmait?x — hozzá visszatér és megsivárult keblét a hit. 
édes malasztjának tárja fel, ez az Ur nem ihleti őt kinyi- 
latkoztatással, hanem olyasmit tanácsol, amire Ádám kor- j 









21 





















. látoltabb emberésszel is rájöhetett volna, t. i. csináljon 
opportunizmust a kétkedés amaz alternativáiból, miket a 
teremtés megfejthetetlen titka kelt az emberben, és vá- 
lassza a könnyebbik, kellemesebbik részt: higyjen. Tehát 
csak a régi bölcselet elhasznált hagyományaihoz jutot- 
tunk vissza: szabad akarata, önbecsérzet s alázatosság, 
egymást ellensúlyozva. Elodázhatlan az a nyomasztó ki- 
csinyessegérzet, mivel ez a megoldás hat reánk, s 
vajmi fenségesnek tűnik fel Lucifer, ki e korlátolt le- 
mondással szemben a magasba törekvést képviseli. Fel- 
kiáltásában: :Miért is kezdtem emberrel nagyot, ki sár- 
ból, napsugárból összegyúrva, tudásra törpe, vakságra 
nagylc — mintha magát Madách-t hallanók, kinek min- 
den nagyot csak azért pillanthatott meg szeme, hogy 
lemondani tanuljon róla. Magában Ádámban sem oszlatja 
el az Ur vigasztalása a kiábrándultság fájdalmát:  en- 
nek utósajgását egyre érzi: "Csak az a vég, csak azt 
. tudnám felednilc Megadással küzdeni, ez az egyetlen, mi 
rája vár. Abból az optimismusból, melynek határáig el- 
erőszakolja magát Madách, nemcsak a hit melege, de a 
filozófia nyugalma is hiányzik. 
Az "Ember tragédiájaz a küzködő ember véglemon- 
dásával végződik, minek disharmoniáját csak növeli a 
felülről jövő biztatás. 
— Bizzál és küzdj, — szól az Úr. 

; — Minek? —  felelheti a kifáradt,  hitevesztett 
" Adám. 



















1 


Madách világnézletéről szólva, külön megbeszélést — 
érdemel a teremtés ama problémája, mely a nőben. 
rejlik, s melylyel többet költő nem igen foglalkozott. hi] 

Sajátságos, hogy Madáchra itt is az említett praedes-- 
tinatió látszik nehezedni s legkülönbözőbb életkorainak ő ( 
érzelmein, eszméin itt is egységes rokonság vonul végig. . 
Mindjárt eleinte egész életének sorsát jósolja meg: sLe- 
hettem volna hajdan Cassius s két nő kezébe fult örök / 
. nevem, sárrá levék,c mondatja egyik ifjukori hősével.) 
Ama nőt, ki költőnk ifjuságát mérgezte meg, nem is- . 
merjük; annyit tudunk, hogy első kedveséről szülői mon- § 
datták le; a másik nőre, ki a férfi szivét sebezte 
halálosan, mi boritsuk a feledés leplét. I 

Világnézetének fentebb bejárt terrenumain a véglet- 
szerű szélsőségek nyomaira inkább csak psychologiai kö-. 
vetkeztetéssel mutathattunk rá a költő lelkében: ennek § 
dualismusát csak határozatlanul, összezavartan szemlél- 
hettük képviselve, Adám s Luczifer alakjaiban. A nőre, . 


$) Csak Tréfa c. drámájában, mely Gyulai P. 
kiadásában nincs felvéve; töredékét Riedi Fr. közölte a 
sPhilológiai Közlönybenc. 


























a szerelemre vonatkozó nézetei azonban szinről-szinre 
előttünk mennek át a legellentétesebb fokozatokon. 

Legkorábbi nyilatkozatain már skepsis érzik. Egyik 
levelében irja: "A nőkről azt mondja Hugo Viktor, hogy 
többnyire az jellemök, hogy semmi jellemök nincsen. 
Én ezt csak a leányokról tartom igaznak, mert amint 
a főkötőt felteszik, a lányi szendeség arcát leteszik s 
előjönek a valódi szinnel.z Egy  hyperidealista fiatal 
embertől várhatni ily rideg józanságot. Csalódásának kin- 
jain csapodársággal próbál enyhiteni, könnyelmüséget be- 
szél magára: Minden percünk egy telt pohár volt, S 
hogy elfogyott, sirjunk talán? Nem, nem, hisz a nőnek 
szivétől nem vártam többet, mint a mi.xc Ki maradna 
örökre leláncolva a forrásnál, mely percnyi üdülést adott? 
Szívtelen iróniával torolja vissza a szivtelenséget. Emli- 
tett hősével ily cinikus gúnyt hallat a nősülés ellen: 
"Ha már nagyobbá nőtt benned az állat lelkednek szikrá- 
jánál s nőt veszesz: nem választottál rutat, ostobát, 
vétkezni renyhét? Bájiban ezer csalódás, csalfaság ho- 
nol. A nő addig jó, míg rossz nem lehet.z E taga- 
dást azonban közvetlen kiséri oly vallomás, mely a sze- 
relem idealismusát tolmácsolja: "Szeretni! Nem fajtenyész- 
lés az, nem házasulás, hogy ingyen házhoz jussunk, 
gazdasághoz; nem fontolása jó tulajdonoknak. Szeretni! 
Költészet kell hozzá lemondás, magasztos léleklk S 
mégis durvább állatiasságnak, senki sem hirdeti a nő 
rendeltetését, mint épen Madách, ugyancsak egyik ifju- 
kori drámájában. A Férj és Nős mint a :Csak Tréfac 
szerelmi csalódást tárgyal, csakhogy mig ebben az elha- 
gyott férfi kétségbeesetten vesz el kinjai közt, amab- 
ban ép csalódásai folytán megtisztul a földi salaktót 
s halála az eszménynyel egyesíti. Fenkölt eszme, de 
mely a kidolgozásban materializmus iszapjába fúl. Az 
állatiasságot határozottabban nem foglalhatni  tanokba, 


me pszmzszsköe 


24 


mint itt halljuk minduntalan. :B nő szeretni van te- 
remtve, mondja Herakles, és ha ezt nem bír már, Hal- 
jon el.c Hogyan fogja fel a szerelmet, érvei nem hagy- 
hatnak e felől zavarban: Minek a csirát veszített lény 
a föld ezer növényi közt, kik fajzanak és tenyésztenek?-a 
veti utána. S ha még kétség forogna fent, nyiltan ki- 
mondja, hogy saz asszonyember fajt tenyészteni van 
teremtve.c Ennek a szerelemnek fölhevültsége bDruta- 
lis érzékiségnél egyéb nem lehet, ezért szól ily veszett 
extasisban Herakles kedveséhez: :Olvadj fel vélem itt, 
hogy elvegyülve him-vérem és lelkemnek lényegében, ne 
sóvárogjak asszonyért s kijátszam a sárgyurót, ki ré- 
szeg mámorában az embert két példányban nyomta ki. 

A Hofimantól vett jelige, mely a férfinak nő nélkül 
is nagy voltát hirdeti dacosan, azt engedné következ- 
tetnünk, hogy a költő idézett művében a férfinak 
megdicsőültét hirdeti a szerelem önző érzetének leküz- 
dése, a nőről lemondás által; az egész azonban inkább 
csak küzködés a fékevesztett nemi szenvedélyek dü- 
höngésével, a mi Heraklest az őrültség határához űzi, 
hogy egy uj fizikai világrendszerről ábrándozzék. :1s- 
. ten leendett volna még belőlem, kiált Madách fel másik 
ifjukori hősére, Lorántra emlékeztetőleg, hogyha e kol- 
dus teremtés nem hálóz puha keblihez; e koldus, ki oly 
nyomorult, hogy saját erővel az állatok felett sem birna 
ragyogni. Isten leendne az emberfiakból, ha a szerelem 
ösztöne s a nővágy kihalna vagy kiforrna kebleinkből. 
Oh testünk halhatatlan életét csak e mámor ragadja 
el tőlünk, mert miriadnyi alkatrészei vérünknek untalan 
zsibonganának, s megunva az alaknak régi nászát, uj 
életmüszert szülnének napvilágra.c Majd később, élete vé- 
gén, mikor ugyane drámáját átdolgozni szándékozik, tu- 
dományosan kiván leszámolni a témával és a nőt vá- 
lasztja akadémiai székfoglalója tárgyául, még akkor sem 








25 


válik teljesen hütlenné Madách ifjukori felfogásához. Az 
érzékiesség alapelvét itt sem téveszti szem elől, s a nő 
legnemesebb momentumainak magyarázatára a rnemi vi- 
szonyok tulsúlyánálc más kisegitőt nem talál. 

Ugyanekkor azonban másik szélsőségbe csapva, egé- 
szen a miszticismusig megy a nő lényének meghatá- 
rozásával. "RK nő nem egyszerű ember, ugymond, ki 
esetlegesen nőnemű is, mint azt a rideg logika diktálja ; 
de utolsó izeig sajátságos valami, specifice nő. Az előbbi 
zord hangoknak szabatosan megfelelő gyöngédeket hal- 
lat. AK szerelmeskedés émelygő limonádéjától a szenvedély 
villanyzó likőrjéig sorban izeltet velünk mindent. A leg- 
felületesebb enyelgések, az ifjukor üres álmodozásai, pla- 
tói praeexistentiaszerű túlvilági ismeretségben tetszelgés, 
holdsugáros érzékenykedés, beteges sensibilitás, conven- 
tionalis attitudeök, mesterkélt fájdalmaskodás,  elegicus 
merengés, tépelődő féltékenység mind megtalálhatók köl- 
tőnknél, A sors legsúlyosabb megpróbáltatását akkor érezi, 
midőn kedvese könnyeinek ellen kell állnia, és azt 
hogy ellenállni tud, lelki erejének legfőbb bizonyitékául 
tekinti. Önzetlen szenvedélye korán a legnemesebb önfel- 
áldozásra képesiti: sBirásodért ki édenről letenne, nyugal- 
madért elhagy még téged is,cx szól leánykájához. 

Bz ősz amaz időszak, mely szerelmének hátterül 
szolgál; amint beteg kedvesével mereng, :hallgatag- 
eszméikre közéjük repülő sárga lomb felelc; ha fölkeresi a 
lánykát, ez megremeg előtte, :mint virág az őszi szél 
előtt.z De később :az enyészet méla bájacs helyett csön- 
des, áldásos kései nyárutót érez az őszben: :Lelkem 
ősznek lőn most tiszta napja, mely gyümölcsét hiven 
érleli; bár a nyár körül már nem ragyogja, fergetegjeit 
sem ismeri.c Végre rá száll a nyugalom enyhe; békés 
házi kör veszi körül, melynek képei oly régóta sóvárog- 
tatták. De már egykor, hajdani sóvárgása közben föl- 





merült baljóslatulag az ellenkép is. sJól tudom, bár ah 
nem érzem, kincs a nő, ha hűn szeret. AK házoltár 
veszta lángja, amit keble rejteget: hogyha e szent láng 
kialszik, összedől a templom isc: ez emlékkönyvbe irt 
sorokkal mintha megint a maga saját végzetét jelezné 
előre; a vágyban már ott van nála a csalódás majdani 
átka is.") 

Bölcseletének itt is rendszeresen felelnek meg azo- 
nos jelenségek: a mulandóság érzete, a kiábrándultság miatt 
itt is megint csak tagadásba vesz. Mi a szerelem? 
Por lángja s felforralt vérünkkel, mint illat a virág- 
gal hervad el.c Bár elég következetlenül magát az ideált 
is káromolja: Miért oly múló tartós szerelmünk tárgya? 
Nem szűnk hütlen, de ideálja az.c Szivét első meg- 
mozdultakor már az említett Tantulus-René-féle kinok 
fogják el, s ifjukori imádottjáról ezt mondatja: "Nem 
birhatlak s nem vágyom birtokodra, mi —- jól tudom 
— kiábrándulásra visz.c Megelégszik puszta emlékekkel, 
minél a birás sem több talán, s hozzá még menten 
marad minden salaktól, mi a birást követni kénytelen.c 
. Már ifjanta halálos szernek tekinti a nősülést a szereimi 
őrjöngés ellen. Majd inint csalódott férfi, midőn barái- 
jának nősülési szándékához üdvözletét küldi, üdvözletén 
mindegyre át-átharsan az óvó refrain: :De mert sze- 
reted, ne legyen nőd.c Gyakorlatban szörnyü sebet ka- 
pott ideálja, most elérhetetlen magasra helyezi és sophis- 
mákból alkot magának életbölcseletet. s5Te házasságban 
bcidog nem léssz, inti barátját. Ki gazdasszonyt keres 
magának, ki mint árút választ nőt magának: az háza- 
sodjék és örülhet jólétének, piros fiának, de még e mind 


x) Madách clairvoyant természete tán legpraegnánsab- 
bul mutatkozik ama költeményében, melyben börtönéből 
majdan visszatértét rajzolja előre, amint otthonába lépni 
balsejtelmek tartóztatják. 








27 


nem szerelem. Te ha szeretsz költői hévvel, az szüdnek 
szent imádkozása, s ez addig buzgó csak, mig kétes az 
istenség áldása — átka. Vagy az Hetna-tüz szivedben 
majd bir-e igy örökre égni? S az ideál a megszokás, a 
házi gond közt párázatként nem oszlik-e el? Ha birod 
a nőt, kit imádsz, s majd életednek sáros utján hoz- 
zád nyügözve mindig ott áll, s az unalom s a gond 
órájában még sorját toldja rossz perceknek?! Ki láng- 
érzéssel egy ideált ölel szivéhez, birásban boldog soha 
sem lesz.c A csalódott férfikor e kétségbeejtő axiomája 
csak az ifjukor elveinek visszhangja keserű tapaszta- 
latoktól erősülten. 

E sorokban Madách legbensőbb lényének alapele- 
meibe enged tekinteni. Madáchot a női hütlenség áldo- 
tául szokás feltüntetni. Mondhatjuk, hogy ő már lelki 
szervezeténél fogva kizáratásra volt szánva a boldogság 
édenéből. Soha boldog ő nem tudott lenni: még férfikora 
legboldogabb perceiben is csak búsóhaj szakad fel keb- 
léből, az üdv túlteltségétől; az élvezés mámorában is 
csak kétség emészti; neki elrohan a jelen, mert a jövő 
gyötri, s a félbiírásnak kinjai öldösik. De a nagy csa- 
pásnak rája zuhantakor sem törik össze; kiállta után 
ujabb viszonyának találni nyomát, mely alkalmasint köl- 
csönös lemondás folytán barátsággá vagy tán egészen 
kihült.") Sőt főművében, mely politikai fogsága alatt xé- 
szült börtönében, s melyet e szerint anachronismus- 
sal tekintenek családi baja szülöttének, főművében — 
ismételjük — az általános pessimismussal szemben egye- 
düi a nő van elfogulatlanul itélve, sőt a lehető legna- 
gyobb szerepre méltatva, mert az összes létnek központ- 
jául van oda állitva. 


t) Egy látogatás. — Még egy szó hozzá (:Feledtem, 
hogy férjed vanc, irja emebben.) — Hozzá. — BHtlász. 


. 


szá ö s kás gerásk ss ásésétő 


S e e. PE s Et 


új; 


KE Tt o Et ea 


pal a 


a 
E ton 


nyi 
s 


ak 
A 





II. 





Az :Ember Tragoediájánakc kiinduló, fordulópont- 
ját és megoldását a nő képezi. 

Az első emberpár szerelemben él boldogan, mig 
Lucifer sa tudás s nagyravágyás csábos fegyveréselc 
ki nem száll ellenök, kiknek a szerelem :lankadástól 
óvja szivöket, emelve a bukót.c 

Vagyis: a nagyravágyás és atudásvágy  felza- 
varja életünk boldogságát; ellenük csak a nő szerelme 
óv meg. 

Az egész mű e tétel mellett szóló értekezés, az 
emberiség multjából, jelenéből s jövőjéből vett példák 
láncolatával világitva meg. 

Legelső uj alakjában, a hatalomtól elérzéketlenült 
Ádámnak a szerelem mozdítja meg szivét, ez nyitja 
meg lelkét az igazság számára. A tudás hasztalan készti 
tagadni ez érzelem erejét, bár lelkesülése még a kellő 
fokig nem emelkedik. 5Oh nő, mi szük, mi gyarló látköröd, 
úgymond a klasszikai világ alakjává idomulni készíülö 
Pharao. S a büszke férfit ép ez vonzza hozzád; csak 
gyöngeség, mit az erő szerethet.c Magával egy rangra, 
lelki világának körébe még nem kivánja felemelni a 
nőt: "Eszem elég van nekem, énmagamnak, erő s nagy- 
ságért nem kebledre hajlok, sem a tudásért. Te csak 
virág légy, drága csecsebecs, haszontalan, de szép, -—- 
s ez érdeme.xc AK férfi önérzet e kicsinylésnél ma- 
rasztja még, de mikor eszménye ujulva felcsillan, meg- 
sejti, hogy Eváját is stisztult alakbanc fogja feltalálni. 
Magz a nő is a küzdeni induló férfitól búcsut véve 
mintegy a  végfordulatot jósolja meg: :Tört remény- 
nyel, ha megjösz, szived e szün menhelyet talál.c 

E menhely őrangyalául találjuk már Miltiades ne- 





29 


jét, kinek antik szobrán valóban a kereszténység hajnala 
dereng, — hű nő és odaadó anya, nemének eszmény- 
képe, ki már világos tudattal bir fenkölt rendeltetésé- 
ről. Amit előbb Pharao kedvese csak sejteni volt ké- 
pes, arra ő most egyenesen rá mutat mint végső vi- 
gaszára, éltetőjére a küzdés alatt majd összeroskadó 
férfinak. Lucia :nem zöld babértc de csakis családi 
enyketx kér férje számára. A családi boldogság az, ii 
hÁdámra vár, és minek sejtelme, hogy tudattá érlelőd- 
jék lelkében, hosszas kiábrándulásokon keli átesnie. Ek- 
kor ismeri meg, minő lényeges rendeltetést juttatott a 
végzet az ő létében a nőnek, kit addig kevésbe vagy 
sokba vett, de mindig félreismert. 

Miltiades-Ádám többi eszményének összetörtekor az 
egyetlen épen  maradtat, a nőt sem akarja  kimélni: 
mégis ez egyben talál megnyugvást. -Te nő, ki — úgy 
rémlik szivemnek — egykor lugast varázsoltál nekem 
a sivatagba, hogyha még fiamból polgárt nevelnél tisz- 
tes anyaként, bolond vagy: méltán gunyol a leány, ki 
festett arccal a bordélyban ül. Örülj, mulass, tagadd meg 
az erénytic De hogy elszáll a paroxismus, enyhülten adja 
meg magát sorsának. A nőnek, mint minden nemes kép- 
viselőjének láttára a végpercekben megnyugvás száll Ádám 
szivébe. A dolgok  ujjáalakitására azonban mégsem a 
Lucia kitüzte irányban halad, mert a reformot csak a 
nő eddigi viszonyának szélső megváltoztatásával hiszi 
elérhetni. Kéjben keres kielégitést, hogy a tehetetlenség 
kinjait találja, és mert sem Hercules erejével, sem Proteus 
változatosságával nem rendelkezik, érezni kezdi, hogy a 
gyönyör csak a lankadottnak üditő ital "s annak halál, 
ki habjaiba dülc. Szive e zsibbadás közt is meg-meg- 
dobban. Sergiolus-Ádám érzelmesen suttogja az ölében 
ülő kéjhölgynek: :Miért is dobog szived annyira, nem 
nyughatom felettec. A nő sietteti érzelmeinek világosabb 


VET ONZZÁSTL ÁT SÉKEL TRE TETT IATA ATTYA EAT TV LT ZET KÖRNER ENE 
30 


kifejlődését, a nő ad előre hangot a már szállóban levő. 
mámor utóizének, ürmöt vegyitve az élvezetbe, a sivár 
kiábrándultság előérzetével és egy nemesebb mult visz- 
sza-visszaálmodásával. Éva az, kit a romlott kor kipusz- 
tultakor Ádám magával szemközt talál. Meglepetve kiált 
hozzá: :S te. itt, mondd mit keressz, hol a halál az 
örömet kiölte?c Éva vonja el a fátyolt, mely eddig az 
igazságot elfödé szemei elől, Éva kelti jogos önérzeitel 
eszméletre őt: :S nem ott van-e helyem, ahol te vagy? 
Bh, vajmi sok nemes érzést találtál volna e kebelben, 
hol csak mulékony kéj után kutattálc. R nő fogékonysága 
érzi meg legelsőbben a mult tévedését, és midőn e tu- 
datnak ő hangot ad, a férfinál — is utórezgést kelt: 
"És önmagamban isc — sóhajtja utána Ádám. — Ismét 
a nő jelöli tehát ki a jövőre követendő . célt. 
Megkezdődik aztán a végletek közt hánykolódás: ami 
előbb eszközzé volt aljasítva, azt a célon tulmenő rajon- 
gás földietlen szentté magasztosítja ezután. A józan kö- 
zépút elvét csak a Lucifer kiábrándultsága ismeri. :Ilyen 
őrült fajzat a tied, — oktat az itt is mentoroskodó Luci- 
fer; majd állati vágyának eszközéül tekinti a nőt és dur- 
vult. kezekkel letörli a költészet himporát arcáról, ön- 
magát rabolva meg szerelme legkecsesebb  virágitól; 
majd istenül oltárra helyezi és vérzik érte és küzd hasz- 
talan, mig terméketlen hervad csókja el. — Miért nem 
tekinti és becsüli nőül, nőhivatása megjelölt körében?c 
De ha a férfi téved a nő helyzetének felfogásában, az 
utóbbi még kevésbé tud eligazodni önmagának megitélé- 
sében, magára hagyatva: úgy, hogy amiből a férfi a he- 
lyes középút elvét vonja le kiábrándultan, abból a nő 
a ledérségnek okszerüségére von le rendszabályt. :Minő 
őrült nemünk!c — szól Éva könnyelmü kiadása, Helén. 
Ha az előitéletekkel szakit, vadállatul rohan a kéj után, 
a méltóságot arcáról letépi és megvetetten sárban tén- 





fereg. Ha nem szakit, önárnyától remeg, mástól s magá- 
tól elrabolva a kéjt. Miért nem jár középen?z Ugyan- 
azon okoskodási menet, mint Ádámnál, ugyanazon sza- 
vak, de sophisticus következtetéssel. 

Eddig a férfi s nő, ha tévedtek is kölcsönös  vi- 
szonyuk felfogásában, együtt tévedtek; mostantól kezdve 
azonban mély űr nyilik köztük, s ez űr két oldalán, 
bár egymáshoz közeli, elválva halad útjuk; a nő, mint s 
scsodás kevercse rossz s nemesnekc, a férfi jobb fe- 
lét magával viszi, megbénítva lelkének szárnyalását. Elébb 
a lovagerény, a középkor ascefismusával döfött tőrt a 
férfi szivébe, most tudományos buvárlatai közt bénítja 
meg a férfit a nő gyarlósága. Keppler-Ádám, hogy neje 
hiuságának eszközt szerezhessen, elárulja,  megfertőz- 
teti tudományát, sz édelgést űzve belőle; lelkének mégis 
"lemondás, csalódáscx kinjaitól kell vonaglania: "Oh, nő, 
ha te megbirnál érteni; ha volna lelked oly rokon velem, 
minőnek első csókodnál hivém, te büszke lennél ben- 
nem s nem keresnéd kivül a boldogságot körömön! Oh, 
uő, mi végtelen szerettelek, szeretlek most is, ah de 
táj látnom, mily nemessé lenné szűd, ha nő lehetnél! 

.. . Elválnék tőled, szivemet kitépném, ha fájna is, tán 
nyugodtabb lehetnék, s te is nélkülem boldogabb le- 








hetnel; de együtt kell tűrnünk, míg a sir feloldc. A mo- 4 
dern kor házasságtörési drámáinak előhangja ez, ke- na 
serű rezignációval szőve át, kibékítő vég hián:  Ma- Hő 
dáchon sehol annyira nem érzik szubjektiv szenvedés, b 
mint itt. Fájdalma ugyan nem teszi igaztalanná és ne- A 

w, 


mes elfogulatlansággal mondatja Kepplerrel jónak a nőt, 
ruházza minden bünét a korra; de ép maga Keppler vallja 
meg, hogy ő átalakítólag tudna hatnia kor bünös szel- 
lemére, ha igaz nőiesség varázsa állna mellette. Midőn pi 
mint Danton, egy-egy nőben látja megtestesülve a múlt : 
hagyományaiból egyfelől az örök igazat és szépet, más- 








32 


felől a jelen felzavart rút szenvedélyeinek állatiasságát: 
ép annak tudata kelt benne reményt egy tisztultabb jövő 
iránt, hogy az előbbi alak, az eszmény örökre élni fog 
és lassan elfoglalja a világot, noha az utóbbi, a vad 
erőszak ideiglenesen diadalmaskodik. A napjainkbeli szo- 
ciálizmus nyomora közt, hol önzés, nyegleség, a bün ösz- 
szes fajai virulnak: a nő, ki minderre költőiség báját 
vonhatná, szintén. elsilányul s elsilányultában megutál- 
tatja Ádámmal e rémképeket, tova üzi körükből. De a 
határon, mielőtt uj utjára lépne, megtisztult nőiség int 
felé biztatólag, a viszontlátásra. 

HK phalanstére ész-világában, a férfi és nő végre 
megérti egymást, de ezúttal már a társadalom lép közé- 
jük, mint amely a sziv legnemesebb indulatait, az éden 
e kései sugarait, az anyaszeretetet, a szerelmet őrültség- 
nek tekinti. Most ébred Ádám annak tudatára, mi volt 
egész multjának rugója: "Mi a világon nagy és nemes 
volt, mind ily őrülés!lc A szellemvilág régióiba haszta- 
lan távozik e föld sarából, ide vágyik vissza, ismét a 
nő mellé: "Aztán meg ő! meg ő! El kelle tőlünk annak 
is maradni? Szerelem és küzdés nélkül mit ér a lét?c S 
csakis akkor akar felhagyni a küzdéssel, midőn a nőt 
teljesen lealjasulva találja: midőn az éden visszájában, 
a kihűlt földön az utolsó emberpárral, a nő álattá Sü- 
lyedve lép elébe... 

Igy látjuk a nőt a férfi sorsának kiinduló pont- 
jává, egész létünk központjává téve: a végső nagy for- 
dulatot is ő idézi elő. A megsemmisülni akaró embert 
ő adja vissza az életnek, midőn az összes emberiség 
csalódásaiért az emberi lét, a családi élet enyhével kár- 
pótolja. Ádám, ki öngyilkosságra indult, arról értesül, 
hogy apaság vár rája. Ha Byron írja az "Ember tragé- 
diájátc, Ádám most szentségtörő átkokat zúditna az 
égre, amiért így megtagadtatott tőle, hogy öngyilkos- 








33 


ságával az összes emberiséget megválthassa a jövő nyo- 
morától, s amiért neki apjává kell lennie a szenvedésre 
született világnak. A Madách Ádámjának bizonyára nem 
sokkal több megnyugvást nyujthat, tapasztalatai után, a 
családi élet boldogsága, mint akár a Byron Cainjának. 
Mégis a Madách AÁdámja ebben talál végmenedéket. 
Ezért porba hull az Ur előtt erélytelen, dacra nem ter- 
mett lelke; megnyugszik abban, hogy öntudatos eszmé- 
let helyett minden skepsis nélkül robotolja az elébe sza- 
bott munkát, amihez csak egy belső sejtelemtől nyer 
útmutatást. Ennek a sejtelemnek megtestesü- 
léseként a nő áll oldalánál, sbalsors s szerencse 
közte.") 


12... 


darabjában a nőre vonatkozó szórványos reflexiók közt 
szintén pesszimizmus utóhangjai csendülnek meg: :A nő 
vágya a férfiéval nem versenyezhet, oly lent jár.c sKöl- 
tőileg veszed a nőt, csalódol; prózailag vedd s élvezni 
fogsz.zx De általában visszaesésről alig szólhatunk itt, 
ha nem téved Bérczy, midőn azt állitja e töredék- 
műről, hogy az az életet, az srEmber Tragédiájávalc 
szemben, svidám, könnyű oldaláról akarta festenic. 


Modern Könyvtár 128. 3 





AR MÜVÉSZ 
:[ 


Az a hiánya a fharmóniának, mit Madách eszme- s 
érzés világában tapasztaltunk, képezi művészetének is 
főjellemvonását. 

Ifjukorában egyszerre exact és spekulativ tudomá- 
nyokkal foglalkozik. Az ész istenségét teszi jeligéjévé, 
De ugyanekkor egész füzet szerelmi verssel lép fel, ha- 
bár csak baráti körben. A reflexióhoz, bölcselő elmél- 
mélkedéshez azért hajlik tulajdonkép, mert ebben talál 
. ellensulyt forrongó indulatainak. Igy aztán karöltve je- 
lentkezik nála a tomboló szenvedély és a rideg okos- 
kodás. Madách első sorban mint saz elegiai és filozófiai 
elmélkedés, mély meghatottság és keserű gúny költőjec 
szerepel, vagyis mint a félig s egészen kihült kedély- 
nek szószólója. Tény, hogy legművészibben sikerült köl- 
teményei a merengés szülöttei;t) hogy legmerészebb al- 
kotása filozófiai alkotás terméke. De azért nem kevésbbé 
jellemzetes Madáchot a  pathos szilaj — csapongásában 
szemlélnünk: merészebb mérveket, gigászibb aránytalan- 


X) Emlékszel-e? Dalforrás stb. Az utóbbi egyetlen 
a maga nemében, s azon művek közé tartozik, melyek 
egymaguk biztosítják egy költő hírnevét. 








35 


ságokat költészetünk fel nem mutat. Itt egész Kraft- 
genie minőségben jelentkezik a költő. 

Erről az oldalról, rhapsodiái s ama töredékek mel- 
lett, melyek szétmarcangolt szivének vérző darabjai, drá- 
mái mutatják főleg. A dráma az a műfaj, mely legjob- 
ban megfelel az ily költői egyéniségnek: a Sturm- und 
Drangperiod emberei mind drámaköltők voltak, a francia 
romantika e téren vivta meg nagy harcát, s Katona 
meg Czakó alkotásai is e térről valók. 

Hogy költőnk sekélyes komikai ere dacára Aristo- 
phanest kisérelte meg utánozni, ezt mint jelleméből ki- 
folyó kuriozumot vehetjük tudomásul: bennünket komoly 
szinművei érdekelnek közelebbről. Ezeknél a műforma a 
határokon túl tágítva, az irodalom ama felemás  mű- 
fajává alakúltan mutatkozik, melynek  könyvdráma a 
neve, s melyben rendesen legkevesebb a drámai és leg- 
több a könyv, esetleg épen a pamílet-elem. K színszerű- 
ség itt csak keret, melybe bizonyos tendenciák megtes- 
tesülései beilljenek; a költő kevésnek tartotta, hogy egy- 
maga monologizálja el eszméit, egy csapat aiakot ve- 
zet tehát elénk, hogy külön-külön szócsövül használ- 
hassa mindannyiukat. Ugyszólva, az egész darab csak 
valamely eszme, az ezt fejtegető tirádák kedvéért ké- 
szült. Legjobb esetben egyes helyzetek kedvéért, me- 
lyeknél inkább a jelenetben kifejeződő gondolat érdekli a 
költőt, mintsem alakjai; inkább ezek külső attitudeje, mint 
benső életünk. Tévedés volna tehát mint előadásra szánt 
műveket venni tekintetbe e drámákat, mikor még a szin- 
szerüség kezdetlegesebb feltételeit is nélkülözik: hiszen 
Mózes-ben Jehovának szinről-szinre megjelenítése is 
az utasítások közt van. Egy szindarabnak különben is 
logikailag összefüggő, kerek esemény, szabatosabban 
szólva: cselekvény képezheti tárgyát, melynek hullám- 
gyürüje a keletkezés, elpattanás s elsimulás folyama- 


35 





tá áss 
ar. 


a a 
tág át 
2 ao tás a als. 


36 


tán megy keresztül következetesen. A könyvdrámánál 
azonban vagy túlterhelt, vagy túllaza a cselekvény, mely 
itt voltakép csak esemény. Igy Madách néhány óra tar- 
tamába szoritva akarja lefolyatni előttünk a zsidóknak, 
Egyptomból Palestinába vándorlását; majd meg Csák 
bukásának végnapjait hetekké nyujtja, magától a katasz- 
trófából alkotván öt felvonást. Mindezt politikai célza- 
tosságból teszi: t. i. hogy itt :a nemzet és elveszett 
dicsőség nagy sírjax köré idézze, már szabadságharcunk 
előtt, a mult nagy árnyait; amott viszont egy nagy 
nemzeti vérkeresztség példaképétől élessze az absolu- 
tizmus korában reményünket. E célzatosság mellett el- 
enyészik a művészi szempont; a szerkezet oeconomiájáról 
alig szólhatni, hisz mintaképül Shaksperenek is legtö- 
redékesebb alkotásai, a  history-k szolgáltak, amelyek 
szentesitésére . Németországba külön aesthetikai elmélet 
keletkezett a Genieperiod hatása alatt. 

Csakhogy a mi Shaksperenél e műveket művé- 
szileg is becsesekké teszi, és ami egy Kraftgenienél a 
költészet és őrültség képzelődései közt határt von: az 
émberalkotó, a jellemző képesség, Madáchnál tulajdon- 
képen ez tanuskodik drámai erejének fogyatékosságáról. 
Alakjainak nincs rendes érverésük: vagy lázban, vagy 
végkimerültségben szenvednek; magatartásuk ünnepiesen 
feszes, cothurnusi föllengzésüktől egy olyan lépést sem 
tehetnek, mely ráillenék az utcakövezetre; a fenség és 
torz közt hánykolódnak, a természetesség középutja zárva 
van előítünk. Energiájuk dagályba fúl; egyszer ihlet- 
ségtől vannak megszállva, máskor meg részegségtől ve- 
szettek; hol nymbustól környezvék, hol sárban fetren- 
genek. Következetesen végig fejlesztett jellemrajzot ne 
kivánjunk. 8 

Mózest idézzük itt példakép, mint akiben leginkább 
tudta Madách megtestesíteni a nagyságot. 








(án 104 


87 


Az ismeretlen származású hős mint Pharao ke- 
gyence s a zsidók ellene lép fel; születése titkát meg- 
tudva, nem hull alá fényes röptéből, csak irányt változ- 
tat, zsarnokból népszabadító lesz. Bátorságra akarja ih- 
letni népét, de csalódván, számüzi magát és a családi 
magányában várja a tett percét, melynek késte miatt 
lemondás környezi. rÖrök várás az élet, s  véghatá- 
tárán nem megnyugvás, de fáradt unalom oldatja meg 
velünk vándorsarunkat.c Végre üt a perc, a szabadság 
apostolaként áll elő, hogy aztán a kiábrándulás, a cél- 
tévesztett élet tragikuma érje utol őt is. Ami Ádámnak 
végmenedéket nyujtott, a szerelemről és családi boldog- 
ságról Mózes rég lemondott, mert ra férfi nem csupán 
szeretni van teremtvex — :ki jobbat nem tud, szeres- 
sen; kit a végzetnek érintett keze, annak szeretni nem 
szabad.c Lemondásának emléke alatt megszállja a té- 
pelődés: :kimondjam-e magamra, hogy bolond ábránd- 
dal lettem vénné? Ujra kezdjek megtört kebeliel egy 
új életet?c De e imadáchi kedélyhangulat csak ideigle- 
nes nála; ismét fölemelkedik csüggedéséből, önfeláldo- 
zással váltja meg az ellenséges fatumtól a népet, mely e 
megváltásra későbbi nemzedékiben tán érdemesnek bi- 
zonyúl. Mózes ama demokratának eszményi hőse, kit 
Madách költeményeiben a csalódás bosszusága és a re- 
mény türelme közt ingadozónak tanultunk ismerni. Mó- 
zes csakugyan nem egyszer valósággal magyar Ppoliti- 
kusnak mutatkozik: mint ilyen köt végperceiben a népnek 
lelkére, a nemzeti törvény és a hazai föld tisztelete imel- 
lett, radikális gyülöletet az idegen ellen az új hazában. 

Madáchnak egy nagyobbszabásu alakjában sem nyi- 
latkozik oly egyszerű, igazi pathossal a lelki fenség, 
sehol ily huzamosan nem szárnyal költőnk a költészet 
magasabb régióiban. S ime, e hős, ki elég következetes 
lény volt eddig, a szinmű közepétől kezdve őrületroha- 


"a újÖSÜ d (lá TANYA AR EY MLOL VT VEG 9 él AS Aba 1 ásza tá 8 Vé Hah 
38 


mokba esik; alászáll piedestáljáról és hitványnyá tör- 
pül. Mikor népét elinditja, egy halott anya és egy meg- 
gyalázott testvér követi. Ő e kettős csapástól ihletet, 
ösztönt nyerve kiált fel: "Oh egy őrült s egy halott 
kísér, ki merné állni utamat?c Azonban ki merné hinni, 
hogy e fenséges vezér, kit tulvilági hatalom pártfogol, 
kevéssel előbb azt tanácsolta népének, csináljon egy 
kis hasznot magának és az utolsóvacsorához kölcsönkért 
ékszereket rakja zsebre, ugyis eleget nyúzták őket az 
egyiptomiak. Igy használta fel itt szerzőnk a biblia nai- 
vitását. Mózes legyilkoltatja a nép kilenctizedrészét, és 
a  halálhörgésekre vad gúnynyal feleli: Azt hiszed, 
uradnak az lehet feladata, egy gyáva rossz népnek ha- 
zát szerezni? Ne hidd. A nép csak dőre eszköz egyes 
nagyok kezében, akik a világtörténetet vérével irják. 
A nép az eszköz, én a végrehajtó.c Aki igy egyesíti 
magában egy ókori zsarnok vérszomját és egy modern 
szociáldemokrata történetbölcseletét, az sarokba szorítta- 
tásakor meghunyászkodva fordít köpönyeget; majd meg- 
a felsőbb gondviselés parancsával takargatózik, tehetet- 
lenségét szájaskodással palástolja. Egyik percben orgyil- 
kosságot rendel gyáván el, a másikban szerelmi édel- 
gésnek adja át magát: mintha csak valamely konvencio- 
nális tragédia konvencionális szsarnokác-tól kölcsönözte 
volna költőnk e torz vonásokat. 

Említsünk meg egy nőalakot is ugyane műből. Ma- 
."dácnh költészetében nincs művésziebben  körvonalozoti 
alak, mint az episodicus Amráé. Miltiades és Keppler 
neje mellett foglal helyett, a nőiességet egészen uj ol- 
daláró! képviselve, mint aki merő dac és inger, legyőzetve 
is csábító, daemon. Az ifju hős Józsue és foglya, a 
moabita lány közti párbeszédek, a harmadik felvonás 
végén meg a negyedik elején, a drámai művészetnek 
egyes foltok dacára is, mesterileg szőtt példányai, minőt 








; 4 A AD ÁNAÁT 


39 


Madách sem produkált többet, sőt meg sem közelitette, 


Ime az 


Jozsué : 
Bmra : 


Józsué 8 


ABmra : 
Jozsué: 
Bmra : 
Jozsué :; 


Ahmra : 


Jozsué: 


Bmra : 
Jozsué: 


Amra : 
Jozsué : 


Bhmra : 
Jozsué : 


Bmra : 


egyik jelenet: 


Nos szép húgom, még mindig oly komor vagy? 
S miért mosolyogjak ? Tán reád pimasz? 
S nem inkább rám-e, mint azon esetlen 
Harcosra, akitől kinyertelek. 
Verjen meg érte népem istene! 
Ah, ah, erősb enyém, majd az megóv. 
Ugy nincs előtte törvény és igazság. 
Mindig csak duzzogsz. Mondsza, illik-e 
Galambszemeknek ily vadul forogni? 
Lágy ajkaidnak jobban illik-e 
Igy bigygyeszkedni, mint csókolni szépen? 
Bizony kár, hogy megvonta tőled isten 
Mindazt tenni, ami csak valódi kecse a nőnek, 
Oh ne hidd, — ne hidd! 
Tudom én mindazt, hogyha van kinek. 
Hát nincs-e most is? Hisz láttad magad, 
Hogy kardom élesebb, gyorsabb kezem, 
Mint hősödé volt. Szivem is talán 
Felér övével. Kísértsd csak meg, Amra! 
Veszejtsen el az ég, ha megkísértem. 
Térj észhez, Amra; ládd, urad vagyok, 
S még sem szolgálóul bánok véled. 
Bánj úgy velem hát. Inkább hordozom 
Vizcsöbrödet, mint hallom mézszavad. 
Megbánhatod még s késő lesz talán, 
Hogy ily hideg valál. Oh Amra, kérlek. 
Ne kérj, — parancsolj. 

Nem parancsolok. 
Majd jobbra fordulsz, bizom istenemben. 
Rosszabbra válsz te, — bízom istenemben. 


(III. felvonás vége.) 


Még csattanósabb a IV. felvonás 1. jelenetének 
vége, hol Amra már félig megingatta Józsuét: 


Jozsué: 
Bmra : 


Csitt, csitt, ne többet: meg ne hallja Mózes! 
Csitt, csitt, ne többet: meg ne hallja Amra! 





40 


AK szereplő személyek lelkébe uj meg uj gyújtó- 
anyagot lövel az ilu párbeszéd, minden sor a felszított 
indulatoknak  fellángolása, fokozatosan növekedő hév- 
vel. Élénk párharc ez és nem puszta szóvita, még pe- 
dig térfoglaló, eredményes harc: a ripostokban a szilaj 
indulat dolgozik. A pointeszerű befejezés, hová a pár- 
beszéd következetes fejlesztéssel emelkedik, a dráma- 
irás egyik leghatásosabb elemében tanúsít virtuozitást. 
De a legközelebbi jelenetben már vége mind ama drá- 
mai bonyodalomnak, mi az expositióból igérkezett: Jó- 
zsue lemond a szerelemről, azaz felpakoltatja megúnt 
imádottját, haza küldi, akár mennyire rimánkodik ez, 
mintha valami elcsapott cselédet hallanánk: :Ah lelkem 
Józsué, ne hidd, ha hetvenkedném is, ne hidd, hogy tőled 
válni kivánnék!c Az elébb mind csak ama szavakat adta 
volt a költő az alak ajkára, mik villámfényként hasít- 
nak be a lélek mélyébe s ott mindent látni enged- 
nek egy-egy percre; most az egész megváltozik. Az 
eszményinek tervezett jellem Madáchnál gondol egyet 
s jobbra-balra fintort vág arcával: ha egy Mi- 
chel-Angelo vagy Rafael ecsetét véltük látni, csak egy 
szemkáprázat, s esetlen mázolás áll előttünk. A való 
korlátai közül kiszabadult képzelet az őrültségbe csapong 
át féktelenségében. 

De szerkezettől s jellemrajztól eltekintve is, cse- 
lekvény és alakok általában mind egy Kraftgenie szin- 
padához méltó járulékok Madáchnál. Alig van drámája, 
melyből a nagy csataképek hiányoznának, bár a szin- 
falak hátmege ezeknél nagyon igénybe vett tér. Örült, 
bohóc, orgyilkosok szintoly nélkülözhetetlen  stylszerű 
"népség és katonaság.c 

Bz egyes helyzetek, a jellemeknek  megfelelőleg, 
mind feszültek, hatáskeresők, a parodiáig túlzottak néha. 

Olyan egy-egy jelenete mint egy nagyot akaró kezdő 








41 


mázolása, ki abszurdumig vitt, szószerint vett metapho- 
rákkal akar hatni. (Csák haldoklása.) 

RA stil csak az eddig tapasztaltaknak lehet tükre. 
Mintha meg se várná Madách, hogy a lelkében fel- 
bukkanó sejtelem fogalommá körvonalozódjék, egész ala- 
kulatlan voltában siet annak hangot adni; csak kifeje- 
zettnek tudhassa, amit közleni akart, egyébbel nem tö- 
rődik. Ezért kimeríthetlen tárháza a bombastoknak, a 
szó szoros értelmében képtelen, mert elképzelhetetlen 
hasonlaioknak; kifejezései triválisok, majd még észel- 
lenesen mesterkéltek; erőltetett szóösszetételeinek jelen- 
tése egészen elütő a célzottól; a nyelvtan legkezdetle- 
gesebb szabályaira se ügyel az egyes szóalakoknál. AKzon- 
ban viszont mennyi erő, mennyi báj helyenként! Ma- 
dácn drámáiban s kisebb költeményeiben nem ritkán 
oly hatalommal kezeli a nyelvet, hogy költői nyelvünk- 
nek leghatalmasabb művészére, Vörösmartyra emlékez- 
tet. Technikai tehetetlensége sem egyéb tehát, mint aki 
nem íorrt s igy összhangra mindig nem jutó tehetség 
töredékessége. 


II. 


Rzok a tárgyak, melyeket Madách feldolgoz, ijel- 
lemének felelnek meg. Ha elbeszélést ir, oly vadromantika 
lázálomképei száguldanak át agyán, hogy a leghajme- 
resztőbb rémregényíró se mulja felül; itt mindaz a 
szenvedélyesség szabadjára engedve, minek a drámák- 
ban fék alá kelie szorulnia, őrültek házába jutott az 
olvasó. Elbeszélő költeményeiben init sem enged Vö- 
rösmariy szilaj fantazia-csapongásának (A Rom Szel- 
leme); néha csaknem másolja kalandozását (Angyai 
Utja, melyen Moore és Vörösmarty Hedvig- 


dok dr Vá ísaááó EZ rés lMÉL e RÉ LEÉT 6E lt JÁ aan MG EÁK fzlska KAT ot sss katéss 4. de té 
ota. v 


42 


jének hatása együttesen jelentkezik); még a Vörösmarty 
által alkotott eszményi nőneveket is átveszi (Csilla, Hajna, 
Zenő). Előszeretettel választ az ótestamentomból moti- 
vumokat, s ezek közt legmegragadóbb a Nabukodo- 
nozor álma. Nabukodonozor álmában összes birodal- 
mát legyilkoltatja, aztán a kihalt világban egyedül bo- 
lyong a végpusztulás rémképei közt, mig a föld :"megren- 
dül alatta és nagy hirtelen óriás koporsó ürjévé le- 
szencx, mibe ő bele hull, hogy örökre tetszhalottként 
feküdjön ott. E bizarr eszme oly erőteljes vonásokkal 
van kivíve, minőkkel Hugó Viktor szokott remekelni; 
ily észbontásig legfölebb a bizarrság ez apostola szokta 
csigázni képzelmét; nem hiábaistartozott Hugo V. Ma- 
dáchnak már ifjukorában kedvencei közé. A végpusztulás 
rémképe különben minduntalan üldözni látszik  Madá- 
chot; a téli tájak a kiégett földnek képét varázsolják 
elébe, határozottan előlegezve az :rEmber Tragédiájá- 
nakc XIV. szinét.) Rokon képpel, ha nem is ily ri- 
deggel kezdődik az a török legenda, mely az utolsó 
itéletet tárgyalja, különben jelképes moralizálással. E 
költeményben, mint a következőkben, egyre rohamosab- 
ban csökken az ihlet heve, s a reflexió erősbülő hidege 
a légkör hőfokát mintegy az :PEmber tragédiájáhozc 
átmenetül módosítja. Az Első Halott erkölcsi elmél- 
kedéssel ad erőtlen visszhangot Byron-Cain kétségbe- 
esett tépelődéseinek; Loth egy Cassandra szerepére kár- 
hoztatott lágy rezignáló. A Nő Teremtetése, para- 
bola, a nő kettős lényüségéről, angyal-démon voltáról: 
az "Ember Tragédiájánakc főbb szereplői közűl az 
Urat s Lucifert vezeti elénk, még pedig eltérő kiadás- 


xX) E szinnek érdekes ellenképe az Angyal Ut- 
já-ban a végső tableau, hol az északsarki élet a 
családi boldogság oldaláról van rajzolva, kedélyes genre- 
kép meleg szineivel. 








43 


ban. Az ur s:pajkoscs ötletből teremti a földet, s rajta 
sönképére férfit, mint bábot a  gyermekszinpadra, me- 
lyen olyan furcsa méltósággal játszik, szem elől elrej- 
tett sodronyon vonatvac; mig Lucifer nemes szenvedő, 
ki törhetlenül küzd jogáért és kit a szerelem szentel 
meg, — erősen emlékeztetve De Vigny Eloa-jának Lu- 
ciferére. 

Az :Ember Tragédiájaz már a fantázia szilajsá- 
gainak pihentetési periodusában született; a szerző nem 
annyira költészetének szépségével, mint az eszme me- 
részségével akar hatni; főcélja nem részletesen rajzolt 
képek sorozata, mintsem oly keret, melyben életnézeté- 
nek eszméit véglegesen meghányja-vesse. 

Innen ugy az egészben, mint a részletekben a 
vázlatosság. Madách a világtörténetnek csak feléből— 
harmadából ragadja ki tableauit; az így hagyott héza- 
gokat kereten kivül eső allusiókat, majd recapitulatioszerü 
jelképes felléptetésekkel pl. (a phalanstéreben) pótolgatja. 
Művében az ókor bölcselőinek nem jut külön hely: 
ami nagy munkát Keleten végzett az emberiség, annak 
ott semmi nyoma. Egyiptom és Hellas csak a politikai 
kormányformák szélsőségeit példázva jelennek meg; a 
középkor feudalismusa és hierarchiája hatalmas forron- 
gásaiban nem mutatkozik; renaissance,f") reformatio kép- 
viseletlenül maradnak. A Mediciek, Luther és Calvin, 
valamint az abszolutizmust megtestesítő XIV. Lajos mind 
nem találhatók itt; a mult század világromboló rázkó- 
dásai egy monarchistának, korunk létkérdései egy ide- 
álista szociálistának szemével tekintvék. Azuj világrészről, 
mely a körutjában egyre arrább húzódó civilizációt már 
is kicsikaróban van a vénhedt Európa kezeiből, mi em- 


tx) Későbbijegyzet. V. ö. Gobineau Renais- 
san ce-át.) 


z pe, meat - e 
edett ezt at dák a sz E Rahan án ar 


. 


k 3 


aa 


enSzét eaÉ s 


44 


iités sincs; a jövőtől mindössze a fourierismus rég hi- 
telvesztett ábrándjaihoz visszatérést vár. Mellőzve ama 
fizikai raifináltságot, mi a jövő nemzedékek szervezeté- 
ben egyre nagyobb arányokat fog ölteni s az egyre 
silányuló kültermészettel szemben a létet vajmi sajátossá 
alakítja majd át, egyenesen Helmholtz, Dubois-Reymond") 
természettudományi jóslataira szökken, melyek az em- 
beriség végével foglalkoznak. Az egyes szinek kidol- 
gozását mi illeti, mindössze Athen, Róma, Prága ra- 
gadja meg képzeletünket: a két elsői már a tankönyvek 
gyermekkori reminiscentiái költőiséggel környezik. AK Lu- 
cia és fia közti vonzó jelenet maga csak egy fiatalkori 
drámából módositott kölcsönzés; a Keppler s neje je- 
leneteiről pedig már emlitettük, minő subjektiv érzések 
utóhangzása. A többire nézve, bár kivétel itt-ott még 
akad töredékesen, elmondhatni Szász Károlylyal, hogy 
"Madách eszmei magassága dacára, minden megindu- 
lás nélkül hagy, nincs benne költői ereje a kivitelnek.c 

De íly merész koncepciónak sikerült kivitele jöfor- 
mán a lehetetlenségek közé is tartozik: a világ összes 
korait s helyeit drámai jelenetezésekben jellemezni, a 
legshakspereibb erőt is megviselné. De épen ez a merész 
koncepció vall a  Kraítgeniere. Hogy Hugo Viktor a 
Századok Mondakörében ugyanily titáni ötlettel küsz- 
ködött, több esetleges találkozásnál: a szellemrokonság 
kifolyása. A :Tündérálomc tervrajzában a szinek össze- 
visszasága hasonlóan csak merész alkotásra hajlamát mu- 
tatja Madáchnak. Ime e töredék tervrajza, mely kevéssé 
igérkezik igazolni azt a  célzatosságot, amit Bérczy K. 
az egész műnek tulajdonitott, t. i., mintha saz embert, 
mint a lég tündérei iréfás szeszélyeinek játékátxc akarta 
volna festeni, a Szent Ivánéji álom módjára: :l. sz. 


tk) (Későbbi jegyzet. V. ö. Flammariont is.) 








46 


Tündérország. Ilona unatkozik, földre óhajt, hallja 
a költő hirét, hozzá készül. II. sz. A költő otthon. Apja, 
anyja szándéka a fiuval, ez készül ki a világba. Ilona 
megjelen, mint pórleány. III. sz. Hivatalszoba. Bál. IV. 
sz. Az összeesküvésnek rejtőzni kell. V. sz. Pokol. VI. 
sz. Herkules. VII. sz. Sámson. VIII. sz. Mária. IX. sz. 
Forradalom. Győzelemcsömör. X. sz. Bukás. XI. Szin- 
ház. XII. A költő otthon.c Mint látni, Ádámot itt a 
költő helyettesiti; Madách tehát e művében alászáll 
magaslatáról, egy kevésbbé egyetemes eszmének érzé- 
kitéséhez. Mellesleg megjegyezhetjük, hogy e imű kü- 
lönben egy másik szempontból is érdekes. Madách az 
"Ember Tragédiájávalcx lépett fel először s igy rá mond- 
ták általánosságban azt, ami pedig csak egyik időszakának 
volt jelensége, t. i., hogy inkább gondolkozó, mint költő: 
érdekes látnunk, hogy a :Tündérálombanc minden al- 
legoria mellett is, mint kalandozik a fantastikum vilá- 
gában . . . ) 
Tán nincs irodalmunkban mű, melynek eredetiségét 
annyi kibeszéléssel beszéltek volna meg, mint az :Ember 
Tragédiájáétcs. Részünkről bevalljuk, hogy Madáchban ke- 
vés invenciót s kevés alkotó erőt találunk; ha egy-egy 
nagyobb alak vagy hatásosabb eszme szökken lelkébe, 
időtlen-időkig elvesződik velük. Láttuk, mint fogalmazza 
ujra, sőt ismétli évtizedek mulva is ifjukorának peszi- 
misztikus kifakadásait; Mózes és Brutus alakjai már ko- 
rán lefoglalják képzeletét, az előbbit még aztán sem 
birja egykönnyen elodázni magától, hogy végzett vele; 
Brutus elől alkalmasint csak a halál ragadta el. Hogy 
az "Ember Tragédiájávalc mennyit foglalkozott, e tárgy 
első csirájánál észlelhettük. Lirai költeményeiben Vörös- 
marty mellett Petőfi s Arany hatása is feltünően érzik, 
kiket majdnem másol; egy-egy passzusuk úgy bevette 
magát emlékébe, hogy azt a maga egyéniségében ujjá 


zadaltk őő f dldsaka baba ék été e be Lét hó SÖRÉRT LÉ d VENEN AT EY NT TT VEZETETT META AT KERETEN 
1 c a s há ba vgy 


46 398 


olvasztani nincs elég ereje. Nagy műveiben is mindun- . 
talan reminiscenciákra bukkanni. Legsikerültebb drámá- 
" jában, Mózesben a Riedl Frigyestől emlitett shaksperei 
nyomok mellett nem egy Kraftgenie rokontárgyu műve 
szólalhatna fel tulajdonjog-kérdésben. Az cdEmber Tra- 
gédiája:, habozás nélkül kimondhatni, Goethe s Byron 
együttes hatása alatt fejlett. Már a  műforma azonos, 
olyan drámai költemény, ahogy ez ujkori misztériumokat 
elnevezték. Buyuron Cainjában Madách keretét s alap- 
gondolatát egyaránt megtalálhatni. A tableauk eszméje 
Cain olvasása után fejlődött ki Madách képzeletében. 
Byronnál ugyanis Lucifer így szól Cainhoz: 


— — — — I will show 

— — — — The history 

Of past and present and of future worlds (Act II.) 

Byuron Luciferje ugyan a praeadamitáknál, az ősvi- 
lág protophantasmainál kezdi tableauit és nem folytatja 
igéretének teljesítését. A kivitelnél aligha alaptalanul 
Shelleynek tulajdonithatni befolyást, kinél Mab királyné; 
Janthe szellemének szintén a mult, jelen s jövő büvké- 
 peit mutatja,") mindannak guintessentiáját, sőt még an- 
nál is többet nyujtva, mi Madáchnál található. Shelley 
az egyes szineket monodrámákká alakítja, beszélő sze- 
mélyeket léptet fel, amiben Madách drámai jelenetezé- 
sének, szineinek is benfoglaltatik csirája. Az "Ember Tra- 
gédiájánakc alapgondolatát ugyancsak Byron Luciferje 
mondja ki világosan; midőn igy szól Cainhoz: 


Chuse betwixt love and knowledge, since there is 
No other choice. (Ad. I.) 


t) (Későbbi jegyzet. Nem valószinű, hogy Ma- 
dách ismerte volna Maurice Scéve, XVI. századbeli lyoni 
költő művét, a Mikrokosmost, melyben Ádám meg- 
álmodja az emberiség jövőjét.) 








47 


Cainnak is a tudás és a szerelem közt lehet és 
kell választania, mint Ádámnak. Az álomkeret maga leg- 


kevésbbé vall invencióra. E pontban egyébiránt szem- " 


dvetünő az a rokonság, mit Lessing Faustjának tervrajza 
mutat, hol Faust Ádám álomkép gyanánt szerepel s vé- 
gig álmodja a drámát. Ez álomképet itt égi hatalom 
alkotta az ördög kijátszására, és az álom nincs for- 
dulat motivumává téve. 

Legtöbb és leglényegesebb a hasonlóság a Goetne 
Faustjával, amint Szász Károly kimutatta. Goethétől van 
véve a misztériumszerű keret, a prolog. Luciferben me- 
phistophelesi, Ádámban fausti alapvonások észlelhetők. 
RK főangyalok csak a Goethéinek elvontabb kiadásai — 
himnuszuk a nehézkedési törvényt zengi, valamint a To- 
wer vásárzsibajából összeolvadó karddal is csak  5:a 
Goethe kardalainak kivont szeszec, illetőleg ezeknek jel- 
képes módositása. Hozzá tehetjük, hogy a földszellem 
sem egyéb az Erdgeist pantheismusának ridegebb  ab- 
strakciójánál; a konstantinápolyi éj a Walpurgis éjnek 
szint ilyen szellemü társképe. Hasonló szellemü remi- 
niscencia gyanánt említhetjük a minden fantasztikus elem- 
től megfosztott towerbeli végső allegoriaképet. Madách 
a költőt minduntalan bölcselővé redukálja, mi közben 
majdnem felettébb utánoz. Keppler s tanítványa egy 
hajszálig hasonlítc Mephistóhoz és Wagnerhez, :mintha 
szabad fordítást olvasnánkc, úgymond Szász Károly. A 
Towerbeli személyek közt ralig van olyan, mely hasonló 
minőségben s rokonos szereppel vagy a sétajelenetben 
vagy Huerbach pincéjében elénkbe ne ötlenékc; nem 
csak szituációik azonosak, de szavaikat is :csaknem szó- 
ról-szóra ott leljük.c Faust első részének utánzatai közé 
sorozhatjuk még a Tankred-Izaura és Lucifer-Helén je- 
lenetet, melynek párdarabja Faust-Gretchen s  Mephisto- 
pheles-Miarta sétája. RB. phalanstérei tudós s áltanítvá- 


k. fe vé: úg 


48 


nyai közt srismétlődik némileg a már említett tanitványos 
jelenetc, de ezuttal megfordítva. A tudós vizsgálódásai 
s kémiai kutatásai felette emlékeztetnek a  Faust-féle 
eszmékre s Faust homunculásával csaknem szinről-szinre 
találkozunk.c A légüri vándorlás azonban már Cain légi 
utjának társképe, mint a csillagok rafaeli védszellemei 
is a prologban, Byron- meg Shelley-reminiscericiák. 

HK szerkezet, a fölvett forma nyulékonysága mel- 
lett is, szakadtáig van erőltetve. A prologon kivül egy 
elő s egy utójátékba van bekeretelve a tulajdonképi 
tárgy. Az egymásba skatulyázott álomképek némelyike 
megint külön keretté válik. Igy a  IKeppler-szinekben, 
hol a visszaébredés még erősebben növeli a hangulat- 
ban ama úgyis jelentkező anachronismust: álomphysy- 
chologiával ezt nem mentegethetni; egyrészt mert ugy 
a chaoticus zürzavar is jogosultságot követelhetne, más- 
részt, mert itt egyátalán szó sem lehet álomvilág sajá- 
tosságairól, bár a kompozició Madáchnál egyáltalán sze- 
ret igénybe venni eiféle szabadságokat. Igy az egyes 
szinek összefüggése sokszor erőltetett: Tankredtől Kepp- 
lerhez, innen a phalanstérebe, eminnen meg a  lég- 
. ürbe szökken a mű. Mig Ádám az egyik szin végén 
Szent Pál karján távozik, a másikban már, minden fel- 
világosítás hián, ismét Luciferrel jelenik meg. Még az 
egyes szinek sincsenek következetesen végig fejlesztve; 
igy a towerbeli megdicsőülés csak allegorikus célzatú 
operai látványosság, mi nincs összefüggésben az előz- 
ményekkel., 

Még gyöngébb a jellemzés, melynél az imént emlí- 
tett szabadosság szintén igénybe van véve. Az álomnak 
az a kettőssége, mit a német Doppelgángerei kifejez, 
az embertipusra lévén itt alkalmazva, Madách a jel- 
lemzési nehézségeken gyakran tul teszi magát. Mint- 
egy a német romantikának lélekvándorláshiítét alkal- 





49 


mazza, melynek értelmében az ember tudatában emlé- 
kezet gyanánt él a praeexistentia, sőt a jövőnek sej- 
telme is már meg van. E misztikus, az egyént több 
részleges egyénre oszlató hit, kevéssé költői jelképezés 
gyanánt jelen meg itt. Mig Faust a maga egyéniségében 
az emberiségnek egész lelki világát összpontosítja, Ádám 
a külvilág váltakozásában egyénietlenül el, az összesé- 
géből egyesekre szétoldott emberiségnek  individumait 
próbálgatja magára. Faust lélektani igazság; Ádám al- 
legorikus szerepcsere. Ádám mindegyre kosztümöt vál- 
toztat, mert egyik alakjának sem tud megfelelően érezni 


a eze. 


tán a csalódás és remény körforgását, s igy a világ- 
történelmi panorámának képváltozásait. Kor s helyhü- 
ség helyett, ami környezetének produktumául tüntetné 
fel az alakot, és igy a  korszellemnek tehetné hordo- 
zójává, főhősévé tehetné annak a nagy drámának, mit a 
világtörténelem egyes szakai valóban képeznek: ehelyett 
csak egy napjainkbeli bölcselőt állit oda költőnk, hogy 
az sorban próbálkozzék a legellentétesebb szerepekkel 
és alig fogott az égyikbe, már a másik után vágyakozzék, 
miután ilyennek léteztéről van tudomása. E szerepek 
Madáchnál mind tragikusakká vannak változtatva: Pha- 
rao, Miltiades, s a mi nevük, mindannyi mal-áa-propos 
született álmodozók, kikre a céltévesztett élet késő ki- 
ábrándulásának tragikuma nehezedik. K végső lemon- 
dás, a megbékülés aztán más irányzatot ad a befeje- 
zésnek és a maga kicsinyességében mutatja be e sze- 
repek vivőjét, Ádámot, kinek sorsa utoljára, végelem- 
zésben nem lesz az ember tragédiája. A pessimismusnak 
ez elhazudozása miatt a tragikus individuumok után 
Ádámnak, mint ősszülőnknek alakja tragikaiatlanul ál! 
elénk ismét, hogy a tragédia bevégeztével a lemondás 


Modern Köyyvtár 128. 4 


ans MEN adta vh att b Kr TV ta eg vé ON y 
ERTSE S LATTA ZT GY BT KENÉT NAA ZZTVTYS TÉN ENTTVBE ETV ZATTVVZETÉSANYT ÉRT 1 


drámája kezdődjék meg. A mű cime csak következet- 
lenségnek maradt meg, mintegy a merész befejezéstől 
elbátortalanulásnak elfelejtett bizonyitéka. 
A másik főalak, a nő, teljesen elesik. Az expositio 
e hibájára, mi a tulmerész terv meg nem valósithatá- 
sából eredt, Szász Károly mutatott rá. Madách ugyanis 
a nőnek itt éppen akkora szerepet jelölt ki, mekkorát — 
a férfiunak. De a nő mégis csak mellékalakként szere- " 
pel az álomképekben, mint csak kisérő társ. Hisz a mű 
alapgondolatával —— ellenkezőleg, az álom utóhatásának 
nyoma sincs. Az az alapjellem pedig minőnek :Éva leá- 
nyainakc ez anyja tüntetve fel, érthetlenné teszi, mint 
ölthet koronként nemes alakot a nőiség, az előzmények 
logikai folyományát meghazudtolva. Különben is Évá- 
nak alapjelleme egyáltalán nem állja ki az egyénités 
kivánalmait: Éva logikus fej, ki még Ádámnál is hama- 
rabb fog fel, minden szavában hideg okoskodó, úgy 
hogy Luczifer az első bölcselő gyanánt üdvözli őt. Tu- 
lajdonképpen Éva csak ugy sbölcseltettetikc a költő ál- 
tal, akár Ádám, akár Lucifer, vagy ép a földszellem. 
: Madách alakjainak családi baja mutatkozik itt is: 
az élettelen abstrakciók rajza, élő emberek helyett. Ádám 
elvont szóvitákat tart Luciferrel, ki pihenőül aestheti- 
kai elméletekkel is bajlódik, a francia romanticizmusnak 
hirhedt antithesis-kultuszát  dicsőitő Lucifer ellenében, 
Shakspere hivének vallja magát. Már a paradicsomból 
kiüzetésekor azon tünődik: "Hová lesz énem zárt egyé- . 
nisége ez ür közötte, anémet filozófiai stilben jártasságát ; 
bizonyitva. Ezért esik ki olykor a legfontosabb moz- 
zanatokban is szerepéből, igy felébredtekor, midőn dur- 
ván lekorholja nejét: "Miért is jársz utánam? AK férfiu- 
nak, a világ urának más dolga is van, mint hiu enyel- 
gés. Nő ezt nem érti s nyügül van csupán.x E nagyzó 
pessimistikus utóhang ellentmond a költemény alapesz- 








méjének, egész fejleményének, helyenkint valósággal cso- 
daszerüvé teszi Ádámnak deus ex machina féle Pál for- 
dulását. — Lucifer maga, kit oly naiv célzatossággal szidat 
Madách mindegyre Ádámmal gunyjáért, természettudo- 
mányi produkciói, bűvképei mellett, :közönséges skep- 
tikus bölcs; elmélkedései — néhol egy-egy kis szarvas- 
okoskodást leszámitva — elég közönséges emberi okos- 
kodástóls, az egész alak — Szász Károlylyal szólva 
— salaktalan abstractio c. 


x 


Madách napjainkig az irodalomtörténetében, rende- 
desen kizárólag az "Ember Tragédiájánakc költője sze- 
repel és méltán. Összes költészetének első tanulmányo- 
zója, Riedl Frigyes is arra a nézetre jutott, hogy e 
műben Madách nagy tehetsége sérett korában hajla- 
mainak és sajátságainak leginkább megfelelő tárgyat ta- 
láltc, olyant, :rinely nem kiván nagy  emberismeretet 
vagy egyénitést, tehát az allegoriát érinti, mely meg- 
türi az abszolut gondolatokat és egyáltalán nem lirai 
hangulat, vagy drámai jellemzés, hanem épen nagy esz- 
mék és mély értelmü koncepció eredménye. Előbbi mű- 
vei mind csak studiumok voltak e legtökéletesebb mű- 
véhez, mely szerzőjét legelső költőink sorába emelte.c 

Részünkről ugy hisszük, Miadáchnak sehol sem si- 
kerüli aránylag annyira elérni, mint az "Ember Trágédiá- 
jábanc azt, hogy képzeletét többé-kevesésbbé méltónak 
bizonyitsa egy nagyszerü concepcióhoz, hogy az elvont 
gondolatvilágba szinességet és lirai hangulatokat vigyen be 
és hogy esetleg az emberi sziv drámai jellemzésével is 
sikeresen próbálkozzék; habár el kell ismernünk, hogy 
az itt tulságosan is merész feladattal szemben, melyet 
maga elé tüzött, müvészi ereje is olykor kudarcot val- 
lott. 


517 





( 
Vik 
b 
4 
hé 





1 








JA NYVa? j kh Va. B 77és 


OSTWALD 
A TUDOMÁNY 


KELEN FERENCZ FORDITÁSA 








MODERN KÖNYVTÁR 
SZERKESZTI GÖMÖRI JENŐ 
106. SZÁM 


BUDAPEST 
ATHENAEUM IROD. ÉS NYOMD. RÉSZVÉNYTÁRS. KIADÁSA 









a Modern Könyvtár-ban megjelent egyéb műve: 


ta 49 a $; 4 
ILÁTLÁÁL EE NÉL a ars ré FYLEÁT NTI a PALOTA TÉT ő 





§ j ékts8 3 39 3 
t séget 
Minden tudás annál inkább 








OSTWALD-nak alt 


11 


Nagy Emberek. Fogarasi Béla forditása. 46. s ám 


hét, 


A forditó minden jogot fentart magának. 


A MODERN KÖNYVTÁR SZERKESZTŐSÉGE 
VII. KER., RÁKÓCZI-UT 54. (ATHENAEUM) 
TELEFON : 64—02 


4 





4 da 
7 ue 


ú 





. Ostwald Vilmos előadása az első Monista-Kongresz- 
szuson, Hamburgban, 1911. szeptember 10-én. 


MÉLYEN TISZTELT GYÜLEKEZET! 


HK leghivatottabb részről!) hallották az imént, hogy 
mily mértékben keritette hatalmába az emberi elme a 
világ legnagyobb, valamint legparányibb dolgait. Az em- 
ber a megkivántató munka-mennyiségek hijján ugyan 
nem birja pályájukból kisodorni az égitesteket, de hosszu 
évekre a legpontosabban előre meg tudja ezt a pályát 
határozni. Fel tudja használni a külömböző égitestek 
egyidejü pályafutásának ismeretét arra, hogy páiyájukat 
évmilliókra megszabja. Másrészt viszont behatol a puszta 
szem előtt elrejtett világba, hogy megismerje sra pontot, 
melyből az élet fakadtc. Amit eddig a legmélyebb titok 
fátyla fedett, a nyugvó petesejt megtermékenyitését: ké- 
miai és fizikai reakciókra vezeti vissza. 

HK tudomány az az általános segitő eszköz, mellyel 
az ember a maga erejét ily roppantul kiterjesztette. 
A tudomány az a mindent lebiró szerszám, amely egy- 
aránt hozzáférkőzik a legnagyobb, mint a legparányibb 
jelenséghez, amely előtt épp ugy fel kell hogy tárják 
titkaikat a csillagzatoknak, mint az állati és növényi 


t Lásd: Arrhenias : Das Weltall . . , J. Loeb: Das Leben. Alfred Kröner 
kiadása. 





 adójötáktlákálákóólólákzllb a llkuatásásáb VÁLTAK 4 
"Wan 7 kB K ? xi 93 AT NYRR VT A EDYARNGYENTKBB NA 





4 


előadóit jellemezte, Önök bizonyára szintén azt a Dbe- 
nyomást nyerték, hogy nem annyira maguk a felfedezők a 
— kiknek páratlan munkásságát hálával ismerjük el — 
viszik az emberiséget a magaslatok felé, hanem maga a 
tudomány. A tudomány, mely napjainkban szerszámból 18 
önálló és független fejlődésü lénnyé vált. ; 

AK modern kulturfejlődés alacsonyabb fokain is na- 9 
gyon világosan szemlélhetjük a szerszámnak ilyen ön- 
álló lénnyé való fejlődését. Akinek alkalma volt egy — 
modern óriási gőzhajót apróra megfigyelni, a gépezetét — 
és kormányzó-készülékeit megismerni, az nem zárkóz- 
hatik el az elől a benyomás elől, hogy nem valami puszla 
géppel áll szemben, hanem egy roppant, autonom élő 5 
szervezettel, amely ugyan mint valami jámbor, tanulékony 
elefánt engedelmeskedik a vezetőjének, de hibás vagy 
avatatlan vezetést érezve, makacs lesz, kivonja magát 8 
vezetője akarata alól. Ilyenkor aztán a benne felhalmo- — 
zott óriási energiákat nem hogy az ember hasznára, de fi: 
kárára, sőt megsemmisitésére forditja. ; 
" . Még sokkal inkább ilyen benyomást nyer az, aki 


a tudomány valamely ágával foglalkozik. A tudomány Mé. Í 


a maga külön életét élő szervezet, mely vagy függet- Ba. 
lenül megáll, tekintet nélkül arra, hogy ez vagy az "aa 
az ember, ma vagy tegnap melyik részét tudja vagy — 
tudta. A tudománynak ezt a sajátosságát legvilágosab- — 
ban a tudomány történetéből ismerhetjük meg. Mint 
oktató gyakran tapasztaltam, hogy egy bonyolult és nehéz 
fejezetet ugy tudtam kezdő tanitványaimmal legvilágo- 
sabban megértetni, ha ennek a fejezetnek a történetét 
követtem és a gondolatokat körülbelül abban a sorrend- 
ben adtam elő tanitványaimnak, amelyet az emberiség 
azoknak a problémáknak a megvilágitása végett magá- ú 





ÖVERANAGÁTY GZ KORRA ÖK ÍNY GAGE NYLÉTE E ÉRÉTBLÁTÁNK TTOEÉ TB TAK RAN VEÉLMA S RAK ANT YY TEV) 


" 


. nak teremtett. Ily közel esik egymáshoz a tudomány 
történeti és logikai, fogalmi fejlődése, ennyire következetes 
a tudomány élete. Mindenütt azt a benyomást nyerjük, 
hogy a tudomány is, mint a szervezet általában, he- 
lyes sorrendben emelkedett fel az egyszerütől az összetett 
felé, mintha valamely saját életet élő, magát szabályozó 
és asszimiláló képességekkel biró lény volna. 
Természetesen megérthetjük, hogy honnan ered a 
tudománynak ez a sajátsága. A tudományt az emberi- 
ség legkiválóbb elméi mindenkor a legnagyobb erő- 
. megfeszitéssel fejlesztették. Miásszóval: a tudomány min- 
denkor ugy fejlődött, hogy a legcsekélyebb ellentállást 
kifejtő pontjain, a legkönnyebben lebirható helyeken nö- 
vekedett. Azután addig várt, mig akár a tudomány 
egyik mesgyés területének párhuzamos fejlődése, akár 
egy különösen nagy tehetségü elme feltünése kijebb nem 
tolta egy darabbal a legszélsőbb határt. A tudomány 
tehát szakadatlanul olyformán dolgozik, hogy létrehozza 
azt a maximumot, amelyre abban a korban egyátalán 
képes: azután be kell hogy várja, mig ezt a müvét 
tulszárnyalják. Teliát a tudomány természetes fejlődése 
ténylegesen a könnyebbtől a nehezebb felé halad, ami " 
a problémákat illeti. Másrészt belső kialakulása éppoly j 18 
gyakran az összetetből az egyszerü felé irányul, mert a 
legegyszerübbhöz, azaz a legátfogóbb és legáltalánosabb a 
tételhez a legnehezebben, tehát a legkésőbben jutunk el. 5 
RK tudománynak még egyéb, az élethez hasonló je- § 
. lenségeit figyelhetjük meg különösen napjainkban, midőn 
§ mindenki, aki a roppant birodalom egy kis darabját 
műveli, teljes világossággal átlátja, hogy mily csekély 
az a terület, amelyet emberi erejének végső megfeszi- 
tésével megmunkálhat, vagy csak megismerhet. Belát- ) 
juk, hogy a tudomány össz-szervezetében az egyes ku- 
tató csupán a sejt szerepét játssza. A tudomány to- 





[6 


vább él, épen ugy, mint az öÖssz-szervezet, ha egyik 
vagy másik sejt el is: tünik. Vannak fontosabb és jelen- 
téktelenebb sejtek, de a tudomány egész területén egyik 
Sincs annyira fontos, hogy -elpusztulásával az egész tu- : ú l 
domány megsemmisülne. Csupán kisebb-nagyobb kár ér- 
heti, ha a tudás az emberi koponyákból természetes 
vagy rendkivüli uton eltünnék. RK tudomány legnagyobb 
része ugyanis immár nem az emberi koponyákban, ha- 
nem az egyéntől független könyvek hagyományában van 
felhalmozva. A könyveken kivül van egyéb is, ami a § 
tudományok leltárához tartozik. Igy a kutatás hagyo- ! 
mányos módszerei, amint azok a tudomány központjaiban 
kialakultak és amelyek csak részben vannak könyvekbe 
letéve. De a tudomány legnagyobb és leglényegesebb . 
része. a könyvek maradandó formájában él. Ezáltal. 
lehetővé vált, hogy az egyes kutató minden személyes 
hagyomány nélkül ott kezdhet a munkájába, ahol a. 
másik — aki "egész másutt és gyakran más időben 
élt — abbanhagyta. A tudománynak ez a maga külön- 
álló élete oly erős és biztos lett, hogy nem képzelhetünk 
. el semmiféle katasztrófát a világ végpusztulásán kivül, 
amely a tudomány elpusztulását okozhatná, amint ez 
az emberiség. korábbi fejlődési fokozataiban oly nagy 
mértékben megtörtént. Képzeljük el a népek történe- 
tében a legmerészebbet: Európát elárasztja a sárga faj. 
Vajjon elpusztulna-e ezáltal az európai tudomány? Semmi 
esetre sem. Először is: mert az európai tudománynak 
erőteljes oltványai növekednek Északamerikában, ahol 
biztos őrizetben gondozzák a tudományos irodalomnak 
csak némileg is jelentékeny eredményeit, amelyeket Euró- 
pában kétezer év munkájával gyüjtöttünk össze. De ha 
Amerikát is elboritaná a sárga hullám, ott van Japán, 
ahol az európai tudomány csemetéje gyökeret vert és 
erős növekedésnek indult. A japán tudományos inté- 





U.ké.batiilás ípk sert auáldaneri 1 arts d, 2 ALAK FLÁGE LA MÉ A GÁ eye at MEDOL ÉL A MA Tehá Mk aa 1 [779888 
d. 1 ? té WV eb 0 vi 
1 G , v N d 9 


zetek kellően fel vannak. szerelve az európai tudomány 
odavágó irodalmával. A tudománynak, az emberi szel- . 
lem eme legnagyobb kincsének, a maga önálló élete 
olyannyira ellenállhatatlanul megerősödött, hogy nem tud-. 
juk máskép elképzelni teljes elpusztulását, mint ha a 
földkerekség összes felsőbb rendü emberisége elpusztulna. 
Ezért is nincs más emberi tevékenység, mely oly iga- 
zán nagy és állandó közkincse volna az emberiségnek, 
mint a tudomány. Legközelebb áll hozzá a müvészet és 
a vallás, de általános emberi: vonatkozásaikban. ezek is 
. ". messze elmaradnak a tudomány rhögött. A vallások az 
" —— emberiség fejlődése folyamán mindig számosabb és több- 
féle részre szakadtak és ezáltal szükségkép meggyöngültek, 
"viszont a tudomány mindinkább zártabb, egységesebb és 
. ezáltal erősebb lett. Gyakorlatilag semmi kilátás sincs arra 
nézve, hogy valamelyik vallás a többieknek: visszaszoritá- 
. sával az egész emberiséget meghódithatná. Mert az em- s8 
. beri szellem fejlődésének mostanáig átélt története . ahhoz a 
a kétségtelen következtetéshez vezet, hogy a vallások j 
visszafejlődésben vannak, ellenben a tudomány különö- ; 
sen az utóbbi évtizedekben duzzadó életerőt, hatalmas 
asszímiláló és gyarapodó képességet mutat. ; d 
K műiüvészettel ugy vagyunk, mint a vallással. A tudo- f 
mánynak nincs tősgyökeres, nemzeti jellege. A világ  bár- 
mely zugában feltalált tudományos eredmény jellegének 
és természetének minden megváltoztatása nélkül közös kin- 
csévé válik az egész tudományos közösségnek. AK müvé- 
szet ellenben mindenkor szükségképen hozzásiímul a kü- 
lömböző fajok és nemzetek különösségeihez és egyéni j 
sajátosságaihoz. Bármennyire igyekezzünk is például a: 4 
japán müvészettel megismerkedni, bizonyos, hogy az sóha- 
sem fogja az európaiból az áhitatos érzésnek azt a fokát 
kiváltani, mint a japánból. Az európai inkább tudományos, 
néprajzi érdeklődéssel, mint esztétikai érzéssel szemléli e 





müveket. Viszont megforditva a japán képtelen az európai 
mütárgyat valóban mütárgyként élvezni. Lehet hogy egyik 
vagy másik árnyalatát meg tudja becsülni, amelyik tán 
hazai miüvészetében nincsen kifejlődve, de érzésének az 
európai müvészet általában épugy idegen, mint nekünk a 
japáni. És ez többé kevésbé érvényes a közelebb rokon 
népekre és fajokra is. Ez éppen az ujabb, jobb müvészeti 
fejlődésnek az eredménye, hogy elismerjük a imiüvészet 
tősgyökeres természetét és hogy hozzá van nőve ahhoz, 
ami az egyes népcsoportokat egymástól elkülöníti. A mü- 
vészetnek természetesen vannak nagy területei, amelyek 
általánosan emberiek. De ezeket az általános emberi viszo- 
nyokat nem tudja a helyi, időbeli, egyszóval egyéni vonat- 
kozások hangsulyozása nélkül jellemzően ábrázolni, mert 
éppen ebben rejlik erejének a java. 

Látva a tudománynak ezt a sajátos különállását az 
emberiség egyéb szellemi tevékenységeivel szemben, fel- 
ötlik a kérdés: mi a tudomány lényege, mi a sajátos 
természete, mi okozza azt az általánosan emberi vonatko- 
zását, amelyet benne felismerünk? Csak gondoljunk mai 
ülésünkre, arra, hogy az egyik szónokunk a keleti tengeren, 
."a másik pláne az Atlanti oceánon kelt át, hogy előttünk 
beszéljen. És a leikesség, amellyel Önök mindkettőjüket 
üdvözölték és előadásukat megköszönték, kétségtelen tanu- 
jele annak, hogy mindkét férfiu oly gondolatokat fejtett ki 
Önök előtt, amelyek Önöket is bensőjükben foglalkoz- 
tatták, amelyek az Önök szivét, érzését és elméjét megillet- 
ték. Tehát sem földrajzi, sem nemzeti távolságok csöppet 
sem akadályoztak meg bennünket abban, hogy eme vezé- 
reink szellemi munkáját éppen ugy magunkévá fogadjuk, 
mintha velünk egy nyelvet beszélő honfitársaink lennének. 

A tudomány létezését nem ritkán a kiváncsiság 
általános pszikologiai tulajdonságára szokták visszavezetni, 
arra a szükségletre, hogy kivánjuk megismerni azt, ami 








előttünk van, amivel naponta érintkezünk. Amde mégis 
külömbséget teszünk tudomány és kiváncsiság között. Mig 
a dolgozó szobájában vagy a laboratoriumban kutató 
professzorra bizonyos — tán nem mindig megokolt — 
tisztelettel tekintünk, addig bizony egészen másfajta ér- 
zéssel viseltetünk az emberi ama csoportja iránt, mely sza- 
pora beszéddel tárgyalja a napi ujdonságokat. Másmilyen 
tevékenységnek kell hát lennie a kutató tudomány szom- 
jának és az átlagos ember kiváncsiságának. AK főkülömb- 
séget nyilván megtaláljuk a következőkben. Az átlagos 
ember kiváncsisága kicsiny, muló eseményekre vonatko- 
zik, amelyek csak kevés embert illetnek és amelyeknél 
keveset számit, hogy igy vagy amugy dölnek el. És minél 
fontosabbak és messzebbre kihatók ezek a kérdések, annál 
nagyobb tisztelettel tekintünk a kutató munkája felé, annál 
hálásabban köszöntjük azokat az eredményeket, melyeket 
munkája szül. 

A kérdéseknek szociális vonatkozása, általános emberi 
jelentősége külömbözteti meg a kutatás munkáját, a tudo- 
mányt bizonyos tények puszta tudásától. Bátran kimond- 
hatjuk, hogy minden tudás annál inkább tudomány, minél 
nagyobb a szociális jelentősége. 

Ezt a körülményt már a tudomány keletkezésének 
a történetéből is felismerjük. Köztudomásu, hogy minden 
tudomány a technikából, a természeti jelenségek ön- 
kényes kezelésénél szerzett tapasztalatokból származott. Az 
egyező és megismételhető fogások tették azt a tapasztala- 
tot, a tudásnak azt a summáját, amelyet a technikus 
utódjával hagyománykép közölt. Ezen alapult az egyesnek 
a fölénye versenytársai fölött. Ezekből az alkalmazott tu- 
dományokból vagy technikákból fejlődtek aztán fokon- 
ként a tiszta vagy szabad tudományok és pedig oly erősen 
és függetlenül, hogy néha szinte ellentét támadt a tiszta és 
az alkalmazott tudomány, a szabad tudomány és a tech- 


hid : Li ETL E Vaal 9 VNÉTN ? ZT ÁTAL VENA 70 ZENO 


10 


nika közt. Ez az ellentét nyilván helytelen, -mert elszakítja 
a leányt, a tiszta tudományt, az anyjától, a technikától. 
Ezáltal pedig elszakitja egyrészt a tápláló anyaföldtől, 
másrészt pedig — ami talán époly fontos — megfosztja 
az illetékes vezetéstől. Történetileg is ki tudjuk mutatni, 
hogy a tiszta tudományt ismételten oly férfiak vitték ha- 
talmasan előbbre, akik élénk összeköttetésben és szoros 
ismeretségben voltak a technikával, a gyakorlati élettel. 
Gondoljunk például a mult század egyik legnagyobb felfe- 
dezésére az energia törvényeire. Ezeknek első tételét egy- 
mástól függetlenül három férfiu formulázta, kik közül kettő 
gyakorló orvos, a harmadik pedig serfőző volt. E férfiak: 
Mayer, Helmholtz és joule. A második főtételt pedig, mely 
még sokkal nehezebb és finomabb gondolkodást követelt, 
Sadi Carnot fedezte fel, egy tüzértiszt és pedig miközben 
az éppen akkor gyakorlati használatba vett gőzgépről gon- 
dolkodott. Ha a mult század másik nagy haladását te- 
kintjük, az élőlények fejlődés-elméletét, vezető kutatóként 
ott találjuk Darwint, aki sohasem volt rendes értelemben 
vett tudós, akinek, mig az egyetem tagja, nem is támadtak 
ezek a gondolatai, hanem csak miután négu évig tartó 
világkörüli utjában a tényleges benyomások végtelen gaz- 
dagsága hatott az elméjére. A nyert tapasztalatok roppant 
változatosságát csöndes  visszavonultságban igyekezett 
összefoglalni és igy jutott alapvető gondolatára. 

Tehát ma is mindenkor legyen rá gondunk, hogy a tiszta 
tudomány meg ne tagadja dölyfösen anyját, a technikát. 
Az ilyen viselkedésnek nem szoktak elmaradni a rossz 
következményei. A tiszta tudomány, mint igaz és szerető 
lánya a technikának, tartsa vele fönn mindenkor a szoros 
összeköttetést. Az utján talált javakat hordja a házi tüz- 
helyhez, tegye a technika révén az emberiség közkincsévé. 
Ebben rejlik a tudomány nagy szociális jelentősége, ezen 
az alapon mulja felül értékben a tudomány az lösszes többi 
szellemi munkásságot. 








11 


Ha a tiszta tudomány egészséges és életreképes akar 
maradni, mindenkor vissza kell hogy térjen az al- 
kalmazott tudomány felé. Mert mi is voltaképen az 
alkalmazott tudomány? A felelet: az alkalmazott tu- 
domány prófécia, mely előre meghatározza a jövőt és 
kisérletekkel próbáját is adja annak, hogy helyesen és meg- 
bizhatóan tud próféciát mondani. Az olyan tudás, mely 
pusztán előbb megtörtént dolgok felderitésével foglai- 
kozik, hogy azt későbbi nemzedékek számára feljegyezze, 
puszta játék csupán és alig külömbözik attól az üres ki- 
váncsiságtól, amelyet az imént a tudomány ellentéteként is- 
mertünk meg. Csak annak a tudománynak van szociális 
jelentősége, amely mindenkorra kész a jövendőmoridásra, 
mely az emberiség jövőjének javitásán és nemesbitésén 
munkál. Viszont csak az ilyen tudománynak van jog- 
címe a társadalom támogatására és istápolására. 

Igen tisztelt gyülekezet! Hiszem, hogy Önök nem fog- 
nak engem a lapos és parlagi utilitarizmus szemrehányá- 
sával illetni. Ez a szemrehányás talán érdemetlenül érne, 
tekintve, hogy egész tudományos munkásságom a kémiának 
legelvontabb területeire szoritkozott. Talán igényelhetem 
azok után, hogy szellemi erőim teljességét a tiszta tudo- 
mány műüvelésének szenteltem, miszerint minden tudomány 
alkalmazhatóságáról szóló föltétlen és szigoru követelmé- 
nyemet a leggondosabb megfontolás eredményének te- 
kintsék. A 

Tekintve a tudás anyagának végtelenségét, okvet- 
lenül szükségünk van valami próbakőre, amellyel meg- 
itéljük, hogy merre irányitsuk első sorban az energián- 
kat és mit hagyhatunk figyelmen kivül mint kevésbé 
vagy egyáltalán nem fontosat. Ennek egyetlen próbája 
a gyakorlati jóslásra való alkalmazhatóság. Az igazi 
tudományt a hamistól, a skolasztikustól, megkülönböztető 
eme segédeszköz ma még kevéssé ismert és alkalmazása 


épen nem általános. Innét van, hogy napjainkban az 
igazi tudományok melleit rengeteg iömegü skolasztikát 
is müvelnek, ugyannyira, hogy a jelenkori egyetemi tudo- 
mányosság fele skolasztikus. Ide tartozik például a jogi 
oktatás legnagyobb része. Minden praktikus jogász meg 
fogja ezt erősíteni, ha rágondol, hogy mily keveset hasz- 
nálhatott fel egyetemi tanulmányaiból későbbi hivatásában. 
Egészséges irányu ellenben az orvosi és természettudo- 
mányi oktatás, ezeknél csak itt-oit találni rá a tudomány 
korábbi, fejletlen formáira. Ennek a jelenségnek az okát 
csakhamar világosan átlátjuk, ha meggondoljuk, hogy 
valójában csupán az u. n. természettudományoknak van 
igazán tudomény jellege. Készakarva beszélek az u. n. 
természettudozmányokról, mert amiként a természeten ki- 
vül semmi sincs, azonképen a természettudományokon 
kivül nincs egyéb tudomány. Ám régtől fogva meg szök- 
ták külömböztetni a sszellemi tudományokatce a ter- 
mészettudományoktól. Pontosabb elemzés a ient meg- 
állapított  karakterisztikum irányában könnyen felderiti, 
hogy épen ezen a területen virágzik a skolasztika leg- 
inkább. Hogy erről meggyőződjünk, vegyük elő igen 
alkalmas példaként a modern összehasonlitó nyelvtudo- 
mányt. Ezt a tudományt körülbelül száz év óta rendesen 
müvelik, de ezen idő alatt igazi tudományos eredményeket, 
amelyek a jövő megállapítását valamiképen előmozdit- 
hatnák, egyátalán el nem ért, olyannyira, hogy az em- 
beriség minden lényeges veszteség nélkül lemondhatna 
az összehasonlító nyelvészet összes eredményeiről. Aki- 
nek ez az itélet tulságos keménynek tetszik, az csak 
kérdje meg magamagától, hogy ezek az összes ered- 
mények milyen szerepet játszottak a saját vagy vala- 
mennyi barátainak életében és hogy vajjon máskép ala- 
kult volna-e az élete, ha nem lenne összehasonlító nyelv- 
tudomány ? 








13 


A tényleges viszonyoknak különösen világos áttekin- 
tését kapjuk, ha feltesszük azt a kérdést, hogy milyen 
kölcsönös vonatkozás van az egyes tudományok közt 
és hogy egyátalán van-e valamely törvényszerü vagy 
rendszeres összefüggés köztük? Itt természetesen csak 
a valóságos tudományok vétetnének számitásba, mig az 
áltudományok, a skolasztikusok önmaguktól elesnének. 
HK tudományok ilyen osztályozását sokszor megkisérelték. 
Ezek a rendszerek, egynek a kivételével, kölcsönösen 
elnyomták egymást. Csupán Comte Ágostoné, a fÍfrarcia 
filozófusé, az, amely némi kiegészitéssel és változtatással 
a tudományról alkotott mai felfogásunkhoz hozzáidomit- 
ható. B tudományoknak ez a rendszere természetesen 
a tiszta tudományokra vonatkozik. Az alkalmazott tudo- 
mányok, vagyis a technikák t. i. a véletlen napi szük- 
ségletek kényszere alatt állnak, miért is nem foglalhatók 
közvetetlenül logikus rendszerbe. RK tiszta tudományokat 
ellenben épen rendszerességük és törvényszerüségük jel- 
lemzi és ezáltal eleve megadják annak a lehetőségét, hogy 
törvényszerü és pontosan meghatározott összefüggésbe 
hozassanak egymással. Ez az összefüggés nyilvánvaló 
. lesz, ha megvizsgáljuk a fogalmakat, ezt a közös 
alapot, amelyen minden egyes tudomány fölépül. 

HK különböző tudományok lényegesen és jellemzően 
ama fogalom-csoportok szerint különböztethetők meg egy- 
mástól, amelyeket mindegyik tudomány kölcsönös össze- 
függésbe hoz egymással és amelyeknek következményeit 
vizsgálja. Ha sikerül a fogalmaknak rendszeres felosz- 
tását adnunk, akkor egyuttal megkapjuk a tudományok 
rendszerezését is. Ez a felosztás önként következik min- 
den fogalomnak abból az általános tulajdonságából, mely 
szerint minden fogalomnak van tartalma és köre. 
KA fogalom tartalmán a különböző részeinek az összeségét 
értjük, az egyszerübb fogalmakat, amelyek együtt ezt a 


u, A PgA OVON 


14 


különös fogalmat álkotják. A kő fogalmához például 
hozzátartozik a suly, a szilárd alak, a keménység, 
szin, sürüség, kémiai összetétel stb. tulajdonsága. Ezek az 
egyes fogalmak valamennyien egyszerübb rész-fogalmai a 
kő összfogalmának és ennek tartalmát teszik. AR kő fo- 
galmának körét viszont ugy kapjuk meg, ha minden 
tárgyat arra nézve megvizsgálunk, hogy bir-e a jel- 
zett különleges ismertető jegyekkel. Amely tárgyak a kő 
fogalmának részletes tulajdonságaival birnak, azok e fo- 
galom alá tartoznak és a kövek összesége alkotja a 
kő fogalmának a körét. 


Nyilvánvaló, hogy a fogalom e két alaptulajdon- 
sága, a fogalom tartalma és köre forditott viszonyban 
van egymással. Minél dusabb valamely fogalomnak a 
tartalma, annál csekélyebb azoknak a tárgyaknak a 
száma, amelyekre ez a tartalom illik, vagy amelyek 
ennek a fogalomnak megfelelnek — annál szükebb tehát 
a köre. Viszont minél kisebb az egyes tulajdonságoknak 
a száma, amelyek egy fogalomba összefoglalvák, annál 
több tárgy tartozik alája, annál nagyobb a fogalom köre. 


Minden fogalomnak megvan ez a két tulajdonsága 
és pedig ebben a jellemző megforditott viszonyban, ugy 
hogy ennek alapján az összes fogalmakat rendszerezni 
lehet. Kezdhetjük például oly fogalmakon, amelyek leg- 
kisebb tartalommal és viszont a legnagyobb körrel bir- 
nak, amilyenek: a dolog, csoport, rész, egyenlőség stb. 
és e fogalmakból egy tudományt alkotunk, amely tehát 
az összes elgondolható tudományok közt a legáltaláno- 
sabb és a legátfogóbb lesz, mivel ki fog terjedni gon- 
dolkodásunk minden tárgyára. Viszont a tárgyalt fogal- 
mak tartalmáról ez a tudomány a legszegényebb és 
a legkevésbé változatos közléseket fogja tenni, aminthogy 
a tartalom nagyobb gazdagságát szisztematikusan ki- 








15 


zárja. IIy módon keletkezik a legáltalánosabb tudomány, 
a logika. RA logika a különböző dolgokat csoportokba 
osztja és a fogalmakkal való bánásmódra tanit. 

Ha a fogalmakat kissé gazdagabban specializáljuk, 
akkor elérkezünk a mennyiség és nagyság fogalmaihoz, 
ennek a tudománya a mathematika. További spe- 
cializálás elvezet a tér és idő fogalmához, ez pedig 
a geometriához ésavele rokon kinematikához, 
a mozgás-tanhoz. E tudományok mind a dolgok általános 
tulajdonságaival foglalkoznak, ezért is egyátalán nincsen 
olyan dolog, mely nem lehetne a tárgyuk. A logika 
a legáltalánosabb a három tudomány közt, ennek ter- 
mészetesen minden dologhoz van köze. Már megszámlálni 
és megmérni nem minden dolgot lehet, a tér- és időbeli 
meghatározás pedig még további specializálást tételez föl. 

A tudományok első csoportját rendszerező-tudomá- 
nyoknak nevezzük. Ezek a legáltalánosabb tudományok, 
amelyek ezért immár a legaprólékosabban vannak ki- 
müvelve. Erről már az is könnyen meggyőzhet ben- 
nünket, hogy sem a logikában, sem a mathematikában, 
sem a geometriában semmiféle uj, nem várt, meglepő 
felfedezéseket nem várunk, holott a 17. és 18. században 
a mathematikai felfedezések a tudós társadalmat a leg- 
nagyobb izgalomba ejtették. Ezek a tudományok mai 
fejlettségükben lényegükre nézve megállapodtak és to- 
vábbi fejlődésük főkép azoknak a területeknek tökélete- 
sebb kimüvelésére szoritkozik, amelyek eddig kellő ápo- 
lásban nem részesültek. 

A rendszerező tudományokhoz csatlakozik a fizi- 
kai vagy energetikai tudományok csoportja. Ez 
a szervetlen jelenségek egész területét felöleli és az 
energetika nevet onnét kapta, hogy ebben az egész cso- 
portban az energiát ismerték fel főfogalomnak. A 
szimmetria kedvéért hármas felosztást tehetünk és meg- 


17 AY A 
ké di 
AT ÁRA 


16 


különböztethetiük a mechanikát, kémiát és fizikát. De 
épugy jogosult a mechanikát a fizikához számitani, amint 
viszont a fizika és kémia közé a fizikai kémát beékel- 
hetjük. Minthogy ebben a csoportban nemcsak három 
uj fogalomról, hanem ezek nagy sorozatáról van szó, 
ennélfogva egyrészt annyi fokozatot alkothatunk, amennyi 
uj fogalom jelentkezik a csoportban, másrészt ezeknek 
az uj fogalmaknak az összeségét némileg önkényesen 
nagyobb csoportokra oszthatjuk, amint ezt az imént tet- 
tük. Igy aztán a mechanikába sorozzuk, mint tudva van, 
a tisztára mechanikus jelenségek megfigyelését. Azaz eb- 
ben a csoporiban a dolgokat tömeggel és sullyal bi- 
róknak, valamint mozgató erők alá rendelteknek tekint- 
jük: megvizsgáljuk kölcsönös helyzetüket és időben 
végbemenő változásaikat, sebességüket és gyorsulásukat. 
Az energia-tan szempontjából e területen főkép két 
energia-fajjal van dolgunk: a távolsági- (disztancia) és 
a mozgási-energiával (eleven erő, kinetikus energia). 
Azonban a mechanikába tartozónak sorolják tágabb ér- 
telemben az energia némely más faját is, igy a felü- 
leti-, térfogati- (volumen), forima-energiát és még egye- 
beket. 

KA fizikához sorozzuk az anorganikus tudományoknak 
ama fejezeteit, amelyek egyébb energia formákkal, igy 
különösen az elektromos-, hő-, mágnességi- és végül a 
sugárzó energiával foglalkoznak, mig a kémiának laz anyag 
változása a tárgya. Napjainkban egy igen messzire ki- 
ható egységesítő törekvést észlelhetünk ezen a téren. En- 
nek az az eredménye, hogy nem csupán a hőt ismer- 
jük el mozgási-energiának, hanem a fényt is elektro- 
magnetikus jelenségnek tartjuk, sőt az összes mechanikai 
jelenségeket alárendeljük az elektromágnesség alaptörvé- 
nyeinek. Lehetséges tehát, hogy az anorganikus jelensé- 
gek összeségét, ideértve kémiát és nem csupán az energia- 





17 


1 . fogalmában, hanem az elektromagnesség törvényeiben is 





összefoglalhatjuk. Ebből az világlanék ki, hogy minden 
enegia elektromágneses természetü. De a fejlődés még nem 
jutott el eddig a pontig, jóllehet utban van feléje. 

Ha ezeknek a tudományoknak a szerepét vizsgáljuk 
a  kulturtörténelemben, azt találjuk, hogy az emberiség 
csak néhány évszázad óta müveli azokat rendszeresen. Mig 
a mathematikában vagy a geometriában, miként emli- 
tettük, többé egyátalán nem várhatunk uttörő és fölforgató 
felfedezéseket, addig mindnyájan szemtanui voltunk azoknak 
az uttörő és fölforgató felfedezéseknek, melyek körülbelül 
egy század óta a fizikai vagy energetikai  tudo- 
mányok terén tétettek. Elmondhatjuk tehát, hogy oly kul- 
tur-korszakban élünk, amelyben főkép a fizikai tudomá- 
nyokat ápolják és viszik előbbre, és amelynek jelle- 
gét az ily irányu felfedezések döntően befolyásolják. E 
körülményeknek megfelelően a logika, mathematika és ge- 
ometria alapfogalmai annyira be vannak sorozva a min- 
dennapi gondolkodásunkba, hogy művelt ember ellenök 
alig vét (—— még a geometriai hibák, jellemzően, a ieg- 
gyakoriabbak —), addig a fizikai tudományok alapfo- 
galmai az emberiség előtt annyira ujak, hogy agyvelők- 
nek ezekhez a törvényekhez való öröklékeny alkalmaz- 
kodása még be. nem következett. Az energia törvényei, 
melyek e csoport valamennyi jelenségeinek az előadot- 
tak szerint keretét alkotják, különösen annyira ujak a 
köztudatra nézve, hogy ösztönszerü elsajátitásukról ez- 
időtájt szó sem lehet. Ezértis korunk filo zofiai 
és nevelési munkájának főkép oda kell 
irányulnia, hogy az ener gia általános tör- 
vényei a mindennapi és rendes gondolko- 
dásnak alkotó részeivé váljanak. Az ener- 
getikának valóban döntő szerepe van a modern gondol- 
kodás kialakulásában. Mig a szellemi operációk teljesen 


Modern Könyvtár 106. 2 


18 


magából értetődően logika, a maihematika és a geomet- 
ria törvényei szerint mennek végbe, addig másrészt éppen 
nem tekintik magától értetődőnek, hogy a valóság je- 
lenségeit mindenkor az energetika törvényei szempontjá- 
ból itélik meg vagy hogy a valóságot csakis ezeknek a 
törvényeknek keretein belül keresik. Ezért is korunk első- 
rendü követelése, hogy az energetika törvényeit minden 
jelenségre következetesen alkalmazzuk, vagyis, hogy az 
emberi elmét tudatosan hozzá alkalmaztassuk a jelenségek 
általános törvényeihez. Í 

Végül van a tudományoknak egy harmadik csoportja, 
mely az élet fogalma köré csoportosul: ezeket a bio- 
logiaitudományoknak nevezhetjük. Köztük a fizi- 
ologia a legáltalánosabb, mely az összes élő lényekkel és 
élet általános jelenségeivel és törvényeivel foglalkozik. A 
fiziologián épül fel a pszikológia, azoknak az életjelen- 
ségeknek a tudománya, amelyek a központi idegrendszerrel 
és az ettől függő funkciókkal vannak összeköttetésben, 
az ugynevezett lélekről szóló tudomány. A pszikológia fölött 
áll mint harmadik e csoportban a szociológia vagy 
helyesebben a kulturologia, mely amannál fogalmi 
tartalomban gazdagabb, viszon a felölelt jelenségek kö- 
rére nézve szükebb. A szociológia az emberre szoritko- 
zik, azokra a jelenségekre, amelyek az embert az állattól 
megkülömböztetik, másszóval, ami az emberi kulturát 
alkotja. Ide sorozzuk tehát a kultura valamennyi különös 
formáit és megnyilvánulásait, ide tartozik a nyelv, tech- 
nika, jog és gazdaság minden ágának tudományos müvelése 
Ha tovább akarunk menni, egy külön tudományt szen- 
telhetünk a kultur-emberiség egy sajátságos csoportjának, 
a legnagyobb és legkiválóbb egyéneknek. Ez a geniális 
emberről szóló tudomány, ageniologia, volna. Ugyanis 
sikerült a Homo sapiens fajának e ritka példányai Sszá- 
mára nem csekély számu általános törvényt megállapitani, 








19 


ugy hogy de Candolle, Galton és mások alapvető munkái 
után valóságos racionális tudományról szólhatunk. 

A figyelmes hallgató talán feltünően hézagosnak fogja 
érezni ezt az előadást, amelyben a történelem nem 
szerepel külön tudományként. Ámde helyes megfontolás 
csakhamar meggyőz róla, hogy a történelem, mint az egy- 
kor megtörtént dolgoknak a tudása, valójában nem tudo- 
mány mindaddig, mig Ranke klasszikus formulája szerint 
annak a megállapitására szoritkozik, hogy rmilyen is volt 
tulajdonképen a mult.s Itt nyilván nincsen szó prófeciáról, 
következésképen tudományról sem beszélhetünk. Majd ha 
a történelmet tapasztalati alapként fel tudjuk használni a 
szellemi, gazdasági, jogi vagy egyébféle fejlődési folyama- 
tok megállapítására, akkor tudomány lesz: mert ebből a 
tapasztalati anyagból következtetést vonhatunk a jövőre, 
tehát felépithetjük az illető jelenségek praktikus ortalgerttaa 
történetük ismeretének alapján. ! 

Ebből önként következik, hogy a történelem annyi 
részre oszlik, ahány külön tudomány van. Van történelme 
a mathematikának, a pszikologiának, ugyszinte természe- 
tesen a jognak, a politikai viszonyoknak, gazdaságnak 
és a művészetnek is. Amit hagyományosan történelemnek 
nevezünk, az főkép a nagy politikai változásokra szoritko- 
zik, tehát a legfeltünőbb és az érdeklődést leginkább kihivó 
jelenségekre. De az emberiség kulturájára ezeknek távolról 
sincs akkora jelentőségük, amilyen ennek a hagyományos ér- 
deklődésnek megfelelne. Az emberiség tulajdonképeni. törté- 
nete a kultur-történet és ebben a technika történetének nagy, 
gyakran döntő szerepe jutott. Már az a tény maga, hogy 
mai napig nem irták meg rendesen, alaposan a technika 
történetét, legalább is nem ugy, hogy a politikai változások 
történetével megközelítően is összehasonlitható lenne, mu- 
tatja, hogy mily célszerütlenül és tudománytalanul művelték 
idáig szakmájukat az egyoldaluan filozófia és nem tech- 


2" 


, Ta TAANRAKÁR B 


20 


nikai képzettségü történetirók. A mai történetirás minden 
elfogulatlan szemlélőjének önként ajkára tolul az a kérdés, 
hogy hové vezet az elmult tények hovatovább apróléko- 
sabbá való feljegyzése és megállapítása? Hisz ez a vál- 
lalkozás nyilvánvalóan határtalan és meghaladja az em- 
beri erőt, mert lehetetlenség egy szükebb területre is ab- 
szolut teljességgel egybegyüjteni történelmi ismeretünket. 
A tudomány általános meghatározása megadja az előbbi 
kérdésre a feleletet. Ha a tudomány prófécia, ugy csupán 
azokat a tényeket kell megállapitani, amelyeket valamely 
módon jóslásra akarunk felhasználni. Ellenben mindazokat 
a tényeket, amelyek pusztán a mult megismerését szol- 
gálják, mint lényegteleneket mellőzhetjük. Abból, hogy a 
tudománynak jósolnia kell, kritériumként kapjuk, hogy tör- 
ténelmi megállapodás csak az oly eseményeket és az esemé- 
nyek csak oly részeit és oldalait illeti meg, amelyek ismét- 
lődnek, amelyeknek tehát általános vagy törvényszerü jel- 
lege van. Az egyszer megtörténő dolgok azonban egyben 
el is tünnek a földről és igy nem lehetnek tudományos kuta- 
tás tárgyai. A valódi tudomány csak a törvényszerü viszo- . 
nyok felderitésével foglalkozhatik, az egyszer megtör- 
tént események megállapítása krónika vagyis kiváncsiság. 

Kérdést kell tenni továbbá az alkalmazott tudomá- 
nyok vagy technikák szisztematikus rendje iránt. Habár . 
a tiszta tudományok alapján az összes elképzelhető al- 
kalmazott tudományok vagy technikák teljes rendszere 
megállapítható volna, ezt itt, mint tulságosan messzire 
vezetőt, mellőzzük. Valójában a technikák nem a fo- 
galmak terjedelme és tartalma szerint fejlődtek, hanem 
az emberi nem egyes szükségleteihez mérten, amint ezt 
a földfelület különös alakulása, az emberi szervezet külö- 
nös természete és végül a földön és a napjainkban 
egyszer ható tényezők feltételezik. Igy jelenleg a tech- 
nikai tudományokat leginkább alkalmaztatásuk területei " 








21 


szerint rendezik. Általában mondhatni, hogy minden tech- 
nikai tudomány bizonyos számu tiszta tudomány segit- 
ségére van utalva megoldandó feladatához képest. Az 
orvostudomány például egyike a legfontosabb technikai 
tudományoknak. Felhasználja az összes általánosabb tiszta 
tudományokat fel a. fizológiáig, sőt alkalomadtán a 
pszikológiát is, melynek különösen a lelkibetegségek meg- 
itélésénél jut jelentős szerepe. Sulypontja a biológia. Ha- 
sonlókép megtaláljuk a többi technikáknak is a suly- 
pontját, igy a mérnöki tudományokét a fizikában, a 
metallurgiáét és a vele rokon tudományokét a kémiában, 
a földmivelését a fiziológiában. Igy tehát minden tiszta 
tudományhoz hozzácsatolhatunk egy alkalmazott tudo- 
mányt, melynek amabban van a sulypontja és ezáltal 
elég kényelmes áttekintését nyerjük az összes alkalmazott 
tudományoknak és technikáknak. 

Azt kérdezzük továbbá, hogy mi lehet általában 
a tudomány tárgya? A felelet, hogy a tudomány terü- 
lete határtalan. Mindent földolgozhat a tudomány, nincs 
oly kérdés, hacsak valamely értelme és összefüggése 
van, mely az emlitett tudományok egyikének tárgya ne 
lehetne. A tudomány ugyanis abból a feltevésből indul 
ki, hogy a világon végbemenő összes események, mint 
természeti jelenségek valamely módon törvényszerűen 
vannak összekapcsolva, azaz hasonló körülmények közt 
hasonló módon ismétlődnek. Oly feltevés ez, mely az 
"emberiségre nézve mindenkor áldást jelentett és a tu- 
domány haladásához vezetett. Nem kell kérdeznünk, hogy 
abszolut helyes-e vagy sem ez a feltevés, amely nélkül 
egyátalán nem lehetne tudomány. Hisz évezredes ta- 
pasztalat szól mellette, hogy ennek az elvnek az al- 
kalmazása a mivelődés haladásához, a tudomány fej- 
lődéséhez vezet. Hogy egy hozzám közelálló példát 
mondjak, felemlitem az előbb vázolt tiszta tudományok 


pt OV RNI TTL TÁN MAL 
22 


közül a legmagasabbat, a geniológiát vagy a leg- 
kiválóbb emberekről szóló tudományt. Hogy gyakorla- 
tilag alkalmazhatóvá váljék e tudomány oly célból, hogy 
14—16 éves fiuk kiválaszthatók legyenek, kik hivatva 
volnának a nemzet érdekében később rendkivüli munkát 
teljesiteni, $) bizonyos szabályokat állitottam fel. Meg- 
előző tanulmányaim alapján nem volt nehéz kerekszámban 
tíz különböző ismertető jelet találnom, melyek az em- 
bereknek ezt a csoportját az egyivásu, de fejlődésre 
kevésbé alkalmas társaktól elkülöniti és ezáltal idejekorán 
különleges gondozásunkra utalja. B geniológiának ez a 
gyakorlati alkalmazhatósága egyelőre csupán papiroson 
van meg, mert még nem volt rá alkalmam, hogy a 
valóságban kipróbáljam. De ahogy például Abbe Ernő 
energetikai alapon nyugvó elméleti felfogását a munka- 
beosztás legjobb formájáról csakhamar kisérleti uton be- 
bizonyitotta a Zeiss-müvek nagy üzemében, ugy én 15 
remélem, hogy előbb-utóbb alkalmam lesz a megfigyelés- 
ből, tehát történelmi anyagból leszürt szabályokat kisér- 
leti vizsgálatnak alávetni és hatásuk helyesen bebizo- 
. nyulván, azokat tudományos tételek rangjára emelni. 

7 Valóban nem ismerem életünknek egyetlen olyan 
oldalát sem, melyhez a tiszta vagy az alkalmazott tu- 
domány hozzá nem férne. És a tudományok eddigi sike- 
reiből azt a bátorságot meritjük, hogy a törvényszerü- 
ségtől látszólag teljesen távol eső eseményeket a kutató 
szemével vizsgáljuk, vagyis avval a kilátással, hogy 
megtaláljuk a bennük rejlő szabályszerüségeket és iör- 
vényszerüségeket. Ez a bizodalom nem kevéssé fog 
hozzájárulni ahhoz, hogy a tudományok uralmát messzi 


§ A geniológia gyakorlati alkalmazhatóságának kérdését Ostwald japán 
eredetü tanitványai vetették fel. L. Ostwald: Grosse Mánner c. művét. 


A forditó. 








23 


területekre kiterjesszük, amelyekhez eddig látszólag hozzá 
nem férhettünk. 

Föl kell még vetnünk azt a kérdést, hogy miben 
látjuk a tudomány célját és hatását. Feleletünk 
ugy szól, hogy a tudomány célja azonos egész létünk 
céljával. A tudomány ugyanis a leghathatósabb eszköze 
létünk fentartásának, fokozásának és emelésének. Habozás 
nélkül kimondom, hogy ez a cél: a boldogság. 
Ezzel elértünk az ethika alapvető kérdéséhez. 
Önök tudják, hogy mostanáig az ethikának legkülön- 
bözőbb megalapozását kisérelték meg, anélkül, hogy a 
probléma kielégitő megoldást nyert volna. Már a [eg- 
régibb időben hangoztatták azt a véleményt, hogy inin- 
den ember a boldogságot keresi és hogy az ethika fel- 
adata, a legnagyobb boldogsághoz vezető ut megjelö- 
lése. Ámde vallási, azaz papi részről minduntalan azt az 
ellenvetést tették, hogy az élet céljainak ilyetén kitüzése 
nagyon is alacsony, nagyon is közönséges, nagyon is 
emberi: magasabb célokat kell keresni. Csakhogy az eti- 
kának smagasabb rendüc megalapozása hiábavaló volt, 
mert amit a boldogság helyébe tehettek, az mind kivül 
esett az emberen, tehát sem bizonyitható, sem állandóan 
biztosítható nem volt. Beszéltek egy immanens erkölcsi 
tudatról. Ha tekintetbe vesszük a néprajzi tudomány ut- 
ján megismert etikai tények roppant sokféleségét, lehe- 
tetlen egységes erkölcsi fogalomról beszélni. AK tudomány 
megvilágitása mellett ilyen megállapítás lehetetlen. Tudjuk, 
hogy a lelkiismeret változó. Örökös erkölcsi törvény! Hon- 
nan vegyük? Talán az ugynevezett kinyilatkoztatásból, 
vagyis olyan forrásból, melyet mi monisták eleve meg- 
tagadunk, vagy talán az ugynevezett természetes erkölcsi 
törvényből? De mi egyéb ez utóbbi, mint annak a kornak 
és társadalomnak ethikai gondolkodása, amelyben az il- 
lető ethikus él, talán fokozva egy jobb jövő értelmében 


24 


való egynémely követelménnyel? Ám e dolgok sokkal ke- 
vésbé egyértelmüek és állandóak, semhogy rájuk lehetne 
alapozni olyan fontos dolgot, mint amilyen az emberiség 
egész cselekvésének a szabályozása. Ezzel szemben az 
összeség helyeslése az ethikai rendnek egyetlen 
immanens forrása. Ne tessék ellene vetni, hogy ez tul- 
ságosan alacsony és közönséges alapozás oly magas tu- 
domány számára, mint az ethika. Ennek az alapnak az 
alacsonysága nem objektiv okoktól függ, hanem csupán 
attól, hogy mi magunk mily magas vagy alacsony ethikai 
fokon állunk. Igy aztán csakhamar belátjuk, hogy az a 
legjobb ember, aki a legtöbb boldogságot terjeszti maga 
körül, aki a maga életét olyannyira harmoniába tudja 
hozni embertársaiéval, hogy cselekvéseiből semmi ellen- 
szegülés, semmi kelletlenség vagy épen szerencsétlenség 
nem támad, hanem kinek-kinek betelik a szive vágya, 
kölcsönös összhangban, a lehetőség szerint. Igy tehát rá- 
jövünk, hogy összes erkölcsi ideáljaink egyuttal szükség- 
képen szociális ideálok is. Az ethika valójában nem 
egyéb, mint embertársainkhoz való viszonyunknak a sza- 
bályozása, vagyis a szociális törvényeknek a foglalata. 

Igy tehát a tudománytól a legnagyobbat várjuk el, 
amit az ember e földön alkothat és elérhet. Gondolko- 
dásunk és érzésünk nem ismer magasabb és fontosabb 
célokat, mint azokat, melyeket egyedül a tudoimány tehet 
számunkra hozzáférhetővé. Ha arra gondolunk, hogy a 
népek ősidőktől fogva a legjobbat és legmagasabbat, a 
legbecsesebbet és legnemesebbet, amit elméjökkel felfog- 
hattak, az istenség nevébe foglalták, akkor viszont mi 
monisták a tudomány fogalmát emeljük arra a helyre, 
ahová a kevésbé fejlett elméjüek az istenség fogalmát 
tették. Mert az emberiség összes kivánságait 
és reményeit, céljait és ideáljait, amelye- 
ket eddig az istenség fogalmába süritett 





25 


össze, mi a tudományban látjuk megvaló- 
sitva. 

Természetesen, nem máról holnapra, hanem fokoza- 
tosan; mert a tudomány egyes ideáljai nyilván azonosak 
magának az emberiségnek az ideáljaival. Erről legjob- 
ban ugy győződünk meg, ha ráemlékezünk azokra a kü- 
lönböző jelzőkre, amelyeket az iskolában isten meghatá- 
rozása, illetve leirásakép tanultunk megismerni. Legelsőbb 
is mindenhatónak mondják. Mindenek felett, amit valóban 
ismerünk, a tudomány a legmindenhatóbb. Nap-nap után 
tapasztaljuk, mint lesznek oly dolgok lehetségesek, ame- 
lyeket eddig lehetetleneknek tartottak, ugy hogy végül 
nehezebb dolog problémákat kigondolni, mint azokat a 
tudomány által megoldani. Természetesen azt vethetni ez 
ellen, hogy a tudomány még nem tud mindent. Ezt elis- 
merjük, annál is inkább, mert a voltaképeni tudomány 
oly fiatal, alig két-háromszáz éves. Ámde a felfedezé- 
seknek naponkint megujuló folyamata biztosítéka annak, 
hogy idővel a tudomány egyik kivánságunkat a má- 
sik után teljesiti, egyik lehetőséget a másik után megte- 

. remti, ugy hogy gyors lépésekkel közeledik a Mindenható- 
ság eszméje felé. Azt mondhatják továbbá: a tudomány 
nem tehet semmit a természet törvényei ellen. Ámde hivő 
keresztények is kimondják, ha tanultak valamit a mai, 
azaz a természettudományból, hogy isten mitsem tesz a 
természet törvényei ellen, mert azokat ő maga alkotta 
és kötve van hozzájuk. Ebben a tekintetben tehát nincsen 
különbség a korszerüen elképzelt isten és a tudomány 
közt. 

Bzt mondják továbbá az istenségről, hogy legyőzi 
az időt és a tért, hogy a térben mindenütt jelenvaló 
és hogy örökkévaló. Ezek a jelzők megilletik a tudomány 
eszméjét is. Hogy az utóbbi években és évtizedekben 
mennyire eltüntek a térbeli akadályok és hogy mennyire 





26 - REN 


összezsugorodott a föld felülete a közlekedési eszközök 
haladása által, azt mindenki oly élénken érzi, hogy nem 
szükséges róla beszélnem. Épugy fölösleges külön kiemel- 
nem, hogy a közlekedés eme páratlan fellendülése tisztára 
a tudomány alkalmazásának köszönhető. Sőt bátran mond- 
hatjuk, hogy minden egyes ember mindenütt jelenvaló, 
hála a drótnélküli távirónak, mely ma-holnap a félvilágot — 7 
behálózza és ez bizonyosabb a papok-állitotta isteni je- 7. 
lenvalóság elméleténél. A tudomány épen igy legyőzi az 
időt, amennyiben irások, könyvek utján készen tartja le- 
tünt nemzedékek tudását a jelenkor számára és azt gya- 
rapitva és megjavitva a jelen munkásságával a. jövőnek 
átadja. Már előbb meggyőződtünk róla, hogy a tudomány 
az időtől és a népek sorsától függetlenné vált, hogy 
csupán az emberiségnek szinte teljes elpusztulása folytán 
tünhetnék el a világból. Teháta tudomány is a legnagyobb 
mértékben legyőzte a tért és az időt. 

Harmadszor: istent mindentudónak szokták mondani. 
Nos, nem kell bővebben fejtegetnem, hogy, amennyiben 
mindentudásról egyáltalán fogalmunk lehet, a  tudo- 
 mány valóban mindentudó. Mert hisz minden tudásunkat 
magában foglalja. A tudomány ideálja ugyancsak az ob- 
jektiv mindentudás, az az állapot, amelyben minden előz- 
ményből jósolni tudunk a belőle származó következmé- 
nyekre. Talán azt lehet ez ellen felhozni, hogy bizonyára 
vannak olyan elmult események, amelyek semmiféle nyo- 
mot nem hagytak maguk után, amelyeket tehát soha fel 
nem fedezhetünk és meg nem ismerhetünk. Ez helyes le- 
het. Ámde az olyan események, amelyek semmiféle nyo- 
mot nem hagytak maguk után, bizonnyal oly események, 
amelyek a legcsekélyebb hatással nem voltak reánk; mert 
ha lett volna hatásuk, nyilván épen ezek volnának azok 
a nyomok, amelyek létezését határozottan tagadtuk. Az 
olyan események pedig, amelyek jelenlegi állapotainkra 








HIT AA 


27 


semmiféle befolyást nem gyakoroltak, azok egyáltalán nem 
méltók a tudásra, mint oly egyes események, amelyeket 
előbb határozottan kirekesztettünk a tudományból. Tehát, 
ha a tudomány nem is mindentudó, mindamellett meg 
van az a tulajdonsága, hogy a tudást azokra a jelensé- 
gekre összpontositja, amelyek ránk nézve jelentősek, mert 
állapotunkat valamikép befolyásolják, viszont távol ma- 
rad azoktól a jelenségektől, amelyeknek nincsen jelentő- 
ségük. 

Negyedszer: istent felruházták a legfőbb jóság jel- 
zőjével, és ez körülbelül legutolsónak szerzett tulajdon- 
sága. Az ember imával fordul istenhez, ha szabadulni 
akar szenvedéstől és betegségtől, ha támogatást óhajt 
kivánságai és reményei tekintetében. RK tudomány itt is 
mérketetlen sikerrel váltja fel isten helyét. Mert a tudo- 
mány egymásután teljesiti összes vágyainkat, gátat vet 
a betegségeknek és meggyógyitja azokat, csökkenti, majd 
megakadályozza a szerencsétlenségek minden faját, meg- 
hosszabbitja életünket, gazdaggá és boldoggá teszi. Ter- 
mészetesen, a tudomány époly kevéssé teljesiti kivánsá- 
gainkat azonnal, miként az istenség, főkép pedig nem 
teljesiti azokat puszta kérésünkre. Komoly munkát kell 
végeznünk, hogy a tudomány rajtunk segithessen. De a 
tudomány megmutatja a legrövidebb utat, hogy a leg- 
kisebb idő és energia felhasználásával jussunk el óhaj- 
tott célunkhoz. AK tudomány nem teljesítheti azokat a ki- 
vánságainkat, amelyek ellenkeznek a természet  törvé- 
nyeivel. De ebben is nagyon hasonlit a fejlett és tisztult 
istenség fogalmához, mert a jóságos és mindenható isten 
sem teljesíti az embernek esztelen és ellentmondó kiván- 
ságait. Ilyen a tudomány is. Nem teljesiti azokat a ki- 
vánságainkat, amelyek bármikép ellenkeznek a természeti 
törvényekkel. Ha ugyanis efajta vágyaink teljesülnének, 
. akkor ezáltal mi magunk ellenkezésbe jutnánk a termé- 


28 


szeti törvényekkel és a világ folyása, mely a természet 
törvényeit követi, bennünket elpusztitana és megsemmi- 
sitene. Ha tehát a tudomány ilyenféle  kivánságainkat 
nem teljesítheti, akkor ebben is a jóságos, bölcs istenség 
módján jár el, mely meghiusítja azokat a vágyainkat, 
amelyek szükségképen romlásunkra vezetnének. 

Csupán egy pontban mutatkozik nagy, alapvető kü- 
lönbség az istenség fogalma és a tudományról alkotott 
fogalmunk közt. RK régi isten U r volt, akihez csak kö- 
nyörgéssel volt szabad közeledni és aki kénye szerint 
döntött. Az Ó-testamentumban szigoru és féltékeny isten 
ő, aki ellenségeinek erőszakos leigázásával, az engedet- 
lenek kiméletlen és kegyetlen megbüntetésével kénysze- 
ritette ki maga iránt az engedelmességet és aki hivei 
felett korlátlanul uralkodott. A későbbi, fejlettebb felfo- 
gás a régi kemény, szigoru, féltékeny istent átalakitotta 
egy jóságos, atyai, szelid istenné. De még ez is kor- 
látlan uralkodóként önkényesen itélkezett és vele szem- 
ben csak a föltétlen meghódolásnak, az alázatos kérés- 
nek volt helye. A mai tudomány természetesen tudja, 
kogy az istenség ilyetén fogalma merőben bizonyos em- 
beri, sőt néha tisztára papi ideálok summája volt, de 
ezt természetesen nem tudták azok, akik ezt a fogalmat 
megalkották, illetve a papságtól átvették. Itt nyilvánvaló 
különbség van a régi öntudatlan istenség-fogalom és a 
mai tudatos tudomány-fogalom közt. Mert a tudomány 
az emberiségnek önalkotta müve és nem ugy közeledünk 
feléje, mint valami korlátlan uralkodóhoz, kinek itéletét 
nem is sejthetjük, csupán alázattal fogadhatjuk, hanem 
becsületes, őszinte munkával járulunk elé- 
be. Kivánságainkat nem önkénye -szerint 
dönti el, hanem a természet törvényei sze- 
rint, amelyeken lényünk alapszik. 

Végül még a legfcntosabb megjegyzést. A theológu- 








29 


sok és filozófusok évezredek óta fáradoztak rajta, hogy 
döntő bizonyitékot hozzanak a szellemi, vagyis a világon- 
kivüli isten létezése mellett. Az eredmény negativ volt 
és valamennyi ugynevezett bizonyiték tévedésnek vagy 
hamis következtetésnek bizonyult. Isten létének bizonyi- 
tását tehát a személyes érzésben kellett keresni. 
"Az érzés mindenc. Ebből viszont az következik, hogy 
egy ilyen, tisztán személyes érzésből fakadó isten szo- 
ciális funkciót nem végez: mert az egyéni istentől nem 
vezet semmiféle fonál a közösséghez. Az istenség ilyen 
fogalma, vagyis inkább érzete teljesen cserben hagy ben- 
nünket azon a ponton, amely a modern embernek a leg- 
fontosabb. 

De ami itt hiányzik, azt megtaláljuk a tudományban. 
Először is létezése minden kétségen felül bizonyos; hisz 
láttuk, hogy mennyire független lett még az egyes kutató 
egyénektől is. Hatásai betöltik és irányitják egész éle- 
tünket. Mindez szociális uton és szociális célokért törté- 
nik, mert a tudomány általában csak mint szociális alaku- 
lás áll fönn. Ami hiányzott az isienség régi fogalmából, 
azt bőven és szervesen megtaláljuk a tudományban, amely 
ebben a vonatkozásban is megmutatja modern értelemben 
vett természetét. 





449 UNi 


Hl 
1845 




















He 
b 
ez 
Z 
a 
, 
: 
ra 
. 
g 
15 6 
s 
1 
í 
űj 
2 
ca e 
4 
y 


bet pe ; , 
40 tt iz ni a 
RG t éz 


Vita Ni. Vá 





4 é 
fa vé B sze elk ab 

fa dd als aa ide 4 aA A 

KN zta ET TAKE GEN Nt e HÁÁT nb nked 





PLEASE DO NOT REMOVE 
CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET 





UNIVERSITY OF TORONTO LIBRARY 








ETEK EZTET BNO NETRE EK TT 
SZ ESA EV TA INAST NSZ zt VONT 10 áz OLOAK TAT