Skip to main content

Full text of "Évkönyv"

See other formats


AZ IZR. MAGYAR 

IRODALMI TÁRSULAT 

KIADVÁNYAI. 



XIII. 

ÉVKÖNYV 

1901. 



BUDAPEST 
1901. 



^ 



ÉVKÖNYV. 



KIADJA 



AZ IZR. MAGYAR IRODALMI TÁRSULAT. 



SZERKESZTI 



A 
BÁNÓCZI JÓZSEF. 



1901. 



-=^í ^ ■ 



LfSf 
BUDAPEST. ^ 
LAMPEL E. (WÖDIANEE F. ÉS FIAI) 



CS. KS KIK. UDV. KONVVKKilESKEÜKS BIZOMANVA. 




Az Évkönyv irodalmi miinkálaiainnk i(tá)inijo)ndsa tilos. 



FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 



I. 

IRODALMI MUNKÁLATOK. 



HÓDOLAT VÖRÖSMARTYNAK. 

Születése századik évfordulójára. 

Nemzetünket kitüntető áldás, hogy a kiket mint leg- 
nagyobbjait bámul, egyszersmind legderekabbjaiként 
tisztelheti. Államférfiainkról nem szólva, költőinkről 
emelhetjük ki kiválólag, hogy jellemük előkelősége még 
elméjük kiválasztottságával is versenyre kelhet. Voltaire, 
Kousseau, Byron, Heine és mások emlékén a dicső- 
séggel a hibáztatás is osztozik, Goethének akadnak 
még ma is kárhoztatói. Ellenben Berzsenyiről, Köl- 
cseyről, Aranyról, Petőfiről, Tompáról csak hódolattal 
emlékezhetünk, egyiket-másikat közülök elragadhatott 
a büszkeség, az önérzet, de jellemük fényéhez alig ta- 
pad a gáncs porszeme. 

Mosolyt fakasztó túlzás lenne állítanunk, hogy a 
nagy lélek megtéveszthetetlen próbája, vájjon rólunk 
zsidókról miként itél valaki. De igenis mérhetjük ezen 
az Ítéleten, ki méltányos és ki elfogult. És mivel leg- 
dicsőbb költőink egyúttal a legigazságosabb érzésüek, 
csodálatosan jól esik, hogy pártunkat fogják, hogy mél- 
tánylásukkal találkozunk. Aranyról ez összefüggésben 
ismételhető, hogy a zsidó hitbajnokok hősi szenvedése 
lelkéig hat, hogy még a költészetben is megbecsüli a 



8 HBLLKR BERNÁT 

sajátosan felekezeti érzületet (1898. Évkönyv, 308. o.). 
Petőfit a tavalyi Evkönyvünk élén álló czikk mutatta 
be a bántalmazott zsidóság lelkes, sőt indulatos szó- 
szólójául. Most pedig, hogy Vörösmarty születésének 
századik évfordulója nemzetszerte ünnepre ad okot, el 
nem háríthatjuk magunkról azt a kötelességet, hogy 
szembeszállva ugyan Vörösmarty egyik-másik felfogá- 
sával, melyet tapasztalat és tájékozottság hiján a köz- 
véleménytől elfogadott, lerój juk hálás hódolatunkat 
azért a hozzá és az idők nagyságához egyedül méltó, 
határozott, nemes állásfoglalásáért a zsidók ügyében, 
melylyel még korának szabadelvű áDamférfiait is fölül- 
múlta vagy legalább megelőzte. 

VÖKÖSMAKTY ÁLLÁSFOGLALÁSÁNAK HÁTTERE. 

Az 1848 tavaszán több helyütt dühöngő zsidóüldö- 
zések, melyek elkövetőit Petőfi is lángsugárból font 
ostorával sújtotta, a zsidókérdést időszerűvé, égetővé 
tették, égetővé a szó legfájdalmasabb értelmében, mert 
hisz' égetett a seb, melyet testükön ejtettek és égetett a 
láng, melylyel hajlékaikat elhamvasztották. Politikus és 
hirlapiró alig zárkózhatott el e kérdés elől. Vörösmarty 
pedig némileg mindakettő volt. Benne állott a politiká- 
ban, mert tagja volt a törvényhozásnak. Erősen bele- 
jutott a hirlapirásba is. E lázas idők nem hagyták meg 
az olvasókban a fogékonyságot a költészet iránt, sem a 
költőben a nyugalmat a művészi alkotáshoz. 1848-ból 
Vörösmartynak csak három költeménye ismeretes, 
mindhárma az idő, a nap forrongó eszméinek, érzésé- 
nek terméke. Vörösmarty a nemzethez intézett szóza- 



HÓDOLAT VC)RÖSMARTYNAK <) 

tának közvetlenebb útját választotta : a hírlapi czikket. 
Munkatársa volt a Pesti Hírlapnak, melynek irányát 
1841-ben még Széchenyi « Kelet népe» ellen is tisztelő 
kímélettel, de elvszerű határozottsággal védte és munka- 
társa a Pesti Divatlapnak, melyet Vahot Imre a leg- 
szabadabb politikai szellemben szerkesztett. Mind a 
két hírlapban szól a zsidókról, de míg a Pesti Hírlap- 
ban csak pedzi ügyüket, addig a Pesti Divatlapban 
mintegy könnyítve lelkiismeretén odaadással fejti ki a 
kérdésnek minden oldalát, melyet lát, ismer vagy kép- 
zel. Czikkének czíme : Zsidóügy, megjelent a Pesti 
Divatlap május 13 és május 20-íki (22 — 23) számában. 
(Műveinek 1864-iki, censura korabeli kiadása nem 
közli, de igenis az 1885-iki teljes kiadás VII. kötete, 
352—361). 

E nevezetes dolgozat formailag ugyan elárulja a 
gyors hírlapírói munkát, de velejében Vörösmarty föl- 
fogását a zsidókról oly teljességében tünteti elénk, akár 
Eötvös József báróét az emancipatióról írt értekezése. 
Vörösmarty egyéb müvei itt-ott egy további vonással 
kiegészítik, de még részleteiben sem módosítják ebbeli 
fejtegetéseit. 

E czikkben vagy czikkekben (mert a többieket is 
belevonjuk) ketté kell választanunk Vörösmarty ítéle- 
tét a javaslatától. Ismeretei a zsidókról némileg fogya- 
tékosak és azért ítélete részben helyreigazításra szorul, 
de javaslatai, lényegükben, a legnemesebbek, tisztele- 
tünket, hálánkat követelők. 



10 HELLER BERNÁT 



VÖBÖSMARTY ÍTÉLETE A ZSIDÓKRÓL. 

Vörösmarty rendre megvitatja a zsidók ellen vetett 
vádakat : családi, vallási, üzleti elkülönzöttségüket, a 
kemény, különösen a földmivelöi munkától való ide- 
genkedésüket, tisztességtelen nyerészkedésre való haj- 
lamukat, erkölcsi, testi romlottságukat és mint mondja, 
rondaságukat. Nem dönti el, e vádak alaposak-e ; de 
mindenesetre méltatlanoknak bélyegzi annyiban, hogy 
általánosságukban olyakat is sújtanak, kik értelmi és 
érzelmi tekintetben, észben és erényben magasabban 
állanak megvetőiknél, gyűlölőiknél. És igazságtalanok 
annyiban is, hogy a zsidó faj bűneinek a nemzsidók 
okai, kik törvényeikkel bizonyos keresetekre és így 
bizonyos bűnökre szorították a zsidókat. A tárgyalás- 
ból átcsillan, hogy Vörösmarty maga is hisz e vádak- 
ban : a zsidó csalásra hajlik és erre eszközül gazdagsá- 
got gyűjt. Ez Mák Bandinak, Vörösmarty e czímű köl- 
teménye hősének is nézete, ki midőn szegénylegénynek 
készül a Bakonyba, abban bizakodik, hogy 

«ott terem a sok pénz vén zsidó zsebében.)) 

Midőn pedig a sors azzal bocsátja el a magyar embert, 
ki sérelmeiver zaklatja, hogy : 

«Legyen meg, a mit kértél, 
Csak hogy hasznát ne vedd», 

a köszönet nélküli áldás ekkép is jelentkezett : 



((Ha tán kapált vetett, 
A szomszéd elseperte 
A gabnát s szüretet. » 



HÓDOLAT VÖRÖSMARTYNAK 1 1 

Vörösmarty «A sors és a magyar ember*) e helj^éhez e 
jegyzetet fűzi: «A. zsidót nevezi a magyar szomszéd- 
nak.* (Kiméletességét jellemzi, hogy e magyarázatot 
nem nyomatta ki, hanem csak czeruzával jegyzetté 
saját példányába, a honnan Gyulai Pál közli.) 

A közfelfogásnak e félig elfogadott szemrehányásait 
Vörösmarty olyannal tetézi, melynek eredeti voltát han- 
goztatja. A zsidókérdésben kelet és nyugot erkölcsének 
mérkőzését észleli : a kereszténység a nyugati örökifjú 
alkalmazkodást mutatja, a zsidóság a keleti merev- 
séget; a nyugat az erkölcsöt, a kelet meg a kéjt kép- 
viseli. Hozzáteszi ugyan, hogy a nyugat gyakran kép- 
mutatólag csak hazudja az erkölcsi szigorúságot. A ke- 
reszténység kitűntető érdeme, hogy a gyermekek neve- 
lését a szülők fögondjává avatja. Az itt rejlő felszóli- 
tást, hogy t. i. a zsidóság a gyermekek lelkiismerete- 
sebb nevelését másunnan tanulja, ma már máskép 
mint mosolylyal alig fogadhatjuk. 

A milyen eredeti eme vád, olyan közkeletű volt egy 
másik: hogy a zsidók vallása babonás, észszerűtlen, sür- 
gős átalakulásra szoruló. Még a kik hivei is voltak a 
jogegyenlősitésnek, rendesen hozzáfűzték azt a kíván- 
ságot, hogy a zsidók mondjanak le vallásuk azon elvei- 
ről, inelyek válaszfalat tolnak közéj ök és a többiek 
közé. A legfőbb elismerésre méltó, hogy a zsidóság 
országos képviselete teljesen érezte : a jogegyenlőség 
föltétlenül megilleti, azért cserébe semmilyen vallási 
engedményeket tennie nem szabad. Semmilyen belső 
fejlődést, akármily sürgős is, nem szabad külső díjért 
siettetni. E tekintetben ((Magyarország s hozzákapcsolt 
tartományokbeli izraelita lakosok megbízottjai)) -nak 



1^ HKLT.KR BERNÁT 

levele az akkori zsidóság vágyainak és önérzetének 
értékes okirata. (Erről tüzetesebben tájékoztat: Dr. 
Bernstein : Az 1 848/49 -iki magyar szabadságharcz és 
a zsidók. Hatodik fejezet : A zsidók belügyei 217 264.) 
Vörösmarty állásfoglalása különös figyelemre méltó. 
is hiszi, a közeledő nemzet felé a zsidóságnak is kell 
közelítő lépést tennie. így sokan vélekedtek. De meg- 
okolása eredeti. Egy új, erős, szabad nemzet, mint 
Amerika (melyet politikai irataiban sűrűn emleget), 
minden föltétel nélkül fogadhat egyenlő jogok mellett 
minden elemet. «De mi magunk is nyakig levén babo- 
nában, balitéletekben, csak hogy számosabban mint a 
zsidók s náloknál hatalmasabbak, nem tehetünk egye- 
bet, mint őket minden visszataszító szertartásaik és 
szokásaik elhngyására szólítani föl, hogy részünkről az 
idegenkedőket társas körünkben s törvényhozásban a 
zsidók közelítő lépésének elébe menni kényszeríthessük. 
Midőn ezt tehetni fogjuk, egyszersmind saját gyarló- 
ságainkról mondottunk le, nem követelvén egyenlő 
szokásokat és erkölcsöket azoktól, kiket oly sokáig ki- 
rekesztve tartottunk, s nem rekesztvén ki azokat, kik 
továbbra különködni nem akarnak.)) Eöviden és leple- 
zetlenül ez azt teszi : keresztények is, zsidók is babo- 
nában élnek. Mivel a túlsúly a keresztényeké, nyilván- 
való, hogy ők megtarthatják babonájukat, de a zsidó- 
ság, mint kisebbség, mondjon le a magáéról. Látni, 
mint törekszik itt Vörösmarty minden felekezeten fölül- 
emelkedni, hogy köztük igazság szerint ítélhessen. Eme 
törekvése jóval előkelőbben nyilatkozik meg « Pázmán » 
ez. distichonpárjában : 



HÓDOLAT VÖRÖSMARTYNAK \'?> 

Pázmán, tiszta valóságnal< li állója egekben, 

Megtért térítő állok az isten olőtt, 
S hirdetek uj tiidományt, oh halld, s vedd szívre magyar 

((Legszentebb vallás a haza s emberiség.* [nép: 

Az utolsó sort az első kiadásban e változat pótolja: 

((Testvérek vagytok, bűnös az, a ki gyülöl.» 

E szavak ép Pázmánnak, a felekezeti harczosnak, a 
csodálatos sikerű, szenvedélyes hittérítőnek ajkán — 
a mily hatásosak költőileg, erkölcsileg ép annyira ma- 
gasztosak. 

VÖRÖSMARTY JAVASLATAI A ZSIDÓÜG\ ELINTÉZÉSÉRE. 

Látni való, Vörösmarty nem utasítja egyenesen visz- 
sza azt a számos vádat, melyet kora a zsidóság ellen 
emelt, sőt a maga külön gáncsával is tetézi. De inkább 
elméletileg vitatja meg ezt a sorozatot. Gondolkodása 
nagyjában megegyezik Eötvösével, aki kimondta : «hogy 
a szabadság nem oly valami, mit érdemekért jutalmul 
adni rajtunk áll ; hogy az minden embernek vele szüle- 
tett joga, melytől vétek nélkül senki által meg nem 
fosztathatik; mondhatnók : az, hogy valaki a polgári 
jogokkal visszaélhetne, egy egész néposztálynak kizárá- 
sára elég ok nem lehet; stb.») (A zsidók emancipatiója 
Budapest, 1892. 10. o.) 

Vörösmarty rajongva tisztelte az igazságot, az « em- 
berméltóság)) -ot. A « Guttenberg- Albumba » írt sorai ez 
eszméknek magasztos hymnusa. 

Közeledő uralmuk sejtelme ily jóslatra ihleti : 

Egy ujabb szellem kezd felküzdeni, 
Egy új irány tör át a lelkeken : 



14 HKLLEK JíERNAT 

A nyers fajokba tisztább ér/oiijéiiyt 
S gyümölcsözőbb esiímékot oltani, 
Hogy végre egymást szívben átkarolják. 
S uralkodjék igazság, szeretet. 

(Gondólatok a könyvtárban, l 

Széchenyi « Kelet népé))-t bírálva « szent szavak)) -ként 
idézi az államférfiú e követelését : « Beszéljen ki-ki tó- 
tul, görögül, latinul, francziául, sőt sanscrit nyelven 
bár, házi körében, mint ki-ki leginkább győzi szusz- 
szal; nemkülönben kinek-kinek legtökéletesb szabad- 
ságában álljon, négy falai közt a nagy Istent közvetlen, 
vagy fia, a szent háromság, a nagy természet, sőt te- 
remtésének közbevetése által imádni. Ezen gyönyörű 
engedményekért folyjon viszont mind az kirekesztőleg 
magyar nyelven, mi a nyilvános élet körébe vág, vala- 
mint a négy fal közti szabadon gyakorlott vallások is 
az Isten egének tág boltozatja alatt mindig csak egy 
érzelemre olvadozzanak, melyet az ^rény, honszeretet, 
és a dicsőség gerjeszt)). (1885. kiadás VII, 291). E «szent 
szavak)) értelmét, szellemét minden magyar lelkében 
akarná Vörösmarty meghonosítani. 

Midőn pedig még az elsŐ dicső napok során kitört a 
tömeg zsidórontó dühe, midőn Pozsonyban ölték, fosz- 
togatták a zsidókat. Pesten birtokukra, becsületükre 
támadtak, Sz.-Fehérvártt ki akarták űzni, Vörösmartyn 
erőt vett a nemes fölháborodás : ((Nem lehet keserűbb 
gúny a hirdetett egyenlőség és testvériség ellen, mint 
azon gyűlölet és düh, mely a zsidó nép ellen világ- 
szerte, s talán legvadabbul honunkban nyilatkozik)) . ., 
így vezeti be a zsidóügy rendezésére irányuló javasla- 
tait. Elérkezettnek érzi az órát, midőn nagyszer üleg 



HÓDOLAT VÖRÖSMARTYNAK 15 

kell intézkedni. Végleges megnyugvást csak a követ- 
kező három határozat egyikétől remél : 

1. Tűzessék ki határidő, melyen túl Magyarországon 
zsidónak lakni nem szabad. 

2. Tűzessék ki határidő (egy vagy két év,) mely alatt 
minden magyarországi zsidó kikeresztelkedni tartozzék. 

3. Minden magyarhoni lakos valláskülönbség nélkül, 
jogokra, teherviselésre, törvények előtt egyenlő. 

Bár Vörösmarty az első két javaslati tervet nem uta- 
sítja vissza azzal a tiltakozó erővel, melyre rászolgál- 
nának (a mit leginkább e fejtegetések hevenyészett 
hirlapi természetének kell betudnunk), komolyan mé- 
gis csak a harmadikat veszi szemügyre. «Mert ha sem 
kiköltöztetni, sem megtéríteni nem akarjuk, nem tehe- 
tünk sem okosabban, sem igazságosabban, mint hogy 
őket körünkbe fogadjuk, megnyitván nekik iskoláinkat, 
családi s társalgási köreinket, s minden pályát, hogy ve- 
lünk együtt a közös szabadságban fölnevelkedvén, igaz 
és szorgalmas honfiakká válhassanak.)) Ily végleges 
rendezés nélkül a zsidók Magyarhon Irlandja, Észak- 
amerika feketéi lesznek számunkra. 

Külön hangsúly vetendő arra, hogy Vörösmarty, a 
ki rendesen a kormánynyal tartott, e pontban nem kö- 
vette annak óvatosságát. (Lehet, hogy czikke ezért je- 
lent meg a Pesti Divatlapban és nem a hivatalos Pesti 
Hírlapban, mely minden más 1848-ból való politikai 
értekezéseit közölte.) Kossuth még 1848 áprilisában 
ellenzi az emancipátiót, nehogy a zsidót prédául 
dobja a csőcselék dühe elé. Vörösmarty pedig itt 1848 
májusában a teljes egyenjogúságot tekinti a legbizto- 
sabb, mondhatni egyedül biztató intézkedésnek. A kor- 



Ii; tIELLER BKRNÁT 

mány csak Szemere Bertalan belügyminister 1849 
július 28-iki törvényjavaslatával érvényesítette ezt az 
elvet. "^^ 

De a kormány egy másik aggodalmában Vörösmarty 
is osztozott : attól tartott, hogy a további zsidó beván- 
dorlás veszélyezteti a magyar nemzetiséget. Ujabb tele- 
pedéseket törvényileg tiltandóknak vél. Ez az aggo- 
dalom, hogy t. i. az idegen elem elborítja a magyarsá- 
got, a kor legjobbjait állandóan nyomta. A nemzeti- 
ségek támadása nemsokára igazolta e félelmet. Csak- 
hogy a zsidó, a mennyiben nem állott e mozgalmaktól 
egészen távol, a magyarság erejét gyarapította. 

Vörösmarty még egyszer keresett módot arra, hogy 
a zsidók ügyében, az ő javukra intézze szózatát a nem- 
zethez. A Pesti Hirlap 1848 június 4. számában a sza- 
badságj egyenlőség, testvériség eszméinek fejtegetésére 
vállalkozik, (Néhány szó a legújabb időben fölmerült 
három eszme felől. 1885. kiadás VII, 373—380.) A jo- 
gok és terhek arányos fölosztását, a törvény előtti 
egyenlőséget követelvén, érzi, hogy még csak az elv 
van elfogadva, az alkalmazásban hibákat fájlal, de az 
országgyűlést azzal menti, hogy nem tartotta magát 
jogosítottnak az elv szerint gyökeresen cselekedni vagy 
hogy elháríthatatlan nehézségekkel találkozott. 

Ha itt csak sejthetni a czélzást az elmaradt eman- 
cipátióra is, a czikk vége egyenesen rátér a zsidókra: 

* Midőn Vörösmarty a magyarság bűneit lajstromozván 
avval is vádolja, hogy ((fösvények és késedelmezők a jogok 
osztogatásában)), hogy fukarul értelmezik a szabadságot, alig- 
hanem arra is czéloz, hogy a zsidók egyenjogúsítása igazság 
ellenére elmaradt. (Az átalakulás napjai. VII, 364). 



HÓDOLAT VÖRÖSMARTYNAK 17 

<(Az egyenlőség és testvériség áldásai csak egy népet 
hagytak érintetlenül, a szenvedéseiben örök zsidót.'^^ 
Azért- e, hogy zárkózottsága által épen ő sérti legjobban 
a testvériség elvét, s mostani helyzetében arra méltat- 
lan : vagy az érdekféltés szennyes ösztöne tagad meg 
tőle minden enyhülést? Annyi bizonyos, hogy a zsidó 
sohasem gyülöltetett inkább mint most; az egyenlő- 
ség szent neve ránézve sohasem volt rémítőbb hazug- 
ság, s hogy ezt igen jól felfogták azok, kik izgatásaikat 
a szabadság szentsége ellen ezen vad gyűlölet alapján 
kezdették meg..) (YII, 380). 

Még csak rövid záradék következik e sorokra, úgy 
hogy mondhatni : Vörösmarty ez elmélkedésének és 
vele politikai irói pályájának, melyet e czikk lezár, 
utolsó szavai résztvevőén fordulnak a zsidók felé. 
Illő, hogy viszont feléje szálljon a zsidók kegyeletes 
hálája. 

De a ki annyit ólt, 

Sír el nem temeti, 

Sírját a hála szent 

Kezekkel öleli. 

Budapest. Dr. Heller Bernát. 

* Vörösmarty bele fogott az «örök zsidó » tárgyának köl- 
tői földolgozásába. De a töredékek (VIII, 36, 37) oly rövidek 
s a hozzá fűzött jegyzetek (VIII, 380 — 382) oly phantas- 
tikusak és zavarosak, hogy még az sem világlik ki belőlük, 
vájjon Vör. a zsidó néplelket akarta-e benne föltárni. Csak 
az tűnik ki, hogy nála (elég szokatlanul) az örök zsidó nem 
akar meghalni, a világ omladékain szeretne állani. 



Ai IMIT Evkönyve lyOÚ. 



IS BACHER VILMOS 

ZSIDÓ VÉRTANXÍK A KERESZTÉNY 
NAPTÁRBAN. 

Felolvasásra került az IMIT 19(X) decz. 18-iki lelolvasó-estéién. 

A római katbolikiis egyház naptárában aiii 
elsejének kettős jelentése van, jóllehet a közkézt 
naptárakban csak az eg^ik van följegyezve. Vasa- 
Péter nevét viseli e nap, mert Péter apostol vasbilin- 
eseire emlékeztet, valamint azon templom fö^ 
sara, melyet e bilincsek megőrzésére Eüdoxia csiu........ 

44:^-ben líómában alapított. San Pietro in vincoli a 
templom neve most is, és a tizenhatodik század közept 
óta egy világhirű remekművet őriz. Ott látható, mint 
11. G^Tila pápa síremlékének fődisze, Michel Angelónak 
Mózese. E szobor által a San Pietro in vincoli tem- 
ploma az emberi kultúrának elsőrangú szent v 
lett, a melybe zsidó ember is elzarándokol, hoi. 
tattal álljon Izrael nagy tanítójának képe előtt, a mint 
azt egy Isten ihlette lángész csodálatos erővel és a lélek 
mélyéig hat4 művészettel megalkotta. 

De ugyanazon templom, melyben Michel Angelo 
műve Izrael vallásának megalapítóját dicsőíti, még 
egy igénytelenebb, bár sokkal régibb műemléket őriz, 
melyhez a zsidóság későbbi történetének egyik leg- 
dicsőbb emlékezete fűződik. 1876-ban a San Pietro in 
vincoli főoltárának lépcsője alatt végzett ásatások alkal- 
mából egy hét reteszre osztott márvány-sarkophagra 
akadtak, melynek munkája és díszítése a negyedik vag\' 
ötödik századra vall és mely a rajta olvasható füliratok 



ZSIDÓ VÉRTANÚK A KERESZTÉNY NAPTÁRBAN líí 

szerint a hét szent makkabeus testvérnek földi mai*ad- 
ványait zárja magában. A történet följegyezte, hogy a 
hosszú századok feledsége • után oly váratlanul nap- 
fényre került koporsó épen ezer évvel Michel Angeló- 
nak szobra előtt jutott a San Pietro in vincoli templo- 
mába ; a szenteknek pedig, kiknek hamvait körülzárja, 
köszöni augusztus bó első napja a másik jelentését. 
A római eg^'ház kalendáriuma ig\' jelzi ezt : ^ Comme- 
moratio Sanctorum MacchabaBorum Martyrum (a szent 
makkabeus vértanúk megemlítése). És a szentek és 
vértanúk hivatalos jegyzékében, a XIII. Gergely pápa 
által 1584-ben közzétett Martyrologium Eomanumban 
augusztus elseje alatt ezt a régi kútfőkből származó 
adatot olvassuk:^ « Rómában az Esquilinuson vasas 
szent Péter fölavatása ; Antiochiában a hét szent mak- 
kabeus testvér és anyjuk szenvedése Antiochus Epi- 
phanes alatt. Maradványaik Rómába vitettek és ugyan- 
abban a templomban helyeztettek el». 

A régi koporsó fölfedezése által új érdeklődés tár- 
gykvk lettek a makkabeus szentek. És legújabban nem 
kisebb ember, mint RampoUa kardinális, a pápa állam- 



^ Nicolaus Nilles, Ealendarhiin manuale utriiisque eeclesifip 
orientális et oeeidentalis. Oeniponti (Innsbruck) 1898. I. köt., 
17. lap. 

* Martyrologium Romanuni Gregorii XHI. Editio novissima. 
Roma, 18ÍÍ0. 111. 1.: Romsp in Exquilüs dedicatio sancti Petri 
ad Vineula. Antiochisp passió sanctorum septem fratrum Ma^ 
chabaeoruni ciim matre sua, qui passi sünt sub Antiocho 
Epipbane Rege. Eorum reliquiae Romám translatap in eadem 
Eeclesia sancti Petri ad Yincula condita^ fiieruut. Épúgy Nilles 
említett művében, I. 405. 



20 BACHKR VILMOS 

titkára, beható tanulmányt írt e szentek tiszteletéről ós 
maradványaik történetéről.^ Ezzel a tanulmánynyal 
nagybecsű kiegészítést nyernek azon adatok, melyeket 
a tizennyolczadik században a híres Bollandisták nagy 
műve, az Acta Sanctorum (szentek cselekedetei) czímű 
gytljtemény augusztus elsejének szentjeiről nyújtott.^ 
A keresztény naptár makkabeusai természetesen ben- 
nünket is érdekelnek. Mi ugyan a makkabeusok győ- 
zelmeit ünnepeljük, és a diadal emléke mellett háttérbe 
szorul az ennek szentelt napokon a vértanúk szenve- 
désének emléke, mely a győzelmet megelőzte és előké- 
szítette. De a kiket a keresztény egyház szent vérta- 
núkként tisztel, első sorban a mi vértanúink voltak, 
Izrael hitéért szenvedtek, ő érette áldozták föl életü- 
ket. Azért illő, hogy reájuk is fordítsuk figyelmünket. 
Miképen jutottak a zsidó vértanúk a keresztény naptár 
szentjei közé és miért lett augusztus elseje e szentek 
napjává? Erre a két kérdésre kívánok a következőkben 
röviden válaszolni. 



^ Olaszul a Bessarione ez. folyóiratban (1897); fraiicziául 
a Eevue de l'Art chrétien ez. folyóirat 1899-ki évfolyamában, 
á90— 305, 377—392, 457—465: Martyre et sépiűture des Ma- 
chabées. Rampollának külön franczia kiadásban is megjelent 
tanulmányán alapszik Dr. Max Maass czikke a Monatssclirift 
für G-eacliichte und Wissenscliaft des Judenthums ez. folyó- 
iratban (44. évf., 145—158). 

'^ Acta Sanctorum Augusti, t. I. (1733): De SS. Martyrum 
Eleazaro sene, septem fratribus Macchabeis et horum Matre 
Antiochiae in Syria. 



ZSIDÓ VÉRTANÚK A KERESZTÉNY NAPTÁRBAN 2t 



I. 



A makkabeus testvérek, kiknek emléke a keresztény 
naptárban augusztus elsejéhez fűződik, nem azonosok 
azon testvérekkel, kik mint e név igazi tulajdonosai, 
tetteikkel örök időkre bevésődtek a zsidó nép, sőt az 
emberiség történetébe. Tudvalevő, hogy legelőször csak 
Jehúda, Mattathias fia, kapta a Makkábi (makkabeus) 
jelzőt, állítólag mert kalapácsként zúzta az ellenséget. 
Kóla nevezték el testvéreit, valamint az egész hasmo- 
neus családot makkabeusoknak. Azon történeti mun- 
kákat is, melyek a hasmoneus hősök és vezérek tetteit 
elbeszélik, a makkabeusok könyveinek nevezik. E mun- 
kák egyikében, a makkabeusok második könyvében, 
mint névtelen vértanúkról olvasunk azon testvérek- 
ről, kiket az egyház makkabeus testvérekként tisztel. 
E könyv ugyanis Antiochus Epiphanes kegyetlen üldö- 
zéseit és a zsidó nép hű ragaszkodását ősi hitéhez két 
példával világítja meg.-^" Bemutatja először is Eleázárt, 
az ősz írástudót, ki tántoríthatatlanul tűri a legnagyobb 
kínokat és halálával bátorító példát nyújt az ifjaknak. 
És bemutatja azután a hét testvér és anyjuk vértanú- 
ságát, a kik egymást buzdítva, szembeszállnak a zsar- 
nok parancsával és kiket a legkínosabb halál sem ingat 
meg hitükben. 

A szír üldözések ezen epizódja nem Palesztinában, 
hanem valószínűleg Antiochiában, az üldöző király 
székvárosában ment végbe, magának a királynak sze- 

* II. Makkab. k. 6,18—7,42, 



^J^i BACHER VILMOS 

mélyes közreműködése mellett.^ E körülmény lehet 
annak az oka, hogy épen e két esetet vette szárnyára 
a hír a mártirság azon számtalan esetei közül, melye- 
ket Antiochus irgalmatlan vallásüldözése okozott és 
melyekből egyet sem emel ki külön e gyászos idők kró- 
nikája. Nincs komoly ok kételkednünk abban, hogy az 
Eleázárról és a hét testvérről szóló elbeszélés történeti 
alapon nyugszik. A makkabeusok második könyvének 
szerzője azon forrásműben találta azt, melyből, mint 
maga mondja, csak kivonatokat ad : kyrenei Jason mun- 
kájában; ez pedig csak néhány évtizeddel élt az elbe- 
szélt események után. 

Egy szintén görög nyelven írt későbbi munkához, 
melyet a makkabeusok negyedik könyvének neveznek, 
legnagyobbrészt Eleázárnak és a hét testvérnek mártí- 
romsága szolgáltatta az anyagot. E műben, melyet 
helytelenül Flavius Josephus történetirónak is tulaj- 
donítottak, egy philosophiai műveltségű görög zsidó, 
talán magában Antiochia városában, szónoklati alak- 
ban bizonyítja a tételt, hogy az emberi ész uralkodik 
az emberi ösztönök fölött, bizonyítását pedig a II. Mak- 
kabeusok könyvében elbeszélt mártiromságokra ala- 
pítja. A vértanúk beszédjei képezik a munkának volta- 
képi tartalmát. Végül az író a következő szavakkal 
magasztalja hőseit, eleinte a hét ifjú anyját apostro - 
phálva'^: «Ha nekünk módunkban lenne megrajzolni 
a te jámborságodnak történetét, nem borzadnának-e 



^ EampoUa id. m. 202. s köv. 1. V. ö. Grátz, Geschichte der 
Juden II B., 317. 

2 IV. Makkab. k. 17, 7—10. 



ZSIDÓ VÉRTANÚK A KERESZTÉNY NAPTÁRBAN i23 

meg mindazok, a kik látják, miképen tűri el hét gyer- 
mek anyja az ő jámborságában a legkülönfélébb kíno- 
kat, még a halált is ? Sőt méltó lenne, hogy e rajzhoz 
sirföliratként e szavakat véssék örök emlékül : Itt van- 
nak eltemetve egy öreg pap, egy öreg nő és hét gyer- 
mek, a zsarnok erőszaka miatt, ki a héberek alkotmá- 
nyát megsemmisíteni akarta. Ok védelmezték népüket, 
föltekintve az Istenhez, eltűrve minden kínzást, még a 
halált is)). 

E föltételes sírföliratot szónoklati hatás végett csa- 
tolta könyve végéhez az iró. De jött egy idő, mikor 
Antiochiában valódi fölirat jelölte a magasztalt vér- 
tanúk sírját. Nem valószínű, hogy tényleg fenmaradt 
az antiochiai zsidóságban azon helynek emléke, a hová 
a vértanúkat temették ; de később, nem tudni mikor, 
föléledt emlékezetük és kapcsolatba került a város 
zsidók lakta részének egy bizonyos helyével, melyet 
sírhelyüknek hittek. Mikor először a történet világos- 
sága esik e sírhelyre, már a kereszténység híveinek 
kegyelete környezi. A negyedik században a névtelen 
testvérek sírja fölött, kiket most már makkabeusoknak 
neveznek, keresztény bazilika emelkedik, a mely egy 
volt zsinagóga helyén épült. ^ A makkabeusoknak akkor 
már megvan a napjuk is, és e napon az említett bazili- 
kában aranyszájú szent János ékesszólásának egész 
hatalmával dicsőíti a zsidó vértanúk emlékét.^ A mak- 
kabeus szentek e kultuszának eredetét nem ismerjük. 
De föltehetni, hogy azon régi zsinagógához, melynek 

^ L. Rampolla, 381. s köv. la^). 

- Acta Sanctorum id. li. I. fej. 19. és 20. §. Rampolla, 303 



'ál' BACHER VILMOS 

helyén a makkabeusok nevével jelölt bazilika épült, 
már régebb időtől fogva fűződött a vértanúk emléke és 
hogy az antiochiai keresztények között, kik részben a 
zsidó község kebeléből kerültek ki, a makkabeusok 
könyveinek hatása alatt megelevenedett és megerősö- 
dött a vértanúk emléke, elannyira, hogy valóságos 
kiütuszszá fejlődött. És így eleinte Antiochiában, de 
csakhamar másutt is, keleten, valamint nyugaton a 
makkabeus korszak vértanúi a keresztény egyház szent- 
jei között külön tiszteletben részesültek. Hiszen szent 
könyveiben, mert a makkabeusok második könyve azok- 
hoz tartozott, találta a keresztény hívő azon első vér- 
tanúk történetét, mely valóságos mintául tekinthető 
azon elbeszélések számára, melyek az új hit vértanúi- 
nak szenvedéseit és állhatatosságát dicsőítették. 

De a zsidó vértanúk fölvétele a keresztény szentek 
sorába nem ellenmondás nélkül történt. Ugyancsak a 
negyedik században aranyszájú szent János kortársa, 
nazianzi Gergely, a makkabeusokról prédikálva, azt 
mondja,^ hogy ők, «bár sokan nem tisztelik, mert 
Krisztus előtt szenvedtek, mégis méltók arra, hogy 
mindenki tiszteletben tartsa, mert az ősi törvények 
megtartásáért nagy lelki erőt tanúsítottak*). Szent Jero- 
mos pedig, a ki Módeinban látta az igazi makkabeusok 
sírjait, azon csodálkozik, hogy a makkabeusok sírjait 
Antiochiában is mutatják.^ Neki nem volt tehát hatá- 

^ Acta Sanctorum u. o, 18; KampoUa, 303. 1. A beszéd 
(Oratio in laudem Macchabaeorum) 378 körül tartatott a cap- 
padociai Antiochiában. 

'^ liamjjolla, 296. Hieronymus adata (ed. Vallarsi III. láoO) 
így szól : Modein vicus juxta Diospolin, unde fuernnt Machabítú, 



ZSIDÓ VÉRTANÚK A KERESZTÉNY NAPTÁRBAN . 25 

rozott tudomása a makkabeus vértanúk antiochiai kultu- 
száról. 

De az ö idejében már a római birodalom nyugati 
tartományaiban is meggyökerezett e kultusz. Ambro- 
sius, a milanói híres püspök, 388-ban egy Theodosius 
császárhoz írt levelében azt említi, hogy némely papok, 
régi szokást követve, zsoltárok éneklése közt vonultak 
a makkabeus mártírok ünnepére. ^ Afrikában pedig a 
latin egyház nagy oszlopa, szent Ágoston, a makka- 
beusok napján ünnepi beszédet tart, melyben ezt 
mondja:^ «Ezt a napot nekünk ünneppé a makka- 
beusok dicsősége tette. Midőn csodálatos szenvedéseik 
felolvastattak, nemcsak hallottuk azokat, hanem láttuk 
és szemléltük is)). Es mintegy igazolva a zsidó vértanúk 
ünneplését, folytatja : . «A makkabeusok Krisztus már- 
tírjai. Mert nem helytelenül és alkalmatlanul, hanem 
legmegfelelőbben az ő napjukat és ünnepüket jobbára 
a keresztények ünneplik. Mi hasonlót tudtak a zsidók 
ünnepelni ? ^ Azt említik, hogy a szent makkabeusok- 
nak bazilikájuk van Antiochiában, tehát épen abban a 
városban, mely az üldözőnek nevét viseli. E bazilika 
keresztények tulajdonában van, keresztények is építet- 
ték*). És Theophil, az alexandriai pátriárka, egy 404-ben 
írt levelében úgy nyilatkozik, hogy ((az egész lakott 

(luorum hociieque ibidem sepulcra monstrantur ; satis itaque 
miror quomodo Antiochise eorum reliquias ostendent, aut quo 
hoc certo auctore sít creditum. 

^ Ram]3olla, 301 : psalmos canentes ex coiisuetudine usque 
veteri pergebant ad celebritatem Macliabaeorum martyrum. 

^ Acta Sanet. id. h. 24"; Rampolla, 301. 

^ Quid tale ludsei celebrare noverunt ? 



Í2() BACHER VILMOS 

föld keresztény egyházaiban a makkabeusok dicsérettel 
magasztaltatnak)).^ 

A hét vértanú testvérrel együtt anyjukat is tisztelik 
és Makkabaeának mondják- A szír nyelvű kútfők pedig 
Semúninak, eredetileg Asmúnitnak nevezik, a mi nem 
más, mint ((hasmoneus nő») ; mert makkabeus és has- 
moneus ugyanazon egy családnak a neve.^ A Semúni 
név a görög ajkú hívőknél valóságos tulajdonnévvé vál- 
tozott, és a makkabeusok anyját a görög nyelvű kútfők 
Salomonénak nevezik.^ A testvéreket is névvel jelöli a 
fejlődő legenda.^ Egyik alakjában a legenda az igazi 
makkabeus testvérektől veszi kölcsön a neveket, rokoni 
összefüggésbe hozva a makkabeus mártírokat a mak- 
kabeus hősökkel.^ Ugyanezt az eljárást követi egy új- 

^ RampoUa, 301 : totiusquo orbis in Ecclesiis Christi lau- 
flibus praedicantur. 

^ A Semúni névről és változatairól 1. Rampolla, 304. A nevet 
eddig nem magyarázták. Eredeti alakja, Asmúnit, megvan egy 
névtelen keresztény író arab müvében, mely régi kútfők alap- 
ján a makkabeusok bazilikáját Antiochiában a szent Asmúnit 
templomának mondja és Asmúnitról meg hót fiáról beszél 
(közli Rampolla, 319). Nyilván nem más mint a héber Chas- 
mónitli, mely szó egyjelentésü Makkabeával. Payne-Smith 
nagy szír szótárában (col. 4213) tényleg, bár csak egy példával, 
föl van véve Semúnájá szó, a melynek értelme : «Hasmoneus» 

^ L. Rampolla, 304. Salamonis (IaXo[j.ov'!c) alak is találtatik, 
a mely közelebb áll Asmúnit alakhoz. 

* Két ily névlajstromot ]. Acta Sanctorum 2. §. Görögül 
Nillesnél, id. m. I. 230. 

•''' Bar Bahlúl szótárából liosszabb helyet idéz Payne Smith, 
2147, melynek tartalma ez : A hét makkabeus testvérek atyja 
és Mattathias testvérek voltak. Vértanúhaláluk után Mattathias 
fiai dicső rokonaik első ötjének a nevét vették föl jelzőül 



ZSllX) VÉJITANÚK A KKUESZTÉNY NAPTÁRBAN "21 

kori költő, a német Ludwig Ottó, a ki híres drámájá- 
ban ^ egymásba szövi a makkabeusok győzelmének 
történetét a vértanú testvérek legendájával, és a tra- 
gédia főalakjává teszi a hősies lelkű jámbor anyát, kit 
Léa néven Mattathias módeini pap feleségének mond és 
kinek fiai részben a harcztéren, részben mint vértanúk 
szállnak szembe népük és hitük elnyomójával. Az öreg 
Eleázárt is szorosabb összefüggésbe hozta a legenda a 
vértanú testvérekkel; majd tanítójuknak, majd édes 
atyjuknak mondja.^ 

A makkabeus vértanúk bazilikája romba dőlt egy nagy 
földrengés alkalmából, mely a hatodik század közepe 
táján Antiochiát elpusztította. Koporsójukat Konstan- 
tinápolyba vitték, a honnan nemsokára, I. Pelagius 
pápa alatt, Rómába került, azon templomba, melynek 
fölavatását a nekik szentelt napon, augusztus elsején 
ünnepelték. 

II. 

A görögül beszélő zsidóság talaján termett a hét 
testvér vértanúságának irodalmi dicsőítése a makka- 

saját nevük mellé, és ezek azon jelzők, melyeket a Makkabeusok 
I. könyvében (2,2) Mattathias fiainak neve mellett találunk. 

^ Die Makkabseer, Trauerspiel in fünf Aufzügen (Keclam's 
Universalbibliotek, Nr. H490). Mattathias fiain kívül, kiket 
Ludwig történeti nevükkel szerepeltet, még két fiát lépteti 
föl: Joarim és Benjámin néven. így nyeri a vértanú makka- 
beusok hetes számát. A szomorújáték magy ar fordításából 
egy nagyobb részletet olvasott föl Várady Antal az IMIT 
1899 január 23-án tartott felolvasó estéjén. 

"^ L. Kampolla, 464. Az utóbbi fölfogás ellenkezik a vér- 
tanukról szóló első forrásokkal. 



2.S BACHKR VILMOS 

beusok második és negyedik könyvében. Ebből kelet- 
kezett és gyarapodott a makkabeusok kultusza a keresz- 
tény egyházban. De a zsidóság zömében is, Palesztinában 
és Babylóniában, hol a zsidó állam végleges megszű- 
nése után régi hagyományos alapon új életre szervez- 
kedett Izrael, élve maradt a hét testvér csodálatos vér- 
tanúságának emléke. Csakhogy azt különválasztották 
a makkabeus győzelmek történetétől. A makkabeus 
korszak vértanúinak emléke beleolvadt azon gyászos 
emlékekbe, melyek a római elnyomók ellen vivott nagy 
küzdelmekhez fűződtek. Antiochus Epiphanes helyét a 
császár foglalja el, és a hét testvér halálát a Jeruzsá- 
lem elpusztulására és a Hadrianus ellen küzdött utolsó 
nagy harczra vonatkozó hírekkel és legendákkal hozták 
kapcsolatba.^ Ily összefüggésben olvassuk a testvérek 
vértanúságának elbeszélését a babyloniai talmudban,'^ 
a hol egy harmadik századbeli híres tudósnak =^ mon- 
dása megelőzi, mely szerint a zsoltárnak e szavai : ^ 
miattad ölettünk meg minden nap, czélzást tartalmaz- 
nak a hét testvérnek és anyjuknak halálára. A palesz- 
tinai midrásban pedig a mártír testvérekről szóló elbe- 
szélést a Siralmak könyvének e szavaihoz fűzték : Ezek 
miatt sírok én.^ A babyloniai és a palesztinai elbeszélés- 



^ KampoUa, 458. 

'' Gittin 57 b. 

^ Jehúda b. Jechezkél, a pumbedithai iskola alapítója. 

* Zsolt 44, 23. 

^ Ékha rabbáthi a Siralmak 1. fej. IH. versére. Rövidebben, 
részben új vonásokkal, melyek a Makkab. II. könyvének be- 
folyását mutatják: Peszikta rabbáthi, 43. szakasz (1800). — 
Élija rabba 30. fej. Ékha rabbáthiból folyt. A császár ott Had- 



ZSIDÓ VÉHTANÚK A KERESZTÉNY NAPTARBAN i^O 

nek azonos az alapjuk, csakhogy az utóbbi bővebb és a 
mártírok anyjának nevét is említi : Mirjám, Tanchúm 
leánya.^ Talán a szír üldözések korába visszanyúló 
igazi hagyomány tartotta meg a nevet. De valószínűbb, 
hogy egy későbbi hasonló sorsú asszonynak a nevét 
a hagyomány beleillesztette a hét testvérről szóló legen- 
dába.''^ Különben a talmudnak és midrásnak elbeszé- 
lése sokban hasonlít a görög kútfők elbeszéléséhez. Itt 
is, ott is minden egyes testvér vallomást tesz a hitéről, 
mielőtt halálba menne. Csakhogy a görög forrásban 
bőbeszédű és változatos ékesszólással teszik, a héber 
forrásban mindegyiknek szájába csak egy-egy biblia- 



riánusnak neveztetik. A tiz ige midrásában (Béth-Hamidrás 
I. 70) a talmud képezi az elbeszélés alapját. 

^ Az Eklia rabbátlii közönséges kiadásaiban Tanchúm név- 
ből tévesen Nachtúm lett (mely szó péket jelent). L. Zeit- 
schrift der Dentschen Morgenl. Gesellschaft, LIII. évf., 694. 1. 

^ Mirjam, Tanchúm leánya még szerepel az Ékha rabbátlii 
id. helyének egy másik elbeszélésében, egy közömbösebb al- 
kalomból tanúsított jámbor érzületének példájával. A Máaszijót 
könyvében, melyet nem rég kiadott Gaster (a ramsgatei Judith 
Montefiore College 1896. évi értesítőjében. (57. sz. 35. 1.) meg- 
van rövid alakban a vértanú anya és hét fiának története 
(az Ékha rabbáthi nyomán) ; ott « Jámbor Mirjam » a neve. 
A Jószippónban (19. fej.) a vértanúság története, helyes össze- 
függésében, a Makkabeusok II. könyvének nyomán van el- 
mondva. Az anya ott Channának mondatik. Ennek alapja az, 
hogy az elbeszélés végén Channának, Sámuel anyjának zsol- 
tára (I. Sám. 2) hangzik el a vértanú anya ajkán, egyes 
mondatainak megfelelő alkalmazásával. Jószippóntól átvette 
az elbeszélést Jerachmél krónikája, melyet Gaster adott ki 
angol fordításban (The Chronicles of Jerahmeel, London, 1899. 
263—267). 



f}n RAOHKR VILMOS 

mondat van téve, mely Isten egységét hirdeti. Itt is, 
ott is az anya buzdítja gyermekeit, hogy inkább hal- 
janak meg, semhogy a zsarnok parancsának engedel- 
meskednének. Itt is, ott is a legifjabbik testvért a 
zsarnok meg akarja menteni és rábeszélésével vissza- 
tartani az idősebb testvérek által adott példa követésé- 
től. Az egyik görög forrásban az anya Ábrahámnak, a 
fiát feláldozni kész atyának — és Izsáknak, az öröm- 
mel engedelmeskedő fiúnak példájára utal ; ^ a héber 
forrásban az anya e szavakkal búcsúztatja utolsó fiát : 
«Fiam, ne csüggedj, testvéreidhez mész, ott leszel 
Ábrahám atyánk ölében ; mondd meg neki nevemben : 
Te csak egy oltárt építettél, fiad feláldozására, de ez 
csak kísértés volt és nem kellett őt feláldoznod; én 
azonban hét oltárt építettem és áldozatul hoztam Isten- 
nek mind a hét fiamat)).^ 

Mind e hasonlóságok mellett nem szükséges föltenni, 
hogy a görög nyelvű forrásból származott a talmud- 
ban és midrásban olvasható elbeszélés. Azon egy ala- 
pon nyugszik mind a kettő : az élőszóval fenmaradó 
hagyományon.^ De míg a makkabeusok második és 

^ IV. Makk. 16, 20. (v. ö. 14, 20.; 15, 28.) 

^ Ékha r. id. h. A Máaszijóth szerint mindegyiknek mo ndja 
épúgy a talmudban. 

^ Ily közös hagyományon nyugszik a talmud azon adata^ 
hogy az anya, fiainak vértanúhalála után önként vált meg 
az élettől és a háztetőről levetette magát. Ékha rabbáthiban, 
mintegy az öngyilkosság igazolásául, az tétetik hozzá, hogy 
az asszony fájdalmában megőrült. A későbbi források (Pesz; 
rabbáthi, Máaszijóth) az öngyilkosságot kiküszöbölik, szerintük 
az anya is megöletik fiai után. Az anya öngyilkosságát a IV. 
Makkab. könyve is említi (17, 1), még pedig, mint Froudenthal 



ZSIDÓ VÉRTANUK A KERESZTÉNY NAPTARBAN .A 

negyedik könyvében már korán irodalmi alakot öltött 
a hagyomány és a vértanú testvérek történeti össze- 
függését a szír üldözésekkel megtartotta, addig Palesz- 
tina és Babylónia iskoláiban és zsinagógáiban hozzá- 
szoktak, hogy e történetet a Jeruzsálem és a templom 
elpusztulására vonatkozó egyéb hagyományokkal hoz- 
zák kapcsolatba. És e hagyományokkal együtt évről- 
évre elhangzott Ab hónap gyásznapjain a hét testvér 
mártirságának elbeszélése is Izrael gyülekezetében. Az 
antiochiai zsidóságban, mely szoros összefüggésben volt 
Palesztinával, az anyaországgal,"*^ szintén Ab havában 
elevenedett föl a testvér vértanúk emléke, csakhogy An- 
tiochiában, mint a vértanúság színhelyén, helyi hagyo- 
mány is megerősítette az emlékezetet és nem veszett el 
a hét testvér mártirságának eredeti történeti hátteré- 
nek ismerete. Midőn azután az antiochiai keresztények 
közt, kik részben zsidó származásúak voltak, a makka- 
beusok könyveinek hatása alatt nagyobb jelentőségre 
emelkedett a testvér vértanúk emlékezetének tisztelete 
és az egyház szellemének megfelelő kultusz fejlődött 
ki belőle, akkor ezt a kultuszt, a zsinagóga szokására 
támaszkodva, Ab havával kötötték össze és így lett Ab, 
azaz augusztus elseje, a makkabeus vértanúk napjává. 

(Die Flavius Joseplius beigelegte Bclirift über die Herrschaft 
(ler Vernunft, 79. 1.) helyesen fölteszi, régibb forrás alapján. 
A Makk. II. k. azzal palástolja el, hogy röviden azt mondja 
(7,41): végül a fiai után az anya is kimnlt. 

* Tanchúma, a nagy palesztinai agádista a negyedik szá- 
zad utolsó tizedeiben, Antiochiában is megfordult és ott vallási 
vitába ereszkedik a keresztény liit képviselőivel (Gen. rabba, 
lí). szak.) 



32 BACHER VILMOS 

A zsidó ritus is az Áb kilenczedikének gyászát már a hó- 
nap első napj ával kezdi. Igen figyelemreméltó körülmény 
az, hogy a kopt egyház rítusában nem augusztus elseje, 
hanem nyolczadika van a makkabeusoknak szentelve.^ 
Augusztus nyolczadika pedig Ab nyolczadikának felel 
meg, mely napnak estéjén megszólal a zsinagógákban a 
siralmak és gyászos emlékek szava. Ki tudja, vájjon nem 
tartotta-e meg a kopt ritus a makkabeusok egyházi 
ünnepének eredeti napját, mely így szorosan a zsidó 
gyásznaphoz csatlakozott volna. ^ Ugyanazon kopt 
ritus még egy napot szentel a makkabeus vértanúk- 
nak: deczember huszonötödikét.^ Nyilvánvaló, hogy 
ebben is a zsidó ritus befolyása érvényesült : a makka- 
beusok zsidó ünnepének első napját a makkabeusok 
nevét viselő vértanúk napjává tették. 

A zsidó rítusban a hét testvér és anyjuk vértanúsága 
nem hagyott nyomot. Csak egy régi költő, Carcasson- 
neból való Joseph b. Salamon szentel a Chanukka 
szombatjára irt liturgikus költeményében ennek a vér- 
tanúságnak is néhány versszakot és így mintegy vissza- 
helyezi azt eredeti történeti összefüggésébe.^ De van a 
zsidóságnak egy töredéke, melynek keblében a hét 
testvér története nagyobb jelentőségre emelkedett. Kö- 



1 L. Nilles id. m. 11. 723. 

^ Az antiochiai keresztények részt vettek a zsidó ünnepek- 
ben, mint Aranyszájú János predikáczióiból tudjuk. L. Grátz, 
Geschichte der Juden IV,^ 386. 

» Nilles, II. 712. 

* A költeményt 1. Baer nagy imakönyvében (Sziddúr Abó- 
dath-Jiszráélj, 624 — 632. Eóla Zunz, Literaturgescliichte der 
synagogalen Poesie, 123. A költő a 11. században élt. 



ZSIDÓ VKRTANÚK A KERKSZTKNY NAPTÁRBAN 33 

zépázsiában Boldiárának perzsa anyanyelvű zsidóinál 
a hét testvérről szóló megható elbeszélés, úgy látszik, 
Áb gyásznapjainak kedvelt olvasmányát teszi. És vala- 
mint a görög korszakban a hellenistikus bölcselkedés 
ékesszóíását tették a fiatal mártírok és anyjuk szájába, 
azonképen a költészetet kedvelő és mívelő bokhárai 
zsidók közt támadt egy iró, ki Firdószi nyelvén és a 
perzsa költészet hatásos fordulataival és képeivel szó- 
laltatta meg a vértanú anyát és fiait. A tizenhetedik 
század végén József b. Izsák, kit Júszuf Jehúdi-nak, 
zsidó Józsefnek is neveztek mert a nem-zsidók is 
becsülték mint költőt egy nagyszabású költeményt 
irt, melynek czíme : A hét testvér.^ A hét vértanú és 
anyjuk beszédjei teszik a műnek főrészét. A beszédek- 
nek csekély része, valamint az összekötő elbeszélés pró- 
zában van Írva, a többi verses alakban. Egyes héber 
mondatok is tarkítják az érdekes művet, mely alkalma- 
sint nyilvános fölolvasásra, még pedig a Jeruzsálem és 
a templom elpusztulásának gyásznapjára volt szánva. 
A költeménynek azon kéziratában, melyet használhat- 
tam, a második testvért illető részt ez az utasítás vezeti 
be héber nyelven : A másodikról, fenhangon mon- 
dandó.-^ A befejező szakaszában a költő arról értesít 
bennünket, hogy « szerdán. Ab nyolczadikán, letette az 
irónádat)). Tehát Ab kilenczedikének előestéjén fejezte 
be költeményét, melynek alapját a Siralmak könyve 



^ Perzsául : Heft biráderán v. Heft dáderán ; héberül is : 
Sibea Acliim. L. a költeményről és szerzőjéről közleménye- 
met, Z. d. I). M., G. LIII., 395. 

'^ ((Al liasséni, bekól rám.» 

Az IMIT Évkönyve i90i. 3 



:U BACHER VILMOS 

midrásának már említett helye teszi és melyben, e sze- 
rint, a dicsőített testvér mártírok a római üldözésnek 
áldozatai.* Józsefnek, a bokhárai zsidó költőnek perzsa 
költeménye mind e mai napig nagy kedveltségnek ör- 
vend. A bokhárai zsidók között számos kéziratban ma- 
radt fenn, és újabban (1884-ben) Jeruzsálemben nyom- 
tatásban is megjelent. Ki tudja, vájjon nem ősrégi 
szokásból olvasták-e a bokhárai zsidók Ab gyásznap- 
jaiban épen a hét vértanú történetét, és vájjon e 
szokás nem utóhangja-e annak a tiszteletnek, melylyel 
hajdan Antiochiában Ab hónapjában fölelevenítették 
a mártír testvérek emlékét és a melyből származott 
augusztus elsejének jelentése a keresztény naptárban? 



A görög mythosznak van egy megkapó alakja, mely 
a vértanú makkabeusok anyjához hasonlít : Niobe az, 
Tantalus szerencsétlen leánya, kinek szemeláttára 
meghalnak gy érmekéi j hét íia és hét leánya. Vala- 
mennyit Apollón és Artemis biztosan találó nyilai 
érik ; Niobe pedig, miután végigszenvedte sokszorosan 
az anyai szív legiszonyúbb fájdalmát, kővé meredt. De 
mekkora ellentét a makkabeusok an^^ja és Niobe kö- 
zött! Niobét irgalmatlan istenek haragja bünteti, mert 
fenhéjázó beszédben nyilvánította anyai gőgjét. A mak- 

* Az anyának neve Marjám batli Náchúm (Tancliúm helyett), 
a zsarnoké : Kaiszar, azaz császár. A Gaster kiadta Máaszi- 
jóthban is (1. fent 28. j.) a zsarnok így neveztetik : «Készar 
Ijammélekli)) (Készar király) ; a császárt jelentő szó tehát 
tulajdonnévnek van véve. 



ZSIDÓ VÉRTANÚK A KERESZTÉNY NAPTARBAN 35 

kabeus vértanúk anyja, az irgalmas Istenben bízva, a 
vallásos lélek alázatával áldozza föl anyai érzését és 
maga buzdítja gyermekeit a kínos halálra. Niobét és 
gyermekeit az istenek ölik meg, a makkabeus testvérek 
és anyjuk Istenükért öletik meg magukat. Kétségbeesés 
környezi Niobe gyermekeinek halálát, reménytelenség 
párosul anyjuk fájdalmával ; hit és remény honol mind- 
végig a vértanú testvérek szivében és megenyhíti az 
anya fájdalmait. A kővé meredt Niobe a megsemmisü- 
lésnek szánt pogány világ jelképe; a fájdalmai közt 
Istent valló és Istent magasztaló vértanú anya Izrael 
hitének és sorsának szimbóluma. Hányszor ismétlődött 
történetünkben a gyermekeivel együtt vértanúhalált 
szenvedő anyának ama magasztos példája ! És halál- 
nál még kínosabb életet hány zsidó anya élt végig gyer- 
mekeivel, buzdítva őket hűségre és tántoríthatatlan 
szeretetre vallásuk iránt ! A makkabeusok korszaka, 
melyben Izrael először szállt szembe hitének üldözői- 
vel, két képet tár elénk : a hős testvéreket, kiket atyjuk 
tetterőre és elszánt küzdelemre buzdít, meg a vértanú 
testvéreket, kiknek lelkében anyjuk szava neveli az 
erőt tűrésre és szenvedésre. E két kép együtt alkotja 
ama korszak nagyságát és dicsőségét. Vértanúk és 
hősök mentették meg Izraelt és vallását. Vajha lenné- 
nek mindenkor közöttünk atyák, kik tettre és küzde- 
lemre lelkesítik fiaikat és mindenkor anyák, kiknek 
szava lelki erőt csepegtet gyermekeikbe, hogy ezek is 
elszakíthatatlan hűséggel ragaszkodjanak őseik hi- 
téhez ! 

Budapest. Dr. Bacher Vüihos. 



3* 



36 SEBESTYÉN KAROLY 



HAJON. 

1 . Fekete gálya jár a tengeren ... 
Sikolt a szél, tajtékot hány a hab, 
Emberre éhes a bőszült elem, 

A nagy hajó — gyarló kis fadarab. 
Orrára ül, majd a farára vetve 
Tánczol, recseg, meg oldalvást hajol, 
S az ég ordít veszett dühvel felette, 
Menekvés többé itt nincsen sehol. 

2. Komoran néz a sápadt kapitány. 
« Kit kéne a tengerbe vetni ma ? 
Az áldozat lecsillapítja tán ...» 
«Hej kapitány úr, nagy itt a hiba. 
Egy ember veszte azt hiszi, elég lesz ? 
Hisz tudja, mit visz . . . milyen rakomány !i 
A kormányos kap újra a kerékhez, 

S halványan hallgat a bús kapitány . . . 

3. Sikolt a szél, tajtékot hány a hab. 
Bukdácsol a hajó, a mint halad. 
A hajó népe a födélzetén 
Imádkozik megtörten, csöndesen. 
Agg, ifjú, szűz és anya egy rakáson. 
Egy fajnak véréből mindannyian, 
Mind száműzöttek e földi határon. 
Mind üldözött és mind hazátalan ! 



37 



4. Tengerre szálltak. Szívok istenének 
XJj hont keresni útra keltenek, 

De utjok nem tetsző tán a nagy égnek, 
Azért űzi őket e fergeteg. 
Uzi halálba, végső pihenésbe, 
Együtt halnak, ha élni nem lehet. 
Arczukra a halál félelme vésve. 
Pedig — mért szeretnék az életet ? 

5. S belevegyül az égnek viharába 
Szívszaggató aggály, vad félelem . . . 
A véneknek fölharsog hő imája : 
((Izrael Ura, légy, ó légy velem ! 

Ki megtűréd, hogy rossz vadként űzőbe 
Vegyen bennünket minnenhonosunk. 
Segíts egy más, boldog partig elŐre, 
Különben itt rútul elpusztulunk. 

G. Ki egykoron a szolgaság hónából 
Népünk kivitted, ó nagy Istenünk ! 
Tekints reánk, a tenger partja távol. 
Az ég, a víz hadat visel velünk. 
Az. emberek minket kitaszítottak 
S a tenger hozzánk épp oly kegytelen, 
Mi üldözöttek ! mi elkárhozottak ! 
Örökre bolygók száraz on-vizen ! 

7. Tekints le ránk ! egész földön virágoz 
A béke, gyöngéd emberszeretet, 
Vérrel ma senki istennek nem áldoz. 
Az emberek embermód' érzenek. 
Az állatnak is akad pártfogója. 
Áldásod érzi oktalan barom, 
S a mi népünket senki meg nem ójja, 
Minket nem véd meg semmi hatalom. 



SKBE8TYEN KAROLY 

8. Békés lakunkból, földünk, házainkbul 
Eltízeténk vadul, embertelen, 
Könyörgünk — ellenségünk meg nem indul. 
Neki gyönyör, mi nékünk gyötrelem. 
Dúsak voltunk és lettünk koldusokká, 
Hazánk volt és most bolygunk hontalan, 
De te, nagy Isten, sújtsad átkodat rá, 
Kinek gyötrődésinkben része van ! 

9. S ha el kell vesznünk itt a hullámsírba. 
Fehér csontunkat hányják ki habok, 

S mikéntha mindegyikre volna irva : 

((A gazság áldozatja én vagyok !» 

S e csontokból, ha a földbe kerültek, 

Az édes, áldott anyaföld ölébe. 

Hadd keljenek föl harczra lelkesültek. 

Megbosszulok, e nép új nemzedéke ! » 

lü. S a rettentő' imára jaj fakad. 
Ezerszeres, a szélvészt túlüvöltő. 
És visszhangozza a zord átkokat 
A számkitízött három emberöltő. 
Recseg az árbocz, hajlik mint a nád. 
Emberre éhes a bőszült elem. 
Sikoltja a szél esztelen dalát, 
. . . Fekete gálya jár a tengeren . . . 

1 1 . Jajszó sincs többé . . . fagyos rémület 
Szorítja össze torkát valahánynak. 
A víz elönti a födélzetet, 
A hajónak mind a mélyébe szállnak. 
Fásult álom borul bágyadt szemükre, 
A kormányos s a kapitány csak éber . . . 
S egyszerre — csodaképp a víznek tükre 
Lecsöndesül, a mint leszáll az éjjel. 



HAJÓN 39 

12. És csillagok ragyognak a nagy égen, 
Kigyúl Nyugat tündöklő csillaga, 

S egy hang hallatszik a fenséges éjben, 
így csak az istenség szólhat maga. 
«Eló're, bátran ! fáradt vándorok, 
Az én szemem ó'rül rátok vigyáz. 
Elült a vész, csak bennem bízzatok. 
Majd megszűnik a gyötrelem, a gyász ! 

13. Ki egykoron a szolgaság hónából 
Népem kivittem, élek ! Él az Úr ! 
Hihedd, hogy tfír? hogy sújtó karja távol? 
Hogy mindent elnéz megtorlatlanul ? 
Hihedd, hogy elhagy téged, éppen téged. 
Ki megkísértve el nem hagytad őt ? 
Hogy martalékul dobja azt a népet. 
Mely híven térdel trónusa előtt ! 

14. Előre, bátran ! Int az új haza, 
Legyen hazátok, híven szeressétek, 
Mely szeretőn ölébe fogada. 
Minden csepp vérrel legyen a tiétek ! 
Munkás karon fogan meg égi áldás. 
Pihenni fogtok a bolygás után. 
Istentől ered az igaz megváltás. 
Imátokat ime meghallgatám ! 

15. S a nép, mely száműzött rideg ölébül, 
Jön az idő, hogy visszasírna még ! 
Vetése nem hajt, jószága nem épül. 
Kemény szivekre nem mosolyg az ég. 
Es megnehezül rajt' az örök átok. 
Melyet ezer példa pecsétle meg : 
Kard által vész el, a ki kardot rántott, 
És boldogok a békességesek !» 



40 SEBESTYÉN KÁROLY 

16. Közéig a parthoz már utján a gálya, 
Szelíd hullám enyelgve rengeti. 
Egekbe röppen a százak imája : 
« Örök dicsőség, hála Ö neki ! 
Erős kézzel, karodnak hatalmával 
Te vezetél minket békére, czélra ! » 
. . . S hogy Izraellel átkelt vízen által, 
így zenge akkor dalt a nagy próféta . . . 
Budapest. Sebesüjón Károly. 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA 
EOMÁNIÁBAN. 

Valamennyi törvény, melyet 30 — 35 év óta Komá- 
niában az úgynevezett idegenek ellen hoztak, nyilván 
arra a czélra törekedett, hogy a zsidókat ez országból 
való kivándorlásra kényszerítse. 

Es tényleg, körülbelől egy emberöltő óta az ország 
minden részéről számos család vándorol ki különösen 
az észak-amerikai Egyesült Államokba. Ezen kivándor- 
lás a nyolczvanas évek óta öltött nagyobb méreteket, a 
mióta a román zsidók meggyőződtek arról, hogy politi- 
kai helyzetük javulására belátható időn belül nem szá- 
míthatnak. 

Első diadalát a zsidógyűlölet 1866-ban ülte Komá- 
niában, midőn az új alkotmány (VII. czikk) azon állás- 
pontra helyezkedett, hogy csak keresztény vallású 
idegenek honosíthatok, vagyis lehetnek román polgá- 
rok. Ez kemény csapás volt a zsidókra, mely annál 
fájdalmasabban érte őket, mivelhogy az előbbi törvény- 



A ZSIDÓK JELENLP^GI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 41 

szék uralma alatt az országban született ós semmiféle 
más, idegen oltalmat nem élvező zsidók legalább pol- 
gári jogokkal bírtak. Ez az alkotmánybeli határozat és 
a rákövetkező törvények, melyek mind nyíltan vagy 
rejtegetve zsidógyűlölettől voltak áthatva, arra tanítot- 
ták a zsidókat, hogy líománia azon dicsőségre áhítozik, 
hogy vallási türelmetlenség tekintetében még Oroszor- 
szágot is fölülmúlja. Ha Komániába ez ideig mindig új 
bevándorlók jöttek Galicziából, Orosz- és Magyaror- 
szágból, úgy ezen időben már kezdetét veszi a kiván- 
dorlás. Jassyból és Bukarestből több tekintélyes család 
hagyta el azt az országot, mely a zsidókkal mostoháb- 
ban bánik, mint a czigányokkal, hogy Ausztriában vagy 
Németországban telepedjék le. 

A román zsidókra nézve legvégzetesebb törvények 
közé tartozik első sorban az 1868. decz. 14/á6-án kelt 
falusi rendőri törvény. Ezen törvény egy határozatot fog- 
lalt magába, a melyet ugyan minden ország törvényei 
között megtalálhatunk, de a melyet bizonyára seholsem 
alkalmaztak oly kíméletlen módon, mint Eomániában. 
A határozat így hangzik: ((Községekbe senki le nem 
telepedhetik, a kinek nincsenek meg fentartására szük- 
séges, eszközei, mielőtt erre nézve a hatóság engedélyét 
ki nem kérte.)) 

Ezen látszólag oly ártatlan tövrény nemcsak arra 
volt jó, hogy a falvakat csavargók beözönlése ellen 
megvédje, hanem azon visszaélésre adott alkalmat, 
hogy a zsidóknak vagyoni állapotukra való tekintet 
nélkül nemcsak a falvakban való letelepedést, hanem 
még az abban való tartózkodást is megtiltsák. Oly fal- 
vakból, hol már több emberöltő óta voltak letelepedve, 



4-2 BECK MÓR 

erőszakkal elűzték őket. Mihez fogtak ezen szerencsét- 
len, háztájukról elüldözött emberek ? Minthogy nagy 
szegénységük miatt a tömeges kivándorlásra nem gon- 
dolhattak, Moldova nagyobb és kisebb városaiba köl- 
töztek és szaporították az ott már korábban is meglevő 
szegénységet. 

Másfelől arról is gondoskodtak, hogy a zsidók külső 
kényszer nélkül is elhagyják a községeket. Ez különö- 
sen két törvény hatása alatt történt, az egyik meg- 
határozta, hogy a dohány elárusitása csakis román 
polgárnak, a zsidók teljes kizárásával, engedhető meg, 
a másik viszont elrendelte, hogy a községekben csak 
azok kaphatnak italmérési engedélyt, a kik ott mint 
választók be vannak jegyezve, a mi oly jog, melyet 
csak románok birnak. Az első törvény 1872. febr. 6/18, 
a második 1873., ápr. 1/13. keletkezett. 

Most tehát több ezer zsidóesalád veszítette el kenye- 
rét és a jogosság látszatával lehetett a mezőrendőri 
törvényt velők szemben alkalmazni. 

Ha nem lettek volna zsidók ezen kenyerüktől meg- 
fosztott családok, úgy bizonyára szoczialistákká vagy 
gonosztevőkké váltak volna, mint zsidók azonban türel- 
mesen megadták magukat a kemény törvényeknek, 
seregestől költöztek a moldva városokba és városkákba 
s ott mint koldusok tengettek életüket. A kik elő tud- 
ták teremteni a szükséges eszközöket, kivándoroltak. 
E helységek már korábban is tekintélyes zsidó lakos- 
sággal bírtak, a mely nagyobbára szánalmas helyzet- 
ben tengődött. 

Hogy a meglevő nyomort némiképen enyhítse, az 
északamerikai Egyesült Államok akkori konzulja, az 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 43 

időközben elhalálozott Benjámin Franklin Peixotto a 
kenyérnélkülieknek és hontalanoknak a kivándorlást 
ajánlotta, de ezirányú fáradozásai sikertelenek voltak. 
Az eszme nem talált visszhangra ; s különösen néhány 
bukaresti vezérférfiú küzdött hevesen ellene és Eómá- 
nia ellen elkövetett árulásnak bélyegezte. Mennyire 
változnak az idők ! A fenkölt gondolkozású Peixottot 
üldözték, mivel a kivándorlás mellett csinált propa- 
gandát, ezen sorok íróját múlt nyáron a legkeserűbb 
szemrehányásokkal illették, mivel a meggondolatlan 
és tervszerűtlen kivándorlás ellen nyilatkozott. 

Mi történt ezután ? Tulajdonképen semmi, mert a 
külföldi hittestvérek, kik ma oly meleg érdeklődést 
tanúsítanak irányunkban, csak akkor sajnálták a ro- 
mán zsidókat, ha oly borzalmas dolgokat követtek el 
rajtuk, mint Cahulban és Galatzban ; csendes, de azért 
nem kevésbbé szerencsétlen időben csak mérsékelten 
érdeklődtek irántuk. És az országban magában lénye- 
ges dolog nem történhetett. A szerencsétlenek segítet- 
tek önmagukon, vagyis inkább azt képzelték, hogy 
helyzetükön javíthatnak, ha Moldovából Oláhországba 
költözködnek, a hol kevesebb zsidó lakott. Moldovából 
való ezen folytonos beköltözés által az oláh városok 
zsidó lakossága feltűnő módon szaporodott. Bukarest- 
ben pl., hol 1878-ban csak húszezer zsidó lakott, ma 
már 43,274 a zsidó lakosság száma, melynek legalább 
is kétharmadrésze az utolsó 20 — 25 év alatt vándorolt 
be a különböző moldva városokból. Jassyhsin, mely 
egykoron egész Eománia legnagyobb zsidó községe 
volt, ma csak 39,441 zsidó lakik. De a zsidóknak az 
egész országban történt ily módon való egyenletes 



44 BKíJK MÓK 

megoszlása nemcsak hogy javulást nem, hanem inkább 
sorsuknak rosszabbra fordulását okozta : a nyomor, 
mely azelőtt csupán Moldovában uralkodott, ma egyenlő 
mértékben érezhető Oláhországban is. 

Hogy a zsidóknak a falvakból való kiszorítása koránt- 
sem a vidéki lakosság jó voltára való tekintetből, hanem 
egyedül csak a zsidók iránti gyűlöletből történt, vilá- 
gosan bizonyítja azon tény, hogy a későbbi törvények 
a városokban lakó zsidóság ellen irányultak, melynek 
vallásán kívül mit sem lehetett szemére vetni. így az 
1874. évi június 16/28. törvény kimondja, hogy csak 
románok űzhetik a gyógyszerész-ipart, és az 1875. évi 
márczius 11/23-án kelt törvény értelmében csak romá- 
nok nevezhetők ki kör- és hatósági orvosokká. 

Ezen és más törvények tendencziája, melynek egyen- 
ként való felsorolása nagyon is elterítne bennünket 
tárgyunktól, mindenki előtt világos lehet : a zsidókat a 
városokból ki akarták szorítani, ép úgy, mint a hogy 
azelőtt a falvakból kiüldözték őket. 

Bár az állam erkölcsileg és anyagilag elnyomta őket, 
a román zsidók mégis élénk, önzetlen és hazafias 
részt vettek az orosz-török háborúban, 1877-ben, a 
mikor az ország kivívta függetlenségét, s ezen tényt 
magasrangú románok, többek között Aiighelescu tábor- 
nok Turn-Severinben, el is ismerték. A tanuló ifjúság 
önként jelentkezett katonai szolgálatra. Parisban élő 
román-zíűdó tanulók kérve kérték boldogult Cre- 
mieux-t, hogy a hazautazásukhoz szükséges pénzt 
számukra megszerezze, hogy a románok oldalán a haza 
függetlenségéért harczolhassanak. Zsidó orvosok min- 
den tábori kórházban ápolták a sebesülteket és betege- 



A ZSIDÓK .TEI.ENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 45 

ket ; az ország Zion-páholya, melynek élén az időköz- 
ben Bécsbe költözött érdemes Weinberg Adolf állott, 
mozgó körházat szerelt fel, egy bukaresti zsidó nőegy- 
let a fővárosi kórházakat tépessél stb.-vel látta el, s az 
ország valamennyi zsidó imaházában a Bulgáriában 
küzdő román csapatok diadalmas visszatéréseért kö- 
nyörögtek, egyszóval, a román zsidók minden tőlük 
telhető módon kimutatták őszinte hazaszeretetüket. 

A lelkesedés mámora megszűnt, a valóság ismét 
jogaiba lépett, és ez sajnos, nem volt kevésbbé elszo- 
morító és lesújtó, mint azelőtt. Az európai hatalmak 
1878. év június havában Bismarck elnöklete alatt kon- 
gresszust tartottak. A kongresszus llománia független- 
ségét oly kikötéssel ismerte el, hogy valamennyi vallás- 
felekezet és nemzetiség különbség nélkül teljes vallás- 
szabadságban és valamennyi polgárjogban részesüljön. 
Általánosan ismert dolog, hogy Kománia mily módon 
felelt meg kötelezettségének. A román zsidók csalódása 
rettenetes, leírhatatlan volt. Valósággal kétségbe voltak 
esve és valamint azon sorsüldözött, kit önhibáján kivül 
ért egy rettentő csapás, mindég bűnbakot keres, hogy 
rajta töltse ki lángoló haragját, úgy gyanúsították Ro- 
mániában is a jassy-i és bukaresti előkelőségeket, 
mintha ők árulták volna el hittestvéreiket. A dolgok 
kedvezőtlen fordulatának más magyarázata nem is 
lehet, így gondolkoztak akkor az ország számos zsidó 
körében. 

Ma már egész alaposan és pontosan ismerjük az 
ügyet, s ezt I. Carol király emlékiratainak köszönhet- 
jük, melyekben száraz szavakkal elmondja, hogy ezen 
alkunál is Bismarck herczegé volt az alkusz szerepe. 



4(í fiECK MÓR 

nem merjük eldönteni, vájjon a tisztességesét adta-e 1 
Az idézett emlékiratok ugyanis azt mondják: Midőn a 
román államférfiak a nagy kanczellár előtt kijelentet- 
ték, hogy lehetetlen magukat alávetniük azon megszé- 
gyenítő kilíötéseknek, melyek a zsidók előnyére Komá- 
nia függetlenségének elismeréséhez vannak fűzve, ezen 
tisztességes alkusz állítólag azt mondta, hogy tudna 
egy eszközt, mely a románokat kínos helyzetükből ki- 
segítené, s ez a román vasutaknak az állam által tör- 
ténő visszavásárlása volna oly feltételek mellett, me- 
lyek mindkét állam érdekeit lehetőleg megóvnák. Az 
üzletet többszöri értekezés után megkötötték s a román 
zsidók adták meg az árát. Bismarck most Angliánál, 
Francziaországnál és Itáliánál Kománia érdekében, 
egész nagy befolyását vetette latba és függetlenségét 
elismerték, habár a román alkotmány VII. czikkének 
1 879. év októberében történt megváltoztatása éppen- 
séggel nem felel meg a berlini traktátus Eomániára 
vonatkozó szellemének. Bismarck közbenjárása Eomá- 
nia érdekében annál sikeresebb lehetett, mivel Orosz- 
ország és Ausztria-Magyarország, melynek minden más 
európai állam közül legtöbb alattvalója van Eomániá- 
ban és ezért leginkább érdekelve volt abban, hogy az 
ottani zsidók emberséges bánásmódban részesüljenek, 
rendkívüli követek és teljhatalmú miniszterek (Urusoff 
herczeg, illetőleg Hoyos-Sprinzenstein gróf személyé- 
ben) kinevezése által a román állam függetlenségét 
már 1879 októberében, tehát egy évvel a román alkot- 
mány megváltoztatása előtt, formálisan elismerte. 

Most jártak el csak igazán minden tekintet nélkül a 
zsidóellenes törvények alkotásában ! Hogy mily szellem 



A ZSIDÓK JELENLÉGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 47 

hatotta át ezeket, bizonyítja Rosetti'C. A. nyilatkozata 
rövid idővel Eománia függetlenségének elismerése után 
az ö nagy tekintélynek örvendő és mértékadó orgánu- 
mában, a «Eománul»-ban : ((Eddig mint függő állam 
bizonyos tekintettel kellett lennünk a zsidókra, most, 
hogy már függetlenek vagyunk, meg fogjuk bőszülni 
magunkat rajtuk mindazon bántalmakért, melyben 
1878-ban Berlinben részesítettek.*) 

Eomániában ugyanis szentül meg voltak róla győ- 
ződve, hogy a berlini kongresszusnak rája vonatkozó 
határozatai a zsidók, és különösen a párisi Alliance 
művének tekinthetők, mint a mely egyesület az egész 
föld zsidóinak elismert képviselője. Eomán körökben 
oly nagy volt az Alliance elleni gyűlölet, hogy a zsidók 
kénytelenek voltak helyi bizottságaikat feloszlatni és 
az évi járuléknak Parisba való beküldését beszüntetni. 
Ha valaki akkoriban oly bátor lett volna, hogy nyíltan 
vallja magát a párisi Alliance fizető tagjának, a leg- 
nagyobb kellemetlenségeknek, vagy még rosszabbnak 
tette volna ki magát. Számoltak a kényszerhelyzettel, 
de azért nem szűntek meg a párisi központi bizottság 
érdemes tagjainak szivük mélyében mély hálával 
adózni. 

Felemlítünk néhányat azon törvények közül, melye- 
ket az 1879. év alkotmányreviziója óta hoztak és ismét 
csak a legfontosabbakra kell szorítkoznunk. Itt is hang- 
súlyozzuk, hogy szándékosan tartózkodunk túlkapások 
és önkényes cselekedetek felemlítésétől, melyeket a 
kormány magasabb és kisebb közegei követtek el, mint- 
hogy nem akarjuk magunkat azon szemrehányásnak 
kitenni, hogy tényeket elferdítünk és szükség nélkül 



4S RECK MÓU 

felfújunk. Feltesszük, hogy mindenki be fogja ismerni, 
hogy oly országban, melyben tagadhatatlan i'il zsidó- 
ellenes törvényeket hoznak, a mit alkotásukkor képvi- 
selők és szenátorok nyiltan bevallanak, a különféle 
hivatalnokok túlkapásai kikerülketetlenek. 

Az 1880. év április 17/^9-iki törvény, mely által a 
nemzeti bank létesül, azon határozatot foglalja magá- 
ban, hogy a kormányzó, az igazgatók, valamint minden 
magasabb hivatalnok kizárólag román legyen. És ha 
ennek ellenére a könyvviteli osztályban rövid idővel 
ezen intézet alapítása után mégis két zsidó hivatalno- 
kot alkalmaznak, csak azt bizonyítja, hogy a románok 
között senkisem találkozott, a ki ezen hitsorsosokkal 
derékség tekintetében versenyezhetett volna. 

Legvégzetesebbnek bizonyult az 1881 április 7/19-i 
idegentörvény. Ezen törvény, melyet eredetileg nihilis- 
ták és szoczialisták ellen hoztak, felhatalmazza a kor- 
mányt, hogy az oly idegent, a ki viselkedésével az 
állam nyugalmát veszélyezteti, minden magyarázat 
nélkül az országból kitolonczolhatja. Ezt a törvényt 
körülbelöl 18 év óta majdnem kizárólag a zsidók ellen 
alkalmazzák, csak legutóbbi időben tolonczoltak ennek 
alapján néhány bolgárt vissza hazájába. Romániában 
minden zsidó, legyen bár munkás, iparos, kereskedő, 
bizományos, kézműves, bankár, tanitó, rabbi, stb., 
legyen bár életmódja még oly szeplőtlen, örökös ve- 
szélyben forog, hogy valamely besúgás következtében 
és ezen hírhedt törvény alapján az országot huszon- 
négy óra leforgása alatt el kell hagynia. Ily módon az 
utóbbi évek folyamán több ezer existentiát tettek 
tönkre. Ausztria-Magyarországból származó derék és 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 49 

bólaíszeretö kézműveseket, kik rendes útlevéllel és 
anyakönyvi bizonyitványnyal el voltak látva, a határon 
áttolonczoltak, míg családjuk szükségben és nyomor- 
ban, minden támasz nélkül maradt hátra. Az érdekük- 
ben való közbenjárás az itteni követségi hatóságnál 
mindig későn történik, a törvény káros hatása vissza 
nem vonható. Ahron József rabbi Dorohoiuban, kivá- 
lóban jámbor és békéstermészetű ember, múlt télen 
meglátogatta az ottani községi iskolát és oly dolgokat 
észlelt, melyek vallásos érzelmeit sértették. Nyomtatott 
meghivó útján, mely félig héber, félig zsargon, — e 
sorok írójának is birtokában van ily meghívó — felszó- 
lítja a községi tagokat, hogy szombaton, február 12/24- 
kén az ő beth-hamidraschában megbeszélésre gyűlje- 
nek egybe, melynek tárgya az észlelt bajok megszün- 
tetése volna. A gyűlést megakadályozták, a nyomtatott 
meghívót, mely e szavakkal végződik: /ISDí^nri iÓ DK 
^nSiCn ^traj m ^:íW )):^r\ (ha nem gyülekeztek, tudjá- 
tok meg, hogy én megmentettem lelkemet), szándéko- 
san hibásan fordítják, durva módon eltorzítják, a pre- 
fektusnak, ki ismert zsidófaló, átadják, a kinek nincs 
sürgősebb dolga, mint hogy a központi kormánytól a 
a rabbi azonnali kiutasítását kérje, közcsendháborítás- 
sal vádolva őt. A prefektus kívánságának eleget tesznek 
és a rabbi, ki hivatalos kötelességét akarta teljesíteni, 
kénytelen Dorohoiuból és Eomániából azonnal távozni. 
Miután hónapokon át tévelyeg Bukovinában, több- 
szöri közbenjárás után csak a legutóbbi napokban kapta 
meg Carp minisztertől az engedélyt, hogy községébe, 
hol nagy tiszteletben részesül, visszatérhessen. 

Mielőtt tovább mennénk, még külön megjegyezzük. 

Az IMJT Évkönyve i90i > 4 



50 BECK MOE 

hogy ezen idegentörvényt nemcsak idegenekkel szem- 
ben, hanem minden zsidóval szemben alkalmazzák, ha 
Eomániában született is az illető és nem áll valamely 
idegen védelem alatt. 

A kikötővárosokban, különösen Brailában és Galatz- 
ban élő zsidókat felette keményen sújtó törvény az 1881 . 
július 4/16-iki volt, mely meghatározza, hogy az árú- 
és értéktőzsdén alkuszok gyanánt csak románok szere- 
pelhetnek. A' kereskedelem is, mely téren a zsidók eddig 
aránylag szabadon mozoghattak, minden kigondolható 
korlátozást szenvedett. A kereskedelmi kamara tagjaivá, 
a kik a kereskedővilág sorsa fölött határoznak, zsidó- 
kat eredetileg nem választhattak, hacsak nem voltak 
honosítva. Csak kevés oly kereskedő van a zsidók kö- 
zött, ki olyan érdemekre hivatkozhatik, melyekért a 
honosságot megszerezhette volna, a mit minden egyes 
esetben a kamarában és a szenátusban külön szavaz- 
nak meg. Huszonegy év alatt körülbelől hatvanöt-het- 
ven zsidó nyerte el a román honosságot, ha eltekintünk 
attól a nyolczszáz katonától, a kit a függetlenségi harcz- 
ban való részvétele jutalmául 1887-ben en block hono- 
sítottak, legnagyobb része azonban nem vehette ezen 
jótéteménynek hasznát, minthogy nagyon is szegény 
volt ahhoz, hogy a honossági oklevélért járó száz frank- 
nyi dijat megfizethesse. 

Az 1882. évi november 21. és deczember 3-iki törvény 
minden Eomániában tartózkodó idegent katonai szol- 
gálatra kötelez, ha ki nem tudja mutatni, hogy ezen 
kötelezettségének hazájában már eleget tett. A korábbi 
1868. és 1872-iki törvények értelmében idegen nem lép- 
hetett a román hadseregbe, de ez nem volt akadály 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 51 

arm, hogy zsidók is teljesítsenek- katonai szolgálatot. 
Most, midőn a zsidókat törvény útján kötelezték arra, 
hogy a hadseregben szolgáljanak, az előléptetésre való 
minden kilátásukat elvesztették, míg a korábbi gyakorlat 
sokkal enyhébb volt. Néhány év előtt egy hitrokonunk 
halt itt meg, ki a hadseregben kapitányi rangig vitte fel. 

A legkárosabb törvények egyike az 1884. ápr. 17/29-iki 
törvény, mely a házalást, melyet sok ezer zsidó család- 
apa folytatott az egész országban, egészen betiltja. 
Ezen törvény nyilvánvaló tendencziája az volt, hogy a 
zsidókat anyagilag megkárosítsa, s e czélt tökéletesen 
elérte. A szó legszorosabb értelmében sok ezer zsidó 
lett koldussá. Az oly keményen sújtottak közül a vállal- 
kozó szelleműek Parisba, Londonba, Palesztinába és 
Amerikába vándoroltak ki, még nagyobb számban, mint 
a nyolczvanas évek elején, a midőn különösen a Szent- 
föld volt a legtöbb kivándorló czélja. 

Ezen törvénynek meg van még az a sajátságossága, 
hogy csalhatatlan fokmérője a kormány irántunk táplált 
baráti, vagy ellenséges érzelmeinek. Egy nyíltan be- 
vallott zsidóellenes érzelmű kormány uralma alatt azon 
szegényeket, kiket egy batyu árúval az utón találnak, 
becsukják és érzékenyen megbüntetik. Magától értődik, 
hogy az elkobozott árú a fiskus tulajdonába megy át, 
vagy a rendőrbiztos feleségéhez kerül, a jogos tulajdo- 
nos számára mindenesetre elvesztettnek tekinthető. 
A mostanihoz hasonló zsidóbarát és humánusabb kor- 
mány alatt a rendőrség, úgy látszik, azt tartja, hogy a 
házalási törvényeket hatályon kívül helyezték. De még 
múlt télen, valamint a nyár első felében, egészen július 
haváig drákói szigorúsággal alkalmazták. 



ft2 HECK MÓR 

Mindezen felsorolt zsidóellenes törvény és mé^' sok 
más, melyet a rövidség okáért mellőznünk kell, nem 
izgatta fel a külföldet, sőt még hittestvéreink is különös 
közönynyel vettek tudomást róla. Nagy feltűnést csak 
az iskolatörvények okoztak, melyek 1893-ban vették 
kezdetüket, s a melyek annál kínosabban hatottak, 
minthogy egy konzervatív kormány alatt alkottattak 
meg, a mely pártot kevésbbé zsidóellenesnek tartot- 
ták, mint ellenfelét, a nemzeti szabadelvűeket, kiket 
rendesen « vöröspárt ))-nak neveznek. E konzervatív kor- 
mány pénzügyminisztere volt Carp B. a jelenlegi mi- 
niszterelnök. Először alkották meg az első és másod- 
fokú kereskedelmi iskolákról szóló törvénj^t, azután a 
nép- és elemi iskolákról szólót, 1898-ban a közép- és 
főiskolák törvényét és végre 1899-ben az ipariskolákét. 
Mindezen törvény, a főiskolákét kivéve, kimondja, hogy 
az állam és községek nyilvános tanintézeteiben a taní- 
tás csak románok számára díjmentes, míg az idegenek 
gyermekeinek felvétele a vallás- és közoktatásügyi mi- 
niszter által meghatározott illeték lefizetése után és 
csak azon esetben történhetik meg, ha valamennyi 
román tanuló felvétele után még rendelkezésre álló 
helyek maradtak. A tanulóknak törvény által előre 
meghatározott száma az egyes osztályokban sohasem 
léphető túl. Az egyetemre való belépés minden hallga- 
tóra nézve korlátlan, de nem románok kötelesek tan- 
díjat fizetni. E tandíj, bizonyára nem puszta véletlen- 
ségből, az orvosi fakultás hallgatói számára 360 fran- 
kot tesz ki, ezenkívül magas vizsgadijak fizetendők a 
különböző vizsgákért ; míg a filozófiai és jogi kar illet- 
ményei sokkal kisebbek, ezeket azonban zsidók alig 



A ZSIDÓK JP]LENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 53 

látogatják. Nem sok ész és szellem kell. annak belátá- 
sára, hogy itt azon szándék áll fenn, hogy a zsidókat 
az orvosi pályáról is kiszorítsák, az egyetlen pályáról, 
mely számukra eddig nyitva állott ; tanárok és ügyvé- 
dek úgy sem válhatnak belőlük, míg a honosságot el 
nem nyerték. 

A zsidó gyermekek a nyilvános iskolákból való kizá- 
rásának okául azt hozták fel, hogy a román állam nem 
köteles idegenek számára iskolákat alapítani és fen- 
tartani, s a meglévők még a saját nemzetbeli gyerme- 
kek számára sem elegendők. Ez mentegetőzés volt a 
világgal szemben, de hasztalan és fölösleges fáradozás 
volt ; hasztalan, mert az ú. n. idegenek legnagyobbrészt 
az országban születtek és a nyilvános iskolák fentar- 
tásához arománokkal egyenlő mértékben járultak hozzá, 
fölösleges, mert az egész világ tudta, hogy e törvények 
határtalan zsidógyülöletből eredtek. Póni P., jassy-i 
tanár és volt vallás- és közoktatásügyi miniszter a ka- 
marában vagy a szenátusban egy iskolai kérdés fölött 
tartott vita alkalmával elárulta az igazi okot. Ugyanis 
következőt mondta: « Sajnálattal tapasztalom, hogy kö- 
zépiskoláinkat, gymnáziumainkat és lyczeumainkat kü 
lönösen Moldovában igen sok zsidó gyermek látogatja, 
ki gyors felfogás és élénk szorgalom által tűnik ki. 
Önök a zsidóktól megtagadják a politikai jogokat, de 
ez Önöknek mit sem használ, a zsidók úgyis kivívják 
maguknak ; mert a ki ismeretekkel bír, az okvetetlenül 
uralkodni fog az állam fölött.)) 

Ezen törvények rugója azon óhajtás volt, hogy a ro- 
mán zsidókat szellemileg és erkölcsileg elnyomják, 
minden magasabb és nemesebb törekvést bennök elfojt- 



BECK MOU 



sanak, hogy örökös rabságra kárhoztassák őket. Nem- 
csak anyagilag, de erkölcsileg is tönkre kell tenni a 
zsidókat, hogy önként elhagyják az országot, mondták 
a román törvényhozók. 

Hogy milyen hatást kellett ezen törvényeknek elő- 
idézniök, melyekhez még egy másik is járult, mely a 
zsidó betegek felvételét az ország és a községek nyilvá- 
nos kórházaiban hasonló feltételekhez köti, mint a zsidó 
tanulóknak a nyilvános tanintézetekbe való felvételét, 
csak akkor érthetjük meg teljesen, ha elgondoljuk, hogy 
a zsidó kitközségeknek Komániában nincsen törvényes 
alapjuk, hogy szorosan véve nincsenek is zsidó közsé- 
gek Eomániában, s hogy a zsidók nagyobb vagy cseké- 
lyebb száma, kinek szabad tetszésére van bizva, vájjon 
egy iskola vagy kórház fentartásához hozzájárul-e, 
vagy sem, nem érdemli meg a hitközség nevét és pedig 
annál kevésbbé, ha ezen zsidók egy része vallásos né- 
zeteiben messze előhaladott, másik része pedig többé- 
kevésbbé bigott. 

A román törvényhozók az előttük lebegő czélt nem 
érték el ; mert a zsidók összeszedték erejüket és minden 
nehézség ellenére külön iskolákat állítottak és megna- 
gyobbították a már létezőket. Az ((Alliance)) és ((Jewish 
Colonization Associatiou)) figyelemmel kisérték e tö- 
rekvéseket és a jelentékeny áldozatok méltánylása ké- 
pen, melyeket a zsidók iskoláik érdekében hoztak, kö- 
rülbelől három évvel ezelőtt elhatározták, hogy a gyen- 
gébb községeknek segítségére sietnek. Igen jelentékeny 
szubvencziót kap a jassy-i, botuschani-i és még más 
községek. Bukarestben létesítettek egy ipariskolát fiuk 
és egy ipariskolát lányok számára. 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN OO 

A sokat Ígérő kulturmü virágzó fejlődésnek indult, a 
midőn beállott a gazdasági válság, melynek rossz kö- 
vetkezményeit a zsidók kétszeresen megérezték. Már 
előzetesen is a legelkeserítőbb körülményekkel kellett 
megküzdeniök, most pedig az előző nyár rossz termése 
és a rákövetkező, rendkívül hosszú és kemény tél a szó 
szoros értelmében éhhalállal fenyegette őket. Múlt té- 
len Bukarestben több száz, Jassyban több ezer család 
volt, mely éhen halt volna, ha a legnagyobb sietséggel 
alakított bizottságok kenyérrel nem segítették volna 
őket. Nem szabad ezen csodálkoznunk, minthogy már 
előző nyáron a munkások, iparosok, szabók, czipészek, 
asztalosok, kőmívesek, festők nagy serege nem kapott 
foglalkozást. De ezen munkahiány nem csak a gazda- 
sági válsággal és pénzszükséggel volt összefüggésben, 
hanem inkább egy mozgalom következménye volt, mely 
a zsidóknak a jobb fordulat iránt való minden remé- 
nyét megsemmisítette. 

Az antisemiták nem elégedtek meg többé azzal, hogy 
az országházban zsidóellenes törvényeket hozzanak, 
hogy nyilvános gyűléseken a zsidók ellen izgató beszé- 
deket tartsanak, hogy utczai botrányokat csináljanak, 
mint három éve Bukarestben és később Jassyban, most 
már házról-házra, kunyhóról-kunyhóra jártak, meglá- 
togatták a hivatalnokokat, katonákat, földbirtokosokat, 
háztulajdonosokat, szegényt és gazdagot, egyszóval 
mindenkit, a kinél bebocsáttatást nyertek és minden ro- 
mánt igyekeztek rávenni, hogy zsidóktól mit se vásá- 
roljanak, náluk munkát ne rendeljenek, röviden, hogy 
ne adjanak nekik semmiféle keresetet. Általuk feliz- 
gatva, nyilvános összejövetelek alkalmával mérnökök. 



56 BECK MÓR 

építészek, kőmívesek, lakatosok, iparosok, stb. dühösen 
követelték, hogy az állam, valamint a községek és 
minden nyilvános intézet a munkálatok kiadása alkal- 
mával a zsidók elvi kizárása mellett csakis románokat 
vegyen tekintetbe. Ezen izgatás következményei csak- 
hamar érezhetőkké váltak. Bizonyítékul legyen szabad 
néhány esetet felemlítenem, a mint nekem hitelt ér- 
demlő személyek elmondták. 

Egy divatárúkereskedőhöz bejön egy gazdag román 
hölgy és több divatczikket vásárol, mint. ezt már évek 
óta szokta tenni. Abban a perezben, midőn a megvett 
tárgyakért járó összeget a kereskedőnek át akarja adni, 
hallja, a mint a férje mellett álló asszony néhány szót 
szól, a mely neki úgy tűnik fel, mintha zsidó beszéd 
volna. 

Hirtelen e kérdéssel fordul a zsidó kereskedőhöz : 
«Hogy hívják önt?») S midőn ez nevét megmondja, a 
román nő azt a megjegyzést teszi: «Úgy tetszik ne- 
kem, hogy ön zsidó ?» (dgen, feleli a kereskedő, az is 
vagyok. » « Ha Ön zsidó, akkor Önnél nem szabad vásá- 
rolnom!)) A román nő visszakéri pénzét, a már becso- 
magolt árút az asztalon hagyja és eltávozik. 

Másik eset. Egy román hölgy megbíz egy üvegest 
azzal, hogy a vihar által összezúzott ablaktáblákat újak- 
kal pótolja. Miután az üveges a munkát elvégezte, azt 
mondja neki, hogy délben jöjjön el férjéhez a pénzért, 
miután ő éppen nem rendelkezik az összeggel. Mikor 
az üveges a meghatározott időben eljön, a ház ura a 
legdurvább szitkokkal fogadja és arra kényszeríti, hogy 
az üvegtáblákat ismét vegye ki, még pedig minden kár- 
pótlás nélkül. Távozóban még hallja, hogy az úr felesé- 



A ZSIDÓK JELENI.EGI ÁLLAPOTA KOMÁNIÁHAN 57 

gét a leghevesebb szemrehányásokkal illeti, mert neki, 
a zsidónak munkát adott. 

És még egy harmadik eset. Egy román ember ma- 
gához rendel egy zsidó építési vállalkozót és megbízza 
a házának javítási munkálataival. Midőn a vállalkozó 
előleget kér, hogy anyagot vásárolhasson, azt mondja 
neki a román úr, hogy jöjjön el holnap ugyanezen idő- 
ben, minthogy véletlenül nincsen itthon pénze. Midőn 
másnap újból eljön az előlegért, a szolga elállja útját 
és ura nevében jelenti, hogy a munkálatot már átadta 
egy románnak. A mi házunkban, teszi hozzá a szolga, 
a mai naptól kezdve egy zsidó sem talál többé foglal- 
kozást. 

Ily esetek azelőtt sohasem, vagy nagyon ritkán és 
kivételképpen fordultak elő, ma ismétlődnek, valahány- 
szor egy zsidó román embernél keres foglalkozást. Ezen 
hirtelen nézetváltoztatásnak meg kellett rémítenie 
mindazokat, a kik hozzá voltak ahhoz szokva, hogy 
még azon románok is, kik a nyilvánosság előtt mint 
leghevesebb antisemiták szerepeltek, otthon, a magán- 
közlekedésben emberien, előítélet nélkül bántak velük. 
Ugyanis nem egyszer esett meg, hogy a legdühösebb 
antisemiták, kik nyilvános gyűléseken a zsidókat és 
zsidóságot a legdurvább módon szidalmazták, a legke- 
ményebb és legigazságtalanabb törvényeket hozták elle- 
nük javaslatba, nem tartózkodtak attól, hogy barátsá- 
gos módon közlekedjenek a zsidókkal, ha azt hitték, 
hogy nem figyelik meg őket, vagy hogy előszeretettel 
foglalkoztassák az iparosokat és munkásokat, zsidó 
vállalkozókat melegen ajánljanak a hatóságoknak, s a 
kik aztán, ha szemükre hányták nyilvánosan bevallott 



i)'^ mkí;k mór 

elveik ós a magán eljárásuk közötti ellentmondáHt, 
azzal mentegetőztek, hogy az általuk pártfogolt zsidók 
egészen más fajtájú emberek, mint a nyilvánosan meg- 
bélyegez ettek és megtámadottak, hogy akadnak helylyel 
közzel oly zsidók is, kik derékségük és becsületességük 
folytán minden tiszteletet megérdemelnek, sőt még 
arra is érdemesek lennének, hogy a honosságot el- 
nyerjék. 

Valójában a román nép dicséretére ki kell monda- 
nunk, hogy természeténél fogva nem ismeri a zsidó- 
gyülöletet és hogy mesterségesen oltották beléje Erdély- 
ből, a Bánátból vagy Bukovinából származó hivatalno- 
kok, stréberek és oly emberek, kik azt képzelik, hogy 
Eomániának, mint mindenben, úgy a zsidógyűlöletben 
is követnie kell Francziaországot, Németországot és 
Ausztriát. A román paraszt még ma is teljesen romlat- 
lan és a zsidóban sem ellenséget, sem vetélytársat nem 
lát, hanem pusztán sajnálatraméltó szenvedő osztályo- 
sát. Konstatáltak oly eseteket, midőn parasztok hete- 
ken át maguknál tartották, megvédelmezték és barátsá- 
gos vendéglátásban részesítették (a mennyire ezt igénybe 
vették) a falujokból erőszakkal kiüldözött zsidók fele- 
ségét és gyermekeit. A román pópák, kik még nem mo- 
dern szemináriumban nyerték kiképzésüket, a vallási 
türelem valóságos példaképei. A román háztulajdono- 
sok a városokban zsidó bérlőikkel szemben sok eset- 
ben sokkal humánusabbak, mint maguk a hitrokonok. 
Tudunk olyan példákat, midőn a román háztulajdonos 
szegény zsidó bérlőjének a mi húsvétunk előtt elhozott 
bérösszeget következő szavakkal adta vissza : Tudom, 
hogy az elmúlt télen nem sokat kerestél ; tartsd meg ^ 



A ZSIDÓK JKLENLKGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 5í) 

pénzt és szerezd be, a mire húsvétod alkalmával szük- 
séged van. Ha készpénzed nem volna elegendő, kölcsö- 
nözök neked néhány frankot. — Néhány év előtt ezen 
sorok Írójához jött egy keresztény nő, látszat után ítélve 
nem is lehetett különösen gazdag és azon kéréssel adott 
át öt drb Napóleon aranyat, hogy a pénzt a húsvéti 
ünnepek alkalmából szegény zsidó családok között 
osszam szét. 

Még néhány évvel ezelőtt alig létezett oly előkelő 
bojár család, melynek ne lett volna egy vagy több ú. 
n. házi zsidaja, kit a nap bármely szakában bebocsá- 
tottak, s a ki a románban legmelegebb pártfogójára 
talált. Az antisemíták feladatukul tűzték ki, hogy a kö- 
zelmúlt ezen szép hagyományait gyökerestől kiirtsák ós 
a zsidókat boykottálják. Fáradozásaikat látszólag a kí- 
vánt siker koronázta és ez ijedelemmel és félelemmel 
töltötte el a zsidókat. Antisemitizmus az állam részéről, 
antisemitízmus a nép körében, vájjon mit remélhetünk 
még? kérdezek a kétségbeesettek. 

A szerencsétlenek egyetlen menedéküket a kivándor- 
lásban vélték feltalálni, és így több száz emberből álló 
csoportokban siettek elhagyni Eomániát, a nélkül hogy 
tudták volna, hova fogja őket útjok vezetni. Félig-med- 
dig jómódúak is csatlakoztak hozzájuk, mivel azt hitték, 
hogy Eomániában úgy sem foghatnak semmihez sem a 
kis tőkével, melyet sajátjuknak nevezhetnek és jobbnak 
tartották, hogy kivándoroljanak, mielőtt pénzüket föl- 
emésztenék. A talaj már elő volt készítve a kivándor- 
láshoz és nem volt szükség azon üldözésekre, melyek- 
ről több külföldi lap tudomással birt, hogy folyamatba 
jöjjön. 



(')() BECK MOK 

A kivándorlást az a számos román zsidó is ajánlotta, 
ki már azelőtt Amerikába vándorolt, még akkor is, ha 
a reménylett szerencsét ott fel nem találta ; mert úgy 
gondolkozott, hogy mindenesetre jobb oly országban a 
létért való küzdelmet felvenni, hol zsidó és keresztény 
között nincsen különbség, mint Romániában éhen halni, 
hol az embert lépten-nyomon zsidó voltára emlékezte- 
tik. Nagyon is sajnos, hogy ezen kivándorlást nem lehe- 
tett rendesen előkészíteni és hogy ennek folytán oly si- 
ralmasan végződött. Bár e szomorú eredményt min- 
denki előre látta, a ki az európai és amerikai viszonyo- 
kat csak félig-meddig ismeri, a kivándorlókat általában 
még sem illethetjük a könnyelműség vádjával, mert 
honnan szerezték volna ezen egyszerű munkások és 
kézművesek ezen ismereteket? 

Ezen együgyű emberek, valamint sok más, magasabb 
műveltségi fokon állók azt hitték, hogy a bécsi és párisi 
alliance-ok nem hagyják őket el, ha egyszer odahagy- 
ják Romániát. Elfelejtették, vagy nem tudták, hogy az 
alliance-ok legjobb akarattal sem továbbíthatnak egy- 
szerre több ezer embert, még akkor sem, ha rendelke- 
zésükre állanának egy ily tömeges kivándorláshoz szük- 
séges eszközök és hogy sem nekik, vagy egyáltalában 
senkinek sincs oly messzemenő befolyásuk, hogy az 
északamerikai törvényeket, melyek vagyontalan szemé- 
lyek, tehetetlen aggastyánok és kis gyermekek beván- 
dorlását a legszigorúbban megtiltják, a zsidók érdeké- 
ben hatályon kívül helyezzék. így mindenkit a zsidóság 
és a zsidóügy árulójának tartottak, a ki megfontolásra, 
kitartásra és várakozásra intette őket. Az elmúlt nyár 
eseményei mindenesetre a legszomorúbb fejezetét ké- 



A ZSIDÓK JELENLEGI ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN fii 

pezik azon szenvedések történetének, melyeken a ro- 
mán zsidóság az utolsó harmincz év alatt keresztül 
ment. 

Nem akarunk ezen fájdalmas dolgokon átsiklani, 
mielőtt, ha csak futólagosan és alkalmilag is, meg ne 
emlékeztünk volna azon valóban testvéri és megható 
gondoskodásról, melylyel a román kivándorlókat min- 
den magyar zsidóközségben, melyet útj okban érin- 
tettek, fogadták és megvendégelték. Nem vagyunk arra 
hivatottak, hogy ezen községeknek megköszönjük a ro- 
mán kivándorlók iránt taniísitott szives részvételüket, 
épp oly kevéssé fejezhetjük ki elismerésünket a buda- 
pesti zsidó hitközséggel és a bécsi Alliance-szal szemben, 
a számtalan pénz- és időbeli áldozatért és fáradsá- 
gért, melyet a zsidó emigránsok érdekében hoztak; 
de úgy érezzük, hogy jogunkban áll azon tényt kon- 
statálni, hogy valamennyi román zsidó egyetért azon 
meggyőződésben, hogy Ausztriában és Magyarországon 
hűséges hittestvérek vannak. 

Mi fog most történni ? Minek kell most történnie ? 

A mi nyáron abban maradt, most folytatják. Múlt 
nyáron a kivándorlásnak hajótörést kellett szenvednie, 
mert fejetlenül és czéltalanul fogtak hozzá, most azon 
ponton állanak, hogy helyes útra tereljék és alapos a 
kilátás, hogy a várt gyümölcsök idejében meg fognak 
érni. A dolog érdekében tartózkodunk minden további 
fejtegetéstől. 

A sebek gyógyítása czéljából különböző eszközöket 
alkalmaztak, melyek azon reményre jogosítanak fel, 
hogy az állapotok gyors javulását fogják eredményezni, 
A párisi Alliance igen jelentékeny összegeket utalva- 



62 BECK MÓR 

nyozott ki a román Ínségesek segélyezésére, külön kép- 
viselőt küldött ide, a ki az országot minden irányban 
átutazza, hogy mindenütt segítsen, a hol segítségre szo- 
rultak. S nincs város, nincs falu, vagy tanya, hol Astruc 
úr — ez a neve a párisi Alliance fentemlített kép- 
viselőjének — ne akadna számtalan hitsorsosra, ki 
tőle várja a legnagyobb nyomorból való váltását. Na- 
gyobb városokban népkonyhákat létesítettek, a buka- 
resti és jassy-i községek ezen czélra havonta kétezer 
frankot kapnak. Hogy a rendelkezésre álló összegek 
elegendők lesznek-e a szükség enyhítésére, jelenleg 
még meg nem mondható, mivel nemcsak egyes szemé- 
lyek vagy családok szorulnak segítségre, hanem vala- 
mennyi tan- és jótékony intézetünk, melyeket kedvező 
időben úgy a hogy önkéntes járulékok és adakozások 
tartottak fenn — oly bevételi források, melyekre a még 
mindég fennálló kimondhatatlanul kedvezőtlen gazda- 
sági viszonyok miatt alig lehet számítani. 

A Carp- minisztérium iránt érzett őszinte rokonszen- 
vünk ellenére sem állíthatjuk, hogy a zsidók állapotá- 
nak javítására eddig jelentékeny dolgot művelt volna, 
de annyit el kell ismernünk, hogy az előbbi, zsidó kö- 
rökön kívül és belül eső izgatások helyébe nyugalom 
lépett. Bár ezt is hálásan kell elismernünk, mert sem a 
visszatért emigránsoktól nem várhatjuk, hogy sorsukba 
oly csendesen bele nyugodjanak, sem pedig az antise- 
mitáktól, kik azelőtt oly büszkén fölemelt fővel jártak, 
hogy mérsékeljék magukat, mégis azt hisszük és remél- 
jük, hogy Carp miniszter maga sem nyugszik még tel- 
jesen bele a dolgok ez állásába. És tényleg azt halljuk, 
hogy el van tökélve arra, hogy a romániai zsidó közsé- 



A ZSIDÓK JELENLEGI .ÁLLAPOTA ROMÁNIÁBAN 6H 

gek rendezését kezébe veszi. Csakhogy az erre vonat- 
kozó törvényt az 1901 — 190^-iki pénzügyi év állambud- 
getjének megszavazása előtt, tehát január, vagy február 
hó előtt, nem vehetik fel a törvényhozó kamarák napi- 
rendjére. 

Ha a tervezett törvények alapján szervezhetjük hit- 
községeinket, akkor azon helyzetben leszünk, hogy mi 
is hozzájárulhatunk a kedélyek megnyugtatásához és a 
nyomor enyhitéséhez. Egyelőre az ipar és kereskede- 
lem pangása következtében ehhez minden eszköz hiján 
vagyunk és csak arra kell szorítkoznunk, hogy a kívül- 
ről nyert utasításokat lelkiismeretesen keresztül vigyük. 
A községek törvényes szervezésének az említett előnyö- 
kön kívül az a haszna is lesz, hogy a román zsidóság 
kívánságait és panaszait ezentúl testületileg adhatja az 
országkormány tudomására. Ma egyetlen egy zsidó fél 
vagy egyesület sincs feljogosítva arra, hogy akár csak egy 
község, anxiál kevésbbé az ország összzsidósága nevé- 
ben valamely kérelmet, vagy panaszt a kormány vagy 
a király elé terjesszen. És bár eddig egynémely zsidó a 
társadalomban elfoglalt előkelő állásánál fogva hitsor- 
sosai érdekében a minisztereknél közbenjárhatott vagy 
mi több I. Carol királynál kihallgatásra bocsáttatott, a 
ki mellesleg megjegyezve, zsidó küldöttségeket mindig 
a legnagyobb jóakarattal fogadott és az előadott pana- 
szokat az alkotmány vonta korlátokon belül mindig 
orvosolta, közbenjárásuknak még sem lehetett soha- 
sem az az eredménye melyet egy vagy valamennyi 
község választott képviselete elért volna. 

De a román zsidók csak akkor fognak hitsorsosaik 
jogaikért bátran és eredményesen síkra szállani, ha 



fii ftECK mÓtI 

majd nem tekintik őket többé idegeneknek és nem bán- 
nak velük többé mint ilyenekkel. Mely zsidó községi 
képviselőnek van elég bátorsága ahhoz, hogy hitsorso- 
sainak nevében panaszt emeljen egy rendszabály ellen, 
mely a központi kormánytól, vagy a helyi hatóságtól 
származik, ha tudja, hogy van egy törvény, melynek 
alapján, öt minden megokolás nélkül rövidesen a ha- 
tárra tolonczolják ? Nem lesz-e ezen hirhedt törvény 
a leghatásosabb eszköz arra nézve, hogy a zsidó vá- 
lasztókat megfélemlítse és arra kényszerítse, hogy csak 
oly egyéneket válasszanak képviselőkül, a kik a kormány 
vagy helyi hatóság tetszését bírják ? 

Azon előnyök, melyeket a zsidó községek szervezé- 
sétől várnak, nagyon kérdésesek lesznek, míg a Komá- 
niában született és idegen védelem alatt nem álló zsidó- 
kat törvényesen nem tekintik belföldieknek. Carp mi- 
niszterelnök nemcsak a román zsidók, hanem a zsidó- 
ság körül is nagy érdemeket szerezne, ha a kamarát és 
szenátust egy oly törvény elhatározására bírhatná — 
és ez nem ütköznék nagy nehézségekbe, mivel nem téte- 
lezi fel az alkotmány megmásítását — a mely kimondja, 
hogy Eomániának minden lakosa, ki az országban 
született vagy egy-két nemzedék óta az országban tar- 
tózkodik és idegen védelem alatt nem áll, belföldinek 
tekintendő és mint ilyen polgári jogokat élvez. Bármily 
szerény is ezen követelés, a román zsidók ily törvénynyel 
szívesen beérnék, minthogy maguk is belátják, hogy 
az alkotmánynak az ő előnyükre és oly értelemben tör- 
ténő módosítása, hogy egy csapásra valamennyi poli- 
tikai jogot elnyerjenek, a mai viszonyok között, midőn 
az antisemítizmus még Francziaországban is oly té- 



A ZSIDÓK JELENLKGI ÁLLAPOTA EOMÁNIABAN 65 

nyező, mely a kormánynak nem csekély nehézségeket 
okoz, még oly egyénnek is, mint a milyen Carp, nehe- 
zen, vagy valószinüleg sehogysem sikerülne. 

Talán most van arra a legalkalmasabb pillanat, hogy 
oly törvényt kezdeményezzenek, mint a milyent vázol- 
tunk, s azt hisszük, ha Európa különböző központjai- 
ban élő befolyásos hittestvéreink érdeklődnének az ügy 
iránt, létrejötte Carp és kollegái részéről a miniszté- 
riumban nem ütköznék elvi ellentmondásokba. Ily tör- 
vény a román zsidók helyzetéri nemcsak ideiglenesen, 
hanem tartósan javítana. És talán ez a leghőbb kíván- 
sága a föld kerekségén élő minden hittestvéreinknek. 

Bukarest. Dr. Beck Mór, 



EEGI NAPLÓBÓL. 

(Felolvasásra került az IMIT. 1900 nov. 6-iki felolvasó estéjén.) 

Ott hagytam el, hogy a lánczra fűzött regruták kö- 
zül a nyitrai főtéren hemzsegő zsidóság atyámat le- 
kapta a szekérről ; s mert vele szoros kapcsolatban volt 
az a tót legény, hát megmentették ezt is. 

A vézna fiú ezután gyalogszerrel újból neki vágott 
az ismeretlennek. Idegenből idegenbe bolygott s né- 
hány napi vándorlás után kikötött Liptó-Szt-Miklós- 
ban. Egy szegény zsidóhoz tért be. Kihez is máshoz 
fordulhatott volna a « szökevény », hogy rejtegesse őt 
magánál, mig nyoma vész ? 

Ugy ám — de ennek ára volt. 

Eeb Ajren előkelő mesterséget folytatott, már szinte 
művészetet : kormos üveglapra szent képeket karczolt s 

Az IMIT Évkönyve i90i. ^ 



fíf) ÁGAI ADOLF 

ezeket aranyfüsttel futtatá körül. Inkább ördög- ós bo- 
szorkaszámba mentek azok a szent urak és asszonyságok, 
akiket a kereszténység nagyobb dicsőségére hurczolt 
vásárokra az ö gazdája, mig atyám ott ült a «helele)), 
(a padka mögötti kuczkóban) s vergődő lélekkel bár — 
hiszen tilalmas, már-már istentagadó dologba ártotta 
őt bele reb Ajren — de a betevő falatért buzgón ter- 
jesztette akatholikus hitet ő is. Különben olyan csúnyá- 
nak pingálta szt. Mikulást, a város védőjét, hogy ezt az 
Örökkévaló neki bizonyára megbocsátotta. A művészet 
és türelmetlenség fejlettebb voltánál fogva, manapság 
vallásháboritás miatt fogták volna pörbe. 

A vásárközi hetekben hárman is foglalkoztak a szent 
képirással : reb Ájren, a felesége és atyám, aki el 
nem birt telni a gazdája ügyességének bámulásával. 
Gyorsaságát annál inkább csudálta, mert a görcs foly- 
ton rángatta, hol a kezét, hol a fejét. Amazzal kaszált, 
ezt meg hátra-hátra kapta. Atyám méltán is tűnődött 
rajta, hogy a sok szent közül egyszer sem ejtette sorát 
szt. Vitusnak, akiről ez a nyavalya neveztetik. 

Eeb Ajrennek felesége mindenképen rosszul festett. 
De legrosszabbul akkor, midőn jövőt festett atyám elé, 
szerinte fényeset, ha itt marad és tökéletesíti magát 
ebben a művészetben. Atyám elmenekült a marasztalás 
elől ; s tán azért is, mert József volt, ott hagyta a köpö- 
nyegét. Persze csak zálogban. Mert, úgymond a felhábo- 
rodott asszony, az ő (apám) himpellér munkája még 
a vizet sem érdemli meg. Pedig, mint meggyőződött 
felőle, az ő szent képeit keresztvízzel avatta fel a pré- 
post úr, ez pedig több a rendes ivóvíznél. 

Az a keresztvíz ! Nappal mindig az üldözte, éjszakáit 



RÉGI NAPLÓBÓL 07 

ez rontotta. Az a keresztvíz, mely ott égett az ö boldog- 
talan nénjének szőke fején. És vetett magára, hogy a 
szent képek föstésével tan mégis magára zúdította az 
Isten haragját, bárha csúnyának rajzolta is a szen- 
teket. Néha, elpihenő perczeiben, megfelejtkezett arról 
a nagy családi szerencsétlenségről. Egy-egy lézengő 
bócher azonban, aki tán az ő nyomán kelt át a Kárpá- 
tokon, újból felpiszkálta szivének nehéz sebét. Nem is 
tett egyebet, mint hogy kérlelte őket : hallgassanak. 
Kérlelte keserves szükölködések és önmegfosztások árán 
s többnyire hasztalan. Mihelyest nem futotta az engesz- 
telő áldozat, ki volt szolgáltatva a gyűlöletnek, melyet 
növelt az irigység is, hogy chábert vívott ki magának 
rabi Wolf Jorkovítztól a bonyhádi j esibán. 

Gazdája itt is művészfajta ember, de már inkább író 
művész. Eeb Nótel okleveleket írt kacskaringós betűk- 
ben és szabatosan vésett pecsétnyomókat. Csak hogy 
külön megbízás nélkül : lévén az oklevél is, a pecsét- 
nyomó is hamisítvány. Ezzel aztán, mint a trencséni 
reb Gárse, nyakába kerítette a világot, kérvén filléreket 
a zsinagóga fölépítésére, amely hol Gajbon, hol Bony- 
hádon, hol Szt-Míklóson égett le és mindig tövig. Ha 
még ma is, a rendőrség szolgálatába szegődött villa- 
mos drót s a nagy nyilvánosság korában, nem ritka 
az ilyen csalárdság : milyen vígan járta az akkor! 

Hogy atyám rátért a reb Nótel gazságára, házától el 
se köszönt s ment Lehotára, amin reb Nótel meghök- 
kent s védelemről gondoskodott. Megtudta persze ő is, 
hogy atyám testvérnénje kitért s volt gondja rá, hogy 
a ((gesmadte pollákot» sehol födél alá be ne fogadják. 
Ez átok súlya üldözi mindig és mindenütt. Még sincs 



88 ÁGAI ADOLF 

eszében, hogy beárulja azt a gazembert, pedig egy árva 
garas nélkül rója a köves, poros országutat. Fáradtan 
s éhesen dől egy útszéli tölgyfa alá. Tavasz van, a kék 
égen bárányfelhők úsznak a délvidék felé, nádi sipon 
furulyáz a tót pásztor fiú, vele a pacsirta versenyt éne- 
kel, a rét virágozik, föléje zöld sátor borul s előtte 
valami fehér papiroskával játszik egy takaros mezei 
egérke. Hogy feléje lép a vándor, az egérke elsurran s 
martalékát ott hagyja. Az ifjú lehajol. Ki tudja ? — hát 
ha szerelmes levélke. Az ilyen korban nincs az a sürü 
borulat, melyen diadalmasan át ne nyilalna a fiatal 
lélek boldog derűje. Mikor süt a nap, foszlik a bánat s 
a szív rejtekéből előrajzanak az ifjúság álmai, elmosó- 
dik a sötét múlt s felragyog egy szebb jövő remény- 
sége, így gondolhatott arra, hogy az a papiros mi 
egyéb is lehetne ? Lehajol, utána nyúl . . . szerelmes 
Isten ! . . . egy öt forintos bankó ! Forgatja, pörgeti . . . 
hát ha valami «kissef)), boszorkányos altatás. Nem a ! 
Szép uj bankó,, öt pöngős, vagyis: tizenkét s fél forint 
váltópénzben. Egy kis vagyon akkor^ apámnak való- 
ságos kincs. 

Első érzése a babonás elfogódás, első gondolata a 
sajnálat volt : hátha valami szegény cselédnek a sanyarú 
bére, melyért egy egész nehéz esztendőn át megszolgált? 

Amig így tűnődve nézi a bankjegyet s már hajlandó 
arra, hogy tán mégis csak a jó Isten ajándékának tekint- 
heti, mint kegyességének s hűségének jutalmát, mellyel 
érdemetlen nyomorától megváltja . . . midőn egyszerre 
fölharsan mögötte egy durva hang : 

— Loptad, gazember ! Adod ide rögtön a pénzemet ? 

A reb Nótel volt. Fején báránybőr-kucsma, hatalmas 



RÉGI NAPLÓBÓL 61) 

törzsén kék frakk, lábán rengeteg bagarja-csizma. Ezt 
a fura öltözéket azért szedte magára, hogy imponáljon. 
Kétágú, vékony rötszakállát mozgatta a düh. Becsukat- 
lak, te dezentor ! folytatá. 

És a szegény fiú nagyon természetesen az ilyen fe- 
nyegetésre előadta annak az erőszakos, gonosz ember- 
nek a bankjegyet. 

Meghasonolva a világgal, gerjedező gyűlölettel szivé- 
ben, folytatja útját Gajb felé. A falu alatt az árok part 
ján egy kis leányka ül. Fiatal testét csak ugy rengeti a 
zokogás. Megérti tőle, hogy azért sir, mert elvesztette 
a pénzét, az egész bérét. A keszkenője sarkába kötötte, 
a csomó valami módon kioldódzott s most oda, oda az 
ő esztendei bére ! A mostohája pedig el sem fogja hinni, 
jól elveri s kilöki a házból. 

íme, hogy bevált az ifjú föltevése ! Csakugyan : egy 
szegény szolgálónak az összes vagyona volt az a bankó. 
Lelkében harcz kél : meg-é mondja neki, hogy tud a 
pénze felől ? Hogy az egy egérke körmöcskéi közül egy 
ordas farkasnak a karmai közé került ? De mivel nem 
remélhette, hogy azt a rossz embert lebirja : inkább 
elhallgatta a szőke Dorka előtt, mit lelt a fűben ott a 
lehotai mesgyén. 

Liptó-Szt-Miklóson az idótt a hires rabbi Lózer tani- 
tott. Nyolczvan hallgatója közé atyám nyolczvanegye- 
dikül szegődne, de a báchurok kimarják. A jólelkű 
rabbi ugyanis elég kegyetlen volt, a rövid vizsgálás 
után, melyet az iíju jövevénnyel megejtett, kijelenteni : 
hogy ekkorka legénytől annyi tudományt nem várt. 
Magához inti s így szól hozzá: «Kleincsiker, a sír 



70 ÁrtAI ADOLF 

után jöjj el hozzám !» És c/?á&erral tünteti ki s beajálja 
8iV- mondónak Trencsénbe, ahol akkoron rabbi nem 
volt még. De ő tanulni, csak tanulni vágyik. Eszébe 
jut a talmudnak egy passusa : ((Ha tudományt akarsz 
szerezni, kenyeret egyél sóval s hálj a földön!)) A kö- 
rülmények megsegitették benne, hogy szószerint követ- 
hette ezt az aszkéta intést. Száraz kenyér a pecsenyéje 
s derékalja a nyirkos agyag-padló. Csakhogy a száraz 
kenyér keménységét a lámpás olajával engeszteli meg. 
Tizenötödmagával van egy szobában : reb Manesz, a fele- 
sége, a nyolcz gyermek s négy báchur. Éjjel a nyolcz 
gyermek közül kettő mindig bőg s egy harmadik nyű- 
gös ; nappal az ő lakótársainak szóhadarása s ének- 
lése, a megterhelt édes anya szitkozódásai és a három 
íiu s öt lánynak rikoltásai éktelen zavarban szűrődnek 
egymásba. A szegénység nagy, a piszok leirhatatlan. 
A szoba levegője sürü és bűzhödt s benne az asztal 
nem csupán ebédlésre szolgál. A hét egyiptomi csapás- 
ból vagy ötben van része. S mind ez a borzalom és utá- 
lat nem akasztja meg őt a munkában s tudománya 
egyre gyarapodik. Ekkora erély és szivósság lefegyverzi 
az ő irigy társait, akiknek innen túl a correpetitora, 
az ő nyelvükön : chazer-bóchere. A chülidwi adja ele- 
jökbe, melyet a sittéből szedett a risónim és aclirónim, 
az ujak és régiek gazdag mezejéről. 

Atyám hitele egyre öregbedik a rabbi és növendékei 
előtt és boldogan tapasztalja, hogy az ő szűkölködő 
szülei részére meg is takaríthatott közben egy szerényke 
summát. Keményei újbólkelnek, csüggeteg lelke ismét 
bontogatja megzsugorodott szárnyait. Mármár — és 
ebben nagyon hasonlít az ő fiához — a századik csaló- 



REGI NAPLÓBÓL 



dás után százegyedszer tekint vérmesen a jövőbe . . . 
midőn hirtelen leszalad az égről az ő csillaga; kérlel- 
hetetlen végzete itt is üldözi. Mert egyszerre csak jelent- 
kezik rabi Lózernél egy visniczei tanuló legény, aki az 
ifjú correpetitort legott felismeri és tudja is a családja 
esetét. Atyám, mint a nyomozott rabló, még az éjjel meg- 
szökik onnan, ott hagyva csirájában egy biztató jövőt. 

így ér el Turócz-vármegyének székvárosába, Szent- 
Mártonba. Egy-egy perezre föl is villan benne annak a 
gondolata, hogy az ő meghajszolt életében tán nagyobb 
segítségére volnának azok az idegen szentek, akiket 
nem is oly rég megrajzolt, tán jobban megvédelmezné 
őt szt. Miklós, szt. Márton is, mint azok, akik vele 
egy hiten, egy véren vannak. De a keserűség s a kétség 
elillan az ő lelkéből, midőn szüleire gondol, különösen 
midőn édes anyja jut eszébe. 

A zsidó-utczán, melynek halottja van, nagy a fel- 
háborodás. Hogy ne ? mikor a községnek a m,esziö\, 
holttesttől iszonyodó egyik tagja nem akar engedni az 
anciennitásban előtte járó mlácse parancsának, hogy 
sor szerint már most őt illeti a halottmosás tisztje. De 
a megrémült szabó szalad ki a gyászos házból, mert 
nem akar, nem képes (cmetáher^) lenni. Két kegyes 
féríiu utána veti magát, szerencsésen le is torkolják a 
reszkető embert s végre is hajtják rajta a kiszabott 
büntetést : őt fektették a fekete deszkára és födték be a 
szennyes fekete posztóval, mellyel már annyi halottat 
borítottak le. Éjfélkor pedig ki köllött mennie annak a 
sirjára, akinek a halotti mosását visszautasította. Azaz 
csak kellett volna. Mert odáig, azt lehet mondani : sze- 
rencsésen — meghalt maga a szabó is. 



72 ÁGAI ADOLF 

Hatóság, közönség nem törődött akkor az ilyesmivel 
s legfölebb néhány gondolkodó elme tűnődött el az 
ilyen furaságon. Itt apám a következőt jegyzi meg : 
«Tán az ilyen vakbuzgó őrjöngések okozzák, hogy 
régebben keresztyén gyermek saktolásával is vádolták 
itt ott a zsidóságot még e század elejénw. Nem gyanitá, 
hogy a XX-ik század elején dúsabb hajtásokat ereszt 
ez a véres mese és több a hivője, mint valaha. 

És midőn ő, az ismeretlen, idegen ifjú méltó felhábo- 
rodással inti a község véneit, hogy azt, amit ők csele- 
kedtek, nem parancsolja a vallás, de sőt vétettek vele 
Istennek rendelései ellen : rátörtek a poseY&> s elűzték. 

Már havas esők jártak a felvidéken, pedig még csak 
október derekán voltak. 

Egy bús este megáll szemben Trencsénnel a Vág 
hidja előtt. Átkelni rajta "2 kr. Ez sok pénz. ((No le- 
gényke)), szólitja meg egy kaputos ember, «ha pórázon 
húzod magad után ezt az akaratos borjút, megfizetem 
éretted a vámot.)) A borjut átsegítette apám, de a borjú 
is apámat. A túlsó partról egy kóser vendéglő czím- 
táblája vendégszeretőn hivogatta magába. Oda tért be 
melegedni, enni és pihenni. Az asztalnak megvilágított 
végében egy púpos fiu egy púpos lánykával kártyázott. 
Vézna, halovány gyermekei a korcsmárosnak. Merő 
irigység, kapzsiság mind a kettő. Ölbül, honnan szedett 
segitő kártya-lappal akarja mindegyikök a maga részére 
hajlítani a szerencsét, amit francziául ugy neveznek 
ma, hogy : «corriger la fortuno). A gyanakodó testvérek 
észreveszik a figyelő ifjút, kit majd elkeserít, majd 
derültségre hangol ez a hamis játék, és — ellenére a 
példaszónak — inter duos litigantes, ő, a harmadik a 



RÉGI NAPLÓBÓL 73 

vesztes. Az apai karhatalom közbemarkolásával csaknem 
sikerül a két testvérnek, az esős hideg éjszakába kiker- 
getni a fáradt földönfutót, ha védelmére nem kél két em- 
berséges tót hajcsár, akik már este óta ott borovicskáz- 
tak a kecskelábú asztal mellett és nótáztak. Magukhoz 
intik, ételt, italt rendelnek a számára s éjszakára oda 
engedik maguk mellé a közös pokrócz-takaró alá. 
Pestet emlegették egymás között, hogy az milyen ra- 
gyogó város. Aki igazán boldogulni akar, ott megleli 
a szerencsét. A messze nagyváros képe beleszővödik 
álmaiba. Tündöklő csudákat lát s reggelre kelve, hul- 
lámzó érzései egy nagy és erős elhatározássá szilárdul- 
nak benne : indul Pestre ! írván emlékrajzait harmincz 
évvel később, eszébe jut Dobsa Lajosnak egy mondása : 
«Ha Trencsén város, akkor Szeged egy ország ». Hát 
még Pest ! 

Az idő enyhébbre vált s egy sugaras őszi nap melege 
bátorsággal s bizakodással tölti el szivét. Ott bandukol 
a szikkadó gyalog-ösvényen az országút mellett. Csen- 
gő-bongó szerszámmal pompás négyes fogat zúg el 
mellette. Amolyan uri cséza, melyen elől van a gazda 
ülése. Onnan is hajtja tüzes táltosait egy Illésházy 
gróf, a hatalmas nemzetségnek utolsó sarjadéka. Mel- 
lette egy bájos franczia nő, mint később megtudá : 
de Migny kisasszony, a nagy úr kedvese, akit valamely 
párisi színháztól hódított el pisztollyal és pénzzel. 
A hátsó cseléd-ülésen a czifra magyar kocsis, kezében a 
gróf ezüstgombu sétabotjával. A szép hölgy oda hajlik 
az ő lovagjához. Egy füttyentésre megáll a négy ló, 
mint parancs-szóra a rohanó ezred. Atyámnak eszébe 
jut Schillernek «Die Schlacht)) czímü költeményéből 



74 ÁGAI ADOLF 

ez íi szemléltető sor: ((Halt! Und Iiegimenter fesselt 
das starre Commando». A gróf hátra szól a kocsisnak, 
ez meg az ifjú vándornak lekiáltja: ha fáradt, kapasz- 
kodjon melléje. Atyám tétovázva áll meg. A türelmet- 
len gróf harsány szavára, de még sokkal inkább a szőke 
kisasszony jóságos mosolyára nekibátorodik, felszök- 
ken a csézára s a kocsis mellett meglapulva, átrepül a 
Vág völgyén egész Ujhelyig. Ha pesti utjának első állo- 
mására ilyen kedvező jelek alatt jutott el : milyen lesz 
még a többi ! 

1825-ben volt. I. Ferencz, harmincz évi szünet után, 
összehívja a rendeket. Olaszországban fölkelés van és 
Oroszország a kaukázusi hegyek hősi népei ellen in- 
dítja meg hadait. Lengyelországon végig rezdül a sza- 
badságharcz izgató gondolata. A pozsonyi országgyűlé- 
sek ki-kifakad az áltatott nemzet haragja. A császár az 
1815-iki békekötés után sem váltotta be igéretét. Min- 
den zugolyban kém leselkedett, a censorok irtották a 
szabad szót s szolgai lélekkel még a békés aratásba is 
véres boszuállást példáztak bele. Maga az uralkodó 
pedig a több országban megindult mozgalom jelei fö- 
lött e szókra fakad : ((Totus mundus vult habere novam 
constitutionem. Proh stultitia!)) Közben bajor Ottót 
ültetik az uj bár, de máris rozoga görög trónusba. Mig 
testvére, Lajos az athéni stylust ojtaná belé fővárosá- 
nak épületeibe : Ottó király Münchent csinál magának 
Athénben. Mindezeket a dolgokat egy Blauhorn nevű 
urnái olvassa egy «Freimüthige Beobachter)) czimű 
porosz-sziléziai lapnak elszórt hiányos számaiból s 
hozzá fűzi megjegyzéseit, melyek közül csak az utób- 
bit, mint jellemzőt, szakítom ki. A többieken, bár talá- 



RÉGI NAPLÓBÓL 75 

lóak azok is, átnyargaltak az idők. Többnyire a Schil- 
ler ((Teli Vilmosán)) nekivérmesedett jövendőmondások, 
melyeket részben igazoltak is az események, ós hymnu- 
sok a szabadságra, melyeknek egyike a zsidóság egyen- 
jogositásáról ábrándozik. 

Itt veszi hirét annak is, hogy a podoljei birót s két 
tanácsosát Götz nyitrai alispán deresre húzatta, amért 
idegeneket fogatott el katonának. «Tiknéz!)) — igy 
orditott rá a biróra — «ti si velkí hunczut!)) 

Mellőzöm ez emlékrajzok hosszas kitéréseit a hilchósz- 
trefósz, a sóchet s bódék, a metszés és vizsgálat kér- 
déseire, melyekben sokkal humánusabbnak állitja a 
saktolást a taglózásnál, bizonyításaiban már a physio- 
logiára hivatkozván. 

Hogy pesti útjára s tartózkodására költséget szerez- 
zen, Blauiaorn fiait tanitja. Ott szerzett barátai közül 
megemlíti Sándor Klezmert s Jékele Czimblert, két 
muzsikus legényt, akik zenélve jártak végig az orszá- 
gon negyedmagukkal. Atyám elragadtatással emlékezik 
meg az ő művészetükről s különösen a Jékele Czimbler 
zeneszerzői tehetségéről, aki hol hevenyészve, hol 
hangjegyekbe rögzítve, csak úgy ontotta a lakodalmi 
indulókat s az érzelmes dalokat, melyeket német köl- 
teményekre irt, keringővel, mazurkával vegyítve e szer- 
zeményeket. Sőt teliettek ő tőle még amolyan hallgató 
magyar nóták is, melyeket lelkesítőn, a könyfakasz- 
tásig melegen adtak elő megyei restaurácziók, főispáni 
installácziók s nagyúri névnapok, mennyegzők alkal- 
mával. Ezeket a darabokat a hegedű fogható felvidéki 
czigányságel is tanulta tőlük s tovább terjesztette. Egy 
czikksorozatomban, melyet néhány év előtt a bécsi 



76 ÁGAI ADOLF 

«Neue Freie Presse » közlött, Káldy Gyula tanulmányá- 
nak s ez emlékrajzok alapján rámutatok arra az érde- 
kes adatra, hogy még ez évszázad elején is a Kárpáto- 
kon átkelt zsidó klezmer volt a magyar czigány tanitó- 
mestere. Hiszen Csokonai korában a kaposvári bálokon 
még ((Izsáknak zengett a száraz fája»), mint ezt az ő 
((Dorottya)) czímű víg eposzában meg is olvashatni. 

Hogy atyám valamelyest fölpénzelte magát, vágya ger- 
jed az akkoron messze földön leghíresebb zsidó tudós- 
nak, a nikolsburgi rabbi, Benedikt Markusz tanításaira. 
A pesti álomkép szétrebben s lelkében erőre vergődik az 
a szinte mámorító gondolat, hogy e nagy, e nemes és 
szent férfiúnak oklevél-erejü bizonyítványával zsebé- 
ben, valamely nevesebb községnek lehetne rabbijává. 
Mely dicsőség magának ! Mely boldogság az ő szülei- 
nek, akik bús elhanyatlásukban tőle várják a megvál- 
tást és felígazodást. 

És indul a távol Nikolsburg felé. 

Eisgrubon halad át. Eltikkadva a melegtől, kimerülve 
erőben, éhesen és szomjasan, a Liechtenstein berezeg 
szőleihez ér. Egy terebélyes hársnak lombsátora hűse- 
lésre és pihenésre, a duzzadó fürtök száraz torkának 
locsolására és követelő étvágyának kielégítésére csábít- 
ják. Kissé vívódik még, midőn eszébe jut, hogy hiszen 
Mózes szerint a más szőlejéből enni igenis, de vinni 
nem szabad. Nem is vitt, de evett. Evett, pihent s a 
jóságos fa ernyője alatt elmerengve, nézte az észak- 
kelet felé vitorlázó felhőket, küldve velők üzenetet. 
Az egyikben föl is ösmer egy tisztes őszt s azt véli, hogy 
feléje repül az ő szeretett atyjának. Kepült is . . . leg- 
alább sem keze, sem lába nem érte a földet, mert ott 



RÉGI NAPLÓBÓL 77 

kalimpált a vékony dongáju legény egy rengeteg nagy 
maroknak a kemény szorítása alatt a levegőben. A ha- 
talmas termetű csősz volt, aki álmaiból, igazában csak 
álmából rántotta fel őt épp a derekánál fogva s ráför- 
medt: 

— Hogy mertél szőlőt lopni ? 
Feleié az ifjú : 

— Előbb állítson talpra, aztán felelek. 

Tetszett az óriásnak a legényke válasza. Mikor ez is- 
mét földet érzett a lábai alatt, így szólt : 

— A vándort pedig el ne tiltsad a szőlődbül való 
töltözéstől ! — mondja a szentírás. 

Beérte-é a csősz ezzel a fölvilágosítással, nem 
tudja, mert ebben a pillanatban a harsány beszédre 
oda ért egy szőke, piros arczú, mosolygós hajadonka, 
a csősz leánya, aki megkérlelte az ő haragos apját. 
Annyira megengesztelődött, hogy a házban még éjjeli 
szállásra is marasztalták. Az öreg már rég aludt, míg a 
fiatalok az eresz alatt csöndesen beszélgettek. Az ifjú 
verseket mondott, majd mélabús dalokat énekelt, a 
leányka meg boldog-bánatosán hallgatta. Midőn a ked- 
ves tanyától elköszönt a vándor, Katinka elkísérte egy 
darabon s midőn elváltak, sírva borult a nyakába. 

Kabbi Markuszt meglepte apám tudása s a százat 
felülhaladó hallgatónak ő is mint csodafiút mutatta 
be. De koránál gyerekebbnek látszott jóval s ez volt az 
oka, hogy négy-öt éven innen szó sem lehetett az ő 
rabbiságáról. 

Megfogyva reményeiben, szakítani akar múltjával. 
Időközben fölszedett magszemei egy új felismerésnek 
diadalmasan hajtanak ki lelkéből. S ha orvossá lenne? 



78 ÁftAT ADOLF 

A zsidóságnak mennyi dicsőséget szerzett már a gyó- 
gyitás tudománya I A kebeléből származott mély elméjű 
természetbúvárokat császárok és királyok mellé is hív- 
ták. S felragyogott előtte a nagy Eambam alakja. 

Gyors elhatározással Nagy- Szombat felé tart, s csak 
útközben tudja meg, hogy az egyetemet onnan már hét 
évvel előbb helyezték át Budára. Budára, tehát Pestre ! 
Az elmosódott vágy ismét erősebb vonalakba szökken s 
meg is színesedik. S mégsem bírja elképzelni, hogy ő 
már most örökre forduljon el az eddigi pályától, me- 
lyen annyiszor kimarjult, de egyszer sem botlott meg 
az ő lába s az ő szive ; elvérzett annyi reménysége, de 
soha meg nem rendült Istenbe vetett erős bizakodása. 
Mint egy hindu példázatban olvasá, ő sem azon pa- 
naszkodik, amin az ifjú : mért hogy a vadrózsa-bokor 
virágjai közt annyi a tövis, hanem hálát ad a Gond- 
viselésnek, amiért a tövis között is rózsa terem. Vala- 
mint hogy a hála s a szeretet alap-hangjain zendül fel 
az ő lelke harmóniája élete végső perczéig. 



A nagyszombati zsidó-közön hemzseg a sok hivatal- 
kereső ember : öreg és ifjú vegyest. Valóságos tanitó- 
és sakter-börze. A metszők övében a fegyver, a tokba 
rejtett éles challef. Elszórva egy-egy helyszerző, meg 
annyi kegyetlen rabtartó, akihez majd hozzácsapódik 
a keresők árja; majd, megértve a sanyarú föltételeket, 
ismét lepörög róla. Közben hadonásznak, énekelnek és 
vitatkoznak. Néhánya a pilpul, a psettl körmönfont 
szövedékeiben csodálatraméltó éleselméjűséget fejt ki. 
Egy diószemű, hirtelenbarna fiú a zsinagóga bejárója 



RÉGI NAPLÓBÓL 7í) 

előtt egy kőlépcsőre áll s a midráshól kiszemelvén egy 
jalkulot, azt magyarázza. Igazi concert-darab volt, 
'mondja apám. 

A zsinagóga födelén mászkálva, két cserepes legény 
tatarozza éppen a tetőnek kicsorbult gerinczét. Ok is 
hallgatják s nyilván, hogy tetszésüknek adjanak méltó 
kifejezést, apró cserép-darabokkal hajigálják meg a szó- 
nokot. A kritikának ezt a nemét ismerjük régtől fogva 
s talán nem változott meg ma sem. 

Egy csapat kis pap ment arra nem messze, látója a 
jelenetnek. A senior mosolygott, néhány nagyon fiatal 
növendék nehezen bírta elfojtani derültségét s csak a 
menet közepén csóválgatta a fejét egy szelid arczu, 
szőke fiu, aki feddőleg nézett föl a cserepes legényekre 
s szólt is valamit a társának, de oly nyelven, melyet 
atyám nem értett. Mert hát diákul volt. A kis bócher 
vágyva tekintett felé. Megilletődött a lágy szaván, meg- 
bűvölte annak az ismeretlen nyelvnek szép zengése, 
s messziről követte a keresztény ifjakat, akik egy nagy, 
rideg épületnek oszlopos kapuján vonultak be. A kis 
bócher megállott s az ut közepéről követte őket szem- 
mel, amint egyenkint eltünedeztek egy nagy folyosó- 
nak homályában. Állt és nézett, maga sem tudta, 
miért; csak azt érezte, hogy elfogja valami megmagya- 
rázhatatlan igézet. 

Még ott tűnődött, midőn vállát lágyan érinti egy kéz. 
Nyájas tekintetű, fehér hajú pap áll előtte s kérdezi : 

— Talán keres valakit? 

— Nem én senkit. Csak nézek. 

— Utas vagy ? Térj be hozzánk. Lábad sebes ? Meg- 
mossuk és áldozunk. 



80 AGAI AÖOLÍ' 

A bócher szive megdobbant. 

— Olyat eszel nálunk, amit szabad, folytatá az öreg 
férfiú. Tejet, gyümölcsöt és kenyeret; és adunk alád 
derékaljat, hogy megpihenhess. Jövel ifjú s légy áldott ! 

"Atyám szeme könybe lábadt e patriarkális, szinte 
bibliai beszédre, mely mint valami megváltó szózat 
hangzott feléje. Mind a zsidók közül, akik azóta, hogy 
a fiu a szülői háztól elszármazva bolygó zsidóvá lett, 
üldözték s keserítették ; mind azok közül, akiktől tá- 
masztékot várt, csak a rabbik voltak hozzája jók. Mintha 
mind az a szeretet, amit a küzködés, a nyomor és Ín- 
ség kiszorított az ő hitfeleseinek szivéből, csak a papjai 
szivében talált volna meleg fészket. 

S pap ez is, de nem az ő papja. Papja annak a rette- 
netes vallásnak, melybe az ő boldogtalan nénje szédült 
bele s most kisérti öt is. És mentül inkább szökött 
volna az oszlopos kapu elől, annál közelebb jutott 
hozzá, mig egyszer csak azon vette észre magát, hogy 
becsapódik mögötte és előtte, s a homályos folyosón 
rengeteg magasságba emelkedik föl a tóle^ a feszület, 
rajta Krisztus alakjával. A feszület alatt pislákoló mécses 
az ő imbolygó fényével hol a közelébe hajtja, hol meg 
a végtelenbe növeli a fehér alak arányait, melynek meg- 
marczangolt halántékairól, hegyes vas szálakkal oda- 
szögezett kezéből, lábából serken a vér. Menekülne, de 
nem bír . . . megfogta a testvérjének átka, sújtja a boszuló 
angyal keze azért is, amiért szent képeket rajzolt. 

Fehérre meszelt kis szobácskának fehér ágyán ébred 
föl. Jobbról a nyájas öreg, balról a szelíd arczu, szőke 
ifjú pap ülnek mellette s hűtik lázban égő arczát, eny- 
hítik savanyás itallal és megsimogatják arczát. A íiu 



RÉGI NAPLÓBÓL 81 

felszökken, jótevőit durván löki el magától. Zokogva 
'tör ki belőle a rémület és fájdalom s kezeit tördelve 
kéri őket, bocsássák, bocsássák el innen ! A zsinagó- 
gába ! Csak oda, hogy fejét megövezze a tefiUmnel, kar- 
jára fűzze a szent szíjjakat s hogy megvezekeljen. Sza- 
badon eresztik, de megértetik vele, hogy a nappalnak 
s éjjelnek bármely órájában nyitva lesz előtte nem csu- 
pán az a kapu, de az ó szivük is, csak térjen be. A zsi- 
nagóga egy sötét zugolyában, az önvádolásnak gyötrései 
között, homlokát a hideg, nyirkos falnak támasztva, 
ássa körmeit kebelébe, hogy megkérlelje az ő megsér- 
tett Istenét. Megsértett, de meg nern tagadott Istenét. 

De a kisértés nem tagit mellőle. Meg van babonázva. 
Vergődő lelkét megfogta a varázslat. 

És este visszasompolyog ama régies épület felé. 
S hogy közelébe ér, mintha valami titkos rugóra lépett 
volna : a czimeres kapu zajtalan nyilik meg előtte. 
Nem ő ment már, de sodorta magával a rejtelmes bű- 
völet, melynek lenyügző hatásáról nem bir számot adni 
magának. Persze később, hogy felocsúdott, világosodik 
meg előtte, hogy az enyhe, megnyugtató beszéd, a finom 
és nyájas mód, a gyöngéd bánás fegyverezte le őt. 

Lefegyverezte, de meg nem hóditotta. Kinálták neki 
az egyedül idvezitő vallás dús örömeit a földön s az 
égben, de a fiú állhatatos maradt. Csak egyet kórt: 
tanítsák meg diákul és adjanak neki könyveket s ma- 
gyarázzák meg neki, a museumban mik azok a különös 
szerszámok s mi az a nagy teke, mely csodás jelekkel, 
kigyózó vonalakkal és Írásokkal van telehintve. Mohón 
nézte ezeket az idegen dolgokat, melyekből mintha va- 
lami új kijelentés lángja csapott volna feléje. 

Az. IMIT Évkünyiw 190i. fi 



S!á AGAI ADOLF 

S míg délelőtt a nagy széferek lapjai közé rej- 
tett Grammatica Latina leveleit bújja s délután cor- 
repetál a bachurokkal: estenden, kerülő utakon a 
seminarium (vagy klastrom) kertjének hátsó kis ajtaján 
besurran s bő gyertyavilágnál szedi magába az uj tudo- 
mányt és oly sikerrel, amelyen az a szőke kispap, az 
ő szelíd tanítója nem győz bámulni. 

Mint boldogtalan nénje a grófi kastélyba : az én apám 
a klastromba hozta el magával az ő vékonyka vacsorá- 
ját. A finom érzésű papok nem is kísértéskép, hanem 
vendégszeretetből tettek eléje fehér bélü, pirosra sült 
csibét s kívánatos süteményeket. De csak egyszer. Mert 
hiszen nem is az ő gyarlandó ösztövér testét akarták 
ők megejteni. S midőn a térítő kegyességnek finom, de 
erős gyűrűit már mindszűkebbre vonták lelke köré, 
hogy elfogják : a háládatlan legény egyszerre eltűnt s 
csak a Balaton mellől küld az ő jóltevő elleneinek há- 
lálkodó s mentegetődző levelet, még pedig szabatosan 
megszerkesztett latin epistolát. 

• 

Nem volt könnyű munka ez emlékrajzok most el- 
mondott egyes részeinek hol visszafutó, hol előreszök- 
kenő szálait egy csomóba foglalnom, annál is inkább, 
mert egy-egy hiányát élete történetének, szórványosan 
elmondott hulladékokból kellett pótolnom. Ezenfölül, 
mint az utóbbi alkalommal már meg is jegyeztem, po- 
lemikus részek görgeteg kövei akasztják meg a kelle- 
mesen hömpölygő elbeszélés folyamát. Medréből — 
rám nézve legalább — kiszorítják a lapokra terjedő 
héber nyelvű idézetek s boldog vagyok, midőn soknemű 
kirándulásaiból megtér s követhetem nemcsak azzal a 



tlEGH NAPLÓBÓL í<3 

szeretettel, mely lelkemet az ő emlékéhez fűzi, de azzal 
a* természetes érdeklődéssel is, melyet egy hányatott 
fiatal élet mozzanatai keltenek minden emberben. 

S mentül messzibbre érek s mentül mélyebbre hato- 
lok ez emlékrajzok olvasásába : annál gazdagabb bőség- 
ben fakadnak föl előttem az események és állapotok, 
úgy, hogy nemcsak idő-, de térbeli aggódásaim is tá- 
madnak, hogyan győzzem őket. Az önök szíves türelme 
felbátorit ugyan, de ebből az elnézésből mégsem vált- 
hatok jogot arra, amit az én kegyeletes érzéseim meg- 
magyaráznak ugyan, de ki nem mentenek. 

S így, ha nem ütközik bele immáron megállapított 
felolvasásainknak sorrendjébe : a legközelebbi alka- 
lomra halasztanám a régi naplónak folytatását, talán 
befejezését, oly részletek előadásával, melyek — a nél- 
kül hogy mondván, meg akarnám vesztegetni hall- 
gatóim jóakaratát — epikai bájuknál s drámai erejök- 
nél fogva fölötte érdemesek arra, hogy feledésbe ne 
merüljenek. 

Budapest. Ágai Adolf. 

ALFIEEI «SAUL»-JÁBÓl/ 

ÖTÖDIK FELVONÁS. 

I. Jelenet. 

Dávid és Mikol. 

Mikol. Jer, hitvesem ; jer ; végét járja már 

Az éjszaka . . . Nem hallod, táborunk 

Miként zajong ? Hajnalban ütközet lesz. 

* Alfieri híres tragédiájának, melynek czímsüerepében 
Salvini és Rossi az egész világon diadalt diadalra arattak, itt 
a katasztrófáját mutatom be, melyben a papság elleni harcz- 

6* 



84 



RADO AKTAL 



Apának sátra mellett néma minden. 
Futásodat, nézd, a menny is segíti : 
A hold leszáll s végső sugarait 
Fekete felhő rejti el. Jerünk. 
Nem áll őrt senki. Menjünk ! Itt e lejtőn 
Leszállhatunk, s Isten kisérje utunk! 
Dávid. Oh éltem párja, lelkem jobb fele, 
Míg Izrael hada csatára készül, 
Készülhet-e menekülésre Dávid? 
Mi a halál, elvégre ? Maradok : 
Ám öljön meg Saul, ha úgy akarja ; 
Előbb azonban hadd ölöm meg én is 
Minél több ellenét. 

Ah, nem tudod : 
Apám elkezdte már vérben fürösztni 
Haragját. Mint dühének áldozatja 
Bukott el Akhimélech — 

Mit beszélsz ? 
A papok ellen fordította kardját ? 
Oh nyomorult Saul ! Mi lesz, ha — 

Mást is 
Fogsz hallani. Kiadta a parancsot 
Abnernek a király : az ütközetben 
Ha bárhol látnak, fordítsák vitézink 
Lándsáik ellened. 

S hfí Jonathánom 
Ezt engedi ? 

Nagy Isten ! mit tehet ? 
Már ő is szenvedett apánk hevétől, 
S kétségbesetten ront a harczba : halni. 
Hát láthatod, immár itt nem maradhatsz ; 



Mikol. 



Dávid. 



Mikol. 



Dávid. 



Mikol 



ban megtört fejedelem, immár lelki betegségtől nyomva, ön- 
maga vet véget életének. fi. A. 



ALFIERI «SAUL»-JÁBÓL 85 

Engedni kell és el kell menni messze, 
És várni, hogy megváltozik apánk, 
Vagy győz a kor rajt'. . . Oh ádáz apa, 
Boldogtalan lányod ki kényszeríted. 
Hogy sóvárogja azt a gyásznapot . . . 
De mégse, nem, nem kívánom halálod : 
Élj boldogul ; élj, hogyha bírsz ; nekem 
Elég, ha mindig férjemmel leszek . . . 
Hát jöjj már ; jöjj ... 

Dávid. ... Itt hagyni ezt a harozot, 

Bell fáj ! Egy ösmeretlen szózatot 
Hallok 3zivemben : « Szörnyű lessz e 7iap, 
Mely fölkel, Izraelre s a királyra ...» 
Lehetne csak ! ... de nem lehet maradnom ! 
Szent férfiú ártatlan vére hullt itt. 
Tisztátlan tábor ez, fertőzve földje : 
Borzadva néz le rá az Isten is — 
Itt nem vegyülhet többé harczba Dávid. 
Engedni kell tehát, engedni annak. 
Mit félelmed sugall s gondos szerelmed. 
De te is engedj szerelmem szavának . . . 
Oh hagyj magamba mennem . . . 

Mikol Mit? Magadba? 

lm békapaszkodom a köntösödbe ; 
Tetőled nem szakít el semmi többé . . . 

Dávid. Oh halld szavam : hogy birna gyönge lábad 
Az én lábammal lépést tartani ? 
Köves, bozótos, meredek az ösvény, 
A melyen gyors inakkal kell haladnom, 
Hogy mentve légyen éltem, mert kivan od. 
S elbírna ily szokatlan gyötrödelmet 
Erőtlen izmod ? Vagy elhagyjalak 
A pusztán, egymagádban ? Láthatod, 
Miattad gyorsan fölfednék nyomunkat, 



<S6 RADÓ ANTAL 

S elhurczolnának téged vélem együtt 

Apádnak rettegett dülie elé . . . 

Nagy Isten ! gondolatja is remegtet . . . 

De ám tegyük fel, hogy elszökhetünk : 

Hát el szabad ragadnom tégedet 

Apadtul, a ki szomorú s beteg ? 

A háborúnak aggodalmi közt, 

Távol vagyon királyi hajlokától : 

Kell egy kis édesség a bús öregnek. 

Maradj sirása, gyásza, dühe mellett. 

Te birod csillapítni csak ; te szolgáld, 

Te tartsd életben. vesztem kivánja, 

Én azt : hogy ép, boldog s győző legyen . . . 

De féltem őt ma. Te előbb valál 

A lánya, mint nőm : annyira szeress csak. 

Amennyire szabad. Ha menekülök : 

Mi mást kivánsz ma ? Ne foszd meg magadtól 

Úgyis eléggé sújtott agg apádat. 

Alighogy biztos helyre érkezem. 

Majd hírt röpítek hozzád ; csakhamar 

Együtt leszünk, remélem . . . Elhihet'd, 

Hogy fáj így elszakadnom tőled ... Oh ! 

De mit tegyünk? 

Mikol. Jaj ! S újra elveszítlek ? . . . 

Engedjelek hát ismét visszatérni 
A régi bajba : kóborolva élj 
Ezer veszély közt, barlangokba' bújva ? . . . 
Oh hogyha legalább veled lehetnék ! . . . 
Könnyíteném a szenvedésidet . . . 
Osztozva bennök . . . 

Dávid. Szerelmünkre kérlek, 

S a mennyire parancsolhat szerelmes : 
Ha kell, parancsolom : maradj, maradj ! 
követned nem szabad, nem is lehet, 



ALFIERI <(SAUL»-JÁBÓL 87 

Mert rám hozol vészt. — Már nem késhetem, 

Ha meg akar az Isten menteni. 

Az óra fut ; e sátorból talán 
" Valaki ránk les s hitványul felad. 

Ösmérem minden zugát e hegyeknek ; 

Akárki üldöz, itt rám nem talál. 

Nos hát, ölelj meg, édes, legutolszor. 

Isten legyen veled. Maradj apádnál, 

A míg az ég férjeddel nem hoz össze. 
Mikol. Utolszor, mondod ? . . . S én túléljem ezt ? . . . 

A szívcm megszakad . . . 
Dávid. Az enyim is . . . 

De kérlek . . . végy erőt . . . e könnyeken . . . 

Hatalmas Ur, adj szárnyat lábaimnak ! (el.) 

II. Jelenet. 

Mikol. 
. . . Elfut ? . . . Nagy Isten ! . . . Követem ... De ah. 
Mi vasbilincs az, a mely visszaránt ? . . . 
Nem tarthatok vele. — Tűnik szememből ! . . . 
Óh alig állok . . . nemhogy futni bírnék ! 
S így elveszítem másodízben is ! . . . 
Ki tudja, hogy mikor látod meg újra. 
Nyomorult asszony ! És te feleség vagy ? . . . 
Nászt ültél véle ? . . . — Nem : ádáz apámnak 
Már nem maradhatok meg oldalán. 
Követlek, férjem ... — De ha követem. 
Megölöm őt ; igaz ; s jaj, hogy igaz ! 
Meglátják lassú lábaim nyomát 
Gyors léptei mögött . . . 
... Mi zaj hat erre a tábor felől ? 
Fegyver csörög ? . . . Jól hallok ... Nő a lárma. 
És zagyván összefoly a kürt-zenével . . . 



SS 



Lódobbanás . . . Nagy ég ! Mi lesz ? . . . Saul 
Nem virradat előtt rendelt csatát ! 
Ki tudja? . . . Tán testvérem . . . Jonatlián . . . 
Oh jaj ! Talán veszélybe' van ... — De sírás, 
Nyögés, üvöltés hallszik sátorából 
Apámnak . . . Oh szegény apám ! Futok, 
Futok hozzája . . . Mily iszonyú látvány ! 
Itt jő maga, s mily állapotban ! . . . Oh . . . 

III. Jelenet. 

Saul. Mikol. 
Saul. Haragvó, szörnyű árnyék ! szűnj' gyötörni ! 

Oh hagyj el ! . . . Ládd : leomlom lábaidhoz . . . 

Jaj, merre fussak? . . . Hol rejtőzzem el? 

Engesztelődj, te vad, iszonyú szellem . . . 

Siket, könyörgő szómra ; mégis üldöz ? . . . 

Nyílj meg, te föld, és inkább nyelj el élve . . . 

Oh csak e rémes árnyék ne nyilazzon 

Gyilkos tekintetével egyre rám ! 
Mikol. Kitől szaladsz ? Nem kerget senkisem ! 

Nem látsz, apám? Beszélj, hát rám sem ösmersz? 
Smil. Oh legfőbb, szent pap ! azt parancsolod. 

Álljak meg itt? Te mondod, Sámuel, 

Apám ki voltál egykor? íme hát 

Leborulok fönséges szód előtt. 

Saját kezeddel illeszted e főre 

A koronát ; ékét te adtad : ím hát 

Lökd is le te ; taposs reám ma te. 

De ... a boszúló Isten láng-vasát, 

Mely, látom, látom, már itt van fölöttem, 

Fordítsd el, óh te, a ki megtehet'd. 

Nem rólam — nem, csak gyermekim fejéről! 

Ártatlanok bűnömben gyermekim . . . 



ALFIBRI «SAUL»-JÁBÓL .^í) 

Mikol. Oh ínség, melyhez nincsen fogható ! — 
Nem a valóra néz szemed, apám : 
Fordulj felém , . . 
Saul. Oh milyen öröm ez ! 

- Orczádon béke van ? Haragos ó'sz, 

Hát hallgatsz kissé esdekléseimre ? 
Térdeplek addig, míg a gyermekim' 

El nem vonod a szörnyű bosszútól. 

Mit mondasz ? ... Jaj, e hang ! «Hisz Dávid is 

A gyermeked volt ; mégis üldözéd, 

Vesztét fiivántad. » Hah, mit nyújtsz felém ? 

Megállj . . . hadd abba . . . Dávid merre van ? 

Meg kell keresni : térjen vissza bátran, 

Döfjön le engem ö, s legyen király : 

Csak szánja gyermekim'. . . legyen király . . . 

Kérlelhetetlen vagy ? Vérben szemed ; 

Láng szablyád, láng kezed ... És orrlyukadból 

Szintén tüzet fújsz, s ép felém fuvod ... 

Jaj, el is ért már, jaj, belém kapott ! . . . 

Hová futok ? . . . Tán itt lelek menekvést . . . 
Mikol. Nem birlak visszatartóztatni hát ? 

Nem birlak a valóhoz visszavinni ? 

Hallgass reám . . . 
íSaul. Nem ! Orjás vérfolyó 

Elállja itt az utam. Szörnyű látvány ! 

Alig kihűlt holttestek halmai 

A víz két partján : jaj ! minden halál itt ! 

Majd inkább erre . . . De . . . mit látok ott? 

Kik vagytok? — aAkhimélekh gyermeki. 

S én Akhimélekh. Meghalsz most, Saul, 

Meghalsz.^ — S amarra ki kiáltoz? 

Ráismerek. Friss vér csurog le róla — 

vérem' iszsza. Jaj, hátam megett 

Ki fogja űstököm ? Te, Sámuel ? - — 



90 RADÓ ANTAL 

Mit mondott ? Azt, hogy nemsokára mind 
. Vele leszünk ? Csak én leszek veled ; 
Csak én ; de fiaim . . . 

De hol vagyok ? 

Egyszerre mind ez árnyak szétfoszoltak. 

Mit mondtam ? Hol vagyok ? Mit tettem ón ? 

Ki vagy ? Mi zúgás ez ? . . . Nem harczi lárma ? 

Pedig még nem virad : igen, csatáznak. — 

Hamar a sisakom' ! Lándsát, paizst ! 

Fegyvert hamar ! A király fegyverét ! 

Haljak meg, ámde haljak a csatában. 
Mikol. Mit tészsz, apám ? Csitulj ... Itt van leányod . . 
Saul. Fegyvert kivánok : mit beszélsz leányról ? 

Fogadj szót : pajzsot, lándsát, sisakot. 

Ezek a gyermekim. 
Mikol. Óh nem bocsátlak I 

Saul. Erősben szól a kürt ? Hát arra tartok. 

Nekem elég a kardom. — Menj az útból, 

Bocsáss ; fogadj szót. Arra rohanok. 

Amott van a halál, a melyre vágyom. 

rv. Jelenet. 

Saul, Mikol ós Abner, néhány menekülő katonával. 
Abner. Boldogtalan király ! . . . Hová, hová futsz ? 

Borzalmas éj ez. 
Saul. Mórt foly már a harcz ? 

Abner. Az ellen hirtelen reánk csapott, 

Es tönkre vert egészen . . . 
Saul. Tönkre vert ? 

S te élsz, gálád ? 
Abner. Elek, megmentni téged. 

Ide özönlik mindjárt a sok ellen : 

^\ kell kerülnöd első támadásuk ; 



AliFIERI «SAtJL»-JÁBÓL 91 





Majd közben virrad . . . Kevesed-maganmnal 




A meredekre viszlek ... 


Saul. 


Éljek én, 




Mikor a népem pusztul ? 


Mikol. 


Jöjj, apám . . . 




Már nő a zaj : közelget . . . 


Saul. 


S Jonathán . . . 




S a fiaim . . . hát ők is elfutottak ? 




S elhagytak ? . . . 


Abner. 


Szent ég ! A te fiaid . . . 




Nem, nem szaladtak el ... Óh a szegények . . . 


Saul. 


Ertem : mind halva már . . . 


Mikol. 


Óh jaj nekem, 




Testvéreim ! 


Abner. 


Már nincs többé fiad. 


Saul. 


— Hát kim maradt ? (Lányához) Te, ámde nem 



Szivembe' mindent régen eltökéltem : [nekem. 
Most itt az óra. Abner, e parancsom 
Az utolsó. Vidd biztos helyre lányom. 

Mikol. Óh nem, apám, köréd fonom a testem : 
Leányra ellen nem fog mérni szablyát 1 

Saul. Hallgass, leányom ... Ne fakaszd ma könnyem. 
Győzött király nem sír. Menj, mentsd meg, Abner. 
S ha mégis ellenek kezébe jut, 
Ne mondd, ne, hogy Saulnak a leánya : 
Azt mondjad inkább, hogy Dávid neje : 
ügy megbecsülik. Menj, repülj, repülj . . . 

Abner. Ha van erőm egy szikra: fogadom, 

Meg lészen mentve. Ámde magad is — 

Mikol. Apám! . . . nem akarom, hogy elszakadjunk . . . 

Saul. Akarom én : s még most király vagyok. 
De itt a had már: Abner, most rohanj, 
S ha kell, erővel is vonszold magaddal. 

Mikol. Apám 1 . . . Örökre hát ? . . . 



02 KADÓ ANTAL 

V. Jelenet. 

Saul. 

Oh gyermekim ! . . . 
Voltam, apa. — Magad vagy most király ; 
Egy sem maradt meg annyi jó barátod, 
Szolgád közül. Nos hát, elégedett vagy 
Szörnyen haragvó, kérlelhetlen Isten? 
De megmaradsz te, kardom. Hü cseléd, 
A legutolsó szolgálatra jöjj. — 
Orczátlan győző, hallom, mint üvöltesz ; 
Égő fáklyáid és ezernyi pengéd 
Vakítja már fényével a szemem . . . 
Gálád filiszteus, majd rám találsz, 
De úgy találsz rám, mint királyra . . . halva ! 

(Mialatt kardjába dől, beözönlenek a győző filiszteueok égő fáklyákkal és véres 
kardokkal. Miközben nagy rivalgással Saul felé rohannak, legördül a függöny.) 

Budapest. Radó Antal. 



ZSIDÓ stílus. 

Arra a kérdésre, hogy van-e zsidó stilus, nem lehet 
egykönnyen válaszolni. Se igennel, se nemmel. A he- 
lyes válasz attól függ, mit értünk zsidó stilus alatt. 
Stilus tulaj donképen módot jelent. A ki mi módon 
beszél vagy ír, az az ő stilusa, a ki mi módon épít, 
fest vagy farag, az az illető egyéniségnek a stilusa. Az 
egyénről átszármazik a fogalom az egyes népekre és 
korokra. Bizonyos tekintetben minden népnek, min- 
den kornak kell hogy legyen saját stilusa, mert az 
egyik nép és kor más módon fejezi ki gondolatait és 



ZSIDÓ stílus 93 

eszméit, mint a másik. Ezen, a nemzeteknek és korok- 
nak sajátos jellemvonás nemcsak a nagyobbszerü, mo- 
numentális alkotásokban, hanem a mindennapi élet 
ezer apróságaiban is érvényre jut. A ruházat, a ház- 
berendezés, a bútorzat, sőt például a konyliaberende- 
zés tárgyai is más stílusban tartvák az egyik népnél, 
mint a másiknál. Az alapeszme mindenütt ugyanaz, 
de a forma, a kivitel, a megnyilatkozás módja, néptől 
néphez, korról- korra váltakozik. 

A gondolat és beszéd stilusa, az, a mit rossz ma- 
gyarsággal irálynak neveznek, a zsidó népnél talán 
szebben fejlődött, mint az ókor népeinél együttvéve. 
A szentírás, erkölcsi tartalmától és irodalmi becsétől 
eltekintve, mint tiszta műremek, a zsidó stílusnak 
múlhatatlan becsű emléke. Az ókor zsidóságának 
szellemvilága, itt nyilatkozik meg a legtisztábban, 
benne van kifejezve az, a mit a zsidó nép gondolt, és 
oly formában, a mely ezen nép gondolatvilágának a 
legjobban felelt meg. 

Irodalmi stilusa tehát van a zsidó népnek, és bíz- 
vást mondhatjuk, hogy ezen stilus még manapság is 
nagy befolyást gyakorol a modern népek szellemi éle- 
tére. Nemcsak azért, mert a mai kor irodalmának ter- 
mékeiben lépten-nyomon találunk bibliai fordulatokat, 
hanem azért, mert a biblia eszméi és stílusának sajá- 
tosságai annyira áthatják a modern népek gondolat- 
világát, hogy ezen határt a legtöbb esetben észre sem 
veszszük. Mintha a magunk gondolata volna, öntudat- 
lanul használunk itt-ott egyes bibliai fordulatokat. És 
ha ezen fordulatok nem teszik reánk az idegenszerű- 
ség hatását, úgy ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy 



(U GOLDSCHMIED LIPOT 

mily mélyen gyökerezik a mi szellemvilágunk a biblia 
talajában. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg a 
képzőművészetek terén is. Az épitész, a ki a csúcsíves 
stilus egyes motívumait használja fel manapság alko- 
tásaiban, nem él már a csúcsíves építészet korában, de 
még mindig ezen ízlés hatása alatt áll. Évezredek vá- 
lasztanak el bennünket a biblia stylusától, de még 
mindig nem szűntünk meg az irodalom terén a biblia 
hatása alatt állani. 

Ezen jelenség nagyon természetes is. Ha igaz az, 
hogy a mint Goethe mondja — a stilus az egyén mo- 
dorából, ez pedig a természetnek szolgai utánzatából 
származik, akkor igaz az is, hogy a stylus nem egyéb, 
mint valamely gondolatnak bizonyos módon való he- 
lyes kifejezése. Az irodalom és művészet az ő alkotásai- 
ban tehát mindannyiszor vissza fog térni azon helyes 
kifejezésmódhoz, valahányszor csak alkalma lesz egy 
rokon gondolatot a helyes módon kifejezni. Inneji van, 
hogy az irodalom és a képzőművészetek csak azon stí- 
lusokat temetik el örökre, a melyek nem helyesen 
fejeznek ki valamely gondolatot. Az egyiptomi képírás 
stílusa alig fog valaha megelevenedni, mert benne az, 
a mi a képírás feladata, absolut helytelen módon jut 
kifejezésre. A helyes módot legyőzheti egy másik hely- 
telen mód, de azért nincs kizárva, hogy a legyőzött fél 
idők multán mint győző fog fellépni. Ezért találunk 
és építünk manapság is oly épületeket, a melyek ámbár 
régmúlt századok stílusában épitvék, megfelelnek a mo- 
dern kor követelményeinek. 

Másként áll a dolog a képírásban és a szobrászat- 
ban. Itt nem találjuk föl ezt a konzervatív vonást. 



2S1DÓ STÍLUS í)5 

A képzőművészetek ezen két ágának kifejezésmódja 
csaknem korról-korra váltakozik. Ezen feltűnő jelen- 
ségnek két oka van. Először az, hogy a kifejezésmód 
itt sokkal könnyebb és simulékonyabb mint az építé- 
szetben, másodszor az, hogy a kisebb formák és vona- 
lak jobban állanak az egyén hatalmában, mint az épí- 
tészetnek massiv formái és vonalai. 

Ha már most azt kérdezzük, van-e a zsidó népnek 
saját művészi kifejezésmódja, és hogy lehet-e szó a 
képzőművészetek terén zsidó stílusról, akkor azon 
korhoz kell visszafordulnunk, a melyben a zsidó nép 
még létezett. Nem mint a szélrózsa minden irányában 
szétszórt felekezet, hanem mint önálló nemzet, mely 
saját országában lakik, saját nemzeti nyelvét beszéli, 
és önszabta törvények szerint él. Vissza kell tehát for- 
dulnunk azon korhoz, a melyben a zsidó nemzet, mint 
önálló nép Palesztinában lakott. 

A szent földön az emberkéz alkotta épületeknek na- 
gyon rövid életük volt. Úgy látszik, hogy a világtörté- 
nelem itt azt akarta bebizonyítani, hogy ezen a földön 
nem a kövek és falak hivatvák az emberi eszmék hir- 
detésére. A Salamon építette templom nem egészen 
négyszáz évet élt, a második, meg a Heródes építette 
nagy harmadik templom együttvéve, alig ötszáz évi 
fennállás után, nyomtalanul eltűntek. Ha ezen, a mo- 
numentális alkotásoknál aránytalanul rövid életmóddal 
összehasonlítjuk az egyiptomi templomok ős korát, a 
már ötezernél több esztendős bulaki és karnaki 
templomromokat, a parthenonnak immár harmadfél 
évezredes, és még mindig fennálló maradványait, vagy 
az ó-keresztény bazilikaépületeknek több mint tizen- 



9f) aOLDSCHMIÉD LírOT 

hét évszázados, és még mindig élő tanúit, úgy alig fog- 
hatjuk fel, hogy a zsidó építészet allíotásainak ily 
aránytalanul rövid életük volt. 

. Az archaeologia és a művészetek történetének egye- 
sült kutatásainak sikerült minden kétséget kizáró mó- 
don bebizonyítani azt, hogy a Salamon építette temp- 
lom az egyiptomi építészet stílusában, és hogy a 
Heródes-féle templom a görög-római dekadens, úgy- 
nevezett composit stílusában volt építve. Nyilvánvaló, 
hogy azon gyér adatok nyomán, a melyek ezen két 
épületet illetőleg reánk maradtak, ma már nem hatá- 
rozható meg, hogy ezen épületekben mi volt a kölcsön- 
vett és mi volt, vagy hogy egyáltalában volt-e bennük 
eredeti elem. Akár a görög, akár az egyiptomi ízlésnek 
szolgai utánzatáról itt alig lehet szó, de még kevésbbé 
arról, hogy mi volt ezen alkotásban a zsidó elem. 
Nem is ezen épületek jönnek tekintetbe akkor, ha a 
zsidó stílus alkotásait akarjuk szemügyre venni, — 
a Palesztina földjén még fennálló emlékek alap- 
ján Ítélhető meg a zsidó stílus mibenvolta. És itt ki- 
zárólag azon néhány síremlék jön tekintetbe, a melye- 
ket a népmonda a zsidó történetnek egyes kimagasló 
alakjaival hoz kapcsolatba. Hogy ezen mondában van-e 
történeti elem vagy sem, az ma már nem határozható 
meg pontosan. De a mi feladatunkra nézve tökélete- 
sen közömbös is az a kérdés, hogy például a Eákhel- 
nek tulajdonított síremlék tényleg a pátriárkák korá- 
ból való-e, vagy hogy a Juda királyairól nevezett sír- 
csarnok történeti hitelességgel nem e Helene, Adiabenc 
királynéjának mausoleuma. Mi ezen, a Palesztina föld- 
ién, a zsidó nép számára, és valószínűleg zsidó építő- 






ZSIDÓ STlLlíS 1)7 

• mesterek által épített műemlékekkel csakis műtörténet! 
és eszthétikai szempontból foglalkozunk, bennük látván 
a zsidó stílusnak egyedüli, reánk maradt képviselőit. 

A zsidóságnak történeti helyzete és fontossága azon 
közvetítő szerepben látható, a melylyel ő átmenetet 
létesített a különböző népek és korok kultúrája között. 
Műtörténeti tekintetben — a mint azt Braun kimu- 
tatta — a zsidó nép kapcsot képez az egyiptomi és a 
görög szigettenger egyes középpontjaiban uralkodó 
hellén művészet között. Találunk azonfelül elvétve né- 
hány perzsa és assyr elemet is a palesztinai műemlé- 
kekben, de ezen motívumok sokkal ritkábbak, semhogy 
perzsa vagy assyr befolyásról szó lehetne. A zsidó nép 
történeti helyzetének megfelelőleg, a különféle, egy- 
mástól eltérő művészi ízlések összeforrasztása és egybe- 
olvasztása képezi a zsidó stilus főjellemvonását. Hogy 
mily nehéz ez a feladat, azt csak akkor fogjuk belát- 
hatni, ha meggondoljuk, hogy ezen probléma sikeres 
megoldása a különböző világnézletek szülte irányokba 
való elmélyedést, azoknak szerves összhangba hozását 
követel. A legjobban sikerült ez három síremléken, 
azon, a melyet a monda a bíráknak tulajdonít, és az 
Absalonról meg a Zakháriás prófétáról nevezett sír- 
emléken. 

A bírák síremléke nem szabadon álló épület, hanem 
az egyiptomi sziklasírok mintájára a hegyoldalba vá- 
gott, több szakaszból álló sírkamra, melynek bejáratát 
művészileg gazdagon tagozott boltozat képezi. A föl- 
felé keskenyülő korai dór oszlopokon csupasz oromkő 
nyugszik, a melynek szegélyeit összefogott pálcza- 
sorok képezik. A falak tömörsége, a befelé keskenyedő 

A% IMIT Évkönyve i90i. ' 7 



98 GOLDSCHMIÍÍD LlPOT 

bejái'fit egyiptomi hatásra mutatnak, úgyszintén a ke- 
letre nyiló ajtó is. Művészileg ezen síremléknek nincs 
nagy becse, érdeket csak az által kelt, hogy itt először 
próbálkozik a merev egyiptomi stilus átlépni a szaba- 
dabb görög Ízlés terérd. 

Sokkal értékesebb, és műtörténeti szempontból rend- 
kívül fontos az említett két síremlék, az Absaloné és a 
Zakháriás prófétáé. Mindenekelőtt azért, mert itt már 
nem a sziklába vájt, hanem szabadon álló síremlék- 
kel van dolgunk, melynek alaprajza és kivitele élén- 
ken emlékeztet a Mausolos, káriai királynak emelt, és 
a róla mausoleumnak nevezett halikarnassosi sír- 
emlékre. Minthogy azonban valószínű, hogy az Absa- 
lon sírja előbb épült mint a Mausolosé, mi ezen mű- 
emlékben a mausoleumok elsejét láthatjuk. Itt jut az, 
a mit mi a zsidó stilus főjellemvonásának mondot- 
tunk, a legtisztábban érvényre. Három részből áll az 
emlék, mindegyik más-más nemzeti stilus után ké- 
szült, és valamennyi szerves összefüggésben áll egy- 
mással ; az egész emlék pedig igen szerencsésen oldja 
meg a különböző ízlések összhangba hozásának kér- 
dését. 

Az Absalonnak tulajdonított síremlék három főrész- 
ből áll. Az alapépület falát jón rendszerű, körbenfutó 
oszlopsor tagozza. Az alapépület és a reá helyezett 
egyiptomi homlokzat között levő falterületen a trigiy- 
phek és metopok egymást váltó sora húzódik. Azok 
alatt hármasán hasított vonalfelületeket értünk, a me- 
lyek között a sík mezőt képező metopok fekszenek. 
A későbbi görög építészet a metopokat gazdag dombor- 
művű szobrokkal népesíti be, itt azonban csak egy- 



ZSIDÓ stílus 99 

szerű stilizált virágkelyhek képezik a metopok diszét. 
Eitkán találunk a kelet műemlékei között görög ízlésű 
művet, a mely hasonló tisztasággal és szabályossággal 
volna kidolgozva, mint az épen szóban forgó. Az egyip- 
tomi motívumok alapján készült, és aránytalanul ma- 
gas homlokfalat nem tekinthetjük tisztán dekoratív 
elemnek. Terjedelme, mely az egyiptomi templomoknál 
divó magas homlokzatra emlékeztet, művészi díszítése, 
mely szintén egyiptomi részleteket mutat föl, egyaránt 
bizonyítják, hogy az építész itt a görög és egyiptomi 
építészetnek két structiv elemét oly czélból hozza egy- 
mással összefüggésbe, hogy ezek a harmadik elem, a 
síremléket lezáró gúla számára képezzenek művészi 
tagozású alapzatot. A tetőt képező gúla vagy henger- 
forma, vagy mindkettőnek összeforrasztása az assyr és 
perzsa síroknál divó tumulusokra utal, úgy hogy a 
görög alap és a perzsa tető között az egyiptomi 
homlokfal képez szerves összeköttetést. 

Minthogy nem ismerjük a síremlék keletkezésének 
korát, nem határozhatjuk meg azt sem bizonyosan, 
hogy mely korból való a három különböző nemzet 
stílusának összeegyeztetése. Lehet, hogy ezen sír- 
emlékben a korai görög ízlésnek alkotását láthatjuk. 
Ez esetben itt ama műemlékeknek egyikét találnók, a 
melyek az egyiptomi művészetet a göröggel kötik 
össze. De lehet az is, hogy ezen síremlék már a jón 
ízlés korába esik, úgy hogy az itt fellépő görög elem 
nem önálló alkotás, hanem a görög művészettől köl- 
csönbe vett részlet. Mindkét esetben azonban itt a leg- 
tisztábban láthatjuk ama kérdés megoldását, miként 
lehetséges a különböző nemzetek ízlésének alkatele- 

7* 



100 GOLDSCHMIED LIPÓT 

meit egymással szerves összefüggésbe hozni, miként 
lehet a bennük megnyilatkozó, és egymástól eltérő 
nemzeti szellemet egymással kiegyeztetni. A különféle 
és sokszor egymással ellentétben álló művészi elemek 
tudatos összekapcsolása képezi a zsidó stilus feladatát, 
ez adja meg néki művészi létjogát. 

Az a kérdés merül már most fel, váljon ezt a mun- 
kát zsidó művészek végezték-e, vagy pedig a külföldről 
bevándorolt építőmesterek. Ezen kérdés helyes meg- 
oldásától függ, hogy beszélhetünk-e egyáltalában zsidó 
stílusról. Mert ha idegen művészek építették ezt a sír- 
emléket, akkor zsidó stílusról szó nem lehet, mert 
akkor a külföld szellemének megnyilatkozása előtt 
állunk. A constructiv részletekből ezt a kérdést nem 
oldhatjuk meg. A dekoratív részletek motívumai azon- 
ban minden kétséget kizáró módon a zsidó stílus 
számára kedvező módon felelnek a fölvetett kér- 
désre. Ezen motívumok Palesztina flórájának alapos 
ismeretéről tanúskodnak. A feldolgozott növényi 
díszletek között nincs egy sem, a mely nem a szent 
földön honos levelek vagy virágok köréből lett volna 
választva. Ha egyiptomi vagy görög művészek végzik 
vala ezt a feladatot, akkor nem képzelhető, hogy azok 
az otthon előforduló, és a képzőművészetekben gyak- 
ran felhasznált motívumok egyikét sem használták 
volna fel ezen síremlékben. A külföldi flóra dekoratív 
elemének teljes hiánya nem engedi meg azt a föltevést 
sem, hogy ezen művészek, ámbár a külföldről vándo- 
roltak be, -éveken át tartózkodtak Palesztinában. Mert 
ez esetben is itt-ott felbukkanna egy-egy ifjúkori remí- 
niscentia, és a művész öntudatlanul is visszatért volna 



ZSIDÓ stílus lUl 

.azon dekoratív formákhoz, melyeknek feldolgozását 
ifjú korában megszokta. Azonkívül pedig a Palesztina 
flórájából vett díszletek oly gazdagok és oly finoman 
stílizálvák, hogy bízvást állíthatjuk, hogy itt paleszti- 
nai építőmesterek alkottak a zsidó nemzet szolgálatá- 
ban és annak czéljaira. 

A mit későbbi korok alkottak a szent földön, azt 
nem tekinthetjük a zsidó stílus termékének. A Heró- 
des idejében nagy lendületet vett építészet emlékei 
nyomtalanul eltűntek. Valószínű azonban, hogy ezen 
kor, mely a görög-római kultúrával élénk kapcsolat- 
ban, és annak hatása alatt állott, valószínű mondom, 
hogy ezen kor a külföldről importálta a művészi alko- 
tásaihoz szükséges erőket. Zsidó stílusról ez időtájt 
szó sem lehet. 

A zsidó stílus története, ezen síremlékek korától 
napjainkig nagyon röviden foglalható össze. Nem 
mintha nem találnánk a középkor zsidó emlékei között 
művészi becsű alkotásokat. A kéziratok miniatűr fest- 
ményeitől eltekintve, a zsinagóga kultusztárgyaí gyak- 
ran szolgáltattak alkalmat, ha nem is művészeti, de 
műipari tárgyak alkotására. A ki a mílleniumi kiállí- 
tás történeti csoportjának zsidó osztályát csak futólag 
is áttekintette, az rögtön el fogja ismerni, hogy a zsi- 
dóság a középkor folyamán sem szűkölködött művészi 
becsű alkotások nélkül. Ugyanezt bizonyítja a bécsi 
zsidó múzeumnak öt év előtt megpendített, és immár 
megvalósult eszméje. Tagadhatatlan, hogy ezen para- 
mentumok között sok az olyan, melynek művészi 
értéke nagyon kétes, de a zsidó ízlés számára sem 
ezek, sem pedig a művészi beesű ereklyék tekintetbe 



102 GOLDSOHMIED LIPÓT 

nem jönnek. A mint a prágai alt-neu zsinagóga csúcs- 
íves boltozata nem tekinthető zsidó műnek, úgy nem 
tarthatnak az említett tárgyak igényt arra, hogy ben- 
nük a zsidó stílus képviselőit lássuk. Keresztény ötvö- 
sök és műiparosok alkotásai ezek, a melyekben nem 
lakik zsidó szellem. - Csak kár, hogy ezen, többnyire 
ízléstelen templomi ékszertárgyak épen a zsidó vallás 
emlékeiben találhatók. A nyelvét kiöltö, két lábon 
ágaskodó oroszlán, a madzagon függő hal, a roppant 
bárgyú ökörfej édes-kevés ízlésről tanúskodnak. Ugyan- 
ezen ízléstelenséget láthatjuk a közép- és újkornak 
csaknem összes emlékein, és bízvást mondhatjuk, hogy 
nincs nép, a mely a képzőművészeti alkotások dolgá- 
ban annyit és oly nagyot vétkezett volna, mint a zsidó. 
Ezen ízléstelenség volt a modern zsidóságnak nagyon 
kétes értékű öröksége, és ezt találjuk még manapság is 
azon tárgyakban, melyek a zsidó kultusz szolgálatában 
állanak. 

Ne kutassuk itt ezen ízléstelenség okát, a mint nem 
akarunk azon másik kérdéssel sem foglalkozni, hogy 
miért találunk a korunkbeli zsidó művészek alkotásai 
között oly feltűnően csekély számú zsidó tárgyat fel- 
dolgozva, és hogy miért oly kevéssé ízléses vagy oly 
kevéssé zsidó az ilyen alkotás, ha itt-ott találkozunk 
is vele. Azt a kérdést akarom fölvetni, hogy van-e a 
jelenkorban zsidó stílus, és melyek az ő alkotásai. 

Egy kis, körülbelül hét cm. átméretű bronz-érem 
fekszik előttem. A párisi Ered Beér szobrász műve, és a 
második baseli cionista kongresszus emlékérme. Egy 
hontalanul bolygó zsidó család, a viharedzett és elszánt 
apa, a kisded gyermekét szoptató anya pihennek meg egy 



ZSIDÓ sTims 103 

fa árnyékában. Előttük egy gyermek ül, a melyen ifjú 
kora daczára a hontalanság átka fekszik. Egyik kezé- 
ben a vándorbotot fogja görcsösen, a másikat hites- 
társának nyújtja a hazátlan férj, arczán dacz ül, és 
merész elszántság. Mély bánat és lemondás tükröződik 
az időnek előtte megaggott anya vonásaiban, de a 
bánat ködfátyolán keresztülcsillámlik a remény fény- 
sugara. És ezen bujdosó család előtt egyszerre csak 
megjelenik az Ígéret bűbájos nemtője, merész kéz- 
mozdulattal rnutatván a távol keletre, a hol a tenger 
hullámaiból ép most küldi szét arany sugarait a kelő 
nap. Az anya elfeledi egy pillanatra a hontalanság 
mély fájdalmát, el az ölében nyugvó csecsemőt, a férfi 
küzdeni akar és a jövőben bízni, a földön ülő gyermek 
is szent ihlettel tekint föl a hét csillaggal koszorúzott 
bájos nemtőhöz, a ki hazát igér a hontalannak és új 
otthont az országról-országra bolygó zsidónak. És az, 
a ki a vándor zsidóságot jelképező csoportot az új ott- 
honba van hivatva vezetni, az erőtől és önbizalomtól 
duzzadó ifjú, mellén az « árba kanfoth » -tal, kezében a 
hirnök botjával, ott áll a csoport előtt, készen a nagy 
missio teljesítésére és elég erősen, a veszélylyel meg- 
küzdeni. Az érem másik oldalán a Nordau válasz- 
totta Ezekhiel-féle vers olvasható «ime én össze- 
gyűjtöm Izrael fiait, és elhozom őket az ő országukba)) 
(XXXVII, 21). 

Csaknem harmadfél ezer éves szünet után a zsidó 
nép géniusza ismét alkot egy oly művet, a mely a zsi- 
dóság szolgálatában áll, mely a zsidó szellemtől van 
áthatva, és a zsidó stílusnak méltó és szép képviselője. 
Legyen bár álláspontunk, melyet a czionista mozga- 



lOÍ GOLDSCHMIED LIPÓT 

lommal szemben elfoglalunk akárminő, helyeseljük 
bár az eszmét, a mely Izrael hontalan sarjának új ha- 
zát akar teremteni, kárhoztassuk bár a törekvést, mely 
talán elegendő ok nélkül azt a mentséget pazarolja el, 
a melyet Izrael a legvégső esetre tartogat fel, annyi 
bizonyos, hogy a czionizmus már rövid fennállás után 
oly művet létesített, a melyről bátran mondhatjuk, 
hogy benne a zsidó stílus szépén és nemesen nyilat- 
kozik meg. Minthogy pedig hasonló okok mindenkor 
hasonló hatást keltenek, nyilvános, hogy a zsidó sti- 
lus abban a perczben fog megszületni, a melyben a 
czionismusnál észlelhető viszonyok az egész zsidóság 
kebelében fognak beállani. Erre pedig első sorban az 
öntudattal párosult zsidó érzés szükséges, azután 
pedig a kellő művészi ízlés. Ezen két tényezőnek kell 
egymással párosulnia, hogy a zsidó stílus megszüles- 
sen. Ez pedig nem lesz, és nem is kell hogy legyen el- 
térő a többi kulturnépeknél dívó stílustól. A zsidóság, 
hivatásához és múltjához híven itt ismét a közvetítő 
szerepére vállalkozhatik. Az Európában uralkodó mű- 
ízlések és irányok között az összekötő kapcsot képezni, 
volna a modern zsidó stílus feladata. 

Egyelőre azonban ez csak légvár. In artibus a zsidó- 
ság még mindig a merő ízléstelenség jegyében áll. Ami 
hatodik érzékünk, a műérzék, még mindig nincs kifej- 
lődve, és hitsorsosaink java része alig tudja, mi fán 
terem a stílus. Ilyképen a zsidó művészek csak nagy 
ritkán jutnak abba a helyzetbe, hogy a specifikus zsidó 
stílusban alkossanak valamit. Hiábavaló szőrszálhaso- 
gatás volna a felett vitatkozni, hogy a zsidó művészek 
feladata-e a közönséget befolyásolni, vagy pedig a zsi- 



ZSIDÓ stílus 105 

dóság kötelessége-e a zsidó művészelmek impulsust és 
foglalkozást nyújtani, hogy ezek a másutt szerzett mű- 
vészi tudásból megadhassák a zsidóságnak az őt meg- 
illető részt. En azt hiszem, hogy e tekintetben mindkét 
félnek van erkölcsi kötelessége a zsidósággal szemben. 
A közönség, helyesebben a zsidóság kötelessége a 
zsidó művészeknek impulsust adni, viszont pedig ezek- 
nek feladata a közönség ízlését mívelni. Az ilyen 
kölcsönhatás nem teremthető meg mától holnapra. 
Majd ha a ghettóból felszabadult zsidóságnak déduno- 
kái lépnek föl az élet színpadán, akkor majd beáll ama 
fordulat, mely a zsidó stilus világrajöttét lehetővé 
teszi. Majd ha a zsidóság az európai műveltséggel 
egyetemben az egyéni ízlés fejlesztésére és nemesbíté- 
sére is fog súlyt fektetni, majd ha nem a rikító színek- 
ben, nem a művész hírnevében, nem az újságok tár- 
czáiban, hanem egyesegyedül az ízlésben és tudásban 
keressük valamely művészi alkotás becsét, akkor talán 
ismét pótolhatjuk századok mulasztását, és megteremt- 
hetjük azt, a mi eddigelé a zsidóság csak csekély részé- 
nek jámbor óhaja, — a zsidó stílust, mely a zsidóság- 
ban, és" az annak szolgálatában álló művészi alkotá- 
sokban egyaránt jut érvényre. 

Egy okos német író vetette föl azt a paradox állítást, 
hogy a stilus elfajulásából lesz a jargon. Lehet, hogy 
ez a dolgok rendes fejlődése. Minálunk azonban meg- 
fordítva áll a dolog. Nekünk már régóta van j argo- 
nunk, de stílusunk még mindig nincs. De én bízom 
benne, hogy ily visszafejlődés nem lehetetlen, én tu- 
dom, hogy a zsidóságban megvan az erő, a tehetség és 
tudom, hogy annak idején meglesz az alkalom is, a 



KKJ (iOLDSí^HMIED LIPÓT 

mely zsidó tárgyú műveket a zsidóság czéljaira és a 
mi ízlésünknek megfelelöleg alkot. A mi j argonunkból 
még lehet ízlés. Az évszázados szolgaság érlelte meg 
azt, ezt pedig a szabadság fogja a zsidóságnak meg- 
hozni. Hisz a parvenü Ízlését nyomban felismerjük, 
míg gyermekei már elszoktak a rikító ízléstelenségtől. 
A modern zsidóság ismét megkezdi majd a zsidó stí- 
lust ott, a hol harmadfélezér év előtt elhagyta, és ha 
sikerül néki ismét oly műveket létesítenie, mint a pa- 
lesztinai síremlékek, vagy a czionista kongresszus 
emlékérme, akkor a zsidó stilus ismét fölelevenedik. 
Nem úgy, hogy környezetétől elüt, de nem is úgy, hogy 
a többi népek stílusában nyomtalanul eltűnik, hanem 
úgy, hogy történeti hivatásához híven összeegyezteti 
és összhangba hozza a különböző művészi ízléseket. Ez 
volt a múltban, ez marad a jövőben is a zsidó stilus 
feladata. 

Prossnitz. Dr. Goldschrnied Lipót. 



NIETZSCHE ES A ZSIDÓSÁG. 

Felolvasásra került az IMIT 1899 iiov. 7-iki felolvasó estéjén. 

A zsidóság mindig éber figyelemmel kísérte azon esz- 
méket, melyek az emberiség vezérszellemeit foglalkoz- 
tatták. Semmiféle válaszfal nem volt képes elzárni ben- 
nünket azon szellemi áramlatoktól, a melyek átjárták 
a kulturnépeket és bármily magasak voltak is a torla- 
szok, a melyek körülöttünk emelkedtek, az eszmék ha- 
talma mindig elég erős volt, hogy rést üssön rajtuk, 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG 107 

akkorát, hogy a zsidóság sajátos szelleme az em- 
beriség egyetemes gondolatjaival érintkezhessek. Gyak- 
ran titokban, sűrű homálj^nak leple alatt találkoztak, 
szemérmes elfogódottságban váltva csókjaikat, de min- 
dig meglelték az alkalmat a bizalmas ölelkezésre. Ez a 
folytonos érintkezés és kölcsönhatás rajta hagyta nyo- 
mait életünk minden jelenségén, de különösen azokon, 
a melyekben sajátosságunk legpragnansabban nyilvá- 
nul : vallásunkon és irodalmunkon. 

Féltékenyen őrködtünk szellemi és erkölcsi sajátos- 
ságunk felett, de annak megóvását és védelmét nem 
elszigetelésben, nem más eszmekörök távoltartásában 
és merev elutasításában, hanem a saját jellemünkhöz, 
saját lelkünk szükségleteihez való idomításában és al- 
kalmazásában láttuk. Korlátlan szabadsággal kerestük 
az igazságot és hálásan fogadtunk minden szellemi 
adományt, bárkitől eredt légyen is. Az ókorban Hellász 
műveltsége, a spanyol renaissance verőfényes napjai- 
ban az iszlámé táplálta lelkünket és gazdagította szel- 
lemi életünk tartalmát. Minden új eszme, az emberi 
elmét és szivet foglalkoztató nagy kérdések megoldásá- 
nak minden újabb kísérlete arra készteti a zsidó gon- 
dolkodókat, hogy kapcsolatot teremtsenek a vallásban 
nyilvánuló isteni bölcseség és a tudományok műhelyei- 
ben született igazságok között, szembe állítják az ura- 
lomra törő víj világnézeteket azzal, a melyet a vallásos 
kútfők hirdetnek, örömest elfogadnak mindent, a mi 
hasonló vagy rokon, az ellentétesnek látszót kibékí- 
teni, összeegyeztetni iparkodnak a vallás tanaival és 
csak attól idegenkednek, csak azt utasítják el, a mi a 
zsidó sajátosságot veszélyeztethetné, a mi a vallástól 



108 NKUMANN EDE 

hirdetett igazságok szilárdságát megrendíthetné. Kriti- 
kai szemmel és bölcs óvatossággal vizsgálják az új gon- 
dolatokat és felfogásokat, de nem vetnek el semmit, 
míg a saját eszméink szempontjából meg nem mérték 
becsét, míg meg nem győződt(?k arról, hogy a két 
világnézetet mély, áthidalhatatlan ür választja el egy- 
mástól. A zsidó szellemnek ezen erős vonzódása az 
emberiség egyetemes eszméihez, gondolkodóink foly- 
tonos ügyekvése, hogy a vallás tanait a tudomány biz- 
tosított eredményeivel összhangzásba hozzák, hogy a 
hitnek oltárán tegyék le mindazt, a mit a legnagyobb 
szellemek teremtő ereje alkotott, a vallásos igazságok- 
nak folytonos megifjúhodása, más-más alakban való 
újjászületése, örök életet biztosít vallásunknak, megóvja 
a megcsontosodástól, a vénségnek gyengeségétől, sínlő- 
désétől, kórságaitól és arról gondoskodik, hogy mindig 
egészséges, üde, pezsgő életnek nedűje keringjen erei- 
ben. A sajátosságunk felett való gondos őrködés, mely 
minden megalkuvást kizár, midőn a lényeg forog szó- 
ban, karöltve a szellemi környezetünkhöz való alkal- 
mazkodással és ennek révén szellemi életünknek min- 
dig új elemekkel való gazdagodása, magyarázza a zsidó- 
ság mint szellemi jelenség történetének összes nagy moz- 
zanatait és arra tanít bennünket, hogy azok, a kik a zsi- 
dóságot szellemi ghettóba akarták vagy akarják zárni, 
történetének legfontosabb hagyománya ellen vétenek 
és nem csekélyebb bűnt követnek el, mint azok, a kik 
arra kárhoztattak, hogy a zsidó utczák füledt, nyirkos, 
napsugártól alig átrezgett levegőjében tengessük nap- 
jainkat. 

És ez az élénk figyelem és meleg érdeklődés, melyet 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG l09 

a zsidóság mindenkor az eszmék harcza, a gondolatok 
birodalmát mozgató események iránt tanusitott, báto- 
rít fel arra, hogy e helyen a zsidóság szempontjából 
egy nagy és merész gondolkodóról szóljak, a ki min- 
den esetre a legeredetibb szellemek sorában foglal he- 
lyet, kinek eszméi, ha sikerülhetne visszhangot kelte- 
niök az emberiségben, egészen új mederbe terelnék 
kultur-életünket. Es ez a gondolkodó: Nietzsche Frigyes, 
ki megrendítő módon igazolja Lombroso tanát a geni- 
alitas és téboly közeli rokonságáról, ki kétségtelenül 
mélyen belepillantott az emberi lélek titkos rejtekeibe 
és sötét örvényeibe, kinek müvészlelke gyakran bámu- 
latba ejtő intuitióval ismer fel egyes igazságokat, ki 
párját ritkító bátorsággal száll szembe mindennel, a 
miben előítéletet vagy tévedést lát, már azért is szá- 
míthat érdeklődésünkre, mert elismeréssel szól a zsidó- 
ságról és meg tudta óvni lelkét azon elfogultságtól és 
ellenséges érzülettől, mely más gondolkodóknak és ezek 
között mestereinek : Schopenhauernek és Wagnernek 
ítéletét is elhomályosította. Ezen jóakarat értékéből 
sokat levon ugyan azon ferde világítás, a melybe a 
zsidóságnak különösen politikai jelentőségét helyezi, 
de úgy ebbeli, mint rendszerének más irányú nagy és 
végzetes tévedései is oly annyira magukon hordják egy 
önállóan és függetlenül gondolkodó s igazán költői 
szárnyalású lélek genialitásának jellegét, hogy a varázs- 
erő, melyet az aristokratiának ezen bölcsésze azokra 
gyakorol, a kik az uralkodó állapotokkal és irányzatok- 
kal elégedetlenek, csak fokozódhatik, mennél nagyobb 
a távolság Nietzsche erkölcsi ideálja és azon eszmé- 
nyek között, a melyek éppen a mi vallásunk révén ho- 



lln NEUMANN EÍ)E 

nosodtak meg az emberiség szívében. Jó lesz tehát 
résen állani és azon veszélyre figyelni, a melylyel az új 
tanok erkölcsi életünk legszentebb czéljait és legdrá- 
gább javait fenyegetik. 

((Miben hiszel? Abban, hogy minden dolognak mérté- 
két újból kell megállapítani. Hol rejlenek legnagyobb 
veszélyeid? A részvétben.)) Ez a két rövid aforisma leg- 
jobban jellemzi Nietzsche rendszerét, mely állítólag 
eltévelyedett erkölcsi életünknek új irányt akar 
szabni, új czélokat kitűzni, mely ki akarja küszö- 
bölni belőle azt az érzelmet, mely az uralkodó 
morál szerint minden cselekedetünknek kell hogy 
rugója legyen és a mely Nietzsche szerint valójában 
minden romlásnak, minden kinövésnek, minden kór- 
ságnak oka : a részvétet, vagy mondjuk : a szeretetet. 
Meg akarja szabadítani az emberiséget a demokratis- 
mus átkától és helyébe egy új, egészséges és hatalmas 
aristokratiát állítani. A mindinkább hódító demokra- 
tismusban látja az emberiség folytonos sülyedésének 
és rohamos hanyatlásának legvilágosabb jelét. Akárhol 
találkozik vele, akár az uralkodó keresztény, illetve 
zsidó morálban, akár társadalmi törekvéseinkben, akár 
a tudományban, irodalomban vagy művészetben, min- 
denütt undorral fordul el tőle. Ez a demokratismus 
csakis kimagasló irányadó egyéniségek és nagyszabású 
gondolkozásmódnak hiányára mutat. Eosszul ismerik 
az ember természetét és tévesen fogják fel hivatását, a 
kik azt hiszik, hogy a társadalmat ki lehet gyógyítani 
nagy és nehéz kórságaiból azáltal, hogy alsóbb rétegeit 
ruházzuk fel azon jogokkal, a melyek csakis az előkelő- 
ket, a hatalmasakat illetik meg. Ép oly végzetes hiba, 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓsÁCt 111 

mint azt gondolni, bogy a nő emanczipatiója által a 
férfiú emelkedését is elő lehet segíteni. Valamely kor- 
nak szellemi tartalmát, irányzatát csak kimagasló egyé- 
niségek szabják meg, ha ilyenek nélkül szűkölködik, a 
népek élete fejetlenné és czéltalanná válik. A nagy 
tömeg csak kényelmet keres az élet külső viszonyaiban, 
de nem a lélek szabad szárnyalását, nem lendületet, 
mely csak nagy feladatokból és reményekből eredhet. 
Ki kell tehát ragadni az emberiséget azon erkölcsi mo- 
csárból, a melyben, ha idejekorán nem látunk hozzá a 
mentés munkájához, alá kell merülnie. És erre akar 
módot találni Nietzsche. A műveltségnek mennél szé- 
lesebb rétegekben való terjedése nem lehet társadal- 
munk újjászületésének eszköze. A népnek szükségletein 
és tehetségén túl való oktatása csak kárára lehet, a mi 
tanítási mániánk csak romlását eredményezheti. A nép 
felett egy szellemi és lelki hatalommal teljes osztály- 
nak kell állania, egy heroikus osztálynak, egy új nemes- 
ségnek, mely az élet czélját nem a kényelem tökélete- 
sítésében és szellemi ideálját nem tudákosságban látja, 
hanem akaratának s szellemének lehető legintensivebb 
megnyilatkoztatására törekszik. Ilyen nemességet, mely- 
nek már puszta létezése is a képzelhető legalacsonyabb 
fokra fogná leszállítani korunk reménytelen szellemét, 
ilyen aristokratiát kell teremteni, hogy az emberiséget 
új életre keltsük, hogy megszabadítsuk a demokratis- 
mus békóitól. Csakis az emberfeletti ember, az «Uber- 
mensch)), a kiről az ((Alsó sprach Zarathustra. Ein 
Buch für Allé und Keine)), Nietzsche szerint az emberi- 
ség legmélyebb könyve, szól, fogja megmenteni társadal- 
munkat és azon magaslatra emelni, a melyről a rab- 



1 l'á ÍÍEUMANIÍ IÜDE 

szolga-morál diadala folytán lezuhant. Ez a rabszolga^ 
morál, mely a kereszténység terjedése folytán honoso- 
dott meg az emberiségben, okozta ennek elsatnyulását. 
Kereszténység és demokratismus pedig egy forrásból 
fakadtak : a nagy és hatalmas ellen való gyűlöletből, 
azon fájdalomból, melyet az erő szemlélete okoz a 
gyengének. Boszut akarnak állani a hatalmason, azért 
hirdetik vagy czélozzák az emberek egyenlőségét. 

Az emberi életnek alapösztöne ugyanis a hatalomra 
való vágy. «A hol élőt találtam — úgymond Zara- 
thustra — ott hatalomra való akaratot leltem ; még a 
szolga akaratában is az uralomra való akaratot. Hogy 
az erősebbet szolgálja, erre a gyengébbet akarata kész- 
teti, a mely a még gyengébbnek ura akar lenni. És mi- 
ként a kisebb odaadja magát a nagyobbnak, hogy a leg- 
kisebben teljék kedve és nyilvánuljon hatalma, azon- 
képen a legnagyobb is odaadja magát és a hatalom ked- 
véért az életet is koczkáztatja. Csak ott, a hol élet van, 
ott van akarat is, de nem az élethez való akarat, hanem, 
így tanítom nektek, a hatalomhoz való akarat. » Minden 
ember a saját énjét, saját egyéniségét és saját szándé- 
kait akarja érvényre emelni és uralomra juttatni. Dar- 
winnak a létért való küzdelemről szóló tana, mely csak 
az önfentartásra irányuló akaratot ismeri, nem felel 
meg a valóság teljes gazdagságának, helytelenül szo- 
rítja meg az élet alapösztönét, mely nem éri be az ön- 
fentartással, hanem hatalomra vágyódik és ezen vágy 
következtében gyakran áldozza fel az önfentartást is. 
Hogy a rdodern természettudományok ezen tanba ka- 
paszkodnak, valószínűleg a legtöbb természettudós 
származásának tudandó be. A népből valók, őseik sze- 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁft 1 1)5 

gény emberek voltak, a kik nagyon is közelről ismerték 
az önfentartás nehézségét. Az egész angol darwinismus- 
ból valami angol túlnépességi fojtó levegő érzik ki, sze- 
gény emberek szaga — Ínségről s nyomorról. De a ter- 
mészettudósnak ki kellene lépni ez emberi kuczkójá- 
ból — a természetben nincs inség, hanem bőség, sőt 
a képtelenséggel határos pazarlás. A létért való küz- 
delem csak kivétel, az életakaratnak ideiglenes meg- 
szorítása, a nagy és kicsiny küzdelem mindenütt a 
túlsúly körül forog, gyarapodás, terjedés, hatalom körül, 
a hatalomra való akarathoz képest, mely az élethez 
való akarat. 

De a mi az egyikre nézve túlsúlyt, az a másikra 
nézve alárendelést, alávetést jelent. Az élet tehát lénye- 
gében elsajátítás, sértése, legyőzése az idegennek, gyen- 
gének, elnyomás, keménység, a saját formáinak ráerő- 
szakolása, bekeblezés és legalább kiaknázás. Ez e kiak- 
názás nem a romlott vagy tökéletlen primitív társada- 
lomnak jellege, hanem az élőnek lényege, a hatalomra 
való ösztönnek kifolyása. Nem annyit jelent ugyan, 
hogy minden egyesnek akarata a többiekébe ütközik, 
ily szakadatlan irtó háború mellett az emberiség fenn- 
maradása ki volna zárva, de azoknak közösségekké való 
egyesülését, a kik tehetség, felfogás, belátás, szándék és 
tapasztalat dolgában egymáshoz hasonlók vagy rokonok. 
Egyesülnek, hogy más közösségeket jármuk alá hajt- 
sanak. Ily módon aristokratikus társadalomnak kell 
létesülnie, azaz olyannak, a mely az ember értékének 
és rangjának különbségében hisz, a melynek szolga- 
ságra, rabszolgaságra van szüksége. Magasabb kultúra 
csak ott keletkezik, a hol a társadalomnak két külön- 

Az IMIT Évkönyve 1901. t, 8 



114 ÍIEUMANN EDfi 

böző kasztja van — az egyik, a mely dolgozik, mert dol- 
goznia kell és a másik, a mely szabadon rendelkezik 
erejével és tehetségévei, az egyik szabad, a másik kény- 
szermunkát végez. Az emberiség nemesbülése, az ember 
tipusának tökéletesedése, aristokratikus társadalomnak, 
kényszeren és elnyomáson alapuló kasztállamnak műve. 
Minden magasabb kultúra így fejlődött. Az erősek, a 
kik még birtokában voltak töretlen akaratuknak és ha- 
talomvágyuknak, legyűrték a gyengébbeket, szelídeket, 
békéseket vagy elaggott kultúrában elpuhultakat, ki- 
ragadták kezükből a hatalmat, szolgákká alázták le 
őket. Az erősebbek, vadabbak, szilajabbak voltak tehát 
az előkelők. Es miként a múltban, úgy a jövőben is az 
ember tipusának tökéletesítése csak aristokratikus tár- 
sadalomnak lehet műve. 

A jó és egészséges, a kultúra haladását biztosító 
aristokratiának leglényegesebb ismertető jele, hogy 
maga magát tekinti az emberi társaság czéljának és 
ezért minden lelki furdalás nélkül elfogadja számtalan 
ember áldozatát, a kik ő miatta tökéletlen emberekké, 
rabszolgákká, eszközökké válnak. Meg van győződve 
arról, hogy a társadalom nem maga magáért, hanem 
csak azért létezik, hogy segítségével kiváltságos lények 
magasabb feladatokhoz és egyáltalában magasabb létre 
emelkedjenek. Az önzés tehát az előkelő lélek lényegé- 
hez tartozik és azon rendületlen hitben nyilvánul, hogy 
a többi lények az előkelő embernek kell, hogy alatt- 
valói legyenek és neki feláldozzák magukat. Minden 
emberi társadalmat az egyik fajnak egy másik felett 
való uralma jellemez. 

Világos, hogy az uralkodó osztálynak más világ- 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG 115 

nézete és más erkölcsi törvénye van, mint a szolgának. 
Az aristokraták világnézete a saját cselekvésük helj^es- 
léséből származik, moráljuk öndicsőítés. Mind azt, de 
csakis azt becsülik, a mit önmagukon tapasztalnak, a 
mit ők cselekszenek, azt jónak mondják,- ellentétben 
minden alantassal, póriassal, aljassal. Erkölcsi Ítélke- 
zésüknél előtérben van a bőségnek, gazdagságnak, ha- 
talomnak tudata. Még ha szerencsétlenen segítenek is, 
nem részvétből teszik, hanem azon ösztönből, melyet a 
hatalom bősége szül. Az aristokrata a lélek büszke 
állapotaiban látja azt, ami az embert kitünteti és ennél 
fogva megvet mindenkit, a kinél ezen állapotok ellen- 
téte jut kifejezésre. Kossznak (schlecht) tekinti a félén- 
ket, gyávát, kicsinyeskedöt, haszonlesőt, bizalmatlant, 
hízelgőt, alázatosat, különösen a hazugot. Ezzel ellen- 
tétben az alárendelt és függő osztályok erkölcsi Ítéleté- 
ben az aristokraták elleni gyűlölet és azon vágy nyil- 
vánul, hogy saját helyzetükön javítsanak, bajaikon eny- 
hítsenek. A hatalmasok erényeit elitélik, bizalmatlanok 
mindennel szemben, a mit azok jónak tekintenek, ere- 
jükkel és hatalmukkal való büszkélkedésüket, kevély, 
barbár viselkedésüket kárhoztatják, gonosznak (bőse) 
mondják mindazt, a mit amazok magasztalnak, mint- 
hogy csak kárukra szolgál. És ezzel szemben azon tulaj- 
donságokat dicsőitik, a melyek a szenvedők kínjait eny- 
hítik, a részvétet, jószívűséget, türelmet, szorgalmat, 
alázatosságot, nyájasságot, mint azon egyedüli eszkö- 
zöket, melyek az életet elviselhetővé teszik ; a mi ezek- 
nek megfelel, azt jónak, ellentétüket gonosznak mond- 
ják. Ezen két felfogás elkeseredett harczot folytat egy- 
mással ; kibékülésükről, összeegyeztetésükről nem lehet 

. 8* 



116 NEUMANN EDE 

SZÓ. Az aristokraták csak jót és rosszat, de nem jót és 
gonoszat ismernek, kívül állanak az ilyen plebejus fo- 
galmakon (jenseits von Gut und Bőse) és ez az állás- 
pont az egyedül helyes és ennél fogva a Nietzsche-féle 
erkölcsi világnézetnek legmagasabb elve : «jón és gono- 
szon túl.)) Ezt a morált képviselték a rómaiak, míg a 
zsidó és az attól eredő keresztény erkölcsi felfogás nem 
más, mint rabszolga-morál. 

A zsidók voltak azok, a kik az aristokrata mérlege- 
lést félelmetes következetességgel megfordították. Az ő 
felfogásuk szerint a nyomorultak, szegények, erőtele- 
nek, alantasak a jók, (di előkelők és erősek pedig, örö- 
kön örökké gonoszok s kegyetlenek vagytok. » Ez a morál 
rabszolgalázadás, melyet csak azért nem veszünk már 
észre, mert — győzedelmes volt. A kereszténység győ- 
zelme közvetett diadala a zsidóságnak. 

A zsidók erkölcsi zsenik és ezért kiválasztott népnek 
érzik magukat. Az embert mélyebben vetették meg 
magokban, mint bármely más nép. A bűn, úgy miként 
most mindenütt érzik, a hol a kereszténység uralkodik 
vagy valamikor uralkodott, zsidó érzelem és zsidó ta- 
lálmány és minthogy minden keresztény erkölcsiségnek 
háttere a kereszténység, azon volt, hogy az egész világot 
((elzsidósítsa)). Hogy ez mennyire sikerült neki Európá- 
ban, ezt a görög ókor, ezen bűnérzet nélkül való világtól 
való idegenkedésünk, mutatja legjobban. «Csak ha meg- 
térsz, kegyelmez az Isten »>, ez görög emberre nézve ne- 
vetséges és megbotránkoztató, azt mondaná: «így csak 
rabszolgák beszélnek. » Isten és emberiség itt annyira 
el vannak különítve, oly ellentéteseknek gondolva, hogy 
az ember ellen tulajdonképen nem is lehet vétkezni. 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG 117 

M^inden tettet csak természetfeletti, de nem természe- 
tes következményeinek szempontjából néznek; igy 
akarja ezt a zsidó felfogás, a mely szerint minden a 
mi természetes méltóság nélkül szűködik. A görög 
emberhez azonban közelebb állott az a gondolat, hogy 
még a gonosz tettnek is lehet méltósága — a lopásnak 
pl. Prometheusnál. Épen azon törekvésükben, hogy a 
gaztettnek is tulajdonítsanak méltóságot, találták fel 
a görögök a tragédiát, azt a műfajt, a melytől a zsidó 
minden költői tehetség és a fenségesre való minden 
hajlam mellett, lelke mélyében idegenkedik. 

A rabszolga-morál bilincseitől akarja tehát Nietízsche 
megszabadítani az emberiséget. Hiszen az erkölcsiség 
nem más, mint a cselekvés és ítélkezés szokott módja 
iránt való engedelmesség. A hol szokás vagy hagyo- 
mány nincs, ott erkölcs sincs. Mennél kevésbbé hatá- 
rozza meg e szokás az életet, annál kisebb az erkölcsi- 
ség köre. A szabad ember erkölcstelen, mert minden- 
ben csak maga magától, de nem a szokástól akar függni. 
A hagyományos erkölcsiség újabb és jobb erkölcsök 
keletkezését gátolja és butítólag hat az emberre. De a 
nagy tömeg ragaszkodik a hagyományhoz, pálczát tör 
azok felett, a kik a fennálló erkölcsi törvényt ledöntik; 
csak ha utólag nem sikerült azt újból felépíteni, vál- 
toztatják meg a jelzőt, a melylyel a merénylőt illették. 
A történet majdnem kizárólag ily rossz emberekről 
szól, kiket azután jóknak mondottak. A legkisebb lépést, 
a melyet a szabad gondolkodás mezején megtettek, 
mindenkor szellemi és lelki kínok árán küzdöttek ki. 
Nemcsak a haladásnak, nem, a puszta járásnak, a 
mozgásnak, a változásnak is vannak számtalan mar- 



118 NEUMANN EDE 

tirjai. Az ú. n. világtörténetben nincs fontosabb tárgy, 
mint azon ősrégi tragédia, mely azon martirokról szól, 
a kik mozgásba akarták hozni a mocsarat. 

De Nietzsche nekimegy ennek a mocsárnak és meg- 
mozgatja. 

Hiszen nem köti semmi sem a hagyományhoz, 
valláshoz és kiméletlen gúnynyal kaczag minden 
felett, a mit szokás szentelt meg, a mi az emberek fel- 
fogásában magas polczra emelkedett. « Gyermekeimen 
akarom jóvátenni — úgymond Zarathustra — hogy 
apáim gyermeke vagyok, az egész jövőn — ezt a jelent.» 
((Szabadságot szeretek és levegőt üde föld felett. Saját 
gondolataimtól égek: gyakran elfojtja lélekzetemet, ki 
kell mennem a szabadba, ki, porlepte szobákból. De ők, 
a tudósok, hűvösen ülnek hűvös árnyékban, mindenben 
csak nézők akarnak lenni, és óvakodnak ott ülni, a hol 
a nap tűz a lépcsőkre. Olyanok mint azok, a kik az 
utczán állanak és a járókelőkre bámészkodnak, gondo- 
latokra bámészkodnak, melyeket mások gondoltak. 
Kiköltözködtem a tudósok házából és az ajtót is be- 
csaptam mögöttem. Nagyon is sokáig ültem éhesen asz- 
taluk me]lett.» 

Megvetéssel fordul el a műveltek országától, a mely- 
ben semmi eredetiség nincs, a melyben az emberek 
csak álarczokat viselnek, és melyben minden tele van 
Írva a múltnak jeleivel és ezen jelek új jelekkel átfestve 
Minden idő és nép tarkán kandikál ki a fátyolokból 
mindenféle erkölcs és hit beszél minden mozdulatból 
csak azt szereti olvasni, a mi vérrel van írva, — nem 
könnyű dolog idegen vért megérteni — ezért gyűlöli 
az olvasó renyhéket. Hogy mindenkinek olvasnia sza 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG 119 

bad, ez nemcsak az írást, hanem a gondolkodást is meg- 
rontja. 

Leghevesebbek azonban az állam ós a vallás: a ke- 
reszténység ellen való kifakadásai.« Valahol vannak még 
népek és nyájak úgy mond Zarathustra — de nem 
minálunk, testvéreim, itt államok vannak. Állam? Mi 
az ? Nos, most nyissátok ki fületeket, mert elmondom 
nektek a népek haláláról való szózatomat. Államnak 
neveztetik minden hideg szörnyek leghidegebbike. Hide- 
gen hazudik és szájából ez a hazugság mászik: «én, az 
állam : a nép vagyok. » Az állam a jónak és gonosznak 
minden nyelvében hazudik, bármit beszél, hazudik, 
bármije van, úgy lopta. Minden hamis rajta, vendég- 
fogakkal harap a harapós . . . Túlságos sokan szület- 
nek, a feleslegesnek számára találták fel az államot. 
Hogyan nyeli és rágja őket a kérődző. « A földön nincs 
nálamnál nagyobb; Istennek rendező ujja vagyok» — 
így ordít a vadállat és nemcsak hosszúfülüek és rövid- 
szarvúak borulnak térdre . . . Nagy lelkek előtt most is 
szabadon áll még a föld, van még sok üres hely egye- 
sek és kettősök számára, a hol csendes tengerek illata 
leng. Szabadon áll még nagy lelkek számára egy sza- 
bad élet. Valóban, a ki kevéssel bír, azzal még kevésbbé 
bírnak. Áldassék a kis szegénység ! Ott, a hol az állam 
megszűnik, csak ott kezdődik az ember, a ki nem feles- 
leges. Ott, a hol az állam megszűnik, nem látjátok-e a 
szivárványt és az emberfelettinek hídjait!)) 

A kereszténység Nietzsche felfogása szerint minden 
előkelőség nélkül szűkölködik és meglátszik rajta az 
ázsiai származás. « Valami keleties és asszonyi van a 
kereszténységben, úgymond Morgenröthe czímű köny- 



120 NEUMANN EDE 

vében, a mi azon gondolatban árulja el magát, hogy 
((a kit Isten szeret, azt megbünteti*), mert keleten a 
nők a szeretet jelét látják a fenyítékben és személyük- 
nek a világ elől való elzárásában. A kereszténység azon 
állítását, hogy az ó-szövetség csak keresztény tanokat 
tartalmaz és a keresztényeknek mint az igazi izraelita 
népnek teszi tulajdonát, melyet a zsidók maguknak 
bitoroltak^ hallatlan filológiai bohózatnak nevezi és oly 
kíméletlen módon gúnyolja ki, hogy a kereszténység 
iránti tiszteletünk tiltja szavainak ismétlését. 

A kereszténység, azt állítja, kiirtotta az erényben 
való hitet. A régi bölcsek okossága óvni iparkodott az 
embert az indulatoktól, a kereszténység azokat vissza 
akarja adni neki. E végből elvitat az erénytől, a mely- 
ben a bölcsészek az észnek az indulatok felett való győ- 
zelmét látták, minden erkölcsi értéket, elitéli egyáltalá- 
ban az eszességet, az indulatokat pedig kihívja, hogy 
legnagyobb erejökben és pompájukban nyilvánuljanak 
mint Isten iránti szeretet. Istentől való félelem, Isten- 
ben való fanatikus hit, Istenhez való vak remény. 

Hogy a rokonérzelmű, önzetlen, közhasznú társas 
cselekedetek emberét erkölcsösnek tekintik, ebben a 
kereszténység hatását, bűnét látja, noha sem szándéka, 
sem tana nem volt. Mindenki csak az általános szük- 
ségletekhez alkalmazkodik, az egyénnek boldogsága és 
egyszersmind áldozata is abban van, hogy magát az 
egész tagjának és eszközének érzi. A részvét uralkodik 
az emberiségben, ez a kóros érzelem, mely csak elkor- 
csosodást eredményezhet. ((Tegyük fel, úgymond, hogy 
a ragaszkodás és másokról való gondoskodás ösztöne 
kétszer oly erős volna, mint a milyen valósággal, nem 



NIETZSCHE K8 A ZSIDÓSÁtI 121 

lehetne kitartani a földön.)) Vagy az « Önzetlen)) szímű 
aforizmában : «amaz üres, úgy mond, és meg akar telni, 
emez túlságosan megtelt és ki akar ürülni, mindkettőt 
arra hajtja az ösztön, hogy valakit keresnek, a ki nekik 
erre szolgál. És ezt a folyamatot, a legmagasabb érte- 
lemben véve, mind a kétszer egy szóval szeretetnek 
nevezik. Micsoda, a szeretet önzetlen valami ? A szere- 
tetről általában azért beszéltek oly fellengős módon, 
azért istenitették, mert csak kevés részök volt benne, 
mert ezen étellel soha sem lakhattak jól és így isteni 
étellé vált.)) Azon híres altruismusban, melyet korunk 
erkölcstanítói szünes-szüntelenül hirdetnek, az énnek 
feláldozásában, a természet rendjének felforgatását, a 
naunka és a személytelen cselekedetek dicséretében a 
minden egyénitől való félelmet látja. És ezt a félelmet 
ki kell küszöbölni az emberiségből, hogy felvirradjon 
az «Ubermensch)) korszakának hajnala. A zsidó-keresz- 
tény-plebejus rabszolga-morált, melynek egész Európa 
hanyatlását tulajdonítja, melynek következménye az 
egészség, az akarat egészségének hiánya, mely egy 
elkényeztetett, erőtlen, kóros, aljas gondolkozású ember- 
fajt nevel, egy aristokratia diadala által kívánja elsö- 
pörni és az úri morálnak elkobzott jogait ismét helyre- 
állítani. Az aristokraták, a kik jón és gonoszon túl álla- 
nak, ragadják kezükbe a hatalmat, igázzák le a nagy 
tömeget és aknázzák ki bátran a saját czéljaikra, fej- 
leszszék magukban a büszke emberi ösztönöket, óvják 
mindenekelőtt önmagukat az elfajulástól, a hanyatlás- 
tól és azután sikerülni fog egyszersmind az ember ma- 
gasabb típusának, az emberfelettinek megteremtése. 
Ezek a szabad szellemek hagyják el megvénült társadal- 



12^2 NEUMANN KDE 

munkát nyomorúságos erkölcseivel és a magányban 
fejlesztve előkelő ösztöneiket és folyton gyarapodva és 
számban növekedve töltsék be majdan világtörténeti 
hivatásukat. Tőlük függ az emberiség jövője. 

Nincs tehát magasabb erkölcsi czél és komolyabb 
feladat, mint az «Ubermensch») megalkotása. « Az «Über- 
mensch» a földnek értelme, tehát akaratotok: az ((Über- 
mensch» legyen a föld értelme. Esdve kérlek bennete- 
ket, testvéreim, maradjatok hívei a földnek és ne higy- 
jetek azoknak, a kik földöntúli reményekről szólnak ! 
Méregkeverők, akár tudják, akár nem. Valamikor az 
Isten elleni bűn volt a legnagyobb, de Tsten meghalt 
és vele együtt ezen büntettek. Most a föld ellen véteni 
a legborzasztóbb. 0, hallgassatok minden istenről. 
De az emberfelettit megalkothatjátok ! Talán nem ti 
magatok, testvéreim! De az ((Übermensch)) atyáivá és 
őseivé átalakíthatjátok magatokat és ez legyen legjobb 
alkotástok. » 

Nietzsche erkölcsi rendszerével és politikai ideáljá- 
val szorosan összefügg azon szerep, melyet a zsidóság- 
nak Európa jövőjében oszt. A zsidóságban látja a leg- 
fontosabb elemeket és legalkalmasabb eszközöket áb- 
rándjainak megvalósítására. A zsidó nép az erkölcsi 
fenség phantasiájdt minden más népnél magasabbra 
hajtotta, neld egyedül sikerült egy szent Istent terem- 
tenie, a bűnnek mint ezen szentség ellen elkövetett 
sérelemnek gondoiatjával. Ennek a népnek Európa 
sokat és sokfélét, jót és rosszat, de mindenek előtt 
egyet, mi a legj óbból és legrosszabból való, a nagy- 
szabású morált, a végtelen követelések és végtelen 
jelentőségek termékenységét és fenségét köszöni. Erde- 



NIETZSCHE ES A ZSIDÓSÁG 



113 



műknek tudja be, hogy úgy mint a görögök, sőt még 
nagyobb mértékben az életen csüngtek és csüngnek 
most is, a halál utáni állapotok ezért sokkal kevésbbé 
érdeklik őket, mint a keresztényeket. A keresztény 
pessimismussal szemben magasztalja a zsidó optimis- 
must, a keresztény vallással szemben a zsidó vallás 
nagyságát, nagyszabású voltát. Az ó-szövetségnek, mely 
mély benyomást tetíj lelkére és stilusára is jelentékeny 
befolyással volt, vannak egyes helyei, úgymond, melyek 
oly nagyszabásúak, hogy sem görögök, sem indusok 
nem tudnak hasonlót szembe állítani velők. Megdöbbe- 
néssel és tisztelettel látjuk belőle, hogy mi volt hajdan 
az ember. 

Az antisemitismus okát az európai népek gyengeségi 
érzetében látja, mert a zsidó faj a legerősebb, a mely 
Európában él. Még a legrosszabb viszonyok között is 
érvényre tudnak emelkedni (jobban még, mint kedvező 
körülmények között) bizonyos erényeknél fogva, melye- 
ket ma bűnökké szeretnének bélyegezni, mindenekelőtt 
egy resolut hit folytán, a melynek a « modern eszmék » 
előtt sem kell szégyenkeznie. Ha akarnák, vagy ha arra 
kényszerítenek, miként ezt az antisemiták akarni lát- 
szanak, már most is túlsúlyban lehetnének Európában, 
sőt valósággal uralkodhatnának is — hogy ezt nem czé- 
lozzák és nem tervezik, ez is kétségtelen. Egyelőre csak 
azt kívánják — némi tolakodással is — hogy Európá- 
ban Európától felszivassanak; arra epednek, hogy végre 
valahol szilárdak, megengedettek, tiszteltek legyenek ; 
a nomád életnek, a « bolygó zsidónak*) akarnak véget 
vetni és ezt az ösztönt figyelemre kellene méltatni és 
előmozdítani. 



i'Ii NEUMANN EDK 

Az Új németség erösebb és szilárdabb veretű typusai- 
nak kellene megpróbálkozniok velők. 

A zsidók egész problémája körülbelül csak nemzeti 
államokban létezik, a mennyiben itt mindenütt tett- 
erejök és magasabb intelligentiájuk, a szenvedések 
hosszú iskolájában nemzedékről nemzedékre felhal- 
mozódott szellemi és akaratbeli tőkéjük irigységet 
és gyűlöletet keltő mértékben kell hogy túlsúlyra 
vergődjék, úgy hogy majdnem minden mostani 
nemzetben, még pedig minél nemzetibb, annál job- 
ban — azon irodalmi neveletlenség harapózik el, hogy a 
zsidókat akarják minden nyilvános és belső baj bűn- 
bakjaként leütni. Midőn már nem nemzetek fentartá- 
sáról, hanem — és ebben van Nietzschenek legvégze- 
tesebb politikai tévedése — egy lehetőleg erőteljes 
európai vegyes faj teremtéséről van szó, a zsidó mint 
alkotórész ép oly hasznavehető és kívánatos, mint min- 
den más nemzeti maradék. Minden nemzetnek, minden 
embernek vannak kellemetlen, sőt veszedelmes tulaj • 
donságai. Kegyetlenség azt kívánni, hogy a zsidó kivé- 
telt tegyen. Ezen tulajdonságok talán nála kiváló mér- 
tékben veszedelmesek és elriasztók. A fiatal tőzsde- 
zsidó talán az emberi nem legundokabb találmánya. 
Mégis szeretném tudni, hogy végelszámoláskor mennyit 
kell egy népnek elnézni, a melynek nem mindnyájunk 
hibáján kívül, minden népek között szenvedésekben 
leggazdagabb története volt^ a melynek a legnemesebb 
embert (Krisztus), a legtisztább bölcset (Spinoza), a 
világ leghatalmasabb könyvét és leghatásosabb erkölcsi 
törvényét köszönjük. Ezenfelül a középkor legsötétebb 
idejében, midőn az ázsiai felhőréteg súlyosan neheze- 



NIETZSCHE ÉS A ZRIDÓSÁG 125 

dett Európára, zsidó szabad gondolkodók, tudósok és 
orvosok voltak azok, a kik a felvilágosodás és szellemi 
függetlenség zászlaját a legkeményebb személyes kény- 
szer alatt erősen tartották és Európát megvédték Ázsia 
ellen ; az ő fáradozásuknak köszönhető nem legcseké- 
lyebb mértékben, hogy a világnak természetesebb, ész- 
szerűbb ts minden esetre nem mythikus magyarázata 
végre-valahára győzedelmeskedett és hogy a kultúra 
gyűrűje, mely most bennünket a görög-római ókorral 
Összeköt, sértetlen maradt. Ha a kereszténység mindent 
megtett, hogy a nyugatot orientalisálja, a zsidóság lénye- 
gesen segédkezett abban, hogy ismét occidentalisálja, a 
mi bizonyos értelemben annyit jelent, mint Európa 
feladatát és történetét a görögnek folytatásává tenni. 
Hasonlóan szól róluk azon könyvében, melyben az 
erkölcsi előitéletek felett Ítélkezik. Európában, úgy- 
mond, tizennyolcz század iskoláját végezték, úgy, mi- 
ként azt semmiféle más nép nem tudja felmutatni 
és még pedig úgy, hogy ezen borzasztó idő tapasz- 
talatai nem a közösségnek ugyan, de annál inkább az 
egyeseknek válták hasznukra. Ennek folytán a mostani 
zsidóknál a lelki és szellemi segédforrások rendkívüliek ; 
nyomorban mindazok közül, a kik Európát lakják, a leg- 
ritkábban folyamodnak a pohárhoz vagy öngyilkosság- 
hoz, a mi a kevésbbé tehetségeshez oly közel esik. Minden 
zsidó, atyáinak és nagyatyáinak történetében tárházát 
bírja a borzasztó helyzetekben tanúsított leghidegebb 
megfontolás és kitartás példáinak, a balsors és véletlen 
legfinomabb rászedésénekés kiaknázásának. Bátorságuk 
nyomorúságos alávetésnek köpenye alatt, hősiességük 
a spernere se sperni-ben, túlhaladja az összes szentek 



12Í'» NEUMANN KDR 

erényeit. Megvetésre méltókká akarták tenni őket az 
által, hogy két évezreden át megvetéssel illették őket és 
megtiltották nekik a minden tisztség és minden tisztes- 
séghez való közeledést és annál mélyebbre taszították 
őket a legpiszkosabb keresetekbe, és valóban ezen 
eljárás folytán nem váltak tisztábbakká. De megvetésre 
méltók-e? Ok maguk soha sem szűntek meg hinni 
abban, hogy a legmagasabb dolgokra vannak hivatva 
és éppen így minden szenvedők erényei szakadatlanul 
ékesítették őket. Azon mód, a melyen atyáikat és gyer- 
mekeiket tisztelik, házasságaik és házassági szokásaik 
okossága valamennyi európai közül kitüntetik őket. 
Ezenfelül szert tudtak tenni a hatalomnak és az örök 
boszúnak érzetére azon kereseti források révén, a me- 
lyeket átengedtek nekik. Még uzsorájuk igazolására 
is meg kell mondani, hogy megvetőiknek ezen alkalmi 
kellemes és hasznos kínzása nélkül nem bírták volna 
magukat oly sokáig becsülni. De boszújuk nem ragadja 
őket egykönnyen nagyon messzire, mert mindnyájuk- 
ban megvan a léleknek azon szabadelvűsége is, a 
melyre az embert a hely, éghajlat, szomszédok és zsar- 
nokok szokásainak gyakori változása neveli; a leg- 
nagyobb tapasztalattal bírnak minden emberi forgalom- 
ban és még a szenvedélyben is ezen tapasztalat óvatos- 
ságát gyakorolják. Szellemi ügyességükben és jártas- 
ságukban oly biztosak, hogy soha, még a legsanyarúbb 
helyzetben sem szorultak rá arra, hogy fizikai erejük- 
kel, mint durva munkások, teherhordók, földmívelő 
rabszolgák keressék kenyerüket. Modorukon meglátszik 
ugyan, hogy soha sem adtak lelkükre lovagiasan előkelő 
érzelmeket és testükre szép fegyvereket, tolakodásuk 



NIETZSCHE ÉS A ZSIDÓSÁG 1 >27 

valami gyengéd, szinte kínos alázatossággal váltakozik. 
De most, midőn elkerülhetetlenül évről-évre a legjobb 
európai nemességgel összeházasodnak, nemsokára a 
szellem és test modorának szép örökségéhez fognak 
jutni, úgy hogy száz év multán már oly előkelő benyo- 
mást fognak tenni, hogy urakként alárendeltjeiknél 
nem vállnak majd szégyent. És ez határoz. Ügyüknek 
eldöntése ezért most még nagyon korai ! Ok tudják 
legjobban, hogy Európa meghódítására vagy valami 
erőszakra gondolni nem lehet, de igenis arra, hogy 
Európa valamikor teljesen érett gyümölcsként fog ke- 
zükbe hullani, mely csak könnyedén nyúl hozzá. Addig 
szükségük van arra, hogy az európai kitűnőség minden 
terén kitüntessék magukat, hogy az elsők között állja- 
nak, míg annyira nem vitték, hogy ők szabják meg azt, 
a mi kitüntessen. Akkor az európaiak feltalálóinak és 
útmutatóinak nevét fogják viselni s nem fogják sérteni 
többé azok szemérmét. És hová ömöljék a felhalmozott 
nagy benyomások bősége, a melyet a zsidó történet min- 
den zsidó család számára jelent, hová ömöljék a minden- 
nemű szenvedélyek, erények, szándékok, lemondások, 
harczok, győzelmek bősége, ha csak nem nagy embe- 
rekbe és művekbe? Akkor, ha a zsidók oly drágakö- 
vekre és arany edényekre, mint az ő művökre tudnak 
majd rámutatni, a milyeneket a rövidebb és kevésbbé 
mély tapasztalatú európai népek nem tudnak és nem 
szoktak alkotni, ha Izrael örök boszúját Európa örök 
áldásává változtatta majd, ismét itt lesz az a hetedik 
nap, a melyen a vén zsidó isten maga magának, művé- 
nek és kiválasztott népének örvendhet — ós mi mind- 
nyájan vele akarunk örülni. 



12S NKÜMANN ET)K 

Nem kérdezzük a tisztelt olvasótól, hogy ez a hete- 
dik nap, a mi öreg Istenünk örömnapja, mikor fog fel- 
derülni, vájjon csakugyan be fog e köszönni úgy, mi- 
ként Nietzsche, az atheismus erkölcstanának prófétája 
megjósolja. Nem kérdezzük, hogy az új tan, melynek 
hova-tovább úton-útfélen hívei akadnak és a mely azt 
állítja magáról, hogy az egész társadalmat gyökeresen 
át fogja alakítani, hogy általa az emberiség erkölcsileg 
újjá fog születni, közelebbről fogja-e érinteni szellemi 
életünket, hogy a zsidóság fejlődésének bármely moz- 
zanata is magán fogja hordani annak az új, oly önérze- 
tesen fellépő világnézetnek nyomait ? Az ő gondolatai 
nem lehetnek soha a mi gondolataink, az ő útjai nem 
lesznek soha a mi útaink. Csak körvonalait rajzoltam 
Nietzsche rendszerének és készséggel ismerem el, hogy 
nagy tévedésein is egy hatalmas szellem^ egy igazán 
fényes zseni bélyege ragyog, mely ha el nem borul, 
talán elveti magától e végzetes tévedések salakját és az 
új igazságok egész világát tárja ki az emberiség előtt, 
de azt hiszem, hogy ezen rövid jellemzés is elegendő 
azon ellentét feltüntetésére, mely közte és a zsidó er- 
kölcsi felfogás között van. 

A mi erkölcstanunk egy és ugyanaz vallásunkkal. 
Helyesen mondja Lazarus zsidó ethikájának egyik ki- 
tűnő bírálója, hogy a zsidó erkölcstan és a zsidó isten- 
tan között felbonthatatlan egység van. Az ethika a 
zsidó vallás princípiuma. Nemcsak theologiai eredetű, 
hanem az marad mindvégig. Legmagasabb erkölcsi 
ideálunk az Isten. Mennél közelebb jutunk az erkölcsi- 
ség alapjához, annál jobban közelítjük meg Isten való- 
ját, mert Isten a vallásban az erkölcsnek lényege. 



NiETZSCHt; És A ZSIDÓSÁG l^í) 

•Ezen erkölcsi ideálhoz való felemelkedést rendeli 
vallásunk azon jelentős mondatban, mely egész zsidó 
ethikánk felirata: ((szentek legyetek, mert szent vagyok 
én, az Örökkévaló, Istenetek.)) Hsbilyeii erkölcstan, mely 
az isteni tökéletesség utánzását tűzi ki az ember hiva- 
tásául, megérdemli a rabszolgamorál nevét, elfogadjuk 
a czimet, de elutasítjuk azt a büszke, kevély, fenhéjázó 
morált, melyet az aristokrata bölcsész hirdet. A mit 
Nietzsche ennek a mi erkölcstanunknak szemére lob- 
bant, hogy a barbár, hatalmas, szilaj erkölcsök helyébe 
a szeretetnek, a részvétnek erkölcstanát állította, hogy 
altruismusa kiszorította az önzést, hogy az egj^én és 
annak kicsiny czéljai és érdekei helyébe a nagy egészet 
és annak egyetemes feladatait és czéljait állította, ezt a 
vádat az elismerés koszorújaként fogadjuk és érte 
Nietzschének köszönetet mondunk. 

Büszkén valljuk magunkat azon nagy erkölcstanítók 
tanítványainak, a kik az emberiség legbátrabb és leg- 
következetesebb demokratái voltak, a próféták tanít- 
ványainak, kik a szeretet és igazság eszméit vésték be 
örök időkre az emberiség lelkébe és azon aristokratiá- 
val szemben, melynek szószólója Nietzsche Frigyes, 
hívei maradunk annak a másiknak, melynek nem 
kevésbbé büszke czíme az az alázatos név: «ebed Ado- 
nai»). Isten szolgája. 

A szeretet és igazság eszméinek örvendetes diadalát 
látjuk azon altruismusban, melyet korunk legnagyobb 
gondolkodói Comtetől Spencerig hirdetnek s még azok 
is, a kik vallásos alapok nélkül vállalkoznak egy er- 
kölcsi rendszer felépítésére, az ethikai kultúra hívei, 
Salter, Stanton Coit. Adler és mások szívesen hajták meg 

Az IMIT Évkönyve i90i. 9 



130 NEUMANN EDE 

zászlaikat azon eszmék előtt, a melyeket Nietzsche ki 
akar küszöbölni az emberiségből. 

Nietzsche gondolatai nem a mi gondolataink. Nem 
az Übermensch, hanem az fogja megváltani az emberi- 
séget, a kiről Izraelnek egyik legnagyobb tanítója azt 
mondja: ((nyugodni fog rajta az Örökkévaló lelke, a 
bölcseségnek és értelemnek lelke, a tanácsnak és erő- 
nek lelke, a tudásnak és istenfélelemnek lelke. » 

Nem zavarva tehát az új morálnak tanaitól, hűsége- 
sen ragaszkodunk régi hagyományainkhoz és tovább 
haladunk utunkon, a mely épséget és erőt, kultúrát, 
fejlődést és szabadságot jelent. Az új morál eszméi le 
fognak hullani az emberiség élőfájáról, miként ősznek 
idején a sárgult lomb ; vallásunk igazságai, a mi morá- 
lunk tanai pedig az emberiség lelkében fakadó minden 
igazi új életből új erőt és épséget fognak meríteni. 

Töröljük csak le a jövőben is a sírók könnyeit, eny- 
hítsük a bánatosok kínjait, küzdjünk a jogtalanok iga- 
zaiért, vigyünk világosságot mindenhová, a hol sötétség 
van — a szívekbe, az elmékbe ! 

Budapest. Neumann Ede. 

MÓZES. 

(Victor Hiigo.) 

«Most ttíz a folyóra sugara a napnak, 
Pihenő aratók ma már nem aratnak, 
A part is elhagyott ; 

Nyugovó Memphisnek lassan ébred népe. 
Szűzi örömünket senki sincs ki nézze, 
A hajnal lesz csak ott. 



MÓZES 131 

Nem apám csillogó, fényes palotája, 
Nem arany medencze szívem kívánsága, 
Nem pompa, illat, fény ; 
Enyhe, játszi szellő susogjon fülembe, 
Fesledező bimbó mosolygjon szemembe 
E napnak reggelén. 

Jertek ; a hullám is csöndes és tiszta az ég. 
Lombos ág lergesse kaczóran azúrkék 
Patyolat- övetek ; 

Oldjátok le ékem s puha, fehér fátylam, 
Bársonyos hullámon dévajkodni bátran 
Szeretnék véletek. 

Siessünk ... de ah, a reggelnek ködében, 
Mit látok amott a ringó sás ölében ? 
— Ne félj Memphis lánya ! 
Tán látogatni jött magas, büszke pálma. 
Délszaki hónából — Pyramis hazába, 
A város zajába. 

Nem tudom, higyjek-e kutató szememnek? 
Isis kagylója vagy hajója Hermesnek 
Integet ott felém ; 

Nem ! . . . Alvó csecsemő ringatózó sajkán, 
S édesebb mosolygás nem lehetne ajkán, 
Anyjának kebelén. 

Álmodik . . . s fekhelyét így távolról nézve, 
Hullámok fodrain mintha volna fészke 
Hófehér galambnak ; 
Könnytí bölcsejével szél szeszélye játszik. 
Tarajos habokban elmerülni látszik, 
-— Nyugovást nem adnak. 



132 KÁLMÁN LÁSZLÓ 

Fölébred . . . jöjjetek Memphis ifjú lányi ! 
Fölkiált . . . mely édes anya tud így bánni 
Kisded gyermekével ; 
Puha kis karjához gyilkos habok vágnak. 
Ezer sötét útja nyitva a halálnak, 
Kosaráig ér el. 

Mentsük meg, lehet hogy Izraelnek sarja, 
Sok ártatlant sújtott úgyis apám karja, 
maradjon épen ; 

Szerencsétlen sorsa szánalmamat kelti, - 
Nincsen édes anyja, nincs ki óvja, rejti, 
Legyen fiam nékem.)) 

így szólott Iphis, a nagy király reménye, 
S lépése nyomában mosolygva feléje 
Vidám ifjú lányi ; 
Aranyos fátyolát félénken letéve. 
Mintha a haboknak csillogó tündére 
Próbálkozna járni. 

Megrezdül a hullám ringó lépte alatt 
Eemegő ajakkal a mint tovább halad. 
Jó szíve vezérli ; 

Aggódó széniében öröm -tüze lobban, 
Szorongó szívében hála-ima dobban, 
A midó'n eléri. 

Parányi fészkéből kiemeli szépen, 

Vigyázva teszi le túl a nagy veszélyen, 

A part fövenyére : 

Kiváncsi leányi köréje tolongnak, 

Eájok mosolyogván édes csókot nyomnak 

Bámuló szemére. 



MÓZES 133 

Jöjj ide és lásd, ki vágyó tekinteted 

Kétségbeesetten fiad után veted, 

Isten kinek adta ; 

Idegen asszonynak karjaiba zárva, 

Fiad el nem veszett, többé már nem árva, 

Szivébe fogadta. 

ö a midőn boldogan, büszkeségtől égve. 
Hazafelé megy a gyermekkel ölébe'. 
Valamerre, távol — 
Fénylő csillagok közt rázendül az ének 
Röpkedő angyalok bűvös seregének 
Rózsás ajakáról : 

«Ne keseregj Jákob szám kivetésedben, 
Ne hullasd könyeid, új életre serken 
Szegény, szolga néped ; 
Felvirul meződnek eltemetett zöldje, 
S Jordánnak vizénél az ígéret földje 
Új hazád lesz néked. 

E megmentett gyermek Isten választottja, 
Hét országra szóló csodákat tesz botja. 
Maga teremt lángot ; 
Imára ! Bánja meg kiki maga vétkét, 
E bölcső váltja meg Izraelnek népét, 
S az egész világot ! » 
Budapest. Kálmán László. 



134 WEISZ ELZA 

ELSŐ FECSKÉK. 

— A kolozsvári felolvasásokról. — 

Milyen örömmel várjuk, milyen szeretettel üdvözöl- 
jük tavaszszal az első fecskéket, melyek vidám csi- 
csergésükkel felverik álmából a természetet. Örömmel, 
szeretettel lestük minden mozdulatukat ; örömmel, sze- 
retettel szivjuk magukba édes közellétük verőfényes 
költészetét. Hogy építi az a csöpp madárka az ő puha 
fészkét ! Százszor kiröpül, százszor visszaszáll s piczi 
csőrében mindig hoz hol egy szalmaszálat, hol egy fe- 
hér pihét — mind egy-egy kő, egy-egy tégla az ő ott- 
honához. Dolgozik, fárad, alig pihen valamit, azután 
megint elől kezdi terhes munkáját. A munka nagyobb 
része hátra van ! Ki más nevelhetné fel, ki más tanít- 
hatná röpülni fiait, mint ő maga ? Az első szárnypró- 
bálgatások nehéz kísérleteit mennyi aggodalom, mennyi 
végtelen szeretet kiséri! Biztatja, bátorítja fiait, míg ö 
íQaga szüntelen remeg: « Hátha leesik? hátha megsérti 
magát ? hátha baja történik?)) És féltő gondoskodás- 
sal, szerető figyelemmel vigyáz minden mozdulatukra, 
őrködik minden kísérletük felett. 

Mint a parányi fecskék, olyan szorgalommal, olyan 
kitartással dolgozott, küzdött az a kicsiny, lelkes csa- 
pat, a míg utat tört magának. 

Az eszme, melynek szolgálatába szegődtek, nagy és 
nemes, de még nem lett közkincscsé ; utat kell hát 
nyitni neki minden irányban, mígnem fénye feltör a 
magasságba és behatol a mélységekbe is. 



ELSŐ FECSKÉK 135 

A kezdet nehézségeit biztos kéz vezetése alatt immár 
leküzdöttük. Alig is vettük észre, hogy küzdünk, oly 
határtalan volt a lelkesedés. 

Körülbelül egy évvel ezelőtt dr. Eisler Mátyás ko- 
lozsvári főrabbi indítványára a kolozsvári zsidóság egy 
felolvasó egyletet alakított, melynek czélja: megismer- 
tetni a zsidókat azzal a szerfelett nagy gazdagsággal, 
mely vallásukban, történetükben, irodalmukban rejlik 
és fegyvert adni kezükbe, mely az indus aczélnál is ki- 
tartóbb, erősebb, hogy egyfelől megismerjék a kincset, 
mely aggódó féltésre, elszánt védelemre szorul és más- 
felől kezelni tudják a fegyvereket, melyek egyformán 
csodás hatásuakká válnak kezünkben : könnyűek, ha 
emeljük villogó pengéjüket és súlyosak, ha velük csa- 
pást mérünk a támadókra. 

Az első elhatározást nyomon követte a tett. Munkánk 
annyival is könnyebb lett, hogy volt hivatott vezetőnk, 
ki mindig legelői járt. 

Az első gyűlés alapvető határozataiban a czél ki- 
tűzése után az eszközt határoztuk meg, melylyel a ki- 
tűzött czélt elérhetjük. Méltó kell hogy legyen a czél- 
hoz az eszköz is s azért a legszebb, a legjobb, a mivel 
rendelkezünk : a lélek, a szellem teremtő ereje lesz az. 
A toll váljon kezűnkben ama mesebeli « Isten kardja)) -vá, 
mely mennyei származásánál fogva legyőzött mindent, 
mi akadályozni merészelte útjában, meghódított népe- 
ket vallás és nemzetiségi különbség nélkül, addig míg 
mocsoktalan, tiszta volt. 

Büszkén hirdetjük az első év sikerét. A fecskék fel- 
építették már a fészket ; egj^letünk idei, második alap- 
vető gyűlése elhatározta, hogy törvényes alapon szer- 



136 WBISZ ELZA 

vezkedik, rendes tagokat gyűjt, könyvtárt állít, a fel- 
olvasó estélyeket minden két hétben egyszer a téli 
évadban megtartja. 

A fecskék már röpülni is tanultak ; hadd bizonyít- 
sam, hogy tudnak is. 

Két irodalomtörténeti felolvasást hallottunk. Az egyik- 
nek Írója és előadója dr. Eisler Mátyás főrabbi volt. 
Tárgyát: « Apáczai Cseri János héber tanulmányai)) 
képezték, a melyre itt, minthogy az Évkönyv olvasói 
ismerik, nem térek rá. A második irodalmi tárgyú fel- 
olvasást Weüz Margit tanárjelölt tartotta: «Kiss József 
költészetéről)). 

Mint a legtöbb költő lyrájára, úgy Kiss Józsefére is 
nagy befolyással volt életének minden mozzanata. Költé- 
szete elválaszthatatlan életétől, mert lantján dallá ala- 
kul mindaz, mi lelkét áthatja. Gondolkozó, elmélkedő 
természet, éleslátású szem és szerető, bizalommal tel- 
jes szív jellemzik a Kiss József költészetét. 

Legelőször balladái váltak hiresekké, melyekben kü- 
lönösen az megkapó, hogy lyrikus hangok is csendül- 
nek meg bennük. Alakjai életteljesek és typikusok. 
Csodás lantján zengett elbeszélő költeményeket, sze- 
relmi dalokat, alkalmi verseket, melyek mindenikében 
a szív, az igaz érzés hangja az, a mi szívre hat és a 
szívben érzéseket kelt. Hangja komoly, ritkán elvétve 
satyrikus. Eimei, versmértékei, ha nincsenek is mindig 
kaptafára szabva, kifogástalanok. Minden kitűnősége 
mellett sok előítélet szülte, kegyetlen, rosszakaró kriti- 
kával kellett a nagy költőnek szembeszállni. Kitartásá- 
nak köszönheti istenadta tehetsége után első sorban, 



ELSŐ FECSKÉK 137 

hogy ma büszkén emlegeti minden magyar a Kiss Jó- 
zsef nevét. 

A történelem köréből vett három felolvasás nem ki- 
sebb hatást ért el az előbbieknél. 

Az egyiket: «A zsidók legrégibb nyomai Erdélyben* 
czimen dr. Eisler Mátyás főrabbi tartotta. Művében 
elmondja, hogy miért jogosult külön foglalkozni az er- 
délyi zsidók történetevei. T. i. van bizonyos hasonla- 
tosság az erdélyi és magyar általános és zsidó történet 
között. Erdély politikai és administrativ különállása 
nem maradhatott és nem is maradt hatástalanul a kis 
országrész kulturális és egyéb viszonyaira sem, úgy 
hogy bizvást beszélhetünk « Erdély történetéről*) a ma- 
gyarországival szemben. A zsidókra is mindig nagy be- 
folyást gyakoroltak azon nép és ország viszonyai, mely- 
nek körében, illetőleg területén éltek s így az erdélyi 
zsidóság politikai és társadalmi helyzete, szervezete, 
műveltsége, nem egyszer volt eltérő a magyarországié- 
tól. Végeredményben azonban, valamint Erdély általá- 
nos históriája, úgy zsidóságának története is csak ki- 
egészítő részét képezi a magyarországinak. 

Különböző mondák maradtak fenn a zsidók Erdély- 
ben való letelepedésének idejére vonatkozólag. Egyik 
szerint Xerxes persa király, a salamisi tengeri csata 
vesztesének seregéből menekült zsidók jutottak el elő- 
ször Erdélybe. Egy másik monda értelmében Decebál 
dák király hivta be őket s ekkor alapították a határ- 
szélen levő Thalmus várost, melyet a talmudról nevez- 
tek el. E monda első feldolgozása 1542-ből való, de 
már XVIII. századbeli kiadója megjegyzi, hogy ha 
helyesnek fogadjuk el a Thalmus névnek a talmud szó- 



13S WEISZ ELZA 

ból való leszármaztatását, ki felel arról, nem fogja-e 
valaki majd a bethleni várat is zsidó eredetűnek mon- 
dani, csak azért, mivel a Bethlehem névvel rokonhang- 
zású? Egy Thorwáchter András nevű kolozsvári szász 
pap pedig egy hosszú értekezésében még sokkal különb 
leszármaztatásokat mutat be, hasonló czélzattal. 

Több író tesz említést azon elterjedt hagyományról, 
mely szerint az Erdélyben élő zsidók alapították az 
itteni só- és vasbányákat s ugyanők honosították meg 
Erdélyben a szőllőművelést. Ezek a hagyományok 
szembeállítva az említett mondákkal, meg szomszéd 
országok hiteles és mondai tudósításaival, azt bizonyít- 
ják, hogy a római korban mindenesetre éltek már zsi- 
dók Erdélyben. 

Hiteles történeti adat a XYI. század első feléből ma- 
radt ránk, t. i. ekkor rendelik el országgyűlésileg a 
zsidók kiűzését ; természetes tehát, hogy már azelőtt 
itt kellett lakniok. A kik a mondai állításokat nem 
tartják igazaknak, azt vélik, hogy a zsidók vagy a ke- 
resztes hadjáratok idején, vagy a XV. század második 
felében beszármazott görögökkel jöttek be. Dr. Eisler 
végül hangsúlyozta, hogy az erdélyi zsidók történeté- 
nek megírása számos megyei, városi, hitközségi és ma- 
gán levéltár átkutatását teszi majd szükségessé. De 
eddig gyűjtött adatait is méltányolhatja az, a ki hal- 
lotta vagy olvasta ezt a munkáját. 

Wilheim József tanár jóvoltából egy pillantást vet- 
hettünk a «Eégi héberek életé » -be. Megismerkedtünk 
szokásaikkal, szertartásaikkal és életmódjukkal. A régi 
héberek eltérve a körülöttük élő népek szokásaitól, bi- 
zonyos tért engednek a nőnek, felismerik azt a nagy 



ELSŐ FECSKÉK 13ü 

és nehéz hivatást, melyet a nő gyermekei nevelésével 
téljesit. Ez a méltányosság magyarázza meg a zsidók 
mindig példaszerű családi életét, mely gyöngédebb ala- 
pokra fektetve, boldogabb, irigylésreméltóbb volt a 
többi népekénél. Fényt vet őseinkre az a humánus 
bánásmód is, melyben a kor szokásától eltérőleg rab- 
szolgáikat részesítették. Nyomát sem találjuk náluk 
emberkínzásnak, a mi valóban bámulatos haladás volt 
a többi népek műveltségi fokához képest. 

Egyik jellemző tulajdonságuk az a szíves vendég- 
szeretet volt> melylyel a háziak a küszöböt átlépő utast 
elhalmozták. Végül a temetési szertartásokról és a gyász 
kifejezéséről szólt a felolvasó, kinek érdekes közlemé- 
nyeit hálás elismerés jutalmazta. 

«A zsidó nő az ókorban)) czímmel tartott felolvasást 
Weisz MsLYgit tanárjelölt, kinek munkájából meggyő- 
ződhetünk arról, hogy a nő valóban felesége, segítő- 
társa és nem rabszolgája volt férjének; megismerjük a 
zsidó nőt olyannak, a milyennek Isten rendelte s a 
biblia és talmud írják. Egy theologus szerint Isten 
azért alkotta a nőt épen a férfi bordájából, mert ha a 
férfi urává akarta volna teremteni, a fejéből alkotja 
vala,, ha rabszolgájává szánta volna, lábából, de mivel 
embertársául akarta, oldalából vette ki. A férfi magá- 
nál jobbnak, tökéletesebbnek tekinti a nőt, a kit ki akar 
érdemelni. A bibliai nők közül nem egy van, kinek bá- 
torsága, önfeláldozása képes volt lelkesíteni, harczra 
tüzelni, megvédeni a zsidókat. A talmud írja, hogy a 
zsidó nőkben többre becsülték a lélek szépségét a szép 
külsőnél s többre becsülték a műveltséget minden gaz- 
dagságnál. A zsidó lányok pedig azt énekelték: ((Hiu a 



JiO WEISZ ELZA 

fény és mulandó a szépség, a belső értéket kell méltá- 
nyolnod s a házi körben jól nevelt, erényes, müveit 
leányt kell választanod örökös szövetségeseddé.)) Az 
•asszony a ház szelleme s mint ilyen tőle függ a családi 
élet boldogsága. «Az asszony kötelessége a kenyér- 
sütés — mondja a talmud — az ő kötelessége a főzés, 
mosás, fonás, szövés. tartozik a házi rendre fel- 
ügyelni, a gyermekek táplálásáról, neveléséről gondos- 
kodni.)) A nő iránt a törvény is tiszteletet parancsol 
s a ki egy nőt megsért, azt szigorúan büntetik. 

Büszkék lehetünk, büszkék vagyunk, ha másért nem, 
hát már csak azért is őseinkre, a miért felvilágosodott- 
ságukban önkényt teremtettek oly helyzetet a nőnek, 
melyért ma, az emancipatio korszakában is nem egy- 
szer erősen kell küzdeni. 

Kellemes változatosságot teremtett a sok komoly 
munka között a dr. Gyalui Farkas csevegése «A zsidó 
humorról)), melyben felelevenítette az ősrégi, már-már 
feledésbe merült kitűnő zsidó humor végtelenül szelle- 
mes, jóízű termékeit, egyúttal buzdítva a jelenlevőket, 
hogy ne hagyják nyomtalanul elveszni ezeket a kincs- 
csel felérő élczeket, melyeket mindinkább kiszorítanak 
azok az ízetlen, a zsidók rovására költött és semmi- 
képen nem jellemző zsidó viczczek, melyek újabban 
szájról-szájra járnak, hanem gyűjtögessék azokat, a 
míg nem késő. 

Szép munkát végzett dr. Hunvald Lajos ügyvéd : 
«A zsidók hitközségi szervezeté ))-nek legutóbbi fejlődé- 
sét ecsetelve. 

A pesti hitközség emlékiratot intézett br. Eötvös 
Józsefhez a zsidóság szervezetét megállapítani hivatott 



KLSŐ FECSKÉK 14Í 

congressus összehívása iránt. Az emlékirat úgy ta- 
lálja, hogy a rabhik áthágják működési terük korlátait, 
igen sokat engedve meg maguknak. E kijelentés nem 
talált mindenütt visszhangra s így megalakult az ellen- 
párt, a congressus kisebbsége, mely hallani sem akart 
a rabbi tekintélyének megcsorbításáról. A congressust 
feloszlatták a nélkül, hogy a kívánt eredményre veze- 
tett volna. Később a kormány anyakönyvi területekre 
osztja az országot s ezekből alkotja a hitközségeket, 
melyeknek minden zsidó a lakhelyén tagja. 

Az országgyűlés megerősíti úgy «a congressusi iz- 
raelita)), mint az «orthodox izraelita)) szervezeteket s 
most egy-egy politikai községben két-három hitközség 
is verseng egymással, egymás erejét emésztve a he- 
lyett, hogy egyesült erővel dolgoznának egy végleges 
szervezet megállapításán. 

Az egyenetlenségeknek tulajdonítható az, hogy 32 év 
nem volt elegendő a zsidóság szervezésére. Pártok ke- 
letkeztek, melyek küzdenek egymással. E pártok küz- 
delméből a zsidóság egyetemének diadalmasan kell ki- 
kerülnie. 

Világi és papi vezetés álljon a hitközség élén, hogy 
megérthesse a kor szellemét és megóvja a szent tan s 
a hagyományok csorbítatlan tekintélyét. 

Magas szárnyalású, poétikus munkát mutatott be 
Rosenherger Fanny, háládatos thémát választva fel- 
olvasása tárgyául : ((A zsidók mint hazafiak.)) És mi 
büszke önérzettel hallgattuk, hogyan igyekszik minden 
zsidó az ő lángoló hazaszeretetével meghálálni, hogy 
az elvesztett otthon, az elvesztett haza helyett másikat 
kapott. Szereti forrón, imádattal minden zsidó a haza- 



142 WEISZ KLZA 

ját. Áldoz érte önzetlenül, lelkesen ; tanul, dolgozik : 
a hazáért, a hazának. 

Lelkes taps honorálta a kisasszonyt gyönyörűen elő- 
adott, élvezetes felolvasásáért. 

Egy lélektani tanulmányt olvasott fel Weisz Gyula 
joghallgató: «ShylockaVelenczei Kalmárban)) czímen. 
A látszat és a keresztény felfogás Shylockot szívtelen, 
önző embernek tünteti fel és vannak zsidók is, kik nem 
ismerik fel benne fajukat. De ha közelebbről vizsgáljuk 
a költőkirály müvét, meg kell győződnünk arról, hogy 
lelket lehelt a középkori zsidó typikus alakjába, a ki 
érez és gondolkozik, szeret és gyűlöl, tehát ember, em- 
ber gyarlóságában és ember jóságában is. Antonio jel- 
leme van Shylockéval szembeállítva. Előbbi a lelket 
marczangolja szét, lealázva, lealacsonyítva az embert; 
utóbbi jogát hangoztatja, jussát követeli az ember tes- 
téből. Ha kegyetlen, ha vérengző alak is Shylock, azért 
még nem vadállat. Csak fékevesztett indulata, vak szen- 
vedélye korbácsolják fel vérét. Megvetik, megalázzák, 
bántják, mellőzik, jellemtelenségekre ikényszerítik, az- 
után elfordulnak tőle s még azt is bűnéül rójják fel, 
hogy olyan nagyon szereti faját, családját, vallását. 
Shylock boszút esküszik népe kínzóinak s azért válik 
kegyetlenné. Ö maga minden izében zsidó, de ne fe- 
lejtsük el, hogy a középkor zsidója. 

Annyi szeretettel, annyi lelkesedéssel volt írva e fel- 
olvasás, hogy lehetetlen volt nem hatnia a szívre. Egész 
új világításban tűnt fel az oly sokak által félreismert 
Shylock. 

Végül hadd emlékezzem meg egy psedagogiai felolva 
sásról, melyet e sorok írója tartott : A vallásos érzés 



KLSŐ FECSKÉK I i."! 

fejlesztéséről. ((Igyekeztem fokról-fokra megmutatni az 
eszközöket, melyek a lélekben f elköltik és egyre fejlesz- 
tik, tökéletesítik a vallásos érzést. 

Mindenekelőtt imádkozni kell tanítani a gyermeket, 
hogy örömét, bánatát, vágyait, báláját az Úrral közölje ; 
Neki köszönje meg, ha öröm éri, Tőle kérjen vigaszt, 
ha bánata van. Ismertessük meg vele a biblia szentelt 
lapjait, ott lássa a követendő példát őseinkben. Figyel- 
meztessük a természet szépségeire, mint Isten legcso- 
dásabb alkotásaira. Tanítsuk meg arra, hogy Istenben 
ismerje fel a legjobb, legtökéletesebb lényt. Tanítsuk 
meg hinni, bízni a Teremtőben, kitől jön áldás és csa- 
pás egyaránt. Es czélunk akkor lesz elérve, a vallásos 
érzés akkor éri el tökélyét, mikor semminemű csapás 
nem némítja el ajkunkon a szent jelszót: «Hiszek!)) 



Kirepültek, meg visszaszálltak a fecskék; munka- 
közben oly szépen szóltak, egymást lelkesítve, buzdítva, 
sarkalva. Megtette ki-ki a magáét; fáradoztunk, dol- 
goztunk. Fészket kezdtünk rakni : ((Jöjjön hát segítni 
mindenik)), hadd álljon szilárdan, magasan. Eöpködj ék 
körül a szorgalmas fecskék, tekintsen mindegyik sze- 
retettel az otthonra, mely mindannyiak számára ké- 
szül. Oh, hogy elkerülné a fészket a pusztulás, a szere- 
tet és lelkesedés alkotta müvet a megsemmisülés ! De 
csak a fecskék el ne hagyják, mert akkor a fészek sem 
lesz, nem lehet az enyészeté soha ! 

Kolozsvár. Weisz Elza. 



144 KECSKEMÉTI ARMlN 



A MlNEK (MlNIM). 

A kereszténység eredetére, a zsidóságból való kivá- 
lásának történetére még nem sikerült részletekig ter- 
jedő bizonyossággal fényt deriteni. 

Azt az egyet bátran konstatálhatjuk — a mi külön- 
ben minden nagy világtörténeti fordulatra ráillik — 
hogy nem hirtelen, befejezetten tűnik elő, mint Athéné 
Zeusz fejéből, hanem hosszabb fejlődésnek eredmé- 
nyeként. E fejlődésnek kiindulási pontját a diaszpó- 
rában, főkép az alexandriai hellén műveltségű zsidó- 
ságban kell keresnünk. 

Mit jelentett a görög filozófiával szaturált s azt már 
a szentírásban föllelni akaró alexandriai zsidóság szel- 
leme, az úgynevezett hellénizmus? nem mást, mint az 
ősi vallásnak, a mozaizmusnak görög bölcsészeti tar- 
talmát. Szent naivitásában azt hitte az alexandriai 
zsidóság, hogy Izrael Istenének dicsőségét öregbíti, 
ha azt tanítja, hogy minden görög bölcselet már benne 
van a bibliában ; hogy az ókor filozófusai Mózestől 
kölcsönözték eszméiket, a minek a demonstrálgatása 
közben nem vették észre, hogy a régi tömlőkbe új bort 
öntöttek, hogy meghamisították a szentírásnak józan 
értelmét s pozitív tartalmát elpárologtatták. Eltüntették 
azt erőszakos interpretácziójuk, az allegorizdlds által. 

Ezen az ajtón keresztül a legfantasztikusabb theóriá- 
kat is bele lehetett csempészni a bibliába. A képletezés 
segítségével azt találták meg a szentírásban, a mit 
akartak. 



A MINEK (minim) 145 

N«m rationális értelmezés volt az ő exegézisök, 
hanem költészet, a fantázia csapongása. Arra a jele- 
netre emlékeztet, midőn Hamlet kérdi Poloniustól, 
hogy mit lát a felhőkben. Nemde egy tevét ? Igen. 
Nemde egy meny étet? Igen. Vagy egy czethalat? Igen. 
Azt látott, a mit oda szuggerált a képzelete. Az alle- 
gorizálok kezében sokféle <(arcza)) volt a szentírásnak, 
Proteusz módjára. 

A hellénizmusnak alapos jellemrajzát olvashatjuk 
Philonál (De migr. Abr. I. 450.) . . . « Vannak emberek, 
kik a Törvény szavait szellemi dolgok jelképeiül tekin- 
tik, főkép ezek magyarázatára szorítkoznak, amazokat 
pedig kicsinylik. Könnyelműségök miatt vádolom őket. 
Mert mindkettővel kell törődni ; úgy az elrejtettnek ki- 
kutatásával, mint annak megtartásával, a mi nyilván- 
való. . . De ők ignorálják azt, a mi a nagy többségnek 
tetszetős és csak az elvont, abszolút igazságot igyekez- 
nek kifürkészni.*) . . 

Ezen és más analóg helyek alapján különböztet meg 
Friedlánder M. (Der vorchristliche jüdische Gnosticis- 
mus) egy radikális .és konzervativ hellénizmust. Az 
utóbbi — melynek maga Philo is szószólója volt — 
megállott az elméleti eredménynél s az ősi vallási szo- 
kásokat nem bántotta. Az előbbinek hivei azonban a 
gyakorlatra nézve is levonták a konzekvencziákat ; az 
ő vallások puszta moralizmus volt, mert minden ritust, 
pozitív parancsolatot mellőztek, jelképekké spirituali- 
záltak, elpárologtattak az allegorizálás retortájában. 
Miért tették ezt? hogy a «haláchanak négy rőfnyi terü- 
letéről)) kivigyék Izraelt a nagy világba s vallását világ- 
vallás^sá tegyék ; hogy a ((betű)), a külső formák elvetése 

Az JMJT Évkönyve i90i. 10 



14í) KECSKEMÉTI ÁRMIN 

által a zsidó partikularizmust univerzalizmussá fej- 
lesszék. Ezt cselekedte az őskereszténység, mely nem 
más, mint spiritualizált zsidóság : a czeremóniákat és 
pozitiv törvényeket jelképekké absztrahálta. A radiká- 
lis képletezés választóvíz volt, hogy a naczionális zsidó- 
ságnak a farizáizmus, a talmud elszigetelő törvény- 
rendszere által megalkotott vaskeretét kimarja és szét- 
bomlassza. Ennek az allegorizálásnak emlőjén nőtt fel 
a talmudi korszak minden szektája : az őskereszténység 
és az u. n. gnózis, sokféle árnyalataival együtt, melyek 
a hagyományos irodalomban igen gyakran a «m7j/>) 
névvel neveztetnek. 

A szónak etymológiája sok találgatásra adott okot. 
Albo József pl. (a XV. században) a manicheusokra, 
Máni követőire gondol. Az ujabbak közül némelyek 
ma amin Jésu iióczri (a názáreti Jézusban hívő) szavak 
abbreviaturáját látták benne. Mások az arab wmá'naw- 
ból származtatták (= hazudni), vagy « min)) -bői (= fel- 
osztás, szakadás, párt). Volt, a ki a héber moén-nel 
(= vonakodni, megtagadni valamit) hozta összefüg- 
gésbe, Jerem. 13. 10. nyomán. Mindezekkel szemben 
Bacher Vilmos kimutatta, (Eevue des Etudes Juives 
1899. évf. 45. 1.), hogy a terminus megfelel a Flavius 
Josephusnál (Antiquitates XIII. 10, 6.) található haíre- 
zísz, illetőleg genosz-nok. Ezen kifejezések megfele- 
lője, fordítása a talmudi )niii. Tehát szektát, a közös- 
ségtől különvált csoportot, pártot jelent, mely gyűjtő- 
nevet metonymice az egyénre is alkalmazták : az egyes 
ember is min. Epúgy, mint az egész népet jelentő (/ój 
szóval a nem zsidó egyént is illették. 

A kifejezés nem jelentett specziális vallási áltanokat 



A MINEK (minim) 14^ 

hanem általában ((eretnekséget*), a közösségtől való el- 
szakadást. Nem szabad azt gondolnunk, hogy a szó 
kizárólag az őskeresztény és a gnosztikus szekták jel- 
zésére foglaltatott le. Erről meggyőz a midras, a hol 
azt olvassuk, hogy Korach azért pusztult el, mert eret- 
nekségre vetemedett : péras leminusz. (Tanchuma 
Korach 1. fej.); veszekedést szított Mózes meg Áron 
ellen. Általános vonatkozása van itt a fogalomnak ; a 
nagy közösség vallási irányától való eltérést fejezi ki. 
Hasonlókép a talmudnak egyik helyén, a hol azt talál- 
juk, hogy Ádám és a kigyó is min volt (Szanh. 38b.). 
Itt is általában eretnekségről van szó ; az első ember 
és kigyó hitetlenkedett, ellenszegült Isten akaratának. 
A miDek tanai veszedelmesek voltak a zsidóságra. 
Jelentősen mondja a talmud (Jerus. Szanh. X. 6.), hogy 
Izrael csak akkor ment exiliumba, midőn 24-féle min- 
párt keletkezett benne. A szám, a mi különben is túl- 
zott, mellékes. Azt jelenti, hogy a szekták nemcsak 
Izrael vallásos eszméinek tisztaságát fenyegették, ha- 
nem a zsidó naczionalizmui^ra is halálos csapást mér- 
tek, mert a zsidó vallás nemzeti vallás volt. Kiirtásukat 
tehát nem csupán hitbeli, hanem állami érdekek is 
javasolták. De hiába hoztak ellenök óvó rendszabályo- 
kat. Hiába nyilvánítja a talmud a szeptuaginta kelet- 
kezésének idejét oly gyásznapnak, mint a melyen az 
aranyborjú készíttetett, mert a szeptuaginta, a bibliá- 
nak a hellenisztikus zsidóság által használt görög 
nyelvű fordítása, mely sok helyütt tendencziózusan el- 
ferdíttetett — volt a zsidó vallástanok ellen irányuló 
exegézishez, az eretnekséghez vezető híd. Hiába kár- 
hoztatjáka minek et -^okohdi (Eos Hassana 17a), és tilt- 

10* 



148 KECSKEMÉTI ARMItí 

ják meg a könyveikből való olvasást (Szanh. 100b.) 
Nem használ a parancs, hogy egy min által irt tóra- 
tekercs elégetendő (Gittin 45b.), vagy a kijelentés, 
hogy az ő könyveik profánok (Toszefta Jad. 683. 
10 sor). Kimondották, hogy a min könyveket szom- 
baton nem szabad tűzből megmenteni (Sabb. 116a), 
míg a szent könyveket szabad. Továbbá, oly állat húsá- 
nak élvezése, melyet egy mÍ7i vágott le, tilos. (Chull. 
13b.). A minektől az ő ünnepnapjokon nem szabad 
ajándékot elfogadni. (Ab. Zára 6b.). Kerülni kell a mi- 
nekkel való kereskedést s az általok való gyógykezel- 
tetést (Tosz. Chull. II. 15. sor). Ezen intézkedéseken 
kívül a szentirásmagyarázatot is segítségül vették 
ellenök. A talmud (Berach. 12b.) többek közt azzal is 
okadatolja a czicziszről szóló fejezetnek (Num. 19.39.) 
a liturgiába való belefoglalását, mert írva benne . . . 
«és ne járjatok szivetek (a hagyománytól eltérő félszeg 
gondolatok) utánw... ez a minekre vonatkozó tilalom. 
De semmi fenyegetés és elszigetelés nem tudta her- 
metikusan elzárni a zsidóságot a keresztény és gnosz- 
tikus eretnekségnek beszivárgása elől. Terjedését, hatá- 
sát mutatják a sűrűn felbukkanó ellenségeskedések, 
viták. 

A KERESZTÉNY MÍNEK. 

Sokaktól elfogadott vallástörténeti konvenczió, minek 
alatt csupán az őskeresztényeket érteni. Már Hierony- 
musnál találjuk e nézetet (ep. ad Augustum) «Még 
ma is a Keletnek összes zsinagógáiban, gyülekezetei- 
ben létezik a zsidók közt egy szekta, melynek tagjai 
inineknek mondatnak, és a pharizeusoktól elitéltet- 



A MÍNEK (minim) H'9 

nek*. . . De miközben zsidók is, keresztények is akarná- 
nak lenni, nem zsidók, se nem keresztények)) . . . 

Az öskereszténységnek egyik válfajával, a nazareu- 
sokkal ismerkedünk itt meg ; igy nevezi a szóban forgó 
mineket Hieronymus. Voltak azonkívül az u. n. genis- 
ták, maszboteusok, meristák, galileusok, helleniánusok, 
baptisták, herodiánusok, a mint az egyházatyák meg- 
emlékeznek róluk. (Ii. Hilgenfeld, «Judenthum und 
Judenchristenthum)) ez. könyvét a kutf orrások ismer- 
tetéséről.) 

Jellemzésök nem tartozik tárgyunkhoz, röviden 
csak annyit, hogy az első keresztények, kik szüle- 
tett zsidók voltak, körülbelől a hadriáni időkig (Kr. u. 
a II. század első évtizedeiben) zsidó naczionális jelle- 
get és pogány- ellenességet mutatnak. Az akkori üldö- 
zések nyomása alatt szervezkednek ezek az u. n. zsidó- 
keresztények külön szektává, demonstrálni akarván a 
zsidóságtól való elszakadásukat, hogy ne érje őket a 
római császárok ellenszenve. Akkor végkép szakítanak 
a zsidó törvényekkel (Grátz «Geschichte der Juden)> 
IV. k. 183. 1.). Álláspontjuk így fajul el lassanként, 
fokozatodban antinomizmussá, míg az u. n. pogány- 
kereszténység (a nem zsidók közül különösen Pál által 
toborzott párt) ennek jegyében alakul meg mindjárt. 
Ez a különbség köztük. 

Keletkezésének első évtizedeiben a kereszténység fél 
lábbal még benn van a zsidóságban. A fundamentális 
parancsokat, pl. a circumcisiót, a szombatot, a főbb 
étkezési törvényeket respektálták: a ((Törvényért buz- 
golkodóknak)) neveztetnek (Ap. csel. 21. 20). L. Lechler 
«Pas apóst, und nachapostolische Zeitalter» 292. L 



150 KECSKEMÉTI ÁllMlN 

A zsidó-kerésztónyek együtt tartották meg a szombatot 
ós ünnepeket a zsidókkal (Ap. cs. 2.i. Gal. 4.io). 

Gyűlölték a pogány-keresztényeket a circumcisio 
mellőzése miatt (Ap. csel. 11. 2 — 3.). Az itt vázolt 
különbség a két párt közt a laiii fogalom keresz- 
tény vonatkozásában is megnyilvánul. A midras- 
ban olvashatjuk (Exod. rabb. XIX. 4.). «Hogy azt ne 
mondhassák a minek és Izrael gonoszai, mivel rajtunk 
végrehajtották a circumcisiót, nem jutunk az alvilágba*). 
Yilágos, hogy a rniíi itt zsidó-keresztény. 

Említettük, hogy a zsidó-keresztények közt a nem- 
zet-ellenes és antinomisztikus irány csak a második 
század első pár évtizedében kezdett lábra kapni. Mert a 
inin elnevezés Jochanan b. Zakai idejében még nem 
létezik, de tanítványai, E. Józsua ben Chananja és II. 
K. Gamliél (a II. század elején) már ismerik. 

Ep II. K. Gamliél kezdeményezésére foglalták bele a 
18 eulogiába a min el; a templom elpusztulása után 
mind ellenségesebb magatartást tanúsító zsidó-keresz- 
tények ellen szerkesztett imát. (L. Ber. 28b. jerus. Ber. 
5a és 8a. Tosz. Ber. 3. fej. végén). Eészletesen tárgyal- 
tatik ennek története. E. Gamliél így szólt Jabnéban a 
bölcsekhez : Nincs köztetek senki, a ki meg tudná szer- 
keszteni a szaddukeusok ellen irányuló benedikcziót ? 
Erre jelentkezett Sámuel Hakatan és megszerkeszté. 
A czedukim-verzió azonos jelentésű a minekkel. A szó- 
ban forgó benedikczió később velamalsinim-má válto- 
zott ; a rágalmazókra vonatkoztatták. Ismeretes a semo- 
neh eszré-imából. A formula sok gyanúsításra adott 
okot. Már Justinus (17.7.) azzal vádolja a zsidókat, hogy 
a min-imában naponta háromszor átkozzák Jézust. 



A. MINEK (minim) 151 

E-bből az intézményből kifolyólag rendelték el (Be- 
rach. i29a), hogy ha valaki a semoneh eszré reczitálá- 
sában téved, nem távolítják el az előimádkozol helyről, 
de ha a minekröl szóló eulogiát téveszti el, akkor el- 
távolítják, mert hátha ő is eretnek, zsidó-keresztény? 
Érdekes jelenség, hogy a reggeli liturgiába nem vették 
bele a tíz ige olvasását a íniiiek esetleges támadása 
miatt (Ber. 12a), nehogy azt mondják, csak a tíz ige 
van Isten szájából, csakis ez kötelező. Tényleg látjuk 
Máté 19.18 — 19, hogy a zsidó-keresztények főkép ezeket 
hangsúlyozzák s kötik a hivők lelkére. ■>" 

Az eretnekség kritériumául tekintetik, ha valaki 
megeszi az elhullott állat húsát (nevélát); az már min. 
(Ab. zára 26b.) Elfogadható föltevés, hogy ez is kere.^z- 
tény antinomizmus ellen irányul, mely czélzatosan 
már Jézusnak is inszinuáltatik, midőn ezt mondatják 
vele Máté 15.ii: «Nem az fertőzteti meg az embert, a 
mi a száján bémegyen, hanem a mi kijő a száján, az 
fertőzteti meg az embert. » 

Hogy a min fogalomnak a kereszténységre való 
vonatkoztatásában jogosult a disztinkczió az u. n. zsidó 
és pogány keresztények közt, érdekesen bizonyítja a 
talmud. Egy ntiii K. Jehudának arra a kérdésére, hogy 
mi kell neki inkább : negyven atany-e, vagy az asztali 
imánál a borivásra mondandó benedikczió — ez az 
utóbbit választja; pogány aligha ismerte ezt a szer- 
tartást. 



* Talán a Justinusnál említett meristákra kell gondolnunk 
(merosz=::rész), kik az ó-testamentnmnak csak egyes részeit 
fogadták el. 



15í2 KECSKEMÉTI ÁRMIN 

Az eretnekségnek veszedelmét hatásosan jellemzi 
R. Tarf ónnak hires nyilatkozata (Jerus. Sabb. 15c. Sabb. 
116a. Tosz. Sabb. 13. fej.}. « Gyermekeimre esküszöm, 
hogy én egy ilyen />/?'/ ^-könyvet, mihelyt kezeimbe 
akadna, elégetnék a benne lévő istennevekkel együtt. És 
ha üldözne valaki, inkább menekülnék a bálvány- 
imádók, mint a mittrk templomába. Mert azok nem 
ismerhették meg Istent, hát tagadják, de ezek meg- 
ismerték és mégis tagadják.)) Yalószinü, hogy az isten- 
tagadás a trinitásra vonatkozik. R. Eliezerröl azt olvas- 
suk (Ab. zára 16b. Kóhel. r. 1. fej.), hogy eretnekség 
miatt bajba keveredett a fölöttes hatósággal. A zsidó- 
keresztények szektájához tartozónak tekintetvén, kér- 
dőre vonták. Szabadon bocsátották ugyan, de furdalta 
a lelkiismerete. Ennek okát megvallotta E. Akibának, 
hogy egyszer Szeforisz utczáján találkozott Kefar Sze- 
chanjából való Jákobbal, a ki egy min -dolgot mondott 
neki Jézus Pántéra fia (Jézus gúnyneve) nevében, s ő 
azt elfogadta. Ezen utolsó részlet (Tosz. Chull. 503. is. 
sor) egészen rávall a helynek zsidó-keresztény vonat- 
kozására. 

A min éktől való gyógykezeltetés tilalmára — mint 
ezt már említettük ^jellemző, hogy midőn Ben Domát, 
R. Jismael nővérének fiát megmarta egy kigyó, oda 
ment hozzá Kefar Szechanjából való Jákob, de R. Jis- 
mael nem engedte, hogy hozzá nyúljon. Minden érint- 
kezést kerülni akartak a ndiiekkel. A min itt ugyanaz, 
a ki az előbbi példában Jézus tanítványaként szerepel. 
(Ab. z. 27b. V. ö. Kohel. r.). Lehet, hogy az Ab. zar. 
említett « Jákob a minw név őt illeti. 

A minek ellen hozott institucziók közt egyike volt a 



A MÍNEK (minim) 153 

legfontosabbaknak, hogy a semá ima után hangosan 
kell mondani « Dicsértessék az ő uralma fenségének 
neve mindörökké)). Nahardeában — úgymond a tal- 
mud — a hol nincsenek minek, lehet halkan is.(Peszach. 
56a). E rendelkezés oka némelyek szerint az volt, hogy 
a mondatnak csöndes elimádkozása ne keltsen gyanút, 
hogy talán a semá, az Egyisten-vallás után magukban 
becsmérlik a trinitást. Más nézet szerint ép arra való 
volt a hangos szó, hogy a minek sl csöndes imádkozást 
ne magyarázhassák a keresztény hitnek hallgatólagos 
elfogadására. 

Elébe akartak vágni minden esetleges félreértésnek. 
Erre szolgált azon intézkedés is (Bal. batr. 25a), hogy 
E. Séset szerint az imádkozásnál ne forduljanak arcz- 
czal keletnek, mert a minek azt tanitják, hogy úgy kell. 
Eeakczió az ő szokások ellen. A legféltékenyebben 
figyelték meg magatartásukat; mint valami ragályos 
betegséggel szemben való proíilakszis, olyan volt a vé- 
dekezésök az eretnekségtől való megfertőztetés ellen. 
Ilyen óvó rendszabály volt az, hogy a ki azt mondja: 
nem lépek szines ruhában az előimádkozói helyre, az 
fehérben se lépjen oda, mert hátha min (Megill. 24b.). 
A fehér ruha vallási jelentőségét már az esszénusoknál 
látjuk, a kik minden hozzájuk csatlakozónak egy fehér 
ruhát adtak. Tőlük tanulták el ezt a szokást a zsidó- 
keresztények, kiknek ebjonizmusával, szegénység kultu- 
szával, puritán, életmódjával függhetett össze az a vise- 
let. Ezért neveztetnek az őskeresztények ebjonitáknak."^ 



* Nem az összesség jelöltetik e névvel, hanem csak egyik 
árnyalata. A kútforrásokban (Origenes Irenaeus) a keres?- 



154 KECSKEMÉTI ÁRMIN 

« Hitvallás volt náluk a szegénység szeretete. Nagyon 
jellemző Keresztelő Szent János élete és az őskereszté- 
nyek közt ápolt vagyonközösség. A fényűzés ellenzését, 
hiábavalóságát akarták kifejezésre juttatni az egyszerű 
viseletben. 

A mióta a iiiincL ártani kezdtek, elrendelték azt is, 
hogy a zsidók a tetragrammal köszöntsék egymást. 
Grátz (IV. k. 458. 1.) úgy értelmezi ezt az institucziót, 
hogy a Bar Kochba-lázadás leveretése után (Kr. u. 135 
körül), midőn már intenzív volt a zsidó-keresztények 
ellenségeskedése, ellenőrzésül a tetragrammnak ere- 
deti hangzását használták a köszöntéseknél s nem a 
körülirt nevet: Adonáj, mivel a keresztények is görö- 
gül Adónájnak szólították Jézust : Küriosz (Ber 54a). 

Minél továbbjutottak a ndnek az antinomizmusban, 
annál nemzetellenesebb, hazaíiatlanabb volt a visel- 
kedésők. Karöltve járt a kettő. Honfitársaikat denun- 
cziálták a rómaiaknál. Tehát a (iníin» terminusnak 
politikai ize is van. A serdülő kereszténységnek a jeru- 
zsálemi szentély a zsidó partikularizmus szimbóluma 
volt. Ezért hiúsították meg a Traján által engedélye- 
zett templomépítést. (L. Joel M. «Blicke in die Reli- 
gionsgeschichte)) I. u — 15...). A mindinkább terjedő 

ténységnek egyik válfajára vonatkozik. Ezek állottak a zsidóság- 
hoz legközelebb. Ok ragaszkodtak leginkább a mózesi törvé- 
nyekhez. Irenaeiis (l.ae) azt mondja, hogy az ebjoniták a zsidó- 
sággal teljesen szakitó Pált aposztatának nevezik. Az «ebjónita)> 
terminus az őskereszténységnél divott szegénység-kultuszra 
vezetendő vissza. Héberül ebjón-szegény. Az őskeresztény 
gyülekezeteket «szegények»-nek nevezték (Gal. 2.io). Nem más 
mint ebjón izmus, 



A MINEK (minim) 155 

antinomizmusnak ép a templom elpusztulása adott 
tápot a zsidó szertartási törvények ellen való agitá- 
czióban. 

A íninek örültek a nemzeti zsidóság bukásának. Ugy 
tüntették föl ezt, mint Isten ujjmutatását, hogy ö maga 
sem szereti Izrael törvényeit, különben nem engedte 
volna elpusztulni a szentélyt. A zsidó-keresztényeknek 
ezen politikai a nimózitása igazolja, hogy a denunczi- 
áns (moszur) és a nnn fogalma gyakran együtt szere- 
pel ; pl. Eos. has. 17a. Ugyanitt azzal okolja meg 
a talmud a rájuk kimondott szigorú Ítéletet amivel 
kezőket kinyújtották a szentély ellen)). 

A keresztényeknek a templom elpusztulta fölött ér- 
zett öröméről többször beszél a hagyomány. Ujjongva 
hangoztatták, hogy a zsidóság kegyvesztett lett ; vég- 
romlás vár reá. Megjegyzéseikből kirí a káröröm. Pl. 
egy min a császár (Hadrián) előtt akarja megszégyeni- 
teni E. Józsua b. Chanauját: «Ti oly nép vagytok, 
melytől Isten elfordítá arczát.w Czélzás a templom el- 
pusztulásában nyilvánuló kegyvesztettségre (Chag. 5b). 
Egy másik min hasonlókép siet konstatálni II. E. Gam- 
liéllel szemben: ((Ti oly nép vagytok, melytől elvált az 
Isten » (Jebam. lOá). Kraus H. szerint (Begriff und 
Form der Haeresie nach Talmud und Midrasch 32. 1. 
75. jegyz.) ez a niiii pogány volt. Szükségtelen föltevés. 
Mert a II. században, mint már többször rámutattunk, 
annyira meggyökerezett, megerősödött a keresztények 
ellenszenve, hogy itt is egész természetesnek látszik 
ennek a íuivnek gyűlölködése. Meglehetős sűrűn for- 
dulnak elő az ilyen kárörvendő évődések Izrael politi- 
kai hanyatlásának láttára, aztán meg egyes talmud- 



156 KECSKEMÉTI ÁRMIN 

bölcsek ellen irányuló személyeskedések, gúnyolódó 
viták.-^ Nem csoda, hogy ennyi hűtlenséget tapasztalva, 
még tanuságtételre is diszkvalifikálták őket és kimond- 
ták, hogy az újhold kihirdetéséhez szükséges tanúval- 
lomásokat nem fogadják el a mivektől (V. ö. jerus. Ros 
has. 57c). Valószinű, hogy a keresztények hamis tanu- 
ságtétellel a zsidó naptár terminusait össze akarták 
zavarni az ő külön ünneplési idejök érvényesítése érde- 
kében. Tényleg beszél a talmud a jóm nóczri))-YÓl = 
vasárnap (Czenzurázatlan kiadás Ab. zar. 6a és 7b. 
8. sor). 

Hogy a mitf fogalmának körébe kétségkívül beletar- 
tozott a kereszténység, döntőleg bizonyítja a talmud, a 
hol ezt olvassuk: Addig nem jön el Dávid fia (a Mes- 
siás), míg az egész (világi) uralom eretnekké nem lesz 
(mínusz). Erre vonatkozólag idéztetik egy bibliai vers 
(Lev. 13. 13), melyben « lovon)) helyett bizonyára 
labéid olvastak; ha mindenki a Fiúhoz fordul, ha az 
egész világ eretnekké lett. Már pedig zsidó szempont- 
ból a kereszténység is haeresis volt; Izraelnek létét 
fenyegette. Nem vallási türelmetlenség, hanem a lét- 
fentartás ösztöne sugallta kifakadásait. 



* Joma 57a K. Chanina hárítja el a támadást. Majd újra 
R. Józsua b. Chananja száll sikra (Erub. 101a.). Aztán- még 
egyszer R. Chanina (Gitt. 57a). Szerepel R. Zeira is (Ketub. 
112a), R. Abina (Szanh. 39a), Beruria, R. Méir felesége (Ber. 
lOa), R. Juda b. Háj (Nedar. 49b), R. Séset (Ber. 58a). Van 
ezenkívül még elég példa. 



A MÍNEK (minim) 157 

A GNOSZTIKUSOK. 

Már említettük, hogy túlhaladott álláspont, hibás 
konvenczió minek alatt csupán a zsidó és pogány ke- 
resztényeket érteni. Ez csak féligazság, melyet tévesen 
Joel is elfogad (i. h. II. k. 90. 1. . ,). A min kifejezés az 
antinomizmusban h?tárt nem ismerő gnósztikusokat 
is jelenti. Mi volt az az u. n. gnózis? Szószerinti jelen- 
tése annyi, mint megismerés, t i. az istenség és a 
világ eredete problémájának megoldása. 

Nem volt az tisztult theozófia, hanem zavaros val- 
lási szynkretizmus, a bálványimádó kelet pogány 
eszme-világának, kultusz-mysztériumainak, görög filo- 
zofémák és ótestamentomi vallástanoknak keveréke, 
melynek két sarkpontja volt az említett theozófiai és 
kozmogóniai talányfejtés. Hatását, nyomait mutatják 
a talmudi maaszé merkaba és maasze berésit-viták. 
Különösen Elisa ben Abuja (Chag. 15b). Theozóíiájuk- 
ban az u. n. dualizmust hirdették, az istenségnek 
kettősségét; 1. «a legfesőbb istenw, kinek alkotórészei 
a jóság, szeretet és irgalom, melyeknek belőle való 
kisugárzását aeonoknak, vagy angyaloknak hivták, 2. a 
Demiurg, a mindenséget alkotó és fentartó erő, igazság 
és szigor, ellentétben a ((legfelsőbb istennel », kinek 
magasztossága kizárja azt, hogy a földi világgal érint- 
kezzék. Erre való volt a Demiurg. A tökéletlent, a rosz- 
szat az ősanyagból (hylé) származtatták. E három prin- 
czipiumnak megfelelően az embereknek három cso- 
portját különböztették meg, 1. a kik nem szorulnak a 
Demiurgtól eredő törvényekre (pneumatikusok) ; 2. a 
Dómiurgnak alárendeltek; 3. az ősanyag rabszolgái. 



158 KECSKEMÉTI ÁRMIN 

az állatias természetűek. A vallásokra is átvitték e 
hármas disztinkcziót : kereszténység, zsidóság, po- 
gányság. 

Ellene fordultak a mózesi törvényeknek, mint a me- 
lyek az alárendelt Demiurgtól erednek. így involválta 
a gnózis az antinomizmust, különösen Kerdon és Mar- 
cionnál. Szektájuk az u. n. antitaktikusoké volt (anti- 
taxis = a Törvény ellen való cselekvés). Más részök, 
az u. n. enkratiták kárhoztatták a házasságot, mint a 
mi gátol a nyugodt kontempláczióban, a « legfelsőbb 
istenhez)) való közeledésben.-^ 

Némelyek viszont a legszélsőbb fajtalanságot is szen- 
tesítették (Karpokratesz követői). 

A gnósztikusok dualizmus -elméletét sokszor czáfolja 
a talmud. A min támadása ilyenkor rendesen az, hogy 
«Seté resujót hen)), két istenség létezik. Előfordul 
néha ilyen verzióban «harbeh resujót hen)), de itt a 
.so/c jelző az istenségből kiáradó erőkre (potentia, 
dynamisz) vonatkozik. Lássunk pár példát. A mi- 
nek kérdezték E. Szimlájtól, hogy hány isten terem- 
tette a világot ? R. Szimláj Deuter.- 4.3i. verssel felel 
nekik, hogy noha elohim többes számú főnév — tehát 
mintha több istenségre czélozna — de az ige egyes 
számban áll mellette. Majd a rendes botláskövet gördí- 
tik elő. Genés. 1.26. az áll: « Alkossunk embert))... 
szintén többes szám. R. Szimláj megint egy másik he- 

* Lehet, hogy a talmudnak a házaséletet nagyon dicsőítő 
álláspontja egyúttal hallgatólagos polémia ezen gnózis ellen. 
Épen Ben- Az aj, a ki gnosztikus spekulácziókra adta fejét 
(Chag. 14b.) igazolja azzal nőtlenségét, hogy lelke jobban 
szereti a tudományt, azért maradt. nőtlen. 



A MINEK (minim) 159 

lyen az elohim mellett előforduló egyes számú igére 
hivatkozik. A hiiiiek e kifejezésből: él elohim adonáj 
újabb vádat kovácsoltak, mintha az a többistenséget 
bizonyítaná (Jeriis. Ber. 12d. V. ö. Ber. rabb. 8. fej.)->^ 

Istennek mindenütt való jelenlétén is gúnyolódnak a 
gnosztikusok (Sochér Tób. 103. Zsolt.). Ugyanerről B. 
Méirrel vitatkozik csúfolódva egy min. (Gen. r. 4. fej.) 

B. Abahu egy mmiiel szemben Isten irgalmasságát 
hangoztatja. Kraus szerint (i. h. 22. 1. 53. jegyz.) ez a 
min atheista (?). Holott éppen egy gnosztikus beszél, a 
ki az ó-testamentumban csak a rideg szigor rendelke- 
zéseit látja (Szanh. 39a.). Nevezetes, hogy egy ily vitá- 
ban a pentateuchbeli tisztasági törvények is nevetsé- 
gessé tétetnek (Szanh. 39a.), mert a tóra a gnosztikus 
álláspont szerint csak a Bemiurg produktuma. A zsidó 
törvényeket elvető ezen gnózisra jellemző adalék, midőn 
B. Gamliéllel és B. Józsuával vitatkozik egy mm, 
hogy mind az ő magyarázatuk hazugság: Azt mondjá- 
tok, hogy a mit Isten néktek parancsol, azt ő maga is 
megtartja; mért neró tartja meg a szombatot? Isten 



* Grátz szerint (IV. k. Í269. 1.) a vitatott hármas kifeje- 
zésbe a zsidó-keresztények kapaszkodtak bele, hogy bebizo- 
nyitsák a trinitást. További példák : Szanh. 38b, a hol egy 
gnosztikus Gen. 19.2*. vers alapján akarta megigazolni a dua- 
lizmust. ChuU. 87a. pedig Amosz 4.i3 a botláskő, mert — úgy- 
mond a min — először áll jóczér, aztán boré. V. ö. Exod. r. 
29. fej. Ber. XIX. 4. R. Tanchuma vitatkozik. Mechilt (ed. 
Weiss) Jitro 5. fej. R. Nátán czáfolja a dualizmust Jezs. 41.4. 
alapján. Szifré Deut. 320. a minek istentagadókként szere- 
pelnek, t. i. a zsidó monotheosz tagadói, ép az ő gnosztikus 
áltanaik szellemében. 



160 RECSKEM éTI ÁRMIN 

akkor is « dolgozik »; szeleket fúvat, esőt hullat stb. 
(Exod. r. XXX. 9.). 

Mindenáron ad absurdum akarja vinni a szombati 
törvényeket, melyeken a gnosztikusok könnyen túl- 
helyezkedtek, mint a hogy Elisa ben Abujáról is olvas- 
suk (jer. Chag.), hogy jom Kippur napján lóháton vo- 
nult el a szentély romjai előtt. Hasonló szellemű, bár 
általánosságban mozgó hely a következő : Kóhelet köny- 
vét apokrifnek akarták nyilvánítani, mivel eretnekségre 
csábító dolgokat találtak benne. Azt mondta Salamon 
((mi haszna van az embernek mind az ő fáradozásából)) 
tehát azt hihetnők, hogy a ((tórával való fáradozás is 
hiábavaló))... Mintha a törvénj^ek semmibe vevése, 
antinomizmus tanácsoltatnék Salamon szavaiban. 
Azért nevezi a midras mmusznak (Kóhel. r. l.s. versre). 
ügy látszik, hogy az áldozati kultusz tekintélye is 
ostromoltatott a gnosztikusok által, mert Simon b. 
Azáj mintegy elégtétellel, a biztonság érzetével hangoz- 
tatja, hogy szerencsére az áldozatoknál mindenütt a 
tetragramm használtatik és nem az ((elohim, elohecho, 
Saddaj. Zebaot)) név, hogy a minek ne gáncsoskodj a 
nak (Szifrá 2. párasa és Szifré Num. 143. §). Mert ha a 
szentírás Istennek valamely kognomenjét használná az 
áldozati parancsolatokban, illetőleg az Elolrirn nevet, 
azt mondhatnák a minek, hogy azt csak a zsidóknak 
alárendelt istensége (a Demiurg) kívánja, de Jahve 
nem. Ez utóbbi t. i. megfelelne a gnosztikusok ((leg- 
felsőbb istenének)), a ki a szeretet és irgalom kép- 
viselője. 

Az Elohim- Adonáj -féle disztinkcziót így aknázták 
ki a gnosztikusok. Olyan, mint a talmudi midasz-hadin 



A MINEK (minim) 161 

és midasz-horacliamim : Isten könyörületességének és 
szigorúságának egymástól való elválasztása. 

A zsidó törvények ignorálása, antinomizmus ri ki 
abból a csodás históriából, melyet ugyancsak a midras- 
ban olvasunk, hogy R. Chaninát « elvarázsolták)) "^ a 
minek és az ő bűvészetök által egy szamár hátán jelent 
meg Kapernaumban szombat napján. Kraus (i. h. 30. 
1. 72. jegyz.) Kapernaum szereplése miatt itt zsidó- 
keresztényekre gondol, de a törvényellenes gnózisra is 
magyarázhatjuk a helyet. Emlékeztet Elisa b. Abujára 
és az Exod. r. XXX. 9. leirtakra (Kohel. r. l.s. versre). 

A gnosztikusok dualizmus-elméletéből önkényt kö- 
vetkezik a különbségtevés, hogy a jó és rossz más-más 
princzipiumra vezettetik vissza. Ez hangzik ki a tal- 
mudnak ama rendelkezéséből, hogy a ki azt imádkozza 
a A jók dicsérnek téged)), az már eretnekség (Megill. 25a). 
Természetes; mert kettéosztotta az istenséget, a jó em- 
berek egyoldalúan csak a jó princzipiumát illetik dicsé- 
rettel. A gnózis szerint a ((legfelsőbb istent)) csak a 
neki megfelelő pneumatikusok imádhatjuk. A Demiurg 
van a háttérben, a kit kizár a formula, mert ő az igaz- 
ság és szigor, nem a szeretet és jóság; tehát ő rá nem 
vonatkozhatik a jók dicsérete. Ugyanitt folytatólagosan 
találjuk : a ki azt imádkozza, hogy a madárfészekre is 
kiterjed az ö jósága "^"^, vagy a jóra említessék az ő neve, 

* A bűvészkedés jellemző volt akkoriban zsidókra és nem 
zsid(íkra egyaránt. L. jer, Szanli. 25b. 

** A madáríiókokat kimélő humánus bánásmódot elren- 
delő törvénye vonatkozik. (Deut. 22.6.). A vita tiltakozik a gnó- 
zis ellen, hogy más istenségtől ered az igazságos szigor (a zsidók 
Demiurgjától), és mástól (a ((legfelsőbb istentől))) az irgalom. 



Az IMIT Evkönyve 1901. 



11 



162 KECSKEMÉTI ÁRMIN 

azt elhallgattatják. Ez is polémia az egyoldalú jóság- 
theoria ellen. 

Ebbe az összefüggésbe tartozik a talmudnak abbeli 
magyarázata, hogy mért alkottatott ív/// ősember? 
Azért, hogy a ifinek ne mondhassák, sok istenség van. 
Mert ha akkor több ember teremtetett volna, mind- 
egyik más erkölcscsel, természettel, más-más istenségre 
vezették volna vissza származásukat: a jók a «legfel- 
sőbb istenre)), a törvény nélkül élni nem tudok a Demi- 
urgra, az állatiasak pedig az ősanyagra. Egy analóg 
hely (Midras Tehill. 24.4.) megint arról beszél, hogy az 
angyalok azért nem alkottattak meg mindjárt az első 
napon, nehogy a íni))ek azt mondhassák, Istennek segi- 
tői voltak. Gnosztikus polémia. 

A gnosztikusok tagadták a testnek föltámadását is. 
A talmudban erre vonatkozólag ezt olvassuk : Minden, 
a szentélyben használt benedikczió így végződött 
((Öröktől fogva)), de miután a minek ártani kezdtek és 
azt mondták, csak egy világ van, elrendelték ennek a 
formulának használatát « Öröktől fogva örökké)) (Ber. 
54a. jer. Ber. 12d). Ezzel akarták kifejezni a túlvilági 
létben való hitet, a gnosztikusok tagadásával szemben. 
A halhatatlanságról folytatott ////y/-vitákat találunk 
még Szanh. 91a. 91b. Ber. rabb. 14. fej. Sabb. 152b. 
Megjegyzendő, hogy a talmudnak itt közölt adata 
anakronizmus, mikor föltételezi a gnózisnak már a 
szentély idejében való létezését. A saját korabeli viszo- 
nyokat alkalmazza a múltra. A történeti igazság az, 
hogy ama vita a szadukeusok ellen irányul, kik szin- 
tén nem hittek a túlvilági létben. 

Egészen Karpokratesz iránya van jellemezve a mid- 



A MÍNEK (minim) 163 

rasban (Kohel. rabb. l.s-ra). Elbeszéli, hogy R. Jonatán 
mily veszedelemben forgott ; a fajtalan érzékiséget űző 
gnósztikusok magukhoz akarták csábítani, de ő elmene- 
kült. Péld. 1.14. versének czélzatos magyarázatával 
szerették volna hálójukba keríteni. A kicsapongó élet 
jellemző volt a gnózisban eltévelyedett Elisa b. Abu- 
jára is. Kohelet könyyét azért is akarták eretneknek 
nyilvánítani, mivel 11. 9 vers látszólag a hedonizmust 
tanítja (Kóhel. rabb. l.s-ra). 

Az érzékiség hozzátartozott némely gnósztikusok 
vallásgyakorlatához. Talán a házassági tilalmak (ara 
jót) fölötti elmélkedést ezért perhorreszkálja a talmud, 
nehogy ilyen eltévelyedéseket okozzon. 

Makó. Dr. Kecskeméti Ármin. 



EMLÉK. 



Gyermek valék. Lelkem pihent még 
Mint hó alatt az ifjú fa, 
Gondolatimnak méla csendjét 
Nem verte még fel Jehova, 
Anyányi szívem meg se érté 
A közös szenvedés sebét. 
Kinyíló szemem meg se sérté 
Az elnyomás, a bús, setét. 

S aztán pár szó üté fülem meg, 

Számomra üres, furcsa szó, 

S ez egy szó mindig visszacsengett : 

Zsidóemánczipáczió. 



11* 



Ífi4 r.KNKEI HENRIK 

Atyám ejté s mindenki mondta, 
Minden tekintet ragyogott, 
Ismétlém én is azt ujongva, 
Bár nem tudtam reá okot. 

S aztán később ... ott künn a téren 
Egyszerre láttam valamit : 
Egy épületnek csudaképeu 
Emelkedő nagy falait, 
S hogy kandin kérdezem atyámat : 
« Miféle házat raknak ott?» 
Arczán örömre vált a bánat 
S felelte : «Egy új templomot*). 

S aztán . . . betegség rabja lettem 
S kelletlen voltam és makacs, 
S hogy ott hevertem lázleverten, 
Haliam súgni e szavakat : 
«Már készen áll a zsinagóga! 
Csak takarítják a lomot ! 
A nagy rabbinus maga fogja 
Felszentelni a templomot ! » 

S egyszerre vágy nyilait szivembe 
Égőn, ellenállhatlanul, 
Milyen abban ki satnya, gyenge 
S hozzá gyermek gyakorta gyúl. 
((Atyám)) könyörgék «úgy-e arra 
A megnyitásra elviszel?)) 
«Igen» szólt ((ha Isten akarja 
És addig jó és ép leszel !» 

S e czéltól úgy fellelkesültem. 
Hogy valóságos hős gyanánt. 
Borogatást mosolygva tűrtem 
S nyelem a sok mediczinát : 



165 



Mire száz zokszó, száz Ígéret 
Nem birhatá daczos fejem, 
Csodás varázsa e reménynek 
Ráédesíté hirtelen. 

S valóban ott valék atyámmal 
A szép napon, szent ünnepen — 
S ha lelkem így a múltba szárnyal 
Megreszket minden idegem. 
Még most is emlékszem a fényre. 
Hallom a búgó orgonát, 
S a karnak megrázó zenéje 
Izgatva jár valómon át. 

Az «Elauhénu» zsolozsmái 
Szivem mélyen megilletek, 
S gyönyörrel haliám égbe szállni 
A kántor magas ihletét. 
S hogy körülhordozák a tórát 
Valami fenség megkapott, 
Látni véltem magát Jehovát 
Vagy lényiből egy darabot. 

S hogy a szent agg szószékre lépett 
S szava megzendült magyarul, 
S hevülni láttam ott a népet 
S hogy atyám forró könyje hull — 
Fajunknak mi a gyásza-búja, 
Mind mind átérzem egymagam, 
S hogy diadal jött a borúra 
Megértem büszkén, boldogan. 
Budapest. Lenkei Henrik. 



KKi MANDL BERNÁT 



A MAGYAKHONI ZSIDÓK TANÜGYE 
II. JÓZSEF ALATT. 

Általánosan elismert és leghivatottabb részről: kor- 
mányférfiak által is dicséröleg gyakran kijelentett tény, 
hogy a honi zsidó iskolaügy közoktatásunk igen fontos 
tényezője. Felekezetünk 500 nyilvános népiskolájában 
működő 1000 tanítója mindmegannyi lelkes munkás a 
nemzeti kultúra szellemi műhelyében ; minden iskola 
alapvető intézet a magyar művelődés terén. Az ország 
szívében úgy mint a határszéli megyékben fennálló 
zsidó iskolákban egyaránt lüktet a hazafias érzület, 
egy és ugyanazon lelkes szellem hatja át az államesz- 
mét plántáló nevelési munkájukat. És ezen kiváló 
hazafias működésük mellett iskoláink nem tévesztik 
szem elől a haladó pícdagogia vívmányait sem ; nem 
maradnak le annak folyton emelkedő színvonala alatt. 

Azonban szerencsés összhangzatban ezen feladatával 
híven teljesíti a zsidó iskola másik feladatát is. Seré- 
nyen dolgozik az Úr kertjében a felekezeti talaj meg- 
mívelése körül és midőn a hazának leendő hű polgá- 
rokat nevel, egyúttal azon is fáradozik, hogy vallásos 
tudattal biró hitközségi tagokat képezzen. 

Hogy a magyar zsidó iskola teljes odaadással ezen 
magasztos kettős hivatását szolgálja, ide s tova már 
negyven esztendeje ; azonban sokkal régibb keletű a 
honi zsidóságnak korszerű elemi tanügye. 

Múltjával visszapillanthat már egy 120 éves törté- 
netre, melynek gyökérszálai visszanyúlnak azon korba. 



A MAGYARHONI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 167 

melyben hazánk alkotmányának fejlődését egy nemes- 
szivü, de vasakaratú uralkodónak kormányzása erősza- 
kosan megakasztotta. Ugyanazon fejedelem, ki a ma- 
gyar nép boldogítására törekvő reformjaival hazánk 
belső nyugalmát annyira feldúlta, humanitásában arra 
is törekedett, hogy zsidó alattvalóiról leoldja a közép- 
kori rabszolgaság b/.kóit és ezen nemes törekvésének 
végrehajtására legjobb eszköznek vélte a zsidó ifjúság 
modernebb iskoláztatását. 

De míg a « kalapos király ))-nak nevezett fenkölt szel- 
lemű uralkodónak hazánkra vonatkozó összes intézke- 
déseit ok és okozati viszonyaikban a történeti irodalom 
nyomán világosan előttünk látjuk, addig felekezetünk 
művelődésére oly tetemes kihatással járt iskolai alko- 
tásait még mindig történeti homály fedi. 

A mit a II. József korabeli úgynevezett zsidó « nor- 
máliskolák »-ról tudunk, az — a hitközségeinkben 
régente uralkodó okirat-iszonynyal járó levéltári indo- 
lenczia folytán — mindössze csak egy két sovány 
mondaszerű hagyományos adat. ügy véljük tehát, hogy 
a hazai zsidó tanügy történetének némi szolgálatot te- 
hetünk, ha összegyűjtött adataink alapján e korszakra 
felekezetünk iskoláinak szempontjából is egy kis vilá- 
got vetünk. 

Szükséges azonban, hogy előbb még rátérünk a 
József császár előtti időkre is, mert önmegfeledkezés 
volna, ha nem a régibb zsidó iskolaügyből indul- 
nánk ki. 

Őseinknél azon tapasztalati igazság, hogy minden 
népnek és szűkebb értelemben minden felekezetnek 
művelődése és boldogulása csak a jól szervezett iskola- 



168 MANDL BERNÁT 

Ügytől függ, már több mint másfél évezreddel ezelőtt 
is jutott már érvényre. 

Az általános tankötelezettség rendeletét, melyet még 
a második templom lerombolása előtt Józsua ben 
Gamla hozott, vallási parancs gyanánt magukkal vitték 
a szétszóródás minden irányába, és bárhol telepedtek 
is le, első gondjuk mindig gyermekeik taníttatása, első 
intézményük mindenkoron az iskola volt. Hogy ezen 
iskolák főczélja a vallásos szellem fentartása és fej- 
lesztése volt, az nem zárta ki azt, hogy számot vetve a 
korszellemmel és a világi élet követelményeivel, álta- 
lános népműveltség elsajátítására is törekedjenek, sőt 
egyesek közülök, mint példának okáért Maimónides, 
Kasi, Iben Ezra, Immánuel Romi, Azarja de Rossi, 
Elia Levita stb. nagy hírűek lettek mint tudósok a vi- 
lági tudományok különféle terein. 

Csak azon korszakokban és országokban, melyekben 
a zsidók üldöztetése általánosabb lett, és ők ennél 
fogva elkülönített városrészekbe szorultak, fordultak el 
mindazon disciplináktól, melyek nekik sem anyagi 
hasznot, sem szellemi kapcsot a nem zsidó tudósokkal 
nem nyújthattak és kizárólagosan csak a theologiának 
éltek. Ott a ghettóban, a város zsidó rekeszében, a 
hova mint a világot megvető szerzetesek a kolostorba 
lemondással visszahúzódtak, idővel teljesen átalakult 
felfogásuk az életről. Kizáratván a nagy társadalomból 
és megfosztva a sociálís élvezetekből, kárpótlást ke- 
restek és találtak is a maguk alkotta vallási légkörben. 
Ily módon elvágták a korral és ennek szellemi törek- 
véssel való nexust, melyet eddig oly érdeklődéssel fen- 
tartottak ; egyoldalú lett világnézletük, és szellemi irá- 



A MAGYARHONI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 1 f)0 

nyuk ellentétbe jutott á gyakorlati élet követelmé- 
nyeivel. 

Természetes, hogy mind ennek folytán más alakot 
kezdett ölteni kultusz és oktatásügyük is. Vallásgya- 
korlatuk szertartás-hajliászattá és merő alakisággá fa- 
jult el; vallástudományuk pilpulistikus szőrszálhaso- 
gatássá ; paedagogiájiif: az előbbi két félszegségre való 
előkészítéssé. 

A gyermekek nevelése és tanítása, noha még mindig 
a szülők első kötelességeként szerepelt, psedagogiaelle- 
nes lett, és felvirradt — különösen Európa keleti 
részeiben lakó zsidók közt — a fonák chéderrendszer 
korszaka. Minden jött-ment külföldi talmudista,"^ ki- 
nek szép héber irása volt és tanítóságra áhítozott, 
iskolamester - - melammed — lett. ' 

Ritka volt ezek közt olyan tanító, ki a német vagy 
valamely más országos nyelv birtokában lett volna, 
még ritkább olyan férfiú, kit művelt embernek mond- 
hattak volna. Még a 'jobbmódú és tekintélyesebb zsi- 
dók között is hazánkban a múlt század közepe táján 
csak minden hetedik tudta nevét német, latin vagy gót 
betűkkel aláirni."^'"^^ 

Észszerű tanítási módszerről, fegyelemről, tanítói 
tekintélyről az elemi oktatásnál szó se lehetett és el- 

* Az 1735 — 38 tartott zsidó conscriptióbaii nóvszerint emlí- 
tett 6l2 zsidó tanító közül 43 külföldről származott ide. 
L. Bücliler Sándor. A magyarországi zsidó tanítók miiltjából. 
Magy. Zsidó Szemle 1894. 437. 1. 

** Az országos levéltárban őrzött 1755 január 14-ikén kelt 
és a türelmi adó ügyében kiállított okiraton levő 84 zsidó 
aláirás közt német csak 12. 



170 MANDL BERNÁT 

tekintve a vallásos érzelem ügyes ébresztésétől, annak 
következetes táplálásától, a talmud intenzív, de félszeg 
tanításától, nagyon szomorúak voltak az oktatásügyi 
állapotok egészen a múlt század utolsó negyedéig a 
magyar honi zsidók között ép úgy, mint külföldi hit- 
testvéreik közt is. 

Elődeink mentségére azonban sietnünk kell hozzá 
tenni, hogy akkor más felekezetűek közt is — még pe- 
dig nem csak Magyarországon, hanem a monarchiának 
úgynevezett intelligensebb részeiben is, mint pl. Cseh- 
országban és Sziléziában — szintoly szomorú nevelési 
viszonyok uralkodtak. 

Kindermann Ferencz, Csehországnak akkori legna- 
gyobb tanférfia a kaplitzi iskoláról írt jelentése"^ rá- 
illik korának bármely chéderére. «A gyermekek mind, 
kicsik és nagyok össze voltak keverve. Egynehányan 
azt akarták, hogy kenyeret hozzanak nekik, mások meg 
azt kívánták, hogy tejes ételt kapjanak. Hol kiszaladt 
az egyik, hol bejött a másik. Míg az egyik leczkéjét fel- 
mondta, azalatt a másik fecsegett ; a harmadik utána 
gagyogta vagy mormogta az elsőnek szavait. A tanítás 
csak gépies volt és oda irányult, hogy tele tömje a gyer- 
mekek fejét oly szókkal, melyekhez semmiféle fogal- 
mat nem kötöttek.)) Általános volt továbbá a panasz 
azon emberek csekély műveltségéről, kikre a gyerme- 
kek tanítását bizták. 

Mária Terézia, a nagy uralkodónő, lelkének egész 
melegével azon volt, hogy széles birodalmában az álta- 
lános oktatásügyi bajokon segítsen. Tanügyi bizottsá- 

* L. Helíert, 1). Gründnng d. österr. Volksschule I. 53. 1. 



A MAíiYAimONI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 171 

gokat hívott egybe, tanterveket dolgoztatott ki, hires 
psedagogusokat h;vott országába, új meg új iskolákat 
állitott fel, de az iskolai reformok jótékony áldásából 
a zsidók, kiknek művelődésével a királynő az irántuk 
való határtalan elfogultsága miatt vajmi keveset törő- 
dött, teljesen ki voltak zárva. Mily nagy lehetett kormá- 
nyának és az akkor/ papságnak rideg ellenszenve a 
zsidók közt azon időben amúgy is alig mutatkozó kor- 
szerű művelődési hajlam ellen, midőn 177()-ben a 
váczi püspök hallván, hogy az izraeliták Izsák községé- 
ben iskolát nyitottak, a helytartóságtól annak azonnali 
bezáratását kéri! A megejtett vizsgálat azonban kiderí- 
tette, hogy az odavaló zsidó gyermekek a saktertől csak 
héber nyelvet, héber irást és olvasást tanultak.^ 

Hosszú uralkodása alatt nagy birodalmában csak 
egyetlen egy triviális zsidó iskola létesülhetett, és ezt 
is csak életének utolsó idejében, 1776-ban, a liberális 
érzelmű és iskolabuzgó gr. Torres eszközölhette ki a 
görczi zsidó városrész számára azon indokolással, hogy 
a bécsi és gráczi piaczczal való sokféle összeköttetése 
miatt nagyon szükséges a külön zsidó iskola.^ 

Az uralkodónőnek közömbös, sőt rideg viselkedése 
a zsidók iránt, míg többi alattvalói iránt meleg érzés 
honolt szivében ; a klerikalismustól különösön akkor 
megint táplált gyanúsítások, melyekkel a zsidó vallásos 
iratokat az erkölcstelenség és esztelenség forrásaiként 
híresztelték ^ — holott ők épen ezekből erkölcsi és szel- 



^ Fináczy, A magyarorsz. közokt. története I. k, ^53. 1. 

2 Helfert, i. h. 407. 1. 

"" G. Wolf, Josef Wertheimer 164. 1. 



]TÍ MANDI. BERNÁT 

lemi erőt merítettek: — mindez még jobban elkeserí- 
tette üldözött eleinket és valószínűleg még mélyebbre 
terelte volna őket a ghettók sötét falai közé, ha észak 
felől, Németországból nem hatolt volna hozzájuk a 
polgári művelődésnek biztató és buzdító reménysugara. 
Mendelssohn, a zsidó Sokrates fellépése és működése 
ép akkor indította meg az addig dívó egyoldalú zsidó 
nevelési és tanítási rendszer átalakítását. Buzdítása 
folytán szervezték Berlinben 1778-ban az első kor- 
szerű iskolát, ugyanakkor szétküldte ((Alim Litrufa)) 
czíme alatt a pentateuchnak tiszta német nyelven írt 
próbafordításait és we két kulturmozzanat megadta az 
első lökést arra, hogy az európai zsidók gyermekneve- 
lési ügye jobbra forduljon ». 

Hazánkban is sok zsidó család, melyeknek amúgy 
is a német idióma volt a szellemi kapocs németországi 
hittestestvéreikkel való érintkezésre, érdeklődni kez- 
dett az új északi eszmeáramlat iránt és már barátsá- 
gosabb színben kezdték látni a nekik addig oly rideg- 
nek látszó világot és hogy gyermekeiket a kor szellem 
iránt fogékonyabbakká tegyék, a felvilágosodott és gaz- 
dagabb családok többé már nem annyira a Lengyel- 
országból ide szakadt ((melamed»)-ek közül, hanem 
inkább, a Morva-, Cseh- és Németországból származó 
talmudifjak közül keresték házitanítóikat, kik több- 
nyire Mendelssohn tisztelői közé tartoztak. 

Ámbár ezen ifjak Mendelssohn vallásbölcsészeti 
rendszerét alig ha teljesen átértették, mindamellett 
Mendelssohn és adeptusainak szelleme főképen ezen 
nevelők révén hatolt be a magyarországi zsidók széle- 
sebb rétegeibe, sőt itt-ott hazánk félreeső falvaiba is, a 



A MAGYARHONI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 1 73 

hol zsidók laktak. így olvashatjuk ezt Beér Péter autó- 
biográfiájában is "^ .... «Ezen idő alatt a zsidókra 
nézve bekövetkezett mind tudomány, mind politika te- 
kintetében a legnevezetesebb korszak, melyet politikai- 
lag József császár, tudományilag Mendelssohn idézett 
elő és mély a zsidó nemzetnél az eszmék teljes átala- 
kulását okozta. Még f z én távoleső falucskámba (Nád- 
szeg) is eljutott a hir róla; ott hallottam a pentateuch 
Mendelssohn- féle fordításáról. » 

Mendelssohnak korszakalkotó kulturális működése 
azonban csak akkor kezdett minálunk nagyobb arányú 
hatással lenni, midőn a gondviselés kortársaként olyan 
uralkodót állított a birodalom élére, ki mindjárt trónra- 
léptekor azon volt, hogy az üldözött és gyalázott népet 
emberi bánásmód által az állam hasznos polgáraivá 
tegye. Ezen fejedelem, a fenkölt szellemű II. József 
merész újításai közé felvette zsidó alattvalóinak foko- 
zatos polgárosítását és ezt annyi őszinteséggel és jóaka- 
rattal tette, hogy a zsidók, kik törekvésében egy jobb 
jövőnek hajnalpirkadását látták, eleinte feltétlenül 
nagy hálával és bizalommal voltak rájuk vonatkozó 
reformtervei iránt. 

* Moriz Herrmann, Lebensgeschiehte d. Péter Beér, Prag, 
1839. V. ö. 1. 

Péter Beér ugyanis ezen időben, 1780 körül egy előkelő 
zsidó házban a pozsonymegyei Nádszegen működött mint 
házitanító és nem Nagyszeken (a hogy Herrmann i. h. írja) 
sem nem Nagyszegen (a hogy Évkönyvünk 1896. 94. 1. irja) 
mert azon helyről az említett biográfiában adott adatok 
(magyar falu, felső Duna mellett) csakis a pozsonymegyei 
Nádszegre és nem a nyitramegyei Nagy szegre illenek. V. ö. 
Korabinsky és Fényes geográfiai szótáraival. 



174 MANDL P.KRNÁT 

A nemeslelkű császár mindenekelőtt azon volt, hogy 
módot nyújtson nekik arra, hogy önművelés által ké- 
pesek legyenek, a századokon át tartó üldözések és 
gyalázások által rájuk nevelt félszegségeket és ferde- 
ségeket magukról lehámozni. De nem is annyira a 
külső csiszolást, mint inkább a belső haladást, vagyis 
a zsidó gyermekek korszerű iskoláztatását tartotta leg- 
jobb eszköznek arra, hogy zsidó reformterveit megvaló- 
síthassa Magyarországon úgy mint birodalmának többi 
részeiben. Még mielőtt híres türelmi levelét (1781 okt. 
29-én) kibocsátotta, már ugyanazon évi május hó 18-án 
2692 sz. a. a magyar kanczelláriából kelt és a magyar 
helytartósághoz intézett leiratában "^ többek közt azon 
óhaját is fejezi ki «hogy a főzsinagogák mellé, a már 
fennálló iskolai igazgatóság útbaigazítása szerint a 
normális tanítási rendszer értelemben berendezett 
zsidó iskolák állítandók fel, a nélkül hogy a zsidók 
vallását és istentiszteletét valamiben bántanák. És 
nem csak azt engedné meg, hogy a már fennálló nyil- 
vános iskolákba a zsidók gyermekeiket küldhessék, a 
mihez voltaképen inkább kényszeríteni kellene, ha- 
nem ott, a hol szükséges az első években addig, a míg 
az iskolák meg nem erősödnék, rájuk a türelmi taksá- 
nak egy részét fordítaná*). 

A nehézkes bureaukratikus levélváltás azonban, de 
főképen az alkotmányt féltő helytartóságnak óvatos- 
sága a hazánkat illető császári intézkedések iránt, na- 
gyon meglassították a zsidó reformtervek keresztül - 

* Orsz. levélt. 2692—1781 és Marczali. II. József és kora 
II. k. 275. 1. Magy. Zsidó Szemle 1884 358. 1. 



' A MAGYARHONI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 175 

vitelét. A kanczellária és a helytartóság között ezen 
ügyben eltérő vélemények merültek fel. A helytartó- 
ság azt az alternatívát javasolta, hogy a zsidók kötele- 
sek legyenek, vagy normális iskolákat felállítani, vagy 
pedig gyermekeiket keresztény iskolákba küldeni; a 
kanczellária azonban nem tűrné a kényszert a keresz- 
tény iskolába való küldésre nézve, ellene van annak is 
hogy a zsidó gyermekeket külön padba ültessék és 
ajánlja, hogy testük jobb fejlődése végett fegyverforga- 
tásban is tanítsák."^ 

A császár, a kanczellária és a helytartóság közt folyó 
eszmecseréből leszűrt elvek jóformán még nem is öl- 
tötték rendeletnek alakját, midőn a magyarországi 
zsidók már neszét vették annak, hogy az osztrák zsidó- 
ságnak nagy része fel van izgatva II. József iskolater- 
vei ellen. Ez elvakult és fanatikus rabbiknak műve 
volt, kik a felállítandó korszerű iskolák hatásától, ki- 
vált pedig ezeknek a jargon ellen iránj^uló rendelteté- 
sétől szent vallásukat féltették.">^->^ 

A lajtántuli hitfelek ezen magaviselete a gyanakodás 
és bizalmatlanság magvát hintette a magyar zsidók 
szivébe is, kik amúgy is az ősi alkotmányt és anya- 
nyelvüket féltő elégedetlen magyarok magatartása által 

* Hock, Der österr. Staatsrath 378. 1. 
** Meg Németországban is vonakodtak eleinte itt-ott a zsi- 
dók, gyermekeiket nyilvános iskolába küldeni. így midőn 
1778-ban a liberális dessaui fejedelem megengedte, hogy az 
általa felállított Pliilantropinumba zsidó tanulókat is felvehes- 
senek, nem akadt zsidó, ki ezen engedélylyel élni akart. 
L. Mendelssohn levelét Csempéhez, a dessaui philantropinum 
tanítójához, a «Sammler)) 1784. óv szeptemberi füzet mellék- 
letében. 



176 MANDL BERNÁT 

felbátorítva, szintén idegenkedni kezdtek a császár jóin- 
dulatú szándékaitól. 

Mendelssohn, értesülvén az osztrák-magyar zsidóság 
közt terjedő elégületlenségröl, felszólította barátját, 
Wessely Hartv^igot (Herz Wesel), ki kitűnő héber író 
volt, hogy a felizgatott kedélyeket lecsillapítsa, és e 
férfiú csakhamar megírta és szétküldte 1782-ben igen 
megnyugtatólag és békítőleg ható remek héber stilusii 
«Divre Solaum Veemeszo czímű röpiratát, melyben 
József császár újításait, különösen iskolai reformjait 
figyelemre és megszívlelésre ajánlotta. 

Az első zsidó iskola, melyet II. József alatt hazánk- 
ban a kor szellemében felállítottak, a sopronmegyei 
Nagy-Marton zsidó hitközségének úg} nevezett «német 
iskolája)) volt, melyhez 1782-ben a már fent említett, 
később oly híressé lett prágai paedagogus: Beér Péter 
került. 

Ámbár nem sikerült ezen iskolának valamely hiva- 
talos nyomára akadnunk, mégis van okunk azt hinni, 
hogy a nagymartoni zsidóknak ezen iskolája teljesen a 
kor szellemében működött, miután annak vezetője «a 
koronás emberbarát)) reformterveiért rajongó Beér 
Péter, mielőtt nagymartoni tanítói állását elfoglalta, 
két évig Bécsben egy müveit zsidó családban mint ((in- 
formator)) volt alkalmazva és ott Sonnenfels József 
udvari tanácsossal is megismerkedett. Ezen kívül Nagy- 
Marton akkor, úgy mint Kismarton és Pozsony a leg- 
intelligensebb zsidó községek közé tartozott, mivel 
Bécshez való közelsége miatt tagjai az ottani piaczczal, 
és így közvetve az uralkodó modern eszmékkel is köze- 
lebb és fogékonyabb érintkezésbe juthattak. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 177 

A fenntemlített hosszadalmas jegyzékváltás, melyet a 
zsidók reformügyében az udvari kanczellária és a hely- 
tartótag közt fenforgó véleményeltérés okozott, elvégre 
az 1783 márczius 31-én 182S. sz. a. kiadott zsidó- 
rendszabályzatban, vagyis a Sistematica (jentis Judai- 
cae regulatio-hsin jutott végérvényes kifejezésre. Ezen 
terjedelmes, a honi zsidók polgárosítására nézve kor- 
szakos rendeletnek 1 I'í. III. V. (a. b. c. d. e. f. g. h. i. k. 
(1. 2. 3. 4.) 1. (3. 4. 5.) jelzésű szakaszaiban sok beható 
és fontos intézkedést tartalmaz a zsidó gyermekek is- 
koláztatásáról, tanítóiról és a zsidó ifjak felsőbb tanu- 
lásáról. 

Minthogy ezen szakaszok mindeddig magyar fordí- 
tásban még nem jelentek meg, talán nem végezünk 
fölösleges munkát, ha e mulasztást a következő sorok- 
kal pótoljuk : '^ 

II. Hogy a zsidó ifjúságnak kellő alkalma legyen a 
tartományokban uralkodó nyelvek megtanulására, se- 
gédkezet kell nyújtani ezen nemzetnek arra, hogy a 
normális tanrendszer szerint berendezendő iskolákat 
állíthasson magának. 

III. A császári királyi felség különös kegye folytán 
megengedtetik nekik, hogy a bárhol fennálló nyilvá- 
nos nemzeti iskolát meglátogathassák. 

V. Minthogy a felállítandó zsidó iskolák új intéz- 
ménye bármely tartományban a zsidók ismeretes meg- 
átalkodottsága és a velük született elfogultság miatt 

1 L. Magyar Zs. Szemle 1896. 368. 1. és főv. Ivlt. 1783/6241. 
^ Kivonatos fordításunk alapjául az említett folyóiratban 
dr. Büchler Sándor közölte latin szöveget használtuk. 

Az IMIT Évkönyve 1901. 12 



17.S 



nem fog nehézségek nélkül szűkölködni és így tehát a 
kir. tanulmányi főigazgatók részéről kétségtelenül kü- 
lönös figyelmet és felügyeletet igényel ; ezenkívül még 
előrelátható, hogy az intézmény keresztülvitelénél az 
ezen iskolákra szükséges költségalap előteremtése és biz- 
tosítása nem csekély nehézséggel és sok kellemetlenség- 
gel is fog járni ; ennélfogva ezen nehéz munkának első 
nehézsége között arról kell gondoskodni, hogy akármely 
kerületben, még pedig : 

a) oly helyen, hol a zsidók nagyobb számban lak- 
nak — mely helynek kiválasztása azonban az illető 
tanulmányi kerület főigazgatójának átengedtetik, — 
egy zsidó főiskola (Capitalis schola Judaica) behozandó. 
Azonban tekintettel arra, hogy egyik-másik tankerület- 
ben igen sok, számos családból álló, egymástól messze 
eső zsidó községek vannak, melyek ifjúsága számára 
egy iskola alig lenne elegendő, úgy teljesen a tanul- 
mányi főigazgatók belátására és Ítéletére bízatik : váj- 
jon a körülményekhez képest hol és hány iskola állí- 
tandó fel. 

h) Előrelátható, hogy a rítusát nem hagyó zsidó 
nemzet a normális iskola (gymnasii normalistici) létesí- 
tésére a legtöbb helyen alig fog segédkezet nyújtani : 
ennélfogva minden aggályuk eloszlatására és az iskola 
létesítésére való nagyobb serkentés czéljából a rabbi- 
nusoknak és elöljáróknak királyi parancs folytán meg- 
hagyatik, hogy ezen kegyesen kibocsátott Sistematica 
regulatio templomban való kihirdetése után őket ennek 
szükséges és becsületes betartásáról meggyőzzék, külö- 
nösen az iskolákban tanítandó dologra nézve. 

(') Annak meghatározása, hogy azon intézet hány 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDüK TANÜGYK II. JÓZSEF ALATT 170 

osztályból és hány tanítóból álljon, egyelőre függőben 
marad. 

(I) Kétségtelen, hogy a zsidó nép számára létesítendő 
ezen iskolákban főképen az e tartományokban divó 
német, magyar vagy szláv nyelvek, valamint számtan 
és más bármely vallású embereknek hasznos tárgyak 
tanítandók, melyeket a keresztény nemzeti iskolákban 
is tanítani kell. 

A mi azonban azt illeti, hogy azon iskolákban a 
nyelvoktatás mikép osztandó be, az majd az illető he- 
lyen határoztatik meg. 

e) Minthogy minden, a mit a nemzeti normális isko- 
lákban tanítani szoktak, azon közös czéllal bír, hogy 
bármily vallású és felekezeti embernek és így a zsidók- 
nak is hasznára váljék, azért, valamint a katholikus, 
azonképen minden más vallású iskolánál is — a be- 
hozandó egyöntetűség végett, valamint a végett is, 
hogy az iskolai könyvek szaporítása által a tanulmá- 
nyi alapnak jelentékeny kiadásokat és fölösleges kárt 
ne okozzunk — a legfőbb törekvés és igyekezet arra 
irányítandó, hogy minden vallású nemzeti iskolának 
szolgáló profán tankönyvből teljességgel mindaz ki- 
hagyandó, a mi bármi módon a vallásra vonatkozha- 
tik, hogy így az összes nemzieti iskolák számára irt tan- 
könyvek egyformák legyenek. Ha a mondottakat te- 
kintetbe veszik és végre is hajtják, úgy ezek a zsidó 
iskolákra is alkalmazandók és minden könyv oly mó- 
don szerkesztendő és átalakítandó, hogy a zsidó isko- 
lákban is használhatók legyenek. 

A mi azután a zsidó vallás tanítását illeti, hogy ezen 
nép egyik részében az újonnan létesítendő iskolák 

12* 



180 MANDL BKRNÁT 

folytán mutatkozó bizalmatlanságot és gyanakodást 
eloszlassák és bennük bizalmat és hajlandóságot ger- 
jeszszenek arra, hogy mindjárt az első esetben nagyobb 
kedvvel, minden ellenszenv és idegenkedés nélkül több 
tanuló jelentkezzék — megengedtetik, sőt meghagyatik 
a zsidó községeknek, hogy valamint a keresztény nem- 
zeti iskolákban a katekismus számára a tanulmányi 
szabályzat értelmében bizonyos napok és órák álla- 
píttatnak meg, azonképen gondoskodjanak ők is az ily 
módon felállítandó iskoláik részére a vallástanításra 
alkalmas tanítókról (a költségek erre csakis a zsidó- 
gyermekek szüleitől szedendők be) még pedig azon 
czélból, hogy azon órákban, melyek alatt a keresztény 
nemzeti iskolákban a katekizmust tanítják, az új zsidó 
iskolákba járó öszszes zsidó tanulókat is a zsidó dog- 
matikában és vallásban tanítsák. Azonban tiltva van, 
hogy az iskolai órákon kívül zsidó tanulókat még az 
iskolai időn túl is egybegyűjtsek. Különben a hitokta- 
tás, ámbár az extern tantárgyakhoz tartozik, minden 
zavar és félreértés kikerülése végett a nemzeti iskolák 
igazgatóságának rendeltetik alá. 

f) Legalább kezdetben és az első években ez új intéz- 
ménynél csak keresztény tanítók alkalmazandók. De 
minthogy kell, hogy idővel zsidó tanítókat alkalmaz- 
zanak, szükséges, hogy ezek az olvasásban, írásban és 
számtanban keresztény p^edagogusok által nyerjenek 
oktatást. 

Hogy a tanításban teljes egyöntetűség legyen, a ke- 
rületi tanfelügyelők által nekik meghagyandó, hogy ne 
merjenek a normális módszer szerint tanítandó tár- 
gyakkal, melyeknek előadására alkalmazva lettek, más 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 181 

ide nem tartozó tárgyakat, avagy magát a zsidó vallást 
összekeverni, miután ennek tanításával úgy is külön 
rendes tanító bizatik meg. 

Hogy ennek a rendeletnek pontosan eleget tegyenek, 
ugyancsak a kerületi felügyelök serén}/ en vigyázzanak 
arra, nehogy különben ezen nemzetnek vele született 
furfangossága által az újonnan létesítendő iskoláknak 
ő felsége által kegyesen kitűzött czélja igazi és helyes 
irányától eltereltessék. 

g) Minthogy azokat, kik a zsidó iskolákban való taní- 
tásra hivatva vannak, a normális tanmódszerre előké- 
szíteni és tanítani kell, a zsidó községek által tanítóknak 
javaslatba4iozott férfiakat a nemzeti iskolai felügye- 
lőknek kell kiválasztaniok, miután megelőzőleg a köz- 
ségeket figyelmeztették, hogy ennél nem annyira a 
tanítási képességre, mint inkább az előbbre való eré • 
nyékre legyenek tekintettel és ezekben biztosak is 
legyenek. 

Nehogy azonban a zsidóktól szokott tétovázás ezen 
intézkedés hatását kijátszsza vagy megakadályozza, a 
törvényhatóság utján meghagyassék nekik, hogy minden 
tanulmányi kerületnek községeiből két havi határidő 
alatt az illető nemzeti iskolai kerületi felügyelöknek 
névsz érint legalább 3 olyan személyt jelöljenek, kik a 
tanítói tisztségre alkalmasak lehetnek. A megnevezett 
egyének azután a legközelebbi prseparandiákba külden- 
dők, hol a tanítói ügyességet kellőképen elsajátít- 



h) Teljes szabadságában áll a zsidóknak, hogy a 
keresztény iskolákat látogassák és iskolájuknál csak 
azon esetben alkalmaztatandók a türelmi adó aránya- 



IS2 MANDL BERNÁT 

ban kivetett költségből fizetett keresztény tanítók, ha 
a zsidók elmulasztják a két havi határidőn belül alkal- 
mas tanitój élőiteket javaslatba hozni, avagy pedig a 
szomszédos praeparandiába küldeni. A hol pedig zsidó 
iskolákhoz a normális tanmódszerben jártas zsidó- 
tanító alkalmaztatik, ott annak fizetése nem többé 
zsidó módra, esetről- esetre a körülmények szerint, az 
alkalmazandónak nagyobb vagy kisebb ügyességéhez 
mérten állapítandó meg. 

i) A mint már fent h) alatt érintve lett, a rabbik és 
elöljárók kötelesek a zsidókat a nemzeti iskolák felállí- 
tására serkenteni és tőlük minden kétséget, félelmet, 
elfogultságot, gyanúsítást és előítéletet távol tartani. 
Mindamellett, hogy az iskolák iránt a zsidó községek- 
ben nagyobb bizalmat gerjeszszenek, a keresztény taní- 
tók választásánál fölötte óvatosan és minden mellék- 
tekintet nélkül eljárandó, nehogy a zsidók itt-ott elfo- 
gult vagy rossz tanácsok következtében azon tanítók 
választásánál olyan lépésekre ragadtassanak, melyek 
az iskolák ellen és így a legfelsőbb királyi ajándék 
ellen is irányulnak. 

k) A mi azt illeti, hogy a zsidók akaratjuk ellenére 
kényszerítendők, hogy gyermekeiket az újonnan fel- 
állítandó iskolákba küldjék, hogy így a zsidó j argont 
minél gyökeresebben megszüntessék, a következő esz- 
közök alkalmazandók : 

1. Azon helységben, a hol a fent jelzett módozatok 
szerint zsidó iskolának létesítése elrendelve lett, a zsidó 
tanítóknak minden magántanítás szigorúan tiltva van ; 
ennélfogva olyan helyen minden tanító, akár nyilvá- 
nos akár magántanító, a zsidógyermekek külön tanítá- 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 183 

sától a helyi hatóság részéről sújtandó büntetés terhe 
alatt eltiltandó. 

2. A megállapított és a kihirdetés keltétől számí- 
tandó négy évi határidő lefolyása után mindazon zsidó 
tanítók, akár magán, akár nyilvános tanítók, kik a ke- 
rületi nemzeti iskolafelügyelő előtt valamely keresz- 
tény vagy zsidó iskolaigazgatóság által kiállított hiteles 
bizonyítványnyal igazolni nem tudják, hogy a normális 
módszerben és a tantárgyak ismeretében való jártasság- 
gal birnak, még az olyan helységekben is, a hol semmi- 
féle zsidó iskola nem létesítendő, a keresztény iskolai 
tanítást illető szabályzat értelmében a zsidó tanulók 
tanításától eltávolítandók és szigorúan eltiltandók. 

3. Szintúgy a hosszabb, 10 évi határidő lejárta után 
a zsidók közül senki, ki életének 25. évét még el nem 
érte, iparűzésre, bérletre, vagy nagykereskedésre (ne- 
vezetesen gyapjúval, borral, dohánynyal, gabonával 
stb. a miben t. i. a nekik rendelkezésre álló eszközök- 
nél fogva kiválnak) a legszigorúbb büntetés terhe alatt 
ne bocsátassék, ha az illető valamely keresztény vagy 
zsidó nemzeti iskolaigazgatóság által kiállított hiteles 
bizonyítványnyal nyilvános hatóság előtt bebizonyítani 
nem tudja, hogy ő valamikor vagy zsidó, vagy keresz- 
tény iskolát látogatott és ott a kellő tanításban ré- 
szesült. 

4. Minden helyen, hol zsidó nemzeti iskola bevezet- 
tetik, a helyi zsidó községhez tartozó összes gyermekek, 
kik a hatodik évet már elérték, az iskolai és helyi 
hatóság emberei által összeirandók és a helyi zsidó 
iskola látogatására kényszerítendők ; ezen rendelet 
ellenére cselekedő zsidó szülők a nemzeti iskolákról 



|(S4 MANDL BKIINÁT •> 

szóló rendeletben megállapított büntetések alá esnek. 
Ne hogy pedig 

l) ezen kedvező időben megindult iskolák boldogu- 
lása és az ebből várható haszon a beállható akadályok 
folytán kérdésessé váljék vagy pedig teljesen megszűn- 
jék, a nemzeti iskolai felügyelőknek az illető kir. ta- 
nulmányi főigazgatók által meghagyandó, hogy ezen 
új iskolákra különös figyelemmel legyenek és azokat 
időszakonként meglátogassák; hogy időről-időre, ne 
vezetésen pedig minden féléven belül a felsőbb ható- 
ságok útján a királyi helytartótanácsnak ezen új inté- 
zetek haladásáról és fejlődéséről, valamint az iskolába 
járó gyermekek számáról, magaviseletéről és szorgal- 
máról — a hogy ez keresztény iskolákról történik — 
rovatos kimutatásokat felterjeszteni el ne mulaszszák. 

3. A keresztény iskolákat látogató zsidó gyermekek- 
kel Magyarországon épen úgy kell bánni, a hogy ez a 
bécsi iskolákban történik, ezen czélból a német örökös 
tartományokban levő gymnasiumokba járó zsidókra 
vonatkozó szabályrendelet a szükséges eljárás végett 
kegyesen közöltetni fog. 

4. felségének kegyes akaratja, hogy az iskola-alap 
megszerzése végett jóakaró és minden kényszertől ment 
szerződés köttessék és hogy ily módon, minden meg- 
engedett kényszereszköz mellőzése által, az ügy kelle- 
metlen oldala távol tartassék ; a szerződésről, valamint 
az oly módon létesítendő iskola szükséges pénzalap- 
járól gyorsabb elintézés végett kellő időben ide jelentés 
felterjesztendő, a miért szükséges lesz, hogy az iskola- 
alap az illető közhatóságok által a zsidó községek meg- 
hallgatása után két hónapon belül javaslatba hozassék, 



A MA(iYAi;Ol!S/.\(4I ZSIDÓK TANÜGYK II. JÓZSEF ALATT 185 

az illető kerületi tanulmányi főigazgató által felül vé- 
leményeztessék és minderről a két havi határidő letelte 
után ide jelentés felterjesztendő. 

5. A fővárosokban, hol egyetemek vannak, a tehet- 
ségesebb zsidókat sem a magasabb iskolákból, sem 
valamely tanulmányból (a theologiát kivéve) kizárni 
nem szabad, még kevésbbé oly nehézségnek alávetni, 
mely által a zsidók az országos törvények és a kegyes 
rendeletek szellemének ellenére a magasabb iskolák 
látogatásától visszatartatnának. Ez azon reményre 
jogosít, hogy így ezen nemzet a császár kegyes szán- 
déka szerint erkölcsi művelődése végett jobban taní- 
tassék arra, hogy a magasabb tudományokat is elsajá- 
títhassa. 



A zsidók művelődésére czélzó császári gondosko- 
dásra mi sem vethet szebb világot, mint épen ezen 
regulatio systematicának beható és kimerítő intézkedése 
a zsidó ifjúság korszerű iskoláztatása iránt. És ámbár a 
zsidók tulajdonságáról itt-ott némely passus nem igen 
hízelgőén szól, az egész rendeletből mégis annyi jóaka- 
ratú meleg érzés sugárzik ki, mintha azt egy atyailag 
gondoskodó szív sugalta volna. 

Csakhamar foganatja is mutatkozott II. József ezen 
nemes törekvésének, mert már négy hónappal később, 
augusztus 8.-án a pozsonyi hitközség megnyitotta 
keblében az első nyilvános zsidó nemzeti iskolát."^ 

A megnyitás aktusáról az első magyar újság, a levelek 

* L. Pressburger Zeitung 13. Aug. 1783. 



J8fi MANDL BERNÁT 

alakjában megjelenő ((Magyar Hírmondó » 1783-iki év- 
folyamának 508. lapján ekképen referál : 

((Tegnap egy hete — a levél Pozsonyból, Kisasszony 
havának 16-ról van keltezve — Mlgs Balassa- Gyarmathi 
gróf Balassa Ferencz Excellentiájának, mint a tanu- 
lás dolga kir. főigazgatójának rendeletéből a zsidó nem- 
zetnek javára is nyilván iskola nyittatott. Főtisztelendő 
Schober eTános kanonok úr a nemzeti oskoláknak kirá- 
lyi inspektora, ezen alkalmatossággal mondott hathatós 
beszédében szívére adá a zsidó közönségnek ama szo- 
ros kötelességet, melyet ily nagy jótéteményért tenni 
tartozna hozzá oly kegyes atyjához, az ország fejedel- 
méhez. Erre egy rabbi szólla az egész közönség nevé- 
ben, hálálván az elvett jótéteményt és buzgó fohász- 
kodásokat küldvén fel az égbe ahhoz, kinek hatalmában 
vannak minden fejedelmek. Melyre az egész Synagoga 
monda nagy szóval : Ámen ! » 

A pozsonyi zsidó hitközség azon időben számra úgy, 
mint tekintélyre nézve az első volt az országban és he- 
lyesen felfogott hivatásának tudatában, a császári ren- 
delet kihirdetése után elodázhatatlan kötelességének 
tartotta legnagyobb erejének kifejtésével a többi közsé- 
geknek jó példával elölj árva, saját, valamint a környék- 
beli községek ifjúsága számára két tehetséges tanítóval 
ellátott iskolát felállítani.-^' 

Azonban ezen szép becsvágygyal megalapított úttörő 
iskola fennállásának első három évében való működé- 



* L. Országos levéltár sehol, nation. 38325/786. sz. a. a po- 
zsonyi hitközségnek 1786 aug. 31-ről keltezett folyamodványát 
a helytartósághoz. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 187 

séröl nem sikerült adatot beszereznünk. Csak 1786-ból 
ránk maradt két félévi jelentés,^ melyek az akkori po- 
zsony -kerületi nemzeti iskolai felügyelőségtől származ- 
nak, ad megint hírt róla, és e két irat — hála a bureau- 
kratikus pedanteriának — elég anyagot nyújt nekünk 
arra, hogy azon iskoláról magunknak hű képet alkot- 
hassunk. 

Ugyanis megtudjuk belőlük : 1. Hogy az iskola 
Beleczky Pálnak, a várhegyen álló házában volt elhe- 
lyezve. 2. Hogy igazgatója Wenger Ferencz, a pozsonyi 
tankerületnek nemzeti iskolai felügyelője volt. 3. Hogy 
az iskola két osztályból állott és két tanítója volt.^ Az 
első osztály tanítója volt : Salamon May er, «egy buzgó, 
ügyes és erkölcsös életű férfiú, ki ajánlásra méltó; 
csak kiejtése rossz o-"^; a második osztály tanítója volt: 
Offenbach Herz Salamon, ki ((szintén buzgó, felvilágo- 
sodott, erkölcsös magaviseletű és németül, valamint 
egy kicsit fraiucziául is tudó férfiú »-nak mondatik. 
Mindkettő már 3 év óta, tehát az iskola megnyitása óta 
működött Pozsonyban. A tanulók száma az első osz- 
tályban 32, a másodikban 23. A kilépett tanulók közül 
az egyik a gymnasiumban folytatta tanulását, a többiek 
a kereskedői pályára léptek. 

1 U. o. 27819/1786 és 46321/786. 

^ Kettőnek kivételével a többi pozsonyi iskolák is mind 
csak kétosztályúak voltak. 

^ Utolsó megjegyzés nem gáncsképen volt mondva és csak 
valami beszédszervi hibára vonatkozhatik, mert Wenger fel- 
ügyelő sok nem zsidó tanítóról, lia gáncsolni akart, egész más 
epithetonnal élt, mint példának okáért : «a tanulók ellen 
vad, felébb valókkal szemben rossz indulatú)), mást ((rövidlátó- 
nak és kicsit hülyének)) mond és így tovább. 



188 



MANDL BERNÁT 



l)c az iskola szellemi beléletébe is enged pillantást 
vetnünk e két hivatalos jelentés : 

Megtudjuk belőle, hogy milyen tantárgyat hány órá- 
ban tanítottak, még pedig : 



az első osztályban: 

A betűk ismerete, betűztetés és olvasás 

Latinbetűs szöveg olvasása .,„ 

Iskolatörvények ismertetése ,., 

írás , 

A három tabella ,„ ,. ' 



8 óra 
1 » 

1 » 
3 » 

2 » 



a második osztályban: 

A német és latin betűs kéziratok olvasása 1 

Olvasókönnyv .,- „ „ .„ 3 

írás (német folyó, irodai és latin irás) „, 4 

Német dictando ,„ „, 1 

Német helyesirástan és szószármaztatás («Wort- 

forschungw), „, , l 

Polgári ügyiratok „, ,„ „„ 1 

Számtan ,„ ,„ „„ . „, ,„ 3 



Vallástani tárgyak, a mint látjuk, e jelentésekben 
nem szerepelnek, minthogy a systematica regulatio 
e) pontja szerint a vallásoktatás a zsidóknak autonóm 
belügyéhez tartozott. 

Azonban mindamellett, hogy az első nyilvános zsidó 
iskola e hivatalos jelentés szerint a hozzáfűzött vára- 
kozásnak annyira a mennyire megfelelni látszott, 
további fennállása mégis már 1786-ban kétessé vált és 
csak a hatóság erélye tartotta azt még továbbra is fenn. 

A pozsonyi hitközség ugyanis ezen időben igen nyo- 
masztó pénzügyi viszonyok közt élt. A hitközségi tagok 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 1 <S9 

keresete, úgy mint az egész város jövedelme általában 
az országos főhivataloknak Budára való áthelyezése 
folytán tetemesen megcsappant ; a nemzeti iskola fen- 
tartása évenkint körülbelül 700 frtnyi terhet rótt rájuk, 
minthogy nem volt megengedve, hogy a tanulók után 
iskolapénzt szedjenek. 

Ezen körülményekre támaszkodva a hitközség két 
folyamodványban (178b aug. 31-én és 178G decz. 52-én)i 
a helytartósághoz azon kérelemmel fordult, hogy vagy 
mentsék őket fel a második tanító köteles tartása alól, 
vagy pedig adjon az állam nekik iskolájuk fentartásához 
évi segélyt. A helytartóság csak azon esetben akart az 
egyik tanító elbocsátásába beleegyezni, ha a zsidók 
gyermekeiket keresztény iskolákba küldeni hajlandók 
lesznek, mire megint a zsidók ráállani nem akartak. 
De úgy látszik, ezt maga Prónay, a pozsonyi tankerü- 
letnek akkori főigazgatója sem kívánta, mert azt java- 
solta, hogy engedtessék a hitközségnek, hogy az idegen 
gyermekektől mérsékelt tandíjat szedhessenek. A hely- 
tartóság ezt sem engedte meg és felszólította a megyei 
törvényhatóságot, hogy buzdítsa a zsidó városnegyed 
földesurát a zsidó iskola fentartásához való hozzájáru- 
lásra. Hogy adott-e gr. Pálffy, a pozsonyi zsidók patró- 
nusa, valamit védenczei kultur intézetének javára, vagy 
nem, erről az akták nem szólnak, de valószínű, hogy 
nem adott, valamint hg. Eszterházy, mint földesúr és 
védnök sem akart uradalmi területén létesítendő isko- 
lák fentartásához hozzájárulni.^ 

^ Orsz. Ivlt. sehol, nation 1786 38/325. és 1786/2085. 
2 Orsz. Ivlt. 1787, 37413/2796 és 44916;3350. 



190 MANDL BERNÁT 

1790 ÓS 1791-ben a hitközség újból folyamodott a 
feloszlatásra való engedélyért/ de most is a hatóság 
erélyesen megtagadta és az iskolaszerződés szigorú be- 
tartására utasította. 

Sajnos, mindez nem tartóztathatta többé fel az is- 
kolának visszaesését a chéder színvonalára, melyen 
11. József halála után hullámszerű sülyedéssel még egy- 
nehány esztendeig tovább tengődött,^ míg romjaiból 
1820-ban a pozsonyi haladók ((primár-iskolá»-ja és 
1825-ben az orthodoxok újabb iskolája új életre nem 
kelt. 

Mielőtt most áttérnénk Pozsonymegyében ezen kor- 
szakban felállított többi zsidó iskolákra, hadd mutas- 
suk előbb be felekezetünk egy másik iskoláját, mely 
keletkezésre nézve a második volt az országban és 
melyről szintén több adat áll rendelkezésünkre. 

Ez az ó-budai zsidó nemzeti iskola. 

Pozsony után Ó-Buda volt azon időben hazánk leg- 
népesebb és legtekintélyesebb zsidó községe, melyben 
sok intelligens család lakott. Ezeknek góczpontja a híres 
Oesterreicher család volt, melyből az akkor 28 éves 
dr. Oesterreicher Manes orvos származott, ki Magyar- 
országon az első zsidó volt, ki honi egyetemen doktora- 
tust tett (1782 febr. 21.). 

Az ó-budai hitközség az ország szívében és az új 
fejlődésnek induló Buda -Pest testvérvárosok mellett 
feküdvén, akkor egyáltalában hivatva volt arra, hogy 

^ U. o. 28764/1790 és a 9136/1791. 

'■^ 1811-ben a várhegyen álló zsidó iskolának 29 fiii tanulója 
volt Bendiener Móricz tanító alatt. 



A MAGYAROTÍSZÁai ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT tí)l 

a modernebb zsidó művelődésnek jegeczedési pontja 
legyen. 

Sok tehetősebb család gyermekeik tanítására művel- 
tebb házi tanítókat fogadott és ezek közt volt egy- 
néhány olyan is, ki hatóságilag bizonyított tanképesítés- 
sel bírt. 

Két ilyen tanítói oklevelet, egy németet és latint, 
minthogy a legelsők közé tartoznak, melyeket hazánk- 
ban zsidók szereztek, közlünk itten in extenso : 

I. 

Orsz. Ivlt. sehol. nat. 20857. 

Endesgescliriebene bezeugen, dass der Jude Schlesinger 
Hirschl diireb zwei Monate dem öffentliclien Unterricht der 
Práparandie in der Hauptnationalschule zn Pressburg fleissig 
beigewolint, in der Lehrart und den ordentlichen Lehrgegen- 
stánden giiten Fortgang gemacht hat. 

Pressburg, 5. August 1-788. 

Joliann Schoher m. p. Ignatz v. Wenger m. p, 

Domherr u. Oberaufseher der Nationalschulendirektor, 

Nationalschulen im Press- Prápar. Prof. 

burger Bezirk, 

II. 

Orsz. Ivlt. sehol. nat. 14766. 

Lecturis salutem a Dominó. ' 

Discessurus a nobis Jacobus Saje Beér liaebreus Jaurino 
oriundus vitae apud nos acta? studiorumquae suorum testes 
expetiic Litteras, cujus postulato annuentes testamur eum in 
hoc praeparandorum ad magisteria seholse regiae Budensi eo 
conatu et progressu cursum hiemalem exantlavisse, ut : 

In condiseenda Methodo primae 

In ortho- et calligraphiae germaniae linguae se- I ^ ^ » ^ 
eundíi' I a-^ S Sí 

In Arithmetica secund» 



105 MANT)T. BERNÁT 

Qiiod morum disciplinam et j)rol»itateni coiicernit se legí- 
bns honestatis accomodavit. Iii (juoriim fidem has eidem 
testes Litteras manu propria subscriptas et publico officii 
sigillo munitas dedimus. 

BudöB, die 20 mens. április A. 17S4. 

Jüsephus Erdélyi m. p. L. S. Leopold Tábor in. p. 
Scbolar. Nation. Inspector Biid. scholae primariae nationali.s 

Ese. Director et canditatí)- 
riim ad magi steria prof essor. 

Az ó-budai zsidók értelmisége és a pozsonyi zsidó 
nemzeti iskolájának példája, nem kevésbbé a budai 
iskolahatóságnak sürgetése, mely restelhette, hogy a 
cameralis területen virágzó hitközség még mindig a 
császári rendeletnek megfelelő tanintézet nélkül szű- 
kölködik : mind e körülmények rábírták az ó-budaiakat 
arra, hogy csütörtökön 1784 június 17-én nagy ünne- 
pélyesség mellett az úgynevezett «Gemeinmüller»)-féle 
kamarai épületben iskolát nyitottak, miután ezen házat 
Jeszenowsky Sámuel praefectus beleegyezésével iskolai 
czélra átalakították. Az ünnepélyes megnyitó beszé- 
det sok hatósági személy jelenlétében a fentemlített 
dr. Oesterreicher József Manes — vulgo : «K. Mones 
Doctor» — tartotta. Tanítóul a keresztény Höhn Antalt 
alkalmazták."^ 

Hogy a tanulóknak lehetővé tegyék, hogy a héber 
iskolába is járhassanak, meg lett engedve, hogy egy 
része csak délelőtt, a másik része csak délután járjon 
a nemzeti iskolába. 

Ennek daczára az iskolalátogatás a tanulók részéről 
nagy aránytalanságot mutatott az összeírt tanulók és a 

* L. Orsz. Ivlt. 20857 és A magy. zsidó isk. monográfiája 
I. 245. 1. 



A MArxYARORSZAGI ZSIDÓK TANUriYE II. JÓZSEF ALATT lí))^ 

ténylegesen iskolába járók között. Míg az iskola meg- 
nyitása előtt a zsidó nótárius által készített lajstrom 
113 fiút és 19 leányt jegyezett fel, kik tanulóknak je- 
lentkeztek (ezek közt sok olyan is volt, a ki 15, sőt 16 
esztendőn is már túl volt); addig jelentésünk — 1785 
június 25-ikéről — csak 56 fiút és 5 leányt említett. 
A tanítónak ebbeli korábbi panaszára a hitközségi elöl- 
járóság kénytelen volt^már 1784 okt. 17-én a templom 
ajtajára kifüggesztett komoly intésben a szülőket arra 
figyelmeztetni, hogy gyermekeiket rendes iskolalátoga- 
tásra szorítsák. Ügy látszik, ennek meg egy későbben 
ismételt figyelmeztetésnek mégis volt némi eredménye, 
minthogy a következő jelentésekben ily panaszra már 
nem akadunk. 

Az ó-budai nemzeti zsidó iskolában tanított tantár- 
gyak eredményéről Georgius Josephus Pisch egy vizsgá- 
ról való jelentésében"^, a következőket olvassuk: 

1. Ex regiüis scholasticis: bonus per extensum. 

2. Ex tabella de notitia literarum : bonus. 

3. Ex tabella syllabisationis : bonus. 

4. Ex tabella lectionis: bonus. 

5. Ex fluida lectione germanici idiomatis ex medietate : bo- 
nus, secus mediocris. 

6. Ex initialibus 6 Regulis orthographicae germanicae : com- 
modus. 

7. Calligraphia germanica et theoretiee eum primis verő in 
praxi egregium fecerunt progressum. 

<^. Arithmeticae primarias quatuor species commode callent.)) 

* Orsz. Ivlt. scliol. nation. Piscli József, a budai kir. nem- 
zeti iskola helyettes igazgatójának, mint az ó-budai nemzeti 
zsidó iskola felügyelőjének jelentése 1785 június 21-ikéröl 
ÍB844. sz. 

Az IMIT Évkönyve l'Jüi. 13 



Ií)4 MANDL BERNÁT 

A tanulók haladásával az iskolafelügyelő olyannyira 
meg volt elégedve, hogy a jövő tanévre a III. osztály 
megújítását ajánlotta. 

Éhből azonban nem lett semmi, sőt az iskola újból 
kezdett hanyatlani ; a tanulók megint gyéren és hanya- 
gul jártak az iskolába. 

Kétségtelen, hogy ezen állapotnak oka magában az 
elöljáróságnak elégedetlenségében is rejlett, mely isko- 
lájának élén inkább zsidó vallású tanítót szeretett volna 
látni, annál is inkább, mivel a systematica regulatio 
keresztény tanítók alkalmaztatását zsidó iskoláknál 
csak addig kívánta, míg kellően qualifikált zsidó tan- 
erőkkel nem rendelkeznek. 

Ezen feltevésünkben támogat bennünket a helytartó- 
sághoz intézett két folyamodvány,"^ melyek Beér Izsák 
Ézsajás^ zsidó tanítótól és az ó-budai zsidó községtől 
származnak és melyekben az egyik úgy, mint a másik 
folyamodó annak szükségességét fejezi ki, hogy a zsidó 
iskolánál zsidó tanító is kell. Abba Prónay Gábor, tan- 
kerületi főigazgató — az amúgy is gyér iskolalátoga- 
tásra utalva — belemenni nem akart, mire két előkelő 
hitközségi tag, Boskowitz Dávid és Mendl Moyzes Dá- 
vid a megyei törvényhatósághoz azon kérelemmel for- 
dult, engedjék meg nekik, hogy gyermekeik mellé Schle- 
singer Hirschl-t tanképesítéssel biró tanítót nevelőül 
fogadhassák. 

Midőn Pethő Jakab, ki úgy mint barátja és hivatal- 
társa Kazinczy Ferencz, a nemzeti iskolák felvirágoz- 
tatása körül magának nagy érdemeket szerzett, a budai 

.* ü. o. 147G0/1785 és 7831/1791. 



A MAGYARORSZÁftl ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 105 

kerületnek nemzeti iskolai felügyelőségét átvette, némi- 
képen megint felleníHilt az ó-budai nemzeti zsidó iskola. 
Hivatalába lépése után beadott első jelentésében tett 
javaslata folytán az ó -budai zsidó iskola helyi inspecto- 
rául az 1786. évi őszszel Kupp Kái'oly kamarai per- 
ceptor lett kinevezve^ és ennek legalább azon hatása 
volt, hogy 1787-ben az, iskolába rendesen járók száma 
76-ra emelkedett. 

Mint tanító működött ott ezen időben Donath Jakab, 
ki, úgy látszik, szintén keresztény volt; a tantárgyak 
hetenkinti óraszáma ez volt : '^ 

Betűismeret, betűztetés és olvasás „„ 9 

Iskolatörvények , ,. ,„, „, „„ 1 

Szabályok a betüismeretről . „ „„ „ 1 

írás „„ „„ „„ „, 5 

Helyesírás és dictando ,„ ,„. „ „, „„ 3 

Számtan „. „„ ™ „, 3 

Épen akkor, mikor az iskola belviszonyai javulni 
kezdtek, kisült, hogy annak helyisége nem felel meg az 
iskolai egészségtan követelményeinek. A hatóság kifo- 
gásolta (1788), hogy a tanszobák nagyon mélyen fek- 
szenek és a falak nedvesek. A koronauradalom az isko- 
lát becsárban beváltani akarta és késznek nyilatkozott 
arra is, hogy új helyiség berendezéséig az iskolát ott 
hagyja régi épületében. Oesterreicher Moyzes Lázár 
zsidóbíró pedig azon indítványt tette, hogy a hitköz- 



^ U. o. 27420/1786 és 46146/1786. Pethő voltaképen azt in- 
dítványozta, liogy erre az állásra az ó-bndai katonai inten- 
dantnra valamelyik tisztjét nevezzék ki. 

2 U. 0. 1788 35748/8473. 

13* 



106 MANDL BlÜRNÁT 

sóg a szük ós czélszerütlenül fekvő iskola helyett a 
zsinagóga melletti vágóhid helyére — o tempóra, o mó- 
res ! — új iskolát építeni hajlandó. ^ A terv a szolga- 
bíró és a nemzeti iskolai felügyelőségnél pártolásra 
akadt ugyan, és a helytartóság az ügyet az orsz. építési 
igazgatósághoz utasította, de a dolog mégis dugába 
dőlt; meglehet azért, mert időközben kitört a török 
háború és a hitközségnek nem volt módjában az építési 
költséget előteremteni. Hisz még a tanítónak sem fizet- 
ték rendesen a díját ! -^ 

A hosszú háború és a nemes császárnak nem sokára 
azután bekövetkezett halála maga után vonta a jobb 
fejlődésnek indult tanügy gyors hanyatlását és ez visz- 
szahatással volt az ó-budai zsidó iskolára is, mely két 
éven át majdnem teljesen szünetelt és csak 1791-ben 
nyilt meg újra a Boroszlóból származó Kohn Ábrahám 
nevű első zsidó tanítóval. 

A harmadik zsidó iskola, melynek ezen korbeli álla- 
pot]' áról adataink alapján némi vázlatos képet nyújt- 
hatunk, a miskok'zi nemzeti zsidó iskola, melyet a 
a község 1785-ben állított fel, miután Pécsy Gábor, a 
kassai kerületnek korábbi tanulmányi főigazgatója, vele 
és a borsodmegyei zsidósággal az iskola létesítése vé- 
gett már 1783. évi július havában kötötte meg a szer- 
zödést.*^ 

^ 1788 47767/4483. 

^ Pethő Jakab egy ezen ügyben 1788 jim. 27-ikéről kelt 
leiratában azt írja a községnek «A háborús időknek semmi 
köze nincsen az iskolaügyhez. Ő felsége még most is kivánja 
az iskolaügy terjesztését.)) 
^ U. o. 26401/1786. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 197 

Hogy ezen iskola fennállásának első éveiben milyen 
volt és ki volt a tanítója, azt kiderítenem nem sikerült, 
de egy 1788. évi jelentésből megtudjuk, hogy 1786-ban 
e tanintézett élén a Berlinből hazánkba szakadt Fürst 
Izrael Levin állott, ki alatt az iskola szép virágzásnak is 
indult. 

Fürst Izrael L. Magyarországon a tanügy terén már 
1784 óta működött, még pedig a nagykárolyi zsidó 
iskolánál, mely egész Szatmármegyében az első nem- 
zeti iskola volt, a mint ezt a Nagykároly helyi iskolai 
hatóság két embere : Váradi János és Gunthe János 
igazolják is.-*^ 

De a nagykárolyi zsidó község, mely nemzeti iskolá- 
jával oly nagyra volt, sokalta a 200 forintnyi évi fize- 
tést, a mit «normalprofessor))-juknak adnia kellett és 
folyamodott a helytartósághoz, hogy engedje meg neki, 
hogy ők «e drága tanító helyett olcsóbbat fogadhassa- 
nak, mert 60 forintért is kaphatnak egy a legfelsőbb 
rendeletnek megfelelő egyént, de legjobban szeretnék 
gyermekeiket keresztény iskolába küldeni ». 

Tanítójuk nem várta be a hatóság döntését, hanem 
kapott a kínálkozó alkalmon és elfogadta a miskolczi 
hitközségnek nemzeti iskolájánál betöltendő tanítói 
állást. 

Fürst igen művelt, ügyes és derék psedagogus volt. 
Folyamodványai a helytartósághoz mind tartalomra, 
mind alakra nézve korának általános műveltségéhez 



* U. o. 1786 15928/702 ..... inuegabile est, Instantes (t. i. 
a nagykárolyi zsidók) primos fnisse, qui scholas natioiiales 
in hocce comitatn erexerint. 



198 MANDL BERNÁT 

képest alaposabb készültségről tanúskodnak ; tanítói 
ügyességéről és lelkiismeretességéről több kiváló hiva- 
talos tanférfiú igen dicsérőleg is nyilatkozott. Tokody 
György f a nagyváradi kerület tanulmányi prodirektora, 
azt írja róla: « férfiú, ki iskolaszolgálatában fáradha- 
tatlan)).^ Kedvezőleg nyilatkozott róla gr. Török Lajos 
is, a kassai' kerület főigazgatója, Wáhli András, kir. 
nemzeti iskolai látogató és Wiener Aser Ansel, a mis- 
kolczi hitközség rabbija."^ 

Fürst derék működése a miskolczi zsidó tanintézet- 
ben magára vonta Kazinczy Ferencznek figyelmét is, 
ki valahányszor kassai kerületi tanfőfelügyelői minő- 
ségében Miskolczra ment, szívesen ellátogatott a zsidó 
iskolába is, jelentéseiben elismerőleg nyilatkozott mind 
az iskoláról, mind tanítójáról, ki ((modern műveltsége 
mellett még a héber és cháld nyelvet is bírja. » Egyik 
levelében, melyet a sárospataki főiskola levéltárában 
őriznek, Kazinczy hivatkozik Fürst iskolájában tartott 
egyik examenre, mely sok vendég jelenlétében folyt le.^ 

Azon helyzetben vagyunk, hogy ezen iskola szerve- 
zetéről is rövid áttekintéssel szolgálhatunk, mely ter- 
mészetesen általában véve majdnem azonos a már 
bemutatott két iskolának szervezetével. 

1 788-ban tanítottak ott : 



' Orsz. Lvlt. scliol. nation. 41,611/1786. 

'' U. o. 9686/1791. 

•' írod. tört. közlemények II. k. 5í27. I. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 199 



I. osztályban (21 tanulói: 

Tabella a bettiismeretről 3 óra 

Betűztetés ,, „, "í « 

Tabella a betűztetósről „ , !2 « 

Olvasás és a tabella „ „ „„ 2 « 



//. oszt(f]yban (18 tanuló) : 

Olvasás , >., .,, 2 óra 

Arithmetika ,„ „„ „„ „„ 3 « 

Orthographia ,„ „„ „ „, „„ . 2 « 

Galligraphia „ „ ^. „„ „„ 4 « 

Fogalmazványok „„ ,„ 4 « 

Mintha az iskola szent ügyét szivén hordozó Kazin- 
czy — kinek viszonyát. a zsidókhoz és ezeknek iskolái- 
hoz már az 1899. Évkönyvben (60. 1.) méltatni alkal- 
munk volt — látnoki ihlettségben előre sejtette volna az 
iskoláknak később beálló ziláltságát, felszólította ezen 
évben a miskolczi helyi iskolai igazgatóságot, hogy az 
ottani zsidó iskolának fennállását és a tanítónak járó 
fizetést szerződésileg minél előbb biztosítsa.-^' 

És csakugyan nem sokára ezután itt is mutatkoztak 
ép oly szomorú tanügyi jelenségek, mint Pozsonyban, 
0-Budán és Nagy-Károlyban. 

A háborús idők alatt itt is megtagadták a tanítótól a 
fizetés kiadását. Ezen körülménynek köszönhetjük azt, 
hogy megtudjuk, hogy a miskolczi tanítónak mennyit 
fizettek, mert az e miatt keletkezett periratok közt van 
egy magyar számla, mely így szól : 

* ü. o. 36891/3585. 1788. 



2íK) MANDJi HKKNÁT 

«A zsidó mester fizetése : 

1. Egy esztendőre és 8 hónapra idest pro 

annis 1789, 790 „„ 250 Rfl. — Kr. 

2. Fára ugyanannyi időre „ ,„ 57 « 80 « 

A miskolczi zsidó iskolának hanyatlására azonban 
még más ok is befolyt : a község két pártra szakadt és 
az ellenpárt élén álló Falk árendás és társai egy másik 
tanitót fogadtak. Végre azonban gr. Török Lajos mégis 
kényszeritette őket, hogy gyermekeiket a nyilvános 
zsidó iskolába küldj ék.-^' 



Eddigi sorainkban azon voltunk, hogy 11. József korá- 
ban fennállott három nevezetesebb nemzeti zsidó iskolá- 
ról világosabb képet nyújtsunk; a következő táblaszerü 
összeállitásnak czélja az akkori zsidó iskolákról álta- 
lános áMekintést az olvasó szeme elé idézni. 

A mint már fent emiitettük, az 1780 — 1790-iki úgy- 
nevezett « zsidó normális iskolák)) -ról mindeddig csak 
olyan mondaszerű homályos sejtelmünk volt, mely 
szépapáink visszaemlékezései révén ránk szállott ; de 
ime, e rovatos kimutatásunknak alapjául szolgáló 
okiratok teljes hitelességgel szemünk elé varázsol- 
nak egy elég világos képet azon iskolákról, melyek 
mindannyian a tanulmányi hatóság felügyelete alatt 
állottak, nyilvános jellegűek voltak és csakis képezde- 
végzett tanítókkal birtak. 

^ U. o. 9686/1791. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYlí II. JÓZSEF ALATT 



201 



I. Pozsonyi tanulmányi kerület. 



A község j|^ 
neve \^ 



1 . PüZBony^ 




"2. Óbuda" 



•S. Vág- 
ujhely 



!ll 



1786- 
ban 



32 
23 



1788- 
ban 



76 



vagy helyi 
felügyelő 



Igazgató : 

Wenger 

iTjreucz 

tanfelügyelő 



A tanító neve 



Jegyzet 



Mayer Salamon || 

secund ] 

prsecepto]" 

Offenbacher 

Salamon «piima-| 

rins prseceptoD) || 



I 



1786- 
ban 

29 

17 



4. Sasvar ^ p 

, "^ 11 



i 1786- 
I ban 

I 20 

I 

J 



i ^ I 

I II 



tí. Szenicz* 



!l CD i I 

7.Trencsén ?2 | „ 



1786- 
ban 

22 
26 



24 



1784-1786 
Pisch György 
a budai föisk. 

igazgatója 

1786— 

Knpp Károly 

uradalmi 

praeceptor 



Felügyelő : 
a zsidó biró 



Felügyelő : 
a zsidó biró 



Helyi 

felügyelő : 

a zsidó biró 



1784—1788 
Höhn Antal 

1788—1789 
Donath Jak. 

1790 

Hebranek 

József 



1784- 1787 

Türk Sámuel^ 

Hirscli 



Jakab Ábrahám 



' 1786- ban a 
kilépettek közül 
<ifW a f/ymnafii- 
umUa ment át. 
ilOO. évbon egy 

Backofen Sá- 
muel Éliás nevű. 

férfiú szerepel 
mint tanító. 



'^ A kilépettek 
közül egy a ta- 
nítói pályára lé- 
pett. 



, 3 i787-ben a 
ij morva- sziléziai 
'] kormány által 
a gácsországi 
Szánokba kül- 
detett minta-ta- 
nitóul 200 frtmji 
évi fizetéssel és 
iOO frtnyi úti- 
költséggel. 



Helyi 
felügyelő : 
i zsidó biró 



Löbl Jakab 



Áron Mózes 



Breslauer 
Dávid 



* L. «Magyarország vármegyei ós városai». Nyitra vármegye. 226. 1. 



^20^2 



MANDL BERNÁT 



A község 
neve 


1^ 


1 



ll 

< 


Igazgató 
vagy helyi 
felügyelő 


A tanító neve 


Jegyzet 


8. Baán ^ 


i 


I 
II 


17 
9 


Helyi 

felügyelő : 
a zsidó biró 


Lichtblau 

Ferencz Károly 

(keresztény) 


1 A kilépettek 
közül egy sebor- 
vosnak készült : 
a többiek na- 


9. Verbó 2 


T-4 


I 
II 


).. 


Helyi 
felügyelő : 
a zsidó biró 


Mandel 
Salamon 


gyobbára a ke- 
reskedői pályá- 
ra léptek. 
^ Gyenge elö- 


II. Kassai tanulniányi kerület. 


vatalos jelentés 
e helyről sem 
katholikus, sem 
evangélikus is- 
kolát nem emlit 
3 Előmenetel: 
igen jó. 


l.Mis- 
kolcz 3 


^ 
t^ 


1788 

I 

II 


21 
18 


Helyi 
felügyelő : 
Kiss József 


Fürst 

Izrael Levin 

1786- 


2. Sátor- 
Alja-Uj- 
liely* 


1 


I 
II 

in 


1786/7 
16 
12 
12 


Helyi fel- 
ügyelő: Weil 
Sámuel köz- 
ségi rabbi 


Monisch 
Ábrahám 


■* Előmenetel ■ 
\jó. 


3. Bodrog- 
Keresz- 
tm-ö 


T-I 


I 
II 


1- 


Helyi 

felügyelő : 

Eabbi London 

Eliezer 


Löwe Fülöp 


^ E.zen iskola 
\ 1788-ban meg- 
\ szűnt, mert át- 
tétetett Mádra. 


4, Abauj- 
Szántó« 




I 
II 


7 
8 


Helyi 

felügyelő : 

a rabbi 


Singer Lipót 


6 Előmenetel 
^dicséretes. 


5. Szina 


is 


— 


— 


- 


Benjámin 
Mózes ' 


! 7 E tanító 
; i787-ben végezte 
a kassai tanító- 
képző nyárHtan- 
folyamát. 


6. Hunfalu 


▼H 


— 


— 


- 


— 




7. Mád 


§8 
Í5 


— 


— 


— 


— ' 












1 







A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 203 



A község fS 






;S cí ! Igazgató 
g^ö I vagy helyi 
'^^ S I felügyelő 



A tanító neve 



Jegyzet 



III. Nagyváradi tanulmányi kerület. 



I.Nagy- 
Károly ^ 



!á. Nagy- 
Várad 2 



Mára- 
maros- 
Sziget 



1786 
I 



178« 
I 



16 



13 



Váradi Jáuoí? ! Fiirst 

prao^mrandia- í Izrael Levin 
tanár i 1784-1786 



j Dolinszky János 
! (keresztény) 
Werner Jakab , 1734 1737' 

nemzeti föisk. -ni • ji • j 

Fnedlander 



Igazgató 



Sámuel 
1787— 



Egy evangélikus 
ifjú* 



IV. Pécsi tanulmányi kerület. 



1 . Lovas- 1 00 
b erény ^ 



"2. Bonyhád 



8. Paks 



43 



Helyi 

felügyelő 

a rabbi 



Bachmann 
Farkas 



1 Előmenetel: 



" Előmenetel' 



30. 



** Tanmód: 
szabályszerű és 
jó. A tanulók 
közül senki ki 
nem maradt. 



* L. Imre Sándor. Kazinczy tanfelügyelősége. ((Budapesti. Szemle* 
1895. 88. köt. 189. 1. 



:2()4 MANDL BERNÁT 

Ezen iskolákban 1783 — 1790-ig megközelítő becslés 
szerint körülbelül 2000 zsidó gyerek részesült a ratió 
educationis értelmében előadott tantárgyak oktatásában. 
Persze, hogy így is az akkori zsidó tankötelesek csak 
alig tized része nyerte a törvényrendelte nyilvános ta- 
nitást ; de ha tekintetbe vesszük, hogy zsidó gyermekek 
keresztény , iskolákba is járhattak és tényleg jártak is; 
ha továbbá szem előtt tartjuk, hogy még csak tíz 
évvel azelőtt az osztrák örökös tartományokban 100 
iskolaköteles gyermek közül csak 16-an jártak is- 
kolába,^ úgy a viszonyokhoz képest fenti szám nem 
épen kedvezőtlen színben tünteti fel az akkori zsidó 
iskoláztatást, annál kevésbbé, minthogy a hivatalos je- 
lentésekből megtudjuk, hogy hazánkban 1783-ban olyan 
megyék is voltak — Bereg és Szatmár — melyekben 
egyetlenegy népiskola sem volt.'^ 

A legtöbb zsidó iskola a kassai és a pozsonyi tanul- 
mányi kerületekben keletkezett, még pedig nem csak 
azért, mert ezekben a zsidóság aránylag legsűrűbben 
lakott, hanem főképen azért, mert ezen kerületek élén 
oly vezérférfiak állottak, kik áthatva a felebaráti sze- 
retet melegétől, 11. József iskolareformjait a zsidók 
között is nagy buzgósággal végrehajtották. Kivált a 
nemesszívű Kazinczy Ferencz, ki mint a kassai kerü- 
leti nemzeti iskolák főfelügyelője, ezen kerületi tanul- 
mányi főigazgatónak, gr. Török Lajosnak jobb keze 

^ Sclimid, Encyclopsedie d. gesammten Erziehungs- und 
Unterrichtswesens. V. k. 243 1. 

'-^ Fináczy f. i. munkájában íelemlít ugyan (94. 1.) egy elemi 
iskolát, melyet a Jézus-Társaság alapított és fentartott, de ez 
csak gymnasiumuk appendixe volt. 



A MArTyAR0PtS7.ÁGI ZSlDOK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT Í2()5 

volt és kiváló nagy buzgóságot fejtett ki a zsidó iskolák 
létesitése körül. 

Kazinczyt tanügyi működésében azon elv vezette, 
hogy «a tudományok kincseihez az egész emberiségnek 
jussa van») és nagy kár, hogy II. József korai halála oly 
hamar véget vetett ezen ritka férfiú tanügyi adminis- 
tratiójának is. Mit nem alkothatott volná meg tanügyi 
hatalmának sphaerájában a kassai kerületben és így 
közvetlenül az ottani zsidóság közt is a polgári műve- 
lődés körül, ha tevékenységét még csak egy évtizedig 
folytathatta volna ! Hisz rövid négy évi tanfelügyelősége 
alatt kerületében az iskolák számát 79-től csaknem 
130-ra és ezek közt a 3 zsidó iskolát 7-re emelte. 

A systematica regulatio V. pontjának értelmében 
minden iskola létesítése előtt annak fentartásának biz- 
tosítása végett a községgel szerződést kellett kötni. 
Ezen okmányok mind azon szerződési minta szerint 
lettek fogalmazva, melyet a helytartótanács az illető 
hatóságoknak leküldött, és mely szerint a többi feleke- 
zetekkel is teljesen azonos szövegű iskolaszerződéseket 
kötöttek. 

Az országos levéltár számos ilyen, zsidó községekkel 
kötött okiratot őriz, melyek a zsidó iskolaügy történe- 
tére nézve fölötte érdekesek és becsesek. Alkalmunk 
volt egy ilyen szerződés hű másolatát olvasóinknak 
már az 1899. Évkönyvben is bemutatni, de úgy hisz- 
szük, hogy helyén való van itt is legalább azon szerző- 
désnek közlése, mely II. József korából a maga nemé- 
ben utolsó példány gyanánt szerepelhet. Ez a pestmegyei 
Aszód zsidó hitközségével kötött iskolaszerződés, mely 
öt héttel a császár halála előtt keletkezett: 



206 MANDL fiKRNAt 

Orsz. levéltár 15994/1790. 

Wir Richter, Geschworene und gaiize jüdische Geineinde 
des in der löblichen Pesther Gespannschaft liegenden Markt- 
fleeken Aszód, in welclier sicli 65 schulfáhige Kinder befin- 
den, habén uns ziir Einführnng einer vorschriftsmássigen 
Nationalschule mit einem jüdisehen Normallehrer verbindlicli 
gemacht, u. zw: 

1. Bis spátesten Georgifest fúr die Schule die erforderliche 
Gelegenheit zu miethen, nach geendigten Kriege aber ein eige- 
nes Scliulhaus, in weleliem ein aus 16 □ Klafter ^ bestehendes, 
lichtes Schulzimmer, ein Wohnzimmer für den Lehrer, eine 
Kammer, Speis und für zwei Kühe eine Stallung sein wird, 
ohne Verzögerung selbst erbauen zu lassen. 

2. Wollen wir das Schulzimmer mit den gehörigen 
Schulgeráthen : Bánken, Tafein, Gestellen, Schreibtischlein, 
Schwamm, Kreide und Dinte versében. 

3. Zur Heitzung der Schule und Notlidurft des Lehrers 
jáhrlich 9 Klafter hartes Brennholz, welches wir dem Lehrer 
in das Schulhaus führen lassen werden. 

4. Verpflichten wir uns zur Unterhaltung des Lehrers, 
damit der Schulunterricht unentgeltlich sein soll, jáhrlich 
150 fl. quartalweise in Baarem richtig herauszugeben. 

5. Dem Schullehrer soll ein Notariatsgescháft angebürdet 
werden. 

Dies bekráftigen wir stb. 
Aszód, den 15. Január 1790. 

Lazar Pohem (Kohen v. Coram me Antonius Hacken- 
Boehm ?) Richter in Aszód fleisch Regio. Sehol. Visitatore 
m. p. per Distr. Pesthiense 

^Israel Wohl (L. S.) 

^Jakob Ernst 

*Joseph Deitsch (L. S.) Gorám me Joanne Kovács 

*Isak Schepper . Cottus. Pest. V. Judlio 

*Isak Note bem 

*Lazar Mandel 
Durch mich Sámuel Lei- Coram me Joanne Horesch (?) 
desdorfer Geschworner No- Illmae. Alex. B. Podmaniczky 
tar m. p. Prov. 

Coram me Paulo Zaborsky 
m. p. 

^ Az iskolalátogatók számára a helytartótanács által 1788. 
november 9-én 45530/4íá03. sz. alatt kiadott udvari rendelet 
(25647/2077. sz. 1788 jul. 3.) 4. §. 17. pontja szerint a 100 
tanulót befogadó tanszobának területe 16 Q-ölnyi legyen. 

* Ezek helyett a községi jegyző (Leidesdorfer) írta alá. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 207 

Azon körülmény, hogy a tanügyi hatóság minden 
nyilvános zsidó iskola felállitása előtt a rendelet értel- 
mében a községtől azt követelte, hogy előbb ilyen szer- 
ződést kössön, valószínűvé teszi azt, hogy oly községek, 
melyek műveltségre törekedtek, de pénzügyi okokból 
az iskolaköltség nagy terhét kötelezőleg magukra nem 
vehették, legalább olyan iskolákat állítottak, melyeket 
a hatóság, ámbár el neiíí ismert, mégis hallgatag meg- 
tűrt, mert bennük képesített tanítók a normális rend- 
szer szerint tanítottak. Ezt következtetni nem csak a 
szájhagyomány, hanem egyéb források is engedik. így 
tudjuk, hogy Nagy Mártonnak, a mint már fent emlí- 
tettük, már 1782-ben volt német iskolája, melynél 
Beér Péter működött. Egy 18í26 október 28-ikán kelt 
hivatalos jelentésből-^ pedig arról értesülünk, hogy 
magában a pozsonyi kerületben 1780— 1790-ben még 
három oly zsidó nemzeti iskola volt, melyekre nézve 
ebből a korból származó okiratokra akadni nem sike- 
rült. Ezen kívül is képzelhetetlen volna, hogy oly régi 
nagy és tekintélyes zsidó községekben, mint példának 
okáért Kis-Martonban,Eohonczon,Stomfán, Galgóczon, 
Szereden stb. zsidó nemzeti iskolák nem léteztek volna, 
ha még Verbócz is olyannal dicsekedhetett. Mert őseink- 
nek általában véve, az alkotmány keretén kívül állván, 

* «Ceter8B fuerant publicae Scholae judaieae nationales 

in Locis Aszód, Baan, Holits, Irsa, Nitria, Vágujhely, Sassin 
(Sasvár), Verbó es Verbicze (Verbócz), omnes et quidem 
indicio Informationem et Protocollorum plerseque mox pest 
annum 1790 interciderunt.)) 

A pozsonyi tanúim, kir. igazgató jelentése (1826 okt. 28. 
a budai helytartósághoz. Orsz. levélt. 28559/1826. 



í^í)8 MANDL TíIOTíNÁf 

nem volt semmi alapos okuk az iskola-reformtól való 
idegenkedésre. Az 1793-ban kiadott regulatio V. szaka- 
szának ij pontja ^ és az 1788-ban szétküldött utasítás 
í). §. 32. pontja vallásukat minden sérelem ellen bizto- 
sította. A tankönyvekből gondosan ki kellett hagyni 
mindazt, a mi valamely valláspártnál visszatetszést 
okozhatott volna ; a vegyes iskolákban nem volt szabad 
gyermekeiket külön padba ültetni; szombat napján föl 
voltak mentve az iskolalátogatás alól ; a tanítónak szi- 
gorúan tiltva volt, még csak a legkisebb, más vallásra 
czélzó kitéréssel élni és az 1787-ben a legfelsőbb hely- 
ről kiadott és a császár által is helyben hagyott vegyes 
iskolai imádságok a tanítás előtt és után mintaképei 
lehetnek még most is a felekezeti ízt korülő általános 
ethikai könyörgéseknek.'^ Egy akkori szerzetes azt 
mondta róluk, hogy akármely török is elmondhatná. 

Eleink dicséretére mondhatjuk, hogy már 1783 után 
ők ténylegesen sokkal barátságosabban viselkedtek az 
új iskolarendszer iránt, a mit legjobban azon tény 
bizonyít, hogy még Pozsonyban is, hol saját iskolájuk 
volt, egyes zsidó szülők gyermekeiket nem oda, hanem 
a közös iskolába küldték, míg a többi felekezetek közt 
(Vág-Ujhelyen, Sáros-Patakon és Debreczenben) «a 
vegyes iskolákról szóló rendelet a helyett, hogy a nemes 
szándéknak megfelelőleg a felekezeteknek a nevelés 
terén való összhangzatos együttműködését előmozdí- 
totta volna, csak növelte a felekezetek közti békétlen- 

^ Lásd fent 182. 1. 

'^ L. Néptanoda, 1880/1, 17. sz. és Kiss Áron, A magyar 
népiskolai tanítás I. k. 37. 1. 



A MAGYARORSZAai ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT áOÍ) 

ségett). Miskolczon is nemsokára ellenszegültek és 
1789-ben Kazinczy az ottani ellenállás és izgatások 
ellen már tehetetlen volt. 

Egyes helyeken azonban a zsidó gyermekek iskola- 
látogatása mégis nagyon hanyag lehetett, mert Wenger 
Ferencz, Pozsony-, Nyitra- és Trencsénmegyének tan- 
felügyelője 1786 május 28-ikáról kelt jelentésében azt 
javasolta, hogy úgy midt az osztrák és cseh tartomá- 
nyokban (1783 ápr. 15) Magyarországon is elrendel- 
tessék, hogy csak olyan zsidó léphet házasságra, ki 
érvényes bizonyítványnyal igazolni tudja, hogy normál- 
iskolát végzett.! 

Négy hónappal később, 1786 szept. 19-én, 40499. sz. 
a. csakugyan meg is jelent ezen rendelet hazánkban is, 
mely minden furcsasága mellett mégis azon jó ered- 
ménynyel járt, hogy a zsidó tanulók iskolai látogatását 
tetemesen emelte. 

Szó lévén az iskolalátogatásról, felemlítésre méltó- 
nak tartjuk, hogy ámbár a leányok iskoláztatása egy- 
általában köteles nem volt,'^ az óbudai zsidó iskolába 
mégis járt egynehány leány is, sőt az 1784-ben ott 
összeírt tanulók közt előfordult egy 19 éves hajadon is.^"^ 

A hivatalos jelentések, a mint már fent kimutattuk, 
meglehetősen világos képet nyújtanak az akkori nem- 
zeti zsidó iskolák szervezetéről, mely semmiben sem 
tért el a hasonló szervezetű más felekezeti nemzeti isko- 
lájáétól. Kendesen két osztályból állott és egy tanítója 



1 Orsz. levélt. 27419/1786. 

^ Hock: Der österreichische Staatsrath 527 1. 

3 Orsz. levélt. 1G844/1785. 

Az IMIT Évkönyve i901. 14^ 

* 



^10 MANDL RERNAT 

volt. Kivéve a pozsonyi iskolát, melynél két tanító volt 
alkalmazva. Három osztályú zsidó iskola szintén csak 
egy volt, még pedig S.-A.-Ujhelyen (1786 — 87). 

A tantárgyak és órabeosztásuk is az összes iskolákban 
egyformák voltak és az erről már közölt három jegyzék 
(Pozsony, Ó-Buda és Miskolcz) typikusnak mondható, 

A tannyelv mindenütt a rendelet értelmében német 
volt ós ez így jól is volt, mert csak a német nyelv lehe- 
tett akkor ű, magyarhoni zsidóságnak is köldökzsinóra 
a modern szellemi táplálkozásra ; csak azon át folyha- 
tott a polgári művelődésre szükséges életnedv. Képte- 
lenség, sőt merő lehetetlenség lett volna, az iskolából 
a ghetto nyelv irodalmi alakját távol tartván, őket 
egyszerre egy új nyelv révén a közhasznú ismeretek 
elsajátításában részesíteni. 



Nehezen összehordott adataink alapján meg akarjuk 
most kisérleni a zsidó iskolákban használt tankönyvek- 
ről is megfelelő képet összeállítani. Sajnos, hogy régi 
tanférfiainknak az azonkorban használt tanszerek meg- 
őrzése iránt oly kevés érzékük volt és hogy ennélfogva 
itt-ott kombinácziót is kell segítségül vennünk. 

Manapság majdnem lehetetlen abból a korból szár- 
mazó teljes tankönyvgyűjteményre szert tenni. Csak 
az egyetemi nyomda által kinyomatott iskolakönyvek- 
ről szóló jegyzékek, valamint Helfert és Kiss x^ron 
oktatás-történeti munkái, különösen pedig utóbbi hír- 
neves tanféríiunk ritka tankönyvgyűjteménye, mely 
nagylelkűsége folytán a budai állami paedagogium bir- 
tokába jutott, nyújthattak erre nézve némi támpontot. 



Á MAdYARŐRSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT ^Íll 

Az első osztályban. 

1 . Az abéczé, vagy a betűztető tabella. (Nagy negyed- 
ívnyi lapra nyomtatott táblácska a nagy és kis abéczé- 
vel.) 

2. A nagy betűztető tábla. (3 nagy regal folioiv, me- 
lyek össze voltak ragasztva. Az első táblán voltak a 
nyomtatott betűk, a líiásodikon az irott betűk, a har- 
madikon a latin betűk.) 

3. Az ABC, vagy «Namenbűchlein» 8 r. (Tar- 
talma: A kis és nagy abéczé, nyolczféle alakban. 
Szótagolás. Egyes szók. Erkölcsi tanítások. Kis el- 
beszélések.) 

4. A szépírásra szolgáltak szépirási mintalapok és 
kis folio (harántfekvő) vagy quartalakú fűzetek, me- 
lyekhez szélesközü vonalokkal ellátott sorvezetőket 
használtak. 

A második osztályban. 

1. Olvasókönyv a vidéki nemzeti iskolák használa- 
tára. II. r. 8. 

Tartalma : 1 . A vidéki népnek való olvasmá- 
nyok, melyek a falusi fiatalságnak megfelelő erkölcs- 
tant példákban tartalmaztak. 2. Az iskolatörvények. 
3., 4. és 5. A földmíves életből vett tárgyak olvasmá- 
nyokban. 

Ezen olvasókönyvek helyett azonban zsidó iskoláink- 
ban inkább azon olvasókönyveket használták, melyek 
zsidó iskolák számára voltak szerkesztve és 1781-ben 
Prágában megjelentek. 

a) Olvasókönyv zsidó gyermekek számára. Irta egy 

14* 



« 



^áíiá MANDL BERNÁT 

berlini ismeretes zsidó tudós ^ 8. r. 46 1. Tartalma : 
A német irott és nyomtatott betűk. A héber cursiv irás 
mintái. A zsidóság alapczikkei Maimonídes után. A tíz 
parancsolat. Mesék Berachja hanakdentól. Erkölcsi 
elbeszélések a talmudból. Költemények. Egy világböl- 
csésznek 2 ájtatoskodása. Előkészítési ima a héberből. 
Erkölcsi mondások és példabeszédek a talmudból. Pél- 
dák az erényről, a bűnről, a jó és rossz érzületről. 

b) Már sokkal kevesebb felekezeti színezettel bírt a 
másik, szintén zsidó iskolák számára írt olvasókönyv, 
melyet a csász. kir. normáliskolai könyvkiadó hivatal 
1781-ben (8r. 146 1.) nyomatott ki. 

Tartalma következő volt : A tanulók becsületességé- 
ről az iskolában. Iskolatörvények. Az emberek erkölcsi- 
ségéről és tisztességéről érzületben és cselekedetekben. 
A társadalomról. A háztartásról. A hazafiságról. 

2. Vezérfonal levelek megírására. 8r. 

3. Német helyesírás és etymologia 8r. 

4. Vezérfonal a számtanhoz 8r. 

Nem volna teljes azon kép, melyet itt olvasóinknak 
a II. József korabeli zsidó iskolákról nyújtani akarunk, 
ha legalább röviden ki nem terjeszkednénk az akkori- 



' E férfiú, kiről G. Wolf : Geschichte d. Juden in Wien 
czímű munkájában (267 1.) azt mondja : «wir wissen nicht, 
wer jener bekannte jüd. Gelehrte in Berlin warw, Friedlánder 
Dávid, Mendelssohn jó barátja, volt, ki 1780-ban Berlinben 
Vosznál a prágaival majdnem teljesen azonos tartalmu olvasó- 
könyvet adott ki, még pedig az általa és Mendelssohn által 
1778-ban alapított berlini ((Jüdische Freischulew számára (L. 
Kitter, Jüd. Eeformation II. 46). 

- E világbölcsósz Mendelssohn volt. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 213 

ban dívó tanmódszerre is. Eöviden pedig csak azért, 
mert annak részletes ismertetése és psodagogiai bon- 
czolgatása csak azon írónak lehet feladata, ki hivatva 
lesz arra, hogy azon korszak általános népiskolai tan- 
ügyének történetét kimerítően megírja. 

Eltekintve a vallástantól, a tananyag és ennek mód- 
szeres feldolgozása az, akkor fennálló 30 zsidó nemzeti 
iskolában teljesen azonos volt a többi iskoláéval, vagyis 
az úgynevezett « norma » köteles volt a zsidó iskolákban 
is. E módszert, melyet sagáni -^ módszernek is nevez- 
tek és rendeleti úton birodalomszerte terjesztettek, a 
zsidó tanítók talán kivétel nélkül mind a prseparandiai 
cursus kéthavi időtartama alatt, úgy a hogy, elsajátí- 
tották. Ezen methodus az előttem fekvő és 1786-ban 
kiadott ((Kern des Methodenbuches)) czímű paedagogiai 
munka szerint a következő öt részből állott : 1. Együtt- 
tanítás. 2. Együttolvasás. 3. Kezdőbetűs módszer. 
4. Tahellarizálás. 5. Katekizálás. 

Ha szem előtt tartjuk azt, hogy a zsidó tanítójelöltek 
mind a chéder levegőjét szívták magukba, és hogy ott 
az együtt-tanítás, az együttolvasás, a kezdőbetűs mód- 
szer (niD11"^tri^'1), sőt némiképen a katekizálás már 
régen használatban volt, úgy nem csodálkozhatunk 
azon, ha a tanfelügyelők jelentéseiben a zsidó iskolák 
mint jó előmenetelűek szerepelnek. Csak épen a tahel- 
larizálás okozhatott nagyobb nehézséget a zsidó iskola- 



* Ezen módszert az osztrák-magyar birodalomba behozta 
Felbiger János Ignácz, ki sagáni praelatus volt, midőn Mária 
Terézia őt Szileziából (1774) Bécsbe hivta ós az iskola- 
ügyek főigazgatójává tette. 



214 MANDL BERNÁli 

mestereknek, mert azon eljárás szerint a tanított anya- 
got rendszerbe szedve, nagy tabellákra kellett a tanulók 
előtt rovatos összefoglalásban bemutatni. 

A mi a nemzeti zsidó iskolák közvetlen felügyeletét 
illeti, megtudjuk a jelentésekből, hogy az vagy a hely- 
ben működő keresztény tanféríiura, esetleg hivatal- 
nokra (Pozsony, Ó-Buda, Nagyvárad, Miskolcz, Nagy- 
Károly), vagy a község rabbijára (S.-A.-üjhely, Abauj- 
Szántó, Lovasberény stb.), vagy pedig a zsidó biróra 
volt bizva (Trencsén, Báan, Sasvár stb.). 

Et nunc ad fortissimum : az iskolák lelkeihez, a taní- 
tókhoz. 

Már e tanulmány bevezetésében rá kellett utalnunk 
arra a szomorú körülményre, hogy őseink között egé- 
szen a múlt század utolsó negyedéig nagy hiány volt 
oly egyénekben, kik képesek lettek volna világi discip- 
linákat is tanítani."^' 

A császári iskolareform életbeléptetésének első évei- 
ben a zsidó községek tehát a regulatió meghagyása 
szerint, addig, a míg psedogiailag képzett zsidó tanítók 
elegendő számban nem voltak, más vallású tanítókat 
alkalmaztak. Ó-Budán, Nagyváradon és Báanban keresz- 
tény tanítók működtek. De alig nyíltak meg a zsidók 
előtt a tanítóképző-intézetek gyanánt szolgáló « nor- 
mális iskolák*) kapui, azonnal beléptek zsidó tanító- 



* Különben más felekezetek közt sem volt valamivel jobb 
állapot e tekintetben. Vesd össze: Marczali, A magyar nem- 
zet története VII. k. 439 1. s Helfert, Die österr. Volks- 
scliule I. k. 125 1. és Fináczy : A magyarorsz. közoktatás tör- 
ténete I. 239. 1, 



A MAGYAROKSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSEF ALATT 215 

jelöltek is; különösen azok közül, kik már eddig is 
mint műveltebb házitanítók működtek. Egynémely 
tiatal emberben oly buzgó és naiv volt az e pályára 
való törekvés, hogy akadt köztük oly ember is (Ben- 
jámin Jakab Dunaszerdahelyről), ki folyamodványával 
egyenesen József császárhoz fordult és tőle azt kérte, 
hogy « miután neki naí^y kedve van a tanulásra és ő 
tőle kitelhető minden erejével az állam hasznára sze- 
retne lenni, kegyeskedjék a császár neki «ein Gehalt))-ot 
kiutalványozni, melynél fogva ő a budai nemzeti isko- 
lát látogathassa. Mihelyt arra képes lesz, kész felsé- 
gének életével és vérével szolgálni )).i 

Ámbár folyamodó e kérésével vissza lett utasítva, a 
mint természetes is, mert a tanítójelöltek számára meg- 
állapított ösztöndijak nem a nemzeti iskolai tanulók- 
nak voltak szánva, a normális iskolákat látogató zsidó 
képezdészek korántsem lettek kizárva a stipendiumok 
élvezetéből. A nemes császár határozott kívánsága volt, 
hogy e tekintetben « vallási különbségre tekintettel ne 
legyenek)).-^ 

A kormány még egyéb kedvezmények által is akarta 
a zsidó tanítók számát szaporítani. 17^8 június 25-én 
8706/607. sz. a. kiadott oly udvari rendeletet,^ melynek 
értelmében (^normál iskolát végzett és képesítéssel biró 
zsidó nemzeti iskolai tanítók, addig, a meddig tanítói 
pályán működnek, a türelmi adó alól felmentendők)). 

A zsidók művelődéséről oly nemesen gondoskodó 



1 Orsz. levélt. 38942/1786. 

'^ U. o. Udvari rendelet 1787 szept. 26. 11,701/815. sz. 

•^ U. o. 30514/2894, 



ti 10 MANDL BERNÁT 

császár azonban nem érte be a fenti intézkedéseivel és 
1787 február 24-én gr. Kolowrathoz az egyesült cseh- 
oBztrák udvari kanczellária elnökéhez kéziratot ^ inté- 
zett, mely szerint «Cseh- és Morvaországból ügyesebb 
zsidó tanítók Galicziába küldendők. » Valószínűleg azért, 
hogy azok az ottani zsidó iskolák mintatanítói gyanánt 
működjenek. Ezen praktikus és elfogulatlan rendelet 
kiterjeszkedett hazánkra is, honnan még ugyanazon 
esztendőben a morva-sziléziai kormány Türk SámuelU^ 
vágujhelyi zsidó tanítót 150 frtnyi évi fizetéssel, 50frt- 
nyi személypótlékkal és 100 frtnyi útiköltséggel a gács- 
országi Szánokra zsidó iskolai tanítónak kinevezte.'*^ 

Hazánk zsidó iskoláiban egyébiránt még másutt is 
működtek a középszerűséget felülhaladó zsidó tanítók. 
Ilyen volt a már említett Fürst Izrael Levin (Miskolcz) 
és Singer Lipót, kiről Kazinczy Ferencz így nyilatko- 
zott : « Akarnám, hogy sok keresztény iskolában volná- 
nak olyanok, mint a szántai zsidó iskolában)).^ 

A buzgóságról, melylyel zsidók a kormány engedélye 
folytán az új Felbiger-féle, vagy közönségesen csak 
Sagan-féle tanmódszerre előkészítő prseparandiákba 
iparkodtak, hadd tanúskodjék következő összeállítá- 
sunk, a nélkül azonban, hogy vele kimerítő teljességre 
igényt formálnánk : 

^ Straszburger, Geschiclite d. Erz. und .d. Unterr. bei déri 
Israeliten 190 1. 

^ Orsz. levélt, sehol, nation. 27581/1787. 

^ E császári határozatnak spiritus movens-e alkalmasint 
Herz Homberg volt, ki 1784-ben a galicziai zsidó iskolák 
főfelügyelője lett. 

* V. o. Kazinczy F, Pályám emlékezete 98. 1. és az I. M. 
I. T. Évkönyve 1899. 65. 1. 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANTÜGYK II. JÓZSEF ALATT 217 

A pozsonyi praeparandiát látogatták: 

1. öchlesinger Hirsclil 1783-ban 

"■1. Sámson Áron, Stomfáról , 1786-ban 

H. Löbl Mayer . 1786-ban 

A budai praeparan diát : 

1. Beér Jakab ./ 1784-ben 

2. Eding Emánuel, Frankfurtból . 1788-ban 

3. Feuchtmann Simon,^ Ó-Budáról 1788-ban 
4'. Friedlánder Joachim,^ Horiczból 1788-ban 

A kassai praeparandiát : 

1. Jonas Izsák, Hunfalvárói 17S7-ben 

± Hirschl József ... 1787-ben 

3. Hirschl León, Teschenből 1787-ben 

4. Mózes Benjámin, Potsdamból . 1787-ben 

5. Mandl Benjámin, Pécs-Ujfaluról 1788/9-ben 

A nagyváradi praeparandiát : 

Davidovics Ábrahám,,, „„ „„ „„ 1784-ben 

Davidovics Simon ,„ „„ ,„, 1784-ben 

A győri praeparandiát : 

1. Schilberger Ábrahám, M.-Oy árról 1788/9-ben 

A pécsváradi praeparandiát : 

1. Mahler Júda, Ádándról .,. 1788/9-ben 

^ Feuchtmann 1810-ben a pesti hitközséghez lett szerződ- 
tetve mint tanító és jegyző, de ott csak az utóbbi minőségben 
működött. 

^ Talán azonos azon Horziczból származó Friedlánder 
Sámuellel, ki ezen évtized vége felé a nagyváradi zsidó isko- 
lánál volt alkalmazva. 



iilS MANDL BERNÁT 

Ép akkor, midőn Magyarországon is felekezetünk a 
császár következetesen jóindulatú zsidó rendeleteinek 
alapján nemes szándékáról meggyőződést szerezvén, 
iskolai rendeleteinek végrehajtására hajlandóbbnak 
mutatkozott, és a zsidók szerte az országban új meg új 
nemzeti iskolák felállítására készültek : bekövetkezett 
1780 február 20-án e ritka uralkodó korai halála. 

Mintha nemes lelkének kileheltével eltávozott volna 
magasröptű eszméinek és emberbaráti intézkedéseinek 
védőangyala, ki féken tartotta volna a sötétségből elő- 
törő szellemeket — felülkerekedtek halálhírének nyo- 
mában a zsidók közül a régi chéderrendszer szószólói 
és követelték az új, nekik szemet szúró « német iskolák)) 
megszüntetését. Eeactionárius törekvésüket minálunk 
mi sem mozdíthatta jobban előre, mint azon vissza- 
hatás, melyet Magyarországon a leigázott alkotmány 
felszabadulása a császár összes intézményei ellen most 
oly vehemens erővel előidézett. A császári eszmékért 
még most is lelkesedő zsidók, látván, hogy a nemzet 
zöme is felzúdul II. József tanügyi politikája létesítette 
új tanintézetek ellen, nem mertek többé fentartásuk 
mellett sikra szállani és vetélkedve a többi felekezetek- 
kel, sok zsidó község, köztük a legtekintélyesebbek is, 
mint példának okáért Pozsony és Ó-Buda, azon volt, 
hogy iskoláikat azonnal feloszlassák, vagy legalább 
a végett folyamodtak a helytartósághoz, hogy enged- 
tessék meg nekik, gyermeikeiket a sagáni tanmódszer 
helyett valamely más módszer szerint taníttatni, mint- 
hogy az 1790 április 20-ikán 13027. sz. a. kelt helytartó- 
sági intimatum csupán azt rendeli el, hogy a tanulókat 
csak a vallásban, olvasásban, írásban és számolásban ok- 



A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓK TANÜGYE II. JÓZSKF ALATl' 219 

tassák. De a szegény, most igen zaklatott, sok helyt állá- 
sukból megfosztott zsidó tanítók is küzdenek kenyerük- 
ért és jogukért es halomszámra felterjesztett folyamod- 
ványaikkal^ lankadatlan papirharczot vívnak a községek 
önkénye ellen. 

A helytartóság, becsületére legyen mondva, többnyire 
az iskola további fent^rtását és fejlesztését követeli. 
De hiába, a rendeletek csak írott malasztnak hatásával 
voltak és a zsidó iskolák egymásután felbomlottak vagy 
kivonták magukat, a hatóságok hallgatag beleegyezésé- 
vel, a hivatalos ellenőrzés alól. 

így megakadt a zsidóknak József császár megindította 
korszerű renaissancejának fejlődése ; de csak rövid 
időre. Mert az áldásos mag, melyet ezen nemes ural- 
kodó a zsidók művelődésére elhintett : a modern isko- 
láztatás eszméje nem halt ki végképen. Az összeomlott 
tanintézetek romjai alatt tovább szendergett, míg e 
század elején újra felébredt, kicsirázott, fejlődött és 
mai napig kinőtte magát azon hatalmas és terebélyes 
fává a hazai művelődés kertjében, mely a magyar zsidó 
tanügynek neve alatt annyi tiszteletet és elismerést tu- 
dott magának kivívni. 

Valahányszor azonban visszapillantást vetünk a honi 
zsidók elemi iskolai tanügyének keletkezésére, a messze 
múlt háttéréből feltűnik lelki szemünk előtt a Habs- 
burgok trónján ült legnagyobb reformátornak dicső 
alakja, ki a zsidó felekezetnek is korszerű művelődési 
alapját megvetette. 



^ Orsz. levélt. 28764/1790, 9686/1791, 4661/1791, 3317/1791 
stb, 



220 MANDL BERNÁT 

Ha igaz is, hogy « József iskolai rendszere mindössze 
nem sokat lendített hazánk culturájánw, mégis háládat- 
lanság volna a magyar zsidóság részéről azt el nem 
ismerni, hogy e nemes császár, ki emberi jogainak 
érvényesítője volt, a ránk is octroyált iskolák által belső 
és a korszellemben való újjászületésünknek megindí- 
tója volt. 

Hála és tisztelet emlékének. 

Budapest. Mandl Bernát. 



PÉNTEK ESTE. 

Szívembe csap a zűrzavar hulláma, 
Fagyos szele a nagyváros zajának ; 
Kicsiny falumba lelkem visszaszáll ma, 
Hol nincsen önzés, nem terem a bánat, 
S hol vágyaim csendes gyönyört keresve 
Meg is találják nálad péntek este ! 

Ha hófehér gyertyáid lobbanása 
■ — Bár pillanatra ■ — gondomat elűzte, 
MegnyíJt a köny rég elcsukott forrása, 
A bánatot mely könyeimre fűzte, 
Minden vágyam csupán a jöttöd leste ; 
Ó jöjj vigasztalóm szép péntek este ! 

A gyermekálmok lágy emléke halkan 
Szól lelkemhez, ha érint csendes árnyad, 
Anyámnak édes csókját érzi ajkam 
S atyám áldó keze ad röpke szárnyat, 
Hogy elragadjon szűzi örömekre, 
lía beköszönt a nyájas péntek este \ 



t>ÉNTEK ÉSTÉ 2^1 

^— Elhangzott rég a gyermekszív imája, 
Eget nem ostromol könyörgő sóhaj 
S a hit Ígérte szép jövőt nem várja 
Az ábrándokba forrott balga óhaj ; 
De hogy a múlt nincs emlékemben veszve, 
Csak téged áldlak érte péntek este. 
Budapest. Rródy Miksa. 



AZ EKDELYI OESZAGOS FOKABBIK. 

Kiadatlan kútfők alapján. 

(Felolvasásra került a Kolozsvári Izraelita Felolvasó-Egyesület 
1900 október 20-iki ülésén.) 

A XVIII. század első felében öt zsidó hitközségről 
van tudomásunk Erdélyben. E hitközségek székhelyei 
voltak: Károly- (ma Gyula-) Fehérvár, Abafája (Torda- 
megye), Bethlen, (Belső- Szolnok), a hova 13 helység 
zsidói tartoztak, Iklód (Felsö-Doboka) még más két 
helységgel és Náznánfalva (Marosszék). Ezek között a 
legtekintélyesebb a fehérvári, melynek nemcsak már 
akkor legalább másfél évszázados múltja kölcsönzött 
súlyt, de főleg az a körülmény is, hogy a fejedelmi 
privilegiumo és az országos törvényekk Fehérvárt tet- 
ték meg az erdélyi zsidóknak mintegy országos ghettó- 
jává, a melyen kívül lakniok voltaképen nem is volt 
szabad. És ha számosan nieg is húzódtak az említett 
vidékeken, hivatalosan mégis a ((fej érvári sido com- 
pagniához» tartoztak, melynek ((bírája)) (elnöke) egy- 
úttal az ((Erdélyben tartózkodó egész zsidó nemzet 



222 ÉiaiiRP MÁTYÁS 

primariusa)) volt, a kinek kezéhez kellett beszolgáltat- 
niok a zsidók részéről fizetendő országos contributió- 
nak reájuk eső hányadát. 

A fehérvári zsidó község, melynek kebelében már 
1591 ben hét-din, azaz egyházi és polgári ügyekben 
Ítélkező birói testület van szervezve, 1661-ben I. Apaffi 
Mihály fejedelemtől megerősítését nyeri azon régibb 
privilégiumnak, hogy a zsidók a maguk táplálására 
apró és öreg marhákat szabadon vásárolhatnak és mi- 
vel azoknak utolját meg nem eszik, azt szabadon elad- 
hatják. Ugyancsak Apaffi 1675-ben megerősíti azon 
szintén régibb keletű kiváltságukat, hogy a marhákat 
a maguk módja szerint vághatják le, a mi abban áll, 
hogy ((az papjok az marhának a' torkát megmeczvén, 
a' tüdője körül megkereste, ha volt valami kis erecske, 
elhatta, ha pedig az erektől tisztán találta, közönsége- 
sen megvették az eleit a' marhának.)) Az itt említett 
pap bizonyára nem rabbit, hanem csupán metszőt je- 
lent, a ki azonban talán egyúttal a rabbihelyettesi teen- 
dőket is végezte. 

Kifejezetten azonban csak 1736-tól fogva ismerünk 
Fehérvárt rabbihelyettest, névszerint^í 5ra/iám h. Izsák 
Ruszot. magát csupán dajjánnük (rabbihelyettes) ne- 
vezi, bár említtetik a chakhám czímmel is, mely a sze- 




Abrah/im líuszo károly-foli^Tvári chakhám (mh. 1738.) nlú 



AZ ERDÉLYI OKSZAOns FŐRABBIK 



i>2H 



fárd ritust követő zsidóknál rabbit is jelezhet. Többnyire 
azonban czíme gyanánt csak az « értelmes és fenkölt»>, 
néha a tóráid (tudós) járja. Hogy a rabbi hatáskörével 
nem rendelkezett, több eset világosan bizonyítja. Mózes 
b. Chajim Arjé községi metsző egy izben kósernek nyil- 
vánított egy bárányt. Azonban kétség merülvén fel az 
ő véleményének elfogadhatósága iránt, elküldték a bá- 
rányt Abaíajára, a hoí Izsák Eizik b. Gedalja, Gérson 
b. Ábrahám, Eizik b. Eliézér, Jákob Liszkből és Áron 
b. Ábrahám abafájai, iklódi és bethleni metszők meg- 
vizsgálták és csakugyan nem ehetőnek nyilvánították. 
A fehérvári bét-din, melynek tagjai közt Euszo is he- 
lyet foglal, 17o7 tammúz 22-én tartott ülésében fáj- 
dalmas megdöbbenéssel értesül az évek óta szolgáló 
községi metsző megbízhatatlanságáról és nyomban fel- 
függeszti hivatalától azzal az utasítással, hogy szerez- 
zen képesítést egy hivatalban levő rabbitól, csak akkor 
fogadják majd ismét szolgálatukba. Euszo tehát nem 
ilyenül szerepelt. 

Egy más alkalommal, midőn épen sírt ásnak a teme- 
tőben Gitel, Iczik Franko felesége számára, 50 rénes 
forint értékű zálogot vesznek a férjtől többféle vétsé- 
geért : először nem jár reggel s este templomba, a mi- 
ből kára van a községnek is, mert így nincs alkalma 
jótékony czélra adakozni; másodszor azon írott meg- 
állapodások ellenére cselekszik, melyek szerint a reg- 
geli ima előtt nem szabad a boltot kinyitni ; továbbá 
figyelmen kívül hagyja «a mi rabbijainknak^), néhai 
Izsák b. Mózes és (a még élő) Lévi Jerusalmi -^ belgrádi 

* L. róla Zipser, Ben Cliananja II. kötet 175. lap. 



224 IQISLER MÁTYÁS 

rabbiknak azon rendeletét, mely szerint a ki nem jár 
templomba, egy forint bírságot tartozik fizetni. Az így 
ítélkező collegiumnak is tagja Euszo, a ki tehát maga 
is felebbvalóinak ismeri el a nevezett rabbikat. 

Egyébként Kuszo egyúttal kereskedő is volt, egyik üz- 
lettársát József b. Ábrahámnak hívták, a kinek egy 82 
magyar forint és 8:2 bániról szóló váltóját egy keresz- 
tény ember Kuszón akarja felhajtani, a mely peres 
ügyben a bét- din ítélkezik. Más alkalommal Kuszo állít 
ugyanazon bíróság elé egy zsidó legényt, a ki tőle lo- 
pott elefántcsontfésüket vett meg. Bizonyára pálinka- 
főzéssel is foglalkozott, mert hagyatékában egy üst, meg 
palaczkok is találtattak. 

Buszo mindenesetre szefárd származású volt, a mint 
neve is mutatja. Hogy mióta élt és működött Fehér- 
várt, nem tudjuk. Midőn 1738 chesván 6-án meghalt, 
árvái részére gyámokat rendeltek Dávid b. Benjámin 
(a parnász) és Méír Euszo személyében. Ezekkel nem- 
sokára peres ügye támadt Ábrahám Euszo özvegyének, 
Szenirdnok, a ki férje végrendelete értelmében követeli 
rajtok a maga élelmére és ruházatára meg egyéb költ- 
ségeire valót, továbbá azokat az ékszereket és ingósá- 
gokat, melyeket férje életében neki ajándékozott, de a 
gyámok elvettek tőle. A bíróság kötelezi a gyámokat, 
hogy hetenkint 25 garast fizessenek az özvegynek, az 
ékszereket pedig letétbe helyezzék a bét-dinnél, a míg 
a nő ketubája (nászlevele) megérkezik Belgrádból. 

Euszonak 3 hátramaradt gyermekéről tudunk. Leá- 
nya Ábrahám b. Áronnál volt férjnél, fiait Józsefnek 
és Benjáminnak hívták ; utóbbi 1745-ben még nőtlen. 
A vő évekig abban mesterkedett, hogy Euszo hagyató- 



A7> ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK ^25 

kát megkaparítsa, állítólag nejének meg nem kapott 
hozománya fejében ; a vitás ingóságok között egy szid- 
dur (imakönyv) is szerepel. 

Euszoval egyidejűleg lép tudomásunk körébe Dávid 
hen Benjámin, mint a fehérvári és erdélyi zsidóság 
birája. Sok jel arra mutat, hogy markáns egyéniség 
volt. Egyéni viszonyairól annyit tudunk, hogy 1710 
körül született Fehérvárt, lengyelországi származású 
családból. Törökországból s Bécsből hozott árúkkal 
kereskedett, de csak Erdély határain belül. 1785-ben 
952 rénes forint tőkéje állott árúiban, de haszna 
semmi sem volt, mert üzlettársa megkárosította. Pro- 




Dávid b. Benjámin károly-feliérvári parnász, az erdélyi zsidó nem- 
zet primárinsa (1735 — 1744.) aláirása. 

vinciális quantumban (királyi adóban) és püspöki 
(földesúri) taksában a mondott évben 25 magyar forin- 
tot és 60 dénárt fizetett. 

Dávid b. Benjámin 1735 — 1742-ig egyhuzamban és 
ismét 1744-ben állott az erdélyi zsidóság élén. Kilencz 
ízben fordult tehát feléje a közbizalom, miután a biró 
és az « esküdtek » (elöljárók, héberül: memAmnim) vá- 

y\z IMIT Évkönyve i90'l. 15 

» 



^26 KIMLER MÁTYÁS 

lasztása csak egy évre szólt. A választás mindig a pol- 
gári év végén, illetve a következő legelején történt, 
rendszerint püspöki biztos jelenlétében. Az említetteken 
kívül választottak még gabbáj talmud tórát (oktatásügyi 
elöljárót) és két gabbáj czedákát (jótékonysági, illetve 
templomi elöljárót) és pedig' egyet a szefárd (spanyol 
ritusú) és egyet az askenáz (német-lengyel) ritusú köz- 
ség, illetve templom számára. A fehérvári zsidók ugyanis 
csak a külső képviselet tekintetében alkottak egységet és 
ezért voltak birájuk és esküdtjeik, mint e képviselet tag- 




ffc 



•- • ->*:^o í '•Aj^ 



József Eeisz Auerbacb károly-fehérvári rabbi (1742-1750.) aláírása. 

jai, közösek. A belső adminisztráczió is közös volt ugyan, 
sőt az volt a rabbi is, de a rítus tekintetében két külön 
csoportra oszlottak Fehérvár zsidói, mely csoportok első 
sorban a két külön templomban és ezekben külön elő- 
imádkozó (chazzán) alkalmazásában jutottak kifejezésre. 
Választottak továbbá 3 — 4 tagból álló bizottságot az 
országos és püspöki adó kivetésére (maarikhé ha-masz) 
és 2 — 3 egyént ezen adók beszedésére (góbé ha-misz- 
szim). Esküdt három volt; ezek alkották a bét-dint 
(zsidó fórum, sedes judaica), mely gyakran még két tag- 
gal és, mikor a rabbi tiszt be volt töltve, ennek viselő- 
jével egészítette ki magát. Fontosabb, az egész községet 
érdeklő ügyekben minden más kiválóbb községi tagot 
(allúflm) is belevontak a tanácskozásba. 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FÖRABBIK 5^27 

Dávid b. Benjámin elnöksége idején, 1742 legelején 
találkozunk a tudtunkkal első fehérvári rabbival. Neve 
József Reisz Auerbach és Fehérvárt működött 1750 
tavaszán bekövetkezett haláláig. nem nevezi ma- 
gát országos rabbinak, bár ilyenről szó van már ez 
időtáj t. 

Ugyanis a ((Károlly várat lakó Sido Companiának» az 
erdélyi kir. főkormán/székhez 1743-ban beadott, az 
((Erdélly országában dispersim lakó Sidok») ellen négy 
rendbeli panaszt tartalmazó « alázatos Memoriális» -ában 
a következők is foglaltatnak : 

« Harmadik (megbántódásunk) pedig ez. Közönsége- 
sen megegyezvén azon az egész Erdélly országában 
lakó Sidoság, hogy magunknak egy Eabbinust hozas- 
sunk, kinek is igirtünk esztendőnként fizetést 150 Ré- 
nens forintokott, melly éknek harmadát úgymint 50 Ré- 
nens forintoknak megfizetésit magokra vállalták volt 
az kivül való Sidoság, az mint nekünk irt missilis le- 
velekből világoson kitetzik, első esztendőben meg is 
fizettek, de már ezen fize[té]st is Subtráhálták. » 

A többi sérelem abból áll, hogy a vidéki zsidók nem 
akarják a királyi és püspöki adónak, valamint a katona 
állítással járó költségeknek magokra vállalt részét meg- 
fizetni, miért is kérik a fehérváriak a guberniumot, 
« nekünk facultást adni, Competenter rajok esett Por- 
tionak, Taxának, katonák fel állíttása alkalmatoságával 
esett expensáknak rajtok való exigalására, mivel mi- 
nekünk azokat interesre fel kért pénzéi kelletet Sup- 
pleálnunk, ugy az Rabbinusunk fizetésit is.)) 

Elhihetjük a kérelmezők ez utóbbi állítását is. Hiszen 
volt nekik még egyéb kultuális kiadásuk is. A fehér- 
lő* 



150 r. 


frt 


— kr. 


40 « 


« 


— (( 


50 « 


<( 


— « 


62 « 


« 


50 « 


302 r. 


frt 50 kr. 



22H J5ISLKK MÁTYÁS 

vári hitközség J 744-iki költségvetése például a követ- 
kező czimeket tartalmazza : 

Rabbi fizetése 

A szefárd község chazzánjának fizetése 
Az askenáz « « " « 

Bárúkh sammász (egyházfi) fizetése, 
lakáspénze és emolumentuma 

Összesen : 

Mindé kiadásait a község nem, mint a királyi és 
földesúri adót, kivetés útján, hanem a gabella jövedel- 
méből fedezi, melyet bérbe szokott adni. A gabella díj- 
tételeit évről-évre állapítják meg ; a tételek vonatkoz- 
nak húsra (fontja '^k kr.), zsírra (ugyanannyi), borra 
(egy erdélyi hín 3 kr.) és az apró jószág levágására 
(^k — 3 kr.). E díjak fizetésére szigorúan ügyeltek; a ki 
vonakodott azt teljesíteni, annak a rabbi, a ki maga, 
úgy mint a község többi alkalmazottjai is, fel volt alóla 
mentve, megtagadta szolgálatát rituális ügyekben, 
mint a metsző is a magáét. Mikor még egy metszőt 
kívánnak alkalmazni, 40 frt fizetéssel és 15 frt lakás- 
pénzzel, a község tagjai önként vetnek ki magukra 
25 krtól 3 frtig terjedő évi hozzájárulást, a miből — 
37 tag után — 42 frt 44 krnyi összes bevételre van ki- 
látás. Ezenkívül különböző alkalmakkor fizetendő ille- 
tékeket is állapítnak meg: esküvőtől Va frtot, berit- 
milától ^U frtot, továbbá a bét- din különböző funkcziói 
alkalmával 3, 11^/4 és 22^/2 krnyi illetékeket. 

Reisz rabbinak egy fiáról, Eleázárról tudunk, a ki ké- 
sőbb, 1776ban zsidó bíró volt. Vájjon az akkoriban 
általános erkölcsi elvadulás jeléül tekintendő-e, avagy 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK 229 

Keisz rabbi, a ki talán pénzügyletekkel is foglalkozott, 
legalább egyszer 50 frt kölcsönpénzét pereli, vagy még 
inkább fia szolgáltatott-e rá okot: annyi tény, hogy 
már röviddel atyja halála után Reisz Eleázárt' egy zsidó 
legény czivódás közben a rabbi emlékét mélyen sértő ki- 
fejezéssel illeti, a minek expiátiójául a tammúz hó 17-iki 
böjtnapon ki kell mennie a temetőbe s ott tiz férfiből 
álló gyülekezet színe előtt bocsánatot kérnie az elhunyt 
rabbitól. A bét-din ez alkalommal 2 arany bírságot állapít 
meg azon esetre, ha még valaki efféle szidalmakkal sérti 
meg Eeisz Eleázárt. De még 20 évvel később is hasonló 
káromlásra vetemedik a község egy tagja, a miért ezt 
a büntetést szabják ki reá: négy hétig semmiféle tiszt- 
ségben az istentisztelet alkalmával nem lehet része s 
egy teljes évig nem választható meg községi vagy 
chevrai elöljárónak; ha pedig ismételné még kirohaná- 
sait, irgalom nélkül a templom előtt levő vaskalodába 
kell állítani. És mégis, 4 év múlva Bekhór, a chazzán, 
a vásáron összekülönbözvén Eleázárral, ismét gyalázza 
Reisz rabbi és felesége emlékét, a miért a temetőben 
kell megkövetnie őket. 

Reisz halála után mintegy 4 évig betöltetlen maradt 
a fehérvári rabbiszék. Folytak ugyan tárgyalások ez 
ügyben, úgy látszik, különösen Jonatán Trébüschiemes- 
vári rabbihelyettessel, a ki 1752 nyarán egy ideig 
Fehérvárt is tartózkodott s a bét-din munkájában részt 
vett. Még a következő év elején is kilátásba van he- 
lyezve eljövetele; hogy miért nem ment el tényleg, 
nem tudjuk. 

Annyi bizonyos, hogy 1754 nyarán már hivatalban 
találjuk Sálóm Zélig b. Saul Kóhént, a ki a fehérvári 



230 EISLER MÁTYÁS 

rabbik közül első nevezi magát egyúttal országos rab- 
binak. De ö nem maradt tovább Fehérvárt három év- 
nél ; alkalmasint csak ennyi időre volt megválasztva. 



^m 




o^nl,^^^^^^^^ 



Sálóm Zélig b. Saul Kóhén orsz. rabbi (1754—1757.) aláírása. 

Utódjáról már biztosan" tudjuk, hogy szerződése csak 
ennyi időre szólt (míg a község egyéb alkalmazott- 
tait csak fél vagy egy évre szokták választani). Az ő 
megválasztásáról szóló jegyzőkönyv ugyanis fenmaradt 
s fordításban így hangzik : 

(•Összegyülekezvén mi, a nép fejei, Izrael törzsei 
egyetemben, a község többi hivatottjaival együtt, meg- 




Jóchanan b. Izsák károly-fehérvári rabbi (1758—1760.) aláírása. 

állapodtunk egységes megállapodással, egyhangúlag és 
egyértelmüleg, hogy rabbivá és tanítóvá fogadjuk tudós 
urunkat és rabbinkat, Jóchanant, itt városunkban, 
ékességül fejünk számára, három, évre. Fizetését, a 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK 231 

mint világosan megvan a meghívó levélben, ötven ré- 
nes forint, lakás és a mellékjövedelmek fogják képezni, 
így tehát aláirtuk neveinket ma, vasárnap, ijjar 13-án 
az 518-ik évben a kisebb aera szerint (1758).)) Követ- 
kezik 10 aláirás. 

Ámde a Belgrádból való Jóchanaa ben Izsák, úgy 
látszik, még a három évet sem töltötte ki egészen, mert 
a harmadik évben nem szerepel többé Fehérvárt. Hogy 
hova ment innen, kérdéses, csak azt tudjuk, hogy 
1771-ben még élt. Ez évben ugyanis a bét- din egy tem- 
plomi imaszék ügyét tárgyalja, melyet magának követel 
Léb Lurja, mint néhai atyja örököse. Ámde Lurja mos- 
toha atyja azt vitatja, hogy annak idején hozományul 
kapta az imaszéket Léb anyjával, a mi az eljegyzési ok- 
iratban, melyet az akkori rabbi, Jóchanan maga írt, ki 
is van téve. Az örökös tagadván ezt, a bét-din utasítja 
öt, hozzon Jóchanan rabbitól írásbeli nyilatkozatot az 
ügy felöl, annak alapján fognak dönteni. -^^ 

Ez időben mind sűrűbbé válik az összeköttetés a te- 
mesvári községgel. Mikor a rabbiszék betöltetlen, a 
fehérváriak rendszerint a temesvári rabbihoz fordul- 
nak fontosabb ügyeikkel. így Jóchanan rabbi székfog- 
lalása előtt 1758-ban egy viszálkodó házaspárt a bét- 
din Lipmann Eliézer b. Benjámin Zeéb temesvári 



* Közel fekszik a feltevés, liogy a fehérvári Jóchanan rab- 
bit azonosítsuk a hasonló nevű nagyhírű temesvári rabbival, 
a ki 1775 körül élt ott (1. róla Sém ha-gedólim he-chádás 
I. 54. lap no. 44 és M. Löwy, Skizzen zur Geschichte der 
Juden in Temesvár 78. lap). Csakhogy ennek atyját Jisajnak, 
nem Izsáknak hívták. 



23:2 EISLER MÁTYÁS 

rabbihoz "^ utasít, hogy az ő magas fóruma elé terjesz- 
szék ügyüket. Egy más alkalommal az ő elvi döntésétől 
teszik függővé a saját Ítéletüket. Az eset ez: Ábrahám 
Bekhór 6 tallér dijat követel Gitel asszonytól azért, 
hogy ennek elhunyt férjeért egy évig kaddist (a halot- 
takért a gyászévben naponta végzendő imát) mondott. 
Követelésének legerősebb támasza Lipmann rabbi fel- 
mutatott döntése, mely szerint az effajta követelést 
még kiskorú árvák vagyonából is fel lehet hajtani, 
A bét-din ez alapon meg is itéli a követelést. 

Jóchanan hivataloskodása idejét emlékezetessé teszi, 
hogy a fehérvári askenáz községben már régebben tá- 
madt szakadás ekkor lett visszavonhatlanná. Ez a köz- 
ség, melyhez egyfelől a Magyar-, Morva-, Cseh- és 
Németországból származó úgynevezett német zsidók, 
másfelől a Lengyelországból bevándorlottak tartoztak, 
még 1751-ben épített volt egy 4 négyzetölnyi telken 
oratóriumot (templomot). A telek használatáért, vala- 
mint köröskörül 3 lépés szélességű helyért és az utczá- 
ról bejáró sikátorul szolgáló egy öl széles földsávért a 
tulajdonosnak évi két arany bért fizettek. Két év múlva 
a ((német)) zsidók elszakadni kívánván a ((lengyelek- 
től)), rávették a templommal szomszédos telek tulajdo- 
nosát, hogy szomszédi jogánál fogva váltsa magához a 
templomtelket a rajta levő épülettel együtt, a miért 20 
aranyat fizettek neki. 1759-ben pedig újabb szerződésre 



* L. róla Lőwy 1. li. 7S. lap és Büchler S., Jövő 1898-iki 
évfolyam 3. szám 7. lap. Ö-e a szerzője a Migdal Dávid 
czímű zsoltárkommentárnak, Bécs 1792 (Sém ha-gedólim lie- 
chádás 11. 42. lap, no. 31)? 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK í233 

léptek vele, melynek értelmében a fizetett 20 aranyért 
csak 20 évig bírhatják a telket, azontúl évi 2 aranyat 
tartoznak érte fizetni. 

Jóchanan rabbi távozása után mintegy 4 évig ma- 
radt a rabbiszék ismét betöltetlen. Csak 1764 végén 
találjuk Fehérvárt a Krakkóból való Benjámin Zeéh 
II olfot. De mig Jóchanan, a mint a közölt jegyző- 
könyvből is kitetszik, ''csupán fehérvári rabbinak volt 
alkalmazva, addig utódja már «károly-fehérvári, náznai 
és országos rabbinak » nevezi magát. E czímből ítélve 
a náznánfalvi hitközség külön is rabbijává választotta 



>> 



Benjámin Zeéb Wolf orsz. rabbi (1764—1777.) aláirása. 

öt, mig a többi községek, mint a későbbi időkből tudjuk, 
alkalmasint csak a Fehérvárra küldött delegátusaik révén 
folytak be a választásba. A náznánfalvi községben, mely- 
hez a szomszédos Maros Szent-Király, Maros-Vásárhely 
és még egy-két helység tartozott, már 1753-ban is ta- 
lálunk rabbit, névszerint Léh ben Mózest^ a ki mint 
ilyen á contributio fizetése alól fel van mentve ; ha- 
sonlóképen a ((dászkáb) (tanító), Léb ben Ábrahám is. 
Ez a község számra nézve akkoriban nem volt sokkal 
jelentéktelenebb, mint a fehérvári; itt 31, ott 24 volt a 
contributiót fizető családfők száma. Ugyanakkor a beth- 
leni hitközség területén 46, Iklódon pedig 9 zsidót irtak 
össze. Megjegyzendő azonban, hogy mindé számokat a 
különböző czimeken kihagyottak fejében mintegy felé- 



234 BISLER MÁTYÁ§ 

nyivel meg kell toldani. A náznánfalvi ma is fennálló, 
lengyel mintára fából készült zsinagóga 1747-ben 
épült; 1785-ben, úgy látszik, megtoldották.* 

Benjámin Zeéb idején bizonyos föllendülés észlel- 
hető a fehérvári községben. 1765-ben főkönyvet, két 
évvel később chevra-könyvet is nyitnak, melyekbe a 
község és a chevra kaddisa számadásait bevezetik. Ké- 
sőbb új templom épitésére készülnek, a miért enge- 
délyért folyamodnak az udvarhoz. Bár hosszas huza- 
vona után, de megkapják. Érdekes, hogyan iparkodnak 
az építési anyag beszerzését megkönnyíteni. A bét-din 
egy ítélete ez időtájt úgy szól, hogy az elmarasztalt fél 
25 szál új deszkát tartozik birságképen az épülő tem- 
plom számára beszolgáltatni. 

Elénk világot vet az akkori viszonyokra Benjámin 
Zeéb rabbi következő rendelkezése. A fehérvári zsidók- 
nál szokásban volt ünnep reggelén az istentisztelet vé- 
geztével körútra indulni, melynek folyamán a rabbitól 
kezdve minden zsidó házba beszóltak. Ezt az ünnepi 
mulatságot a rabbi rossz néven veszi híveitől s gyű- 
lésre hívja össze a község elöljáróit és nagyjait, mely 
ezt a régi szokást kemény szabályok korlátai közé szo- 
rítja. E szerint bölcseink tanításához képest kötele-'^ 

* Felliivoin e helyütt a közfigyelmet e rendkívül érdekes, 
nálunk ritka zsidó építészeti emlékre, mely, sajnos, düledező 
állapotban van. Legfőbb ideje, hogy restaurálják, a mire 
azonban a maros-szent-királyi hitközség, melynek tulajdonát 
képezi jelenlegj képtelen. Talán az országos izr. közalap 
megtehetné. De legalább is fotografálni kellene primitivül 
festett belsejét, mert egy erős vihar romba döntheti, egy vá- 
ratlan égés elhamvaszthatja. 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐlíAlJBlK "^So 

minden hivő ünnepkor a rabbit meglátogatni, hogy kö- 
szöntse öt ; szabad, a kinek tetszik, az elöljárókat is 
hasonló czélból felkeresni ; de tilos bárki máshoz el- 
menni, hanem kiki töltse az ünnepnapot otthon, fele- 
sége és gyermekei körében, azokkal együtt örvendezve 
előirás szerint az ünnepnek. A teméntelen látogatás a 
rabbi nézete szerint merő időpazarlás, azonfelül félté- 
kenykedést támasztai/i is alkalmas és végül erkölcsi 
tekintetben visszaélésekre vezethet. 

Benjámin Zeéb 1777-ig működött Fehérvárt, a kö- 
vetkező évben már Mózes b. Sámuel Lévi Margoliót 



h^'^'^^í 




Mózes b. Sámuel Lévi orsz. rabbi (1778—1817.) aláírása. 

foglalja el a rabbiszéket, melyen majdnem 40 évig, 
1817 tisri 12-én bekövetkezett haláláig ült. Atyja, Sá- 
muel Lévi Mókhiach 1776-ban a fehérvári bét-din 
tagja. Az ő mellékneve kapcsán regényes hagyomány 
fűződik fia életéhez. E szerint Mózes Lévi onnan kapta 
a Mókhiach (feddő) nevet, mivel mint országos rabbi 
talliszt és tefillint öltve, egyedül szolgájától kisérve ló- 
háton járta be a falvakat, mindenütt tanítva és buz- 
dítva, intve és feddve. Pedig nem is bizonyos, hogy 
mindjárt eleinte országos rabbi volt-e ; csak azt tudjuk, 
liogy gr. Batthyány Ignácz püspök 1 782-ben megerösí- 



236 ErSLER MÁTYÁS 

tette őt e méltóságában. Akkor már jelentékeny volt az 
Erdélyben élő zsidók száma: 1779—81 között Borcsa- 
ládot számláltak össze. 

Mózes Lévi hivataloskodása idejére egy pár mélyre- 
ható fontosságú császári és törvényhozási intézkedés 
esik, melyeket azonban csak érinteni kívánunk. Ide 
tartozik először is II. József 1781-iki pátense, melylyel 
hosszú időre ismét érvényre emelte azt a felfogást, 
hogy zsidónak Erdélyben csak Fehérvárt szabad laknia. 
Majd az 1810/1 1-iki kolozsvári országgyűlés iktatott 
be egy <(De Judaeisw czímű terjedelmes törvény czikket, 
melyben részletesen megállapítja a zsidókat megillető 
jogokat és kötelességeket. Ide tartozik végül Mártonfi 
József erdélyi püspök az a kisérlete, melylyel a zsidókat 
ki akarta vonni a saját törvényhatósága alól és Károly- 
Fehérvár városáé alá rendelni. Ez a kisérlet azonban a 
zsidók ellenállása folytán meghiúsult. 

A hitközségi élet sem maradt minden rázkódástól 
menten. 1793-ban a szefárd község tagjai átkot mon- 
dottak mindazon társaikra, a kik az askenáz község 
istentiszteletén részt vesznek. Mikor később kibékülés 
történt a két fél között, ez átok érvényessége többszö- 
rös halákhikus fejtegetések tárgyát képezte, egyebek 
közt Szófér Mózes, a hires pozsonyi rabbi részéről is. 

Mózes Lévi oldalán már rabbihelyetteseket is talá- 
lunk működésben, a mit a község tagjainak szaporo- 
dása tett szükségessé. így 1 796-ban Jákob Koppéi, ké- 
sőbb Mózes Doman a dajján. Maga Mózes Lévi jó em- 
lékezetet hagyott maga után ; sírfelirata éles eszű tal- 
mudtudósnak mondja. 

A négy évtizedig szolgálatában állott rabbi halálát 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK ^287 

sirató községet csakhamar újabb gyász éri. A Mózes 
Lévi utódjául választott Jákob ben Mózes, sl ki Zimony- 
ból jött Fehérvárra, alighogy elfoglalta hivatalát, 1818 
tammúz 18-án elhunyt. Emlékét Fehérvárt nem őrzi 
más, mint sírköve, mely «nagy rabbinak* mondja. 

Most ismét egy szomorú epizód következik, melynek 
hőse Menáchém (Jákob József) b. Józsua Mendel orszá- 
gos rabbi, a ki a tisz/'^eért vivott küzdelembe belehalt. 

Menáchém egy régi erdélyi zsidó család sarja, kinek 
már atyja, Józsua b. Menáchém Mendel és nagybátyja 
Mózes is előkelő helyet foglaltak el a fehérvári község- 

Menáchém b. Józsua orsz. rabbi (1818 — 1823.) aláírása. 



ben. Ö maga egy tudósítás szerint 24 évig működött 
Mózes Lévi oldalán mint rabbihelyettes és tőle képe- 
sítő oklevelet is kapott. így csak természetesnek tűnik 
fel, hogy Jákob b. Mózes rabbi halála után a püspöki 
biztos elnöklete mellett megejtett választáson szinte 
egyhangúlag (5 szavazat hijján) őt emelték az országos 
rabbi székébe. De már ekkor is mutatkozott, hogy el- 
szánt ellenségei vannak ; az első választást ugyanis a 
bejelentett óvás következtében meg kellett ismételni. 
Ámde az újabb választás eredménye az elsőével teljesen 
azonos volt. A püspök sem kéöett a megerősítéssel ; az 
ezt tartalmazó okirat, a melyhez hasonlók voltak bizo- 
nyára a többi országos rabbik megerősítő levelei is, 
fordításban ime így hangzik : 



23f^ ÉIBLER MÁTYAR 

((Kudnai és divék-uj falusi Eudnay Sándor, Isten és az 
apostoli szék kegyelméből Erdély püspöke, Ö császári, 
királyi és apostoli szent Felsége statusának és Erdély 
nagyfejedelemség magas kir. kormányszékének taná- 
csosa s mindkettő titkos Actualisa, a szent theologia 
doctora. 

császári, királyi és apostoli szent Felsége bármily 
renden, rangban, méltóságban, hivatalban, tisztségben, 
és megbízásban levő, Erdély dicső nagyfejedelemségében 
és Magyarország visszakapcsolt részeiben székelő és tar- 
tózkodó Híveinek, kik jelen levelünkről bármely mó- 
don tudomást szereznek, összesen és egyenként, üdvöt 
és illetve tisztjeinknek emberséges üdvözletünket. 

Minekutána a Károly-Fehérvár városában tartózkodó 
zsidók azon kiváltságok erejénél fogva, melyeket haj- 
dan a boldog emlékezetű fenséges fejedelmektől kap- 
tak, az erdélyi fehérvári uradalom földesura törvény- 
hatóságának vannak alávetve, sőt főrabbijuk megerősí- 
tésének joga is régtől fogva a földesurat illette, a mint 
az jelenleg is teljes érvónynyel fennáll, és most a zsi- 
dók főrabbijának, Mózes [ben] Sámuelnek elhunyta után 
az igen derék és értelmes zsidó község egyhangú sza- 
vazatával Mendel Jákob József választatott meg rab- 
bivá, a ki megerősítése végett nálunk jelentkezvén, 
azon alázatos kérelemmel folyamodott hozzánk, hogy 
méltóztassunk őt nemcsak az erdélyi zsidók főrabbijá- 
nak tisztében és hivatalában megerősíteni, hanem azt 
is engedjük meg, hogy ugyanazon jogokat, melyekkel 
a törvényhatóságuknak alárendelt zsinagógák felülvizs- 
gálásában és a törvénykezés vitelében az ő elődei eddig- 
elé éltek, a zsidó rítus szerint ő is érvényesen gyako- 



k7. ERDÉLYI ORSZÁGOS FŐRABBIK i^S'O 

rolhassa ; miután továbbá a kérelmezőtől nincs miért 
megtagadni jóváhagyásunkat és a folyamodó által 
igényelt kiváltságok a hosszas gyakorlat folytán a tör- 
vény erejével vannak felruházva : ' ennélfogva hatal- 
munk teljes erejével a nevezett Mendel Jákob Józsefet 
az Erdély egész fejedelemségében lakó zsidók főrabbi- 
jának tisztében és hivatalában ezennel megerősítjük és 
hogy a jogokat, melye)' kel a törvényhatóságuknak alá- 
rendelt zsinagógák felülvizsgálásában és a törvényke- 
zés vitelében eddigelé más rabbik, az ő elődei, éltek, ő 
is teljes illetékességgel érvényesen gyakorolhassa, ezen- 
nel megengedjük, egyben ajánlván őt mindazon helyek 
(czímü) tiszt urainak, a hol Károly-Fehérváron kívül 
úton lesz, valamint a földesuraknak is azzal, hogy jelen 
levelünk elolvastatván, a felmutatónak visszaadandó. 

Kelt Felső-Gáldon, október hó kilenczedik napján, 
az Ur ezernyolczszáztizennyolczadik évében. 

Sándor s. k. 

A püspök ő excellentiája kegyelmes megbízásából 
Ivuly Károly s. k. kanonok és ez idő szerinti vicarius.)> 

Csakhamar teljes erővel megindult a hajsza az új 
rabbi ellen. Ellenségei, élükön Meixner Salamonnal, a 
ki később elnöke lett a hitközségnek, Doman Mózes és 
Eafael Mózes rabbihelyettesekkel és Fried Mózes tekin- 
télyes hitközségi taggal először is a vidéki zsidóságot 
próbálták mozgósítani a rabbi ellen és nem sikertelenül. 
A szolnok-dobokai zsidók még ugyanazon év végén pa- 
naszszal fordultak az erdélyi kir. főkormányszékhez, 
kifejtvén, hogy mivel ők nem folytak be a választásba, 
el sem ismerik Mendelt rabbijuknak. Ám a kormány- 
szék kimondja, hogy miután Fehérvár a zsidóknak tör- 



240 RISLER MÁTYÁS 

vényes lakóhelye s mintegy fővároHokul tekintendő, az 
ottaniak pedig szinte egyhangúlag választották meg 
Mendelt, az egész ország zsidósága tartozik őt főrabbi- 
jául elismerni. Maguk a fehérvári elégedetlenek is, kik 
időközben hasonló panaszt adtak be a kormányszék- 
hez, szintén elutasíttattak, azzal a hozzáadással, hogy 
ha a rabbinak nem engedelmeskednének, kemény bün- 
tetésben lesz részük. 

A gyűlölet szívósságával most már magához ő felsé- 
géhez folyamodtak Mendel ellenségei, még pedig 4 íz- 
ben is. Először is 1819-ben a fehérvári elégedetlen ki- 
sebbség adta elő azt a panaszát, hogy Mendel nem bír 
a kellő készültséggel és vizsgálatot sem tett ; kérik te- 
hát, küldessék ki az ő költségükön Magyarországra, 
hogy ott egy főrabbi előtt vizsgát tegyen. Még azon év 
vége felé a dobokai, belső- szolnoki és küküllőmegyei 
zsidók is óvást emeltek a választás érvényessége ellen, 
mint a melybe ők be nem folytak. Majd a következő 
évben Kafael Mózes folyamodik az udvarhoz, a maga 
számára kérve a fehérvári rabbi-állást. Végre a szol- 
nok-dobokai és fehérvári elégedetlenek még egy újabb 
panaszos kéréssel fordulnak a felséghez, melyben sé- 
relmeiket még egyszer felfejtik és azoknak orvoslását 
kérik. 

Ámde minden erőlködésük hiábavaló. Időközben az 
új erdélyi püspök, b. Szepesy Ignácz 1820 augusztus 
23-án egy a Eudnayéval teljesen egyező levelet ad ki, 
mely ly el Mendelt az országos rabbi állásában a maga 
részéről is megerősíti. A felség pedig a kormányszék 
jelentése alapján 1822 június 28-án kelt leiratában 
kimondja, hogy Mendel, a kit a károly-fehérv vi zsidók 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS RABBIK 241 

szinte egyhangúlag választottak meg, az erdélyi püs- 
pök és a kormányszék pedig állásában megerősített, az 
összes erdélyi zsidók rabbijául tekintendő, a pártos- 
kodó és nyugtalankodó zsidók pedig komolyan meg- 
intendők, hogy szigorú büntetés terhe alatt Mendel 
rabbi iránt a lelkiekben teljes engedelmességet tanúsít- 
sanak. A kormányszék kérésére a püspök szeptember 
24-én meghagyja a sajác uradalmi tisztségének, hogy a 
károly-fehérvári zsidókat minél előbb összegyűjtvén, 
ő felsége parancsát nekik deák, magyar, német és oláh 
nyelven kihirdesse és Mendel rabbi iránt a vallásra 
nézve, nmig keresztények nem lesznek,)) szoros enge- 
delmességre kötelezze. 

Nem sokáig örvendhetett Mendel a győzelmének : 
már 1823 legelején, tébét 29-én meghalt. Sírja fölött 
elcsitult a gyűlölködés háborgása; epitáfiuma a «nagy 
világító » -nak nevezi. Négy gyermeke maradt, közülök 
két leánya már férjnél volt ; vejei Írásban biztosított 
hozományuknak csak felét, 200 — 200 váltó forintot 
tudtak a csekély hagyatékból megkapni. 

Mendel halála után a fehérváriak Szófér Mózes po- 
zsonyi rabbihoz fordultak azzal a kéréssel, hogy ö 
ajánljon nekik méltó férfiút rabbinak. Szófér hármat is 
jelölt ki, kik közül Ezékiel b. József Pa7iétet'^ válasz- 
tották meg. Panét Bielitzben született 1783-ban mint 
egy tudós és előkelő férfiú gyermeke s a leipniki és 
prágai jesibákon tanult. Házassága révén később len- 
gyel földre került, hol a chászidok körével lépett szo- 

* L. regényesen kiszínezett életrajzát Friedmann J. B.-től 
Dérekli Jibchar (kiadta Panét A. S., Munkács 1894) elején. 

Az IMIT Évkönyve i90i. 1 ^ 



542 EISLER MÁTYÁS 

ros és tartós összeköttetésbe. 1813-ban tarczali rabbi 
lett s innen hívták meg 10 évvel később Fehérvárra. 
Fontos állásában nagy tevékenységet fejtett ki ; külö- 
nösen a vidéken teljesen elhanyagolt vallási állapotok 
emelésén és javításán fáradozott. Ezenfelül szorgalmas 
irodalmi munkásságot is fejtett ki : kéziratban meg- 
maradt talmudi dolgozatai állítólag 18 kötetet tesznek 
ki.* Sírfelirata nagy dicsérettel emlékezik meg róla s 





á ly 



Ezékiel Panét orsz. rabbi (1823—1845.) aláírása. 

azt is kiemeli, hogy kabbalisztikus tanulmányokkal fog- 
lalkozott. 1845 niszan 20-án halt meg s még aznap el- 
temették. Az ő és elődje sírja fölött egy kis kápolna 
emelkedik, benne az örök mécses hol ég, hol nem. 

Ekközben az új idők szele Erdélybe és Fehérvárra is 
eljutott s frissítő fuvalommal sepert végig az ottani 
zsidó- utczán. Felénk viharzik az abból a beadványból, 
melylyel Panét halála után a zsidók Kovács Miklós er- 
délyi püspökhöz fordultak. ((A homagiális tisztelettel 
öröklő etc. hív alattvalói, a helybeli zsidó közönség ne- 
vében és képében, Moises Baroch zsidó bíró, Joseph 



* Nyomtatásban megjelentek responzumai (1 — 163. sz.) 
és ünnepi elmélkedései (32 «portá»-ban és külön czímmel) 
Maré Jechezkél ez. alatt (kiadta Panét M. M., Mármaros- 
Sziget 1875). 



AZ ERDÉLYI ORSZÁGOS RABBIK 243 

Lázár nagy esküdt, Moises Izsák esküdt)) arra kérik a 
püspököt, legyen segítségükre egy oly férfiú rabbivá 
leendő választásában, a ki a jelenkor intéseit is meg- 
érti, anyanyelvén (a héber értendő) kívül németül és 
magyarul tud s más országok példájára német isteni- 
tiszteletet (értsd : prédikácziót) tartani képes. Az új fő- 
rabbi felügyelete alatt főiskolát kellene alapítani, a hol 
anyanyelven kívül magi árul b németül ^^ tanítanának. 
Ily férfiút helyben ugyan nem kapnának, de lehetne 
külföldről (itt bele van értve Magyarország is) hozatni, 
ha kellő fizetést adhatnának neki. Ez pedig úgy volna 
lehetséges, ha az Erdélyben és különösen a Szilágy- 
ságban most már számosan lakó izraeliták utasíttatná- 
nak, hogy küldjék megbízottaikat Fehérvárra, a kikkel 
meg lehetne egyezni a főrabbi választása és fizetésé- 
nek állandósítása iránt. Kérik tehát a püspököt, eszkö- 
zölje ki a kormányszéktől, hogy az rendelje be a vi- 
déki zsidókat. 

A püspök csakugyan felirt a kormányszékhez, de ez 
nem volt hajlandó a zsidók kérésének teljesítésére, mi- 
vel törvény szerint Fehérvár a zsidók anyavárosa s más 
elismert zsidó község az országban nincs. 

A püspök ekkor véduri jogánál fogva kiküldött egy 
kanonokból és két világiból álló bizottságot a rabbi- 
választás megejtésére. Az 52 választó egyhangúlag 
üppenheimer Hirsch temesvári rabbira "^ szavazott, a 
ki azonban, úgy látszik, nem fogadta el a választást. 
Ezután megválasztották Friedmami Ábrahám simándi 



* L. róla Löioy i. h. 81. lap. Oppenheimer 1821 — 1859-.ig 
volt temesvári rabbi. 

16* 



244 KisLKi; :\iÁ'rYÁs 

rabbit, a ki állását még azon évben el is foglalta s a 
püspöktől abban megerősíttetett. 

Friedmannt, a ki magyarul is tudott, hosszas és 
nehéz küzdelmek várták Erdélyben. De ezekkel ez al- 
kalommal nem foglalkozunk. volt Erdély utolsó or- 
szágos rabbija (meghalt 1879 tammúz 24-én), sőt túl 
is élte ezt az érdekes és nagyjelentőségű intézményt, 
melynek nem összefüggő történetét kivántuk ebben a 
dolgozatban adni, hanem csak egy pár részletet belőle. 

Kolozsvár. Dr. Eisler Mátyás. 

KÉT YEKS. 

— Jedaja Hapenini, — 
Összhangzat. 

Eraber s tóra ha valóra összeforrt 
Megvilágít, átszellemit földi port. 

Láng a tóra, lehullt szikra az égből 
Isten adta, szállni hagyta fényéből. 

De az egyes ember vegyes részből áll 
Lénye fáklya, melynek lángja lejebb száll. 

Kanócz a test, erőtlen, rest, állhatlan — 
Lelke olaj, nem éri baj — halhatlan. 

Egyetértve, összekötve fényt hoznak 
Önmagukra és házukra, hol laknák. 

Föltárulnak a tudásnak kincsei 
A teremtés s gondviselés rejteki, 

S mind a tettek, mik végzettek titokban 
S miknek nyoma fenmarad a világban, 



KÉT VERS 245 

Hatalmat ad ez, hogy vágyad teljesül 
Kívánságod, óhajtásod létesül. 

De ha törvényt mint az örvényt kerülöd 
Elhagyatva élsz magadba mindenütt. 

Mint vadonban, pusztaságban barangolsz 
Sötét éjben, bŐsz szélvészben csatangolsz. 

Ázva, fázva, fagvtól rázva bujdosol 

Vész ha készül, támasz nélkül hánykodol. 

Sötét utón lépten-nyomon ütközöl 
Akadályba — s balutakra vetödöl. 

Üldözőbe vesz küldöttje végzetnek 
Sehol nyoma nincsen soha segélynek. 

Mig karöltve egybeftízve hirdetik 
Isten kegyét, s dicsőségét terjesztik. 

S ha elválnak, elszakadnak — az oka 
Ember műve s zülöttsége nagy foka ! 

Türtőztetés. 

Tekintsd szivem ! hogy él bennem nemes rész, 
Isten adta, reád bizta — el nem vész. 

Csak időre, nem örökre lakozik 
A házadban, hol csak útban időzik. 

S mig bezárva a fogházba' vesztegel. 
Fölszárnyalni, égbe szállni reményei. 

S bár megtörve, röghöz kötve vergődik : 
Nemes vágya, eszmény tárgya nem szűnik. 

Azért vigaszt, erős támaszt nyújts neki, 
Mert kivüled — ha nem véded — ki teszi ? 



á46 KLEIN MÓR 

Olyan nálad ez a társad, mint madár, 
Gyerköcz fogja, kézben tartja, alélt már. 

Látja szállni, elröpülni társait 
Jobbra-balra, majd magasba barátit. 

így évődik, búslakodik tömlöczben. 
Dúl a bánat, könybe olvadt szivében. 

Őrzésedre bizott kincsre jól ügyelj, 
Kár ne érje, mi sem sértse — rá figyelj ! 

Mért okozni, felidézni bajokat, 
Rosszba törni magad s tűrni rosszakat. 

Hogy fájdalmak s bonyodalmak nőjjenek, 
Támadások, nagy csapások érjenek ? ! 

Hiszen látod — nem áltatod magadat — 
Milyen fontos, nehéz, bajos feladat 

Jutott neked részül, léted tartamán ! 
Kevés évet töltsz az élet folyamán. 

Sőt ha ezer évi teher nyomna is 

Czélt nem érnél, még ha élnél kétszer is ! 

Hát még mostan, mikor számban csekélyek ! 
El nem érnek, a mit tűznek eléjek. 

Figyeljetek, ügyeljetek érzékim. 
Javatokra lesznek sorra intésim ! 

A mely idő oly kedvező bálványnak, 
Lelket pusztit — talaj van itt járványnak. 

Azért érd be itt létedbe' ennyivel, 
Mennyit szemed lát és lelked elvisel. 

Földi élvből, gyümölcséből választhatsz. 
De ne többet, mint a miket elbírhatsz. 



KÉT VERS 247 

A túlságos élv csak káros embernek, 
Épségének, jólétének, lelkének. 

Fölösleges — lehet kedves baromnak 
És azoknak, kik csak annak tartatnak. 

Minek neked lesülyedned állattá, 
Mikor minden szúnak lészen prédává. 

Az érzékek bár élveznek — álmodnak, 
Csak csalódva, károsulva ocsúdnak. 

Almuk foszlik s megfejtó'dik jókorán, 
Test és lélek véget érnek halálban. 

Ilyen álom ! — azt kivánom — ellennek 
Legyen része — s' megfejtése bűnösnek. 
Nagybecskerek. Dr. Klein Mór. 



HEKMAN ÉS EEBEKA. 

(Életkép.) 

Azt a kis falusi zsidó hitközséget, a melyben Reb 
Avróm élt és működött, bizony nem igen vette a hír 
szárnyaira, és a környék határain túl már az ismeret- 
lenség homályába veszett a neve. Ám maga az a negy- 
ven családból álló község annál büszkébb önérzettel 
emlegette ősiségét, s azt az elvitázhatatlan tényt, hogy 
egy Izraelben hírneves rabbinikus tekintély döntvény- 
tárában egy terjedelmes «saalo u tesuvow (vitakérdés) — 
immáron száz évvel ezelőtt — megörökítette <(Szender- 
dorfö (Szendőfalva) zsidó hitközségét, a midőn is me- 
sébe illő háborúság és megoldhatatlan vallásbeli kétely 
ütötte fel hydrafejét a gyülekezetben egy könnyelmű 
metsző állandóan csorba késének szomorúságos föl- 



248 KISS ARNOLD 

födözése alkalmából. Az új kornak vallástalan szelleme 
nem tudott áthatolni ama hatalmas védőgátakon, a me- 
lyek meggyökeredzett ősi szokásokból, kedvessé válott 
hagyományokból, apáról-fiúra szállott életmódból ala- 
kulva olyképen vették körül a kicsiny zsidó hitközséget, 
a mint égbenyúló hegyóriások szikláknak koszorúival 
övezik körül az üde levegőjű völgykatlant, megőrizve 
azt a betegségek mételyétől, haláltlehelő párázattól. 

Ott állott a falu alsó végén a százados zsinagóga, 
mohával benőtt tetőzetével, gerendás padmalyával, 
deszkázatlan agyagos padlójával; a belsejében elül 
az ütött-kopott bársony függönynyel eltakart frigyszek- 
rény, előtte az örök lámpa haloványan csillanó lángja, 
oldalvást tőle a rabbiülés . . . középen a « lemér » (fel- 
olvasó asztal) . . . két oldalt összesen vagy húsz fara- 
gatlan pad . . . ime Szenderdorf zsidó templomának 
minden pompája és dísze, — és mégis több őszinte, lé- 
lekből érzett imádság, igazi öröm és igaz bánat szállott 
fel ujjongásnak és sóhajnak szárnyain ez egyszerű, ódon 
zsinagógából az ég felé, mint sok boltíves, orgona- 
bugással zajos, remeképítményű templomkupolák alól, 
a hol hidegebbek az érzések és előkelőbbek az imára 
összegyűlt emberek. Volt egy kicsiny előcsarnoka a 
falusi szentélynek, a melyben nappal az ifjú nemzedé- 
ket oktatta melodikus talmudnígen-nel és kevésbbé 
melodikus csattogásu pipaszárral talmudra és szent- 
írásra a melammed (héber tanító), aki csak lelkiismeret- 
beli furdalásokkal engedett a kor és a szülők ama kö- 
vetelményének, hogy profán tanulmányokkal és a betű- 
vetés tudományával bővítse ki előadásait . . . téli esté- 
ken pedig, a mikor a zord időjárás és a fergeteges hó- 



HERMÁN ÉS REBEKA 249 

fúvás otthon tartotta a máskor idegenben kenyeret ke- 
reső balbatimok javarészét, — ősztől — kora tavaszig a 
rabbi vezette el híveit a gemara és a midrás mezősé- 
geire, hogy a lelkük bele ne fagyjon az élet, a kenyér- 
keresés gondjainak ridegségébe. Nagy, tágas, labodával 
és páfránynyal benőtt udvar vette körül a templomot, 
kedven ez gyülőhelye a métázó és golyózó ifjúságnak, 
leinolás közben megszedhetett menedéke a felnőtteknek 
is, a kik itt vitatták meg a kile (hitközség) ügyes-bajos 
dolgait — vulgo kóleczoltak. 

Ebben az udvarban állott Eeb Avróm, a község rab- 
bijának lakóháza. Düledező, színétveszített házikó volt 
biz az, teljesen beleillett a környezetbe. De Keb Avróm- 
nak soha egy pillanatig sem jutott az eszébe, fényesebb 
lakosztályok felől álmodozni, a minthogy arra sem 
gondolt sohasem, hogy kicsiny eklézsiáját egy zsíro- 
sabbal igyekezzék fölcserélni. Akkor még szénfekete 
volt a haja, és villogóan tüzes a két szeme, a magas, 
öles termete meg délczeg és szálas, a mikor a jesiva 
rabbioklevelével fölfegyverkezve, az alig huszonöt éves 
ifjú a szenderdorfi zsidó község lelki vezetését által- 
vette. A karjába akkoriban bizalommal és csodálattal 
határos szerelemmel fűződött egy bájos gyermekasz- 
szony, a híres czélemi czadik leánya, a kit csak néhány 
nappal azelőtt vezetett Eeb Avróm a chuppe alá or- 
szágraszóló lakodalommal, három gáon egyházi assis- 
tálása mellett. Fészket raktak és nagyon boldogok vol- 
tak. Azok a csöndes pénteki esték hétágú gyertyatar- 
tóikkal, a szűziesen hófehér ünnepi asztalterítők, a 
chanuka- alkonyok lobogó mécseikkel, a mikor künn 
fergeteg üvöltött, és benn a kandalló párkánya mellett 



250 KISS ARNOLD 

Keb Avróm mélységesen lágy, lelketátjáró hangon zön- 
götte a makkabeus zsoltárt, — majd a szeder éjjelek 
illatos költészetük varázsával, Eszter ünnepe, a purim, 
féktelen vígságával, a mikor az egész falu népe a zsidó 
papéknál mulatott, a hol a lárvások énekeltek, azután 
a koszorús ünnep, a mikor a fiatal papné minden ab- 
lakát mályvarózsákkal és szagos rezedával díszítette 
fel a gyermeksereg, a félelmetes nagy napok, áhítatos 
hangulatukkal, a miket megelőztek a csípősen hűvös 
bűnbánó hajnalok, a sátor ott a templomudvar napos 
oldalán, a melyben férjére várva gyöngyös fehér fej dísz- 
ben imádkozott az ifjúság bűbájos szépségében tün- 
döklő Ráchel asszony, Reb Avróm ifjú hitvese, és sze- 
meinek ragyogó tüze vetekedett a sátorünnepi lánggal, 
és a kidus ott a sátorban, és az öreg Sáje bácsi, a ki 
templom után bejött a rabbiék sátorába a kidushoz, és 
örökösen « snupftabakkal » kínált meg mindeneket, és 
a község legtekintélyesebb balbosza volt, és bejött a 
rasekól is, meg a gaboimok (templomatyák) is, meg 
mindenki, a ki csak számot tett a hitközségben, és mind 
határtalan tisztelettel viseltettek Reb Avróm és ifjú 
felesége iránt . . . íme ezekből állott az a boldogság, 
a mely éveknek hosszú során által változatlan fény- 
nyel sugározta be a falusi rabbiházat, és a melyek 
miatt Reb Avróm perczig se gondolt reá, hogy nagyobb 
hitközség után nézzen. 

Pedig nem sokáig maradtak kettecskén Reb Avróm 
meg a felesége. Megérkezett a kis éleshangú Efraim, s 
még jóformán ki sem hűlt a bölcsője, a mikor új sarj 
fakadt a fiatal anya kebelén : Menassé-nek nevezték el 
a másodszülött fiút a gán-édenben nyugvó apai nagy- 



HERMÁN ÉS REBEKA 251 

atyja után. A leánynépségre sokáig kellett várakozni 
Keb Avróméknak. Esztendők múlottak, egy tavaszról 
a másikig új meg új virágok fakadtak a kerti rózsák 
bokrain — de az Avróm házaspár családfáján csak 
nem akart gyöngédebb virághajtás fakadni, s már-már 
úgy látszott, hogy a «chószen))- szerzés gondjától meg 
lesz kímélve a falusi paplakás. A fiúk is nagyra csepe- 
redtek, az idősebb szárr/yat is bontott már, és elhagyta 
az apai házat, s minthogy nem nagy hajlandóságot 
tanúsított a szent tanulmányok folytatására, egy fő- 
városi vallásos szellemű nagykereskedőnek üzleti köny- 
vei mellett készült a milliomosi pályára. Menassé az 
ifjabb fiú pedig a leghíresebb jesibán igyekezett a csa- 
ládi tradicziók régi fényét helyreállítani, és csakhamar 
egy chóver (héber tudósnak kijáró czím) levél megszer- 
zésével bizonyította be, hogy a vér csak nem válik 
vízzé. 

S a mikor Eeb Avróm koromfekete szakállában 
már gyanús színű és szürke csillogásu szálak kezdenek 
föltünedezni, és Eáchel asszony is mármáron a bibliai 
Sára hangulatába kezdette magát beleélni — akkoron 
jelent meg hosszú szünet után újra a gólyamadár Eeb 
Avróméknál, s ezúttal mosolygóbb ábrázattal, mert a 
csőrében egy kis leánj^gyermeket hozott a szülőknek 
végtelen örömére. S mintha a sors meg akarta volna 
őket jutalmazni türelmes várakozásukért — a papék 
Eebekája széles határban a legszebb leány volt, és 
szépségének híre messze tájékot bejárt. Gyönyörű, 
bogárszemű, bájos leányka volt már gyermekkorában 
is, és Eeb Avróm a gyermek szépségét megbámuló lá- 
togató vendégeknek nem győzte elégszer elmondani. 



252 



hogy a kis Eebeka szakasztott mása az ő nagyanyjának, 
a ki ifjú leány korában olyan babonás szépség volt, 
hogy a kezéért hét jesiva válogatott bócherjai verse- 
nyeztek, s a kiket kikosarazott, azokat egy teljes esz- 
tendeig nem lehetett semmiféle jesivában használni, 
annyira meg volt zavarodva a fejük igézetes bubájától. 

Bizony Keb Avróm liebekája teljesen híres nagy- 
anyja nyomdokaiba lépett. Olyan volt mint az énekek 
énekének Sulamithja. A termete mint a pálma, karcsú 
és igézetesen bájos ; a haja koromsötét, mint az apjáé, 
és úgy csillogott, mint a fekete selyem ; nagy észbontó 
szemeit anyjától örökölte, azzal a különbséggel, hogy 
míg az anyának tekintete szende és szelíden odaadó 
volt, addig Eebeka szemeiben valami meleg sugárzás 
égett, a mely szelíddé és pajzánná varázsolta egyidőben 
a tekintetét. Édesen csengő hangja, egészségesen ham- 
vas arczvonásai, könnyed bájossága mozdulatai, le- 
bilincselő modora a női bájnak ama válfajába sorozta 
Eebekát, a melynek teremtésekor az alkotó természet 
az őskelet izzó szépségű asszonyaihoz járt el tanul- 
mányra, hogy teremtő ifjúságának remek alkotását 
megismételje újból, későbbi időben. 

Teljes lett volna tehát Eeb Avróm boldogsága, ha a 
gondviselés ezt a boldogságot nem akarta volna még 
megtetézni azzal, hogy késői gyümölcs gyanánt még egy 
leánygyermekkel bővítette ki családi körét. Hanem ez 
az új élet az anya életébe került. Bölcsőringás, gyermek- 
sírás és halotti ének meg jajveszéklés együtt hangoztak 
fel Eeb Avróm házában. Eáchel asszonyt kivitték oda a 
kis temetőbe, és a mikor az utolsó göröngy is lehullott 
már a négy szál deszkára, és a fiúk is elzokogták már 



HERMÁN KS IJKHKKA 



a kadis imát Eeb Avróm fölocsúdott ijedelmesen 
merev tompaságából, és kézen fogta szegény Eebekáját, 
a kit jólelkű asszonyok támogattak, hogy anyja sírján 
össze ne essék ; fölgyújtotta a halotti mécsest, és har- 
mincz napon által égett a láng Eáchel asszony emlé- 
kére a falusi zsidó paphajléknak borús szomorúságában. 
Azután a biblia szavai szerint, mint Ábrahám tette : 
fölemelkedett Eeb Ayyóíji az ő halottja mellől, és újra 
hivatásának élt. Tanult éjjel-nappal szakadatlanul; 
rendületlen szigorúsággal és merev hajthatatlansággal 
élt az ő szent hitének, és Izrael vallásáért minden 
perczben kész lett volna vérét ontani. A kora hajnal 
templomában lelte legelső hajnalsugaraival, s a késő 
éjfél még virrasztva találta óriás fóliansai mellett. 
Valami különös szigorúság, aszkéta ridegség lopta be 
magát az arczvonásaiba, a szemének nézésébe, úgy 
hogy hívei a tiszteleten kívül ezentúl félelemmel is já- 
rultak az örökké komoly rabbi elé. Ha egy késő vándor 
péntek este valahogyan « beleutazott a szombatba)), bár 
csak egy kevés kételylyel is, messzire Szenderdorf ha- 
tárától leszállott kocsijáról, nehogy Reb Avróm vala- 
hogyan megtudja az esetet. Pedig Eeb Avróm nem tett 
senkinek szemrehányást — csak nézett — nézett az ő 
tőrszúrású szemeivel, és ez jobban fájt az ö híveinek 
minden szidalomnál, minden körholásnál inkább. 
A termete pedig mintha megnyúlt, megegyenesedett 
volna Eeb Avrómnak : hosszú, szikár, csontos alakká 
változott át ; a faluban a legmagasabb férfiú volt, egy 
fővel magasabb a legnagy óbbnál is; a hajában meg a 
szakállában korai versenyre keltek az ősz szálak a fe- 
ketékkel, és a mint egybevegyültek kusza öleléssel: bi- 



254 KISS ARNOLD 

zony a fehér sereg győztesebb és túlnyomóbb volt az 
egyenlőtlen harczban a feketéknél. 

Reb Avróm tanult, imádkozott és virrasztott éjjeli 
csöndben a könyvei fölött ; és azt hitte, hogy ő már ki- 
ürítette az utolsó csöppig az élet megkisértéseinek ser- 
legét, és az életét is teljesen czéltalannak tudta volna, 
ha nem kellett volna még ((chószen»-ról gondoskodni 
Rebeka számára, a ki immáron eladó leánynyá nőtt 
fel, és anyjának helyét töltötte be megindító kedves- 
séggel minden cselekedetével a házban, és napról- 
napra szebb lett ... és gondoskodni kellett Reb Avróm- 
nak a kis Leáról is, a kit Rebeka úgy ápolt, úgy nevelt 
és úgy szeretett, mintha csak az anyja lenne. 

Reb Avróm azt hitte, hogy ő neki már több keserű- 
séget nem szerezhet a sors. 

Pedig Reb Avrómnak leányai voltak. 

És az egyik, az idősebb, Rebeka tündökletesen szép 
is volt, jó is volt, álmodó volt. 

II. 

Szenderdorf, a falu — mint már említve volt — je- 
lentéktelen apró helység, és alig pár száz fehérre me- 
szelt viskóival, a melyek hegy- völgyes talajon szét- 
szórva, harmadfél, lejtősen ferde, bámulatosan görbe 
utczát alkottak, egyetlen templomtornyával, a melyben 
egy ősidőktől fogva repedt harang jelezte mélán ko- 
lompoló bugással az időt, az ünnepeket és a tűzi vesze- 
delmet — Szenderdorf csöppet sem különbözött más 
ismeretlen nevű falutól, és bizony múltjában sem volt 
valami sok öröm, és a jövőjében sincs nagy remény. 



VNÉS REBEKARHME 255 

De alig húsz percznyi gyalogjáró távolságra tőle, nyár- 
szakon át élénk és zajos fürdői élet uralkodik. Mert 
Szenderdorf — hivatalos nyelvén Szendöfalva — a 
nagy magyar tengernek, a Balaton tavának mentén 
fekszik, és a végtelen tónak egy merész görbülése által 
remek fekvésű katlanba zárva, vidéke a természet pom- 
pájának minden bubájával ékeskedik. Messziről a Ba- 
kony hegylánczának ba/ nafényű tölgyei tömör sötét- 
ségben borítják el a hátteret, míg a Balaton ezerragyo- 
gású változatos színekben tündöklő habjai, a mint reá- 
juk tűz vakító csillogással a napsugár, mint egy gyé- 
mántkövekkel kirakott ezüstöv kanyargó ívben ölelik 
által a dombokkal megszakított tájat. 

Üde, balzsamos levegője, gyönyörű fekvése, és a tó- 
nak e helyen való örökösen zsongító hullámzása üdü- 
lésre, pihenő nyugalomra teremtették ezt a környéket 
és így az utóbbi években a mi kis falunk : Szenderdorf 
közvetlen közelében mindinkább hangzatosabb nevű 
és divatosabb fürdőhelylyé vallott Szendőfüred, és fia- 
tal bájával, mind jobban szaporodó vendégseregével, 
jókedvre hangoló élénkségével diadalmasan versenyzett 
a környékbeli régi, megállapodott hírű fürdőhelyekkel. 
A balkán-félszigeti háborús, nyugtalan hírek miatt 
fölizgatott börzei telet követő nyáron kereste föl Stei- 
nitz Fülöp, a gazdag lipótvárosi bankár is családjával 
Szendőfüredet. Steinitz úr idegeinek pihenésre volt 
szükségük, mivel az ő papírjai is kíméletlen módon 
vettek részt abban az őrületes börzei tánczban, a mely- 
ben «a magasan állók váratlanul mélyre kerülnek, és a 
megalázottak hirtelen fölemeltetnek)), illetőleg a papi- 
rosok máról-holnapig kiszámíthatatlanul esnek és emel- 



250 



kednek. A gondviselés őrző kegyelmének adassék érte 
hála: Steinitz úr diadalmasan vonult ki a « krach- wnak 
sötét országából, és csak terjedelmes arányú embon- 
point-jének némi megcsökkenése jelezte, hogy viharok 
jártak az elmúlt télen a Lipótváros banküzleteinek 
árnyas berkeiben. Kíséretében valának Steinitz úrnak — 
az ő jómódjának és gazdagságának eleven tanúsága — 
hitvestársa, Steinitzné ő nagysága, a kinek selyem toi- 
lette-jei Worth rnűhelyének dicsőségét zengték, és a 
kinek a derekát általölelő aranyláncz az aranylánczok 
feladatainak legnehezebbjét oldotta meg, a midőn a 
legterjedelmesebb női derekak egyikén feszült meg két- 
ségbeesett erőlködéssel. És velük volt az ő szemüknek 
fénye, az ö büszkeségük, házasságuk egyetlen gyümöl- 
cse, a fiatal Steinitz Hermán is, a ki huszonnyolcz éves 
fiatalsága daczára apjának jobb keze volt az üzletben, 
és biztossággal mozgott a legvénebb börzei rókák tár- 
saságában is. És az ifjú Steinitz méltán volt büszke- 
sége és reménysége a Steinitz párnak. Az apa a prak- 
tikus észjárású kereskedői szellemet becsülte benne, a 
mely már korán külömbséget tudott tenni a reális va- 
lóság és a festett hazugság között, és életpályájának 
megválasztásakor józan megvetéssel fordult el a « skrib- 
ler »-ek meg a «lateiner))-ek üresen hivalkodó, üreszsebü 
czímpompájától, és bebizonyította, hogy az ifjú Stei- 
nitznek egyszerű névaláírása nagyobb tőkét hoz forga- 
lomba, mint száz ((doktor der Philosophiew kacskarin- 
gós észjárású értekezlete avagy hivalkodó czimzésű 
névjegye. Steinitzné ő nagysága pedig a kifogástalan 
megjelenésű gavallérra, a legutolsó divat szerint öltöz- 
ködő, jómodorú és elegáns mozdulatú fővárosi gentle- 



HERMÁN ÉS REBEKA 257 

man-re volt büszke a fiában. A mikor üzletzárás utáni 
alkonyon a fia karján végighaladt a dunaparti corsón, 
és néha néha egy-egy hangos franczia kifejezést dob- 
hatott a nyüzsgő tömeg közé, ki mondhatta volna — 
Steinitzné rendületlen hite szerint — arról a méltóság- 
teljes termetű, selyemsuhogású, gyémántékszerekben 
pompázó, kettőstokájú hölgyről, és oldalán arról a ma- 
gastermetű, kissé elegá^isan hajlottjárásu, czvikkeres, 
rövidlátó, fehér czilinderes és galambszürke keztyűs 
fiatal úrról, hogy ezek — ah ciel I quelle idée et quel 
malheur ! — hogy ezek zsidók ! Óh a Steinitzék 
Andrássy-úti palotájából nem hiányzott semmi sem, a 
mi elegáns és a mi előkelő : kezdve a secessiós búto- 
roktól és a salonbeli műtárlati képektől egész a páros 
szerdai joarig és a karácsonyfának lobogó gyertyájáig, 
a melyet Steinitzné ő nagysága lelkiismeretes hűséggel 
lobbantott ki a « szent estének)) áhítatos hangulatában, 
nem mintha a gyermeki kedélynek akart volna tápot 
nyújtani egy kis « keleti)) vérmérsékletet fölfrissítő 
nyugati szellemmel és ujhitű jászolhangulattal — hi- 
szen a Steinitz palotának aristokratikus csöndjét nem 
verte föl gyermekzsivaj — hanem a téli párázattál be- 
futott ablakokon messzire kisugárzó karácsonylángok 
stilszerűségének okáért. 

Bizony, az az egyszerű zsidó bérlő odalenn az al- 
föld egyik szomorú, kicsiny falujában, a ki nehéz 
éjjeli és nappali munkában szedte össze garason- 
ként a vagyonát, és a ki már régen betért az ö 
őseihez : Ábrahám kebelére — Steinitzné ő nagyságá- 
nak kibontott talliszban imádkozó néhai atyja az ő de- 
rék és zsidóerkölcsű Ghane hitestáröával egyetemben 

Az IMIT Évkönyve i90i. ^7 



258 KISS ARNOLD 

sohasem álmodta volna, hogy a rézmenóra chanuka- 
gyertyácskái ilyetén büszke metamorphosison mennek 
majd keresztül az ő művelt lelkületű Sprincze, most 
Esperanza leányának varázsszavától diadalmasabb 
fényre gyuladva; valamiképen Steinitz Fülöp úrnak 
ősei is — a kik közül nem egy melamed, chazen és 
egyéb rituális egyházi méltóságok kerülének ki — al- 
kalmasint igen-igen forgolódnának sírjaikban, ha testi 
szemeikkel látnák Steinitz Fülöp urat, az egykori Lip- 
man gyereket, a ki csengetyűrejáró boltban szigorú 
ellenőrzés mellett lájenolta troppal a szedrét, (a bibliai 
hetiszakasznak hangjegyes olvasása) mialatt jámbor- 
emlékezetű édes atyja mind a két kezével elfoglalva 
mérte a parasztoknak a sót, a darát, a pántlikát és a 
pálinkát, de a mellett még mindég maradt egy szabadon 
álló keze a Lipman gyerek füle számára, ha az a nagy 
buzgalomban, egy ellenőrizetlennek vélt pillanatban 
elszunnyadva merült bele a szent tannak titkaiba, — 
ha látnák Steinitz Fülöp urat, a tudomány ösvényeiről 
a rőföskereskedés virányaira került kereskedőt, a mint 
gyors rohamban meg sem állt a bankárságig, s amint 
az áhitat szent estéjén kerekre gyarapodott globusgyo- 
morral, fehérkeztyűsen és gyémántgyűrűs újakkal, ar- 
czán szeretetreméltó mosolylyal fogadja szalonjában a 
finánczvilág kitűnőségeit, a politika és az irodalom 
jeleseit. 

Szendőfüreden is élénken és vidáman tervezték Stei- 
nitzék a nyarat tölteni. Steinitz úrnak sikerült nejének 
egy régi kívánságát teljesíteni, a mennyiben olcsó pén- 
zen juthatott egy csinos nyaralóhoz, és ez ízben szen- 
tül meg lehetett győződve, hogy nejének passiója nem 



HERMÁN ÉS REBEKA 250 

állott ellentétben az üzleti szempontokkal sem, mert a 
vétel a lehető legelőnyösebb volt. Az «Esperanza» 
nyaraló tágas ambitusaival, kényelmes szobáival, tor- 
nyos verandájával, a melyről a Balaton legszebb pont- 
jára esett kilátás, valóban a legkedvesebb nyári lakok 
egyike volt. 

Szórakozás is bőven kínálkozott a Steinitz családnak. 
Alig hogy beköltözködt/ií új fürdői lakhelyükbe : ven- 
dégek raja lepte el hajlékukat. Szendőfüreden nyaralt 
az idén a lipótvárosi societas nagy része, és Steinitzék 
téli körüket majdnem hogy teljes számban vendégeikül 
tisztelhették uzsonáik és kerti mulatságaik alkalmából. 
Vasárnapra a fővárosban maradt férjek lerándultak a 
hajóval családjaik látogatására, s az «Esperanza)) -nya- 
ralóban való összejövetelek mindenkor a szórakozások 
((piéce de resistance » -a gyanánt szerepeltek. Az urak 
kártyáztak a veranda árnyas fülkéiben, a mamák és az 
éltesebb hölgyek a téli pletykák édes visszaemlékezé- 
sén andalogtak, míg a fiatalabb generáczió a park fái 
között a lawn-tenniszezés fürge játékának hódolt, egész 
addig, a míg a szolgák jelentették, hogy «a hölgyek ós 
urak uzsonnához kéretnek)). Az élesny elvű lipótvárosi 
élez szerint egy ilyen uzsonna fényességei alkalmával 
mondta volna Steinitzné ö nagysága a felszolgáló olasz 
inasnak hamisítatlan olasz kiejtéssel ; « Giovanni, prego 
e gópeh), a miből Giovanninak azt kellett volna meg- 
érteni, hogy ö nagyságának egy villára van szüksége a 
fölszeletelésre váró szárnyashoz. Steinitzék tehát na- 
gyon jól érezték magukat Szendőfüreden. Azok a bű- 
bájos balatoni éjszakák, a mikor ringó csónakon lelie- 
tett a holdsugárral megaranyozott tó hullámai között 

17* 



íáöí) KISS ARNOLD 

vidáman éneklő társaságban tovasiklani, — az alkonyi 
séták az esplanádon, a mikor a legelegánsabb toi- 
lette-ok hullámzottak és suhogtak végig a padsorok kö- 
zött, a table d'hóte-ok a híres Fild-féle restauráczióban, 
a hol az előkelő világ étkezett, és fővárosi czigányzene 
szólt — mindez nagyban hozzájárult, hogy Steinitzék 
igen megelégedettnek érezzék magukat. 

Ám Steinitz úr nem élt csupa holdsugaras poézis- 
böl. Ot Szendőfüredhez nemcsak méla és ábrándos 
hangulatok fűzték — hanem magasabb üzleti érdekek 
is. Még pedig olyan természetű üzleti érdekek, a me- 
lyek szorosan összefüggtek szívbeli momentumokkal 
is. Nem ! ne gyanakodjunk ! nem Steinitz úr szívéről 
van szó, Steinitz úr az ő szívbeli hajlandóságainak 
virágzó kamatait már rég leszedte, és így ez a fogalom 
nála a kihúzott és értéktelenné vált sorsjegyek osztá- 
lyába tartozott. Egy kedves gondolatának megvalósí- 
tását várta Steinitz úr az idei szendőfüredi nyártól. 
A két leghatalmasabb lipótvárosi bankháznak a Steinitz 
és Durst czég üzleti érdekeinek két fiatal szív útján 
való egybeolvadását. Durst Jónás főnöke volt a leg- 
tekintélyesebb bankházak egyikének, és tekintélye ak- 
kora volt, hogy Steinitz úr egy alkalommal arra a ki- 
jelentésre ragadtatta el magát a Jónás Durst czég egy 
feltűnést keltett sikerült üzleti coup-ja után : «Ha Stei- 
nitz Fülöp nem lennék, Jónás Durst szeretnék lenni !» 
És Durst Olga kisasszony bizony még egy Steinitz 
Hermán számára sem volt elvetendő «partie)). El- 
tekintve a fődologtól: a hozomány kellemesen csengő 
nagyságától, Olga kisasszony megfelelt mindama ál- 
moknak, a miket Steinitzné ő nagysága a műveltség 



PERMAN ÉS REBEKA 261 

legtökéletesebb fogalmához fűzött jövendőbeli menyét 
illetőleg. Előkelő volt minden mozdulatában, a leghan- 
gosabb volt minden társaságban, nem merült fel sem 
irodalmi, sem művészeti esemény, a melyhez — ren- 
desen a legimponálóbb kicsinylés hangján — hozzá 
nem szólott volna, s a divat és a toilette terén úgy pél- 
dában, mint szakértelemben egyszerűen tekintély volt. 
Zongorázott és francziáiA beszélt, és három mondatá- 
ból sohasem hiányzott legalább is négy divatos és 
sokat hangoztatott idegen kifejezés. Jelen volt minde- 
nütt, a hol jelen lenni chik és psütt. Korcsolyapályán 
és bálokon, a miket a politikai világ nagy kitűnőségei, 
államférfiak nyitottak meg, szegény gyermekek fel- 
ruházásánál, az árvaház karácsonyi ünnepségén, nyár 
elején a Hangliban, a fürdői saisonban, a felkapott 
fürdőhelyeken. És a mi lehetőleg kiegészítette még 
széplelkű hajlandóságait : a vallás terén járatlansága 
a legszeretetreméltóbb műveltséggé tökéletesült. Ked- 
ves volt hallgatni, ha alkalomadtán nagy társaságban 
összetévesztette a pészach ünnepét a rós-hasonóval, s 
a (( szeder)) «chanuka)), «purim)) s más hasonló hang- 
zású és rokonszármazású szavakról azt hitte, hogy 
azok az ind mythologia körébe tartoznak. 

Szóval a Steinitz párnak Olga kisasszony rendkívül 
tetszett, s hozzá tehetjük, a fiatal Steinitz sem idegen- 
kedett attól a gondolattól, hogy életét szülői ideáljának 
életével kösse össze. Durst Olga határozottan szépség 
számba is ment, és annak is volt elismerve. Magas, 
karcsú termete, typikus keleti vonásai, kaczér mozdu- 
latai az udvarlók seregétől körülrajongott leányok so- 
rába emelték. Hogy szíve nem volt, és hogy a női ér- 



2ö2 KISS ARNOLD 

zelmek bája lényéből hiányzott, hogy Durst Olga őt 
csak annyival becsülte többre többi udvarlóinál, a 
mennyivel vagyona által mások közül kiemelkedett, 
arról Steinitz Hermán elfelejtkezett gondolkozni, s igy 
sokat járt a Dursték jourjaira, sokat foglalkozott Olga 
kisasszonynyal, megnyerte Durst úr rokonszenvét üz- 
leti terveinek szabatosságával és Durstné ő nagyságát — 
egy kicsiny, ideges és migraines hölgyet — föllépésé- 
nek és modorának biztosságával, mindnyájukat pedig 
főképen azzal a ténynyel, hogy Steinitz Hermán volt, 
a Steinitz és fia czég egyik főnöke. 

Dursték is Szendöfüreden töltötték a nyarat, és Stei- 
nitz úr a nyári idényre tervezte a dolog nyélbesütését. 
Az ügy már eléggé érettnek mutatkozott s a fiatalok- 
nak alkalmuk volt egymást megismerniök — így hát 
mi sem állott útjában a Steinitz és Durst czégek össze- 
házasodásának. 

Azonban nemcsak a Dörzén vannak váratlan és 
előre nem látott események, a melyek a legbiztosabb- 
nak hitt papirok szilárdságát is megingatják, — az élet 
is ismer ilyen «baisse))-t, és ha ez beáll, akkor a leg- 
magasabbra fölszökkent tervek és remények hanyat- 
homlok rohannak lefelé, a meghiúsulás mélységeibe. 

Amitől a Steinitz-család a legkevésbbé tartott, a mi 
a családi hagyományokba semmiképen sem volt lehe- 
tőségnek följegyezve, amitől immúnisnak tartották a 
Steinitz vért: az készült a legjózanabb familia tisztes- 
ségesen okos terveibe érthetetlenül belegázolni, hogy 
halomba döntsön minden álmot és minden reményt. 

Egy «románokba») való fogalom, egy wschauspielw-ba 
való érzelem. 



HERMÁN ÉS REBEKA 263 

Steinitz Hermán, a józan, az okos, az üzletnek élő 
Steinitz Hermán — szerelmes lett ! 

Tisztelet, becsület az iíjú Steinitznek — nem egy- 
szerre, nem villámcsapás módra érte Hermán szívét ez 
a hihetetlen orvtámadás, a mint az sentimentális böl- 
csészjelölteknél és ábrándozó gouvernante-oknál szo- 
kott megesni — az ifjú Steinitz elég hosszú ideig védte 
magát, és sokáig viaskodott benne az üzleti szellem a 
gyöngédebb érzelmekkel, a míg végre a harcz a Stei- 
nitz és fia czég rovására dőlt el. 

Egy népünnepélyen látta meg Hermán először Eeb 
Avróm bájos leányát : Eebekát. Vasárnap délután volt, 
és Szendőfüreden lármás ünnepséget rendezett a fürdői 
ifjúság. Czélúszást, galamblövészetet, estére bált a 
gyógyteremben. Az alkonyi órákban a parti fövényen 
katonazene hangjai mellett hullámzott a fürdőközön- 
ség, s a fővárosból és a közeli helységekből ez alka- 
lomra kirándult családok, férfiak, nők és gyermekek 
vegyesen. 

Kebeka is engedélyt nyert atyjától, hogy erre a napra 
a szomszédságukban lakó Pollák-család kíséretében 
Szendőfüredre átmehessen. Tagadhatatlanul szépek és 
üdék voltak a Pollák leányok is, Eebeka barátnői, a 
kiknek karjába fűződve gyermekes örömmel élvezte a 
szokatlan élénkséget, a zenét, az elegáns közönség lát- 
ványosságát — de Eebeka egyszerű kartonruhácskájá- 
ban, egész megjelenésének fiatalos bubájával úgy ki- 
ragyogott társnői közül, mint csillagrajban a legfénye- 
sebb csillag. 

Steinitz Hermán nem lett volna a gyöngéd és futó 
kalandoknak ama elismert szaktekintélye, a kinek őt 



í264 KISS ARNOLD 

barátainak fővárosi köreiben elismerték, ha Rebeka 
bája föl nem tűnik neki az első pillanatban. 

Ismeretes az ilyen kalandnak egyszerű és természe- 
tes lefolyása. A selaclon meglát a corsón vagy bárhol 
az utczán egy csinos leányt. Meglepetve áll meg egy 
pillanatra ; megfordul a tovasiető szépség után, tetszé- 
sének rendesen egy sajátszerű nyelvcpettintéssel ad 
kifejezést, egy perczig gondolkozva, állva vesztegel az 
út közepén, azután gyors elhatározással a hölgye után 
siet. Eléri, elébekerül, merész mosolylyal a szeme közé 
néz erősen, újból hátramarad, újra elékerül ugyanaz- 
zal az ismeretséget kereső mosolygással, s ha két-három 
ilyen ballanceirozással a bevett szokásnak eleget vélt 
tenni : megszólítja a férfivédelem nélkül siető hölgyet, 
vagy hölgyeket. Az eredmény vagy siker vagy kudarcz. 
Vagy megvan az ismeretség, vagy rendőrrel fenyege- 
tődzik a megtámadott. A siker a seladont elbizottá és 
még vakmerőbbé teszi, a kudarczot föl sem veszi, 
lerázza magáról, mint esőt a ratler. 

Steinitz Hermán körülbelől ehhez a módszerhez fo- 
lyamodott. Egynehányszor szembekerült a Pollák tár- 
sasággal sétáló Eebekával, s félreismerhetetlen módon 
jelezte szemeinek félig csudálkozó, félig hódoló tekin- 
tetével, hogy Eebeka hatást gyakorolt reá. De a fő- 
városi isnieretkötés módját még sem merte Eebekával 
szemben alkalmazni. Steinitz Hermán megérezte mint- 
egy ösztönszerűleg, hogy ez a leány végtelenül fölötte 
áll egyszerűségében is az ő barátnőinek és könnyű is 
meretségeinek. Női méltóságot és ártatlanságot hirde- 
tett Eebeka tekintete, a mely elfogulatlan szendeség- 
gel hagyta maga mellett elsiklani égő nézését, és hideg 



HERMÁN ÉS REBEKA 265 

büszkeséggel észre sem látszott venni az ifjú Steinitz 
néma hódolatát. 

Steinitz Hermán a láz bizonyos nemével kereste föl 
az esti corsó után a szendöfüredi vigalmi bizottság ren- 
dezőjét, egy élénk fiatal urat, hogy megtudja tőle a 
szép ismeretlennek nevét. Attól aztán megtudott min- 
dent. És bár e fölvilágosítás után mélyen át volt hatva 
attól a tudattól, hogy iifo könnyű kalandra kilátás nem 
igen nyílik, bár érezte, hogy őt Eebekától fölfogásban 
és életviszonyokban égnek és földnek távolsága választja 
el : mégis égett a vágytól vele ismeretséget köthetni. 

A gyógyterembeli táaczmulatságon ez meg is történt. 
Hermant a vigalmi bizottság rendezője bemutatta Ee- 
bekának, s az első négyest már együtt is tánczolták. És 
bizony a pénzügyi müveletekben a józanság fagypont- 
jáig leszállott Hermán lelke bolondokat kezdett érezni. 

Elbűvölte Kebeka szépsége és kedvessége, ügy érezte, 
hogy először életében végtelen távolságban maradnak 
a háta mögött az üzleti gondok, és hogy nem kisérik a 
holnap rideg gondjai. 

És ez az önmagáról való megfeledkezés, ez a derült 
nyájasság rokonszenvessé, megnyerővé varázsolta az 
ifjú Steinitz lényét, úgy hogy senki sem ismert volna 
reá ebben a kedvesen csevegő, udvarias és élénk kedélyű 
fiatal emberben a máskülömben kissé kimért, feszes és 
folyton gondolataiba elmerültnek látszó üzletemberre. 

liebekát, ezt a tizenhét éves, bájos és tapasztalatlan 
gyermeket, a ki a falujabeli esetlen gavallérokon és 
egynehány atyjához betérő bócheron kívül alig ismert 
más fiatal embert — Kebekát nem volt nehéz az ifjú 
Steinitznak meghódítani. 



466 KISS ARNOLD 

Abban a sejtelmes, álmodó korban volt Eebeka, 
a mikor a női kedélyre egy melegebb szó, egy mélyebb 
pillantás átalakító hatalmas benyomást gyakorol. A mi- 
kor jelentősége van a leányszív előtt egy titokban ka- 
pott rózsának, egy halk sóhajnak, egy érzelgősebb mon- 
dásnak, minden szerelmes nótának és minden szerel- 
mes versnek. 

Nem csoda tehát, hogy a gyógyterembeli este felejt- 
hetetlen emlékekkel töltötte el a szívét. Hermán lett ez 
estétől fogva a keresett és megtalált ideál, a férfi eré- 
nyek mintaképe, a milyenekről olvasott az ő kis szo- 
bácskájában otthon, hosszú és egyhangú téli estéken, 
a mikor az apa halkan morajló melódiával olvasta a 
talmudot, s a kis Lea göndör fürtű fejecskéje álomra 
hajlott. 

Visszaemlékezett újra és újra arra a csudálatos es- 
tére . . . milyen kifogástalan előkelőséggel hajlott meg 
előtte a bemutatás alkalmával Hermán, azután a kar- 
jára fűzte, s vitte a tánczoló párok forgatagába ... és 
azontúl aztán nem maradt el tőle egy pillanatra sem . . . 
együtt tánczolták az első négyest, s valahányszor a keze 
az övével összeért, mintha az a kéz beszélt volna, s azt 
súgta volna neki, hogy végtelenül boldog annak a kéz- 
nek tulajdonosa, hogy újra összetalálkoztak ... sőt 
egyszer, úgy rémlik neki, mintha melegebben és heve- 
sebben szorította volna meg Hermán (mert gondolat- 
ban csak (( Hermán » -nak szólította) a kezét . . . azután 
a nagy szünetet éjfélkor is, egymás karjába fonódva 
együtt sétálták át Eebeka és Hermán a bálteremben . . . 
és Hermán beszélt hosszan, beszélt édesen, és ő csak 
pirulva hallgatta sok bókját, sok kedvességét : «hogy 



HERMÁN ÉS REBEKA ^267 

ez az este örökké emlékezetes marad előtte . . . hogy 
áldja a véletlent, a mely ismeretségét neki megsze- 
rezte)) . . . engedélyt kért, hogy atyja házában őt fel- 
kereshesse ... és a mikor végre távozáskor köpenyké- 
jét Hermán a vállára segítette, halkan azt súgta neki : 
«Eebeka! úgy-e nem fog elfeledni ?» ... milyen ügyet- 
len volt, hogy nagy zavarában erre a kérdésre nem is 
tudott válaszolni. És milyen kedves volt tőle, hogy késő 
éjjeli órában az egész Pollák társaságot Eebeka ked- 
véért a faluba bekísérte ... no hiszen volt is mit hall- 
gatni Eebekának a Pollák leányoktól . . . csipkedték, 
évődtek vele, egy perczig sem volt nyugta, ha egyedül 
maradt a leányokkal, és Eebeka még az évődést is szí- 
vesen hallgatta, ha Hermanról volt szó. 

Hermannak azonban ez az ismeretség nem igen ter- 
mett rózsákat a szülői elismerés rózsafáján. Steinitzné 
ő nagysága magánkívül volt már ott a bálon, a mikor 
fiát Eebeka társaságában forgolódni látta. Valóságos 
szerencsének tartotta, hogy Dursték a « botrány ))-nak 
nem voltak szemtanúi, mivel Durstnét a migrainje ott- 
hon fogta a bálról. De így is elég nagy volt a wscanda- 
lumw. Hermán egy falusi wdonlestique)) leányának a 
társaságában! Mellőzte a jobb társaságbeli leányokat 
egy olyan leánynak a kedvéért, a kinek az apja «dar- 
senol)) (talmudikus előadást tart);leinol (a tórát fel- 
olvassa); sajfert fú (a kifejezésekre jól emlékezett Stei- 
nitzné ő nagysága, csak hangosan nem merte volna 
azokat elmondani) ; sőt — szörnyűség még csak elgon- 
dolni is ! — szükség esetén csibéknek és ludaknak a 
nyakát vágja el esetleg. Egy falusi «saczmacz» (rabbi 
és, előimádkozó egy személyben) mindenre képes. 



268 KISS ARNOLD 

Steinitz ur egyelőre nem háborodott fel túlságosan. 
Egy kissé bosszankodott ugyan, hogy Hermán ilyen 
nyilvánosan jár kalandjai után, de aztán jókedvűen 
mosolyogva igyekezett élete felét megvigasztalni, össze- 
dörzsölte jól táplált kezeit, s önelégülten szólott : 

«He ! He ! jó vér van a fiúban ! nem tesz az semmit- 
sem I Az ő korában én sem voltam külömb ! » 

Hanem a mikor Steinitz úrnak megdöbbenve kellett' 
látnia, hogy Hermán az ő «kaland))-ját feltűnő buzga- 
lommal folytatja, a mikor az egész fürdőbeli ismeret- 
kör nyilt és rejtett czélzással kezdett példálódzni erről 
a (' liaison ))-ról, és Dursték is rendkívüli hidegséggel 
fogadták Hermant — akkor aztán Steinitz úrban föl- 
ébredt az apai tekintély és szigor a maga egész fé- 
lelmetes nagyságában és méltóságában, és elhatá- 
rozta, hogy véget vet ennek az egész kellemetlen 
«affaire»-nek. 

Nem ! nem ! ezt nem lehet tovább tűrni ! 

Hermán egész idejét Eebekának szentelte. Valahány- 
szor Kebeka alakja a Pollákék társaságában fölmerült 
a sétányon, azonnal lovagjává szegődött. Velük sétált, 
velük csolnakázott az egész fürdőbeli közönség szeme 
láttára. Azt is tudták a fürdőhelyen, hogy a fiatal Stei- 
nitz mindennapi vendége a falusi rabbinak, s a Lipót- 
városból Szendőfüredre átplántált élez azt híresztelte 
róla, hogy rabbinak készül, és szaktudományát a Herzl- 
Nordau-féle czionizmus nagy bankjának rendelkezésére 
bocsátja. 

Steinitz úr maga elé idézte Hermant, hogy komolyan 
beszéljen a fejével. 

Négyszemközt voltak, s így Steinitz úr fölgerjedt 



HERMÁN ES REBEKA 269 

indulatainak hamisítatlan és fesztelen dialectusban ad- 
hatott kifejezést ; apai dorgatóriuma a különféle szónoki 
kérdések egész rajából állott: 

«Hát ugyan mit gondolsz Hermanlében, hogy én 
ezt sokáig tűrni fogom ? Hogy én nekem nincsen más 
gondom, minthogy én helyrehozzam mindennap azt, 
a mit te napról-napra újból elrontasz? Hát ez eljárás 
egy solid és tisztességjs kereskedőtől? Micsoda stil ez 
egy üzletembertől ? Az egész világ rólad beszél, a 
parthied visszamegy, az ismerősök vicczelnek rólunk — 
hát ezért neveltünk mi fel téged, a te kedves szüleid, 
hogy te nekünk ilyen scandált csinálj ? Jó : udvarolj, 
tánczolj, kisérgess — de muszáj éppen az esplaneadon? 
Muszáj neked naponta annál a falusi melamednál vizi- 
telni ? Ki hallott ilyet ? Ki látott ilyet?)) 

Steinitz úr bizonnyal még vagy egy jó óráig tüzelte 
volna bele magát ilyetén kérdések újabb és újabb fel- 
vetésébe, ha Hermán le nem csendesíti. 

De Hermanban az apai feddések hatása alatt csak- 
ugyan felébredt az üzletember, megjelent lelki szemei 
előtt az elhanyagolt börze szemrehányó képe, az óriási 
veszteség, a mely a Durst-féle parthie meghiúsulásával 
üzletüket éri — újra józan és számító lett. Mialatt 
Steinitz úr elmélkedő kérdései mint egy jól szervezett 
üteg vonultak fel : Hermán meggondolta, hogy ennek 
az ő kalandjának csakugyan nincsen semmi reális 
czélja. Eebekát sokkal többre becsülte, és bizonyára 
jobban is szerette, mintsem hogy időtöltés és flirtelés 
czéljából csavarja el a fejét; arra pedig gondolni sem 
lehetett, hogy komolyabb fordulatot adjon ennek az ügy- 
nek. Azért hát félbeszakította atyja kérdésömlengéseit : 



270 KISS ARNOLD 

((Igaza van apám ! belátom, hogy hibáztam 1 Legyen 
megnyugodva, nem fogom többé a falusi pap leányát 
tánczoltatni, és rövidesen véget fogok vetni ennek az 
ügynek ! Ne féljen : Durst Olga lesz a menye magának 
édes apám ! » 

Steinitz úr magánkívül lett erre a kijelentésre az 
örömtől és a büszkeségtől. Beszólította Steinitzné ö 
nagyságát, hogy megmutassa neki az ő apai tekintélyé- 
nek diadalát. 

Kézen fogta a megtért bűnöst, s boldog önelégült- 
séggel vezette neje elé : 

((Itt hozom a fiadat! mondtam úgy-e, hogy nem kell 
őt félteni ? Hermán újra a mienk és az üzleté I fogadd 
őt kebeledre !» 

Steinitzné üdvözülten és mély meghatottsággal vonta 
fiát a keblére, és a békesség angyala a családi egyetér- 
tés sugarait hintette a Steinitz-család fölé széjjel. 

III. 

Steinitz Hermán látogatásaival a kis falusi rabbi- 
hajlékba új és élénkebb szellem költözött. Eeb Avróm 
eleinte hidegen és az ellenszenv bizonyos nemével fo- 
gadta Hermant, a mely ellenszenvet még későbben is 
csak nehezen tudott elnyomni. A mikor Hermán elő- 
ször kereste fel házát, ennek az ellenszenvnek eléggé 
érthető módon adott is kifejezést. Nagy foliánsaiba el- 
merülve találta Hermán Reb Avrómot, a ki meglepetve 
tekintett fel könyveiből az elegáns megjelenésű úrra, 
és kíváncsian várta látogatásának magyarázatát. 

Ezek előtt a szigorúan kutató, bensőkben olvasó sze- 



HERMÁN ES REBEKA 



mek előtt Hermán soha nem tapasztalt zavart érzett, 
és csak nehezen tudta magát valahogyan jól-rosszúl 
megértetni. Elmondta ismeretségének történetét Eebe- 
kával, s hogy kiváncsi volt megismerni a családot, kö- 
telességének tartotta magát abban a körben bemutatni, 
a melyben Eebeka otthon van. 

Ám fővárosi körökben a bemutatásnak ez a módja 
teljesen érthető, és senmi feltűnő nincsen benne. De 
a falusi zsidó pap előtt érthetetlen volt ez a czeremó- 
nia. Ha annyira engedett is a kor szellemének, hogy 
leányától nem akarta megvonni társnőinek szokott 
szórakozásait, és engedte, hogy jó ismerősök kiséreté- 
ben kivegye részét a fiatalság örömeiből, ha szemet is 
hunyt ama tény előtt, hogy Eebeka a kor műveltségé- 
ből annyit szerezhessen meg, a mennyit egy kicsiny 
faluban egy odavetődött vándor tanítónak vezetése 
alatt a leányok elsajátíthattak — ő maga mégis egy 
teljesen más világban élt, s az élet formáiról, a társa- 
dalmi szokásokról alig hogy sejtelme volt. Hozzá volt 
szokva ahhoz, hogy a ki az ő házában megfordul, an- 
nak valami ügyes-bajos dolga legyen, tanácsot kérjen, 
vagy tanulni járjon hozzá. Hermán külsejéről, meg- 
jelenéséről pedig azt is leolvasta, hogy ez a fiatal em- 
ber a vallástalanok, a közönyösek, a hitbeli tudomá- 
nyokban teljesen járatlanok osztályához tartozik. 

Azért ridegen és kimérten válaszolt Hermannak : 

«Uram! én nekem nincsen az ön kérése ellen semmi 
kifogásom. Járhat a házamba; az én ajtóm nincsen 
senki elől elzárva, a ki becsületes szívvel közeledik 
felénk. » 

Hermán meghajolt és — a mint tudjuk — élt az 



272 KISS ARNOLÍ) 

engedélyijei. Mindennapos vendég lett a rabbi házá- 
ban, — és Keb Avróm nem sokára hozzá szokott látoga- 
tásaihoz. Maga sem vette talán észre, de lassanként az 
ellenszenv is alaposan megfogyott benne a fiatal em- 
berrel szemben. Talán azért, mert Hermán látogatásai 
vidámságot, egy kis elevenséget loptak be rideg hajlé- 
kába. Máskor, ha mincha- és maariv-imádság között a 
félhomályos alkonyidö borult le tanulószobájára, és ő 
a templomból hazajövet elmerengve gondolt vissza 
élete borús múltjára : mintha árnyakkal telt volna meg 
kicsiny szobája. Eebeka ilyenkor a szomszédságban 
járt a kis Leával barátnőinél, és ő egyedül maradva, 
ősz fejét tenyerébe hajtva, szállott a gondolataival a 
távol messzeségbe : a múltba, a mikor nem volt ennyire 
elhagyatva, és mellette volt ilyenkoron egy kedves alak, 
a ki örömét fokozta, bajában vigasztalta, a ki péntek 
estén kilobbantotta az ünnepi gyertyaszálakat, és imád- 
kozva énekelgetett kedves hangján, míg ő a gyermekek 
fejére tette áldón két kezét . . . Reb Avróm ilyenkor 
mélyen elmerülve gondolt elszállott üdvösségére, és 
lassan, észrevétlenül öreg arczán végig egy-egy köny- 
csepp gördült le ősz szakállába ... 

Most ez az egyedüllét megváltozott, és ez a hangulat 
a mincha és maariv közti időközből, ez a könnyes 
visszaemlékezés átszállott a templomban való tartóz- 
kodás idejére, a mikor Reb Avróm egyedül volt sacha- 
risz vagy maariv kezdése előtt a templomban, és vára- 
kozott a «minjan))-ra, a tíz imádkozó férfiú egybe- 
gyűlésére. 

Steinitz Hermán jött be most ilyenkor a rabbiék- 
hoz Szendőfüredről. Eltréfálgatott a kis Leával, Rebe- 



HERMÁN ÉS REBEKA 27 S 

kának sok szépet beszélt a fővárosról, színházakról, 
művészetről, a fővárosi élet ezer csodájáról. És a Eeb 
Avróm nyelvén is tudott beszélni. Érdeklődést mutatott 
annak tanulmányai iránt, és figyelemmel hallgatta ma- 
gyarázatait a talmud és midrás, a zsidó történet és 
bölcsészet titkaiból, a mikről ő gyermekkorának idejé- 
ből bizony fölötte fogyatékos ismereteket szerzett ma- 
gának a hittanóra szűl*''e szabott perczeiben. Sőt még a 
kis falusi templomot is fölkereste Hermán, Eeb Avróm 
kíséretében nem egyszer, hogy annak vallástalansága 
miatt táplált ellenszenvét némiképen eloszlassa. 

Eeb Avrómot azonban egy csöppet sem tette büsz- 
kévé az a tudat, hogy az ő gyakori vendége a dúsgaz- 
dag Steinitz és fia czég főnöke. Eeb Avróm előtt csak 
egy gazdagság bírt értékkel : a talmud kincseiben való 
otthonosság, az a vagyon, a melyet a héber tudás nyújt 
birtokosának. Tudósnak a legnagyobb tiszteletet meg- 
adta, a tudatlan szegény és tudatlan gazdag között 
csakis a szív nemessége tett az ő szemeiben külömb- 
séget. 

Hermant lassanként megszokta, akár csak az öreg 
Sáje bácsi elmaradhatatlan látogatásait, és úgy fogadta, 
mint bármelyik hívének tisztelgését, a kinek családja 
iránti jóindulatáról meg volt győződve. 

Pedig rosszul tette Eeb Avróm, hogy egy kissé nem 
gondolkozott a Hermán látogatásai fölött. Ha ezt meg- 
tette volna, észre kellett volna venni, hogy leányára 
vendége mély és végzetes hatást gyakorolt. 

Az élénk és vidám, az örökké kaczagó Eebeka csön- 
desebb, csaknemhogy szomorúbb lett. Sokszor meren- 
gett el, keresve az egyedüllétet, és megesett rajta nem 

Az IMIT Évkönyve i901. 18 



271 KISS ARNOLD 

egyszer az az elképzelhetetlen eset, hogy a kis Leáról 
uzsonna idején megfeledkezett, s a kis leánykának úgy 
kellett figyelmeztetnie : « Rebeka! nem szereted többé 
a kis Leát ?» Ilyenkor aztán könnyek között kapta ölbe 
Eebeka, testvérkéjét, s csókjainak s ölelésének hevessé- 
gével igyekezett vezekelni e mulasztásért : ((Téged ne 
szeretnélek, egyetlenem, drágám, mindenem, Leácskám? 
jobban az életemnél, jobban az üdvösségemnél !» tört 
ki ilyenkor Eebekából a túláradó érzelem. 

De a mit Eeb Avróm nem vett észre, annál inkább 
tudomásul vette azt a kíváncsi szomszédság ; ott már 
régen nem volt titok, hogy a gazdag Steinitz Hermán 
Eebeka kedvéért jár a rabbiékhoz. S a pletyka hatá- 
rozottan elitélte ezt a czéltalannak látszó viszonyt, sőt 
az istenitisztelet megkezdése előtt a templomudvarban 
ácsorgó férfiak is az asszonyoknak adtak igazat, s úgy 
tartották, hogy Eeb Avrómnak végét kellene vetnie 
ezeknek a látogatásoknak. 

Végre az öreg Sáje bácsi vállalkozott arra, hogy meg- 
nyissa Eeb Avróm szemeit. Egy szombat délután vizi- 
telt a rabbinál, a minek az eredménye az lett, hogy 
Eeb Avróm «havdole)) után magához szólította Eebe- 
kát, s leánya fejét ölébe vonva, az ő sajátságosan halk 
és bánatos hangján vallatóra fogta. 

S mialatt Eeb Avróm beszélt, és hivatkozott az édes 
anya szent emlékére, a kinek megígérte, hogy leánya 
boldogságára vigyázni fog, s hogy anyja helyett anyja 
is fog lenni — Eebeka szemeiből megeredtek az áruló 
könnyek, s a mit eddig nem tudott Eeb Avróm, azt most 
megtudta az omló könnyekből, a szakadozott szavak- 
ból, a kedves arcznak kigyuladt biborpirjából. 



HERMÁN ÉS REBEKA "11^) 

8 Reb Avróm igyekezett a megtörténtet leányával 
feledtetni, s beszólt neki arról, hogy hiszen Steinitz 
Hermán úgy sem teheti nejévé őt, s arról, hogy milyen 
fényes tervei vannak neki Eebeka jövőjéről: 

« Látod, édes gyermekem ! az ifjú Steinitz vallástalan, 
istentelen családnak sarja. Ha már le is tudná győzni 
önönmagát és dúsgazdag szülői ellenzését, hogy egy 
szegény falusi zsidó pr.pnak a leányát vegye feleségül, 
hogy vonzalmának meghozza ezt az áldozatot — ho- 
gyan tudnád te magadat édes Rebekám beleélni abba 
a környezetbe, a hol idegenek otthonod kedves szer- 
tartásai, ünnepeink, a hol gúnyolódva említenék előt- 
ted azt, a mi előttünk a legszentebb ? Nem látnál ma- 
gad előtt péntek esti boldogságot többé, mert férjed 
előtt nevetséges babona lenne a te imád ; ételed nem 
izlenék, mert tudnod kellene, hogy apád házában 
Izrael szelleme azt tilosnak jelezte ; ünnepeink csöndes 
nyugodalmát nélkülöznéd, mert abban a körben nem 
ünnepelnek mivelünk ; s mondd csak, édes Rebekám, 
hát azt el tudnád- e viselni, hogy apád soha ne keres- 
hesse föl gyermekét igazi boldogsággal, mert abban a 
fényes fővárosi palotában nevetséges és szánalmas 
alak lenne az ősz falusi rabbi, s egy falatot sem élvez- 
hetnék leányom házában, mert attól tartanék, hogy 
vétket követek el ? Nem ! nem ! édes Rebekám ! én tu- 
dom, hogy te ezt kivered okos fejedből. De ha nem 
hallgatnál apád szavaira szívesen és önkényt — és itt 
Reb Avróm csöndes hangja élesebbé és erősebbé val- 
lott — én utolsó lehelletemig ellene lennék ennek a 
frigynek. Nos Rebekám, csöndesedj hát, törüld le köny- 
nyeidet — az apai hang újra enyelgő és megenyhült 

18* 



27f) KISS ARNOLD 

lett — bolondság ilyen dolgokkal bíbelődni ; Steinitz 
Hermán úgy sem akar téged feleségül, te sem gondolsz 
komolyan erre, s énnekem nem kell szigorúságot al- 
kalmaznom az én édes okos leányom ellen. Esztendő 
végén majd újra meglátogat bennünket a czélemi (ke- 
resztúri) jesiva leghíresebb bócherje, boldogult édes- 
anyád unokaöcscse, addigra «határa)) is lesz a zsebében 
s papné lesz az én kis Kebekámból. » 

Eebeka csak csókolta könnyek között édes atyjának 
kezeit, s nagy lelki gyötrődéseiben reáhagyta, hogy 
kiveri Hermant a fejéből, és hogy esztendőre a czélemi 
jesiva leghíresebb bócherj ének a felesége lesz. Be kel- 
lett látnia, hogy édes atyjának teljesen igaza van. Her- 
mán őt, a szegény falusi leányt bizonyára nem akarja 
elvenni, s ő csakugyan nem illik abba a fényes fővárosi 
palotába. 

Igen ! igen ! mindez így van ; de ha ezerszer is iga- 
zak a józan észnek tanácsai, egy szerelmes leányszív 
nem hódol meg oly könnyen az okos tanácsok előtt. 
Szövi-fonja tovább a gondolatok, az álmok, az ábrán- 
dok tarka szálait csöndes éjszakák nesztelen magányá- 
ban, hímes köntössel, a képzeletnek virágos álmaival 
borítja be a rideg valóságot a leányszoba szűziesen hó- 
fehér ágy acskájában. 

Eebeka is álmatlanul vergődött párnái között az édes 
atyjával való beszélgetést követő éjszakán. S az éjszaka 
beszédesebb és reményekben gazdagabb a világos és 
ellenmondást nem tűrő nappalnál. Hermanra gondolt 
Eebeka, és képzeletében úgy élt alakja, egész megjele- 
nése, mint hősé, a ki a legnagyobb akadályokat is el 
tudja gördíteni boldogságuk útjából. Hiszen ha nem 



HERMÁN ÉS REBEKA 277 

szeretné igazán, úgy nem mondta volna neki ezerszer, 
nem esküdött volna neki csak a minap is, a mikor a 
kerti lugasnak árnyában ültek ketten, hogy nem fogja 
elfeledni sohasem. Engedni fog kivánságainak odafönn 
a fővárosi palotában is, és úgy fognak élni együtt, 
mintha csak egy kicsiny falusi házikó volna a lakásuk, 
és nem lesz ellenére, ha meggyújtja péntek estén a 
hétágú gyertyatartót, úgy mint itthon, hiszen ö ezért 
az engedékenységért szeretni fogja Hermant végtelenül, 
igazán, s minden másban engedelmes kis felesége lesz 
az ő jó urának. Nem ! nem! az nem lehet, hogy ő a 
czélemi bócher felesége legyen, annak az esetlen fiatal 
embernek, a ki esztendeje náluk járt, s minden csele- 
kedete csupa ügyetlenség volt, a boros poharat az asz- 
talnál földöntötte, egyszer a szék helyett a földre tele- 
pedett le, túlságos jámborságában nem akart neki ke- 
zet nyújtani, s hozzá az egész idő alatt egyetlen szót 
sem szólott, hanem naphosszat elvitatkozott édes aty- 
jával a talmud egyes nehéz helyeiről . . . Azután újra 
a kétség kerítette hatalmába az álmatlan leány lelkét. 
Hátha Hermán mégis csak időtöltésből, unalomból ke- 
resi föl házukat, s beszélget vele oly kedvesen ? hallott 
ő is már arról, hogy a fővárosi ifjak nem igen sokat 
törődnek egy összetört leányszívvel, s nem egy leány- 
nak vallanak szerelmet, a nélkül, hogy nősülésre gon- 
dolnának. S eszébe jutott, hogy hiszen a Pollák leá- 
nyok meg is mutatták neki a sétányon Hermán meny- 
asszonyát, egy karcsú, elegáns fővárosi leányt, de ő 
akkor azt sem hitte el a Pollák leányoknak, mert Her- 
mán azt mondta neki, hogy nem igaz. Hátha mégis 
igazuk lenne a leányoknak, s Hermán nem mondta 



278 KISS ARNOLD 

meg a valót ? S a kételyeket ebben az időben kezdte 
megerősíteni Hermán hirtelen elmaradása is. ^ 

Az ifjú Steinitz nehéz szívvel bár, de megtartotta 
szülőinek tett igéretét. A szíve fájt, s érezte, hogy Re- 
beka a szokottnál nagyobb és kitörülhetetlenebb be- 
nyomást gyakorolt reá, de még mindég úgy tartotta, 
hogy az üzlet az első, a fődolog, minden egyéb osto- 
baság és szórakozás lehet pusztán. Néha-néha a lelkébe 
nyilallott ugyan érthetetlen sajogással és fájdalommal, 
hogy nemtelen játékot űzött egy ártatlan leányszívvel, 
s ha eszébe ötlött Rebeka szomorú alakja, a mint az ő 
hűtlenségét siratja, úgy érezte, mintha menekülnie kel- 
lene önmaga elől, és meg kellene vetnie önmagát. Stei- 
nitz Hermán számot vetett önmagával, s hiába ! arra 
az öntudatra jutott, hogy jelenleg végtelenül szereti 
Rebekát. 

Kínokat okozott neki a tőle való távollét, s nem 
egyszer kapta magát rajta, a mint léptei önkény- 
telenül is a falu felé vezető útra kanyarodtak. A sétá- 
nyon szemei mindég Rebekát keresték, hátha bejött a 
fürdőbe? s hevesen megdobbant a szíve, ha messziről 
Rebeka alakját vélte felismerhetni egy közelgő alakban, 
s fájt neki a csalatkozás, ha nem ő volt az. 

Rebeka pedig otthon a nagy lelki csalatkozás fájdal- 
mait élte által, azóta, hogy Hermán látogatásai el- 
maradtak. Anyja halála óta a második nagy szenvedés 
érte fiatal életét. Cserbehagyva reményei által, kopár- 
nak tűnt föl előtte az egész világ, s arczának üde rózsái 
lassanként halványabbra váltak, a mint csengő kacza- 
gása is ritkábban hangzott a házban. 

A Pollák leányok hívását ezentúl visszautasította: 



HERMÁN ÉS REBEKA 279 

nem akart Hermannal találkozni : félt a viszontlátás 
fájdalmától. 

Egyszer azonban mégis engedett atyja unszolásának, 
s újra bement szokott társaságában Szendőfüredre. 
Nem akarta édesatyját elszomorítani, a ki azt szerette 
volna, hogy leánya víg és jókedvű legyen, s így csat- 
lakozott a leányokhoz. Félve és fájdalommal tette meg 
azt az utat, a mely máskor legnagyobb öröme volt. 
A sétányon is hallgatagon haladt a vígan csevegő leá- 
nyok oldalán, a kikhez csakhamar egy-nehány ismerős 
fiatal ember csatlakozott. Minden tervükbe ellenmon- 
dás nélkül beleegyezett Eebeka, s keresztül-kasul bo- 
lyongta az élénk társasággal az egész fürdőhelyet. Her- 
mannal nem találkoztak ; úgy látszik, társaság lehetett 
Steinitzéknél, s így reménykedett abban, hogy meg 
lesz mentve a találkozás kínjától. 

Alkonytájban Eebeka társaságának az jutott eszébe, 
hogy jó volna a Balatonon csolnakázni. Gyönyörű al- 
konyidő volt, a tó habját könnyű szellő borzolta fel, s 
egyhangúlag elhatározták a terv megvalósítását. Csak- 
hamar a tó kellő közepén voltak, s Eebeka átengedhette 
magát gondolatainak. Úgy illett hangulatához a Balaton 
végtelen csöndessége ; amint az alkonyuló napsugár 
bágyadt világosságot szórt sugaraival a sötétedő hullá- 
mok messzeséges felületére, s az esteli árnyak halkan 
borultak le a tó fölébe ; amint a bárányfellegek sze- 
szélyes alakzatot öltöttek föl megnagyobbodva a habok 
tükörében, mintha csak Eebeka lelkében gyűltek volna 
össze fájdalmának fellegei, megnagyobbodva a meren- 
gés eme hangulatában. 

Sokáig siklott csónakjuk a nyílt hullámok között, a 



':iSO KISS ARNOLD 

míg végre a hűvösödő alkony arra intette őket, hogy 
hazafelé térjenek. 

És akkor esett meg Eeheka szerelmi történetében az 
a fordulat, a mely a fürdőhely pletykájának és élcze- 
lődési hajlamának napokra bő tápot nyújtott. 

A mint a part közelébe ért a csónak, a mely Eebeka 
társaságát vitte, közvetlen a part mellett egy nagyobb 
társaság nézte a napnyugtának báját a messze Balato- 
non. Steinitzék társasága volt az, köztük Hermán és 
Durst Olga kisasszony. A csónakos egyenesen ezen 
csoport előtt készült kikötni, s Eebeka későn vette észre, 
hogy azzal fog találkozni, a kinek látásától remegve 
félt. Épen készen állott felemelkedve a csónakban, hogy 
majd a parthoz érve kiszállhasson a kikötőben, a mi- 
dőn tekintete a Hermanéval találkozott, s egymásra 
ismertek. 

Eebekára olyan hatással volt ez a váratlan viszont-, 
látás, hogy egy halk sikoltással megtántorodott, s álló 
helyzetében egyensúlyát elveszítve, kisiklott a csónak- 
ból az éppenséggel nem mély parti hullámokba. 

Ártatlan kaland a Balaton mentén az ilyesmi, s bi- 
zonyára nem áll arányban azzal az ijedséggel, a me- 
lyet az ilyen esemény a környezetben szül. Segítség 
kéznél van, s Eebekát is bizonynyal gyorsan szabadí- 
totta volna ki kellemetlen helyzetéből a csónakos — 
ha meg nem előzték volna. 

Steinitz Hermán rémülettel eltelve látta ím adottjá- 
nak balesetét, s Eebeka kisiklása és az ő vízberohanása 
között egy fél perez sem múlott el. Villámgyorsan ro- 
hant Hermán az alacsony habok közé, s karjában hozta 
ki az ájult leányt a partra. 



HERMÁN ÉS REBEKA 2<S1 

Igen ! ebben a pillanatban Steinitz Hermán lelkében 
olthatatlan lobogással ébredt föl a Eebeka iránt érzett 
szerelem elfojtott tüze, és kész lett volna érte és bírá- 
sáért egy egész világgal szembeszállani. 

Megvárta, a míg Eebeka egy közeli szállodában át- 
öltözött, és alig várta az alkalmat, hogy elmondhassa 
neki mentségeit magaviselete miatt. Újra együtt ment 
Hermán és Eebeka a faluba vezető pázsitos úton, jó 
előre a társaságtól, és Hermán elfeledett mindent : szü- 
leit, az üzletet, Durst Olgát, és a jó parthiet, csak a 
boldogságában könnyező Eebekát látta maga előtt, és 
megszámlálhatatlanul hangzottak el ajakán az eskü 
szavai : 

((Örökre! ... az enyém lészsz ... el nem hagy- 
lak sohasem ...» S az alkony szebb volt Hermán és 
Eebeka előtt, mint bármikor, s az esti pacsirták szebben 
zengték nótáikat a fiatal pár előtt, mint valaha . . . 

Pedig Hermannak még aznap este egy nagy jelene- 
tet kellett átélnie szüleivel szemben. Az öreg Steinitz 
hallatlan scandalumot emlegetett, hogy az egész fürdő- 
hely gúnyjának czéltáblájává lett a Steinitz-család, 
hogy most már bottal üthetik a Durst-parthie nyomát, 
hogy kitagadja, megátkozza Hermant, ha arra a leányra 
csak gondolni is merne, s hogy ő Steinitzné ő nagysá- 
gával egyetemben fölkeresi azt a falusi rabbit, és meg- 
mondja néki, hogy a leánya ne járjon az ő fia után, 
mert úgy se lehet sohase a felesége. 

(( Érted- e Hermán!? megmondtam: sohasem! pun- 
ctum !» végezte be oratióját Steinitz Fülöp úr. 

Arra a feleletre azonban, a mit Hermán szüleinek 
válaszolt, Steinitzné csak egyet tehetett : elájult. 



í282 KISS ARNOLD 

Mert Steinitz Hermán nyugodtan azt válaszolta ap- 
jának : 

«Már pedig én ennek a leánynak ma házasságot 
Ígértem, és én ezt az én igéretemet meg is fogom tar- 
tani ! » 

Nem volt-e igaza tehát Steinitzné ő nagyságának, ha 
menten elájult ? s nem volt-e igaza Steinitz úrnak, ha 
elhatározta, hogy ő minél hamarabb fölkeresi azt a vén 
falusi zsidó papot, hogy megmondja neki a véle- 
ményét. 

IV. 

Csöndes szombati délután nyugodalma borult alá 
«Szenderdorf» falujára. Az izzó nyári délután hangta- 
lan némasága tette majdnem kihalttá a keskeny utczá- 
kat, és a kora órákban alig lehetett élő alakot látni az 
utczák során. Csak késöbban nyílottak meg időnként 
a pitvarajtók alacsony kapui, s rajtuk ünneplő szombati 
pompában lebegett ki egy-egy vizitbe készülő asszony- 
ság, hogy a szomszédságban beszélje meg a hét esemé- 
nyeit, s «havdola)) idejéig könnyítsen a lelkén egy kis 
parázs tracscsal, meg dicsekedéssel a gyerekekről, meg 
hogy milyen rendkívül olcsón vásárolt a héten libákat 
a hetivásáron. 

Keh Avróm tanulószobácskájában kinyitott nagy 
könyvei mellett ült, s csöndes mormogással olvasta a 
((perek)) -et, meg a hozzájuk fűződő bölcs magyaráza- 
tokat. A nagy asztal szép fehérre volt megterítve, a 
szombati hangulathoz illően, s az ablakfülkében Eebeka 
olvasgatta kedvencz regényeit. Mélységes nyugalom 
töltötte be az egész kis hajlékot, mintha a szombati 



HERMÁN ÉS REBEKA 283 

angyalok halkították volna nesztelenre minden köznapi 
lármának a hangját. 

Hanem bizony sem Eebeka, sem Eeb Avróm nem 
igen lehettek teljes lélekkel olvasmányuknál. Eebeka 
minduntalan föl- fölnézett a könyvből, s az ablakon át 
a messze végtelenbe látszott elmerengeni — Eeb Avróm 
is minden perczben elgondolkozva hagyta abba a 
« perek)) olvasását. 

Az ujon történtek felett gondolkozott Eeb Avróm. 
Azokon a lángoló szavakon, a miket Steinitz Hermán 
mondott neki, a mikor azután az emlékezetes balatoni 
kaland után hazakísérte Eebekát. Hogy ö mennyire 
szereti leányát, s hogy az élete üdvössége függ attól, 
vájjon az övé lesz-e Eebeka ? Hogy ő minden akadályt 
kész elgördíteni boldogságuk útjából, és hogy házában 
nejének vallásos szokásai gátra nem fognak találni, s 
hogy ő maga is — a mennyire hivatása azt meg- 
engedi — Eebeka kedvéért vallásos zsidó fog lenni 
életmódjában. Steinitz Hermán azon az estén megkérte 
Eeb Avrómtól a leánya kezét. 

Ezeken gondolkozott el hosszan Eeb Avróm. Az ö 
vágya, az ö terve bizony nem ez volt. papnénak 
szánta Eebekáját, s nagyobb öröme tellett volna egy 
tudós (damdeu)) vőben száz bankárnál. Azért igyeke- 
zett is akkor a fiatal Steinitz fejéből ezt a gondolatot 
kiverni, bár belátta, hogy Hermán nemesen cselekszik 
és nemesen gondolkozik. De az ifjú Steinitz nem tágí- 
tott, hivatkozott Eebeka szerelmére, s az ő igaz érzel- 
meire, s úgy távozott, hogy tervétől semmi szín alatt 
sem áll el. 

Száz meg száz gondolat szaladt végig Eeb Avx'óm 



KISS ARNOLD 



Öreg fején, a mikor elgondolta, hogy milyen bánatot 
szerez Eebekának, ha makacs ellenállásával útjába áll 
boldogságának. Nem Ígérte e meg istenben boldogult, 
s gán-édenben nyugvó feleségének, Eáchel asszonynak, 
hogy hűséges atyja lesz a gyermekeknek, s boldogsá- 
gukért mindent el fog követni ? S most ő maga legyen 
az, a ki széjjeltépje leánya boldogságát ? Hiszen jómód, 
szerelem, gazdagság, nem álmodott szerencse várako- 
zik leányára, a milyen szerencsét minden szülő kiván- 
hat gyermekének. Másrészt pedig az aggodalom is gyö- 
törte Eeb Avrómot : vájjon csakugyan vallásos élet- 
módot folytathat-e Eebeka abban a fényes fővárosi 
környezetben? nem fogja-e eltántorítani ősi hagyomá- 
nyaitól az új élet, esetleg a gúny és a csipkelődés ? nem 
lenne-e boldogabb leánya egy kicsiny rabbihajlékban, 
a melyben a hívek tisztelete és szeretete veszi körül, 
a melyben Izrael hite meleget és vallásosságot áraszt? 
Aztán meg egyáltalában mit szólnak Hermán gazdag 
és bizonyára gőgös szülei fiuk eme tervéhez ? 

Ez utóbbi kérdésre Eeb Avrómnak nem kellett so- 
káig kíváncsinak lennie. Steinitzék épen e szombati 
délután voltak útban Eeb Avrómhoz. Az úton azonban, 
a falu határához érve, leszállította őket kocsijukról a 
falusi kocsis azzal a tanácscsal, hogy ha Eeb Avróm- 
mal, a zsidó pappal beszélni akarnak, akkor bizony 
tanácsos lesz gyalogszerrel a faluba bemenniök, mert 
az bizony szombati napon kocsin érkező vendégeket 
nem igen fog elfogadni. 

Bosszankodva engedett a Steinitz-pár a tanácsnak, 
és csakhamar bekopogtattak a Eeb Avróm lakásán. 

Eeb Avróm nem várta vendégeit, és így bizony nem 



HERMÁN ES REBEKA ySío 

kevéssé volt meglepetve általuk. Sejtette, hogy miről 
van szó, s az amúgy is vérpirosra gyulladt Eebekát 
elküldte hazulról, hogy vendégeivel zavartalanul be- 
szélhessen. 

Udvariasan helyet kinált a Steinitz-párnak, és föl- 
szólitotta Steinitz urat, hogy adja elő mondani- 
valóit. 

Mialatt Steinitz úi^ nagy feladatához készült, és a 
torkát köszörülte, Steinitzné ő nagyságának alkalma 
nyilott a kis lakás egyszerű tisztaságát néma megvetés- 
sel és fitymáló gőggel lebecsülni. A fehér terítővel le- 
borított asztal, a kis héberbetűs felirattal ellátott köny- 
vesszekrény, az ajtó mellett a gyűjtőpersely a jeruzsá- 
lemi szegények számára, a kicsiny benyíló, csíkvirágos 
ágy térítőivel, sajátságosan komikus hatással volt reá . . . 
akár csak otthon lenne újra a szülői házban, mint egy- 
koron, régen, gyermekkorában. És innen hozzon az ő 
Hermanja asszonyt a házba! nem! nem! nevetséges 
még csak elképzelni is. 

Steinitz úr pedig ezalatt már bele is fogott mondó- 
kájába. 

«Kabbi úr ! — kezdé — egy mindkettőnkre nézve 
fontos ügyben kívánunk Önnel beszélni, én és kedves 
nőm. Ön bizonyára tudni fogja azt az esztelen históriát, 
a mely az én fiamat az Ön házához fűzi. Nos hát rö- 
viden azt akarjuk On előtt kijelenteni, hogy ebből a 
dologból sohasem lesz semmi, és kérjük Önt, szíves- 
kedjék leányát utasítani, hogy fiam jövőjének ne álljon 



Meglehetős durván és Steinitz-módra volt ez el- 
mondva, mintha csak Steinitz úr a comptoirba képzelte 



^^i') KISS ARNOLD 

volna magát, a mikor egy alantas hivatalnokának 
mondja el megfelebbezhetetlen véleményét. 

No de alaposan csalatkozott Steinitz úr ez ízben em- 
berében. 

Eeb Avróm arcza az utolsó szavak alatt a harag tü- 
zében gyuladt ki, és Steinitz úr meglehetősen meg- 
döbbenve tolta hátra a székét, a mikor a falusi rabbi 
magas alakja ültéből felemelkedett, hogy feleljen Stei- 
nitz úrnak. 

Olyan alakja volt Eeb Avrómnak, mint egy őskori 
prófétának, s hófehér szakállával, tűzben villogó éles 
tekintetű szemeivel nagyobb hősökre is hatással lett 
volna, nemcsak a Steinitz- párra. 

A szemei úgy égtek, mint a mikor a szószékről hir- 
dette hite igazságait, s a hangja olyan zöngéssel csen- 
dült, a mely elől hívei a pad alá szokták lekapni a fe- 
jüket. 

((Steinitz úr — szólott Eeb Avróm — maga ajtót 
tévesztett, és rossz helyen jár, a mikor a fiát vissza- 
követeli tőlünk. A fiát senki se hívta ide, és jobban is 
tette volna, ha megkímélt volna bennünket a látogatá- 
saitól. Ha ön nem akarja, hogy a leányomat a fia nőül 
vegye, annál kevésbbé akarom én, hogy leányom a 
Steinitz -család tagja legyen. Nem szoktam családom- 
mal kérkedni, de azt el kell Önnek mondanom, hogy 
az én családomban a zsidó tudás, Izrael hitének ra- 
jongó szeretete van otthon, s mi mindenkor irtóztunk 
attól, hogy azokkal érintkezzünk, a kiknek mindennapi 
kenyerük a hit lábbaltaposása, s a kik pénzüknek árán 
nem megbecsültetést, de csak türelmet tudnak más 
vallásuaktól gyarló hibáik számára vásárolni. Tudja 



HERMÁN ÉS REBEKA 287 

meg Öteinitz úr, hogy az én szépapám már akkor híres 
rabbi, nagyrabecsült tekintély volt Izrael körében, a 
mikor az Öné még síppal házalt faluról-falura, s bi- 
zonyára drágább örökséget is hagyott az unokáinak az 
ön nagyapja még, mint a mit ön a legtöbbre becsül: 
a vagyont, mert abban hit, kedély, jámborság volt még, 
de önből, úgy látszik, kiveszett minden — mert kü- 
lömben nem zavarta vo''.na meg egy szegény rabbi há- 
zát durva támadásával, méltatlan bántalmaival ! » 

Eeb Avróm fölindulva, minden tagjában reszketve 
végezte beszédét, s remegő kézzel kezdett lapozgatni 
könyvei között, hogy izgatottságát lecsillapítsa. Meg- 
bánta hevességét, s a következő pillanatban már saj- 
nálni kezdte a szavainak hatása alatt némává dermedt, 
lesújtott Steinitz- családot. 

Végre is Steinitzné ö nagysága nyerte vissza legelő- 
ször önuralmát, s kézen fogva férjét, sürgetőleg szólt 
ahhoz : 

« Jer ! jer ! menjünk Fülöp, mi végeztünk, nincs több 
mondanivalónk I » 

De Steinitz úrban egy perezre fölébredt a jobb érzés. 
is megbánta már Eeb Avrómhoz hasonlóan, azt, a mit 
mondott. 

Odalépett hozzá, s kezét nyújtva, így szólt : 

« Feledje el Eeb Avróm, azt, a mit az imént mond- 
tam. Higyje el, nem úgy gondoltam, hogy megsértsem 
magát vele. Én csak azt akartam Önnek elmondani, 
hogy adja ki a íiam útját. Belátom, hogy hibáztam, a 
mikor indulatomban sértőleg viselkedtem Ön iránt. De 
hiszen ön is jól megmondogatta nekem a magáét, s a 
mi a lényeges a fődologban, abban mindketten egyet- 



S?SS KISS ARNOLD 

értünk : Ön sem akarja az én fiamat, én sem a maga 
leányát. Tehát quittek vagyunk. Punctum. Nyújtsa hát 
a kezét Eeb Avróm ! » 

És Steinitz úr csakugyan elérte, a mit akart. Eeb 
Avrom szótlanul, hidegen kezet nyújtott búcsúzó ven- 
dégének. 

Steinitz úr pedig úgy hitte, hogy úgy végezte a dolgát, 
a hogy az egy «reel gescháftsmann»-hoz illik. A fél — 
vita és gorombáskodás után ugyan — elfogadta az ő 
propoziczióját, s akkor nincs ok reá, s nem is illik ha- 
ragban válni el egymástól. Sőt hogy az ellenfélnek 
még nagyobb «kóved))-ot tanúsítson, nagylelkűen el- 
határozta, hogy a kezdődő minchaimára bemegy a 
templomba. Steinitzné őnagyságának a női karzaton 
kellett bevárni férje ura eme nagylelkűség! rohamának 
végrehajtását. A mi meg is történt fényesen, Steinitz 
úr fölhivatta magát a tóra elé is, és öt forintot «snó- 
derozott)) (ajándékozott) a szenderdorfi czedákának. 
A templomban azt is észrevehette Steinitz úr, hogy 
Eeb Avróm bizony nem amolyan közönséges ((domes- 
tik», falusi ((saczmacz)), amilyennek ő hitte, hanem 
hívei által valósággal körülrajongott s a legnagyobb 
tisztelettel környezett lelkipásztor. 

A szenderdorfi kirándulásról hazatértek volna tehát 
Steinitzék, s Steinitz úr joggal hihette, hogy Eeb 
Avrómékkal sikerült az ügyletet lebonyolítania, hátra 
volt azonban a feladat nagyobbik része : Hermannal 
tisztázni a dolgot. 

A mi sokkal nehezebben ment, a mint azt a Steinitz 
pár elképzelte. A fiu makacsul ragaszkodott akaratá- 
hoz, s a mikor szülei otromba látogatásáról Eeb 



HERMÁN ES REBEKA 



Avróméknál értesült — rögtön azokhoz sietett, hogy 
apját és anyját előttük kimentse. Sőt hallatlan módon 
még tovább ment. Azt követelte, hogy a Steinitz pár 
látogassa meg újból Eeb Avrómot, és kövesse meg őket 
azzal, hogy leányuk kezét az ő számára megkérjék. 

Steinitz úr nem tudott hová lenni a méregtől, Stei- 
nitzné pedig nem tudta, hogy melyik székbe ájuljon 
először erre a kívánságra. 

Még hogy Steinitz Fülöp, a dúsgazdag bankár könyö- 
rögni menjen el a falusi «melamed))-hez ! Ahhoz a gő- 
gös «snorer))-hez. Arra ugyan várhatsz édes Hermán 
fiam! 

De Hermannal ezúttal nem volt jó tréfálni. A fiu 
nagyon különösen viselkedett. Naphoszszat szobájába 
zárkózott, egész nap irományokat rendezett, és Steinitz 
úr kezdte azt hinni, hogy a fia «mesüge») lett. leg- 
alább ezzel a kifejezéssel ecsetelte bizalmas családi 
körben a fia lelki állapotát. 

De Steinitzné anyai kedélyére mélyebb hatással volt 
a fia különös magaviselete. rémségeket sejtett mö- 
götte, s eszébe jutottak különféle históriák, a mikor a 
szerelmes fiú elemészti magát, s az ilyesmit mindég 
ilyen iratrendezgetés szokott megelőzni. 

Pedig az ifjú Steinitz nem gondolt semmiféle ilyen 
rémséges tervekre, és legkevésbbé sem volt szándéká- 
ban szüleit ijesztgetni. Egyszerűen az iratait rakosgatta 
annak a tervnek előkészítésére, hogy önállósítsa magát, 
s szülei akarata ellenére is oltárhoz vezesse Eebekáját. 

Napokig tartott fiú és szülők között ez a hadi állapot. 
Ez alatt Steinitz úrnak bőven nyilt alkalma gondol- 
kozni az eshetőségeken. És gondolkozott is. És arra az 

A% IMIT Évkönyve i90i. 1-^ 



290 KISS ARNOLD 

eredményre jutott, hogy fia nélkül az üzlet édes keve- 
set ér. már öregszik is, s kinek gyűjtsön, kiért gyara- 
pítsa a czég jó hírnevét, ha egyetlen fiát kitagadja? 
Durst Olga kisasszonyról is le kellett már mondani, 
mert az azonközben mással jegyezte el magát a tör- 
téntek hatása alatt. Az üzlet már is sokat szenvedett 
Hermán szívbeli ügye alatt, aztán meg van elég va- 
gyona az öreg Steinitznak, mintsem hogy erővel egy 
«partie» után kelljen szaladniok. A fődolog az, hogy 
unokák lesznek, a kiket Steinitz úr a térdein fog rin- 
gathatni — ej, üsse kő az egész históriát! és Steiuitz 
úr eme gondolatok hatása alatt állva egy napon ki- 
jelentette Steinitzné ő nagyságának azt, hogy neki 
nincs kifogása az ellen, ha Eeb Avrómot újra meg- 
látogatják, és hivatkozott egy ismert zsidó közmondás 
igazságára, a mely körülbelül azt fejezi ki ékes magyar- 
sággal, hogy: ((fejeknek le kell feküdniök, de a sidach- 
ból sidach (házasság) lesz mégis.)) 

És a sidachból sidach lett mégis. Steinitzék újból be- 
állítottak Eeb Avrómhoz, s ez ízben mindkét fél engesz- 
teltebb hangulatban beszélgetett. És ennek a beszélge- 
tésnek az lett a vége, hogy sátoros ünnep után ((Szen- 
derdorfonw akkora lakzi volt Eeb Avróm házában, a 
milyenre a legrégibb bálbátimok sem emlékeztek Szen- 
derdorfon. 

És évek multak, és Eeb Avrómnak és a Steinitz házas- 
párnak unokái is lettek. És minden nyári szünidőben 
lejöttek a fiúk nagyatyjukhoz Eeb Avrómhoz, hogy po- 
gányokká ne váljanak abban a nagy városban. Tanul- 
tak nála chumist és dikdeket is, és Steinitz úrnak és 
Steinitznénak is igazán nagy gyönyörűsége tellett 



HERMÁN ÉS REBEKA 291 

benne, a mikor a karácsonyfa helyett ezüstmenóra ál- 
lott asztalukon, és benne lobogó gyertyácskák, és előt- 
tük az unokák zengték üde gyermekhangon a «Móauz 
czur jesuószi)) chanuka énekét, és a zsidó szellem 
fénye tette mindeneknél ragyogóbbá azt a fényes fő- 
városi palotát. 

Veszprém. . Dr. Kiss Arnold. 



NAGYANYÁMBÓL. 

Istenfélő jámbor asszony, nincs a földön párja 
Péntek este gyertyát gyújtva — a szombatot várja; 
Híven megtart minden böjtöt, imád uram Téged, 
S minden reggel, minden este zsolozsmát zeng Néked. 

Szegény asszony, jámbor asszony — nincs a földön mása, 
Özvegyen él, — elköltözött régen hitvestársa. 
Két szép fiát eltemette s egyedüli vágya: 
Legyen boldog szemefénye, egyetlenegy lánya. 

Nem magáért imádkozik, csupán csak ezt kéri ; 
Csak a lánya legyen boldog, — azzal ő beéri. 
S a nagy Isten, ki fenn trónol a királyi székbe — 
Meghallgatja imádságát a csillagos égbe. 

Meghallgatja s megáldja majd az én Nagyanyámat ; 
Nemes lelkét nem sebezi többé soha bánat. 
S kiért annyit imádkozott — hő fohásszal egyre, 
Jó anyámat méltasd Uram boldogságra, — kegyre ! 

Istenfélő, jámbor asszony — nincs a földön párja, 
Péntek este gyertyát gyújtva — a szombatot várja. 
Híven megtart minden böjtöt, hu szolgálód Néked, 
Áldd meg azt a szegény asszonyt, a ki imád Téged ! 
Budapest. Szentmiklósi József. 

19* 



áí)2 ROSENBETÍíi 



A BIBLIAI ES A GOROG VILAGTEREMTES- 
MONDA. 

A nép-psychológia — a mint e tudománynak meg- 
alapító mestere, Steinthal tanár mondja — a különféle 
népszellemek jellemzésére szükségesnek tartja az ősi 
hagyományos mondaköröknek összehasonlítását is, mint 
a melyekből az ő egymástól eltérő vagy egymáshoz 
hasonló világnézetüknek eredetisé(jr leginkább kima- 
gyarázható. Mert a különböző nemzeteknek későbbi 
— tudományos, bölcsészeti és költészeti — irodalmá- 
ban, a mely nem képezheti olyannyira a nemzet- 
géniusnak őseredeti teremtményét, mivel az már csak 
egyes kiváló, idegen gondolatokra és fogalmakra is 
reflektáló tudósainak és íróinak a müve, nem tükrözik 
vissza oly tisztán a néplelkek sajátossága, mint a hagyo- 
mányos hitregékben, a melyeknek mintegy természetes 
megalkotója maga a nép képzelete és a melyekből, mint 
növény a magból, a sokféle szellemi és kedélyi nép- 
egyéniségeknek életfái fejlődnek. 

Az őskornak néptörzsei közül kultúrtörténeti és nép- 
psychológiai szempontból a legérdekesebb két nép- 
egyéniség kétségkívül az izraelita és a görög : minthogy 
kizárólag e két népnek géniusa amaz alkotó erő, amely 
az emberiség világi -tudományos és vallás-erkölcsi civi- 
lisátióját megteremte és annak menetére az évek ezrein 
át egészen a jelenkorig döntő befolyást gyakorol. Azért 
igen fontos és tanulságos eme két kiváló népegyéniség- 
nek hagyományos hitregéit is párhuzamosan megvizs 



A BIBLIAI ÉS A GÖIIÖÜ VILÁGTEREMTÉSMONDA 293 

gálni, mert eme sajátos hitregék képezik a legprimití- 
vebb okát annak az ellentétes irányzatnak is, a mi a 
mozaisnmsnaks hellenismiisitak egymástól tökéletesen 
elütő isteneszméjében, valláserkölcsi világfelfogásában 
megnyilatkozik. 

Mielőtt azonban emez összehasonlító vizsgálathoz 
fognánk, szükségesnek tartom, hogy a világteremtésről 
szóló bibliai hitregéneL helyes és tárgyilagos megítélé- 
sére a következőkben kifejtendő álláspontot mindig 
szem előtt tartsuk. A tórának a teremtést tárgyaló 
theóriája nem akar a természettudományi kutatásokon 
alapuló kosmogóniát nyújtani, a mely a tellurikus és 
sidérikus tüneményeknek milliónyi éveken át tartott és 
ma is tartó alakulásaival behatóan foglalkozik, hanem 
egyedüli czélja, hogy, képletesen szólva, néhány hatal- 
mas gondolatsziklából Szilárd fundamentumot vessen 
meg, a melyen aztán a maga theológiájának vallás- 
erkölcsi épületé-t emeli föl. És valóban ezt nem teljesít- 
hette jobban és érthetőbben a naiv népszellem szá- 
mára — a mennyiben a tóra mindig annak fogékony- 
ságához leereszkedve oktat — mint az által, hogy rövid, 
világos és népszerű elbeszéléssel a vallás-ethikai czél- 
zatra törekszik : Izrael nép-leikében a hiterős meggyő- 
ződést kelteni, hogy létezik egy a természeten kívül és 
annak fölötte álló istenség, a ki mindenhatóságával a 
világegyetemet semmiből teremte ; és a ki kegyelmé- 
vel — a mi épen főirányzata a bibliai hitregének — a 
növény-, állat- és embervilágot afób)) a «jóra»), azaz 
annak áldásos üdvére rendezte be. Ily hitalapzat nélkül 
persze ama valláserkölcsi rendszer, a minőt a mózesi 
theológia létesíteni szándékozott, a levegőben lógna ; 



294 ROSENBERO SÁNDOR 

és azért itt nem az a kérdés : vájjon a világteremtésről 
való bibliai monda teljes összhangzásban áll-e a termé- 
szettudomány eredményeivel, hanem egyedül az a kér- 
dés, vájjon a tórának világteremtési elmélete szolgál- 
hat-e tökéletes fundamentumául az ő vallás-ethikai 
alkotmányának. Mert nem a természettudományi alap- 
elveknek a tanítása^ hanem a valláserkölcsi alaptanok- 
nak a hirdetése czélja a tórának akkor is, a mikor a 
világegyetemnek mikénti eredetéről oly népies hitregé- 
ben beszél. 

Legvilágosabban tanúskodik erről azon szembetűnő 
tendentiósus eltérés, a mely a tórának előadásában 
észlelhető épen ott, a hol az emberi lénynek teremtését 
tárgyalja. A mig ugyanis az égnek és földnek összes 
képződményeit a tóra szerint Istennek mindenható 
« legyen !» szava teremtette meg, addig kizárólag az 
embert, a kinek az elbeszélés logikai következetessége 
folytán szintén a teremtőnek puszta szavára kellett 
volna létesülnie, maga az isten keze alakította a föld 
porából és oly ((nismát-chájjim)) éltető lelket lehelt 
belé, a mely őt azonnal tökéletesen megkülönböztette 
az állati élettől és hasonlóvá tette az istenihez. Ezen 
szándékolt eltérés megczáfolhatatlan bizonysága annak, 
hogy a világteremtésről szóló mózesi okmány nem bír 
kosmogóniai tendentiával, azaz nem akar természet- 
tudomány lenni, hanem kizárólag az ő theológiája szá- 
mára akar szilárd talapzatot lerakni az által, hogy az 
emberbe, mint a kitől a tóra mind a teremtmények 
közül csak egymagától követeli meg Isten imádását és 
a vallás -erkölcsi törvények teljesítését, mélyen beoltsa 
azt a hiterős öntudatot, a mely őt a legbensőbb viszonyba 



A BIBLIAI ÉS A GÖRÖG VILÁGTEREMTÉSMONDA 295 

hozza isteni teremtőjéhez : hogy ő, nem úgy mint a 
többi lények, csupán a teremtő szavára létesült és azután 
át lett engedve a lassankénti véletlen fejlődésnek, ha- 
nem hogy maga az Istennek a bölcsesége különös kegye- 
lemmel foglalkozott az ő testi meg lelki megalkotásával, 
saját örök szelleméből szellemi szikrát ajándékozva 
neki, a mi öt azonna/ túlemelve a physikai életen, 
vallás-ethikai életre mindjárt eredetileg képessé tette. 

Ezen az istenség és az ember közti legbensőbb, leg- 
közvetlenebb viszonynak tudata az a hatalmas szirt, a 
melyen szilárdan megalapulhat az igaz vallásnak épü- 
lete ; ha ez a szirtalap megrendül, szükségképen össze 
kell roskadnia annak az épületnek. E tekintetben tehát, 
a mi t. i. az ember eredetét illeti, nem létezhetik köz- 
vetítő harmónia a tóra és a természettudomány, Mózes 
és Darwin közt, a kinek theoriája, legyen az igaz vagy 
hamis, semmi esetre nem lehet fundamentuma a theo- 
logiának, mivelhogy eme theoria szerint az ember csak 
oly viszonyban áll Istenhez, mint a mezőnek virágzó 
és elhervadó fűszála. A hol tehát vallásról és azon 
könyvről van szó, a mely azt be akarja oltani az ember 
lelkületébe, ott ilyetén kiegyenlítést meg sem kellene 
kísérleni, hiszen az csak nevetséges sophismákhoz 
vezetne. 

Mózes és Darwin elmélete az ember keletkezéséről 
oly távolra esik egymástól, mint ég a földtől ; és mi- 
után a tóra csupán az égivel foglalkozik, a vallásnak 
és erkölcsiségnek eszményi egével, a melyet az emberi- 
ség fölött kiterjeszt, azért kizárólag azt kell megvizsgál- 
nunk, vájjon a tórának teremtés-mondája, a mely nem , 
tett szert a kutató természettan tekintélyére, ama biz- 



296 ROSENBERG SÁNDOR 

tos lajtorja-e, a mely egy örökkéélő, mindenható Isten- 
hez fölvezet a vallásethikai eszmék fokain. 

A midőn mi a teremtésre vonatkozó bibliai hitregét 
csakis ebből a szempontból, megfigyeljük és egyúttal a 
klasszikus pogányság hitregéjével, a hellén kosmogóniá- 
val összehasonlítjuk : azt fogjuk észlelni, hogy az irány- 
zat, a mely a tóra monda-hagyományából oly világosan 
kisugárzik, úgy viszonylik a görög mythos tendentiájá- 
hoz, mint az eszményiség az ér zékis éghez. 

A mózesi teremtés-monda egy, a természet fölötti, 
nem teremtett, öröktől fogvást élő istenséget tételez 
föl, a kinek mindenható ereje (elóhim) az eget és a föl- 
det semmiből teremte és a ki aztán rendező meg őrködő 
szellemként az egyetemet mindenekelőtt a világosság 
áldásával árasztá el. Itt nincsen szó az ellenséges- és 
irigykedő teremtett isten-halalmak vad harczairól, a 
melyek megelőzik az égi és földi lények teremtését ; a 
mindenség békésen megalakul a teremtő Isten paran- 
csára és oltalma alatt. Nem így a görög teremtés-mon- 
dában. Ennek theóriájában a physikai világteremtést, 
a kosmogóniát, megelőzi az istenek létesülése, a theogó- 
nia, a melyben a legborzasztóbb isteni bűntények — 
atya-, hitves- és gyermekgyilkosság — történnek, a 
míg végre az Uranidák istennemzedékének, a Kronos- 
fiaktól történt megsemmisítésével, amaz erkölcstelen 
elv, hogy az erőszakosé a jog, emelkedik diadalmas 
győzelemre : amaz elv, a mely azután következetesen 
visszahat a földi embervilágra is. 

A bibliai hitregében előbb létesült az ég, utána a 
föld, tehát a prioritás a tiszta bbé és szentebbé ; ugyan- 
így illeti meg az elsőbbség a világosságot, szemben a 



A BIBLIAI ÉS A GÖRÖG VILÁGTEREMTÉSMONDA 297 

sötétséggel : a minthogy a tóra csakis a világosságnak 
beszél a megteremtéséről, a sötétséget pedig a fény 
hiányzásának tekinti. A világosságnak teremtésével 
nemcsak az sesthetikai szépet és hasznosat, hanem az 
ethikai jót is látja előkészülni a földön, mivel a világos 
légkört tartj a ama legelső föltételnek, a mely alatt nem 
csupán a physikai lét, def' a magasabb szellemi és erköl- 
csi emberélet is kifejlődhetik. Az első napsugár, a mely 
az ember szemén át az ember belsejébe nyilait, lelké- 
ben is fölkelté a világosságnak alvó szikráját. Ez jut 
kifejezésre a bibliai hitregének oly csodásan elmés meg- 
jegyzésében: «és látta Isten, hogy a világosság /d» ; a 
mely szó nem a világosságnak külső szépségét, hanem 
annak éltető ethikai hatását emeli ki, a minthogy a 
«tób)> terminus, ha melléknévül magában áll, kizárólag 
egy tárgynak belső értékét és jóságát jelzi, nem pedig 
külső megjelenésének milyenségét, szépségét. A ((jód- 
nak e bírálatát többszörösen megismétli a Genesis, 
azzal a czélzattal — mondják már a midras bölcsei — 
hogy nyomatékkal kiemelje azt az elvet, hogy maga az 
Isten minden irigység és féltékenység nélkül az ő tet- 
szését nyilvánította ki az emberiség üdvére szolgáló 
világteremtésnek sikerültéről. 

Mindezekhez a legélesebb ellentétben áll a görög 
mythos szelleme, kirívóan ecsetelve előttünk a gyökeres 
különbséget a mozaismus és hellenismus világnézete 
között. E mythosban ugyanis nem az ég alakul meg 
elsőnek, hanem a minden földit tápláló Géa és a vilá- 
gosság csak másodrendű szüleménye a Homály és az 
Éj egyesülésének, a mely utóbbi a Chaos elsőszülött 
gyermekéül jelenik meg. A Géa tehát, e földi princípium 



ROSENBERG SÁNDOR 



egyúttal anyja a csillagos égnek is, az Uranosnak, a ki 
aztán saját anyjával való fajtalanságban nemzé mind- 
ama hatalmas titánokat, a kik irigykedő, a fényt elrabló 
atyjuknak zsarnoksága alól csak annak meggyilkolásá- 
val szabadulhattak föl és ez atya-gyilkosságra tulajdon 
anyjuk uszította őket. Valóban az ilyen, az isteneknek 
egymás iránti halálos gyűlölködésével, irigységgel és 
fajtalansággal saturált, vallási fantásiának szükség- 
képen el kellett fojtania a görög népszellemben az 
erkölcsiségnek minden csiráját és azt elvezetnie az álla- 
tias érzékiségnek imádásához, a mi, mint Heraklit 
mondja, a szenvedélyes isteneket halhatatlan embe- 
rekké alj ásította le, a dölyfös embereket pedig halandó 
istenekké emelte. Ellenben a mózesi teremtés-monda, 
áttörve az érzékiség korlátain, mindenekelőtt az ég felé 
emeli az ember tekintetét, hogy lelke lássa-sejtse azt a 
nem teremtett, áldás adó teremtőt, a ki neki, mint első 
«tób»-ot, örök jót, a világosságnak éltető sugarát a 
maga jószántából ajándékozta. 

Az ethikának legragyogóbb dicsfénye azonban ott 
környezi a bibliai teremtéstörténetet, a hol annak az 
istenkegyelte lénynek megalkotásáról beszél, a kit Isten 
mindjárt eleve a vallás-erkölcsi világrendnek hordozó- 
iául szánt. Az ember ugyanis nem a puszta isteni szó- 
nak mindenhatóságára támad, hanem a teremtőnek 
végtelen szeretete formálja, az angyalsereggel való 
beható tanácskozás után, tulajdon kezével a szépséges 
emberalakot és kegyes akaratából homlokára adja az 
isteni hasonlatosságnak, az értelmességnek, a koroná- 
ját. Az a szellemi szikra, a mely az emberi értelemben 
és kedélyben oly életlánggá gyúl föl, a mely fényével 



A BIBLIAI ÉS A GÖRÖG VILÁGTERBMTÉSMONDA 299 

testét is áthatja és megnemesbíti, a jóságos Istennek 
jóságos adománya, a mit az embernek úgy adott át a 
végtelen erőnek és a mindenség fölötti uralkodásnak 
áldásával. És ez a bensőséges közvetlenség isten és az 
ember közt kútfeje és ihlete a hála és tisztelet amaz 
erkölcsi kötelességérzetének, a mely a valláserkölcsi 
törvények megtartásába]/ fog megnyilvánulni, a miket 
isten neki szintén szeretetből és nem uralomvágyból 
diktált. 

Mennyire más és mennyire nem ismeri az istenség 
és az ember közti ethikai kötelességviszonyt az ember 
teremtéséről szóló görög mythos. Ott ugyan az első 
embert nem porból, de aranyból formálják az istenek, 
csakhogy mi ez az arany ahhoz az isteni hasonlatossá- 
got meghozó szellemszikrához képest, a mit ott a 
teremtő önként ad, itt pedig Zeus irigy féltékenységgel 
tőle megtagad? Csak Prometheusnak, az embernek, 
erőszaka keriti hatalmába az égi szikrát, úgy hogy 
rablott jószágul kerül az az emberek tulajdonába, a 
kikben igy, természetesen, nem hálaérzetnek és szerető 
hódolatnak, de a féltékeny Zeus elleni dacznak és túl- 
emelkedésnek kellett támadnia. Ezért az a görög filo- 
zófiai szellem, a mely Anaxagoras idejében szakit a 
hagyományos naiv néphittel, tényleg romba dönti az 
irigykedő istenek világát és minden dolgoknak mértékéül 
az embert teszi meg, aki daczos szellemi gőgjében más 
hódolatra kényszerítő hatalmat el nem ismer, mint csak 
a mindenható időt és az örök fátumot, az isteneknek és 
embereknek e kérlelhetetlen urait. 

A peutateuch hitregéje aztán a teremtőnek e kedvelt- 
jét az Edennek pompázó kertjében helyezteti el, de 



300 ROSENBERG SÁNDOR 

nem üres, renj^he, kényelmes, semmittevő, nem-gon- 
dolkozó életre, 'hanem azért, hogy a még üde, szűzi 
talajt eredményesen megmunkálja, a mint világosan 
meg is írja: «és vette az örökkévaló isten az emhert és 
elhelyezte az Éden kertjében, hogy megmunkálja és 
őrizze )K E tényből és a jelentésből, hogy a teremtő az 
állatok és madarak seregét az ember elé vezeti, hogy ő 
adja meg azoknak illő nevét, világosan következik az 
is, hogy az ember már a tudás fájának élvezése előtt is 
öntudatos, gondolkozó, erkölcsi lény volt, a kit az isteni 
szeretet csak a jó és rossz közötti belső ethikai küzde- 
lemtől akart megkímélni ; elvenné hát előle a rossz 
megismerésének alkalmát amaz első tilalom által, hogy 
így lemondásra és önmegadásra nevelje az élvezésben, 
a mi is állati féktelenségében minden rossznak méreg- 
forrása. 

Végre az embernek földi boldogságára és megelége- 
désére, a mit az állati világgal való érintkezésben meg 
nem találhatott, az isteni jóság « segítő t» teremtett: a 
vele egyérzésű és gondolkozású asszonyt, a kinek héber 
nevében, az nissá)) szóban már magában is az «is»-sel, 
a férfiúval, való legbensőbb testi és lelki egy- lét jut kife- 
jezésre, a minthogy a tóra már itt, e hitregében akarja 
fölébreszteni a zsidóságnak ama szent családi érzékét, 
a mivel sem az ó-, sem az újkornak egyetlen népe sem 
dicsekedhetik; fölébreszteni főképen az által, hogy a 
házas életnek ideáljára a férfiúnak és a nőnek olyan 
egybeforrottságában mutat rá, a hol a nő a férfiúval és 
a férfiért úgy él, mintha lényének egy része lenne, a 
férfi pedig úgy, hogy a hitvesi szeretetnek még az atya 
és anya iránti szeretetet is alárendeli. Bizony nem 



A BIBLIAI ÉS A GÖRÖG VILÁGTEREMTÉSMONDA 301 

c8oda, ha a családi életnek ethikai tartalma Izraelben 
mind mai napig, annyi históriai és társadalmi változá- 
sokon keresztül is, meg nem csorbult, megigazolva egy 
jelenkori költőnek lelkes szavát: ca zsidóságnak szirtje 
a család, minthogy vallás-könyvének mindjárt első lapja 
állandóan szeme elé tartja a házasságnak legtisztább 
eszményképét)). 

A házasságnak ezen eszménye ugyan már az első 
emberpárnál elhomályosul a gyakorlatban, amennyiben 
az asszony az isteni tilalom áthágására csábítja a fér- 
fiút, a mi a jó és rossz közötti belső küzdelmet és azzal 
együtt a paradicsomi életnek elvesztet is maga után 
vonja — csakhogy e küzdelemben és veszteségben is dús 
ethikai áldás rejlik a nőre úgy, mint a férfiúra : a nőre, 
hogy ő e büntetés által a hitvesi szeretetnek valóságos 
önmegtagadó hősnőjévé válik, mint a ki a születésnek 
kinos fájdalmait és a gyermekápolás fárasztó gondjait 
türelemmel veszi magára és viseli, legszebb jutalmát 
egyedül abban keresve, hogy arra, a rajta uralkodó 
férfiútól neki adott szentséges névre, nem kol cháj)), 
hogy ő «minden életnek az anyja)), a maga érdeméből 
is mindig újra méltóvá tegye magát ; a férfiúra pedig 
hogy mostantól kezdve, a mikor tova kell mennie a 
szüntelenül termékeny édeni talajról, a nehéz, kemény, 
gyakran meddő munkának szenteli magát, meg nem 
fogyatkozó erkölcsi energiával, csakhogy az ő szerettei- 
nek megszerezze a verejtéke áztatta betevő falatot. 

így hát mindenből, a mit a bibliai monda az első 
emberpárnak teremtéséről és életéről regél, magából a 
bűnhődésből is, határozottan kiérzik az az ethikai ten- 
dentia, a mi a görög mythosnak ugyané tárgyú részié- 



30á ROSENBERG SÁNDOR 

teiböl teljesen hiányzik. Az istenek ugyan ebben is 
paradicsomi életet nyújtanak az első embereknek, de 
itt azt nem az áldott talajnak megmunkálása és gondo- 
zása teszi ki, hanem a szakadatlan öröm, a kaczagó 
vidámság, dús lakomázás, dőzsölés, a mámorító nektár 
részegsége : esznek-isznak, miként az istenek, a kikhez 
magukat oly hasonlóknak érzik. A lemondás és önmeg- 
tagadás valamilyes parancsolatának, természetesen, 
nyoma sincs. így taszítja őket a dölyf, elbizakodottság, 
főkép a bűn, hogy az irigykedő isteneknek arany- oltá- 
roknál áldozni nem akartak, a földi átoknak, a gond- 
nak, bajnak, betegségeknek, a létérti küzködésnek, a 
nehéz munkának sötét világába, a hol egymást meg- 
semmisítik. Mily szertelen a különbség a büntetésben, 
a mivel az istenség a bibliai regében és a görög kosmo- 
góniában sújtja az első embereket! Ott az ember a 
valóságban csak a már megszokott — persze addig 
könnyű és mindig eredményes — munkának édeni 
világából kerül abba a földi légkörbe, a hol a munka 
ugyan sokkalta keményebb, a reményeket és várakozá- 
sokat gyakran csalódás éri, de kárpótlásul a büszke 
öntudat ébred és erősödik meg benne, hogy azt az el- 
veszített paradicsomot a maga anyagi szorgalmával és 
erkölcsi energiájával újra megteremtheti magának. 
Itt azonban, a görög mythosban, a tunya, addig csak az 
élvezeteket ismert ember sodródik az örömnek fény- 
árjából a harcz meg inség sötét éjjelébe; számára csak 
ott kezdődik meg a munka, még pedig a sikertelen 
munka, mert hát soha-soha vissza nem vívhatja azt a 
letűnt arany-korszakot. 

Innen az is, hogy a zsidóság soha sem veté epedő 



A BIBLIAI ÉS A GÖRÖG VILÁGTEREMTÉSMONDA H03 

tekintetét vissza a paradicsomi múltba ; feléje az arany- 
korszak, á tökéletes földi és erkölcsi boldogság, a mi az 
Édenben meg nem volt található, onnan a messze- 
távol jövőből integet, ő meg a felé törtet istene nevé- 
ben küzdve, meg nem roskadó erkölcsi bizalommal. 
Ellenben a görög nép messze maga mögött látta a nyu- 
galom, a béke meg öröm aranykorszakát, lelkében a 
megbénító tudattal, hogy annak a vaskorszaknak ván- 
szorog elébe, a' minél a halál is kívánatosabb. «Mert 
megtelik a gazság mértéke — mondja Hesiod — és a 
szégyenérzet meg az igazságosság, ragyogó fátyolba 
burkolt orczával, a halhatatlanokhoz menekülnek, itt 
hagyván az embereket és a nyomorúságok ellenében 
nem lesz védekezés)). 

Maga az asszony is, a kit Zeus minden érzéki bájjal 
felruházva ad az embernek, nem a résztvevő segítésre 
lett teremtve, hanem a daczos férfiúnak a megrontására^ 
mert a tüzet rablott Prometheus egy csontdarab-áldo- 
zattal akarta ámítani az irigykedő Zeust. Az asszony 
nem is «a minden életnek az anyja», hanem «Pandora» 
a neve : hogy a haragos istenek mind megajándékozták 
a szép veszedelmekkel, a mikkel a férfiút megrontja. 
Ebből a felfogásból aztán könnyen megérthető, miért 
nem válhatott a görög kultúra világában a házasság a 
férfiúnak és nőnek ama bensőséges frigyévé, a mi az az 
ősi Izraelben volt. A zsidó számára az asszony mindig 
az volt és ma is az, a mi a bibliai teremtés-mondában : 
az életnek ihletett anyja, — a görög számára mindig 
Pandora : a megigéző, de vészthozó isten-adományokkal 
elhalmozott szépség, a kihez öt nem az erkölcsi érzés, 
hanem egyedül az érzéki vágy vonzotta. 



304 ROSENBERG SÁNDOR 

Az eszményiségnek és érzékiségnek ez az ellentéte 
végig kíséri a két népet egész történetén keresztül ; 
a kettőnek évezredet kitöltő históriai szelleme ott szólal 
már meg a két különböző teremtés-mondában ; a judais- 
musé az ethika, a hellenismusé az aesthetika — ma is 
érvényesülő örökségül szállva át a modern emberiség- 
nek civilisátiójába : az egyik mint a vallásnak, a másik 
mint a tudománynak hatalmas tényezője. 

Arad. Dr. Rosenberg Sándor. 



actRippa zsidó király halála. 

Leáldozóban volt Júdea államának napja, köröskörül 
már mutatkoztak az éjszaka vész felhői, melyek a rom- 
boló vészt méhökben hordozák — és ime a nyugvó nap, 
mielőtt teljesen alátünt, még egyszer bearanyozta suga- 
raival a zsidó állam egét. 

Negyedszázaddal Júdea bukása és Jeruzsálem vég- 
pusztulása előtt, egy rövid ideig — összesen 4 — 5 esz- 
tendeig — a zsidóság még egyszer a nemzeti szabadság 
és jólét napjait élte Agrippa uralkodása alatt. 

Sajátságos ezen ember lelki fejlődése és egész élet- 
története. 

A szenvedések és megpróbáltatások idején úgy kitar- 
tásban, mint jellemben gyengének mutatkozik, de a 
siker és a hatalom kifejleszti a lelkében szunnyadó 
nemes tulajdonságokat és erényeket. 

Nagyapja az edomita származású Heródes volt, nagy- 
anyja Mariammé, a makkabeus család lánya. A ravasz, 



AGPJPPA ZSIDÓ KIRÁLY HALÁLA 305 

kegyetlen nagyapa vére folytonos küzdelemben voltben- 
sejében a hőslelkű, hitéért és hazájáért lángoló nagyanya 
vérével, de ez utóbbi végleges győzelemre csak akkor 
jut Agrippa lelkében, mikor már feljutott Júdea trón- 
jára, melynek eléréseért hosszú évtizedeken keresztül 
küzdött és szenvedett, árulkodott és ravaszkodott. 

Eövid ideig tartó uralKodása alatt állandóan a leg- 
buzgóbb vallásosság és határtalan hazaszeretet vezé- 
relte. Épen olyan körültekintéssel igyekezett a fővárost 
és az államot megszilárdítani, azok fönnállását a római 
császár kegyétől függetlenné tenni, mint a mily oda- 
adással őrizte és ápolta a zsidó vallás intézményeit. 

A hatalom, mely rendesen gőgösekké, fennhéjázókká 
szokta tenni azokat, kik hozzá a megpróbáltatások és 
megalázkódások útján jutnak el, őt épen ellenkezőleg 
nyájassá, leereszkedővé, a szó legnemesebb értelmében 
« demokrata ))-vá tette. 

Gyönyörűen jellemzi ezt ama bájos elbeszélés, me- 
lyet a talmud mond el nekünk Agrippa királyról. 

Egyszer kíséretével az utón haladt s egy lakodalmas 
menet jött vele szemközt. A zsidó törvény szerint nem 
csupán a lakodalmi, de még a temetési menetnek is ki 
kell térnie az uralkodó útjából; de ez egyúttal olyan 
joga a királynak, melyről még esetről-esetre sem szabad 
lemondania. Agrippa mindamellett sietett kitérni és az 
utat az arapárnak átengedni. Midőn kísérete ezt szóvá 
tette, a király mosolyogva így felelt : 

— ((Én mindennap viselem koronámat, ez ifjú pár 
pedig életüknek csupán ezen egyetlen órájában. Miért 
ne élvezzék hát a királyt megillető jogot)). — (Keszu- 
bot 17a.) 

Az IMIT Évkönyve I90i. 20 



306 VAJDA BÉLA 

A király felelete, mely épen oly dicséretére vált ne- 
mes szivének, mint találékony szellemének, annyira 
elragadott mindenkit, hogy még az írástudók is, kik a 
törvények szószerinti teljesítését követelik mindig a 
legnagyobb szigorral, csak magasztalni tudták őt 
ezért. 

Agrippának különben is a legnagyobb gyönyörűsége 
volt mindig, ha a nép közé vegyülve azzal együtt telje- 
síthette a vallás parancsait és ily módon tanúságot 
tehetett alattvalói előtt azon meggyőződéséről, hogy 
Isten előtt minden ember egyforma és Izrael népének 
minden gyermeke testvére egymásnak. 

Évenkint egész Júdeából egybe szokott gyűlni a nép 
Jeruzsálembe, hogy elhozza a szentélybe termésének 
zsengéjét és hálát adjon Istenének, ki boldog hazát 
adott az Egyiptomból felszabadult népnek. Ilyenkor 
Agrippa mindig a fölzarándoklók közzé vegyült és a 
többihez hasonlóan kosarát, mely a zsengéket tartal- 
mazta, ő maga is vállára vette és úgy vitte föl a zarán- 
dokok sorában Czion hegyére, egészen a szent templom 
oltáráig. (Bikkurim 3. f. 4.) 

S a mint nyilvánosan előljárt a hit parancsainak 
teljesítésében, épen így a legmesszebbmenő lelkiisme- 
retességgel őrizte a vallás szabványait legszűkebb házi 
környezetében is. 

Itt, Agrippa családi körében, itt találhatjuk meg az 
ő csodálatos lelki fejlődésének magyarázatát. Mint 
annyiszor a történetben és az életben, úgy itt az okot — 
az. asszonyban kell keresnünk. 

Az isteni gondviselés olyan nővel áldotta meg Agrip- 
pát, ki méltó arra, hogy a zsidó feleség örök minta- 



AGRIPJPA ZSIDÓ KIRÁLY HALÁLA 307 

képéül szolgáljon a gunyhóban épen úgy, mint a pa- 
lotában. 

Legjobban jellemzi e nőt, hogy a talmud, mely őt 
csak azon időtől kezdve ismeri, mióta királynő lett, 
épen oly elragadtatással beszél róla, mint Josephus, a 
történetíró, ki részletesen elbeszéli nekünk Agrippának 
és hű nejének Gypncsnok hosszas küzdelmeit és szen- 
vedéseit, mielőtt a trónig eljutottak. 

Őrangyala volt Cyprus Agrippának a megpróbáltatás 
idején, és jó szelleme a fény és hatalom napjaiban. 
Ö volt az, ki az elzüllés szélén álló férjét elbukni nem 
engedte, ő ragadta ki Maláta várában a tőrt kezéből, 
midőn Agrippa végső kétségbeesésében már véget akart 
vetni életének, s ő volt, ki segített neki méltón betöl- 
teni a helyet, hova Isten följuttatta és megszerezni 
alattvalóinak szeretetét. 

Még a későbbi századokban is láthatólag jól esik a 
talmud bölcseinek, midőn arra utalhatnak, hogy Júdea 
népe ezen időben a királyi udvarban a vallásos élet 
legmagasztosabb példáját látta maga előtt. 

A talmud, minden idők ezen legdemokratább iro- 
dalma, mely minden világi hatalommal szemben a leg- 
bizalmatlanabb, szinte büszkélkedve beszéli el, miként 
siet az istenfélő királynő a synhedrion fejéhez Eabbon 
Gamlielhez, valahányszor vallásos kételyei vannak. 
(Peszáchim 88. 1.) 

Még azt is följegyezte a hagyomány, hogy az ebédet, 
melyet a királyi udvarban rendesen d. u. 3 órakor 
szoktak elkölteni, a peszach-ünnepet megelőző napon 
nem tartották meg, hanem elhalasztották az est be- 
köszöntéséig, hogy teljesítsék bölcseink azon előírását, 

é 



308 VAJDA BÉLA 

mely szerint déltől estig, a kovásztalan kenyér fölötti be- 
racha elvégzéséig semmit se együnk. (Peszachim 107. 1.) 

Ama szinte páratlanul álló benső viszonyt, mely a 
nép és királya között fönnállott, a legélénkebben festi 
a következő esemény, melyet ugyancsak a talmud jegy- 
zett föl számunkra. 

A szentirás parancsa szerint (Mózes V. k. 31. f. 22. v.) 
minden 7. év végén, a Semini Aczeret ünnepén Izrael 
népe egybegyűlt a szentély körül és a király a trónus- 
ról, melyet számára a szabadban e czélra fölállítanak, 
fölolvassa a nép előtt a szentírásnak ezen alkalomra 
kijelölt részét. 

Agrippa király ama lelki örömmel lépett fel a trónra, 
melyet a teljesítendő magasztos vallási kötelesség oko- 
zott neki, és kezébe véve a szentírást hangosan olvasá 
az áhítatos tömeg előtt az isteni szót. Fölolvasása köz- 
ben a szentirás ezen helyéhez ért (Mózes V. k. 17. f. 
9. 15. V.): ((Testvéreid közül tégy királyt magad fölé, 
nem helyezhetsz magad fölé idegen embert, ki nem 
testvéred)). 

E szavak olvasása közben eszébe jutott a királynak, 
hogy ő maga is csak nagyanyai részről zsidó szárma- 
zású, nagyapja azonban Ezsau ivadékai közül való volt. 
Megakadt az olvasásban s szemei megteltek könnyekkel. 

Midőn az egybegyűlt Izrael ezt észrevette, határtalan 
lelkesedés fogta el az egész népet és egy szívvel, egy 
hanggal kiáltanak: «Ne aggódj Agrippa, testvérünk vagy 
te nekünk, testvérünk vagy te nekünk)). (Szóta 41a.) 



AGRIPPA ZSIDÓ KIRÁLY HALÁLA 309 

Hét évig uralkodott Agrippa Palesztina északi része 
és 4 évig Júdea fölött, lűidőn hirtelen halállal kimúlt 
a II. templom korának ezen legszeretettebb és egyúttal 
iilolsó királya. Fia, bár a czímet viselte, de Júdea fölött 
sohasem uralkodott. 
Hogyan következett be Agrippa halála? 
Négy különböző forr/ls értesit minket erről : a babi- 
lóniai és a jeruzsálemi talmud, az új testamentum és 
Flavius Josephus a történetíró. 

Legrészletesebben a bőbeszédű Josephus beszéli el 
nekünk a megrendítő eseményt. (Ant. jud. XIX. f. VIII.) 
Júdea fölötti uralkodásának 4. évében Agrippa Caesa- 
reába maga köré gyüjté az összes szomszéd tartomá- 
nyok előkelőit a római császár tiszteletére rendezett 
ünnepségekre. 

Elmondottuk már, hogy Agrippa minden ifjúkori bű- 
nétől szabad volt, a római erkölcsöket és ferde szoká- 
sokat, melyeket a császári udvarban lelkébe igyekeztek 
ojtani, eldobta magától. Csupán egyetlen lelki beteg- 
ségtől nem tudott kigyógyulni és ez a pazarlás és fény- 
űzés volt, mely még Kómában reá ragadt és a mi ezzel 
rendesen egybefügg, a hizelgők szavának örömest való 
meghallgatása. 

De hadd engedjem át a szót forrásomnak: 

Másnap kora reggel a király olyan öltözetben jelent 
meg, mely tiszta ezüstből volt csodálatos művészettel 
szőve. Az ezüst a nap első sugarainak fényében bámu- 
latos színben tűnt elő, úgy hogy a szem káprázva és 
megremegve fordult el attól. Elkezdtek kiabálni a hí- 
zelgők minden oldalról és Istennek nevezték őt, s mon- 
dák : « Oh légy kegyelmes irántunk ! Ha eddig mint 



810 VAJDA BÉLA 

embert tiszteltünk, ezentúl a halandónál magasab 
lénynek fogunk tekinteni.)) A király nem tett nekik 
szemre/ia7^í/ásí és istenkáromló hizelgéseiket nem uta- 
sitá vissza. Azonban mihelyt fölfelé tekintett, ott egy 
már előtte ismeretes bagolymadarat pillantott meg. 
Ez jósolta meg neki szerencséjét egykor s tudta, 
hogy ez most az ő szerencsétlenségét jött jelenteni, 
miért is azonnal keserű búbánat fogta el. Es valóban 
nemsokára beleit rettentő fájdalmak szaggatták, me- 
lyek mindjárt kezdetben borzasztó hevességgel lép- 
tek föl. Erre fölugrott és így szólt barátaihoz : ((Néz- 
zétek, a ti Istentek most itt hagyja az életet és a 
gondviselés a ti csalfa beszédeiteket egy pillanat 
alatt meghazudtolja. Halhatatlannak neveztetek és 
ime már a halál karjaiba kell rohannom)) . . . Erre 
az egész nép nőkkel és gyermekekkel együtt zsákokba 
veté magát, hogy a királyért Istenhez imádkozzék. 
Mindannyian jajgatással és könnyekkel telének el . . . 
A király öt napi kinlódás után meghalt. 
Az új testamentom az apostolok cselekedeteiben a 
következőkben beszéli el Agrippa halálát (12. f. 
20. V.): 

Egy bizonyos napon pedig Heródes (Agrippa) az ő 
királyi ruhájába felöltözvén és az ő székében ülvén, 
szóla a községnek. A község pedig kiált vala : « Isten 
szava ez és nem emberé. » Azonnal megcsapdosá őtet 
az Úrnak angyala, mivelhogy nem adott volna dicső- 
séget az Istennek; és minekutánna a férgektől meg- 
emésztetett volna, meghala.)) 

Sokkal szűkebb szavú a két talmudi forrás, melyek- 
ben csupáu utalásokat találunk ezen eseményre. 



AGRIPPA ZSIDÓ KIRÁLY HALÁLA 311 

A bölcsek, kik Agrippáról mindig magasztalással be- 
szélnek, most így szólanak : 

i< Akkor, midőn Izrael így hízelgett Agrippa király - 
t/ak, akkor érdemelte meg azt a végpusztulást, mely 
rövid idő múlva he is következett. » (Tószifta Szóta 7. f. 
V. ö. b. Szóta 41a.) 

Valóban a legsúlyosal/o vallási bűn volt az, melyet itt 
elkövettek. Izrael népe, mely az ember bálványozása, az 
uralkodók istenítése ellen halált megvető küzdelmet 
folytatott mindig, mely egyedül merészelte megtagadni 
a római császároktól az Istent megillető tiszteletet, mi- 
dőn az egész világ leborult előttük, Izrael most maga 
esett e szörnyű vétekbe rajongóan szeretett királyával 
szemben. 

Nem mentheti ki a bűnt az, hogy az egybegyűltek 
túlnyomó része nem zsidó, hanem külföldi városok 
polgárai voltak; ha egyetlen egy zsidó lett is volna 
jelen, hangosan tiltakoznia kellett ezen istenítő szavak 
ellen, de elsősorban magának Agrippának, ki elég bátor 
volt egykoron mindenható védőurától, Caligulától meg- 
tagadni az istenítést, neki kellett volna a hízelgőket a 
legerélyesebben elhallgattatnia. 

Negyedik forrásunk még szűkszavúbb. Eabbi Cha- 
nina ezt mondja a jeruzsálemi talmudban: Azon na- 
pon, midőn Agrippának hízelegtek, számosan halá- 
lukat lelték. (V. ö. Toszafot Szóta 41&.) 

Ezen utolsó forrás, mely nézetem szerint ^ csupán 
ezen eseményre, Agrippa halálára vonatkozhatik, egé- 
szen új dolgot beszél el nekünk. E szerint nem hirtelen 

^ V. ö. Értekezésemet a M. Zsidó Szemlében XIV. sz. 38. 1. 



313 VAJDA BÉLA 

támadt betegség volt Agrippa halálának oka, hanem 
erőszak, melynek talán nem csupán a király, hanem a 
zsidók közül többen is áldozataivá váltak. 

Sok körülmény mutat arra, hogy Kabbi Chanina ben 
Gamliel ezen értesítése hiteles. 

Caesarea polgárai, hol az ünnepély végbement, már 
nagyon megsokalták a dicsőséget, mely Agrippának és 
általa a zsidó népnek jutott. Nem lehetetlen hát, hogy 
ök voltak azok, kik ravasz hízelgéssel közelébe férr 
kőzve, tőrrel vagy méreggel halálát okozták. 

Tény, hogy ők ujongtak leginkább szerencsétlen vége 
fölött. 

Az utolsó zsidó király halála minden esetre tragikus 
volt a szó legigazibb értelmében. 

Buzgó vallásossága, népe iránti rajongó szeretete 
nem tudta kiirtani Agrippa lelkéből a római császári 
udvarban eltanult lelki hibát : a külső pompa és a hízel- 
gők seregének szeretetét. Egy pillanatra kedvesebb volt 
lelkének a hízelkedők álnok szava, mint a zsidó vallás 
ama szent tana, mely szigorúan tiltja, hogy halandó 
ember Istent megillető tiszteletben részesüljön. 

Ez idézte elő korai halálát. 

Losoncz. Dr. Vajda Béla. 



AZ UTOLSÓ PILLANAT. 

Midőn fölénk az örök éjjel 
Borítja szárnyát csöndesen, 
Sóhaj se kél, a szív alig ver, 
És üveges, megtört a szem. 



AZ UTOLSÓ PILLANAT 

Ott fekszünk némán, mozdulatlan, 
Még élünk s már nem szenvedünk. 
Bár itt leséig a zord sötétség, 
Legtisztábban most lát szemünk. 

A kik közöttünk sírva állnak, 
Mind ismeretlen most nekünk. 
Hegyen s völgyön túl messze száll el 
Utolsó, bús tekintetünk. 

Elszáll, elszáll a kis faluba 
S a vén templomban megpihen. 
Oh, ezt a helyet megtalálta 
A megtörő szem röptiben . . . 

Midőn az örök éj borít ránk 
Sötét, végtelen szemfedőt, 
Nem halljuk már a zokogást, jajt, 
Mely siratja a szenvedőt. 

Nem halljuk, mint mormol zsolozsmát 
A sok, fehér szakállú vén. 
Csak egy ima, az zsong szivünkben, 
Mint gyermekkornak idején. 

Első imánk, a melyet ajkunk 
Eebegett a templomban ott. 
Azt hittük, hogy már elfeledtük 
A régi, régi dallamot. 

Nem! Itt van újra, cseng szivünkben 
S nekünk édesen súg, beszél, 
Haldokló lelkünket legyezve, 
Mint beteget az enyhe szél . . . 



314 FELEKI SÁNDOR 

Midőn közéig a búcsú-óra 
S összekulcsolva két kezünk, 
Örömből és a fájdalomból 
Semmit, semmit se érezünk. 

Kezünk hiába tartja fogva 
Egy-egy barát vagy egy rokon, 
Hiába simogatja arczunk, 
Hiába csókol homlokon. 

A testünk most már mit sem érez, 
De mégis éled a beteg. 
A magas égből mintha hullna 
Arczára forró permeteg. 

Egy csók, a mely már rég elhangzott, 
Ki tudja, hogv hány éve már ! 
Anyánknak búcsú-csókja hozzánk 
A végső perczben visszajár . . , 

Első ima és utolsó csók 
Nem fog ki rajtuk a halál. 
Velünk maradnak mindörökre. 
Mindkettő velünk sírba száll. 

E földön bárhová visz utad, 
Kopár hantot sehol se látsz. 
Nyilik fölötte egy-egy rózsa, 
Ezerjófű vagy friss akácz. 

Üdén nyílik, bár senki, senki 

Nem őrködik virágira. 

Csak anyánk végső búcsúcsókja, 

Csak az az első szent ima. Feleki Sándor. 



LUZZATTO ES A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 



315 



LUZZATTO ES A MAGYAKORSZAGI ZSIDÓ 
TUDÓSOK. 

A zsidó irodalom egyik úttörője és alkotója születé- 
sének századik évfordulóját ülték meg a tudományos 
körök az utolsó hónapok egyikében. Sámuel Dávid 
Luzzattoról van szó, a kit tudományos sokoldalu- 
sága, valamint kiváló munkássága a héber nyelv ó& 
költészet, szintúgy a héber grammatika és biblia- 
magyarázat terén ismertté tettek. Századik évfordulóját 
föl is használták, hogy bemutassák mint költőt, biblia- 
magyarázót, vallásbölcsészt és irodalomtörténeti irót* 
Hisz ö alapította a paduai collegiiim rabbinicumot, az 
újkor legelső rabbiképzőjét is, mely intézet sok éven át 
fennállott, miglen sok mindenféle körülmény közbe- 
lépése következtében a hetvenes évek végén megszűnt 
létezni. Sámuel Dávid Luzzatto magyarországi zsidó 
tudósokkal is érintkezett. A XIX. század tudósai között 
nem volt egy sem, a ki oly kiterjedt levelezést folytatott 
volna héber, olasz, latin és fraiiczia nyelven, mint 
Luzzatto. Fiai kegyeletének köszönhetjük, hogy e leve- 
lek, számszerint több mint ezer, meg is maradtak. 
Rendkivüli szolgálatkész ember volt és mindig a leg- 
nagyobb örömmel nyújtott fölvilágosítást mindenkinek, 
a ki csak hozzája fordult. Szegény ember volt, de a 
mije volt, azt reászánta a legdrágább kéziratok meg- 
szerzésére és sokszor napokat töltött saját kéziratai le- 
másolásával csak azért, hogy másoknak fölvilágosítást 
nyújthasson. 



810 KAYSERLING M. 

Triesztben született és tanító segítsége nélkül képezte 
ki magát. Rendkívül sokat tudott és a héber nyelvet a 
rajongásig szerette. Mesteri módon kezelte a hébert és 
mint szétágazó családjának legtöbb tagja, ő is kora 
ifjúságától kezdve ezen a nyelven írta költeményeit. 
Nem csoda tehát, ha mint tizenkilencz éves ifjú a 
Moórban élő Löwisohn Salamon kiváló költeményei- 
től el volt ragadtatva. Az 1819-ben megjelent «Bibliai 
Oeograíiá)) -jávai magára vonta az ifjú figyelmét és a 
három évvel korában közzétett ((Meliczath Jesuruu)) köl- 
teménye magával ragadta Luzzattót.Már most rendkívül 
vágyakozott az után, hogy Löwisohn «Szicha be-ólám 
Ha-nesámóth» (Beszélgetések a szellemek birodalmá- 
ban) czímü művét is megszerezze és nagyon hálás volt 
-öregebb barátja, Reggio J. S. iránt, a ki ezt a müvecskét 
neki megszerezte. Löwisohn ebben a munkájában a 
héber költészet formájáról és nyelvezetéről értekezik. 
Luzzato a Löwisohn leveleiben nagy gyönyörűséget 
talált. 1820-iki május hó 30-án azt írja Reggiónak ^ 
«hogy ez a fiatal ember, a ki a héber nyelv tudását és a 
philosophiai tudományokat magában egyaránt egyesíti, 
vele azonos törekvésű. Mindketten a héber nyelvet új- 
ból akarják föléleszteni. Az ilyen embert óhajtaná ő 
barátjának.)) 

Löwisohn Sámuel az első magyar zsidó tudós volt, 
Reggio és Lolli Sámuel Vita (Chajjim) mellett egy- 
általán az első, a kivel Luzzatto állandó levelezésbe 
lépett. 1820 június hó 22-én a Bécsben élő költő- 
höz levelet intéz. Kapott-e rá választ vagy sem — 

Luzzatto héber levelei 22. sz. 76. p. 



LÜZZATTO ES A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 317 

nem tudjuk. Ugyancsak ebben az esztendőben a ra- 
jongó ifjú egy szerencsétlen szerelem áldozata lett ; 
búskomorságba esett és 1 822-ben meghalt 33 éves ko- 
rában. 

Löwisohn rokonával, tanítójával és atyai jótevőjével, 
Kosenthal Salamonnal Luzzatto 1836-ban kezdett leve- 
lezni. Kosenthal jómódű, tudós és tekintélyes ember 
volt ; Pesten lakott és igen nagy könyvtára volt. Moór- 
ban született és ezért Moór Salamon néven is nevezték. 
Luzzatto Jezs. 10: 25 ün^ bnn hv ^SXI-ról szóló azon 
magyarázatát, miszerint a vers így volna olvasandó, 
hogy ^Sí^l bv h^^ DH'' Eosenthal Döderleinnál találta. 
Eosenthal ezt másoknak is elmondta, a mit Luzzatto 
egyik barátjától megtudott. Luzzatto könyvtárában 
Döderlein nem volt meg és 1836-iki augusztus 25-én 
levelet ír Eosenthalnak, a melyben kéri, közölné vele a 
mondott magyarázat helyét.^ Eosenthal örömmel tesz 
eleget a kérelemnek. Elül 25-én 5596-ban — nem mint 
a téves keltezés mondja, hogy 5597-ben — tehát Elül 
25-én, azaz 1836. szeptember 7-én közli vele Dönderlein 
szószerinti niagyarázatát azzal a megjegyzéssel, hogy a 
magyarázatot szépnek találja, de egy hivő zsidó nem 
térhet el a maszszora által megállapított szövegtől és 
nem oszthat ketté egy szót sem a szentírásban és nem 
is változtathat rajta. Ez oknál fogva a Luzzatto által 
ajánlott szövegjavítást sem helyeselheti. Egyúttal örö- 
mét fejezte ki neki azon a kitüntetés fölött, a mely öt 
EosenmüUer tanár részéről érte, midőn ez a Jezsajás- 
hoz írt scholiákba az ő megjegyzéseit is fölvette. Még 

^ Héber levelek 134. sz. 349. d. 



318 KAYSERLING M. 

néhány megjegyzést füz az 1830-ban «Ohéb Ger)> czím 
alatt megjelent úttörő művéhez a targumimról. (Jól- 
lehet — így mond — a pesti vásár minden idejét igénybe 
veszi, mégis kényszerítve érzi magát vele közölni, hogy 
egyes rabbik Dél-Németországban és Elzászban (!) a kik 
a talmudi tudáshoz általános műveltséget is szereztek, 
íi régi vallásos imákat megváltoztatni akarják. Hogy új 
istentiszteletet orgonakisérettel és prédikáczióval akar- 
nak meghonosítani, az ünnepnapok másodikát eltörlik, 
a szombati írás tilalmát megszüntetik és megengedik a 
hüvelyes vetemények használatát peszachkor. S mind- 
ezt azért, hogy a polgári egyenjogúságot elnyerjék. 
Ezek a reformhajhászó rabbik hízelegnek a fejedelmek- 
nek és uralkodóknak, de sok tudós keresztény, mint 
Paulus Heidelbergából, Streckfuss Berlinből és mások 
ellene szegülnek követelményeiknek valamint törekvé- 
seiknek és zsidógyülöletükből nem is csinálnak titkot. 
Dr. Geiger Ábrahámnak, a wiesbadeni rabbinak is írt és 
keserűen panaszkodott előtte azon tendencziák miatt, 
melyet folyóirata ((Zeitschrift für jüdische Theologiew 
követ, valamint dr. Creizenach, Mm. Frankfurt rabbija, 
a «Tarjag oder Inbegriíf der mosaischen Vorschriften » 
ozímü mű szerzője miatt. Szavai, azt hiszi, hatással is 
voltak Geigerre. Végül tudakozódik a collegium rabbi- 
nicum felől : mennyi a tanulója és milyen a zsidók hely- 
zete Olaszországban, nevezetesen a pápai államban s 
hogy kell-e külön adót is fizetniök.^ 

Luzzatto még ugyanaz évi szeptember havában vála- 
szolt. Nagyon örül — úgy mond — hogy olyan férfiü- 

1 Epistolae ad Sciadal ed. V. Castiglioni (Tergeste 1900) 42. 1. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 319 

val ismerkedett meg, mint Eosenthal, a ki szigorú 
vallásosságánál fogva dísze és büszkesége felekezetének, 
a mellett pedig a tudomány nagy kedvelője és nem 
átallja a keresztény tudósok művei tanulmányozását 
is. Nem csudálkozik azon, hogy emendatióit a próféták 
könyvében nem helyesli. Eapoport sem fogadta el, mert 
a masszórával ellenkez/ek. Elismeri, hogy az általa 
megkezdett kritikai út félre fog értetni és hogy a akis 
rókák)) visszaélnek vele. A reform-rabbik gyülekezeté- 
ről ő is sajnálkozással értesült, de czéltalannak tartja a 
föllépést az olyan rabbik ellen, kik raczionalisták, a tóra 
isteni eredetét el nem ismerik s a vallást az időszerű- 
ség követelményeinek megfelelően át akarják alakítani. 
Eosenthal téved, ha azt hiszi, hogy az ő intő szózata 
Oeigerre a legcsekélyebb hatással is lehetne. Megveti 
eljárásukat és teljesen távol áll tőlük. «Nem akarom 
ön előtt eltitkolni, tisztelt uram és barátom, hogy nem 
vagyok «Ben-Chorin)) esnem osztom a nézetet, mintha 
a jelen tudósainak meg volna engedve, hogy az isteni 
törvényt önkényesen megváltoztassák és isteni paran- 
csokat megszüntessenek — a dogmatikában, melyet 
tanítványaimnak előadok, Chorin összes érveléseit meg- 
czáfolom — de nem tartozom azok közé sem, a kik hi- 
szik, hogy minden szokás isteni eredetű és hogy mindaz, 
a mit a tömeg hagyománynak nevez, csakugyan Mózes- 
nek adatott a Szináj hegyén.))^ 

Luzzatto dogmatikai tekintetben külön álláspontot 
foglalt el, a melyet alapjában igen sajátságosnak lehet 
mondani. Szigorú vallásossága mellett szabadabb néze- 

^ Luzzatto héber levelei 136. sz. 352. p. 



320 KAYSERLING M. 

teknek is hódolt. Egyrészt megtámadta a második 
Jezsájásról szóló nézetet, másrészt pedig a legkimélet- 
lenebb kritikát gyakorolta Kóhelet ellen, melyet nézete 
szerint nem Salamon írt, csak neki tulajdoníttatott. 
0, a mint azt a Mistaddélhoz írt bevezetésében elmondja, 
nem tartozik sem az újakhoz, sem a régiekhez. «Nem 
vagyok sem orthodox, sem rationalista, nem rabulista 
és nem karaita, az igazságra törekszem és azt elfoga- 
dom, bárkitől jöjjön is, de megvetem a hazugságot, ha 
a legnagyobbak legnagyobbj ától ered is. Hasonlóan nyi- 
latkozik egynehány évvel halála előtt. wA neológok és 
az orthodoxok járhatnak saját külön útjaikon — az 
igazság sem az egyiknél, sem a másiknál nincsen. Az 
igazság a középen van.w A midőn a Hirsch és Frankéi 
közötti vitában a párizsi Cohn Albert arra kérte, hogy 
Frankéi pártját fogj a, kereken kijelentette : «En Frankel- 
nek rossz szolgálatot tennék vele, car je suis plus anti- 
traditionnel que lui.»^ 

Luzzatto vallásos nézeteit Eosenthal, a ki Hirsch 
Eafael Sámson ((19 leveléről)) a legnagyobb dicsérettel 
megemlékszik, nem osztotta és nem is oszthatta. Egy 
1837. januárból keltezett levelében, mely ma már nincs 
meg, többszörösen kifejezte helytelenítését, a mire 
Luzzatto még ebben a hónapban felel. Azt mondja, 
hogy hamis képzetet nyert felőle és ha csak egy óráig 
beszélhetne vele, másképpen gondolkodnék. Az éppen 
megjelent «Prolegomeni ad una grammatica regionata 
della lingua ebraica» czímü művéből láthatja, hogy 
egész törekvése oda irányul, hogy a zsidó tudós iránt 

^ Luzzatto S. D. : Epistolario Italiano, írancese, latino p. 991. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK '.>2l 

tiszteletet ébreszszen. Távol áll tőle a nagy férfiakat gán- 
csolni, még ha tévedtek is.^ Luzzatto az említett mun- 
káját be is küldte Eosenthalnak, a ki a legnagyobb tet- 
szésnyilvánítással megköszönte a szerzőnek a szép 
adományt. Egy évvel későbben újból levelet ír páduai 
barátjának, telve panaszszal ama kicsinylés miatt, mely- 
lyel szerző Izrael férfiait iileti, míg a keresztény gram- 
matikusokat magasztalja és mialatt ezeket követi, a 
legvaskosabb tévedésekbe esik, a mit számos példában 
ki is mutat neki.^ 

Luzzatto maga sem tudta, bányadán van Eosenthal- 
lal. Nem tudja — azt írja neki egy 1839-iki júliusban 
kelt levelében — gyűlöli vagy szereti-e őt, de annyit 
tud, hogy becsületes emberrel van dolga. Az ö igye- 
kezete az, hogy a zsidóknak: és a zsidóságnak dicsősé- 
get szerezzen és ebben az igyekezetében meg is marad, 
ha a hivők és hitetlenek el is pártolnak tőle. De őszin- 
tén sajnálja, hogy olyan szigorúan vallásos és tudomá- 
nyosan képzett ember, mint ö, ellene szövetkezik az 
álszentekkel és hízelgőkkel. Alapjában egészen közömbö- 
sen veszi. Az ő levelének egyedüli czélja, hogy a rövid- 
del azelőtt szerzett Franco Jakab kéziratgyűjteményé- 
ből a kabbalisták ellen irányított két költeményt küld- 
jön neki.'^ 

Eosenthalnak Luzzatto ellen emelt azon szemrehá- 
nyása, hogy kicsinyléssel tekint a zsidóság legkiválóbb 
tudósaira, leginkább arra vonatkozik, hogy Luzzatto a 



1 Héber levelek 145. sz. 369. p. 

.^ Epistolse ad Sciadal 47. 1. 

^ Luzzatto héber levelei 248. sz. 631. p. 

Az IMIT Évkőnyúe i90i. 21 



322 KAYSERLINÖ M. 

legnagyobb megvetéssel szól Maimonidesről, a kit a 
zsidóság összes bajaiért tesz felelőssé. Luzzatto meg- 
veti Maimonidest, mivel — a mint L. ezt egy 1845-ben 
a berlini Lebrecht F.-hez intézett levelében kifejti — 
mindig x\ristoteles és commentatorai fejével gondolko- 
dott és mert egyik legnagyobb ellensége volt a zsidóság 
haladásának. «Ez a szultán Egyiptomban*), ez a ((Met- 
ternich*) több évszázadon keresztül fojtogatta Easi és 
tanítványai haladó kritikáját.)) Hasonlóan nyilatkozott 
1838-ban: Maimonides azokhoz a philosophusokhoz 
tartozik, a kik nekünk a legnagyobb károkat okozták . . . 
Ha Ábrahám ben Dávid közbe nem lép, akkor talán a 
misna és a gemára már régen felejtve volnának, és mi 
gyermekeinkkel és gyermekeink gyermekeivel csak szol- 
gái volnánk Maimonidesnek és Aristotelesnek.^ 

Az ilyen és hasonló kifakadások ellen lépett föl leg- 
először Eosenthal az 1 839-ben megjelent ((Bét-Aven))- 
ben. Elsősorban vitatkozik Creizenach Tárj ag -jávai és 
egyúttal — a mint azt a túlságos hosszú czímben meg 
is mondja — ((rendreutasítja dr. Luzzattót és dr. Eeggiót 
a félrevezető és erőszakolt magyarázataik miatt, metyek 
oly régóta elismert és kiváló zsidó tudósok és bölcsek le- 
alacsonyítására szolgálnak, minő Maimonides Mózes, ft"-^ 
Ön olvasta — írja Luzzatto Keggiónak 1839 szeptember 
2-án^ — Bét-Áven czímű művecskét, a melyet Eosenthal 
Salamon Pestről, egy régi fanatikus, de őszinte és becsü- 
letes ember, Creizenach, ön és én ellenem írt. Most Eo- 



^ Epistolario 281. sz. 403. p. 

'' Buda 1839. 

^ Epistolario 200. sz. 324. 1. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 323 

senthaltól kaptam levelet, a mely arra birt, hogy a kö- 
vetkező sorokat intézzem hozzá és pedig olasz nyelven. 

Legtiszteltebb uram, miután ön engem művében a 
világ szemeláttára a lehető legbarátságtalanabbul le- 
tárgyalt, hozzám intézett magánlevelében, a melyet a 
múlt hó 19-én írt, ^ a legnagyobb tiszteletet tanúsítja 
irántam, bocsánatot kér tőlem és arról biztosít, hogy 
sohasem volt szándéka engem boszantani. Levelét csak 
azért tette közzé, mivel az én kicsinylő hangom Mai- 
monidesről Ont nagyon bántotta és most arra kér, hogy 
a nyilvánosság előtt visszavonjam állításaimat és a leg- 
nagyobb férfiúnak tiszteletet szerezzek azzal, hogy be- 
valljam, hogy elhamarkodottság és meggondolatlanság 
szülték hibáimat. 

Ez a levél újabb bizonysága szíve derekasságának, a 
melyet en sohasem vontam kétségbe. Ezt Ön előtt már 
múlt levelemben kifejeztem és most levele olvasása 
után csak ismétlem. Tisztelem az irányt és az őszinte- 
séget mindenkiben és türelmemet mások nézeteivel 
szemben nem egyedül Maimonidestől, hanem a többi 
talmudistától is tanultam. Azért becsülöm és szeretem 
a becsületes embereket, bárminő vallásúak is, tisztelem 
és becsülöm még azokat is, kik engem üldöznek^ ha 
tudom, hogy fölbuzdulásuk őszinte és minden álszentes- 
kedés nélküli. A tiszta vallásos buzgalom ténye egy- 
úttal az erény egyik ténye és pedig olyan erénynek, 
mely a mi időnkben igen ritka. Ilyen fölbuzdulás előt- 
tem mindig kellemes és tiszteletreméltó, még ha elle- 
nem is irányul és az az utas, a kit ön megbízott, hogy 

^ Epistolario 199. sz. 319. 1. Joszt Jezr. Annalen I. 396. p. 

21* 



3í24 KAYSERLING M. 

könyvecskéjét Páduába hozza, bizonyíthatja, milyen 
nyugalommal olvastam és mennyire fáradoztam, hogy 
a többi példányt barátaim között szétoszszam. De saj- 
nálom, hogy az ön jóakaró tanácsát nem követhetem. 
Lehetetlen munkámat visszavonnom és hosszú gondol- 
kodásom gyümölcsét elhamarkodottságnak és meg- 
gondolatlanságnak nyilvánítanom. Nem az önszeretet 
tart vissza attól, de még az igazságszeretet sem egye- 
dül, hanem visszatart a vallásom iránti tisztelet, a hit- 
rokonaim iránti tisztelet és a korszellemmel való na- 
gyobb ismeretem.^ 

Ez a levél, melyet itt tovább tárgyalni nem akarunk, 
az öreg urat, a mint 1839. szept 6-én kelt leveléből ki- 
tűnik, a könyekig meghatotta. Boldog, hogy Luzzatto 
nem haragszik reá. A levelet olaszból héberre szeretné 
fordítani és a ((Kérem Chemed»)-ben közzétenni, hogy a 
legtávolabbi körök is megismerjék Luzzatto gondolkodá- 
sának tisztaságát. Csak most tanulta, hogy, a mint azt 
1840.-ik decz.-ben írja,^ igazán becsülje és szeresse és 
büszke reá, hogy valódi barátjának tekinti. Azt hiszi, hogy 
nagyon kevés ember őszinte. Sajnálja, hogy Luzzatto 
állása a collegium rabbinicumon olyan szegényes és 
hogy tanítványainak száma annyira fogy. Végül nagyon 
kéri, hogy leveleivel minél gyakrabban fölkeresse. Ezzel 
a levéllel Luzzatto levelezése Rosenthallal megszűnik. 
Eosenthal 1845-ben 81 éves korában meghalt. 

Egyike a korábbi levelezőknek Luzzattóval Magyar- 
országon Stern Theophil Salamon volt Rohonczból. 



^ Epistolae ad Sciadal 52. 1. 
^ Epistolae ad Sciadal 56. 1. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 325 

1837-ben Nyitrából két értekezést küldött neki és arra 
kéri, hogy a « Kérem Chemed» szerkesztőségének átadja. 
Szóltak pedig ez értekezések az asszonyi haj lenyirása, 
illetve gondos eltakarása ellen. Luzzatto visszaküldi a 
levelet még ez év április 23-ikán, mert, a mint mondja,^ 
nem akar segédkezet nyújtani egy vallásos törvény meg- 
szüntetéséhez. Stern ekkor Geiger «Wissenschaftlische 
Zeitschrift für jüdische Theologiew czímü folyóiratába 
küldi be czikkeit, a hol meg is jelentek : « Asszonyokat 
érdeklő két szokásról » czimmel, de a szerző nem merte 
nevét aláírni, hanem « Salamon ben Jóécz Castriferreum 
megyéből*) állt közleményei alatt. A fiatal szerző t. i. 
tanító volt Nyitrában és nem volt bátorsága véleményét 
hangosan nyilvánítani.^ Comüatus castriferrei ugyanis 
latin fordítása <( Vasmegy ének, >> Ebben a megyében van 
Rohoncz, Stern születése helye. 

Stern Nyitrából Puchóra került. Itt Parchon lexikon- 
ját adta ki egy bécsi kézirat után. A mű megjelent 
Pozsonyban 1844-ben, a melyet Gesenius, Zunz Lipót, 
Luzzatto, Sachs Mihály ajánlanak. Rapaport bevezetés- 
sel látja el. 1845-ben Stern Triesztbe utazott, innen 
Páduába, a hol Luzzattóval személyesen megismerke- 
dett. Azután Pármába és Livornóba ment. Parmának a 
zsidó kéziratokban gazdag könyvtárából egynehányat 
le akart másolni. Midőn Luzzattót arról értesíti, hogy 
Parmában Modena Leontól két kéziratot talált, akkor 
ez azt válaszolta neki egy 1846-ban írt levelében : Mo- 
dena nagyobb ellensége a talmudnak, mint a karaiták 

^ L. Héber levelei 163. sz. 383. 1. 

^ Wissenschaffcl. Zeitschrift für jüd. Theologie III. 354—376.11. 



326 KAYSERLING M. 

és nagyobb reformista mint Geiger.^ S már 220 évvel 
ezelőtt ! s Olaszországban ! Ha ezen Írásokat a Boroszló- 
ban gyűlésező rabbi gyülekezetnek bemutatja, akkor az 
ottani urak ezt önnek jól megfizetik és ki is nyomtat- 
ják.*) Hogy mily kevéssé orthodox volt Luzzatto, azt 
azzal mutatta, hogy Modena ezen nem kis mértékben 
talmudellenes iratai közzétételét óhajtotta, csak ő sze- 
mélyesen nem akart vele foglalkozni. Barátja Reggio 
Görzben ki is adta azokat 1852-ben. Luzzatto nagy örö- 
mére Stern egy vándorkönyvkereskedő és több kézirat 
kiadója — névleg Biseliches M. Bródyból — segítsé- 
gével a gazdag Foának Livornóban hátrahagyott és 
Sterntől katalogizált értékes kéziratait Mária Lujza 
pármai nagyherczegnőnek adta el. Olaszországból való 
visszatértekor a Della Tőrre- féle bécsi könyvnyomdában 
mint corrector szerepelt és mint ilyen több általa má- 
solt kéziratot tett közzé, többek között egy kommentárt 
Pirke Ábothoz, a perpignani Menachem b. Salamon 
Meiritől, Menachem b. Szárúk tanítványainak válaszát 
és ugyancsak Dunas b. Labratét s még egynehányat. 
Luzzatto val fentartotta a levelezést majdnem ennek 
haláláig. Stern meghalt 1883-ban február 20-án Bécsben. 
A Pozsonyból való vándortudóssal, Dukesz Lipóttal 
Luzzatto több mint húsz éven át állandóan levelezett. 
Dukesz mindenhová elment, a hol tudományos anyagot 
sejtett. így volt a Mm. Frankfurtban, Berlin, Ham- 
burg, Párizs, London, Oxford s több városban. Sokat 
tanult az atyjától, a ki nagyon művelt ember volt és a 
kiről Dukesz a legnagyobb tisztelettel emlékszik meg. 

^ Luzzatto héber levelei 401. sz. 980. p. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 327 

Luzzatto Dukeszszel fentartotta az összeköttetést és a 
legnagyobb készséggel másolt számára kéziratokat ; az 
utolsó időkben is, mikor Dukesz Bécsben tartózkodott. 
((Ki mondta volna előre a spanyol bölcseknek, hogy kéz- 
irataik valamikor Oxfordban lesznek eltemetve és egy 
magyar ember fogja ismerni, keresni és a nyilvános- 
ságnak átadni ! — írja Luzzatto Dukesznek 1849-ben 
márczius 25-én. — Isten áldja meg érte.))^ 

Egészen el volt ragadtatva Wahrmann Judától, ki 
Ó-Budán lakott, későbben pesti rabbi-ülnök s a «Maa- 
rechet Gahatakot)) szerzője. Személyesen nem ismerte s 
midőn egyszer a collegium rabbinicum felől nála tuda- 
kozódott, sajnálatának adott kifejezést, hogy Wahrmann 
vele együtt nem működhetik a collegiumon az intézet 
javára. Úgy ő, mint a tanítványai csak örülhetnének az 
ő tanításának. Oly tanítványok, kik idegenből jönnek, 
200 forintért fölvétetnek. Magyarországi fiatal em- 
berek csak nagy nehezen határozták el magokat, 
hogy Paduában képeztessék ki magokat rabbiknak. Egy 
kiváló ifjúról tudjuk, hogy ott volt, Pillitz Benőről, 
kinek ajánlata érdekében igen meleghangú levelet írt 
8chvab Löwnek, melyet az Évkönyv olvasói (1897. 277.) 
ismernek. Az akkori rabbijelölt, ma Magyarország egyik 
legkiválóbb orvosa, a ki héber tudományokkal most 
is foglalkozik s a dunántúli zsidóságnak egyik vezér- 
férfia. 

Személyesen ismerte Luzzatto Goldmann Márkust, a 
nagyszombati rabbit. Goldmann Ezra és Nehemia köny- 
veit kommentálta a Landau-féle biblia-kiadásban és 

^ L. Héber levelei 468. sz. 1071. 1. 



• ''H^ KAYSERLING M. 

1840-ben egynehány hétig Páduában tartózkodott. 
A kommentárról Luzzatto nagyon dicséröleg emlékszik 
meg.^ Goldmann későbben kikeresztelkedett. 

Gold Jaques-kal is, kinek bölcsője, mint ö maga 
mondja, Marczaliban, Somogymegyében ringott, sze- 
mélyes ismeretségben állott. Gold müveit kereskedő 
volt, ki szabad idejében a héber irodalommal foglalko- 
zott. Sokat dolgozott a Letteristől szerkesztett « Wiener 
Blátter)) és Schwab Dávid Pesten megjelenő «Allg. Illu- 
strirte Judenzeitungw-jába. Sokáig élt Triesztben és uta- 
zásai alatt sokszor volt alkalma Luzzattóval itt és Pá- 
%dnában érintkezhetni. 1858 végén jelenti neki Luzzatto'^ 
azt a súlyos veszteséget, mely édesanyja halálával érte 
és gáncsolja, hogy az «ó-testamentumi ősszöveg» ki- 
fejezést használja egy hozzá intézett levelében. A zsidó 
nem ismer « Ó-testamentumot)), neki csak szentirása 
van, vagy pedig bibliája. Gold, kinek ((Vándorlásai So- 
mogyban)) 1866-ban megjelentek, későbben Budapesten 
élt, a hol 1875-ben április l]-én 52 éves korában meg- 
halt. Ha jól tudom, nagybátyja volt dr. Herzog Manó- 
nak, a jelenlegi kaposvári rabbinak. 

Zipser M-nek, a székesfehérvári rabbinak 1855. 
június hó 5-én megküldi a kivánt bizonyítványt, azzal 
az óhajtással, hogy használjon neki.^ 

Perlesz Józsefnek Bajából küldi Luzzatto dissertatió- 
ját ((Meletemata Peschitthoniana», amelyet vétele után 
azonnal elejétől végig olvasott és rá igen jó benyomást 



1 L. Héber levelei 281. sz. 702. 1. 

^ Luzzatto héber levelei Goldhoz a Ha-Magidban 1871. 43. sz. 

3 L. Héber levelei 452. sz. 1382. ]. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 329 

tett.^ Tudakozódik felőle a boroszlói Schröter Eóbertnél 
és tisztelteti. 

Igen érdekes Luzzatto viszonya Chorinhoz és ennek 
életrajzírójához, Löw Lipóthoz. Ez a viszony nagyon 
jellemző Luzzattóra. 

Luzzatto nem kevéssé volt meglepve, midőn Chorin 
Árontól, vagy a mint ő nevezi, Chorinertől váratlanul 
levelet kapott és pedig nagyon különös tartalmút. Kend- 
kívül csudálkozik, a mint azt 1836 deczember 16-án kel- 
tezett levelében mondja, hogy oly ismert férfiú hogyan 
gyaníthatta csak, hogy a Chorin név előtte ismeretlen 
volna. Nagyon is ismeri iratait és a «Kerem Chemed»- 
ben közzétett czikkeit. k tisztelendő úrnak tudnia kel- 
lett, hogy ő már nyilvánosan állást is foglalt az ő 
«Hűséges küldöttje)) ellen. A collegiumi tanitásmód 
felől való tudakozódása is különösnek tetszik előtte. 
A Kérem Chemed 2-ik és 3-ik kötetében az elég világo- 
san le van írva és ha ott egyet-mást el nem mondani 
tanácsosnak tartott, akkor nem várhatja tőle, hogy az 
ott mellőzőttet vele közölje. Különben nem tudja, mi 
czélja van a hozzá intézett levelével. 

A mennyiben azt akarná kipuhatolni, vagy belőle 
kihúzni, hogy vájjon vele tart-e vagy nem, akkor for- 
duljon hozzá nyíltan és bizalommal, ő semmit sem 
gyűlöl annyira, mint a hizelgést, a képmutatást és az 
alattomos eljárást. Az eléje terjesztett kérdésekre, mint- 
hogy az érintett kérdések előtte ismeretlenek, nem vá- 
laszolhat pontosan, idő hiánya miatt. Végül arra kéri, 
hogy nyíltságát megbocsássa és azontúl is hasonló nyílt- 

^ Lvizzatto héber levelei 437. sz. 1355. p. 



3H0 KAYSERLING M. 

Sággal forduljon hozzá. Mindenben, a mi jó és bölcs, 
szívesen rendelkezésére áll.^ Chorin nem irt többé neki. 

Lőw Lipót még mint fiatal ember, bécsi időzése alatt 
érintkezésbe lépett Luzzattóval. Chorinnak tőle kiadott 
« Jeled Zekunim-ját vagy a magas kor gyermekét)) meg- 
küldte neki, miután a bevezetésben Luzzattóról is meg- 
emlékszik, mint olyanról, a ki harczol «az újabb né- 
met biblia-kritika ellen.)) Hogy Lőw e művecskét neki 
megküldte és őt a német biblia -kritika ellenségének 
nevezte — ezt már 1840-ben február hó 3-án közli ba- 
rátjával Reggióval. Lőwnek még csak május hó 17-én 
köszöni meg a szives küldeményt. Egyik-másik meg- 
jegyzése van Löwnek ajom kippur ünnepléséről táp- 
lált nézete felől és figyelmezteti, hogy ha a németek 
újabb kritikája ellen van is kifogása, az igaz és becsü- 
letes kritikát már ifjúkora óta szereti. Csakhogy az 
újabb kritikusok és bölcsészek romboló kedvükben ha- 
tárt nem ismernek, mivel a philosophia előttük csak 
valami külső, mig az ő philosophiája az igazságot sze- 
reti. Azért semmi sem képes őt véleményében meg- 
ingatni. nem azért hisz, mert mások is hisznek, de 
nem is tagad, mert mások is tagadnak. Azzal a kíván- 
sággal zárja sorait, hogy Isten Lőwet, kit közelebbről 
ismerni nem szerencsés, az igaz úton vezesse hitsorsosai 
üdvösségére és javára.^ 

Tizennégy évvel későbben, midőn Lőw a « Mafteach » -át 
készítette, ismét Luzzattóhoz fordult és pedig azzal a 
kéréssel, hogy Olaszország legkiválóbb szentirásmagya- 

^ Luzzatto héber levelei 142. sz. 362. 1. 
2 Luzzatto héber levelei 277. sz. (397. 1. 



LUZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 331 

rázóit előtte megnevezze. Luzzatto ezen kívánságát egy 
1854-ben június 23-án keltezett levélben teljesíti.^ 
1854. aug. 13-án még egy levél következik, a melylyel 
együtt két iratot küld neki, csak rövid idővel ezelőtt, 
élte legvirágzóbb korában elhunyt legidősebb fiától, 
Philoxentól.^ 

Az öt példányban neki küldött Mafteachot, mely tör- 
téneti átnézést nyújt a legfontosabb zsidó irodalmi ré- 
szek fölött — egy 1855 május 5-én keltezett levél sze- 
rint^ — nagyon pontosnak és jónak találta. A könyvet az 
ifjúság igen jól fogja használhatni. Már ezentúl nem 
lesz utalva a raczionalisták ide vonatkozó irataira, a 
kik a tóra isteni eredetét és Isten létét tagadják. Figyel- 
mezteti a szerzőt egynehány hibára és megjegyzi, hogy 
ő a makkabeusi zsoltárok létezését, olyan zsoltárokét t. i. 
melyek a makkabeusok idejében keletkeztek, semmi- 
képpen sem tartja igaznak. Mihelyt 1858-ban a Ben 
Chananját megkapta, elhatározta, hogy a Lőwtől szer- 
kesztett folyóiratnak munkatársa lesz. Luzzatto többi 
levele Lőwhöz exegitikai és irodalomtörténeti tárgyakra 
vonatkozik. Az utolsó dr. Weilnek a Ben-Chananjában 
lenyomtatott egyik állításának czáfolata. Ezen név alatt 
közölte ugyanis Lőw a Chorin biográfiáját a Ben-Chanan- 
jában, a mely később külön lenyomatban is megjelent. 

Luzzatto, a ki egyedül könyveinek és tudományos 
kutatásainak élt, az 1848-iki politikai alakulások kö- 
vetkeztében sokat szenvedett. A súlyos hadisarcz követ- 



^ U. o. 564. sz. 1241. 1. 
2 u. o. 567. sz. 1244. 1. 
^ L. Héber levelei 578. sz. 1254. 1. 



'A'^"! KAYSERLING M. 

keztében a legtöbb hitközség beszüntette a collegium 
rabbinicum részére megszavazott évi segélyezést. Luz- 
zatto gyermekeivel együtt a legnagyobb szükségnek volt 
kitéve. Annyit sem keresett, hogy öt gyermekének szá- 
raz kenyeret adhatott volna, és ha gazdag barátja, Trieste 
Gábor, magánpénztárából nem juttat neki havi támo- 
gatást, nyomorognia kellett volna. Egyik 1849-ből kel- 
tezett levelében Prágában lakó barátjának, Eapaport- 
nak, elpanaszolja keserves sorsát. 

Az Eperjes melletti Somosban lakott egy Schwarcz 
Dávid nevű, tudományos képzettségű zsidó, a ki későb- 
ben Amerikába kivándorolt és ott a Black nevet vette föl. 
Ehhez intézett egyik levelében Luzzatto leírja neki az 
olasz politikai mozgalmakat és ezekben saját politikai 
hitvallását is leteszi. Azt közli vele, hogy « egész Olasz- 
ország, mint egy ember fegyverben áll és saját nemzeti- 
sége uralmáért rajong.)) ... Ti bizonyára velünk érez- 
tek. Én a magam részéről mindig hűséggel viseltettem 
az osztrák uralkodóház iránt, de a mióta egész Itália 
24 millió emberével, fejedelmeivel és papjaival, ujai- 
val és vénjeivel, fiaival és leányaival a szabadságért és 
függetlenségért küzd, magam is megváltoztattam néze- 
temet »,i 

((Itália! Itália!)) — ígv kiált föl a Bécs melletti 
Badenben élő Klimberger Ignácz nevű barátjához 
1859 július 18-án intézett levelében — ((minden ba- 
rátod hűtlen lett hozzád. Jaj neked Itália. A te őseid, a 
régi rómaiak vétkeztek és unokáik fogai megtompultak. 
Itália ! De hát hallgat( k. A hivek naponta, óránta vál- 

^ Luzzatto héber levelei 427. sz. 1051. 1. 



LÜZZATTO ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ TUDÓSOK 3^^íi 

toznak. A nyugalom szombatján megtudjuk, mit gon- 
dol felőlünk Napóleon. »^ A Villafranca melletti békét 
megkötötték. 

1819-ben Luzzatto egy olasz szonettben magasztalja 
Ferdinándot, a trónörököst, a későbbi osztrák császárt, 
40 évvel későbben a szabad Itáliát ünnepli egyik ódá- 
jában. 

Budapest. Dr. Kayserling M. 



LUZZATTO EGY KIADATLAN LEYELE. 

Az ezennel közreadott Luzzatto -le vél egyéb vonatko- 
zásaitól eltekintve, melyek előttem oly nagybecsűvé 
teszik, kiválóan közérdekű is. Hisz Luzzatto az ő korán 
elhunyt fiáról is emlékezik benne, kit nemcsak a szere- 
tetnek, de ezer jogosult szép reménynek láncza is fű- 
zött atyai szívéhez. Milyen nehezen találja meg a sú- 
lyos csapásban még az ő bölcs elméje is a kénytelen 
megnyugvás resignáló hangját. 

Boldogult bátyámról, dr. Pillitz Dávid volt veszprémi 
orvosról, maradt reám e levél. Öt éven át Páduában az 
orvosi facultas hallgatója volt s ekkor került összeköt- 
tetésbe a híres tudóssal. Természetesen a héber tudo- 
mányok révén, melyekben bátyámnak, ki eredetileg 
rabbinak készült, szép jártassága volt. Az összeköttetés 
barátsággá erősödött, a mely túlélte bátyám páduai tar- 
tózkodását, ki 1856-ban orvosi oklevéllel távozott onnan. 
Sőt Luzzatto a barátság bensőségét kiterjesztette egész 

^ Luzzatto héber levelei 439. sz. 1357. 1. 



334 l'ILLITZ BENŐ 

családunkra is. Magam is élveztem azt nemcsak Páduá- 
ban jártamkor, de később is. Ez a viszony tette lehe- 
tővé, hogy bátyám felkérhette Luzzattót egy sírvers 
írására, midőn atyánk, a veszprémi hitközség rabbi- 
helyettese, 1853-ban meghalt. A sírvers már megjelent 
nyomtatásban ; a levelet, melynek egyik oldalán a vers 
eredeti kézirata van, csak most adom közre. 

Egy kéziratról van szó ebben a levélben. Ennek is 
megvan a maga története. Még iíjú diák koromban, 
1847— 48 ban magam vettem azt potom áron valami 
kolduló, állás nélkül levő, szegény zsidó tanítótól, ki 
állítása szerint Moórról jött. Fehérmegyéből. ((Chizzuk 
emuna)) — a vallás erősítése — volt a czíme. Kis nyol- 
czadrét alakban, 5 — 600 oldal vastagságú, bekötött kéz- 
irat volt. Anyaga fehér, pergamentszerü, talán igazi per- 
gament. Spanyol és olasz modorú quadrat-írása ritka- 
ságszámba menő, gyönyörű. Hogy juthatott a vándor 
tanító a kincshez? Ki tudna erre feleletet adni? Évek 
multán egy papírszeletre akadtam a könyvben. Kosen- 
thal és valami előnév volt rajta. Az előnevet elfeled- 
tem, (valószínű hogy Salamon : M.-Zs. Szemle IX. 310) 
de azt tudom még moóri bócher koromból, mikor 
az igen híres Iczigl Gran, ottani tudós pap tanítványa 
voltam, kitől 184Bban a chóver-levelet kaptam, hogy 
volt biz ott Moórott egy olyan nevű Rosenthal. Jómódú 
ember, nagy héber tudománynyal, klasszikus művelt- 
séggel. Héber tudósok előtt nem lesz ismeretlen az ő 
neve. Korának héber tudósaival élénk levelezést foly- 
tatott. De én nem ismertem őt. Mikor Moórra kerül- 
tem, már csak a fia élt ott, mint boltos. Már negyven 
év körül lehetett az is s szintén igen művelt férfi volt. 



LUZZATTO EGY KIADATLAN LEVELE H8o 

Hát biz' alighanem ennek a Rosenthalnak könyvtárá- 
ból kelt vándorútra az értékes kézirat, hogy egy igaz 
tudósnál megpihenjen. 

Én ugyanis a kéziratot hála és tisztelet jeléül bátyám 
útján, ki akkor Páduában volt, Luzzattónak ajándékoz- 
tam 1852-ben. De a levélben felsorolt hiányzó lapokat 
persze nem találhattuk meg az atyánk írásai között. 
Inkább a moóri Rosenthal hagyatékában kellene azt 
keresni. Érdekes, sőt érdemes is volna. Párja, sőt tár- 
sasága is volt ott az ilyen ritkaságnak. 

Dávid bátyám 1863-ban meghalt. De azért velem az 
összeköttetést Luzzatto meg nem szakította. Kérésemre 
sírverset írt bátyám sírköve számára. Kézirata megvan 
nálam; a vers atyám síriratával együtt jelent meg 
Hochmuthnak a veszprémi Chevra-Kadisa száz éves 
fennállásának történetéről írott munkájában, de érde- 
kesnek tartom itt hasonmásban az olvasónak bemutatni: 

,n^;; ipn ^?? >-^^ ^?Z^ ^ 



ff 






j pji}}> .r.''y>'^^'^5^ 



'S'M PILLITZ BENÓ 

Egyik másik müvét is megküldte nekem Luzzatto 
ajándékba. Sőt 1864 júliusában saját névaláirásával 
ellátott arczképét is. Munkái Pillitz Dániel, volt szegedi 
rabbi könyvtárába kerültek tőlem. Arczképét azonban 
kegyelettel őrzöm. Nagyon öregnek látszik ezen a ké- 
pen. Ugyan van-e későbbi arczképe is? 

íme az olasz levél magyar fordításban : 

Padova, 1854. aug. 31. 
Kedves Barátom ! 

Az ég vigasztalja szeretett szülője elvesztén ; oly vesz- 
teség ez, mely természetes. Az én veszteségem természet- 
ellenes, mindig jobban fáj, Az Ég felemel levertségemben 
s megtart többi gyermekem számára. 

Nem ismerem az Önök sirkő-stilusát. Ha a feliratot, me- 
lyet Önnek küldök, nem basználhatja, mondja meg őszintén. 

Átvizsgálván értékes kéziratát, melyet két éve nekem 
ajándékul hagyott, t. i. a nJ1ÖÍ< pltH azt találtam, hogy a 
41., 42., 43. levelek hiányoznak. Talán lehetséges, hogy az 
elhunyt h"^1 iratai közt megtalálja. 

Gyermekeim Elena és Isaia tisztelik és én egész szivem- 
ből ölelem és kivánok minden jót egyúttal valamennyi ked- 
vesének is, vagyok odaadó hive 

8. D. L. 

Jelen sorok zártakor érkezik a közös barát Buchbinder 
(ki tiszteli Önt) és azt mondja nekem, hogy a haláleset 
múlt év Elül havában történt, tehát Ön kijavítja a dátumot. 

A barát, Buchbinder, kiről a levél utóirata szól, mint 
magából a levélből kitűnik, Luzzattónak s bátyámnak 
közös barátja. Talán Luzzatto életének s a héber iro- 
dalomnak behatóbb ismerői többet is tudnak róla. Talán 
bátyámnak most rendezés alá fogott naplója többet is 
szól róla. Mostra elég, ha Luzzatto szellemének egy 
sugara előtör a feledés homályából. 

Veszprém. Dr. Pillitz Benő. 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 337 



A YELENCZEI KALMAEEOL. 

(Felolvasásra került az IMIT 1900. febr. 20. felolvasó estéjen.) 

Novelli Shylock-ja, a színművészetnek ez a rend- 
kívüli alkotása, mely a nézőben azt az érzést kelti, hogy 
itt a művészet végső határáig értünk, új színben tün- 
teti föl az alakot és az egész drámát. Ez a Shylock más 
volt mint azok, kiket eddig láttunk, és megváltozott 
alakja a darab formáját és hatását is módosította. Bizo- 
nyos benyomások és kérdések fűződnek Novelli elő- 
adása révén e drámához, melyet az utolsó évtizedekben 
oly különböző szempontokból vizsgáltak, és én hálával 
tartozom az IMIT.-nak, hogy alkalmat adott néhány 
erre vonatkozó gondolatnak nyilvános megvitatására. 
Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy sokan 
közülünk ujabb időben nem tiszta élvezettel nézik vé- 
gig a darabot. Szinte lehetetlenné vált, hogy azzal az 
objektív érdeklődéssel szemléljük, mely minden művé- 
szi kedvtelésnek egyedül alkalmas légköre. Belejátsza- 
nak a kor küzdelmei és szenvedélyei, és hogy ezt az ér- 
zést nem a mi túlságos érzékenységünk sugallja, mutatja 
az a körülmény, hogy némely helyütt ujabb időben a 
darabot határozottan mint felekezet ellen intézett tá- 
madást adják, fogadják és tapsolják. 

De ha erről megfeledkezünk is, még akkor is bizo- 
nyos kelletlen érzéssel, melyet a hatalmas műben való 
gyönyörködésünk sem tud egészen elhallgattatni, távo- 
zunk a színházból. Bizonyos disszonancziát érzünk e 
műben. Van benne erős tragikus elem és a vidámság- 
ait IMIT Évkönyv 1901. 22 



338 ALEXANDER BERNaT 

nak szinte vakító fénye. Shylock rémes bukása után 
finom szerelmi enyelgés következik, a legtökéletesebb 
emberi boldogság verőfényes színhelyén. E tekintetben 
ez a mű egyedül áll Shakespere művei közt. Kever ö 
egyebütt is tragikus és humoros elemeket, de a darab 
alaptonusát ez sohasem zavarja. Itt Portia gyönyörű 
alakjával szemben áll Shylock sötét árnyéka, a három 
szekrény kedves romantikájának fénye mellett föltűnik 
a font hus rémes gondolata. A szerelemnek egész szin- 
foniáj a hangzik föl édes harmóniában, Portia fenkölt ér- 
zését a kedves Nerissa és a bájos Jessica variálják más 
hangnemben, de borzasztóan sivit át a darabon Shylock 
embertelen gyűlölete, Antonio tehetetlen vergődése és 
a vérszomjas zsidónak bűnhődése sem nyugtatja meg 
fölzavart lelkűnket. Hogyan kerül ez a sötétség ebbe a 
napfénybe ? 

íme ez az első kérdés, a melyre feleletet akarok ke- 
resni. '"^ 

De van más is. Említettem, hogy Novelli más Shy- 
lockot mutatott, mint a többi színészek. Megértette* e a 
színész a költőt ? Milyen alak ez a Shylock ? Miért tette 
Shakespere oly gonoszszá és förtelmessé ? Lehetséges, 
való alak-e ez? És mit jelent? Mit akart vele a költő 
mondani ? Miért remegteti meg szivünket szánalomtól, 
midőn Shylock elpanaszolja szenvedéseit ? S miért tölti 
el undorral, midőn e rémes alaknak kapzsiságát, bosszú- 
vágyát és kegyetlenségét látjuk? Hogyan férjen ez a 
két érzés össze eg.ymással ? íme második kérdésem. 

Hogy az első kérdésre feleljek, meg fogom röviden vizs- 
gálni a művet mint egészet, alapérzését, karakterét, jelen- 
tését. A másodikkérdés elintézése végett Shylock lelkét 



A VELÉNCZEI kALMARROL S30 

fogom kutatni, mi jellemzi és mi az értelme. Csak a 
főbb dolgokra szorítkozom, irodalomtörténeti és egyéb 
kérdéseket, melyekről különben elég bő irodalom van, 
a mennyire lehet, mellőzök." Voltaképi czélom pedig 
az, hogy a mű elfogulatlan vizsgálata alapján azt a sa- 
játságos érzést magyarázzam, melylyel mi mai nap a 
Velenczei Kalmárt a szinpadon nézzük. 

I. 

Shakespere legtöbb vígjátéka nem vígjáték a szó 
mai értelmében, nem társadalmi élet vidám rajza, az 
emberi élet ferdeségeiben szabad lélekből gyönyörkö- 
dés, hanem inkább vidám, fantasztikus játék oly vi- 
lágnak a keretében, melyben a véletlen uralkodik és 
mindent jó véghez juttat, melyben erős fény mellett 
erős árnyékok találhatók, az emberek hívebbek, gono- 
szabbak, jobbak, szeszélyesebbek, okosabbak és olítala- 
nabbak, mint a valóságban, az emberek cselekedetei 
pedig más, kevésbbé szigorú motiváczió fonalán történ- 
nek, mint a tragédiában, melyen a komor szükségesség 
törvénye uralkodik. Ez a világ hasonlít a mese világá- 
hoz, azzal a különbséggel, hogy Shakespere nem gyer- 
mekeknek és nem a népnek mesél, nem naiv, hanem 
művészi mesét mond. Művészetének nagy ereje itt abban 
van, hogy ezt a fantasztikus világot el tudja fogadtatni 
velünk, hogy abba az illúzióba tud ringatni bennün- 
ket, hogy ez a világ nem ugyan a mi világunk, de szép 
és ragyogó, melynek kedvéért szívesen elfelejtjük a mi 
világunkat. 

Ilyen a Velenczei KalmáX-Jiilága is, melyet ép ezért 



340 ALEXANDER BERNÁT 

határozottan vígjátékaihoz kell számítanunk. Igazi mese 
ez, melynek eleme nem ugyan a csodás, de igenis a 
csodálatos. Hallgassuk csak meg. Volt egyszer egy 
leány, a százszorszép Porti a, ki okosabb volt száz fér- 
fiúnál, mérhetetlen gazdag, kedves és jó, magában és a 
sorsban bizó ; tündérpalotában lakik, a hol azonban 
rettenetes sárkány őrzi és elzárja a világtól. Nem igazi 
sárkány ugyan, de félelmetes és hatalmas. Atyja vég- 
rendelete értelmében csak azé a lovagé lehet, ki három 
elzárt szekrény közül azt választja, melyben az ő képe 
foglaltatik, és oh csuda ! az egyik szekrény arany, a 
második ezüst, a harmadik ólom, és az ö képe ép a 
csúnya ólomszekrényben foglaltatik. Ki fog a végren- 
delet sárkányával megküzdeni és a tündért ebből a fog- 
ságból kiszabadítani? Kemény föltételek vannak. A ki 
a küzdelemben elbukik, nem hal ugyan meg, de soha 
nem nősülhet. íme az új mese, melyet régi mesék visz- 
hangja kisér lelkünkben, kevésbbé naiv és mélységes, 
mint amazok, de kedves emlékeket keltő, melyet öröm- 
mel hallgatunk. Említésre méltó, hogy a költő a három 
szekrény történetét nem találta abban a mesében, mely- 
ből tárgyát meríthette. Van egy régi olasz novella a 
14. századból, írója Giovanni Fiorentino, megjelent E 
Pecorone czímű gyűjteményében 1554-ben, mely a Ve- 
lenczei Kalmár történetének legfontosabb részleteit tar- 
talmazza. Megvan benne Portia alakja, neve Belmont 
úrnője, mint Shakesperenél, belészeret fiatal velenczei 
nemes, kinek sikerül is gyámapja pénzsegítségével ke- 
zét elnyerni. De gyámapja itt is, hogy a szükséges pénzt 
megszerezze, leköti teste húsát egj mestrii zsidónak, 
és ugyanabba a helyzetbe jut, mint Antonio. Ettől kezdve 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 341 

az olasz novella és Shakespere drámája egészen egy csa- 
páson haladnak. Belmontúrnője kiszabadítja férje gyám- 
atyját a zsidó kezéből és a gyűrűvel való enyelgés tör- 
ténete itt is vége az egész kalandnak. De a három 
szekrény története itt nem fordul elő, Shakespere vagy 
esetleg más drámaíró, kinek művét Sh. felhasználta (1. 
347. 1.) egészen másunnét, valószínűleg a Gesta Koma- 
norumból vette, de ott is összefüggése a többivel egé- 
szen más. Akárhonnét merítette, régi, régi monda ez, 
mely számos változatban elágazik a különböző népek 
meséiben és a maga furfangjaival oly kedvesen hangzik 
fülünknek. A fődolog azonban az, hogy míg Portia tör- 
ténete az eredeti olasz novellában ép meghódolása rész- 
leteiben durva és erkölcsi érzésünket sértő, Shakespere- 
nél a három szekrény története folytán válik kedvessé, 
poetikussá. Ez a költő varázsvesszeje, melylyel tündér- 
világot alkot és egyúttal a tündérvilágot meghitté, is- 
meretessé, szinte otthonossá varázsolja nekünk. 

Es a mese folytatása megfelel Shakespere-nél indu- 
lásának. A szép kisasszonyért a legnemesebb lovagok 
vetélkednek, a marokkói herczeg, az aragoni herczeg, 
gazdagok, vitézek, magukba bízók, ékesen szólok. Nem 
küzdenek fegyverrel a sárkány ellen, de küzdenek ész- 
szel és szóval, a furfangos rejtvények ellen, melyekkel 
a három szekrényke fölirata fenyegeti őket. Hogy meny- 
nyire ügyel Shakespere a fantasztikus keret megóvá- 
sára, mutatja az a körülmény, hogy más kérők is van- 
nak, kiket Portia elmésen és gúnyosan jellemez, a ná- 
polyi herczeg, a pfalzi gróf, egy franczia úr, egy angol 
báró, egy skót lord, egy ifjú német, de egyikük sem lép 
föl, nagyon reális alakok, rontanák a mese romantikus 



342 ALEXANDER BERNÁT 

színét és hangját. De mily meseszerűen beszélnek Ara- 
gon és Marokkó és mily megszégyenülten vonulnak 
vissza ! Természetes, hiszen egyikük sem az igazi, Ö, a 
sors kegyeltje, a kit az ég rendelt Portia számára. Mert 
ne tessék hinni, hogy itt a buta véletlen dönthet. Portia 
apja szent férfiú volt »és szent férfiaknak a halál órá- 
jában jó ötleteik vannakw. A mese világában a mi ne- 
künk véletlennek tetszik, sokszor a dolgok titkos kap- 
csolatának rejtett műve. 

Végre megjön 0, polgári nevén Bassanio, a sors ren- 
deltje. Mi tűrés-tagadás benne, ő kelme kissé moderni- 
zálódott. Nem szörnyetegek állják útját, midőn kedve- 
séhez indul, nem is riválisokkal kell összemérnie jó 
fegyverét. Más bajok vannak, a mese nagy opportu- 
nista, alkalmazkodik a korhoz. Bassaniónak nincsen 
pénze, és szegény koptatja eszét, honnét szerezzen. Ké- 
gebbi időkben ígjien egyszerűen segített volna magán, el- 
adta volna magát, az ördögnek, a kinek a hitvány ércz- 
ből mindig fölösen áll rendelkezésére ; és minthogy 
lelkében jámbor marad, a döntő pillanatban a szent 
szűz kimentette volna az ördög karmaiból. így tett még 
Faust is, és tudjuk, hogy az örök nőiség az adósság le- 
járatának napján az égbe vonja. Később az ördög he- 
lyébe a kereskedő lép, így van ez a Gesta Eomanorum- 
ban és a kereskedő, a ki ott még nem zsidó, kiköti a 
lélek helyett az élő test húsát és egészen úgy jár, mint 
Shylock, illetőleg nem kap semmit. De megmarad az 
ősmondából a szerződésnek vérrel való aláírása. Fio- 
rentino novellájában szerepel először a zsidó ; de itt a 
vérrel való aláírás is hiányzik, a helyett tanúk írják 
alá a kötést, a kellő formalitások és kautelák megóvá- 



A VELBNCZEI KALMÁRRÓL 343 

sával.^Itt lép föl először a zsidónak gyűlölete is, nem 
akar nagyobb váltságdijat elfogadni, gyilkolni akar, el 
akar dicsekedni vele, «hogy a kereszténység legnagyobb 
kereskedője az ő kezétől halt meg». De Fiorentinónál 
már nem a hős írja alá a kötést, hanem gyámapja, mert 
hiszen a hősnek nincsen hitele. Végül Shakesperenél 
a gyámapa helyébe a jó barát lép, a többi mind meg- 
marad, csak a vérszomjas zsidó büntetése lesz szigo- 
rúbb, majdnem oly kegyetlen, mint a mily kegyetlen- 
nek mutatkozott ő. Bassanio pedig boldogul él Portiával. 

íme a modern mese, melyet távolról, az emberi lélek 
mélyében, ősi mondák halk zenéje kisér és tesz kimond- 
hatatlanul édessé. Az új költészet fénye, gyöngéd érzé- 
sek, bölcs gondolatok, ragyogó képek remek kifejezése 
a régi mese^nyagot új életre formálja. A meseszerű és 
a valószerű gyönyörű harmóniába olvad. Ez Shakespere 
sajátlagos művészete e fantasztikus játékokban, mely 
sehol sem ragyog oly fényesen, mint a V. K.-ban. Elte 
delén irta, talán harmincz éves korában, mikor túl volt 
az ifjúság viharos korszakán és lelkét még nem érin- 
tette az érett kor melankoliája. Három darabja kima- 
gaslik e három korszakból : Romeo és Júlia, A Velen- 
czei Kalmár, Hamlet. 

A Velenczei Kalmár mesejáték, ez magyarázza Shy- 
lock sötét alakját a drámában. Shylock az az árnyék 
e fénykörben, melynek hivatása a fényt még fényesebb- 
nek tüntetni föl. Ö az ördög ez angyali teremtések so- 
rában, kinek rendeltetése legyőzve, kigúnyolva, kine- 
vetve elkullogni. Az ördögnek is mindig az a sorsa, 
hogy kifognak rajta és kicsúfolják. Mefisztónak is, Goethe 
Faustjában, kemény kötése van és meg is nyeri foga- 



344 ' ALEXANDER BERNÁT 

dását. De midőn ott ólálkodik Faust halálos ágyán, az 
angyalok egyszerűen meglopják, megcsalják. Az embe- 
rek közt a kötés ereje szent és sérthetetlen, de ha az 
ördögről van szó, a ki maga is minden lehető módon 
csal és ámít, a kötés ereje semmis. Ihering, a híres jog- 
tudós, Küzdelem a jogért czítnű művében, kifejti, hogy 
a szerződés, melyet Antonio kötött Shylockkal, valójá- 
ban erkölcstelen és a velenczei dogénak egyszerűen 
érvénytelennek kellett volna nyilvánítania azt. De mi- 
helyt magát a szerződést érvényesnek ismerték el, az a 
követelés, hogy Shylock, midőn a font húst kivágja, 
vért ne ontson, egyszerűen képtelen és tiszta csalás. 
Ugyanő és mások a font hús követelését a régi római 
jogból származtatják, mely a nem fizető adósnak az 
élete fölött adott jogot a hitelezőnek, ha pedig több hi- 
telező volt, az adóst szabad volt darabokra vágni. 
A bölcs római pogányok nyomban hozzátették, hogy a 
szét vágásnál nem kell nagyon a súlyra nézni, valami- 
vel több vagy kevesebb nem tesz semmit. Nem hiszem, 
hogy ez a híres font hús a római jogból származik, ez 
talán némikép hozzájárult a monda újabb alakulásá- 
hoz, de főrésze alig volt benne. Adataink nincsenek, 
hozzávetésem pedig az, hogy itt egyszerűen csalásról 
van szó, mely azonban ördögi lényekkel szemben nem 
számít. Iheringnek tehát igaza van, de igazsága nem 
érinti drámánk velejét. A tudós jogász szempontjából 
Shylockot megcsalják, a monda fölfogása szerint az is- 
tentelen hitelező egyszerűen bűnhődik. 

Shakesperetől távol állott, hogy Shylocknak tragikus 
szint adjon, vagy hogy bárminő tendencziából zsidó 
kapzsiságot, kegyetlenséget, uzsorát pellengére állít- 



A VEI.ENCZEI KALMÁRRÓL 345 

son. Angliában Shakespere idejében már háromszáz év 
óta nem laktak zsidók, legalább nem mint zsidók. Shake- 
spere közönsége soha sem látott zsidó életet, a zsidó 
ott szinte mitikus lény volt, majdnem olyan, mint az 
ördög, kire mindent rá lehetett fogni, a nélkül, hogy 
ez bárminő reális indulatot keltett volna. Bizonyára 
jobban ismerték a mórokat, mint a zsidókat. De mint- 
hogy a novella- forrásokban mindenütt zsidó szerepel 
és Shakesperenek gonosz emberre volt szüksége, ki a 
legyőzendő viszontagságok és a megejtendő próbák 
képviselője, megalakította Shylock alakját. Ezt a Shy- 
lockot az angol közönség egészen objektív szemmel 
nézhette, nem keltett szenvedélyt vagy indulatot, egé- 
szen megfelelhetett annak a szerepnek, melyre a költő 
szánta. Shylock az ördögtől származik. 

Ujabb írók más módon magyarázzák Shylock alak- 
jának keletkezését. Sidney Lee 1880-ban a The Gen- 
tlemans Magaziné februári számában, The Originál of 
Shylock czímű czikkében kifejti, hogy Shylock alakja 
oly realisztikusan van rajzolva, hogy Shakesperenek 
ismernie kellett zsidókat. Voltak is zsidók akkor Angliá- 
ban, sőt volt egy híres zsidó, Roderigo Lopez, ki 
1520 — 30 táján született és 1586-ban Erzsébet királyné 
házi orvosa, azelőtt pedig Leicester gróf orvosa volt. 
Ez úgy látszik, igen kiváló ember volt, sok nyelvet tu- 
dott és 1590-beri Essex gróf fölszólítására Antonio 
Perez-nekf portugál trónkövetelőnek tolmácsul szol- 
gált. Ez a férfiú, kit a nép röviden don Antoniónak, 
Antonio királynak nevezett, kit II. Fülöp kiüldözött 
hazájából, Essex gróf kezében alkalmas eszköz volt, 
hogy az angolok gyűlöletét a spanyolok ellen éleszsze. 



346 ALEXANDER BERNÁT 

De Lopez összeveszett Antonióval, majd Essex gróffal. 
Csakhamar azzal vádolták, hogy spanyol ágensek Lon- 
donban arra bírták, hogy Antonio és a királyné meg- 
mérgezésére vállalkozzék. Lee szerint nem tudták rá- 
bizonyítani, hogy e gaztettre igazán vállalkozott, de 
elitélték és ámbár a királyné soká vonakodott aláírni a 
halálos Ítéletet, végre mégis fölakasztották, 1594-ben, 
jun. 7. Lee szerint Lopez kivégzése erős antiszemita 
tüntetésre bírta a londoni lakosságot. De Lee is el- 
ismeri, hogy nagyon kevés zsidó élt akkor Angliában. 
De az ő nézete szerint az a körülmény, hogy egy Antonio 
nevű keresztény okozta Lopez halálát, nagyon megerő- 
síti azt a föltevést, hogy voltakép Lopez volt Shakespere 
modellje Shylockhoz. Antoniót Shakespere drámájában 
királyi kereskedőnek nevezik. Shakespere darabját Lee 
szerint valószínűleg 1594 aug. 23-án adták először, 
mert erre a napra jegyezte be Henslowe «a velenczei 
komédia » (the Venesyan Comedy) első előadását. Shy- 
lock családi érzésében is lát Lee megegyezést Lopez- 
zal, úgyszintén a kötél, akasztófa megemlítésében czél- 
zásokat lát e nagy föltűnést keltő korbeli eseményre. 
L. még : Sidney Lee^ A life of William Shakespeare, 
IV. ed. 1899. (London, Smith, Elder & Co.) 68 1. H. 
GraetZjSi híres zsidó történetíró, Lee föltevését elfogadja 
és teljesen bebizonyítottnak tekinti. Shakespere jól is- 
merte a port, mert barátja volt lord Southamptonnak, 
Essex barátjának, aki fővádlója volt Lopeznak. Shake- 
spere tehát szándékosan Lopez karrikaturáját rajzolta 
Shylockban, hogy főúri barátjainak hízelegjen és a kö- 
zönséget mulattassa. (L. Shylock in derSage, im Dráma 
und in der Geschichte. Monatsschrift für Geschichte u. 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 347 

Wissenschaft des Judenthums. 1880. Krotoschin 397 1.) 
Ritkán alkottak könnyebb szívvel és kevesebb kritiká- 
val föltevést, mint ebben az esetben történt. Dr. D. 
Honigmann a Shakespeare-Jahrbuch XVII. kötetében 
(Über den Charakter des Shylock) eléggé kimutatja, 
hogy Lee föltevésének alig van alapja. Nincsen bebizo- 
nyítva, hogy Lopezet pöre előtt zsidónak ismerték. Lo- 
pez úgynevezett marran volt, « új -keresztény)), a kit a 
spanyol inkviziczió hite elhagyására kényszerített, a ki 
titokban vallásához ragaszkodott, de külsőleg mint ke- 
resztény ember élt, sőt nagy tiszteletben állott. Lee 
említi, hogy 1594-ben, nyilván Lopez pőrének hatása 
folytán három zsidó darabot adtak Londonban. De az 
egyik: The jew, már 1579-ben előadatott; a máso- 
dik, Marlowe darabja, A máltai zsidó, már 1591-ben 
került színre, különben sem lehet belőle, hacsak nem 
erőszakossan, Lopezra vonatkozó czélzásokat találni, 
a harmadik pedig, The Venesyan Comedy, állítólag 
Shakespere darabja, A velenczei kalmár, Henslowe föl- 
jegyzése szerint aug. 25-én adatott és minthogy Lopezet 
júniusban akasztották, Shakespere e remekművét hat- 
nyolcz hét alatt írta volna. Lehetséges-e ez? íme a 
külső tények. De fontosabbak a belsők. Van-e valami 
tényleges hasonlóság Lopez és Shylock jelleme, élete, 
cselekedetei és halála közt ? Lopez igen tekintélyes állású 
ember volt Londonban, kit politikai bűnökkel vádoltak; 
Shylock uzsorás, gyűlöli a keresztényeket, kik közül a 
legjobbak is, mint Antonio, folyton gyalázták. Honig- 
mann okadataihoz még a következőket csatolhatjuk. 
Ha Lopez lett volna modellje Shylocknak, nem kere- 
sett-e volna a költő cselekvényt, mely inkább emlékez- 



o4S ALlíXANDEK BERNÁT 

tet Lopezra, politikai cselszövést, milyenek drámásitá- 
sában már akkor is elég járatos volt, hiszen VI. Hen- 
riket ez időben irta meg vagy alkalmazta szinre? Minő 
fölhasználása a modellnek az, mely a modellnek fő- 
vonásait teljesen mellőzi ? Ha ki akarta a színpadi ha- 
tás kedvéért a zsidó gyűlöletet aknázni, hogyan jutott 
eszébe gondosan mellőzni mindazt, a mi Lopezra em- 
lékeztet, sőt Shylockjára oly vonásokat ruházni, melyek 
gyűlöletét emberileg megokolják és az egész alak iránt 
még szánalmunkat is fölkeltik? De végre van-e példa 
rá, hogy Shakespere ily költőietlen módon hajhászta 
volna a hatást, hogy egyáltalán ily szűk tendencziák 
szolgálatába bocsátotta volna költői erejét ? Képzeljük 
el magunknak a dolgot Lee fölfogása értelmében : Lo- 
pezet királygyilkosság kisérletének bűnével vádolják. 
A pörnek nyilván politikai czélzata van és hogy ily 
czélzat mily igazságtalanságokat szül, senki sem tudja 
jobban, mint a királydrámák szerzője. Shakespere mégis 
hisz Lopez bűnösségében. Örül neki, hogy nemcsak a 
bűnöst, hanem a zsidót bűntették Lopezban. Siet, éjjel- 
nappal dolgozván, hogy a zsidók elleni hangulatot ki- 
aknázza és drámáját, mialatt a szenzáczió tart, szinre 
hozhassa. Néhány hét alatt megírja és betanítja a da- 
rabot, a mely végül semmiben sem emlékeztet Lopezra, 
kinek bűne fölségárulás. 

Hogyan hihetett Lee az eseményeknek ebben a lán- 
czolatában? A kiváló írót nyilván a « fölfedező)) optikai 
csalódása vitte erre a süppedékeny talajra és nem azon 
csodálkozunk, hogy 1880-ban közzé tette e fölfedezést, 
hanem hogy még ma is, előbb említett művében, ra- 
gaszkodik nézetéhez. 



A VKLENCZEI KALMÁRRÓL 'M'9 

Bizonyosnak tetszik előttünk, hogy Lopez felakasz- 
tása után is Shakespere közönsége nyugalmas lélekkel 
nézte a Velenczei Kalmárt és a többi zsidó darabokat, 
Marlowe-ét és azt a régebbit, melynek czíme A zsidó 
volt és melynek tartalmáról nem tudunk semmit. Gyű- 
lölte a zsidókat, az kétséget nem szenved, de nem azzal 
a közvetetlen gyűlölettel, melyet a felzaklatott szenve- 
délyek sugallanak. Minden rosszra képeseknek hitte 
őket, mint Marlowe darabja bizonyítja, ki a pokol min- 
den gonoszságát összegyűjti Barabás lelkében, ez tette a 
szinpad íróinak kényelmes, szimbolikus alakká a zsi- 
dót. De ép Shakespere nem érte be e szimbolikus alak- 
kal. Neki igazság és valószerűség kellett, ezért nem 
használhatta Lopezet modellül, ezért nem rajzolt zsi- 
dót Marlowe módjára. Nem Lopez pőrét tanulmányozta, 
melyben czéljára alkalmas anyagot egyáltalán nem ta- 
lálhatott, hanem tanulmányozta a zsidó népet, a zsidó 
lelket, melybe betekintést még más úton is nyert : az 
emberi lélek ismerete útján. Ezen az úton haladva 
érthetjük meg Shylock alakját és drámánk természetét. 

Shylockot nézetünk szerint epizodikus alaknak ter- 
vezte Shakespere, még pedig a tragikus, rémes és ko- 
mikus elemek sajátszerű keverékének. Mondják, hogy 
Burbage Kikárd, Shakespere társa és barátja, komikus 
módon játszotta, hosszú orral és vörös szakállal és a 
közönség bizonyára nevetéssel fogadta és kisérte a szín- 
padon. Mindössze öt jelenete van a drámában ; ha 
figyelmesen olvassuk őket, mindenütt kaczagtató rész- 
leteket találunk. Első jelenetében (I. 3.) ö maga is hu- 
morosan beszél ; midőn a kötés feltételeit kimondja, 
kimutatja ugyan lólábát, de hát neki borzongást is kell 



350 ALEXÁN DF.i; l!Ki;\.\T 

keltenie, annál jobban esik azután mérhetetlen kudar- 
cza. II. jelenetében (II. V.) mennyit nevethettek, mi- 
dőn vacsorálni megy a keresztényhez, hogy a pazart 
fogyassza és ráhagyja mindenét Jessicára, a kiről tud- 
juk, hogy Lorenzóval meg fog szökni. III. jelenetében 
(III. 1.) beszéde Solarióval és Salarinóval, Antonio barát- 
jaival, rémes ugyan, de nyomban rá következik találko- 
zása Tuballal, mely a komikus és rémes jellemrajz re- 
meke. IV. jelenetében (III. 3.) nem fontos, csak elő- 
készít a végső nagy jelenetre (IV. 1.), mely a zsidó 
megalázásával végződik. Mindezekben a jelenetekben 
csak annyi komoly van, a mennyi a jellemrajz való- 
szinűségéhez tartozik, a miről később lesz szó. De a 
közönség mindenütt nevethetett, persze borzongás kö- 
zött, mint mikor az ördög fölsülésén nevetünk. 

Itt van Novelli alakításának nagy ereje. Jobban mint 
bárki az ujabb időben, kiemelte a rémesek mellett a 
komikus vonásokat Shylock jellemében. Merem mon- 
dani, hogy az ujabb színészek között ő az egyedüli, a ki 
Shylockot igazán megértette. Emlékezzünk vissza az első 
jelenetre, mennyi sunyiságot, furcsaságot, színlelt alá- 
zatosságot és komikumot vegyített játékába. Okos, fur- 
fangos, összetöpörödött, szenvedélyes, de kicsinyes em- 
ber és mindenek fölött komikus. Fénypontja az elő- 
adásnak Tuballal való jelenete volt. Hogyan nevetett, 
hangtalanul, ugrált, tánczolt, igazi szörnyszülöttje a 
sorsnak, ki rémes és furcsa, nevetséges és ijesztő. Csak 
a törvényszéki jelenetben nő tragikussá, de itt is a tra- 
gikum inkább mi bennünk, a mi felfogásunkban van, 
mint Shylockban. 

Mert Shakespere darabja az idők folyamán nagy vál- 



A velenczeí kalmárról 351 

tozáson ment keresztül. Azaz nem a darab változott 
meg, hanem perspektívája, mi változtunk, a közönség; 
de az eredményre nézve ez egyre megy. A darab fan- 
tasztikus, meseszerű részei mind elhalványodtak. Na- 
gyon realisztikusok lettünk a szinpadon, a régi mondák 
rezonanciája meggyöngült. A három szekrény történe- 
tét kritikus szemmel nézzük, a marokkói és az aragoni, 
kiknek szerepét rendszerint a leggyöngébb színészekre 
bizzák, szánalmas mosolyt keltenek, nem értjük Sh. 
finom iróniáját és ő rajta merünk mosolyogni. A gyö- 
nyörű poétikus beszédeket alig halljuk, nagyobb részüket 
ki is húzgálják az előadásban. Az esztétikusok vélemé- 
nyei is bizonyítják, hogy a mű meseszerüsége elveszett. 
Az egyik (ülrici) azt tanítja, hogy a mű centralis gondo- 
lata az a tétel Summum ius summa iniuria ; továbbá : 
nem a jogon, hanem az isteni szereteten és kegyelmen ala- 
púi az emberi élet, mely utóbbi tétellel Hoym megelőzte. 
Hasonlóképen mondja Rötscher, hogy a darab íeg- 
veleje : az elvont jog dialektikája. így Shylock alakja 
válik a darab középpontjává, ő a darab eszméjének 
hordozója, és Portia, Bassanio mind ő végette vannak. 
Horn, ülrici és Eötscher nagyon is a mi szempontunk- 
ból, nem a Shakespere-éből nézik a darabot, nem érzik 
a darab alaptonusát, melyben Shylock csak a legyő- 
zendő, oldandó disszonancziát jelenti. Geruinus a da- 
rab minden elemét vizsgálva, az embernek a birtokhoz 
való viszonyát látja benne kifejezve, a mibe azután 
Portia-Bassanio viszonya is befoglalható. E viszonyban 
a két szélsőséget a tékozló Bassanio és a fukar Shylock 
jelezné, míg Portia harmonikus lelkében mind az ellen- 
mondások gyönyörű összhanggá egyesülnek. De Bas- 



3öi2 ALEXANDER BERNÁT 

sanio nem igazán tékozló, csak kissé vigan élő, Shy- 
lockot pedig a bosszú élteti. Hebler külön könyvet írt a 
műről (Sh. Kaufmann von Vénedig 1854. Haber C), 
melynek végső eredménye az, hogy Sh. a látszat világát 
akarja a maga semmiségében bemutatni. A derék, oda- 
adó érzés, ha a jó látszatnak hijján van is, legyőzi ez 
érzés hiányát vagy ellentétét, ámbár a látszat mellette 
szól. A darab témája : A mi jó vagy rossz látszatos ér- 
tékünk. (117., 118. 1.) Nyilván a három szekrényke tör- 
ténete sugallta neki ezt a magyarázatot. Erezte, hogy 
nem Shylock a főszemély, és mint Gervinus, ő is oly 
megoldást keres, mely a darab valamennyi elemét egy 
formulába foglalja. Kreyssig átlátja, hogy a darab kü- 
lönböző elemeit bajos valamely erkölcsi tanítás példái 
gyanánt fogni föl, de ő is ily tanítást keres és abban ta- 
lálja, hogy boldogságot csak akkor érünk el, ha min- 
denben mértéket tartunk, az adott viszonyokat okosan 
fölhasználjuk és vidám lélekkel elviseljük; Elze (Jahr- 
buch der deutschen Sh. Gesellschaft. VI. 1871. Zum 
Kaufmann von Vénedig) visszatér Gervinus nézetéhez, 
melynek különben is majdnem mindazok, melyek nem 
Shylockot tekintik a darab eszméje hordozójának, csak 
változatai. A birtok, ha nem erkölcsi czélokat szolgál, 
megrontja az embert. Nem az fontos, hogy mink van, 
hanem hogy mik vagyunk. íDas Habén ist nur die 
Schale, das Sein der Kern 142.) Látszat és lényeg a 
darab témája, mint Hebler is mondotta. 

Szó sincs róla, mindebből van valami a darabban. 
A mese gazdag, régi, sok vonatkozása van emberi dol- 
gokhoz. Shylock tényleg a maga formai jogát a legna- 
gyobb jogtalansággá feszíti, Portia a kedves, józan böl- 



A VELENCZEI KALMÁERÓL 353 

cseség mintaképe, a három szekrény azt tanítja, hogy 
ne higyjünk a látszatnak, Antonio példája mutatja, 
hogy a legnagyobb gazdagság sem boldogítja az embert 
s így tovább. De szabad-e egyáltalán ily nyomokon 
keresni valamely dráma velejét és főleg szabad-e A Ve- 
lenczei Kalmárban ? Vájjon a költő is először az esz- 
mét gondolja és azután találja ki hozzá a drámát:-^ Még 
filozótiai drámák, mint Goethe Faustja, Az Ember Tra- 
gédiája sem keletkeznek így. Hiszen a mesét készen 
találta a költő, sőt ép valószínű, hogy volt egy régebbi 
darab, melyről már 1579-ben történik említés, a mely 
a mese két alkotó részét, Portia kérőinek választását 
és Shylock kötését egybefoglalja, úgy hogy valószínűleg 
nem Shakespere kapcsolta egybe a Pecorone és a Gesta 
Komanorum két meséjét (L. A new Yariorum edition 
of Shakespere ed. by H. H. Furness. Vol. VII. The 
Merchant of Venice. Philadelphia 1888. 321 1. és tov.). 
A szines, gazdag, változatos mese vonzotta Shakesperet, 
az volt rá nézve érdekes. Igaz, hogy sokféle szempontból 
lehet mese érdekes a költőre nézve. Érdekessé válhatik 
előtte, mert meglepő fordulatokban bővelkedik, érdekes 
egyének eszméjét sugallja, nagy szenvedélyek rugóit 
feszíti, jelentős igazság megérzékítését mutatja, vagy 
más ilyenféle okokból ; mennél több ily szempont teszi 
érdekessé, annál szivesebben fogadja. A Velenczei kal- 
márt Sh. kiválóan szerethette. A romantikus mese ma- 
gában is kedves ; a nagy veszély, mely Bassaniót és 
Antoniót fenyegeti, rendkívül feszíti az érdeklődést ; a 
három szekrény története mélységes jelentésű ; Shylock 
alakja óriásira nő ; Portia szereplése a biróság előtt 
különösen elmés és kedves ; Portia alakját az olasz ég 

Az IMIT Évkönyve i90i. 28 



354 ALEXANDER BERNÁT 

derültsége, tisztasága, az életöröm fenkölt érzése ra- 
gyogjabe. Shakesperenek eszébe se jutott, elvont erkölcsi 
szabályok példáját adni drámájában. Fantasztikus, je- 
lentős, érdekfeszítő mesét akart nekünk mondani, mely 
alkalmat szolgáltat neki bölcseségét, képzelő erejét, 
lelki békéjét, költői érzését kitárni előttünk. De meg- 
változott világfelfogásunk megváltozott világossága 
másnak tünteti föl előttünk a darabot, mint a minő 
volt. A darab derült, szines részletei megfakultak és a 
tragikus mozzanatok emelkedtek ki. 

A mi Shakespere idejében epizódszerep volt, Shy- 
lock most félelmetesen kimagaslik és előtérbe lép a 
darabban. Nem a színészek művének tartom e válto- 
zást. Ok csak a kor szellemét követik, ők csak a közön- 
ség felfogásának adnak kifejezést. A zsidó Sh. idejében 
Angliában semmi sem volt, de a múlt század óta, az 
emancipacionalis törekvések fölmerülésével van zsidó 
kérdés egész Európában. Mindenütt és ebben a pilla- 
natban talán szenvedélyesebben mint valaha vitatják 
a zsidó kérdést. Shylock alakja most egyszerre más 
jelentőséget nyert. Jellemét vizsgálják, van-e igazság 
benne. Kifakadásait taglalják, és úgy találjuk, hogy év- 
ezredek jogos panasza és jajkiáltása hangzik ki belőlük. 
A mit Sh. idején objektív esztétikai nyugalommal néz- 
tek és hallgattak, a zsidó alakját, jellemét, sorsát, az 
most szenvedélyes pártküzdelmek csatakiáltása lett. 
Sh. műve pedig, mint azonnal látni fogjuk, fogantyút 
adott e küzdelmeknek. Ö Shylock alakját tényleg más- 
kép rajzolta, mint a többieket. De bármi okból történt, 
tany az, hogy a mű egyensúlya felbomlott, szép har- 
móniája veszendőbe ment. A mi e műben a fődolog 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 355 

volt, azt csekélyebb figyelemmel, érdeklődéssel, fogé- 
konysággal nézzük ; a mi epizód volt, fődologgá lett. 
Alig tudok példát az irodalomban ily változásra. íme, 
miért távozunk a szinházból oly érzéssel, melyet nem 
nevezhetünk többé zavartalannak. És ezzel megfelel- 
tem az első kérdésre, melyet kitűztem magamnak. 
Az eredményt ekkép foglalhatjuk össze : 

A Velenczei Kalmár mesejáték volt, melyben Shylock 
az ördög modernizált epizódalakját játszsza. Azóta a 
darab meserésze megfakult és Schylock jóformán a 
darab hősévé, középpontjává lett. Ebben Sh.-nek is ré- 
sze van, a mint Shylock jellemének elemzése azonnal 
mutatni fogja. 

n. 

Hogy Shylock jellemét és jelentőségét megértsük, 
ismernünk kell Shakespere költői modorát. Tudva van, 
hogy meséit majdnem mind készen vette át történeti 
müvekből, mesekönyvekből, mások darabjaiból és rend- 
szerint, a mi a mese vázlatát illeti, csak a legszüksége- 
sebb módosításokra szorítkozott. Bármily különös volt 
valamely adat, melyet forrásaiban talált, ha egyéb- 
ként fölhasználhatta, különösségével nem törődött. 
Kell-e mondanom, hogy helyes érzék vezérli ebben ? 
Hiszen a mese ezzel a különösségével él az emberek 
emlékezetében, ez teszi föltünővé, kedvessé, ismere- 
tessé. Hamlet őrültnek tetteti magát, mint az őrült 
ember szerepét játszó vésődött be az emberek lelkébe, 
Shakespere e vonást átveszi, mert nélküle csonka volna 
Hamlet alakja, nem is volna Hamlet és a költő elvesz- 
tené a régi mese rezonancziáját, a mi a költői hatás-^ 



356 ALEXANDER BERNÁT 

nak oly kiváló forrása. így tettek a görög tragikusok 
is, a monda lényeges vonásait érintetlenül hagyták. 
Ilyen különös vonás a Velenczei Kalmár meséjében a 
font hús története. Mindent elhagyhatna, átalakíthatna 
belőle, ezt az egyet nem mellőzheti, ez a mesének a 
signuma. Shakespere főereje nem abban van, hogy me- 
sét csinál, komponál, hanem hogy a legfantasztikusabb 
mesét is valószerűvé tudja tenni. Mi által ? Az által, 
hogy oly jellemeket alkot, melyeknek úgy, mint a mese 
előirja és nem máskép kell cselekedniök. A jellemek 
alkotásában van az ő főereje. 

És ez a vezérlő szempont Shylock jellemének meg- 
értéséhez. Shylock a monda szerint a font húst köti ki 
magának ; milyennek kell lennie annak az embernek, a 
ki ilyet követel ? A dolog nagyon különös ; annál mé- 
lyebben kell megokolni. És ebben rejlik Shakespere 
műve disszonancziájának az oka. Oly finom és realisti- 
kus jellemrajzot kell a költőnek alkotnia, hogy Shylock 
túlságos nagyra és fontosra nő előttünk és kevésbbé is 
illik be a mű mesehangulatába. Az ördög se illenék be, 
de a valószerű Shylok sem. A mese alkatánál fogva 
Shylock epizodikus alak, mellékes figura ; Shakespere 
költői technikája megkívánja, hogy lelkét realiszti- 
kus részletességgel rajzolja, különben nem moderni- 
zálhatná, nem motiválhatná a font hús történetét. 
Shakespere a szinte lehetetlennek Játszóra vállalkozik: 
a font hús kikötését és követelését természetesnek, va- 
lónak akarja föltüntetni. De ez a probléma oly fontos, 
érdekes, hogy fontosabb és érdekesebb lesz, mint Portia 
szerelme és sorsa. Ez talán föl nem tűnt Shakespere kor- 
társainak, kik a zsidó iránt nem érdeklődtek. De mi, kik 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 357 

különösen fogékonyak vagyunk ép az itt szóban forgó 
tárgy iránt, mi előttünk a darabnak ez a része még fel- 
tűnőbbé vált. így sérült meg aVelenczei Kalmár belső ará- 
nyossága. Magának a költőnek is része volt benne, azon- 
fölül a kor megváltozott figyelmének és fogékonyságának. 

Alkalmazzuk most az említett elvet a Velenczei Kal- 
már jellemeire. Kérdezzük, hogy mit ád a költőnek az 
olasz novella vagy más forrás és mely jellemeket alkot 
az adott vonások megértetésére. Nem fogom az összes 
jellemeket elemezni, csak a melyekre most szükségem 
van. Adva van mint csomópont a font hús kikötése. 
E csomópont szerint igazodik el a darab és alakúinak 
a jellemek. Bassanio, ki Portiába szerelmes, ki Portiát 
meg akarja kérni, pénzre szorul és kölcsön kéri Anto- 
niótól. Milyennek kell tehát lennie ennek a Bassa- 
niónak ? Kissé könnyelműnek, különben nem volna 
pénzszűkségben, de mégis velejében nemesnek, jónak, 
különben nem lehetne Antoniónak barátja. Mert An- 
toniónak föltétlenül nemesnek, királyinak, szuverén 
embernek kell lennie, különben nem állana rá arra a 
kötésre, melyet Shylock követel, a kötés pedig adva 
van, ez a mondának évszázadok óta megőrzött vonása. 
Antoniónak pedig igen büszke, de kissé passziv ember- 
nek keli lennie, máskép hogy kerülne ebbe a bajba ? 
Nem sértené annyira Shylockot, és tudna magán segí- 
teni. Azért kezdődik a darab, mindjárt az első sorban 
Antonio búskomorságának feltüntetésével, mely passzi- 
vitását magyarázza. «En nem tudom, mért kedvem oly 
borús. » íme két jellem alapvonásának magyarázata a 
mese adott vonásaiból. De menjünk tovább. 

Antoniónak komoly bajba kell kerülnie, különben 



358 ALEXANDER BERNÁT 

nincsen árnyéka a darabnak, nincsen igazi bonyo- 
dalma, nincs igazi megpróbálása Antonio és Bassanio 
barátságának, Bassanio jellemének, mely méltóvá teszi 
az isteni Portia szerelmére. Tehát erős ellenjáték kell. 

A régi ily féle darabokban az ellenjátékos az ördög, a 
mi elég komoly és a vallásos érzést a lélek mélyében 
fölrázza. De az ördögről e világi darabban nem lehet 
szó. Tehát Shylockot kell erős ellenjátékossá alakítani. 

De adva van ősidőktől fogva a font hús meséje, ezt 
nem lehet mellőzni, ezt Shylock lelkéből kell magya- 
rázni. Ily rettenetes dolgot, újra mondjuk, csak a leg- 
mélyebb jellemzéssel lehet érthetővé tenni. íme miért 
jellemzi Shakespere oly mélyrehatóan, oly széles mo- 
dorban, oly realisztikusan épen Shylock jellemét. íme 
miért találnak a színművészek oly gazdag anyagot ez 
alakban, mely annyira vonzza őket. íme hogyan vál- 
hatott azután Shylock más időben, más körülmények 
közt a darab középpontjává. 

Lehetetlen, hogy Shakespere pusztán képzeletből 
alkotta meg Shylock alakját. Igaza van Elzének, neki 
ismernie kellett zsidókat, és minthogy Angliában nem 
találhatott, már ez az egy körülmény is valószínűvé 
teszi, hogy Shakespere megfordult a szárazföldön. Midőn 
1592 — 3-ban a pestis dúlt Londonban és a színházakat 
bezárták, Sh.-nek nem volt dolga Londonban; nem 
tudjuk, hol töltötte ez időt ; meglehet, Olaszországban. 
E mellett szólnak olasz topográfiai ismeretei is, ámbár 
akad elég hibás adat is. Mégis nem lehetetlen, hogy 
Velenczében ismerkedett meg zsidókkal és ott gyűjtötte 
az anyagot a Velenczei Kalmárhoz. (L. ez ellen Sídney 
Lee i. m. 43. 1.) 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 359 

• Milyen az a Shylock? A ghetto alakja, szűk látás- 
körű, kitaszítva a szabad élet gazdag közösségéből. Min- 
denkinek ebben a szabad életben száz érdeke van, neki 
csak egy : a pénz. Uralkodó szenvedélye a legundokab- 
bak egyike, a kapzsiság. Kell-e bőven rajzolnom? Neki 
a pénz mindene, istene. Antoniót gyűlöli, mert oly egé- 
szen más kereskedő. 

Pénzvágya több mint szenvedély, szinte mánia. Leá- 
nyát nem sajnálja annyira, mint a pénzt, melyet el- 
rabolt tőle. Fukar. Szolgája átkozza, leánya elfordul 
tőle. Nagyon gonosz embernek kell lennie. Ennek föl-, 
tüntetésére van Jessica, Lorenzo és Lancelot alakja. 
Ok Shylockot magyarázzák. 

Ritkán esik meg Shakespere-en, a mire ebben a da- 
rabban vetemedik. Oly intenziv gondot fordít Shylock 
jellemzésére, hogy mások jellemzésének kárára is föl- 
használ mindent, ami czélj át szolgálj a. Antonio gyalázza 
Shylockot, vérebnek és hitetlennek nevezi, ünnepruhá- 
ját leköpi, csak mert pénzét forgatja. Igazságos-e ez ? 
Illik-e Antonio nemes jelleméhez ? Nem ép lehetetlen, 
mert Antonio gyűlöli a zsidót, gyűlöli mesterségét, az 
uzsorát, ámbár Shylock csak pénzét forgatja; a keresz- 
tényeknek egyenesen megtiltotta a vallás és állam tör- 
vénye, hogy kamatot szedjenek pénzük után. Mégis 
visszásán érint bennünket Antonióban a gyűlöletnek 
ez a kíméletlensége, de Shakesperenek kellett, hogy 
Shylock gyűlöletét magyarázza. — Hasonló Jessica jel- 
lemzése. Jessica gyűlöli apját, nemcsak gyűlöli, de meg 
is lopja; mit vétett Jessicának Shylock? Mindenki el- 
itélheti őt, csak saját gyermeke nem. Mindenki rosszul 
bánhatik vele, csak Jessicának nem szabad ennyire 



360 ALEXANDER BERNÁT 

rossz leánynak lennie. És Shakespere helyesli Jessica 
tettét, mert senki a darabban nem korholja érte, Portia 
is szívesen befogadja házába. De a költő meg akarja 
mutatni, mily embertelen ember Shylock, és ezért nem 
kiméli Jessicát, kire különben sem figyelünk. Mindnek 
Shylock ellen kell fordulnia, hogy Shylock lelketlensé- 
gét megértsük és minden gonoszságra képesnek tartsuk. 

De az rosszul érti meg Shylockot, a ki csak fukar- 
nak, kereszténygyűlölőnek, szívtelennek, ridegnek, ke- 
gyetlennek tartja. Mindez csak a jellemzés alapja. 
A fődolog Shylock gyűlölete. Shylocknak határtalanul 
gyűlölnie kell Antoniót ; ezért kellett Antoniónak már 
régtől fogva bántania és bántalmaznia Shylockot ; bán- 
tania benne a zsidót (« utálja ő szent népem))), a keres- 
kedőt (((ingyen kiadja pénzét és leviszi Velencze pia- 
czán a kamatot »), az embert («zsidós ünnepruhámra 
köp vala)), (( lábbal taszítva, mintha korcs kutyát rug- 
dalna küszöbén*)); ezéit kellett Jessicának elszöknie 
hazulról és apja pénzét magával vinnie, mert Shylock 
jól tudja, hogy Antonio körének része van leánya szö- 
késében, legalább is tudott róla. Most bontakozik ki 
előttünk Shylock feneketlen gyűlölsége. Beletekinthe- 
tünk elvadult lelkébe. Most el nem áll kötésétől, meg- 
esküdött rá. Midőn a kötést megcsinálták, Shylock tré- 
fának tünteti föl az egészet, minek kellene neki egy 
font emberhús, mely nem oly becses s nem oly hasz- 
nálható, mint kecske-, bárány- s ürühús. A nézőnek 
már akkor borzong a háta, hát még midőn előtte nőttön 
nő Shylock gyűlölete, kegyetlensége és vérfagyasztó 
szándéka nyilvánvalóvá lesz ! 

A bíróság előtt már nem ember, hanem valóságos vad- 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 361 

állat. Lelke sötét elszántsággal teli, melyen a gyűlölet 
lett úrrá. Csak bosszújának akar élni, mely annyi for- 
rásból táplálkozva dagadt ekkorává. Mindez oly szükség- 
szerűen következik feladatából, mint egy mathematikai 
konstrukczió és az egész konstrukcziót az emberi lélek 
legmélyebb ismerete vezérli. így vált Shylock félelmetes 
élő alakká. Az hogy zsidó, egészen mellékes volna, ha 
egyéni sérelmén kívül egy egész elnyomott faj gyalá- 
zata, szenvedései nem élesítenék kését. 

így tudta Shakespere az embert ördöggé és ördögi 
vonásait mégis emberiekké tennie. 

Nem akart ő sem a zsidók ellen, sem a zsidók mel- 
lett írni, ő életet alkotott ; ebből merítsen mindenki 
tanulságot. 

Ha tetszik, akkor ez az alak azt jelenti, hogy ennyi 
rendkívüli körülmény Összejátszása, százados elnyo- 
más, embereknek, kik olyan emberek, mint mások, az 
emberek közösségéből való kitaszítása, szülhet ilyen 
ferde, szörnyű alakokat, minő Shylock ; ha ilyen em- 
berben azután a szenvedély különös körülmények foly- 
tán egy ember ellen fordul, s ha oly borzasztó jogi 
szokás áll fenn, mint a minő a font hús kivágásának 
föltétele, s ha ez a gyűlölt ember véletlenül ennek a 
gyűlölő embernek hatalmába kerül, akkor rémes össze- 
ütközés keletkezhetik. 

Most újra kérdezzük : Milyen alak Shylock, tragikus 
vagy komikus ? A jellem taglalása után talán jobb fele- 
letet adhatunk : tragikomikus ! Shylock rémes és fur- 
csa. Össze van szőve meséből és valószerűségből. Gyű- 
lölete, bosszúvágya rémséges ; kapzsisága, nyomorult- 
sága, alattomoskodása, midőn a font húst kiköti ma- 



36l2 ALEXANDER BERNÁT 

gának, furcsa, nevetséges. Mindenki lenézi, neveti, míg 
egyszerre csak az élesre fent kést és a mérleget pillant- 
juk meg kezében. A rémes és a nevetséges is közel áll- 
nak egymáshoz. A ki a gyermeket lepedővel a fején 
ijeszti, rémes ; ha lerántják róla a leplet, egyszerre ne- 
vetségessé válik. Öhylock ijesztett bennünket, míg egy- 
szerre csak késéről kitűnik, hogy nincsen éle, hogy nem 
lehet vele vágni, ez a költő intencziója. 

Az eredmény tehát ez : Shakesperenek erős ellen- 
játék kellett mesedarabjához, ez meg volt adva Shylock 
a/a/g ában, a kötéshen, melyből a darab csattanója, a 
törvényszéki jelenet következik. De midőn ezt az adott 
anyagot vizsgálta, szükségét érezte, hogy Shylockot és 
a kötést magyarázza. így keletkezett ez a nagyszabású, 
realisztikus, mélységes lélektannal megalkotott jellem- 
rajz. A törvényszéki jelenet után azután eldobja az egész 
alakot. A művész és az ember -megállott egy pillanatra 
a zsidó probléma előtt, szinte megmérte egész mélysé- 
get, fölhasználta páratlan jellemalkotásra, azután ismét 
az élet derült oldala felé sietett. Néhány évvel később, 
midőn az ő lelke is elkomorult, Shylockot tette volna 
a darab hősévé. De hogy a felhők meggyültek lelkében, 
Shylock alakja mutatja. Shylockot csak az rajzolhatta, 
kinek lelkében az élet sötét hatalmai már jelentkeztek. 

Sokat vitatkoztak a törvényszék végzésén. Igazsá- 
gos-e? Előbb 'említettük Ihering nézetét; más kiváló 
jogászok ellentmondottak neki, pl. A. Pietscher (Jurist 
und Dichter, Dessau 1881); ismét mások, pl. Kohler 
Würzburgban (Shakespere vor dem Forum der Juris- 
prudenz 1883), részben csatlakoztak hozzá, míg John 
T. Doyle azt a meglepő fölfedezést tette, hogy Nicara- 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 363 

guában, a hol a régi spanyol törvénykezés nyomai 
fönnmaradtak, még ma is oly módon járnak el a birás- 
kodásban, mint a Velenczei Kalmárban. (L. Furness 
emiitett kiadását 417 — 420. 1.) De a vitatkozók elfelej- 
tik, hogy a pörnek ilyetén módon való elintézése szin- 
tén adva van a forrásokban, hogy Shakesperenek eszébe 
se jut a bíráskodás szoros igazságosságának kérdését 
bolygatni, neki ez a régi, hagyományos jogi viczcz 
kellett a rémes epizód vidám befejezésére. Ha a biró 
Ihering tanácsára kijelentette volna, hogy a kötés, mint 
turpis causa, elejétől fogva semmis volt, hol marad az 
epizód rémes volta ? Akkor utólag bosszankodtunk 
volna rajta, hogy a költő ily oktalanul rémítgetett ben- 
nünket. Ha pedig Shylock ügyvédje ismét Iheringgel 
úgy okoskodott volna, hogy a font hús föltétele magá- 
ban foglalja a vér ontását is, hol maradt volna a rémes 
epizód derült megoldása? Meseországban vagyunk, a 
hol Portia ítélete eléggé megokolt. A formai jognak 
Meseországban is jognak kell maradnia, de ép ezért 
egy formailag jogosnak látszó kifogás elegendő a for- 
mai jog érvényesítésének megakasztására. Meseország- 
ban nem szabad nagyon közelről nézni az ilyeneket. 
De miért bűnhődik Shylock oly keservesen ? Miért 
fosztják meg vagyonától, melynek felét csak különös 
kegyből kapja vissza, míg másik fele Antoniónál marad 
használatul? Miért kényszerítik hite elhagyására? Mert 
a végsőig feszült aggódásért kárpótlás jár a közönség- 
nek. A zsidónak bűnhődnie kell, ámbár ő hitte, hogy a 
jog mellette van. De szabad-e a jogot gazság takarására 
használni föl ? Most a jog ügyes alkalmazása ellene 
fordul és bünhődését okozza. Mit vétett Antonio? nem 



364 ALEXANDER BERNÁT 

tudott fizetni. Mégis ezért életével lakoljon. Mit vétett 
Shylock? Antoniót meg akarta ölni, ezért halált érde- 
mel és kegyelmet csak azért nyer, mert hitte, hogy 
joga van hozzá. Ha a bonyodalom nem lett volna oly 
rémes, a bűnhődés is enyhébb lett volna. Hitétől is 
ezért kellett megválnia, nem hogy üdvözüljön, hanem 
hogy szenvedjen. 

Most még néhány szó Shylock sorsáról a színpadon. 

Burbagey Shakespere kortársa, hír szerint komikusan 
játszotta ; nem hiszem ; csak annyit tudunk róla, hogy 
vörös parókával játszotta. Thomas Dogget, a következő, 
a kiről tudomásunk van, szintén komikusan játszhatta, 
mert komikus színész volt ; ki van zárva azonban, hogy 
valaki valaha tisztán komikusan játszotta volna. Mit 
csinált volna a szerep rémes részleteivel ? Ha ezeket 
is karrikaturásan fogja föl, hol maradt volna a rémség, 
mely nélkül a darabnak semmi bonyodalma sincs ? Az 
első híres színész, kinek játékáról bő tudósításaink 
vannak, Macklin, ki 1741-ben játszotta Londonban, 
Drury Lan e-ben. Líchtenberg leírása szerint (Ver- 
mischte Schriften Hl. 1801. 369 és tov.) sárgás, durva 
arcza volt, nagy orra (die an keiner der drei Dimen- 
sionen sonderlichen Mangel leidet), igen nagy szája, 
szóval ijesztően csúnya volt. A szerep fölfogásáról nem 
nyilatkozik részletesen, mások sem, de minden, a mit 
mondanak róla, arra mutat, hogy a rémes és furcsa 
vonásokat mesterien egyesítette, mint Novelli. Popé 
egyszer társaságban tréfás fölszólításra azt a sírverset 
ajánlotta Macklin sírkövére (ki még akkor élt) : 

Here lies the Jew 

That Shakespeare drew. 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 3(i5 

(Itt nyugszik az a zsidó, kit Shakespere megrajzolt) 
és mindenki rendkívül találónak mondotta az ötletet. 
Shylock típusát Edmund Kean változtatta meg 1814- 
ben. csinált belőle először tragikus alakot. Az ő 
nyomába lépett a híres Irving, ki méltóságosnak, igen 
eszesnek, tragikusnak rajzolja. Booth ismét Macklin 
hagyományához tér vissza. A németek általában szim- 
patikussá akarják tenni Shylock alakját, főleg Devrient, 
kinek jellemzését Eellstab írja le részletesen. (L. Heb- 
ler i. h. 79. 1.) Seydelmann talán az egyedüli, ki aljas- 
nak, de rémesnek ábrázolja. Egészben mondhatjuk, 
mióta a ghettók falait ledöntötték és e ghettókból nagy 
emberek kerültek ki, világszerte tragikusnak, megindí- 
tónak és megrázónak rajzolják Shylockot a színpadon, 
a mi hálásabb és könnyebb módja az előadásnak és 
jobban megfelel emberies érzésünknek. Ugyanaz idő 
óta a darab fantasztikus részei elhalványodtak, Shylock 
realisztikus alakja lett a darab középpontja, úgy hogy 
az utolsó fölvonást csak igen rövidítve adhatják és így 
is türelmetlen közönség előtt. Kell-e ezek után ismé- 
telnünk, hogy Macklin és a kik az ö nyomába léptek, 
mint Novelli, helyesebben fogják föl Shakespere 
alakját és a darab szellemét? Es hogy mindazonáltal 
még így is, mert mi változtunk meg, a darab is egé- 
szen másnak tetszik előttünk, mint Shakespere kortár- 
sai előtt ? 

Boldog az, a ki a színházban el tudja felejteni a való 
életet. Hiszen azért van színház, művészet, hogy el- 
felejtsük az égető érdekeket és szép játékba merüljünk, 
mely az élet igaz értelmét, örök igazságát tárja föl 
előttünk. De vájjon a mai közönség el tudja-e a Velen- 



366 ALEXANDER BERNÁT 

czei Kalmár előadása alatt felejteni azt a való életet, 
melyre maga a darab lépten-nyomon emlékezteti? 

En a színházban gyönyörködni tudok a Velenczei 
Kalmárban, és főleg Novellinek köszönöm, hogy Sha- 
kespere drámájának igazi jelentéséhez közelebb jutot- 
tam. 

Mégis még engem is kinoz az a gondolat, hogy ime 
a zsidók ellen való gyűlölet még ily nemesen gondol- 
kodó embert is megront, minő Antonio. Hiszen ez az, 
a mit most is lépten-nyomon tapasztalunk. Az antisze- 
mitizmus félelmetes odala itt jelentkezik. 

Nem vagyunk Shylockok és a Shylockok üldözését 
és ártalmatlanná tevését, bárhol, bármely felekezetben 
találhatók, mi ép oly erővel követeljük, mint mások. 
Nem vagyunk többé kitaszítva az emberek közösségé- 
ből, ugyanoly szabadon gondolkodunk, mint többi test- 
véreink. Nem is félünk az antiszemitáktól, illetőleg 
nem magunkat féltjük. 

De igenis féltjük a nemzetet, féltjük a haladás ügyét, 
az emberiséget és az emberiességet. Az antiszemitizmus 
nem csak mibennünk, hanem az egészben tesz kárt. 

A Velenczei Kalmárban a formai jog ment tönkre, 
meseszerűen. Hagyján. Ez szimbolikus megoldás, a 
való élethez nincsen köze. De az antiszemitizmus a 
jog és igazság érzését sebzi meg. Hozzászoktatja az 
embereket a jogtalansághoz, az erőszakhoz. Ez a nagy 
veszedelem. 

Nem tudom, mit érzett az angol közönség Shakespere 
idejében,' midőn Shylock fölkiált: « Zsidó vagyok. Nin- 
csenek a zsidónak szemei ? nincsenek a zsidónak kezei, 
életműszerei, tagaránya, érzékei, indulatai, szenvedé- 



A VELENCZEI KALMÁRRÓL 367 

lyei ? Nem ugyanazon táppal él, ugyanazon fegyverek- 
kel sebesíttetik, azon kóroknak alávetve, azon írszerek- 
től gyógyulva, ugyanazon tél s nyártól hűvítve- hevítve, 
mint a keresztyén ? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e, 
ha csiklandotok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, 
nem halunk e meg? s ha bántotok, ne álljunk e bosz- 
szút?)) Oly elemi és hatalmas módon tör ki itt az igaz- 
ság, hogy a legdurvább és legel fogúltabb közönség is, 
saját igazságtalanságát érezve, borzongva megdöbben- 
hetik. Shakespere részéről pedig itt azt a mélységes 
divinácziót tapasztaljuk, mely ly el mindent, a mi em- 
beri, még ha egyébként nagyon távol is esett tőle, meg- 
érteni és föltárni tudta. Nem a zsidókért ragadott itt 
fegyvert, óh nem ! De megértette a zsidó lélek rettene- 
tes panaszát, lélektanilag magyarázta Shylock jellemét 
és benne azt az egyet, a mivel Shjdock jogosan vádolta 
ellenfeleit és ezzel kilátást nyitott egy jobb kor felé, 
melyben ez a lélektani divináczió a gondolkodó embe- 
rek közmeggyöződése lesz. E sorokban Shakespere iga- 
zán az egyenlőség evangéliumát hirdeti és védelmezi, 
mert ime az egyenlőtlenség, az igazságtalanság mily 
szörnyű jellemvonásokat nevel, mennyire elferdítheti és 
összezsugoríthatja az embert ! A jogtalanság legborzasz- 
tóbb következménye nem az, hogy megrontja azt, a kin 
a jogtalanságot elkövetik; sokkal rémesebb az, hogy 
megrontja magát a jogtalanul cselekvőt is. Minden 
társadalmat a rabszolgái, helotái, üldözöttjei teszik 
tönkre, ha ezek még oly gyöngék is. A jogtalanság a 
jog érzését mérgezi meg és ezzel az emberi haladásnak 
egyedül biztos alapját. 

Nem látjuk-e továbbá, hogy az érték fogalmai is az 



368 ALEXANDER BERNÁT 

antiszemitizmus folytán teljesen megváltoznak? Semmi 
emberek tudnak jelentőségre vergődni, mert a tömeg 
gyűlöletét izgatják és kielégítik, Oly « érdemeket*) sze- 
reznek, melyek a legnagyobb megvetésre tennék őket 
méltókká és ők hatalomra jutnak. Az antiszemitiz- 
mus ma már élethivatás, mely eléggé ki is fizeti ma- 
gát. Ez eléggé magyarázza, miért tolul ebbe a táborba 
annyi kétes elem, és honnét van az, hogy ezeken kívül 
annyi jobb, de gyönge ember is megtántorodott. Mikor 
ez a mesterség oly könnyű és oly biztos ! De az érték 
fogalmainak megváltozása mily veszedelmeket rejt ma- 
gában ! A társadalom funkczióinak helyes végbemenése 
megköveteli, hogy az embereket igaz értékük szerint 
becsüljük meg és használjuk föl, különben az egész 
gépezet fölmondja a szolgálatot, főleg a súlyosabb meg- 
próbáltatások idején. Hogyan állhat meg az emberek- 
nek igaz értékük szerint való megbecsülése, ha az an- 
tiszemitizmus folytán hamis mértékeket használnak és 
az igazságot folyton arczul ütik ? íme két óriási vesze- 
delem. A jog és igazság forrásainak megmérgezése és 
az emberi érték megítélésének teljes meghamisítása. 
Mégis hiszem, hogy a hazugság nem állhat meg hosz- 
szabb ideig az életben. Minden mámor után van föl- 
ébredés és minden eltévelyedés után jő nagy szomju- 
zása az igazságnak. Nem tudom, megéljük-e mi ezt az 
időt, de meg vagyok győződve róla, hogy jő idő, mely- 
ben az emberek ismét teljes objektív művészi nyuga- 
lommal élvezik a Velenczei Kalmárt, mint régi csodá- 
latos mesét régi rémes gyűlölségről. 

Budapest. Alexímder Be mái. 



11. 

TÁRSULATI KÖZLÍ^MÉNYEK 



Az JMIT Evkönyve i90í. 



24 



I. 

Bánóczi József titkári jelentése. 

Előadta az 1900 november 19-iki választmányi ülésén. 

Tisztelt választmány ! 

Eredményes munkában és erőteljes fejlődésben telt évről 
van alkalmam beszámolhatnom. Társulatunk érdekeit több 
kéz munkálja, mint eddig, czéljait többen szolgálják mint 
valaha, s ha a széles alapon nyugvó működésben a jövőnek 
biztosítékát láthatni, akkor az Izr. Magyar Irodalmi Társu- 
lat további föllendülését örömmel várhatjuk. 

Tavalyi tagilletmétiyünk egyik kötete az Évkönyv volt, 
mely változatos tartalmával elődeinek színvonalán maradt. 
Különösen a mi viszonyaink között teljesít hivatást az ily 
összefoglaló szempontokból szerkesztett kötet, mely a tudo- 
mány problémáit és eredményeit népszerűsíti ; történe- 
tünk kérdéseit tárgyalja és megvilágítja; a nemzeti és fele- 
kezeti kultúra érintkezéseit föltárja és ezzel megsokasítja ; 
s azonfelül a szépirodalom és költészet termékei elől sem 
zárkózik el — szóval, tért enged mindannak, a mi érdekel 
és tanít, művel és nemesít. 

Tagilletményünk másik kötete a Szentírás második része 
volt: Az első próféták. Míg Mózes öt könyvét többször 
ültették át héberből hazai nyelvünkre, e résznek ez első tel- 
jes fordítása, mely amazzal egyező elvek és szempontok 



37 !2 TITKÁRI JKLENTÉS 

szerint készült. E kötettel előbbre vittük egy lépéssel a szent- 
írás ügyét, törlesztvén társulatunk tartozását a felekezet és 
a nemzeti irodalom iránt. Nem reánk, munkásokra, tartozik 
a siker mértékének megállapítása. Azt jó lélekkel mond- 
hatjuk, hogy lelkiismeretes gond és szorgos fáradozás gyü- 
mölcsét nyújtottuk közönségünknek. 

Örömmel jelentem, hogy módosított alapszabályaink be- 
váltak : a bizottságok megalakultak és működnek. A dolog 
természetében van, hogy nem mind egyforma eredmény- 
nyel ; de bízva bizunk benne, hogy a kezdet nehézségeit 
valamennyi mihamarább le fogja győzni s évről-évre foko- 
zódó sikert aratni. 

A hihlia-bizottság folytatja dr. Bacher Vilmos elnöklete 
és kitűnő vezetése mellett a szentírás fordítását, melynek 
harmadik kötetét készíti elő. A munka nehézségei oly- 
neműek, hogy a sokfelé elfoglalt bizottsági tagok csak két 
év múlva Ígérhetik ez ujabb rész közzéadását. 

Az oklevél-bizottság serényen dolgozik. Dr. Acsády Ignácz 
elnök buzgóságának és energiájának sikerült e fontos vál- 
lalatunkat, melyet oly régóta tervezünk, a megvalósulás 
biztos útjára terelni s már 190á-ben « Oklevéltár a magyar 
zsidók történetéhez 1000— 1540 » czímen meg fog jelenni 
az első kötet, melynek szerkesztését a bizottság javaslata 
alapján az igazgatóság dr. Frisch Ármin és dr. Weisz Mór 
szakértő kezeire bizta. 

A folklór e-bizottság százával küldötte szét kérdőíveit, 
de eddigelé csekély sikerrel. Kétségtelen, hogy az illetékes 
körök nem méltányolják kellően a bizottság czélját s hosz- 
szabb időre lesz szükség, míg e téren az érdeklődés a kér- 
dés fontosságának magaslatára fog emelkedni. De bizunk 
dr. Blau Lajos elnök és dr. Balassa József előadó tetterejé- 
ben és munkakedvében, hogy a közömbösség kérgét idővel 
megtörniök sikerül. 

A felolvasó -bizottság is tavaly megkezdte mííködését és a 



TITKÁRI jelp:ntés 373 

felolvasások előre kitűzött időben és programm szerint 
egész télen át rendesen fotytak. Nyolcz estén 21 író és tudós 
mutatta be dolgozatait a nagyközönségnek — igazán a nagy 
közönségnek. Oly számos volt e hallgatóság, oly állandó a 
figyelem, oly fokozódó az érdeklődés, hogy csak örömmel 
gondolhatunk a felolvasások első évadjának páratlan sike- 
rére. 

A bizottság elnökei d)\ Ágai Adolf és Tencer Pál, 
valamint előadója Lenkei Henrik rászolgáltak meleg és 
őszinte köszönetünkre. De hálát mondok a társulat nevé- 
ben az összes felolvasóknak is, kik megerősítettek bennün- 
ket abban a hitünkben, hogy a magyar Izrael mindennemíí 
kulturális és hazafias czélra számos és előkelő intelligen- 
cziával rendelkezik. 

A propaganda-hizottságnak talán valamennyi között a 
legnehezebb és legkényesebb föladat jutott : változó és sok- 
szor kedvezőtlen viszonyok közt anyagi hozzájárulásra — 
számosak szerint «áldozatra» — bírni a közömbös távol- 
állót, ki társulatunk czéljairól csak elvétve hajlandó tudo- 
mást venni. E bizottság azonban dr. Stiller Mór és dr. 
Kohner Adolf elnökeiben, id. dr. Glass Izor és dr. Heller 
Bernát előadóiban oly kiváló tagokat nyert, hogy a propa- 
ganda sikerében nincs okunk kételkedni. 

Még egy örvendetes tényről számolhatok be: legelső 
pályakérdésünk a zsidóság szervezetéről, melyet 1895-ben 
s azóta újra meg újra kitűztünk, szerencsés megoldóra 
talált dr. Venetianer La,jos újpesti rabbi személyében, ki 
dr. Bacher Vilmos, d^. Bloch Henrik és dr. Mezey Ferencz 
birálók egyhangú Ítélete szerint igen derék munkát végzett. 
Legelső kísérlet ez az annyiunkat érdeklő feladat megoldá- 
sára, melylyel nemcsak felekezetünknek s nemcsak a mi 
irodalmunknak tettünk szolgálatot. S nagy elégtétellel utal- 
hatok arra is, hogy ámbár a társulat — kivételesen — más 
kulturnyelveken is megengedte a pályázást, azt hivén, hogy 



874 TITKÁRI JELENTÉS 

inkább külföldi erőtől várhatja a megoldást : a koszorúzott 
munka, ime, magyar elme terméke. 

Az igazgatóság a t. választmány helybenhagyása remé- 
nyében ((A zsidó irodalom történet)) -ét tárgyazó új pályakér- 
dést tűzött ki, melyhez ezennel az önök hozzájárulását 
tisztelettel kéri. E munka, mely fajunk szellemének tör- 
ténetét van hivatva bemutatni, egyúttal a hazai irodalom 
egy hézagát fogná betölteni. 

íme egy év munkája és tervezése, melyet jóakaró bírála- 
tuk alá terjesztünk. 

n. 

Új pályakérdés. 

Kívántatik a zsidó irodalom története a görög korszak 
kezdetétől a jelenkorig. 

A mű tudományos alapon, népszerű és a nagy közönség 
tájékozását szolgáló módon Írandó meg. 

A munka beható tervrajza körülbelül öt nyomtatott ívre 
terjedő és két különböző korszakra vonatkozó kidolgozott 
részlet kíséretében 1901 május 31-éig adandó be. Apályadíj 
e tervrajz és mutatvány alapján Ítéltetik oda és a munka tel- 
jes elkészítésének határideje a szerzővel egyértelmüleg fog 
megállapíttatni. Az egész mű terjedelme a társulat kiadvá- 
nyainak nyomtatása szerint legfeljebb 30 ív lehet. Pályadíj 
2000 k., mely csupán a kész munkának adatik ki. A jutalom 
csak önálló becsű műnek ítélhető oda. A nyertes mű tu- 
lajdonjoga a társulaté, mely azt tagilletményei sorában fogja 
közzéadni. 

A jeligés levéllel ellátott, idegen kézzel írott munka a tár- 
sulat elnökéhez Andrássy-út 9. sz. küldendő. 



JELENTÉS A TENCER-FELK PÁLYADÍJRÓL H75 

III. 

Jelentés a Tencer-féle pályadíjról. 

Mélyen tisztelt igazgatóság ! 
Dr. Büchler Sándor úrnak műve a Budapest területén 
alakult zsidó hitközségek történetéről föltételesen már ere- 
deti alakjában megnyerte a IMIT részéről kitűzött pálya- 
díjat. Csakhogy akkor szerzőnek kötelességévé tétetett, hogy 
kissé terjengős művéből kihagyja mindazt, a mi nem szo- 
rosan felölelt tárgyához tartozik s különösen olyan kitéré- 
seket mellőzzön, melyek a magyar zsidóság múltjára tanú- 
ságos világot vetnek ugyan, de a Budapesten ma fenálló 
zsidó hitközségek történetével szerves kapcsolatban nem 
állanak. Az új átdolgozásban szerző megfelelt ezen kíván- 
ságoknak s megtette művén a szükséges kihagyásokat és 
rövidítéseket. Elbeszélésében most már szorosan kitűzött 
tárgyánál marad s azt a rendelkezésére álló forrásrészlethez 
képest minden oldalról megvilágítja. Az egész kézirat 260 
Írott oldalra terjed. Ennek nagyobbik fele, 138 oldal, a budai 
hitközség történetét tárgyalja a legrégibb időktől 1746-ig, a 
zsidók elűzéséig. Ellenben az újáalakult község történetét 
1783-tól napjainkig alig egy oldalon mondja el. Azután kö- 
vetkezik az óbudai hitközség története a 140—172. oldalon, 
míg Pestnek a kézirat 173 — 260. oldala marad. Természe- 
tes, hogy a két utóbbi hitközség története inkább csak váz- 
lat s szerző a fősúlyt a budai régi hitközségre fekteti, mely- 
nek sorsát széles körű és gondos tanulmányok alapján raj- 
zolja meg. Műve e részéről behatóan elmondtam véleménye- 
met a pályázat alkalmából írt hosszabb jelentésemben s a hol 
meg az új kéziratra voltak észrevételeim, azokat a lapszélre 
jegyeztem, hogy szerző esetleg felhasználhassa. Kettőt azon- 
ban szükségesnek tartok e helyen is megjegyezni. Az egyik az, 



376 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

hogy szerző művéhez rövid előszót vagy bevezetést írjon, 
melyben munkája tervrajzát megismerteti olvasójával, ki 
ilyen előzetes ntbaigazítás nélkül nem tudhatja, mért kellett 
az elbeszélést Budával kezdeni, Ó-Budával folytatni s Pestet 
hagyni utoljára. A másik meg az, hogy az elsŐ fejezet lap- 
széli jegyzeteimnek megfelelően módosíttassék, a mi azon- 
ban csak 1 — 2 órai munkát igényel. Szerző ugyanis egy múlt 
századi okiratból indul ki, melynek írói azt mondják, hogy 
Budán már a XII. században laktak zsidók, mit e korbeli 
sírkövek igazolnak. E sírkövek azonban nem származhattak 
a XII. századból, még pedig egyszerűen azért nem, mert a 
mai Buda a XII. században tudvalevőleg még nem létezett, 
hanem lí24-2 után alakult s így előbb benne sem zsidók, sem 
keresztények nem lakhattak. A sírkövek, melyekre a múlt 
századi zsidók hivatkoztak, okvetetlenül XIII. századiak 
voltak. Hogy egy századdal előbbre datálták őket, ennek 
oka kétségkívül az, hogy a zsidó aerának a keresztényre való 
átszámításával nem voltak eléggé tisztában. Ennek meg- 
felelőén szerzőnek az első fejezeten némi csekély módosí- 
tást kell tennie. Itt-ott irályi simítások is szükségesek, de 
egészben a munka megfelel czéljának s tanulságos tájékoz- 
tatást nyújt az említett három hitközség múltjáról. Ajánlom 
tehát megjutalmazását, illetve kinyomatását. Végül meg- 
jegyzem, hogy maga a szöveg — számításaim szerint — az 
IMIT kiadványainak rendes alakjában legalább 25 nyomta- 
tott ívre terjed. Ezen kívül van hozzá igen érdekes okmány- 
tár a XVIII. századból származó okiratokkal s az okmány- 
tár külön 20—25 nyomtatott ívre terjedhet. 
Budapest, 1900 marczius 30ikán. 

Kitűnő tisztelettel 

Dr. Acsády Ignácz. 



JELENTÉS A TENCER-FKTíE PÁLYADÍJRÓL 377 

Az IMIT tekintetes Igazgatóságának 

Helyben. 

Főtiszt. Dr. Büchler Sándor úrnak most már másodízben 
megbirálás végett hozzám áttett pályamunkáját ez alkalom- 
mal kivált abból a szempontból néztem át, vájjon jelenlegi 
alakjában megfelel-e a tek. Igazgatóság által felállított 
irányelveknek. 

Szerző sokat kutatott, talált és gyűjtött és majdnem min- 
dent karolt fel, mi akár csak távolról összefügg a budai, 
ó-budai és pesti zsidó községek történetével. Innét van, hogy 
munkájában itt-ott még mindig találhatók olykor aprólé- 
kosságokkal foglalkozó kitérések, melyek az események el- 
beszélését némikép megakasztják és azért tán külön függe- 
lékekben inkább volnának helyükön. Egész fejezetekben 
hiányoznak a kutforrásokra utaló s azokat megvilágító, kü- 
lönben könnyen pótolható jegyzetek. Az egymásnak ellen- 
mondó kutforrások közül szerző nem választotta mindig a 
legmegbízhatóbbakat, hogy utánok induljon, az egyes ada- 
tok pedig olykor nincsenek kellően felhasználva, vagy — a 
mi persze felfogás dolga — helyesen megvilágítva. 

Különben szerző ritka szorgalommal és szakértelemmel 
fényesen megoldotta nem épen könnyű feladatát. Munkája 
valóságos Standard work ; teljességénél és számos, részben 
meglepő új adatainál fogva, nagyjelentőségű nemcsak a 
Budapest területén levő zsidó községek, hanem a magyar 
zsidók általános történetére nézve, melynek a budai község, 
egész a magyar fővárosnak 1686-iki visszafoglalásáig induló- 
és központja. 

A munkát jelenlegi alakjában feltétlenül ajánlom a ki- 
adásra ;- meggyőződésem, hogy úgy szerzőjének, mint az 
IMIT-nek, mint kiadójának, becsületére fog válni. 

Budapesten, 1900 február hó 28-án. 
Kitűnő tisztelettel 

Dr. Kohn Sámuel. 



378 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

IV. 

Jelentés 

«Az európai zsidóság községszervezetének története » 
czímű pályaműről. 

A pályamű czíme lényegesen külömbözik a pályakérdés 
szövegétől, melyben követeltetik: « történeti alapon való 
ismertetése és méltatása a zsidók fennálló községi szerve- 
zeteinek Európa egyes államaiban)). (Évkönyv 1899, 367.1.). 
De tényleg a mű valamint saját czímének, azonképen a 
kérdésben körülirt követelésnek is megfelel. A harmadik 
részben ugyanis kimerítő módon ismerteti és méltatja az 
Európa egyes államaiban a zsidóság szervezkedésére és a 
zsidó községek közjogi helyzetére vonatkozó törvényeket, 
rendeleteket, intézményeket; elmondja létesülésük történe- 
tét és fordításban közli főbb pontjaikat. Mellékelve vannak 
e részhez a benne ismertetett törvényeknek, szabályzatoknak 
stb. eredetijei, mely felette becses gyűjtemény szintén tanú- 
ságot tesz azon rendkívüli buzgalomról, melylyel a pályamű 
készült. Ennek harmadik része már magában is a kiirt kérdés 
megoldásának volna tekinthető, mert teljes és szabatos ké- 
pet nyújt a zsidóság szervezetéről Európa minden országá- 
ban és megmutatja, mily előzményekből fejlődött mindenütt 
a jelenlegi állapot. 

De szerző nem érte be a fennálló szervezetek létesülésé- 
nek külső történetévé], hanem legtágabb értelemben ku- 
tatja a pályakérdés által követelt történeti alapot. Munká- 
jának két első részében a zsidó község szervezetének régebbi 
alakjait és fejlődéseit nyomozza ; a források alapján nyújtja 
az első részben a község belszervezetének történetét, a má- 
sodik részben pedig a községi szervezetnek az államhatalom 
iránti viszonyában való történetét. E két rész úgy terjedel- 
mére, mind tartalmasságára nézve nagybecsű és hézagpótló 



JELENTÉS A SZERVEZETI PÁLYADÍJRÓL 379 

adalék a zsidóság általános történetéhez. így összefüggés- 
ben és teljesen eddig még nem irtak a tárgyról. Az első rész 
azonban, mely a község belszervezetéről szól, nem mond- 
ható egészen sikerültnek ; mert nem érvényesül mindig benne 
az időbeli és földrajzi különbségek tekintetbevétele. Nincse- 
nek eléggé különválasztva egymástól a talmud korának és 
a későbbi századok állapotjai ; azt a hibát is elköveti oly- 
kor a szerző, hogy a kodifikált jogot a tényleges állapotok 
bizonyítékának veszi, holott a kodifikátorok sokszor nem 
koruknak a valóságban érvényes rendjét, hanem a hagyomá- 
nyos tekintélyek követelményeit nyújtják. Ebben a rész- 
ben, bár itt is alapos és bő tudás képezi a fejtegetések alap- 
ját, nem egyformán biztos történeti talajon mozog a dol- 
gozat. E kifogás aJá nem esik a második rész, mely terje- 
delmében és tartalmában egyaránt az egész műnek legki- 
válóbb része. A zsidó történet kútfőiből rendkívüli szor- 
galommal összehordott anyagot oly rendszeres fölbsztás- 
ban és oly beható és világos előadásban dolgozta föl a 
szerző, hogy tárgyának minden pontjáról tudományos ér- 
tékű és tanulságos tájékoztatást nyújt az olvasónak. Külö- 
nös elismerést érdemel az irodalomnak, a ritkább mono- 
graphiáknak és értekezéseknek bő és beható ismerete, vala- 
mint azoknak körültekintő és kritikai szellemről tanúskodó 
fölhasználása. A jól és elevenen írt munkának egy alaki hi- 
bája van: hogy olykor nagyon is terjedelmesek a források- 
ból vett idézetek és kivonatok. E bövélkedéstől és az első 
résznek említett fogyatkozásától jó lesz megszabadítani a 
művet, mielőtt nyilvánosságra hozatnék. Egyébiránt a dol- 
gozatot, mint a kérdés nagybecsű megoldását, a pályadíjra 
okvetetlenül érdemesnek Ítélem. 

Budapest, 1900 április hó 27-én Dr. Bacher Vilmos. 

Az «Es Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak minden köz- 
ségét* jeligével ellátott, «Az európai zsidóság községszerve- 



'AXO TÁRSULATI KÖZMOIRNYKK 

zetének története » czímű pályamunka szerzője igen ko- 
moly kutatások és a források alapos tanulmányozása alap- 
ján sikerrel oldotta meg a kitűzött feladatot ; nemcsak az 
európai községi szervezeteknek történeti fejlődését tüntette 
világosan fel, hanem az eredeti szervezeti törvényeknek és 
alapszabályzatoknak nagy fáradsággal történt megszer- 
zése és összeállítása által is igen érdemes munkát végzett ; 
benne legelőször található a roppant terjedelmes anyagnak 
majdnem teljes gyűjteménye. 

Szerzőnek nem egy helyen sikerült az egyes intézmények 
eredetét és keletkezésük okait kideríteni, ha gyakran me- 
rész hypothesiseket is koczkáztatott. A szervezet történeté- 
ben azonban a szerzőnek a chronologiai sorrendet kellett 
volna követnie és azt a mai napig vezetnie is. 

Az általános részben hiányzik a hellenistikus korszakra 
való vonatkozás és tekintet, illetve a hellenistikus államok- 
ban fennállott zsidó községek szervezetéről való megemlé- 
kezés. 

Kivánatos lett volna, ha szerző az ókori és középkori álla- 
potokat jobban választotta volna el egymástól, valamint az, 
hogy a források kiaknázásában pontosabban járt volna el; 
így p. o. a talmudban és a responsumokban előforduló ada- 
tok nem egyenértékűek ; a talmudi adatokra, nézetem sze- 
rint, legfeljebb a középkori intézmények eredete vezetendő 
vissza, de nem lehet azokból a középkori állapotokra követ- 
keztetni. Ezen megjegyzésem némely, az új korra vonat- 
kozó helyről is áll. 

Hibáztatnom kell továbbá azt is, hogy szerző az állításai- 
nak bizonyítására szolgáló anyagot (melyben számtalan 
egymáshoz hasonló esetre utal) egész terjedelmében közölte, 
holott annak legfeljebb a jegyzetekben lett volna a helye, 
de ott is elég lett volna 1 — 2 példát felhozni, a többire pe- 
dig csak rámutatni. Ez a munka kiadásánál mindenesetre 
tekintetbe lesz veendő, mert ez által a munka terjedel- 



.tp:lentés a szervezeti pályadíjból oSi 

mét szűkebbre szabhatni, a nélkül hogy az előadás világos- 
sága és az anyag tökéletessége az által valami kárt szen- 
vedne. Ép oly fölöslegesnek tartom a «biróság» czímtí feje- 
zetben a birói testület feladatainak pontos feltüntetését ; 
ellenben helyén lett volna ezen összefüggésben a 7-es és a 
23-as bíróságról beszélni. 

A 3-as biróságot illetőleg Schűrer (Geschichte des Volkes 
Israel stb, 11.^ 171. k.) nézetével szemben állást kellett 
volna foglalnia, ép úgy mint a synhedrion szervezetét ille- 
tőleg az újabb nézeteket tekintetbe vennie, vagy legalább 
azokról említést tennie. 

A II. rész bevezetése, mely a zsidók letelepedéséről 
Európában szól, igen hiányos ; behatóbb önálló kutatás nél- 
kül is szerző a tudomány mai állását közölhette volna, hisz 
igen jó munkákban található az egész idevaló anyag, illet, 
a kész eredmény. 

A II. rész I. fejezetében az tűnt fel nekem, hogy szerző a 
zsidó községek államjogi viszonyait a római birodalomban 
nem tárgyalta. 

A ((fekete halál » dolgában szerzőnek a Hoeniger, Der 
schwarze Tod és Werunsky, Kaiser Kari IV. által megállapí- 
tott tényállást kellett volna kiemelnie. Hasznára vált volna 
neki Lamprecht, DeutscheWirthschaftsgeschichte im Mittel- 
alter, tanulmányozása, meg Boos, Gesch. der rhein. Stádte- 
cultur stb átnézése. 

A sok helyen előforduló fölötte szubjektív megjegyzések, 
különösen azok, melyek a napi eseményekre vonatkoznak, 
nem illenek bele a komoly előadásba. 

A görög eredetű, szók átírására nagyobb gond volna for- 
dítandó ; p. o. archoní (mint nominativus) ; páter synagoge ; 
Archisynagogws ; %erarchikus ; dinastia stb ; ilyesmi kerü- 
lendő. 

Igen sikerült részeknek tartom a Lengyelország szerve- 
zetéről szóló, az « adóügy » czímű fejezeteket, valamint a leg- 



H82 tIrsulati közlemények 

fontosabb részt (a IIL) : «A zsidók fennálló községi szerve- 
zetei Európa egyes államaiban ». 

ítéletem alapján bátorkodom a tekintetes Igazgatóság- 
nak javaslatba hozni, hogy a birált munka szerzőjének a 
pályadíjat odaítélje. 

Budapest, 1900 márczius 11. 

Tisztelettel 
Dr. Bloch Henrik. 

Tekintetes Elnökség ! 

«Az európai zsidóság községszervezetének története » czí- 
mü «Es Mózes összegyűjtötte Izrael fiainak minden községét 
(11. Móz. XXXV. 1.))) jeligés pályamunkára a következők- 
ben van szerencsém jelentésemet előterjeszteni : 

A külömböző nemzetek között élő zsidók felekezeti ügyei 
intézésének és kormányzásának módja külömbözŐ alakula- 
tokat mutat. A zsidóság szervezkedése minden országban 
magán viseli az illető ország közigazgatásának és közjogi 
fejlődésének hatását. Ez oknál fogva a munkálatban nem- 
csak azokra a történeti eseményekre kellett volna utalni, 
melyek úgyszólván keretei voltak a mi specziális ügyeink- 
nek, hanem arra a kölcsönhatásra is, mely a zsidó feleke- 
zet és a keresztény egyházi szervezetek között különösen a 
legújabb időben megállapítható. Szerző a kérdés jogi része 
iránt érzéketlenséget, a közigazgatási szempontok iránt pe- 
dig teljes közönyt mutat, holott a jogtörténeti megvilágítás 
és a szabályok érvényesülésének módja ennek a történeti 
méltatásnak legfontosabb része lenne. 

A munka bőséges anyaga kritikailag feldolgozva nincsen. 
A mint szerző ehhez hozzákezdeni látszik, csakhamar el- 
kalandoz a történeti adatok mezejére, elbarangol az adalé- 
kok tömkelegében. Innen a nagy rendszertelenség. Egymás- 
tól távol eső korszakok összefolynak, heterogén kérdések 
egymásba fonódnak. Jog, igazságszolgáltatás, közigazgatás 



Jelentés a szervezeti pályadíjról 883 

egymással összefutnak és jóllehet a községek történetében 
e jelenségekkel elégszer találkozunk, a helyes tárgyalási 
mód megkívánta volna a dolgok megfelelőbb tagolását. 
Rabbinikus kérdések, vallási viták, apróságok, részletek, 
anekdoták, melyek mind nagyon érdekesek és a szerző ren- 
geteg olvasottságáról tesznek tanúságot, lépten nyomon el- 
vonják voltakép eni tárgyától, mely kivált a történeti rész- 
ben a nagy, gyakran a főkérdéssel igen lazán összefüggő 
theologiai és kultúrtörténeti adalékok súlya alatt ellapul. 
Az egyházi átok (chérem) kétségen kívül nagy szerepet ját- 
szott a községi ügyek intézésében, sőt fájdalom itt-ott játszik 
még ma is, de szerzőt az ily kérdések részletes ismertetése 
annyira vonzotta, hogy teszem E. Gerzson tilalmainak s 
több effélének sokkal több időt és helyet szentel, mint hogy 
egyebet ne mondjak, az első magyar zsidó congressus tör- 
ténetének, holott ennél érdekesebb eseménye az európai 
zsidóság községszervezeti ügyének alig volt. 

Szerző nem uralja a főtárgyat, a hol csak teheti, cserben 
is hagyja. De a mellékrészeken imponáló erővel uralkodik. 
Hatalmában tartja a theologiai kérdéseket, noha azokat is 
össze-vissza hányja. Nagy tudással és ép olyan szeretettel, 
de ennél is nagyobb türelemmel ássa ki adatait, ámde azok 
feldolgozásában nem tud systemát. A legbecsesebb dolgok 
szétmállanak kezei között, mert következtetéseiben fegyel- 
mezetlen. Szerte csapong ide-oda és előszeretettel csak a 
zsidó tudományos kutf órásoknál időzik. E miatt aztán meg- 
esik rajta, hogy sokat markol, de keveset szorít. 

A congregationalis szervezetek idejéből kevés a mondani 
valója. A centralisatió és önkormányzat kérdéseit, a múlt- 
nak és jelennek erre vonatkozó irányait alig érinti, holott 
a községszervezet történetének kritikai méltatásánál ezeket 
a kérdéseket mellőzni nem lehet. Hiszen ezek azok a pon- 
tok, a hol a hagyomány és vallásos intézmények a joggal és 
közigazgatással érintkeznek, összecsapnak, vagy kiegyenlí- 



884 TÁRSULATI KÖZLKMÉNYKK 

tésre jutnak. E kérdések fejtegetése adja meg a multak nem 
egy eseményének lélektani magyarázatát és jelöli meg egy- 
úttal a jövőben követendő helyes irányelveket. 

Minthogy az egyetemes zsidóság szervezeteit felölelő tu- 
dományos munka még nincsen és a pályakérdés kiírásánál 
a tárgyalás főelvei tüzetesen megjelölve nem lettek, szerző 
ez észrevételeket tisztán egyéninek tarthatná, ha a magyar 
zsidóság szervezeti ügyeinek tárgyalásánál és a legközelebbi 
múltnak a jelen viszonyokra is oly érezhetően átnyúló ese- 
ményeinek méltatásánál nem járt volna el oly felületesen. 
Mert az még érthető, hogy az egész kérdést felölelő jogi 
vagy jogtörténeti apparátust megmozgatni nem akart. Talán 
nagyobb súlyt vetett a zsidó történeti forrásokból oly bőven 
folyó adatokra. Az is felfogható, hogy a merően adminis- 
trativ kérdéseknek küzdéseit akadályait nem kivánta az 
egész vonalon ismertetni. Talán mert a munka túlságosan 
megnőtt volna. De azt aztán semmiképen sem lehet helye- 
selni, hogy egy ily magyar munka a magyar zsidó viszo- 
nyokról ne adjon kielégítő tájékozást. Hisz a fontosabb 
események úgyszólván szemeink előtt folynak le. A források 
rendelkezésre állanak. Az ujabbkor! események körül meg- 
lehetős irodalmi mozgalom is folyik. A mit szerző ezekből, 
a bennünket első sorban érintő eseményekből merített, 
egész zavaros és hasznavehetetlen. A mi kritikát pedig ide- 
füzött, hogy például hazánkban az orthodoxok különválását 
a rabbi mellőzése okozta volna, az beleillik egy egyoldalú 
szempontokból induló rossz vezérczikkbe, de nem való egy 
óriási fáradtsággal, nagy zsidó tudással és meleg szeretettel 
megírt munkába. Szerzőnek szabadságában áll, hogy ez ese- 
ményeket a maga szemüvegén nézze, de történeti műben 
objectiv és komolyan megokolt felfogást keresünk. Hogy a 
községszervezés terén az első magyar zsidó congressus óta 
kiadott és a hitközségek jelen szervezetének pilléreit alkotó 
nagy fontosságú általános rendeleteket mellőz, nem egyet- 



JELENTÉS A SZERVEZETI PÁLYADÍJRÓL 385 

len hibája a munka eme részének. Az itt leginkább bántó 
hézagokat a mű kiadásánál mulhatlanul pótolni kellene. 
De nem kivánok a részletekbe bocsátkozni, mert itt annyi 
a mondani való, hogy mindezt egy jelentés keretébe szorí- 
tani nem lehet. A mellett a pályamunkába való mélyebb 
behatolás esetén talán más következtetésre kellene jutnom, 
mint a melyre az érintendő' oknál fogva jutok. 

A szóban forgó pályakérdés kiírásánál kettős czél lebegett 
társulatunk előtt. Egyfelől egybegyűjteni kivánta a zsidó fele- 
kezeti szervezetre vonatkozó adatokat, hogy a remélhetőleg 
nem nagyon messze időben hazánkban napirendre kerülő 
autonomikus törekvések előkészítéséhez a felekezetnek a 
kellő anyagot rendelkezésre bocsássa. A különböző nemze- 
tek között szétszórtan élő zsidóság e részbeli viszonyainak 
ismerete nagy mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy e téren 
az eszmék tisztuljanak. Munkánk nagy szolgálatot teszen 
ennek a czélnak. 

Másrészt egy oly tudományos munkával kivánta társula- 
tunk a zsidó irodalmat gazdagítani, mely az actualis elő- 
nyökön kívül történeti okulást nyújtson. Mint úttörő munka 
a pályamű itt is becses szolgálatot végez. És ha a tárgya- 
lási módszer nem kielégítő és hibák constatálhatók is, tár- 
sulatunk e munka kiadásával nagy hálára kötelezi úgy a 
gyakorlati czélokat követőket, mint a tudományos köröket. 

Szerző nagy muükát végzett. Nehezen hozzáférhető ada- 
tokat szorgalommal és dicséretes ügyszeretettel, de nyilván 
nagy áldozatokkal is szerzett össze. A különböző országok- 
ban lévő zsidóság felekezeti kormányzatára tartozó szabá- 
lyok gyűjteménye rendkívül becses és ez átszolgáltatott ok- 
iratok önmagukban véve is érdemessé teszik szerzőt a juta- 
lomra. De ettől eltekintve, kétségtelen, hogy szerző számos 
kérdést egészen új világításba helyezett. Összehalmozott 
adatai pedig nagy értékűek és ehsmerésünkre érdemesek. 
Nem csak hazánkban, de a külföldön is örömmel fogják 
Az IMIT Évkönyve 1901. ^ ^^ 



386 TÁRSULATI KÖZT.KMKNYlíK 



üdvözölni e művet, mely a legderekabb törekvésnek jelle- 
gét hordja magán. 

Budapest, 1900 május 15. Kitűnő tisztelettel 



Dr. Mezey Ferencz. 
V. 

Bizottsági jelentések. 
1. 

A hibliaihizottság szakadatlanul dolgozik s mert mun- 
kánk természetében fekszik, hogy részleges eredmények 
fölsorolásával arról tiszta képet úgy sem adhatnánk, azért 
nem is kivánjuk a haladás egyes állomásait felsorolni, ha- 
nem annak a közlésére szorítkozunk, hogy a Szentírás har- 
madik kötete készül, egy jó része már ki van szedve és 
alapos abbeli reményünk, hogy 1903 elején a kész munkát 
fogjuk közönségünk elé terjeszthetni. 

Dr. Bacher Vilmos, 
a bibliabizottság elnöke. 

2. 

Tisztelt Igazgatóság ! 

Az IMIT oklevélhizottságának a lefolyt évben való műkö- 
déséről van szerencsém a következő jelentést előterjeszteni. 

A bizottság ez évben is több ülésben foglalkozott a zsidó- 
magyar oklevéltár előterjesztésének ügyével s számos ne- 
hézség elhárítása után dr. Weisz Mór és dr Frisch Ármin 
fiatal tudósainkban megtalálta ama szakférfiakat, kikre bi- 
zalomm il ruházta az oklevéltár szerkesztésének ügyét. 
A szerkesztő urakkal a végleges szerződés a bizottság elő- 
terjesztése alapján a tisztelt Igazgatóság által június 13-án 
hivatalosan megköttetvén, az ilietők nyomban megkezdték 
a gyűjtés munkáját s okt. hó 30-án kelt első, félévi jelenté- 



BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK 387 

sök szerint már is derekas munkát végeztek. íilsősorban a 
már kiadott s különböző gyűjteményekben szétszórt okira- 
tok másolásához fogtak s eddig nem kevesebb, mint 72 ok- 
iratról vettek másolatot, sőt egyiket-másikat az eredetiekkel 
is egybevetették s a hol kellett kijavították. Remélik, hogy 
még 1 00 végéig a nyomtatásban megjelent összes okirato- 
kat lemásolhatják, úgy hogy a jövő 1901 -iki évet már telje- 
sen a budapesti és vidéki levéltárak átkutatásának, a még 
kiadatlan anyag lemásolásának s a kiadott okleveleknek az 
eredetiekkel való egybevetésének szentelhetik. Alapos tehát 
a remény, hogy munkájukat a szerződésileg meghatározott 
időben pontosan, még pedig olyan dús eredménynyel fog- 
ják befejezhetni, hogy kiadványuk az IMIT-nek, valamint 
a magyar tudományos irodalomnak becsületére fog szol- 
gálni. 

A munka összes költségeire nézve, melyek a 4800 koro- 
nát meghaladni semmi esetre sem fogják, múlt évi előter- 
jesztésem alapján a tisztelt Igazgatóság azon bölcs határo- 
zatot hozta, hogy az összeget iiárom részletben :1900-ban 
1200, 1901-ben 1200 és 1902-ben, a kiadvány megjelenése 
évében 2400 koronát, vesz fel költségvetésébe. A jelen évre 
felvett 1200 koronából tényleg kiutalványoz tátott 200 ko- 
rona és 18 lira, az utóbbi egy olaszországi levéltárban esz- 
közölt másolás költségeire. Minthogy azonban a 200 korona 
csak szerződésszerű előleg a szerkesztők részére, mely an- 
nak idején esedékes tiszteletdijakból le fog vonatni, való- 
ságos kiadás a folyó évben csak 1 8 lira volt, míg az egész 
többi összeg fenmaríid az oklevéltár tulajdonképcni költsé- 
geire, melyek 1902-ben lesznek esedékesek. Hogy azonban 
e körülbelől 4800 koronára előirányzott költségek — a 
szerkesztők és a nyomtatás összes költségei — fedezhetők 
legyenek, a múlt évi határozathoz képest most is azon tisz- 
teletteljes kéréssel jáiulok a tisztelt Igazgatósághoz, hogy 
az IMIT 1901-iki költségvetésébe az oklevéltár kiadásának 

25^ 



388 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

második részleteképen további 1200 koronát kegyeskedjék 
fölvenni. 

Kitűnő tisztelettel Dr. Acsády Ignácz, 

az oklevél-bizottság elnöke. 

3. 
A folkloreblzottság. 

Az IMIT 1899. évi évkönyvében vetettem fel azt a 
gondolatot, hogy a tudományra nézve mily hasznos volna 
összegyűjteni a magyar zsidóságra vonatkozó néprajzi ada- 
tokat. «Ha az I. M. I. T. vezetősége kezébe veszi ezt az 
ügyet — így fejeztem be akkori czikkemet — azt hiszem, 
hogy az eredmény még talán felül is muIná várakozásunkat. 
S ha megismerhetnők ily módon a magyar zsidóság múlt- 
ját és jelenét, a múlt tanulságaiból erőt és bizalmat merít- 
hetnénk a jövő feladatainak megoldására.* Az I. M. I. T. 
igazgatósága megalakít-otta a Folklore-bizottságot, melynek 
czélja, az Ügyrend szavai szerint, összegyűjteni a magyar- 
országi zsidóság néprajzára vonatkozó minden adatot, az 
összegyűlt anyagot megőrizni, feldolgoztatni, kiadni s eset- 
leg a kutatóknak tanulmányaikhoz rendelkezésre bocsá- 
tani. 

A bizottság 1899 június havában alakult meg s az erede- 
tileg tervezett « Néprajzi bizottság » név helyett az álta- 
lánosabb jelentésű és félreértésre okot nem adó ((Fol- 
klóré-bizottság)) nevet vette fel. Azután megállapította az 
Ügyrendet, s tárgyalta a legközelebbi mankaprogrammot. 
A bizottság elhatározta, hogy kérdőívet kell szerkeszteni, 
melynek segítségével össze lehessen gyűjteni a magyar- 
országi zsidóság mai állapotára, eredetére s néprajzi saját- 
ságaira vonatkozó adatokat. A kérdőivet Blau Lajos dr. 
bizottsági elnöknek s Krausz Sámuel dr. bizottsági tagnak 
segítségével az előadó szerkesztette meg, s azután megkül- 



BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK 389 

dötte a bizottság minden egyes tagjának, hogy a végleges 
szövegezés előtt közölje vele esetleges megjegyzéseit. 

Ily módon készült el a bizottság első munkálata : kérdő 
ív a magyarországi zsidóság néprajzi felvétele czéljáhól. 
Ez ív kérdéseit e helyt is közöljük, abban a reményben, 
hogy ezáltal azoknak az érdeklődését is felhívjuk a gyűjtés 
munkájában való részvételre, a kik elé az ív még nem került. 

i. Eredet. Mióta laknak a zsidók az illető községben? 
Honnan vándoroltak oda az első zsidó családok s mely vi- 
dékről szaporodott azóta leginkább a zsidó lakosság? Van- 
nak-e bevándorlásnak okirattal vagy szájhagyománynyal 
támogatható bizonyítékai ? 

5. Nyelv. Milyen nyelven beszél a község zsidó lakossága : 
a) egymás közt, otthon a családi körben ; b) a más feleke- 
zetű lakossággal érintkezve ? 

Ha a zsidóság nyelvének dialektikus színezete van, meg 
kell jelölni, hogy milyen : zsidós-német, lengyel vagy spanyol 
zsidó j argon, vagy talán más keveréknyelv. 

Ha a felelő kedvvel foglalkozik a zsidóság nyelvével, gyűjt- 
sön minél több összefüggő szöveget (elbeszélést, tréfát, ado- 
mát stb.) a kiejtés hű feltüntetésével. Gyűjtse össze a jar- 
gon jellemző sajátságait, minél több példával megvilágítva. 

Lehetőleg teljesen összegyűjtendők : a jellemző családi és 
egyéni nevek, a gúnynevek (egymás közt, más felekezetüek- 
kel szemben és viszont) ; továbbá a szólások (köszöntések, 
szidalmak, tréfás mondások, egyes jellemző kifejezések), 
közmondások. 

A nyelvi anyag, ha elég gazdag, külön is beküldhető a 
község megjelölésévél. 

3. Ritus. Milyen rítust követ a zsidó lakosság : askenáz, 
szefárd vagy pedig kevert rítust? Milyen az egyházi szó- 
noklat nyelve ? Ha magyar, mióta az ? 

4. Babonák. Összegyűjtendők az illető község zsidósága 
körében elterjedt babonák és babonás cselekedetek, lehető- 



390 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

leg híven feljegyezve saját szavaikat. A babonák vonatkoz- 
hatnak állatokra s más természeti jelenségekre is és gyak- 
ran összefüggnek a mindennapi élet cselekedeteivel. Ide 
tartozik a varázslás, időjóslás és egyéb babonás jóslás is. — 
Almok magyarázata és a velük összefüggő' babonák. 

5. Szokások. Melyek az illető zsidóság feljegyzésre érde- 
mes szokásai ? 

Ilyen érdekes szokásokat megfigyelhetünk a mindennapi 
élet legkülönbözőbb alkalmaikor. Figyelembe veendők külö- 
nösen : a születés, névadás, gyermeki élet, gyermekjátékok, 
mulatságok, eljegyzés, menyegző, betegség, haláleset, teme- 
tés, halálozás évfordulója. Ünnepi szokások otthon és a 
templomban. 

Eészletesen leírandó az illető szokás : a cselekedeteket 
kisérő szavak híven feljegyzendők. 

6. Költészet. Van-e az illető zsidóságnak sajátságos költé- 
szete ? Népdalok (lehetőleg dalamukkal együtt Írandók le), 
purimdalok, gyermekversek, bölcsődalok, jargon-imák, ado- 
mák, masal, lácza. Vannak-e magyar nyelvből j argonra for- 
dított költemények ? Továbbá mondák és regék, gyermek- 
mesék, állatmesék, szellemekről és ördögökről szóló mesék, 
helyi mondák. 

A népköltészet e termékeinek minél pontosabb és telje- 
sebb összegyűjtését kérjük, mindig ügyelve a szöveg hű és 
pontos feljegyzésére. (Egyes értékesebb gyűjtések kiadá- 
sáról az IMIT igazgatósága esetleg külön is gondos- 
kodni fog.) 

7. Tárgyi néprajz. Kérjük az illető zsidóság körében 
használatos néprajzi tárgyak leírását. Ide tartozik a nép- 
viselet (ruházat), házi berendezés, sajátságos bútorok és 
szerszámok, játékszerek. Kérjük a sajátságos ételek felsoro- 
lását is, lehetőleg készítésük módjának leírásával. 

A néprajzi tárgyak egy-egy jellemző példányának bekül- 
dését is szívesen fogadjuk. Érdekesebb és fontosabb tár- 



BIZOTTSÁGI JELKNTÉSEK 391 

gyak beszerzéséről vagy lefényképeztetéséről az IMIT igaz- 
gatósága alkalom adtán gondoskodni fog. 

A legközelebbi feladat most már e kérdőív elterjesztése 
minél szélesebb körben. Ezt is megkezdette a bizottság, a 
mennyiben a vidéken lakó bizottsági tagoknak több pél- 
dányban megküldöttük az ívet, kérve, hogy oly egyének 
kezébe juttassák, kik a kérdés iránt érdeklődnek. A szét- 
küldött ívek közül eddig csak igen kevés érkezett vissza, a 
minek oka egyrészt az idő rövidsége, másrészt meg a feladat 
iíjsága. S lehet, hogy ép azokhoz nem jutott el a kérdőív, 
a kik legalkalmasabbak az adatok összegyűjtésére. A bizott- 
ság tagjainak tehát az a legfőbb kötelességük, hogy felke- 
ressék az ily munkálatra alkalmas egyéneket, s buzdítsák 
őket a munkában való részvételre. Eeméljük, hogy e jelen- 
tés közlése is felhívja majd egyesek figyelmét a kérdőívre 
8 kedvet ébreszt bennük vagy az ív kitöltésére, vagy leg- 
alább a felvetett kérdések egyes részleteinek kidolgozására. 
A bizottság köszönettel veszi a nyers anyag beküldését is, 
s az értékesebb anyag közléséről gondoskodni fog. 

Minthogy a bizottság külön folyóirattal nem rendelkezik, 
felkérte elnökét, hogy adjon helyet a bizottság közlemé- 
nyeinek s egyáltalán a néprajzi adatok közlésének a szer- 
kesztésében megjelenő Magyar-Zsidó Szemlében. A szer- 
kesztő szívesen teljesítette a bizottság kérését s a folyóirat 
legújabb számában (1900 okt.) már ott találjuk a «Folk- 
lore» rovatot, melyben Saphirnak egy kiadatlan zsidó tár- 
gyú és német-zsidó jargonban írt bohózata jelent meg. 

A bizottság másik megoldandó feladatul kijelölte a ma- 
gyar zsidóságra vonatkozó könyvek és czikkek bibliográfiá- 
jának összeállítását, figyelembe véve a zsidó Folklore-ról 
szóló külföldi irodalmat is. E munkára Fényes Mór dr. bi- 
zottsági tag vállalkozott. 

Mindaz, a miről e jelentésemben beszámolhattam, csak 
a kezdet kezdete. De bármily lassan haladunk is e töretlen 



o!)2 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

Úton, érezzük, hogy minden lépés, a mit teszünk, a tudo- 
mány javára szolgál. Dr. Balassa Jószef 

a folklorebizottság előadója. 



4. 
A felolvasóbizottság. 

Igen tisztelt bizottság ! 

Az 1 899. év . tavaszán az Izr. m. irod. társulat kebelében 
az igazgatóság javaslata alapján megalakult ((Felolvasó-bi- 
zottság)) az én csekélységemet méltatta arra, hogy az ügy- 
rendünk értelmében tervbe vett rendszeres felolvasásokat 
összeállítsam. 

Ismerve ama nehézségeket, melyek egy ilyen felolvasó 
cziklus rendezése elé gördülnek, csak félve fogtam mun- 
kámhoz. Bizalmat ama körülmény öntött belém, hogy a 
zsidóság tollfogható, szóbiró tagjaiban és felekezeti iroda- 
lom iránt érdeklődő közönségben örömmel vettem észre 
bizonyos tömörülést, egy közös fórum iránti vágyat. Más- 
részt azonban meg kell vallanom, hogy éppen olyanok ré- 
széről tapasztaltam czélunkkal szemben kicsinylést és Cas- 
sandra-jóslatokat, akik tehetségüknél és egyéniségüknél 
fogva éppen a kedvébresztés feladatára lettek volna hivatva. 
Midőn július havában szétküldtem a felolvasások megtartá- 
sára szóló meghivókat, csakhamar alkalmam volt meggyő- 
ződni arról, hogy egy közóhajnak, hogy úgy mondjam : köz- 
szükségletnek adtunk kifejezést és nyitottunk kaput. A fel- 
szólítottak közül alig 2—3 utasította vissza a megbizást. 
A legtöbb (körülbelül 30-an) lelkesedve Ígérte meg közre- 
működését, így valóságos embarras de richesse állott be s 
ez irányban nagyon könnyíi volt a rendezés dolga. Ha ez 
egyéb tekintetben járt is fáradsággal, hanem megjutalma- 
zott érte a siker, melylyel úgy az előadók, mint a közönség 
részéről találkoztunk. 



BIZOTTSÁGI .TKLKNTÉSEK 393 

Engedjék meg, hogy rövidesen összefoglaló képét nyújt- 
sam ez állításomnak. 

Az ügyrend értelmében kiszabott nyolcz felolvasó estét 
következő napokon és tárgysorozattal tartottuk meg: 

1. Nov. 7-én a) Lenkei Henrik : A zsidó nép. (Prológ.) 
h) Dr. Neumann Ede : Nietzsche és a zsidóság, c) Dr. Agai 
Adolf : Régi naplóból. 

2. Nov. 21 -én a) l)r. Kecskeméti Lipót : Amos próféta. 
b) Dr. Feleki Sándor : Az öreg doktor. (Költemény.) c) Ten- 
cer Pál : Az izraelita magyar egylet történetéből. 

3. Deczember 12-én a) Dr. Vajda Béla: Zsidó elődeink 
h) Dr. Sebestyén Károly : Van Isten. (Költemény.) c) Gerő 
Ödön : Beruria. 

4 Jan. 9-én a) Dr. Handler Simon : Jób könyve, h) Dr. Fo- 
dor Ármin : Mózes magánjogi törvényei. 

5. Jan. 23-án a) Dr. Löwy Ferencz : A zsidó Sybilla. 
b) Dr. Váradi Antal : Ottó Ludwig : A Makkabeusok ez. drá- 
májának 5-ik felvonása, c) Gerőné-Cserhalmi Irén : Novella. 

6. Febr. 6-án a) Dr. Goldschmied Lipót : A zsidó stil. 
b) Dr. Kiss Arnold : A zsidó nő az irodalomban, 

7. Febr. 20-án a) Rothauser Miksa : A zsidó a művészet- 
ben, b) Dr. Alexander Bernát : A velenczei kalmár. 

8. Márczius 13. a) Vészi József: Márcziusi szónoklat. 

b) Szabolcsi Miksa: Acher vétke. (Talmudi tanulmány.) 

c) Dr. Bernstein Béla : A zsidók a márcziusi mozgalmakban, 
íme, milyen fényes névsor ! Milyen mozgósítása az elő- 
kelő zsidó Íróknak és tudósoknak ! Kitetszik a programm 
utolsó pontjából, hogy a márcziusi nemzeti ünnep méltó 
kifejezést nyert a mi keretünkben is. De nem csak a nyúj- 
tottakban értünk el derék eredményt, hanem a hallgatóság 
maga, számával és minőségével is minden várakozásunkat 
felülmulta. A zsidó hitközség sip-utczai díszterme minden 
egyes alkalommal a szorongásig telt meg válogatott és lel- 
kes közönséggel, mely ügyet sem vetve a teremben ural- 



394 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

kodó hőségre és zsúfoltságra, mindvégig kitartott és újra és 
újra összegyűlt, hogy a nemes szellemi élvezetben gyönyör- 
ködjék, annyira, hogy most már a jövőre nézve szinte mint- 
egy önmagától fejlődött törzsközönségre számíthatunk. 

Azonban ez az eredmény új kötelességeket is ró reánk. 
Számolnunk kell hallgatóságunk Ízlésével, értelmével és 
fogékonyságával. 

Mindig tudnunk kell, hogy mely közönséggel van dol- 
gunk. Minden felolvasó legszebb erénye tapintatosan meg- 
oldani a kérdést, hogy szálljon le hallgatói érdeklődéséhez 
és hogyan emelje azt fel a maga színvonalára. 

Mert e tekintetben, őszintén kitárhatom, voltak hiányok. 
Nem mindig találtuk el a hangot, mely a hallgatók lelkét 
megüti és Göthe tanácsát: «In den Beschránkung zeiget 
sich der Meister» nem követtük eléggé gondos figyelemmel. 
Egyéb bajok is mutatkoztak. Hogy csak még egyet emlitsek, 
nem gondoskodtunk eléggé eshetőlegesen szükségesnek mu- 
tatkozó tartalékcsapatról, mert az előcsapat néhány tagja 
a beállott körülmények következtében kénytelen volt el- 
maradni úgy, hogy egy-két esetben maga a felolvasó-est 
megtarthatása is kérdésessé vált. 

De hiszen az első évről volt szó és a dolog természeté- 
ből folyik, hogy abból a jövőre nézve sok tanulságot me- 
rítettünk és minden jel arra mutat, hogy a következők- 
ben kerülni fogjuk a kezdet nehézségeinél vele járó fogyat- 
kozásokat. 

Csak kedves kötelességemet teljesítem, ha ezek után fel- 
kérem az igen tisztelt bizottságot, hogy Tencer Pálnak, 
alelnökünknek, aki a hitközség részéről 200 frt évi járulé- 
kot eszközölt ki a mi czélunkra, a bizottság ehsmerését és 
jegyzőkönyvi köszönetet szíveskedjenek megszavazni. De 
nem mulaszthatom el, hogy az önök elismerésének adóját 
ne kérjem Szabolcsi Miksa tagtársunk részére is, mert hi- 
szen önök tudják, hogy az ő serkentése és lelkesedése nél- 



BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK 395 

kül a felolvasások a mai formában, a mai intenziv hatással 
talán sohasem jöttek volna létre. 

Midőn most a belém helyezett bizalomért őszinte köszö- 
netemet mondanám és a jövőre is kérném, talán legmél- 
tóbban Agai Adolf, lankadatlan' buzgósága elnökünknek 
szavaival végezhetem be száraz s az elért eredményről igazi 
képet csak halvánvan nyújtó szavaimat, melyek az utolsó 
felolvasó-est befejezéséül következőleg hangzottak: 

«Tán nem szerénytelenség tőlünk, ha kimondom, hogy 
tartalmasságban és szívós, formai változatosságban többet 
nyújtottunk, mint amennyit eleve remélhettünk. Úgy Írás- 
hoz kötött, mint szabad előadásban : termő magvai hullot- 
tak itt az ismereteknek, buzdító szavai a hitünkhöz és ha- 
zánkhoz való ragaszkodásnak. 

«E biztató kezdet talán biztosítékát nyújtja annak : hogy 
a jövő, ez esztendő őszével megindulandó második soroza- 
tunk még ízesebb gyümölcsöket fog teremni. 

((Midőn társulatunk nevében a felolvasó tudósoknak és 
íróknak meleg köszönetet nyilvánítok, nem tehetem ezt a 
nélkül, hogy meg ne köszönjem mindsürűbbre szaporodott 
közönségünk lelkes figyelmét. 

(«A viszontlátásra őszszel !» 

Lenkei Henrik 
a felolvasóbizottság előadója. 

5. 

A propaganda-bizottság nem tekinthet vissza nevezete- 
sebb sikerekre, de számot adhat némi kezdeményezésről. 
Azok sorának összeállításával foglalatoskodik, kikről akár 
hivatalos állásuk, akár egyéniségük valószíntívé teszi, hogy 
társulatunk hivatását méltatják és czéljait szolgálni készek. 
A bizottság egységes actióval a magyarhoni zsidóság mmden 
szervezett közösségéhez fordul : hitközséghez, chevrához, 
felekezeti iskolához, nőegyesülethez, valamint vezetőikhez. 



396 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

Elvárható, hogy az ez idei előkészületet a jövő év sikerre 
és eredményre váltja. D)\ Heller Bernát, 

a propaganda bizottság társ-elöadója. 



VI. 
Költségvetés. 

Zárszámadás 1899 november 1-től 1900 október 31-ig. 



Bevétel. 






Pénztárkószlet 1899 november 1-ón ,„ 

(Törzsvagyon) ,' 

Tagdíjakból befolyt : 

hátralékos K 838.— 


K 

« 


2392.80 
4200.— 


rendes « 4722.20 

Társulati kiadványok és kötés fejében 

Adományok 

Folyó számla kamat 

Záloglevelek kamatai 

Tencer-féle alapítványból 


K" 


5560.20 

360.50 

72.— 

108.20 

900.— 

1406.75 

15000.45 


Kiadás. 






Titkári fizetés „ „ 

Kezelés és postai költségek ._, „, „ ,„, 

Nyomdai kiadás és expeditio „, ,„ 

írói díjak .„ ,„, 

Felolvasások „ ,„, ,„, .,„ „„ ,„ „., „ 

Oklevéltár ,„, 

Magyar-Zsidó Szemle subventiója „ „„ „„ 

Pályadíjakra „, ,„, „ „„ „„ 

Pénztárkészlet október 31-én „ „„ „„ 


, K 


1000.— 

1531.32 

3456.76 

4115-30 

800.— 

200.— 

800.— 

2000.— 

1097.07 




K" 


15000.45 



Budapest, 1900 október 31-én. 

Székely Ferencz s. k., 
pénztáros. 
Letétben : 
K 20000. — 4V20/0-08 Belvárosi takarékp. záloglevél. 

Megvizsgáltam és rendben találtam 
1900. XI/10. Beck Dénes s. k., 

ellenőr. 



KÖLTSÉGVETÉS .'}í>7 

Költségvetés 1900 november 1-től 1901 október 31-ig. 

Fedezet. 

1. Pénztárkészlet „„ ,,. , „ K 1097.07 

2. Kendes tagok járulékai « 5000. — 

3. Hátralékos rendes és pártoló tagoktól várható « lOOO. — 

4. Kamatbevétel , „„ « 1000.— 

5. Befolyandó alapítvány ._ „„ „, « 2300. — 

6. Társulati kiadványok eladásából „„ ™ ™ ..,. « 300. — 

KT0697I)7 
Szükséglet. 

1. Titkári fizetés , K 1000.— 

2. Kezelési és postai költség « 1700. — 

3. Nyomdai kiadás és expeditio ; « 4800. — 

4. írói díjak • « 1097.07 

5. Felolvasások , „. „ " « 800. — 

6. Oklevéltár « 500.— 

7. Magyar-Zsidó Szemle subventiója„„ „ « 800. — 

K"1()697.07 
Budapest, 1900 október 31-én. 

Székely Ferencz s. k., 
pénztáros. 



vn. 
Az utolsó év jegyzőkönyveiből. 

3. Titkár jelenti, hogy a folyó év elején a tagilletmény 
megjelent és pedig: az Évkönyv 1200 példányban, a Szent- 
írás II. kötete 2500 példányban. — Az igazgatóság ezt he- 
lyeslő tudomásul veszi és a titkárnak az Évkönyv-szerkesz- 
tésért köszönetet mond. (Február 22.) 

4. Titkár jelenti, hogy Székely Ferencz 14 k. tiszteletdíját, 
melyet az Évkönyben megjelent czikke után kapott, a tár- 
sulatnak ajándékozta. — Köszönettel vétetik. (Február 22.) 

5. Titkár jelenti, hogy a bécsi zsidó községi könyvtár fele 



398 TÁRSULATI KíiZLEMÉNYKK 

áron kérte eddigi kiadványaikat s hogy ő a kérelemnek az 
elnök előleges tudtával eleget tett. — Az igazgatóság ehhez 
hozzájárul. (Február 22.) 

7. Titkár jelenti, hogy dr. Büchler Sándor deczember 
végén átdolgozott pályaművét beadta. Birálókul újból fel- 
kérettek : dr. Acsády Ignácz és dr. Kohn Sámuel. — Tudo- 
másul van. (Február 22.) 

8. Titkár jelenti, hogy a szervezeti pályakérdésre múlt év 
deczember 31-én és pótlólag folyó évi január 19-én egy 
pályamű érkezett, melyre birálókul felkérettek dr. Bacher 
Vilmos, dr. Bloch Henrik és dr. Mezey Ferencz. — Tudo- 
másul van. (Február 22.) 

9. Titkár előterjesztésére az igazgatóság helybenhagyja, 
hogy a folyó évi tagilletmény lesz : 1 . Évkönyv, 2. dr. Büch- 
ler Sándor munkája, a mennyiben a bírálatok róla kedvezők 
lesznek. (Február 22.) 

1 2. Titkár etőterjesztésére az igazgatóság hozzájárul ahhoz, 
hogy a társulat kiadványaiból ezentúl állandóan kötött pél- 
dányt kapjanak: 1. az igazgatóság, 2. a választmány, 3. a 
számvizsgálók, 4. állandó bizottságok elnökei s előadói, 
5. alapító, 6. pártfogó és 7. pártoló tagok. (Február 22.) 

15. Titkár ajánlatára az igazgatóság megválasztja dr. Hel- 
ler Bernátot a pro]3aganda- bizottság társelőadójául. (Feb- 
ruár 22.) 

20. Elnök indítványára dr. Réthy Mór tagtársnak abból 
az alkalomból, hogy az Akadémia őt rendes tagtársnak 
választotta, az igazgatóság meleg üdvözletét fejezi ki. (Jú- 
nius 8.) 

21. Titkár előterjeszti dr. Acsády Iguácz és dr. Kohn 
Sámuel Írásbeli bírálatát dr. Büchler Sándor átdolgozott 
pályanyertes művéről. — A kedvező bírálatok alapján az 
igazgatóság azt határozza, hogy dr. Büchler Sándor mun- 
kája sajtó alá adassék s a kötet a folyó évben az Évkönyv 
mellett mint tagilletmény a tagok közt szétküldessék. Maguk 



AZ UTOLSÓ ÉV JEGYZŐKÖNYVEIBŐL 399 

a bírálatok esetleges felhasználás czéljából a szerzőnek meg 
fognak küldetni és annak idején az Évkönyvben közzététetni, 
(Június 8.) 

25. Titkár előterjeszti dr. Bacher Vilmos, dr. Bloch Hen- 
rik és dr. Mezey Ferencz Írásbeli jelentéseit a szervezeti 
pályaműről. — Minthogy a bírálatok minden kifogás mellett 
is elismerik a munka nagy érdemeit, az igazgatóság elhatá- 
rozza, hogy a díjat kiadja. A bírálatok az Évkönyvben egész 
terjedelmükben meg fognak jelenni. (Június 8.) 

26. Elnök úr felbontván a jeligés levelet, abból dr. Vene- 
tia^er Lajos újpesti rabbi neve tűnik ki. — Az igazgatóság 
ezt éljenzéssel fogadja. (Június 8.) 

29. Titkár jelenti, hogy a jutalomkönyvek községeknek, 
intézeteknek és, egyesületeknek 15 helyre összesen 141 kötet, 
a szokott módon elküldettek. — Tudomásul van. (Június 8.) 

30. Titkár bemutatja a felolvasó bizottság jelentését és 
Lenkei Henrik előadó öt rendbeli nyugtáit a társulat által 
megszavazott összesen 4-00 frtról. A jelentés szerint a fel- 
olvasásokat a pesti izr. hitközség is 200 frttal támogatta s 
ez összeget évről-évre meg fogja adni. — A jelentést az 
igazgatóság tudomásul veszi. (Június 8.) 

31. Titkár bemutatja dr. Acsády Ignácznak az oklevél- 
bizottság elnökének 1900 május 22-én kelt előterjesztését, 
mely szerint a vezetése alatt álló bizottság sok nehézség el- 
hárítása után szerencsésen megoldotta a kiadandó oklevél- 
tár szerkesztésének kezdését, a mennyiben sikerült a vál- 
lalat szerkesztőiül dr. Frisch Ármin s dr. Weisz Mór urakat 
megnyerni, kik egyrészt a diplomatikában és a magyar tör- 
ténelmi szaktudományokban, másrészt a héber tudomá- 
nyokban alapos ismeretet szereztek, kiknek egyesült ereje 
kezességet nyújt arra, hogy az oklevélbizottság által kitű- 
zött időben és kívánságainak megfelelően elkészítik a Ma- 
gyar Zsidó oklevéltár I. kötetét. Erre nézve a bizottság a 
kijelölt szerkesztőkkel minden részletre nézve végérvénye- 



400 TÁRSULATI KÖZIJÍMÉNYKK 

sen megállapodott s most azt kéri az igazgatóságtól, hogy 
ezekhez hozzájáruljon s a szerkesztőknek a maga részéről 
a fentebbiek értelmében Írásbeli megbízást adjon. — Az 
igazgatóság elismeréssel és helyesléssel fogadja dr. Acsády 
Ignácz bizottsági elnök előterjesztését és dr. Frisch Ármint 
és dr. Weisz Mórt az oklevéltár szerkesztésével megbízza, 
az igazgatóság nevében velők közlendő következő feltételek 
mellett : 

1. Nevezett szerkesztő urak elvállalják azon kötelezett- 
séget, hogy az I. M. I. T. által tervezett « Oklevéltár a ma- 
gyar zsidók történetéhez I. k. 1000 — loiOw czimű vállalat 
anyagát az oklevélbizottság által kidolgozott s az Évkönyv- 
ben kinyomtatott szabályzatnak megfelelően összegyűjtik, 
a diplomatikai és az okmánykiadás modern követelményei- 
nek megfelelően sajtó alá rendezik s név- és tárgymutatóval 
ellátva közrebocsátják. 

2. Kötelezik továbbá magokat, hogy a munkához haladék- 
talanul hozzálátnak s évenkint kétszer, még pedig szeptem- 
berben és márcziusban részletes Írásbeli jelentést terjesz- 
tenek az anyaggyűjtés állapotáról s a munkáról végzett az 
oklevél-bizottságnak, mely működésüket ellenőrzi. 

3. Végül kötelezik magukat, hogy az elvállalt munkát a 
folyó 1900-ki s a rákövetkező 1 901 . években annyira előkészí- 
tik, hogy annak kinyomatása 1902 elején megkezdődhessék 
s legkésőbb okt. 1-én a kötet a könyvpiaczra kerül-hessen. 

4-. Viszont az Izr. M. ír. Társulat igazgatósága kötelezi 
magát, hogy a vállalat nyomtatási költségeit fedezi s a szer- 
kesztő uraknak nyomatott ívenként 60, azaz hatvan ko- 
rona tiszteletdíjat fizet, mely összeg a munka megjelenésé- 
nek napján esedékes. 

5. Minthogy a szerkesztő uraknak Bécsben, Pozsonyban, 
Nagyszombatban, Bazinban, Modorban és Szentgyörgyben 
levéltári kutatásokat kell végezniök, az Izr. M. ír. Társulat 
igazgatósága évenkiut június havában előlegül az esedé- 



AZ UTOLSÓ ÉV JEGYZÖKÖNYVEIBŐL 401 

kes tiszteletdíjra 200, azaz kétszáz korona utazási költséget 
bocsát rendelkezésökre. 

32. Az oklevélbizottság jelentésére az igazgatóság tudo- 
másul veszi, illetőleg elfogadja, hogy az elfoglaltsága miatt 
önként lemondott dr. Weisz Mór helyett bizottsági előadóul 
dr. Frisch Ármin választatott meg. (Június 8.) 

34. Dr. Büchler Sándor a páduai izr. hitközségnek a ma- 
gyar zsidók történetére vonatkozó egyik héber kéziratot 
lemásoltatta az oklevélbizottság számára, mely a keszthelyi 
rabbi 18 lirát kitevő kiadásait megtéríteni határozta. — Az 
igazgatóság az összeget utalványozza. (Június 8.) 

35. Titkár jelenti, hogy dr. Büchler Sándor az előbbi 
pontban említett 18 lirát ajándékkép visszajálja a társulat- 
nak. — Köszönettel vétetik. (Június 8.) 

39. Olvastatik dr. Kohn Sámuel 1900 június 17-én kelt 
levele, mely szerint a társulat részére végzett bírálati mun- 
káért utalványozott 40 k tiszteletdíjat az IMIT-nek vissza- 
ajálja. — Köszönettel vétetik. (November 5.) 

41. Az oklevélbizottság előleges intézkedései alapján az 
igazgatóság dr. Frisch Ármint és dr. Weisz Mórt végleg meg- 
bízta az oklevéltár I. kötetének szerkesztésével. — Dr. Frisch 
Ármin levéltári kutatások czéljából teendő utazásra 200 k 
felvett ; egyéb kiadása a bizottságnak az idén nem volt. — 
Tudomásul szolgál. (November 5.) 

45. Titkár jelenti, hogy könyvek eladása fejében nála a 
folyó évben befolyt 205 k. 50 f., Wodianer bizományosnál 
134 k. — Tudomásul van. (November 5.) 

46. Titkár jelenti, hogy az idei tanév végén a következő he- 
lyeken osztották ki társulat kiadványait jutalomkönyvekülés 
pedig : Győrött, Kolozsvárott, Mezőkászonyban, Ó-Becsén, 
Szombathelyen. — Az igazgatóság ezt örvendetes tudomásul 
veszi s helyesli titkár azon eljárását, hogy ily alkalommal a 
kiadványokat olcsóbb áron adta. Beméli egyúttal, hogy az 
ily iskolák száma évről-évre növekedni fog. (November 5.) 

.42 IMIT Évkönyve i90í. ^^ 



404 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

59. Székely Ferencz pénztáros előterjeszti a zárszámadást 
a lefolyt évről. — A választmány tudomásul veszi a pénz- 
táros azon magyarázatával együtt, hogy a tavali 4200 k 
törzsvagyon külön volt kitüntetve, annak kimutatása az idén 
mint fölösleges elmaradt, a mennyiben 1 1 alapítótól össze- 
sen befolyt eddig 9800 k, ami az alapszabályok értelmében 
törzsvagyonul tekintendő, a zárszámadás tanúsága szerint 
pedig 20,000 k értékpapirban van letéve. (November 19.) 

60. Székely Ferencz pénztáros előterjeszti a jövő évi 
költségvetést. — Elfogadtatik a titkárnak azon felvilágosí- 
tásával együtt, hogy az oklevéltár költségeire 1 200 k helyett 
csak 500 k van felvéve, mert a lefolyt évben is megszava- 
zott 1200 k-ból csak 200 k kellett s az igazgatóság fölös- 
legesnek tartja, hogy az oklevéltárra ki aem adott összegek 
félre tétessenek s külön elszámoltassanak, hanem 1902-ben, 
midőn az oklevéltár sajtó alá kerül, annyit fog annak költ- 
ségeire egyszerre felvenni, mennyit a vállalat megvalósítása 
szükségessé tesz. (November 19.) 

VIII. 
A Társulat alapszabályaiból. 

A társulat czimé ás székhelye : 

1. §. A társulat czíme : Izraelita Magyar Irodalmi Társu- 
lat ; székhelye : Budapest. 

A társulat czéljai. 

2. §. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat czéljai : 

a) a szentirás magyar fordításának eszközlése, kiadása és 
terjesztése ; 

h) a szentirásnak és későbbkori vallásos irodalomnak, és 
általában az izraelita vallás- és erkölcstannak ismerte- 



A TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI 403 

tésére és megvilágítására szolgáló művek kiadása és ter- 



c) a szentirás és a zsidóság történetére s irodalmára vo- 
natkozó előadások szervezésének eló'segítése hazai egyete- 
meink bölcsészeti karán külföldi egyetemek módjára; 

d) ugyancsak e körbe tartozó, valamint egyáltalán az 
izraelita hitközségi életre vonatkozó nyilvános felolvasások 
rendezése a fővárosban, valamint a vidéken ; 

e) a felekezeti élet ismertetésére és nemesítésére szol- 
gáló népszerű művek és a hitközség feladatával s az általuk 
nyújtandó hitoktatással összefüggő jelesebb munkák kiadása 
és terjesztése ; 

f) a kijelölt tudományos és közhasznú irodalmi czélok 
tekintetében pályakérdések kitűzése és jutalmazása. 

A társulat tagjai. 

3. §. A társulat tagjai lehetnek : 

a) izraelita hitközségek, h) egyéb testületek, c) magánosok. 
A tagok lehetnek: 1. alapítók, kik egyszer s mindenkorra 
legalább 1000 koronát adnak, mely összeget hitközségek és 
egyéb testületek öt egymásután következő évi 200 koronás 
részletekben törleszthetik ; 2. pártfogók, kik egyszer s min- 
denkorra legalább 400 koronát adnak ; 3. pártolók, kik egy- 
szer s mindenkorra legalább 200 koronát adnak ; 4. rendesek, 
kik hat éven keresztül legalább 8 korona fizetésére kötelezik 
magukat. 

A tagok jogai. 

20. §. A tagok, feltéve hogy évi járulékaikkal hátralékban 
nincsenek, a cselekvő és szenvedő választási jogaik élvezetén 
kívül tagilletményben részesülnek, még pedig az alapító 
tagok a Társulat összes kiadványaiban, a többi tagok az 
igazgatóság által meghatározott mértékben. Az utóbbiak 

26^ 



i04 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



azonfelül a többi kiadványokat kedvezményes áron nyer- 
hetik. 

Az alapitó tagok a 15. §. értelmében a választmánynak 
tagjai. 

IX. 

A Társulat képviselete. 



Tisztviselők : 
Elnök : 
Társelnök : 
Titkár : 
Pénztáros : 
Ellenőr : 
Ügyész : 



1. IGAZGATÓSÁG. 

Dr. Weinmann Fülöp, kir. tanácsos, közjegyző 
Dr. Bacher Vilmos, rabbiképzői tanár. 
Dr. Bánóczi József, tanítóképzői igazgató. 
Székely Ferencz, bankigazgató. 
Beck Dénes, bankigazgató. 
Dr. Halász Frigyes, ügyvéd. 



Az igazg. töhbi tagjai: 

Dr. Mezey Ferencz, ügyvéd. 
Dr. Eéthy Mór, műegyetemi tanár. 
ScHiLL Salamon, rabbiképzői tanár. 
ScHWEiGER Márton, keresk. tanácsos. 
Dr. Simon József, kir. tanácsos, ügyvéd. 
Dr. Stiller Mór, ügyvéd. 

2. VÁLASZTMÁNY. 



A) Fővárosi tagok : 

Dr. AcsÁDY Ignácz, író. 

Dr. Agai Adolf, író. 

Dr. Alexander Bernát, egyet, tanár. 

Dr. Balassa József, gymn. tanár. 



A TÁRSULAT KÉPVISELETE 405 

5. Dr. Bánóczi József, tanítóképzői igazgató. 

Dr. Báron Jónás, egyet. m. tanár. 

Beck Dénes, bankigazgató. 

Dr. Blau Lajos, rabbiképzői tanár. 

Dr. Farkas Emil, ügyvéd. 
10. Dr. Halász Frigyes, ügyvéd. 

Dr. Kayserling M., rabbi. 

Kornfeld Gyula, az izr. tanítóegyl. elnöke. 

Dr. KöRösY József, stat. hiv. igazgató. 

Dr. Krausz Sámuel, tanítóképzői tanár. 
15. Lenkei Henrik, reáliskolai tanár. 

Dr. Marczali Henrik, egyet, tanár. 

Dr. Mezey Ferencz, ügyvéd. 

Dr. Mezei Mór, orsz. képviselő. 

Dr. MuNKÁ€Si Bernát, hitk. tanfelügyelő. 
20. Dr. Neumann Antal, ügyvéd. 

PoLLÁK Lajos, rabbi. 

Dr. Radó Antal, író. 

Dr. Réthy Mór, mtíegyet. tanár. 
CHiLL Salamon, rabbiképzői tanár. 
25. Dr. Schiller Zsigmond, szerkesztő. 

ScHöN Dávid, hittanár. 

Dr. Simon József, kir. tanácsos, ügyvéd. 

Stern Ábrahám, hitk. iskolaigazgató. 

Sternthal Adolf, földbirtokos. 
30. Dr. Stiller Bertalan, egyet, tanár. 

Dr. Stiller Mór, ügyvéd. 

Szabolcsi Miksa, szerkesztő. 

Székely Ferencz, bankigazgató. 

Tenger Pál, író. 
35. Dr. Waldapfel János, gymn. tanár. 

Weisz Berthold, orsz. képviselő. 

Dr. Weiszburg Gyula, rabbi. 



400 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

B) Vidéki tagok: 

Dr. Bakonyi Samu, ügyvéd, Debreczen. 

Dr. Bárány József, rabbi, Kecskemét. 

Dr. Bernstein Béla, rabbi. Szombathely. 

Dr. BüCHLER Sándor, rabbi, Keszthely. 
5. BüCHLER P., rabbi, Moór. 

Dr. EisLER Mátyás, rabbi, Kolozsvár. 

Elfér Jakab, rabbi, Heves. 

Dr. EiscHER Mihály, rabbi, Zombor. 

Dr. Flesch Ármin, rabbi. Mohács. 
10. Friedlánder Gyula, Deés. 

Friedmann Ármin, Újpest. 

Gerlóczi M. a., rabbi, Fiume. 

Hahn Adolf, tanár, Székesfehérvár. 

Dr. Halász Ignácz, egy. tanár, Kolozsvár. 
15. Dr. Kecskeméti Lajos, főorvos, Kecskemét. 

Dr. Kecskeméti Lipót, rabbi. Nagyvárad. 

Dr. Kelemen Adolf, igazgató, Nyíregyháza. 

Dr. Kiss Arnold, rabbi, Veszprém. 

Dr. Klein József, rabbi, Kassa. 
20. Dr. Klein Mór, rabbi. Nagybecskerek. 

Lázár Soma, Keszthely. 

Leopold Sándor, Szegzárd. 

Dr. Löw Immánuel, rabbi. Szeged. 

Dr. LöwY Mór, rabbi, Temesvár. 
25. Dr. Neumann Ede, rabbi, Nagykanizsa. 

Dr. Perls Ármin, rabbi, Pécs. 

Dr. PiLLiTZ Benő, orvos, Veszprém. 

Dr. PoLLÁK Miksa, rabbi, Sopron. 

Eeich Márton, birtokos, Kalocsa. 
30. Dr. EósA Izsó, ügyvéd. Szeged. 

Dr. Kosenberg Sándor, rabbi, Arad. 

Eosenthal Nándor, hitk. elnök, Veszprém. 



A TÁRSULAT KÉPVISELETE 407 

ScHREiBER Ignácz, (Gjőr) Bécs. 

ScHWARZ Jakab, rabbi, Csáktornya. 
35. Seltmann Lajos, rabbi, H.-M.- Vásárhely. 

Dr. SoNNENFELD Bernát, ügyvéd, Vágujhely. 

Sternthal Salamon, földbirtokos, Temesvár. 

Dr. Ungár Simon, rabbi. Szegzárd. 

Dr. Vajda Béla, rabbi, Losoncz. 
40. Dr. Venetianer Lajos, rabbi. Újpest. 

C) Tagok alapító tagsági jogon : 

Gelsei Guttmann Vilmos, kir. tanácsos, Nagy-Kanizsa. 
KoHNER Zsigmond, földbirtokos, Budapest. 
ScHWEiGER Márton, ker. tanácsos, Budapest. 
Sváb Károly, főrendiházi tag, Budapest. 
5. Néhai Sváb Sándor alapítvány képviselője. 
Néhai hatvani Deütsch Bernát alapítvány képviselője: 

Hatvany-Deutsch József. 
Nagykanizsai izr. hitközség képviselője. 
Nagyváradi izr. hitközség képviselője. 
Pesti izr. hitközség képviselője: Adlbr Lajos, előljáró- 

sági tag. 
10. Pesti chevra-kadisa képviselője: Ehrlich Mózes elnök. 
Szabadkai izr. hitközség képviselője. 

3. SZÁMVIZSGÁLÓK. 

Adler Lajos, nagykereskedő. 
Deutsch Sámuel, háztulajdonos. 
Ehrlich Mózes, földbirtokos. 
Fleischmann Ede, nagykereskedő. 
5. Wolfner József, gyáros. 



408 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

X. 
Állandó bizottságok. 

1. 
Szabályzat a bizottságokról. 

1. §. Az igazgatóság annyi bizottságot szervez, a mennyit 
időnkénti feladataihoz képest szükségesnek tart s addig 
marasztja fenn, a meddig a körülmények kívánják. 

2. §. Az igazgatóság jelenleg a következő bizottságokat 
szervezi : 

a) biblia-bizottság, feladata a szentírás fordításának szer- 
kesztése s ennek befejezése után a fordítás javításának ál- 
landó eszközlése, továbbá a szentírás ismertetésére és meg- 
világítására szolgáló míivek előkészítése ; 

b) oklevél-bizottság, föladata azon oklevelek és adatok 
gyűjtése, illetőleg tudományos becsű közlésre való alkalmas 
szerkesztése, melyek a magyar zsidóság állapotát a honfog- 
lalástól fogva megvilágítják ; 

c) folklore-bizottság, föladata a magyar zsidóság ere- 
detére, statisztikájára, nyelvi és életmódbeli viszonyaira, 
szokásaira és babonáira s a róla való népnyelvbeli ada- 
tokra vonatkozó tények gyűjtése és tudományos feldol- 
gozása ; 

d) felolvasó-bizottság , föladata gondoskodni arról, hogy a 
téli évadban a fővárosban és a vidéken, továbbá a választ- 
mányi és közgyűléseken a zsidóság történelmére s irodal- 
mára s a hitközségi életre vonatkozó fölolvasások tartas- 
sanak ; 

e) propaganda-bizottság , föladata a Társulat iránti érdek- 
lődést a közönség körében lehetőleg ébren tartani és tagok 
gyűjtését állandóan eszközölni. 



ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK 409 

3. §. A bizottságok tagjait az igazgatóság választja. 

4. §. A bizottságnak jogában áll magát akár a Társulaton 
kivül álló tagokkal is kiegészítenie, minden ebbeli javaslata 
azonban az igazgatóság helybenhagyására szorul. 

5. §. A bizottságok tagjait az igazgatóság három évre vá- 
lasztja ; az időközben megválasztott tagok megbízása az 
egész bizottságéval egyszerre jár le. 

G. §. A társulat elnöke és titkára minden bizottságnak 
állásuknál fogva tagjai s minden ülésre meghívandók. 

7. §. Minden bizottság maga választja elnökét és előadó- 
ját ; ez állások tiszteletiek. Bizottsági elnök csak választ- 
mányi, bizottsági előadó csak társulati tag lehet. 

8. §. Minden bizottság megalakulása a választmánynak 
bejelentendő. 

9. §. Javaslatait elnöke és előadója által a bizottság Írásban 
terjeszti a társulati titkár útján az igazgatóság elé, mely 
azok fölött végérvényesen határoz. 

10. §. A mennyiben a bizottságok működése pénzkiadá- 
sokat tesz szükségessé, erre nézve az igazgatóságnak előter- 
jesztést tesznek. 

11. §. Minden bizottság maga állapítja meg, ha szüksé- 
gét látja, külön ügyrendjét, mely azonban az igazgatóság 
megerősítésére szorul. Az ügyrend az Évkönyvben közzé- 
tétetik. 

12. §. Minden bizottság legkésőbb október hóban jelen- 
tést mutat be működéséről, mely az Évkönyvben közöl- 
tetik. 



410 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

2. 
Ügyrendek és szabályzatok. 

Oklevél-bizottság. 

Szabályzat az « Oklevéltár a magyar zsidók történetéhez y> 
czimü vállalat kiadásához. 

1. E gyűjtemény czélja azon oklevelek és adatok hiteles, 
a tudomány minden igényének megfelelő közlése, melyek 
a magyar zsidóság állapotait és viszontagságait a honfogla- 
lástól fogva egész 1867-ig, az emancipatio törvénybe iktatá- 
sáig, megvilágítják. 

2. E szempontból legfőbb súly helyezendő az intézmé- 
nyekre és szabályzatokra, melyek állami, valamint községi 
tekintetben a magyar zsidóság életét szabályozták. Közlen- 
dők tehát : 

a) a rajok vonatkozó országos törvények ; 

b) királyi oklevelek és rendelkezések ; 

c) megyei, városi, községi szabályzatok ; 

d) iskolai és jótékonysági statútumok. 

3. Magánosok viszonyaira vonatkozó adatok csak kivé- 
teles esetekben közölhetők. 

4. Nem mellőzhetők el amaz egyéb adatok sem, melyek 
a zsidóságnak, mint egésznek viszonyaira és állapotaira vo- 
natkoznak, így követjelentések, országgyűlési irományok, 
megyei jegyzőkönyvek, stb. Szorosan vett krónikaszerű el- 
beszélésektől azonban el kell tekinteni. 

5. Különösen a mohácsi vész utáni időben hajtandó végre 
szorosan az anyagnak ez a korlátozása. Az előbbi századokra 
nézve az anyagnak aránylag csekély terjedelme jogosulttá 
teszi a magokban véve nem oly jelentékeny adatoknak köz- 
zétételét is. 

6. Minden közlemény, a mennyire lehetséges, az eredeti 



ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK 411 

után másolandó és teljes diplomatikai pontossággal köz- 
lendő. Az eddigi kiadások megjelölendők. A kéziratokban 
esetleg előforduló eltéréseket is fel kell tüntetni. 

7. Csak a valóban fontos oklevelek és források közlendők 
teljes terjedelemben. A hol csak egyes oly adat fordul elő, 
mely a tárgyra tartozik, ott hű kivonat, regesta, készül. 

8. Minden egyes közleményt rövid bevezetés előz meg, 
mely ismerteti a kútfő tartalmát és leirja a kéziratot vagy 
kiadást. 

9. Épp úgy mellőzhetetlenek a szöveget felvilágosító 
tárgyi (chronologiai, históriai, geographiai stb.) magyarázó 
jegyzetek. 

10. Minden egyes kötethez kimerítő név- és tárgymutató 
járul. 

1 1 . A magyar, latin és német nyelven irott emlékek csu- 
pán az eredeti nyelven közöltetnek. A más nyelveken Írot- 
tak az eredeti nyelven kivül magyar fordításban i«í. 

12. Nemcsak a chronologiai sorrend, hanem a meglévő 
anyag viszonylagos teljessége is megokolja, hogy először a 
mohácsi vészt megelőző időszaknak anyaga tétessék közzé. 
Időközben azonban a későbbi korszakok anyagának össze- 
gyűjtéséhez is teljes erővel kell hozzáfogni. 

Folklore-bizottság. 
Ügyrend. 

1. A folklóré bizottság czélja összegyűjteni a magyar- 
országi zsidóság néprajzára vonatkozó minden adatot, az 
összegyűlt anyagot megőrizni, feldolgoztatni, kiadni s eset- 
leg a kutatóknak tanulmányaikhoz rendelkezésre bocsá- 
tani. 

2. E néprajzi adatokat a bizottság részint szakemberek 
segítségével gyűjteti össze, részint kérdőívek utján igyek- 
szik az érdeklődő laikusokat a munkába bevonni. 



41í2 TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 

3. A bizottság a munkaprogramm megállapítása és ellen- 
őrzése czéljából legalább negyedévenként egyszer ülést tart. 

4. A megállapított munkaprogramm végrehajtásával az 
elnök és az előadó bízatnak meg. 

5. A bizottság munkásságáról az előadó évenként jelen- 
tést készít, melyet az IMIT igazgatósága elé terjeszt. A je- 
lentés az IMIT Évkönyvében közlendő. 

6. A bizottság, ha szükséges, kiegészítheti magát a társu- 
lat körén kivül álló szakféríiakkal is. Ez uj tagokat a bizott- 
ság ajánlatára az igazgatóság választja meg. 

Felöl vasó -bizottság. 

Ügyrend. 

1 . A bizottság feladata a szentírásra és a zsidóság tör- 
ténetére s irodalmára, valamint a hitközségi és felekezeti 
életre vonatkozó felolvasások rendezése a fővárosban és a 
vidéken. 

2. A felolvasások vagy tudományosak, illetve irodal- 
miak, vagy költőiek, illetve szépprózaiak. 

3. Tisztán szakszerű felolvasások mellőzésével a felol- 
vasások alakja és előadása olyan legyen, hogy egy nagyobb 
mívelt közönséget érdekelhessenek. 

4. A fővárosban a felolvasások november, deczember, 
január és február hónapokban tartatnak, rendszerint min- 
den 1. és 3. kedden d. u. G órakor a zsidó hitközség síp- 
utczai dísztermében. 

5. A felolvasások látogatása ingyenes. 

6. Egy felolvasó ülés alkalmával legalább két felolvasó 
működik közre. 

7. A felolvasások minden ülésre rendesen az említett 
két különböző tárgykörből vétessenek. 

8. Felolvasásra csak oly művek bocsáthatók, melyek 
eddig sem felolvasva, sem közölve nem voltak. . 



ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK 413 

9. Minden felolvasás dijjazandó. A tiszteletdíj egy estére 
legalább 100 koronában állapittatik meg és a felolvasás után 
2 — 3 nap alatt utalványozandó. A díjazás felosztása tekin- 
tetében az elnök és előadó együtt intézkednek. 

10. A felolvasott mű tulajdonjoga a szerzőé marad. 

11. Külön meghívók nem küldetnek szét. Az ülés pro - 
grammja 1—2 nappal előzőleg a lapokban közlendő. 

12. A bizottság feladatának ismeri, hogy a vidéken is 
minél nagyobb körben szervezze a felolvasásokat. 

13. A bizottság az elnökön és másodelnökön kívül 25 
férfi- és 10 nőtagból áll. 

14. A bizottság a maga köréből választja meg elnökét és 
előadóját. Ez állások tiszteletiek. 

15. Minden előadáson az elnökök egyike jelen van. Ö ve- 
zeti be a tárgysorozatot. 

16. Az előadó gondoskodik a felolvasások programmjá- 
nak megállapításáról és megtartásáról. 

17. Minden év októberében a kész programmot a társu- 
lati titkár útján az igazgatóság elé terjeszti jóváhagyás 
végett, valamint ugyanakkor terjeszti be jelentését a bizott- 
ság működéséről a lefolyt évben. 

3. 

A bizottsági tagok névsora. 

Biblia-bizottság : 

Elnök: Dr. Bacher Vilmos. Előadó : Dr. Krausz Sámuel. 
Tag : Dr. Bánóczi József. 

Oklevél-bizottság : 

Elnök : Tagok : 

Dr. Acsády Ignácz. Dr. Bacher Vilmos. 

Előadó : Dr. Bárány József, Kecske - 

Dr. Frisch Ármin. mét. 



414 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Dr. Bernstein Béla, Szom- 
bathely. 

Dr. Bloch Henrik. 

Dr. Büchler Sándor, Keszt- 
hely. 

Dr. Kayserling M. 

Dr. Krausz Sámuel. 



Mandl Bernát. 

Dr. Marczali Henrik. 

Dr. Málnai Mihály. 

Dr. PoUák M., Sopron. 

Stern Ábrahám. 

Dr.Venetianer Lajos, Újpest. 

Dr. Weisz Mór. 



Folklore-bizottság 



Elnök: 

Dr. Blau Lajos. 
Előadó : 

Dr. Balassa József. 
Tagok: 

Dr. Bacher Vilmos. 

Dr. Bernstein Béla, Szom- 
bathely. 

Dr. Diamant Gyula, Vuko vár. 

Dr. Eisler Mátyás, Kolozsvár. 

Dr. Fényes Mór. 

Dr. Frisch Ármin. 

Gerlóczi M. A., Fiume. 

Dr. Grünwald Zs., M.- Sziget. 

Dr. Kardos Alb., Debreczen. 

Dr. Hanvai Lajos, Huszt. 

Dr. Kiss Arnold, Veszprém. 

Dr. Klein József, Kassa. 

Dr. Kőrösy József. 

Dr. Krausz Sámuel. 

Kroó Hugó, Munkács. 

Dr. Kunos Ignácz. 

Dr. Lenke Manó, Besztercze- 
bánya. 



Dr. Löw Immánuel, Szeged. 

Dr. Löwinger Adolf, Szeged. 

Dr. Málnai Mihály. ' 

Dr. Munkácsi Bernát. 

Dr. Neumann Ede, Nagy-Ka- 
nizsa. 

Dr. Pap Dávid. 

Dr. Perls Ármin, Pécs. 

Dr. Pollák Miksa, Sopron. 

Schill Salamon. 

Seltmann Lajos, H.-M.- Vá- 
sárhely. 

Szilasi Móricz. 

Stern Ábrahám. 

Strausz Adolf. 

Singer Izrael, S.-A.-Ujhely. 

Dr. Schwarz Gábor, Károly- 
város. 

Dr. Beismann Arnold, Ung- 
vár. 

Dr. Eosenbaum L., Brassó. 

Dr. Vajda Béla, Losoncz. 

Dr. Waldapfel János. 

Dr. Weiszburg Gyula. 



ÁLLANDÓ BIZOTTSÁGOK 



415 



Elnökök: 
Dr. Agai Adolf. 
Tencer Pál. 

Előadó : 
Lenkei Henrik. 

Tagok : 
Dr. Balassa József. 
Dr. Blau Lajos. 
Dr. Bródy Lajos. 
Dr. Fraenkel Sándor. 
Gerő Károly. 
GerŐ Ödön, 
Kóbor Tamás. 
Dr. Kohner Adolf. 



Felolvasó-bizottság : 

Dr. Kunos Ignácz. 
Makai Emil. 
Dr. Márkus Dezső. 
Dr. Mezey Ferencz. 
Dr. Neumann Ármin. 
Radó Vilmos. 
Dr. Sebestyén Károly. 
Szabolcsi Miksa. 
Dr. Scháchter Miksa. 
Szatmári Mór. 
Székely Ferencz. 
Dr. Vészi József. 
Dr. Waldapfel János. 



Pr op aganda- biz o ttság 



Elnökök : 
Dr. Stiller Mór. 
Dr. Kohner Adolf. 

Előadók : 
id. Dr. Glass Izor. 
Dr. Heller Bernát. 

Tagok: 
Adler Gyula. 
Auer Róbert. 
Dr. Bamberger Béla. 
Beck Dénes. 
Beiméi Sándor. 
Déry Károly. 
Dr. Erdélyi Sándor. 
Dr. Farkas Emil. 
Dr. Fraenkel Sándor. 
Dr. Halász Frigyes. 



Herzmann Bertalan. 
Káldor Marczell. 
Dr. Krausz Ede. 
Löwy Sámuel. 
Mandl Mór. 
Dr. Neumann Ármin. 
Neuschloss Marcell. 
Dr. Réthy Mór. 
ruszti Ruszt József. 
Dr. Simon József. 
Surányi József. 
Dr. Stamberger Ferencz. 
Dr. Stiller Mór. 
Szabolcsi Miksa. 
Szatmári Mór. 
Dr. Tolnai Lipót. 
Wolfner József. 



416 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



XI. 
A társulat kiadványai. 



1. Évkönyv. Szerkesztik dr. Bacher Vilmos és dr. Mezey 
Ferencz. 1895. 



Tartalma a társulati közleményeken kívül :. 



BÁNÓczi József: Toldi és a 
biblia. 

SONNENFELD ZsiGMOND I Az 

argentiniai zsidó földmívelő 

gyarmatok. 
KoHN DÁVID : Zsidó népmoz- 
galmi statisztika. 
Cserhalmi H. Irén: Lea. 
Kaufmann Dávid : Budavár 

visszavivásának egy szem- 

tanuja és leirója. 
Makai Emil: Kelet. 
Kohn Sámuel : Vida András 

contra Velisch József. 
Bernstein Béla : A zsidók az 

1848/49-iki szabadságharcz- 

ban. 
Schwarz Adolf : Paedagogiai 

tanulság a bibliából. 
Tenger Pál : Egyről-másról 

ós önmagamról. 
Blau Lajos : A biblia eszméi 

a theodiceáról. 



Ignotus : A 137. zsoltár. 

Sturm Albert : Maszkir Ne- 
sómosz. Utazás újságírói 
sirok körül. 

Kosenberg Sándor : Eövid 
elmélkedés az óliéber iro- 
dalomról, összehasonlítva 
az ógöröggel. 

Szatmári Mór : Zsidók a ma- 
gyar publiczisztikában. 

Maybaum Zsigmond : Zunz 
Lipót életéből. 

Feleki Sándor : Templom- 
ban. 

BücHLER Adolf : A makka- 
beusok ünnepének elejei. 

Klein Mór : A zsidó pap hely- 
zete a múltban és jelenben. 

Radó Antal : József és Putifár- 
né története a Sahnaméban, 

Neumann Ede : A zend vallás 
befolyása a zsidóságra. 

Weiszburg Gyula : Szegény- 



A TÁRSULAT KIADVÁNYAI 



417 



Ügy-szervezet a zsidóknál a 
talmudi korban. 
Körös Mihály: Kisértetek. 

SlLBERSTEIN ÖtVÖS AdOLF ! 

A zsidó ((Szellemi fölénye.)) 

Seltmann Lajos : Életképek. 

Gerő Attila: Talisz, Tfilin. 

Gelléri Mór : Az ezredéves 
kiállítás. 

Vajda Béla : A talmud polé- 
miája Rómával a jótékony- 
ságról és könyörületesség- 
ről. 

Kecskeméti Lipót : Zsidó köl- 
tőkből. 



Lederer Ignácz : Nap és éj. 

Juda Alcharizi makámáiból. 
GoLDSCHMiED Lipót : Magyar 

zsidó művészek. 
Krausz Sámuel : Chanukka. 
V. Hevess Kornél : Láto- 



ScHUSCHNY Henrik : A testi 
nevelés és a zsidóság. 

Mezey Ferencz : Onnan ha- 
zulról. 

BücHLER SÁNDOR : Egy magyar 
zsidó költő. 

Bacher Vilmos : A franczia 
zsidóság irodalmi társulata. 



2. Évkönyv. Szerkesztik dr. Bacher Vilmos és dr. Mezey 
Ferencz. 1896. 



Tartalma a társulati 

Bacher Vilmos : Ezer év előtt. 

Makai Emil : Hiszek. 

Stein Lajos : Konstantiná- 
polyi emlékek. 

Pap Dávid: Zsidók vándor- 
lása. 

KoHN Sámuel: Zsidó törté- 
nelmi emlékek különös te- 
kintettel Magyarországra. 

Cserhalmi H. Irén : Eliézer. 

Blau Lajos : Az emberi szen- 
vedések. 

Kayserling M. : Századunk 
elejéből. 

Gerő Károly : Az utczáról. 

Klein Gottlieb : A farizeusok 
és szadduczéusok viszonya 
a makkabéusokhoz. 

Az IMIT Évkönyve i90i. 



közleményeken kívül : 

Bernstein Béla: Az ember 
tragédiája és a zsidó iro- 
dalom. 

Kecskeméti Lipót : Hósea pró- 
féta és kora. 

BÁNÓczi József: Magyar zsi- 
dók külföldön. 

Waldapfel János : A biblia 
az újabb nevelés-tudomány- 
ban. 

Gerő Attila : Lechó dódi. 

Seltmann Lajos : Életképek. 

Neumann Ede: Görög és 
római irók a zsidókról. 

Krausz Sámuel : Képdiszít- 
mények a zsinagógában. 

Heller Bernát: Madách Mó- 
zese és az Ember Tragédiája* 
27 



418 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Beck Mór: Az eredendő bűn 
a zsidó irodalomban. 

EosENBERG SÁNDOR: A zsidók 
nyelve. 

PoLLÁK Miksa : A zsidó-jel 
történetéhez. 

Vajda Béla : A honalapítás 
és a zsidó vallás. 

BücHLER Sándor: Az orszá- 
gos főrabbi-hivatal Magyar- 
országon a XVII. és XVIII. 
században. 

Friedrich Tivadar : Hirsch 
bárónál. 



Körös Mihály : Elvesztett 

világ. 
M.álnai Mihály : Felekezeti 

iskoláink. 
Venetianer Lajos : Pestalozzi 

és a talmud tanulásának 

éneklő modora. 
Kecskeméti Ármin : Az örök 

zsidó mondája a magyar 

irodalomban. 
Kiss Arnold : Őszi hangulat. 
GoLDSCHMiED Lipót : A pátri- 
árkák alakjai a középkor 

képírásában. 



3. Talmudi életszabályok és erkölcsi tanítások. Héberből 
fordította és bevezetéssel s jegyzetekkel ellátta dr. Krausz 
Sámuel. 1896. 

4. Alexandriai Philo jelentése a Cajus Caligulánál járt 
küldöttségről. Legatio ad Cajum. Grörögből fordította Schill 
Salamon. 1896. 

5. Évkönyv. Szerkeszti Bacher Vilmos és Bánóczi József 
1897. 

Tartalma a társulati közleményeken kívül : 



Az IMIT millenniumi dísz- 

ülése : 

Kohn Sámuel : Elnöki meg- 
nyitó. 

BÁNÓCZI József: Titkári je- 
lentés. 

Perls Ármin : Ahasver. 

Klein Arnold : A magyar 
Izrael éneke, midőn az 
1000 év betellett. 

Kármán Mór : Nemzeti és 
felekezeti élet. 



Alexander Bernát : A millen- 
niumi kiállításon. 

Leimdörfer Dávid : Zsidó 
páholyok. 

Székely Ferencz : Két levél. 

Handler Simon : Abigél. 

Kecskeméti Lipót: Halottas 
szertartások az ősi Izraelben. 

Fischer Gyula: Egy régi 
kódex zsinagógiai rendje. 

Seltmann Lajos : Az arany- 
borjú és a zsidóság. 



A TÁRSULAT KIADVÁNYAI 



419 



MiLKÓ Izidor : Az egyház- 
politikai télen. 

Blau Lajos : A régi ós az új 
zsidóság. 

BücHLER SÁNDOR : Zsidók a 
magyar egyetemen. 

AcsÁDY Ignácz : A magyar 
zsidók 1735— 38-ban. 

Feleki Sándor : Mózes. 

Szántó Kálmán : Az öreg 
doktor elmélete. 

BücHLER Adolf : Az ale- 
xandriai zsidó bazilika, 

Bloch Henrik : A franczia 
zsidó kongresszus története. 



Steiger Lajos : A zsidó me- 
lódiák gyűjtése. 

Krausz Sámuel : A nagy gyü- 
lekezet férfiai. 

PiLLiTz Benő : Luzzato egy 
kiadatlan levele. 

LöwY Mór: Ezer év. 

Vajda Béla : Az ortliodoxia 
küzdelmeiből a zsidóság 
múltjában. 

Gerő Attila : Nóa mámora. 

Frisch Ármin : Szefárd hatás 
Magyarországon. 



6. A zsidók története Sopronban a legrégibb időktől a 
inai napig. Az Izr. Magyar írod. Társulat által jutalmazott 
pályamű. Irta : dr. Pollák Miksa soproni rabbi. Huszonöt 
kiadatlan okirati mellékletteL 1897. 

7. Évkönyv. Szerkesztik Bacher Vilmos és Bánóczi József 
1898. 

Tartalma a társulati közleményeken kívül : 

Palóczy Lipót : Zsidó templo- Eosenberg Sándor : A proze- 



mok Európában. 

Bacher Vilmos : Egy feltá- 
madt régi héber iró. 

Eadó Antal : A fügefa. 

Klein G. : Erkölcs és vallás. 

Eadó Vilmos : Kármán Mór. 

Sajó Aladár : Pro memória. 

Kayserling M. : Egy zsidó 
állam-alapító. 

Balassa József : Magyar- 
zsidó dialektus. 

BÜCHLER Sándor: A magyar 
zsidók viseletéről. 



liták befogadása a zsidó- 
ságban, [ban. 

EÓNA BÉLA : A Salle Judaique- 

Venetianer Lajos: A héber- 
magyar összehasonlító 
nyelvészet. 

Farkas Imre : Instánczia az 
Úristenhez. 

Waldapfel János : Tanító- 
képzőnk. 

Seltmann Lajos : Életképek. 

Feleki Sándor: A pesti régi 
zsidótemetőben. 



420 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Leopold Salmu : Keleti be- 
nyomások. 

Lenkei Henrik: Mózes arcz- 
mása. 

Peisner Ignácz : Zsidó emi- 
gránsok, 

Bernstein Béla : Reformmoz- 
galmak a magyar zsidóság 
körében 1848-ban. 



Gerőné Cserhalmi Irén : 
Efraim. 

Kecskeméti Lipót : Isten 
szentsége Ezsajásnál, 

Sebestyén Károly: ítélet 
napján. 

Heller Bernát: Eszter. 

Klein Arnold : Neila. 

Pdllák Miksa : Az élet be- 
cséről. 



8. Szentirás. Első kötet. — A tóra. Mózes öt könyve. 1898. 

9. Évkönyv. Szerkesztik Bacher Vilmos és Bánóczi József 
1899. 

Tartalma a társulati közleményeken kívül : 



Blau Lajos: Erzsébet ki- 
rályné. 

Telekes Béla : Erzsébet. 

Balassa József: A magyar 
zsidóság néprajzi felvétele. 

RosENBERG SÁNDOR: A mono- 
theismus és a faj származás 
elve. 

Szántó Kálmán : Nagyralátón. 

Makai Emil : Ágyban, párnák 
közt . . . 

Mandl Bernát: Kazinczy és 
a zsidók. 

Goldschmied Lipót : A német 
renaissance és a biblia. 

Hermanné Politzer Berta : 
Három alak. 

Sebestyén Károly : Leányom- 
nak. 

Bárány József : A kecskeméti 
zsidók történetéből. 

Gerő Attila: Aczionistákhoz. 



Lőwy Mór : Egy szálló ige az 
uj -testamentomból. 

Brody Henrik: A szerelem 
dalai. 

Weisz Miksa: Kollinszky. 

Neumann Ede : Philippson 
Lajos. 

Frisch Ármin: Az egyház- 
politika jegyében. 

Radó Antal: Jefte lánya. 

Vajda Béla: Hová lettek az 
alexandriai zsidók ? 

Flesch Ármin : Vendégszere- 
tet a talmudban. 

Lenkei Henrik: Kain halála. 

Peisner Ignácz : A Slemil. 

Palágyi Lajos : Mózes. 

BücHLER Adolf : Áldozatok a 
római császártól s császárért 
a jeruzsálemi templomban. 

Szalárdimór: Budapest egész- 
ségügye és a zsidók. 



A TÁRSULAT KIADVANLAI 



421 



Grünhut lázár : Jeruzsálemi Feleki Sándor : A vén ima- 
állapotok, könyv. 
Krausz Sámuel: Attila kardja. Bacher Vilmos: Három bib- 
Handler Simon : Dániel. liafordítás, 
Kiss Arnold : A hiteliagyott. 

10. Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók. 
Irta dr. Bernstein Béla szombathelyi rabbi. Jókai Mór eló'- 
szavával. 1899. 

11. Évkönyv. Szerkeszti Bánóczi József 1900. 

Tartalma a társulati közleményeken kívül: 
Havas Adolf: Petőfi. Blau Lajos: Vallásunk jele- 

Lenkei Henrik: A zsidó nép. néről és jövőjéről. 



Bacher Vilmos : A héber Szi- 

rach veszélyben. 
Ágai Adolf : Régi naplók. 
Székely Ferencz : Számok és 

tanulságok. 
Klein Mór : Két vers. 
AcsÁDY Ignácz : Az egyházi 

szellem és a zsidók. . 
Mezey Ferencz : A közalap 

aktái. 
Perényi Adolf : A legbecse- 
sebb. 
Kecskeméti Lipót : Kánaáni 

bűvész-alakok. 
Bloch Henrik : Franczia an- 

ti sémit a hírlapok a nagy 

forradalom idejében. 
Handler Simon : Az eleven 

válólevél. 
Hermanné Politzer Berta : 

Szarvas Mór úr és neje. 
PoLLÁK Miksa : A nagymartoni 

zsidók múltjából. 



Telekes Béla : Mózes ár- 
nyéka. 

Kont Ignácz : Egy franczia 
zsidó költő és tanférfiú. 

Krausz Sámuel : Zsidó kéz- 
iratok a régi budai könyv- 
tárban. 

Hazai Hugó : Szombatos 
Imádságok. 

Gerő Attila : Fiamhoz. 

Stein Lajos: A vallási opti- 
mizmus. 

ScHWARCz GÁBOR : A horvát 
zsidókról. 

Feleki Sándor : Az öreg 
doktor. 

Meller Simon: A budapesti 
új zsidó templom. 

Büchler Sándor: De Judaeis. 

Heller Bernát: Tompa Mi- 
hály, az evangélium és az 
Agáda. 

EiSLER MÁTYÁS : Apáczai hé- 



ber tanulmányai. 
12. Szentírás. Második kötet. — Az első próféták 1900. 



423 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



XII. 
A társulat tagjai. 



L ALAPÍTÓ TAGOK. 



Özv. hatvani DeutschBer- 

nátné, Budapest, 
gelsei Guttmann Vilmos, 

N. -Kanizsa. 
Kohner Zsigmond, Bpest. 
néhai Machlup Adolf. 
Nagykanizsai izr. hitközs. 
Nagyváradi izr. hitközség. 



Pesti Chevra-Kadisa. 
Pesti izr. hitközség. 
Schweiger Márton, Bpest. 
Sváb Károly, Budapest. 
Özv. Sváb Sándorné, 

Budapest. 
Szabadkai izr. hitközség, 
néhai Taub Salamon. 



± PÁRTFOGÓ TAGOK. 



Dr. Chorin Ferencz, Buda- 
pest. 

Löwy Mór, Budapest. 

néhai báró Schossberger 
Henrik, Budapest. 

Schreiber Ignácz, Bécs. 
5 néhai Steinfeld Antal, 
Debreczen. 



néhai Steinfeld Mihály, 
Debreczen. 

Sternthal Adolf, Bpest. 

Sternthal Salam., Temes- 
vár. 

Dr. Stiller Bertalan, Bu- 
dapest. 
10 Weiss Berthold, Bpest. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



423 



3. PÁKTOLÓ TAGOK. 



Adler Lajos, Budapest. 

Aradi izraelita hitközség. 

Bacher Emil, Budapest. 

Beck Dénes, Budapest. 
5 Braun W. Arnold, Meran. 

Breitner Zsigm., Bpest. 

Deutsch Sámuel, Bpest. 

Ebenspanger Lipót, Nagy- 
Kanizsa. 

Ehrlich Mózes, Budapest. 
10 néhai Frank Antal, Buda- 
pest. 

tószegi FreundF., Bpest. 

tószegi Freund Salamon, 
Budapest. 

néhai Garai Károly, Bpest. 

Hartenstein Zsig., Bpest. 
15 Kecskeméti izr. hitközség. 

Dr.Kohner Ágost, Bpest. 

Kornfeld Zsigm., Bpest. 

megyeri Dr. Krausz Izidor, 
Budapest. 

Leopold Sánd., Szegzárd. 
20 Linezer Béla, Budapest. 

Losonczi izr. hitközség. 

Marczali izr. hitközség. 

Markbreit Adolf, Bpest. 

Dr. Misner Ignácz, Bpest. 
25 Nemes- Vidi izr. fiók-hit- 
község. 



Ifj. Neumann Adolf, Arad. 

Ó-Kanizsai izr. hitközség. 

Pécsi izr. hitközség. 

Dr. Pillitz Benő, Vesz- 
prém. 
80 Popper István, Budapest. 

Reich Márton, Kalocsa. 

Dr. Kosenberg Gyula, 
Budapest. 

Dr. Ság Manó, Bpest. 

Dr. Simon József, Bpest. 
35 Dr. Schuschny H., Buda- 
pest. 

Schweiger Adolf, Buda- 
pest. 

néhai Stern Ignácz, 
Budapest. 

Dr. Stiller Mór, Budapest. 

Szegzárdi izr. hitközség. 
40 Temesvár-belvárosi izrael. 
hitközség. 

Tolna-tamási izr. hitköz- 
ség. 

Lovag Wechselmann Ig- 
nácz, Budapest. 

Dr.Weinmann Fül., Buda- 
pest. 

Weiss Manfréd, Budapest. 
45 WeUisch Sándor és Gyula, 
Budapest. 



ím 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



4. KENDES TAGOK. 



Ackersmann A., K.-Várd. 

Dr. Acsády Ign., Bpest. 

Adler Dávid, Budapest. 

Adler Gyula, Budapest. 
BÜr. Adler Illés, Budapest. 

Dr. Adler Mihály, Bpest. 

Dr. Agai Adolf, Budapest. 

Dr. Alexander B,, Bpest. 

Alsó-Lendvai izr. hitközs. 
loAltheim Osiás, H.-M.-Vá- 
sárhely. 

Amster Adolf, Budapest. 

Dr. Anisfeld Endre, 
H.-M. -Vásárhely. 

Aranyosi Miksa, Budapest. 

Augenstein Dávid, Bpest. 
15 Auspitz Adolf, N. -Várad. 

Dr. Bacher Vilmos, Bpest. 

Bach Mór, Pancsova. 

Dr. Bácskai Albert, Bpest. 

Bader Samu, Villány. 
20 Bajai izr. hitközség. 

Dr. Bakonyi Samu, Deb- 
reczen. 

Dr. Bakos Ödön, Nagylak. 

Dr. Balassa Józs., Bpest. 

Dr. Balkányi Miklós, Deb- 
reczen. 
25 Dr. Ballay Lajos, Bpest. 

Balogh Ármin, Bpest. 

Dr. Bamberger B., Bpest. 

Dr. Bánóczi József, Bpest. 



Dr. Baracs Marcel, Bpest. 
80 Dr. Bárány J., Kecskemét. 
Bárdos Lipót, Budapest. 
Dr. Báron Jónás, Bpest. 
Bató J. Lipót, Bpest. 
Bauer Miksa, Bpest. 
35 Dr. Baumgarten Samu, 
Budapest. 
Dr. Becher Áron, Nagy- 

Szalonta. 
Dr. Beck Adolf, Nagylak. 
Ifj. Beck Adolf, Bpest. 
Beck Sándor, Keszthely. 
40 Dr. Béla Pál, Budapest. 
Benedek Gábor, Bpest. 
Dr. Berczeller Imre, Buda- 
pest. 
Beregi Lajos, H.-M.-Vá- 

sárhely. 
Dr. Berényi Sánd., Bpest. 
45Berger Arnold, Veszprém. 
Dr.BergerFerencz,H.-M.- 

Vásárhely. 
Berger Jakab, Heves. 
Dr. Berger Miksa, Bpest. 
Berkovits Sándor, Bpest. 
50 Dr. Bernstein Béla, Szom- 
bathely. 
Bernstein Samu, Sz. -Fe- 
hérvár. 
B.- Gyulai izr. hitközség. 
Bienenstock M., Buttyin. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



42: 



Biermann Károly, Bitest. 
ssBiró Károly, Bpest. 
Birnbaum Imre, Bpest. 
Blan Adolf, Budapest. 
Blau Emil, Budapest. 
Dr. Blau Henrik, Heves. 
60 Dr. Blau Lajos, Budapest. 
Blau Pál, Nyiregyháza. 
Blau Rezső, Mohács. 
BleuerF. Péter, Laczháza. 
Dr. Bleyer Vilmos, Bpest. 
«5Dr. Bloch Henrik, Bpest. 
Bognár Sándor, N. -Várad. 
Bosclián Péter, Budapest. 
Boskovitz Sándor, Bpest. 
Bölim Sámuel, H.-M.- Vá- 
sárhely. 
7üBrachfeld Lajos, Bpest. 
Brachfeld V., Kecskemét. 
Brandstádter Izsák,Bpest. 
Brasch Simon, Buziás. 
Braun József, Eger. 
75 Braun Károly, Budapest. 
Dr. Braun Lajos, Bpest. 
Breszler Lajos, Kőbánya. 
Bricht Lipót, Bpest. 
Bruck Ármin, Zombor. 
«oDr. Bruck Samu, Baja. 
Brust Dávid, Budapest. 
Brüll Zsigmond, Bpest. 
Buck Adolf, Nagylak. 
Bugler Jakab N. -Várad. 
esBurger D. J., Debreczen. 
Buttyini izr. hitközség. 



Buziási izr. hitk. 

Dr. Büchler Adolf, Bécs. 

Dr. Büchler S., Keszthely. 
90 Büchler P., Moór. 

Czakó Ign., S.-A.-Ujhely. 

Czeglédi izr. hitközség. 

Dr. Czigler Ármin, Bpest. 

Czukor Márton, H.-M.-Vá- 
sárhely. 
95 Dr. Czukor Soma, Bpest. 

Dr. Dalnoky Béla, Buda- 
pest. 

Debreczeni izr. hitközség. 

Deutsch Antal, Budapest. 

Özv. Deutsch G. Sándorné, 
Veszprém. 
100 Deutsch Izid., N.-Bogsán. 

Deutsch Jakab, Budapest. 

Deutrsch Jenő, Budapest. 

Deutsch Jenő, B. -Gyula. 

Ifj. Deutsch Samu, Szom- 
bathely. 
105 Deutsch Tiv., Szombath. 

Déri Izidor, Budapest. 

Déri József, Győr. 

Diamant Sam.,N.-Szomb. 

Dr. Dőri Fer., N. -Várad. 
iioDukász Jakab, Budapest. 

Dr. Ecsedi Mór, T.-Méra. 

Edelstein Miksa, Bpest. 

Ehrlich Emil, Fiume. 

Ehrlich Samu, 0-Buda. 
iiőEhrmann León, Fiume. 

Engel Sándor, Budapest. 



426 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Dr. Engelsmann Izidor, 
Budapest. 

Dr.Eisler Mátyás, Kolozs- 
vár. 

Eisler Mór, Budapest. 
i2oEisler Ödön, N. -Szombat. 

Eisler Samu, Budapest. 

Elfér Dávid, Budapest. 

Elfér Jakab, Heves. 

Dr. Eugelsmanu Izidor, 
Budapest. 
125 Eperjesi Chevra-Kadisa. 

Epstein Gyula, H.-M.- Vá- 
sárhely. 

Ernst Mihály, T.-Ujfalu. 

Dr. Ernyei Mór, Bpest. 

Facseti izr. hitközség. 
130 Dr. Faragó Samu, Bpest. 

Dr. Farkas Emil, Bpesfc. 

Farkas Izidor, N. -Várad. 

Dr. Farkas J., Szabadka. 

Dr. Fayer László, Bpest. 
isöFeigl L. H., Gyöngyös. 

FeinerMór, H.-M. -Vásár- 
hely. 

Dr. Fejér Fer., Debreczen. 

Fejér Márton, Budapest. 

Dr. Fekete Józs., Buttyin. 
uüDr. Fekete László, Kecs- 
kemét. 

Feldmann Salamon, Nagy- 
Szőllős. 

Feldmayer Ignácz, Kecs- 
kemét. 



Féld Salamon, Budapest. 

Feldmann B. Jakab, Sz.- 
Újvár. 
145 Dr. Feleki Sándor, Bpest. 

Fényes Dezső, Budapest. 

Fischer J. Adolf, Eger. 

Fischer József, Ó-Becse. 

Fischer Károly, Bpest. 
löoFischer L., Fiume. 

Dr. Fischer Mih., Zombor. 

Fispán Mór, Kecskemét. 

Fiumei Chevra-Kadisa. 

Fleischer Miksa, N.- Várad. 
155 Dr. Fleischl Lajos, Bpest.. 

Fleischl Kóbert, Bpest. 

Fleischmann Ede, Bpest. 

Dr. Flesch Arm., Mohács.. 

Fluss József, Budapest. 
180 Dr. Fodor Ármin, Bpest. 

Fogarasi izr. hitközség. 

Fornheim Zsigm., Újpest.. 

Forrai Gábor, Budapest. 

Földesi Joakim, Bpest. 
165 Franki Lipót, Budapest. 

Frsenkel Sámuel, Ó-Becse^ 

Dr. Frsenkel Sándor, 
Budapest. 

Dr. Frank József, Mura- 
Szombat. 

Frankfurter Alb., Fiume. 
ivoFreiberger Sám., Bpest, 

Dr. Freund Artúr, Bpest. 

Dr. Freund J., Debreczen. 

Freund József, -Becse. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



427 



Frey Gusztáv, Újpest. 
i75Fried Adolf, Sopron. 

Dr. Fried Aladár, Nagy- 
Szőllős. 

Fried József, Budapest. 

Dr. Fried Samu, S.-A.- 
üjhely. 

Friedlánder Gyula, Deés. 
180 Friedmann Mór, Kassa. 

Friedmann Sándor, Deb- 
reczen. 

Dr. Frisch Ármin, Bpest. 

Frisch Lipótné, Tapoicza. 

Dr. Frischmann Gyula, 
Budapest. 
issFuchs Samu, Kecskemét. 

Fuchs H., Budapest. 

Füredi Ignácz, Budapest. 

Dr. Füredi Lipót, Vágujh. 

Gálócsi Samu, Deés. 
i9oGanslIgn.,L.-Szt.-Miklós. 

Dr. Gerber Béla, Bpest. 

Gerlóczi M. Adolf, Fiume. 

Gerőfi Arnold, Budapest. 

Gerő Ödön, Budapest. 
losGerstl Géza, Temesvár. 

Geiskl Jenő, Szombathely. 

Glasz Adolf, Febértempl. 

Dr. Glass Izor, id., Bpest. 

Dr. Glück Ignácz, Bpest. 
200 Goitein Jónás, Kecskemét. 

budai Goldberger Berta- 
lan, Budapest. 

GoldbergerGusztáv,Bpest. 



Dr. Goldberger Ign., Pécs» 
205 Goldberger J. Mór, Szeg- 
zárd. 

Goldfinger Gábor, Bpest, 

Goldmann Jónás, Fiume. 

Goldzieher Géza, Bpest. 

Dr. Goldzieher Vilmos, 
Budapest. 
210 Dr. Gonda Ignácz, Bpest. 

Gottesmann Lipót, Nagy- 
Szőlló's. 

Dr. Grauer V., Bpest. 

Greiner Arrold, Eger. 

Dr. Greiner Sámuel, Vesz- 
prém. 
215 Dr. Grósz Gyula, Bpest. 

Dr. Grósz Lipót, Bpest. 

Grosz Lipót, Kecskemét. 

Grosz Simon, Ó-Becse. 

Grünbaum Miksa, Buda- 
pest. 
220 Dr.GrünbaumP., Ó-Becse. 

Guttmann Emánuel, N.- 
Szőllős. 

Guttmann Zsigm., Bpest. 

Egy. Győri és GyŐrszigeti 
izr. hitközség. 

Gyulai izr. hitközség. 
225 Dr. Haasz Sim., Szucsány. 

Dr. Halász Frigyes, Bpest. 

Dr. Halász Ign., Kolozsvár. 

Handler Jónás, Bpest. 

Dr. Handler Sim., Lúgos. 
23oHartmann József, Fiume. 



428 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Havas Béla, Deés. 

Hay Gyula, Bpest. 

Hay Ignácz, Bpest. 

Hay Károly, Abony. 
ussHecht Emil, Budapest. 

Dr. Hecht Ernő, Bpest. 

Dr. Hecht József, Bpest. 

Dr. Hegedűs Izidor, Győr. 

Heinrich M., Csáktornya. 
^24oHeller Ármin, Bpest. 

Dr. Heller Bernát, Bpest. 

Heller Gábor, Bpest. 

Hellsinger Zsigm., Bpest. 

Dr. Hermann J. Mór. 
ií45Dr. Hermann M., Mobács. 

Hermann Antal, Bpest. 

Dr. Hernádi Mór, Bpest. 

Dr. Herz Mór, Bpest. 

Herzog Géza, Ó-Becse. 
260 Dr. Herzog M., Kaposvár. 

Herzfeld Norbert, Bpest. 

Herzfeld Mór, Vágujbely. 

Herzmann Bért., Bpest. 

Dr. Herzmann Manó, Mo- 
hács. 
sösHesszer Gyula, Baja. 

Heumann József, Moór. 

Hirsch Aladár, Budapest. 

Dr. Hirschler H., Bpest. 

Dr. Hirsch Vilm.,Pápa. 
uöoH.-M.-Vásárhelyi izr. hit- 
község. 

Dr. Hoífer Lipót, Makó. 

Hoífmann Ármin, Bpest. 



Dr. Hoífmann A., Bpest. 

Dr. Hoifmann Lipót, Lo- 
soncz. 
265 Hoífmann Soma, Keszt- 
hely. 

Dr. Hofmeister J., Halas. 

Dr. Horn Kár,, Esztergom. 

Hunwald Lipót, Kolozs- 
vár. 

Dr. Hűvös József, Bpest. 
270 Ipolysági izr. hitközség. 

Dr. Iricz Adolf, Bpest. 

Jasnigi Sándor, Bpest. 

Jászárokszállási izr. hitk. 

Jeremiás és Eosenberg, 
Deés. 
275 Juhász Mór, Kassa. 

Dr.JuszthÁ.jN. -Szombat. 

Junker Gusztáv, Csurgó. 

Káldor Marczal, Bpest. 

Dr. Kanitzer Sándor, 
H.-M. -Vásárhely. 
280 Kardos Antal, Kecskemét. 

Dr. Kármán Mór, Bpest. 

Kassai Chevra-Kadisa. 

Kassai izr. hitközség. 

Dr. Kaufmann J., Mohács. 
285 Dr. Kay seriing M., Bpest. 

Kecskeméti izr. hitk. 

Dr. Kecskeméti Á., Makó. 

Dr. Kecskeméti Lajos, 
Kecskemét. 

Dr. Kecskeméti Lipót, 
N.-Várad. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



im 



290 Dr. Kecskeméti Sándor, 
Kecskemét. 

Dr. Kelemen Adolf, Nyír- 
egyháza. 

Dr. Keleiíien Miksa, Bpest. 

Kemény Dávid, Bpest. 
295 Kemény Dezső, Bpest. 

Keller Arnold, Bpest. 

Dr. Kende Ádám, Pápa. 

Keszthelyi izr. hitközség. 

Kisbéri izr. hitközség. 
300 Klein Adolf, -Becse. 

Dr. Kiss Arnold, Veszpr. 

Klein Ignácz, Eger. 

Klein József, Zsarnócza. 

Dr. Klein József, Kassa. 
305 Dr. Klein Mór N. -Becske- 
rek. 

Dr. Klug Lipót, Kolozsv. 

Kohn Arnold, Budapest. 

Kohn József, Bpest. 

Kohn Lajos, Bpest. 
310 Kohn Samu, Szombathely. 

Dr. Kohn Sámuel, Bpest. 

Dr. Kohn Rezső, Csákóvá. 

Kohner Ágost, Budapest. 

Dr. Kohner Adolf, Bpest. 
315 Kollár Dávid, Budapest. 

Komáromi Chevra-Kadisa. 

Komáromi izr. hitközség. 

Dr. KoritschonerL.,Pápa. 

Kornfeld Gyula, Bpest. 
320 Kőbányai izr. hitközség. 

Körmendi izr. hitk. 



Dr. Körösi József, Bpest. 

Kővári Fülöp, Kecskemét. 

Kramer Antal, Mohács. 
325 Dr. Krcemer Lipót, N.- 
Szőllős. 

Krausz Adolf, Bpest. 

Dr. Krausz Ede, Bpest. 

Krausz Manó, Győr. 

Dr. Krausz Sámuel, Bpest. 
330 Kriegler Miksa, Bpest. 

Dr. Krieshaber B., Sorok- 
sár. 

Kron Sámuel Szegzárd. 

Krugstein Izid., N. -Várad. 

Kurlaender Ede, N. -Várad. 
asőKunewalder M. testv., 
Budapest. 

Dr. Kunos Ignácz, Bpest. 

Dr. Kux Adolf, L.-Sz.- 
Miklós. 

Dr. Kux Bernát, L.-Sz.- 
Miklós. 

Dr. Kux Vilm., L. -Újvár. 
340 Dr. Kürti József, Bpest. 

Dr. Ladányi Gy., Bpest. 

Laendler Fer., N. -Várad. 

Lamm Antal, Budapest. 

Lasz Rezső, Budapest. 
345Latzko Károly, Bpest. 

Latzko Náthán, Bpest. 

Lázár József, Budapest. 

Lázár Soma, Keszthely. 

Lazarus Adolf, Bpest. 
35oLebovics J., B.-Mágocs. 



430 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Dr. Lederer Béla, Bpest. 

Léderer Dávid, N. -Várad. 

Lederer Lajos, Abony. 
Ledofszki Lajos, Szom- 
bathely. 
355 Dr. Leitner Adolf, Bpest. 

Lendvai Sándor, Arad. 

Lenkei Henrik, Bpest. 

Dr. Lenke Manó, Besz- 
terczebánya. 

Leopold Károly, Szegzárd. 
360 Dr. Leopold Kornél, Szeg- 
zárd. 

Leopold Lajos, Szilfama- 
jor. 

Lévai izr. hitközség. 

Lévai x\dolf, Fiume. 

Lévai Antal, Kecskemét. 
365Liebermann K., Kassa. 

Dr. Linksz Ármin, Bpest. 

D. Loewy Leó, Bpest. 

Dr. Löw Immánuel, Sze- 
ged. 

Dr. Loewy Lipót, Pécs. 
37oLöwenstein Arn., Bpest. 

Dr. Löwinger A., Szeged. 

Ló'wy Adolf és fiai, Lo- 
soncz, 

Dr. Löwy Fer., N.-Atád. 

Dr. Löwy Jakab, Mohács. 
375Ló'wy Sámuel, Bpest. 

Lukács József, Budapest. 

Lusztig Mór, Arad. 

Makói Chevra-Kadisa. 



Makói izr. hitk. 
380 Dr. Málnai Mihály, Bpest. 
Dr. Mandl Ármin, Sziget- 
vár. 
Mandl Ede, Nyírbátor. 
Mandl Ignácz, H.-M.- Vá- 
sárhely. 
Mandl József, Nyírbátor. 
385 Mandl Mór, Bpest. 
Mandl Pál, Keszthely. 
Marczali izr. hitközség. 
Dr. Marczali Henr., Bpest. 
Margalit Alfréd, Toldi- 
Puszta. 
890 Dr. Márkus Dezsó', Bpest. 
May Sándor, N.-Várad. 
Dr. Máyer Ármin, L.-Sz.- 

Miklós. 
Mayer Lajos, Szombat- 
hely. 
Dr. Medrei Béla, Bpest. 
395Meller Ignácz, Győr. 
Messinger Jakab, Bpest. 
Dr. Messinger L., Bpest. 
Dr. Mezei Mór, Bpest. 
Dr. Mezey Fer., Bpest. 
400 Dr. Mihelfy Lajos., Nagy- 
Várad. 
Militzer Gyula, Eger. 
Milkó Jakab, Szeged. 
Mogyorósi Zsigm., Bpest. 
Dr. Mohr Mihály, Bpest. 
405 Moóri izr. hitközség. 
Mosoni izr. hitközség. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



431 



Dr. Moskovits A., Bpest. 

Dr. Moskovics Ervin, Ho- 
monna. 

Dr. Moskovics Ernő, Ho- 
monna. 
410 Dr. Moskovics Jak., Kassa. 

Mózes Bernát, Csáktor- 
nya. 

Dr. Munkácsi Bernát, 
Budapest. 

Dr. Murányi Ernő, Buda- 
pest. 

Dr. Müller Ferencz, Szeg- 
zárd. 
4i5Müller Lajos, H.-M.- Vá- 
sárhely. 

Müller Mór, Budapest. 

Münz Sámuel, Budapest. 

N.-Becskereki Chevra Ka- 
disa. 

N.-Becskereki izr. hitközs. 
420 N. -Körösi izr. hitközség. 

N.-Szalontai izr. hitközs. 

Nay Eezső, Budapest. 

Neu József, Veszprém. 

Neubauer Izidor, Győr. 
425 Neubauer Vilmos, Temes- 
vár. 

Neufeld Sándor, Bpest, 

Neuhauser Sándor, Váguj- 
hely. 

Dr. Neumann Antal, 
Budapest. 

Dr. Neumann Arm., Bpest. 



480 Dr. Neumann Ede, N. -Ka- 
nizsa. 

Dr. Neumann Jákó, Kis- 
bér. 

Neumann József, H.-M.- 
Vásárhely. 

Neumark Ign., Keszthely. 

Neuschlosz Ödön és Mar- 
cell, Budapest. 
435Nord Mór, Budapest. 

Nyírbátori izr. hitközség. 

Ó-Becsei izr. hitk. 

Oblatt Béla, -Becse. 

Id. Oppenheim Adolf, 
Uj -Kecske. 
440 Dr. Oppenheimer Ármin, 
Versecz. 

Ordentlich Adolf, Deés. 

Orsz. rabbiképző, Bpest. 

Orsz. izr. tanítóképző int.^ 
Budapest. 

Orsz. izr. tanítóegyesület, 
Budapest. 
445 0szmann Pál, Keszthely. 

-Budai Chevra-Kadisa. 

-Budai izr. hitközség. 

ráczalmási Dr. Pajzs Gy., 
Rácz -Almás. 

Dr. Pálfy I. D., Bpest. 
45oPancsovai izr. hitközség. 

Pártos Izsó, Makó. 

Perényi Adolf, Temesvár. 

Perlberg József, Eger. 

Pesti izr. hitközség. 



432 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



155 Pesti izr. hitk. fiárvaháza. 
Pető Vilmos, Keszthely. 
Peisner Ignácz, Bpest. 
Pécsi izr. hitk. 
Pfeifer Ignácz, Bpest. 
460 Dr. Pick Jenő, Bpest. 
Dr. Pillitz Sámuel, Bala- 

ton-Szt.-György. 
Pintér Gyula, Eger. 
Pintér Gyula, Abony. 
Pirnitzer Lajos, Kalocsa. 
465Pirnitzer József és fiai, 
Szegzárd. 
. Politzer Bernát, Budapest. 
Politzer Lajos, B. -Gyula. 
Pollákné Frisch Adél, 

Tapolcza. 
PoUák József, Bpest. 
47oPollák Kaim, Bpest. 
Pollák L., Budapest. 
Dr. Pollák Miksa, Sopron . 
Dr. Pollák Rezső, Bpest. 
Pollák Sándor, H.-M.-Vá- 
sárhely. 
475Póor Jakab, Bpest. 

Dr. Popper Alajos, Deb- 

reczen. 
Popper J. D., Mohács. 
Popper Károly, Budapest. 
Dr. Popper Mór, Bpest. 
480 Dr. Porgesz Samu, Besz- 
terczebánya. 
Preszler Fer., Eger. 
Dr. Radó Antal, Bpest. 



Dr. Radó Ignácz, Nagy- 
Várad. 

Radó Vilmos, Bpest. 
486 Dr. Reiner Albert, N.-Sza- 
lonta. 

Dr. Reiner Miksa, Alhó. 

Dr. Rakonitz Mór, Bpest. 

Dr. Reich Miklós, Bpest. 

Reichmann Ármin, Deb- 
reczen. 
49oReismann Mór, N.- Várad. 

Reiter Károly, Szabadka. 

Rémi Jenő, Budapest. 

Dr. Renner Adolf, Bpest. 

Dr. Réthy Mór, Budapest. 
495 Révai Miksa, Budapest. 

Dr. Révész Béla, Vácz. 

Richter Béla, N. -Abony. 

Roheim Károly, Zombor. 

Róna József, Bpest. 
500 várhelyi dr. Rósa Izsó, 
Szeged. 

Dr. Rosenart Miksa, Bpest. 

Rosenberg Bódog, Fiume. 

Dr. Rosenberg Gy., Bpest. 

Rosenberg Ignácz, Bpest. 
505 Rosenberg Ignácz, Nagy- 
Szőllős. 

Dr. Rosenberg Izidor, Bu- 
dapest. 

Rosenberg Márton, Va- 
rannó. 

Rosenberg Mór, Baja. 

Dr. Rosenberg S., Arad 



A TÁRSULAT TAGJAI 



433 



5i()Rosenfeld Alfréd, Bpest. 

Rosení'eld M., Sopron. 

Rosenfeld Henrik, Bpest. 

Dr. Rosenfeld Nathan, 
Sopron. 

Rosenfeld Henrik, Bicske. 
515 Dr. Rosenthal M., Nagy- 
Várad. 

Rosner Adolf, N.-Szőllős. 

Rosner Jenő, Eger. 

Özv.Rothhauser Ignáczné, 
Veszprém. 

Dr. Rothbart J., Bpest. 
520 Dr. Rótt Jakab, Bpest. 

Rottenberg Áron, Deés. 

Rotli Jakab, Szemlak. 

Roth Manó, Ó-Becse. 

Rolír Ignácz, N.-Szőllős. 
.525Rubinstein H., Szegzárd. 

ruszti Ruszt József, Bpest. 

Sacher Gusztáv, Losoncz. 

Salamon Arm., Szegzárd. 

Dr. Sámuel Lázár, Bpest. 
580 Sándor Mór, Lippa. 

Sá^dor Pál, Budapest. 

Dr. Schaífer Mór, Sza- 
badka. 

Dr. Scháchter Miksa, 
Bpest. 

Dr.SchiffErnő,N.-Várad. 
535Schill Salamon, Budapest. 

Dr. Schiller Zs., Bpest. 

Schlesinger Ármin, Nagy- 
Szombat. 



Schmidl Albert, Bpest. 

Schön Dávid, Budapest. 
540 Dr. Schön Vilmos, S.-A.- 
Ujhely. 

Dr. Schreiber Ign., Kecs- 
kemét. 

Dr. Schreyer Jak., Bpest. 

Schulz Vilmos, Bpest. 

Schwartz Bernát, Deés. 
546Schwartz Bért., N.-Várad. 

Schwarz I., Csáktornya. 

Schwarz Jak., Kecskemét. 

Dr. Schwarz Mór, Győr. 

Schweiger Ignácz, Bpest. 
55oSchweiger Imre, Bpest. 

Dr. Sebestyén K., Bpest. 

Seligmann Zs., Bpest. 

Seltmann Lajos, H.-M.- 
Vásárhely. 

Sieglmann D., Kassa. 
555 Simon Jakab, Bpest. 

Dr. Singer Brn., Tapolcza. 

Dr. Singer Jakab, Bpest. 

Dr. Singer Jakab, Temes- 
vár-Gyárváros. 

Dr. Singer József, L.-Sz.- 
Miklós. 
560 Singer Sándor, Budapest. 

Singer Sándor, H.-M.-Vá- 
sárhely. 

Somlyói Ign., N.-Szőllős. 

Sommer Ignácz, Csapi. 

Dr. Sonnenfeld Bernát, 
Vág-Ujhely. 



Az IMIT Evkönyve 1901. 



434 



TÁRSULATI KOZLKMENYKK 



665 Soproni izr. népisk. isko- 
laszéke. 

Spitzer D. H., Budapest. 

Spitzer Gyula, Budapest. 

Spitzer Lipót, Szemlak. 

Dr. Spitzer Mór, Zombor. 
57oStadler Izidor, Szombat- 
hely. 

Dr. Stadler Károly, Buda- 
pest. 

Stadler Zs., Szombathely. 

Stamburger F., Bpest. 

Stark Ármin, L.-Szt. -Mik- 
lós. 
575 Dr. Steiger Lajos, Bpest. 

Steinberger Hermann, 
Kalocsa. 

Steiner Albert, Sopron. 

Steiner Ármin, Budapest. 

Steiner Ignácz, Marczali. 
580 Dr. Steiner Jákó, Székes- 
fehérvár. 

Dr. Steiner János, Lippa. 

Steiner József, Budapest. 

Steiner L. József, H.-M.- 
Yásárhely. 

Steiner Manó, L.-Szt.- 
Miklós. 
585Dr. Steiner Márk, Bielitz. 

Steiner M. Alb.,N. -Várad. 

Stein Miksa, N.-Szombat. 

Sterk Lipót, Budapest. 

Stern Ábrahám, Bpest. 
590 Dr. Stern József, Bpest. 



Stern Mór, Budapest. 

Sternlicht Salamon Lo- 
soncz. 

Strauss Mór, Budapest. 

Surányi József, Bpest. 
595 Szabolcsi Miksa, Bpest. 

Szálkai Emil, Nyírbátor. 

Szántó Bertái., Kolozsvár. 

Dr. Szántó Kálmán, Kecs- 
kemét. 

Dr. Szántó Laj., Kalocsa. 
600 Szegedi Chevra-Kadisa. 

Szegedi izr. hitközség. 

Szegő Benő, Szombathely. 

Dr. Székely Albert, S.-A.- 
Ujhely. 

Székely Ferencz, Bpest. 
no5 Székely Ignácz, Bpest. 

Dr. Székely Ign., Ó-Becse. 

Dr. Székely Mihály, Te- 
mesvár. 

Dr. Székely Miksa, Bpest. 

Székely Salamon, Arad. 
610 Szél Mihály, Kis-Várda. 

Dr. Szemző Gy., Szarvas. 

Szemző Sánd., Kecskemét, 

Szenes Károly, Kolozsvár. 

Dr. Szenes Zsigm., Bpest. 
eiöDr. Szidon Adolf, Versecz. 

Szigetvári izr. hitközség. 

Dr. Sziklai Salam., Bpest. 

Szilasi Mór, Budapest. 

Dr. Szili Adolf, Budapest. 
620 Szolnoki izr. hitközség. 



A TÁRSULAT TAGJAI 



láo 



Szombathelyi izr. iskola. 

Tedesco Bernát, Bpest. 

Temesvár-gyárvárosi izr. 
hitközség. 

Dr. Temesváry Rezső, Bu- 
dapest. 
B25Tencer Pál, Budapest. 

Ternyei Antal, N. -Várad. 

Dr. Tolnai Lipót, Bpest. 

Török Kornél, Bpest. 

Trencséni izr. hitközség. 
630 Uj -Kecskéi izr. hitközség. 

Erényi Ullmann Gy., 
Budapest. 

Dr. Ungar Bernát, Bpest. 

Dr. Ungar S., Szegzárd. 

Vadas Dezső, Bpest. 
öSöVáguj helyi izr. alreálisk. 

Vágujhelyi izr. hitközség. 

Dr. Vajda Béla, Losoncz. 

Dr. Vajda Károly^ Bpest. 

Dr. Vaisz Sándor, Bpest. 
640 Dr. Varga Géza, Bpest. 

Váradi Dávid, Czegléd. 

Veiszmann Ign., Heves. 

Dr. Venetianer Lajos, 
Újpest. 

Verseczi izr. hitközség. 
646 Veszprémi S., Kovászna. 

Dr. Viola Ödön, Szombat- 
hely. 

Vitéz Antal, Kecskemét. 

Dr.Waldapfel Ján., Bpest. 

Wechsler Adolf, N. -Várad. 



65oWeinbergerIgn., Ó-Becse. 
Weinberger Mór, Rákos- 
Sziget. 
Weinberger Zsiga, Eger. 
Weiner Hugó, Bpest. 
Weiner Mór, Szombath. 
655Weiss Ármin, Kolozsvár. 
Weisz Albert N.-Szalonta. 
Dr. Weiss Béla, Kassa. 
Weisz Ferencz, N. -Ka- 
nizsa. 
Weisz Gábor N. -Várad. 
660 Weisz Gyula, N.-Szalonta. 
Weisz Hugó, Győr. 
Weisz Ignácz, Eger. 
Weisz Ignácz, Besztercze. 
Weisz Jakab, Mohács. 
665 Dr. Weisz József, Kolozsv. 
Dr. Weisz Lipót, Deés. 
Dr. Weisz Miksa, Bpest. 
Weisz Mór, Kolozsvár. 
Weisz Tivad., N. -Kanizsa. 
670 Weiszberger Antónia, 
Budapest. 
Dr. Weiszburg Gyula, 

Budapest. 
Dr.Wellesz Gy., N.-Bittse. 
Wertheim Ármin, Sz. -Fe- 
hérvár. 
Dr. Wettenstein Noé, 
Deés. 
675 Dr. Wiener Márk, Kőszeg. 
Dr. Wilheim Arnold, 
H.-M.- Vásárhely. 
28^^ 



480 



TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK 



Widder Gy., S.-A.-Ujhely. 

Winterberg Adolf, Nagy- 
Szombat. 

Wodianer Arthur, Bpest. 
68()Wolf Albert, Bpest. 

Wolf Henrik, Szegzárd. 

Wolf Zsigmond, Mohács. 

Wolfmann Dávid, Deés. 

Wolfner Gyula, Budapest. 
685 Wolfner József, Budapest. 



Wolfner Lajos, Budapest. 
Wolfner Tivadar, Bpest. 
Wollák E., Csáktornya. 
Wollák Samu, Bpest. 
(i9()Zilzer Salamon, Bpest. 
Dr. Zipser Jak., Szegzárd. 
Zwack Ákos, Bpest. 
Zwack Miksa, Bpest. 
Zsarnóczai izr. iskola. 
Zsengeri Miklós, Bpest. 



Uj tagok Bánóczi József társulati titkárnál (lakik: 
VII. Király-utcza 99), vagy Székely Ferencz belv. takarék- 
pénztári igazgatónál, a társulat pén/^tárosánál (IV. Korona- 
herczeg-utcza 8.) jelentkezhetnek. A tagsági dijak az utóbbihoz 
küldendők. 



IZKAELTTA NAPTÁR 
AZ 1901. POLGÁRI ÉV SZÁMÁRA. 



Január. 

1 5661 Tébéth 10. böjtje 
5 Szombat. Vajjechí 

12 Sz. Semóth 
19 Sz. Váérá 
21 Sebát újholdja 
2(i Sz. Bó 
Február. 

2 Sz. Besallách 

5 Sebát tizenötödike 
9 Sz. Jithró 
16 Sz. Mispátim. Sekálim 

19 Adár újholdja 

20 Üjliold 2. napja 
28 Sz. Terúma 

Má^rczius. 

2 Sz. Teczavvé. Zákliór 

4 Eszter böjtje 

5 Púrim. 

(') Súsán Púrim 
9 Sz. Kí-thisszá. Pára 
16 Sz. Vájj akiié], Pekúdé. 
Hachódes 

21 Niszán újholdja 
28 Sz. Vajjikrá. 
80 Sz. Czáv 

Sabbáth Haggádól 



Április. 

3 Pészach előestéje 

4 Pészach 1, napja 

5 Pészach 2, napja 

6 Sz. Cliól hammóéd 

10 Pészach 7. napja 

11 Pészach 8. napja 
13 Sz. Semíní. 

19 Ijjár újholdja 

20 Sz. Tazría, Meczórá 
Újhold 2. napja 

27 Sz. Acharé. Kedósim 
Májui-t. 

4 Sz. Emór 

7 Omer 33. napja 

11 Sz. Beliár. Bechnkkóthái 

18 Sz. Bemidbár 

19 Szíván újholdja 

23 Sábúóth előestéje 

24 Sábúóth 1. napja 

25 Sz. Sábúóth 2. napja 
Június. 

1 Sz, Nászó 

8 Sz. Beháalóthekhá 
15 Sz. Selách-lekhá 

17 Tammúz újholdja 

18 Újhold 2. napja 



438 



IZR. NAPTÁR 



2á Sz. Kóracli 
^i9 Sz. Gliukkath. Bálák 
Július. 

4 Tammúz 17. napja 
í) Sz. Pinecliász 
13 Sz. Mattóth. Masszeé 
17 Áb újlioldja 

20 Sz. Debárim. Chazon 
25 Áb 9. böjtje 

27 Sz. Váethchannán 
Nácliamú 
Augusztus. 
3 Sz. Ékeb 
10 Sz. Eeé 

15 Elúl újholdja 

16 Újhold 2. napja 

17 Sz. Sófetim 
24 Sz. Kí-théczé 
31 Sz. Kí-tliábü 

Szcptemher. 

1 Sz. Nicczábini. Vajjélekli 
N Szelíclióth 1. napja 

13 Rós-Hassána előestéje 

14 Sz. Rós-Hassána 1. napja 
5662 Tisrí 1. 

15 Rós-Hassána 2. napja 

16 Gedalja böjtje 

21 Sz. Háasinú 
Sabbáth Súbá 

•22 J(Sm Kippúr előestéje 



23 Jóm Kippúr 

27 Sziikkóth elö(!st('je 

28 Sz. Szukkóth 1. iiai)ji 

29 Szukkóth 2. jui])ja 
Október. 

4 Hósána rabba 

5 Sz. Semíni aczéreth 
Szimchath tóra, 

12 Sz. Berésith 

13 Marchesván újholdja 

14 Újhold 2. napja 

19 Sz. Nóach 

26 Sz. Lekh-lekhá " 
November. 
2 Sz. Vajjérá 
9 Sz. Chajjé-Szára 

12 Kiszlév újholdja 
16 Sz. Tóledóth 

• 23 Sz. Vajjéczé 

30 Sz. Vajjislacli 
Deczember. 

6 Chanukka 1. napja 

7 Sz. Vajjéseb 

11 Tébéth újholdja 

13 Chanukka 8. napja 

14 Sz. Mikkécz 

20 Tébéth 10. böjtje 

21 Sz. Vajjiggás 
28 Sz. Vajjechí 

31 Tébéth 21. 



TAETALOM. 

I. 



IRODALMI MUNKALATOK. 

Lap 

J)r. Ilrlirr llcr)iát, Hódolat Vörösmartynak 7 

lh\ lutc/icf \'iliinis. Zsidó vértanúk a keresztény naptárban IS 

Scljcstyén Káruly, iiiijón ,J „ 36 

D): Beck Mór, A zsidók jelenlegi állapota Komániában 40 

Agai Adolf, Eégi naplóból .,„ 65 

Badó Antal, Alíieri «Saul))-jából „ ,,/ „, 83 

íJr. (loldschmied Lipót, Zsidó stilus ,„ „, \H 

l)r. Neumann Ede, ISietzsche és a zsidóság „„ ..,/ .,„ 106 

J^ülmáii László, Mózes ,, „, .„, „„ ,„ „ ,„ 130 

Weisz Elza, Első fecskék „ „ „ 134 

Lh\ Kecskeméti Ármin, A Minek (Minim) .„ „ .,„ 144 

Lenkei lleíirik. Emlék „„ „, „„ „ 163 

Maíidl Bernát, A magyarországi zsidók tanügye II. József 

alatt „„ ,„. „„ .„, „„ „ „ 166 

Bródy Miksa, Péntek este 220 

Dr. Eisler Mátyás, Az erdélyi országos főrabbik 221 

Dr. Klein Mór, Két vers „„ „ ,„, 244 

Dr. Kiss Arnold, Hermán és Kebeka .., -., 247 

Szi'iil iniklósi József, Nagyanyámról .„, „ 291 

Dr. Bosenherg Sándor, A bibliai és a görög világteremtés- 
monda ,„ „„ ,„ „ : „„ 292 

Dr. Vajda Béla, Agrippa zsidó király halála „-, 304 



140 TARTALOM 



Feleki Sdiuíor, Az utolsó pillanat 31'J 

Dr. Kayserling M. Luzzatto és a magyarországi zsidó 

tudósok „„ ,, ^>15 

l)r. PilUtz Benő, Luzzatto egy kiadatlan levele , . .„, .')•''> 
AlcJi-ander Bernát, A velenczei kalmárról ™ ,., o-!7 



11. 

TÁRSULATI KÖZLEMÉNYEK. 

I. Uáiióczi József titkári jelentése ,„ .'j71 

II. Uj pályakérdés „„ , 'M4' 

III. Jelentés a Tencer-íele pályadíjról 37.") 

IV. Jelentés a zsidóság községszervezeténok története 

czímű pályaműről „ 378 

V. Bizottsági jelentések „ 3!S(Í 

VI. Költségvetés - - „ „ •'!*•>') 

VII. Az utolsó év jegyzőkönyveiből „ „ 3!>7 

VIII. A Társulat alapszabályaiból 4()í2 

IX. A Társulat képviselete 404 

X. Állandó bizottságok 40S 

XI. A Társulat kiadványai,,, „„ „. .,„ ,. 416 

XII. A Társulat tagjai 422 

Izraelita naptár az 1901. polgári év számára „„ ,„, 437 



s.