MERI] PACI bé a vati is a pena ee ni mr le 4 ea fe 7 er rar HE IE ul AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (A KTM TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1995 MEGINDITOTTA N SZERKESZTI HERMAN OTTÓ My KALOTAS ZSOLT / 1 I, } FUNDAVIT u 4 Le EDITOR O. HERMAN ji ZS.KALOTAS ‘we NG ty j (At; 4 17, 4 { CII. ÉVFOLYAM. Tom.: 102 VOLUME: 102 BUDAPEST, 1995 ife AQUILA AQUILA A MAGYAR MADÁRTANI INTÉZET (A KTM TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES 1995 ~ oN HSON A Ay MAY 07 1996 MEGINDÍTOTTA — HERMAN OTTO FUNDAVIT N PINI, ) MG KT O. HERMAN CII. ÉVFOLYAM. Tom.: 102 BUDAPEST, 1995 INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI SZERKESZTI KALOTAS ZSOLT EDITOR ZS. KALOTAS VOLUME: 102 Megjelent - Published 1995 A SZERKESZTŐ MUNKATÁRSA: Dr. Magyar Gábor SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Dr. Bankovics Attila we Haraszthy László AUT Dr. Janossy Denes» Dr. Kalotás Zsolt (elnök) PAPER La Dr. Magyar Gábor. Dr*Moskat Csaba “= Qin: Dr. Mödlinger Pal Nechay Gabor Schmidt Egon Dr. Sterbetz István Dr. Szép Tibor ISSN 0374 - 5708 Felelős kiadó: Dr. Kalotäs Zsolt Készült: VESZPRÉMI M) NYOMDA RT. Felelős vezető: Erdős András TARTALOMJEGYZÉK Dr. Baldi András: Szigetközi nádasok madärközössegei a Duna eltere- FERRARI UT padre cl brun Deier side De GyuraczJozSet 5... it à de raser ments Becsy László, Fenyòsi Laszlo & Horvath Zoltan: A kis cser (Sterna albifrons) EN EEE ERA e a ar po nia dal Böhm András: Változások az énekesmadarak állományában Magyarországon a pontszämläläsi program eredményeinek tükrében (1988-1995.) ...... Demeter László: A túzok (Otis tarda) fészkeinek térbeli csoportosulása és a maganyos kakasok Kelet-Magyarorszagon. a. n. lui 1% ana ol de Dia, Kovacs Gabor delle dee gin ae Oct Lora ale Becsy Laszlo ne a a Fitala Csaba & Szegedi Zsolt: A kucsmäs sarmany (Emberiza melanocephala) SNS OS RER ra te Füri András: A Tápióság-Tápióbicske közötti Nagy-rét fészkelő madär- Enzo ee nesszzepalatal RL rido nn E de Gorman, Gerard: A Magyarországon költő harkalyok fészekoduinak és fésésjeletmekeíítajiíjelleszetess éget vee tee: o Gorman, Gerard & David E. Seargant: A vörösnyakü lúd (Branta ruficollis) Fe ESS RER EEE Wer. an e Aia romande Dr, Maovar Gabor... u ciale Mrs e sat ek Dr. Gyuracz Jozsef: Egy gyertyanos-tòlgyes erdöfragmentum madärpo- Bel sıamak epyedszamyaltozasa. .. IN. ae RS on re Dr. Gyuracz József & Banhidi Peter: A madärközösseg faji összetételének és szerkezetének szezonális változása a Csörnöc-patak völgyében . . . . . . Mr sagaries Ivor amide Wr sMagyat Gabor ot.) os hes pena Klanaszthy laszlo videDe RekasiJozsef citi ec sta ahs Legolas biaggi Zoltan WAG ADECSY laszlo.. 20. ofr MS, iene lea SAGem etree ASI TÓZSE i (tsb ads ou. Guth Ln ie ue Kiss j. Botond, Dr. Rékasi Jozsef & Dr. Richnovszky Andor: Adatok a Duna- deltaban gyűjtött madarak puhatestü- (Mollusca) taplalékahoz....... Konyhas Sandor: Sarkantyus pityer (Anthus richardi) megfigyelése a Hor- COE CN PR Re E e eRe IA Banuhgs andor: vide- Dr. Koyacs GAbor un ney san Helenio Dr. Kovacs Gabor: Hortobágyi megfigyelések néhány ragadozó madár jmiselkédésétől őz e Le Sleeve ee Dr. Kovács Gábor: Havasi lile (Charadrius morinellus) tavaszi előfordulása SZAMOM nto ADS digne ic rye et Cer re (Pag br rile Nie a Wen ect ni Oe A SO ET Bene Pon Dr. Kovács Gabor: Adatok a pàsztormadar (Sturnus roseus) 1995. évi horto- bágyinváziójánó lk oa ni tea Pane leale sat Dr. Kovács Gabor & Ecsedi Zoltan: A vörösnyakú ludak (Branta ruficollis) számának pyarapodasa.a Hortobägyon .»... grace assz « Dr. Kovács Gabor & Konyhas Sándor: Aranylilék (Pluvialis apricaria) tömeges abvonulasa aFlortobagyon 1995 aprilisaban .... 02... 2.00512. 5s 5 Dr. Legany András: A tiszadobi Szelepi-morotva ornitocönolögiai vizsgala- ta, mint modell az alföldi morotväk jelentőségének igazolására . . . . . . Dr. Magyar Gabor: Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése ritka madárfajok magyarországi előfordulásáról ................. Dr. Magyar Gabor & Gorman, Gerard: Néhány északi vízimadárfaj telelése a Duna:pilismaroti'oblebendl994=95tt iene et CURE ea an Dr. Magyar Gabor & Dr. Hadarics Tibor: Az MME Nomenclator Bizottság 1993. évi jelentése ritka madárfajok magyarországi előfordulásáról. . . . Dr. Magyar Gábor & Waliczky Zoltán: A sövénysármány (Emberiza cirlus) költésbiológtájagylagyarosszas GRAAL Petrovics Zoltán: Uráli bagoly (Strix uralensis) mesterséges megtelepítése teszkeloladakban man PROCESS PASS Dr. Rekasi József, Jakab Bela & Haraszthy László: Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) hortobagyi taplalkozasarél? st a Si. Le 200 00 Dr, Rekast Jozsef: ide RISSA e a O ESTR IO TEA Dir, RICHNOOSZKYANCORNVI RENI a DOLONGs.. Aa... ge RATIO OE Dr. Solti Bela: A nagy halfarkas (Stercorarius skua) újabb magyarországi példánya RE MELIA ne. Ne IO IT Dr. Solti Bela: A törpekuvik (Glaucidium passerinum) újabb bizonyító peldanyaMagyarorszagomk man aa i 4 SA). > Np a ce ee Sergeant E David: vide Gorman Gerard. 9 3 Sonn Fr Dr. Sterbetz Istvan: Egy delkelet-magyarorszägi bibic- (Vanellus vanellus) populáció Ssllevesvizsealata a men ne e aa TE Dr. Sterbetz Istvan: A kis pöling (Numenius phaeopus) termeszetvedelmi problemai Delkelet-Masyarorsza ponga aut. War e Pine Szeged Zsolt: wide: Etat CSG ba ea a ET N nn IL agent gyorg Peer vide, VIZSIAM TOOT O I 0 NN Szinai Peter: A karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) jelenlegi státusa a Karpat-medeneeben. "1." LARE A AR NI Vasuta Gabor: Kis hattyú (Cygnus columbianus) előfordulása a Jaszkara- jenoc-halastonal a 20, ARE e ti Vizslan Tibor & Szentgyörgyi Péter: Adatok a Magyarországon költő fenyö- nieok (Turdus mlams)teszkelesbiolopiajahoz, 2 m 7. n vane Vvaliczky, Zoltan: vide Dr. Magyar:Gaborn. RE EN CE CS Pr aló éle Royıidkozlemenyeken mu ats) cs à IRR Ie (30 LIT SIDE Insmemoriaum: La ut Ra de) E per on wa) TREE Konysismertetesun tot) tk a 2022 2.1 1200 en A u en). EN Bejelenteseken en. a IL NEN TEL). RENE Indexalphabeheustayitum 2, 0 sense U a No 2 e 209 CONTENTS Baldi, A.: Bird communities in the Szigetköz after the diversion of the Danube ose ariani lat lo eihogrd ent alexis 830: Pie, be WIGS GV UEAGZ, PRETE cae cite pe ete RO tnt Becsy, L., L. Fenyösi & Z. Horvath: The Nesting of Little Tern (Sterna al- myrons) on ihe River Drava, ici eee ees ce ABER AULE le Böhm, A.: Changes in Hungarian populations of passerines based on the data of point count surveys between 1988-199. ................. Demeter, L.: The spatial distribution of Great Bustard (Otis tarda) nests in relation to solitary males in Eastern Hungary ................... Ecsedi Za videkkowsids, Gaine. mit she) do besace À » Écnydsinhiavidelbécsybent ibn ho) di varo Io Dagger. vasi. Fitala, Cs. & Zs. Szegedi: First record of the Black-headed Bunting (Embe- riza melanacephzla):inHungary A} dose Alllo.nokBevasartos-erll 2k 2 Fiiri, A.: Studies on the bird community on Nagy-rét of Tápióság-Tápió- bicskes(Hlumpamp)gsptk Bmore LE OMAHA eo. di do Ale Lo Gorman, G.: Identifying the presence of woodpecker (Picidae) species on Bie basis of their holesandisiens "0e. es oe BIB EY a Gorman, G. & Seargent, D. E.: Wintering of Red-breasted Geese (Branta ruficolks)sn,seuthzeäst Europe mosanto Diari do ae end Gonnan, G.ivideMagyat, G. 1 hepesetes... Haki ac Gyuracz, J.: Changes in bird populations in a Carpino-Quercetum oak wood SESE Milva ara cordalten uit) eroe dal deo Gyuracz, J]. & P. Banludi: Seasonal changes in the species and structure of bird communities in the Csörnöc Valley (Hungary) in spring . . . . . . . lan vide NIAC VAN, Giclee „ernten TEENS I DIE E mu LE vide RéKASE, Je ici pucte Katee legen «à AAOUBAALUTIONG agent, Ze Be eee e cer ee cu a TOO fer Ele Ra o I cL ET MENA Kiss, J. B.-J. Rekasi - A. Richnovszky: Data on the mollusc (Mollusca) con- sumption of birds in the Danube Delta, Romania................. Konyhas, S.: Observation of Richard ss Pipit (Anthus richardi) on the Hortobágy . . . ONY Non as vide Kovdest ÁS Za nal PND Coceani LAS CRE Loe Kovács, G.: Observation of some raptor species on the Hortobágy. . . . . . . Kovacs, G.: Spring record of Dotterels (Charadrius morinellus) on ploughed beldspeszàgrsi Ars tas Minis sr eher kurt) Kovacs, G.: Unusual behaviour of a female Great Bustard (Otis tarda) at a lek . . Kovács, G.: The 1995 invasion of Rose-coloured Starlings (Pastor roseus) on EREHETOKTO BÁ EY Te iu NO I Mo ag cat. Kovacs, G. & Z. Ecsedi: Increasing numbers of Red-breasted Geese (Branta colis OM te ForteDagy, 2 2. sen SRO it AR EN G. Kovács & Konyhas, S.: Mass migration of Golden Plovers (Pluvialis apri- carta) chroushthe4lortobaeyrin spring ál IO SEN ALIEN SZÉRE URB KO Legany, A.: Orni-cenological studies on the Szelep-oxbow, Tiszadob, as model for the assessment of the ornithological importance of oxbows on thekluneonan'GreabPlathie Ro Pole E ee 236 236 246 231 237 179 Magyar, G.: The 1994 Annual Report the Hungarian Rarities Committee. . Magyar, G. & Gorman, G.: Wintering of northern waterfowl species in Pilismarot.Bay, imthe:wintenof 1994-1995 NERO aut. toler bee Magyar, G. & Hadarics, T.: The 1993 Annual Report of the Hungarian Rarities Committee": Sf AIS SORIA Lee ER DEAN IR Magyar, G. & Z. Waliczky: The breeding of Cirl Bunting (Emberiza cirlus) in Flungary:.n. sn Vee ne eine de ate eee e E e DRS ERO A Petrovics, Z.: Occupation of nest boxes by Ural Owls (Strix uralensis) in the Zemplen Hills (Hungary). ti Spm Le Sn 2 RR AE Rekasi, ]., B. Jakab & L. Haraszthy: Data on the food of White Stork (Ciconia eiconia) on the Flortobagy:.... fi Get SINE MP aes SEER AG Rekasitfiewitde iss) BIT Sasi Jena 10 FOR AHA EHE AUTRES Ricinowszkyi A: vide Kissy J. B. RÉ IA Pal Beet kee. cire Solti, B.: A new record of Great Skua (Stercorarius skua) in Hungary... . . Solti, B.: A new record of Pygmy Owl (Galucidium passerinum) in Hun- Ary Mo) WEG Hobo artt apt. 10 boo tetti hante DIDI Sterbetz, I.: The conservation of Whimbrels (Numenius phaeopus) in south- east ira gel. 10 ZUM aR) 20. OD. TE St 0. aes teh E Sterbetz, I.: Results of a thirty year survey on a Lapwing (Vanellus vanellus) poptlation in south-east Huneary vi. n Pate sti paling Ube Bzegedi, Zs.»v1ide,Fitala:CSa 1.0 Lu AL ce RIONERO SLOT aaa Szentoyorgyi) Piavide Nizslan, Ra. Lo 2ER ara Nee ees Szinai, P.: The Current Status of the Common Rosefinch (Carpodacus eryth- Kins) in, the Carpathian Basin, del beige ern AR ne Vasuta, G.: Occurrence of Bewick’s Swans (Cygnus columbianus) on the Jaszkarajeno fish-pondsä(Elungany)..« pre e lee eee E Vizslan, T. & P. Szentgyörgyi: Contribution to the breeding biology of the Fieldfare (Turdusipilaris) in riumeany en 6.¥. 204007) oct ai 308 Large Waliezey, Zs vide MagyrariG. nern. can en ee eet ARBEIT SD ORI Short communications... ie er asia ae fel RIA ACIER 240 AQUILA 1995. VOL.: 102 (9-19) ADATOK A FEHÉR GOLYA (CICONIA CICONIA) HORTOBAGYI TAPLALKOZASAROL Rékasi Jözsef-Jakab Béla & Haraszthy László Abstract Rékäsi J., B. Jakab and L. Haraszthy (1995): Data on the food of White Storks (Ciconia ciconia) on the Hortobágy. Aquila 102, p.00-00 The contents of White Stork pellets originating from grassland habitats (n=74) and artificial fish-pond systems (n=46) in the Hortobagy area (north-east Hungary) were analysed. Results, demonstrated in tables, show a high diversity of food sources. Along with dominating aquatic and terrestrial insects, a variety of seeds of weeds and aquatic plants and various indigestible material was identified. Fish, amphibian and reptile remains were not detected. The authors point out the positive role of storks in biological plant protection. Key words: Ciconia ciconia, food analysis, Hortobagy, Hungary, White Stork. Bevezetés A fehér gólya magyarországi gazdasági jelentősége ma sem eléggé tisztázott. Különösen vonatkozik ez a Hortobágyra, amely e fajnak jelen- tős fészkelő- és gyülekezőhelye. Ezt a hiányosságot vizsgálatunk is csak szerény mértékben képes pótolni, mivel mindössze 120 db, nyár végi állapotot tükröző köpet adott hozzá lehetőséget. Irodalmi áttekintés A témához kötődő, korábbi, Magyarországról közölt eredményeket a hortobágyi megállapításainkkal történő összehasonlítás céljából foglaljuk össze. Szijj & Szijj (1955) nyújtották erről a legkimerítőbb ismereteket, s a Bauer & Glutz (1966) féle kézikönyv is ezeket az adatokat ismétli Magyarországról. Vizsgälataikban az Orthopterák közül a Gryllotalpa, Gryllus és Acrididae fajok domináltak, a Coleopterákból a Carabidae, Scarabeidae, Hydrophylidae fajok voltak leggyakoribbak 85, júniusban gyűjtött köpetben. Schenk (1908) említ 1907-ből olyan hortobágyi gyomortartalmakat, amelyekben mintegy 1000 marokkói sáskát (Docio- staurus maroccanus) talált. Szerinte a gólya gabonával is táplálkozik, s ezt alátámasztják a mi vizsgálataink is. Csörgey (1918) 50 júniusi köpetből 4120 rovart mutatott ki. Seitz (?) Fertő-tavi gólyákban rágcsálókon (Rodentia) kívül sok bogárfajt (Coleoptera) említ. Putzig (1938) egy alka- Rékasi, J.-Jakab, B. & Haraszthy, L. lommal fiatal fácánt azonosított, és mellette sok lötetüt (Gryllotalpa gryl- lotalpa), vakondot (Talpa europaea), valamint rákmaradványokat (Strep- tocephalus torvicornis) határozott meg. Homonnay (1940, 1941, 1942) gőtét (Triturus sp.) is említ gólyatáplálékként, de a vízi szervezeteket jelöli meg legfontosabb zsákmányállatokként. Szerinte a gólya csak kedvezőtlen viszonyok között kényszerül silányabb minőségű rovartáplálékra. Keve (1955) 82 köpetből 8 esetben talált csigát, úgymint: Vivipara vivipara, Bithynia tentaculata, Planorbis corneus, Anisus planorbis, Monacha carthu- siana, Cepaca sp., Helix pomatia és meghatározhatatlan törmeléket. Leicht (1910.) vakondot, Radetzky (1911) vízisiklót (Natrix natrix), Thóbiás (1934, 1943.) hörcsögöt (Cricetus cricetus) és hosszúfejű zöldkabócát (Dictyophara europaea) említ gólyatáplálékként. Lovassy (1927) szerint a gólya állati táplálékát elsősorban nedves réteken, szántóföldeken lépegetve keresi, de bejár a lucernásokba, kaszálókra és a gabonavetésekre is. Elfog min- den szeme elé kerülő állatot, az apró bogarak, giliszták, csigák, kígyók, békák, békalárvák, apró halak, madártojások és fiókák választékától a nyúlfiókáig. Horváth (1958) szerint leginkább békaevő, de ebihalat, gőtét, piócát, halat, vízirovarokat, csigát, száraz helyeken pedig egyenesszár- nyúakat, gyíkokat, apró emlősöket is eszik. Növényi anyagot nem fo- aszt. A növénytermesztésben hasznosnak, a baromfitenyésztés és a vadgazdálkodás számára viszont kártevőnek mondja. Szomjas (1926) szerint a gólyák sáskajárás idején nagy csapatokba verődve használják ki ezt a kivételesen kedvező táplálékkínálatot. Vásárhelyi (1928, 1957) halas- tavakon a beteg halak összeszedése révén higiéniai szempontból mondja a gólyát hasznosnak. Rekası (1975, 1979, 1980), Rékási & Jakab (1984), valamint Rékási (1985, 1989) éveken át vizsgálták a gólyák táplálkozását. Duna menti gólyafészkekből gyűjtött köpetekben Abramis brama, Natrix natrix, valamint Emys orbicularis fiatal egyedeit, s néhány Rana példányt találtak. A víztől távolabbi területeken gyűjtött köpetekből 11 rovarfaj 179 egyedét, valamint 1 Mus sp. maradványát mutatták ki. A gólya kártételével foglalkozó szerzők: Anonymus (1922) halpusztítását hangoz- tatja. Rácz (1907), Fernbach (1921), és Szász (1934) a baromfiudvarokban tapasztalt kártevésről írnak. Rothermundt (1905) lőtt gólya gyomrában mintegy 14 napos nyúlfiókát talált. Sajnálatos, hogy az ilyen megfi- gyelésekből a gazdák és vadászok körében nemkívánatos vélemény alakult ki. Újabb vizsgálataink szerint azonban a gólya semmiféle mezőgazdasági ágazatban nem okoz számottevő károkat. Az alkalom- szerű apróvad- és háziszárnyas-zsákmányolása jelentéktelen mértékű. Más madarakhoz hasonlóan e fajnál is adódnak bizonyos táplálékne- mekre specializálódó egyedek (pl. apróbaromfi-evés), de ez nem mond- ható gyakorinak és jellemzőnek. 10 Adatok a fehér gólya... Vizsgálati terület, anyag és módszer A fehér gólya megtelepedésére a nehéz, agyagos, vizet át nem eresztő talajok a legkedvezőbbek (Schüz 1933, Creutz 1985, Homonnay 1959, 1963). Az ilyen talajtipusokban Magyarország bővelkedik. A Tisza vízgyűjtő területének felszíne zömében gyenge vízáteresztő talajokkal rendelkezik (Jakab, 1990). A gólya különösen költés idején itt találja meg a legked- vezőbb táplálkozóterületeit. Elsősorban a vizenyős réteket, kaszálókat, legelőket látogatja, főleg ha azok vízborítása tartamos. Homonnay (1964) a gólyák egyedsűrűségének fokozásában az alföldi szikesek jelentőségét emeli ki. A szikes talaj sajátos tulajdonsága, hogy aszálykor megre- pedezik és a repedésekbe húzódó, nedvességet kereső állatokat a gólya itt könnyen zsákmányolhatja (Homonnay, 1959). Az alföldi szikesekhez kötődő gólyák táplálkozásvizsgálatára a Hortobágyon 1987 augusztusában gyűjtött köpetek feldolgozását végeztük el. A területet mérsékelten meleg, száraz éghajlat és nagy vízhiány jellemzi. Tengerszint feletti magassága 86-92 m. Uralkodó talaja a réti szolonyec, amelyet jellegzetes, Festuca pseudovina jellemezte növényzet borít. A szolonyeces talajokon tavasszal a talajvíz sok helyen felszínre tör, és a még nyáron is foltokban található vízállás változatos élővilágot alakít ki (Kovács & Karpatı, 1976). A száradó pusztai növényzetben a növényevő alsóbbrendű állatok élnek, így egyenes- szárnyúak (Orthoptera), bogarak (Coleoptera) stb. Fintha (?) szerint a ganaj- túrófajok (Geotrupes sp.) a legközönségesebbek itt. A gólyák számára a fátlan, nyílt puszta nem vonzó fészkelőterület. Az emberlakta környe- zethez kötődése ezért különösen szembetűnő. Fészkeinek zömét a távvezetékek oszlopain találjuk. A Hortobágy peremén, egymástól mint- egy 15-20 km-es távolságban nem ritkán , gólyavárosokba" tömörülnek az alkalmas költőhelyeket kihasználó gólyapárok. 1989-ben 20-34 pár gólya is fészkelt egy-egy Hortobágy-széli községben. Feldolgozott gólyaköpeteink a Hortobágyi Nemzeti Park Fekete-réti területéről és a közeli Hortobágyi halastó környékéről származnak. Pusztai környezetben 74, a halastavak közelében 46 köpetet gyűjtöttünk. A pusztai gyűjtések 1987. augusztus 1-jén, 6-án és 11-én, a halastó környékiek augusztus 11-én történtek. Ebben az időben a gólyák zöme már elhagyta a fészkét és vonuláshoz csoportosultak. A Hortobágy a gólyáknak egyik hagyományos vonulás előtti gyülekezőhelye. (A köpeteket Haraszthy László az éjjelezőhelyek környékén gyűjtötte.) A táplálékmaradványokat szárított állapotban vizsgáltuk. A kompo- nensek egyedszáma növényeknél mindenkor a termésre-magra, álla- toknál az imágóra vonatkozik. Amennyiben más fejlődési állapotról van szó, erre külön utaltunk. Anyagunkat gyakoriságuk és darabszámuk 11 Rekasi, J.-Jakab, B. & Haraszthy, L. csökkenő sorrendjében értékeltük. A mezőgazdasági jelentőség megítéléséhez nem elég, hogy egy bizonyos faj hány köpetben fordult elő és az egész anyag hány százalékát képezi, a táplálék tömegét is figyelem- be kell venni. Az előfordulási százalékokból és a példányszámokból a legjellemzőbb táplálékfajok sorrendje alakul ki. A kiszárított köpeteket megmértük, grammokban adva meg az átlagos, a maximális és a mi- nimális értékeket. Eredmények A táblázatokban mutatjuk be a szikes pusztáról ( 1. táblázat) és a halas- tavak környékéről (2. táblázat) gyűjtött köpetek vizsgálatának ered- menyeit. A szikes pusztán gyűjtött kopetek ätlagtömege 12,0 g, maximuma 19,1 g, minimuma 3,5 g. A halastöröl származók ätlagtömege 12,0 g, maximuma 22,0 g, minimuma 4,0 g. A pusztai köpetek ätlagos mérete 45,0 x 34,0 mm, maximuma 89,0 mm x 40,0 mm, minimuma 27,0 mm x 22,0 mm. A halastaviak méretatlaga 46,5 mm x 33,3 mm, maximuma 63,0 mm x 36,0 mm, minimuma 32,0 mm x 29,0 mm. A köpetek színe is utal a táplálék milétére. Ha a vörös szín kerül túlsúlyba, úgy a rovar és a Festuca pseudovina táplálék az uralkodó. Szürke színeződés esetében a kisem- lősök és a zöld növényi részek dominálnak. A szikeseken táplálkozó gólyák köpeteinek színe: 47 vörös, 14 szürke és 13 vörösesszürke, a halas- taviaké 34 szürke, 6 vörös és 6 vörösesszürke. A köpetvizsgálatok szerint a táplálék zöme kártevő rovarfajokból kerül ki. A szikes pusztáról származó 74 köpetben 18 növényi (24,3%), és 34 állati (45,9%), halastavi környezetben gyűjtött 46 köpetből pedig 16 növényi (34,7%) és 35 állati (76,08%) tápláléknemet azonosítottunk. Feltűnő, hogy a zsákmányállatok között egyetlen hal, hüllő vagy kétéltű sem szerepelt! A rovarok között igen sok mezőgazdasági kártevő fajt találtunk, így gabonafutrinkát (Zabrus tenebrioides), közönséges fémfutót (Harpalus affı- nis), a közismert répakárosító: fekete répabogarat (Blitophaga undata). A halastavi köpetekben a kertészeti kártevő kis vincellérbogár (Oti- orrhynchus ovatus), a közönséges fémfutó (Harpalus affinis), valamint a gabonakártevő közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata) volt leg- gyakoribb. A gabonapoloskák áprilistól augusztusig a legaktívabbak, augusztusban keresik a telelőhelyeiket. Júliusban és augusztusban töme- gesen hagyják el a gabonaföldeket és ilyenkor a gólyák nagy mennyiség- ben fogyaszthatják őket. Nyár végén bőven van szipoly (Anisoplia), ormányosbogár (Otiorrhynchus), pattanóbogár (Agriotes), gabonapoloska (Aelia), valamint sáska (Acridoidea) is. Szembetűnő kártevőfogyasztásként megemlíthetjük a szikes területen egy köpetből kikerülő 52 Otiorrhynchus 12 Adatok a fehér gólya... ligustici, 42 Harpalus affinis, 47 Zabrus tenebrioides, 17 Aelia acuminata, 12 Blithophaga undata, 10 Otiorrhynchus ovatus, 7 Calliptamus italicus, 7 Lema melanopus, 6 Carabus ullrichi és 3 Opatrum sabulosum példányok együttesét. A viszonylag kevés sáskát bizonyára az magyarázza, hogy akkor nem volt éppen tömegszaporodás. Ugyanezt mondhatjuk a mezei pocokra (Microtus arvalis) is. Elég jelentős a halastavi példányoknál kimu- tatott 2,2 átlagérték a hasznos hétpettyes katicabogár (Coccinella septem- punctata) esetében. A gólyát elsősorban vízi gerinces állatok zsákmá- nyolójaként szokták jellemezni. A most vizsgált hortobágyi köpetekből viszont egyetlen ilyen példány sem került ki! Egy galandféregfaj (Davainea) együtt került meg a Cepaea csigafajjal, amely annak a köztesgazdája. Schenk (1908) szerint a gólya gabonával is táplálkozik, s ezt feldolgozásunk is megerősíti. A szikes pusztai köpetek- ben 39,2%-kal szerepelt az árpa, amely 56,5%-ot adott a halastaviakban. A szikes pusztai anyagban 89,1%, a halastaviban 82,6% volt a Festuca pseudovina törmeléke. A gólyák az elszórt magvakat és egyéb növényi maradványokat a talajról szedegették fel, amit azoknak a részben rothadt, erjedt állapota is igazolt. Atlagdarabszam szerint a Festuca, Carex, Amaranthus, Hordeum, valamint a Vicia volt uralkodó. Az emészthetetlen anyagok között mész, homok, műanyag darabka, sertésfog és -csont, sörösüveg kupak gumi alátétje, papír, juhgyapjù, fadarab, cserépdarab fordult elő. Kavicsot 18 esetben a szikeseken gyűjtött köpetek tartalmaz- tak. A legnagyobb kavicsméret 23,0 x 20,0 mm, a legkisebb 5,2 x 2,0 mm. A halastavi anyag mindössze két alkalommal tartalmazott kavicsot is. A Hortobágyon vizsgált gólyatáplálékban 57,5%-kal szerepeltek állati tápláléknemek. A 120 köpetből meghatározott 46 rovarfaj, valamint a néhány Mollusca és kisemlős a gólyának itt elsősorban szárazföldi táplálkozására utalnak. Kizárólag állati eredetű táplálékot mindössze két köpetnél találtunk, tisztán növényi eredetűt egyben sem. A gólya táplálkozási képe erősen környezetfüggő. Schenk (1903) szerint a gólya az Alföld kiszárítása során tért át egyre inkább a szántóföldi állatok, első- sorban rovarok fogyasztására. Hortobágyi vizsgálatunk is ezt látszik megerősíteni. A hortobágyi élőhelyekről és az egyéb hazai területekről gyűjtött gó- lya-táplálékmaradványok között gyakran jelentős eltéréseket tapasztalunk. 18 Rékasi, J.-Jakab, B. & Haraszthy, L. Table 1. Results of the analysis of 74 White Stork pellets collected on an alkali puszta on the Hortobágy 1. táblázat. A hortobágyi szikeseken gyűjtött 74 gölyaköpet analizisenek eredménye Faj - Species Hány köpetben fordult elő Példányszám (zárójelben az arány) Total of specimens Number of pellets where in pellets present (ratio in brackets) Növényi eredetű táplálék - Plant food Festuca pseudovina (szár - stem) 66 (89,1) x Hordeum vulgare 29, 39,1) 104 Gramineae sp. (szär - stem) 16 (21,6) 44 Vicia sp. 8 (10,8) 10 Gramineae sp. (gyökér - root) 5 (6,7) 17 Plantago lanceolata 4 (5,4) 75 Amaranthus retroflexus 4 (5,4) DI Polygonum convolvulus 3 (4,0) 23 Amorpha fruticosa 3 (4,0) 11 Carex sp. 3 (4,0) 7 Secale cereale 2,297) 4 Dactylis glomerata 1 (1,3) 48 Setaria viridis 1 (1,3) 7 Chenopodium sp. 11,3) 4 Polygonum aviculare 1 (1,3) 2 Setaria lutescens 1 (1,3) 2 Juglans regia 112) 1 Robinia sp. 1.13) 1 Állati eredetű táplálék - Food of animal origin Zabrus tenebrioides (74,3) Harpalus affinis 54 (72,9) 401 Blitophaga undata 40 (54,0) 100 Carabus ullrichi 33 (44,5) 95 Aelia acuminata 28 (37,8) 106 Calliptamus italicus 24 (32,4) 44 Geotrupes mutator 211289) 34 Otiorrhynchus ligustici 18 (24,3) 113 Opatrum sabulosum 16 (21,6) 23 Otiorrhynchus ovatus 10 (13,5) 55 Lema melanopus 10 (13,5) 20 Coccinella septempunctata 5:(6,7) 9 Apion sp. 5 (6,7) 7 14 Adatok a fehér gólya... Hány köpetben fordultelö Peldänyszam (zárójelben az arány) Total of specimens Number of pellets where in pellets present (ratio in brackets) Faj - Species Eurygaster maura 3 Dytiscus marginalis 3 Microtus arvalis 3 Cleonus fasciatus 2 Harpalus aeneus 1 Carabus granulatus 1 Bagous lutulosus Ti Agriotes lineatus 1 Baris timida 1 Agonum viduum 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 i + BE RE ANR À HN D BB JB À QG © A Agriotes obscurus Amara aenea Anisoplia austriaca Cetonia sp. Chlaenius vestitus Coccinella sp. Geotrupes vernalis Cepaea sp. Hydrous sp. Leptinotarsa decemlineata Unio sp. ÚJ (49. Uo ÚJ Uo UI A WWW UI JOT OO SO u St St °° St St St St at St St St St St St St Emészthetetlen anyag - Undigestible material Kavics - gravel 18 (24,3) 34 Mész - calcium 3 (4,0) 11 Homok - sand 3 (4,0) x Müanyag (kaucsuk) - plastic 212,7) 7 Csont - bone DZ) 4 Papír - paper 114,3) 4 Üveg - glass 1(1,3) 3 Cserép - tile 11,3) 2 Fadarab - wood 201,3) 1 Karom - claw 1:(13) 1 Sörösüvegkupak gumialätet - rubber inlet of beer bottle 1 (1,3) al Galandféreg töredéke - fragment of parasitic worm 11,3) 1 Sertesfog - pig tooth 111,3) 1 Juhgyapjù - wool (Gs) x 15 Rékasi, ]J.-Jakab, B. & Haraszthy, L. Table 2. Results of the analysis of 46 White Stork pellets collected on the Hortobágy 2. táblázat. A Hortobägy-halastö környékén gyűjtött 46 gölyaköpet analizisének eredménye Faj - Species Hány köpetben fordultelö Példänyszäm (zárójelben az arány) Total of specimens Numbers of pellets where in pellets present (ratio in brackets) Növényi táplálék - Plant food Festuca pseudovina Hordeum vulgare Vicia sp. Gramineae sp. (szalma - straw) Carex sp. Polygonum convolvulus Amaranthus retroflexus Chenopodium album Setaria viridis Centaurea spinulosa Echinochloa crus-gallı Plantago lanceolata Festuca sp. Cirsium vulgare Poa pratensis Polygonum lapathifolium Állati eredetű táplálék - Food of animal origin Otiorrhynchus ovatus 30 (65,2) 223 Harpalus affınis 30 (65,2) 115 Aelia acuminata 29 (63,0) 294 Carabus granulatus 29 (63,0) 58 Zabrus tenebrioides 26 (56,5) 128 Blitophaga undata 22 (47,8) 69 Coccinella septempunctata 17 (36,9) 39 Otiorrhynchus ligustici 16 (34,7) 47 Lema melanopus 9:19,95) 21 Calliptanus italicus 2,1392) 23 Eurygaster maura 5 (10,8) DI Bembidion laticolle 4 (8,6) 14 Geotrupes mutator 4 (8,6) 7 Leptinotarsa decemlineata 3 (6,5) 5 16 Adatok a fehér gólya... Faj - Species Hany köpetben fordultelő Példänyszäm (zárójelben az arány) Total of specimens Numbers of pellets where in pellets present (ratio in brakets) Opatrum sabulosum Hydrous piceus Dociostaurus brevicollis Dolycoris baccarum Notonecta glauca Chrysomelidae sp. Epicometis hirta Chlaenius tristis Bemidion dentellum Aphodius fossor Berosus spinosus Dlochrysa fastuosa Agriotes lineatus (lárva) Amara aenea Anisoplia sp. Asaphidion flavipes Copris lunaris Dytiscus marginalis Microtus arvalis Palomena prasina Subcoccinella 24-punctata x x x x x x x Aia ia a x Sn tie”. Ni” Sal SL dat S RS nt tv x ES NE IER) ÉL N N RS PS PSS JT ara ara ara ra n nr NNPNNEREAEAESRA mm ae a —_~—~ —~ DIN IR — pa a) > m PrP PRP A A À HN ND NN © O1 NN BR O1 UT WA Emészthetetlen anyag - Undigestable material Iszapos homok - muddy sand 5 (10,8 Kavics - gravel 2 (4,3 Mész - calcium se 4 17 Rékasi, J.-Jakab, B. & Haraszthy, L. Irodalom - References Anonymus (1922): Gólya mint halpusztitö. Halászat, 23. p. 53. Bauer, K. & Glutz, U. v. Blotzheim (1966): Handbuch der Vögel Mittel-Europas. Frankfurt a. M. Akad. Verl. Bd. 1. p. 388-415. Creutz, G. (1988): Der Weiss-Storch. Wittenberg-Lutherstadt, A. Ziemsen Verlag. Die Neue Brehm Bücherei, Nr. 375. p. 236. Csörgey, T. (1918): A törökkanizsai vetesi varjakröl. Aquila, 25. p. 194-196. Fernbach, Kne (1921): A feher gölya kärtetele. Aquila, 28. p. 168. Fintha, I. (?): A Hortobágyi Nemzeti Park természeti értékei. Debrecen, p. 15. Homonnay, N. (1940): A gőte mint gölyatäplälek. Kócsag, 12-16. p. 88-89. Homonnay, N. (1941): A fehér gólya fészkelési viszonyai és ökológiai sajátosságai a Balaton vidékén. Bio. Kut. Int. Munk. 13. p. 74-101. Homonnay, N. (1942): Miért dobja ki a gólya fészkéből a fiókáját? Term. Tud. Közl. 90. p. 263-266. Homonnay, N. (1963): Gólyáink és az apróvad. Magyar Vadász, 15. p. 16-17. Homonnay, N. (1964): Magyarország és környező területe gólyaállományának mennyiségi felvétele 1941 évben. Aguila, 69-70. p. 82-102. Horváth, L. (1958): Gólya, Ciconia c. ciconia in: Magyarország állatvilága, XXI. Aves. (szerk. Székessy, V.) Budapest, Akad. Kiadó, p. 238. Jakab, B. (1987): Der Bestand des Weisstorchs in Ungarn vom 1958-1964. Der Falke, 34. p. 47-50. Keve, A. (1955): A madarak csigatápláléka, IV. Aguila, 59-62. p. 69-81. Kovács, M. Kárpáti, I. (1976): Magyarország fontosabb rét-legelő, valamint gyomnövénytársulásai. Kézirat (egyetemi jegyzet), Keszthely. Leicht, J. (1910): Vakondok a gólyafészekben. Aguila, 17. p. 267. Lovassy, S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Budapest, Kir. Magyar Term. Tud. Társ. p. 682-684. Putzig, (1938): Ernáhrung des Weissen Storches. Beitráge z. Fortpflanzungsbiol. der Vögel, 14. p. 107-108. Radetzky, D. (1911): Gólya és vízisikló. Aguila, 18. p. 382. Rácz, B. (1907): Ciconia ciconia L. kártétele a baromfiudvarban. Aquila, 4. p. 321. Rékasi, J. (1975): Fehér gólya (Ciconia ciconia) fészkében gyűjtött köpetek elemzése. Aquila, 80-81. p. 282-283. Rekasi, J. (1979): Adatok a gólya (Ciconia ciconia) taplalkozasahoz. Tiscia, suppl. 2 (Puszta, 8.), p. 9-11. Rékasi, J. (1980): Über die Nahrung des Weisstorchs (Ciconia ciconia) in der Batschka, s. Ungarn. Ornith. Mitt. 32. p. 154-155. Rekasi, J. & Jakab, B. (1984): Ökológiai vizsgálatok Eszak-Bacska gölyaällomänyän tíz év tükrében. Aquila, 91. p. 101-108. Rekasi, J. (1985): Bromathologische Untersuchungen an ungarischen Weissen- Störchen (Ciconia ciconia L.). Miscellanea Zool. Hung. 3. p. 103-110. Rekasi, J. (1989): Nahrungsbiologische Untersuchungen am Weiss-storchs (Cico- nia ciconia). Weisstorch, Intern. Council for Bird Preservation, Dachverband Deutscher Avifaunisten, No. 101. p. 397-402. 18 Adatok a fehér gólya... Rothermundt, Gy. (1905): A fehér gólya kártételei. Aguila, 12. p. 342-343. Seitz, A. (?): Die Brutvögel des , Seewinkels". Natur u. Kultur, H. 12. Schenk, J. (1903): Ciconia ciconia L. Helyi hatások a vonulásra és táplálkozásra. Aguila, 10. p. 259-261. Schenk, J. (1908): Adalék a fehér gólya életmódjához. Aguila, 5. p. 259-267. Schüz, E. (1933): Der Bestand des Weisstorches (Ciconia c. ciconia) in Ostrpeussen 1931. Verh. Orn. Ges. Bayern, 20. p. 191-225. Szász, F. (1934): Kacsafiök mint gölyaeledel. Term. tud. Közl. 66. p. 190. Szijj, J. & Szijj, L. (1955): Adatok a fehér gólya (Ciconia ciconia) taplalkozasbi- olögiäjähoz. Aquila, 59-62. p. 83-94. Szomjas, L. (1926): Az idei sáskajárás és a madarak. Aquila, 32-33. p. 266. Thobias, Gy. (1934): A fehér gólya mint a hörcsög pusztitöja. Kócsag, 7. p. 63-64. Thobias, Gy. (1943): A feher gölya mint a zöld kaböca pusztitöja. Aquila, 50. p. 411-419. Vasarhelyi, I. (1928): A feher gölya mint a mezei pocok pusztitöja. Aquila, 34-35. p. 411. Vasarhelyi, I. (1957): Dolmänyos varjü csigafogyasztäsa és a gölya mint a tögaz- dasäg tisztogatöja. Aquila, 63-64. p. 295-296. Authors addresses: Dr. József Rekäsi Bela Jakab Läszlö Haraszthy Pannonhalma, Szeged, Budapest, Var u. 2. Pärizsi krt. 25. Németvölgyi ut 78/B H-9090 H-6724 H-1124 19 ti alpi | ‘ ee CAVE i by sigan E | ea are ei ar 5 ” si ht net pare fus Bee): cen 4 ay 6 Le ue es . "+ “DIE wi IA ee Cc hi ‘3 med EUX TE 2: di “Ctl ihe ata Su BORN “Weary erh 4 A ela Pel q' Te BI Ar as PET? DIR 2 (Hé RE pe zp Koh: ebd "a dant iA hl à Kon À NE IE % Ri zatot a ani: eus $ da hi sue testén ONEY doy Papa ahs eA heen FA N ver dr, eg ' FA N 4) i 4 ug N n x ee Er pi À 1 pel) A His | ox pi ; Me x i a Taken ie FRA | Isle glad à f ‚ga Barth fe 1 Bu) { 38548 +4 iù 14 ; dh MN fk Na ae ran tv al A Wi) hi OA. 7 HA a ta r se aay tah ù x Di Pa Ve t f | A h n N 4 Li i h bit y À 7 ri 14 Hi: N vita \ 4 i a u ty ; } I O) È; ALL LE 4 [2 in o 19 : ta i OF i , « | lle i ye AQUILA 1995. VOL.: 102 (21-28) WINTERING OF RED-BREASTED GEESE (BRANTA RUFICOLLIS) IN SOUTH-EAST EUROPE Gerard Gorman & David E. Sergeant Abstract Gorman, G. - D. E. Sergeant (1995): Wintering of Red-breasted Geese (Branta ruficollis) in south-east Europe. Aquila, 102, p. 00-00 The authors reviewed the reasons for the Red-breasted Goose s desertion of historical wintering areas around the Caspian Sea and examined the status of Red-breasted Goose in its relatively new wintering areas in Dobrudja on the west coast of the Black Sea. Its vagrancy into Hungary is also mentioned. Factors such as climate, food supply and dis- turbance, which all influence its winter distribution and movements were examined and recommendations on conservation measures were also suggested. Key words: Branta ruficollis, Bulgaria, cereals, crops, Dobrudja, Red-breasted Goose, Romania, wintering. Introduction Most holarctic goose species show great adaptability on their winter- ing grounds. They have taken progressively to feeding on man’s crops and crop wastes and have varied their migration routes in consequence. The Red-breasted Goose (Branta ruficollis) is no exception. Before the 1950s this species wintered at the very southern and south-western sides of the Caspian Sea, feeding on winter cereals (Vinokurov, 1982). A changes in land use to cotton, which provided no food (Grimmett & Jones, 1989.) led to a completely new wintering area being used. This led from a staging post called Manych (a system of riverine lakes in the pre- Caucasus, north of and midway between the Black and Caspian seas), instead of about 750 kilometres south to the Caspian, to the area of coastal steppe in Romania and Bulgaria called Dobrudja, about the same distance west (Figure 1). A few of the species winter further inland or coastally in south-east Bulgaria and in severe winters may pass south into northern Greece via rivers cutting through the Rhodope mountains (Handrinos, 1981). Smaller parties occasionally winter west from Romania in Hungary (Sterbetz, 1981) and in some years stragglers reach western Europe. The main wintering areas provide air temperatures from around 0 °C in north-east Bulgaria (Michev et al., 1983) to around 5 °C in northern Greece (Handrinos, 1991). The main winter food is young 21 Gerard, G. & David, E. S. (1995) RED-BREASTED GEESE (Branta ruficollis) Wintering sites a Night refuges a Presumed meio routes Figure 1 1. ábra Boy LG R A v , \ Wy ISTANBUL DELTA DELTA DELTA AEGEAN SEA Wintering of Red-breasted Geese... winter wheat and barley supplemented with maize and wild grasses (Sutherland & Crockford, 1993). The species consorts regularly with White-fronted Geese (Anser albifrons) which are numerically dominant in the same areas and habitats. Personal Observations The authors took part in an expedition to the Danube Delta and Romanian Dobrudja from 14-19 February, 1994. Gorman had previously visited these areas in the winters of 1989 and 1991. Air temperatures dur- ing the 1994 visit started at circa -8 °C and at the end were just above freezing. Water was open in the main Sulina channel of the Danube and partly open in side channels and lakes. Here the common goose was Greylag-Goose Anser anser. As we left the Delta on a route paralleling and south of the southern St. Gheorghe channel, Greylags were soon replaced by White-fronts on wheat-fields. With them were a few Red- breasted Geese. However, our total estimates from travel by bus and on foot in northern Dobrudja (Fig. 1) were about 15,000 White-fronts and only about 200 Red-breasts. This area has secure coastal roosts for geese on offshore sandbanks (Scott, 1970; Sutherland & Crockford, 1993) but at the time of writing no legal protection for them on farmland against dis- turbance and shooting. Abundant goose droppings in and around the low green cereal crops also showed that heavy and selective feeding had taken place in the recent winter but we saw geese also on maize stubble and ploughland. In southern Dobrudja we saw almost no geese: this stretch of the coast is highly urbanized with no potential roosting sites for geese. Factors Affecting Winter Distribution Climate While winter wildfowl counts have not been adequately coordinated between Romania and Bulgaria, most observers searching for Red-breast- ed Geese have visited northern Dobrudja between November and January and have often found large numbers (Johnson & Hafner, 1970; Scott, 1970; Sutherland & Crockford, 1993), while we found very few in mid-February 1994. Bulgarian observers however carry out countrywide wildfowl counts in late January (Ivanov & Pomakov, 1983). This may pro- vide reasonable evidence for a southward movement of Red-breasts in the coldest period of winter. White-fronted geese movements are not so extreme; we found some 15,000 in Romania in mid-February. Munteanu et al. (1991) state that Red-breasts leave Romania in severe winters. In mild 23 Gorman, G & Sergeant, D.E. (1995) winters there may be over 100,000 White-fronts in Romanian Dobrudja, but they also tend to leave the country in harsh winters with heavy snow- fall. Deep snow probably prevents access to low-lying winter cereals. The winter of 1993/94 was particularly harsh in Dobrudja with lower than usual temperatures and a poor winter wheat crop. Red-breasted Goose flocks which had assembled in November began to fragment and disperse in January. A wider than usual dispersal occurred with birds recorded as far afield as Moravia, Austria, the UK and even Spain. At least 16 birds visited the Hortobágy in early 1994 (Kovács, pers. comm.) the usual figure is from 1-5. Individuals and small groups were also observed in the Kiskunság, Pusztaszer and Transdanubia in the same period. Interestingly, in the winters of 1989/90 and 1990/91 when condi- tions were mild in Dobrudja and record flocks counted, only from 1-4 birds were observed on the Hortobágy. Food Very selective feeding takes place on winter cereals in northern Dobrudja (Sutherland & Crockford, 1993). Judging by the high density of goose droppings in and around these fields in mid-February, the graz- ing of the cereals is intensive. Patterson (1991) found some loss or delay of yield in all experimental studies of goose grazing on winter cereals or its simulation by clipping, and that loss was proportional to grazing rate. It is possible that there has been a reduction of area of winter cereal crops in the Dobrudja and its replacement by other crops such as maize. This was suggested to Ivanov and Pomakov (1983) by two Romanian ob- servers, and a detailed estimate of the relative areas of different crops and other forms of land use was given by Sutherland & Crockford (1993) for the 1990-91 winter which could be repeated in the future. Ivanov and Pomakov therefore suggested that a shortage of food for geese in this region may have developed. In other words, farmers may have reduced their planting of green winter cereals because of goose damage. However, this needs to be proved and interviews with the people con- cerned should be carried out to determine their attitudes to winter goose grazing. The relatively low use of maize by geese in Dobrudja is remarkable, considering its widespread and increasing use by, for example, Greater Snow Geese (Anser caerulescens) staging in western Quebec in spring (Gauthier et al. 1992), and by Common Cranes (Grus grus) in southern France (Genard et al. 1991), and in Hungary (Gorman, pers. observations). It has been shown that maize grains displaced by mechanical harvesting may remain in the soil and be eaten by cranes 24 Wintering of Red-breasted Geese... all winter. Lack of widespread use of maize in Dobrudja may be due to (a) it being harvested more efficiently, possibly by hand, and (b) to Red-breasted Geese being loath to feed in standing maize where their vision is impeded. Scott (1970) implied both factors when he des- cribed the species as “being uneasy” in standing maize, though less so on maize stubble. But these observations are now some 20 years old and ornithologists need to study or record modern land use methods in the Dobrudja, which Sutherland and Crockford thought were chan- ging. Disturbance and Shooting White-fronted Geese are the main object of hunting in Romania and Bulgaria. Because Red-breasts mix with them they are liable to be hunt- ed, too, though they are said to be very wary when leaving the protected zone at Lake Shabla in Bulgaria ga rise very rapidly to altitude (Ivanov & Pomakov 1983). The protected zones of Lakes Shabla and Durankulak do not only have lakes for roosting but are surrounded by a buffer zone of sown cereals 500 metres wide. The mean mid-winter temperature is just above freez- ing. Due to these reasons the percentage of geese wintering in this part of Bulgaria has gradually increased: to 84% of White-fronts and 99,8% of Red-breasts (Ivanov & Pomakov, 1983; Michev et al., 1991). One risk for the Shabla-Durankulak area is that in very severe winters it may become completely snow-covered. There is then the need for a safe re- serve in southern Bulgaria or as far south as the Evros Delta, Greece-Tur- key. There is also probably a strong case for some kind of protected land with good food sources in the northern part of Romanian Dobrudja, even if used only in early winter, because of the existing safe coastal roost sites. The provision of alternative crops might be studied. In Norfolk, England, sowing of a large crop of sugar beet Beta vulgaris sp was tested on an estate 10 kilometres inland where barley was also grown. Sugar beet in England is harvested in October-December and the top of the root with leaves attached is a waste product. Pink-footed Geese (Anser brachyrhynchus) flying from a coastal roost were attracted to the beet as food, so long as its area greatly exceeded that of the barley (Cross, 1994). A comparable “bait” crop might be tried on the Black Sea coast, though beet might not be suitable in the warmer summers. Ivanov & Pomakov (1983) speak of “a new forage crop” which they do not name, as attrac- tive to White-fronted and Red-breasted Geese when they leave the Shabla-Durankulak lakes for daytime feeding areas. 25 Gorman, G & Sergeant, D.E. (1995) Numbers On their summering grounds, following breeding, Vinokurov (1982) es- timated 22,000-27,000 Red-breasted Geese in 1978-79 from aerial and boat surveys. Vinokurov (1990) estimated 35,000 in the same ways in 1989. On their dispersed wintering grounds in Romanian Dobrudja Johnson & Hafner (1970) estimated 25,000 in November-December 1968-69, Sutherland & Crockford (1993) 24,000-34,000 in December 1990 - January 1991, and Vangeluwe & Stassin (1991) 29,000-35,000 in the same period. Sutherland & Crockford considered that they were counting the majority of the species’ population whereas the second authors believed that as many birds might have been in Bulgaria at the same time. In the Kirov Bay reserve, south-western Caspian Sea, Uspenski & Kishko (1968) estimated 40,000 Red-breasted Geese in the winter of 1956. At the Shabla-Durankulak reserves in Bulgaria resident observers estimated 59,000 on January 11-12, 1993 (Black & Madsen, 1993) An additional 6,000 were near-simultaneously in Romania, possibly making a grand total of 65,000 birds (Black & Madsen 1993). The highest counts therefore come from the wintering areas, when cold weather forces birds to concentrate. Such figures may well approach a total count for the species. Recommendations 1. Coordinated counts of White-fronted and Red-breasted Geese are desirable across the whole of Dobrudja in the wintering period of October-March. A minimum of two counts, in for example, December and February, would identify local hard-weather movements: a single coordinated winter count in late January or early February would identi- fy the degree of concentration produced in late winter. 2. Areas of winter cereals, maize and ploughland need remapping to determine changes in land use. This could be done together with the counts of goose numbers. 3. Field interviews are needed with villagers and farmers in order to determine whether they regard feeding wild geese as a threat to crops and whether, as a result, or for other reasons, they may be changing their land use patterns in ways which could affect goose distribution. 4. The feasibility and cost of establishing additional reserves across Dobrudja to be planted with forage crops for geese should be explored in order to prevent the risk of excessive concentrations and reliance on one or two sites. Subsidies to farmers for winter cereal crops could be considered. 26 Wintering of Red-breasted Geese... Some of these recommendations are not new. Puscariu (1983) recom- mended reserves in several areas of wheat-fields in Romanian Dobrudja to reduce disturbance. Michev et al. (1983) identified suitable climate, food and reduction of disturbance as key needs. Gorman (personal obser- vations in 1991 and 1994) and Sutherland & Crockford (1993) noted distur- bance, though few kills, of geese by hunters in Romania, but all feared the advent of organized hunting tourism. Acknowledgements Gerard Gorman was supported in his research for this article by a grant from the Eric Hosking Trust, UK. References - Irodalom Black, J. & J. Madsen (1993): Red-breasted Goose: research and conservation needs. IWRB Goose Research Group Bull. 4, p. 8-15. Cross, E. (1994): The farmer and the pink-foot can be friends? Norfolk Bird and Mammal Report 1993. Norfolk and Norwich Naturalist’s Soc. p. 115-118. Ebbinge, B. S. (1991): The impact of hunting mortality rates and spatial distribu- tion of geese wintering in the Western Palearctic. Ardea 79, p. 197-210. Ecsedi, Z. & Kovács, G. (1994): A vörösnyakú lúd (Branta ruficolllis) hortobágyi előfordulásai 1982-1994 között. Aquila 101, p. 207. Gauthier, G., J. F. Giroux & J. Bedard (1992): Dynamics of fat and protein reserves during winter and spring migration in Greater Snow Geese. Can. J. Zool. 70, p. 2077-2097. Genard, M., D. Lanusse & T. Bereyziat (1991): Resources en mais et stationnement hivernal des grues cendrees (Grus grus) dans le sud-ouest de France. Can. ]. Zool. 69, p. 2295-2299. Grimmett, R. E. & T. A., Jones (1989): Important Bird Areas in Europe. ICBP. Cambridge 888 p. Handrinos, G. I. (1991): The status of geese in Greece. Ardea 79, p. 175-178. Ivanov, B. E. & V. A. Pomakov (1983): Wintering of the Red-breasted Goose (Branta ruficollis) in Bulgaria. Aquila 90, p. 29-34. Johnson, S. A. & H. Hafner, (1970): Winter wildfowl counts in south-east Europe and western Turkey. Wildfowl 21, p. 22-36. Michev, T. M., D. N. Nankinov, B. E., Ivanov & V. A. Pomakov (1983): Midwinter numbers of wild geese in Bulgaria, Aquila 90, p. 45-54. Munteanu, D., P. Weber, J. Szabo, M. Gogu-Bogdan & M. Marinov (1991): A note on the present status of geese in Romania. Ardea 79, p. 165-166. Owen, M. (1977): The role of wildfowl refuges on agricultural land in lessening the conflict between farmers and geese in Britain. Biol. Conservation 11, p. 209-222. Patterson, I. J. (1991): Conflict between geese and agriculture: does goose grazing cause damage to crops? Ardea 79, p. 179-196. 27 Gorman, G & Sergeant, D.E. (1995) Puscariu, V. (1981): La Presence de Branta ruficollis pendant l'hiver en Roumanie. Aquila 90, p. 23-27. Scott, P. (1970): Redbreasts in Romania. Wildfowl 21, p. 37-41. Sterbetz, I. (1981): Occurrence of the Red-breasted Goose (Branta ruficollis) at Kardosküt in 1978-1979. Aquila 87, p. 142. Sutherland, W. J. & N. J. Crockford (1993): Factors affecting the feeding distribu- tion of red-breasted geese Branta ruficollis wintering in Romania. Biol. Conser- vation 63, p. 61-69. Uspenski, S. M. & Yu. I. Kishko (1968): Winter range of the Red-breasted Goose in eastern Azerbaijan. Problemy Severa 11, p. 235-243. Vangeluwe, D. & P. Stassin (1991): Hivernage de la Bernache a cou roux, Branta ruficollis, en Dobroudja Septentrionale, Roumanie, et revue du statut hivernal de l’espece. Gerfaut 81, p. 65-99. Vinokurov, A. A. (1982): Present status of the Branta ruficollis population and measures for its conservation. Aquila 89, p. 115-122. Vinokurov, A. A. (1990): Branta ruficollis in the U.S.S.R. In: G. V. T. Matthews (ed.): Managing Waterfowl Populations. IWRB Special Publ. 12, Astrakhan 1989. p. 197-198. Authors addresses: Gerard Gorman D. E. Sergeant 1399 Budapest, Pf. 701-1047 325 Main Road H-1399 Hudson, Quebec JOP 1H0 Canada A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) telelése Delkelet-Euröpaban Összefoglalás Szerzők a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) kelet-európai telelését tárgyalják különös tekintettel Dobrudzsára és Románia, illetve Bulgária fekete-tengeri partvidékére. Kitérnek a faj magyarországi előfordulására is. Taglalják annak lehetséges okait, miként tevődött át a faj telelőterülete a Kaszpi- és Fekete-tenger keleti részéről Dobrudzsára. Személyes megfigyeléseiket a régi és újabb irodalmi adatokkal összevetve részletezik a ludak telelőterületének változásában szerepet játszó tényezőket. Ezek közé tartozik az éghajlat, táplálékbázis, változások a földhasználatban, zavarás, vadászat útján történő terhelés. A vonulás irányával, az állománynagysággal és állományváltozásokkal kapcsolatban is becsléseket tesznek a szerzők. A vörösnyakú ludak új telelőterületén a faj érdekében hozan- dó alábbi védelmi intézkedéseket javasolják: rendszeres és megbízható számlálá- sok; kapcsolatteremtés a gazdálkodókkal és tulajdonosokkal; a vetemények tér- képezése; esetleg tápláléknövények ültetése; és a veszélyeztető tényezők (első- sorban vadászat) állandó figyelemmel kísérése. 28 AQUILA 1995. VOL.: 102 (29-40) THE CONSERVATION OF WHIMBRELS (NUMENIUS PHAEOPUS) IN SOUTH-EAST HUNGARY István Sterbetz Abstract Sterbetz, I. (1995): The conservation of Whimbrels (Numenius phaeopus) in South-east Hungary. Aquila, 102, p. 00-00 The steppe-like puszta areas of south-east Hungary are of international importance as regards the migration of European Numenius species. The current paper summarizes the results of observations on more than 184 000 individual birds recorded on 411 occasions in the period 1950-1980. A total of 74 specimens were collected for taxonomic and sto- mach content analysis reasons. An accelerating negative tendency in the migration dy- namics of Numenius species was explained by the loss of suitable habitats. Key words: alboaxillaris race, conservation, Numenius phaeopus, south-east Hunga- ry, stomach contents, taxonomy, Whimbrel Introduction Lakatos (1891) and Beretzk et al. (1959) have already demonstrated that the southeastern part of the Hungarian Great Plain plays a crucial role in the migration of curlew (Numenius) species in Europe. In line with my previous studies (Sterbetz, 1992; 1994) on Slender-billed Curlew (Numeni- us tenutrostris) and Curlew (Numenius arquata) I processed my data on the migration of Whimbrels. In the course of this work I tried to find answers to the following questions: - Where do the Whimbrels which migrate through Hungary come from? - How have migration dynamics changed between 1950 and 1980? - What ecological factors influence the migration of Whimbrels? - What kind of conservation management benefits Whimbrels? Materials and methods The migration of Whimbrels along the floodplain of the River Tisza is most concentrated in Csongrád and Békés counties in an area bordered by Szeged Fehertö (46° 25°-20° 10°), Pusztaszer (46° 34°-20° 05°), Csong- räd (46° 42°-20° 10°) and Tötkomlös (46° 25°-20° 44°). My studies concen- trated on the cca. 20x30 km area between Orosháza (46° 30°-20° 407), Kakasszek (46° 33°-20° 36°) and Békéssamson (46° 25°-20° 38°). The study 29 Sterbetz. I. (1995) area is a mixture of grazing land, low quality ploughed fields, and per- manent and temporary alkali lakes. The numerous literature dealing with the natural characteristics of this region has been summarized pre- viously (Sterbetz, 1975; in prep.). Until a few decades ago this area, known as Väsärhelyi-puszta, was continuos grazing land. As soil conditions only permitted extensive grazing and animal husbandry the area always attracted grassland and wetland birds. Map u A e È is È ; A EC È à We Pas È >= CU) YL = 4 "es SS + 5 ASS : 3 = — Pays N L Pusztakozpont i PI L CUS A \< SSL / avd SAL nettel USS: 4 FX \ Kes Wi, < ing grounds 44] N) fo EZ Roosting grou VEZ N/E pa APN SCHEN of Ehimbrels Zu Kis pölingok Alkali grasslands ejjelezöhelyei 1-2, 3-4 Szikes talajú füvespusztäk EJ Tempo e Ride Ponds, marshes and rivers Idöszakosan vizallasos, Favak, nádasok és folyóvizek vízjárta talajok Figure 1. Vásárhelyi-puszta 1. ábra. Vásárhelyi-puszta In this region Szeged Fehértó previously (1938-1949) provided me with the best opportunities to study Whimbrel migration since the largest flocks in the Carpathian basin gathered here. The conversion of the alkali steppes of Fehértó into fish-ponds was already in progress in the 1950s and due to this and other adverse changes in the environment the area be- came less suitable for Whimbrels. My emphasis lay on collecting those 30 The conservation of Whimbrels... data that would help practical nature conservation in the Väsärhelyi-pusz- ta area. Due to frequent interruptions, my earlier data from the Fehértò are useful for comparison. On the other hand, data collected between 1950 and 1980 from Väsärhelyi-puszta were applicable for statistical pro- cessing. On 411 occasions I recorded a total of 184,871 Whimbrels. A total of 74 individuals were collected for taxonomic and stomach contents stu- dies. Dr. Magdolna Ferencz and Dr. Maria Mészáros of the József Attila University (Szeged) assisted me in the analysis of stomach contents. Results Taxonomy The ranges of the three Eurasian races of Whimbrel stretch from the Faeroes to the Yamal peninsula (Kumari, 1977). The exact origin of the Hungarian migrants is unknown since no ringing data are available. Only taxonomic data may provide some help in determining the exact breeding range of migrants which pass through Hungary. Earlier sources only mention the nominal race (Numenius ph. phaeopus) for Hungary. When Portenko (1937) discovered the presence of N. ph. alboaxillaris (Lowe, 1921) from the wooded and grassy steppes between the Volga and the Urals, it raised the question of its possible occurrence on migration in Hungary. According to Gladkov (Dementiev & Gladkov, 1951) individuals of the alboaxillaris race show completely white axillaries, and the under- tail coverts and back are either white or only sparsely spotted. Males of this race have wing lengths exceeding 254 mm, for females those exceed- ing 252 mm are characteristic. Keve (in Beretzk et al., 1959) attempted to clarify the situation as regards races occuring in Hungary based on 58 specimens collected between 1945 and 1950. He identified 7 male and 12 female specimens of the oriental alboaxillaris race on the basis of measur- ing wing length. Axillaries were white in 19 cases and the back and un- dertail coverts corresponded in colour in five cases to those described by Gladkov. None of the birds, however, showed both the characteristics of the oriental race in wing length and in coloration. A set of 74 specimens collected on the Väsärhelyi-puszta between 1963-1969 were examined together with Keve. Wing lengths indicated the alboaxillaris race for 14 males and 16 females. In 8 cases the axillaries, in 11 specimens the back and the undertail coverts were pure white or only sparsely spotted. Again, none of the specimens showed both features si- multaneously. Individuals of uncertain taxonomic status may be inter- grades between the nominate and alboaxillaris race. The increase of such presumed intergrades from 21% of the Szeged material to 66% in the Vasarhelyi-puszta, in just 13 years, was striking. Si Sterbetz. I. (1995) These two sets of specimens show that both the nominate race and the presumed intergrade form (or perhaps hybrids?) occur in Hungary. The mixing of the two races is probably ongoing at the border of the ranges of the two races, but the exact area and location of the overlap is not identi- fiable from the literature. The increasing proportion of intergrade forms of Whimbrel in Hungary indicates a westward shift in migration routes as indeed has happened with the Numenius arquata orientalis race of Curlew (Keve & Sterbetz, 1968, 1970; Sterbetz, 1994). The parallel is striking, since the breeding range of the orientalis race is also in the steppe zone of the Urals. Migration dynamics in the south-east of the Great Plain Whimbrels winter from the sub-tropical zone south to South Africa along the eastern and the Atlantic costs of the African continent. Their return migration starts in March with the last individuals staying on in the wintering areas until early April. Post-breeding migration starts in late July. Only a fraction of the birds counted in spring, if any at all, are detected during autumn migration in Hungary. The sporadic occurrence of Whim- brels in autumn was reported by Beretzk (1959) from 1933 on, the time when he began his field work at Szeged Fehertö. Whimbrels do not have per se moulting grounds. According to Kumari (1977) moulting that begins on the breeding ground will only be com- pleted in winter quarters and the next moult also begins there in Febru- ary. Complete moult is attained gradually during migration and thus birds arrive at their nesting grounds already in fresh plumage. Birds col- lected by Poslavsky (1968) on the coastal region of the Caspian sea in Ap- ril and May were in the middle of their moult, I also collected partially moulting specimens on the Väsärhelyi-puszta on the following dates: Kakasszék, March 22, April 12, September 1, 1966 and June 1, 1969; Bé- kessämson, April 24 and May 2, 1968. Until the 1950’s the migration at Szeged Fehértó involved large num- bers of Whimbrels. The earliest date recorded is March 11 and migration reached its peak in late April and finished suddenly in early May. Maxi- mum numbers of birds were estimated by Beretzk et al. (1959) to be 15-20 000 birds. Summer or autumn stragglers or migrants were only reported occasionally. My own data presented in Table 1 show similar dynamics at Vasarhelyi-puszta, where at the beginning of the study peri- od the numbers of birds increased due to a change in migration stop- over selection from Szeged Fehertö to this area. The most outstanding migration peak was recorded very early, on April 4, 1958. Out of the 24 800 92 The conservation of Whimbrels... Table 1. Migration of Whimbrels at Väsärhelyi-puszta between 1950-1980 1. táblázat. A kis pöling vonulása a Väsärhelyi-pusztän 1950 és 1980 között Month No.of observation Total of individuals Daily maximum Daily average days (% in brackets) of Whimbrels observed Hónap Megfigyel6napok Megfigyelt példány A megfigyelt kis pölingok száma (zárójelben azarány) napi maximuma napi átlaga Összesen: 184 871 (100,0) Table 2. Roosting and feeding grounds of Whimbrels 2. táblázat. A kis pólingok éjjelező- és táplálkozóhelyei Roosting grounds Feedings ground Direction Action radius Ejjelez6hely Taplalkozohely Irány Akciórádiusz (km) Kakasszék Gátér north-west ÉNY Cserebökény north-west ENY Szentes-Lapistó north-west ENY Székkutas Sz6kehalom north-east ÉK Pösahalom north-east EK Bogärzö north-east EK Csomorkäny south-west DNY Söstö Pusztaföldvär east K Kaszaper east K Kardosküt Csomorkäny west NY es Békéssamson Tötkomlös south-east DK Mezöhegyes south-east DK Csanädpalota south D Szöreg south-west DNY Kübekhäza south-west DNY 33 Sterbetz. I. (1995) individuals counted in the whole area 15 000 roosted in one flock where today the Kardosküt Reserve is situated. Data show the typical picture of Whimbrel migration on the Great Plain. More than 99% of birds are pre- sent in March-April and months from May to November were represent- ed by a range of 0,1%. (My earliest observation was at Kakasszek on March 9, 1951, and the latest at Bekéssamson on November 2, 1977). Circadian activity by Whimbrels was analyzed by Beretzk et al. (1959) from, in those days, the predominantly natural habitats of Szeged Feher- tó. I noted similar daily activity for the birds accumulating on Väsär- helyi-puszta. They formed V shaped or slanted line flocks and moved out to feeding areas around dawn, returning one hour before sunset. The birds fly considerably lower when returning to the roost. On warmer days they also return to drink at the roost during the day. Table 2 demonstrates the main direction of Whimbrel flocks towards feeding areas, their destination and the distances covered. Flocks roosting 4-5 km apart visited different feeding grounds. Only the birds moving S-SE-SW from Söstö and Kardosküt mixed with other flocks originating from Bé- Fig. 2. Roosting ground of Whimbrels at Kardoskut (Photo: Dr. I. Sterbetz) 2. abra. Kis polingok ejjelezöhelye Kardoskuton (A szerzö felvetele) 34 The conservation of Whimbrels... Fig. 3. Whimbrels gathered at drinking site (Kardoskut) (Photo: Dr. I. Sterbetz) 3. ábra. Ivohelyen gyülekező kis polingok (A szerző felvétele) késsámson or Pitvaros puszta. (Pitvaros is also a significant staging ground but due to the lack of continous sets of data from this area I excluded it from the discussion.) Remarkably, the action radius of Whimbrels sometimes exceeded that of Curlews by as much as 20-25 km. Ecological character The study area is meadow-solonec and solonchak-solonec grassland with some steppe characteristics. Its climate is characterized by seasonal extremities, by a cold winter with little snow and a hot, dry summer and 500-550 mm annual precipitation. Spring arrives earlier than in other regions of the country and vegetation appears also earlier then else- where. April, the crucial month in the migration of Whimbrels, is charac- terized by 46 mm average precipitation. Average daily maximum tem- perature is 16 °C, average median temperature is 11 °C, and average daily minimum is 5 °C (Peczely, 1972). As opposed to Curlews which roost on the sand banks of alkali lakes, Whimbrels roost on short and wet grasslands. Such areas are available on those deeper spots of the puszta, where grass is somewhat shorter than the tarsus of the birds and is covered by cca. 5 cm of water. The 35 Sterbetz. I. (1995) plant associations, however, provide such conditions only until May. Wetlands dry out later in the year and the vegetation grows higher. The following associations were described from the traditional roosting grounds of Whimbrels on the Väsärhelyi-puszta by Bodrogközy (1965). Pholiuro-Plantagimentum tenuiflorae Typical species: Pholiurus pannonicus, Plantago tenuiflora, Myosurus mi- nimus, Camphorosma annua, Cryspis aculeata, Matricaria chamomila, Lepidium ruderale, Hordeum hystix, Limonium gmelini, Festuca pseudovina, Artemisia monogyna, Mentha pulegium, Gypsohila muralis. Achilleo-Festucetum pseudovinae Typical species: Medicago falcata, Trifolium dubium, Trifolium campestre, Euphorbia cyparissias, Alopecurus pratensis, Festuca pseutlovina, Inula britan- nica, Mentha pulegium. Fig. 4. Whimbrel on decoy put out for photography (Kardoskut) (Photo: Dr. I. Sterbetz) 4. ábra. A fényképezéshez használt csalimadarra szállt a kis pöling (A szerző felvétele) 36 The conservation of Whimbrels... Artemisio-Festucetum pseudovinae Typical species: Artemisia maritima ssp. monogyna, Poa bulbosa, Scorzone- ra cana, Gypsophila muralis, Trifolium angulatum, Hordeum hystix, Limonium gmelini, Camphorosma annua, Marticaria annua, Festuca pseudovina. Data on food The stomach contents of 71 specimens of Whimbrel collected from the Szeged Fehertö since 1945 were analyzed by Nagy & Szijj (in: Beretzk et al., 1959). Their results were, however, evaluated predominantly from on agro-economical aspect. The majority of food items were different genera of Orthoptera, 95.7% of insects were considered harmful, 3.9% neutral and only 0.4% useful to agriculture. A set of 74 stomach contents were collected on Väsärhelyi-puszta between 1963-1969, of which 26 specimens from Kardosküt have already been evaluated (Sterbetz, 1988). In the hope of gaining a more realistic picture I included the results of those studies in the current analysis. The monthly distribution of specimens is demonstrated in Table 3. 3. táblázat. A vizsgált gyomortartalmak gyűjtés szerinti megoszlása Table 3. Whimbrels examined for stomach contents by month No. of specimens Vizsgált minta száma 6 47 7 4 6 1 2 sl 74 Total - Osszesen Different genera of prey animals (listed in Table 4) demonstrate a do- minance of Orthoptera similarly to Fehértó. The frequency of Rhyzotrogus aequinoctialis may also be regarded dominant, for which phenomenon the period of April will probably provide an explanation. Some otherwise common pest insects of ploughed fields proved to be subdominant. The rather monotonous diet may be connected to the fact that migration is concentrated in April, when meadows offer crickets and plough fields Melolonthidea species, Noctuidea worms, Cleonus species, Zabrus tenebroides SA Sterbetz. I. (1995) Table 4. 74 Whimbrel stomach examination results 4. táblázat. 74 kis pöling gyomortartalmänak összesített eredménye Food sources of animal origin No. of times found No. of items Taplalékallatok megnevezése Elöforduläsok száma Peldänyszam Gryllus sp. Calliptamus italicus Rhyzotrogus aequinoctialis Dorcadion cervae Noctuidae sp. worm - hernyó Bothynoderes punctiventris Gastropoda sp. debris - törmelék Dorcadion fulvum Zabrus tenebrioides Harpalus sp. Anisoplia austriaca Scarabeidae sp. Chitin debris - kitintörmelék Cicindelae sp. Carabidae sp. Opatrum sabulosum Melolontha melolontha Cleonus sp. Hister sp. RE RE IO 02 ID IO CO Wi UI UT UO and Dorcadion species which can be collected en mass by the bill of Whim- brels. In 234 cases I have detailed notes on feeding grounds with the fol- lowing distribution: short alkali grass steppe in 168 cases (71.8%), grain stubble in 25 cases (10.7%), early stage rape field in 21 cases (9%), maize sowings in 12 cases (5.1%), wasteland in 8 cases (3.4%). In summer and autumn Whimbrels feed exclusively on grasslands and stubble. It must be mentioned that ploughed fields neighbouring intact grasslands were exclusively selected for feeding. Shallow alkali lakes were only visited for drinking, no feeding birds were ever observed there. Problems for nature conservation With the construction of fish-ponds at Szeged Fehértó the number of Whimbrels fell to a small fraction of those from the 1940s. Some of the migrants moved temporarily to Väsärhelyi-puszta. Even though exact numerical trends cannot be drawn from my set of data, the five year totals of birds observed in the region show a significant decline, especi- 38 The conservation of Whimbrels... ally from 1971 on. Hunting was mentioned as a reason for this decline since it was a long-standing local tradition (Lakatos, 1891). The infamous activities of hunters serving markets had ceased by the turn of the centu- ry. From the 1930s to 1970, the year when Numenius species received full legal protection, curlew hunting around Szeged and Hódmezővásárhely wasa sport activity for some 15-20 hunters for only a few days in every season. This moderate hunting pressure did not significantly influence the number of birds. The hunting of Numenius species in other parts of the country has never been significant. The loss of the food supply due to agrochemical agents was also hypot- hesized but this is not supported by further evidence. The transformation of habitats, such as canalization, melioration of alkali steppes and high grassland vegetation due to a cessation in livestock grazing are, undoub- tedly, key reasons in the decline of Whimbrels (Sterbetz, 1995). The dec- line of migrating birds mentioned previously strongly correlates with the development of such habitat changes. Habitat decline due to a change in grazing practices is overwhelming on Hungarian alkali steppes. Considering such a large area this may be a reason for the shift in migration routes of Whimbrels. This hypothesis needs, however, further support. To halt these negative trends the puszta protection program of the official Hungarian nature conservation body may provide the necessary results. Irodalom - References Beretzk, P.-Keve, A.-Nagy, B.-Szijj, J. (1959): A pölingok gazdasági jelentősége és a hazai populációk rendszertani helyzete. Aquila, 65. p. 89-125. Bodrogközy, Gy. (1965): Ecology of the halophilic vegetation of the Pannonicum, IV. Investigations on the solonetz meadow soils of Orosháza. Acta Biol. Szeged, Nova ser. XI. 3-4. p. 207-227. Dementiew, P. G. & Gladkow, N. A. (1951): Ptici Sovjetskogo Sojuza III. Sovjetskaja Nauka, Moszkva, III. p. 680. Keve, A. & Sterbetz, I. (1968): Zugverschiebung beim Grossen Brachvögel (Numenius arquata) in Ungarn. Die Vogelwarte, 3/4. p. 179-200. Keve, A. & Sterbetz, I. (1970): Taxonomie im Dienste der Vogelforschung. Zool. Abh. Dresden. 31. p. 227-229. Kumari, E. (1977): Regenbrachvogel in: Glutz, von Blotzheim, U.-Bauer, K.-Bezzel, E: Handbuch der Vögel Mitteleuropas, Bd. 7. Akad. Verl. Wiesbaden. p. 267-288. Peczely, Gy. (1972): Hódmezővásárhely éghajlata. Bethlen Gabor Gimnázium Jubileumi Evk. Hödmezöväsärhely, p. 153-164. Poslawsky, A. (1968): Durchzug und Übersommern von Limicolen in nördlichen Vorlandes der Kaspi Journ. für Orn., 109, p. 1-10. ae Sterbetz. I. (1995) Portenko, L. A. (1937): Zur Systematik der Regenbrachvogel und Austernfischer. Mitteil. Zool. Mus. Berlin, XXII. p. 214-218. Sterbetz, I. (1975): A kardoskùti természetvédelmi terület madárvilága 1952-1973. Aquila, 80. p. 81-111. Sterbetz, I. (1977): Einfluss der Verinderungen der Agrarumwelt auf die Tierwelt des Naturschutzgebietes Kardosküt. Aquila, 84. p. 65-81. _Sterbetz, I. (1988): Parti madarak (Limicolae) taplalkozasvizsgalata a Kardoskuti- Fehertön, DK-Magyarorszäg. Aquila, 95. p. 148. Sterbetz, I. (1992): A vekonycsörü poling (Numenius tenuirostris Vieill 1817) Magyarországon 1845-1989. Déri Múzeum Evk. Debrecen, p. 75-86. Sterbetz, I. (1994): Nagy pöling (Numenius arquata) alfajok ällomänymozgalmai és táplálkozása Délkelet-Magyarorszagon. Aquila, 91. p. 111-122. Sterbetz, I. (1995): A tervezett Körös-Maros-videki Nemzeti Park legeltetö ällat- tartásának gondjai. KTM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmänykötetei 2. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest p. 99-151. Author s address. Dr. István Sterbetz Budapest, Fivér u. 4/A. H-1131 A kis póling (Numenius phaeopus) természetvédelmi problémái Délkelet-Magyarországon Sterbetz Istvan A szerző 1950 és 1980 közötti időszakban Orosháza és Békéssámson térségé- ben, mintegy 20 x 30 km oldalhosszúságú, téglalap alakú mintaterületen tanul- mányozta a kis póling vonulását. A gyomortartalom-vizsgálatok céljára 74 pél- dány kis pólingot gyűjtöttek be (még a faj védetté nyilvánítása előtti időszak- ban). A taxonómiai vizsgálatok alapján a begyűjtött példányok közül 25 a faj törzsalakjának (Numenius phaeopus phaeopus), 49 példány pedig a faj törzs- alakjának és a Numenius haeopus alboaxillaris Lowe, 1921 alfaj átmeneti alakjának bizonyult. Az alfajok közötti keveredés ténye alapján feltételezhető, hogy a Ma- gyarországon átvonuló kis pólingok a két alfaj érintkező - esetleg átfedő (?) - költőterületéről származnak. A szerző a vadászatot Magyarországon nem tekinti a kis pólingok állományát károsító tényezőnek. Az elvégzett gyomortartalom-vizsgálatok nem igazolták a kemizáció következtében esetlegesen fellépő időszakos táplálékhiányt a táplál- kozóterületeken. A gyülekezőhelyek mezőgazdasági célú kiszárítása, a sztyepp jellegű növényzet intenzív használata (műtrágyázás, öntözés) és a legeltetés el- maradása azonban az élőhelyeket előnytelenül átalakító, káros folyamatok. A pólingfajok Magyarországon 1970 óta védettek. A természetvédelem programot dolgozott ki a sztyepp jellegű területek megőrzésére, azok természetközeli álla- potának visszaállítására. Az élőhely-rekonstrukciós munkák remélhetőleg javít- ják majd a pusztai környezethez kötődő madárfajok létfeltételeit. 40 AQUILA 1995. VOL.: 102 (41-52) A DELKELET-MAGYARORSZAGI BIBIC- (VANELLUS VANELLUS) POPULÄCIO HARMINCEVES VIZSGÁLATA Sterbetz István Abstract Sterbetz, I. (1995): Results of a thirty year survey on a Lapwing (Vanellus vanel- lus) population in south-east Hungary. Aquila, 102, p.00-00 The author studied the Lapwing population of the Hódmezővásárhely region (46° 20 - 20° 24°) on an area of 15,000 ha between 1951 and 1980. Results are summarised in table format. Numbers of nesting and migrating birds were found to have declined from the 1960s and accelerated significantly from 1970. This regression which was noted in several areas was explained here by the intensive melioration of the natural, steppe- like habitats of the region. The study area was previously grazed for centuries by semi- nomadic cattle. Short grass plant association suitable for Lapwings evolved as a result of this grazing. Such grazing, however, dramatically declined after 1960. The area was drained and the natural short grass vegetation transformed by the application of chemi- cals, planting of genetically improved grass species and artificial water supplies were fed into high grass hayfields rendering them inappropriate for Lapwings. The clutches of ground nesting birds were destroyed by motorised agricultural activity. It was conclud- ed that such problems can only be solved when traditional agricultural methods are rein- stated in areas of puszta. Key words: adverse effects, agriculture, Lapwing, , puszta, steppe, Vanellus vanellus. A bibic a magyar szikes puszták legjellemzőbb fészkeléje és átvonuló madara. A természeti környezet adottságaihoz jól alkalmazkodik, ezért egy adott terület állományának vizsgálata a természetvédelem számára is jelzésértékű lehet. Ennek ismeretében vizsgáltam 30 éven keresztül egy dél-alföldi bibicallomany dinamikáját, melyet végül a tervezett Körös-Maros-vidéki Nemzeti Park legelőinek természetvédelmi keze- lését segítő szempontrendszerének felállításához használtam fel. Vizsgálati terület Az 1951 és 1980 között végzett vizsgálataimat az egykor Hód- mezővásárhely határához tartozó Vásárhelyi-pusztának egy kb. 15 000 hektáros részén végeztem, amely a következő településekkel - mint sarokpontokkal - határolható be: Csomorkány (46° 20°-20° 24"), Oros- háza (46° 30°-20° 40°), Kakasszék (46° 33°-20° 36), Kardoskut (46° 30°-20° 28") es Békéssámson (46° 25°-20° 38). A mintaterületen belül található a Kardoskúti Természetvédelmi Terület is. 41 Sterbetz, I. (1995) HODMEZOVASARHELY KULTERULETE 1. ábra. A Vasarhelyi-puszta - a vizsgálati terület Fig. 1. The Vasarhelyi-puszta - the study area A vizsgálati terület szolonyec-szikes talajú természetes pusztai gyep- társulások és külterjesen művelt szántók mozaikja, ahol a vízállásos lege- lők aránya mintegy 70%. A természeti viszonyok, illetve a vonatkozó for- rásmunkák ismertetését idézett munkáim tartalmazzák: Sterbetz (1975, 1978, 1986, 1988, 1992, 1994, 1995). 2. ábra. A Vasarhelyi-puszta (A szerző felvétele) Fig. 2. The Vasarhelyi-puszta (Photo: Dr. I. Sterbetz) 42 A delkelet-magyarorszagi bibic... A területen 1940 és 1980 között vegeztem madartani felméréseket, de az adatfelveteleim csak 1950-t61 váltak rendszeressé. A bibicallomany számbavételénél huzamosan segítségemre volt id. Farkas István kardos- kúti természetvédelmi őr és néhai Murvay Árpád, aki az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium biológia szakkörével a bíbicfészkek felkutatásával több éven keresztül segítette munkámat. A begyűjtött bíbicek gyomortar- talom-meghatározásánál a József Attila Tudományegyetem Allattani Intézete segédkezett. Tevékenységükért ezúton mondok köszönetet. Eredmények Fészkelési körülmények A bíbic költési időszaka március második dekádjától június végéig tart. Az első fészket március 12-én, a legkésőbbit június 29-én találtam. A költéskezdet - a megtalált fészkek száma alapján - áprilisban tetőzik, majd fokozatosan csökken május közepéig és ettől az időszaktól kezdve alacsony szinten alakul. A szaporodási időszak végét a gyakori pótköltések miatt pontosítani nem lehet. A fészkelések korai kezdetét és tetőzésének feltűnő koraiságát a Dél-Alföld enyhe éghajlatával mag- yarázhatjuk. Péczely (1975) a Vásárhelyi-puszta klímáját 530 mm körüli éves csapadékösszeggel, 10,7 "C évi középhőmérséklettel, 28 téli, 91 enyhe és 86 nyári nappal jellemzi. Július (legmelegebb hónap) átlaghőmérséklete 21,9 °C. A rövid és hóban szegény telek és a korai kitavaszodás olyan időjárás-érzékeny fajok számára, mint a bíbic vagy az itt tömegesen átvonuló - és gyakran áttelelő - daru (Grus grus) különösen kedvezőek (Sterbetz, 1986). A bíbic számára azok a gyeptársulások a legvonzóbbak, amelyekben a Festuca pseudovina állományalkotó növényfaj. A megtalált fészkek 39,5%-a Artemisio-Festucetum pseudovinae, 17,3%-a pedig Achilleo-Festucetum pseudovinae társulásban került meg. Különösen vonzó még a Pholiuro- plantaginetum tenuiflorae társulás (15,6%), míg a fennmaradó fészkek (összesen mintegy 18%) kopár sziki élőhelyeken és gyér növényzetű, víznyomásos szántóföldeken kerültek meg (1-2. táblázat). Altalänos ta- pasztalat volt, hogy a fészkelőhely-választást a mindenkori időjárási vi- szonyok és a felszíni időszakos vízállások meghatározó módon befolyá- solták. A fészkek eloszlása általában laza, kolóniaszerű volt, a párok igyekeztek kihasználni a legoptimálisabb növényzetű területek kínálta lehetőségeket. Beretzk (in Glutz et. al., 1975) a szegedi Fehér-tavon szerzett tapasztalatok alapján a bíbic esetében átlagosan 10 ha nagyságú revirekkel számolt. A Vásárhelyi-pusztán végzett vizsgálataim szerint a bíbicek átlagos élőhelyigénye valamivel nagyobb, átlagosan 14-16 ha. 43 Sterbetz, I. (1995) 1. táblázat. A vizsgált bibicfészkek megtalálásának időbeli megoszlása Table 1. Number of Lapwing nests found in different periods Időszak Megtalált fészkek száma és százalékos aránya Time (first number No. of nests found (ratio in brackets) refers to month) A bíbicek társfészkelő fajai a jellemző gyeptársulásokban a következő fajok voltak: Artemisio-Festucetum pseudovinae: Anas acuta, Tringa totanus, Recurvirostra avosetta, Glareola pratincola, Calandrella brachydactyla, Alauda arvensis, Oenanthe oenanthe, Anthus campestris, Motacilla alba, Motacilla flava feldeggi. Achilleo-Festucetum pseudovinae: Limosa limosa, Tringa totanus, Galerida cristata, Alauda arvensis, Oenanthe oenanthe, Anthus campestris, Motacilla alba. Pholiuro-Plantaginetum tenuiflorae: Charadrius alexandrinus, Tringa totanus, Alauda arvensis, Oenanthe oenan- the, Motacilla flava, Emberiza schoeniclus. Camphorosmetum annuae: Charadrius dubius, Charadrius alexandrinus, Recurvirostra avosetta, Glareola pratincola, Calandrella brachydactyla. Lepidio-Puccinellietum limosae: Charadrius alexandrinus, Recurvirostra avosetta, Himantopus himantopus, Glareola pratincola. Secalinion: Anas platyrhynchos, Anas acuta, Alauda arvensis. (A hantmadar (Oenanthe oenanthe) és a baräzdabillegetö (Motacilla alba) a gyeptarsulasokon található földhányásokhoz kötődő fajok.) 44 A délkelet-magyarorszagi bibic... 2 táblázat. A bibicfeszkek megoszlása a növenytärsuläsokban Table 2. Distribution of Lapwing nests in different plant associations Artemi- Achilleo- Pholiuro Cam- Lepidio- Secali- Össze- sio-Fes- . Festu- plantagi- phoros- | Pucci - nion sen tucetum cetum netum metum . nellietum pseudo- pseudo- tenui- annuae limosae vinae vinae florae 73 61 64 sil 59 40 59 68 92 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 18 1980 1 23 Összesen 538 236 213 156 92 127 1362 "Total (39,5%) (173% (156%) (114%) (67% (9,5%) — — ON ON # 00 Oa 00 I 88 81 42 39 44 36 29 32 40 31 28 22 33 18 22 29 19 PA N — i Co IN OY © © Ol (GORKIJ WOON Ol NUOTO — _ Oy NOS QD N © © Pw I OO ND À WE N © O1 © ON ST © BB S] © — Ce On SS soo) | eve fedi io DI OT a_i SI GC) NO I SI © OT KO PON & O1 © NJ OD O NQ © & PWN © = BN O1 I & NN © © © O NEO NINC_HWIH I o 45 Sterbetz, I. (1995) A vonulás alakulása A Vásárhelyi-pusztán a bíbicek vonulása hasonlóképpen alakul, mint ahogyan az európai mozgalmakat Imboden (1974), a magyarországi jelölési adatokból kiindulva pedig Schenk (1934) és Bankovics (1982) jellemzi. Feltűnően gyakori a korai érkezés és a késő őszi elvonulás, elvonuláskor legkésőbbi időpontban december 28-án figyeltünk meg a mintaterületen bíbicet. (A 3. táblázatban összefoglalt adatsorban nem vettem figyelembe egy kivételes beözönlés számait, amikor 1968. október 11-én a Kardoskúti Természetvédelmi Terület körzetében másfél napig mintegy 35-40 000 bíbic pihent meg. Ez a rendellenes esemény jelentősen eltorzította volna a vonulás alakulásának sokéves tendenciáját.) 3. táblázat. A bíbicvonulás alakulása az 1951 és 1980 közötti időszakban Table 3. Migration dynamics of Lapwings between 1951-1981. Megfigyelt bíbicek száma Hónap Megfigyelesinapok Összes példány Napi átlag Napi maximum Month No. of observation Total of indiv. Daily average Daily maximum of Lapwings Osszesen - Total A kora tavaszi hónapokban felmért adatokból nehéz, esetenként lehetet- len elkülöníteni a területen maradó - későbbiekben fészkelő - madarakat az időszakosan ott állomásozóktól és a továbbvonulóktól. Június elejétől tűnnek fel újabb, nem a területen költő madarak, így ettől az időszaktól kezdődően ismételten keveredés tapasztalható a vonulók és az itt fészke- lők között. Ebben az időszakban már javában folyik a vedlés, az ide érkező vendégek még nászruhát viselnek, itt kezdik cserélni tollaikat. Az evező- 46 A délkelet-magyarorszagi bibic... tollak váltását a korlátozott ropképességti példányokon jülius-augusztus- ban lehet leginkább megfigyelni. A vedlő csapatok akciórádiusza (mozgási körzete) észrevehetően kisebbé válik, éppúgy, mint a nagy pólingoké (Ster- betz, 1994). Az átnyaraló bíbicek napközben legfeljebb 4-5 km-es körzetben szóródnak szét és a nagyobb szikes tavak (kardoskúti Fehér-tó, Sóstó, Kakasszéki-tó, Gyopáros) szegélyeiben éjjeleznek. A bíbicek táplálkozása a Vásárhelyi-pusztán A bromatológiai vizsgálatokat az ötvenes-hatvanas években a Ma- dártani Intézet a Növényvédelmi Kutatóintézet programjának keretében végezte, a 4. és 5. táblázat az ebből az időszakból származó ered- ményeket összegzi (Sterbetz, 1978, 1988). 4. táblázat. A vizsgált bíbic-gyomortartalmak begyűjtésének havi megoszlása Table 4. Distribution of stomach content collection dates Vizsgált minta No. of specimens HH (A N © DNNHQIO0WWwE DIN A bromatolögiai vizsgálatok eredményei alapján a bibicek számára a legvonzóbb taplalkozohely a száraz, füves puszta, ahol taplalékvalasz- tása - zömében egyenesszárnyúakat (Orthoptera) fogyasztanak - nagyon közel áll a pólingokéhoz (Sterbetz, 1992, 1994, 1995). Vízhatás alatt álló területeken, vízszegélyekben jobbára kora tavasszal és késő ősszel táplálkoznak, a szántókon pedig főleg az őszi vonulás során figyelhetünk meg táplálékot keresgélő bíbiceket. Gyakorisági sorrendben az alábbi madárfajokkal alkotnak táplálkozóközösségeket: Füves pusztán: Philomachus pugnax, Charadrius morinellus, Charadrius apricaria, Charadrius sguatarola, Limosa limosa, Numenius arquata, Numenius phaeopus, Corvus frugilegus, Sturnus vulgaris. 47 Sterbetz, I. (1995) 5. tablazat. 67 bibic gyomortartalma Table 5. Stomach contents of 67 Lapwings A táplálék neme Előfordulások száma Példányszám Food item No. of occurence No. of specimens Állati táplálék — animal food: Kitintörmelék - chitin debris Calliptamus italicus Zabrus tenebrioides Orthoptera sp. Helophorus sp. Carabidae sp. Opatrum sabulosum Berosus sp. Coleoptera sp. Dociostaurus maroccanus Bothynoderes punctiventris Hydrophilidae sp. Saltatoria sp. Gryllus sp. Chironomus sp. lárva - worm Sigara sp. Tettigonia sp. Octhebius sp. Agriotes sp. (herny6) - worm Rhyzotrogus aequinoctialis Sıtona sp. Succinea sp. Planorbis sp. Bithynia sp. Corixa sp. Melolontha melolontha Curculionidae sp. Re Ree RPP EE RH N ND NN N WW WW O1 O1 01 N O \O N N N D ND À DD 0 N MD 09 O0 Ul Magvak - seeds Echinocloa crus galli Oriza sativa Szäntökon: Ciconia ciconia, Philomachus pugnax, Limosa limosa, Numenius arquata, Numenius phaeopus, Larus ridibundus, Larus cachinnans, Corvus frugilegus. Vizek szegélyében, iszappadokon: itt a bibic valamennyi partimadärral keveredik. 48 A delkelet-magyarorszagi bibic... TATA ee PT Pian Pr 7% = a el à t = ség gs u mie + 7 ei + id hin, 5 . 5 x È "at need ki 1 # à d Di dii "+ l'in Pt + 3. ábra. Jellegzetes nyári taplalkozotertilet (A szerző felvétele) Fig. 3. Typical feeding ground in summer (Photo: Dr. I. Sterbetz) Természetvédelmi kérdések A megtalált fészkek közel 70%-a a vizsgálat első 15 évéből került ki, annak ellenére, hogy a fészekfelderítés intenzitásában változás történt volna. Ez egyértelműen annak tulajdonítható, hogy a fészkelő bíbicál- lományban 1936-tól tartós visszaesés következett be, amely 1971 után csak fokozódott. (A felmérések szerint 1958 és 1962 között a fészkelő párok számában még némi emelkedést észleltünk.) Jelzésértékű a hagyo- mányos gyepi fészkelőhelyek romlására vonatkozóan, hogy a legvon- zóbb csenkeszes társulásokból a vizsgálati periódus utolsó éveiben egyre nagyobb számban telepedtek át a párok a szántóföldi környezetbe. A vonulók számában bekövetkezett változások is a bíbicállományok krízi- sére utalnak. A vizsgálat első évtizedében csupán átlagosan 71 példányt észleltünk naponta. Az európai bíbicállomány mindenkor erősen ingadozó volt. A konti- nentális klímájú költőhelyekre korán megérkezőket a hirtelen téliesre for- dult időjárás esetenként katasztrofálisan érintheti, a költőhelyük rom- lására szétszóródással reagáló populációk pedig felaprózás miatt gyen- 49 Sterbetz, I. (1995) gülnek. Az állomány fluktuációjának magyarázata minden bizonnyal a faj ökológiai plaszticitása, amellyel az időjárási anomáliák okozta veszte- ségeket még úgy-ahogy ellensúlyozza. A tartós élőhelyromlási folyama- tokat azonban még a kontinens állománya sem képes kivédeni. A Vásárhelyi-pusztán nyomon követett kedvezőtlen állományalakulási tendencia bizonyára beilleszthető egy nagyobb földrajzi egységben végbemenő populációváltozási trendbe, annak ellenére, hogy azt számos helyi jelenséggel is magyarázhatjuk. A költés eredményességét csökkentő tényezők közül meg kell említeni a szokatlanul csapadékos tavaszi hónapokat vagy a hirtelen lezúduló nagyobb mennyiségű csapadékot. 1968 és 1979 között feljegyzéseink szerint az ismert fészkek közül 19 sem- misült meg emiatt. A szikeseken végzett ládagereblyés kamillagyűjtés nyomán 14 fészekalj tönkremenetelét jegyeztük fel, míg a munkagépek véletlen taposása 13 fészekalj pusztulásának volt okozója. Ragadozók (például kutya, vagy más, vadon élő tojäsfogyaszté emlős és madár) károsítására 7 fészekalj pusztulása vezethető vissza, megriasztott legelő állatok taposása miatt 3 fészekalj semmisült meg. Két esetben a fészekből ismeretlen ok miatt tűntek el a tojások. A fentiekben felsorolt sza- porodást korlátozó tényezők feltehetően a múltban is hasonló súllyal ter- helték a bíbicpopulációkat, tehát hiba volna, ha túlzott jelentőséget tulaj- donítanánk neki. Sokkal jelentősebbnek kell értékelni az élőhelyeket időszakosan vagy véglegesen átalakító antropogén eredetű kultúrhatá- sokat. A Vásárhelyi-puszta az utóbbi 100-150 évben bizonyítottan vízjárásos, rövid füvű legelő volt, ahol temérdek állatot szélsőségesen külterjes viszonyok között tartottak. A legelő állatok rágása, tiprása, trá- gyázása nyomán alakultak ki a bíbic számára is vonzó, alacsonyfüvű gyeptársulások. Az élőhely-változási folyamatok a legelő állatok számá- nak fogyatkozásával a ‘60-as évek elején kezdődtek. Ezt követően kez- dődött belterjessé válni a gyephasznosítás, amely a természetes vízállá- sok lecsapolásával, a legelők feltörésével, felülvetésével, műtrágyázásá- val, öntözésével, esetenként vegyszeres növényvédelmével, gépi növény- ápolási munkáival az addig extenzíven használt legelők zömét kaszá- lókká alakította. A gazdálkodási módszerek megváltozása olyan sűrű- ségű és magasságú növényállományt produkált, ami a bíbic megtele- pedésére, költésére alkalmatlan (Sterbetz, 1995). Az élőhelyromlási folyamatok okozta károk nem orvosolhatók rövid időszakon belül. Csak az okszerű, hagyományos művelési módok visszaállításával, a ter mészetvédelmi elvek alapján működtetett közgazdasági szabályzók segítségével remélhető, hogy a kérdéses területek évek múltán vissza- nyerik eredeti jellegüket. 50 A délkelet-magyarorszagi bibic... veszélyeztetője (A szerző felvétele) Fig. 4. Camomile collecting is one of the most serious threats to bird nests (Photo: Dr. I. Sterbetz) Irodalom - References Bankovics, A. (1982): A Magyarországon fészkelő bibicpopuläciö vonulása, MME Tudományos Ülése I., Sopron, EFE kiadványa, p. 40-49. Glutz von Blotzheim, u., Bauer, K. & Bezzel, E. (1975): Handbuch der Vögel Mitteleuropas, Akad. Verl. Wiesbaden, Bd. 6/1. p. 405-471. Imboden, Ch. (1974): Zur Fremdaussiedlung und Brutperiode der Kiebitz in Euro- pa, Orn. Beob., 71. p. 5-134. Peczely, Gy. (1975): A puszta éghajlata - in: Nagy Gy.: Parasztélet a Väsärhelyi- pusztán, Békés megyei Muz. Közl., Békéscsaba, 4. p. 27-35. 51 Sterbetz, I. (1995) Schenk, J. (1934): A Magyar Kir. Madártani Intézet 1931-32. évi madärjelölesei, Aguila, 38-41. p. 32-90. Sterbetz, I. (1973): Migration of large numbers of Lapwings over the village Kardoskút, Aquila, 76-77. p. 191. Sterbetz, I. (1975): A Kardosküti természetvédelmi terület madárvilága 1952-1973. Aquila, 80-81. p. 91-120. Sterbetz, I. (1978): Einfluss der Verinderungen der Agrarumwelt auf die Tierwelt des Naturschutzgebiet Kardosküt, Aquila, 84. p. 65-85. Sterbetz, I, (1986): A daru (Grus grus L. 1758.) vonuläsänak ökológiai vonatkozä- sai a Kardosküti természetvédelmi területen, Körny. és Term.-véd. Évk., Bé- késcsaba, p. 68-82. Sterbetz, I. (1988): Partimadarak (Limicolae sp.) taplalkozasvizsgalata a Kardos- kúti Fehertön, DK-Magyarorszäg, Aquila, 95. p. 142-165. Sterbetz, I. (1992.): A vekonycsörü pöling (Numenius tenuirostris Vieill. 1817.) Magyarorszägon, 1845-1989. Deri Muz. Evk. 1989-90. p. 75-86. Sterbetz, I. (1994): A nagy poling (Numenius arquata) alfajok allomanymozgalmai és táplálkozása Dél-Magyarorszägon, Aquila, 101. p. 111-122. Sterbetz, I. (1995) A kis pöling (Numenius phaeopus) természetvédelmi problémái Delkelet-Magyarorszägon, Aquila, 102. p. 00-00. Sterbetz, I. (1995): A tervezett Körös-Maros-videki Nemzeti Park legeltetö ällat- tartàsanak gondjai - in: Dr. Kovacs Gabor-Markus Ferenc-Dr. Sterbetz Istvan: Alföldi mozaik, A KTM Term. Hiv. tanulmänykötetei, 2. p. 99-151. Author's address: Dr. István Sterbetz Budapest Fivér u. 4/A H-1131 52 AQUILA 1995. VOL.: 102 (53-60) THE SPATIAL DISTRIBUTION OF GREAT BUSTARD (OTIS TARDA) NESTS IN RELATION TO SOLITARY MALES IN EASTERN HUNGARY László Demeter Demeter, L. (1995): The spatial distribution of Great Bustard (Otis tarda) nests in relation to solitary males in eastern Hungary. Aguila, 102, p. 00-00 The spatial distribution of the nests of Great Bustard and the associated territorial behaviour of males is discussed in two east-Hungarian populations in 1993 and 1994. 78-82% of all known nests were located in groups close to the territories of solitary males. Such groups consisted of 2-5 nests each spaced a few hundred meters apart. Some males left the communal leks in late April-early May. Approximately 3096 of all adult males exhibited territorial behaviour. Key words: Great Bustard, Hungary, solitary males, territorial behaviour. Introduction The breeding biology of Great Bustards is characterised in part by a promiscuos form of mating behaviour linked to polygamy, territoriality and the maintenance of a harem (Cramp & Simmons, 1985; Carranza et al., 1989). Based on his own observations and on data from the literature Sterbetz (1973, 1981) described monogamy as also occurring in the eastern part of the Hungarian range. The existence of monogamy is however questioned by others (Cramp & Simmons, 1985; Carranza et al., 1989). Cramp & Simmons (1985) mention that several nests may be located rel- atively close to each other, and report on the dispersal of some males in the breeding season in Portugal. In one study Glutz et al. (1973) found that certain males left the lek and moved away to form their own lekking ground some 7 km away. Some of these males even visited hens sitting on nests nearby. Sterbetz (1981) mentions males guarding sitting hens. Buzun & Golovach (1992) describe a few cases when, besides nesting pairs, 2-3 nests were found on the territory of solitary territorial males. Martinez et al. (1986) observed in Zamora, Spain that some of the males displaying in groups later establish a separate territory where they stay, often for a considerable time, in the company of a harem. It was assumed that hens belonging to the same harem choose a nesting site in the vicinity of one such solitary male. 53 Demeter, L. (1995) These examples show that the territoriality of males and proximity of nests is a known phenomenon. Their relevance to different populations is less well known. The present study aims to clarify the situation as regards the territorial behaviour of males and nest grouping in Hungarian populations. Study area and methods The study was carried out in southern Heves county in 1993, and in the Bihar region in 1994. Both areas are characterised by a mosaic of plough and grazing land. In southern Heves 20 females and 10 adult males were counted in the lekking period. In Bihar the maximum number of females was 74 and that of adult males 45 based on synchronised counts in April. The Bihar population is divided into four, distinct and well separated parts during the breeding period. Solitary males were searched for and monitored by visiting the area regularly. In southern Heves in April and early May the females which stayed around the lek were counted 4-6 times a week in the early mor- ning or late afternoon hours. Disturbance was kept to a minimum by the careful selection of the observation points. The majority of nests were reported by agricultural workers, and around 20% found by observers with binoculars. Besides actual nests found nesting was also presumed when a female was observed sitting on one spot for long periods and on successive days. Out of six such presumed nest sites breeding was subsequently confirmed in three cases by the observation of female birds walking with chicks. When nests were located at a distance from each other of less then 1000 meters it was regarded as “group nesting”. The distance between nests was measured after hatching or after the destruction of the nests. When this was not possible the distance was estimated by the use of maps. A male was regarded as territorial if it was detected alone at least five times inside an area of 100-150 ha over a minimum period of 20 days. Results Male behaviour During April-May the majority of males were observed in groups close to or on the lek. Males displayed together in the lek in early April. Solitary males were first detected in the second half of April. This date corresponded with the end of the period when females visited the lek (Figure 1). Territories occupied at this time were vacated in late May- early June (Figure 2). Such males stayed in open areas or in low vegeta- 54 The spatial distribution of Great Bustard... Maximális egyedszám 00 AS Maximum number of individuals - DIT I I N SS SS SS SS SS SS SS SS SS SS SS SS SS —ATITIITIIIIIIITITIIIIIIIIIIIIIII II III IN ag 8 DE ae ESSO!!! AARNAAIAIANAIAAIIANANIANRNNANANANANNANNAN ASSISI iii EEE ET TTS NN -BSSSSSSSSS SSS SSS SSS SSS -BASSSASSASSSSSS SS ST ST ST N POSSESSES SSS -0 -BISSSSSSSSSTSISSTS SS ST TTS CT CT TC TI TAT -BIISSSSSSSS SS SS SS SC ST TC TTS SSS N ESS 0 DAS NN OOO: - [CSS ASSI = [SSSSS9 0) ESS © e April May Aprilis Május Figure 1. Visit to lekking grounds by females and solitary males. Columns reflect daily maximum numbers of females. Circle: no data. Dashed line: first date of observation of territorial males. 1. ábra. A tojók dürgohely-latogatasa és a magányos kakasok feltűnése Del-Hevesben. Az oszlopok a tojók maximális létszámát mutatják a csoportos dürgőhelyen. Kör: nincs adat. Szaggatott vonal: a territoriális kakasok első észlelésének időpontjai April May Juny Aprilis Május Június Figure 2. Observation of territorial males at the different nesting sites in groups in southern Heves (DH) and in Bihar (B). Solid sguare: observation of male. X: absence of male during survey. 2. ábra. Territoriális kakasok észlelésének ideje a dél-hevesi (DH) és bihari (B) csoportos fészeklőhelyeken. Fekete négyzet: a hím megfigyelésének időpontja. X: sikertelen megfigyelés 55 Demeter, L. (1995) tion (land sowed with sunflower or maize) making their observation eas- ier. Their displays, in the early morning or late afternoon, were especially observed in the first few days when females were also visible in their vicinity. On two occasions a male actively displayed in the middle of the day besides a female which moved around freely due to the destruction of her brood. Agressive behaviour between solitary males and other males visiting their territory was not observed. Results in southern Heves Between April 27 and May 5, 1993 3 solitary territorial males were found. The territories were 3-11 km from each other and 5-8 km from the communal lek. A total of 11 nests were discovered on the study area. Two of them were isolated and solitary males were absent, too. On the territories of two males 2 and 4 nests, respectively, were found (Figure 3). In the case of a third male the behaviour of nearby females indicated 3 probable nests. Thus, 81.8% of known breeding attempts occurred in groups and involved 45% of all females. The shortest measured distance between nests was 90 m, the largerst was 700 m (Table 1). Table 1. Data of nests situated in groups in southern Heves County 1. tablazat. A dél-hevesi csoportos fészkel6helyek adatai Code No. No. of found Distance between Vegetation nests nests Sorszám Ismert fészkek A szomszédos fészkek Növényzet száma távolsága 700 m lucerna, gabona (lucerne, cereal) - gabona (cereal) 90-380 m lucerna (lucerne) Results in Bihar In Bihar 8 territorial males were found. They were observed in the peri- od April 15 and 26 (Figure 2). On one territory no nest was found, though a non-breeding female stayed close to this bird. In the cases of two further males the number of observations were not high enough to satisfiy the criteria of a "solitary male" even though near to the locality 56 The spatial distribution of Great Bustard... B3 wheat - búza e grassland - gyep 500 m e 6 AT 250 m dirt road - földút Figure 3. Examples for distribution of nest groups 3. ábra. Két példa a csoportosuló fészkek elhelyezkedésére of one of these birds two isolated nests were found. In two further areas 2 males each showed the behaviour characteristics of territorial males. In one area with one nest 2-4 non-breeding females were also observed in close proximity to 2 males whose territories were adjacent to each other. Thus, 319 of all males counted in April, showed at least some signs of territorial behaviour. 29 nests were found in the Bihar area. Out of the 8 isolated nests two were second attempts at breeding. 21 nests were grouped in areas with territorial males (Figure 3). These 21 nests amounted to 77.8% of all known first breeding attempts. The shortest measured distance between nests was 100 metres, the longest 1000 metres (Table 2). Nests in the same group were not always in the same vegetation. The relative distance of groups of nests from each other ranged from 1.5 to 7 km. One nesting area was at the edge of a communal lek., while the rest were 1.5-4 km away. Evaluation and Discussion The behaviour of male Great Bustards in Hungary in the breeding sea- son corresponds well to the findings of Martinez et al. (1986) in Spain. The results indicate that during the study period the majority of females nest- ed in groups close to solitary territorial males. If we accept the hypothe- sis that such females were in an actual reproductive relationship with the males holding the territories, than this suggests polygyny. It seems, how- ever, that only a minority of males occupy territories. Groups of males seen during the breeding season probably consisted of non-breeding 37 Demeter, L. (1995) Table 2. Data of nests situated in groups in Bihar 2. táblázat. A bihari csoportos fészkelőhelyek adatai Code No. No. of found Distance between Vegetation nests nests Sorszám Ismert fészkek A szomszédos fészkek Növényzet száma távolsága 130-650 m gyep, gabona (grassland, cereal) 1000 m lucerna, ugar (lucerne, waste land) 250-500 m gyep (grassland) 700 m gyep, gabona (grassland, cereal) 150 m gyep (grassland) 100-500 m gyep (grassland) 140-500 m gyep, ugar (grassland, waste land) birds only (Buzun & Golovach, 1992; Martinez, 1986), though the existence of a different reproductive strategy cannot be ruled out and thus such males could be “responsible” for some of the isolated nests. There can also be, on the other hand, loosely connected members of harems amongst solitary nesting females. No conclusions can be drawn as regards undetected nests. It should be pointed out, however, that group breeders were found only near to soli- tary males. What is the cause of the grouping together of nests and of the territorial behaviour of certain males? One explanation for several nests being located in close proximity to one another may be that females follow the patchy distribution of areas that provide both a good food supply and appropriate vegetation for nesting. The result may be enhanced if inexpe- rienced individuals copy the habitat selection of more experienced older birds (Gibson & Höglund, 1992). The holding of territories by males in areas with the above characteristics, may provide a better chance for males to acquire more females (Krebs & Davis 1988, Carranza 1989). This may explain the territorial behaviour of some males. Martinez et al. (1986) propose that it could be the presence of females that attract males to such habitats. It lies in the above two assumptions that it is in mate selection where territorial behaviour plays a role. It cannot be excluded, however, that mate selection, and harem building, may already be completed dur- 58 The spatial distribution of Great Bustard... ing the lekking period. It seems probable, on the other hand, that the presence of males besides females breeding in groups offers a great opportunity to males to increase their reproductive success by copulating with females, especially if the male was in any case previously selected as a mate, since they can replace their lost clutch without the demands of another pair selecting process. The data of Sterbetz (1973, 1981) imply that males may also play a role in the protection of nests. Such nest groupings offer good opportunities for nature conservations. An early recognition of such nesting areas can ensure considerable repro- ductivity. For example, it is much easier to protect nests and to win the cooperation of farmers when nests are concentrated in small areas. Acknowledgements I wish to thank Mr. Imre Fatér for his useful comments and practical help, and the research group of the Royal Airforce Ornithological So- ciety, led by Mr. David Lingard, for their work in locating nests and soli- tary males. Special thanks go also to all those persons who reported nests. References - Irodalom Buzan, V. A. & Golovach, O. F. (1992): The great bustard in the Crimea: prelimi- nary information about its distribution and numbers, the structure of the po- pulation and behaviour. Bustard Studies, 5. 33-51. Carranza, J.-Hidalgo de Trucios, S. J. & Ena, V. (1989): Mating system flexibility in Great Bustard: a comparative study. Bird Study, 36. p. 192-198. Cramp, S & Simmons, K. E. L. (1980): The Birds of the Western Palearctic. Oxford University Press, Oxford. Vol. II. p. 659-668. Gibson R. M. & Höglund, J. (1992): Copying and Sexual Selection. Trends in Ecology and Evolution. Vol. 7. 229-232. Glutz von Blotzheim, U. N.-Bauer, K. M. & Bezzel, E. (1973): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Akademische Verlagsgesellschaft, Frankfurt am Main. Band 5. p. 649-688. Krebs, J. R. & Davis, N. B. (1988): Bevezetés a viselkedesökolögiäba. Mezögazda- sági Kiadó, Budapest. 331 p. Martinez, A.-Otero, C. & Ena, V. (1986): Preliminary results on the social behav- iour of the Great Bustard (Otis tarda); Zamora, Spain. 1983-1986. International Symposium on Great Bustard, Szarvas, Hungary. (Kézirat) 99 Demeter, L. (1995) Sterbetz, I. (1981): Comparative investigations into the reproduction behaviour of monogamous, polygamous and unmated Great Bustard populations in south- eastern Hungary. Aquila, 87. p. 31-48. Sterbetz, I. (1973): Változó magatartási formák egyes tüzokpopuläciök ivari kapc- solatában. Állattani Közlemények, 60. p. 111-117. Author s address: László Demeter Debrecen Thomas Mann u. 33. H-4032 A túzok (Otis tarda) fészkeinek térbeli csoportosulása és magányos kakasok Kelet-Magyarorszagon Demeter László A vizsgálat a túzokok fészkeinek csoportosulásáról és a hímek territori- alitásáról ad képet a dél-hevesi és bihari állomány egy-egy évében. A kakasoknak csak egy kisebb hányada foglalt territóriumot. Ennek időpontja Dél-Hevesben jól egyezett a tojók csoportos dürgőhely-láto- gatásának végével. Az ismert költések mintegy 78-82%-a 2-5 fészekaljból álló csoportokat alkotva magányos hímek területein került elő. A szom- szédos fészkek távolsága általában csak néhány száz méter volt. A csoportos fészkelőhelyek korai felismerése kedvező lehetőséget adhat a természetvédelemnek. 60 AQUILA 1995. VOL.: 102 (61-67) IDENTIFYING THE PRESENCE OF WOODPECKER (PICIDAE) SPECIES ON THE BASIS OF THEIR HOLES AND SIGNS Gerard Gorman Abstract Gorman, G. (1995): Identifying the presence of woodpecker (Picidae) species on the basis of their holes and signs. Aquila, 102, p. 00-00 Eight species of true woodpeckers (Picidae) are resident in Hungary. In addition to finding and identifying woodpeckers by call the author proposes that a knowledge of the typical signs left by each species can be most useful in establishing which species are pre- sent in a given area, particularly in winter when birds are often less vocal and many tree species defoliated. The typical feeding signs, nesting-hole locations, average hole heights and preferred tree species of each species are presented. Though the feeding habits and feeding signs left by most of the species mentioned are notentirely diagnostic, the careful examination of such signs and the type of woodland where they are found can often elimi- nate several species. Thus the identity of the woodpecker species present can with some reliability be narrowed down to one or two species. Nesting-holes on the other hand are often relatively easy to assign to a species, if not, to closely related congeners. Though on a European scale Hungary ts a rather lightly forested country with a total area of woodland of around 18%, the occurrence of eight out of the nine Picidae present in Europe means that the country is important for the family. Despite this the forestry practices of both the former centralized system and the present market orientated economy did not and do not (with certain exceptions) favour the maintaining of ideal woodpecker habitats. Key words: bark, canopy, cavities, coniferous, deciduous, Dendrocopos, nesting-hole, Picus, trunk, woodpeckers. Introduction An indispensable, but often neglected, field-craft skill which assists in locating birds is a knowledge of bird signs (Brown et al, 1987). With the exception of feathers, conspicuous nests and the pellets of raptors and some other birds, most birds leave relatively few discernible signs of their activity and are thus often more easily located visually or by songs and calls. However, the breeding and feeding behaviour of one family, the wood- peckers Picidae, inadvertently leaves a trail of evidence for ornithologists and birdwatchers to follow. In my experience it is not possible to defini- tively attribute all the holes and signs found in a particular woodland to a particular woodpecker species, but a knowledge of these signs and of the habitat preferences of each species can often result in a confident assertion of which woodpeckers are present in a given area. 61 Gorman, G (1995) In winter when many trees have shed their leaves finding and examin- ing the marks left by feeding woodpeckers and nesting-holes previously concealed by the canopy can be particularly rewarding. Despite many signs being impossible to accurately identify others are unique to particular woodpecker species. The following is a summary of those signs which I have found to be useful in tracking down the eight species of true woodpeckers found in Hungary. The alpine species Three-toed Woodpecker (Picoides tridactylus) is not covered as it does not occur in Hungary. I also made use of notes made in woodlands in Austria, the Czech Republic, Slovakia, Poland, Romania and the UK. Species Grey-headed Woodpecker (Picus canus) Nest-holes of this species are almost always well above 3 metres on the main trunk of mature trees in large stands. Occasionally holes are exca- vated in telegraph poles:"in 1994 I observed a male visiting a roadside telegraph pole near Arka in the Zemplén Hills. Nest-boxes are also occa- sionally used, entrance holes meant for songbirds being enlarged. Grey- headed Woodpeckers seem to prefer beech (Fagus sylvatica), oak (Quercus spp.), aspen (Populus tremula), hornbeam (Carpinus betulus) and lime (Tilia cordata) (Cramp, 1985) but will also sometimes excavate nesting-holes in willows and conifers. Being essentially a ground feeder, stabbing and probing marks in soil, turf or ant-hills often indicate the presence of the species, though these signs are difficult to separate from two other ground feeders, Green and Black Woodpeckers. Grey-headed Woodpeckers, however, feed rather by licking and gleaning and thus tend to leave less bark and wood waste around stumps and ground feed- ing sites than the two mentioned species. Though they regularly feed in trees extensive workings are rarely done by Grey-headed Woodpeckers and they apparently do not ,,ring” or drill holes to get at sap (Winkler et al., 1996). Green Woodpecker (Picus viridis) This species invariably excavates nest-holes on the main trunks of old deciduous trees. Holes can be as low as 1 metre above the ground, though are usually between 1.5 and 2.5 metres. The species seems to require softer or more rotten wood than Grey-headed and Black Woodpeckers (Cramp, 1985). The species also occasionally uses nest- boxes after enlarging the hole (Gorman, 1996). Green Woodpeckers sel- dom riddle a tree with large, deep cavities rather they strip off, prise up or chisel away bark. They also wedge pine cones in crevices and peck 62 Identifying the presence of woodpecker... them open there. Discarded small sods and numerous dents, ruts and holes in turf or soil and are also typical. A crudely destroyed fallen trunk or log is more often than not the work of a Green Woodpecker searching for invertebrates rather than its congener Grey-headed Woodpecker. Green Woodpeckers will also bore holes (sometimes tunnellike) into ant- hills and dig through snow to get at buried food sources (Cramp, 1985) (Winkler et al., 1995). The species is less attached to thick forest than Grey- headed Woodpecker and avoids coniferous stands preferring oak Quercus, beech Fagus and larger willows Salix. Black Woodpecker (Dryocopus martius) Typical nest-holes of this species are on wide trunks, in hard, sound wood and on average 7 metres high though they can be as low as 3 metres and as high as 16 metres. The species often selects the largest trees in a given area (Carlson & Aulén, 1990) and the majority of nestingholes are in living trees. A clearly visible, large oval entrance hole, with trial holes of similar size on the same trunk, is typical. Black Woodpeckers will use old nest-holes for both nesting and roosting. Favoured trees are beech (Fagus spp.), spruce (Picea abies), pine (Pinus sylvestris) and poplar (Populus spp.). In woodland proper (where in Hungary Green Woodpeckers seldom occur) any signs of prolonged work on stumps or on the ground at ant-hills, with a mess of leaf-litter, large wood chips and rotten debris scattered nearby, indicates the presence of the species. In winter, swished away snow and deep holes around ant-hills is also the work of the species (Cramp, 1985). As Black Woodpeckers work for sever- al days at favoured feeding sites accumulations of debris are typical as are large strips of levered off trunk (rather than log) bark and completely hacked out tree bases. In Hungary the presence of Stock Doves (Columba oenas) indicates Black Woodpeckers are resident as the former relies on the later for nesting cavities. Great Spotted Woodpecker (Dendrocopos major) The nest-holes of this generalist species are usually above 2 metres on the main trunk, large vertical boughs or even telegraph poles, in woodland, plantations, parks, gardens, indeed, just about anywhere with trees. Nest- boxes are often beaten-up and sometimes used for breeding. One of the most characteristic signs made by Great Spotted Woodpecker is the , ring" or , girdle” around a tree trunk (Cramp, 1985). These lines of holes are made to get sap. Great Spotted Woodpeckers also excavate holes all year round. Fresh holes outside the breeding season are invariably made by this species. The species rarely excavates trees to a significant depth to find food, doing 63 Gorman, G (1995) this only in rotten wood. The species prefers to strip off or lever off bark, to probe and peck the surface or hack at dead wood. Great Spotted Woodpeckers rarely make holes in the ground or visit ant-hills. Another typical sign of the species is the „anvil” or , workshop” (Cramp, 1985, Winkler et al., 1995). This is a regularly visited split or crevice (natural or made by the bird) in a tree or log where pine cones are opened. Cones and nuts are left in such places after feeding has finished. Often large piles accu- mulate. The species also attacks nest-boxes at the base or a join in order to predate on the young songbirds within. Rotten stumps which have been opened up to rob the contained passerine broods, particularly of Parus species, also invariably betray Great Spotted Woodpeckers. Syrian Woodpecker (Dendrocopos syriacus) The nesting-holes of this species can be as low as 1.5 metres but are usually around 2 metres above the ground on the main trunk or a larger side bough. The species will occasionally take to nest-boxes. Acacia (Robinia pseudoacacia), poplar (Populus spp.), walnut trees, cherry and other fruit trees are often favoured for nesting sites (Gorman, 1996). Syrian Woodpeckers also use ,anvils” or ,,workshops” (Winkler et al, 1995) where almonds and other food items are wedged and cracked open. In 1994 I observed a Syrian Woodpecker clinging to a garden wall by the Danube and wedging nuts into cracks between the stones (Gorman, 1995). In general the signs and holes made by this species can- not be easily distinguished from those of its near relative Great Spotted Woodpecker. However, Syrian Woodpeckers tend to work more on soft- er wood and I have found no evidence of the species feeding on pine cones or predating on songbird chicks. Syrian Woodpecker also avoids thick woodland, rarely nesting away from secondary habitats such as parks, orchards, cemeteries and gardens. Middle Spotted Woodpecker (Dendrocopos medius) The nesting-holes of this species are usually on side branches, often on the underside, though sometimes rotten upper trunks are excavated. They can be located as high as 4 metres though between 2 and 3 metres is usual. The species probably also uses old holes and occasionally uses nest-boxes intended for other species. Middle Spotted Woodpeckers pre- fer stands of oak (Quercus spp.), mixed oak-hornbeam (Quercus-Carpinus betulus) and occasionally frequents old orchards (Cramp, 1985). The species feeds mainly in the crown, gleaning insects from foliage and on branches and trunks the species probes lightly into bark and does not bore deep into wood. Loose bark is peeled off or prised away. Otherwise this species leaves very few, if any, typical signs which can be distin- 64 Identifying the presence of woodpecker... guished from those made by other woodpecker species. Very rarely seen feeding on the ground (Winkler et al., 1995) the species will attend bird tables. I have no evidence of this species using ,,anvils” or ,, workshops”. White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) The holes and signs of this the rarest woodpecker species in Hungary are some of the most typical and diagnostic of the family. Nesting cavi- ties are often just below a branch, a growth or bracket-fungus, from between 4 to 12 metres above ground. New nesting holes are usually excavated annually though old holes are used as roosts (Carlson & Aulén, 1990). White-backed Woodpeckers strip bark and work the trunks beneath producing evenly worked large bare surfaces as if done by a car- penter with a mallet and chisel. Conical holes are also typical. These are often low down near the base of the tree and can be deep enough to almost hide a working bird from view. Preferred trees include aspen (Populus tremula), alder (Alnus glutinosa), birch (Betula spp.) and beech (Fagus spp.) (Cramp, 1985). White-backed Woodpeckers are specialist in feeding on rotten wood (Winkler et al., 1995) and are indeed the most spe- cialist in habitat choice and feeding habits (Carlson & Aulén, 1990). The species feeds mainly on dead and rotting stumps and trunks, often at ground level. In 1994 I observed a male pecking at the cement between bricks in a ruined wall in the Börzsöny Hills. Lesser Spotted Woodpecker (Dendrocopos minor) The nest-holes of this species can be found at almost any height, usual- ly in rotten wood on a side branch but also occasionally in a large bough, trunk or rotten stump. The usual height is between 2 and 3 metres. Nest- boxes are also regularly used (Winkler et al., 1995) in places where they are plentiful, such as songbird study areas. Prefers mixed deciduous woods, especially oak Quercus spp, with plenty of decaying wood (Cramp, 1985). Also frequents orchards, gardens and floodplain forest of willow (Salix spp.) and to a lesser extent (Populus spp.). Being mainly a canopy feeder, gleaning insects from foliage and loose bark the species leaves few signs which are unique to itself and which can be safely dis- tinguish from those of its congeners. The species rarely feeds at lower levels or on the ground though will attend bird-tables in winter. 65 Gorman, G (1995) Conservation In Hungary forests of one kind or another cover some 18% of the total land surface. In European terms this is relatively low but despite this forestry has a long tradition in Hungary and as a result no virgin tracts remain (Csóka, 1994). It is well known that virgin forests have a higher density of hole-nesting bird species than managed forest, sometimes up to three times higher. Tree composition, tree age and the amount of dead or decaying wood are all very important for hole-nesting birds (Avery & Roderick, 1990). In 1930 around 12% of the country was forested and a steady policy of afforestation has seen the area covered rise by 6% to the present figure. The vast majority of forest consists of broadleaved tree species. Postwar forestry practises (that is, those conducted under the former communist system) concentrated on planting fast-growing mono- cultures of alien species, often poplars. Most of such woodland is unsuit- able for woodpeckers though the more generalist species such as Great Spotted and Green Woodpeckers have occupied plantations in some areas. Such woodland however is far from prime habitat (Avery & Roderick, 1990, Carlson & Aulen, 1990). In addition natural deciduous forests, especially those of beech, have been felled in many upland areas and not replaced. As a result large tracts of forest in Hungary are essen- tially poor woodpecker habitat. White-backed Woodpecker numbers in particular have fallen in such areas and Grey-headed Woodpecker num- bers have also almost certainly been affected. The post-communist economic system has as yet failed to address the problems of profit orientated forestry management. The trend of selling off state run woodlands to private business may well add to the existing problems rather than solve them. It is feared that one of the con- sequences of private ownership in logging may be an increase in uncon- trolled felling. Though overall there is a trend towards afforestation in Hungary as agricultural land is abandoned the planted forest is largely unsuitable for woodpeckers and indeed all hole-nesting birds. The careful monitoring of woodpecker populations (and of all wood- land birds) by ornithologists and conservationists in the country will be needed. Acknowledgements The authorss research for this article was in part supported by a grant from The Eric Hosking Trust, UK. 66 Identifying the presence of woodpecker... References - Irodalom Avery, M. and Roderick, L. (1990): Birds and Forestry. Poyser. p. 299. Brown et al. (1987): Tracks & Signs of the Birds of Britain and Europe. Helm. p. 232. Carlson, A. & Aulén, G. (eds) (1990): Conservation and management of wood- pecker populations. Uppsala, 1990. p. 166. Cramp, S. (ed): (1985): The Birds of the Western Palearctic, Vol. IV. Oxford. p. 812-912. Csóka, P. (1994): Forestry in a transitional economy: Hungary. Unasylva. Vol 45. P.179. Gorman, G. (1995): Balkáni fakopäncs (Dendrocopos syriacus) kőfal reset használta satukent. Mad. Tàj., jalius-december. p. 39. Gorman, G. (1996): The Birds of Hungary Helm, London. p. 192. Winkler, H, - Christie, D. A. - Nurney D. (1995): Woodpeckers: A Guide to the Woodpeckers, Piculets and Wrynecks of the World. Pica Press. p. 406. Authors address: Gerard Gorman Budapest, Pf. 701 H-1047 Hungary A Magyarországon költő harkalyok fészekodüinak és ,,vésésjeleinek” faji jellegzetességei Gerard Gorman Európa kilenc valódi (Picidae) harkälyfajaböl nyolc állandó faj él Magyaror- szágon. A különböző fajok által táplálkozásuk során, illetve odúkészítéskor ha- gyott jelek és nyomok sokat segíthetnek abban, mely fajok vannak jelen az adott erdőrészletben. Télen, mikor a harkályok kevésbé adnak hangot, és a lombjukat vesztett fák is megkönnyítik a keresést, a harkályok által hátrahagyott nyomok dokumentálása sok segítséget nyújthat. Szerző röviden összefoglalja a harkályfa- jok védelmi vonatkozásait, különös tekintettel a hazai erdőgazdálkodás fényé- ben. A közlemény anyaga elsősorban a szerző tízéves magyarországi megfigye- lésein alapul a Duna mentén, továbbá a Vértes, Budai-, Börzsöny, Pilis és Zemp- lén hegységekben, melyet egyéb európai megfigyeléseivel és az irodalom ada- taival is összevet. 67 ue Phun WTA ar SES ae À Di “on VE br ~ rie en (a de ina te Ru TETI UT ERNE AE We. "pri fd EEE: Fo RR: a Mi PA | Be Tale SUR enge NR quote Liz va ae "a vt yes ar torio ie dj vire meer Tata 2 pg sosti; Toce EER site orig in "Wenns A Tcl CUR Dede Met e ti x. in pe 4 NOE De A dtd ag ur AA verd poll b NELLA Be md DE pi ME JR, RT Ve Ue: AS. N er HL ie # Wat PISTEN ; pnt né phy uli PE vn Teo Mestre dat oy cy CATE Ne Vi ér it | 41 a KM dd re a, ee ee; ging ju fdt ghi : | vost or FRE N 4 J iv “ } RE Ue : «J aniglsreoed.., 28 AS sé dae wr | RE IE "er he ado 1 yy me HEZ er gie Doh tal Hit 00 fi Hey sd) Cy reams Nr Wary hank as yei pois panty falta hit tie RIYA | LT O GK Re rt ee rau oe erg Tel à top paci Mata sero sare Ati kur ratio seat ee Verloren ish astres, 525. Ina verti Aeon tr bt ih at ch urn ar ah nf szi A ger Shad b 225 caso DR ariani i Ne ker AT, es Ber TALE a BT i Up Ontani ASH eerie ee wo 2ehoaikons ad innert B kurse part gd un. die Gone d on, A3" LISA AQU 3s if Oxtene 6 GRID ZEN HUNG, c NT 2 Na à WrIGe Ur ial YL Sy Ÿ 5 ah Oi, pt: dé ti fb ? ROLO 7 "a av as! Hann HIV 1640 49 dai at i wi fr By À LUN 1,5) } 47 d'u CS a We 5,0 yes Pts e pis | ( A 4 * } 4 4 Fj is 91 | ! | a we" i nó akó x IM i i A da ) ORI pa (NUTI dA € i NO Pe MP di MII in y vie > ' Pi UNTER AQUILA 1995. VOL.: 102 (69-75) ADATOK A MAGYARORSZAGON KÖLTŐ FENYŐRIGÓK (TURDUS PILARIS) FÉSZKELÉSBIOLÓGIÁJÁHOZ Vizslan Tibor & Szentgyörgyi Péter Abstract Vizslan, T. & P. Szentgyörgyi (1995): Contribution to the breeding biology of the Fieldfare (Turdus pilaris) in Hungary. Aquila, 102, p. 00-00 The authors studied a Fieldfare population (Turdus pilaris) that began nesting in the region of the Hernad and Sajò rivers in northern Hungary from the 1970s. Data on 96 nests between 1986 and 1993 were collected. Habitat choice, nesting data, clutch size, breeding success, second attempts at breeding, feeding and mortality factors for juveniles were discussed. Egg measurement data of Hungarian Fieldfares were published for the first time. Key words: Fieldfare, Hungary, nidology, Turdus pilaris Bevezetés A fenyörigö (Turdus pilaris) Magyarországon a ‘70-es évek közepéig csak alkalmi, ritka feszkelönek számított, inkább csak nagyobb invaziòi utáni években maradt vissza néhány fészkelő pár. A faj közép-európai terjeszkedésének jeleként a "70-es évek végén, a "80-as évek elején az ország egyes régióiban oly mértékben megszaporodtak a fészkelési ada- tok, hogy ennek alapján már rendszeres költő fajként tarthatjuk számon hazánkban is a fenyőrigót. Terjeszkedésének első magyarországi állo- máshelyeit a Hanságból, a Marcal menti Nemesgörzsöny határából, a Hevesi-síkról Egerfarmos közeléből, valamint az Eszaki-középhegység több helyéről - mint fészkelési tényt - több szerző is jelezte (Tömösváry & Fülöp, 1977; Gyenge, 1980; Haraszthy, 1984. cit. Szalay, 1977; Endes, 1981., 1982., 1983; Kovács & Orbán, 1981; Béres & Béres, 1983; Dénes, 1983; Béres & Petrovics, 1984). 1983-tól gyarapodtak a megfigyelések a faj költéseiről. Elsősorban az ország északi és északkeleti részén figyelték meg fész- kelését, így Solti (1983) Hatvan határában, Mészáros (1984) Gyöngyös kö- zelében, Moskát (1986) a Bükki Nemzeti Park területén - Jávorkúton és a Nagymezőn -, Vizslán (1989/a, 1989/b, és 1990.) Sajóecsegen és Boldván, majd újabb tíz Borsod-Abaúj-Zemplén megyei község határában (Vizslan, 1991), Endes (1989) Kemecsén, Márkus § Szalai (1983) Dombrádon és Ci- gándon. A faj további terjeszkedését jelzi, hogy már nemcsak a közép- hegységek lábánál és a hegyvidékek közötti völgyekben költött, hanem 69 Vizslan, T. & Szentgyörgyi, P. (1995) megjelent a sikvidékeken is. Füri (1991) Budapest közelében, Bod (1982) Tömörkény határában, Hadarics et. al. (1993.) pedig a Fertő tó mellett, Sarródon találták fészkelve. Vizsgálati terület A fajjal kapcsolatos megfigyeléseinket a Sajó- és a Hernád-síkjának északnyugati részén és a Sajó völgyében végeztük. Jelen dolgozatban is- mertetett adataink az alábbi települések határaiból származnak: Boldva, Dubicsány, Kazincbarcika, Putnok, Sajóecseg, Sajókaza, Sajószentpéter és Sajóvelezd. A fészek helyének kiválasztása az élőhelyeken A fenyőrigók megismert költőhelyeinek közös jellemzője, hogy azok olyan vízhatás alatt álló, nedves területek, ahol a fészekk6zelben mindig nyílt vízfelületek is vannak. A fészeképítésre leginkább a vízközeli területek felelnek meg. A fészkeket szinte mindig itt - a Sajó mentén - találtuk meg. A folyótól legmesszebb levő fészek a vízparttól 160 méterre volt. A madarakat a költőhely kiválasztásában nem zavarta túlzottan az ember közelsége, több alkalommal is a települések közvetlen szélén vagy településeken, emberi mozgással zavart területeken (két vízmű területén, kastélyparkban) fészkeltek. A fenyőrigók fészkei kivétel nélkül fákra - leggyakrabban 3 méternél magasabban - épültek, ezért a területen mozaikosan található facsopor- tok, ligetek, fasorok vagy magányosan álló fák megléte alapvető feltételei megtelepedésüknek. A fenyőrigók nem ragaszkodtak bizonyos fafa- jokhoz, a fészektartó fák faja nem befolyásolta a fészek helyének kiválasztását. (Például a kastélyparkban költő párok 5 különböző fajú fára építették fészkeiket.) Az élőhelyen megtalálható különböző fajú fák közül 11-en találtunk fenyőrigófészkeket. A fészkek a vízparti sávban előforduló fákon épültek, az itt található fák dominanciájának (gyako- riságának) függvényében. Legtöbb fészket a Sajó menti puhafás fűz-nyár ligeterdőben (Salicetum albae- -fragilis) találtuk, de előkerültek fészkek a kastélyparkban, a helyi vízmű parkjában és futballpályát szegélyező nyárfasorban is. A fészkek közel 90%-ät füzeken és nyárakon találtuk. Gyakorisági sorrendben az alábbi fajú fákon épültek: füzeken (Salix sp. - Salix alba és hibridjei) 47,9%-ban (43 fészek), nyárakon (Populus sp. - Populus nigra és hibridjei) 40,6%-ban (38 fészek), akácon (Robinia pseudo- acacia) 3,1%-ban (3 fészek), csörgőfán (Koelreuteria paniculata), vadgesz- tenyén (Aesculus hippocastanum), kőrisen (Fraxinus sp.), és erdei feny6n (Pinus silvestris) azonos arányban 2,1%-ban (2-2 fészek), mezei szilen 70 Adatok a Magyarországon költő fenyorigök... (Ulmus minor), eperfán (Morus alba), szürke és fehér nyáron (Populus canescens és Populus alba) pedig 1,0%-ban (1-1 fészek). A fenyőrigók fészkeiket a fák oldalágaira építették, nem ritkán több méter távolságban a fatörzstől. Amennyiben a fészket tartó fa a vízparton állt, a fészek az esetek 709-ában a víz felett volt. Ritkábban előfordult, hogy a madarak a fészket közvetlenül a fatörzs mellé, egy villás elága- zásba építették. A fészkek talajszinttől mért átlagos magassága (77 fészek adata alapján) 8,5 méter volt. A fészkeknek 31,6%-a (24 fészek) épült 5 méteres magas- ság alatt, 5 és 10 méter közötti magasságban rakták a madarak a fészkek 57,1%-ät (44 fészek), és 10-15 méter között létesült a fészkek 9,1%-a (9 fészek). 15 méteres magasság felett csupán 2 fészket (2,6%) találtunk. A fenyőrigópárok megtelepedése magányosan vagy laza telepekben történt. Hogy a magányos vagy a telepes fészkelés volt jellemző, az na- gyobb részt a fészkelő párok számától függött. Ha egy helyen legalább 7-8 pár költött, akkor mindkét fészkelési forma előfordult. Az általunk meg- figyelt telepes költéseknél a laza telepben fészkelő párok száma 3 és 9 között változott. A legnépesebb telepes fészkelés alkalmával (9 pár) a két egymástól legtávolabbi fészek közötti távolság 120 méter volt. A telepen található fészkek közötti távolság 5 és 30 méter között alakult. Ha magányos párok is voltak a fenyőrigó-kolóniák közelében, akkor ezek a telepektől pár száz méter távolságban költöttek. | A fenyörigök feszkelöhely-kivälasztäsänäl előfeltétel, hogy a közvetlen közelben időszakosan nedves vagy egész évben vizhatäs alatt álló rétek is legyenek. Ezek a nyílt, réti növénytársulások gyakorisági sorrendben a következők: a réti csenkeszes nedves kaszálórétek (Festucetum pratensis), a fehértippanos mocsárrétek (Agrostetum albae) és a réti ecsetpázsitos ártéri rétek (Alopecuretum pratensis). A fenyőrigók általában a nedves réteken táplálkoztak és megfigyelé- seink szerint zömmel a nedves talaj felső rétegéből gyűjtött földi- gilisztákkal etették fiókáikat. Megfigyeléseink szerint a fészektől max. 600 méteres távolságból hordták a táplálékot. Amennyiben gyümölcstermő fák vagy cserjék is voltak a fészkelőhely környékén, a madarak ezeket is szívesen felkeresték. A fenyőrigók által elfoglalt költőbiotópokban az alábbi madárfajok fészkelését jegyeztük fel: örvös galamb (Columba palumbus), balkáni gerle (Streptopelia decaocto), füleskuvik (Otus scops), bübosbanka (Upupa epops), nagy fakopáncs (Dendrocopos major), sárgarigó (Oriolus oriolus), csóka (Corvus monedula), szarka (Pica pica), széncinege (Parus major), őszapó (Aegithalos caudatus), függőcinke (Remiz pendulinus), fekete rigó (Turdus merula), fülemüle (Luscinia megarhynchos), kis őrgébics (Lanius minor), seregély (Sturnus vulgaris), csicsörke (Serinus serinus) és az erdei pinty (Fringilla coelebs). 71 Vizslan, T. & Szentgyörgyi, P. (1995) Költeskezdet, feszkelesi időszak, költesek száma A feszkelesek általában április első és második dekadjaban kezdődtek. (Egy 1988-ban talált fészeknél a költéskezdetet március végére tesszük, mert április 30-án már kb. 8 napos fiókát találtunk a fészekben.) A fészeképítés ideje változó volt, megfigyeléseink szerint egy-egy fészek 2 és 5 nap alatt készült el. A fészek építését a tojó végzi. A fészekanyagot kb. 50 méteres körzetből hordja. Kívülről száraz növényi anyagokból rakja, a csészét sárral tapasztja ki, amit finom fűszálakkal bélel. A fészkek méretei 28 minta alapján: külső átmérő: 14,2 cm belső átmérő: em magasság: 13,0 cm csésze mélysége: 6,2 cm A tojások lerakása naponta történik. A kotlási idő 13-15 nap volt, csak egy esetben tapasztaltuk, hogy a tojó tovább - majdnem 3 hétig - ülte a fészekaljat. A fiókák 12-15 napig maradnak a fészekben. (Hatfiókás fé- szeknél az egyik fióka a 10-11. napon már csak a fészek szélén fér el.) Megfigyelésünk szerint a fiókák a fészket nem egyszerre, hanem fejlett- ségük függvényében, folyamatosan egymás után - kb. 2 nap alatt - hagy- ják el. A fiókák a fészek elhagyását követően 1-2 napot még a fészektartó fa ágain töltenek. Zavarás esetén kisebb távolságokat már képesek voltak repülni, de repülésük ekkor még erőtlen, főleg siklásból áll. 1. táblázat. Az első és a másodfészkelések alakulása a Boldván és Sajóecsegen költő fenyőrigóknál az 1986 és 1993 közötti években Table I. Number of first and second clutches of Fieldfare (Turdus pilaris) at Boldva and Sajóecseg between 1986 and 1993 Megfigyelés éve Első költések száma Második költések száma Year of observation No. of first clutches No. of second clutches 1 0 7 0 0 2 5 2 3 1 2 2 1 1 0 0 72 Adatok a Magyarországon költő fenyőrigők... Az első költés május végére általában befejeződik, június elejére csak a pótköltések nyúlnak át. Mivel a pótköltések a második fészkeléssel elég- gé egybemosódnak, a második fészkelések tényleges számát elég nehéz meghatározni. A megfigyelések kezdetén (1986-87-ben) nem találtunk másodszor költő párokat. 1988-tól azonban egyre gyakoribbak lettek a másodköltések, bár a költő párok száma lényegesen nem változott. Kivételt csak az 1993-as év jelentett, amikor a rendkívüli aszály miatt szinte csak pótköltések voltak, a másodköltések úgyszólván elmaradtak. A pót- és a másodköltések minden alkalommal új fészekben zajlottak. Az első és a másodköltések számát a Boldván és Sajóecsegen megfigyelt fészkelések alapján mutatjuk be (1. táblázat). Az adatsorból arra következtetünk, hogy a másodköltések aránya sta- bil költőpopulációnál rendszeresebben fordul elő, de kialakulásában jelentős szerepe van a költőterület táplálékkínálatának, valamint az első fészkelések sikerének. Fészekaljnagyság, tojásméretek A fészekaljak nagyságát 38 esetben ellenőriztük. Ennek alapján az átla- gos fészekaljnagyság a vizsgálati periódusban 5,42 tojás/fészek volt. Az ellenőrzések során 4-es fészekaljakat 7996-ban (3 eset), 5-ös feszekaljakat 42,1%-ban (16 eset), 6-os fészekaljakat 50,0%-ban (19 eset) találtunk. A fészekellenőrzések során 3 terméketlen, illetve bezápult tojás mére- teit vettük fel. (A mérést tolómérővel, 0,01 mm pontossággal végeztük, tojástömeget nem mértünk.) Az itt nyert adatokat csupán azért adjuk közre, mert eddig még nem publikáltak Magyarországról származó to- jásméretadatokat. A három tojás méretei: 29,08 mm x 21,05 mm 30,01 mm x 20,69 mm 28,67 mm x 20,93 mm Ezek alapján az átlagos tojasméret: D3 = 29,67 mm x 20,89 mm. Makatsch (1976) Eszak- és Közép-Európából származó 140 tojás átlagos méretét közli (D140 = 28,88 mm x 21,02 mm), a mi adataink ettől némileg eltérnek. Ivadekgondozäs, fiökakori mortalitás A kikelt fiókákat mindkét szülő rendszeresen eteti, bár a kelést követő időszakban a hím a táplálékszállításban aktívabb. Ez annak tudható be, hogy a tojó ebben az időszakban még melegíti a fiókákat és csak veszély esetén hagyja el a fészkét. Kedvezőtlen - hideg, csapadékos, szeles - idő- járás esetén a szülők még a 10-11 napos fiókákat is védik, melegítik. 73 Vizslan, T. & Szentgyörgyi, P. (1995) Az etetési aktivitàst nem vizsgaltuk, de gyakori és rendszeres volt a taplalékszallitas, a szülők 5-15 percenként érkeztek a fészekhez. A fió- kaknak hordott táplálék nagyrészt - 80-85%-ban - földigilisztäkböl állt, csak ritkán figyeltünk meg sáskákat, hernyókat és egyéb rovarokat a täp- lálékot szállító szülők csőrében. Ha a költőhely környezetében gyümölcs- termő fa volt, úgy annak termését - cseresznyét, meggyet, fehér és fekete epret - is szívesen fogyasztották vagy hordták fiókáiknak. Amikor a fészkeket ellenőriztük, a szülők már távolabbról riasztottak, a fészekhez közel pedig - fészekaljuk védelmében - hevesen támadva pró- báltak eltéríteni szándékunktól, egyes esetekben ürülékkel lefröcskölve igyekeztek távol tartani a fészektől. Nemcsak az emberre, hanem minden - a fiókákra veszélyes - élőlényre hasonlóképp reagáltak. A kirepülést követő második héten már szétvált a család, gyakran fi- gyelhettünk meg önállóan mozgó, táplálkozó fiatalokat. Ha a másodköl- tések elmaradtak, az adult madarakat és a kirepült fiókákat gyakran együtt, kisebb csapatokban táplálkozva figyeltük meg a területen. Néhány esetben sikerült megállapítanunk a tojásos fészekaljak, illetve a fészekben levő fiókák pusztulásának okát. Három alkalommal szajkó (Garrulus glandarius), egy esetben dolmányos varjú (Corvus corone cornix) rabolta ki a fenyőrigófészkeket, míg egy fészeknél a nyest (Martes foina) lehetett a fészekrabló. Egy frissen kirepült fiókát házi macska (Felis catus) fogott meg. Két tojást tartalmazó fészekaljat a viharos szél sodort le a földre. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Belencsák Lászlónak, ifj. Boldogh Sándornak, Kazinczy Zoltánnak, Pásztor Attilának és Zombor Barnának a terepi megfi- gyelésekben nyújtott segítségükért és adataik felhasználásáért. Irodalom - References Béres, I. & Béres, L. (1983): Fenyőrigó (Turdus pilaris) fészkelése Felsőzsolcán. Mad. Táj. jan.-jún. p. 38. Béres, L. & Petrovics, Z. (1984): Fészkelő madarunk, a fenyőrigó (Turdus pilaris). Mad. Táj. jan.-màrc. p. 38. Bod, P. (1992): Fenyörigö (Turdus pilaris) dél-alföldi költese. Mad. Täj. jan.-jün. 1. p. 14. Dénes, J. (1983): A terjeszkedő fenyérigé. Élet és Tudomány, 32. p. 1007-1009. Endes, M. (1981): A fenyörigö (Turdus pilaris) els6 alföldi fészkelése. Mad. Täj. okt.-dec. p. 212. \ Endes, M. (1982): A fenyörigö (Turdus pilaris) magyarországi fészkeléseirél. Allat- tani Közl. 59. p. 147-148. 74 Adatok a Magyarországon költő fenyorigok... Endes, M. (1983): Fenyőrigó (Turdus pilaris) előfordulások és újabb költés az Alföldön. Mad. Táj. jan.-jún. p. 39. Endes, M. § Balogh, P. (1991): Fenyőrigó (Turdus pilaris) költése a Szatmári-síkon. Calandrella, V/1. p. 88. Fiiri, A. (1991): Fenyőrigó (Turdus pilaris) költése Budapest határában. Mad. Táj. jül.-szept. p. 32. Gyenge, L. (1980): Fenyörigö fészkelés. Mad. Täj. jul.-szept. p. 50. Hadarics, T.-Mogyorosi, S.-Pellinger, A. (1993): Fenyörigö (Turdus pilaris) költese a Fertö-täjon. Mad. Täj. jan.-jun. p. 25. Kovács, S. & Orbán, A. (1981): Fenyörigö (Turdus pilaris) költése Tokajban. Mad. Taj. jül.-szept. p. 156. Makatsch, W. (1976): Die Eier der Vögel Europas Bd. 2. Neumann Verlag, Leipzig-Radebeul, p. 192-194. Markus, F. & Szalai, F. (1983): A feny6rigé költese a Felső-Tisza vidékén. Mad. Tàj. jan.-märc. p. 37-38. Moskat, Cs. (1986): Feny6rigò (Turdus pilaris) költese a Bükk-fennsikon. Mad. Taj. âpr.-szept. p. 38-39. Solti, B. (1983): A fenyőrigó (Turdus pilaris) újabb fészkelései Heves megyében. Fol. Hist. Nat. Mus. Matr., 8. p. 181. Vizslán, T. (1989/a): Fenyőrigó (Turdus pilaris) feszkelesek 1987-ben Sajóecsegen és Boldván. Mad. Táj. jan.-jún. p. 77. Vizslán, T. (1989/b) Sajóecsegi fenyőrigó (Turdus pilaris) fészkelések (1988). Mad. Táj. júl.-dec. p. 25. Vizslán, T. (1990): Fenyőrigó (Turdus pilaris) fészkelési adatok. Calandrella, IV./1. p. 62-65. Vizslan, T. (1991): Adatok a fenyörigö (Turdus pilaris) Borsod-Abaüj-Zemplen megyei fészkeléseihez. Calandrella, V/1. p. 88-89. Authors addresses: Vizslän Tibor Szentgyörgyi Péter Sajóbábony Kazincbarcika Kun B.:uJ5 I. /6 Szemere B. ter 12. H-3792 H-3700 79 sani u si st: da ty} dat ol! bts, ús er ‘alle ie AE a È ET a aay 3? x cre € DA kek úgy 2 È sun) ere NEMI Mb ART dam. RK a jő Dur Pep: nu) Ae Mona wr: part pi #5 Bi bag iy sik LITTA per yi 4 ee i di La 160 ar seb i ia = ia e He, Li « ory US ne apps pr robe ÇA Er à gonna 4 pig ses = tk VA u us: ik ci tm Ai har le ity iy has: urb As “gerente ne Y BAR ne at or son A IAP fe dl TE h bia (è LIT A. tn var aright hi yer » Cail ee x TU hà A re ne “as te mee NE i Lon pal amata )-olf ik! sel fe pur Roue 4 te ì ih) + ae an À dp ii R Wash { b "n à en 2 VER n] rő neg 2 n paci Re ASIA 4 nae ra in tes 4 K n 1 4) hala hae of LAI è Re 7 nr N HUT u de VIA Tig Me DE, sötét: Pa Be RAS Er fe de. CAMILLE Sh ir, abat | lotsa TES PRES. Troni Sr à Dictate) poe nôlarrisx sad eA LIED MISTI m al Si sl fa dota À Ar À et "a in dii she His “worligadlos x ni i ' KH IRANTIOTI À REA ‘Ms a sh té tá PS nich MAR, Uf. a Fr ’ A éve nai Fic 4 and NEC: IH barons in Sais nek Ka a Là er tab) SrA OR LESIONI: rés Aven Behl SEAT VE TO use nta di E rorrase OVA ÖLŐ ul eH RIPA IR Mr 19: Are À is lie by Néró MN urch tì ui} De ho Fae Meli di. ti (TORS L Crete cad tk 2 fuit Midi (Tu vd AQUILA 1995. VOL.: 102 (77-83) A KARMAZSINPIRÖK ( CARPODACUS ERYTHRINUS) JELENLEGI STÁTUSZA A KARPÂT-MEDENCÉBEN Szinai Péter Abstract Szinai, P.: The Current Status of the Common Rosefinch (Carpodacus erythri- nus) in the Carpathian Basin The Common Rosefinch (Carpodacus erythrinus) has a local breeding distribution in the Carpathian Basin (Slovakia, Transylvania, Austria and Slovenia). These populations lie in the south-west of the species" European breeding range. The total population in this region is probably less than 1000 pairs. The Common Rosefinch typically occurs in Hungary from late April to early June with vagrants also occurring in late summer and autumn. The nesting of the species in Hungary is likely in the near future as records of the species are on the increase and suitable habitats exist. Key words: Common Rosefinch, expansion, breeding biotop, Carpathian-basin Bevezetés A karmazsinpirök - mint költő faj - a múlt század második felében kezdődő és az 1930-as években folytatódó nyugat felé tartó kolonizációja e század második felében érte el a Kárpát-medencét. Az utóbbi évtize- dekben, mint ritka vonuló-kóborló hazánkban is több alkalommal megje- lent. Az európai terjeszkedés folyamatát és okait többen leírták (Bozkho, 1980, Józefik, 1960, Jung, 1983, Stjernberg, 1985). A magyarországi adatok is feldolgozásra kerültek (Bozskó, 1988, Kalivoda, 1993), ezért jelen közle- ményben az egész Kárpát-medencére nézve vizsgálom a faj státusát, kü- lönös tekintettel a környező országok fészkelő biotópjaira. A karmazsinpirók elterjedése Európában A palearktikus faunaterület nagy részén előfordul. Európában a leg- nagyobb költő állomány Oroszországban és Finnországban él (Bozkho, 1980, Cramp § Perris, 1994). Az oroszországi állomány sok millió párra tehető, a finnországi populációt 550 000 párra becsülték (Tucker & Heath, 1992). A faj Finnország felől nyugat felé történő terjeszkedése során elérte Svédországot, Dániát és Norvégiát (Stjernberg, 1985) és megtelepedett Skóciában is (Cramp § Perris, 1994). A Skandiáviától délre terjeszkedése kétirányú volt. A Balti- és az Északi- -tenger partját követve megtelepedett RI, Szinai, P. (1995) Lengyelországban, Észak-Németországban, Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban (Bozkho, 1980, Clemet 1993, Cramp & Perris 1994, Hill, 1986, Tomialojc, 1976). A közép-európai kolonizáció során a Kárpát-me- dencén kívül Csehországban, Bajorországban, Svájcban és Bulgáriában jelent meg költő fajként (Stjernberg, 1985, Cramp & Perris, 1994). A karmazsinpirók státusza Szlovákiában A Kárpát-medence legnagyobb költő állománya a Felvidéken található. A Cseh és Szlovák Köztársaság állományát 850-1450 párra becsülték (Tucker & Heath, 1992), amiből a cseh állomány 270-400 pár volt (Cramp & Perris, 1994), így a szlovák populáció valószínűleg 600-1000 pár körül alakulhat. A Szlovákiáról szóló összefoglaló művek fészkelőhelyként a magas, sűrű aljnövényzetű, vízhez közeli biotópokat emelik ki, ahol a vadkomlóval (Humulus lupulus), ligeti szőlővel (Vitis sylvestris), közön- séges vadszölövel (Parthenocissus inserta) és egyéb liänszerüen kapasz- kodó indás növényekkel borított fák és fűzbokrok is találhatók (Ferianc, 1979, Hudec, 1983). A költés során a faj az emberi településeket sem kerüli (Hudec, 1983). Szlovákiában első fészkelését 1959-ben Liptóújvár környékén jegyezték fel (Turcek, 1963, Mosansky, 1963). A kôltés a Vag menti stra alinövenyzetü, fűzbokrokkal elegyes, vadkomlöval futtatott égeresben volt (Turcek, 1963). A területen fészkelő fajok közül az énekes nádi- poszátát (Acrocephalus palustris), a fenyőrigót (Turdus pilaris), és a nagy őrgébicset (Lanius excubitor) említik (Turcek, 1963). 1962-ben a Vág völ- gyében a faj újabb fészkelőhelyét találták (Mosansky, 1963). A karmazsinpirók potenciális élőhelyeinek szisztematikus vizsgálatát Darola & Stollmann (1977) végezte el. Kutatásuk során 24 szlovákiai fészkelőhelyet tártak fel. A legnagyobb létszámú és denzitású populá- ciókat azon geomorfológiai jellemzőjű völgyekben találták, ahol lapos völgyfenék és állandó vízfolyás is volt. Közleményükben kiemelik a vízhatás alatt álló területeken a mozaikosság és az évelő lágyszárúakból álló sűrű aljnövényzet fontosságát. A faj költőbiotópjaként megemlítik még a ruderális gyomtársulásokat is. Az erdőirtások után kialakult, illetve ember által telepített, elsősorban a völgyfenéken és -oldalban található fiatalosokban is jelezték. Megtalálták városi parkokban, romos épületek közelében is. A tűlevelűek jelentőségét csak Arva mellett emelték ki, ahol a revírtartó hímek éneklőhelyként használták a fenyők csúcsát. A fészkelőhelyek átlagosan 600 m tengerszint feletti magasságban helyezkedtek el (250 métertől 1100 méterig). Az idézett szerzők érdekes megállapításokat tettek a karmazsinpirók és a fenyőrigó szlovákiai 78 A karmazsinpirok (Carpodacus erythrinus) jelenlegi státusza... expanzióját összehasonlítva, amely során arra a következtetésre jutottak, hogy a fenyőrigó terjeszkedése Délkelet-Szlovákiában erőteljesebb, Szlo- vákia középső részeinek déli területein pedig a karmazsinpirók expan- ziója a gyorsabb. A karmazsinpirók helyzete Erdélyben Fészkelését 1978-ban állapították meg a Maros vízgyűjtőterületén 740 m tengerszint feletti magasságban (Kohl § Sasvári, 1980). Azóta rend- szeresen költ itt (Cramp & Perris, 1994), az állomány 5 és 20 pár között változik (Tucker & Heath, 1992). A dús aljnövényzet - mint Szlovákiában - itt is jellemzi a költőbiotópokat (Kohl & Sasvári, 1980). A felvidéki és erdélyi fészkelőhely között elhelyezkedő Kárpátalján költési adatok nem ismeretesek (Potis Ludvik, in litt.). A karmazsinpirók fészkelése Ausztriában A fajt 1974 előtt tőzegmohalápokon észlelték, de az első költő párok ettől eltérő biotópon jelentek meg (Czikeli, 1976). Megtalálták víz közeli hamvaséger- (Alnus incana) ligetben. Felbukkant lucfenyő-telepítéssel és repcefölddel határolt nádas, csalános, erősen gyomosodó biotópokban, ahol elszórtan elhelyezkedő fűzbokrok és alacsony termetű juharok voltak (Czikeli, 1976). A költő állomány 50-100 pár között stabilizálódott (Tucker & Heath, 1992). A karmazsinpirók költése Szlovéniában Az első költést a Ljubljana környéki mocsarakban 1978-ban észlelték (Sere, 1980). Azóta rendszeresen fészkel, a költő állományt 30-40 párra becsülik (Tucker & Heath, 1992). A madarak a szlovákiai költőbiotópok- hoz hasonlóan vizes területen költenek, a fészkeket fűzbokrokra rakják (Sere, 1980). Magyarországi előfordulások Az első hazai adata - 1924-es megjelenés (Horn, 1926) - felettébb bizonytalan. Az egymást követő Nomenclatorok nem is veszik bele a hazai faunakatalógusba (Schenk, 1938, Keve, 1960) és más szerzők is két- ségbe vonják az adat hitelességét (Jung, 1983). A legutóbbi névjegyzék (Keve, 1984) hivatkozik rá, sőt ezt az adatot későbbi szerzők is átveszik (Bozskó 1988, Kalivoda, 1993). Tekintettel arra, hogy a faj két expanziós hulláma között (1880-1930) pontosan erről a vidékről húzódott vissza 79 Szinai, P. (1995) (Jozefik, 1960), az adat igencsak kétséges. A faj tényleges felbukkanäsära a ‘70-es évek végéig kellett várni, amikor több megfigyelés is történt. Az első bizonyított előfordulás 1983-ban volt, amikor a budakeszi gyűrűző- táborban fogtak egy juvenilis példányt (Szentendrei, 1984). Kalivoda 1993-ban gyűjtött adatait kiegészítettem a madarak ivarával, korával és az újabb megkerülésekkel csoportosítva adom közre. 1976. május 30. (ad. hím) Pécel, Mezei K." 1976. június 6. (imm. hím) Tapolca, Szent-György-hegy, Selling G." 1979. július 4. (ad. hím) Visegrád, Ambrus A. és Bese L." 1983. szeptember 8. (juv.) Budakeszi, Dandl J. és Hajtó L. (megfogva) 1984. május 18. (ad. hím) Pilisszentkereszt, Moskát Cs." 1986. május 21. (ad. hím) Lipótfa, Stollmann A. et al." 1986. július 13. (juv.) Pomáz, Gál L. (megfogva)" 1990. július 24. (ad. tojó), Fertőrákos, Mogyorósi és tsai. (megfogva) 1991. május 22. (ad. hím) Karcag, Kalivoda B. (megfogva) 1992. május 20. (ad. hím) Fekete-rét, Tar J. 1992. május 30. (ad. tojó és imm. hím) Fenékpuszta, Kováts L. és Palkó S. (megfogva) 1992. május 31. (ad. hím) Hortobágy, Gál A. 1992. augusztus 8. (juv.) Fehértó, Fülöp T. és tsai. (befogva) 1993. július. 8. (ad. tojó) Fenékpuszta, Palkó S. (megfogva) 1994. április 22. (ad. tojó) Rétszilas-Örspuszta, Szinai P. 1994. május 22. (ad. hím) Hortobágy, G. Gorman és Schmid A. (Ambrus & Bese, 1980., Bozskó, 1988., Fülöp, 1993., Gal, 1986., Horváth, 1994., Kalivoda, 1993., Mezei, 1977., Moskat, 1985., Stollmann et al., 1987., Waliczky, 1993.). A *-gal jelölt adatok az MME Nomenclator Bizottság működését megelőző időszakból származnak, és azokat a bizottság vissza- menőleg még nem bírálta el (Magyar Gábor pers. com.). A 16 adatból 9 esik a tavaszi időszakra. Ezek a madarak nagy valószínűséggel észak, illetve északnyugat felé vonulók, amit a fenék- pusztai dán gyűrűs madár is bizonyít. (Jelölve: 1991. 08. 09. Gudhjen, (55" 13°, 14° 59°,) megtett távolság: 956 km. MME Gyűrűző és Vonuláskutató Szakosztály adatbankja). Tekintettel arra, hogy a nagyobb gyűrűzőtábo- rokból csupán kettő (Fenékpuszta, Ocsa) működik ebben az időszakban, továbbá a tojók és a nyugalmi ruhás hímek terepi felismerése sokak számára problémát okoz, feltételezhetjük, hogy a karmazsinpirók szórványos, de rendszeres tavaszi átvonuló hazánkon. A feltételezett átvonulók (szlovák, cseh, német, dán, esetleg norvég, lengyel madarak állománya együttesen sem éri el a 10 000 párt, sőt valószínűleg jóval e szám alatt marad (Cramp & Perris, 1994, Tucker & Heath, 1992), így tömeges 80 A karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) jelenlegi státusza... ätvonuläsära a jövőben sem számíthatunk. A 6 őszi adat zömét - felte- het6en Karpat-medenceben kelt - fiatalok alkotják, amikből több a csak nyár végén, ősszel működő gyűrűzőtáborokban került meg. Ősszel adult madarak nagyobb számban azért nem kerültek elő, mert ekkor a vonulás észak-kelet irányú, és csak Közép-, illetve Eszak-Oroszországot elérve for- dulnak délkeletnek (Bozkho, 1980), így a Kárpát-medencét elkerülik. A Közép-Európában szokásos költési időből (június második fele) (Czikei, 1976, Sere, 1980) egyetlen adat sem származik. Mindenképpen figyelemre méltó a megjelenések szaporodása, különösen az 1992-es és az 1994-es év kiemelkedő. Az észlelések kevés kivétellel vizes területek közelében (pl. patak menti füzesek és égerligetek, mocsarak, zárt nádasok) történtek. Ha a környező országok felőli terjeszkedés lehetőségeit vizsgáljuk, leg- valószínűbbnek tűnik a Felvidékről történő áttelepülés, a karmazsinpirók fészkelőhelye itt van legközelebb az országhatárhoz (Losonci-tó 250 m tsz. f. m.) (Darola & Stollmann, 1977.). Az említett szerzők fenyőrigó és kar- mazsinpirök terjeszkedésének összehasonlítására tett kijelentéseinek tükrében érdekes a fenyőrigó magyarországi expanziója, ami a hansági fészkelések után a Hernád és a Sajó völgyét, valamint a Felső-Tisza von- alát követve állandó költő állománya kialakulásához vezetett (Bozskó, 1992, Tömösvary, 1984). Köszönetnyilvanitas Ezúton köszönöm meg Dr. Bozskô Szvetlananak és Dr. Magyar Gábornak ta- näcsait és a hazai előfordulási adatok összegyüjteseben nyújtott segítségét. Irodalom - References Ambrus, A. & Bese, L. (1980): Faunisztika néhány sorban, Mad. Táj., 1. p. 30. Bozkho, S. J. (1980): Der Karmingimpel, Neue Brehm-Bücherei Nr. 529., Wittenberg Lutherstadt. p. 124. Bozsko, Sz. (1988): Karmazsinpirók. (In Haraszthy (szerk.): Magyarország madár- vendégei) Natura, Budapest, p. 149-150. Bozsko, Sz. (1992): A magyarországi avifauna dinamizmusának felülvizsgálata. 1960-1988, A Déri Múzeum Evkönyve, 1989-1990. p. 51-73. Clemet, P. (1993): Finches & Sparrows. An Identification Guide, Helm, London, p. 269-271. Cramp S. & Perris C. M. (ed.) (1994): The Birds of Western Palearctic. Vol. VII: (Crows to Finches), p. 764-783. Czikeli, H. (1976): Die Ausbreitung des Karmingimpels (Carpodacus erythrinus) in Österreich und seinen Nachbarlándern, Egretta, 19/1-2. p. 1-10. Darola, J. & Stollmann, A. (1977): Prispevok k sucasnej etape expanize Cervenká karminového (Carpodacus erythrinus Pallas, 1770) na Slovensku, Biologia, 32/2. p. 111-120. 81 Szinai, P. (1995) Ferianc, O. (1979): Vtàky Slovenska, Bratislava, Slovenska Academia Vied, p. 364-367. Fülöp, T. (1993): Új madárfajok a hansági faunäban, Szélkiáltó, 7. p. 18. Gal, L. (1986): A karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) Pomäzon, Mad. Táj., jan.-märc. p. 41. Hill, A. (1986): Die Einwanderung des Karmingimpels (Carpodacus erythrinus) in die Bundesrepublik Deutschland, Orn. Mitt., 38/3-4. p. 72-83. Horn, J. (1926): Carpodacus erythrinus Pall. előfordulása a Dunántúlon. Aquila, 32-33. p. 250. Horváth, R. (1994): A Bödva-völgyi természetvédelmi és madärvonuläs-kutatö tábor eredményei (1983) Mad. Täj., jan-jün. p. 30-31. Hudec, K. (ed.) (1983): Fauna CSSR Ptáci II. Academia Praha, p. 1070-1077. Jozefik, M. (1960): Modyfikacje poludniowo-zachodnej granicy zasiegu Erythrina erythrina erythrina (Pall.) na przestrzeni dwoch ostatnich stuleci, Acta Orn., 5. p. 307-324, Jung, N. (1983): Struktur und Faktoren der Expansion des Karmingimpels, Carpodacus erythrinus, in Europa und Kleinasien, Beitr. Vogelkd., 29/5-6. p. 249-273. Kalivoda, B. (1993): A karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) Magyarorszägon - az elsö alföldi elöforduläsa kapcsän, Aquila, 100. p. 282-285. Keve, A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke, Madártani Intézet Budapest, p. 91. Keve, A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke, Akad. K., Budapest, p. 100. Kohl, I. & Sasvári, L. (1980): Mugarul Rosu (Carpodacus erythrinus Pall.) in Romania. Anuarul Marmatia, 5-6. p. 115-119. Mezei, K. (1977): Karmazsinpirök megfigyelése, Mad. Tàj., március p. 4. Mosansky, A. (1963): A Kárpát-medence madärfaunäjänak észak-európai expanzív formáiról. Aquila, 69-70. p. 173-185. Moskat, Cs. (1985): Adatok a Faunisztikai Adattár irattäraböl XI, Mad. Táj., jan.-márc. p. 53. Schenk, J. (1938): A történelmi Magyarország madarainak névjegyzéke, Aquila, 42-45. p. 9-70. Sere, D. (1980): Scarlet Rosefinch (Carpodacus erythrinus) Breeding in Slovenia, Acrocephalus, [/júl.-szept. p. 13-16. Stjernberg, T. (1985): Recent Expansion of Scarlet Rosefinch (Carpodacus erythri- nus) in Europe Acta XVIII Congressus Internationalis Ornithologici, Moscow, p. 743-753. Stollmann, A. et al. (1987): Karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) előfordulása Somogyban. Aquila, 93-94. p. 314. Szentendrei, G. (1984): Budakeszi gyűrűzőtábor 1983, Mad. Táj., 3. p. 171-172. Tomialojc, L. (1976): Birds of Poland. A List of Species and Their Distribution, Warsawa, p. 198-199. Fish and Wildlife Service ect. Tömösvary, T. (1984): Fenyőrigó (In: Haraszthy (szerk.): Magyarország fészkelő madarai), Natura, Budapest, p. 163-164. 82 A karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus) jelenlegi státusza... Tucker, G. M. & Heath, M. F. (1992): The Conservation Status of European Birds, ICPB, Cambridge, Draft. p. 144. Turcek, F. J. (1964): A karmazsinpirök területfoglalása Szlovákiában Aquila, 69-70. p. 169-171. Waliczky, Z. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottság jelentése az 1992. évről, Mad. Tàj., jül-dec. p. 49-56. Authors address: Szinai Péter Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapest Költő u. 21. H-1121 83 ae 4 fo: ty PR vi ua mosni — grant Brig De an ete a Li ae RAT: KATA átdkülörokz satis asien Av Co dt, Ve A es N sohn erytkanyat:Bo avé ER sersedinoloi audio ni ion AMM. pr NENNE | sa es. ann ington IRA ris "it na ES , e ális : LR sp eh Málta, tt Cr "tomi À HAS: nasa À i apr i i LA ‘ Re 4 A { ì A atts fi y f ‘4 PI dó Cada v s AN ? A ane À mem; Hay pe NI beet alii A x La i i n! fe. "1 È 1 DIE Lia PET Pr LI 1 \ i, ì i+, n ir “ir AAA Toei ld Diem, kt, Ae dedi, p canto à oe Fall “El ifr tlds . a sort pan indi N Mast Bian ini. ü CI ar ehe ge à are Use PA IRRE ME et Audelasyla Praha, i “op Miu váj acer Nat ponti far mv vita F Quali di mA i “oe he ona et, Root et 101 LL iy æu nel rl sa à iy in as kite ' PN i rv À i di n | Qf ya sh vit hr té 41 toe” i chi Ti vi t on NI mt Luchon aden Ra paneer te (Ce tari A DA 1 ‘i ; are 1s: " f mt NONE LA ue d MU 4) Magyai a ” he > Mi ars en ire, Aratta, NO een on Ts | + VA ' si ha} + ye a. Mu \ kp ll 1. Perens ké PA dà pa NE = if la ad, cy év? hi o un La | mice ‘è era Pa N Re | Pi s, % 4. x in fd i 44 # i ARC 18 ! i ET LR MECS LATTA LI? Ya] dax À LA ry ET SATA: DE an Égi TRE te Ù 1» è : etek i i A i dl n à ÿ STIA ae Ti, tárábál XN ? i A > Le Risin radars ak névelő u va fire rue LAB; Brending AQUILA 1995. VOL.: 102 (85-97) THE BREEDING OF CIRL BUNTING (EMBERIZA CIRLUS) IN HUNGARY Gabor Magyar & Zoltan Waliczky Abstract Magyar, G.-Z. Waliczky (1995): The breeding of Cirl Bunting (Emberiza cir- lus) in Hungary. Aquila, 102. p. 00-00 The authors previously reported (Waliczky et al., 1983) the establishment of a nesting Cirl Bunting population in Hungary. The present paper summarises their observations between 1981 and 1995 on the nesting of the species in Southern Hungary. The recorded population size (1-7 pairs) fluctuated markedly between different years indicating that it was dependent on influxes from southern populations. Observations on habitat choice, nest, foraging, feeding of juveniles, voice, intra- and interspecific antagonistic behaviour, and wintering of Hungarian Cirl Buntings are also discussed. Besides behaviour ele- ments detected earlier by others, the sunning behaviour of a female and a previously undescribed call of the male is also reported in the paper. Key words: areal expansion, Cirl Bunting, Emberiza cirlus, Hungary, nesting, sun- ning behaviour Introduction The Cirl Bunting breeds mainly in the Mediterranean region of the Western Palearctic. Its breeding range extends into the internal part of the continent in only a few areas. Prior to 1975 the only Hungarian record of the species was a single specimen collected in the last century (Keve, 1960). In 1975 the species was confirmed breeding in two different areas (Villány Hills and Budaörs) by independent observers (see Janossy & Janossy, 1976). Further records were lacking, however, until Molnár detected a singing male in the foothills of the Mecsek range in 1981 (Molnár, 1981). Following up this record, the authors reported the suc- cessful nesting of several pairs in this region in the same and subsequent year (Waliczky et al. 1983). The history of this newly established popula- tion has been followed up to the present. The current paper summarises the documented breeding records of the Cirl Bunting in Hungary with reference to data previously published only in Hungarian. Methods After discovering a population of the species in 1981 (July 6-10) the breeding area was revisited at least once between April and August in 85 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) 1982 (June 6-12), 1983 (June 21-24), 1984 (April 13-14, June 9-11, July 31-August 2), 1985 (June 28-30), 1988 (July 1-3) and 1995 (April 14 and June 7). Investigations were extended to potential breeding sites in neigh- bouring areas as well. Birds were detected on the basis of the songs of males and calls of juveniles or females. Behaviour was observed from a distance with the use of binoculars and early morning or late afternoon hours were preferred since the singing activity of males is highest in these periods. Taped songs and calls were used only occasionally, since birds present in the area usually sang and called frequently making detection straightforward. Results Habitat The Cirl Bunting traditionally breeds in two separate areas in Southern Hungary, though Zs. Varga also found birds nesting in Budaòrs, Northern Hungary (near Budapest) (see Janossy & Janossy, 1976). All three areas have a sub-Mediterranean climate with Mediterranean fauna- and flora elements. Budaörs and Villány are also known as two of the few historical breeding areas for Ortolan Bunting (Emberiza hortulana) in Hungary. Rock Thrush (Monticola saxatilis) and Rock Bunting (Emberiza cia) also nest or have nested in both areas. Budaörs is a known site of Mediterranean vagrants such as Pied (Oenanthe pleschanka) and Black- eared Wheatears (Oenanthe hispanica). The breeding habitats in the Mecsek are on the outskirts of the city of Pécs and typified by residential areas, parks and orchards. Territories were found on the southern slopes of the hills in a narrow altitudinal belt which in effect held the territories in a single chain. The sites in Villány also followed a belt along the same altitudinal level with each other on the southern slopes of the hills, but at a slightly lower elevation from the ones in the Mecsek. The territories of the two males in Villány in 1981 were in orchards on the border of vineyard monocultures. Rock Buntings (Emberiza cia) and an Ortolan Bunting (which held a territory in a large vineyard towards the base of a hill) were neighbouring Emberiza species. Rock Buntings tended to occur towards the tops of rocky hillsides dotted with oak trees. A singing Yellowhammer (Emberiza citrinella) was also detected in the area at a slightly higher altitude from the territories of the Cirl Buntings (Waliczky et al., 1983). The availability of songposts (high trees, such as fruit trees, especially old walnut trees with exposed top branches, electric wires or rooftop TV antennas) was essential. The presence of extensively cultivated orchards, vineyards or unkempt gardens with high grass, was also necessary for 86 The breeding of Cirl Bunting... the species. Dense bushes with brambles were preferred nest sites. The slope and direction of the hillside (S, SE) were also limiting factors in habitat selection. Population changes between 1981 and 1995 Population size was estimated on the basis of the number of singing males. The detected birds were marked on a map and the number of pairs and territories were assessed based on the maps. Even though the territorial mapping was not conducted with a standardised method in different years, the small size of the population and the extension of appropriate habitats made it possible for us to cover all potential sites, and the gained data gave an accurate assessment of the entire popula- tion. Polyandry or polygamy in the Hungarian population has not yet been detected. Most males seem to pair with one female. It should be pointed out, however, that the lack of females in certain territories may mean that some of the singing males held territories without a female. Nevertheless, the assessment of the population size of this species based on the number of singing males still seems to be a reliable and conve- nient method (Groh, 1975). In 1981 seven territories were found (five in the Mecsek foothills and two in the Villány Hills - a few kilometres west from the area where the birds were found in 1975 by Janossy). One nest was found with three juveniles and another territory had three fledged young. In 1982 four territories were found in the Mecsek, the Villány hills were not surveyed. Janossy reported a singing male from Villány, however (Molnár, in litt.). In 1983 three territories were found in the Mecsek, one with two fledged juveniles. One nest was found in the Villány Hills with three nestlings. In 1984 at least six pairs were detected based on singing males. Two of the observed males had a greyish tinge on their belly indicating second year birds. No birds were recorded in the Villány Hills. In 1985 only one male was recorded in the Mecsek habitats. The time spent on field work was, however, limited and the Villány Hills were not visited at all this year. No field work was done in search of Cirl Buntings in 1986 and 1987 by the authors. Searches for the species by Molnar (in litt.) and others were unsuccessful in the Mecsek area in these years. In 1988 at least two pairs were detected in the Mecsek foothills. One of the territories had a fledged juvenile. No Cirl Buntings were found in the Villány Hills this year. 87 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) No research was carried out by the authors between 1989 and 1994 in the study areas. Two territorial males were seen, however, by Kalotas (pers. comm.) in May of 1994 in the Mecsek area. In 1995 only habitats in the Mecsek foothills were surveyed. Two terri- torial males were recorded. One of the males was seen foraging together with a female. Two territories, only one overlapping with those recorded by us, was reported by Onodi (pers. comm.). A total of three pairs was therefore estimated in the Mecsek in 1995. Size and material of the nest 1 2 3 Outer diameter 124. em 12,5;em 13,5;em. Inner diameter 6,4 cm Ds fi «CM 6,5 cm Height 7 | GIN 9 cm 6,5 cm Depth of cup 4 cm 4 cm as jam INest found by Dandl in 1975 on vine. The deserted nest was collected for the Budapest Museum of Natural History (measured by G. Magyar). 2Nest found in 1981 on bramble (Rubus sp.) cca. 2m from the ground 3Nest found by A. Balikó in 1982 on the embankment of a dirt road 2 m from the ground (for nests 2 and 3 see also Waliczky et al., 1983). These nests were made of grass, roots and plant stems, with a few leaves at the base. The material was finer inside and the cup enforced with fine grass and horse hair and lined with moss. Horsehair was mis- sing from nest 1. Nest 3 was started by the male but later construction was taken over entirely by the female while the male watched (Molnar, in litt.). This pair may not have been an experienced one since the building of the nest last- ed for several weeks and the nest was deserted before eggs were laid into it. Their unusual behaviour may be explained alternatively by the distur- bance caused by nearby construction workers. Food Data on the food of the Cirl Buntings were collected by observing for- aging adults. Singing males flew down to the ground from their songposts after a period of active singing and fed on grass seeds. The seeds of Perennial Rye-grass (Lolium perenne) were either picked from the top while stretch- ing to the top of the grass or sometimes the grass was pushed down to the ground with the feet so the seeds could be picked from the stem. Beside Lolium perenne, one male was seen feeding on Rough Bristle-Grass 88 The breeding of Cirl Bunting... (Setaria verticillata) as well. Schmidt observed a male trying to catch a but- terfly on July 3 1988. In males foraging was usually followed by a short resting period before they started to sing once again. Females were only occasionally seen feeding. In such cases females were almost always seen together with the male on the ground (since females were usually found after the male’s movements had been fol- lowed). The foraging of solitary females was detected only occasionally as they are fairly quiet and inconspicuous birds. Feeding of juveniles Although we were unable to follow the raising of a brood at a single nest for the entire course of their development, data was gathered from different nests with young of different ages. At one nest with three few days old juveniles found on June 23 1983 only the female was active, although the presence of the male nearby was evident by its territorial song. At a nest found on July 6 1981 both parents equally participated in feeding the nestlings. The feeding activity by the parents was 18 times per hour on July 7 (Waliczky et al., 1983). The male, however, spent more time around the nest before or after feeding, typi- cally sitting on an overhead electric wire or flying down to the road beneath the nest as already described previously (Waliczky et al., 1983). Both parents, sometimes even together, often frequented the same area for food, which was the side of an asphalt road with plant debris which had been washed down by rain. At the next visit to this territory on July 11 the juveniles were found hiding in overgrown fruit trees in the neigh- bouring garden some 20 metres away from the nest. During the feeding of the fledged juveniles one parent only fed selected juvenile(s) while the other parent fed the rest. The preference was based on the proximity of juveniles to the given parent. This division of juveniles into two groups was observed on all other occasions when fledged juveniles were fed. The young waited for their parents on a twig in a fruit tree or in the grass while the adults were collected food on the ground. On one occasion a single juvenile was found on a tree leaning over a small dirt road and was seen being fed only by the male at 3-4 minutes intervals. As the gar- dens in the area are fenced it was not possible to search for the rest of the family. It was assumed however that the female was feeding the other juvenile(s) in the vicinity and therefore did not participate in the feeding of the observed juvenile. Nestlings were fed both insects and seeds by the parents. Fledged juve- niles were fed predominantly with seeds. The removal of faecal sacs was observed once. After having fed the juveniles the female took the faecal sac from the nest and flew onto the 89 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) large branch of a walnut tree. After keeping the sac in its bill for a few seconds it dropped it onto the branch. Having landed too close to a Red- backed Shrike (Lanius collurio) it was chased by the shrike but remained in the same tree. Vocalisation Two main types of song were detected in Hungary that were similar to samples 1 and 3 in the recordings of Roché (All the Birdsongs of Britain and Europe, 1990), the one similar to sample 1 being predominant but the other type also quite common. Both song types were sometimes given by the same male, similarly to the birds observed in Somerset by Vinicombe (1988). The alternation between the two song types was observed even in the advanced stages of the reproductive period when territorial fights were no longer common. In the Hungarian study area there was no short- age of habitat and the area was not saturated with territorial males. Vinicombe s theory (1988) of a single male creating an illusion of two males in order to hold a larger territory seems to require further evi- dence. Two further types of song were heard once each: one was even faster than the predominant song, being almost identical to the song of Lesser Whitethroat (Sylvia curruca) and the other very similar to the song of Yellowhammer (Emberiza citrinella) but without its characteristic final note. Males were usually already singing by mid April and responded well to tape recordings. They were still active in August. On August 1 1984 one male sang 41 times in 12 minutes (3.42/minute), and continued (with breaks) with a similar activity throughout the day from at least 4:47 A;M: to 19:0/:P-M- CET. Males almost always sang from an exposed site such as a tree-top, electric wire or rooftop TV antenna. Sometimes they sang on the ground while sea- rching for food or when alighting near the nest. After an active period ma- les flew from their songposts to the ground to search for food, returning to the same or a different songpost after a few minutes. They usually sang for a few minutes from the same post before flying to another within in their territory. Prolonged singing was sometimes also carried out from one post. Males and females had a similar tzipp contact call. Juveniles gave a higher pitched, longer and more penetrating call similar to the call of juvenile Hawfinches (Coccothraustes coccothraustes). Nests holding juve- niles were found by listening for this call. described by others as sissisissisipp (Cramp & Perrins, 1995). Responding to the tape-recorded song of the species one territorial male repeatedly gave a tink-tink-tink alarm call which was very similar to the call of Great Tit (Parus major). 90 The breeding of Cirl Bunting... Sunning behaviour At 11 30 CET on July 3 1988 the movement of a pair that were feeding a fledged juvenile on the ground in a garden was followed. At this time only one juvenile was visible, it cannot be excluded however that a sec- ond or further juvenile(s) was also present in the area. The male fed the young bird and shortly after chased the seemingly greedy juvenile away to some distance. While the male was feeding the juvenile, the female stopped on a cemented platform, lay down on her left side and spread out her right wing, opened her bill, fluffed up her downfeathers and turned the right side of her face towards the sun. The female stayed in this position for a few minutes while the male moved around her at a distance of cca. 2 m. The female then stood up and continued searching for food in the grass. A few minutes later female and juvenile foraged for grass seeds together. Antagonistic behaviour Antagonistic behaviour with different species was observed once when a Red-backed Shrike chased a female which landed too close with a fae- cal sac in its bill (see in “Feeding of juveniles”). Males are very active in the spring and respond very well to tape recordings of their song. It was noticed however that later in the season two males sat and sang from adjacent electricity poles while absolutely ignoring the presence of each other. On May 7, 1994 in the Mecsek Kalotas (pers. comm.) observed two males fighting in the air and then falling to the ground. The males continued fighting for a few more seconds, then, maybe scared by the presence of the observer, both flew away in different directions. For antagonistic behaviour with fledged juveniles see “Sunning behav- iour”. Reaction to raptors On July 3, 1988 a Sparrowhawk (Accipiter nisus) flew over a garden where a male was collecting food for juveniles. Swallows (Hirundo rusti- ca) in the air above gave alarm calls immediately. The male bunting, seemingly having been alerted by the calls of the Swallows, turned around to investigate in the direction where the raptor had flown by, before continuing searching for food. Roosting At 19:45 CET on July 2, 1988 we saw a male landing in the crown of a thin tree on the side of the street where it stayed to roost. 91 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) Wintering Since the area was surveyed by authors in the breeding period only, following data rely exclusively on observations of others. Kalotas (pers. comm.) saw a male in Decs, Tolna county some 50 km north of the known breeding areas on February 26, 1979, which might indicate a post-breeding dispersal of the species. Molnár (1981) saw a pair on January 31, 1981 some 2.5 km away from the place the species was found nesting later that year. He also found a male on December 7, 1982 and one singing male each on October 9, 1983 and October 14, 1984 in the area (Molnár, in litt.). A Schmidt (pers. comm.) saw a female on November 17, 1994 in the eastern part of Villány Hills on the Szarsomly6, not too far from the location found in 1975. All these observations support the theo- ry that at least part of the population is resident throughout the year. Fig. 1. Adult female Cirl Bunting (Emberiza cirlus) 1. ábra. Oreg tojó sövénysármány (Emberiza cirlus) Remarks on identification of females and juveniles The only definite identification feature of female Cirl Buntings given by many field guides is the greenish rump. This character is hardly detec- table in many cases since females are fairly shy and therefore rarely seen from above. The brown facial pattern of females is reminiscent of the much brighter, black-and-yellow marking of males helping the separa- tion from the similar Yellowhammer (Fig. 1.) Juveniles observed in Hungary were similar to females but the spots on the breast and belly were wider and stronger, the stripes on the back were defined stronger and the rufous tinge on the back of adult females was lacking. 92 The breeding of Cirl Bunting... Discussion The Cirl Bunting was first recorded breeding in Hungary in 1975. Though the sporadic nesting of the Cirl Bunting in Hungary prior to this year cannot be excluded, it is very unlikely that the species was consis- tently present as the area was surveyed by ornithologists on a regular basis. Overall, observations indicate that the location of territories is not consistent in consecutive years. Thus, some breeding pairs may be over- looked unless the whole area is investigated. The lack of data between 1975 and 1981 is therefore not surprising even if a few pairs may have bred during this period. The species seems to have expanded northwards in or shortly before 1981 when breeding was recorded in the Mecsek and Villány Hills. From this time the establishment of the species in Hungary was definitely proven. The pattern fits in well with other expansive movements of the bird in neighbouring Austria (Brandner, 1991; Dvorak et al., 1993), Serbia and Vojvodina (Ham & Soti, 1986). Until recently the last recorded breed- ing of Cirl Bunting in Austria was in 1937, though singing males were seen in 1941 (Lugitsch, 1957). After the space of a few decades, singing males were reported in 1980 and from 1984 on (see Dvorak et al., 1993), and the nesting of the species was also proven in 1989 (Brandner, 1991). The size of the Austrian population is about 7 pairs. In two localities in Vojvodina Ham & Soti found six territorial males from 1978 to 1982. They also cited Obratil’s (1983) data from northern Bosnia. Even though the range expansion in Austria, Vojvodina, Serbia and Hungary corresponds in time and space, implying that further expansion might be expected, it depends exclusively on the availability of so called “Mediterranean oases” as Ham & Soti (1986) have pointed out. As such habitats show a discontinuous distribution pattern in the above mentioned regions, such an areal expansion cannot follow the pattern of other so-called Mediterranean species such as Collared Dove (Streptopelia decaocto), Syrian Woodpecker (Dendrocopos syriacus), Olivaceous Warbler (Hippolais pallida) or Serin (Serinus serinus), since those species conquered habitats in Hungary and neighbouring countries that reach northward in a near- continuous or a corridor like manner (riverine woods along the Tisza and Danube for Olivaceous Warbler) or those species have a wider habitat tolerance so they need to make smaller jumps to establish a breeding population in the next appropriate area (Syrian Woodpecker in orchards, gardens, cemeteries e.g.). While expanding in the eastern part of Europe, the Cirl Bunting popu- lation suffered from a long term decline both in number and range in Britain in the eighties (Evans, 1992) similarly to the negative trend of 93 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) other countries in the western part of its distribution. The recent increase of the known British population is considered largely as a result of much greater effort (Ogilvie et al., 1994). In Hungary the population slightly but constantly declined in the years following 1984. In 1985 only one male was recorded. The presence of birds in 1988, 1994 and 1995 indicate, however, that the species is present continuously, even if in fluctuating numbers. Since the Hungarian popu- lation is too small to be capable of maintaining itself, its collapse due to gene erosion would have been expected by now if a viable connection did not exist with southern populations. An influx from neighbouring populations following exceptionally productive years may be the source of the apparent maintenance. As a vagrant, the species has been recorded in the Netherlands (3), Czech Republic (8), Denmark (1), Malta (9), and Poland (7) (Cederroth, manuscript in prep.). Many of the records are from recent years, and may have been con- nected with the areal expansion on the eastern part of the breeding range. Hungarian Cirl Buntings show, in general, similar singing, foraging and breeding behaviour to birds in other regions (Groh, 1975; Cramp & Perrins, 1995 etc.). The description on the sunning behaviour of this species has not been found, however, in previous literature. It corre- sponds, similarly to other Emberiza species, to the full lateral position described by Simmons (1986). An alarm call by a male which was different to any previously described vocalisations was also detected in 1995 after replaying the species’ song on a recorder. While Cirl Buntings often occupy habitats developed by men through- out their range, Hungarian birds showed a definite tropism to these types of habitats. These birds, however, did not become any tamer than Cirl Buntings in southern Europe. At present the Cirl Bunting is one of the rarest breeding birds in Hun- gary. Its survival largely depends on neighbouring populations. It does not need special conservation measures other than maintaining its current pro- tected status and the preservation of extensively cultivated orchards and vineyards in the area in their current form. These are the key factors for the survival of this species and are indeed the same for other rare birds in the region such as Ortolan Bunting. Even though a change in the present dis- tribution range of Cirl Buntings is not very likely in Hungary, an influx from the south may result in a population increase or maybe in the occu- pation of new sub-Mediterranean areas further north in the future. 94 The breeding of Cirl Bunting... Acknowledgements The authors wish to thank Dr. István Molnár, Dr. Zsolt Kalotas, László Tirjak and András Schmidt for joining them in their field work and for providing further data about the species. Miklós Onodi made the 1995 observations more complete by providing his recent data. The late József Dandl shared his observations and assisted in finding literature on bunting species. The present paper is dedicated to his memory. References - Irodalom Brandner, J. (1991): Neuere Nachweise und Brutvorkommen der Zaunammer (Emberiza cirlus) in Osterreich. Egretta, 34, p. 73-85. Cederroth, C. (in prep.): The official AERC list of European bird species (manu- script). Cramp, S. & C. M. Perrins (ed.) (1995): Birds of the Western Palearctic. Vol 9. Oxford University Press, 488 p. Dvorak, M.,-A. Ranner & H. M. Berg (1993): Atlas der Brutvögel Österreichs. Bundesministerium für Umwelt, Jugend und Familie 522 p. Evans, A. D. (1992): The numbers and distribution of Cirl Buntings Emberiza cir- lus breeding in Britain in 1989. Bird Study, 39, p. 17-22. Groh, G. (1975): Zur Biologie der Zaunammer in der Pfalz. Mitt. Pollichia, 63, p. 72-139 Ham, I. & J. P. Soti (1986): On the spreading of the range of the Cirl Bunting (Emberiza cirlus) in Vojvodina. Larus, 36-37, p. 297-303. Janossy, D.-L. Janossy (1976): A sövénysármány (Emberiza cirlus) fészkelésének első bizonyítéka hazánkban (Villanyi-hegység). Aquila, 83, p. 179-181 Keve, A. (1960): Nomenclator avium Hungariae. Madártani Intézet, Budapest. 89 p. Lugitsch, R. (1957): Breeding of the Cirl Bunting near Vienna. Aquila, 63-64, p. 358 Molnar I. (1981): Sövenysärmäny Pécsett. Mad. Täj., 1981. oktöber-december p. 214-215 Obratil, S. (1983): Avifauna Sjeverne Bosne. Glasnik Zemaljskog muzeja - sv. za prirodne nauke, 22, p. 115-176 Ogilvie, M. A. and the Rare Breeding Birds Panel (1994): Rare breeding birds in the United Kingdom in 1991. Brit. Birds, 87, p. 366-393 Simmons, K. E. L. (1986): The sunning behaviour of birds. Bristol. 119 p. Vinicombe, K. E. (1988): Double song of Cirl Bunting. Brit. Birds. 81, p. 240-241 Waliczky, Z.-G. Magyar & G. Hraskò (1983): A sövenysärmäny (Emberiza cirlus L. 1766) újabb előfordulása Magyarországon. Aquila, 90, p. 73-79 Authors addresses: Dr. Gabor Magyar Zoltàn Waliczky H-1052 Budapest, BirdLife International Semmelweis u. 10. Wellbrook Court Girton Road Cambridge CB3 ONA UK 95 Magyar, G. & Waliczky, Z. (1995) A sévénysarmany (Emberiza cirlus) költésbiológiája Magyarországon Dr. Magyar Gabor & Waliczky Zoltan A sövenysarmäny 1975-6s első bizonyított hazai költeset (Janossy és Janossy, 1976.), majd egy éneklő hím megfigyelését követően (Molnár, 1981.) szerzők 1981-ben Dél-Magyarországon egy költő állományt fedeztek fel, mely állomány napjainkig is létezik. Az első két év megfigyeléseiről egy korábbi Aguila-cikk már beszámolt (Waliczky et al., 1983.). Jelen publikáció az 1981-1995 közötti időszak megfigyeléseit összegzi. Szerzők 1981, 1982, 1983, 1984, 1985, 1988 és 1995 nyarán végeztek vizsgála- tokat a területen. Az állományt elsősorban az éneklő hímek alapján mérték fel, melyek észlelésére a kora reggeli és késő délutáni órák voltak a legalkalmasab- bak. A revírek számát a madarak észlelési helyének térképen történő feltün- tetését követően állapították meg. Hang A hímeknek két fő énektípusát lehetett megkülönböztetni, melyet azonban gyakran ugyanazon hímek produkáltak. Két további énektípust észleltek egy- egy alkalommal. A hímek április elejétől egész augusztusig énekeltek, ehhez rendszerint kiemelkedő helyeket (tv-antenna, villanyvezeték, fatető) választot- tak. Az öreg madarak éles, átható cipp hívóhangot hallattak. A repülő madarak fiatalok a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) fiatalok hangjához hasonló, messze hangzó ciii hangot adtak. Egy territoriális him a széncinege (Parus major) hívóhangjához igen hasonló tink-tink-tink hangot hallatott. Állomány és élőhely 1981-ben 5+2 pár, 1982-ben 4-1, 1983-ban 3+1, 1984-ben 5+0, 1985-ben 140, 1988-ban 2-0, 1995-ben 340 párt észleltek a két, korábban már jellemzett (Waliczky et al., 1983.) dél-mecseki, illetve villányi területen. 1986-87-ben és 1989-94 között nem végeztek vizsgálatokat egyik területen sem, míg 1985-ben, 1988-ban és 1995-ben csak a mecseki biotópokat vizsgálták. A fiókák táplálása A fiatalok táplálásában a szülők egyaránt kivették részüket, bár egy pár napos fió- kákat rejtő fészeknél 1983-ban csak a tojó etetett, a hím jelenléte csak éneke alapján volt kimutatható. A kirepült fiatalok esetében a szülők munkamegosztása oly módon volt észlelhető, hogy a rendszerint gyümölcsösökben, gazos telkeken szét- szóródó fiókák egy részét csak a hím, a többit csak a tojó etette. Napozás Egy esetben a tojó napozását sikerült megfigyelni, mely Simmons (1986.) által , full lateral positionnak" leírt és több más sármányfajnál már megfigyelt módon történt. 96 The breeding of Cirl Bunting... Taplalék A fa) elsősorban fűfélék magját fogyasztotta a megfigyelések alapján. Az angolperje (Lolium perenne) mellett a ragadós muhar (Setaria verticillata) magjá- nak fogyasztását is megfigyelték. Egy esetben Schmidt A. pillangóra vadászó hímet is észlelt. A fiatalokat a közelben gyűjtött ízeltlábúakkal, később magokkal táplálták. Antagonisztikus viselkedés Szerzők a revírvédő hímek harcát, illetve a felnevelt fiókák szülők általi elker- getését írták le. Ugyancsak megfigyelték egy alkalommal tövisszúró gébics (Lanius collurio) sövénysármánnyal szembeni antagonisztikus viselkedését. Ragadozó madarakkal kapcsolatos viselkedés Egy alkalommal táplálékkeresés közben a hím fölött egy karvaly (Accipiter nisus) repült át. Ekkor, feltehetőleg a riasztó füsti fecskék (Hirundo rustica) hangjára felfigyelve megfordult, átvizsgálta az égboltot, majd visszatért táplálkozni. Telelés Bár szerzők csak a nyári időszakban keresték fel a területet, más megfigyelők észlelései a régióban arra utalnak, hogy a sövénysármányoknak legalábbis egy része a költőterület közelében telel át. Expanzió A faj magyarországi areálexpanziója szoros korrelációt mutatott Ausztriában és a volt Jugoszlávia (Vojvodina, Szerbia) területén való megjelenésével. E jelen- séggel párhuzamosan a fajt kóborlóként is gyakrabban észlelték Európa külön- böző országaiban az elmúlt időszakban. Mindazonáltal a sövénysármány állománya elterjedésének nyugati részén, főként Nagy-Britanniában csökkenő- ben van. A kisméretű hazai állomány fennmaradása az erős állományingadozás és az elméletileg törvényszerűen fellépő beltenyésztődés következtében csak rövid távon lehetséges külső állományokból érkező utánpótlás nélkül. Ezért feltételezhető, hogy a szomszédos horvátországi populációkból az átlagosnál eredményesebb költést követően időnként vérfrissités érkezik. A faj további terjeszkedésének gátat szab speciális élőhelyigénye, mely által több tucat kilométernyi távolságot kell leküzdenie. Ezért a faj további hazai ter- jeszkedése a közeljövőben nem valószínűsíthető, legfeljebb dél-dunántúli állománya erősödik meg eredményes éveket követően. Amennyiben a jelenleg rendelkezésére álló élőhelyek (déli-délkeleti kitettségű, extenzív művelésű gyümölcsösök, szőlőkertek) arculata nem változik gyökeresen, további speciális védelmi intézkedéseket sem igényel a faj a közeljövőben. 97 Ha Le MI ri rp eisen ih AY RIT sioni. Er sE ta 12 um | a) À \ § sét KE NERO I) M | | Ban vány fi den: Pi À N Na RAZOR si die nn ERP A ARC babi N Lo viet È iis ga ppi jr aus Lseb inion. van) à nt pier ri MSAT rere MEL aa) La rin carmi E veni Br ce in tit AG en rad pitti EER 44 the | ethics ala er Acli in agi B. "út Ve HOT dd vato SIs ear bit deters Lys cn BR, ». Merken youl m f guar ai ho a ui PRE Ao ee 4 bits, i aus! ela ris Aye AU CE Es op dre Lik È; Ln de eres ita cortei Ado tons one fojt 08 4 ei dot sang) du ritka a Sata (Le hé tf wines à io ae veto palin de dial sarto) RYN VO UNE wi ára vedas AM Dirt hányad | METTI fig aa Mel vers Month RL: à Ai, un de an sa x 0 i és Ts i j i 14 t A A LORS (DU IT TI mii, DARE gra Hoe rizzo PENGE do ae tri PUMA 6 ET hs i, ÉN SZŐ EA tt Separa DEMI La Ich: eo) ALY noté ¢ té" Vivai Bi mia at] al HONOR cloak Mit). k samt | ven atlancanpaglA asias:dbi fl Oreto To edit À again asian ani ia DI Mica sii whey BUNGEE ah | ime ee Mt “ab M i BE eso hag negli. sta bis BPI RIF An cast penale, BYE I vB. area! ASE EN ta ic] Depsa i RAREMENT Hallen AUOT Osta ; TOR Halo (OL Le AA. 2558 RN AG De Menge 7 r SANO ORV sobbsz ft Os & B. ya jor Rt: er N ass alles tea y ab rato toi tai ditta i ds ? lot deri ay törte karib (Al Sines TA ZET 78 dans poets toire “tid Hai dete ANT te! ea rat Vi SOBRIO VA. fur rd sit PINA Dera, ar 4 NE La Tale tt] Sar ste TI a 1140 ÿ s Lar, 8 mad 21 HA, (TON pi 1a ry Berti Dig mf AR A tina | NAT AY 4 10 ur! ISCH a | LIMITES ie” f Ir ney ISK | INE AA) 4 ik És vega hi ver i i ty) | ri Rt 7 44 k nd i YA die! dì I 14 117 it Ja) È ’ MA gét (Shore 1966 = HGO last mög tel ri rg pia roaloghkhed San AA ar A DI h { N » 4 à ato. > fy i ) Magi mY y pros i } . u È Î y" a 4 ‘ na f m ns i in VOTI pr ‘ VIETARE ee CS u Ken PR) Ne x tri % iy ee gl AQUILA 1995. VOL.: 102 (99-107) DATA ON THE MOLLUSC (MOLLUSCA) CONSUMPTION OF BIRDS IN THE DANUBE DELTA, ROMANIA Botond J. Kiss-Jozsef Rékasi & Andor Richnovszkyt Abstract Kiss, J. B.-J. Rekäsi-A. Richnovszkyt (1995): Data on the mollusc (Mollusca) consumption of birds in the Danube Delta, Romania. Aquila, 102, p. 00-00 The stomach contents of birds collected in the Danube Delta between 1968-1985 showed that out of the 2154 specimens of 100 species examined, 422 individuals (20,39%) of 54 species had consumed molluscs. Above all, waterbirds had a considerable snail and bivalve consumption. Among the species in which more than 100 specimens were exam- ined, 49,3% of Mallard (Anas platyrhynchos), 5,1% of Pheasant (Phasianus colchicus), 43,6% of Coot (Fulica atra), 4,7% of Collared Dove (Streptopelia decaocto), 29,6% of Hooded Crow (Corvus corone cornix) and 19,8% of Magpie (Pica pica) has consumed molluscs. The most often consumed species were found to be Lithoglyphus naticoides, Bithynia tentaculata, Planorbis planorbis, Helicella obvia and Valvata piscinalis. Key words: molluscs, stomach contents, Romania. Introduction The objective of our research was to obtain a better picture of the mol- lusc consumption of birds as well as to collect data for a future study on the comparison of conditions in Romania and Hungary. In Hungary, the mollusc consumption of birds has been studied by Keve-Kleimer (1931, 1936-37), Keve (1955), Vásárhelyi (1957, 1960), Sterbetz (1973), Rekasi-Rich- novszky (1974), Baba (1975), Richnovszky (1975), Varga (1982), Sterbetz (1985), and Antonovics (1986). The study of snails also has significance for health issues, since domes- tic bird parasites spend certain stages of their life cycle in host animals, primarily snails. In order to learn more about the intermediate hosts, we need to know which snail species birds consume. The intermediate hosts of all Trematoda flukes and of numerous para- sitic nematodes (Protostrongylidae, Trichiuridae, Filarioidae) are snails, while the eggs of bivalves develop into special larval stages termed glochidia, which live parasitically on the skin and gills of fish before com- pleting their development in mud. Bivalves are also important indicators in relation to birds. For example, it is known that the absence or presence in large numbers of the Zebra Mussel (Dreissena polymorpha) affects con- 99 Kiss, J. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A.f (1995) siderably the number of diving ducks and Coots in a given area. The lite- rature from Romania on this subject is rather incomplete, there being only a few brief reports from the Danube Delta (Kiss-Rekasi-Richnovszky- Sterbetz 1978, 1982-83, 1986a, 1986b). No comprehensive study has yet been published. Material and methods We examined the stomach contents of birds shot or found dead. The thirty-two collection sites lie within, or in the immediate vicinity of the actual Danube Delta area which is formed by the three branches of the. River Danube. More than 70% of our material originates from the dis- tricts of Maliuc, Muri ghiol, Sarinasuf, Letea and Tul lea. The monthly distribution of birds collected was as follows: January 219, February 133, March 168, April 144, May 105, June 126, July 127, August 241, September 275, October 208, November 234, December 174. A total of 2154 specimens. Food remnants were stored and dried in paper bags. The molluscs were listed according to their decreasing frequency and total number found. A letter “x” indicates that the total number could not be definitely established. Table 1 shows the mollusc-consuming bird species listed in the syste- matic order of Keve (1984) with the number of specimens examined and the number and percentage of mollusc-consuming individuals. Table 2 shows the mollusc consumption of 54 bird species collected between 1968-1985. With regard to the large number of species and specimens examined, negative results may also be of interest from the point of view of tropho- logy. Table 3 lists the 46 bird species which were found to have not con- sumed molluscs. Results We examined the stomach contents of 2154 specimens of 100 bird species collected in the Danube Delta between 1968-1985. 422 individuals (20,9%) of 54 species (54,0%) had consumed molluscs. 52 mollusc species were identified from the prey items, some of which could only be classi- fied in a higher systematic category due to having been heavily digested. We concluded that mollusc consumption was not solely confined to strictly aquatic species. Smaller snail species are swallowed either attached to other food items or as gastroliths. Among the bird species of which more than 100 specimens were examined 49,3% of Mallards (Anas platyrhynchos), 5,1% of Pheasants (Phasianus colchicus), 43,6% of Coots 100 Data on the mollusc (Mollusca) consumption of birds... Table 1. Birds consuming molluscs in the Danube Delta between 1968-1985 1. táblázat. A Duna-deltàban 1968-1985 közötti időszakban puhatestűeket fogyasztó madarak No. Bird species Total number Number Percentage of of specimens mollusc- examined consuming of mollusc-consuming specimens specimens Összes vizsgált Puhatestüeket Puhatestüeket egyedszám fogyasztók fogyasztók egyedszáma százalékos aránya Podiceps grisegena Phalacrocorax carbo Ardea purpurea Plegadis falcinellus Cygnus olor Anser anser Anas platyrhynchos Anas guerguedula Anas crecca Anas acuta Anas clypeata Netta rufina Aythya fuligula Aythya nyroca Mergus serrator Coturnix coturnix Phasianus colchicus Rallus aquaticus Gallinula chloropus Fulica atra Haematopus ostralegus Vanellus vanellus Pluvialis squatarola Charadrius alexandrinus Charadrinus morinellus Numenius arquata Limosa limosa Tringa totanus Tringa ochropus di. 2. 3. 4. 3. 6. 2. 8. 9. += © R © ND HA NN W Or NR DR RRR Rr OTR AN AN JB NN D BB mm DUN O1 © mm CG 101 Kiss, J. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A.f (1995) No. Bird species Total number Number Percentage of of specimens mollusc- examined consuming of mollusc-consuming specimens specimens Sor- Madár- Összes vizsgált Puhatestüeket Puhatestüeket szám fajok egyedszám fogyasztók fogyasztók egyedszáma százalékos aránya Actitis hypoleucos Gallinago gallinago Scolopax rusticola Calidris minuta Calidris alpina Philomachus pugnax Larus canus Sterna hirundo Columba oenas Columba palumbus Columba livia Streptopelia turtur Streptopelia decaocto Strix aluco Coracias garrulus Melanocorypha calandra Alauda arvensis Corvus corone cornix Corvus frugilegus Corvus monedula Pica pica Turdus pilaris Turdus merula Erithacus rubecula Sturnus vulgaris 2 2 4 9 1 8 3 1 4 7 8 \O N N NP RN ORTOP EE ORE RRP HNMR ERR A (Fulica atra), 4,7% of Collared Doves (Streptopelia decaocto), 29,6% of Hooded Crows (Corvus c. cornix) and 19,8% of Magpies (Pica pica) were found to have consumed molluscs. The most frequently found mollusc species were: Lithoglyphus naticoi- des, Common Bithynia (Bithynia tentaculata), Ramshorn (Planorbis planor- bis), Larger Sandhill Snail (Helicella obvia) and Common Valve Snail (Val- vata piscinalis). 102 Data on the mollusc (Mollusca) consumption of birds... Table 2. Molluscs among the stomach contents of 54 bird species collected in the Danube Delta between 1968-1985 2. táblázat. Az 1968-1985 közötti időszakból a Duna-deltäban gyűjtött No. Sorszám an SN in EN Ia 54 madärfaj puhatestü täplaleka Molluscs consumed No. of stomachs No. of specimens where present Puhatestü täplälek Mollusca sp. Lithoglyphus naticoides Lamellibranchiata sp. Indet. Mollusca sp. töredek Bithynia tentaculata Planorbis planorbis Helicella obvia Valvata piscinalis Cardium sp. Fagotia acicularis Helicopsis striata Gastropoda sp. Vallonia pulchella Theodoxus danubialis Physa acuta Dreissena polymorpha Chondrula tridens Viviparus sp. Cepaea vindobonensis Theodoxus sp. Viviparus contectus Anisus septemgyratus Planorbis corneus Hydrobia stagnorum Monacha carthusiana Stagnicola palustris Valvata naticina Helix pomatia Perforatella rubiginosa Lymnaea stagnalis Viviparus acerosus Fagotia esperi Potamopyrgus jenkinsi Cochlicopa lubrica Planorbis spirorbis RPP rPRPNNNNNNNN W W W UI O1 UI UI UI UI ON NI 00 OOo N O1 ON © © ND D © © À À BR ON O1 O1 ON NI NI WO 103 Kiss, ]. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A.f (1995) No. Molluscs consumed No. of stomachs No. of specimens where present Sorszám Puhatestű táplálék Eset db Pupilla muscorum Theodoxus fluviatilis Fagotia sp. Unio pictorum Viviparus fasciatus Lymnaea peregra Mytilus sp. Anisus vortex Gyraulus albus Lymnaea palustris Neritea sp. Pecten sp. Pisidium sp. Planorbis sp. Radix peregra Segmentina nitida Theodoxus transversalis EGT i ey EN NS I Il FEB ION WWW OUI Table 3. Bird species not found to have consumed molluscs in the Danube Delta between 1968-1985 3. táblázat. A Duna-deltában 1968-1985 közötti időszakban gyűjtött puhatestűeket nem fogyasztó madarak No. Bird species No. of specimens Sorszám Madárfajok Egyedszámuk 1.Gavia arctica Podiceps nigricollis Podiceps cristatus Phalacrocorax pygmaeus Ardeola ralloides Egretta alba Nycticorax nycticorax Ixobrychus minutus Botaurus stellaris Anser albifrons Anas penelope Aythya ferina Circus cyaneus NN & n h © h © © & D 104 Data on the mollusc (Mollusca) consumption of birds... No. Bird species No. of specimens Sorszám Madárfajok Egyedszámuk Circus aeruginosus Falco subbuteo Perdix perdix Porzana porzana Arenaria interpres Lymnocryptes minimus Calidris alba C. temminckü Stercorarius parasiticus Larus cachinnans Larus fuscus Larus ridibundus Larus ichthyaetus Chlidonias hybrida Chlidonias niger Gelochelidon nilotica Sterna caspia Cuculus canorus Asio otus Alcedo atthis Merops apiaster Upupa epops Picus canus Dryocopus martius Dendrocopos maior Garrulus glandarius Parusis palustris Oenanthe oenanthe Coccothraustes coccothraustes Carduelis carduelis Carduelis flammea Fringilla coelebs Fringilla montifringilla BREEN RPP RP RP RPP EDP HEHE NH HE NHPNNNNHPP BNP BEE Total: 46 bird species 138 specimens Osszesen: 46 madarfaj 138 egyed More interesting prey items found in large quantities in certain sto- machs were 87 specimens of Bladder snail (Physia acuta), 53 Lithoglyphus naticoides, 50 Zebra Mussels (Dreissena polymorpha) - an indicator species - and 19 Fagotia acicularis. 105 Kiss, J. B.-Rekasi, ]. & Richnovszky, A.f (1995) High mollusc consumption was found in Mallard, Tufted Duck (Aythya fuligula), Ferruginous Duck (Aythya nyroca), Coot (Fulica atra) and Field- fare (Turdus pilaris). It seems evident that snails are primarily a source of protein, their role as a supply of calcium is only secondary. Larger snails were unusual and when they did occur then it was invariably in the form of their tiny off- spring. Smaller snails enter birds” stomachs attached to other food items or when being taken for pebbles. The X-ray examinations of Keve (1955) showed that shells have only a minor importance as gastroliths. Shell debris found by birds is primarily a source of calcium. Sterbetz (1985) found significantly more shell debris in the stomach contents of birds collected in the egg-laying period and during moult than during migra- tion or in winter. This finding is supported by our results. Snail con- sumption is not season-dependent, it is the life style of birds that deter- mines which species prey on molluscs. Irodalom - References Antonovits, D. (1986): Adatok Magyarországon gyűjtött madarak puhatestű táplálékáról. Soosiana, 14. p. 51-54. Bába, K. (1975): Csigákat fogyasztó gerincesek. Soosiana, 3. p. 47-51. Keve-Kleiner, A. (1936): A madarak csiga és kagylótápláléka. Aguila, 36-37. p. 105-120. Keve-Kleiner, A. (1936): La consomation des mollusgues per les Oiseaux. L Oiseaux et la Revue Francaise d Ornithologie, 2. p. 233-251. Keve-Kleiner, A. (1937): Ùber die Conchylien-Aufnahme der Vögel. Comtes ren- dus du XII. Congr. Intern. de Zool., Lisbonne. p. 1805-1824. Keve, A. (1955): A madarak csigataplaléka, IV. Aquila, 59-62. p. 69-81., Keve, A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest, Akad. Kiadó, 014010 Kiss, J. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A. (1978): Romániában gyűjtött vadmadarak csigatápláléka. Soosiana, 6. p. 35-44. Kiss, J. B.-Rékasi, J. & Richnovszky, A. (1982-83): Dobrudzsában (Románia) gyűjtött vadmadarak puhatestű tápláléka. Soosiana, 10/11. p. 57-66. Kiss, J]. B.-Rékasi, J. & Sterbetz, I. (1985): Date noi privind hrana fazanului (Phasianus colchicus) in Delta Dunarii, I. p. 115-121. Kiss, J. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A. (19864): Molluscen als Vogelnahrung. Proc. of the 8th Intern. Malac. Congr. Budapest, 1983. p. 109-112. Kiss, J. B.-Rekasi, J. & Richnovszky, A. (1986b): Die Untersuchung des Magenin- halts der im Donau-Delta gesammelten Vögel. Soosiana, 14. p. 45-50. Richnovszky, A. (1975): Az ártéri erdő puhatestű (Mollusca) faunája és annak szerepe a gerincesek täplälkozäsäban. Erdészeti és Faipari Egyetem, Erdö- mérnöki Kar, Vadgazdálkodási Tanszék, Sopron. Egyetemi jegyzet. p. 1-20. 106 Data on the mollusc (Mollusca) consumption of birds... Sterbetz, I. (1973): Madärtäplälkozäsi adatok a Balaton vidékről. Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 12. p. 575-578. Sterbetz, I. (1985): Subfossilis Mollusca-maradvanyok Delkelet-Magyarorszäg szikes tavain vizsgált vizimadär gyomortartalmakban. Puszta, 3/12. p. 91-96. Varga, A. (1982): Adatok a Streptopelia turtur csigafogyasztäsähoz. Malakolégiai Tájékoztató, 2. p. 34-35. Vásárhelyi, I. (1957): A dolmanyos varjú csigafogyasztäsa és a gólya, mint a tögazdasäg tisztogatöja. Aquila, 63-64. p. 295-296. Vásárhelyi, I. (1960): Csigákat fogyasztó gerincesek a Bükkben. Vertebrata Hun- garica, II. 1. p. 109-132. Authors address: Kiss Janos Botond Dr. Rékasi József Tulcea Pannonhalma Opi Box 13 Var u.2. 8800 Romania H-9090 Adatok a Duna-deltàban (Romània) gyüjtött madarak puhatestű (Mollusca) taplalékahoz Kiss Janos Botond-Dr. Rékasi Jozsef & Dr. Richnovszky Andort Összesen 100 madárfaj 2154 egyedének bromatolögiai vizsgálatát végeztük el a Duna-deltában az 1968-1985 közötti időszakban. A rendkívül ritka madárfa- jokra való tekintettel a negatív eredményeket is fontosnak tartottuk közölni. Puhatestű táplálékot (52 Mollusca fajt) 54 madárfaj 422 egyedében (20,93%) talál- tunk. A megvizsgált madarak közül: az Anas platyrhynchos 49,3%-a; a Phasianus colchicus 5,1%-a; a Fulica atra 43,5%-a; a Streptopelia decaocto 4,7%-a; a Corvus coro- ne cornix 29,6%-a; a Pica pica 19,8%-a fogyasztott puhatestüt. A leggyakrabban fogyasztott Mollusca fajok: Lythoglyphus naticoides, Bithynia tentaculata, Planorbis planorbis, Helicella obvia és a Valvata piscinalis. Különös fogyasztäskent megemlíthetjük az egy-egy madärgyomorböl szär- mazó nagyobb mennyiségű puhatestüt: a Physa acuta 37 példányát, a Lithog- lyphus naticoides 53 példányát, a Dreissena polymorpha 50 példányát és a Fagotia acicularis 19 példányát. A Duna-deltäban vizsgált madarak puhatestű táplálékát egy későbbi tanul- mányban összevethetjük a Magyarországon gyűjtött anyaggal. A madarak Mollusca-fogyasztása közegészségügyi jelentőséggel is bír. 107 ì a À ' be. La LER al s N, 1 no viaggiata LG! sh BE DANA SRG arsch dar PR.» à | ta «114 = A | La 168): The Laterauchutta,e reden Vogt Scania xp oY ti Ld | wat 3 iy ae nena fé ez \ | | Lv sigg Eviter des Ai pi pb i A » i L a? ? tg té ara! BO PO TO > & ! t aed x She LE î ; u ñ U “J N Te fa sit Pr nette * on Cr ir váltás 2c RRs Wye peser ns ysl DAT Au a, à. Ro; i SEN KARA gi sci iris mi En RU CNE za à 3 § ee je | ULI Em tu up Eis era ab i Be om - es CR da A ti Wa ar E dont AT Ja TKR MATE D a | i ss È 4 | | lee, : § pre CREA Ren pi ATO As he ci # er rar sh (confer ‘ Ka. : FE” L Karen, Tu tar : CONOR es a NINE 4 brio rites frotte | d'u 4 poate EME: Li A PR TL or LA pr to Ae Al i Ci rn ik PMO ‘al aw 16 Tin # +" nől Mi h SENO bi ar ni VO) | ON A "i A A ALTRE ud Ke i) 1 nt Agisbam sori kihäiho, N MSIE ki S amel hb MOTI IE An Lù lega NUR: yee dei 0 BE lino AE nc A SEN Lg e ANS Le LES AU none da oi SI Et 0 der Had i SABRE be ville A creddsredbr 004 ER Boel 8% ‘oe sor Shang Mera npr Al fay) vient: ERA à Pa asd (Mt Priedbbuvae SS Ann Pe hy gőg ti es ARR AR ch SI MICI RENT AG, Al) i vat ea ee HERRN TR hr ong ves, frames YN ASHE e sits | ‘Tie iu PRISE Tat hie EB dde LET he ahs SWEAR) ew Dae ct tier THAN. fy (301 Andkfet rai min | 29 nato n Ware SH Pitonia sto LB eli aaa "i Vs Gy váj) ATA pts it MEAN, EZ MAT N a aie} a : CA Ney 3) È ua iy vere yrram og an) alo TERR ST ing put is dia i TENE TORE FER Ò | ar iy %e Mrs oh aN (Tinh ee 4 nt Pi SSR yen a ot yl yl aaa at. Sit Ablabbrn yes è 1) legna vi vini sinti bi Bl siterliovs 1 “EN yea Fete 79 161 (írt. NW rye { Hi } AQUILA 1995. VOL.: 102 (109-131) VALTOZASOK AZ ENEKESMADARAK ALLOMANYABAN MAGYARORSZÁGON A PONTSZÁMLÁLÁSI PROGRAM EREDMÉNYEINEK TÜKRÉBEN (1988-1995) Bohm András Abstract Bőhm, A. (1995): Changes in Hungarian populations of passerines based on the data of point count surveys. Aguila, 102, p. 00-00 Monitoring studies are increasingly popular in measuring the human impact on the environment and nature in general. Birds are good subjects for such monitoring due to their sensitivity to environmental change and as they are relatively easy to obverse. Up to now there has been no exact data on populations of the most common breeding species. Thus the Hungarian Ornithological and Nature Conversation Society launched a survey in 1988 with the aim of monitoring territorial (mainly passerine) birds in Hungary. The methods applied are the same as those used widely in Europe and which were first used in Denmark in 1975. Each observer selects a route with 20 fixed points. The dis- tances between points are 200 m in woodland and 300 m in open areas. Counts are made at these points once every year between 1 st and 20 th May. The counting period is exactly 5 minutes. The total number of censuses was 29 in 1988, 27 in 1989, 36 in 1990, 26 in 1991, 27 in 1992 and 23 in 1993. Population indices were calculated for the most common 20 species based on the repeated routes (monitored in all years). Significant changes were found for 5 species in 8 cases from 1988 to 1993. Four significant changes involved the Wood Warbler (Phylloscopus sibilatrix), and are thought to be due to drought in the Sahel region of Africa. Key words: breeding, long-term changes, monitoring, passerine birds, point count. Bevezetés Az utóbbi években a természetvédelemben is gyakran a , mennyi", illetve a , csökken" vagy „növekedik” kérdés kerül előtérbe, ha ällat- vagy növényfajokról van szó. Nem véletlen a kérdésfelvetés, hiszen a 20. század vége felé közeledve az emberiség által okozott környezeti károk soha nem látott mértéket értek el és természeti környezetünk átalakítása drasztikus méreteket ölt. A megindult folyamatok sötét jövőképet mutat- nak, fenyegetve az élőlényeken túl magát az embert is. Az élőlények kü- lönböző módon , válaszolnak" ezekre a folyamatokra, megritkulnak, ki- pusztulnak, vagy éppen alkalmazkodva az új feltételekhez, elszaporod- nak. A természetvédelem számára alapvető fontosságú, hogy minél pon- tosabb adatokkal rendelkezzünk a fajok egyedszámának növekedéséről, csökkenéséről, esetleg eltűnésükről védelmük érdekében (Rakonczay, 1989). 109 Böhm, A. (1995) Az elölenyeken belül a madarak azok, melyek speciális eletmödjukböl, táplálkozásukból adódóan különösen érzékenyek a bekövetkező változá- sokra. Mint a táplálékláncban magasan elhelyezkedő, könnyen megfi- gyelhető élőlények, alkalmasak a környezeti tényezők rendszeres vizs- gálatán alapuló ún. monitoring kutatásokra (Koskimies, 1989). A monito- ring vizsgálatok fő célja, hogy az állatcsoportok mennyiségi viszonyait folyamatosan figyelve feltárja a változásokat és azok okait, s ezáltal a ter- mészetvédelem számára fontos információkkal szolgáljon. A természetvédelmi kutatások a múltban ritkán foglalkoztak egy te- rület vagy egy faj, netán fajcsoport mennyiségi viszonyaival, azok időbeli változásaival. Hazai viszonylatban az utóbbi évek legjelentősebb orni- tológiai munkájából kitűnik, hogy hiányoznak a fajok többségénél a pon- tos állományadatok és ezek időbeli változásai (Haraszthy, 1984). Az ,úgy érzem, csökken" típusú meghatározások ingatag alapokon, szubjektív megítélésen alapuló rendszere ma már a múlté, ehelyett standardizált módszerekkel történő terepi adatszolgáltatásra épülő programok indul- tak be Európa számos országában (Hustings, 1992). Ezek közé tartozik az a Magyarországon 1988-ban beindult Enekesmadár Pontszámlálási Program, melynek eredményeit az alábbiakban foglaljuk össze. A pontszámlálás módszere Ha a terep egy pontján állunk, a körülöttünk lévő éneklő, repülő ma- darak könnyen megfigyelhetőek, megszámolhatók. Ezeket az egy pon- ton lévő számlálásokat megismételve a terület számos pontján, a területen előforduló madárfajokról egy listát kapunk. Feltéve, hogy ismerjük a különböző madárfajok detektabilitásának változását a pont- tól való távolsággal arányosan, ez a számlálás eredményes módszer lehet a relatív egyedszámok becslésére. Különösen az énekesmadarak esetében ad pontos információkat ez a módszer, amely Európában és Észak-Amerikában elterjedt módja az énekesmadár-populációk moni- toringjának. A madárfajok számlálása mellett a módszer arra is alkal- mas, hogy az egyes megállási helyeken a vegetációt is feltérképezze a megfigyelő, így a habitatszelekcióra is következtetni lehet az egyes fajok esetében. A pontszámlálás elmélete a line transect módszeréhez hasonló. Valójá- ban egy álló helyzetű és távolságot nem becsülő line transectként lehet felfogni a pontszámlálást. Előnye a pontszámlálásnak, hogy a random vagy szisztematikus módon kijelölt tereppontok jobban eloszthatók a rendelkezésre álló erdőrészletben, mint a line transect esetén. Jól elhe- lyezett, egymástól távol eső több pont jobban reprezentálja az adott élőhelyet, mint kevesebb transect vonal. Ez akkor nagyon fontos, ha a 110 Változások az enekesmadarak állományában... mintaterület vegetációja heterogén, és az egyes él6helytipusok határosak egymással (2. ábra). Az egyes fajok megjelenése ekkor összefüggésben van a habitattípusokkal, szemben a transect módszerrel. A pontszámlálás elvégzéséhez is természetesen a megfigyelőnek megfelelő terepi gyakorlattal kell rendelkeznie, ismernie kell a fajok élet- módját, de főként a hívó- és énekhangjukat. A megállási helyen állva kissé több idő áll rendelkezésre a fajokat észrevenni, meghatározni, mint a transect esetében. Több élőhelytípusban az is elönve a pontszámlálás- 1. ábra. Pontszámlálással a heterogén élőhelyek madárvilágát hatékonyabban felmérhetjiik, mint a sávmódszerrel Fig. 1. Point count surveys are more appropriate tools of bird census than line transect methods on heterogenious areas a tedio dit ai [p22 zavarja meg annyira a madarakat. A transect esetében a megfigyelő , maga elől" riasztja fel a madarakat, viszont így azok a fajok is észrevehetők, melyek a pontszámlálás esetében rejtett életmódjuk miatt nem tűnnek fel (pl. királyka, füzikék). Ezért a pontszámlálást inkább erdős élőhelyeken végzik, nyílt élőhelyeken vagy nagy testű madarakra nem alkalmazzák. A legnagyobb előnye a pontszámlálásnak az, hogy rövid idő alatt sokkal több adatot kaphatunk, mint bármely más számlálással. Egyetlen reggel terepmunkájával 10-20 pontot felmérhetünk. Ez hazai erdős élőhelyeken 150-200 madár adatát jelenti. A térképezés módszerét legalább 8-10 terepi felvételezéssel lehet végrehajtani, végig a költési időszakban. Ugyanannyi időráfordítással jóval több adatot szolgáltat az előbbi módszer. Hátránya a pontszámlálási technikáknak, hogy nincs minden élőhelytí- pusra általánosan alkalmazható módszer. Speciális technikákat igényel 111 Bohm, A. (1995) PR a LS pl. a mérsékelt övi lomberdö és a hideg övi tundra. Európában a Dá- niában alkalmazott módszert Hollandia és Anglia kivételével az összes, madárállományokat felmérő ország elfogadta. Ennek ellenére nehéz az egyes országokban kapott eredményeket egymással összehasonlítani a helyi körülményekre adaptált módszerek kis különbségei miatt. Magyarországon a terepi megfigyeléseket minden évben május 1-20. között, lehetőleg szélcsendes, tiszta időben, a kora reggeli órákban kell elvégezni. A választott területen a 20 megállási pontot érdemes megjelöl- ni festéssel, vagy színes szalagok felerősítésével, hogy a következő évben is el lehessen végezni a felmérést. A pontok közötti távolság 200 méter erdőben, 300 méter nyílt élőhelyeken (nádas, rét, legelő), hogy az éneklő madarak dupla számolását elkerüljük. Minden ponton a számlálási idő pontosan 5 perc. Az összes látott, vagy hallott madarat fel kell jegyezni. A számlálást délelőtt 11 óráig be kell fejezni, mert a madarak a kora reggeli órákban a legaktívabbak. Az egyes évek számlálási dátumai között maximum (plusz vagy mínusz) 7 nap, míg a számlálás időpontjai között 30 perc lehet. ‚I | A | | ] aan tt IH ir TORA HG EA EZ POSE ANT EE COLUI M Sa UEJÉT JT DM Mean [ET CT DATE IA RION E TRES Fri Crt Po eee ‘Raso gE eee eee se n TERT Met RA ISAT TT STA COLE ER TMA IO VASTI HERE ESZEBE ELET Da eaan CRESS | Vj dp MM ATEO EBEETE ETET ENEBNNENN BEEE | Tete re ete fos AI TESO IA LEONE 100555 I ris TERNO ETET ATTI QUER ESTzALI | CE à CS y = TRE 2. ábra. A megismételt szamlalasi területek Magyarországon Figure 2. Situation of areas with counts repeated in consecutive years in Hungary 112 Változások az enekesmadarak állományában... A hazai elöhelytipusokra kidolgozott vegetációs kódrendszer a következő (Waliczky, 1992): 1-nádas 2-rét, legelő, esetleg elszórt fákkal vagy bokrosokkal 3=mezögazdasägi területek, szántók, ugarok és erdei tarvágások 4=szölösök, gyümölcsösök, kertes, lakott területek 5=lombos erdő és vegyes erdő, ahol a lombos fák aránya magasabb, mint 50% 5A = fiatal, nem záródott erdő 5B = öreg erdő 6 = tűlevelű és vegyes erdő, ahol a tűlevelű fák aránya magasabb, mint 50% 6A = fiatal, nem záródott erdő 6B = öreg erdő Az adatok az MME Monitoring Központjának IBM PC számítógépén kerülnek tárolásra és feldolgozásra. A változások eltérését a véletlenszerűtől függetlenségvizsgálattal teszteltük. A függetlenségvizsgálatot Yates-korrekcióval módosított chi-négyzet teszt alkalmazásával állapítottuk meg az egymást követő években felvett adatsorok adatainak felhasználásával (Sokal & Rohlf, 1981). Eredmények 1988-ban 29, 1989-ben 27, 1990-ben 36, 1991-ben 26, 1992-ben 27, 1993- ban 23 adatsor érkezett be feldolgozásra (Bóhm & Szinai, 1994). A felmé- rések kb. 50%-ät a , hivatásos" madärmegfigyelök küldték be, a többit önkéntes megfigyelők. A területi elhelyezkedést tekintve az erdővel borí- tott térségek jól reprezentáltak (pl. a Pilis vagy a Budai-hegység, Agg- teleki-karszt), de a Magyarországon jelentős arányú nyílt élőhelyek- ről (nádasok, rét, legelő) csak kisszámú megfigyeléssel rendelkezünk (1. ábra). A jövőben ez az egyik fő célunk, hogy a mezőgazdaságilag is hasznosított területeket is bevonjunk a felmérésbe. A vegetációs kódok változásait az egymást követő években számolt területekről a 4. ábra mutatja. Mivel a program célja az, hogy lehetőleg ugyanazokon a megállási pontokon történjen évről évre a számolás, ezért az évpárokban a vegetációs kódok változása elenyésző. Csak egyes terü- leteken, ahol beerdősülés ment (megy) végbe a megállási ponton, ott vál- toztak a vegetációs kódok, de ezek száma nem jelentős. Az öreg lombos erdők (leginkább kocsánytalan tölgyesek és bükkösök) aránya minden évben kimagasló volt, általában 60-809 között mozgott. Gyakori volt még a felmérésekben a fiatal lombos erdők (7-15%) és az öreg fenyvesek (8-16%) élőhelytípusa. A tarvágások és a fiatal fenyvesek 193 Böhm, A. (1995) kis számban voltak jelen a felmérésben, egyéb elöhelytipusröl (nádas, rét, gyümölcsösök) pedig alig érkezett be megfigyelés (3. ábra). A pontszámlálás kezdete óta 107 madárfajról érkezett be megfigyelés. Az adatok feldolgozása két módszer szerint történik: a populációvál- tozási indexet minden fajra ki lehet számolni, ha az egymást követő évek közös adatsoraiban a párok összege több mint 25. A felmérésekben kevesebb megfigyelt párral rendelkező fajokra ezt az indexet nem lehet megadni, mert a valóstól eltérő eredményt kapnánk. A többi fajnál a megismételt útvonalú adatsorokban megvizsgáltuk azt, hogy hány pon- ton látták az adott fajt és a rákövetkező évben (ugyanazokon az útvo- nalakon) hány ponton figyelték meg. Ebből az egyes fajok esetében lehet vizsgálni, történt-e változás. 100.0 VA di DSK > N N = = 80.0 + rr ZT N | 60.0 N iso NI N \ N N | 20.0 | 0.0 \ | & ZZ ra C2 1988 1989 1990 1991 1992 1989 1990 1991 1992 1993 3. ábra. A pontok eloszlása vegetációs kodjuk szerint Fig. 3. Distribution of points based on their vegetation codes Az eltérő életmód eltérő szelekciós hatásokat eredményez. Ez akkor is fontos tényező, ha csak a nálunk költő egyedeket alapul véve történik a számlálás. Ezért célszerűnek látszott az énekesmadárfajokon belül csopor- tosítást végezni az alapján, hogy vonul-e az adott faj vagy nem, s ha igen, akkor milyen távolságot tesz meg vonulása alapján. Négy fő csoportot tudunk megkülönböztetni a hazai énekesmadárfajok vonulása, telelő- területük elhelyezkedése alapján (Schmidt, 1972; Cramp & Simmons, 1989). a) Transzszaharai vonuló fajok. Ezek a fajok vonulnak a legmesszebb a Kárpát-medencétől, valószínűleg őket érik a legváltozatosabb és térben elkülönülő szelekciós hatások (tenger, Szahara átrepülése, vadászat stb.). 114 Változások az énekesmadarak állományában... Azokat a fajokat vettük ebbe a csoportba, melyek főként a Szaharától délre telelnek (1. és 2. táblázat). b) A Földközi-tenger vidékére vonuló fajok. Ezek a ,rövid távú" vonulók. Ide vettünk néhány olyan fajt is, melyeknek vonulása szórt, tehát Kisázsiában, illetve Észak-Afrikában is telelhetnek. A Szaharán azonban nem repülnek keresztül. A 1. és 3. táblázat mutatja ezeket a fajokat. c) Nem vonuló, kóborló fajok. Ide tartoznak azok a fajok, amelyek a költési időszakok között kisebb-nagyobb csapatokban kóborolnak, eset- leg 100 km-es távolságra is (4. táblázat). NN | ER een po i LD 1989 1990 1991 1992 1993 4. ábra. A fülemülemegfigyelesek eloszlása vegetációs kód szerint. A " jelent szignifikáns változást a két év eloszlásában Fig. 4. The distribution of Nightingale observations based on vegetation codes. A " indicate significant changes in the distributions of two subseguent years + à VINS Abramagyaräzat öreg lomboserdö WS old deciduous forest a 3. és 4. äbrähoz fiatal lomboserd6 FR young deciduous forest öreg fenyves XN old coniferous forest young coniferous forest fiatal fenyves tarvágás A clear-cut area gyümölcsös, rét orchards, meadows 115 Bohm, A. (1995) d) Rezidens fajok, melyek a költöhelytöl is alig távolodnak el a téli időszakban. Az 5. táblázatban lévő fajok tartoznak ide. 1. Azoknak a hosszú távú vonulóknak, melyek főként az Egyenlítőtől délre telelnek, az indexváltozását a 1-es táblázat mutatja. A populációvál- tozásokat jelző indexeket 7 transzszaharai vonuló fajra számoltuk ki, a többi fajnál csak a pontokon történő megfigyelések számát vizsgálhattuk. Szignifikáns csökkenést mutatott 1988-1989 és 1989-1990 között a sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) állománya. Szignifikáns növekedést 1990-1991 között a csilpcsalpfüzike (Phyllos- copus collybita) állományában észleltünk. 1991-1992 és 1992-1993 között szignifikánsan nőtt a sisegő füzike állománya a számlált területeken. Ez utóbbi fajnál tehát 1990-ben és 1991- ben volt az index (és az útvonalankénti átlagos párszám is!) mélyponton, s onnan szignifikánsan növekedve az 1988-as szintre állt vissza (9. ábra). A hosszú távú vonulók indexváltozását az 1. táblázat mutatja. A hosszú távú vonuló fajok közül a fülemüle (Luscinia megarhynchos) esetében nem volt szignifikáns állományváltozás 1988 és 1993 között. Feltételeztük, hogy bár a számolások során kapott egyedszámok vál- tozása nem szignifikáns, a fülemülemegfigyelések eloszlásában az egyes élőhelytípusok között változások lehetnek. Az egymást követő években felmért adatsorokban a fülemülemegfigyelések vegetációs kód (élőhelytí- pus) szerinti eloszlását a 4. ábra mutatja. Az élőhelyek eloszlásában szig- nifikáns változásokat találtunk 1989-1990, 1990-1991, 1991-1992 és 1992-1993 között. (Az eloszlás tesztelésére függetlenségvizsgálatot vé- geztünk chi-négyzet próbával.) A bekövetkezett változások mindegyik évpárban az öreg lombos erdő arányának rovására következtek be. A tarvágásokon megfigyelt fülemülék száma nőtt az évpárokban, ugyanez elmondható a gyümölcsösökről. Azoknál a fajoknál, ahol populációindexet nem tudtunk számolni, a 2. táblázat mutatja, hogy a 14 transzszaharai vonuló fajnál hogy változott a pontokon történő megfigyelésük. Szignifikáns változás itt nem történt. Sok hosszú távú vonuló fajnál 1990-1991 között 1991-ben több ponton látták, mint 1990-ben. Ezzel szemben 1991-1992 között csak csökkenést figyelhettünk meg, egyetlen növekedő megfigyelés nem volt. 2. A Földközi-tenger vidékére vonuló fajok esetében 9 fajra tudtunk kiszámolni populációváltozási indexeket (1. táblázat). Szignifikáns vál- tozást a vörösbegy (Erithacus rubecula) és a fekete rigó (Turdus merula) esetében találtunk. A fekete rigó populációindexe 1988-1989 között szig- nifikánsan nőtt, ugyanez elmondható a vörösbegy indexére 1991-1992 között. A 3. táblázat mutatja a rövid távú vonulók pontokon történő megfi- gyeléseit. (A 4 magevő fajra a pontok változását is ábrázoltuk a köny- nyebb értékelhetőség miatt.) 116 Változások az enekesmadarak állományában... 1. táblázat. Enekesmadarfajok populációs indexeinek változásai. A " jelent szignifikáns változást Table 1. Population index changes of passerines (* means significant difference) Hosszú távú vonulók - Long range migrants | Fajok - Species 1988.17 1989 21990 199157 1997 "1993 Phylloscopus collybita 100 74 80 oF 82 76 Phylloscopus sibilatrix 100 79° 677 66 787 96: Luscinia megarhynchos 100 102 95 98 86 86 Anthus trivialis LOOP 21057777103 111 118 95 Streptopelia turtur 100 95 66 67 71 81 100 101 100 105 Oriolus oriolus 83 Ficedula albicollis 95 Rövid távú vonulók - Short range migrants Fajok - Species Carduelis carduelis Carduelis chloris Coccothraustes coccothraustes Fringilla coelebs Turdus merula Erithacus rubecula Sylvia atricapilla Sturnus vulgaris Turdus philomelos Kóborló rezidens fajok - Individuals of resident stragglers Fajok - Species 19881351989 1990 1991 1992 1993 Emberiza citrinella 100 121 96 126 163 172 Parus major 100 81 64 80 83* 69 Parus caeruleus 100 116 82 de 94 121 100 150 164 139 89 Troglodytes troglodytes KL Bóhm, A. (1995) 2. táblázat. Hosszú távú vonuló fajok egyedszämvältozäsai egymást követő években. A + jelent növekedést, a - pedig csökkenést Table 2. Change in the number of individuals of long range migrants in consecutive years (+ refers to increase, - to decline) Species - Fajok 1988- 1989- 1990- 1991- 1992- 1989 1990 1991 1992 1993 Acrocephalus arundinaceus Hippolais icterina Jynx torquilla Lanius collurio Locostella fluviatilis Muscicapa striata Phoenicurus phoenicurus Phylloscopus trochilus Sylvia borin Sylvia communis Sylvia nisoria Sylvia curruca Saxicola rubetra 3. A teli időszakban a Kárpát-medence területén maradó és ott kóborló fajok esetében 4 fajra lehetett a populäciövältozäsi indexeket kiszámolni. Szignifikáns változást a széncinege (Parus major) populációindexében 1991-1992 között találtunk (1. táblázat). További 7 faj esetében a megfigyelések számában történő változásokat a 4. táblázat mutatja. 4. A nem kóborló, rezidens fajok esetében populációváltozási indexet nem tudtunk számolni. Szignifikáns változást ezeknél a fajoknál nem találtunk. 12 fajnál azonban a megfigyelési pontokon történő változá- sokat az 5. táblázat mutatja. Értékelés Szignifikáns változás 5 fajnál volt, 6 esetben növekedést, 2 esetben csökkenést mértünk. A legjellegzetesebb változást a sisegő füzike mutat- ta. A 8 szignifikáns változásból 4 e fajnál következett be a 9. ábrán látható módon. Jellegzetes, hogy 1990-ben és 1991-ben érte el a minimumát a 118 Változások az enekesmadarak állományában... 3. táblázat. Rövid távú vonuló fajok egyedszämvältozäsai egymást követő években. A + jelent növekedést, a - pedig csökkenést Table 3. Change in the number of individuals of short range migrants in consecutive years (+ refers to increase, - to decline) Species - Fajok 1988- 1989- 1990- 1991- 1992- 1989 1990 1991 1992 1993 Alauda arvensis Carduelis cannabia Carduelis carduelis + = st = Carduelis chloris + x x Coccothraustes coccthraustes + Columba palumbus - Regulus regulus + + Regulus ignicapillus Remiz pendulinus + Saxicola torquata - Serinus serinus + Phoenicurus ochruros - Turdus philomelos = 4. táblázat. Kóborló fajok egyedszämvältozäsai egymást követő években. A + jelent növekedést, a - pedig csökkenést Table 4. Change in the number of individuals of stagglers in consecutive years (+ refers to increase, - to decline) Species - Fajok 1988- 1989- 1990- 1991- 1992- 1989 1990 1991 1992 1993 Aegithalos caudatus Certlua brachydactyla Certhia familiaris Miliaria calandra Parus ater Parus palustris Troglodytes troglodytes 119 Bohm, A. (1995) 5. táblázat. Egyéb rezidens fajok egyedszämvältozäsai egymást követő években. A + jelent növekedést, a - pedig csökkenést Table 5. Change in the number of individuals of resident birds in consecutive years (t refers to increase, - to decline) Species - Fajok 1988- 1989- 1990- 1991- 1992- 1989 1990 1991 1992 1993 Corvus corone cornix Dendrocopos major Dendrocopos medius Drycopus martius Dendrocopus minor Picus viridis Passer montanus Phasianus colchicus Streptopelia decaocto Sitta europaeo populációs index, s az azt megelőző években szignifikáns csökkenést, 1992-től pedig szignifikáns növekedést tapasztaltunk. Ezt a változást egy erős környezeti hatás okozhatta, pl. egy nagyon erős, hideg periódus a számlálás időszakában vagy egy környezeti tényező megváltozása a te- lelő- vagy vonulási területen. 1991 májusában meteorológiailag is észlelt hűvös időjárás volt a Kärpät-medenceben. A számlálások időszaka alatt a megfigyelők kénytelenek voltak a borult, esős napokon számolni, mert majdnem az összes hétvégén ehhez hasonló, hűvös időjárás volt (hétvégéken történtek főként a számlálások, mivel a felmérések jelentős részét önkéntes megfigyelők végzik). Ennek a hideg tavaszi periódusnak az lett az eredménye, hogy sok fajnál a populációs index visszaesett, vagy a minimumát érte el 1991-ben (1. táblázat). A madárpopulációk ezeken a hűvös napokon kevésbé észlelhetőek, a hímek éneklési akti- vitása is kisebb. Ez a hideg időjárás okozhatta egyes rövid távú vonulók esetében is az index igen alacsony szintre csökkenését. A sisegő füzikénél azonban ezt nem lehet elmondani, hiszen 1988-89 és 1989-90 között már szignifikáns állománycsökkenések következtek be. Itt valószínűleg a vonulás során következhetett be olyan jelentős esemény, ami a sisegő füzikénél ezt a nagyon jellegzetes változást okozta. Peach et. al. (1991) Kimutatták, hogy a Szahel-övezetbe vonuló madárfajokra igen jelentős hatással lehet az ottani csapadékmennyiség. A foltos nádiposzáta (Acro- 120 Változások az énekesmadarak állományában... cephalus schoenobaenus) túlélési rátája és a Szahel-övezetben bekövetkező szárazság szoros kapcsolatban vannak egymással. Szép (in print) a Kàr- pát-medence legnagyobb partifecske- (Riparia riparia) állományánál mu- tatott ki hasonló változásokat, az 1990-es esztendő aszálya a Szahel és a partifecskék túlélési rátája között. 1990-ben aszályos év volt a Szahel- övezetben, ami a Szahara homoksivatagán keresztülrepülő kis termetű énekesmadaraknak az egyik legfontosabb pihenő- és táplálkozóterülete. A sok állatfaj számára áthághatatlan földrajzi barriert jelentő sivatagon egyes madárfajok keresztülrepülhetnek, de a Szahel-övezetként emlege- tett zónába érve megpihennek, a sivatag átrepülése közben elfogyott (vagy visszavonuláskor az átrepüléshez szükséges) zsírtartalékot itt pó- tolják. Az ezen a területen bekövetkező aszályok miatt a főként rovarok- kal táplálkozó fajok nem találnak táplálékot és legyengülnek, elpusztul- nak. A tiszai partifecskék túlélési rátája jelentősen csökkent 1991-re. A sisegő füzikénél is ez az aszály állhat a szignifikáns változások mögött, de ezt nem tekinthetjük kizárólagos oknak. Mégis, a szignifikáns változá- sok csökkenése, majd újbóli emelkedése azt sejteti, hogy egy konkrét oka lehetett a változásnak. A sisegő füzike vonulása Magyarországon április végéig tart, és még május első hetében is találkozhatunk átvonuló egyedekkel (Haraszthy, 1984). A pontszámlálás hazánkban május 1-20. között történik, így nem kizárt az sem, hogy átvonuló egyedeket észlel- nek a megfigyelők. Ez azonban az eredményeket nem módosíthatja, mert a Kárpát-medencén átvonuló populációkra is azok a tényezők hatnak a Szahel-övezetben, mint a nálunk fészkelőkre, így a Kárpát-medencén át- vonuló egyedek mennyisége is csökken valószínűleg az afrikai szárazság miatt a nálunk fészkelők mennyiségével párhuzamban, s ez is azt ered- ményezi, hogy a számlálások során kevesebb egyedet figyelünk meg. A további szignifikáns változások értelmezése sokkal nehezebb. A csilpcsalpfüzikénél 1990-1991 között szignifikánsan nőtt a populációin- dex. Mivel a csilpcsalp-füzike is transzszaharai vonuló, valószínűleg ha- sonló hatások érhetik vonulás közben, mint a sisegő füzikét. Azonban itt nem lehet pontosan tudni, hogy a bekövetkező szignifikáns változás előtt és után milyen változások következtek be e fajnál. Nem lehet tudni, hogy egyáltalán a csilpcsalpfüzike számára a Szahel-övezet olyan fontos terület-e, mint azoknál a fajoknál, ahol kimutatták az aszály és a túlélési ráta közötti összefüggést. Elképzelhető, hogy a vonulási dinamikája más, vagy más az érzékenysége az ott bekövetkező változásokra. Szignifikáns állománynövekedés volt a feketerigó esetében 1988-1989 között. A fekete rigónál nehéz magyarázatot találni arra, hogy mi állhat e változás hátterében. A változás mögött állhatnak a fészkelőhelyen bekövet- kezett változások vagy a vonulás során bekövetkező esetleges változások. 121 Bohm, A. (1995) További szignifikáns növekedés volt a széncinege és a vörösbegy állományában, mindkettő 1991-1992 között. Mivel eltérő életmódú (täp- lálkozás, vonulás) fajokról van szó, melyeknél egy évben történt a szig- nifikáns változás és közel hasonló élőhelyen élnek, felmerül a kérdés, hogy nem a kedvező fészkelőhelyi adottságok eredményezték-e a válto- zást? Elképzelhető, hogy 1991-ben az öreg tölgyesekben (mindkét faj számára fontos élőhely) egy-egy táplálékállat elszaporodása - melyet fo- gyaszt a vörösbegy és a széncinege is - váltott ki jobb költési sikert, s ezáltal a következő évben a szignifikánsan nagyobb útvonalankénti pár- számot. Több szignifikáns változás nem volt az 1988-1993 közötti időszakban a populációs indexeknél. Transzszaharai vonuló fajok közül a sisegő füzikéhez nagyon hasonló indexei a vadgerlének (Streptopelia turtur) van- nak (5. ábra) szignifikáns változás nélkül. A többi hosszú távú vonuló faj esetében az indexekben nem látható semmiféle hasonlóság a sisegő füzike indexeihez (6. ábra). Az, hogy nem látszódik az indexek lefutásán az 1990-es afrikai aszály, több okra vezethető vissza. Elképzelhető, hogy ezen fajok nem annyira érzékenyek az ott bekövetkező változásokra, mint pl. a sisegő füzike. De mivel szignifikáns változást itt nem találtunk, az is elképzelhető, hogy az indexek ugyan nem mutatják, de ezeknél a fajoknál is volt állományváltozás, csak a számlálási területen nem volt ez megfigyelhető. Szép (in print) kimutatta, hogy a tiszai partifecske-állo- mány jelentős visszaesése után egy populáción belüli migráció, költőál- lományok átrendeződése zajlott le, aminek során a Tisza menti, partifecs- kék számára igen kedvező költőterületre máshonnan, kevésbé jó adott- ságú költőhelyekről történt egy jelentős partifecske-bevándorlás. Ez a példa azt mutatja, hogy a teljes populációt ért hatások miatt a költőhe- lyeken átrendeződnek a populációk, s igyekeznek a legalkalmasabb (megüresedett) területeket elfoglalni a madarak, így ha ezeken a terü- leteken történik csak a számlálás, akkor a kimutatható állományváltozás jóval kisebb lehet. Mivel a pontszámlálások jórészt a madaraknak , ked- vező" élőhelyeken történtek (öreg tölgyesek, bükkösök stb.), ezért a fü- lemülénél megvizsgáltuk, vajon történt-e élőhelyek szerint átrendeződés 1988 és 1993 között a két egymást követő év adatsoraiban. A fülemüle számára a legkedvezőbb élőhelyek Magyarországon a dús aljnövényzetű folyóárterek, erdőszegélyek és nagyobb parkok (Haraszthy, 1984). A pontszámlálási indexének változásában nem volt szignifikáns változás. A fülemüleészlelések vegetációs kód szerinti eloszlását az 5. ábra mutatja. Szignifikáns változásokat találtunk 1989-90, 1990-91, 1991-92 és 1992-93 között a fülemülék élőhely szerinti eloszlásában (azonos útvo- nalak adatsorait összehasonlítva). Az öreg lombos erdő vegetációtípus- 122 Változások az énekesmadarak állományában... Index 1988 1989 1990 1991 1992 1993 5. ábra. Hosszú távú vonulók indexvaltozasai 1. Fig. 5. Index changes of long range migrants 1. Ábramagyarázat: vadgerle —g— Turtle Dove sisegő füzike --+-- Wood Warbler ban megfigyelt fülemülék száma mindvégig jelentős, de %-os részaránya minden évpárban csökken. 1989-1990 között a változás az eloszlásban az öreg lombos erdő rovására történt: nőtt a tarvágáson látott fülemülék száma. Csökkenés volt a fiatal és öreg fenyvesben megfigyelt fülemülék esetében is. 1990-1991 között visszaesett az öreg lombos és fenyvesekben megfigyelt fülemüleszám, de a szőlősökben, gyümölcsösökben több fülemülét láttak. 1991-1992 között csökkent mindkét lombos vegetációtí- pusban, és az öreg fenyvesben a megfigyelt fülemülék száma. 1992 és 1993 között pedig szinte , átrendeződött" a fülemülék eloszlása az élőhe- lyeken a számolási területeken. Az öreg lombos erdő vegetáció 1992-ben és 1993-ban is a pontok 61%-än volt jelen (3. ábra), ennek ellenére 1992-1993 között öreg lombos erdőtípusban felére (!) esett vissza a megfi- gyelt fülemülék száma. A csökkenés nagy mérvű volt az öreg lombos erdő vegetációban, ezzel szemben a fiatal lombos erdőkben több mint 123 Böhm, A. (1995) 180 19881980 an 19960 ATI yin S920 gags 6. ábra. Hosszú távú vonulók indexvaltozasaı 2. A vastag vonal jelent szignifikáns változást Fig. 6. Index changes of long range migrants 2. (bold line means significant changes) . Ábramagyarázat: csilpcsalpfüzike —— Chiffchaff fülemüle —m— Nightingale erdei pityer > Tree Pipit négyszer annyi fülemület észleltek 1993-ban, mint 1992-ben. Ezáltal 1993- ban már egyenlő arányban láttak fülemülét fiatal és öreg lombos erdő- ben. A változások a gyümölcsösök esetében is ilyen jelentős méretűek voltak: az élőhelyek eloszlásából alig részesedő szőlős-gyümölcsös pon- tokon 1993-ra a megfigyelt fülemülék jelentős részét látták. Megál- lapítható tehát, hogy az élőhelyek eloszlásában bekövetkező szignifikáns változás miatt átrendeződött a fülemülék száma a számlálási területeken. Feltételezve azt, hogy az öreg lombos erdőtípus nem teljesen optimális élőhelye a fülemülének, valószínűsíthető, hogy egy populációcsökkenés 124 Változások az enekesmadarak állományában... Wes TÉVE VETTEK TE Pete TST IT NOE LOE | 1988 1989 1990 1991 1992 1993 7. ábra. Rövid távú vonulók (rovarevők) indexvaltozasai. A vastag vonal jelent szignifikáns változást Fig. 7. Index changes of short range insectivorous migrants (bold line means significant changes) Ábramagyarázat: vörösbegy —+— Robin feketerigó —#— Blackbird miatt, melynek hatására a kedvezőbb élőhelyeken is lecsökkent a fülemülék száma, a kevésbé optimális élőhelyekről (öreg lombos erdő) , migráció" történt a fülemüle számára kedvezőbb adottságú élőhelyekre (tarvágás, fiatal lombos erdők, gyümölcsösök). A fülemüle élőhelyi átrendeződésének hátterében elképzelhető a Szahel-övezetben bekövet- kező aszály, de itt egyéb más hatások érvényesülhetnek, hiszen a szig- nifikáns változások 1989-90-től következtek be, és folyamatosan tartottak 1992-1993-ig. A többi hosszú távú vonuló élőhely szerinti eloszlását megvizsgálva elképzelhető, hogy hasonló változásokat találnánk, mint a fülemüle ese- tében, mert az indexek lefutásában nem találunk hasonlóságokat (6. ábra). 125 Bőhm, A. (1995) 280 1988 1989 1990 1991 1392 1993 8. ábra. Rövid távú vonulók (magevök) indexvaltozasai Fig. 8. Index changes of short range seed-eating migrants Ábramagyarázat: tengelic —m— Goldfinch zöldike + Greenfinch erdei pinty —g- Chafffinch meggyvago —k— Hawfinch A rövid távú vonulöknäl érdekes a rovarevő és magevö madarak in- dexeinek különbözősége. Míg a rovarevők között találunk teljesen hason- ló indexalakulású fajokat (7. ábra), addig a 4 magevő faj indexei teljesen eltérő módon változtak 1988-1993 között (8. ábra - szignifikáns változás itt egyetlen esetben nem volt). A ritkább fajoknál, ahol populációs indexet nem lehetett számolni, a pontokon történő megfigyelésüket vizsgáltuk egymást követő évek adat- sorainak felhasználásával. A 2-5. táblázat mutatja az egyes csoportok változásait. Ezeknél a fajoknál szignifikáns változásokat nem találtunk. 126 Változások az énekesmadarak állományában... Érdekes, hogy a hosszú távú vonuló fajok esetében 1990-91 között növe- kedés volt, és 1991-1992 között csak csökkenés volt tapasztalható a fa- joknál. Mivel az aszály 1990-ben történt a Szahel-övezetben, éppen ezért 1990-1991-ben kellett volna a csökkenésnek jelentkeznie, nem egy évvel később. Valószínűleg itt a kis mintaelemszám miatt kaptuk ezt az elté- rést, ha valóban a hosszú távú vonulók állományát csökkentette az afri- kai aszály. A kapott eredményekből kitűnik, hogy az énekesmadár-számlálási program a lehetőségekhez mérten jól működik, a magyarországi vi- szonyokhoz megfelelően alakították és a számlálás működésével fontos és értékes adatokhoz juthatunk a hazai énekesmadár-populációk változá- sával kapcsolatban. További útvonalak felmérése természetesen javítaná a program hatékonyságát, de 30-40 útvonal a leggyakoribb 20 faj állo- mányváltozásainak monitorozására elegendő. A felmért területek elhe- lyezkedése jónak mondható az ország területén (1. ábra). Az egész or- szág énekesmadár-állományainak változását azonban nem reprezentálja teljesen a számlálási program, hiszen az alföldi, síksági területek aránya 160 140 1988 1989 1990 1991 1992 1993 Évek 9. ábra. A sisegő füzike indexváltozása. A vastag vonal jelent szignifikáns változást Fig. 9. Index changes of Wood Warbler (bold line means significant changes) 127 Bohm, A. (1995) elenyésző mind a szämoläsok területi elhelyezkedésében, mind pedig a vegetációs kódokat tekintve (1. és 3. ábra). Hazánk területének 17%-a bo- rított csak erdővel (Hortobágyi & Simon, 1981), de a számlálások 80-90%-a erdőben történt. Azonban nagyon sok fajról elmondható, hogy hiäny- zanak a síkvidéki élőhelyekről, tehát csak azokra a fajokra érvényes az a megállapítás, hogy a pontszámlálási program esetükben nem repre- zentálhatja a hazai állományt, ahol jelentős populációnagyság síksági területeken költ. Így például a mezei pacsirta, nádiposzátafajok, nádirigó esetében a számolások nem adtak pontos eredményeket. Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok köszönetet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület önkéntes megfigyelőinek, akik a terepi munkában részt vettek. Név szerint: Berdó József, Emri Tamás, Fiiri András, Forgách Balázs, Győrössy Tamás, Jánoska Ferenc, Jolsvai Gábor, Horváth Lajos, Horváth Róbert, Dr. Kasza Ferenc, Kalivoda Béla, Dr. Kárpáti László, Kovács Sándor, Kern Roland, Leitert Ottó, Lovászi Péter, Mogyorósi Sándor, Dr. Moskát Csaba, Musicz László, Oroszi Zoltán, Pénzes László, Pintér András, Palkó Sándor, Pőcze Vilmos, Schmidt András, Selmeczi Kovács Adám, Soproni János, Sós Endre, Szalai Kornél, Szigeti Balázs, Tar Attila, Tirják Laszlo, Träser György, Varga Zsolt, Vass János, Zeke Tamás, Zöld Barna, Zsoldos Arpád. Köszönet illeti Waliczky Zoltánt, aki 1992-ig vezette az Enekesmadár-számlálási prog- ramot, és Szinai Pétert, akivel a program vezetését átvettük 1993-ban. Külön köszönettel tartozom dr. Szép Tibornak tanácsaiért, észrevételei- ért, mellyel segítette a dolgozat összeállítását. Irodalom - References Böhm, A. & Szinai, P. (1994): Monitoring of breeding passerine birds in Hungary. Birds Census News 7/2., p. 76-78. Cramp, S. K. & Simmons. L. E. (eds) (1989): The birds of Western Palearctic Vol. 6. Oxford University Press, Oxford, 728. Haraszthy, L. (1984): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, 247. p. Hortobágyi, T. & Simon, T. (1981): Növenyföldrajz, tärsulästan és ökológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 546. p. Koskimies, P. (1989): Birds as a tool in enviromental monitoring. Ann. Zool. Fennici 26. p. 153-166. Moskat, Cs. & Waliczky, Z. (1988): Madärällomänyok változásainak nyomon követése pontszämlälässal. Mad. Täj. 1-2. p. 118-120. Peach, W. J. & Baillie, C. J. (1991): Relationship between the survival of Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) and rainfall of Sahel region, Ibis, 133. p.306-311. 128 Változások az enekesmadarak állományában... Rakonczay, Z. (1989): Vörös könyv. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 260. Sokal, R. R. & Rohlf, F. J. (1981): Biometry (2nd edition) Freemen, New York, p. 1-859. Szép, T. (in print): Relationship between Western Afican Rainfall and the survival rate of Central European Sand Martins (Riparia riparia). Ibis. Schmidt, E. (1974): Hová mennek, honnan jönnek vändormadaraink? Natura, Budapest. p.196. Waliczky, Z. (1992): Beszámoló az énekesmadarak monitoring típusú allomany- felmérésének első két évéről. Aquila, 98., p. 163-168. Author ‘s address: Bőhm Andras Magyar Madartani és Természetvédelmi Egyesület Budapest, Költő u. 21. H-1121 Changes in Hungarian passerine populations based on the data of point count surveys between 1988-1995 Andras Bohm Birds are particularly appropriate subjects for population monitoring since they are sensitive indicators of environmental change. Point count surveys have been done in western and northern Europe since the mid 1970s to detect changes in passerine populations. Such surveys were first adopted in Hungary in 1988. Counts are conducted annually between May 1-20 on wind free, clear days in the early morning hours. We recommend that 20 points are marked with paint or coloured ribbons to ensure comparable results. The distance between any two points is 200 m in woodlands and 300 m in open areas (e. g. reedbeds, meadows, grazing land) to avoid duplicating counts of the same birds. Counts last for exactly 5 minutes at every point. All individuals whether seen or heard should be recorded. Counts must be completed before 11 a. m. since the activity of most birds rapidly declines after this time. A maximum of 7 days is allowed between the dates of counts and 30 minutes between times in different years. The vegetation codes for Hungarian habitats were elaborated by Waliczky (1992): 1= reedbed, 2 = meadow, grazing land with scattered trees or shrubs, 3 = agricultural land, ploughed fields, wasteland and forest clear cuts, 4 = vine- yards, orchards, occupied areas with gardens, 5 = deciduous woods or mixed woodland where broad-leaved trees make up more than 50%, 5A = young, open forest, 5B = mature forest, 6 = coniferous or mixed forest where the ratio of coniferous trees is higher than 50%, 6A = young, open forest, 6B = mature forest. The data of average individual numbers were compared to each other in two consecutive years and used to calculate population indices. 129 Böhm, A. (1995) The data from point counts between 1988 and 1995 were processed for this study. A total of 29 in 1988, 27 in 1989, 36 in 1990, 26 in 1991, 27 in 1992 and 23 in 1993 were processed. About half of the counts were completed by “professional” ornithologists while the rest were done by amateur birdwatchers. Forested areas are well represented in the census (e. g. Pilis, Buda and Aggtelek hill) but open areas (reedbeds, meadows, grazing land) are not well covered even though these habitats are widespread and characteristic in Hungary (Figure 1.). Agricultural land needs to be more widely surveyed in future counts. The ratio of mature deciduous forest (especially that of Sessile Oak and Beech) was outstanding in each year ranging between 60-80%. Young deciduous forest (7-15%) and mature coniferous forest (8-16%) were also well represented. Clear cuts and young coniferous forest were underrepresented and there were hardly any reports from other habitat types (marshes, meadows, orchards) (Figure 4.). Since the beginning of the program data on 107 bird species has been reported. The processing of data is completed by two methods: the population change index is calculated for every species where the number of data pairs exceeds 25. Species with less than 25 data pairs may give unreliable results. For these species their presence or absence at the different points were compared. Results of point count surveys between 1988-1995 1. Index changes for long range migrants wintering south of the Equator are represented in Table 1. Population change indices were calculated for 7 Trans- saharan migrants, for the other species only their presence at the different points were calculated. A significant decline was detected only for Wood Warbler (Phylloscopus sibilat- rix) in both 1988-1989 and 1989-1990. Significant increases were detected for the following species and in the follow- ing years: Chiffchaff (Phylloscopus collybita) in 1990-1991 and Wood Warbler in 1991-1992 and 1992-1993. Thus, Wood Warbler numbers fell to a minimum in 1990 and 1991 (this was also reflected by the lowest average pair numbers per routes) and returned to the 1988 level (Figure 9.). There was no significant change in the case of Nightingale (Luscinia megarhyn- chos) between 1988 and 1993. It was presumed that the numbers of total individ- uals may not change significantly but that there can be significant changes in the distribution of individuals among the different habitat types. The distribution of Nightingales in consecutive years is shown in Figure 5. A significant change was detected by an independent chi-test between different habitats in 1989-1990, 1990-1991, 1991-1992 and 1992-1993. The major decline was in mature decidu- ous forest. The number of Nightingales increased in consecutive years both on clear cuts and in orchards. 2. A population change index was calculated for 9 species of Mediterranean migrants (Table 1.) with significant changes calculated for two species: the popu- lation index of Robins (Erithacus rubecula) (between 1991-1992) and Blackbirds (Turdus merula) (between 1988-1989) both increased. 130 Változások az enekesmadarak állományában... 3. Population change indices were calculated for 4 species of residents and vis- itors to the Carpathian basin but only one (the Great Tit Parus major in 1991-1992) showed any significant change (Table 1). 4. For residents the data were either insufficient or changes were not signifi- cant enough to prove any differences in consecutive years. Evaluation Significant changes were detected in consecutive years for 5 species with an increase in 6 cases and a decline in 2 cases. The most noteworthy changes were detected in the case of Wood Warbler with 4 out of the 8 detected (see Figure 9). Such a significant change could only result from the influence of a strong envi- ronmental factor, such as a very cold period or adverse effects on migrating- wintering areas during the study years. Weather reports indicated relatively low temperatures in the Carpathian basin in May 1991. Most observers were forced to conduct their counts on cloudy or rainy days since most weekends were typified by such conditions and only the few professional ornithologists participating in the program were able to select weekdays for counts. Thus the population index declined or fell to a minimum for many species in 1991 (Table 1.) since the singing activity of males and also the general activity of birds is lower on cooler days. The decline of the indices of some short range migrants is also presumed to be connected with the cold weather of May 1991. The above described weather which caused a decline in the indices rather than in real numbers of different birds, however, cannot pro- vide an explanation for the phenomenon detected for Wood Warblers, since the population decline of this species had already started in 1988-1989. Understanding the cause of changes in other population indices is much more difficult. The significant increase in Chiffchaff numbers in 1990-1991 may be linked to the similarly positive trends of Wood Warblers in those years since both are Transsaharan migrants. Changes in nesting areas and/or changes in the factors affecting migration are suspected for the significant population increase of Blackbirds between 1988-1989. To summarise, the presented results prove that point count surveys were suc- cessfully adopted in Hungary and that they have been useful tools in detecting population changes in passerine birds. 131 Gps ve So e rm à a Hosts Mi Emi ee ert emp I Mimi DURE LUE 1392 a ere processéd. About MERIERDT HMA ) give ee do Ayers qe WHE TÓPTÉSÉEK PL (egett vis neti hs ana 5 4 ER ia) ve meta os NE Lire : we HOL weil vera À ‘eb SALI habitats ar widespromad #71 tori woher Hungary (Fi hr A lan needs (6) he. tole Gree Au ee À an fatine eounts: The die tbo AMODA Cersaie Avitabile Browse RIV connai torsion eth MT ages) & cagpnilve obra ff, gun Welabetomteh = di nine b Avi yadda Wow nee: iva QAO la ao li gr TEL EBEN TEE elne filo) ogne BASTIA Acad) ER: da Bass Hours en He a | Juve the } Bea | Me pase cca sli agli Beati D EUR mol, ne FU. Ju “OL xbuota AQ: Upuioa: rear}. js of Bag DV, AS arsed al orld via, han “noi Hat el: ie “aa. Pd éz tol CURE es ao QL aide aggy dt rg Fils mi a SCH: er BR Ja rare 6 01 Ths) 10 Danilo 3b sohn me sen 109 arf aut ate Kris 291860 | div its $ panni a ta anus à LT) ARAT ; ke o essihni art to anok si) .avsb 1 ee né tity ei 2t bid en 81 bloo sd By ae dana pi | in 1094 ar af Ab gabáhé ë, LAN LIANA Ágy or rt aby ii Al, 790483 eri} BAL uP a galli Pine W poo 10 SY pre a MOTTA! mór 3a ay 10 ‚nonan de 98038 HI ri Bela je bag D En om day Bi 899: 1617 nos, PROG bdo fui es ?, grano to ag ar od veri LOL 0REL ri Pieainun Hedy Rid, mi Besson, follie mt ef OY Azon ff iu 15) TAC I 00 W ” 10 RTE mu) re ét AE dag: 90) NUL 2898 3 EST Aik ? LIA FURIE : Ke $ STONE NERE ur ue | rage af) ter BARRE MEI Ba an DARIO PATO (as Wa id by tte Log ANSA ie MSW ara risers Tod vt pale Hider (he Hadegy | alt ae nition | 1! © lac | Tusa HT LCI ‚Fan tar fi fia, Site GIGANTE, ár bi (e LIE AT. A pre Bas Do) Aprire agg ; eten i i OA VU hat ege van! ug Marat tai) i toe different ha bite: ty ms The ats MARRANT eyes is shown sa Figaro A untificameni | lent há test beteronri difiereht habite 92. 1059, ue malin eee was Hi ti op | wale W “On in consecuive hi ber ; ras caluviateo sot 46 er of echi N 4 i PR J 5 se it chajiges Catcitato tor we Sper rà vi "N us aba) betértem 19914 1992} an 1958) Kathy Pin read = be" D RUN. | PT iR ! 41 Sr » © AGE‘: Sen AR | ee , 1, = . BL e ar: À ha | ee hit. | N - u u » % i A { Î ZU INK AE, en AQUILA 1995. VOL.: 102 (133-149) SZIGETKÖZI NÁDASOK MADÄRKÖZÖSSEGEI A DUNA ELTERELESENEK ELSÖ EVEIBEN Baldi Andras Abstract Baldi, A. (1995): Bird communities in the Szigetköz after the diversion of the Danube. Aquila, 102, p. 00-00 The construction of the B6s-Gabcikovo hydroelectric dam caused dramatic decreases in water levels in the Szigetkòz region (north-west Hungary). Bird community monitoring of reed dwelling species was applied in order to detect any environmental change. The bird communities of five selected reedbeds were censused twice during the breeding sea- son, in April and in May, in two consecutive years (1994 and 1995) using the line tran- sect method. 432 specimens belonging to 35 species were recorded in 1994 and 443 speci- mens belonging to 40 species in 1995. The results from two redbeds (one in the dry zone and one in the normal zone) in these years were compared. There were declines in both the number of species and abundance of specimens in the drying reedbed. No such trends were detected in the reedbed with normal water levels. Another tendency was observed in the overall abundance of birds which decreased from 1994 to 1995 in all the reedbeds studied. The differences between the bird communities of the two consecutive years were also evaluated by the stepwise multiple discriminant analysis which revealed significant differences in the discriminant function (X? = 22.12, d. f. = 8, p = 0.0047). Therefore the hypothesis of a loss in avian density in the abnormally dry parts of Szigetköz is sup- ported by both descriptive analysis and multivariate statistics. However, due to the short study period and the lack of undisturbed control sites it is not possible to clearly separate natural fluctuations from those caused by human disturbance. Key words: Bird-community, B6s-Gabcikovo, Danube, Szigetkòz (Hungary) Bevezetés A bősi vízi erőmű megvalósításának C változata a Duna elterelésével járt. A drasztikus beavatkozás hatására a Szigetköz vízháztartása alap- vetően megváltozott. Az Asványrárótól északnyugatra fekvő területeken a Duna vízszintje több métert apadt, mellékágak és holtágak száradtak ki és a talajvízszint is jelentősen lecsökkent. A vízviszonyok megváltozásá- nak a következménye, hogy az élővilág is átalakul. A változásokat elsőként a vízben élő szervezeteknél lehetett megfigyelni, majd a változá- sok jelei vízi élőhelyektől távolabb is kimutathatóvá váltak, attól füg- gően, hogy egyes növény-, illetve állatpopulációk mennyire érzékenyen reagáltak a szárazodási folyamatokra. 1535 Baldi, A. (1995) A biológiai változások monitorozása a Környezetvédelmi és Terület- fejlesztési Minisztérium anyagi támogatásával és a Magyar Természet- tudományi Múzeum (MTM) koordinálásával indult meg. A madártani monitorozás keretében madárfauna-térképezést végeztünk a Szigetköz teljes területén, összesen cca. 65 km?-en (Báldi et al., 1995; Moskát et al., 1995; Zágon et al., 1995). Az eredmények megerősítették azt a hipotézist, mely szerint a talajvízszint-változásokat leghamarabb a nádasokhoz kötődő madárfajok (Acrocephalus sp., Locustella sp. és Emberiza schoeniclus) előfordulásai, illetve populäciömeret-vältozäsai révén lehet kimutatni. A nádasok a vízállásváltozásra és a vízminőség megváltozására na- gyon érzékenyen reagálnak. A nádi vegetációban bekövetkező változá- sok azonban sokszor csak célirányos mérésekkel kimutatható szerkezeti torzulásokat, illetve produkcióváltozásokat jelentenek. A madarak élő- hely-választási mechanizmusukon keresztül minderre igen érzékenyen reagálnak. Megváltozhat viselkedésük, élőhelyválasztásuk és ettől füg- ően módosulhatnak a populációt jellemző arányok, értékek (Cody, 1985). Mindez jól követhető a standard madárszámlálási technikák révén kapott adatokkal (Moskát, 1986). Vizsgálatunk célja a vízszintváltozás nyomán a madárközösségek szerkezetében bekövetkezett változások nyomon követése volt, amit az egyes szigetközi nádasok madárközössé- geinek mintavételezése és az így nyert adatok értékelése útján kívántunk elérni. Vizsgálati terület és módszerek A Szigetköz a Duna kisalföldi hordalékkúpjának közepén, az Öreg- Duna és a Mosoni-Duna között kialakult, nyugat-keleti irányban húzódó sziget. Hosszúsága 52 km, szélessége 4-8 km között változik, területe 375 négyzetkilométer. Felszíne északnyugatról délkelet felé enyhén lejtő sík- ság, alig néhány méteres kiemelkedésekkel. Legmagasabb pontja 127 m, legmélyebb része 110 m a tengerszint felett (Göcsei, 1979). Vizsgálatunkhoz öt nádas mintaterületet választottunk ki. Ezek a kö- vetkezők: 1. Kucser (EOTR térképkód 277-537) 2. Arvasziget (276-538/539) 3. Névtelen (274-540/541) 4. Alsösziget (283-531) 5. Macskasziget (281/282-530/531) Az első három mintaterület Asvänyrärö magasságában, a negyedik és ötödik Lipót magasságában található. A területeket úgy jelöltük ki, hogy a Duna elterelt részét visszavezető felvízcsatorna alatt és felett is legyenek mintaterületek (1. ábra). A min- 134 Szigetközi nádasok madarkòzòsséget... taterületek általában aprók, emiatt a szegélyhatás valamennyi esetében jelentős. A mintaterületek nádasai szerkezetüket tekintve igen hete- rogének és mozaikosak, helyenként a rekettyefűz- (Salix cinerea) bokrok, fűz-, nyár- és égerfákból álló facsoportok, fasorok találhatóak rajtuk. a. CS CS Ásványráró e È > DUNA @ Győr 1. ábra. A Szigetköz térképe, számokkal a mintaterületek vannak megjelölve. 1. Névtelen nádas; 2. Árvasziget; 3. Kucser; 4. Macskasziget; 5. Alsosziget. CS: a Duna vizét elvezető felvizcsatorna kezdete és vége Fig. 1. Map of the Szigetkòz. The numbers indicate the census areas. CS: the ends of the artificial channel which conduct the main flow of the Danube Az adatfelvetelek a nádasok fészkelő madárközösségének szämläläsän alapultak (Baldi & Kisbenedek, 1994; Baldi & Moskat, 1995; Moskat et al. 1992). Ez a számlálási módszer a finn típusú line-transect számlálás (Jirvinen & Vaisanen 1975) módosított változata. Standard kiindulási pontokból in- dulva előre kijelölt útvonalon haladva történik a mintavétel. Az útvonalon minden látott, illetve hallott faj feljegyzésre kerül a kiindulási ponttól való távolsággal és az útvonaltól vett merőleges távolsággal együtt. 135 Baldi, A. (1995) Aprilis / April Macskasziget Alsösziget ZA 5 Vz Nevtelen Arvasziget 0 Kucser 1994 1995 Majus/May S Macskasziget Alsósziget Névtelen rvasziget Kucser > T 1994 1995 2. abra. Az öt szigetközi mintavételt területen számlált madarak fajszama számlálásonként lebontva Fig. 2. Species number of birds in five study plots in the Szigetköz region 136 Szigetközi nádasok madarközösseget... Aprilis / April Macskasziget Alsósziget 20 Névtelen Arvasziget 0 Kucser 1994 1995 Majus/May N 100 Macskasziget Alsésziget 20 Névtelen Arvasziget 0 Kucser 1994 1995 3. abra. Az öt szigetközi mintaveteli területen szamlalt madarak egyedszama szamlalasonkent lebontva Fig. 3. Number of individuals in the five censused reed-beds 787 Baldi, A. (1995) A mintaterületeken az útvonalakat úgy jelöltem ki, hogy ezzel a náda- sokat minél teljesebb mértékben lefedjem. A vizsgálatokat 1994-ben és 1995-ben végeztem. A számlálásokat mindkét évben két-két alkalommal, áprilisban és májusban folytattam, így mind a korai, mind pedig a késői fészkelőket figyelembe tudtam venni. (A választott madárfelvételi módszer kvantitatív adatokat elsősor- ban az énekesmadarakra szolgáltat, az adatok a többi madárfaj esetében csupán kvalitatív megfigyeléseknek tekinthetők.) A denzitásértékeket 25 m széles sávon (,main belt") belül megfigyelt gyakori nádi énekesmadarakra számoltam ki, az áprilisi és májusi érté- kek közül a nagyobbat figyelembe véve. Az énekesmadár-közösségeket kvantitatív, a teljes fajlistát kvalitatív elemzésekhez használtam. A két vizsgálati év számlálási eredményeinek az elválasztására sokváltozós diszkriminancia analízist (, stepwise mul- tiple discriminant analysis") is alkalmaztam, melyben az egyik csoportot az 1994-es, a másikat az 1995-ös adatok alkották. Az elemzéshez az SPSS/PC+ programcsomagot használtam (Norusis, 1990). Eredmények Az 1994-es megfigyelések során a Szigetköz mintaterületnek jelölt öt nádasában 35 madárfaj 432 egyedét szämlältam meg. Áprilisban 27 faj 215 egyedét, májusban 27 faj 217 egyedét észleltem. Az 1995. évi monitorozás során 40 madárfaj 443 egyedét regisztráltam. Áprilisban 29 faj 223 egyedét, májusban 29 faj 220 egyedét jegyeztem fel (1. táblázat). Az 1994-es és 1995-ös mintavételek összevetése során nem találtam jelentős különbséget a mintaterületek fajszámában (2. ábra). A különbség az Alsósziget áprilisi, és az Árvasziget májusi fajszámában volt jelentős, az előbbi területen csökkenést, az utóbbiban növekedést tapasztaltam. Az egyedszámokat illetően négy mintaterületen volt lényeges eltérés az egyes évek felmérései között. A Macskaszigeten az 1994 és 1995 ápri- lisában számlált egyedszámok között viszont jelentősnek ítélhető kü- lönbség fedezhető fel az 1995-ös év javára (3. ábra). Ugyanezen mintate- rületen viszont a májusi számlálás mérsékelt egyedszámcsökkenést jel- zett. Májusban mindegyik területen megfigyelhető volt az egyedszám mérséklődése, de hogy ez trendjellegűnek tekinthető-e, azt csak hosszabb vizsgálatsorozatban lehetne eldönteni. A nádasokhoz kötődő madárfajok (például a foltos nádiposzáta vagy a nádisármány) denzitása 1995-re csökkent (2. táblázat). A vízszintvál- tozásra a nádasokhoz kötődő fajok reagálnak a legérzékenyebben. A 138 Szigetközi nádasok madarközössegei... 1. táblázat. A szigetközi nádasok madarainak monitorozása során megfigyelt madárfajok jegyzéke (kivéve Ciconiiformes, Anseriformes és Falconiformes) Table 1. Bird species detected during monitoring work in the reed-beds of Szigetköz, Hungary (except Ciconiiformes, Anseriformes and Falconiformes) Faj/ Species Podiceps ruficollis Phasianus colchicus Rallus aguaticus Gallinula chloropus Fulica atra Cuculus canorus Alcedo atthis Jynx torguilla Picus viridis Anthus trivialis Motacilla flava Motacilla alba Lanius collurio Troglodytes troglodytes Prunella modularis Locustella luscinioides Locustella fluviatilis Locustella naevia Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalus melanopogon Acrocephalus palustris Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus arundinaceus Hippolais icterina Sylvia nisoria Sylvia borin Sylvia atricapilla Sylvia curruca Sylvia communis Phylloscopus trochilus Phylloscopus collybita Saxicola rubetra Saxicola torquata Erithacus rubecula Luscinia megarhynchos KK KK PR DR M DRD DK KKK KKK KK DR DR PR KK KK KOK KKK KOK KKK DDR OK KK KKK KK KK KKK OK 139 Baldi, A. (1995) Faj/Species Turdus merula Turdus philomelos Panurus biarmicus Parus caeruleus Parus major Remiz pendulinus Emberiza citrinella Emberiza schoeniclus Fringilla coelebs Serinus serinus Carduelis chloris Carduelis carduelis Carduelis cannabina Passer montanus Sturnus vulgaris KK KKK l'a KKK KK RR 2. táblázat. Néhány gyakoribb nádi énekesmadár denzitàsa (par/10 ha) az öt mintaterületen. A felső szám 1994-re, az alatta levő 1995-re vonatkozik Table 2. Density values (pairs/10 ha) for some of the abundant reed-dwelling birds. Upper row: densities in 1994, lower row: densities un 4995 Faj/ Species Kucser Arvasz. Névtelen Alsósz. Macskasz. Prunella modularis Til 0 Locustella luscinioides 383 0 Locustella naevia 8,89 0 Acrocephalus schoenobaenus 17,78 12,22 Acrocephalus palustris 3,33 6,67 Acrocephalus scirpaceus 0 0 Acrocephalus arundinaceus 5,96 0 Sylvia atricapilla 2,22 SH 140 Szigetközi nádasok madarközössegei... Faj/ Species Kucser Arvasz. Névtelen Alsósz. Macskasz. Phylloscopus trochilus 11,63 Ig 4,65 0 Phylloscopus collybita 4,65 3,77 0 2,78 Remiz pendulinus 6,98 2,86 0 2,78 Emberiza schoeniclus 11. 1521 25,68 10,00 y 11,68 5,56 25,68 kétéves megfigyeléssorozat sorän azonban nem talältunk lenyeges különbséget a nádi fajok egyedszamaban (4. ábra). Mivel a mintaterületek általában az árterületen kívül találhatóak, a Lipót magasságában levő - így kiszáradásával leginkább fenyegetett - x À > Mot. flava ian Loc. naevia iù Emb. schoeniclus Acr. arundinaceus i Zu e Loc. luscinioides A Acr. schoenobaenus ZA a rer palustris Acr. scirpaceus 1994 1995 4. ábra. A nádi énekesmadarak egyedszamanak változása a Szigetközben a két vizsgálati év során Fig. 4. Changes in the number of individuals of reed-living birds in the Szigetkòz region 141 Baldi, A. (1995) 3. táblázat. Az alsöszigeti nádas énekesmadár-közösség fajainak állományváltozása 1994 és 1995 tavaszán. A standardizált összegyed- szám 1000 lépés transzekt-hosszra vonatkozik, a várt fajszám a rarefac- tion módszerrel (Moskát, 1988.) számolt fajszámot jelenti Table 3. Population changes of the species of the bird community in the drying Alsósziget reed-bed in 1994-1995. The number of individuals was averaged to 1000 step transect length, the expected species number was calculated using Moskát s (1988) rarefaction method Faj/ Species Motacilla alba Troglodytes troglodytes Prunella modularis Locustella luscinioides Acrocephalus melanopogon Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalus palustris Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus arundinaceus Sylvia borin Sylvia atricapilla Phylloscopus trochilus Phylloscopus collybita Luscinia megarhynchos Panurus biarmicus Parus caeruleus Parus major Remiz pendulinus Emberiza schoeniclus Fringilla coelebs Serinus serinus Sturnus vulgaris Összes egyedszám/ Total number of individuals 82 Standardizält összegyedszäm/Standardised number of individuals Fajszam/ Species number Várt fajszam/ Expected species number 15,498 Alsösziget énekesmadar-kézésségét külön is megvizsgáltam (3. táblázat). A mintavételi eltérések analitikai korrigäläsa utän is megmaradt az 1995- ös év énekesmadär-küzüsségének elszegényedését mutató tendencia 142 Szigetközi nádasok madárközösséget... 4. táblázat. Az árvaszigeti nádas énekesmadár-közösségének változása 1994 és 1995 tavaszán. Mivel a transzekt mindkét évben azonos volt, nincs szükség a 3. táblázatnál alkalmazott módszerekre, az adatok közvetlenül összevethetők i Table 4. Population changes of nesting songbird species in the Arvasziget reed-bed in 1994-1995. Numbers refer to same transect lengths in both years Faj/ Species Anthus trivialis Lanius collurio Prunella modularis Locustella luscinioides Locustella fluviatilis Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalus palustris Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus arundinaceus Sylvia atricapilla Phylloscopus trochilus Phylloscopus collybita Turdus merula Remiz pendulinus Emberiza citrinella Emberiza schoeniclus Fringilla coelebs Carduelis carduelis Passer montanus SIVE HEI EN Sopp Aa Összes egyedszäm/ Total number of individuals Fajszam/ Species number mind fajszam, mind egyedszám tekintetében. Az ártéren belüli minta- vételi helyen, az Asvanyràrò alatt található Arvaszigeten, ahol a földrajzi helyzet miatt száradási folyamatokat nem várunk, a fajszám növekedését és az egyedszám csökkenését tapasztaltuk (4. táblázat). ETA a a fajok eloszlása között nem volt szignifikáns különbség (Alsösziget: X? 20,94, d. f. = 21, p> 0,1; Arvasziget: X? = 16,64, d. f. = 18, p > 0,5). A diszkriminanciaanalizis diszkriminanciafunkciöja szignifikánsan já- rult a két csoport elkülônitéséhez (X? = 22,12, szabadsági fokok száma = 8, p = 0,0047), azaz statisztikailag alátámasztott a két ev szämläläsi ered- ményeinek a különbözősége. 143 Baldi, A. (1995) Értékelés Az árterek természetvédelmi jelentősége Földünk legveszélyeztetettebb élőhelyei az édesvízi ,wetlandok”, azaz a vizenyős területek (Turner, 1991; Williams, 1993). Talán valamennyi édesvízi élőhely közül a folyóárterek a leginkább fenyegetettek, mivel ezeken általában a szárazföldek mezőgazdasági művelésre leginkább al- kalmas, legtermékenyebb részei és éppen ezért általában itt a népsűrűség is nagy (Décamps, 1993). A folyóvizek menti parti (,,riparian”) élőhelyek ugyanakkor a szárazföldek legsokszínűbb, legösszetettebb élőhelyei is, ezért élőviláguk is kiemelkedően gazdag. Egy adott régió szárazföldi gerinceseinek például kb. 707-a használja a part menti élőhelyeket (Naiman, et al., 1993). Az árterek és a parti területek a vízfolyásokat szalagszerűen kísérő élő- helyek (Décamps, 1993.), melyek ökológiai szerepüket tekintve egészen egyedülállóak. Egyszerre ökotonok, azaz átmeneti zónák a vízi és szárazföldi élőhelyek között, illetve ökológiai folyosók különböző régiók között (Décamps, 1993; Gregory et al. 1991; Malanson 1993). Többek között ez is hozzájárul a parti területek kiemelkedő fajgazdagságához (Décamps, 1993). Amennyiben az ember gátak közé szorítja a folyókat és a viztärozökkal megváltoztatja a folyásviszonyokat, az jelentős hatást gyakorol az alvízi területekre. A Rhone folyón a víztározók alatt pusztulni kezdett a vegetá- ció és a növényzet regenerációja leállt (Malanson, 1993, cit Bravard, 1987). A víztározók alatti részeken általában kevesebb növényfaj fordult elő (Malason, 1993., cit Nilsson et al., 1991). A Szigetköz kiemelkedő természetvédelmi jelentősége Magyarországon a folyóárterek kiemelkedően fajgazdagok. Bár csak az ország területének mindössze 1,6%-ät teszik ki, mégis a 201 hazánkban fészkelő madárfajból 131 telepedhet meg itt. A kétéltűek denzitása helyenként meghaladhatja a trópusi esőerdőkben mért értékeket (Dobrosi, et al. 1993). A Szigetköz madárvilága az évszázados emberi tevékenység, sőt, a közelmúlt intenzív gazdálkodási formái (a természetközeli erdők nyáras- ültetvényekkel történt kicserélése) ellenére is fajgazdag, a hazai avifauna 58%-a (208 faj) fordul elő a területen (Baldi et al., 1995). A magas fajdi- verzitásnak több oka is van, melyek közül a parti élőhelyek termékeny- sége és gazdagsága, illetve a Szigetköz szárazföldi deltajellegéből adódó kiemelkedő területnagyság meghatározó jelentőségű. A nagyobb parti terület a fajgazdagságot kétféleképpen is növeli. Egyfelől a nagyobb terü- 144 Szigetközi nádasok madarközössegei... leten több típusú élőhely található, melyek a fajszámot a hozzájuk kötődő allatfajokkal növelik (Williams, 1943). Másfelől a nagyobb terület önma- gában is nagyobb fajszámot eredményez (MacArthur & Wilson, 1967). A Szigetközben észlelt madárfajok száma a természetközeli közép- hegységi tölgyesekhez és bükkösökhöz hasonlítható. Egy-, illetve kétéves szigetközi adatsorok alapján 30 énekesmadárfajt mutattak ki füzes és 27 fajt nyáras élőhelyeken, két másik vizsgálatban pedig 36, illetve 28 fajt szigetközi tölgyesekben (Baldi & Kisbenedek, 1994; Waliczky, 1992). Ugyan- akkor középhegységi tölgyesekben ötéves kutatás alatt 35 fajt, bükkösök- ben 30 fajt mutattak ki (Moskát, et al., 1988), illetve egy egyéves kutatás során bükkösben 20 faj került elő (Moskát, 1985). Érdemes a szigetközi madárközösségek fajkompozícióját is vizsgálni. Számos érdekes előfordulás ismert, például a magashegységi kormosfe- jű cinege (Parus montanus) megjelenése a vikariáns barátcinege (Parus palustris) mellett. Számos ritka faj is előfordul, például a fekete gólya (Ciconia nigra), a halászsas (Pandion haliaetus) vagy a rétisas (Haliaeetus albicilla). A Duna elterelésének hatása a nádi madárközösségekre A két mintavételi év között a fajszámban nem volt lényeges különbség, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy aránylag rövid idő telt el a vízviszonyok megváltozásától az adatfelvétel időpontjáig, így a közvetet- ten jelentkező hatások még nem érvényesülhetnek. (Feltételezhető, hogy az összfajszám nem is fog csökkenni, csak az előforduló fajok változnak meg az élőhelyváltozás hatására - „species turnover” .) Csupán két esetben figyeltem meg jelentősebb változást. Alsószigeten - mely az ártéren belül található kiszáradó nádas - kevesebb fajt találtam az 1995-ös bejárások során. Az Arvaszigeten viszont növekedést tapasz- taltam a fajok számában. Ez azonban annak tulajdonítható, hogy a nádat májusban learatták, emiatt a nádi énekesek mellett több más faj is megje- lent: tengelic (Carduelis carduelis), citromsármány (Emberiza. citrinella), tövisszúró gébics (Lanius collurio). Az élőhelyek állapotát azonban nemcsak az ott előforduló fajok száma jelzi számunkra, hanem e fajok egyedszáma is. Az 1995. májusi számlálások már trend jellegű összegyedszám-csökkenést mutattak a két év között, azaz valamennyi területen kevesebb egyedet számlál- tam meg, mint 1994-ben. Ennek oka lehetett a vízszintcsökkenés miat- ti élőhely-destrukturálódás, de nem zárható ki az okok közül a madárpopulációk természetes fluktuációja sem (például a telelési te- rületen történt változások, vagy a vonulás során bekövetkezett pusz- tulások). 145 Baldi, A. (1995) Következtetések A Szigetköz élővilágában bekövetkezett változásokban a tudományo- san megalapozottnak tekinthető következtetések levonását a kontroll- területek és a hosszú távú adatsorok hiánya nehezíti. A rövid távú meg- figyelésekkel mindezt bizonyossággal megállapítani nem lehet, mert nehéz a természetes és az antropogén hatásokat biztonsággal külön- választani. A nádasok madárközösségében bekövetkezett néhány vál- tozás az élőhelyek degradálódására utal, de a Duna-elterelés és a faji sok- féleség csökkenése közötti szignifikáns kapcsolat meglétének bizonyítása csak többéves monitorozással válik lehetségessé. Az 1994-95-ben a felső Szigetközben végzett vizsgálatok alapján a nádasok kiszáradása és a nádi énekesmadárfajok eltűnése közötti pozitív kapcsolat hipotézise az ártéren belüli kiszáradó és a ki nem száradó nádasok összevetése alapján valószínűsíthető. A kiszáradó nádasban nem találtam ilyen irányú tendenciát. Köszönetnyilvánítás Vizsgálatainkat - a szigetközi biomonitoring-program keretében - a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium támogatta. Jelen közlemény megírását az OTKA F/5249 pályázat tette tehetővé. A kézira- tot dr. Moskát Csaba nézte át. Irodalom - References Baldi, A. & Kisbenedek, T. (1994): Comparative analysis of edge effect on bird and beetle communities. Acta Zool. Hung. 40. p. 1-14. Baldi, A. & Moskat, C. (1995): Effect of reed burning and cutting on breeding birds. In: Bissonette, J. A.-Krausman, P. R. (eds): Integrating People and Wildlife for a Sustainable Future. Proceedings of the first International Wildlife Management Congress. The Wildlife Society, Bethesda, Maryland, USA pp. 637-642. Baldi, A.-Moskat, C. & Zagon, C. (1995a): Indication of habitat quality after the construction of a reservoir: spatial distribution of reed-nesting passerines. Program and Abstracts, 9th Annual Meeting of the Society for Conservation Biology, Fort Collins, Colorado, USA. p. 91. Baldi, A.-Zagon, A. & Bankovics, A. (1995b): Status of the avifauna in the Szigetkòz riparian area: an ornithological evaluation for nature conservation. Miscnea Zool. Hung. 10. p. 129-137. Cody, M. L. (1985): Habitat selection in birds. Academic Press, Orlando. Décamps, H. (1993): River margins and environmental change. Ecological Applications 3. p. 441-445. Dobrosi, D.-Haraszthy, L. & Szabó, G. (1993): Magyarországi árterek természetvé- delmi problémài. WWF -kiadvany, Budapest. p. 18. 146 Szigetközi nádasok madarkòzòsségei... Gocsei, I. (1979): A Szigetköz természetföldrajza. Földrajzi Tanulmányok 16. Akadémiai Kiadó, Budapest. Gregory, S. V.-Swanson, F. J. - McKee, W. A. & Cummins, K. W. (1991): An ecosys- tem perspective of riparian zones. BioScience 41. p. 540-551. Järvinen, O. & Väisänen, R. A. (1975): Estimating relative densities of breeding birds by the line transect method. Oikos 26. p. 316-322. MacArthur, R. H. & Wilson, E. O. (1967): The theory of island biogeography. Princeton University Press, Princeton. Malanson, G. P. (1993): Riparian landscapes. Cambridge University Press, Cambridge. Moskat, C. (1985): Estimation of breeding bird densities in a beech wood in Hungary (Aves). Aquila 77. p. 251-261. Moskat, C. (1986): Madárszámlálási módszerek hatékonyságának vizsgálata a Pilis-hegységben. Állat. Közlem. 73. p. 51-59. Moskat, C. (1988): Diverzitàs és rarefaction. Aquila 95. p. 97-104. Moskat, C.-Baldi, A. & Zagon, A. (1995): Faunal mapping of bird species in the Szigetköz region: an application of the GIS technique. Abstracts. 7th European Ecological Congress, Budapest, Hungary. p. 65. Moskat, C.-Hraskö, G. & Waliczky, Z. (1988): Species composition and the struc- ture of avian communities in the Pilis Mountains, North Hungary. In: Török, J. (ed).: Ornithological research in the Pilis Biosphere Reserve. Magyar Madartani Egyesiilet, Budapest. Moskat, C.-Waliczky, Z. & Baldi, A. (1992): Dispersion and association of some marshland-nesting birds: a matter of scale. Acta Zool. Hung. 38. p. 47-62. Naiman, R. J.-Décamps, H. & Pollock, M. (1993): The role of riparian corridors in maintaining regional biodiversity. Ecological Applications 3. p. 209-212. Norusis, M. J. (1990): SPSS/PC+. Advanced statistics 4.0 for the IBM PC/XT/ AT and PS/2. SPSS Inc. Chicago. Turner, K. (1991): Economics and wetland management. Ambio 20. p. 59-63. Waliczky, Z. (1992): Különböző erdötipusok madárközösségeinek vizsgálata a Szigetközben. Ornis Hungarica 2. p. 25-31. Williams, C. B. (1943): Area and number of species. Nature 152.p. 264-267. Williams, M. (1993): Wetlands: a threatened landscape. Blackwell Publishers, Oxford, U. K. Zagon, A.-Moskat, C.-Baldi, A. (1995): Madarfauna térképezés a Szigetközben. Osszefoglalék: Előadások, poszterek. A Magyar Madártani és Természetvé- delmi Egyesület IV. tudományos ülése, Nyíregyháza. p. 7. Author’s address: Dr. Andräs Bäldi Magyar Természettudomänyi Múzeum Ökolögiai Kutatöcsoport Budapest, Baross u. 13. H-1088 147 Baldi, A. (1995) Bird communities in the Szigetköz after the diversion of the Danube Andras Baldi The construction of the Bös-Gabcikovo hydroelectric dam on the River Danube was initially agreed upon by the governments of both Hungary and the then Czechoslovakia. The Hungarian government withdrew from the schene due to concerns regarding damage to the eco-systems of the river. The construction of the dam caused dramatic decreases in water levels in our study area, the Szigetköz region of north-east Hungary. This region has a unique geomorphologic character and landscape structure. In the Pliocene period Szigetköz lay at the edge of the Pannonian Sea and was the delta of the Danube. After the drying up of this sea this delta became a so-called inland delta. The riparian habitats at Szigetköz are wide and complex when compared to other similar habitats in Europe. The Hungarian Natural History Museum coordinates monitoring efforts which include botanical, zoological and ecological elements. The role of ornithological monitoring is of great importance due to the relatively well-known habitat selec- tion of birds, standard sampling procedures and low costs of carrying out obser- vations. Therefore bird community monitoring was applied in order to detect any environmental change. Reed dwelling species were chosen because they are closely associated with wetlands. Five reedbeds were selected for study. Three of these were in the zone where water levels had fallen considerably and three in a zone with a normal water level (Fig. 1.). The bird communities of these areas were censused twice during the breeding season, in April and in May, in two consecutive years (1994 and 1995) using the line transect method. 432 specimens belonging to 35 species were recorded in 1994 an 443 specimens belonging to 40 species in 1995 (Table 1). There were no significant differences in species richness (Fig. 2), overall abundance (Fig. 3) or the abundance of reed- dwelling birds (Fig. 4) between the two years. However, the density of the more common reed dwelling songbirds decreased in several areas of reed during the study (Table 2). The results from two reedbeds (one in the dry zone and one in the normal zone) in the two years were compared. My expectation was that the bird community in the zone with less water then usual would decrease in size. Indeed, there were declines in both the number of species and abundance of specimens in this zone (Table 3). No such trends were detected in the reedbeds with normal water levels (Table 4). However, there was no significant difference in species abundance at the two sites over the two years. (Alsösziget: X2 = 20.94, d. f. = 21, p> 0.1; Arvasziget: X2 = 16.64, d. f. = 18, p > 0.5). Another tendency was observed in the overall abundance of birds which decreased from 1994 to 1995 in all the reedbeds studied. The density of some common passerines e. g. Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) and Reed Bunting (Emberiza schoeniclus), also decreased from 1994 to 1995. The differences between the bird communities of the two consecutive years were also evaluated by the stepwise 148 Szigetközi nádasok madarközössegei... multiple discriminant analysis which revealed significant differences in the dis- criminant function (X2 = 22.12, d. f. = 8, p = 0.0047). This result indicated that the grouping variable (1994 or 1995) grouped the observations into significantly varying groups. Therefore the hypothesis of a loss in avian density in the abnor- mally dry parts of Szigetköz is supported by both descriptive analysis and mul- tivariate statistics. However, due to the short period and the lack of undisturbed control sites it is not possible to clearly separate natural fluctuations from those caused by human disturbance. The conservation of the Szigetkòz region is essential in view of its high biologi- cal diversity. For example, 58% of all bird species occurring in Hungary have been recorded here. The species richness is similar to that of mountain oak forests although Szigetköz contains many popular plantations. Thus, more re- search resources need to be focused on this unique region. 149 È nee lai RITA ithe ert si Wera naive al'azol 6 10 | Kiga seh! 1 a: LAS ai io | de or tal Lari dinamite Ae LOUE ‘nie er ‘DI A n tari botesibri Hueor eis!) {NH00.0 I = à à Insaftingie etni anottevrsedo ‚a ie Apro bia à alana a evig reat od vd ts Re te È vtst chan Cf the pira or kov HY POE sii atta ersehen ost man bt ein (remeron? sd sc EE káli Shs CORES rar hing, damage, to tre LEE year! vie gr or ‘epr Dot ‘ph Saar Is Ant: sion diet Yo rire ovale meer LATTA OT TE JRE sig di ‘4 nland delta Pe Voli NET RON DE IE | | het sione Dale Ei i th | vége? $ ; to üt ; svi pete a i, à Le a Weak se HD re anis Five reédheds mere select ( thége wae in the tone weh) veater levels td ta}! mob a bte with: a normal walter tev el vici PEN LUO ru The bied conimubitica ol these! gress were ea bite! twice olbia aso, da Ami Lin May, dite verette age: ( 1994 ands í o” he mi N) | d'emectiinens belonmna. ta GS - species were. recagdei.m 994 “ah lev vive fi ara. "al fia j le 14 TI be: rhs peas iQ si fut see y ibra I overall alt + { Fig: Ap halo Kur: Aa Bis "ir, a behwiters ete ve ua Powe ory the | sd wein songhirie de: reased in several al Areas of | A Tusa ul trónt twó db Sr CON e mes Hr vw ids | | Am} 4} we vka a CUM pa sa My tt | i withulézs water the: î VIALI TIVI UM Ces ER oe i hit Ax FN à Nie wety ire N wane , i } ‘Ve tI la L hs, es; Fax i : + AI D FU nti ést x ÿ ' + È L'A day t a i heb! 4 u? ì vera a uundanzte i b tels I Hid ducs tas si rondes and. The density ef ene eo virgin pris Mm Higrtitor (Acivonphalit: schoenobaenus) and Reed Punti ! f i tiso ler tai om Dic ‘1996 UT he .d'iltamere os bt da i the twe coneecutwe years were deo Lie ua ited! Pa AQUILA 1995. VOL.: 102 (151-160) A TAPIOSAG-TAPIOBICSKE KÖZÖTTI NAGY-RET FESZKELO MADÁRKÖZÖSSÉGÉNEK VIZSGÁLATA Füri András Abstract Füri, A. (1995): Studies on the bird community on Nagy-rét of Tápióság-Tá- pióbicske (Hungary). Aguila, 102, p.00-00 The nesting bird community of Nagy-rét between Tápióság- and Tápióbicske was studied during a five year long period. Its structure was very similar to that of certain other meadows situated between the Danube and Tisza rivers. Some of typical species (Montagu s Harrier - Circus pygargus, Eurasian Curlew - Numenius arquata e.g.) of similar relict habitats do not nest in the studied area any longer. Besides climatic changes regular disturbance due to the current utilisation of the meadows have signifi- cant adverse effects. During the period of the survey a dry climate prevailed in most of the Great Plain of Hungary. As a result predominantly ground-nesting birds were affected. Populations of shorebirds and Yellow Wagtails (Motacilla flava) drastically declined, while species of drier areas appeared with the Skylark (Alauda arvensis) becom- ing the “superdominant” species. The results of the survey justify the need for the protection of Nagy-rét. Nature con- servation management - and reconstruction if needed - should be started immediately when legal protection is declared. Key words: bird communities, Hungary, Nagy-rét, nature conservation Bevezetés A hazai madártani szakirodalmat tanulmányozva kitűnik, hogy az első cönológiai tárgyú dolgozat az 1940-es években jelent meg (Pátkai, 1942). Újabb lendület mintegy húsz év múltán tapasztalható, ekkor - többek között - Györy (1957, 1964), Horváth (1956, 1978), Schmidt (1963, 1964, 1965), Legány (1968, 1970) publikált e tárgyban. Az utóbbi 10-15 évben indult komolyabb fejlődésnek a madárközösségek szerkezetének vizs- gálata (pl. Moskat, 1986, 1988; Moskát & Sasvári, 1992; Waliczky, 1992). A kutatott élőhelytípusok áttekintéséből szembetűnő, hogy elsősorban az erdei madárközösségekre irányult a figyelem, a nyílt területekre (rétek, legelők) vonatkozó felmérések jóval ritkábbak (pl. Szabó, 1965; Horváth, 1979). A füves puszták, nedves kaszálók nagyarányú csökkenése, degradá- lódása, az e területeken előforduló ritka növény- és állatfajok állomá- 151 Fiiri, A. (1995) nyainak veszélyeztetettsége védelmi intézkedéseket követelt. Füves puszták, nedves rétek kerültek természetvédelmi oltalom alá, azonban néhány értékes terület védelme még nem megoldott. Munkám során egy ilyen terület, a Tápióság-Tápióbicske között elterülő Nagy-rét fészkelő madárállományát mértem fel. Vizsgálatomban a fészkelő madárközösség szerkezetének megismerésén túl a madárvilágot veszélyeztető tényezők feltárására is hangsúlyt fektettem. Anyag és módszer A Nagy-rét az Alsó-Tápió-patak partjai mentén helyezkedik el (1. áb- ra). A rétet a Tápióság-Tápióbicske közötti közút, valamint az ún. Póka- hegyi szántóföldek határolják a két település között. Kiterjedése kb. 240 ha, felszíne jobbára sík. Növénytakaróját a változatosság jellemzi. Nagyrészt (kb. 200 ha) nyílt növényzet, kékperjés láprétek (Molinietum caeruleae), mocsárrétek (Alopecuretum pratensis) fedik. Mintegy 30 ha-ra tehető a mozaikos, fás növényzetű rész, itt fűzligetek (Salicetum albae- fragilis), bokorfüzesek (Calamagrosti-Salicetum cinereae) és egy félhektáros kőrises láperdőmaradvány található. A vizes élőhelyek társulásai (víz- folyás növényzete, nádas, sásrét) kb. 10 ha-on fordulnak elő. A terület botanikai értékei közül a védett orchideák (Orchis ssp., Dactylothiza incar- nata), nőszirom (Iris ssp.) fajok, a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe) és a száraz gyepen az érdes csüdfű (Astragalus asper) említhető meg. A Nagy-rét védelemre tervezett terület, a Tápió-Hajta-vidék európai jelen- tőségű madárélőhely (Waliczky, 1991) része. A Nagy-rétet a helyi termelőszövetkezet kaszálással, legeltetéssel hasznosítja. A csapadékszegény évek következtében a legeltetett terület a vizsgálat ideje alatt 66%-kal nőtt (kb. 90 hektárról 150 hektárra). A legelőt szarvasmarhával, majd 1992-től szarvasmarhával és juhval legeltetik. A kaszálók fűhozamát évente kétszer (június elején és szeptemberben) takarítják be. A madárállomány számlálását 1990 és 1994 között a fészkelési időszak- ban végeztem el. Az első három évben a réten fészkelő fokozottan védett madárfajok egyedeinek minél kisebb zavarására törekedve 4 alkalommal, 1993-ban és 1994-ben 6 alkalommal jártam be a területet. A megfi- gyeléseket április közepétől június elejéig egyenletes időközönként, hasonló időjárási körülmények között (napos, szélcsendes idő) végeztem el. A rétet sávokra bontva fésültem át. A bokros területeken 100 m-es (2x50), a nyílt terepen 200 m-es (2x100) sávszélességet alkalmaztam. Így 15 km hosszú megfigyelőutat jelöltem ki, melyet 6-6,5 óra alatt jártam be. Kora reggel a bokros, fedettebb részeken kezdtem a számlálást. (A 152 A Tapiosag-Tapiöbicske közötti Nagy-ret... területen 1992 májusa óta az országos programhoz kapcsolódva I. P. A. módszerrel is végzek állománybecslést 20 stacioner ponton, 100 m su- garú körben. Réten 18 pontot, bokros területrészen 1 pontot, nádas-sásos részen 1 pontot jelöltem ki.) 1993-ban kontrollként a réten kijelöltem egy 40 ha-os kvadrátot és ott 6 bejárás alapján revírtérképezéssel próbáltam becsülni a fészkelő állományt. A mintaterület kiválasztásánál igyekez- tem, hogy annak jellege a Nagy-rét egészéhez hasonló legyen, azaz a nyílt és bokros-ligetes területek aránya nagyjából megegyezzen. A 40 ha- os kvadrátba azonban vizes élőhely nem került bele. Figure 1. Map of Nagy-rét 1. ábra. A Nagy-rét vázrajza À É - Nord Jelmagyarázat: Symbols: Tapiöbicske Vi - fas vegetáció üres; trees \ eee - fasor; colonnades yr hat - nádas, sasrét; marshland ; ; i S v-+--¥ - rét-legel6, elszort fakkal, bokorftizzel; meadow-grazingland with scattered trees and willow shrubs aww - Also-Tapid-patak Alsó Tapio spring Méretarany - Map scale: 1:25 000 158 Fiiri, A. (1995) Minden évre kiszamoltam a diverzitàst a Shannon-Weaner-képlet alap- jan: H=2pjInpj ahol p; = i-edik faj relatív gyakorisága. A kiegyenlítettséget a J-képlet alapján számítottam, ahol S-az adott évben fészkelő fajok száma. Az 1990-es és 1994-es évek madárközösségeinek dominanciaviszonyait dominanciagörbéken ábrázoltam (2. ábra). D% \ Sa 2. abra. A dominanciaviszonyok alakulasa a felmeres > első es ötödik évében In Figure 2. Distribution of dominance values in the 1st 1 and Sth years of the survey ! II I eee e eee 1 5 10 20 30 40 43 45 Fajok száma n No. of species Eredmények Az allomanybecslések eredményeit az 1. táblázatban tüntettem fel. A bejarasok közül a maximálisan becsült értéket vettem alapul. Szöräst a kisszámú adat miatt nem számoltam. A Nagy-rét fészkelőközösségét az 5 év vizsgálatai alapján 55 faj alkotta, az évenkénti összfajszam ehhez viszonyítva 10-25%-kal kisebb volt. Az állandó fajok száma, melyek minden évben tagjai voltak a fészkelő faunának, 38, melyből négy (Alauda arvensis, Saxicola rubetra, Motacilla flava, Acrocephalus schoenobaenus) egyben domináns ill. subdomináns is 154 A Tapiösag-Tapiöbicske közötti Nagy-ret... 1. táblázat. Az ällomänybecsles költési időszakonkénti eredménye (fészkelő párok száma) Table 1. Estimated number of breeding pairs in different years in the study area (number of breeding pairs assessed by territory mapping on a 40 ha area in brackets) À Év/Year Faj/ Species 1990 1991 1992 1995 1994 Anas platyrhynchos Circus pygargus Falco tinnunculus Coturnix coturnix Phasianus colchicus Crex crex Vanellus vanellus Numenius arquata Limosa limosa Tringa totanus Columba palumbus Streptopelia turtur Streptopelia decaocto Cuculus canorus Asio otus Upupa epops Picus viridis Dendrocopos major Galerida cristata Alauda arvensis Oriolus oriolus Corvus corone cornix Pica pica Parus major Remiz pendulinus Turdus philomelos Turdus merula Oenanthe oenanathe Saxicola torquata Saxicola rubetra Luscinia megarchynchos Locustella naevia Locustella fluviatilis Locustella luscinioides Acrocephalus arundinaceus I BI NWI © NNR RR OG Ole I = WwW | BND KR I NOR ND Be 1 N Rel POP WN! WORK I BONDOAI NRF I NRF BB NN À NN |! CO] HAND HW N IQONDNHI MAI NI QWWE I NRPNNK I nn I QONINKÒINI PRR WrRWWrR IPO! NWR] eR = oO -— ES N oO Ps NI N — — RPrRrRPNN OW! PreK! PP BP © N I IPVDonerme+ı N I © NN BR O1 1 NF 1 N NI APNITINWWCIAI N — 155 Fiiri, A. (1995) Ev/ Year Faj/ Species 1990 1991 1992 1993 1994 Acrocephalus palustris Acrocephalus schoenobaenus Hippolais icterina Sylvia atricapilla Sylvia communis Sylvia curruca Phylloscopus collybita Anthus campestris Anthus trivialis Motacilla alba Motacilla flava Lanius minor Lanius collurio Sturnus vulgaris Passer montanus Carduelis chloris Carduelis carduelis Fringilla coelebs Emberiza calandra Emberiza schoeniclus + WN — I RONI NS u Se N PP © O1 OO © © © mm OR I. MAI Re BO! DOG ANQUANQTTBNONARRARANNRAMREMR N O1 41 & ND PANN ORF RR WwWN! BN Hb ib © O1 © CONF Or | 0 1 2 6 7 4 4 4 3 3 Összesen-Total: 202 215(38) 186 Megjegyzés: A zárójelben a revirtérképezéssel becsült költöparok mennyisége szerepelt (40 ha-on) volt. A feszkelöközösseg egészét nézve megállapítható, hogy nagy hasonlóságot mutat az ún. Turján-vidék faunájával, melyet Horváth (1979, 1980) kutatott. A fészkelő párok becsült mennyisége 186 és 215 pár között mozgott, azonban hozzá kell tenni, hogy a nagy sávszélesség alkalmazása miatt a valós értékek ettől magasabbak. Ezt tükrözik a 2. táblázat adatai, mely- ben a két becslési eljárással kapott denzitások szerepelnek. A domináns (szubdominäns) fajok a revírtérképező módszerrel kapott értékekhez viszonyítva „alulbecsültek”, s ezt a tendenciát tapasztalnánk valószínűleg a többi fajnál is. A differencia a mezei pacsirtánál valószínű- leg nem ilyen nagymértékű, mivel az állomány becslése a revírtérképező eljárásnál is hordozhat hibát. A revírjüket markánsabban védő rozsdás csuk és sárga billegető esetében a revírtérképezés a valós értéket adja meg. A foltos nádiposzáta esetében a fentiektől eltérő eredmény a víz- folyás sávjában végzett felvételnek köszönhető. 156 A Tapiosag-Tapiobicske közötti Nagy-ret... 2. táblázat. Domináns (szubdominäns) fajok denzitàsa a különböző becs- lesek alapján 1993-ban (pär/10 ha) Table 2. Density of dominant and sub-dominant species based on differ- ent estimation methods in 1993 (pairs/10 ha) Faj - Species Sávos becslés Revirtérképezés Line transect method Territory mapping Alauda arvensis Saxicola rubetra Motacilla flava Acrocephalus schoenobaenus A vizsgálatok eredményei alapján a Nagy-rét feszkelöközössege vi- szonylag stabilnak mondható az állomány összességét tekintve, bár az 5 év során több faj eltűnt a fészkelő faunából, de új fajokkal is gazdagodott a közösség, és némileg a dominanciaviszonyok is változtak. Mindezek következtében a madárközösséget alig változó diverzitás és igen kis mértékben csökkenő kiegyenlítettségi értékek jellemzik (3. táblázat). A madárállomány dominanciagörbéjének lefutása meredek, mely évről évre növekedve, 1990-hez viszonyítva tágabb nyitású (2. ábra). A terület bolygatottnak tekinthető (rendszeres kaszálás, legeltetés), és jóllehet ennek a vegetáció fenntartásában szerepe van, madártani szempontból az egyenetlen forrásfelosztás, néhány faj kizárólagos dominanciája jellemzi. Ez jó egyezést mutat a szukcesszióra vonatkozó elméletekkel (Odum, 1969). 3. táblázat. A Nagy-rét fészkelő madárközösségének főbb strukturális paraméterei. S - fajszám P - becsült összegyedszám (pár) D - becsült összdenzitäs H - Shannon-féle diverzitás J - kiegyenlitettseg Table 3. Main structural values of the breeding community of Nagy-rét (S - number of species, P - estimated number of pairs, D - estimated total density, H - Shannon s diversity values, J - consistency value) 157 Fiiri, A. (1995) A vizsgált időszakban a fészkelő madárközösség alakulása szempont- jából külső tényezőként az aszályos időjárás következtében előálló szára- zodás, valamint a rét hasznosítási módjának megváltozása volt jelentős. A domináns fajok közül a mezei pacsirta denzitása a legnagyobb, az állomány változásának tendenciája növekvő. Dominanciája évente fo- kozatosan nőtt, 13,0%-röl 19,3%-ra. Ennek okát elsősorban a terület szá- razodásában látom. A rozsdás csuk fészkelő állománya a vizsgálat első éveiben stabil volt. Jelentős csökkenés 1993-ban következett be, amely valószínűleg szintén a szárazodásnak és a legeltetés növekedésének tudható be. A faj szubdominánsá vált. A sárga billegető állomány változása a rozsdás csukéhoz hasonlóan alakult. A faj dominanciája az öt év alatt a felére (1990-ben 10,4%, 1994- ben 5,3%) csökkent. A foltos nádiposzáta párok száma a kismértékű ingadozás ellenére sta- bilnak tekinthető. A faj elsősorban a vízfolyás mentén, másrészt mély- fekvésű sásos-nádas területen fészkelt. Bár utóbbi terület 1993-94-ben szinte teljesen kiszáradt, a patak növényzetében még megfelelő élőhelyet találhatott a faj. A fészkelőközösség többi tagját tekintve szembetűnő a nedves rétek karaktermadarainak állománycsökkenése (Vanellus vanellus, Limosa limo- sa, Tringa totanus), amely szintén a terület kiszäradäsäval hozható össze- függésbe. Ezzel párhuzamosan olyan fajok jelentek meg, amelyek kife- jezetten a száraz területekre jellemzőek (Anthus campestris, Oenanthe oenanthe). A Nagy-rét ornitolégiai (és természetvédelmi) jelentőségét növeli a nedves rétek, turjänok fokozottan védett fajainak megjelenése, alkal- mankénti költése, költési kísérlete. A hamvas rétihéja (Circus pygargus) pár 1990-ben sásréti növényzetben fészket rakott, de költése meghiúsult. Azóta a réten rendszeresen csak táplálkozó példányait láttam. 1991-ben a patakhoz közeli magassásos-magaskórós vegetációból több alkalommal hallottam a haris (Crex crex) jellegzetes hangját, sikeres fészkelése va- lószínű, hiszen a terület nem zavart. A réten 1992-ben 1 pár nagy póling (Numenius arguata) kezdett költésbe, de eredményes fészkelését a június eleji kaszálás meghiúsította. A terület botanikai és zoológiai értékei alapján a mielőbbi védetté nyilvánítás indokolt, azonban ennek a földprivatizáció egyelőre gátat szab. A rét botanikai értékeinek védelme érdekében is az élőhely ok- szerű kezelése, a kaszálás és legeltetés szabályozása alapvetően fontos, sőt a mélyebb részek elárasztásával a terület állapota jelentősen javítható lenne. 158 A Tapiosag-Tapiobicske közötti Nagy-ret... A legfontosabb konkrét javaslatok az alábbiakban foglalhatók össze: 1. A legeltetést vissza kell szorítani a ténylegesen legelő jellegű terü- letekre, azonban fokozottan védett, veszélyeztetett madárfaj egyedeinek fészkelése esetén a legeltetés a költési időszakban ezeken a területeken sem folytatható. 2. A rét első kaszálása a költési időszak befejeződése után végezhető. 3. A mélyfekvésű területeken meg kell oldani a csapadékvizek vissza- tartását, a Gombai-patakból ökológiai célú vízhasználattal a nádast éven- te, illetve szükség esetén el kell árasztani. 4. Egyes ragadozó fajok (Corvus corone cornix, Canis vulpes) állományait folyamatosan ellenőrizni kell és szükség esetén el kell végezni állomá- nyaik szabályozását. Irodalom - References Gyóry, J. (1957): Madártársulás- és környezettani vizsgálatok, 1954-55 telén a Soproni-hegységben. Aquila, 63-64. p.. 41-49. Horváth, L. (1956): Communities of breeding birds in Hungary. Acta Zool., 2. p. 319-331. Horváth, L. (1978): Az öcsai läpegeresek madarainak fészkelőközösségei. Aquila, 85. p. 77-84. Horváth, L. (1979): Communities of breeding birds in the peatbog region between the villages Inárcs and Ocsa. Aquila, 86. p.101-109. Legäny, A. (1968): Erdőtelepítések madártani jelentősége. All. Közl., 55. p. 65-73. Legany, A. (1970): Nemesnyärasok (Populeto cultum) ornitolögiai problémát. Aquila, 76-77 p. 65-71. Moskat, Cs. (1986): Madärszämläläsi módszerek hatékonyságának vizsgálata a Pilis-hegységben. All. Közl., 73. p. 51-59. Moskat, Cs. (1988): Breeding bird community and vegetation structure in a beech forest in the Pilis Moutains. Aquila, 95. p. 105-112. Moskat, Cs. & Sasvari, L. (1992): Néhány madärközösseg strukturális hason- lösägänak vizsgälata. Aquila, 99. p. 129-136. Patkai, I. (1942): A Tihanyi-felsziget fészkelő madarainak allomanybecslése. Magyar Biol. Kut. Int. Munkäi, 14. p. 231-238. Schmidt, E. (1963): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda I. Budakeszi. Acta Zool., 9. p. 373-390. Schmidt, E. (1964): Vogelzönologische Untersuchungen in den Bergen um Buda II. Solymär. Ekologia Polska, 12. p. 597-617. Schmidt, E. (1965): Madärcönolögiai vizsgalatok a Budai-hegységben III. Nagykovácsi. Aquila, 71-72. p. 113-147. Szabó, L. (1965): Feszkelö madärtärsuläsok vizsgálata a Kunmadarasi szikeseken. All. Közl., 52. p. 111-134. 159 Für, As(1995) Odum, E. P. (1969): The strategy of ecosystem development. Science, 164 p. 262-270. Waliczky, Z. (1991): Euröpai jelent6ségti madärelöhelyek Magyarorszägon. MME Könyvtära 4., p. 64. Waliczky, Z. (1992): Különböző erdötipusok madärközössegeinek vizsgálata a Szigetközben. Ornis Hung,, 2. p. 25-31. Authors address: Füri Andräs Budapest Szepvölgyi üt 162/B H-1025 160 AQUILA 1995. VOL.: 102 (161-170) EGY GYERTYANOS-TOLGYES ERDÖFRAGMENTUM MADARPOPULACIOINAK EGYEDSZAMVALTOZASA Gyuracz Jozsef Gyuracz, J. (1995): Changes in bird populations in a Carpino-Quercetum oak wood segment. Aquila, 102, p. 00-00 The results of territory mapping in a Carpino-Quercetum oak wood segment were analysed. In the 9 ha large segment the following numbers and species were detected in different years: 1992 - 171 individuals of 25 species, 1993: 164 individuals of 27 species, 1994: 157 individuals of 22 species. The population change index was calculated for the 15 most common species. The population of seven species did not change significantly in the course of the three year study period. A slight decline for Jay (Garrulus glandarius), significant decline for Hawfinch (Coccothraustes coccothraustes), and slight increases for Wren (Troglodytes troglodytes) and Blackcap (Sylvia atricapilla) were detectable. Key words: Carpino-Quercetum wood, Hungary, population changes, territory map- ping. Bevezetés Az utóbbi években számos madárfaj költöällomänya csökkenő tenden- ciát mutat Európában (Tucker, et al., 1994). A veszélyeztetett fajok védelme szempontjából napjainkban egyre fontosabbak a populációmonitoring- vizsgálatok, melyek célja, hogy a populációs paraméterek (egyedszám, költési siker, túlélési ráta stb.) időbeli változásaiból vissza lehessen követ- keztetni a változások okaira (Moskát, et al., 1991). A madarak mint a táplá- lékláncban magasan elhelyezkedő, gyors anyagcseréjű, viszonylag nagy- méretű és költségtakarékos módszerekkel vizsgálható élőlények rendkívül jelentősek a természeti állapot monitoringjában (Koskimies, 1989). Vas megyében a viszonylag gyakori fajok populációinak nagyságáról, változásáról - a fehér gólya (Ciconia ciconia) és a gyurgyalog (Merops apias- ter) kivételével (Gyurácz & Szanyi 1994, Tóth, 1995; Barbácsy Z. pers. comm.) - még megközelítő adatokkal sem rendelkezünk. Különösen vonatkozik ez a kistermetű, territoriális fajokra, közöttük is elsősorban az énekesmadarak populációira. Ezért is kezdtem el 1992-ben egy territóriumtérképezésen alapuló állománybecslő vizsgálatot. Jelen dolgozat a populációk nagysá- gára és időbeli változására vonatkozó eredményekről tájékoztat. Terület és módszer Vizsgálataimat 1992., 1993. és 1994. költési időszakaiban végeztem a körmendi (Horvatnadalja) Dobogó-erdőben (XN10C4, 1. ábra), amely fokozottan védett területe lesz a tervezett Csörnöc-menti Tájvédelmi 161 Gyuracz, J. (1995) 7 | erst 1) =] | 38 A I Au: N (CA a 6 D Y q d = NIX fanta MIN 4 "Al 1. abra. A Dobogo-erdo foldrajzi helyzete Figure 1. Location of Dobogo-woods Körzetnek. Az erdő egyike a Räba-völgyben megmaradt idősebb gyer- tyános-kocsányos tölgyeseknek (Carpino-Ouercetum), területe 9 ha. Az erdő lombkoronaszintje jól záródott, ezért a cserjeszint csak az erdő szegélyében sűrű. A Rába-, Pinka-holtágak mentén a füzek (Salix spp.), a gyertyános-tölgyes részletek között a betelepített égeres (Alnus glutinosa) pászták sűrű aranyvessz6s (Solidago spp.) aljnövényzettel teszik vál- tozatossá az élőhelyet. A madárszámlálási módszerek közül a territoriális fajok, mint például a galamb (Columbiformes), harkály- (Piciformes) és az énekesmadáral- katúak (Passeriformes) esetében a territóriumtérképezés adja a legpon- tosabb adatokat (Enemer et al., 1976.), melynek lényege, hogy a költési időszak folyamán több alkalommal végigjárjuk a mintavételi területet, és közben térképre vezetjük az éneklő, vagy más módon territoriális visel- kedést mutató hímek helyét. Később a pontcsoportosulásokat körülhatá- roljuk és territóriumnak tekintjük (Moskát, 1986.). Egy territóriumot tartó hím egyenlő egy költőpárral. A következő időpontokban végeztem a felméréseket: 1992. április 10., 29., május '6., 20. janıus’4., 19.,1995: aprilis‘9., 27., poms ieee április 30., május 9., 25., napfelkeltétől kb. 10 óráig, eső nélküli, szél- csendes időben. 162 Egy gyertyanos-tölgyes... 1. táblázat. A madárpopulációk nagyságának (költő pár) évenkénti alakulása a Dobogó-erdőben Table 1. Population size changes (in nesting pairs) of bird populations in Dobogó-woods in 1992-1994 Faj - Species Buteo buteo Columba palumbus Streptopelia turtur Cuculus canorus Dendrocopos major Dendrocopos minor? Lanius collurio Troglodytes troglodytes Prunella modularis Locustella fluviatilis Locustella naevia Acrocephalus palustris Sylvia atricapilla Phylloscopus collybita Muscicapa striata Erithacus rubecula Luscinia megarhynchos Turdus merula Turdus philomelos Parus palustris Parus caeruleus Parus major Sitta europaea Certhia brachydactyla Emberiza citrinella Fringilla coelebs Coccothraustes coccothraustes Sturnus vulgaris Oriolus oriolus Garrulus glandarius * Megfigyelve 1991-ben, az el6készités évében. * Recorded in 1991, the year of preliminary studies I O1 © ND HD PoP WR | IQ MAI ON KAIN I IS ONIRICO ey Es (N i = m N PINI © D J & © H CON | N N NDPRFANI DWI HA OM! 4 5 2 2 8 4 1 4 1 7 8 1 2 D 7 2 3 8 3 4 9 4 163 Erdei pinty - Chaffinch Vörösbegy - Robin yuracz, J. (1995) DIT: : 3 8 Ni - - Pas ag. nest NL ia Ara SZ - == DA a EB: ni 7 alpfüzike °s a csilpcs asanak indexe es of Robin, Chaffinch, Great Tit and Chiffchaff in 1992-1994 164 opulacıovaltoz Figure 2. Population change index Egy gyertyanos-tölgyes... A populációk évenkénti egyedszämvältozäsät becslö index kiszämitä- sához az alábbi képletet használtam (D. O. F. F. 1989.): AR I > La i A ahol A, a felmért egyedszám x évben, A, 1 pedig ugyanez x-1 évben, I, a populäciövältozäs indexe x évben, I, 1 pedig ugyanez x-1 évben. A kezdő év (1982) indexe, I=100 minden faj esetében. A változás erősségét Chi-négyzet próbával ellenőriztem, Yates-korrekció alkalmazásával. Eredmények 1992-ben 25 faj 171 egyede, 1993-ban 27 faj 164 egyede, 1994-ben 22 faj 157 egyede szerepelt a felmérésekben (1. táblázat). Az egyedszámváltozást becslő indexeket a leggyakoribb 15 fajra szá- moltam ki. Egyik évben sem mutatott szignifikáns változást a következő madárfajok populációja (p>0,05): csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita), vörösbegy (Erithacus rubecula), fekete rigó (Turdus merula), énekes rigó (Turdus philomelos), szencinege (Parus major), csuszka (Sitta europaea), erdei pinty (Fringilla coelebs) (2. ábra). Az 1993-ban beállt szignifikáns csökkenést, Chi?=26,96, p<0,05, nem szignifikáns növekedés követte a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) esetében. A barátposzáta (Sylvia atricapilla) állománya 1992 és 1993 között csökkent (p>0,05), majd 1994- ben szignifikánsan növekedett, Chi?=17,4, P<0,01. A seregély (Sturnus vulgaris) egyedszáma szignifikánsan csökkent 1992 és 1993 között, Chi?=6,13, P<0,05, 1994-ben ugyanannyi pár költött, mint 1993-ban. Az ökörszem (Troglodytes troglodytes) egyedszáma az első két évben nem vál- tozott, 1994-ben szignifikánsan nőtt, Chi?=32,67, P<0,01). A szajkó (Garrulus glandarius) populációja a felmérés első két évében nem válto- zott, 1984-ben lényegesen csökkent, Ch2-16,0, P<0,01. A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) fokozatos csökkenést mutat a felmérés első évéhez képest, Chi2=32,75 és 10,02, P<0,01. A nagy fakopäncs (Dendrocopus major) 1993-ban tapasztalt szignifikáns növekedése után, Chi?=16,31, P<0,01, az állomány 1994-ben szignifikánsan csökkent, Chi?=3,4, P>0,05 (3., 4., 5. ábra). A többi faj évenkénti egyedszám-alaku- lását az 1. táblázat tartalmazza. Megvitatás A hároméves felmérés eredményeiből nem lehet általános érvényű következtetéseket levonni. Egyrészt a vizsgálati időtartam rövidsége miatt, másrészt a populációk egyedszámváltozásában megfigyelhető 165 cz, J. (1995) Gyurá ERBE = CU, Énekes rigó - Song Thrush TD Uè dui Csuszka - Nuthatch di DAG SERRE E 18 Si ÚN vee rn A Be LR me n ia dle Than boire. i AN RG: cmmani 8 8 3 & 8 VI RCE 28. Ce RARI Der Dia ale n Suunan © 8 x = 8 3 - - Meggyvägö - Hawfinch Fekete rigö - Blackbird CL 8 8 dl - - Kr 5 4 Wy É PITTS i x JOSS Ubi, Encens us — vi = © V Ru BD © _— = > D _— D = S = x un a = S = és * x SH Dd DD ™ DE populaciövaltozasanak indexei *P<0,01 Figure 3. Population change indexes of Nuthatch, Song Thrush, Blackbird 3. ábra. A csuszka, énekes rigo, fekete rigo, meggyvago and Hawfinch in 199 La 166 Egy gyertyanos-tölgyes... - Starling Seregély Berki tücsökmadár - River warbler 8 8 - a 8 — ZB 4.0 ARDA in BI an RDA RR 228 SR BR Tas ll, di da di 8 | WU : BEE - - - - - DR? 3 Wl er 3 Ökörszem - Wren Sárgarigó - Golden Oriole a VI Dez nun YY) 8 8 Y & 8 ea] LT 3 8 g & 8 4. ábra. A berki tücsökmadar, seregély, ökörszem és a sárgarigó populaciovaltozasanak indexei *P<0,01, **P<0,05 Figure 4. Population change indexes of River Warbler, Starling, Wren and Golden Oriole in 1992-1994 (* indicates significance level of P<0.01, ** means P<0.05) 167 J. (1995) Gyuracz, Szajkö - Jay M is ai Ere XI MD DS, ns PE. ZX v - - - - XI Nagy fakopáncs - Great Spotted Woodpecker tie nù ae À "u hs D a un me ten ie alla! Barätposzäta - Blackcap 2 8 + Ra 8 3 8 st a ° — - - - - 168 populaciovaltozasanak indexei *P<0,01 Figure 5. Population change indexes of Blackcap, Jay and Great Spotted 5. ábra. A baratposzata, szajkó és a nagy fakopancs Woodpecker in 1992-1994 (* indicates significance level of P<0.01) Egy gyertyanos-tölgyes... trendek többsége nem jelentős statisztikailag. A legtöbb madárfaj ällo- mánya egy átlagérték körül ingadozik. Az, ami igazán fontos, ennek az átlagértéknek a változása, csak hosszabb időszak (10 év, vagy még több) adatai alapján állapítható meg (Waliczky, 1991). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület dán rendszerű pontszámlálással végzett országos állományfelmérésének eredményei alapján (Bohm & Szinai, 1995) csökkenő tendencia jellemzi a fülemüle (Luscinia megarhynchos), az erdei pinty (Fringilla coelebs) és a széncinege Parus major) hazai költő állományát az 1988-1993 közötti időszakban. A Dobogó-erdőben stabil pinty- és széncinege-populáció költött a vizsgált három évben. A fülemüle költőállománya Európa több országában csökken (Tucker et al., 1994). Vizsgálataim során is csak egy alkalommal észleltem a faj számára egyébként alkalmas élőhelyen. A vörösbegy, seregély és a kék cinege (Parus caeruleus) az országos felmérés által 1989- től megállapított állománynövekedését saját eredményeim nem erősítik meg, viszont alátámasztják a barátposzátával kapcsolatos tapasztala- tokat, amelyek szerint a legtöbb európai országban stagnál vagy növek- szik a költőpopuláció egyedszáma (Böhm & Szinai, 1995; Tucker et al., 1994). A populációváltozások pontosabb rögzítése érdekében kívánatos vol- na, ha az országban több helyen végeznének a legreálisabb eredményt adó (bár a legidőigényesebb is) territóriumtérképező módszerrel állo- mányfelméréseket. Csak pontos és hosszú távú vizsgálatok alapján kísé- relhetjük meg a változások okait is feltárni és ezek alapján még hatéko- nyabb természetvédelmet folytatni. Irodalom - References Bóhm, A & Szinai, P. (1995): A dán rendszerű pontszámlálás hatodik éve (1993). ÁSZ Híradó, 2. p. 38-45. Dansk Ornitologisk Forenings Fagleregistrirungs gruppe (1989): Ynglefug- lerapport, p. 1-46. Enemer, A., Höjman, G., Klaesson, P. & Nilsson, L. (1976): The relationship between census results and the breeding population of birds in subalpine birch forest Ornis Fenn., 53. p. 1-8. Gyuracz, J. & Szanyi, K. (1994): A Vas megyében költő gyurgyalag (Merops api- aster) ällomänyeloszläsa és egyedszáma. Aquila, 101. p. 123-132. Koskimies, P. (1989): Birds as a tool in environmental monitoring. Ann. Zool. Fennici. 26. p. 153-166. Moskat, Cs. (1986): Madárszámlálási módszerek hatékonyságának vizsgálata a Pilis-hegységben. Állattani Közlemények, LXXIII: 53. p. 4-59. 169 Gyuracz, J. (1995) Moskat, Cs.-Baldi, A. & Waliczky, Z. (1991): Természetvédelmi célú kutatási irányzatok az ornitolögiäban. In: Gyuracz, J. (ed.): MME Ill. Tudományos Ulése, Szombathely p. 183-193. À Tóth, L. (1995): Az 1994-es gélyaszamlalas előzetes eredményei. ASZ Híradó 2. p. 48. Waliczky, Z. (1991): Az énekesmadarak ällomänybecslö programjának első három éve. In: Gyurácz, J. (ed.): MME HI. Tudományos Ulése, Szombathely p. 194-200. Authors address: Dr. Jözsef Gyuräcz Berzsenyi Daniel Tanárképző Főiskola Allattani Tanszék Szombathely Károlyi Gáspár tér 4. H-9700 170 AQUILA 1995. VOL.: 102 (171-177) A MADÁRKÖZÖSSÉG FAJI ÖSSZETÉTELÉNEK ES SZERKEZETÉNEK SZEZONALIS VALTOZASA A CSÖRNÖC-PATAK VOLGYEBEN Gyuracz Jözsef & Banhidi Peter Abstract Gyuräcz, J. & P. Banhidi (1995): Seasonal changes in the species and structure of a bird community in the Csörnöc Valley, Hungary, in spring. Aquila, 102, p. 00-00 Species content, diversity and consistency of bird communities in the breeding and migrating seasons were studied and compared. No significant difference was found between the biodiversity of birds (t=1.47, d.f.=227, P>0,05) in the nesting (Hs=1.2475) and migra- tion periods (Hs=1.294). The level of consistency was J=0.78 for the nesting period and J=0.74 for the migration period. Species exchange between the two periods was 26%. River Warbler (Locustella fluviatilis), Marsh Warbler (Acrocephalus palustris), Great Reed Warbler (Acrocephalus arundinaceus) and Red-backed Shrike (Lanius collurio) were dominant in the breeding period but the area was not significant in terms of a staging ground and energy source in the migration period for these species. Key words: biodiversity, bird communities, Hungary Bevezetes A madärközössegek faji összetétele, szerkezete alkalmas az élőhelyek ökológiai minősítésére (Harris 1983; MacArthur & MacArthur 1961). Az élőhely vegetäciöszerkezete (Erdelen, 1984; Fodor et al. 1991; Moskat et al. 1988), a növénytársulások faji összetétele (Anderson et al. 1983; Moller 1984, Rice et al. 1984), azok szukcessziös stádiuma (Moskat & Székely 1986) mind hatással van a madárközösségek szervez6désére. A madárközössé- gek szerkezetében időbeli változások is megfigyelhetők (Hogstad, 1993; Lafkó & Csörgő 1986). Jelen tanulmányunkban a Csörnöc-patak völgyében, a költési és vo- nulási időszakra jellemző madárközösségek faji összetételét, diverzitását, kiegyenlítettségét elemeztük a két időszak közti fajcsere mértékének fi- gyelembevételével. Vizsgálati terület Vizsgálatainkat Szarvaskend község határában, a Csörnöc-patak és a Vasi-hegyhát között elterülő ártéren végeztük. A terület növényzetére a nagymértékű mozaikosság jellemző. A hosszúkás kiterjedésű patak men- ti társulás (nád - Phragmites communis, fehér fűz - Salix alba, óriás arany- 171 Gyuracz, J. & Banhidi, P. vessző - Solidago gigantea), a fákkal, bokrokkal tarkított laprét (mézgas éger - Alnus glutinosa, bokorfiizek - Salix spp., sás - Carex spp., óriás aranyvessző, réti füzény - Lythrum salicaria, réti legyezőfű - Filipendula ulmaria) és a láprétig lehúzódó akácos (fehér akác - Robinia pseudoacacia, fekete bodza - Sambucus nigra) alkotta a terület legsajátosabb élőhelyeit. Módszer Az adatgyűjtést a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Chernel István Vas Megyei Csoportjának természetkutató táboraiban vé- geztük. 1992-ben a tábor a költési időszakban, július 6-tól 19-ig, 1993-ban a vonulási időszakban, augusztus 14-től 22-ig működött. A madarakat mindkét évben, ugyanannyi (11 db), ugyanazon a helyeken felállított 12 m hosszú, 2 m magas függönyhálóval fogtuk. Csak a szalakóta- (Coractifor- mes), harkály - (Piciformes) és énekesmadár-alkatúak (Passeriformes) rend- jébe tartozó fajokat vizsgáltuk. A fajok dominanciaértéke mellett Shannon-Weaver-keplettel kiszámoltuk a költési és a vonulási időszakban jellemző madárközösség diverzitását: Hg, = - 2 pj In pj ahol a p; az i-edik faj gyakorisága a mintában. A diverzitàsértékeket tesztjével hasonlítottuk össze. A diverzitás ismeretében a következő képlettel számoltuk a madárközösségek kiegyenlítettségét: JESS ahol S = a fajszám. Az alábbi formula (Sasvári, 1984.) segítségével megállapítottuk a költési és a vonulási időszak közötti fajcsere mértékét: I+E ahol I a vizsgált időközben megtelepedett új fajok száma, E az eltávozott fajok száma, S1 az összes faj száma az összehasonlítási időszak első évében, S2 pedig az összes faj száma az összehasonlítási időköz második (utolsó) évében. Eredmények A dominanciaértékek alapján a költési időszak öt legdominánsabb ma- dárfaja a barátposzáta (Sylvia atricapilla) 23%, az énekes nádiposzáta (Ac- rocephalus palustris) 15%, a tövisszúró gébics (Lanius collurio) 9%, a ná- dirigó (A. arundinaceus) 5,5% és a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) 5,1% volt. A vonulási időszakban a barátposzáta (Sylvia atricapilla) 34%, a citromsármány (Emberiza citrinella) 15%, a vörösbegy (Erithacus rubecula) 6%, a barátcinege (Parus palustris), a fekete rigó (Turdus merula) és a jég- madár (Alcedo atthis) 4-4% dominanciája mutatta az öt legmagasabb érté- 172 A madarközössegek faji összetételének... ket (1. táblázat, 1. ábra). Költési időszakban befogott, vonulási id6szak- ban hiányzó fajok: nyaktekercs (Jynx torquilla), rövidkarmú fakusz (Cer- thia brachydactyla), őszapó (Aegithalos caudatus), széncinege (Parus major), függőcinege (Remiz pendulinus), házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros), fülemüle (Luscinia megarhynchos), berki tücsökmadár (Locustella fluvi- atilis), nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), baräzdabillegetö (Motacılla alba), erdei pinty (Fringilla coelebs), nádi sarmäny (Emberiza schoeniclus). Vonulasi időszakban befogott, költési időszakban hiányzó fajok: szajkó (Garrulus glandarius), hegyi fakusz (Certhia familiaris), kerti geze (Hippolais icterina), sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix), kormos légykapó (Ficedula 35 % EEE LM or RO 5 \ N S S S NI \ \ \ S \ S N S \ S N | Fajok/ Species s költési időszak vonulási időszak NN breeding season migration period 1. Sylvia atricapilla 6. Emberiza citrinella 2. Acrocephalus palustris 7. Erithacus rubecula 3. Lanius collurio 8. Parus palustris 4. Acrocephalus arundinaceus 9. Turdus merula 5. Locustella fluviatilis 10. Alcedo atthis Figure 1. The dominancy values of the most common bird species in the breeding and migration periods 1. ábra. A leggyakoribb fajok dominanciaértékei a költési és vonulási időszakban 173 Gyuracz, J. & Banhidi, P. hypoleuca), tengelic (Carduelis carduelis), kenderike (Carduelis cannabina). A két időszak közti fajcsere mértéke 26 százalékos. Költési időszakban a madárközösség fajdiverzitása nagyobb (Hs = 1,2475), mint a vonulási időszakban (Hs = 1,1294), de a különbség nem szignifikáns (t = 1,47, N = 195,34, P>0,05). A kiegyenlítettség értéke csak kis mértékben különbözik, költési időszakban J = 0,78, vonulási idöszak- ban J = 0,7374 (1. táblázat). 1. táblázat. A gyűrűzött madárfajok egyedszáma (N) és dominanciája (%) Table 1. Number of individuals (N) and dominancy values (%) of ringed bird species Faj/Species 1992. költési időszak 1993. vonulási időszak 1992 breeding season 1993 breeding season N % N % \O Alcedo atthis Jynx torquilla Picus canus Dendrocopos major Dendrocopos minor Hirundo rustica Anthus trivialis Motacilla alba Lanius collurio Locustella fluviatilis Locustella naevia Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalus palustris Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus arundinaceus Hippolais icterina Sylvia nisoria Sylvia borin Sylvia atricapilla Sylvia communis Sylvia curruca Phylloscopus trochilus Phylloscopus collybita Phylloscopus sibilatrix Ficedula hypoleuca Saxicola torquata Phoenicurus ochruros Erithacus rubecula m © © LIN EU DIA NON INTRO ON Gs ONE N EOIOEDESIETZEHIBISTESOI DA I Cobelli N a 174 A madárközösségek faji összetételének... Faj/ Species 1992. költési időszak 1993. vonulási időszak 1992 breeding season 1993 breeding season N % N % Luscinia megarhynchos Turdus merula Turdus philomelos Aegithalos caudatus Parus palustris Parus major Remiz pendulinus Sitta europaea Certhia familiaris Certhia brachydactyla Emberiza citrinella Emberiza schoeniclus Fringilla coelebs Carduelis chloris Carduelis carduelis Carduelis cannabina Coccothraustes coccothraustes Garrulus glandarius IRENE TOI OO A I PN PONI NWN OWN OLN 02 Összesen - Total 312 100 Diverzitàs (H8) - Diversity 1,2475 Kiegyenlitettség (J) - Level of consistency 0,78 Összefoglalás és értékelés A vizsgált élőhely madárközösségének fajdiverzitása és kiegyenlítettsé- ge nem mutat lényeges szezonális változást, ami a viszonylag nagyará- nyú fajcserével magyarázható. Így a madárközösség szerkezetében a faji összetétel jelentősen átalakult, de a fajok száma és egyedi eloszlása nem változott lényegesen a költési és a vonulási időszak között. A madárközösség domináns költő madárfajainak, mint például a berki tücsökmadár, énekes nádiposzáta, nádirigó, tövisszúró gébics helyi po- pulációi a vonulási időszakban már nincsenek jelen a területen. Az énekes nádiposzátánál bizonyított (Csörgő et al. 1991), hogy a faj vegetáció iránti preferenciája a vonulási időszakban sem kisebb, mint a költési időszak- ban. Ennek ellenére a Csörnöc-patak völgyének vizsgált szakasza nem jelentős pihenő- és táplálkozóhely az őszi vonulási időszakban az énekes 175 Gyuracz, J. & Banhidi, P. nádiposzáta számára. Ezt állapíthatjuk meg a berki tücsökmadär, a nädi- rigó és a tovisszuro gébics esetében is. A barätposzäta számára a vizsgált élőhely költési és vonulási időszakban is jelentős fészkel6- és taplalkozo- terület. Az énekes nádiposzátánál bizonyitottakkal ellentétben a legtöbb faj élőhely-diverzitása kisebb fészkelési időszakban, mint máskor. Első- sorban a nem vonulók és az állandó fajok megváltoztatják élőhelyüket a különböző évszakokban (Blicke, 1972). Költési időszakban a fészkelőhe- lyek mennyisége és a speciális táplálékszükséglet korlátozza a fajok elő- fordulását. A fiókák kirepülése utáni időszakban ezek a korlátozó ténye- zők megszűnnek. Ezek és a populáció megnövekedett denzitása együtt a fajok élőhelyeinek megváltozásához vezethet (Lafkó & Csörgő 1986). Ezzel magyarázhatjuk a fekete rigó, vörösbegy, citromsármány nagyobb ará- nyú dominanciáját, valamint például a sisegő füzike, kormos légykapó, tengelic megjelenését a vonulási időszakban. Köszönetnyilvánítás Köszönjük a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tag- jainak a táborokban végzett lelkes munkájukat. Irodalom - References Anderson, B. W.-Ohmart, R. D. & Rice, J. (1983): Avian and vegetation communi- ty structure and their seasonal relationships in the lower Colorado river Ng Condor 85, 392-405. Blicke, G. (1984): Seasonal changes in habitat use of resident Passerines. Ardea 72: P: 95-99. Csörgö, T.-Kertesz, M. & Eva, G. (1991): Két nädiposzätafaj fészkelési territöriu- mon kívüli előfordulásának összehasonlítása. IL Magyar Okolégus Kongresszus, Keszthely. Poszterek összefoglalöi. p. 32. Erdelen, M. (1984): Bird communities and vegetation structure: Correlations and comparisons of simple and diversity indices. Oecologia (Berlia) 61, p. 277-284. Fodor, F.-Csörgö, T.-Vanicsek, L. & Ludvig, E. (1990): Madärközössegek összeha- sonlitö elemzése az Ócsai Tájvédelmi Körzetben. MME III. tudományos ülése, Szombathely. Kivonatok összefoglalója 2. Harris, H. J.-Milligen, M. S. & Fewless, G. A. (1983): Diversity: Quantification and Eco- logical Evolution in Freshwater Marshes. Biological Conservation 27, p. 99-110. Hogstad, O. (1993): Structure and dynamics of a passerine bird community in a spruce-dominated boreal forest. A 12-year study. Ann. Zool. Fennici 30, p. 43-54. Ludvig, É. & Csörgő, T. (1986): Madárközösségek szezonális diverzitàsvaltozasai különböző növénytársulásokban. MME II. Tudományos Ülése, Szeged. p. 127-136. 176 A madarközössegek faji összetételének... MacArthur, R. H. & MacArthur, J. W. (1961): On birds species diversity. Ecology Vol. 42. (3), p. 594-598. Moller, A. P. (1984): Community structure of birds in agricultural areas in sum- mer and winter in Denmark Holarctic. Ecology 7, p. 413-418. Moskat, Cs. & Székely, T. (1986): Bükkerdei madárközösségek szukcessziöja. MME II. Tudomanyos Ulése, Szeged. p. 137-148. Moskat, Cs.-Hrasko, G. & Waliczky, Z. (1988): Species composition and structure of avian communities in the Pilis Montains, North Hungary. in: Török, J. (ed.). Ornithological Researches in the Pilis Biosphere Reserve. Hungarian Ornithological Society. p. 12-20. Rice, J. R.-Anderson, B. W. & Ohmart, R. D. (1984): Comparison of the importance of different habitat attributes to avian community organization. J. Wildl. Manage. 48/3), p. 895-911. Sasvári, L. (1986): Madárökológia I. Akadémiai Kiadó. Budapest. p. 31. Auther's addresses: Dr. Gyuràcz József Banhidi Péter Berzseny Daniel Tanárképző Főiskola, Nyugat-dunantuli Környezetvédelmi Állattani Tanszék Felügyelőség Szombathely, Károlyi G. tér 4. Szombathely, Vörösmarty M. u. 2. H-9701 H-9701 177 tant Yet Gi ve À a ame vie i juil # berne, cité cifre ya "orictkegp biaggi; pho inner een ' erat K megjélaríód Py aan tay dele PEE MONT, | | semi a dude Ai i | f Kia ni a) i vit , 14 ‘ pre | qui BONO TR TAN day en N ana RUE each savio dd ilsanubrisue ‘5 sol Osagabpme? lala pid irtás + ah alora t leikes miarnikAfulit, : sans int si | M M yeas, Pe NR | ia td ‚PONe-H «frodalom s Refggencer a Anderson, By Weimer i Ra E: Br Rice, Ts (3969) Avia and vba Han be, áténétúre Aud their sé iene relattonai rh im tha lower ar r Valley Car 88; 392- 405 m Bncte È, LIBRA Velhônat changes; in Mabie als of resident. Rass fn: Cane Kia & Eh Men simona) feszi RIT ” n ] L TI 4 vi MITA i ia 1 at #, LI A bers Th miitasea i Mai zy ui N Kér press ue Ketet dei Ur EPA CL si segna M As labor. po i a i Br: Erdelen NE (1884) Bite CA mai tit and vége bon structure Cor | Lx Vena at Zur imp! ie } erg tr si) LED, Où Lu lorgda {berlia} i + Fan retro, T'en ni LIU te me (1940) Niacda rk mia Tole sive Fi an e TA ia Waive Me Dati di ue ico wontbathely, Kivonatok Gennes sr 12, 9° DER te ae vj Hires, AM one, VD Se pl Cs ATA) IR rel Quae ea ua tá ED her ars Biok gia) Ko mean a , Hon pote, PW: LION 95 | truck . odi tà KAN rich, ‘oka A passertine: bird | Fe | Nora forest AA Le year ‚study AN, Zoo), DI MUC LOT MIRE 13.54 N Eau" De Cee 1 (LASER Mani sk balia pel szé ‚vorab diede Lo Lon id au Pr [MME u Me LOU. 16, ‘i Va ir arl IE PROT ‘ AQUILA 1995. VOL.: 102 (179-192) A TISZADOBI SZELEPI-MOROTVA ORNITOCONOLOGIAI VIZSGALATA, MINT MODELL AZ ALFÖLDI MOROTVÁK JELENTŐSÉGÉNEK IGAZOLÁSÁRA Legány András Abstract Legány, A. (1995): Orni-cenological studies on the Szelep-oxbow, Tiszadob, as a model for the assessment of the ornithological importance of oxbows on the Hungarian Great Plain. Aquila, 102. p. 00-00. The present paper summarises the qualitative and quantative analysis of the bird fauna of the Szelep-oxbow in the Tiszadob flood-plain Reserve. Trophic and nesting le- vels were identified by the author and attempts were made to assess the saturation levels of the birds concerned. The arrival and occupation of territories by birds were also studied with special regard to the influences of human activity on the area. The “refuge” role of flood-plain forests and oxbows, the importance of conserving natural and semi-natural flood-plains and the urgent need for them to be surveyed were emphasised. Suggestions were made for nature conservation management particulary as regards disturbance at oxbows due to human activity (tourism, hunting, fishing, illegal waste disposal). Key words: bird fauna, Hungary, nature conservation, oxbow Bevezetés Napjaink természetvédelmének egyik kardinális kérdése a vizes terü- letek természetes kiszáradása, illetve emberi tevékenység okozta kiszá- rítása. Ez a tendenciózus folyamat hovatovább oda vezetett, hogy a vizekben oly gazdag Alföldünkön ma már alig találunk természetes vagy természetközeli vizes biotópokat, amelyek menedéket nyújtanak a vízi flóra és fauna számára. Ezen élőhelyek egyik - és kiemelkedő jelen- tőséggel bíró - élőhelytípusai a folyóink menti ártéri erdők és ezen belül a folyók menti morotvák. Ebben a megközelítésben hazai folyóink közül kiemelkedő jelentőséggel bír a Tisza, mert ártéri erdeinek egy részét az emberi tevékenység még nem tette teljesen tönkre. Különösen értékesek a tiszai morotvák. Ezek részben természetes lefűződéssel keletkeztek, részben a folyamszabályozás során alakultak ki. Sokféleségük közismert, Kolosvaryt (1958) idézve: ,,Altalaban megállapíthatjuk azt, hogy mind- egyiknek a növénytakarója, állatvilága eltér a másikétól kifejlődési fokában, összetételében, fekvésében, tehát sajátos" . Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a hazai madártani kutatás mintha elhanyagolná e területek vizsgálatát. Néhány elszórt adaton kívül alig ta- lálható olyan publikáció, amely a morotvák célzott, szisztematikus vizs- 179 Legany, A. (1995) gálatáról számolna be. Pedig ezek az élőhelyek - mint fentebb is emli- tettem - refügiumszerepük miatt is felbecsülhetetlenül fontosak. Vizsgálataimban a következő kérdésekre kerestem választ: - Milyen madárfajok, milyen számban és arányban telepednek meg? - Hogyan osztják fel a madárfajok egymás között ezeket az élőhelye- ket? - Milyen habitatban építik fészkeiket és hol táplálkoznak? - Beszélhetünk-e olyan szabályosságokról, amelyek általánosnak is tekinthetők? Ezért választottam vizsgálatom tárgyául - mintegy modellként - a Tiszadobi-ártér Természetvédelmi Terület egyik morotváját, a Szelepi- morotvát. A döntésben az is motivált, hogy e területről korábbi adatok is rendelkezésemre álltak, ami lehetővé tett számomra némi összehason- lítást is (Legány, 1967). Anyag és módszer A Szelepi-morotva Tiszadobtól északnyugatra, a folyó jobb oldalán, a hullámtéren kívül, a mentett oldalon található. Természetes lefűződéssel keletkezett, már jóval 200 évvel ezelőtt, amelyet az is bizonyít, hogy a XVIII. század végén készített első katonai térképeken már mint mocsarat jelzik. Területe 33,5 ha, amelyet a két végén közel 3 hektárnyi rét keretez. Megközelítően 22 hektárt borít nádas, a többi szabad vízfelszín, amelyet a nyár végére jórészt - megközelítően 9 ha - kolokán- és hínárvegetáció lep el. Hossza 1600 m, szélessége 150-250 m között változik. Klímájában a kontinentális hatások dominálnak. Evi középhőmérsék- lete 10 °C, ami 24 °C ingadozást takar. A lehullott éves csapadékátlag 550 mm. A 110 fagyos és a 35 téli nap hideg télről tanúskodik. meghatározóan hat az ornitofaunára is (1. ábra). A parti részeket náda- sok (Scirpo-Phragmitetum) szegélyezik - amelyet helyenként szinte telje- sen tiszta állományú nád (Phragmites communis) alkot -, a parti szegély- ben tavi kákával (Scirpus lacustris) színezve. A terület délnyugati csücs- kében - kisebb önálló foltot képezve - a vízi harmatkása (Glyceria maxima) is fellelhető. A víz mélyebbé válásával a nádat felváltja egy összefüggő keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) zóna, amely egészen a szabad vízig tart. Erdekes, hogy széleslevelű gyékényt (Typha latifolia) csak a morotva keleti végében találunk egy kisebb önálló foltban. A gyékényzó- na mélyebb, víz felőli peremén több helyen is ingólápot találunk. A másik növénytársulás az alámerülő békatutaj-kolokán-hínár asszo- ciáció (Hydrochari-Stratiotetum), amely a gyékényzónát követő szabad vízben alakul ki és nyár végére már szinte az egész vízfelületet beborítja, 180 A tiszadobi Szelepi-morotva... alig hagyva meg néhány szabad foltot. Zömében kolokän (Stratiotes aloides) alkotja, melybe foltonként keveredik békatutaj (Hydrocharis mor- sus-ranae) és rucaöröm (Salvinia natans). = = a rassstasagna. LEE FF LIT LS LS SN NN LIL tise b) (di 2999, nu Ál , A (] 7) IE AE ZE za Da) mm] | NM ion fi Phragnites communis Typha angustifolia Typha latifolia MENE Glyceria maxima < “ 4 Stratiotes aloides Salix triandra Rét - meadow ERE Erdő — woodland | Szabad viz - open water 1. ábra. A Szelepi-morotva földrajzi helyzete és vegetációs viszonyai Figure 1. Geographical location and vegetation types at the Szelep-oxbow 1993-ban folyamatosan, egész évben - lehetőleg hetenként - jártam a területet, összesen 33 alkalommal, amelyből 11 alkalom esett a költési időszakra. Az adatfelvételezés során a territóriumtérképezés módszerét alkalmaztam. Minden alkalommal minden észlelt példányt térképen rög- zítettem. Az állomány nagyságának és összetételének megállapításánál a hangot adó egyedek, a megtalált fészkek, a fiókáikat vezető vagy etető szülők, a revírt féltő példányok voltak segítségemre. Tehát minden olyan tényt felhasználtam, amely valamely faj jelenlétére, megtelepedésére utalt. Tekintettel a terület áttekinthető méreteire és a nagyszámú megfi- gyelésre, a felmért állomány teljesnek tekinthető. Meg kell azonban jegyezni - mert erre éppen az itt végzett vizsgálatok hívták fel a figyel- met -, hogy ha egy terület teljes állományára vagyunk kíváncsiak, akkor feltétlenül szükséges a költési időszakban - különösen a legalább heten- ként - végzett adatfelvételezés, mert a különböző fajok ebben a periódus- ban más-más időben aktívak. Csak ily módon válik lehetővé a teljes faj- spektrum és az állományok megismerése. A terület 3-4 alkalommal tör- ténő ellenőrzése a fészkelési aszpektusban elégtelen. 181 Legany, A. (1995) 1. táblázat. A Szelepi-morotva fészkelő madäregyüttese 1993-ban Table 1. Bird species in the Szelep-oxbow community in 1993. Költő faj Pár Fészkelési Táplálék- Dominancia Breeding species Number of szint fogyasztás Dominancy pairs Nest location Food Tachybaptus ruficollis Podiceps cristatus Podiceps grisegena Ardea purpurea Ixobrychus minutus Anas platyrhynchos Anas querquedula Aythya ferina Aythya nyroca Circus aeruginosus Rallus aquaticus Porzana parva Gallinula chloropus Fulica atra Chlidonias hybrida Chlidonias niger Cuculus canorus Corvus corone cornix Aegithalos caudatus Remiz pendulinus Panurus biarmicus Saxicola torquata Locustella luscinioides Acrocephalus arundinaceus 32 Acrocephalus scirpaceus 21 Acrocephalus palustris 4 Acrocephalus schoenobaenus Hippolais pallida Emberiza schoeniclus de NI Se 06 a ww 15 CIO At) Gh ZITIERT EI << ZZ ZEN NRPRRR DPRRRUUPRARRRÄRRUPRRRRFRR Feszkelö fajok száma — Number of breeding species: 29 Dominancia kategória — Dominancy categories Fészkelő párok száma — Number of breeding pairs: 182 D = domináns — dominant: (10,0% vagy magasabb Fajdiverzitäs — Species diversity: 2,8531 — 10% or higher), Egyenletesség — Consistency value: 84,73 Sd = szubdominäns — subdominant (7,01-10%) A = akcesszorikus — accessoric (3,01-7%) R = ritka — rare (0-3%) Magyarázat: — Explanation of acronyms Feszkelesi szint — Nest location: H = hidroöcikus, T = terrikol, Ph = phragmitidikol, A = arborikol Fogyasztott táplálék — Food range: H = húsevő — carnivorous, R = rovarevő — insectivorous, N = növényevő — herbivorous, V = vegyes taplalkozasu — omnivorous 182 A tiszadobi Szelepi-morotva... A diverzitás értéket a Shannon-Weaver-függveny alapján számoltam: s H, = 2 p;-1n p; id Az egyenletességet pedig Odum er alapján értékeltem: log,S Eredmenyek A morotva madarélete több, egymástól alapvetően különböző sza- kaszra osztható. Az egyik a téli szakasz - a téli aszpektus - befagyott és jéggel borított állapota. Ekkor a madárvilág összetételére a szárazföldi, a terresztris fajok jellemzőek, a vízi fajok teljesen hiányoznak. A másik egy jégmentes időszak, amelyre viszont a vízi fajok jellemzőek. Ezek a vízhez kötődő fajok minden évben a jég elolvadása után jelennek meg, territóri- umot foglalnak, benépesítik a területet. Ezért - ha modellként kezeljük - úgy is felfoghatjuk, mint egy minden évben újra betelepülő szigetet. Ebben az időszakban a madárélet vizsgálatát két irányban kell nyomon követni: figyelemmel kell lenni a költő faunára és a vonulás, kóborlás, táplálékszerzés során megjelenő fajokra is. A Szelepi-morotvában költő faunát az 1. táblázatban mutatom be. Megállapíthatjuk, hogy a Szelepi- morotva madárállománya fajokban és egyedszámban egyaránt gazdag. Ez matematikailag is igazolt, hiszen 10 ha-ra 8,6 faj és 108,6 egyed jut. A fészkelő avifauna a morotva kínálta lehetőségeket mind kihasználta. A térbeli szinték szerinti megoszlást a 2. táblázatban mutatom be. Domi- náns a nádban fészkelők csoportja, amely a nagyszámú és nagy egyed- számmal képviselt nádiposzátákkal magyarázható. Az itt költő terrikol fajok tulajdonképpen zsombékokon, ingólápon fészkeltek. A vizsgálat során egyértelműen megállapítható volt, hogy az egyes fajok a morotván belül következetesen ragaszkodtak bizonyos habitatokhoz, ahol fész- kelőbiotópjaikat kialakították. Ez a habitatbeli elkülönülés különösen a nádiposzáták esetében volt szembetűnő. Míg a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) a nád középső részén fészkelt, addig a cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus) inkább annak belső pereme közelében. A foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) és az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) viszont a nádas külső szegélyén telepedett meg. A folyamatos megfigyelés lehetővé tette, hogy a territóriumfoglalást, a költő avifauna kialakulását nyomon követhessem. Megállapítható, hogy vannak jelentősebb territóriumot nem igénylő - pl. telepesen fészkelő - fajok (Ardea purpurea, Chlidonias niger, Chlidonias hybrida). 183 Legany, A. (1995) 2. táblázat. A fajok megoszlása a fészkel6hely-valasztàs alapján Table 2. Distribution of breeding species within the different nesting habitats Fészkelési szint Fajok száma és aránya Költő párok száma és aránya Nest location No. of species No. of breeding pairs (ratio in brackets) (ratio in brackets) Hidroöcikus 5 7,2%) 14 (7,1%) Hydro-oecic Terrikol 7 (24,1%) 42 (23%) Terricol Phragmitidikol 13 (44,8%) 119 (65,3%) Phragmitidicol Arborikol 4 (13,8%) 7 (3,8%) Arboricol Feltételezhető, hogy a költő fajok egy része nagyobb territóriumot igényel és tart. Ezek között csak olyanok szerepelnek, amelyekből 1-3 pár költött a területen, a revir nagyságát nem lehetett pontosan megál- lapítani. (Podiceps grisegena, Ixobrychus minutus, Anas guerguedula, Aythya ferina, Acrocephalus schoenobaenus, Aegithalos caudatus, Panurus biarmicus, Saxicola torguata, Hippolais pallida). Más fajok (Podiceps ruficollis, Podiceps cristatus, Aythya nyroca, Circus aeruginosus, Rallus aguaticus, Porzana parva, Gallinula chloropus, Fulica atra, Remiz pendulinus, Acrocephalus palustris, Locustella luscinioides) vagy az egész területet, vagy csupán annak egy részét osztották fel maguk között és revirjeiket ennek megfelelően alakí- tották ki. Végül voltak fajok (Acrocephalus arundinaceus, Acrocephalus scirpaceus, Emberiza schoeniclus), amelyek az egész morotvát benépesítették, de nem egyenletesen, hanem jól kivehető kisebb csoportokat képezve. E csopor- tokon belül meglehetősen egyenletes volt a revirek nagysága. A territóri- umok felosztása és kialakulása viszonylag hosszú időn keresztül zajlott, mindaddig, amíg fészkelésre alkalmas hely volt. A revirek kialakulása április első napjaiban indul. A szárcsák, kis vöcs- kök és barna rétihéják a le nem égett északkeleti nádszegélyben már pár- ban mozogtak és védték területüket. A terület többi részén még minden faj (szárcsa, tőkés réce, cigányréce, böjtiréce, barátréce) vegyes csapatok- ban táplálkozott, bár a récéknél a párba állás első jelei már látszottak. A nádégetés után egy héttel a leégett terület megmaradt kisebb foltjaiban is megjelentek a szárcsapárok, noha ezek a helyek megítélésem szerint nem 184 A tiszadobi Szelepi-morotva... FOLTOS NADIPOSZATA ÉNEKES NADIPOSZATA È WUBOSVOCSOK ( VOROSNYAKÚ VOCSOK SZARCSA POCGEM KISVOCSOK VOROSGEM BARNA RETIHEJA NADIRIGO NADI TOCSOKMADAR CSERREGO NADIPOSZATA KAKUKK BARATRECE CIGANYRECE FATT YUSZERRKO GUVAT KIS VIZICSIBE si Ay (A "I SÙ TOKESRECE > KORMOSSZE Ex / NÖJTIRECE ld VIZITYÜK ) Di CIGANYCSUKK ADISARMANY DA i 7 Vy) | y rd uy V VW \ EN EURE SA | DELE [D Am vi | N LI Füzek nad gyekeny üszöläp kolokan gyékény nád tölgy vadkürte zsombekokkal Salix. sp. Reed Sedge Marsches Stratiotes Sedge Reed Oak Wild Pear 2. ábra. Az egyes fészkelő fajok megoszlása a Szelepi-morotva különböző habitatjai között Figure 2. Distribution of different breeding species among different habitats at the Szelep-oxbow voltak olyan jó minőségűek, mint a le nem égett részek. Ekkor kezdődött a leégett délnyugati részen a nádi sármányok területfoglalása is, de még vonulásban levő hímek is énekeltek. Április közepére a szárcsák zöme már párban mozgott és territóriumot tartott. Kialakultak a barna réti- héják, a búbos vöcskök revirjei is. A vízityúkok is az épen maradt nádas- ban foglaltak revirt és ezzel egy időben megkezdődött a cserregő nádi- poszáták helyfoglalása is. Négy éneklő hím a leégett terület megmaradt gyékényszálain énekelt és territóriumukat végig meg is tartották. A későbbiek során is szívesebben tartózkodtak a nád és gyékény ha- tárán. Április 25-re a táplálkozó csapatok feloszlottak. Kialakult a vízityúkok és a kis vízicsibék 3 revírje. Erre az időre a friss gyékényhajtások már 20-30 cm magasan a víz felett voltak és a növekvő nád elérte a vízszint magasságát. Megkezdődött a kis vöcskök helyfoglalása és a vörösgém- 185 Legäny, A. (1995) telep kialakulása. A le nem égett nádasban megjelentek a nädirigök (6 revir) és a nádi tücsökmadarak (4 revir). Aprilis 29-én a gyékény már 40 cm, de a nád csak néhány cm magas volt. A madarak zöme a lábon maradt nádban tartózkodott. Revirjükben mozogtak a cigányrécék, guvat (2 pár), cserregő nádiposzáta (15 pár) és nádirigó (11 pár). Május 6-án a gyékény 60 cm, a nád pedig 20 cm magas volt. Az avas nádban befejeződött a vízityúkok és a kis vöcskök helyfoglalása, a vörös- gémek (6 pár) telepének kialakulása. Május 13-án a nád és a gyékény magassága meghaladta az 1 métert és a kolokán is egyre jobban elterjedt. Befejeződött a kis vízicsibék (4 pár) megtelepedése (az utolsó már az új gyékényesben foglalt territóriumot). A nádirigók száma 21 párra emelkedett, a cserregő nádiposzáták (18 revir) nádasban és gyékényesben találtak megfelelő költőterületet. Május 24-ére a leégett területet teljesen benőtte a nád és a gyékény. Befejeződött a nádirigók (32 pár), a cserregő nádiposzáták (21 pár), a kor- mos szerkők (3 pár) helyfoglalása és megjelentek az énekes nádiposzáták (2 revir). Június 2-án a nád és gyékény magassága a 2 métert is megha- ladta. Revirt foglal a halvány geze és egy újabb énekes nádiposzáta pár. Befejeződött a nádi tücsökmadarak megtelepedése (7 pár). Csak június 9-én jelentkeztek a foltos nádiposzáták (2 pár), (melyekhez július 8-án még 1 pár társult). Megtelepedett a fattyúszerkő (2 pár) is. Megfigyelésem alapján megerősítést nyert, hogy a madarak csak szá- mukra minden tekintetben alkalmas helyeken telepszenek meg. A leégett területeket csak a vegetáció kialakulása után vették birtokba. Nem előnyös tehát a mocsarak égetése és vágása és különösen nem úgy, hogy az egész területen eltávolítják az avas nádat. A területfoglalás során az először érkező példányok előnyben vannak. Azonnal elfoglalják az alkal- mas területeket, amelyeket a költés végéig meg is őriznek (3. táblázat). Egy madáregyüttes vizsgálatánál nem nélkülözhető a különböző trofikus csoportok nagyságának és arányainak elemzése (4. táblázat). A felmérések alapján a Szelepi-morotván abszolút dominanciával bírnak a rovarevők, amelyeknek jelentősége azért nagy, mert táplálékuk egészét a morotva területén szerzik. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt a trofikus sor teljes, mert a sok helyen hiányzó húsevők is képviseltetik magukat. Ugyanakkor tudni kell, hogy a barna rétihéják táplálékuk jelen- tős részét a morotván kívül, a környező agrárterületekről szerezték be. A természetes vagy természetközeli élőhelyek esetében fontos, hogy csupán olyan változások történjenek a flórában és a faunában, amelyek összefüggésben állnak a természetes folyamatokkal (pl. szukcesszió). Mivel a morotváknak fontos flóra- és faunamegőrző szerepe van, igen lényegesnek tartom ezek természetes vagy természetközeli állapotban 186 A tiszadobi Szelepi-morotva... 3. táblázat. Egyes madárfajok revirszäma és revirnagysäga a Szelepi-morotvan Table 3. Number of territories and territory sizes of selected species at the Szelep-oxbow Revirek távolsága (m) Faj - Species Revirek száma atlag + szöräs No. of territories Average distance between territories in metres (standard deviation in brackets) Tachybaptus ruficollis Podiceps cristatus Aythya nyroca Circus aeruginosus Porzana parva Gallinula chloropus Fulica atra Locustella luscinioides Remiz pendulinus Acrocephalus arundinaceus Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus palustris Emberiza schoeniclus N BP NODO HA BR © W Ol NQ MN m HA a 4. táblázat. A fészkelő fajok megoszlása a fogyasztott táplálék alapján Table 4. Distribution of breeding species based on their food consumption (relative abundance in brackets) Fajok - No. of species Költő párok - No. of pairs Húsevő - Carnivorous Rovarevö - Insectivorous Növényevő - Herbivorous Vegyesevő - Omnivorous való megőrzését. Hogy ez mennyire lehetséges, ezt a Szelepi-morotvánál végzett 1966-os (Legány, 1976) és a jelenlegi felmérések összehasonlítása révén kívánom bemutatni. Ha a két időszak fészkelő avifaunáját összevetjük, akkor a fajazonosság értéke (Jaccard-féle szám) igen magas, 66,5%. A korábbi vizsgálat fészkelőmadarai 1993-ban is költöttek itt. Egyetlen olyan fajt sem találtam, amely az eltelt 22 évben eltűnt volna a 187 Legany, A. (1995) területről. A különbség csupán az újabb és sokszor alkalmi fészkel6k (Policeps grisegena, Saxicola torguata, Hippolais pallida) megtelepedésében rejlik. A korábban költő fajok is nagyobb egyedszámmal jelentkeztek. Mindez arra utal, hogy ha durva (pl. antropogén eredetű) hatások nem érik a területet, akkor annak ornitofaunája még jelen körülmények között is meglehetős állandóságot mutat. Ugyanezt tapasztaltam a Tisza menti kubikerdőkben végzett vizsgálataim Során is (Legány, 1993). Értékelés A különböző területek állandósága - stabilitása - sokat vitatott dolog. Megfigyeléseim során azt tapasztaltam, hogy a madaraknál ez összefügg az élőhely nyújtotta lehetőségek sokféleségével. Más szóval minél inkább természetközeli egy élőhely, annál gazdagabb, diverzebb annak madárál- lománya és annál valószínűbb, hogy összetétele hosszú időn keresztül megőrzi sokféleségét. Változásokat csupán a szukcessziós folyamatok hoznak. A természetközeli élőhelyeken élő madáregyütteseknél mindig nagy az alacsony dominanciájú (ritka) fajok száma. Ezért használtam fel az ornitofauna állandóságának jellemzésére a DR értéket. Az eddigi tapasztalataim ugyanis azt mutatták, hogy ott, ahol természetközeli az élőhely és ennek megfelelően gazdag a madäregyüttes is, ott a DR értéke 30-40% körül mozog. Ez tehát egy tapasztalati érték, amely viszont - úgy tűnik - használható paraméter. Esetünkben - a Szelepi-morotvánál - 21 ritka faj mellett 30%. A jelzőszám tehát egy olyan állományt jellemez, amely változatos élőhelyen él, fajokban és egyedszámban gazdag. Ugyanakkor reális a lehetőség újabb fajok megjelenítésére is. Természetes, hogy a madárállomány összetétele minden területen sze- zonális változásokon megy át, az időjárási tényezőkkel és az élőhelyek pillanatnyi állapotával mutat összefüggést. Ezek az aszpektusváltozások eredményezik végső soron a fészkelőfauna kialakulását is. A folyamatos megfigyelések lehetővé tették a Szelepi-morotván zajló aszpektusvál- tozások követését is. Az év a téli aszpektussal indult, amely március közepéig tartott. Jellem- ző volt rá a faj- és egyedszámbeli szegénység, valamint az ebből is eredő alacsony diverzitás. Az egyenletesség magas értéke is megtévesztő lehet, mert az észlelt fajok egyenletesen kis számban jelentkeztek. Március közepétől a tavaszi aszpektusban rohamosan növekedett a faj- és az egyedszám. A tavaszi vonulás során jórészt megérkeztek a költő- fajok, kezdetét vette a fészkelő madáregyüttes kialakulása. A diverzitás a fészkelési periódustól eltekintve itt érte el a legmagasabb értéket és vi- szonylag magas egyenlegességi értékkel párosult. 188 A tiszadobi Szelepi-morotva... 5. táblázat. Az egyes aspektusok madäregyüttesei a Szelepi-morotvaban Table 5. Bird communities in different time periods at the Szelep-oxbow Faj - Species Tavasz - Spring Ösz - Autumn Tel - Winter (03. 16-04 15) JB OL = Tir 15), (11.16.0215) Tachybaptus ruficollis Podiceps cristatus Podiceps grisegena Ardea cinerea Ardea purpurea Egretta alba Botaurus stellaris + Anas platyrhynchos E Anas querquedula + Anas crecca + Anas clypeata + Aythya ferina + Aythya nyroca + + Haliaeetus albicilla + Circus aeruginosus 55 ar Phasianus colchicus + Rallus aquaticus Porzana parva Gallinula chloropus Fulica atra Vanellus vanellus Actitis hypoleucos Gallinago gallinago Larus ridibundus Hirundo rustica Delichon urbica Corvus corone cornix Parus major Parus caeruleus Aegithalos caudatus Remiz pendulinus Panurus biarmicus Troglodytes troglodytes Turdus pilaris Phoenicurus phoenicurus Saxicola torquata Erithacus rubecula Locustella luscinioides Acrocephalus arundinaceus Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus schoenobaenus Motacilla alba Motacilla flava Sturnus vulgaris Emberiza schoeniclus + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + ++ ++ + + + 189 Legany, A. (1995) Augusztus elejétől november közepéig tartott az őszi aszpektus, ebben az időszakban zajlott az őszi vonulás. Az idő előrehaladtával fokozato- san csökkent a fajok száma és a morotvára jellemző higrofil avifauna fo- kozatosan átadta helyét egy szárazföldi, terresztris ornisznak. Csökkent a diverzitás és az egyenletesség értéke is. Fajok száma No. of species 20 MJ J A SZ O D Hónap - Month 3. abra. A fajok szamanak valtozasa 1993 ev folyaman a Szelepi-morotvan Figure 3. Change in the number of species at the Szelep-oxbow in 1993 (letters refer to different months) Az aszpektusok vizsgálata mutatta ki egyértelműen, hogy e területnek a madárvonulásban nincs jelentős szerepe. Nem szállnak meg nagy madártömegek. Nem lévén sekély parti vize, a partimadarak is alig kere- sik fel. Jelentősebb szabad vízfelszín hiányában és a vadászati terhelés miatt a récék csak kis számban jelentkeznek, a ludak pedig egyáltalán nem fordulnak elő. Az ornitocönológiai vizsgálatoknál szükségszerű az emberi tényezőket is számba venni, amelyek rendszeresen vagy csupán alkalmanként, de hatnak a területre, annak élővilágára. Az emberi hatás néha olyan mértékű lehet, hogy akár a terület jellemző élővilágának teljes pusz- tulását is okozhatja. Gondoljunk csak a lecsapolásokra vagy tarvágá- sokra. Terepbejárásaim során tehát minden olyan emberi behatásra is figyelemmel voltam, amely a Szelepi-morotva életét befolyásolhatta. Ezek között voltak olyanok, amelyek több alkalommal jelentkeztek, míg mások csupán alkalmanként. Evente egy alkalommal - az utóbbi időben minden évben - illegálisan felégetik a nádat. Az égetés 1993-ban március közepére esett, de a tűz ekkor a vízi faunát még nem károsította. A morotva északi-északnyugati részén égett le a nádas, csak kisebb, zsombékszerű foltokat hagyva meg. Avas, öreg nád a terület déli-délkeleti szegélyén maradt meg és ez tette 190 A tiszadobi Szelepi-morotva... lehetővé a madarak korai helyfoglaläsät, megtelepedését. A nädegetes hatása a madarakra általában negatív hatású. Fészkel6- és búvóhelyet csak akkor találnak, amikor már az új nád is kinőtt. Ennek következtében csak később tudnak a költéshez fogni, ami csökkenti az új nemzedék túlélési lehetőségét. Összel és télen rendszeresen vadásznak a területen. A vízivad vadásza- ta gyakorlatilag a morotva decemberi befagyásáig folyamatosan tart. En- nek káros hatása jól lemérhető, mert a szezon megindulása után jelen- tősen csökken a terület madárállománya. Ez természetesen elsősorban a récék, a gémek és a kócsagok számán látszik meg. A téli fácán- és vad- disznóhajtások érdemben nem befolyásolták a terület orniszát. Rend- szeres a vadetetés, amely a morotva északi partján két ponton is folyik. Ez nagy mennyiségű rostalj kiszórásából áll, ami az etetés helyének közvetlen környezetét teljesen degradálja, gyomosítja. Természetvédelmi területeken a vadetetésnek semmilyen formája sem engedhető meg, ezért a természetvédelmi hatóságnak ezen a téren szigorúbb korlátozásokat kell előírnia. A morotvában halászat, illetve horgászat is folyik. A Sze- lepi-morotva halászati jogát egyetlen ember bérli, aki sem elektromos halászgép segítségével, sem pedig hálóval nem halászik a területen, csupán hagyományos eszközöket használ, horgot és varsát. Megfigyelé- seim szerint tevékenysége a madarakat nem zavarta. Az egyetlen csó- nakot, amely időnként megjelent a kolokántól alig szabadon hagyott vízen, megszokták. A madárvilág nyugalmát inkább a rendszeres hal- etetés befolyásolhatja és a telepítés jelenthet rá nézve veszélyt. Részben a tájidegen halfajok (pl. amúr, busa), részben a víz jelentős szervesanyag- terhelése révén. Ha meggondoljuk, hogy ebben a morotvában már régtől ismert halfaj a lápi lóc (Umbra krameri), akkor ezek az aggodalmak meg- alapozottak. A halászattal összefüggő tevékenység a befagyott vizek lékelése - hogy a halak elegendő oxigénhez jussanak -, aminek hatását a rendszer egészére nézve pozitívnak kell értékelni. Morotváink legfőbb - és mar krónikusnak mondható - problémája, különösen az utóbbi aszályos évtizedben a vízhiány. Ez természetesen itt is jelentkezik, azonban éppen a halászat miatt minden tavasszal - a tiszai árvizek alkalmával - egy métert is meghaladó vízszintet is pótolnak. Erre égetően szükség is van, mert 1993 nyarán 120 cm-es vízszintcsökkenést mértem, ami, ha korábbi pótlás nem lett volna, katasztrofális következ- ményekkel járt volna. Ez a beavatkozás tehát nem csupán hasznos, de föltétlenül szükséges is. A morotvák jelentősége a vízben szegény Alföldön elsősorban abban áll, hogy megtelepedési, megélhetési lehetőséget jelentenek a vízi élővi- lág számára. Ugyanakkor refúgiumai is a hajdan volt alföldi mocsárvi- lágnak. Fennmaradásukat azonban komolyan veszélyezteti, hogy vi- 1911 Legany, A. (1995) szonylag kis kiterjedéstiek, így sérülékenyebbek. Szigetszerüen fordul- nak elő, a környező területek nem védettek és nincs vedözönäja. Tapasztalatom szerint ezek a problémák szinte minden alföldi morotvá- nál jelentkeznek, súlyosbítva még a fürdőzéssel és esetleg a szemétlera- kással is. A Szelepi-morotvát modellként kezelve szükséges a problémák minél sürgősebb megoldása. Nevezetesen: - az összes morotva számba vétele, feltérképezése, - az értékes, természeti értékekben gazdag, védelemre méltó területek védetté nyilvánítása védőövezettel, - az optimális vízszint biztosítása, együttműködve a vízügyi szervekkel, - a halászat és vadászat megtiltása vagy korlátozás a terület jellegétől függően, - a védetté nyilvánított morotvákra kezelési tervet kell kidolgozni, amely biztosítja a fennmaradäsukat és azt, hogy rendkívül fontos re- fúgiumszerepüket betöltsék. A magyar természetvédelem elodázhatatlan feladata mindezek mielőb- bi végrehajtása, ha a biológiai sokféleség védelmében vállalt nemzetközi kötelezettségeinek eleget kíván tenni. Irodalom-References Kolosváry G. (1958.): A második Tisza-kutató expedíció. Élővilág, III. 3. p. 29-34. A. Legány (1967.): Vergleichende ornithologische Untersuchungen an drei Altwässern entlang der Tisza. Tiscia. Szeged. 3. p. 93-103. Legány A. (1985.): Magyarország madarainak faunaelemenkénti megoszlása. Puszta. Budapest. 3 (12) p. 133-144. Legány A. (1993.): A Felső-tiszai kubikerdők madártani szerepe és természet- védelmi jelentősége. Aguila. 100. p. 251-261. Author ss address: Dr. Legány András Bessenyei György Tanárképző Főiskola Nyíregyháza, Söstöi u. 31. H-4400 192 AQUILA 1995. VOL.: 102 (193-198) AZ MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG 1993. ÉVI JELENTÉSE RITKA MADÁRFAJOK MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSÁRÓL Magyar Gabor & Hadarics Tibor Abstract Magyar, G. & T. Hadarics (1995): The 1993 Annual Report of the Hungarian Rarities Committee. Aquila, 102, p. 00-00 In 1993 the Rarities Committee of the Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society came to a decision on 45 records reported to the Committee. From these records, which concerned 22 species or subspecies, 35 were accepted (77,7%). The annual meeting of the Committee was held on April 22, 1994. Two new species for Hungary were amongst those accepted in 1993, namely Spur- winged Plover (Hoplopterus spinosus) and Buff-breasted Sandpiper (Tryngites subrufi- collis). Other noteworthy observations were the 3rd, 4th and 5th records of Steppe Eagle (Aquila nipalensis), 2nd Eleonora s Falcon (Falco eleonorae), 2nd Killdeer (Charadrius vociferus), 4th Pectoral Sandpiper (Calidris melanotos) - the first concerning three birds together -, the 2nd and 3rd Great Black-headed Gulls (Larus ichthyaetus), 3rd Arctic Tern (Sterna paradisaea), 2nd Pygmy Owl (Glaucidium passerinum), 3rd and 4th Citrine Wagtails (Motacilla citreola), 2nd Paddyfield Warbler (Acrocephalus agricola), 2nd tristis race Chiffchaff (Phylloscopus collybita) and two records of Common Rosefinch (Carpodacus erythrinus). Definitions for categories follow the recommendations of the Texel and Heligoland guidelines of the AERC. The two sets of figures after the species name indicate the num- ber of occurrences and individuals (divided by a slash) until 1976 (published by Keve, 1984) followed by those accepted since 1988, the establishment of the RC in its current form, including the records accepted in 1993. When only one figure is shown this relates to both occurrences and individuals. The unaccepted records are listed at the end of the report. Since the report is in Hungarian, the following guildelines are given for acronyms and often used Hungarian words. Dates are written according to the Hungarian sequence 1.e. year, month, day. The date is followed by the place of occurrence, usually the name of the nearest town followed by the name of the actual place. Pd. refers to individuals, him to males, tojó to females. Notes in brackets refer to plumage or other circumstances of the record (1 éves means first year bird, gyűrűzve means ringed bird e.g.). The names of observers are in brackets at the end of each record. Es masok means et al. and indicates that the bird was reported by more than four persons. Az MME Nomenclator Bizottsaga 1993-ban ritka hazai madarfajok 45 adatával kapcsolatban hozott döntést. Ennek során 22 faj 35 adatát fogad- ta el (77,7%). További két adattal kapcsolatban a döntést későbbi idő- 193 Magyar, G. & Hadarics, T. (1995) pontra halasztotta. A bizottság éves ülését 1994. április 28-án tartotta. A bizottság tagjai alfabetikus sorrendben az alábbi személyek voltak ebben az időszakban: Dr. Bankovics Attila (elnök), Barbácsy Zoltán, Dr. Bod Péter, Dr. Hadarics Tibor, Dr. Kovács Gábor, Schmidt Egon és Waliczky Zoltán. Szimuly György látta el a titkári feladatokat. 1993-ban két új faj, a tüskés bíbic (Hoplopterus spinosus) és a cankópartfu- tó (Tryngites subruficollis) magyarországi előfordulása nyert bizonyítást. A viszonylag kis mennyiségű elbírált észlelés között számos további említésre méltó előfordulás is található. A három pusztai sas (Aquila nipalensis) megfigyelés (3-5. előfordulás), az Eleonóra-sólyom (Falco eleonorae) és az ékfarkú lile (Charadrius vociferus) második adata, a ván- dorpartfutó (Calidris melanotos) 4. adata (ez egyben az első, mely egynél több példányra utal), két újabb halászsirály (Larus ichthyaetus) (2. és 3. adat), a 3. sarki csér (Sterna paradisaea), a törpekuvik (Glaucidium passeri- num) második előfordulása, két újabb (3. és 4.) citrombillegető (Motacilla citreola) előfordulás, a második hazai rozsdás nádiposzáta (Acrocephalus agricola) fogása, egy újabb, immár második Phylloscopus collybita tristis megfigyelés, végül, de nem utolsósorban a karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) két újabb fogási adata mutatja, hogy megfigyelőink ered- ményes évet zártak. A fajok neve mögött zárójelben két számadat található, egymástól vesszővel elválasztva. Az első szám Keve (1984) által 1976-ig elfogadott adatok számát, a második a bizottság által 1988 óta elfogadott adatok számát (Bankovics, 1989., 1990., 1992., 1993., Waliczky, 1993.) jelöli az 1993. év végével bezárólag. Az előfordulások számát és az összes példanysza- mot törtjel választja el (amennyiben csak egy szám van feltüntetve, ez az előfordulást és az egyedszámot is jelenti). Amennyiben az előfordulások pontos száma nem ismeretes, + jel szerepel. Egy adott faj bizonyított hazai előfordulásainak számát az adott időszakig a feltüntetett két szám összege adja meg. A jelentésben felsorolt adatokra, amennyiben az MME NB jelentésén kívül más forrás nem adható meg (minthogy azt máshol nem publikálták még), a megfigyelők nevének feltüntetésével kérjük hivatkozni. A lista végén felsoroltuk az elbírált és el nem fogadott adatokat a meg- figyelők nevének feltüntetése nélkül. Ezekre az észlelésekre csakúgy, mint a bizottsághoz be nem küldött adatokra, bizonytalan voltuk miatt a madártani szakirodalomban hivatkozás nem történhet. A Magyarországon hitelesítetten előfordult madárfajok a következő kategóriák valamelyikébe sorolhatók be: A kategória: a faj legalább egy, nagy valószínűséggel természetes állományból származó vad egyede 1950. január 1. óta hitelesíthetően elő- fordult Magyarország határain belül. 194 Az MME Nomenclator Bizottság 1993. évi jelentése... B kategória: a faj legalább egy, nagy valószínűséggel természetes állo- mányból származó vad egyede kizárólag 1950. január 1-jét megelőzően fordult elő Magyarországon. C kategória: a faj valamennyi Magyarországon előfordult egyede nagy valószínűséggel olyan populációból származik, mely eredetileg az ember közvetítésével jutott el Európába, ahol később emberi segítség nélkül önmagát fenntartani képes populációt alakított ki (ide tartozik a parlagi galamb és a fácán). D kategória: a faj hitelesíthetően előfordult Magyarországon, az előfor- dult egyed azonban valószínűsíthetően nem vad eredetű. Magyarország madárfaunájában hivatalosan nyilvántartott fajok közé csak az A, B és a C kategória fajai tartoznak bele, a D kategória fajait a névjegyzék külön függeléke foglalja össze. Hitelesített adatok - Accepted records A kategória Rövidcsőrű lúd - Anser brachyrhynchus (2,4/30) 1993. feb. 8., 9., 11. Kis-Balaton, I. víztározó 1-6-1 pd. (Lelkes A., Futó E., Lakatos J.) Fakó rétihéja - Circus macrourus (+,6) 1993. ápr. 11. Balmazújváros, Erdőssziget 1 ad. hím pd. (Béke Cs., Nagy Gy., Szilágyi A.) 1993. ápr. 12. Hortobágy, Darassapuszta 1 ad. hím pd. (Szilágyi A., Tar J.) Fekete sas - Aquila clanga (+,1) 1993. okt. 25.-1994. jan. 6. Fert6ujlak (Meksziköpuszta) 1 juv. (1 éves) pd. (Pellinger A. és masok) Pusztai sas - Aquila nipalensis (2,3) ? 1992. nov. 5. Szolnok, Nagykörű 1 imm. (2 éves) pd. (Rimóczi A.) 1993. máj. 7-8. Hortobágy, Darassapuszta 1 juv. (1 éves) pd. (Tar J., Sándor I., Szilágyi A.) 1993. jún. 29-szept. 14. Hortobágy, Darassapuszta 1 imm. (2 éves) pd. (Tar J. és mások) Eleonóra-sólyom - Falco eleonorae (1,1) 1993. máj. 9. Tiszasüly, Homori-halastó 1 (sötét színváltozatú) ad. pd. (Rimóczi A., Gődér R.) 195 Magyar, G. & Hadarics, T. (1995) Ekfarkü lile - Charadrius vociferus (0,2) 1992. aug. 10. Hortobägyi-halastö 1 pd. (P. A. F. Rasmussen) Tiiskés bibic - Hoplopterus spinosus (0,1) 1993. okt. 17-24. Tömörkény, Csaj-t6 1 juv. (1 éves) pd. (Barkóczi Cs., Domján A., Horváth Sz. és mások) Vandorpartfutò - Calidris melanotos (0,4/6) 1993. szept. 12-14. Naszály, Ferencmajori-ht. 3 pd. (Szimuly Gy., Musicz L. és masok) Canköpartfutö - Tryngites subruficollis (0,1) 1993. okt. 10-22. Hortobägy, Szelencés- és Angyalhäzapuszta 1 juv. (1. éves) pd. (Konyhas S., Racz A., Kallay Gy., Dr. Kovacs G., I. Hepburn) Kis goda - Limosa lapponica (+,6/32) 1993. mäj. 18-20. Fert6ujlak (Meksziköpuszta) 1 (näszruhäs) ad. pd. (Pellinger A., Mogyorosi S., R. Kroiss) 1993. szept. 3-29. Fertöüjlak (Meksziköpuszta) 1-3 pd. (Neuwirth N., Pellinger A., Mogyorosi S., Dr. Hadarics T. es mások) Terekcankö - Xenus cinereus (4,2) 1993. máj. 15. Tiszasüly, Tamäshäti-halastö 1 (näszruhäs) ad. pd. (Rimóczi A., German P., Göder R.) Ékfarkú halfarkas - Stercorarius parasiticus (+,9/10) 1993. aug. 25. Fert6ujlak, Meksziköpuszta 1 (vilägos szinvältozatü) juv. pd. (Soproni J., Marton I., Homor P., Udvardi G., Pellinger A. es mások) 1993. szept. 5. Fert6ujlak, Meksziköpuszta 1 (sötét szinvältozatü) juv. pd. (Pellinger A., Nagy Cs.) 1993. szept. 8. Hortobágy, Dinnyési-rizskalitkak 1 (világos szinvältozatü) ad. pd. (Tar J.) 1993. szept. 25. Hortobágy, Virägosküti-ht. 2 (világos szinvältozatü) ad. pd. (Szilagyi A., Tar J.) Haläszsiräly - Larus ichthyaetus (0,3) 1993. apr. 6-11. Balmazújváros, Virägosküti-ht. 1 subad. (4. éves) pd. (Olah J., Szilagyi A., Béke Cs., Tar J., Boros E., Nagy Gy.) 1993. aug. 11. Szentesi termáltó 1 ad. pd. (Bod P.) Kacagócsér - Gelochelidon nilotica (+,5/7) 1992. jul. 18. Fertőrákos, üdülőtelep 2 ad. pd. (Molnár B., Neuwirth N.) 1993. máj. 8. Kardosküt, Fehér-t6 2 ad. pd. (Kaczkó A., Kern R.) 1993. júl. 16. Hortobágy, Horti libanevel6 té 1 ad. näszruhäs pd. (Tar J.) 196 Az MME Nomenclator Bizottság 1993. évi jelentése... Sarki csér - Sterna paradisaea (0,3) 1993. júl. 29. Fertőújlak (Mekszikópuszta) 1 ad. pd. (Pellinger A., A. Luschies, U. Lembeke) Kis csér - Sterna albifrons (+,5/8) 1992. aug. 19. Vizvär (Dráva) 2 ad. pd. (Fenyösi L., Stix J., Horváth Z.) 1993. jún. 3. Fert6ujlak (Meksziköpuszta) 2 ad. pd. (Pellinger A., Mogyorosi S., Fersch A., Kemenar K.) Törpekuvik - Glaucidium passerinum (1,1) 1992. febr. 25. Aggtelek 1 pd. (Varga Zs.) Citrombilleget6 - Motacilla citreola (0,5) 1993. apr. 22. Hortobágy, Derzsi libanevelö tó 1 (2. éves) him pd. (Gal A.) 1993. máj. 7. Fertöüjlak (Meksziköpuszta) 1 ad. him pd. (Dr. Hadarics T., Pellinger A., Balasko Zs.) Rozsdás nádiposzáta - Acrocephalus agricola (1,1) 1992. szept. 23. Fenékpuszta 1 pd. gyűrűzve (Molnár L., Kovács L., Palkó S., Dr. Csörgö T., Dr. Bankovics A.) Csilpcsalpfüzike tristis alfaja - Phylloscopus collybita tristis (0,2) 1993. okt. 1. Balmazújváros, Keleti-föcsatorna partja 1 pd. (Ecsedi Z., Ecseni =Far: |.) Karmazsinpirök - Carpodacus erythrinus (+,5/6) 1992. máj. 30. Fenékpuszta 2 pd. (ad. him és 2. éves him) (Kováts L., Palkó op) 1992. maj. 31. Hortobägyi-halastö 1 pd. (nem kiszinezett, éneklő him) (Gal A.) D kategória Nílusi lúd - Alopochen aegyptiacus (0,1) 1993. jan. 12-16. Paks 1 pd. (Farkas S., Deme T., Zörényi M., Zörenyi J.) 197 Magyar, G. & Hadarics, T. (1995) El nem fogadott adatok - records not accepted Accipiter brevipes 1992. aug. 9. Poroszló, Tisza-tó 1 pd.; Aquila nipalen- sis 1993. máj. 31. Köröstetetlen 1 pd.; Falco biarmicus 1993. okt. 5. Fertöüjlak (Meksziköpuszta) 1 pd; Limnodromus scolopaceus 1993. | szept. 25. Hortobägyi-halastö 1 pd.; Larus philadelphia 1993. máj. 13. Felsöszentivan 1 pd. (a bemutatott fénykép kis sirályt ábrázol); Larus glaucoides 1992. ápr. 12. Hortobägyi-halasté 1 pd. (visszavonva); Anthus gustavi 1993. szept. 26. Hortobágy, Angyalhäza (Hajdúszoboszló) 1 pd.; Oenanthe isabellina 1993. szept. 15. Cserebökeny 1 pd.; Sylvia conspicil- lata 1993. szept. 17. Hortobágy, Elepi-halasté 1 tojó pd.; Cettia cetti 1992. aug. 20-27. Fenékpuszta 1 éneklő him pd.; Emberiza aureola 1993. jul. 6. Bükk, Nagymező 1 pd. Irodalom - References Bankovics, A. (1989): A Nomenclaturai Allandé Bizottság jelentése, 1988. Mad. Tàj. 1989. (3-4) p. 48-49. Bankovics A. (1990): Újabb fajok Magyarország avifaunäjäban. Aquila, 96-97, p. 127-133. Bankovics A. (1992): A Nomenclatura Bizottság jelentése az 1990-es évről. Mad. Tàj. 1992 (2) p. 46-48. Bankovics A. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1991. évről. Mad. Táj. 1993. (2) p. 46-48. Keve, A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Akadémiai Kiadó, Budapest, 100 p. Magyar, G. (1994): Hogyan jelentsük ritka madárfajok észlelését? Partimadár, 4 (2), p. 52-55. Waliczky, Z. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1992. évről. Mad. Taj. 1993 (2) p. 49-56. Authors address: Dr. Magyar Gabor & Dr. Hadarics Tibor MME Nomenclator Bizottság H-1121 Budapest Kolt6 u. 21. 198 AQUILA 1995. VOL.: 102 (199-208) AZ MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG 1994. ÉVI JELENTÉSE RITKA MADÁRFAJOK MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSÁRÓL Magyar Gábor Abstract Magyar, G. (1995): The 1994 Annual Report of the Hungarian Rarities Committee. Aquila, 102, p. 00-00 In 1994 the Rarities Committee of the Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society came to a decision on 82 records reported to the Committee. Out of these records 62 were accepted (75,6%) belonging to 33 species or subspecies. The annu- al meeting of the Committee was held on October 21, 1995. One new species for Hungary was accepted in 1994, namely Richard s Pipit (Anthus richardi). This is the 363rd species on the Hungarian list. A number of older records submitted in 1994 were discussed by the Committee. The Committee also reviewed a record formerly accepted as Azure Tit (Parus cyanus). The re-evaluation of the submitted photographs indicated that the bird was a hybrid (possible backcross) with Blue Tit (Parus caeruleus). Thus Azure Tit as a full species was removed from the Hungarian list. A list of those species considered rare by the Hungarian RC is given in the report. Their Hungarian records need to be submitted before publication to the secretary of the Committee. Besides its annual work the Committee intends to review records from between 1976 and 1988 which were never submitted to the Committee nor indeed adequately assessed by anyone in that period. Definitions for categories follow the recommendations of the Texel and Heligoland guidelines of AERC. Figures following the species name indicate the number of occur- rences and individuals (divided by a slash) until 1976 (published by Keve, 1984) followed by those accepted since 1988 including 1994. When only one figure is shown this relates to both occurrences and individuals. Unaccepted records are listed at the and of the report. For explanations of acronyms and Hungarian words used see the accompanying 1993 report. Az MME Nomenclator Bizottság 1994-ben 41 ritka madárfaj és 4 tovab- bi ritka alfaj 82 előfordulási adatával kapcsolatos jelentést vizsgált meg. A jelentések postai úton történő köröztetését és elbírálását követően a bi- zottság 1995. október 21-én Balmazújvárosban ült össze a bizottságot érintő kérdések megtárgyalására. A bizottság jelenlegi tagjai alfabetikus sorrendben: Dr. Bankovics Attila (elnök), Barbácsy Zoltán, Dr. Bod Péter, Ecsedi Zoltán, Dr. Hadarics Tibor, Dr. Kovács Gábor, Dr. Magyar Gábor (titkár), Schmidt András és Waliczky Zoltán. 199 Magyar, G. (1995) A beküldött adatok közül a bizottság 33 faj 62 adatát fogadta el (75,6%), melyből 60 A kategóriába tartozik, 2 pedig D kategóriába. Bár nem tar- tozik a bizottság által bírálandó fajok közé, az év szenzációja a pásztor- madarak (Sturnus roseus) feltűnése, majd tömeges fészkelése volt. Ugyancsak fészkelt immár másodízben a pusztai ölyv (Buteo rufinus). Ez évben a hazai faunára nézve egy új faj, a sarkantyús pityer (Anthus richar- di) előfordulása nyert bizonyítást. Ezzel a Magyarországon bizonyítottan előfordult madárfajok száma jelenleg 363. Ujratárgyaltuk a lazúrcinege (Parus cyanus) hazai státusát. A rendelke- zésre álló fenyképdokumentumok alapján mind a két előfordulása hibrid madárra utal. Ezért a faj fajszám nélkül tüntetendő fel a listán azzal a megjegyzéssel, hogy a fogott madarak hibrid példányok. A fajok neve mögött zárójelben két számadat található, egymástól vesszővel elválasztva. Az első szám Keve (1984) által 1976-ig elfogadott adatok számát, a második a bizottság által 1988 óta elfogadott adatok számát (Bankovics, 1989, 1990, 1992, 1993; Magyar & Hadarics, 1995; Wa- liczky, 1993) jelöli az 1994. év végével bezárólag. Az előfordulások számát és az összes példányszámot törtjel választja el (amennyiben csak egy szám van feltüntetve, ez az előfordulást és az egyedszámot is jelenti). Amennyiben az előfordulások pontos száma nem ismeretes, - jel szere- pel. Egy adott faj bizonyított hazai előfordulásainak számát az adott időszakig a feltüntetett két szám összege adja meg. A bizottság megkezdte a Keve-féle Nomenclator (1984) adatainak lezá- rása és a bizottság mai formában megkezdett működése közötti időszak adatainak átvizsgálását. Több ebből az időszakból származó észlelésről a megfigyelők önként küldtek jelentést. Ezek bírálatát is tartalmazza az 1994. évi jelentés. Ezúton is felhívjuk tagtársaink figyelmét, amennyiben az 1975 utáni időszakból olyan ritka madár előfordulási adatával ren- delkeznek, melyet a bizottság - részére beküldött - jelentés hiányában még nem bírált, azt készítsék el, és juttassák el a bizottság titkára címére (MME Nomenclator Bizottság, H-1121 Budapest, Költő u. 21.). Amennyiben a jelentés készítésével kapcsolatban kérdés merülne fel, a bizottság tagjai szívesen állnak felvilágosítással a megfigyelők rendelkezésére. A jelentés elkészítésének módjáról egyebek mellett a Partimadár 1994/2. számában közölt kívánalmak irányadók (Magyar, 1994). A fiatal halfarkasok határozási nehézségei miatt egyes leírások alapján nem dönthető el teljes bizonyossággal a faji hovatartozás, bár a genus egyértelműen megállapítható. Ez esetben Stercorarius species néven fo- gadtuk el az adatot. Az el nem fogadott adatok a jelentés végén találhatók a megfigyelők nevének felsorolása nélkül. Ezeknek az adatoknak az esetében gyakran valószínűsíthető ugyan a faji hovatartozás, a beküldött dokumentumok 200 Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése... alapján mégsem zárható ki egy másik faj minden kétséget kizáróan. A hazai faunára nézve új fajok és alfajok esetében 1995-ig kizárólag olyan adatokat fogadott el a bizottság, melyeket vagy fényképpel, vagy madártetemmel dokumentáltak, más esetekben a három megfigyelő megléte volt a feltétel (bár kevesebb, mint három megfigyelő megléte még nem abszolút kizáró ok az 1994 utáni adatok esetében, annak megléte továbbra is kívánatos). Hazánkra nézve új fajok és alfajok esetében tehát e feltétel hiányában is az el nem fogadott adatok közé került az észlelés. Más esetekben az észlelt egyed egyértelműen más faj- nak volt határozható. Ilyenkor a tényleges fajnév zárójelben az adat után található. Minthogy ez utóbbi adatok esetében a beküldött jelentés és egyéb dokumentumok alapján a faj minden kétséget kizáróan nem ha- tározható meg, illetve megnyugtató módon más faj a dokumentáció alap- ján nem zárható ki, azok bizonytalan volta miatt a madártani szakiro- dalomban kerülendő azokra a hivatkozás. Jelenlegi felsorolásuk azért történt meg, mert a köztudatban az adatok egy része már ismertté vált annak dacára, hogy bírálva nem voltak. Ily módon nem keverhetők össze a már beküldött, de még bírálat alatt álló adatokkal. A jelentésben felsorolt adatokra, amennyiben hivatkozásnál az MME NB jelentésén kívül más forrás nem adható meg (minthogy azt máshol nem publikálták még), kérjük a megfigyelők nevét is feltüntetni. A jelentésköteles fajok listáját illetően némi egyszerűsítés és korsze- rűsítés történt. 1996-tól lekerül a listáról a kerti sármány (Emberiza hortu- lana), mely ugyan ritka faj, elsősorban fészkelés idején költő párok for- dulnak elő, ezek pedig az ország bármely pontján feltűnhetnek. Minthogy a hazai költőállomány rendszeresen meghaladja a 10 párt, listán való szerepeltetése jelenleg nem indokolt. A rövid jelentésre köte- les fajok listáját egyszerűsítés végett megszüntettük. Az ide tartozó fajok vagy egy kategóriával feljebb, vagy lejjebb kerültek. Így csak az adat beküldendő a nagy sárszalonka (Gallinago media) és a sarki partfutó (Calidris canutus) esetében, de a kis lilik (Anser erythropus) jelentésköteles a Hortobágy területén kívül. 1987. január 1-jei visszamenőleges hatállyal feloldottuk a kis csér (Sterna albifrons) és kis goda (Limosa lapponica) jelen- tési kötelezettségét, minthogy nagyjából erre az időszakra tehető, hogy mindkét faj előfordulási adatai megszaporodtak. Esetleges újabb állo- mányváltozásuk nyomon követésére azonban továbbra is kérjük a megfi- gyelőktől e fajok előfordulási adatait. A hazánkra nézve újonnan előforduló fajok mellett az alábbi fajokról várja a bizottság a jelentéseket: Jeges búvár (Gavia immer), füles vöcsök (Podiceps auritus), rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus), borzas gödény (Pelecanus crispus), pásztorgém (Bubulcus 201 Magyar, G. (1995) ibis), rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber), kis hattyú (Cygnus columbianus), énekes hattyú (Cygnus cygnus), rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), kis lilik (Anser erythropus)*, örvös lúd (Branta bernicla), vörös ásólúd (Tadorna ferruginea), márványos réce (Marmaronetta angustirostris), cifra pehelyréce (Somateria spectabilis), kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), dögkeselyű (Neophron perc- nopterus), fakó keselyű (Gyps fulvus), barátkeselyű (Aegypius monachus), fakó réti- héja (Circus macrourus), kis héja (Accipiter brevipes), fekete sas (Aguila clanga), pusztai sas (Aguila nipalensis), héjasas (Hierraaetus fasciatus), feherkarmü vércse (Falco naumanni), Eleonöra-sölyom (Falco eleonorae), nyirfajd (Tetrao tetrix), siket- fajd (Tetrao urogallus), kék fú (Porphyrio porphyrio), pàrtàsdaru (Anthropoides virgo), reznek (Otis tetrax), feketeszärnyü székicsér (Glareola nordmanni), ékfarkú lile (Charadrius vociferus), sivatagi lile (Charadrius leschenaultii), tüskés bibic (Hoplopterus spinosus), lilebibic (Chettusia gregaria), fehérfarkú lilebibic (Chettusia leucura), vandorpartfuto (Calidris melanotos), tengeri partfutö (Calidris maritima), canköpartfutö (Tryngites subruficollis), hosszúcsőrű cankögoda (Limnodromus scolopaceus), vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris), sárgalábú canké (Tringa flavipes), Terekcanké (Xenus cinereus), laposcsörü viztaposö (Phalaropus fulicarius), szelesfarkü halfarkas (Stercorarius pomarinus), ekfarkü halfarkas (Stercorarius parasiticus), nyilfarkü halfarkas (Stercorarius longicaudus), nagy hal- farkas (Stercorarius skua), halaszsiraly (Larus ichthyaetus), prerisiräly (Larus pipix- can), fecskesiràly (Larus sabini), vékonycsőrű sirály (Larus genei), gyűrűscsőrű sirály (Larus delawarensis), sarki sirály (Larus glaucoides), jeges sirály (Larus hyper- boreus), dolmanyos sirály (Larus marinus), csùll6 (Rissa tridactyla), kacagócsér (Gelochelidon nilotica), kenti cser (Sterna sandvicensis), sarki csér (Sterna paradisaea), alka (Alca torda), lunda (Fratercula arctica), barnahasü pusztaityük (Pterocles exus- tus), talpastyük (Syrrhaptes paradoxus), keleti gerle (Streptopelia orinetalis), höbagoly (Nyctea scandiaca), karvalybagoly (Surnia ulula), törpekuvik (Glaucidium passerinum), gatyäskuvik (Aegolius funereus), szikipacsirta (Calandrella brachydactyla)*, kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra), sarkan- tyüs pityer (Anthus richardi), citrombillegetö (Motacilla citreola), apacahantmadar (Oenanthe pleschanka), deli hantmadar (Oenanthe hispanica), sivatagi hantmadar (Oenanthe deserti), Naumann-rigö (Turdus naumanni), csikosfejü nädiposzäta (Acrocephalus paludicola)*, rozsdäs nädiposzäta (Acrocephalus agricola), kucsmäs poszáta (Sylvia melanocephala), vandorfiizike (Phylloscopus inornatus), Bonelli- füzike (Phylloscopus bonelli), lazürcinege (Parus cyanus), hosszúfarkú gébics (Lanius schach), vörösfejü gebics (Lanius senator), havasi csöka (Pyrrhocorax gracu- lus), havasi varjü (Pyrrhocorax pyrrhocorax), szürke zsezse (Carduelis hornemanni), szalagos keresztcsörü (Loxia leucoptera), karmazsinpirök (Carpodacus erythrinus), rózsás pirök (Carpodacus roseus), nagy pirök (Pinicola enucleator), sarkantyús sär- many (Calcarius lapponicus)*, fenyösarmäny (Emberiza leucocephalos), sövenysär- many (Emberiza cirlus)**, tôrpesärmäny (Emberiza pusilla), kucsmäs särmäny (Emberiza melanocephala). * A Hortobägy térsége kivételével ** Baranya megye kivételével 202 Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése... Az alábbi fajokról kizárólag az előfordulási adatokat kérjük 1996-tól: Nagy sárszalonka (Gallinago media), sarki partfutó (Calidris canutus), kis goda (Li- mosa lapponica), kis csér (Sterna albifrons), fülespacsirta (Erzmophila alpestris). A bizottság által 1994-ben elfogadott adatok - Accepted records in 1994 A Magyarországon hitelesítetten előfordult madárfajokat az AERC (Association of European Rarities Committees) által egységesen javasolt kategóriák valamelyikébe soroltuk be. Az egyes kategóriák definíciója az 1993-as jelentésben található meg. A kategória Füles vöcsök - Podiceps auritus (9,7/9) 1992. dec. 20. Sumonyi-halastó 2 pd. (Onodi M.) 1994. okt. 18.-nov. 12. Hortobágyi-halastó, Kondás 1 pd. (ifj. Oláh J., Sallai RB, Ecsedt Z., lar J.) 1994. okt. 23.-nov. 12. Jaszkiséri-halast6 II. toegység 2 (nyugalmi ruhás) pd. (Zalai T., Jakab T.) 1994. nov. 19. Sopron, Nagy-Kladler-t6 1 pd. (Mogyorosi S., Molnar B., Neuwirth R.) Rózsás gödény - Pelecanus onocrotalus (+,2) 1989. jún. 30. Hortobágy, Könyai-halastö 1 pd. (Ecsedi Z.) Borzas gödeny - Pelecanus crispus (3,5/9) 1989. jul. 15-16. Balmazújváros, Viragoskuti-halast6 4. tóegység 1 ad. pd. (Ecsedi Z., Nagy Gy., Szondi L., Tar J.) Pasztorgém - Bubulcus ibis (4,1) 1989. jún. 7-9. Balmaztjvarosi Nagyszik 1 ad. pd. (Ecsedi L., Ecsedi Z., Nagy Gy., Szilagyi A. és masok) Kis hattyú - Cygnus columbianus (1,2) 1987. okt. 31. Balmazújváros, Virägosküti-halastö 1 ad. pd. (Ecsedi Z.) Vörös ásólúd - Tadorna ferruginea (4,8/10) 1994. júl. 16-19. Hortobágy, Kis-Kecskés, Känyäsi-lapos 1 tojó pd. (Ecsedi Z., L. Boon, Kern R., Tar ]. és masok) 1994. júl. 29.-aug. 1. Mezőkövesd, halastó 1 ad. tojó pd. (ifj. Kopecsik M., Farkas R.) 1994. szept. 13-14. Fertöüjlak (Meksziköpuszta) Nyeki-szälläs 1, ill. 2 (ad. tojó és imm.) pd. (Pellinger A.) 203 Magyar, G. (1995) Fakó rétihéja - Circus macrourus (+,9) 1986. apr. 15. Balmazújváros, Räcokszigete 1 ad. him pd. (Ecsedi Z.) 1994. apr. 4. Balmazújváros, Virágoskúti-halastó 1 ad. tojó pd. (Ecsedi Z., Szilagyi A., Tar J.) 1994. apr. 30. Balmazújváros, Daru-karink6-puszta 1 ad. him pd. (Béke Cs.) Vörösfarkü egerészölyv - B. buteo vulpinus /menetriesi (+,1) 1994. okt. 18. Kardosküt, Fehér-t6 1 ad. pd. (Ecsedi L., Ecsedi Z., Béke Cs., Tar J.) Fekete sas - Aquila clanga (+,3) 1986. okt. 7-8. Balmazújváros (Virägosküt), Rácok szigete 1 imm. pd. (Ecsedi Z., Szondi L.) 1994. okt. 20-dec. 1. Hortobágy, Nagyhegyes, Elepi-halasté, 8. meder 1 (2. téli) imm. pd. (Ecsedi Z.) Pusztai sas - Aquila nipalensis (2,5) 1994. aug. 9-11. Hortobágy, Papegyhäza, 1 pd. (Tar J.) 1994. aug. 20.-szept. 28. Hortobágy, Mäta, Darassa- és Cserepespuszta 1 (2 éves) imm. pd. (Gyüre P., Seprényi A., Tar A., Zöld B. és mások) Feherkarmü vércse - Falco naumanni (+,1) 1989. aug. 14. Balmazújváros (Szeg) 1 ad. him pd. (Ecsedi Z.) Pärtäsdaru - Anthropoides virgo (2,1) 1993. júl. 16.-szept. 19. Hortobágy, Kis-Jusztus 1 pd. (Gál A.) Feketeszärnyü székicsér - Glareola nordmanni (+,3) 1991. jún. 26. Hortobägyi-halastö 8. medence 1 ad. pd. (Tar J., Szilágyi A.) 1994. jún. 1. Hortobágy, Karäcsonyfoki-tö 1 ad. pd. (Tar J.) Vändorpartfutö - Calidris melanotos (0,5/7) 1994. szept. 11. Szarvas, Iskolaföldi-halastö 1 juv. pd. (iff. Oláh J.) Terekcankö - Xenus cinereus (4,4) 1994. máj. 6-7. Hortobágy, Borsösi-tärozö 1 ad. pd. (Ecsedi L., Ecsedi Z.) 1994. szept. 1-2. Hortobägy, Karäcsonyfoki-tö 1 juv. pd. (Ecsedi L., Ecsedi Zl OP Va, Kis goda - Limosa lapponica (+,8/35) 1994. aug. 27.-szept. 27. Fert6ujlak (Meksziköpuszta) Nyéki-szallas 1 juv. pd. (Hadarics T., Pellinger A.) 1994. szept. 12. Naszály, Ferencmajori-halast6 2 pd. (Csonka P.) 204 Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése... Szélesfarkú halfarkas - Stercorarius pomarinus (+,1) 1991. szept. 8. Balmazújváros, Virágoskúti halastó 1 (sötét színváltozatú) ad. pd. (Ecsedi Z., Tar J., Szilágyi A). Ékfarkú halfarkas - Stercorarius parasiticus (+,13/14) 1989. nov. 5. Hortobágy, Elepi-halastó 7/8. tó gátja 1 (világos színvál- tozatú) lőtt ad. pd. (Tar J., Szondi L.) 1991. szept. 12. Balmazújváros, Virágoskúti-halastó 1 (világos színvál- tozatú) ad. pd. (Ecsedi Z., Tar J.) 1992. jún. 14. Balmazújváros, Virägosküti-halastö 1 (világos szinvaltoza- tú) ad. pd. (Tar J., Szilágyi A.) 1994. szept. 3. Szarvas, Horvätpusztai-halastö 1 (világos szinvaltozatu) ad. pd. (ifj. Oláh ].) 1994. nov. 23-26. Hortobágy, Csécsi-halasté 1 (világos szinvaltozatu) ad. pd. (Schmidt A., Magyar G., Ország M., Schmidt E.) Nyilfarka halfarkas - Stercorarius longicaudus (+,2) 1988. szept. 18. Balmazújváros, Viragoskuti halastó 1 juv. pd. (Ecsedi Z., Szilagyi A.) 1994. szept. 6. Szarvas, Horvätpusztai-halastö 1 (világos szinvaltozatu) juv. pd. (Ecsedi Z., Tar ].) Halfarkas faj - Stercorarius species (2) 1994. szept. 3-6. Fert6ujlak (Meksziköpuszta), Madärvärta-öböl 1 juv. pd. (Neuwirth R., Szinai P., Pellinger A., Németh A) 1994. nov. 12. Duna, Helemba-sziget 1 juv. pd. (Albert L., Kokay Sz.) Nagy halfarkas - Stercorarius skua (2,2) 1993. szept. 25. Keszthely, Balaton 1 ad. tojó (elhullott orosz gyűrűs) pd. (preparätum a Gyöngyösi Matra Múzeumban) (Solti B.) Halászsirály - Larus ichthyaetus (0,8) 1993. márc. 6-7. Szentendrei sziget, Szobi rév 1 ad. pd. (Albert L., Kókay Sz., Vámosi K., Schmidt A., Schmidt E.) 1994. márc. 1-2. Balmazújváros, Virágoskúti halastó 1 (1. téli) imm. pd. (Ecsedi Z., Nagy Gy.) 1994. máj. 19. Hortobágy, Derzsi-halastó 1 (2 éves) imm. pd. (Ecsedi Z.) 1994. máj. 23. Hortobágy Nagyhegyes, Elepi-halastó, 1 (2 éves) imm. pd. (Ecsedi Z., Tar J., Ecsedi L.) 1994. jún. 10. Hortobägyi-halastö 3. 1 ad. (näszruhäs) pd. (Ecsedi Z., Ecsedi L.) 205 Magyar, G. (1995) Vekonycsörü sirály - Larus genei (0,2) 1994. jún. 22. Szarvas, Decsi-rizsföld 1 ad. pd. (ifj. Oláh J., Tar J.) Jeges sirály - Larus hyperboreus (3,1) 1994. marc. 25. Hortobägyi-halastö 11. tóegység 1 (4. éves) imm. pd. (Tar J.) Dolmänyos sirály - Larus marinus (0,6) 1989. apr. 16. Hortobágy, Elepi halastó 1 ad. pd. (Ecsedi L., Tar J.) 1993. nov. 16-17. Hortobágy, Elepi halastó 2. toegység 1 ad. pd. (Ecsedi LE TarT) Csüllé - Rissa tridactyla (+,5/6) 1992. nov. 4. Sumonyi halastavak, 2. t6egység 2 juv. pd. (Onodi M.) 1993. szept. 26. Hortobägyi-halastö 1 (elhullott) juv. him pd. (preparätum a Gyöngyösi Matra Múzeumban) (dr. Solti Béla) 1993. nov. 12-13. Hortobágy, Elepi halastó 2. tóegység 2 juv. pd. (Ecsedi 23 Tar-J.) Kacagöcser - Gelochelidon nilotica (+,6/9) 1994. apr. 20., máj. 23. Fert6ujlak (Meksziköpuszta) Nyeki-szälläs 2 pd. (Pellinger A., Lang I., Borhidi A.) Kenti cser - Sterna sandvicensis (2,1) 1994. okt. 23. Irmapusztai-halastavak 2 ad. téli pd. (Havranek L., Szabó B., Szasz S.) Kis csér - Sterna albifrons (+,6/9) 1994. jún. 11. Tömörkény, Csaj-tö 1 ad. pd. (Barkóczi Cs., Domján A.) Törpekuvik - Glaucidium passerinum (1,3) 1993. nov./dec. hó Sopron Löverek 1 1. téli imm. tojó pd. (Hadarics T., Mogyorosi S.) 1994. jan. 19. Bärna 1 ad. tojó pd. (preparätum a Gyöngyösi Matra Muzeumban) (Solti B.) Sarkantyüs pityer - Anthus richardi (0,1) 1994. szept. 21. Hajdúszoboszló, Angyalhäzapuszta 1 pd. (Konyhas 5.) Déli hantmadar - Oenanthe hispanica (7,1) 1994. máj. 28.-jún. 20. ssp. melanoleuca: Tállya, kőbánya 1 ad. (fekete torkú) him pd. (Petrovics Z., Ecsedi Z., Faragó A.) 206 Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése... Lazúrcinege - Parus cyaneus (0,2) - hibrid (x P. caeruleus) - 1989. okt. 28. Ócsa 1 pd. E korábban lazúrcinegének elfogadott, hálóval fogott példány az adat és a bizonyító felvételek újravizsgálása során a korábbi madárhoz hasonlóan hibridnek ( Parus pleskei ) bizonyult. Karmazsinpirók - Carpodacus erythrinus (+,6/7) 1994. ápr. 22. Rétszilas, Orspuszta 1 ad. tojó pd. (Szinai P.) D kategória Vörös ásólúd - Tadorna ferruginea 1994. jún. 5.-júl. 31. jún. 5-6. Hortobágy, Kis-Jusztus, júl. 31. Hortobágyi- halastó 1 ad. tojó (rezgyürüs) pd. (Ecsedi L., Ecsedi Z., Szilágyi A., Tar J.) 1994. jún. 28.-júl. 3. Biharugrai Tájvédelmi Körzet: Begécsi-halastó, ill. Emlék-tó 1 ad. tojó (az előző példánnyal esetleg azonos, szintén réz- gyűrűs) pd. (Kern R., Kaczkó Á., S. Boddington) El nem fogadott adatok - Records not accepted: Gavia immer 1986. nov. 8-15. Hortobágy, Kónyai-halastó 2 pd.; 1990. dec. 2. Hortobágy, Elepi-halastó 8. medence 1 pd.; Anser brachyrhynchus 1986. dec. 31. Balmazújváros, Virágoskúti-halastó 1 pd.; Oxyura jamaicensis 1994. nov. 18. Fertő-tó Fertőrákosi-öböl 1 tojó pd.; Gyps ful- vus 1994. aug. 26. Fertőboz 1 pd.; Circus macrourus 1994. ápr. 9. Fertőszéplak 1 pd.; Falco naumanni 1993. máj. 27. Budapest 2 pd.; Glareola nordmanni 1988. ápr. 30. Balmazújváros, Nagyszik 1 pd.; Charadrius vociferus 1994. aug. 31. Naszály-Ferencmajori halastavak 1 pd.; Tryngites subruficollis 1994. szept. 18. Fertőújlak (Mekszikópuszta) Nyékiszállás 1 juv. pd.; Limosa lapponica 1994. júl. 2. Konyár, Fehértó 1 pd.; Limnodromus sp. 1994. aug. 24. Fertőújlak (Mekszikópuszta) 1 pd.; Larus philadelphia 1993. jún. 27. Budapest 1 pd.; Sterna paradisaea 1994. nov. 29. Jászkiséri-halastavak 1 pd.; Streptopelia turtur arenicola 1994. jún. 5. Tiszacsege, Cserepes 1 ad. pd.; Motacilla alba yarellii 1994. júl. 28. Fertöüjlak (Meksziköpuszta) 1 ad. tojó pd.; Saxicola torquata maura 1994. márc. 19. Miskolc 1 pd.; Oenanthe hispanica 1993. aug. 15. Szarvas, Cserebükényi TK 1 pd.; Acrocephalus dumetorum 1992. szept. 9. Keszt- hely Fenékpuszta 1 pd.; Loxia pytyopsittacus 1994. márc. 11. Nagycsere, Hajdúsági Erdöspusztäk 2 pd. 207 Magyar, G. (1995) Irodalom - References Bankovics, A. (1989): A Nomenclaturai Allandé Bizottság jelentése, 1988. Mad. Taj. 1989. (3-4) p. 48-49. Bankovics A. (1990): Újabb fajok Magyarország avifaunäjäban. Aquila, 96-97, p. 127-133. Bankovics A. (1992): A Nomenclatura Bizottság jelentése az 1990-es évről. Mad. Taj. 1992. (2) p. 46-48. Bankovics A. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1991. évről. Mad. Taj. 1993. (2) p. 46-48. Keve, A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Akadémiai Kiadó, Budapest, 100 p. Magyar, G. (1994): Hogyan jelentsük ritka madárfajok észlelését? Partimadár, 4 (2), p. 52-55. Se G. & Hadarics, T. (1995): Az MME Nomenclator Bizottság 1993. évi jelen- tése ritka madárfajok magyarországi előfordulásáról. Aquila, 102. p. Waliczky, Z. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1992. évről. Mad. Táj. 1993. (2) p. 49-56. Author’s address: Dr. Magyar Gábor MME Nomenclator Bizottság H-1121 Budapest Költő u. 21. 208 AQUILA 1995. VOL.: 102 (209-230) RÖVID KÖZLEMÉNYEK Kis hattyú (Cygnus columbianus) előfordulása a Jászkarajenői-halastónál 1994. december 1-jén a Jászkarajenői-halastónál 2 adultus kis hattyút (Cygnus columbianus) figyeltem meg. A madarakat először a halastötöl kb. 3 km-re vettem észre, mikor egy pintycsapat ellenőrzése miatt megálltam a tóhoz közel vezető bekötőút elejénél. A madarakat 1 példány nyári lúddal (Anser anser) együtt repülve pillantottam meg. A két faj között lévő nagyságkülönbség és a hattyúk sárga csőrtöve már az első pillanatban egyértelművé tette szá- momra, hogy kis hattyúkat látok. A halastóhoz érve a nád takarásából teleszkóppal figyeltem a madarakat, miközben a leeresztett halastó egy nagyobb víztükrén táplálkoztak. Mikor a vízből fejüket kiemelték, jól lát- szott, hogy nyakuk - amelyet egyenesen tartottak - aránylag rövid. A 20-60x-os zoom távcső segítségével megfigyeltem, hogy a csőrtőnél lévő sárga folt kis kiterjedésű és lekerekedő volt. Mintegy 300 méterről, 5 percen át figyelhettem a madarakat, melyek az időközben érkező vadászoktól megriadtak és felrepültek. A tó felett né- hány kört tettek, mintha ismét le szándékoztak volna ereszkedni a halas- tó vizére, azonban ezt mégsem tették meg. Néha csupán 60-80 méterre repültek el tőlem, így ismét jól láthattam rövid nyakukat, lúdszerű fe- jüket, tompa csőrüket. Szárnycsapásaik üteme kissé lassúbbnak tűnt a bütykös hattyúénál (Cygnus olor). Végül a halastó mögött lévő, sással és náddal benőtt tóhoz szálltak le. Ide igyekeztem a halastó gátján, mikor kb. 150 méterről előttem felszálltak és EK-i irányba elrepültek. Másnap, 1994. december 11-én ismét a Jászkarajenői-halastavaknál jár- tam, de sajnos a kis hattyúkkal már nem sikerült találkoznom. Vasuta Gábor A vörösnyakú ludak (Branta ruficollis) számának gyarapodása a Hortobágyon Az 1994-95-ös, novembertől áprilisig tartó időszakban szembetűnően nőtt a vörösnyakú ludak észlelésének száma és a látott madarak meny- nyisége is. Összel csak a Hortobágy keleti szélén, a Virágoskúti-halastónál mutat- koztak, ahol november 5-20. között min. 3, max. 16 példány tartózkodott, közöttük 3-4 fiatal egyed. 209 Rövid közlemények Tél végén, február 23-tól március 17-ig feltűnően gyakran láttuk őket a Nagyiván melletti árasztásnál. Számuk itt 1-16 példány között változott (max. 3 fiatal madár), de mivel ugyanekkor 5 példány a tiszafüredi Kan- járáson, 3 pedig Hortobágy-halastón is tartósan időzött, 24 madár tavaszi előfordulását biztosra vehetjük. Ebben a tavaszi időszakban a Virá- goskúti-halastavaknál nem fordult elő. Erdekes volt Tar János kollégánk megfigyelése, aki szokatlanul későn, április 1-jén észlelte az utolsó példányt Hortobágy-halastón. A vörösnyakú ludak minden esetben a nagy lilikek (Anser albifrons) társaságában mutatkoztak, melyek ősszel max. 6-7000, tavasszal max. 80 000 példányra becsült tömegben járták a Hortobágyot. Dr. Kovács Gábor & Ecsedi Zoltan Néhány északi vízimadárfaj telelése a Duna pilismaróti öblében 1994-95 telén Bevezetés A Bős-Nagymaros közötti erőműrendszer építése során a Duna jobb partján, Szobbal szemben, Pilismarót felett az 1708. folyamkilométernél egy szántóföld helyén a nyolcvanas évek elején fokozatos bővítéssel egy öblöt alakítottak ki, melyet eredetileg a folyón tovahaladó hajók kikötő- jeként kívántak üzemeltetni. Az erőmű építésének félbemaradásával - bár néhány hajó az öböl bejáratánál ma is horgonyoz - évek óta elsősor- ban sporthorgászat céljaira hasznosítják. A kb. 2 km hosszú és 300 m széles öböl medre sóderos, és úgy alakították ki, hogy az partjainál mere- deken mélyül. Ily módon az öböl partján vízi növényzet mostanáig sem tudott megtelepedni. Bár élő kapcsolatban áll a Duna vizével, az egész öbölre inkább az állóvizek jellemzői érvényesek, mint egy folyóé vagy holtágé. Ugyanakkor a terület előnyeit csak növeli a Duna főágának kö- zelsége, mint a vízimadarak alternatív pihenőhelye, illetve táplálkozóhe- lye. A folyó főmedrének vízivadállománya szerves kapcsolatban áll az öbölben tartózkodó récecsapatokkal. Minthogy a Szobbal szemben található zátonyok környéke ismert réce- gyülekezőhely, e területen végzett szinkron vízimadár-számlálásaik során Magyar G. és Waliczky Z. a pilismaróti öböl madárvilágát is létesítése óta rendszeresen figyelemmel kísérték, rövidesen számos madármegfigyelő- nek vált kedvelt célpontjává e terület. E megfigyelések szerint a Pilisma- rót mellett kialakított Duna-öböl több, hazánkat átvonulásuk során, illet- ve teleléskor felkereső madárfajnak megfelelő táplálkozási viszonyokat kínál. Az első időszakban főként úszórécék (elsősorban Anas platyrhyn- 210 Rövid közlemények chos) és alkalomszerűen búvárok (Gavia fajok) voltak észlelhetők, mos- tanra elsősorban a puhatestűeket fogyasztó fajok keresik fel a területet (Fulica atra, Aythya fuligula, Clangula hyemalis, Melanitta fusca), de tovább- ra is megfelelő vadászterületet kínál a halevők számára is (Podiceps cristatus, Podiceps auritus, Gavia és Mergus fajok), míg az úszórécék (tőkés réce, alkalomszerűen más Anas fajok) kisebb számban jelentek meg. A pilismaróti öböl korábbi években is számottevő mennyiségű északi réce-, vöcsök- és búvárfajt látott vendégül, az 1994/95. évi téli időszak azonban a korábbiaknál is gazdagabbnak mutatkozott, különösen a rajta telelő északi récefajok szempontjából. Ezért különösen a telelési időszak máso- dik felétől 2 hetente, majd hetente gyűjtöttünk adatokat az előforduló fa- jok mennyiségi viszonyainak és a telelés időtartamának nyomon követé- sére. Eredmények Az öbölben megfigyelt lényegesebb vízimadárfajok mennyiségi vi- szonyainak változását az 1. táblázat mutatja be. Egyes fajokról az alábbi- akban részletezett további adatokat is gyűjtöttünk. Füles vöcsök (Podiceps auritus) A hazai megfigyelőhálózat erősödésével derült fény rá, hogy a füles vöcsök egy-egy példánya rendszeresen felkeresi a Dunakanyart, elsősor- ban az őszi, illetve a tavaszi vonulás idején (Magyar & Waliczky, 1986.). Az ilyenkor megfigyelt példányok azonban legtöbbször még vagy már nyugalmi ruhások. Egy nászruhás példány észlelése 1995. április 8-án ily módon nagy érdeklődésre tartott számot a megfigyelők körében. A vöcs- köt borult időben, viharos erejű szélben pillantottam meg (M. G.) a hul- lámok között, mikor már körülbelül 20 perce tanulmányoztam az öböl madarait. Igen sokat bukogatott, a víz színén csak rövid ideig tartózko- dott, bár 15-20 percenként pihenőt tartott. Ilyenkor tollászkodott, vagy csak úszkált a vízen. A madarat másnap, majd 16-án is megfigyeltem. Ez utóbbi alkalommal meleg, napsütéses idő volt. A madár a part közelében vadászott oly módon, hogy lebukva a halakat a meredek sóderos part irányába kergette, majd feltehetőleg a visszaforduló, illetve oldalt elszök- ni próbáló halakból szedte zsákmányát. Ilyenkor a parttól néhány méter- nyire bukkant fel, majd beljebb úszott és rövidesen újból alábukott. Egy alkalommal a víz felszínéről is felcsípett valamit, mely vízbe hullott ro- varnak tűnt. A fogott halak méretét 5-8 cm-esre becsültem. Kókay Sz. 14- én egy 15 cm-es hal lenyelését is megfigyelte. Sós E. (pers. comm.) április 19-én 16,9 + 4,3 sec (n = 10) átlagos lebukási időt mért. A mért lebukások közötti időszak nagy szórást mutatott: 1 és 134 sec között változott. A madarat 21-én Schmidt A. már nem találta a területen. 211 Rövid közlemények Füstös réce (Melanitta fusca) 1994. november 27-én kontyos récék között nagyobb mennyiségű füstös récét figyeltünk meg. A madarak állandóan cserélődtek a Duna és az öböl között, így mennyiségük szinte percről percre változott. A leg- nagyobb példányszám 69 madár volt, mely egyszerre az öböl vizén tartózkodott. E madarak a későbbiekben továbbvonultak, majd az öböl felolvadását követően 1995. február 22-én egy 23 példányból álló csapat újra feltűnt. E madarak többnyire két kisebb csapatra oszlottak, így kutat- tak lebukogatva táplálék után, időnként azonban egyesültek egy csopor- tot alkotva. Létszámuk aztán fokozatosan csökkent, míg április 22-étől 29-ig már csak egy öreg tojó maradt hátra. Az április 9-16. között észlelt madarak esetében a nemek megoszlása 4 öreg gácsér és 5 tojó vagy fiatal példány volt. Jegesréce (Clangula hyemalis) Az 1994. őszi vonulás során e madarat nem sikerült észlelni az öbölben, az öböl olvadásával azonban egy négyfős csapata tűnt fel február 5-én, mely később 11 példányra duzzadt. A meleg idő hatására aztán a ma- darak április 16-át követően továbbvonultak. A Dunán észlelhető jeges récék döntő többsége tojó, vagy immatur példány, elvétve jelennek csak meg hímek. E csapatban azonban öreg hímek is észlelhetők voltak. A február 5-ei 11 példányból álló csapatban egy kiszínezett téli ruhás gá- csér, egy valamivel tompább színezetű gácsér, két átszíneződő fiatal és egy túlnyomórészt nyári ruhás gácsér volt megfigyelhető. A későbbiek- ben a területen tartózkodó 8 példányból három bizonyult gácsérnak. A hímekre jellemző megnyúlt középső faroktollakat egyik példányon sem észleltük. Hegyi réce (Aythya marila) E faj valamivel gyakoribb a jeges és a füstös récénél, kontyos récék közé keveredő, néhány példányból álló csapatai rendszeresen észlelhetők a Dunakanyarban. Nem okozott hát meglepetést, hogy a területen tartóz- kodó kb. 400 kontyos réce között hegyi réce is megfigyelhető volt. Több- nyire tojó vagy fiatal példányokat észleltünk, de a február 5-ei 20 pél- dány között 7 gácsér, a 26-i 9 között 5 gácsér és a március 26-i 5 példány- ból 2 öreg gácsér volt. Örvös bukó (Mergus serrator) E madárfaj elsősorban átvonul a Dunán, egyes példányok azonban de- cember-januárban is észlelhetők. Aprilis 8-án egy immatur hím példány jelent meg, majd 21-én Schmidt A. már 11, tojókból és fiatalokból álló csa- patát észlelte az öbölben. Következő nap M. G. 9 példányt észlelt, amint 212 Rövid közlemények azok egy csapatban, egyszerre lebukva halásztak. Legalább minden má- sodik alkalommal valamelyikük hallal a csőrében jelent meg a víz színén. Míg a halat fogó példány elfogyasztotta zsákmányát, a következő egy-két csoportos lebukásból kimaradt. Az egy héttel később végzett területbejá- rás idejére valamennyi madár továbbvonult. Összefoglalás Az északi récefajok észlelési helyei gyakran vízi műtárgyak közelében vannak a Dunakanyarban, melynek oka feltehetőleg az, hogy az ott fenn- álló körülmények kedveznek a táplálékállatok (Mollusca fajok) elszaporo- dásának. A jeges réce, füstös réce, fekete réce ily módon gyakran a kősar- kantyúk által lelassult vízfolyású részeken tűnik fel. A mesterségesen kialakított pilismaróti öböl hasonlóképp megfelelő élőhelynek mutatko- zik e fajok számára. Erdekes módon Schmidt (1986) cifra pehelyréce meg- figyelése is egy, a nagymarosi körgát előkészületi munkálatai során a Duna elterelése céljából ideiglenesen kialakított mesterséges öbölből származik. A terület emellett több füstös réce és jeges réce adattal is szol- gált akkoriban. A pilismaróti öböl 1994/95. évi őszi-téli réceállomány adatai közül leginkább a füstös récék nagy számban történő megjelenése ötlik szembe. Keve (1969) csak azt említi a füstös réce néhány dunai előfordulásának felsorolása mellett, hogy a , Magyarországon csak alkalomszerűen előfor- duló fajok közül több is szerepel a Duna fajlistáján, mint például a füstös réce". Az elmúlt két évtized során bizonyosodott be, hogy e faj rend- szeresen előfordul a Dunán a vonulás és telelés időszakában (Schmidt, 1979; Magyar, 1986). Rendszerint néhánytól tíz-húsz példányig terjedő nagyságú csapatok figyelhetők meg [Faragö, 1990) az Esztergom-Szob közötti szakaszon az átlagos csapatnagyságot 15,7 példányban állapítja meg, mely az országos átlag kétszerese], de az 1985/86-os télen a Duna Visegrád és Budapest közötti szakaszán körülbelül 150 példány tartóz- kodott huzamosabb ideig (Magyar, 1986; Duska et al., 1990). Az 1994. őszi vonulás idején a pilismaróti öbölben észlelt 69 példány az 1985/86. évi téli invázió óta a legnagyobb egy csapatban észlelt hazai példányszám. Bár e csapat a területről rövidesen továbbvonult, az öböl rövid ideig tartó január végi befagyása pedig a többi faj számára is lehetetlenné tette az ott-tartózkodást, a jég felolvadásával rövidesen újra megjelentek a füstös récék több más fajjal, köztük jeges récékkel együtt. Bár a tavasz be- köszöntével részben a zöldár, részben az ekkorra felolvadó konkurens állóvizek elszívó hatása következtében a Duna réceállománya rend- szerint észrevehetően megcsappan, ilyenkor a jeges réce és a füstös réce többnyire eltűnik hazánkból, a jeges réce (február 5-től április 16-ig) és a 213 Rövid közlemények füstös réce (február 22-től április 29-ig) csapatai számottevő ideig az öböl vizén tartózkodtak a megfelelő táplálkozási feltételeknek köszönhetően. Az április 16-át követő napok tavaszi melegfrontja aztán egyszerre késztette továbbvonulásra e két fajt, és április 22-én már csak egy füstös réce tojó maradt hátra, majd április 29-ét követően már e madár is eltűnt az öbölből. Erdekességszámba ment egy nászruhás füles vöcsök, majd egy 11 pél- dányból álló örvösbukó-csapat észlelése a területen. Emellett megemlí- tendő, hogy az elsősorban állóvizeinket felkereső és a Dunán csak elvét- ve megjelenő fütyülő réce (Anas penelope) (április 1-jén 84, 8-án 8 példány) 1. táblázat. A pilismaróti öböl vízivadállománya 1994/1995 telén. 1A jelzett napok adatait Schmidt A. gyűjtötte. Table 1. Numbers of waterfowl species in the Pilismarót Bay during the winter of 1994/1995. Data collected on the days! marked by A. Schmidt. S = S — = D = n = kl Bucephala clangula A A © Rövid közlemények és böjti réce (Anas guerguedula) (április 1-jén és 8-án egy pár) is megfigyel- hető volt a tavaszi vonulás során. A terület rendszeres további megfigyelése kétségkívül további adatok- kal fog szolgálni északi réce- és búvárfajok hazai átvonulásával, illetve telelésével kapcsolatban. Dr. Magyar Gabor & Gerard Gorman Irodalom - References Duska, Z., Oláh, S., Szalay, K. (1990): További adatok a füstös réce (Melanitta fusca) inváziószerű előfordulásáról az 1985/86-os télen. Madártani Tájékoztató, 1990. január-június p. 17-18. Faragó, S. (1990): A kormos réce nem (Melanitta Boie) fajainak előfordulása Ma- gyarországon. Aguila 96-97. p. 37-64. Keve, A. (1969): Das Vogelleben der mittleren Donau. Akadémiai Kiadó, Buda- pest. p. 128. Magyar, G. (1987): A füstös réce (Melanitta fusca) inváziója a Duna Visegrád és Budapest közötti szakaszán 1985/86 telelesi időszakában. Madártani Täjekoz- tató 1987. januär-jünius, p. 31-33. Magyar G. & Waliczky Z. (1986): Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a Dunän. Aquila, 92, p. 291. Schmidt, A. (1986): Cifra pehelyréce a visegrádi Dunán. Madártani Tájékoztató, 1986. aprilis-szeptember, p. 40. Schmidt, E. (1979): Néhány északi récefaj mennyiségi viszonyai Magyarországon. Madártani Tájékoztató, 1979. július-szeptember p. 27-29. Hortobágyi megfigyelések néhány ragadozómadár viselkedéséről 1994. augusztus 19-én a nádudvari Borzaspusztán egy kabasólyom (Falco subbuteo) egy hamvas rétihéja (Circus pygargus) hímet támadott meg. A rétihéja által markolt kisebb rágcsálót próbálta repülés közben megszerezni, de mivel többszöri rácsapása eredménytelen volt, megra- gadta a nagyobb madár zsákmányát és addig rángatta, amíg sikerült kitépnie a karmai közül. A nagy visítozással zajló légicsata úgy ért véget, hogy a kabasólyom sebesen elszállt a rablott példával, a hamvas rétihéja pedig hiába üldözte, hamar lemaradt. A fenti esethez erősen hasonlított a következő megfigyelésem. 1995. június 29-én a Kunmadarasi-pusztän egy barna rétihéját (Circus aerugi- nosus) láttam, mely egy nagy békát hurcolt a Németéri-főcsatorna felől. A lassan repülő rétihéja tojóra hirtelen egy kerecsensólyom (Falco cherrug) vágott rá, majd addig ismételte a támadásait, amíg a rétihéja elejtette a békát, melyet a támadó a levegőben rögtön el is kapott és elszállt vele. Maga ez a rablás is különös jelenet volt, de nem kevésbé a szerzett zsák- 215 Rövid közlemények mány, hiszen a kerecsen táplálékában a béka előfordulásáról alig van biz- tos adat. A nádudvari Tökhalom környékén a pusztán egy oldalfal nélküli, úgy- nevezett , lábas" hodály áll, melyet egykor a gulya deleltetésére használ- tak. 1995. július 26-án a nádtetős, széljárta létesítményekbe rövid pihenő végett tértem be, ahonnan jöttömre nagy hanggal 24 példány vörös vércse (Falco tinnunculus) repült ki. Nyilván a kánikulai meleg elől húzódtak be a hűvösre, jó pihenőhelyet lelve a nagy épület tetőzetét tartó bonyolult faváz gerendáin. Dr. Kovács Gábor Túzok (Otis tarda) tojó különös viselkedése a dürgőhelyen 1995. április 18-án a nagyiváni Szűrös-dűlőn végeztem túzokmegfi- gyeléseket. Hogy a madarak zavarását elkerüljem, hajnali 4-kor, még sötétben elfoglaltam a leskunyhót. A dürgőhelyen virradat után összesen 44 túzokot számláltam, ebből 12 volt a dürgő, öreg kakas, 24 a tojó és 8 a fiatal kakas. 5.00 és 7.40 között intenzíven zajlott a dürgés, ezután a madarak egy része elszéledt, a többiek táplálkoztak, vagy elültek a lucernäban. Mivel délig nem hagytam el a leshelyemet, hosszan figyelhettem a hozzám legközelebbi (kb. 90-100 m) 4 tojó és a velük levő 1 kakas viselkedését. 9.30-kor a kakas ismét kitartóan sátorozott, mire a tojók egyike a szoká- sos módon követni és kerülgetni kezdte. Eszrevettem, hogy nem csupán a nyakát feléje nyújtogatva járkál körülötte, hanem időnként feléje is csíp a kakasnak. Amikor a kakas kifordított szárnyaival hirtelen félfordulatot téve véletlenül pofoncsapta a tojót, az egy újabb csőrvágással válaszolt, kitépett a kakasból egy kisebb, fehér tollat és lenyelte. Ezután még kb. 3 percig zajlott a dürgés, majd abbamaradt, és mindketten, egyre távolod- va táplálkozni kezdtek. Dr. Kovács Gábor Havasi lile (Charadrius morinellus) tavaszi előfordulása szántón 1995. április 17-én svájci madármegfigyelők csoportját vezettük Világo- si Jánossal a Hortobágyi Nemzeti Park területén, a nagyiváni pusztán. A Komlósi-dűlő nevű, mintegy 50 hektár nagyságú szántó már elő volt ké- szítve a napraforgó vetéséhez. A frissen elmunkált, teljesen növénymen- tes talajon 2 példány havasi lile (Charadrius morinellus) szedegetett, néhány mezei pacsirta (Alauda arvensis) és 1 példány hantmadár (Oenanthe oenanthe) társaságában. A kiszíneződőben levő havasi lilék 216 Rövid közlemények csak egy napig maradtak, később már nem leltem itt őket. Ebben a megfi- gyelésben nem is az élőhely a szokatlan - hiszen 1994. október 5-én Karcag közelében egy rosszul kelt repcetáblán 34 példányból álló csa- patát is láttam -, hanem a tavaszi megjelenés, mivel e faj ekkortájt igen ritkán fordul elő a Hortobágyon. Dr. Kovács Gábor Aranylilék (Pluvialis apricaria) tömeges átvonulása a Hortobágyon 1995 áprilisában Márciusban és április első felében megszokott jelenség az aranylilék kisebb-nagyobb számú pusztai átvonulása. Mennyiségük egy-egy pusz- tarészen ritkán haladja meg a 100 példányt (Kovács, 1985; 1990). 1995 äprilisäig kiugróan magasnak csak az 1987. április 3-ai délkelet-hortobá- gyi adatot tartottuk, amikor Angyalházán 211, a közeli Szelencésen pedig 41 pld. volt együtt (Konyhás, 1988). 1995-ben az első aranylilét február 17- én észleltük a nagyiváni árasztásnál. Március végéig csak kisebb (max. 48 példány) csapatok bukkantak fel, majd április 9-16. között hirtelen meg- nőtt a számuk. Ekkor Angyalházán max. 753, míg a kunmadarasi pusztán és a vele összefüggő nagyiváni Agyagoson összesen 1037 példány tartózkodott. Számuk április 16-18. között igen gyorsan fogyott, hamar továbbvonultak. Ez a rendkívül sok aranylile a teljesen száraz, rövid füvű birkalegelőket járta. Csak ritkán és rövid időre keveredtek össze a pajzsoscankók (Philomachus pugnax) ugyanitt időző csapataival. A március közepétől április második feléig tartó, kellemetlenül hideg, gyakran téliesen fagyos időjárás okozhatta az átvonuló aranyliléknek ezt a szokatlan összetorlódását a Hortobágyon. Dr. Kovács Gabor & Konyhás Sándor Irodalom - References Konyhás, S. (1988): Aranylilék (Pluvialis apricaria) nagyszámú tavaszi átvonulása a Hortobágyon. Mad. Táj. 1988. 1-4. p. 29. Kovács, G. (1985): Az aranylile (Pluvialis apricaria) a Hortobágyon, 1975-1984. Aquila, 92. p. 97-103. Kovács, G. (1990): Parti madarak fészkelése és vonulása a Hortobágyon. Aquila, 96-97. p. 65-80. 217 Rövid közlemények A kis csér (Sterna albifrons) drávai fészkelése A honi avifauna egyik legritkább költőfaja a kis csér. Századunkban már csak rendszertelen fészkelő, költési adatai az Alföldről és a Duna zátonyairól ismertek. Utolsó bizonyított költése 1970-ből való (Bankovics 1984), az azóta eltelt időszakban fészkelését nem jelezték. Jelen közlemény az utóbbi évek drávai megfigyelési adatait összegzi. - 1992. augusztus 19-én Fenyősi L., Horváth Z., Stix J. egy bélavári Dráva-zátonynál figyelt meg küszvágó csérekkel (Sterna hirundo) együtt mozgó 2 kis csért. A sajátos élőhely miatt felmerült költésük lehetősége is. - 1994. júliusában Bécsy L. figyelt meg Heresznye-Vízvár térségében 8 kis csért, melyek táplálékot hordtak egy zátonyra. Feltételezte, hogy a növényzet borításában fiókákat etetnek a madarak, de a közvetlen bizonyítás ekkor még elmaradt. - 1995. július 8-10. között Bécsy L. fenti zátony madárvilágát vizsgálta és az alábbiakat tapasztalta: a zátonyon 12 pár kis lile (Charadrius dubius), 32 pár küszvágó csér (Sterna hirundo) mellett 4 pár kis csér fészkelt. (A zä- tonyon még 3-4 pár billegető cankó (Actitis hypoleucos) költése valószínű- síthető.) A kis csérek - a küszvágó csérekkel szemben - a legcsupaszabb, növényzet nélküli sóderen fészkeltek. A fészkek egymástól 5-25 m távol- ságra voltak, egyaránt 3-3 tojással. A tojásokból két fészekben 3-3 fióka kelt, a másik két fészekaljat tovább kotlották a madarak. - Augusztus 3-án Fenyosi L., Horváth Z. a kb. 100-120 pld. küszvágó csér mellett 10-15 pld. kis csért figyelt meg ugyanitt, öreg és fiatal madarakat egyaránt (a repülő csértömegben számukat pontosan megállapítani nem lehetett). Feltűnő volt, hogy 2 pld. kis csér még táplálékot hordott, s erő- sen féltett - valószínűleg a növényzet közt rejtőzködő fiókák miatt. Mivel a Dráva somogyi szakaszán évente 2-4 csértelep működik, véle- ményünk szerint e speciális élőhelyeken további kis csér fészkelések vár- hatóak. Sajnos a Dráva vízjárása már nem a régi, romboló-építő tevékenysége egyre jobban korlátozott. Ennek következménye, hogy újabb zátonyok, szigetek alig létesülnek, a korábbiakat a növényzet erősen benövi, ,,be- zöldülnek”, nyílt felszínük megszűnik. E folyamat végül a zátonyon fészkelők életterét megszünteti. További probléma a szigetek, zátonyok látogatottságának fokozódása, annak ellenére, hogy gyakran az ország- határ is ezeken fut. A vízitúrázok, fürdőzők, horgászok a jövőben nagy veszélyt jelenthetnek e sajátos élőhelyek fészkelőközössége - így a kis csér - számára is. Bécsy László, Fenyősi László & Horváth Zoltan 218 Rövid közlemények Irodalom - References Bankovics, A. (1984): Kis csér (Sterna albifrons) in: Haraszthy L. (szerk.): Magyar- ország fészkelő madarai. Natura, Bp. p. 247. A nagy halfarkas (Stercorarius skua) újabb magyarországi példánya A nagy halfarkasnak (Stercorarius skua) Magyarországon eddig két biz- tos előfordulását ismerjük. Először Balát (1962) figyelt meg egy példányt 1959. augusztus 17-én a Balatonon, Tihany és Balatonfüred között. A ha- zai fauna számára ezután a bizonyító példányt Borbély János gyűjtötte Nagykanizsa mellett, a mórichelyi (jelenleg Miklósfa) halastavakon, 1863. szeptember 29-én (Pátkat, 1966). Az újabb, itt ismertetett nagy halfarkast Papp János nyíradonyi lakos találta elhullva Keszthelynél, a Helikon Szálló előtt, a Balaton vizében, 1993. szeptember 25-én. A madár Fintha István közvetítésével került hoz- zám - amiért ezúton is köszönetet mondok neki -, és jelenleg a Mátra Múzeum gyűjteményében található. Tollazata alapján (Flint, 1990.) egy immaturus, talán 2. életévében lévő tojó (a nem megállapítása prepará- láskor történt). Erősen le volt fogyva, de nem látszott betegnek. Fintha Ist- ván közlése szerint a lábán gyűrű volt, melyet levettek, és a Madártani Intézetnek lejelentettek. Felirata az alábbi: COOBIIM MOSKWA - HEHTP KOJIBIL C-204703 A madar méretei: Testhossz: 585 mm Szärny: 424 (401) mm Farok: 169 mm Csör: 64 (50) mm, magassäga 16,6 mm Csüd: 68 mm Tömeg: 950 g (erősen lefogyva) (A szárnynál az evezőtollakat kiegyenesítve a maximális szárny- méretet mértem, zárójelben a természetes hajlottságnál mért értéket adom meg. A farok hosszát a faggyúmirigy kivezető nyílásától, a csőrét a homlokcsont kezdetétől (anatómiai csőrméret) mértem, körzővel, azaz légvonalban. A csőrnél zárójelben a tollazat kezdetéig mért érték látható.) A madár leírása: Holló nagyságú, sötétbarna madár, viszonylag hosszú szárnnyal és rövid farokkal (a szárny 27 mm-rel túlér a farokvégen). Szárnyain a csuk- lók vonalában nagy fehér folt látható. A csőr, a szem és a láb sötét. 21,9 Rövid közlemények Részletes leírás: Hatoldal: a fejtető, a tarkó és a nyak egyszínű feketésbarna. A nyak tőrésze és a hát felső része szintén feketésbarna, de a tollak csúcsi részén szélesebb rozsdavörös szegés van. A hát többi része és a felső farokfedők feketésbarnák, az utóbbiak csúcsi részén kevés rozsdaszínnel. Hasoldal: a torok és a nyak sötétbarna, a begy és a mell rozsdásbarna (a tollak tő felőli része szürke, fehér tollcsévékkel, de ez nem látszik, mert a többi toll ezt a részt elfedi). A has és a hasalj is rozsdásbarna, de kevesebb rozsdaszínnel, azonban ez is egy egyenletes rozsdás árnyalatot ad a hasoldalnak. Az alsó farokfedők a tő felőli részen szürkések, csúcsi harmadukon feketésbarnák, hegyükön kevés rozsdaszínnel. Szárny: mind az első-, mind a másodrendű evezőknél a külső zászlók tő felőli fele, a belső zászlók 2/3-a fehér, a csúcsi részük barnásfekete. A fehér rész túlér a nagy fedőtollakon, és ez alkotja a szárnyakon látható nagy, fehér foltot. Balát (1962) ezt tévesen a , fehér szárnyfedők"-nek tulajdonítja. A tollak csévéje nagyobbrészt fehér, csak a végük sötétbar- na. A másodrendű evezőknél a tollcsévék csúcsi 1/4-e sötétbarna. A nagy szárnyfedők feketésbarnák. A közép- és a kis szárnyfedők sötét- barnák, csúcsi részükön rozsdavörös foltokkal. Alulról az elsőrendű evezők nagy fedőtollakon túli részének belső fele fehér, a csúcsi fele pedig hamvas sötétbarna. A másodrendű evezők szin- tén hamvas sötétbarnák, az alsó szárnyfedőtollak barnásfeketék. Az első kézevező a leghosszabb. Szarnyforma: - 11 28 51 73 98 121 147 172 = I-II. = 203 mm Farok: felülről a kormanytollak barnäsfeketek. A tő felőli 1/3-1/4-ed részükön fehérek, de ez nem látszik, mert a fedötollak ezt a részt elfedik. A tollak csévéje fehér, a csúcsi részen sötétbarna. Alulról a faroktollak hamvas sötétbarnák, a tollcsévék fehérek. A csőr szürkésfekete (grafitszín), az alsó káva középrésze ólomszínű. A szivárványhártya sötétbarna, a láb szürkésfekete, a csüdön ólomszínű foltokkal. A nagy halfarkas hazánkhoz legközelebb Skócia északi partjainál, a Shetland-, Orkney- és a Faroer-szigeteken költ. Eszak és kelet felé a Spitzbergákig, és a Norvégia északi partjainál fekvő néhány kisebb szigetig hatol. Oroszország, ill. a volt Szovjetunió területén nem költ (Flint, 1990). Így a most kézrekerült példányt valószínűleg már vándor- lása közben foghatták és gyűrűzhették Oroszország területén, és nem a nagy-britanniai, hanem a norvégiai állományból származik. A fiatal madarak egy része a kirepülés után Skóciától igen nagy távol- ságra dél felé vándorol, és az első két életévét ott tölti el. Eközben egyes példányok a szárazföld belsejében is megjelennek, így Lengyelországban, 220 Rövid közlemények Csehországban és Szlovákiában, Magyarországon, Ausztriában és más európai országokban (Flint, 1990). Csehországban ritka vendég. Előfor- dulása két esetben példánnyal bizonyított, 3 esetnél a bizonyító példá- nyok már nincsenek meg, és további 4 hitelt érdemlő megfigyelése volt. Szlovákiában csak egy esetben figyelték meg (Hudec & Cerny, 1977). Mindezek alapján a magyarországi gyűrűs példány - mint a tengertől való legtávolabbi előfordulások egyike - a faj vándorlásának ismeretéhez újabb támpontot nyújt. Dr. Solti Béla Irodalom - References Balat, Fr. (1962): A nagy halfarkas mint a magyar fauna új tagja. - Aquila 67-68. p. 203. Flint, V. E. (1990): Familie Stercoraridae, Raubmöwen. In: Handbuch der Vögel der Sowjetunion. Band 6/Teil 1. - Wittenberg Lutherstadt, p. 16-21. Hudec, K. & Cerny, W. (1977): Fauna CSSR 2. - Academia Praha, p. 680-682., 877. Patkai, I. (1966): A nagy halfarkas új faj a magyar faunäban. - Aquila 71-72. p. 225. A törpekuvik (Glaucidium passerinum) újabb bizonyító példánya Magyarországon 1994. január 19-én Barták Imre hatvani vadász egy kis termetű baglyot talált a Nógrád megyei Bárnától DNy-ra (cca. 800 m) fekvő Perespusztai erdészház közelében, melyet azonosításra behozott hozzám Gyöngyösre, a Mátra Múzeumba. A madár egy törpekuvik (Glaucidium p. passerinum) öreg tojó példánya volt (a nem meghatározása preparáláskor történt). Méretei az alábbiak: Testhossz: 168 mm Szárny: jobb 104 (102) mm bal 102 (100) mm Farok: 60 mm Csőr: 14 (11) mm Csüd: 16 mm (A szärnyaknäl az evezötollakat kiegyenesitve a maximális szarnymé- retet mértem, zárójelben a természetes hajlásnál mért méretet adom meg. A farok hosszát a faggyúmirigy kivezető nyílásától, a csőrét a homlok- csont kezdetétől (anatómiai csőrméret) mértem. A csőrnél zárójelben a viaszhártyáig mért érték látható.) A madár leírása: Apró, zömök termetű, a füleskuviknál is kisebb bagoly. Szárnya rövid, kerek, farka viszonylag hosszú (30 mm-rel túlér a szárnyak végén), fehé- ren keresztcsíkos. Hátoldala sötétbarna, apró pettyekkel, hasoldala fehér, hosszanti csíkozással. Szeme sárga, lábai (az ujjak is) tollasak. 221 Rövid közlemények Részletes leírás: Az ,arc" sötétbarna alapon fehér pettyes, a pettyek a szem körül (fátyol) koncentrikus körökké állnak össze. A szemzugtól kiindulóan fehér szem- öldöksáv, a fátyol alsó részén pedig mindkét oldalon egy-egy nagyobb fehér folt látható. Hátoldal: A homloktól a felső farokfedőig sötétbarna, apró, piszkosfehér (rozs- dásfehér) pettyekkel. A pettyek a fejtetőn és a tarkón a legkisebbek (kb. 1 mm átmérőjűek), a homlokon sűrűbbek, valamivel nagyobbak és fehé- rebbek. A háton és a felső farokfedőkön a pettyek ritkábbak és nagyob- bak, a nagy vállfedőkön pedig már keresztcsíkokká szélesednek. A tarkón és a nyakon a pettyek két nagyobb, nyújtott, V alakban álló fehér folttá olvadnak össze. Hasoldal: A torok sárgásfehér, a nyak sárgásfehér alapon barnán keresztcsíkos. A begynél egy szélesebb fehér keresztcsík van, mely a fátyol két nagy fehér foltjäig ér. A begy és a mell oldalai sárgásfehér alapon. szélesen barnán keresztcsíkozottak. A mell, a has és a hasalj fehér, keskeny sötétbarna színezettel. Az alsó farokfedők piszkosfehérek szélesebb barna hossz- csíkokkal. Szárny: Az evezőtollak barnák, külső zászlójukon gyenge rozsdás árnyalattal, a külső zászlókon kisebb, a belsőkön nagyobb fehér foltokkal. Ezek a foltok a vállevezőknél fehér keresztcsíkokká alakulnak. A szárnyfedők sötétbarnák, 1-3 mm átmérőjű piszkosfehér pettyekkel. Az első kézevezőhöz tartozó középfedőkön néhány nagyobb hófehér folt egy nem teljesen összefüggő szárnycsíkot alkot. A szárny alulról szürkésbarna, az evezőtollak belső zászlóján kereszt- irányban nyújtott nagy fehér foltokkal, melyek nyitott szárnynál fehér csíkokká olvadnak össze. Az alsó szárnyfedők (szárnybélés) fehérek. Az első kézevező (kívülről számolva) feltűnően rövid, a 10-iknél is rö- videbb. A 4. kézevező a leghosszabb, a 3. és az 5. majdnem ugyanilyen hosszú. Szärnyforma: 030 09 00,50,5 8,5 1418. I-II = 27 mm Farok: Felül sötétbarna, némi vörhenyes árnyalattal, és négy keskeny, fehér keresztcsíkkal. A keresztcsíkok a gerincnél (főként a szélső tollakon) nem minden esetben érnek össze. Az utolsó csík a farok végétől 1 cm-re van. A fehér keresztcsíkok a farok alsó oldalán is láthatók, továbbá némelyik toll belső zászlójának csúcsán is van egy kis fehér folt. A farok metszése egyenes, a kormánytollak egyforma hosszúak. 222 Rövid közlemények A szivárványhártya kénsárga, a csőr szarusárga. A csüd és az ujjak tol- lakkal borítottak, ezek alól csak az ujjak utolsó pikkelye látszik ki. Színük piszkosfehér, alig látható barna keresztcsíkozással, a lábszáron és a csüd felső részén vörhenyes árnyalattal. A karmok barnásfeketék, a tőnél kivi- lágosodnak. A bizonyító példányt a múzeum gyűjteményében helyeztem el. Néhány nappal később kimentünk a területre, mely egy EEK-DDNy irányú völgy, 350-400 m tengerszint feletti magassággal. A növényzet a völgy alján és K-i oldalán kocsánytalan tölgy (Ouercus petrea) és bükk (Fagus sylvatica) újulat, bükk és tölgy hagyásfákkal, a Ny-i oldalon fiatal kocsánytalan tölgyes, vörösfenyő (Larix decidua), erdei fenyő (Pinus syl- vestris), nyír (Betula pendula) és rezgőnyár (Populus tremula) eleggyel. A Karancs-Medves környékéről - ahová ez a vidék is tartozik - Láng (1967) az alábbiakat írja: , A tárgyalt terület többé-kevésbé rendelkezik a hegyvidéki éghajlat sajátosságaival. A domborzat ugyanis már elég nagyfokú ahhoz, hogy a magasabb részeken alacsony középhőmérsékleti értékek alakulhassanak ki." Az évi középhőmérséklet 7-8 °C, a csapadék évi átlaga 580-650 mm, hegyvidéki viszonylatban aránylag száraz (Láng, 1967). A törpekuvikot hazánk mai határain belül első ízben a Soproni-hegy- ségben figyelték meg (Ubrankovics & Varga, 1977). A Börzsönyben vár- ható előfordulására pedig Kristóf Károly már 1970-ben utalt egy, a cseh- szlovákiai Ipolyságban (Sahy) fogott példány kapcsán. Az első észak-ma- gyarországi adatot ezután Varga (1992) szolgáltatta Eszak-Borsodból, Aggtelek község közeléből. A faj ökológiai igényét tekintve Schönn (1978) szerint Közép-Európában a törpekuvik többnyire az öreg fenyőerdőket részesíti előnyben, de szereti a változatos biotópokat, melyekben az öreg és középkorú faál- lományokat tisztások, tarvágások, rétek, lápok tarkítják. A zárt erdőket, a nagy tarvágásokat és a sűrű fiatalosokat kerüli. Előhelyén a fenyőfélék (luc, erdeifenyő, cirbolyafeny6, vörösfenyő) mellett sokszor a lombos fafajok (nyír, rezgőnyár, bükk, tölgy) is jelen vannak. A legtöbb költési adat 600-1200 m tszf. magasságból származik, de a Sumava-hegységben (Csehország) 400 m tszf. magasságban is találták odúját. A Keleti-Kárpátokban pedig 300-700 m tszf.-re is lehúzódik, ahol már bükk-, erdeifeny6- és kevert lomberd6k vannak (Mayer, 1974). Kristóf (1970) is említi, hogy a megfigyelések szerint a törpekuvik , az utóbbi időben szívesen fészkel kevert típusú erdőkben is”. Ipolyság környékén - ahol az általa leírt példányt fogták - ilyen vegyes lomberd6k vannak, de az aggteleki és a bárnai előfordulás is hasonló biotópokhoz kötődik. Ez az élőhely-kiterjesztés, és a szaporodó előfordulások egy esetleges hazai költés lehetőségét vetítik előre. Dr. Solti Béla 223 Rövid közlemények Irodalom - References Kristóf, K. (1970.): A törpekuvik (Glaucidium passerinum) Csehszlovákiában és Magyarország határvidékén. - Búvár 45. p. 367. Láng, S. (1967.): A Cserhát természeti földrajza. - Budapest, p. 323-356. Mayer, H. (1974.): Wálder des Ostalpenraumes. - Stuttgart. Schonn, S. (1978.): Der Sperlingskauz. Die Neue Brem-Bücherei 513. - Wittenberg Lutherstadt p. 123. Ubrankovics, P. & Varga, L. (1978.): Törpekuvik a Soproni-hegységben. - Mad. Tàj. jan.-febr. p. 3. Varga, Zs. (1992.): Törpekuvik (Glaucidium passerinum) megfigyelése Aggteleken. Aquila 99. p. 175-176. Urali bagoly (Strix uralensis) mesterséges megtelepitése fészkelélädäban A Zempléni-hegység területén 1983 és 1995 között közel 50 uralibagoly- territóriumot ismertem meg. Ennek alapján állíthatom, hogy a faj - amennyiben erre lehetősége adódik - előnyben részesíti az odúban való költést a kisebb biztonságot nyújtó gallyfészekkel szemben. Mivel az odúban fészkelésre öreg erdők hiányában alig nyílik lehetősége, a ‘90-es évektől kezdődően 44 fészkelőládát helyeztünk ki számukra. A költő- ládák nem voltak egységesen kialakítva. A folyamatosan megszerzett ta- pasztalatokat felhasználva időről időre tökéletesítettük azokat. Közös jellemzőjük, hogy az odúk alapja hatszögletű, belmagasságuk kb. 50 cm, felülről nyitottak, csupán egy kicsi tető található rajtuk a bejárati nyílástól arasznyi magasságban, ferdén kiképezve. Az utóbbi években a fészek- odúkat már kontrolláló tükrökkel is elláttuk. Ezeket a tetők alá úgy erő- sítettük fel, hogy alulról - felmászás nélkül is - belelássunk a fészekodu belsejébe. Az évenkénti ellenőrzések 1-2 láda elfoglalását bizonyították, de a költések sikertelenek voltak. Az első eredményes (1 fióka) költésre csak 1994-ben került sor. (Ekkor ezen túl még három költést is figyelem- mel kísérhettem gallyfészekben, melyek szintén eredményesek voltak.) A lakott gallyfeszkek közelében ősszel újabb fészkelőládákat helyeztünk ki, melyeket 1995 januárjától már őriztek a párok. Egy-egy pár szinte egész éven át megfigyelhető volt a költőládák 500 méteres körzetében, csupán nagyobb hidegekben húzódtak le a völgyek aljára és a nyílt területekre. Territóriumnagyság iránti igényüket jól jelzi, hogy egy 5 km hosszú dó- zerút mentén kihelyezett 5 költőláda mindegyikében volt költés, de a közelben levő egyetlen gallyfészekben is kotló uráli baglyot találtam. 1994-95 telén a madarak territóriumában gyűjtött köpetekben az erdei egerek (Apodemus sp.) maradványai domináltak, míg az ezt megelőző két tél gyűjtéseiből származó köpetekből a mezei pocok (Microtus arvalis) és az erdei pocok (Clethrionomys glareolus) került a legnagyobb példányszám- ban elő. 224 Rövid közlemények Az uráli bagoly kóborlási hajlamát jelzi, hogy 1995 februárjában Me- zőzombor közelében sík területen az országút mentén elütött tojót leltem. 1995-ben február utolsó napjaiban észleltem az első kotló uráli bagoly tojókat, míg a legkésőbbi költő párt március 16-án jegyeztem fel. Végül 20 fészkelőládát foglaltak el az uráli baglyok és mindössze egy tojó kot- lott tojások nélkül. (Két költőládát macskabagoly (Strix aluco) foglalt el és 4-4 fiókát sikeresen ki is repítettek.) A költések 200-700 m tengerszint feletti magasságban, főleg vegyes erdőkben voltak, de tölgyerdőben és öreg lucosokban is előfordult sikeres költés. A több mint 20 fészkelőláda üresen maradására az első években történt spontán kihelyezések adnak magyarázatot. A vizsgálótükrök nélküli ládák közül 3 esetben nem si- került a fiókák pontos számát megállapítanom. Az ellenőrzött 16 fészekaljban 11 esetben 2, 4 esetben 3, 1 esetben 4 fiókát találtam. Több esetben a fiókák és a kotló tojó körül 3-4 példány sárganyakú erdei egeret (Apodemus flavicollis), egy alkalommal pedig szürke küllőt (Picus canus) találtam. Az uráli baglyok költőládában gyűjtött köpeteiből a macskabagoly és erdei pele (Dryomys nitedula) előkerülése érdemel még említést. Az ellenőrzések alkalmával a baglyoknál páronként eltérő mértékű ag- resszivitást tapasztaltam. Egyetlen alkalommal (május 12-én) szokatlan vi- selkedésüket figyelhettem meg. Erkezésemkor mindkét öreg madár a tala- jon tartózkodott a fészkelőláda közelében. Egyikük vékony, nyüszítő han- got adva bukdácsolva, szárnyaszegett módon alakoskodva igyekezett tő- lem távolabb kerülni. A talajon fekvő karvastagságú ágról sérülést színlel- ve többször is hátra esett, majd egy idő múlva felgallyazott. Mivel biztosra vettem, hogy fiókái a talajon a közelben vannak, nem zavartam tovább. Az urálibagoly-fiókák a kirepülést megelőzően növekedésük sorrendjé- ben egy-egy napot a költőláda szélén ücsörögnek. Két alkalommal félig ki- dőlt fán leptem meg a földről felfelé kapaszkodó fiókákat. Június 14-én még két, egymás mellett tartózkodó, jól repülő fiókát találtam, de a nyár végén már egyre nehezebben sikerült megfigyelni a madarakat. Júliustól már nem vártak be 100 m-en belül a baglyok, így jelenlétükről csak az énekes- madarak jelzéseiből és éjszaka hallatott hangjaikból nyertem bizonyságot. Petrovics Zoltán Sarkantyús pityer (Anthus richardi) megfigyelése a Hortobágyon Szibériai, mongóliai és kínai fészkelőterületéről a sarkantyús pityer In- diába és Dél-Kínába vonul telelni. Az észak- és nyugat-európai országok- ban, valamint a Brit-szigeteken évről évre növekszik a megfigyelt sarkan- tyús pityerek száma. Hazai előfordulásáról csak bizonytalan megfigye- lések és elégtelen számú megfigyelő által észlelt igen kevés adata ismert. 225 Rövid közlemények 1994. szeptember 21-én délután a Hortobágyi Nemzeti Park részét ké- pező Angyalházapusztán végeztem megfigyelést egy angol madarász- csoporttal. A jobbára csak pásztorok és jószágtartó gazdák által használt földúton haladtunk, amikor előttünk 5-6 méter távolságból egy pityer rebbent fel, 20-25 métert repült az út nyomvonala fölött, majd a birkák által megtiport, kiritkult ecsetpázsitos-tippanos növénytársulásban, közel az úthoz leereszkedett. Első pillantásra parlagi pityernek véltem, de mire földet ért a madár, tudtam, hogy ez valami más. A növényzet közül csakhamar kiszaladt az útra és ekkor sikerült közel 15 percen keresztül megfigyelni faji bélyegeit. Részletes leírás Általános benyomás: Az általam megfigyelt összes pityerfajtól nagyobb termetű. Meredekebb testtartású, mint általában a pityerek, ezért és testformája miatt kissé rigós, de a hosszú farka miatt viszont billegetősebbnek tűnik a többi pityerfajtól. Méret: Mint írtam, az összes általam megfigyelt pityertől nagyobb termetű, hosszabb lábú még a parlagi pityernél is. Csór: Erőteljes, fakószínű, a csőrhegynél sötéten árnyalt, hosszúsága a fejmé- retnek mintegy fele. Fej: Szembetűnő a széles fehéres-fak6, agyagszínű szemsáv. A fejtető hossz- irányban sötét csíkozású. Fejformäja nem kerek, hanem inkább csapott. Szeme sötét, feketének látszott. A csőrzugtól fehér kantár nyúlik a nyak oldalsó része felé. Torka fehér, a csőrtő és szem közötti rész szennyesfe- hér, a fültáj sötétebb. A szemhéj alsó része világos, mint a szemsáv. Hát: Fakóbarna, sötét sávozással, melyek a tarkóig érnek. A hátközéptől a fej felé ezek a sávok egyre keskenyednek. Szárny: Az elsőrendű evezők barna színűek, a másodrendűek sötétbarnák az összecsukott szárnyon. Mérete a farktőn kissé túlnyúlik. A középső szárnyfedő tollak szélei jóval világosabbak a hát és a szárny színeinél, majdnem fehérnek látszanak, de a tollak maguk sötétbarnásak, ezért egy rövid sötét sáv látszik a fehér tollszegélyek felett. Mell: Világos agyagszínű, melyen sötét pontokból összeálló csíksorozat fi- gyelhető meg. A pontok a mell oldalsó részén a legszembettin6bbek, a mell közepén ennek a mintának csak a nagyon kifakult maradványát ész- 226 Rövid közlemények leltem. A mellcsíkok a kantár alatt összefutnak és majdnem a csőrzugig nyúlnak, az oldal mentén az elsőrendű evezők tövéig haladnak. Alsótest: A mell alsó fele, a has és a hasoldalak, az alsó farkfedők fehérek. Farok: Hosszabb, mint általában a pityereké, színe a faroktőnél agyagszínű, a farokvég sötétebb, a szélső faroktollak fehérek. Láb: Még a parlagi pityerétől is hosszabb, hússzínű. Szerencsére a hátsó ka- rom is megfigyelhető volt. Mérete a tarsus kétharmada, vagy erősen kö- zel ehhez az arányhoz. Viselkedés: Felrebbenései után rövid távot repült és újra visszaereszkedett a 20 cm átlagmagasságú tippanos-ecsetpázsitos fűbe, vagy a gyepes földútra. Le- szálláskor mindig szitált rövid ideig a földet érés helye felett. Megiramod- va futott, megállásai után erősen kihúzta magát. Hangját nem hallottam. A csoport vezetője, Paul Rogers, valamint megfigyelőtársai közül Trevor Bowley, John Jackson és Geoff Rivers előzőleg több alkalommal megfigyel- tek már sarkantyús pityert Nagy-Britannia és Eszak-Afrika különböző pontjain. Köszönettel tartozom fent nevezett uraknak a meghatározásban nyúj- tott segítségükért, külön köszönöm Paul Rogers úrnak, hogy saját leírását volt szíves a Nomenclator Bizottság részére elküldeni. Konyhás Sándor Adatok a pásztormadár (Sturnus roseus) 1995-ös hortobágyi inváziójáról Az 1994-es feltűnő hortobágyi mozgalom és fészkelés után 1995-ben is megjelentek a pusztán a pásztormadarak. Az első példányt a tavalyival megegyező napon, május 24-én látták Daraksán. Ezt követően 10-12 na- pon át meghökkentően sokfelé feltűnt a Hortobágyon, 30-50-es csapatok- ban. Olyan pusztákon és településeken is felbukkantak, ahol az előző években nem fordultak elő. Ugyanezekben a napokban csaknem az egész országot bejárták, de számos hír jött nyugat-európai feltűnéséről is. Június elején hirtelen megfogyott a számuk, sőt, néhány napra el is tűn- tek, mintha csak visszavonultak volna. Ezért aztán nagy meglepetéssel vettük tudomásul június 16-17-én a tömeges lefészkelésüket. Ez az esemény mintegy 2 héttel későbbi volt a tavalyinál. A Hortobágyon össze- sen 6 fészektelep alakult ki, melyekből 3 az előző évivel azonos, három viszont teljesen új. Idén elmaradt a fészkelés Kecskésen és a nádudvari Ser-zugban. A 6 telep rövid ismertetésére az alábbiakban térek ki. 227 Rövid közlemények Daraksai juhtartó telep A juhtelep hodályain kezdetben 100-110 pár tartózkodott, de mire a fészkelés megkezdődött, csupán 30-35 pár maradt, a többiek eltűntek. Idén is elfoglaltak néhány, Tar Janos és társai által készített feszkelölädikät. Szatmaritelek Egy törzslibatelep három cseréptet6s hodälyäban, azok eresze alatt költött 30-40 pár. A kolóniát Konyhás Sándor találta meg, miután már na- gyon kerestük a Hortobágy-halastó környékén állandóan jövő-menő pásztormadarak költőhelyét. Július 19-én itt figyeltem meg, hogy a ma- gas dudvát kaszáló traktort csapatosan követve rovarásztak a felnőtt madarak. Borzasi elhagyott szovjet láger Ezúttal csupán 20-25 pár telepedett meg. Bár néhányan az épületek réseiben és a tetők alatt is tanyát vertek, zömük az egykori hőközpontból kiinduló, szabadban futó, sok helyütt már felhasadt alumínium fűtőcsö- vekbe furakodott be. Mihályhalmai tanyaközpont Itt létszámukat mintegy 350 párra becsültem. A múlt évinél több épü- letet foglaltak el, vagyis a magtár, hodályok, mázsaház, WC mellett sor került több lakóház és a romba dőlő munkásszállás elfoglalására is. Itt figyeltem meg, hogy a tetők, ereszek alatti fészkeikből „kilakoltattäk” a verebeket. Lelkes nádudvari madárvédők - Nagy Lajos és Bugán Zoltán - fészkelőládákat is raktak a nagy magtár falára, melyben költés is volt. Borzasi libatelep A megtévesztő nevű, két régi hodály a Hortobägy-folyö hullamterében áll. Egykor juhokat tartottak itt, jelenleg viszont egy népes növendék- üsző-gulyát, melyet éppen a pásztormadarak érkezésekor hajtottak ide. A nádtetős hodályok belsejében, eresze alatt, tűzfaluk réseiben, sőt, néhol még a tető nádja közé befurakodva is költöttek, mintegy 220-250 pár. Ezen a telepen láttam az idén a legtöbbször fürdő pásztormadarakat (az alig 80 méterre levő folyó szélében), valamint azt, hogy feltűnően gyakran fogtak nagy, zöld lombszöcskéket (Tettigonia viridissima). Továb- bi érdekesség, hogy július 10-13. között a búzatáblákon, illetve a parlagok gyomnövényzetén (aszat, ebszékfű) is tömegesen táplálkoztak. Százas csapatokban jártak a legelő gulya közé. A hodályok falai mentén elhe- lyezett tucatnyi pásztorkutyával mit sem törődve, még a kutyaházakra is rendszeresen felültek, azokról röpködtek be az ereszek alatti fészkükhöz. Karcag-Ecsezugi tanyaközpont A Németéri-főcsatornától délre található, nagy juhtelepen 900-1000 párra becsültem a fészkelők számát. A lehető legváltozatosabb költési formákat találtam itt: nádtető, cseréptető, hullámpala tető alatt, hodályok 228 Rövid közlemények belsejében, külső falüregekben. Előfordult még fészek a fali villanykap- csoló nyílt üregében, sőt, gólyafészek oldalába vájt lyukban is! A pásztormadarak itt egy vizesgödröt használtak fürdésre, néha pedig a birkavályúkat. Sokat jártak a legelésző juhok közé. Június végéig ren- geteg hollóbogár (Epicauda rufidorsum) lepte el a környéket, ekkoriban ezt zsákmányolták, később pedig a sáskafajokra tértek át. A fiókák rendkívül hamar, szinte félig tollasan elhagyták a fészket és a talajon ugrándozva, mászkálva bebújtak mindenféle deszkadarab, lemez, hulladék alá, onnan jöttek elő etetéskor. Ugy Karcag, mind Nádudvar, Kunmadaras és Nagyiván határában, a teljes fészkelési időszak alatt csapatokban járó, , kajtár" madarak is tar- tózkodtak, melyek nem csatlakoztak egyik telephez sem. Egy részük be- járt a településekre, az eperfákra, a zömük viszont seregélyekkel (Sturnus vulgaris) vegyülve a birkanyájat követte. Tilalmas (karcagi külterületi te- lepülés) közelében nagy, homogén csapatban mozogtak a szántók, kaszá- lótarlók, dűlőutak adta táplálkozóhelyeken. Előfordult, hogy a seregé- lyekkel kevert csapatok éjszakázóhelyül, vagy a legmelegebb déli órák- ban pásztortanyákat szálltak meg (Szelencés: Csikóshodály; Kunmada- ras: Füveshalmi hodály). A költés nélküli kajtárok számát kb. 1200 pél- dányra becsültem. A telepek vizsgálatakor idén nagyon feltűnt, hogy va- lamennyi gyepek szélén, vízfolyás (Hortobágy, Németér) vagy tó (Kun- györgy) mellett alakult ki. Dr. Kovács Gábor A kucsmás sármány (Emberiza melanochephala) első hazai előfordulása 1995. június 23-án a dél-hevesi kutatótábor keretében 1995. június 23-án madárállomány-felmérés céljából terepbejárást végeztünk a Kömlő-Tar- naszentmiklós-Tiszanána közötti területen. Utunk egy szakaszán Tisza- nána határában, a Magashatár-dűlő nevű területrészen, szétszakadozó négyfős csapatunk egyik visszatérő tagja, Szegedi Zsolt hozott hírt egy általa észlelt különös sármányról, amely első pillanatra kucsmás sár- mánynak (Emberiza melanocephala), esetleg aranyos sármánynak (Emberiza aureola) tűnt. A madár tartózkodási helye egy nagy napraforgótábla szegélyében volt. A megfigyelés helyére visszatérve a kérdéses madarat még ott találtuk. Az egyértelmű faji bélyegek alapján a megfigyelt pél- dány faji azonosítása nem jelentett problémát, adult hím kucsmás sár- mánynak határoztuk. Csaknem minden irányból jól látszott a tarkóig, illetve a pofákig lenyúló fekete sapka, az élénksárga alsótest és az ebből örvként kiinduló sárga gyűrű a nyakon, valamint a vörösbarna váll és hát. A sármány aránylag bizalmasan viselkedett, bár a távolságot tartot- 229 Rövid közlemények ta. Meglepetésünkre akkor sem vágott fel a levegőbe, ha túlságosan közel mentünk hozzá, hanem 10-20 méterrel arrébb repült, és megült egy másik napraforgó tetején. Időnként - mikor kellő biztonságban érezte magát - lerepült a talajra vagy a napraforgó alsóbb leveleire (a növényzet miatt pontosan nem lehetett megállapítani, hogy hova). Ilyen alkalmak- kor 20-30 mp-en át feltehetőleg a talajon táplálkozott. A megfigyelés kb. 20 perce alatt a sármány hangot nem adott, közvetlen közelében más fajú madár nem tartózkodott. (A megfigyelések alkalmával 2 db 8x30-as, 1 db 8x40-es és 1 db 10x50-es binokuláris távcsövet használtunk. A megfi- gyelésen a cikk szerzőin kívül Sótér Szabolcs és Klein Dávid is jelen voltak. A madárról fotó - megfelelő fényképezőgép hiányában - nem készült. Három órával későbbi visszaérkezésünket a madár már nem várta meg. A napraforgótábla környezetében gyepterület, elgazosodott borsóföld, néhány nyárfa (Populus sp.) és kb. 1,5 km-re keskenylevelű ezüstfa (Eleag- nus angustifolia) liget volt. A kucsmás sármány határainkhoz legközelebb Dalmáciában költ. Az adult hím június végi hazai megjelenése több kérdést is felvet, legfőkép- pen azt, hogy mennyiben tekinthető az előfordulás egy esetleges északi irányú terjeszkedés előjelének. Fitala Csaba & Szegedi Zsolt Szerkesztő megjegyzése: A sarkantyús pityer és a kucsmás sármány megfi- gyelését az MME Nomenclator Bizottság első hiteles észlelésnek minősítette, így e fajok bekerültek a magyar ornitofaunába. 230 AQUILA 1995. VOL.: 102 (231-248) SHORT COMMUNICATIONS Occurrens of Bewick’s Swans (Cygnus columbianus) on the Jaszkarajenö fish-ponds On December 10, 1994 I observed two adult Bewick s Swans (Cygnus columbianus) on the fish-ponds at Jászkarajenő. I first noticed the birds as they flew together with Greylags (Anser anser). The size difference between the two species and the yellow base of the bills made it clear for me immediately that they were Bewick’s Swans. After I had approached the ponds I watched thge birds as they fed on the shallow water of a drained pond. When they lifted their heads from the water their relatively short and straight neck was clearly visible. With the help of a 20-60X zoom telescope I managed to see the small extent and rounded shape of the yellow on their bills again. I had been watching the birds from 300 m for about 5 minutes when they were flushed by hunters. They made a few circles above the pond as if they intended to land again. Sometimes the flew 60-80 m from my observation point so I could see their relatively short neck, goose-like head, and stocky bill again. Their wing beats seemed to be slower than those of Mute Swann (Cygnus olor). Finally they landed on a smaller pond. When I approached this lake they flew up from 150 m and left the area in a north-easterly direction. Gabor Vasuta Increasing numbers of Red-breasted Geese (Branta ruficollis) on the Hortobágy The number of Red-breasted Geese dramatically increased on the Hor- tobágy in the period of November-April of 1994-95. In the autumn birds appeared only in the eastern part of the Hortobágy, around the Virágoskút fish-ponds, where flocks of 3 to 16 individuals, with 3-4 juveniles amongst them, lingered between November 5 and 20. They were frequently seen at the end of winter, between February 23 and March 17, on a flooded area near Nagyivan. Their number fluctuated here between 1 and 16 (maximum 3 juveniles) but at the same time 5 birds were seen on Kanjàràs near Tiszafüred, and a further 3 on the main Hortobágy fish-ponds. Thus the spring total was at least 24 individuals. There were no records on the Virágoskút fish-ponds in this period. A bird reported from the Hortobàgy fish-ponds on April 1st is considered a very late record. 20% Short communications The observed Red-breasted Geese were always in the company of White- fronted Geese (Anser albifrons). The peak total of the latter species on the Hortobágy was 6-7,000 individuals in autumn and 80,000 in the spring. Dr. Gabor Kovacs & Zoltan Ecsedi Wintering of northern waterfowl species in the Pilismaröt Bay in the winter of 1994-95 Introduction During the construction of the hydro-electric dam on the Danube between Bős and Nagymaros a bay was excavated on the right bank of the river at the 1708 km point near Pilismaröt. The bay was constructed in the early 1980s with the aim of creating a holding harbour for river traffic commuting across the dam. The bay is 2 km long and 300 m wide and has a gravel bottom and steep banks, thus aquatic vegetation is almost totally absent. Though it is connected to the Danube, the bay is actually more typical of a lake or gravel pit rather than an open river har- bour or oxbow. At the same time the bay is fed by the main stream of the Danube and hence serves as an alternate staging and feeding ground for waterfowl species which use the river. The waterfowl populations of the river proper are inextricably linked to those which use the bay and are indeed often one and the same. Sand and gravel banks in the river at nearby Szob have long been tradi- tional sites for passage and wintering ducks and G. Magyar and Z. Wa- liczky have monitored the avifauna of the bay since the beginning of its construction while counting waterfowl at Szob. In recent years there has also been an increase in local birdwatchers visiting the site. AIl observers have concluded that the bay provides appropriate food supplies for a number of waterfowl species which visit Hungary on passage or winter. In the period immediately after the bay’s construction dabbling ducks, particularly Mallard (Anas platyrhynchos) were mostly recorded along with the occasional Black-throated Diver (Gavia arctica) and to a lesser extent Red-throated Diver (Gavia stellata). Today birds which feed on Mollusca species predominate, such as Coot (Fulica atra), Tufted Duck (Aythya fuligula), Long-tailed Duck (Clangula hyemalis) and Velvet Scoter (Melanitta fusca). However, ichthyophagous species such as divers (Gaviidae), grebes (Podicipedidae) and sawbills (Mergus species) still regularly occur. Dabbling ducks appear in somewhat lower numbers than previously. The Pilismaröt bay consistently hosts good numbers of the above species each winter, but the winter of 1994/95 was more productive than previously, 232 Short communications especially in terms of northern seaduck species. For this reason the area was visited fortnightly from the second half of the wintering period, and later on a weekly basis in order to gather data on species and numbers. Results Changes in the numbers of the relevant waterfowl species occurring is summarised in Table 1. Some further data were collected on the follow- ing species. Slavonian Grebe (Podiceps auritus) An increase in Hungarian observers has revealed that this species, which was formerly regarded as rare vagrant, occurs regularly on autumn and spring passage in the Danube bend area (Magyar & Waliczky, 1986). The majority of observed birds are in juvenile or adult winter plumage. An individual in breeding plumage seen on April 8 aroused great interest amongst local birdwatchers. The bird was first seen in windy and cloudy conditions by the first author some 20 minutes after the study of the ducks in the bay had started. The grebe was very active, diving and spending only a few seconds at a time on the surface. It spent some time resting every 15-20 minutes, when it preened or simply swam around in the bay. The bird was also seen the next day and on the 16th when the weather was warm and sunny. It fed close to the bank in a manner that suggested that fish were chased against the steep gravel bank and probably caught as they were flushed or swam back towards the bird. On one occasion a small item, seemingly an insect which had fallen into the water, was picked from the surface. The size of captured fish were estimated at between 5-8 cm. Though on the 14th April Kokay (pers. comm.) saw the bird catch a fish some 15 cm long. Sós (pers. comm.) measured a 16.9+4.3 sec (n=10) average diving time with 1-134 second intervals between each dive on April 19. By April 21 the grebe had left the area (A. Schmidt, pers. comm.). Velvet Scoter (Melanitta fusca) On November 27, 1994 a flock of Velvet Scoters were observed amongst Tufted Ducks. The birds regularly commuted between the main river and the bay and therefore numbers in the bay fluctuated constantly. The highest number of this species counted in the bay at one time was 69 birds. These birds migrated from the bay soon after, but a flock of 23 reappeared on February 22, 1995. These latter birds were usually sepa- rated into two smaller groups when diving for food, but occasionally the two groups united. Numbers gradually decreased until only a solitary adult female remained and was seen last on April 29. The sex composi- tion of the flock between April 9-16 was four adult drakes and five female/immature birds. 283 Short communications Long-tailed Duck (Clangula hyemalis) This species was not recorded during autumn migration. A group of four initially appeared on February 5, and later the total increased to 11. These birds left after the warm front following April 16. While historical- ly the majority of Long-tailed Ducks seen on the Danube have been females or juveniles, this flock also contained males. An adult winter bird, a similar one with paler plumage, two eclipse and a predominantly summer plumage male were seen on February 5. Out of the 8 birds observed in the following period 3 were males. None of these birds had the characteristic elongated tail feathers of males. Greater Scaup (Aythya marila) This species is more regularly observed in Hungary than Long-tailed Duck and Velvet Scoter. Small groups mixed into flocks of Tufted Ducks are often seen on the Danube. Therefore it was not a surprise to find this species amongst the larger numbers of Tufted Ducks feeding in the bay. Mostly female or juvenile birds were seen, but out of the 20 birds seen on February 5th 7 were drakes, with 5 drakes amongst 9 birds on 26th, and 2 amongst 6 on March 26. Red-breasted Merganser (Mergus serrator) This species is predominantly a passage visitor on the Danube though a few do stay through less severe winters. On April 8 an immature male appeared and this was later joined by 10 more (females and immatures) on the 21st (A. Schmidt, pers. comm.). Next day 9 birds were seen forag- ing. At least every second dive resulted in a captured fish for at least one member of the group. The successful bird remained on the surface for the time it took to swallow the prey. All 9 birds had disappeared by the time of our next visit to the area on April 29. Summary Northern duck species are often seen in the vicinity of hydro-engineer- ing works on the Danube in Hungary. The reason for this phenomenon may well lie in the favourable aquatic conditions at such sites for mol- luscs, which are important prey for many wildfowl species. Long-tailed Ducks, Velvet Scoters and Common Scoters often occur in the still waters created behind stone levees. The Pilismaröt bay seems to provide similar conditions. A King Eider (Somateria spectabilis) reported by Schmidt (1986) also occurred in a bay constructed temporarily during the building of the circular dam at Nagymaros. This bay also hosted a number of Long- tailed Ducks and Velvet Scoters in the same period. From the 1994/95 waterfowl winter data of the Pilismaröt bay the rela- tively large numbers of Velvet Scoters recorded is perhaps of most inter- 234 Short communications est. Keve (1969) remarked on the scarcity of Danube records of the spe- cies. It has become evident in the last twenty years, however, that this species occurs regularly on the Danube both on passage and during win- ter (Schmidt, 1979; Magyar, 1986). Flocks of Velvet Scoters usually consist of from 10 to 20 birds. Faragó (1990) calculated the average flock size on the Danube between Esztergom and Szob as 15.6 birds per flock, which is twice as large as the average for Hungary as a whole. In the winter of 1985/86 a flock of around 150 individuals occurred on the Danube in the Danube Bend area for a prolonged period (Magyar, 1986; Duka et al., 1990). The 69 individuals in the Pilismaröt bay in 1994/1995 is the second largest number ever recorded in a single flock since the invasion of the 1985/86 winter. Even though this flock of 69 birds moved from the area soon after being first observed, and the freezing of the bay subsequently meant that all duck species moved on, Velvet Scoters soon reappeared with other species such as Long-tailed Duck when the ice melted. Spring floods and the numerous and seemingly more attractive ponds and lakes that are free of ice by this time induce most ducks to leave the Danube. Velvet Scoters and Long tailed Ducks have usually disappeared completely from the Danube, which is their main Hungarian wintering site, by the end of March. They may, however, occur on other wetlands in April. Favourable feeding conditions provided by the bay in early 1995 no doubt encouraged Long-tailed Ducks (from February 5 to April 16) and Velvet Scoters (from February 22 to April 29) to remain for a longer time than is usual. The warm weather front from April 16 on was no doubt responsible for the birds moving north after this date. However, a single female Velvet Scoter remained until April 29. A breeding plumage Slavonian Grebe and nine Red-breasted Mergan- sers were other notable records during the spring migration period. A pair of Garganey (Anas querquedula) (from April 1st to 8th) and several Wigeon (Anas penelope) (84 on April 1st and 8 on April 8th) were also noteworthy records since both species occur only sporadically on the Danube in spring. Dr. Gabor Magyar & Gerard Gorman Observations of some raptor species on the Hortobágy On August 19, 1994 I observed a Hobby (Falco subbuteo) attacking a male Montagu’s Harrier (Circus pygargus). At first the attacks were unsuccessful but eventually it grabbed the harrier’s prey and pulled it clear. The noisy air combat came to an abrupt end when the falcon flew swiftly away with the robbed prey and the Montagu’s Harrier in vain pursuit. 235 Short communications I saw a very similar case to the above one on June 29, 1995. On the Kun- madaras puszta I spotted a Marsh Harrier (Circus aeruginosus) carrying a huge frog from the direction of the Németkér main canal. The slowly moving female harrier was suddenly attacked by a Saker (Falco cherrug), and the falcon continued the attack until the harrier dropped the frog. The Saker caught the prey item in mid-air and flew away. Besides this unusual case of a Saker attacking another raptor for its prey, evidence of frogs being in the diet of Sakers is also noteworthy. At Tökhalom near Nádudvar, Hortobágy, there is a summer sheep-fold with no side walls where sheep are sheltered during the heat of the day. The building is well ventilated and cool inside. Upon entering the struc- ture on July 26, 1995, 24 Kestrels (Falco tinnunculus) flew out. The birds had obviously gathered to roost away from the summer heat. Dr. Gabor Kovacs Unusual behaviour of a female Great Bustard (Otis tarda) at a lek On April 18, 1995 I observed the Great Bustards at Szűrös-dűlő near Nagyivan. To avoid any unnecessary disturbance I occupied my hide at 4 a. m. in complete darkness. At sunrise I counted 44 birds of which 12 were displaying adult males, 24 females and 8 young males. The displays were most intensive between 5 and 7.40 a. m. when some birds disappeared and others begin to feed or to rest in a lucerne field. I stayed in the hide until noon and watched the behaviour of a nearby group of four females and one male. At 9.30 a. m. this soltiary male be- gan to display again when one female circled around him. I noticed that the female occasionally pecked at the male whilst walking around him. When the male suddenly turned and accidentally slapped the female with its spread out wing, the female answered with a quick bill snap, tearing out a smaller white feather from the plumage of the male and then swallowed it. The display lasted for another 3 minutes when both birds separated from each other and started to feed. Dr. Gabor Kovacs Spring record of Dotterels (Charadrius morinellus) on ploughed fields On April 17, 1995 at Nagyiván puszta in the Hortobágy National Park I observed 2 Dotterels feeding in the company of a few Skylarks (Alauda arvensis) and a Wheatear (Oenanthe oenanthe). The birds fed on a 50 ha bare ploughed field which had been prepared for sunflowers. The 236 Short communications Dotterels were in non-breeding plumage and stayed for one day only. Though spring records of Dotterel are scarce on the Hortobágy this record is unusual for the date rather than for the habitat since I saw 34 birds on similar field in October 5, 1994. Dr. Gabor Kovacs Mass migration of Golden Plovers (Pluvialis apricaria) through the Hortobägy in spring 1995 The migration of Golden Plovers (Pluvialis apricaria) on the Hortobägy puszta is a usual phenomenon in March and early April. Numbers rarely exceed 100 individuals (Kovacs, 1985; 1990). The previous peak number seen on the Hortobägy was 211 birds at Angyalhäza on April 3, 1987. In 1995 the first Golden Plover of the year was seen on February 17 near Nagyiván. It was followed by smaller flocks (max. 48 individuals each) until the end of March. Between April 9 and 16 numbers suddenly increased with a maximum 753 at Angyalhäza and 1037 birds on the near- by Kunmadaras puszta. Numbers decreased quickly between April 16 and 18. The birds foraged in the short grass grazed by sheep. They very occa- sionally, and for short periods only, associated with flocks of Ruff (Philomachus pugnax). The unpleasantly cold, sometimes even frosty wea- ther from mid March to the second half of April may have been the reason for such large numbers of Golden Plovers remaining on the Hortobágy. Dr. Gabor Kovacs & Sandor Konyhas The Nesting of Little Terns (Sterna albifrons) on the River Drava The Little Tern is one of the rarest tern species in Hungary. It has nested only irregularly this century, with breeding records from the Great Plain and gravel pits along the River Danube. The last confirmed breeding records date from 1970 (Bankovics, 1984). This paper summaris- es recent observations of the species on the River Drava in south-west Hungary. - On August 19, 1992 L. Fenyösi, Z. Horvath and J. Stix observed two Little Terns associating with Common Terns (Sterna hirundo) in an area of habitat deemed suitable for breeding. - In July 1994, L. Becsy observed 8 Little Terns near Heresznye-Vizvär carrying food to a gravel-bank. Becsy assumed that they were feeding juveniles concealed in the vegetation. 237 Short communications - On July 8-10, 1995, Bécsy examined the gravel-bank in question and recorded the following breeding species: 12 pairs of Little Ringed Plover (Charadrius dubius), 32 pairs of Common Tern (Sterna hirundo) and 4 pairs of Little Tern. [The nesting of 3-4 pairs of Common Sandpiper (Actitis hypoleucos) was also assumed.] The Little Terns, opposed to the Common Terns, nested on the barest gravel patches lacking vegetation. The nests were spaced at a distance of 5-25 m from each other and each held three eggs. Three juveniles each had hatched in two of the nests whilst the other two nests still contained incubating clutches. - On August 3, 1995, Fenyösi and Horváth observed 10-15 Little Terns along with 100-120 Common Terns at the same gravel-bank. Adults and juveniles were seen together but their ratio could not be assessed exactly in the mixed flock of flying terns. It was noted that two of the adults were still carrying food and showed defensive behaviour - probably due to having young concealed in the vegetation. Since 2-4 Common Tern colonies exist along the River Drava in Somogy County further Little Tern breeding records can be anticipated. The natural water flow and building-destroying activity of the Drava has been altered by regulation. As a result, no new gravel banks are cre- ated by the river and the existing ones will soon be covered by vegeta- tion. Another problem is the increase in the number of people visiting these gravel banks even though Hungary’s border with Croatia runs through these banks. Water-sport tourists, swimmers and anglers are a potential threat to the bird community of this special habitat, including breeding Little Terns. László Bécsy, László Fenyösi & Zoltan Horváth A new record of Great Skua (Stercorarius skua) in Hungary Up to 1993 there were just three confirmed records of Great Skua (Stercorarius skua) in Hungary. The first was a juvenile bird observed by Balat (1962) on August 17, 1959 at Lake Balaton between Tihany and Balatonfüred. The second record was a collected specimen from the Mörichely-fishponds (now called Miklésfa-fishponds) near Nagykanizsa, on September 29, 1963 (Patkai, 1966). The third record was a bird ob- served by Palkó and others between August 7 and 30, 1988 near Fenék- puszta, Lake Balaton. The bird described here was found dead by J. Papp in front of the Hotel Helikon near Keszthely, Lake Balaton on September 25, 1993. The speci- men was sent to me via I. Fintha and is now in the collection of the Mátra 238 Short communications Museum, Gyöngyös. The specimen is an immature, perhaps second year, female bird (Flint, 1990) showing signs of weight loss but no signs of dis- ease. The bird had been ringed in Russia and the ring was subsequently returned to the Institute of Ornithology there (ring number: COOBIIH MOSKWA - HEHTP KOJIBU C-204703 Measurements: Body length 565 mm Wing! 424 (401) mm Tail? 169 mm Bill? length 64 (50) mm, Bill width 16.6 mm Tarsus 68 mm Weight 950 1Maximum length when spread. Spread but not stretched wing length in brackets. 2Tail measured from the opening of the oil gland. 3Bill measured with callipers from the base of the bill (anatomical bill length), and from the beginning of the feathering (in brackets). Description: A dark brown bird the size of a Raven (Corvus corax) with relatively long wings and short tail (wing projects beyond the tail by 27 mm). A large white spot is visible on the carpal joints of both wings. Bill, eyes and legs dark. Upperparts: crown, nape and neck plain blackish-brown. The base of the neck and the upper back blackish brown with the tips of the feathers having a wider rusty brown margin. The rest of the back and upper tail coverts blackish brown, some with slight rusty margins. Underparts: chin and neck dark brown, throat and breast rusty brown (the base of the feathers grey with white shafts concealed by the other feathers). Belly and flanks also rusty brown but with a less rusty tinge, but still giving an even rusty coloration to the flanks. Undertail coverts grey- ish at the base, blackish brown at the tip with a slight rusty coloration. Wing: the basal part of the outer webs and two thirds of the inner webs of both primaries and secondaries are white with brownish black tips. This white extends beyond the greater coverts forming a large white patch on both wings. This patch was wrongly referred to by Balat (1962) as “white wing coverts”. The feather shafts are mostly white with dark brown tips. The distal one quarter of secondary shafts are dark brown. Greater coverts blackish brown. Median and lesser coverts dark brown with rusty brown spots at the tip. The lower part of the primaries is white inside and ashy brown towards the tip. The distal quarter of the 289 Short communications secondaries are dark brown. The secondaries are ashy brown and the underwing coverts brownish black. The first primary is the longest. Wing formula: -11 28 51 73 98 121 147 172 Primary projection 203 mm. Tail: feathers brownish black from top. Bases, covered by the upper tail coverts, from one third to a quarter white. Feather shafts white at the base, brown at the tip. Rectrices dark ashy brown and shafts white. Bill: greyish black (graphite colour), the middle part of the lower mandible is lead-grey. Iris dark brown, legs greyish black with lead-grey spots on the tarsus. The closest breeding grounds of Greater Skua to Hungary are on the northern coast of Scotland, Shetland, Orkney and the Faeroes. The spe- cies also breeds on the Spitzbergen and a few islands near northern Norway. It does not breed in Russia or in the Territory of the former USSR (Flint, 1990). Thus, this specimen presumably was ringed during migration through Russia, and therefore probably originates from the Norwegian rather than British population. Some juveniles are known to migrate long distances from Scotland and return only after two years. Some of these birds occasionally apear inland with records from Poland, the Czech Republic, Slovakia, Hungary, Austria and elsewhere (Flint, 1990). In the Czech Republic two out of five collected specimens are still available, and there are an additional four sight records. There is one record from Slovakia (Hudec-Cerny, 1977). This ringed specimen of Great Skua adds to our knowledge of the mig- ration of the species. Dr. Béla Solti A new record of Pygmy Owl (Glaucidium passerinum) in Hungary On January 19, 1994 a small dead owl was found by a local hunter some 800 m south-west of Bárna in Nógrád County near to the Peres- puszta forest lodge. The specimen was brought into the Matra Museum in Gyöngyös. The bird was indentified as an old female Pygmy Owl (Glaucidium passerinum). Measurements: length: 168 mm wing! right 104 (102) mm left 102 (100) mm tail2: 60 mm bills: 14 (11) mm tarsus: 16 mm | Maximum length with stretched feathers. Length of spread (but not stretched) wing in brackets. 240 Short communications 2Tail measured from the opening of the oil gland 3Bill measured with callipers from the beginning of the frontal bone (ana- tomical bil length) and from the beginning of the plumage (in brackets). General description of the bird: a tiny, chunky owl, smaller than Scops Owl. Wings short, rounded, tail fairly long (30 mm longer than the wing tips), striped with white. Back dark brown, with tiny spots, belly white with stripes along the sides. Eyes yellow, toes and feet feathered. Detailed description: speculum spotted with white on dark brown back- ground, the spots around the eye form concentric rings. A white supercil- ium starts from the corner of the eyes. Larger white spots on each sides of the speculum. Upperparts: dark from the front to the upper tail coverts with tiny off- white or rusty white spots. Spots smallest on the crown (1 mm in diame- ter) becoming denser, somewhat bigger and whiter on the front. Spots on the back and upper tail coverts sparser and bigger, developing into stripes on the greater tertial coverts. Spots on the neck and nape merge into two elongated V-shaped white flecks. Underparts: throat yelowish white, neck striped with brown across a yellowish white base. A wider white strip at the breast spreads towards the white flecks of the speculum. Breast boldly striped with brown on a yellowish brown base. Breast and belly white with thin, dark brown shaft bars. Flanks brown with rufous tinge around the thighs. Undertail coverts off-white with wider brown longitudinal stripes. Wings: remiges brown with a faint rufous tinge on the outer webs, small white spots on the outer webs and larger ones on the inner webs. These spots develop into white stripes near to the scapulars. Wing coverts dark brown with off white spots of 1-3 mm diameter. A few white spots on the median primary coverts form a wing stripe. Wing greyish brown from below, the white elongated spots on the inner webs of the primaries form white stripes. Underwing coverts white. The first (outermost) primary very short, shorter then the 10th. The 4th primary the longest with th 3rd and 5th of similar length. Wing formula (in mm): 030 09 00.5-0.5 8.5 14 18 primary projection 27 mm Tail: upper side dark brown with a rufous tinge and with four white transverse stripes on the outer webs. The stripes, especially on the central feathers do not always reach the feather shaft. The last stripe is 1 cm from the tail tip. Stripes visible on the underside of the tail with white spots even on the margins of some of the inner webs. The end of the tail cut straight, rectrices the same length. 241 Short communications Bare parts and legs: iris sulphur yellow, bill greyish white. Tarsus and toes feathered, only the last scale of the toes being visible. Feathering off white with a barely visible brown barring, rufous tinge on the thighs and upper parts of the tarsus. Claws brownich black becoming paler at the base. The specimen was placed in the collection of the Mátra Museum. I visited the area where the bird had been found on one of the follow- ing days. The bird had been found in a valley of NNE-SSW orientation some 350-400 m above sea level. The vegetation at the bottom and on the eastern slopes of the valley is Quercus petrea and Fagus sylvatica with seed-trees of young Quercus petrea and Larix decidua, Pinus sylvestris, Betula pendula and Populus tremula on the western side. The Karancs-Medves region is described by Lang (1967) as an area that "shows some characteristics of mountain climates, since it has high enough altitudes for low median temperatures”. The annual median tem- perature is 7-8 °C, and the average annual precipitation 580-650 mm which is fairly dry for a hill area (Lang, 1967). The Pygmy Owl was first recorded in Hungary in the Sopron Hills (Ubrankovics & Varga, 1977). A possible future occurrence in the Börzsöny Hills was forecast by Kristóf who caught an individual in the nearby Slovak Ipolyság (Sahy). The first record from the Northern Hills was a bird found and photographed by Varga (1992) at Aggtelek, Northern Borsod county. According to Schönn (1978) the ecological needs of the species in Central Europe are linked predominantly to old pine woods but the species also frequents variable habitats where older and middle age stands are interrupted with clearings and openings, meadows ang bogs. In its typical habitat coniferous trees (Pinus sylvestris, Picea abies, Pinus cembra, Larix decidua) are often accompanied by Betula pendula, Populus tremula, Fagus sylvatica and different Quercus species. Most breeding records are from an altitudinal belt of 600 m to 1200 above sea level but in the Sumava region, Czech Republic, an occupied nesting hole has been found at 400 m. In the eastern Carpathians the species moves down to 300-700 m where Fagus sylvatica, Pinus sylvestris and mixed deciduous forests prevail (Mayer, 1974). Kristóf (1970) notes that Pygmy Owls have recently been found to pre- fer "forests of mixed types as well”. Such forests dominate the area of the Ipolyság where the above mentioned bird was caught but the habitats of the Aggtelek and Bárna occurrences are also similar. The increasing number of occurrences may indicate a possible future range expansion of Pygmy Owls into Hungary. Dr. Béla Solti 242 Short communications Occupation of nest boxes by Ural Owls (Strix uralensis) in the Zemplén Hills (Hungary) In the period 1983-1995 I found a total of nearly 50 Ural Owl territories in the Zemplén Hills. My obserbations indicate that this species prefers tree holes to open twig nests whenever possible. Due to a lack of old forests tree holes are rarely available in the region and thus since the early 1990s 44 nest boxes were placed in the Zemplén. The boxes were not all of the same shape and size since they were empirically improved from time to time. They all shared, however, the hexagonal shape of their bottom, an inner height of 50 cm and an open top with a small sloping roof some 20 cm from the top. Recently, the roofs were also equipped with mirrors to facilitate checking the inside of the boxes. At first only 1-2 boxes were occupied, with breeding attempts unsuccessful. The first successful nesting with one fledged juvenile was in 1994. (Three other successful broods were found in this year in occupied raptor nests.) Further nest boxes were put out in the vicinity of these occupied raptor nests in the autumn. These were already guarded by various Ural Owl pairs by the following January. Most pairs remained within a 500 m radius of the boxes throughout most of the year, only moving to the bot- tom of valleys and to open areas in severe cold weather. Territory needs are demonstrable by the occupation of all 5 boxes placed along a 5 km long forestry road with an additional pair breeding in a nearby raptor nest. Pellets collected in the terriotories in the winter of 1994/95 contained mainly the bones of field mice (Apodemus sp.) while pellets of the previ- ous two years showed Microtus arvalis and Clethrionomys glareolus to be dominant prey items. The winter vagrancy of Ural Owls is suggested by an adult female found dead on a road in a lowland area near Mezözombor in February 1995: In 1995 the first incuabing females were detected in the last few days of February, while the last one began to incubate on March 16. Out of all the nest boxes erected, 20 were occupied and only one female sat without eggs. Two boxes were occupied by Tawny Owls (Strix aluco) which fledged 4 juveniles each. Nesting occurred at a height of 200-700 m above sea level and predominantly in mixed woods though oak and old pine forests were also used. The high number of unoccupied nest boxes in previous years may be explained by the rather spontaneous selection of sites where they were placed. Out of 16 checked nests 11 had 2, 4 had 3 and 1 nest had 4 juveniles. I failed to check the number of nestlings on three occasions when nest boxes were not equipped with mirrors. In se- 243 Short communications veral occasions 3-4 specimens of Apodemus flavicollis and once even a Grey-headed Woodpecker (Picus canus) was found by the nestlings and/or incubating female. Noteworthy findings in pellets collected from nest boxes were Tawny Owl (Strix aluco) and Forest Dormouse (Dryomys nitedula). Different level of aggressivity were noticeable for the different pairs during the checking of nests. I experienced the unusual behaviour of a pair on May 12. Upon arriving at the nest box both adults were sitting on the ground. One of the parents tried to move away while giving a squeaky sound, stumbeing and behaving as if winged-clipped. Feigning injury it fell repeatedly on its back from a branch the size of an arm, then flew up to another branch. I was convinced that the juveniles were sitting around on the ground waiting for food, so to prevent any disturbance I left the area. Ural Owl nestlings spend a day or so before fledging on the edge of the nestbox. At two occasions I surprised juvenile birds while they were try- ing to climb up onto broken trees which had partly fallen down. I found two fledged juveniles together that were already able to fly on June 14 but as the summer progressed it became increasingly difficult to observe the birds. From July on they did not let me approach them any closer than 100 m, their presence was indicated by the alarm calls of songbirds and their calls in the evenings. Zoltan Petrovics Observation of Richard s Pipit (Anthus richardi) on the Hortobágy Richard "s Pipit is known to migrate from its breeding range in Siberia, Mongolia and China to the Indian sub-continent and Southern China. In recent years vagrants have been reported in increasing numbers throughout Europe, especially from the British Isles, and northern and western Europe. Up to 1994 none of the few Hungarian reports of the species were confirmed by the Rarities Committee. On September 21, 1994 I was guiding a group of British birdwatchers on the Angyalhäza grasslands, Hortobágy. While driving on a dirt track used mostly by shepherds and local farmers we accidentally flushed a pipit species some 5-6 metres from our car. The bird flew over the track and landed 20-25 metres away in sparse vegetation trampled by sheep. My first impression was of a Tawny Pipit (Anthus campestris) but by the time the bird landed we knew it was something else. The bird ran out onto the road from the vegetation and was in view for around 15 minutes in which time we were able to record its identification marks. 244 Short communications Description: General impression: larger than any of the pipits I had seen previously. Its posture was more vertical than pipits in general and thus it appeared in shape more like a thrush. Its long tail was more like that of a wagtail rather than a pipit. Size: body was bigger than any regular Hungarian pipit and the legs longer than those of Tawny Pipit. Bill: heavy, pale, with a darkish tip, length about half of the head length. Head: a wide pale tawny eyebrow was prominent. The crown striped darkly. The head was wedge shaped rather than rounded. Eyes dark, giving the impression of black. A white malar stripe reached from the gape of the bill towards the side of the neck. Throat black, the lores off- white, ear coverts somewhat darker. Lower eyelid was as bright as the eyes-stripe. Back: pale brown with dark stripes reaching to the nape. The stripes became thinner from the middle of the back towards the head. Wing: primaries brown, secondaries dark brown on folded wings. The wing-tip projected a little beyond the rump. The edge of the median coverts was markedly brighter in contrast to the colour of the back and the wing, being almost white, while the feathers were dark brownish showing up as a thin dark stripe over the white edges. Breast: pale tawny brown with a series of dark stripes built from dark spots. The spots were most visible on the side of the breast, only rem- nants being detectable in the middle of the breast. Breast stripes ran together below the malar stripe reaching almost to the gape of the bill and spread as far as the base of the primaries. Lower body: the lower part of the breast, the belly, the flanks and under- tail coverts were white. Tail: longer than that of most other pipit species. Clay coloured at the rump, becoming darker towards the tip, outermost rectrices white. Legs: even longer than those of Tawny Pipit and flesh coloured. The length of the hind claw was roughly two thirds that of the tarsus. Behaviour: the bird flew short distances when flushed and landed again in the 20 cm long vegetation or on the grassy parts of the track. Before landing it always hovered for a short period over the ground. It ran ina scurrying manner, when it stopped it always stretched out. No calls were heard during the observation. The British leader of the group Paul Rogers and other participants Trevor Bowley, John Jackson and Geoff Rivers all had previous experi- ence with the species in different parts of Great Britain and North Africa. I wish to thank the above mentioned people for their help in the identi- fication. Sandor Konyhas 245 Short communications The 1995 invasion of Rose-coloured Starling (Sturnus roseus) on the Hortobágy After the spectacular invasion and breeding of Rose-coloured Starlings in 1994 the species appeared on the puszta of Hortobágy again in 1995. The first individual was reported on the same date, May 24, as in previ- ous year. In the following 10-12 days the birds appeared at several places on the Hortobágy in flocks of 30-50 individuals. They were also reported from pusztas and settlements where they had not occurred the previous year. They invaded almost the whole country during those days and sev- eral reports came from Western Europe as well. Numbers suddenly declined in early June and the birds even seemed to disappear completely for a few days. It took most observers by surprise therefore to note the beginning of their nesting in large numbers on June 16-17. This meant a delay of 2 weeks between arrival and the formation of colonies as opposed to the previous year. A total of 6 colonies were discovered on the Hortobágy 3 of which were at the same sites as in 1994. Kecskés and Ser-zug near Nadudvar were however not occupied in 1995. The six colonies were characterised as follows: 1. Daraksa sheep-farms The barns here were at first occupied by 100-110 birds but only 30-35 pairs remained to nest. A few of nest boxes placed on the buildings by local birders were also occupied this year. 2. Szatmari-telek From 30-40 pairs nested under the tiled roofs of goose pens here. I recorded adult birds foraging for insects while following tractors cutting high weed near the colony. 3. Deserted Soviet military camp near Borzas Only 20-25 pairs returned to breed here in 1995. Some of the birds occupied the holes and lofts of the buildings, but the majority nested in an aluminium heating pipeline which was broken in many places and which ran from the former boiler room. 4. Mihalyhalma The estimated number here was 350 pairs. They occupied more build- ings than in the previous year such as the grain depot, the stock-pens, weigh-bridge building, outhouse and a number of derelict houses and staff dormitories. House Sparrows were evicted from their nests under- neath the roofs and drain pipes by the Rose-coloured Starlings. Nest boxes erected on the wall of the grain depot were also soon occupied. 5. Borzas, “Goose-farm” Former sheep-sheds used as goose pens in the flood plain of the River Hortobágy were occupied by the birds here. 246 Short communications The 220-250 pairs here nested inside the thatched roofs, in the lofts, in slots in walls and some pairs forced themselves between the thatch. Birds from this colony were frequently observed bathing in the nearby river. I also noticed here that they often caught Tettigonia viridissima and between July 10-13 fed in large flocks on the weeds Cirsium sp., Matricaria maritima ssp. inodora. They also fed here in flocks of several hundred near grazing cattle. They ignored the presence of the dozen or so shepherd dogs and used their kennels as landing perches before entering the nest holes. 6. Karcag-Ecsegzug farm The colony of the sheep-pens here south of the Németér canal was esti- mated at 900-1000 pairs. The most variable nesting sites were found here: under thatched roofs, tile roofs, corrugated slate roofs, inside the pens and in wall cavities. Some pairs used open wall cavities and even holes in stork nests. The bird bathed in sheep troughs and indeed were often seen amongst grazing sheep. The area was invaded by Epicauda rufidorsum until the end of June and these insects became the main food sources. Later the birds switched over to Ortoptera species. Juveniles often left the nest even before being able to fly and jumped and crept around on the ground while using pieces of timber and other debris as cover. Other birds which did not join the large colonies, and which may have not bred at all, were observed throughout the breeding season near Karcag, Nádudvar, Kunmadaras and Nagyiván. Some of these visited mulberry trees (Morus nigra) in villages but the majority followed sheep flocks in the company of Starlings (Sturnus vulgaris). Enormous homoge- nous flocks of Rose-coloured Starlings were seen near Tilalmas near Karcag, feeding on ploughed fields, hayfield stubble and dirt tracks. These birds used sheperd’s houses at Szelencés and Kunmadaras pusztas both as night roosts and as daytime roosts on hot days along with Starlings. Around 1200 nonbreeding birds were estimated in all. All the 1995 colonies were located on grasslands near flowing (Hortobágy, Németér) or still waters (Kungyörgy). Dr. Gabor Kovacs 247 Short communications First record of the Black-headed Bunting (Emberiza melanocephala) in Hungary On June 23, 1995 the participants of a study camp organised by the South Heves Landscape Protection Area staff conducted a bird popula- tion survey in the area between Kömlö-Tarnaszentmiklös-Tiszanäna. At 1.15 p.m. Zs. Szegedi, one of the four members carrying out the survey, returned from Magashatárdűlő near Tiszanäna with the news of an unusual bunting that seemed to be either a Balck-headed (Emberiza melanocephala) or perhaps Yellow-breasted Bunging (Emberiza aureola). We went to the place which lay at the edge of an extensive sunflower field and quickly located the bird. The bird was identified as a breeding plumage male Black-headed Bunting. The black cap reaching down to the nape and cheeks, the bright yellow breast and belly and the yellow band across the neck as well as the brownish red shoulders and back were visible from almost every angle. The bunting seemed to be fairly tame though it kept a safe distance from us. When we approached too closely the bird flew some 10 or 20 metres before landing on another sunflower. When it was at a reason- able distance from us it flew down either to the ground or to the lower leaves of the sunflowers going out of view due to the dense vegetation. It was assumed that the bird was feeding on the ground during such periods. Sz. Sotér and D. Klein were also present during the observation. Unfortunately no photographs were taken of the bird since it was not found when we subsequently returned with cameras. A grassland, a fallow pea field, a few poplar trees (Populus sp.) and an Olea europaea copse were adjacent to the sunflower field where the bird fed. At the time of our observation the bird was silent and no other bird species were noted. The closest breeding area of Black-headed Bunting to Hungary is in Dalmatia. Csaba Fitala & Zsolt Szegedi 248 AQUILA 1995. VOL.: 102 (249-250) IN MEMORIAM Száz éve született Beretzk Péter A centenárium alkalmából tisztelettel és szeretettel emlékeznek a ma- gyar ornitológusok, a kortársak és egykori tanítványok a szegedi Fehér-tó kutatójára, a hazai madártani vizsgálatok nevezetes alakjára. A Szegeden, 1894. október 23-án született Dr. Beretzk Péter 79 életévé- nek java részét városának és a tudomány szolgálatába állította. Jónevű szülesz-nögyögyäsz orvos volt, aki Szeged minden kulturális megmoz- dulásában részt vett. Nevét a lapokban megjelent cikkei alapján úgyszól- ván minden szegedi polgár ismerte. Joviális egyénisége, aranyos humora miatt szerették, tisztelték. Országos és külföldi hírnevét természetvédel- mi tevékenységének és madártani kutatásainak köszönhette. Nevéhez fűződik az idők során európai hírnevűvé vált szegedi Fehér- tó fölfedezése a tudomány számára. Az addig a magyar tudományos vi- lágban alig vizsgált szikes semlyékvidék egyik klasszikus helyét találta meg, az akkor még érintetlen állapotban lévő ún. Ősfehér-tóban. Külön- leges élővilág honolt itt az Alföld mélyén. A nátronlúgos szikes-mocsaras semlyékek sajátos növény- és állatvilága, melynek legnagyobb értéke az itt fészkelő sziki madárnépesség és a hihetetlen nagy tömegben átvonuló madárcsapatok voltak. Napjainkban egyre korszerűbb jogszabályok védik természeti értékein- ket. Am abban az időben még kimondottan természetvédelmi törvény sem volt hazánkban. Ezért volt jelentős esemény, hogy 1939-ben Beretzk Peter és Györffy István kezdeményezésére a Szeged város tulajdonát képe- ző Fehér-tó területéből 350 kat. holdnyi darabot természetvédelmi terü- letté nyilvánított a kormány. Ezzel létrejött az első hazai madárrezervátum. Beretzk négy évtizeden át figyelte rendszeresen e sziki világ titkait. Az első időszakban mint vadász, aki környezetbe illő kis, büboskemences vadászházat épít itt társaival. (Később az ornitológusok kutatóháza lett.) Hamarosan azonban mint madármegfigyelő, az ornisz változásait rend- szeresen feldolgozó kutató járja a területet. Nagy küzdelmet folytat a Fe- hér-tó védelmének érdekében. Hatalmas tógazdaságot létesítenek ugyan- is a tó területén. A semlyékek szikes vízű tocsogóit édesvízű, mély halas- tavak váltják fel. Beretzk szívós kitartással a változást, az élővilág áta- lakulását is nyomon követi és feldolgozza a tudomány számára. Mintegy 450 tudományos és népszerű tanulmányban és cikkben közli vizsgálatainak eredményét (Kócsag, Aquila, Allattani Közlemények, kül- földi folyóiratok, napilapok). Színes, eredeti írásaival, több száz előadásá- val számos hívet szerzett a madarak tanulmányozásának, a madárvéde- lemnek. 249 In memoriam Kutatömunkässäga csakhamar követőkre talált és az ország számos hasonló területén kezdtek madártani vizsgálatot. Evtizedeken át végzett vizsgálataival, madárjelölési munkásságával (több ezer madár gyűrűzése) a madárvonulás hazai lezajlásának új képét vázolta fel. A , ritka madár" fogalmát is új megvilágításba helyezte. Allandó kapcsolatot tartott fenn a szegedi múzeummal. Rendszeresen gyarapította annak természettudományi gyűjteményét és együtt dolgo- zott a múzeum kutatóival. A hazai madárfényképezés egyik úttörője volt. Gyűjtötte a Fehér-tó madarait, a fészkelés bizonyítására azok tojásait. Az első években a gyűj- tött madarakat maga preparálta, mégpedig igen jól. Több ezer példány- ból álló madárgyűjteményét a szegedi Móra Ferenc Múzeumnak adomá- nyozta. E kollekció, és a halála után felesége, Farkas Margit által ugyan- csak a múzeumnak ajándékozott, sok száz darabból álló fotógyűjtemény felbecsülhetetlen értéke a magyar tudománynak, hiszen a visszafordítha- tatlan ökológiai változáson átment fehér-tói táj hiteles dokumentumait tartalmazzák. Dr. Beretzk Péterről, a városi törvényhozás tagjáról, a címzetes egyetemi tanárról, a számos hazai és külföldi tudományos intézmény vezetőjéről és tagjáról emlékezünk, e sorok ornitológiai és természetvédelmi mun- kásságát szeretnénk elsősorban felidézni. Meg kell említeni egy jellegzetes, az ő nevét viselő madártani intézményt. Több mint harminc éve alapítot- ta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat keretében a Szegedi Madártani és Természetvédelmi Szakkört, amely azóta is töretlenül és eredményesen mű- ködik az ő szellemében, bizonyítva az alapító elgondolásának helyes- ségét. Beretzk Péter tevékenysége, eredményei arra kötelezik a magyar orni- tológiát és természetvédelmet, hogy tisztelettel és megbecsüléssel őrizze a , Fehér-tó Atyjának" emlékét. Dr. Marián Miklós 250 AQUILA 1995. VOL.: 102 (251-262) KÖNYVISMERTETES - BOOKS Mark Beaman: Palearctic birds. A checklist of the Birds of Europe, North Africa and Asia north of the foothills of the Himalayas. Harrier Publi- cations, Stonyhurst 1994. 168 oldal. Ara: £ 12,50 E fajlista szerzője lényegében kettős célt tűzött ki maga elé: egyfelől Voous 1977-ben befejezett, a Holarktiszt felölelő madárlistája helyett egy korszerűbb listával kívánt szolgálni, másfelől az angol nevezéktan semmi esetre sem egyszerűsödő dzsungelében némi támpontot nyújtani a szi- nonim nevekkel kapcsolatban. A mű gerincét a pelearktikus faunarégió területén előfordult 1522 faj 46 oldalon történő felsorolása adja. Az érvényesnek elfogadott tudományos név és a szerző által megfelelőnek ítélt angol név mellett utalás található más szerzők által használt angol nevekre. Az a tény, hogy , csak" négy különböző angol név található egyes fajoknál, annak köszönhető, hogy a szerző az általa legfontosabb- nak ítélt négy forrás neveit hasonlította össze. A könyv három következő fejezete megjegyzéseket tartalmaz egyes, az adott szempontból prob- lémásnak ítélt fajok rendszertani helyzete, angol neve, illetve elterjedése kapcsán. Külön fejezet tárgyalja a listán nem szereplő fajok mellőzésének okát, majd 11,5 oldalas jegyzék sorolja fel a felhasznált irodalmat. A Palearktisz madárvilágával foglalkozó amatőr számára mindenképp hasznos forrásmunkának ígérkezik e szép kiállítású könyv, és bizonyára sok hivatásos ornitológus is gyakran fogja Voous munkája mellett e könyvet is fellapozni hasznos kiegészítő adatok megszerzése reményében. Dr. Magyar Gábor J. F. Burton: Birds and Climate Change. CroomHelm, London, 1995. 376 oldal. A szerző - az európai madárfajok tükrében - a Föld klímaváltozásai és a fajok elterjedési viszonyaiban történő változások közötti összefüggése- ket vizsgálja. A klímaváltozásokat az alábbi szakaszokra osztja: a leg- utóbbi jégkorszaktól 1250-ig (felmelegedés), 1250-1850 (lehűlés), 1850-1950 (felmelegedés), 1950-től napjainkig (lehűlés, és az üvegházhatás belé- pése). 400-nál több fajról közöl elterjedésiterület-változásokat, ezek nagy részét az összegyűjtött adatokra támaszkodva részletesen is elemzi. Hangsúlyozott fejezetet szentel az 1850-1950 közötti csapadékos nyarú, melegebb periódusnak, és az 1950-től napjainkig tartó időszaknak. Ez utóbbit az üvegházhatás megjelenésének 1980-ra datált időpontjával két 251 Könyvismertetes részre bontva tárgyalja: 1950-1980 között - elsősorban az arktikus regiök- ban - határozott lehűlési tendenciák érvényesülnek, 1980-töl napjainkig e tendenciára az üvegházhatás miatti felmelegedés szuperponálódik. A szerző hangsúlyozza, hogy az areálváltozások okai komplexek, s emiatt sok esetben alapos vizsgálat szükséges annak megállapítására, hogy a végső ok a klímaváltozásban keresendő. Igen tanulságos, amikor a közismerten erős, kedvezőtlen antropogén hatásoknak (élőhelyvesztés, vadászat, solymászat stb.) kitett néhány fajról kimutatja, hogy a klí- maváltozás kedvező hatásai miatt areálja az antropogén nyomás ellenére terjeszkedik. Számos, magyar vonatkozásban is izgalmas faj (kis kárókatona, szere- csensirály, pusztai ölyv, kis héja, citrombillegető, lazúrcinege, karmazsin- pirók stb.) illusztrálja a faunisztikai adatok szakszerű gyűjtésének fontosságát. B. J. H. Heinzel, R. Fitter és J. Parslow: Birds of Birtain and Europe with North Africa and the Middle East. HarperCollins Publishers, 5., teljesen at- dolgozott kiadás. 1995. 384 oldal színes keptäbläkkal és térképekkel. Ara: £ 9.99 Az először 1972-ben megjelent, és Magyarországon annak idején Pa- reys Vogelbuch néven német fordításában népszerűvé vált határozó- könyv új, teljesen átdolgozott kiadásban látott napvilágot. Nem nehéz kitalálni, hogy a csaknem negyed évszázad várakozás után miért is volt ilyen sürgős éppen most valami újjal előrukkolni. Míg a nyolcvanas években még szépen megfért e könyv a boltok könyvespolcán a Peterson és Singer által festett másik két európai terepi madárhatározóval, mostan- ra a verseny éleződni látszik, mivel a - legalább angolul is értő - ma- dárbarát lassan tucatnyi európai madárhatározó könyv közül válogathat, és rövidesen még egy további mű megjelenése is várható. Bár a kiadó állítása szerint teljesen újraírt és -festett könyvet kap kezébe a vásárló, ez számos képtábla esetében csak nagyítóval derül ki, minthogy ezeken a korábbi kiadásokhoz képest szemmel láthatólag semmilyen vagy legfel- jebb minimális változtatással festette újra Heinzel a madarakat. Igy a tojó sövénysármány ábrája például továbbra is hasznavehetetlen a terepi ha- tározáshoz, igaz, sok egyéb hibájától azért megszabadult a mű. Összes- ségében élénkebb színekkel és nagyobb részletességgel készültek a táblák a korábbi kiadáshoz képest, mintha csak fluoritlencsés teleszkóppal néz- nénk a madarakat egy hagyományos távcső helyett. A több, mint 3000 színes illusztráció a könyv lapjainak minden szabad felületét kihasználja. Így például a jeges réce öt különböző tollruháját további hat egészíti ki a 292 Books könyv páros, tehát alapvetően szöveges oldalán. Külön képtablat szentel- tek a szerzők a hibrid bukórécéknek, és további 16 oldal foglalkozik eg- zotikus kóborlókkal. Bár a régióban rendszeresen megfigyelt ázsiai és észak-amerikai ritkaságokkal semmivel sem bánt szűkmarkúbban a szerzőhármas, mint az előző kiadásban, ezek határozásánál e kötet más, időközben napvilágot látott könyvekkel terjedelmi okokból nem veheti fel a versenyt. A szöveg igyekszik a fajonként rendelkezésre álló 4-14 sorban össze- foglalni a határozáshoz felhasználható bélyegeket. Ezért tehát nehezen határozható madárfajok esetében kevésbé használható a könyv. A né- hány festmény már említett elkapkodott volta mellett a szövegben fellel- hető hibák (pl. a cigányréce angol neve, a kékbegy egyik alfajának latin neve esetében) szokatlanok egy referenciának szánt műben, és mind a megjelenés sürgető határideje miatti kapkodásnak tudhatók be. A színes elterjedési térképek könnyen áttekinthetők, bár az országhatárok térké- pekhez való hozzáképzelésével néhány jelentősebb pontatlanságra is fény derül, igaz, a magyarországi elterjedési adatokon lemérve a szer- zőknek a térképek korszerűsítését illető igyekezete felismerhető. Ugyan- akkor esetenként 7 x 8 mm-es térképek feltüntetése gombostűfejnyi elter- jedéssel, továbbá a földrajzi régió egy kis részének kiragadása és feltün- tetése próbára teszik az olvasó szemét és földrajzi ismereteit egyaránt. A könyv említett néhány gyenge pontja dacára - melyet remélhetően a könyv utánnyomásában kijavítanak majd - bátran ajánlható mindazok- nak, akik egy kötetbe sűrítve szeretnék viszontlátni a Nyugat-Palearktisz madarait Izrael hantmadaraitól a Scilly-szigetek tengerentúli kóborló partfutóiig. Külön kiemelendő a könyv kedvező árfekvése, mellyel mesz- sze alullicitálja bolti konkurenseit. Dr. Magyar Gábor James A. Jobling: A dictionary of scientific bird names. Oxford Univer- sity Press, Oxford 1991. 272 oldal, Richard Fowling és a szerző rajzai- val. Ara: £ 25 E könyv szótárszerűen tárgyalja valamennyi eddig leírt madárfaj tudo- mányos nevében fellelhető szavakat. A névismétlődés következtében a mintegy tízezer madár nagyságrendileg ugyancsak tízezer címszót ered- ményezett. A nevezéktan szabályainak és szokásainak ismertetését követő részben találhatók meg alfabetikus sorrendben a genus és fajnevek és azok angol nyelvű magyarázatai. Egy magyar olvasónak talán nem felróható bűn, ha azzal ellenőrzi a könyv precizitását, hogy a magyar tudósokat megörökítő neveket lapozza fel először. Nos, Jobling nem vall szégyent Ma- darász, Széchenyi vagy akár Xantus esetében sem, életrajzi adataik megállják 293 Könyvismertetes helyüket. A szerző elörelätäsa abban is lemérhető, hogy egyes időközben fajjá minősített rendszertani alakok nevei is megtalálhatók benne (pl. cachinnans). A lényegre törő, de olvasmányos meghatározásokat számos tusrajz teszi még élvezetesebbé, így nem csupán referenciaműként, de esti olvasmánynak is ajánlható a madártan iránt érdeklődők számára. Csak sajnálni lehet, hogy e mű megjelenését hazánk egyik legjelen- tősebb kortárs írója, Szentkúthy Miklós nem élhette meg. Bár a mester otthonosan mozgott az angol mellett a görög és latin nyelvek terén is, valószínűleg ő sem bukkant volna hibára e könyvben, Frivolitások és hit- vallások című önéletrajzi művéhez pedig bizonyára további állati ihletésű kitalált nevekkel szolgálhatott volna. Dr. Magyar Gábor Robert S. Ridgley és Guy Tudor: The Birds of South America Vol. 1-2. 1989, 1994. Oxford University Press, Oxford. 516 oldal, ill. 814 oldal szi- nes képtablakkal. Az első két kötet ara: £ 120 A madárhatározó könyvek mára soha nem remélt mértéket öltő ärada- tában Dél-Amerika sokáig mostohán kezelt régió volt annak dacára, hogy a Föld madarainak csaknem 40%-a előfordul itt. Míg a többi konti- nens vagy szubkontinens esetében többkötetes kézikönyvek kaphatók, e vidék még mindig csak egy-egy ország korántsem teljes madárvilágát feldolgozó könyvei voltak elérhetőek. E hiánynak vetett véget Ridgley és Tudor négy kötetre tervezett műve. Megpróbáltak két legyet ütni egy csapásra, így született meg e kompromisszumos méretű könyv, mely te- repi határozónak túl testes, míg a kézikönyvek terjedelmétől azért elma- rad. Leginkább , hotel guide", azaz szállodai határozó lenne a megfelelő szó e könyv kategorizálására, mivel túl nehéz és testes terepi használatra, de egy dél-amerikai úton a bőröndbe azért begyömöszölhetőek, és a napi kirándulásból visszatérve hasznos információkkal szolgálhatnak. A szer- zők kellő felelősséggel viseltetnek a vállalkozásukból adódó kihívás iránt, és előrelátóan a legnagyobb hiányosságokat igyekeztek legelőször pótolni. Ily módon a megjelent első két kötet az énekes madarakat tár- gyalja, így abban az esetben is, ha nem tudnák a sorozatot befejezni, a legnagyobb hiányosságokat máris sikerült pótolniuk. Ridgley rajzai nap- jainkra, különösen korábbi megjelent rajzaival összehasonlítva, egy kifor- rott madárfestő művész ecsetvonásairól tanúskodnak. Egyetlen fő hiá- nyossága a műnek, hogy számos madárfajt nem ábrázolnak képtáblákon, és az ábrázolt dél-amerikai fajok köre még úgy sem lesz teljes, ha a Pana- ma, Venezuela és Kolumbia madaraival foglalkozó három további köny- vet, melyekre egyébként gyakran esik utalás, magunkkal visszük (ezzel pedig az amúgy is testes négy kötet máris hét könyvre bővül). Ráadásul 254 Books éppen az egymáshoz hasonló fajok esetében találunk hiányosságokat, ahol pedig a legtöbb szükség lenne gyorsan felismerhető és használható terepi bélyegekre. A könyv, nagyon helyesen, nem próbálkozik a mér- sékelt égövben bevált, de a trópusi esőerdőben hasznavehetetlen mód- szerekkel dolgozni, így az elsőrendű evezők projekciójáról vagy a közép- ső szárnyfedők mintázatáról alig esik szó. Kellő hangsúlyt kap ezzel szemben az élőhely, viselkedés, és ahol van rá információ, a hívóhang leírása. Így, bár Ted Parker, a dél-amerikai madártan sajnos időközben szerencsétlenül járt géniusza a könyv készítésében nem tudott részt vál- lalni, az mégis az ő szellemében készült. A madármegfigyelők fő célállo- másaira történő utalás az elterjedést taglaló részben nem borítja fel a szö- veges rész egyensúlyát, inkább arra ébresztenek rá, valójában milyen ke- veset is tudunk még e szubkontinens madarairól. A szöveges részt min- den eddiginél részletesebb fekete-fehér elterjedési térképek teszik telje- sebbé. Dr. Magyar Gábor Stanley Cramp (szerk.): Handbook of the Birds of the Middle East and North Africa. The Birds of the Western Palearctic. Vol. 1-9. Oxford Uni- versity Press, Oxford 1977-1994. Az 1-8. kötet ára könyvenként: £ 95, a 9. kötet ára: £ 85 Tizenhét év után végre teljessé vált a Nyugat-Palearktisz madarait tár- gyaló kézikönyvsorozat, mely a német nyelvű, és Közép-Európát felölelő „Glutz” után indult, de végül utolsó kötetével azt időben meg is előzte. Bár a sorozatot hét kötetre tervezték, az végül kilenc részre sikeredett, minthogy a három énekes madarakat tárgyaló kötetet végül öt könyvre osztották szét. Az utolsó két kötet szétbontása az utolsó pillanat döntése lehetett, így fordulhatott elő, hogy egy képtábla és a két kötet irodalom- jegyzéke a 8. és 9. kötetben is változatlan formában megtalálható. Ha számításba vesszük, hogy az utolsó kötet felét korábbi kötetek hiba- jegyzékei, és az irodalom-, illetve tartalomjegyzék teszi ki, igencsak bor- sosnak tűnik a 85 fontos ár a 371 új információt tartalmazó oldalért még akkor is, ha a többi kötet jelenlegi áránál így tíz fonttal olcsóbb. A Nyugat-Palearktiszban előfordult körülbelül 700 madárfaj közül az itt fészkeléket teljes részletességgel tárgyalják, de más régiók kóborlóiról is annyi információt nyújt a könyv, hogy azzal az észak-amerikai vagy ázsiai kézikönyvek többsége sem vetekedhet. Fajonként külön fejezet tár- gyalja a terepi bélyegeket, az élőhelyet, elterjedést, vonulást, táplálékot, társas viselkedést, hangot, fészkelést, tollruhákat, a tollmentes részek szí- nét, vedlést, méreteket, testtömeget, felépítést és földrajzi variabilitást. 255 Könyvismertetes Az elterjedesi térképek mind a faj globälis elterjedeset, mind pedig nyugat-palearktiszi előfordulását nagy precizitással ábrázolják. Az ábrák alapvetően magas színvonalúak, ha egyenetlenségek meg- találhatók is benne. Bár az óriási mennyiségű képanyag (az egyes fajok és alfajok többnyire valamennyi tollruháját ábrázolják a képtáblák) egyetlen művész teljes életművét kitették volna, az alkotók megválasztása mégis kérdőjelet ébreszt néhol az olvasóban. Míg Hakan Delin bagolyfestményei szinte Hannu Hautala vagy Erik Hosking bagolyfényképeinél is élethűb- bek, ezzel a máskülönben nagy szakmai tudású, és a szerzőgárdában méltán helyet foglaló DIM Wallace pacsirtáit és pityereit ábrázoló képtáb- láit több körrel verik. Az irodalomjegyzék a szerkesztők alapos munkáját dicséri. Az angol- szász szerzők által gyakran negligált német nyelvű irodalom alapos ismerete mellett a regionális madártani közlemények feldolgozása is elis- merésre méltó. Így számos hivatkozás található az Aguila madártani közleményeire is. Nem kérdéses, hogy e kézikönyv a régió, sok vonatkozásban pedig az egész világ madártanában évtizedekig meghatározó szerepet fog játsza- ni, és Glutz von Blotzheim német nyelvű kézikönyvével együtt használva szinte könyvtárnyi ismereteket bocsáthat a szakember rendelkezésére. Bár a sorozat ára egyénileg nehezen megfizethető, a sorozat nélkü- lözhetetlen alapmű valamennyi biológiai és zoológiai szakkönyvtárban. Dr. Magyar Gábor B. van Perlo: Birds of Eastern Africa. HarperCollins Publishers, London 1995. 301 oldal 95 színes képtáblával és 1486 fekete-fehér elterjedési térképpel. Ara: £ 14.99 E művet egy olyan szerző írta és festette egyedül, aki magát csak amatőr ornitológusnak és festőnek tartja, ráadásul az egész művet eleinte csak saját használatra szánta a publikálás szándéka nélkül. A kiadó is igencsak szerény, mikor a címlap tetejére a Collins Illustrated Checklist, azaz illusztrációkkal ellátott fajlista feliratot tűzi. Ehhez képest semmivel nem marad el a Collins Kiadó többi madárhatározóinak színvonalától, sőt új standardot állít az elkövetkező kiadványoknak. A mű erőssége, hogy a régió összes, azaz csaknem 1500 madárfaját ábrázolja, és hang- súlyt fektet az eltérő ivarú, korú vagy alfajú alakok határozására is. Ahhoz, hogy e feladatot teljesíthesse, a 95 képtábla némelyikére több mint 50 akvarell kellett, hogy kerüljön. Ennek ellenére a képek élvezhe- tőek és jól használhatóak. A magas színvonalú illusztrációk közül talán csak a fiatal sirályok ábrái lógnak ki egy kissé, de nem valószínű, hogy a könyv olvasója e könyvből, főleg pedig nem ebben a régióban akar 256 Books mondjuk egy fiatal heringsirälyt meghatározni. Az eddig publikált ma- dárhatározók egyik fő hiányosságán igyekszik van Perlo azáltal segíteni, hogy a fajok melletti számkódok színével jelzi azok gyakoriságát. A mára klasszikussá vált felosztást választva a szerzőnek korlátozott hely állt rendelkezésére a jobb oldali képtáblák átellenes oldalán a szöveges le- írásra. A fajonként két-három apró betűs sor mindazonáltal igyekszik a legtömörebb információt és kiegészítést megadni az ábraanyaghoz. A gyakoriságot is feltüntető elterjedési térképek az ábrákat követő részben találhatók meg. Oszintén ajánlható tehát e kiadvány valamennyi, az afro- tropikus faunarégió iránt érdeklődő madárbarátnak. Dr. Magyar Gábor Phil Chantler and Gerald Driessens: Swifts: A Guide to the Swifts and Treeswifts of the World. Pica Press, Sussex 1995. 256 oldal, 24 színes táblával és térképekkel. Ara: £ 26 Ez a szép kivitelű, igényes könyv a világon elsőként tárgyalja egy kötetben a Föld mind a 96 sarlósfecske és erdei sarlósfecske faját. Elsősor- ban határozókönyv, bár a bevezető rész fejezetei más szempontokat is is- mertetnek, úgy mint a sarlósfecskék bonyolult rendszertani viszonyait, szaporodásbiológiájuk, vedlésük, mortalitásuk és reptük jellemzőit, vala- mint védelmüket. Egy érdekfeszítő oldalon arról is olvashatunk, hogy lé- tezhetnek a tudomány számára még ismeretlen sarlósfecske fajok. Tehát, bár elsősorban a határozást segíti, de az ornitológus igényeit is ugyanúgy kielégíti, mint a terepet járó madarászét. A könyv illusztrációi minden fajt röptében, alulról és felülről mutatnak be, több tollruhában is, a határozás szempontjából fontos jegyek megjelö- lésével. A legkönnyebben összetéveszthető fajok ábrái egymás mellett kaptak helyet. Egyes képtáblák kissé túlzsúfoltak, néhány illusztráció pe- dig meglehetősen kicsi, de a sarlósfecskéket rendszerint a terepen is csak messzebbről lehet megfigyelni, így a képek e tekintetben is valosaghtiek. A brit szerző és a belga festőművész e közös munkája minden bizony- nyal még sok éven át alapműnek számít a sarlósfecskék vonatkozásában, mondhatni, ennél jobbat szinte elképzelni sem lehetne. Bámulatosan sok információt közöl, különösen figyelemre méltóak az elterjedési adatok és a részletes térképek. Röviden, a szakember számára nélkülözhetetlen műről van szó, amelynek minősége is megfelel az árának. Lévén, hogy Magyarországon csupán egy sarlósfecske faj fészkel, és az ország hivatalos névjegyzékében is csak ez szerepel, e könyv a magyar madarász- és ornitológustársadalom számára talán nem tűnik elsődleges fontosságúnak. Az viszont biztos, hogy benne van minden tudnivaló, amelynek segítségével egy második is felkerülhet a listára. Gerard Gorman 257. Könyvismertetes C. Byers, U. Olsson és J. Curson: Buntings and Sparrows. A guide to the Bun- tings and North American Sparrows. Pica Press, Sussex 1995. 334 oldal 39 képtablaval, 113 fekete-feher térképpel és tusrajzokkal. Ara: £ 28 A korábbi kiadójától megvált Christopher Helm következő vällalkozä- sának, a Pica Pressnek egy újabb könyvsikere jelent meg az év végén. Ci- me az angol nyelvben kevésbé jártas olvasó számára félrevezető is lehet, hiszen az óvilági sármányok mellett nem az igazi verebeket, hanem az amerikai verébsármányokat tartalmazza e könyv. A Helm-sorozattól csu- pán néhány apró részletben eltérő sorozat a családhoz tartozó 110 fajt tárgyalja, melyek között mind az európai, mind az amerikai madárbará- tok számos csemegét találhatnak. Az apró betűs szedésű szöveg több száz irodalmi forrást feldolgozva részletesen tárgyalja az egyes fajok meghatározásához szükséges ismereteket, a tollazat leírását, vedlést, mé- reteket, földrajzi változékonyságot, hangot, viselkedést, állományt és el- terjedést. A több árnyalatú térképek igyekeznek az elterjedést az irodal- mi ismeretek tükrében hűen demonstrálni. Számos szövegközi tusrajz egyes tollakról elsősorban a kézben tartott madarak esetében szolgálhat hasznos információval. A Curson által festett képtáblák révén végre a ve- rébsármányok határozásához használható minőségű képeket láthatunk, és mostantól fogva az Emberiza genus tojó vagy fiatal egyedei is köny- nyebben beazonosíthatóak lesznek. Dr. Magyar Gábor The Raptors of Britain & Europe. A Bird Images Video Guide (opera- tőr: Paul Doherty, narrator: Bill Oddie). VHS video. (Műsoridő: 85°35”). Ara: £ 16.95 Néha úgy tűnik már, hogy a madártannal foglalkozó emberek számára forgalmazott madártani irodalom, hangfelvételek, optikai eszközök és egyéb segédeszközök sora már végtelen. Ujabban madárhatározással foglalkozó videofilmeket is piacra dobtak. Onként vetődik fel a kérdés: megéri-e a befektetés a madárhatározás egy újabb eszközébe. A nappali ragadozókat bemutató, Paul Doherty által készített e nagyszerű videoka- zetta esetében a válasz egyértelmű igen. A film a madárhatározást szol- gálja és nem Walt Disney stílusában készült lélegzetelállító felvételek gyűjteménye. A legtöbb felvétel Európa, illetve Izrael tájain készült röp- kép. A ragadozócsaládok bemutatása után minden egyes fajt külön-kü- lön tárgyal a film fajonként kb. 2 percben. A 39 ragadozó faj különböző korú és nemű egyedeinek tollruháit ismerhetjük meg. A tartalom kezdő és haladó madármegfigyelőket egyaránt kielégít. Narrátornak az angol tv-ből jól ismert Bill Oddie-t választották. A szöveg jól emészthető és in- 258 Books formativ. Kepkimerevitesek mutatnak rà a lényeges bélyegekre és külön hangsúlyt fektettek a nehezen határozható fajokra. A video vitathatat- lanul gyenge pontja azonban a tudományos nevek feltüntetésének hiá- nya az egyes fejezetekben, mely pedig a nem angol anyanyelvű vásárlók dolgát sokban megkönnyítette volna. Gerard Gorman Hadoram Shirihai: The Birds of Israel. Academic Press, London 1996. 692 oldal, 96 fenykeptäbläval, számos térképpel és Alan Harris tusraj- zaival. Ara: £ 65.00 Számos módosított határidő után végre kezében tarthatja az olvasó Hadoram Shirihai könyvét Izrael madárvilágáról. A kötet szerzőjeként egy személyt nevez meg a kiadó, mindazonáltal a mű terjedelme is azt su- gallja, hogy itt teammunkäröl van szó. A címoldalon feltüntetett harminc , adatközlő", két tudományos tanácsadó, tizenegy konzulens, de a beve- zetőben felsorolt 387 megfigyelő, akiknek az adatain alapul a mű, ezt aztán nyilvánvalóvá is teszik számunkra. Bár a szerző személyével kapcsolatban ellentmondásos vélemények keringenek mind hazájában, mind külföldön, nem vitatható el tőle, hogy az izraeli madártan napjainkban legismertebb személyiségévé küzdötte fel magát 34 éves kora dacára. Bár formális szakképzésben nem vett részt, Izrael madarairól autodidakta módon gyűjtött ismeretein talán sen- ki nem tesz túl rajta a világon. 43 madárfajt pedig ő maga mutatott ki elő- ször országában. Tulajdonképpen a Biblia tekinthető Izrael legrégebbi madártani vonat- kozású művének, hiszen annak szövege negyven különböző madár elő- fordulását említi. Ennek dacára a terület madártani irodalma sokáig igen lassan gyarapodott. Merom 1960-ban megjelent műve még csak 357 fajt tárgyal, mely aztán a mostani kötetben már 511 fajra bővült, nem kis részben a szerző érdemeként. A lenyűgöző fajmennyiség mellett az egyedszám is figyelemre méltó: e 28 000 km? nagyságú országon évente 500 millió madár vonul át, és a gyűrűzési eredmények azt mutatják, a magyarországi madarak számottevő része is érinti Izraelt. Az ország jelentőségét az is aláhúzza, hogy a Nyugat-Palearktisz 55 ragadozó ma- darából 46, 63 poszátaféléjéből 51 előfordul itt. A madárfajok sorrendje Voous rendszertanát követi a szövegben. A 89 oldalas, igen részletes bevezető szöveget követően a fajokat 692 oldalon, számos tusrajz és elterjedési térkép mellett a faj általános előfordulásáról, az Izraelben előforduló alfajok felsorolásáról, azok izraeli státuszáról, elterjedéséről és mennyiségéről, a vonulásról, telelésről, költésről és a gyűrűzési eredményekről szóló fejezetekben ismerteti. 299 Könyvismertetes Az angol fordítás Dorin Levy hároméves munkájának eredménye. A szöveget 96 képtábla számos fényképfelvétele is színesíti, melyet 36 ma- dárfotós munkáiból válogattak össze. Az elterjedési térképek könnyebb interpretálására és a vegetációs és földrajzi adottságokkal való össze- vetésére a könyv mellékleteként szereplő 2 transzparensfólia szolgál. Dr. Magyar Gábor Gerard Gorman: The Birds of Hungary. Helm, London, 1996, 192 oldal Magyarország, kedvező állatföldrajzi helyzeténél fogva, mindig ked- velt úticélja volt a nyugat felől érkező ornitológusoknak és a madártani érdeklődésű turistáknak. A hazánkban élő angol szerző könyvében jó ér- zékkel mutatja be az ország madártani értékeit, de a tetszetős kivitelű, jól fölépített munka hasznos lehet bárki számára, aki európai vonatkozás- ban kíván egyes fajok vagy madárcsoportok elterjedésével vagy mennyi- ségi viszonyaival foglalkozni. Az adatgyűjtést a szerző 1995. január 1-jé- vel zárta, a könyv tehát a legfrissebb ismereteket tartalmazza. Miután a madárkalauz elsősorban angol és más külföldi érdeklődők számára íródott, felosztása is ennek megfelelő, gyakorlati szempontokra épül. A bevezető rész elején térkép tájékoztat Magyarország elhelyezke- déséről a tágabb térségben, majd további térképek mutatják be az ország megyéit a székhelyekkel, illetve a felszín alakulását. Külön térkép jelzi a legjobb madárélőhelyeket, de a szerző részletesebben is szól a hazai ma- dárélőhelyekről, tavakról, mocsarakról, halastavakról, folyókról, árte- rekről, pusztákról, a karsztos középhegységekről, erdőkről, illetve a kul- túrterületekről. Kár, hogy a felsorolás kapcsán nem esik szó az urban- izált környezet, elsősorban Budapest és más nagyvárosok madárvilá- áról. È Magyarországon számos, az európai természetvédelem szempontjából is kiemelkedően fontos madárfaj fészkel, de jelentős szerepe van hazánk- nak vonulási szempontból is. Térkép mutatja a magyar túzokállomány alakulását 1900, 1950 és 1995 időszakában, a hortobágyi csíkosfejű nádi- poszáta állomány alakulását pedig 1977-től 1994-ig terjedő adatsor ismer- teti. Nem véletlenül, hiszen a világállomány harmadik legnagyobb fész- kelő populációja él a Hortobágyon. Az expanziós fajok közül térképek mutatják be a balkáni fakopáncs, illetve a halvány geze hazai terjesz- kedését. A természetvédelemről szóló fejezet megemlíti a madártannal foglalkozó két szervezetet (Madártani Intézet, MME), majd a körülbelüli párszámokat is említve ismerteti a nemzeti parkok legfontosabb fészkelő fajait. Itt hasznos lett volna megadni a nemzeti parkok postacímeit, hi- szen ezek látogatása általában engedélyhez kötött és a címek segíthettek volna a külföldről jelentkezőknek. Részfejezet foglalkozik a ragadozók- 260 Books kal, ismerteti a párok számát és az állományok jelenlegi helyzetét, majd a vonulásról szóló részfejezetben térképek mutatják be a vetési lúd, a nagy lilik, illetve a daru fő hazai vonulási útvonalait és megszállóhelyeit. Az egyes fajok tárgyalásánál a szerző a következő felosztást alkalmazza: "a faj helyzete Magyarországon, a faj helyzete teljes elterjedési területén, a hazai elterjedés, mikor figyelhetjük meg Magyarországon. Az elterjedés- ről, ill. előfordulási helyekről térképek tájékoztatnak, ezekre pillantva nyomban látjuk, hogy állandó, vonuló vagy télire hozzánk érkező fajról van szó. Hasonló felosztásban, de külön tárgyalja a könyv a Magyarországon csak ritkán, alkalomszerűen felbukkanó fajokat, a térképeken az eddigi adatok alapján felvázolható előfordulási terület, illetve a megfelelő he- lyen évszámok jelzik az előfordulásokat. Az irodalmi jegyzék a munka volumenét tekintve szegényes, a válo- gatás nem egészen következetes. Uj kiadás esetén érdemes lenne bőví- teni. Gerard Gorman könyve egyébként iskolapéldája annak, hogyan kell egy madárkalauzt szakszerűen, minden gyakorlati szempontot figyelem- be véve elkészíteni. A szép kiállítás az angol kiadót dicséri, a kitűnő szö- veg közötti rajzok John Davis munkái. A könyv remélhetőleg a hazai könyvesboltokban a magyar érdeklődők számára is elérhető lesz. SN A Madártani Intézet könyvtárának új szerzemenyeiböl: KÖNYVEK: Adolfsson & Cherrug: Bird Identification, Bannermann & Bannerman: The Birds of the Balearics, Baumgart: Der Sakerfalke (NBB), Beaman: Palearctic Birds, Berthold & Querner & Sclenker: Die Mönchsgrasmücke (NBB), Bert- hold: Bird Migration, Bibikow: Der Wolf (NBB), Blondel, Gosler, Lebreton & McCleery: Population Biology of Passerine Birds, Blümel & Krause: Die Schellente (NBB), Brown & Davis: Reed-Warblers, Burton: Birds and Climate Change, Buxton: The Redstart, Catchpole & Slater: Bird Song, Clement, Harris & Davis: Finches and Sparrows, Davies: Dunnock, Dwenger: Das Rebhuhn (NBB), Forshaw & Cooper: Parrots of the World, Fry-Fry & Harris: Kingfishers, Bee-eaters and Rollers, Goodwin: Pigeons and Doves of the World, Gorman: The Birds of Hungary, Grewal: Birds of India, Bangladesh, Nepal, Pakistan and Shri Lanka, Hall & Moreau: An Atlas of Speciation in African Passerine Birds, Hancock & Kushlan: The Herons Handbook, Hoyo, Elliott & Sargatal: Handbook of the Birds of the World: Vol. 1-2. (Lynx), Harrison: Seabirds, Hayman, Marchant & Prater: Shorebirds, Hovel: Check-List of the Birds of Israel, Howard & Moore: A Complete Checklist of the Birds of the World, Kalbe: Der Gánseságer (NBB), Kalchreuter: Fourth European Woodcock and Snipe Workshop, 261 Könyvismertetes Klaus at al: Die Birkhühner (NBB), Knystautas: Birds of Russia, Lack: The Life of the Robin, Lebreton & North: Marked Individuals in the Study of Bird Population, Lewington, Alström & Colston: Rare Birds of Britain and Europe, Madge & Burn: Crows and Jays, Märtz: Der Rauchfusskauz (NBB), Mikkola: Owls of Europe, Moller: Sexual Selection and the Barn Swallow, Monroe & Sibley: A World Checklist of Birds, Mountfort & Arlott: Rare Birds of the World, Nachtigall: Vogelflug und Vogelzug, Natuschke: Hei- mische Fledermause (NBB), Nethersole-Thompson: Pine Crossbills, Newton & Chancellor: Conservation Studies on Raptors, Pätzold: Die Lerchen der Welt (NBB), Pätzold: Die Ohrenlerche (NBB), Paz: The Birds of Israel, Per- rins, Lebreton & Hirons: Bird Population Studies, Piechocki: Der Turmfalke (NBB), Piechocki: Die Wildkatze (NBB), Proceedings of the 6th Interna- tional Grouse Symposium, Proceedings of the 6th Ordinary General Meeting of the Societas Europaea Herpetologica, Proceedings of the First Nordic Congress of Ornith., Raethel: Hühnervögel der Welt, Schönfeld: Die Beutelmeise (NBB), Schönn & Ille: Der Steinkauz (NBB), Schönn: Der Sperlingkauz (NBB), Schulz: Working Bibliography of the Bustards, Simms: British Larks, Pipits and Wagtails, Simms: Woodland Birds, Turner & Rose: Swallows and Martins of the World, Wiens: The Ecology of Bird Communities. FOLYOIRATOK: Birders Journal (Kanada), Bliki (Izland), Colonial Waterbirds (USA), Ecologija (Bulgaria), Fauna Norvegica (Norvégia), Journal of Avian Biology (Dánia), Journal of the Bombay Nat. Hist Soc. (India), Limicola (Németország), Mauritiana (Németország), Mitteilungen des Ornitolo- gischen Verein zu Leipzig (Németország), Natura Jutlandica (Dania), Oecologia Montana (Csehország), Porphyrio (Marokkó). A könyvtárat 1995-ben könyv- és folyöirat-adomänyokkal az alábbi magánszemélyek támogatták: Almási Árpád, Bagyura János, Bartha Dénes, Boda László, Boros Emil, Büki József, Csikai Csaba, Dobrosi Dénes, Fatér Imre, Füleki Csaba, Fási Tibor, For- gách Balázs, Gergely József (Zenta), Gerard Gorman (Budapest), Hajós György (Haifa), Haraszthy László, Kalivoda Béla, Kalotás Zsolt, Kanyó Béla (Apatin), Körösi Levente, Lehman László, Lelkes András, Magyar Gábor, Major István, Wilhelm Meise (Hamburg), Mikó Tamás (San Pedro, Calif.), Molnár László (Fülöpháza), Nagy Antal (Budapest), Nechay Gábor, Onodi Miklós, Oroszi Sándor, Palkó Sándor, Pájer József, Pásztor András, Pellinger Attila, Pethő Ag- nes, Rékási József, Réti Rezső, Rózsa Lajos, Sallai Zoltán, Herman Schaub-Bader (Svájc), Sódor Márton, Szabó Imre (Budapest), Szalay Kornél, Szenek Zoltán, Székely Tamás (Debrecen), Szimuly György, Varga Lajos. 262 AQUILA 1995. VOL.: 102 (263-267) BEJELENTÉSEK - ANNOUNCEMENTS ÚTMUTATÓ az Aguila számára készülő dolgozatok összeállításához Az Aguila, a Magyar Madártani Intézet (a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának Madár- tani Intézete) folyóirata évente egy alkalommal jelenik meg. Az évkönyv elsősorban magyar vagy kárpát-medencei, illetve középkelet-európai vonatkozású dolgozatokat fogad el, ha azok a szakmai és formai köve- telményeknek megfelelnek, de kivételes esetben magyar kutatók külföldi vonatkozású anyagának is helyet biztosít. A folyóirat eredeti, máshol még nem publikált, színvonalas, tudományos igényű ornitológiai tárgyú cikkeket, dolgozatokat közöl. Az Aguila elsősorban a hazai madártani kutatások legfrissebb és legkiemelkedőbb eredményeinek bemutatását tekinti céljának és felada- tának, ezen belül is azokat a szakterületeket részesíti előnyben, amelyek a hazai természetvédelmi célkitűzések megvalósítását eredményeikkel segítik. Az Aguila az ornitológián belül a módszertani, őslénytani, ökoló- giai, ökofaunisztikai, etológiai, ornitogeográfiai, alkalmazott ornitológiai és madárvédelmi kutatások fóruma kíván lenni. A madártani szakte- rületen belül nem tudja vállalni a kifejezetten morfológiai, szisztematikai, fiziológiai és faunisztikai jellegű dolgozatok közlését. Helyet biztosít ugyanakkor azoknak a rövid faunisztikai közleményeknek, amelyek állatföldrajzi szempontból jelentős adatokkal gazdagítják madártani szakirodalmunkat (az ismertetett faj/ok/ról beszámoló megfigyelés az első tíz hazai bizonyított észlelés közé sorolható) és amelyeket az MME Nomenclator Bizottság is hitelesített. Az évkönyv magyar és angol nyelven közöl szakcikkeket, esetenként azonban - ha ezt például földrajzi, madárvédelmi vagy egyéb vonatkozá- sok indokolják - más nyelven is bemutatja az elfogadott dolgozatot. A szerkesztőbizottság a dolgozatok benyújtásával kapcsolatban az alábbi követelményeket írja elő: - A kéziratokat az évkönyv mindenkori szerkesztőjének, a Madártani Intézet igazgatójának kell eljuttatni a következő címre: 1121 Budapest, Költő u. 21. - A kéziratokat magyar vagy angol nyelven, 3 példányban kérjük benyújtani. A szöveget A/4 méretű lapon 2-es sorközzel, jobb oldalon 3 cm-es, bal oldalon 2.5 cm-es margóval, csak a papír egyik oldalára írva gépeljük. Egy gépelt oldal 26 sor és soronként 62 leütés terjedelmű 263 Bejelentések legyen. A kéziratlapokat a sorrend szerint a lap jobb felső sarkában szä- mozzuk be. A gépelt (kinyomtatott) szöveget PC kompatibilis kis méretű mágneslemezen WinWord 6.0 vagy Winword 2.0 szövegformátumban Times New Roman CE - esetleg egyéb CE betűtípusban - is mellékelni kell. (Számítógépes szövegszerkesztésre alkalmas mágneslemez hiánya esetén az átgépeltetési költségeket a szerz6/k/nek kell viselniük.) - Kézzel írott szöveget a Szerkesztőbizottság nem fogad el! - A szövegben az utólagos bejavításokat mellőzzük, mert ez értelem- zavaró lehet. A szerkesztő csak javításmentes, tisztán, olvashatóan gépelt szövegeket fogad el. - A szövegben mellőzzünk mindennemű tipizálást (aláhúzást, vasta- gon szedett, dőlt vagy nagy betű stb.), mert ezt a szerkesztő a nyomdai szabványok szerint később egységesen végzi el a kötet teljes anyagán. Ha a szerző egyes szövegrészeket külön ki kíván emelni, úgy szándékát a megfelelő oldalra kapcsolt külön cédulán jelezze a szerkesztő részére. - Matematikai, kémiai vagy fizikai képleteket ne folytatólagosan a szö- vegben helyezzünk el, hanem azokat a sorok folyamatosságát megszakít- va, a lap közepén tüntessük fel. Olyan jeleknél, ahol a betű és a szám - például az O betű és a nulla (0) - összetéveszthető, ott a betűjelet írott betűvel, kézzel is vezessük fel. - Sorszámozásnál az arab vagy a római számok után pontot kell tenni (tehát például 1. és nem 1), betűzésnél viszont csak zárójel szükséges pont nélkül (tehát például a) nem pedig a.). - A valódi rövidítések után pontot teszünk (például stb.), de pont nél- kül írjuk a mértékek, égtájak, pénzek rövidítését (például cm, DK, Ft). - Az időpontokat így írjuk: 1996. január 22-től vagy 1996. február 15-ig. - A számjegyeket egytől tízezerig egybeírjuk (például 3579), tízezren felül pedig hátulról számított, szokásos hármas számcsoportok közötti térközzel tagoljuk (így: 2 345 678). Kivétel, ha a számokat táblázatban közöljük, mert ilyenkor a hármas tagolási szabály érvényes minden szämadatra. - A Palearktisz madärfajainak rendszertani sorrendjét és tudomänyos neveit illet6en „Voous, K.H. (1977): List of recent Holarctic Bird species” cimü jegyzeke illetve az ezt ätvevö „Cramp, et. al (1977-1994): Birds of the Western Palearctic” című kézikönyve követendő, ezen könyv angol madárneveit kérjük használni az angol nyelvű szövegben. A magyar madárnevek terén az MME Nomenclator Bizottság által elfogadott neveket és írásmódot kérjük követni (lásd: „Magyar, G. & Hadarics, T. (1996): Magyarország madarainak jegyzéke. Túzok, 1(1), p. 42-48)”. - A tanulmányokban előforduló fajok nevét csak az első említés során adjuk meg magyarul (angolul) és a tudományos néven (latinul), ezt követően már csak a magyar (angol) nevet használjuk. A tudományos 264 Announcements neveket - amennyiben azok a magyar vagy angol név után állnak - mindig zárójelbe kell tenni. - A főcímben említett fajt az egyszerűsített nomenclatura szabályok szerint szerepeltessük, pl. , fekete harkály (Dryocopus martius)”. Az alfa- ji besorolás, a leíró neve és a faj leírásának évszáma csak indokolt esetben szerepeljen (például akkor, ha a dolgozatban ezeknek a taxonómiai vonatkozású adatoknak fontos szerepet szán a szerző). - A dolgozat címe és benne az esetleges alcímek után pontot nem te- szünk. Az alcímeket külön sorban, az oldal közepén helyezzük el. To- vábbi taglalásnál a másodrangú alcímek az új bekezdésnek megfelelő helyen, baloldalt szerepelnek. - Az új bekezdést 5 betűhely kihagyásával kezdjük. - A korszerű publikációs igényekhez alkalmazkodva javasoljuk a szer- zőknek, hogy tanulmányaikat címszavakra építsék fel. Így: Kivonat: Az angol nyelvű összefoglalóhoz (Abstract) röviden - maxi- mum 15-20 sorban a felvetett probléma, a kapott eredmény, valamint a következtetések. A kivonat után kérjük feltüntetni azt a 3-8 kulcsszót (Key words), amely a dolgozatot leginkább lefedi. Bevezetés: Problémafelvetés, esetleges előzmények, a szerző célkitű- zése. Anyag és módszer: A vizsgálati terilet/ek/, anyag/ok/ stb. bemu- tatàsa, a kutatás módszereinek részletezése, a matematikai értékelő méd- szerek ismertetése. Eredmények: A vizsgálatok eredményeinek részletes ismertetése. Megbeszélés/következtetések: A vizsgálatok eredményeinek értékelé- se, az irodalom és a saját vizsgálati eredmények összevetése, a vizsgálati eredményekből leszűrt következtetések, javaslatok stb. Összefoglalás: Az összefoglalásnak tömören tartalmaznia kell az alkal- mazott módszertant, a vizsgálati eredményeket és az eredmények érté- kelését. Ha a szerző a tanulmányát idegen nyelven nyújtja be, úgy min- den alkalommal csatolnia kell a dolgozathoz a magyar nyelvű össze- foglalást is. Az összefoglalást mindig külön lapra gépelve kell benyúj- tani, a tanulmány címének és a szerző nevének a feltüntetésével. A téma természete és nemzetközi érdekeltsége határozza meg, hogy a Szerkesz- tőbizottság a fő szöveget vagy a rövid összefoglalót választja idegen nyelvre fordítani. A dolgozat szövegében az idézett irodalomra egységesen a következők szerint hivatkozzunk: - Egy szerző esetében zárójelben tüntessük fel a szerző nevét, majd a vessző kitevése után az évszámot pont nélkül (Beretzk, 1938). 265 Bejelentések - Több szerző esetén az évszámok után az egyes hivatkozásokat választjuk el pontosvesszővel (Beretzk, 1967; Keve, 1942). Amennyiben a hivatkozott irodalom két szerzőtől származik, úgy a szövegben ezt a szerzők vezetékneve között „&” jellel jelezzük, például (Beretzk éz Keve, 1968). Ha az irodalmi hivatkozásnak 3 vagy annál több szerzője van, úgy csak az első szerző nevét írjuk ki, míg a többiét a latin „et al." rövidítéssel szerepeltetjük [például Beretzk et. al. (1968) ]. Az irodalomjegyzéket az alábbiak szerint kérjük összeállítani: - Minden olyan hivatkozást fel kell sorolni, amely a szövegben előfor- dul. Nem szabad viszont olyan irodalmakat jegyzékbe venni, amelyre a szövegben nem történik hivatkozás. - Az irodalomjegyzéket a szerzők neve kezdőbetűjének alapján, ábécé- sorrendben kérjük kialakítani. Azonos szerzőnél a megjelenés dátumát figyelembe véve kell eljárni, időrendi sorrend kialakítása kívánatos. Egyéni és társszerzős cikkek esetében, ha a két szerző azonos, a be- sorolásnál az egyéni publikációk élveznek elsőbbséget és ezeket követik a többszerzős hivatkozások. - A szerző vezetékneve után vesszőt, a rövidített személynevek után pontot teszünk. A citátum megjelenésének évét a szerző neve után záró- jelben tüntetjük fel és az évszám után nem teszünk pontot, viszont a bezárt zárójel után kettőspontot írunk [példaul: Beretzk, P. (1968):]. - Két szerző esetén a szerzők neve közé & jelet teszünk [peldäul: Beretzk, P. & Sterbetz, I. (1968):]. - Több szerző esetén az elöl szereplő szerzők neve közé kötőjelet, a két utolsó szerző közé & jelet teszünk [például Beretzk, P. - Schmidt, E. & Sterbetz, I. (1968):]. - Amennyiben a citàtum egy sorban nem fér el, úgy a következő, és minden további sort a kezdésnél öt betűhely kihagyásával kérjük gépel- ni. - Könyvek idézésénél a sorrend: a szerző neve, a megjelenés évszáma, a mű címe, a kiadás helye, a kiadó megnevezése, kötet- és oldalszám. Kétnyelvű művek citálásánál mindig csak a teljes szövegűnek a címét említsük. - Folyóiratoknak csak az évfolyam- és kötetszámát adjuk meg, további részletezés (például: megjelenés hónapja) nem szükséges. - Nagy dolgozatok esetében a szerző/k/ neve az első oldalon a tanul- mány címe alá kerül. Ugyancsak szükséges a szerző/k/ lakcímének megadása is (név, város, utca/tér, házszám, egyéb részletezés, irányítószám, ország neve). Ezt a főszöveg után, az irodalomjegyzék 266 Announcements előtt, a lap jobb szélén kérjük feltüntetni a nemzetközi levelezés formai előírása szerint. - Táblázatok, ábrák a szöveg közé ne kerüljenek, azokat egyenként, külön lapra kell elkészíteni! Sorszámozásuk a lap bal felső sarkában történik, ilyen tipizálással: 1. táblázat - Table 1." vagy „1. ábra - Fig. 1." - A táblázatok fejléceinek szövegében a kezdőbetűket nagy-, a többit kisbetűvel írjuk. A táblázat címe és a fejléc szövege olyan tág sorközzel készüljön, hogy alájuk a lefordított szöveg begépelhető legyen! Táblázatot az Aguila csak egy változatban közöl, de mindig kétnyelvű felirattal. Terjengős, terjedelmes táblázatok közlését évkönyvünk nem tudja vállalni! - A táblázatok és az ábrák sorszámát a bal oldali margóra vezessük rá a szövegnek annál a részénél, ahová azokat elhelyezni kívánjuk. - A dolgozat megfogalmazásánál kerüljük a terjengős kifejezésmó- dokat, tömör, világos, könnyen áttekinthető módszertani megoldásokat kell választani. Az évkönyv kiadásának pénzügyi lehetőségei nem engedik meg terjedelmes adatfelsorolások részletezését sem. - Az Aquila legfeljebb 25 szabvány gépelt oldal terjedelmű tanul- mányokat tud közlésre elfogadni. A dolgozat terjedelme a táblázatokkal, ábrákkal és fotókkal együtt sem haladhatja meg a 30 szabvány oldalt. - A kéziratokat két szakmai lektor értékeli egymástól függetlenül. A lektori véleményeket a szerzők - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - megkapják. A dolgozaton lektori vélemények alapján a szerzőnek kell elvégezni a szükséges változtatásokat, amennyiben a lektorok azt elfo- gadásra javasolják. A kéziratok elfogadásáról a szerkesztőbizottság dönt. - A nyomdai korrektúrát a szerző a szerkesztőtől postán vagy szemé- lyesen kapja meg. A nyomdai kapacitások leterheltsége miatt a javítá- sokat a mellékelt útmutató alapján 7 nap alatt kell elvégezni és a javított anyagot a szerkesztő címére kell visszaküldeni vagy személyesen leadni. A korrektúrán már nincs lehetőség lényegi változtatásokat tenni. - A szerzők dolgozatukból 50 db különlenyomatot kapnak, valamint megilleti őket az évkönyv 1 példánya. - A kézirattal kapcsolatban mindenféle felvilágosítással a szerkesztő szolgál, ezért kérjük, hogy ilyen jellegű kérdésekkel hozzá forduljanak. - Lapzárta: minden év december 1. A szerkesztő 267 re es valouet in Vv aszbiu thes ipo | NEVES AS gs tsvlos tx si nigi en Aalob Inch (Be KAM Li 1 As laser RIC: BEN fo. due inaygol ‘ Lasi bile if rpeti s rad never & N be évi, TUE aan doris’ dando Zavbae nalyan i iva! (koz a; sb Pel Ar sa an pas co Arodidctix ina i api Ha at volata end wry ae we ya aici mr sian óra inf sa sera bia dotrisnà oo timi ert wen insàfdà st Nogibiotal. 5: Aus. Dicke went ‚gibren: rn nl usi He mort An Hvè HS Aoiszaidid a Pie 4 3 € spe x god kill Bore Ki amely ‘A abtive J ea eas Hop ilsbia inc direct a aed Mer | nalità mibliftuetciarito texani. Bros | nds alan OPED all PR PE & PORT taszekapdtúbgokó NOE Infor og act ine rosetta, Aiselkainerits pe cr nö Merle! KR EIN TIER Antikeahtı paci a7: (ár farai sh) a NET D dag Merodaltabe RI dut: tria ba ajıahı dahin novvclede Ba ichiuils get a lc sat GR! \dähhs sofri: uu iszogi fob Au inbszolla sreals soa De TE \ fle able se sestri ss { "+ A kurse va a | Kat ASE ro vile lè > La = it Ol ole a Len ARI ried canal eves ER 5 -Sftros mb (ss TAK speso arsch ruse SR ERP : Isblètol Ley ll te (LR, * èvliorigpires tts Sais Ji 238 se veri te ee 2" nr ha Or uote iù riesi cr etal Netival un! Art! fasi 14 » JE") N Isar} heat ränimalsv 3: ' ( í ru | à né u a a pai x. À è Ps à 23 43 w & La: nif GRR MANS Iengitubeni x so HE NP NESTRTILNIDI AS NOP DRAG ' 1 2 x PTE TE ler LATTES RIS Diels loan Hay RE sd, Nana LOI OL}! in Vi cad {gi lol ae avait: {fur 1134. Betatio pig” % trà modele nmel an anto dar an Ohi senior rk. RI ANG} us if ah Redoi dotarisay A privo DE dia BLÄST Pasiano Leketeoae “Lalgentis 969 csk sahne AP A A tussásvis Usd itale q Tr \ näjgele Qisluntti ths: dla | LIAN IGN NBS Asa! Li pie sani Hed pap erto Siege gol h ne | | Vb fer vat oral Bd ie doi STE ADI R RE al: C sv anced totsrrovinalndlità db 087 lochiuiexaglob ös capers házszám, egyéb; 7, 1: 192 Weg ut lac az” rodi ich "n 2905 \ gs BOVE à Pr MA iii ts 4 roh MEDD, pren us dci palate mart, b de A ötétszáját adjuk nef 7 ta) ner sonke Oges; Zerző/k/ 3 eviraz CIS + sicht szüks “ge > è SLETS 2187 AQUILA 1995. VOL.: 102 (269-272) INDEX ALPHABETICUS AVIUM Accipiter brevipes 199-208 Accipiter nisus 85-97 Acrocephalus arundinaceus 109-131, 133-149, 150-160, 171-177, 179-192 Acrocephalus agricola 193-198 Acrocephalus melanopogon 133-149 Acrocephalus dumetorum 199-208 Acrocephalus palustris 77-83, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177, 179-192 Acrocephalus schoenobaenus 133-149, 151-160, 171-177, 179-192 Acrocephalus scirpaceus 133-149, 171-177, 179-192 Actitis hypoleucos 99-107, 179-192, 218-219, 237-238 Aegithalos caudatus 69-75, 99-107, 171-177, 179-192 Alauda arvensis 41-52, 99-107, 109-131, 133-149, 151-160, 216-217, 236-237 Alcedo atthis 99-107, 133-149, 171-177 Alopochen aegyptiacus 193-198 Anas acuta 41-52, 99-107, 210-215, 232-235 Anas clypeata 99-107, 179-192 Anas crecca 99-107, 179-192 Anas penelope 99-107, 210-215, 232-235 Anas platyrhynchos 41-52, 99-107, 151-160, 161-170, 210-215, 232=235 Anas querquedula 99-107, 179-192, 210-215, 232-235 Anser albifrons 21-28, 99-107, 209-210, 231-232 Anser anser 21-28, 99-107, 209, 231 Anser brachyrhynchus 21-28, 193-198, 199-208 Anser caerulescens 21-28 Anser erythropus 199-208 Anthus campestris 41-52, 151-160 Anthus gustavi 193-198 Anthus richardi 199-208, 225-227, 244-245 Anthus trivialis 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Anthropoides virgo 199-208 Aquila clanga 193-198, 199-208 Aquila nipalensis 193-198, 199-208 Arenaria interpres 99-107 Ardea cinerea 179-192 Ardea purpurea 99-107, 179-192 Ardeola ralloides 99-107 Asio otus 99-107, 151-160 Aythya ferina 99-107, 179-192, 210-215, 232-235 Aythya fuligula 99-107, 210-215, 232-235 Aythya marila 210-215, 232-235 Aythya nyroca 99-107, 179-192 Branta ruficollis 21-28, 209-210, 231-232 Botaurus stellaris 99-107, 179-192 Bubulcus ibis 199-208 Bucephala clangula 209-210, 231-232 Buteo buteo 161-170 Buteo buteo vulpinus/menetriesi 199-208 Buteo rufinus 199-208 Calidris alba 99-107 Calidris alpina 99-107 Calidris canutus 199-208 Calidris minuta 99-107 Calidris melanotos 193-198, 199-208 Calidris temmincki 99-107 Calandrella brachydactyla 41-52 Carduelis cannabina 109-131, 133-149, 171-177 Carduelis carduelis 99-107, 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Carduelis chloris 109-131, 151-160, 171-177 Carduelis flammea 99-107 Carpodacus erythrinus 77-83, 193-198, 199-208 Certhia brachydactyla 109-131, 161-170, 171-177 Certhia familiaris 109-131, 171-177 Cettia cetti 193-198 Charadrius alexandrinus 41-52, 99-107 Charadrius dubius 41-52, 218-219, 237-238 269 Index alphabeticus avium Charadrius morinellus 41-52, 99-107, 216-217, 236-237 Charadrius vociferus 193-198, 199-208 Chlidonias niger 99-107, 179-192 Ciconia ciconia 9-19, 41-52, 161-170, 179-192 Ciconia nigra 133-149 Circus aeruginosus 99-107, 179-192, 215-216, 235-236 Circus cyaneus 99-107 Circus pygargus 151-160, 215-216, 235-236 Circus macrourus 193-198, 199-208 Clangula hyemalis 210-215, 232-235 Coccothraustes cocothraustes 85-97, 99-107, 109-131, 161-170, 171-177 Columba oenas 61-67, 99-107 Columba livia domestica 99-107 Columba palumbus 69-75, 99-107, 109-131, 151-160, 161-170 Coracias garrulus 99-107 Corvus corone cornix 69-75, 99-107, 109-131, 151-160, 179-192 Corvus frugilegus 41-52, 99-107 Corvus monedula 69-75, 99-107 Coturnix coturnix 99-107, 151-160 Crex crex 151-160 Cuculus canorus 99-107, 133-149, 151-160, 161-170, 179-192 Cygnus columbianus 199-208, 209, 231 Cygnus olor 99-107, 209, 231 Delichon urbica 179-192 Dendrocopos major 61-67, 69-75, 99-107, 109-131, 151-160, 161-170, 171-177 Dendrocopos medius 61-67, 109-131 Dendrocopos minor 51-67, 109-131, 161-170, 171-177 Dendrocopos leucotos 61-67 Dendrocopos syriacus 61-67, 85-97 Dryocopus martius 61-67, 99-107, 109-131 Egretta alba 99-107, 179-192 Emberiza aureola 199-208, 229-230, 248 Emberiza cia 85-97 Emberiza cirlus 85-97 Emberiza citrinella 85-97, 109-131, 133-149, 161-170, 171-177 Emberiza hortulana 85-97, 199-208 Emberiza melanocephala 229-230, 248 Emberiza schoeniclus 41-52, 133-149, 151-160, 171-177, 179-192, 193-199 Erithacus rubecula 99-107, 109-131, 133-149, 161-170, 171-177, 179-192 Falco biarmicus 193-198 Falco cherrug 215-216, 235-236 Falco eleonorae 193-198 Falco naumanni 199-208 Falco subbuteo 99-107, 215-216, 235-236 Falco tinnunculus 151-160, 215-216, 235-236 Ficedula albicollis 109-131 Ficedula hypoleuca 171-177 Fringilla coelebs 69-75, 99-107, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Fringilla montifringilla 99-107 Fulica atra 99-107, 133-149, 179-192, 210-215, 232-235 Galerida cristata 41-52, 151-160 Gallinago gallinago 99-107, 179-192 Gallinago media 199-208 Gallinago chloropus 99-107, 133-149, 179-192 Garrulus glandarius 69-75, 99-107, 161-170, 171-177 Gavia arctica 99-107, 210-215, 232-235 Gavia immer 199-208 Gavia stellata 210-215, 232-235 Gelochelidon nilotica 99-107, 193-198, 199-208, 221-224, 240-242 Glareola pratincola 41-52 Glareola nordmanni 199-208 Glaucidium passerinum 193-198, 199-208 Grus grus 21-28, 41-52 Gyps fulvus 199-208 Haliaeetus albicilla 133-149, 179-192 Haematopus ostralegus 99-107 Himantopus himantopus 41-52 Hippolais icterina 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Hippolais pallida 85-97, 179-192 Hirundo rustica 85-97, 171-177, 179-192 270 Index alphabeticus avium Hoplopterus spinosus 193-198 Ixobrychus minutus 99-107, 179-192 Jynx torquilla 109-131, 133-149, 171-177 Lanius collurio 85-97, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Lanius excubitor 77-83 Lanius minor 69-75, 151-160 Larus argentatus 99-107 Larus cachinnans 41-52 Larus canus 99-107 Larus fuscus 99-107 Larus genei 199-208 Larus glaucoides 193-198 Larus hyperboreus 199-208 Larus ichthyaetus 99-107, 193-198, 199-208 Larus marinus 199-208 Larus philadelphia 193-198, 199-208 Larus ridibundus 41-52, 99-107, 179-192 Limnodromus scolopaceus 193-198 Limosa lapponica 193-198, 199-208 Limosa limosa 41-52, 99-107, 151-160 Locustella fluviatilis 190-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177, 179-192 Locustella luscinioides 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 179-192 Locustella naevia 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Loxia pytyopsittacus 199-208 Luscinia megarchynchos 69-75, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Lymnocryptes minimus 99-107 Melanitta fusca 210-215, 232-235 Melanitta nigra 210-215, 232-235 Melanocorypha calandra 99-107 Mergus albellus 210-215, 232-235 Mergus serrator 99-107, 210-215, 232-235 Merops apiaster 99-107, 161-170 Miliaria calandra 133-149, 151-160 Monticola saxatilis 85-97 Motacilla alba 41-52, 133-149, 151-160, 171-177, 179-192 Motacılla alba yarellii 199-208 Motacılla citreola 193-198 Motacilla flava 41-52, 133-149, 151-160, 179-192 Motacılla flava feldeggi 41-52 Muscicapa striata 109-131, 161-170 Netta rufina 99-107 Numenius arquata 29-40, 41-52, 99-107, 151-160 Numenius phaeopus 29-40 Numenius phaeopus alboaxillaris 29-40, 41-52 Numenius tenuirostris 29-40 Nycticorax nycticorax 99-108 Oenanthe hispanica 85-97, 199-208 Oenanthe isabellina 193-198 Oenanthe oenanthe 41-52, 99-107, 151-160, 216-217, 236-237 Oenanthe pleschanka 85-97 Oriolus oriolus 69-75, 109-131, 151-160, 161-170 Otis tarda 53-60, 216, 236 Otus scops 69-75 Oxyura jamaicensis 199-208 Pandion haliaetus 133-149 Panurus biarmicus 133-149, 179-192 Parus ater 109-131 Parus caeruleus 109-131, 133-149, 161-170, 179-192, 199-208 Parus cyanus 199-208 Parus major 69-75, 85-97, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177, 179-192 Parus montanus 133-149 Parus palustris 99-107, 109-131, 133-149, 161-170, 171-177 Passer montanus 109-131, 133-149, 151-160 Pelecanus crispus 199-208 Pelecanus onocrotalus 199-208 Perdix perdix 99-107 Philomachus pugnax 41-52, 99-107, 217, 237, Phasianus colchicus 99-107, 109-131, 133-149, 179-192 Phalacrocorax carbo 99-107 Phalacrocorax pygmeus 99-107 271 Index alphabeticus avium Phylloscopus collybita 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Phylloscopus collybita tristis 193-198 Phylloscopus sibilatrix 109-131, 171-177 Phylloscopus trochilus 109-131, 133-149, 171-177 Phoenicurus ochruros 109-131, 171-177 Phoenicurus phoenicurus 109-131, 179-192 Pica pica 69-75, 99-107, 151-160 Picoides tridactylus 61-67 Picus canus 61-67, 99-107, 171-177, 224-225, 243-244 Picus viridis 61-67, 109-131, 133-149, 151-160 Plegadis falcinellus 99-107 Pluvialis apricaria 41-52, 217, 237 Pluvialis squatarola 41-52, 99-107 Podiceps auritus 199-208, 210-215, 232-235 Podiceps cristatus 99-107, 179-192, 210-215, 232-235 Podiceps grisegena 99-107, 179-192 Podiceps nigricollis 99-107 Porzana parva 179-192 Porzana porzana 99-107 Prunella modularis 109-131, 133-149, 161-170 Rallus aquaticus 99-107, 133-149, 179-192 Recurvirostra avosetta 41-52 Regulus ignicapillus 109-131 Regulus regulus 109-131 Remiz pendulinus 69-75, 109-131, 133-149, 151-160, 171-177, 179-192 Riparia riparia 109-131 Rissa tridactyla 199-208 Saxicola rubetra 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Saxicola torquata 109-131, 133-149, 151-160, 179-192 Saxicola torquata maura 199-208 Scoplopax rusticola 99-107 Serinus serinus 69-75, 85-97, 133-149 Sitta europaea 109-131, 161-170, 171-177 Stercorarius longicaudus 199-208 Stercorarius parasiticus 99-107, 193-198, 199-208 Stercorarius pomarinus 199-208 Stercorarius skua 199-208, 219-221, 238-240 Sterna albifrons 193-198, 199-208, 218-219, 237-238 Sterna caspia 99-107 Sterna hirundo 99-107, 218-219, 237-238 Sterna paradisaea 193-198, 199-208 Sterna sandvicensis 199-208 Streptopelia decaocto 69-75, 85-97, 99-107, 109-131, 151-160 Streptopelia turtur 99-107, 109-131, 151-160, 161-170 Streotopelia turtur arenicola 193-198 Strix aluco 99-107, 224-225, 243-244 Strix uralensis 224-225, 243-244 Sturnus roseus 199-208, 227-229, 246-247 Sturnus vulgaris 41-52, 69-75, 99-107, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 179-192, 227-229, 246-247 Sylvia atricapilla 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Sylvia borin 109-131, 133-149, 171-177 Sylvia communis 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Sylvia conspicillata 193-198 Sylvia curruca 85-97, 109-131, 133-149, 151-160, 171-177 Sylvia nisoria 109-131, 133-149, 171-177 Tachybaptus ruficollis 133-149, 179-192, 210-215, 232-235 Tadorna ferruginea 199-208 Tringa ochropus 99-107 Tringa totanus 41-52, 99-107, 151-160 Troglodytes troglodytes 109-131, 133-149, 161-170, 179-192 Tryngites subruficollis 193-198, 199-208 Turdus merula 69-75, 99-107, 109-131, 133-149, 151-160, 161-170, 171-177 Turdus philomelos 109-131, 151-160, 161-170, 171-177 Turdus pilaris 69-75, 77-83, 99-107, 133-149, 151-160, 179-192 Upupa epops 69-75, 99-107, 151-160 Vanellus vanellus 41-52, 99-107, 179-192 Xenus cinereus 193-198, 199-208 272 AQUILA f A MAGYAR MADARTANI INTEZET (KOM TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTEZETE) EVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1996-1997 FUNDAVIT ESTABLISHED BY FŐSZERKESZTŐ EDITOR-IN-CHIEF OTTÓ HERMAN ZSOLT KALOTÁS / 2° Sob È si , : BERG if WA / 2): VOL. 103-104 BUDAPEST, 1998 AQUILA 1996-1997 AQUILA A MAGYAR MADARTANI (KÖM TERMÉSZETVÉDELMI HIV INTÉZETE) EZE AL MA i 4y, pi / . ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1996-1997 M D 1 te / FOSZERKESZTO EDITOR-IN-CHIEF FUNDAVIT ESTABLISHED BY OTTO HERMAN ZSOLT KALOTAS Ser REN 4 Wie, ER | VOL. 103-104 BUDAPEST, 1998 Megjelent — Published 1998 Főszerkesztő — Editor-in-Chief Dr. Kalotas Zsolt Kivitelező szerkesztő — Executive Editor Dr. Magyar Gabor — Dr Gabor Magyar Szerkesztöbizottsäg — Editorial Board Dr. Bankovics Attila, Haraszthy László, Dr. Janossy Dénes, Dr. Kalotäs Zsolt (elnök), Dr. Magyar Gäbor, Dr. Moskät Csaba, Dr. Mödlinger Päl, Nechay Gäbor, Schmidt Egon, Dr. Sterbetz Istvan, Dr. Szép Tibor Az évkönyv a Központi Környezetvédelmi Alap és az Ökológiai Mezőgazdaság Alapítvány támogatásával készült. © Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal, 1998 ISSN 0374-5708 Felelős kiadó: Dr. Kalotás Zsolt Készült: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András Tartalomjegyzék — Contents Szinai Péter: Status of the Mute Swan (Cygus olor) in 1997 in Hungary — A bütykös hattyù (Cygus olor) helyzete Magyarorszagon 1997-ben ............................ Bagyura Janos & Gróf Sandor: Kerecsensölymok (Falco cherrug) szabadonengedése vadröptetéssel egy esettanulmány kapcsán — Repatriation of Sa cial aleons (Falco cherkug), a case, study: eli pani Sterbetz Istvan: Kelet-magyarorszagi szekilile (Charadrius alexandrinus L., 1758)- populaciok vizsgalata — Population studies on Kentish Plover (Charadrius ROMA SÉRE A SO) IN CASLCED Hungary... en ian anne Lengyel Szabolcs: Distribution and status of the Common Sandpiper (Actitis hypoleucos) and Little Ringed Plover (Charadrius dubius) along two rivers in North-Eastern Hungary — A billegetocanké (Actitis hypoleucos) és a kis lile (Charadrius dubius) elterjedése és helyzete két északkelet-magyarorszagi folyó INERME drei eee Me PEP zet iL. Gyurácz József & Bank László: Monitoring of Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) during autumn migration in southern Hungary — A Del- Magyarországon Osszel átvonuló foltos nädiposzätäk (Acrocephalus NER CEO CBU TMMOUUOLOAAS AL Lt ae A n Et Gyuracz Jozsef, Bank László & Orbán László: Populaciodinamikai vizsgálatok a barkoscinege (Panurus biarmicus) egy dél-magyarorszagi populaciojan — Studies on the population dynamics of a Bearded Tit (Panurus biarmicus) Bema Southern HUNSARy ar alici Asa are ae aa oa Be naa ee Rekäsı József: Description of a new species of feather lice (Mallophaga) Philopterus hungaricus sp. n. from the Wallcreeper (Tichodroma muraria L., 1766) with additional notes on the description of Menacanthus tichodromae Rékasi, 1995 — Uj tolltetű faj: Philopterus hungaricus sp. n. leírása hajnalmadárról (Tichodroma muraria L., 1766) és kiegészítések a Menacanthus tichodromae Rékási, 1995 era sa ARE MA HATE ENTER? EAN UNS Fe I AR nee EME TAN Molnár Gyula: Del-alf6ldi tölgyizolátumok madártani vizsgálata — Ornithological survey in oak stands on the southern Great Plain (Hungary) ...................... es Vogrin, Milan: Bird communities in the suburbs and town centre of Zalec (Lower SaminjasValleyaSloventa ee TORI CRI RO OO TI. MME Nomenclator Bizottság: Az MME Nomenclatoromenclator Bizottság jelentése a Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti előfordulásairól — Report of the Hungarian Checklist and Rarities Committee on accepted records of rare bird Spoclesim aungany.recordeds before. L988 Lione enon IT. Rövid közlemények Kovács Gábor, Magyar Gábor £ Kovács Gergely: Pásztorgém (Bubulcus ibis) HabbelGlordulsa a Hontobaoyon ASstaremneri 0. BAUTEN Dassi... 150 Fenyösi László: Fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelési adatok a Barcsi Borokas Tájvédelmi Körzetből (1985=1996)) 7.44. Kovacs Gergely: Vadludak tömeges repcefogyasztäsa …......................................... Fenyvesi László: Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) megjelenése a dinnyési FOTO Near sonsganetes tarat aan rer 2e ésszel ds: evés tetu cable eee PISTE Fenyvesi László & Musicz László: Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) megfigyelések 1997 DO ne drame III TIT Rékasi József : Adatok a madarak tolltetveihez (Mallophaga) ................................ Urban Sándor, ifj. Vasuta Gabor & Vincze Tibor: Pusztai ölyv (Buteo rufinus) feszkelese Jaszkarajenon....u...... irene rene rente PS TT Petrovics Zoltan: Szirti sas (Aguila chrysaetos) költese parlagi sas (Aquila heliaca) Teszkeben i orta nio TU EEE SERRE TS Kovács Gabor: „ Egerészò? daru (Grus,grus) megfigyelése ,........4......20 0 eee Kovacs Gabor: Fiatal tizok kakasok (Otis tarda) ,,tamca” .................. ESSTSES Boros Emil: A Bonaparte-partfutò (Calidris fuscicollis) első észlelése Magyarorszagon sát a os telat sende Mer a AR RT TTI Koväcs Gabor: Két megfigyeles a nagy goda (Limosa limosa) szokatlan viselkedéséről „AH HE REN ORDRES Nagy Tibor: Néhány adat a gyöngybagoly (7yto alba) világos mellű változatának elterjedesehez Ann ER Ri Mio HIN ER SEE BR OR Fenyösi László, Horvath Zoltan & Pintér András: Adatok a gyöngybagoly (7yto alba) Somogy megyei elterjedéséhez az 1995. évi felmérés alapján ................. Hovel, Haim & Rékasi József: Adatok a Bubo virginianus tolltetveihez (Mallophapa)*. RS e ie sno talia cune orari tania Le dae OS EDS Gorman, Gerard: Korai denevérre (Nyctalus noctula) vadászó nagy Orgébics (L'anius exCubitor) OLA M che nee ane anne ten eee een tia vás a een oe Dev 100 aa EEE Short Communications Kovács, Gabor — Magyar, Gabor & Kovács, Gergely: Renewed occurrence of Cattle Egret (Bubulcus ibis); on the Hortobagy,....---acsuini a Fenyösi, László: Breeding records of Black Stork (Ciconia nigra) from the Barcsi Borokas Landscape Protection District (1985-1996) ..............222s022202000020 Kovacs, Gergely: Geese feeding on rape en masse;tz.. tb. eni A Fenyvesi, László: Appearance of Red-breasted Geese (Branta ruficollis) on the Fertô.of Dinnyés u... ILARIA ent Fenyvesi, László & Musicz, László: Observations on Shelduck (Tadorna tadorna) from 1997... ................ 28 el ee een aE Rékäsi, Jozsef: Data on the Mallophaga lice of birds ................-.-.,14tt tt RETE Urbän, Sändor — Vasuta, Gäbor Jr & Vincze, Tibor: Nesting of Long-legged Buzzard (Buteo rufinus) on Jaszkarajend ande nn Re Petrovics, Zoltán: Golden Eagle (Aquila chrysaetos) occupying nest of Imperial RIO 0 CEE RR SR REP OS RATE 143 Kovacs. Gabor Cranesi(Grus grus) feeding om rodents ........ la 145 Kovács, Gabor: Young Great Bustard (Otis tarda) males imitating display ........... 145 Boros, Emil: First record of White-rumped Sandpiper (Calidris fuscicollis) in Haag green 146 Kovacs, Gabor: Observations of unusual behaviour of Black-tailed Godwit salmo) ine 149 Nagy, Tibor: Data on distribution of white-breasted Barn Owls (Tyto alba) .......... 149 Fenyvesi, László — Horváth, Zoltán & Pintér, András: Data on distribution of Barn Owl (7yto alba) in Somogy County based on 1995 surveys ..................... 150 Hovel, Haim £ Rékási, József: Data on the lice (Mallophaga) of Great Horned OnllBubenıeainianas), zwar. kenne ea ao 152 Gorman, Gerard: Great Grey Shrike (Lanius excubitor) hunting Noctule Bats ....... 153 In Memoriam brekarkasgliibore:t. Meir) orl tes eer oes. copione mote AI GA BEES: 155 ROBES MERISIER le ie DEE pe n tor 158 RG ZEN EA ec errate 159 Kiohbkisivanzomitolopusiés.muzeologuse. ua ea ER: 160 CEE ARSOLI RI 163 RS TC IMGECS CMC ers e n a RL n n 167 Hírek, közlemények — News and Announcement’ ...;...%... iii 179 TUE DO DIRE E ee PSA à 183 ASSZESZOk mutatója Authors’ Index. 4.112440 IR 185 x re ees NP % j at | UVA * fares Jo or gs ii Soit a ill): ut GE mine Fbi net Arg typ ded agló "Feltéve Foren te are A Pet J apva cheri I agree Aha (tiers ACH) Pata res ARE) BERN EN Medi ae rer uno OED en na Ian Vs regio hat rate) Parure Ne < titoli balia Ys. srotvantot tarata. to Dorn ris Le cpu ee E Me A barils naine bre if ht arti Ti a warped blanke io. te duci ito antl fas su denettt do ata est oti Mh rato aly EW lo Ratton SMR ARIE CO pee ere? ori RATE ied ican, A 4 ) quil ait nb dat! ral RITO): be eis Roanne vers ee lee AREA SI ETV ul ea Cato AM ) bolle Wee), Kain), hab DE [ | | Garitta pr tard Ta Le \ § Ivo: té > VAR: PUR EZIO er een rode, > à ‘ i p a, ee Oran ee a Zul, Lian “reer N i j 16.0 IMI RER TE TREUE? rotante ’ ere sh) n. u Ő Mi Fast | CARO Ves ab pr POLL | ener ME L wh) veline INCH AUDE, LL LES HAE un — ssl asz adele SENO ea “pail Senge ot ‘ rat VAA ; F ved octal FOR : erül | 1 , u LA vo i wy aw c reside Cote {at FREE è À tt | r j st ot Sheridan À ‘na ’ è Parla 3 ' f 144 e . e le BV Io Nein EX la È LI i 4 ) ‘ b ada ő = i were n Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 9-16 © KöM Természetvédelmi Hivatal STATUS OF THE MUTE SWAN (CYGNUS OLOR IN 1997 IN HUNGARY Péter Szinai Abstract Szinai, P.: Status of the Mute Swan (Cygus olor) in 1997 in Hungary. Aguila, 103-104, p. 9-16. In spite of the well known status of the Mute Swan (Cygnus olor) in Europe, information on the current status of this species in Hungary has been until now rather insufficient. To gain a better understanding of the distribution and population of this species in Hungary data were collected nationwide from both amateur and professional ornithologists on the number of wintering, breeding and moulting birds. In January 1997 a total of 1065 Mute Swans occurred in Hungary, mainly at four sites along the River Danube (Dunaremete, Győr, Esztergom, Szigetszentmiklös). In the same year the total Hungarian breeding population was between 152-166 pairs. The main breeding grounds of this species were: Lake Balaton (35-40 pairs), Kis-Balaton (21 pairs), Szigetköz (approx. 10 pairs), Lake Velence (7 pairs), Lake Fertő (6 pairs) and other ponds and lakes in Transdanubia. In the region between the Danube and Tisza rivers the Mute Swan was a scarce breeder in 1997 with only 2 pairs (in the Northern Hills), whilst beyond the Tisza only one pair nested. The number of non- breeding moulting birds was about 500, with the main flocks found on Lake Balaton. Key words: Cygnus olor, wintering & breeding population, Hungary. Introduction The status, distribution and the population trends of the Mute Swan in Europe is documented well (Cramp & Simmons, 1978; Wieloch, 1980, 1991; Hagemeijer & Blair, 1997). No publication deals, however, with the recent status of the Hungarian population. Horvath and Karpati (1985) reported the first breeding and the early population trends and the expansion of this species in Hungary. Pods (1991) investigated the breeding numbers of Lake Balaton whilst Molnár (1997) described the population trends of Lake Fertő. In 1997 a local ornithological club, the “Pest Környeki Madarász Kör" (PKMK) carried out a survey on the Mute Swan. This paper summarises the results of their field work and data collecting. The status of the Mute Swan in the past The Mute Swan was once a breeding bird in Hungary according to Horvath & Kárpáti (1985). No definite statement was made, however, about its status in earlier Hungarian Szinai, P. works dealing with the bird fauna of Hungary (Chernel, 1899; Csörgey, 1904; Madarász, 1904; Lovassy, 1927; Schenk, 1929). Only undocumented nesting or breeding of "park swans" were mentioned by these authors, all documented in the last century. Mute Swan occurred mainly outside breeding season, i.e. in autumn and winter. The swans bred in Hungary the first time at Fertőrákos in 1970 (Lake Fertő) spreading from Austria without human assistance (Horváth & Kárpáti, 1985). Afterwards, the Mute Swan spread naturally to Szigetköz (1975-1982), Kis-Balaton (1980), Lake Balaton (1982-1984), Komäromi-tö (Lake Komarom), Rétszilas-Orspuszta fishponds and Lake Riha (1983) (Kárpáti, 1984; Horvath & Kárpáti, 1985; Pods, 1991). The breeding birds near Pécs (Pellérd Fishponds and Malom-völgy) were probably of captive origin (Horváth & Kárpáti, 1985). From 1984 on population trends are not well known. In Lake Fertő the population between 1987-1996 was 1-13 pairs (Molnár, 1997). In 1990, 39 pairs nested around Lake Balaton (Pods, 1991). In 1993, Kárpáti estimated the total Hungarian population 65-70 pairs (Kárpáti, 1998). However, this population size may have been underestimated. Wintering Mute Swans in 1997 In the severe winter of 1996/97, almost all of the ponds and lakes were frozen in Hungary. Other than a few exceptional places where large flocks could tread the ice, only running waters (mainly the Danube) were open where Mute Swans could overwinter. Barcs (River Drava) max. 30 Bodrogkeresztür (River Bodrog) max. 50 Dunaremete (Danube) max. 200 Esztergom (Danube) max. 150 Győr (Danube and ponds) max. 150 Hansäg-föcsatorna (canal) max. 15 Hidasnémeti max. 30 Neszmély (Danube) max. 30 Racalmas (Danube) max. 10 Rackeve (Danube) max. 60 Lake Riha max. 60 Siófok (near the lock-gate of Sió canal) max. 80 Szigetszentmiklös (Danube) max. 160 Vac (Danube) max. 40 Total max. 1065 Table 1. Mute Swans (Cygnus olor) in Hungary in the winter of 1996/97 (numbers refer to individuals). 1. táblázat. Bütykös hattyúk (Cygnus olor) Magyarországon 1996/97 telén (a számok példanyszamra utalnak). Mute Swans in Hungary in 1997 Ringing recoveries showed that the birds originated from the Carpathian Basin and from the South-Polish population (3 Hungarian, 2 Austrian, 7 Slovak and 6 Polish recoveries). In the case of Győr, Esztergom, Vác, Szigetszentmiklös and Siófok human assistance (feeding of the birds) was a significant factor. The number and distribution of breeding pairs In 1997, the total breeding population in Hungary was 152-166 pairs. The birds nested in Transdanubia (136-146 pairs), in the Duna-Tisza köze (the Great Plain between the Danube and Tisza Rivers: 14-17 pairs), in the Northern Hills (2 pairs) and in the Tiszántúl (The Great Plain East of River Tisza: one pair). Non-breeding or moulting Mute Swans in Hungary in 1997 There were approximately 500 moulting birds in Hungary in 1997. These birds originated from the Carpathian Basin (Hungary, Croatia, Austria), according to ringing recoveries. Most of the birds occurred on lake Balaton with significant flocks at Siófok, Baltonlelle-Balatonboglär, Keszthely and Balatonfüred. Feeding of these flocks by humans was a significant factor in case of Lake Balton and Lake Velence. The "Polish morph" Cygnus olor ‘immutabilis’ (also called "Polish Swan") is a leucistic form of Mute Swan (Wieloch & Czapulak, 1991). In Europe their frequency ranges between 2% and 100% (Wieloch & Czapulak, 1991). Because of the different sources of the data it is very difficult to calculate the rate of the "Polish Swans" in Hungary in 1997. On Lake Fertő the rate of this morph was found 48 % in the case of adult birds and 46.2% in the case of juveniles (Molnar, 1997), for Lake Balaton this rate was found 20 % in 1991 and 30% in case of juveniles in 1984 (Pods, 1991). Based on these data the frequency of ‘immutabilis’ birds in Hungary ranges between 20-30%. Conclusions After a strong increase in the population of this species in different parts of Europe (Andresen-Harild, 1981; Wieloch 1984, 1991) the Mute Swan became a regular wintering bird in Hungary in the sixties. The first breeding was only confirmed in 1970 (Horvath & Karpati, 1985) in Hungary. The first breeding pairs arrived from Austria, but further pairs may have originated from the Southern Baltic population (Molnár, 1997). From 1970 the Szinai, P. Győr-Sopron county Vas county Zala county Somogy county Veszprém county Komarom-Esztergom county Pest county Fejér county Tolna county Transdanubia . Győr (Holt-Raba) . Lake Kónyi . Lake Fertő . Szigetköz . Gyöngyöshermán gravelpit pond . Kis-Balaton . Lake Miháld . Miklósfalva fishponds . Nagykanizsa Csónakázó-tó . Pölöske gravel pond . Pötréte gravel pond 12. Zalaegerszeg 13. Zalaszentgyörgy 14. Zalaszentmihály gravel pond 15. Ágneslaki arboretum 16. Deseda (near Kaposvár) 17. Fonyód fishponds 18. Gyékényes gravel pond 19. Irmapuszta fishponds (Balatonlelle) 20. Marcali reservoir 21. Ó-Dráva (near Barcs) 22. Ságvár fishponds . Somogyvár fishponds . Tatárvár fishponds (near Buzsák) . Töreki fishponds (near Siófok) . Sárosfői fishponds (near Käptalanfa) . Tihany Külső-tó . Várpalota gravel pond 29. Lake Asszony 30. Batthyány-puszta fishponds 31. Bokodi-Öregtó 32. Császár fishponds 33. Lake Gérbics 34. Hánta fishponds 35. Naszály fishponds (near Ferencmajor) 36. Tata sedimentation pond 37. Tatabánya power station cooling pond 38. Biatorbágy fishponds 39. Dinnyés-Fertő 40. Nagyhörcsök 41. Rétszilas fishponds (near Örspuszta) 42. Sárszentágota 43. Sárszentmihály 44. Lake Velence 45. Vörösmarty fishponds (near Székesfehérvár) 46. Also-Hetény D JO UU KWH — — — © — © Un E u NN ND ND NNN? aD oo © pit N] ree ee ees sa Re — 2 SN —— T7 — Mute Swans in Hungary in 1997 47. Attala ] Baranya county 48. Baksa fishponds | 49. Csertö 1 50. Merenye reservoir ] 51. Orfű 1 52. Pécs Malomvölgy ] 53. Sumony fishponds l Veszprém, Somogy and Zala counties 54. Balaton 35-40 Duna-Tisza köze Pest county 55. Aporka (Danube) 56. Csepel (gravel pit lake) 57. Délegyhaza 58. Dunavarsany (Danube) 59. Kiskunlachaza (Danube) Bacs-Kiskun county 60. Dunatetétlen 61. Nagybaracska 62. Lake Péteri 63. Sükösd 64. Lake Vadkerti 65. Vörös mocsár (near Hajós) Baranya county 66. Lake Riha Csongrád county 67. Csaj fishponds Nográd county (Northen Hills) 68. Maconkai reservoir (near Batonyterenye) 69. Szécsény — DS] 9 5 — — N D = = = ND "o — — —~ — Tiszantul Békés county 70. Lake Gyoparos (near Oroshaza) | Table 2. Number of breeding pairs of Mute Swans on different Hungarian breeding grounds based on field observations of the author and his co-workers, data from various ornithologists and literature (Solti,1997). 2. táblázat. A költő bütyköshattyú-párok mennyisége különböző magyarországi előfordulási helyeken terepi megfigyelések, adatgyűjtés és irodalmi hivatkozás (Solti, 1997) alapján. Mute Swan spread to the lakes and ponds of Transdanubia and the Great Plain. The most important reason for their increase in Hungary was the protected status of this species, the large number of suitable habitats such as fishponds, human assistance (feeding of the birds), and mild winters (see Wieloch, 1991). The result of the survey on the status of the Mute Swan in 1997 was 1065 wintering birds, 152-166 breeding pairs with an additional 500 moulting individuals. Further studies are necessary before decision made on introduction of population measures of the Mute Swan to reduce possible negative influences, i.e. its supposed aggressive behaviour towards other birds. Szinai, P. Figure 1. Different breeding sites of Mute Swans in Hungary in 1997. Numbers refer to sites listed in Table |. 1. ábra. A bütykös hattyú költőhelyei Magyarországon 1997-ben. A számok az 1. táblázatban felsorolt előfordulási helyekre utalnak. Balaton 450-500 Lake Riha 2 pairs Lake Péteri 2 pairs Szigetköz 20-30 Lake Velence 15-20 Table 3. Moulting flocks of Mute Swans in Hungary in 1997 (numbers refer to individuals unless indicated differently). 3. táblázat. A vedlésben lévő bütykös hattyúk mennyisége Magyarországon 1997-ben (a számok egyedeket jelölnek amennyiben a ,,pairs” (=pär) szó nincs feltüntetve). 14 Mute Swans in Hungary in 1997 Acknowledgements This work was supported by the Központi Környezetvédelmi Alap (Central Environment Fund). I am grateful for the help of Pelle Andersen-Harild, Eddie Fritze, (Denmark), Maria Wieloch (Poland) and Vladimir Hosek (Slovakia). I wish to thank the following for their help in collecting data: László Bank, Csaba Barkóczi, Zoltán Barta, Zoltán Blaskovits, József Berdö, László Boda, Péter Borbáth, Emil Boros, László Csihar, Peter Csonka, Tamás Deme, Szilárd Drexler, László Fenyősi, Balázs Forgách, Tibor Fülöp, András Füri, Dr. József Gyurácz, Dr. Tibor Hadarics, Jenő Horváth, Sándor Inántsi Pap, Szabolcs Kókay, Béla Kalocsa, Gábor Koltai, Dr. Gábor Kovács, Dr. András Legány, Csaba Megyer, László Mercsák, Sándor Mogyorósi, Balázs Molnár, László Musicz, Sándor Nagy, Sándor Palkó, Zoltán Petrovics, Csaba Pigniczky, Vilmos Pőce, Dr. József Rékási, Zsigmond Réthy, Balázs Szabó, Ferenc Szalai, Antal Széll, Dr. Tibor Szép, György Szimuly, Tamás Szitta, Csilla Szűcs, László Tajti, Sándor Urbán, Géza Vágner, László Varga, András Vasas, Gábor Vasuta, Zsolt Végvári and Árpád Zsoldos. Finally, I thank for their great help in the field work: László Albert, András Fodor, Lajos Hajtó, Balázs Horváth, Gábor Horváth, Zoltán Kövér, Ádám Selmeczi Kovács, Ferenc Somogyi and Dávid Zubreczki. Last but not least, for checking the English my thanks go to Peter Hipkin and for checking the manuscript to Maria Wieloch. A BÜTYKÖS HATTYÚ (CYGNUS OLOR) HELYZETE MAGYARORSZÁGON 1997-BEN Összefoglalás A bütykös hattyú európai helyzete, terjeszkedése és elterjedése jól ismert. Magyarországon azonban az utobbi években a faj státuszáról nem jelent meg pontos, az egész országot átfogó felmérés. Ezért a Pest Környéki Madarász Kör (PKMK) 1997-ben felmérést végzett saját terepmunkája révén valamint hivatásos és önkéntes adatközlők segíségével a telelő, fészkelő és vedlő madarak állományára. Az 1997 januárjában maximálisan 1065 madár forult elő hazánkban, zömmel a Duna néhány pontján (Dunaremete, Győr, Esztergom, Szigetszentmiklós). Teljes hazai költőállománya 152-166 pár között alakult. Jelentősebb fészkelőhelyei a Balaton (35-40 pár), Kis- Balaton (21 pár), a Szigetköz (kb. 10 pár), Velencei-tó (7 pár), Fertő tó (6 pár) és a Dunántúl kisebb nagyobb bánya- és halastavai voltak. A Duna-Tisza közén szorványosan fészkelt, az Északi- Középhegység területen 2 pár, a Tiszántúlon egy pár volt kimutatható. A fészkelőkön kívűl kb. 500 nem költő (vedlő) példány volt, túlnyomórészt a Balatonon. A Cygnus olor ‘immutabilis’ alak valós helyzetét a különböző források egymástól eltérő adatai miatt nehéz megítélni, de a teljes hazai állományon belül 20-30 %-ra becsülhető az arányuk. Szinai, P. References — Irodalom Andresen-Harild, P. (1981): Population dynamics of Cygnus olor in Denmark.. In: Matthews, G. G. I. & Smart, M. (eds.): Proc. Second International Swan Symposium, Sapporo, 1980. IWRB, Slimbrige, p. 176-199. Chernel, I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentösegökre. Franklin- Társulat, Budapest. p. 137. Cramp, S. & Simmons, K. E. L. (eds.) (1978): The Birds of the Western Palearctic. Vol. 1. Oxford Universty Press, Oxford, p. 372-379. Csorgey, T. (1904): Madártani töredékek Petényi J. Salamon írásaiból. Hornyanszky V. Cs. és kir. udvari könyvnyomdäja. Budapest, p. 386-387. Horváth, J. Kárpáti, Z. (1985): A bütykös hattyú (Cygnus olor) magyarországi terjeszkedése. Puszta, 3 /12/, p. 97-115. Hagemeijer, E. J. M. & Blair, M. J. (1997): The EBCC Atlas of European Breeding Birds: Their distribution and abundance. T & A D Poyser, London, p. 64-65. Kárpáti, Z. (1984): Bütykös hattyú (Cygnus olor). In: Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, p. 37-38. Kárpáti, Z. (1998): Bütykös hattyú (Cygnus olor). In: Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 35-36. Lovassy, S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozäsaik. Királyi Magyar Termeszettudomänyı Tärsulat, Budapest, p. 689. Madarász, Gy. (1899-1903): Magyarország madarai. Magyar Nemzeti Miizeuim, Budapest, p. 307. Molnár, B. (1997): A bütykös hattyú (Cygnus olor) termeszetvedelmi- es vadgazdálkodási jelentősége a Fertő tavon. Diplomadolgozat. Soproni Egyetem, Vadgazdálkodási Tanszék, 39 p. Poòs, È (1991): A bütykös hattyú (Cygnus olor) elterjedése Magyarországon. Diplomadolgozat. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely, 44 p. Schenk, J. (ed.) (1929) : Brehm, A. Az állatok világa 10. — Madarak. Gutenberg, Budapest, p. 278. Scott, D. A. & Rose, P. M. (1996): Atlas of Anatidae Populations in Africa and Western Eurasia. Wetlands International. Wageningen, p. 45—49. Solti, B. (1997): A bütykös hattyú (Cygnus olor) költése Északkelet-Magyarországon (Mute Swan nesting in north-east Hungary). In Hungarian. Túzok, 2, p. 139—140. Wieloch, M. (1984): Numbers and distribution of the Mute Swan Cygnus olor in Poland against the situation of this species in Europe. Acta Orn. 20, p. 187-240. Wieloch, M. (1991): Population trends of the Mute Swan Cygnus olor in the Palearctic. In: Sears, J. & Bacon, J. P. (eds.): Proc. Third IWRB International Swan Symposium, Oxford, 1989. Wildfowl (Supplement) No. 1, p. 22-32. Wieloch, M. & Czapulak, A. (1991): Cygnus olor immutabilis in Poland. In: Sears, J. & Bacon, J. P. (eds.): Proc. Third IWRB International Swan Symposium, Oxford, 1989. Wildfow! (Supplement) No. I, p. 304-309. Author's address: Peter Szinai Pest Környeki Madaräsz Kör Budapest, Leonardo da Vinci u. 43/a. H-1082 Aquila (1998), Vol. 103-104, p.17-40 © KöM Természetvédelmi Hivatal KERECSENSÓLYMOK (FALCO CHERRUG) SZABADONENGEDÉSE VADRÖPTETÉSSEL EGY ESETTANULMÁNY KAPCSÁN Bagyura János és Gróf Sándor Abstract Bagyura, J £ Gróf, S. (1998): Repatriation of Saker Falcons (Falco cherrug) — a case study. Aquila 103-104, p. 17-40. The authors summarise their observations of six Saker Falcons (Falco cherrug) confiscated from persons keeping them illegally. The progress in the birds r acquiring of hunting skills, as well as in their overall behaviour, was recorded during the course of the repatriation project. Although the repatriation program was successful, the authors propose that in the future similar programs be planned with four rather than two experts and underline the importance of radio telemetry in the follow up period of released birds. Key words: Falco cherrug, repatriation, raptor conservation, Hungary. Bevezetés Magyarországon a ragadozömadär-vedelemben elsősorban az élőhelyek védelmét és a veszélyeztetett fajok — szabadtéri védelmét tartjuk fontosnak, ennek ellenére kötelességünknek érezzük a sérült és egyéb okból kézre került egyedek gondozását és — ha lehetséges — a természetbe történő visszajuttatásukat. A kerecsensólyom globálisan veszélyeztetett faj, amely szerepel a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó Washingtoni Egyezmény I. Függelékén, valamint a veszélyeztetett élőhelyek védelmét biztosító Berni Egyezmény II. Függelékén is. Hazánkban a faj fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium Természetvédelmi Hivatala 1996. augusztus 8-án a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Ragadozómadár-védelmi szakosztálya számára engedélyezte hat példány, korábban illegálisan tartott kerecsensólyom vadrôptetését. A minisztérium a sólymok felmerült költségek fedezését. Az MME egy Land Rover gépkocsival, tábori felszereléssel és Bagyura János személyében egy főállású szakemberrel járult hozzá a sikeres vadröptetéshez. A solymász-szakirodalomban bőségesen találhatók ragadozó madarak idomitäsät tárgyaló publikációk, de a fogságban tartott kerecsensólymok szabadon engedésével kapcsolatos hazai, vagy külföldi irodalmi adatról nincs tudomásunk, ezért a rendelkezésre Bagyura, J. & Gróf, S. álló módszerek közül elsősorban saját tapasztalataink alapján választottunk. A sólymok idomításához szükséges fogásokat alapvetően a solymászatban — amiben mindketten jártasak vagyunk — alkalmazott módszereket adaptáltuk. A szakirodalmi ismeretanyag bővítése érdekében célszerűnek tartottuk, hogy az 1996. augusztus 10. — szeptember 21. között gyűjtött megfigyeléseinket és a repatriáció eredményeit részletesen ismertessük, különös tekintettel arra, hogy a szóban forgó sólymok közül négy példány 28 hónapos korában segítségünkkel repült először. A sólymok eredete A sólymok két fészekaljból származtak. Az egy fészekaljból való négy példány — két hím és két tojó — 1994-es kelésű volt. Ismertük, és rendszeresen ellenőriztük azt a Pest megyei fészket, ahonnan közvetlenül kirepülés előtt eltűntek. Korábban a sikeres költés érdekében tájékoztattuk a területen dolgozó hivatásos vadászt. Sajnálatos, hogy 1996. február 21-én — mikor már mezőőrként dolgozott — éppen tőle kobozták el a négy kerecsensólymot. A madarak tollazata alapján az 1994-es kelést egyértelműen meg lehetett határozni, mivel csak egyszer vedlettek, és fiatalkori tollaik is voltak. A másik két sólyom — egy hím és egy tojó — 1996-os kelésű fiatal volt, 10-12 napos korukban ismeretlen személyek beadták őket egy magánkézben levő állatmenhelyre. Lakossági bejelentés alapján 1996. július 29-én már röpképes állapotban hoztuk el őket. A sólymok egészségi állapota A nem megfelelő tartási körülmények hatására az öreg sólymok közül két példánynak kezdődő talpfekélye volt, ezen kívül egyiküknek egy karma korábban kitörhetett, de a felkészítést megelőzően szerencsére már növésben volt. Az egyik hím szájüregében diphteroid szájgyulladást észleltünk. Egy hím és egy tojó szárnytollai erősen töredezettek voltak. A sólymokat a lefoglalást követő napon további vizsgálatok, gyógykezelés és vedletés céljából a Hortobágyi Nemzeti Park repatriáló telepére szállítottuk, ahol szellős, napfényes volierben helyeztük el őket. Az ülőkéket talpfekélyük gyógyulása érdekében műfűvel és puha szövettel csavartuk be, ezen kívül két, gyöngykaviccsal feltöltött tálcát szereltünk fel, ahol a beteg madarak előszeretettel feküdtek. A szájgyulladásos madarat elkülönítettük és Clion adagolásával 14 nap alatt sikeresen gyógykezeltük, majd beeresztettük a többiek közé. Az első napokban gyenge erőnlétük miatt még az ülőkére való felrepülés is nehézséget jelentett a madarak számára. Ezután a rendszeres friss táplálék (galamb, egér, naposcsibe) és fürdővíz biztosításán kívül más alkalommal zavarás nem volt körülöttük. Néhány nap múltán szemmel láthatóan jól érezték magukat, erőnlétük javult. A két fiatal madár minden tekintetben egészséges volt, az embert társuknak tekintették, barátságos viselkedésük hangadásukban is megnyilvánult. A vadröptetes kezdetéig 18 Kerecsensolyom visszavaditäsa szakszerű tartási körülmények biztosítása mellett Bagyura Janos gondozta őket. A vadröptetés helyszínének kiválasztása 1996. augusztus 8-9-én területbejárást tartottunk. Fontos szempont volt, hogy a kiválasztásra kerülő térségben a vadröptetés ideje alatt, és annak befejezése után megfelelő mennyiségben legyen környezetükben természetes zsákmányállat. Kiváltképp ügyeltünk arra, hogy belátható távolságon belül ne legyen középfeszültségű elektromos távvezeték, ami napjainkban a ragadozó madarak esetében a legjelentősebb pusztító tényező. Fontos szempont volt az is, hogy a tábor esős, sáros időben is megközelíthető legyen. Választásunk Ürbőpuszta és Kunpeszér község között, a Peszéri-erdőhöz közel eső puszta közepén található ligetes erdőfoltra esett. Nyugati irányban ürgékkel benépesített legelő, északi irányban kb. 3000 hektáros napraforgó-tábla, kelet felé lucernaföldek, déli irányban pedig ősgyepek és repceföldek terültek el. Felméréseink alapján az ürge (Spermophilus citellus) és pocok (Microtus arvalis) — ami kedvelt táplálékuk — egyedsűrűség elegendő volt a vadröptetéshez, ez abból is látszott, hogy napközben tucatnyi vörös vércse (Falco tinnunculus), egerészölyv (Buteo buteo) és barna rétihéja (Circus aeruginosus) vadászott itt, továbbá vad kerecsensólymokat is megfigyeltünk. Úgy számítottuk, hogy a napraforgót a vadröptetés befejezése körüli időpontban fogják aratni és feltételeztük, hogy a tarlóra járó gerlék, galambok és egyéb madarak a sólymok számára kedvező vadászati és egyben táplálkozási lehetőséget biztosítanak majd. Táborhely-alakítási tervünkről értesítettük a területileg illetékes hatóságokat. A sólymok szállítása A Hortobágyról 1996. augusztus 9-én egészségesen, jó kondicióban elhoztuk a négy sólymot. A közelgő tél miatt — amikor már kevesebb a táplálék és csökken a túlélési esély — nem várhattuk meg vedlésük teljes befejezését, de a madarak tollazata már így is lehetővé tette röptetésüket. A talpfekélyes egyedek lába a szakszerű tartási körülmények hatására speciális kezelés nélkül is meggyógyult. A tokos tollak sérülésének elkerülése végett szállításukra különös gondot fordítottunk. Mivel solymászatra korábban nem használták őket, meglehetősen vadak voltak: kesztyűn, sapkázva nem ültek meg. Mivel szoktatásukhoz nem volt elegendő idő, ezért egyedileg elkülönítve, négy megfelelő méretű kartondobozban szállítottuk őket, aminek az aljára hullámpapírt tettünk, hogy az felszívja az esetleges ürülékből származó nedvességet. Szellőzőlyukat a tollak esetleges beakadásának és abból adódó sérülések elkerülése végett nem vágtunk, továbbá — hogy ne törjék magukat — a szállítást sötétben, éjszaka végeztük. A volierből kivett madarakat szakszerűen béklyóval, forgókarikával, hosszú pórázzal ellátva Bagyura, J. & Grof, S. tettük a dobozokba. Három óra szállítást követően a madarak egy előre berendezett, hűvös, zárt helyiségbe kerültek, ahol a solymaszatban használt, úgynevezett ,,magasallvanyra” ültettük őket. Ezt követően éjjel-nappal folyamatos világítást biztosítottunk számukra, hogy amennyiben az ülőkéről leugranak, vissza tudjanak kapaszkodni. Erre a két napos zavartalan karanténra azért volt szükség, mert ha a jó erőnlétükből adódó, gyakori ugrálás következtében tollaik megsérülnek, az akciónk sikerességét veszélyeztette volna. A karanténban töltött idő alatt táplálékot nem fogadtak el, ezért erőnlétük csökkent; kimerültebbek lettek, kevesebbet ugráltak, így tollazatuk is kevésbé sérülhetett. A táborhely kialakítása 1996. augusztus 10-én megkezdtük a tábori felszerelés helyszínre szállítását. A szakszerű tartáshoz szükséges speciális ülőkéket két nagyméretű honvédségi sátor közé helyeztük, és az erdő felől hálóval kerítettük be egyrészt azért, hogy a sólymokat csak a sátrak felől lehessen megközelíteni — így nyugodtabban ültek —, másrészt azért, hogy az erdő felől más ragadozó madarak támadásától megvédje. Külön gondot fordítottunk a galambok szakszerű tárolására alkalmas ketrec kialakítására, ahol egyszerre 100 galambot is egészséges körülmények között tarthattunk. Ezen a napon a két fiatal sólymot, másnap pedig az öreg sólymokat is a táborhelyre szállítottuk. A két szállítás alkalmával az öreg sötét tojó jobb szárnyának egyik tokos elsőrendű evező tolla bevérzett és később kihullott, ezen kívül más sérülés nem történt. A tábor őrzését és a sólymok felügyeletét a szerzők végezték. A sólymok felkészítése a vadröptetésre A sólymokat koruk, színezetük és ivaruk alapján különböztettük meg és elneveztük őket: fiatal tojó, fiatal hím, sötét tojó, sötét hím, világos tojó és világos hímre, ami a későbbi azonosítás miatt is fontos volt. Módszerünk alapvetően abban különbözött a hagyományos, solymászatban alkalmazott idomítási módszerektől, hogy táplálékot közvetlenül nem adtunk a madaraknak, szeliditesükre nem törekedtünk, és naponta csak annyit foglalkoztunk velük, amennyi a sikeres vadröptetés érdekében elengedhetetlenül szükséges volt. Az első napon lemértük mindegyik sólyom súlyát, a napi eseményekről naplót vezettünk. Mivel a fiatal és öreg sólymok viselkedésében eltéréseket tapasztaltunk, ezért idomításukat is célszerűnek tartjuk külön tárgyalni. A vadröptetést összesen 45 napra terveztük. Kerecsensolyom visszavaditasa A fiatal sólymok felkészítése a vadröptetesre Szemmel láthatóan jól érezték magukat az új, ingergazdag környezetben. Szelidek voltak, tollaikat nem törték, ezért kerti ülőkéhez kötöztük ki őket, ahol nagyobb mozgásterük volt mint a magas állványon. Elengedésükhöz lényegében nem volt másra szükség, mint hogy megszokják a táborhely környékét. Az első nap délután a röptetéshez jó kondícióban lévő és megfelelő éhségérzetet mutató fiatal tojót az erdőtől 50 méterre, felsapkázva leraktuk egy ülőkére és hat méter távolságra kikötöttünk egy galambot. A sólyom röpzsinórjára, ami csak a galambig ért el, egy fadarabot kötöttünk azért, hogy ha másfelé repülne, ne rántsa meg a lábát. Levettük róla a sapkát és elmentünk. Néhány perces nézelődés után határozott repüléssel megfogta a galambot. Ezek után ugyanígy a fiatal hímmel is fogattunk egy galambot, ügyelve arra, hogy közben ne lássák egymást. Miközben ettek, melléjük raktuk az ülőkéjüket, és a becsavarodás megelőzése érdekében a röpzsinört pórázra cseréltük. Evés után felültek az ülőkékre és késő estig onnan figyelték a környéket. Másnap az előző napi sikerélmény hatására még nagyobb távolságról és határozottabban fogták a galambot. A rendszeres és fokozatos idomítás volt a célunk, aminek eléréséhez fontos a megfelelő kondíció és ezzel párhuzamosan a napi röptetés időpontjára időzített erős, de egészséges éhségérzet kialakítása. Az éhségérzet segít a madaraknak abban, hogy tartózkodó viselkedésükön, félelmükön felülkerekedjenek. Az etetések helyes időzítésével befolyásolni lehet viselkedésüket, röpülésre lehet késztetni a sólymokat. Nem szakszerű foglalkozás esetén lassul az idomítás menete, később pedig növekedett volna az elkóborlási hajlam és ezáltal különböző környezeti ártalmak révén az esetleges baleset- vagy pusztulásveszély. A sólymok napi táplálékadagját elsősorban az egyedi viselkedés alapján határoztuk meg. Ha látszott rajtuk, hogy nem elég éhesek, akkor a megszokott időpontnál később foglalkoztunk velük, és aznap kevesebbet ehettek. Sajátos kapcsolat alakult ki a sólymok és közöttünk. Röptetéskor — éhségérzetük hatására — felülkerekedtek felelmükön és eltűrték közelségünket, sőt rendszerint azt is, hogy evés közben röpzsinórjukat lecseréljük. Etetés után — az esti behozatal alkalmával — már kevésbé fogadtak barátságosan, sőt vadul menekülni próbáltak, ordítva csaptak lármát és — amikor tehették — erősen csíptek. Rendszerint óvatosan és mindig szemből közeledtünk hozzájuk, mert így engedtek leginkább magukhoz. Először pórázukat kötöttük ki, utána vettük kézre őket, de ez egyre kevésbé sikerült. Ha már eleve menekültek, gyorsan a béklyónál fogva felemeltük őket, hogy tollaik a fűben vergődve ne törjenek, és csak ezt követően kötöttük ki pórázukat. Szelídségük ellenére a fiatalok sem szerették, ha kézre vesszük őket; kiváltképp, ha nem voltak éhesek. Egyik alkalommal a fiatal tojót G. S. szerette volna behozni, de az nem akart a kesztyűn megülni, kezén függeszkedve lefelé lógott és méltatlankodva kiabált. G. S. megkísérelte a sólyom háta mögé nyúlva kesztyűre segíteni a madarat, de az nem állt meg a kezén, hanem ugyanazzal a lendülettel átrepült feje felett, miközben csőrével lecsípte sapkáját. Az ilyen Bagyura, J. & Gróf, S. esetek nem egyediek voltak. Ezt követően azonban a táborban lévő ülöken már nyugodtan viselkedtek, mert megszokták, hogy ott nem éri őket kellemetlen zavarás. Kialakult napi életritmusuk, megtanulták, mikor mi fog történni és aszerint is viselkedtek. Magatartásuk folyamatos tanulmányozása és kiértékelése alapkövetelmény volt az eredményes röptetés érdekében. Kondíciójuk csökkentésével és több kesztyűn történő hordozás hatására agresszív, félős viselkedésük barátságosra fordult volna, de nem ez volt a cél, sőt éppen arra törekedtünk, hogy ne szelidüljenek meg. Tombolásuk módszerünk természetes velejárója volt, ami azonban nem veszélyeztette akciónk sikerességét. Három nap alatt negyven méterre növeltük a távolságot a sólyom és a galamb között, ekkor már feleslegessé vált a röpzsinór használata is. Gyors fejlődésükhöz valószínűleg az is hozzájárult, hogy a vadröptetés előtt már sapkához szoktattuk őket és táplálék gyanánt rendszeresen élő galambot kaptak. Augusztus 14-én a KTM-mel közösen sajtótájékoztatót tartottunk, ez alkalommal dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter engedte szabadon a fiatal tojót. Levettük róla a béklyót, meggyűrűztük, majd a szokott módon száz méterről megfogattunk vele egy galambot. Miután megette, bizonytalan repüléssel a táborhelytől 400 méterre álló magányos fára ült. Másnap hajnalban a tábortól 2—300 méterre különböző irányban röpképtelen galambokat engedtünk el, melyek közül egyet a fiatal tojó délelőtt meg is fogott. A következő nap — meglepetésünkre — magabiztosan körözött az erdő fölött. Pihenés céljából általában a földre ült. Úgy ítéltük meg, hogy ez a sólyom már megszokta a tábor környékét, ezért 16-án, röptetés után a fiatal hímet is kinn hagytuk. Az öreg sólymok felkészítése a vadröptetésre Az öreg sólymokkal való foglalkozás a fiatalokhoz viszonyítva nehezebb feladatnak bizonyult. Egyrészt, mert nem tudtak repülni, másrészt mert sokkal vadabbak voltak. Utóbbi a természetes életterükbe történő beilleszkedéshez előnyt jelentett, mert várhatóan nem fogják keresni az ember közelségét, így életben maradásukra nagyobb az esély. Még mindig jó kondícióban voltak, ezért tollaik kímélése érdekében még két napig , magasállványon" tartottuk őket, ugyanis ezen az ülőkén sérülhet legkevésbé az ugráló sólyom tollazata. Speciális sólyomsapkával is elláttuk őket, amit fáradtabban most már jobban tűrtek, így nyugodtan ültek, és először a tábori élet zajain keresztül ismerkedhettek új környezetükkel. Éjszaka egy petróleumlámpa égett közelükben, hogy minden rezdülésüket figyelemmel kísérhessük. Augusztus 11-én elkezdtük a rendszeres foglalkozást. Először galambhúst kötöttünk a lábuk mellé, majd egyikükről levettük a sapkát. Miután evett, újra felsapkáztuk és a másikról vettük le azt. Mind a négy sólyom evett, de keveset. Tekintetükön látszott, hogy fáradtak, kimerültek. Éppen ez a viselkedésforma szükséges kezdetben az idomítás sikeréhez. A következő nap etetés után már csak akkor sapkáztuk fel őket, ha nyugtalanul viselkedtek, vagy olyan zavarás volt várható, mint pl. idegenek látogatása, amit még nem szoktak meg. 22 Kerecsensolyom visszavaditäsa Módszerünkön nem változtatva egyenként vittük ki őket a gyepre. Egymástól 70-80 m távolságban ülőkéhez kötöttük őket és közvetlenül eléjük egy-egy galambot kötöttünk ki, majd levettük sapkájukat és magukra hagytuk őket. Először a két hímet, utána a két tojót etettük meg, majd ezt követően, estig kinn hagytuk őket, hogy ismerkedjenek, szokják környezetüket. Visszaszállításuk a táborhelyre körülményes volt, mert közeledésünkre először feszülten ültek, majd menekülni próbáltak, de sokkal vadabbul, mint a fiatalok. Kézen nem ültek meg, csíptek, és vigyáznunk kellett, nehogy karmaikkal belénk markoljanak. Az öreg tojók voltak a legagresszívebbek például a , fekete" az egyik esti táborba szállítás közben — bár sapka volt rajta — leugrott a kesztyűről, B. J. combjába csípett, miközben olyan görcsösen fogta a nadrágját, hogy társának, G. S.-nak kellett segítségére sietnie. Röptetés előtt a már szabadon lévő fiatalokat etettük meg először, hogy ne zavarják a napi idomítás menetét. Ennek ellenére esetenként teli beggyel is körülöttünk röpködtek, és ez alkalmanként hátráltatta, lassította a napi röptetéseket. Következő nap a távolságot 6 méterre növeltük. Elkeserítő látvány volt, ahogy a röptudásáról híres, büszke sólyom ülőkéjéről leugorva csak esetlenül futva, bukdácsolva tudta megfogni a galambot. Nem tudták, hogy repülhetnek, bátortalanul viselkedtek, nem voltak hozzászokva a szabad élethez, a hosszú fogvatartás következtében repülőizomzatuk sem volt kellő fejlettségű. Megfelelő kondíció mellett is egy egész galambot meg tudtak enni, és másnap még így is kellőképpen éhesek voltak. Ezek után összeácsoltunk egy-két méter magas ülőkét, és röptetéskor arról indítottuk a sólymokat, ahonnan már kénytelenek voltak röpülve indulni, és így megfogni a galambot. Erőnlétük, röptük javulásával párhuzamosan növeltük a távolságot. Újabb nehézséget jelentett, hogy ha a 30 méterre lekötött galamb nem mozgott, akkor az kevésbé érdekelte őket. Kísérletképpen egymástól 5 m távolságra két fa rudat vertünk a földbe, az egyiknek a végére másfél méter magasan egy erős zsinórt kötöttünk, amit hasonló magasságban egy görgő segítségével a másik rúdon is átvezettünk egészen a táborhelyig. A két rúd közötti zsinór közepéhez béklyóra erősítettük a galambot, így a zsinór meghúzásával felemeltük és repülésre tudtunk kényszeríteni anélkül, hogy a sólymok láttak volna minket. A módszer bevált, és a repülni próbáló galambot a sólymok gondolkodás nélkül a levegőben markolták. Ezután, hasonlóan a fiataloknál alkalmazott módszerhez, az ülőkéket kivittük, s miközben ettek, kikötöttük őket és estig ott maradtak. Most már rendszeresen repültek, de szinte csak vonszolták magukat a levegőben. Ha a galamb kicselezte őket, nehezen tudtak lefékezni, megállni. Gyakran felbukfenceztek a földön, ilyenkor csodálkozva néztek körül, de rövid pihenő után azért csak megfogták a galambot. Elértük a 60 méteres távolságot, amikor a röpzsinór alkalmanként elakadva a fűben, akadályozta az egyébként is gyönge röptüket. Ezért kondíciójuk és viselkedésük fokozott ellenőrzése mellett a röpzsinór nélküli röptetés mellett döntöttünk és így a távolságot már korlátlanul növelhettük. Ez további szakmai kihívást és izgalmat jelentett számunkra egyrészt azért, mert tudtuk, ha most hibázunk — mivel még nem szokták meg a tábor környékét — és elkóborolnak, az pusztulásukat jelentheti, másrészt azért, mert éreztük közeledik az elengedésük napja. Felszerelésünket messzebbre vittük a pusztába és naponta ugrásszerűen növeltük a távolságot, de ha valamelyik sólyom nem volt kellően éhes akkor csak rövidebb távon röptettük, és kevesebbet ehetett. Csupán egy alkalommal fordult elő, Bagyura, J. & Gróf, S. hogy a világos him nem támadta kellő vehemenciával a galambot és hagyta magát a széllel kb. 2 km-re elvitetni, szerencsére estefelé élő galamb segítségével sikeresen visszafogtuk. Amikor elértük a 200 métert, a zsinór végén repdeső galambot — mielőtt a sólyom odaért volna — leengedtük a fűbe, ahol nehezebben vette észre. A sólyom elrepült a galamb fölött és egy fél kör után leült a földre. Vártunk egy keveset, majd ismételten megemeltük a galambot és hagytuk, hogy a sólyom a levegőben megfogja. Ezt követően — még mielőtt leültek volna — megemeltük a galambot és így leülés nélkül rögtön visszafordultak. Ennek eredményeképpen röptük gyorsan fejlődött, alkalmanként már egy-egy kört repültek, mielőtt megfogták a galambot. Ezt követően amíg a zsákmányukkal voltak elfoglalva, az ülőkéjüket odavittük és megkötöttük őket. Az esti behozatalt már erős ellenkezéssel fogadták, ha megláttak, rögtön menekültek. Ezt nem is bántunk, mert tudtuk, hogy később ez előnyükre fog válni. Ezek után úgy ítéltük meg, hogy már kellőképpen megerősödtek, megszokták a környéket, ezért augusztus 24-én levettük a béklyókat, meggyűrűztük őket és röptetés után kinn hagytuk őket a táplálkozó területen. Sötétedésig figyelemmel kísértük mozgásukat. A gyep különböző pontjain üldögéltek, emésztettek, és éjszakára is a földön maradtak. Ezzel véget ért a sólymok felkészítése az elengedésre. A több mint egy hónapos megfeszített munkánk jutalmát a tábor körül szabadon, béklyó nélkül köröző sólymok felemelő látványa nyújtotta. A fiatal sólymok vadröptetése Elengedésük után kezdetben napi aktivitásuk rendszertelen volt, ami abból adódott, hogy az új környezetbe még nem illeszkedtek be: nem találták a helyüket, új szokásaik még nem alakultak ki. Előfordult, hogy késő este 22 és 23 óra között, holdfénynél a tábor fölött köröztek. Nagy csapkodás közepette sikerült az ágakon megkapaszkodniuk, de rövid idő múlva már ismét a levegőben voltak, néha 15-20 percet is keringtek a tábor felett. Fáradtságuk miatt napközben ritkán lehetett látni őket. Sokat pihentek, de az etetés körüli időben menetrendszerűen megjelentek, és megfogták a számukra kitett galambot, amit mohón fogyasztottak. Egyik alkalommal a fiatal hím szokásos esti körözése közben meredek zuhanó repüléssel leereszkedett a sátrunk tetejére és ott is aludt. Másnap este ismét megjelent a sátor tetején majd az öreg sólymok közé szállt vissza, megszokott ülőhelyére. Napközben 8-10 méternél közelebb már nem engedett magához, azonban megszokott környezetében ülőkéjén továbbra is közel mehettünk hozzá, sőt meg is simogathattuk. Ettől a naptól kezdődően, ha közel jöttek hozzánk a vadröptetés sikere érdekében zöld, leveles ággal és egyéb eszközzel riasztottuk őket. Így elértük, hogy bizalmatlanná váljanak, de arra ügyeltünk, hogy a tábor környékét ne hagyják el. Megszokott ülőkéjüket kiraktuk a pusztába, amelyeken nappal gyakran pihentek, éjszakázásra azonban nem használták. Egy hét elteltével már nagy magasságokban köröztek, játszadoztak, napközben vadászni próbáltak, sötétedéskor pedig rendesen elültek. Saját kirepülési helyüknek tekintették az erdőt és környékét. Az ott vadászó, átrepülő Kerecsensölyom visszavaditäsa ragadozó madarakat, sőt még a fehér gólyát (Ciconia ciconia) is vakmerően támadták, elüldözték. A tábor közelében felszántottak egy darab földet, amit galambok és sirályok leptek el. A két fiatal vad kerecsensólymok társaságában próbált zsákmányolni. Most már ép szárnyú galambokat engedtünk ki nekik az erdőből, amikor ezt nem láthatták, mert éppen a földön ültek vagy valami mással voltak elfoglalva. Más alkalommal gépkocsival mentünk ki a pusztába és menet közben engedtük el kocsiból a galambokat, amiket látványosan üldözőbe vettek. Ügyeltünk arra, ne lássák, amikor a galambokat elengedjük, így továbbra sem kötődtek hozzánk, annak ellenére, hogy megszokták jelenlétünket. Azért, hogy minél előbb önállóan vadásszanak, galambketrecük környékére fiatal városi galambokat szoktattunk, illetve engedtünk szabadon. Ezek, a ketrecben lévő fajtársaik vonzereje miatt nem mentek el, többnyire a környéken szedegettek és a közeli fákon pihentek, éjszakáztak. Először 15- 20 galambot engedtünk el, és a későbbiekben is folyamatosan gondoskodtunk az utánpótlásról. A sólymok a fák között vadászva egyre ügyesebbekké váltak, de a galambok is tanulékonynak bizonyultak. Hol a helyi juhász bódéjába, hol a mi sátrunkba menekültek, máskor pedig a bokrok között kerestek menedéket, vagy egy faágon mozdulatlanul megültek. A két fiatal sólyom között meglepően nagy röpkészségbeli különbséget tapasztaltunk a hím javára. Előfordult, hogy a földről indulva kb. 200 méter magasra üldöztek egy galambot és a tojó mindig messze lemaradt. Ez az eltérés játékos röpködesük közben is megmutatkozott. G. S. pointer kutyájával hamar megbarátkoztak, mert megtanulták, hogy a futó kutya pacsirtákat ver fel a földről, ezért alkalmanként játékosan követték, ugyanakkor a helyi juhász kutyájától féltek. Minél távolabb találkoztunk velük a tábortól — valószínűleg a szokatlan élőhely hatására — annál félénkebben viselkedtek. Augusztus 22-én fogták meg az első természetes zsákmányukat. Magasan az erdő felett párban üldöztek egy számunkra ismeretlen galambot, amit végül megfogtak és a tojó evett belőle először. Ha egy nap sikertelenül vadásztak, az nem jelentett gondot számukra, másnap még rámenősebben vadásztak. Ha a második nap alkonyatig nem zsákmányoltak, akkor galambkiengedéssel segítettük táplálékhoz őket. A fiatalok vadröptetésének naplónkban rögzített eseményei: Augusztus 26.: A tojótól egy barna rétihéja (Circus aeruginosus) próbált sikertelenül galambot elvenni. A hím eközben a magasban körözött. Augusztus 27.: A hím vörös vércséket (Falco tinnuculus) kergetett. Augusztus 28.: A hím telepített galambot zsákmányolt. Augusztus 29.: A tojó kb. 120 méter magasan a lucernás felett körözött, majd megtámadott egy vadgerlét (Streptopelia turtur). Később az erdőből egy galambot engedtünk el, amit 3 km-es üldözés után egy bokorba leszorítva megfogott. Bagyura, J. & Gróf, S. Augusztus 30.: A tojó egy telepített galambot zsákmányolt. A him egy 45 egyedből álló túzok (Otis tarda) csapat felett körözött, majd tőlük 30 méterre leült a földre. Később a lucernás felett átrepülő galambok közül vágott le egyet. Délután egy szirti sas (Aquila chrysaetos) repült át a táborhely felett. Augusztus 31.: A him dolmányos varjút (Corvus corone cornix) kergetett, később egy telepített galambot fogott, de egy egerészölyv (Buteo buteo) elvette tőle. Szeptember I.: A hím dolmányos varjút és fácánt (Phasianus colchicus) kergetett, végül egy fiatal mezei nyulat (Lepus europaeus) fogott, amit a tojó elvett tőle. Szeptember 2.: A hím telepített galambot zsákmányolt, de a tojó elvette tőle. Szeptember 3.: A hím levágott három telepített galambot, de a többi sólyom mindegyiket elvette tőle. Szeptember 4.: Mindkét fiatal madár galambot üldözött a magasban Apaj irányában. A hím este telepített galambot zsákmányolt. Szeptember 5.: A hím a vetésre járó galambok közül sikeresen zsákmányolt, a tojó dolmányos varjút kergetett. Szeptember 6.: A hím három, a tojó két telepített galambot zsákmányolt, de nagy részét az öreg sólymok elvették tőlük. zeptember 8.: A tojó telepített galambot fogott. zeptember 9.: Mindkét sólyom több órán keresztül a tábor környékén vadászott, délelőtt és délután, egy-egy telepített galambot zsákmányoltak. zeptember 10.: A hím telepített galambot fogott. Szeptember 11.: A hím telepített galambot zsákmányolt, de egy egerészölyv elvette tőle. Később mindkét sólyom telepített galambot zsákmányolt. zeptember 12.: Délelőtt mindkét madár telepített galambot fogott, utána a tojó fácánkakast, a hím szarkát (Pica pica) kergetett. Délután a hím levágott egy galambot, de a tojó elvette tőle. Később fogott még egyet, de a tojó azt is elvette tőle. Szeptember 13.: Mindketten telepített galambot zsákmányoltak a hím kettőt is , de az öreg tojók elvették tőlük. Szeptember 14.: A hím telepített galambot fogott, amit a sötét tojó elvett tőle. Szeptember 15.: A hím levágott két telepített galambot, de az öreg sólymok elvették tőle. Szeptember 16.: A hím délelőtt galambot zsákmányolt, de a tojó elvette tőle. Délután a hím megint galambászott, a tojó fürjet (Coturnix coturnix) kergetett. Szeptember 18.: A napraforgó érésével párhuzamosan folyamatosan vonuló örvös galamb (Columba palumbus) csapatok és vadgerlék érkeztek a területre, ezért csökkentettük a telepített galambok számát. Párban, több alkalommal vonuló galambokra vadásztak. Szeptember 19.: Megkezdték a napraforgó aratását, rendszeresen örvösgalamb-csapatokat figyeltünk meg a környéken, a fiatal sólymokat egész nap nem láttuk. Este csak a hím jött vissza; a tábor felett egy vad kerecsensólyom vadászott. Szeptember 20.: Enyhe, szép időben a hím lassan termikelve 300 méterre emelkedett, majd Apaj felé eltűnt. Ezzel egy időben egy kígyászölyvet (Circaetus gallicus) és egy halászsast (Pandion haliaetus) figyeltünk meg. Az öreg sólymok vadröptetése Az elengedés után sötétedésig mind a négy sólyom a gyepen maradt. Éjjel hangos kerecsenkiabálásra lettünk figyelmesek. Kiderült, hogy a világos tojó riasztott, nyúltól vagy 26 Kerecsensölyom visszavaditäsa valami mästöl ijedhetett meg, reggelig hasonlö okböl még ketszer ellenöriztük. Mäsnap hajnalban a vilägos tojö a harmatos füben ugyanott ült, ahol éjjel, tollazata vizes volt. Aznap — bar több helyre tettünk ki galambot — nem vadäsztak, viszont a következö nap mär éhségük hatására aktívak voltak és ramenösen fogták a galambot. Az egész napos szabadon lét kedvező hatással volt röptük fejlődésére, alkalmanként elsősorban a hímek már alacsonyan köröztek és a fára üléssel is megpróbálkoztak. 20 m-nél közelebb nem vártak be. Nem mentünk a közelükbe, nehogy elriasszuk őket. Attól a naptól, mikor az összes vadröptetésre szánt sólyom szabadon volt és csak etetnünk kellett őket, már könnyebb volt a dolgunk. Az egész napos elfoglaltságot jelentő idomítás után a napi megfigyelések és az etetés jóval kevesebb energiát igényelt, így a madarak viselkedését folyamatosan figyelemmel kísérhettük. Természetes röpkészségük elérése érdekében sokat jelentett, hogy szabadon repülhetnek, erőnlétük naponta látványosan fejlődött. Növeltük a telepített galambok számát, bár repülő galambot még nem tudtak zsákmányolni. Három nap elteltével étvágyuk megnőtt. Még aránylag ügyetlenül repültek — röpkeszsegük gyengébb volt a fiatalokénál — de már rendszeresen fákra ültek, ahol sokat pihentek. Repülni csak akkor voltak hajlandók, ha éhesek voltak és zsákmány is volt a láthatáron. Ennek oka az lehetett, hogy már túljutottak életük azon szakaszán, amikor még játékosan sokat repülnek, amit pedig a fiatalok esetében kezdettől fogva megfigyelhettünk. A rendszeresen ismétlődő , galambtámadások" alkalmával végzett edzések hatására repülőtudásuk folyamatosan fejlődött. Megfelelő gyorsaságra tettek szert, de ezt az iramot csak rövid ideig bírták. Ha fordulni kellett, bizonytalanná váltak és rendszerint felhagytak az üldözéssel. Előfordult, hogy egyszerre mind a négyen egy galambot kergettek és ehhez alkalmanként még a fiatalok is csatlakoztak. Kárt nem tettek egymásban, mert ismerték egymást és kialakult közöttük a rangsor. A hímek röpképessége gyorsabban fejlődött, mint a tojóké. Augusztus 28-án mindkét hím vitorlázva körözött, termikelt, ugyanekkor a tojók szinte csak egyenes irányban voltak hajlandók repülni. Ezen a napon etetéskor mind a hat sólyom egyszerre volt a levegőben. Az erdőből és a gyepen haladva gépkocsiból repülős galambokat engedtünk el. Ha nem zsákmányoltak közülük, akkor röpképtelen galambokat engedtünk a gyepre. Ebben az időszakban előfordult, hogy napi 20-25 galambot is kiengedtünk. A nagyszámú galambtépésből származó tollakat esténként külön zsákba gyűjtöttük össze. Ha valamelyik sólyom a tábortól távol pihent, kíváncsiságból több alkalommal megpróbáltunk a közelébe menni. Ilyenkor mindig jóval félénkebbnek bizonyultak, mint a tábor környékén. Az öreg sólymok vadröptetésének naplónkban rögzített eseményei: Augusztus 27.: A sötét hím négy kiengedett galambot fogott, de a többiek elvették tőle. Augusztus 29.: A sötét hím fekete rigót (Turdus merula) kergetett. Utána látványos repüléssel fogta az általunk kiengedett galambot. A két hím sólyom nem félt különösebben egymástól, a sötét tojó viszont tartott a világos tojótól; ez meghatározta zsákmányolásuk és a beülő helyek sorrendjét. A két Bagyura, J. & Gróf, S. him délután az erdő fölött körözött, a világos tojó 1 km-re elüldözött egy általunk kiengedett galambot. Ezt követően napokig nem láttuk, csak szeptember 3-án este jött vissza. Szemmel láthatóan nem volt éhesebb a többi sólyomnál. Augusztus 30.: A világos hím telepített galambokra vadászott, sikertelenül. Szeptember 3.: A két tojó kb. 80 méter magasságig kergetett egy kiengedett galambot. Szeptember 4.: A világos hím a lucernaföldön egy boglyán ült és mezei pocokra (Microtus arvalis) vadászott. Mintegy 20 percen belül kétszer is sikeresen zsákmányolt, az egyik pockot egészben nyelte le. Ettől kezdve kapcsolatunk megszűnt vele, nem járt vissza a táborhelyre. A világos tojó kb. 50 méteres magasságban körözött az erdő felett, majd Apaj felé elrepült. Szeptember 5.: Egyik hím sem jelentkezett. Lehet, hogy közösen vadásztak, mivel már korábban is összetartottak. Sajnos kevés időnk volt arra, hogy a tábortól távolabb is végezzünk megfigyeléseket, ehhez egy külön megfigyelőre lett volna szükség. A sötét tojó felült egy boglyára és pocokra vadászott. Nem láttunk sikeres zsákmányolást, ennek ellenére este teli beggyel ült a beülőhelyen. Szeptember 6.: A világos tojó telepített galambot fogott, a sötét pedig a lucernás felett vadászott. A hímeket nem láttuk. | zeptember 7.: A sötét tojó telepített galambot vágott le. Sajnos a jobb szärnyäböl, feltételezhetően táplálékért történő verekedés közben eltörött még egy növésben lévő tokos toll. Korábbi tapasztalataink alapján tudjuk, ha a szárnytoll tokos korban bevérzik és kitörik, ott általában már csak a következő évben vedléskor nő ki ismét toll. Sajnos az elsőnek kitört helyén sem látszott tollnövekedés, és feltételezhető, hogy ott már nem is fog kinőni. Reméljük, az újonnan kitörtet kinöveszti és több nem fog megsérülni, mert az már veszélyeztetné a vadröptetés sikerét és kénytelenek lennénk visszafogni. Szeptember 10.: A sötét tojó a tábor felett kb. 50 méter magasan körözött. Szeptember 11.: A sötét tojó a lucernás felett vadászott, a világos tojó egy vörös vércsétől próbált elvenni egy pockot, sikertelenül. A két hím továbbra sem mutatkozott, és a későbbiek folyamán sem láttuk őket. Szeptember 16.: A sötét tojó teli beggyel a táborhelytől egy kilométerre, erős széllel szemben energikusan Apaj irányában repült, röptén nem látszott, hogy két toll hiányzik a szárnyából, de este már a táborhelyen megszokott beülő helyén volt. A világos tojó a tábortól mintegy 2 km-re dankasirályokra (Larus ridibundus) és sárgalábú sirályokra (Larus cachinnans) vadászott. Szeptember 17.: Mindkét tojó telepített galambokra vadászott. Szeptember 18.: A világos tojó a sötét tojót magasan a Peszéri-erdő felé kergette. Délután a sötét tojó levágott egy kiengedett galambot, a világos tojó elvette tőle, a sötét hamarosan egy másikat fogott. Szeptember 19.: A táborhely felett megjelent egy idegen hím kerecsensólyom, amit a világos tojó 150 méteres magasságban elkergetett. Ekkorra megnövekedett a kóborló kék vércsék (Falco vespertinus) száma, igazi őszi vonulási idő volt. Szeptember 20.: A világos tojó teli beggyel a beszállófán, míg a sötét tojó a boglyákon ült. Szeptember 21.: Mindkét tojó kiengedett galambot zsákmányolt, a fiatalokat nem lehetett látni. Délután azzal a megnyugtató tudattal, hogy a kerecsensólymok sikeresen önállósodtak, tábort bontottunk. 28 Kerecsensölyom visszavaditäsa A fiatal és öreg sólymok kapcsolata Az öreg sólymok elengedésének időpontjában a fiatalok már meglehetősen jól repültek, fölényüket kihasználva folyamatosan, játékosan zaklatták az öregeket. A fiatal tojó gyakran megkergette a világos tojót, amely kiabálva menekült, de a fiatal többször is utolérte. Az öreg hímek gyakran elvették a táplálékot a fiatal hímtől. Az öreg sólymok közül a sötét színű hím volt a legfélénkebb. Augusztus 27-én például négy kiengedett galambot is fogott, de csak a negyedikből tudott enni. Ha valamelyik sólyom csak feléje repült, már otthagyta a zsákmányt és ezt a többiek ki is használták, ezért viszont rôpkészsége e madárnak fejlődött a leggyorsabban. A két öreg hím egyébként is lényegesen gyorsabban fejlődött, mint az öreg tojók; amikor a hímek már magasan köröztek, a tojók még nehézkesen repültek. Szeptember 3-án a világos tojó és hím egymás mellett aludtak és időnként egymáshoz kotyogtak. Ugyanezt a viselkedést korábban a fiataloknál is megfigyeltük. A fiatal tojó az előle korábban rendszeresen menekülő világos tojót szeptember 4-én már nem érte utol, sőt az öreg kergette meg a fiatalt és röpkeszsegük között nem volt észrevehető különbség. Időjárás Táborépítést követően az első éjjel viharos felhőszakadás volt, az elöregedett sátorponyvák átengedték a vizet, felszerelésünk elázott. Ezt követően szeptember elejéig átlagos őszi idő volt, alkalmanként éjszakai viharral tarkítva. Szeptember 1-8. között napközben viharos szél fújt, alkalmanként esett az eső, ami nehezítette a napi röptetéseket. A nagy sár jelentős mértékben megnehezítette a tábor megközelítését. Szeptember 8-18. között szép őszi idő volt, majd két napig ismét esett az eső. Szeptember 21-én — táborbontáskor — szép, napos idő volt. Sátorponyvánk a tábor végére használhatatlanná vált, ezért a KTM egyesületünk számára felajánlott két új sátrat, amit később meg is vásároltunk. A vadröptetés utáni megfigyelések zeptember 24.: A táborhely közelében dolmányos varjú maradványait (tépés) találtunk, a helyi juhász szerint két sólyom fogta meg párban. Feltételezésünk szerint a fiatalok zsákmányolták. A világos tojó a beszállóhelyen ült, más sólymot nem láttunk. Az erdőbe kiengedtünk négy galambot. Két napja folyamatosan esett az eső és viharos erejű szél fújt. Szeptember 28.: A táborhely környékén sólymot nem láttunk, a juhász szerint a napraforgótábla fölött kettőt mindig lehetett látni párban. zeptember 29.: A napraforgótábla fölött a két fiatal kerecsensólyom galambot fogott. Bagyura, J. & Gróf, S. November 21.: Dunaharaszti határában Horváth Zoltan megfigyelte a fiatal tojót, aminek időközben a bal szárnyából három elsőrendű evező letörött. Ettől az időponttól kezdve már csak a fiatal tojóról voltak megfigyeléseink. December 26.: Egy speciális eszközzel megfogtuk a fiatal tojót, és megvizsgáltuk. Kondíciója jó, lábai épek, karmai hegyesek voltak. Tollazata nagymértékben kifakult. A tolltörés okát nem sikerült megállapítani, lövésre utaló tollsérülést nem észleltünk. Valószínűleg korábban vadászat vagy verekedés közben pattant meg ez a három toll, és később a fokozatos igénybevétel hatására lassan kitört. Speciális ragasztóval a törött tollakat kerecsensölyom-tollakkal megtoldottuk, és elengedtük. 1997. január 4.: A fiatal tojó magasfeszültségű traverzen ült. Megpróbáltam (B. J.) gyalogosan megközelíteni, de még csak kb. 350 méterre lehettem tőle, amikor átszállt egy másik traverzre. Ismét megindultam a sólyom felé, de most sem várt be közelebb, mint a vadon élő kerecsensólymok. Január 5.: A fiatal tojó galambra vadászott. Január 9.: A fiatal tojó egy szalmakupacon ült, valószínűleg pocokra vadászott. Ekkor azzal a fehér Land Roverrel közelítettük meg, amiből korábban rendszeresen galambokat engedtünk ki neki. Érdeklődve figyelte a gépkocsit, majd felszállt és körözni kezdett felettünk. Megismerte a gépkocsit, emlékezett arra, hogy korábban többször is sikeresen zsákmányolt a közelében. Az aznap velünk lévő kutyánkat bizonyára megismerhette, mert meglepően közel engedte magához. Toldozott kézevezői jól illeszkedtek a többi szárnytollhoz, röpte jelentős mértékben javult. Január 12.: Dunapataj határában ragadozómadár-gyűrűzők kockahálóval megfogták, majd továbbengedték. 1997. december 20-án Horváth Zoltán Dunaharaszti határában (ott ahol korábban a fiatal tojót is észlelte) látott egy tojó kerecsensólymot galambra vadászni. A madár jobb szárnyából hiányzott két toll. 1998. január 10-ig még hatszor megfigyelte a madarat, mely szerinte a mi vadröptetett sólymunk volt, amit korábbról ő is ismert. Idő hiányában személyesen nem láthattuk e sólymot, de feltételezzük, hogy a sötét tojóról lehetett szó. Osszefoglalás Munkánk során bebizonyosodott, hogy repülni, vadászni nem tudó kerecsensölymok megfelelő szakértelemmel eredményesen visszajuttathatók természetes életterükbe. A vadröptetés módszerét az elengedésre szánt madarakra egyedenként kell meghatározni. A siker érdekében feltétlenül ismerni kell, hogy a madarakat korábban milyen körülmények között tartották, és kiemelten fontos annak ismerete, hogy a madarak korábban milyen tapasztalatokra tehettek szert. A kerecsensólyomnak speciális, erőteljes, gyors röpkészséget igénylő vadászstílusa van, amit a fészekből való kirepülése után szülői segítséggel, fokozatosan tanul meg. Ezért megfelelően repülni, vadászni nem tudó sólymokat utógondozás nélkül nem szabad elengedni, mert mielőtt megtanulna zsákmányolni, legyengül, éhen pusztul, vagy más ragadozó megfogja. Vadröptetni kizárólag minden tekintetben egészséges, épp tollazattal rendelkező sólymot szabad. Ellenkező esetben kevés esélye van a természetes zsákmányállat elejtésére és elpusztulhat. A sikeres vadröptetéshez solymász szakismeret és 30 Kerecsensölyom visszavaditasa gyakorlat feltetlenül szükseges. A visszavaditäs sorän ügyelni kell arra, hogy a sölyom közvetlenül az embertöl ne kapjon taplalékot, ne kapcsolja össze a zsäkmänyszerzest az emberrel, mert tapasztalatból tudjuk, hogy ez a szabad életben a későbbiek folyamán veszélyt jelenthet számára. A vadröptetés során kialakult feltételes reflexek még sokáig működhetnek ismételt megerősítés nélkül is, mert például a fiatal tojó kerecsensólyom négy hónappal később — 30 km-re a vadröptetés helyszínétől — zsákmányt remélt annak a gépkocsinak a közelében, ami mellett korábban rendszeresen sikerrel zsákmányolt. Vadröptetéskor nem minden esetben szükséges tábort kialakítani, de ha mégis sor kerül rá, akkor ahhoz legalább 4 fős személyzet szükséges (két embert leköt a madarakkal való foglalkozás, egyet a tábor őrzése, a negyedik fő feladata pedig utómegfigyelések végzése lenne a tábor szűkebb és tágabb környezetében). A madarak sorsának nyomonkövetéséhez ugyanakkor minden esetben nagyon fontos lenne a telemetriás jelölés, melyre sajnos anyagi fedezet hiányában ez alkalommal nem volt lehetőségünk. Köszönetnyilvánítás A kerecsensólymok vadröptetése csupán egy része volt annak a folyamatnak, amelynek végeredményeként visszanyerték szabadságukat. A sikerhez jelentős mértékben hozzájárult a Hortobágyi Nemzeti Park ragadozómadár- repatriáló telepe, személy szerint Dudás Miklós és Besenyei László Bence, akik az öreg sólymokat szakszerűen tartották gyógykezelésük és vedletésük alatt. Köszönettel tartozunk a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak, dr. Baja Ferenc miniszter úrnak, dr. Kalotás Zsoltnak, és különösen dr. Rodics Katalinnak, aki a hivatalos ügyintézésen túlmenően is lelkesen segítette munkánkat. Köszönettel tartozunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület titkárságának, vezetőjének, Fidlóczky Józsefnek, és valamennyi, a tábor körüli teendőkben segítséget nyújtó egyesületi tagnak: név szerint Hajtó Lajosnak, Kiss Árpádnak, Harangi Istvánnak, Bagyura Istvánnak, Lukács Albertnek és Csáky Miklósnak, továbbá Bató Miklósnak a fészekfelderítésben való közreműködésért. Köszönet illeti továbbá a WWF magyarországi képviseletét és vezetőjét, Haraszthy Lászlót. A vadröptetés utáni megfigyelésekért köszönetünket fejezzük ki Horváth Zoltánnak. REPATRIATION OF SAKER FALCONS (FALCO CHERRUG) — A CASE STUDY Introduction Conservation of habitats along with in situ protection of endangered species is considered of top priority for raptor conservation in Hungary, although proper care and repatriation of injured 31 Bagyura, J. & Gróf, S. individuals or those confiscated from illegal keepers are also obligation in nature conservation. Saker Falcon is a globally threatened species listed in Appendix I of the Convention on International Trade in Endangered Species of Wild Fauna and Flora (CITES) and in Appendix II of the Convention on the Conservation of European Wildlife and Natural Habitats as well. It is a strictly protected species in Hungary with a penalty value of 500 000 HUF. On 8 August 1996 an authorisation was issued to the Raptor Conservation Working Group of BirdLife Hungary by the Nature Conservation Bureau, Ministry for Environment and Regional Development to attempt repatriation of six Saker Falcons back to the nature that were earlier confiscated from illegal keepers. No specification was given on the method of repatriation in the permit. The Ministry and BirdLife Hungary have jointly supported the repatriation project. Although many papers deal with training methods of different raptors, no reference was found on the repatriation of Saker Falcons, hence, the method had to be developed based on our previous experience concerning both falconry and the habits of Sakers. Our methods, adapted — and where needed modified — from falconry, are described along with in the following to provide future reference in raptor conservation. Our observations collected during the period of the project between 10 August — 21 September along with results of repatriation is presented in this paper. Origin of the falcons The confiscated falcons originated from two different clutches. Four falcons, two females and two males, originated from a nest that was rubbed in 1994 by an agricultural ranger who had been informed previously about the nest. The Sakers were confiscated on 21 February 1996. The age of the birds was determined since they had moulted only once before and some juvenile feathers were still retained. The other two falcons — a female and a male — were juveniles that hatched in the same year and brought to a bird refuge center on 29 July 1996. By that time all the birds were able to fly. Condition of the falcons Due to inappropriate treatment, developing ulcer was found on the soles of two of the adults and a claw of one of the adults was also broken but luckily it began to recover before repatriation. A diphteroid stomatitis was observed on a male and feathers of one male and one female were in rather bad condition. After confiscation the falcons were taken to the repatriation station of the Hortobágy National Park at Górés for medical treatment and moulting. They were put in a sunny, ventilated room where perches have been equipped with a special soft covering and trays with gravel were also installed. The diseased birds obviously enjoyed resting in the trays. The falcon with stomatitis was kept separately and treated with Clion. It recovered within 14 days and it was taken back to the other falcons. At the beginning of the treatment the ill falcons could hardly fly up to the perches because of their weak condition but within a few days they started to recover. Except when providing fresh food (pigeons, mice and one-day-old chickens) and water for bathing no other human disturbance took place in the volier. The two juveniles were completely healthy and fairly friendly to humans that manifested even in their voices. Until the beginning of the repatriation project J. B. took care of them. Kerecsensölyom visszavaditäsa Selection of the site for repatriation On 8 and 9 August potential locations for repatriation were searched for. Selection criteria were sufficient natural food supply during and after repatriation, area without electric wires (electric wires are considered to be one of the greatest threats to raptors causing high mortality), and easy access to the place even in rough weather. Finally a copse in the middle of a large grassland between Ürbő- puszta and Kunpeszér villages was decided upon as site for repatriation. It was surrounded from west by a large puszta rich in Susliks (Spermophilus citellus), a 3000 hectares sunflower field from the north, lucerne fields from east and grasslands with scattered rape fields from the south. The density of the Suslik and Common Vole (Microtus arvalis) populations were thought to be sufficient for repatriation, that was also indicated by the presence of dozens of Kestrel (Falco tinnunculus), Buzzard (Buteo buteo) and Marsh Harrier (Circus aeruginosus) feeding on the fields adjacent to the forest. Wild Sakers were also seen several times. We calculated that the harvest of sunflower field was to take place right around the end of the repatriation, thus flocks of feral pigeons, doves and other birds attracted by harvest were expected in the area to provide excellent opportunity for hunting and as food supply to repatriated falcons. Local authorities were notified about our planned activity in the area. Transport of the falcons On 9 August 1996 the four adult falcons were brought to the repatriation camp from Hortobágy in healthy and good condition. Due to the approaching winter we could not wait until moulting was to be completed since expectation for survival would have been much worse. The condition of the adult falcons’ plumage made repatriation project possible. Thanks to proper care the sole ulcers healed without any special treatment. ' In order to avoid injuries of sheathed plumes, the transport of the falcons was specially arranged. Their behaviour was quite wild since they had never been used for falconry, therefore they did not stay on gloves when hooded. They were transported separately in four cardboard boxes in which absorbent paper sheets were laid to absorb the wet faeces. Ventillation holes were not made in the boxes to prevent ruptures of vertices and vectrices; moreover, birds were transported at night to keep their disturbance at a minimum. The falcons were equipped with jesses, swivels and long leashes and were transported in the boxes for three hours. After the transport the falcons were taken to a closed and cool place prepared for the occasion and seated on ‘high perches’, well-known in falconry. In the room lights were switched on continuously in order to help the falcons finding their way back to the perches if they happened to jump down. This two-day-long quarantine was imperative to avoid injuries of feathers that could be caused by frequent jumping around from and to the perches, that could have jeopardised the success of the repatriation. During the quarantine period they accepted no food hence their condition became weaker and they were moving less therefore their plumage was better preserved from injuries. 88 Bagyura, J. & Gróf, S. Setting up the repatriation camp On 10 August 1996 we began to deliver all equipment necessary in the camp. The special perches indispensable for proper care were located between two large military tents and sheltered from the forest by a net in order to prevent attacks of other raptors thus a quiet place was provided for the falcons. Special attention was paid to facilities to be able to hold approximately one hundred Feral Pigeons simultaneously. On the same day the juvenile falcons were brought to the camp, while the old falcons were transported to the place of repatriation on the subsequent day. Except for an accidental injury on a sheathed primary feather on the right wing of an old falcon that broke and eventually fell out, no other injury occurred. The authors took care of the falcons and guarded the camp themselves. Preparation of the falcons for release The falcons were told apart from each other based on their age, colour and sex. They were named as follows: juvenile female, juvenile male, dark female, dark male, light female and light male that became important when identifying them individually later. The method that we used was different from those described in traditional falconry training. Food was not given directly to the birds, it was not our intention to tame them either, and the time of contact was kept to a minimum just to the amount necessary for the success of the project. Weight of the falcons was measured at the beginning of repatriation and notes had been taken every day. Since the behaviour of young and old birds was different during repatriation, our observations are discussed separately. The repatriation project was originally planned to 45 days. Preparation of the young Sakers The young falcons felt seemingly comfortable in their new environment. Since they were fairly quiet and tame they were put to block perches where they had space for moving. We only had to wait until they became more familiar with the camp and its surroundings before we could release them in the nature. On the first afternoon The young female looked hungry enough and in good condition for the start, it was was put with its hood on to a block 50 metres from the forest. We placed a pigeon in front of it at a distance of approximately 6 metres. A wood twig was fixed to the leash of the falcon, long enough just to reach the pigeon, in order to avoid injury resulting from pulling its leg if it was to fly in a different direction. After we had removed the hood we left the area. For a few minutes the falcon was orienting itself before catching firmly the pigeon. Then we let the young male to catch a pigeon in a similar mannner preventing them from seeing each other in action. When they were feeding, their long leashes had been replaced with shorter ones in order to avoid twisting of strings, and their blocks were placed next to them. After having eaten the prey they sat on the block and watched the surroundings until late at night. Thanks to this experience next day they captured the pigeons from longer distances with an increasing self-confidence. Our purpose was to provide a regular and gradual training to the birds for which good condition and strong enough hunger were indispensable by the time of their daily flight training. Hunger helped the birds to resist their fear and shyness. Proper timing of feeding was a mean to positively influence their behaviour and also enhanced their willingness to fly. Inappropriate training unnecessarily would 34 Kerecsensolyom visszavaditäsa have elongated the period of repatriation, and their increased chance to escape would have caused higher risk to various environmental threats. Daily food amounts were determined based on the individual’s behaviour. When they did not look hungry enough, we trained them later in the day and they received less food than usual. It was clear that a special relationship began to form between the falcons and us. As a consequence of their hunger by the time of the aerial training, they tolerated our presence with patience, and usually even let us replacing their leashes. This was not the case in evening when we were trying to bring them back to the camp. They were a lot more aggressive and noisily, and they made attempts to escape from us. First we untied the jesses and leashes then took them on hand however that process became increasingly difficult. When they escaped from beginning of the training we immediately lifted them up with the jesses to avoid breaking of feathers and then untied the leash. In spite of their tame behaviour, they resisted when being taken on hand, especially after eating. On one day S. G. wanted to bring back the juvenile female, however the bird did not want to sit on his hand and it was just hanging on his glove noisily. Although S. G. attempted to put the bird back on his hand by gently touching its back, it did not make a grip on tha glove, rather it flew over S. G's head and picked off his cap. This was not an isolated event. They became calm when already sitting on the blocks in the camp since they knew that no disturbance would have to be expected. Their daily rhythm evolved as they learnt what was on schedule and they behaved accordingly. Study and analysis of their behaviour were considered fundamental issues for successful repatriation. If their condition had got worse or we had held them on hand more, their aggressive behaviour would have turned friendlier one but it was not our purpose at all, rather, we wanted to prevent their becoming tame. Their fierce behaviour was considered to be natural and fully in line with the progress of repatriation. Within three days distance between pigeon and falcon was extended to 40 metres which made the use of leashes unnecessary. Getting used to having hoods and live preys were thought to be contributing to their rapid development. On 14 August a press release was held jointly with the Ministry for Environment and Regional Development when Minister Ferenc Baja released the juvenile female. It had been ringed before release and the jesses were removed. The falcon took a pigeon with the regular method from a hundred metres. Later it flew to settle on a tree 400 metres from us. Next morning feral pigeons, unable to fly, were released 200-300 metres in different directions from the camp. It captured one of them in the morning. On the following day — surprisingly — it was circling self-confidently above the forest. Several times it landed on the ground to rest. There was no doubt that it got used to the camp and its surroundings hence on 16 August the male was also left out on the field after the flighi training. Preparation of the adult Sakers Preparation of the adults seemed to be more difficult than that of the juveniles since they were not able fly yet and they were also much wilder. Latter was an advantage from the view of a successful repatriation since they were less likely to seek interaction with humans later. Thus, they were expected to fit easier into nature and their chances for survival were higher. Their condition was still satisfactory and they were kept for two days on high perches in order to prevent any injury of their feathers, a method used in case of wild and agile falcons. We equipped them with hoods that they accepted easily being quite exhausted by that time. They were sitting quietly and began to get familiar with their new home through the noises around the camp. A paraffin lamp was burning so we Bagyura, J. & Gróf, S. could watch every movement of their behaviour at night. The regular training started on 11 August. First, we attached pigeon meet to the perches, then the hood of the first falcon was removed from its head. When the first bird finished with the meat it was hooded again and the hood of the next falcon was removed. All four falcons had moderate appetite only and they seemed to be exhausted that was considered to be necessary at the early stage of the training. From the next day on their hood was put back after the feeding only if they were too excited or disturbance (e.g. visit of strangers) was expected. By using the same method applied for the young birds they were brought out to the field separately. They were placed on blocks 70-80 metres apart and live pigeons were put out for them. Then the hood was taken off and we left the area. The two males were fed first then the two females. They were all left outside in order to let them get acquainted with the surroundings. Bringing them back to the camp was a bit complicated since they were tenser and more desperate to get away than the juveniles. We could not hold them on hand and we also had to be careful with their strong, sharp claws and beaks. The old females were the most aggressive: for instance one evening / B. was bringing back the dark female with its hood on when it jumped down suddenly and grabbed J. B's thigh with its beak, holding his trousers so firmly that S. G. had to come to help. Before letting the adults fly, we usually fed the already released juveniles in order to avoid any interference between the falcons in the daily training. Even so, juveniles were often flying around us even with full stomach, which sometimes slowed down the repatriation process. The following day the distance was extended to six metres. It was rather disappointing to see the delicate birds, famous for their flying abilities, to jump down to run on the ground awkwardly to catch the pigeons. They did not know yet how to fly, and as a result of the long time spent in captivity, their pectoral muscles were underdeveloped. However good their condition was, they could eat a whole pigeon in a day to stay still hungry enough on subsequent days. Seeing their improvement a two-metre-high perch was installed from which they were forced to fly off in order to catch the pigeons. As their conditions improved, the distance was increased between perch and prey. When the distance was increased to 30 metres another problem emerged: the falcons stopped paying attention to the pigeon unless the prey was moving around. As an experiment two 1.5-m-high poles were pinned approximately five metres from each other and a strong string was fixed on the top of one of the poles and was attached flexibly to the second one with the help of a roller. The string was then led all the way to the camp. The pigeon was equipped with jesses and attached to the cord between the poles by which we were able to make the pigeon fly up from a distance simply by pulling the string. The falcons caught the pigeons in the air by this method. We brought the blocks to the field, a method already proven successful for the juveniles. The falcons were leashed to the blocks while eating and they were left there till dusk. They were able to fly already, although they were just “dragging” themselves in the air. When their attack on the pigeons failed they could hardly slow down or reverse in the air. Sometimes they rolled over on the ground then they looked around really surprised although they still managed to catch their prey finally. When the distance between the pigeons and the falcons was increased to 60 metres their leashes got stuck occasionally in the grass inhibiting their still rather powerless flights. We decided to remove the leashes while paying even more attention to their condition and behaviour. This way we could expand the distance without limits. It was even more challenging for us since we knew if we were making a mistake and one of the birds was to get lost — they were still not familiar with the surroundings — it could cause their death. We also knew that the day of their release back to the wild was rapidly approaching. We carried our field gears further afield on the grassland and the distance was increased from day to day. When one of the birds seemed to be less hungry we let them fly to shorter distances only and we let the bird eat smaller portions than usual. Only once did we have an Kerecsensölyom visszavaditäsa incident when the pale male attacked less vehemently the prey and let himself blown by the wind to approximately 2 kilometres. Luckily, it was recaptured successfully at dusk with a live pigeon. After having reached a distance of 200 metres, we let the pigeon to the ground, flickering at the end of the string, before the falcons could reach it to make it more difficult for the Sakers to catch sight of It. The falcon was flying over the pigeon, made a half circle and set on the ground. After a while we lifted the pigeon with the string and let the falcon to try to catch it in the air. Then — before they set down again — the pigeon was lifted repeatedly to make them turn immediately back. Using this method their flying ability improved rapidly and occasionally they even made a circle before attacking the prey. While they were occupied with their prey we brought their blocks closer to them and we leashed them to it. They already started to resist to be brought back to the camp and they were trying to escape as we were approaching. It was considered to be an advantage on the long run in their successful repatriation. The above mentioned progress in their condition and behaviour was considered satisfactory so we decided to release them on 24 August. Their jesses were removed, they were ringed and left out in the field after their flying exercise. Their movements were followed up till darkness. They sat on the ground in different parts of the grassland digesting their meal and spent the night there. The one-month-long repatriation project was finished successfully with the reward of the sight of free flying falcons circling around the camp without jesses. Training of the young falcons following their release After the release the daily activity of the falcons became irregular due to the difficulties in getting used to their new environment. Sometimes they were circling above the forest in late night between 10-11 p.m. in moonlight. In those cases it was a serious effort for them to be able to land on the branches of trees and after every failed attempt they spent 15-20 minutes in the air. They could be seen rarely during daytime for they were recuperating from the night’s adventures somewhere. Although they were resting a lot, at about feeding time they appeared on schedule to catch the pigeon and eat it eagerly. On one occasion the young male on his regular evening flight above the forest dove onto the tent at a steep angle and spent the night there. On the following evening it appeared again but this time it flew to its previous perch with the adult falcons. During the day it did not letus closer than 8-10 metres, nevertheless when sitting on the repatriation perch in its familiar surroundings we could even pet it. From the first day of release we were trying to scare them away with green, leafy branches and other tools when they were too close to us for the success of repatriation. Our constant disturbance made them distrustful against humans but we still managed to keep them near the camp. Their familiar repatriation blocks were taken to the open field on the grassland on which they were resting during the day. They spent the night in other places. After a week they could be seen while circling in the air, playing very high and making attempts of hunting and at dusk they settled for roosting as expected. Seemingly they considered the camp and its surrounding as it had been their site where they had hatched. Most of the raptors and even White Storks (Ciconia ciconia) hunting in the area or even flying across were attacked and chased from the site by the falcons. Pigeons and gulls frequently visited a newly ploughed land near the camp. On this field the young falcons were trying to hunt in company with wild Sakers. From that time feral pigeons with unplucked primaries were released from the forest when the falcons could not see it because they were sitting on the ground or were occupied with other things. In other cases pigeons were released from a car. The chase of the falcons after these pigeons was simply spectacular. We paid special Bagyura, J. & Gróf, S. attention to avoid the presence of falcons when pigeons were released. Although they got used to our presence, closer relationship has not been formed between the birds and us. In order to improve their hunting skills, around the cage of pigeons young wild feral pigeons were attracted or, alternatively, released. These pigeons stayed close to their mates in the cage, they were feeding in the area and roosted on the trees in the vicinity. At the beginning 15-20 pigeons were set free and later we took care of constant replacements. As the falcons improved their hunting skills by chasing pigeons among the trees, the pigeons also became more skilled how to escape from falcons. Sometimes they flew into a shepherd’s hut or found shelter among bushes or even settled on a tree motionless. There was a remarkably significant difference between the flight skills of male and female to the latter’s expense. Once a pigeon was flushed by both of them from the ground up to 200 metres high and the female was lagging far behind. This gap was also obvious when they were playing in flight. A visible friendship developed between them and the pointer dog of S. G., after they have learnt that the dog running on the grassland often flushed larks. Consequently falcons were often following playfully the dog. Nevertheless, they were afraid of the dogs of shepherds. The farther afield from the camp we encountered them, the more careful they were inour presence, a likely consequence of unfamiliar surroundings. On 22, August the very first wild prey was captured, when an alien pigeon was chased high above the forest and finally captured. The female ate from the prey first. When they failed to get a prey on a day, they became more active on the following day. A pigeon was released for them when they could not get food till dusk on two consecutive days. Training of the adult falcons following their release After having them released, the adult falcons settled on the ground in the grassland till sunset. During the evening light the female suddenly gave a noisy alarm call because it was probably frightened by a Brown Hare or other animal. The birds were checked two more times until sunrise. The next dawn the light female was found in the grassland exactly in the same place where it settled in the previous evening. Its plumage was wet as a consequence of the dew. On that day no attempts for hunting was observed. One day later they were very active due to their growing hunger and hunted successfully to pigeons. Freedom was clearly beneficial to their flight skills, the males were even gliding around at low hight in their attempts to sit onto the tree. They did not let us approach closer then 20 m any more. From the day all the falcons were released our duty was reduced to providing their food. Instead of the time spent on their training, we could spend more time on the continuous observation of their behaviour. It became clear that their freedom obviously made considerable improvement on their flying skills and condition alike. We increased the number of released pigeons even though they could not capture flying pigeons yet. Their appetite seemingly grew in three days. Though their flying skills were still weaker than those of the juveniles they regularly landed on trees to rest already. They were willing to fly only if they were hungry and a potential prey appeared on the horizon. Their reluctance to fly may be explained by the fact that they already reached their adulthood when playful flights, so typical for juveniles, was not part of their behaviour any more. Attacks and strikes to pigeons have substantially improved their flying skills. Though they reached a proper level of speed they still did not have the endurance when it came to chasing the prey. When they needed to make sudden turns, they became uncertain and rather they finished the 38 Kerecsensölyom visszavaditäsa attack. It occurred that the same pigeon was chased by all four falcons and soon even the young birds joined them. In such cases no fight occurred between them since they knew each other and the social hierarchy had been developed already amongst them. The males’ flying skills were improving more rapidly than those of the females. On 28 August both males were circling upwards when the females were willing to fly still only in straight direction. On that day all six falcons were in air at the time of their feeding. While driving out from the forest into the grassland we were releasing pigeons from the car. If they did not capture any of those, we released later pigeons that were unable to fly. During this period we released 20-25 pigeons daily. We collected the feathers of the eaten pigeons in the evenings. If we saw a falcon resting far from the camp we attempted to approach them for curiosity. They were always shier in these occasions than around the camp. Relationship between young and adult falcons At the time of the release of the adults, the juvenile falcons could were already flying quite well, they were playfully harassing the older birds. The juvenile female often chased the light female which escaped while making noisy alarm calls, though the juvenile caught it in the chase many times. The adult males usually took away the captured prey from the juvenile male. Among the adult males the dark one was the shier. For instance on 27 August four pigeons were caught by the dark male, however it could feed only from the prey captured the last time. It was even flushed and left its prey when other falcons were flying in this direction. Due to his shyness he was harrassed by other falcons regularly. Nevertheless, this constant disturbance developed more rapidly his flying skills. In addition the flying skills of the adult males were improving faster than those of the females. Females could fly with clumsiness when males already made circles high in the air. On 3 September the light male and female roosted together and occasionally gave such voices that indicated pair bounding between them. Similar behaviour was also observed previously at juveniles. The young female, that previously chased so many times the pale female, could not catch it on 4 September any more and, surprisingly, the adult chased the juvenile. No difference was seen any more in their flying skills. Weather There was a heavy thunderstorm on the night after raising the repatriation camp and all the equipment became wet. Until early September the weather was typical for that period of the year, with occasional storms at night. Between 1 and 8 September heavy winds prevailed during the day with scattered rains that made difficult the daily flying exercises. The camp became almost inaccessible because of the mud. Between 8 and 18 September it was a nice autumn weather, although on two subsequent days it was raining. We closed down the camp on 21 September in a sunny weather. Bagyura, J. & Grof, S. Conclusions With this project we proved that even those Sakers, unable to properly fly or hunt before repatriation, can still be returned to nature successfully. The method for training and repatriation should be elaborated on a case by case basis, taking into account origin and previous keeping conditions and particular emphasis should be laid on previously learnt skills of the bird. The hunting style of Sakers requires an ability of powerful and fast flight learnt gradually from parents after fledging. Sakers unable to fly and hunt properly must not be released without training since they become weak, starve to death or fall victim of other rators before learning to catch a prey. A pre-requisite for the release is also perfect condition and intact plumage otherwise the falcons may have little chance to hunt succesfully. Those intending to carry out a repatriation project need to have both theoretical and field experience in falconry. It should be prevented during the project that falcons are fed directly by humans, because they would get conditioned to humans that later could cause serious threats in their life. Learnt instincts in falcons may last for longer periods even without re-affirmation. For instance the juvenile female expected prey around the same car, but 30 km away from the repatriation camp, around which it hunted successfully four months earlier. It is not necessary to set up a camp for successful repatriation. However, once a camp is established the personnel should be planned to at least four persons: two for training, one to guard the camp and another to make observations. Tracking of birds with radio telemetry after their release is highly recommended although the budget of our project did not allow for such equipment this time. Acknowledgements We are grateful to the repatriation centre of Hortobágy National Park, namely Miklós Dudás, and Bence Laszlò Bessenvei for keeping the adult falcons and providing facilities to the birds while going through their moult. Special thanks are due to the Ministry for Environment and Regional Policy, and Minister Dr. Ferenc Baja, as well as Dr. Zsolt Kalotas and particularly Dr. Katalin Rodics who also dealt supported the repatriation with great enthusiasm. We also would like to express our appreciation for the help of the secretariat of BirdLife Hungary and its director József Fidlóczky and their members who contributed to the project: Lajos Hajto, Árpád Kiss, István Harangi, István Bagyura, Albert Lukács, Miklós Csáky, and also Miklós Batò who helped to survey the nests. Special thanks are due to the Hungarian Office of WWF and its office leader, László Haraszthy. Zoltán Horváth helped us out with his field observations after the termination of the project. Authors’ address — a szerzők cime: Bagyura Janos & Gróf Sándor Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület H-1121 Budapest Költő u. 21. Hungary 40 Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 41-46 © KöM Természetvédelmi Hivatal KELET-MAGYARORSZÁGI SZÉKILILE (CHARADRIUS ALEXANDRINUS L., 1758)-POPULACIOK VIZSGALATA Dr. Sterbetz Istvan Abstract Sterbetz, I. (1998): Population studies on Kentish Plover (Charadrius alexandrinus L. , 1758) in eastern Hungary. Aquila 103-104, p. 41-46. The population changes of eighteen different Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) populations in eastern Hungary were evaluated between 1940-1974 and causes for population declines discussed. A total of 78% of the studied populations became extinct. The disappearance of these breeding birds always corresponded in time with changes in habitats (termination of grazing by sheep, use of artificial fertilisers and pesticides, introduction of alien grass species on plant associations, flooding or ploughing of breeding sites). Key words: Charadrius alexandrinus, population decline, agriculture, Hungary. Bevezetés A széki lile európai fogyatkozása egy évszazadnal is régebbről ismert, és annak okai, meg a veszélyeztető tényezők fontossági sorrendje eltérők az egyes élőhelyeken (Rittinghaus & Walters in: Glutz von Blotzheim et al. 1975). A jelent tükröző, hazai helyzetképet jórészt a Duna-Tisza közén végzett vizsgálatokkal Székely (1991, 1992 és in prep.), valamint Székely és munkatársai (Székely & Lessells 1993; Székely et al. 1993; Székely et al. 1994; Székely & Williams, 1995) rajzolták meg. Egy korábbi időszakot érintő adataimmal az idézett tanulmányokhoz kívánok további kiegészítésekkel szolgálni. A Délkelet-Alföldhöz fűződő madártani vizsgálataim a széki lile magyarországi népes állományának, a Vásárhelyi-pusztán fészkelőknek 1951-1980 közötti alakulását korábban értékeltem (Sterbetz, 1992). E vizsgálat folytatásaként tekintem át további 18, kevésbé népes állomány sorsát az 1940-1974 közötti időszakból azzal a szándékkal, hogy a károsító tényezők nem teljességet jelentő feltárásával az adott lehetőségekhez igazodva szolgáljam a természetvédelem gyakorlatát. Anyag és módszer Az |. és 2. táblázatokban felsorolt populációk mindegyike egykor legeltetett, rövidfüvü szikespusztäkon feszkelt, a 3. táblázatban ismertetett növenytärsulasokban. 41 Sterbetz, I. A 34 évre terjedő adatgyüjtemeny nem értékelhető egységesen, mert annak az 1947 előtti időszakát csak egykori becslések alapján, emlékezetből idézhetem. Az 1974-ig terjedő, további éveket azonban már 175 számlált fészkelőpár, és a Máthé (1960), valamint Bodrogközy (1974, 1980) által leírt növénytársulások tényeiből vizsgálhattam. Napi munkám során folyamatosan kapcsolatom volt az egyes élőhelyeken tevékenykedő mezőgazdasági üzemekkel, így a legelők jellegének változásait összevethettem a székilile- állományok alakulásával. Naplójegyzeteimből egyrészt arra kerestem választ, hogy az egymástól kisebb-nagyobb távolságokban elszigetelve költő populációk fogyatkozása mennyiben kötődik időszakokhoz, másrészt miként illeszthetők ehhez a legelőgazdálkodás belterjesedésének jelenségei. Költőhely Időszak Feszekszäm Eltinés éve Mezőtúr (47°06°20°38°) Bánrévei-gyep 1946-47 10-13 2 Szarvas (46°52’20°34’) Bolza-gyep, Halásztelek 1946-47 15-20 ? Nagyszénas (47°25’20°49’) Székäcs-gyep 1940-46 6-7 1947 zékes 1940-46 8-10 ? Taraj 1940-45 3-4 ? Geist-gyep 1940-42 10-15 1943-44 1-2 1945 1. táblázat. A széki lile (Charadrius alexandrinus) becsült feszkelöällomänyai és az állományok eltűnésének éve Kelet-Magyarorszagon a vizsgálati területen Table 1. Estimated population size of Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) and the year of their disappearance on the study area in Eastern Hungary. Eredmények és megbeszélés Az 1. és 2. táblázatokból, valamint a Vásárhelyi-pusztával foglalkozó dolgozatomból (Sterbetz, 1992) kitűnik, hogy a széki lile egykor elterjedten fészkelt a Délkelet-Alföld szikes legelőin. A szegedi Fehér-tavon és a kardoskúti Fehér-tó körüli Vásárhelyi-pusztán két különösen népes populáció alakult ki, ezek körül helyezkedtek el a Körösök, a Tisza, a Maros, valamint a keleti államhatár által határolt terület kisebb állományai. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a fészkelők száma itt jelentősen népesebb lehetett az ismertnél, mert nagy területeken adódtak olyan további élőhelyek, ahová még nem terjedtek ki az egykori kutatások. A Vásárhelyi-pusztán tapasztaltak (Sterbetz, 1992), és a 3. táblázat vizsgálati eredményei arról tanúskodnak, hogy ez a faj itt a bárányparéjos (Camphorosmetum) élőhelyekhez kötődik leggyakrabban, de az egyéb előfordulásainak is nagyon rövid és ritkás füvű gyeptársulások a jellemzői. Ezt az adottságot a legelő háziállatok, elsősorban a juhok rendszeres rágása-tiprása tartotta fenn. Ahol a juhlegeltetés visszafejlődött, vagy 42 2. Költöhely Biharugra (46°58’29°36’) Szilaspuszta Dévavanya (47°02’20°58’) Atyaszegi-legelö Túrkeve (47°06’20°49’) Szélmalmos legelő Csudaballa (47704"20750") Juhlegelő Tótkomlós (46°25’20°44’) Nagyéri-gyep Békéssámson (46°28’20°20°) Rákos-gyep Mártély (46°28°20°20’) Tisza-széli legelő Nagytöke (46°42°20°19°) Ureghati-gyep Gäter (46°41°20°02’) Csongrädi-gyep Hódmezővásárhely (46°25°20°20’) Teglasi-legelö Csongrád (46°42’20°10?) Faluszeli-legelö Bokros táblázat. A széki lile (Charadrius Magyarországon a vizsgálati időszakban. Kelet-Magyarországi széki lilék állományváltozásai Időszak Fészekszám 1951 1970 1971 1972 1973 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1971 1972 1973 1966 1967 1968 1969 1955 1954 1955 1953 1954 1955 1953 1954 1955 1952 1953 1954 1953 119525 1953 1953 alexandrinus) tw szamlalt Eltunés éve 1954 1974 1970 1974 1970 1956 1956 1956 1955 1954 1954 1954 feszkelöällomänyai Kelet- Table 2. Population size of Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) in eastern Hungary during the study period. 43 Sterbetz, I. Növenytärsuläs Feszkek % száma Camphorosmetum annuae 104 66 Lepidio-Puccinellietum 24 15 Suaedetum maritimae 12 8 Pholiuro-Plantaginetum 11 7 Artemisio-Festucetum 6 4 Összesen: 157 100 % 3. táblázat. A talált 157 székilile-fészek megoszlása a növenytärsuläsokban. Table 3. Distribution of 157 Kentish Plover nests in different plant associations. Eltünés Eltünt Költöhely eve populäciök száma 1945 Nagyszénás (Geist-gyep) 1947 Nagyszénás (Szákács-gyep) 1954 Hódmezővásárhely (Téglasi-gyep), Csongrád (Bokros), Biharugra (Szilaspuszta) 1955 Gater (Csongrädi-gyep) 1956 Békéssämson (Räkos-gyep). Martély (Tiszaszeli-legelö). Nagytoke (Ureghäti-legelö) 1970 Türkeve (Szelmalmos-legelö), Tötkomlös (Nagyéri-gyep) 1974 Csudaballa (Juhlegel6), Dévavanya (Atyaszegi-legel6) 4. táblázat. Kelet-magyarorszägi szekilile-költöällomänyok (Charadrius alexandrinus) eltűnésének alakulasa. Table 4. Year of disappearance of breeding populations of Kentish Plover (Charadrius alexandrinus). megszűnt, előbb-utóbb követte ezt a növényzet összetételének, sűrűségének és magasságának átalakulása is. Valamennyi tárgyalt populáció életkörülményeinek nyomon követésére nem volt lehetőségem. A pontosabban ismertek eltünedezése az 1., 2. és 4. táblázatokból tűnik ki. A 4. táblázat szerint jórészt az 1954-56, majd az 1970-74-es időszak volt a legveszteségesebb. A Délkelet-Alföld füves pusztáit évszázadokon át félvad tartású, külterjes legeltetéssel hasznosították, amely meghatározója volt az odatelepülő élővilágnak is. A jelen század első évtizedeiben is még nagyon erőteljes legeltetés elsorvadása egyrészt a II. Világháború idején következett be, amikor a magyarországi harci cselekmények jelentősen csökkentették a háziállatok állományát. Majd az 1960-as időszaktól a műtrágyázással, vegyi növényvédelemmel, öntözéssel, termesztett fűfajok , felülvetésével" járó, belterjesebb gyephasználat egyre kiterjedtebben alakította magasfüvű kaszálókká az egykori vakszikes élőhelyeket. Mindezeknek a természetes élővilágot átalakító hatásai a mezőgazdasági 44 Kelet-Magyarorszagi széki lilék allomanyvaltozasai Karositàs oka Érintett populációk száma Number of populations affected Cause of destruction Juhlegeltetés megszűnése Terminating grazing with sheep Műtrágyázás, vegyi növényvédelem Artificial fertilizers, use of pesticides A természetes gyeptársulásokra telepített füfajok Alien grass species seeded on association A fészkelőhelyek öntözése Inundation of breeding sites A fészkelőhely felszántása Ploughing of breeding site 5. táblázat: A széki lile (Charadrius alexandrinus) 14 megsemmisült feszkelöällomänynäl megállapított károsító tényezők. Table 5. Cause of destruction in 14 different populations of Kentish Plover (Charadrius alexandrinus). beavatkozásokat követő néhány év múltával kezdtek megnyilvánulni, ahogy ez az itt bemutatott táblázatokból is érzékelhető. A széki lile magyarországi válságának kétségtelenül a szikespusztai élőhelyek elvesztése volt a megindítója. Az innen kiszorulók más, már nem típusos élőhelyekre, elsősorban mesterséges halastavak zátonyaira telepedtek át, ahol Székely (1991, 1992; in prep.) vizsgálatai szerint szaporodásuk már sokkal esélytelenebb. Dolgozatom az idézett forrásmunkákkal egyetemben a veszélyeztetett faj szempontjából is hangsúlyozza hazai szikes legelők hagyományos fűhasználatának természetvédelmi jelentőségét! POPULATION STUDIES ON KENTISH PLOVER (CHARADRIUS ALEXANDRINUS L. , 1757) POPULATIONS IN EAST HUNGARY Summary The Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) is one of the most typical breeding bird of alkaline short-grass eastern Hungarian grazing lands. Accelerating intensification of agriculture since World War II has been gradually destroying its habitats. Lack of grazing that would support maintenance of the original vegetation, artificial fertilisers, herbicides, inundation and introduction of alien grass species turned the short-grass grassland into long-grass heyfields where Kentish Plovers do not find proper habitat any more. Attempts to occupy different habitats by Kentish Plovers has been recorded predominantly on small islands of fishponds where breeding success is expected to be significantly lower. In recent years Kentish Plovers became endangered by extinction in Hungary. This process was investigated on the population change of 18 different populations. Tables highlight the strong correlation between disappearance of different populations and negative effects of introduction of new agricultural methods. The significance of maintainning or re-introduction of traditional, extensive grazing methods to nature conservation is underlined by author. 45 Sterbetz, I. Irodalom — References Bodrogközy, Gy. (1974): Békés-megye növényvilága. In: Krajko, M. (szerk.): Békés-megye földrajza. Békés-megyei Tanács VB kiadványa, Békéscsaba, p. 85-87. Bodrogközy, Gy. (1980): Szikespusztak és növenytakaröjuk. A Bekes-megyei Múzeumok Közlemenyei. Békés-megyei Tanäcs VB kiadvanya, Békéscsaba, 6, p. 29-49. Glutz von Blotzheim, U., K. Bauer & E. Bezzel (Hrsg.) (1975): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Charadriiformes Bd. 6/1. Akademische Verlag, Wiesbaden, p. 222-223. Mathe, I. (1960): A kamilla (Matricaria chamomilla) magyarorszägi termöhelyei. MTA Biol. Csop. Közl. 4, p. 235-254. Sterbetz, I. (1992): A Väsärhelyi-pusztän fészkelő széki lile populáció (Charadrius alexandrinus L., 1758) elsorvadäsänak vizsgälata. Allattani Közl. 78, p. 89-93. Székely, T. (1991): Status and breeding biology of Kentish Plover Charadrius alexandrinus in Hungary — a progress report. Wader Study Group Bulletin 62, p. 17-23. Szekely, T. (1992): Reproduction of Kentish Plover Charadrius alexandrinus in grasslands and fish- ponds: the habitat mal-assessment hypothesis. Aquila 99, p. 59-68. Székely, T. (in prep.): Status of Kentish Plover in Hungary. Wader Study Group Bull. Székely, T., Karsai, I. k Kovács, S. (1993): Availabilitiy of Kenish Plover (Charadrius alexandrinus) prey on a Central Hungarian grassland. Ornis Hungarica 3, p. 41-48. Székely, T. & Lessells, C. M. (1993): Mate change by Kentish Plovers Charadrius alexandrinus. Ornis Scand. 24, p. 314-322. zékely, T., Karsai, I & Williams, T. D. (1994): Determination of clutch size in the Kentish Plover Charadrius alexandrinus. Ibis 136, p. 341-348. Székely, T. & Williams, T. D. (1995): The cost and benefit of brood desertion for female Kentish Plovers. Behav. Ecol. Sociobiol. 37, p. 155-162. A szerző cime — Author 'sadress: Dr. Sterbetz Istvan H-1131 Budapest Fivér u. 4/a. 46 Aquila (1998), Vol. 103-104, p 47-57 © KöM Természetvédelmi Hivatal DISTRIBUTION AND STATUS OF THE COMMON SANDPIPER (ACTITIS HYPOLEUCOS) AND LITTLE RINGED PLOVER (CHARADRIUS DUBIUS) ALONG TWO RIVERS IN NORTH- EASTERN HUNGARY Szabolcs Lengyel Abstract Lengyel, Sz. (1998): Distribution and status of the Common Sandpiper (Actitis hypoleucos) and Little Ringed Plover (Charadrius dubius) along two rivers in North-Eastern Hungary. Aquila 103-104, p. 47-57. The author surveyed the Bodrog and Hernäd rivers (NE Hungary) in June-July 1996, and estimated the population sizes of Common Sandpipers (Actitis hypoleucos) and Little Ringed Plovers (Charadrius dubius). The breeding population of Common Sandpiper was estimated at 30-35 pairs on the Bodrog, and 75-80 pairs on the Hernád. Common Sandpipers usually nested far from villages, and were most abundant in calm middle sections of rivers, with a mixture of riparian forests and shingle on riverbanks. No Little Ringed Plovers were observed on the Bodrog, while a relatively large nesting population of 90-100 pairs was estimated on the Hernad. High densities (up to 2 pairs/km) of plovers were found in sections with upper-reach characteristics (faster water flow, bare riverbanks and ephemeral islands). Both species were abundant in some of the middle sections of the Hernád, where the riverbanks vary from gravel-covered shores to closed riparian forests. Although the Bodrog and Hernad rivers hold stable populations of these two species , the limitation of human disturbance and restoration of disturbed habitats on lower sections of the rivers is deemed desirable in order to provide additional breeding habitat. Key words: Actitis hypoleucos, Charadrius dubius, Bodrog, Hernád, river fauna, Hungary. Introduction River ecosystems experience large-scale changes nowadays (Haslam, 1992). Two of the most important underlying factors of this change in Central Europe have been the drought of the last two decades and the increasing human use and pollution of surface freshwaters (Statzner & Kohmann, 1995). As a consequence of the reduced and/or polluted water supply, some bird species, like the Dipper (Cinclus cinclus) e.g. (Horváth & Szép, 1995), have practically disappeared in Hungary in recent years while others have declined. In order to design conservation measures for the protection of river ecosystems and to prevent further loss of biodiversity, it is essential to assess the size of the breeding populations to be conserved. 47 Lengyel, Sz. In Hungary two species of shorebirds: the Common Sandpiper (Actitis hypoleucos) and the Little Ringed Plover (Charadrius dubius) breed particularly in riparian habitats. The range of Common Sandpiper comprises much of the northern part of Eurasia, from eastern Siberia to Western Europe (Cramp & Simmons, 1983). Its main habitats in Hungary are the middle and lower-stream natural clay and sandy riverbanks with exposed shingle and various vegetation cover (Barbäcsy, 1984a). It also nests, however, near the upper reaches of smaller streams with rocky banks in England (Ya/den, 1992). The birds arrive from the wintering grounds in late March and April. The pairs occupy well-defined, usually linear territories along the river and often build their nest under bushes, tree trunks, etc. (Holland, 1980; Holland et al., 1982). The female lays four, cryptically coloured eggs that are incubated by both parents. After hatching, the chicks are led away from the nest to well- vegetated sections of riverbanks (Cramp & Simmons, 1983). The species shows a great sensitivity to habitat alteration and environmental change and, especially, to human disturbance (Ya/den, 1992). Shifting of the territory to lower quality areas and even nest desertion due to human disturbance has been reported (Holland et al., 1982). The Little Ringed Plover also shows a preference to riverbanks, although it is often found in other types of habitats as well (Barbacsy, 1984b). Throughout its range in the northern Palearctic the species breeds in wetland patches, alkali grasslands, and some man- made habitats that may be considerably far from rivers (Cramp & Simmons, 1983). The breeding pairs usually arrive in April at the breeding grounds, sometimes in late March. The birds occupy bare riverbanks for nesting and prefer shorelines, or islands covered with gravel, pebbles and middle-sized stones (Cramp & Simmons, 1983; Barbacsy, 1984b). The nest is usually built in the vicinity of a conspicuous object (stones, patch of grass, sticks), but almost always far from dense vegetation cover, a general characteristic of Charadrius plovers. It is presumed that the eggs are incubated predominantly by the males (Cramp & Simmons, 1983). The species is currently undergoing a population increase and range expansion, mainly as a result of its preference for man-made habitats, e.g. various reclamation and development projects, gravel pits, open cast mining sites, etc. (Cramp & Simmons, 1983; Barbacsy, 1984b; Parrinder, 1989). Apart from Barbdcsy’s reports (1977, 1984a, 1984b), data concerning population size and density of these two species are still scarce, and are completely missing from remote regions of Hungary, e.g. the Bodrog and the Hernád rivers. A reason for this might be that habitats of both species are difficult to survey because of the local inaccessibility of river margins. The aim of this paper is to present data and density estimates for these species on two rivers in North-Eastern Hungary as observed during the late part of the 1996 breeding season, and to enlighten some aspects of the habitat use of the species. Finally, since data on numbers of these two species in the studied region were lacking before, this survey may also provide a basis for future comparisons of population data. Common Sandpiper and Little Ringed Plover in NE Hungary Methods The study was conducted in June-July 1996 on two rivers in North-Eastern Hungary, the Bodrog and the Hernád. We surveyed the Bodrog from Sárospatak (river km 38) to Tokaj (km 0) between the 28 and the 30 June (Figure 1). The Hernád was surveyed from Kéked (approx. km 114) to its inflow into Sajó (km 0) between 3 and 10 July (Fig. 1). A transect method was used to collect data, during which canoes were used progressing downstream between observation points. When sighting individuals of the two species, we recorded the geographical location, the number of birds and their behaviour onto river maps. We assessed the breeding status of the birds based on their behaviour (e.g. territorial and alarm behaviour by Common Sandpipers; alarming and distraction displays by Little Ringed Plovers). The breeding status of Little Ringed Plovers was further confirmed in two cases by direct detection of nests or, in one case, juveniles. We added 20 percent to the number of pairs counted to account for missed birds. We calculated 10% for the correction of our error in efficiency in the suitable habitats (usually we did not cover both sides of islands on the upper reaches e.g.). Another 10% was calculated for the correction of our inefficiency resulting from missing early breeding pairs that had already moved away from the breeding areas by the time of field work. The densities of the two species were calculated for both the actual counts and the estimated data (adjusted values). Since no variables were recorded concerning the habitat of the birds actually observed, we can rely only on empirical observations on the habitat use of the species. In order to better interpret the results the rivers were divided into sections of different lengths arbitrarily (see map, Fig. 1). The sections were designated by names of human settlements to facilitate geographical identification. For every section both actual and adjusted densities were calculated. Results Common Sandpipers on the Bodrog The calm and densely vegetated riverbanks of the Bodrog provide good feeding and nesting sites for the Common Sandpiper. Our data, both actual counts and estimates as well as density values for this species on the Bodrog are shown in Table 1. The highest density of Common Sandpipers on the Bodrog was found between Sarazsadany and Olaszliszka, where a breeding density of 1.77 pairs per kilometre was estimated. In this section, the quicker flow (relative to other sections where the riverbed is wider) and bends of the river create a mixture of open and closed habitats, rich in riparian forests and bare banks on both sides of the river. Another reason for the high density may be that there are no villages along the river in this section. This sensitivity of the species to human disturbance may explain the lower densities between Olaszliszka and Tokaj (Table 1). In these lower sections villages border the river and we could find sandpipers only in 49 Lengyel, Sz. river bends away from human settlements. In the last 6 km of the river, where no villages lie near the river, human recreational disturbance (tourism and water sports based in and starting out from Tokaj) appeared to be an important factor affecting the sandpiper population. \ SLOVAKIA - SZLOVAKIA Hidasnémeti HUNGARY - MAGYARORSZAG e Göncruszka e Vizsoly SAROSPATAK Sárazsadány e e Felsődobsza e Szentistvánbaksa Bodrogszegi e Tisza 9 Ocsanalos e Sajóhídvég Sajo 10 km Fig. 1. Geographical location of the surveyed sections of the Bodrog and the Hernád. 1. ábra. A Bodrog és a Hernád vizsgált szakaszainak földrajzi helyzete. Common Sandpiper and Little Ringed Plover in NE Hungary Number of pairs counted Section River km Észlelt parok száma Szakasz Folyam- kilométer Estimated number of pairs Estimated density (pairs/km) Density (pairs/km) Párok becsült száma Becsült denzitás Denzitás (pár/km) Table 1. Number of counted and estimated pairs of Common Sandpiper (Actitis hypoleucos) in different sections of the Bodrog. 1. táblázat. A billegetőcankó (Actitis hypoleucos)-párok észlelt és becsült száma a Bodrog különböző szakaszain. Number of pairs counted Section River km Észlelt párok száma Szakasz Folyam- kilométer Kéked-Abaújvár 114-106 | Abaujvär-idasnemei | /06-97 | 2 | | Gibärt-Felsödobza | 66-53 | 9 | TRES DRE | RE ewe Felsödobsza-Szentistvanbaksa 53-45 2 11 5 3 4 Estimated number of pairs Estimated density (pairs/km) Density (pairs/km) Párok becsült Becsült denzitas Denzitas (par/km) Table 2. Number of counted and estimated pairs of Common Sandpipers (Actitis hypoleucos) in different sections of the Hernad. 2. táblázat. A billegetöcankö (Actitis hypoleucos)-parok észlelt és becsült száma a Hernád különböző szakaszain. 51 Lengyel, Sz. Section River km Number Estimated Density Estimated of pairs number of (pairs/km) density counted pairs (pairs/km) Szakasz Folyam- Eszlelt Parok Denzitäs Becsült kilometer parok becsült (pár/km) denzitäs száma száma Kéked-Abaújvár 06 7 97 88 — 80 Table 3. Number of counted and estimated pairs of Little Ringed Plovers (Charadrius dubius) in different sections of the Hernad. 3. táblázat. A kislile (Charadrius dubius)-parok észlelt és becsült száma a Hernád különböző szakaszain. On the surveyed part of the Bodrog, no Little Ringed Plovers were seen. An explanation for this may be that there are no bare, pebble-covered beaches on the banks of the slow- flowing Bodrog. Common Sandpipers on the Hernád The breeding population of Common Sandpipers on the Hernád was estimated to be 75- 80 pairs (Table 2). Higher densities of the species could be found in the middle sections (from river kilometres 80 to 30). The lower densities on the upper parts of the river may be explained by the higher speed of the water, which results in more rapid changes in bank morphology and less vegetation cover, and the lack of calm, sandy or clay banks. The reduction in the number of pairs after Ócsanálos ( Table 2) may be a conseguence of the fact that the riverbanks are mostly used for agricultural purposes, with no riparian vegetation on the riverbanks. Another factor may be the higher incidence of human disturbance in these heavily populated areas, with either direct (e.g. fishing activities) or indirect (pollution) effects. Common Sandpiper and Little Ringed Plover in NE Hungary Little Ringed Plovers on the Hernad A population of 90-100 pairs of Little Ringed Plovers was estimated to breed on the surveyed section of the Hernad. The species was found to be highly abundant in the section above Hidasnémeti (from river kilometres /06 to 97, Table 3), where more than two pairs were estimated to breed per kilometre. This section of the river is characterised by rapid water flow, numerous bends and, consequently, more pebble-covered beaches with little vegetation and minimal human disturbance. Plovers seemed to occupy every suitable pebble-covered beach and island in this area. Our empirical observations suggest that plovers tend to nest solitarily on separate beaches of lengths of up to 100 metres, and sometimes two pairs will nest on beaches over this length. In these areas, plovers also occupy ephemeral islands for nesting. The density of Little Ringed Plovers decreased in the next three sections downstream, where only 15 pairs were counted on 44 km (river km 97-53). This decrease, and the lack of plovers between river kilometres 66-53 may result from the effect of two river dams, one at Gibart and the other at Felsödobsza. These dams slow down the flow of the water substantially; even reed (Phragmites communis) grows on the riverbanks in these sections. The Little Ringed Plover was abundant in two lower middle sections of the Hernád (from river kilometres 53 to 30), where the flow of the water is faster than above the dams. In addition to undisturbed beaches, Little Ringed Plovers also occupied artificial gravel- mining pits on the riverbanks in lower middle sections. Although we did not do any specific search for nests during the study, observation of nest protecting or distracting behaviour of adult Little Ringed Plovers served with evidence for nesting in several cases. One plover nest, containing four eggs, was found on a ca. 20x7 m island between Abaujvar and Hidasnémeti on 6 July 1996. The incubation stage of the eggs was estimated about 1 week by the egg-floating method described by Noszály & Székely (1993), it means that plovers may initiate clutches (or replace a nest lost earlier) as late as late June — early July. On 10 July we found another plover nest with four eggs on a completely bare gravel island of the river Sajó 2 km from the inflow of the Hernád. The incubation stage of this nest was between 10 and 14 days, which also shows a late clutch initiation. On the contrary, on 7 July we observed four older (close to fledging) plover chicks accompanied by three adults on a mud-flat in a bay of the river near river kilometre 90. These observations suggest a high asynchrony and the ability to re-nest (although we have no firm evidence for the latter) in the breeding of the Hernád population of Little Ringed Plovers. Discussion Consistently with the general observation of others (Holland et al., 1982; Barbäcsy, 1984a; Vickery, 1991), our observations on the Bodrog and Hernád indicate that Common 53 Lengyel, Sz. Sandpipers use more vegetated, calm riverbanks with some exposed shingle areas, where the flow of the river is somewhat slower. This was typical for the middle part of the Hernád and the Sarazsadany-Olaszliszka section of the Bodrog. It is possible that the part of the population nesting in these areas, probably via its higher productivity, supports the part of the population inhabiting the more disturbed areas downstream. A study on breeding success and dispersal patterns among disturbed and undisturbed areas would be welcome. In England, recreational tourism represented disturbance for pairs nesting near reservoirs that are often used for angling and picnicks. The disturbance could be detected in territory positioning, e.g. territories shifted toward lower quality, mostly agricultural, areas away from the banks and, in some cases, nest desertion has also been recorded (Holland et al., 1982; Yalden, 1992). Little Ringed Plovers did not appear to be disturbed by human influence, and indeed, they occupied man-made habitats, e.g. even active gravel pits along the Hernád. The species was found locally abundant in places where the water flow is relatively rapid, and pebble-covered beaches and shingle islands with no or little vegetation offer good nesting sites. Since the species nests in both undisturbed, natural but rapidly changing habitats and disturbed, man-made habitats, it would be intriguing from conservation aspects to compare the breeding success in these two habitat types. Interestingly, the high plover densities coincided with those of Common Sandpipers in some lower middle sections of the Hernad (river km 53 to 30, Tables 2 and 3). A reason for this may be that this part of the Hernád offers a variety of habitats for both species. After the Felsödobsza river dam, the flow of the river is fast enough to carry and deposit pebbles and gravel on the riverbanks, which in turn offer a suitable habitat for plovers. Sandpipers find good nesting places in the forests bordering linear sections of the river near Szentistvanbaksa. A few kilometres above this village the river creates bends with pebble- covered beaches on the inner sides, which are favoured by plovers. Some large beaches in river-bends after Szentistvanbaksa were occupied by more than one pair of plovers. The obtained densities of the two species tend to be higher than those reported by Barbacsy (1977; 1984a; 1984b) from the river Rába. It may be explained either by the different carrying capacity of the habitats for these two species along the examined rivers or simply by the different sampling years. Populations of both species have increased during the past few decades, which seems to be especially true for the European population of Little Ringed Plover in general (Cramp & Simmons, 1983; Parrinder, 1989). It is interesting to note the low numbers of both species on the last, 30-km section of the Hernád (Tables 2 and 3), where several villages follow one another along the river (Gesztely, Hernädkak, Hernadnémeti, Böcs, Berzék, Sajéhidvég). In several places waste water with a high concentration of organic matter (mainly agricultural and communal sewage from human settlements) is released into the river. In addition to this pollution, most of the river water is carried away in an artificial channel above Bőcs for hydroelectric power production and for agricultural purposes, which alters the river into a middle-sized stream afterward. The high organic load causes a sharp decline in aquatic and emergent life 54 Common Sandpiper and Little Ringed Plover in NE Hungary forms as available food supply to birds, which may explain why other bird species (e.g. Riparia riparia, Merops apiaster, Alcedo atthis) were also rare in this section. River pollution has long been known as a cause for the decline in diversity of riparian avifaunas (Statzner & Kohmann, 1995). The effect of pollution may either be direct (e.g. chemical wastes that have toxic effects on birds and other animals, summarised in Haslam, 1992) or indirect, in which case the effect of pollution is transferred to the level of the birds by another compartment of the ecosystem. For instance, the trophic level of birds (usually secondary consumers in river ecosystems) may be highly vulnerable to changes in the food supply, which often consists of aquatic invertebrate communities, usually the first to indicate habitat-deteriorating processes in river ecosystems (Haslam, 1992). For example the extreme acidity of streams and rivers in Scotland has been shown to decrease the abundance of macroinvertebrate communities (mainly Ephemeropterans and Trichopterans, two of the insect orders most sensitive to acidity), which in turn led to a decline in breeding populations of the Dipper ( Vickery, 1991). In summary, this study provides basic, preliminary data on populations of two shorebirds on two rivers in North-Eastern Hungary. According to our survey a population of about 30-35 pairs of Common Sandpipers breed on the Bodrog. Although the status of this population seems stable, it is important to keep human disturbance low in areas with higher densities. The surveyed section of the Hernád is the breeding ground for about 75-80 pairs of Common Sandpipers and about 90-100 pairs of Little Ringed Plovers. These populations do not seem to require urgent conservation actions. The preservation of current population numbers may probably be best preserved by reducing and keeping human disturbance and development to a minimum on the upper two-thirds of the river. However, the last 30 km of the river require active measures to be taken. Besides reducing organic pollution, and releasing the natural water supply back into the river, the degraded habitats also need to be reconstructed if we intend to restore the natural river margins, their vegetation and characteristic bird communities. Experiments on restoration of degraded river margins and riverbeds have been successful in other countries and these projects may provide guidelines for the future (Large & Petts, 1994; Larsen, 1994). A BILLEGETOCANKO (ACTITIS HYPOLEUCOS) ÉS A KIS LILE (CHARADRIUS DUBIUS) ELTERJEDÉSE ÉS HELYZETE KÉT ÉSZAKKELET-MAGYARORSZAGI FOLYÓ MENTÉN Összefoglalás A folyóparti ökoszisztémákra jellemző két hazai partimadárfaj, a billegetőcankó (Actitis hypoleucos) és a kis lile (Charadrius dubius) fészkelő állományát mértem fel 1996 júniusában és júliusában a Bodrog Sárospatak és Tokaj közötti, valamint a Hernád teljes magyarországi szakaszán. A felmérés során kenuval eveztünk végig a két folyón, és a két faj valamelyik egyedének észlelésekor feljegyeztük a madarak számát, viselkedését és térképen az észlelés helyét. A fészkelést a madarak 53 Lengyel, Sz. viselkedése alapján, illetve néhány esetben közvetlen megfigyelések révén valószínűsítettük. A kapott adatokhoz további 20%-ot számítottunk a költő populáció méretének becslésekor annak ellensúlyozásaként, hogy vizsgálatunk nem terjedt ki minden lehetséges élőhelyre (pl. szigeteknek általában csak az egyik oldalát tudtuk áttekinteni), valamint a vizsgálat a fészkelési szezon végén történt. Mind az eredeti, mind a becsléssel kapott adatokból kiszámoltuk a két faj denzitását az egyes folyószakaszokra és a folyó egész hosszára. A Bodrogon a billegetőcankó fészkelő állományát 30-35 párra becsültük. A legnagyobb denzitást a Särazsadäny-Olaszliszka közötti szakaszon tapasztaltuk, ahol kilométerenként átlagosan 1,44 párt számoltunk. E magas denzitàs oka valószínűleg az ezen a szakaszon észlelhető nagy élőhely- változatosság (agyag- és homokpartok, nyílt növényzettel és ártéri erdővel borított partszakaszok váltakozása), valamint a terület falvaktól való viszonylagos távolsága lehetett. A Bodrog utolsó 19 km-én mindössze 8 pár fészkelését valószínűsítettük, mely az emberi települések, illetve a Tokaj- központú vízisport zavaró hatásának tudható be. A Bodrog vizsgált szakaszán nem tapasztaltuk a kis lile jelenlétét. A billegetőcankó Hernádon költő állományát 75-80 pár körülire becsültük. A legnagyobb denzitást (0,73—1,00 pár/km) a Vizsolytól Ócsanálosig tartó szakaszokon észleltük. Ennek okát a Hernád itteni középszakasz jellege és változatos élőhelyei (kavicsos partok, ártéri erdők), valamint a kismértékű emberi zavarás jelenthették. A Hernád kislile-állománya becsléseink alapján 90-100 párra tehető. A legsűrűbb fészkelést a Hidasnémeti feletti szakaszon tapasztaltuk, ahol kilométerenként több mint két pár költését becsültük. E magas sűrűség a folyó helyenként tapasztalható felsőfolyás-jellegével, az efemer jellegű kopár partszakaszok és kavicszátonyok gyakoriságával magyarázható. A kis lilék denzitàsa azonban a Hernád némely alsóbb szakaszán is, pl. Felsődobsza után is magasnak bizonyult. A felsődobszai erőmű után a víz folyása ismét felgyorsul, és a folyó bővelkedik kanyarokban, melyek kavicsos belső ívein szinte mindenhol megtaláltuk a kis lilét. Összegzésképpen elmondható, hogy a Bodrogon a billegetőcankó, illetve a Hernádon mindkét faj populációja stabilnak tűnik, s a populációk fenntartása nem igényel különösebb természetvédelmi beavatkozást. Ha a költőállomány növelése a célunk, akkor a billegetőcankó számára a középszakasz jellegű, kopár foltokkal tarkított és ártéri erdőkkel szegélyezett, emberi zavarástól mentes folyópartok védelmét kell biztosítani. A kis lile, mely az emberi zavarásra nem annyira érzékeny, sőt, szívesen elfoglalja a mesterséges élőhelyeket is (pl. kavicsbányák a Hernád középső folyásán) a gyors folyású, kavicsos-kopár parttal rendelkező folyószakaszokat részesíti előnyben, így ezen élőhelyek fenntartása kívánatos. A Hernád utolsó 30 km-én azonban, a jellegzetes folyómenti madáregyüttesek visszatelepülése érdekében ennél több szükségeltetik: nemcsak a szervesanyag-terhelés csökkentését és a természetes vízellátottság visszaállítását, hanem a degradált folyópartok és vegetációjuk rekonstrukcióját is el kell végezni. References — Irodalom Barbácsy, Z. (1977): Billegetőcankó (Actitis hypoleucos) és kis lile (Charadrius dubius) fészkelése a Rábánál. Aguila 83, p. 282—283. Common Sandpiper and Little Ringed Plover in NE Hungary Barbacsy, Z. (1984a): Billegetöcankö. /n: Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, p. 86-87. Barbacsy, Z. (1984b): Kis lile. /n: Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura. Budapest, p. 81-82. Cramp, S. & Simmons, K. E. L. (1983): Birds of the Western Palearctic. Vol. 3. Oxford University Press, Oxford, p. 114-129, 594-605. Haslam, S. M. (1992): River Pollution: An ecological perspective. Belhaven Press, London, p. 1-18. Holland, P. K. (1980): Common Sandpipers in the Peak District. Wader Study Group Bulletin 30, p. 10-11. Holland, P. K., Robson, J. E. & Yalden, D. W. (1982): The breeding biology of the Common Sandpiper Actitis hypoleucos in the Peak District. Bird Study 29, p. 99-110. Horváth, R. & Szép, T. (1995): A vizirigo (Cinclus cinclus) utolsó költése Magyarországon. Összefoglalök: Előadások, poszterek. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület IV. tudományos ülése, Nyíregyháza. Large, A. R. G. & Petts, G. E. (1994): Rehabilitation of river margins. In: Callow, P. & Petts, G. E. (eds.): The Rivers Handbook: Hydrological and Ecological Principles, Vol. I. Blackwell Scientific Publications, Oxford, p. 401-418. Larsen, P. (1994): Restoration of river corridors: German experiences. In: Callow, P. & Petts, G. E. (eds.): The Rivers Handbook: Hydrological and Ecological Principles, Vol. I. Blackwell Scientific Publications, Oxford, p. 419-438. Noszaly, G. & Székely, T. (1993): Clutch and egg-size variation in the Kentish Plover (Charadrius alexandrinus) during the breeding season. Aquila 100, p. 161-179. Parrinder, E. D. (1989): Little Ringed Plovers Charadrius dubius in Britain in 1984. Bird Study 36, p. 147-153. Statzner, B. & Kohmann, F. (1995): River and stream ecosystems in Austria, Germany and Switzerland. In: Cushing, C. E., Cummins, K. W. & Minshall, G. W. (eds.): Ecosystems of the World 22. River and stream ecosystems. Elsevier, Amsterdam, p. 439-478. Vickery, J. (1991): Breeding density of Dippers Cinclus cinclus, Grey Wagtails Motacilla cinerea and Common Sandpipers Actitis hypoleucos in relation to the acidity of streams in south-west Scotland. /bis 33, p. 178-185. Yalden, D. W. (1992): The influence of recreational disturbance on Common Sandpipers Actitis hypoleucos breeding by an upland reservoir, in England. Biological Conservation 61, p. 41-49. Author "s present address — a szerző jelenlegi cime: Lengyel Szabolcs Ecology, Evolution and Conservation Biology Program University of Nevada, Reno 1000 Valley Road Reno, NV 89512-0013 USA E-mail: szaboles@med.unr.edu SM Pv ANA Ty PIA COM te. situe ¢ "i È b ú AN A fi LALA à À vb 1 L i i f } stormy AREY ptt opt A ha dirai ro RTS ARI hae È st API MA ARE RE AA Na ri nl an JL mie n° A HALLE LE a 4 Ay IE TATA at Sear? Lig sobre UE HAL Les AUS Ha EEE: | (it Vee» De SN)! vil poy LAL MI Mati VIA ten gt tő oneri Rapina | or 5 SEE Vi Weir pur The ff pene epr de dadi) Fe | cos da Ai trieri IA tu UE à u ab i ROGO RITA iets vera pra Be, Ni 1547 3 art ( Tilt at dus 7 hi FA va en A val À in LANE nas ME flnottm me EL. N 9 SR LA RUE Lio "i nitro AA Ne DALY pay aN) Witt ak re TE a os bes Als A“ la NEL LER NAD à 1) TNT lay yh’ Lr à Ts A ra et m BA mer! | i x en Ve TE Ach, GIF A pi LH ci Pi, trie VOTO TRUE Te ie NDR En Ina: a. > Heal TRG Un we | I hr + b We “CHORES te ER TNT LES UT TI LL ame , N fir wa 4. ape Rn A er I ur ‘i Aaa re TORI ter hei ct) und À pui we ne ars PISA SALMA ORI ie \ eni n rale jól ty ; fe wap we, an au sit Wr ven rue, Sagen Hobiau td A i if At N { MIT ti yn Cal ani ! \ he, Ter i Là TEE A In yr Sow 7: É tT TO. Lu 0 if i Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 59-66 © KöM Természetvédelmi Hivatal MONITORING OF SEDGE WARBLER (ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS) DURING AUTUMN MIGRATION IN SOUTHERN HUNGARY József Gyurácz — László Bank Abstract Gyurácz, J. & Bank, L. (1998): Monitoring of Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) during autumn migration in southern Hungary. Aquila 103-104, p. 59-66. In this study fluctuations in the number of Sedge Warblers (Acrocephalus schoenobaenus) was investigated on the basis of the number of birds captured during autumn migration periods between 1983 and 1993 at the Sumony Bird Observatory (45°58' N, 17°56' E). The number of birds captured before and after 15 August was analysed separately. During the eleven year study period the total number of birds captured before or after 15 August was 2798 and 2097, respectively. Our results indicate that the size of northern and central European Sedge Warbler populations which migrate through southern Hungary has declined. The reasons for the decline in central Europe are presumed to be similar to those for western Europe. Keywords: Acrocephalus schoenobaenus, monitoring, ringing, population changes, Hungary. Introduction In Hungary, important bird areas are found predominantly in wetlands. The extent of wetlands has decreased during the last decades and their conditions have also deteriorated (Waliczky, 1991). The changes that have occurred in the structure and sources are indicated by changes in the number of breeding or foraging bird populations in this habitat (Greenwood et al., 1993). The Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) is a very common breeding bird in wetlands throughout Europe, it even prefers reed marshlands during migration (Ormerod, 1990). Therefore, this species may be regarded as an excellent indicator species for detection of changes in this habitat. Sedge Warblers are long-distance migrants and they spend the winter in Africa, south of the Sahara (Dowsett et al., 1988). Recoveries show that those Sedge Warblers migrating across Hungary originate predominantly from Southern Scandinavia and the Baltic region, and only a smaller proportion from Central Europe. The direction of migration averaged 182°, the median capture date was 15 August for adults and 24 August for juvenile birds (Csörgő & Ujhelyi, 1991). The size of breeding populations has decreased during the last decades in Northern and Western Europe (Haland, 1982; Spina & Bezzi 1990; Marchant et al, 1990). Since populations breeding in the 59 Gyuräcz , J. & Bank, L. Northwestern part of Europe have no direct contact with those of Northeastern and Central Europe any comparison of population changes with these populations is only indicative. In this study we investigated the annual variation in the number of Sedge Warblers on the basis of birds captured during the autumn migration. Materials and methods Field work was carried out between 1983 and 1993, during the autumn migration of Sedge Warblers at the Sumony Bird Observatory (45°58' N, 17°56' E), Southern Hungary in the following periods: /983: 31 July — 28 August; /984: 28 July — 26 August; /985: 27 July — 25 August; /986: 27 July — 31 August; /987: 27 July — 30 August; /988: 31 July — 4 September; /989: 30 July — 10 September; /990: 28 July — 9 September; /99/: 27 July — 8 September; /992: 26 July — 13 September; /993: 17 July — 19 September. Birds were captured with mist nets that were 12 meters long and 2,5 meters high. The nets were mounted over the same marshland of Lake Sumony in each year. The surface of mist nets was 600 m” (1983-1985) and 900 m? (1986-1993). Birds had been captured from dawn to dusk, except on rainy and stormy days. Each bird was ringed. Changes in the number of birds captured before or after 15 August were analysed separately, since birds from Southern Scandinavia and the Baltic region migrate through Hungary in late August — early September, by which time the majority of local populations have already left the area (Csörgő & Ujhelyi 1991; Gyuracz & Csörgő 1991; Gyuracz & Bank, 1995). During the eleven years, the number of birds captured before 15 August was 2798, while the number of birds captured after 15 August was 2097 in total. The number of birds captured during the first and second half of migration were averaged to a net surface of 900 m” and 100 hours of capturing time. The average of the first year was set 100 percent and the index of change in numbers ("chain") was calculated (Greenwood et al., 1993) with the following formula: where I is the chain index of the specific year, /,., is the chain index of the previous year, N, is the number of birds captured with 900 m? net surface in 100 hours in the year x. N,., is the number of birds captured on 900 m? in 100 hours in previous years. Annual change in the index rates was checked with linear regression and "!"-test. The change of numbers during the two periods was compared with the Mann-Whitney U-test. 60 Monitoring of Sedge Warbler Results Number of bird species captured in certain years, rates averaged on the basis of a net surface of 900 m” and 100 hours of capturing and chain indexes are shown in Table 1. The highest number of birds was captured in 1984, since then there has been a significant decline. In the migration period before 15 August Y, = 1.17 — 0.08 X; r = 0.78; t = 5.67; d. f. = 9; P< 0.01, in the migration period after 15 August: Y = 1.48 - 0.06 X; r = 0.68; t= 4.1; d. f.=9;P<0.01 were found (Fig. 1). There is a negative tendency in the number of Central and also the Northern European migrating birds. There is no significant difference between the number of birds during the two migration periods (Mann-Whitney U-test, z = 1.4; P > 0.05), however the number of birds captured after 15 August increased in the late 1980s, but it began to decrease again in the early 1990s (Fig. 2). N/900 m?/100 h log Index log Index tà ee ec a [is] 28/144) 138) 9/31 Di 38 Table 1. Data of population change of netted Sedge Warblers in Sumony between 1983 and 1993 before and after 15 August, respectively. 1. táblázat. A foltos nádiposzáta dllomanvvdltozasa 1983-1993 között Sumonyban az augusztus 15. előtti, ill. azt követő fogási eredmények alapján. 61 Gyuràcz , J. & Bank, L. Y, = 1.48-0.06x, r = 0.68 log Index 1 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 Year x before 15..08. before 15.08. * after 15.08. — after 15.08. Figure 1. Population change of Sedge Warblers in the study areabetween 1983 and 1993 on the basis of log chain index after (Y,) and before (Y;) 15 August, respectively. 1. ábra. A foltos nadiposzatak allomanyvaltozasa 1983 és 1993 között az augusztus 15. utáni (YI) és előtti (Y;) fogási eredmények log chain indexe alapján. Discussion The reason for a change in the number of birds captured at stopover sites may lie in the alteration of migration strategy (Langslow, 1978; Gatter & Steiof 1992) or in the succession of the actual habitats (Karcza & Csörgő, 1994) rather than in an actual population decrease or increase. However, the number of birds captured at resting and feeding sites is proportional to the number of birds that were detected at the same sites by using different observation methods (Taylor, 1984). Furthermore, this number mainly depends on the size of the breeding population (Husse/, 1981; Safriel & Lavee, 1991). That is the reason why the changing number of migrating population can be used for monitoring, especially if we are familiar with the breeding and wintering sites of migrating populations. Hjort & Lindholm (1978) proved that the number of Wrens (Troglodytes troglodytes) and 62 Monitoring of Sedge Warbler Whitethroats (Sylvia communis) ringed in autumn show correlation with weather conditions of the previous wintering season and there is a significant correlation between these facts and the change in their numbers. Population changes in the number of Whitethroats during the very same period have been detected in different parts of Europe (Scott et al., 1976). 350 Index 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989 1990 1991 1992 1993 Year —m— before 15.08. —+ after 15.08. Figure 2. Population change between 1983 and 1993 on the basis of chain index after and before August 15, respectively. Mann-Whitney U-test, z=1.4; P>0.05. 2. ábra. A foltos nädiposzätäk allomanyvaltozasa 1983 és 1993 között az augusztus 15. utáni és előtti fogási eredmények chain indexe alapján. Mann-Whitney U-test, z=1.4; P>0.05. Decline in the number of nesting sites and the fact that African wintering sites have become dry led to the decrease of the Sedge Warbler population in Britain in the last 25 years (Peach et al., 1991). The population change of Sedge Warbler in Great Britain mainly depends on the weather conditions of the wintering sites in the western part of Africa (Peach et al. 1991). 63 Gyuracz , J. & Bank, L. The proportion of birds surviving the winter is higher after rainy summers, due to the more favourable living conditions in the wintering ground. However, since the mid-sixties following a rainy period in the summer (which has become very rare since then), larger populations could hardly find nesting sites in Great Britain, due to the declining number of wetlnads as a result of agricultural developments. Our studies show that there has been a decline in the number of Northern and Central European Sedge Warbler populations that migrate through Southern Hungary, similarly to other reed bird populations (Gyuracz & Bank 1994). One part of our results, which does not fit into the picture, is the year 1987 when the number of northern populations increased. In Britain and Sweden there was a small increase in numbers in the late 1980s. During this period there was more rain at the African wintering sites than there had been in previous years (Väisänen, 1989; Peach et al., 1991). We hypothesise that the reasons for the decline in numbers in Central Europe are similar to those of Western Europe. In these areas of Europe, a decline in wetland habitats occurred recently (Waliczky, 1991). This situation has been made worse by the drought that lasted for more than ten years. We speculate that dry periods may be very frequent at the African wintering sites of Hungarian and those populations that migrate through Southern Hungary. Before and during migration, Sedge Warblers mainly live on reed aphids (Hyalopteris pruni) that live in huge numbers on reeds of deeper waters (Bibby et al., 1976; Koskimies & Saurola 1989; Ormerod, 1990). Consequently, the number of birds decrease mainly in dry stopover sites. In a Hungarian ringing camp near a wetland (in the reed beds of Lake Balaton), there has been no significant decline of Sedge Warblers or other passerines detected (Karcza & Csörgő, 1994). In order to follow up any changes in population numbers and in the conservation status of wetland habitats, it is necessary that monitoring surveys will be continued in the future. Acknowledgements We wish to express our gratitude to the members of BirdLife Hungary who helped us in our field works. ; A DÉL-MAGYARORSZÁGON ŐSSZEL ÁTVONULÓ FOLTOS j NÁDIPOSZÁTÁK (ACROCEPHALUS SCHOENOBAENUS) MONITOROZÁSA Osszefoglalás A foltos nádiposzáta a vizes, mocsaras élőhelyek gyakori költőfaja Európában, és a vonulási időszakban is kötődik a nádasokhoz. Ezért jó indikátorfajnak tekinthető a vizes élőhelyek állapotváltozását illetően. Vizsgalatainkat 1983-1993 között végeztük az őszi vonulási időszakban a Sumonyi Madárvártán, Dél-Magyarországon. Külön vizsgáltuk az egyes években az augusztus 15. 64 Monitoring of Sedge Warbler előtt, illetve után befogott madarak éves egyedszämvältozäsät, mert augusztus második felében a balti térségből vagy Baltikumból és Dél-Skandináviából származó egyedek vonulnak át nagyobb számban a Kárpát-medencén. A vonulási időszak első, illetve második felében befogott madarak egyedszámát minden évben 900 m? hálófelületre és 100 fogási órára átlagoltuk, majd az átlagokból a kezdő év átlagát önkényesen 100 százaléknak véve kiszámoltuk minden évre az állományváltozási (,,chain”) indexet. A sumonyi nádasokban a foltos nádiposzáta ősszel átvonuló közép-európai és északi populációinak egyedszámai egyaránt csökkenő tendenciát mutatnak a vizsgálati időszak alatt. A két vonulási időszakban tapasztalt egyedszámváltozás nem különbözött szignifikánsan egymástól. References — Irodalom Bibby, C. J., Green, R. E., Pepler, G. R. M. & Pepler, P. A. (1976): Sedge Warbler migration and reed aphids. Brit. Birds 69, p. 384—399. Csörgő, T. & Ujhelyi, P. (1991): Migration strategies of Acrocephalus species from an analysis of recapture. In: Gyurácz, J. (ed.): The 3rd Scientific Meeting of the Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society. Szombathely, p. 11—122. Dowsett, R.. J., Backhurst, G. C. & Oatley, T. B. (1988): Afrotropical ringing recoveries of Palaearctic Migrants (I. Passerines). Tauraco 1, p. 29-63. Gatter, W. & Steiof K. (1992): Ermittlung von Bestandstrends durch Zugbeobachtungen. Die Vogelwelt 113, p. 240-255. Greenwood, J. J. D., Baillie, S. R., Crick, H. P. Q., Marchant, J. H .& Peach, W. J. (1993): Integrated population monitoring: detecting the effects of deverse changes. In: Furness, R. W. & Greenwood, J. J. D. (eds.): Birds as monitors of environmental change. Chapman — Hall, London, p. 267-328. Gyurdcz, J. & Bank, L. (1994): Population dynamics of the migrating birds in autumn migration season from 1983 to 1993. In: Peregovits, L.& Lőkös, L. (eds.): The 3rd Hungarian Ecological Congress. Szeged, p. 60. Gyurdcz, J. k Csörgő, T. (1991): Differences between autumn migration of adult and juvenile birds in four reed warbler (Acrocephalus spp.) species In: Gyurácz, J. (ed.): The 3rd Scientific Meeting of the Hungarian Ornithological and Nature Conservation Society, Szombathely 164-171. Gyurdcz, J. Bank, L. (1995): Study of autumn migration and wing shape of Sedge Warblers (Acrocephalus schoenobaenus) in South-Hungary. Ornis Hungarica 5, p. 25-32. Haland, A. & Burkjeland, S. (1982): Distribution and breeding habitat of the Sedge Warbler. Fauna Norv. Ser. C, Cinclus 5, p. 65-72. Hjort, C., Lindholm, C. & Lindholm, G. (1978): Annual bird ringing totals and population fluctuations. Oikos 30, p. 387-392. Hussel, D. J. T. (1991): Fall migrations of Alder and Willow Flycatchers in Southern Ontario. J. Field Ornithol. 62(1), p. 69-77. Karcza, Zs. & Csörgő, T. (1994): Monitoring with Passerines. In: Peregovits, L. & Lökös, L. (eds.): The 3rd Hungarian Ecological Congress, 1994, Szeged. Abstracts of lectures and posters, p. 82. Koskimies, P. & Saurola, P. (1985): Autumn migration strategies of the Sedge Warbler Acrocephalus schoenobaenus in Finland: a preliminary report. Ornis Fennica 65, p. 145-152. 65 Gyuräcz , J. & Bank, L. Langslow, D. R.. (1978): Recent increases of Blackcaps at bird observatories. British Birds 71, p. 345-354. Marchant, J. H., Hudson, R., Carter, S. P. & Whittington, P. (1990): Population Trends in British breeding birds. British Trust for Ornithology/Nature Conservancy Council, Tring. Ormerod, S. J. (1990): Possible resource partitioning in pairs of Phylloscopus and Acrocephalus Warblers during Autumn migration through a South Wales reedswamp. Ringing and Migration 11, p. 76-109. Peach, W., Baillie, S. & Underhill, L. (1991): Survival of British Sedge Warblers Acrocephalus schoenobaenus in relation to west African rainfall. /bis 133, p. 300-305. Spina, F. & Bezzi, E. M. (1990): Autumn Migration and Orientation of the Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) in Northern Italy. J. Orn. 131, p. 429-438. Safriel, U. N. & Lavee, D. (1991): Relative abundance of migrants at a stopping-over site and the abundance in their breeding ranges. Bird Study 38, p. 71-72. Scott, B., Cawkell, H. & Riddiford, N. (1976): Dungeness. In: R.. Durman (ed.): Bird Observatories in Britain and Ireland, T. & A. D. Poyser, Berkhamsted, p. 94-114. Taylor, M. (1984): The patterns of migration and partial migration at a north Norfolk bird-ringing site. Ringing and Migration 5, p. 65-78. Väisänen, R. A., Hilden, O. & Pulliainen, E. (1989): Monitoring of Finnish land bird populations in 1979-88. Lintumies 24, p. 60-67. Waliczky, Z. (1991): Európai jelentőségű madarélohelyek Magyarországon. MME, Budapest, p. 7— 19. Author’s address — a szerzők cime: Dr. Gyurácz, József Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Állattani Tanszék Szombathely, Károlyi G. tér 4. H-9701 Bank, László Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Pécs, Felsőmalom u. 22 H-7621 66 Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 67-72 © KöM Termeszetvedelmi Hivatal POPULACIODINAMIKAI VIZSGALATOK A BARKOSCINEGE (PANURUS BIARMICUS) EGY DEL-MAGYARORSZAGI POPULACIOJAN Gyuracz Jozsef — Bank László — Orbán László Abstract Gyurácz, J., Bank, L. £ Orbán, L. (1998): Studies on the population dynamics of a Bearded Tit (Panurus biarmicus) population in Southern Hungary. Aguila, 103- 104, p. 67—72. The population dynamics of breeding Bearded Tits (Panurus biarmicus) was studied at the Sumony fishponds in southern Hungary (45°58° N, 17°56’ E). Data on 506 individuals netted in the summer and autumn of 1983-1995 were evaluated. The dispersion dynamics and also the daily activity pattern of young and adult individuals differed significantly. No significant difference was found, however, between the sexes. The species showed high site fidelity during the study period, with 76% of birds recaptured in the same net. Key words: Panurus biarmicus, population dynamics, Sumony fishponds, Hungary. Bevezetés A barköscinege hazai állományának időbeni alakulásáról, a hazai populációk költés utáni, őszi-téli kóbórlásáról és napi aktivitásáról kevés publikált eredményt találunk, ezek nagy része is viszonylag régi (Cerva, 1894; Petényi, 1904; Kasparek, 1914; Vönöczky Schenk, 1942; Beretzk, 1951; Sasvári & Szőke, 1971; Kovacs, 1981; Kárpáti & Kovács, 1984). Jelen tanulmányunkban a Sumonyi-halastavaknál költő barkóscinege-populációnál a következő jelenségeket vizsgáltuk: a populáció egyedszámának évenkénti alakulását 1983 és 1995 között; a korcsoportok napi aktivitását; a populáció költés utáni kóborlásának ivar- és korfüggését; a populáció egyedeinek területhűségét 1988—1991-ben gyűrűzött madarak adatai alapján. Terület és módszer A Sumonyi-halastavaknäl (E 45°58’, K 17°56’), a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportjának gyűrűzőtáboraiban jelölt madarak adatait dolgoztuk fel. A gyűrűzőtáborok időpontjai: 1983. július 31. — augusztus 28., 1984. július 28. — augusztus 26., 1985. július 27. — augusztus 25., 1986. július 27. — 67 Gyuràcz et al. augusztus 31., 1987. július 26. — augusztus 30., 1988. július 31. — szeptember 4., 1989. július 30. — szeptember 10., 1990. július 28. — szeptember 9., 1991. július 27. — szeptember 8., 1992. július 26. — szeptember 13., 1993. július 17. — szeptember 19., 1994. július 16. — szeptember 18., 1995. július 15. — szeptember 17. A madarak befogásához használt függönyhálók felülete a vizsgált időszak első három évében 600 m’, 1986-1993-ban 900 m’, 1994-1995-ben pedig 1100 m? volt. A hálók két eltérő élőhelyen, vízben álló homogén nádasban és száraz bokorfűzesben álltak. A populációk egyedszáma évenkénti alakulásának értékeléséhez az egyes években befogott madarak egyedszámát egységnyi hálófelületre (900 m’) és fogási órára (100 óra) átlagoltuk. A korrigált egyedszámokban megfigyelhető trendet Spearman-rankkorrelációval ellenőriztük. Az 1988-1991. évek július 28. és szeptember 5. közötti időszakának napi fogási eredményeiből és az óránkénti fogás adataiból kor- és ivarcsoportonként kumulatív kóborlási, illetve napi aktivitási görbéket szerkesztettünk. A kor- és ivarcsoportok kóborlásának és napi aktivitásának dinamikáját Mann-Whitney-féle U-teszttel értékeltük. A visszafogott madarak területi eloszlását, területhüségét x?-próbával vizsgáltuk. Eredmények A 13 év gyűrűzőtáboraiban összesen 506 barkóscinege lett meggyűrűzve. Az egyes években befogott barkóscinegék egyedszáma: 1983: 7. pd: 1984: 19 pd. 1985: Soh pa: 1986: 13° pd. 1987: 0 pd. 1988: 12 pd. 1989: 29nd: 1990: 27 pd. 1991: rp LOSmypd. 1992: 29 pd. 1993: 38 pd. 1994: 110 pd. 1995:T 108 pd: A korrigált egyedszamok szignifikáns növekedést mutatnak a vizsgált időszakban (Spearman-rankkorreláció, r = 0,614), (1.ábra). A nyár végi, ősz eleji kóborlás dinamikäjäban a fiatalok median értéke július 31., az öregeké augusztus 4. A korcsoportok dinamikájában szignifikáns különbség van (Mann- Whitney U-teszt, z = 3,055, P<0,01), (2. ábra). 68 Del-Magyarorszagi barköscinege-populaciök vizsgálata A nyár végi, ősz eleji kóborlás dinamikajaban a hímek median értéke július 31, a tojéké augusztus 1. Az ivarcsoportok dinamikájában nincs szignifikáns különbség (Mann- Whitney U-teszt, z = 0,536, P>0,05), (3. ábra). N/900 m2/ 100 óra 10 m = w [de] n © a oO = N m = w co (co) © co (cs) © [se] n a a a mn Dn mn mn mn a a a a a a a a a a - - - = - - - = - - - - = 1. Abra. A befogott barköscinegek egyedszamanak alakulása. (Spearman rank korreláció, r=0,614). Figure 1. Change in the numbers of netted Bearded Tits (Spearman rank correlation r=0.614). ta ee e ag ERP RARE EST. Ey: 2 in EH RENE EINE EGYEN E BEN es BEN BET DO Om MN MUR = MN NN = NN + NDS 5inrrcNNNNAMOG po [ss tee) fee] (eel) tec) feel (ee) steel) ro no rotto ee) lee) es) ee) (eel leg) 07 Sere eS Sere Sse SSeS SS ee Sere) Se 2. ábra. A korcsoportok koborlasanak dinamikája. (Mann—Whitney U-teszt, z=3,055; P<0.,1). Figure 2. Dispersion dynamics of different age groups of Bearded Tits (Mann—Whitney U-test, z=3.055; P<0.01). 69 Gyuräcz et al. fretta» —*— Him edianérték: him:07.31 = —4— Tojó tojó : 08.01 Dátum 3. ábra. Az ivarcsoportok kóborlásának dinamikája (Mann—Whitney U-teszt, z=0,536,;P>0,05). Figure 3. Dispersion dynamics of different sexes of Bearded Tits (Mann-Whitney U-test, z=0.536; P>0.05). % 100 of FLT {| 80 i ; dub Lio FREE 50 EZ HE ol |A. | de _ 30 AT ot LAF) À D NE È ||... : Li... 6 7 8 9 10, 11681281814 TES 16 1718 ere Omura 4.äbra. A korcsoportok napi aktivitása. (Mann-Whitney U-teszt, z=4,515; P<0,01). Óra Figure 4. Daily activity of different age groups of Bearded Tits (Mann-Whitney U-test, z=4.515; P<0.01). 70 Del-Magyarorszagi barköscinege-populaciök vizsgálata A korcsoportok napi aktivitása szignifikánsan különbözik egymástól (Mann-Whitney U-teszt, z = 4,515, P<0,01.), (4. ábra). A visszafogott madarak 76 %-a ugyanazon a hälöhelyen lett visszafogva, ahol első befogäsuk is történt (y?= 25,8, df= 71,22, P<0,01). Megbeszélés A barkóscinege állományváltozásaira vonatkozó adatok csak szórványosan fordulnak elő a hazai irodalomban (Beretzk, 1951). Európa országaiban nagy ingadozást mutat a költő párok száma. Nagy-Britanniában a XIX. században csökkent, azután fokozatosan növekedett az állománya. Hollandiában az 1965—1973 közötti időszakban volt legnagyobb a költő állomány. Dániában vannak évek, amikor nem is költ, más években 200 pár is fészkel. Az állománynagyság hasonló ingadozása figyelhető meg a svéd, a lengyel, a cseh és a szlovák populációknál is. Csehországban, Dániában és Litvániában az utóbbi években növekvő tendenciát figyeltek meg. Az európai állomány a növekedési időszakokban újabb és újabb területeket népesít be. A nagymértékű egyedszám-ingadozásokat a hideg telek okozta magas elhullási aránnyal indokolják (Cramp & Perrins, 1993). A sumonyi állomány a nagymértékű fluktuáció ellenére szignifikáns növekedést mutat, ami összhangban van a közeli országokban tapasztalt tendenciákkal. A korcsoportok dinamikájában tapasztalt szignifikáns különbség egyik oka az lehet, hogy az első költésből származó fiatalok a kirepülés után csapatokba verődve kóborolnak. Ez a köborläsuk Közép-Európában már május közepétől megfigyelhető, mig az öreg példányok ez idő alatt másodszor-harmadszor költenek. Az utolsó költés után az öregek is csatlakoznak a fiatalok csapatához (Kárpáti & Kovács, 1984). A nemek kóborlásában nem tapaszaltunk szignifikáns különbséget, hisz már a fiatalok is kora ősszel párt alkotnak és így vesznek részt a kóborlásban. Ezek a párok azonban nem biztos, hogy költő párok is lesznek a következő költési időszakban (Cramp & Perrins, 1993). A barkóscinegék nem territoriális madarak, hanem laza kolóniákban költenek. E kolóniák eloszlása foltszerű, igazodik az alkalmas élőhelyhez és a táplálékforráshoz. A költési helyük egyben táplálkozási területük is, amelyhez ragaszkodnak. Ezt mutatta a visszafogott madarak nagy mértékű területhűsége. A Ludasi-tonal végzett vizsgálatok szerint a hímek és a tojók napi aktivitása nem különbözött, a korcsoportoké viszont igen. Az öreg madarak fokozatos reggeli aktivitása a délelőtti órákra tetőzik, amit egy határozott visszaesés után kisebb délutáni és erőteljes esti aktív periódus követ. A fiatalok nagyon aktív kora reggeli táplálékkeresését egy kisebb visszaesés után nagyon aktív délelőtti időszak követi. A nap többi részében az aktivitásuk alábbhagy, csak enyhe esti mozgás tapasztalható (Hullo, in press). A sumonyi populációnál is hasonlóan alakul a napi aktivitás, de itt a fiataloknál kora este is jelentős mozgást tapasztaltunk. Fe Gyuräcz et al. Köszönetnyilvänitäs Köszönjük a Magyar Madartani es Termeszetvedelmi Egyesület tagjainak a gyürüzötäborokban végzett munkät. A dolgozat a Pro Renovanda Culturae Hungariae Alapítvány támogatásával készült. Irodalom Beretzk, P. (1951): A barkós cinege tömeges megjelenése 1950 őszén. Aquila 55—58, p. 250-251. Cerva, F. (1984): A barkós cinege: Panurus biarmicus L. életmódja szabadon, s kalitkában. Aguila 1, p. 55-61. Cramp, S. & Perrins, C. M. (eds.) (1993): Birds of the Western Palearctic. Vol 7. Oxford University Press, Oxford, p. 88-101. Hull, I. (in press): A barköscinege (Panurus biarmicus) napi aktivitása és testtömegvältozäsa a nyári hónapokban. Az MME IV. Tudományos Ülése, Nyíregyháza. Kárpáti, L. k Kovács, G. (1984): Barkóscinege. /n: Haraszthy, L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, p. 156—160. Kasparek K. (1914): Magyarország pusztulófélben lévő madarai. Nimród 2, p. 158—160. Kovács G. (1981): Madártelepítési kisérletek a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Madártani Tájékoztató 1981. (äprilis-jünius), p. 67-70. Petényi. J. S. (1904): Szakállas cinege: Panurus biarmicus L. Természettudományi Közlöny 36, p. 134-136. Sasvári L. & Szőke Zs. (1971): Az őszapó, a barkös- és függöcinege hangjelzéseinek egyedfejlődése. Állattani Közlemények 88, p. 96—104. Vönöczky Schenk J. (1942): A barkóscinege állománya Dinnyésen. Aguila 46—49, p. 459—460. Szerzők cime — authors’ address: Dr. Gyuracz József & Orbán László Szombathely Karolyi Gaspar tér 4. H-9700 Bank László Pécs Felsömalom u. 22. H-7621 72 Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 73-85 © KöM Természetvédelmi Hivatal DESCRIPTION OF A NEW SPECIES OF FEATHER LICE (MALLOPHAGA) PHILOPTERUS HUNGARICUS SP. N. FROM THE WALLCREEPER (TICHODROMA MURARIA L., 1766) WITH ADDITIONAL NOTES ON THE DESCRIPTION OF MENACANTHUS TICHODROMAE REKÄSI, 1995 József Rekasi Abstract Rékasi, J. (1998): Description of a new species of feather lice (Mallophaga) Philopterus hungaricus sp. n. from the Wallcreeper (Tichodroma muraria L., 1766) with additional notes on the description of Menacanthus tichodromae Rékasi, 1995. Aquila, 103-104, p. 73-85. Two species of feather lice collected from the Wallcreeper (Tichodroma muraria L., 1766). Menacanthus tichodromae Rékási, 1995 (Mallophaga: Menoponidae) are known from a female, male and a 39 instar larva. A species new to science Philopterus hungaricus sp. n. (Mallophaga: Philopteridae) is described here on the base of a single female specimen. Key words: Phthiraptera, Mallophaga, Menoponidae, Philopteridae, Tichodroma muraria, Menacanthus tichodromae, Philopterus hungaricus sp. n. Introduction The Wallcreeper (Tichodroma muraria L., 1766) is a scarce bird throughout its geographic range and it is also difficult to collect specimens of the species, thus its feather lice (Mallophaga) remained unknown until recent studies. The only louse species known from Wallcreepers is Menacanthus tichodromae Rékasi, 1995. Representatives of the genera Brueelia and Philopterus are also expected to occur on this host species (R. Price and J. Zlotorzicka, pers. comm). The wallcreeper has been placed in a separate subfamily from the closest relative nuthatch (Sitta spp.) and treecreeper (Certhia spp.) species recently (Sibley & Ahlquist, 1990), moreover, the wallcreeper’s habitat and life-history is markedly different from those of the nuthatch and treecreeper species. Taking into account the speciation patterns of lice (Rózsa, 1993), all these indicate that the wallcreeper’s lice represent biologically isolated species. Menacanthus tichodromae had been described in detail and illustrated by photographs recently (Rekasi, 1995). Unfortunately, the differential diagnose was not supported by graphical illustration. The aim of the present paper is to provide a graphical illustration with additional notes to the description of Menacanthus tichodromae, and to describe Philopterus hungaricus sp. n. with illustrations and photographs. Rékási, J. Materials and methods One male and one female of Menacanthus tichodromae was collected from a wallcreeper that died of an accident at Pannonhalma, Hungary, on the 15th November 1993. The stuffed specimen of another wallcreeper that had been found by László Wagner at Pécs, Mecsek Hills (Southern Hungary) on 17 November 1992 was studied at the Janus Pannonius Museum, Pécs and yielded a 3rd instar larva. A single female of Philopterus hungaricus sp. n. was collected by Dr. Béla Solti from a stuffed wallcreeper in the Matra Museum in Gyöngyös, Hungary. The exact location and date of the collection of this individual is unknown. The most probable origin of this bird was the vicinity of the town of Eger, Biikk Hills. The lice were stored in 70% alcohol before mounting. The nomenclature of lice followed Hopkins & Clay (1952), that of birds followed Keve (/984). The larva of Menacanthus tichodromae and the single female of Philopterus hungaricus sp. n. were processed and stained with acidic fuchsin following the method described by Palma (1978). Description of the specimens Menacanthus tichodromae Rékasi, 1995 Holotype: 1 ©, Pannonhalma, 15. 11. 1993. No. 1627. Paratypes: 1 4, Pannonhalma, 15. 11. 1993. No. 1627, 1 3rd instar larva, Pécs, 17. 11. 1992. No. 1664. Type host: Tichodroma muraria (L.) Designation of holotype: The holotype is deposited at the Department of Zoology, Hungarian Natural History Museum, Budapest. Taxonomical notes Appears to be most closely related to the Menacanthus eurysternus (Burmeister, 1838) species-complex which is known from 118 species of Passerines, including the Nuthatch (Sitta europaea L., 1758) (Price, 1975). Fedorenko (1983) — while having been aware of the works of Price (1975, 1977) — considered the lice of Nuthatch as a different biological species and redescribed it as Menacanthus sittae (Giebel, 1866) (syn.: Menopon sittae Giebel, 1866) in her monograph. The species described here is told from M. eurysternus (Burmeister, 1838) and M. sittae (Giebel, 1866) by the following features. On the dorsal part of the c/ypeus the clavus frontalis has a different shape and a different pattern of setae (ctenidium frontale). The dark 74 New species of Mallophaga from Wallcreeper i Mn Fig. 1. Menacanthus tichodromae female, holotype: ventral view of the head (1), oe pair of limbs (pes medialis), dorsal view (2); pleurites of the 4" and 5° abdominal segments (segmentum abdominale quartum et quintum), ventral view (3); dorsal view of the peripygium (4). Menacanthus tichodromae male, paratype: pigmented genitalia (5). 1. ábra. Menacanthus tichodromae nőstény holotipusa: a fej ventralis nézete (1); középső lab (pes medialis) dorsalis nézete (2); a 4. és 5. potrohszelvény pleuritjainak ventralis nézete (segmentum abdominale quartum et quintum) (3); a peripygium dorsalis nézete (4). Menacanthus tichodromae him paratipusa: pigmentalt himivarszerv (genitalia) képe (5). 75 Rékasi, J. Fig. 2. Menacanthus tichodromae female, holotype. Fig. 3. Menacanthus tichodromae female, holotype, 2. ábra. Menacanthus tichodromae nőstény habitusa. head and prothorax. 3. ibra. Menacanthus tichodromae nőstény holotipusa, fej és prothorax. Fig. 4. Menacanthus tichodromae male, paratype. Fig. 5. Menacanthus tichodromae 3" instar larva, 4. ábra. Menacanthus tichodromae him habitus képe. paratype. 5. ábra. Menacanthus tichodromae 3. típusú larva habitus képe. 76 New species of Mallophaga from Wallcreeper Caput Thorax Prothorax Mesothorax Metathorax Abdomen Genitalia Total length Table 1. Morphological characteristics of the female (1), male (2), and 3'° instar larva (3) of Menacanthus tichodromae (dimensions in millimeters). 1. táblázat. A Menacanthus tichodromae nòstényének, himjének és 3. típusú larvajanak morfológiai jellemzői (méretek milliméterben). horizontal band on the regio occipitalis has a changing convex-concave shape. The 2" pair of limbs (pes medialis) bears a row of setae at the joint of femur and tibia with a characteristic shape. Male total body length and genitalia length are smaller, not within the ranges given by Price (1975) for the males of the M. eurysternus complex. The above features are illustrated here by drawings (Fig. 1) based on the photographs (Figs. 2—5). Table 1 provides body size measurements of female, male and 3" instar larva. Philopterus hungaricus sp. n. Holotype: 1 9, Hungary (exact location and date of the collection is unknown) No. 1666. Type host: Tichodroma muraria (L.) Designation of holotype: The holotype is deposited at the Zoological Department of the Hungarian Natural History Museum, Budapest. Description of the female Head: The head is triangular, appears to be chopped anteriorly (caput perpendiculare), its length eguals its width (Table 2). The c/ypeus ends in a transparent hyalin, which has a convex edge, darker on the peripheries and broken in an acute angle (Figs. 6 and 8). There is only one pair of short setae at the hyalin. The clavus frontalis is well separated on the dorsal side of the clypeus. The two vertical edges (c/avus) originating from the c/ypeus dorsalis are well visible. The c/ypeus is very broad with a narrow and pigmented extension. The anterior edge of the c/ypeus is slightly concave. The forehead is pale with darker 27 Rékasi, J. pigmentation on the edges. The head is yellowish-brown with dark brown ornamentation on the temporal edges. Two dark brown and curved bands lead from the periphery of the orbital region to the occipital region where they are connected with each other through a dark brown line. The ¢rabecula is short, convex and does not reach the 2nd segment of the antenna. Its dorsal side is darker and fairly pointed. There are 2 pairs of longer and 1 pair of shorter setae projecting above the /rabecula. There are 2 short setae (saeta antennalis) on each segment of the antenna (articulus antennalis) and 8 long setae (chaeta) and 4 short setae (arista) on the tip of the Sth segment. Segments 3, 4 and 5 have dark edges (clavus antennalis) both in dorsal and in ventral views. The dark edge of the antenna is not broken at the joints of the segments rather it is continued in a narrower line. The Sth segment is cylindrical, longer but narrower than segments 3rd and 4th. The ventral side provides a better view of the antennae that are consisted of straight and unequal segments (antenna recta et intricata). The occipital region is dark brown with a crescent-shaped ornamentation which also possess a narrow extension leading to the prothorax. The temples (tempus) are rounded and yellowish-brown. Thorax: The prothorax is trapezoid with dark and rounded edges laterally and harbours no setae. Prothorax length is half of its width. Mesothorax and metathorax are fused to form a pterothorax which is not longer than the prothorax (Table 2). The pterothorax harbours no setae. It is pentagonal, has rounded edges laterally where it joints to the dark pleurons. It wedges into the abdomen at a blunt angle. Limbs: Limb size is intermediate, with length increasing from the 1st to 3rd pair of limbs. Each limb possesses 4-6 short setae. Each pair of limbs has a narrow dark line (stria) on the femur and tibia, which is more intensively pigmented on the dorsal side. Limbs are pale. The Ist pair of limbs (pes anterior) is separated from the 2nd pair of limbs (pes medialis) by the rounded lateral edge of the prothorax. The 2nd pair of limbs is situated closely to the 3" pair of limbs (pes posterior). Abdomen: The abdomen is broad and oval, wider and longer than the head. Abdomen width is increasing from segment 1 to 4, with segment 4 (segmentum abdominale quartum) being the widest one (Figs. 6-7). The lateral edges of the first 4 abdominal tergites are markedly grooved. The brown wedge-spots are not joined to each other on the lateral edges, the first 4 spots are sharply pointed. There are no pigmented lateral edges on the tergites of segments 8 and 9. There are 2 V-shaped rows of setae on the first abdominal segment. Setae are longer in the anterior and shorter in the posterior row. There is 1 pair of lateral setae on the 1" abdominal tergit, 2 pairs of lateral setae on subsequent tergites and 3 pairs of lateral setae on the tergites of posterior abdominal segments. There is 1 pair of very long setae and 4-5 pairs of shorter setae near the genital opening on the dorsal side of the abdomen. There are a few considerably long setae scattered through the dorsal side of the abdomen. The peripygium is rounded. There are 3 pairs of long and 3 pairs of short setae situated in a V-shaped pattern on the terminal part of the ventral abdomen (Fig. 7). The 78 New species of Mallophaga from Wallcreeper setae are joined to medium-sized pustulae on each segment. The tergites are comparatively small and dark brown. The sternit of the 9th segment is short and two-lobed. The genital plate is small and dark brown. Sternit is expanded laterally on the tylus. On the anal fringe the lateral setae are the longest. Fig. 6. Philopterus hungaricus sp. n. female, holotype, Fig. 7. Philopterus hungaricus sp. n. female, holotype, dorsal view (1); dorsal view of the antenna (2); dorsal ventral view. view of the clypeus (3). 7. ábra. Philopterus hungaricus sp. n. 9 ventralis 6. ábra. Philopterus hungaricus sp. n. 9: dorsalis habitus rajza habitus rajza (1); dorsalis csáp (antenna)rajza (2); dorsalis clypeus rajza (3). Taxonomical remarks Appears to be most closely related to Philopterus sittae Fedorenko, 1978 described from the Nuthatch (Sitta europaea L., 1758) and to Philopterus lineatus Giebel 1874 described from the Short-toed Treecreeper (Certhia brachydactyla Brehm, 1820). Philopterus hungaricus sp. n. is best told from P. sittae and P. lineatus by the following features: 79 Rékäsi, J. Fig. 8. Philopterus hungaricus sp. n. female, holotype, Fig. 9. Philopterus hungaricus sp. n. female, holotype, dorsal view of the head and prothorax. dorsal view of the terminalia. 8. ábra. Philopterus: hungaricus sp. n. 9 feje és 9. ábra. Philopterus hungaricus sp. n. ® potrohveg prothoraxa, dorsalis felvétel. dorsalis felvétel. the frontal region of the clypeus is larger when compared with the other species. Head width equals head length (Table 2). The edge of the hyalin is convex, it is pigmented darker laterally and broken at an acute angle. There is only one short saeta each on the edges of the hyalin. The trabecula is short, convex, does not reach the 2"" segment of the antenna and it is darker on the dorsal side. There are 2 long saetae over the trabecula. There are 8 long and 4 short setae on the tip of the 5" segment. The dark edge of the antenna is not broken at the joints of the segments rather it is continued in a narrower line. The 5" segment is cylindrical and longer than the 3" and 4" segment of the antenna. The crescent- shaped ornamentation on the occipital region has extensions leading to the prothorax. Prothorax length is half of its width and it is without saetae. There are 2 V-shaped rows of saetae on the tergite of the first abdominal segment with longer saetae in the anterior and shorter ones in the posterior row. Limb size is intermediate, each limb possesses 4-6 short saetae. The shape of the abdomen is oval. The lateral edges of the first 4 abdominal tergites are markedly grooved. There is 1 pair of lateral setae on the 1° abdominal tergit, 2 pairs of lateral setae on subsequent tergites and 3 pairs of lateral setae on the tergites of posterior abdominal segments. There are 3 pairs of long and 3 pairs of short setae situated in a V- shaped pattern on the terminal parts of the ventral abdomen. All body size measurements 80 New species of Mallophaga from Wallcreeper (Table 2) differ from those of Philopterus sittae and total body length also differs from that of P. lineatus. When compared with the earlier described species, the holotype female is considered to represent a species new to science: Philopterus hungaricus sp. n. Length Width Caput 0.48 0.48 Thorax 0.28 - Prothorax 0.14 0.28 Pterothorax 0.14 0.36 Abdomen 0.83 0.77 Total length 1.59 — Table 2. Morphological characteristics of the female of Philopterus hungaricus sp. n. (dimensions in millimeters). 2. táblázat. A Philopterus hungaricus sp. n. nőstényének morfológiai jellemzői (méretek milliméterben). Acknowledgements I am indebted to Dr. Béla Solti, director of Mátra Museum at Gyöngyös for sending me the louse specimen, as well as to Dr. László Szalay, head physician and to Prof. Erika Kálmán for their help in photography and to Mr Zoltán Csordás for his drawings. ÚJ TOLLTETŰ FAJ: PHILOPTERUS HUNGARICUS SP. N. LEÍRÁSA À HAJNALMADARROL (TICHODROMA MURARIA L., 1766) ÉS KIEGÉSZÍTÉSEK A MENACANTHUS TICHODROMAE REKASI, 1995 LEIRASAHOZ Bevezetés A hajnalmadar egész elterjedési területén ritka és nehezen gyűjthető faj, ezért tolltetvei (Mallophaga) a közelmúltig ismeretlenek voltak. Az egyetlen eddig ismert faj hajnalmadárról a Menacanthus tichodromae Rékási, 1995. Várható azonban, hogy e madárfajról még a Brueelia és Philopterus nemek képviselői is előkerülhetnek (R. Price és J. Zlotorzicka, szóbeli közlés). Mivel a hajnalmadár élettere és életmódja jelentősen eltér a hozzá taxonómiailag közel álló, de újabban külön családba sorolt (Sibley & Ahlquist, 1990) csuszka (Sitta spp.) és fakusz (Certhia spp.) fajok életterétől és életmódjától, megalapozott a feltételezés, hogy a hajnalmadár tolltetvei elkülönült biológiai fajokat képviselnek (Rózsa, 1993). 81 Rékasi, J. Anyag és módszer A Menacanthus tichodromae részletes leírását és fotóját Rékási (1995) közölte. Sajnos, nem sikerült ott rajzzal is alátámasztani a differenciál diagnózist. Ezt a hiányt jelen dolgozat pótolja. Ezen fajról most csak a rendszertani megjegyzéseket, eltéréseket és faji ismertetőjegyeit adjuk meg a mérési adatok mellett. A Philopterus hungaricus sp.n. új faj esetében viszont teljes leírást, fotót is közlünk. A Menacanthus tichodromae Rékási, 1995 egy hím és egy nőstény példányát Pannonhalmán, 1993. november 15-én frissen elhullott hajnalmadárról, a harmadik stádiumú lárvát a Pécsi Jannus Pannonius Múzeum kitömött példányáról gyűjtöttem. Ezen elpusztult hajnalmadarat Wagner László gyűjtötte 1992. november 17-én Pécsett a Mecsekben. A Philopterus hungaricus sp.n. egy nőstény példányát dr. Solti Béla gyűjtötte a Gyögyösi Mátra Múzeum kitömött hajnalmadárról. A hajnalmadár gyűjtési ideje és helye ismeretlen. Nagy valószínűséggel Eger környékéről, a Bükkből származhat. A tolltetveket 70%-os alkoholban tároltam a preparálás előtt. A Mallophagäk nevezéktanánál a Hopkins & Clay (1952), a madarak rendszertanánál Keve (1984) munkáját vettem alapul. A Menacanthus tichodromae lárvát és a Philopterus hungaricus sp. n. nőstényt Palma (1978) módszere szerint savas fuchsinnal megfestettem. A gyűjtött példányok leírása Menacanthus tichodromae Rékási, 1995 Holotípus: 1 9, Pannonhalma, 15. 11. 1993. No. 1627. Paratípusok: 1 d, Pannonhalma, 15. 11. 1993. No. 1627, 1 3. típusú lárva, Pécs, 17. 11. 1992. No. 1664. Típusgazda: Tichodroma muraria (L.) A holotípus a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában található. Rendszertani megjegyzések Legközelebb áll a Menacanthus eurysternus Burmeister, (1838) fajkomplexhez, amely 118 énekesmadárról, köztük a csuszkáról (Sitta europaea L., 1758) is ismert (Price, 1975). Fredorenko (1983) Price munkáit (1975, 1977) figyelembe véve mégis külön fajnak fogadta el a csuszkán élősködő tolltetűt, amelyet Menacanthus sittae Giebel, 1866 néven tüntetett fel monográfiájában (syn.: Menopon sittae Giebel). Elterese, faji ismertetöjegyek Mind a Menancanthus eurysternus (Burmeister, 1938), mind a Menacanthus sittae (Giebel, 1866) fajtól eltér a Menacanthus tichodromae a következőkben: A fejpajzs (clypeus) dorsalis részén a homlokszegely (clavus frontalis), s a rajta levö sörtesor (ctenidium frontale) is elter. A nyakszirti tájékon (regio occipitalis) vízszintes helyzetű, domborü-homorü vältakozäsü sötét szalag húzódik. 82 New species of Mallophaga from Wallcreeper Eltér a középső lab (pes medialis) femur és tibia találkozásánál látható sűrű kitinszőrözöttség. A Price (1935) által leírt him Menacanthus eurysternus testhossszätöl és a genitalia méretétől is van eltérés. Ezen eltéréseket a hiányt pótló rajzokon (1. ábra) a fotók (2-5. ábra) alapján mutatjuk be. Az 1. táblázatban a nőstény, hím és lárva mérési adatait adtuk meg. Philopterus hungaricus sp. n. Holotipus: 1 9, Magyarország (a gyűjtés pontos helye és ideje ismeretlen) No. 1666. Tipusgazda: Tichodroma muraria (L.) A holotípus a Magyar Természettudomanyi Múzeum Allattaraban található. Nőstény Caput: A fej háromszögletű, elől levágott (caput perpendiculare) ugyanolyan széles, mint amilyen hosszú (2. sz táblázat). A fejpajzs (c/ypeus) átlátszó hyalinnal fejeződik be, melynek pereme konvex, szélein sötétebb, és éles szögben törik meg (6. és 8. ábra). Csupán egy pár rövid sörte (saeta) van a hylain sarkain. A clypeus dorsalis részén a homlokszegély (clavus frontalis) elkülönül. A clypeus dorsalisból kiinduló két függőleges szegély (clavus) jól látható. A clypeus nagyon széles, egy keskeny nyúlványa van, amely sötétebben színezett. A clypeus elülső széle kissé homorú. A homlok világos színű és sötét peremű. A fej sárgásbarna, a halántékszélen sötétbarna rajzolatú. Az orbitál- szélből indul ki mindkét oldalon a sötétbarna ívelt halántékvonal, amelynek két vége az occipital szélen ismét össze van kötve egy sötétbarna vonallal. A csápgerenda (trabecula) rövid, domború, nem ér el a 2. csápízt. A dorsalis felszíne sötétebb, s elég hegyes végű. A trabecula fölött két hosszú kiálló kitinször (chaeta) és köztük egy rövid sörte (saeta) található. A csäpizeken (articulus antennalis) két rövid csápsörte (saeta), s az 5. csápíz végén 8 hosszú (chaeta) és 4 rövid sörte (arista) van. Az utolsó három csápíz mind a dorsalis, mind a ventralis oldalon sötét csápszegélyű (clavus antennalis). A sötét csápszegély a csápízeknél nem megszakított, hanem vékonyabb formában folytatódik a következő csápízen. Az 5. csápíz hengeralakú, hosszabb, mint a 3. és 4. csápíz, de ezeknél keskenyebb. A ventrális felületen láthatók jobban az öt ízből álló egyenes, és egyenlőtlen ízekből álló csápok (antenna recta et intricata). A nyakszirti tájékon (regio occipitalis) sötétbarna színű félhold alakú rajzolat látható, amelyekből egy-egy rövid nyúlvány a prothoraxba is átnyúlik. A halantékok (tempus) lekerekítettek, sárgásbarnák. Thorax: Az előtor (prothorax) trapéz alakú, szélei lekerekítettek, sötét színűek, a peremén sörtéket nem találunk. Az előtor kétszer szélesebb, mint hosszú. A középtor (mesothorax) és az utótor (metathorax) összefort (=pterothorax), s nem hosszabb a prothoraxnál (2. sz. táblázat). A pterothoraxon sem találtunk sörtéket. A potroh 1. szelvényén, a pterothorax határán V-alakban két sorban sörték helyezkednek el. A pterothorax ötszögletű, oldalsó szélei kiugróak, sötét toroldallal (pleuron) szegélyezettek. Kissé ékelődik csak be tompaszöglettel a potrohba. Lábak: hosszúsága az első párról (pes anterior) a harmadikig (pes posterior) növekszik, közepesen erősek. Rajtuk 4-6 rövid sörte (saeta) található. Mindhárom pár lábon a femuron és a tibián keskeny barna csík (stria) húzódik, amely különösen a dorsalis felületen erősebb. A lábak világosak. Az első lábat (pes anterior) elválasztja a középső lábtól (pes medialis) a prothorax domború széle. A középső láb már szomszédos a hátulsó lábbal (pes posterior). 83 Rékasi, J. Abdomen: A potroh szélesen ovális. A potroh összmerete hosszabb és szélesebb a fejnél. Az 1-4 segment egyre szélesedik, a 4. potrohszelvény (segmentum abdominale quartum) a legszélesebb (6— 7. ábra). A potroh tergitjeinek szélei erősen hornyoltak, különösen az első négy élesen hornyolt. A barna ékfoltok nem érintkeznek a külső peremen, s az első négy éles végű. A potroh nyolcadik és kilencedik szelvényének tergit szélein már nincs hosszanti szegély, s ezért színtelen. A felső sorban levő sörték hosszúak, az alattuk levők rövidebbek. A potroh elülső tergitjeinek szélén egyesével, a középső tergitek szélén legtöbbször kettesével, s a vége felé ritkábban hármasával helyezkednek el a sörték. A dorsalis oldalon az ivarnyílás környékén egy pár igen hosszú és 4-5 pár rövidebb sörte látható. A potroh dorsalis felszínén elszórtan kevés, de elég hosszú sörte található. A peripygium lekerekített. A potroh ventralis oldalán (7. ábra) a terminalis részen a V-alakban elrendezett 3 pár hosszú és 3 pár rövid sörte található. A sörték az összes segmenten közepes méretű pustulakon helyezkednek el. A hát tergit lemezei kicsinyek, sötétbarnák. A kilencedik segment sternitje rövid, két karéjos. Az ivarlemez kicsi, sötétbarna; a tyluson a sternit oldalirányban kiterjedt. Ezen hasi analis bojt van, amelyen a szélső sörték a leghosszabbak. Rendszertani megjegyzések Legközelebb all a csuszkán (Sitta europaea L., 1758) élősködő Philopterus sittae Fedorenko, 1978 és a rövidkarmú fakuszon (Certhia brachydactyla C. L. Brehm, 1820) élősködő Philopterus lineatus Giebel, 1874 fajokhoz. Eltérések, faji ismertetöjegyek Mind a Philopterus sittae, mind a Philopterus lineatus fajoktól eltér az alábbiak szerint. Főleg a fejpajzs (clypeus) frontalis részében különbözik, amelyik e fajoknál nagyobb. A fej hossza és szélessége is azonos (2. táblázat). A hyalin pereme konvex. és a két széle sötétebb, éles szögben törik meg. Csak egy pár rövid sörte (saeta) van a hyalin sarkain. A trabecula rövid, domború, nem éri el a 2. csápízt, a dorsalis felszíne sötétebb. A trabecula felett 2 hosszú csápsörte, s az 5. csápíz végén 8 hosszú és 4 rövid sörte van. A sötét csápszegély a csápízeknél nem szakad meg, hanem vékonyabb formában folytatódik. Az 5. csápíz hengeralakú, hosszabb, mint a 3. és 4. csápíz. A nyakszirti tájékon (regio occipitalis) sötétbarna félhold alakú rajzolat látható, amelyekből egy-egy nyúlvány a prothoraxba is átnyúlik. A prothorax kétszer szélesebb a hosszánál, sörte nélküli. A pterothorax utótori része közelében a potrohon V-alakban két sorban helyezkednek el a sörték, a felső sorban levők hosszabbak. A közepesen erős lábakon 4-6 rövid sörte található. A potroh ovális alakú. Az első négy tergit oldalszéle erősen hornyolt. A potroh elülső tergit szélein egyesével, a középső tergit szélein kettesével, s a potrohvégi tergiteken hármasával helyezkednek el a sörték. A potroh ventrális oldalán a terminalis részen a V-alak mindkét szárán 3-3 hosszú és 3-3 rövid sörte található. Valamennyi mérési adata (2. táblázat) eltér a Philopterus sittae adataitól, s a test hossza mindkét fajtól. Mindkét fajjal összehasonlítva ez a holotípusnak kijelölt nőstény egy eltérő fajhoz tartozik. Mindezeket az adatok összességében tehát alátámasztják, hogy az itt leírt példány egy új faj, a Philopterus hungaricus species nova egyede. 84 New species of Mallophaga from Wallcreeper Köszönetnyilvänitäs Hálás köszönetemet fejezem ki ezúttal is: dr. Solti Bélának, a Gyöngyösi Matra üzeum igazgatójának a kitömött hajnalmadárról leszedett tolltetű elküldéséért, dr. Szalay László cytologus főorvos úrnak a kitünő színes fotók és video-felvétel elkészítéséért, dr. Kálmán Erika professzor asszonynak az elkészített fotókért, valamint Csordás Zoltán volt kedves tanítványomnak, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium rajztanárának a pontos rajzok elkészítéséért. References — Irodalom Fedorenko, I. A. (1978): Materials on the Mallophaga fauna of Passeriformes in the Ukraine. Communication IV. Philopterinae (Mallophaga, Ischnocera, Part 2) Vestnik Zoology 2, p. 55-60. Fedorenko, I. A. (1983): Fauna Ukrajni. Menoponoid lice. Kiev, 168 p. Hopkins, H. E. & Clay, T. (1952): A check-list of the genera and species of Mallophaga. British Museum, London, 362 p. Keve, A. (1984): Nomenclator avium Hungariae. Akadémia Kiadó, Budapest. 100 p. Palma, R. L. (1978): Slide-mounting of lice: a detailed description of the Canada balsam technique. New Zealand Entomol. 6, p. 432-436. Price, R. D. (1975): The Menacanthus eurysternus complex (Mallophaga: Menoponidae) of the Passeriformes and Piciformes (Aves). Ann. Entomol. Soc. Am. 68, p. 617-622. Price, R. D. (1977): The Menacanthus (Mallophaga: Menoponidae) of the Passeriformes (Aves). J. Med. Entomol. 14, p. 207-220. Rekasi, J. (1995): Menacanthus tichodromae sp. n. from the Wallcreeper (Tichodroma muraria L., 1766). Parasit. Hung. 28, p. 89-93. Rózsa, L. (1993): Speciation patterns of ectoparasites and "straggling" lice. /nt. J. Parasitol. 23, p. 859-864. Sibley, C. G. & Ahlquist, J. E. (1990): Phylogeny and classification of birds. Yale University Press, New Haven, 976 p. Zlotorzycka, J. & Modrzejewska, M. (1988): Catalogus faunae Poloniae. Mallophaga. Polska Akademia Nauk, Institut Zoologii, Warsawa, 223 p. Author's address: Dr. József Rékási Pannonhalma Var 2. H-9090 85 nn dorm ade ni prot eat tive stimare fateli Bern erhal ee nigi Che pani à | own Obey ist, tele eniteat ahha oH atto Petra reine alata] TIGEN dad Act arene abi a. opus eva. cone tail (ate ibi © pleas 1h pleat ur: VOS: n x 4 sà. ivegh arrestati iter + i n Au pun À DUT H haut od f ‘ abe Th LOR Pe, o LOL eee per rite \ ; ul) a Vert dk i ch | pend aig CORRE den ri RNCS di non pets Le 7 cr ‘ Dirk I RE ET Calotte TO (riti sg nere LIM TRENTA ER Ke os PEL ARS Tato), NT: uu Mb id) ee iN | Yayıcıı fi {réa NA TIC a PL Rn. ma ni All Hera CARAT ini Li sila scie he) wa ar Wy Li iG by fe TAR EWAN SE Aon + 3° o i pre roi] hó iat Ahr Ania TA Matt quis vakok sigaro VE LA = Asia rind atai sto ler bear rk AT Noth Ae J A LAN To, Den à ae Mn mea UTO IATA Re MI vital asec as ml “are ee fr STW ch BO in ite Oa NAG, (ae ARI anti brake’ st (LES DE 7 úg ME h meh Go aha ins os TON a JA NS tá | ee A, rat. " san OOOO) era ap sh DK € KES nati 4 At RAT Ka Eid bi ng a sf bb ite NER | mt À- preven, ages AU Ar ‘ i Heten = ey NM TION ae i 108 FIRMES AU VIPSGAIVITO yay ci | | N ans | o Ste ey ae a eh Taio ; dtc? TLT Ia 1 we He ars ne i iy | { + 1 "fi sa) Ps f \ . 4 cr yy cy 4 \ | vn : | 16 Mme yoo Th alt “À ' a?) { I , fl {4 rn; A » È M 2 ub vi NA [3 Ù { id 1 ont ti ee | Ù i t * è) i! À + I LA Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 87-93 © KöM Természetvédelmi Hivatal DÉL-ALFÖLDI TÖLGYIZOLÁTUMOK MADÁRTANI VIZSGÁLATA Molnár Gyula Abstract Molnár, Gy. (1998): Ornithological survey in oak stands on the southern Great Plain (Hungary). Aquila 103-104, p. 87-93. The bird fauna of three oak stands : an oak (Quercus robur) windbreak, an oak wood (Quercus robur), on a steppe and a Convallario-Quercetum wood were studied between 1983 and 1993. Three bird species were present in all three areas while another five were present in at least two areas. Diversity and homogeneity values were high in all three areas, especially when their small size is taken into account, but in line with the close-to-climax stage of the studied woods. The number of breeding bird species, or at least those regularly attending the area, was relatively high in these isolated areas. A reverse ratio was observed, however, when the species-individual ratio of bird communities was compared to those of surrounding areas during migration. The findings underlined the significant nature conservation value of old oak stands. Key words: bird communities, oak woods, Great Plain, Hungary. Bevezetés Az egykori Alföldünkön igen elterjedtek voltak a hazai fafajokböl álló öregerdö-foltok, melyeknek maradványait ma már alig leljük fel. Az öreg tölgyekből álló facsoportok eltűntek, s csak az ezekre hasonlító ültetett tölgyerdő-foltokat tudjuk ma tanulmányozni, melyekről feltételezzük, hogy szerepük az Alföldön hasonló lehet, mint több száz évvel ezelőtt volt. Az idős állományú, klimax stádiumú erdők — s ezek közt is az igen lassan növő tölgy — amúgy is nagy szerepet töltenek be értékes madárvilágunk fenntartásában. S mivel napjainkban is — tekintettel értékes fájukra — fogyatkoznak öreg tölgyeseink, ezért vizsgáltam három dél-alföldi tölgyes madárvilágát. A háromból kettő a környezetétől erősen különböző izolátumként fogható fel, így azok szigetszerű szerepe is fontosnak látszott. Anyag és módszer A vizsgálatokat 1983 és 1993 között végeztem. A Szegeddel összeépült Szőreg déli szélén halad el a Szeged-Makó vasútvonal, s a vasúti töltés északi oldalán, egy vizesárok partján 793 méter hosszú, kb. 80 éves kocsányostölgy-fasor (Quercus robur) áll. Északon ezüstfás (Eleagnus angustifolia) bokrokkal tarkított rét, délen szántók találhatók. Mivel a 87 Molnár, Gy. fasor méretei adottak voltak, így köbtartalmänak (81 124 m?) méreteit vetitettem rà a másik két területre a kvadratok kijelölésekor, konstansnak véve a fák ätlag-magassägät. Ezt egy 300 mm-es teleobjektív mérőskáláján tíz mérés átlaga alapján állapítottam meg (1. ábra). A Baksi-puszta néven ismert, a Büdösszék Védett Területhez (tágabban a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez) tartozó pusztán találhatók hasonló korú kocsányostölgy-erdőfoltok. Sajnos a három erdőből egyet már kivágtak. A puszta déli felén lévő erdőben jelöltem ki egy 68 m-es kvadrátot, melyet szikes-padkás pusztai ősgyep vesz körül. Az erdőt a széleken fiatal tölgy és akáctelepítés veszi körül A tölgyes cserjeszintje ritkás fekete bodza (Sambucus nigra) bokraiból áll. Tőserdőn (Kiskunsági Nemzeti Park) a vadászház mögötti erdőrészben egy mélyebb fekvésű, nedves talajú környezetből kiemelkedő homokos-löszös háton található egy gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum) fiatal juhar (Acer sp.) cserjeszinttel. Itt a kvadrát 63,4 m-nek adódott. Körülötte homogén állományban éger-kőris-szil vegyeserdő terül el. A területek megfigyelési számai a 11 év alatt: Szőreg 26, Baks 20, Tőserdő 56 alkalom. A vizsgálatok minden évszakra kiterjedtek, de a költési szezonra koncentrálódtak. A megfigyeléseket 30 percig végeztem, igazodva a fasor méretei miatti bejárási időhöz. A madarakat a revírtérképezés módszerével regisztráltam, lehetőség szerint megkerestem a fészkeket is. Feljegyeztem a környező területeken előforduló faj- és egyedszámokat is. Ezt a fajszám (f) — egyedszám (e) hányadossal is értékeltem: N-f/e Az eredményeket a Shannon-Weaner formulával értékeltem: Hál 2 2 SP, x In p, ahol p; az i faj relativ frekvenciaja, az egyenletességet pedig a MORE In S, képlettel, ahol S; az összes faj száma. Eredmények Megállapítottam a fészkelő madáregyüttest a három élőhelyen, ahol a rendszeresen költő fajokat tüntettem fel, a véletlenszerűen költőket nem (1. táblázat). A táblázatból a fajazonosságok is kiolvashatók. A fasor viszonylagos alacsony fajszáma abból is adódik, hogy a fákon igen kevés volt a természetes odú, mindössze egy harkályvájta odút és egy kikorhadást találtam, melyben költhettek az odúlakók. Bakson a kvadrátban 26, Tőserdőn 11 természetes odú volt. Ezen kívül a fasor és környéke kisebb táplálékbázist nyújtott a madaraknak, mint a baksi tölgyes 88 Dél-alföldi tölgyizolatumok madártani vizsgálata a szélein lévő fiatalosokkal és körülötte az ősgyepes pusztával. Tőserdőn a tölgyes és az azt körülzáró öregerdő az arboricol fajoknak kedvezett. A fasorban költő kisőrgébics- populáció egyedei agresszivitásukkal tartottak távol más fajokat. Bakson a ragadozók a korábban itt költő vetési varjak (Corvus frugilegus) fészkeiben költöttek, a pusztán pedig nagy a táplálékbőség. Az egerészölyv és a héja felváltva használta az egyik fészket, csakúgy, mint Tőserdőn a kvadrát közvetlen közelében lévő ragadozó-fészket. 1. ibra. A VIZSGÁLT TÖLGYESEK MÉRETEI, FELÜL- ÉS OLDALNÉZETI TEREPVÁZLATUK TŐSERDŐ SZŐREG BAKS 20,3 m rer È = I fi: È SZÄNTO ! I ae | È o ; i | 68m < : ! > à I 2 ir I 3 i I i o ! à 1 I 3 RE = C DINO x nal, mE rest ai ! O 1 O I Ber 1 PUSZTAI ERDOFOLT HOMOGÉN ERDŐ i BOKROS O I 1 FASOR l.Abra. A vizsgált tölgyesek méretei, felül- és oldalnézeti terepvazlatuk Figure 1. Size and map of the studied oak stands. 89 Molnár, Gy. Parus major Oriolus oriolus Sturnus vulgaris Phasianus colchicus Streptopelia turtur Sylvia atricapilla Lanius minor Fringilla coelebs Buteo buteo/Accipiter gentilis Falco vespertinus Columba palumbus Streptopelia decaocto Coracias garrulus Picus viridis Dendrocopos major Troglodytes troglodytes Erithacus rubecula Luscinia megarhynchos Turdus merula Turdus philomelos Hippolais icterina Phylloscopus sibilatrix Muscicapa striata Parus caerulaeus Certhia brachydactyla Garrulus glandarius Corvus corone cornix Passer montanus Carduelis chloris Carduelis carduelis Összesen — No. of species 1. táblázat. Karakter költöfajok és a párok száma (a fajok neve után zárójelben az észlelt költöpärok mennyisege) Table 1. Character bird species in the three study areas (number of breeding pairs in brackets after the names). A szämitott diverzitäsi indexek (2. tàblàzat) magasak. Feltetlenül figyelembe kell venni, hogy jóval kisebb mint egy hektáros erdöfoltokröl van szó, így érthetővé válik, hogy az egyenletesség magas értékei e kis területen megtalálható nagyobb fajszámot és kis egyedszámot takarnak. Különösen tanulságos a baksi tölgyes, ahol a magas fajszám azt is 90 6 faj Baks D N CILMI NN We ı 20 faj Tőserdő 1 | ] 15 faj Del-alföldi tölgyizolatumok madártani vizsgálata jelenti, hogy az öregerdő folt , összegyűjti " a madarakat, főleg melyek az erdőben költenek és táplálékukat a pusztán szerzik, de emellett megtalálhatók az ecoton fajai és az arboricol fajok is. Az edge effect (McElveen, 1977; Gates & Gysel, 1978) fennáll a pusztai tölgyesnél, de a tőserdei tölgyesnél is, ahol a tölgy és a más fajú fák találkozásánál bizonyos fajok, a vörösbegy (Erithacus rubecula), ökörszem (Troglodytes troglodytes), fekete rigó ( Turdus merula) fészkeit gyakrabban találtam. A fasor nem nyújt elegendő táplálékot az ott költőknek: megfigyeltem, hogy a sárgarigó (Oriolus oriolus) és a széncinege (Parus major) 15 távolabbról, másik erdőfoltból hordott táplálékot. A magas diverzitás és egyenletességi értékek arra is rávilágítanak, hogy idős állományú, a klimax stádiumot közelítő tölgyesekről van szó, ahol az avicönózis , beáll", vagyis a posztkompetitiv niche-ek foglaltak. Az egész évben tartó megfigyelések alatt feljegyeztem a tölgyesekben tartózkodó és a látó-hallótávolságban a környéken észlelhető faj- és egyedszámokat is. Ezek valamilyen formában kapcsolatban vannak a fasorral ill. erdőfolttal (pl. ott pihennek, táplálkoznak, búvóhelyet találnak stb.), más részük pedig csak átvonuló, átrepülő (3. táblázat). Ha a területeket izolátumként fogjuk fel, akkor a táblázatból látható a fajszám- területméret összefüggés is (MacArthur & Wilson, 1967), hiszen a baksi erdőfolt is valójában két és félszer nagyobb a kimért kvadrátnál, a tőserdei pedig nagyméretű erdő közepén van (1. ábra). A megfigyelések alátámasztják a környező izolátumok jelentőségét is (Diamond, 1975; Reed, 1981). A szöregi tölgyfasortól 80 m-re egy sűrű bokros, 350 m-re egy kb. 12 hektáros vegyes korú ültetett tölgyerdő, a baksi erdőfolttól 100, 250 és 320 m-re egy-egy kisebb méretű akácerdő található. Szőreg Baks Tőserdő Diverzitás — Diversity 2,9726 2,6125 Egyenletesség — Homogeneity | 0,86 0,9922 0,9647 2. táblázat. Diverzitàs és egyenletesség értékei a három vizsgált tölgyesben (az értékek számítását lásd a szövegben). Table 2. Diversity and homogeneity values on the three studied oak stands (for calculation of values see text). A fasornak mint izolátumnak a jelentőségét mutatja a 3. táblázat, ha a fasort használó és a környezetében előforduló fajok számát tekintjük. Tehát ezeknek az objektumoknak nagy jelentősége van a migrációs és áttelelési periódusokban természetvédelmi szempontból is. Ezt támasztja alá, ha a fajszám és egyedszám hányadosát vizsgáljuk az összes 91 Molnár, Gy. Mintavételi hely Töserdö Site of sampling Tölgy tipusa fasor pusztai erdei tölgyfolt i erdöfolt Type of oak windbreak | steppe wood | forest oak stand stand Feszkelö fajok száma (N) 15 Number of breeding birds (N) A tölgyest használó fajok száma 42 Number of species using the oak stands A terület környékén megfigyelt fajok száma 42 Number of speceies observed in the area 3. táblázat. A fészkelő (a sztochasztikusan költőket is beszámítva), a területeket használó és a környéken megfigyelhető fajok száma. Table 3. Number of breeding species in the area (stochasticly breeding species were also included). Izolátum Környezet Isolate Surroundings Migrációs periódus — Migration period Reprodukciós periódus — Reproductive period 9,86 2,48 4. táblázat. A migrációs és reprodukciós periódusok értékei (N=f/e). Table 4. Values of migration and reproductive periods (N=f/e). megfigyelésnél a migrációs (szeptember-marcius) és a reprodukciós (aprilis—augusztus) periódusokban (4. táblázat). A migrációs periódusban sok faj kevés egyedszámmal fordul elő az izolátumokban (vonulás közbeni pihenés), míg a környezetben (réteken) kevés faj nagy egyedszámmal (seregélyek, bibicek, varjak stb.). A költéskor az izolátumban sok faj kevés egyedszammal (ld. 1. és 2. táblázat is), a környezetben néhány faj kevés egyedszámmal (búbospacsirta — Galerida cristata, mezei pacsirta — Alauda arvensis, sordély — Miliaria calandra, cigánycsuk — Saxicola torquata). A számok alapján a fasor is igen értékes a kis őrgébics (Lanius minor) állománya miatt, a pusztai erdő pedig a szalakóta (Coracias garrulus), a kék vércse (Falco vespertinus) és a 92 Del-alföldi tölgyizolatumok madártani vizsgálata kis őrgébics miatt, a töserdei tölgyes pedig a sokszínű énekesmadär-együttese miatt. (Megjegyzendő, hogy a sisegő füzike /Phylloscopus sibilatrix/, az ökörszem /Troglodytes troglodytes/, az énekes rigó /Turdus philomelos/ és a vörösbegy /Erithacus rubeculal költése némi montán hatásra utal.) Osszefoglalas Az alföldi idős állományú télgymaradvanyok izolätumkent foghatók fel, melyek kutatási szempontból is új eredményeket adhatnak. Igen fontosak madär- és természetvédelmi szempontból is, ezért fenntartásuk és védelmük mindenképpen indokolt. A madarak vonulásában és költésében is jelentős szerepet játszanak. A vizsgált három objektumból a szőregi tölgyfasor még nem védett, így a legkülönfélébb zavarások érik. Köszönetnyilvánítás A kutatást a Tiszakutató Munkabizottság segítette, amiért hálás köszönetemet fejezem ki. Irodalom — References Diamond, M. (1975): Assembly of Species Communities In: M. L. Cody & J. M. Diamond: Ecology and evolution of communities. Belcanp Press, Cambridge, p. 342—454. Gates, N. & Gysel, L. (1978): Avian nest dispersion and fledging success in fieldforest ecotones. Ecology 59, p. 871—883. MacArthur, R. H. & Wilson, E. O. (1967): The theory of island biogeography. Princeton University Press, Princeton. McElveen, J. (1977): The edge effect on a forest bird community in North Florida. Proc. Southeast. Game Fish Comm. Conf. 31, p. 212-215. Reed, T.(1981): The number of breeding landbird species on British Island. J. of Animal Ecology 50, p. 613-624. A szerző cime — author 's address: Dr. Molnár Gyula Szeged Pinty u. 11/5. H-6726 93 wulkundgenwirkbnen Atina ZIO MK | | Mit ai N x - = | | fl (TL | i * Holin SesitÜ vas-tu "né Nieren wen er i 6 we bo po etere ti tato Savini tite ner AA UE lurssrhun Ata ee as ee Hey Ihe Les pin. 1 | È end at i ou e DA a ty re PT À \ ain ì 4, i» Mum IM) | Lait EN eh n i gran CA aan ur ty ri 24 | i down Da 4 i 1} Aszen IR Bat ee Bio sr wre gion pic Shi = dde Nase aa re, ecrans ct Oe Hodoben ee N starnnstiirir sui oda, marti tities, A Ayres “Al ae haies al) rer ee Ale drugs Qu Shit get aval tag RT NH DI oe T è J Tio | (gia + 10 14 n” Bhd rcidiv ll patio TRON sej ns iD“ SINE ur otel drb Atout MI SUA 4 OR — havea © en | N A were 292N01 arabi à merken ‘3 4 o Magi! sivas I me ee bey LA: chien Lo Re aie) et MAMAN CUP: IRINA eurer ip‘ N wi, Lan Se) ja if HUTA pots rere 2 The IA, 4488 i a ú tu? AT, ‘ tua u RENEE LAN TT et Tu Vietato? > PIVA nai NE" A : | 4 LE: La u \ oeil told Diu a a0 (peo dda BAT nent ) i } i L x € n 6 Pr: f BIL TIE ql wed met hire if netbest warhead tó agtimun otf a \ tp Cons (AD : ME ‘ 4 SLI 4 fa "i ñ ei ELCH, COTON ető ar Hi | oem Why ér fe tage LI h f | | alten 16e ét i, ee bito rta Craie nta he ) | ir Sido TATA | sg ii rés | L-Siuse meet | Zinn em sait votée (Fat Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 95-99 © KöM Természetvédelmi Hivatal BIRD COMMUNITIES IN THE SUBURBS AND TOWN CENTRE OF ZALEC (LOWER SAVINJA VALLEY, SLOVENIA) Milan Vogrin Abstract Vogrin, M. (1998): Bird communities in the suburbs and town centre of Zalec (Lower Savinja Valley, Slovenia). Aquila 103-104, p. 95-99. Breeding birds were censused using the territory mapping method in the suburbs and town centre of Zalec (Lower Savinja valley, Slovenia). The highest species density was found in the suburbs (15 species) rather than in the town centre (11 species). The estimated number of breeding pairs was lower in the town centre (90.8 pairs/10 ha) than in the suburbs (122.8 pairs/10 ha), but the differences were not considered significant. On both plots the most abundant species was House Sparrow (Passer domesticus), with a very high density of 85.4 and 62.0 pairs/10 ha respectively. Key words: bird communities, urban bird fauna, Zalec, Slovenia. Introduction Cities represent the extreme of human-modified environments and are characterized by low numbers of species (Bezze/, /985). In Europe a relatively large number of studies have been devoted to urban avifauna. However, most of the urban studies were carried out in western and northern Europe, predominantly in parks (e.g. Tomiatojé & Profus, 1977; Luniak, 1980, 1981; Bezzel, 1985; Luniak et al., 1986; Taylor et al., 1987; Degen & Otto, 1988; Suhonen & Jokimaki, 1988; Nowicki, 1992; Kooiker, 1994 and references therein), whereas data from other regions are scarce (e.g. Biagioni et al. 1996) or represent only qualitative data (e.g. Micevski 1989, 1990). My main purpose in this study was to compare the abundance and diversity of bird communities in the suburbs and the centre of Zalec. Study area Town Zalec (46°15’N 15°10’E) was located in the Lower Savinja valley. With a population of 5364, Zalec is one of the smallest towns of Slovenia (Statistical Office of Republic of Slovenia, 1996). The surrounding landscape was dominated by intensive, arable agriculture, the main crop being hop. Two plots, one in the centre and another in the suburbs were randomly selected. In the suburbs houses with gardens predominated. There were also a few small blocks of flats. 95 Vogrin, M. Coniferous and deciduous trees were young and the undergrowth was managed. The area measured 12.4 ha. In the town centre blocks with flats predominated. Green areas were small. The small park (about 0.4 ha) was managed and human interference was high throughout the centre. The area measured 9.5 ha. Shrub layer was scarce on both plots.Nest-boxes were not present on any of the plots. Methods Each plot was censused for breeding birds by territory mapping (Bibby et al. 1992, Gibbons et al. 1996). Both plots were visited eleven times during early morning (mainly from sunrise to 10 a.m.) between mid March and mid June. All bird observations were recorded on maps at a 1:5000 scale. Birds observed just outside the plots were included in order to assess whether a territory was situated within or outside a plot. Territories across the border of a plot were counted as half territories when more then half of the observations fell inside its borders. Both plots were censused during the same morning in random sequence to avoid effects of time on the conspicuousness of the birds. Territory mapping method is less suitable for birds breeding in colonies or semi-colonial aggregations, (e.g. Berg & Part, 1994). For censusing the only colonial species in my area, I made three additional censuses specially devoted to the House Sparrow (Passer domesticus). The detected density of Magpie (Pica pica) and House Martin (Delichon urbica) were estimated only on the base of found nests. The values for bird weights were taken from Cramp et al. (1988-1994). Streptopelia decaocto Delichon urbica Motacilla alba Turdus merula Phoenicurus ochuros Sylvia atricapilla Muscicapa striata Parus major Sitta europaea Pica pica Serinus serinus Carduelis carduelis Passer domesticus Carduelis chloris Fringilla coelebs Tora | 1228 | S08 | 1088 Table 1. Density (pairs/10 ha) of breeding birds in two plots in the town Zalec. I. táblázat. A költő párok denzitasa (par/10 ha) Zalec két megfigyelési területén. 96 Bird communities in Zalec For comparisons of similarities between bird communities in the two plots the density similarity index was used ( Tomiatojé & Wesotowski, 1990): DS = {2 2 min (d), dy)/D, + Dz} x 100%, where d;;, do; are the densities of the i-th species in the communities 1 and 2, and D, + D, are total densities of communities 1 and 2 respectively. The index varied between 0 (no species common) and 100 (identical densities of all species). Statistical analyses were performed with non-parametric Mann-Whitney U test, since data did not show normal distribution (Sokal & Rohlf 1995). All statistical tests were performed with the SPSS 6.0 statistical package. A P-value < 0.05 was considered significant. Results A total of 15 nesting species was recorded in the town centre and 11 species in the suburbs. Out of the 15 species acknowledged as breeding in the studied plots, as many as 11 nested in both plots; another 4 species (White Wagtail — Motacilla alba, Blackbird — Turdus merula, Spotted Flycatcher — Muscicapa striata, Nuthatch — Sitta europaea) nested exclusively in the suburbs. Predominant species (participation > 5%) in the bird community of the suburbs were House Sparrow, Collared Dove (Streptopelia decaocto) and Serin (Serinus serinus), whereas in the town centre were House Sparrow, House Martin and Serin. The overall bird density varied between 90.8 pairs/10 ha in town centre and 122.9 pairs/10 ha in the suburbs (Table 1), although the difference was not significant (Mann- Whitney U test = 65.0, P > 0.05). House Sparrow was the most numerous species in both plots, moreover in both plots more than a half of all birds belonged to this species. Density similarity index between the plots were 18.4. The total biomass of adult birds in the described communities were 6693 g/10 ha in the town centre and 10 945 g/10 ha in the suburbs respectively. Nevertheless the differences between plots is not significant (Mann-Whitney U test = 81.5, P > 0.05). In the bird communities studied, the limited representation of cavity-nesting species is a reflection of the lack of tree holes and nest-boxes. In both plots species nesting in trees at heights of over 1.5 m were dominant. Eight of the species were mainly omnivorous, five carnivorous and two herbivorous. Altogether 8 species were non-migratory. 97 Vogrin, M. Discussion The list of 15 species occurring in the town of Zalec is much lower to those reported from other Central European cities (e.g. Degen & Otto, 1988; lankov, 1992; Nowicki, 1992; Biadun, 1994; Kooiker, 1994; Biagioni et al., 1996 and references therein). Nevertheless it must taken into account that all these cities are much bigger and with much more diverse habitats then Zalec. According to this it seems that the number of species increased, following the general rule, with increasing sample size is valid in this case, too. However the list of 15 species occurring in the town Zalec is perhaps not complete, because only a part of the town was surveyed. According to Luniak et al. (1990) some species, e.g. Blackbird, often inhabited big towns earlier then small towns in the same regions. The same hold true also for some other species which normally live in agricultural landscape, e.g. Kestrel (Falco tinunculus), Woodpigeon (Columba palumbus), Jay (Garrulus glandarius), Carrion Crow (Corvus corone), Magpie (Pica pica), Starling (Sturnus vulgaris) (Bezzel, 1985; pers. obs.). Most of these species do not breed in Zalec what contribute to the lower species density. An analysis of the bird communities described from the town centre and the suburbs shows that in respect of the number of species, number of breeding pairs and biomass these two bird communities are comparable. However my study is in agreement with previous studies demonstrating that the number of species decline with increasing urbanization (e.g. Huhtalo & Jarvinen, 1977; Bessinger & Osborne, 1982; Bezzel, 1985). It seems that decline is not so strong in small cities (see results). Increased human activity causes drastic changes in the environment, e.g. decreases in vegetation cover (Besinger & Osborne, 1982) what was obviously the case also in the centre of my study area vs. suburbs. For example in town centres those species breeding in the shrub layer have lower densities than in the suburbs. The House Sparrow had markedly higher densities (85.4 and 62.0 pairs/10 ha respectively) when compared to those found by e.g. Dyer et al. (1977) and Heij (1985; cit. Indykiewicz & Summers-Smith, 1997), Luniak (1981), Bezzel (1985), Biadun (1994). This difference may result from the influence of geographical location, urbanization, habitats, predators and availability of food (e.g. Tomiatojé, 1982; Lancaster & Ress, 1979). Based on the dominance values, the House Sparrow and Serin were the most numerous dominant species in both plots. This statement is in agreement with e.g. Bezzel (1985) who pointed out that in urban bird communities only few species (usually 3-5) are dominant, but these comprise about 65-90% of the individuals in cities. In my case these two species comprise about 75% of the individuals in both plots. These superabundant species (e.g. House Sparrow), nesting mostly in the buildings, have adapted early to the urban habitat and are superior in competition to other species (Lancaster & Rees, 1979). References Berg, A. & Part, T. (1994): Abundance of breeding farmland birds on arable and set-aside fields at forest edges Ecography 17, p. 147-152. 98 Bird communities in Zalec Bessinger, S. R. & Osborne, D. R. (1982): Effects of urbanization on avian community organization. Condor 84, p. 75-83. Bezzel, E. (1985): Birdlife in intensively used rural and urban environments. Ornis Fennica 62, p. 90- 95. Biadun, W. (1994): The breeding avifauna of the parks and cemeteries of Lublin (SE Poland). Acta Ornithologica 29, p. 1-13. Biagioni, M., Coppo S., Dinetti M. & Rossi E. (1996): La Conservazione della biodiversita nel comune della Spezia. Comune della Spezia & Lipu Birdlife. Bibby, J. C., Burges D. N. & Hill A. D. (1992): Bird Census Techniques. BTO & RSPB. Academic Press, London. Cramp, S. et al. (1988-1994): The Birds of the Western Palearctic. Vol. 5-8. Oxford University Press, Oxford. Degen, G. & Otto, W. (1988): Atlas der Brutvögel von Berlin. Naturschutzarbeit in Berlin und Brandenburg, Beiheft 8. Berlin. Gibbons, W. D., Hill D .k Sutherland J.W. (1996): Birds. In: Sutherland, J. W. (ed.): Ecological census techniques. A handbook. Cambridge University Press, p. 227-259. Huhtalo, H. & Järvinen, O. (1979): Quantitative composition of the urban bird community in Tornio, Northern Finland. Bird Study 24, p. 179-185. lankov, P. (1992): Atlas of the breeding of Sofia. Bird Census News 5, p. 1-40. Indykiewicz, P. & Summers-Smith, D. (1997): House Sparrow Passer domesticus. In: Hagemeijer E. J. M. & Blair M. J. (eds.): The EBCC Atlas of European breeding birds: their distribution and abundance. T & A D Poyser, London, p. 694-695. Kooiker, G. (1994): Struktur und Quantität einer urbanen Avifauna am Beispiel der Grossstadt Osnabrück. Acta Ornithoecologica 3, p. 73-96. Lancaster, R. K. & Rees, W. E. (1979): Bird communities and the structure of urban habitats. Can. J. Zool. 57, p. 2358-2368. Luniak, M. (1980): Birds of allotment gardens in Warsaw. Acta Ornithologica 17, p. 297-329. Luniak, M. (1981): The birds of the park habitats in Warsaw. Acta Ornithologica 18, p. 335-370. Luniak, M. , Jablonski P. & Marczak P. (1986): Birds of the Lazienki Krolewskie park (Warsaw) in the years 1954-84. Acta Ornithologica 22, p. 23-50. Luniak, M., Mulsow, R.. & Walasz, K. (1990): Synurbanization of the European Blackbird — expansion and adaptations of urban population. In: Luniak, M. (ed.): Urban ecological studies in Central and Eastern Europe. Proceedings of the International symposium Warszawa — Jabtona, 24-25 September, 1986. Polish Academy of Sciences, Wroclaw. Micevski, B. (1989): Birds of Dakovo (eastern Slavonia). Larus 40, p. 137-146. Micevski, B. (1990): Birds of Skopje, Macedonia (1981-1989). Larus 41-42, p. 101-119. Nowick,, W. (1992): Changes in the breeding avifauna of the parks of Warsaw (1975-1985), and the use of nest-boxes to manage it. Acta Ornithologica 27, p. 65-92. Sokal, R.R. & Rohlh, F.J. (1995): Biometry. The principles and practice of statistics in biological research. W. H. Freeman, New York. Suhonen, J. & Jokimaki, J. (1988): A biogeographical comparison of the breeding bird species assemblages in twenty Finnish urban parks. Ornis Fennica 65, p. 76-83. Statistical Office of Republic Slovenia (1996): Statistical Yearbook 35. Ljubljana. Taylor, K., Marchant, J. H. & Morgan, R. A. (1987): The breeding bird communities of woodlands in a new city. Acta Oecologica, Oecol. Gener. 8, p. 293-299. Tomiatojé, L. (1992): Synurbanization of birds and prey-predator relations — Animals in urban environments: 131-137. Polish Academy of Sciences. Institute of Zoology, Ossolineum. Tomiatojé, L. & Profus, P. (1977): Comparative analysis of breeding bird communities in two parks of Wroclaw and in an adjacent Querco-Carpinetum forest. Acta Ornithologica 16, p. 117-177. 99 Vogrin, M. Tomialojé, L. & Wesotowski, T. (1990): Bird communities of the primaeval temperate forest of Biakowieza, Poland. Pp. 141-165. In: Keast, A. (ed.): Biogeography and ecology of forest bird communities. SPB Academic Publishing, The Hague. Author "s present address address — a szerző jelenlegi cime: Milan Vogrin Zg. Hajdina 83c SI-2288 Hajdina e-mail: milan.vogrin@guest.arnes.si 100 Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 101-114 © KöM Természetvédelmi Hivatal AZ MME NOMENCLATOR BIZOTTSÁG JELENTÉSE A MAGYARORSZÁGON RITKA MADÁRFAJOK 1988 ELŐTTI ELŐFORDULÁSAIRÓL MME Nomenclator Bizottság i Abstract MME Nomenclator Bizottság (1998): Report of the Hungarian Checklist and Rarities Committee on accepted records of rare bird species in Hungary recorded before 1988. Aquila 103-104, p. 101-114. During the process of the preparation of a new annotated checklist of Hungary, the HCRC evaluated the Hungarian records of rare birds reported before the year 1988 (the year of the establishment of the current committee). Most of the records published in the previous checklists (Keve, 1960; 1984) were accepted, but additional records were investigated. The authors and/or observers of those records which were published in various journals without sufficient information on the identification of the recorded individual were asked in writing to submit detailed descriptions on their observations. In 208 cases the HCRC received additional information on previously published but unscrutinised records, in some cases with requests for withdrawal. In some other cases it was revealed that the record had been published erroneously. In a number of cases only the affirmation of the date was received. These latter records, together with those withdrawn and those where doubts on the identity of the species existed, were rejected. From the scrutinised records 89 were accepted which represents some 43% of the total. Records of rare birds not accepted by the HCRC (even if published previously in a Journal), are to be regarded as unverified until proper reports are sent to the committee for scrutinisation. Key words: HCRC, annual report, rare birds, accidentals, vagrants, Hungary. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottságának itt közzétett jelentése hazánkban ritka madárfajoknak azokat az 1988 előtti hitelesített magyarországi adatait tartalmazza, melyek korábbi jelentésekben (Bankovics 1989, 1990, 1992, 1993; Magyar, 1995, 1997; Magyar & Hadarics, 1995; MME Nomenclator Bizottság, 1998a-b; Waliczky, 1993) vagy a Nomenclator korábbi két kiadásában (Keve 1960; 1984) tételesen még nem szerepeltek. A Magyarországon ritka madárfajok hazai előfordulási adatai közül az előző névjegyzék kéziratának lezárásáig, 1975. december 31-ikéig azok számítottak hitelesitettnek, melyek bekerültek az időközönként megjelentetett magyar madárnévjegyzékbe. Mivel nemzetközi szinten régóta bevált gyakorlat, hogy ritka madárfajok adatait egy független, objektív bizottság bírálja el hitelesség szempontjából, és i Tagjai: Bankovics Attila, Barbacsy Zoltan, Bod Péter, Hadarics Tibor, Magyar Gabor, Nagy Tamás, Schmidt András, Végvári Zsolt és Waliczky Zoltán 101 MME NB a szakirodalomban csak hitelesített adatok közölhetök le, már Keve (1984) is felvetette egy ilyen bizottság szükségszerűségét. 1984-ben megjelent névjegyzékének adatkiegészítéseit már e bizottság szignálta. Keve halála után e bizottságot 1988-ban szervezte újra Bankovics Attila, mely 1988 óta vizsgálja folyamatosan ritka madárfajok magyarországi észleléseit. 1976 és 1987 között ugyanakkor számos olyan előfordulási adat megjelent a szakirodalomban, melynek hitelességét legfeljebb az adott szakfolyóirat szerkesztősége (vagy bizonyos esetekben még az sem) vizsgálta. (A gyakorlatban rendszerint megbízható megfigyelők, illetve a faj számára megfelelő helyen és időpontban megfigyelt példányok adatait gyakran minden további nélkül leközölték.) Magyarország új madárnévjegyzékének (Magyar et al., 1998) 1996 végén megkezdett összeállítása során megkíséreltünk ezekről az észlelésekről az adatok szerzőinek megkeresésével jelentést vagy bizonyító felvételeket beszerezni. Az ugyancsak a felhívásunkra beküldött, de 1988 utáni adatok a Bizottság 1996. és 1997. évi jelentéseiben szerepelnek (MME Nomenclator Bizottság, 1998; in prep.), itt csak az 1988 előtti és korábban még nem bírált adatokat közöljük le. Évtizedek távlatából az észlelt példányról leírás készítése gyakran meghaladta a megfigyelők erejét, más esetekben viszont kiderült, hogy az adatot pontatlanul, esetleg tévedésből közölték le. Esetenként a megfigyelő nem volt már elérhető különböző okok folytán. Egyéb esetekben az előfordulás pontos dátuma nem volt már pontosan meghatározható, mivel az adat szerzője nem vezetett pontos megfigyelési naplót. A felsorolt okok miatt több adatot örökre elveszettnek kell tekintenünk a hazai madártan számára. Szerencsére néhány adattal rendelkező fajok adatainak a többsége esetében maradt fenn valamiféle dokumentum, így ezek közül az adatok közül csak néhány esett áldozatul. Mindezek dacára még így is sok esetben sikerült leíráshoz jutnunk egyes madärritkasägok észleléséről. Egyes esetekben jól használható naplómásolatok, akkori vázlatrajzok, sőt még bizonyító fényképek is előkerültek. Néhányan ugyan csak adatokat küldtek be, amelyeknek nagy részét már előzőleg is ismertük, de előkerült néhány korábban le nem közölt adat is ezáltal. A jelentések beküldőinek ezúton is megköszönjük fáradozásukat. A jelentésben szereplő adatokat 1996—1997 során bíráltuk el. Az MME NB tagjai ebben az időszakban Bankovics Attila, Barbácsy Zoltán, Bod Péter, Hadarics Tibor, Magyar Gábor, Nagy Tamás, Schmidt András, Végvári Zsolt és Waliczky Zoltán voltak. Felhívásunkra 1996-1997 során 208 olyan adatról kaptunk visszajelzést, mely az 1988 előtti időszakból származott. Körlevelünk nyomán néhány 1976 előtti időszakból származó, és a korábbi névjegyzékben nem szereplő adatról is kaptunk jelentéseket, ezek szintén itt szerepelnek. Az adatokból 89-et tartott a Nomenclator Bizottság hitelesíthetőnek, ez az összes beküldött adat 42,8%-a, ami jóval alacsonyabb arány, mint a friss jelentések bírálatakor megszokott 80-85%. A nem hitelesített adatok között szerepelnek azok, amelyek esetében a leírás alapján a faji hovatartozás nem volt kétségen kívül megállapítható; a megfigyelő maga vonta vissza az adatot; illetve amelyekről csak adatszerűen kaptunk visszajelzést (ebben az esetben — mint arra már korábban utaltunk — a hitelesítéssel nem is tudtunk érdemben foglalkozni). Az el nem fogadott adatok között nem tüntettük fel azokat a korábban valahol leközölt adatokat, melyekről az MME NB-hez 102 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai visszajelzés nem érkezett; ezek az adatok értelemszerűen nem hitelesítettnek tekintendők. Az el nem fogadott adatok megfigyelőit, és a rájuk vonatkozó esetleges irodalmi utalásokat szintén nem adtuk meg, mert úgy kívánatos, hogy ezek az adatok kikerüljenek a szakmai köztudatból. A kis héja (Accipiter brevipes) esetében a jelentési kötelezettséget bizonyos időszakra részben feloldottuk, és leírás nélkül is hitelesnek elfogadtuk korábbi tradicionális fészkelőterületéről (debreceni Nagyerdő) és annak közvetlen környékéről származó adatait 1975. december 31-ig (a faj ez után az időpont után észlelt előfordulásai viszont hitelesítendők, kivéve a újabban Békés megyében megtalált fészkelőhelyén, a fészkeléseket nyomon követő meghatározott személyek adatait). Adatgyűjtés, bírálat A hazánkban ritka, csak alkalmilag megjelenő madárfajok Névjegyzékbe kerülésének mindig is feltétele volt, hogy az előfordulás valamilyen formában bizonyított legyen. Ez hazánkra nézve új vagy csak néhány előfordulási adattal rendelkező fajok esetében korábban kizárólag a madár, azaz a , bizonyító példány" begyűjtésével történhetett. A későbbiekben megbízhatónak elfogadott megfigyelők megfigyelései is bekerültek a névjegyzékbe, ha nem új fajról volt szó. Madártani szakfolyóiratokban esetenként különösebb ellenőrzés nélkül is jelentettek meg adatokat. Míg az 1988. január 1-jét követő időszakból származó valamennyi adat esetében az MME NB által lefektetett kritériumok szerint történik a hitelesítés, az ezt megelőző adatok esetében a jelenlegi követelményrendszer nem lett volna alkalmazható az adatok nagy részének elvesztése nélkül. Mindazonáltal adatokat továbbra is csak akkor fogadtunk el hitelesnek, ha a faji hovatartozás valamelyik elérhető dokumentumból megállapítható volt, valamint a megfigyelés és meghatározás körülményei kapcsán kétség nem merült fel. Itt is hangsúlyozzuk, hogy a megfigyelő személye egymagában nem biztosíték az adat hitelesítésére. Az adatokat elbírálás szempontjából három részre, az 1976 előtti adatokra, az 1976— 1987 közötti adatokra, illetve az 1988. január 1. utáni adatokra osztottuk. Az 1976 előtti hitelesített adatok vagy a névjegyzék előző kiadásaiban, vagy az 1976-1987 közötti elfogadott adatokkal együtt ebben a jelentésben találhatók meg, míg 1988-tól az adatok az MME NB éves jelentéseiben találhatók meg. A legfeljebb 15 hazai előfordulással rendelkező fajok adatai összesítve a névjegyzék legutóbbi kiadásában (Magyar et al., 1998) összesítve is megtalálhatók. 103 MME NB 1976 előtti adatok Keve elsősorban bizonyító példányok adatait vette fel a Névjegyzékeibe. Ezek az adatok kellőképpen megbízhatóak és ellenőrzöttek, ezért még akkor is hitelesnek fogadhatók el, ha a bizonyító példány időközben megsemmisült, amire sajnos 1945-ben és 1956-ban több példa is volt. Az 1984-es Névjegyzékbe (Keve, 1984) a bizonyító példányok adatai mellett már megbízható megfigyelők néhány megfigyelési adata is bekerült; a kék fú (Porphyrio porphyrio) és a fehérfarkú lilebibic (Chettusia leucura) pedig bizonyító példány nélkül, fénykép- illetve filmfelvétel alapján került be a Nomenclatorba. A legutóbbi Nomenclator kéziratának lezárásáig, azaz 1975. december 31-ig történt előfordulások vonatkozásában ezért azt az elvet követtük, hogy — néhány kivételtől eltekintve — mindazokat az adatokat hitelesnek fogadjuk el, amelyeket Keve (1960, 1984) tételesen is (időponttal és a megfigyelési hellyel) szerepeltetett; kivéve, ha az adat mai határainkon kívülinek bizonyult, vagy az adattal kapcsolatos körülmények (pl. előfordulás időpontja) körül komoly kétségek merültek fel. Nem fogadtuk el hitelesítettnek azokat az adatokat, amelyekre Keve a szövegben , meg is figyelték" kifejezéssel utalt, és csupán hivatkozott az irodalomjegyzékben az észlelés adatait tartalmazó közleményre, hacsak az előfordult példányról a faji hovatartozást alátámasztó leírás rendelkezésünkre nem állt vagy birtokunkba nem jutott. A fentiek alapján három megfigyelési adatot, amely ugyan tételesen szerepelt az 1984- es Névjegyzék szövegében, de ritkaságukat, az előfordulás dátumának valószínűtlenségét és a megfigyelés egyéb körülményeit mérlegelve nem tartottuk korábbi leközlésüket kellőképp megalapozottnak, töröltünk a hitelesített előfordulások közül: héjasas (Hieraaetus fasciatus) 1960. február 7. Töserdö; lunda (Fratercula arctica) 1949. július 25. Szeged, Fehér-tó; karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) 1924. március 9. Bábolna. Keve annak idején elvi meggondolásokból határainkon kívüli, de annak közvetlen közelében előfordult fajokat is felvett a jegyzékébe. Mindazokat az adatokat töröltük tehát időközben, amelyek hitelességéhez ugyan nem fér kétség — mivel mind bizonyító példányokra vonatkoznak —, de mai határainkon kívülről származnak: galléros túzok (Chlamydotis undulata) 1931. április 20. Sikula (Románia) (Sólymosy, 1930); tengeri partfutó (Calidris maritima) 1857. Fertő (Ausztria); futómadár (Cursorius cursor) 1882. szeptember 25. Bős (Szlovákia) (Chernel, 1888) és 1930. november Tornyos (Jugoszlávia) (Vasvári, 1934) (adataik törlésével a galléros túzok és a futómadár lekerült a magyar névjegyzékről). Itt jegyezzük meg, hogy ugyancsak töröltük a hiteles adatok közül az 1984- es Nomenclator kiegészítésében szereplő hosszúfarkú gébics (Lanius schach) adatát (1979. április 21. Fehértó), mert a bizonyító fényképfelvételek tüzetes átvizsgálása, és a legújabb irodalom áttekintése (Lefranc k Worfolk, 1997), illetve szakértőkkel folytatott konzultáció (Lefranc, in litt.) után bizonyossá vált, hogy a megfigyelt madár nem hosszúfarkú gébics, hanem minden valószínűség szerint a tövisszúró gébics és a vörösfejű gébics hibridje (Lanius collurio x Lanius senator) volt (vide Hadarics & Schmidt, 1997). 104 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai 1976-1987 közötti adatok 1976 és az 1987 között szaklapokban gyakran nem kellőképp dokumentált és előzőleg nem hitelesített adatok jelentek meg. Míg ekkorra bizonyító példányok begyűjtése természetvédelmi és állatvédelmi okokból etikátlanná vált, nem volt még kialakult gyakorlat arra nézve, hogy ritka madárfajoknak milyen módon bizonyítsák vagy hitelesítsék az adatait. Az irodalomban fellelhető és az MME NB által jelentés híányában még nem vizsgált adatok megfigyelőit ezért levélben felkértük pótlólag jelentés készítésére. Bár néhányan nehezményezték — és valószínűleg ide tartoznak néhányan azok közül is, akik egyáltalán nem válaszoltak a leveleinkre —, hogy madártani folyóiratok szerkesztői által annak idején elfogadott és leközölt adatok esetében a szerkesztői döntéseket utólag felülbíráljuk, az adatok újbóli, egységes szempontok alapján történő átvizsgálásának szükségszerűségét a ritkaságok adatainak leközlése során akkoriban alkalmazott eljárás mellett az is alátámasztja, hogy mind az Aquilaban, mind a Madártani Tájékoztatóban számos olyan adat jelent meg, amelyet később maguk a megfigyelők vontak vissza, arra hivatkozva, hogy az adott fajjal kapcsolatos akkori ismereteik még hiányosak voltak, s a jelenlegi tudásuk alapján már nem biztosak az akkori meghatározásuk helyességében; de olyan eset is előfordult, hogy egyszerű elírás történt, ezáltal jelentek meg tévesen adatok. Mivel dokumentáció hiányában az adat nem hitelesíthető, azokat az észleléseket, amelyek megfigyelési körülményeiről és a megfigyelt madárról semmi részletet nem tudtunk meg (csak az adatot kaptuk meg), nem volt módunk hitelesíteni, még akkor sem, ha az ornitológiában elismert szaktekintély volt a megfigyelő. Adatok megjelentetése A megfigyelés helyéül legtöbbször a közigazgatási településhatárt adtuk meg, melytől csak kivételes esetben tértünk el (pl. a Fertő környéki adatok esetében rendszerint a legközelebbi település nevét tüntettük fel). Amennyiben a megfigyelés halastavon történt és a megfigyelés helyéül a törendszeren belüli medence (, tóegység") számát is tartalmazza a jelentés, ez a halastó neve után zárójelben, római számmal szerepel. Ha a tónak vagy medencének külön neve van, az ugyancsak zárójelben szerepel, pl. ,, Hortobágyi-halastó (Kondás) ". Az adat után zárójelben szerepel a megfigyelők neve. Rendszerint mindazok nevét feltüntettük, akik a madarat elsőként megtalálták, meghatározták, és az észlelésről jelentést készítették. Amennyiben viszont a madarat ötnél több személy találta, a további megfigyelőkre rendszerint és társaik megjegyzéssel utalunk. Abban az esetben, ha az adott példány előfordulási idejét vagy az adat hitelesítését a megtaláló(kojn túl további személyek közreműködése is segítette, azok nevét pontos vessző után tüntettük fel. Továbbra is számos olyan adat maradt, amelyről eddig visszajelzés nem érkezett. Ezúton is ismételten kérünk minden megfigyelőt, hogy ha rendelkezik ritka madárfajok adatával, akár a közelmúltból, akár a régebbi időszakból, akkor az arról szóló jelentést készítse el és juttassa el a Nomenclator Bizottsághoz (H-1121 Budapest, Költő utca 21.; 105 MME NB email: schmidt.andras@ktmdom2.ktm.hu). Azoknak a madärfajoknak a listája, amelyeknek valamennyi előfordulási adata hitelesitendò részletes leírás vagy egyéb bizonyító dokumentum alapján, a Bizottság felhívásaiban és fajlistáiban (Magyar, 1984; 1994; 1996; Magyar & Hadarics, 1995; 1996) megtalálhatók, de megkeresés esetén a Bizottság bármelyik tagja is szívesen ad tájékoztatást a kérdésben. Az MME NB titkárától vagy tagjaitól igényelhető a jelentés elkészítéséhez ajánlott, a Bizottság által rendszeresített jelentőlap, mely az MME NB honlapján is (Attp:/www.c3.hu/ mme/nb/ mme nb.htm) elérhető. Már bírált, és el nem fogadott adatok újrabírálatára is sor kerülhet, ha valamilyen új, a korábbi bírálat során nem ismert, a leíró jelentésben nem említett körülmény merül fel. A régebbi adatokról a jövőben beérkező jelentéseket a Nomenclator Bizottság aktuális éves jelentései tartalmazzák majd. Hitelesített adatok az 1988 előtti időszakból A kategória Füles vöcsök (Podiceps auritus) 1974. április 21—23. Tömörkény, Csaj-tó (VIII. tó) 1 ad. (nászruhás) pd (Bod P., Molnár L., Sterbetz I., Kmoskó E.) (Bod, 1976); 1975. november 8-16. Hortobágy, Hortobágyi-halastó 1 ad. (nyugalmi ruhás) pd (Kovács G.) (Kovacs, 1984a); 1978. december 10. Surány, Duna 1 (nyugalmi ruhás) pd (Waliczky Z., Magyar G., Gombos Z., Hraskó G.) (Magyar & Waliczky, 1986); 1982. január 16. Esztergom, Duna 1 (nyugalmi ruhás) pd (Magyar G., Waliczky Z., Hraskó G.) (Magyar £ Waliczky, 1986); 1985. március 23. Sz6dliget, Duna 2 (nyugalmi ruhás ill. átszíneződő) pd (Magyar G., Waliczky Z.) (Magyar £ Waliczky, 1986); Rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) 1979. június 10-30. Hortobágy, Hortobágyi-halastó (Kondás és VI. tó) 2 imm. pd (Kovács G.; Fintha I.) (Kovács, 1984); 1980. június 27. Tiszavasvári, Józsefházi-halastó 1 ad. pd (Demeter L., Demeter I.); 1986. április 17. Hortobágy, Gyökérkúti-halastó (V. tó) 1 pd (Fintha I.) — feltehetően azonos az 1986. április 9-én a Hortobágyi-halastavon (XI. tó) megfigyelt subad. pd- nyal (Schmidt A. és tsai in: Magyar, 1997); 1987. május 2. Szeged, Fehér-tó (XIII. tó) 1 ad. pd (Mészáros Cs., Tóth Z.); 1987. május 6—7. Szeged, Fehér-tó 1 imm. pd (Nagy T.; Réti Szabó G., Tokody B.) — az előzővel feltehetően azonos madár; Pásztorgém (Bubulcus ibis) 1976. augusztus 7. Hortobágy, Derzsi-erdő 1 ad. pd (Kovács G.); 106 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai Zátonykócsag (Egretta gularis) 1964. augusztus 5. Biharugra, Biharugrai-halastavak 1 ad. (fekete szinvaltozatu) © pd (Sterbetz I.) (Fabian & Sterbetz, 1966); Rózsás flamingó ( Phoenicopterus ruber) 1969. december 4. Derecske 1 imm. pd (preparátum a DATE Mezőgazdasági Állattani és Vadbiológiai Tanszékén, leltárkönyvi száma: II[/4/1) (Kincses Gy., Fintha I., Győry F.) (Fintha, 1976); 1975. november 8. Tömörkény, Csaj-tö (IV. tó) 1 ad. pd (Bod P., Molnár L., Zsöter L., TotizZy); Rövidcsörü lúd (Anser brachyrhynchus) 1979. április 4-12. Nagyiván 2 pd (Kovács G., Szabó L. V.) (Kovács, 1984b); 1980. március 13. Kunmadaras, Nagy-Darvas-fenek 8 pd (Kovács G.) (Kovács, 1983); 1982. április 18. — május 11. Kunmadaras, Kunmadarasi-puszta max. 81 pd (Kovács G., Bodnár M., Csák A.) (Kovács, 1983); Örvös lúd (Branta bernicla) 1974. március 17. Tömörkény, Csaj-tó 2 ad. (ssp. bernicla) pd (Bod P., Molnár L.); Vörös ásólúd ( Tadorna ferruginea) 1978. augusztus 20. — szeptember eleje Nagyiván, Labodás 4 ad. pd (Kovács G., Szabó L. V., Keve A.) (Kovács, 1984b); Márványos réce ( Marmaronetta angustirostris) 1981. május 4. Hortobágy, Hortobágyi-halastó (VII. tó) 1 ad. pd (Kovács G.) (Kovács, 1984a); Dögkeselyű (Neophron percnopterus) 1987. június 15. Szilvásvárad, Pes-kő 1 ad. pd (Emri T., Győrösy T., Zeke T.) (Györösy et al. 1989), Fakó rétihéja (Circus macrourus) 1977. március 26. Gyoma, Hármas-Körös 1 ad. £ pd (Andrési P.); 1977. október 19. Hortobágy, Borzasi-halastó 1 ad. ő pd (Kovács G.) (Kovács, 1984a); 1978. március 28. Hortobágy 1 § pd (Kovács G.) (Kovács, 1984b); 1978. április 11. Nadasdladany 1 ad. d pd (Hraské G., Magyar G., Árkosi J.); 1979. augusztus 10. Kunmadaras 1 § + 1 juv. pd (Kovacs G.); 1980. szeptember 7. Kunmadaras, Kunmadarasi-puszta (Budirka-lapos) 1 ő pd (Kovács G.) (Kovács, 1981); 1980. szeptember 26. Hortobágy, Zam-puszta (Dögös) 1 ő pd (Kovács G.) (Kovács, 1981); 107 MME NB Kis héja (Accipiter brevipes)' 1963. május 8. Debrecen, Nagyerdő (99. erdőrészlet) I pd (Fintha I.); 1963. nyár Debrecen, Nagyerdő (101.A erdőrészlet) 1 pár költött (Fintha I.); 1964. május 10. Debrecen, Nagyerdő (100. erdőrészlet) 1 pár (Fintha I.); 1967. nyár Debrecen, Nagyerdő 1 pár eredménytelenül költött (Fintha I.); 1972. május 31. Debrecen, Nagyerdő (62.A erdőrészlet) 1 pd (Funtha I.); 1972. június 17. Debrecen, Nagyerdő 1 pd (Fintha I.); 1972. június 22. Debrecen, Nagyerdő (62.A erdöreszlet) I pd (Fintha I.); 1972. július 16. Debrecen, Nagyerdő (62.A erdőrészlet) | pd (Fintha I.); 1973. április 26. Debrecen, Nagyerdő 1 pd (Aradi Cs.); 1974. május 3. Debrecen, Nagyerdő (63., 64., 74. és 75. erdőrészlet) | pd (Aradi Cs.); 1987. szeptember 4. Nádudvar, Ser-zug 1 ? vagy imm. pd (Kovács G.) (Kovács, 1988b); Fekete sas (Aguila clanga) 1976. április 10. Lakitelek 1 ad. pd (Waliczky Z.); Eleonóra-sólyom ( Falco eleonorae) 1987. szeptember 22. Kunmadaras, Kunmadarasi-puszta 1 (világos színváltozatú) pd (Kovacs G.) (Kovacs, 1988&a); Reznek (Tetrax tetrax) 1982. június 20. Nádudvar, Borzas-puszta 1 ¢ pd (Kovacs G., Székely T.) (Kovács, 1982); Fehérfarku lilebibic (Chettusia leucura) 1987. november 15. Balmazújváros, Viragoskuti-halasto (III. tó) 1 ad. pd (Szondi L., Ecsedi Z.) (Ecsedi & Szondi, 1989); Kis goda (Limosa lapponica) 1985. április 4. Hortobágy, Darvas-sziget 3 ad. (naszruhas) pd (Kovács G.) (Kovács, 1990); 1986. június 16. Kistelek, Nagy-szék 2 ad. (naszruhas) pd (Olah S., Duska Z., Nagy Z., Szalai K.); Vékonycsőrű póling (Numenius tenuirostris) 1975. április 7. Bócsa 1 pd (Waliczky Z.); Terekcankó (Xenus cinereus) 1982. november 6. Hortobágy, Csécsi-halastó (IX. tó és az ún. Lóúsztató) 1 pd (Kovács G.) (Kovács, 1984a); "A faj 1976 előtt észlelt adatait korábbi tradicionális költöhelye, Debrecen környékéről elfogadottnak tekintettük. 108 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus) 1976. szeptember Fertőújlak, Fertő 1 juv. pd (preparätum a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatösägän Sarrödon) (Heiner I.; Kárpáti L.) (Kárpáti, 1983); Ekfarkü halfarkas (Stercorarius parasiticus) 1986. május 29. — június 4. Szeged, Szegedi-Fertö (1/2. tó) 1 imm. pd (Tokody B., Nagy T., Réti Szabó G.); Halfarkas faj (Stercorarius sp.) 1973. szeptember 22. Felsőgöd, Duna 2 ad. (sötét színváltozatú) pd (Mödlinger P.) (Mödlinger, 1975); 1977. július 29. Tihany, Balaton 1 ad. pd (Moskát Cs.); 1983. augusztus 22. Budapest, XII. kerület / ad. pd (Moskát Cs.); 1986. augusztus 9. Szeged, Szegedi-Fehér-tò (I. tó) 1 juv. (sötét színváltozatú) pd (Nagy T., Tokody B., Hajas G., Tóth S.); Dolmányos sirály (Larus marinus) 1985. szeptember 14-29. Szeged, Szegedi-Fertő (VIII. tó) 1 ad. pd (Mészáros Cs., Nagy T., Domoki F., Molnár Zs., Tokody B.); 1985. október 26. Szeged, Feher-tö (XIII. tó) 1 ad. pd (Mészáros Cs.); 1985. november 23. — december 28. Szeged, Fehér-t6 (XIV. tó) 1 ad pd (Széll A., Nagy T., Sándor K., Szabó E., Tokody B.; Molnár Zs.); 1985. december 14.. Szeged, Fehér-tó (XIV. tó) 3 ad. pd (Nagy T., Tokody B., Molnár Zs.) — egyik az előzővel azonos madár; 1986. május 17. Hortobágy, Hortobágyi-halastó 1 ad. pd (Konyhás S.); 1986. október 4. Szeged, Fehér-tó (II. tó) és Szegedi-Fertő (II/6. tó) 1 ad. pd (Nagy T., Tokody B.); 1986. december 4-13. Szeged, Fehér-tó (I. és XV. tó) 1 ad. pd (Tokody B., Nagy T., Réti Szabó G., Széll A.); Csüllő (Rissa tridactyla) 1970. november 18. Hajdúszoboszló, Köteles 1 juv. pd (Nagy J., Fintha I.) (Fintha, 1974); 1983. február 13. Tiszavasvári, SERKÖV-halastó 1 imm. (2y) pd (Demeter L., Gaál S.); 1983. december 12. Szögye és Vének között, Duna | juv. pd (Rékasi J.); 1984. december I. Hortobágy, Hortobagyi-halasto (III. to) 1 imm. pd (Konyhäs S., Konyhas I., Túri Zs., Fintha I.); 1984. december 16. Sz6gye és Vének között, Duna 1 juv. pd (Rékasi J.); 1985. február 18. Sz6gye és Vének között, Duna | imm. (2y) pd (Rékasi J.); 1985. november 7-8. Szeged, Fehér-to (XII. tó) 1 juv. pd (Nagy T., Tokody B., Domoki Ba): 1986. november 29. Szeged, Feher-tö (XI. és XII. tó közötti csatorna) 1 juv. pd (Nagy T., Tokody B.); 109 MME NB 1987. november 20. Szeged, Tisza 1 juv. pd (Mészáros Cs.); 1987. december 5. Fülöpszállás, Kelemen-szék 1 juv. pd (Duska Z., Oláh S., Szalai K.); 1987. december 19. Szeged, Fehér-t6 (II. tó) 1 juv. pd (Mészáros Cs.); Kacagöcser (Gelochelidon nilotica) 1975. szeptember 11. Tömörkény, Csaj-tò (III. tó) 2 ad. pd (Bod P.); 1978. július 27. Bocsa 2 ad. (naszruhas) pd (Waliczky Z.); 1985. dprilis 27. Retszilas, Retszilasi-halastavak 1 ad. pd (Boros E.); 1986. augusztus 21-23. Tömörkény, Csaj-to 1 ad. (naszruhas) pd (Duska Z., Oláh S., Szalai K.); 1987. május 6. Szeged, Fehér-t6 (XIII. tó) 1 ad. (naszruhas) pd (Nagy T.); 1987. június 18. Nagyiván, Nagyiväni-puszta 2 ad. (naszruhäs) pd (Kovács G., Szalontay A., Juhász P.) (Kovács, 1987); Kenti csér (Sterna sandvicensis) 1984. augusztus 15. Sumony, Sumonyi-halastavak 1 ad. (naszruhas) + 1 ad. (vedlò) pd (Boros E. és társai) (Nagy et al., 1986); 1986. június 29. — július 5. Fehérgyarmat, Birhoi-halastavak 1 ad. (nàszruhas) pd (Nagy Z. és társai; Boros E.) (Nagy et al., 1986); Karvalybagoly (Surnia ulula) 1976. október 10. Karancslapujtö 1 pd (Rozgonyi S.) (Rozgonyi, 1998); Gatyäskuvik (Aegolius funereus) 1975. szeptember 13. Hortobágy, Hortobagyi-halastò 1 pd (Kovács G.) (Kovács, 1995); Kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra) 1979. február 17. Nagyiván, Labodäs 1 pd (Kovács G.) (Kovács, 1979); Apäcahantmadär (Oenanthe pleschanka) 1971. május 16-22. Budaörs 1 4 pd (Szaäk T., Schmidt E., Bécsy L., Ország M.) (Becsy, 1971); Déli hantmadär (Oenanthe hispanica) 1979. június 9. Hajdúböszörmény, Värosi-erdö 1 ad. ő pd (ssp. melanoleuca; fehértorkù változat) (Sóvágó M.) (Sóvágó, 1979); Vörösfejű gébics (Lanius senator) 1973. május 13. Tokaj, Nagy-Nádas-tó 1 ad. ő pd (Barta Z.) (Barta, 1975); 110 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai Sövénysármány (Emberiza cirlus) 1975. július 27-28. Budaörs, Szállás-hegy 1 pár kirepült fiatalokkal (4 + ? + 2 pull.) (Varga Zs.). D kategória Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) 1986. december 2-9. Szeged, Fehér-tó (I. tó) 1 ? pd (Tokody B., Széll A.; Nagy T., Réti Szabó G.) (Széll & Tokody, 1987); 1987. április 18. Szeged, Fehér-tó (XI. tó) 1 ad. § pd (Mészáros Cs.). E kategória Indiai lúd (Anser indicus) 1987. november 17. Dunabogdány, Kecske-sziget 1 pd (Sterbetz 1.). El nem fogadott 1988 előtti adatok Jeges búvár (Gavia immer) 1982. november 18. Nyergesújfalu, Duna 2; /983. október 29. — november 10. Nyergesújfalu, Duna; füles vöcsök (Podiceps auritus) 1984. december 15. Sumony, Sumonyi-halastó 2; 1985 november 14. Kis-Balaton, I. ütem (visszavonva); 1989. november 11. Balaton, Szigligeti-öböl; pásztorgém (Bubulcus ibis) 1979. július 29. Szeged, Fehér-tó 2; 1982. július 28. Fertő; rózsás flamingó (Phoenicopterus ruber) 1972. szeptember 21. Kardoskút, Fehér-to; 1976. május 3. Cegléd; rövidesörü lúd (Anser brachyrhynchus) 1977. március 19-20. Sumony, Sumonyi-halastó 2; 1980. május 23. Budapest, Merzse-mocsár; 1983. december 26. Tata, Öreg-tó 101-102; 1984. április 9-13. Biharugra 13; 1984. december 27. Tata, Öreg-tó 44; 1985. január 25. Nyergesújfalu és Tat között 4 (visszavonva); 1985. október 22. Dinnyés, Dinnyési-Fertő 2; /986. október 12—13. Dinnyés 10; örvös lúd (Branta bernicla) 1986. december 28. Tata, Öreg-tó 5; vörös ásólúd (Tadorna ferruginea) 1970. december 13. Kardoskút; 1977. november 19. Nyíregyháza, Szelkó-tó; márványos réce (Marmaronetta angustirostris) 1977. november 22. Kardoskút, Fehér-tó; izlandi kerceréce (Bucephala islandica) 1976. december 12. Hortobágy, Hortobagyi-halastò; 7983. február 17-25. Hortobágy, Csécsi-halastó; kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) 1975. október 5. Fülöpháza, Kondor-tó 5; 1980. november 6. Hortobágy, Csécsi-halastó; /987. március 25. Szeged, Fehér-tó 3; dögkeselyű (Neophron percnopterus) 1985. július 10. Hortobágy; fakó keselyű (Gyps fulvus) 1977. november 11. Tiszafüred; fakó rétihéja (Circus macrourus) 1972. november 13. Hortobágy, Mata; 1975. november 17. Hortobágy, Juhoshát; /983. március 6. Kesznyéten és Tiszadob között (visszavonva); 1984. október 16. Egyek, Fekete-rét; 1987. október 29. Hortobágy, Pentezug; /987. november 4. Hortobágy, Hortobágyi-halastó; kis héja (Accipiter brevipes) 1977. november 9. Budakeszi; 1987. augusztus 20. Püspökladány, Ágota-puszta; fekete sas (Aguila clanga) 1982. október 27. Hortobágy, Hortobágyi-halastó; /986. április 4. Hortobágy, Mata; /987. szeptember 5. Abaújkér; pusztai sas (Aguila nipalensis) 1973. április 7. Kardoskút; 1986. november 111 MME NB 4. Pitvaros, Montag-puszta; /986. május 1. — augusztus 24. Abaújkér 2 (visszavonva); szavannasas (Aquila rapax) 1986. augusztus 19. — szeptember 12. Földes, Asvany-puszta; /987. július 3. Hortobágy, Nagyhort; /987. szeptember 22. Hortobágy, Hagymäs-lapos; héjasas (Hieraaetus fasciatus) 1960. február 7. Töserdö; 1986. július 17. Balmazújváros, Magdolna-puszta; kék fü (Porphyrio pophyrio) 1971. július 20. Debrecen, Boda; pärtäsdaru (Anthropoides virgo) 1969. szeptember 17. Kardoskut; /977. október 22. Kardosküt 5; /980. április 15. Békéssamson 40; 7981. november 13-15. Kardosküt 12; /984. szeptember 8. Rakamaz; reznek (Tetrax tetrax) 1977. július 28. Kardosküt; /977. október 23. Békéssamson; /979. július 25. Bekessämson; /983. február 5. Apaj; 1985. október 24. Dévavanya; lilebibic (Chettusia gregaria) 1972. augusztus 6. Nagyiván; tengeri partfutò (Calidris maritima) 1986. május 26-27. Balmazújváros, Nagy-szik (visszavonva); vekonycsörü pöling (Numenius tenuirostris) 1974. szeptember 17. Konyär, Kerekfenék 2; /975. július 6. Konyär, Kerekfenék; /975. szeptember 21. Konyär, Kerekfenék; /980. október 18. Kardosküt 61; /98/. szeptember 12. Kardoskut; /983. november 25. Fertöujlak 2; hosszúfarkú cankö (Bartramia longicauda) 1987. október 18. Nagyiván; terekcanké (Xenus cinereus) 1959. május 2. Kardosküt, Fehér-t6; /974. július 16. Kardosküt, Feher-tö (visszavonva); /983. szeptember 23. Hortobágy, Hortobagyi-halasto; ékfarkù halfarkas (Stercorarius parasiticus) 1980. július 14. Egyek, Ohati-halastò; nyilfarkü halfarkas (Stercorarius longicaudus) 1985. szeptember 1. Hortobágy, Hortobagyi-halast6; dolmanyos sirály (Larus marinus) 1976. július 18-20. Hortobágy, Hortobägyi-halastö; /976. november 22. Hortobägy, Hortobägyi-halastö; /979. november 18. Hortobágy, Hortobägyi-halastö; /986. május 1. Encs 5; csüllé (Rissa tridactyla) 1971. november 22. Hortobágy, Hortobägyi-halasté 2; /973. november 11. Szeged, Fehér-t6 2; /975. január 8. Hortobágy, Hortobägyi-halastö; /979. november 29. Szeged, Fehér-t6; /983. december 26. Tata, Oreg-t6; /984. augusztus 15. Sumony, Sumonyi-halasté 3 (visszavonva); /984. szeptember 1. Sumony, Sumonyi-halasto; /985. április 14. Sumony, Sumonyi-halasto; /985. október 14. Tiszavasvári, Fehér-szik 4; /985. november 3. Szeged, Fehér-t6 3; /986. december 24. Alsóörs 2; 1987. november 15. Szeged, Fehér-t6; kacagöcser (Gelochelidon nilotica) 1958. augusztus 6. Tunyogmatoles 2; /958. augusztus 23. Szamossälyi 2; /984. május 12. Sumony, Sumonyi-halastò; 1984. szeptember 1. Szeged, Fehér-t6; kenti csér (Sterna sandvicensis) 1986. augusztus 7. Balatonboglár; alka (Alca torda) 1970-es évek közepe Debrecen; lunda (Fratercula arctica) 1949. július 25. Szeged, Fehér-to; hóbagoly (Nyctea scandiaca) 1951. január 15. Poresalma; /984. december 29. Karcag; karvalybagoly (Surnia ulula) 1971. februar 11. Hajdúnánás; kalandrapacsirta (Me/anocorypha calandra) 1978. január 21. Hódmezővásárhely, Nagysziget; 1980. december 14-15. Hajdúböszörmény; 1987. január 17. Balmazújváros, Magdolna-puszta; apäcahantmadär (Oenanthe pleschanka) 1979. augusztus 17. Tokod, Ebsz6nybanya; /982. június 6. Kesztölc; /985. június 16. Bélapátfalva, Bél-k6; déli hantmadar (Oenanthe hispanica) 1986. augusztus 5. Balmazújváros, Magdolna-puszta; kék kövirigó (Monticola solitarius) 1975. május 15. Celldömölk, Ság-hegy; királyfüzike (Phylloscopus proregulus) 1971. október 23. Salgóbánya, Eresztvény (visszavonva); lazúrcinege (Parus cyanus) 1982. május 12. Debrecen, KLTE botanikus kertje; /983. október 15. Hortobágy, Hortobágyi-halastó; 1985. december 19. Püspökladány, Ágota- puszta; hosszúfarkú gébics (Lanius schach) 1979. április 21. Fehértó, Fehér-tó; vörösfejű gébics (Lanius senator) 1970. május 2. Debrecen, Halápi-erdő; /970. május 8. Debrecen, Nagyerdő; havasipinty (Montifringilla nivalis) 1978. november 13. Perőcsény, Börzsöny, Hideg-hegy 2; karmazsinpirók (Carpodacus erythrinus) 1924. március 9. Bábolna 4-5; 1976. május 30. Pécel, Csunya; 71984. május 18. Pilisszentkereszt; 1985. május 21. Lipótfa; sövénysármány (Emberiza cirlus) 1983. február 20. Sárisáp, Annavölgyibánya (Miklós-berek) 2. 112 Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti adatai Irodalom — References Bankovics A. (1989): A Nomenclaturai Állandó Bizottság jelentése, 1988. Madártani Tájékoztató 1989. (julius-december), p. 48-49. Bankovics A. (1990): Ujabb fajok Magyarország avifaunäjaban. Recent new records in Hungary. Aquila 96-97, p. 127-137. Bankovics A. (1992): A Nomenclatura Bizottság jelentése az 1990-es évről. Madártani Tájékoztató 1992. (julius-december), p. 46-48. Bankovics A. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1991. évről. Madártani Tájékoztató 1993. (jülius-december), p. 46-48. Barta Z. (1975): Vörösfejü gebics (Lanius senator) a Bodrog-Tisza-zugban. Aquila 80-81, p. 294- 295: Becsy L. (1971): A balkáni hantmadar újabb előfordulása hazánkban. Búvár 26 /16/, p. 353. Bod P. (1976): Füles vöcsök a Csaj-tavon. Aquila 82, p. 229. Chernel I. (1888): A honi madärtan történetéből III. A madärtan kifejlődése a Kir. Magy. Természettudomanyi Társulat alapításától napjainkig, azaz 1841-től 1888-ig. Termeszettudomanyi Közlöny 20, p. 55-62. Ecsedi Z. & Szondi L. (1989): A fehérfarkú lilebibic (Chettusia leucura) újabb előfordulása Magyarországon. Madártani Tájékoztató 1989. (julius-december), p. 27-28. Fabian G. & Sterbetz I. (1966): Fekete kis köcsagok [Egretta g. garzetta (L.)] Euröpäban. Aquila 71-72, p. 99-112. Fintha I. (1974): Csüllö a Hortobagyon. Aquila 78-79, p. 228. Fintha I. (1976): A flamingó újabb előfordulása Hajdú megyében. Aquila 82, p. 230. Györösy T., Zeke T. & Emri T. (1989): Dögkeselyü (Neophron percnopterus) megfigyeles a Bükkben. Madártani Tájékoztató 1989. (januar—junius), p. 90. Hadarics T. & Schmidt A. (1997): Az MME NB közleménye a Fehérton megfigyelt és korábban hosszúfarkú gebicsnek (Lanius schach) határozott madárral kapcsolatban. Túzok 2, p. 128. Kárpáti L. (1983): A Fertő táj madarvilaganak ökológiai vizsgálata. Erdészeti es Faipari Tudományos Közlemények 1982. (1. szám), p. 111—203. Keve A. (1960): Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest, 89 p. Keve A. (1984): Magyarország madarainak névjegyzéke. Akadémiai Kiadó, Budapest, 100 p. Kovács G. (1979): Kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra) a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató 1979. (januar—marcius), p. 19. Kovács G. (1981): Őszi vonulási adatok a Hortobägyröl. 1980. szeptember-oktöber. Madártani Tájékoztató 1981. (januar—marcius), p. 5—7. Kovács G. (1982): Reznek (Otis tetrax) megfigyelése a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató 1982. (oktöber-december), p. 232. Kovács G. (1983): Rövidcsörü ludak (Anser brachyrhynchus) a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató 1983. (januär-jünius), p. 31-32. Kovács G. (1984a): A hortobágyi halastavak madárvilága 10 év megfigyelései alapján. A comprehensive survey of the avifauna of fish-ponds in the Hortobágy puszta. Aquila 91, p. 21— 46. Kovács G. (1984b): Az árasztások hatása a Hortobágy madärvilägära. Aquila 91, p. 163-176. Kovács G. (1987): Kacagócsér (Gelochelidon nilotica) újabb előfordulása a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató 1987. (jülius-december), p. 57. Kovács G. (1988a): Eleonöra-sölyom (Falco eleonorae) a Hortobágyon. Madártani Tájékoztató 163 MME NB 1988. (januar—december), p. 27-28. Kovacs G. (19885): Faunisztikai adatok a Hortobágy 1987-es nyärvegi-öszi madärmozgalmäböl. Madártani Tájékoztató 1988. (januar—december), p. 35-37. Kovács G. (1990): Parti madarak fészkelése és vonulása a Hortobágyon. Aquila 96-97, p. 65-86. Kovács G. (1995): A Hortobagy-Halasto madárvilága (1974-1994). In: Major I.: Alföldi mozaik. TermészetBUVAR Alapítvány Kiadó, Budapest. p. 7-63. Lefranc, N. & Worfolk, T. (1997): Shrikes. A Guide to the Shrikes of the World. Pica Press, Sussex. p. 74-75, 162. Magyar G. (1989): A Faunisztikai Hitelesítő Bizottság felhívása az MME megfigyelői számára. Madártani Tájékoztató 1989. (januar-jùnius), [p. 117-120]. Magyar G. (1994): Hogyan dokumentäljuk ritka madarak előfordulását? Partimadar 4(2), p. 52-55. Magyar G. (1995): Az MME Nomenclator Bizottság 1994. évi jelentése ritka madárfajok magyarországi előfordulásáról. Aquila 102, p. 199-208. Magyar G. (1996): Magyarország madärfajainak jegyzéke. Partimadar 5, p. 87-91. Magyar G. (1997): Az MME Nomenclator Bizottság 1995. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. Tüzok 2, p. 1-10. Magyar G. & Hadarics T. (1995): Az MME Nomenclator Bizottság 1993. évi jelentése ritka madárfajok magyarországi előfordulásáról. Aquila 102, p. 193-198. Magyar G. & Hadarics T. (1996): Magyarország madarainak jegyzéke. 7uzok 1, p. 42-48. Magyar G. & Waliczky Z. (1986): Füles vöcsök (Podiceps auritus) megfigyelése a Dunán. Aquila 92, p9291, ; Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest, 202 p. MME Nomenclator Bizottság (1998a): Az MME Nomenclator Bizottság 1996. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. Tuzok 3, p. 41-52. MME Nomenclator Bizottság (1998b): Az MME Nomenclator Bizottság 1997. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. Tuzok 3, p. 137-154. Mödlinger P. (1975): Szélesfarkú halfarkasok Felsőgödön. Aquila 80-81, p. 287. Nagy Z., Boros E. & Szigeti B. (1986): Kenti csér (Sterna sandvicensis) előfordulások Magyarországon. Madártani Tájékoztató 1986. (oktöber-december), p. 19-20. Rozgonyi S. (1998): Karvalybagoly (Surnia ulula) megfigyelése Karancslapujtőn. Túzok 3, p. 65. Sölymosy L. (1930): A galléros túzok a magyar madárfaunában. Aquila 36-37, p. 297. Sóvágó M. (1979): Déli hantmadár (Oenanthe hispanica) Hajdúböszörmény határában. Madártani Széll A. & Tokody B. (1987): Kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala) megfigyelése a Szegedi Fehértón. Madártani Tájékoztató 1987. (január—június), p. 33—34. Vasvári M. (1934): Avifaunánk néhány új és ritka alakjáról. Über einige neue oder seltene Vögel unserer Ornithofauna. Aguila 38-41, p. 289—307. Waliczky Z. (1993): Az MME Nomenclatura Bizottságának jelentése az 1992. évről. Madártani Tájékoztató 1993. (julius-december), p. 49-56. Authors’ address: MME Nomenclator Bizottság Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület H-1121 Budapest, Költő utca 21. 114 Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 115-134 © KöM Természetvédelmi Hivatal RÖVID KÖZLEMÉNYEK Pásztorgém (Bubulcus ibis) újabb előfordulása a Hortobágyon 1996. június 9-én a hortobágyi Akadémia-tónál végeztünk megfigyeléseket. Az apró halivadék-nevelő medencéket észak felől egy hosszú, sekély vízállás szegélyezi, amely az 1974-ben épített kis tavak gátjainak anyagnyerő kubikgödréből alakult ki és már vagy húsz éve libaúsztatónak használják. Szerencsére ottjártunkkor a törzslibatelep lúdjai éppen egy tépés utáni állapotukat szenvedték és a víznek még csak közelébe sem merészkedtek. A sekély tavon és annak még sekélyebb kiöntésein ezért sokféle madár nyugodtan táplálkozhatott. Az ivadéknevelők magas gátjáról nézelődve egy szokatlan külsejű, túlnyomórészt fehér színű, viszonylag rövid csőrű gém hívta fel magára a figyelmet, amely teleszkóppal megnézve azonnal pásztorgémnek bizonyult. A madár fejteteje erősebben, válla csak kis mértékben volt sárgás fahéj színű. Csőre sötét sárga, szürkés csőrvéggel, lába élénk világos piros volt. Ezek alapján egy már nem nászruhás, átmeneti színezetű, adult példánynak határoztuk. A madár lábán gyűrűt nem viselt, továbbá óvatos viselkedése is természetes, vadon élő állományból származó madárra utalt. A megfigyelésünk idején kánikulai meleg (33-34 °C) uralkodott, a szél nem mozdult. A tócsák vize valósággal felforrósodott, mezítláb csak kapkodva járhattunk benne. A közelben nagy kócsag (Egretta alba), kis kócsag (Egretta garzetta), üstökösgém (Ardeola ralloides), batla (Plegadis falcinellus) és bibic (Vanellus vanellus) is tartózkodott, de a päsztorgem nem szegődött egyikükhöz sem. Egy ízben viszont felrepült és legalább egy kilométer átmérőjű óriási kört leírva percek múlva ugyanoda visszatért és tovább álldogált a magas ürömmel benőtt pocsolya szélén. Megfigyelésünk hírére még ezen a napon többen a helyszínre siettek és látták is a madarat, de a másnap érkezők már nem találkoztak vele. 1977-es és 1989-es megjelenései után ez volt a faj harmadik hortobágyi észlelése, egyben pedig a tizedik elfogadott magyarországi adata. (Az ekkor készült számos bizonyító felvétel egyike megtalálható a Túzok 1996. évi 1(3). számának 137. oldalán). Dr. Kovács Gábor, Dr. Magyar Gábor és Kovács Gergely Fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelési adatok a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzetből (1985-1996) A fekete gólya ritkább költő fajaink közé tartozik, a becsült hazai állomány 200 pár körüli (Kalocsa, 1998). A Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet területéről fészkelését először Vasvári (1937) említi, mely szerint „a Darány-Rigóc-Szuloki égerlápokban is több pár fészkel". A faj költését Kárpáti (1979) és Marián & Puskás (1985) is jelzi, később Fenyősi (1993) két revírt említ. Jelenleg a területen két pár fészkel, továbbá vonuláskor maximum Rövid közlemények 20 példány fordul elő. Jelen közlemény az 1985-1996 között a területen ismertté vált fészkeket jellemzi és a költések eredményességét foglalja össze. A vizsgált terület a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzet és közvetlen környezete (a dolgozatban tárgyalt 12 fészek közül 10 a védett területen található), melynek kiterjedése mintegy 4000 ha. A területen a tengerszint feletti magasság 100-110 m, az évi csapadék százéves átlaga 772 mm. A terület erdősültsége kb. 90 %-os, a lomb- és tűlevelű állományok aránya 60-40%. Az állományok elsősorban közép- és fiatalkorúak. A vizsgálat szempontjából legfontosabb társulások: égerláperdők, tölgyesek és cseres-tölgyesek. A gólyák számára legfontosabb táplálkozóhely a területen lévő láptórendszer, illetve a Rigóc-patak felduzzasztasaval évtizedekkel ezelőtt kialakított, a halgazdálkodás megszűnését követően elmocsarasodott halastavak. A felmérés módszere a terület rendszeres bejárása során előkerült fészkek feljegyzése, illetve azok évenkénti 2-3 alkalommal történő ellenőrzése volt. Eredmények 1985—1996 között a vizsgált területen összesen 12 feketególya-fészket találtunk. Alábbiakban a fészkek közvetlen környezetét, lakottságát és esetenként a költéseket jellemzem. Északi terület I. fészek: cseres-tölgyesben öreg kocsányos tölgy (Quercus robur) oldalágán kb. 3 m magasan épült. Az erdőrészletben természetes vízfolyás található, mely a fészek közelében zsombékos mocsárrá szélesedik. A fészek az 1980-as évek közepén került elő, az állománnyal szomszédos erdőrészlet véghasználatát követően. Fészkelési adatunk nincs a fészekből. 2. fészek: két égeres közti hagyástölgyfoltban öreg kocsányos tölgy oldalágára kb. 6 m magasan épült. A fészek közelében a természetes vízfolyás mocsárrá szélesedik. A fészek 1985-ben került elő, 1986-ban 3 fióka repült, 1987-ben csak 1 példány járt a fészekre. 1988-ban a szomszédos erdőrészletet tarra vágták. 3. fészek: éger-tölgy állomány 6 öreg fából álló foltjában kocsányos tölgy oldalágán, messze (6-7 m-re) a törzstől kb. 8 m magasan épült. A fészket 1989 tavaszán találtuk, sajnos a fészkes fával szomszédos két fát ekkorra már kivágták. Valószínűleg emiatt ez évben már nem költött a madár. (1988-ban helybéliek szerint sikeresen fészkelt, a fiókák száma nem ismert.) 4. fészek: cseres-tölgyesben középkorú tölgy oldalágán (a törzstől 6-8 m-re), kb. 15 m magasan épült. A fészket 1989 szeptemberében találtuk és állapotából valószínűsíthető, hogy ez évben sikeresen költöttek itt a madarak. 1990-ben 3 fióka repült, 1991-től már nem használják a gólyák. 5. fészek: égerláp-erdő öreg kocsányos tölgyére kihelyezett műfészek. 1990. márciusában építettük a műfészket, a tölgy törzsből induló oldalágai közé, kb. 10 m magasra. 1994-ben foglalták el a gólyák. A június 29-i ellenőrzés alkalmával a 3 fiókából kettőt a földön 116 Rövid közlemények elpusztulva találtunk. A harmadikat sikeresen feltápláltuk (Fenyösi & Stix, 1995). 1995-ben a fészek már lakatlan. 6. fészek: éger-nyír állománnyal érintkező erdeifenyő (Pinus sylvestris) monokultúra szélső fáján, törzsön lévő elágazásba, kb. 8 m magasan épült. A fészket 1996 nyarán találtuk, kotlást megfigyeltünk. Fióka ismeretlen ok miatt nem repült. Déli terület I. fészek: cseres-tölgyesben lévő hagyástölgyfolt kocsányos tölgyén törzshöz közel oldalágon, kb. 10 m magasan épült. A fészek közelében mély fekvésű — korábban vízállásos — égeres található. A fészek 1985-ben vált ismertté, az évben 4 fióka, 1986-ban 3 fióka repült. 1987-ben már lakatlan. 2. fészek: száradó égerláp-erdőben kocsányos tölgy törzsére, kb. 15 m magasan épült. Helybéliek elmondása szerint 1987-ben egy pár itt költött. 1988-ban már elhagyott a fészek. A gólyák elköltözésének valószínű oka az erdő túlgyérítése volt. 3. fészek: tölgyerdőben kocsányos tölgy oldalágára (törzstől 6-7 m-re) kb. 18 m magasan épült. 1988-ban vált ismertté, ekkor sikeres volt a költés (a kirepült fiókák száma ismeretlen). 1989-ben a fészek már tollas fiókákkal lezuhant, azok elpusztultak. 1990-től lakatlan. 4. fészek: cseres-tölgyes és vénicszil (Ulmus laevis) állomány közti idős tölgyes foltban, kocsányos tölgy oldalágán a törzshöz közel, kb. 18 m magasan épült. A fészket 1990/91 telén találtuk, 1991-ben a költés ismeretlen ok miatt meghiúsult (a fészek alatt tojásmaradványok). 1992 tavaszán a madarak még elfoglalták, majd április végén a következő fészket tatarozták ki. 5. fészek: tölgy-fenyő állomány idős kocsányos tölgyén épített műfészek. A műfészket oldalágra, törzs mellé, kb. 6 m magasra építettük 1990. márciusában. A gólyák 1992. április végén jelentek meg itt, s ez évben két fiókát repitettek. 1993-ban kotlást megfigyeltünk, de a fészekaljat ismeretlen ok miatt elhagyták a madarak. 1994-től lakatlan. 6. fészek: száradó égerláp-erdő szélén található idős kocsányos tölgyre, törzsön lévő elágazás közé, kb. 15 m magasan épült. A fészek 1995-ben vált ismertté, az évben három, 1996-ban négy fióka repült. Értékelés A vizsgált területen 1985—1996 között 12 feketególya-fészket ellenőriztünk, melyek két, jól elkülöníthető területrészen találhatók (1. ábra). Figyelmet érdemel, hogy a védett terület belső részein fészek egy alkalommal sem került elő. Az északi „revir” két legtávolabbi fészke között légvonalban 2,7 km, a két legközelebbi között 0,7 km a távolság. Ugyanez a déli , revír" esetében 3,4 km, illetve 0,25 km. A 12 fészek közül tíz fészket a gólyák építettek, ezek közül 9 kocsányos tölgyön, egy erdeifenyőn található. Az északi és a déli területrészen egy-egy műfészket helyeztünk ki, az északi területrészen egy általunk jónak vélt erdőrészletben, a déli területrészen a régi fészek 117 Rövid közlemények közelében (250 m-re). Mindkettőt kocsányos tölgyre építettük laposvasból és dróthálóból, majd gallyal, földdel, levéllel és mohával béleltük. Fiókaszámot mindössze kilenc esetben tudtunk megállapítani: két fióka egy alkalommal, három fióka négy alkalommal, négy fióka két alkalommal repült ki a fészkekből. Ezen kívül egy háromfiókás fészek lezuhant, mindhárom fióka elpusztult. Egy másik háromfiókás fészeknél két fióka ismeretlen ok miatt elpusztult, a harmadikat mesterségesen felnevelve engedtük szabadon (Fenyösi & Stix, 1995). Feltételezhetően eredményes volt a költés további öt esetben (pl. költésidőben a gólyákat megfigyeltük, de a fészek csak később került elő; a fészek állapota eredményes költést valószínűsít). Kotlást megfigyeltünk, de fióka nem repült további három esetben; bizonytalan adatok állnak rendelkezésünkre hét esetben. A vizsgált területen ismert 12 fészek ellenére egyszerre legfeljebb két pár fekete gólya költött. A fészkek elhagyása négy esetben fahasználati munkákkal mutat összefüggést, négy esetben meghiúsult költést követően építettek új fészket a gólyák. A 12 év költési eredményeit az 1. táblázat foglalja össze. Északi Déli revír revír 1985 7 2 1986 sla 37 1987 2 +? 1988 +? +? 1989 +? - 1990 + ? 1991 ? — 1992 ? 1993 ? — 1994 — are 1995 ? + 1996 = + 1. táblázat. A vizsgálati területen található fekete gólya revirekben lezajlott kòltések eredményessége 1985-1996 között. +: eredményesen költő par; +?: feltételezett eredményes költés; —: eredménytelen (meghiúsult) költés; 2: bizonytalan adat. Köszönetnyilvánítás Adataik átengedéséért köszönetemet fejezem ki Juhász Magdolnának, Selyem Józsefnek és Stix Józsefnek. Külön köszönet illeti Pintér Andrást adatai átengedéséért és a műfészkek kihelyezéséért is. 118 Rövid közlemények Irodalom Fenyősi L. (1993): A Barcsi Tájvédelmi Körzet madarai (1983—93). Állattani Közlemények 79, p.55— 66. Fenyősi L. & Stix J. (1995): Fekete gólya (Ciconia nigra) fiókájának felnevelése. Madártani Tájékoztató 1995 (január—július), p. 8. Kalocsa, B.. (1998): Fekete gólya. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 28-29. Karpati L. (1979): A Barcsi Ösborökäs madárvilága, Somogyi Almanach 30, p. 1-52. Marian M. & Puskás L. (1985): A Barcsi Borokäs Tájvédelmi Körzet madarallomanya (Aves). Dunántúli Dolgozatok Természettudomanvi Sorozat 5, p. 207-232. Vasvári M. (1937): Nyári képek Magyarország madarvilagabol. Debreceni Szemle, 1937. oktober— december, p. 287—293. Fenyősi László Vadludak tömeges repcefogyasztása 1996 őszén feltűnően nagy vadlibamozgás volt a Hortobágyon. A madarak táplálkozóhelyei közül az egyik legkedveltebb a tiszafüredi Kanjárás és Kopaszkócs határrészen található kb. 200 hektáros repcetábla volt. November 1-jén és 2-án kb. 3500 nyári lúd (Anser anser), mintegy 1000 nagy lilik (Anser albifrons) és 800 vetési lúd (Anser fabalis) legelte a nagyra nőtt, kb. 30 cm-es repceállomány leveleit. November 7-én 8000-10 000 nagy lilik, kevés nyári lúd, 17 kis lilik (Anser erythropus) és 13 vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) fogyasztotta a repcét. A vetési ludak ekkorra eltűntek, majd november 11-én újra megjelent 400-500 példányuk, 6000 nagy lilik és a korábban látott 13 vörösnyakú lúd társaságában. Két nappal később a vadludak teljesen eltűntek a repcéről. Amíg idejártak táplálkozni, a tábla belsejében több hektáron kocsányig rágták a leveleket. Gyanítható, hogy két hét alatt ráuntak az egyoldalú táplálékra és a karcagi Tilalmas ugarjain, kölestarlóin megjelenő libatömeg azonos a Kanjárásról eltűnt sereggel. A szakirodalomban nem találtam utalást vadludak ehhez hasonlóan kitartó repcefogyasztásra, különösen amelyben öt vadlúdfaj is egyszerre részt vett volna. Kovács Gergely Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) megjelenése a dinnyési Fertőn Mintegy 30 évre visszamenőleg vannak rendszeres adataink a dinnyési Fertőről, a Velencei-tavon végzett rendszeres megfigyelések pedig legalább 80 évre visszavezethetők, a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) azonban az utóbbi évekig nem szerepelt a regisztrált fajok listáján. Ezek után meglepetésszámba ment, hogy rövid időn belül több megfigyelés is adódott esetenként tucatnyi példányszámmal. 119 Rövid közlemények ones nyugatabbra tolodasanak vagyunk tanúi. Megfigyeléseim szerint a faj egyedei gyakran szétszórtan láthatók a nagy vadlúdcsapatokban, és nem törekednek homogén csapatok kialakítására, mint a nyári lúd (Anser anser). A legtöbb együtt látott vörösnyakú lúd 6 pd. volt, de leggyakrabban 2-3 példány került a távcső látómezejébe. A számláláshoz teleszkópos távcső használata nélkülözhetetlen, mert a ludak rendszerint 300-500 m-re vannak a megfigyelőtől. Az esetek döntő többségében a tavon pihenő libatömeget tudtunk jól megfigyelni, de néhány alkalommal a tóparti búzavetésen is kitűnő számlálásra nyílt lehetőség. Az alábbiakban időrendi sorrendben közlöm az 1995/96. évi összegyűjtött valamennyi vörösnyakú lúd megfigyelési adatainkat a Dinnyési Fertőről. 1995. februar 19. I pd (Fenyvesi L.) 1996. november 1. 6 pd (Fenyvesi L.) november 2 5 pd (Ban M. — Fenyvesi L) (Fenyvesi L.) (Fenyvesi L.) (Schmidt E. — Schmidt A.) (Fenyvesi L.) (Fenyvesi L.) november 9. 2 pd november 13. 6 pd november 16. 9 pd november 17. 14 pd november 19. 12 pd november 20. 18 pd (Fenyvesi L.) november 24. 8 pd (Fenyvesi L.) november 29.24 pd (Fenyvesi L.) december 3. 3 pd (Fenyvesi L.) december 15. 4 pd (Fenyvesi L.) Fenyvesi László Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) megfigyelések 1997-ből A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) jellegzetes fészkelője Európa nyugati- északnyugati partvidékének. Nagy-Britannia térségében állandó, míg az északi állomány összel délebbre húzódik. Délnyugat-Európában jelentős telelőterületei alakultak ki. A Földközi-tenger és a Kaszpi-tó közelében ugyancsak több helyen költ, de legnagyobb európai telelőhelyei is itt találhatók. Ázsiában nagy egybefüggő populációi vannak. Magyarországon rendszerint csak 1-2 példányt, de 1976-ban nagyobb csapatokat is észleltek. 1997-ből meglepően sok adata gyűlt össze. Ez évben újra bizonyított petőházi költésén (Mogyorósi, 1997) kívül egyre több volt a tavaszi-nyári megfigyelés. Így a sárkeresztúri Sárkány-tavon május 11-én egy tojót figyeltem meg. Május 18-án egy párat, június 10-én egy hím példányt látott Csonka Péter. November-decemberben hirtelen több területen is megjelentek. Nagyobb csapatok először a keleti országrészben mutatkoztak (Hortobágy, Szeged Fehér-tó, Biharugra). A Dunántúlról csak decembertől vannak 10 példány fölötti megfigyelések. 120 Rövid közlemények Az általunk vizsgált területeken; a dinnyési Fertőn és a tatai Öreg-tavon változatos vízszinttel igen kedvező élőhely alakult ki erre az időszakra megfelelő táplálkozó területtel és biztonságos pihenőhellyel. Ugyanakkor sem a Fertő tóról, sem a Kis-Balatonról nem jelezték felbukkanását. Dinnyési Fertő november november november november december december december december december december december december december december Tatai Öregtö november december december december december december december december december december december december december december december z 4pd (Fenyvesi László) 3 pd 19 pd 13 pd (Schmidt Egon) (Musicz László) (Csonka Péter) Table 1. Observations of Shelduck (Tadorna tadorna) in the autumn and winter of 1997/98 on lake Öreg and Dinnyés-Fert6. Tatán nem derült ki egyértelműen, hogy milyen táplálékot fogyasztottak a madarak. A nyár folyamán kiszárított, majd őszre feltöltött dinnyési Fertő iszapját benőtte a dárdás laboda (Atriplex hastata). A madarak legtöbbször laza csapatban táplálkoztak az elárasztott laboda mezőn. Az ásólúdak klasszikus táplálékállatai szinte teljesen hiányoznak a halastavakról feltöltött tóból. Egyéb vízinövényzet híján szinte kizárólag a laboda termését fogyaszthatták. Érdekességként jegyzem meg, hogy a területhez annyira ragaszkodtak, hogy miután december 17-ére befagyott a dinnyési Fertő, minden lúd és réce eltávozott, de 32 121 Rövid közlemények bütykös ásólúd egész nap kitartott a jégen szokatlanul szoros csapatban. A feltűnően enyhe januárban Tatán mintegy 20 példány, Dinnyésen 2 példány volt rendszeresen látható (1. táblázat). Megfigyelési adataik rendelkezésre bocsátásáért köszönet illeti Szimuly Györgyöt, Nagy Tamást, Gál Andrást, Tar Jánost, Csonka Pétert és Schmidt Egont. Irodalom Mogyorósi S. (1997): Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) újabb fészkelése Magyarországon. Tuzok 2, pPall2: Fenyvesi László & Musicz László Adatok a madarak tolltetveihez (Mallophaga) Az elmúlt időszakban hozzám került madártetemekről gyűjtött tolltetvekkel kapcsolatban két madárfaj esetében néhány, az alábbiakban részletezett érdekesebb megfigyelést tettem. Pehelyréce (Somateria mollissima L. 1758): Gyűjtés helye és ideje: Fertő tó, Mekszikópuszta, 1988. november 11. Gyűjtő: Dr. Kárpáti László Az egész testről 14 tolltetű került elő, melyek az alábbi három fajhoz tartoztak: Anaticola rubromaculatus, Rudow, 1869: 5 hím, 4 nőstény, 2 lárva Anatoecus icterodes mollissimae (Kéler, 1960): 1 hím, 1 nőstény (ez Magyarország faunájára nézve új faj, illetve alfaj!) Trinoton sp.: (e példányt csak genusig sikerült meghatározni) Vörös vércse (Falco tinnunculus L. 1758): Gyűjtés helye és ideje: Jánosmajor, 1983. július 20. Gyűjtő: Dr. Kalotás Zsolt A madár beteg volt, és nagyon rossz tápláltsági állapotban volt, s néhány nap után gümőkórban el is hullott. A madarat a későbbi begyűjtő 1981. május 28-án fiókaként Tengelicen gyűrűzte. Ettől a helytől 4 km-re került meg. Összesen 219 tolltetű volt az egész testen! Az alábbi fajokat gyűjtöttem és preparáltam a madárról: Degeeriella (=Kelerinirmus) rufa rufa (Burmeister, 1838) (7 him és 8 nőstényből preparátumot készítettem) Rövid közlemények Laemobothiron tinnunculi tinnunculi (L.), 1758 (2 hím és 6 nőstény példányát preparátumként készítettem el). Dr. Rékási József Pusztai ölyv (Buteo rufinus) fészkelése Jászkarajenőn A Duna-Tisza közi síkvidék keleti térségében, a leendő Jászkarajenői Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén — amely egyben Európai Jelentőségű Madárélőhely is — hosszú évek óta rendszeres madárfajnak számít a pusztai ölyv. A költési időben is rendszeresen megfigyeltük, de a fészkelését korábban nem sikerült bizonyítani. 1994. tavaszán a fészkelését az hiúsította meg, hogy illegálisan kivágták azt a fát, amelyen a félig kész fészek volt. 1996 tavaszán a térség egy másik nyugodtabb pontját választotta ki a pár fészkelésre. A nászrepülő és revirt tartó párt 1996. március 29-én Vasuta Gábor figyelte meg. Április elejére egy magányosan álló, idős korú, óriás méretű nyárfára megépítették a fészket. Április 12-én megfigyelt párzásuk már egyértelműen bizonyította a fészkelési kísérletet. A pusztuló nyárfa azonban nem bizonyult jó választásnak, mert április 16-án egy erős szélvihar elmozdítota a kéttojásos fészket. A napokon belül újra épült fészekben folytatódott a költés. Június 22-én Bagyura János közreműködésével két, a Hortobágyi Nemzeti Park ragadozómadár-repatriációs telepén kelt, mesterségesen nevelt fiókát helyeztünk a fészekben lévő két fióka mellé. A négyfiókás fészekben zavartalanul folytatódott az élet július 4-éig. Ekkor egy újabb vihar ismét, most már véglegesen, lesodorta a fészket. A három nagyobb fióka ekkor már kirepült, a negyediket pedig fölraktuk a szomszédos magaslesre, mivel a repülős fiatalok is szívesen tartózkodtak itt. A magaslesre áthelyezett leggyengébb fióka viszont ismeretlen módon eltűnt július 9-én. Ekkor ismét heves vihar söpört végig a térségben, és valószínű, hogy ez okozta pusztulását. Bár sok kedvezőtlen tényező kifejezetten hátráltatta, a pusztaiölyv-pár fészkelése sikeres volt. A kirepült három fiókát a későbbiekben is rendszeresen megfigyeltük a területen. Az egyik ilyen megfigyelés alkalmával, augusztus 6-án, a , szülőföldjükön" az egyik öreg madár egy kisebb — 20-30 példányos — seregélycsapatból (Szurnus vulgaris) zsákmányolt. A felröppenő seregélyek közül egyet levágott, de a zsákmányt nem vitte magával. Az öt egyedből álló pusztaiölyv-család a későbbiekben is hű maradt a térséghez. Október közepén is együtt mozogtak Kocsér határában. Ekkor már vedlés utáni sötétebb tollruhájukban figyeltük meg a madarakat. Urbán Sándor, ifj. Vasuta Gabor & Vincze Tibor Szirti sas (Aguila chrysaetos) költése parlagi sas (Aguila heliaca) fészkében A Zempléni-hegységben 1983-tól lehettünk tanúi az első, 1986-tól a második szirti sas 125 Rövid közlemények (Aguila chrysaetos) pár rendszeres fészeképítéseinek. 1987-től kezdődően az első pár többnyire egy-egy fiókát produkált. A hegység más területein is gyarapodtak eközben a fajról szóló megfigyelések. A következő területfoglalást 1993-ban észleltem ott, ahol az 1930-as évekig visszavezethető a parlagi sasok (Aquila heliaca) rendszeres költése. Itt a kora tavasszal elpusztult hím parlagi sas helyett átszíneződő szirti sas jelent meg. Ebben a költési szezonban együtt mutatkozott az öreg parlagi sas tojóval, mely gyakran ággal érkezett a fészekre, de ő csak a szomszédos fákról szemlélődött. Érdekes viselkedésükről korábban részletesen is beszámoltunk (Janossy et al., 1993). 1994. március 14-én újra öreg parlagisas-párt figyeltem meg a fészkes gerinc fölött. Ekkor egy öreg szirti sas is a közelben körözött, melyre először az egyik, majd a másik parlagi sas is kitámadt. Kisvártatva mindkét faj párban a fészek fölött volt látható, de a fészekre ekkor nem láttam sast beülni. Mikor azonban a fészken megláttam a sok lucfenyő (Picea abies) ágat, megbizonyosodhattam arról, hogy a szirtisas-pár elfoglalta a fészket. Áprilistól már nem láttam parlagi sasokat a területen. Ugyancsak 1994-ben a parlagi sas egy másik régi revírjében, a közel 20 éve épült és rendszeresen használt fészeknél március 1-jén átszíneződő szirti sas nászrepülését láttam. A parlagisas-pár ez évben ismét megrakta a fészkét és a közelben keringtek. A harmadikként megjelent öreg parlagi sas azonban jobban lekötötte a figyelmüket, mellyel egyikük összefogódzkodott és a két sas másodpercekig elképesztő forgást végzett. Május 1-jén az üres fészek mellett már csak szirti sas tartózkodott. A parlagi sasokat pedig csak a közeli Hernád-völgyben tudtam megfigyelni. A harmadik régi parlagisas-revirben is megszaporodtak a szirti sas megfigyelések, de a két faj között kompeticiót nem tapasztaltam. A hegy túlsó oldalán egy új fészket találtam, amelyet akár a szirti sasok is építhettek, de az üresen maradt. 1995-ben az elsőként említett fészekfoglaló szirtisas-pár is kirepítette első fiókáját a parlagi sas által épített fészekből. A másodikként tárgyalt parlagisas-fészket is szirti sasok tatarozták ki. Az itt letojt tojásból nem kelt ki fióka. A harmadikként említett szirtisas-pár a parlagi sas fészkétől kb. | km-re műfészket foglalt el és egy fiókát nevelt fel. A Hernád-völgyébe lehúzódott parlagi sasok is sikeresen költöttek. A hegységben maradt parlagi sasok fészkelőterületein is újabb, még nem ivarérett, átmeneti tollruhás szirti sasokat figyelhettem meg. Irodalom Jánossy, D., Jánossy, L. & Petrovics, Z. (1993): A parlagi sas (Aquila heliaca) és a szirti sas (Aquila chrysaetos) származása és nászrepülése. Aquila 100, p. 268—270. Petrovics Zoltán ,, Egerész6” daru (Grus grus) megfigyelése 1997. október 17-én a hortobágyi Pentezuggal határos egyik lucernáson vizsgáltam az ott táplálkozó darvak (Grus grus) csapatát, teleszkóppal keresve a színes gyűrűkkel jelölt 124 Rövid közlemények példányokat. Többször is megfigyeltem, hogy a csendesen lépegetve, szedegetve táplálkozó madarak egyike-másika hirtelen gyors, cikázó futkosásba kezd, előrenyújtott nyakkal, leszegett csőrrel üldözve valamit. Egyszer aztán egy alig 15 méterre tartózkodó öreg daru csőrében egy nagy mezei pockot (Microtus arvalis) vettem észre. A már szemlátomást élettelen áldozatát a madár sokáig rázta, lóbálta, le-ledobta, majd hosszú cibálás után valami kisebb darabkát csípett le belőle. Nem láthattam, hogy végül egészben lenyelte volna a pockot, mert a közeli darvak elindultak feléje és ekkor csőrében a konccal továbbrepült. A szakirodalom említi, hogy a daru kisebb gerinceseket, ezen belül rágcsálókat is fogyaszt, de ezt csak most figyeltem meg először személyesen. Mivel 1997 őszén, a hosszú szárazság miatti óriási pocok- és egérinvázió volt, elképzelhető, hogy a darvak táplálékában a Hortobágyon megszokotthoz képest jóval több kisemlős szerepelt. Dr. Kovács Gábor Fiatal túzok kakasok (Otis tarda) , tánca" 1997. április 25-én hajnalban túzok (Otis tarda) megfigyeléseket végeztem leskunyhóból a Nagyiváni-pusztán. A terület legnagyobb dürgőhelyét jól át tudtam tekinteni, így 57 példány túzokot figyeltem meg. Közülük 34 példány volt a tojó, 18 példány az öreg kakas és 5 példány a fiatalabb kakas. Ez utóbbiak nem vettek részt a valódi dürgésben, hanem a szokásos viselkedésüket produkálták: csoportos menetelés, rohangálás, egymás közötti cívódás. Már mintegy 50-60 méterre megközelítették a leshelyemet, amikor egyikük szokatlan tevékenységbe kezdett. Felemelt egy 20-25 cm-es, száraz dudvaszárat és azt maga előtt hol jobbra, hol balra rakosgatta, néha kissé távolabbra dobta, majd újra felemelte. Eközben szárnyát kifordította, farkát felcsapta, de a nyakát nem fújta fel. Lábait meg-meghajlítva, , váltogatva", testét jobbra-balra billegette, vagyis afféle tánclépéseket tett. Két-három perc múlva egy másik túzok, az elsővel szembefordulva ugyanezeket a mozdulatokat mutatta be egy darabka száraz lucernakórót emelgetve, alig 2 méterre a másik , táncoló" madártól. Az egész jelenet alig 5 percig tartott, ezután nem ismétlődött meg, és a következő napokban hiába lestem teleszkóppal a fiatal kakasokat, semmilyen hasonló tevékenységet nem észleltem. A fent leírt viselkedést 22 éve tartó megfigyeléseim során csak most láttam először, de hogy nem lehet teljesen egyedi eset, arra bizonyíték, hogy Szabó László Vilmos 1973. március 25-én a szomszédos Zám-pusztán látott egy, az általam észlelthez némileg hasonlóan mozgó fiatal kakast (Szabó, 1974). Irodalom Szabó, L. V. (1974): Dürgő túzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedésformája. Aquila 80-81, p. 285. Dr. Kovács Gábor Rövid közlemények A Bonaparte-partfutó (Calidris fuscicollis) első észlelése Magyarországon A Bonaparte-partfutó (Calidris fuscicollis Vieillot 1819) 1997-ig bizonyítottan nem fordult elő hazánkban, annak ellenére, hogy a szomszédos Ausztriában már négyszer észlelték 1959 és 1987 között (Alström & Colston 1991, Rosair & Cottridge 1995). Az első magyarországi észlelésre való tekintettel röviden összefoglalom a faj elterjedési, vonulási jellemzőit, az eddigi hitelesített európai előfordulásait, és az első hazai bizonyító példány megfigyelésének leírását. A faj elterjedési területe és vonulása A Bonaparte-partfutó nearktikus elterjedésű, monotípusos partfutófaj. Fészkelőterülete a sarki tundravidék övezetében Alaszka északi része, (feltehetőleg) a kanadai Yukon, Mackenzie északnyugati része, Banks, Melville, Bathurst, és a Bylot sziget északi részétől Mackenzie szárazföldi partjai, Keewatin, és a Hudson-öböl északnyugati részéig, illetve Southamptonig és a Baffin-szigetekig terjed. Telelőterülete Dél-Amerikában elsősorban az Andoktól keletre terül el Cape Hornig, illetve a Tűzföldig, alkalmanként az Andoktól nyugatra is, Chiléig. A fészkelő- és telelőterületek közötti vonulási útvonala egy elliptikus pályával jellemezhető. A fészkelést követően az atlanti fő vonulási útvonalat követő délkeleti irányú migráció kezdődik. A — kotlásban és fiókanevelésben részt nem vevő — hím egyedek már júliusban távoznak a fészkelőhelyről, melyeket augusztus-szeptember folyamán követnek a tojók és fiatalok. Az első jelentős gyülekezőhely a Labrador és Szent Lőrinc-öböl térsége, ahol a Bonaparte-partfutók 3000-4000 km folyamatos repülésre elegendő táplálékot gyűjtenek, ami az Atlanti-óceán fölötti útvonal megtételéhez szükséges Dél-Amerika északi partvidékéig. Az állomány kisebb hányada az amerikai kontinens keleti partvidékén a szárazföld fölött vonul a Mexikói-öböl felé, és az Antillákon keresztül Venezuelánál érik el Dél-Amerikát. A telelőterületre az első madarak augusztus végén érkeznek, majd a vonulás egészen novemberig elhúzódik. Tavasszal az őszi vonulási útvonaltól nyugatabbra, nagyrészt a szárazföld belsején keresztül érik el a madarak északi költőterületüket. Kóborláson szórványosan előfordul Dél-Afrika, Délkelet-Ausztrália, Új-Zéland egyes területein, valamint Európában is (Marchant et al., 1986). A jelenlegi adatok szerint Európában a harmadik leggyakoribb nearktikus kóborló. A legjelentősebb európai előfordulási területei: Nagy-Britannia 322, Írország 118, majd Izland 46 hitelesített adattal. Észak- és Nyugat-Európában szinte minden országban észlelték már, az előfordulási esetek 2-10 között változnak (Alström & Colston, 1991; Rosair & Cottridge, 1995). Az európai adatok döntő hányada az őszi vonulási periódusból származik, ami az atlanti vonulási útvonaltól keletre kitérő (pl. frontok hatására) egyedeket jelentik. Ehhez képest lényegesen kisebb a tavaszi előfordulások száma Európában, ami más nearktikus kóborló partimadárfajhoz képest is alacsony arányt jelent (Cramp & Simmons, 1983), mely a populáció zöme által használt elliptikus vonulási útvonallal magyarázható, mivel tavasszal a telelőterületekről az atlanti útvonalat elkerülve az amerikai kontinens nyugati oldalán térnek vissza a telelőterületekre. A Nyugat-Palearktiszban kisebb számban 126 Rövid közlemények megjelenő tavaszi egyedek ezért valószínűleg az őszi atlanti vonulásban elkóborolt, — feltehetőleg Afrikából — visszatérő egyedek (Cramp & Simmons, 1983). A vonulás és telelés során a leírt élőhelyválasztása szinte az összes klasszikus partimadár-élőhelyet felöleli (Cramp & Simmons, 1983), de legjellemzőbbek a hazai előfordulási élőhelyhez is hasonló szikes, sós, brakkvizes lagúnák, tavak. A magyarországi észlelés leírása 1997. május 18-án észleltem elsőként a madarat a Dunavölgyi-síkságon, Dunatetétlen külterületén a Sóséri-pusztán található természetes vizű Böddi-széken. A szikes tómeder 1997. évi májusi állapota a tárgyévi kiszáradás középső stádiumában volt, jellemzően nagy felületű sekély vízborítással, nedves iszapfelületekkel, és széles vakszikes-sóvirágzásos partvonallal. Az élőhely ebben az állapotában ideális táplálkozó területet nyújtott az egyidejűleg megfigyelhető közel 1000 példány partfutónak. Az első észlelésnél jelen voltak Berdó József és Oroszi Zoltán. A megfigyeléshez harmincszoros nagyítású Optolyth teleszkópot használtunk. Másnap Biró Csaba bizonyító felvételeket is készített a partfutóról, melyek a Túzokban jelentek meg (Boros, 1997). Az utolsó megfigyelési időpont 1997. május 24. volt (Bankovics Attila szóbeli közlése). Az első és utolsó észlelés között gyakorlatilag minden nap észlelték a madarat. Testméret, alak: a madarat gyakorlatilag minden rendszeres előforduló partfutófaj közelében sikerült megfigyelni. A jelentős számban jelen lévő apró partfutóval (Calidris minuta) és havasi partfutóval (Calidris alpina) összehasonlítva, az apró partfutónál feltűnően nagyobb testű, a havasi partfutónál valamivel kisebb, kevésbé zömök, karcsúbb partfutó volt. A pihenő madáron a fejforma általában szögletesnek tűnt, kissé lapított fejtetővel. Már a megfigyelés kezdetekor szembetűnő volt a hosszú, elnyúló testalak, a havasi partfutóhoz képest arányaiban hosszabb farok, és hosszabb szárny (elsőrendű evezők) miatt. Az ülő madáron a szárnyhegy Jól láthatóan túlnyúlt a farokvégen. A csőrhosszúság kb. a fejhosszúsággal volt egyenlő, a csőrtő viszonylag vastag, a csőr a csőrhegy felé csak az utolsó harmadban vékonyodott. Távolabbról a csőr teljesen egyenesnek tűnt, közelebbről érzékelhető volt, hogy az alsó csőrkáva kissé ívelt. A csűd közepesen hosszú volt, arányaiban kb. a havasi partfutó csüdhosszüsägäval megegyező. Színezet: általános megjelenésében világos alsótestű, szürke begyű, sötétszürke és feketésbarna felsőtestű madár volt, a nászruhás havasi és apró partfutókhoz képest feltűnő volt a vörös árnyalatú színek hiánya. A csőr és lábszín egyöntetűen sötét, közelebbről feketés-barna színű volt. Az alsó csőrkáva tövén egészen közelről (30 m) sárgás hússzínű árnyalat volt megfigyelhető. A fejen feltűnő fehér szemsáv volt a szem fölött, mely a szem mögé nyúlt, és a csőrtőnél a homlokon fehér foltként érintkezett. Közvetlenül ez alatt a szem vonalában egy sötétbarna árnyalatú sötétebb sáv volt látható, mely a csőrtő és a szem között kifejezett volt. A szem mögött a sáv kevésbé volt erőteljes, azonban a fültájékon hasonló színezetű kisebb, de a környező tollazattól elváló sötétbarna árnyalatú kerek fülfolt volt látható. A pofa alapszíne rendszerint szürkés árnyalatot mutatott, finom gesztenyebarna hosszanti sűrű sávozással. A pofa szürke alapszíne hátul a tarkón találkozott, így a fejtetőtől elütő szürkés tarkósávként jelentkezett. Ehhez képest a fehér szemesik fölött a fejtető 127 Rövid közlemények elütően sötét barnás színű volt, de a háthoz hasonlóan nem vörösbarna alaptónusú, hanem inkább enyhén szürkés árnyalatú, közelről gesztenyebarna színű. A torok fehér, mely a szürkés alapszínű pofától és begytől kontrasztosan elütött. A begy a pofához hasonlóan feltűnően szürke alapszínű volt, melyen vékony hosszanti sávozás volt látható. A sávozás lefutása távolról szinte egybefüggő párhuzamos vonalakat alkotott. A begymintázat a csukott szárny alsó vonalában elnyúlt a testoldalra, és az oldalon egy keskeny zónában fehér alapon nagyobb és vastagabb gesztenyebarnás V alakú kisebb-nagyobb foltokból álló mintázatot rajzolt ki. A begy szürke alapszíne átmenet nélkül a begy alsó vonalán jól elvált az egyöntetűen fehér alsótesttől. Az első- és másodrendű evezők szürkés-feketék voltak, melyek bizonyos szögben szürkés árnyalatot mutattak, amely a repülő madáron kifejezetten megfigyelhető volt. Ehhez képest az ülő madáron a kézfedők és karfedők még inkább világos szürkések és egy elütő sávot alkotnak a szárnyon. A kis és középső fedőtollak elütő szürkésfekete színűek voltak, valamint a kéz és karfedőktől a sötétebb színükkel jól elváltak és a legsötétebb zónát alkották a szárnyon. Ezeken a sötét alapszínű tollakon jól látható szürkésfehéres perem volt. A vállfedők szintén szükésfeketék voltak, egyes tollakon fehér peremmel, mely bizonyos szögből gyenge és szabdalt fehér V alakot rajzoltak ki. A hátfedők szintén szürkésfeketék voltak, de sárgásbarna tollperemet viseltek, melyek 2-3 sárgás sávot alkottak a háton. A repülő madáron jól látható osztatlan nagy fehér foltot alkottak a felső farkfedők. A fehér szärnycsik viszonylag vékony, de a sötét színű háttól kontrasztosan vált el. A tollazat alapján a madár egy juvenilis tollruhából első nászruhába átvedlő másodéves egyed lehetett. Erre utal egyes juvenilis tollak részleges jelenléte pl. az igen sötét alapszínű kis és középső szárnyfedők fehéres peremmel, a hátfedőkön a gyenge V alakú már szabdalt fehér mintázat, vagy az elütő szürke tarkó és a szem mögött látható jellegzetes fülfolt, és a fejmintázattól kontrasztosan elütő fehér torok, melyek a juvenilis tollruha maradványai lehetnek (Marchant et al., 1986). Viselkedése: általában a többi partfutóval — zömében apró vagy havasi partfutók között — táplálkozott a sekély vízzel borított tocsogókban és a nedves vakszikes medrekben. Esetenként a pihenő madár magányosan is megfigyelhető volt. A nagyobb partfutócsapatok felrepülésekor gyakran lapult meg a kisebb rögök között. A területen belül napról napra változtatta táplálkozó- és pihenőhelyeit, nem kötődött szorosan egy-egy csapathoz. Legközelebb 30-35 m-re sikerült megközelíteni a pihenő madarat. A bizonyító felvételek is ekkor készültek. Irodalom Alström, P. k Colston, P. (1991): A field guide to the rare birds of Britain and Europe. HarperCollins. 124 p. Boros E. (1997): A Böddi-szék — egy kevéssé ismert szikes tó jellemzése a Bonaparte-partfutó (Calidris fuscicollis) első hazai előfordulása kapcsán. 7uzok 2, p. 103-105. Cramp, S. k Simmons, K. E. L. (eds). (1983): The birds of the Western Palearctic. Vol. 3. Waders to Gulls. Oxford University Press, Oxford. p. 326-327. Marchant, J., Prater, T. & Hayman, P. (1986): Shorebirds: an identification guide to the waders of the world. Cristopher Helm, London, p. 373-374. 128 Rövid közlemények Rosair D. & Cottridge, D. (1995): Photographic guide to the Waders of the world. Hamlyn, London. p. 64. Boros Emil Két megfigyelés a nagy goda (Limosa limosa) szokatlan viselkedéséről A nagy goda (Limosa limosa) közismerten nem tartozik a bizalmas, szelíd természetű madarak közé. Hosszú terepmadarász pályám során két alkalommal mégis találkoztam meghökkentően jámbor példányával. 1977. május 5-én a Hortobágy középső részén, a Pentezug nevű pusztán egy fészkén kotló madarat fedeztem fel. Már maga a költőhely is meglepett: bíbicnek, pacsirtának való sziki csenkeszes birkalegelőn volt a legközelebbi nedves, zsombékos réttől legalább 300 méterre. Közeledtemre a goda nem repült el és nem riasztott a párja sem (melyet nem is láttam). A lekushadó madár akkor sem menekült, amikor óvatosan megfogtam, csak a szárnyait terjesztette kissé, nehogy felvegyem a fészekről. Amikor mégis felemeltem, kiugrott a kezemből, de rögtön leszállt és alig indultam tovább, visszaült tovább kotlani. A későbbi években többször leltem ilyen száraz, rövidfüvű legelőn godafészket, de azok a madarak mind igen éberek, vadak voltak, nagy lármával riasztva messze elémjöttek, hasonlóan a zsombékos réteken (az , igazi" goda-élőhelyen) költő fajtársaikhoz. 1997. április 7-én, vagyis csaknem húsz évvel a fent leírt után történt a következő eset. Hideg, szélviharos időben jártam a Nagyivántól keletre fekvő mocsaraknál. Egy útmenti pocsolyában egy hím nagy goda táplálkozott, amely közeledtemkor egy rövid felrepülés után ugyanoda, a víz szélére szállt vissza. Próbaképpen 10 méterre megközelítettem, de nem törődött velem. Fényképezőgéppel ezután 6 méterig nyomultam előre és leültem a parton. A vízben folyton keresgélő madár egyre közelebb jött, 3-3,5 méterig, úgyhogy végül már nekem kellett hátrálnom, hogy a 400 mm-es teleobjektívvel felszerelt fényképezőgép keresőjében elférjen. A fotózás mintegy fél órán át tartott, miközben nem vett rólam tudomást, még akkor sem, amikor rászóltam, vagy füttyentéssel próbáltam gyors mozgásában megállítani. Ez azért is nagyon furcsa volt, mert a közelben többször megszólaló cankók hangjára, illetve a fölöttük átrepülő bíbicek, sirályok látványára mindig felfigyelt. Mind a két leírt esetben az volt az érzésem, mintha a meghökkentően szelíd nagy goda példányok afféle „tundrai” születésű madarak lettek volna, amelyek életük során még nem találkoztak emberrel. Dr. Kovács Gábor Néhány adat a gyöngybagoly (7yto alba) világos mellű változatának elterjedéséhez Több éve foglalkozunk a gyöngybaglyok felmérésével, védelmével, az ország 129 Rövid közlemények különböző megyéinek potenciális gyöngybagolyélőhelyeit járva. A felmérések során az egyházi épületek vizsgálata az elsődleges, de már 1993-ban is nagy figyelmet szenteltünk a tanyasi-gazdasági épületek átvizsgálásának. Az 1997. év végéig a felmérések során néhány alkalommal sikerült találkoznunk világos mellű példányokkal, szándékosan kerülve az alfaji megnevezést, ugyanis nagy valószínűséggel az általunk megfigyelt példányok a torzsalak (7yto alba alba) és a hazánkban általánosan elterjedt Tyro alba guttata közötti kereszteződések. E néhány érdekes megfigyelés adatait és körülményeit érdemesnek találtuk közreadni. Először 1993. decemberében Bács-Kiskun megyében, Garán figyeltünk meg egy magányos madarat. A bagoly mellének színezete tiszta fehér volt, minden sötét pettyezés és okker árnyalat nélkül. Ez a madár egy meteorológiai kutatóállomás használaton kívüli épületének padlásán volt. Késöbbiekben már nem sikerült megfigyelni, de néhány színes diaképet készítettünk róla. Második alkalommal 1996. júliusában, Fejér megye északi részén, Móron, egy templomtorony. ellenőrzésekor találkoztunk világos mellű gyöngybagollyal. Ez esetben három teljesen kitollasodott fiókát találtunk, melyek mellének színezete hófehér volt, csekély sötét pettyezéssel. 1997-ben is jártunk a templomtornyban, költést nem tapasztaltunk, azonban megfigyeltünk egy magányos öreg madarat, amely szintén világos mellű volt. Harmadik alakalommal 1997. júliusában Komárom-Esztergom megye északi részén, Tokodon került elő egy magyar gyűrűs példány (a gyűrűzési jelentés nem tesz említést a bagoly színezetéről). A templomtoronyban költésnek nyomát ebben az esetben sem találtuk. A madár mellének tollazata piszkosfehér volt enyhe okker árnyalattal és sok sötét pettyezéssel. 1997. decemberében is ellenőriztük ezt a templomtornyot, és ismét megfogtuk ezt a gyűrűs példányt. A madár egy vedlésen túl volt, és a mell tollazatának színezete megváltozott: a korábbi sűrű pettyezés eltünt, helyette tiszta fehér tollak voltak láthatók a mell két szélén elszórtan kevés sötét pettyezéssel. Negyedik alkalommal 1997. őszén, Veszprém megyében, Bében került elő egy fehér mellű öreg madár, amely sötét színű párjával együtt másodköltésben kelt fiókáikat nevelte. A fiókák sötét színezetűek voltak (Fenyvesi László közlése). Ötödik alkalommal 1997. decemberében a Fejér megyei Polgárdiban figyeltük meg a faj egy világos mellű változatát sötét színezetű párjával együtt egy templomtoronyban. Ez a példány sok sötét pettyezést viselt testének oldalán, de mellének tollai fehérek voltak. Hatodik alkalommal 1997. decemberében a szintén Fejér megyei Alapon figyeltünk meg egy világos mellű madarat és sötét színezetű párját, az előbb említett helytől 15 km-re, egy templomtoronyban. A madár melltollazatában az uralkodó szín a fehér volt, de testének két oldalán enyhe okkersárga színt és sötét pettyezést figyeltünk meg. A gyöngybagoly alfajainak elkülönítése esetenként meglehetősen nehéz. Az alba alfaj Dél- és Nyugat-Európában elterjedt, hazánkban a guttata az általános; de ha Magyarországon kerül kézre egy olyan madár, amely látszólag az alba alfaj leírásának felel meg, akkor sokszor nehéz meghúzni a határt, hogy az adott példány egy sötét színezetű alba, alba-guttata hibrid, vagy pedig egy világos guttata. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a rendelkezésre álló alfaji leírások szerint más és más színezetű az öreg madár és a fiatal, iletve másmilyen a hím és a tojó tollazata. Az alba alfaj esetében például a legtöbb hím 130 Rövid közlemények ivarérett korban tökéletesen fehér alulról, a fehér szín kiterjed az oldalsó nyaki tájékára és az arcfátyolra, viszont majdnem minden tojónak legalább egy kis okker árnyalat van a hasi és lágyéki táján. Látható változás mutatható ki a tollruhában a kor előrehaladtával is (Taylor, 1994). Bár hazánkban ritkán találkozhatunk a gyöngybagoly világos színváltozatával, de ilyen esetekben érdemes alaposan megvizsgálni és leírni a madár tollazatának színezetét a pontos alfaji meghatározás érdeklében. Irodalom Taylor, I. (1994): Barn owls. Cambridge University Press, Cambridge, p. 13-16. Nagy Tibor Adatok a gyöngybagoly (7yto alba) Somogy megyei elterjedéséhez az 1995. évi felmérés alapján A gyöngybagoly állományának vizsgálatáról rendszeresen jelennek meg kisebb- nagyobb dolgozatok a hazai madártani irodalomban, s ezek többnyire egy-egy térség felméréséről tudósítanak (Bank, 1990). Több éves alkalmankénti adatgyűjtést követően 1995-ben Somogy megye területének mintegy 56 %-an végeztünk gyöngybagoly állományfelmérést. A munka elsődleges célja a faj somogyi elterjedésének vizsgálata, pontosabban a megszűnt, az aktuális és a potenciális fészkelőhelyek számbavétele volt. Somogyban a korábbi években alkalomszerűen végzett számlálásokat követően ez az első, jelentősebb kiterjedésű terület felmérését célzó vizsgálat. A vizsgálati terület nagyobb része Kelet-Belső-Somogy tájegységhez, kisebb része a szomszédos Zselicséghez, Csurgo—Zakanyi-dombsaghoz, Marcali-hathoz és Drava-sikhoz tartozik. Kiterjedése kb. 3400 km?, tengerszint feletti magassága többségében 100-150 m között van (max. 280 m), az évi csapadék mennyisége mintegy 800 mm. Az évi középhőmérséklet 10,5-11,0 °C (Marosi & Somogyi, 1990). A vizsgált területen 1995. mäjus-oktöber között gyűjtöttük adatainkat: A potenciális fészkelőhelyeket egy-egy alkalommal kerestük fel, részletes költésbiológiai adatok (fészekaljak első és második költéskor, fiókaszámok stb.) gyűjtése nem volt célunk. Összesen 122 település 147 épületét ellenőriztük, melyek közül 138 egyházi, 9 gazdasági célú volt. Zárt (77 épület) vagy erősen nyitott (7 épület) volta folytán fészkelésre alkalmatlan 84 épület (57,1 %) volt, fészkelésre alkalmas 63 épület (42,9 %) volt. A költesre alkalmas épületek 79,4 %-aban találtunk költő párt (50 eset), 7.9 %-äban (5 eset) magányos madarat, míg 8 esetben (12,7 90) nem találtunk madarat. A megtalált fészkek számának megoszlását épületek szerint és a fészkek épületen belüli elhelyezkedése szerint az 1. táblázat mutatja be. Felmérésünk során pontos fiókaszámot csak 24 fészeknél tudtunk megállapítani (azokban az esetekben, ahol az ellenőrzést követően fiókakelés már nem volt várható, Rövid közlemények illetve azt megelőzően kirepülés még nem történhetett). Az átlagos fiókaszám 5,16 volt (SD=1,58). Fészkenként 2 fiókát 1 esetben, 3 fiókát 2 esetben, 4 fiókát 5 esetben, 5 fiókát 6 esetben, 6 fiókát 7 esetben, 7 fiókát 1 esetben, 8 fiókát 1 esetben, 9 fiókát 1 esetben találtunk. Mivel a tojások átlagos kelési aránya számunkra nem ismert, így tojásos fészkeknél nem végeztünk becsléseket a későbbi fiókakelésre, és az idősebb fiókákból álló fészekaljaknál észlelt fiókaszámot sem adtuk meg, mivel nem zárható ki, hogy néhány fióka elmászott, elrejtőzött, esetleg kirepült. Néhány további esetben csak a költőpárt regisztráltuk (megközelíthetetlen fészek, kirepülés utáni ellenőrzés stb.). Megjegyezzük, hogy a legnagyobb fészekalj augusztus 30-án Csokonyavisontán került elő, ebben 4 tojás és 7 fióka volt. Értékelés, következtetések A vizsgált területen 1995-ben végzett felmérés szerint minimum 50 pár gyöngybagoly fészkelt. Véleményünk szerint e területen munkánk során a költő pároknak csak mintegy 60-80 %-at találtuk meg, emiatt e térségben a vizsgálat évében kb. 60-85 par gyöngybagoly fészkelése valószínűsíthető. Az 1995. évi belső-somogyi gyöngybagoly-felmérés során feltárt jelentős állománynagyság véleményünk szerint a következőknek (is) köszönhető: egyfelől 1995-ben e területen az egyházi épületeknek megítélésünk szerint még 41 %-a alkalmas volt gyöngybagoly megtelepedésére; másfelől a vizsgálat évét nem előzték meg a gyöngybaglyok számára sok esetben végzetes rendkívül hideg telek. A közelmúltban Somogyban is számos templomépületet tataroztak, újjáépítettek, mely tevékenységek gyakran egy-egy gyöngybagoly-par feszkelesi lehetőségének megszűnéséhez vezettek. Mivel a jövőben is folytatódik e tevékenység, továbbá a templomépületekből kiszoruló madarak költési lehetőségei rosszabbodnak, e térség gyöngybagolyállománya szempontjából is meghatározó jelentőségű lehet a jövőben költőládák kihelyezése. Egyházi Gazdasági célú Osszesen épület épület Toronyban 28 - 28 Padlástérben 9 4 18 Költőládában 4 2 6 Fali üregben - | l Nincs adat 2 - 2 Összesen 43 7 50 1. táblázat. A fészkek helyének megoszlása a vizsgált épületekben. Köszönetnyilvánítás A felmérésben nyújtott segítségéért az alábbi személyeknek, illetve a munka támogatásáért a következő szervezeteknek fejezzük ki köszönetünket: Mezei Ervin, Nagy 132 Rövid közlemények Tibor és Stix József, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Somogy Természetvédelmi Szervezet. Irodalom Bank, L. (1990): Az 1985-86. évi gyöngybagoly- (7yto alba Scop., 1769) felmérés eredményei Baranya megyében. Aguila 96—97, p. 113—126. Marosi, S. & Somogyi, S. (1990): Magyarország kistäjainak katasztere. 1—2. kötet. MTA, FKI Budapest, p. 1023. Fenyősi László, Horváth Zoltán & Pintér András Adatok a Bubo virginianus tolltetveihez (Mallophaga) A vizsgálatban szereplő virginiai uhu (Bubo virginianus) tojót 1996. szeptember 28-án USA Utah államának Nephi helysége közelében az autópálya szélén elütve találta Haim Hovel ornitológus. A gyűjtés helye a tengerszinttől kb. 1500 m magasan fekszik. Haim Hovel a jó állapotban levő uhut kitömte (a szárnyhossz mérete: 375 mm; a madár gyűjteményi száma: 96-26). Az uhu kitömésekor a még rajta levő tolltetveket leszedte, s elküldte meghatározásra. Az anyag tanulsága szerint a Strigiphilus oculatus (Rudow, 1870) 5 hím, 9 nőstény és 4 lárva példánya volt még az elhullott tetemen. A tolltetvek (Mallophaga, Phthiraptera) kisebbek, mint az európai uhu (Bubo bubo) tolltetvei, csakúgy, mint maga a gazdaállat Bubo virginianus. Ez összhangban áll a szakirodalomban leírtakkal, mely szerint a gazdaállat és a tolltetvei között a testméreteket tekintve korreláció van, azaz a nagyobb testű gazdaállat tolltetve nagyobb. Haim Hovel £ Dr. Rékási József Korai denevérre (Nyctalus noctula) vadászó nagy őrgébics (Lanius excubitor) 1997 október 8-án körülbelül 17 órakor egy nagy őrbébicset (Lanius excubitor) figyeltem meg a Hajdú-Bihar megyei Egyek közelében egy út mellett. Amikor megpillantottam a madarat, éppen a fajra jellemző tipikus „värtapoziciöban” ült egy fa tetején. Néhány pillanat múlva azonban egyenesen néhány korai denevér (Nyctalus noctula) irányába repült, melyek vagy negyven méter távolságban keringtek a levegőben. A madár több sikertelen kísérletet tett a denevérek röptében való elfogására, mely azonban — legalábbis a megfigyelés ideje alatt — nem járt eredménnyel. Bár a gébics többször némelyik denevérnek a közvetlen közelébe került, úgy látszott, hogy a denevéreket ez nem nyugtalanította, a gébics támadásai elől csak az utolsó pillanatban tértek ki. A körülbelül 133 Rövid közlemények egy perces támadást követően a gébics egy közeli bokor tetejére repült és innen figyelte egy ideig a denevéreket, majd még egyszer újból rájukvágva visszatért eredeti őrhelyére. Közismert, hogy a nagy őrgébics nagyobb repülő rovarokat, ritkábban pedig repülő madarakat is elfog, de az irodalomban elvétve található hivatkozás arra, hogy a faj denevérekre vadászna. Niethammer (1937) Völkert idézve megemlíti, hogy a nagy őrbébics „deneverre is folytat vadászatot", de ezt nem taglalja részletesebben. A faj Cramp & Perrins (1993), Glutz von Blotzheim (1993) és Lefranc (1997) által felsorolt zsákmánylistája ugyanakkor sehol nem említ denevérfajokat. A nagy őrgébics zsákmányolási sikere repülő madarak esetében is alacsony, ezért semmi okunk azt feltételezni, hogy denevérek esetében nagyobb eredménnyel járna. Ugyanakkor a megfigyelt madár kidolgozott vadászati módszere és stratégiája azt sugallta, hogy nem egyszeri zsákmányejtési kísérlet volt. Bár a megfigyelés időtartama alatt eredményes vadászat közben nem sikerült a madarat megfigyelnem, feltételezem, hogy csak idő kérdése lehetett, hogy a támadási kísérletek egyike végül eredménnyel járjon. Irodalom Cramp, S. & Perrins, C. M. (eds.) (1993): The birds of the Western Palearctic. Vol. 7. Oxford UP, Oxford, 577 p. Glutz von Blotzheim, U. & Bauer, K. M. (1993): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Band 13/II. Aula, Wisebaden, 1365 p. Lefranc, N. & Norfolk T. (1997): Shrikes: a guide to the shrikes of the World. PicaPress, 192 p. Niethammer, G. (Hrsg.) (1937): Handbuch der deutschen Vogelkunde. Band 1. Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig, 474 p. Gerard Gorman Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 135-152 © KöM Természetvédelmi Hivatal SHORT COMMUNICATIONS Renewed occurrence of Cattle Egret (Bubulcus ibis) on the Hortobágy On 9 June 1996 we were watching birds on the Akadémia fishponds on the Hortobágy. The small hatchery ponds were bordered from the North by a shallow wetland that evolved from the navvies used for building the dikes of the ponds and had been used as goose ponds in the past twenty years. Fortunately, the geese of the stock goose farm were just recovering from a feather plucking regime and did not even come close to the water. Thus on the shallow water of the pond various species of birds were feeding without being disturbed. While surveying the birds from the dike, a predominantly white and short-billed heron caught our attention that later proved to be a Cattle Egret. The crown of the bird was suffused more heavily while the shoulder only to a lesser extent with cinnamon. The bill was dark yellow with a greyish tip and the legs were pale red. Considering these features we identified it an adult bird in transitional plumage from breeding plumage. There was no ring on the leg of the egret, and its shy behaviour also indicated wild origin. At the time of our observation it was a hot spell with 33-34 °C with no wind at all. The water of the shallow pond heated up to an extent where wading with bare feet become unpleasant. On the area Great White Egret (Egretta alba), Little Egret (Egretta garzetta), Squacco Heron (Ardeola ralloides), Glossy Ibis (Plegadis falcinellus) and Lapwing (Vanellus vanellus) were present, but the Cattle Egret never associated with any of the other species. Once it took of, however, and returned to the same place at the edge of the puddle grown in by wormwood only after making a large circle of about one kilometre in diameter. Having heard the news, several people arrived to the scene to see the bird, but only those were successful who arrived the same day, since the bird disappeared by the following day. With two previous records (one in 1977 and one in 1989) this was the third known record of the species on the Hortobágy and the 10th accepted one in Hungary. (One of the several photos taken was published in 7uzok 1(3), p. 137.) Dr Gábor Kovács, Dr Gabor Magyar & Gergely Kovács Breeding records of Black Stork (Ciconia nigra) from the Baresi Borókás Landscape Protection District (1985-1996) The Black Stork belongs to one of the scarcer species of Hungary with an estimated population of 200 pairs (Kalocsa, 1998). The Black Stork as a breeding bird here was first mentioned by Vasvári (1937) stating that several pairs bred in the Daräny Rigöc Szulok Alder bogs. Kárpáti (1979) and Marian & Puskás (1985) reported on the breeding of the species in the area, later Fenyösi (1993) mentioned two territories. Currently two pairs Short communications breed regularly in the area and up to 20 individuals occur during migration. The nests found during the period of 1985-1996 are characterised as well as the breeding success is discussed in the following. The study area was the Barcsi Borókás Landscape Protection District and its immediate surroundings (out of the 12 nests discussed, ten were located inside the boundaries of the protected area) with an area of ca. 4000 ha. The altitude of the area is 100-110 m above sea level, and the 100-year average of the annual precipitation is 772 mm. The wood cover of the area is in the range of 90% and the ratio of deciduous and coniferous woods is 60/40 %. The stands are of medium to young age. The most important communities are alder bog woods, turkey oak and oak woods. The most important feeding ground of the storks is the bog system and the old fish- ponds by damming up the Rigöc stream decades ago, which latter evolved into a marshland when fish production was given up. The method of the survey was by recording the location of found nests and repeated check-up 2-3 times annually. Results Between 1985 and 1996 12 nests were found altogether. The surroundings of the nests as well as the occupancy or breeding is characterised in the following. Northern area Ist nest: built at 3 m from the ground in a turkey oak wood on the lateral branch of a Red Oak tree (Quercus robur). A natural stream in the wood section spreads into a boggy swamp near the nest that was found in the mid-1980s following the clear-cut of the neighbouring section. No breeding record is known in the nest. 2nd nest: it was built on a side branch at 6 m height in a relict oak wood section between two alder stands. The stream near the nest spreads out to a swamp. It was found in 1985, 3 juveniles left the nest in 1986, but only one adult attended the nest in 1987. In the neighbouring stand a clear-cutting took place in 1988. 3rd nest: the nest was built 6-7 m apart from the trunk at 8 m height from the ground on one out of six red oak trees standing in a group in an alder-oak mixed wood stand. The nest was found in the spring of 1989 when two of the neighbouring trees had already been cut out. That might have been the reason why the pair did not nest that year. (According to local inhabitants it bred successfully in 1988, but the number of juveniles remained unknown.) 4th nest: in a turkey oak stand, on the side branch of a medium aged oak tree (6-8 m apart from the trunk) it was built 15 m from the ground. It was found in September 1989, and the condition of the nest indicated successful breeding in that year. Three juveniles fledged in 1990, but the nest was deserted in 1990. 136 Short communications 5th nest: an artificial nest positioned on an old red oak tree in an alder swamp built in March 1990 between the side branches of the main trunk ca 10 m high. It was occupied in 1994. At the control visit on June 29 two out of the three juveniles were found dead on the ground. The third one was successfully fed up (Fenyösi & Stix, 1995). From 1995 on the nest became deserted. 6th nest: it was built in the fork of the trunk of the outermost tree of a pine stand (Pinus sylvestris) attached to an alder birch mixed stand at ca. 8 m high. It was found in the summer of 1996 when the eggs were already incubated. For unknown reasons no juvenile fledged from the nest. Southern area Ist nest: built 10 m high on the side branch close to the trunk on a red oak tree of a relict oak stand in a turkey oak wood. In the vicinity of the nest a low standing earlier swampy alder stand. The nest came to our attention in 1985 when 4 juveniles fledged. Three juveniles were raised next year, but the nest became deserted in 1987. 2nd nest: built 15 m high on the trunk of a red oak in a drying out alder swamp wood. One pair bred according to local inhabitants in 1987. The nest was deserted in 1988 probably due to overscattering of the wood. 3rd nest: built 18 m high to a side branch (6-7 m from the trunk) of a red oak tree in an oak stand. Became known to us in 1988 when breeding was successful (the number or fledged juveniles remained, however, unknown). The nest fell down in 1989 with feathered juveniles and all the juveniles died as a consequence. No breeding was in the nest from 1990. 4th nest: built on the side branch, but close to the trunk of a red oak tree in an older oak stand between a turkey oak — red oak and an European white elm (Ulmus laevis) wood. It was found in the winter of 1990/91. Breeding was unsuccessful in 1991 due to unknown cause (egg remains were found under the nest). Although the birds occupied it in the spring of 1992 but finally the nest described next was renovated. Sth nest: artificial nest on an oak tree of an oak pine mixed stand. It was built in March 1990 on a side branch, close to the trunk, at 6 m from the ground. The storks appeared at the end of April 1992, and two juveniles fledged in that year. Incubating was detected in 1993 but the clutch was deserted for unknown reason. It was unoccupied from 1994 on. 6th nest: built 15 m high in the fork of the trunk of an old red oak tree at the edge of a drying out alder swamp wood. The nest was discovered in 1995, when three juveniles fledged with another four in 1996. Discussion In the study area between 1985 and 1996 twelve Black Stork nests were monitored that were located in two distinct areas (Figure 1). It is noteworthy that no nest was detected in 137 Short communications the internal part of the protected area. The farthest nests of the northern territory were 2.7 km, the closest two 0.7 km apart. These values of the southern territory were 3.4 km and 0.25 km, respectively. Out of the ten nests built by the storks themselves, nine were on red oak and one on pine (Pinus sylvestris). One artificial nest was put out on each of the two territories on red oak trees. In the northern territory a stand was selected that seemed appropriate and in the southern one in a stand with an old nest but at a distance of 250 m from it. The nests were built of iron plates and wire nets and they were insulated with soil, leaves and moss. Number of juveniles were recorded in nine cases: two juveniles fledged in one, three in four, four in two cases. Additionally we recorded the destruction of a nest with three Juveniles after it had fallen down, and the death of two juveniles in an other nest where the third young was fed up and later released (Fenyősi & Stix, 1995). In five additional cases the breeding was presumed to be successful (adults observed during breeding season, but the nest was found only later, and the condition of the nest indicated successful breeding). Incubating was detected but no juvenile fledged from the nest in three further cases, uncertain data exist in seven cases. In the study area only two pairs bred ever simultaneously although twelve nests were known to exist. Desertion of nests were connected in four cases with forestry activities, in four cases nesting failures resulted building of new nests. The breeding results are summarised in Table 1. Northern Southern territory territory 1985 ? tr 1986 + li 1987 1 +? 1988 +? +? 1989 +? — 1990 + a 1991 ? — 1992 I + 1993 2 — 1994 — +? 1995 ? + 1996 = + Table 1. Breeding success in the studied Black Stork territories between 1985-1996. +: successful nesting, +?: presumably succesful nesting; —: nesting failed, ?: nesting uncertain. Acknowledgements I express my thanks to Ms Magdolna Juhasz, Mr Jozsef Selyem and Jozsef Stix. Special thanks go to Andras Pintér for providing his observation data and for his efforts to put out the artificial nests. Short communications Irodalom Fenyősi L. (1993): A Baresi Tájvédelmi Körzet madarai (1983-93). Állattani Közlemények 79, p.55- 66. Fenyösi L. & Stix J. (1995): Fekete gólya (Ciconia nigra) fidkajanak felnevelése, Mad. Taj. 1995 (januar—julius), p. 8. Kalocsa, B.. (1998): Fekete gólya. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 28-29. Kárpáti L. (1979): A Barcsi Ösborökäs madárvilága. Somogyi Almanach 30, p. 1-52. Marian M. & Puskás L. (1985): A Baresi Borókás Tájvédelmi Körzet madarallomanya (Aves). Dunántúli Dolgozatok Termeszettudomanyi Sorozat 5, p. 207-232. Vasvári M. (1937): Nyári képek Magyarország madarvilagabol. Debreceni Szemle, 1937. október— december, p. 287—293. László Fenyősi Geese feeding on rape en masse In the autumn of 1996 an exceptionally strong movement of geese took place on the Hortobágy. One of the favourite feeding grounds of geese was a 200 ha large rape field located on the border of Kanjaràs and Pusztaköcs. On 1-2 November ca. 3500 Greylag (Anser anser), 1000 White-fronted (Anser albifrons), and 800 Bean Geese (Anser fabalis) were feeding on the leaves of the well grown, 30 cm high rape stand. On 7 November 8000 - 10 000 White-fronted, a few Greylag, 17 Lesser White-fronted (Anser erythropus) and 13 Red-breasted Geese ( Branta ruficollis) were feeding on rape. The Bean Geese disappeared by this time, but 400-500 individuals showed up again on November 11 in the company of 6000 White-fronted Geese and the already seen 13 Red-breasted Geese. Two days later all the geese disappeared from the rape field. While they attended the field they chewed the leaves off all the way to the stems. Presumably the geese got bored of the monotonous food and the geese flocks appearing on Tilalmas (near Karcag) were the same ones having disappeared from Kanjaräs. I found no reference in the literature on such an extended and heavy feeding of five goose species on rape simultaneously. Gergely Kovács Appearance of Red-breasted Geese (Branta ruficollis) on the Fertő of Dinnyés Regular data on the Dinnyés-Fertő go back at least to 30 years and regular observations to 80 years on Lake Velence but the Red-breasted Goose has not been listed among those species observed on the lake previously. It was noteworthy therefore to see the species on several occasions within a short time frame with flocks up to a dozen birds. Short communications These data may be a result of a smaller, short-term influx on top of the already described long-term westbound shift of migrating and wintering grounds of Red-breasted Geese. According to my observations individuals of this species are often scattered around in bigger goose flocks and they do not tend to stick to homogenous flocks like Greylag Geese (Anser anser). The highest number seen together was 6 but flocks of 2-3 individuals were seen most frequently. Observation with telescopes was indispensable since geese did not let to be approached less than 300-500 metres. Those geese resting on the water, sometimes the ones standing in the wheat field near the pond, gave us the best chance for observation. All data of Red-breasted Geese seen in 1995/96 on Dinnyés-Fertò are listed in the following: 1995: 19 February ind. (Fenyvesi, L.) 1996: 1 November 6ind. (Fenyvesi, L.) 2November Sind. (Ban, M. — Fenyvesi, L) 9 November 2ind. (Fenyvesi, L.) 13 November 6 ind. (Fenyvesi, L.) 16 November 9 ind. (Schmidt, E. — Schmidt, A.) 17 November 14 ind. (Fenyvesi, L.) 19 November 12 ind. (Fenyvesi, L.) 20 November 18 ind. (Fenyvesi, L.) 24 November 8 ind. (Fenyvesi, L.) 29 November 24 ind. (Fenyvesi, L.) 3 December 3 ind. (Fenyvesi, L.) 15 December 4ind. (Fenyvesi, L.) László Fenyvesi Observations on Shelduck (Tadorna tadorna) from 1997 The Shelduck is a typical breeding bird of the western and north-western shorelines of Europe. Birds of the United Kingdom are residents while those of northern areas are migratory. Significant wintering grounds of the species are in south-western Europe. It also breeds near the Mediterranean Sea and Caspian Sea where its largest wintering grounds are also found. Large continuous populations live in Asia. It is a scarce transient in small numbers in Hungary (usually solitary birds or in pairs) but larger flocks were present in 1976. A large number of sightings were reported in 1997 from different parts of Hungary. Besides its proven breeding record near Petőháza (Mogyorósi, 1997) there was also an increasing number of observations from spring-summer. I observed an adult female on Lake Sárkány (Särkeresztür) on May 11. A pair was seen on May 18 and a male on June 10 by P. Csonka. In November-December birds appeared on different places throughout the country. Larger flocks were reported first in the eastern parts of Hungary (Hortobágy, Szeged Fehér-t6 and Biharugra fish-ponds — A. Gál, J. Tar, T. Nagy, in litt.). Flocks bigger than 10 individuals were seen only from December on. 140 Short communications On the observation area (Dinnyes-Fertö and Tata Öreg-t6) the conditions were favourable for Shelducks with variable water levels, appropriate feeding ground and safe resting grounds. Birds were absent, at the same time, both from Lake Neusiedl and Kis- Balaton. Dinnyés, Fertő 21 November 22 November 25 November 28 November 2 December 8 December 13 December 16 December 17 December 23 December 28 December 29 December 30 December 14 December 29 November 9 December 10 December 12 December 13 December 14 December 16 December 18 December 20 December 23 December 24 December 26 December 27 December 28 December 21 December 4 ind. (László Fenyvesi) 3 ind. 3 ind. 3 ind. 14 ind. 21 ind. 16 ind. 41 ind. 32 ind. 20 ind. 2 ind. 2 ind. 2 ind. 10 ind. l ind. 23 ind. 3 ind. 6 ind. 25 ind. 14 ind. 30 ind. 17 ind. 19 ind. 23 ind. 17 ind. 18 ind. 20 ind. 19 ind. 13 ind. (Egon Schmidt) (László Musicz) (Péter Csonka) Table 1. Observations of Shelduck (Tadorna tadorna) in the autumn and winter of 1997/98 on Tata Oreg-t6 and Dinnyés-Fertò. It was not clear what food the birds had been eating on the lake at Tata. The Fertò dried out in the course of the summer but it was filled up with water by autumn and it was grown in by this time by spear-leaved orache (Atriplex hastata). The birds usually fed in loose flocks on the flooded Atriplex field. Typical prey animals of Shelducks are almost completely absent from the pond having been filled up by water originating from fishponds. 141 Short communications In the absence of other aquatic vegetation their food was limited almost exclusively to the seeds of Atriplex hastata. It is noteworthy that the area was preferred by the birds so much that 32 Shelducks remained in an unusually tight flock even on December 17 on the surface of the freshly formed ice of the pond even though all other goose and duck species deserted the frozen water. During the significantly mild January ca. 20 individuals stayed around on Tata and another 2 on Dinnyés. Observations of Shelducks in the two areas are summarised in Table 1. Authors express their gratitude for providing their own observation data by Mr György Szimuly, Tamas Nagy, Andras Gal, Janos Tar, Péter Csonka and Egon Schmidt. References Mogyorosi S. (1997): Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) újabb fészkelése Magyarországon. 7uzok 2, D: 112: László Fenyvesi & László Musicz Data on the Mallophaga lice of birds I made the following noteworthy observations on the Mallophaga lice of two recently acguired bird specimens. Eider (Somateria mollissima L. 1758) Place and date of collection: Lake Neusiedl, Mekszikópuszta, 11 November 1988. Collector: Dr László Kárpáti A total of 14 lice were found on the bird that belonged to the following three species: Anaticola rubromaculatus, Rudow, 1869: 5 males, 4 females and 2 larvae Anatoecus icterodes mollissimae (Kéler, 1960): 1 male, 1 female (new species for the fauna of Hungary!) Trinoton sp.: (this specimen was identified to genus only) Kestrel (Falco tinnunculus L. 1758) Place and date of collection: Janosmajor, 20 July 1983 Collector: Dr Zsolt Kalotas The bird was diseased and in a very bad condition. It died within a few days in tuberculosis. The bird had been ringed previously by the collector on Tengelic on 28 May 1981, 4 kilometres from the place of collection. A total of 219 lice were on the body of the bird! The following species were collected and preserved: Degeeriella (Kelerinirmus) rufa rufa (Burmeister, 1838) (7 male and 8 female specimens were preserved) 142 Short communications Laemobothiron tinnunculi tinnunculi (L., 1758) (2 male and 6 female specimens were preserved). Dr József Rekasi Nesting of Long-legged Buzzard (Buteo rufinus) on Jaszkarajenö In the eastern region of Duna-Tisza Plains in the territory of the future Jaszkarajenò Grasslands Landscape Protection District, also an IBA site, the Long-legged Buzzard (Buteo rufinus) is considered a regular bird for many years now. It has been observed in the breeding period on several occasions but nesting has never been proven previously. Its nesting was jeopardised by illegal felling of the tree with a half-built nest in 1994. The pair chose a less disturbed area for nesting in 1996. The pair showing an aerial display and holding territory was first observed by G. Vasuta. By early April the nest was already built on a giant and old solitary poplar tree. Observation of their copulation gave firm evidence for a breeding attempt. The poplar tree proved, however, a bad choice since a strong storm dislocated the nest with two eggs on April 16. Breeding was continued, however, within days in the renovated nest. On June 22 two juveniles hatched in captivity in the raptor repatriation centre of the Hortobágy National Park, were put with the two juveniles hatched in the nest with the help of Mr Janos Bagyura. The four juveniles grew undisturbed until July 4. This day another storm threw the nest to the ground. Three of the bigger juveniles had left the nest by this time, and the fourth, weakest one was put by us onto the hunting tower nearby since his siblings also preferred to roost on it. It went missing on July 9 under unknown circumstances. It is presumed that a heavy storm sweeping through the region caused its death. Although hindered by the circumstances, the nesting of the Long-legged Buzzards was still successful. The three juveniles were observed on several occasions on consecutive days in the area. On such an occasion, on August 6, one of the adults was taking a prey in their territory from a smaller (20-30 individuals) flock of Starlings (Sturnus vulgaris). Although knocking down one Starling the Buzzard left its prey behind. The five-member family of Long legged Buzzards remained faithful to the area in later times as well: they were moving around together in mid October in the vicinity of Kocsér in their darker, freshly moulted plumage. Sándor Urban, Gabor Vasuta Jr, Tibor Vincze 143 Short communications Golden Eagle (Aquila chrysaetos) occupying nest of Imperial Eagle (Aquila heliaca) During the 1980s observations of Golden Eagle increased in Zemplén Hills (Northeast Hungary). The very first attempt of nesting was proven in 1983 when a pair was building its nest in the area. In 1986 another pair attempted breeding by building nest. Since 1987, the first year of successful breeding, one juvenile was reared almost every year. Observations of the species became more frequent in other parts of Zemplén as well. The next territory claimed by a Golden Fagle was recorded in an area that was a traditional nesting site of Imperial Eagles since the 1930s. The male of the Imperial Eagle pair died in the early spring of 1993 and was replaced by an immature male Golden Eagle. It was seen together regularly with the adult female Imperial Eagle that was carrying twigs to the nest regularly. The male Golden Eagle, however, was only a passive observer sitting on neighbouring trees. The observation on their peculiar behaviour has already been reported (Jánossy et al., 1993). On 14 March 1994 I observed again a pair of Imperial Eagles circling above the previously mentioned nest. At the same time an adult Golden Eagle lingered there and both Imperial Eagles made attacks on the Golden Eagle. Shortly both species appeared in pairs but none of them was seen to land on the nest this time yet. When I noticed the presence of fresh spruce (Picea abies) twigs in the nest there was no doubt that the Golden Eagles had already claimed it for nesting. No Imperial Eagle was observed in the territory from April on. In the same year, on 1 March, another immature Golden Eagle was observed displaying at another nest regularly used by Imperial Eagles for 20 years. The owners were circling over the freshly repaired nest when a third Imperial Eagle appeared suddenly and the owners began to chase it. One of the nest owners attacked the newcomer in the air and they were spinning around while holding each other for seconds. On May 1 only Golden Eagle was seen in the territory since the Imperial Eagles moved to the nearby Hernád valley. Golden Eagle records increased in the third old territory of Imperial Eagles in the hills. No signs for competition were detected, however, between the two species. On the far side of the hill I found a new nest that had been built by Golden Eagles but it remained empty. In 1995 the firstly mentioned Golden Eagle pair reared a juvenile in the nest of Imperial Eagles. The second nest of Imperial Eagles was also repaired by Golden Eagles but no juvenile hatched from the egg. The third Golden Eagle pair reared a juvenile in an artificial nest approximately 1 km from the nest of the Imperial Eagle. The Imperial Eagles that had moved to the Hernád valley bred also successfully. On the breeding grounds of the Imperial Eagles remaining in the hills I observed further immature Golden Eagles later. 144 Short communications References Janossy, D., Janossy, L. & Petrovics, Z. (1993): A parlagi sas (Aquila heliaca) és a szirti sas (Aquila chrysaetos) származása és nászrepülése. Aquila 100, p. 268-270. Zoltán Petrovics Cranes (Grus grus) feeding on rodents On 17 October 1997 I was watching a flock of Cranes feeding on lucerne fields adjacent to Pentezug-puszta of the Hortobágy searching for colour-ringed individuals. I noticed repeatedly that some of the cranes in the quietly feeding flock began to run in a zigzag manner chasing something with their heads holding down close to the ground. Finally I saw a large Common Vole (Microtus arvalis) in the bill of a crane standing some 15 metres from my hide. The seemingly dead prey was shaken, thrown repeatedly to the ground and smaller parts were picked from it after prolonged pulling. I could not see the crane swallow its prey because other cranes were starting to approach it and it took off with the vole. Cranes are known to feed on smaller vertebrates such as rodents but this was the first time I saw it in person on the Hortobagy. The number of rodents exploded in the autumn of 1997 due to the exceptionally dry weather in the area so it is conceivable that rodents took a higher proportion in the diet of cranes when compared to other years on the Hortobágy. Dr. Gabor Kovács Young Great Bustard (Oris tarda) males imitating display In the early morning of 25 April 1997 I was making observations on Great Bustards at Nagyiván, Hortobágy National Park. I could see well the 57 individuals of the Great Bustards on the biggest known lekking ground of the area and I counted 34 females, 18 adult males and 5 young males. As expected the young males did not participate in the display: they were running and walking around together and they were chasing each other. They approached my hide as close as 50-60 meters when one of them began in a highly unusual behaviour. After picking up a 20-25 cm long dry stem of weed it began to place it to the left and right side repeatedly in front of him then it threw it further ahead to pick it up again in a few moments. The bird was spreading out its wings meanwhile and had its tail in an upright position but its neck was not blown up. By flexing its legs alternately it was shaking its body imitating a display dance. A few minutes later another young male, while holding a dry stem of lucerne, performed a similar display just 2 metres apart from the first “dancing” bird. The whole scene did not last for more than 5 minutes and no similar action was observed on the same day or later. 145 Short communications In my experience of 22 years with Great Bustards no similar activity was detected before, although Szabó (/974) reported on a young male performing in a somewhat similar display on Zam-puszta, Hortobágy, on 25 March 1973, indicating that such behaviour was not completely without precedents. References Szabó, L.V. (1974): Dürg6 túzokkakas (Otis tarda) érdekes viselkedésformaja. Aquila 80-81, p. 285. Dr. Gabor Kovács First record of White-rumped Sandpiper (Calidris fuscicollis) in Hungary The White-rumped Sandpiper had no proven record in Hungary up to 1997 although it had been reported four times between 1959 and 1987 in the neighbouring Austria (A/strom & Colston, 1991; Rosair & Cottridge, 1995). In this paper description is given on the first accepted Hungarian record of this species along with notes on its distribution and migration. The White-rumped Sandpiper is a monotypic species of the Nearctic region. It nests on the arctic tundra in northern Alaska, probably in the Canadian Yukon region, Northwest Mackenzie, on Banks, Melville and Bathurst islands, moreover form the northern part of Bylot island to continental banks of Mackenzie, Keewatin, and northwestern part of Hudson Bay as far as Baffin islands and Southampton. Wintering grounds extends from the Andes up to Chile in the eastern part of South America down to Cape Horn and Tierra del Fuego. Its migration route follows an elliptic. After breeding the southward movement follows the main Atlantic flyway. Males do not take part in the breeding and depart usually in July well before the migration of females and juveniles in August-September. The first significant stopover site is the region of Labrador and the St. Lawrence river where birds are preparing for the 3000-4000 km long route across the Atlantic Ocean to the northern coasts of South America. Small numbers migrate only over the land in the eastern half of the continent towards the Mexican Gulf to reach via the Antilles Venezuela and South America. The first migrants arrive in August with the last ones catching up as late as November. On return passage they move through inland. It is a regular vagrant to parts of South Africa, South-east Australia and New Zealand as well as Europe (Marchant et al., 1986). It is the third commonest Nearctic vagrant in Europe with the most numerous records from Great Britain (322), Ireland (118) and Iceland (46). The species has been recorded 2-10 times each in almost every country in North- and Western Europe (Alström & Colston, 1991; Rosair & Cottridge, 1995). European vagrants show up usually during the autumn migration when most of the individuals are probably diverted from the main migration route by meteorological fronts. Since returning birds migrate along the Pacific coasts of America rather than the Atlantic ones, spring records of 146 Short communications White-rumped Sandpipers in Europe are relatively scarce compared to those of other Nearctic vagrants. Spring vagrants of White-rumped Sandpipers in Europe are probably those autumn vagrants having survived the winter in Africa when they return north. The species prefer almost all types of classical shorebird habitats during migration and wintering (Cramp & Simmons, 1983), the most preferred habitats are, however, similar to the one of the first Hungarian record. Description of the observed individual On 18 May 1997 I observed a White-rumped Sandpiper on the Böddi-szek, an alkali lake at Söser-puszta near Dunatetétlen, in the Danube-valley region. The lake about to dry out for the season, as usual for this time of the year. It was covered by large, shallow, open- water surface, mudflats and saline banks. This habitat offered extraordinarily good conditions to sandpipers in the range of 1000 birds. At the first observation of the White- rumped Sandpiper József Berdò and Zoltan Oroszi were also present in my company. An Optolyth scope was used for identification of the bird. On the next day colour slides were taken (vide Boros, /997). The last date of observation was 24 May (A. Bankovics, pers. comm.). Between the first and last date the bird was observed in every day. Size and shape: it was in the company of other sandpipers (Little Stint, Dunlin, etc.). It was comparably larger than Little Stints (Calidris minuta) and slightly smaller, less stocky than Dunlins (Calidris alpina). The angular head and flattened crown were characteristic features. Elongated appearance was clearly visible right from the beginning of the observation along with the proportionally longer tail and wings (due to the longer primaries) compared to Dunlins. Wing tips extended well beyond the tip of the tail on the standing bird. Bill length was almost identical with that of the head, being slightly thicker at the base. The bill seemed to be rather straight from a distance getting thinner in the last third. From closer distance the slightly curved lower mandible was visible. Legs were medium-short and its size was approximately the same as those of Dunlin. Plumage: in general appearance it seemed to be a bird with whitish underparts, black and dark grey upperparts, grey belly and chest lacking any rufous tinge as opposed to the Dunlins and Little Stints present already in their breeding plumage. Bill and legs were brownish-black, the base of the lower mandible tinged yellowish-brown. Above the eyes a conspicuous broad supercilium was visible, extending beyond the eyes toward the front and met in a white spot upfront at the base of the bill. There was also a darker brownish stripe below the supercilium right below the eyes, which was even more distinctive between the eyes and the bill. Behind the eyes this stripe disappeared, although the ear coverts were similarly dark brown forming a distinctive spot. Cheeks were dusky with faint chestnut stripes. This dusky colour reached the nape forming a distinctive dusky stripe under the darker crown. The crown was dark brown separating well from the pale supercilium, the base tone, similarly to the back, was faint grey rather than rufous but with a chestnut tinge when seen from close proximity. The throat was distinctively white in comparison with the 147 Short communications dusky cheek and chest. The breast was streaked and it had a dusky grey base colour similarly to the cheeks. The streaks seemed to be forming parallel continuous lines on the breast when seen from a longer distance. The breast pattern continued down to the flanks along the folded wings and transformed into bigger and coarser, chestnut coloured and V- shaped spots in a shorter area where the base tone of the plumage was already whitish. The dusky breast clearly separated from the clear white underparts. Primaries and secondaries were greyish black that appeared grey sometimes, especially in flight. Wing coverts were more greyish forming a marked stripe on the folded wing. Small and median coverts were greyish-black forming the darkest parts of the wing separating well from the greater coverts. Clearly visible greyish white edges were detected on these feathers. Scapulars were also greyish-black with white edges on some of the feathers forming a faint and scattered ‘V’ pattern. Back was also greyish-black with yellowish-brown on the edges of the feathers creating cream coloured 2-3 streaks. Uppertail coverts formed a large white spot visible especially in flight well. The white wing bar was relatively narrow, but they were in contrast with the darker surrounding feathers. Based on the plumage the bird is considered a 2nd year individual moulting from juvenile into breeding plumage. The retention of some juvenile feathers, like the very dark lesser and median coverts with a white edge, the already scattered "V" pattern on the back, a distinctive grey nape and the typical grey ear-coverts, the contrast between the throat and the head pattern may all be remnants of the juvenile plumage (Marchant et al., 1986). Behaviour: It was usually feeding among other sandpipers (mainly Dunlins and Little Stints) in the shallow puddles and alkali ponds. It was usually in company with other species but sometimes it was seen resting alone. It often remained on the ground hiding behind smaller soil granules when larger flocks of shorebirds were taking off. The bird could be approached to a distance of 30-35 metres the closest when the photos were also taken. References Alström, P. & Colston, P. (1991): A field guide to the rare birds of Britain and Europe. HarperCollins. 124 p. Boros E. (1997): A Böddi-szek — egy kevéssé ismert szikes tó jellemzése a Bonaparte-partfutò (Calidris fuscicollis) első hazai előfordulása kapcsán. Túzok 2, p. 103—105. Cramp, S. & Simmons, K. E. L. (eds). (1983): The birds of the Western Palearctic. Vol. 3. Waders to Gulls. Oxford University Press, Oxford. p. 326-327. Marchant, J., Prater, T. & Hayman, P. (1986): Shorebirds: an identification guide to the waders of the world. Cristopher Helm, London, p. 373-374. Rosair D. & Cottridge, D. (1995): Photographic guide to the Waders of the world. Hamlyn, London. p. 64. Emil Boros 148 Short communications Observations on the unusual behaviour of Black-tailed Godwit (Limosa limosa) Black-tailed Godwits are known as alert birds that can be easily frightened. In spite of this I encountered two exceptionally tame individuals during my experience in the field. On 5 May 1977 in Pentezug-puszta (central part of Hortobágy) I found a female sitting on its nest. Surprisingly the habitat was rather atypical for Black-tailed Godwits: grazed short grassland that is more suitable breeding habitat for Lapwings or larks. In addition, the closest wet meadows were at least 300 metres from the nest. After I had approached the bird it remained calmly on the nest while the male was not seen at all in the area. It did not even try to escape when I touched it, letting her wings down to try to prevent my intention to lift it from the nest. When I continued lifting the bird it eventually flew from my hands down to the ground. It immediately returned to its nest when I continued my walk. In the following years I found several nests of Black-tailed Godwits in similar habitats, they were as shy and alert as those breeding in wet meadows, the habitat type considered to be more suitable for them. Almost twenty years later, on 7 April 1997 I was at a swamp east of Nagyivan on a windy, cold day. I observed a male Black-tailed Godwit that was feeding in a puddle. When I approached the bird, it was flying only a short distance to land at almost the same place. I got closer — to approximately 10 metres — but the bird still ignored me. When I got as close as 6 metres I started to take photos. In search for food the bird was approaching me up to 3.5 meters so I had to retreat a bit to be able to use my 400 mm lens. I took several pictures in half an hour but seemingly my presence did not disturb the bird even when I was making noise by whistling and speaking just to stop it from getting too close tome. It was peculiar in the view that it did notice the calls of Tringa species, Lapwings and gulls flying above us. Both observations suggested that such timid birds might have hatched in the tundra region with no previous encounters with human beings during their life. Dr. Gabor Kovács Data on distribution of white-breasted Barn Owls (Tyto alba) We have been working on surveys and conservation of Barn Owls (7yto alba) for years checking all potential habitats in various counties of Hungary. Visiting churches is of top priority in our project, although farm buildings have also been checked since 1993. Up to 1997 several white-breasted Barn Owls were found that are described in this paper. We avoid to classify them to any subspecies for individuals of Hungarian white-breasted Barn Owls are likely to be hybrids of the nominate alba and the guttata race which latter is widespread in the country. 149 Short communications In December 1993 a solitary white-breasted Barn Owl was found in an abandoned meteorological building, in the southern part of Bács-Kiskun county, South Hungary. The underparts of this bird were pure white with no spots or any darker tinge. Although we did not see it later again, a few colour slides were taken on it. In July 1996 three feathered white-breasted Barn Owl chicks were found during check- out of a church-tower of in the northern part of Fejér county. Their breasts were white with slight spotting. In 1997 a solitary adult white-breasted Barn Owl was found at the visit of the same site. There was no breeding in the church in that year. In July 1997 a white-breasted Barn Owl was found, previously ringed in Hungary, in the northern part of Komarom-Esztergom county. The colour of its breast was not noted in the ringing report. The plumage on its breast was whitish with slight ochre and many dark spots. The tower was also checked in December 1997 and the ringed Barn Owl was caught again. As it was just after a moulting period its plumage has changed on the breast and instead of dense spotting, pure white feathers appeared on each side of it. In autumn, 1997 in northern part of Veszprém County a white breasted Barn Owl was found breading with a dark-breasted one. They were rearing their second clutch. All of the chicks were dark-breasted (László Fenyvesi, pers. comm.) In December 1997 a white-breasted bird was found again in a church-tower in northern Fejér county paired with a dark-breasted owl. Feathers on the breast of it were white, although some dark spots were also seen. At the same time 15 km far from the previous locality a similar Barn Owl pair was found. The white-breasted one had predominantly white colour on the breast but also some ochre and dark spots were on each side. Distinction of different subspecies of Barn Owl can be rather difficult. While the nominate race 7yto alba alba is widespread in West and South Europe, guttata is common in Central Europe and also in Hungary. It is often difficult to tell apart an alba, alba-guttata hybrid or even a light coloured guttata. In addition there is difference between adult and juvenile but also between males and females within the same race. Adult males of the nominate race a/ba are usually completely white from underneath and the white also extends to sides of the neck and the speculum. Adult females have also ochre yellow on their belly and vent as well. A visible sequence of changes takes also place with ageing. Though white-breasted Barn Owls are considered to be rare in Hungary every record must be carefully examined and described. Tibor Nagy Data on distribution of Barn Owl (Tyto alba) in Somogy County based on 1995 surveys In recent years an increasing number of papers is dealing with the distribution of Barn Owls in different regions of Hungary. They cover, however, a smaller area only (Bank, 1980). After several years of occasional data collecting on the species, the first systematic 150 Short communications survey aiming at the distribution of Barn Owl resulted a survey covering 56 % of Somogy county. This 1995 survey was aimed at all known actual, possible and also abandoned breeding sites of Barn Owls in the region. Larger parts of surveyed area belong to East-Inner Somogy region, the rest covers parts of Zselicség, Csurgö-Zäakänyi-dombsäg, Marcali-hät, and Dräva-mellek. The total area covers 3400 km’, altitudes vary between 100-150 metres above Baltic sea level (the maximum is 280 m). Annual precipitation is 800 mm; mean temperature is 10.5-11.0 °C (Marosi & Somogyi, 1990). Data were collected between May and October 1995 by visiting all potential breeding sites. In total 147 buildings of 122 settlements were checked, of which 138 were church buildings and 9 farm buildings. Out of the buildings 84 (57.1%) proved to be inappropriate for breeding for being completely closed (77 buildings) or being too open (7 buildings), while 63 (42.9%) were suitable for it. In total 50 pairs of Barn Owls were found in suitable buildings (79.4%), in five cases (7.9%) solitary birds were found (Table 1) while no bird was found in 8 buildings (12.7%). Table 1 shows recorded nests according to buildings and location of nests inside the buildings. Distribution of breeding pairs is shown on Figure 1. Exact clutch size was recorded at only 24 nests (where no further chicks were expected after the visit or no fledging of juveniles could have taken place before the visit). Average clutch size was 5.16 chicks/nests (SD=1.58). Two chicks were found in one nest, 3 chicks in 2 nests, 4 chicks in 5 nests, 5 chicks in 6 nests, 6 chicks in 7 nests; 7, 8 or 9 chicks in 1 nest each. As the average hatching ratio of eggs was unknown, no estimation was made for hatching of eggs. Since older chicks may have moved from the nest, remained hidden or had flown out clutch size of nests with older chicks was not determined. In some other cases only the fact of breeding could be recorded (in cases of inaccessible location of nests or visits after the juveniles have left the nest e.g.). The largest clutch was found on 30 August at Csokonyavisonta containing 7 chicks and 4 eggs. Church Farm building Total building Tower 28 - 28 Attic 9 4 13 Nest box 4 2 6 Wall cavity - l l Unknown 2 - 2 Total 43 7 50 1. táblázat. Distribution of found nests of Barn Owl in the studied buildings. Conclusions A minimum of 50 pairs of Barn Owl bred in the surveyed area in 1995. The real size of the population may have remained still underestimated by 20-40%, thus a total of 60-85 Short communications pairs of Barn Owl were expected to breed in the surveyed area. The relatively large population in 1995 Somogy county may be traced back to two factors: 41% of church buildings proved still suitable for the Owls; on the other hand no severe winters preceded 1995 that could have decimated wintering Barn Owls. Since following the study period several church buildings were renovated or partly reconstructed it often led to desertion of the buildings by Barn Owls. Since such activities will continue in the future, installation of nest-boxes may offer the only alternative solution to improve the availability of nest sites for the species. Acknowledgements We are grateful to Ervin Mezei, Tibor Nagy and József Stix for their help in gathering data and also to BirdLife Hungary and Somogy Nature Conservation Society for their financial support. References Bank, L. (1990): Az 1985-86. évi gyöngybagoly- (7yto alba Scop., 1769) felmérés eredményei Baranya megyében. Aquila 96-97, p. 113-126. Marosi, S. & Somogyi, S. (1990): Magyarország kistäjainak katasztere. 1-2. kötet. MTA, FKI Budapest, p. 1023. László Fenyvesi, Zoltan Horváth & András Pintér Data on the lice (Mallophaga) of Great Horned Owl (Bubo virginianus) On 28 September 1996 a specimen of a female Great Horned Owl (Bubo virginianus), run over by a car, was found on a highway near Nephi (Utah, USA) by Haim Hovel ornithologist. The site lies on an altitude of ca. 1500 m above sea level. The owl was stuffed (wing length: 375 mm, museum catalogue number: 96-26). Before stuffing the feather lice Mallophaga were taken and sent for identification. The specimen were identified as Stigiphulus saletus (Rudow, 1870). Altogether 5 males, 9 females and 4 larvae were found. The identified lice were visibly smaller than those of the Mallophaga species of the Eagle Owl (Bubo bubo), similarly to the size of their hosts (Bubo virginianus — Bubo bubo). It is in correlation with earlier findings explaining the relationship between parasite and host sizes. Haim Hovel & Dr. József Rekasi Short communications Great Grey Shrike (Lanius excubitor) hunting Noctule Bats At approximately 17.00 CET on 8th October 1997 I observed a Great Grey Shrike (Lanius excubitor) at a roadside near Egyek, Hajdú-Bihar County, in eastern Hungary. The bird sat in typical sentinel fashion at the top of a tree. After a moment the shrike flew directly towards some Noctule Bats (Nyctalus noctula) which were flying some 40 metres away. The shrike made several determined attempts to catch the bats in flight but, whilst I observed, without success. Though the shrike came very close to individual bats on several occasions the Noctules seemed relatively unconcerned, evading the shrike’s attacks often only at the very last moment. After around one minute of flying amongst the bats the shrike flew to the top of a nearby bush and watched the bats from there, before returning to its original higher roost, making a deep swoop at the bats on the way. It is well known that Great Grey Shrikes will predate on large flying insects and, but more rarely, flying birds, but the literature contains very few references to the species attacking bats. Niethammer (1937), following Völker, briefly mentions that Great Grey Shrikes will attempt to hunt bats (Chiroptera), but does not elaborate further. In the extensive list of food items documented in Cramp & Simmons (1993), Glutz von Blotzheim (1993) and Lefranc (1997) no bat species are mentioned. The success rate of Great Grey Shrike in catching flying birds is low, and there is no reason to believe that the species can catch flying bats with any greater success. However, the premeditated hunting method and strategy which the observed bird employed suggested to me that this was not a one-off opportunist hunting attempt. Despite the fact that the shrike was not seen to actually catch any of the bats I feel that due to the determined manner in which the shrike hunted (and despite the apparent ease with which the bats evaded the attacks) it would have been only a matter of time before it succeeded in catching one of the Noctules. References Cramp, S. & Perrins, C. M. (eds.) (1993): The birds of the Western Palearctic. Vol. 7. Oxford UP, Oxford, 577 p. Glutz von Blotzheim, U. & Bauer, K. M. (1993): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Band 13/II. Aula, Wisebaden, 1365 p. Lefranc, N. & Norfolk T. (1997): Shrikes: a guide to the shrikes of the World. PicaPress, 192 p. Niethammer, G. (Hrsg.) (1937): Handbuch der deutschen Vogelkunde. Band 1. Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig, 474 p. Gerard Gorman 158 "pie orte eier rede energie “but a fi = intatte te ae star siii ouragan dorato tion nani Mira if Flux eet ázást st fue Tin Lu té NATURE ALLO br) KON 4 dv: un an re vaj A La Wat à y Wil OÙ Aura WN UN sauts “una uf sul bi i AM VITA RR x i Shee Ì lan rg 100$ È ct A a Fle” Fab ati Ria) pere fto aderito nali n A or ved tori. Deu A? Midi estro fab sg pr GAY wpa Arena: Dh a + wre gia mul open IT alano: DE: arpa ee ane donna è virus alt pentose boivent datata. halzanpe aphdisté 18 lt etedt nd: teoria yn Ao soit air Tangier AA iors, sand 9 02 Patti) kösd sacle me “JM with hajt; abiti; will; A waged cheat Loti ‘lorie nu eh) a #146 ane 77 Gang wry qu alá a yon bi - 34 § berry. nil aed Ren CAN i “NARGI Fe Eur) (scel: 1 ti , i 4 N u OÙ Mei sfavore Tor ao tue nea abete vine in 99 lam: STO) jt Ült Te ue han? rar A enr adria Abe vert Te k i LOTTÓ Sy doll Tad on (ua 1) JAN \ nisi spell Bra coral Portel artott RR Aire rer ra "+ om? ee sonni ey La tie SONT drei ala fon STORE NT WU rità DATE d Tut Ar RE PURE Piha Haare ati ale 5 ni LOGE Si Ni sie ea RETI DATE T Ors N an N ipa BE | L'or Cut rl {TRE UD whe Aa Ab ignote in ie had ld 4 dive Sat meena ok alfa LR TL ( I - ltd. virata iva ie ; pew baue nolod ar In patate Sir eta bite Pr i Î | 6 | | n i N a racc TRI ( Rhy vire on | i | gy A ee QUE TU NE be PY Pt US Wt Ja STO i) woe stori T° Li Sr MO. ) a In | i i ma | a Te 4 £ = Ld ib pè 2 ATER. {hs ii, A im Pr 140: if ì ial May, I | | ORA) sist aa LES Les ae hy 5 SAE SHY Ler ie, EN ké ie Eh aM BER] \ dun Pith A TOI RESTO bell ‘ il Ps ba thal Fe Ree? 6 + ivy À ; | HA j I ein A pin vate Uni and gye ade men valag RE 2 A , sn ponti Erga t ( ta & Be + Aquila (1998), Vol. 103-104, p. 155-165 © KöM Természetvédelmi Hivatal IN MEMORIAM Dr. Farkas Tibor (1921-1996) 1950. ősz, Múzeum körút 4. Az akkor még Pázmány Péterről elnevezett Természettudomanyi Karon Keve András egyetemi magántanár , Madártan" című kollégiumát ajánlja nekem egy szőke, kék szemű, nálunknál jóval idősebb és műveltebb évfolyamtársunk: Farkas Tibor, és madarászó túrákra hív Koffán Károllyal, a Szíjj fiúkkal a Budai-hegységbe, a Pilisbe. Már akkor , kövirigózik", Dél- Afrikáról, Madagaszkárról beszél lebilincselően. Mi meg csak hallgatjuk a tündérmesét a fűtetlen előadóteremben, hiszen a határon még Pozsonyba sem engednek ki, nemhogy a vasfüggönyön túlra. Farkas Tibor 1921. április 17-én született Budapesten. Gyermekkora Újpesthez fűződik, nagyapja horgászni, madarászni az Óbudai (hajógyári) szigetre viszi. A Vas-utcai kereskedelmiben érettségizik, Szerb Antal is tanítja. 1944-ben az erdélyi harcokban hadifogságba esik, négy évet , húz le”. Kis híján elpusztul a romániai curtea-de-arges-i fogolytáborban, aztán cementgyärban dolgoztatják a Kaukázus előterében Krasznodár táján. 1948-ban kerül haza, és iratkozik be a biológia-földrajz szakra az egyetemen, ahol 1952. júliusában már kinevezett tanársegéd az állatrendszertani intézetben. Bár egyszerű munkáscsaládban nevelkedett, de ebből soha nem szerzett előnyt a Rákosi-rendszerben, mindent a tehetségével ért el. 1953. Novemberétől Dudich Endre professzor mellett aspirásként dolgozik, és megírja Magyarország ornithografiäja c. kandidátusi értekezését. 1957. januárjában Bécsbe menekül. Jól beszél németül (az orosz és francia mellett) és dr. Willy Kuehnelt zoológus professzor ajánlására nyomban egyéves ösztöndíjat kap a Rockefeller Alapítványtól, hogy német nyelven rekonstruálja és kiadásra előkészítse a Budapesten odaveszett értekezését. A feladattal 1958-ban el is készül, de a mű kiadására csak 1967-ben kerül sor a Német Szövetségi Köztársaságban. 1957. Szeptemberét a dél-franciaországi Tour de Valat-ban, a Luc Hoffman vezette madártani kutatóállomáson tölti, és szerez jó tapasztalatokat későbbi szervező munkájához. Angol kollegák tanácsára megpályázza Dél-Afrikában a barberspan-i (Transvaal tartomány) természetvédelmi rezervátum állomásvezetői állását. Új feladata lesz Barberspanban a madártani kutatóállomás kiépítése is. Kezdő kutatóként az ökológiai állatföldrajz mellett érdeklődni kezd az összehasonlító szokástan alkalmazása iránt a madarak törzsfejlődési vizsgálatainál. A Turdinae alcsaládot választja ki még idehaza, s mivel e csoport elsődleges fejlődési központja az ethiópiai faunaterületen van, így Transvaalban a megkezdett tudományos kutatásait is folytatni tudja, bár nagyobb utazásaihoz a mai Zambia, Zimbabwe és Kelet-Transvaal területeire ismét amerikai ösztöndíjat (grant) kell szereznie. A Monticola genus-szal kapcsolatos kutatási eredményeit angol, német folyóiratokban publikálja, utazásairól szóló jelentéseit a philadelphiai American Society évkönyveiben közlik (1963, 1964, 1974). 1966-ban felmondja barberspani állását. 1966 szeptemberében először jön haza Magyarországra, de dél-afrikai állampolgársága miatt Afrikáról szóló írását a Magvető Könyvkiadó visszaadja. Felkeresi Konrad Lorenz professzort, a Max Planck Etológiai Intézet vezetőjét, aki egy éves vendégkutatást ajánl neki a Bodeni-tó melletti radolfzelli állomásukon. Nagy vállalkozására, a madagaszkári Monticola genus tisztázására ekkor kap ösztönzést C.J. Benson neves Afrika-orntiológustól (Cambridge). 1968 márciusában már New Yorkban találjuk, a világ leggazdagabb rigógyűjteményét tanulmányozza a Természettudományi Múzeumban, sőt a múzeum, igazgatója, D. Amadon 3500 dolláros granttal is támogatja az expedíciót. Most már olyan állást keres, ahol a hosszabb madagaszkári utazáshoz fizetés nélküli szabadságot engedélyeznek, és ez sikerül is: 1969. januárjában J. M. Winterbottom professzortól a Capes Town University-n három éves kutatói megbízást kap. 1969. október — 1970. januárja között dolgozik 155 In Memoriam Madagaszkáron, gyüjtöütjänak nagy eredménye egy új faj és alfaj (Monticola bensoni), valamint egy Copsychus alfaj felfedezése. A taxonómiai tévedések tisztázásán kívül számos érdekes ökológiai és etológiai megfigyelést tesz. A fokvárosi intézetnek abba a kutatási témájába kapcsolódik be, amely az Orange folyón épülő nagy víztározók és öntöző csatornarendszerek hatását vizsgálja a Karroon. Werger holland botanikus a növénytársulásokat, Farkas Tibor a madárvilágot figyeli a megváltoztatott tájban. Nyomban felismeri a témában rejlő ökoszisztematikus lehetőségeket, , tanyáját" az Orange felső folyásánál veri fel, Cape-Townba csak munkamegbeszélésekre megy el. Először ő közöl Dél-Afrikában madárszünökológiát. A teljes mű 1981-ben jelenik meg: Bird Communites of the False Upper Karroo címmel. 1973-ban pályázza meg a bloemfonteini Nemzeti Múzeum madártani osztályának vezetői állását - innen megy nyugdíjba 1986-ban. Orange Free State tartomány tartozik hozzá, különösen kedvelt kutató terepe a Korannaberg és Betlehem homokkő tanúhegyeinek világa. (Utóbbi közelében van a híres Golden Gate Highlands Nat.Park.) 1980-ban Lilogwéban (Malawi Köztársaság) a pánafrikai madártani kongresszuson ismerteti módszerét: a kladisztikus analízist a törzsfejlődési, rokonsági kapcsolatok felderítésénél, amelyet szintén először alkalmaz Dél-Afrikában a korannabergi fauna leírásánál. 1984-ben Bonnban rendezett Afika-szimpóziumra is meghívják, ahol a Copsychus albospecularis alfajainak származását a modern hipotézis alapján ismerteti. Ekkor ismét hazalátogat Magyarországra. 1990-ben a tudományok doktora címre adja be pályázatát a Magyar Tudományos Akadémiánál — sikertelenül. 1994-ben jár utoljára idehaza. 75 éves korában pietermaritzburgi otthonában, íróasztalánál dolgozva viszi el a végzetes szívroham, 1996. augusztus 15-én. Hamvait végakarata szerint a maga ültette pompás kertben szórták széjjel, augusztus 20-án, a magyarok nagy ünnepén, mert hűséges magyar maradt mindenütt a nagyvilágban. Életrajzi adatok Tagságok a New York Academy of Sciences választott rendes tagja (1964-1969; tekintélyes, az angolszász országokban igen befolyásos, tudományos magántársulat) Deutsche Ornithologen Gesellschaft (1962—1986) Southern-African Ornithological Society (1959-1986) a Magyar Madártani Társaságnak (1948-1956?) Tudományos címek A londoni /nternational Free Protestant Episcopal University 1968-ban két értekezése alapján (a barberspani madárvilággal kapcsolatban) filozófiai doktorátust ad nekt. Monográfiák Bird Communities of the False Upper Karroo. Memoirs of the National Museum. Bloemfontein, 1981. 160 p. Contribution to the bird fauna of Barberspan. Ostrich, Suppl. No. 4, 1962. 39 pp. Ornithogeographie Ungarns. Duncker & Humblot, Berlin (1967). 199 p. The Birds of Korannaberg, Eastern Orange Free State, South Africa. Navorsinge van di Nasionale Museum, Bloemfontein, 1998, Vol. 6(6), p. 36-107. Der Steinrötel. Die Neue Brehm Bücherei. A. Ziemsen, 1998. (2. kiadás). 94 p. (Schmidt Egonnal társszerzőként) In Memoriam Nyomtatasban megjelent dolgozatok: Zur Brutbiologie und Ethologie des Steinrotels (Monticola saxatilis L.) Vogelwelt 76, p. 164-180. 1955. Notes on the bahaviour of the mocking chat Thamnolaea cinnamomeiventris (Lafr.) in Western Transvaal. Ostrich 32, p. 122-127. 1961. Zur Biologie und Ethologie der sudafrikanischen Arten der Gattung Monticola (Boie). I. Teil; Monticola brevipes (Waterhouse). Vogelwelt 83(4), p. 97-116. 1962. Zur Biologie und Ethologie der sudafrikanischen Arten der Gattung Monticola (Boie). II. Teil; Monticola rupestris Vieillot. Vogelwelt 83(4), p. 161-173. 1962. Zur Biologie und Ethologie der sudafrikanischen Arten der Gattung Monticola (Boie). III. Teil; Monticola explorator (Vieill.). Vogelwelt 84(1), p. 11-22. 1963. Die Bedeutung der pleistozanen Vogelfaunen der Hohlen im Ungarischen Mittelgebirge. Internat. Journ. of Speleology 1(1-2), p. 217-227. 1964. Zur systematischen Stellung des Pretoria-Steinrotels Monticola pretoriae Gunning-Roberts. Vogelwelt 87(2), p. 33-48. 1996. The birds of Barberspan. III. Some structural changes in the avifauna of the Barberspan Nature Reserve. Ostrich Suppl. No. 6. Proc. 2nd Pan-Afr. Ornith. Congr. Pietermaritzburg 1964. p. 463— 491. 1996. Notes on the breeding activities and post-embryonic development in the Mocking Chat: Thamnolaea cinnamomeiventris (Lafr.). Ostrich Suppl. No. 6. Proc. 2nd Pan-Afr. Ornith. Congr. at Pietermaritzburg 1964-1996. Zur Biologie und Ethologie der Angola-Waldmerle Monticola angolensis Sousa. Rev. Zool. Bot. Afr. 77, p. 162-189. 1968. Notes on the biology and ethology of the Natal Robin Cossypha natalensis. Ibis 111, p. 281-292. 1969. Monticola bensoni, a new species from south-western Madagascar. Ostrich, Suppl. No. 9, p. 83-90. 1971. Copsychus albospecularis winterbottomi, a new subspecies form the South-East of Madagascar. Ostrich 43, p. 228-230. 1972. Notes on the biology and ethology of Heuglin's Robin Cossypha heuglini. Ostrich 44, p. 95-105. 1972: The biology and a new subspecies of Monticola sharpei. Bull. Brit. Orn. Club 93(4), p. 145-155. 1972: On the biology and a new subspecies of Monticola imerinus (Hartlaub). Bull. Brit. Orn. Club 95(4), p. 165- 170. 1975. Notes on the birds of the south-western Kalahari. - Bonner Zool. Beitr. 29(4), p. 418-439. 1978. A further note on the status of Monticola pretoriae Gunning and Roberts, 1911. Bull. Brit. Orn. Club 99(1), p. 20-21. 1979. Taxonomic features common to Mimidae, Erythropygia and some other genera. Proc. 5th Pan-Afr. Orn. Congr. at Lilongwe, Malawi 1980, p. 63-80. S.A.O.S. Johannesburg. 1984. Notes on the biology and taxonomy of the Madagascar Robin-chat (Copsychus albospecularis Eydoux and Gervais). Proc. Intern. Symp. Afr. Vertebr. at Bonn, p. 375-394. Zool. Forschungsinst. U. Mus. A. Koenig, Bonn. 1985. D. Nagy Eva 157 In Memoriam Roger Tory Peterson (1908-1996) 1996. július 28-án Connecticut állambeli otthonában elhúnyt minden idők legbefolyásosabb madárfestője, Roger Tory Peterson. Nevét jól ismerték világszerte az élő természet rajongói, mivel százezrek tanulták meg a körülöttük élő madarak, virágok, pillangók neveit az általa festett vagy szerkesztett határozók segítségével. Hazánkban is madarászok több nemzedéke nőtt már fel magyarul , Európa madarai" címen megjelent határozókönyvének képtábláin. Peterson 1908. augusztus 28-án született New York állam Jamestown városában. Tanári indíttatásra kezdett a fiatal Roger a madarakkal foglalkozni, és szinte egy hét leforgása alatt teljesen a rabjává vált a madárhatározás szenvedélyének. A határozást segítendő, rajzokat kezdett készíteni a megfigyelt madarakról, majd a gimnázium befejeztével New Yorkba költözött, hogy beiratkozzon a művészeti akadémiára. Ennek elvégzése után a massachusettsi Brookline-ban kezdett tanítani. Huszonhat évesen kezdett kilincselni a kiadóknál első madárhatározó-könyvének kiadása ügyében. Végül a Houghton Mifflin Company volt hajlandó vállalni a kockázatot az ifjú művész könyve kapcsán, és kétezer példányban kinyomtatták „Field Guide to the Birds” című könyvét. A példányszám megválasztásával túlzottan óvatosnak bizonyultak, mivel a könyv egy hét alatt elfogyott, és négy későbbi kiadása (a legutóbbi 1994-ben) összesen hét millió példányban kelt el, ezzel minden idők tíz legkeresettebb angol nyelvű könyve közé került. A sikeren felbuzdulva írta meg aztán második határozó könyvét, a „Field Guide to the Western Birds”-öt, mely hasonló sikernek örvendett az amerikai olvasók táborában. Amerikai létére Európa madarainak megörökítése sem okozott neki nehézséget, és 1953-ban a Collins és a Houghton Mifflin kiadók gondozásában megjelent , A Field Guide to the Birds of Britain and Europe" című könyve, melyet aztán 1959-ben és 1993-ban újra kiadtak. Magyarországon 1969 óta négy kiadása látott napvilágot, és sajnos máig egyetlen használható terepi madárhatározónk magyar nyelven. Határozóinak titka abban rejlett, hogy egyrészt szakított a hagyománnyal, melynél a madárhatározás feltételezte, hogy az adott példány a szakember kezében legyen, másrészt igyekezett rögtön — az ábrán nyilakkal, a szövegben rövid, lényegretörő leírással — a legszembetűnőbb, leghasználhatóbb bélyegekre irányítani az olvasó figyelmét. E módszert aztán más rendszertani csoportokra is alkalmazták, és a kiadó egy egész határozósorozat szerkesztését rábízta ezért Petersonra. Emellett tizenkilenc további könyvnek lett szerzője vagy társszerzője, és további tizenegy könyvben szerepelnek ábrát. Nem csupán rengeteg könyve és előadása hívta fel a közönség figyelmét a természetre és annak védelmére, de ő maga is serényen munkálkodott a természet védelméért. Tevékenységéért számos díjban és emlékéremben részesült, 22 egyetemtől kapott díszdoktori címet, 1980-ban megkapta az USA elnöki érdemérmét (Presidential Medal of Freedom), és kétszer Nobel Béke-díjra is felterjesztették. Könyvének magyar kiadása révén, mely idehaza egyszerűen csak a , Peterson" néven ismert, mi magyarok is rengeteget köszönhetünk munkásságának. Az , Európa madarai" nélkül talán nem létezne ma az MME, és egész bizonyosan sokkal kevesebb eredménnyel büszkélkedhetne hazai természetvédelmünk. Dr. Magyar Gábor In Memoriam Réthy Zsigmond (1946-1998) A hatvanas években Dr. Vertse Albert, Madártani intézetiink egykor volt igazgatója rendszeresen végzett madarvédelmi kutatásokat a Szarvasi Arborétumban. Az író Fekete István volt gyakori segítőtársa s hozzájuk csatlakozott később a fiatal Réthy Zsigmond, lelkes famulusként. Ők oltották be a minden iránt érdeklődő gimnazistát a természetrajongás mákonyával s ez a szellemiség vált életútjának meghatározójává. Békéscsabán, Szarvason, Debrecenben, Szegeden végzett tanulmányait befejezve biológiatanári, könyvtárosi és népművelői képesítéssel kezdte munkásságát. 1973-ban került a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, és ott rövid megszakítással életén át dolgozott. 1979-ben a természetvédelem szervezetébe lépett át, ahol tájvédelmi körzetvezetőként legkedvesebb területének, a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzetnek a védetté nyílvánítását készítette elő. Ennek megtörténtével visszatért a Múzeumhoz. Megszervezte annak Természettudományos Osztályát, melyet haláláig vezetett. Múzeológusként is csak a természetvédelem ügyét szolgálta. Lelkes részese volt a számára oly sokat jelentő Körös-Maros-videki Nemzeti Park előkészítésének, élete legboldogabb napjaként emlegette annak megnyitását. Jó diplomáciai érzékkel látta el a hivatalos természetvédelem megyei ügyintézőinek folyamatos szaktanácsadását. A Múzeum égisze alatt általa rendezett nyári táborozások természetszeretetre, szülőföldért rajongásra nevelő programjait országos elismerés kísérte. Számos, később szaktekintélyként elfogadott nevelő, kutató és gyakorlati természetvédő szakember ezeken a foglalkozásokon kezdte szakmai pályafutását. A Múzeum természettudományos kiállításait is mindenkor védelmi célokat szolgáló szemlélettel rendezte, ezt a szellemiséget tükrözték könyvei, dolgozatai, ismeretterjesztő cikkei. Közöttük kiemelkedő a szerkesztésében kiadott Magyar Madártani Bibliográfia, amely 1980-ig tartalmazza a magyar ornitológia írásos eredményeinek felsorolását. A Békés megyei Múzeumok Évkönyve mellett egyéb periodikák, így a Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv, valamint a Natura Bekesensis is neki köszönhetően biztosították a Délkelet-Alfölddel foglalkozó, természettudományos tanulmányok megjelenését. A Magyar Biológiai Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Munkabizottsága, a Pulszky Társaság, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjaként is mindenkor azon munkálkodott, hogy Békés megye természeti értékei megismerésének, oltalmazásának minél szélesebb körű támogatottságot biztosítson. Megszállott lokálpatrióta volt, a szó legnemesebb értelmében, alázatos rajongója szülőföldjének. Sokoldalúan kultúrált, szeretetreméltó egyéniségének talán nem is a Chernel Emlékérem és a Pro Natura jelentette a legnagyobb elismerését. Inkább annak a sok-sok fiatal természetvédőnek sugárzó arca, kik majd a jövőben hivatottak Réthy Zsigmond példás életművét továbbvinni. A mindenki által tisztelt, elismert, szeretett baráttól és munkatárstól nehéz elbúcsúzni. Dr. Sterbetz István Kohl István, ornitológus és muzeológus (1922 — 1998) Mindazoknak, akik csak egyszer is találkoztak Kohl Istvánnal, hihetetlennek tűnt halálának híre. A közelállók, akik tudtak rövid, de súlyos szenvedéséről, szintén tanácstalanná váltak, senki sem akarta elhinni az elmúlást. A biológusok, természetbarátok és mindenki Pista bácsija nincs többé. Érthető volt hitetlenkedésünk, hiszen kételyeinkben, lankadó pillanatainkban Nála mindig volt egy biztató szó, egy jó tanács. A legnehezebb helyzetekben is tudott élcelődni, mosollyal buzdítani, de az 159 In Memoriam emberi tehetetlenség vagy a hanyagság és különösen a fellengzős hazard véleménynyilvanitàs gyorsan kihozta sodrából, ilyenkor nem volt kegyelem, rendre és rangra való tekintet nélkül az illető megkapta a magáét. Szorgalmas, szakmailag jól felkészült és a konokságig kitartó munkájával sokunknak mintaképe volt. Terepen vagy a szászrégeni preparáló műhelyben hosszúra nyúló beszélgetéseinkben az egyszerűségre és kitartásra tanított. Madarász naplóit lapozgatva a harmadik kötet mottójaként akadok rá arra a Zeyk Miklós idézetre, amit nekünk fiatalabbaknak gyakran elmondott: , Inkább keveset, de biztosat írni, mint sok kétessel megzavarni a tudományt és megnehezíteni az utánunk következő búvárok munkáját.". (Z.M.: Erdély madarai/Die Vögel Siebenbürgens). Kohl István az ornitológus tudósnak és muzeológusnak makacsul kitartó önképző tevékenységéről csak úgy alkothatunk valamelyes képet, ha életútjának legalább jelentősebb állomásait felidézzük. Példaértékű stációi vannak ennek az útnak. 1922. július 30-án született Szászrégenben, itt végezte általános iskolai tanulmányait és a német iskolában. Édesapja szűcs és preparátormester volt, a Sörház utcai kis műhelyében dolgozott mint kisiparos, ahol később István fia a méltán híres madárgyűjteményét preparálta nagy hozzáértéssel. Kisgyermekként érdeklődött a madarak és általában az állatok iránt, lapozgatta az otthon fellelhető szakkönyveket. Amint naplójában is írja számára ünnep volt az alkalom, ha Hermann Ottó: , A madarak hasznáról és káráról" című könyvét kézhez kaphatta. Iskolás korában próbálkozik a madárpreparálással, és az iskolai szertár számára különböző emlőskoponyákat készít. A régi szokás szerint édesapja más mesterhez adja inasnak. Így 1937-ben Marosvásárhelyre kerül, hogy a szűcs mesterséget kitanulja. Inas évei alatt gyakran járja az erdőt és ismerkedik a madarakkal. Szintén naplósorokat idézünk annak bemutatására, mennyire érdeklődött az állatok iránt és mily nagy volt a fiatal Kohl István tudásszomja: , Ezekben az években tanítómesterem megvette Brehm „Az állatok világa" című kötet-sorozatának negyedik magyar kiadását. Tudta, hogy szeretem az állatokat, esténként, mikor elmentek hazulról, hívott, hogy maradjak a kislánya mellett, én pedig szívesen mentem, mert ilyenkor mindig kinyitotta a könyvszekrényt, és én nyugodtan olvashattam a könyvekből." Inaséveiben a nyári szabadságok idején apjától tanulja a preparálás művészetét. 1940 júliusában felszabadul, és mint szűcssegéd dolgozik, közben madarakat preparál, és mind gyakrabban látogatja a városi könyvtárat, autodidakta módon bővíti ornitológiai tudását. Első fizetését a 18 kötetes Brehm megvásárlására fordítja. Olvasmányaiból szerez tudomást a Magyar Madártani Intézetről, és tervezgeti az Intézet gyűjteményének meglátogatását. 1942-ben így ír erről a látogatásról: „1942. VIII. 20. Budapest. Megkeresem a térképen a Hermann Ottó utcát. Elindulok oda. Az ajtó előtt gondolkodom bemenjek-e, vagy sem? Mit fognak mondani nekem? Vajon kiutasítanak-e egy ilyen komoly tudományos Intézetből egy fiatal idegent? Átléptem a küszöböt és igazán meglepő (amint arról később meggyőződtem) meleg szeretettel fogadtak. Aprólékosan megmutatták az egész gyűjteményt, és arra buzdítottak, hogy egyszerű megfigyeléseket tegyek, mert a tudomány számára minden fontos... Hogy annak idején ki kalauzolt végig az intézetben, nem emlékszem, de alig hiszem, hogy tévednék, ha Pátkai Imrére gondolok." Későbbi feljegyzéseiben tisztázza, hogy mégis dr. Keve András vezette végig az Intézet gyűjteményében. Levelezik dr. Vasvári Miklóssal, és szorgalmasan küldi a bagolyköpeteket a Madártani Intézetbe. Majd szoros kapcsolatot épít ki Keve András professzorral, akit mindvégig tanítómesterének tekint, és több madártani cikket írnak közösen. 1943-ban már tagja a szászrégeni zenekarnak, később újraszervezi és vezeti azt. Ugyanebben az évben bevonul a honvéd hadseregbe, ahol egy ideig szintén a zenekarban tevékenykedik. Katonaként is gyűjti a bagolyköpeteket és küldi dr. Vasvári Miklósnak a Madártani Intézetbe. 1945-ben a háború végén hazafelé jövet orosz fogságba esik. Egy iskolában szállásolják el, ahol ráakad a , Was fliegt denn da" kis madárhatározóra, és ezt a könyvet magához veszi, fogsága idején ebből tanulja meg a madarak latin neveit. 1945-ben szabadul, majd Marosvásárhelyen dolgozik mint szűcssegéd. 1946- ban, az apa halála után Szászrégenben a családi műhelyben folytatja a mesterséget, közben madarakat gyűrűz a Magyar Madártani Intézettől kapott gyűrűkkel, bejárja Régen környékét, a Görgényi- és 160 In Memoriam Kelemen-havasokat, megfigyeléseket végez. Ezekre a tereputakra mar felesége, Anna is elkiséri, és mindvégig segíti munkájában. 1949 januárjában összeköttetésbe kerül Lintea Dénes neves roman ornitológussal. aki egy preparátori állást ajánl a Focsani Múzeumban. Február 1-jén el is foglalja ezt a munkahelyet. Új korszak nyílik az életében, még intenzívebben foglalkozhat a madártannal. Madarakat, nagyemlősöket preparál, meghatározza és többször átrendezi a madárgyűjteményt, gyűjtőútakra jár, ahol sok alkalma van a vizek és mocsarak madárvilágát megismerni. Eljut a Duna-deltába, amelynek madárvilága lenyűgözően hat rá. A szakmai lehetőségek ellenére nem sokáig marad távol Erdélytől és szülővárosától, 1949 szeptemberében felmond, és hazatér Focsaniból. Újra kinyitja a családi műhelyt, küzd a kisiparosokra nehezedő mind erőteljesebb nyomás ellen. A nehéz szűcs munka mellett időt szakít a madármegfigyelésekre, szorgalmasan tanul és megjelennek az első közleményei. Milyen szintet ér el önképzése során, arra a dr. Bogdan Stugren kolozsvári professzor szavai utalnak a legékesebben. Strugen professzor valahányszor hazatér Szászrégenbe, meglátogatja a műhelyben, és gyakran indulnak együtt kutatóútra a Görgényi- meg a Kelemen-havasokba. Ilyenkor könyvészeti anyagot is hoz madarász barátjának. Pista bácsi többször is kéri, hozza el neki az egyetemi tankönyveket, mert meg szeretné tanulni mindazt, amit a madarakkal kapcsolatban tanítanak. A közismerten szűkszavú professzor felelete mindig csak ennyi volt.: , arra Neked nincs szükséged". Később a következő párbeszéd zajlik le köztük: — Bogdán, áruld el végre miért nem akarsz nekem segíteni? Miért nem akarod nekem elhozni az egyetemi tankönyveket? — Mondtam, hogy Neked azokra nincs szükséged. — De miért, hiszen én mindazt szeretném megtanulni. — Már többször megmondtam, hogy neked azokra nincs szükséged, te már többet tudsz, mint ami azokban a könyvekben van. Kohl István életében fordulópontot jelent 1951. december 1., amikor belép a Szászrégeni Pedagógiai Líceumba (később 2. sz. Líceum), mint laboráns. Tovább dolgozik a műhelyben is, de most már főleg az iskolai szertár számára preparál. Ezzel kezdetét veszi az a gigászi munka, amelynek eredményeként létrehozza a Régeni Líceum messze földön híres madár- és emlősgyűjteményét: 2330 preparált madár, 3700 részleges madárcsontváz, 167 emlős, 895 emlőskoponya, 9 hüllő. Az olvasó tömeges madárpusztítást sejthetne e számok mögött, de nem pusztításról, inkább megmentésről van szó, hiszen a példányok legnagyobb hányadát az olyan elhullott madarak tették ki, amelyeket a preparátorműhelyt látogató ismerősök, barátok és gyerekek hoztak be. Ez a gyűjtemény igen nagy tudományos értéket képvisel, minden példánya pontos adatokkal ellátott és hármas nyilvántartásban szerepel. A hármas nyilvántartás elemei a példányok címkéiből, a gyűjteményi leltárkönyvből és az egyes példányok méreteit tartalmazó méretfüzetből tevődnek össze. Madártani gyűjteményét katalógus formájában is megjelenteti a Studia évkönyveiben (három részletben). Minden kétséget kizárva megállapíthatjuk, hogy a gyűjtemény egyik legértékesebb része Kohl hagyatéknak, de azt is tudnunk kell, hogy a létrehozására irányuló kitartó munkát Szász Gyula, a széleslátókörű filozófia szakos igazgató tanár támogatta és segítette. Szász Gyula nagy hozzáértéssel, kitűnő pedagógiai érzékkel szervezte és igazgatta 27 éven keresztül az akkori Pedagógiai Líceumot és a későbbi 2-es számú Elméleti Líceumot. Felismerte Kohl István tudományos munkásságának értékét, és mindvégig támogatta. Átvállalta a régi családi műhely bérleti díját, és többször is ellenállt a Megyei Tanfelügyelőség azon törekvésének, hogy a gyűjtemény példányait szétosszák a megye iskolái közt, szemléltető anyag gyanánt. Így vált valóra Kohn István nagy álma, hogy tudományos gyűjteményében, múzeumban dolgozhasson — létrehozta a saját múzeumát. Fogadott lányát és unokáját megtanítja a preparálás művészetére, akik nyugdíjba vonulásakor átvették a gyűjtemény gondozását, de ezt a munkát halála napjáig szigorúan ellenőrizte. Nagyon sokat jár terepre a hatvanas években, sorozatban jelennek meg tudományos dolgozatai. Széleskörű kapcsolatot alakít ki a magyarországi és nyugat-európai ornitológusokkal, múzeumokkal. 161 In Memoriam Madärrendszertani tanulmányaihoz saját gyüjtemenyen kívül felhasználja a Magyar Nemzeti Múzeum, a frankfurti, leningrádi és más múzeumok anyagát is. Gyakori vendége a Magyar Madártani Intézetnek, és ha nagy ritkán nyugati útlevelet kap, főleg Németországba látogat, ahol ornitológus barátai nagy örömmel fogadják a németet második anyanyelvként beszélő, és mindig túl szerény szászrégeni madarászt. Mivel nagyemlősöket is preparál, szenvedő alanyává válik Ceausescu féktelen medvevadászatainak. Évekre a műhelyhez köti a trófeapreparálás, és ha a medvebőrök nem készülnek el idejében, a Pártbizottság és a Securitate zaklatja. Ilyenkor számon kérik a külföldi kapcsolatait, könyv- és levélküldeményeit. Hajnaltól késő estig feleségével együtt dolgoznak a medvetrófeákon, és kevés idő marad az ornitológiára. Egy ilyen nagyobb munka után még egyszer , jutalomként" kap nyugati útlevelet. A következő években az útlevél kérelmezésekor a belügyiek már „kisebb szolgálatokat" kérnek, ezt határozottan elutasítja. Azokban az években mindnyájan tudtuk, milyen szolgálatokat tesznek azok, akik gyakran ellátogathatnak a nyugati országokba. A sok munka ellenére esténként azért mindennap leül íróasztalához, rendszerezi megfigyeléseit, vezeti megfigyelési és méretnaplóit. A medvetrófea preparálása jó alkalom számára a biometriai adatok felvételezésére (kb. 150 példány), és a dr. Bogdan Stugren professzor barátjával közösen megírt munkájuk, a híres francia vadbiológus M.A.J. Couturier figyelmét is felkelti. Ezek az adatok és megfigyelései szolgálnak alapul az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában megjelent , A kárpáti barnamedvéről" című könyvének is. A , fővadászok" tömegesen lőtt trófeáit később iparilag dolgozzák fel valamelyik gyárban, ahol tetszés szerint nyújtják a bőröket a nagyobb pontozás érdekében. Erre a csalásra Kohl István a fenyegető biztatatás ellenére sem volt hajlandó. Így több idő jut az ornitológiára, Werner Klemmel együtt elkészítik az „Ornis Siebenbürgens" III. kötetét. E munkáját maga is élete fő művének tartotta. Kevesen tudják, miért csak másodszerzője a kötetnek, pedig a munka elsősorban az Ő érdeme. A diktatúra éveiben, amikor tudományos kézirat sem hagyhatta el az ország határait, Werner Klemm idős nyugdíjasként könnyebben kijátszhatta a cenzúrát, és eljuttatta a kéziratot Németországba, a közös megegyezés alapján mint első szerző vállalta a felelősséget a „törvenysertesert”. A tudományos munka mellett nagy gondot fordított a madárvédelmi nevelésre, eljut Maros megye minden eldugott iskolájába, ahol színes, érdekes előadásmódjával lenyűgözi a gyermekeket. Később csak nagy nehézségek árán tud eleget tenni ezeknek a meghívásoknak, hiszen ahol egyszer előadást tart, oda rendszerint visszavárják. Az iskolából hazainduló gyerekek gyakran nyitják be a műhely ajtaját, és csüngnek Pista bácsi minden szaván. Gyerekek, halászok, vadászok és sok régeni polgár keresi fel naponta, hozzák a híreket, ki milyen madarat látott, és van türelme mindenkihez. Segítő kezet nyújt a Kézdivásárhelyi Múzeum természetrajzi kiállításának elkészítéséhez. A Marosvásárhelyi Természetrajzi Múzeum egykori munkaközössége is szívesen emlékszik azokra a helyekre, amikor fáradságot nem kímélve együtt dolgozott velünk, minden fizetség nélkül, az alapkiállítás megvalósításán. 1990-ben alapító tagként ott van a Romániai Madártani Egyesület (SOR) medgyesi alakuló ülésén és elsők közt iratkozik be az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi szakosztályának tagjai közé. Kohl Istvánt minden erdélyi és romániai ornitológus ismerte és becsülte, szoros kapcsolatot tartott fenn a magyarországi és nyugati szakemberekkel. Tanítómestere volt a lelkes marosvásárhelyi madarász csapatnak, akikkel megszervezi a Marosmenti szinkron megfigyeléseket. Mindnyájan tudtuk, hogy hétfő este a szimfonikus koncert előtt Pista bácsi a marosvásárhelyi Lacto bárban fogyasztja el a szokásos tejfölös puliszkáját, ilyenkor már fél hét előtt ott tolongtak az asztalánál a fiúk: Szombath Zoltán, Gombos Attila, Kelemen Attila, Szabó József, Antal László, Szabó László, Szombath Pista és Bartha Tibi. Mentora volt a marosvásárhelyi madarász fiúk második generációjának is, akik a mai „Milvus” csoport tagjai. Kitűnő terepismerete révén gyakran neves biológusokat kalauzol és segít a munkájukban. Pillanatok alatt ledobta a munkaköpenyt és csizmába ugrott, ha megjelent Gyurkó István professzor, az ichtiológus tanársegédjével, Nagy Zoltánnal és az elmaradhatatlan Kacsó bácsival, a laboránssal. Gyűjtő útjaikra elkísérte az ichtiológus Petre 162 In Memoriam Bänärescut, Hamar Marton mammolögust, Fuhnt, a herpetolögust, Botosäneanut, Horea Almásant, Csűrös Istvánt és Robert Endrét. Gyakran felkeresték madarasz barátai és munkatársai: Korodi Gal János, Kiss János Botond. Dan Muntanu, Ion I. Cátuneanu és Peter Weber. Ő mindenki Pista bácsija volt. Rá emlékeztet a Faragói-tó, a Kelemen-havasok, a Görgény völgye, a Mocsár-erdő, a radnótifáji kockásliliom-mező, a Maros mentén együtt megtett sok kilométer és az esti tüzek a hosszúra nyúló beszélgetésekkel. Az arc ugyanaz, de emlékezéseimben mégis három kép jelenik meg: Pista bácsi a preparáló műhely asztala előtt; Pista bácsi terepen és Pista bácsi az íróasztalánál. Élete legnagyobb része ezen a hármas szinteren zajlott, a szó szoros értelmében fáradtság nélkül, a végső megpihenésig. Nagy feladat vár arra, aki a gondosan megőrzött levelezését feldolgozza. Élete során 122 tudományos munkája jelent meg, de még kiadatlan a , Madarak a bibliában" című kézirata, a madárvédelem népszerűsítésére írt novellái, és az utókor feladata az is, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét és szakkönyvtárát megőrizze. Utolsó szavaival is a könyvtára sorsát próbálta intézni, de sajnos ehhez már nem volt ereje. Vigyázó felesége és nevelt fia, Pistuka csak a próbálkozásnak lehettek tanút. 1998. március 27-én sokan elkísérték utolsó útjára, ott volt Szászrégen apraja-nagyja, hiszen Kohl István nem mindennapi polgára volt a kisvárosnak. Ő egyszemélyes intézmény volt Szászrégenben, de odasereglettünk Erdély minden sarkából, hiszen lehet, hogy Erdély utolsó autodidakta tudósát temettük. Sárkány-Kiss Endre Szabó László Vilmos (1916—1998) A parté Szt.Bertalan idézete nagyon találó Szabó Vilmos tanár úr életére: , A szív vidámsága felemeli és magasba lendíti az embert. - Mint madarat a szárnya. - A szíven fordul meg minden. " Mint volt bajai ciszterci diák szeretett tanáromra emlékezem. Ő indított el a biológus pályán azon belül a madártan szép tudománya felé. A háború után a kifosztott bajai biológiai szertár gyarapítása volt elsőrendű feladata. Kitünően tudott , csúzlival" célozni, s így tudta a III. Béla Ciszterci Gimnázium szertár részére a télen itt tartózkodó csonttollú madarat begyűjteni. Mint az egyik szertárosa, többször gyűjtöttünk együtt Vele a bajai Sugovicában csiborokat. Kitűnő botanikus is volt. Az iskolák államosítása után kb. tizenöt év múlva találkoztunk újból a Madártani Intézetben. Ettől kezdve megküldte madártani tudományos cikkeit, amelynek jegyzékét megemlékezésem végén adtam meg. Levelezésben álltam vele haláláig. Egyszer egy szép kriván-tátrai képeslapot küldtem részére. Ezt válaszolta: , Egyszer ott aludtam hálózsákban az utolsó törpefenyők egyike alatt. Arra ébredtem, hogy egy medve nyaldossa az arcomat. Persze ez csak álom volt, mert eső esett rám. A mormotákat itt fényképeztem". Megküldte , A Vértes természeti értékei" c. könyvét a következő dedikálással: In Memoriam , A Természet az Ég kék selymébe kötött Biblia, mely Istenről beszél s melyben Isten beszél. " Kétszer meghívtam a Pannonhalmi Bencés Gimnázium biológiai szakkörébe diavetítéses előadásra. Sajnos, a harmadik előadás már elmaradt! Tanulóim hosszú ideig csodás dia-felvételeiről és színes, szakszerű élménybeszámolóiról beszéltek. Hangját is rögzítették. íme egy kis példa gyönyörű stílusára: , A túlzott igények, szerzések, taposäsok. önzések, hobbik zajos rohanások világában intő példa a Természet. Minden hangya boldog a bolyban, minden fiatal sejt örül, amikor az öreg fa virágzik, termést hoz. Harmónia, rend, szépség körülöttük. Belülről kialakított. értelmes. erős élet, szívünkhöz szóló szépség. tiszta öröm a Természet. A csend hála és öröm. Igen a Természet csendben tanít, s tanulni is csak csendben lehet. S nemcsak tanít, nevel is. Fekete subát terít magára az erdő. S millió ezüst csillagszemét felnyitva nézi-nézi az örökké megújuló, megfiatalodó Földet a csendben csodálkozó Ég. Ezért trillázik mindenfelé a fülemülék fuvolája, hirdetve a Természet és Élet tiszta forrásait." Kitűnő pedagógus is volt. Ő ajánlotta. hogy az érettségizők utolsó biológiai óráját az arborétumban tartsam. Ott a könyvvirág kis levélkedarabját rágassam meg diákjaimmal, sohasem fogjál elfelejteni a kalcium-oxalát szúrós. csípős ízét. Tudományos madártani munkáiban mintaszerűek a gyönyörű ökológiai-cönológiai rajzai. A Hortobágyi Nemzeti Parkban utóda, s tanítványa dr. Kovács Gabor is rengeteget tanult Szabó Vilmos tanár úrtól. Még Csákvárról utazott éjjelente vonattal az ún. synchron megfigyelésekre a Hortobágyra, s aludt a szabad ég alatt a pásztorokkal együtt. Amikor kinevezték tudományos munkatársnak a Hortobágyra, többször élvezhettük nagyiváni kutatóházban vendégszeretetét. Együtt találtuk meg a Kiskunsági Nemzeti Parkban, Bócsán a gulipán fészkelését. A legnehezebben hozzáférhető és megfigyelhető fajokat írta le, sokszor az éjszakát a nádasban töltve. 1962-ben az erdei szürkebegy (Prunella modularis) fészkelését a Bükkhegységben, 1971-ben pajzsos cankó (Philomachus pugnax) fészkelését a csákvári réten, 1973-ban a hazai Porzana-fajaink fészkelésének összehasonlító vizsgálatát végezte el. A Hortobágyon 1974-ben a csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola), 1975-ben a feketeszárnyú szekicser (Glareola nordmanni) fészkelését figyelte meg. A sarkantyús sármány (Calcarius lapponicus) hazai előfordulásához szolgáltatott adatokat. Hogy ezen fajok adatai mennyire fontosak a tudományra nézve, bizonyítja, hogy a svájci Glutz von Blotzheim: Handbuch der Vögel Mitteleuropas c. kitűnő könyveihez külön kérte a Madártani Intézettől Szabó Vilmos tanár úr eredeti közleményeit! Pedagógiai elve volt, hogy a diákokat szeretni és tisztelni kell. A természetes fegyelem a kölcsönös tiszteleten alapuló rend. Ellenőrzött követelmény nélkül nincs nevelés, nemesedés! Többé, nemesebbé tenni, és ezáltal többé nemesebbé lenni, a ciszterci nevelés elvét hirdette. Chernel István a Madártani Intézet egykori igazgatója búcsúzott szeretett bencés tanárától, az ornitológus Fászl Istvántól. Az Ő szavaival búcsúzom Tőled, Vilmos atya, tanár úr! , Amire törekedtél, amit életed céljául kitűztél, elérted egészben: sikerült az ornithológia szép tudománya iránt való érdeklődést az ifjúságban. tanítványaidban felkelteni. a szívükben a természet igaz szeretetét megfakasztani. Hozzájárultál a tudomány gyarapításához nemcsak közvetlenül, hanem - ami kiválóan fontos — közvetve is, mert egy ifjú nemzedékbe beléoltottad a tudományért való lelkesedést, a kötelesség teljesítésének tiszta tudatával egyetemben, ezen kívül példát adtál életedben, ami a jellem nevelésének leghatásosabb módja. Ez az, ami életednek tartalmat adott, azt megszépítette, ez az, ami legfőbb érdemed, melynek élő hatása sírodon túl is megnyilvánul és helyet biztosít nevednek a magyar ornithológia történetében s mindazoknak hálás szívében, kik szerencsések voltak Tőled tanulni. 164 In Memoriam Nyugodjal békében, kedves jó tanárom! Hűséges szívvel őrzöm emlékedet, és sohasem fogom elfelejteni, hogy Te tereltél arra a pályára, melyen keserűséget alig, hanem inkább annyi sok boldogságot, zavartalan tiszta örömöt találtam." Isten Veled! Dr. Rékási József (A megemlékezés Szabó László Vilmos csákvári temetésén hangzott el — A szerk.) 165 úr Pic se zet ú we | toi inter tas a pphondglina oa, ives reni ne Tone dé ma! il re med ee ill noni A La fa fedi st i | Ù, f Il er Wes il eR ff . mu Yen ni iin 4 N er A SUN TELLE — E rains a di uN es M “ie regen mini dt a ? | Tél = u ey nale! iz 7 uk ae ada lug ee pu à FOR INT SRI À 1 i ÉN re Sa) NU AE et 4 | ely MA needles see à eli eee wa Ta a TIA x - I ven iR ale ur PB AN AMEN ( vu VER u wi { Ù | Les | | Eni Oe RR | pat) | \ CL o A mg fat {Pay I 14 Valiani Mást Ere l (| | IT lar dt Vi rato a A VOUrFTA Vaud) SQ wee à Fr | nu uaar A | Farc fe TARA li dey | 4 > 17 NE fa] LI ! ted) it; LA vagi DICE ‘ ij’; has Ernie 19 14 TA \ 7 | dir u) Dinka PALIT Linge? ae \ LL AS = i 4 =! i; wie [EM n | 2 1 be Ge NA f wyt « atát Tih tel 0 i ia i Ati STATE VETO, È v A (vag vas leur sale ane trovi 164 " ‘ FE Ki fe a} (ph pae ni { Bun | ' LU év wie ro ! i | dé È eri] DH ua \ a F 1147 8 Mraz uni a crane DI 10 7 x i Lit META nata Marl. a un mao Aquila (1998), Vol. 103-104, p.167-177 © KöM Természetvédelmi Hivatal KÖNYVISMERTETÉSEK Biology and conservation of Mediterranean raptors, 1994 (Szerk: J. Muntaner és J. Mayol). Proceedings of the VIth Congress on Biology and Conservation of Mediterranean Raptors, Palma de Mallorca, 1994. szeptember 22-25. A spanyol madárvédelmi szervezet - SEO BirdLife monográfia sorozatának 4. köteteként jelent meg a Földközi-tenger vidéke ragadozómadarainak védelmével és biológiájával foglalkozó konferenciakötet. Az utóbbi évtizedekben felgyorsulni látszik a Mediterráneum természeti értékeinek pusztulása, mely a ragadozómadarakat, mint különösen veszélyeztetett madárcsoportot sokkal inkább érint. A könyvben összesen 55 tanulmányt találunk. A tanulmányok a következő felosztásban kerültek a kötetbe: státusz és recens evolúció - 13 tanulmány, természetvédelem - 18, biológia és ökológia - 24 tanulmány. A dolgozatok túlnyomó többsége a természetvédelem gyakorlati oldala felől közelíti meg a ragadozómadarak védelmét. Csupán egyetlen, DNS vizsgálaton alapuló fejlődéstani vizsgálatot (Accipitridae és Falconidae családok vizsgálata) találunk a kötetben, mely a molekuláris biológiai kutatásokat képviseli. Akciótervek, védelmi helyzetről és illegális kereskedelemről szóló beszámolók és ökológiai kutatások dominálnak a kötetben. Különösen érdekes a Málta ragadozómadarainak védelméről szóló írás. Megtudhatjuk belőle, hogy évente több, mint 5000 ragadozómadarat lőnek le illegálisan a helybéli vadászok, annak ellenére, hogy a Máltai Madártani Egyesület jelentős erőfeszítéseket tesz ez ellen. A terítéken becslések szerint 500-600 kabasélyom, 200-500 kék vércse és 500-1000 darázsölyv szerepel. Egy másik érdekes kutatás a héjasas fészkelőhelyeinek GIS feldolgozását adja közre. A Pireneusokban a héjasasok által lakott szirtfalakat random módon választott szirtekkel hasonlították össze, következtetve ezzel a fészkelőhely-választás körülményeire. A kidolgozott statisztikai modellt Grisons svájci kantonban tesztelték. A kutatás egyetlen hibája, hogy egyelőre csak kis méretarányban (1:100000-es) végezték el, de remény van arra, hogy sokkal részletesebb adatokat kaphatunk e faj fészkelési szokásairól. A kötetben található dolgozatok túlnyomó többsége legalább angol nyelvű összefoglalóval van ellátva, de sokat csak angolul közöltek le. Minden aktív természetvédőnek, leginkább azonban a ragadozómadarakkal foglalkozók figyelmébe ajánlom e kötetet. Bőhm András Allan Harris, Hadoram Shirihai & David Christie: The MacMillan birder's guide to European and Middle Eastern birds. Macmillan, London, 1996. 248 oldal számos szövegközi színes képtablaval. £ 17.99 A MacMillan kiadó The MacMillan field guide to bird identification című korábbi kötetét örvendetes módon újabb kiadvány követte, mely további, nehezen határozható fajok közötti eligazodást hívatott segíteni. Ugyanakkor már az új kötet címe is kissé meghökkentő, mivel a madárhatározás valamennyi madártannal foglalkozó amatőr és hivatásos természetbúvár számára kulcsfontosságú probléma, ugyanakkor a könyvet egy olyan csoportnak dedikálják, mely a 167 Book Reviews madaräszoknak mindenképpen csak egy részét fedi le. Míg Észak-Amerikában valamivel elterjedtebb a „birder” szó használata, európai, elsősorban brit körökben e szót leginkább azokra a hobbyszintű megfigyelőkre használják, akiket kizárólag a — lehetőleg minél ritkább — madárfajok határozása érdekel fajlistäjuk gyarapítása céljából. ;, A könyv mérete, kemény kötése, a savmentes eljárással készült papírra való nyomtatása nem csupán a használhatóságot könnyíti meg, hanem annak várható élettartamát is megnöveli, ami fontos szempont gyakran forgatott határozókönyvek esetében. Bár számos színes ábra díszíti a könyvet, a hangsúly mégis a szövegen van. A kiadvány az egymással összetéveszthető fajokat egy fejezetben. együttesen tárgyalja. Az angol nyelvet csak alapfokon ismerőket is segítik a képtáblákon feltüntetett, a szöveg rövid Osszefoglalasanak tekinthető képmelléki jegyzetek, mely sokat enyhít azon a tényen, hogy a szöveg részletességénél fogva néhol nehezen áttekinthetővé vált, és az alapvető bélyegek elvesznek a kevésbé használható jegyek között. Egy gyenge pontja a műnek, hogy elsősorban a Közel-Keleten, főként Izraelben nehezen megkülönböztethető fajokra koncentrál, mely még akkor sem bocsátható meg, ha figyelembe vesszük. hogy az előző kötet a Nyugat-Európában problémásnak ítélt fajokat már tárgyalta. A közép- és kelet-európai megfigyelők, de még a régióba látogató brit vagy nyugat-európai madarászok is a két szék között a pad alá esnek e két MacMillan-könyvvel. A Közel-Kelet-centrikusság leginkább a hantmadarakkal folgalkozó fejezetből tűnik ki, ahol a déli és a balkáni hantmadár esetében azok egymástól és a ciprusi hantmadártól (Denanthe cypriaca) való elkülönítését részletezi csupán, míg a közönséges hantmadár esetében csak az Oenanthe isabellina fajtól való elkülönítésre tér ki. A két alfejezet együttes elolvasása bar sok. segítséget ad a három gyakoribb délkelet-európai hantmadár elkülönítésben, de mindenképp tovább bonyolítja a már így is kicsit terjengős szöveg megértését. Mind az irodalomjegyzék, mind pedig a madárhatározással A folyóiratok újabb közleményeivel történő összehasonlítás tanúsítja, hogy e könyv az elmúlt évtized cikkeiben foglalt ismeretek szerves sűrítménye, bár helyenként úgy tűnik (például a fülemülefajokkal foglalkozó fejezet esetében), hogy csupán az idézett cikket ismétli szinte szó szerint, csaknem a szerzői jogok megsértésével határos módon. Sokakat félrevezet majd, hogy a szerzők önhatalmúlag a Larus fuscus (vagy argentatus?) heuglini alfajt külön fajként tüntették fel, és meg sem említették, hogy e rendszertani alak körül továbbra is megoszlanak a vélemények, ráadásul a határozásával kapcsolatos szöveg is kellően meg nem alapozott és az irodalommal is ellentmondásos adatokra támaszkodik. A könyv méltán kerülhet fel minden lelkes madármegfigyelő vásárlási listájára. akár hazai madárritkaságokhoz, akár gyakori, de nehezen megkülönböztethető fajokhoz, esetleg egy közel-keleti madarászúthoz van szüksége irodalomra, de mindenképpen csak a kiadó korábbi kötetével együttesen ajánlható használata, különösen Közép-Európában. Dr. Magyar Gábor Dale Zimmerman, David J. Pearson & Donald A. Turner: Birds of Kenya and Northern Tanzania. Helm, London, 1996. 740 oldal 124 színes képtáblával, 1058 elterjedési térképpel, 38 fekete-fehér fényképpel és számos szövegközi rajzzal. £ 40. Bár Kenya nem a világ leggazdagabb országa madárfajokban, avifaunájának változatossága, a madarak könnyű megfigyelhetősége már régen a madarászok Mekkájává emelte ezt a kelet-afrikai országot. Erthetetlen, hogy mégis az 1990-es évek közepéig kellett várni egy átfogó és jó minőségű 168 Könyvismertetesek terepi hatarozokényv megjelenésére. A hosszú böjtöt az enyhíti, hogy rövid egymásutánban két könyv is napvilágot látott, először Ber van Perlo illusztrált kelet-afrikai fajlistája a Collins Kiadótól, majd rövidesen Kenya és Észak-Tanzánia madárhatározókönyve. A szöveg Kenya és Észak-Tanzánia valamennyi madárfaját tárgyalja. Az utóbbi országrész fajainak tárgyalása kapcsán ugyan kérdés ébred az olvasóban, vajon túlságosan megnövelte-e volna a karcsúnak már így sem nevezhető könyv terjedelmét Tanzánia egészének tárgyalása. de a felsorolt 1114 madárfaj így is Kelet-Afrika madarainak számottevő részét lefedi, és amennyiben az említett Collins-kiadvánnyal együttesen használjuk, hiányérzetünk is eloszlik, mivel az átfogó és könnyen áttekinthető Perlo-könyv és a részletekbe menő, de kissé nehéz Zimmerman-határozó jól kiegészítik egymást. Az első fejezetben az általános információk mellett áttekintést kapunk Kenya változatos élőhelyeiről. A szöveget negyven élőhelyfelvétel is gazdagítja. A leíró részben fajonként fejezeteket találhatunk azok terepi belyegeiröl, hangjáról, szokásairól, az összetéveszthető fajokról, gyakoriságukról, valamint elterjedésükről. A szöveges rész az írók (Donald Turner és David Pearson) saját, hosszú évek során felhalmozott ismeretei mellett a bevezető részben felsorolt számos további ornitológus megfigyeléseire is épült. A fekete-fehér elterjedési térképek pedig hasznos kiegészítői a leíró résznek. A könyvbe sűrített temérdek információ ugyanakkor bizonyos fokig a használhatóság rovására történt. Bár e könyv terepi határozónak készült, 1850 grammos tömege kevéssé teszi alkalmassá arra, hogy kirándulásunk során magunkkal hurcoljuk, de még egy autós szafari esetében is gyakran lehet utunkban e terimés kötet (ennek kiküszöbölésére a kiadó 1999-re a könyv kisebb méretű, terepi valtozatatt is tervezi kiadni). Tömegénél és vastagságánál fogva még kíméletes használat mellett sem bírta egy kenyai út során e könyv hátgerince tizenhét napnál tovább, és a fedőlapokat is csak azok előzetes megerősítése óvta meg a leválástól. A könyv nehéz volta mellett az ábrák rendszertantól eltérő sorrendje is esetenként megnehezíti annak terepi használatát. A 124 színes képtábla három művész ecsetvonásait örökítette meg. A táblák többségét, szám szerint hetvenkilencet Dale Zimmerman készítette, akit Pápua Új-Guinea madarait bemutató határozója révén bizonyára többen ismertek korábbról már idehaza is. Őt egy sajnálatos szembetegség megakadályozta a képanyag befejezésében, így a további táblák megalkotását részben lan Willis, részben Douglas Pratt vette át. A választás szerencsésnek bizonyult, mert a "kispadról" bekerülő (bár szintén több határozókönyvet maguk mögött tudó) két festő talán még túl is tett Zimmerman színvonalas képein. Néhány kevésbé jól sikerült illusztráció ellenére az ábraanyagot a szöveggel együtt még akkor is csak dicsérni lehetne, ha az nem az afrikai madártani irodalomban már régóta tátongó hézagot töltene be. Dr. Magyar Gábor Kevin Baker: Warblers of Europe, Asia and North Africa. Christopher Helm, London, 1997. 400 oldal 48 színes képtáblával és 144 faj színes elterjedési térképével. Ara: £ 25. E könyv kapcsán már a cím olvasása enyhe csalódást kelt, mivel már abból kiderül, hogy a szerző nem vállalkozott a Sy/viidae család valamennyi fajának bemutatására, csupán Eurázsia és Eszak- Afrika 145 faját tárgyalja e könyvben. Bár 350 fajt valóban nehéz feladat lett volna egy könyvbe foglalni, ez mégsem lett volna lehetetlen, hiszen Tony Junipernek is sikerült ez a papagájok hasonlóan népes családja esetében. Kimaradt hát az újvilági Polioptila nem fajai mellett számos 169 Book Reviews afrikai nem és faj, de a füzikék (Phvlloscopus nem) közül is hiányzik vagy egy tucat (attól függően. hányat tekintünk önálló fajnak), a szuharbújók (Cisticola genus) 42-46 fajából csak kettőt. a nádiposzáták (Acrocephalus) kéttucatnyi fajából tizenhetet, a berki poszáta és tíz fajtársa közül ( Cettia genus) nyolcat találunk e könyvben. Meg kell hagyni, a felvállalt anyag így is komoly feladat volt, különösen, mivel a szerző maga festette a képeket is. Bár madárfestőként ez az első jelentős vállalkozása a British Trust for Ornithology gyürüzesi munkatársának, de szerzőként már megalapozta hírnevét — ha nem is elsősorban a poszáták határozása terén — két. poszátákkal kapcsolatos közleményével a British Birds hasábjain, a nem énekes madarak kézben tartott határozásához írt könyvével, valamint a BTO különböző kiadványaiban szereplő írásai révén. A néhány oldalas bevezető elsősorban a poszáták morfológiájával. rendszertanával és határozásával kapcsolatban ad általános útmutatót. A Helm Kiadó családokat bemutató sorozatának korábbi köteteinél már megszokott módon a könyv elején találjuk a képtáblákat, azokkal átellenes oldalon pedig a határozást segítő megjegyzések és színes elterjedési térképek szolgálnak további információkkal. Egy kétes önállóságú és csupán egyetlen, erősen vedlő példány alapján leírt faj kivételével valamennyi tárgyalt fajt megtaláljuk a festményeken. A kötet képanyaga az elmúlt évtized határozókönyveit alapul véve az átlagosnál gyengébbre sikerült. A poszáták oly közkedvelt volta, a számos európai faj, de a kötet írásának szentelt tíz év is megérdemelt volna egy befutott madárfestőt társszerzőként. Bár Baker képei valamelyest emlékeztetnek Lars Johnssonéira, még akad tanulnivalója a festészet terén. A mérnöki zsargonnal . mórickásnak" nevezhető ábrák még csak meg sem közelítik Alan Harris vagy lan Lewington poszáták és füzikék festése terén diktált színvonalát. A gyakran kidolgozatlan festmények a szinte életnagyságú képek esetén (ne feledjük, a királykák, de egyes füzikék testhossza is alig haladja meg a 8 cm-t) igen zavaróak, különösen, ha számításba vesszük, hogy esetenként csak a szärnycsik vastagsága vagy az elsőrendű evezők előrenyúlása különbözteti meg a fajokat egymástól. Ugyancsak zavaróak az eldolgozatlan javítások is: a kucsmäs poszáta vagy a nádirigó zarudnyi alfajának feje fölötti fehér glória bizonnyal a fej nagyságának utólagos igazításaképp jött létre. A képtáblák még jóval a szöveg megírása előtt készülhettek, mivel az írott részben rendszertani helyüket elfoglaló. Alström, Olsson és Colston által az 1990-es évek elején leírt három új füzikefaj társaitól elkülönítve, csak az utolsó képtáblán található meg. (Itt egy pillanatra eltűnődik az olvasó, vajon nem e három új füzikefaj tucatnyi egyéb közleményből is ismerősen csengő nevű leírói közül kellett volna valakit inkább a könyv megírásával megbíznia a Kiadónak?) A szöveges rész, szemben a Pica Press családokat bemutató köteteivel, kizárólag a fajok határozására koncentrál, így sem a család életmódjáról és általános rendszertanáról nem találunk részletes összefoglalót, sem pedig az egyes fajok szaporodásáról nem szerepel információ a leíró részben. A fajnév (esetenként alternatív angol név) alatt a leírás referenciáit és a leíró nevét, azt követően apró betűvel a faj elterjedésének, gyakoriságának és élőhelyének rövid jellemzését is megtaláljuk egy rövid bekezdésben, ami hasznos lehet gyors utánakeresés esetében. Az egyes fajokat a Hatdrozas, Leírás, Földrajzi változékonyság, Vedlés, Hang, Élőhely és viselkedés, Elterjedés, Méretek, Hivatkozások fejezetek szerint tárgyalja a szerző. Részletes információkat találhatunk az elmúlt években leírt három füzikefajról (Phylloscopus emeiensis, Ph. hainani, Ph. sichuanensis) a könyvben, másfelől néhány újkeletű rendszertani döntést is figyelembe vett Baker: a Bonelli-füzikétől elválasztva tárgyalja a keleti füzikét (PA. orientalis), hasonló módon szétválasztotta a korábban a vändorfüzike alfajainak tartott Ph. inornatus és a Ph. humei fajokat, bár sajnos a csilpcsalpfüzikétől leválasztott ibériai füzikéről (Ph. brehmii) és Ph. canariensisről csak a [Földrajzi változékonyság kategóriában tesz említést — azokat alfajként 170 Könyvismertetések feltüntetve, meg sem említi esetleges önálló faji voltukat. Azon lehet vitatkozni, hogy vajon elhamarkodott volt-e az időközben a BOU által is megerősített döntés, de ezt a rendszertani problémát mindenképpen hasznos lett volna megemlíteni a könyvben Is. A Határozás fejezeten belül hasznos bekezdéseket találhatunk az egymáshoz hasonló fajok elkülönítéséhez, mindazonáltal elégséges lett volna azt az adott fajpárok esetében egyszer leírni, a később tárgyalt fajnál lehetett volna csupán utalni a már közöltekre esetenként fél oldalnyi szöveg megismétlése helyett. Az irodalomjegyzék kimerítő listát tartalmaz a szaketerület angol nyelvű közleményeiről, bár ugyanakkor alig több mint tucatnyi idegen nyelvű mű szerepel a felsorolásban. Hiányolom a hivatkozást a Neue Brehm Bücherei sorozat fajmonográfiáira, különösen pedig Bub: Kennzeichen und Mauser europäischer Singvögel című, elsősorban határozással foglalkozó és kimerítő alaposságú munkájára. Az pedig szinte hihetetlen, hogy a Glutz von Blotzheim által szerkesztett Handbuch der Vögel Mitteleuropas című kézikönyv ne tudott volna e mű szempontjából lényeges információval szolgálni. A kiadó könyvszerkesztője gondatlanságának tudható be. hogy a tételek egy része esetében elfelejtették a sorkizarast, és a hivatkozások is formailag eltérnek helyenként mind a nemzetközi szabványtól, mind a sorozat egyéb köteteinél, de még e könyv egyéb tételeinél követett gyakorlatától is. Ugyancsak csúnya hiba, hogy a szöveg és az oldalszám alatt alig található margó a lap alján. Mivel a kötetben tárgyalt fajok közül 29 Magyarországon is előfordul, várhatóan idehaza a sorozat többi kötetét is meghaladó érdeklődés fog e könyv iránt mutatkozni; ha másért nem, hát azért, mert bizonyára sokan vennék szívesen, ha a sors nekik adná meg, hogy — mondjuk egy távol-keleti füzike megfigyelése révén — harmincra kerekíthessék a család hazánkban előfordult fajainak listáját. A poszáták rajongói számára minden gyenge pontja ellenére megvásárolják e könyvet, még akkor is, ha e család ennél azért gondosabban megszerkesztett kötetet érdemelt volna. Dr. Magyar Gábor Emil K. Urban, C. Hilary Fry £ Stuart Keith: Birds of Africa. Vol. 5. Thrushes to Puffback Flycatchers. Academic Press, New York, 1997. Martin Woodcock 32 színes képtáblájával, lan Willis fekete-fehér rajzaival és számos elterjedési térképpel. £ 99. A korábbi kötetek megjelentetése során tapasztalt ütemet tartva, az Afrika madarait tárgyaló kézikönyvsorozatnak ezúttal már az ötödik része látott napvilágot. Sajnálatos, hogy az eredeti szerkesztőgárda a nemrégiben befejezett Birds of the Western Palearctic című sorozathoz hasonló módon itt is szegényebb lett még a munkák befejezése előtt a kulcsszeméllyel, de a néhai Leslie Brownnak a sorozattal kapcsolatos terve így is gondos örökösök kezébe került. E kötet a rigófélék (Turdiade), poszatàk (Syliviidae), légykapók (Muscicapidae), paradicsomlégykapók (Monarchidae) és a Platysteiridae család (vangagébicsek és rokonaik) összesen 312 faját ölelik fel. A korábbi kötetekhez hasonlóan a rendszertan terén itt is Voous munkáját követték a családok sorrendjét illetően, de a továbbiakban a szerkesztők a fajok szerzőinek egyéni megítélésére bízták az egyes fajok sorrendjét. Az egyes fajokat az alábbi fejezetek szerint tárgyalják: Elterjedés és gyakoriság, Leírás, Terepi bélyegek, Hang, Általános viselkedés, Táplálék, Költés, Hivatkozások. Bár a leíró rész kevésbé részletes, mint Cramp nyugat-palearktikus vagy Glutz von Blotzheim közép-európai madártani kézikönyve. a fajok bővebb tárgyalása gyakran nem is lenne lehetséges számos afrikai fajról idáig gyűjtött korlátozott terjedelmű ismereteink következtében. Ugyanakkor az 171 Book Reviews említett kézikönyvekben részletesen tárgyalt európai fészkelő fajokat is érdekes, új aspektusból ismerhetjük meg, mivel azok többsége téli vendég vagy kóborló Afrikában. A kötet végén találjuk meg rendszertani csoportonként a hivatkozások teljes irodalmi adatait. A kövirigófélék irodalomjegyzékében örömmel fedezhetünk fel több olyan közleményt, mely egy magyar származású ornitológus, Farkas Tibor tollából származott. A színes képanyag egyetlen művész, Martin Woodcock műve, aki egyenletesen magas színvonalon szállította a képtáblákat a könyvhöz. Ha esetleg nem is minden fajcsoport esetében felülmúlhatatlanok a könyvben található képek, de cserébe a Nyugat-Palearktisz madarait tárgyaló Cramp-féle kézikönyv több művész által készített képanyagánál tapasztalható számottevő minőségingadozástól megóvja az olvasót az egyetlen festő. Aki megismerte Woodcock stílusát Ben Kinggel és John Dickinsonnal készített, Délkelet-Ázsia madarait tárgyaló határozókönyve vagy Frank Lambert pittákkal foglalkozó kötete kapcsán, esetleg a Collins Kiadó indiai zsebhatározója révén, bizonyára élvezni fogja a művész Afrika színes madárvilágát bemutató ecsetvonásait e könyvben is. Bár egyes madarak időnként kissé stilizáltak, azok habitusát olyan jól ragadja meg a festő. hogy az Afrikát megjárt megfigyelőben azonnal az adott fajjal kapcsolatos emlékek bukkannak elő. Bár vitatható, hogy az egyes képek azonosítására nem lenne-e célszerűbb a fajok nevét közvetlenül azok mellett feltüntetni a szemközti oldal fekete-fehér fantomtáblái helyett, ez végül is nem okoz fennakadást a könyv használatában. A könyv ábraanyaga nem merül ki a színes képtáblákkal. A legtöbb fajhoz afrikai elterjedési térkép tartozik, és lan Willis számos szövegközi tusrajza teszi könnyebben. érthetővé különösen a viselkedéssel kapcsolatos leírásokat. Macworth-Praed és Grant lassan fél évszázados kézikönyvei óta e sorozat az első átfogó mű az afrotropikus avifauna tanulmányozásához, így nem kétséges, hogy ott van a helye minden zoológiai könyvtárban. Ne feledjük azonban, hogy hazánk vonuló madárfajainak többsége a telet Afrikában tölti. így mind a telelőterületüket, mind vonulásukat illetően értékes referenciami lesz e sorozat (különösen a kötetben tárgyalt rigófélék és a poszáták esetében) Magyarország madárfajaihoz is. Dr. Magyar Gábor David Snow és Christopher Perrins (Editors): Birds of the Western Palearctic. 2 volumes. Oxford University Press, Oxford, 1998. 1850 oldal, 620 színes térkép és 600 színes képtábla. £ 150 Amikor az Oxford Kiadó meghírdette, hogy a Stanley Cramp és munkatársai által szerkesztett Birds of the Western Palearctic című kilenc kötetes kézikönyvet (a továbbiakban BWP) zanzásított változatban is kiadják, bizonyára sokaknak megdobbant a szíve abban a reményben, hogy a szinte elérhetetlen árú, közel 800 fontos sorozatot e két kötetes, és a pénztárcával valamivel kíméletesebb kiadvánnyal könyvespolcukon pótolni tudják. Sajnos sem őket, sem a BWP boldog tulajdonosait nem tudom megnyugtatni, itt csak látszólag van azonos műről szó, valójában a két könyv legfeljebb kiegészítheti, de semmiképp nem helyettesítheti egymást. Míg számos olvasó fogja elégedetten lapozgatni e kiadványt, ugyanakkor megjósolható, hogy jó néhány csalódott vásárló is lesz, mivel a könyv nem mindenben volt képes a Cramp-féle sorozat hagyományait megőrizni. A szöveget képekkel együtt fajonként körülbelül két oldalra csökkentették, így több fejezet a BWP-hez képest lényegesen rövidebb lett, mások ki is maradtak. Az egyes fajokat a Faji bélyegek, Élőhely, Elterjedés, Állományadatok, Vonulás, Táplálék, Viselkedés és társas magatartás, Hang, Fészkelés, Szárnyhossz, Testtömeg és Földrajzi változékonyság fejezetekre tagolva tárgyalja a könyv. Könyvismertetesek A lerévidités sok helyütt egyszerüsitéssel járt, így könnyebben áttekinthetővé váltak egyes fejezetek. Ugyanakkor számos reszinformäciönak nem jutott többé hely, főként a viselkedést és szaporodásbiológiát taglaló részekben. Bár a Faji bélyegek rész is rövidült valamelyest (főként az alfajok szerinti felbontást mellőzték a szerzők), de ugyanakkor felfrissítették a szöveget az utóbbi években publikált információkkal. A legnagyobb változást az elterjedést és állománynagyságot tárgyaló fejezetek hozták, itt a korábbiaknál sokkal részletesebben térnek ki az egyes országokra, a fészkelési állományadatokat pedig szintén megadják a legtöbb országra. E fejezetekben hazánkról is pontosabb adatok találhatók a kilenc kötetes kiadáshoz képest, bár néhány megállapítás túlzottan általánosít, és hivatkozások híján rendszerint nem derül ki az adatokról azok forrása. Így nem tudjuk meg, hogy a könyv elején feltűntetett magyarországi adatszolgáltatótól, egy tévesen fordított közleményből, esetleg nyomdahiba következményeként került-e a könyvbe a hazánkban továbbra is kóborlóként előforduló fehérkarmú vércse kapcsán az a — téves — megállapítás, miszerint e faj 1979— 93 között rendszeresebb költőfajjá vált volna 10-20 páros állománynagysággal; vagy az elterjedési térképeken mi vitte a szerzőket arra, hogy a vízityúkot rendszeres áttelelőként ábrázolják a Duna magyarországi szakaszán. Több fészkelő faj esetében is akadnak további hiányosságok, így a kerti sármány esetében továbbra is a Mátrát adja meg egyetlen állandó hazai költőhelyként, ahol pedig talán már egy évtizede összeomlott az állomány. A kóborlóként való előfordulást felsoroló bekezdésből — bár a BWP-hez képest javulás tapasztalható — több esetben továbbra is hiányzik Magyarország, egyebek mellett a kis hattyú, a kalandrapacsirta, sarkantyús pityer, hajnalmadár, fenyőszajkó vagy a kucsmás sármány esetében (az elmúlt egy-két évben kimutatott új fajokat nem is említve), de még mindig szerepel a galléros túzok és a futómadár, mely fajokat pedig már régebben töröltük hazánk névjegyzékéről. Mind a BWP, mind a két kötetes változat esetében kicsit hiányos azoknak a fajoknak országok szerinti tárgyalása, melyek sem költőfajként, sem ritkaságként nem sorolhatók be egy adott ország madárfaunájába. Az még elnézhető, hogy a könyvből ezért nem deríthető ki, hogy hazánkban elő sem fordulna a havasi szürkebegy, vagy csak azért nem esik említés Magyarországról, mert ott csak átvonuló és szórványos téli vendég és ezt a szerzők nem tartották szóra érdemesnek, de több faj európai jelentőségű hazai státuszáról sem esik szó. Nem esik említés a Hortobágyról, mint a daru egyik legnagyobb európai gyülekezőállomásáról, de a kis lilik, vörösnyakú lúd vagy a havasi lile vonulása kapcsán is elnagyolt vagy pontatlan adatok szerepelnek a Kárpát- medencéről. Míg a szövegben a hivatkozások kihagyásával igyekeztek helyet megtakarítani, addig az irodalomjegyzék helyett is csupán egy két oldalas, a BWP-ben már felsorolt közleményeket kiegészítő bibliográfia található a mű elején. Itt olyan meghökkentő tételek is megtalálhatók, mint például a Birding World nyugat-palearktikus madarhirei, mely pedig az egyes országok ritkaságbizottságai által még nem hitelesített adatoktól hemzseg, és a szerkesztők is eleve csak friss tájékoztatásra szánták. Nagy szerencse, hogy a szövegben — legalábbis a magyar adatokat illetően — az e rovatban megjelent és később nem hitelesített adatok mégsem szerepelnek. A hazánk madárvilágát tárgyaló könyvek közül egyedül Gerard Gorman angol nyelvű madárkalauza szerepel, bár még itt sem vették mindenhol figyelembe a szerkesztők az abban írottakat. Az állományadatok forrásául a szerkesztők Tucker és Heath Birds in Europe című művét adják meg, de ugyanakkor számos olyan adat is megtalálható Snow és Perrins munkájában, amelyeket ugyan a BirdLife International (korábban ICBP) említett kiadványa számára állítottak össze eredetileg az egyes országok koordinátorai, de abban végül soha le nem közöltek. Ezek után nem csupán elvárható gesztus, de szakmailag az egyedül helyes megoldás az lett volna, ha az egyes országok allomanyadatainak összeállítóit név szerint megemlítik legalább az Elöszöban. 173 Book Reviews Az illusztrációkat illetően lényeges változás, hogy egyfelől az elterjedési térképeket élénkebb színnel rajzolták meg a könnyebb megértés érdekében, másfelől a fajok ábrái rendszerint közvetlenül a szöveg mellett, de legalábbis attól néhány oldalnyira helyezkednek el. A könyv használhatóságát ez nagyban megkönnyíti, mivel nem kell a képtáblák és a szöveg között hosszasan lapozgatni. Ugyanakkor az elterjedési térképek számát fajonként egyre csökkentették, rendszerint a nyugat- paleraktikus térképet megtartva. A képekről még a kiváló madárillusztrációkkal agyonkényeztetett európai olvasóközönség számára is elmondható, hogy azok összességükben magas színvonalúak. Ugyanakkor nem tűnik indokoltnak a képeket szegélyező fehér csík beszerkesztése még egész oldalas táblák esetében is. Számos képtáblát kiadtak újrafestésre, ezzel további nyolc művész nevével bővítve a korábbi 21 festő névsorát. Így néhány gyengébb minőségű képtáblától sikerült megszabadulni, de cserébe sajnos újabbak kerültek be, mint például a pityerek röpképét ábrázoló képtábla, melyen békésen megférne akár egy Mirage 2000-es vadászrepülőgép sziluettje is. A szövegben alkalmazott rendszertani változtatásokat a képtáblák szövegszerkesztőivel nem minden esetben egyeztették, mivel a fajszétválasztás eredményeképpen mostmár monotípusos Bonelli-füzike esetében továbbra is a Phylloscopus bonelli bonelli szerepel "alfajként" megadva. E hibák természetesen nem számottevőek, mindazonáltal egy ilyen árú könyvnél, különösen pedig egy ilyen patinás nevű kiadótól az olvasó joggal elvárná a gondosabb szerkesztési munkát. A kilenc kötetes BWP — a sorozat készítői által is beismerten — nem kelt el a remélt példányszámban. A BWP-t újabb kiadványok követték nem utolsó sorban az anyagi veszteségek csökkentése reményében. A CD-ROM változat és az információkat felfrissitö időszakos folyóirat mellett immár a két kötetes összefoglaló kiadás is megjelent, melyet az időzítésből megítélve a kiadó egyenesen a karácsonyfa alá szánhatott. Míg ebben a piaci fogásban semmi kivetnivaló nem található, addig erősen gyanítható, hogy a megjelenés éveként előredátumozva 1998-at megadni egy 1997 őszére beharangozott, és ez év novemberében már könyvesboltokban is könnyen elérhető műnél a Íriss kiadványokat előnyben részesítő könyvterjesztőket és vásárlókat megtévesztendő olcsó trükk lehet csupán, mely megszokott az amerikai gépjárműpiacon, de nem méltó az Oxford Kiadóhoz. Mindazoknak, akiknek hiányzik még a könyvespolcáról egy általános összefoglaló mű Európa és a környező régiók madarairól, és nem látják szükségét egy különösebben részletekbe menő kézikönyvnek, e kiadvány magas ára, és a fentiekben részletezett hiányosságai ellenére is hasznos vétel. A könyvtárak közül ugyanakkor csak azoknak tudom e kiadvány megvásárlását őszintén ajánlani, amelyek nem rendelkeznek a Cramp-féle, kilenc kötetes változattal, mivel utóbbiak számára csak az említett országonkénti elterjedési és állományadatok tehetnék vonzóvá e munka beszerzését, ugyanakkor Tucker és Heath említett könyve ezt jóval olcsóbb áron szintén nagyrészt tartalmazza. Dr. Magyar Gábor B. Mearns & R. Mearns: The Bird collectors. Academic Press, London, 1998. xvi+472 p., US$ 29.85 A szerzőpáros nem ismeretlen a nemzetközi könyvpiacon, néhány évvel ezelőtt két könyvük is megjelent már: „Biographies for Birdwatchers” és ,,Audubon to Xantus" címmel. A könyv gerincét a világ legnagyobb múzeumi gyűjteményeinek létrhozásában szerepet játszó amatőr és hivatásos ornitológusok tevékenységének ismertetései alkotják. Érdekes a személyiségek fejezetenkénti csoportosítása. (Az indexben mintegy 600 személy neve szerepel.) A katonatisztekről szóló részben olvashatunk többek között Meinertzhagen kapitányról, Swinhoe ezredesről, Bendire 174 Könyvismertetesek örnagyröl, Feldegg parancsnok ezredesről. (Przewalsky kapitány a Terra Incognita c. fejezetben szerepel.) Az orvosok között találhatjuk Leith Adamsot, Edward Wilsont, az egyházak képviselői között C. L. Brehm lelkészt, Francis Jourdain tiszteletest. Külön szólnak a nőkről (pl. E. Kozlova), a hajóorvosokról, a madár-festőművészekről (pl. J. Gould, L. Agassitz), a nagy magán és múzeumi megrendelőkről, hivatásos gyűjtőkről, a korai, ill. modern természetvédőkről. (Ez utóbbiak között szerepel pl. T. G. Pearson, Theodore Roosevelt volt amerikai elnök, J. Delacour, B. Lekagul, T. Parker.) A múzeumi gyűjtemények szerepéről, mai jelentőségéről szóló fejezetek majdnem provokatívak. Ma, amikor a madár- és természetvédelem a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban hangsúlyozott célkitűzés és program, a madarak begyűjtéséről még beszélni is sokszor szalonképtelen dolog, noha egészen valószínű, hogy sokan, akik ma a madárvilág iránt érdeklödünk, 50-100 évvel ezelőtt madár- vagy tojásgyűjtők lettünk volna. A szerzők egyértelműen a gyűjtemények hasznosságát hangsúlyozzák, s a könyv szereplőinek érdemeit méltatják. A mai taxonómia létrejöttében, az areahatárok megrajzolásában nélkülönözhetetlen szerepük volt e gyűjteményeknek, s arról se feledkezzünk meg, hogy az utóbbi évekekben megjelent, sokunk által ismert és használt határozókönyvek (a Helm, Pica, Oxford, Lynx kiadók népszerű kötetei) sem születhettek volna meg a múzeumi bőrök tanulmányozása nélkül. E kollekciók számos olyan új kérdés megválaszolását teszik lehetővé, melyek a gyűjtések idején még fel sem vetődhettek. Ilyen volt például a DDT tojáshéjban való felhalmozódásának bizonyítása, manapság pedig eklatáns példaként a DNS-hibridizációs vizsgálatok segítségével a taxonómia új alapokra helyezése. Talán nem fantazmagória ma már, hogy a kipusztult fajokat újra elő lehet majd állítani a bőrben őrzött példányok DNS mintáiból. A világ közel 180 múzeumában mintegy 9 millió példányt őriznek. E látszólag hatalmas mennyiség ellenére a kutatók számára sok esetben kevés az összehasonlítható anyag. Ha a fajok, populációk megőrzésében gondolkodunk, ez a mennyiség - tekintettel a taxonok nagy számára, azok földrajzi és időbeli eloszlására, valamint a természetes mortalitás (és a macskák, közlekedés stb.) által évente elpusztult madarak számára - nem jelentős. Az olvasót elárasztják a biográfiai és tudománytörténeti adatok, a függelékben a világ 69 legnagyobb gyűjteményét is ismertetik. E tartalma és stílusa miatt egyaránt érdekes olvasmány mindazok számára ajánlott, akik az ornitológia története és meghatározó személyiségei iránt érdeklődnek. Büki József Les Beletsky: Costa Rica. The ecotravellers wildlife guide. Academic Press, San Diego, 1998.. 426 oldal, 80 színes képtáblával és 29 színes felvétellel. Priscilla Barrett (emlősök), David Beadle (madarak), David Dennis (kétéltűek és hüllők) és John Myers (növények) illusztráciáival. US$ 27.95 Latin-Amerika Svájca, ahogy a Costa Rica-iak hirdetik magukról, méltán vált az elmúlt évtizedben az egyik legfelkapottabb célpontjává az ökoturizmusnak, különösen az Észak-Amerikából útnak indulók körében. Aki úgy szeretne belekóstolni a neotropikus vadonok világába, hogy közben ne kelljen feladnia az amerikai hotelekben megszokott kényelmet, és ne kelljen sem az úticél eléréséhez, sem az országon belül hosszas utazgatással vesztegetni az idejét, az nagy valószínűséggel ebben az országban fog kikötni. Bár vannak, akik a tömeges ökoturizmust semmiéppen nem tartják 175 Book Reviews környezetbarätnak, így az , öko" előtagot is mellőznék a kifejezésből, mégis, ha bármi megmentheti (és szerencsére úgy tűnik, egyelőre erre van esély) Costa Rica esőerdeit, az az ország idegenforgalma diktálta érdek lesz. Egyetlen elkedvetlenítő tényező a vékonyabb pénztárcájúak számára, hogy az ország turisztikai célpontjain a megnövekedett kereslet rövidesen magasabb árakat eredményezett itt is. Bar a sok pozitivum mellett Costa Ricärél az is elmondható, hogy az odavagy6 turista felkészülését több könyv is segítheti, mégis a hely felkapott volta miatt bizonnyal lesz piaca az Academic Press itt ismertetett zsebkönyvének is. Aki nem maximalista, és megelégszik a gyakoribb fajok meghatározásával, azt teljesen ki fogják elégíteni a 209 madárfajt, 50 emlőst, 33 kétéltűt és 48 hüllőt bemutató képtáblák. Bár valamennyi faj jól felismerhető a képtáblákon (és segítségükkel a terepen), a madarak kissé stilizáltak, bár meg kell hagyni, legfeljebb a baglyok esetében lehet komolyabb kritikával illetni a festőművészt. Ugyanakkor a kétéltűek képei megütik azt a színvonalat is, ami egy , profi" határozókönyv esetében lenne várható. A képtáblákkal szemközt rövid szöveg ismerteti a fajok tudományos, angol és spanyol neveit, ez utóbbira egy kis etimológiai magyarázattal is szolgál. A határozást és az élőhelyet egy-egy rövid bekezdés tárgyalja, melyet színes négyzetkódokkal is megjelenítettek, továbbá azoknak a nemzeti parkoknak a rövidítéseit is megadja, ahol az adott faj megtalálható. Bár e kódok tömörek és informatívak, nehezen fogja a 41—42. oldalon rejtőzködő kódmagyarázatokat megtalálni az az olvasó, aki először a képanyaggal ismerkedik, és a szöveges részt későbbre tervezte elolvasni. A könyv tényleges határozó része ugyanakkor csak mintegy 40 %-ät teszi ki a könyv fő szövegének. A szöveges rész nem a fajokat tárgyalja részletesebben, mint az az igazi határozókönyveknél megszokott, hanem általános ismertetést ad részben az ökoturizmusról, részben a különböző állatcsoportokról a tárgyalt országban. E szöveg akár a felkészülés során, akár a repülőn vagy a helyszínen vacsora után unaloműzőként jó szolgálatot tehet. Bár a kötetet önmagában elsősorban azoknak ajánlanám, akik szervezett úton látogatják meg Latin-Amerika e gyöngyszemét, de az útjukat maguk megszervező kalandvágyóknak is felhívom a figyelmét, hogy Stiles, Skutch és Gardner madárhatározója vagy az országról megjelent madárkalauz, illetve Közép-Amerika emlőseit vagy pillangóit tárgyaló egyéb kézikönyvek mellett azért ez a kis kiadvány is értékes információval szolgál kevesebb, mint egynapi hotelköltségért vagy két ebéd áráért cserébe. Dr. Magyar Gábor Ingvar Byrkjedal & Des Thompson: Tundra Plovers. The Eurasian, Pacific and Amercian Golden Plovers and Grey Plover. T & AD Poyser, 1998. 422 oldal, 1 színes tábla, 89 ábra, 57 fekete-fehér fotó. Kötve £ 27,95. Értékes szakkönyv került a könyvpiacra a norvég és a brit szerző jóvoltából, akik mindketten a és antipredációs viselkedését kutatja. Thompson, aki az 1989-ben elhunyt neves partimadár-szakértő, Desmond Nethersole-Thompson fia, a hegyi és a lápvidékek ökológiájával, természetvédelmével foglalkozik, doktori disszertációját a telelő sirályok és lilék ökológiájáról, csapatos viselkedéséről írta. Jelen könyvükben a négy Pluvialis fajt dolgozzák fel igen részletesen, ehhez hazájukon kívül Észak-Amerikában és Szibériában is végeztek terepi kutatásokat. Hasonló témájú könyv ugyan akadt már a madártani irodalomban, például F.Steiniger 159-ben megjelent , Die Grossen Regenpfeifer" c. 176 Könyvismertetesek műve, amely az aranylile, ezüstlile, havasi lile témájában számít klasszikusnak. Negyven év alatt jócskán eljárt már felette az idő, azóta a rendszerezés sokat változott és elfogadott ténnyé vált a három aranylile-faj léte és az ezüstlile is egy genusba került velük. Byrkjedal és Thompson új könyvében minden lényegest megtalál az olvasó, amit a négy fajról csak tudni érdemes. Művük tizennégy fejezetre tagolódik, amelyekben rendszertani és rokonsági kérdésekkel, földrajzi alakkörök problémájával, tollazattal és vedléssel, törzsfejlődési és állatföldrajzi témákkal, elterjedéssel, a fészkelési időszak jelenségeivel, a költési időben és a vonuláskor mutatott szociális viselkedéssel, a vonulási és telelési ökológiával, táplálkozással, természetvédelmi problémákkal foglalkoznak. A kötet végén igen tekintélyes függelék található, amely az összes fejezet szinte valamennyi témájához tartalmaz kiegészítéseket. 38 oldalnyi bibliográfia teszi a munkát teljessé, melyben nem csak az angolul megjelent könyvek és cikkek szerepelnek, de német, orosz, holland, norvég, dán, svéd nyelvű anyagok, sőt, még magyar is akad. A partimadarakkal a hazai madarászok jelentős része szívesen foglalkozik, ezen belül a lilék is nagyon közkedveltek, ezért ezt a könyvet, mint kiemelten alapos munkát, mindenkinek figyelmébe ajánlom. Dr. Kovács Gábor 1777 ARA | u Bu un 4 wa | Abts! PPT tint A) ee bY Flee CoA Se fea AREA race be OCR DATE ade rie die sd AVI dr A sr dira fas ysathotd Aglienosto n inarszibeni radio coat parrot Jr Abies (BAD DATING See de SALE LM AE tra mé dif cute BTS Ha pr GANT AM br st oO br i Dm wi MES 1 A (ak et | LT TT OU TRE A cae eer diro Weve Tani IRAE dale te | etant a | tree TAA se Pi nine de Me (ILE ae tte) KE TAMA VE Aa iy Eatin baad i foot ek a ta ya 4 | Tr AE feet at le The LS poe! AR byt ies ade Py oy prata RER rw a fra: Ned led N a uditi nà ve 1 et yt att DET AG Ban Nr IN si a he i ta | Tait we sint bui co qu va EEE (Ar n TANTO, à sd a Nove we Tati di STO ee i lets A ea a Er a Uva er ML fa (ass Let NE ? vpi A ei LA mi hi VIDI N FOUR mo CARTA 10 on , are À | Lay aa? VISI CNE éji sf 1) } Ming tici titi Ara as me 2 DEREN TU Tee) frac es { | ei Ri, hey logia hg | | | Jelent itndtity alien Mestre | . AX ‘vary © CH 1 i | o rie u url | È En | \ iù N Cal Sale fit "iz ÉT ner ‘2 40% Dani a | hcg Rido dt ur À dii via DE ver ee Lenna) thee ; ii i al dama (it vlna | dE 4 de POE = cule’ te Qpr HÍREK ES BEJELENTESEK - NEWS AND ANNOUNCEMENTS Az Aquila előző (102.) kötetének megjelenése óta az alábbi személyek segítették kiadványok ajándékozásával a Madártani Intéget könyvtárát — The following people contributed with donation of publications to the tollection of the library of the Hungarian Institute of Ornithology since the last volume of Aquila: Andresi Pál, Ábrahám Levente, Ängyan József, Bécsy László, Berkesi József Boros Emil, Czäjlik Péter, Czirák Zoltán, Deák Ágnes, Demeter András, Dénes István, Dobrosi Dénes, Drexler Szilárd, Duhay Gábor, Fekete Gábor, Fenyvesi László, Gyulai Iván, Haraszthy László, Kalotás Zsolt, Kelemen A. Márton (Marosvásárhely), Kern Roland, Koffán Tamás, Kovács Gábor (Nagyiván), Körösi Levente, Lakics Éva, Lukács László, Magyar Gábor, Major István, Marghescu Tamás, Megyer Csaba, Molnár Gyula, Molnár Zoltán, Moskát Csaba, Nagy Szabolcs, Orbán Éva, Palkó Sándor, Papp Tamás (Marosvásárhely), Pájer Jozsef, Réthy Zsigmond, Rodics Katalin, Sallai Zoltan, Sándor D. Attila (Marosvásárhely), Sára János, Schmidt Egon, Seregélyes Tibor, Szabó D. Zoltán (Marosvásárhely), Szekeres Rozália, Szinai Péter, Tardy János, Urbán Sándor, Vajna Tamásné, Varga Lajos, Ronald O. Weaver (USA), Zlinszky Szilvia. 179 Conference announcement 3"! Eurasian Conference of the Raptor Research Foundation 21-26 September, 1999 Trebon, Czech Republic Contact address: Petr Vorisek Czech Society for Ornithology Hornomécholupska 34 CZ-102 00 Prague, Czech Republic Phone/fax + 420 2 7866700 E-mail: cso.vorisek@bbs.infirmacz Contact person for the scientific programme: Keith L. Bildstein Hawk Mountain Sanctuary 1700 Hawk Mountain Road Kempton, Pennsylvania 19529-9449 Phone + 1 610 756 6961 Fax + 1 610 756 4468 E-mail: bildstein@hawkmountain.org 180 Errata et Corrigenda Az Aquila 101. kötetének 215-216. oldalán a , Tüskés bibic (Hoplopterus spinosus) első megfigyelése Magyarországon" című rövid közlemény harmadik szerzőjének keresztneve tévesen jelent meg. A szerzők neve helyesen: Barkóczi Csaba, Domján András & Horváth Szatmár. On p. 238-239 of Volume 101 of Aquila the first name of the third author in the short communication "First record of Spur-winged Plover (Hoplopterus spinosus) in Hungary" was published erroneously. The names of the authors are correctly: Csaba Barkóczi, András Domján & Szatmár Horvath. On p. 136 of Volume 101 of Aquila, in the paper , Kovács, G.: Population increase and expansion of the Aguatic Warbler (Acrocephalus paludicola) on the Hortobágy between 1977 and 1994" the second part of the last sentence reads correctly: “...the Aguatic Warbler also occupies less boggy, pure foxtail (Alopecurus) meadows and the species was even found in the high stands of Common Couchgrass (Agropyron repens) of a dry area as well (Kovács, 1982)." 181 beta (eur nd ipa nk fanion A Ahr 2, aA Ob YTD ‚Bine ROTE ech St BGN 4 . Burma € a wf the Naar Repesirchi | 6 gite: à rene, iiuate Tails m ‘cine tini) awit in Ba: BR + oh A So Ne (an) où BET Ar rel) NILE by Bei 5 19 hinowi al! Min! ie gt - ! x h adi view MIT hart f etes è nll A ie te: x Ai >), Gorerany, potter, Ha A Seh to UI ee ear AA neti ith iw (b (ie Ay ANT Can CITÉ RL Mapas ert dé Alá ah fil, POR) 36 oy sient i 4 ‚tn ER LES tiges 104 al nr dia Beat Di lié NL way ir ashe, Horn Sic auch “tal gar 0.0 tlk à a a Ni Pan LE ARE ‘ pari LEO Mo a 119 1 Pod Pr 83; Index alphabeticus avium Accipiter brevipes 103, 108, 111 Circaetus gallicus 26 Accipiter gentilis 90 Circus aeruginosus 19, 25 33 Acrocephalus schoenobaenus 59-66 Circus macrourus 107,111 Actitis hypoleucos 47-57 Columba palumbus 90, 98 Aegolius funereus 110 Coracias garrulus 90, 92 Alauda arvensis 92 Corvus corone 26,90, 98 Alca torda 112 Corvus frugilegus 89 Anser albifrons 119, 139 Coturnix coturnix 26 Anser anser 119,120, 139, 140 Cursorius cursor 104 Anser brachyrhynchus 107, 111 Cygnus olor 9-16 Anser erythropus 119, 139 Delichon urbica 96 Anser fabalis 119, 139 Dendrocopos major 90 Anser indicus 111 Egretta alba 115, 135 Anthropoides virgo 112 Egretta garzetta 115, 135 Aquila chrysaetos 25, 123-124, 144 Egretta gularis 107 Aquila clanga 108, 111 Emberiza cirlus 111,112 Aquila heliaca 123-124, 144 Erithacus rubecula 90, 91, 93 Aquila nipalensis 111 Falco cherrug 17-40 Aquila rapax 112 Falco eleonorae 108 Ardeola ralloides 115, 135 Falco tinnunculus 19, 25, 33, 98, 122, 142 Bartramia longicauda 112 Falco vespertinus 28, 90, 92 Branta bernicla 107, 111 Fratercula arctica 104, 112 Branta ruficollis 119-120 Fringilla coelebs 90, 96 Bubo bubo 133, 139-140, 152 Galerida cristata 92 Bubo virginianus 133, 152 Garrulus glandarius 90, 98 Bubulcus ibis 106, 111, 115, 135 Gavia immer 111 Bucephala islandica 111 Gelochelidon nilotica 110, 112 Buteo buteo 19, 26, 33,90 Grus grus 124-125, 144 Buteo rufinus 123, 143 Gyps fulvus 111 Calidris alpina 127, 147 Hieraaetus fasciatus 104, 112 Calidris fuscicollis 126-129, 146-148 Hippolais icterina 90 Calidris maritima 104, 112 Lanius colurio 104 Calidris minuta 127, 147 Lanius excubitor 133, 153 Carduelis carduelis 90, 96 Lanius minor 90, 92 Carduelis chloris 90, 96 Lanius schach 104, 112 Carpodacus erythrinus 104, 112 Lanius senator 104, 110, 112 Certhia brachvdactyla 79, 84, 90 Larus cachinnans 28 Charadrius alexandrinus 41-46 Larus marinus 109, 112 Charadrius dubius 47-57 Larus ridibundus 28 Chettusia gregaria 112 Limosa lapponica 108 Chettusia leucura 104, 108 Limosa limosa 129, 149 Chlamydotis undulata 104 Luscinia megarhynchos 90 Ciconia ciconia 24, 37 Marmaronetta angustirostris 107, 111 Ciconia nigra 115-119, 135-139 Melanocorypha calandra 110, 112 Cinclus cinclus 47 Miliaria calandra 92 183 Monticola solitarius 112 Montifringilla nivalis112 Motacilla alba 96, 97 Muscicapa striata 90, 96, 97 Neophron percnopterus 107, 111 Numenius tenuirostris 108, 112 Nyctea scandiaca 112 Oenanthe hispanica 110, 112 Oenanthe pleschanka 110, 112 Oriolus oriolus 90, 91 Otis tarda 25, 125, 145-146 Oxyura leucocephala 111 Pandion haliaetus 26 Panurus biarmicus 67-72 Parus caeruleus 90 Parus cyanus 112 Parus major 90, 91, 96 Passer domesticus 95, 96 Passer montanus 90 Pelecanus onocrotalus 106 Phasianus colchicus 26, 90 Phoenicopterus ruber 107, 111 Phoenicurus ochruros 96 Phylloscopus proregulus 112 Phylloscopus sibilatrix 90, 93 Pica pica 96, 98 Picus viridis 90 Plegadis falcinellus 115, 135 184 Podiceps auritus 106, 111 Porphyrio porphyrio 104 Rissa tridactyla 109, 112 Saxicola torguata 92 Serinus serinus 96, 97 Sitta europaea 74, 79, 82, 84, 96, 97 Somateria mollissima 122, 142 Stercorarius longicaudus 112 Stercorarius parasiticus 109, 112 Stercorarius pomarinus 109 Sterna sandvicensis 110, 112 Streptopelia decaocto 90, 96, 97 Streptopelia turtur 25, 90 Sturnus vulgaris 90, 98, 123, 143 Surnia ulula 110, 112 Sylvia atricapilla 90, 96 Sylvia communis 63 Tadorna ferruginea 107, 111 Tadorna tadornal 20-122, 140-142 Tetrax tetrax 108, 112 Tichodroma muraria 73-85 Troglodytes troglodvtes 62, 90, 91, 93 Turdus merula 27, 90, 91, 96, 97 Turdus philomelos 90, 93 Tyto alba 129-131, 131-133, 149, 150-152 Vanellus vanellus 115, 135 Xenus cinereus 108, 112 A szerzők mutatója — Authors’ Index Bagyura, Janos 17 Bank, László 59, 67 Boros, Emil 126, 146 Fenyosi, Laszlé" 1153131, 135 Fenyvesi, Laszlò 119, 120, 139, 140, 150 Gorman, Gerard 133, 153 Gróf, Sándor 17 Gyurácz, József 59, 67 Hovel, Haim 133, 152 Horváth, Zoltan 13, 150 Kovaes, Gabor 115, 124, 125, 129, 135, 145, 149 Kovacs, Gergely 115, 119, 135, 139 Lengyel, Szaboles 47 Magyar, Gabor 115, 135 MME Nomenclator Bizottsag 101 Molnar, Gyula 87 Musicz, Laszlo 120, 140 Nagy, Tibor 129, 149 Orbán, László 67 Petrovics, Zoltán 123, 144 Pintér, András 131, 150 Rekasi, Jozsef 73, 122, 133, 142, 152 Sterbetz, Istvan 41 Szinai, Péter 9 Urban, Sandor 123, 143 Vasuta, Gabor, ifj. 123, 143 Vincze, Tibor 123, 143 Vogrin, Milan 95 185 tina e Pern re Vini: ui er UE. ir C7 ana ZIA 14 m‘ új A AZ] do RAR TÁN rare igus Ù ee AA, re pur PT ee. de am dá Rini ui POSTO? (ER ar nti 481 PCI SE LE EE NUE Sa È HULL ri yi) ‘ do ‚DE Ba Tea AMP dat ur lan AL di fit i Uni SEI vb wey Ripa eit a 4 t J ' ‚ei FU Le ri ‘ páli (fa A! du ér CHR | à "PO Win QE A) pao s gall is) OCT Bie JEGYZETEK UNA, TVR i lie { i @ 1 | | } = pò i! Il Ù Hi ne. i ì f - Fi | „dl N 7 | i ot Li ay n” SELL AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTÉZET (KÒM TERMESZETVEDELMI HIVATAL MADARTANI INTÉZETE) ÉVKONYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI 1998-1999 y ij AAA A! Di; ae WR VALÓ NT | (IA FUNDAVIT FŐSZERKESZTŐ ESTABLISHED BY ; EDITOR-IN-CHIEF fy 3 /) 1 OTTÓ HERMAN x ZSOLT KALOTAS / Hh "7 y = , ir \ ei (IRA? 07 | LI VR Wi Ap il . VOL. 105-106 BUDAPEST, 2000 AQUILA 1998-1999 AQUILA A MAGYAR MADARTANI INTÉZET (KÖM TERMÉSZETVÉDELMI HIVATAL MADÁRTANI INTÉZETE) ÉVKÖNYVE ANNALES INSTITUTI ORNITHOLOGICI HUNGARICI N iù Ir [ FUNDAVIT ESTABLISHED BY OTTÓ HERMAN u I 2 1998-1999 ULI 269 eo) LIBRARIES FOSZERKESZTÒ EDITOR-IN-CHIEF UA vi 5 > r ul f I ZSOLT KALOTAS VOL. 105-106 BUDAPEST, 2000 Megjelent — Published 2000 Főszerkesztő — Editor-in-Chief Dr. Kalotas Zsolt — Dr Zsolt Kalotas Kivitelezo szerkesztő — Executive Editor Dr. Magyar Gabor — Dr Gabor Magyar Szerkesztöbizottsag — Editorial Board Dr. Bankovics Attila, Haraszthy László, Dr. Janossy Dénes, Dr. Kalotas Zsolt (elnök), Dr. Magyar Gabor, Dr. Moskat Csaba, Dr. Mödlinger Pal, Nechay Gabor, Schmidt Egon, Dr. Sterbetz Istvan, Dr. Szép Tibor Az évkönyv a Központi Környezetvédelmi Alap és az Ökológiai Mezőgazdaság Alapítvány támogatásával készült. © Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal, 2000 ISSN 0374-5708 Felelős kiadó: Dr. Kalotás Zsolt Készült: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András Tartalomjegyzék — Contents WALICZKY Z.. MAGYAR G., SCHMIDT A., HADARICS T., KOVACS G.. BANKOVICS A., NAGY T.. OLÁH J.. SÓS E. & VÉGVÁRI Zs.: A Nyugat-Palearktiszban előfordult madárfajok magyar nyelvű jegyzéke [Abstract: List of official Hungarian names of Western Palearctic bird Foletto to Bite inno ie di E are O 9 MAGYAR G. & YESOU, P.: Reconsideration of a Hungarian specimen of a black-coloured egret HS Western ect Omer (EOF CM PII CIES) En cnn seen encens =... 35 VOGRIN, M.: Occurrence and winter density of Wigeon (Anas penelope) at Vrbje pond (Lower Samınja alley Slow emia) ss. tarlo nana np 4] ÄKOSHEGYI L: Viziszärnyasok és fácánok sörét eredetű ölommergezese [Abstract: Poisoning of waterfowl and pheasants due to lead shots in Hungary]................- ri 47 VARGA ZS., BEZECZKY A. 8 DARÁNYI L.: Ragadozömadär-fajok és a holló (Corvus corax) allomanyfelmérése és költési eredményeinek vizsgálata a Börzsöny-hegysegben 1983-94 között [Abstract: Survey on the population changes and breeding success of birds of prey and the Raven (Corvus corax) in the Börzsöny hills (Hungary) between 1983—1994].............. 59 STERBETZ I.: A túzok (Otis tarda L.. 1758) egy dél-magyarorszagi állományának ötven éves vizsgálata [Abstract and Summary: Fifty-year-long survey on a Great Bustard (Otis tarda Pa 7581 population In!Soufkern Hungary] te ASS EN ee een. 71 MÖDLINGER P., CHOBOT, J., MÖDLINGER É. & PÉCZELY P.: A túzok (Otis tarda L. 1758) zárttéri szaporitàsanak első eredményei a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Sződi Túzoktelepén [Abstract: Progress report on artificial breeding of Great Bustard (Otis tarda L. 1758) on the Bustard Farm of the University of Agriculture, Gödöllö]...............................- 19 SCHMIDT A. & Sós E.: A heringsiräly (Larus fuscus) világos hátú alfajának előfordulása a Dunán [Abstract: Observation of a pale-backed race of Lesser Black-backed Gull (Larus HG) One IO 2 TS] eee re 93 CZAILIK P. & Harmos K.: Etolögiai és ökológiai vizsgálatok a fehérhátú fakopancs (Dendrocopos leucotos) ällomänyän két mátrai erdörezervätumban [Abstract: Notes on the behaviour and ecology of White-backed Woodpackers (Dendrocopos leucotos) in two forest'reserves'in the Matra hills (Hungary)] ....2:2.::2222m02: ARR A APRES 97 MATICS R. & HORVÁTH Gy. : A hazai gyöngybaglyok (7yto alba Scop., 1769) szétterjedésének elemzése gyűrűzési adatok alapján [Abstract: Analysis of dispersion of Barn Owls (Tyto alba Scop. 1769) in Hungary based on ringing recovery data] .…......................................... 115 MATICS R.: A gyöngybagoly (7yto alba Scop., 1769) mortalitäsa Magyarországon a gyürüzesi adatok tükrében [Abstract: Mortality rate of Barn Owl (7yto alba Scop. 1769) in Hungary ERENTO pece 125 GYURÁCZ J. & BANK L.: Comparison of the autumn migration dynamics of five reed warblers IntarSolthikIungaranireedibede.......eseeeeen ses eee eee mens etes 135 Kovacs G.: Az 1999-es vésztaroz6 árasztás hatása a Hortobágy deli pusztäinak madarvilagara [Abstract: Effects of the emergency flooding of the southern pusztas of Hortobägy on the population olidifterent bird’species in 1999] none nennen aneennnnnnneeronneeneeeeneeepnnse euere 143 Va Rövid közlemények ZÖLD B. M. & EMRI T.: A halcsontfarkú réce (Oxvura jamaicensis) első hitelesített előfordulása Magyarorszaponi.... lconte nia calesse tennero tés nennen seat 157 KOTYMAN L. & BARANYAI A.: Két pusztai sas (Aquila nipalensis) együttes megfigyelése a Väsärhelvi-pus Zn nt te dari altare seach Ae Qi ce s 200 sen peace pe I 158 SOLT Sz.: Adatok a kerecsensólyom (Falco cherrug) Mallophaga-fertőzöttségéhez .............. 159 TOMOSVARY T., FENYOSI L. & HORVATH Z.: Törpevizicsibe (Porzana pusilla) előfordulása STORY fe] SOM se saeco sn. ciato es fuses se eee 160 KovAcs G.. KONYHAS S. & VÉGVÁRI ZS.: A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) feszkelöhelyeinek változása és állományának alakulása a Hortobágyon TOQOHDETIY. lle oi lia Medri ei letizia tti 161 VIZSLAN T. & PINGITZER B.: Adatok a téòvisszurò gébics (Lanius collurio) költesbiolögla]ah 027.7, 1 RAA PR RIRE SRE REP 163 Short Communications ZÖLD, B. M. & EMRI, T.: First record of Ruddy Duck (Oxvura jamaicensis) in Hungary 165 KOTYMAN, L. & BARANYAI, A.: Observation of two Steppe Eagles (Aquila nipalensis) on Vasarhelyi-puszta (Southern Hungary)... .2.2.........ux.22240022. 200020020002 020200022u00 ou anne Be 166 SOLT, Sz.: Data to the Mallophaga-infection of Sakers (Falco cherrug)........... ii 167 TOMOSVARY, T. FENYÖSI, L. & HORVATH, Z.: Baillon’s Crake (Porzana pusilla) near Semopyfajsz (Southern Fiunpamy):... 1. ee eee TI 168 Kovacs, G., KONYHAS, S. & VÉGVÁRI, ZS.: Changes in the distribution of nesting sites and population size of Aquatic Warbler (Acrocephalus paludicola) on the Hortobágy in 1999... 268 CT nude IN acri M Sort Dip ii Dinge one cond DEI 169 VIZSLAN, T. & PINGITZER, B.: Data on breeding biology of Red-backed Shrike (Lanius COULD). IRA skips Ah rai tato ve dancer ion de a 170 In Memoriam Udvardy MIRIOS "2e inno enne Nieto at NITTO 173 Künyvismertetések ......:.........-..2 coprire nare PE pn Lei cat sei eee 177 Hírek, közlemények — News and Announcements .................................................. 185 Index alphabeticus aviurtvs::.).. 3.260620 koa) es. dota Rue Se 189 A szerzők mutatója — Authors’ Index ..................................................................... 191 = m u 4 ist © N: È Met droni À mds e ‘dial pain sant | n fe. un r E Taxis) opal HOT 16 uti da Br or ar Új be PIPA mio A no 1e Sho 1163 * “i shored. state in etre gii Aa A "i ne uc ta ibe spa wäh ec Tizzano, \ x te = iw of the etes pipe, “pr, toby he, > peed, À | ti men de pene salsa Ke ge gii rd D du a it Rings au “au 20 mit ui n j ' mew b | as‘ ah ing ph i eg nt ptt of win) ths Bees = urn tie Petes” aa sé if Wiener u \ «Trade [tg DEN ram x > "4 DATE r u Ji ke, deere I | | is * wre } a i (ps j 1e + se : hi b | x it! arturo ein tee bea nisi METAL — > DA i ARA Net 4 ttes > fa hei ATTI Vétoléval + Logan? di Clabes, Pi, Arten Wiegisio | | id root Ihe sét A hd jte bie, b omens > Sa ot, Doi da € tek, IM u sr fondate iP avergli ia ads re a a lo Jétözett je Lei iu egyre Mogd@D EE) we eee eat ene | agi inek a ee ee bel cat 9 a. svexvi máúádura diet. à d >. Siena a fer er fi a lépés a Maya ican eis? marne tiers Mode di futé Gortatlità yab È L 7 aa, begy > Voti velarcenagi: pipe bénák a vun re fi 1 or e m ic oh oma kápos tatai szirén vágj ő big: è Ag > au | i We val ul raj +} e s pe \ i < Me ei ral | “pi Vs Rövid köztéstények a, aa pr fi i 238, M: & ku fg A Balcani farli Ree (purer jumaicendhi} chi élő Surdulden \ agnor higon pai bi oto i rid cià DRE «pla son (ag yzat vállán "i Kam van L.. @ Has ATALA KÉt ppsptot age | Vandali pay réf pieds ui: ite or CTR nah cancer? Fran ER Lim darti Z Laise „rung Gm sh) ee bazári ee rn: . 7 "i. CT Rd VOGA IRE: A ih rm hdi «fi tár dat lui CIMA váljárhsó ci állam leer. ak di i 1 4 A +) be sag? Vedi 4 titre BR: p a NA 4. MNALEL na klar æ vigente ee; (eat i? i . EME] uh Celani odi oii PPT ANA at << a Mono | : URI rane i ? ru LE rte ei yi REN en n = ut Gr i fans mn lan MED ate pe ie À AGIT POCA ! I ik 1» Pi = di beg ve ú 1 fi 7 2 Ù ‘ EU CIA N "3 int > ie vost Si . u Au I ún LIU an uva . MIT 3 a i Th a t 4 tort J È i, à roe at A A 9 7h in it fier than of e jő "Aan Ver kó un a sl the n 10 N | è. su x i vis) chel 4 41 i) bi { fr e i } 10 af ! Ù t e a 4 Aquila, Vol. 105-106, p. 9-34 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 A NYUGAT-PALEARKTISZBAN ELŐFORDULT MADÁRFAJOK MAGYAR NYELVU NEVJEGYZEKE Waliczky Zoltan — Magyar Gábor — Schmidt András — Hadarics Tibor — Kovács Gabor — Bankovics Attila — Nagy Tamás — Oláh Janos — Sós Endre & Végvári Zsolt Abstract WALICZKY, Z., MAGYAR, G., HADARICS, T., KOVACS, G., SCHMIDT, A., BANKOVICS, A. NAGY, T., OLÁH, J., Sós, E. & VÉGVÁRI, ZS. (2000): List of official Hungarian names of Western Palearctic bird species. Aquila 105-106, p. 9-34. This list contains the official Hungarian names of the bird species recorded in the Western Palearctic. Taxonomy and order as well as English vernacular names followed Cramp et al. (1977-1994) and Perrins & Snow (1998). For species with alternative names existing in the literature, the most appropirate name was selected. A new name was given to those species with no existing Hungarian name, describing a typical character of the species (colour, size, behaviour, sound, distribution, etc.). In a few cases the name commemorated famous ornithologists or collectors. Special attention was paid to maintain conformity with the scientific and other foreign language bird names, as well as with the practice and tradition of animal names created or used earlier in Hungarian scientific literature. Key words: birds, Western Palearctic, official Hungarian names. A szerzők cime — Authors' address: MME Nomenclator Bizottság H-1121 Budapest Költő u. 21. Bevezetés A Magyarországon előfordult madárfajok egységes rendszerű, hivatalos neveit — a magyar állatnevekre vonatkozó helyesírási szabályok (Gozmány, 1994) figyelembe vételével — még 1995-ben elfogadta az MME NB (Magyar £ Hadarics, 1996). A legutóbbi hivatalos névjegyzékben már ezek a nevek szerepeltek (Magyar et al., 1998). A hazai szakirodalomban gyakran fordulnak elő azonban olyan madárfajok nevei is, melyek Magyarországon bizonyítottan még nem fordultak elő, ugyanakkor esetenként köznapi neve még nem is létezett a korábbiakban. Egyre nagyobb igény mutatkozik az ismeretterjesztő filmek, folyóiratcikkek és egyéb művek esetében is egységes és egyértelmű magyar fajnevekre a Világ valamennyi madara esetében. E hiány pótlásában a legfontosabb következő lépés a Nyugat-Palearktisz madárnévjegyzékének itt közzétett összeállítása volt. Végső célunk az, hogy a Föld valamennyi madárfaját korszerű, találó magyar nevekkel lássuk majd el, mellyel kapcsolatban szintén megkezdtük a munkát. Waliczky et al. Irodalmi áttekintés Bár a Nyugat-Palearktisz valamennyi madárfajának nevei összesítve korábban még sehol nem szerepeltek magyarul, az európai fajok magyar nevei — különböző részletességgel — több helyen megjelentek már. Itt csak utalunk Kiss (1984) munkájára, aki az ide vonatkozó irodalom feldolgozása mellett etimológiai magyarázatot is adott az európai madárnevek eredetére. Egy másik munkájában (Kiss, 1985) számos Európán kívüli madárfaj neveit dolgozta fel. A hazánkon kívül élő madárfajok neveire két jelentős irodalmi forrás a Brehm-sorozat Chernel (1902-04), illetve később Schenk [/929] által hazai viszonyokhoz alkalmazott, madarakat tárgyaló kötetei. E sorozat szellemében született néhány évtizeddel ezelőtt az Urania Állatvilág sorozat is, melynek , Madarak" című kötete (Mauersberger, 1972) a napjainkig legátfogóbb magyar nyelven is megjelent mű a Föld madarairól. A könyv magyar kiadásához a neveket Keve András állította össze, akárcsak Makatsch (1966) német nyelven megjelent, de a fajok neveit több nyelven, így magyarul is tartalmazó határozókönyvéhez. Az európai madárfajok szakirodalomban használatos neveire nagy hatással volt Peterson et al. (1969) , Európa madarai" című határozókönyve, melynek első kiadásához Tildy Zoltán állította össze a magyar neveket. Tildy több faj esetében — indokolatlan módon — névváltoztatást hajtott végre a hazai irodalom már meggyökeresedett neveinek rovására. A könyv negyedik, átdolgozott kiadásához ( Peterson et al., 1986) Schmidt Egon tekintette át és revideálta a magyar neveket a hazai szakmai közvéleménynek megfelelő módon. Sandberg (1992) Európa madarainak tizenöt nyelvű névjegyzékét állította össze, akinek munkáját Csörgő Tibor segítette a magyar nevekre vonatkozó kiegészítésekkel és javításokkal. Svensson kézben tartott madarak hatärozäsara magyarul is kiadott határozókönyvéhez (Svensson, 1995) egy ad hoc bizottság fogadta el a hazai neveket. Az európai madárnevek forrásmunkáit a nemrég megjelent EBCC madáratlasz (Hagemeijer & Blair, 1997) zárja, mely nagyrészt már megjelent korábbi művekre támaszkodva — több hazai kollégával való többszöri konzultációt is igénybe véve — közölt magyar fajneveket. Egy hivatalos névjegyzék meg kell, hogy feleljen a szakmai közvélemény többségének, és konzekvensen végigvezetett elvek alapján kell azt kidolgozni. A hivatásos és amatőr madarászok hazai táborának szélesedésével — és nem utolsósorban a téma bonyolultsága miatt — e munkát napjainkban csak több szakember véleményének összegzésével, egy bizottság képes megfelelően ellátni. A Svensson-féle határozó esetében ez az elv már érvényesült, bár a kiadás nyomdába kerülésének szorító határideje nem adott minden fajnál elég időt a javasolt név alapos átgondolására. A fordítók és a magyar nevek összeállítására létrehozott bizottság már figyelembe vette — ha nem is minden esetben követte — Waliczky jelen közlemény forrását képező névjavaslatait is. A végleges jegyzék összeállításánál irodalmi forrásként mi is figyelembe vettük Svensson könyvének magyar fordítását, alapos mérlegelést követően azonban helyenként további módosításokat fogadott el az MME NB. 10 Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Tudományos és angol nevek, rendszertani sorrend A listára néhány faj eltéréssel felvettük mindazokat a fajokat, melyek Cramp et al. (1977-95), Perrins & Snow (1998), vagy a jegyzékén szerepeltek, ezáltal értelemszerűen a nyugat-palearktikus . állatföldrajzi régió határainak általuk megadott definiciójára hagyatkoztunk. Munkánk kizárólagos célja az volt, hogy összeállítsuk az említett források által tárgyalt madárfajok hivatalos magyar neveit. A lista nem tekintendő ezért a régió hivatalos és minden szempontból aktualizált madárfajjegyzékének, bár munkánk során törekedtünk a teljességre. A jegyzék tudományos nevei, illetve a fajok sorrendje alapvetően Voous (1975) munkáját követik Cramp et al. (1977-95), Perrins & Snow (1998) és a British Birds (1997) közvetítésével, de mar az általuk tett módosítások figyelembevetelevel. Tájékoztató jelleggel az angol neveket is feltűntettük, melynek során Perrins & Snow (1998) munkáját vettük alapul. A kormos varjút (Corvus corone corone) és a dolmányos varjút (Corvus corone cornix) a szakirodalom azonos fajként kezeli, de a két alfaj jelentősen eltér megjelenésében, így indokolt a két magyar név megőrzése. A sárga füzike (Phylloscopus trochiloides) alfajának tekint a szakirodalom két korábban külön fajnak tartott rendszertani alakot, a kaukázusi füzikét (Phylloscopus trochiloides nitidus) és a szalagos füzikét (Phylloscopus trochiloides plumbeitarsus), így azok nevét a jegyzékben nem soroltuk fel. Ugyancsak hiányzik a sötéttorkú rigó (Turdus ruficollis) korábban külön fajként kezelt alfaja, a feketetorkú rigó (Turdus r. atrogularis), illetve ugyanígy a Naumann-rigó (Turdus naumanni) alfaja, a rőtfarkú rigó (Turdus n. eunomus). Ezeknek a listán nem szereplő neveknek a használata csak abban az esetben javasolt, ha kifejezetten ezekre a rendszertani alakokra kívánunk utalni. A jegyzék magyar madárneveinek összeállításánál alkalmazott módszerek A fajnevek összeállítását még Waliczky kezdte meg 1992-ben. Több hazai munkatárssal konzultálva állította össze javaslatát, melyet véleményezésre köröztetett. Az MME NB egyéb irányú, nagyobb prioritást élvező feladatai (mint például az 1988 előtti adatok áttekintése vagy később a névjegyzék új kiadásának összeállítása) e munkát kissé háttérbe szorították, és a Nyugat-Palearktisz neveinek jegyzékét csak 1996-ban tűzte újra napirendjére a Bizottság Magyar gondozásában. Az MME NB akkori tagjai közül Bankovics Attila, Kovács Gábor, Schmidt András, Magyar Gábor és Waliczky Zoltán tekintették át első körben a névjavaslatokat és adtak alternatív neveket szükséges esetben, majd a több további köröztetés során az időközben részben megváltozott összetételű bizottságnak ekkora már teljes tagsága is bekapcsolódott a munkába. Először a különböző okokból nem megfelelő nevek kizárása, esetenként a túl nagy számú alternatív javaslatok leszűkítése volt a feladat, majd a továbbra is fennmaradó kétes esetekben egyszerű szavazati többséggel döntöttünk valamelyik név mellett. A néhány továbbra is vitás nevet az MME NB 1999. június 25—26- án Budapesten, a Madártani Intézet könyvtárában tartott ülésén véglegesített. Waliczky et al. A névadasnal az alábbi szempontokat vettük alapul: — a faj (ivari dimorfizmus esetében megállapodás szerint a faj himjének) jellemző morfológiai jegyei: méret, testszín, egyes testrészek mérete, alakja vagy színe; — a faj hangja, viselkedése; — a faj elterjedése (elsősorban jól körülhatárolható földrajzi nevek alapján, esetenként az adott földrajzi régióban élő népcsoportok alapján); — híres tudósok, felfedezők után, akiknek a faj leírásában, a típuspéldány begyűjtésében, esetleg a faj megismerésében döntő szerepük volt. A névadásnál figyelembe vettük a faj idegen neveit is, egyfelől abból az okból, hogy a magyar név ne okozzon félreértést más nyelven azonos jelentésű, de eltérő fajra utaló nevek kapcsán; és szükségtelenül ne utaljon a magyar név a latintól, angol vagy német nevektől teljesen eltérő bélyegre. Ugyanakkor minden erőnkkel azon voltunk, hogy a nevek ne más nyelvek neveinek tükörfordításai legyenek. Amennyiben idegen nevekkel szükségesnek vagy hasznosnak találtuk az egyeztetést, elsősorban a tudományos névből indultunk ki, azonos fontossággal követte ezt az angol és a német nyelv, de szükség esetén figyelembe vettük a kézikönyvekben rendelkezésre álló egyéb európai nyelvek neveit is, többek között a francia, spanyol, holland, svéd neveket is. Esetenként e nevek közvetítésével további nyelvek is hatással voltak a végleges jegyzék neveinek kialakításában, mint például a sikra (Accipiter badius) esetében. Ajánlások a hivatalos madárnevek használatára Bár reméljük, hogy az itt közzétett jegyzéket a hazai amatőr és hivatásos ornitológus társadalom tetszéssel fogadja, tisztában vagyunk azzal, hogy a névadásnál valamennyi felhasználó ízlésének nem lehet egyszerre megfelelni. Esetenként igen nehéz volt újabb találó neveket létrehozni hasonló kinézetű és hasonló elterjedésű fajok esetében, máskor a felmerült alternatívák közül legfeljebb a kevésbé ellentmondásosak kizárásával, mintsem a legjobb név kiválasztásával sikerült konszenzust kialakítani. Mégis úgy érezzük, hogy a bizottság tíz fős létszáma révén sikerült egy olyan listát összeállítani, amivel mindenféle jelentősebb részrehajlást ki tudtunk küszöbölni, mely egy vagy két szerző esetében óhatatlanul fennállt volna. Ezúton kérjük fel a hazai szakembereket, hogy tudományos vagy ismeretterjesztő közleményeikben e jegyzék megjelenését követően az itt közzétett magyar neveket használják. A Nyugat-Palearktiszon kívül eső elterjedésű madárfajok, vagy fajszétválasztás következtében előálló újabb fajok nevei esetében a Világ madarai magyar nyelvű jegyzékének véglegesítéséig és publikációjáig az MME NB tagjai készséggel szolgálnak bővebb információval. Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei A NYUGAT-PALEARKTISZBAN ELŐFORDULT MADARFAJOK NEVJEGYZEKE LATIN NÉV MAGYAR NÉV ANGOL NÉV STRUTHIONIDAE - Struccfélék családja Struthio camelus Strucc Ostrich GAVIIDAE - Buvarfélék családja Gavia stellata Gavia arctica Gavia immer Gavia adamsii Podilymbus podiceps Tachybaptus ruficollis Podiceps cristatus Podiceps grisegena Podiceps auritus Podiceps nigricollis Diomedea melanophris Diomedea cauta Diomedea chlororhynchos Diomedea chrysostoma Diomedea nigripes Diomedea exulans Diomedea epomophora Macronectes giganteus Macronectes halli Fulmarus glacialis Daption capense Pterodroma leucoptera Pterodroma neglecta Pterodroma madeira Pterodroma mollis Pterodroma feae Pterodroma incerta Pterodroma hasitata Bulweria bulwerii Bulweria fallax Calonectris diomedea Calonectris edwardsii Calonectris leucomelas Puffinus pacificus Puffinus carneipes Puffinus gravis Puffinus griseus Puffinus puffinus Északi búvár Sarki búvár Jeges búvár Fehércsőrű búvár Gyűrűscsőrű vöcsök Kis vöcsök Búbos vöcsök Vörösnyakú vöcsök Füles vöcsök Feketenyakú vöcsök Dolmányos albatrosz Tasmán albatrosz Sárgaorrú albatrosz Szürkefejű albatrosz Feketelábú albatrosz Vándoralbatrosz Királyalbatrosz Déli óriáshojsza Északi óriáshojsza Északi sirályhojsza Galambhojsza Ausztrál viharmadár Kermadec-viharmadár Madeirai viharmadár Selymes viharmadár Zöld-foki viharmadár Csuklyás viharmadár Karibi viharmadár Szalagos szerecsenhojsza Egyszínű szerecsenhojsza Mediterrán vészmadár Zöld-foki vészmadár Csíkos vészmadár Változékony vészmadár Barna vészmadár Nagy vészmadár Szürke vészmadár Atlanti vészmadár Red-throated Diver Black-throated Diver Great Northern Diver White-billed Diver PODICIPEDIDAE - Vöcsökfelek családja Pied-billed Grebe Little Grebe Great Crested Grebe Red-necked Grebe Slavonian Grebe Black-necked Grebe DIOMEDEIDAE - Albatroszfelek csalädja Black-browed Albatross Shy Albatross Yellow-nosed Albatross Grey-headed Albatross Black-footed Albatross Wandering Albatross Royal Albatross PROCELLARIIDAE - Viharmadärfelek csalädja Southern Giant Petrel Northern Giant Petrel Fulmar Cape Petrel Collared Petrel Kermadec Petrel Zino’s Petrel Soft-plumaged Petrel Fea’s Petrel Atlantic Petrel Black-capped Petrel Bulwer's Petrel Jouanin's Petrel Cory's Shearwater Cape Verde Shearwater Streaked Shearwater Wedge-tailed Shearwater Flesh-footed Shearwater Great Shearwater Sooty Shearwater Manx Shearwater Waliczky et al. Puffinus mauretanicus Puffinus velkouan Puffinus assimilis Puffinus Iherminieri Oceanites oceanicus Pelagodroma marina Fregetta grallaria Hydrobates pelagicus Oceanodroma leucorrhoa Oceanodroma monorhis Oceanodroma castro Baleari veszmadär Bukdosò veszmadär Kis veszmadär Audubon-veszmadär Wilson-viharfecske Fehérarcù viharfecske Fehérhasù fregattfecske Viharfecske Villas viharfecske Koreai viharfecske Madeirai viharfecske Balearic Shearwater Yelkouan Shearwater Little Shearwater Audubon's Shearwater HYDROBATIDAE - Viharfecskefelek családja Wilson's Storm-petrel White-faced Storm-petrel White-bellied Storm-petrel Storm-petrel Leach's Storm-petrel Swinhoe's Storm-petrel Madeiran Storm-petrel PHAETHONTIDAE - Tröpusimadär-felek családja Phaethon aethereus Sula sula Sula dactvlatra Sula leucogaster Morus bassanus Morus capensis Vöröscsörü tröpusimadär SULIDAE - Szulafelek csalädja Piroslabü szula Alarcos szula Barna szula Szula Fokföldi szula Red-billed Tropicbird Red-footed Booby Masked Booby Brown Booby Gannet Cape Gannet PHALACROCORACIDAE - Kärékatonafélék családja Phalacrocorax carbo Phalacrocorax auritus Phalacrocorax aristotelis Phalacrocorax nigrogularis Phalacrocorax pygmeus Phalacrocorax africanus Karokatona Füles kárókatona Üstökös kárókatona Perzsa kárókatona Kis kárókatona Afrikai kárókatona Cormorant Double-crested Cormorant Shag Socotra Cormorant Pygmy Cormorant Long-tailed Cormorant ANHINGIDAE - Kígyónyakúmadár-félék családja Anhinga rufa Pelecanus onocrotalus Pelecanus crispus Pelecanus rufescens Fregata magnificens Botaurus stellaris Botaurus lentiginosus Ixobrychus exilis Ixobrvchus minutus Ixobrvchus eurythmus Ardeirallus sturmii Nycticorax nyclicorax Butorides striatus Afrikai kigyönyakümadär Rózsás gödény Borzas gödény Vörhenyes gödény Pompás fregattmadár ARDEIDAE — Gémfélék családja Bölömbika Amerikai bölömbika Amerikai törpegém Törpegém Vörhenyes törpegém Szerecsentörpegém Bakcsó Mangrovegém Darter PELECANIDAE - Gödényfélék családja White Pelican Dalmatian Pelican Pink-backed Pelican FREGATIDAE - Fregattmadarfélék családja Magnificent Frigatebird Bittern American Bittern Least Bittern Little Bittern Schrenck's Little Bittern Dwarf Bittern Night Heron Green-backed Heron Butorides virescens Ardeola ralloides Ardeola gravii Ardeola bacchus Bubulcus ibis Hydranassa caerulea Hydranassa ardesiaca Hydranassa tricolor Egretta thula Egretta gularis Egretta garzetta Egretta intermedia Egretta alba Ardea melanocephala Ardea cinerea Ardea herodias Ardea purpurea Ardea goliath Mycteria ibis Ciconia nigra Ciconia ciconia Leptoptilos crumeniferus Plegadis falcinellus Geronticus eremita Threskiornis aethiopicus Platalea leucorodia Platalea alba Phoenicopterus ruber Phoenicopterus minor Phoenicopterus chilensis Dendocygna bicolor Dendrocygna viduata Dendrocygna javanica Cygnus olor Cygnus atratus Cygnus columbianus Cygnus cygnus Anser fabalis Anser brachyrchynchus Anser albifrons Anser ervthropus Anser anser Anser indicus Anser caerulescens Anser rossii Branta canadensis Branta leucopsis Branta bernicla Branta ruficollis Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Zöld gém Üstökösgém Indiai üstökösgém Kínai üstökösgém Pásztorgém Kék gém Haranggém Lagúnagém Hókócsag Zátonykócsag Kis kócsag Középkócsag Nagy kócsag Feketenyakú gém Szürke gém Királygém Vörös gém Góliátgém Rózsás tantalusz Fekete gólya Fehér gólya Afrikai marabu Batla Tarvarjú Szent íbisz Kanalasgém Afrikai kanalasgem Rózsás flamingó Kis flamingó Chilei flamingó ANATIDAE - Récefélék családja Sujtásos fütyülőlúd Apáca-fütyülőlúd Bengáli fütyülőlúd Bütykös hattyú Fekete hattyú Kis hattyú Énekes hattyú Vetési lúd Rövidcsőrű lúd Nagy lilik Kis lilik Nyári lúd Indiai lúd Sarki lúd Hólúd Kanadai lúd Apácalúd Örvös lúd Vörösnyakú lúd Green Heron Sguacco Heron Indian Pond Heron Chinese Pond Heron Cattle Egret Little Blue Heron Black Heron Tricolored Heron Snowy Egret Western Reef Egret Little Egret Intermediate Egret Great White Egret Black-headed Heron Grey Heron Great Blue Heron Purple Heron Goliath Heron Yellow-billed Stork Black Stork White Stork Marabou Stork THRESKIORNITHIDAE - Íbiszfélék családja Glossy Ibis Bald Ibis Sacred Ibis Eurasian Spoonbill African Spoonbill PHOENICOPTERIDAE - Flamingöfelek családja Greater Flamingo Lesser Flamingo Chilean Flamingo Fulvous Whistling Duck White-faced Whistling Duck Lesser Whistling Duck Mute Swan Black Swan Bewick’s Swan Whooper Swan Bean Goose Pink-footed Goose White-fronted Goose Lesser White-fronted Goose Greylag Goose Bar-headed Goose Snow Goose Ross's Goose Canada Goose Barnacle Goose Brent Goose Red-breasted Goose Waliczky et al. Alopochen aegyptiacus Tadorna ferruginea Tadorna tadorna Plectropterus gambensis Cairina moschata Nettapus coromandelianus Aix sponsa Aix galericulata Anas penelope Anas americana Anas falcata Anas strepera Anas formosa Anas crecca Anas capensis Anas platyrchynchos Anas rubripes Anas acuta Anas erythrhorchyncha Anas querquedula Anas discors Anas smithii Anas clypeata Marmaronetta angustirostris Netta rufina Aythya ferina Aythya valisineria Aythya americana Aythya collaris Aythya nyroca Aythya fuligula Aythya marila Aythya affinis Somateria mollissima Somateria spectabilis Somateria fischeri Polysticta stelleri Histrionicus histrionicus Clangula hyemalis Melanitta nigra Melanitta perspicillata Melanitta fusca Bucephala albeola Bucephala islandica Bucephala clangula Mergus cucullatus Mergus albellus Mergus serrator Mergus merganser Oxyura jamaicensis Oxyura leucocephala Pernis apivorus Pernis ptilorhyncus 16 Nilusi lúd Vörös ásólúd Bütykös ásólúd Tüskésszárnyú lúd Pézsmaréce Örvös törpelúd Kisasszonyréce Mandarinréce Fütyülő réce Álarcos réce Sarlós réce Kendermagos réce Cifra réce Csörgő réce Bantu réce Tőkés réce Kormos réce Nyilfarkù réce Piroscsőrű réce Böjti réce Kékszárnyú réce Fok földi réce Kanalas réce Márványos réce Üstökösréce Barátréce Rókafejű réce Amerikai barátréce Örvös réce Cigányréce Kontyos réce Hegyi réce Búbos réce Pehelyréce Cifra pehelyréce Pápaszemes pehelyréce Steller-pehelyréce Tarka réce Jegesréce Fekete réce Pápaszemes réce Füstös réce Fehérfejű kerceréce Izlandi kerceréce Kerceréce Csuklyás bukó Kis bukó Örvös bukó Nagy bukó Halcsontfarkú réce Kékcsőrű réce Egyptian Goose Ruddy Shelduck Shelduck Spur-winged Goose Muscovy Duck Cotton Pygmy-goose Wood Duck Mandarin Duck Wigeon American Wigeon Falcated Duck Gadwall Baikal Teal Teal Cape Teal Mallard Black Duck Pintail Red-billed Duck Garganey Blue-winged Teal Cape Shoveler Shoveler Marbled Duck Red-crested Pochard Pochard Canvasback Redhead Ring-necked Duck Ferrugineous Duck Tufted Duck Scaup Lesser Scaup Common Eider King Eider Spectacled Eider Steller's Eider Harleguin Long-tailed Duck Common Scoter Surf Scoter Velvet Scoter Bufflehead Barrow's Goldeneye Goldeneye Hooded Merganser Smew Red-breasted Merganser Goosander Ruddy Duck White-headed Duck ACCIPITRIDAE — Vágómadárfélék Darázsölyv Bóbitás darázsölyv Honey-buzzard Crested Honey-buzzard Elanus caeruleus Milvus migrans Milvus milvus Haliaeetus vocifer Haliaeetus leucoryphus Haliaeetus albicilla Haliaeetus leucocephalus Gypaetus barbatus Neophron percnopterus Necrosyrtes monachus Gyps bengalensis Gyps fulvus Gyps rueppellii Torgos tracheliotus Aegypius monachus Circaetus gallicus Terathopius ecaudatus Circus aeruginosus Circus cvaneus Circus macrourus Circus pygargus Melierax metabates Micronisus gabar Accipiter gentilis Accipiter nisus Accipiter badius Accipiter brevipes Buteo lineatus Buteo swainsoni Buteo buteo Buteo rufinus Buteo hemilasius Buteo lagopus Aquila pomarina Aquila clanga Aquila rapax Aquila nipalensis Aquila heliaca Aquila adalberti Aquila chrysaetos Aquila verreauxii Hieraaetus pennatus Hieraaetus fasciatus Pandion haliaetus Falco naumanni Falco tinnunculus Falco sparverius Falco vespertinus Falco columbarius Falco subbuteo Falco eleonorae Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Kuhi Barna kanya Vörös kanya Larmas rétisas Szalagos rétisas Retisas Feherfejü retisas Saskeselyü Dögkeselyü Csuklyas keselyü Bengäli keselyü Fakò keselyü Karvalykeselyü Füles keselyü Barätkeselyü Kigyaszölyv Bukazosas Barna rétihéja Kékes rétihéja Fakó rétihéja Hamvas rétihéja Piroslabü éneklőhéja Kis eneklöhgja Héja Karvaly Sikra Kis héja Vörösvállú ölyv Prériölyv Egerészölyv Pusztai ölyv Szirti ölyv Gatyás ölyv Békászó sas Fekete sas Szavannasas Pusztai sas Parlagi sas Ibériai sas Szirti sas Kaffersas Törpesas Héjasas Black-winged Kite Black Kite Red Kite African Fish Eagle Pallas's Fish Eagle White-tailed Eagle Bald Eagle Lammergeier Egyptian Vulture Hooded Vulture White-backed Vulture Griffon Vulture Rüppell's Vulture Lappet-faced Vulture Black Vulture Short-toed Eagle Bateleur Marsh Harrier Hen Harrier Pallid Harrier Montagu's Harrier Dark Chanting-Goshawk Gabar Goshawk Goshawk Sparrohawk Shikra Levant Sparrowhawk Red-shouldered Hawk Swainson's Hawk Buzzard Long-legged Buzzard Upland Buzzard Rough-legged Buzzard Lesser Spotted Eagle Spotted Eagle Tawny Eagle Steppe Eagle Imperial Eagle Spanish Imperial Eagle Golden Eagle Verreaux's Eagle Booted Eagle Bonelli's Eagle PANDIONIDAE — Haläszsasfelek családja Halaszsas Osprey FALCONIDAE - Sölyomfelek családja Fehérkarmu vércse Vörös vércse Tarka vércse Kék vércse Kis sólyom Kabasólyom Eleonóra-sólyom Lesser Kestrel Kestrel American Kestrel Red-footed Falcon Merlin Hobby Eleonora's Falcon Waliczky et al. Falco concolor Falco biarmicus Falco cherrug Falco rusticolus Falco peregrinus Falco pelegrinoides Bonasa bonasia Lagopus lagopus Lagopus mutus Tetrao tetrix Tetrao mlokosiewiczi Tetrao urogallus Callipepla californica Colinus virginianus Tetraogallus caucasicus Tetraogallus caspius Alectoris chukar Alectoris graeca Alectoris rufa Alectoris barbara Ammoperdix griseogularis Ammoperdix hevi Francolinus francolinus Francolinus bicalcaratus Perdix perdix Perdix dauuricae Coturnix coturnix Svrmaticus reevesii Phasianus colchicus Chrysolophus pictus Chrysolophus amherstiae Numida meleagris Meleagris gallopavo Turnix sylvatica Rallus aquaticus Porzana porzana Porzana carolina Porzana parva Porzana pusilla Porzana marginalis Limnocorax flavirostra Hamvas sólyom Feldegg-sólyom Kerecsensólyom Északi sólyom Vándorsólyom Sivatagi sólyom Sooty Falcon Lanner Saker Gyrfalcon Peregrine Barbary Falcon TETRAONIDAE - Fajdfélék családja Császármadár Sarki hófajd Havasi hófajd Nyírfajd Kaukázusi nyírfajd Siketfajd Hazel Grouse Willow Grouse/Red Grouse Ptarmigan Black Grouse Caucasian Black Grouse Capercaillie PHASIANIDAE - Facanfélék családja Kaliforniai búbosfürj Bozötfürj Kaukazusi kiralyfogoly Kaszpi kiraly fogoly Csukär Szirti fogoly Vörös fogoly Barnanyakü szirtifogoly Alarcos sivatagifogoly Feherfülü sivatagifogoly Örvös frankolin Sarkantyus frankolin Fogoly Rozsdasmellü fogoly Fürj Királyfácán Fácán Aranyfácán Gyémántfácán California Ouail Bobwhite Caucasian Snowcock Caspian Snowcock Chukar Partridge Rock Partridge Red-legged Partridge Barbary Partridge See-see Partridge Sand Partidge Black Francolin Double-spurred Francolin Partridge Daurian Partridge Quail Reeves's Pheasant Pheasant Golden Pheasant Lady Amherst's Pheasant NUMIDIDAE - Gyöngytyükfelek családja Sisakos gyöngytyúk Helmeted Guineafowl MELEAGRIDIDAE - Pulykafélék családja Vadpulyka Turkey TURNICIDAE - Guvatfürjfelek családja Guvatfürj RALLIDAE - Guvatfélék családja Guvat Pettyes vizicsibe Alarcos vizicsibe Kis viziesibe Törpevizicsibe Csikos vizicsibe Szerecsen-vizicsibe Andalusian Hemipode Water Rail Spotted Crake Sora Little Crake Baillon's Crake Striped Crake Black Crake Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Crex crex Haris Cornerake Gallinula chloropus Vizityük Moorhen Porphyrula alleni Afrikai szultäntyük Allen's Gallinule Porphyrula martinica Amerikai szultantyuk American Purple Gallinule Porphyrio porphyrio Kék fú Purple Gallinule Fulica atra Szárcsa Coot Fulica americana Gyürüscsörü szárcsa American Coot Fulica cristata Bütykös szárcsa Crested Coot GRUIDAE - Darufélék családja Grus grus Daru Crane Grus monacha Kámzsás daru Hooded Crane Grus canadensis Kanadai daru Sandhill Crane Grus leucogeranus Hódaru Siberian White Crane Anthropoides virgo Pártásdaru Demoiselle Crane OTIDIDAE — Túzokfélék családja Tetrax tetrax Reznek Little Bustard Neotis denhami Tarka túzok Denham's Bustard Neotis nuba Szaheltuzok Nubian Bustard Chlamydotis undulata Galléros tuzok Houbara Ardeotis arabs Arab tuzok Arabian Bustard Otis tarda Tuzok Great Bustard ROSTRATULIDAE - Guvatszalonkafelek családja Rostratula benghalensis Guvatszalonka Painted Snipe HAEMATOPODIDAE - Csigaforgatö-felek családja Haematopus ostralegus Csigaforgatò Oystercatcher Haematopus moquinii Szerecsen-csiga forgatò African Black Oystercatcher Haematopus meadewaldoi Kanári csigaforgato Canary Islands Oystercatcher RECURVIROSTRIDAE - Gulipänfelek családja Himantopus himantopus Gólyatöcs Black-winged Stilt Recurvirostra avosetta Gulipán Avocet DROMADIDAE - Gémlilefélék családja Dromas ardeola Gemlile Crab Plover BURHINIDAE - Ugartyükfelek családja Burhinus oedicnemus Ugartyuk Stone Curlew Burhinus senegalensis Szahelugartyuk Senegal Thick-knee GLAREOLIDAE - Szekicserfelek családja Pluvianus aegyptius Krokodilmadar Egyptian Plover Cursorius cursor Futomadar Cream-coloured Courser Cursorius temminckii Temminck-futomadar Temminck’s Courser Glareola pratincola Szekicser Collared Pratincole Glareola maldivarum Keleti szekicser Oriental Pratincole Glareola nordmanni Feketeszarnyu szekicser Black-winged Pratincole Waliczky et al. Charadrius dubius Charadrius hiaticula Charadrius semipalmatus Charadrius vociferus Charadrius pecuarius Charadrius tricollaris Charadrius alexandrinus Charadrius mongolus Charadrius leschenaultii Charadrius asiaticus Charadrius morinellus Pluvialis dominicus Pluvialis fulva Pluvialis apricaria Pluvialis squatarola Hoplopterus spinosus Hoplopterus tectus Hoplopterus indicus Chettusia gregaria Chettusia leucura Vanellus vanellus Calidris tenuirostris Calidris canutus Calidris alba Calidris pusilla Calidris mauri Calidris ruficollis Calidris minuta Calidris temminckii Calidris subminuta Calidris minutilla Calidris fuscicollis Calidris bairdii Calidris melanotos Calidris acuminata Calidris ferruiginea Calidris maritima Calidris alpina Eurynorhynchus pygmaeus Limicola falcinellus Micropalama himantopus Tryngites subruficollis Philomachus pugnax Lymnocryptes minimus Gallinago gallinago Gallinago media Gallinago stenura Gallinago megala Limnodromus griseus Limnodromus scolopaceus Scolopax rusticola 20 CHARADRIIDAE - Lilefélék családja Kis lile Parti lile Kanadai lile Ékfarkú lile Apró lile Szalagos lile Széki lile Tibeti lile Sivatagi lile Sztyeppi lile Havasi lile Amerikai pettyeslile Ázsiai pettyeslile Aranylile Ezüstlile Tüskés bíbic Sisakos bibic Bibircses bíbic Lilebíbic Fehérfarkú lilebíbic Bibic Nagy partfutò Sarki partfutò Fenyerfutö Kis partfuto Alaszkai partfuto Rozsdastorku partfuto Apró partfuto Temminck-partfuto Hosszuujjù partfutò Törpepartfutö Bonaparte-partfutö Baird-partfutò Vandorpartfutò Hegyesfarkù partfutò Sarlós partfutò Tengeri partfutò Havasi partfutò Kanálcsőrű partfuto Sarjarò Töcspartfutó Cankópartfutó Pajzsoscankó Kis sárszalonka Sárszalonka Nagy sárszalonka Hegyesfarkú sárszalonka Tajgasárszalonka Rövidcsőrű cankógoda Hosszúcsőrű cankógoda Erdei szalonka Little Ringed Plover Ringed Plover Semipalmated Plover Killdeer Plover Kittlitzs Plover Three-banded Plover Kentish Plover Lesser Sand Plover Greater Sand Plover Caspian Plover Dotterel American Golden Plover Pacific Golden Plover Golden Plover Grey Plover Spur-winged Plover Black-headed Plover Red-wattled Plover Sociable Plover White-tailed Plover Lapwing SCOLOPACIDAE - Szalonkafélék családja Great Knot Knot Sanderling Semipalmated Sandpiper Western Sandpiper Red-necked Stint Little Stint Temminck's Stint Long-toed Stint Least Sandpiper White-rumped Sandpiper Baird's Sandpiper Pectoral Sandpiper Sharp-tailed Sandpiper Curlew Sandpiper Purple Sandpiper Dunlin Spoonbill Sandpiper Broad-billed Sandpiper Stilt Sandpiper Buff-breasted Sandpiper Ruff Jack Snipe Snipe Great Snipe Pintail Snipe Swinhoe's Snipe Short-billed Dowitcher Long-billed Dowitcher Woodcock Limosa limosa Limosa haemastica Limosa lapponica Numenius minutus Numenius borealis Numenius phaeopus Numenius tenuirostris Numenius arquata Bartramia longicauda Tringa ervthropus Tringa totanus Tringa stagnatilis Tringa nebularia Tringa melanoleuca Tringa flavipes Tringa solitaria Tringa ocropus Tringa glareola Nenus cinereus Actitis hypoleucos Actitis macularia Heteroscelus brevipes Catoptrophorus semipalmatus Arenaria interpres Phalaropus tricolor Phalaropus lobatus Phalaropus fulicarius Stercorarius pomarinus Stercorarius parasiticus Stercorarius longicaudus Stercorarius skua Stercorarius maccormicki Larus hemprichii Larus leucophthalmus Larus ichthvaetus Larus melanocephalus Larus atricilla Larus pipixcan Larus minutus Larus sabini Larus philadelphia Larus ridibundus Larus brunnicephalus Larus cirrocephalus Larus genei Larus audouinii Larus delawarensis Larus canus Larus fuscus Larus argentatus Larus cachinnans Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Nagy goda Feketeszarnyu goda Kis goda Törpepóling Eszkimópóling Kis póling Vékonycsőrű póling Nagy póling Hosszúfarkú cankó Füstös cankó Piroslábú cankó Tavi cankó Szürke cankó Mocsári cankó Sárgalábú cankó Remetecankó Erdei cankó Réti cankó Terekcankó Billegetőcankó Pettyes billegetőcankó Szibériai vándorcankó Lármás cankó Köforgatö Wilson-viztaposò Vekonycsörü viztaposò Laposcsörü viztaposo Szélesfarkü halfarkas Ékfarkú halfarkas Nyilfarku halfarkas Nagy halfarkas Delsarki halfarkas LARIDAE - Siralyfélék családja Füstös sirály Pápaszemes sirály Halászsirály Szerecsensirály Kacagó sirály Prérisirály Kis sirály Fecskesirály Bonaparte-sirály Dankasirály Barnafejű sirály Szürkefejű sirály Vekonycsörü sirály Korallsirály Gyűrűscsőrű sirály Viharsirály Heringsirály Eziistsiraly Sargalabu sirály Black-tailed Godwit Hudsonian Godwit Bar-tailed Godwit Little Curlew Eskimo Curlew Whimbrel Slender-billed Curlew Curlew Upland Sandpiper Spotted Redshank Redshank Marsh Sandpiper Greenshank Greater Yellowlegs Lesser Yellowlegs Solitary Sandpiper Green Sandpiper Wood Sandpiper Terek Sandpiper Common Sandpiper Spotted Sandpiper Grey-tailed Tattler Willet Turnstone Wilson's Phalarope Red-necked Phalarope Grey Phalarope STERCORARIIDAE - Halfarkasfelek családja Pomarine Skua Arctic Skua Long-tailed Skua Great Skua South Polar Skua Sooty Gull White-eyed Gull Great Black-headed Gull Mediterranean Gull Laughing Gull Franklin's Gull Little Gull Sabine's Gull Bonaparte's Gull Black-headed Gull Brown-headed Gull Grey-headed Gull Slender-billed Gull Audouin's Gull Ring-billed Gull Common Gull Lesser Black-backed Gull Herring Gull Yellow-legged Gull Waliczky et al. Larus armenicus Larus glaucoides Larus glaucescens Larus hyperboreus Larus marinus Rhodostethia rosea Rissa tridactyla Pagophila eburnea Gelochelidon nilotica Sterna caspia Sterna maxima Sterna bergii Sterna bengalensis Sterna sandvicensis Sterna elegans Sterna dougallii Sterna hirundo Sterna paradisaea Sterna aleutica Sterna forsteri Sterna repressa Sterna anaethetus Sterna fuscata Sterna albifrons Sterna saundersi Chlidonias hybridus Chlidonias niger Chlidonias leucopterus Anous stolidus Anous minutus Örmény sirály Sarki sirály Bering-sirály Jeges sirály Dolmányos sirály Rózsás sirály Csüllő Hósirály STERNIDAE — Csérfélék családja Kacagócsér Lócsér Királycsér Üstökös csér Bengáli csér Kenti csér Pompás csér Rózsás csér Küszvágó csér Sarki csér Bering-csér Tavi csér Fehérarcú csér Álarcos csér Füstös csér Kis csér Ádeni törpecsér Fattyúszerkő Kormos szerkő Fehérszárnyú szerkő Barna noddi Fekete noddi Armenian Gull Iceland Gull Glaucous-winged Gull Glaucous Gull Great Black-backed Gull Ross's Gull Kittiwake Ivory Gull Gull-billed Tern Caspian Tern Royal Tern Swift Tern Lesser Crested Tern Sandwich Tern Elegant Tern Roseate Tern Common Tern Arctic Tern Aleutian Tern Forster's Tern White-cheeked Tern Bridled Tern Sooty Tern Little Tern Saunders's Tern Whiskered Tern Black Tern White-winged Black Tern Brown Noddy Black Noddy RHYNCHOPIDAE - Olloses6rimadar-félék családja Rhynchops flavirostris Uria aalge Uria lomvia Alca torda Pinguinus impennis Cepphus grvlle Alle alle Aethia cristatella Cychlorrhynchus psittacula Synthliborhamphus antiquus Fratercula arctica Lunda cirrhata Pterocles lichtensteinii Pterocles coronatus Pterocles senegallus Pterocles exustus Afrikai ollóscsőrűmadár ALCIDAE - Alkafélék családja Lumma Vastagcsőrű lumma Alka Óriásalka Fekete lumma Alkabukó Bóbitás alka Papagájalka Ezüstalka Lunda Kontyos lunda African Skimmer Guillemot Brünnich's Guillemot Razorbill Great Auk Black Guillemot Little Auk Crested Auklet Parakeet Auklet Ancient Murrelet Puffin Tufted Puffin PTEROCLIDAE — Pusztaityükfelek családja Csikos pusztaityük Koronäs pusztaityük Pettyes pusztaityük Barnahasü pusztaityük Lichtenstein's Sandgrouse Crowned Sandgrouse Spotted Sandgrouse Chestbut-bellied Sandgrouse Pterocles orientalis Pterocles alchata Syrrhaptes paradoxus Columba livia C. I. f. domestica Columba oenas Columba eversmanni Columba palumbus Columba trocaz Columba bollii Columba junoniae Streptopelia roseogrisea Streptopelia decaocto Streptopelia turtur Streptopelia orientalis Streptopelia senegalensis Oena capensis Zenaida macroura Ectopistes migratorius Psittacula krameri Mviopsitta monachus Urocolius macrourus Clamator jacobinus Clamator glandarius Chrysococcyx caprius Cuculus canorus Cuculus saturatus Coccyzus erythrophthalmus Coccyzus americanus Centropus senegalensis Tyto alba Otus brucei Otus scops Bubo bubo Ketupa zeylonensis Nyctea scandiaca Surnia ulula Glaucidium passerinum Athene noctua Strix aluco Strix butleri Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Feketehasù pusztaityük Nyilfarku pusztaityük Talpastyük Black-bellied Sandgrouse Pin-tailed Sandgrouse Pallas's Sandgrouse COLUMBIDAE - Galambfélék családja Szirti galamb Parlagi galamb Kek galamb Sargaszemü galamb Örvös galamb Madeirai babergalamb Szürkefejü babergalamb Feherfarkü babergalamb Kacagö gerle Balkäni gerle Vadgerle Keleti gerle Palmagerle Alarcos gerle Siratò gerle Vandorgalamb Rock Dove Feral Pigeon Stock Dove Yellow-eyed Stock Dove Wood Pigeon Long-toed Pigeon Bolles's Pigeon Laurel Pigeon African Collared Dove Collared Dove Turtle Dove Rufous Turtle Dove Laughing Dove Namaqua Dove Mourning Dove Passenger Pigeon PSITTACIDAE - Papagajfélék családja Örvös papagáj Barátpapagáj Ring-necked Parakeet Monk Parakeet COLIIDAE — Egérmadárfélék családja Kéknyakú egérmadár Blue-naped Mousebird CUCULIDAE - Kakukkfélék családja Szarkakakukk Pettyes kakukk Rezes fénykakukk Kakukk Keleti kakukk Feketecsőrű esőkakukk Sargacsörü esökakukk Szenegäli bozötkakukk Gyöngybagoly STRIGIDAE - Bagolyfelek csalädja Sivatagi füleskuvik Füleskuvik Uhu Indiai halászbagoly Hóbagoly Karvalybagoly Törpekuvik Kuvik Macskabagoly Sivatagi bagoly Jacobin Cuckoo Great Spotted Cuckoo Didric Cuckoo Cuckoo Oriental Cuckoo Black-billed Cuckoo Yellow-billed Cuckoo Senegal Coucal TYTONIDAE - Gyöngybagolyfélék családja Barn Owl Striated Scops Owl Scops Owl Eagle Owl Brown Fish Owl Snowy Owl Hawk Owl Pygmy Owl Little Owl Tawny Owl Hume's Tawny Owl 23 Waliczky et al. Strix uralensis Strix nebulosa Asio otus Asio flammeus Asio capensis Aegolius funereus Caprimulgus nubicus Caprimulgus europaeus Caprimulgus ruficollis Caprimulgus eximius Caprimulgus aegyptius Chordeiles minor Hirundapus caudacutus Uráli bagoly Szakállas bagoly Erdei fülesbagoly Réti fülesbagoly Mocsári fülesbagoly Gatyáskuvik Núbiai lappantyú Lappantyú Rozsdásnyakú lappantyú Aranyos lappantyú Sivatagi lappantyú Estifecske Sertefarkú sarlósfecske Ural Owl Great Grey Owl Long-eared Owl Short-eared Owl Marsh Owl Tengmalm's Owl CAPRIMULGIDAE — Lappantyüfélék családja Nubian Nightjar Nightjar Red-necked Nightjar Golden Nightjar Egyptian Nightjar Common Nighthawk APODIDAE - Sarlósfecskefélék családja Needletailed Swift Chaetura pelagica Kéménysarlósfecske Chimney Swift Tachymarptis melba Havasi sarlósfecske Alpine Swift Apus alexandri Zöld-foki sarlósfecske Cape Verde Swift Apus unicolor Egyszínű sarlósfecske Plain Swift Apus apus Sarlósfecske Swift Apus pallidus Halvány sarlösfecske Pallid Swift Apus pacificus Keleti sarlosfecske Pacific Swift Apus caffer Kaffersarlosfecske White-rumped Swift Apus affinis Kis sarlosfecske Little Swift Cypsiurus parvus Afrikai pàlmasarlosfecske Palm Swift ALCEDINIDAE — Jegmadärfelek családja Halcyon smyrnensis Barna halkapó White-breasted Kingfisher Halcyon leucocephala Szürkefejű halkapó Grey-headed Kingfisher Alcedo atthis Jégmadár Kingfisher Ceryle rudis Tarka halkapó Pied Kingfisher Ceryle alcyon Örvös halkapó Belted Kingfisher MEROPIDAE - Gyurgylagfélék család ja Merops orientalis Smaragdgyurgyalag Little Green Bee-eater Merops superciliosus Zöld gyurgyalag Blue-cheeked Bee-eater Merops apiaster Gyurgyalag European Bee-eater CORACIIDAE - Szalakótafélék családja Coracias garrulus Szalakóta Roller Coracias abyssinicus Fecskefarkú szalakóta Abyssinian Roller Coracias benghalensis Bengál szalakóta Indian Roller Eurystomus glaucurus Lilatorkú csörgőmadár Broad-billed Roller UPUPIDAE — Búbosbankafélék csaladja Upupa epops Bubosbanka Hoopoe PICIDAE — Harkälyfélék családja Jvnx torquilla Nyaktekeres Wryneck Colaptes auratus Eszaki hangyäszküllö Northern Flicker Picus canus Hamvas küllö Grey-headed Woodpecker 24 Picus viridis Picus vaillantii Drvocopus martius Sphyrapicus varius Dendrocopos major Dendrocopos svriacus Dendrocopos medius Dendrocopos leucotos Dendrocopos minor Picoides tridactylus Empidonax virescens Savornis phoebe Mirafra cordofanica Eremopterix signata Eremopterix nigriceps Eremalauda dunni Ammomanes cincturus Ammomanes deserti Alaemon alaudipes Chersophilus duponti Ramphocorys clotbey Melanocorypha calandra Melanocorypha bimaculata Melanocorypha leucoptera Melanocorypha yeltoniensis Calandrella brachydactyla Calandrella acutirostris Calandrella rufescens Calandrella cheleensis Galerida cristata Galerida theklae Lullula arborea Alauda arvensis Alauda gulgula Alauda razae Eremophila alpestris Eremophila bilopha Tachycineta bicolor Riparia paludicola Riparia riparia Riparia cincta Hirundo fuligula Hirundo rupestris Hirundo rustica Hirundo aethiopica Hirundo smithii Hirundo daurica Hirundo pyrrhonota Delichon urbica Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Zöld küllö Atlasz-küllö Fekete harkály Sárgahasú cukorharkály Nagy fakopáncs Balkáni fakopáncs Közép fakopáncs Fehérhátú fakopáncs Kis fakopáncs Háromujjú hőcsik Green Woodpecker Levaillants Green Woodpecker Black Woodpecker Yellow-bellied Sapsucker Great Spotted Woodpecker Syrian Woodpecker Middle Spotted Woodpecker White-backed Woodpecker Lesser Spotted Woodpecker Three-toed Woodpecker TYRANNIDAE - Tirannuszfélék családja Zöldes tirannusz Szürke légykapótirannusz Acadian Flycatcher Eastern Phoebe ALAUDIDAE - Pacsirtafélék családja Kordofáni bozótpacsirta Barnafejű verébpacsirta Fehérhomlokú verébpacsirta Nomádpacsirta Homoki pacsirta Sivatagi pacsirta Sarlóscsőrű pacsirta Vékonycsőrű pacsirta Vastagcsőrű pacsirta Kalandrapacsirta Hegyi kalandrapacsirta Fehérszárnyú pacsirta Szerecsenpacsirta Szikipacsirta Indiai szikipacsirta Csíkos szikipacsirta Góbi szikipacsirta Búbospacsirta Kövi pacsirta Erdei pacsirta Mezei pacsirta Keleti pacsirta Razo-pacsirta Havasi fülespacsirta Sivatagi fülespacsirta Kordofan Bush-lark Chestnut-headed Finch Lark Black-crowned Finch Lark Dunns Lark Bar-tailed Desert Lark Desert Lark Hoopoe Lark Duponts Lark Thick-billed Lark Calandra Lark Bimaculated Lark White-winged Lark Black Lark Short-toed Lark Humes Lark Lesser Short-toed Lark Asian Short-toed Lark Crested Lark Thekla Lark Woodlark Skylark Small Skylark Raso Lark Shore Lark Temminck's Horned Lark HIRUNDINIDAE - Fecskefélék családja Odufecske Barnatorku partifecske Partifecske Szalagos partifecske Sivatagi szirtifecske Szirtifecske Füsti fecske Nilusi fecske Drotfarku fecske Vörhenves fecske Sziklafecske Molnärfecske Tree Swallow Brown-throated Sand Martin Sand Martin Banded Martin African Rock Martin Crag Martin Barn Swallow Ethiopian Swallow Wire-tailed Swallow Red-rumped Swallow Cliff Swallow House Martin 155] Un Waliczky et al. Anthus richardi Anthus godlewskii Anthus campestris Anthus berthelotii Anthus similis Anthus hodgsoni Anthus trivialis Anthus gustavi Anthus pratensis Anthus cervinus Anthus spinoletta Anthus petrosus Anthus rubescens Motacilla flava Motacilla citreola Motacilla cinerea Motacilla alba Motacilla aguimp Pycnonotus leucogenys Pycnonotus xanthopygos Pvenonotus barbatus Pvenonotus cafer Bombycilla garrulus Bombycilla cedrorum Hypocolius ampelinus Cinclus cinclus Troglodytes troglodytes Mimus polyglottos Toxostoma rufum Dumetella carolinensis Prunella modularis Prunella montanella Prunella ocularis Prunella atrogularis Prunella collaris Cercotrichas galactotes Sarkantyùs pityer Mongol pityer Parlagi pityer Kanari pityer Hosszücsôrü pityer Olivhatù pityer Erdei pityer Tundrapityer Réti pityer Rozsdastorkù pityer Havasi pityer Parti pityer Vörhenyes pityer Sárga billegető Citrombillegető Hegyi billegető Barázdabillegető Özvegybillegető Fehérarcú bülbül Pápaszemes bülbül Barna bülbül Pikkelyes bülbül Csonttollú Cédruscsonttollú Selyemgébics Vízirigó Ökörszem MIMIDAE - Gezerigöfelek családja Énekes gezerigé Vörhenyes gezerigo Macskamadär Erdei szürkebegy Sziberiai szürkebegy Örmeny szürkebegy Feketetorkù szürkebegy Havası szürkebegy TURDIDAE - Rigéfélék családja Tüskebujkälé MOTACILLIDAE — Billegetofélék csalädja Richard’s Pipit Blyth's Pipit Tawny Pipit Berthelot's Pipit Long-billed Pipit Olive-backed Pipit Tree Pipit Pechora Pipit Meadow Pipit Red-throated Pipit Water Pipit Rock Pipit Buff-bellied Pipit Yellow Wagtail Citrine Wagtail Grey Wagtail Pied Wagtail African Pied Wagtail PYCNONOTIDAE - Bülbülfelek családja White-cheeked Bulbul Yellow-vented Bulbul Common Bulbul Red-vented Bulbul BOMBYCILLIDAE - Csonttollüfelek családja Waxwing Cedar Waxwing Grey Hypocolius CINCLIDAE - Vizirigöfelek családja Dipper TROGLODYTIDAE - Ökörszemfelek családja Wren Northern Mockingbird Brown Thrasher Grey Catbird PRUNELLIDAE - Sziirkebegyfélék családja Dunnock Siberian Accentor Radde's Accentor Black-throated Accentor Alpine Accentor Rufous Bush Robin Cercotrichas podobe Erithacus rubecula Luscinia luscinia Luscinia megarchynhos Luscinia calliope Luscinia svecica Luscinia cvane Tarsiger cvanurus Irania gutturalis Phoenicurus ervthronotus Phoenicurus ochruros Phoenicurus phoenicurus Phoenicurus moussieri Phoenicurus ervthrogaster Cercomela melanura Saxicola rubetra Saxicola dacotiae Saxicola torquata Saxicola caprata Myrmecocichla aethiops Oenanthe isabellina Oenanthe oenanthe Oenanthe pleschanka Oenanthe cypriaca Oenanthe hispanica Oenanthe deserti Oenanthe finschii Oenanthe moesta Oenanthe xanthoprymna Oenanthe picata Oenanthe lugens Oenanthe monacha Oenanthe alboniger Oenanthe leucopyga Oenanthe leucura Monticola saxatilis Monticola solitarius Zoothera dauma Zoothera sibirica Zoothera naevia Hylocichla mustelina Catharus guttatus Catharus ustulatus Catharus minimus Catharus fuscescens Turdus unicolor Turdus torquatus Turdus merula Turdus obscurus Turdus naumanni Turdus ruficollis Turdus pilaris Turdus philomelos Turdus iliacus Turdus viscivorus Turdus migratorius Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Fekete tüskebujkáló Vörösbegy Nagy fülemüle Fülemüle Rubinbegy Kékbegy Kék fülemüle Kék farkú Fehértorkú fülemüle Vöröshátú rozsda farkú Házi rozsdafarkú Kerti rozsda farkú Gyémántrozsda farkú Hegyi rozsda farkú Koromfarkú csuk Rozsdás csuk Kanári csuk Cigánycsuk Gyászos csuk Száheli hangyászcsuk Pusztai hantmadár Hantmadár Apácahantmadár Ciprusi hantmadár Déli hantmadár Sivatagi hantmadár Türk hantmadár Rozsdás hantmadár Vörösfarkú hantmadár Perzsa hantmadár Gyászos hantmadár Csuklyás hantmadár Feketefejű hantmadár Koronás hantmadár Kormos hantmadár Kövirigó Kék kövirigó Himalájai földirigó Szibériai földirigó Tarka földirigó Erdei fülemülerigó Pettyes fülemülerigó Flótázó fülemülerigó Szürkearcú fülemülerigó Vörhenyes fülemülerigó Szürke rigó Örvös rigó Fekete rigó Halvány rigó Naumann-rigó Sötéttorkú rigó Fenyőrigó Énekes rigó Szólőrigó Léprigó Vándorrigó Black Bush Robin Robin Thrush Nightingale Nightingale Siberian Rubythroat Bluethroat Siberian Blue Robin Red-flanked Bluetail White-throated Robin Eversmann's Redstart Black Redstart Redstart Moussier's Redstart Güldenstädt's Redstart Blackstart Whinchat Canary Islands Stonechat Common Stonechat Pied Stonechat Ant Chat Isabelline Wheatear Wheatear Pied Wheatear Cyprus Wheatear Black-eared Wheatear Desert Wheatear Finsch's Wheatear Red-rumped Wheatear Red-tailed Wheatear Eastern Pied Wheatear Mourning Wheatear Hooded Wheatear Hume's Wheatear White-crowned Black Wheatear Black Wheatear Rock Thrush Blue Rock Thrush White’s Thrush Siberian Thrush Varied Thrush Wood Thrush Hermit Thrush Swainson's Thrush Grey-cheeked Thrush Veery Tickell's Thrush Ring Ouzel Blackbird Eyebrowed Thrush Naumann’s/Dusky Thrush Dark-throated Thrush Fieldfare Song Thrush Redwing Mistle Thrush American Robin Waliczky et al. Cettia cetti Cisticola juncidis Prinia gracilis Spiloptila clamans Scotocerca inquieta Locustella certhiola Locustella lanceolata Locustella naevia Locustella fluviatilis Locustella luscinioides Locustella fasciolata Acrocephalus melanopogon Acrocephalus paludicola Acrocephalus schoenobaenus Acrocephalus agricola Acrocephalus dumetorum Acrocephalus brevipennis Acrocephalus palustris Acrocephalus scirpaceus Acrocephalus stentoreus Acrocephalus arundinaceus Acrocephalus griseldis Acrocephalus orientalis Acrocephalus aedon Hippolais pallida Hippolais caligata Hippolais languida Hippolais olivetorum Hippolais icterina Hippolais polyglotta Sylvia sarda Sylvia undata Sylvia deserticola Sylvia conspicillata Sylvia cantillans Sylvia mystacea Sylvia melanocephala Sylvia melanothorax Sylvia rueppelli Sylvia nana Sylvia leucomelaena Sylvia hortensis Sylvia nisoria Sylvia curruca Sylvia communis Sylvia borin Sylvia atricapilla Phylloscopus coronatus Phylloscopus trochiloides Phylloscopus borealis Phylloscopus proregulus Phylloscopus subviridis Phylloscopus inornatus SYLVIIDAE — Poszätafelek csalädja Berki poszata Szuharbujo Karcsú prinia Tiics6k prinia Csikos prinia Csíkos tücsôkmadär Foltos tücsök madar Réti tiics6k madar Berki tücsökmadär Nadi tücsökmadär Dalos tücsökmadär Fülemülesitke Csikosfejü nádiposzáta Foltos nádiposzáta Rozsdás nádiposzáta Berki nádiposzáta Zöld-foki nádiposzáta Énekes nádiposzáta Cserregő nádiposzáta Hosszúcsőrű nádirigó Nádirigó Eufráteszi nádirigó Keleti nádirigó Vastagcsőrű nádirigó Halvány geze Kis geze Bozótgeze Olivgeze Kerti geze Déli geze Szardiniai poszata Bujkalò poszata Atlasz-poszata Törpeposzäta Bajszos poszäta Tamariszkuszposzäta Kucsmäs poszáta Ciprusi poszäta Feketetorkù poszata Sivatagi poszáta Arab poszáta Dalos poszáta Karvalyposzáta Kis poszáta Mezei poszáta Kerti poszáta Barátposzáta Koronás füzike Sárga füzike Északi füzike Kirälyfüzike Kasmiri füzike Vändorfüzike Cettis's Warbler Fan-tailed Warbler Graceful Warbler Cricket Warbler Scrub Warbler Pallas's Grashopper Warbler Lanceolated Warbler Grasshopper Warbler River Warbler Savi's Warbler Gray's Grasshopper Warbler Moustached Warbler Aquatic Warbler Sedge Warbler Paddyfield Warbler Blyth's Reed Warbler Cape Verde Warbler Marsh Warbler Reed Warbler Clamorous Reed Warbler Great Reed Warbler Basra Reed Warbler Oriental Reed Warbler Thick-billed Warbler Olivaceous Warbler Booted Warbler Upcher's Warbler Olive-tree Warbler Icterine Warbler Melodious Warbler Marmora's Warbler Dartford Warbler Tristram's Warbler Spectacled Warbler Subalpine Warbler Ménetries's Warbler Sardinian Warbler Cyprus Warbler Riippell's Warbler Desert Warbler Arabian Warbler Orphean Warbler Barred Warbler Lesser Whitethroat Whitethroat Garden Warbler Blackcap Fastern Crowned Leaf Warbler Greenish Warbler Arctic Warbler Pallas's Leaf Warbler Brooks Leaf Warbler Yellow-browed Warbler Phvlloscopus humei Phylloscopus schwarzi Phylloscopus fuscatus Phylloscopus bonelli Phylloscopus orientalis Phylloscopus sibilatrix Phylloscopus neglectus Phylloscopus collybita Phylloscopus brehmii Phylloscopus canariensis Phylloscopus sindianus Phylloscopus trochilus Regulus calendula Regulus regulus Regulus teneriffae Regulus ignicapillus Regulus satrapa Muscicapa dauurica Muscicapa striata Ficedula parva Ficedula mugimaki Ficedula semitorquata Ficedula albicollis Ficedula hypoleuca Panurus biarmicus Turdoides altirostris Turdoides caudatus Turdoides squamiceps Turdoides fulvus Aegithalos caudatus Parus palustris Parus lugubris Parus montanus Parus cinctus Parus cristatus Parus ater Parus caeruleus Parus cvanus Parus major Sitta krueperi Sitta whiteheadi Sitta ledanti Sitta canadensis Sitta europaea Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Himalajai füzike Vastagcsörü füzike Barna füzike Bonelli-füzike Balkáni füzike Sisegő füzike Perzsa füzike Csilpcsalpfüzike Ibériai füzike Kanári füzike Hegyi füzike Fitiszfüzike Rubinfejű királyka Sárgafejű királyka Kanári királyka Tüzesfejű királyka Kanadai királyka Hume s Leaf Warbler Raddes Warbler Dusky Warbler Bonelli's Warbler Eastern Bonelli's Warbler Wood Warbler Plain Willow Warbler Chiffcha ff Iberian Chiffchaff Canary Islands Chiffchaff Mountain Chiffcha ff Willow Warbler Ruby-crowned Kinglet Golderest Canary Islands Goldcrest Firecrest Golden-crowned Kinglet MUSCICAPIDAE - Légykapofélék családja Barna légykapó Szürke légykapó Kis légykapó Fenyveslégykapó Félörvös légykapó Örvös légykapó Kormos légykapó Brown Flycatcher Spotted Flycatcher Red-breasted Flycatcher Mugimaki Flycatcher Semi-collared Flycatcher Collared Flycatcher Pied Flycatcher TIMALIIDAE — Timáliafélék családja Barkóscinege Iraki rigótimália Hosszúfarkú rigótimália Arab rigótimália Vörhenyes rigótimália Bearded Tit Iraq Babbler Common Babbler Arabian Babbler Fulvous Babbler AEGITHALIDAE - Öszapöfelek családja Oszapò PARIDAE - Cinegefelek családja Barätcinege Füstös cinege Kormosfejü cinege Lappföldi cinege Bubos cinege Fenyvescinege Kek cinege Lazürcinege Szencinege SITTIDAE — Csuszkafelek családja Török csuszka Korzikai csuszka Atlasz-csuszka Kanadai csuszka Csuszka Long-tailed Tit Marsh Tit Sombre Tit Willow Tit Siberian Tit Crested Tit Coal Tit Blue Tit Azure Tit Great Tit Krüper's Nuthatch Corsican Nuthatch Algerian Nuthatch Red-breasted Nuthatch Nuthatch Waliczky et al. Szirti csuszka Kövi csuszka Sitta tephronota Sitta neumaver Eastern Rock Nuthatch Rock Nuthatch TICHODROMADIDAE - Hajnalmadärfelek családja Tichodroma muraria Hajnalmadar Wallcreeper CERTHIIDAE — Fakuszfelek családja Hegyi fakusz Révidkarmt fakusz Certhia familiaris Certhia brachydactvla Treecreeper Short-toed Treecreeper REMIZIDAE - Függöcinege-felek csalädja Remiz pendulinus Függöcinege Penduline Tit NECTARINIIDAE — Nektärmadärfelek családja Anthreptes platurus Anthreptes metallicus Nectarinia osea Nectarinia habessinica Törpenektärmadär Nilusi nektarmadar Jerikoi nektarmadar Abesszin nektarmadar Pygmy Sunbird Nile Valley Sunbird Palestine Sunbird Shining Sunbird ORIOLIDAE - Sargarigofélék családja Oriolus oriolus Sargarigo LANIIDAE — Gebicsfelek családja Barätcsagra Barna gebics Pusztai gebics Tövisszúró gebics Hosszüfarkü gébics Kis örgebics Nagy örgebics Sivatagi örgebics Szalagos örgebics Vörösfejű gébics Âlarcos gébics Tchagra senegala Lanius cristatus Lanius isabellinus Lanius collurio Lanius schach Lanius minor Lanius excubitor Lanius meridionalis Lanius excubitorius Lanius senator Lanius nubicus CORVIDAE - Varjufelék családja Garrulus glandarius Szajkò Perisoreus infaustus Eszaki szajkò Cyanopica cvanus Kékszarka Pica pica Szarka Nucifraga caryocatactes Fenyöszajkö Pvrrhocorax graculus Havasi csóka Pvrrhocorax pyrrhocorax Havasi varjú Corvus monedula Csóka Corvus dauuricus Örvös csóka Corvus splendens Indiai varjú Corvus frugilegus Corvus corone corone Corvus corone cornix Corvus albus Corvus ruficollis Corvus corax Corvus rhipidurus Vetési varjú Kormos varjú Dolmányos varjú Pajzsos varjú Barnanyakú holló Holló Csutak farkú holló 30 Golden Oriole Black-crowned Tchagra Brown Shrike Isabelline Shrike Red-backed Shrike Long-tailed Shrike Lesser Grey Shrike Great Grey Shrike Southern Grey Shrike Grey-backed Fiscal Shrike Woodchat Shrike Masked Shrike Jay Siberian Jay Azure-winged Magpie Magpie Nuteracker Alpine Chough Chough Jackdaw Daurian Jackdaw House Crow Rook Carrion Crow Hooded Crow Pied Crow Brown-necked Raven Raven Fan-tailed Raven Onychognathus tristramii Sturnus sturninus Sturnus sinensis Sturnus vulgaris Sturnus unicolor Sturnus roseus Acridotheres tristis Passer domesticus Passer hispaniolensis Passer moabiticus Passer iagoensis Passer simplex Passer montanus Passer luteus Carpospiza brachydactyla Petronia xanthocollis Petronia petronia Montifringilla nivalis Ploceus cucullatus Ploceus manvar Quelea quelea Lagonosticta senegala Uraeginthus bengalus Estrilda melpoda Estrilda astrild Amandava amandava Euodice malabarica Euodice cantans Vireo flavifrons Vireo philadelphicus Vireo olivaceus Fringilla coelebs Fringilla tevdea Fringilla montifringilla Serinus pusillus Serinus serinus Serinus svriacus Serinus canaria Serinus citrinella Carduelis chloris Carduelis carduelis Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei STURNIDAE - Seregelyfelek családja Fuvolazo fényseregély Biborhatu seregély Mandarinseregély Seregély Egyszínű seregély Pásztormadár Pásztormejnó Tristram's Grackle Daurian Starling Grey-backed Starling Starling Spotless Starling Rose-coloured Starling Common Myna PASSERIDAE - Verébfélék családja Hazi vereb Berki veréb Tamariszkuszveréb Zöld-foki veréb Sivatagi veréb Mezei veréb Barnahátú aranyveréb Halvány köviveréb Barnavállú köviveréb Köviveréb Havasipinty House Sparrow Spanish Sparrow Dead Sea Sparrow lago Sparrow Desert Sparrow Tree Sparrow Sudan Golden Sparrow Pale Rock Sparrow Yellow-thorated Sparrow Rock Sparrow Snow Finch PLOCEIDAE - Szövömadärfelek családja Mälinkö-szövömadär Csikos szövőmadár Piroscsörü szövőmadár Village Weaver Streaked Weaver Red-billed Quelea ESTRILDIDAE - Diszpintyfelek csalädja Vöröscsörü tüzpinty Pirosfülü pillangopinty Narancsarcu asztrild Asztrild Tigrispinty Indiai ezüstesörüpinty Afrikai ezüstcsorüpinty Red-billed Firefinch Red-cheeked Cordon-bleu Orange-cheeked Waxbill Common Waxbill Red Avadavat Indian Silverbill African Silverbill VIREONIDAE — Lombgébicsfélék családja Sargatorkù lombgébics Sargahasù lombgébics Pirosszemi lombgébics Yellow-throated Vireo Philadelphia Vireo Red-eyed Vireo FRINGILLIDAE - Pintyfelek családja Erdei pinty Kek pinty Fenyöpinty Vöröshomlokuü csicsörke Csicsörke Sziriai csicsörke Kanári Citromcsicsörke Zöldike Tengelic Chaffinch Blue Chaffinch Brambling Red-fronted Serin Serin Syrian Serin Canary Citril Finch Greenfinch Goldfinch 31 Waliczky et al. Carduelis spinus Carduelis pinus Carduelis cannabina Carduelis flavirostris Carduelis flammea Carduelis hornemanni Loxia leucoptera Loxia curvirostra Loxia scotica Loxia pvtvopsittacus Rhodopechys sanguinea Rhodospiza obsoleta Bucanetes mongolicus Bucanetes githagineus Carpodacus erythrinus Carpodacus synoicus Carpodacus roseus Carpodacus rubicilla Pinicola enucleator Uragus sibiricus Pyrrhula pyrrhula Pyrrhula murina Eophona migratoria Eophona personata Coccothraustes coccothraustes Hesperiphona vespertina Csiz Fenyőcsíz Kenderike Sargacsörü kenderike Zsezse Szürke zsezse Szalagos keresztcsoru Keresztcsőrű Skót keresztcsőrű Nagy keresztcsőrű Rózsásszárnyú sivatagipinty Feketecsőrű sivatagipinty Mongol sivatagipinty Trombitás sivatagipinty Karmazsinpirók Sivatagi pirók Rózsás pirók Kaukázusi pirók Nagy pirók Hosszúfarkú pirók Süvöltő Azori süvöltő Álarcos meggyvágó Sárgacsőrű meggyvágó Meggyvágó Koronás meggyvágó Siskin Pine Siskin Linnet Twite Redpoll Arctic Redpoll Two-barred Crossbill Crossbill Scottish Crossbill Parrot Crossbill Crimson-winged Finch Desert Finch Mongolian Finch Trumpeter Finch Scarlet Rosefinch Sinai Rosefinch Pallas's Rosefinch Great Rosefinch Pine Grosbeak Long-tailed Rosefinch Bullfinch Azores Bullfinch Yellow-billed Grosbeak Japanese Grosbeak Hawfinch Evening Grosbeak PARULIDAE - Lombposzatafélék családja Mniotilta varia Vermivora chrysoptera Vermivora peregrina Parula americana Dendroica petechia Dendroica pensylvanica Dendroica caerulescens Dendroica virens Dendroica fusca Dendroica tigrina Dendroica magnolia Dendroica coronata Dendroica palmarum Dendroica castanea Dendroica striata Setophaga ruticilla Seiurus aurocapillus Seiurus noveboracensis Geothlypis trichas Wilsonia citrina Wilsonia pusilla Wilsonia canadensis Piranga rubra Piranga olivacea Csikos kéregjaro Aranyszarnyù hernyöfalö Szürkefejü hernyofalo Északi lombposzata Sárga lombjaro Barkös lombjaro Kékes lombjàrò Feketetorkù lombjarò Narancstorkü lombjarò Tigrislombjarò Magnélialombjäré Koronäs lombjarò Billegetö lombjarò Rozsdás lombjaro Kucsmäs lombjarò Legyezöfarkü lombposzäta Koronas harasztjaro Lapi harasztjaro Eszaki alarcosposzata Csuklyas lombjar6 Sapkas lombjaro Orvis lombjáró Piros tangara Skarlattangara Black-and-white Warbler Golden-winged Warbler Tenessee Warbler Northern Parula Yellow Warbler Chestnut-sided Warbler Black-throated Blue Warbler Black-throated Green Warbler Blackburnian Warbler Cape May Warbler Magnolia Warbler Yellow-rumped Warbler Palm Warbler Bay-breasted Warbler Blackpoll Warbler American Redstart Ovenbird Northern Waterthrush Common Y ellowthroat Hooded Warbler Wilson's Warbler Canada Warbler THRAUPIDAE - Tangarafelek családja Summer Tanager Scarlet Tanager Pipilo erythrophthalmus Spizella pusilla Chondestes grammacus Ammodramus sandwichensis Passerella iliaca Melospiza melodia Zonotrichia georgiana Zonotrichia leucophrys Zonotrichia albicollis Junco hyemalis Calcarius lapponicus Plectrophenax nivalis Emberiza spodocephala Emberiza leucocephalos Emberiza citrinella Emberiza cirlus Emberiza stewarti Emberiza cia Emberiza cioides Emberiza striolata Emberiza cineracea Emberiza tahapisi Emberiza hortulana Emberiza buchanani Emberiza caesia Emberiza chrysophrys Emberiza rustica Emberiza pusilla Emberiza rutila Emberiza aureola Emberiza schoeniclus Emberiza pallasi Emberiza bruniceps Emberiza melanocephala Miliaria calandra Spiza americana Pheucticus ludovicianus Guiraca caerulea Passerina cyanea Passerina amoena Passerina ciris Dolichonyx oryzivorus Molothrus ater Euphagus carolinus Quiscalus quiscula Sturnella magna Agelaius phoeniceus Xanthocephalus xanthocephalus Icterus wagleri Icterus galbula Nyugat-Palearktisz madarainak magyar nevei Tarka avarsarmany Réti verébsärmäny Pacsirtasarmany Mezei verébsarmany Vorhenyes verébsarmany Enekes verébsarmany Mocsari verébsarmany Koronas verébsarmany Fehértorkü verébsarmany Fiistòs junko Sarkantyüs sarmany Hosarmany Feketearcù sarmany Fenyésarmany Citromsarmany Sòvénysarmany Feketetorkù sarmany Bajszos sarmäny Sziberiai sarmany Sivatagi sarmany Szürke sarmany Csikosfejü sarmany Kerti sarmany Kövi sarmany Rozsdás sarmany Tajgasarmany Erdei sarmany T6rpesarmany Vörhenyes sarmany Aranyos sarmany Nadi sarmany Sziirkevallu sarmany Vörösfejű sarmany Kucsmas sarmany Sordély Préripinty Vörösmellű magvágó Kék magvágó Indigópinty Azúrpinty Pápapinty EMBERIZIDAE — Sármányfélék családja Rufous-sided Towhee Field Sparrow Lark Sparrow Savannah Sparrow Fox Sparrow Song Sparrow Swamp Sparrow White-crowned Sparrow White-throated Sparrow Dark-eyed Junco Lapland Bunting Snow Bunting Black-faced Bunting Pine Bunting Yellowhammer Cirl Bunting White-capped Bunting Rock Bunting Meadow Bunting House Bunting Cinereous Bunting Cinnamon-breasted Rock Bunting Ortolan Bunting Grey-necked Bunting Cretzschmar's Bunting Yellow-browed Bunting Rustic Bunting Little Bunting Chestnut Bunting Yellow-breasted Bunting Reed Bunting Pallas's Reed Bunting Red-headed Bunting Black-headed Bunting Corn Bunting Dicksissel Rose-breasted Grosbeak Blue Grosbeak Indigo Bunting Lazuli Bunting Painted Bunting ICTERIDAE — Csirögefélék családja Seregélysarmany Barnafejü gulyajàrò Moesari csiröge Biborcsiröge Keleti pacsirtacsiröge Pirosvallü csiröge Sargafejü csiröge Wagler-trupial Narancstrupial Bobolink Brown-headed Cowbird Rusty Blackbird Common Grackle Eastern Meadowlark Red-winged Blackbird Yellow-headed Blackbird Black-vented Oriole Baltimore Oriole Waliczky et al. Irodalom — References British Birds (1997): List of birds of the Western Palearctic. British Birds Ltd., Bedford, [16 p.] Chernel I. (1902-4): Madarak 1-3. In: Brehm, A.: Az Állatok Világa. 4-6. kötet. Légrády, Budapest, 701. 678, 782 p. Cramp, S. et al. (eds.) (1977-94): The birds of the Western Palearctic. Volumes 1-9. Oxford UP, Oxford. Gozmány L. (1994): A magyar ällatnevek helyesírási szabályai. Folia Entomologica Hungarica 55, p. 429-445. Hagemeijer, E. J. M. & Blair, M. J.(Editors) (1997): The EBCC atlas of European breeding birds: their distribution and abundance. Poyser, London, 903 p. Kiss. J. (1984): Magyar madärnevek (Az európai madarak elnevezései). Akadémiai Kiadó, Budapest, 363 p. Kiss J. (1985): A pingvintöl a kolibriig. Egzotikus madarak magyar nevei. Akadémiai Kiadó, Budapest, 61 p. Magyar G. & Hadarics T. (1996): Magyarország madarainak jegyzéke. Tuzok 1, p. 42-48. Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest, 202 p. Makatsch, W. (1966): Wir bestimmen die Vögel Europas. Neumann, Leipzig. 523 p. Mauersberger, G. (1972): Urania Állatvilág. Madarak. Gondolat, Budapest, 801 p. Perrins, C. & Snow, D. (eds.) (1998): Birds of the Western Palearctic. Concise Edition. Volumes 1—2. Oxford UP, Oxford, 1697 + [43] p. Peterson, R., Mountfort, G. & Hollom, P. A. D. (1969): Európa madarai. Gondolat, Budapest, 354 p. Peterson, R., Mountfort, G. & Hollom, P. A. D. (1986): Európa madarai. 4. kiadás. Gondolat, Budapest, 456 p. Sandberg, R. (1992): European bird names in fifteen languages. Anser (Supplement) 28, 212 p. Schenk J. [1929]: Madarak. In: Brehm, A.: Az Állatok Világa. 8-10. kötet. Gutenberg, Budapest. 372. 420. 416 p. Svensson, L. (1995): Útmutató az európai énekesmadarak határozásához. MME, Budapest, 375 p. Voous, K. H. (1977): List of recent Holarctic bird species. BOU, London, 85 p. 34 Aquila, Vol. 105-106, p. 35-40 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 RECONSIDERATION OF A HUNGARIAN SPECIMEN OF A BLACK-COLOURED EGRET AS WESTERN REEF EGRET (EGRETTA GULARIS) Gábor Magyar — Pierre Yésou Abstract MAGYAR, G. & YÉSOU, P. (2000): Reconsideration of a Hungarian specimen of a black-coloured egret as Western Reef Egret (Egretta gularis). Aquila 105-106, p. 35-40. A black egret. collected in Hungary on August 5, 1964, had been identified previously as a black morph Little Egret (Egretta garzetta) (Fabian & Sterbetz, 1966: Aquila 71- 72, p. 99-112). The species of this specimen was later questioned by various authors based on the published measurements and photograph of the mounted specimen. After careful examination the authors re-identified the specimen as a nominate race Western Reef Egret (Egretta gularis gularis) based on colour, bill and body shape and tarsus- to-bill ratio. The specimen was accepted by the MME NB (Hungarian Checklist and Rarities Committee) as the first record of Western Reef Egret to Hungary. Key words: Egretta gularis, first record, accidentals, Hungary. Authors' address — A szerzok cime: Gábor Magyar H-1121 Budapest Költő u. 21., Hungary; Pierre Yesou Office National de la Chasse, 53 Rue Russeil, 44000 Nantes, France Introduction A black egret collected on August 5, 1964 at Biharugra was sent to the Institute of Ornithology in Budapest. Based on the investigation of the specimen, the bird was identified a nominate race adult female Little Egret (Egretta garzetta garzetta) with a comment by the authors on a presumed African origin (Fabian & Sterbetz, 1966). It was not discussed, however, how Western Reef Egret (or other Egret species with dark plumage morphs) was excluded during identification. Both the published photograph and the body measurements raised doubts as to the identity of the specimen in later literature. Payne (/979) expressed that the Hungarian specimen, along with other dark morph egrets in Europe, must be gu/aris rather than garzetta. Yésou & CHN (1986) came to the same conclusion based on the published measurements of Fabian & Sterbetz (1966). Voisin (1991) noted that the bird in the photograph looked like Egretta gularis and that the tarsus-to-bill ratio of 0.97, based on the given data, was also typical of Western Reef Egret. More recently Dubois & Yesou (1995) concluded that its measurements made it clear that it was a Western Reef Egret. Since the Biharugra specimen is still available in the collection of the Hungarian Magyar, G. & Yésou, P. Institute of Ornithology, it offered us the opportunity to reinvestigate its identity. Our goal was to solve the contraversion about this specimen, which was especially intriguing since data on the existence of black morph Little Egrets is often contraversial in the literature, and claimed specimens repeatedly turned out to be dark morph Western Reef Egrets. It also has to be noted that no other record of Western Reef Egret has been known in Hungary. Therefore, re-identification of the Biharugra specimen added Western Reef Egret to the list of birds of Hungary. Description of the Biharugra specimen The colour of the bird's plumage was dark slate grey (almost black) with the exception of a white area in the gular region. This white area occupied the region between the line of the lores and eyes slightly curving up behind the eyes and ending with a sharp demarcation at the border of the regions of the throat and the neck. No other white feathers were found throughout the whole plumage. At the time of the re-examination the bill was pale yellowish and the lores were off-white. While mounting could have modified the general impression and shape ('jizz') of the specimen, it still looked short-legged due to a relatively short tarsus and had a long bill compared to Little Egrets. The culmen of the bill was almost parallel in the first two third but was down-curwing in the last third towards the tip. No artificial paint was found on the specimen as a possible attempt by the taxidermist to preserve the original colours of the bare parts. The following measurements were taken by G. Magyar on the mounted specimen in 1996: wing (left/right) 262/265 mm tail 93 mm bill (from the bare part) 89 mm bill (from the base of skull) 95 mm tarsus 92 mm tarsus-to-bill ratio 1.03 bill-to-tarsus ratio 0.97 The measured data essentially corresponded to those previously published by Fábián & Sterbetz (1966) except for the bill size that had been measured previously by them from the skull rather than from the beginning of the bare parts. Identification of the 'Biharugra' egret The overall colour of the specimen was uniform dark grey with no white feathers except for the gular region. This sharply demarcated white region is typical for Western Reef Egret (even its scientific name ‘gularis' refers to this feature) but unlikely for a melanistic Little Egret: such an individual is expected to have an entirely dark plumage and even in 36 Hungarian record of Western Reef Egret case of a partially melanistic bird it would be unlikely that white coluration would appear only on the throat. The colour of the lores was off-white at the time of re-examination. The colour of the bare parts had not been recorded at the time of collection and discolouration may have occurred also with time. Egretta garzetta in breeding plumage is expected to have greyish lores (that may turn orange to reddish, bluish rose or lilac rose during mating; Gutiérrez et al. — in litt. — has even seen yellowish lores on breeding garzetta) while Egretta gularis is expected to have yellow, greenish yellow or greenish to olive green lores (that turn pale yellow — or even more briefly red — during the mating season) (Hancock & Kushlan, 1984; Dubois & Yésou, 1995). The current off-white colour is less likely to originate from the grey lores of garzetta. Nevertheless, this feature is not completely reliable even in case of live birds (Dubois & Yésou, 1995), and is even less so on faded specimens. The bill had a typical dagger shape, i.e. the bill was close to parallel for a large part, only the culmen was downcurved close to the tip of the bill as opposed to a straighter culmen and thus more pointed bill expected for E. garzetta. When compared the bill length to those given in literature, it fell within range for female £. garzetta (68-89 mm given in Cramp & Simmons, 1977) and E. g. gularis (80-94 mm given in Vaurie, 1965 or 79-89 mm given in Cramp & Simmons, 1977). It was too small, however, for schistacea (94-103 mm given in Vaurie, 1965). While the measurement of the tarsus was within range for both species (although outside the range of race schistacea), it gave somewhat the impression of being disproportionately short when compared to the general shape of Little Egrets, especially when looking at the photo in Fabian & Sterbetz (1966). The tarsus-to-bill ratio was 1.03 (calculated as 0.97 by Voisin, 1991; based on measurements given by Fábián & Sterbetz, 1965; note that the bill was measured by them from the base of the skull rather then from the beginning of the bare part). Even the value of 1.03 falls outside the ranges given for garzetta (1.06-1.41 by Hiraldo Cano, 1971 and Bernis, 1971; or 1.05-1.42 by Cramp & Simmons, 1977), but well within range for gu/aris (0.97-1.16 by Hiraldo Cano, 1971; Bernis, 1971 or 0.97-1.17 by Cramp & Simmons, 1977). The value of 1.03 also falls within the range of 1.01-1.38 calculated by Ashkenazi (1993) for white Little Egrets in Israel. However, identification of Israeli birds were based on bare part coloration and behaviour that may have been “not as reliable as Ashkenazi thought” as Dubois & Yésou (1995) pointed it out. Out of the two races of Western Reef Egret, schistacea can be excluded since schistacea is paler, more ashy blue and also slightly larger (Vaurie, 1965). The bill, wing and tarsus measurements fall outside the ranges found for schistacea by Vaurie (1965) or Ashkenazi (1993). Thus, based on its very dark grey colour, thinner bill and measurements, the Biharugra bird belongs to the nominate race, Egretta gularis gularis. The distribution of Western Reef Egret and its vagrancy in Europe The range of Western Reef Egret reaches from the coasts of West Africa from Mauritania to Gabon including a few off-shore islands (subspecies gularis), as well as the M Magyar, G. & Yésou, P. coasts of the Red Sea from the gulfs of Suez and Agaba south to the Gulf of Aden, the coasts of southern Arabia, the Persian Gulf from Fao to western India and Sri Lanka (subspecies schistacea) (Vaurie, 1959). The forms gularis and schistacea are still considered just to be different races of Little Egret by some authors (Hancock & Kushlan, 1984; del Hoyo et al., 1992) but recent literature treats them predominantly as separate species (Cramp & Simmons, 1977; Brown et al. 1982; Monroe & Sibley, 1990; Perrins & Snow, 1998; American Ornithologists' Union, 1998). Western Reef Egret is a regular vagrant in Europe, especially in the south. In France a total of 28 records have been accepted up to 1997, relating to at least 20 individuals, (Dubois & CHN 1996; 1997; 1998) and from 1975 on it is almost annual there. In Spain 39 submitted reports are currently under re-assessment of which 14 records are already accepted as E. gularis while four other birds showed the characteristics of garzetta x gularis hybrids. The remaining reports are still under review (Gutiérrez in litt.). Western Reef Egret has been reported in Italy (23), Malta (1) (Willis, 1994; Madge, 1996), Greece (4) (Handrinos & Akriotis, 1997) and Croatia (2) (J. Mikuska, in litt.). Breeding of Western Reef Egret may have occurred for the first time in France in 1958 (probably in pair with Little Egret) and between 1990-96, again possibly in mixed pairs (Dubois & Yésou, 1995; Dubois & CHN, 1997). One bird has bred successfully with Little Egret in Valencia since 1988 and another has also paired with E. garzetta in the Dofiana area at least for the last four years, both producing hybrid offspring (Gutiérrez in litt.). Records of the species in Austria, Germany (Pfriem & Nickel 1982; Wiist, 1983) and Switzerland and some of the records in France (Cistac, 1984) and Italy (Grussu & Poddesu, 1989) are considered to be escapes. Repeated imports of Egretta gularis schistacea to Germany and Austria through an Austrian animal dealer in Mittelfranken had been reported (Wüst, 1983). Ca. 300 birds were imported in 1981 and another 200 in 1982, of which 8 were released (sic/). Import might have started even earlier, maybe in 1980 (Wüst, 1983). The report of Wüst raised questions even about the origin of a transatlantic vagrant showing up in Massachussetts in 1983 (Anon., 1983) although the individual in question was identified clearly as Egretta gularis gularis rather than schistacea (American Ornithologists' Union, 1998). The Biharugra specimen showed no signs of previous captivity, and it had been reported more than a decade before the reported mass import started to Austria. We have no knowledge of any import of the species to Europe at earlier times, neither do we know of any bird that had escaped from zoos in or preceding 1965. Hypothetically, a captive origin may have been still possible, although neither behaviour, nor any signs (ring, worn or dirty feathers, etc.) supported this theory. The date of occurrence fits well with the summer occurrence of other vagrants in Hungary with a presumed southern origin, such as Cattle Egrets (Bubu/cus ibis), Slender-billed Gulls (Larus genei), Sandwich Terns (Sterna sandvicensis) or Gull-billed Terns (Gelochelidon nilotica) (vide: Magyar et al., 1998). Other European records of wild Western Reef Egrets also date from late Spring to mid Summer (from April-May to August). Considering all these circumstances the Biharugra specimen is considered to be of wild origin and the MME NB accepted the record in Category A (MME Nomenclator Bizottság, 1998). 38 Hungarian record of Western Reef Egret Black egrets in Europe and Israel Black Little Egrets were claimed a number of times in Europe but in many cases a dark phase Western Reef Egret could not be excluded. Voisin (/99/) came even to the conclusion that the very existence of a dark morph Little Egret may have been doubtful. Out of three specimens collected earlier and claimed as black Little Egrets, one (collected in Spain) was a hybrid and another (the Biharugra bird) turned out to be gu/aris. Only a bird collected in the last century in Bulgaria seemes to be a dark phase Little Egret according to Voisin (1991). Thus, even if dark morph Little Egrets do exist they are indeed very rare as Dubois & Yésou (1995) also pointed it out. Recently, dark phase Little Egrets were repeatedly reported in Israel (Ashkenazi, 1993; for criticism of the Israeli specimens vide: Dubois & Yésou, 1995) and also in some other countries. Some of these individuals (vide: van den Berg, 1999 e.g.) may have concerned gularis x garzetta hybrids resulting from the mixed pairs already mentioned earlier while others also proved to be E. gularis, like an individual in Spain (Gutiérrez, in litt.) Summary After re-examination of the specimen of a black egret shot in Biharugra in 1965 (and regarded previously a dark morph Little Egret), it was identified as a nominate race Western Reef Egret based on overall colour, extent of white on the throat, bill- and body shape and biometric data. The Hungarian Checklist and Rarities Committee accepted this individual as the first record of Western Reef Egret to Hungary (MME Nomenclator Bizottság, 1998). No sign indicated captive origin. The date of the Hungarian record fits within the seasonal distribution of other European records of Western Reef Egrets. Acknowledgements Authors express their gratitutde to Mr Ricard Gutierrez who made comments on the manuscript of this paper and also provided us with up-to-date information on the status of Egretta gularis in Spain. References American Ornithologists' Union (1998): Check-list of North American birds. 7th ed. AOU, Washington, D.C. 829 p. Anon. (1983): An intriguing footnote to the sightings of a Western Reef Heron on Nantucket Island, Massachussets, in 1983. American Birds 37, p. 1032. Ashkenazi, S. (1993): Dark-morph individuals of Egretta spp. in Israel. Colonial Waterbirds 16, p. 202-207. van den Berg, A. B. (1999): Dark-morph egret in Morocco in April 1997. Dutch Birding 21. p. 8-15. Magyar, G. & Yesou, P. Bernis, F. (1971): Reconsideraciön del ejemplar melnico de Egretta spp.. obtenido en Dofiana en 1956. Ardeola 15. p. 107-110. Brown, L. H., Urban, E. K & Newman, K. (1982): Birds of Africa. Vol. 1. Academic Press. London. S21,p. Cistac, L. (1984): Observation d'une Aigrette des récifs (Egretta gularis schistacea) en Camargue. en relation vraisemblable avec des importations en Allemagne. A/auda 52, p. 145-146. Cramp, S. & Simmons, K. E. L. (1977): Birds of the Western Palearctic. Vol. 1. Oxford UP, Oxford. del Hovo, J., Elliott, A., Sargatal, J. (eds.) (1992): Handbook of the birds of the world. Vol. 1. Lynx Edicions, Barcelona, 696 p. Dubois, P. J. & CHN (1996): Les oiseaux rares en France en 1995. Rapport du Comité d'Homologation National. Ornithos 3, p. 153-175. Dubois, P. J. & CHN (1997): Les oiseaux rares en France en 1995. Rapport du Comité d'Homologation National. Ornithos 4, p. 141-164. Dubois, P. J. & CHN (1998): Les oiseaux rares en France en 1997. Rapport du Comité d'Homologation National. Ornithos 5, p. 153-179. Dubois P. J. & Yésou, P. (1995): Identification of Western Reef Egrets and dark Little Egrets. British Birds 88, p. 307-319. Fábián, Gy. & Sterbetz, I. (1966): Fekete kis köcsagok (Egretta garzetta L.) Európában. /Black little egrets (Egretta garzetta L.) in Europe./ Aquila 71-72, p. 99-112. Grussu, M. & Poddesu, G. (1989): Considerazioni sulla presenza dell'Airone schistaceo, Egretta gularis, in Europa e sui problemi dell'identificazione in natura. Rivista italiana di Ornitologia 59, p. 172-182. Hancock, J. & Kushlan, J. (1984): The herons handbook. CroomHelm, London, 288 p. Handrinos, G. & Akriotis, T. (1997): The birds of Greece. Helm, London, 336 p. Hiraldo Cano, F. (1971): Primera captura segura de Egretta gularis en España. Ardeola 15, p. 103- 107. Magyar G., Hadarics T., Waliczkv Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest. 202 p. MME Nomenclator Bizottság (1998): Az MME Nomenclator Bizottság jelentése a Magyarországon ritka madárfajok 1988 előtti előfordulásairól. Aquila 103-104, p. 101-114. Monroe, B. & Sibley, C. (1990): Distribution and taxonomy of birds of the World. Yale UP, New Haven, 1111 p. Payne, R. B. (1979): Ardeidae. In Mayr, E. & Cottrell, G. W. (ed.): Checklist of the birds of the World (Revision of the work of J. L. Peters) Vol. 1. Pfriem U. & Nickel, H. (1982): Küstenreiher (Egretta gularis schistacea) in Unterfranken. Ornithologische Mitteilungen 34, p. 173-174. Snow, D. W. & Perrins, C. M. (1998): The birds of the Western Palearctic. Concise Edition. Vol. 1. Oxford UP, Oxford, 1008 p. Voisin, C. (1991): The herons of Europe. Poyser, London. 364 p. Wüst, W. (1983): Küstenreiher (Egretta gularis schistacea) aus Pakistan nach Mittelfranken importiert. Ornithologische Mitteilungen 35, p. 133-133. Yesou, P. & CHN (=le Comité d'Homologation National) (1986): L'Aigrette des récifs Egretta gularis: une espèce à part entiere sur la liste des oiseaux de France. L'Oiseau et la Revue Francaise d'Ornithologie 56, p. 321-329. 40 Aquila, Vol. 105-106, p. 41-46 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 OCCURRENCE AND WINTER DENSITY OF WIGEON (ANAS PENELOPE) AT VRBJE POND (LOWER SAVINJA VALLEY, SLOVENIA) Milan Vogrin Abstract VOGRIN, M. (2000): Occurrence and winter density of Wigeon (Anas penelope) at Vrbje pond (Lower Savinja Valley, Slovenia). Aquila, 105-106, p. 43-48. On Vrbje pond (13.5 ha) (Lower Savinja valley, Central Slovenia), an artificial lake near Savinja river (UTM: WM 12), Eurasian Wigeons (Anas penelope) overwinter in a very high density compared to other wetlands of the region. During the winter months their maximum density is estimated at 25 individuals/10 ha. A calculated 9- 20% of the entire Slovene wintering population of Eurasian Wigeon winter here. Their flock densities during the autumn migration are even much greater (up to 54 individuals/10 ha), greater than anywhere else in Slovenia. A statistically significant correlation was found between the numbers of Eurasian Wigeon and Coot during autumn and winter (r = 0.93, P< 0.05). Key words: Eurasian Wigeon, Anas penelope, wintering population, Vrbje pond. Slovenia. Author’s address — a szerző cime: Milan Vogrin Zg. Hajdina 83c, SI-2288 Hajdina, Slovenia, e-mail: milan. vogrin@guest.arnes.si Introduction A relatively large number of studies have been devoted to various Slovenian wetlands and their bird fauna but only few studies deal with individual waterfowl species (e.g. Vogrin, 1989; Bozic, 1994a, 1994b; Vogrin, 1996a, 1997a, 1998, 1999). No specific study dealt with the status of Eurasian Wigeon (Anas penelope) in Slovenia so far. The wintering areas of Eurasian Wigeon in Europe are mainly in West- and Southwest Europe (Kauppinen, 1997). In Slovenia Wigeons are wintering visitors, although they are most numerous during migration (Sovinc, 1994; pers. obs.). The aim of this paper was to present density of Eurasian Wigeon on Vrbje pond in the wintering period on the basis of data collected during field investigations between 1993 and 1996. The results were also compared with data of available literature. Study area In Lower Savinja valley (Central Slovenia), which is an intensive agricultural area, only a few wetlands have been preserved. One of those wetlands is Vrbje pond, an artificial 41 Vogrin, M. water body, which is located south from the town Zalec near the Savinja river (UTM: WM 12). The 13.5-ha-large pond supports emergent (7ypha latifolia, T. angustifolia) and floating vegetation (Potamogeton crispus, P. natans, P. spicatum, Myriophyllum spicatum, Elodea canadensis). The maximal width of the vegetation belt on Vrbje pond is about 20 m compound mainly with 7ypha latifolia. After Kauppinen & Väisänen (1993) the pond can be classified as an eutrophic lake, characterised by shallow water dominated by very rich vegetation. The pond was developed for fish production and it is drained at least once a year (in spring and/or autumn) for about two-four months. The vicinity of the pond, where research was also carried out, is covered with some meadows, fields and hedges. In winter time up to 90% of the water surface freezes completely. Detailed description of the area is described in earlier papers (Vogrin, 1996a; Vogrin & Vogrin, 1997). Methods This work was part of a study that was carried out between 1993 and 1995 on Vrbje pond and its vicinity (Vogrin, 1996b). This work was continued also in part of 1996. During this period 80 field days were spent on the study. Data were analysed using the SPSS 6.0 statistical program and according to Sokal & Rohlf (1995). In general, log-transformation was used to normalize the data. Results and discussion The Vrbje pond plays a very important role during the periods of waterfowl migration and wintering. For some species (Eurasian Wigeon, Coot — Fulica atra, Moorhen — Gallinula chloropus) the pond is important site even at a national scale (Vogrin, 1996b; 1997b). According to national surveys, between 9-20% of the entire Slovene wintering Wigeon population winter on this lake. Wigeons are present on Vrbje pond during spring and autumn migration as well (Figure 1). During winter (December-January), Wigeons gather on Vrbje pond in a considerable density (Table 1) of up to 25 individuals/10 ha. Density values during migration (October, November) are even much greater (up to 54 individuals/10 ha). Their densities are greater than detected anywhere else in Slovenia (Bibic, 1988; Trontelj, 1992; Sovinc, 1994; pers. obs.) and probably also higher than in neigbouring countries (e. g. Pecl, 1992; Larsen, 1996). A positive correlation was found between the numbers of Eurasian Wigeons and Coots during autumn and winter (October-February) (r = 0.93, P < 0.05) and a negative correlation between the numbers of Wigeons and Moorhens (r = - 0.52), however this correlation was not significant (P > 0.05). Why is such a small pond so attractive in wintertime for this omnivorous bird? According to Cramp & Simmons (1977) and Gardarsson & Einarsson (1997) the Eurasian Wigeon is vegetarian, it feeds mainly on various leaves, stems, algae and other aquatic Wigeon vegetation. In winter food sources are dominated by various algae. On the Danish Wadden Sea Eurasian Wigeon feed mainly on seagrass Zostera sp. (Madsen, 1988) during migration. A large amount of floating vegetation and algae is present in Vrbje pond, they cover almost the entire surface of the lake. Floating vegetation and algae are also very attractive food sources for Coots and Mute Swans (Cygnus olor) e.g. In many cases breeding bird density has been shown to be related to food abundance on the breeding grounds, and reproductive performance is often correlated with food resources (Newton, 1980). There is no reason to believe that food abundance has a less significant role in wintering densities, and it is supported also by my own observations on wintering Wigeons. The main reason for such huge concentration of Eurasian Wigeon and other mainly vegetarian birds on Vrbje pond is a plentitude of food (algae, floating vegetation). Density (ind./10 ha Vrbje pond 13.5 25 max. (Vogrin, unpubl.) (16.7 average) Ptuj reservoir 346 0.3 max. Bibic, 1988 Zbilje reservoir 19 max. Trontelj, 1992 Secovlje salina 3-6 max. Sovinc, 1994 Table 1. Wintering density (December-January) of Eurasian Wigeon (Anas penelope) at Vrbje pond and comparison with densities of other areas in Slovenia (max. = maximum density). I. táblázat. A fütyülő réce (Anas penelope) ällomänysürüsége Szlovénia különböző vizes területein a telelés időszakában (december-januär) (max. = maximum denzitàs). 80 60 40 No. of individuals Pentads Figure 1. Occurrence of the Eurasian Wigeon (Anas penelope) on the Vrbje pond (Slovenia) expressed as pentads peaks between 1993-1996, N = 478. 1. ibra. A fütyülő réce (Anas penelope) állománya a szlovéniai Vrbje-tavon ötnapos pentädok csúcsértéke szerinti ábrázolásban 1993-1996 között (N=478). 43 Vogrin, M. Anas penelope Lo 24 DS 2,6 27 2.8 Fulica atra Figure 2. The (log-transformed) relationship between the number of Eurasian Wigeon (Anas penelope) and the number of Coot (Fulica atra) on the Vrbje pond during autumn and winter (October—February). 2. ábra. A fütyülő réce (Anas penelope) és a szarcsa logaritmikusan transzformált allomanyadatainak összefüggése a Vrbje-tavon ősszel és télen (oktöber-tebruär). Occasionally, I observed competition (fights) for food Between Coot and Eurasian Wigeon on this pond. Despite competitions, a positive correlation was found between these two species (Figure 2). I never saw Wigeons feed terrestrially near Vrbje pond that had been described by Madsen (1988), Larsen (1996) Gardarsson & Einarsson (1997) and many others for the species. It is an intriguing phenomenon if we consider that Wigeon belongs to grazing wildfowl, and it feeds for about 14 hours per day during winter to meet its energy requirements (Mayhew, 1988). It seems that grass quality around the pond is less favourable food supply to Wigeons than the pond’s aquatic vegetation, not unlikely for its inferior nutrient value. Acknowledgements | wish to thank the community of Zalec, especially Mrs. Marjana Kopitar, for partial financial support during my research work on Vrbje pond. I express my gratitude to my wife Nusa, for her help during the studies. 44 Wigeon References — Irodalom Bibic, A. (1988): Birds at reservoirs in the northeastern Slovenia [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 9, p 25-48. Bozic, LA. (1994a): Coot Fulica atra breeding at Draga (Ljubljansko barje) [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 15, p. 38-44. Bozié, LA. (1994b): Breeding biology of the Little Grebe Tachybaptus ruficollis on Draga ponds near Ig (Ljubljansko barje) [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 15, p. 116—122. Cramp, S. & Simmons, K. E. L. eds., (1977): The Birds of the Western Palearctic. Handbook of the Birds of Europe, the Middle East and North Africa. Vol. 1. Oxford University Press, New York. Gardarsson, A. & Einarsson, A. (1997): Numbers and production of Eurasian Wigeon in relation to conditions in a breeding area, Lake Myvatn, Iceland. Journal of Animal Ecology 66, p. 439-451. Larsen, J. K. (1996): Wigeon Anas penelope offsetting dependence on water by feeding in mixed- species flocks: a natural experiment. /bis 138, p. 555-557. Kauppinen, J. (1997): Wigeon Anas penelope. In: Hagemeijer, W.J. & Blair, M.J. (eds.): The EBCC Atlas of European Breeding Birds: their distribution and abundance. Poyser, p. 86-87. Kauppinen, J. & Väisänen, R.A. (1993): Ordination and classification of waterfowl communities in south boreal lakes. Finnish Game Research 48, p. 2-23. Mayhew, P.W. (1988): The daily energy intake of European Wigeon in winter. Ornis Scandinavica 19, p. 217-223. Madsen, J. (1988): Autumn feeding ecology of herbivorous wildfowl in the Danish Wadden Sea, and impact of food supplies and shooting on movements. Danish Review of Game Biology 13, p. 1- 32. Newton, I. (1980): The role of food in limiting bird numbers. Ardea 68, p. 11-30. Pecl, K. (1992): Waterfowl at the Rezabinec pond in 1984-1991 [in Czech with English Summary]. In: Vyznamna ptaëi uzemi v Ceske a Slovenske Republice. Sbornik referatu, Praha, p 52-60. Sokal, R. R. & Rohlf, F. J. (1995): Biometry. The principles and practice of statistics in biological research. W.H. Freeman and Company. New York. Sovinc, A. (1994): The Atlas of Wintering Birds in Slovenia [in Slovene with English Summary]. Tehniska zalozba Slovenije. Ljubljana. p. 452. Trontelj, A. (1992): Avifauna of Zbilje and Trboje Reservoirs on the River Sava [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 13, p. 2-16 . Vogrin, M. (1989): Colony breeding of the Great Crested Grebe Podiceps cristatus on ponds at Race [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 10, p. 51-56. Vogrin, M. (1996a): Great Cormorants Phalacrocorax carbo on fish ponds in Slovenia. Cormorant Research Group Bulletin 2, p. 23-26. Vogrin, M. (1996b): Birds of Vrbje pond in the Lower Savinja valley. and a look at its conservationist complexity jin Slovene with English Summary]. Acrocephalus 17. p. 7-24. Vogrin, M., & Vogrin, N. (1997): Ribnik Vrbje z okolico. In: Vovk-Petrovski, G. (ed.): Ribnik Vrbje z okolico. Vodnik. Zalec, p. 17-46. Vogrin, M. (1997a): Breeding Tufted Duck in the Dravsko polje, north-east Slovenia. Duck Specialist Group Bulletin 1, p. 10-12. Vogrin, M. (1997b): Wintering of Coot Fulica atra and Moorhen Gallinula chloropus on Vrbje pond in Lower Savinja valley (Slovenia). Rivista Italiana di Ornitologia 62, p. 183-188. Vogrin, M. (1998): Passage and occurrence of the Common Pochard Aythva ferina at Raëki ribniki — Pozeg Landscape Park in NE Slovenia [in Slovene with English Summary]. Acrocephalus 19, p. 109-114. Vogrin, M. Vogrin, M. (1999): Migration of Garganey Anas querquedula and Teal Anas crecca in north-eastern Slovenia. Ornis Svecica 9, p. 19-22. 46 Aquila, Vol. 105-106, p. 47-58 © KöM Természetvédelmi Hivatal. 2000 VÍZISZÁRNYASOK ÉS FÁCÁNOK SÖRÉT EREDETŰ ÓLOMMÉRGEZÉSE Ákoshegyi Imre Abstract ÁKOSHEGYI, I. (2000): Poisoning of waterfowl and pheasants due to lead shots in Hungary. Aquila 105-106, p. 47-58. A total of 200-250 tons of leadshot is emitted annually by hunters in Hungary. Pollution is most concentrated around intensively hunted waterfowl and pheasant hunting grounds. Lead shot contamination, lead exposure of wildfowl, frequency of lead poisoning and lead concentration of various tissue samples of birds in the area was studied by author. Based on the lead shot found in the gizzard. 43.65% of wild ducks, and 4.75% of pheasants are exposed to lead poisoning of various degrees. Based on the liver’s 6 mg/kg threshold value, 30.91% of ducks and 5.67% of Pheasants (Phasianus colchicus) were diagnosed with poisoning. An even higher frequency of lead values over 1 mg/kg, the maximum permissible limit for food. was found in muscle samples (32-43% for ducks, 34% of pheasants). A model experiment indicated that higher lead values in pheasants may originate from a pollution source other than lead shots. Pheasants could serve as useful tools for biological monitoring of lead pollution. Key words: lead poisoning, wildfowl, Anatidae, Phasianus colchicus, Hungary. A szerző cime — Author’s address: Dr. Akoshegyi Imre, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Vadbiologiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő, Pater Károly u 1. H-2103 Bevezetés A vadbiológiai kutatás egyik feladata volt 1988-ban a mesterségesen nevelt és vadászatra kibocsátott (röptetett) vadkacsaállományok felnevelési veszteségeinek vizsgálata. Ennek során feltűnt, hogy a tópartra — a rendszeres vadászterületre — kitelepített állományban fertőző betegség és takarmányozási hibák nélkül is emelkedik az elhullások száma. Szegényes kórbonctani kép mellett az esetek egy részében nagyon sovány állatokat találtunk, és többé-kevésbé kopott ólomsörétek voltak a zúzógyomorban. Nehezen repülő, lesoványodott, olykor bicegő, kézzel megfogható állatokat is találtunk. A kórbonctani leletek és a kórelőzményi adatok ólommérgezésre utaltak. Ez a tény meghatározta a vizsgálatok további menetét. A környezetszennyezés vizsgálata ebben az időben már a gazdaság minden területén erőteljes volt. Különösen sokat foglalkoztak az élommérgezéssel az előforduló súlyos esetek miatt. Vizsgált kérdés lett az állatoknál előforduló ólommérgezés kialakulása is, aminek 47 Akoshegyi I. heveny vagy idült lefolyása függ a felszívódott ólom mennyiségétől, a szervezetbe jutás módjától és bizonyos fokig a táplálék összetételétől. Az ólom szervezetbe jutására két tipikus utat ismerünk. Az egyik a tüdőn keresztül belégzéssel (inhaláció), a másik a tápcstornán keresztül a táplálékkal vagy ivóvízzel (szájon át, alimentáris úton). A mérgezés a récék esetében alimentáris eredetű volt és nyilvánvalóan a vadászatok során kilőtt ólomsörétből származott. Mint kiderült, erről Magyarországon korábbannem volt átfogó felmérés. Információnk — néhány esetet kivéve — csak a külföldi szakirodalomból származott. A jelenség az alimentáris ólommérgezés speciális esete, amikor a madarak a táplálékkal együtt — táplálkozási szokásaik miatt — véletlenül, vagy kavics helyett szándékosan veszik fel a vadäszatokböl származó ólomsörétet. Irodalmi áttekintés A magyar szakirodalomban (a vizsgálatunkat megelőző időbszakból) nagyon kevés közlemény ismeretes e témakörből. Először Hilbertné (1982) figyelmeztet arra, hogy jelentősen nő a környezetszennyezés. Ezen belül az ólomsörét környezetszennyező hatását emeli ki. Ez egy felhívás volt, amely cselekvésre sürgetett, de nem hozott eredményt a leginkább szennyezett területeken sem. Kertész (1986) fényképpel illusztrált írása arról számol be, hogy elhullott vadkacsák zúzógyomrában sörétet és műanyag kosarat talált. Rövidesen az Országos Állategészségügyi Intézet munkatársai adtak számot vadkacsák ólomsörét okozta mérgezésével kapcsolatos vizsgálatukról (Sályi et al., 1987). Rácz Fodor (1991) óvatos becsléseket tartalmazó írása jelent meg vízivadak ólommérgezése kapcsán. Amint látszik, Magyarországon a vízimadarak sörét eredetű ólommérgezése korábban csupán egy alkalommal vizsgált és alig tárgyalt kérdés volt. A külföldi szakirodalomból legjelentősebb az amerikai. A kutatások és kisérletek alapos, részletes összefoglalója Sanderson & Bellrose (1986) munkája. Itt is olvasható, hogy ólommérgezett récékről szóló első jelzés már a múlt századból származik (Grinnel, 1894), és Bellrose már 1959-ben javaslatot tesz az ólomsörét alkalmazásának korlátozására. A víziszárnyasok esetében a laboratóriumi és terepvizsgálatok egyaránt arra engedtek következtetni, hogy táplálkozás közben a vízi madarak ólomsörétet nyelnek le. Az ólomsörét azoknál a fajoknál került be legnagyobb mértékben a szervezetbe, melyek a söréttel szennyezett tó vagy folyó alján táplálkoztak a legaktívabban (Bellrose, 1959). E fajok a vizek alján táplálkozva mindent lenyelnek. Ennek bizonyítására beállított kisérletben a lágy fenékiszapban elhelyezett csapdákba tett csalit olyan intenzíven fogyasztották a récék, hogy néhány hét leforgása alatt 30 cm finom iszap tűnt el. Mégis nagy vitát váltott ki, amikor csaknem 20 évvel később hatása lett az egyre szaporodó bizonyítékoknak: A US Fish and Wildlife Service (Amerikai Halászati és Vadgazdálkodási Szervezet) kezdeményezte az acélsörét használatát egyes kijelölt területeken. Ennek kapcsán fellobbant a vita és méginkább e területre irányította a figyelmet. 48 Vizimadarak ólomsörét eredetű mérgezése A témát vizsgálók többnyire egyetértenek abban, hogy a vizi madarakat mérgező ólom fő forrása a vadászok puskájából származó sörét. A probléma vizsgálata során viszont az egyik legnehezebb kérdés a mérgezés megállapítása, az óbommérgezés diagnosztizäläsa. A mérgezés klinikai tünetei nem jellegzetesek. Kialakulás egyéb tényezők mellett elsősorban a felszívódott ólom mennyiségétől és a felszívódás gyorsaságától függ. Ennek megfelelően heveny vagy idült ólommérgezés alakulhat ki. A heveny formánál akár 2 nap alatt jelentkezhetnek idegrendszeri tünetek (görcsök, egyensúlyzavar, bénulás, fokozott ingerlékenység). Az elhúzódó esetekben már észrevehető az étvágy csökkenése. Az ólommérgezést kísérő tünetek a röpképtelenség, legyengülés, mely olyan mértékű is lehet, hogy az állatok kézzel megfoghatók. Esetenként sárgás folyadék csöpög többnyire tátva tartott csörükböl. A szárnyizmok bénulása miatt a szárazföldön az elsőrendű evezötollak hegye a földet söpri, vízben pedig a szárnyak lazán fekszenek a víz felszinén. A proventriculus sokszor felfúvódik, gyakori a híg, zöldes színű ürülék. Az állat a testtömégének akár 50%-ät is elveszti. Krónikus esetekben gyakori, de akut mérgezésre nem jellemző a nagyarányú súlyveszteség. Boncoláskor nagyon gyakran — a rossz kondició mellett — ólomsörétet találni a zúzógyomor tartalmában, ami már felkeltheti a mérgezés gyanúját. A zúzógyomor belső fala ilyenkor sötét, puha, könnyen szétmállik, gyulladt, kimart (Sanderson & Bellrose, 1986). Több kutató (Coburn et al., 1951; Jordan & Bellrose, 1951; Locke & Bagley, 1967) az ólommérgezésben szenvedő vizimadarakban az átlagosnál kisebb méretű májat, vesét, szívet talált. Ugyanakkor Chupp £ Dalke (1964) májnagyobbodásról számolt be. Annak ellenére, hogy a kórbonctani tünetek ismertek, pusztán azok alapján a kutatók mégsem lehetnek teljesen biztosak az ólommérgezésben. Ha azonban a tünetek mellett a zúzógyomorban lenyelt ólomsörét van, akkor bizonyos az ólommérgezés. Abban megegyezik a legtöbb szerző véleménye, hogy a biztos diagnózishoz általában szükség van kémiai analízisre (White & Stendell, 1977; Anderson, 1975; Stendel et al., 1979). A szövetekből kimutatható ólomtartalom felszívódásra utal. A csontból szinte mindig kimutatható az ólom, ami csaknem azonnal megjelenik a csontokban azután, hogy a madár lenyeli az ólomsörétet, de mérgezés mégsem mindig alakul ki (Sanderson & Bellrose, 1986). A legnagyobb probléma a diagnosztikus értékű határérték megállapítása. Egy kiterjedt amerikai vizsgálatban (Finley & Dieter, 1978) nagyszámú, különböző helyről származó madarak szárnycsontjában a megemelkedett ólomtartalom 8,5 mg/kg-töl 82,3 mg/kg-ig terjedt. Igazolt mérgezés egyik esetben sem volt. A csont ezek szerint jelzi az ölomfelvetelt, de diagnosztikai értéke bizonytalan. Hasonlóképpen a lágy szövetekben is gyakori az emelkedett ólomtartalom s az állatok mégsem mutatják a mérgezés tüneteit. Meg kell határozni tehát egy értéket, amely fölött mérgezésről beszélünk. A szerzők a mérgezés határértékének a májban nedves tömegre a 6 mg/kg, száraz tömegre a 10 mg/kg ólomtartalmat jelölik meg. A veszélyeztetettség mértékét jelzi, hogy az IWRB egy 1993-as kiadványa szerint az USA-ban 1976-ban több mint 2.4 millió szárnyasvad hullott el lenyelt ólomsörét okozta mérgezés következtében. (Csak a madarakra kilőtt ólomsörét mennyiségét 2400-3000 tonnára becsülték.) Az irodami áttekintés teljességéhez feltétlenül hozzátartozik a Lead Poisoning In 49 Akoshegyi I. Waterfowl International Update Report című, rendszeresen megjelenő kiadvány megemlítése, amely Argentinätöl az USA-ig közli minden adatszolgáltató országról a kérdéssel kapcsolatos legfontosabb információkat. Ebben néhány éve, mióta adataink vannak, Magyarország is szerepel. A vizsgálatok megindítása, feltett kérdések Magyarországon a lőszerértékesítési adatokból, illetve a vadászati statisztikából becsülhető, hogy évente mintegy 200-240 tonna (!) ólomsörétet lőnek ki. Ennek egy része koncentráltan halmozódik fel a röptetett és a félvad kacsa-vadászterületeken. E területekre minden évben nagyszámú állatot telepítenek. A vadkacsák táplálkozásuk során felszedik a korábbi vadászati idény(ek)ből ottmaradt ólomsörétet. Ez a zúzógyomorban rövidebb- hosszabb ideig őrlődik, a lekopott ólom egy része oldódik, és felszívódva mérgezést okoz. Ezt a mérgezést regisztráltuk több vadgazdálkodónál 1989-ben. Nyilvánvaló lett, hogy tovább nem volt halasztható a Magyarországon kialakult állapotok felmérése. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium Vadászati és Halászati Főosztálya megbízást adott a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszékének egy átfogó felmérésre. A vizsgálatok pénzügyi támogatását a Vadgazdálkodási Alap biztosította. A kutatási feladat célkitűzése a vizsgálat első szakaszában az ólomsörét-szennyezés hatásának felmérése röptetett kacsa és az éveken át azonos területre kihelyezett fácánpopulációk esetében. Ehhez adatokat kellett gyűjteni: — a vadászterületen felhalmozódott ólomsörét mennyiségéről — a felhalmozódott ólomsörét területi eloszlásáról — a terület szennyezettségének és a sörétfelvétel gyakoriságának összefüggéséről — a kialakuló ólommérgezés gyakoriságáról — az ólom felszívódásáról és emberi táplálékba kerüléséről — a környezet (víz, növények) ólomszennyezéséről. A vizsgálat második szakaszában új cél volt az egyéb fajokat is vizsgálni. Végül egy erre beállított kísérletben a fácánok ólomérzékenységét és a sörét kiürülésének idejét igyekeztünk megállapítani. Anyag és módszer Terület vizsgálata Mintákat gyűjtöttünk a talaj ólomsörét szennyezettségének meghatározására. A terepen 15 x 15 méteres négyzetrácsban jelöltük ki a talajmintavételi kvadrátokat. A talajmintákat | m°-nyi felületről, majd ugyaninnen az 5 és 10 cm mély rétegből vettük. Itt lenyírtuk és eltávolítottuk a lágyszárú növényeket, majd vesszősöprűvel összesöpörtük a felületet. Az így gyűjtött mintát három fokozatú szitasorozaton átszitálva állapítottuk meg a felületen 50 Vizimadarak ólomsörét eredetű mergezese található söretszamot. A talajba süllyedést — a korábbi évek szennyezettségét — az 5 és a 10 cm-es rétegek atszitalasaval lehetett megállapítani. Az irodalmi adatok ismeretében tudjuk, hogy a kacsák leggyakrabban a tó iszapjából veszik fel a söréteket. Ezért fontos a tófenék szennyezettségének vizsgálata is. A fenékiszap vizsgálatára csak a tó leeresztése után volt lehetőség. Ebben az esetben is három szintet vizsgáltunk, mint a száraz talajnál. Állatok vizsgälata A munka során elsősorban fácán és tőkés réce került vizsgálatra, valamint sokkal kisebb számban kárókatona (Phalacrocorax carbo), nagy lilik (Anser albifrons), nagy bukó (Mergus merganser), kis bukó (Mergus albellus), kerceréce (Bucephala clangula), szárcsa (Fulica atra), vetési lúd (Anser fabalis), kontyos réce (Aythya ferina) és kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis). Elhullott, lőtt és elvéreztetett szárnyas vadakat vizsgáltunk. A minták begyűjtött tetemekből, vadászatok terítékeiből, vadfeldolgozókból és a három kísérleti csoportunkból származtak. A vizsgálathoz felhasznált védett madarak mintáit a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási Intézet egyéb vizsgálataihoz gyűjtött példányaiból származnak. Ezért a segítségért Dr. Faragó Sándor egyetemi tanárnak és a kutató csoportnak tartozunk köszönettel. Minták feldolgozása Minden esetben — amikor lehetőség volt rá — teljes állatot dolgoztunk fel. Ideális esetben kémiai vizsgálatra állatonként öt mintaelemből álló mintát gyűjtöttünk össze (zúzógyomor, máj, vázizom, csont, vese). Az esetek nagyobb részében azonban nem kaphattuk meg az egész állatot, így csak a rendelkezésünkre álló szervek vizsgálatára szorítkozhattunk. A zúzógyomor kiemelése és felvágása után a zúzógyomor-tartalomban lenyelt sörétet kerestünk. Ezért a tartalmat főzőpohárba mostuk. Egy-két másodperces ülepítés után a vizet leöntöttük, majd az üledéket kiboritva ellenáramú vizsugärban kerestük az ólomsöréteket. Kémiai vizsgálatra az egyes szervekből elkülönített 10-20 grammnyi darabra volt szükség. A zacskókat leheggesztettük, megjelöltük és állatonként összecsomagoltuk. Környezet vizsgálata Mintát vettünk a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetből kémiai analízisre egyrészt a talajból, vízből és a területen élő növényzetből, hogy kimutatható-e a terület sörétszennyeződésével összefüggésben megemelkedett mennyiségű ólom a környezetben; másrészt szúrópróbaszerűen mintát vettünk a takarmányból, hogy megtudjuk, az állati szövetekből kimutatható ólomnak a sörétek mellett a takarmány lehet-e forrása. SI Akosheggyi I. A fácán ölomerzekenysegenek vizsgálata A vizsgálatok során a fácánok zúzógyomrában a minták 4,6%-aban találtunk sörétet, de ennél lényegesen gyakrabban volt határérték felett a szövetek ólomtartalma (2. táblázat). Ennek magyarázata többféle lehet, többek között, hogy a fácán ritkábban veszi fel a sörétet, mint a vadkacsa és az emelkedett ólomtartalom egyéb forrásból származik; avagy a fácánból rendkívül gyorsan eltávozik a sörét, de a nyoma ott marad a szövetekben. A lehetséges okok tisztázására az alábbi modellkísérletet állítottam be: kibocsájtás előtti öthetes fácánokból elkülönítettünk két csoportot (I. és II.) mely 20 egyedből állt és később tizenkéthetes fácánokból egy csoportot (III.), mely 10 egyedből állt. A huszas csoportokat szabadtéren kis volierben, a tizes csoportot zárt ólban tartottuk. I. csoport: Az állatokkal 6-6 szem 10-es (3.0 mm átmérőjű) sörétet nyelettünk le. A nyolcadik napon 2 állat elhullott, a 14-ik napon öt állatot leöltünk, hogy figyelemmel kisérhessük a beadott sörétek kiürülésének ütemét. A maradék 12 állat leölésével a 49. napon befejeztük a kísérlet ezen szakaszát (befogáskor egy állat kiszabadult, így e csoportban végül csak 19 egyed adatai voltak értékelhetők). II. csoport: E kísérletbe röntgenfelvételeket terveztünk a sörétek kiürülési ütemének megállapítására. Lenyelettünk kilenc állattal 6-6 szem tizes, tizenegy állattal 4-4 szem hatos (4 mm átmérőjű) sörétet (a vizsgálathoz az apróvadas területeken használt tizes sörétet választottuk általában, de az állatok egy részével a nagyobb méretű hatos sörétet nyelettük le, mivel nem tudtuk, mennyire ad elkülöníthető röntgenárnyékot az apróbb szemű sörét). Ekkor készült az első röntgenfelvétel, majd hét naponként három újabb. A 12. napon öt állatot leszúrtunk, hogy szövetmintákat vehessünk. A 43. napon befejeztük a kisérletet. III. csoport: Tíz darab tizenkéthetes fácánt egy ólba tettünk és minden állattal lenyelettünk 2 szem 10-es ólomsörét. Ezután még két alkalommal a hetedik és a 14-ik napon minden állatnak beadtunk további 3-3 szemet. Valamennyi leszúrt és elhullott állatot felboncoltuk. Megvizsgáltuk a zúzógyomor tartalmat és feljegyeztük a talált sörétek számát. Mintát vettünk ólomtartalom meghatározásra minden állatból. A minta elemei: máj, vese, izom, csont, zúzógyomor. Kémiai vizsgálat A minták ólomtartalom-meghatározását a GATE Központi Laboratóriuma végezte Zeiss AAS 3 típusú atomabszorbciós spektrofotométerrel, kétsugaras üzemmódban, lángatomizálással, háttérkorrekcióval. A kémiai analízis módszere 1994-ben változott. Az ICP (induktív csatlakozású plazma emissziós spektrometer) Jobin-Yvon JY24 típusú készülékkel érzékenyebb lett a vizsgálat. Vizimadarak ólomsörét eredetű mérgezése Eredmények Környezet Talaj: Legnagyobb mintaszámmal (423) a felületet vizsgáltuk, mert a fácánok és a kacsák a parton a felületről vehetik fel a sörétet. Emellett úgy látszott, hogy megfelelő számú mintával a terület szennyezettsége jól jellemezhető. Az érték alacsonynak tűnt. A teríték — és ebből következő lövésszám — alapján kiszámítottam a szokásosan használt sörétnagyság és az utolsó év terítékszámának felhasználásával a lehetséges mennyiséget. A két módszerrel becsült tömeg lényeges eltérést mutat (1. táblázat). A sörétszennyezés még nem feltétlenül jelenti a talaj ólomtartalmának emelkedését. Ahhoz a sörétnek , oldódni" kell, hogy a talajban emelkedjék az ólomtartalom. 14 talajminta kémiai vizsgálata során 3 esetben találtunk 10 mg/kg értéket meghaladó ólomtartalmat. A kontroll 6.5 mg/kg Pb tartalma alapján a 10 mg/kg feletti érték emelkedett mennyiségnek számít. kvadrátátlag 2) számított sörét 1) terepen sörét pozitív minták aránya average per sample ratio of positive samples lead shot in field lead shot calculated | dbím | Dbha | kgna | dbha | agita _ Fácán vadászterületek — pheasant hunting areas E I nf ET sf as | ETTI [ioni I a] aa] mm] sr] M RO NE CET ET 1. táblázat. Területek s6rétszennyezettsége terepen (1 = mintavétel alapján becsült mennyiség). ill. annak számított értéke (2 — a terítékből számítással becsült mennyiség). *1989-ben volt az utolsó vadászati szezon a területen, ahol 3. ill. 4 év múlva vizsgáltuk ismét a szennyezettséget. a számításnak itt nem volt értelme. Table 1. Lead shot contamination of surveyed areas (1 = based on counts of samples) and EE exposure (2=estimated lead shot exposure based on hunting begs). Db/m°= number of lead shots per m’; db/ha=number of shots per hectare. * Last hunting season in the area in 1989 (calculation had no relevance 3 or 4 years after last exposure). 53 Akoshegyi I. Víz: Vízmintákat 6 esetben vizsgáltunk, mindig negatív eredményt kaptunk. Növények: A vizsgálati területen gyűjtött 29 különféle növénymintából kimutatható ólomtartalom nagyon változatos volt. Az eredményeink megegyeztek az irodalmi adatokkal, miszerint a növények gyökereiben sokkal magasabb az ólomtartalom, mint a szárban vagy egyéb részekben. A növények földfeletti részében csak 5 esetben haladta meg az ólomtartalom a 10 mg/kg értéket, noha a minták ólomsöréttel évek óta szennyezett területről származtak. Takarmány: 15 takarmánymintát vizsgáltuk. Általában alacsony értékeket kaptunk, de említést érdemel, hogy egy fácán indítótápban 5,1 mg/kg, nevelőtápban 4,1 mg/kg, egy kacsa nevelőtápban 8,8 mg/kg, egy másikban 34 mg/kg (sic!) volt a mért ólomtartalom. Állatok Vizsgálatra került 11 szárnyas faj. Valamennyi faj esetében a minták nagyobb része vadászatból származott. A vizsgálati területeken az élő állatok megfigyelése során csak három helyen láttam — kacsák között — az ólommérgezés jellegzetes tüneteit. Mindhárom esetben több mint 10 éve vadászott területről volt szó. Fácánok között sosem láttam az ólommérgezésre jellemző, bénulásos tüneteket. Sörét a zúzógyomorban (ólomexpozició) Megvizsgáltuk a madarak zúzógyomrát, a benne lévő sörétek számát, előfordulási gyakoriságát. A vizsgált állatok száma összesen 2091 volt, melyből 947 fácán, 1010 tőkés réce, 75 szárcsa, 17 kormorán, 1 nagy lilik, 5 nagy bukó, 5 kis bukó, 3 kerce réce, 9 vetési lúd, 9 kontyos réce, 4 szürke gém és 6 kis vöcsök. dead shot together etti en Reve se ESSE | Anas platyrhynichos I] 1 ||| ee | szabad területen- wild | so] ol 160] TO | Phasianus cholchicus | 24] 01 923 | 4.87] 947] 4,75] Fulica atra a) ae ee eee 2. táblázat. Lenyelt sörét a vizsgált zuzögyomrokban (6lomexpozicié). Table 2. Ratio of swollowed lead shots in the gizzard (exposure to lead poisoning). Egy-egy zuzoban talált sörétek száma 1-49 között változott A fácán és a tőkés réce esetében külön értékeltük az elhullott és lőtt állatokat (2. táblázat). Az összes félvad tőkés réce zúzógyomrát megvizsgálva az esetek 43,65%-aban volt legalább egy szem sörét. Az Vizimadarak ólomsörét eredetű mérgezése elhullott állatoknál ez az érték átlagosan 82,22%, mig a lőtteknél csak 29,76%. Fácánoknál 4,75%-os az ólomexpozíció. Egyéb fajok közül csupán 3 szárcsa zúzógyomrában (4%) találtunk sörétet. Szövetek ólomtartalma A szövetekben az ólom kimutatása nagyon gyakran előfordult, ezért vizsgálatunk szempontjából nem minden esetben értékelhető. Határértékeket választottam és csak azokat az eseteket regisztrálom, amikor az ólomtartalom ezt meghaladja. A határértékek a máj esetében az irodalomból átvett, mérgezést jelentő 6 mg/kg, izom esetében az élelmezési határérték a 8/1985 (X.21.) EüM rendelet alapján 1 mg/kg és csont esetében 60 mg/kg, mert ez már mindenképpen emelkedett tartalmat jelent. A határértéket meghaladó minták aránya máj esetében fácánnál 5,67%, tőkés récénél intenzíven vadászott területen 30,91% és szabad területen 1,59%, izom esetében fácánnál 33,77%, tőkés récénél intenzíven vadászott terülten 44,81% és szabad területen 32% (3. táblázat). vizsgált faj izom/muscle maj/liver laren aisi sone: külgéköbstlelebe határértéket meghaladó minták százaléka ratio of samples over threshold value Anas platyrhynchos 44.81% 30,91% Intenzív vadäszterületen/on intensive hunting range roche al arret] Anas platyrhynchos 32,00% 1,59% szabad területen/ in the wild ain nie usa CÀ 3. táblázat. Az ólom megadott határértékét meghaladó szövetmintäk aránya különböző vizsgált madárfajok esetében. Table 3. Ratio of tissue samples over threshold values given for lead concentration in different bird species. Kísérlet A kísérlet első kérdése az volt, hogy milyen gyorsan ürül ki a fácánokból az ólomsörét. Erre az összesített választ a 4. táblázat tartalmazza. Szövetek ólomtartalma a kísérleti állatokban A kísérletbe állított csoportoknál a takarmanytol, tartási módtól függetlenül meglehetősen nagy volt az egyedi eltérés a szövetek ólomtartalmát illetően. Azonos egyednél a különböző szövetek, illetve a különféle izomszövetek ólomtartalma között sem Akoshegyi I. volt összefüggés. A határértékek (izom | mg/kg, maj 6 mg/kg, csont 60 mg/kg) feletti minták számát csoportonként és expozíciós napok szerint az 5. táblázat tartalmazza: csoport 7. nap 14. nap kísérlet befejezésekor group number | on day 7 | on day 14 at termination of hate ii Pila pria e | ra ll fal Ba I PA amelkedübia 1809 euler soi 4. táblázat. A sörét retenciöja a zúzógyomorban (a kísérlet részleteit lásd a szövegben). Table 4. Retention of lead shots in the muscular stomach. Group I: 20 pheasants were given 3 mm lead shots. dead (day 8) or sacrifised (day 14 and 49) birds were autopsied. Group II: 9 pheasants were given 3 mm and 11 birds 4 mm leadshots, retention was checked by X-ray on day 1, 8. 15 and 22, five animals were sacrifised on day 12 for tissue samples; and the experiment was terminated on day 43. Group III: 10 pheasants were given 2 lead shots each on day 1. and 3 further ones on day 7 and 14, respectively. Az expozíció 0. azaz induló napjának a sérétbeadas napját tekintettem. Logikus lenne, hogy az expozíciós napok számának emelkedésével a szövetekben is emelkedik az ólomtartalom. A fenti táblázat ennek ellentmondani látszik. Még különösebb, hogy 42 máj mintában | mg/kg alatt volt az ólomtartalom, hat mintában 1-6 mg/kg között és pusztán egyetlen esetben 6 mg/kg felett (7,384 mg/kg). Tehát nem alakult ki mérgezés a fácánokban a hosszú ólomexpozíció ellenére sem. csoport Elhullás/ | vizsgált állat db határérték feletti ólomtartalom a szövetekben száma kiirtás (n) No. of samples with Pb values bevond threshold extermin. | animals tested muscle stomach liver bones 3 : 0 | 0 0 $ 0 3 ( $ ) 5. táblázat. Magas 6lomtartalom gyakorisága a kisérletbe vont állatok szövetmintäiban. Table 5. Incidence of high lead values in tissue samples of experimental animals. Vizimadarak ólomsörét eredetű mergezese Következtetések, human vonatkozások A talaj sörétszennyezettségét — vizsgálataink szerint — nem érdemes a helyszínen gyűjtött mintákkal vizsgálni, ha vannak megbizható adataink a területen folyó vadászatról. A terítékadatokból pontosabban becsülhető a sörétszennnyezés, mert a talaj felső rétegének vizsgálata mindig lényegesen alacsonyabb értéket ad a valóságosnál (1. táblázat). Röptetett vadkacsák esetében igen nagy az állomány veszélyeztetettsége, ha a korábbi évek vadászatának színhelyén nőnek fel az állatok. E vadásztatási technológia esetében jobb nevelő tavon tartani az állatokat és csak a vadászatot megelőzően a "vadász-tóra" telepíteni azokat. A terület 3-4 éves pihentetése után a sörétszennyezettség a töredékére csökken (1. táblázat). Nagyon szoros összefüggést találtunk vadkacsák esetében a terület sörétszennyezettsége és az ólommérgezés gyakorisága között. Tehát a korábbi évek terítékeiből számolni lehet a szennyezettséget, abból a várható kockázatot vadkacsánál. Gyenge volt a korreláció a terület sörétszennyezettsége és az ólomexpozició, valamint az ólomexpozició és az ólommérgezés gyakorisága között. Több vadfajt vizsgáltunk, de fácán és tőkés réce kivételével csak szárcsa esetében találtunk sörétet a zuzögyomorban. Ez nagy optimizmusra okot adó eredmény lehetne, de figyelembe kell venni, hogy a természetes populációk esetében nagyon kevés mintát tudtunk megvizsgálni. Itt a külföldi — elsősorban amerikai — eredményekre kell támaszkodni. Ennek alapján a szárnyas populációk nálunk sem kevésbé veszélyeztetettek. A legelő — növényevő fajoknál 1,0-3,3%, az úszórécéknél 8,5-21,5%, a bukórécéknél 17,4-59,5%-os ólomexpozíciót találtak a szerzők a különböző vizsgálati területeken. A kísérlet alapján a sörét kiürülése feltehetően a fácánok esetében sem gyorsabb a vadkacsánál megállapított átlagos 20 napnál. A lenyeletést követő két hét múlva az állatok többségében még volt sörét a zúzógyomorban. A 43., illetve 49. nap után is a zúzógyomrok 15%-äban található sörét. A vadászatokból származó fácán zúzógyomrokban viszont ritkán találtunk sörétet. Mindebből megállapítható, hogy a fácánok lényegesen ritkábban szedik fel a sörétet, mint a víziszárnyasok. A kísérletben a sörétek hosszú retenciója ellenére a fácánok között nem észleltünk ólommérgezésre utaló tüneteket. A szövetekben is nagyon ritkán volt határérték felett az ólomtartalom. Tehát a kacsával ellentétben az ólom a fácán zúzógyomrában lévő ólomsörétből nem szívódott fel. A jelenség magyarázatára egy későbbi vizsgálat talán választ tud majd adni. A zúzógyomor izomzatának ólomtartalmát azért vizsgáltuk, mert egyrészt a legkönnyebben beszerezhető minta, másrészt alkalmas lenne az élelmiszerhigiéniai vizsgálatokra, amennyiben korreláció mutatkozna a különböző szövetekből kimutatható ólomtartalomban. Nagyszámú párhuzamos mérésünk statisztikai kiértékelése bizonyította, hogy a zúzógyomor izomzatának és a többi izomnak vagy akár a májnak ólomtartalma között nincs összefüggés. Ez nagyon érdekes és pillanatnyilag erre sincs magyarázat. A magyar élelmezés-egészségügyi határérték (1 mg/kg Pb tartalom) nem szigorúbb, mint más országok hasonló előírása. Ennek alapján az esetek több mint 30%-aban aggályos az elejtett szárnyasokból származó állati eredetű élelmiszerek fogyasztása. Akosheggyi I. A vizsgálat eredeti célján túlmenően kiderült az is, hogy a szárnyasok — különösen a fácánok — biomonitorként jeleznek valamilyen (egy vagy több), a környezetet szennyező ólomforrást amely feltehetően nem vagy nem elsősorban ólomsörét eredetű és súlyosan veszélyeztetheti az élővilágot. Irodalom — References Anderson, W. L. (1975): Lead poisoning in waterfowl at Rice Lake. Illionis. Journal of Wildlife Management 39(2), p. 264-270. Bellrose, F. C. (1959): Lead poisoning as a mortality factor in waterfowl populations. /llionis Natural History Survey Bulletin 27(3). p. 235-288. Chupp, N. R. & Dalke, P. D. (1964): Waterflow mortality in the Coeur D Alene River Valley. Ida. Journal of Wildlife Management 28(4), p. 692-702. Coburn, D. R., Metzler, D. W. & Treichler, R.. (1951): A study of absorption and retention of lead in wild waterflow in relation to clinical evidence of lead poisoning. Journal of Wildlife Management 15(2), p. 186-192. Finley, M. T., & Dieter, M. P. (1978): Influence of laying on lead acccumulation in bone of mallard ducks. Journal of Toxicology and Environmental Health 4, p. 123-129. Grinell, G. B. (1984): Lead poisoning. Forest and Stream 42(6), p. 117-118. Hilbertné, Dr. Miklovics Magda (1982): A vadkacsák 6lommérgezésérol. Nimród Forum 1982.(janius), p. 26. Jordan, J. S. & Bellrose F. C. (1951): Lead poisoning in wild waterfowl. /linois Natural History Survey Biological Notes 26, 27 p. Kertész E. (1986): Megfigyeltem. Nimrod. 106(1), p. 45. Locke, L. N. & Bagley, G. E. (1967): Case report. Coccidiosis and lead poisoning in Canada geese. Cheasepeake Science 8(1). p. 68-69. Pain, D. J. (ed..) (1992): Lead poisoning in waterfowl. Proceedings of an IWRB workshop. Brussels, Belgium, 13-15 June 1991. /WRB Special Publication 16, 105 p. Rácz Fodor G. (1991): Vizivad-6lommérgezés. Nimród 111(8), p. 16. Sályi Gy., Hilbertné & Sztojkov V. (1987): A vadkacsa (tőkés réce — Anas platvrhyncos) ólomsörét okozta ólommérgezése. Magyar Állatorvosok Lapja 42. p. 621-626. Sanderson, C. G. & Bellrose, C. F. (1986): A Review of the Problem of Lead Poisoning in Waterfowl. /llinois Natural History Survey, Special Publication 4, 34 p. Stendell, R. C., Smith, R. I, Burnham, K. P. & Christensen R. E. (1979): Exposure to waterfowl to lead: a nationwide survey of residues in wing bones of seven species. 1972-73. US Fish and Wildlife Service Special Scientific Report. Wildlife No. 223. 12 p. White, D. H., & Stendell, R. C. (1977): Waterfowl exposure to lead and steel shot on selected areas. Journal of Wildlife Management 41(3). p. 469-475. 58 Aquila, Vol. 105-106, p. 59-69 © Természetvédelmi Hivatal, 2000 RAGADOZOMADAR-FAJOK ÉS A HOLLÓ (CORVUS CORAX) ALLOMANYFELMERESE ES KÖLTESI EREDMÉNYEINEK VIZSGÁLATA A BÖRZSÖNY-HEGYSEGBEN 1983-94 KÖZÖTT Varga Zsolt — Bezeczky Árpád — Darányi László Abstract VARGA, ZS., BEZECZKY, À. & DARÁNYI, L. (2000): Survey on the population changes and breeding success of birds of prey and the Raven (Corvus corax) in the Börzsöny hills (Hungary) between 1983-1994. Aquila 105-106, p. 59-69. Authors stuided the population changes and the breeding success of different species of birds of prey as well as the Raven in a 9000 ha large study area of Börzsöny hills (Northern Hungary), covered entirely by forest. Surveys were carried out in two consecutive years in three different time periods (1983-84, 1986-87, 1993-94). The population of Buzzard (Buteo buteo), Honey Buzzard (Pernis apivorus) and Raven (Corvus corax) increased, while an increase was followed by population decline for Goshawk (Accipiter gentilis) and Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina). The strictly protected Imperial Eagle (Aquila heliaca) disappeared by the early 1990s from the study area. The population of Saker Falcon (Falco cherrug), another strictly protected species, declined to one pair from two. However. the population of these species. when looking at the entire Börzsöny, remained stable, and their nationwide population even increased in Hungary during the study period. Authors propose that the gradual reposition of the population of these two originally lowland species to the plains may be facilitated by an increasing competition with Ravens and Buzzards for nest sites in the hills. Key words: birds of prey, Corvus corax, population dynamics. breeding success. Börzsöny, Hungary. A szerzők cime — Authors' address: Varga Zsolt Budapest, Géza u. 4/A. H-1223; Darányi László, Perőcsény, Börzsönyi u. 19. H- 2637; Bezeczky Arpád Bernecebarátii, Szécheniy U. 142. H-2639 Bevezetés Bár Magyarországon a ragadozó madarak kutatásának, védelmének népes és lelkes tábora van — a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületen belül megalakulása óta külön Ragadozómadár-védelmi Szakosztály működik —, egy-egy nagyobb terület teljes fészkelő ragadozómadár-állományával, illetve annak változásaival nagyon kevés tanulmány foglalkozott az elmúlt évtizedekben (Haraszthy & Ott, 1984; Varga, 1986; 1988; 1990). A felmérők figyelme elsősorban a ritka, fokozott védelmet érdemlő fajokra (pl. sasok, kerecsensólyom) irányult. Ezért egyes — kevésbé veszélyeztetett — ragadozó madarak hazai állományviszonyairól pontos felmérések híján csak becslések láthattak napvilágot. A Bükkben, a Mátrában és az Upponyi-hegységben a MME Bükki Helyi Csoportja által folytatott, valamint az MME Baranya megyei Helyi Csoportjának tagjai által szervezett, 59 Varga Zs. et al. Baranya megye egyes területeit lefedő ragadozömadär-felmeresek jelen dolgozat elkészítésének időpontjáig nem jelentek meg közleményben. A költő ragadozómadár-állomány felmérésének alapja a mintaterületeken minél több fészek felderítése, a költési időszakban többszöri ellenőrzése, ami több ezer hektáros erdős területeken meglehetősen időigényes feladat. Ezzel párhuzamosan az adott évben ismeretlen párok jelenlétének megállapítása és azok revírjeinek elhatárolása a költési időben további megfigyeléseket igényel. A szerzők közül Varga Zs. és Darányi L. 1978 óta, Bezeczky A. 1985 óta foglalkozik a Börzsönyben ragadozómadár-megfigyelésekkel. Varga Zs. 1983-ban ( Varga, 1984) végezte el első ízben egy kiválasztott — korábban legjobban felderített — 9000 hektáros mintaterület ragadozómadár-állományának felmérését, amit 1984-ben megismételt. 1986- ban és 1987-ben ugyanezen a mintaterületen a felmérések zömét Bezeczky A. és Varga Zs.. majd 1993-94-ben Darányi L. és Bezeczky Á. végezte el. Vizsgálati módszer Az állományfelmérés a kijelölt mintaterületen rendszeresen fészkelő nagyobb termetű ragadozómadár-fajokra: az egerészölyvre (Buteo buteo), a héjára (Accipiter gentilis), a darázsölyvre (Pernis apivorus), a békászó sasra (Aguila pomarina), a parlagi sasra (Aguila heliaca) és a kerecsensólyomra ( Falco cherrug) terjedt ki. A felmérésekbe bevontuk a hollót (Corvus corax) is, mivel — bár rendszertanilag nem ragadozó madár — életmódját tekintve (fészkelés, territórium) sok hasonlóságot mutat a ragadozómadár-fajokkal. A karvaly (Accipiter nisus) állományának számbavételére (a költési időben rejtett életmódja miatti megfigyelési nehézségek, valamint a fentiekben felsorolt fajoktól jelentősen eltérő költőhelyválasztása — sűrűbb állományokban való fészkelés — miatt) nem vállalkoztunk. Egyes években a mintaterület szélső részein kígyászölyv (Circaetus gallicus) és kabasólyom (Falco subbuteo) mozgását észleltük — más megfigyelők törpesast (Hieraaetus pennatus) is láttak —, a mintaterületen belül azonban nem sikerült igazolni fészkelésüket, ezért ezekre a fajokra a felmérés eredményének részletes ismertetésénél nem térünk ki. Vizsgálatunk a felsorolt hét faj mintaterületen fészkelő populációjának — a költő párok számának — felmérésén túl a költések eredményére, a kirepült fiókák számának felmérésére is kiterjedt. Az évek során jelentős mennyiségű adat gyűlt össze a vizsgált fajok fészkelési stratégiájának ökológiai szempontból történő elemzéséhez, valamint táplálkozásuk vizsgálatához is. E közleményünkben azonban csak a populációdinamika és a költési eredmények bemutatására térünk ki. A ragadozómadarak állománysűrűségét, és főképp az éves szaporulatot az adott évben rendelkezésre álló táplálékkínálat jelentősen befolyásolja. Hogy a mintaterületen fészkelő populációk alakulásának, reprodukciójának hosszabb távú trendjéről reális képet kapjunk, a felméréseket célszerűnek tartottuk egy terjedelmesebb időszak távlatában, két éves periódusonként "végezni és a két éves felmérések átlagaival is számolni. Az állományfelmérést 1983-84-ben, 1986—87-ben és 1993-94-ben végeztük el. A fészektérképezést a téli évszakban, lombtalan állapotban, a fészkelés szempontjából szóba jövő (40-50 évnél idősebb) erdőrészletek átfésülésével végeztük. A fészkeknek egy kisebb hányadára a költesi-fiökanevelesi időszakban, a madarak mozgása, hangja alapján 60 Ragadozömadar-allomanyfelmeres a Börzsönyben bukkantunk rà. A költési szezont követő téli évszakban utólag megtalált, adott évben egyértelműen lakott fészkeket kimutatásainkban az „ismert, lakott fészkek" között tüntettük fel, de ezeknél a költés eredménye, a kirepült fiókák száma nem volt ismert. A feltérképezett fészkeket márciustól május közepéig egy-két alkalommal ellenőriztük, regisztrálva, hogy adott évben melyek lakottak. Az időközben eltűnt, ledőlt, lepusztult fészkeket pedig töröltük az , ismert fészkek" listájáról. Hogy kotlás közben ne háborgassuk a madarakat, a tojásszám megállapítására nem törekedtünk. A költés eredményének, a fiókák számának megállapítását is az esetek zömében a fészek fölötti (néha a szemközti) hegyoldalból — jó rálátási helyet keresve — látcsővel végeztük, csendben és mozdulatlanul megvárva általában egy-két etetést is. Ismételt ellenőrzések alkalmával egyes fészkeknél eltűnt (valószínűleg más ragadozók által elrabolt) fiókákat vagy csak csökkent fiókaszámot regisztráltunk, több ízben megtalálva az elpusztult fióka maradványait is. A költések eredményét részletező táblázatokban a ténylegesen kirepült fiókák számát tüntettük fel. Az adott évben ismeretlen fészkű párok revírjének megállapításában, elhatárolásában sokat segítettek a korábbi évek terepi tapasztalatai. A mintaterület szélein regisztrált revírek esetében — ahol nem tudtuk, hogy a pár a mintaterületen, vagy azon kívül fészkelt — az adott faj összesítésekor 0,5-ös szorzót használtunk. Egyes években kisebb-nagyobb számban a mintaterületen kívüli börzsönyi területeken is ismertünk és ellenőriztünk lakott ragadozómadár-, illetve hollófészkeket. Ezeket az állománysűrűség kiszámításánál természetesen nem vettük figyelembe, az egyes fajok költési sikerének számításakor ugyanakkor ezek költési eredményeivel is bövitettük adatsorainkat. A vizsgált ragadozómadár-népesség diverzitásának kiszámításához a Shannon-Weaver féle diverzitásindexet használtuk: Hy=-Yp,xInp, ahol p; az i-edik faj költő parjainak aránya az összes vizsgált faj összes fészkelő pärjahoz viszonyítva. A kiegyenlítettség kifejezéséhez a képletet használtuk, ahol H,,ax = In S, az S pedig az adott évben költő fajok száma. Vizsgálati terület A vizsgált mintaterület az Északi-Középhegység legnyugatibb tagjának, a vulkanikus eredetű Börzsöny-hegységnek egy kelet-nyugati irányú, 6 km széles és átlagosan 15 km hosszú sávja, amely Diósjenő, illetve Perőcsény és Nagybörzsöny községek között húzódik, közepén a hegység legmagasabb csúcsával, a Csóványossal (1. ábra). Területe 9000 hektár, 61 Varga Zs. et al. melynek 92%-a — a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet (jelenleg pedig már a Duna-Ipoly Nemzeti Park) részeként — védett, illetve fokozottan védett terület. Legnagyobb része a Magas- Börzsönyhöz, egy kisebb rész — a Kemence-pataktól északra — az Északi-Börzsönyhöz tartozik. A terület magas hegycsúcsaival, meredek hegyoldalaival, szikláival a Bernecebaráti A 4 Peracseny x ri 5 x © Börzsönyi TK északi tombjének határa —- a mintaterület határa === közút E - erdei vasút E községhatár CP fokozottan védett eriilet belteriilet I. ábra. A felmért mintaterület a Börzsönyben. Figure 1. The study area in Börzsöny hills. Ragadozömadar-allomanyfelmeres a Börzsönyben Börzsöny legvadregényesebb, és egyben legérintetlenebb része. A tengerszint feletti magasság 250-938 méter. A mintaterület a kisebb-nagyobb tisztásokat kivéve teljes egészében erdővel borított. Leggyakoribb erdőtársulás a gyertyános tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum), illetve magasabb részeken, üdébb völgyek északi kitettségű oldalaiban a bükkös (Aconito-fagetum, Melitti-Fagetum). A déli kitettségű, melegebb oldalakban cseres tölgyesek (Quercetum petraeae-cerris), a sekély termőrétegű hegycsúcsok napsütésnek, szél szárító hatásának legjobban kitett részein hársfajokkal és bükkel elegyes köriserdök állnak. A legmeredekebb, sziklás részeken andezit-karsztbokorerdőket (Festuco pseudodalmaticae-Ceraso-Quercetum) " találunk, amelyek andezit-sziklagyepekkel (Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae) váltakoznak. A patakokat — legtöbb helyen keskeny sávban — égerligetek (Alnetum glutinosae-incanae) kísérik. Fenyőtelepítések csak kisebb foltokban, illetve lombos állományokban szórt elegyként fordulnak elő. Eredmények, következtetések A felmérések összesített eredményeit, valamint a ragadozómadár-állomány diverzitásának változásait és kiegyenlítettségének alakulását a vizsgálati periódusban az 1— 13. táblázatokban részletesen bemutatjuk. A vizsgálati időszakban megtalált fészkeknek 33-49%-a volt lakott. A mintaterület teljes költő ragadozómadár- és hollóállományának a fészkelőhelye az egyes vizsgálati években 50-67%-ban vált ismertté. A fészekfelderítés hatékonysága a legalacsonyabb a teljes lombosodás után fészkelésbe kezdő darázsölyvnél, legmagasabb a ritka, de nagytermetű sasfajoknal és a kerecsensólyomnál. Az egerészölyvnél ez hat év átlagában 65%-os, a héjanal 54%-os, a hollónál 52%-os volt. Vizsgalat | Ismert fészkek Lakott fészkek Kôltoällomäny Fészekfelderités éve száma (db) aránya % (pár) aránya (%) No. of known Ratio of occupied Breeding Study vear nests nests opulation Ratio of nests found 1983 101 49.0 100 49.8 1984 97 44.3 86 50.0 1986 173 41.6 108 66.7 1987 182 33.5 104 58.7 1993 181 43.1 121 64,5 1994 | 209 40.2 130 64.6 I. táblázat. A megtalált ragadozomadar- és hollofészkek, a fészekfelderités hatékonysága és a felmért hét madárfaj együttes költöällomänya a mintaterületeken Table 1. The number of discovered raptor and Raven nests, the nest finding success and the total population of the seven studied species on the study area in different years. 63 Varga Zs. et al. A mintaterületen fészkelő ragadozömadär- és hollénépesség a vizsgált időszakban 34,4%-kal, az 1983-84. évi (átlagos) 93 párról 1993-94-re (átlagosan) 125 párra növekedett. Az összlétszám emelkedést döntően a ragadozömadär-közösseg 70-75%-ät (átlagosan 7390- át) alkotó és ezáltal domináns fajnak mondható egerészölyv-állomány alakulásának trendje befolyásolta, mely éves szinten kisebb kilengésekkel, visszaesésekkel hosszabb távon emelkedést mutat. A héja- és a békászósas-párok száma a nyolcvanas évek második felében emelkedett, majd 1993—94-re visszaesett. A darázsölyv- és a hollóállomány a nyolcvanas években stagnált, majd a kilencvenes évek elejétől — a darázsölyvnél kisebb, a hollónál nagyobb mértékű — növekedést mutat. A parlagi sas mint fészkelő az elmúlt évtized folyamán eltűnt a mintaterületröl, a kerecsensölyom-ällomäny pedig 2 párról | párra csökkent. Ezeknél a ritka, nagy területigényű, mintaterületünkön egy-két párban előforduló fajoknál a kis mintaszám természetesen nem teszi lehetővé, hogy az eredményekből nagyobb területre vonatkozó állományváltozási tendenciákra következtessünk. A hazai parlagisas- és kerecsensólyom-állomány az elmúlt évtizedben egyértelműen növekedett, a középhegységekben fészkelő párok azonban a hegységi peremterületekre és egykori síkvidéki költőhelyeikre — a fás sztyeppek helyén létrejött mezőgazdasági környezetbe — települnek át, ahol a táplálkozási viszonyok jóval kedvezőbbek (Haraszthy & Bagyura, 1993). E két faj állománya a teljes börzsönyi régióban sem csökkent. 1995 tavaszán mi is megfigyeltük egy korábban a börzsönyi hegyekben költő parlagisas-pár fészekrakását az Ipoly völgyében, mezőgazdasági területen lévő kisebb erdőfolt szélén. Valószínűsíthető, hogy középhegységeinkben a gyarapodó egerészölyv- és hollópopuláció is közrejátszik a kerecsensólyom és a sasfajok fészkelőhelyváltásában, mivel ez — fajonként különböző mértékben erősödő — fészkelőhely-, illetve táplálék-konkurenciát jelent feltételezhetően a fokozottan védett ragadozó madaraknak. A vizsgált fajok szaporodását elemezve a fészkenként kirepített átlagos fiókaszám 6 év átlagában a ragadozómadár-fajok közül a héjánál (1,63) és a kerecsensólyomnál (1,56) a legmagasabb. (A darázsölyvnél az alacsony mintaszám miatt ez a mutató statisztikailag nem értékelhető.) Az egerészölyvnél ez az érték 1,27, a parlagi- és a békászó sasnál pedig már jóval 1 alatt van. Évenként vizsgálva a szaporulatokban jelentős ingadozásokat észleltünk. Az egerészölyvnél például 1986-ban 39%-os emelkedést találtunk. Ha a mintaterületen összesen kirepült fiókák számát hasonlítjuk össze, az eltérések még nagyobb szórást mutatnak, mivel a magasabb állománysűrűséghez többnyire nagyobb átlagos fészkenkénti fiókaszám párosult. Ennek eredményeképpen az 1986-ban kirepült egerészölyv-fiókák száma közel háromszorosa (2,78) volt az 1984-ben ugyanitt felnevelődött fókák számának. A vizsgálati időszakon belül a legtöbb faj 1986-ban mutatta a legmagasabb költési eredményt. A parlagi sasnál az 1993-as év volt kiemelkedő, a kerecsensólyomnál pedig — a ritka 5 fiókás kirepített fészekaljnak köszönhetően — 1984. A többi fajnál az 1984-es év, valamint 1987 és 1994 általánosságban , gyenge" reprodukciót hozott. Amikor az alacsony fészkenkénti fióka-átlagértéket a sikertelen költések magas aránya okozza — pl. 1987 és 1994 — a gyenge szaporulat főképp a költési időszak kedvezőtlen időjárásával (késői fagyok, sok csapadék, vihar, jégeső) magyarázható. Ha a sikertelen költések aránya nem múlja felül az átlagértéket — ami az egerészölyvnél vizsgálatunk során 28,9% volt —, mégis alacsony a szaporulat (pl. 1984-ben), akkor ennek oka főképp a táplálékforrások beszűkülése lehet. 64 Ragadozömadar-allomanyfelmeres a Börzsönyben Mintateriileten kívűli ismert költés Mintaterületen belüli Within study area költő állomány(pár) ismert lakott fészek opulation size (pairs No. of occupied nests found Vizsgalat éve Study vear Known nests outside studv area 1983 - 1984 = 1986 23 1987 28 1993 10 1994 | 95 | 70 8 2. táblázat. Az egerészölyv feszkelöällomänyänak alakulása a 9000 ha-os vizsgálati területen és az ismert költések száma annak vonzáskörzetében. (A költöällomany 1983-1984-ben átlagosan 67,5 par; 1986—1987-ben 77,5 pár; 1993—1994-ben 93,5 pár.) Table 2. The breeding population of Buzzard (Buteo buteo) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. Mintaterületen kívűli ismert költés Mintaterületen belüli Within study area költő allomany(par) population size (pairs) Vizsgálat éve Study vear Known nests outside study area 1983 1984 1986 1987 1993 1994 Na IN | dn Table 3. A héja (Accipiter gentilis) fészkelő állományának alakulása a vizsgálati területen és az ismert költések száma annak vonzáskörzetében. (A költőállomány 1983-1984-ben átlagosan 10,5 pár; 1986— 1987-ben 13 pár; 1993—1994-ben 10.5 pár.) Table 3. The breeding population of Goshawk (Accipiter gentilis) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. Mintaterületen kívüli ismert költés Mintaterületen belüli Within study area költő állomány(pár) Study vear opulation size (pairs) Vizsgalat éve 1983 1984 8 = 2 1986 7 3 = 1987 8 1 2 1993 | 10 | - 1994 11 | = 4. táblázat. A darázsölyv (Pernis apivorus) fészkelő állományának alakulása a vizsgálati területen és az ismert költések száma annak vonzáskörzetében. (A költőállomány 1983-1984-ben átlagosan 7.5 par; 1986-1987-ben 7,5 pár; 1993—1994-ben 10,5 pár.) Table 4. The breeding population of Honey Buzzard (Pernis apivorus) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. 65 Varga Zs. et al. Mintateriileten kívűli ismert költés Mintaterületen belüli Within study area költő allomany(par) Ismert lakott feszek Study vear population size (pairs) No. of occupied nests found Vizsgalat éve Known nests outside study area 1983 2 x 1984 2 = 1986 4 3 i 1987 3 2 Li 1993 | I | È 1994 | I = 5. táblázat. A békaszo sas (Aquila pomarina) feszkelö állományának alakulása a vizsgálati területen és az ismert költesek száma annak vonzáskörzetében. (A költöällomäny 1983-1984-ben átlagosan 2,7 par: 1986— 1987-ben 3,5 pár; 1993-1994-ben | par.). * 1983-ban az egyik revir a vizsgálati terület határán helyezkedett el, így azt 0,5 értékkel vettük figyelembe. Table 5. The breeding population of Lesser Spotted Eagle (Aquila pomarina) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. * In 1983, one territory fell to the border of the sample area, it was considered therefore with a value of 0.5. Mintaterületen kívűli ismert költés Mintaterületen belüli Within studv area költő allomany(par) ismert lakott fészek No. of occupied nests found opulation size (pairs) Vizsgalat éve Study year Known nests outside studv area 1983 1984 1986 1987 1993 1994 6. táblázat. A parlagi sas (Aquila heliaca) fészkelő állományának alakulása a vizsgálati területen és az ismert költesek száma a mintaterületen kívül. (A kòlt6allomany 1983-1984-ben átlagosan | par: 1986-1987- ben | par; 1993-1994-ben 0 pár.) Table 6. The breeding population of Imperial Eagle (Aquila heliaca) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. Mintaterületen kívűli ismert költés Mintaterületen belüli Within study area költő állomány(pár) ismert lakott fészek population size (pairs) No. of occupied nests found Vizsgálat éve Study vear 1983 1984 1986 1987 1993 1994 Known nests outside study area — — — NON ND 7. táblázat. A kerecsensólyom (Falco cherrug) fészkelő állományának alakulása a vizsgálati területen és annak vonzáskörzetében. (A költőállomány 1983-1984-ben átlagosan 2 par; 1986—1987-ben 1,5 par; 1993— 1994-ben I pár.) Table 7. The breeding population of Saker Falcon ( Falco cherrug) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. 66 Ragadozömadar-allomanyfelmeres a Börzsönyben Mintateriileten kívüli ismert költés Mintaterületen belüli Within studv area költő állomány(pár) ismert lakott fészek No. of occupied nests found population size (pairs) Vizsgálat éve Studv vear Known nests outside study area 1983 2 I 1984 2 à 1986 2 = 2 1987 2 I 2 1993 6 3 2 1994 | 9 | 7 | 3 8. táblázat. A holló (Corvus corax) fészkelő állományának alakulása a vizsgálati területen és az ismert költések száma annak vonzáskörzetében. (A költőállomány 1983-1984-ben átlagosan 2 pár; 1986- 1987-ben 2 pár; 1993—1994-ben 7.5 pár.) Table 8. The breeding population of Raven (Corvus corax) in the 9000 ha study area and the number of known nests in surrounding regions. C. corax P. apivorus Vizsgálat éve B. buteo 1983 1984 1986 1987 1993 1994 9. táblázat. Az egy költőpárra jutó átlagos revirnagyság (9000 ha/költőpárok száma) alakulása a vizsgálati időszakban az egerészölyv (Buteo buteo). a héja (Accipiter gentilis), a darázsölyv (Pernis apivorus) és a holló (Corvus corax) vonatkozásában. Table 9. The average territory size (9000 ha/breeding pairs) of Buzzard (Buteo buteo), Goshawk (Accipiter gentilis). Honey Buzzard ( Pernis apivorus) and Raven (Corvus corax) in different years in the Börzsöny hills. Vizsgálati évek— Study year | 1983 1984 1986 1987 1993 1994 Diverzitàs — Diversity (H,) 0,9398 1.0661 0,9741 0,9540 0,8606 0,8942 Kigyenlitettség — Evenness (J) 0,4830 0,5479 0,5006 0,4903 0,4803 0.4996 10. táblázat. A ragadozömadär-tärsuläs diverzitàsanak és kiegyenlitettségének alakulása a börzsönyi mintaterületen. Table 10. The change of calculated diversity and evenness of the raptor population on the study area in the Börzsöny in different years. 67 Varga Zs. et al. Vizsgálat Ellenőrzött Átlagos Fészkek száma, amelyekből éve fészkek száma | fiókaszám Number of nests with 0 1 2 5 Study year | Checked nests | Juveniles fiéka repült ki uveniles 1983 : 5 5 13 6 1984 0,83 6 15 2 0 1986 1,76 11 9 41 13 1987 1.03 29 17 23 4 1993 56 1,25 16 15 21 4 1994 63 0.87 25 15 22 | II. táblázat. Az egerészölyv (Buteo buteo) költési eredményei a felmérés éveiben a Börzsöny hegységben talált fészkeknél. Table II. Breeding success of Buzzard (Buteo buteo) during the study period based on data collected in the Börzsöny hills. Vizsgálat Ellenőrzött Átlagos Fészkek száma, amelyekből éve fészkek száma | fiókaszám Number of nests with 0 1 2 3 4 Study year | Checked nests | Juveniles fióka repült ki juveniles 1983 2 0 2 1 0 1984 1 4 2 0 0 1986 | l 3 3 l 1987 2 | 0 3 0 1993 | 0 | 2 0 1994 2 0 2 0 0 12. täbläzat. A héja (Accipiter gentilis) költesi eredmenyei a felmérés éveiben a Börzsöny hegységben talált fészkeknél. Table 12. Breeding success of Goshawk (Accipiter gentilis) during the study period based on data collected in the Börzsöny hills. Faj neve Ismert eredményű! Átlagos Fészkek száma, amelyekből költések száma fiókaszám Number of known nests with Average 0 1 2 3 4 5 Species Number of nestings | number of fióka repült ki with known results | j i juveniles Pernis apivorus 0 0 3 0 0 0 Aquila pomarina 6 d 0 0 0 0 Aguila heliaca 5 4 2 0 0 0 Falco cherrug 3 2 2 l 0 | Corvus corax 5 0 4 10 0 0 13. táblázat. A darázsölyv (Pernis apivorus), a bekäszösas (Aquila pomarina), a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a holló (Corvus corax) költési eredményei a 1983- 1994 között gyűjtött adatok alapján a Börzsöny hegységben. Table 13. Breeding success of Honey Buzzard (Pernis apivorus), Lesser Spotted Eagle (Aguila pomarina), Imperial Eagle (Aguila heliaca), Saker Falcon (Falco cherrug) and Raven (Corvus corax) during the study period of 1983-1994 based on data collected in the Börzsöny hills within and around the sample area. 68 Ragadozömadar-allomanyfelmeres a Börzsönyben A ragadozó madarak és a holló feszkelesi sűrűségének növekedésével a fészkelő területek telítettebbekké, a vadászterületek terheltebbé váltak. Ennek következménye, hogy a vizsgált fajok egymás populációira is erőteljesebb nyomást gyakorolnak. Köszönetnyilvánítás Hálás köszönet illeti özv. Tövis Jánosnét Diósjenőn, illetve id. Darányi Lászlónét Perőcsényben, akik Varga Zsoltnak börzsönyi megfigyelőútjai során éveken keresztül szállást biztosítottak, továbbá a Váci Erdőtervezési Iroda hajdani munkatársait, akik 1978— 79-ben az ornitológiai munkával jól összehangolható terepi munkalehetőséget, valamint a ragadozómadár-fészektérképezéshez — alapvetően szükséges üzemtervi térképeket biztosítottak számára. Mindezek nélkül a felmérések el sem kezdődhettek volna. Irodalom — References Haraszthy L. & Ott J. (1983): Egerészölyv (Buteo buteo) állomány vizsgálata a Pilis-hegységben, 1977-81. Puszta 1/10/. p. 11-18. Haraszthy L. & Bagyura J. (1993): Ragadozómadár-védelem az elmúlt 100 évben Magyarországon. Aquila 100, p. 105—121. Varga Zs. (1984): Az egerészölyv és a héja ökológiájának vizsgálata Sopron környékén és a Börzsönyben. Diplomadolgozat. Varga Zs. (1986): Ökológiai vizsgálatok a Sopron-kürnyéki egerészülyv- és héja-ällomänyrél. Nimród Forum 1, p. 25-30. Varga Zs. (1988): Ragadoz6madar-felmérések és fekete gólya (Ciconia nigra) fészkelés Komárom megye déli részén. Madártani Tájékoztató 1988. (1-2.), p. 20-21. Varga Zs. (1990): Ragadozómadár-felmérés az Aggteleki Nemzeti Parkban és környékén (1987-88). Madártani Tájékoztató 1990. (1-2.), p. 9-12. 69 Glodcebt à " igvisetítrogíatetjáj : vgod ‚unseren doar gs peint Pesi ser pid «TOI ‘ila, Kin a miss Dont ivi ind p wid gt etai & fully ni (ar Klee "YAP Ted Beer nil An! Marin | gehn,‘ rmoosavgnie ware er Kar | r Pes UN En its) ty Mami Me ES EAN E vob 7 er ae Î, n = "y qe di ne ver apus gior | 40 US Prater re) ine PER > wo | PEN Wi ms GI DL Weal - VERMI ei = nu Tg ee Braten nu ré YA Meer” By NX ig 18201 ‘ walSvrrifia bd RIRES ARMAND pal EL) wlAce tragya LA "la ys cir veglie mali] PN utrum realite n dégrade (Apnea à Hulk ue cw i toc JŐ: “00 DEAL ae ALL en RR Gti GTO “Shay ee ab ANDRE: [PAZ J ISA à (9-1) 4801 AAA il witha, me at BAT WV) 5h ESTIVI tO A inka St Ein ir ro ro opi NT PR mat b CRE) A a > pr pa 1 04 tu FALL (toe cet | u rob ee Ki vi i i! | es hiv KA wee (4 Aula fhe et) ed a | a ‘ WY sheild Uva onal ike ir ff Ê MAL YI) least Sha LE ndta hear, Hak dora (ba erw) and R iN r94 ite) TA e Aly? One wills Cai Aquila, Vol. 105-106, p. 71-75 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 A TÚZOK (OTIS TARDA L., 1758) ; EGY DÉL-MAGYARORSZÁGI ÁLLOMÁNYÁNAK ÖTVEN ÉVES VIZSGÁLATA Sterbetz István Abstract STERBETZ, I. (2000): Fifty-year-long survey on a Great Bustard (Otis tarda L., 1758) population in Southern Hungary. Aquila 105-106, p. 71-75. The population dynamics between 1943-1993 of an isolated Great Bustard population of Csabacsiidi-puszta (46°32-20°34'), an alkali steppe in southern Hungary, has been discussed. The population consisting of 300 individuals declined by 92% by the end of World War II. Later on. hunting and agriculture decimated the population. A vital population existed, however, for further decades as a result of a favourable population structure. At last, afforestation of traditional lekking grounds wiped out the last surviving birds from the area. Key words: Otis tarda, population dynamics, southern Hungary. A szerző cime — Author's address: Dr. Sterbetz István Budapest, Fivér u. 4/a. H-1131 Bevezetés A természetvédelem számára gyakorlati megokoläsböl hasznosak az olyan adatsorok, amelyek veszélyeztetett fajok sorsának alakulását hosszabb időszakon át kísérik nyomon. Erre volt lehetőségem Békés megyében, a Csabacsüdi-pusztán, ahol az ott élő túzokpopuláció történetét ötven éven keresztül követtem nyomon szerencsés körülmények között. A tapasztaltak ismertetésével a hazai túzokprogram tervezéséhez kívánok szempontokat nyújtani. Vizsgálati körülmények A Csabacsüdi-puszta (É 46932"; K 20734") Békés megyében, Szarvastól mintegy 9 km-re délkeletre, a Szarvas-oroshazi országút két oldalán terül el, és a Szőrhalom, Kispuszta, Székács-gyep, Geist-gyep elnevezésű, további füves térségekkel folytatódik. A túzok élőhelye itt a 2500 hektáros Agrosti-Alopecuretum pratensis, Agrosti-Beckmannietum, Achilleo-Festucetum pseudovinae növénytársulásokban, és a közéjük ékelődő, 4500 hektárnyi szántókon alakult ki. A terület korábbi használói részben uradalom, részben legeltetőtársulat, 1945 után mezőgazdasági nagyüzemek. Az évszázad első évtizedeiben a legeltetés magyar szürke és magyar tarka szarvasmarhafajtákkal, illetve lóval történt, elenyésző volt az itt tartott merinó juhállomány 71 Sterbetz |. mennyisége. Az 1945 előtti állattartás nem volt olyan mértékű, hogy az a természetes gyeptársulások túllegeltetését, vagy kaszálását eredményezte volna. Többnyire még a megengedhetőség határát sem érte el. Az egykori vadászati megterhelés sem jelentett közvetlen vagy közvetett veszélyforrást. A vízi vadászat ritka alkalmakra korlátozódott, és évi egyetlen téli napon történt meg a mezei apróvad betakarítása. Túzok elejtésére elvétve került sor. A századfordulótól 1944-ig a terítékre hozottak száma a húszat sem érte el. Sterbetz Józsefnek e kora időszakot jellemző személyes közléseihez hasonló adottságokat ismertem a magam megfigyeléseiből is, még a harmincas évtized második felétől 1944-ig terjedő időszakban. A túzoknak e korábbi, fölöttébb kedvező életkörülményeit a második világháború és annak politikai-társadalmi következményei gyökeresen átalakították itt. 1944 őszén Békés megye hadszintér volt, a Csabacsüdi-legelőn szovjet-orosz katonai repülőtér létesült. 1945 tavaszától éveken át ellenőrizhetetlen vadászat károsított. A földbirtokviszonyok megváltozása kezdetben a felaprózódással, majd a másik végletet jelentő mezőgazdasági nagyüzemekkel teremtett közismerten nem kívánatos ökológiai adottságokat. Az átmenetileg teljesen elmaradó legeltetésnek korábbi félszilajszerű formáját később nyugat-európai és észak-amerikai húsmarhafajták kerítéses tartásmódja váltotta fel. Káros volt a túlzottan belterjessé váló gyep- és vadgazdálkodás, a bérvadasztatàs bevezetése, az országút megnövekvő gépkocsiforgalma, a szántókat és legelőket behálózó üzemi utak, a füves térségek korábbi egyöntetűségének feldarabolása, erdősávok, erdőfoltok és belvízcsatornák létesítése. E változások folyamatában vizsgáltam itt 1943-tól 1993-ig az elszigetelten élő túzokok egyedszámának és populációrszerkezetének alakulását, választ keresve arra, hogy a felsorolt kedvezőtlen hatások közül melyek és milyen mértékben hozhatók az állomány elsorvadásával összefüggésbe. A csabacsüdi túzokpopulációt már korábban említő források: Sterbetz (1978; 1980a; 1980b; 1981), Faragó (1986, 1987, 1990). Megállapítások A túzokpopuláció létszámalakulását az 1. táblázat mutatja be. Adatsorából három — sorsfordulót jelentő — időszak tűnik ki: — az 1944—1969 közötti 90% feletti egyedszámcsökkenés — a töredékesen fennmaradt állománynak 1970-1986 időszakában feltűnően szélsőséges hullámzása — végül 1987-től az összeroppanásszerű létszámapadás, amely 1993-ra tűntette el végképp a túzokot erről az élőhelyről. Magyarországon 1941-ben történt az első szervezett túzokszámlálás (Sterbetz in: Fodor et al., 1971) amikor mintegy 300 példányban állapították meg a csabacsüdi állományt. Sterbetz József szerint ez a mennyiség átlagértékként az 1920—1943 közötti időszakot is jellemezhette. A háborús hónapokban ide telepített katonai repülőtér a túzokok teljes életterét lefedte, és a madarakat onnét maradéktalanul elüldözte. 1946 tavaszáig csak 70 Tuzokdllomany vizsgálata Dél-Magyarorszagon példány tért vissza, és ez a populációtöredék további 71%-os veszteséggel érte meg a faj védetté nyilvánítását jelentő 1970-es évkezdetet. 1945—1969 között a vadászat volt itt a visszatelepült túzokok legszámottevőbb károsítója; kezdetben módszereire, nemre való tekintet nélkül, a lehetőségeket kimerítő mértékben, törvényes és törvénytelen keretek között. Ezt a formát majd a hatvanas évtizedben a csak tavaszi dürgő kakasokra szorítkozó, külföldi vendégeknek nyújtott bérvadásztatás váltotta fel. Séllei György és Podroczki János hivatásos vadászok szerint ezek során évente 4-5 dürgő kakast ejtettek el. A vadászatok korábbi gyakorlata mennyiségben, a bérvadásztatás pedig az ivarérett hímek apasztása révén minőségében veszélyeztette a túzokállományt. NINNI | 2 2 2 1 DI Nu © — 1 táblázat. A túzok (Otis tarda) egyedszamanak alakulása 1943-1993 között Dél-Magyaroroszagon a Csabacsüdi-pusztän. Table 1. Population change of Great Bustards (Otis tarda) between 1943 and 1993 on Csabacsüd- puszta (southern Hungary). Az 1970 utáni másfél évtizedről kapott számsor félremagyarázható, amelyben szélsőségesen alacsony és magas értékek túl gyakran váltakoznak. A túzokok létszáma valójában ekkor mintegy 25—35 között alakult, azonban gyakori szétszóródásuk miatt csak 73 Sterbetz I. jelentős hibalehetösegekkel lehetett azokat számlálni. Élőhelyeik háborítása — elsősorban a kerítéses szarvasmarha-legeltetés — kényszerítette a madarakat egyre kiterjedtebb, gyakori helyváltoztatásra. Az 1987-1993 közötti időszakban hirtelen bekövetkező, végleges összeroppanást a nagy múltú dürgőhelyek elvesztése váltotta ki. A csabacsüdi túzokpopuláció vegpusztuläsät elsősorban azok befásítása, az itt kifejlesztett erdőfoltok, illetve erdősávok magyarázzák. Az elmondottakból a természetvédelmi gyakorlat számára két szempont elgondolkoztató. Egyrészt az a tény, hogy a háborús hónapokban töredékére apadt populációmaradvány a végzetesnek tűnő veszteség ellenére is még további harminchárom éven át fennmaradt, sőt gyarapodott is egy folyvást leromló élőhelyen. Másrészt mérlegelni kell annak a károsító tényezőnek a jelentőségét, amely ezt a felerősödő állományt olyan hirtelenséggel számolta fel. Az első felvetésre a 2. táblázat válaszol, amelyből kitűnik, hogy a már védett időszakban utódlást biztosító populációszerkezet alakult itt ki, s ez az állomány életképességét messzemenően elömozdithatta. Az viszont, hogy a sok évtizede használt dürgőhelyek átalakítása a túzokok azonnali eltűnését váltotta ki, a szaporodási ceremóniáknál a megszokott környezet igényét hangsúlyozza. Osszesen 1971 4 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 | 1980 LD D D D YN Noo — 2. táblázat. A túzok (Otis tarda) populációja kor és nem szerinti összetételének alakulása 1971-1980 k6z6tt a Csabacsiidi-pusztan. Table 2. Changes in the numbers of Great Bustards (Otis tarda) according to sex and age on Csabacsiid-puszta between 1971 and 1980. Kérdéses, hogy a megállapítás mennyire általánosítható, de a csabacsiidi tüzokällomäny történetéből arra következtethetünk, hogy e faj populációinak tartós helyhezkötesenel a dürgöhelyekhez fűző hagyomány szerepét tekinthetjük a legérzékenyebben ható tényezőnek! 74 Túzokállomány vizsgálata Del-Magyarorszagon FIFTY-YEAR-LONG SURVEY ON A GREAT BUSTARD (OTIS TARDA L., 1758) POPULATION IN SOUTHERN HUNGARY Summary The population changes of Great bustard (Otis tarda) had been followed up on the grasslands of Csabacsüd (46°32'-20°34'; southern Hungary). a 2500-ha-large alkali grassland used for grazing and as a hayfield, as well as a 4500-ha-large ploughed field between 1943-1993. The population of 300 birds declined by 92% between 1944-1969 due to the disturbance of a Russian military airport stationed in the area, later due to intensive land use. Protection of the area in 1970 stopped the further decline of the bustard population and also facilitated a favourable population structure. As a result, the critically declined. isolated and fragmented populations survived for further decades. In the last years of the study period the great Bustard ultimately disappeared from the area. The final cause of extinction was the destruction of traditional lekking grounds through afforestation. Irodalom — References Faragó, S. (1986): Magyarország tüzokällomänya az 1981-85. évi állomány felmérések tükrében. Allattani Közlemények 139. p. 21—28. Faragó, S. (1987): Der Grosstrappenbestand (Otis tarda) Ungarns. C.I.C. Great Bustard Symposium. Budapest, 1987, p. 27—39 p. Faragó, S (1990): A túzok populációk törzskönyve 1990-ben Magyarországon a februári felmérések alapján. Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszék, Sopron. Kézirat. Fodor, T. Nagy, L. & Sterbetz, I. (1971): A túzok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 156 p. Sterbetz, I. (1978): Magyarország túzokállománya 1977-ben. Állattani Közlemények; 131 p. 127-136. Sterbetz I. (1980a): Investigations into the nutrition of the Great Bustard (Otis tarda) in the winter aspect of 1977/78. Aquila 86, p. 93-100. Sterbetz, I. (1980b): A túzok (Otis tarda) és a reznek (Otis tetrax) Békés megyében. A Bekes-megyei Múzeumok Közlemenyei 6, p. 131-143. Sterbetz, I. (1981): Comparative investigations into the reproduction behaviour of monogamous. polygamous and unmated Great Bustard populations in SE Hungary. Aquila 87, p. 31-47. 13 e ì ahi 1 hi + l 1 ‘ | 7 = i N I Stogiamoniacimmtà-160 mu lingezio non T Und 7 44 Wy De ey nat uth und. 1775. Pale ti (BI a Ghee À vh ag Karate 4 ne vén Do A AIAR a Viele wh di MCE : tál GO reti i via Ay u or ar è dee bin sun intimi et, viglegenten mal dure Aussen voltato Ri A er rc populo 9 talking it don tree dia Ir ot daga tao! ind de ta tuz LOTTE IA bene ads rare mA APRO et Laici Pea ul FF 04 gg ton gyi UNS been val ul Au, nn an A) pel? ih a it Rang gel Be Ale MU ne "À Al KA A Le RTE ENT a Ae pi | one) WAM Oaks Vy aie iP ot por Sah far panda visita itty bugie) les 9 H EST i pr De ita Rb mikey BIETET ave nisl popuié he a MR e b to Alma In [N BA Ap) de "ha nált e | a a funk dona costa Shen iz nn SUCRE, HI à nn | i LATTA na NE a FO Mi xt VA sentita tiri Aseiroeidt anno tà Vedi 28-180) xo nb; iano) pls tonino |! köd a NE 1S CET en Warm Min DR járnak ya AL (Etes seni adi A me | ag tem) cel 3 meri Prin RIM MIO QU A on pou! a AMI cutie be oblique ost A1 hé nib Nezz See ha re / BRANN: 1 ie N20 ee ern Mn AR L6baË igò tibi Shoat AAA Sri db IM hi CELA irc ATTO tnak ne yoke If ts) airenóryzatM ‘wre DI wine ofl ai (Gwe USI hit tesa) alta olim ott al oliv | Air ‚8 mh QUE VER ERASMO oro ET, Cart Ah) van è Db | regge mo) Masio I IG ta ER) Pee el bt ih Lal) i À ’ [OV HEKI | mul (ALP “fi! re iv jy Wes nit ri Ihr ame) AP Do hf n Palo vont 22 ni malaga er) hato ‘4 ili \ E Vos Late a dun try Sf und Le 7 | A i pità i? i ! im ti 4 jú conda (Mit ís | ré a] couté" Carto hell _ ra Mayas REC ché coven ‚a Toe u „ le M + Aquila, Volume 105-106, p. 77-91 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 A TÚZOK (OTIS TARDA L. 1758) ZÁRTTÉRI SZAPORÍTÁSÁNAK ELSŐ EREDMÉNYEI A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM SZŐDI TÚZOKTELEPÉN Mödlinger Pál — Jan Chobot — Mödlinger Eva’ — Péczely Péter" Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Intézet, Szaporodásbiológiai Tanszék "Slovenská Agentúra Zivotného Prostredia, Chranené nelezisko Dropie, Zemianska Olca "Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdasági Kar, Hódmezővásárhely Abstract MÖDLINGER, P., CHOBOT, J., MÖDLINGER, É. & PÉCZELY, P. (2000): Progress report on artificial breeding of Great Bustard (Otis tarda L. 1758) on the Bustard Farm of the University of Agriculture, Gödöllő. Aquila 105-106, p. 77- 91. Authors have been studying the artificial breeding of Great Bustard (Otis t. tarda) since 1992. Mixed sex groups, held between 1992-1995, did not produce fertile eggs. A technique for artificial insemination (including that of collecting of semen) was developed for the species. Ovulation was detected only if a displaying male was in the proximity of the female. Egg number was double, in extreme cases six times the size of natural clutches. As an extreme case, one female laid as much as 19 eggs. The last fertile egg was 35 days following insemination. The majority of the eggs had a low shape index (length/width) causing high mortality of embryos just before hatching. The six females laid 36 eggs of which 13 were fertile (36.1%) and 2 of the fertile eggs hatched (15.3%). Key words: Otis tarda, captive breeding, artificial insemination. A szerzők cime — Authors' address: Dr. Mödlinger Pal & Éva Göd, Rába u. 2. H-2131; Jan Chobot Zvolensa c. 12 Nitra SL-94901; Dr. Péczely Péter Gyömrő, Köztársaság u. 27. H-2230 Bevezetés Napjainkban a túzoknak mintegy 1100-1300 példányból áll hazai populációja, mely nagyságában mintegy harmada az 1980-as évek állományának. Ez az állománycsökkenési tendencia a környező országokat még fokozottabban jellemzi (Litzbarski, 1996). Mivel az Ibériai-félsziget 10 ezret is jóval meghaladó állományának nincs kapcsolata más európai állományokkal (Trucios & Alamansa, 1990), és valószinűleg ez mondható el az ukrán, és főleg az orosz populációkról is, ezekről a területekről nem számolhatunk. áttelepülésből származó utánpótlással. (il Mödlinger et al. Az elmúlt két évtized erőfeszítései ellenére bekövetkező ällomänycsükkenés arra figyelmeztet, hogy az eddig is sokrétű tüzokvedelmi tevékenység eszköztárát tovább kell bővíteni, más eljárásokat is felsorakoztatva. A magyar populáció csökkenése elérte azt a szintet, amely utat enged a genetikai eróziónak. Úgy tűnik, hogy a túzokvédelmi intézkedések két iránya lehet célravezető: — a természetes populációk megőrzése az ökoszisztéma komplex védelméhez kapcsoltan, — a faj zárttéri tenyésztésének megoldása, felhasználva az állattenyésztés és a szaporodásbiológia legkorszerűbb módszereit és eredményeit. Kísérleti telepünkön ez utóbbi irányt megcélozva értünk el kezdeti eredményeket, melyek arra mutatnak, hogy a túzok , farmtenyésztésének" nincs elvi akadálya. Irodalmi áttekintés A túzok szaporításának több kísérletét ismeri az irodalom, melyek madárparkokban, állatkertekben és természetvédelmi állomásokon történtek, s csupán sporadikus egyedi eredményeket hoztak. Valamennyien megegyeznek abban, hogy a tenyészanyagnak szánt túzokállományt megkísérelték a termeszeteshez minél közelebb álló elhelyezéssel, tartással és takarmányozással ellátni. Az első termékeny tojásokról a Scampston Aviaries-ből számoltak be (Sz. Ouintin, 1904). Noha terméketlen tojásokat több túzoktartó és bemutató helyen is nyertek, az első sikeres szaporításra csak 1962-ben került sor (Gewalt, 1964; 1966) az akkori Nyugat-Berlini Állatkertben. Itt 1962-ben 3, 1963-ban 5, 1964-ben 2 csibét sikerült felnevelni. Gewalt sikerét 1972-ben követte Grummté a Kelet-Berlini Állatkertben (Grummt, 1977). Itt a négy kikelt csibéből kettőt tudtak felnevelni. Az angliai Porton Down-ban 1971-ben kelt egyetlen 4 napig élő csibe. A Portugáliából importált madárszülőket előzetesen tesztoszteronnal kezelték (Collar & Goriup, 1980), noha a túzok hormonháztartása, biociklusa ismeretlen volt. Ilyen irányú vizsgálatok csak az utóbbi években kezdődtek el (Peczely & Mödlinger, 1996). Figyelemre méltó eredményeket értek el a buckowi (Brandenburg) Természetvédelmi Állomás kutatói: 1987-92 között évente 2-4 tyúk rendszeresen tojást rakott és a 15 kikeltből 12 csibét emberi beavatkozás nélkül maguk a tyúkok neveltek fel (Litzbarski & Litzbarski, 1993). Több túzokfaj esetében számoltak be fogságban történt szaporításról. Ezek közül — elsősorban az alkalmazott igen hatékony módszer miatt — kiemelkedik a galléros túzok (Chlamydotis undulata) tenyésztésénél alkalmazott eljárás ( Biguand et al., 1992). A Taifban dolgozó francia team egy általuk kifejlesztett ondóvételi és inszeminációs technika segítségével ért el meglepő eredményeket. Az ondót egy tojófantommal kopuláló kakas ejakulációjakor nyerték, majd inszeminálták a tyúkokba. Míg a natív módon kopuláló galléros túzokoknál a tojások termékenysége jó esetben is csak 27%-os volt, addig az inszemináció alkalmazásával a Ch. u. undulata esetében 65%-os, a Ch. u. macqueenii 78 Mesterséges tuzokszaporitas eredményei vonatkozásában pedig 74%-os termékenységet értek el 47,7%-os, illetve 51,5%-os keltethetőség mellett (Saint Jalme et al. 1994). Anyag és módszer Tenyészanyag Tenyészállományunk egy része a Dévaványai Tüzokrezervatum állomásának fészekmentésből származó, de nem repatriálható egyedeiböl került ki: érkezett neme kelés dátuma Transponder sz. 1992.09.08. kakas 1991.06.30. 377290 1992.09.08. kakas 1991.07.07. 377360 1992.09.08. kakas 1991.06.30. 377292 1992.09.08. kakas 1990.05.20. 377493 1992.09.08. kakas 1987.05.20 377294 1994.01.11. tyúk 1988.07.07. 377358 1994.01.11. tyúk 1993.06.20. 377359 További három, szintén feszekmentesböl származó madár a szlovákiai Zemianska Oléa- i Mentőállomásról került hozzánk egy 'breeding loan!" keretében: érkezett neme kelés dátuma Szárnyjelző sz 1996.12.12. kakas 1988.05.29. 037594 1996.12.12. tyúk 1988.05.27. 090 1996.12.12. tyúk 1988.05.28. 091 A Zeminska Oléa-i telepen élő négy tuzokot együtt tárgyaljuk az előzőekkel: neme kelés dátuma Szärnyjelzô kakas 1987 kakas 1986 tyúk 1988? 089 tyük 1989? 094 A saját madaraink növendekkori traumás serüleseikböl eredően röpkeptelenek, a szlovak tüzokokat rendszeres szärnynyirässal tettük röpkeptelenne. 79 Médlinger et al. Tartästechnolôgia Előzmények Az első két évben (1992/93) a heteroszexuálisan tartott tenyészállomány ösztönös szexuális magatartására alapoztunk, de ez nem hozott eredményt. A dürgő, ivarérett kakassal nem törődtek a tyúkok és viszont, a két év során lerakott tojások mindegyike terméketlen volt. Ennek okát abban láttuk, hogy az ember által felnevelt madarak az imprinting eredményeként az emberhez kötődtek, s fajtársaikat nem tekintették szexuális partnernek. A taifi tartási módszer adaptációja (a madarak egyedileg szeparált elhelyezése) sem volt sikeres, mert a már korábban termelő tyúkok sem tojtak. Mindebből arra következtettünk, hogy az ovulációhoz szükség van arra az optikai ingerre, amelyet a testközelben dürgő kakas látványa biztosít. Ha a madarak csak egy jól átlátszó hálóajtóval is vannak elválasztva, a stimuláló hatás már nem érvényesül. 1997-ben ezért a tyúkokat egy-egy kakassal együtt helyeztük a tenyészboxokba. Elhelyezés A tenyészidőszakon kívül (jülius-februär) a túzokok elhelyezése egy 4000 m? nagyságú tároló/telelő röpdében történt. A reprodukciós . időszakban (märcius-jünius) a madarak egyedileg, ill. párosával szeparáltan, tenyészboxokban voltak elhelyezve. A tároló röpdét 2 m magas nádpallóval borított, alul a talajba 30 cm mélyen leásott drótkerítés vette körül, felül beugrás-gátlóval. A röpde talaját kb. 6070-ban természetes vegetáció borította, a repcevetés adta a 40%-ot. Télen, különösen a havazások megindulása után a röpde szélvédett sarkában egy kb. 15 m°-nyi területen vastag szalmaterítést alakítottunk ki. Egy box 5 x 6 m alapterületű, magassága 2 m. Egy méter magasságig átlátszatlan nádpalló alkotja, a felső 1 m 5 x 5 cm-es lyukbőségű öntött műanyag háló. A szomszédos boxok a nádpallók kiemelésével egybenyithatók. Összesen 16 box áll rendelkezésünkre. Az aljzat homokfeltöltés, melynek mintegy felét lucernatelepítés fedi, a többi természetes gyomtársulás. Az ondóvételre használt kakasok egyedi boxban vannak, a tyúkok a melléjük helyezett kakassal egy boxkettőst foglalnak el. A túzokok röpdék és boxok közötti mozgatására három kezelőfolyosó szolgál, melyekben a madarak megfogás nélkül, lábon terelhetők a kívánt helyekre. Az esetleges befogást a nagy röpdében két befogó volier teszi egyszerűvé. Az egész túzoktelep egy középtájon elhelyezett megfigyelő toronyból a madarak zavarása nélkül szemmel tartható, egyes boxok az állomásépületből is jól megfigyelhetők. Takarmányozás A túzokok alaptakarmányát "NAGISZ Broiler pulyka tojótáp" alkotja, melyhez a reprodukciós időszakban 1/3 térfogatnyi 'Masuri Zoo Foods Crane (E)-t keverünk. Az 80 Mesterséges tizokszaporitàs eredményei etetés ad libitum történik. Az önetetőbe adagolt alaptakarmányt és a repcét ősszel frissen vágott zöldlucernával, télen darabolt káposztával, almával, alkalmasint cseresznye- vagy meggybeföttel egészítjük ki. A tenyészboxokban a vegetáció fejlettségétől függően kapják a túzokok a zöldtakarmány kiegésztítést. Áprilistól élő rovartáplálékot is biztosítunk, napi 10-15 db saját tenyésztésű afrikai kétfoltos tücsök (Grillus bimaculatus) formájában. A tücsköket, labor- és házi egeret, marhaszivet etetés előtt Promotor "43" (Laboratories Calier, S.A., Barcelona) és Csontmix (Hód-Mezőgazda Rt., Hódmezővásárhely) 1:1 arányú keverékével preparáltuk. A morzsázott kivitelű NAGISZ broiler pulyka indítótápot megnedvesítve átdaráltuk, mintegy pelletáltuk. A kenyeret szlovák gyártású pre-starter pulykatáppal galacsinszerűvé összegyúrva etettük. A lábdeformációk megelőzésére a nandu felnevelésénél már bevált módszert alkalmaztuk (Mödlinger, 1983). Friss ivóvíz mindenütt és mindenkor a madarak rendelkezésére állt. Mesterséges termékenyítés Módszerünkhöz a taifi National Wildlife Research Centerben alkalmazott eljárást tanulmányoztuk előzőleg, majd a Biguand et al. (1992) által a galléros túzok szaporításánál leírt módszert túzokra adaptáltuk. Ondóvétel A módszerben a citáltaktól eltérően lényeges változtatások vannak, amelyek a kb. 1,5 kg súlyú galléros túzok és a 8-12 kg-os túzokkakas testfelépítésbeli különbségeiből adódnak (Mödlinger £ Péczely, 1996). Az ondóvételi technika a kakasok fiókakori emberhez való kötődésén alapul, az erre alkalmas madarak 2-3 hetes tréning után hajlandóak a felkínált fantomtárggyal kopulálni, és kopulációjuk közben az ondó a kloakához érintett tálkában felfogható. A tréning legfontosabb eleme a túzokkakas teljes megszelídítése, testközelhez való szoktatása. Ez azzal kezdődik, hogy a leendő ondógyűjtő személy egyszerűen beül a madár boxában a földre, naponta kétszer fél-fél órás időtartamra, hogy a madár megszokja a huzamosabb idejű jelenlétét és közelségét. Ha néhány nap elteltével már nyugodtan viselkedik (eszik, iszik, tollászkodik bentlétünk alatt), meg lehet kezdeni kézhez szoktatását, lisztkukac (Tenebrio molitor) etetésével. Ezt kevés kivétellel minden túzok szívesen fogyasztja és nem telik gyorsan el vele. Először az ember közvetlenül a madár elé dobálja lárvákat, lehetőleg nem széles mozdulatokkal, míg az el nem kezdi felszedni és elfogyasztani őket. Egyes kakasok több napig is ellenállnak a csábításnak, de türelmesnek kell lenni. Ha a kakas már tétovázás nélkül szedegeti fel a lárvákat, rövidíteni kell a dobási távolságot, mind közelebb és közelebb magunkhoz. Így végül eljutunk odáig, hogy a madár már a kezünkből is elveszi a kukacot, és hajlandó a közvetlenül magunk elé, vagy a lábunk közé ejtett darabokat is felvenni. Ekkorra a kakas már teljesen fesztelenül viselkedik közelünkben, sőt kezd szemtelenné, 81 Môdlinger et al. majd agresszivvé válni. Kikapja az ember kezéből a kukacos dobozt, ill. ha eldugjuk azt, csipkedni kezdi az ember kezét, karját, lábát. Ha óvatosan mozgatni kezdjük labfejiinket, a csipkedes, cipőfűző-rángatás felerősödik, erőteljesebbé válik és a kakas topogni, taposni kezd a lábával. Ez már a kopuláció előjátéka. (Ekkor már célszerű nem a földön, hanem egy alacsony zsámolyon ülve dolgozni a madárral, hogy arcunk valamelyest kikerüljön a csőr hatótávolságából, illetve már nem tornacipőt viselni, hanem gumicsizmát egy rákökött fűzővel, vagy vékony bőrszíjjal, melynek 5-6 cm hosszú szabadon rángatható vége van.) Ebben a stádiumban vesszük elő a tyúkfantomot. Ez egy falapra ragasztott, műanyaghab-testű túzoktyúk bőr, tapétaragasztóval igen erősen leragasztott szárnyakkal és tollazatttal. A fantom nyaka, feje csuklósan mozgatható. Célunk annak elérése, hogy a kakas csizmavagdosása áttevődjön a fantom nyakára. Ezt úgy érjük el, hogy a lábfejünket a fantom nyaka alá helyezve mozgatjuk. A madár 100-300 (!) odavágás után elhelyezkedik a fantom hátán és a csüdjeivel doppergésszerűn taposva, kopulál vele. E közben helyezzük ala az ondófelfogó tálkát. Erre a célra egy víztaszító tulajdonságú műanyag dobozfedelet (a Nesguik kakaóporos doboz peremes fedele) használtunk, melyet használat előtt fiziológiás sóoldattal öblítettünk le. Mivel az ejakuláció igen hamar bekövetkezik, és a madár egy hosszú spriccelés formájában adja le az ondót, ahogy a kakas a fantomon elhelyezkedik, már alá is kell helyezni a gyűjtőedényt — mindezt finoman, érzéssel, nehogy a kakas közben megriadjon és abbahagyja az aktust. Elég egy-két kellemetlen élmény, és a kakas napokon át nem lesz használható. Nem minden kézből nevelt kakas vehető rá a fantommal való kopulációra. Kísérleteink során hat kakas közül négynél sikerült ezt elérni. (A galléros túzok kakasoknak csak kb. 20-25%-a hajlandó erre — P. Paillat, szóbeli közl.) Mindemellett van olyan kakasunk, amely a fantommal nem hajlandó kopulálni, viszont a gumicsizmával annál szívesebben, sőt, egy tíz éves madarunk a tyúkfantomon kívül egy összecsukott háromlábú vadászszékkel és (horribile dictu!) egy toilettpumpäval kopulälva rendszeresen ejakulált. A fent leírt tréningre csak az első esztendőben, ill. , kezdő" kakas esetében van szükség, mivel a következő szezonban, többnyire már az elődürgés időszakában hajlamosak a fantom elfogadására. Ondóvételre hét naponként került sor, a gyűjtött ondót fél órán belül felhasználtuk. A felfogott ondót egy 0,2 ml fiziológiás sóoldatot már tartalmazó szippantóba szívtuk fel, melyet az ondó gyors minősítése, higítása követett. Az ondó minősítése Az ondót begyűjtése után azonnal laboratoriumba szállítottuk koncentráció- és motilitásvizsgálatra. A vizsgálathoz az ondót 0,2 ml fiziológiás sóoldatba gyűjtjük (1. higítás), és ezt a laboratóriumban tízszeresére higítjuk (2. higítás). A spermatozoák számának kalkulációja Thomas kamrában történő számlálással zajlik. A spermatozoák számának becsléséhez legkevesebb öt nagy négyzet ellenőrizendő és az átlag használandó. Az 1 ml ondóban lévő spermatozoák koncentrációjának kiszámításához a következő formulát használjuk: 82 Mesterséges tuzokszaporitas eredményei Spermiumkoncentráció = n x 250x 1000 x H, x H; ahol n a négyzetenkénti spermiumszam, H, az első higitäs az alábbiak szerint: H;= (ondó saját térfogata + 0,2 ml higit6) / az ondó saját térfogata H; pedig a második, tízszeres higitas. A tyúkba inszeminálandó spermatozoa szám a következő formulával kalkulálható: spermiumszám — spermiumkoncentráció x a befecskendezendő 1. higítás térfogata A motilitas skálája: l= nincs mozgás 2= kevesebb mint 50% mutat aktivitást 3= több mint 50% mobil, de pályájuk körkörös, vagy lokális 4= több mint 80% mobil, és egyedi mozgásuk közben áthaladnak több számolt négyzeten A kellően higított (ehhez kizárólag éllettani sóoldatot használtunk) ondót a pulyka inszemációjánál használatos automata adagoló fecskendöbe szívjuk fel, majd fecskendezzük be, tyúkonként cserélt, sterilizált fecskendőcsövet használva. Inszemináció Míg galléros túzok inszeminációjánál egy kloaka-tágítót használnak, a túzoknál a tyúk méretei miatt erre nincs szükség. A kloaka és vagina nyílása eszköz nélkül, kézzel könnyen kibuktatható. A megfogott tyúkot a sólymászatban is használatos, de a tyúk fejére méretezett bőrsapkával lesapkázzuk, mely lényegesen csökkenti a stressz szituációt. A segítő személy a madarat fejjel maga felé fordítva és szárnyait átfogva helyezi az inszemináló asztal szélére úgy, hogy közben megemelve tartja a tyúk farkát. A megfelelő testhelyzetben a tyúk lábai túlnyúlnak az asztal szélén, hogy az ne találhasson támaszt egy esetleges elrugaszkodáshoz. Amennyiben a kloka környéke ürülékkel szennyezett, azt fiziológiás oldattal, vattával kíméletesen megtisztítjuk. Hasonlóan járunk el akkor is, ha manipulációk közben a kloakából ürüléket masszálunk ki. A befecskendezést végző személy felülről bal keze hüvelyk és mutató újja közé csípi a kloakát, és hátra felé irányuló igen kíméletes masszirózó mozdulatokkal a kloakát kifordítja, mire előbukik a rószaszínes pigmentációjú, középen függőleges osztott vaginabemenet. Ezt a helyzetet egy enyhe szorítással lehet rögzíteni. Ekkor vezetjük be a jobb kézben tartott fecskendő üvegcsövét kb. 2 cm mélyre, és befecskendezzük az anyagot. Ésszerű a cső kihúzása után néhány másodpercre összeszorítva tartani a vaginát, megelőzendő a visszafolyást, visszanyomást. Az inszeminációra heti gyakorisággal került sor, tyúkonként 0,2 ml higított ondó Môdlinger et al. felhasznalasaval. A fentiek kapcsán kikerülhetetlen az a feltevés, hogy a tyúkok mellé helyezett kakasok nem csak stimulátorként működtek, hanem aktívan is részt vettek a termékenyítésben. Ennek ellentmondanak több éves, előbb említett megfigyeléseink éppúgy, mint az 1997. év tapasztalatai. A Zemianska Oléa-i telepen 3 éven keresztül már párosával történt a túzokok elhelyezése, de a kiemelkedő tojáshozam mellett egy sem volt termékeny. Mesterséges keltetés és fiókanevelés A tojások keltetését "Schumacher" Vomo | típusú keltetőgépekben végeztük, az 1. táblázatban összefoglaltak szerint. A fiókák nevelésénél alkalmazott módszereket a 2. táblázatban foglaltuk össze. Keltetési nap Hőmérséklet Relatív páratartalom Forgatás Hűtés Day of incubation Temperature Relative humidity Freg. of rotation Cooling 3 óránként 2 x 20 min. — 2 x 20 min. 1. táblázat. Keltetési technológia. Table 1. Incubation technology of the eggs. Eredmények és megbeszélés Ondótermelés 1994: Az ondóvételi módszer 1994-ben megkezdett adaptációjába bevont legfiatalabb kakasok 3 évesek voltak. Az első párosodásra a boxosítás, ill. a tréning 9. napján került sor. A 377360 jelű 3 éves kakasunk 1994. április 24-én kopulált a fantommal, ejakulátum nélkül. Ezt követetően már rendszeresen kopulált, előfordult, hogy naponta 4-szer is, de mindig ejakulátum nélkül. 1995: Újabb két kakas vette fel a fantomot: a 377360 jelűvel egyidős, négy éves 377290 jelű és a 8 éves 377294 jelű madár. A 377290 jelű kakas első ejakulátuma (május 23.) tartalmazott ugyan spermatozákat, de motilitásuk 1-es volt. Hat nappal későbbi, 0,3 ml ejakulätuma már igen jó motilitású, 630 millió spermium/ml koncentrációjú volt. A 377294 jelű kakas a folyamatos tréning hatására nemcsak a tyúk-fantommal volt hajlandó kopulálni, hanem egy összecsukott háromlábú vadásszékkel és egy bőrrel bevont WC-pumpával is. Figyelemre méltó, hogy az egy-egy újabb fantom típus bevezetésekor az ejakulätum volumene minden esetben megugrott, a megszokott 0,2-0,3 ml-rél 0,4-0,5 ml- re. A nála mért legnagyobb koncentráció ebben az évben 735 millió spermium/ml volt. 84 Mesterséges tuzokszaporitas eredményei Jártatás Walking Hőmérséklet Temperature Életkor (nap) Age (days) Takarmány Gyakoriság Freguency óránként 4. — 2 x lóra hourly from day 4 2 x | hr 2 óránként napi 6-10 h tücsök, apröszemü kavics crickets, small grid tücsök, pulyka-indítótáp, lucernalevél, kavics crickets, turkey starter feed, every 2 hours | 6-10 hr daily lucerne leaves, pebbles 24 C° egér, pulyka-inditotap, 3 óránként egész nap, éjszakara a (éjszaka — af | iucernalevél every 3 hours nevelökunyhöban night) kavics whole day, roosing in mice, turkey starter feed, shelter lucerne leaves, pebbles nincs fütes egér, marhasziv csíkok, pulyka-indítótáp, kenyér, lucernalegelő no heating mice, beef heart slices, turkey starter feed, bread, grazing on lucerne Marhasziv, p. inditötäp, naponta/daily | egész nap a szabadban eger alkalomszerüen, 3-4 x the whole day in the kenyér outside beef heart slices, turkey starter feed, mice occasionally, bread naponta/daily 4 x 2. táblázat. A túzok általunk alkalmazott fidkanevelési technológiája. Table 2. Rearing technology of the juveniles of Great Bustards. 1996: Negyedik kakasunk, az öt éves 377292 jelű madár is aktivizálódott. Nem a tyúk- fantom érdekelte, hanem az ondó gyűjtő személy gumicsizmája: a földön ülő csizmájának vagdosása közben az illető térdét átlépve mintegy meglovagolta azt. Így, farral fordulva az ember felé, igen egyszerű és kényelmes az ondó felfogó tálka kezelése. Igen aktív kopulációi azonban nem eredményeztek ejakulátumot. A többi kakas ejakulátumait inszeminációra használtuk fel. Itt említést érdemel a 377294 jelű kakas május 27-i produktuma: egy 1,35 ml mennyiségű, 2745 millió spermium/ml koncentrációjú ejakulátum. 1997: A négy aktív kakas közül a 377292. jelű ez évben, 6 éves kora ellenére sem produkált ejakulátumot. Gyengén fejlett bajsza, torokzacsója miatt , infantilis" benyomást keltett. A másik három termelő kakas közül csak a 377290. jelű ejakulátumait használtuk termékenyítésre, nem akarván bizonytalanná tenni a szaporulat származását. 85 Médlinger et al. A tuzokspermium fénymikroszkópos szerkezete A friss ejakulätumböl vett mintából kenetet készítve azt eosin-nigrosinnal, ill. haematoxilin-eosinnal festettik meg. A preparátumokon a spermium fő részei jól elkülönültek, mérhetők s jellemezhetők voltak. A túzokspermium igen vékony, megnyúlt képlet, átlagos hossza mintegy 7.3 um, hasonló az Anseriformes és Galliformes fajok spermiumaihoz. A fej csúcsán jól elkülönül a sapkaszerű acrosoma, mely alatt subacrosomalis , nyél" figyelhető meg. A mag 1,8 um, pálcika alakú, erősen festődő képlet. A nyaki rész igen rövid, csak esetenként látható, az alatta lévő farok középdarabjából kissé sötétebb festődésével különül el. A farok 5-6 um hosszúságú, fonál jellegű. Tojástermelés A hat túzoktyúk tojástermélését a 3. és 4. táblázat szemlélteti. Az utolsó inszemináció és az utolsó, még termékeny tojás lerakása között eltelt legnagyobb intervallumnak 35 nap adódott. Tyúk sz. Lerakott tojás, db Tojásrakási Termékenység (%) Termékeny (db) Fertile ? No. 377258 05.24 — 06.15. 16.7% 377259 = 0% 089 05.25.— 06.14. 0% 090 05.11.— 06.10. 75% 091 05.10.— 08.08. 31.6% 094 — 0% 3. táblázat. A Sz6di és a Zemianska Oléa-i Telep összevont tojastermelése. Table 3. Egg production on the two farms (Szöd, Hungary and Oléa, Slovakia). Inszeminält tyúkok száma Number of hens inseminated Termékeny tojást rakott Number of hens laying eg Inszeminäläst követően nyert tojások száma Number of eggs gained after insemination Termékeny tojások száma Number of fertile eggs 4. táblázat. A mesterséges termékenyítés eredményessége 1996/97-ben. Table 4. Results of artificial inseminations in 1996/97. 86 Mesterséges tuzokszaporitas eredményei Mesterséges keltetési eredmények, keltethetőség A 13 termékeny tojásból 2 fióka kelt ki (5. táblázat), azaz a kelési százalék 15,3%. A keltetés utáni biológiai ellenőrzés tapasztalatait az 6. és 7. táblázat szemlélteti. Tapasztalataink értékelését, ill. az irodalmi adatokkal való összehasonlítását megnehezeti az a körülmény, hogy esetünkben nem kotlott, hanem teljesen friss tojások manipulálásáról van szó. Gewalt (1966) és Grummt (1977) kivételével a szerzők fészekmentésből származó tojásokkal dolgoztak, melyek kotlottsági fokát is csak hozzávetőleg ismerték. Emiatt a pulyka-, ill. a baromfikeltetéskor felmerülő problémák között kerestünk analógiákat szovjet minta alapján is (Sukhanova & Mischenko, 1992) az alábbiak szerint. Úgy tűnik, hogy a frissen megtojt tojások mielőbbi keltetése, ahogy Gewalt is azonnal kotló alá helyezte ezeket, gépi keltetés esetében nem szerencsés. A nagyszámú (54,5%) korai embrióelhalást, valamint a rendelles légkamra-elhelyezkedést (mediálisan, vagy a tojás hegyes végében) javarészben a pihentetés, tárolás és az előkeltetés hiányának tudjuk be (Kiss, 1977; Bogenfürst, 1994). Természetesen ez utóbbi jelenséget a tojáshéj szabálytalan porozitása is előidézheti, de ennek megállapítása még további vizsgálatokat igényel. Az embriók elhalásának 36,4%-ban a rendellenes testhelyzet, a szabálytalan fekvés volt az oka. Ebben minden bizonnyal jelentős szerepet játszott a tojásainkat jellemző alacsony tojásindex : 1,27-1,34. Csupán egy esett az átlagos tartományba 1,48-as értékével. Sorsz. | Tyuk/tojas sz. Kelési idő Pattogzás napja Kelési já Megjegyzés tömeg Hen/egg No. Incubation Cracking on day cas at Remarks time (in days rendellenes TA fej a hegyes tojásvégben abnormal position, head in conical end offegg 5. táblázat. A kikelt csibék jellemzői. Table 5. Characteristics of the hatched chicks. Fodor (1968) szerint , a gömbölyded, 1,39 indexérték alá eső tojások kelési eredménye gyenge: 50%. A hosszúkás, 1,44 indexérték fölé eső tojások keltek a legjobban: 78,4%”. Hasonló következtetésre jutott Kurpé (1992) közel 1100 tojás vizsgálata alapján: „Az átlagosnál gömbölydedebb tojások esetében jóval gyengébb kelési százalékra lehet számítani". Esetünkben a problémát abban látjuk, hogy a "Schumacher" gépek tálcagörgőin a tojások gömbölyűségük folytán nem tudnak olyan helyzetet felvenni, amelyben az embrió 87 Môdlinger et al. testhelyzete valtoztatasakor a gravitáció után tudna orientälödni. Ha ez még egy rendellenes légkamra kialakulassal is pàrosul, az eredmény végzetes. Sorsz. | Tyuk/tojäs Szimptoma Kor (nap) Forma sz. Symptom Age (in days) index No. Hen/egg No. 11 5 1.48 DI tojástörés, élő embrió 1,33 egg cracked, live embrvo 4. rendellenes testhelyzet, fej a hegyes tojásvégben, befulladt 4 1,34 abnormal position (head at conical end), suffocation 8. 20 3 127 091/1 korai elhalás early embryonic death 5Ì 091/2. korai elhalás, szigetszerű csirakorong early embrvonic death, isolated discus germinativus 377358/2. | blasztula stádiumban elhalt died in blastula stage | 090/4. ugyanaz 23 1,32 same as previous 090/7. u.a., légkamra a medialisan helyezkedik el 2 same as previous air sac in medial position _ 1-3 1-3 SÌ rendellenes testhelyzet, fej a hegyes tojasvégben, fulladás 1,31 abnormal position (head at conical end), suffocation 26 korán elhalt; szakadt jégzsinor 1-3 1,28 early embryonic death; ruptured tread 29 091/13. koran elhalt embriò 1-3 1.28 early embryonic death SUE 091/15. „vergyürüs” tojás 5-6 1,27 "bloov ring" in egg 6. táblázat. Az embriöhalandösäg és rendellenességek. Table 6. Causes for embryo mortality and other abnormalities of the eggs. Embriöpusztuläs oka Esetek száma Aránya Reason for death No. of cases Ratio korai elhalás — early death 54,5% rendellenes teshelyzet- abnormal position of embryo 36,4% helytelen tojaskezelés — improper handling of eggs 9,1% 7. táblázat. Összesítés az embriöopusztuläsok kapcsán. Table 7. Summary of reasons for embryonic death 88 Mesterséges tuzokszaporitas eredményei Mesterséges fiókanevelés Az első évben kikelt két csibe felnevelése során nyert tapasztalatok csupán tájékoztató jellegűnek foghatók fel a csekély egyedszám miatt. A csibék tömegfejlődését az 1. ábra demonstrálja, egybevetve Fodor (1964), Gewalt & Gewalt (1966), Litzbarski et al. (1983) adataival. @ Fodor Gewalt Litzbarski @ Mödlinger 1. ábra - Fig. 1. Fidkafejlédési diagramm: a vízszintes tengely az életkort jelenti napokban kifejezve, a függőleges tengely a testtömeget jelenti grammokban. Forrás: Fodor (1968), Gewalt & Gewalt (1966), Litzbarsky et al. (1983). illetve saját itt közzétett mérések (Médlinger) Összefoglalás A szerzők 1992-óta foglalkoznak a túzok (Otis tarda L.) zárttéri szaporításával. Kidolgozták a mesterséges termékenyítés technikáját (ondóvétel és inszemináció) a túzokon. Zärtteri körülmények között a tyúkok tojashozama legkevesebb megduplázódott, ill. extrém esetben meghatszorozódott. Az inszemináció után az utolsó termékeny tojást a 35. napon kapták. A keltetésnél keltetéstechnikai gondok jelentkeztek, melyek rontották az eredményességet. A hat túzok tyúk 36 tojást rakott le, közülük 13 volt termékeny (36,11%), melyekből 2 csibe kelt ki (15,38%). 89 Médlinger et al. Köszönetnyilvänitäs Külön köszönettel tartozunk HRH Prinz Saud Al Faisal külügyminiszter ürnak, az NCWCD igazgatójának, a National Wildlife Reseach Center (Taif, Saudi Arabia) kutatóinak, így Dr. Michel Saint Jalme, Dr. Patrick Paillat és Philippe Gaucher uraknak. Igen hálásak vagyunk Dr. Heinz Litzbarski és dr. Györvary István uraknak, akiknek szakmai segítsége igen sokat jelentett munkánk során. Munkánk nemeslelkű támogatásáért őszinte köszönetünket fejezzük ki a Graf Fabrice, von Grundlach & Payne-Smith — Stiftung (Svájc) kuratóriumának, valamint a Förderverein "Groftrappenschutz" e.V. (Németország, Brandenburg) elnökségének és végül, de nem utolsó sorban a magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium illetékeseinek. Irodalom —References Biguand, S., Gaucher, P., Paillat, P., Saint Jalme, M., & Seddon, P. (1992): Houbara Propagation. National Wildlife Research Center. Taif, Saudi Arabia. Bogenfürst, F. (1994): Keltetés. Gazda Könyvkiadó, Budapest. Collar, N. J. & Goriup, P. D. (1980): Problems and progress in captive breeding of Great Bustard — Otis tarda — in quasi-natural conditions. Avic. Mag. 86, p.131-138. Faragó, S. (1996): Lage des Großtrappenbestandes in Ungarn und Ursachen für den Bestandsrückgang. Naturschutz und Landschaftspflege in Brandenburg 1/2, p. 12-17. Fodor, T. (1968) : A túzok keltetése és nôvekedésbiolégiäja mesterséges környezetben. Doktori disszertáció. Gewalt, W. (1964): First succesfull captive breeding of the Great Bustard, Otis tarda, at West Berlin Zoo. Int. Zoo Yearbook 5, p. 129-130. Gewalt, W. & Gewalt, I. (1966): Ùber Haltung und Zucht der GroBtrappe (Otis tarda L.). D. Zool. Garten (N.F.) 32, p. 265-322. Grummt, W. (1977): Erfahrungen bei der Haltung und Zucht von Grosstrappen (Otis tarda) im Tierpark Berlin. Il: Nemzetközi Tüzokvedelmi Szimpözium előadásai. Sarkadremete, 1976. szeptember 28-30. Békés megyei Tanács V.B., Békéscsaba. Kiss, I. (1977) : Baromfikeltetés. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Litzbarski, B. & Litzbarski, H. (1993): Zur künstlichen Aufzucht und Auswilderung sowie Nachzucht von GroBtrappen (Otis tarda) in der Naturschutzstation Buckow. Bongo 21. p. 65—82. Litzbarski, H. (1996): Internationaler Workshop "Conservation and Management of the Great Bustard in Europe" Naturschutzstation Buckow, 25. bis 28. Mai 1995. Naturschutz und Landschafispflege in Branderburg 1/2, p. 4-6. Kurpé, I. (1992): A túzok védelme Magyarországon, 1979-1991. Diplomamunka, Agrártudományi Egyetem. Gödöllő. Mödlinger, P. (1983): Daten über die künstlichen Aufzucht von jungen Nandus (Rhea americana). Zool. Garten (N. F.) 53, p. 295—304. Mödlinger, P. & Péczely, P. (1996): Experiments to develop a captive breeding system for Great Bustard, Otis 1. tarda, on the basis of semen collection and artificial insemination. Abstr. VI. Int. Symp. Avian Endocrinol., Alberta, 1996. Péczelv, P. & Mödlinger, P. (1996): Seasonal cycles of sex steroid plasma levels in captive Great 90) Mesterséges tuzokszaporitas eredményei Bustard, Otis tarda. Abstr. VI. Int. Symp. Avian Endocrinol., Alberta. 1996. Saint Jalme, M., Gaucher, P. & Paillat, P. (1994): Artificial insemination in Houbara Bustard (Chlamydotis undulata): influence of the number of spermatozoa and insemination frequency on fertility and ability to hatch. J. Reprod. Fertil. 188, p. 93-103. St.Quintin, W. H. (1904): The Great Bustard. Avic. Magazine 2, p. 188-191. Sukhanova, O. V. & Mischenko, A. L. (1992): Artificial incubation of eggs of Great Bustard. Bustard Studies 5, p. 130-138. Trucios, S. J. H. & Alamansa, J. C. (1990): Ecologia y Comportamiento de la Avutarda (Otis tarda L.). Univ. d. Extremadura, Caja Salamanca. 91 es raccorda gr ii ‘4 a “i i * + x Me | OT | LELNI ITA ER PER Vetta ant nocooki ni-siitntimeent Mátra ARE, 1 * um tie DOUTE TE UNG ua mr N ERA hl Mr, NATI Wi. ub ty * hab baht keri lo più Tae nen on i À. DANS AN ZAC pues Bu MU 6% wines her | a es A wh SETTI LT bano i (A da LP à (Yee clob ween, DIAL sur) elek denen és v ar Kornvodervedetent es Taliban Min N i cm t | sì ti va rrr ene Ù % | 5 inert r 5 f | \ 4 i f { “A ‘ j (RR ATI | | } > : Ù salda gét > di È tg + in rays ve meting pie i 0 i 6 1 i , À Fon ì mit if tj smal wit? In sh) bot e A 4 fl | D'un I b ela IL ein ba ta ment ) DAT en es ! Ver nutro 4 i I Î | } 4 rai LI L ui pad ; iv ( ; ; ne ren SAVANA } ‘ = új Tent) | er SI. è Fe \ | n i Lu Aula change TS TL lé fi | fi (NE | ; ny mern opal Wir pi uf uf lane lis . bí 28 fai UNS d ] lori hi Ÿ [0 M4) 1491 Lif TEEN \ è = il Cai ) unehe: Ai net Mn lun “aia U 7 19 Li a4 dv. ‘ | 4 A ree rey ipa captive NR | | IN ER à ni. th ; 4 mén | Ih pr Irina A ura HA ila i $ f TA B , Li & yoru pitone levula 1e 1274 Aquila, Vol. 105-106, p. 93-96 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 A HERINGSIRÁLY (LARUS FUSCUS) EGY VILÁGOS HÁTÚ ALFAJÁNAK MEGFIGYELÉSE A DUNÁN Schmidt András — Sós Endre Abstract SCHMIDT, A. & Sós, E. (2000): Observation of the pale-backed race of Lesser Black-backed Gull (Larus fuscus) on the Danube. Aquila 103-104, p. 93—96. On December 14, 1997 a pale-backed Lesser Black-backed Gull was observed on the Danube near Almásfüzitő. The bird was close to the country border between Slovakia and Hungary but on Slovakian territory. The shade of gray on the back as well as other features indicated that the bird belonged either to the race grae//si or it may have been an intergrade between graellsi and intermedius. No record of the race graellsi was accepted previously in Slovakia. Although grey-mantled Lesser Black-backed Gulls are reported occasionally in Hungary. no record has been accepted yet in lack of a proper description, photograph or museum specimen. Authors would like to draw attention of Hungarian field ornithologists to proper documentation of pale-backed Herring Gulls (race graellsi or intermedius). Key words: Larus fuscus graellsi, vagrancy, bird rarities. A szerzők cime — Corresponding address: Schmidt András & Sós Endre, KöM Természetvédelmi Hivatal, Budapest, Költő u. 21. H-1121 1997. december 14-én Kővári Ilonaval és Vasuta Gáborral a Duna almásfüzitői szakaszán egy népes sirálycsapatot figyeltünk. 700-800 dankasirály (Larus ridibundus), 30- 40 viharsirály (Larus canus) és 250 sárgalábú sirály (Larus cachinnans) között egy harmadik téli ruhás heringsirályra lettünk figyelmesek, amelyről már ott helyben megállapítottuk, hogy nem a Magyarországon rendszeresen előforduló fuscus, hanem a bizonyított magyar adattal még nem rendelkező graellsii vagy intermedius alfajok valamelyikéhez tartozik. Később a szakirodalmat tanulmányozva sikerült tovább szűkítenünk a kört: a madár minden bizonnyal a graellsii alfajhoz tartozott, esetleg graellsii/intermedius hibrid lehetett. A heringsirály alfajai és elterjedésük A nagytestű sirályok rendszertana meglehetősen összetett, az utóbbi időben sokat kutatott szakterület. A heringsirály taxonómiájában is vannak még nyitott kérdések. Grant csupán a bevezetőben is említett három alfajt sorolja a heringsirályhoz (Grant, 1982), míg Közép-Európa, illetve a Nyugat-Palearktisz madarait tárgyaló referenciaművek a Jeges- tenger partvonala mentén költő heuglini és taimyrensis alakokat is ennél a fajnál tárgyalják (Cramp, 1983; Haffer, 1982). Más szerzők ez utóbbi alakokat az ezüstsirály (L. argentatus) alfajaiként (Grant, 1982) vagy együtt, mint önálló fajt (Beaman, 1994) említik. Érdemes 93 Schmidt A. & Sós E. megemlíteni azt is, hogy a Holland Madarrendszertani Bizottság (CSNA) külön faji szinten tárgyalja a fuscus és a graellsii alakokat a , filogenetikai fajkoncepció" jegyében, és az intermediust pedig a graellsiihez sorolják (Sangster et al., 1998). Az egyes alakok elsősorban a madarak hátszínének tónusában különböznek (már a 2. téli ruhától láthatók szürke, illetve fekete tollak a dolmányon és a vállon) (Cramp, 1983; Grant, 1982; Post & Lewis, 1995). A Larus fuscus graellsii, vagy más néven a „brit” alfaj elsősorban Nagy-Britannia, Írország, Grönland és a Feröer-szigetek sziklás partvidékein fészkel, de e szigetek belsejében is jelen van, mint költőfaj. Bretagne-ból és Északnyugat-Spanyolországból is jelzik. Az intermedius alfaj Hollandiában, Dániában, Nyugat-Svédországban és Norvégia déli részén fészkel, Kelet-Anglia és Hollandia egyes részein viszont jelentős, az előző alfajjal keveredő állományok is élnek. A graellsii és intermedius alfajok dél-délnyugati irányban vonulnak nyugat-európai és nyugat-afrikai telelőterületeikre. Kis számban, de rendszeresen eljutnak Észak-Amerika keleti partvidékére is. A hazánkban zömmel tavasszal és ősz végén, télen előforduló fuscus költőterülete Észak-Norvégia és a Baltikum. A főleg dél-délkeleti irányba vonuló populáció a Közel- Keleten és Kelet-Afrikában telel (Cramp, 1983; Grant, 1982). Ezek az alfajok természetesen keverednek egymással az elterjedési területek határán, vegyes párokat Skandináviában és Nyugat-Európában is megfigyeltek. Gyakorlatilag az egész holland állomány (40 000-60 000 pár) a graellsii és az intermedius keverékének tekinthető, és ugyanez mondható el egy kb. 20 000 párt számláló Kelet-angliai populációról is (Post & Lewis, 1995). Nagy-Britanniában egyébként mindhárom alfaj rendszeresen előfordul, amit azzal magyaráznak, hogy a fuscus populáció egy töredéke dél-délkelet helyett délnyugati irányba indul telelni (Grant, 1982). A megfigyelés körülményei Madarunk elsősorban sárgalábú sirályok között tartózkodott. Úszva táplálkoztak, a sodrással vitették le magukat a folyón, majd szárnyra kaptak és visszatértek a kiindulóhelyükre. A heringsirály mindvégig a Duna szlovák oldalán tartózkodott, túlnyomórészt a vízen ülve láttuk. A magyar oldalról figyeltük nagy nagyítású teleszkópokkal, igen jó látási viszonyok között. A madár leírása Egyes sárgalábú sirályoknál kisebb, másokkal megegyező méretű sirály. Arányaiban is hasonló azokhoz, de szárnya viszonylag hosszabbnak tűnt (a vízen ülő madáron megfigyelve az jóval túlért a farkon). Evezőit nem vedlette. Fej, csőr: a homlok fehér színe fokozatos átmenetet mutat a barna fejtető felé. A szem világos, körülötte szürkésbarna folt látható, amely csak kevéssel nyúlik a szem elé, de 94 Heringsiraly világos hátú alfajának előfordulása a Dunán kiterjed a fülfedőkre és a szemöldöksávnak megfelelő részre. A csőr alapszíne fekete, belső egyharmada és csúcsa sárgás. Nyak: Alapszíne piszkosfehér. Hátsó oldalán és a tarkón sűrű, rövid barna csikokböl álló sávozás látható, amely a fejtetőre is felér. Ugyanilyen sávozás található a begy oldalán a hónaljig. A sávok elől majdnem összeérnek, itt inkább foltszerűek. Has: fehér, a testoldal piszkosfehér. Hát és szárnyfedők: egyszínű sötét grafitszürkék. A hát színe feltűnően, több árnyalattal sötétebb a sárgalábú és a viharsirályok hátánál. Harmadrendű evezők: a grafitszürke szín melegbarnával árnyalt, az evezők végén széles fehér sáv látható. Elsőrendű evezők: feketék, túlérnek a farkon. Farka: fehér. Lába: piszkos zöldessárga. Röpkép alulról: szárny piszkosfehér, legalább három hosszanti, elmosódott, melegbarna sávval, a kézevezők kontrasztos sötét foltot alkotnak. Röpkép felülről: a fekete kézevezők és a sötét fedők között jól látható kontraszt volt, fokozatos átmenettel. A karevezők a fedőkhöz hasonló színűek, végükön éles, fehér szegéssel, amely valószínűleg a belső kézevezőkre is ráterjed. Összefoglalás Magyarország madarainak hivatalos névjegyzéke csak a Larus f fuscus rendszeres előfordulásáról és a L. fuscus heuglini egyetlen adataáról tesz említést (Magyar et al., 1998), Szlovákiában pedig csak a fuscus fordult eddig elő a legfrissebb szlovák madártani névjegyzék szerint (Trnka, 1997). A megfigyelt madár egyértelműen nem ezen alfajokhoz tartozott. Az erős nyak- illetve begysávozás, a hát színe és a repülő madár szárnyán felülnézetből látható kontrasztosság a graellsii bélyegei (Cramp, 1983; Harris et al., 1996), az intermedius alfajjal keveredő állományok viszont folyamatos átmenetet mutatnak (Post £ Lewis, 1995), tehát nem állítható teljes bizonyossággal, hogy tiszta graellsiit láttunk. A heuglinit az erős csíkozás a fejen, a sárgalábú sirálynál árnyalatnyival kisebb méret és az ép, nem vedlett evezők zárják ki (a heuglini, hasonlóan a fuscus-hoz, ebben az időszakban még vedli evezőit, a sárgalábú sirály michahellis alfajánál pedig átlagban kissé nagyobb termetű) (Cramp, 1983). Az elmúlt években több hasonló adatról olvashattunk, elsősorban a Túzok (Madártani Tájékoztató) hasábjain. Leírások híján azonban a Nomenclator Bizottság eddig egyiket sem hitelesíthette, a fenti megfigyelést pedig a Bizottság nem fogadta el magyar adatnak, hiszen a madarat nem láttuk átjönni a Duna sodrásvonalán. A szlovák Ritkaság Bizottságnak is megküldtük a leírást, mely nem foglalt egyértelmű állást az alfaji hovatartozást illetően. E cikk megírásával arra igyekszünk ösztönözni a megfigyelőket, hogy hasonló megfigyeléseikről részletes leírással számoljanak be a Nomenclator Bizottságnak, hiszen így két, hazánkban még újnak számító, de talán nem is olyan ritka alfaj előfordulásainak trendjéről kaphatnánk hitelesebb képet. Schmidt A. & Sós E. Irodalom — References Beaman, M. (1994): Palearctic birds. A checklist of the birds of Europe. North Africa and Asia north of the foothills of the Himalayas. Harrier Publications, Stonyhurst, p. 73. Cramp, S. et al. (eds.) (1983): The birds of the Western Palearctic. Volume 3. Oxford University Press, Oxford. p. 801-815. Grant, P. J. (1982): Gulls. A guide to identification. Poyser, Calton, p. 88-93. Haffer, J. (1982): Systematik und Taxonomie der Larus argentatus Artengruppe. In: Glutz von Blotzheim, U. & Bauer, K. (Hrsg.): Handbuch der Vögel Mitteleuropas. Band 8. Aula Verlag, Wiesbaden, p. 502-514. Harris, A., Tucker, L. & Vinicombe, K. (1996): The Macmillan field guide to bird identification, Macmillan, London, p. 117-119, 121-122. Magvar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest, 202 p. Post, P. W. & Lewis, R. H. (1995): The Lesser Black-backed Gull in the Americas I-II. Birding 27, p. 282-290, 370-381. Sangster, G., Hazevoet, C. J., van den Berg, A. B. & Roselaar, C. S. (1998): Dutch avifaunal list: species concepts, taxonomic instability, and taxonomic changes in 1998. Dutch Birding 20, p. 22- 32. Trnka, A. (1997): Current list of birds of Slovakia. Trnava University, Trnava. 76 p. 96 Aquila, Vol. 105, p. 97-114 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 ETOLÓGIAI ÉS ÖKOLÓGIAI VIZSGÁLATOK A FEHÉRHÁTÚ FAKOPÁNCS (DENDROCOPOS LEUCOTOS) ÁLLOMÁNYÁN KÉT MÁTRAI ERDŐREZERVÁTUMBAN zájlik Péter — Harmos Krisztián Abstract CZAJLIK, P. & HARMOS, K. (2000): Notes on the behaviour and ecology of White- backed Woodpeckers (Dendrocopos leucotos) in two forest reserves in the Matra hills (Hungary). Aquila 105, p. 97-114. The habitat and structure elements used by the White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) were examined in two forest reserves (Csörgő valley and Kékes Eszak) in the Matra Hills (Hungary) and in the surrounding production forests between 1980-1997. Forest type. tree species. bird behaviour, foraging strategies and parameters of those trees utilized by the birds were statistically analysed (based on 250 observations). Results showed strong correlation between developmental phases of the forest and the occurrence of White-backed Woodpecker. The birds preferred old stands with dead woods and large trees for foraging and nesting. However, the foraging was not limited exclusively to dead woods, large healthy trees were frequented as well. Stable breeding populations were only found in natural forest stands consisting of mosaics of different forest phases (including collapsing and ageing phases). Cultivated forests. characterised with trees cut at their middle age and dead wood components removed annually, did not provide a consistent habitat for the White-backed Woodpecker. Forest management strategies should be modified to suit habitat needs of White-backed Woodpeckers, leaving large, old trees and some dead wood in cultivated forests. Keywords: Dendrocopos leucotos. foraging strategies. habitat structure elements, protection, Matra hills, Hungary. A szerzok cime — Authors' address: Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör, Budapest, Kazinczy u. 18. 1./5. H-1191 Bevezetés Hazánk egyik legkevésbé ismert és hazai viszonylatban alig kutatott, fokozottan védett madárfaja a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos). Élőhelyeiről, valamint térségenkénti populációiról, azok nagyságáról keveset tudunk. Ismeretlen továbbá a fehérhátú fakopáncs magyar erdőkben betöltött szerepe, az általa elfoglalt niche, élőhelyének nélkülözhetetlen szerkezeti elemei. Ezen ismeretek nélkül viszont a faj hosszútávú, hathatós védelme elképzelhetetlen. Ezért hazai viszonyok közt, térségi szinten vizsgáltuk a fehérhátú fakopáncs előfordulását, egyes élőhelyeinek belső struktúrális viszonyait, élőhelyszerkezeti elemeit, azok jelentőségét, sajátságos, eddig nem minden részletében tisztázott táplálkozási stratégiait. Vizsgalatainkat 1980-1997 közt a Mátrában végeztük. Célunk az volt, hogy OF Czajlik P. & Harmos K. vizsgálataink eredményei segítségével egy általánosabb jellegű élőhelyökológiai értékelést adjunk a faj további aktívabb védelme érdekében. Irodalmi áttekintés A faj hazai elterjedését térségi szinten csupán a Bakonyban (Bankovics, 1975) és a Nyugat-Mátrában vizsgálták (Pálfia & Standovár, 1986). Hazai élőhelyeit leginkább feltételezésekre alapozva Bankovics (1975; 1984) és Bankovics et al. (1990) írták le szórványos megfigyelések alapján, hozzátéve: ,a hegyvidékeinken kialakított védett területek (Bükki Nemzeti Park, Zempléni és Börzsönyi Tájvédelmi Körzet) részben felölelik előfordulási helyeit, így további biztosítékot jelentenek vedelmere”. Sajnos tizenhét éves tapasztalataink azt bizonyítják, hogy nemcsak a Bankovics által említett erdészeti véghasználatok és tarvágások veszélyeztetik a fehérhátú fakopáncs jelenlegi élőhelyeit, hanem legalább annyira veszélyes a védett és fokozottan védett erdeinkben folyó erdészeti ápoló-nevelő vágások mai gyakorlata is. Annak, hogy hazai viszonylatban országos vagy nagyobb térségeket felölelő, kimondottan a fehérhátú fakopáncsra irányuló felmérések hiányoznak, a közelmúltig a faj életmódjából és a gazdasági erdőkben található igen nagy revírekből adódó relatív ritkaságából származó módszertani okai is lehettek. Brown et al. (1987) a madarak által hagyott jelek jellemzésével, Cramp (1985) és Winkler et al. (1995) a fehérhátú fakopáncs táplálkozási helyeinek értékelésével, Carlson & Aulén (1990) a régebbi odúk későbbi használatával közölt olyan kutatási eredményeket, amelyek a faj további kutatását kétségtelenül nagy mértékben megkönnyítették. Külön kiemelendő Aulen (1988) monográfiája, mely a faj közép-svédországi teljeskörű ökológiai és etológiai feldolgozását és értékelését végezte el. Vizsgálati területek és módszerek Vizsgálati területek Vizsgálatainkat 1980-89 között a Nyugat-Mátrában végeztük, középpontja a mai Csörgő-völgyi Erdörezervatum volt. A térségre jellemző a völgy felső szakaszán megtalálható alávetődött montán jellegű gazdasági bükkös, melynek faciesképző faja: a sugár kankalin (Primula elatior). További montán jellegre utalnak a térségben nagy számban előforduló havasalji rózsa (Rosa penduliana), a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a farkasbogyó (Scopolia carniolica) és még több montán hatást jelző növény. A völgyben folyó Csörgő-patak mentén hegyvidéki patakmenti égeres (A/netum glutinosae- incanae) található, facies képzője a podagrafü (Aegopodium podagraria), a gölyahir (Caltha palustris) és a veselke (Chrysosplenium alternifolium). A patakmenti égerest a patak középső folyásánál egy montán jellegű szurdokerdö (Phyllitidi-Aceretum) osztja 98 Fehérhätu fakopancs a Mátrában ketté, faciesképz6 faja a Scopolia carniolica. A szurdokerdö felett härs-köris sziklaerdö található sok kidőlt fával, facsonkkal. A völgy központi része fokozottan védett erdő, melyet 30-40 éve gazdaságilag nem kezeltek, benne nevelő vágások nem történtek. Természetes erdőfejlődési állapota az optimális szakaszhoz (Czájlik, 1997) hasonló. Szórványosak a helyben hagyott holtfák. A fehérhátú fakopáncs élőhelyei stabilak, itt vizsgálataink 15 éve alatt folyamatosan jelen vannak a madarak. A völgyet határoló hegyoldalakban védett, szubmontán, nagyrészt 60-100 éves gazdasági bükkösök és cseres tölgyesek vannak. A nem fokozottan védett erdőrészletekben 1980-tól jelentős nevelővágások történtek intenzív útépítéssel egybekötve. Itt ezekkel a munkálatokkal egyidőben, remélhetőleg csak átmenetileg, a fehérhátú fakopáncs állomány erősen lecsökkent. 1989-től vizsgálataink súlypontja áttevődött a Kékes tömb északi oldalára, de a nyugat- mátrai területeket évszakos sűrűséggel továbbra is vizsgáltuk. A Kékes tömb északi oldalán vizsgálati területünk központi területe a Kékes Észak Erdőrezervátum volt. A rezervátum általunk vizsgált magterülete 69 ha, 1-195 éves, montán bükkös (Aconito-Fagetum); faciesképző a pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum), a farkasboroszlán (Daphne mezereum), a farkasbogyó (Scopolia carniolica), a békabogyó (Actea spicata), a cserjeszintben a fürtös bodza (Sambucus racemosa). A montan bükkösben a sziklalépcsoknél szurdokerd6 (Phyllitidi-Aceretum) található, a koronaszintben a hegyi szil (Ulmus scabra), a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), a madärcseresznye (Sorbus aucuparia), a cserjeszintben a havasalji rózsa (Rosa penduliana), a havasi iszalag (Clematis alpina), aljnövenyzeteben a härmaslevelü macskagyökér (Valeriana tripteris) és a szőrös vesepafrany (Polystichum braunii), továbbá helyenként még az évelő holdviola (Lunaria rediviva) is facies képzők. A sziklák alatti kögörgetegesben härsas törmeleklejtö-erdö (Mercuriali Tilietum) talalhatò, faciesképzò a szelfü (Mercurialis perennis) (Czajlik et al. 1993). A rezervátum véd6zonajanak közvetlen szomszédságában található a Pisztrangos-tò és az azt körülvevő hegyvidéki égeres láperdő (Dryopteridi-Alnetum), melynek faciesjelzöje a szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) és a sovány perje (Poa trivialis). Ez az égeres és a hozzátartozó Pisztrangos-t6 a feherhätü fakopancs fontos táplákozóhelye, de közismert élőhelye az alpesi götenek (Triturus alpestris), és fontos táplálkozási és élőhelye több ritka és fokozottan védett denevérfajnak is. A rezervátum területén valamennyi természetes erdőfejlődési szakasz megtalálható a felújulási szakasztól az összeroppanási szakaszig (Czájlik, 1997; Czájlik et al., 1997) mozaikos elhelyezkedésben. Így a fehérhátú fakopáncs életmódját eredeti, természetes és zavartalan élőhelyen, természetközeli állapotban is vizsgálhattuk, melynek eredményeit összehasonlítottuk a kezelt gazdasági erdőkben szerzett ismereteinkkel. Vizsgálataink itt kiterjedtek a Galyatető északi oldalától egészen a Diszn6k6-Markazi- nyeregig terjedő montán és szubmontán gazdasági bükkösökre is (600—1014 m tsz.f. magasságban). Ezek az állományok nagyrészt 35-50 évesek, csupán a meredekebb hegyoldalakon találhatóak kisebb kiterjedésű, 1-3 ha nagyságú, 100 év feletti véderdők, sziklai bükkösök. A vizsgált gazdasági erdőket 10 évenként rendszeresen gyérítik. Az 99 Czäjlik P. & Harmos K. időközi déléseket évenkét kétszer az egész területen összegyűjtik és kiszállítják. A gazdasági erdőkben a fehérhátú fakopáncs részére hasznosítható holt fa csak a lábonszáradt törzsek, illetve koronák aljában található elszáradt ágak, valamint az idősebb tuskók. Az általunk vizsgált gazdasági erdők mind védettek, mintegy 4590-ban pedig fokozottan védettek. Kezelésükben semmiben nem térnek el a nem védett gazdasági erdőktől. Csupán egy korlátozási lehetőség működik, amikor egy-egy erdőrészletben a tervezett munkálatokat nagyon indokolt esetben, legtöbbször botanikai indokok alapján a természetvédelmi hatóság nem engedélyezi. Kutatási előzmények A fehérhátú fakopáncs megfigyeléseit a Vásárhelyi István Természetvédelmi Kör 1980- ban kezdte meg a Mátrai Tájvédelmi Körzet előkészítő munkája kapcsán a Nyugat- Mátrában, mely időben és térben egybeesett a császármadár (Bonasa bonasia) mátrai populációjának 10 éven keresztül nagy területen végzett vizsgálatával. Megfigyeléseink eleinte (1980-85 között) elsősorban faunisztikai jellegűek voltak (Pálfia át Standovár, 1986). E tapasztalatok alapján szerveztük meg a fehérhátúfakopáncs-vizsgálatok második szakaszát (1985-89). Ebben az időszakban már elsősorban egy-egy populáció folyamatos megfigyelése került előtérbe, célunk a faj életmódjának jobb megismerése, életmódjuk apróbb részleteinek megfigyelése volt. Már ebben az időszakban folyamatosan nyomon követtük a területen végzett erdőgazdasági munkákat, tapasztalatainkat összevetettük az erdészeti üzemtervekkel. A fehérhátú fakopáncs élőhelyeinek részletes vizsgálatát egy harmadik szakaszban, 1989-97 között végeztük el. Vizsgálatunk szempontjából különösen nagy jelentősége volt annak, hogy módunk nyílt egy természetes erdőfejlődési folyamatokkal jellemezhető, gazdaságilag gyakorlatilag sohasem kezelt erdőterületen a fehérhátú fakopáncs természetes, zavartalan élőhelyeit összehasonlítani egy 40 éve nem kezelt gazdasági erdőben, egy erősen regenerálódott élőhellyel, és az azokat körülvevő gazdasági erdőkben lévő zavart élőhelyekkel. Kérdésfeltevés 1980-87 között a Nyugat-Mátrában öt jól elkülöníthető fehérhátúfakopáncs-élőhelyet sikerült rögzítenünk. Valamennyi élőhelyre két tényező volt egyformán jellemző: területük középpontját montán jellegű, 60 évesnél idősebb bükkösök alkották; továbbá a terület közvetlenül érintkezett idősebb, lábon száradt törzseket tartalmazó hegyvidéki égeresekkel. Az öt élőhely közül csak kettő foglalt magában hárs-kőris sziklaerdőt. Az Aulén (1989) által vizsgált közép-svédországi terület a bükk elterjedési területén kivül esik és a hidegebb klíma miatt a fák dimenziói is eltérnek a hazaiaktól. Az élőhelyek nagysága is igen eltérő volt. 100 Fehérhatu fakopancs a Mátrában Ahhoz, hogy az általános élőhelyökológiai jellemzést elvégezhessik, az alábbi konkrét, eddig hazai viszonyok közt nem vizsgált kérdésekre kellett méréseken alapuló választ adnunk. 1. Milyen erdőkben él nálunk a fehérhátú fakopäncs, élőhelyeit milyen korú és fafajosszetételii erdöreszletek alkotják a gazdasági erdőkben, és azokat milyen gyakorisággal használja? 2. Természetközeli erdőkben a fehérhátú fakopáncs élőhelye milyen természetes erdőfejlődési szakaszokhoz köthető? 3. A fehérhátú fakopáncs táplálkozásához milyen fafajú és méretű fákat milyen gyakorisággal vesz igénybe? 4. Milyen rendszeresen előforduló élőhelyszerkezeti elemekből áll a fehérhátú fakopáncs élőhelye, azokat milyen gyakorisággal használja táplálékszerzésre? 5. Milyen táplálkozási és táplálékszerzési formái vannak a fajnak és azt az adott esetekben milyen gyakorisággal alkalmazza? 6. A fehérhátú fakopáncs az erdő melyik magassági szintjeiben tevékenykedik és milyen gyakorisággal fordul elő az egyes magasságokban? Módszerek Kérdéseink megválaszolására az alábbi vizsgálati módszereket választottuk: I. A feherhätü fakopáncs élőhelyeinek vizsgálata során minden megfigyelésünket rendszeresen térképre vittük, és ez alapján először a kapott pontok elhelyezkedése alapján próbáltuk az egyes élőhelyeket különválasztani. Az így kialakuló területeket azután tavasszal a költési időben és nyáron minden évben azonos időben tartott kutató táborok alatt ellenőriztük. 2. A vizsgált területet rendszeresen bejártuk, randomszerűen, változó útirányt követve. 3. A bejárások kapcsán minden fehérhátúfakopáncs-megfigyelést pontosan rögzítettünk az alábbiak szerint: — az észlelés helyét a lehető legpontosabban leírtuk, hogy az észlelés helye 1:5000 térképen rögzíthető és újra felkereshető legyen. Minden esetben külön rögzítettük az erdőrészlet jelét és a faállomány összetételét; — azokat a fákat, amelyeken az észlelés történt, rendszerint megmértük és jellemeztük fafaj, mellmagassági átmérő, az észlelés magassága, egészségi állapot, és az általunk kialakított élőhelyszerkezeti osztályok szerint, és feljegyeztük, hogy a megfigyelt madár milyen magasságban mozgott. Az egyes fák átmérőjét mérőszalaggal mért kerületből számítottuk, az észlelési magasságokat pedig Reményffy L. által számunkra házilag készített ú.n. „egy személyes" Christen-rendszerű famagasságmérővel 1 m pontossággal mértük; — az észlelést magát a viselkedési forma, annak gyakorisága és a megfigyelés időtartama szerint a lehető legrészletesebben leírtuk; — közvetett jelek esetén észlelésként csak a friss nyomokat vettük figyelembe, amelyeket kb. egy héten belüli időhöz lehetett kötni (itt a hántások, vésések színe, beszáradtsága volt az irányadó); 101 Czajlik P. & Harmos K. — a régebbi véséseket, hántásokat csak az élőhelyek térképezésénél, illetve lehatárolásánál vettük figyelembe; — a fehérhátúfakopáncs-tépéseket szintén összegyűjtöttük; ezeket az élőhelytérképezésnél használtuk adatnak. Adatok A fenti módszerekkel a Nyugat-Mátrából 8 élőhelyről, a Galya-Kékes tömb északi oldaláról 12 élőhelyről 250 rövidebb-hosszabb (5 perctől 12 órás) értékelhető megfigyelés gyűlt össze. Ezekből az adatokból faállomány-jellemzésre 169, természetes erdőfejlődési szakasz leírásra 46, élőhelyszerkezet-jellemzésre 210, táplákozás, táplálékkeresés jellemzésére 169, egyes fák jellemzésére 122 megfigyelés minősült értékelhetőnek, továbbá 25, fehérhátú fakopáncs által bizonyítottan használt odú adatainak átlagértékei kerültek értékelésre. Az adatok feldolgozásához és eredményeink bemutatására a StatSoft CSS Statistica (1986- 1992) számítógépes program 3.1 verzióját használtuk. Vizsgálataink értékelésénél felhasználtuk a Kékes Észak és a Csörgő-völgyi Erdőrezervá- tumban végzett erdődinamikai kutatásaink korábbi eredményeit is (Czájlik et al. 1993; Czájlik 1994; Czájlik 1997; Czájlik et al. 1997). Eredmények A fakopáncsészlelések megoszlása a különböző gazdasági erdőkben 169 értékelhető megfigyelés alapján a mátrai montán jellegű szubmontán, és montán gazdasági erdőkben a fehérhátúfakopáncs-megfigyelések százalékos megoszlása a következő volt: bükkösökben 69,3%, az égeresekben 15,3%, gyertyános tölgyesekben 12,8%, és végül hárs-kőris sziklaerdökben 1,8%. Az egyes härs-köris faállománytípusok faállomány-kor (üzemtervi átlag életkor!) szerinti százalékos eloszlását az 1. ábra mutatja be. Nagyon figyelemre méltó az, hogy az egész terület 0,1%-at alig kitevő égeresek gyakoriságban a második helyen állnak 15,3%-al. Ennek még nagyobb jelentőséget ad az, hogy az égeresekből származó megfigyelések 65%-aban a hímeket figyelték meg a fészekalj nevelésének időszakában és a megfigyelések a táplálékszerzésen túl egyben táplálékszállítást is jelentettek. Ez a megfigyelésünk egybeesik Aulen (1988) állításával, miszerint a hímek a fiókanevelési időszakban gyakran az égerre járnak. Egész éves viszonylatban a hím az esetek 15%-aban, a tojók 10%-os gyakorisággal használták táplálkozásra az égert. A megfigyelések megoszlása erdöfejlödesi szakaszok szerint A 2. ábra 49 különböző helyszín erdőfejlődési szakaszonkénti százalékos megoszlását mutatja. A helyszínek közül gyakorisági sorrendben első helyen az összeroppanási szakasz 102 Fehérhätu fakopancs a Mátrában all 52,2%-al, mig a második helyen az öregedési szakasz 21,7%-kal. Ez a két erdöfejlödesi szakasz összesen 73,9%-os gyakoriságot mutat, aminek igen nagy jelentősége van a faj jelenlegi hazai helyzetének értékelésében: hazai bükköseink 95%-a ugyanis korban és szerkezetben csak a maradék három erdőfejlődési szakaszhoz hasonlítható, mivel a faanyagcentrikus hazai erdészeti gyakorlat legkésőbb 120 éves korában levágja a bükkösöket. Az utóbbi típusú erdőkben viszont az esetek 26,1%-aban figyeltük meg csupán a fajt. A természetes bükkösök öregedési szakasza 140-180 éves korig tart, az ezután következő összeroppanási szakasz viszont jó esetben még 40 évig is elhúzódhat a fokozatos elhalás és felújulás következtében (Czájlik et al., 1997). 30 25 20 15 10 POST SLI 4 ERI Relatív gyakoriság — relative frequency (%) o ZZ AA Faallomanytipusok — 7ypes of tree stands 1. ábra. A fehérhatù fakopanes (Dendrocopos leucotos) előfordulásának relativ gyakorisága a vizsgált gazdasági erdőkben faällomänytipusonkent 169 megfigyelés eloszlása alapján. Faállománytípusok: /: 40 éves bükkös, 2: 50 éves bükkös, 3: 60 éves bükkös, 4: 80 éves bükkös, 5: 100 éves bükkös, 6: 120 éves bükkös, 7: 80 éves, kocsánytalan tölggyel elegyes bükkös, 8: 60 éves kocsánytalan tölgyes, 9: 40 éves gyertyános. /0: 90 éves hárs-köris sziklaerdő, //: 40 éves égeres. 12: 60 éves égeres. Figure 1. Relative frequency of White-backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) in different forest types according to tree types based on data of 169 observations. Forest types: /: 40-year-old beech forest 2: 50-year-old beech forest 3: 60-year-old beech forest 4: 80-year-old beech forest 5: 100-year-old beech forest 6: 120-year-old beech forest 7: 80-year-old beech forest mixed with sessile oak 8: 60-year-old sessile oak forest 9: 40-year-old hornbeam forest /0: 90-year-old lime-ash rock forest //: 40-year-old alder forest /2: 60-year-old alder forest. 103 Czajlik P. & Harmos K. 40 eset — case (%) XN optimális öregedési szálaló összeroppanási felújulási optimal ageing selected collapsing renewing erdőfejlődési szakaszok — developmental phases 2. ábra. A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) megfigyelések relatív gyakorisága a Kékes Észak Erdőrezervátum különböző természetes erdőfejlődési szakaszaiban (46 helyszín). Figure 2. Relative freguency of White-backed Woodpecker ( Dendrocopos leucotos) observations in different forest development stages (based on 46 observations). A táplálkozáshoz igénybe vett fák fajának és méretének megoszlása gyakoriság szerint 122 mért fa alapján a táplálkozásra használt fák fafaj/mellmagassagi átmérő (D13) szerinti szóródást a 3. ábra mutatja. A hazai viszonyok közt legnagyobb gyakorisággal táplálkozásra használt fafaj a bükk. A fehérhátú fakopáncs bükk esetén tulajdonképpen az összes vastagsági osztályt használja táplálkozásra, hasonlóképpen viszonylag széles sávban használja erre az égert is. Külön vizsgáltuk a bükk esetében a táplákozásra igénybevett fák egyes vastagsági osztályokon belüli százalékos megoszlását, aminek az eredményét a 4. ábra mutatja. Nagyon jellemző, hogy a vékony tartományban (1-30 cm átmérő) 26,9%-os a gyakoriság, ugyanakkor a vizsgált területen ez a mérettartomány a meghatározó (több, mint 60%). A közepes vastagsági tartományban (30-50 cm) a táplálkozásra igénybevett fák gyakorisága 24,6%, ugyanakkor a vizsgált területen ez a mérettartomány 30% körüli arányban van jelen. A vastag tartományban (50-80 cm), amely a vizsgált területen 10% alatti arányban van jelen, a táplálkozásra használt fák 49,3%-os gyakoriságot mutatnak. Ez egybeesik 104 Fehérhätu fakopancs a Mátrában Aulén (1988) azon állításával, miszerint a vékonyabb tartományokba eső fákat akkor is sokkal kisebb arányban veszi igénybe táplálkozásra a fehérhátú fakopáncs, ha azok jelenléti gyakorisága sokkal nagyobb. Fe: En ITT FT Sl ug; ST = | à | a 1 .§ Ÿ > à | è hi A A J = A. AAA AAA AA AAA A A NH A BA A zZ; TE eS 1 Fil sin jene ee fi n BIZT Eno Baer 20 40 60 80 100 10 30 50 70 90 mellmagassägi atmér6(D13) centiméterben — diameter at breast height (DBH) in cm 3. ábra. A fehérhatù fakopanes (Dendrocopos leucotos) által táplálkozásra. illetve odùkészitesre igénybe vett fák mellmagassagi átmérő (D13) és faj szerinti megoszlása 122 vizsgált fa alapján. Figure 3. Distribution of trees used by the White-backed Woodpecker ( Dendrocopos leucotos) for foraging or cavity preparing according to their diameter at breast height and their species based on 122 trees. Fafajok — tree species: KTT= kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), LF=lucteny6 (Picea abies). Gy=gyertyan (Carpinus betulus), MK=magas köris (Fraxinus excelsior). E=mézgas éger (Alnus glutinosa), B=bükk (Fagus sylvatica), NH=nagylevelü hárs (Tylia platyphvllos). A fehérhátú fakopancs élőhelyének rendszeresen előforduló szerkezeti elemei 210 értékelhető megfigyelés alapján kialakítottuk a fehérhátú fakopáncs élőhely szerkezeti elemeinek listáját: I. Élő egészséges fák: I. A. törzse I. B. koronája I. C. alsó száraz ágai II. Beteg/halódó fák: II. A. Csúcsszáradt fák 105 Czajlik P. & Harmos a iS E "ej mú hi = = _ jú 35 TD so Pas} LL HY a E 87 Ee 6 © © © = W «a © :© =, Me ; eo =“ zu JS F Rx ng © ee, = SEY = Gat ag ei ci = ight (DB “ x Ys “oO lol táplálkozásra igénybevett bükkfák s used for foraging by White-backed TR = TT 2 _ Ta _ $ = Mo S i 2 Ss © = 2 Fs! Ge) n © © SEIEN Q SH S 8 Si ME See 10) Sa 5 OU 7 Oe QE s =. ee 3 A © SR à af FI SEE nu O © © © 4 4. S À sors UT Q SE © = bici o © E si jet CR aS £HSS nm Woodpecker való használata gyakoriság elemek táplálkozásra rkezeti Az egyes élőhelysze int kezeti elemekből lékos megoszlását mutatja be. meghatározó szer k élőhelyét Az 5. ábra 169 értékelhető megfigyelés adatainak száza Figyelemre méltó, hogy a fehérhátú fakopáncs 106 Fehérhátú fakopáncs a Mátrában az esetek 40,1%-aban az élő egészséges fan találhatóakat használja táplálkozásra. Az élő, de beteg/halódó fákon található élőhelyszerkezeti elemek használatának gyakorisága 10,2%. 30 £ 25 è S S 20 > s È = 15 è | 50 seg = = 10 ni = Pa [Fi = = 5 "© u 0 IA IB IC ITA IB IC INA TB INC IND IIIE elöhelyszerkezeti elem — structure elements of the habitat 5. ábra. A feherhätü fakopäncs (Dendrocopos leucotos) megfigyelések relativ gyakorisága elöhelyszerkezeti elemenként (210 megfigyelés). Elöhelyszerkezeti elemek: IA — élő egészséges fák törzse, IB — élő egészséges fák koronája, IC — élő egészséges fák alsó száraz ágai IIA — csúcsszáradt fák. IIB — koronatört fák. IIC — tősérült. tökorhadt fák, IIIA — lábonszáradt fák, IIIB — facsonk, INC — kidőlt fa, IND — korhadt fekvő fa. INE — öreg tuskó. Figure 5. Relative freguency of habitat elements used by White-backed Woodpeckers ( Dendrocopos leucotos) based on 210 observastions. Habitat elements: IA — trunk of healthy trees, IB — canopy of healthy trees, IC — lower, dry branches of healthy trees, IA — trees dried out at top, IIB — trees with broken canopy, IIC — stump rot or affected by external damage, IIIA — dead, but not yet fallen dry trees IIIB — dead trunk, IIC — follen tree, [ID — perished, follen tree, INE — old trunk. Az általánosan elterjedt hiedelmekkel szemben a fehérhátú fakopäncs a holt fán található elöhelyszerkezeti elemeket csupán 49,7%-os gyakorisággal használta táplálkozásra. Ez megerősíti Aulén (1988) azon állítását, hogy revízióra szorul az a meglátás, hogy a fehérhátú fakopáncs csak a holt fákon táplálkozik. 107 Czajlik P. & Harmos K. A fehérhatù fakopancs täplälékszerzési formái 169 megfigyelés alapján a fehérhátú fakopanes nagyon sokoldalú taplalékszerzési formáiból kialakítottunk egy áttekinthető, de mégis az összes formát magába foglaló skálát: A táplálékszerzés helye szerint, illetve mélységük alapján osztályozva I. Kéreg alatt, illetve faszövetben A. Hánt (kéreg alatt, kéreg közelben) B. Lyuggat (a faszövetbe kevéssé behatolva) C. Vés (mélyen a faszövetbe behatolva) II. Főleg a kéreg felszínén, illetve taplóban A. Felszínen (kéreg felszínén, repedéseiben) B. Taplókban (taplók termőtestében) Táplálékkeresés stratégiája III.A. Kutat (a kérgen, ill. kéregben) III.B. Kopogtat (hang segitségével keres) III.C. Kopácsol (a fát megsértve keres) Megfigyeléseink szerint eredményes kopácsolás után következik általában a lyuggatás, illetve vésés. A hántást kopogtatás szokta megelőzni. Némi gyakorlattal elég nagy távolságról felismerhető és megkülönböztethető egymástól és más fajok tevékenységétől is. A madár eközben általában becserkészhető. Az elkülönített táplálékszerzési formák relatív gyakorisága A 6. ábra 169 megfigyelés százalékos megoszlását mutatja be táplálékszerzési formák szerint külön számítva a táplálkozási és a táplálékkeresési módok százalékos eloszlását. A leggyakoribb táplálkozási mód a vésés 46,3%-os gyakorisággal, ez egybeesik Aulen (1988) tapasztalataival. A második leggyakoribb táplálkozási mód a felszíni táplálkozás 29,3%-os gyakorisággal. A táplálékkeresési módok közül a legnagyobb gyakoriságot a felszíni kutatás mutatja 50%-os gyakorisággal, míg a vésések helyének felkutatására a madarak valamivel kisebb energiát fordítanak, a keresések 43,4%-at. Adataink megközelítőleg egybeesnek Aulén (1998) azon állításával, miszerint a fehérhátú fakopáncs esetében (a fiókák etetésének vizsgálata alapján) a fészekbe hordott táplálék (az összes etetések arányában) 45%-ät a holt faanyagban élő rovarok, illetve azok lárvái, míg ugyancsak 45%-ät — a másik fő táplálékforrás — a fák kérgének felületén élő gerinctelenek adják. 108 Fehérhátú fakopancs a Mátrában A fehérhatù fakopáncs aktivitásának eloszlása az erdő magassági szintjei szerint A 7. ábra a fehérhátú fakopáncs egyes tevékenységeinek magassági szóródását mutatja. Meg kell jegyezni, hogy csak azok a tevékenységek szerepelnek itt, amelyeket a fent leírt mérési módszerrel mérni lehetett. A lyuggatás azért nem szerepel, mert adataink félrevezetők lehetnek: a lyuggatás nyomait ugyanis csak 1-2,5 m magasságig lehet biztonsággal észlelni, és így az adatok erősen torzítanának. A legnagyobb intervallumot a felszíni táplálkozás mutatja, ezzel logikusan párhuzamban van a kutatás. Az odúk 4—10 m magasságig találhatók, de olyan költőodút, amelyben költést vagy etetést tudtunk rögzíteni, csak 7-9 m között találtunk. Az alacsonyabb odúknál csak költési időn kívüli pihenést, illetve éjszakázást tudtunk rögzíteni néhány esetben. A véséseket és hántásokat 10 m magasságig találtuk. 60 Tg T T T T = T T T 60 55 : : 55 50 : ca 50 45 VL. | 45 40 WE, = : À 40 ge 4, GG 35 30 Y j 30 25 Yyyy 7, 25 7 relativ gyakorisag — relative frequency (%) INA táplálkozási (I-II) és taplalékkeresési (III) módok — foraging (1-11) and food search (III) types 6. ábra. A feherhätü fakopáncs (Dendrocopos leucotos) täplälkozäsänak és taplalékkeresésének relativ gyakorisága a megfigyelések alapján. Táplálkozási formák (I-I1): IA — hántás; IB — lyuggatas: IC — vésés; IIA — felszínen; IB — taplökban. Táplálékkeresés (II): IIIA — kutatás; IIIB — kopogtatás: IIIC — kopácsolás. Figure 6. Relative freguency of different foraging and food search behaviour elements of White- backed Woodpecker (Dendrocopos leucotos) based on observations. Foraging types (I-ID: IA — peeling: IB — drilling; IC — ; HA — on surface; IIB — : Food search types (III): IIIA — visual search; IIIB — tapping; INC — drilling. 109 Czajlik P. & Harmos K. Elöfordulasi gyakoriság az élőhely különböző magassági szintjeiben A 8. ábra a fehérhátú fakopáncs tevékenységének különböző magassági szinteken észlelt relatív gyakoriságát mutatja. Feltűnő, hogy milyen gyakran mozog a faj a 0-1 m-ig terjedő magasságban. Ezt teljes mértékben három tényező indokolja. Az irodalmi adatokkal szemben sokkal gyakrabban észleltük madarunkat a fekvő, kidőlt, öreg, többé-kevésbé korhadt törzseken. A második tényező, hogy a térségben igen sok a fakitermelés kapcsán tősérült fa, amelyek hamar bekorhadnak. A harmadik tényező pedig a méretesebb erdőrészletekben a korhadt tuskók jelenléte, amelyeken a fehérhátú fakopáncs rendszeresen kutat tülkös szarvasbogár (Synondendron cylindricum) lárvái után. Ezt gyakran meg lehet figyelni a félig korhadt, méretes tuskóknál, de ezen kívül is elég nagy gyakorisággal figyeltük meg éger és bükk esetében a tőhöz közeli részeken. 35 grigi e GUERRE ESE; mea) e eee e oe 35 1 © hee 5 A A 25 S A = Al .20 A N A = A A i ] + BUS À A a | 15 È A A 73 | = A BI 1 ee A i Re 2 2 A À È a a a A = | A È A A a fo ie Res Sr IL Z | A A A à À se Vivitar nn fran tte ay er Sere ee ji 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 tevékenységek — activities (1-8) 7. ábra. A fehérhatà fakopäncs (Dendrocopos leucotos) egyes tevékenységeinek magassági megoszlása. Tevékenységek: | — vésés; 2 — odükészités; 3 — kutatás; 4 — kopácsolás; 5 — kopogtatás; 6 — häntäs: 7 — felszínen táplálkozás; 8 — fidkaetetés. Figure 7. Relative frequency of different behavioural elements at different heights.of White-backed Woodpeckers (Dendrocopos leucotos). Behaviour types: 1 — ; 2 — cavity making; 3 — search; 4 — hammering; 5 — tapping; 6 — peeling: 7 — foraging on surface; 8 — feeding of juveniles. 110 Fehérhatu fakopáncs a Mátrában relativ gyakorisag — relative frequency (%) észlelés magassága — height of observations (m) 8. ábra. A fehérhatù fakopanes (Dendrocopos leucotos) tevékenységeinek az egyes magassági szinteken való relatív gyakorisága. Figure 8. Relative freguency of the activity of White-backed Woodpeckers ( Dendrocopos leucotos) at different heights. Megbeszélés Az élőhelyek osztályozása Vizsgálataink eredményeképpen a Nyugat-Mátrából 8, a Galya-Kékes tömb északi oldaláról 12 élőhely rögzítésére került sor. A hazai viszonyok közt a faj által a legnagyobb gyakorisággal táplálkozásra használt fafaj a bükk. Ez a megállapítás erősen különbözik Aulén (1988) svédországi tapasztalaitól, ami azonban érthető, hiszen vizsgálatait a bükk elterjedési területén kívül végezte. Annál nagyobb a jelentősége a többi etológiai, ökológiai egyezésnek, mert ezek általánosabb, nem fafajfüggő elemek, hanem a faj alapvető meghatározói. A fehérhátú fakopáncs bükk esetén tulajdonképpen az összes vastagsági osztályt használja táplálkozásra, hasonlóképpen viszonylag széles sávban használja erre az égert is. Az élőhelyek egyik legjobb jellemzője az egységnyi területre eső territóriumok száma. A vizsgált területen a következő eltéréseket kaptuk: I. osztály: Természetes élőhelyen (Kékes Észak Erdőrezervátum): 69 ha-on (0.69 km?) három biztosan fészkelő pár él, de volt olyan év, amikor négy pár fészkelt (számított állománysűrűség 3.9 pár/100 ha). 111 Czajlik P. & Harmos K. II. osztály: Gazdasági erdőből regenerälödott közel természetes állapotú élőhelyen (Csörgő-völgy Erdőrezervátum és környéke) 100 ha-on (1 km?): 3 biztosan fészkelő pár. III. osztály: a Kékes gerincének északi oldalán gazdasági erdőkben 200 ha (2 km?): két biztosan fészkelő pár. Hasonló a területarány a Galyatető északi oldalán található gazdasági erdőkben, valamint a Mátrabérc északi oldalán. Ez az egyedsűrűség magyarázza a faj észlelésének és megfigyelésének nehézségét. Az élőhelyek területi nagysága attól függ, hogy a különböző élőhelyszerkezeti elemek milyen változatosságban, sűrűségben vannak jelen, és azok egymástól milyen távolságra vannak. Élőhelyek stabilitása Az élőhelyek stabilitását tapasztalataink szerint két elem határozza meg: 1. Az egyes szerkezeti elemek térbeli elhelyezkedése (egységnyi területre eső számuk és egymástól való távolságuk): Az I. osztályhoz tartozó Kékes Észak Erdőrezervátum 2. számú összeroppanási területén (0.89 ha): 18 db 50 cm-nél vastagabb különböző állapotú kidőlt, 4 db korhadt, 5 db törzstörött csonk, 4 csúcstörött, 8 db vékony lábon száradt törzs található. A III. osztályhoz tartozó gazdasági erdőkben jó esetben hektáronként található egy-egy élőhelyszerkezeti elem. A túl sok keresés és a nagy távolságokra való kóborlás — főleg télen — fokozott ragadozómadarak általi veszélyeztetést is jelenthet. Ezt az eddigi fehérhátú fakopáncs tépésgyűjteményünk bizonyítani látszik. 2. A táplálékkínálat nagysága és változatossága: a Kékes Észak Erdőrezervátumban és közvetlen környékén, mely az általunk vizsgált legstabilabb (17 éve folyamatosan elfoglalt), természetes élőhelye volt a fajnak, külön vizsgáltuk a fehérhátú fakopáncsok egyik legfőbb táplálékát jelentő (Aulen 1988) cincérek (Cerambicidae) fajgazdagsagat: a térségben Kovács T. (in litt.) az előzetes felmérés során 15 fajt mutatott ki jelentős gyakorisággal. A gazdasági erdőkben ezzel szemben sok év adatai alapján azt állapítottuk meg, hogy vannak teljesen folyamatosan használt élőhelyek és vannak úgynevezett váltó élőhelyek. A váltó élőhelyek jellemzően kisebb területű, gazdaságilag nem kezelt véderdők, amelyek csak alkalmanként biztosítanak fészkelési lehetőséget, mert a bennük található fészkelésre alkalmas lábonszáradt öreg fák idővel kidőlnek, vagy már nincs rajtuk fészkelésre alkalmas hely, és ezért a madarak egy másik fészkelésre alkalmas helyet biztosító erdőrészletben fészkelnek addig, amíg az előző erdőrészletben ismét fészkelésre alkalmas helyet nem találnak. Stabilitásukat azonban még sokkal nagyobb mértékben befolyásolja az egész évi táplálékkínálat, amely nagyrészt a holt faanyag jelenlététől függ. Ezt igazolja az a megfigyelésünk, hogy több esetben a fehérhátú fakopáncs csupán azért hagyta el élőhelyét, mert a térségből a nagy kiterjedésű ápoló-nevelő vágások következtében minden holt faanyagot eltávolítottak. 112 Fehérhatu fakopancs a Mátrában A fehérhatu fakopäncs védelmének lehetőségei A fehérhátú fakopáncs populációinak védelme sok más veszélyeztetett, védett erdei fajéhoz hasonlóan a megfelelő élőhelyvédelmen alapul. Scherzinger (1975) a császármadárral (Bonasa bonasia) kapcsolatban már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett a gazdasági erdők belső strukturális elszegényedésére és annak természetvédelmi veszélyeire, az élőhelyek állapota azonban azóta is csak romlott. A védett, veszélyeztetett erdei fajok védelmében védett természeti területeken helyre kell állítani az erdő belső strukturális változékonyságát, amit az ott folyó erdőkezelési eljárások során mindenképpen figyelembe kell venni. Feltétlen szakítani kell azon általános erdészeti felfogással, miszerint a holt faanyag, illetve az erdőben található halódó fák a kórokozók további elszaporodásához vezetnének, mert természetközeli helyzetben dinamikus egyensúly jön létre és ez nem teszi lehetővé az egyes fajok korlátlan gradációját. A feltételezésnek általában éppen a fordítottja igaz, ugyanis a steril gazdasági erdők, amelyekben a faanyagot károsító fajok fogyasztói nincsenek megfelelő számban jelen, sokkal veszélyeztetettebbek egy-egy faj gradációja esetén, mint a nagy belső változatossággal rendelkező természetes erdők. A védett és fokozottan védett erdők kezelésénél ezért elő kell írni, hogy az esetleges ápolás után egységnyi területenként milyen mennyiségű és minőségű holt anyagot kell az erdőrészletben meghagyni. Az alászorult egyedeket sem indokolt kitermelni, mert azok természetes pusztulása bekövetkezik az állomány minden károsítása nélkül, ugyanakkor sok védett faj élőhelyének szerkezeti elemei. Az erdőrészletekben visszamaradt, idősebb faegyedeket (az úgynevezett böhöncöket) minden körülmények között meg kell hagyni. Nagyon fontos tény, hogy egy-egy védett faj élőhelyszerkezeti elemei még sok más veszélyeztetett, védett faj élőhelyének is fontos eleme, így pl. a fehérhátú fakopáncs létfontosságú élőhelyszerkezeti elemei egyben a fokozottan védett szőröskarú denevérnek (Nyctalus leisleri) is életfeltételei. Vizsgálataink eredményeképpen külön hansúlyozzuk hegyvidéki égereseink, vizes élőhelyeink kiemelkedő természetvédelmi jelentőségét, amelyek általános, kivételt nem ismerő fokozott védelme minden esetben indokolt. A fehérhátú fakopáncs élőhelyökológiai vizsgálata számunkra azt bizonyította, hogy az önregenerálódásra még alkalmas, természetközeli erdeink (pl. a Csörgő-völgy Erdőrezervátum), megfelelő természetvédelmi kezelés esetén hosszabb távon még képesek lehetnek más természetes élőhelyek regenerálására is, de ezeknek a védett és fokozottan védett erdőknek valóban a természet védelmét és nem a faanyagtermelést kell szolgálnia. Köszönetnyilvanitäs Vizsgalatainkat 1985-1989 között a Väsärhelyi Istvan Termeszetvedelmi Kör, ezen belül a feherhätü fakopancs program két legaktívabb résztvevője, Pukli Peter és Szirmai József segítették rendszeres megfigyelesükkel. 1989-1997 között a szerzőket megfigyeléseik és a méréseik során Dvorák Zoltán és Dvorák Sándor erdésztechnikumi 113 Czajlik P. & Harmos K. tanulók segítették. Az ú.n. „egyszemelyes” Christen-rendszerü famagasságmérőt Remenyffy Laszlo erdőmérnök, . nyugalmazott erdötervezö készítette számunkra. Valamennyiük munkáját köszönet illeti. Irodalomjegyzék Aulén, G. (1988): Ecology and distribution of the White-Backed Woodpecker Dendrocopos leucotos in Sweden. Dissertation. Swedish University of Agricultural Sciences. Department of Wildlife Ecology. Report 14. Uppsala, 253 p. Bankovics A. (1975): Feherhätü fakopanes (Dendrocopos leucotos) a Bakonyban. Veszprém m. Mur. Közl. 12, p. 105-113. Bankovics A. (1984): Fehérhatù fakopänes In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország fészkelő madarai. Natura, Budapest, p. 131-132. Bankovics A, Györy J. & Sterbetz I. (1990): Madarak — Aves. In: Rakonczay Z. (szerk.): Vörös Könyv. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 144-146. Carlson, A. & Aulén, G. (eds.) (1990): Conservation and management of woodpecker populations. Swedish University of Agricultural Sciences. Department of Wildlife Ecology. Report 17. Uppsala, 164 p. | Cramp, S. (ed): (1985): The birds of the Western Palearctic, Vol. 4. Oxford University Press, Oxford. p. 891-900. Czájlik P., Gergely Z. & Tulipant T. (1993): Kékes-észak — egy létesítendő erdörezervätum. Környezet és Fejlődés 4(3-4), p. 64-66. Czájlik P. (1994): Az erdörezervätumok hasznosításáról. Környezet és Fejlődés 5(2), p. 29-36. Czäjlik P. (1997): Koreloszläs és szukcesszió háborítatlan erdöällomänyokban: esettanulmány. In: Mátyás Csaba (szerk.): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 84-93. Czájlik P., Maglóczky Zs. & Pászty G. (1997): Biodiversity and the developmental phase in the Kékes North forest reserve. Naturalness and European forests. International Congress. Strasbourg. Palfia Zs. & Standovár T. (1986): Madártani megfigyelések a Nyugat-Mátrában 1976-1985. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr. 11, p. 113—120. Scherziger, W. (1975): Das Haselhuhn. Nationalpark 2, p. 10-12. Winkler, H., Christie, D. A. & Nurney, D. (1995): Woodpeckers: a guide to the woodpeckers, piculets and wrynecks of the World. Pica Press. Sussex, 406 p. 114 Aquila, Vol. 105-106, p. 115-124 © Természetvédelmi Hivatal, 2000 A HAZAI GYONGYBAGLYOK (TYTO ALBA SCOP., 1769) SZÉTTERJEDÉSÉNEK ELEMZÉSE GYÜRÜZESI ADATOK ALAPJÁN Mátics Róbert — Horváth Győző Abstract MATICS, R. & HORVÁTH, Gy. (2000): Analysis of dispersion of Barn Owls (7yto alba Scop., 1769) in Hungary based on ringing recovery data. Aquila 105-106, p. 115-124. Authors analysed the disperison of Barn Owl (Tyto alba Scop. 1769) based on ringing recovery data of BirdLife Hungary. Out of 252 recovered individuals data of 154 birds marked as nestlings and another 76 individuals marked as adults could be used for evaluation. When analysing the post-hatching dispersion, the individual versus distance correlation could be described by power function when a resolution scale of 5 km was used both for distances within and beyond 100 kilometres. The correlation of distance versus lapsed time was described by a logarithmic curve, and it showed that individuals did not move considerable distances in addition to that already done in their first year. A northern dispersion direction prevailed when looking at the whole set of data (t = 0,556, NS). Since more than half of the data originated from Tolna county, data with the exclusion of Tolna county were reanalysed and a predominance of eastern movement was detected this time (t = 1,725, p<0,1). The barrier function of the Alps may have caused this phenomenon in case of Hungarian birds. which had been described already for populations of Western Europe. Nest site fidelity was typical for 76.3% of the birds analysed. 44% of ringed birds nested on the same location in the following year while nest site remained the same up to 8 years for two individuals. No difference between the two sexes was found in this respect. Key words: 7yto alba. dispersion, ringing recoveries. Hungary. Author’s address — A szerző cime: Matics Robert & Horvath Győző Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudomanyi Kar, Ökológia és Allatföldrajzi Tanszék, Pécs, Ifjúság u. 6. H-7624 Bevezetés A gyöngybagoly szétterjedésének (azaz diszperziöjanak) vizsgálatánál talán a legérdekesebb kérdés, hogy a kikelt fiókák a szülőhelyüktől milyen távolságra kezdenek költeni. Ennek jelentősége nem csak a kisebb területekre kiterjedő populációdinamikai vizsgálatokban ismerhető fel, hanem fontos szerepet játszik a populációgenetika szempontjából is. A populáción belüli változatosságot jelentősen növeli a vándorlás, és így elősegíti a beltenyésztés elkerülését (Johnson & Gaines, 1990). Utóbbi jelenség hosszú távon a populáció genetikai degradálódásához vezet, többek között a csökkenő 115 Matics R. & Horváth Gy. heterozigozitàson keresztül. A legtöbb esetben a szetterjedes vizsgálatához a gyűrűzési adatokat használják fel (Bairlien 1985; Bunn et al., 1982; Frylestam, 1972; Stewart, 1952), sokkal kevesebb esetben alkalmazzák a rädiötelemetriät (Byrd, 1982; Colvin, 1984; Taylor, 1994). A magyar gyűrűzési adatokat felhasználva célunk a hazai populációk szétterjedésének összehasonlító vizsgálata, különös tekintettel a mozgások irányára, az egyes évek és a nemek közti különbségekre és a szétterjedés összefüggésére a korral. Anyag és módszer A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület gyűrűzési adatbankjából a gyöngybagolyra vonatkozó adatokat dolgoztuk fel. Ebben az 1911-től 1995-ig gyűrűzött példányok visszafogäsi adatai szerepelnek. Az adatbázisból az 1. táblázatban összefoglalt információkat használtuk fel. I. Gyűrűzési adatok — ringing data ivar, kor — sex, age a gyűrűzés dátuma és helye — date and place of ringing ivar, kor— sex, age a megkerülés dátuma és helye — date and place of ringing a gyöngybagoly állapota — condition a megkerülés körülményei — circumstances of recovery az elmozdulás távolsága és iránya — distance and direction of movement e a gyűrűzés és a megkerülés között eltelt idő — time passed since ringing II. Megkerülési adatok — recovery data 1. táblázat. A gyűrűzési adatbázisból felhasznált adatok Table 1. Data used from the ringing databank for analysis. Külön kezeltük a fiókaként gyűrűzött és a fejlettként, illetve egy évesnél idősebb korban megjelölt példányokat. A fiökakent gyűrűzött példányok esetében a visszafogäsi távolságokat első lépésben 100 km-es intervallumokra osztottuk és ábrázoltuk a megkerült példányok számát a visszafogási távolság függvényében. Második lépésben a 100 km alatti visszfogásokat használva 5 km-es intervallumokkal megismételtük az előbbi eljárást. Ezt követően a 0 km-es adatokat figyelmen kívül hagyva megvizsgáltuk a fiókaként gyűrűzött példányok elmozdulásának irányát. Az északi elmozdulás a 0°-os iránynak felel meg. Nyolc kategóriát hoztunk létre az égtájak szerint, melyek mindegyike egy-egy 45°-os intervallum. Ezt a felosztást a 2. táblázat tartalmazza. Ezeket az adatokat megyénként áttekintve öt esetben állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű, értékelhető információ. A visszafogäsi távolságok alakulását 1981-t6l 1995-ig terjedő időszakban részletesebben is megvizsgáltuk. Szämoltuk az adott évben gyűrűzött fiókák elmozdulásának átlagos távolságát, majd az egyes évek összehasonlítását kétmintás t- próbával végeztük el. A fiókák kortól függő szétterjedésének vizsgálatához az első 12 116 Gyöngybaglyok szetterjedesenek elemzése hónap adatait kéthavonta, majd a következő évet egészében tekintettük át. A megadott intervallumokba tartozó egyedek visszafogási távolságait átlagoltuk, így az adott korú példányok szétterjedési mintázatát kaptuk meg. Égtáj Elmozdulás iránya (fokok) É 0°=22°:338°-360° szak — North Északkelet — Northeast 23°-67° Kelet — East 68°-112° Delkelet — Southeast 113°-157° Del — South 158°-202° Délnyugat — Southwest 203°-247° Nyugat — West 248°-292° Eszaknyugat — 293°-337° Northwest 2. táblázat. Az elmozdulási irányok (fokban) megfeleltetése az égtajaknak. Table 2. Correspondance of direction of movement (in degrees) with the cardinal points. Eredmények és megbeszélés Az 1911-től 1995-ig terjedő időszakban összesen 252 gyöngybagolyról rendelkezünk megkerülési adattal. Ezek közül 154-et fiókaként, 76 példányt idősebb korában gyűrűztek, a fennmaradó 22 esetében nincs adatunk a korról. A fiókák közül öt esetben tartalmazott az adatbázis ivarmegjelölést, így ez nem volt érdemben kiértékelhető. A felnőttek közül 25 tojó és 11 hím példány adatai álltak rendelkezésre. A kirepülés utáni szétterjedés A fiókaként gyűrűzött gyöngybaglyok nagy többsége (77,92%-a) a kikelés helyétől 100 km alatti távolságban került meg. A legtávolabbi visszafogás 1080 km. Az 1. ábrán látható, hogy az egyre növekvő távolsági kategóriákba egyre kevesebb példány tartozik. Az adatok alapján p<0.01 szignifikancia szinten hatványfüggvény illeszthető a pontokra. Ez az összefüggés jól leírja, hogy a fiókák nagy többsége nem vándorol nagy távolságra. Ha a két tengelyt logaritmáljuk, lineáris összefüggéshez jutunk, ebből a 100 km alatti visszafogások megoszlására nem lehet extrapolálni, ezért a fenti adatok elemzését 5 km-es skálán is elvégeztük. Ennek eredményét a 2. ábra tartalmazza, amelyen látható, hogy 100 km-en belül is hatványfüggvény írja le az összefüggést. Mindkét ábra esetén azonban a 0 km-es visszafogási adatok torzítják a becslés pontosságát. Ezek nagy többsége még a kikelési helyen elpusztult példány. 117 Mätics R. & Horváth Gy. -1,7583 y = 197786x R? = 0,7906 y =-1,7583x + 5,29 R° = 0,7906 400 600 800 1000 1200 Visszafogasi távolság (km) lg visszafogasi távolság A B I. ábra. A fiókaként gyűrűzött gyöngybaglyok egyedszáma a visszafogási távolság függvényében. A: 100 km-es skálán: B: a két tengely logaritmálásával kapott összefüggés. Figure 1. Number of recovered individuals ringed as juveniles corresponding to the different recovery distances. A: represented at a km scale of recovery distance (*pld.” means individuals); B: the axis values of figure A were converted logarithmically. z 3 20 y=161,57x "2? R° = 0,7771 “ p<0.001 y= -1,0322x¢ 2,2083" R? — 0,7771 p<0.001 0 20 40 60 80 100 | Visszafogasi távolság (Km) | Ig visszafogäsi távolság A B 2. ábra. A fiókaként gyűrűzött gyöngybaglyok egyedszáma a visszafogási távolság függvényében 5 km-es skálán (A), valamint a két tengely logaritmálásával kapott összefüggés (B). Figure 2. Number of individuals as a function of distance of recovery at (A) five km scale and (B) represented with the logarithmic conversion of both axis data. Ezekkel összefüggésben a hosszútávú vándorlások kivételeknek tekinthetők, bár rendre előfordulnak az európai populációkban. Így pl. franciaországi adatok 1200 km-t (Baudvin, 1986), németországiak pedig akár 1600 km-t is említenek (Glutz & Schwarzenbach, 1979). Sauter (1956) beszámol két testvérről, melyek egyike 1380, másika pedig 1260 km-t vándorolt szinte ellentétes irányba. Ugyanakkor ezek a hosszabb távú elvándorlások elősegítik a gyöngybagolypopulációk közötti génkicserélődést, ami fontos a génállomány felfrissítéséhez és növeli az adott populáció túlélési esélyeit. Emellett ismertek olyan 118 Gyöngybaglyok szetterjedesenek elemzése mechanizmusok is, melyek a beltenyésztés elkerülésére szelektálódtak ki. Nem állnak párba az egy fészekaljban felnőtt testvérek, valamint a szülők és bármely fészekaljukból származó fiókáik. Ismert az a jelenség is, hogy a kikelt tojó fiókák szülőhelyüktől nagyobb távolságra kezdenek költeni, mint a hímek (Taylor, 1994). Ezt más ragadozómadaraknál — pl. karvalynál (Newton, 1986) és a kabasólyomnál (Fuiczynski, 1978) — is leírták. Megvizsgáltuk a fiókák esetében az átlagos megtett távolság és a gyűrűzés időpontjától eltelt napok közötti kapcsolatot (3. ábra). Eredményeink alapján a két paraméter összefüggését logaritmikus görbe írja le. Ennek tükrében az valószínűsíthető, hogy a kirepülés után viszonylag nagyobb távokat tesznek meg a fiatal példányok, kb. 200 km-es távolság után azonban már nem mutat jelentős emelkedést az elvándorlások távolsága. Bunn et al. (1982) vizsgálatai szerint két héttel a kirepülés után a fiatalok 37%-a három km-nél messzebb vándorolt, hathetes korukra ez az arány már 59%-ra emelkedett. Német adatok alapján az egy hónapnál fiatalabb egyedek 27%-a 10 km-en túl került visszafogásra, 18%-a pedig 50-100 km között. A második hónapban a példányok 27%-a 10 km-en belül, 40%-a 50 km-nél messzebb vándorolt (Bairlien, 1985). 250 200 = 76,313Ln(x) + 35,525 A 6 150 2 O R° = 0,5747 2 100 9 © <0.05 & 50 x 0 1-60 nap 61-120 nap 121-180 nap 181-240 nap 241-300 nap 301-365 nap 366-730 nap L 3. ábra. A kirepült fiókák álatal megtett átlagos távolság a gyűrűzéstől elteit idő függvényében Figure 3. Average distance between the place of hatching and place of recovery as a function of time lapsed since the time of ringing. A mozgások iránya Magyarországon csak öt megyében gyűrűztek megfelelő számú gyöngybagolyfiókát az elmozdulás irányának kiértékeléséhez (4. ábra). Ez esetünkben ötnél több megkerülési 119 Mätics R. & Horváth Gy. adatot jelentett. A legtöbb Tolna megyeböl szarmazik (n=43), ahol az egyedek több mint 50%-a északi irányba mozdult el. A kilenc baranyai példány adatai is hasonló tendenciát mutattak. Ugyanennyi visszafogás esetén Somogy megyében nem tapasztalható egyértelmű elmozdulási irány, hasonlóan Fejér (n=7) és Komärom-Esztergom megye (n=10) adataihoz. További hét megyéből rendelkezük még adatokkal, de ezekkel együtt is a teljes adatkészlet közel felét a Tolna megyében gyűrűzött fiókák adják. Az ország 11 megyéjéből a 94 visszafogási adat égtájak szerinti összesítését az 5. ábra tartalmazza. Ugyanitt ábrázoltuk a fentieket a Tolna megyei adatok nélkül is. Az első esetben az északi irányú elmozdulás túlsúlya figyelhető meg, de szignifikáns különbség nem adódott (t = 0,556, NS). A második esetben a nyugati irány alacsony aránya a feltűnő. Itt szignifikáns eltérést tapasztaltunk (t = 1,725, p<0,1). Angliában 400 gyöngybagoly visszafogasi adata alapján nem találtak meghatározott irányú elmozdulást (Bunn et al., 1982). Németországban egy kevésbé kifejezett délnyugati elmozdulást tapasztaltak, mely főleg az 50 km-nél nagyobb távolságot megtett egyedekre volt jellemző (Bairlien, 1985). Ez a tendencia megfigyelhető más nyugat-európai országok esetében is (Hollandiában de Jong, 1983, Franciaországban Juillard & Beuret, 1983). A magyar adatokkal összevetve megerősíthető az a hipotézis, mely szerint az Alpok a gyöngybagoly szétterjedése szempontjából barrierként funkcionál (Taylor, 1994). Nincs bizonyíték arra, hogy az Iberiai-felsziget felé irányuló mozgást egy későbbi ellenkező irányú visszavándorlás követné. A hazai visszafogások alapján kapott északi és keleti irányú elmozdulás hipotézisünk szerint annak tudható be, hogy a Mediterráneum „source”-kent funkcionál, míg Magyarország és Nyugat-Európa szuboptimális területek, ezek a „sink”-populäciök szerepét töltik be (Gilpin & Hanski, 1991; Morris, 1995). A kettő ebben az esetben földrajzilag nem különül el egymástól, hanem összefüggő elterjedési területet alkotnak Európa nagy részén. Természetesen további vizsgálatok szükségesek a kérdés tisztázására, elsősorban a populációgenetika területéről. Növelni kell a gyűrűzések számát, de a rádiótelemetria alkalmazása sokkal több és pontosabb adatot szolgáltatna a gyöngybagoly szétterjedésével kapcsolatos kérdésekben. Fontosak ebből a szempontból a hosszabb távú mozgások, mert ezen adatok birtokában volna bizonyítható a „source-sink” modell alkalmazhatósága. A költőhelyhez való hűség A területhez — és elsősorban a költőhelyhez — való hűség vizsgálatának legpontosabb módszere az, ha egy populáció egyedeinek nagy százalékánál az egymást követő években megállapítjuk a költési helyet. Ez a legtöbb esetben komoly nehézségekbe ütközik. A felnőttként gyűrűzött gyöngybaglyok visszafogási adatai azonban alkalmat adnak bizonyos következtetések levonására, bár kevésbé pontos adatokkal szolgálnak. A rendelkezésre álló 76 ilyen adat birtokában megállapítható, hogy mindössze 18 esetben fordul elő „nem 0 km- es" visszafogás (23,7%). Ezt az arányt azonban több tényező is torzítja. Két esetben a kormegjelöles , FEJ", ami nem teszi egyértelművé, hogy valóban korábbi években kirepült példányról van-e szó. További 2 esetben a halál oka autóval való ütközés, ahol könnyen 120 Gyöngybaglyok szétterjedésének elemzése előfordulhat, hogy akár hosszabb távokra is elszállítja a jármű az elütött madarat. Nem minden esetben biztos, hogy költő példányt gyűrűztek, a nem költők viszont nagyobb távolságokra vándorolnak. Ezekkel együtt a megkerülések átlagos távolsága (18 adatból) 37,56 km. A leghosszabb megtett táv 90 km. n da 4 4. ábra. A fidkaként gyűrűzött gyöngybaglyok elmozdulási irányai a legtöbb visszafogasi adattal rendelkezò 5 megyében. Figure 4. Direction of movement of Barn Owls (7yto alba) in those counties with the highest numbers of recovery data. Mátics R. & Horváth Gy. B > 5. ábra. A fidkaként gyürüzôtt gyöngybaglyok elmozdulási irányai (A: az összes hazai adat alapján, B: a Tolna megyei adatok nélkiil). Figure 5. Direction of movement of Barn Owls ringed as juveniles in Hungary (A: based on summarised data of all Hungarian records: B: without data of Tolna county). AV 4+ év 0 év 3év 49 7% 16% 16% lev 44% 6. ábra. A gyürüzes helyén visszafogott adult példányok megoszlása a visszafogäsig eltelt évek függvényében. Figure 6. Distribution of adults recovered at the place of ringing as a function of years lapsed since ringing. A nemek közti különbségek vizsgálatára a kevés adat miatt nem volt mód. Az említett 90 km-es elmozdulást egy tojó produkálta, ezen kívül csak két hímről tudunk, melyek nem a gyűrűzés helyén kerültek meg (3 ill. 8 km). A ,,0 km-es" adatok közt (n = 34) a két nem közül a tojók képviseltetik magukat nagyobb egyedszámmal (24:10), a meggyűrűzöttek között azonban hasonló arányban szintén a tojók túlsúlya a jellemző. Megvizsgáltuk, hogy a gyűrűzési helyeken visszafogott adult baglyok esetén a két időpont között hány év telt el. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy ezek a példányok 122 Gyöngybaglyok szetterjedesenek elemzése folyamatosan az adott helyen költöttek. Az eredmények alapján (6. ábra) az esetek közel felében bizonyítható, hogy a gyűrűzést követő évben is ugyanazon a helyen költöttek a baglyok. Két gyöngybaglyot a gyűrűzés utáni nyolcadik évben is eredeti költőhelyén találtak meg. Taylor (1994) szerint Skóciában a tojók 99,3%-a, a hímek 95,1%-a az egymást követő években ugyanazon a helyen költött. A kérdés pontosításához szükséges kisebb populációk monitoringszerű vizsgálata, vagyis az adott költőhelyek, illetve költés esetén az ott gyűrűzött párok további sorsának rendszeres figyelemmel kísérése. Osszefoglalás A gyöngybagoly szétterjedését vizsgáltuk a MMTE Gyűrűző-központjának adatai alapján. Az adatbankban szereplő 252 egyed közül 154 fiókaként és 76 idősebb korban gyűrűzött példány adatai voltak feldolgozhatók. A kirepüles utáni szétterjedés tanulmányozása során megállapítottuk, hogy mind 100 km-es, mind pedig 100 km-en belül 5 km-es léptéket használva a példányszám vs távolság összefüggés hatványfüggvénnyel volt leírható. A legtávolabbi visszafogás 1080 km. A megtett távolság vs eltelt idő összefüggés logaritmikus görbét adott, mely alapján elmondható, hogy a kirepülés utáni egy éven túl az egyedek negy része már nem vándorol nagyobb távolságra, mint amit addig már megtett. A telitödes kb. 200 km-nél történik. A mozgások irányára vonatkozóan az összes feldolgozott adat tükrében az északi irány túlsúlya volt megfigyelhető (t = 0,556, NS). Mivel a Tolna megyei adatok az összesnek kb. felét teszik ki, ezeket elhagyva ismét megvizsgáltuk a kérdést és a keleti irány túlsúlyát tapasztaltuk (t = 1,725, p<0,1). A jelenséget az Alpok barrier-funkciója magyarázza, melyet nyugat-európai populációkból is leírtak. Feltételezhető, hogy a magyarországi populáció „sink”-kent van jelen és a Mediterráneumban fészkelők adják a , source?" populációt. A költőhelyhez való hűség a vizsgált minta egyedeinek 76,3%-ara jellemző volt, 44%-uk a gyűrűzést követő évben is ugyanazon a helyen költött, míg 2 példány esetében 8 év után is ez maradt a költőhely. Ebben a tekintetben a nemek között nem tudtunk különbségeket kimutatni. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozunk Varga Lajosnak (MMTE Gyűrűzőközpont) az adatokért és dr. Kalotás Zsoltnak (OKTH Madártani Intézet) a kézirathoz fűzött értékes észrevételetért. Irodalom — References Bairlien, F. von (1985): Dismigration und Sterblichkeit in Süddeutschland beringter Schleiereulen (Tyto alba). Die Vogelwarte 33, p. 81-108. Mátics R. & Horváth Gy. Baudvin, H. (1986): La reproduction de la Chouette Effraie 7vto alba. Le Jean-le-Blanc 25, p. 1- 125. Bunn, D. S., Warburton, A.B., Wilson, R. D. S. (1982): The Barn Owl. Poyser, Carlton, 280 p. Byrd, C. L. (1982): Home range, habitat and prey utilisation of the Barn Owl in south Texas. M.Sc. Thesis. Texas A. and I. University, Kingsville, Texas. Colvin, B. A. (1984): Barn Owl foraging behavior and secondary poisoning hazard from rodenticide use on farms. Ph.D. Thesis. Bowling Green State University. de Jong, J. (1983): De Kerkuil. Kosmos, Utrecht, 77 p. Frylestam, B. (1972): Movements and mortality of banded Barn Owls 7vto alba in Scandinavia. Ornis Scandinavica 3, p. 45-54. Fuiezynski, D. (1978): Zur Populationsökologie des Baumfalken (Falco subbuteo L. 1758.) Zool. Jahrb. 1, Syst. Ökol. Geogr. Tiere 105, p. 193-257. Gilpin, M. & Hanski I. (1991): Metapopulation dynamics. Academic Press, London, 336 p. Glutz von Blotzheim, U. N. & Schwarzenbach F. H. (1979): Zur Dismigration junger Schleiereulen (Tyto alba). Orn. Beob. 76, p. 1-7. Johnson, W. D. & Gaines M. S. (1990): Evolution of dispersal: theoretical models and empirical tests using birds and mammals. Ann. Rev. Ecol. Syst. 21, p. 449-480. Juillard M. & Beuret, J. (1983): L'aménagement des sites de nidification et son influence sur une population de Chouettes effraies Tyro alba. dans le nord-ouest de la Suisse. Nos Oiseaux 37, p. 1-70. Morris, D. W. (1995): Habitat selection in mosaic landscapes. In: Hansson, L., Fahrig L. & Merriam G. (Eds).: Mosaic landscapes and ecological processes. Chapman and Hall, 384 p. Newton, I. (1986): The Sparrowhawk. Poyser, Carlton, 396 p. Sauter, U. (1956): Beitrage zur Ökologie der Schleiereule (7yro alba) nach den Ringfunden. Die Vogelwarte 18, p. 109-151. Stewart, P. A. (1952): Dispersal, breeding behavior and longevity of banded Barn Owls in North America. Auk 69, p. 227-245. Taylor, I. (1994): Barn Owls: predator-prey relationships and conservation. Cambridge University Press, Cambridge, 273 p. 124 Aquila, Vol. 105-106, p. 125-133 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 A GYÖNGYBAGOLY (TYTO ALBA SCOP. 1769) MORTALITÁSA MAGYARORSZÁGON A GYŰRŰZÉSI ADATOK TÜKRÉBEN Mátics Róbert Abstract MATICS, R. (2000): Mortality rate of Barn Owl (Tyto alba Scop. 1769) in Hungary based on ringing data. Aquila, 105-106, p. 125-133. The mortality rate of Hungarian Barn Owls (7yro alba) was studied based on ringing data. Information on 252 ringed individuals was processed. Our results showed that mortality of both first year and older individuals showed double annual peaks: one in autumn (in October) and one in winter (in January-February). Primary cause of death Was starvation in both cases. Age dependance of mortality gave Type IV pattern based on Slobodkin (1962). Similarly to other European data, mortality declines in the first four years then starts to increase. Maximum detected age was 9 years based on recovery, but extrapolation of survival curves gave 28 years. Besides starvation, collision with vehicles as well as persecution by shooting (all overrepresented in the samples due to their nature) gave high ratio amongst causes of death. Electrocution, suffocation and predation by raptors occurred also as mortality factors. Key words: 7yto alba, mortality rate, ringing recoveries, Hungary. A szerző cime — Author's address: Matics Róbert, Ajka, Vadviräg u. 5. H-8448 Bevezetés A gyöngybagoly ökológiájának egyik legbonyolultabb aspektusa a mortalitás számszerűsítése. A megtalált elhullott madarak száma viszonylag kicsi, valamint a vizsgálatokhoz csak indirekt módszerek állnak rendelkezésre. A gyűrűzési adatok alapján számolt mortalitások esetében figyelembe kell venni, hogy az eredmények csak akkor használhatók fel, ha a minta reprezentálja a teljes populációt. Ez feltételezi, hogy a visszafogási arány adott esetben független legyen a madarak korától, a halálokoktól és a megtalálás helyétől. A héja esetében például jóval nagyobb arányban kerültek meg az emberi tevékenység által elpusztult példányok (Haukioja & Haukioja, 1971). A baglyok gyakran a kevésbé látogatott, ill. alig elérhető helyeken pusztulnak el, így várható, hogy a természetes okok miatt elhullott példányok alulreprezentáltak lesznek a mintában. Ugyanígy az autó vagy más közlekedési eszköz által elütöttek erősen felülreprezentáltak. Francia adatok szerint az elsőévesként elpusztult gyöngybaglyok 73,2%-a a közlekedés áldozata, mig az öregebbeknél ez az arány , csak" 53,4% (Baudvin, 1986). A brit gyűrűzési adatok szerint a fiatalok 49%-a, az idősebbek 48%-a ún. „road dead” (Percival, 1990). Taylor (1994) vizsgálatai szerint Skóciában az idősebb példányok 22,7%-a, a fiatalok Matics R. 56,5%-a pusztul el amiatt, hogy elütik. Ugyanakkor természetes élőhelyén találták az elsőéves gyöngybaglyok 33,3%-anak és az idősebbek 65,2%-anak hulláját. Szintén fontos szempont, hogy egyre növekvő tendencia mutatkozik a fiókagyűrűzések irányába, mely torzíthatja a korösszetételről alkotott képünket. Előnynek számít viszont, hogy a fiókaként gyűrűzöttek korát viszonylag nagy pontossággal meg lehet állapítani a megkerülés időpontjában. Anyag és módszer A vizsgálatokhoz a MME Gyürüzesi Adatbankjában tárolt információkat használtuk fel. Külön kezeltük a fiókaként és az idősebb korban gyűrűzött példányok adatait. Mindkét esetben megvizsgáltuk az elpusztulás időpontjait, hogy a szezonális mintázatra fényt derítsünk. Az életkoronkénti mortalitás megállapítására csak a fiókaként gyűrűzöttek adatait használtuk és a következőképpen jártunk el: a 300 napos kort elérő egyedeket tekintettük úgy, hogy elérték második életévüket. Erre azért volt szükség, mert a kirepülés az év második felére esik, így a tavasszal még élő példányok életkora legalább 300 nap. Ezután a következő kategóriák egy-egy 365 napos intervallumot jelentenek, pl. 301-665, 666-1030 stb. Az intervallumokon belül három eset volt lehetséges: 1. a madár biztosan élt, 2. biztosan elpusztult és 3. nem tudjuk, hogy él-e. A gyűrűzési eredmények alapján tehát csak annyi mondható el, hogy az egyedek hány százaléka él túl ill. pusztul el biztosan az adott életkorban. Így mindig marad egy sáv (ebbe a madarak max. 26%-a tartozik), melyekről nem tudjuk, hogy a megkerülés időpontjában éltek-e még ill. hogy a visszafogás után mennyi ideig éltek. A kétféle adatsorból ilymódon a különböző értékek számolhatók attól függően, hogy az említett sávba tartozókat továbbélőknek vagy elpusztulóknak tekintjük-e. Így az életkori kategóriák mortalitásánál minimum-maximum . értékeket kaptunk. Az ezekre illesztett görbe extrapolálásával becsültük a maximális életkort. A halálozások okait életkoronként táblázatba foglaltuk és értékeltük az életkorokra jellemző pusztulási okokat. Eredmények és megbeszélés A mortalitás szezonális mintázata A fiókaként és az egyévesnél idősebb korban gyűrűzött példányok közül az elhullva találtak esetében megvizsgáltam, hogy hogyan oszlanak meg az elhullás időpontjai. Fiókáknál kétcsúcsú görbét kaptam: az első csúcs októberre esett. Ezt nagy valószínűséggel azok a példányok adják, melyek a kirepülés után az önálló vadászat megtanulásának idején, rosszabbodó időjárási körülmények között hullottak el. Ősszel ugyanis a csapadékos napok száma egyre nő, a hőmérséklet — és vele együtt a zsákmányfajok aktivitása — visszaesőben van. Ritter & Görner (1977) szerint huzamosabb ideig tartó csapadékos időszakok akadályozzák a gyöngybaglyot a vadászatban. Érdekes ugyanakkor, hogy a 126 Gyöngybaglyok mortalitasa zsakmanyabundancia csúcsa is erre az időszakra esik. Nagyban csökkenti azonban az említett körülmények összessége a fiatal példányok vadászatának hatékonyságát, miközben energiaigenyük egyre nö (Johnson 1974; Hamilton, 1985). A második csúcs januär- februárra esik, ez az időjárás alakulásának és a zsákmányabundancia drasztikus csökkenésének lehet a következménye. Általában a kisemlősök október-novembertől kezdve nem szaporodnak egészen március-áprilisig, bár 1997-ben pl. már februárban fogtunk laktáló nőstényeket. Télen — a hőmérséklet csökkenésén túl — az időnként vastag hóréteg is hozzájárul a halálozási arány növekedéséhez. A két tényező közül nagyobb szerep jut a téli időjárásnak, amit alátámasztani látszik, hogy a Spanyolország középső részén élő populáció esetében a téli mortalitás kevésbé kifejezetten jelentkezik, mint az őszi (Fajardo, 1990). Felmerült a hipotézis, miszerint az őszi pusztulások oka az lehet, hogy a frissen kirepült példányok egy része nem talál megfelelő élőhelyet. A téli elhullásokat ennek megfelelően azok a madarak adják, melyek találtak ugyan táplálkozóterületet, de tapasztalatlanságuk, a zsákmányabundancia csökkenése, az időjárási viszonyok és egyéb okok kombinációi következtében pusztultak el. A macskabagolynál kimutatták, hogy a fiatalkori magas mortalitás elsődleges oka az, hogy a frissen kirepült példányok kizáródnak a , jó" habitatokból (Hirons, 1976). A gyöngybagoly esetében ez nem áll fenn, hiszen bizonyított, hogy az adult madarak territoriális viselkedése nem irányul elsőéves utódaik ellen. Az egyévesnél idősebb korban gyűrűzött példányok szezonális mortalitási mintázata igen hasonló a fiókaként gyűrűzöttekéhez. Ez is azt támasztja alá, hogy a legfontosabb halálozási faktor maga a téli időjárás és az azáltal kiváltott éhezés. A gyöngybagoly elsődlegesen meleg klímához adaptálódott faj, hőmérséklet szempontjából semleges zónája 25 és 33 °C közé esik (Johnson, 1974; Edwards, 1987). Ugyanez a hóbagolynál (Nyctea scandiaca) 3-18 °C (Gessaman, 1972). A mortalitás korfüggése Az adott korú élő egyedek számát az idő függvényében ábrázolva a görbe a mortalitás eloszlását adja, szintén az idő függvényében (Southwood, 1984; 2.ábra). Deevey (1947) három, mig Slobodkin (1962) négy típusát különítette el az említett görbéknek. A gyöngybagolynál a Slobodkin-fele IV. típus jelenik meg, mely megegyezik a Deevey-fele III. típussal. Ezek azt az esetet írják le, amikor a mortalitás legnagyobb mértékben a fiatal egyedekre hat. A 3.a. ábrán láthatjuk, hogy az első életévben a mortalitás a magyarországi adatok alapján megközelítőleg 50 és 70% közé esik. A negyedik évig csökkenő tendenciát mutat az elpusztulók aránya, majd az ezt követő évekből már nem áll rendelkezésre kellő számú adat. Ez igen hasonlít a nyugat-európai eredményekhez (3.b. ábra). Taylor (1994) szerint a mérsékeltövi gyöngybagolypopulációk mortalitási mintázata általában a következő: az első évben 65-75%, a másodikban 40-60%, míg a harmadikban 30-40% a mortalitàsuk. Az idősebb madarak esetében nincs elég adat. A legtöbb ragadozómadár mortalitása ehhez hasonlóan az első évben igen magas. A karvalynal és a vörös vércsénél például 50-70%-ot 127 Mätics R. mértek, mely a következő években 30-40%-ra csökken (Newton, 1986; Village, 1990). Az a gyakran hangoztatott nézet, miszerint a gyöngybagolynál a halálozási arány feltűnően magas lenne, igaz ugyan, de más ragadozó madárfajoknál is megfigyelhető hasonló nagyságrendben. i wi fiatalok (n=96) 3 12 Ea Oregek (n=22) ù 0 Januàr Február Március Aprilis Május Június Július Október December Lu v 2 = v > © a Az elhullás hónapja Augusztus Szeptember i.abra. A mortalitás szezonális mintázata gyöngybagolynäl. Figure 1. Seasonal pattern of mortality of Barn Owls in Hungary. 1,5561 y = 173,4x R? = 0,7745 túlélők aránya (%) o > = fu cg mú © JJ = életév A B 2. ábra. A gyöngybagoly mortalitásának eloszlása az idő függvényében (A: „optimista”, B: pesszimista" becsléssel). Figure 2. Distribution of survival rate in % as a function of life years ( életév") (A — optimistic. B — pessimistic estimation) 128 Gyöngybaglyok mortalitàsa 100 ] f Holland 90 + / 10 France / B Minimum Germany 80 dl J 80 Scotland = @ Maximum SIOE 70 Ei { 5 60 + / es cö s 2 507 ig = a a; = 50 AOL / Re à / 2 2 30+ / 40 [za] 7, 20 + / 30 10 + of 0 + t + + | 10 $$$ a ar —— hey Weicvanoicy sey Ar o 2 4 6 8 10 Eletkor Year of Life 3. ábra. A gy6ngybagoly korspecifikus mortalitási ratai magyar (A) ill. európai (B) adatokból. (B: Taylor, 1994 nyoman). Figure 3. Age specific mortality rate of Barn Owl based on Hungarian (A) and European (B) data ( B: based on Tavlor, 1994). Me al A rs %-os arán PRE 1.0081 113223 RE RE ONE EC ME AT Re nn EE 2) | Le 2m 29 (18.83%) eee I nt i DRE 12 (7.79%) [Seo CES eS I ve la Fra ET LS MS) RR TIDE MDN) vernltellel Ivacv dorso diet li al] 20 IMR 2607) ee AA, eee ee a. 3099 Összesen — Total 11 %-OS arány 7.14)1 (16. 4 (1. ie (Ge bo 2 Le 238 * (38. a (9. Hey 100%) Ltäbläzat. Halälokok a gyöngybagolynäl a különböző korkategoriakban a fidkaként gyűrűzött példányok alapján (Lö: lelöve; Au: auto titi el, * = egy egyedet elütött az autó, de nem biztos, hogy elpusztult; Ar: áramütést szenved; Fu: fulladásos halal; Zs: zsákmányul esik; MT: megfogva és továbbengedve; El: ismeretlen körülmények közt pusztult el; Is: nem ismert, hogy élve került-e meg). Table 1. Causes of death of Barn Owl in different age categories basedon individuals ringed as juveniles (Ló: shot; Au: hit by car, *=one individual hit by car but death was not verified: Ar: electrocution; Fu: suffocation; Zs: falling as prey: MT: netted and released; El: cause of death is unknown; Is: not recorded whether recovered live or dead). 129 Matics R. Néhány számszerű eredményt is említünk magyar adatok alapján: csak a biztos túlélők aránya alapján számolva (, pesszimista becslés") 1000 fiókából a 2. évet 325 példány, a 7.- et pedig már csak 6,5 példány éri el. Csak a biztos halálozások alapján pedig (, optimista becslés") 1000 fióka közül a 2. életévét 487 példány, a 7-iket pedig 44,3 példány éri el. Ezekből az értékekből extrapolációval becsülhető az élettartam is. Az első esetben a hetedik évet, a második esetben (az egyenletet y = 1-re megoldva x = 27,47) a 28 éves kort már már csak egy százalék alatti példányszámban éri el a faj. Ezek a becslések természetesen nem abszolút érvényűek, valamint az alapadatok minősége miatt igen pontatlanok is. Nagy populációkban az 1% is több száz példányt jelenthet. A magyar gyűrűzési eredmények alapján a legtovább élt példányt egyévesnél idősebb korában gyűrűzték és 3105 nap (kb. 8,5 év) múltán fogták vissza, majd újra elengedték. A faj maximális életkorára vonatkozó adatok igen nagy szórást mutatnak. Taylor (1994) skót adatai szerint 11 év a maximum, de szólnak beszámolók 18 évről (Henny, 1969; Braaksma & de Bruijn, 1976) sőt 34 évről is (Keran, 1981). Ugyanakkor a várható élettartam a fészek elhagyása után Közép-Európában 1,3 év (Schifferli, 1957) az Egyesült Államok északkeleti részén 1,1 év (Stewart, 1952). Az 1. táblázatot részletesebben elemezve láthatjuk, hogy a fiatalkori mortalitás legfontosabb tényezőjének (az ismert okok közül) az autók által történő elgázolás szerepel. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem igaz, elég, ha a mortalitás szezonális változásaira visszaemlékezünk: a hideg, a tapasztalatlanság, a csökkenő zsákmányaktivitás stb. szerepe jóval fontosabb. A fiatalokat érinti leginkább az ember (L6) illetve a más ragadozók (Zs) által történő elejtés. Ez azzal függhet össze, hogy a frissen kirepültek még nem találnak megfelelő búvóhelyet, így jobban ki vannak téve az ember vadászszenvedélyének és a ragadozóknak. Az áramütés és a fulladásos halál szintén csak a fiatalokat érinti. Figyelemre méltó tény, hogy a fiókaként gyűrűzött, majd elpusztult gyöngybaglyok 67,53%-a 300 napos kora előtt, azaz a következő év tavaszáig kerül meg. Halálokok A halálozás okaival kapcsolatban óvatosan kell kezelnünk a gyűrűzési adatokat. Egyrészt a megtalálók gyakran szubjektíven ítélhetnek, másrészt a legtöbb esetben semmilyen vizsgálatnak nem vetik alá az elhullva talált példányokat, így például a betegség vagy fertőzés, mint halálok erősen alulreprezentált lehet. A gyűrűzési adatoknál a következők szerepelnek az elpusztult gyöngybaglyok megtalálásának körülményeiként: lelőve, autó ütötte el, áramütést szenvedett, megfulladt, más fajú bagoly, ragadozómadár, macska vagy ismeretlen állat fogta meg, befogva a tollazatért vagy tudományos vizsgálat céljára, rossz állapot hideg időjárás miatt. A , FEJ" vagy 1+ kormegjelöléssel gyűrűzött példányok halálokairól igen kevés az adat, a 76 ide tartozó madár közül mindössze négynél tudjuk biztosan az elpusztulás okát. Három esetben autó ütötte el őket, egyet pedig lelőve találtak. További 18 esetben csak annyit tudunk, hogy elpusztulva találták őket. Ezek nagy része valószínűleg természetes módon (éhezés vagy betegség útján) pusztult el. 130 Gyöngybaglyok mortalitàsa Jobb a helyzet a fidkaként gyűrűzött madarak esetében. A részletezett eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. A lelőtt állatok (L6) viszonylag nagy százalékkal képviseltetik magukat a megkerülések közt. Védelmi szempontból fontos lenne, hogy az effejta pusztítást alacsonyabb szintre szorítsuk, annál is inkább, mert a lelövés nem csak a régebbi adatok közt szerepel, de 1995-ben is előfordult. Az autó által elütött (Au) madarak aránya összehasonlításban igen magasnak mutatkozik. Mint már említettem, nagy valószínűséggel felülreprezentált ez a halálok, mert a forgalmas autóutak mellett könnyebben megtalálhatók az elhullott példányok. Fontos megemlíteni, hogy az elütötteknél a gyűrűzési és megkerülési hely közti távolságadatokat nem használhatjuk fel érdemben, hiszen a járművek akár több tíz kilométerre is elszállíthatják azokat. Mikuska (1990) beszámol róla, hogy egy 154 km-es szakaszon 8 elhullott példányt talált, melyek mindegyikét autó ütötte el. Borguin (1983) a Genf - Luzern közti úton, mely 36,9 km hosszú, évente 100 km-re átszámolva 0,96, mig ///ner (1992) Westfáliában évente 100 km-enként 0,7 elütött gyöngybaglyot talált. Taylor (1994) szerint az utak mellett elhullott példányok nagy többsége gyenge kondícióban volt a megtaláláskor, valamint az ilyen jellegű pusztulás szinte kivétel nélkül a téli időszakra esik (Mikuska cikkében pl. a felvételezés időpontja egyetlen nap: 1990. jan. 21). Ezek az egyedek valószínűleg kevésbé voltak képesek elkerülni az összeütközést, mivel amúgy is leromlott állapotban voltak. Az áramütés (Ár) nem játszik nagy szerepet a halálozás okai közt, ugyanígy a fulladásos halál (Fu) sem. A gyöngybagoly ritkán esik más ragadozók zsákmányául (Zs), ez elsősorban a fiókák esetében lehet fontosabb halálozási faktor. Rendkívül magas az ismeretlen körülmények között elpusztult (El) gyöngybaglyok aránya, közel 40%. Ebben a kategóriában szerepeltettem azt a három adatot is, melyek közül kettőnél a hideg miatti rossz állapot, egynél pedig a tollazatért illetve tudományos vizsgálat céljára történő befogás szerepel a halál okaként. Ez utóbbinál nem tisztázott, hogy a gyakorlatban a befogás és elpusztítás célja a preparálás volt-e vagy pl. a szövetmintához jutás (mely utóbbi vérvétellel vagy egyes tollak eltávolításával is megoldható). A hideg miatti pusztulás csak az említett két adatnál van feltüntetve, de a valóságban ennél jóval magasabb arányban fordul elő. A legtöbb esetben sem betegség, sem mérgezés jeleit nem mutatják ki az elhullott baglyokon, orvosi vizsgálatnak csak igen ritkán vetik alá őket. Magyarországon már nem alkalmaznak nagy mennyiségben rodenticideket, melyek a táplálékpiramis tetején felhalmozódva a baglyok pusztulását okozhatnák, így a mérgezés esélye önmagában is kicsi. Newton et al. (1991) szerint Nagy-Britanniában csak 1977-ig volt jellemző a mérgezés okozta pusztulás, egészében pedig (1962 és 1989 között) az összes vizsgált eset 8,8%-äert volt felelős. Adataik szerint 41,5%-ot autó ütött el, megfulladt 1,3%, áramütés ért 0,3%-ot, lelőttek 2,2%-ot, zsákmányul esett 0,6%. Mint látszik, ezek csak az összes eset felét teszik ki. Az általuk ismertetett okok közt szerepel még a betegség, az éhezés és egyebek. Nagyon valószínűnek látszik, hogy az , ismeretlen körülmények között elpusztult (El)” kategóriába tartozó magyar esetek nagy része az éhezés ill. betegség útján természetes úton elpusztult egyedekből áll. 131 Matics R. Összefoglalás A gyöngybagoly (Tyto alba) mortalitasat tanulmányoztuk az MME gyűrűzési adatai alapján, ahol 252 egyedről tárolnak információkat. Eredményeink alapján mind az elsőéves, mind pedig az idősebb példányok elhullásának időpontjai az év során két csúcspontot mutatnak: egy őszit októberben és egy télit január—februárban. A fiókaként gyűrűzött, majd később elpusztult gyöngybaglyok 67,53%-a a következő év tavaszáig, azaz egyéves kora előtt került meg. Mindkét esetben elsődleges halálok az éhezés, a fiataloknak a , jó habitatokböl” való kizárása nem valószínű. A mortalitás korfüggése a Slobodkin-fele IV. típust adta, mely a magas fiatalkori mortalitásra enged következtetni. Az európai adatokkal összhangban a halálozási arány 4 éves korig csökken, majd emelkedni kezd. A faj maximális életkora a gyűrűzési adatok alapján 9 év körülinek, a túlélési görbékből extrapolálva kb. 28 évnek adódott. A halál okai közt az éhezésen túl magas aránnyal szerepel a járművekkel való ütközés és a lelövés. Előfordul ezen kívül az áramütés, a fulladásos halál és a ragadozók általi elejtés is. A lelövés és az autóval ütközés valószínűleg erősen felülreprezentált, míg az éhezés, illetve rossz időjárási körülmények között elpusztult példányok, valamint a mérgezés okozta pusztulás alulreprezentált. Köszönetnyilvánítás Köszönettel tartozom Varga Lajosnak (MME Gyűrűzőközpont) az adatokért és dr. Kalotás Zsoltnak (TvH Madártani Intézet) a kézirathoz fűzött értékes észrevételeiért. Irodalom — References Baudvin, H. (1986): La reproduction de la Chouette Effraie Tyro alba. Le Jean-le-Blanc 25, p. 1- 125. Borquin, J.-D. (1983): Mortalité des rapaces de long de l'autoroute Geneve-Lousanne. Nos Oiseaux 37, p. 149-169. Braaksma, S. & de Bruijn, O. (1976): De kerkuilstand in Nederland. Limosa 49, p. 135-187. Deevey, E. S.(1947): Life tables for natural populations of animals. Quart. Rev. Biol. 22, p. 283-314. Edwards, T. C. (1987): Standard rate of metabolism in the common Barn Owl (Tyto alba). Wilson Bulletin 99. p. 704-706. Fajardo, I. (1990): Mortalidad de la Lechuza comun (7vto alba) en Espana central. Ardeola 37, p. 101-106. Gessaman, J. A. (1972): Bioenergetics of the Snowy owl (Nyctaea scandiaca). Arctic and Alpine Research 4, p. 32-36. Hamilton, K. L. (1985): Food and energy requirements of captive Barn Owls 7yto alba. Comp. Biochem. Physiol. 80, p. 355-358. Haukioja, E. & Haukioja, M. (1971): Assessment of the Goshawk (Accipiter gentilis) population and its influence in Finland. Suomen Rusta 23, p. 17-22. 132 Gyöngybaglyok mortalitasa Henny, C. J. (1969): Geographical variation in mortality rates and production requirements of the Barn Owl (7yto alba). Bird Banding 40, p. 227-256. Hirons, G. J. M. (1976): A population study of Tawny Owls (Strix aluco) and its main prey species in woodland. D. Phil. Thesis, Oxford University. Illner, H. (1992): Road deaths of Westfalian owls: methodological problems, influence of road types and possible effects on population levels. In C. Galbraith, I.R. Taylor and C.M. Percival (eds): The Ecology and Conservation of European Owls, p. 104-109. Johnson, W. D. (1974): The bioenergetics of the Barn Owl (7yto alba). M. Sc. Thesis, California State Univ. Long Beach, CA. Keran, D. (1981): The incidence of man caused and natural mortalities to raptors. Raptor Research 15, p. 108-112. Mikuska, J. (1991): Kukuvija drijemavica 7yto alba zrtve saobracaja. Troglodytes 3, p. 17. Newton, I. (1986): The Sparrowhawk. Poyser, Carlton, 396 p. Newton, I. & Wyllie, I. & Asher, A. (1991): Mortality causes in british Barn Owls Tyto alba. with discussion of aldrin-dieldrin poisoning. /bis 133, p. 162-169. Percival, S. M. (1990): Population trends in British Barn Owls Tyto alba and Tawny Owls Strix aluco in relation to environmental change. British Trust for Orn. Res. Report No.57, p.129. Ritter, F, & Görner, M. (1977): Untersuchungen über die Beziehung zwischen Futterungsaktivitat und Beutetierzahl bei der Schleiereule. Der Falke 24. p. 344-348. Schifferli, A. (1957): Alter und Sterblichkeit bei Waldkauz und Schleiereule in der Schweiz. Orn. Beob. 54, p. 50-56. Slobodkin, L. B. (1962): Growths and regulation of animal populations. Holt Renehart & Winston, New York, 184 p. Southwood, T. R. E. (1978): Ecological methods with particular references to the study of insect populations. Chapman and Hill, London. Stewart, P. A. (1952): Dispersal, breeding behavior and longevity of banded Barn Owls in North America. Auk 69, p. 227-245. Taylor, I. (1992): An assessment of the significance of annual fluctuations in snow cover in determining short-term population changes in field vole Microtus agrestis and Barn Owl 7yto alba populations in Britain. In Galbraith, C., Taylor, I. R. & Percival, C. M. (eds): The ecology and conservation of European owls. Taylor, I. (1994): Barn Owls: predator-prey relationships and conservation. Cambridge University Press, Cambridge. Village, A. (1990): The Kestrel. Poyser, Carlton, 352 p. 133 vedi dey dipinti | Bin, u " ni x re SA (RE ai ase Pn) ten #70 4 pilin} He KAHN AO PS ACT Ri heu sr “Lala: e SL ats a foun: ate ton) et warn 0 Mon: enter. el AMEL ES fi vp ee run ident La stare ta inal dow foste hazatért \ if = Vile ow hari Weare EN ved hoverker MARI TE My ote ae N tenta tI Sole ANTA ta ee GN | DA etők egyel A, te E NE à a dA Mi. Me vé ch ug ed An) ailinge prié ar in ZEN: úgyi il I CURA! re din A À ivy | eszaki A Ci A sb! qu 1 Ne m sorio RE ae er TO! N GRABNER ER RN Dés vais TE PI A à hat totti AE er PT LOU pP LL Lo ‘ut PF N OP A RS ORR egg va EU ; n cime cdi? tah 0 Et ru Anubis ee ba ang er VIER mind Wy Mi io high! ALATO Russa tie “er 41 le ding ey pie “i EU vo Hong; O, ARUT Te IAE EN luo mate ie, about ii] Lane hajó sensa w- À 0 È . all MW‘ PI n M Hi UMILI na un dai jú tum ta) mal Heat n su varca gel ded Ald it) VARY LACS mula 64 s 4 n air « ze | sonaftingia sit) 10 inomenieee DA hust nél ling altre Ci bi eh SINT AIR Mita lees tre eae vache oft Alba) AA TO da wur D Alain ‚inne Ama ee e inibita voi temonatn po-totgi 910 alwt hina AA ; véste Oey | mut 26 motte) asa) did sat aoe ih | 49 b. gal j 4 } à ne Gut D L hi ’ | HE anti rod { [Netta n roll), a "” = eur: vi Mai ti nen È » a j Ù 4 è 8 bb A Fin ile ré i é | Aquila, Vol. 105-106, p. 135-142 © Természetvédelmi Hivatal, 2000 COMPARISON OF THE AUTUMN MIGRATION DYNAMICS OF FIVE REED WARBLERS IN A SOUTH HUNGARIAN REED BED József Gyuracz — László Bank Abstract GYURACZ, J. & BANK, L. (2000): Comparison of the autumn migration dynamics of five reed warblers in a south Hungarian reed bed. Aquila 105-106, p. 135-142. This paper analyses the annual variation in the number of Savi°s Warbler (Locustella luscinioides), Great Reed Warbler (Acrocephalus arundinaceus), Reed Warbler (A. scirpaceus), Sedge Warbler (A. schoenobaenus) and Marsh Warbler (A. palustris), caught during the autumn migration periods between 1983-1997. The study was carried out at the Sumony Bird Observatory (Lake Sumony: 459587" N. 17956" E) where a large reed bed is situated around a fishpond. In total, 1564 Savi's Warblers, 2983 Great Reed Wrablers, 9 805 Reed Warblers, 12 652 Sedge Warblers and 1125 Marsh Warblers were netted and ringed during the fifteen study years. Significant trends were detected in case of three species: decreasing trend in population indices of Savi’s Warbler, Sedge Warbler and Marsh Warbler from 1983 to 1991, and increasing trend in population indices of Savi’s Warbler in 1991-1997 and Sedge Warbler between 1991-1998. Population changes of the different species were similar except for Great Reed Warbler. The majority of the species had the lowest population indices in the late 1980s and early 1990s. This may indicate the presence of a strong factor that simultaneously affected population levels of many insectivorous reed passerines save for Great Reed Warbler that may have been more resistant due to its bigger body mass. Key words: population dynamics, migration, Acrocephalus, Locustella, Hungary. Authors' address — A szerz6k cime: József Gyuräcz, Department of Zoology, Berzsenyi College, Szombathely, P.O. Box 170. H-9701: László Bank, MME Baranya Megyei H. Cs., Pécs, Felsömalom u. 22., H-7621 Introduction Monitoring of population changes is very important for determining conservation priorities. Birds are particularly good subjects for population monitoring because they are sensitive indicators of habitat changes (Furness et al., 1993). Bird ringing and standardised mist-netting are invaluable techniques for measuring changes for bird populations in numerous European bird monitoring projects (Jenni et al., 1994). The Acrocephalus Project of EURING (European Union for Bird Ringing) was started in 1981. BirdLife Hungary joined this international research program, which started to assess the breeding areas, population dynamics, migratory routes and stopover sites of different migrating populations of Acrocephalus warblers. This work is important to the research of alternative evolutionary strategies of related species as well as to practical nature conservation (Koskimies & Saurola, 1985, Gyuracz & Csörgő, 1994). 185 Gyuräcz. J. & Bank, L. Many species of trans-Saharan migrant passerines are currently undergoing rapid decline (Tucker & Heath, 1994). Some analyses have shown that breeding population number change of birds were correlated positively with the amount rainfall in the preceding West African wet season, for instance Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) (Peach & Baillie, 1991) and Sand Martin (Riparia riparia) (Szép, 1993). As populations which breed in the north-western part of Europe have no direct contact with those of North-East and Central Europe, any statement in connection with these populations may only be regarded as a basis of comparison. Hungarian important bird areas (IBAs) — designated by BirdLife Hungary — are predominantly wetlands. The size of these territories has decreased during the last decades and conditions have also deteriorated. The changes which have occurred in the structure and sources are indicated by the alterations of the number of breeding bird populations or populations which take nourishment in this territory during migration (Greenwood et al., 1993). Those Sedge Warblers that are netted in southern Hungarian reed beds during the autumn migration breed in southern Scandinavia and the Baltic area (Gyuracz & Bank, 1995). This paper analyses the annual variation in the number of Savi’s Warbler (Locustella luscinioides), Great Reed Warbler (A. arundinaceus), Reed Warbler (A. scirpaceus), Sedge Warbler and Marsh Warbler (A. palustris), netted in the autumn migration in period 1983— 1997. Methods The study was carried out at Sumony Bird Observatory (Lake Sumony: 45°58’N, 17°56°E) situated near a large reed bed surrounding a fishpond. Scirpeto-Phragmitetum with Thypha is the dominant plant association. The data were collected during post-breeding and autumn migration, from 1983 to 1998 (31 July — 28 Aug, 1983; 28 July — 26 Aug, 1984; 27 July — 25 Aug, 1985; 27 July — 31 Aug, 1986; 27 July — 30 Aug, 1987; 31 July — 4 September, 1988; 30 July — 10 September, 1989; 28 July — 9 September, 1990; 27 July — 8 September, 1991; 26 July — 13 September, 1992; 17 July — 19 September, 1993; 16 July — 17 September, 1994; 17 July — 17 September, 1995; 14 July — 22 September, 1996; 13 July — 21 September, 1997; 12 July — 20 September, 1998). The birds were caught in the reed bed, using 18 12-metres-long mist-nets with four 50 cm high shelves each (mounted with a clearance of 20-30 cm between the water level and the first shelf). Four lines of mist-nets were on a raised path in a homogenous area of Phragmitetum. All birds were ringed, sexed and aged according to Svensson (1984). The captures were standardised to average number of birds caught by a net surface of 900 m° within 100 hours. The averaged numbers of individuals were used when calculating the population indices (“chain” index) (Greenwood et al., 1993): I, = n I x N, X-1 where I, is the chain index of the specific year, I, is the chain index of the previous year, N, is the number of birds captured on 900 m? in 100 hours in year. N,.ı is the number on 136 Migration dynamics of reed warblers in southern Hungary 900 m? in 100 hours in previous year. Annual changes of index rates were compared to each other in two consecutive years (y°-test). The trend in population indices was checked by linear or exponential regression. Spearman rank correlation was used to test the relationship between index changes of different species. The statistical analyses were computed with help of the STATGRAF and EXCEL 97 program packages. Results In total, 1564 Savi's Warblers, 2983 Great Reed Wrablers, 9 805 Reed Warblers, 12 652 Sedge Warblers and 1 125 Marsh Warblers were captured and ringed during the fifteen study years. The increase was regarded as significant for the following species and in the following years: Savi's Warbler in 1983-1984 (y°=9.31, p<0.01) and 1992-1993 (y°=11.05, p<0.01), Great Reed Warbler in 1988-1989 (y°=5.18, p<0.05), 1993-1994 (y°=6.3, p<0.05), 1994— 1995 (x’=8.01, p<0.01) and 1996-1997 (y=4.75, p<0.05), Reed Warbler in 1983-1984 (x2=45.7, p<0.01) and 1988-1989 (y2=4.09, p<0.05), Sedge Warbler in 1983-1984 (x°=44.26, p<0.01), 1993-1994 (y°=6.61, p<0.05) and 1994-1995 (y°=14.4, p<0.01), Marsh Warbler in 1983-1984 (y°=5.86, p<0.05), 1993-1994 (x’=10.65, p<0.01) and 1996-1997 (x°=5.55, p<0.05) (Table 1, Fig. 1). Year L. luscinioides | A. arundinaceus A. scirpaceus A. schoenobaenus A. palustris 1983 12.7 1984 16.0 163.0 240.0 19.8 1985 16.6 93 1986 23.0 418 6.8 1987 64.7 6.9 1988 31.8 5.8 8.8 ECO EL A os A DI 1990 37.1 5.9 1991 ge HOM Te RUE) 1992 2.5 30.0 3.2 1993 ial eel A nen 1.6 e Lo Me ER TR ES 60.8 64 foe tl] ing pali er A 130.0 6.7 | i A it ee ru 34 DR [TESTET NOU ass e TA ET 1998 6.1 10.5 42.8 53.6 Sal Table 1. Number of birds caught from 1983 to 1998, averaged for a net surface of 900 m? and 100 hours of netting time. 1. táblázat. A megfogott madarak mennyisége 900 m? häléfelületre, illetve 100 óra fogási időre vetítve 1983 és 1998 között. 137 Gyuräcz. J. & Bank, L. Locustella luscinioides a y = 2E+1596 929 150 + R° = 0,7426 = 1007 À 50 + San Alia A 07 + = — 1982 1984 1986 1988 1990 1992 ev Acrocephalus schoenobaenus 400 - AA -0,2149x 300 | A y= eae R° = 0,5758 = 200 - 100 + A a na A 0 ST Te T T 1 1982 1984 1986 1988 1990 1992 év Acrocephalus palustris 200 7 ise i y = 7E+1726 198% | R° = 0,814 = 100 + A 50 + 0 ena 2. aaa RS 7. ee 1982 1984 1986 1988 1990 1992 év 138 Migration dynamics of reed warblers in southern Hungary Locustella luscinioides 100 7 A A = 50+ i y = 4E-168e" R° = 0,564 De: i 1990 1992 1994 1996 1998 év Acrocephalus schoenobaenus 200 7 150 A — 1007 È A 507 y = 7E-263e° "7 0 + + , RF 0,7415 | 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 ev Figure 2. Trends in changes of population indices of A. palustris in 1983-1991 and for L. luscinioides and A. schoenobaenus between 1983-1991 and 1991-1997 (év means 'year'). 2. ábra. Az A. palustris allomanyvaltozasi indexének változása 1983-1991 között. illetve a -L. luscinioides és az A. schoenobaenus esetében 1983-1991, illetve 1991-1997 között. A significant decline was detected for the following species and in the following years: Savi’s Warbler in 1984-1985 (y°=29.9, p<0.01), 1995-1996 (x°=3.94, p<0.05) and 1997- 1998 (y°=6.2, p<0.05), Great Reed Warbler in 1987-1988 (y°=21, p<0.01), 1989-1990 (x°=14.2, p<0.01), 1995-1996 (x°=17.7, p<0.01) and 1997-1998 (y7=5.1, p<0.05), Reed Warbler in 1984-1985 (y°=54.2, p<0.01) and 1995-1996 (y°=8.52, p<0.01), Sedge Warbler in 1984-1985 (x’=83, p<0.01), 1987-1988 (y°=6.98, p<0.01), 1990-1991 (x’=7.1, p<0.01), 1995-1996 (y°=9.95, p<0.01) and 1997-1998 (x°=6.12, p<0.05), Marsh Warbler in 1984- 1985 (x’=15.27, p<0.01), 1990-1991 (y°=5.57, p<0.05) and 1995-1996 (y°=4.73, p<0.05) (Table He). 139 Gyuràcz. J. & Bank, L. Trends were statistically significant in the case of three species. The trend was decreasing in the population indices of Savi’s Warbler, Sedge Warbler and Marsh Warbler from 1983 to 1991. The trend was increasing for the population indices of Savi’s Warbler between 1991-1997 and for the Sedge Warbler between 1991-1998 (Fig. 2). Tendencies for population changes were similar for different species except for Great Reed Warbler. The correlation coefficients are presented in Table 2. a LOCLUS o ACRARU ACRSCI o ACRSCH + ACRPAL 1980 1985 1990 1995 2000 year Figure 1. Changes of population indices of five species in 1983-1998 in Sumony. I. ábra. Ot nádi énekesmadarfaj állományának változása 1983-1998 között Sumonyban. Species LOCLUS ACRARU ACRSCI ACRSCH ACRPAL L. luscinioides 1.00 0.003 0.917 0.9223 0.88* A. arundinaceus 1.00 0.11 0.22 0.140 A. scirpaceus 1.00 0.937* 0.827* A. schoenobaenus 1.00 0.825* A. palustris 1.00 Table 2. Correlation coefficients between population change indices of the five species. *Statistically significant (p<0.01) values. 2. táblázat. Ot faj ällomänyvältozäsi indexének korrelációs koefficiensei. * Szignifikäns értékek (P<0.01) 140 Migration dynamics of reed warblers in southern Hungary Discussion The number of birds caught at stopover sites correlates with the total number of birds that can be observed at the same sites with different observation methods (Taylor, 1984) and this number mainly depends on the size of the population (Hussel, 1991; Safriel & Lavee, 1991). That is reason why the changes in the size of migrating populations can be used for monitoring, especially if we are familiar with the breeding and wintering sites of migrating population. Hjort & Lindholm (1978) proved that Wrens (Troglodytes troglodytes) and Whitethroats (Sylvia communis) ringed in autumn showed a dependency on weather conditions of the previous wintering season and there was an important connection between the weather conditions and the changes in their numbers. Changes in the number of Whitethroats were observed simultaneously in different parts of Europe. The reason for the changes in the number of birds caught at stopover sites may be an alteration of migration strategy (Langslow, 1978; Gatter & Steief, 1992), or the succession of the actual habitat (Karcza & Csörgő, 1994). The winter survival rates of those Sedge Warblers breeding in Great Britain (Peach at al., 1991) and those Sand Martins breeding in East Hungary (Szép, 1993) mainly depend on the rainfall in the Southern Sahel. In years following severe African droughts fewer reed warblers were netted in Sumony than in years following normal rainfalls. Although the ringing figures include juveniles of the same year and also non-breeding adults, our data are in palrallel to population change trends of trans- Saharan migrants detected by other monitoring methods. The majority of the species had the lowest population indices in the late 80s and early 905 (Bőhm & Szinai, 1993; Szép, 1993). This may have been caused by a common factor that negatively affected population levels of many insectivorous wetland passerines. Great Reed Warblers may have been more resistant to this negative effect by their larger body mass. We suppose that the reasons for a population decline in Eastern and Central Europe is similar to those in Western Europe. In these areas a decline in wetland habitats has occurred quite recently. This situation turned just more severe by droughty years in the late 1980s — early 1990s in Hungary. Acknowledgements Without listing their names, we wish to express our gratitude to all those members of BirdLife Hungary who helped us in our field works. References Bőhm, A & Szinai, P. (1993): Monitoring of Breeding Passerine Birds by Danish Point Count. Method in Hungary. Ornis Hungarica 3, p. 67-70. Furness, R. W., Greenwood, I I D. & Jervis, D. J. (1993): Can birds be used to monitor the environment? In: Furness, R.W. (Ed): Birds as Monitors of Environmental change. Chapman & Hall, London, p. 18-19. 141 Gyuràcz. J. & Bank, L. Gatter, W. & Steief, K. (1992): Ermittlung von Bestandstrends durch Zugbeobachtungen. Die Vogelwelt 113, p. 240-255. Greenwood, J. J. L., Baillie, S. R., Crick, H. P. Q., Marchant, J. H. & Peach, W. J. (1993): Integrated population monitoring: detecting the effects of deverse changes. In: Furness, R. W. & Greenwood, J. J. D. (eds.) Birds as Monitors of Environmental Change. Chapman & Hall, London, p. 267-328. Gyuracz, J. & Csörgő, T. (1994): Autumn migration dynamics of the Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus) in Hungary. Ornis Hungarica 4, p. 31-37. Gyurácz, J. & Bank, L. (1995): Study of autumn migration and wing shape of Sedge Warblers (Acrocephalus schoenobaenus) in Southern Hungary. Ornis Hungarica 5, p. 23-32. Hjort, ©. & Lindholm, ©. G. (1978): Annual bird ringing totals and population fluctuations. Oikos 30, p. 387-392. Hussel, D. J. T. (1991): Fall migrations of Alder and Willow Flycatchers in Southern Ontario. Journal of Field Ornithology. 62 (1). p. 69-77. Jenni, L., Berthold, P., Peach, W. & Spina, F. (eds.) (1994): Bird ringing in science and environmental management. EURING. Bologna. Karcza, Zs. & Csörgő, T. (1994): Monitoring with Passerines. In: Peregovits L. & Lökös, L. (eds.) The 3rd Hungarian Ecological Congress, Szeged. Absrtacts of lectures and posters 82. Langslow, D. R. (1978): Recent increases of Blackcaps at bird observatories. British Birds 71, p. 345- 354. Koskimies, P. & Saurola, P. (1985): Autumn migration strategies of the Sedge Warbler Acrocephalus schoenobaenus in Finnland: a preliminary report. Ornis Fennica 65, p. 145-152. Peach, W. J. & Baillie, C. (1991): Relationship between the survival of Sedge Warbler (Acrocephalus schoenobaenus ) and rainfall of Sahel region. - /bis 133, p. 306-311. Peach, W. J., Baillie, C., & Underhill, L. (1991): Survival of British Sedge Warblers Acrocephalus schoenobaenus in relation to west African rainfall. /bis 133, p. 300-305. Safriel, U. N. & Lavee, D. (1991): Relative abundance of migrants at a stopping-over site and the abundance un their breeding ranges. Bird Study 38. p. 71-72. Svensson, L. (1984): Identification guide to European passerines (3rd ed.). Naturhistoriska Riskmuseet. Stockholm. Szép, T. (1993): Changes of the Sand Martin (Riparia riparia) population in Eastern Hungary: the role of the adult survival and migration between colonies in 1986-1993. Ornis Hungarica 3, p. 56-66. Taylor, M. (1984): The patterns of migration and partial migration at a north Norfolk bird-ringing site. Ringing and Migration 5, p. 65-78. Tucker, G. M. & Heath, M. F. (1994): Birds in Europe. The Conservation Status of European Birds. ICBP. Cambridge. 142 Aquila, Vol. 105-106, p. 143-156 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 AZ 1999-ES VÉSZTÁROZÓ ÁRASZTÁS HATÁSA A HORTOBÁGY DÉLI PUSZTÁINAK MADÁRVILÁGÁRA Kovács Gábor Abstract Kovacs, G. (2000): Effects of the emergency flooding of the southern pusztas of Hortobágy on the population of different bird species in 1999. Aquila 105-106, p. 143-156. When looking back to past decades, annual precipitation on the Hortobágy can be characterised by predominantly droughty years. Especially dry years were prevailing from the second half of the 1980s up to 1996. Marshlands in the southern part of the Hortobágy could only be preserved through an artificial water supply that would have been unnecessary otherwise. On the other hand, floods in late winter-early spring necessitate the utilisation of the southern pusztas of Hortobágy as emergency reservoirs in certain years (1970, 1971, 1977, 1999 e.g.) to prevent floods in the towns of the region. In such cases, the surface of open water is a multitude of that of normal years. In 1999, a significant increase of bird populations of certain bird species was detected after the emergency inundation of the pusztas. Grebes, herons, Spoonbill. Glossy Ibis, Greylag Goose, Lapwing, marsh terns as well as Black-headed Gull bred in significantly higher numbers this year but non-breeding visitors, such as cranes and shorebirds, also had numbers exceeding those of conventional years in the region. On the other hand, breeders of marshy meadows, such as Aquatic Warbler, were pushed to the peripheries due to the high water level. Population changes of those species affected by the high water level are discussed in the paper. Key words: artificial flooding, waterbirds, population changes, Hortobágy, Hungary. A szerzò cime — Author's address: Dr. Kovács Gabor, Nagyiván, Bem apó u. 1. H-5363 Bevezetés Az elmúlt három évtizedben (1970-től napjainkig) a Hortobágy térségét jóval többször sújtotta szárazság, mint belvíz, különösen az utóbbi 15-17 év során. A Hortobágyi Nemzeti Parkban zajló vízi élőhelyrekonstrukciók, illetve eme élőhelyek természetvédelmi kezelése és fenntartása ezért leginkább a mocsarak vízpótlására irányult. A különféle mértékű és rendeltetésű árasztások jelentőségét már a 80-as évek elején összefoglaltam (Kovács, 1984). A viszonylag ritkán bekövetkező árvizek miatt végrehajtott szükségtározás madártani vonatkozásaira ott éppen csak utaltam az 1977. évi eset kapcsán. Az 1970-es és 1971-es vésztározás kapcsán Szabó László Vilmos közölt adatokat csíkosfejű nádiposzátáról szóló tanulmányában (Szabó, 1974), mig az 1977-est szerkökröl szóló dolgozatomban magam ismertettem (Kovács, 1983), illetve összefüggést leltem a csíkosfejű nádiposzáták azévi hirtelen állománygyarapodása és a vésztározástól átalakult élőhelyek között (Kovács, 1982). 143 Kovács G. A legnagyobb mértékű, 1999-ben bekövetkezett vésztározás egyben a legtartösabbnak is bizonyult, valamint a madárvilágra tett hatása messze felülmúlta az előző három év nagy árasztását. Mivel március elejétől augusztus végéig szinte napi gyakorisággal vizsgálhattam ezt a korábban soha nem tapasztalt gazdagságú vízivilágot, egyúttal annak változásait folyamatában követhettem végig, a fészkelési szezon teljes időtartamában. Az 1999-es tavaszi ár- és belvízvédelmi vésztározás a Hortobágy déli részén A tél végén kialakuló árvízhelyzetet már egy csapadékos ősz is megelőzte. Az 1998/99- es télen lehullott hótömeg február végén, az enyhe, esős napokon indult rohamos olvadásnak és ugyanekkor egyszerre kezdődött árhullám a Tiszán, a Berettyón és a területünket legközvetlenebbül érintő Hortobágy-folyón és alsó szakaszán, a Hortobágy- Berettyó főcsatornán IS. Március 2-án a vízügyi szervek felnyitották a Nagyivántól keletre húzódó Sároséri- főcsatorna zsilipjeit, és ezzel megkezdték az 1969 óta szükségtározóvá nyilvánított terület elárasztását. Kezdetben csak az Árkus-csatorna és a Sáros-ér által szállított víztömeget terelték ide (hogy ne a III. fokú árvízi szintet elért Hortobágy-folyót terhelje), de a helyzet olyan veszélyessé vált, hogy a Hortobágy-Berettyón elrendelték a rendkívüli készültséget. Mezőtúr és Karcag fenyegetettsége miatt el is kellett rekeszteni a folyót. A HNP-vel tett egyeztetés után március 10-ére Ágotahalom alatt elzárták a medret és ettől pár száz méterrel feljebb, a jobbparti gát három helyen történő átvágásával a teljes vízhozamot a Német- sziget nevű pusztára zúdították. Ez a 600 ha-nyi védett terület napok alatt síkvizű, mély tóvá alakult át, melyből csak két kunhalom állt ki. A szomszédos puszták közül Özes felé egy ottani gát megbontásával jutott tovább a víz, ugyanakkor keletre, északra akadálytalanul áramlott a Sulymos, Kis-Réta, Borzas felé. Dél felől, a Németéri- főcsatornából szivattyúval és zsilippel egyaránt árasztották a karcagi Ecsezug védett északi részét, a legnagyobb víztömeg kelet felől, Borzason és a Kókonyán át érkezett és a Kunkápolnási-mocsárban , találkozott" a Nagyiván határában, a Sáros-réten át kibocsátott áradattal. A 46 napig tartó folyamatos vésztározás során a következő területek kerültek víz alá: Német-sziget, Őzes, Tökhalmi- és Sulymosi legelő, Borzas nagy része, az Ecsezug védett része, a Nagyiváni-puszta Sárosértől délre eső fele, a Kunmadarasi-puszta mintegy kétharmada a teljes Kunkápolnási-mocsárral. A nemzeti parkon kívüli Kis-Ráta és a régóta száraz Borzasi-halastó szántói ugyancsak tartós, egész nyárra elhúzódó vízborítást kaptak. Amíg a felsorolt területekre kiengedett víz ilyen hosszan ottmaradt, a folyó és a csatornák zsilipekkel, átvágásokkal ellentétes oldalán terjengő kiöntések (Zám, Pentezug, Angyalháza, Szelencés, Ágota pusztákon) az árvízi szint apadásakor rögtön eltűntek. Az 1969-ben létesült szükségtározó eredetileg 7956 hektáros, befogadóképessége pedig 0,5 m- es átlagvízmélység mellett 37,1 millió m’. Ehhez képest 1999-ben az elöntes messze túlhaladta ezeket a határokat, hiszen a kivágott gátakon számlálhatatlanul zúduló víz mennyiségét 40-60 millió m’-re becsülték, de akadtak, akik ezt 10-20%-kal többre taksálták. Az biztos, hogy a vésztározó területét észak kivételével minden irányban jelentősen meghaladta a vízborítás. 144 A hortobágyi vészárasztás hatása a madarvilagra Április 16-a után elkezdték a tározó „leüriteset”, de csak a víz egy része került vissza a vízfolyásokba, a többi pangó vízként ottmaradt és legalább 8000 hektáron, az egyre gyarapodó vízinövényzettel mindinkább elborítva, a régi magyar vízivilágot idéző madárparadicsommá varázsolta az érintett térséget. A HNP Igazgatósága csupán az Ecsezug zsilipjénél késleltette a víz lecsapolását, az értékes költő fajok (gólyatöcs, szerk6k, vöcskök) érdekében. Más helyeken még erre sem volt szükség, hiszen az elöntés makacsul tartotta magát, sőt, a hatalmas nyári esők (júniusban 105, júliusban 130 mm) még vissza is , pótolták" az elpárolgott centimétereket. Időnként a Sároséri-főcsatorna is újraduzzadt és a felnyitva tartott zsilipeken a vízügy által szándékolt lecsapolás helyett afféle párnapos , pótárasztás" zajlott le. A vízborítás miatt átalakult élőhelyek Mivel a víz nem vonult vissza olyan hamar, mint pl. az 1977-es vésztározás után, szembetűnő volt az elöntött különféle élőhelytípusok átalakulása, melynek rövid jellemzését az alábbiakban adom közre. Száraz szikes puszta A Kunmadarasi-pusztán volt a legfeltűnőbb változás: a Döghalom, Gyúró-kút, Luca- laponyag, Bogárzó-laponyag környékén a sekély víz kb. egy hónap alatt teljesen kiölte a sziki csenkesz (Festuca pseudovina) gyepet és az elhalt fűből, meg a sokhelyütt rárakódott kékmoszatból (Nostoc commune) egy különös barna kéreg száradt rá a felszínre a június közepétől lassan felszikkadó területrészeken. Ebből a kéregből pionír növényként a kigyöfarkfü (Pholiurus pannonicus), a vékonyka útifű (Plantago tenuiflora) és a mezei fátyolvirág (Gypsophila muralis) nőtt ki tömegesen. A vaksziki fajok sem bírták ki a tartós elöntést, ellenben sem a sziki mézpázsitot (Puccinellia limosa), sem a sziki ürmöt (Artemisia maritima) nem pusztította ki sehol a vízállás. Voltak olyan helyek is, ahol a száraz pusztai gyeptársulások helyén a csetkáka (Eleocharis palustris), keskenylevelű gyékény (7ypha angustifolia), virágkáka (Butomus umbellatus), sőt, hídőr (Alisma plantago-aquatica), rence (Utricularia vulgaris), békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae) és rucaöröm (Salvinia natans) jelent meg és lepett el nagy felületeket. Máshol pedig sekély nyiltvizek láncolata terjengett, benövényesedés nélkül. zikes rétek, kaszálók Ez az élőhelytípus a normális vizű években általában május végére szokott kiszáradni. 1999-ben egészen nyár végéig víz alatt maradt, a kaszálást ily módon elkerülte. Bár a megszokott füfajok mind kinőttek, azok arányában jókora eltolódások mutatkoztak. Erősen nőtt a tarackos tippan (Agrostis stolonifera) és a csetkáka aránya, sokhelyütt pedig a zsióka (Bolboschoenus maritimus) nyomult előre. Elnádasodás, gyékényesedés is előfordult. Zsombékos mocsárrétek Szinte az egész költési időszak úgy múlt el, hogy a zsombékok csúcsai sem látszottak ki a vízből. Egyes növényfajok emiatt alig nőttek ki, mint például a vesszòs füzény (Lythrum Kovács G. I. kép. A száraz szikes gyepen kiterült árasztás a gyökérkúti hodallyal ( fotó: Dr. Kovács Gabor). Figure 1. The flood spreading out on the alkali meadow around a sheep pen near Gyökérkút. 2. kép. A vésztározás során elárasztott ecsetpazsitos kaszálórét a nagyivani Korosztály-kúttal ( fotó: Dr. Kovács Gábor). Figure 2. A flooded foxtail heyfield meadow near Nagyiván with the Korosztály-kút. 146 A hortobágyi vészärasztäs hatása a madarvilagra virgatum). Eltűntek a pompás kosbor (Orchis laxiflora ssp. elegans) állományai is. Igen jól érezte magát ezzel szemben a kisfeszkü aszat (Cirsium brachycephalum), melynek még 3 méteres példányai is akadtak. Nagyon terjeszkedett a rence, a nád és a keskenylevelű gyékény, de főként a harmatkása fajok (Glyceria maxima, G. fluitans). Nádasok Ahol az 1998/99-es télen a nádat gépekkel aratták, ott az új nád sehogy sem bírt kihajtani, mert a gépek után hagyott tarló mély viz alá került és a növény „befulladt”. Csak május elején, akkor is csupán ritkásan hajtott ki, a helyét a sokkal életrevalóbb gyékény foglalta el. Ugyanakkor érdekes volt azt látni, hogy az aratatlan (avas) nádfoltok milyen korán, már március közepén zöldülni kezdtek az erősen növekvő új nádtól. Szántók Csak Borzas keleti részén és a Német-szigeten került elöntés alá mintegy 700 ha, ebbe a szántóként üzemelő Borzasi-halastó és a vele határos Kis-Ráta is beletartozik (egyik sem védett terület). Az előző évi gyomnövényzet, sőt a kultúrnövények tarlója, kórói közé vízinövények (gyékény, harmatkása, zsióka) telepedtek be. Sok volt a tiszta, nyíltvizes folt is. A vésztározó területén észlelt madárfajok és állományadataik jellemzése Az alábbiakban a terjedelemi keret adta lehetőségekhez mérten részletesen elemzem azokat a madárfajokat, melyek az árasztás következtében feltűnő állománygyarapodással, terjeszkedéssel, illetve csökkenéssel reagáltak a megváltozott állapotokra. A legtöbb fajnál tapasztalható létszámnövekedést a hihetetlen mennyiségű táplálék (békák, halak, vízirovarok, csigák, piócák) folyamatos meglétével és a terület nagyfokú zavartalanságával magyarázhatjuk. Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis): A szokásos 8-10 párnak legalább a tízszerese költött, főleg Borzason, az Ecsezugban és a Német-szigeten. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus): Ez a faj rendszerint 3-4 párban fordul elő a Kunkápolnás nyíltvizein. 1999-ben Ozesen és a Német-szigeten 30-35 pár fészkelt. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena): A mély vízzel elöntött zsombékosokon (a nagyiváni Kerek-lapos, Kontán-ér, a borzasi Nagy-Téjfeles). valamint a vésztározó déli, mély vizein 63 fészkelő párt számláltam, mely sokszorosa a tavalyi 2 párnak. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis): Évek óta nem volt fészkelés az itteni mocsárban, de a halastavakon is nagyon meggyérült. Ezért igen meglepett, hogy 1999-ben kb. 200-220 pár fészkelt, 3 telepen: Borzas, Őzes, Ecsezug. Az őzesi kolóniához fattyúszerkők, a borzasihoz dankasirályok fészkelő közösségei csatlakoztak. Május 22-én már a vöcsökpárok többsége fiókákat vezetett. Az összefüggő. hatalmas vizeken a családok Sulymos és a Kis- Ráta felé is elbolyongtak. Az idei kiugróan magas állomány csaknem a kétszerese a Hortobágy 1987-ben észlelt 125 páros korábbi maximum-adatának ( Ecsedi, in prep.). Kárókatona (Phalacrocorax carbo): Kószáló példányok már március közepén megjelentek. Május 26-án, tehát elég későn egy alakulóban levő népes telepet leltem a Német-szigeten, ahol fiatal kőrisekre és nagyobb fűzfabokrokra mintegy 80-100 pár épített fészket. Júliusban a 147 Kovács G. 148 Tökhalmi- és a Sulymosi-legelön olykor 600-700-at is lehetett számlálni. Bejärtak a Kunkäpolnäsi-mocsär mélyebb ágaiba is, egészen Nagyivanig. A Hortobägynak ezen a részén ez volt az első költés. Kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus): Június elején először a Kis-Darvas-fenék nádi gémtelepén észleltem kb. 15-18 párt, majd a Német-sziget nagy kárókatonái között jelent meg további 10-12 pár a fűzfákon. Ezek voltak a Hortobágyon az első olyan költések, melyek nem a halastavakon zajlottak. Ebben az évben egyébként a Hortobágyi-halastón is szokatlanul nagy számban, 3 tómedencében is fészkelve leltük. Összesített állománya 100 pár körül volt. A vésztározónál egyszerre észlelt legnagyobb csapat 27 példányból állt, melyek Borzasról Zám telé repültek július 19-én. Bölömbika (Botaurus stellaris): Kétségtelenül gyarapodott a számuk: a vésztározással érintett területen 100-110 párra becsültem az állományt. Sok új helyen is megjelent. Különös módon július 18-ig tartott idén a hangoskodásuk, pedig máskor már június végén elhallgatnak. Augusztus 11-én a napfogyatkozáskor egy példány az egyik kunhalom (Döghalom) csúcsán tartózkodott. Törpegém (/xobrychus minutus): A tavalyi 30 párhoz képest idén 40-45 pár költött. Feltűnő volt a nagyobb csatornák (Sarosér, Kölesér, Németér) gyékényes szegélyeiben és kubikjaiban való megtelepedésük is. Bakcsó (Nycticorax nycticorax): A múlt évi 100-120 párnak kb. háromszorosa, 320-350 pár fészkelt a Kunkäpolnäsi-mocsärban, a Darvas, a Kis-Darvas és a Juhos-fenék nädasaiban. A fiókák kirepülése után a vésztározó minden részén nagy csapatokban mozgott. Néhol, pl. a volt bombázótéren, ezres mennyiséget is elért. Üstökösgém (Ardeola ralloides): 15-20 párnyi telepe a Kis-Darvas fenék vegyes nádi gémkolóniájában, bakcsók, kis köcsagok, kis kárókatonák társaságában költött. Táplálkozóhelyeken sem lehetett egyszerre 30-nál többet látni. Kis kócsag (Egretta garzetta): Évtizedes kihagyás után az idei nagy víz soha nem látott mennyiséget csődített ide, a Kunkápolnás nádi gémtelepeire. A két Darvas és a Juhos telepein 80-90 pár költött. Július 28-án a borzasi elöntéseken (beleértve a bombatér, Kis-Ráta, Sulymos, Ecsezug vizeit is) Pasti Csabával 460-at számláltunk. A táplálkozó madarak egészen Nagyiván széléig bejártak, sőt, elöntött pásztortanya disznóóljában, hodály belsejében is elidőztek. Nagy kócsag (Egretta alba): A repülőgépes felmérés a Nagy-Darvason két telepet, a Csukásban és a Juhosban egyet-egyet talált, mintegy 270-280 párral. Ehhez képest a júliusi napokban sokkal többet lehetett látni: a bombatéri táplálkozóhelyeken július 28-án és 31-én az 1500 példányt is elérte a számuk. A vízben álló hodályokon, kunyhókon, kutakon, karámokon csapatosan álldogáltak (Őzes, Tökhalom, Gyúrókút). Szürke gém (Ardea cinerea): A mocsárban rendszeresen fészkelő 3-4 pár helyett az idén mintegy 60 pár költött a Juhosban és a Nagy-Darvason. Sok ivaréretlen kóborló is jelen volt, így nem ritkán 500-600 példány is elidőzött a táplálkozóhelyeken. Szintén sokat ültek kutakon, hodályokon. Vörös gém (Ardea purpurea): Végre megtorpant az évek óta tartó állománycsökkenés és a Kunkápolnási-mocsárban 40-50 párról 110-120-ra nőtt a létszám. Sok, előző évi színezetű példány is szem elé került. Az egy helyen számlált maximuma július 28-án. a bombatéren: 120 példány. A hortobágyi vészarasztas hatása a madarvilagra Fekete gólya (Ciconia nigra): Ivaréretlen. ätnyaralö madarakból 20-25 példány tartózkodott a teriileten. Fehér gólya (Ciconia ciconia): Bizonyára a täplälékbôségnek köszönhetően 1999-ben rendkívül jó szaporulat volt. A vésztározó szélén álló Nagyivánban 27 pár 120 fiókát nevelt fel. Öt 6-os és egy 8-as (!) fészekalj is akadt (Kovács, 1999). Június elejétől nagy csapatokban jelentek meg ivaréretlen, kajtár gólyák is, számuk 800-900 volt. Batla ( Plegadis falcinellus): Május közepéig csak 6-8 kóborló egyed került elő. Május 19-én már 16 mutatkozott a Csikos-feneknel. Költőhelyük végül a Juhos és a Háromág-fenék között alakult ki, fűzbokrokkal gyéren benőtt, avas nád között. (Utoljára 1989-ben fészkelt a mocsárban). A 20 párra tehető kolónia madarai a repülős fiókáikkal is az elöntéseket járták. A legnagyobb csapatot július 29-én láttam, 73 példányt Nagyivántól keletre. A táplálkozó madarakat a sirályok feltűnően gyakran zaklatták. Kanalasgém (P/atalea leucorodia): A Kunkápolnási-mocsárban 1992 óta nem volt fészkelés, de 1999-ben két kisebb telepen (mindkettő a Nagy-Darvas-fenék déli részén) kb. 70 pár költött. Július 28-án a vésztározó keleti felén (bombater, Kökonya, Kis-Ráta) kb. 1000 példány táplálkozott. A déli és a nyugati vizeken 100-150 további egyed tartózkodott rendszeresen. Valószínűleg a Hortobágyi-halastó nagy kolóniájának kanalasgémei is ide jártak élelmet szerezni, továbbá az 1-2 éves ivaréretlenek is az elöntésben kajtárkodtak egész nyáron. Bütykös hattyú (Cygnus olor): Április utolsó hetében 1 példány a Borzasi-halastónál tartózkodott néhány napig. Vetési lúd (Anser fabalis): Március elején max. 6400 példány járta az elöntéseket. Nagy lilik (Anser albifrons): Márciusi maximuma alig 21 000 példány volt, ez messze elmarad a korábbi évekétől. Nyári lúd (Anser anser): Rendkívüli mértékű fészkelés volt. Márciusban. csónakos bejárásaim során még nádtarlókon épült, teljesen nyílt helyen álló „üsz6” fészkeket is találtam. A térségben legalább 300 pár költött. de sokkal magasabb volt az átnyaraló kajtárok száma. Július végén, augusztus elején 5500-6000 példányra nőtt a számuk. A legtöbb a Kunmadarasi-pusztän gyülekezett, de ezres tömeg használta a nagyiváni Vakdülöt és a Bence- fertőt is. Vörösnyakú lúd (Branta ruficollis): Március 9-én egyet láttam a Mérges-érnél. (A többi adat még az árasztás előtti napokból származik.) Fütyülő réce (Anas penelope): Márciusban 410 példányos maximumot számláltam. Még májusi előfordulásai is voltak, de nyári adatom sincs. Kendermagos réce (Anas strepera): Őzesen és az Ecsegzugban 15-18 példány tartott ki fészkelési időszakban, de költést nem észleltem. Nyár végén max. 70-et láttam egyszerre. Csörgő réce (Anas crecca): A tavaszi maximum nem volt nagyon kiugró, 550-600 példány. Atnyaraláson a vésztározó számos helyén előfordult, összesen kb. 70-80 példány. Augusztus elejére számuk már 1000-1200-ra nőtt. Tőkés réce (Anas platyrhynchos): Tavasszal alig haladta meg számuk az ezret, de nyár közepe után hirtelen sokasodni kezdtek. A Kunmadarasi-pusztán előbb 2000, majd 4000- 5000, augusztus közepére 10 000-12 000 gyűlt össze a Budirka-fertő, Taknyos-lapos, Luca-ér, Bogárzó-fenék környékén. 149 Kovács G. 150 Nyilfarkù réce (Anas acuta): Kimondottan gyenge tavaszi vonulás (alig 50 példány) után kb. 10-15 egyed átnyaralt. Június 28-án az Ecsezugban egy tojót 6 idei fiatallal láttam. eszerint sokéves kihagyás után ismét volt költése. Böjti réce (Anas guerguedula): 150-200 példányos, átlag alatti tavaszi vonulását váratlanul erős fészkelési hullám követte. Az elöntések környékén legalább 80-100 pár költött, nagyon sok családot láttam. Július 20-án 500 példányt számláltunk a vésztározó déli peremén, főleg az Ecsezugban és a Szőke-fenéknél. Kanalas réce (Anas clypeata): 300-350-es tavaszi csúcsa után jelentős, 70-80 példányos átnyaralás következett. Fiókás családot viszont nem láttam. Barátréce (Aythya ferina): 400-500-as tavaszi vonulási maximuma után májusra közel 1000- re nőtt a számuk, mely a halastavakról ide húzódó párok sokaságával magyarázható. Több mint 300 pár fészkelt a mély és nyílt vizű Őzes, Német-sziget, Ecsezug, Kókonya és a bombatér elöntésein. Ezzel szemben az északi és a nyugati oldalon alig mutatkozott és hiányzott a Kunkápolnás belsejéből is. Cigányréce (Aythva nyroca): Tavasszal alig 40-et láttam, viszont május-júniusban meglepően sok fészkelő pár került elő, nagyjából a barátrécék költőhelyein. Míg 1998-ban egy pár sem költött errefelé, az idén 70-80 páros állományukat jegyezhettem fel. Érdekes volt az a tapasztalat is, hogy ugyanekkor a Hortobágy halastavain is mindenütt nőtt a számuk, vagyis a vésztározás (a barátrécékkel ellentétben) nem a tavakról csalta ide őket. Kontyos réce (Aythva fuligula): 35-40-es tavaszi mennyiség után 11 példány ätnyaralt, de ezek között csak 1 volt a tojó. Költést nem tapasztaltam. Kerceréce ( Bucephala clangula): Az elöntéseken csak 4-5 példány mutatkozott márciusban. Kis bukó (Mergus albellus): Március végén Nagyiván mellett max. 27 példányt láttam. Barna rétihéja (Circus aeruginosus): A vésztározással érintett területen a párok száma némileg emelkedett, a 8000 ha-on legalább 60-70 pár költött. Hamvas rétihéja (Circus pygargus): A Borzas keleti részén és a Nagyiváni-pusztán fészkelők rendszeresen bejártak táplálék után az elöntések fölé is, max. 5-6 példány. Kék vércse ( Falco vespertinus): Az idei évben örvendetesen gyarapodott a számuk. A vizek fölött főleg Borzason és a Német-szigeten láttam rovarászó, laza csoportokat, max. 40 példányt egyszerre. Kabasólyom ( Falco subbuteo): Rendszeresen, egyesével jelent meg, fecskéket üldözve. Vándorsólyom ( Falco peregrinus): Márciusban 2 példány többször vadászgatott a nagyiváni vizeknél. Guvat (Ra/lus aguaticus): Számuk erősen emelkedett és az elöntések miatt sok új helyen is otthonra leltek. Allomanyuk kb. 250 parra dusult fel. Pettyes vizicsibe (Porzana porzana): A tavalyi 70-80 páros (a teljes Hortobagyra vonatkozó) állomány idén csupán a vesztärozäs területén legalább 200 párra nőtt. Igen feltűnő gyarapodást tapasztaltunk a többi pusztán is. Szokatlanul sokáig, július közepéig lehetett hallani esti, éjszakai hangoskodásukat. Érdekes jelenség volt, hogy júniusban, a nagy zivatarok előtt még fényes nappal is szóltak, sőt, nyílt terepre is kimerészkedtek. Kis vízicsibe ( Porzana parva): Az elöntéseknél újabb fészkelőhelyeket is foglalt, de a költő párok száma így sem érte el a 100-at. Az idén az a különös eset állt elő a Hortobágyon, hogy ez a madár elvesztette több évtizedes előnyét a pettyes vízicsibével szemben. A hortobágyi vészárasztás hatása a madarvilagra Tôrpevizicsibe (Porzana pusilla): Várható volt, hogy ez a nagy ärasztäs sok új helyen megtelepedésére csábítja. Június elején és közepén igen sok időt szántam esti és éjszakai hallgatózásokra és ennek során, a különböző helyeken 47 megszólaló példányt sikerült észlelni. Mivel azonban csak a járható helyeken próbálkoztam, a párok száma akár ennek a kétszerese is lehet. Idén került elő első ízben Zam nagy mocsaraiban, a Kenderhätö-fokban és a Halas-fenék területén is. Haris (Crex crex): Ez a Hortobágyon annyira ritka és csak alkalmilag. 1-2 párban megtelepedő madár az idén mintegy 35-40 páros állományban fészkelt az elöntések peremén. A legtöbbet Borzason észleltem, de a Kunmadarasi-pusztän, az Ecsezugban és Nagyiván mellett is szóltak. A Hortobágy északi részein (Daraksa) és keleten (Elep, Angyalháza) is megjelent. Vizityük (Gallinula chloropus): Mingyegy 100-120 pár költött a vésztározás területén, ez jelentősen felülmúlja a korábbi évek teljes hortobágyi állományát. Szárcsa (Fulica atra): Március végén és április első felében, amikor csónakkal jártam a vizeket, meghökkentett a rengeteg, revirt foglaló. fészket építő szárcsa jelenléte. Itt. a Kunkápolnási-mocsárban már évek óta csupán 5-10 pár volt belőlük, míg 1999-ben a legóvatosabb becsléssel is mintegy 2000 pár telepedett meg. A fészkek egy része teljesen nyílt vízre épült a nádtarlókon. A halastavak mindegyikén (nem csak a közelebb esőkön) feltűnően kevés volt, nyilván nagyrészük ide, a sokkal nyugalmasabb vésztározóra telepedett át. Daru (Grus grus): Már az árasztás kezdetén megjelentek az elsők és egyre gyarapodott a számuk. Közben a vonulás is lezajlott, a legtöbbet, 2500-at április 4-én láttam Gyúrókútnál. Átnyaralásra 600-650 példány maradt, ezek egész nyáron kitartottak, kisebb-nagyobb csapatokra oszolva. Sokat jártak a karcagi és a nagyiváni tarlókra is. Túzok (Otis tarda): A túzokot az árasztás negatívan érintette, hiszen három dürgőhely (Borzas, Ozes, Német-sziget) is víz alá került, melyeknek a növényzete az elöntés megszűnése után bizonyára megváltozik. Gólyatöcs (Himantopus himantopus): Május 17-én foglaltak költőhelyet az első párok az Ecsezugban, ahol az egykori rizsgátak alkotta sávokon 10-11 pár fészkelt. Özesen további 5-6 pár költött, de 2-3 pár a Sulymoson, 1 pár a Kis-Rátán is megtelepedett. Az idén Ágota- pusztán és a Nagysziken is volt fészkelés, összességében tehát a Hortobágy védett pusztáin rekordnak számító, 30 pár körüli állományban költött ez a nálunk egyáltalán nem tipikus madár. Gulipán (Recurvirostra avosetta): Bizonyitottan csak Őzes két pontján költött, kb. 10-12 pár: az elöntött puszta déli szélén, egy szigeten, valamint a gulyaálláson, ahol az egyik pár a nyitott oldalú, nádtetős hodály eresze alatt, tehát tulajdonképpen fedett helyen kotlott. Itt csak nagyon kevés száraz felület állt a gulipánok rendelkezésére. talán ezért használták ki a vastag trágyakéreggel borított marhadeleltető „läabas szín" nyújtotta lehetőséget. Ugartyúk (Burhinus oedicnemus): Június 6-án a bombázótér keleti szélén, egy víz által kiölt növényzetű, de mar felszikkadt helyen láttam 1 példányt. Székicsér (Glareola pratincola): Július 7-től egyesével, vagy 2-4-es kis csoportokban többször feltűntek az Ecsezugban, a Németér mentén, de északabbra is, a Kunmadarasi-puszta belsejében és Nagyiván határában. Táplálkozó fehérszárnyú szerkők csapatában is elvegyültek. Költés az idén is csak Karcag szántóin (napraforgó) volt. 151 Kovács G. Kis lile (Charadrius dubius): Rendszertelenül bukkantak fel kisebb csoportok, majd repülős fiókákkal családok is, de fészkelésről nincs adatom. Maximuma 13 példány volt a Kunmadarasi-pusztän. Aranylile (Pluvialis apricaria): Csak egyszer lättam: äprilis 4-én 38 példany a Kunmadarasi pusztän. Eziistlile (Pluvialis squatarola): Június 6-an Borzason, a Sös-telken láttam egyet. Bibic (Vanellus vanellus): Öriäsi tavaszi vonuläs volt, max. 9-10 000 peldäny. Ezutän vegre egy igazán jelentős fészkelő állomány maradt az elöntések környékén, melyet legalább 400 párra becsültem. Késői, június végi költések is akadtak. A nyár közepétől kezdődő gyülekezéseken csaknem a tavaszi mennyiséget elérő tömegek mutatkoztak. Apró partfutó (Calidris minuta): Május 17-én két példány az Ecsezugban, május 22-én 10, 24-én pedig 16 példány az Ozesen. Sarlós partfutó (Calidris ferruginea): Május 8—24. között max. 7 példány az Ecsezugban. Július 20-tól ugyanitt bukkantak fel a nyárvégi vonulók, max. 13 példány. Havasi partfutó (Calidris alpina): A legnagyobb mennyiséget május 22-én a Kökonya- Sulymos-Ozes területén láttam, mintegy 1000 példányt. Július 27-én jelentek meg az első korai vonulók a kunmadarasi Budirka-fertőnél. Sárjáró (Limicola falcinellus): Május 17-én egyet láttam az Ecsezugban, havasi- és sarlós partfutók között. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax): Április közepén Borzason és a Kunmadarasi-pusztán kb. 10 000 példány tartózkodott. Május 19-én még 2000-et láttam, de a hónap végére ez 250- re csökkent, viszont ezek át is nyaraltak. A nagyiváni Darvas-érnél, valamint Őzesen és a Róna-gátnál voltak jelentősebb dürgőhelyeik. Már július elején láttam idei fiatalokat, ezért néhány tojó sikeres költését elképzelhetőnek tartom. Augusztus elejétől a vizsgált területen ismét 1000-et meghaladó mennyiség gyűlt össze. Kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus): Április 28-án egyet riasztottam fel a nagyiváni Rossz-ér mellett. Sárszalonka (Gallinago gallinago): A fészkelő állomány jelentősen nőtt, legalább 200-220 párra, mely a szokásosnak közel négyszerese. Július végétől nagyon feltűnő gyülekezés: mintegy 1800-2000 példány a vésztározón. Nagy sárszalonka (Gallinago media): Május 23-án a nagyiváni Sáros-ér mellett egy példányt látttam. Nagy goda (Limosa limosa): Szokatlanul gyér tavaszi vonulás után a vártnál gyengébb költés, kb. 80-100 pár. Június 5-től észleltem, hogy a kunmadarasi Döghalomnál és Ozes, valamint a Sulymos területén egyre nagyobb tömegek gyülekeznek. Kezdetben 5-600, majd 3500-4000 volt a számuk. Kis póling (Numenius phaeopus): Tavasszal a szokásos 120-150 példányban vonult. Atnyaraló egyedei Nagyiván mellett, június 23-tól tűntek fel. max. 10 madár. Nagy póling (Numenius arguata): Mintegy 1200-as tavaszi vonuló mennyiség után kb. 200 maradt itt átnyaralni. Augusztus elejétől 1000-re gyarapodtak. Füstös cankó (7ringa erythropus): Április végén kb. 300 volt a tavaszi maximum. Idén feltűnően sok, legalább 180 egyed nyaralt át. Július 30-án már 350-et számláltam. A hortobágyi veszarasztas hatása a madárvilágra Piroslibù cankò (Tringa totanus): Erősen nőtt a fészkelő állomány, mintegy 80-100 párra. Ozesen egy hullampalaval fedett päsztortanya tetőgerincén is láttam sétálgató példányokat. Tavi cankó (Tringa stagnatilis): Április 19-én a Darvas-érnél, 21-én a Kunmadarasi-pusztän láttam egy-egy példányt. Április 24-én Nagyiván mellett 2 volt. Legközelebb július 20-án tűntek fel ismét, ekkor 8 volt az Ecsezugban, köztük 3 fiatal. A július 24-én ugyanitt látott 8 madárból csak egy volt idei fiatal egyed. Augusztus 9-én a nagyiváni Mérges-érnél is láttam egyet. Fészkelését nem tartom valószínűnek. Szürke cankó (Tringa nebularia): 30-40 tavaszi átvonuló után 10-12 példány nyaralt át. Augusztus elejétől már napi 50-60-at lehetett észlelni. Erdei cankó (Tringa ochropus): 8-10 nyaralt át, főként a bombagödröknel, csatornáknál. Réti cankó (7ringa glareola): Tavasszal igen erős áprilisi vonulás, 500-600 példány. Átnyaralásra is közel 100 maradt. Július végén, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület által szervezett réti cankó-szinkron idején meglepően keveset leltem a vésztározónál, alig 140-et. Augusztus közepe után viszont már 1000 fölé nőtt a számuk. Billegetőcankó (7ringa hypoleucos): Gyér számú vonulás (max. 50-60), majd 2-3 átnyaraló példány. Augusztus végére viszont már 60-70-re nőtt a mennyisége. Szerecsensirály (Larus melanocephalus): 1-1 pár fészkelt a bombatér és Őzes nagy dankasirálytelepein. Június 20-án Borzason 2, június 22-én Nagyiván közelében 7 adult példányt láttam. Kis sirály (Larus minutus): Április 26-án 3 példány a nagyiváni Mérges-érnél. Dankasirály (Larus ridibundus): Mintegy 1500 pár költött, 3 telepben: Kókonya 1000 pár; Német-sziget 400 pár; Őzes 100 pár. A HNP-n belül az előző években egyáltalán nem volt fészkelés. ez az idei állomány viszont a 70-es, 80-as éveket idézi. A kókonyai és az őzesi telep feketenyakú vöcskökkel közös kolónia volt. Viharsirály (Larus canus): Március végéig olykor 100-as csapat is mutatkozott. később viszont eltűntek és átnyaralás sem volt. Sárgalábú sirály (Larus cachinnans): Igazán nagy csapatok inkább csak a nyár derekától mutatkoztak, max. 400 példány a Kunmadarasi-pusztán, augusztus 11-én. Kacagócsér (Gelochelidon nilotica): Május 19-én a Döghalomnál, július 23-án a Mérges- érnél, augusztus 9-én pedig a nagyiváni Kotán-érnél láttam 1-1 nyári tollazatú egyedet. Küszvágó csér (Sterna hirundo): Kisebb, kb. 15 páros telepe a Német-szigeten volt. Táplálék után kószálva szinte az egész vésztározót bejárták, főként a fiókák kirepülése után. Kis csér (Sterna albifrons): Július 21-24. között az Ecsezugban tartózkodott 1 adult példány. Fattyúszerkő (Chlidonias hybridus): 18 hortobágyi telepéből 17 a vésztározón került elő, 830-865 párral. A telepek legnagyobbika a Borzasi-halastó mellett (110 pár) és a Darvas- szigeten (80-100), meg a Darvas-érnél (100) volt. Ebben az évben egyáltalán nem költött a Hortobágyi-halastón (ilyen kimaradásra az utóbbi 25 évben nem volt példa!), ami azt jelenti, hogy a déli puszták vizei rendkívül vonzók voltak számukra is (Kovács et al., 1999). Kormos szerkő (Chlidonias niger): 13 hortobágyi telepéből 11 a szükségtározón helyezkedett el, 480-500 párnyi költött itt összesen. A Darvas-érnél 100-as, a Német-szigeten 150 páros telepe volt a legnépesebb (Kovács et al., 1999). Fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus): 20 telepéből 19 a délhortobágyi árasztáson létesült, 1125-1270 párral. Ez a hihetetlen rekordmennyiség a régi (1977, 1979) 200-230 Kovács G. páros hortobágyi csúcsokat több mint ötszörösen meghaladja és módosítja a hazai állomány (évi 50-350 pár) nagyságát is (Magyar et al., 1998). A legnagyobb kolónia a Darvas-ér és az Ökörkút között 150-200 páros volt. Vegyes telepen (mindhárom szerkőfaj) a Csonka-Csukás zugban fordult elő (Kovacs et al., 1999). Május 25. — június 11. között a Nagyiváni-puszta egyik kolóniájának lakói rendszeresen, csoportosan üldögéltek egy száraz fa ágain (Kovács, 1999). Mezei pacsirta (A/auda arvensis): A szikes pusztagyepeket is sokhelyütt elöntő víz nagyszámú pacsirta költőhelyét megszüntette. Már 1977-ben is észleltük Szabó László Vilmossal, hogy márciusban a sík víz fölött makacsul énekelnek, mintegy revirt tartanak. Ezt az akkor „vizipacsirta-jelenseg”-nek elnevezett furcsasägokat az idén is sokfelé láttam csónakos bejárásaimon, sőt, azt is megfigyeltem, hogy náduszadékon, vagy vízbe fordult nádkévéken párzottak. Természetesen az elöntött helyeken nem tudtak fészkelni. Sárga billegető (Motacilla flava): Ahol a zsombékos mocsárrétre igen nagy víz került, onnan mint fészkelő faj, eltűnt a sárga billegető. A vésztározó sekélyebb részein és a peremvidékén viszont szokatlan sűrűségben települtek meg. Kékbegy (Luscinia svecica): Az 1998-as rekordmennyiségnél az idén mérsékeltebb számban költött, de azért a 80-90 párnyi dél-hortobágyi állomány még mindig igen népesnek számít. Csak a mocsár legmélyebb részein tapasztaltam, hogy csökkent a létszáma. Réti tücsökmadár (Locustella naevia): Bár számos előző évi élőhelye eltűnt a magas víz alatt, a peremkörzetek sekély részein minden korábbit felülmúló számban, mintegy 90-100 párban költött. Borzason, a bombatéren és a Kunmadarasi-pusztán volt legfeltűnőbb a gyarapodása. Nadi tücsökmadär (Locustella luscinioides): Nem tapasztaltam állománycsökkenést, mindenütt gyakori volt. Fülemülesitke (Acrocehpalus melanopogon): Az előző évi, kb. 70 páros kunkápolnási és ecsezugi mennyisége tovább nőtt. Megjelent a Német-szigeten és Borzason is. Számuk megközelítőleg 100 párra emelkedett. Feltűnően sokat észleltünk a HNP egyéb részein (Zam, Halastó, Egyek-Pusztakócs) is. Csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola): Korábbi hagyományos költőhelyei (Darvas-sziget, Csonka-Csukás zug, Kerek-lapos, Zsombikos-lapos, Halas-fenék stb.) mind olyan mély víz alá kerültek, hogy azokon nem költhettek. Ezzel szemben a nagy elöntés által nem érintett szomszédos pusztarészeken és a félszigetként vagy szigetként benyúló, illetve csak sekélyen ellepett hátakon nagy számban telepedett meg. Április 28-án érkeztek meg az elsők. Számos új helyen nem csak a vésztározó környékén, hanem távolabbi pusztákon is új élőhelyeken akadtunk rá: az Ecsezug HNP-n kívüli része, Zám déli középső rétjei, Borzas északkeleti, elfüvesedett egykori szántói, de különösen a bombatér célterülete, továbbá a nagyiváni Labodäs. Rossz-ér, Mérges-ér környéke. Összesen 540-570 éneklő hímet számláltam meg június legvégéig. Akadt olyan is, amelyik a második költés idején (július eleje) a lassan apadó vizet követve már a régi élőhelyén bukkant fel. Kapocsi István, Konyhás Sándor és Végvári Zsolt a karcagi területen, a Pentezugban, Angyalházán és Szelencésen mintegy 25-30 éneklőt számláltak, ezek mind teljesen új költőhelyeken jelentek meg. Bár a fenti számokat összeadva úgy tűnik, hogy csupán az új fészkelőhelyeket nem találtuk meg hiánytalanul. Érdekes lesz jövőre megvizsgálni a távoli puszták frissen kialakult állományait, hogy ott maradnak-e, avagy visszatérnek a víztől addigra bizonyára felszabaduló régi helyeikre, a Kunkápolnás réti zónájába? A hortobágyi vészárasztás hatása a madarvilagra Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus): Noha a víz sok zsombékos rétrôl eltüntette őket, a szokásos magas számban költöttek. Erős volt a nádasokba való beáramlásuk. Énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris): Több élőhely (Német-sziget, Ecsezug) a nagy víz miatt megszűnt, de a fészkelők száma nem csappant, sok új helyen észleltem. Cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus): Állományuk mérsékelten emelkedett, benyomultak a mély vízben terjeszkedő gyékényesekbe is. Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus): Számuk nem változott észrevehetően. Különösen sűrűn énekeltek a Németéri-főcsatorna szegélyében. Barkóscinege (Panurus biarmicus): Létszámcsökkenést a mocsárban nem tapasztaltam. Függőcinege (Remiz pendulinus): Idén újabb párok telepedtek meg (Háromág, Juhos, Kis- Darvas). Nádi sármány (Emberiza schoeniclus): A mély vízzel lepett zsombékosokbél eltűntek, de az összlétszám nem csökkent, annak köszönhetően, hogy jóval sűrűbben költöttek a nádasokban, gyékényesekben és a vésztározás perifériáin, a víz alól itt-ott felszabaduló mocsárréteken. Összefoglalás Az egyes fajok állományváltozásait áttekintve és értékelve az a vélemény alakult ki, hogy a nagy víznek a madárvilágra tett hatása inkább pozitív, hiszen kevés faj kiszorulása ellenében jóval több, vízhez kötődő madár tömeges betlepedésére került sor. Mivel közöttük valamennyi, a Hortobágyra jellemző fokozottan védett vízimadárfaj megtalálható, a részletesen ismertetett állományadatok jól alátámasztják, hogy egy különlegesen kedvező év volt ez a HNP-ben, melyet a vésztározás helyszínének, időpontjának és a csapadékos nyári hónapoknak a véletlen, de szerencsés egybeesése idézett elő. A régi, 150-200 évvel ezelőtti alföldi vízivilágot idéző állapot a nemzeti park érintett pusztáin a következő évtizedekben bármikor megismétlődhet: 1999 végén a vízügyi hatóság megtervezte a Hortobágy folyó vészelzáró műtárgyait. A terv elfogadásához készített hatástanulmány ökológiai és természetvédelmi szakvéleménye a märcius-oktöber közötti botanikai és madártani megfigyelések alapján készült el. Ebben hangsúlyt kap az a fontos körülmény, hogy a műtárgy segítségével a jövőben végrehajtandó belvízvisszatartó vésztározás csak a költési időn kívül (tél végén, kora tavasszal és ősszel) kedvező, egyébként súlyos kárt okozna a természetvédelmi értékekben. Mivel a hasonló nagyságrendű vésztározás igen ritkán, 20-30 évenként fordul elő, az 1999-ben elöntött területek további vizsgálata különösen érdekes lesz a következő — feltehetően szárazabb — években. Egyes élőhelytípusok növényzetének regenerálódása vagy további átalakulása még sok meglepő változást idézhet elő a térség madárvilágában. Irodalom - References Ecsedi Z. (szerk.) (in prep.): A Hortobágy madárvilága (előkészületben). Kovács G. (1982): A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) terjeszkedése a Hortobágyon. Mad. Táj. 1982-4. p. 277-280. 155 Kovacs G. Kovács G. (1983): Szerkötelepek vizsgálata a Hortobágyon. Puszta 1/10/, p. 89-102. Kovács G. (1984): Az ärasztäsok hatása a Hortobágy madärvilägära. Aquila 91, p. 163-176. Kovacs G. (1999): Nyolc fióka egy gölyafeszekben. 7uzok 4, megjelenés alatt. Kovács G. (1999): Fara szálló tehérszárnyú szerkök (Chlidonias leucopterus). Túzok 4, megjelenés alatt. Kovács G., Kapocsi I. & Végvári Zs. (1999): Szerköfajok rekord mennyiségű fészkelése a Hortobágyon 1999-ben. Tuzok 4, megjelenés alatt. Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Magyarország madarainak névjegyzéke. Budapest. Madártani Intézet, 202 p. Szabó, L. V. (1974): A csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) fészkelése a Hortobágyon. Aquila 78-79, p. 133-141. 156 Aquila, Vol. 105-106, p. 157-164 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 RÖVID KÖZLEMÉNYEK A halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis) első hitelesített előfordulása Magyarországon Az eredetileg észak-amerikai elterjedésű halcsontfarkú réce (Oxyura jamaicensis) az 1950-es évektől költ vadon is kontinensünkön. Először csak Nagy-Britanniában, majd 1965- től Nyugat-Európa több országában is megjelent költőfajként (Belgium, Franciaország, Spanyolország). Újabban az észak-afrikai Marokkóban is megfigyelték fészkelését. Rendszeresen felbukkan Izlandon, Németországban, Norvégiában, Dániában, Svájcban és Svédországban is. A sokkal ritkább keleti előfordulások közül érdemes megemlíteni, hogy nem sokkal a mi megfigyelésünk előtt Ausztriában is előkerült egy tojó példány (1997. január 19. — február 16.). Az utóbbi öt évben feltűnően nőtt a megfigyelések száma; ma már — a két faj keresztőződése révén — a kékcsőrű réce (O. leucocephala) spanyolországi állományát is veszélyezteti (ráadásul 1998 májusában már Törökországban is láttak egy hibrid egyedet). Mivel terjeszkedő fajról van szó, előbb vagy utóbb lehetett arra számítani, hogy hazánkba is ellátogat. 1997. március 2-án a Hortobágyi-halastó tavain végeztünk megfigyeléseket. A madarat a törendszer feltöltött 1-es taván vettük észre barátrécék (Aythya ferina) csapatában. Az időjárási viszonyok kedvezőek voltak; a megfigyelés részben a reggeli órákban 8-9.30-ig, részben délután 15—16.30-ig történt. Első benyomásra legfeltűnőbb a barátrécénél kisebb termet, az egyszínű barnásvöröses test, vastag sötét sapka, a fehér pofafolt és a kék színű csőr volt. Méretben a barátrécéknél feltűnően kisebbnek látszott, részben jóval apróbb teste, részben többnyire behúzva tartott nyaka miatt. Csőre feltűnő égszínkék volt, a tövénél nem vastagodott meg. A fej alakja kissé kúpos, két oldalt a messziről is feltűnő fehér foltokkal. Ezen foltok alakja leginkább egy tojó kis buköchoz (Mergus albellus) hasonlított, nem ért túl a szem vonalán és nem terjedt rá a homlokra, azaz a két folt nem olvadt egybe. A homlok, a fejtető — le egészen a szemig — és a tarkó fekete volt. E sötét szín fokozatosan a begyre is átterjedt. A test különösebb minta nélküli, egyszínű vörösesbarna volt. A farka a kékcsőrűéhez hasonló alakú és állású volt, színe sötétbarna, az alsó farkfedőkön fehér folt. Többnyire a récecsapat szélén, néha azoktól kissé eltávolodva, vagy a csapatba vegyülve láttuk. A farkát néha a kékcsőrű récéhez hasonlóan feltartotta. Többször agresszíven viselkedett a barátrécékkel szemben. Repülni nem nagyon szeretett, többnyire utolsónak kapott szárnyra, ha a csapat felszállt. Reptében jellegzetes képet mutatott: apró temet, nagy fej, hosszú hegyes farok, kicsinek ható szárnyak és gyors szárnycsapás jellemezte. A fentiekből kitűnik, hogy öreg, hím madárral volt dolgunk. A récét aznap Mónus Ferenc és Kardos Gábor is látta, de sem az előző napi megfigyelés alkalmával, sem a másnapi céltudatos keresés alatt nem került elő. Az MME NB az adatot C kategóriában hitelesítette (azaz olyan faj hazai előfordulásaként, mely eredetileg az ember közvetítésével alakított ki önmagát fenntartani képes európai állományt). Zöld Barna Mihály & Emri Tamás 157 Rövid közlemények Két pusztai sas (Aguila nipalensis) együttes megfigyelése a Vásárhelyi-pusztán A Vásárhelyi-puszta középső részén, Székkutas község határában a Ficséri-pusztán 1996. június 26-án a délutáni órákban két szubadult pusztai sast figyeltünk meg. A fedett égbolt és az időnként szemerkélő eső ellenére jó látási viszonyok mellett madarásztunk. A jelzett napon, terepbejárás során 100 méter távolságból először egy nagy testű, világos ragadozómadarat vettünk észre egy pár napja kaszált gyep középső, bekerített részén, az egyik karámoszlopon. Szokatlanul bizalmas, sas méretű, egyszínű világos fahéjbarna ragadozömadär volt. A kerítés oszlopsoräval párhuzamos dűlőúton gépkocsival megközelítettük 25-30 méterre. Percekig szemlélhettük, félelmet nem mutatott. Még közelebb hajtva hozzá azonban előbb átült a dűlőút ellenkező oldalán lévő feltárcsázott ugarra, majd visszaereszkedett a karám egyik távolabbi oszlopára egy másik teljesen hasonló méretű és színezetű pusztai sas mellé. Nyugodt magatartásukat kihasználva gépkocsival ismét rájuk közelítettünk, de 50 méter távolságból az először észrevett madár elrepült a bekerített gyep ellenkező oldalára, ahol ismét oszlopra ült. A második madarat azonban 20, végül 18 méterre sikerült megközelíteni. Nyugodtan távcsövezhettük az autóból, csak akkor kapott szárnyra, amikor félig a kocsiból kiszállva próbáltam felröptetni, ugyanis szárnyának alsó oldalát is meg akartuk vizsgálni. Ez a madár is átrepült a gyep másik oldalára, és az egyik karámoszlopra ült fel. A két sast egy közelben tartózkodó kígyászölyvvel összehasonlítva, azzal méretben megegyezőnek találtuk, csak a sasoknak kisebb fejük és hosszabb farkuk volt. Tollazatukat a következők jellemezték: a fej, a nyak, a begy, a has és a hát felső része egyszínű fakó fahéjbarna. A hát alsó része sötétebb, míg a szárnyfedők világosabbak, mint a test tollai. Messziről (kb. 50 méter) feltűnt a tarkó sárgás színe. Mindkét madár hátközepén vedlett folt van. A szárny nagyfedői sötétbarnák, világos szegéssel, karevezőik szintén sötétbarnák, világosabb keresztcsíkozással, kézevezőik feketésbarnák hasonlóan a farokhoz. Egészen közelről érzékelhető csak a karevezők és a faroktollak világos szegése. Felreptetése után vált láthatóvá a farcsík és a kézevezők tövének fehér színe, ez utóbbi még nagy távolságból is kivehető. Az alsó szárnyfedők a felsőkhöz hasonló színűek, de rajtuk keskeny, szaggatott, fehér csík húzódik, ami távolabbról már nem észrevehető. Az alsó farkfedők világos piszkossárgák. A csőr és a karom fekete, a viaszhártya és a lábak sárgák. Gyűrűt nem viseltek és tollazatuk sem volt megfestve, azaz biztosan nem a hasonló időpontban a Hortobágyon visszavaditott, jelölt pusztai sasok voltak. Hangjukat nem hallottuk. A két madárról a megfigyelés alatt Baranyai Antal összesen 28 színes negatív felvételt készített. Ezek közül három kép megjelent a 7úzok című folyóiratban (7uzok 1, p. 137: 105— 106. kép; 7uzok 3, p. 46: 33. kép). A megfigyelés helyszíne egy kb. 200 hektáros ecsetpázsitos kaszáló volt, amit elszórtan néhány magányos fa és egy kisebb erdősáv, valamint sorokba rendezve óriás szénabálák tagoltak. A kaszálót legelők határolták, egyik oldalán pedig kukoricatábla ékelődött bele. Széles környéken ekkor még csak ezen a pusztarészen kaszáltak és a környékbeli gabonatáblák is lábon álltak. Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy gazdag madárvilág összpontosult erre a frissen kaszált gyepre. A két pusztai sason kívül még a kaszálón 158 Rövid közlemények tartózkodott 1 bakcsó (Nycticorax nycticorax), 5 szürke gém (Ardea cinerea), 3 fekete gólya (Ciconia nigra) 2 fehér gólya (Ciconia ciconia), 2 kígyászölyv (Circaetus gallicus), 3 barna rétihéja (Circus aeruginosus), 3 egerészölyv (Buteo buteo), 20 vörös vércse (Falco tinnunculus), 5 kék vércse (Falco vespertinus), 4 fogoly (Perdix perdix), 1 fácán (Phasianus colchicus), 60 bíbic (Vanellus vanellus), 3 sárgalábú sirály (Larus cachinnans) és 250 seregély (Sturnus vulgaris). Július 6-án Forgách Balázzsal és Tóth Imrével az előző helyszíntől 4 km-re északkeletre ismét láttuk a két szorosan összetartó, feltermikelő pusztai sast. A nagy távolság — 500 méter — ellenére feltűnő volt a széles szárny és farok, valamint a világosbarna testtollak és a sötét evezők éles kontrasztja. A sasok feltehetően még közel három hétig a pusztán maradtak, ugyanis július 27-én Gyöngyösi Tibor hivatásos vadász a puszta déli oldalán — kb. 6 kilométerre az előző ponttól — régi tanyatelek akácfáján két igen világos színezetű, ölyvnél lényegesen nagyobb ragadozó madarat látott, amelyek szokatlanul közelre bevárták. Adatunkat a Nomenclator Bizottság a pusztai sas 10. hazai megfigyeléseként hitelesítette (MME Nomenclator Bizottság, 1998). Irodalom MME Nomenclator Bizottság (1998): Az MME Nomenclator Bizottság 1996. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. 7uzok 3(2), p. 41-52. Kotymán László & Baranyai Antal Adatok a kerecsensólyom ( Falco cherrug) Mallophaga-fertőzöttségéhez A kerecsensólyom tolltetű fertőzöttségéről rendkívül kevés adattal rendelkezünk. Jelen vizsgálati eredmények megerősítik a fajra vonatkozó eddigi hazai adatokat (Rékási, 1987) és rávilágítanak egy, a parazitológiában figyelemre méltó jelenségre, az ún. , dezertőrök" által okozott gyűjtési tévedésekre. A vizsgálatokat a Hortobágyi Nemzeti Park Górés-tanyai Madárrepatriáló Telepén végeztem. 1998. április 23-án egy talpfekélyes hím kerecsensólyom állatorvosi kezelése során Colpocephalum zebrae egy példányát gyűjtöttem a sólyom szárnybéléséről. Ez a tetűfaj a fehér gólya (Ciconia ciconia) jellemző parazitája, s a korábban kezelt gólyáról a műtőasztal , közvetítésével" került a sólyomra. Bár ez esetben egyértelműen azonosítható eredete, a hasonló esetek sokszor bizonytalanná teszik a gyűjtési eredményeket. Hasonló esetre egymástól nagyobb távolságban, pl. szomszédos volierekben elhelyezett, eltérő fajú madarak között, sőt szállításuk során is számítani kell! 1998. július 16-án két, áramütés miatt a telepre került fiatal tojó vizsgálatakor mindkettőről a Degeeriella rufa nevű faj kifejlett példányait gyűjtöttem, és ezt a fajt azonosítottam egy, Kiss Róbert által július 9-én talált, szintén áramütést szenvedett, idei fiatal tojóról gyűjtött anyagból. (A fent említett Degeeriella-faj azonos a Rékási által D. 159 Rövid közlemények guadraticollis néven megnevezett, a sólymokon általában előforduló fajjal.) Irodalom Rékasi J. (1987): Adatok a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a daru (Grus grus) tolltetü- (Mallophaga) fertőzöttségéhez. Aquila 93-94, p. 309. Solt Szabolcs Törpevízicsibe (Porzana pusilla) előfordulása Somogyfajsznál A törpevízicsibe ritkább fészkelő madaraink közé tartozik. Fészkelése mindössze a Fejér megyei Sárréten és a Hortobágyon, illetve alkalmanként a Kiskunságban bizonyított (Kovács, 1998). A becsült hazai állománynagyság 30-50 pár (Magyar et al., 1998). Tudomásunk szerint idáig Somogy megyéből nem került elő a faj. 1999. június 29-én Tömösváry Tibor az éjszakai órákban 2 példányt hallott a somogyfajszi mocsárnál. Július 1- jén ugyanitt Tömösváry T., Fenyősi L. és Horváth Z. észlelt 3 törpe vízicsibét, illetve 2 kis vízicsibét /Porzana parva). Július 5-én újra hallották a madarakat (Tömösváry T., K. Roth és Viszló L.), ekkor 4 hím szólt. A mocsár növényzetét elsősorban gyékény, tavi káka és zsombékoló sások alkotják, kiterjedése 5-6 ha-nyi. Az 1995-ben végzett élőhely- rekonstrukciós munkák következményeként a korábban száraz és gyomos terület helyén kialakuló mocsárban többek között kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), tőkés réce (Anas platyrhynchos), böjti réce (Anas querquedula), cigányréce (Aythya nyroca), szárcsa (Fulica atra), vizityük (Gallinula chloropus), kis vízicsibe (Porzana parva) és guvat (Rallus aquaticus) fészkel. Megfigyelésünk a törpevizicsibe fészkelését is valószínűsíti. Irodalom Kovács G. (1998): Törpe viziesibe. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 441 p. Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Nomenclator avium Hungariae. Magyarország madarainak névjegyzéke. Madártani Intézet, Budapest. 202 p. Tömösváry Tibor, Fenyősi László & Horváth Zoltán 160 Rövid közlemények A csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) feszkelöhelyeinek változása és állományának alakulása a Hortobágyon 1999-ben Az a rendkívüli mértékű belvízvisszatartó vésztározó árasztás, amely 1999 tavaszán a Hortobágy déli részén lezajlott, számos élőhely növényzetét és fészkelési viszonyait megváltoztatta. Erről részletes beszámoló is készült (Kovács, 2000), de szükségesnek tűnik a fokozottan védett és hazánkban egyedül csak a Hortobágyon fészkelő csíkosfejű nádiposzátáról egy külön felmérés közreadása. Annál is inkább, mert a korábban ismert költőhelyeinek 80-90%-a olyan mély vízborítás alá került, hogy ott 1999-ben nem tudott megtelepedni. Aggasztónak látszott a hortobágyi állomány helyzete, mindaddig, amíg az el nem öntött közelebbi és távolabbi pusztákon meg nem találtuk az új fészkelőhelyeket. A május elejétől július végéig tartó keresés és állományfelmérés során azt állapítottuk meg, hogy a madár 1998-as — rekord nagyságú — létszáma (637 éneklő hím) gyakorlatilag az idén sem csökkent. Nagyon érdekesnek tűnt, amikor a lassan apadó víztől lassanként megszabaduló zsombékosokba (bombatér, Kunmadarasi-puszta) a nyár közepe után, második költésre elkezdtek visszaszivarogni. Ez is felveti a további, 2000-t6l végzendő vizsgálatok szükségességét arra vonatkozóan, hogy milyen ütemben foglalják majd vissza a Kunkápolnási-mocsár körüli korábbi költőhelyeiket. Legalább ennyire érdekes lesz az is, hogy megmaradnak-e az 1999-ben birtokba vett új fészkelőhelyeken és ha igen, lesz-e állománygyarapodás, vagy további terjeszkedés? Az alábbiakban az 1999-ben felmért hortobágyi állományadatokat közöljük, kihangsúlyozva az új helyeket, amelyek eddig az évig még nem voltak ismertek, így nem szerepeltek a csíkosfejű nádiposzátáról publikált legutóbbi összefoglalókban (Kovács, 1994; Kovács & Végvári, 1999). Angyalháza: 1989-es első felbukkanása a Szoboszlói-Nagyrét északi részén volt, de ezután 9 évig nem költött. Idei megjelenése csupa új helyen történt. Borzas: Ezen a pusztán 1982-ben jelent meg először, kezdetben csak a Kunkápolnási- mocsár keleti oldalán: Zádor-lapos, Nagy-Téjfeles, majd a távolabbi Sóskút-telken és a Kókonyán. A bombázótéren, melynek nagyobb része szintén Borzason terül el, 1995-től költ. 1999-ben a régi borzasi költőhelyeinek csaknem mindegyikén jelen volt, de meglepően nagy számban jelent meg új helyeken is: Bökönyi-, Cseke-, és Eperjeshalmi- földek, Égett-halom környéke. Ha a mennyiségi adatokat összeadjuk, látható, hogy Borzason összpontosult az állomány több mint 80%-a! Ecsezug: A karcagi területen 1986-ban költött először, a puszta északi, a nemzeti park határán belüli részén (Kovács, 1994). 1999-ben ez a térség igen mély víz alá került, így a madár a déli, száraz részeken lelt új helyet. Kunmadarasi-puszta: A Kunkápolnási-mocsár nyúlványai közti legismertebb és legnépesebb költőhelyeit a mély víz miatt teljesen elhagyta. Néhány peremterületi apadó mocsárrét szélén csak július elején szólaltak meg, a második költés időszakában. Nagyiváni-puszta: A terület déli részén, vagyis a Kunkápolnási-mocsárba ékelődő helyeken nem volt költés. Az 1991 óta ismert északabbi költőhelyen, a Labodáson és a Rossz- érben viszont meglepően hamar, már április 28-án megszólaltak. A Mérges-érben és a 161 Rövid közlemények Kismező peremén csak júliusban mutatkoztak először. Új hely a Bogárzó-fertő. A nagyiváni területeken ebben az évben rendkívül sokáig tartott az éneklési aktivitás: augusztus 2-án szóltak utoljára (más években július 20. táján hallgatnak el legkésőbben). Ökörföld: 1992 óta ismert az itteni fészkelése (Kovács, 1994). Pentezug: Ezen a pusztán még nem volt költési adat, bár igen sok alkalmas rét található hímek Reh ezi 10 vos) SR Br SIVOTA ÁSTAK MENO TA I RE 1.1e Szalonnés-lapos num se lan varie i|Alopecurefam ren ib) naiss) 1.2 Tärkäny-ér északi oldala Alopecuretumrét ant. sù 120 d A i mer bie 1.3 Tärkäny-er deli oldala Agrosti-Alopecuretum ret PIET een en. ee 2.1 Bombater Alopecuretum; Beckmannietum zsombekosok 190-200 Agropyron repens homogen állományok 2 Bökönyi-oldal Alopecuretum, Aster sedifolius 2.3 Cseke-föld, Eperjeshalmi-földek ) grop) tN tO Agrosti-Alopecuretum r S o S à 9 = 4 ® -_ = S g Au Alopecuretum, Beckmannietum zsombekosok eckmannietum eckmannietum B B w Kis-Borsos-rét 7. Pentezug hese e 2H costoro a wile 7.1 Közepsö-lapos uncus conglomeratus zsombekos = o S IS 9 S a x = = S Alopecuretum Agrosti-Alopecuretum Kenderhátó-fok K ondás-fertő Halas-tarok és környéke Osszesen — Total 162 Rövid közlemények rajta. A kaszálás alól 1998-ban kivonták, így itt várható leginkább egy nagyobb terjeszkedés. Szelencés: E védett nádudvari pusztán eddig még soha nem észlelték költési időben. Zám: 1982-ben tűnt fel először ezen a pusztán, a Kenderhátó-fok zsombékosában (Kovács, 1982). 1999-es további megtelepedései új helyeken történtek. Az éneklő hímek száma a fentiek szerint összesen: 646-676. A megfigyelésekben és a számlálásban részt vett Budai Mihály, Bugán Zoltán, Horváth Róbert, Kapocsi István, Kovács Gergely és Pasti Csaba, akiknek köszönetünket fejezzük ki. Irodalom Kovács G. (1982): A csíkosfejű nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) terjeszkedése a Hortobágyon. Mad.Táj. 1982. (4.), p. 277-280. Kovács G. (1994): A csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) allomany-gyarapodasa és terjeszkedése a Hortobágyon az 1977-1994 közötti időszakban. Aquila 101, p. 133-143. Kovács G. (2000): Az 1999-es vésztärozé ärasztäs hatása a Hortobágy déli pusztäinak madärvilägära. Aquila, 105-106, p. 143-156. Kovács, G. & Végvári, Zs. (1999): Population size and habitat of the Aquatic Warbler Acrocephalus paludicola in Hungary. Die Vogelwelt 120, p. 121-125. Dr. Kovács Gabor — Konyhas Sándor — Végvári Zsolt Adatok a tövisszúró gébics (Lanius collurio) költésbiológiájához Jelen közleményünkben a tövisszúró gébics 1992-96 között Borsod-Abaúj-Zemplén megyében gyűjtött újabb költésbiológiai adatait szeretnénk kivonatosan közreadni. Ezek a vizsgálatok az 1987-ben elkezdett és 1992-ig publikált (Vizslán & Vizslán, 1992), gébicsvizsgálatok folytatásaként történtek. A fent jelzett időszak alatt a faj 196 fészkét találtuk meg, és ezek adatait dolgoztuk fel. A fészkeket eddig 21 féle növényen találtuk meg, ebből a két leggyakoribb: a vadrózsa (Rosa canina) 104 esetben (5390) és a kökény (Prunus spinosa) 38 esetben (1990). Mint látszik, a fészkek közel háromnegyed rész ezekre a növényekre épült. A fészkek földtől mért magassága a következőképpen alakult (196 eset alapján): 1 méter alatti 63 esetben (32%), 1 és 2 méter között 113 esetben (58%), 2 méter felett 20 esetben (10%). Az átlag magasság 1,3 m volt (196 eset alapján), a két szélsőséges esetben 0,25 és 4,5 m magasan helyezkedett el a fészek. A tojások száma fészekaljanként (139 eset alapján): 7 tojásos: 10 esetben (7%); 6 tojásos: 60 esetben (43%); 5 tojásos: 56 esetben (40,5%); 4 tojásos: 13 esetben (9,5%). A fenti adatok minden esetben az első költések adatait takarják. A pótköltések Rövid közlemények fészekaljnagysága 3 és 5 tojás között váltakozott. Egy esetben (1995. június 20-án) hat tojásos pótköltést találtunk, az első fészekalj fiókás állapotban ment tönkre. A vizsgálat öt éve során továbbra sem találtunk másodköltést, a Horváth (1958) által leírt időszakban csak pótköltéseket figyeltünk meg. Ez utóbbiak számát tekintve csak néhányszor találtunk olyan párokat, amelyek kétszer próbálkoztak pótköltéssel. Ha a lerakott tojások számához viszonyítjuk a kirepült fiókák számát, sajnos általában 50-70%-os pusztulásról beszélhetünk. Kivétel a vizsgált időszakban 1993-ban volt, amikor csak körülbelül 33%-os pusztulást figyeltünk meg. A költések kezdete páronként nagyon változó. A legkorábbi fészken ülő tojót május 8-án találtuk, a fészekalj nagyságát nem ellenőriztük a zavarás elkerülése érdekében. A legkésőbbi első költés kezdetét pedig június 15—20. között találtuk. Megfigyeléseink alatt egy olyan következtetést is sikerült levonni azoknál a másodéves tojóknál, ahol ismert volt a madár kelési ideje, miszerint általában ahhoz a fészekaljéhoz hasonló időszakban kezdték meg költésüket, amelyből eredetileg származtak. Ez főleg a korán kelt madarak esetében volt jól megfigyelhető. Irodalom Horvátk-L. (1958): Laniidae — Gébicsfélék. In: Székessy, V. (ed.): Magyarország Állatvilága XXI. Aves — Madarak. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 89—93. Vizslán T. & Vizslán T-né (1992): Megfigyelések a tövisszúró gébics (Lanius collurio) életéből. Calandrella, 6(1), p. 39-48. Vizslan Tibor & Pingitzer Beáta 164 Aquila, Vol. 105-106, p. 165-171 © KöM Természetvédelmi Hivatal, 2000 SHORT COMMUNICATIONS First record of Ruddy Duck (Oxyura jamaicensis) in Hungary The Ruddy Duck, distributed originally in North America, has started to breed in a population established from escaped birds in the 1950s in Europe. First it appeared in Great Britain, but from 1965 on it has established a population in a number of countries in Western Europe (Belgium, France, Spain). Its breeding has been recorded recently in Morocco. Vagrants regularly show up on Iceland, Germany, Norway, Denmark, Switzerland and Sweden, most of which obviously refer to individuals originating from the European stock. A female was recorded in Austria shortly before the Hungarian record (January 19 — February 16, 1997). The number of records significantly increased in the past five years: the Spanish population of White-headed Ducks became even endangered by hybridisation with this invader species. In May 1998 a hybrid was reported also from Turkey. It was expected that this species would show up in Hungary sooner or later. We were studying the birds of Hortobágy fishponds on March 2, 1997 when we spotted a Ruddy Duck with our telescope in a flock of Pochards (Aythya ferina) on Pond I. The weather conditions were favourable for observation, which took place between 8-9.30 and between 15-16.30. It was obvious for the first sight that the observed individual had a smaller size when compared to Pochards, and had a reddish brown body, thick dark cap, white malar spot and blue bill. The more compact appearance came from the smaller body and the predominantly pulled-in neck. The bill was bright sky blue and it had no blob at the base. The head shape was somewhat conical and white spots were visible on both sides even from a long distance. The spots were similar to those of female Smews (Mergus albellus), it did not reach above the eyeline in the front, i.e. they did not meet with each other. Front, crown down to the eyes and the nape were black. This dark colouration gradually reached the throat. Body was plain rufous brown. The tail had a similar shape to that of White-headed Duck, it was dark brown and the undertail-coverts had a white spot. The bird was seen predominantly at the edge of the flock, although it separated from it or mixed into the flock sometimes. It raised its tail sometimes similarly to White-tailed Ducks. It often behaved aggressively with the Pochards. It took off only when the whole flock was already flying. In flight it showed a typical shape characterised by: small size, large head, long and pointed tail, small wings and fast wing beats. Based on the observed features it was identified an adult male. Ferenc Mónus and Gabor Kardos also saw the bird on the same day, but observers visiting the pond system on the previous or the following day failed to see the duck. The record was accepted in category C (birds originating from an established population of introduced species in Europe) by the MME NB. Barna Mihály Zöld & Tamás Emri 165 Short communications Observation of two Steppe Eagles (Aquila nipalensis) on Väsärhelyi-puszta (Southern Hungary) In the afternoon of June 26, 1996 we observed two subadult Steppe Eagles on Ficséri- puszta (central part of Vasarhelyi-puszta) in the vicinity of the village Székkutas. Light conditions were favourable for observations despite the cloudy weather and scattering rain. We spotted first a large pale raptor from a distance of one hundred meters as it was sitting on a range pole in the fenced part of a recently harvested hayfield. The reasonably tame and uniformly pale cinnamon brown raptor showed the size of an eagle. We approached the bird to 25-30 m by car on the dirt road going along the fence line. The bird showed no signs of alert so we could watch it for several minutes. While trying to get even closer to the bird it took off and landed first on the ploughed land on the opposite side of the road than returned to a fence pole of the range further down the road next to another eagle of similar colour and size. Trying to take adventage of their tame behaviour we attempted to get closer by our vehicle but the first bird flew off from a distance of 50 m to the far side of the grassland to another pole. We managed to approach the second bird, however, first to 20, finally to 18 m. We were watching the bird for several minutes before it finally took off when one of us got out of the car. This individual flew to the other side of the grassland to a fence pole. When comparing the sizes of the two eagles to that of a Short-toed Eagle their sizes matched only the Steppe Eagles had smaller heads and longer tails. Their plumage was characterised by the following features: the head, neck, breast, stomach and upper part of the back was uniform pale cinnamon brown. The lower region of the back was darker, while the wing coverts were paler than the body feathers. The yellowish colour of the nape was clearly visible from a distance of 50 metres. There was a moulted spot on the back of both birds. The greater coverts of the wing were dark brown with pale edges, the secondaries were similarly dark brown with paler barring across, primaries were blackish brown similarly to the tail. The pale fringes of the secondaries and the rectrices were visible only from a short distance. The white colour of the rump and the base of the primaries were visible only when the bird flew up, although latter was clearly visible in such occasions even from a long distance. Underwing-coverts were similar to the upper ones but a thin interrupted white line vent across them, being invisible from longer distances. Undertail- coverts were dirty yellow. The bill and the talons were black, the ceres and legs yellow. The birds did not wear a ring nor did their plumage show any sign of artificial paint (two marked Steppe Eagles were released from the Repatriation Centre of Górés prior to our observation). The birds did not call during the observation. A total of 28 negatives were taken during our observation by A. Baranyai, of which three were published in Túzok (Tüzok 1, p. 137: photos 105-106 and 7uzok 3, p. 46: photo 33). The place of the observation was a 200-ha-large foxtail hayfield, scattered by trees and smaller windbreaks as well as by lined up hay rolls. The hayfield was bordered by pastures and a maize field wedged into it on one side. This was the only field being mowed yet and the crop fields were not yet harvested either. This might have been the reason why such a rich bird life concentrated on the freshly harvested grassland. Besides the two Steppe 166 Short communications Eagles, a Night Heron (Nycticorax nycticorax), five Grey Herons (Ardea cinerea), three Black Storks (Ciconia nigra), two White Storks (Ciconia ciconia), two Short-toed Eagles (Circaetus gallicus), three Marsh Harriers (Circus aeruginosus), three Buzzards (Buteo buteo), twenty Kestrels (Falco tinnunculus), five Red-footed Falcons (Falco vespertinus), four Partridges (Perdix perdix), a Pheasant (Phasianus colchicus), sixty Lapwings (Vanellus vanellus), three Yellow-legged Gulls (Larus cachinnans) and 250 Starlings (Sturnus vulgaris). On July 6 we saw together with Balázs Forgách and Imre Tóth the two eagles again 4 kilometres north-east from the previous location as they were gliding upwards. Despite of the long distance — 500 metres — the wide wings and tail as well as the contrast between the pale brown body feathers and dark remiges were clearly visible. It is presumed that the eagles stayed in the area for another three weeks since on July 27 Tibor Gyöngyösi wildlife ranger saw two pale raptors well exceeding the size of a Buzzard. This latter location was 6 kilometres apart from the previous point, and the birds were seen sitting on a locust tree of an old farmyard. This was the tenth accepted record of Steppe Eagle to Hungary (MME Nomenclator Bizottság, 1998). References MME Nomenclator Bizottság (1998): Az MME Nomenclator Bizottság 1996. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról. Túzok 3(2), p. 41-52. László Kotymán & Antal Baranyai Data to the Mallophaga-infection of Sakers (Falco cherrug) Only few records on the infection of Sakers (Falco cherrug) with Mallphaga mites exists in the literature. My observations give further evidence of some already described data (Rékási, 1987) and point out the phenomenon of so-called “fugitives” which may cause confusion on the host range of collected mites. My studies were carried out on the Repatriation Centre of Hortobágy National Park, Górés-tanya. On April 23, 1998 I collected a specimen of Colpocephalum zebrae from the underwing region of a Saker that had been brought in for treatment of a sole ulcer. This mite species is a typical parasite of White Storks (Ciconia ciconia) and it got onto the falcon obviously from the surgery table since a stork had been treated on it just beforehand. The source of contamination could be traced back undoubtedly but similar cases make scientific validity of collected mites from treated birds often questionable. Such cases could occur between different species even if kept at a distance (in neighbouring voliers e.g.) or transported together. On July 16, 1998 two young females were sent to the repatriation centre due to electrocution accidents and I collected adult specimens of Degeeriella rufa that had been 167 Short communications already described by Rekasi for Sakers. The same species was identified from the material collected from a juvenile found by Róbert Kiss on July 9, 1998. Irodalom Rékasi, J. (1987): Adatok a kerecsensólyom (Falco cherrug) és a daru (Grus grus) tolltetü- (Mallophaga) fertőzöttségéhez Aquila 93-94, p. 309. Szabolcs Solt Baillon’s Crake (Porzana pusilla) near Somogyfajsz (Southern Hungary) The Baillon’s Crake is a scarce breeder in Hungary and only Sárrét (Fejér county) and the Hortobágy count as regular nesting grounds with occasional breeding records in the Kiskunság (Kovács, 1998). The estimated population in Hungary is between 30-50 pairs (Magyar et al., 1998). We are not aware of any previous record of Baillon’s Crake from Somogy county. Two calling males were heard by Tibor Tömösváry in the Somogyfajsz marsh on the night of June 29, 1999. On July 1, 7. Tömösváry, L. Fenyősi and Z. Horváth heard three Baillon’s Crakes and also two Little Crakes (Porzana parva). A total of four males were detected also on July 5 (by 7. Tömösváry, K. Roth and L. Viszlö). The vegetation of the ca. 5-6 hectare large marsh is characterised by sedge, common bulrush and great reedmace. In the marshes that evolved on a formerly dry and weedy area as a result of habitat reconstruction works in 1995, Little Grebe (Tachybaptus ruficollis), Mallard (Anas platyrhynchos), Garganey (Anas querquedula), Ferruginous Duck (Aythya nyroca), Coot (Fulica atra), Moorhen (Gallinula chloropus), Little Crake (Porzana parva) and Water Rail (Rallus aquaticus) nest. Our observation of calling Baillon’s Crakes indicate the nesting of this species as well. References Kovács G. (1998): Törpe viziesibe. In: Haraszthy L. (szerk.): Magyarország madarai. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 441 p. Magyar G., Hadarics T., Waliczky Z., Schmidt A., Nagy T. & Bankovics A. (1998): Nomenclator avium Hungariae. An annotated list of the birds of Hungary. Madartani Intézet, Budapest, 202 p. Tibor Tömösvary, László Fenyösi & Zoltán Horváth 168 Short communications Changes in the distribution of nesting sites and population size of Aquatic Warbler (Acrocephalus paludicola) on the Hortobágy in 1999 As a consequence of an extraordinarily high emergency inundation of the southern Hortobágy region that was ordered by water management authorities to prevent the flood of inhabited areas in the region, the vegetation and nesting conditions of several habitats undervent considerable changes in the region. Its effects on the population of several species were discussed in detail (Kovács, 2000), but it seems practical to give a detailed overview of the census of the strictly protected Aquatic Warbler separately since it breeds in Hungary only on the Hortobágy. An estimated 80-90% of the previously known breeding sites of Aquatic Warblers were flooded in 1999 with such a high water that none of the birds of this species occupied their former breeding territory. The situation of the Hortobágy Aquatic Warbler population seemed to be alarming until its new breeding sites were discovered on the non-inundated pusztas nearby or farther afield. The search and the census carried out between early May till late July showed that the record high number of 637 singing males of 1998 practically remained constant for this year as well. It was intriguing to see that birds gradually re-occupied the boggy habitats (bombing range, Kunmadaras) for second breeding as they were becoming accessible by the gradually diminishing water level after mid summer. It projected the relevance of further studies to be started in the forthcoming year on the process of re-occupation of former breeding sites around Kunkäpolnäsi-mocsär. No less interesting is the question whether they would return to the new breeding sites occupied in 1999, and if yes, will there be an expansion in size and area of the breeding population. In the following, the results of the 1999 survey are discussed, with emphasis on characterisation of previously unknown nesting sites which have not been mentioned in previous communications dealing with Hungarian Aquatic Warblers (Kovács, 1994; Kovacs & Vegvari, 1999). Angyalhdza: The first breeding record originated from 1989 in northern part of Szoboszlé-Nagyrét. Nevertheless, no nesting was observed in the subsequent 9 years. Only previously unoccupied sites were found here this year. Borzas: It occurred for the first time on this puszta in 1982, initially on the eastern side of Kunkäpolnäsi-mocsär (Zador-lapos, Nagy-Téjfeles): later on Sösküt-telek and Kökonya. It has been nesting on the bombing range (its greater part is located in Borzas) since 1995. The birds were present on almost every former nesting site of Borzas in 1999, but new sites were also occupied in unexpectedly high numbers (Bökönyi-, Cseke-, Eperjeshalmi-földek and the environs of Égett-halom). When adding up the data one can conclude that more than 80% of the population concentrated on Borzas! Ecsezug: The species nested here in 1986 for the first time, on the northern part of the puszta inside the boundaries of the National Park (Kovács, 1994). This puszta was flooded with high water in 1999 so the birds were pushed to southern dry parts of this puszta. Kunmadarasi-puszta: The best known and most densely populated former nesting sites, which are wedged between the stretches of Kunkäpolnäsi-mocsär, were deserted due to the exceptionally high water. Singing males were detected only during the second breeding period in July, when the water started to withdraw from some of the marginal wet meadows of the area. 169 Short communications Nagyivani-puszta: There was no nesting in the southern parts that stretch into the Kunkäpolnäsi- mocsár. Nevertheless, males were already singing very early, from 28 April on. at the northern part (Labodäs and Rossz-ér) of its range here that had been discovered in 1991. Singing males first showed up in Mérges-ér and on the edge of Kismezò in July. Bogärzö-fertö was a completely new nesting site. Singing activity remained exceptionally late in Nagyivan-puszta this year: the last singing male was heard on 2 August (males usually finish singing around the 20 July). Ökörföld: It has been a known breeding site of Aquatic Warbler since 1992 (Kovács, 1994). Pentezug: no former breeding record was known for this puszta even though several suitable meadows exist on it. Since no mowing has taken place here since 1998, a considerable expansion is expected in the future. Szelencés: No record of Aquatic Warbler is known from the breeding season on this puszta. Zam: It occurred in 1982 for the first time on this puszta in the boggy areas of Kenderätö-fok (Kovács, 1982). Different sites were occupied in 1999. According to the above-mentioned data, in total 646-676 singing males were counted (vide p. 166 for population data of the individual sites). We would like to thank the following persons who participated in the observations and counting: Mihály Budai, Zoltan Bugan, Róbert Horváth, István Kapocsi, Gergely Kovács and Csaba Pásti. References Kovács, G. (1982): A csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) terjeszkedése a Hortobágyon. Mad. Taj. 1982/4. p. 277-280. Kovács, G. (1984): A csikosfejü nádiposzáta (Acrocephalus paludicola) ällomäny-gyarapodäsa és terjeszkedése a Hortobágyon az 1977-1994. közötti időszakban. Aquila, 101. p.133-143. Kovács, G. (2000): Az 1999-es vésztározó ársztás hatása a Hortobágy déli pusztäinak madärvilägära. Aquila 105-106, 143-156. Kovács, G. & Végvári, Zs. (1999): Population size and habitat of the Aquatic Warbler (Acrocephalus paludicola) in Hungary. Die Vogelwelt. 120, p.121-125. Dr. Gabor Kovács, Sándor Konyhas & Zsolt Végvári Data on breeding biology of Red-backed Shrike (Lanius collurio) In this paper the data of a five-year-long study between 1992 and 1996 on the breeding biology of Red-backed Shrike in Borsod-Abaùj-Zemplén county is presented. Our study was started in 1987 and the results of the first period were already published ( Vizslán & Vizslan, 1992). In total, 196 nests of Red-backed Shrike have been found and analyzed consecutively. Nests were found on 21 different plant species so far of which the most frequent two were the wild rose (Rosa canina) with 104 nests (53%) and blackthorn (Prunus spinosa) in 38 cases (19%). 170 Short communications The nest height measured from the ground varied as follows (based on 196 nests): under 1 meter 63 nests (32%), between | and 2 meters 113 nests (58%), over 2 meters 20 nests (10%). The average height of nests was 1.3 meter, the lowest nest was found at 0.25 m, the highest at a height of 4.5 m. The clutch sizes, based on data of 139 nests, were as follows: 7 eggs in 10 nests (7%), 6 eggs in 60 nests (43%), 5 eggs in 56 nests (40.5%) and 4 eggs in 13 nests (9.5%). This data refer to first clutch. The size of the replacement clutch varied between 3 and 5 eggs, however, a nest with 6 eggs was found on June 20, 1995 where the first brood was destroyed after hatching. In this five-year period no second brood was recorded (contra Horváth, 1958), only replacement nests were found in the period given by Horváth. Only a few pairs attempted replacements twice for lost clutch. When comparing the number of fledged juveniles to the total number of eggs laid, an average mortality of 50-70% was detected. The only exception was 1993, when 33% mortality was recorded. Timing of breeding varied substantially pair by pair. The earliest female incubating her eggs was found on May 8. In order to avoid disturbance to the nest, the clutch size was not checked. The latest complete clutches were observed between June 15-20. We concluded from our observations that those second-year females with known hatching time began to nest at a time similar to that of the clutch they originated from. This was particularly typical for birds that had hatched early during the breeding period. References Horváth, L. (1958): Laniidae — Gébicsfélék. In: Székessy, V. (ed.): Magyarország Állatvilága XXI. Aves. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 89-93. Vizslan, T. & Vizslan T-né (1992): Megfigyelések a tòvisszurò gébics (Lanius collurio) életéből. Calandrella, 6(1). p. 39-48. Tibor Vizslán & Beáta Pingitzer 17. ~ <= + os 7 VI KOS 0 * yt Tinta savana Pork, lets 1 LP d % Vedo» citate: 00 | tor bond Yan ) Baar OS een Crisi ROE Kenda dti na La ar Lau ÁS N bang’ en ih Hr hans fe? the Wis mais | ir sti on the è ran ki Es tee et ) 0 iG \ Ran tj im È; è Pa SAD a ha | 4 NR, el MEHR. Fa how A, re Bi Sans LAV bri maj ui thy ORA ay vel sura cabins iQ ut Were are PE au) illa the LATE LE, HT | uni En on ui pe “ane mits SEY yeh resi ai à Ti) mb FRAME var | vi Vs fe im | tanto ol ni Dar iti al sus to Pull un 2070) SA ai line bos tit Io pein vitt al ireriy) Bor FIR yp {tà FA ui: a "bir br Ae ve ORG gir un (balise 72 ont antoine kenn at). Al ag MAY elisitranterlum baile g dk our ebay tine AI AR RS || kart ATL 23 HAE Le ME iur nr“ or pe) MANA. VIII MPS, At Ry SO RAT RN, tü ee 1 WAR rei sien. sv bros sort} tait Anoitsriwedo wo as À PI a] tl batanteno vst tons adito Inch me yall ti rs 4 mita is Run an 1 Nog gain aif paru (rns pani ui D & Al ibid sol QUE i | | | n h DE à ONE a J da) r, i f A Ta i j 944 i dà i AEM: \ nu , Le; LE a babi, DI 1h È ot Leg hore IN N Ci ; È 5 | té m 4 sei f Ur Her egli iJ Dur, ER de pih tést Ci è ur Pe ti ¥ ” | i | Sn a ln Ron 2 dif ix a AGRA a nt Shrike (Lands MAR au ‘dy between ‘1092 end 1956 Di Horo] yeep lo AUNTY. ft en G fo «riot at alri nül FU ebbu tes Shake hose been (ot < DA 1) pi bor] 10 hit OF wither MEN wi AM ni y) DNA avion (P IN MEMORIAM Udvardy Miklós (1919-1998) Egyetlen magyar ornitolögusnak adatott meg az a páratlan elismerés, hogy mar halála évében a Magyar Posta által kiadott bélyegre került az arcképe. Udvardy Miklós, kinek képmása a Hortobágyi Nemzeti Parkot megörökítő bélyeg bal sarkában látható, 1998. január 27-én hunyt el a kaliforniai Sacramentoban, ahol évtizedeken át a zoológia professzora volt. Udvardv Miklós 1919. március 23-ikán született Debrecenben. Egyik nyilatkozatában így vall pályájának indulásáról: "Világéletemben madarásznak készültem: hét és féléves voltam, amikor a nagyapám kezembe adta Herman Ottó, zamatos nyelven írt, népszerű madaras könyvét. Azóta céltudatosan törekedtem a madarász pályára." A debreceni Piarista Gimnáziumban megszerzett érettségi után az ottani — akkor gróf Tisza Istvánról elnevezett — egyetem jogi és bölcsészeti karára iratkozott be, az utóbbin természetrajz—földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Még egyetemi hallgatóként Hankö Béla professzor gyakornoka lett, azonban tudományos szemléletének kialakításában a legnagyobb hatást a lendületes előadó, iskolateremtő professzor, a szünökológiai módszer hazai megteremtője, Soó Rezső gyakorolta rá. Már diák korában gyakran megfigyelte — főként Nagy Jenő társaságában — a debreceni Nagyerdő és a Hortobágy madárvilágát, s egyetemi doktori értekezését, melyben a korszerű ökológiai módszert is érvényesítette, a Hortobágy madárvilágáról írta 1942-ben. Doktorátusának megszerzése után a Magyar Madártani Intézetben működött 1945 végéig. 1944/45 telén a háború pusztításának lett áldozata ez az Udvardy Miklós által olyannyira szeretett tudományos kutatóintézet. Így hát Udvardy Miklós, kénytelen-kelletlen új munkalehetőség után kellett, hogy nézzen. 1945 februárjában a Budai Elöljáróság Kertészeti Osztályának egyszemélyes tagjaként vetőmagot osztott ki, majd elhatározta, hogy miniszteriális összeköttetéseit felhasználva közreműködik a tihanyi Biológiai Intézet kibővítésében. Az újjáalakítandó intézet számára részletes tervet dolgozott ki, úgy vélte, hogy ez lehet majd a hazánkban akkor teljesen újszerű termelésbiológiai és szünökológiai kutatások központja. Szomorú tény, hogy a nagyjelentőségű terv az intézet eredeti épülete melletti egykori Habsburg József villának szovjet megszállása miatt nem valósulhatott meg. Udvardy Miklóst 1945-ben a tihanyi intézethez nevezték ki. Bár eredeti elgondolásait nem valósíthatta meg, sőt az intézet „profilvältäsa” miatt a madártani kutatásai is nehézségekbe ütköztek, mégis sikerült magának új kutatási területet találnia: haematológiai vizsgálatokba kezdett. Ám eredeti szerelmével, a madártannal nem tudott szakítani. Tihanyi évei alatt is végzett madármegfigyeléseket, majd 1948-ban elnyerte a régóta áhított magyar állami ösztöndíjat Finnországban megvalósítandó ornitológiai kutatások céljára. Az északi országban mód nyílott egy, a hazaitól különböző ökoszisztémában élő madárfauna beható tanulmányozására, másrészt pedig alkalom adódott arra, hogy az ottani madártan világszerte nagy becsben álló kutatójának P. Palmgrennek irányításával működhessen. 1949-ben az akkor 30 éves kutató a finn állami ösztöndíjat is elnyerte. Közben rövid időre hazajött, ám tapasztalnia kellett, hogy a magyar élettudomány egyre erősebben a Liszenko-féle törekvések hatalmába kerül, s ezért ösztöndíjának lejárta után fájó szívvel búcsút mondott hazájának és Svédországba ment. A X. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszuson még Keve Andrással együtt Uppsalában tartott előadást a madarak etolögiäjäröl, azután egy időre meglazultak a kapcsolatai a hazai kutatókkal. Külföldön először az uppsalai egyetem állattani kutatóintézetében, majd pedig a stockholmi Természettudományi Múzeumban kapott lehetőséget kutatásaihoz. Svédországban meg is nősült: a finnországi svéd nemzetiségű Maud Björklundot vette feleségül, aki később három gyermekkel ajándékozta meg (András, Beatrix, Mónika). 1952-ben elhagyta Európát s a kanadai Nanaimoban a Halászati Kutatóintézetben vállalt állást. A Torontoi Egyetemen ökológiai előadásokat tartott. 1952-től Vancouverben a University of British 173 In Memoriam Columbian a madarak ökológiáját s allatf6ldrajzat oktatta, 1959-től mar mint „associate professor” (azaz egyetemi docens). 1956-57-ben komoly segítséget nyújtott a soproni egyetem azon tanárainak, akik az 1956-os magyar forradalom elfojtása után Kanadába menekültek. Kanadai oktatómunkáját rövid időre megszakítva 1958-69-ben vendégtanárként működött Honoluluban. 1961-ben a kanadai Magyar Élet című újság „Madärorszäg magyar kutatója" címmel szakmai szempontból is számottevő közleményét hozta le. Az alábbiakban ebből idézünk. Nyilatkozata elején Udvardy professzor hangsúlyozza. hogy „otthon a madaraknak a növényzethez és más élőlényekkel való viszonya érdekelt legjobban, elsősorban a pusztai madárvilágé. Itt az új világ új madarai között az a feladatom, hogy megmutassam, hogy az európai tudományos irányzatokat megismertessem és megmutassam, hogy ezek alkalmazásával milyen újszerű, lényeges haladást lehet elérni". A nyilatkozatában a professzor megemlítette, hogy hallgatói közt az utóbbi években mindig akadt magyar is. Megemlítette, hogy közülük Tompa Ferenc a sármányokkal foglalkozik, Horváth Ottó erdőmérnök pedig a fehérfejű rétisas (Haliaeetus leucocephalus) életét figyeli. Saját kutatásairól szólva, Udvardy Miklós elmondta, hogy őt különösen a Laysan atoll gerincesfaunája érdekli, melynek , alacsony bozótját. zsombékjait tengeri madarak milliói lakják. Egy vadkacsa-faj, egy pintyszerű madár, egy albatrosz és a trópusi fóka csak itt fordul elő a Földön". A jó professzor mindig értékesíti a tanítvány munkáját: a nyilatkozatban szereplő Tompa Ferencnek a Melospiza melodia Mandarate-szigeti populációjával kapcsolatos kutatásait (amelyek az Acta Zoologica Fennica 109. kötetében 1964-ben jelentek meg) Udvardy Miklós beépítette összefoglaló nagy állatföldrajzi munkájába. 1963-ban családjával együtt elhagyta Kanadát és az Egyesült Államokban vállalt állást. Ugyanezen évben két fontos ornitológiai vonatkozású tanulmányt tett közzé. Az egyik, a csendes- óceáni alkákkal foglalkozva a vikariálás fontos vitatott kérdését (melyet már Arisztotelész is felvetett) tárgyalja (in: J. L. Gressit, ed.: Pacific Basin Biogeography. Bishop Museum Press, Honolulu. 65— 111. 0.); a másik összefoglaló képet nyújt Észak-Amerika madárfaunájának állatföldrajzi kérdéseiről (megjelent a Proceedings of 13" Internat. Ornithological Congress, 1141-1167. oldalán). Az Amerikai Egyesült Államokban Udvardy Miklós egy évig a Californiai Egyetem Los Angeles-i részlegén a csendes-óceáni madárvilág ökológiájáról és állatföldrajzáról tartott előadásokat, majd 1966-tól nyugdíjazásáig a Sacramentoi Egyetemen oktatott. 1969-ben korábbi munkásságának betetőzéseként megjelent a „Dynamic Zoogeography” című 445 oldalas. gazdag ábraanyaggal. térképekkel illusztràit alapvető könyve, melyet Soó Rezsőnek ajánlott, akinek szünökológiai szemlélete — mint erről fentebb már szó esett — döntő hatást gyakorolt Udvardy tudományos szemléletének kialakulására. A könyv szintetikus jellegéhez a szerzője páratlan nyelvismerete is nagyban hozzájárult: ez a világnyelveken kívül a skandináv nyelveket, a finnt. sőt olvasási szinten a románt is magába foglalta. A mű új távlatokat nyitó eredményei közt megemlítendő. hogy Udvardy bevezette a „faunadinamizmus” fogalmát, rámutatva, hogy minden helyi faunanak van dinamikus tartalma (potenciálja). vagyis tagjainak bizonyos hányada expanzív, illetőleg regresszív természetű. A szerző ugyan a szárazföldi fauna legkülönbözőbb csoportjainak vizsgálatára építette eredményeit, mindazonáltal a legtöbb bizonyító anyagot mégis szűkebb szakmájából. a madártanból vette. Ezt már a könyv legelején a szétterjedés ökológiájáról szóló fejezete is bizonyítja, hiszen az elsőként közzétett összehasonlító állatföldrajzi térkép is madártani jellegű. Magyar szempontból pedig különösen figyelemreméltó, hogy az állatok elterjedésének dinamikus változásait vizsgáló alfejezet egyik markáns példája a balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus) magyarországi elterjedésének változásai 1937-1960 között (Keve Andrásnak a Vertebrata Hungarica 2. kötetében 1960-ban közzétett tanulmánya alapján). A szóbanforgó munka 1978-ban lengyelül, 1983-ban pedig — a szerző fordításában — magyarul is napvilágot látott. Udvardv Miklós 1970-71-ben Bonnban tartott egyetemi előadásokat, s egyúttal az A. König Múzeum állattani anyagát is tanulmányozta. Majd 1971—72-ben Hondurasban működött. ahol a teguicalpai egyetemen tartott előadásokat, egyidejűleg pedig az ottani tudományos élet 174 In Memoriam megszervezésében is jelentős feladatokat vállalt. Hondurasból Nicaraguaba is ätutazott. az innen hozott zöld papagájt az ország fővárosáról Managuának nevezte el. Ezidőtájt a világjáró magyar ornitológus Uj-Guineäba is repült, ahol Fenichel Sámuel emléktáblájának megkoszorúzásakor ünnepi beszédet mondott. 1977-ben újabb munkával gazdagította a madártani irodalmat. Ekkor jelent meg az Audubon Society kiadásában Észak-Amerika nyugati területeinek madárvilágát bemutató, színes fényképekkel ékes határozókönyve. A munka az egyes fajok ismeretéhez legszükségesebb adatokon kívül értékes természetvédelmi, ökológiai megjegyzéseket is nyújt. A könyvecske az amerikai ornitológusok által elismerő kritikákban részesült. Mind Guy Tudor (Auk 95. p. 201-202), mind pedig Amadeo Rea (Wilson Bulletin 90, p. 472-473) kiemelik hasznosságát, jó felépítését. értékes mondanivalóját. Biogeográfiai munkásságának elismeréséül 1980-ban az IUCN munkatársává nevezték ki, 1987- ben pedig újabb hároméves időtartamra a világörökség részét képező nemzeti parkok konzultánsa lett. Sokoldalú élettudományi täjekozottsägänak köszönhetően az Amerikai Ökológiai Társaság megbízásából a világ vegetációtérképét is elkészítette, az 1995-ben megjelent térképet csakhamar új kiadás követte, a hozzá kapcsolódó nagyszabásúnak tervezett elemző munka megírására azonban — sajnálatos módon — már nem kerülhetett sor. Udvardv Miklós, aki szép magyar beszédét idegen körülmények között is megőrizte, a távolban is mindig hazavágyott. A politikai helyzet javulásával — nagy örömére — újra rendszeresen látogathatott haza. Rendszeresen tartott előadásokat a Magyar Biológiai Társaság Állattani Szakosztälyäban, így 1988. október 31-én „Vadaskertektöl, müzeumoktöl a nemzeti parkokig” címmel. 1990-ben a debreceni KLTE Természettudományi Karának volt vendégtanára. Előadásai nemcsak új szakmai eredmények feltárásának, hanem közvetlen, megnyerő egyéniségének köszönhetően is nagy hallgatóságot vonzottak. Az említett évben Debrecenben díszdoktorrá is avatták. Udvardy professzor kitűnő kapcsolatokat ápolt a Magyar Természettudományi Múzeummal, melynek értékes szakmai könyveket és folyóiratokat adományozott (a Soros Alapítvány segítségével), ezért a Múzeum emlékplakettel tüntette ki. 1993-ban a MTA külső tagjává választotta. Utolsó magyarországi tartózkodása az 1996-os Naturexpo által szervezett konferenciához kapcsolódott, ezen a füves puszták ökológiai kérdéseit vizsgálta. Egyik aláírója volt az ülésszak alkalmából a biológiai erőforrások védelme érdekében kiadott nyilatkozatnak. Az 1997-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a 19. századi nagy magyar ornitológusról, Petényi Salamon Jánosról elnevezett éremmel tüntette ki. ezt azonban váratlanul bekövetkezett halála miatt nem vehette át. Udvardv Miklós munkakedve soha egy pillanatig sem tört meg, a földi életből való eltávozása mindenkit döbbenetes meglepetésként ért, hiszen halála előtt még kutatóutat tett meg, és rendszeresen leutazott a kaliforniai egyetemkomplexus központjába, Berkeleybe. Végtisztességére Sacramentoban többszáz tudóstársa gyűlt össze az egész világból. Gazdag életművét áttekintve megállapítható, hogy magyar ornitológus soha előtte ilyen széles távlatokat nem ölelt át. A távlatokat kettős értelemben kell venni: egyrészt földrajzilag, másrészt pedig szakmailag. Földrajzi szempontból Amerikában a Tüzföldtöl Eszaknyugat-Kanadäig, Európában a Fekete-Tengertől a Lappföldig, Ázsiában Anatóliától Bali szigetéig, továbbá át a Csendes Óceánon Új-Guineától Ausztrálián, Új-Zélandon keresztül a Hawaii szigetekig (ahol villája is volt) jutott el többek között. Szakmai szempontból nézve érdemei közül kiemelendő. hogy a madártant egyetemes természettudományos összefüggésekben művelte, figyelembe véve az általános zoológia, a botanika, az ökológia, etológia, földrajz s egyéb tudományok idevonatkozó eredményeit. Udvardy Miklós széleskörű tudásával, megnyerő egyéniségével a magyar tudomány hírnevét öregbítette az egész világban, hiszen sírkövén is ez áll — magyar hazafi (, Hungarian patriot"). Dr. Kádár Zoltán 175 stento tv x ta wy. Tr i x 54 { (Sites lokam ak oboe rst: Ta Mysore rh mali ids ee kali beth DT riore Manege Are nat tm 6.4304 ies! 24 roth een tt peer parer atime pri te SR Pe an ee) ee DELTA « remet (pipa teed nogignt ety ages battiti Arco are Amel ied atti At > huge ED Altro Ir Moni capre ee Leu ytlaa nun AMOS ME tt pont sa BE net ce TER e nine ci peo uti Sheth CHT him fice ; d milly vee | fauliadisi Tetpoo re an “OA ren Sen wu Wird Wk: (uM nahen calisesidinetgi te vre) dn) Lepiota! en d'art aoe ther ppt rc fo crise, parte und [i canotta ei ati het nti ra : Nette € an meat Abe eat hdd ini adele ppt ar del aile en, veto it sto) Lapidi mA \ } Le 4 | K TO Peel lat pente ~ Use MUO REA ete Ie i; Lita Fritto nari ipsa Moi Marien Weite ee nali teten ázat akát D ra QUE Macs de dolce a erw le. dern te ea «boner Air a rizo hai are (dl rich tnt Renee na IT Vier carie ee: Ariston arl PRA et tg unici ahi diari Aero Ad À b 4 r Klaus fre ime wali Choe Im tulle Gaia IE EL } ATP ee iti era mon siedo Wiehe XS doen anh Ul eu eh (heel) + a gt ly edingal ela de, AVA já 7 Te PRESS m ner dtoholue sut ini Ms rw ale San nf re here ee vin MYT © HAN! Det had ais YY) Li rag ae Morte Armi Meta nettot se del htm! az véget . Mptdiues TUT Zee if Am avi ae 36° alte an. Chr And an vu at site ri le Poste Ri ús ami iii caler ay eel nt de alee atorudhip hens dicen who A A HÁ) Meran na. nen wae iii era detevt PS \eriudichicggi DI tollen cr His fan 5 sul Ligéritiet RO Wei vég jogra imati h Vata ati eis se tot Vá LO) aby tu LORA am ragok vatta Lorie bc delie ? Be t raktad ke otet kette + kenyer piaz oc Mena ditt AA win pag ct ant cared! etto blr) teeter, Pada bières. pito are Aloha dA gati / Add à kitrvanaT publio Lato), gant hal Be nahen) ee: ai et run ee dal eta aaa dott renano à dei ON diet eect cri gen ann age dio er tn ad; ee Are erh) Veet cm ti (poke ioe Vibe itgvh |, tows dbus | (rien it d) Fiaip queen Uda ai cove mossa f Tate Olena | "§ f E} HALT Abiti, | » RA MC wy QU j Le 11 efi i 7 4 Wide bn ia reve @ tinal of VL = (Sa KÖNYVISMERETESEK E. J. M. Hagemeijer & M. J. Blair (Eds.): The EBCC atlas of European breeding birds: their distribution and abundance. T&AD Poyser. London, 1997. 960 oldal. mintegy 500 elterjedési térképpel és a minden egyes fajt ábrázoló tusrajzzal. £ 59.95 (US$ 88). Alighanem minden szuperlativusz emlegetése nélkül azt mondhatjuk, hogy az európai fészkelő madarak atlasza egy olyan referenciamű, mely évekig, ha nem évtizedekig meghatározó lesz az európai madärfajokkal foglalkozók számára, nemkülönben a „madaräsztärsadalom” egyéb rétegei számára is. Az Atlasz logikus válasz arra az egyre inkább fokozódó igényre, hogy a 21. század küszöbén égetően szükség van olyan pontos adatokkal ellátott. valamennyi madárfajra kiterjedő elterjedési térképábrázolásra, mely alapján a természetvédelmi tevékenységek megalapozhatók, illetve tovább erősíthetők. A kötet előkészületei 1971-re nyúlnak vissza, amikor létrehozták az Európai Madáratlasz Bizottságot, melynek kitűzött célja az volt, hogy az egyes országokban akkor már csírájában létező regionális vagy országos szintű térképezési/állományfelmérő programokat összehangolja. A hetvenes években ez eléggé merész cél lehetett, hiszen ma már el sem tudnánk képzelni egy ilyen léptékű tevékenység elvégzését megfelelő szoftverek és természetesen számítógép nélkül. A munka beláthatatlansága és minden további nehézség dacára siker koronázta a kontinensre kiterjedő térképezési munkát, melynek súlyos gyümölcse 1997-re érett meg. A program eredménye valódi és átvitt értelemben is súlyos: az ezer oldal félezer Európában regisztrált madárfajt mutat be, néhány kivételtől eltekintve valamennyinél egész oldalas. meglehetősen részletes elterjedési térképpel, és naprakész információkkal. Tízezer európai madarász mintegy egymillió óra feletti terepmegfigyelésének. a szerzők és szerkesztők évekig tartó megfeszített munkájának eredménye ez. A K. H. Voous, valamint G. Rheinwald és J. D. Greenwood előszavait követően a bevezetést találjuk, melyet az eredeti angol nyelvű szöveg mellett 13 más európai nyelven is közölték (cseh, német, olasz, francia, finn, görög, magyar, olasz, holland, portugal, lengyel, orosz, valamint svéd) azzal a nem titkolt szándékkal. hogy minél nagyobb olvasóközönség számára jusson el az atlaszban közölt infomációtömeg. Az Atlasz által lefedett terület nagyjából a Nyugat-Palearktisz területére terjed ki. attól kisebb-nagyobb eltéréssel. Ezek közé tartoznak a kötetben szereplő Novaja Zemlja. Ferenc Jözsef-föld. Madeira, az Azori-szigetek és Oroszország sztauropoli területei. Nagy kár, hogy az ornitológiai szakirodalomban amúgy sem túlságosan fajsúlyosan szereplő Észak-Afrika, Észak- Arábia és Kis-Ázsia az adatok hiánya nem kerülhetett be a kötetbe. Főleg ez utóbbi — Törökország fehér foltként szereplése — feltűnő. annak ellenére, hogy egyes fajok török állományára megtalálhatók populációbecslések. További hiányzó kontinensrészek a felmérésből: Fehéroroszország és Albánia, valamint a kaukázusi köztársaságok. A kötet 513 faj elterjedését, mennyiségi viszonyait tárgyalja részleteiben a Birds of the Western Palearctic taxonómiai sorrendjét követve. A fajok többségére két oldalt szenteltek. A fajleírás igényes kivitelű tusrajzzal kezdődik, a faj 14 európai elnevezésével és a faj természetvédelmi helyzetének megjelölésével. melyet a BirdLife International adatai alapján adták meg. A térképek az elterjedést mutatják, egyes esetekben relatív populációméretekkel és a populáció alakulásának trendjével. A térképezés egysége 50x50 km-es négyzet, melyen a térképezést több mint 40 európai országban végezték el. A térképet egy oszlopgrafikon és egy kördiagram egészíti ki, előbbi a taj legnagyobb állományait magába foglaló 10 ország állománybecslését adja meg, utóbbi valamennyi európai ország arányát, ahol az adott faj állománya növekedő, stagnáló, illetve csökkenő tendenciát mutat. A kéthasábos szövegrész tömör, ugyanakkor részletes és naprakész információkat tartalmaz. Nem kevés munkájába kerülhetett a szerkesztőknek a 38 ország több száz (közöttük 11 magyar) szerzője munkáját azonos színvonalra hozni. Ez azonban jól sikerült, és kiugró színvonalbeli különbségek — ahogyan a tusrajzoknál néhol megfigyelhető — eltűntek a szöveges részből. A könyv az elterjedésen, a7 Book Reviews az ällomänynagysäg jelenlegi helyzetén és a populációs trendeken túl egyúttal a faj ökológiai igényeit és természetvédelmi vonatkozásait is tárgyalja. A szöveges részek végén azon egyesületek. szervezetek, de akár magánszemélyek neveit is találjuk, akik támogatták a faj leírásán keresztül a kötet megjelenését. Elgondolkoztató, hogy az állami természetvédelem címermadarának számító nagy kócsagot vagy a hazai legnagyobb madárvédelmi egyesület címermadarát, a túzokot miért nem lehetett ilyen módon támogatni, és így egyúttal reklámozni nem elhanyagolható hazai madárvédelmi, természetvédelmi sikereinket? A térképek, melyek igazából a lelkét vagy a magvát jelentik a kötetnek, magas színvonalúak, és az olvasó csak azon töpreng el, hogy a könyv megalkotói vajon arra miért nem gondoltak, hogy megkönnyítsék a felhasználók helyzetét. A papírborító belső fülén ugyan közreadták a valamennyi térképi jelet magyarázó kulcsot, de ez nem könnyíti meg a nehezen forgatható, lapozható könyv használatát. A feltételezhetően nem kis költségvetéssel napvilágot látott könyv igazán megérdemelt volna akár egy könyvjelzőt vagy egy kis fóliát, ábrázolva a térképi jeleket és egyúttal praktikus segítséget adva az olvasónak. A könyv további hibájának róható fel, hogy az ezüstsirályt (Larus argentetus) fészkelő fajként tünteti fel a Dunántúlról (mely nyilvánvalóan sárgalábú sirály volt valójában), a sárgalábú sirályt (Larus cachinanns) pedig csak a Fertő mellékéről jelzi. Ezeket az apró hiányosságokat azonban ellensúlyozza a részletes, mintegy 64 (!) oldalra kiterjedő irodalomjegyzék, melyben szép számmal találunk magyar szerzőktől származó közleményeket. Mindent összevetve az EBCC európai madáratlasza egy kitűnően összefogott, korszakalkotó könyv, melyet minden madarásznak és természetvédőnek is érdemes forgatni és tanulmányozni. Talán csak a könyv borsos ára lehet visszatartó erő, ami miatt valószínűleg nem lesz sok száz magyar vásárlója a kötetnek. Bőhm Andras Chris Feare és Adrian Craig: Starlings and Mynas. Helm, London, 1999. 285 oldal 32 színes képtablaval. 114 faj elterjedési térképével. £ 32. A Helm kiadó határozókönyv-sorozatának legújabb kötete a főként trópusi elterjedésű, 114 fajt számláló család minden tagjával részletesen foglalkozik. Mindkét szerző a téma avatott ismerője, hiszen C. Feare az európai seregéllyel specialistaként foglalkozik. A. Craig pedig a dél-afrikai Ostrich tolyóirat szerkesztője, az Afrika déli felén honos fajok jó ismerője. Könyvük bevezető részében hosszasan tárgyalják a Sturnidae család rendszertani vonatkozásait, a genusokat pedig egyenként taglalják, elterjedési, rendszertani, alaktani szempontok alapján. Kissé meglepő, hogy a bíborhátú seregélyt a Cramp & Perrins kézikönyvében leírttól (Sturnus sturninus) eltérően Sturnia sturninaként említik. Ennél nagyobb meglepetés, hogy a számunkra ismerősebb pásztormadarat ez az új könyv a nálunk is elfogadott Sturnus genus helyett ismét a monotipikus Pastor genusba helyezi vissza. A bevezető fejezetekben a fészkelésökológiával, szociális viselkedéssel, telepes hajlammal, poligámiával, intraspecifikus fészekparazitizmussal foglalkoznak. Olvashatunk a költésparazitizmusról is, melyet az afrikai pettyes kakukk (Clamator glandarius) részéről tizenegy seregélyfajnál észleltek, de az /ndicator-fajok is költésparazitái öt odúlakó seregélyfélének. Ugyancsak a könyv bevezető részében nagyon részletes vedlési fejezetet találunk, ezután a haszon és kár kérdéseit boncolgatják, majd a fogságban tartás és a betelepítések témakörét érintik, végül röviden a védelmet is. Öt szigetlakó faj már kipusztult, hét pedig globálisan veszélyeztetett, de eddig csak a Bali-seregély megmentésére szerveztek programot. 178 Könvvismertetesek A 32 színes tábla három festő műve, akik közül a bangkoki Kamol Komolphalin ismerős számunkra, mint a ,.Birds of Thailand" egyik fő illuszträtora. A rendkívül szépen kidolgozott táblákat végignézve alig észlelhető a színvonal hullámzása. Az afrikai fényseregélyek képeinek kidolgozását pedig egyenesen felülmúlhatatlannak érezzük. Talán a pásztormadárnál elvárhattuk volna, hogy a hímet és a tojót külön ábrán mutassák be, hiszen jókora különbség van közöttük. A könyv viszont adult” megjelöléssel egy hímet ábrázol, azt sugallva, mintha nem lenne ivari dimorfizmus. A mű leíró részében egy-egy fajról a szinonim neveket, a terepi felismerést, a részletes leírást, méreteket, hangot, elterjedést és állományt, élőhelyet, táplálkozást, fészkelést, vonulási mozgalmat, viselkedést és az emberrel való kapcsolatot részletezik, alfejezetekre bontva. A könyvet lezáró 22 oldalnyi terjedelmes bibliográfiában ugyan találunk egy-két magyar utalást, de azt sem hibátlanul, hiszen az 1907-es Aguilában megjelent Schenk Jakab-féle hortobágyi pásztormadár-tanulmány nem csak magyarul olvasható, hanem párhuzamosan németül is. Igazán hiányolható az is, hogy az 1994-es és 1995-ös magyarországi inváziókról megjelent és nagyrészt angolul is olvasható közleményeket (Aguila, Túzok, Birding Word) teljesen kihagyták az irodalomjegyzékből. Összegzésként, a fentiekben szereplő kifogások ellenére is elmondható, hogy a seregélyek iránt érdeklődő, főleg Afrikába, Dél- és Délkelet-Ázsiába utazó madaräszainknak mindenképpen figyelmébe ajánlom a Helm-sorozatnak ezt az egyik legszebb kivitelű darabját. Dr. Kovács Gábor Ian Newton: Poplation limitation in birds. Academic Press, San Diego és London, 1998. 597 oldal, £ 29.95 (US$ 49.95). lan Newton neve bizonyára többek számára ismerős Magyarországon is. A Natural Environment Research Council ökológus főmunkatársa, az Oxfordi Egyetem magántanára, egyben a British Ornithologists" Union helyettes elnöke több tanulmánykötetnek is szerzője (többek között a „Population ecology of raptors”, ill. a „Sparrowhawk” című kôteteknek). Newton legújabb könyve megpróbálja egybe gyűjteni és ugyanakkor szintetizálni az ismereteket a madarak ällomänynagysägät limitáló tényezőknek. Mivel a téma rendkívül összetett, ráadásul ugyanaz a tényező különbözőképp hathat különböző fajok állományaira, de esetleg még egyazon fajra is eltérő földrajzi régiókban, ezért a szerző időről időre az „egyfelöl-mäsfelöl” dialektikájában kénytelen tálalni a megállapításokat, kínosan ügyelve arra, hogy konkrét adatokból ne ragadtassa magát általánosításokra. Ez azonban nem megy az érthetőség rovására, sőt segíti kifejleszteni az olvasóban azt a készséget, hogy ne próbáljon bizonyos felismert törvényszerűségeket dogmatikusan alkalmazni aztán minden esetben a madártan terén. Úgy tűnik, sikerült megtalálnia egy olyan egyensúlyt, mellyel tankönyvi ismereteket sürit a kötetbe úgy. hogy az olvasónak azért nem előre megrágott tudást ad át, hanem állandó gondolkodásra sarkall, ugyanakkor igyekszik a lehető legvilágosabban kifejteni a nézeteit megkímélve a hallgatóságot összetett matematikai levezetésektől. A szövegről általánosságban elmondható, hogy mentes mind a sajtóhibáktól, mind az elírásoktól. Talán csak a Paraziták és kórokozók fejezetben van néhány, állatorvosok számára szemet szúró elírás, mint például a diphteroid álhártya téves megnevezése, a Pasteurella multocida hibás helyesírása vagy pedig egy réceparazita szinonim neveinek külön fajként történő feltűntetése esetében. A szöveg tizenöt fejezete három nagy részre tagolódik: az első a viselkedés és az állománysűrűség kapcsolatával, a második a természetes limitáló tényezőkel, a harmadik az emberi behatásokkal foglalkozik. Ez utóbbi talán a leginkább elgondolkodtató, és három igen fontos kérdést tárgyal. A , Vadászat és dúvadirtás", a , Növényvédő szerek és környezetszennyező anyagok" fejezetei is figyelemfelkeltőek, de a , Kipusztulás" című rész egy, az 1600 óta kipusztult madárfajokat 179 Book Reviews bemutató táblázatában felsorolt 127 faj nyugtalansággal tölthet el minden természetbarát szemléletű embert. Valamennyi fejezet végén fél oldalas szinopszis. a kötet végén pedig jóval 1500 tételt meghaladó — igaz, csak az angol nyelvű közleményekre korlátozódó — irodalomjegyzék, illetve negyvenoldalnyi tárgymutató segíti a könyv használatát. Az egyes fejezetek előtt pedig Keith Brockie fekete-fehér tusrajzai teszik a kiadványt még mutatósabbá. Dr. Magyar Gábor David R. Wells: The birds of the Thai-Malay Peninsula. Volume One. Non-Passerines. Academic Press. San Diego, 1999. 648 oldal, 69 színes képtáblával, fajonként kétszínnyomású elterjedési térképpel. £ 74,95 (US$119,95). Délkelet-Ázsia madartana a kézikönyvek terén fennálló nagy lemaradást igyekszik e kiadvánnyal csökkenteni valamelyest, hiszen az Oxford University Press két sorozata a Nyugat-Plaearktisz és Ausztrália. az Academic Press kiadványa pedig Afrika madárvilágát tárgyalja több kötetben. míg Amerikában egy, a fajokat füzetenként megjelenő sorozat tárgyalja az észak-amerikai, illetve a Texas University Press négy kötetesre tervezett munkája Dél-Amerika madarait. Ázsiáról még talán a Szovjetunió madárfajait tárgyaló különböző kézikönyvek vagy a magyarok számára nehezen kiejthető nevű Etchecopar súlyos kötetei, esetleg Salim Ali szintén nem éppen friss kiadású, Indiát lefedő kézikönyvsorozata áll rendelkezésre. Délkelet-Ázsia vagy Indokína madarait még határozókönyvek is viszonylag mostoha módon kezelték eddig. A szöveg a madár angol, thai, maláj és tudományos nevének felsorolását követően a Faji rokonság, Elterjedés világszerte, Meghatározás és leírás, Elterjedés, Földrajzi változékonyság, Helyzet és állománynagyság, Élőhely és ökológia, Táplálékszerzés, Szociális szerveződés, Vonulás, Túlélési ráta, Társas kapcsolatok, Hang, Költés, Vedlés, és Védelmi helyzet című alfejezetekben tárgyalja, hasonló módon, ahogy azt más kézikönyvektől megszoktuk és azt elvárhatjuk. A fajonként két oldalas terjedelmet nem meglepő, hogy inkább az információ hiánya, mintsem terjedelmi korlátok diktálták: a „No information" tőmondat igencsak gyakran visszaköszön — talán még olyan helyeken is, ahol más kontinensek adatait is megérte volna esetleg idézni, mint például a parti lile mérete, tömege, táplálkozása, túlélési rátája vagy költése kapcsán, még akkor is, ha helyi ismeretek nem állnak rendelkezésre e fajokról a Maláj-félszigeten. Bár a már említett kézikönyvekhez képest takarékosabb e kötet ábraanyaga, azok szép kiállítása kárpótolja azokat, akik elsősorban a madártani kiadványok színes madárfestményeiben szeretnek gyönyörködni. Igazából a bajszikák, bizonyos mértékig pedig a kakukkfélék és a tyúkalakúak képei jelenthetnek újdonságot, hiszen a többi családot a Helm, a PicaPress vagy az Oxford University Press, esetleg a Lynx Edicions Földünk valamennyi faját bemutató sorozata révén akár néhány éves kiadványokból is megismerhettük. Bár a fajokat több tollazatban is ábrázolták a festők, a könyv célja elsősorban az általános bemutatás, mintsem a terepi határozás elősegítése volt, hiszen a képtáblákon inkább a Dana Gardner vagy R. David Digby nevével fémjelzett dekoratív, szinte művészies megjelenítés, mintsem David Quinn határozókönyveket idéző, vagy /an Lewington egyenesen mérnöki módon megtervezett ábraelrendezése a jellemző. A további (bár semmivel sem kevésbé elismert) művészek: név szerint Philip Burton, G. W. H. Davidson, Peter Hayman és Chris Rose képei e két stílus között helyezkednek el, bár ők is inkább az esztétikai. mintsem a szakmai szempontok szerint ragadtak ecsetet. Az elterjedési térképek rózsaszín foltjai megtévesztőek első pillantásra, mivel a Maláj-félsziget hegyvidékeit és egyben a montán tölgy-babér erdőhatárt jelzik, a madárfajok elterjedését csupán feketével vastagon körülrajzolt területek mutatják. 180 Könvvismertetesek A régióba utazó vagy az ottani madärfaunäval behatóan foglalkozni kívánó érdeklődők számára remélhetőleg minél hamarabb elérhető lesz e munka második, énekes madarakkal foglalkozó kötete iS. Dr. Magyar Gabor Dick Forsman: The raptors of Europe and the Middle East. A handbook of field identification. Poyser, London. 1999. 589 oldal 737 színes fényképabraval és néhány szövegközi tusrajzzal. £ 29,95. Többszörös hatäridö-mödositäsok után végre kézben tarthatják a ragadozó madarak kedvelői Forsman régóta várt könyvét. Bár fényképes határozókönyvek léteztek korábban is a piacon, azok többnyire fajonként legfeljebb három-négy felvételt közöltek, és inkább az általános ismertetés, mintsem a határozás részleteiben való elmélyülés volt a céljuk. Ez alól Peter Grant „Gulls” című, számos fekete-fehér képet tartalmazó könyve talán az egyetlen kivétel. Forsman kötete kézbe véve óhatatlanul a néhai Grant könyvével való összehasonlításra késztet, melyet felütve nemrégiben egy kollégám felsóhajtva jegyezte meg, hogy azt ma már biztosan színesben adták volna ki. Első látásra ugyanolyan másodlagos szerepe van a színeknek az európai ragadozók határozásánál, mint a sirályok esetében. A színes felvételek mégsem egy fényűző, vevőcsalogató fogás részei (erre a szerző neve, na és a válogatott, néhol bravúros felvételek mellett egyszerűen nem is lenne szükség), hanem a korhatározásnál, illetve a közeli rokon fajok elkülönítésében hathatós segítséget is nyújtanak. A képanyagot ugyanúgy nagyszerű és minden részletre kiterjedő magyarázat egészíti ki egy, a fajcsoport egyik legjobb ismerőjének tollából, mint Grant könyve esetében. Európa és a Közel-Kelet negyvenhárom tárgyalt faját egyenként átlagosan 17 színes felvételen mutatja be a szerző, így jut hely valamennyi korú és színváltozatú madár ábrázolására. A határozáshoz mindenképpen jól összeválogatott képanyagot a szerzőn kívül további 127 fotós anyagából válogatta ki Forsman, számos felvétel művészeti szempontból is megállja a helyét. A tollazat részletei is jól tanulmányozhatók a képeken, ugyanakkor a háttér (mely többnyire a kék égbolt) sajnos sok helyütt zavaróan szemcsés a nyomdatechnika következtében. Amennyiben a fényképek nem elég közlékenyek, helyenként szövegközi színes festmények hangsúlyozzák ki a határozásnál figyelembe veendő bélyegeket. Bár ilyen átfogó tényképanyag máshol aligha lelhető fel ragadozökröl egy csokorba gyűjtve, mégsem állíthatjuk, hogy ez a könyv egyetlen erőssége. Lenyűgöző a leíró rész alapossága, melynek szerkesztése egy újabb lényeges különbség sok más fényképes határozókönyvvel szemben, mivel nem a képekkel ellentétes páros oldalakra korlátozódik, hanem a nyolc-tíz oldalas fajleíró részt követik egy csokorba gyűjtve a felvételek. Az egyes fajok alfaji tagozódását, elterjedését, élőhelyét, állományát, vonulását, vadászati módját más kézikönyvek anyagára támaszkodva röviden ismertető részt követően a faj meghatározását röptében, ülve, illetve az összetéveszthető fajokra utalva ismerteti a szerző. További nagy fejezet a vedlés, a kor és nem meghatározása a fajleíró részekben. A faj, illetve a kor határozásának lényeges pontjait egy-egy kék háttérrel kiemelt összefoglaló bekezdés összesíti, nem kell tehát attól tartani, hogy az olvasó elvész a részletekben. A kötet végén kilenc oldalas, közel kétszáz tételt tartalmazó irodalomjegyzék található, mely az angol mellett számos német, svéd és finn nyelvű tételt is tartalmaz. Dr. Magyar Gábor 181 Book Reviews A Ramsari Egyezmény kézikönyve. KöM Természetvédelmi Hivatal, Budapest, 1999. 140 oldal. fűzve. A vízimadarak az egyik olyan csoportja a madárvilágnak, mely tömegességével, az emberekhez való közelségével már igen korán arra késztette az aggódó természetkedvelő embereket, hogy lépéseket tegyenek megőrzésük, védelmük érdekében. Nem csoda hát, hogy éppen e madárcsoport élőhelyeinek védelmére szövetkezett az a 18 ország, mely az iráni Ramsar városában 1971-ben aláírta az azóta Ramsari Egyezményként emlegetett dokumentumot. Korát megelőzve, a hasonló természetvédelmi megállapodások közül a legelsők között született e konvenció. Magyarország csatlakozása óta (1979) éppen húsz esztendő telt el, mikorra az első részletes áttekintés magyar nyelven is megjelenhetett erről a fontos megállapodásról. A kötet az 1997-ben, az egyezmény titkársága által megjelentetett Ramsar Convention Manual magyar fordítása. Úgy tűnik, a hazai késés nem egyedi, mivel egyes részterületeket feldolgozó publikációkat, dokumentumokat leszámítva csak 1994-ben látott napvilágot az egyezmény legfontosabb adatait. működését nemzetközi szinten összefoglaló könyv Tim Davis szerkesztésében. A magyar változat meglehetősen hűen tükrözi az angol szerkesztést, bár a fordítók néhol igyekeztek magyarosítani, a hazai viszonyokhoz alkalmazni a leírtakat. A 140 oldal négy fejezetre és 15 függelékre oszlik. A fejezetek a konvenció működését, történelmét, legfontosabb alapadatait és intézményeit, valamint a kötelezettségeket és a lehetőségeket adják közre. A függelékek adják a kötet lényegi részét. Az egyezmény magyar törvényként elfogadott szövege, a 25. évfordulós nyilatkozata, továbbá valamennyi elfogadott határozatának és ajánlásának címe szerepel a kötetben, ami fontos referenciaművé emeli a kötetet. Ugyanez elmondható a vizes területek osztályozási típusainak és a nemzetközi jelentőség meghatározásának kritériumairól, melyek feltehetően nagy segítségére lesznek nemcsak a hivatalos természetvédelemben dolgozóknak, hanem a civil szervezeteknek is egyúttal. Az eredeti angol verzió függelékei közül ugyan néhány nem került be a magyar fordításba, de azok pusztán a technikai jellegű adatokra vonatkoznak (tagállamok, éves hozzájárulás, stb.). A magyar szöveget azonban nem ártott volna néhol megjegyzésekkel ellátni. A 80. oldalon például a hal kifejezés definíciójánál az angolszász szakszöveget kevésbé ismerők azt hihetnék, hogy ami az angolban „fish”-nek elfogadott élőlény, az a magyarban is ugyanaz. Érdemes lett volna legalább megjegyezni, hogy a magyar kifejezés sokkal pontosabb, vagy fordítva: az angol , fish" olyan gyűjtőfogalom, aminek nincs ugyanolyan megfelelője a magyarban. Néhány apróbb gyenge pontja ellenére minden természetvédő haszonnal forgathatja (és remélhetően forgatni is fogja!) a kötetet. B. A. Ian Sinclair, Hil Hockey és Warwick Tarboton: SASOL birds of Sothern Africa. Struik Publishers, 1993 (2. kiadás: 1998). 426 oldal Peter Hayman és Norman Arlott színes képtábláival és számos fekete-fehér elterjedési térképpel. £ 19.99. Az Afrika déli részén élő aktív madármegfigyelők, illetve utazási célpontul e régiót választó turisták az egzotikus tájak egyre javuló, bár sajnos még korántsem minden igényt maradéktalanul kimerítő madárhatározókönyv-kínálatához képest, mondhatni, el vannak kényeztetve. Rég elmúltak azok az idők, amikor a madarászok O. Prozeskvnek 1970-ben a Collinsnál megjelent 32 képtáblás, mai szemmel igencsak túlhaladott terepi határozójára voltak utalva a mára szinte klasszikussá vált, de terepen nem túl kézhezálló ..Robert’s birds of Southern Africa" mellett. Ez utóbbi könyv is öt kiadást ért meg 1940 óta, és mind a szöveg, mind a képanyag jelentős változásokon ment keresztül ez idő alatt. K. Newman 1983-as határozókönyve hozta az első forradalmi változást, hiszen e könyv 182 Könvvismertetesek képanyaga a korszerű ke&peshatärozök stílusát követve valamennyi páratlan oldalra kiterjed. E választékot csak tovább bővítette a SASOL Olajtársaság támogatásával készült, itt bemutatott könyv. A képtáblák színvonaláért a két jó nevű festő neve már önmagában garancia. Norman Arlott talán a Collins Kiadó Kelet-Afrikáról szóló határozókönyve kapcsán vált igazán híressé, így semmiképp nem állítható, hogy az afrotropikus régió madarai távol állnának tőle. Peter Haymant sem kell bemutatnunk, és a két festő egymáshoz hasonló színvonalon hozza is a formáját. Meg kell azonban itt is jegyeznem, nem örülök annak, hogy több könyv tanúsága szerint a partimadarak festésének jogát Hayman ahol csak lehet, monopolizálja magának, mivel e madárcsoport nagyon sok megfigyelő figyelmének áll a középpontjában, és jobb lenne, ha az egyéni művészi stílusok nagyobb változatosságára nyílhatna alkalom, tovább elősegítve e család fajainak amúgy sem mindig könnyű meghatározását. A szöveg (és az elterjedési térképek is) a Roberts-féle könyv kódszámait feltűntetve és annak angol neveit követve először a meghatározás legfőbb bélyegeit taglalják dőlt betűvel, majd külön fejezet foglalkozik a nemek és korok különböző tollruháinak elkülönítésével, az élőhellyel, gyakorisággal és a hanggal. A szöveges oldalon a ritka kóborlók kivételével valamennyi faj elterjedését fekete-fehér térkép ábrázolja. Más országok példája mutatja, hogy többféle határozókönyv is jól megfér a boltok polcain egymás mellett, hiszen a megszállottabb amatőr természetbúvárok hajlandók több hasonló témájú könyv megvásárlására is, ha némi többletinformációhoz juthatnak. Az otthoni búvárkodáshoz a Roberts-féle könyv, terepre a SASOL-határozó vagy Newman könyve egyaránt ajánlható, de kedvező árfekvésük kapcsán a régió madarait részletesebben is megismerni igyekvők akár valamennyi kötetet megvásárolhatják. A SASOL-határozó néhány képtábla újraszerkesztésével és még korszerűbb információkkal 1998-ban újabb, javított kiadásban is napvilágot látott. Dr. Magyar Gábor A. J. Mitchell-Jones, G. Amori, W. Bogdanovicz, B. Krystufek, P. J. H. Reijnders, F. Spitzenberger, M. Stubbe, J. B. M. Thissen, V. Vohralik & J. Zima: The atlas of European mammals. T & A D Poyser Natural History, London 1999. 496 oldal. £ 37,50 (US$ 59,95). Két évvel a madaratlasz megjelenése után az emlősök iránt érdeklődők is kezükben tarthatnak egy korszerű atlaszt, melyben Európa valamennyi emlősfaja megtalálható. A Societas Europaea Mammalogica (Európai Emlőstani Társaság) megbízásából az Academic Press által kiadott kézikönyv a madáratlasznál valamennyivel kevésbé volt „internacionalista”, mivel a bevezetést , csupán" angolul olvashatjuk, de az egyes fajok szövegét összeállító 104 fős szerzőgárda is kisebb számú, mint a madáratlaszé volt. Természetesen jóval többen vettek részt az adatgyűjtésben és -szolgátatásban, róluk a források megjelölésével a nemzeti koordinátorok — esetenként név szerint is — országonként megemlékeztek. A könyv bár kelet felé Finnország, a balti államok, Lengyelország, Magyarország. Románia keleti határai által meghúzott vonalig ábrázolja az egyes fajok elterjedését — ezáltal kimarad Ukrajna vagy Oroszország európai részei is, csakúgy, mint Törökország ázsiai területei —, de a Kanári-szigetek, Madeira, Selvagens, Azori-szigetek és a Spitzbergák szerencsére felkerültek a térképre. Az elterjedést 50x50 km-es UTM négyzetek szerinti felbontásban kétszínnyomással készült térképek ábrázolják: az országok feketével vannak körülrajzolva, míg a ponttérképeket kék színnel jelenítették meg. Bár kevesebb információt tartalmaznak, mint a madáratlasz bonyolult szín- és méretkódokkal ellátott térképei, cserébe viszont sokkal könnyebben áttekinthetők. Az Atlasz által tárgyalt régióban előforduló 194 emlősfajt egyenként két oldalon tárgyalja a kézikönyv. A faj tudományos neve mellett — amennyiben létezik — 33 további európai (köztük a macedón, máltai, de még feröer) nyelven is megtalálhatjuk köznapi nevét. A szöveg az Elterjedés, 183 Book Reviews Földrajzi változékonyság, Eléhely, Allomanyhelyzet, Nemzetközi jogi és védelmi státusz, Egyéb informácók fejezetekre bontva tárgyalja a tudnivalókat. A felhasznált közleményekre a szövegben nincs hivatkozás, de azok együtt megtalálhatók az adott fajról szóló szöveg végén, melynek alapján az Irodalomjegyzékből bármely közleménynek utánakereshetünk aztán. Valamennyi faj esetében a fajcím alatt elhelyezett fekete tusrajz teszi a könyvet még tetszetősebbé. Magyar szakemberek — Csorba Gábor koordinátor vezényletével — nem csupán az adatszolgáltatásban, de a könyv megalkotásában is részt vállaltak: Topál György írta a hegyesorrú denevérről szóló fejezetet, míg több tusrajz Bihari Zoltántól származik. A könyv végén az Atlasz által nem tárgyalt országok fajait is magába foglaló jegyzék található az Európában előfordult valamennyi vadon élő emlösfajröl a tudományos név auktoränak, valamint természetvédelmi státuszuknak a feltűntetésével, továbbá egy lista a nemzeti koordinátorok levelezési cimeivel. Legvégül a szövegben hivatkozott irodalmi források jegyzéke, majd egy angol-latin vegyes névmutató hivatott a könyv használatát megkönnyíteni. Összegzésként elmondható, hogy a könyv hiánytalanul nyújtja mindazt, ami címe alapján elvárható. Dr. Magyar Gábor 184 Hírek, közlemények A Madártani Intézet könyvtárát az előzö kötet megjelenése óta az alábbi személyek támogatták könyv vagy folyóirat adományokkal: Bécsy László, Bőhm András, Czájlik Péter, Nagy Dénes, Dénes István, Érdiné Szekeres Rozália, Fitala Csaba, Gerard Gorman, Hadarics Tibor, Kalotás Zsolt, Keresztessy Katalin, Nagy Zoltán (Kolozsvár), Pellinger Attila, Selmeczi Kovács Ádám, Székely Kinga, Székely Tamás, Tóth Imre (Sarkad), Waliczky Zoltán. International Symposium: Ecology and Conservation of European Wood Owls The German owl study group “AG Eulen" is organizing this meeting supported by several scientific and nature conservation organizations from Germany. The symposium will be held at the “International House Sonnenberg/St. Andreasberg* in the central Harz mountains (about 100 km SE of Hannover) from 12 through 15 October 2000. The scientific programme will include the specific thematic topics: effects of forest-structure and forest fragmentation, population dynamics and limiting factors, dynamics of species distributions, interspecific relationships, species conservation and relation between owls and humans. Papers, posters and other contributions like films, videos and slides are welcome on any aspects of biology and ecology of woodland owls focussed on the main topics: What does woodland offer to owls? How owls use woodland resources? Contributions should be restricted to the following species: Eagle, Hawk, Pygmy, Tawny, Ural, Great Grey, Long-eared and Tengmalm’s Owl. Presentations and pienary lectures are scheduled to last 20 to 30 minutes, plus 5 minutes for questions. Contributions to the symposium and to the symposium proceedings should be in English or in German. Abstracts for oral presentations should be submitted by 31 January 2000, preferred in an electronic format. Before and after the owl symposium participants will have the opportunity to visit the Expo 2000 in Hannover and the highest mountain of northern Germany, the „Brocken“. Booking forms and all relevant information for the symposium like Programme and Travel and Accomodation details will be available in spring 2000. also via the internet. For further details, guidelines for abstract submission and registration please contact: Dr. Ortwin Schwerdtfeger, AG Eulen, Quellenweg 4, D-37520 Osterode am Harz, Germany. E-mail: O.Schwerdtfeger@gmx.de, Tel.: +49 05522/5184. vik Nyet s hul \ d 4 u LE (NI a - I rl «Mathis “ar he dr af rk tsyapetcline beetiy lie it fa re fit | WA RE a SANT NN Am PAHO, aie Dl A cip up) er sale u TT RAN, A en sug singer ISU SAI me ad rede? pars a Van a pi ue i (ae te snai LM fe f al x! h Ir TELEN ya LA in! ¢ mee 4 LUTTE rada wi u elite za ak CGA. Gaels) buy lait atri dt Atel y der ih ato eni 9 ri rar Ey? kr pas} egy d VADA A Agia. idea Pret tati w TE semaine m ré ineoitammial thvrO bou fé atequind to Nota Visano + har 01030 sa Nive Imewan vd Lanta Slam pl mène st “pal dA: egon white À u De Ha “od. lw en u wives) wert à bas nas). notti 4 Le) ie rt DOT vinile) eine Lu | Hipage arró PA k ina NOM i Hite art Sailor Aha ara "RTE TEEN NT TER done RSI toit (xa da Tyvek Sa net uk) Man OU er Lie orties etre lo os: a LE init VAN, oo ann ri n kap tini : ae es szi win ana ni OND) ru (lors fre Sy Ina] 20M uf ban eo wen oll 10 bosso! 2lwn Lento ar vie lot io soo: i Ae INR Lente 2e} Sarai fowl LEP" Ni ti sálto lee eo Et KW) Sen ei Men her sian ehe nivo lit vil one i anyi LE ap OL Maal Oran ss | Met rim? ches lu} È NON ZIO GI UnA, u sieeve ab oi anne av Ip #3 DUO wraunel 16 vd fonia stili leere ino Act spot A) tm) nl n) ovat, Hr éveil maté ho boe noted Jenna ai xl ML) rigetta 10 Alain all ír aye pratt? na VOUS “ive "li hel € nun: ormoni sputi omifanetatze act at seni wine Toaster lu ben etek grat srl 4 lomisttii wit iv nals OO ùni ivi luilete sd Hive uliqteb nokia III pena irta sent bar bite Dalantiehlun tent sol Senne tia | ont) i mo seo A? DI > sownali® mu TOA, Aue CO QT boa Errata & Corrigenda Aquila Vol. 103-104. 79. oldal: a 6. és a 7. äbrähoz tartozó rajzok felcserelödtek. 122. oldal: 15 sorában a pehelyréce gyűjtési ideje helyesen 1988. szeptember 11. 163. oldal: ..parté” értsd „padre”. 164. oldal: 18. sorában , könyvvirág" értsd „kontyviräg”. 165. oldal: , csákvári" értsd „zirci”. On p. 79 the drawings for Figures 6 and 7 are to be switched around. On p. 142, line 15: collection date of the Eider reads correctly: 11 September 1988. On p. 152 the first author of " Data on distribution of Barn Owl (7yto alba) in Somogy County based on 1995 surveys’ reads correctly László Fenyösi. 187 il BOT... hane [radiata wi où Cr AN bre} + OES mv M AGE sonate 11 citazioni buis obi] vel Ve stab mbritont ica th bent tram) egonak ni (of. af) hve) mel No nylivdrúzib ne ata) "to rl n ei | divi 7 ölsz ioni eben Le | a Index alphabeticus avium Accipiter gentilis 59-69 Accipiter nisus 60 Acrocehpalus melanopogon 154 Acrocephalus arundinaceus 135-142, 155 Acrocephalus paludicola 154, 160-163, 69— 170 Acrocephalus palustris 135-142, 154 Acrocephalus schoenobaenus 135-142, 155 Acrocephalus scirpaceus 135-142, 155 Alauda arvensis 154 Anas acuta 150 Anas clypeata 150 Anas crecca 149 Anas penelope 41-46, 149 Anas platyrhynchos 54,55. 149, 160. 168 Anas querquedula 150, 160, 168 Anas strepera 149 Anser albifrons 51, 149 Anser anser 149 Anser fabelis 51, 149 Aquila heliaca 55. 59-69 Aquila nipalensis 158, 166 Aquila pomarina 59-69 Ardea cinerea 148, 159, 167 Ardea purpurea 148 Ardeola ralloides 148 Avthva ferina 51, 150, 157, 165 Avthya fuligula 55,150 Aythva nyroca 150, 160, 168 Bonasa bonasia 100. 113 Botaurus stellaris 148 Branta ruficollis 149 Bubulcus ibis 38 Bucephala clangula 51,150 Burhinus oedicnemus 151 Buteo buteo 59-69, 167 Calidris alpina 152 Calidris ferruginea 152 Calidris minuta 152 Charadrius dubius 152 Chlamydotis undulata 78-79 Chlidonias hybridus 153 Chlidonias leucopterus 153 Chlidonias niger 153 Ciconia ciconia 149, 159, 167 Ciconia nigra 149, 159, 167 Circaetus gallicus 60. 159. 167 Circus aeruginosus 150, 159. 167 Circus pygargus 150 Corvus corax 59-69 Crecerag VISI Cygnus olor 43, 149 Dendrocopos leucotos 97-114 Egretta alba 148 Egretta garzetta 35, 37, 38. 39. 148 Egretta gularis 35-40 Emberiza schoeniclus 155 Falco cherrug 55, 60, 159, 167 Falco peregrinus 150 Falco subbuteo 60. 150 Falco tinnunculus 159-167 Falco vespertinus 150, 159, 167 Fulica atra 41, 42, 44, 51, 54, 55, 151, 160, 168 Gallinago gallinago 152 Gallinago media 152 Gallinula chloropus 42. 151. 160, 168 Gelochelidon nilotica 153 Gelochelidon nilotica 38 Glareola pratincola 151 Grus grus 151 Hieraeetus pennatus 60 Himantopus himantopus 151 Ixobrychus minutus 148 Lanius collurio 163-164, 170-171 Larus argentatus 93 Larus cachinnans 93, 153. 159. 167 Larus canus 93,153 Larus fuscus 93-96 Larus genei 38 Larus melanocephalus 153 Larus minutus 153 Larus ridibundus 153 Limicola falcinellus 152 Limosa limosa 152 Locustella luscinioides 135-142 Locustella luscinioides 154 Locustella naevia 154 Luscinia svecica 154 Lymnocryptes minimus 152 Mergus albellus 51, 150, 157 165 Mergus merganser 51 189 Motacilla flava 154 Numenius arquata 152 Numenius phaeopus 152 Nvetea scandiaca 127 Nycticorax nycticorax 148, 159, 167 Otis tarda 71-75, 77-91, 15] Oxvura jamaicensis 157, 165 Oxvura leucocephala 157 Panurus biarmicus 155 Perdix perdix 159, 167 Pernis apivorus 59-69 Phalacrocorax carbo 55,147 Phalacrocorax pygmeus 148 Phasianus colchicus 47, 54, 55, 159, 167 Philomachus pugnax 152 Platalea leucorodia 149 Plegudis falcinellus 149 Pluvialis apricaria 152 Pluvialis squatarola 152 Podiceps cristatus 147 Podiceps grisegena 147 Podiceps nigricollis 147 Porzana parva 150, 160, 168 190 Porzana porzana 150 Porzana pusilla 151, 160. 168 Rallus aquaticus 150, 160, 168 Recurvirostra avosetta 151 Remiz pendulinus 155 Riparia riparia 136 Sterna albifrons 153 Sterna hirundo 153 Sterna sandvicensis 38 Strunus vulgaris 159, 167 Sylvia communis 141 Tachybaptus ruficollis 51, 147, 160, 168 Tringa erythropus 152 Tringa glareola 153 Tringa hypoleucos 153 Tringa nebularia 153 Tringa ochropus 153 Tringa stagnatilis 153 Tringa totanus 152 Troglodytes troglodytes 141 Tyto alba 115-124, 125-133 Vanellus vanellus 152,159, 167 A szerzők mutatója — Authors’ Index Akoshegyi, Imre 47 Bank, László 135 Bankovics, Attila 9 Baranyai, Antal 158, 166 Bezeczky, Árpád 59 Chobot, Jan 77 Czajlik, Péter 97 Darányi, László 59 Emri, Tamás 157,165 Fenyősi, László 160, 168 Gyuräcz, József 135 Hadarics, Tibor 9 Harmos, Krisztian 97 Horváth Győző 115 Horváth, Zoltán 160, 168 Konyhäs, Sándor 161, 169 Kotymän, Läszlö 158, 166 Koväcs, Gäbor 9, 143, 161, 169 Magyar, Gäbor 9,35 Mätics, Röbert 115, 125 Mödlinger, Eva 77 Mödlinger, Päl 77 Nagy, Tamäs 9 Olah, Janos 9 Peczely, Peter 77 Pingitzer, Beata 163, 170 Schmidt, Andras 9,93 Solt, Szaboles 159, 167 Sós, Endre 9,93 Sterbetz, István 71 Tömösváry, Tibor 160, 168 Varga, Zsolt 59 Végvári, Zsolt 9, 161, 169 Vizslan, Tibor 163, 170 Vogrin, Milan 41 191 Waliezky, Zoltán 9 Yésou, Pierre 35 Zöld, Barna Mihaly 157, 165 192 | | ii 090 QUIL | i | MITHSONIAN INSTITUTION LIBRARIES | Il | | ws pooner en