VA^,i^y m m" '■"■•'■■■' ■'■■r''y ■' FOR THE PEOPLE Í FOR EDVCATION FORSCIENCE .= LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY „íd.N.H.l vr922/ AQUILA A MAGYAR KIRÁLYI ORNITHOLOGIAI KÖZPONT FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DER KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN ZENTRALE Megindította Herman Ottó Szerkeszti Csörgey Titus Gegründet von Otto Herman Redakteur Titus Csörgey XXll. ÉVFOLYAM • 1915 * JAHRGANG XXI]. 1 táblával és 27 szövegképpel -¥- Mit 1 Tafel und 27 Abbildungen im Text. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI ORNITHOLOGIAI KÖZPONT KIADVÁNYA VERLAG DER KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNITHOLOGISCHEN ZENTRALE 1916. ìa.9c\sr'\iV- STEPHANEUM NYOMDA R. T. Budapest, Vili, kerület, Szentkirályi-utca 28. sz. TARTALOM. Anatomia. Oldal Dr. CiRESCHiK J. : A madárbőr szövettanához. A meggyvágó és a házi veréb bőre. (9 szövegrajzzal.) 69 Néhány madár lépének szerkezetéről, különös tekintettel a Schweigger-Seidel- féle hajszálérburokra. (1 táblával és 3 szövegrajzzal.) 111 Faunistica. CsöRGEY T. : A Branta ruficollis Páll. első előfordulása Magyarországon 413 t Herman O. : Keselyűk és sasok az Aldunán 413 Lintia D. : Adatok Szerbia madárfaunájához 329 NÁDASSY K- : Somateria mollissima újabb előfordulása hazánkban 437 Schenk H. : Madártani jegyzetek az aldunai rétről 434 Spiesz Á. : Az alsószombatfalvi gémtelep ... 415 Dr. Weigold Hugó levele Schenk Jakabhoz a Szecsvan-expeditióról 401 História. CsÖRGEY T. : Petényi J.Salamon levelei Naumann J. Frigyeshez 1834—1840. (1 szö- vegképpel.) 352 Dr. Lambrecht K.: Lydekker Richard. 1849— 1915 370 Oecologia. Dr. Nagy J. : A bölömbika alakoskodása 407 Ornithologia oeconomica. BiTTERA Gy. : A héja és karvaly táplálékáról. (3 szövegképpel.) 196 Dr. Nagy J. : Hogyan fog a vándorsólyom emlős állatot? ... ... 416 Schenk H. : A vetési varjú mint egerész — 419 A nagy őrgébics mint egerész 420 Palaeontologia. Dr. Lambecht K. : Az első magyar praeglacialis madárfauna. (4 szövegképpel.) ... 160 Fossilis nagy fülesbagoly (Bubo maximus Flemm.) és egyéb madárma- radványok a magyarországi pleistocaenből. (7 szövegképpel) 176 Az első fossilis \d\]}3iSiy vk-(Syrrhaptes paradoxus Pall.) maradvány ... 410 Phaenologia. Heqyfoky K. : Az 1914-ik évi tavaszi madárvonulás és az idő járása 57 Pascsenko Sz, • Madárvonulási megfigyelések Jaroslavból 432 Schenk H. : Madárvonulási megfigyelések a szerb-bosnyák határról az 1915-iki há- ború alatt 420 Az 1914. évi tavaszi madárvonulás Óverbászon ... 429 Schenk J. : A madárvonulás Magyarországon az 1914. év tavaszán ... 5 A Magyar Királyi Ornithologiai Központ 1914. és 1915. évi madárjelölései 219 Aquila. í 2 TARTALOM Irodalmi ismertetések. Oldal Chandler Asa C: A Study of the Structure of Feathers, with Reference to Their Taxonomic Significance. (Lambrecht K dr.) 381 Conrad R. : Untersuchungen über den unteren Kehlkopf der Vögel. I. Zur Kennt- niss der Innervierung. (Greschik J. dr.) _ 378 KUKLENSKI J.: Über das Vorkommen und die Verteilung des Pigmentes in den Or- ganen und Geweben bei japanischen Seidenhiihnern. (Greschik J. dr.) ... 379 Schumacher S. v.: Arterio^ venöse Anastomosen in den Zehen der VögeL (Greschik J. dr.) 380 Shufeldt R. W. : Contribution to the study of the «Tree-Ducks» of the genus Dendorcygna. (Lambrecht K- dr.) ... 380 On the Comparative Osteology of the Limpkin (Aramus vociféras) and its Place in the System. (Lambrecht AT. dr.) 381 Comparative Osteology of Harris's Flightless Cormorant (Nannopterum narrisi). (Lambrecht K. dr.) _ 381 Palaeo-ornithologiai közlemények. Heilmann G. : Fuglenes Afstamning. (Lambrccìit K. dr.) 382 Killermann S.: Die ausgestorbenen Maskarenen vögel. {Lambrecht K. dr.) ... 385 Lambrecht K. : A Plotus genus a magyar neogenben. (Lambreclit K. dr.) 388 Shufeldt R. W. : Fossil Birds in the Marsh Collection of Yale University. (Lamb- recht K. dr.) ~ - 386 A critical study of the fossil bird Gallinuloides wyomingensis Eastman. (Lambrecht K dr.) 387 Fossil remains of the extinct Cormorant Phalacrocorax macropus found in Montana. (Lambrecht K- dr.) - 388 The fossil remains of a species of Hesperornis found in Montana. (Lamb- recht K. dr.) 3S8 On a Restoration of the Base of the Cranium of Hesperornis regalis. (Lamb- recht K. dr.) 388 Stellw/UQ F. : Das Flugvermögen von Archaeopteryx. (Lambreclit K- dr.) ... 385 Intézeti ügyek 438 INHALT. Anatomia. Seite Dr. Greschik, E,: Zur Histologie der Vogelhaut. Die Haut des Kernbeißers und Haussperlings. (Mit 9 Textabbildungen) - 89 Über den Bau der Milz einiger Vögel mit besonderer Berücksichtigung der Schweigger-Seidelschen Kapillarhülsen. (Mit 1 Tafel und 3 Textabbild.) ... 133 Faunìstica. CsÖRGEV, T. : Das erste Vorkommen der Branta mficollis Fall, in Ungarn ... 413 t Herman, O. : Geier und Adler an der unteren Donau 414 Lintia, D. : Materialien zur Avifauna Serbiens -. 332 NÁDASSY, K. V. : Neueres Vorkommen von Somateria mollissima in Ungarn ... 437 Schenk, H. : Ornithologische Notizen vom unteren Donauried 435 Spiesz, A. : Notizen über die Graureiherkolonie in Alsószombatfalva ... ... ... 415 Dr. Weigold, H. : Die Szetschwan-Expedition. Ein Brief von — an J. Schenk ... 404 História. CsÖRGEY, T. : J. Salamon v. Petényis Briefe an J. Friedrich Naumann. (Mit 1 Text- abbild.) - 354 Dr. Lambrecht, K.: Richard Lydekker. 1849— 1915 372 Oecologia. Dr. Nagy, E. : Zur Mimikry der Rohrdommel 408 Ornithologia oeconomica. BiTTERA, J. : Über die Nahrung des Habichts und Sperbers. (Mit 3 Texabbildungen.) 216 Dr. Nagy, E. : Wie schlägt die Wanderfalke Säugetiere ? 417 Schenk, H. : Die Saatkrähe als Mäusejäger ... 419 Der Raubwürger als Mäusejäger ■. — 420 Palaeontologia. Dr Lambrecht, K.: Die erste ungarische präglaciale Vogelfauna (Mit 4 Textabbild.) 168 Fossiler Uhu (Bubo tnaximus Flemm) und andere Vogelreste aus dem ungarischen Pleistocän. (Mit 7 Textabbildungen) 187 Der erste fossile Rest des Steppenhuhnes (Syrrhaptes paradoxus Pall.) 411 Phaenologia. Hegyfoky, J. : Vogelzug und Wetter im Frühling des Jahres 1914 61 Pascsenko, S. Vogelzugsbeobachtungen aus Jaroslav — 432 Schenk, H. Vogelzugsbeobachtungen an der serbisch-bosnischen Grenze im Kriegsjahre 1915 424 Der Frühjahrszug 1914 in Óverbász .- — 429 Schenk, J. : Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1914 9 — — Die Vogelmarkierungen der Königlich Ungarischen Ornithologischen Zen- trale in den Jahren 1914 und 1915 270 1* 4 INHALT Literaturbeprechungen. Chandler, Asa C. : A Study of the Structure of Feathers, with Reference to their seite Taxonomic Significance. (Lambrechl K- dr.) 393 Conrad, R. : Untersuchungen über den unteren Kehlkopf der VögeL I. Zur Kennt- nis der Innervierung. (Greschik J. dr.) 389 KuKLENSKi, J. : Über das Vorkommen und die Verteilung der Pigmentes in den Organen und Geweben bei japanischen Seidenhühnern. (Greschik J. dr.) ... 390 ScHU.MACHER, S. V. : Arterio= venöse Anastomosen in den Zehen der Vögel. (Greschik J. dr.) 391 Shufeldt, R. W. : Contribution to the study of the «Tree-Ducks» of the genus Dendrocy^na. (Lambrecht K- dr.) 392 — — On the Comparative Osteology of the Limpkin (Arainus vociféras) and its Place in the System. (Lambrecht K. dr.) 392 Comparative Osteolog}' of Harris's Flightless Cormorant (Nannopterum Narrisi). (Lambrecht K. dr.) 392 Paläo-ornithologische Mitteilungen. Heilmann, G. : Fuglenes Afstamning. {Lamhreclit K dr.) 394 KiLLEKMANN, S. : Die ausgestorbenen Maskarenvögel. (Lambrecht K dr.) 397 Lambrecht, K. : Die Gattung Plotus im ungarischen Neogen. (Lambrecht K- dr.) 400. Shufeldt, R. W. : Fossil Birds in the Marsh Collection of Yale University, ^/.owó- recht K. dr.) 398 A critical study of the fossil bird Gallinuloides wyomingensis Eastman. (Lambreclit K. dr.) 399 Fossil remains of the extinct Cormorant Phalacrocorax macropus found in Montana. (Lambreclit K. dr.) ... 399 The fossil remains of a species of Hesperornis found in Montana. (Lamb- recht K. dr.) 400 On a Restoration of the Base of the Cranium of Hesperornis regalis. (Lamb- recht K. dr.) 400 Stellw'aaq, F. : Das Flugvermögen von Archaeopteryx. (Lambrecht K- dr.) ... 396 Institutsangelegenheiten ... _ 438 A madárvonulás Magyarországon az 1914. év tavaszán. A Magyar Királyi Ornithologiai Központ XXI. évi jelentése. Földolgozta Schenk Jakab adjunktus. A midőn a múlt év október havában, a harcztérről való hazatérés és a harcztérre való visszatérés közötti arasznyi időben megírtam a m. kir. Ornith. Központ XX. évi jubileumi vonulási jelentéséhez a beveze- tést, mely röviden összefoglalta az eddigi eredményeket és a jövő mun- kálatok vázlatos programmját tartalmazta, még abban a hitben voltam hogy az akkor megállapított változtatásokkal még legalább is két év- tizeden át, tehát addig, a míg számos megszakítatlan, átlag 25 — 30 éves megfigyelő sorozatra teszünk szert, közreadhatjuk az évi vonulási jelen- téseket. Hiszen akkor még megvolt minden föltétele a további sikeres működésnek vagy legalább is úgy látszott, mert még nem volt oly észre- vehető a megfigyelők sorainak az a nagyméretű megritkulása, a melyet a világháború idézett elő. Megvolt a hivatott vezér is, a ki az alapítás és fejlesztés minden nehézségén diadalmaskodott és sohase sejtett virág- zásnak indította hazánkban az ornithophaenologiát. Alapos volt tehát a remény, hogy eddig oly nagy mértékben bevált megfigyelő hálózatunk továbbra és teljes működésben maradhat. Azóta azonban a vezér kidőlt, a világháború pedig nagy hézagokat vágott megfigyelőink soraiban. Herman Ottó, a magyar ornithophaenologia megalapítója és minden- kori vezére meghalt épen akkor, a mikor az ő páratlan szervezőképes- ségére s a nemzet minden rétegében visszhangra lelő hatalmas agitácziós képességére még egyszer szükség lett volna, hogy a java részében már elkészült épületet be is tetőzze. A veszteség hatása a világháború minden egyebet háttérbe szorító forgatagában, egyelőre még beláthatatlan, de az a véletlen, hogy Herman Ottó halála épen beleesett a világháborúba, az örökre emlékezetes 1914-iki esztendőt a magyar ornithophaenologia történetében még külön is messzire kimagasló határkőként jelöli meg. A jövő egyelőre még beláthatatlan. Nem tudjuk, mennyien leszünk 6 SCHENK JAKAB a háború után s hányan kezdjük meg újból azt a munkát, melynek teljes befejezését a háború meggátolta. Valószínű, hogy nagyon megcsappant számban leszünk, a mint ez már az idei jelentésből és látszik s ebben az esetben számítani kell majd azzal is, hogy ezeket az évi jelentéseket korábban kell beszüntetni, mint a hogyan előre tervezve volt. A czél tudvalevőleg az volt, hogy minél nagyobb számban gyüjthessünk hosszú, megszakítatlan adatsorozatokat, mert ezek alkotják a később esedékes összefoglaló földolgozás alapköveit. A háború sok értékes és eddig folytonos adatsorozatunkat megszakította, egy részüket véglegesen befejezte s ezzel a megállapítással már szinte ki van mondva az Ítélet, hogy megszűnt az a föltétel, a melynek alapján évi jelentéseinket a jövőben fönntartani kívántuk. Egyelőre azonban még ne döntsük el a kérdést, majd elválik az 1915. évi anyag földolgozásánál. De már most is hangsúlyozom, hogy az évi jelentések esetleges megszüntetése koránt sem jelentheti azt, liogy ezzel egyúttal a megfigyelő hálózatot is föloszlatjuk. Sőt ellenkezőleg, minden erővel azon leszünk, hogy eddig oly nagy sikereket elért megfigyelő hálózatunk továbbra is működésben maradjon, a hiányokat idővel pótoljuk, mert az a meggyő- ződésünk, hogy csakis kellően képzett megfigyelő hálózattal lehetséges eredményes ornithologiai működést kifejteni és az annyira szükséges ornithologiai művelődést az országban terjeszteni. A midőn mindezeket az események logikus folyamányaként egész tárgyilagossággal meg kellett állapítanom, engedtessék meg, hogy evvel kapcsolatban szubjektív mozzanatokot is érinthessek. Herman Ottó bizalma emelt arra a helyre, a melyen eddig is számottevő részt vettem a magyar ornithophaenologiai munkálatok irányításában és fejlesztésében. A mester halálával így nemcsak hivatalból háramlik reám az említett munkálatok további vezetésének kötelezettsége, hanem azért is, mert mint tanítvány legjobban ismerhettem a mester intenczióit és azokat az irányelveket, a melyek szerint a további munkálatokat folytatni kívánta. Nem is óhajtok szabadulni ez alól a kötelesség alól, bármily nehéz legyen is a magyar ornithophaenologiát föntartani azon a színvonalon, a melyre Herman Ottó lángelméje azt valósággal a semmiből fölemelte, S a midőn ezzel a fogadalommal szemben a m. kir. Ornith. Köz- pont eddigelé legtipikusabb közleményeinek, az évi madárvonulási jelen- téseknek esetleges beszüntetését kell első ténykedésként bejelentenem, esetleges félreértések elkerülése céljából mindjárt azt is megemlítem, hogy az évi jelentések helyébe a kutatás eddigi tanulságainak folyomá- nyaképpen az egyes fajokra vonatkozó összefoglaló földolgozásokat fog- juk közzétenni és pedig az eddigelé helyszűke és kellő munkaerők hiánya miatt elhanyagolt őszi vonulási adatok bevonásával. Nyilvánvah) ebből, hogy irányváltozásról szó sincsen és nem is lehet addig, amíg az eddig A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. i;V TAVASZÁN 7 gyűjtött vonulási anyagot kellően nem értékesítettük. Teljesen nyuoodt vagyok tehát afelől, hogy a rámbízott föladatot a mester intencziói szerint intézem el. Sokkal kevésbbé vagyok nyugodt más tekintetben. Normális körül- mények között nem mulasztottam volna el mesteremnek, Herman Ottónak az ornithophaenologia terén kifejtett igazán korszakot alkotó működését nem annyira méltatni, mint inkább az ornithophaenologia története szá- mára a legbehatóbban ismertetni. Tudom jól, hogy nem szorul sem dicséretre, sem elismerésre, mert a ki számottevő munkása van a mai ornithophaenologiai kutatásnak, az mind ismeri őt és mind tanult tőle, de viszont meggyőződésem az is, hogy módszerének, a pozitív alapon való kutatásnak és intenczióinak ismertetésével nemcsak az ő emléke iránt rónám le a kegyelet adóját, hanem szolgálatot tennék vele az ornithophaenologiának is. Egyelőre azonban, sajnos, erről szó se lehet. A ránk kényszerített létért való küzdelem már az első mozgósításkor a harcztérre szólított s mikor a kárpáti harczokból egészségben megrokkanva visszatértem, helyi szolgálatra minősítve tovább is katonai szolgálatban maradtam. Immár több egy esztendejénél, hogy hivatalomtól távol vagyok s a vég még beláthatatlan. Hogy a béke beköszöntésekor lesz-e módom fenti mulasztásomat helyrepótolni, egyelőre nem tudom és Ígéretet se tehetek. Megkezdett nagy munkám, Magyarország madárvilága és madár- vonulása, melynek első része már megjelent, annyi munkával vár, hogy nem merek ígéretet tenni, mert esetleg be nem válthatnám. Rátérve az 1914. évi földolgozásra, mindjárt azzal kell kezdenem hogy a vonulási adatok száma erősen megcsappant. Ennek oka az, hogy megfigyelőink egy része a mozgósításig nem küldte be az adatokat, így azok elkallódtak. A beérkezett anyag alapján az 1914. év jellege normálisan korai volt 84 faj volt olyan, melyek mindegyikét 4 és 4-nél több állomáson figyelték meg s ezek középszámai szerint az országos középszámnál korábban érkezett 33 faj « « « későbben « 16 « « « középszámnak megfelelően « 35 « Ezidén is főleg a korán, kb. április elejéig érkező fajoknál volt az érkezés a normálisnál korábbi, épen úgy mint az 1913. évben. Érdekes lesz Hegyfoky Kabosnak a vonulási jelentéshez írt meteorológiai méltatásából megtudni, vájjon a két év időjárása közelítőleg egyezett-e vagy sem. A vonulási típusok nagyjában a szokott képet mutatták, épen csak hogy a nagyon megfogyatkozott vonulási adatok miatt több fajt ki kellett hagyni. A régiók középszámai a következők: SCHENK JAKAB 1 Határozat- lan Unbestimmt »A Oaten an, au .Wotacilla- typiis 1 f h'" 1 f " 1 Set Coracias garrula Jynx torquilla ... _. ... Phylloscopus acreduki .. Upupa epops 1 Oriolus oriolus .árójelben levő szám az ailatok sz s welchen das Mittel berechnet w Motacilla alba Motacilla boarula Alauda arvensis Sturnus vulgaris ... ... Vanellus vanellus Coluniba palumbus ... Columba oenas Scolopax rusticola 0 1 5* i i i Q 5' o 8 3 5' 1 i Hirundo rustica Clielidouaria urbica ... Turtur turtur Coturnix coturnix Crex crex Luscinia luscinia > IV IV III IV IV ámát nut urde. - - < S <<<<<< I! 20 (18) iO (9) 26 (119) 12 (37) 27 (39) atja, a melyekből a — to to N3 to to , O -4 00 CO CO O 1 Ul 'S« 'S '!2 'i^ 1o 'S 'S uj O CO 3 u; 3 ;^ Ol 1 'Ûj 3 oî o — !^ w co '23 "í^ "25 'S 'Ő3 'û' ^ ^ ^ ^ ^ ^ r- ?3 IV. 23 IV. 8 III. 26 IV. 8 IV. 25 kőzópszám kis/ámi -íáu. -o^!^ 1 .<, < Sa — to IO — W N5 c^ to — .*». ~ 1 è^^BBiss^^è^ s 1 ' s ë co to 4^ m en 00 ^ S^ -Á d -2- -^ O 1 o i| < S <<<<<< ?0 n> 12 (173 15 (34 4 (104 8 (64 11 (8 6 (41 23 (100 18 (143 2 (4 13 (17 23 (23 13 (86 29 (59 aranthese steh to o g § ^ o ui m o^ o 3 n s S- i 1 l\'. 23 (8) IV. 13 (25) IV. 1 (23) 1\'. 10 (59) V. 1 (41) Zahl gibt die Anzahl der III. 12 (130) III. 17 (37) III. 5 (90) III. 10 (29) III. 5 (26) III. 11 (77) 111. 5 (67) III. 19 (112) < S IV. 14 (131) IV. 18 (67) IV. 27 (54) V. 10 (29) V. 7 (29) IV. 22 (36) ^ A MADArVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 9 Egyébként a jelentés berendezése a szokásos: bevezetés, megfigye- lők névsora, új megfigyelő állomások jegyzéke, a megfigyelési adatok fajok szerint csoportosítva, az áttelelők jegyzéke, a vonulási naptár és végül a hozzánk beküldött horvát adatok, mint függelék. Az érkezési adatokat a múlt évben megkezdett szokás szerint egyetlen számmal jelöljük, a mely azt jelenti, hogy a január 1-től számított hánya- dik napon történt az érkezés. Tehát Február 1 = 32 Márczius 1 = 60 Április 1 = 91 stb. A római számok a régiókat jelentik: /. Dunántúli dombvidék. II. Nagy Alföld. III. Keleti hegyvidék. IV. Északi hegyvidék. Végül még nem mulaszthatom el hálás köszönettel fölemlíteni, hogy a földolgozás technikai részét, szinte kizárólag, kedves barátom és hivatal- társam. Hámori Mihály végezte. Losoncz, 1915. szeptember 22. Schenk Jakab. Der Vogelzug in Ungarn im Frühjahre 1914. XXI. Jahresbericht der Königlich Ungaiischen Ornithologischen Centrale. Bearbeitet vom Adjunkt Jakob Schenk. Als ich im Oktober des vorigen Jahres in der Spanne Zeit, welche mir zwischen der Rückkehr von der Front bis zur abermaligen Rück- kehr an die Front zur Verfügung stand, zum XX. Jubihäums-Zugsbericht der Königlich Ungarischen Ornithologischen Centrale die Einleitung schrieb, welche ein kurzes Résumée der bisherigen Resultate, sowie eine Programm-Skizze der für die Zukunft geplanten Arbeiten enthielt, war ich noch der Meinung, daß diese Jahresberichte mit den damals be- stimmten Veränderungen zum mindesten noch zwei Jahrzehnte lang, also bis zu der Zeit erscheinen werden, bis zu welcher wir schon eine be- trächtliche Anzahl solcher ununterbrochener Beobachtungsserien haben werden, welche durchschnittlich 25 — 30 Jahre umfassen. Es waren damals noch sämtliche Bedingungen der weiteren erfolgreichen Tätigkeit vor- handen, oder wenigstens schien es so, da die beträchtlichen Lücken in 10 JAKOB SCHENK den Reihen unserer Beobachter, welche der Krieg verursachte, noch nicht in ihrer ganzen Grösse wahrgenommen werden konnten. Auch befand sich damals noch unser berufener Führer unter uns, der alle die großen Schwierigkeiten der Gründung und weiteren Förderung niederringend, die Ornithophaenologie in Ungarn zu einer nie geahnten Blüte brachte. Es \x'ar daher gründliche Hoffnung vorhanden, daß unser sich bisher in so hohem Maße bewährtes Beobachtungsnetz in ungestörter Tätigkeit auch weiterhin funktionieren wird. Seitdem ist jedoch der Führer dahingeschieden und hat der Welt- krieg starke Breschen in die Reihen unserer Beobachter geschlagen. Otto Herman, der Begründer und ständige Führer der Ornitho- phaenologie ist gestorben, und zwar gerade zu jener Zeit, wo es seines unvergleichlichen Organisationstalentes, seiner mächtigen, in allen Schichten der Nation Wiederhall findenden Agitationsfähigkeit noch einmal bedurft hätte, um den schon fast fertigen Bau vollends unter Dach zu bringen. Die Wirkungen dieses Verlustes sind in dem Wirbel des Weltkrieges, wo alles andere in den Hintergrund gedrängt wird, noch bei weitem nicht ermeßbar, doch der Zufall, daß Otto Hermans Tod gerade in dem Weltkriege erfolgte, stempelt das ewig denkwürdige 1914-er Jahr noch ganz besonders zu einem hochaufregenden Marksteine in der Geschichte der Ornithophaenologie Ungarns. Die Zukunft ist uns verschlossen. Wir können noch nicht wissen, wieviele wir nach dem Kriege sein werden, wieviele die Arbeit, deren Erledigung der Krieg verhinderte, von Neuem beginnen werden. Es ist, wie schon aus dem heurigen Berichte hervorgeht, sehr wahrscheinlich, daß wir uns in sehr verminderten Anzahl zusammenfinden werden und muß in diesem Falle auch mit der Möglichkeit gerechnet werden, daß diese Jahresberichte vielleicht früher eingestellt werden müssen, als dies früher geplant wurde. Das Ziel war nämlich eine je größere Anzahl langer ununterbrochener Beobahtungsserien zu sammeln, indem diese die Grund- steine zu einer später zu erfolgenden zusammenfassenden Bearbeitung bilden. Der Krieg hat bisher schon viele unserer bisher ununterbrochenen wertvollen Bcobachtungsserien unterbrochen, andere endgültig abge- schlossen und ist mit dieser Feststellung schon sozusagen auch das Urteil ausgesprochen, daß die Bedingungen fehlen, welche seinerzeit die weitere Fortsetzung dieser Jahresberichte als wünschenswert erscheinen ließen. Vorläufig bleibe jedoch die Frage noch unentschieden ; die Bearbeitung des Zugsmateriales vom Jahre 1915 wird die endgültige Entscheidung bringen. Doch muß gleicii jetzt betont werden, daß das eventuelle Einstellen der bisherigen Jahresberichte keinesfalls so gedeutet werden darf, daß dies zugleich auch die Auflösung unseres bisherigen Beobachtungsnetzes bedeute. DER VOGhl.ZUG IN UNGARN IM FRÜHJAIIRH 1914 U Im Gegenteil soll alles aufgeboten werden, um unser bislier so erfolgreich funktionierendes Beobachtungsnetz auch fernerhin in Aktion zu erhalten, die Mängel mit der Zeit zu beheben, da es meine vollste Überzeugung ist, daß es nur mittels eines Stabes von geschickten Be- obachtern möglich ist eine erfolgreiciie ornithologische Tätigkeit auszu- üben und die so notwendige ornithologische Sciiuhmg der Bevölkerung sukzessive durchzuführen. Nachdem alldies als eine logische Folge der Ereignisse mit vollster Objektivität festgestellt wurde, sei es mir gestattet, auch einige subjektive Momente zu berühren. Das Vertrauen Otto Hermans erhob mich auf die Stelle, von welcher aus ich schon bisher einen nicht unbedeutenden Anteil an der Förderung und Leitung der Ornithophaenologie in Ungarn nehmen konnte. Mit dem Dahinscheiden des Meisters fällt mir die Ver- pflichtung der weiteren Führung nicht nur kraft meines Amtes zu, sondern auch deshalb, weil ich als Schüler die Intentionen des Meisters am besten kennen zu lernen Gelegenheit hatte und auch jene Direktiven, nach welchen er die ornithophaenologischen Arbeiten in Zukunft zu leiten wünschte. Ich will mieli dieser Pflicht auch nicht entziehen, eine wie schwere Aufgabe es auch sei die Ornithophaenologie Ungarns auf dem Niveau zu erhalten, auf welches dieselbe durch das Genie Otto Hermans tatsächlich aus dem Nichts erhoben wurde. Und indem ich anscheinend im Gegensatze zu der übernommenen Verpflichtung gleich am Anfange das eventuelle Einstellen des jährlichen Zugsberichtes, der typischst zu nennenden Publikation der Königlich Ungarischen Ornithologischen Zentrale anmelden muß, so tue ich das um eventuellen Missverständnissen gleich vorzubeugen mit der Bemer- kung, das an Stelle der bisherigen Jahresberichte die zusammenfassenden Bearbeitungen der einzelnen Arten mit Einschluss der bisher infolge Mangel an Raum und entsprechenden Arbeitskräften gänzlich vernach- lässigten Herbstzugsdaten folgen werden. Es ist hieraus ganz klar, dass von einer Richtungsänderung keine Rede ist und auch solange keine Rede sein kann, bis das bisher gesammelte Zugsmateriale entsprechend verwertet sein wird. Ich bin deshalb ganz beruhigt darüber, das ich die anver- traute Aufgabe den Intentionen des Meisters entsprechend erledige. Viel weniger beruhigt bin ich in anderer Hinsicht. Unter normalen Verhältnissen hätte ich es auf keinen Fall versäumt, die tatsächlich epoche- machende Tätigkeit meines Lehrmeisters Otto Herman auf dem Gebiete der Ornithophaenologie in eingehendster Weise nicht so sehr zu würdigen, als vielmehr für die Geschichtsschreibung der Ornithophaenologie dar- zustellen. Es ist mir vollauf bewußt, daß Otto Herman weder Lobes, noch Anerkennung bedarf; jeder würdige Jünger der Ornithophaenologie kennt ihn und lernte von ihm, doch bin ich überzeugt davon, daß ich 12 JAKOB SCHENK durch die Darstellung seiner Intentionen und seiner Methode, der For- schung auf positiver Grundlage nicht nur dem Gefühle der Pietät Aus- druck verleihen würde, sondern auch der Ornithophaenologie einen Dienst leisten könnte. Leider kann jedoch hievon wenigstens vorläufig noch keine Rede sein. Der uns aufgezwungene Existenzkampf rief mich bei der ersten Mobilisation an die Front und als ich aus den Karpathen- kämpfen an üesundheit geschädigt zurückkehrte, wurde ich von der Superarbitrierungs-Kommission für den Lokaldienst geeignet befunden und verblieb deshalb auch weiterhin im militärischen Dienste. Seit über einem Jahre ist es mir nun schon versagt, mich meiner ornithologischen Tätigkeit zu widmen und ist das Ende noch unabsehbar. Ob es nach dem Frieden in meiner Macht stehen wird, mein unverschuldetes Versäumnis nachzuholen, kann ich natürlich nicht im Voraus wissen und vermag deshalb auch kein Versprechen abzugeben. Meine schon begonnene größere Arbeit Die Vogelwelt und der Vogelzug in Ungarn, dessen erster Teil bereits erschienen ist, erfordert eine solche Arbeitsleistung, an meine geschwèchte Arbeitskraft, daß ich ein vielleicht nicht einlösbares Ver- sprechen nicht abgeben darf. Auf den Zugsbericht vom Jahre 1914 übergehend, muß gleich am Beginne bemerkt werden, daß sich die Anzahl der Daten beträchtlich verminderte. Ursache davon dürfte sein, daß ein Teil der Beobachter die Daten bis zur Mobilisierung nicht einsandte, dieselben daher verloren gingen. Auf Grund des eingesandten Materiales war der Zugscharakter des Jahres 1914 ein normal früher. Von insgesamt 84 Arten, welche an vier und mehr Stationen beobachtet wurden, sind die heurigen mittleren Ankunftszeiten bei 33 Arten früher als das historische Landesmittel, bei 16 « später « « « « « 35 « dem historischen Landesmittel entsprechend. Auch heuer kamen die früh, also bis beiläufig Anfang April an- kommenden Arten verhältnismässig .zeitlich an, geradeso wie im Jahre 1Q13. Es wird interessant sein, aus der meteorologischen Behandlung des Zugsberichtes von Jakob Hegyfoky zu erfahren, ob die Witterung der entsprechenden Abschnitte der beiden Jahre annähernd die gleiche war oder nicht. Die Zugstypen zeigten im Allgemeinen das schon bekannte Bild, nur daß infolge der stark abgenommenen Anzahl der Daten einige Arten wegbleiben mußten. Die Rcgionenmittel sind die folgenden: siehe Tabelle auf Seite 8. Im übrigen ist die Einrichtung des Berichtes die bisherige: Einlei- DER VOGELZUG IN UNGARN IM FRÜHJAHRE 1914 13 tung, Liste der Beobachter, Verzeichnis der neuen Beobachtungsstationen, die Beobachtungsdaten in der Reiiienfolge der Arten, Verzeichnis der überwinternden Arten, der Zugskalender und schheßHch als Anhang die an uns eingesandten kroatischen Beobachtungen. Die Beobachtungsdaten werden nach der im vorigen Berichte ein- geführten Weise mit einer Ziffer bezeichnet, welche anzeigt, am wievielten Tage vom 1. Jänner an gerechnet die Ankunft erfolgte. Es wird daher der 1. Feber mit 32, « 1. März « 60, « 1. April « 91 usw. bezeichnet. Die römischen Ziffern bezeichnen die Regionen, u. zwar: /. Hügelland jenseits der Donau. II. Grosse Tiefebene. III. Östliches Bergland. IV. Nördliches Bergland. Zum Schlüsse möchte ich nicht versäumen, mit herzlichstem Danke anzuführen, daß der technische Teil dieses Berichtes zum größten Teile von meinem lieben Freunde und Amtskollegen Michael Hámori bearbeitet wurde. Losoncz, am 22. September 1Q15. Jakob Schenk. Az 1914. évi megfigyelők névsora. Namensverzeichnis der Beobachter im Jahre 1914. Aczélné Stoll Ida pr. m. (pr. B.) i Nyíregyháza. Agárdi Ede r. m. (o. B.) — ... Berkesd. Béna András pr. m. (pr. B.) ... Révleányvár. Berger András pr. m. (pr. B.) ... Nagyszeben. Berkes Dezső pr. m. (pr. B.) ... Felsőpörböly. Bibits Zsárkó pr. m. (pr. B.)... ... Melencze. Bikkesy Guido r. m. (o. B.) ... Magyaróvár. Bodnár Bertalan r. m. (o. B.) Hódmezővásárhely. r. m. (o. B.) -^ rendes megfigyelő (ordentlicher Beobachter) ; pr. m. (pr. B.) = privát megfigyelő (privater Beobachter) ; 1. t. (k. M.) = levelező tag (korrespond. Mitglied) ; t. t. (E. M.) =- tiszteleli tag (Ehren-Mitglied). 14 SLHENK JAKAB Bogár Venczel pr. m. (pr. B.) ..- Boroskay János 1. t. (k. M.) Brengl János pr. m. (pr. B.) Chernél házi Chernél István t.t.(E.M.) • « Chernél Mi klós pr.m.ípr.B.) Csath András pr. ni. (pr. B.) Cserny Ervin pr. m. (pr. B.) Dalotti Aladár pr. m. (pr, B.) Diósy Gyula r. m. (o. B.) Dörgő Dániel r. m. (o. B.) ... ... Fábry Imre pr. m. (pr. m.)... ... Fazekas Lászh) pr. m. (pr. B.) Fekete Antal r. ni. (o. B.) Fogassy Sándor r. m. (o. B.) Fudli Frnö pr. ni. (pr. B.) ... ... Fürst Adolf pr. m. (pr. B.) üaál Oaszton t. t. (E. M.) Oálik Károly pr. m. (pr. B.) üyőrffy István pr. m. (pr. B.) ... Hausmann Ernő r. m. (o. B.)... ... Hehs Vilmos pr. m. (pr. B.) Hesz Béla pr. m. (pr. B.) ... ... Hidvéghi Sándor pr. m. (pr. B.) Hí^licska János r. m. (o. B.) Horn János pr. m. (pr. B.) liótay Ferenc r. m. (o. B.) ifkovits Sándor pr. m. (pr. B.) ... Juhász Károly r. m. (o. B.) Kákosy János pr. ni. (pr. B.) ... ifj. Kálmán Sándor pr. m. (pr. B.) Kamarás Béla pr. m. (pr. B.) Kasparek Károly pr. m. (pr. B.) Király Iván pr. m. (pr. B.) ... ... Dr. Kirchner József r. m. (o. B.) Kolbenhayer Kálmán pr. m. (pr. B.) Komis Lajos pr. m. (pr. B.) M. Kovács Géza pr. m. (pr. B.)... Kovács Péter pr. m. (pr. B.) Kováts Sándor pr. m. (pr. B.) ... Dr. Lcndl Adolf praeparatoriuma pr. m. (pr. B.) Lengyel Imre pr. m. (pr. B.) ... Kemecse. Zólyom. Solt. Kőszeg. Kőszeg. Nagyenyed. Nyíregyháza. Czegléd. Tata. Mezőtúr. Hybbe. Ürbő. Zsibó. Patkányospuszta. Ófehértó. Hegyhátgyertyános. Balatonboglár. Kelébia. Lőcse. Türkös. Arad. Véménd. Gicz. Nagyócsa. Budapest. Szászkabánya. Karjad. Bodony. Vasvár. Kalocsa. Szekszárd. Tamási. Bogyoszló. Rezsőháza. Ágostonlak. Kolozsvár. Kolozsvár. Rezét. Állampuszta. Budapest. Kecskemét. A MADÁRVONULAS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 15 Lészai Ferenc r. m. (o. B.) Magyargorbó. Lezniczky Bertalan pr. m. (pr. B.) Dévaványa. Lőrinczy Dezső pr. m. (pr. B.) ... Földvár. Losonczy Ferenc pr. m. (pr. B.) Páprád Magdits Károly r. m. (o. B.) Nagyvárad. Dr. Mauks Károly r. m. (o. B.)... Algyógy. Mauks Vilmos r. m. (o. B.) ... ... Tátraháza. Matunák Mihály r. m. (o. B.) ... Breznóbánya. Medreczky István 1. t. (k. M.)... ... Ungvár. Molnár Gyula r. m. (o. B.)... ... Hódság. Müller Péter pr. m. (pr. B.) ... ... Kevevára. Nádassy Kálmán pr. m. (pr. B.) Szentgotthárd. Nagy László pr. m. (pr. B.) Nyíregyháza. Néher Béla pr. m. (pr. B.)... ... Bellye. Orbán Vincze pr. m. (pr. B.)... ... Berettyódéda. Osztián Kálmán r. m. (o. B.) ... Naszód. Party József pr. m. (pr. B.) Doromlás. Pawlas Julián r. m. (o. B.)... ... Eperjes. Péter Ignác pr. m. (pr. B.) Rácztöttös. Péter Imre pr. m. (pr. B.) ... ... Szada. Péter Józsa pr. m. (pr. B.) ... ... Nagyczenk. Platthy Árpád 1. t. (k. M.) Tiszatarján. Rácz Béla r. m. (o. B.) ... ... ... Szerep. Br. Radvánszky Kálmán r. m. (o. B.) Sajókaza. Radeczky Dezső r. m. (o. B.) ... Tárnok. Rimler Pál pr. m. (pr. B.) Kismarton. Roediger István pr. m. (pr. B.) ... Kovászna. Schenk Jakab 1. t. (k. M.) ... ... Budapest. Schuster János pr. m. (pr. B.) ... Barátudvar. Simák Ferenc pr. m. (pr. B.). Kazár. Sípos Antal pr. m. (pr. B.) ... Körmend Stoll Ernő r. m. (o. B.) ... Nyíregyháza. Storcz Mátyás pr. m. (pr. B.) ... Gödöllő, id. Szeöts Béla 1. t. (k. M.) ... ... Tavarna. ifj. Szeöts Béla pr. m. (pr. B.) ... Felsőbánya. Szemere László r. m. (o. B.) Zsögöd. Szomjas Gusztáv pr. m. (o. B.)... Kisfástanya. Dr. Tarján Tibor r. m. (o. B.) ... Békéscsaba, ifj. Thóbiás Gyula r. m. (o. B.) Felsőláncz. Thuróczy Ferencz pr. m. (pr. B. ... Szikla, id. Tóth Kálmán pr. m. (pr. B.) Kunszentmiklós. Ujváry Géza pr. m. (pr. B.) Kalocsa. 16 SCHENK JAKAB Ujváry Irma pr. m. (pr. B.) ... Somogyfajsz. Ujváry Jenő pr. m. (pr. B.) Uzsapuszta Vancsura Antal pr. m. (pr. B.) ... Bajaszentistván. Veverán István pr. m. (pr. B.) ... Abony. Visontay József pr. m. (pr. B.) ... Kercza. Vollenhofer Pál r. m. (o. B.) Liptóujvár. Wersényi Róza pr. m. (pr. B.) ... Selmeczbánya. UJ megfigyelő állomások 1914 tavaszán J Neue Beobachtungsstationen im Frühjahre 19Í4A Állomás — Station À2 9 H Állomás — Station À cp H Apátka 48°48' 38045' 610 Kercza 46049' 34°— 233 Baj esd 45°32' 40°42' 385 Karcsin 49017' 38°32' 494/608 Berettyó-Dcda 47017' 40°! 2' 181 Melencze 4503O' 37°58' 82 Cseszte 48°22' SS'^OZ 248 Mezőmadaras — 46° 14' 42-07' 504 Dévaványa 47O03' 38036' 86 Nagyrunk 45044' 40O17' 567 Écska 45019' 38O06' 81 Páczafalu 47038' 40°43' 168 Erdőd 47037/ 40O29' 148 Pogányfalva ... 45°43' 39°41' 243 Farkaspatak ... 45°28' 40045' 596 Ugocsakomlós 48^04' 40049' 156/394 Göcs 46026' 42O20' 368 Újkígyós 46035' 38°42' 92 Hosdát 45044/ 40O36' 278/398 Újtátrafüred ... 490O8' 37048' 1004 Hybbe 49°03' 37°29' 690 Vojlovitz 44048' 38022' 78 Karjad 45^56' 37045' 83 1. <-> Colymbus eristatus L. 1. 100. Tata. II. 85 Felsőkabol. 105 Rezső- háza. 89 Bellye, Hydrochelidon nigra (L.) II. 120 Rezsőháza, 119 Hódság, 116 Hódmezővásárhely, 102 Nyíregyháza, 115 Ófehértó. 9. <—^ Phalacracorax carbo (L.) II. 121 Rezsőliáza. 10. < — >■ Fuligula ferina (L.) II. 73 Mezőtúr, 67 Nyíregyháza. 11. < — ► Fuligula nyroca (Güld.) II. 64 Mezőtűr, 66 Nyíregyháza. 12. ^^ Fuligula clangala (L) IV. 47 Zólyom. 13. -ex^- Fuligula hiemalis (L.) II. 59 Mezőtúr. 14. -ec^v Anas boschas L. I. 46 Berkesd, 48 Kőszeg, 41 Tárnok, II. 52 Rezsőháza, 55 Hódmezővásárhely, 53 Kúnszentmíklós, 61 Mezőtúr, 56 Nyíregyháza. IV. 30 Zólyom, 62 Breznóbánya. 15. < — > Anas streperà L. II. 77 Rezsőháza. 16. -<— ► Anas penelope L. II. 55 Rezsőháza, 66 Mezőtúr, 51 Nyír- egyháza. 17. ^>r—> Anas querquedula L II. 55 Rezsőháza, 69 Hódmezővásárhely, 76 Békéscsaba, 65 Nyíregyháza. IV. 65 Ilosva, 62 Breznóbánya. 18. <-/^ Anas crecca L. I. 56 Kőszeg. II. 54 Rezsőháza, 64 Hódmező- vásárhely, 61 Mezőtúr, 53 Nyíregyháza. IV. 59 Ilosva. 19. <-> Spatula clypeata (L.) II. 104 Rezsőháza. 20. ^(— > Dafila acuta (L.) II. 85 Rezsőháza. 21. -<-.-► Anser fabalis Lath. I. 30 Kőszeg. II. 54 Rezsőháza, 45 Kis- fástanya, 55 Nyíregyháza. 22. ^>^ Anser albifrons (Scop.) I. 52 Zomba. II. 64 Mezőtúr. 23. <—> Anser anser (L.) I. 43 Kismarton. II. 78 Rezsőháza, 65 Hód- mezővásárhely, 76 Békéscsaba, 60 Mezőtúr, 66 Nyíregyháza, 83 Ungvár. IV. 65 Sajókaza, 59 Ilosva, 75 Zólyom. 24. "r^ Cygnus olor Gm. III. 88 Csíkszentsímon. 25. <—> Glareola pratincola (L.) II. 115 Mezőtúr. 26. -^^^ Charadrius pluvialis L. IV. 94 Tavarna. 27. <-> Charadrius dubius Scop. II. 83 Nyíregyháza. \\\. 124 Felsőbánya. 28. -<— )- Vanellus vanellus (L.) I. 56 Nagyatád, 68 Szászvár, 65 Berkesd, 61 Rácztöttös, 68 Kercza, 49 Tűrje, 53 Vörs, 48 Uzsapuszta, 57 Marczali, 66 Tapolcza, 57 Somogyfajsz, 60 Igal, 54 Tamási, 48 Németujvár, 48 Kőszeg, 49 Körmend, 64 Sorokpuszta, 49 Vasvár, 49 Iván, 99 Nyögér, 49 Kemenesszentpéter, 47 Várkesző, 70 Padrag, 61 Ajka, 65 Ugod, 62 Gícz, 54 Veszprém, 51 Fejérvárcsurgó, 50 Petőfalva, 55 Szarvkő, 48 Sopronkertes, 46 Kismarton, 69 Czínfalva, 57 Sopronnyék, 61 Szent- margítbánya, 53 Malomháza, 45 Nagyczenk, 69 Feketeváros, 53 Barát- udvar, 71 Magyaróvár, 53 Gyírmóth, 69 Patkányos puszta, 51 Bókod, 56 Tata, 66 Csolnok, 59 Tárnok, 57 Pílísszentkereszt. II. 67 Vajlovítz, 51 Kevevára, 57 Pancsova, 65 Dunadombó, 85 Fehértemplom, 68 Duna- bökény, 62 Felsőkabol, 66 Rezsőháza, 65 Ópáva, 47 Versecz, 58 Bellye, Aquila. 2 18 SCHENK JAKAB ^ 61 Bácsszentiván, 61 Szond, 60 Bácsordas, 60 Hódság, 56 Melencze, 79 Mosnicza, 57 Hidasliget, 69 Bálincz, 64 Patosfa, 51 Szabadszent- király, 79 Doromlás, 49 Rezét, 50 Fehértó, 59 Királyhalom, 58 Hódmező- vásárhely, 56 Solt, 71 Kalocsa, 61 Állampuszta, 52 Szabadszállás, 51 Keczel, 94 Újkígyós, 65 Pákozd, 54 Kúnszentmiklós, 54 Ürbő, 65 Czegléd, 57 Söreg puszta, 57 Mezőtúr, 54 Dévaványa, 57 Alattyán, 56 Szerep, 85 Nagyvárad, 54 Szentjobb, 60 Poroszló, 55 Tiszatarján, 66 Kisfás- tanya, 54 Nyíregyháza, 63 Ófehértó, 66 Szatmárnémeti, 61 Kemecse, 56 Révleány vár. 111. 69 Maroserdőd, 80 Fogaras, 87 Lippa, 88 Nagy- enyed, 84 Tenke, 75 Szilágycseh, 69 Naszód, 56 Fehérszék. IV. 53 Kürt, 62 Vámosmikola, 49 Kerepes, 59 Váczbottyán, 67 Szada, 50 Gödöllő, 56 Isaszeg, 57 Valkó, 86 Bodony, 61 Recsk, 61 Terpes, 72 Sajókaza, 54 Cseszte, 66 Felsődiós, 77 Kistapolcsány, 72 Garamszentbenedek, 70 Perőcsény, 77 Parassa puszta, 69 Gács, 68 Litke, 66 Erdőhorváti, 59 llosva, 48 Búrszentgyörgy, 67 Zólyom, 69 Breznóbánya, 60 Felső- láncz, 104 Liptóujvdr, 79 Eperjes. 29. -< — ► Oedícnemus oedicnemus (L) I. 118 Tárnok. 11. 108 Király- halom, 109 Sőregpuszta. IV. 95 Búrszentgyörgy. 30. < — ► Pavoncella pugnax L. II. 76 Békéscsaba, 58 Kúnszent- miklós, 56 ürbő, 70 Nyíregyháza. 31. -<— > Totanus hypoleucus (L.) II. 106 Rezsőháza, 93 Ungvár. IV. 111 Zólyom. 32. <^>^ Totanus ochropus (L.) II. 107 Békéscsaba, 77 Nagyvárad. 33. -<-./-> Totanus glareola (L.) I. 76 Kőszeg. 34. -w» Totanus totanus (L.) I. 91 Tárnok. II. 73. Hódmezővásár- hely, 76 Békéscsaba, 76 Kúnszentmiklós, 59 Ürbő, 85 Mezőtúr, 60 Nyír- egyháza. 35. -<-v-^ Totanus fuscus (L.) II. 73 Nyíregyháza. 36. 't-'^ Totanus nebularius Gunn. II. 94 Nyíregyháza. 37. -< — > Limosa limosa (L.) II. 84 Mezőtúr. 38. -í-v^ Numenius arcuatus (L.) I. 57 Kismarton, 53 Tárnok. II. 50 Rezsőháza, 69 Rezét, 65 Hódmezővásárhely, 73 Kúnszentmiklós, 53 Ürbő, 73 Czegléd, 72 Sőregpuszta, 68 Mezőtúr, 68 Tiszatarján, 67 Kisfástanya, 56 Nyíregyháza. IV. 77 Búrszentgyörgy, /// Sajókaza. 39. -<-^-> Numenius pliaeopus (L.) II. 78 Nyíregyháza. 40. -t-^ Gallinaio maior Gm. II. 78 Kúnszentmiklós. 41. -Hc^ Gallinagogallinago(L.) I. 67 Kőszeg. 11.91 Tárnok, 67 Keve- vára, 79 Rezsőháza, 80 Hódság, 70 Királyhalom, 62 Hódmezővásárhely, 78 Kúnszentmiklós, 89 Mezőtúr, 67 Tiszatarján, 62 Nyíregyháza, 66 Ófehértó. IV. 104 Aszód, 91 Saj(')kaza. 42. ^-* Gallinago gallinula (L.) II. 84 Rezsőháza, 89 A\ezőtur, 78 Nyíregyháza. IV. 75 llusva. A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 19 43. -f-o^ Scolopax rusticola (L.) I. 73 Kisherend, 60 Kaposvár, 72 Szász- vár, 75 Berkesd, 69 Pécsvárad, 68 Szentgotthárd, 73 Kercza, 61 Iliáros, 71 Tűrje, 69 Vörs, 56 Uzsapuszta, 71 Marcali, 65 Somogyfajsz, 67 Igal, 74 Tamási, 53 Németiíjvár, 56 Körmend, 68 Sorokpuszta, 64 Csepreg, 57 Vasvár, 69 Iván, 64 Hegyhátgyertyános, 71 Nyögér, 73 Zalaerdőd, 74 Kemenesszentpéter, 69 Várkesző, 63 Padrag, 68 Ajka, 76 Ugod, 64 üicz, 79 Veszprém, 67 Fejérvárcsurgó, 65 Sukoró, 67 Szarvkő, 75 Sopron kertes, 67 Ágfalva, 67 Kismarton, 75 Czinfalva, 73 Szentmargitbánya, 69 Fekete- város, 83 Csorna, 73 Rábapatona, 64 Patkányospuszta, 64 Bókod, 65 Tata, 81 Madár, 79 Csolnok, 67 Páty, 76 Pilismarót, 71 Pilisszentkereszt, 69 Budakesz, 68 Visegrád, 64 Pilisszentlászló. II. 73 Vojlovicz, 69 Keve- vára, 62 Pancsova, 83 Fehértemplom, 71 Kamaristya, 64 Palona, 61 Villány, 67 Rácztöttös, 63 Drávatorok, 71 Bácsszentiván, 72 Szond, 61 Bácsordas, 67 Hódság, 75 Oyüreg, 61 Mosnicza, 75 Hidasliget, 62 Érszeg, 78 Bálincz, 74 Patosfa, 71 Szabadszentkirály, 71 Doromlás, 73 Porboly, 63 Rezét, 68 Bajaszentistván, 63 Felsőszentiván, 77 Hódmezővásárhely, 59 Bezdin, 77 Németszentpéter, 74 Csála, 74 Aradkövi, 67 Seiend, 72 Borossebes, 66 Kalocsa, 73 Szabadszállás, 76 Békés, 67 Gyula, 69 Pákozd, 77 Czegléd, 73 Alattyán, 66 Nagyvárad, 79 Szentjobb, 79 Margitta, 66 Budapest, 55 Nyíregyháza, 71 Ófehértó, 68 Szatmárnémeti, 69 Révleány vár, 72 Bácska, 88 Nagyszöllős, 68 Ungvár. III. 75 Felsőpozsgás, 75 Szászkabánya, 87 Farkaspatak, 74 Bükkhegy, 75 Temeskirályfalva, 73 Pogányfalva, 69 Maroserdőd, 75 Győrösd, 72 Szolcsva,65 Bakamező, 76 Facsád, 75Galadna- bánya, 66 Bégaszentes, 73 Kossó, 75 Nemese, 68 Bulza, 77 Felsőkastély, 77 Tisza, 74 Tyej, 69 Roskány, 78 Hunyaddobra, 75 Veczel, 65 Malomvíz 65 Marossolymos, 82 Vajdahunyad, 70 Hátszeg, 79 Nagyág, 58 Oláh- brettye, 85 Bajesd, 87 Puj, 73 Alsóvárosvíz, 72 Algyógy, 79 Romoszhely, 100 Ausel, 68 Kudsir, 72 Szászsebes, 105 Sugág, 81 Szelistye, 87 Kis- torony, 75 Nagycsür, 74 Szelindek, 83 Szenterzsébet, 80 Hermány, 72 Felek, 75 Ujegyház, 75 Felsőárpás, 79 Felsőucsa, 76 Felsővist, 75 Nagysink, 79 Dézsán, 77 Fogaras, 71 Kopacsel, 79 Marginen, 78 Zernest, 81 Barca- rozsnyó, 74 Krizba, 103 Türkös, 74 Szászhermány, 61 Ilyefalva, 72 Sepsi- szentgyörgy, 80 Kovászna, 81 Ozsdola, 73 Lippa, 69 Sólymos, 62 Sistárócz, 79 Mészdorgos, 75 Petercse, 71 Dorgos, 69 Szabálcs, 86 Alcsil, 75 Alvácza, 74 Körösbánya, 77 Riskulicza, 75 Brád, 80 Boicza, 79 Blezsény, 85 Topán- falva, 81 Zalatna, 66 Alvincz, 75 Sard, 74 Gyulafehérvár, 69 Nagyenyed, 68 Medgyes, 80 Mezőmadaras, 83 Almakerék, 76 Pród, 59 Szászszent- lászló, 94 Hegen, 69 Kőhalom, 77 Székelyzsombor, 73 Felsőrákos, 79 Málnás, 76 Futásfalva, 77 Kézditorja, 71 Kézdiszárazpatak, 77 Esztelnek, 79 Lem- hény, 80 Bereczk, 79 Ojtoz, 79 Sósmező, 69 Tenke, 77 Preguz, 74 Bulz, 89 Runk, 75 Melegszamos, 80 Magyargorbó, 70 Kolozsvár, 75 Kékes, 79 Teke, 72 Herbus, 61 Nyárádszereda, 77 Görgényszentimre, 78 Mocsár, 2* 20 SCHENK JAKAB 83 Oörgényüvegcsür, 83 Dosz, 85 Alsófancsal, 72 Laposnya, Q8 Gyergyó- szentmiklós, 98 Gyergyóbékás, 61 Siter, 66 Felsőderna, 79 Élesd, 73 Berettyó- déda, 70 Bályok, 73 Zsibó, 84 Nagyilonda, 83 Dés, 89 Gáncs, 72 Tőkés, 73 Naszód, 81 Dombhát, 94 Dornavölgy, 72 Erdőd, 68 Páczafalu, 79 Avasujváros, 69 Fehérszék, 69 Nagysomkút, 82 Kápolnokmonostor, 83 Taraczköz, 76 iWáramarossziget, 84 Lonka, 85 Felsővisó. IV. 69 Kürt, 80 Kernend, 68 Ipolyszalka, 78 Zebegény, 69 Kóspallag, 77 Nagymaros, 66 Szokolya, 83 Kerepes, 69 Váczbottyán, 70 Szada, 61 Gödöllő, 77 Isaszeg, 81 Egerszeg, 85 Valkó, 72 Gyöngyössolymos, 77 Bodony, 74 Recsk, 78 Terpes, 70 Somorja, 72 Cserfalu, 72 Cseszte, 70 Ottóvölgy, 84 Felsődiós, 74 Kistapolcsány, 78 Garamrudnó, 73 Garamrév, 79 Zsarnóczatelep, 65 Bakaszenes, 89 Bacsófalva, 76 Perőcsény, 72 Parassapuszta, 73 Tesmagol- vár, 93 Gyökös, 73 Litke, 73 Kazár, 74 Sajókaza,, 76 Erdőhorváti, 74 Hát- szeg, 83 Ilosva, 78 Rákospatak, 75 Dolha, 77 Talaborfalva, 84 Dombó, 79 Gyertyánliget, 100 Turbáttorkolat, 85 Körösmező, 69 Búrszentgyörgy, 86 Oszlány, 70 Divékrudnó, 79 Felsőhámor, 87 Gyertyánfa, 85 Znióvár- alja, 77 Saskőváralja, 84 Zólyomternye, 79 Vaségetőkohó, 77 Kovácsfalva, 71 Zólyom, 69 Beszterczebánya, 98 Szelese, 83 Oaramsálfalva, 79 Per- hát, 79 Nagyócsa, 104 Korytniczafürdő, 77 Mezőköz, 85 Rezsőpart, 89 Kisgaram, 80 Karám, 79 Szikla, 91 Breznóbánya, 79 Maluzsina, 86 Liptóteplicska, 69 Ózd, 75 Rozsnyó, 88 Iglò, 87 Óviz, 82 Szepesremete, 75 Aranyida, 85 Apátka, 69 Miszlóka, 83 Delnekakasfalva, 75 Hollóháza, 82 Ósva, 79 Keczerlipócz, 76 Modrafalu, 75 Ránkfüred, 65 Tavarna, 75 Alsóhunkócz, 69 Kisberezna, 83 Nagyberezna, 87 Bercsényifalva, 76 Csontos, 69 Tiirjaremete, 81 Sóhát, 78 Poroskő, 75 Turjamező, 67 Nagy- bicscse, 80 Fenyőháza, 82 Rózsahegy, 85 Lucskifürdő, 83 Liptóujvár, 98 Szvarin, 91 Vichodna, 92 Feketevág, 85 Tátraháza, 77 Leibicz, 88 Szepes- béla, 70 Podolin, 84 Lőcse, 79 Kurcsin, 82 Szepesváralja, 78 Kánás, 81 Eperjes. 44. -tr^ Grus grus (L.) II. 63 Kevevára, 69 Hódmezővásárhely, 88 Kúnágota, 90 Kecskemét, 77 Békés, 72 Nagyvárad, 88 Nyíregyháza, 74 Ófehértó, 82 Szatmárnémeti, 82 Kemecse, 86 Nagyszöllős, 80 Ungvár, ill. 73 Kisberivoj, 85 Maksa, 65 Topánfalva, 79 Nagylupsa, 93 Bereczk, 89 Ojtoz, 89 Barátka, 90 Nagyczég, 93 Teke, 96 Élesd, 88 Turcz. IV. 82 lluszt, 82 Kövesliget, 86 Kisberczna, 87 Nagyberezna. 45. ^^-y Crex crex (L) I. 125 Kisherend, 121 Tűrje, 136 Német- ujvár, 146 Kőszeg, 118 Körmend, 127 Nyögér, 125 Fejérvárcsnrgó, 125 Nagymarton, 126 Petőfalva, 131 Kismarton, 132 Sopronnyék, 121 Malomháza, 126 Feketeváros, 126 Gyirmóth, 115 Patkányospuszta, 120 Bókod, 135 Tárnok, 127 Budakesz, 132 Visegrád. 11. 131 Dunacséb, 116 Rezsőháza, 128 Villány, 116 Rácztöttös, 130 Bellye, 114 Szond, 114 Bácsordas, 128 Hódság, 123 Mosnicza, 128 Érszeg, 127 Dórom- A MADÁRVOMULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. É\^ TAVASZÁN 21 lás, 130 Rezét, 126 Felsőszentiván, 119 Hódmezővásárhely, 125 Német- szentpéter, 124 Seiend, 108 Állampuszta, 121 Szabadszállás, 117 Pákozd, 127 Kiinszentmiklós, 114 Mezőtúr, 122 Alattyán, 120 Szerep, 125 Nagy- várad, 121 Budapest, 116 Nyíregyháza, 128 Ófehértó, 125 Kemecse, 130 Bácska. III. 113 Szászkabánya, 123 Bükkhegy, 128 Györösd, 128 Bulza, 123 Felsőkastély, 131 Szelistye, 126 Nagysink, 125 Földvár, 113 Türkös, 124 Sistárócz, 126 Dorgos, 131 Szabálcs, 131 Alvincz, 104 Nagyenyed, 129 Székelyzsombor, 125 Tenke, 132 Herbus, 129 Szováta, 131 Siter, 124 Felsöderna, 122 Élesd, 124 Berettyódéda, 123 Dés, 128 Naszód, 133 Fehérszék, 131 Nagysomkút. IV. 118 Kürt, 129 Szokolya, 130 Valkó, 127 Bodony, 121 Recsk, 121 Somorja, 122 Cserfalu, 126 Cseszte, 124 Felső- diós, 130 Kistapolcsány, 129 Perőcsény, 126 Gács, 128 Litke, 120 Kazár, 119 Sajókaza, 125 Hátmeg, 132 Huszt, 126 Técső, 127 Szentmihálykört- vélyes, 132 Bűrszentgyörgy, 125 Jálna, 151 Oaramsálf alva, 110 Nagyócsa, 133 Breznóbánya, 119 Felsőláncz, 134 Aiiszlóka, 127 Tavarna,/63 Liptóújvár, 135 Leibicz, 139 Podolin, 126 Lőcse, 132 Eperjes. 46. -eo> Rallus aquaticus (L.) II. 85 Hódmezővásárhely, 92 Nyír- egyháza. 47. -í— > Ortygometra porzana (L.) II. 121 Rezsőliáza, 98 Hódmező- vásárhely. III. 106 Nagyenyed. 48. -t^> Gallinula chloropus (L.) I. 66 Bogyoszló. II. 118 Rezsőliáza, 86 Hódmezővásárhely, 122 Mezőtúr. III. 105 Földvár, 105 Nagyenyed. 49. -^^^ Fulica atra L. I. 64 Németujvár, 50 Kismarton, 50 Tata, 95 Kcvevám. II. 64 Felsőkabol, 82 Rezsőliáza, 65 Drávatorok, 62 Hódság, 60 Szekszárd, 67 Porboly, 68 Rezét, 58 Fehértó, 77 Király halom, 60 Hód- mezővásárhely, 51 Bezdin, 66 Kalocsa, 91 Mezőtúr, 55 Tiszatarján, 67 Nyíregyháza. III. 90 Nagyenyed. 50. -r^^ Plegadis falcinellus (L.) II. 121 Rezsőliáza. 51. ^<— > Platalea leucorodia L. II. 68 Rezsőháza. 52. "<— > Ciconia nigra (L.) II. 83 Palona, 105 Dunabökény, 72 Rácz- töttös, 70 Bellye, 87 Drávatorok, 98 Hódság, 93 Érszeg, 68 Rezét, 75 Szabadszállás, 85 Tárnáméra. 53. -<— > Ciconia ciconia (L.) I. 85 Kísherend, 91 Berkesd, 102 Pécs- várad, 79 Véménd, 96 Kercza, 93 Tűrje, 90 Uzsapuszta, 86 Tapolcza, 93 Somogyfajsz, 101 Balatonboglár, 74 Tamási, 84 Németujvár, 88 Kör- mend, 91 Sorokpuszta, 84 Vasvár, 97 Iván, 95 Nyögér, 89 Kemenes- szentpéter, 87 Várkesző, 96 Padrag, 87 Gicz, 83 Fejérvárcsurgó, 76 Sukoró, 109 Czinfalva, 76 Malomháza, 99 Feketeváros, 81 Barátudvar, 97 Bogyoszló, 89 Csorna, 78 Rábapatona, 77 Gyirmóth, 89 Patkányospuszta, 87 Bókod, 90 Tata, 86 Tárnok, 92 Pilisszentkereszt. II. 75 Vajlovítz, 76 Keve- vára, 79 Pancsova, 79 Dunadombó, 90 Fehértemplom, 88 Kamaristya, 84 Palona, 73 Dunabökény, 84 Ujpalánka, 79 Palánka, 83 Dunacséb, 22 SCHENK JAKAB SO Felsőkabol, 71 Rezsoháza, 75 Ópáva, 81 Versecz, 86 Páprád, 80 X'illány, 71 Rácztöttös, 74 Bellye, 80 Drávatorok, 83 Bácsszentiván, 82 Szond, 81 Bácsordas, 82 Hódság, 75 Karjad, 82 Melencze, 85 Temesság, 77 Gyüreg, 93 Mosnicza, 74 Hidasliget, 79 Érszeg, 84 Bálincz, 86 Patosfa, 91 Szek- szárd, 79 Doromlás, 74 Porboly, 81 Rezét, 77 Bajaszentistván, 78 Felső- szentiván, 85 Fehértó, 76 Kelebia, 83 Királyhalom, 77 Hódmezővásárhely, 80 Bezdin, 83 Németszentpéter, 87 Kúnágota, 95 Csála, 98 Aradkövi, 98 Seiend, 78 Solt, 81 Kalocsa, 80 Állampuszta, 75 Szabadszállás, 85 Keczel, 78 Kecskemét, 81 Békéscsaba, 77 Békés, 84 Gyula, 85 Székesfejérvár, 81 Pákozd, 81 Kúnszentmiklós, 77 Ürbő, 100 Czegléd, 77 Sőregpuszta, 88 Abony, 82 Mezőtúr, 94 Karczag, 78 Dévaványa, 83 Alattyán, 83 Szerep, 84 Nagyvárad, 80 Szentjobb, 89 Margitta, 89 Budapest, 76 Poroszló, 77 Tiszatarján, 75 Nyíregyháza, 76 Ófehértó, 77 Szatmárnémeti, 86 Kemecse, 95 Révleányvár, 84 Bácska, 78 Ungvár. III. 91 Felsőpozsgás, 90 Szászka- bánya, 82 Berzászka, 104 Ruszka, 95 Farkaspatak, 96 Bükkhegy, 80 Temes- királyfalva, 95 Pogányfalva, 92 Győrösd, 88 Bakamező, 82 Facsád, 77 Béga- szentes,78 Kossó, 105 Nemese, 84 Felsőkastély, 91 Hunyaddobra, 84 Veczel, 105 Alarossolymos, 78 Vajdahunyad, 92 Déva, 100 Hosdát, 105 Hátszeg, 102 Oláhbrettye, 90 Bajesd, 90 Puj, 106 Alsóvárosvíz, 78 Algyógy, 89 Szászsebes, 97 Szelistye, 99 Kistorony, 85 Nagycsűr, 89 Szelindek, 94 Szenterzsébet, 96 Nagytalmács, 88 Hermány, 90 Porcsesd, 77 Felek, 88 Újegyház, 81 Szkoré, 79 Oprakerczisora, 83 Strezakerczisora, 79 Felső- ucsa, 86 Alsóvist, 82 Felsővist, 87 Nagysink, 92 Kisberivoj, 86 Fogaras, 84 Kopacsel, 82 Marginén, 100 Sarkaicza, 98 Nagyberivoj, 94 Alsó- komána, 85 Újsinka, 94 Zernest, 77 Barczarozsnyó, 77 Apácza, 79 Szász- veresmart, 78 Földvár, 94 Ilyefalva, 99 Sepsiszentgyörgy, 85 Maksa, 87 Ozsdola, 83 Sólymos, 79 Sistárócz, 80 Mészdorgos, 76 Alvácza, 67 Vorcza, 74 Körösbánya, 74 Riskulicza, 74 Brád, 74 Boicza, 86 Topán- falva, 100 Nagylupsa, 83 Alvincz, 87 Toroczkó, 98 Gyulafehérvár, 75 Nagy- enyed, 77 Medgyes, 96 Erzsébetváros, 89 Almakerék, 79 Pród, 88 Seges- vár, 90 Hegen, 78 Kőhalom, 99 Székelyudvarhely, 86 Málnás, 76 Csík- szentimre, 96 Futásfalva, 85 Kézditorja, 73 Kézdiszárazpatak, 87 Kézdi- szentkereszt, 78 Lemhény, 97 Bereczk, 98 Sósmező, 93 Tenke, 94 Intrecai, 85 Preguz, 96 Bulz, 99 Középlak, 90 Magyargorbó, 99 Kolozsvár, 96 Torda, 81 Nagyczég, 100 Herbus, 92 Nyárádszereda, 83 Gyergyó- békás, 91 Siter, 88 Felsőderna, 81 Berettyódéda, 79 Zilah, 73 Zsibó, 94 Nagyilonda, 82 Dés, 68 Naszód, 88 Oláhszentgyörgy, 92 Nagyilva, 83 Erdőd, 78 Páczafalu, 73 Turcz, 77 Fehérszék, 107 Nagysomkút, 97 Kápolnokmonostor, 118 Taraczköz, 91 Máramarossziget, 79 Lonka, 85 Petrova. IV. 117 Kürt, 96 Kéménd, 80 Ipolyszalka, 103 Szokolya, 82 Kerepes, 94 Váczbottyán, 110 Gödöllő, 88 Isaszeg, 97 Valkó, 83 üyön- gyössolymos, 92 Recsk, 83 Terpcs, 104 Kistapolcsány, 91 Parassa- A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON A/ 1914. ÉV TAVASZÁN 23 puszta, Q5 Tesmagolvár, 88 Gács, 79 Litkc, 101 Losoncz, 85 Sajókaza, 96 Erdőhorváti, 84 Hátmeg, 113 Ilosva, 90 Ugocsakomlós, 85 Dollia, 82 Huszt, 101 Bustyaháza, 100 Kövesliget, 84 Talaboríalva, 96 Szent- mihálykörtvélyes, //5Dö/«/7ö, 84 Kőrösmező, 96 Búrszentgyörgy, 98 Divék- rudnó, 96 Znióváralja, 103 Zólyomternye, 82 Kovácsfalva, 107 Zólyom, 81 Garamsálfalva, 88 Nagyócsa, 92 Mezőköz, 82 Garamszentandrás, 69 Garampéteri, 97 Rezsőpart, 84 Kisgaram, 86 Karám, 54 Breznóbánya, 75 Szepsi, 75 Felsőláncz, 108 Keczerpeklén, 86 Tavarna, 78 Homonna, 81 Alsóhunkócz, 95 Kisberezna, 86 Nagyberezna, 90 Nagybicscse, 104 Rózsahegy, 95 Liptóújvár, 82 Újtátrafüred, 118 Tátraliáza, 107 Podolin, 92 Eperjes. 54. < — > Nycticorax nycticorax (L.) II. 75 Palona, 108 Dunacséb, 83 Rezsőháza, 87 Bellye, 105 Rezét, 88 Hódmezővásárhely, 98 Békéscsaba. 55. ^ir^^ Botaurus stellaris (L.) 11. 94 Kevevára, 80 Hódság, 80 Király- halom, 85 Hódmezővásárhely, 83 Kúnszentmiklós, 66 Kemecse. 111. 108 Földvár. 56. -^-> Ardetta minuta (L.) II. 120 Rezsőháza, 115 Hódmező- vásárhely, 125 Mezőtúr. 57. -<— >- Ardea ralloides Scop. II. 125 Dunacséb, 123 Felsőkabol. 58. -eo-v Ardea cinerea L. I. 54 Kismarton, 89 Feketeváros. II. 76 Keve- vára, 63 Pancsova, 50 Dunacséb, 64 Rezsőháza, 71 Bellye, 56 Szond, 71 Hódság, 69 Gyüreg, 56 Rezét, 61 Felsőszentiván, 77 Fehértó, 75 Hód- mezővásárhely, 82 Békés, 80 Kúnszentmiklós, 82 Mezőtúr, 76 Déva- ványa, 82 Alattyán, 74 Nagyvárad, 69 Poroszló, 76 Nyíregyháza, 69 Szat- márnémeti, 75 Kemecse. 111. 84 Alsóvist, 71 Kisberivoj, 78 Fogaras, 70 Kopacsel, 69 Nagyberivoj, 75 Alsókomána, 68 Földvár, 69 Nagy- enyed, 83 Dés, 87 Naszód, 76 Páczafalu, 73 Taraczköz. IV. 69 Terpes, 91 Ilosva, 100 Huszt, 79 Técső, 89 Szentmihálykörtvélyes. 59. -<— ► Ardea purpurea L. II. 95 Kevevára, 84 Felsőkabol, 85 Rezső- háza, 80 Ürbő, 91 Mezőtúr, 104 Alattyán. III. 116 Földvár. 60. ^~> Ardea alba L. II. 87 Bellye. 61. -<— > Ardea garzetta L. 114 Bellye. 62. -es^ Coiumba oenas L. I. 51 Kisherend, 50 Nagyatád, 61 Kaposvár, 62 Szászvár, 65 Berkesd, 69 Kercza, 45 Tűrje, 45 Vörs, 54 Uzsapuszta, 55 Marczali, 55 Somogyfajsz, 63 Igal, 57 Tamási, 48 Németújvár, 51 Kőszeg, 46 Körmend, 61 Sorokpuszta, 58 Csepreg, 50 Vasvár, 51 Iván, 67 Nyögér, 46 Zalaerdőd, 58 Várkesző, 55 Padrag, 64 Ajka, 51 Ugod, 51 Gicz, 47 Veszprém, 64 Fejérvárcsurgó, 66 Sukoró, 68 Nagymarton, 49 Kis- marton, 65 Czinfalva, 58 Sopronnyék, 44 Szentmargitbánya, 53 Nagy- czenk, 57 Rábapatona, 52 Bókod, 62 Páty, 77 Pilismarót, 55 Pilisszent- kereszt, 58 Pilisszentlászló. II. 50 Pancsova, 57 Dunadombó, 54 Duna- cséb, 56 Rácztöttös, 52 Bácsordas, 79 Gyüreg, 56 Hidasliget, 43 Érszeg 24 SCHENK JAKAB 61 Patosfa, 73 Szabadszentkirály, 55 Fehértó, 65 Hódmezővásárhely, 61 Bezdin, 55 Németszentpéter, 53 Csála, 53 Seiend, 64 Marosborsa, 64 Borossebes, 75 Solt, 61 Szabadszállás, 56 Gyula, 64 Pákozd, 61 Kún- szentmiklós, 76 Nagyvárad, 73 Szentjobb, 52 Tiszatarján, 51 Nyíregy- háza, 56 Szatmárnémeti, 60 Kemecse, 61 Nagyszöllős, 59 Ungvár. ill. 51 Felsőpozsgás, 53 Néranádas, 41 Szászkabánya, 51 Berzászka, 46 Meszesfalu, 92 Almafa, 67 Farkaspatak, 46 Bükkhegy, 50 Maros- erdőd, 55 Oyőrösd, 52 Szolcsva, 52 Bakamező, 40 Facsád, 54 Oaladna- bánya, 58 Bégaszentes, 48 Kossó, 49 Nemese, 49 Bulza, 63 Bisztere, 54 Felsőkastély, 58 Tyej, 48 Roskány, 74 Hunyaddobra, 56 Nagyrunk, 54 Vulcsesd, 57 Veczel, 91 Kismuncsel, 64 Királybányateplicza, 91 Oláh- brettye, 61,Bajesd, 57 Kosztesd, 68 Gredistye, 84 Kudsir, 53 Szászsebes, 57 Sugág, 65 Szeiistye, 71 Kistorony, 58 Nagycsűr, 68 Szelindek, 66 Szent- erzsébet, 62 Hermány, 73 Porcsesd, 80 Kistalmács, 49 Ujegyház, 102 Strezakcrcsisora, 64 Nagysink, 62 Kopacsel, 62 Barczarozsnyó, 64 Sólymos, 57 Sistárócz, 68 Mészdorgos, 51 Dorgos, 50 Laláncz, 62 Vorcza, 63 Felsővidra, 53 Topánfalva, 60 Nagylupsa, 56 Zalatna, 57 Alvincz, 71 Sard, 54 Gyulafehérvár, 49 Nagyenyed, 55 Medgyes, 55 Almakerék, 53 Segesvár, 55 Kőhalom, 78 Székelyudvarhely, 82 Szentegyházas- falu, 56 Felsőrákos, 55 Málnás, 59 Tenke, 51 Intrecai, 55 Preguz, 52 Bulz, 55 Barátka, 59 Magyargorbó, 55 Kolozsvár, 79 Teke, 52 Herbus, 61 Gör- gényüvegcsLÍr, 68 Gyergyóbékás, 49 Siter, 53 Felsőderna, 63 Élesd, 51 Berettyódéda, 61 Zilah, 62 Szilágycseh, 51 Zsibó, 79 Nagyilonda, 53 Dés, 54 Gáncs, 62 Naszód, 51 Erdőd, 43 Páczafalu, 59 Turcz, 75 Avas- újváros, 50 Fehérszék, 57 Nagysomkút, 68 Kápolnokmonostor, 66 Taracz- köz, 74 Máramarossziget, 55 Aknasugatag, 53 Farkasrév, 56 Lonka, 50 Izaszacsal. IV. 46 Kürt, 57 Szokolya, 41 Kerepes, 27 Isaszcg, 75 Eger- szeg, 53 Valkó, 47 Bodony, 58 Recsk, 82 Somorja, 54 Cserfalu, 55 Cseszte, 54 Ottóvülgy, 68 Felsődiós, 57 Kistapolcsány, 74 Garamszentbenedek, 66Garamrudnó, 63 Bakaszenes, 58 Alsóhámor, 54 Parassapuszta, 66 Gyökös, 62 Kazár, 74 Sajókaza, 56 Hátmeg, 59 llosva, 55 Rákospatak, 60 Dolha, 68 Técső, 57 Talaborfalva, 54 Szentmihálykörtvélyes, 79 Kőrösmező, 61 Oszlány, 62 Felsohámor, 57 Kövesmocsár, 69 Jálna, 73 Vaségető- kohó, 64 Kovácsfalva, 56 Zólyom, 93 Szelese, 55 Garamsálfalva, 76 Perhát, 63 Nagyócsa, 61 Garampéteri, 75 Rezsőpart, 75 Kisgaram, 78 Szikla, 81 Rozsnyó, 64 Szepsi, 77 Apátka, 58 Hollóháza, 57 Ósva, 55 Keczer- lipócz, 65 Vörösvágás, 56 Rankfüred, 57 Tavarna, 49 Alsóhunkócz, 59 Kisberezna, 69 Nagyberezna, 68 Bercsényifalva, 76 Csontos, 73 Turja- remete, 77 Poroskő, 64 Nagybicscse, 92 Fenyőháza, 82 [Rózsahegy, 69 Liptóújvár, 72 Újtátrafüred, 64 Szebesbéla, 71 Podolin, 74 Lőcse, 73 Kánás, 76 Eperjes. 63. -<— ► Columba palunibus L. 1. 73 Kishcrend, 66 Nagyatád, A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 25 95 Berkesé, 75 Kercza, 47 Tűrje, 74 Vörs, 51 Uzsapuszta, 71 Marczali, 52 Somogyfajsz, 70 Igal, 67 Németújvár, 55 Kőszeg, 48 Körmend, 46 Sorok- puszta, 56 Csepreg, 49 Vasvár, 53 Iván, 52 Hegyhátgyertyános, 56 Nyögér, 41 Zalaerdőd, 49 Kemenesszentpéter, 51 Várkesző, 70 Ajka, 53 Ugod, 57 Oicz, 115 Veszprém, 52 Fejérvárcsurgó, 69 Sukoró, 64 Petőfalva, 61 Szarvkő, 54 Sopronkertes, 47 Kismarton, 71 Czinfalva, 59 Sopron- nyék, 57 Szentmargitbánya, 46 N'agyczenk, 61 Feketeváros, 57 Csorna, 61 Rábapatona, 55 Oyirmóth, 64 Patkányospuszta, 59 Bókod, 65 Madár, 62 Csolnok, 86 Páty, 53 Tárnok, 79 Pilismarót, 74 Pilisszentkereszt, 60 Budakesz, 58 Visegrád, 72 Pilisszentlászló. 11. 69 Dombó, 58 Fehér- templom, 68 Palona, 87 Dimabökény, 82 Dunacséb, 69 Felsőkabol, 57 Rezsőháza, 53 Rácztöttös, 61 Bellye, 57 Drávatorok, 87 Bácsszent- iván, 56 Szond, 75 Bácsordas, 75 Hódság, 50 Hidasliget, 71 Patosfa, 55 Szabadszentkirály, 65 Szekszárd, 69 Doromlás, 83 Rezét, 69 Fehértó, 74 Kelebia, 55 Királyhalom, 61 Hódmezővásárhely, 73 Bezdin, 92 Solt, 61 Kalocsa, 73 Szabadszállás, 71 Keczel, 92 Székesfejérvár, 71 Pákozd, 59 Kúnszentmiklós, 70 Czegléd, 69 Sőregpuszta, 73 Abony, 55 Alattyán, 81 Szentjobb, 65 Poroszló, 67 Tiszatarján, 67 Nyíregyháza, 61 Fehértó, 55 Szatmárnémeti, 68 Kemecse, 68 Révleányvár, 52 Bácska, 62 Ungvár. III. 52 Néranádas, 39 Szászkabánya, 51 Berzászka, 101 Farkaspatak, 48 Bükkhegy, 42 Pogányfalva, 82 Győrösd, 93 Facsád, 65 Felsőkastély, 61 Tisza, 64 Hosdát, 79 Bajesd, 99 Bisztra, 65 Szelistye, 64 Újegyház, 68 Felsőucsa, 61 Nagysink, 67 Barczarozsnyó, 58 Kovászna, 69 Sólymos, 76Petercse, 51 Dorgos, 57 Alcsil, 77 Topánfalva, 66 Nagylupsa, 82 Alvincz, 77 Sard, 74 Gyulafehérvár, 51 Nagyenyed, 70 Lemhény, 105 Ojtoz, 63 Tenke, 59 Bulz, 61 Reketó, 65 Melegszamos, 64 Hidegszamos, 61 Nyárád- remete, 55 Szováta, 85 Élesd, 60 Zsibó, 61 Gáncs, 68 Tőkés, 74 Nagy- somkút, 74 Alsófernezely, 82 Kápolnokmonostor, 96 Majszin. IV. 41 Kürt, 54 Ipolyszalka, 80 Márianostra, 81 Zebegény, 69 Kóspallag, 63 Szokolya, 55 Kerepes, 63 Váczbottyán, 68 Szada, 54 Gödöllő, 55 Isaszeg, 73 Eger- szeg, 57 Valkó, 57 Gyöngyössolymos, 53 Bodony, 64 Recsk, 60 Somorja, 69 Cserfalu, 74 Cseszte, 74 Ottóvölgy, 79 Felsődiós, 78 Kistapolcsány, 59 Garamrudnó, 56 Zsarnóczatelep, 69 Bakaszenes, 59 Bacsófalva, 57 Perőcsény, 56 Parassapuszta, 68 Tesmagolvár, 74 Gyökös, 104 Oács, 81 Kazár, 61 Ilosva, 83 Huszt, 59 Bustyaháza, 56 Técső, 53 Búrszent- györgy, 65 Divékrudnó, 89 Gyertyánfa, 63 Znióváralja, 83 Kövesmocsár, 82 Jálna, 51 Zólyomternye, 69 Zólyom, 57 Garamsálfalva, 85 Nagyócsa, 97 Háromrevucza, 92 Luzsna, 63 Mezőköz, 83 Garampéteri, 79 Rezső- part, 71 Karám, 68 Szikla, 71 Breznóbánya, 68 Benesháza, 87 Liptó- teplicska, 88 Rozsnyó, 65 Szepsi, 76 Aranyida, 62 Miszlóka, 61 Delne- kakasfalva, 89 Ósva, 61 Keczerpeklén, 68 Keczerlipócz, 96 Tavarna, 73 Alsóhunkócz, 65 Kisberezna, 74 Nagyberezna, 71 Bercsényifalva, 26 SCHENK JAKAB 70 Rózsahegy, 91 Lucski-fürdő, 65 Liptóújvár, 82 Vichodna, 89 Fekete- vág, 71 Tátraháza, 85 Leibicz, 85 Kánás, 76 Eperjes. 64. «<— ► Turtur turtur (L.) I. 110 Kisherend, 115 Nagyatád, 118 Kapos- vár, 111 Berkesd, 118 Pécsvárad, 119 Szentgotthárd, 112 Kercza, 112 Tűrje, 108 Vörs, 106 Uzsapuszta, 109 Somogyfajsz, 110 Xémet- újvár, 122 Kőszeg, 110 Körmend, 114 Csepreg, 115 Vasvár, 115 Hegyhát- gyertyános, 120 Nyögér, 113 Kemenesszentpéter, 121 Várkesző, 116 Padrag, 117 Ugod, 110 Fejérvárcsurgó, 113 Sukoró, 118 Petőfalva, 110 Szarvkő, 118 Sopronkertes, 112 Kismarton, 120 Szentmargitbánya, 110 Nagy- czenk, 111 Barátudvar, 120 Csorna, 112 Magyaróvár, 100 Patkányos- puszta, 120 Tata, 118 Mogyorósbánya, 118 Csolnok, 117 Páty, 113 Tárnok, 114 Pilisszentkereszt, 110 Budakesz, 112 Visegrád. 11. 107 Vajlovitz, 117 Pancsova, 103 Dunadombó, 121 Fehértemplom, 110 Kamaristya, 112 Palona, 112 Dunacséb, 115 Rezsőháza, 110 Villány, 99 Rácztöttös, 119 Drávatorok, 106 Bácsszentiván, 104 Bácsordas, 105 Hódság, 110 Gyüreg, 115 Mosnicza, 102 Hidasliget, 110 Érszeg, 113 Szabadszentkirály, 111 Doromlás, 113 Rezét, 119 Bajaszentistván, 104 Felsőszentiván, 111 Fehértó, 110 Királyhalom, 102 Hódmezővásárhely, 118 Németszent- péter, 106 Csála, 113 Seiend, 101 Solt, 107 Kalocsa, 113 Állampuszta, 111 Szabadszállás, 103 Keczel, 119 Kecskemét, 122 Békéscsaba, 113 Békés, 117 Gyula, 114 Pákozd, 125 Kúnszentmiklós, 120 Czegléd, 114 Sőreg- puszta, 114 Abony, 123 Mezőtúr, 112 Alattyán, 124 Szerep, 99 Nagy- várad, 110 Szentjobb, 110 Budapest, 113 Tiszatarján, 115 Kisfástanya, 107 Nyíregyháza, 111 Ófehértó, 122 Szatmárnémeti, 113 Kemecse, 124 Bácska, 110 Nagyszöllős, 114 Ungvár. 111. 97 Szászkabánya, 104 Meszes- falu, 133 Farkaspatak, 110 Bükkhegy, 109 Temeskirályfalva, 119 Pogány- falva, 108 Maroserdőd, 115 Győrösd, 113 Szolcsva, 114 Bakamező, 102 Facsád, 110 Galadnabánya, 116 Bégaszentes, 104 Kossó, 117 Nemese, 103 Bulza, 119 Felsőkastély, 113 Tyej, 112 Roskány, 133Veczel, 132 Nagyág, 119 Bajesd, 125 Puj, 119 Algyógy, 105 Kudsir, 110 Szelistye, 119 Szelindek, 118 Barczarozsnyó, 126 Türkös, 110 Lippa, 117 Sólymos, 114 Sistárócz, 115 Mészdorgos, 107 Petercse, 105 Dorgos, 118 Szabálcs, 112 Laláncz, 114 Vorcza, 118 Alvincz, 110 Gyulafehérvár, 113 Nagyenyed, 117 Medgyes, 114 Mezőmadaras, 136 Segesvár, 118 Kézditorja, 110 Lemhény, 118 Sós- mező, 115 Tenke, 118 Intrecai, 118 Bulz, 128 Magyargorbó, 113 Teke, 110 11 erbus, 1 1 9 Mocsár, 1 23 Szováta, 1 29 Laposnya, 1 1 4 Élesd, 1 22 Berettyó- déda, 117 Zilah, 124 Nasz()d, 120 Erdőd, 118 Páczafalu, lOb Fehér- szék, 111 Nagysomkút, 116 Felsővisó. IV. 115 Kürt, 118 Zebegény, 113 Kóspallag, 120 Nagymaros, 104 Szokolya, 107 Kerepes, 114 Vácz- bottyán, 115 Szada, 110 Gödöllő, 106 Isaszeg, 108 Egerszeg, 107 Valkó, 111 Gyöngyössolymos, 98 Bodony, 116 Recsk, 119 Cserfalu, 116 Cseszte, 112 Ottóvölgy, 117 Felsődiós, 117 Kistapolcsány, 118 Garamrudnó, A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 27 113 Bakaszenes, 110 Perőcsény, 119 Parassapuszta, 118 Tesmagolvár, 123 Gyökös, 124 Oács, 93 Kazár, 116 Sajókaza, 120 Erdőhorváti, 105 Háfnieg, 117 Ilosva, 114 Rákospatak, 119 Hnszi, 104 Técsó',U\ Talabor- falva, 122 Körösmező, 109 Búrszentgyörgy, 116 Divékrudnó, 122 Zniő- váralja, 120 Jálna, 116 Zólyom, 120 Garamsálfalva, 121 Nagyócsa, 117 Szepsi, 114 Felsőláncz, 134 Miszlóka, 116 Hollóháza, 117 Keczer- lipócz, 117 Rankfüred, 120 Tavarna, /// Kisberezna, 120 Nagyberezna, 117 Bercsényifalva, 131 Liptóújvár, 138 Tátraháza, 118 Lőcse, 105 Eperjes, 65. ^eov Coturnix coturnix (L.) I. 126 Kisherend, 125 Nagyatád, 124Berkesd, 118 Kercza, 112 Tűrje, 119 Vörs, 117 Marczali, 111 Somogy- fajsz, 122 Németújvár, 146 Kőszeg, 116 Körmend, 118 Csepreg, 123 Iván, 125 Hegyhátgyertyános, 120 Nyögér, 128 Várkesző, 117 Gicz, 119 Veszprém, 124 Fejérvárcsurgó, 123 Nagymarton, 116 Petőfalva, 126 Szarvkő, 117 Sopronkertes, 128 Szentmargitbánya, 119 Malomháza, 117 Nagy- czenk, 122 Feketeváros, 114 Rábapatona, 141 Patkány ospiiszta, 115 Bókod, 128 Tata, 130 Tárnok, 123 Budakesz, 130 Visegrád. 11. 109 Kevevára, 125 Dunacséb, 120 Felsőkabol, 104 Rezsőháza, 112 Versecz, 118 Villány, 122 Rácztöttös, 118 Bácsszentiván, 106 Szond, 114 Bácsordas, 111 Hódság, 99 Karjad, 108 Gyüreg, 101 Mosnicza, 110 Hidasliget, 121 Érszeg, 122 Patosfa, 118 Szabadszentkirály, 127 Doromlás, 124 Felsőszentiván 114 Kelebia, 120 Királyhalom, 114 Hódmezővásárhely, 124 Bezdin, 122 Németszentpéter, 117 Seiend, 124 Solt, 114 Kalocsa, 110 Állam- puszta, 122 Szabadszállás, 107 Békéscsaba, 116 Gyula, 116 Pákozd, 118 Sőregpuszta, 88 Mezőtúr, 122 Dévaványa, 114 Alattyán, 118 Szerep, 116 Nagyvárad, 117 Budapest, 113 Tiszatarján, 118 Kisfástanya, 102 Nyír- egyháza, 127 Ófehértó, 118 Kemecse. IH. 113 Szászkabánya, 122 Bükk- hegy, 122 Temeskirályfalva, 125 Maroserdőd, 117 Győrösd, 104 Facsád, 118 Kossó, 121 Felsőkastély, 136 Veczel, 119 Marossolymos, 126 Puj, 131 Szelistye, 118 Nagycsűr, 132 Szenterzsébet, 120 Nagysink, 126 Barcza- rozsnyó, 118 Földvár, 136 Lippa, 128 Sistárócz, 129 Petercse, 126 Dorgos, 127 Szabálcs, 113 Alvincz, 132 Almakerék, 129 Székelyzsombor, 123 Tenke, 127 Kolozsvár, 130 Herbus, 121 Berettyódéda, 125 Zilah, 117 Zsibó, 124 Dés, 130 Gáncs, 135 Naszód, 133 Erdőd, 125 Páczafalu, 121 Fehér- szék, 127 Kápolnokmonostor, 132 Farkasrév. IV. 119 Kürt, 124 Szokolya, 108 Váczbottyán, 111 Isaszeg, 130 Valkó, 125 Bodony, 102 Recsk, 120 Felsődiós, 126 Kistapolcsány, 127 Tesmagolvár, 125 Gács, 120 Kazár, 135 Ilosva, 139 Huszt, 139 Técső, 127 Búrszentgyörgy, 132 Znió- váralja, 130 Zólyom, 137 Szelese, 129 Garamsálfalva, 140 Nagyócsa, 146 Breznóbánya, 140 Felsőláncz, 123 Mislóka, 128 Keczerlipócz, 121 Tavarna, 149 Tátraháza, 139 Podolin, 147 Lőcse, 128 Eperjes. 66. -(— > Circus pygargus (L) I. 67 Tárnok. III. 102 Középlak. 67. -<— > Circus macrurus (Gm.) II. 62 Nyíregyháza. III. ? Naszód. 28 SCHENK JAKAB Ó8. ^^<>-K Circus cyaneus (L) li. 87 Rezsőháza, 62 Rezét, 55 Nyír- egyháza, 91 Zólyom. 69. -«— > Circus aeruginosus (1,.) II. 85 Rezsoháza, 62 Nyíregyháza, ill. 101 Földvár, ')5 llídalmás. 70. -(— > Miivus milvus (L.) 111. 53 Páczafalu. IV. 77 Kőrösmező, 55 Z(')lyom, 94 Tavarna, 70 lipcrjes. 71. ,<_> Milvus migrans (Bodd.) II. 85 Felsőkabol. III. 88 Szászka- bánya, 109 Földvár. 84 V'alkó, 113 Tavarna. 72. -(— ► Pandion haliaëtus (L.) II. 98 Écska. 73. ^e<» Buteo buteo (L.) 1. 58 Kőszeg, 48 Visegrád. II. 63 Kún- szeiitmíklüs, 60 Nyircj^^yháza. IV. 42 Sajókaza, 57 Breznóbánya, 57 Tátraháza. 74. ^M-*- Archibuteo lagopus (Brünn.) IV. 61 Tátraháza. 75. <— ► Aquila maculata (Gm.) I. 103 Kőszeg. 111. 92 Szászkabánya. I\'. 102 Tavarna, 90 Tátraháza. 76. -<-«-► Cerchneis tinnunculus (L.) I. 100 Uzsapuszta, 74 Tárnok. II. 51 Rezét, 73 Hódmezővásárhely, 70 Szerep, 61 Budapest. III. 84 Szászka- bánya, 57 Földvár 87 Magyargorbó, 76 Páczafalu. IV. 57 Szada, 54 Valkó, 94 Tavarna, 112 Tátraháza, 103 Lőc:ie. 77 <—* Cerchneis vespertinus (L.) I. 99 Bogyoszló, 135 Patkányos- puszta. II. 102 Rezsőháza, 95 Királyhalom, 110 Kúnszentmiklós, III. 122 Maros- erdőd, 110 Türkös 78. < — >■ Falco subbuteo (L.) I. 74 Kőszeg. IV. 118 Tátraháza. 79. -t— > Pisorhina scops (L.) III. 100 Algyógy. 80. <—y Cuculus canorus (L.) I. 105 Kisherend, 104 Kaposvár, 98 Szászvár, 110 Berkesd, 104 Pécsvárad, 104 Véménd, 93 Szent- gotthárd, 102 Kercza, 108 Tűrje, 102 Vörös, 106 Uzsapuszta, 102 Tapolcza, 106 Somogyfajsz, 118 Tamási, 105 Németujvár, 102 Kőszeg^ 107 Körmend, 99 Sorokpuszta, 103 Csepreg, 108 Vasvár, 112 Iván, 101 Hegyhátgyertyános, 114 Nyögér, 106 Zalaerdőd, 103 Kemenesszent- péter, 112 Várkesző, 110 Padrag, 102 Ajka, 101 Ugod, 110 Gicz, 113 Vesz- prém, 100 Fejérvárcsurgó, 109 Sukoró, 110 Nagymarton, 103 Petőfalva, 104 Szarvkő, 107 Sopronkertes, 104 Kismarton, 111 Czínfalva, 106 Sopron- nyék, 111 Szentmargitbánya, 103 Malomháza, 110 Nagyczenk, 722 /vVír^^- väros, 112 Barátudvar, 117 Csorna, 118 Magyaróvár, 106 Rábajiatona, 112 Gyirmót, 106 Patkányospuszta, 96 Bókod, 115 Tata, 112 Madár, 103 Mogyorósbánya, 109 Csolnok, 105 Páty, 113 Tárnok, 104 Pilismarót, 104 Pilisszentkereszt, 104 Visegrád, 96 Pílísszentlászó. II. 102 Vajlovícz, 129 Kevevára, 104 Pancsova, 103 Dunadombó, 96 Fehértemplom, 108 Kamaristya, 99 Palona, 107 Dunabökény, 113 Ujpalánka, 109 Duna- cséb, 110 Felsőkabol, 104 Rezsőháza, 110 Ópáva, 110 Villány, 99 Rácz- töttös, 100 Bellyc, 103 Drávatorok, 112 Bácsszentiván 97 Szond, 104 Bács- ordas, 114 Hódság, 91 Karjad, 108 Melencze, 108 Temesság, 101 Gyüreg, A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 29 102 Mosnicza, 101 Hidasliget, 99 Érszeg, 105 Bálincz, 98 Patosfa, 112 Szabadszentkirály, 99 Doromlás, 110 Porboly, 108 Rezét, 108 Baja- szentistván, 111 Felsőszentiván, 108 Fehértó, 108 Kelebia, 114 Királyhalom, 111 Hódmezővásárhely, 106 Bezdin, 107 Németszentpéter, 101 Csála, 97 Aradkövi, 101 Seiend, 98 Marosborsa, 98 Borossebes, 98 Solt, 100 Kalocsa, 102 Állampuszta, 102 Szabadszálkis, 110 Keczel, 105 Kecskemét, 117 Békés- csaba, 115 Békés, 100 Gyula, 108 Székesfejérvár, 106 Pákozd, 102 Kún- szentmiklós, 106 Sőregpuszta, 115 Abony, 97 Mezőtúr, 108 Karczag, 105 Dévaványa, 108 Alattyán, 107 Szerep, 101 Nagyvárad, 100 Szentjobb, 105 Margitta, 92 Poroszló, 101 Nyíregyháza, 105 Ófehértó, 100 Szatmár- németi, 107 Kemecse, 103 Révleányvár, 100 Bácska, 108 Nagyszöllős, 100 Ungvár. 111. 92 Felsőpozsgás, 103 Néranádas, 103 Szászkabánya, 100 Berzászka, 100 Herkulesfürdő, 101 Meszesfalu, 102 Ruszka, 106 Almafa, 71 Farkaspatak, 104 Urikány, 99 Vulkán, 104 Petrozsény, 92 Bükkhegy, 101 Temeskirályfalva, 97 Pogányfalva, 93 Maroserdőd, 93 Győrösd, 98 Szolcsva, 93 Bakamező, 87 Facsád, 98 Galadnabánya, 95 Bégaszentes, 97 Kossó, 98 Nemese, 90 Bulza, 72 Bisztere, 92 Felsőkastély, 96 Tisza, 97 Tyej, 95 Roskány, 92 Hunyaddobra, 101 Nagyrunk, 95 Vulcsesd, 96 Veczel, 103 Kismuncsel, 111 Marossolymos, 96 Vajdahunyad, 96 Déva, 100 Királybányateplicza, 102 Hosdát 93 Hátszeg, 98 Nagyág, 98 Oláh- brettye, 111 Bajesd, 104 Puj, 96 Kosztesd, 97 Alsósárosvíz, 100 Algyógy, 106 Gredistye, 92 Romoszhely, 122 Magura, 94 Kudsir, 122 Ausel, 104 Kererhavas, 95 Szászsebes, 97 Sugág, 110 Bisztra, 92 Szelistye, 110 Kistorony, 101 Nagycsűr, 100 Szelindek, 104 Szenterzsébet, 99 Vesztény, 106 Nagytalmács, 101 Hermány, 103 Porcsesd, 98 Kistalmács, 92 Felek, 95 Újegyház, 98 Strezakercsisora, 99 Felsőárpás, 103 Felsőucsa, 104 Alsó- vist, 103 Felsővist, 96 Nagysink, 103 Breaza, 104 Dézsán, 92 Kisberivoj, 101 Fogaras, 98 Kopacsel, 108 Marginén, 101 Sarkaicza, 105 Nagy- berivoj, 94 Alsóvenicze, 89 Zernest, 94 Barczarozsnyó, 101 Földvár, 109 Türkös, 98 Ilyefalva, 100 Sepsiszentgyörgy, 97 Maksa, 104 Kovászna, 108 Ozsdola, 99 Lippa, 98 Sólymos, 92 Sistárócz, 96 Mészdorgos, 98 Petercse, 97 Dorgos, 96 Szabálcs, 97 Laláncz, 95 Vorcza, 96 Körösbánya, 98 Ris- kulicza, 97 Brád, 98 Felsővidra, 100 Boicza, 98 Blezsény, 98 Topánfalva, 95 Nagylupsa, 104 Zalatna, 111 Alvincz, 99 Sard, 104 Boroskrakkó, 103 Toroczkó, 99 Gyulafehérvár, 108 Felenyed, 106 Nagyenyed, 105 Magyar- csesztve, 94 Medgyes, 108 Mezőmadaras, 110 Szászszentlászló, 97 Segesvár, 93 Hegen, 105 Kőhalom, 109 Székelyudvarhely, 109 Székelyzsombor, 102 Szentegyházasfalu, 102 Felsőrákos, 101 Málnás, 106 Csíkszentimre, 105 Futásfalva, 111 Kővár, 105 Kézditorja, 108 Lemhény, 110 Bereczk, 108 Ojtoz, 105 Sósmező, 102 Tenke, 94 Intrecai, 93 Preguz, 95 Bulz, 105 Barátka, 125 Runk, 112 Jósikafalva, 117 Tyika, 113 Dámes, 117 Havasnagyfalu, 98 Középlak 103 Hidegszamos, 103 Magyargorbó, 30 SCHENK JAKAB 97 Kolozsvár, 98 Tonda, 98 Teke, 102 Bátos, 96 Goes 98 Herbus, 95 Nyárád- szereda, 99 Görgényszentimre, 100 Mocsár, 101 Görgényüvegcsűr, 108 Dosz, 105 Iszticsó, 99 Szováta, 106 Alsófancsal, 127 Oyergyószentmiklós, 112 Gyergyótölgyes, 105 Gyegyóbékás, 98 Siter, 98 Felsőderna, 104 Berettyó- déda, 104 Zilah, 105 Szilágycseh, 96 Zsibó, 100 Nagyilonda, 97 Dés, 101 Gáncs, 102 Tőkés, 103 Naszód, 106. Oláhszentgyörgy, 104 Dombhát, 103 Nagyilva, 107 Dornavölgy, 112 Gurahajta, 102 Erdőd, 97 Páczafalu, 97 Turcz, 107 Avasuj város, 104 Fehérszék, 102 Alsófernezely, 99 Kápolnok- monostor, 105 Felsőbánya, 102 Máramarossziget, 110 Aknasugatag, 104 Farkasrév, 104 Kapnikbánya, 104 Lonka, 101 Ruojahida, 114 Petrova, 104 Izaszacsal, 106 Felsővisó, 114 Havasmező, 111 Majszin. IV. 109 Kürt, 107 Ipolyszalka, 104 Vámosmikola, 106 Márianosztra, 104 Zebegény, 104 Kóspallag, 103 Nagymaros, 101 Szokolya, 92 Kerepes, 114 Vácz- bottyán, 102 Szada, 110 Gödöllő, 108 Isaszag, 106 Egerszeg, 105 Valkó, 98 Gyöngyössolymos, 97 Bodony, 102 Recsk, 100 Terpes, 97 Somorja; 102 Cseszte, 99 Ottóvölgy, 103 Felsődiós, 104 Kistapolcsány, 105 Garam- szentbenedek, 104 Garamrudnó, 104 Garamrév, 107 Zsarnóczatelep 106 Bakaszenes, 111 Alsóhámor, 102 Bacsófalva, 98 Perőcsény, 100 Parassa- puszta, 103 Tesmagolvár, 111 Gyökös, 101 Gács, 109 Litke, 106 Kazár, 106 Sajókaza, 105 Erdőhorváti, 100 Hátmeg, 106 Ilosva, 103 Ugocsa- komlós, 103 Rákospatak, 101 Dolha, 103 Huszt, 107 Herincse, 98 Bustya- háza, 100 Kövesleget, 101 Técső, 109 Talaborfalva, 99 Szentmihálykört- vélyes, 103 Dombó, 110 Brusztura, 119 Turbáttorkolat, 112 Rahó, 105 Körös- mező, 114 Tiszabogdány, 131 Sóskás, 119 Bogdányvölgy, 110 Láposmező, 109 Búrszentgyörgy, 109 Oszlány, 109 Divékrudnó, 106 Felsőhámor, 110 Gyertyánfa, 98 Znióváralja, 105 Saskőváralja, 111 Kövesmocsár, 99Jálna, 107 Zólyomternye, 108 Vaségetőkohó, 108 Kovácsfalva, 121 Óhegy 104 Z()\yom, 99 Bcszterczebány a, 123 Felsőrevucza, 111 Szelese, llOGaram- sálfalva, 112 Perhát, 119 Oszada, 118 Nagyócsa, 128 Zólyomlipcse, 120 Korytniczafijrdő, 120 Háromrevucza, 111 Luzsna, 105 Mezőköz, 114 Garamszentandrás, 112 Garampéteri, 110 Rezsőpart, 112 Kisgaram, 114 Karám, 115 Szikla, 115 Breznóbánya, 112 Beneshiíza, 119 Maluzsina, 108 Liptóteplicska, 99 Rozsnyó, 107 Szepsi, 110 Aranyida, 115 Apátka, 96 Felsőláncz 116 Miszlóka, 104 Delnekakasfalva, 110 Hollóháza, 111 Ósva, 108 Keczerpeklén, 113 Keczerlipócz, 112 Vörösvágás, 101 Modrafalu, 106 F^ankfüred, 111 Tavarna, 04 Alsóhunkócz, 108 Kisberezna, 106 Nagy- berezna, 98 Bercsényifalva, 108 Csontos, 107 Turjaremete, 105 Sóhát, 110 Poroskü, 114 liavasköz, 109 Turjamező, 105 Nagybicscse, 113 Fenyó- háza, 99 Rőzsa/icgy, 115 Lucskifürdő, 120 Liptcmjvar, 106 Hybbe, 119 Szvarin, 113 Vichodna, 111 Feketevág, 115 Ujtátrafüred, 126 Szepes- ófalú, 113 Tátraháza, 115 Leibicz, 1 13 Szepesbéla, 112 Podolin, 123 Lőcse, 110 Kánás, 111 Eperjes. A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1Q14. EV TAVASZÁN 31 81. <_> Jynx torquilla L. I. 109 Kaposvár, 100 Berkesd, 100 Kőszeg, 104 Körmend, 95 Fejérvárcsurgó, 99 Kismarton, 108 Patkányospuszta, 100 Tárnok, 91 Visegrád. II. 100 Villány, 95 Hódság, 94 Hidasliget, 97 Fehértó, 97 Hódmezővásárhely, 93 Csála, 103 Békéscsaba, 93 Budapest, 104 Tiszatarján, 97 Nyíregyháza, 104 Ungvár. 111. 105 Maroserdőd, 108 Bulza, 102 Algyógy, 121 Zernest, 93 Türkös, 96 Sistárócz, 100 Zalatna, 119 Alvincz, 97 Székelyzsombor, 104 Középlak,^96 Magyargorbó, 97 Gör- gényüvegcsűr, 103 Naszód, 106 Erdőd, 102 Páczafalu, 100 Nagybánya, 109 Lonka. IV. 95 Kürt, 95 Szada, 118 Bodony, 98 Garamrudnó, 104 Sajókaza, 103 Hátmeg, 103 Huszt, 94 Técső, 105 Búrszentgyörgy, 104 Gyertyánfa, 92 Kövesmocsár, 101 Zólyom, 100 Garamsál fal va, 98 Nagyócsa, 95 Garamszentandrás, 99 Rezsőpart, 99 Kisgaram, 102 Breznó- bánya, 100 Benesháza, 111 Hollóháza, 98 Tavarna, 121 Kisberezna, 109 Nagyberezna, 104 Sóhát, 102 Liptóújvár, 121 Vichodna, 94 Eperjes. 82. < — > Merops apiasier L. II. 118 Rezsőháza. 83. <— ► Upupa epops L. I. 105 Kisherend, 108 Nagyatád, 100 Szent- gotthárd, 107 Kercza, 101 Tűrje, 96 Uzsapuszta, 97 Somogyfajsz, 105 Németújvár, 101 Körmend, 109 Sorokpuszta, 96 Vasvár, 110 Iván, 101 Hegy hátgyertyános, 113 Nyögér, 108 Kemenesszentpéter, 113 Vár- kesző, 105 Ajka, 64 Gicz, 91 Veszprém, 95 Fejérvárcsurgó, 104 Pető- falva, 93 Sopronkertes, 95 Kismarton, 110 Czinfalva, 106 Sopronnyék, 108 Szentmargitbánya, 103 Nagyczenk, 107 Csorna, 92 Rábapatona, 110 Patkányospuszta, 101 Bókod, 100 Tata, 105 Madár, 98 Csolnok, 104 Páty, 98 Tárnok, 97 Pilisszentkereszt, 94 Budakesz. II. 91 Keve- vára, 91 Pancsova, 100 Dombó, 104 Fehértemplom, 93 Palona, 109 Dutia- cséb, 80 Felsőkabol, 116 Rezsőháza, 92 Versecz, 95 Rácztöttös, 104 Bellye, 83 Bácsszentiván, 106 Szond, 102 Bácsordas, 110 Hódság, 84 Karjad, 101 Melencze, 104 Temesság, 101 Mosnicza, 100 Hidasliget, 101 Érszeg, 98 Patosfa, 92 Doromlás, 65 Pörpöly, 92 Rezét, 97 Felsőszentiván, 85 Fehértó, 100 Kelebia, 82 Királyhalom, 95 Hódmezővásárhely, 110 Bezdin, 97 Németszentpéter, 104 Seiend, 114 Borossebes, 96 Solt, 113 Állam- puszta, 91 Szabadszállás, 95 Kecskemét, 100 Békés, 89 Gyula, 114 Székes- fejérvár, 102 Kúnszentmiklós, 95 Sőregpuszta, 84 Abony, 105 Alattyán, 108 Szerep, 107 Nagyvárad, 96 Szentjobb, 102 Budapest, 99 Tisza- tarján, 91 Nyíregyháza, 92 Ófehértó, 101 Kemecse, 97 Révleányvár, 99 Bácska, 97 Nagyszőllős, 99 Ungvár. III. 114 Felsőpozsgás, 96 Szászka- bánya, 105 Berzácska, 110 Meszesfalu, 103 Ruszka, 105 Almafa, 105 Bükk- hegy, 102 Pogányfalva, 93 Maroserdőd, 113 Győrösd, 108 Bakamező, 97 Facsád, 113 Bégaszentes, 99 Kossó, 100 Nemese, 111 Felsőkastély, 106 Hunyaddobra, 104 Vulcsesd, 106 Vajdahunyad, 104 Hosdát, 91 Hát- szeg, 100 Oláhbrettye, 108 Puj, 95 Kosztesd, 103 Kudsir, 105 Szelistye, 99 Szelindek, 103 Porcsesd, 92 Felek, 110 Strézakercsisora, 94 Felső- 32 SCHENK JAKAB ucsa, 99 Felsővist, 99 Breaza, 110 Marginén, 94 Zernest, 96 Barcza- rozsnyó, 105 Földvár, 103 Türkös, 97 Ilyefalva, 108 Sepsiszentgyörgy, 111 Sólymos, 101 Sistárócz, 94 Mészdorgos, 98 Petercse, 98 Dorgos, 102 Szabálcs, 107 Laláncz, 95 Zalatna, 89 Alvincz, 103 Sard, 99 Gyula- fehérvár, 83 Nagyenyed, 100 Mezőmadaras, 94 Kőhalom, 109 Székely- zsombor, 100 Szentegyházasfalu, 99 Málnás, 106 Futásfalva, 108 Kézdi- torja, 114 Ojtoz, 118 Sósmező, 104 Tenke, 110 Barátka, 99 Váralmás, 99 Középlak, 101 Magyargorbö, 96 Teke, 57 Bátos, 87 Herbus, 99 Nyárád- szereda, 115 Laposnya, 112 Gyergyóbékás, 100 Élesd, 124 Berettyódéda, 104 Zilah, 109 Zsibó, 99 Dés, 103 Gáncs, 100 Tőkés, 123 Naszód, 112 Oláhszentgyörgy, 96 Fehérszék, 97 Nagysomkút, 99 Felsőbánya, 101 Taraczköz, 104 Máramarossziget, 98 Farkasrév, 99 Lonka, 112 Iza- szacsal, 108 Havasmező. IV. 104 Kürt, 104 Kéménd, 109 Vámosmikola, 107 Zebegény, 103 Szokolya, 102 Kerepes, 100 Váczbottyán, 92 Szada, 101 Gödöllő, 99 Isaszeg, 105 Egerszeg, 94 Valkó, 98 Gyöngyössolymos, 106 Bodony, 110 Recsk, 97 Somorja, 102 Cserfalu, 122 Cseszte, 110 Felső- diós, 104 Kistapolcsány, 109 Garamrudnó, 119 Perőcsény, 99 Parassa- puszta, 105 Tesmagolvár, 112 Gyökös, 104 Gács, 104 Kazár, 100 Sajó- kaza, 100 Hátmeg, 117 Ilosva, 94 Ugocsakomlós, 99 Rákospatak, 104 Huszt, 115 Bustyaháza, 98 Kövesliget, 121 Técső, 109 Talaborfalva, 98 Szent- mihálykörtvélyes, 102 Dombó, 96 Körösmező, 94 Búrszentgyörgy, 112 Divékrudnó, 97 Felsőhámor, 109 Jálna, 103 Zólyom, 106 Szelcze, 123 Garamsálfalva, 111 Garamszentandrás, 115 Breznóbánya, 119 A\alu- zs\r\di, 141 Szcpsi, 9^ Felsőláncz, 128 Miszlóka, 118 Hollóháza, 101 Keczer- lipócz, 113 Vörösvágás, 133 Modrafalu, 105 Ránkfüred, 100 Tavarna, 96 Alsóhunkócz, 125 Kisberezna, 104 Nagyberezna, 102 Liptóújvár. 84. -t— ► Coracias garrula L. I. 115 Kisherend, 111 Nagyatád, 113 Kaposvár, 107 Vörs, 102 Uzsapuszta, 106 Marczali, 100 Somogy- fajsz, 124 Németújvár, 104 Sorokpuszta, 115 Csepreg, 103 Hegyhát- gyertyános, 108 Kemenesszentpéter, 110 Veszprém, 104 Fejér\'árcsurgó, 110 Sukoró, 113 Kismarton, 112 Csorna, 147 Patkányospuszta, 121 Visegrád. 11. 109 Palona, 119 Rezsőháza, 124 Villány, 114 Rácztöttös, 116 Bellye, 114 Bácsordas, 110 Hódság, 124 Szabadszentkirály, 110 Fehértó, 111 Király- halom, 108 Hódmezővásárhely, 114 Csála, 108 Szabadszállás, 105 Pákozd, 111 Sőregpuszta, 107 Alattyán, 117 Kemecse. III. 130 Türkös, 117 Székely- zsombor, 124 Laposnya, 117 Nagysomkút. IV. 108 Kürt, 114 Kerepes, 106 Isaszeg, 102 Gödöllő, 115 Valkó, 103 Bodony, 111 Ilosva, 144 Tavarna. 85. -<— >• Caprimuigus europaeus L. 1. 103 Szentgotthárd, 114 Uzsa- puszta, 112 Soniogyfajs/, 105 Körmend, 128 Hegyhátgyertyános, 113 Kis- marton, 84 Patkányospuszta, 106 Visegrád. II. 126 Rezsőháza, 104 Rácz- töttös, 105 Seiend, 122 Békés, 95 Mezőtúr, 110 Szerep, 107 Nyíregy- háza. 111. 119 Maroserdőd, 126 Türkös, 121 Páczafalu. IV. 125 Kós- A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 33 pallag, 125 Nagymaros, 92 Gödöllő, 118 Búrszentgyörgy, 98 Nagyócsa, 153 Breznóbúnya. 107 Tátraháza. 86. -<— V Micropus apus (L.) 1. 122 Szentgotthárd, 124 Kőszeg, 136 Nagymarton. 11. 102 Rezsőháza, 108 Hódság, 131 Nagyvárad. III. 134 Marossolymos 129 Földvár, 121 Türkös, 137 Laposnya, 120 Erdőd, 119 Páczafalu, 134 Nagysomkűt, 137 Nagybánya. IV. 100 Bodony, 118 Garamrév, 124 Óhegy, 132 Zólyom, 119 Nagyócsa, 122 Garam- szentandrás, 118 Breznóbánya, 125 Maluzsina, 121 Rózsahegy, 126 Hybbe, 118 Tátraháza, 125 Lőcse. 87. -(— > Clivicola riparia (L.) II. 119 Rezsőháza, 102 Hódmező- vásárhely. 111. 87 Nagyenyed. IV. 139 Znióváralja. 88. <-> Chelidonaria urbica (L.) 1. 115 Kisherend, 109 Kaposvár, 111 Berkesd, 107 Szentgotthárd, 103 Kercza, 92 Tűrje, 101 Vörs, 104 Uzsa- puszta, 98 Marczali, 99 Igal, 109 Németiijvár, 103 Kőszeg, 104 Körmend, 109 Vasvár, 101 Iván, 103 Nyögér, 104 Zalaerdőd, 110 Padrag, 103 Ajka, 105 Ugod, 103 Gicz, 102 Veszprém, 97 Fejérvárcsurgó, 111 Nagymarton, 110 Petőfalva, 98 Szarvkő, 104 Szentmargitbánya, 103 Malomháza, 1 10 Feketeváros, 106 Gyirmóth, 103 Patkányospuszta, 98 Bókod, 102 Madár, 100 Páty, 99 Tárnok, 88 Pilisszentkereszt, 104 Budakesz. II. 100 Keve- vára, 100 Pancsova, 103 Dunadombó, 96 Fehértemplom, 101 Kamaristya, 98 Újpalánka, 112 Rezsöháza, 93 Versecz, 95 Rácztöttös, 87 Bellye, 107 Drávatorok, 102 Bácsszentiván, 101 Szond, 92 Bácsordas, 110 Hódság, 99 Melencze, 107 Mosnicza, 109 Hidasliget, 110 Porboly, 111 Kelebia, 107 Hódmezővásárhely, 95 Bezdin, 94 Németszentpéter, 97 Csála, 97 Seiend, 100 Marosborsa, 110 Borossebes, 96 Solt, 105 Kalocsa, 87 Szabad- szállás, 104 Kecskemét, 106 Békéscsaba, 93 Gyula, 101 Székesfejérvár, 106 Kúnszentmiklós, 103 Czegléd, 99 Sőregpuszta, 113 Abony, 100 Mezőtúr, 102 Dévaványa, 105 Alattyán, 97 Szerep, 92 Nagyvárad, 98 Szent jobb, 104 Budapest, 113 Tiszatarján, 95 Nyíregyháza, 96 Ófehértó, 96 Szatmár- németi, 103 Kemecse, 117 Bácska, 100 Ungvár. III. 100 Felsőpozsgás, 101 Néranádas, 101 Szászkabánya, 98 Berzászka, 105 Herkulesfürdő, 100 Meszesfalu, 101 Ruszka, 112 Almafa, 108 Farkaspatak, 104 Bükk- hegy, 112 Facsád, 107 Galadnabánya, 104 Bégaszentes, 84 Kossó, 100 Nemese, 110 Bisztere, 93 Felsőkastély, 118 Tisza, 109 Roskány, 116 Veczel, 100 Marossolymos, 100 Vajdahunyad, 101 Hosdát, 92 Hátszeg, 108 Nagyág, 105 Oláhbrettye, 95 Bajesd, 98 Kosztesd, 102 Algyógy, 105 Gredistye, 126 Ausel, 98 Kudsir, 100 Szászsebes, 101 Sugág, 130 Bisztra, 102 Szelistye, 110 Kistorony, 107 Szenterzsébet, 100 Vesztény, 100 Nagytalmács, 102 Porcsesd, 110 Kistalmács, 102 Felek, 101 Szkoré 102 Oprakercsisora, 100 Strezakercsisora, 107 Felsőárpás, 114 Felsőucsa, 110 Felsővist, 118 Kisberivoj, 105 Fogaras, 114 Sarkaicza, 116 Nagy- berivoj, 98 Alsóvenicze, 98 Alsókomána, 109 Újsinka, 108 Barcza Aquila. 3 34 SCHENK JAKAB rozsnyó, 97 Földvár, 110 Sepsiszentgyörgy, 120 Kovászna, 97 Lippa, 98 Sólymos, 101 Sistárócz, 105 Mészdorgos, 106 Szabálcs, 106 Laláncz, 106 Vorcza, 114 Felsővidra, 106 Topánfalva, 104 Alvincz, 108 Sard, 94 Toroczk(), 95 Gyulafehérvár, 100 Nagyenyed, 96 Hegen, 112 Székely- udvarhely, 105 Székelyzsombor, 101 Málnás, 125 Csíkszentimre, 111 Futás- falva, 110 Kézditorja, 104 Lemhény, 109 r3ereczk, 102 Ojtoz, 101 Tenke, 104 Dobrus, 108 Reketó, 116 Magyargorbó, 99 Kolozsvár, 92 Báíos, 100 Herbus, 122 Mocsár, 110 Oörgényüvegcsiir, 103 Szováta, 108 Laposnya, 101 Felsöderna, 118 Élesd, 99 Berettyódéda, 102 Zsibó, 104 Nagyilonda, 102 Dés, 101 Gáncs, 87 Naszód, 110 Oláhszentgyörgy, 115 Dombhát, 104 Kolibicza, 106 Dornavölgy, 109 Gurahajta, 112 Erdőd, 108 Pácza- falu, 110 Avasújváros, 99 Nagysomkút, 106 Kápolnokmonostor, 106 Taracz- köz, 113 Máramarossziget, 117 Farkasrév, 104 Lonka, 110 Izaszacsal, 105 Felsővisó, 128 Havasmező, 103 Majszin, 114 Borsa. IV. 104 Kürt, 99 Kóspallag, 98 Szokolya, 95 Kerepes, 92 Váczbottyán, 102 Szada, 99 Isaszeg, 107 Bodony, 101 Recsk, 99 Terepes, 105 Somorja, 100 Cser- falu, 101 Cseszte, 121 Ottóvölgy, 98 Felsődiós, 110 Garamszentbenedek, 109 Garamrév, 110 Magaslak, 99 Perőcsény, 105 Gács, 112 Kazár, 98 Sajókaza, 108 Erdőhorváti, 100 Hátmeg, 100 Ilosva, 101 Dolha, 102 Huszt, 101 Técső, 106 Dombó, 114 Brusztura, 109 Gyertyánliget, 118 Turbáttorkolat, 114 Rahó, 103 Körösmező, 138 Láposmező, 133 Znió- váralja, 103 Vaségető kohó, 123 Felsőrevucza, 104 Szelese, 122 Nagyócsa, 108 Háromrevucza, 106 Luzsna, 117 Garamszentandrás, 100 Garam- péteri, 108 Rezsőpart, 108 Kisgaram, 105 Szikla, 102 Breznóbánya, 107 Aranyida, 121 Apátka, 93 Felsőláncz, 122 Miszlóka, 110 Holló- háza, 120 Keczerpeklén, 102 Tavarna, 101 Homonna, 107 Kisberezna, 108 Nagyberezna, 104 Poroskő, 106 Rózsahegy, 109 Liptóújvár, 110 Hybbe, 124 Tátraháza, 120 Leibicz, 111 Szepesbéla, 108 Kánás, 120 Eperjes. 89. <—y Hirundo rustica L. 1.92 Kisherend, 99 Nagyatád, 102 Kaposvár, 97 Berkesd, 99 Pécsvárad, 98 Véménd, 97 Szentgotthárd, 98 Kercza, 100 Tűrje, 96 Vörs, 101 Uzsapuszta, 94 Marczali, 98 Tapolcza, 93 Soniogy- fajsz, 101 Balatonboglár, 92 Igal, 88 Tamási, 96 Németújvár, 99 Kőszeg, 93 Körmend, 102 Sorokpuszta, 100 Csepreg, 91 Vasvár, 100 Hegyhát- gyertyános, 102 Nyögér, 101 Fölerdő, 100 Kemenesszentpéter, 92 Vár- kesző, 101 í'adrag, 105 Ajka, 102 Gicz, 105 Veszprém, 99 Fejér\'árcsurgó, 96 Nagymarton, 99 Petőfalva, 100 Sopronkertes, 89 Kismarton, 90 Czin- falva, 104 Sopronnyék, 97 Szentmargitbánya, 101 Malomháza, 101 Nagy- czenk, 93 Feketeváros, 96 Barátudvar, 97 Bogyoszló, 99 Csorna, 100 Magyaróvár, 90 Patkányospuszta, 98 Tata, 102 Mogyorósbánya, 100 Csolnok, 99 Páty, 92 Tárnok, 102 Pilismarót, 98 Pilisszentkereszt, 100 Budakesz, 100 Visegrád. II. 92 Vojlovicz, 94 Kevevára, 83 Pancsova, 92 Dunadombó, 93 Fehértemplom, 92 Karamistya, A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 35 89 Palona, 105 Palúnka, 85 Felsőkabol, 91 Rezsuháza, 94 Ópáva, 96 Versecz, 104 Villány, 97 Rácztöttös, 80 Bellye, 87 Bácsszentiván, 89 Szond, 92 Bácsordas, 87 Hódság, 81 Karjad, 92 Melencze, 92 Temes- ság, 92 Gyüreg, 94 Hidasliget, 100 Érszeg, 102 Bálincz, 96 Patosfa, 100 Szekszárd, 100 Doromlás, 86 Porboly, 101 Rezét, 96 Bajaszentistván, 100 Felsőszentiván, 93 Fehértó, 98 Kelebia, 84 Királyhalom, 98 Hódmező- vásárhely, 100 Bezdin, 86 Németszentpéter, 98 Dombiratos, 98 Kúnágota, 102 Arad, 102 Aradkövi, 96 Seiend, 103 Marosborsa, 107 Borossebes, 93 Solt, 98 Kalocsa, 82 Állampuszta, 86 Szabadszállás, 90 Keczel, 101 Kecskemét, 96 Békéscsaba, 75 Békés, 91 Gyula, 97 Székesfejérvár, 100 Pákozd, 84 Kúnszentmiklós, 81 Ürbő, 99 Czegléd, 99 Abony, 87 Tárnáméra, 99 Mezőtúr, 96 Karcag, 99 Dévaványa, 98 Alattyán, 93 Szerep, 84 Nagyvárad, 96 Szentjobb, 100 Margitta, 100 Budapest, 93 Poroszló, 99 Tiszatarján, 93 Kisfástanya, 94 Nyíregyháza, 98 Ófehértó, 98 Szatmárnémeti, 97 Kemecse, 99 Révleányvár. 110 Bácska, 106 Nagy- szőllős, 86 Ungvár. III. 97 Felsőpozsgás, 100 Néranádas, 103 Szászka- bánya, 98 Berzászka, 100 Herkulesfürdő, 105 Meszesfalu, 100 Almafa, 103 Farkaspatak, 99 Urikány, 101 Vulkán, 102 Petrozény, 99 Bükkhegy, 100 Temeskirályfalva, 99 Pogányfalva, 86 Maroserdőd, 84 Győrösd, 91 Bakamező, 102 Facsád, 84 Galadnabánya, 100 Bégaszentes, 89 Kossó, 99 Nemese, 101 Bulza, 101 Bisztere, 88 Felsőkastély, 91 Roskány, 94 Hunyaddobra, 107 Nagyrunk, 91 Vulcsesd, 106 Veczel, 118 Kismun- csel, 95 Marossolymos, 97 Vajdahunyad, 95 Déva, 93 Királybányateplicza, 89 Hátszeg, 108 Nagyág, 101 Oláhbrettye, 96 Bajesd, 99 Puj, 99 Kosztesd, 94 Alsóvárosvíz, 101 Algyógy, 108 Gredistye, 98 Romoszhely, 99 Kudsír, 107 Kererhavas, 98 Szászsebes, 101 Sugág, 96 Szelistye, 103 Kistorony, 103 Nagycsűr, 111 Szelindek, 100 Szenterzsébet, 100 Vesztény, 99 Nagy- talmács, 107 Hermány, 99 Porcsesd, 107 Kistalmács, 112 Felek, 98 Újegyház, 89 Szkoré, 86 Oprakercsisora, 102 Strezakercsisora, 101 Felsőárpás, 104 Felsőucsa, 103 Alsóvist, 101 Felsővist, 87 Nagysink, 105 Breáza, 98 Dézsán, 114 Kisberivoj, 89 Fogaras, 101 Kopacsel, 91 Marginén, 108 Sarkaicza, 112 Nagyberivoj, 105 Alsóvenicze, 98 Alsókomána, 102 Ujsinka, 93 Zernest, 94 Barczarozsnyó, 102 Krizba, 97 Apácza, 102 Szászveresmart, 100 Földvár, 102 Türkös, 100 Szászhermány, 100 Ilye- falva, 107 Sepsiszentgyörgy, 104 Maksa, 108 Kovászna, 110 Ozsdola, 100 Lippa, 91 Sólymos, 100 Sistárócz, 103 Mészdorgos, 99 Petercse, 100 Dorgos, 97 Szabálcs, 104 Laláncz, 87 Alvácza, 102 Vorcza, 94 Körös- bánya, 98 Riskulicza, 108 Czoha, 95 Brád, 104 Felsővidra, 97 Boicza, 98 Blezsény, 91 Topánfalva, 87 Nagylupsa, 83 Zalatna, 102 Alvincz, 106 Boroskrakkó, 94 Toroczkó, 95 Gyulafehérvár, 100 Nagyenyed, 100 Magyarcsesztve, 99 Medgyes, 102 Mezőmadaras, 97 Erzsébetváros, 105 Pród, 107 Szászszentlászló, 106 Segesvár, 98 Hegen, 104 Kőhalom, 3* 36 SCHENK JAKAB 100 Székelyzsombor, 105 Szentegyházasfalu, 102 Felsőrákos, 103 Málnás, 114 Csíkszentimre, 102 Futásfalva, 103 Kővár, 103 Kézditorja, 104 Száraz- patak, 100 Kézdiszentkereszt, 105 Esztelnek, 102 Lemhény, 107 Bereczk, 110 Ojtoz, 113 Sósmező, 98 Tenke, 95 Intrecei, 113 Preguz, 97 Bulz, 116 Barátka, 110 Runk, 112 Jósikafalva, 102 Tyika, 105 Pietráza, 109 La Dubiil, 110 Dámes, 110 Reketó, 100 Középlak, 105 Melegszamos, 108 Hidegszamos, 100 Magyargorbó, 101 Kolozsvár, 96 Torda, 105 Kékes, 105 Teke, 102 Göcs, 101 Herbus, 105 Nyárádszereda, 98 Görgény- szentimre, 85 Mocsár, 92 Nyárádremete, 111 Görgényüvegcsür, 104 Dosz, 105 Iszticsó, 102 Szováta, 102 Alsófancsal, 117 Gyergyószentmiklós, 104 Gyergyótölgyes, 104 Gyergyóbékás, 93 Siter, 91 Berettyódéda, 97 Zilah 100 Szilágycseh, 99 Zsibó, 98 Nagyilonda, 98 Dés, 99 Gáncs, 96 Tőkés, 103 Szépkenyerüszentmárton, 89 Naszód, 101 Oláhszentgyörgy, 100 Dombhát, 102 Nagyilva, 102 Dornavölgy, 99 Erdőd, 99 Páczafalu, 95 Turcz, 81 FeliérszeTi, 91 Nagysomkút, 104 Alsófernezely, 100 Kápolnok- monostor, 93 Felsőbánya, 94 Taraczköz, 102 Máramarossziget, 101 Akna- sugatag, 97 Farkasrév, 103 Kapnikbánya, 102 Lonka, 100 Ruojahida, 104 Petrova, 108 Izaszacsal, 107 Felsővisó, 113 Havasmező, 101 Majszin, 109 Borsa. IV. 103 Kürt, 98 Kernend, 94 Ipolyszalka, 102 Vámosmikola, 100 Márianosztra, 100 Zebegény, 100 Nagymaros, 99 Szokolya, 86 Kerepes, 98 Váczbottyán, 85 Szada, 94 Gödöllő, 93 Isaszeg, 98 Egerszeg, 100 Valkó, 99 Bodony, 92 Recsk, 99 Cserfalu, 100 Cseszte, 98 Felsődiós, 103 Kis- tapolcsány, 101 Garamszentbenedek, 102 Garamrudnó, 106 Garamrév, 107 Zsarnóczatelep, 101 Bakaszenes, 107 Alsóhámor, 110 Magaslak, 112 Bacsófalva, 118 Selmecbánya, 93 Parassapuszta, 95 Tesmagolnár, 100 Korpona, 106 Gyökös, 103 Gács, 99 Litke,103 Losoncz, 100 Kazár, 104 Erdőhorváti, 102 Hátmeg, 91 Ilosva, 107 Ugocsakomlós, 73 Rákos- patak, 105 Dolha, 87 Huszt, 106 Herincse, 99 Bustyaháza, 99 Kövesliget, 105 Técső, 100 Szentmihálykörtvélyes, 104 Dombó, 115 Brusztura, 106 Gyertyánliget, 122 Turbát torkolat, 108 Rahó, 100 Körösmező, 108 Tiszabogdány, 120 Bogdánvölgy, 123 Láposmező, 99 Búrszentgyörgy, 96 Oszlány, 107 Divékrudnó, 98 Felsőhámor, 124 Gyertyánfa, 111 Znió- váralja, 105 Saskőváralja, 109 Kövesmocsár, 101 Jálna, 106 Zólyomternye, 99 Kovácsfalva, 101 Óhegy, 99 Zólyom, 104 Beszterczebánya, 122 Felső- revucza, 102 Szelese, 102 Garamsálfal va, HO Perhát, 106 Oszada, 101 Nagyócsa, 102 Zólyomlipcse, 126 Korytniczafürdő, 108 Három- revucza, 104 Luzsna, 92 Mezőköz, 117 Garamszentandrás, 105 Garam- péteri, 104 Rezsőpart, 106 Kisgaram, 109 Karám, 108 Szikla, 104 Breznó- bánya, 103 Maluzsina, 100 Liptóteplicska, 100 Rozsnyó, 96 Sajókaza, 110 Gölniczbánya, 99 Szepsi, 110 Apátka, 99 Felsőláncz, 118 Miszlóka, 103 Delnekakasfalva, 106 Hollóháza, 107 Ósva, 120 Keczerpeklén, 104 Keczerlipócz, 102 Vörösvágás, 104 Modrafalu, 104 Ránkfüred, A MADÁR VONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 37 101 Tavarna, 101 Alsóhunkócz, 107 Kisberezna, 102 Nagyberezna, 98 Bercsényifalva, 105 Csontos, 110 Sóhát, 101 Poroskő, 109 Havasköz, 98 Turjamező, 103 Nagybicscse, 121 Fenyőháza, 104 Rózsahegy, 115 Lucskifürd(3, 101 Liptóujvár, 109 Szvarin, 110 Vichodna, 118 Fekete- vág, 113 Újtátrafüred, 108 Szepesófalu, 106 Tátraháza, 122 Leibicz, 108 Podolin, 106 Lőcse, 101 Fperjes. 90. < — > Muscicapa grisola (L.) I. 122 Szentgotthárd, 126 Kőszeg, 105 Körmend, 120 Tárnok, II. 109 Rezsőháza, 118 Fehértó, 125 Királyhalom, 124 Békéscsaba, 114 Nyiregyiiáza. III. 118 Felsőpozsgás, 114 Algyógy, IV 122 Kürt, 125 Szada, 125 Gödöllő, 124 Nagyócsa, 124 Breznóbánya, 132 Tavarna, 123 Liptóujvár, 136 Tátraháza, 120 Eperjes. 91. -<— ► Muscicapa atricapilia (L.) II. 116 Rezsőháza, 107 Nyíregy- háza. IV. 111 Tátrailáza. 92 <— >- Muscicapa coliaris Bechst. I. 102 Kőszeg, 106 Körmend. II. 114 Kecskemét, 103 Békéscsaba, 119 Tiszatarján, 122 Kisfástanya, 110 Nyíregyháza, 109 Kemecse, 105 Ungvár. III. 110 Algyógy, 108 Föld- vár, 108 Türkös, 92 Alvincz, 105 Sard. IV. 113 Bodony 120 Znióváralja, 101 Nagyócsa, 113 Garamszentandrás, 106 Tavarna, 119 Eperjes. 93. <—> Muscicapa parva Bechst. I. 120 Tárnok. III. 123 Türkös. IV. 130 Garamsálfalva, 136 Tátraháza. 94. < — > Lanius excubitor L. II. 144 Tárnáméra. 95. <— >- LaniusminorGm. 1. 124Berkesd, 111 Uzsapuszta,114Somogy- fajsz, 128 Vasvár, 127 Patkányospuszta, 122 Tárnok. II. 118 Rezsőháza, 116 Kelebia, 125 Királyhalom, 121 Sőregpuszta, 124 Mezőtúr, 122 Szerep, 126 Nagyvárad, 123 Budapest, 120 Tiszatarján, 119 Kisfástanya, 117 Nyír- egyháza. III. 116 Szászkabánya, 130 Maroserdőd, 143 Naszód. IV. 123 Kürt, 130 Gödöllő, 125 Ilosva, 132 Zólyom, 132 Sajókaza, 128 Tavarna. 96. <-^ Lanius senator L. II. 98 Bellye. IV. 126 Kürt 97. -(— > Lanius collurio L. I. 123 Berkesd, 116 Szentgotthárd, 119 Somogyfajsz, 121 Kőszeg, 119 Körmend, 131 Patkányospuszta, 113 Tárnok. II. 118 Rezsőháza, 114 Bellye, 122 Királyhalom, 114 Hód- mezővásárhely, 127 Mezőtúr, 122 Budapest, 117 Nyíregyháza, 126 Ung- vár. III. 116 Szászkabánya, 110 Algyógy, 121 Türkös, 142 Kapnikbánya. I V. 1 26 Kürt, 1 27 Szada, 1 30 Gödöllő, 1 24 Ilosva, 1 23 Zólyom, 1 27 Nagyócsa, 117 Breznóbánya, 131 Sajókaza, 118 Tavarna, 124 Liptóujvár, 137 Tátra- háza. 98. ><— )- Oriolus oriolus (L.) I. 115 Kisherend, 120 Kaposvár, 117 Berkesd, 114 Pécsvárad, 113 Szentgotthárd, 110 Vörs, 117 Uzsa- puszta, 111 Marczali, 112 Somogyfajsz, 115 Németújvár, 122 Kőszeg, 114 Körmend, 114 Csepreg, 124 Vasvár, 113 Hegyhátgyertyános, 120 Föl- erdő, 113 Kemenesszentpéter, 118 Padrag, 110 Ajka, 116 Gicz, 111 Fejér- várcsurgó, 118 Sukoró, 128 Nagymarton, 122 Szarvkő, 117 Sopron- 38 SCHENK JAKAB Vtxits, 104 Kismarton, 121 Szentmargitbánya, 119 Malomháza, 122 Fekete- város, 112 Barátudvar, 113 Csorna, 116 Rábapatona, 119 Patkányos- puszta, 114 Bókod, 123 Tata, 119 Mogyorósbánya, 116 Csolnok, 114 Páty, 120 Tárnok, 116 Visegrád. II. 117 Kevevára, 115 Pancsova, 110 Palona, 110 Dunacséb, 117 Felsőkabol, 116 Rezsőháza, 114 Villány, 102 Rácz- töttös, 116 Bellye, 113 Drávatorok, 114 Bácsszentiván, 104 Szond, 114 Bácsordas, 114 Hódság, 119 Hidasliget, 121 Bálincz, 123 Szekszárd, 110 Doromlás, 117 Felsőszentiván, 111 Fehértó, 117 Királyhalom, 110 Hódmezővásárhely, 113 Németszentpéter, 111 Borossebes, 101 Kalocsa, 118 Állampuszta, 111 Szabadszállás, 115 Kecskemét, 122 Békéscsaba, 110 Békés, 114 Gyula, 111 Székesfejérvár, 118 Pákozd, 112 Kúnszent- miklós, 122 Czegléd, 113 Sőregpuszta, 121 Abony, 116 Mezőtúr, 113 Alattyán, 110 Szerep, 119 Nagyvárad, 120 Tiszatarján, 116 Kisfás- tanya, 83 Nyíregyháza, 118 Kemecse, 121 Ungvár, ill. 116 Felsőpozsgás, 112 Néranádas, 116 Szászkabánya, 126 Temeskirályfalva, 119 Maros- erdőd, 128 Facsád, 114 Bégaszentes 112 Bulza, 117 Bisztere, 114 Felső- kastély, 115 Tisza, 122 Marossolymos, 118 Algyógy, 119 Kudsir, 115 Sze- listye, 119 Újegyház, 119 Strezakercsisora, 123 Alsóvist, 119 Breaza, 123 Sarkaicza, 116 Zernest, 125 Barczarozsnyó, 118 Földvár, 126 Türkös, 124 Sólymos, 107 Sistárócz, 114 Mészdorgos, 118 Petercse, 116 Dorgos, 115 Szabálcs, 119 Zalatna, 118 Alvincz, 110 Sard, 124 Toroczkó, 120 Székelyzsombor, 115 Tenke, 114 Barátka, 127 Magyargorbó, 115 Kolozs- vár, 115 Teke, 125 Herbus, 122 Mocsár, 127 Szováta, 118 Élesd, 114 Zilah, 115 Szilágycseh, 111 Zsibó, 113 Dés, 122 Gáncs, 124 Tőkés, 124 Naszód, 123 Páczafalu, 115 Turcz, 123 Nagysomkút, 121 Nagy- bánya, 120Kápolnokmonostor, 123 Aknasugatag, 125 Farkasrév, 121 Ruoja- hida. IV. 116 Kürt, 117 Kéménd, 120 Zebegény, 114 Kóspallag, 123 Nagy- maros, 114 Váczbottyán, 116 Szada, 116 Gödöllő, 114 Isaszeg, 114 Valkó, 115 Gyöngyössolymos, 104 Bodony, 120 Somorja, 124 Cseszte, 122 Gyökös, 118 Cjács, 127 Litke, 121 Losoncz, 122 Kazár, 120 Erdőhorváti, 121 Hátmeg, 117 Rákospatak, 120 Huszt, 120 Kövesliget, 114 Szenfmihálykörtvélyes, 113 Búrszentgyörgy, 127 Divékrudnó, 128 Gyertyánfa, 126 Zólyom, 104 Garamsálfalva, 135 Nagyócsa, 137 Breznóbánya, 118 Sajókaza, 123 Szepsi, 123 Felsőláncz, 118 Miszlóka, 116 Hollóháza, 126 Vörös- vágás, 120 Tavarna, 129 Kisberezna, 128 Nagyberezna, 117 Bercsényi- falva, 121 Liptóújvár, 117 lipcrjes. 99. -»-o^ Sturnus vulgáris L. 1. 72 Nagyatád, 65 Szászvár, 65 Berkesd^ 70 Kercza, 69 Tűrje, 67 Uzsapuszta, 56 Tamási, 45 Németújvár, 48 Kőszeg, 48 Körmend, 58 Sorokpuszta, 50 Vasvár, 57 Nyögér, 71 Fölerdő, 60 Kemenesszentpéter, 57 Gicz, 64 Fejérvárcsurgó, 62 Sukoró, 42 Kis- marton, 49 Szentmargitbánya, 56 Feketeváros, 69 Barátudvar, 65 Patkányos- puszta, 56 Büköd, 58 Tárnok. II. 79 Kevevára, 80 Pancsova, 49 Donibó, A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 39 67 Palona, 65 Dunacséb, 65 Felsőkabol, 50 Rezsőháza, 52 Versecz, 71 Rácztöttös, 60 Bellye, 77 Drávatorok, 66 Bácsszentiván, 68 Szond 52 Bácsordas, 65 Hódság, 85 Temesság, 56 Melencze, 79 Gyüreg, 60 Hidasliget, 84 Bálincz, 46 Doromlás, 61 Rezét, 77 Bcícsszentisíván, 56 Fehértó, 70 Királyhalom, 64 Hódmezővásárhely, 73 Bezdin, 64 Német- szentpéter, 66 Csála, 75 Seiend, 66 Szabadszállás, 68 Békés, 56 Gyula, 4Q Székesfejérvár, 63 Sőregpuszta, 62 Mezőtúr, 61 Dévaványa, 71 Nagy- várad, 75 Szentjobb, 67 Tiszatarján, 54 Nyíregyháza, 78 Ófehértó, 57 Szatmárnémeti, 65 Kemecse, 52 Révleányvár. III. 74 Néranádas, 74 Bükkhegy, 79 Temeskirályfalva, 57 Pogányfalva, 64 Maroserdőd, 76 Györösd, 44 Bégaszentes, 83 Kossó, 71 Felsőkastély, 76 Roskány, 85 Hunyaddobra, 71 Vulcsesd, 61 Veczel, 59 Marossolymos, 72 Gredistye, 107 Kererhavas, 51 Szelistye, 75 Kistorony, 51 Nagyszeben, 70 Nagy- csűr, 69 Szenterzsébet, 67 Hermány, 76 Strezakercsisora, 54 Nagysink, 54 Földvár, 74 Sólymos, 56 Sistárócz, 71 Mészdorgos, 69 Petercse, 67 Dorgos, 77 Szabálcs, 76 Laláncz, 66 Alvácza, 66 Körösbánya, 68 Ris- kulicza, 67 Brád, 56 Felsővidra, 71 Boicza, 69 Blezsény, 57 Nagylupsa, 72 Alvincz, 64 Nagyenyed, 57 Almakerék, 75 Kőhalom, 65 Székely- zsombor, 58 Tenke, 58 Magyargorbó, 59 Teke, 55 Herbus, 75 Zilah 52 Zsibó, 60 Dés, 66 Gáncs, 59 Naszód, 61 Erdőd, 59 Páczafalu, 52 Fehérszék, 57 Nagysomkút, 67 Kápolnokmonostor, 87 Taraczköz, 94 Farkasrév, 62 Lonka, 71 Ruojahida, 89 Felsővisó, 77 Majszin. IV. 68 Kürt, 82 Zebegény, 63 Váczbottyán, 52 Gödöllő, 46 Isaszeg, 64 Valkó, 74 Bodony, 58 Somorja, 79 Cserfalu, 50 Cseszte, 66 Felsődiós, 93 Kis- tapolcsány, 65 Garamrudnó, 100 Perőcsény, 55 Parassapuszta, 75 Erdő- horváti, 56 Kövesliget, 77 Técső, 64 Talaborfalva, 74 Körösmező, 56 Zólyom, 72 Nagyócsa, 78 Breznóbánya, 65 Sajókaza, 52 Felsőláncz, 56 Tavarna, 59 Kisberezna, 91 Liptóújvár, 98 Kurcsin. 100. GD Coccothraustes coccothraustes (L.) III. 67 Algyógy. 101. ^^ Fringilla montifringilla (L.) III. 113 Kolozsvár. IV. 110 Tátraháza. 102. ^^^ Fringilla coelebs L. II. 71 Mezőtúr, 76 Ungvár. IV. 56 Nagyócsa, 57 Breznóbánya, 74 Maluzsina, 65 Lucskifürdő, 55 Tátraháza. 103. ^^ Ciiioris chloris (L.) II. 84 Hódság, 64 Nyíregyháza. 111. 68 Algyógy, 75 Kolozsvár. IV. 88 Tavarna. 104. -H^ Cannabina linaria (L.) IV. 71 Tátraháza. 105. GD Cannabina cannabina (L.) IV. 58 Breznóbánya, 56 Tátra- háza. 106. ^e^ Serinus serinus (L) I. 109 Berkesd, 92 Kőszeg. II. 100 Buda- pest, 105 Ungvár. IV. 85 Breznóbánya, 100 Tavarna, 81 Eperjes. 107. -M^ Pyrrhula pyrrhula majorr(Brhm.) II. 66 Ungvár. 108. -e^ Emberiza calandra L. I. 56 Kőszeg, 53 Tata. II. 88 Rezső- 40 SCHENK JAKAB háza, 5Q Bellye, 67 Szekszárd, 6ö Királyhalom, 73 Hódmezővásárhely, 66 Ürbő, 82 Kisfástanya. 109. <-^ Emberiza eia L. III. 109 Türkös. 110. -ec^ Emberiza schoeniclus L. II. 65 Hódság, 43 Kecskemét. 111. -< — >- Alauda arborea L. II. 79 Királyhalom, 62 Hódmező- vásárhely, 104 Ungvár, ill. 53 Algyógy, 62 Türkös, 53 Kovászna, 52 Kolozsvár, 68 Páczafalu. IV. 80 Szada, 68 Breznóbánya, 55 Tavarna, 61 Tátraháza. 112. «K» Alauda arvensis L. I. 51 Kisherend, Ó7 Szászvár, 58 Berkesd, 55 Pécsvárad, 72 Véniénd, 55 Kercza, 51 Tűrje, 52 Vörs, 53 Uzsapuszta, 54 Marczali, 55 TapoIcza, 59 Rendes, 66 Somogyfajsz, 62 Igal, 51 Tamási, 61 Németújvár, 54 Kőszeg, 61 Körmend, 54 Sorokpuszta, 51 Vasvár, 65 Iván, 59 Hegyhátgyertyános, 58 Nyögér, 57 Zalaerdöd, 52 Kemenes- szentpéter, 59 Várkesző, 55 Padrag, 68 Ajka, 53 Gicz, 63 Veszprém, 68 Fejérvárcsurgó, 68 Sukorő, 54 Nagymarton, 61 Petőfalva, 69 Sopron- kertes, 61 Czinfalva, 52 Sopronnyék, 45 Szentmargitbánya, 43 Nagy- czenk, 67 Feketeváros, 55 Barátudvar, 48 Csorna, 36 Rábapatona, 47 Gyirmóth, 94 Patkány ospuszta, 55 Bókod, 67 Tata, 50 Madár, 67 Csolnok, 61 Páty, 47 Tárnok, 56 Pilismarót, 58 Pilisszentkereszt, 59 Budakesz, 57 Visegrád. II. 49 Kevevára, 47 Pancsova, 64 Fehér- templom, 66 Dunacséb, 65 Felsőkabol, 51 Rezsőháza, 53 Ópáva, 55 Rácz- töttös, 56 Bellye, 64 Drávatorok, 56 Szond, 66 Bácsordas, 83 Hódság, 53 Karjad, 56 Melencze, 64 Gyüreg, 54 Hidasliget, 63 Érszeg, 56 Patosfa, 49 Mosdós, 55 Szekszárd, 56 Doromlás, 66 Bajaszentistván, 49 Felső- szentiván, 50 Fehértó, 53 Kelebia, 50 Királyhalom, 53 Hódmezővásárhely, 63 Németszentpéter, 56 Seiend, 64 Borossebes, 62 Solt, 69 Kalocsa, 55 Állampuszta, 52 Szabadszállás, 53 Keczel, 53 Gyula, 52 Székes- fejérx'ár, 66 Pákozd, 52 Kúnszentmiklós, 53 Czegléd, 52 Abony, 51 Tárná- méra, 52 Mezőtúr, 58 Dévaványa, 55 Alattyán, 54 Szerep, 53 Nagy- várad, 67 Budapest, 59 Kisfástanya, 54 Nyíregyháza, 58 Ófehértó, 62 Szatmárnémeti, 63 Kemecse, 62 Révleányvár, 75 Ungvár. III. 51 Felső- pozsgás, 52 Szászkabánya, 57 Berzászka, 73 Ruszka, 73 Farkaspatak, 46 Bükkhegy, 55 Temeskirályfalva, 70 Pogányfalva, 73 Maroserdőd, 61 Győrösd, 51 Facsád, 59 Kossó, 55 Nemese, 61 Bulza, 58 Felső- kastély, 65 Tyej, 54 Marossolymos, 63 Vajdahunyad, 61 Nagyág, 66 Oláh- brettye, 63 Bajesd, 63 Algyógy, 58 Szelistye, 63 Szelindek, 63 Újegyház, 62 Szkoré, 64 Oprakercsisora, 67 Strczakercsisora, 54 Felsőárpás, 55 Felső- ucsa, 74 Nagysink, 58 Breaza, 68 Dézsán, 62 Kisberi\oj, 79 Fogaras, 57 Kopacsel, 58 Marginén, 55 Sarkaicza, 64 Nagyberivoj, 63 Zernest, 79 Barczarozsnyó, 57 Földvár, 56 Türkös, 56 Ilyefalva, 56 Sepsiszent- györgy, 55 Kovászna, 63 Lippa, 60 Sólymos, 54 Sistárócz, 61 A\ész- dorgos, 55 Petercse, 53 Dorgos, 56 Szabálcs, 57 Vorcza, 69 Zalatna, A MADArVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. fiV TAVASZÁN 41 61 Alvincz, 68 Toroczkó, 69 Gyulafehérvár, 56 Nagyenyed, 79 Medgyes, 69 Mezomadaras, 84 Almakerék, 59 Segesvár, 68 Kőhalom, 72 Székely- zsombor, 65 Szentegyházasfalu, 56 Málnás, 70 Csíkszentimre, 68 Kézdi- torja, 79 Szárazpatak, 66 Lemhény, 75 Bereczk, 59 Tenke, 62 Biilz, 66 Magyargorbó, 54 Kolozsvár, 65 Torda, 60 Teke, 78 Herbus, 67 Mocsár, 68 Görgényüvegcsűr, 57 Szováta, 67 Görgényszentimre, 55 Felsőderna, 83 Berettyódéda, 65 Zilah, 61 Szilágycseh, 64 Zsibó, 73 Nagyilonda, 59 Dés, 55 Gáncs, 67 Naszód, 58 Erdőd, 57 Páczafalu, 64 Turcz, 64 Avasújváros, 62 Nagysomkút, 79 Kápolnokmonostor, 90 Felsőbánya, 56 Taraczköz, 69 Farkasrév, 57 Izaszacsal, 79 Havasmező, 78 Borsa. IV. 56 Kiirt, 57 Ipolyszalka, 54 Vámosmikola, 55 Márianosztra, 58 Zebegény, 118 Kóspallag, 60 Nagymaros, 64 Szokolya, 50 Kerepes, 51 Váczbottyán, 60 Szada, 51 Gödöllő, 54 Isaszeg, 58 Egerszeg, 52 Valkó, 55 Gyöngyös- sólymos, 56 Bodony, 53 Recsk, 57 Terpes, 68 Somorja, 63 Felsődiós, 58 kistapolcsány, 58 Garamrudnó, 78 Magaslak, 57 Bacsófalva, 68 Perőcsény, 55 Parassapuszta, 69 Tesmagolvár, 79 Gyökös, 58 Gács, 65 Litke, 78 Losoncz, 81 Kazár, 66 Erdőhorváti, 58 Ilosva, 59 Dolha, 82 Huszt, 76 Bustyaháza, 69 Kövesliget, 68 Técső, 84 Szentmihálykörtvélyes, 77 Kőrösmező, 50 Búrszentgyörgy, 75 Oszlány, 55 Divékrudnó, 68 Gyer- tyánfa, 59 Znióváralja, 57 Kövesmocsár, 56 Jálna, 64 Vaségetőkohó, 49 Zólyom, 89 Szelese, 55 Garamsálfalva, 60 Perhát, 57 Nagyócsa, 77 Luzsna, 71 Garampéteri, 81 Rezsőpart, 57 Kisgaram, 91 Szikla, 56 Breznóbánya, 77 Maluzsina, 79 Liptóteplicska, 70 Rozsnyó, 59 Sajó- kaza, 58 Szepsi, 58 Felsőláncz, 63 Miszlóka, 54 Delnekakasfalva, 69 Ósva, 67 Keczerpeklén, 56 Keczerlipócz, 64 Vörösvágás, 54 Ránkfüred, 61 Tavarna, 77 Nagyberezna, 54 Bercsényifalva, 85 Havasköz, 69 Nagy- bicscse, 66 Rózsahegy, 77 Lucskifürdő, 65 Liptóújvár, 69 Hybbe, 69 Új- tátrafüred, 62 Szepesófalu, 55 Tátraháza, 56 Leibicz, 65 Podolin, 56 Lőcse, 77 Kánás, 57 Eperjes. 113. ZÙ Anthus spipoletta (L) III. 62 Türkös. 114. ^<— > Anthus campestris (L.) I. 101 Bogyoszló, 98 Tárnok. II. 94 Nyíregyháza. 115. <-> Anthus triviális (L.) 1. 105 Uzsapuszta, 110 Kőszeg, II. 107 Budapest, 99 Nyíregyháza, 105 Ungvár. III. 99 Középlak. IV. 106 Kürt, 99 Breznóbánya, 102 Tavarna, 103 Tátraháza. 116. ^t^ Anthus pratensis (L.) I. 68 Kőszeg, 50 Tárnok. II. 77 Király- halom, 66 Nyíregyháza. III. 93 Türkös, 96 Kolozsvár. IV. 92 Sajókaza, 102 Tátraháza. 117. ^-^ Motacilla alba L. I. 79 Kisherend, 69 Nagyatád, 69 Kaposvár, 73 Berkesd, 58 Pécsvárad, 61 Kercza, 55 Tűrje, 68 Vörs, 52 Uzsa- puszta, 56 Somogyfajsz, 68 Tamási, 75 Németújvár, 67 Kőszeg, 58 Kör- mend, 66 Sorokpuszta, 65 Szombathely, 56 Vasvár, 64 Iván, 63 Hegyhát- 42 SCHENK JAKAB gyertyános, 61 Nyögér, 65 Zalaerdőd, 56 Fölerdő, 61 Padrag, 65 L'god, 52 Oicz, 75 Veszprém, 71 Fejérvárcsurgó, 61 Sukoró, 52 Nagymarton, 4Q Petőfalva, 55 Sopronkertes, 52 Kismarton, 63 Czinfalva, 62 Sopron- nyék, 75 Szentmargitbánya, 69 Nagyczenk, 64 Feketeváros, 7Q Barát- udvar, 71 Patkányospuszta, 60 Bókod, 68 Páty, 55 Tárnok, 76 Pilis- marót, 61 Pilisszentkereszt, 62 Budakesz, 69 Visegrád, 59 Pilisszentlászló. II. 51 Pancsova, 69 Dunadombó, 67 Fehértemplom, 58 Kamaristya, 63 Palona, 66 Dunabökény, 48 Felsőkabol, 70 Rezsőháza, 57 Ópáva, 63 Rácztöttös, 79 Belly e, 71 Drávatorok, 61 Bácsordas, 75 Hódság, 75 Karjad, 59 Melencze, 73 Gyüreg, 74 Mosnicza, 65 Hidasliget, 61 Érszeg, 69 Bálincz, 69 Doromlás, 61 Rezét, 75 Bajaszentistván, 55 Fehértó, 62 Királyhalom, 69 Hódmezővásárhely, 78 Bezdin, 64 Német- szentpéter, 69 Csála, 68 Seiend, 74 Marosborsa, 74 Borossebes, 77 Solt, 71 Kalocsa, 68 Állampuszta, 72 Szabadszállás, 75 Keczel, 74 Békés- csaba, 69 Békés, 62 Gyula, 57 Székesfejérvár, 62 Kúnszentmiklós, 67 Czegléd, 60 Sőregpuszta, 64 Abony, 63 Mezőtúr, 56 Dévaványa, 60 Szerep, 68 Nagyvárad, 67 Szentjobb, 63 Budapest, 51 Tiszatarján, 73 Kisfás- tanya, 64 Nyíregyháza, 70 Ófehértó, 65 Szatmárnémeti, 71 Révleány vár, 73 Bácska, 67 Nagyszőllős, 63 Ungvár. III. 75 Felsőpozsgás, 74 Szászka- bánya, 61 Berzászka, 74 Herkulesfürdő, 72 Meszesfalu, 75 Ruszka, 64 Almafa, 69 Farkaspatak, 62 Bükkhegy, 72 Temeskirályfalva, 75 Pogány- falva, 67 Maroserdőd, 68 Györösd, 68 Szolcsva, 85 Bakamező, 58 Facsád, 66 Oaladnabánya, 66 Bégaszentes, 73 Kossó, 67 Bulza, 71 Bisztere, 72 Felsőkastély, 55 Tisza, 74 Tyej, 72 Roskány, 79 Hunyaddobra, 74 Nagyrunk, 65 Vulcsesd, 78 Veczel, 98 Kismuncsel, 71 Marossolymos, 72 Vajdahunyad, 74 Déva, 66 Királybányateplicza, 80 Hosdát, 82 Hátszeg, 74 Oláhbrettye, 69 Bajesd, 64 Puj, 68 Kosztesd, 62 Alsóvárosvíz, 68 Algyógy, 72 Gredistye, 63 Romoszhely, 87 Ausel, 60 Szászsebes, 68 Sugág, 76 Bisztra, 63 Szelistye, 74 Kistorony, 84 Nagycsűr, 73 Sze- lindek, 79 Szenterzsébet, 75 Hermány, 70 Porcsesd, 73 Kistalmács, 70 Felek, 67 Újegyház, 70 Szkoré, 72 Oprakercsisora, 69 Strézakercsi- sora, 69 Felsőárpás, 65 Felsőucsa, 69 Alsóvist, 77 Felsővist, 67 Nagysink, 61 Breáza, 75 Dézsán, 78 Fogaras, 68 Kopacsel, 71 Sarkaicza, 83 Alsó- venicze, 60 Alsókomána, 75 Ujsinka, 61 Zernest, 71 Barczarozsnyó, 64 Krizba, 64 Apácza, 66 Szászveresmart, 66 Földvár, 66 Türkös, 77 Sepsi- szentgyörgy, 68 Kovászna, 84 Ozsdola, 70 Lippa, 69 Sistárócz, 69 Mész- dorgos, 72 Petercse, 72 Dorgos, 69 Szabálcs, 68 Alvácza, 67 X'orcza, 69 Körösbánya, 69 Riskulicza, 69 Brád, 74 Felsővidra, 73 Boicza, 73 Blezsény, 69 Topánfalva, 70 Nagylupsa, 61 Zalatna, 64 Alvincz, 71 Sard, 73 Toroczkó, 71 Nagyenyed, 64 Medgyes, 78 Almakerék, 76 Szászszentlászlí), 69 Segesvár, 82 Hegen, 68 Kőhalom, 79 Székely- zsombor, 71 Szentegy házasfalu, 82 Felsőrákos, 68 Csíkszentimre, 83 Futás- A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 43 falva, 71 Kézditorja, 80 Esztelnek, 67 Lemhény, 67 Ojtoz, 70 Sósmező, 75 Tenke, 56 Intrecei, 56 Bulz, 69 Melegszamos, 67 Magyargorbó, 67 Kolozsvár, 79 Torda, 74 Teke, 81 Bátos, 69 Herbus, 71 Nyárád- szereda, 75 Mocsár, 62 Nyárádremete, 76 Iszticsó, 64 Szováta, 69 Alsó- fancsal, 70 Laposnya, 70 Gyergyószentmiklós, 69 Gyergyótölgyes, 71 Gyergyóbékás, 71 Siter, 65 Felsoderna, 74 Élesd, 78 Berettyódéda, 80 Szilágycseh, 66 Zsibó, 84 Nagyilonda, 67 Dés, 69 Gáncs, 68 Tőkés, 69 Naszód, 68 Oláhszentgyörgy, 73 Dombhát, 81 Kolibicza, 72 Nagyilva, 75 Dornavölgy, 71 Erdőd, 76 Páczafalu, 71 Turcz, 65 Fehérszék, 65 Nagy- somkút, 72 Kápolnokmonostor, 87 Felsőbánya, 69 Taraczköz, 75 Mára- marossziget, 60 Farkasrév, 78 Lonka, 69 Ruojahida, 76 Izaszacsal, 66 Felső- visó, 75 Havasmező, 80 Majszin, 75 Borsa. IV. 58 Kürt, 71 Kernend, 64 Ipolyszalka, 64 Vámosmikola, 61 Zebegény, 57 Kóspallag, 64 Szokolya, 64 Kerepes, 63 Váczbottyán, 69 Szada, 55 Gödöllő, 36 Isaszeg, 12> Egerszeg, 77 Valkó, 66 Bodony, 68 Recsk, 66 Terpes, 71 Somorja, 66 Cserfalu, 66 Cseszte, 69 Ottóvölgy, 66 Felsődiós, 69 Kistapolcsány, 93 Garam- szentbenedek, 64 Garamrudnó, 51 Garamrév, 77 Zsarnóczatelep, 62 Baka- szenes, 77 Magaslak, 79 Bacsófalva, 74 Perőcsény, 74 Tesmagolvár, 67 Gyökös, 71 Gács, 69 Litke, 70 Kazár, 77 Erdőhorváti, 74 Hátmeg, 65 llosva, 79 Ugocsakomlós, 65 Rákospatak, 72 Dolha, 74 Huszt, 80 Herincse, 56 Bustyaháza, 72 Kövesliget, 75 Técső, 71 Talaborfalva, 73 Szentmihálykörtvélyes, 69 Dombó, 74 Gyertyánliget, 74 Turbát- torkolat, 78 Rahó, 69 Körösmező, 78 Tiszabogdány, 92 Sóskás, 100 Bog- dánvölgy, 69 Láposmező, 73 Búrszentgyörgy, 79 Oszlány, 72 Divék- rudnó, 67 Felsőhámor, 73 Gyertyánfa, 71 Znióváralja, 71 Kövesmocsár, 58 Jálna, 57 Vaségetőkohó, 73 Kovácsfalva, 76 Óhegy, 67 Zólyom, 81 Felsőrevucza, 69 Szelese, 66 Garamsálfalva, 71 Perhát, 87 Oszada, 58 Nagyócsa, 74 Zólyomlipcse, 81 Korytniczafürdő, 79 Háromrevucza, 79 Luzsna, 68 Mezőköz, 75 Garamszentandrás, 68 Garampéteri, 55 Rezsőpart. 73 Kisgaram, 64 Karám, 77 Szikla, 63 Breznóbánya, 69 Benesháza, 73 Maluzsina, 88 Liptóteplicska, 70 Ózd, 72 Rozsnyó, 68 Sajókaza, 62 Szepsi, 59 Aranyida, 82 Apátka, 66 Felsőláncz, 64 Miszlóka, 71 Delne- kakasfalva, 74 Hollóháza, 77 Ósva, 81 Keczerpeklén, 80 Keczerlipócz, 75 Vörösvágás, 75 Modrafalu, 68 Rankfüred, 69 Tavarna, 77 Alsó- hunkócz, 85 Kisberezna, 84 Nagyberezna, 71 Bercsényifalva, 77 Csontos, 79 Turjaremete, 73 Sóhát, 74 Poroskő, 86 Havasköz, 74 Turjamező, 75 Nagybicscse, 79 Fenyőháza, 68 Rózsahegy, 68 Lucskifürdő, 59 Liptó- űjvár, 76 Szvarin, 77 Vichodna, 90 Feketevág, 78 Újtátrafüred, 77 Tátra, háza, 83 Leibicz, 77 Szepesbéla, 73 Podolin, 74 Lőcse, 67 Eperjes. 118. -^^-v Motacília boarula Penn. I. 72 Sopronkertes,' 66 Czinfalva- III. 71 Szászkabánya, 60 Puj, 69 Szelistye, 76 Szkoré, 69 Oprakercsisora, 67 Strezakercsisora, 75 Felsővist, 73 Breaza, 81 Fogaras, 74 Zernest,^ 44 SCHENK JAKAB 69 Földvár, 66 Türkös, 72 Topánfalva, 68 Zalatna, 76 Toroczkó, 86 Székely- zsombor, 73 Kézditorja, 76 Ojtoz, 76 Runk, 67 Reketó, 70 Hidegszamos, 74 Görgényüvegcsür, 70 Alsófancsal, 78 Laposnya, 82 Gyergyószent- miklós, 75 üyergyótölgyes, 86 Ourahajta, 72 Páczafalu, 75 Turcz, 76 Felsőbánya, 77 Ruojahida, 78 Felsővisó, 79 Majszin, 69 Borsa. IV. 77 Oaramrudnó, 90 Kazár, 74 Dolha, 79 Kövesliget, 76 Szentmihály- körtvélyes, 83 Turbáttorkolat, 77 Rahó, 87 Sóskás, 83 Bogdánvölgy, 73 Znióváralja, 73 Óhegy, 91 Zólyom, 84 Felsőrevucza, 71 Garamsál- falva, 73 Nagyócsa, 75 Háromrevucza, 78 Luzsna, 73 Kisgaram, 56 Breznó- bánya, 80 Benesháza, 77 Maluzsina, 73 Liptóteplicska, 80 Rozsnyó, 69 Sasjókaza, 76 Felsöláncz, 68 Miszlóka, 94 Tavarna, 57 Kisberezna, 73 Fenyóháza, 70 Rózsahegy, 76 Lucskifürdő, 73 Liptóujvár, 77 Vichodna, 76 Tátraháza, 74 Podolin, 76 Lőcse, 67 Eperjes. IIQ. .(_^ Motacilla flava (L.) 1. 99 Feketeváros, 96 Tárnok, II. 87 Rezső- háza, 84 Drávatorok, 91 Hódmezővásárhely, 88 Kecskemét, 62 Kúnszent- miklós, 80 Ürbő, 66 Dévaványa, 103 Szerep, 725 Nagyvárad, 93 Nyír- egyháza, 96 Kemecse. III. 80 Pród. IV. 78 Bodony, 82 Szelese, 67 Garam- péteri, 67 Rezső part, 118 Tátraháza. 120. l Parus ater (L.) II. 91 Ungvár. 121. ^^ Regulus ignicapillus (Brhm) III. 85 Kolozsvár. 122. 1^^ Regulus regulus (L.) II. 74 Mezőtúr. 123. -K^ Accentor modularis (L.) 1. 78 Kőszeg. II. 82 Békéscsaba, 72 Nyíregyháza. III. 84 Algyógy, 83 Türkös, 98 Középlak, 97 Felső- bánya. IV. 78 Kürt, 86 Tátraháza. 124. ^(-> Sylvia nisoria (Bechst.) I. 128 Kőszeg. II. 106 Királyhalom, 120 Budapest, 1 16 Nyíregyháza, 120 Ungvár. III. 121 Türkös. IV. 1 18 Tavarna. 125. 4— > Sylvia simplex Lath. II. 122 Békéscsaba, 119 Szerep, 118 Budapest, 104 Ungvár. III. 109 Földvár. IV. 125 Breznóbánya. 126. <-> Sylvia Sylvia (L.) I. 107 Kőszeg, 113 Tárnok, 113 Nyír- egyháza. IV. 124 Zólyom, 124 Breznóbánya, 128 Tátraháza. 127. <-^ Sylvia curruca (L.) I. 101 Berkesd, 102 Kőszeg. II. 98 Rezső- háza, 100 Békéscsaba, 74 Mezőtúr, 92 Nyíregyháza, 98 Ungvár, III. 100 Algyógy, 102 Magyargorbó, 96 Kolozsvár, IV. 100 Ilosva, 125 Zólyom, 111 Breznóbány;i, 100 Sajókaza, 111 Tavarna, 112 Tátraháza, 106 Fperjes. 128. <— ► Sylvia atricapilla (L.) I. 102 Kőszeg, 104 Kismarton, 102 Bogyoszló, 100 Magyaróvár, 105 Tárnok. II. 119 Kevevára, 11 1 Hód- mezővásárhely, 109 Békéscsaba, 105 Nagyvárad, 114 Budapest, 111 Nyír- egyháza, 120 Ungvár. III. 88 Szászkabánya, 98 Algyógy, 106 Kolozsvár. 104 Felsőbánya. IV. 114 Breznóbánya, 116 Sajókaza, 111 Tavarna, 121 Tátraháza. 129 -^— ► Acrocephalus arundinaceus (L.) 1. 115 Kisherend, Ì30 Uzsa- puszta, 118 Tárnok. II. 108 Kevcvara, 118 Dunacséb, 124 Bellyc, 105 Hód- A MADARVONULAS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. EV TAVASZÁN 43 sag, 111 Hódmezővásárhely, 119 Békéscsaba, 126 Mezőtúr, 117 Tisza- tarján, 110 Kemecse. III. 110 Földvár, 106 Nagyenyed, 125 Tenke. IV. 142 Zólyom, 136 Sajókaza. 130. <— ► Acrocephalus streperus (Vicill.) III. 116 Földvár. 131. -f— > Acrocephalus palustris (Bechst.) I. 113 Tárnok. 132. ^-> Locustella fluviatilis (Wolf). I. 127 Kőszeg. IV. 124 Tavarna. 133. ^^-v Hypolais hypolais (L) I. 131 Kőszeg. IV. 121 Breznóbánya, 134 Tavarna, 137 Tátraháza. 134. Phylloscopus sibiiator (Bechst.) I. 110 Kőszeg. II. 105 Békés- csaba, 111 Budapest, 107 Nyíregyháza. III. 114 Algyógy, 110 Türkös, 114 Kolozsvár. IV. 118 Breznóbánya, 112 Tavarna, 110 Tátraháza. 135. «—> Phylloscopus trochilus (L.) I. 104 Kőszeg. II. 99 Budapest, III. 114 Algyógy, 110 Türkös. IV. 106 Ilosva, 114 Tátraháza. 136. ^<— > Phylloscopus acredula (Pall.) I. 85 Kisherend, 95 Szent- gotthárd, 82 Kőszeg, 73 Körmend, 89 Sopronkertes, 95 Feketeváros, 87 Bogyoszló, 76 Csorna, 74 Patkányospuszta, 91 Tárnok, 91 Visegrád. II. 82 Felsőkabol, Rácztöttös, 68 Hidasliget, 67 Fehértó, 91 Hódmező- vásárhely, 77 Kecskemét, 82 Békéscsaba, 82 Abony, 93 Mezőtúr, 98 Szerep, 93 Budapest, 92 Tiszatarján, 80 Kisfástanya, 80 Nyíregyháza, 86 Kemecse, 85 Ungvár. III. 74 Felsőpozsgás, 75 Néranádas, 88 Szászkabánya^ 90 Maroserdőd, 84 Puj, 69 Algyógy, 91 Gredistye, 86 Felsőucsa, 75 Felső- vist, 75 Breaza, 82 Dézsán, 88 Földvár, 82 Sólymos, 95 Mészdorgos, 82 Vorcza 77 Zalatna, 73 Sard, 82 Segesvár, 81 Ojtoz, 79 Magyargorbó, 80 Kolozsvár, 81 Zsibó, 90 Felsőbánya. IV. 100 Kürt, 84 Szada, 112 Bodony, 84 Recsk, 95 Garamrudnó, 98 Gyökös, 95 Kazár, 77 Huszt, 90 Técső, 97 Divékrudnó, 84 Znióváralja, 83 Kövesmocsár, 94 Jálna, 115 Garam- péteri, 91 Rezsőpart, 91 Kisgaram, 86 Breznóbánya, 94 Benesháza, 83 Sajókaza, 90 Tavarna, 98 Rózsahegy, 93 Lucskifürdő, 105 Ungvár, 92 Tátraháza, 84 Eperjes. 137. -<— ► Turdus torquatus alpestris Böhm. III. 68 Kisberivoj, 70 Türkös, 87 Kapnikbánya. IV. 106 Znióváralja, 97 Szikla, 57 Kisberezna, 63 Liptó- ujvár. 138. "^^ Turdus merula L. II. 81 Királyhalom, 69 Hódmezővásár- hely, 66 Nyíregyháza. III. 67 Hosdát, 58 Breaza, 67 Türkös, 56 Kovászna. IV. 78 Turbát torkolat, 84 Bogdánvölgy, 41 Znióváralja, 54 Óhegy, 64 Rózsahegy, 74 Tátraháza. 139. ^>^ Turdus pilaris L. I. 66 Berkesd, 56 Kőszeg. II. 79 Rezső- háza, 66 Ungvár. !V. 53 Zólyom. 140. CD Turdus viscivorus L. IV. 56 Tátraháza. 141. -<-^ Turdus iliacus L. II. 86 Királyhalom, 69 Nyíregyháza. 142. ^t— ► Turdus musicus L. I. 67 Kőszeg, 79 Körmend, 57 Nagy- czenk, 68 Magyaróvár, 68 Tárnok. II. 105 Kevevára, 67 Karjad, 63 Rezét, 46 SCHENK JAKAB 73 Budapest, 72 Nyíregyháza, 76 Ungvár. III. 75 Szászkabánya, 56 Algyógy, 70 Türkös, 58 Kovászna. IV. 71 Körösmező, 6Q Divékrudnó, 69 Zólyom, 74 iXagyócsa, 73 Luzsna, 56 Szikla, 38 Breznóbánya, 67 Tavarna, 69 Liptóujvár, 74 Tátraháza. 143. -<— > Monticola saxatilis (L.) III. 100 Szászkabánya, 109 Türkös. 144. -<— > Saxicola oenanthe (L.) 1. 105 Kisherend, 111 Berkesd, 97 Kőszeg, 98 Bogyoszló, 112 Patkányospuszta, 96 Tárnok, 100 Visegrád. II. 110 Rezsőháza, 108 Királyhalom, 102 Szerep, 725 A^ö^ji'uVaí/, 97 Tisza- tarján, 91 Kisfástanya, 101 Nyíregyháza. III. 92 Szászkabánya, 104 Algyógy, 102 Földvár, 97 Páczafalu, 146 Kapnikbánya. IV. 103 Gödöllő, 104 Ilosva, 115 Breznóbán>'a, 102 Tavarna, 119 Liptóujvár, 106 Tátraháza. 145. 4— > Pratincoia rubelra (L.) I. 89 Bogyoszló, 104 Madár, 77 Tárnok. II. 106 Nyíregyháza. IV. 118 Tavarna, 117 Liptóujvár, 117 Tátraháza, 90 Eperjes. 146. <—^ Pratincoia rubicola (L.) I. 85 Berkesd, 92 Kőszeg, 71 Tárnok. II. 79 Nagyvárad, 92 Budapest, 72 Tiszatarján. III. 79 Algyógy, 90 Pácza- falu, 96 Felsőbánya. IV. 118 Gödöllő, 68 Zólyom, 102 Breznóbánya, 76 Sajókaza, 90 Tavarna. 147. <—> Ruticiila tithys (L.) I. 74 Kőszeg, 89 Körmend, 74 Vasvár, 92 Patkányospuszta. II. 76 Solt, 77 Nyíregyháza, 92 Ungvár. III. 92 Alvincz, 102 Sard, 96 Kapnikbánya. IV. 98 Kóspallag, 86 Valkó, 68 Bodony, 83 Búrszentgyörgy, 86 Znióváralja, 93 Óhegy, 80 Nagyócsa, 94 Rezsőpart, 79 Breznóbánya, 78 Liptóujvár, 87 Tátraháza, 87 Lőcse, 84 Eperjes. 148. <-> Ruticiila phoenicura (L.) I. 97 Berkesd, 104 Kőszeg, 95 Körmend, 86 Patkányospuszta. II. 94 Hódmezővásárhely, 92 Sőreg- puszta, 70 Abony, 82 Budapest, 80 Tiszatarján, 89 Nyíregyháza, 105 Ungvár. III. 110 Hátszeg, 103 Páczafalu, 84 Lonka. IV. 75 Szada, 108 Bodony, 93 Znióváralja, 96 Jálna, 81 Garamsálfal va, 103 Nagyócsa, 118 Breznó- bánya, 83 Liptóujvár, 120 Tátraháza. 149. -«^>>' Erithacus rubecula (L.) I. 66 Körmend, 72 Nagyczenk, 71 Magyaróvár, 74 Tárnok. II. 72 Karjad, 77 Hídasliget, 76 Rezét, 72 Kelebía, 71 Kírályiialom, 71 Hódmezővásárhely, 73 Solt, 77 Kecs- kemét, 80 Abony, 68 Mezőtúr, 76 Nyíregyháza, 81 Kemecse, 76 Ungvár. III. 70 Algyógy, 73 Földvár, 75 Szabálcs, 72 Brád, 75 Kolozsvár, 90 Naszód. IV. 88 Valkó, 86 Sajókaza, 67 Hátmeg, 78 Huszt, 82 Zólyom, 82 Garamsálfalva, 80 Rezsőpart, 80 Kisgaram, 83 Breznóbánya, 75 Tavarna, 69 Liptóujvár, 84 Tátraháza, 72 Eperjes. 150. 4— ► Cyanecula suecica Wolf. I. 102 Tárnok. 151. -<— > Luscinia luscinia (L.) I. 92 Kisherend, 109 Kaposvár, 101 Berkesd, 101 Llzsapuszta, UO Somogyfajsz, 111 Kőszeg, 104 Körmend, 105 Csepreg, 110 Vasvár, 102 Megyhátgyertyános, 106 Fölerdő, 110 Keme- nesszentpéter, 103 Padrag, 98 Ajka, 106 Gicz, 110 Szarvkő, 114 Sopron- A MADARVONULAS iWAOYARORSZAGON AZ 1914. KV TAVASZÁN 47 kertes, 102 Kismarton, 111 Czinfalva, 104 Szentmargitbánya, 104 Nagy- czenk, 102 Feketeváros,M02 Csorna, 109 Magyaróvár, 106 Győr, 103 Pat- kányospuszta, 105 Bókod, 111 Mogyorósbánya, 102 Csolnok, 104 Tárnok, 112 Pilismarót, 113 Pilisszentkereszt, 101 Visegrád. II. 98 Pancsova, 109 Felsőkabol, 116 Villány, 101 Rácztöttös, 98 Bellye, 109 Dráva- torok, 105 Szond, 114 Bácsordas, 105 Mosnicza, 105 Bálincz, 98 Berkesd, 112 Porboly, 104 Feisőszentiván, 96 Fehértó, 102 Csála, 100 Borossebes, 102 Állampuszta, 98 Békéscsaba,|103 Pákozd, 102 Sőregpuszta, 111 Abony, 105 Alattyán, 96 Szerep, 101 Nagyvárad, 100 Budapest, 97 Tiszatarján, 100 Nyiregyháza, 97 Ófehértó, 105 Szatmárnémeti, 111 Kemecse, 104 Ungvár. III. 114 Felsőpozsgás, 111 Néranádas, 100 Szászkabánya, lOOTemeskirályfalva, 108 Maroserdőd, 112 Szoicsva, 100 Bulza, 98 Sólymos, 100 Sistárócz, 112 Élesd, 105 Berettyódéda, 110 Erdőd, 104 Pácza- falu, 111 Taraczköz, 117 Farkasrév. IV. 108 Kürt, 114 Márianosztra, llOZebegény, 109 Kóspallag, 103 Váczbottyán, 103 Gödöllő, 102 Isaszeg, 109 Valkó, 108 Gyöngyössolymos, 110 Bodony, 116 Recsk, 98 Perőcsény, 126 Gyökös, 112 Gács, 114 Losoncz, 93 Kazár, 117 Ilosva, 104 Huszt, 115 Bustyaháza, 120 Técső, 112 Szentmihálykörtvélyes, 125 Divék- rudnó, 103 Jálna, 114 Zólyom, 122 Garamsálfalva, 101 Sajókaza, 122 Felső- láncz, 106 Hollóháza, 122 Keczerlipócz, 124 Vörösvágás, 114 Ránkfüred, 115 Tavarna, 109 Kisberezna, 108 Nagyberezna, 121 Bercsényifalva, 132 Liptóújvár. 152. <—^ Luscinia phiiomela (Bechst.) II. 96 Nyiregyháza, 126 Ungvár. III. 100 Vajdahunyad, 103 Algyógy, 109 Újegyház, 115 Nagysink, 98 Alvincz, 100 Medgyes, 108 Almakerék, 110 Segesvár, 107 Székely- zsombor, 124 Középlak, 112 Teke, 118 Mocsár, 110 Zilah, 105 Szilágycseh, 112 Zsibó, 108 Dés, 119 Szépkenyeruszentmárton. Az 1913 14. évi télen áttelelt fajok jegyzéke. Verzeichnis derjenigen Arten, welche im Winter 1913 14 überwinterten. 1. Anas boschas L. Nyiregyháza. 2. Gailinago gallinago (L.) Szászkabánya. 3. Scolopax rusticoia L. Rácztöttös, Bellye. 4. Rallus aquaticus L. Berkesd. 5. Fulica atra L. Beliye. 6. Ardea cinerea L. Kőszeg, Bellye. 7. Columba oenas L. Kevevára, Kamaristya, Rezsőháza, Bácsszentiván, Mosdós, Doromlás, Ófehértó, Gödöllő, Isaszeg. 8. Asio accipítrinus (Pali.) Algyógy. 48 SCHENK JAKAB 9. Turtur turtur (L.) Veszprém. 10. Circus pygargus (L.) Középlak, Felsőláncz. 11. Circus macrurus (Sm.) NyiregylKÍ^a. 12. Buteo buteo (L.) Rezsoháza, Hódmezővásárhely, Szászkabánya, Kovászna. 13. Archibuteo lagopus (Brüiin.) Kőszeg, Tavarna. 14. Cerchneis tinnuncuius (L.) Nyíregyháza, Ilídalniás. 15. Falco peregrinus Tunst. Kőszeg, lö. Falco merillus (Gerini) Kőszeg. 17. Lanius excubitor L. Kőszeg, Algyógy. 18. Sturnus vulgaris L Nyíregyháza, Topánfalva. IQ. Fringilla niontifringilla (L.) Ungvár, Szászkabánya, Algyógy, Tavarna. 20. Fringilla coelebs L. Berkesd, Kőszeg, Szászkabánya, Algyógy, Kovászna, Zólyom. 21. Chloris chioris (L.) Algyógy, Kovászna, Breznóbánya. 22. Cannabina linaria (L) Lőcse. 23. Cannabina cannabina (L.) Algyógy. 24. Chrysomitris spinus (L.) Algyógy. 25. Carduelis carduelis (L.) Algyógy. 26. Serinus serin us (L.) Középlak. 27. Pyrrhula pyrrhula major (Brhm.) Berkesd, Bellye, Szászkabánya, Algyógy. 28. Emberiza calandra L. Berkesd, Nyíregyháza, Középlak. 29. Loxia curvirostra L. Ungvár, Tátraháza. 30. Emberiza schoenicius L. Nyíregyháza, Középlak. 31. Alauda arvensis L. Bogyoszló, Bácska, Kísberezna. 32. Motacilla alba L. Kevevára, Kovászna. 33. Motacilla boarula Penn. Rezsőháza, Szászkabánya, Váralmás. 34. Regulus regulus (L.) Kőszeg, Algyógy. 35. Accentor modularis (L.) Váralmás. 3ó. Turdus merula L. Berkesd, Rezsőháza, Budapest, Algyógy. 37. Turdus pilaris L. Algyógy, Tavarna. 38. Turdus viscivorus L. Kőszeg. 39. Troglodytes troglodytes (L.) Algyógy. 40. Monticola saxatilis (L.) Kísberezna. 41. Erithacus rubecuia (L.) Kőszeg, Kovászna, Szada, Breznóbánya. A MADARVONULAS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. EV TAVASZÁN 49 Magyarország vonulási naptára a történeti anyag alapján (1914-ig bezárólag), az 1914. év jellege, a terület megszállásá- nak, ül. az átvonulásnak időtartama. Zugskalender Ungarns auf Grund des historischen Materiales (inklusive 1914), Jahres-Charakter für 1914. Zeit- dauer der Besiedelung, resp. des Durchzuges, Történeti közép Histori- äches Mittel 1914. évi közép Mittel für 1914 Az 1914. év jellege Zugscharakter des Jahres 1914 A mesjs/.állás, ill. átvo- nulás időtart. napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 1914ben Jahre 1914 Anas boschas L Buteo buteo (L.) Anas crecca Columba oenas L. Alauda arvensis L. Dafila acuta (L.) Vanellus vanellus (L.) ... Alauda arborea L. ... Anser anser (L.) Emberiza calandra I Sturnus vulgaris L. Anas penelope L. Larus ridibundus L. ... Fulica atra L Turdus merula L Columba palumbus .. Fuligula nyroca (Güld.) Falco lanarius L Fringilla coelebs L. ... Numenius arcuatus (L) Febr. 28 Mart 3 « 5 « 5 « 6 « 7 « 7 « 8 « 8 a 8 « 8 « 9 « 9 « 10 a 10 « 10 « 11 « 12 a 12 1 Febr. 22 « 24 « 27 Mart. 1 « 3 « 1 « 7 « 6 « 9 « 6 « 3 « 3 a 10 « 6 Mart. 6 Korai — Früh « Korai — Früh Korai — Früh Korai — Fríih Korai — Früh Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend Korai — Früh Korai — Früh Megfelelő Entsprechend Korai — Früh 76 74 68 89 93 70 92 66 90 68 76 78 61 86 78 90 63 12 Korai — Früh 58 Korai — Früh, 79 22 22 12 52 49 44 53 41 36 59 31 41 31 59 Aquila. 50 SCHENK JAKAB A megszállás, i nulás időtárt, n 1. átvo- apokban 2 Faj - Art Történeti közép ICH. évi 1 közép Az 1914. év jellege Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen l'J Histori- sches Mittel : Mittel für Í 1Q14 Zugscharakter des Jahres 1914 a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 1914 ben im Jahre 1914 21 22 Circus cyaneus (L.) ... Fuligula ferina (L.) ... Mar . 13 Mart. 15 Megfelelő Entsprechend 13 — — 78 61 37 23 Motacilla alba L « 13 j Mart. 10 Korai — Früh 87 45 24 Larus canus L « 14 — as - 25 Anas qucrquedula L. ... « 15 Man, 6 ^ Korai -Früh 66 22 26 27 Gallinago gallinago (L.) Ardea alba L « 15 16 « 16 Megfelelő Entsprechend 71 110 30 28 29 Cerchneis tinnunculus (L.).- - - - - Emberiza schoeniclus L. « « 16 16 Mart. 18 Megfelelő Entsprechend ; 101 70 62 30 Anas streperà L « 17 - - 85 - 31 Tardus musicus L. ... : « 17 Mart. 9 Korai— Früh 74 24 32 Chloris chloris (L.) ... 33 Erismatura leucocephala (Scop.) ... ... ... 34 Milvus milvus (L.) c « 18 19 19 « 17 Mart. 1 1 Megfelelő Entsprechend Korai — Früh 46 66 98 25 42 35 Pavoncella pugnax (L.) « 19 « 6 Korai — Früh 61 21 36 Totanus totanus (L.) ... « 19 « 15 Korai — Früh 91 33 37 1 Turdus iliacus L. ... 1 « 19 — - 75 - 1 38 Gallinago gallinula (L.) | 1 39 Larusargentatus Brunn... j « « 20 20 Mart. 22 Megfelelő Entsprechend 62 38 15 40 Pratincola rubicela (L.) ; « 20 Mart. 25 Késő - Spät 64 35 41 Scolopax lusticola L. ... « 20 il « 16 î! Korai ~ Früh 94 52 42 Motacilla boarula Penn. « 20 . 15 Korai — Früh 78 39 43 Charadrius hiaticola L. 1 1' « 21 - — 58 44 Fuligula fuligula (L.) ... « 21 — 73 45 ! Botaurus stcllaris (L)... <' 21 Késő — Spät 87 43 46 1 Erithacus rubecula (L.) « 22 Marti? 1 Korai — Früh 63 25 A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN z 1 ! Faj — Art Történeti közép Histori- sches Mittel 1914. évi közép Mittel für 1914 Az 1914. év jellege Zugscharakter des Jahres 1914 A iiKtíszállús, ill. átvo- nulás idòtart. napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen S-5 a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 1914 ben im Jahre 1914 47 Anthus pratensis (L.) ... 48 Colymbus eristatus L. Mart. 23 Mart. 21 i' 23 « 27 Megfelelő Entsprechend Késő - Spät 81 62 53 35 49 Fuligula marila (L.) ... « 23 - - 65 ! - 50 Limosa limosa (L.) ... ■< 23S - - 57 1 51 Numenius phaeopus (L.) "Hi - i - 56 — 52 Circus aeruginosus (L.) « 24 Mart. 27 Késő — Spät 53 40 53 Phalacrocorax carbo (L.) « 24 — _ 63 — 54 Charadrius pluvialis (L.) « 25 — — 61 - 55 Circus pygargus (L.) .. « 25 — - 106 - 56 Spatula clypeata (L.) ... « 25 — - 87 - 57 Ardea cinerea L « 25 Mart. 15 1 Korai— Früh 105 51 58 59 60 ürus grus (L) Colymbus fluviatilis Tunst Rallus aquaticus L. ... « 26 « 27 « 27 « 24 Megfelelő Entsprechend 91 70 82 34 61 Totanus ochropus (L.)... « 27 1 — 82 — 62 Accentor moduláris (L.) « 28 Mart. 25 Korai — Früh 68 27 63 64 Numenius tenuirostris Vieill Rissa tridactyla (L.) ... « 28 « 28 37 10 — 65 TotanusnebulariusGunn. « 28 — 1 — 70 — 66 67 Colymbus griseigena Bodd 1 Circus macrurus Gm.... « 28 « 29 _ 1 I — 49 61 — 68 Qallinago major Qm « 30 ' - — 69 - 69 Turdus torquatus alpes- tris Brhm Charadrius alexandrinus L Calamodus melanopogon j Temm !> Ruticilla tithys (L.) ._. j « 30 Mart. 19 Korai — Früh 70 50 70 « 31 _ — 78 — 71 72 Apr. 1 1 « 1 Mart. 27 Komi — Früh 52 68 35 52 SCHENK JAKAB •ii Faj - Art Történeti közép Histori- sches Mittel 1^14. i<Ő2é Mittel 191'! Évi p 1 Az 1914. év jellege A megS/dllás, ill. átvo- nulás időtart. napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen für Z-ugscharakter 1 des Jahres 1914 a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 1914 ben im Jahre 1914 73 Totanus fuse us (L.) ... Apr. 1 — 1 — 67 — 74 Trjnga alpina L a 1 - i — 68 - 75 Ciconia nigra (L « 1 Mart. 5 Késő — Spät ! 58 31 43 76 Ciconia ciconia(L.) ... ^^ 2 « 28 Korai— Früh 109 77 78 79 Motacilla flava 1 Phylloscopus acredula (Pall.) Circaëtus gallicus (Gm.) « 0 « 2 2 3 3 ! Megfelelő Entsprechend 27 Korai — Früh 71 70 41 39 37 80 81 Colynibus nigricoUis (Brhm.) Emberiza eia L u « 3 3 : \ — 56 69 — 82 Oallinula chloropus (L) « 4 90 83 84 Milvus migrans (Bodd.) Ardea purpurea L « 4 5 Apr. 6 Megfelelő Entsprechend 3 Megfelelő Entsprechend 90 73 30 37 85 Haematopus ostrilegus L. « 5 - 27 - 86 87 Ortygometra parva (Scop.) Ortygometra pusilla (Pall.) Cyanecula leucocyanea (Brehm.) Nycticorax nycticorax (L) « 5 5: : ' — 113 44 : 88 89 « Mart. 30 ^^ Korai — Früh 50 67 31 90 Platalea leucorodia (L.) 6 — ,1 62 — 91 Saxicola oenanthe (L.)... 6 Apr. 13 Késő — Spät 81 29 92 Aquila maculala Gm. 7 « 8 Megfelelő Entsprechend 75 12 93 Charadrius dubius Scop. 7 - 72 — 94 95 Phalacrocorax pygmaeus (Pali ) .. ... Ruticilla phoenicura (L) t 7 7 Apr. 3 Korai -Früh 28 66 51 96 Hirundo rustica L. ... " 8 , « 12 Késő - Spät 85 52 97 Pandion haliaëtus (L.)._ 8 - 60 — 98 Totanus hypoleucus (L.) 8 — 69 - A MADÁRVONULÁS MAGVARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 53 í Faj — Art Törtt köz Hist sches ì neti ép 1 1914. évi közép 1 Az 1914. év Î jellege A megszállás, ill. átvo- nulás időtárt, napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen ori- mmei lur i /lugscnaraKier Vlittel 1914 1 des Jahres 1914 a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale I9I4ben im Jahre 1914 99 1 Tringa minuta Leisl. ... Apr ^iî - li - 1 29 — 100 Totanus glareola (L.) ... « 9 ' - '' 69 — 101 Totanus stagnatilis Bechst 102 Calamodus aquaticus (Gm.) 103 Falco subbuteo L. ... « 9 10 10 — _ _ ' _ 65 45 72 - 104 Oedicnemus oedicnemus (L.) - 105! Ortygometra porzana (L.) « 10 Apr. 18 !' Késő — Spät 10 1 - - 59 68 24 106 Serinus serinus (L.) — « 10 Apr. 6 Korai — Früh 59 29 107 upupa epops L. ... ... 108 Aquila clanga Pall. ... « 10 11 « 12 Megfelelő Entsprechend 68 71 49 109 ; Phylloscopustrochilus(L.) « 11 1 Apr. 18 Késő — Spät 71 16 110; Anthus triviális (L.) ... lllî Hi.mantopus himantopus 1 (L.) 112 j Ardea garzetta L. tf « 12 13 « 13 Megfelelő Entsprechend 65 59 12 « 14 — - 87 - 113 ' Jynx torquilla L. ... ... « 14 Apr. 12 Megfelelő Entsprechend 67 31 114 Anthus campestris (L.) « 15 — 58 - 115 Chelidonaria urbica (L.) C' 15 Apr. 16 Megfelelő 74 52 116 Pratincola rubetra (L.) « 15 « 12 Korai— Früh 70 42 117Í Sylvia curruca (L.) ... 118; Aquila pennata Gm.... « « 15 16 « 15 _ Megfelelő Entsprechend 88 80 34 119 Cuculus canorus L. ... 120 Recurvirostra avocetta L. « 16 16 Apr. 16 - Megfelelő Entsprechend 66 64 45 121 Locustella luscinioides (Sav.) 122 Sterna hirundo L. ... ! « « 17 17 : : 68 64 : 123 Olivicola riparia (L.) .. « 18 « 22 Késő - Spät 77 53 124 Luscinia luscinia (L.)... « 18 « 17 Megfelelő Entsprechend ^ 59 43 54 SCHENK JAKAB ìi Faj - Art Történeti kö<:ép 1914. évi közép Az 1914. év jellege A megszállás, ill. átvo- nulás időtárt, napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen Histori- sches Mittel 1 Mittel für /.ugscnaraKier 1914 ' des Jahres 1914 a tört. anyag , tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 1914 ben im Jahre 1Q14 125 126 Muscicapa coliaris Bechst Phylloscopus sibilator Bechst Plegadis falcinellus (L.) Apr. 18 « 18 Apr. 20 Megfelelő Entsprechend « 13 Korai — Frü/i 64 62 1 22 14 127 « 18 - _ 52 — 128 Monticola saxatilis (L) 0 19 - - 66 — 129 Muscicapa atricapilla L. « 19 _ - 57 — 130 131 132 133 Calamodus schoenobae- nus (L.) Cerchneis vespertinus (L.) Sylvia atricapilla (L.) ... Tringa subarcuata(Güid.) « 20 « 20 « 20 i' 20 Apr. 20 « 18 Megfelelő Entsprechend . Megfelelő 1 Entsprechend 55 77 64 58 41 34 134 135 Acrocephalus arundina- ceus (L.) Turtur turtur (L.) « 21 « 21 Apr. 28 « 26 Késő — Spät Késő - Spät 51 79 38 42 136 Ardea ralloides Scop. -. « 22 - 62 — 137 Larus minutus Pali. ... « 22 — ~ 67 - 138 139 Luscinia philomela (Bechst.) Sylvia Sylvia (L.) i « 22 « 22 Apr. 19 « 28 Korai — Früh Késő - Spät 47 71 31 22 140 Olareola pratincola (L.) <. 23 — — 44 — 141 142 Hydrochelidon nigra (L.) ; Sterna minuta I î « 23 « 23 Apr. 24 Megfelelő Entsprechend 77 61 19 143 144 Coracias garrula L. ... Pisorhina scops (L.) ... « 24 « 24 Apr. 23 Megfelelő Entsprechend 73 46 45 145 146 147 Cerchneis cenchris (Naum.) Sylvia simplex Lath. ... Caprimulgus europaeus Acrocephalus streperus , (Vieill.) Ardetta minuta (L.) ... " 25 « 25 « 26 Apr. 26 « 23 Megfelelő Entsprechend Korai — Früh 20 62 57 22 37 148 149 « 27 0 27 — — 50 74 — 150 Locustella naevia (Bodd.) « 28 — - 55 - A MADÁRVONULÁS MAGYARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN 65 Faj — Art Történeti közép Histori- sches Mittel 1914 évi || közép Mittel für 1914 Az 1914. év jellege Zugscharakler t des Jahres 1914 A megszállás, il), átvo- nulás időtárt, napokban Zeitdauer der Besiede- lung, resp. des Durch- zuges in Tagen I a tört. anyag tanúsága szerint laut dem histori- schen Materiale 151 152 153 154 155 156 ! 157 158 159; 160 161 162 163 1 I 164 I 165 1 166; 167 168 169 Micropus apus (L.) ... Apr. 28 Oriolus oriolus (L.) ... « 28 Perm's apivorus (L.) ... « 28 Anthus cervinus (Pall.) « 29 Muscicapa grisola L. ... « 29 Colymbus auritus (L.) « 30 Coturnix coturnix (L.)... Mai 1 Lanius minor Gm. ... « 1 Hydrochelidon leucop- « 2 tera (Meisn. et Schinz.) Hypolais hypolais (L.) ... « 2 Lanius collurio L. ... j « 2 Locustella fluviatilis « 2 Wolf Merops apiaster L. ... « 3 Sylvia nisoria (Bechst.) « 3 Lanius senator L « 4 Acrocephalus palustris « 6 (Bechst.) Crex crex (L.) « 6 Muscicapa parva (Bechst.) « 7 Hydrochelidon hybrida « 14 (Pall.) - .. Mai 3 Apr. 28 Mai 1 Mai 2 « 4 Mai 11 « 2 Apr. 28 Mai 5 « 7 Késő — Spät Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend Késő — Spät Késő — Spät Megfelelő Entsprechend Kora/ — Früh Megfelelő Entsprechend Megfelelő Entsprechend 76 58 73 51 53 77 78 58 42 60 65 74 57 45 33 50 85 49 30 I914ben Jahre 1914 32 27 56 SCHENK J. A MADÁRVONULÁS M AG VARORSZÁGON AZ 1914. ÉV TAVASZÁN Függelék. — Anhang. (Horvát megfigyelések 1914 tavaszán. — Kroatische Beobachtungen im Jahre 1914.) 1. Anas boschas (L.) 32 Zeno;.>^' V i-f :•::■', farcsík (6, rajz). A meggyvágó ezen bőrrésze csaknem teljesen sima, csak itt-ott találni lapos emelkedéseket. Az epidermis igen gyengén fejlett, 1, leg- ^/í feljebb 2 alsó sejtsornak van jól látható magva. -^ A stratum corneum leg- ss .f-í/' szélsőbb rétege, mely ap- ránként lehámlik, arány- lag vastag. Az irha az ^ epidermis alatt erősebb kötőszövetből álló vé- kony réteget képez, mire finom szövésű kötőszövet néhány sima izomrosttal következik. Alább a sima izomréteg van, melyet befelé a rugalmas rostok rétege határol. Ezt megint kollagénes kötőszövet veszi körül. Az erre kö- vetkező bőr alatti kötőszövet főleg laza hálózatból áll. Jellemző a bőr ezen részére az egyes rétegek gyenge fejlettsége, amint az egész bőr is itt igen vékony. A sima izomzat és a finom szövésű kötőszövet között helyenként laza hálózat van. Egy a házi verébről származó dűlő felszínén apró redőcskék voltak. Az epidermis szintén vékony volt, a stratum profundumban 1 — 2 sejtsor maggal. Az irha a tolltüszők jelenléte következtében sokkal hatalmasabb. Főleg finom szövésű kötőszövet alkotja, mely mindjárt az epidermis alatt kezdődik és melynek rendkívül finom rugalmas hálózata van. Egyes 6. rajz. iWetszet a meggyvágó farcsíkjának bőréből. e epidermis ; 5 sima izomzat ; eli rugalmas inak keresztmet- szete ; el rugalmas réteg ; Ik a bőr alatti kötőszövet laza há- lózata. Nagyítás 95 X- Abb. 6. Schnitt durch die Haut des Bürzels vom Kernbeisser. e Epidermis ; s glatte Muskulatur ; eil Querschnitte elastischer Sehnen ; el elastische Schicht ; Ik lockeres, maschiges Binde- gewebe der Subcutis. Verg. 95 X- A MADARBOR SZÖVETTANÁHOZ 83 helyeken azonban az epidermis alatt is erősebb, rostos kötőszövet talál- ható. Erre a tolltüszők a sima izmokkal következnek. Alatta gyakran hatalmas fejlettségben laza hálózatos kötőszövet van, mely helyenként még a tüszők fölé is ér. Áll. mm s§ '. 7. rajz. iMetszet a meggyvágó mellének bőréből. e epidermis ; K Herbst-féle testecskék ; 5 sima toll- izmok ; (í tolltüsző ; Ik laza hálózatos kötőszövet ; k felfelé haladó rostos kötőszövet ; v véredény ; e/ ru- galmas réteg. Nagyítás 95 X- Abb. 7. Schnitt durch die Brusthaut des Kernbeissers. e Epidermis ; K Herbstsche Körperchen ; s glatte Feder- muskeln ; tt Federbalg; tk lockeres, maschiges Binde- gewebe ; k aufsteigendes fibriliäres Bindegewebe ; V Blutgefäss ; el elastische Faserschicht. Vergr. 95 X« 6* .li .fk .Ä^ 84 GRESCHIK JENŐ vésűt találtam. A sima izmok gyengébbek, gyakran közelebb feküsznek az epidermishez. Némely helyen itt is kisebb fészkekben laza, hálózatos kötőszövet. Mell (7. rajz). A meggyvágó ezen testrészének bőre hasonló szöveti fölépítésű az áll bőréhez. Itt is vannak gyengébb ráncok. Az epidermis gyengén fej- lett. Az irha stratum superficialejában kisebb nyirokcsomók gyakoribbak. HERBST-féle testecskékből gyakran több található egy csoportban (1. a 7. rajzot). Egyébként itt is laza, hálózatos kötőszövet van túlsúlyban, mint a zsír lerakodó helye. A házi veréb epidermisének 2 sejtsora van kerek maggal. Az irha alapállománya rostos kötőszövet, mely helyenként még a stratum superficialeban is a laza hálózatnak engedi át helyét. A sima izmok sokkal gyengébbek, mint a meggyvágónál. A bőr alatti kötőszövet gaz- dag harántcsíkolt izmokban. Comb (8. rajz). A bőr a meggyvágó combján ráncos. Az epidermis valamivel erő- sebb, 2 — 3 sejtrétegnek van jól fejlett magva. Az irha az epidermis alatt erősebb kötőszöveti rostokkal kezdő- dik, melyek között sok a rugalmas <%v kerek magva. Az irha fölépítése olyan, mint a törzsoldalé, azonban a legtöbb helyen sokkal nagyobb terjedelmű. Az irha felső rétege tömött, erős kötőszöveti rostok szövedékével kez- dődik, mire mindjárt a hajszáledényekben rendkívül dús kötőszövet következik. Ennek alapállománya, mint már a törzsoldalnál em- lítettem, olyan kötőszövet, melynek rostjai között rendkívül sok a lymphocyta, miáltal nagyon hasonlít a retikulált kötőszövethez. Ebben a hálózatban vannak a hajszáledé- nyek. A lymphocyták helyenként, különösen az alsó részekben nagyobb csomókká tö- mörülnek, melyeknek szintén vannak vér- edényeik. Az irha alsó rétegében a kötő- szövet ismét tömött, jól kivehető szöve- dékké alakul, mely nagyobb véredényeket zár körül; tovább lefelé valamivel gyen- gébb rostokat látni. Rugalmas rostok főleg a stratum profundum tömöttebb szövedéke alsó határán és a bőr alatti kötőszövet ha- rántcsíkolt izomzata fölött fordulnak elő. Finomabb rugalmas rostok feljebb is van- nak a kötőszövetben. Az irha határát itt a rugalmas rostok a tömöttebb szövedék alatt jelzik. A bőr alatti kötőszövet erős haránt- csíkolt izomzatot tartalmaz. A sok hajszáledény előfordulása ennek a madárnak a hasbőrében igen érdekes, annál is inkább, minthogy a házi veréb repülős fiókáinak dűlői alatt ugyanezen a helyen nem találtam meg őket. Fel lehetne tételezni, hogy ez a szerkezet talán a köl- téssel függ össze, a vérnek oda áramlása a melegségi fokot emelné. Az irodalom is- mertetésénél láttuk, hogy Barkow [Leydiq (1857) nyomán idézve] valami hasonlót a bőr kotlófoltjaiban talált. Meg kellene egy- szer a hasbőr elváltozását a költés alatt vizsgálni. A vedlés is nagy befolyást gya- korolhat a bőr vérrel való ellátására, ennek a hatása azonban más testrészeken fog sokkal inkább mutatkozni. Mint- hogy példányaim a nyár késői szakából valók, tehát régen a költés 9. rajz. Metszet a muyyyvágú has- bőréből az alfelnyílás előtt. e epidermis ; tk és tk\ erős kötőszö- veti rostok tömött szövedéke ; k kö- tőszövet számos lymphocytával ; he hajszáledények keresztmetszetei ; V nagyobb edények keresztmetszetei ; el rugalmas rostok ; h harántcsíkolt izomzat a bőr alatti kötőszövetben. Nagyítás 95, Vs-ával kisebbítve. Abb. 9. Schnitt durch die Bauchhaut vor der Analöffnung vom Kernbeisser. e Epidermis ; tk u. tk\ dichtes Ge- flecht aus stärkeren Bindegewebs- fasern ; k Bindegewebe mit zahl- reichen Lymphocyten ; he Kapillaren- Querschnitte ; ;' Querschnitte grös- serer Oefässe ; el elastische Fasern ; h quergestreifte Muskulatur der Sub- cutis. Vergr. 95 X- Um V3 verkleinert. ^e >4 i/ 86 GRESCHIK JENŐ befejezése után, inkább azt hiszem, hogy a dús hajszáledényhálózat a zsírképződéssel függ össze. A zsír lerakodása előtt ugyanis mint ismeretes, kezdő folyamat gyanánt az illető helyen gazdag vascularisatio lép fel. A házi verébnél dűlőkről való metszetek, mint már említettem, egészen más fölépítésűek voltak. A bőr felszínén helyenként ráncok voltak. Az epidermis igen gyenge. Az irha kötőszövete a stratum superficialeban finoman rostos és kis terjedelmű. A tolltüszők mellett gyengébb sima izomnyalábok, oldalt laza, hálózatos kötőszövet kezdődik, mely az irha tekintélyes részét alkotja és egészen a csak csekély fejlettségű rugalmas rétegig folytatódik. A bőralatti kötőszövetben harántcsíkolt izomzat van. À madárbőr összehasonlítva a csúszómászók és emlősök bőrével. Az epidermis a madarakon a legvékonyabb. Minthogy sok csúszó- mászó bőrét időszakonként leveti, azaz valódi vedlésen megy át, a szarú- réteg sejtsorai élesebben különülnek el egymástól, mint a madaraknál és az emlőséknél. A csúszómászók szarúrétegének szabad felületén fel- hártya van. A stratum plasmaticum és corneum között még egy stratum intermedium lép föl. A vedlés alkalmával a stratum corneum a felhár- tyával leválik az alsóbb sorokról. A leválandó réteg alatt pótrétegek keletkeznek, melyekből gyakran két-három generációt találunk egymás fölött. Az emlősök epidermise szintén erősebb a madarakénál. A vég- tagok hajlítható felületeitől eltekintve rendesen a következő rétegeket különböztetjük meg rajta: stratum profundum, plasmaticum, germi- nativum, rete Malpighiinek is nevezik; stratum granulosum és stratum corneum. A stratum granulosum a legtöbb helyen csak egyetlen sejt- réteget képez, sőt egyes sejtjei közé más sejtek furakodhatnak. Az epi- dermis sejtjeiben gyakran találunk pigmentszemecskéket. A csúszómászók irhája a madarakéval szemben nagy különbséget mutat. Kollagén rostnyalábokból — ú. n. feszes rostos kötőszövet — áll, melyek párhuzamosan lefutó lemezekbe rendezkednek. Szomszédos leme- zek csaknem derékszögben kereszteződnek. Laza, rostos kötőszövet, mely gazdag rugalmas rostokban, a bőr alatti kötőszövetből merőlegesen bocsátkozik közéjük. A madarakon a rostnyaláboknak ilyen lemezszerű elrendeződése már nem látható, csak az epidermis alatt és az irha alsó határán haladnak a kötőszöveti rostok inkább párhuzamosan és vízszintes irányban. A kötőszöveti rostok azonban a madarak és az emlősök bőré- ben már a laza rostos kötőszövethez tartoznak. A csúszómászók irhájá- nak felső rétegében pigmentsejtek igen gyakoriak. Sima izomsejt is sok van. Az emlősök irháját rostos kötőszövet alkotja, melyben rugalmas rostok vannak. Az alsó rétee, stratum reticulare, erős kötőszövetből A MADARBOR SZÖVETTANÁHOZ 87 álló sűrű fonálliáiózat. A felső réteg, stratum papillare, finomabb kötő- szöveti rostokat tartalmaz. Ebben a stratum papillareban találjuk a toll- tüszőket, mirigyeket, izmokat. Éles határ a két irharéteg között nincsen. A kötőszöveti nyalábok részint csaknem merőlegesen, részint párhuza- mosan haladnak a bőr felületével. Az epidermis felé az irha kiemelke- déseket, szemölcsöket, ű. n. papillákat képez, melyek edényeket és ideg- végződéseket tartalmaznak. Azokon a testrészeken, melyeken sűrű szőrö- zet van az emlősöknél is, vagy teljesen hiányzanak a papillák, vagy csak gyengén fejlettek. A madarak irhája a tollas testrészeken nem képez papillákat, határa az epidermis felé ennélfogva sokkal egyenesebb, mint az emlősöknél, csak redők, ráncok szakítják meg. A lábon és a csőrön azonban a madaraknak is vannak szemölcsei. A rugalmas rostok az emlős-irha felső rétegében nagyon finom hálózatot képeznek. Az alsó rétegben a hálózat rostjai vastagabbak és a szemek hosszanti irányban megnyúltak. A madarak irhájára is áll ez, csakhogy a rugalmas rostok sokkal finomabbak. Az emlősöknél haránt- csíkolt izomrostok is előfordulnak, melyek mélyebben fekvő izmokról erednek. Sima izmokat, a szőrtüszők izmainak (arrectores pilorum) kivé- telével néhány helyen találunk. A madaraknál az irhában csak sima izmok vannak, a bőr alatti kötőszövetben pedig harántcsíkoltak. Vér- edényekben a madárbőr bővelkedik. Pigmentsejtek az epidermisben és az irha felső rétegében fordulnak elő. Fontos különbség a madárbőr és az emlősbőr között az, hogy utóbbiban igen sok faggyú- és verejtékmirigy van, míg a madarak és csúszómászók bőréből hiányzanak. A madaraknak csak fartőmirigyük van, azonkívül egyes madárfajokban hallójárat-mirigyeket is találtak. A tollas madárbőr szöveti szerkezete közelebb áll az emlősökéhez, mint a csúszómászókéhoz. Összefoglalás. A meggyvágó bőrének felszíne csaknem mindenütt ráncos, meg- lehetősen sima csak a farcsíkon, a törzsoldalon és a hason az alfelnyílás előtt. A bőr ráncai nem papillák. A többrétegű lapos hámból álló epidermis általában gyengén fej- lett, legerősebbnek a hason az alfelnyílás előtt találtam. Stratum granulosumot az epidermisben nem találtam. E helyett a külső szélek felé szarúfonalak fonódnak mindig szorosabbá és alkotják végül a magnélküli szarúréteget. Az alapi sejtsorokban mitosiseket gyakran észleltem. A sejtek finom alaphártyán ülnek, mely úgy festődik, mint a kötőszövet. Az epidermis sejtjeiben protoplasmafonalak, közöttük sejtközötti hidak vannak. 88 GRESCHIK JENŐ Az irha alapállományát rostos kötőszövet alkotja, mely sok lympho- cytát tartalmaz. Rugalmas rostok az egész irhában előfordulnak, ezek az irha alsó határán mindig megtalálható vékony réteget képeznek. Az irhában sok a hajszáledény, melyek a törzsoldalon és a has- bőrében az alfelnyílás előtt különösen tömegesen találhatók. Ez, úgy lát- szik, a zsírképződéssel kapcsolatos. Zsírszövet gyakori. A sima tollizmok itt is rugalmas rostokból álló ínhüvelyek segé- lyével tapadnak a tolltüszőkhöz. Az irha leghatalmasabb a fejbúbon és az alfelnyílás előtt a hason, leggyengébb a farcsíkon, a nyakoldalon és a combon. Laza, hálózatos kötőszövet, mely zsírlerakodásra alkalmas, az irhá- ban a következő helyeken nagyobb kiterjedésű : a fejbúbon, a hát köze- pén, az állon, a mellen. Egyáltalában hiányzik az irhából : a nyakolda- lon, a combon; alig van a farcsíkon. Pigmentsejteket e faj felső irharétegében keveset találtam. Idegvégződések, HERBST-féle testecskék alakjában a fejbúbon, az állon és a mellen voltak láthatók. Nyirokcsomók különböző helyeken fordulnak elő. Különösen nagy csomókat a fejbúbon és az alfelnyílás előtt a has bőrében találtam. A bőr alatti kötőszövet csaknem mindenütt tartalmaz laza, hálózatos kötőszövetet és zsír felvételre igen alkalmas. A bőr alatti kötőszövetben harántcsíkolt izomzat van, mely speciá- lisan differenciálódott bőrizmokhoz tartozik. A házi veréb bőre főleg csak abban különbözik a meggyvágóétól, hogy az irha finomabb kötőszöveti rostokat tartalmaz, ezenkívül sima toll- izmai gyengébbek. Budapest, 1915 októberében. ZUR HISTOLOGIE DER VOGEI.HAUT 89* Zur Histologie der Vogelhaut. Die Haut des Kernbeissers und Haussperlings. Von Dr. Euûen Greschik, I. Assistent. Mit 9 Abbildungen. (Siehe ungarischen Text.) Histologisches Laboratorium der Kgl. Ungarischen Ornithologischen Zentrale. Das oft in wundervoller Farbenpracht schillernde Gefieder der Vögel schien eine besondere Anziehungskraft auch auf Forscher von Fach auszuüben, denn viele wendeten sich dem Studium dieser Epidermoidal- gebilde zu. Wir haben daher eine nicht geringe Zahl von Arbeiten welche sich mit den verschiedenen Federformen, deren Entwicklung, mit den Farbenpigmenten usw. beschäftigen. Auch die unbefiederten Kiefer und Füße sind dabei nicht zu kurz gekommen. Nur die eigentliche Bildungsstätte und Trägerin aller dieser Gebilde ist dabei fast ganz leer ausgegangen: die Haut. Über die Histologie der Vogelhaut wissen wir auch heute noch wenig. Die Histologie des Vogelfusses bearbeitete Hanau (1881) und hierher können wir zum Teil auch die Dissertation von Meyer (1Q08), außerdem die Arbeit Frommanns (1880) rechnen. Soweit ich die Literatur einsehen konnte, ist mir eine Arbeit, welche sich speziell mit der Histologie der Haut des eigentlichen, befiederten Vogelkörpers befassen würde, nicht bekannt. Eine Ausnahme macht nur das übersichtlich geschriebene Kapitel «Die Haut des Vogels» von E. Moser, im I. Bande des «Handbuches der vergleichenden mikro- skopischen Anatomie der Haustiere», herausgegeben von W. Ellenberger (1Q06), wo der Autor seine an der Haut des Huhnes gemachten Befunde verwertete. Diese Arbeit ist eigentlich die erste moderne wissenschaft- liche Grundlage, auf welcher weiter gebaut werden kann, ich werde weiter unten des öfteren Gelegenheit haben auf sie zurückzukommen. Neben Mosers Arbeit sind noch an erster Stelle F. Maurers «Grund- züge der vergleichenden Gewebelehre» (1915) zu nennen, welche auch einen Abschnitt über das ektodermale Epithel der Vögel bringen. Die übrigen auf den histologischen Bau der Vogelhaut sich be- ziehenden Angaben sind teils sehr kurz gehalten, teils sind sie geeignet, eine ganz falsche Vorstellung der wirklichen Verhältnisse zu geben. Tiedemann (1810) findet in der Haut der Vögel drei Lagen: eigent- liche Haut oder Lederhaut, Malpighisches Schleimnetz und Oberhäutchen. Letzteres ist sehr dünn und hat viele Falten, dick ist es an den Fuß- wurzeln und Zehen. Es fällt jedes Jahr während der Mauser in kleinen 90 EUGEN GRESCHIK Stückchen ab. Die Malpighische Schleimhaut ist sehr fein und zart. An den mit Federn bedeckten Teilen ist sie gewöhnlich weiß oder schmutzig- weiß. An denjenigen Teilen, welche dem Lichte ausgesetzt sind, ist sie sehr verschieden gefärbt. Die Lederhaut ist verhältnismäßig viel dünner als beim Menschen und den Säugetieren. Ihre Gefäße sind besonders zur Zeit der Mauser besonders deutlich. Die Nerven sind sehr zahlreich an der Haut des Halses. Unter der Haut liegt viel Zellgewebe, welches häufig Fett enthält. Die Haut der Vögel wird durch besondere Muskeln bewegt. Nach Stannius (1846) ist die äußere Haut der Vögel dünner als die der Säugetiere und besteht aus der Cutis und verschiedenen Oberhaut- und Hornbildungen. Zu den letzteren gehören : die Epidermis, Federn, Schienen, Schnabelscheiden, Nägel und Sporen. Bisweilen sind Luftzellen unter der Haut zu finden. Leydig (1857) gibt eine sehr treffende Beschreibung der V^ogelhaut. Er findet die Lederhaut bei den Vögeln am dünnsten. Die Bindegewebs- bündel verlaufen bei den Fischen und Reptilien hauptsächlich wagerecht und senkrecht, bei den Vögeln und Säugetieren durchkreuzen sie sich mannigfaltiger. Die elastischen Fasern der Lederhaut vereinigen sich bei den Vögeln (Auerhahn) in den unteren Lagen des Coriums zu kontinuier- lichen Netzen. Die befiederten Hautpartien haben keine freien Papillen. Stattliche Papillen trifft man in der Haut, welche die Schnabelknochen überzieht, außerdem sind sie in den kahlen Partien um die Augen (Auerhahn) und in der Planta pedis zu finden. Viele Nervenfasern enden zylindrisch verdicht als sogenannte Pacinische Körperchen. Die Haut der Vögel ist im allgemeinen weniger gefäßreich, als die der Reptilien. Leydig erwähnt' ferner, daß Barkow die reichsten Oefäßnetze in den zur Brutzeit von Federn entblößten und eines Panniculus adiposus ent- behrenden Brutstellen fand. In den tieferen Hautschichten liegt ein sehr entwickeltes Muskelnetz, dessen Fasern zu den Zwischenstufen von glatten zu quergestreiften Fasern gehören. Zwischen den Aluskeln befinden sich Sehnen aus elastischem Gewebe und mit solchen Sehnen setzen sie sich an die Federbälge und an das elastische Stratum des Coriums an. Bei einigen Vögeln durchdringt Luft das Unterhautbindegewebe. Die bunten Färbungen an unbefiederten Stellen bei Vögeln mit Ausnahme des Kammes und der Kehlläppchen liegen in den Epidenniszellen. Die starke Entwicklung der I lautmuskeln bei den Vögeln macht die Haut in hohem Grade zusammenziehbar. Gadow (1891) unterscheidet in der Vogelhaut: 1. Oberflächliche Schicht, Oberhaut, Epidermis. Die tieferen Zellen sind meistens zylin- drisch und bilden die Schleimschicht, Stratum Malpighii. Die tiefsten Zellen sind länglich, stehen senkrecht zur Lederhaut und greifen mit feinen, gezackten Fortsätzen in diese ein. Die oberen Zellen sind weniger ZUR HISTOLOGIE DER VOGELHAUT 91 reich an weichem Protoplasma, sie sind mehr abgeplattet und verbinden sich zur Hornschicht, Stratum corneum. 2. Die Lederhaut, Corium, Derma ist die tiefere Schicht. Sie enthält die Hautsinnesorgane und Oefässe, sie geht aus dem Mesoderm hervor. Das Grundgewebe der Lederhaut wird von einem Flechtwerk elastischer und anderer Bindegewebsfasern ge- bildet. In den oberen Schichten verfilzen die Fasern vollständig nach allen Richtungen, wie bei den Säugetieren. In den tieferen Schichten verlaufen die Bündel mehr wagrecht, die in bestimmten Abständen von senkrechten Faserbündeln durchzogen werden. In letzteren treten gewöhn- lich die Blut- und Lymphgefässe und Nerven zum Stratum Malpighii empor. Gegen die Epidermis erheben sich kleine konische Fortsätze, die Papillen. Außer diesen primären Papillen finden sich noch größere, die besonders in Form von Schuppen als Bekleidung des Laufes von Be- deutung sind. Die tieferen Schichten der Lederhaut haben eine mehr lockere Struktur und bilden das Unterhaut-Bindegewebe. Dieses ver- mittelt die Verbindung der Haut mit den unter ihr liegenden Körper- teilen. Durch Einlagerung von Fett kann ein Fettpolster, Panniculus adiposus zustande kommen. Pigment kommt meistens in den unbefie- derten Hautstellen in den tiefen Zellen der Schleimschicht entweder als rotgelbes Fett, oder als braunschwarze Pigmentzellen vor. Schwarzes Pigment findet sich auch in der Lederhaut und ist dann gewöhnlich an verästelte sternförmige Zellen gebunden. Bisweilen sind die Haut- gefässe so reichlich mit Pigment bedeckt, daß sie von einem schwarzen Gespinnst umgeben erscheinen. Jaquet meint in der vergleichenden Anatomie von Vogt und Yung (1894), daß in der Vogelepidermis dieselben Elemente, wie bei den Reptilien, nämlich mehrfach übereinander gelagerte Schichten von Zellen, vorkommen. Die Lederhaut ist je nach den Körpergegenden sehr ver- schieden dick. Das Bindegewebsnetz ist in der Nähe der Oberhaut sehr dicht und eng, in der Nähe der Muskeln weiter. Zahlreiche Gefässe und Nerven durchsetzen es nach allen Richtungen. Marshall (1895) findet die Haut mit Ausnahme des Schnabels und der Füße dünn, die Leder- haut tritt zurück. Das Rete Malpighii liegt der Cutis mit Ausnahme der Stellen, wo Tastkörperchen auftreten, glatt auf und diese entwickelt keine Papillen. In der Cutis finden sich Pigmente, welche in ihrer Oberfläche in einzelnen Zellen verteilt liegen, in tieferen Lagen aber in größeren Massen auftreten. Nervenendigungen sind in Gestalt von Kolbenkörper- chen in der Haut der Vögel über die ganze Körperoberfläche zerstreut^ am zahlreichsten in der Nähe großer Federn. Schenkel- und Achsel- gegend, Vorderhals und Scheitel, wenigstens letzterer, wenn ohne Feder- busch, sind arm an ihnen. Ihre Zahl ist der bei Säugetieren gegenüber gering. 92 EUGEN GRESCHIK Nach Taschenberg in der neuen Auflage des NAUMANNschen Werkes (1905) besteht die sehr dünne Haut aus der den El'\'ágó lépéből ; a és e Zenker, brillantfekete-toliiidinkék-azokarmin, b, c, d sublimát-ecetsav, azokarmin- Pikroblauschwarz. Nagj'ítás 540 X- Abb. 2. Verschieden getroffene Hüisenkapillaren-Schnitte um zu zeigen, dass das Lumen eine Erweiterung ist. a und e aus der Milz der Schwarzdrossel, b, c, d aus der Milz des Kernbeissers ; a und e Zenker, Brillantschwarz-Toluidinblau-Azokar- min, b, c, d Sublimat-Eisessig, kzoV.^\m\x\.-Piktvblauschwar^. Vergr. 540 X- A lumen belsejét endothel borítja, mely egészen más magvakat tartalmaz, mint a belépő és távozó artéria. A bevezető artéria endothel- jének hosszúkásak a magvai, míg a kilépő hajszálér magvai inkább sza- bálytalan alakúak, de találhatók hosszúkásak is. A burokhajszálér endo- thelje egészen különös alkotású, mire még egyetlen szerző sem terjesz- kedett ki közelebbről. Hover (1894) csak említi, anélkül, hogy a sej- tekről és a magvakról bővebbet mondana. Whiting (1893) a vetési varjú endotheljéről csak annyit mond: «The afferent is distinguished from the emergent vessel by the character of its endothelial lining; in the former this is composed of spindle-shaped cells occurring at conside- rable intervals, in the latter of rounded cells placed near together. The endothelium changes in character almost immediately after the entrance of the arteriole, and it again becomes flattened shortly after the vessel has left the ellipsoid«. NÉHÁNY MADÁR LÉPÉNEK SZERKEZETÉRŐL 121 Vizsgálataim szerint az endothel syncytium, mely legtöbbnyire gömbölyű, ritkábban hosszabb magvakat tartalmaz. Ezek a magvak ren- desen sűrűn egymás mellett a lumenbe türemlenek, ahogyan ezt haránt- és hosszmetszetekben egyaránt láthatni. Sejthatárok nem láthatók. Egy helyütt plasma sincs a lumenbe erősen benyúló magvak fölött, másutt megint a magvak mélyebben vannak a plasmában. Sokszor a magvak nincsenek szorosan egymás mellett, hanem kisebb-nagyobb hézagok van- nak közöttük és a plasma ilyenkor harántmetszetekben tőlük oldalt vékony hártyát képez. Ez a burokcapillaris tágulásával függ össze. Amit a szerzők gömbölyű endothelsejteknek leírtak, valószínűleg az endothel- magvakra vonatkozik, mert ezek, mint említettem, gömbölyűek. A leg- több magban a chromatin a nucleolusok köré a középen gyűlt össze, míg a szélén csak néhány finomabb chromatinrögöcske látható. Ezáltal igen jellemző képek keletkeznek. Az endothel ezen magvai mellett vagy között gyakran nagyobb magvak találhatók, melyek már más szineződé- sükkel föltűnnek. Ezek leukocyták magvai és részben kilépőben vannak. Az endothel és magvainak különböző viselkedése arra mutat, hogy a burokhajszálér belső tágulatát változtathatja. A syncytiumos endothelt különösen erős, kötőszövetből álló rostok határolják, az edény tulajdonképeni fala gyanánt. E rostoknak egészen sajátságos szerkezete van, amiről még egy szerző sem tett említést. Az általam használt elektiv festéseknek, különösen azokarmin-Pikroblau- sc/iwarz-na.k köszönhetem, hogy az edény falának rostjait sokkal éleseb- ben láttam, mint az előbbi szerzők, úgy hogy tüzetesebb elemzésük vált lehetővé. Vizsgálataim azt eredményezték, hogy ezek a collagen- rostok a véredény körül nem folytonos, erős falat képeznek, hanem meglehetősen nagyszemű rácsozat alakjában veszik azt körül (tábla, 3—6. rajz). Közelebbi vizsgálatnál kiderült, hogy a háló vagy rács erős rostjait tulajdonképen több finom fibrilla alkotja, melyek szorosan össze- kapcsolódva erős fonalak alakjában tűnnek elő. A rostrácsozat különö- sen tangentialisan megvágott burokhajszálereken mutatkozik élesen. Azon- ban a lumen közepét talált haránt- és hosszmetszetek is mutatják, hogy a rostok hálózatot képeznek. Egy síkra való beállításnál tudniillik látni, hogy a rostok nem folytatódnak folytatólagosan, hanem csak egyes sza- kaszok fekszenek a síkban, a mikrométercsavar forgatása által a hálóza- tos jelleg azonnal szembetűnik. Ezt az endothelt szorosan körülfogó hálózatot a rendes vashaematoxylinnel és savasfestékekkel való festések nem mutatják. Csak ha szemünk már hozzászokott Sizoksirmin-Pik/vblau- schwarz vagy vanadiumhaematoxylin készítményekhez, látjuk a rendes festésekkel is, különösen pedig benzolichtbordeaux-val való utánfestés- kor halványan a rácsozatot. Ezeknek a rostoknak egészen különleges szerepe lehet az endothel 122 GRESCHIK JENŐ támasztásán kívül a burokcapillaris élettani működése alkalmával. Több készítményt WEiOERT-féle resorcinfuclisinnal is festettem, hogy eldönt- sem, vájjon nem rugalmas rostok-e ezek vagy legalább ilyeneket nem tartalmaznak-e. Az eredmény az volt, hogy ugyan nem tulajdonképeni rugalmas rostok, de van bizonyos rokonságuk ehhez a festőanyaghoz. Úgylátszik, hogy itt ugyanaz az eset forog fönn, mint a hÍENLE-től a vénás sinusfalban fölfedezett gyűrűs rostok esetében. Viselkedésükből a föntemlített festőanyaggal szemben bi- zonyos tágíthatóságra következtethetünk. Morphologiailag az endothelt körülfogó erős rácsozat az odavezető artéria adven- titiájának a folytatása, ami nem zárja ki azt, hogy a tulajdonképeni burok reticu- lumából származik. Ezt az utóbbit fejlő- déstani vizsgálatok derítenék ki. Az ad- ventitia egyenes átmenete a rácsozatba hosszmetszetekben jól látható. Különösen szembeszökőn mutatta ezt azonban a meggyvágó olyan burokhajszálere, mely egy nagyobb artériából való kiágazás mentén, de közel hozzá feküdt (3. szöveg- rajz). Ilyen helyen jól látható, hogy az artéria adventitiájának rostjai mind a burokhajszálér rácsozata felé haladnak. Ez a rácsozat tehát bizonyos értelemben az adventitia szétrostolódásának tekint- hető. A rostok körülfonják az endothelt és nagyon szorosan függnek vele össze. Tovább ismét megvékonyodva az úgyne- vezett végcapilláris falába mennek át. Leírásunk folyamán most a tulaj- donképeni hajszálérburokhoz értünk. Mi ez a képződmény? A felelet az irodalmi adatok alapján erre a kérdésre nehéz, a vélemények nagyon különbözők. Fölfedezője Billroth (1857) azt hitte, hogy működése a MALiMOiii-féle tes- tecskével azonos ; Timm (1863) csak a bagolylépben találta meg a hajszálér- burkot. A varjúban és a tyúkban egynemű hártya képezi, mely mihelyt belép egy MAi.iMGHi-féle testecskébe, számos sűrűn egymás mellett álló magvat fogad magába. Rajzai azonban arra engednek következtetni, hogy a hajszálérburkot MALPinni-féle testecskével tévesztette össze. Schwligüer- Seidel (18ó3)azt hiszi, hogy az adventitia a sertésben- melynek burka a madarakéhoz nagyon hasonlít — egyenesen a hajszálérburokba megy át. 3. rajz. Hajszálér-burok a meggyvágó lépéből egy nagyobb artériából való ki- ágazás mentén, közel az előbbihez. Jól látható, hogy a nagyobb artéria adventi- tiája a burok-hajszálér erősebb rostjai- ban folytatódik. A burkot nem veszik körül az adventitia rostjai, mint a Mal- pighi-íéle testecskét. Sublimát-ecetsav, azokarmin • Pikroblauschwarz. Nagyítás 540 X. Abb. 3. Kapillarhülse an einem Neben- zweige einer grösseren Arterie nahe zu letzterer. Kernbeisser. Man sieht deut- lich, wie die Adventitia der grösseren Arterie in die stärkeren Fasern der Hül- senkapillarc übergeht. Die Hülse nicht von Fasern der Adventitia umschlossen, wie dies bei den Ma/pig/iischen Körper- chen der Fall ist. Sublimat-Eisessig, Azakarmin-ikrobiauschwarz. Vergr. 540 X- NÉHÁNY MADÁR I.ÉPÉNEK SZERKEZETÉRŐL 123 Hártya választja el a környező szövettől. A hajszálérburok belső területe összeköttetésben áll a hajszálér belsejével és ennek következtében szűrő- készüléknek tartja. Injiciáláskor az injiciálóanyag szemcsés részei a haj- szálérben maradnak és csak a folyékony részek lépnek ki. A burok sejt- szaporításra szolgáló hely. MÜLLER W. (1865) a hajszálérburkot a madarakban ellipsoidalakú- nak írja le, a tyúkban és a varjúban vastagabb, másokban hosszabb. A burkot kívülről tömöttebb rostréteg határolja. E rostréteg és a haj- szálér között a csomópontokon magvakkal ellátott hálózat van, melynek szemeiben lymphocyták találhatók. A hajszálér a burkon belül legtöbb- ször elveszti éles körvonalát. Felnőtt madarakban a burok környékén átalakult pulparétegek vannak : először egy a nyirokmirigycsomók bur- kolatához hasonló laza réteg, másodszor kifelé egy tömöttebb hálózat. MÜLLER W. azt hiszi, hogy a hajszálérburok talán a lép idegeinek vég- ződésével áll kapcsolatban. Kyber (1870) szerint a hajszálérburok az artériaburkolat helyi kitüremlése és ugyanazon alkotórészekből áll, mint a nyirokburkolat. A burkot csak a rosthálózat nagyobb tömöttsége kü- löníti el a parenchymától. A burok és a hajszálér belseje nem közleke- dik egymással. Bannwarth (1891) a macska burkában endothel nélküli hézago- kat, csatornákat ír le, melyek a hajszálér belsejével és a parenchymával állanak összeköttetésben. Ezeken a hézagokon át vérsejt, de-különösen vér- plasma juthat a hajszálérből a parenchymába. A burok keletkezését úgy képzeli Bannwarth, hogy a hajszálér falának közös csíra- vagy alap- szövete van, mely később helyenként endothelcsővé és adventitiás kép- ződménnyé differenciálódik. Ha utóbbi vékony marad, közönséges adven- titia keletkezik, mint a végartériákon, de ha nagyobb terjedelmet ér el, különlegesen fejlődik, mint a hajszálérburokban. A burok szerinte növő- rügy, melyből a pulpaszövet képződik. Az emberben a burkot embryo- nálisan előbb látta, mint a MALPiOHi-féle testecskét. Az embryonális életidő második felében a burok eltűnik. Hoyer (1894) azt gondolja, hogy a burok a hozzávezető artéria adventitiás finom burkolatából ke- letkezik, de a madarakban tovább nem követi fölépítését. A macskában és a kutyában szerinte a burkot képező hálózat magvai kötőszövetmag- vakhoz hasonlítanak, Kvber- (1870) és SoKOLOFF-al (1888) szemben, akik szerint a hálózat leukocytákkal van infiltrálva. ScHWEiGGER-SEiDEL-hez hasonlóan a sertés burkában «egyszerű hézagokat» talált. Úgylátszik, hogy ezek a hajszálérrel állanak összeköttetésben. Gyakran a burok szövetében tűnnek el anélkül, hogy a kerületet elérnék. A burok szövetében gya- kori vörös vérsejteket Hoyer postmortalis jelenségnek tartja. A burok élettanilag védi az artériát, hogy a vénás vérrendszer nagyfokú telített- sége össze ne nyomja. Védi továbbá a hajszáleret a teljes szétfoszlástól, 124 GRESCHIK JEN'O mely az artériás vérrendszerben föllépő nagy nyomási feszültség alkal- mával bekövetkeznék. Whiting (1893) a héjában szivacsszerű burkot talált nyiroksejtek- kel. «The muscle fiber cells derived from the hilar sheath seem to form a limiting layer for the ellipsoidal sheath.» A burkot erósrostú hálózat alkotja, melynek közeiben néhány gyengén festődött lymphoc>ta van. Tág vénás sinusban fekszik, melyben a pulpa sejtjei találhatók. A vetési varjú ellipsoid testecskéi a fiatal macskáéihoz hasonlítanak. A belső véredényből endothel nélküli hajszálerek indulnak ki. A burok orsóalakú vagy gömbölyű sejteket tartalmaz, melyek szerkezetnélküli alapállományba vannak beágyazva. A gömbölyű sejtek vagy kis lympho- cyták, szabad magvakhoz hasonlóan, melyek haematoxylinnel sötétkékre festődnek, vagy protoplasmás sejtek, 2— 4-szer oly nagyok, mint előb- biek, kis gömbölyű maggal, szemcsés protoplasmával körülvéve. A folli- culusok sejtjeihez hasonlítanak. Az orsóalakú sejtek a hajszáleret kör- körösen veszik körül. A gömbölyű sejtek között erősen fénytörő rostok vannak, melyek hasonlítanak a rugalmas rostokhoz. Csaknem mindig találni egy hártyás, orsóalakú sejtekből álló burkolat nyomát, mely izmokból állónak látszik. A burok a véredényfalból keletkezik. Tovább azt mondja, hogy «The ellipsoids are usually seen to be surrounded by a clear speace, probably a venous sinus, but this has not a distinct outer wall». A galamb burkát szemcsés, el nem különült alapállomány alkotja, melyben néhány világos, gyengén festődött mag van. Körkörös orsóalakú sejtek nem fordulnak elő. A burok körül jól kivehető ür van, amelyen finom reticulumrostok haladnak át. Sok lymphocyta is van körülötte. A burok külső szélén nincsen határréteg, vénás sinus sem választja el a pulpától. A fiatal macska burkában, szemecskés alapállo- mányban több gyűrűt talált orsóalakú sejtekből, melyek valószinűleg izmok. Lymphocyták szerteszéjjel szórtan vannak az állományban. A szé- lén orsóalakú sejtek rétege található, az egész egy vérsinusban fekszik. Hangsúlyozza, hogy az ellipsoid hálózata nem függ össze a pulpával, mint Bannwarth akarja, hanem vérsinus és külön burkolat választja el. A vérsejtek a burok említett hézagain át juthatnak a sinusba. KöLTSCHiTZKY (1895) szerint a burok sejtjei a Putorius vulgárisban igazi leukocyták. Carlif.r (1895) a macskalép burkát tömött reticulum- ból kötőszövetsejtekkel találta fölépítve, itt-ott vörös és fehér vérsejtek is láthatók. A burok reticuluma úgy viszonylik a szomszédos paren- chyma-szövethez, mint az összenyomott szivacs egy össze nem nyo- motthoz. A mag alakja szabálytalan és chromatinban szegény. A burok megakadályozza a finom artériavég szétszakadását. íiíínhr (1899) szerint a burok az adventitia megvastagodása izomsejtekkel. Weidenreich (1991) kritikailag tárgyalja az akkori irodalmat. NEHANY MADÁR LKPENEK SZERKEZETÉRŐL 125 A burok sejtjei külsejük szerint sem nem lymphás elemek, sem az adventitiá- hoz nem tartoznak. A burok syncytium benyomását teszi, egyes sejtek éles elhatárolása nem látszik. Finom és legfinomabb, főleg a véredény hosszirányában haladó rostocskák és durvább rostok alkotják, melyek sejthatárokat látszanak föltüntetni. Rugalmas rostokat nem talált. Leuko- cyták és vörös vérsejtek endothel nélküli hézagokban fekszenek, melye- ket csak hártyaszerű képződmény választ el a lumentől. A buroksejtek természetét illetőleg nem jutott biztos eredményre. Szerinte a HENLE-től leírt és a nagyobb artériák módosult endothelnek nevezett belső rost- hártyájához hasonlítanak legjobban. («Az intima csíkos rétege.» Koelli- KER.) A burok «berendezés, mely az artériás véráramot a sinus és paren- chyma számára szabályozza». A burokartéria hosszú, szűk, merev, ke- véssé tágítható cső, megakadályozza a sinus és parenchyma elárasztását. Ezek számára állandó és egyenletes véráramlást biztosít. A vörös vér- sejtek a burokba vándorló leukocytákat követik, más út a lumenből a parenchymába nincsen. Tellvesniczky (1906) a galamblép hajszálérburkát lymphás infiltra- tióval találta körülvéve, a végágaknak tehát tulajdonképen két burka van. Nem olyan szabályos tojásdad testecskék, mint a sertés lépéi. A burok sejtjei protoplasmában dúsabbak, mint a pulpa sejtféleségei. Jolly (1911) rn^gjcgyzi, hogy a madarakban (reznek túzok, seregély) a burok nem tar- talmaz lymphás szövetet, hanem kötőszövet szabálytalan sejtekkel, melyek erős fibrillák között fekszenek. A burkot vékony kötőszöveti réteg vá- lasztja el az endotheltől. Föladata az artériavégek belsejét változatlanul szűken tartani. Ennek következtében a hajszálerek környéki részén a vér- nyomás és vér-odafolyás csökken. A burok védőberendezés a kezdetben igen finom gyüjtőérrendszer számára. Azt gondolja, hogy az emlősök- ben és az emberben, ahol a hajszálérburok csak kevéssé van kifejlődve^ ugyanazt a hatást a vénás sinus átlyukasztott fala éri el. PusTOWOiTOW (1911) szerint a burok alkatrészei összehúzódhatnak. A ScHWEiGGER-SEiDEL-féle burok a vér gyorsaságát és nyomását szabá- lyozza az artériás rendszerben. Maccabruni (1912) az emberben és az emlősökben a hajszálérburkot protoplasmában igen dús sejtekből álló- nak találta, melyek kötőszöveti fibrillák finom hálózatában fekszenek. A burok valószínűleg az artériák adventitiájának erős megvastagodása. A MALPiGHi-féle testecskék képződéséhez semmi köze nincsen. Az irodalomnál kissé hosszasabban időztem, hogy átnézetünk le- gyen a burokról szóló legújabb véleményekről is. A különböző felfo- gás, ami ebből az átnézetből szemünkbe tűnik, arra enged következtetni,, hogy a hajszálérburokban egészen különleges képződménnyel van dol- gunk, melynek fölépítését, tömöttsége következtében, nehezen boncolhat- juk szét és hogy itt finom szerkezetről van szó. Ennek következtébea 126 GRESCHIK JENÍJ különös súlyt kellett a technikára helyezni. Hogy mi érhető el alkalmas technikával, azt nemrég Moixier (1910—1911) fényes eredményei mutat- ták meg a hajszáleres lépvénákon, melyek segélyével a sokáig tartó nézet- eltérések a lép vérpályájáról egyszerre igen elfogadható magyarázatra találtak. Mollier kimutatta, hogy a vénás hajszálér fala megszakított és ennélfogva a vérkeringés intermediär. Az általam használt technikával szemcsés alapállomány nem volt látható. A tulajdonképeni burok kötőszövetből áll, mely nem egyéb, mint a lép parenchy mának retículuma. A burok reticuluma csak annyiban kü- lönbözik, hogy protoplasmában dúsabb és így tömöttebbnek látszik a lép reticulumánál. Készítményeimből kitűnt, hogy a burok oliva vagy ellipsoid alakja egyáltalában nem tekinthető élesen elhatároltnak, mert a rostok folyta- tólagosan mennek át a lépparenchymába vagy pulpába (1. a 3. rajzot, a táblán). A hajszálérburkot az általam vizsgált fajokban gyakran rend- kívül nagy s lemezes, hártyás reticulum alkotja. A burokban meglehetősen gyengén festődő magvakat találtam. Sejthatárokat a közönséges protoplasmafestések nem tüntettek föl. Azo- VdiUmn-Pikroblauschwarz-zzX azonban igen finom collagenrostokat ész- leltem, melyek rendesen a sejtek határát is jelezték. Ez a lépreticulum fölépítésében leli magyarázatát. A lépreticulum ugyanis kötőszövetsej- tekből áll, melyek nyúlványaikkal összefüggnek és amelyekben rost- hálózat vonul végig. A madárlépben is, de különösen a farkos kétéltűek lépében, egészen tisztán látható, hogy a reticulum rostjai a sejteken belül a protoplasmában fekszenek. Ennélfogva azokhoz a szerzőkhöz csatlakoztam, akik a kötőszöveti rostokat a protoplasmás hálózatból szár- maztatják. Én itt egészen azonos viszonyokra akadtam, mint HeidenhainI Pikroblauscliwarz segélyével már évekkel ezelőtt a macska mesenterialis nyirokmirigyeinek velőállományában. A reticulumrostocskák rendesen a sejtfelület belső oldala mentén fekszenek, azért bizonyos értelemben a sejthatárokat jelzik. Már Heidenhain^ említi, hogy a sejtek plasmája többnyire finoman szemcsésnek mutatkozik, azonban «jobb megtartás mellett finoman hálózatosnak vagy alveolásnak». Több, mint valószinű, hogy a szerzők szemcsés állománya erre vezethető vissza. A reticulum rostjainak vastagsága a különféle állatfajokban különböző, amint erre nem- régen Moi.i.iER (1911) mutatott rá, A vastagabb rostok bizonyos önálló- ságra tesznek szert és felületes szemlélésnél egészen csupaszoknak lát- szanak. Különböző állatokon végzett kutatások azonban arra az ered- ' Heidenhain, M., Úber Vanadiumhämatoxylin, Pikroblauschwarz und Kongo- Korinth. — Zeitschr. f. wiss. Mikroskop. Bd. 25, 1902. V. ö. a Icjebb id. munkát is. 2 Heidenhain, M., Plasma und Zelle. II. Lief. Jena, 1911, p. 1054. NÉHÁNY MADÁR LEPENEK SZERKEZETERÜl, 127 menyre vezették Molli p.rt, hogy a rostokat mindig vékony protoplasma- köpeny borítja. Minthogy a rostok még a sejteken belül fekszenek a lépreticulumban és így a hajszálérburokban is, embryonális fokon ma- radt állapottal van dolgunk. Más kötőszövetféleségekben az enyvadó rostok szintén a sejtekben képződnek, de később ezeken kívül találhatók. Vegyük most az endothel nélküli hézagokat a burokban szemügyre. Ilyen hézagokat készítményeimben is találtam. Belsejükben gyak- ran leukocyták vannak. A hézagok nem egyebek, mint a reticulum szemei. Már előbb említettem, hogy a reticulumrostok, különösen az erősebbek, többnyire a sejtfelület belső oldala mentén futnak le. E hézagok körül rendesen ilyen rostot találtam. Ez bizonyíték a burok hálózatos volta mellett. A leukocyták előfordulása ezekben a hézagokban szintén egé- szen olyan, mint a lép hálózatában. Nem olyan gyakoriak, hogy lym- phás elváltozásról beszélhetnénk. Az említett hálószemeken kívül még sokkal kisebb hézagok is előfordulnak, közvetetlenül a hajszálér fala mellett. Ezeket a vérplasma kilépése következtében létrejött szövethasa- dékoknak tartom. A hajszálér falának szerkezete a diffusiót igen meg- könnyíti. Vörös vérsejtek egyenként vagy nagyobb tömegben szintén talál- hatók a burokban. Postmortalis elváltozáshoz semmi közük. Honnan kerülnek a leukocyták és erythrocyták a j^urokba? A leukocyták egy része diapedesis következtében a hajszálér belsejéből kerül a burokba, más része a pulpából származik. Utóbbi könnyen érthető, mert a burok hálószemei a lépreticulum hálószemeivel állanak összeköttetésben. A vörös vérsejtek szintén a pulpából származnak. A legtöbb vörös vérsejt a burokban satnyulás jelét mutatta, úgylátszik, hogy nemcsak a pulpában pusztulnak el, hanem egy részük itt is elhal. Az irodalom tárgyalásánál láttuk, hogy Whiting (1893) a héjában és a vetési varjúban orsóalakú sejtekkel ellátott hártyás burkolatot ír le, melyek «szemmelláthatólag» izomsejtek. A burok élettani működésének tisztázására fontos annak a kérdésnek az eldöntése, vájjon előfordulnak-e a burokban sima izomsejtek. A meggyvágó némelyik hajszálérburkában találtam néhány kissé megnyúlt magot, mely nagyon hasonlított izom- sejtek magvaihoz. Sokkal nagyobb számmal találtam ilyen magot egy alig anyányi háziveréb fióka burkaiban (tábla, 4. rajz). Itt úgylátszott, mintha a magvak a burok határán feküdnének. Közelebbi vizsgá- latok azonban arra az eredményre vezettek, hogy ezek a magvak a burok minden részében előfordulnak, még pedig mindig a reticulum- ban. Minthogy az általam használt festésekkel ezekhez a magvakhoz tar- tozó izomsejtek sohasem festődtek, holott a léptok alatt és a Malpighi- féle testecskék körül a sima izomsejtek élesen előtűntek, azt hiszem, hogy ezek a kissé megnyúlt magvak a kötőszöveti hálózathoz tartoznak. 128 GRESCHIK JENŐ A burok és a parenchyma reticulumát ugyanis nemcsak rostok alkotják, hanem sokkal inkább lemezek, hártyák, melyek a metszetben vagy szé- les vagy keskeny lapjukat mutatják. Ennek megfelelően a magvak alakja is változó. Az is bizonyítékul szolgálhat e magvak kötőszöveti volta mellett, hogy egészen ilyenek a pulpa reticulumában is előfordulnak, onnan pedig a madárlépben még senki sem írt le izmokat. Alakjuk néha szögletes a reticulum elágazási pontjain. A magvak nem az adven- titia izomsejtjeiből ágaznak ki. A véredények és a léptok izmainak magvai sokkal hosszabbak és keskenyebbek. A fekete rigó lépében igen ritkán találtam ilyen magvakat. Ez arra mutat, hogy ebben a tekintetben az egyes madárfajokban különbségek vannak, melyek a burok hálózatának szerkezetével kapcsolatosak. Annyi bizonyos, hogy olyan hártyás burko- lat, amilyent Whiting említ, az általam vizsgált fajokban nem fordul elő. Egyes helyeken ugyan úgylátszik, mintha a hajszálérburkot valami- vel erősebb collagenrost határolná, ez utóbbi azonban mindig egy burokmenti hajszálér fala. Ür vagy vénás sinus a burok körül csak akkor van, ha egy vénás hajszálér épen ott fekszik és a burkot határolja, egyébként a burok háló- zata lazábbá válik és egyenesen a pulpa hálózatába megy át. Úgylátszik, hogy fiatal madarak lépében a burkok sokkal nagyobb tért töltenek be. Egy alig anyányi háziveréb fiókában ugyanis a hajszálér- burkok igen sűrűn feküdtek egymás mellett. A legtöbb helyen alig lát- szott a pulpa. A burokban sok mitosis volt (tábla, 4 — 5. rajz). Ezzel szemben felnőtt madarakban nem találtam mitosist. Néhány esetben a meggyvágó lépében olyan burokcapillarisra akadtam, mely a buroknak már csak csekély maradványát tartalmazta (tábla, 6. rajz). Hogy ezek tényleg burokhajszálerek voltak, elárulta nagyon jellemző endotheljük. Már csak egyes kötőszövetsejtek jelezték a bur- kot. Érdekes, hogy nemcsak a burok elemei voltak csökevényesek, hanem az endothel magvai is. Úgylátszik, hogy a degenerátiós jelensé- gek az endothelben és a burokban párhuzamosan következnek be. Vizsgálataim tehát arra az eredményre vezettek, hogy a madarak ScHWKiGGER-SEiDEL-féle hajszálérburkábau tulajdonképen két egymástól élesebben elkülönülő rész fordul elő, mint ahogy eddig hitték. 1. Tágabb artériás hajszálér jellemző syncytialis endothellel és rácsos szerkezetű fallal, melynek rostjai közel állanak a rugalmas rostokhoz. 2. Tulaj- donképeni burok tömött hálózattal, mely a többi léphálózattal teljesen megegyezik. Hátra van még, hogy e képződmény jelentőségével foglalkozzam, amennyire ez szerkezetének alaktani elemzéséből lehetséges. Már följebb említettem, hogy a hajszálér belseje nem szűkület, hanem tágulat. Ennél- fogva bizonyos fajta gyűjtőhelynek, sinusnak tekinthető, mely az artériás NEHANY MADÁR I.EPENEK SZERKEZETÉRŐL 129 vérpálya végébe van iktatva és a véráram lassítására való. Ezáltal csök- kenti az artériákban levő vérnyomást is. A burokhajszálér endothelmag- vainak gömbölyű alakja is amellett szól, hogy az itt összegyűlt vérnek a nyomása kisebb, mint az odavezető praecapillarisban levőé. A haj- szálérfal rostrácsa bizonyos fokig tágulhat, ami nagymennyiségű vérnek odatódulásakor előny. A rácsos szerkezet ezenkívül nagyon megköny- nyíti a vérplasma diffusióját, mely úgylátszik tropismus gyanánt hat a hajszáleret körülvevő kötőszövetre, ezért protoplasmában dúsabb és bizonyos fokig embryonális tulajdonságokat tart meg. Azt hiszem, hogy a tulajdonképeni buroknak az embryonális korban van nagyobb jelen- tősége, amikoi; főleg a hálózat képzésében vesz részt, elemeinek gyakori oszlása a léppulpát nagyobbítja. Számításba jöhetne még, hogy talán a hajszálérfal rácsozatát is szolgáltatja. Felnőtt madarakban a hajszálér- burok valószínűleg egyedül szabályozza sajátságosan épített falával a vér nyomását, míg a tulajdonképeni buroknak csak támasztószövet jel- lege van. A vörös léppulpa a vénás hajszálerekkel vagy lépsinusokkal. A pulpa fogalmát az egyes szerzők különbözőképen használják. Én Helly (1902) beosztását követem és parenchymának azt a szövetet neve- zem, amely a léptok és az edények levonása után visszamarad. A lép- parenchymát azután vörös és fehér pulpára oszthatjuk tovább. A madár- lépben fehér pulpának nézem a MALPiGHi-féle testecskéket, a Schweigger- SEiDEL-féle hajszálérburkok területét és az úgynevezett lymphás burkola- tokat az artériák közül. A vénás hajszálerek között fekvő reticulált szövet a vörös léppulpa vagy a léppulpa szűkebb értelemben. A mada- raknak ezen pulpájában kötőszöveti hálózatot találunk, melynek fino- mabb szerkezetéről már a ScHWEiGGER-SEiDEL-féle hajszálérburok tár- gyalásánál szólottam. A reticulum szemeiben számos leukocyta van. Egymagvú lymphocytákon kívül acidophil leukocyták is előfordulnak. Egyes leukocyták belsejében vörös vérsejtek maradványai láthatók. Vörös vérsejt sok van a pulpa szövetében. A vörös pulpa az általam vizsgált fajokban meglehetős nagy területet foglal el. A héjában Whiting (1893) csökevényes pulpát talált. A háló sze- meiben számos protaplasmában dús leukocytát, néhány nyiroksejtet és sok vörös vérsejtet látott. Egy fiatal galambban az összes sejtek kis lymphocyták voltak, felnőtt példányban ezenkívül még a MALPiGHi-féle testecskékben levő nagyobb sejtekhez hasonló és néhány pigmentet tar- talmazó sejt is volt. A vetési varjúban Whiting szerint a pulpa csak- nem valamennyi sejtje azonos a folliculusok sejtjeivel. A pulpaszövetben a vénás hajszálerek vagy úgynevezett lépsinusok Aquila. • 9 130 GRESCHIK JENŐ vannak. A burok hajszálere ezekbe a vénás űrökbe folytatódik, még pedig vagy úgy, hogy a burokból való kilépés után egy szakaszon még úgy- nevezett végartéria különböztethető meg, vagy a burokhajszálér vég- artéria nélkül torkollik be. A végartériának vagy helyesebben végcapil- larisnak igen vékony, csak endothellel bélelt fala van. Ennek az endo- thelnek a magvai kezdetben még hasonlítanak a hajszálérburok endo- theljének magvaihoz, azonban nemsokára ellaposodnak, hosszúkássá vál- nak, mint a vénás hajszálerek magvai. A vénás hajszálerek gyakran tágabb, néha hosszúkás, szabálytalan alakú űrök. Ilyen űrbe több külön- böző hajszálérburokból származó véredény torkollik. A vénás hajszál- erekben cserélődik ki a vér a pulpa elemeivel. Az artériás és vénás hajszálerek közötti összefüggésről a madárlép- ben az irodalmi adatokból a következőket említem meg. Billroth (1857) azt találta, hogy a hajszálerek a pulpa «cavernosus hálózatába» torkol- nak. Timm (1863) sűrű hajszálérhálózatot látott a MALPiOHi-féle testecs- kék környékén. Az artériás hajszálerek egyenesen a pulpa hajszálrend- szerébe nyílnak. Müller W, (1865) szerint a hajszálerek vagy közvetet- lenűl zárt fallal torkolnak a vénákba vagy pedig az összekötőágak nin- csenek teljesen elhatárolva. Ezek az összekötőágak injiciálás alkalmával rövid oldaláramocskákat bocsátanak a pulpa vérpályája felé. Az injiciáló anyag a hajszálér mintegy szétrostolódott végéből a pulpa űréibe folyik. A pulpa elemei között fekvő áramocskákból származnak a vénák áttört véggel. Stoff és Hasse (1872) azt találták, hogy a hajszálerek a tyúk- ban, verébben, sólyomban, kacsában és galambban lacunas, falnélküli űrök segélyével torkollnak a vénákba. Hoyer (1894) szerint a capillari- sok egyenesen a vénás űrökbe nyílnak anélkül, hogy lacunas pályák közbeiktatva volnának, de megjegyzi, hogy vannak helyek, melyek nagyon rövid, lacunas pályáknak tekinthetők. A vénás űröknek nagyon vékony, helyenként magvat tartalmazó faluk van. Anastomosákat a «fino- mabb vénák» között Hoyer nem látott. Jolly (1911) az artériába történt injiciálás után ugyan a legfinomabb artériaágakat is megtöltve találta, átmenetet a vénákba azonban nem észlelt. A burokból kilépő artériás hajszálér vérrel telt űrökbe nyílik. Jolly valószínűnek tartja, hogy ezek az űrök a vénákkal összefüggnek. Mint a föntebbiekből látható, úgyszólván valamennyi szerző az artériák és vénák közötti egyenes átmenet mellett van. Tényleg ez az átmenet a madárlépben igen világosan követhető, úgy hogy e tekintetben — az esetleges lacunas űröket a vénarendszerhez számítva — kétség nem állhat fönn. Nem az artériák szétrostolódása következtében jut a vér a pulpába, hanem a vénás hajszálereken át. Ez utóbbiaknak a fala ugyanis a madárlépben is át van törve. A falat rendkívül vékony endothcl képezi, melyben hézagok vannak. Ennek folytán a vénás hajszáleret tulajdonké- NÉHÁNY MADÁR LÉPÉNEK SZERKEZETÉRŐL 131 pen hálózat borítja, mely eí^y része a pulpahálózatnak és ezért nem is endothelnek, hanem inkább kötőszövetnek kell tekinteni, A vénás haj- szálér falának áttört szerkezete megengedi, hogy a vér a pulpával szaba- don közlekedhet. A vérkeringés a madárlépben tehát nem teljesen zárt, hanem intermedicär föntebbi értelemben. Igazi megszakítás a véredény- rendszerben nincsen. Ha a vénás hajszálérfal kitágul, tehát vértorlódás alkalmával, a hézagok természetesen megnagyobbodnak és a vörös vér- sejtek nagyobb számmal lépnek a pulpába. Összefoglalás. A meggyvágó, házi veréb és fekete rigó léptokjában sima izom- réteg fordul elő. Trabeculák a vizsgált fajok lépében nincsenek. A MALPiGHi-féle testecskék kisebb artériafalak lymphás megvasta- godásai. Körülöttük főleg enyvadó rostokból álló, de gyéren rugalmas rostokat és sima izomsejteket is tartalmazó gyenge burkolat van. Gyak- ran félköralakban nagyobb vénák veszik körül a MALPiQHi-féle testecské- ket. A madárlép MALPiGHi-féle testecskéi még alacsonyabb fokon álla- nak, mint az emlősökéi. A nagy és kis egymagvú lymphocyták keverten fordulnak elő, külön csíraközpont a csomók belsejében nem volt lát- ható. Egy alig anyányi háziveréb fióka lépében a MALPiGHí-féle testecs- kék egészen hiányoztak vagy csak gyenge kezdeményük volt meg. Az artériák végső elágazásai mentén ScHWEiGGER-SEiDEL-féle haj- szálérburkok találhatók. A burok többnyire elágazott hajszálere: tágulat, gyűjtőhely, nem pedig szűkület. A burokhajszálér endothelje : syncytium kerek magvakkal. Az endo- thelre collagenrostok meglehetős tágszemű hálózata következik, melyek bizonyos mértékben a rugalmas rostokhoz hasonlítanak és tágíthatok. Alaktanilag ez a hálózat az odavezető artéria adventitiájának a foly- tatása, ami azonban nem zárja ki, hogy a burok reticulumának köszöni eredetét. A tulajdonképeni burkot kötőszövet alkotja, amely nem egyéb, mint a többi lépparenchyma protoplasmában dúsabb reticuluma. A lépreticulum nyúlványaikkal összefüggő, rostokkal átszőtt kötő- szövetsejtekből áll. A reticulumrostok a sejteken belül a protoplas- mában fekszenek. A collagenrostok ennélfogva a protoplasmában kelet- keznek. A hajszálérburok hézagai a reticulum szemeinek felelnek meg. Ugyanolyan rostok határolják őket, mint amilyenek a többi léphálózatban előfordulnak. E hézagokon kívül a hajszálér fala mentén még kisebb szövethasadékok vannak, melyek a vérplasma diffusiójától erednek. 132 GRESCHIK JENŐ A burok hálószemeiben leukocyták és vörös vérsejtek találhatók. A leukocyták részint diapedesis útján a hajszálér belsejéből, részint a pulpából kerülnek a burokba. A vörös vérsejtek a pulpából származnak, pusztulásra szántak. A burokban előforduló kissé megnyúlt magvak nem sima izmok magvai, hanem a reticulum kötőszövetéhez tartoznak. A hajszálérburkot külön ür, vénás sinus nem zárja körül. Fiatal madarakban a burkok úgylátszik nagyobb terjedelműek, ben- nük mitosisek gyakoriak. Felnőtt madarakban pusztulófélben levő hajszálérburkok is talál- hatók, ezekben az endothel magvai is csökevényesek. Vizsgálataim következtében az artériás burokhajszálér a tulajdon- képeni buroktól élesebben megkülönböztetendő, mint eddig. A burokcapillaris tág belseje meglassítja a véráramot és ezáltal csökkenti az artériákban levő vérnyomást. A hajszálérfal jellemző rácsos szerkezete nagyon megkönnyíti a vérplasma diffusióját, minek következ- tében a burok kötőszövete protoplasmában dúsabb. A hajszálérburoknak úgylátszik embryonális korban van nagyobb jelen- tősége, akkor a reticulum képzésében vesz részt. Felnőtt madarakban inkább csak támasztószövet, míg a hajszálérburok a vérnyomást szabályozza. A vörös pulpában számos lymphocyta és acidophil leukocyta, továbbá vörös vérsejt található. A burokhajszálér végartériával vagy anélkül folytatódik a vénás hajszálérbe vagy lépsinusba. Az artériák megszakítás nélkül mennek át a vénákba. A vér és a pulpa elemeinek kicserélődése a vénás hajszálerek áttört falain át történik. Ebben az értelemben a madárlép vérkeringése intermediär. Budapest, 1916 április havában. À tábla magyarázata. Az összes rajzok kettősen beágyazott készítmények után a tárgy- asztal magasságában, AiiHE-féle rajzolókészülékkel készültek. Tubushosz- szúság 160 mm. 1. rajz. Harántmetszet a fekete rigó léptokjából. Sublimátecetsav, HEiDENHAiN-féle vashaematoxylin-resorcinfuchsin - Van Gieson. Zeiss 2 mm., 1*4 n. a. apochr., 6. sz. szemlencse. e = peritonealis hám, k = a. serosa kötőszövete, i = a tunica albu- ginea sima izmai. A sötét vonalak rugalmas rostoknak felelnek meg. 2. rajz. MALPiCiHi-féle testecske, melyet egy véna félköralakban vesz körül. Meggyxágó. Sublimátecetsav, Azokàrm'm- Pi kro blau schwarz. Reichert 5. sz. tárgylencse, 2. sz. szemlencse. NEH ANY MADÁR LEPEXEK SZERKEZETÉRŐL 133 3. rajz. Egy ScHWEiGGER-SEiDEL-féle hajszálérburok hosszmetszete a meggyvágó lépéből. A burokhajszálér vénás sinusba nyilik. A burok- hajszálér erősebb rácsozata jól látható. A burokban hálószemek leuko- cytákkal; 2 szövethasadék a metszetben. A burokhajszálérben néhány vörös vérsejt, a vénás sinusban több leukocyta és egy erythrocyta. Technika, mint előbb. Reichert 1-8 mm. immers. 4. sz. szemlencse. Nagyítás 980 x. 4. rajz. Egy ScHWEiGGER-SEiDEL-féle hajszálérburok harántmetszete egy alig anyányi háziveréb fióka lépéből a magvak különböző fekvésé- nek föltüntetésére. A sötétebb magvak némileg izmok magvaihoz hason- lítanak (1. a szöveget). Jobbra lent mitosis. Sublimát-tricholerecetsav- ecetsav, ÜEiDENHAiN-féle vanadiumhaematoxylin. Reichert 7a. sz. tárgy- lencse, 6. sz. szemlencse. 5. rajz. Egy hajszálérburok része egy alig anyányi háziveréb fióka lépéből. A burokban egy acidophil leukocyta, balra fönt mitosis. Tech- nika, mint a 4. rajznál. Reichert 1'8 mm. immers. 4. sz. szemlencse. 6. rajz. Pusztulófélben levő hajszálérburok a meggyvágó lépéből. A hajszálér körül már csak néhány kötőszövetsejt látható. Az endothel magvai is csökevényesek, sokkal kisebbek, mint a 3. és 5. rajzon (ugyan- olyan nagyítás). Sublimátecetsav, SLZoksLvmin-Pikroblauschwarz. Über den Bau der Milz einiger Vögel mit beson- derer Berücksichtigung der Schweigger-Seidel- sehen Kapillarhülsen. Von Dr. Eugen Qreschik, I. Assistent. Mit 1 Tafel und 3 Abbildungen im Text. Histologisches Laboratorium der Kgl. Ungarischen Ornithologischen Zentrale. Die Milz, das «mysterii plenum Organon» der Alten, verliert durch die neueren Untersuchungen immer mehr von ihrem Dunkel. Die lange Zeit lebhaft umstrittene Frage, ob in diesem Organ ein geschlossener oder ein unterbrochener (intermediärer) Kreislauf vorkomme, kann man heute als gelöst betrachten. Die Untersuchungen Molliers (1910, 1911) zeigten in klarer Weise, daß die venöse Kapillarwand der Säugetiere gegen das Pulparetikulum nicht scharf abgegrenzt ist und daher ein intermediärer Kreislauf besteht. Die meisten Arbeiten behandeln die Milz der Säugetiere. Die Milz der niederen Wirbeltiere wurde weniger einer genaueren Untersuchung unterzogen, besonders gilt dies für die Fische. Die Vogelmilz kam dabei 134 EUGEN GRESCHIK noch gut weg. Ihr histologischer Bau wurde schon öfters zum Gegen- stand von Untersuchungen gemacht. In älterer und neuerer Zeit waren es besonders die von Billroth (1857) gerade in der Vogelmilz ent- deckten Kapillarhülsen, welche später von Schweigger-Seidel (1863) auch beim Schwein und beim Menschen gefunden worden sind und jetzt allgemein ScnwEiGGER-SEiDELSche Kapillarhülsen genannt werden, die das Interesse der Autoren auf die Vogelmilz lenkten. Von älteren Autoren, die sich mit dem Bau der Vogelmilz beschäftigten, seien hier genannt: Schaffner (1849), Remak (1852), Ecker (1853), Gray (1854), Billroth (1857), Leydig (1857), Timm (1863), W. Müller (1865), Stoff und Hasse (1872), von den neueren besonders Hoyer (1892—94), Whiting (1893), Lehrell (1903) und Jolly (1908, 1911). Größe, Form und Gewicht der Milz von 84 Vogelarten behandelt eine Arbeit von Magnan und RiBOisiÈRE (1911) ohne Berücksichtigung des inneren Baues und ohne Literatur. Auch mit der Entwicklung der Vogelmilz beschäftigten sich mehrere Autoren, wie Woit (1897), Tonkoff (1899, 1900), Pinto (1904), Poso (1906), Gianelli (1909) usw. Einige beschäftigten sich mit den Blutköperchen der Vogelmilz: Pétrone (1889), Jolly (1911). Die Nerven der Vogelmilz wurden von Monti (1898 — 99) untersucht. Material und Technik. Meine Untersuchungen erstrecken sich auf die Milz des Kern- beißers (Coccothraustes coccothraustes L), des Haussperlings (Passer dome- sticus L.) und der Schwarzdrossel (Turdus merula L). Zum Vergleiche wurde die Milz von Salamandra maculosa und Triton cristatus heran- gezogen. Als Fixierungsflüssigkeiten benützte ich Sublimat-Essigsäure, Sublimat-Trichloressigsäure-Essigsäure,ZENKERSche Flüssigkeit. DieOrgane wurden erst auf zwei Stunden in toto in die Fixierungsflüssigkeiten gelegt, dann zerkleinert und noch 22 Stunden darinnen gelassen. Die durch Schwefelkohlenstoff hindurchgeführten Objekte wurden doppelt, in Zelloidin und Paraffin nach Apathy i eingebettet. Mit dieser hervor- ragenden Methode gelang es ohne Schwierigkeit selbst 3 |i dünne Schnitte anzufertigen. Ganz besonders erwies sich diese Einbettungsart für das Studium der ScHWEiGGER-SEiDELSchen Kapillarhülsen geeignet. Die Schnitte wurden auf die Deckgläser nach der japanischen Methode auf- geklebt und hierauf in den leicht erwärmten Thermostaten über Nacht gebracht. Es ist besonders darauf zu achten, daß man zur Streckung der Schnitte und zur Verdunstung des Wassers nur eine sehr niedrige > Apathy, St. v., Neuere Beiträge zur Schneidetechuik. Zeitschr. f. wiss. Mikro- skopie. Bd. 29, 1912. ÜBER DEN BAU DER MILZ EINIGER VOGEL 135 Temperatur anwendet, weil sonst Schrumpfungen sehr leicht auftreten und diese besonders bei der Milz, wo es sich um faserige Strukturen von oft außerordentlicher Feinheit handelt, zu unheilvollen Trugbildern Anlaß geben könnten. Die Schnitte wurden zuerst vom Paraffin und dann vom Zelloidin befreit und verschiedenen Färbungen unterworfen. Zur Darstellung der elastischen Fasern färbte ich die Schnitte mit Eisen- hämatoxylin-Resorcinfuchsin - Van Gieson. Einige Präparate färbte ich mit Eisenhämatoxylin nach Heidenhain. Zu Nachfärbungen benützte ich Säurefuchsin, Orange G und Benzolichtbordeaux. Außerdem färbte ich noch mit DELAFiELDschem Hämatoxylin-Eosin und mit Ehrlich- Biondi. Alle diese bisher aufgezählten Färbungen erwiesen sich jedoch für das Studium der feineren Struktur der Milz wenig brauchbar. Handelt es sich doch in der Milz um ein ausgesprochen aus Bindegewebe bestehendes Organ, in dem das Retikulum, die Kapillarhülsen scharf zum Vorschein zu bringen sind. Es war mir weiter aus der Literatur bekannt und ich konnte es aus eigenen Präparaten ersehen, daß das zur Nachfärbung von Fisenhämatoxylin-Präparaten gebrauchte Säurefuchsin, Orange O, Eosin, fibrillare Strukturen in der Milz sehr diffuse färbt. Die meisten Autoren bemerken z. B., daß in den die Kapillarscheide bildenden Zellen Zellgrenzen nicht zu erkennen waren. Ich legte also das Hauptgewicht auf Färbungsmethoden, welche die Fasern des Binde- gewebes schärfer wie die oben erwähnten Farben zur Anschauung bringen. Als eine solche Methode ist in erster Linie das durch Heiden- hain 1 in die Mikrotechnik eingeführte Pikroblauschwarz zu erwähnen. Meine Erfahrungen mit diesem Gemisch — auch bei Wirbellosen — bestätigen die Angaben Heidenhains vollkommen. Blauschwarz B färbt «in ausgezeichnetem Grade die fibrillären und membránosén Bestand- teile des Bindegewebes». Ich verwendete Pikroblauschwarz gewöhnlich wie Heidenhain nach Vorfärbung mit Karmalaun. Zum Entziffern der Struktur der Kapillarhülsen war aber besonders Azokarmin-Pikroblauschwarz geeignet. Das Rot des Azokarmins ist feueriger als das des Karmalauns und kontrastiert gegen die blauen Fibrillen besser. Die feinsten Binde- gewebsfibrillen treten scharf hervor. Man kann das Pikroblauschwarz auch nach Hämatoxylin anwenden, z. B. DELAFiELDsches Hämatoxylin- Pikroblauschwarz und erhält sehr instruktive Präparate. Diese letztere Kombination wurde auch von Péterfi2 benutzt. Ich wendete auch die MALLORYScheBindegewebsfärbung an, statt Säurefuchsin nahm ich meistens 1 Heidenhain, M., Über Vanadiumhämatoxylin, Pikroblauschwarz und Kongo- Korinth. — Zeitschr. f. wiss. Mikroskopie. Bd. 25, 1908. 2 PÉTERFI, T., Untersuchungen über die Beziehungen der Myofibrillen zu den Sehnenfibrillen. — Arch. f. mikroskop. Anat. Bd. 83, 1913. 136 EUGEN GRESCHIK Azokarmini oder Karmalaun. Sehr kontrastreiche Bilder erhielt ich an Präparaten, welche ich mit Brillantschwarz-Toluidinblau-Azokarmin färbte, eine «regressive Neutralfärbung» nach Heidenhain, in welcher das Safranin (Brillantschwarz-Toluidinblau-Safranin) durch Azokarmin sub- stituiert wurde. Besonders die Erythrocyten hoben sich scharf vom um- gebenden Gewebe ab. Solche Präparate sehen wie natürliche Injektionen aus. Sehr lehrreiche Präparate erhielt ich auch durch Färbungen mit V'ana- diumhämatoxylin nach Heidenhain. Es gab wie die obigen, nicht nur eine gute Kontrastfärbung in der Milzkapsel zwischen Bindegewebs- und Muskel- fasern, sondern hob auch das Retikulum der Milz, besonders aber das Ge- webe der Gefäße und die Erythrocyten scharf hervor. Die schönsten Fär- bungen erhielt ich nach Fixierung in «Subtrie», aber die Färbung ist auch nach Sublimat-Essigsäure und nach ZENKERscher Flüssigkeit brauchbar. Außer den eingebetteten Präparaten fertigte ich auch Gefrierschnitte von in Sublimat-Essigsäure, ZENKER-Formol oder in lOo/o Formalin fixierten Milzen an. Als Gefriermikrotom gebrauche ich ein REiCHERTsches Schlittenmikrotom B, von welchem ich den hinteren Halter der Neapler Klammer entfernen und statt dessen einen starken Ring anbringen ließ. In diesem Ring wird ein KRAUSEScher Gefrierzylinder für feste Kohlen- säure eingesteckt und mit einer Schraube fixiert. Will man Paraffin- oder Zelloidinblöcke schneiden, so braucht man nur den Gefrierzylinder zu entfernen und in den vorderen Halter eine Neapler Klammer zu stecken. Das Auswechseln der Klammer, bezw. des Zylinders ist in einigen Augen- blicken geschehen. Durch diese Abänderung ist das REiCHERTsche Schlittenmikrotom B ein geradezu ideales Laboratorium-Instrument geworden. Man hat, da der Objektschlitten eine automatische Hebung besitzt, die linke Hand beim Schneiden immer frei, was besonders bei Anfertigung von Gefrierschnitten ein nicht zu unterschätzender Vorteil ist. Die Gefrierschnitte — man kann mit dieser Methode auch sehr dünne 6 \i, ja sogar 4 [x dünne Schnitte anfertigen — waren zur Ergän- zung der eingebetteten Präparate äußerst nützlich und es zeigte sich wieder einmal die Leistungsfähigkeit dieses Verfahrens. Ich kann mich daher dem Tadel einiger Zoologen über dieses Verfahren nicht an- schließen. Im Gegenteil es ist zu bedauern, daß die Gefriermethode trotz aller ihrer heutigen Vervollkommnung gerade von Zoologen ver- nachlässigt wird. Die Gefrierschnitte wurden auf Deckgläser nach der Methode von Anitschkow2 befestigt und dann weiter behandelt. • Vergi. Heidknhain, M., Ober die Bearbeitung der Sehnen zu Kurszvcecken, ins- besondere über die Verwendung des Rutheniunirots und der Malloryschen Bindegewebs- färbung. — Zeitschr. f. wiss. Mikroskopie. Bd. 30, 1913. 2 Anitschkow, N. Über die Methoden zur Aufklebung von Gefrierschnitten auf die Objektträger. — Zeitschr. f. wiss. Mikroskopie. Bd. 27, 1910. ÜBER DEN BAU DER MILZ EINIGER VOGEL 137 Allgemeiner histologischer Bau der Milz der iintersiichfen Arten. Die Milz wird von einer aus Bindegewebe und glatter Muskulatur bestehenden Kapsel umhüllt, welche keine Trabekeln wie bei den Säuge- tieren in das Innere des Organes abgibt. Bei größeren Vögeln sollen auch stärkere Fortsätze nach dem Innern ziehen. Der Eintritt der Blut- gefäße ist besonders an Längsschnitten zu beobachten. Beim Sperling teilt sich die Arterie gleich beim Eintritt in das Organ in mehrere Äste. Die Venen sind beim Eintritt durch größere Stämme vertreten. Oft sieht man sie zwischen zwei Arterienästen verlaufen, anderswo umscheidet ein größerer Venenstamm auf einer Seite eine Arterie. Der Bau der eintretenden Blutgefäße ist der gewöhnliche. Die Arterien besitzen eine Intima, Media und gut entwickelte Adventitia. Die Venen enthalten ein gut entwickeltes Endothel, worauf Bindegewebsfasern folgen, zwischen welchen glatte Muskelfasern verlaufen. Die Adventitia der Venen ent- hält, besonders in den äußeren, dem Milzretikulum zugewendeten Teilen, reichlich elastische Fasern. In der Mitte des Organes ist eine große Vene vorhanden, sie wurde bereits von Timm (1863) bei der Krähe gefunden und als Hauptvene bezeich- net. (Abb. 1 im Ungar. Text, p. 114). Der Bau dieser Hauptvene scheint bei den verschiedenen Vogelarten Unterschiede aufzuweisen. Ich fand sie bei der Schwarzdrossel aus einem nur schwach entwickelten Endothel und ziemlich starken kollagénen Fasern mit glatten Muskelfasern untermischt und mit elastischen Elementen versehen, aufgebaut. In diesen Hauptstamm münden feinere Äste, welche eine sehr dünne Wand besitzen. Der Inhalt dieser Vene war entweder ganz leer oder es war ein Gerinnsel darinnen zu bemerken. In mehreren Präparaten waren Erythrocyten in Häufen bei- sammen und nur wenige Leukocyten zu sehen. Sie wird von der roten Pulpa umschlossen, in deren venösen Räumen, Sinusé oder Kapillaren viele Erythrocyten vorhanden sind, so daß die Vene besonders auf Quer- schnitten ganz von roten Blutkörperchen umgeben erscheint. Stellenweise sind außer den feineren auch größere Seitenäste an ihr zu beobachten welche ganz den gleichen Bau wie die Hauptvene besitzen. Beim Kern- beißer fand ich einige größere Venen in die Hauptvene einmünden, ihre Wand war auffallend dünn, nur aus einer Endothelschicht bestehend, gleich darauf folgte die Pulpa. Beim Haussperling war der Verhalt wie beim Kernbeißer, es fanden sich aber auch Venen mit stärkeren Wänden. Da die Gefäße der Vogelmilz nicht in von der Kapsel sich ab- zweigenden Trabekeln in das Organ hineintreten, werden sie gleich vom Eintritt an durch das adenoide Gewebe des ganzen Organes be- grenzt. Die Arterien teilen sich noch mehrmals ohne ihren typischen Bau zu verlieren, nur ihr Kaliber wird geringer. An ihren Seiten finden 138 EUGEN GRESCHIK wir die sogenannten MALPiGHischen Körperchen (Noduli lymphatici lienales), welche bei den Vögeln schon als deutliche Gebilde vorkom- men. Sie sind als Aussackungen oder Verdickungen der Adventitia zu betrachten. Die MALPiGHischen Körperchen der von mir untersuchten Arten enthielten keine Keimzentren. An der Peripherie dieser Körperchen bemerkt man eine oder wenn das Körperchen an Teilungstellen liegt zwei oder mehrere sogenannte «Zentralarterien». Gewöhnlich wird das MALPiGHische Körperchen von einer größeren Vene auf einer Seite umgrenzt, welche sich dann weiter in die Teiläste der Hauptvene und zuletzt in diese selbst fortsetzt. Es ist nun diese umscheidende Vene entweder leer und dann findet man die venösen Kapillaren mit Erythro- cyten strotzend gefüllt oder sie enthält die roten Blutkörperchen und dann sind die venösen Kapillaren fast ganz leer. Die bisher verfolgten Arterien teilen sich in ihrem weiteren Ver- lauf wieder und sie sind jetzt bereits als Präkapillaren zu betrachten. Ihr Kaliber wird plötzlich sehr enge und auch ihre Wandung zeigt Verschiedenheiten. Nur unterhalb, gegen die Zentralarterien zu, finden wir noch in schwächerem Maßstabe den gewöhnlichen Bau, weiter oben besteht die Wand aus mit länglichen Kernen versehenem Endothel und schwachem Bindegewebe. An den Verästelungen dieser Kapillaren sind hülsenartige Bildungen, die sogenannten ScHWEiGGER-SEiDELSchen K^pW- \a.rhü\sen, Siuch El/ipsoidkörpe/rhen genannt, anzutreffen. Stellenweise sind diese Kapillarhülsen so dicht bei einander, daß sie sich berühren. Nach dem Heraustreten der Kapillaren aus diesen Hülsen setzen sie sich noch eine kurze oder längere Strecke mit äußerst dünner, nur aus Endothel bestehender Wand fort und ergießen sich in die venösen Kapillaren oder Milzsinuse des Pulpagewebes oder roten Milzparenchyms. Es münden die Hülsenkapillaren aber oft auch direkt in die venösen Kapillaren ein. Zwischen den venösen Kapillaren finden wir die zelligen Elemente der Milzpulpa, hauptsächlich Leukocyten. Die Vogelmilz ist also ein mit einer Kapsel umgebenes binde- gewebiges Retikulum, in welchem vielerlei Leukocyten vorkommen. Es enthält Arterien und Venen, mit den ersteren stehen die MALPiGHischen Körperchen und Kapillarhülsen, mit den letzteren die rote Milzpulpa in näherem Zusammenhang. Die Milz kapsei (Capsula lienis). Die Ansichten über den histologischen Bau der Kapsel der Vogel- milz gehen auseinander. Während Ecker (1853) in der Kapsel neben Bindegewebe auch glatte Muskeln beschreibt, bestreiten Billroth (1857) •und W. MÜLLER (18Ò5) das Vorkommen glatter Muskelfasern. Letzterer ÜBER DP:N bau der MII.Z einiger VOGEL 139 will sie nur für die Eiitenmilz gelten lassen. Hover (1894) bezweifelt das Vorkommen auch in der Entenmilz. Durch das Fehlen der Muskulatur in der Milzkapsel der Vögel würde in der aufsteigenden Wirbeltierreihe eine Lücke entstehen, da beim anderen Zweig des Sauropsidenstammes, bei den Reptilien (Schildkröte, Natter) auch nach Hoyer (1894) außer dem Bindegewebe noch glatte Muskeln vorkommen. Nun fand aber Whiting (1893) beim Habicht in den Maschen des lockeren Netzwerkes der Tunica propria viele spindelförmige Muskelzellen. Bei der Saat- krähe fand derselbe Autor, daß die Tunica propria in drei Schichten geteilt werden kann. In eine fibrillare Schicht mit vielen elastischen Fasern, dann in eine dünne mit longitudual verlaufenden Fasern ver- sehene Muskelschicht und endlich in eine bedeutend dickere trans- versale Muskelschicht. Lehrell (1903) scheint in der Kapsel der Tauben- milz keine Muskulatur anzunehmen, wenigstens läßt er die Trabekel — welche denselben Bau wie die Kapsel haben sollen — aus dickeren Bindegewebsfasern bestehen. Meine Untersuchungen ergaben, daß in der Kapsel der von mir untersuchten Vogelmilzen eine glatte Muskelschicht vorkommt (Tafel, Fig. 1). Diese] zeigten sehr deutlich die Azokarmin-MALLORV-Prä- parate, in welchen sich die Muskulatur rot und die Vanadiumhäma- toxylin-Präparate, in welchen sie sich gelb färbte. Auf der Oberfläche wird die Kapsel vom peritonealen Epithel bedeckt, unterhalb folgt aus ziemlich derben Fasern bestehendes Bindegewebe. Das peritoneale Epithel und das Bindegewebe entsprechen hier bei den Vögeln wie bei den Säugetieren der Tunica serosa. Unterhalb liegt die größeren- teils aus glatten Muskelfasern bestehende Tunica albuginea. Zwischen den Muskelfasern sind feine Bindegewebsfasern anzutreffen. Die Muskel- fasern verlaufen größerenteils zirkulär. Elastische Fasern treten einzeln schon im Bindegewebe der Serosa auf, sie sind aber in der Albuginea noch weit häufiger. Eigentliche Trabekel kommen, wie erwähnt, nicht vor. Nur mit dem Hauptast der Arterie senkt sich auch auf eine kurze Strecke etwas vom Gewebe der Kapsel als Scheide mit ein, in deren äußeren Partie Lymphocyten vorkommen. Trotzdem daß keine Trabekel vorkommen, ist doch das Retikulum gleich unter der Kapsei etwas fester gebaut und es kommen darin vereinzelt auch glatte Muskelzellen vor. Die MALFiGHisrÄf/z Körperchen (Noduli l^niphatici lienales) der Vogelniilz. Die MALPiGHischen Körperchen, Milzknötchen, Lymphknötchen oder Follikel sind bei den Vögeln schon früh beobachtet worden. Schaffner (1849) sah sie beim Sperling. Nach Ecker (1853) kommen sie in der Vogelmilz häufig in den Teilungswinkeln der Gefäße vor. Remak (1852) und Gray (1854) erwähnen sie ebenfalls. Billroth (1857) fand beim 140 EUGEN GRESCHIK Wasserhuhn dunkle ovale oder unregelmäßig biskuit-kieeblattförmige Körper, glaubte aber, daß sie nicht den MALPiGHischen Körperchen entsprechen. Ähnliche Gebilde sah er bei der Schnepfe, Ohreule, Taube, Krähe, Elster, Kiebitz, bei den Finken und Meisen. Leydig (1857) und Timm (1863) nennen sie jedoch MALPiOHische Körperchen. Nach W. MÜLLER (1865) stellen sie rundliche Auftreibungen der Adventitia dar und entsprechen den MALPiGHischen Körperchen der Säugetiere. Nach HoYER (1894) umgeben sie nur selten eine Arterie. Bei Huhn und Ente stehen sie oft dicht bei einander. Er fand, daß sich außer gröberen Arterien mit Injektion niemals feinere Gefäße in den Körperchen nach- weisen lassen. Vereinzelt sollen in den Körpern Erythrocyten reihen- weise wie im Innern eines Gefäßes angeordnet vorkommen, ohne daß man eine Gefäßwand bemerken könne. Teilweise beobachtete Hoyer Mitosen in den Leukocyten, andere enthielten verkümmerte Zellen und Kerne, wieder andere zahlreiche feine Pigmentkörnchen. Hoyer meint, es sei nicht unwahrscheinlich, daß die Körperchen den Sekundärknötchen oder Keimzentren Flemmings entsprechen und variable Gebilde seien. Whiting (1893) fand die «Splenic Follicles» gleichfalls, jedoch nicht bei allen Vögeln, so z. B. sollen sie der Milz des Habichts fehlen. Er bemerkt, daí5 diese Gebilde zuerst bei den Vögeln auftreten. Dem wider- sprechend finden wir jedoch Angaben in der Literatur, wonach sie schon bei Knochenfischen, bei einigen Batrachiern und bei den Reptilien vor- kommen. Bei der Saatkrähe sind nach Whiting die Follikel fast immer auf einer Seite der Arterie gelegen. Die Arterie und die Kapillaren der Follikel sind von beachtenswerter Größe. Merkwürdig ist es, daß Whiting bei der Saatkrähe um die Follikel einen starken Gürtel von Muskeln fand, welche 2—3 durchflochtene Schichten bilden und von der Gefäß- scheide stammen. In den Follikeln ist ein zartes adenoides Retikulum vorhanden. Es kommen darinnen große protoplasmatische Zellen mit einfachem Kern wie in der Pulpa und gewöhnliche kleine Lymphocyten vor. Beide Arten von 'Zellen sind in den Follikeln regellos zerstreut. Nach Tellyesniczky (1906) treten die Noduli lyinphatici erst bei Rep- tilien und besonders Vögeln deutlich hervor. «In der Milz der Taube nehmen die lymphatischen Infiltrationen sogar einen größeren Raum ein als die Pulpa selbst und erscheinen als sehr deutliche, umschriebene Knoten, als wahre Noduli.» Ich fand die MALPiGHischen Körperchen bei allen von mir unter- suchten Arten. Ihre Gestalt ist rund (Tafel, Fig. 2), eiförmig oder etwas unregelmäßig. Sie stehen oft nahe bei einander, ich fand sogar einmal, daß zwei Körperchen ineinander übergingen. Sie sind nicht immer scharf begrenzte Gebilde, darum findet man bei geringer Vergrößerung oft be- deutend weniger als tatsächlich vorhanden sind. (Dies ist auch auf Abb. 1 ÜBER DEN BAU DER MILZ EINIGER VOGEL 141 der Fall, es sind hier nur 3 abgebildet, bei stärkerer Vergrößerung waren weit mehr zu beobachten.) Sie stellen lymphatische Umwandlungen kleinerer Arterienwände dar. Es umgibt sie eine ziemlich feine Hülle von kollagénen Fasern, welche von der äußeren Wand der Adventitia, der sogenannten Zentralarterien ihren Ursprung nehmen. Zwischen den kollagénen Fasern dieser Hülle kommen auch elastische Fasern vor, welche gleichfalls von der Arterienwand entspringen. Von einer so starken Umhüllung, wie sie Whiting bei der Saatkrähe fand, war bei den von mir untersuchten Arten nichts zu bemerken. Ich fand nur sehr vereinzelt hier und da zwischen den kollagénen Fasern je eine glatte Muskelzelle eingeschaltet. Im Innern sieht man oft ziemlich große Arterien und auch Venen. Beim Kernbeißer waren einige Arterienäste auf einer längeren Strecke mit einer lymphatischen Scheide umgeben. Die äußere Grenze dieser Scheide bildeten auch hier Fasern der Adventitia. Diese erscheinen dann auf Querschnitten als MALPiGHische Körperchen, welche in ihrem Zentrum die Arterie haben. An manchen Stellen verlieren sich die Körperchen ohne Grenze im Retikulum der Milz, solche enthalten in ihrem Innern oft große Klumpen von Erythrocyten, welche aber nicht in einem Gefäß, sondern frei zwischen den Leukocyten des Körperchens vorkommen. Auch in circumscripten Noduli fand ich Erythrocyten. Neben den MALPiGHischen Körperchen kommen, wie bereits erwähnt, oft größere Venen vor, welche diese Gebilde halbkreisförmig um- schließen. Diese Venen sind äußerst dünnwandig. Wir finden sie in den Schnitten entweder leer oder mit Erythrocyten gefüllt. Ich glaube, daß die roten Blutkörperchen in die Körperchen bei großer Blutstauung aus den dünnwandigen Venen hineingepreßt werden. Neben den Erythro- cyten kommen in den umscheidenden Venen Leukocyten nur vereinzelt vor. Ein besonderes Keimzentrum fand ich im Innern der Knötchen nicht. Die Knötchen werden von einem feinen bindegewebigen Retiku- lum gebildet, welches Leukocyten enthält. Diese Leukocyten gehören teils zum großkernigen, teils zum kleinkernigen Typus. Die großen und kleinen mononuklären Leukocyten kommen in den Körperchen gemischt vor, da, wie bemerkt, ein sogenanntes Keimzentrum noch nicht vorkommt. Bei den Säugetieren enthalten die Körperchen ein Keimzentrum und die Anordnung der Leukocyten ist so, daß die kleinen Lymphocyten in der Mantelschicht, die großen im Keimzentrum vorkommen. Diesen gegenüber stehen die MALPiGHischen Körperchen der Vogelmilz auf einer niedereren Stufe, eine Sonderung in bestimmte Bezirke ist noch niciit eingetreten. Einige Leukocyten zeigten Teilungsfiguren. Wir haben die MALPiGHischen Körperchen als Vermehrungsherde weißer Blutkörperchen zu betrachten. Als solche geben sie die produzierten Leukocyten weiter an das Retikulum der Milz ab. 142 EUGEN GRESCHIK In der Milz eines kaum flüggen Haussperlings fand ich gar keine MALPiGHischen Körperchen oder nur schwache Andeutungen von solchen. Schon W. MÜLLER (1865) war dies bekannt, denn er fand sie bei er- wachsenen und gut genährten Vögeln, aber nicht bei einigen jungen. Er vermißte sie bei einem sehr herabgekommenen Storch und folgerte daraus, «daß die Anwesenheit echter Follikel in der Milz der Vögel von dem Entwicklungs- und vielleicht auch von dem Ernährungs- zustande der Tiere abhängig ist». Auch Hoyer (1894) bemerkt, daß es nicht unwahrscheinlich sei, daß die Größe der MALPiGHischen Kör- perchen von Alter und Ernährung abhängt. Nach Tellvesniczky (1906) kommen bei embryonalen Milzen keine deutlichen Noduli lymphatici vor. Allem Anscheine nach haben wir es in den MALPiGHischen Kör- perchen mit vergänglichen Gebilden zu tun. Die ScHW'EiGGER-SEiDELSchen Kapillarhälsen. An den Endverzweigungen der arteriellen Strombahn finden wir in der Vogelmilz sehr verbreitet, eigenartige Bildungen von ellipsoider oder spindelförmiger Gestalt. Es sind dies die ScHWEiGGER-SEiDELSchen Kapillarhülsen. Sie wurden zuerst von Billroth (1857) gerade in der Vogelmilz entdeckt und sollten daher eigentlich BiLLROTHSche Kapillar- hülsen heißen. 1863 wurden sie von Schweigger-Seidel beim Schwein und beim Menschen festgestellt und wurden später nach ihm benannt. Da der Name: ScHWEiGGER-SEiDELsche Kapillarhülsen jetzt allgemein in die Literatur Eingang gefunden hat, wollen wir ihn auch für die Vögel weiter beibehalten. Diese «Hülsen» wurden in neuerer Zeit wiederholt bei Säugetieren und auch bei Vögeln untersucht, ohne daß man zu einem endgültigen Ergebnis bezüglich ihres Baues gekommen wäre. Noch weniger wissen wir über ihre physiologische Funktion. Wenn wir einen Zweig der Zentralarterie verfolgen, so finden wir bald, daß diese ihr Lumen merklich verringert und sich baumförmig zu verästeln beginnt. Die Arterie, vorerst noch alle drei Schichten ent- haltend, verliert langsam dieselben und wird zur Präkapillare. Diese übergeht dann in die Hülsenarterie, d. h. in eine Kapillare, welche innerhalb der ScHWEiGOER-SEiDELSchen Hülse verläuft. Wir wollen die Kapillare und die Hülse einer genaueren Betrachtung unterziehen. Vor- erst jedoch seien einige Bemerkungen über die Weite der Hülsenarterie gestattet. Wir finden in der Literatur angeführt, z. B. Weidenreich (1901) beim Menschen, daß die Lumenweite der Hülsenarterie sehr konstant sei. Weidenreich fand, daß der Durchmesser der lichten Weite nur um zirka 1 — 2 p, variiere. Demgegenüber sei die Pulpaarterie (zentral von ÜBER DEN BAU DER MII.Z EINIGER VOGEL 143 der Hülse) um das doppelte und dreifache erweitert und mit Erythro- cyten vollgepropft, in der Hülse dagegen sei nur ein rotes Blutkör- perchen hinter dem andern anzutreffen. Auch Jolly (1911) meint, daß bei den Vögeln im Bereiche der Hülsen das Lumen der Arterie auf den Durchmesser eines roten Blutkörperchens sinke. Dies muß ich auf Grund meiner Untersuchungen bei Vögeln entschieden in Abrede stellen. Im Gegenteil, im Bereiche der Hülse erweitert sich das auffallend enge Lumen der Kapillare, wie das schon unsere Abb. 2 a (p. 120) zeigt, welche nur eine einfache, ungeteilte Hülsenarterie darstellt. Noch mehr ist das zu bemerken, wenn man die übrigen Durch- schnitte der Abb. 2 durchmustert. Wir haben in der Hülsenkapillare eher eine Ausbuchtung, eine Art Sammelstelle, Sinus zu erblicken, als eine Verengung. Die Weite der Hülsenkapillare variiert sehr. Die Gestalt der Hülse ist entweder eine einfache Spindel, aus der die Kapillare unverästelt als sogenannte Endkapillare austritt oder die Kapillare ver- ästelt sich in mehrere Zweige in der Hülse und es treten mehrere End- kapillaren aus. Diese Verästelungen sind bei den von mir untersuchten Vögeln sehr häufig zu finden. Das Innere des Lumens wird von einem Endothel bekleidet, welches ganz andere Kerne enthält wie das der zuführenden und austretenden Arterie. Die zuführende Arterie enthält ein Endothel mit länglichen Kernen, während die austretende unregelmäßig geformte oder ebenfalls längliche Kerne beherbergt. Die Hülsenkapillare hat ein ganz eigenartig gestaltetes Endothel, auf welches kein Autor näher eingegangen ist. HOYER (18Q4) erwähnt es nur ohne etwas näheres über die Zellen und Kerne zu verlautbaren. Whiting (1893) erwähnt von dem Endothel der Saatkrähe nur folgendes : «The afferent is distinguished from the emergent vessel by the character of its endothelial lining; in the former this is composed of spindle-shaped cells occuring at considerable intervals, in the latter of rounded cells placed near together. The endothelium changes in character almost immediately after the entrance of the arteriole, and it again becomes flattened shortly after the vessel has left the ellipsoid». Das Endothel besteht nach meinen Unternehmungen aus einem Syncytium, welches meistens runde, seltener etwas längere Kerne ent- hält. Diese Kerne sieht man gewöhnlich dicht nebeneinander in das Lumen vorspringen. Dieses Verhalten zeigt sich nicht nur auf Quer- schnitten, sondern auch auf Längsschnitten, Zellgrenzen sind nicht zu bemerken. Auch ist gewöhnlich ober den stark in das Lumen springen- den Kernen kein Plasma sichtbar. In anderen Schnitten sind wieder die Kerne nicht dicht bei einander, sondern es sind größere oder kleinere Räume zwischen ihnen vorhanden und das Plasma ist dann auf Quer- schnitten seitlich von den Kernen als dünnes Häutchen ausgezogen. 144 EUGEN GRESCHIK Dies hängt mit der Dehnung der Hülsenl^ '%<^\:i>. ©^ij^.;r7 ^i ^^^f?;-^^ -9 Greschik del. ÜBER DEN BAU DER MILZ EINIGER VOGEL 159 mehrere Leukocyten und ein Erythrocyt. Technik wie vorher. Reichert. Immers. 1-8 mm, Ok. 4. Vergr. 980 x. Fig. 4. Querschnitt einer ScHWEiGGER-SEiDELschen Kapillarhülse aus der Milz eines kaum flüggen Haussperlings um die verschiedene Anordnung der Kerne zu zeigen. Die dunkleren Kerne ähneln einiger- maßen Muskelkernen (S. Text). Rechts unten eine Mitose. Sublimat- Trichloressigsäure-Essigsäure, Vanadiumhämotoxylin nach Heidenhain. Reichert Obj. 7 a, komp. Ok. 6. Fig. 5. Teil einer Kapillarhülse aus der Milz eines kaum flüggen Haussperlings. In der Hülse ein acidophiler Leukocyt, links oben eine Mitose. Technik wie bei Fig. 4. Reichert Immersion 18 mm, Ok. 4. Fig. 6. Eine in Degeneration begriffene Kapillarhülse aus der Milz des Kernbeißers. Es sind nur noch einige Bindegewebszellen um die Kapillare sichtbar. Auch die Kerne des Endothels verkümmert, sie sind bedeutend kleiner, wie diejenigen der Figuren 3 und 5 (gleiche Ver- größerung). Sublimat-Essigsäure, Azokarmin-Pikroblauschwarz. Az első magyar praeglacialis madárfauna. Irta : Dr. Lambrecht Kálmán. Négy szövegképpel. Az ujabban felszinre került negyedkori faunák emlős- és puhatestû- maradványainak beható tanulmányozása a búvárok egy részében azt a meggyőződést érlelte meg, hogy Penck és BRÜCKNER-nek a jégkorsza- kot — lokális észleletek alapján — négy szakaszra: a Günz, Mindéi, Riss és Würm szakaszokra osztó elmélete nem áll összhangban a megismert faunákból vonható phylogenetikai és zoogeographiai következtetésekkel, hogy tehát a geológiai negyedkor új magyarázatot igényel. Legsürgősebben azok a leletek kényszerítenek az új magyarázat keresésére, a melyek a jegesedést megelőző időszakból maradtak fenn, vagyis abból az időszakból, a mely a legfelső pliocaen és legalsó pleisto- caen közötti átmenetet képviseli. Ezt az átmeneti időszakot az angol palaeontologusok nyomán praeglacialis időszak névvel jelöljük. Már a chronologiai sorrend is arra enged következtetni, hogy azok- ban a rétegekben, amelyek az átmeneti időben rakódtak le, sok tekin- tetben még a pliocaenre emlékeztető faunákat fogunk találni, a mint ez be is igazolódott.! A praeglacialis fauna tehát mintegy átmenetnek tekinthető a melegebb, félsivatagi (subtrópusi) klima faunájából a pleistocaen erdei faunába, a későbbi, glaciális szakasz faunája arktoalpin jellegű, a post- glacial is szakasz faunája pedig artikus és subarktikus tundrák és step- pék jellegét viseli magán s fokozatos átmenetül szolgál a mérsékelt klima erdei faunájához. Ekkor az arktikus és subarktikus fajok fokozatos vissza- vonulásával Európában kialakul a mai palaearktikus fauna. A praeglacialis emlősfaunák eddigi eredményeit az úttörő nehéz munkájával foglalta össze dr. kormos tivadar barátom idézett dolgoza- taiban. Az újabb időben napvilágra került magyarországi praeglacialis faunák madármaradványai kötelességemmé tették, hogy a kérdéssel a palaeo-ornithologia szempontjából foglalkozzam. Ezért mindenekelőtt arra törekedtem, hogy az eddig ismert praeglacialis madárfaunákat áttekint- ' Részletesen kifejti ezt DR. Kormos Tivadar «A magyarországi preglaciális fauna származástani problémája» cimíi tanulmányában (Koch emlékkönyv, Budapest, 1912. pp. 45—58); megjelent bővítve «Die phylogenetische und zoogeographische Be- deutung präglazialer Faunen» c. alatt is (Verh. d. k. k. Zoolog. Bot. Ges. in Wien, Jahrg. 1914. p. 218-238.) AZ ELSŐ MAGYAR PRAEGLACIALIS MADARFAUNA 161 hessem. Hogy áttekintésem nem teljes, az napjaink rendkívüli viszonyai- nak következménye, mert a Budapesten meg nem levő irodalom beszer- zése ezidőszerint leküzdhetetlen akadályokba ütközött. Praeglacialis madárfaunákat Európából az angol <(Forest-bed»-ből, Franciaországból, az ausztriai Hundsheimból és a württembergi Heppen- loch-ból ismerünk, Synchronistikusnak mondhatók ezekkel Ausztrália «post-tertiär» (Queensland) és «Darling Do\vn»-faunái, bár természetsze- rűleg távol állanak a mieinktől. Az angolországi praeglacialis «Forest-bed» és ennél fiatalabb «Freshwater-bed» madarait Newton E. T. vizsgálataiból ismerjük. Newton East-Runton «estuarine Forest-bed»-jéből közöl Anser sp. metacarpust és West-Runton «Freshwater-bed»-jéből Anas? metacar- pust,i majd ugyancsak East-Runton «Forest-bed»-jéből egy jobboldali nagy fülesbagoly (Bubo maximus Flemm.) csüdöt és West-Runton «Forest Bed» sorozatának «Freshwater» szakaszából a kanalas réce (Spatula clypeata L.) 17 mm. hosszú baloldali és a nagy kárókatona (Phalacro- corax carbo L.) jobboldali hollóorrcsontját (coracoideum).2 Anglia praeglacialis madarai tehát a következők: a Forest-bed-ből : Anser sp, East-Runton Bubo maximus « if- és az ennél fiatalabb Freshwater-bed-ből : Anas ? West-Runton Spatula clypeata « « Phalacrocorax carbo « « Ostend (Norfolk) negyedkori lerakodásaiból Lydekker közöl még siketfajdot (Tetrao urogallus L.) és barátrécét {Fuligula ferina L.) ; a lelő- hely illető rétegének praeglacialis voltát azonban ő maga is kétségbe vonja, midőn a ((Forest-bed»-et kérdőjellel írja.3 Franciaország gazdag és érdekes praeglacialis faunáinak madarai még nincsenek feldolgozva. Boule m.4 a Grotte du Prince C rétegéből Elephas aníiquus és Rhinoceros Mercki kíséretében sok madárcsontot említ, meghatározva azonban egy sincs. Az egyetlen meghatározott francia praeglacialis madár, a melyről 1 Newton, E. T., «Notes on the Vertebrata of the Pre-Glacial Forest Bed Series of the East of England». GeoL Mag. 1882. p. 7—9. 2 Newton, E. T., Note on some recent additions to the Vertebrate Fauna of the Norfollt «Pre-Glacial Forest-Bed». Geol. Mag. 1887. p. 145—147, PI. IV. 3 Lydekker, R. Catalogue of the Fossil Birds in the British Museum, London, 1891. p. 33. és 121. < Boule, M. Les Grottes de Grimaldi (Baoussé-Roussé) Tome I. Fase. II. Géologie et paléontologie. Monaco, 1906. Aquila. Il 162 LAM BRECHT KÁLMÁN tudomásom van, a Rivière által leírt Pyrrhocorax primigeniusA Ezt is csupán Paris p.-nek Franciaország fossilis madarairól nemrég összeállí- tott jegyzékéből 2 ismerem, a mely szerint a Pyrrhocorax primigenius Rivière «pleistocaen» lelőhelyei : «Grottes de Menton ; de Vieulac, près Minerve, Hérault; de Pageyral, près Cro-Magnon». (Rivière: Asso- ciation française pour l'avancement des sciences XXe session. 1891. pp. 372 et 400.) 3 Az alsóausztriai Hundsheim nevezetes lelőhelyéről Freudenberq több madarat közöl, ezeket azonban bizonyos kritikával kell fogadnunk. Az emlősfauna ugyanis Macliairodus latLdens, Rhinoceros hundsheim- ensis, Canis nescherensis stb. mellett hermelint, vaddisznót és keleti rokonságra utaló vadjuhokat és őzeket tartalmaz, a mi valószinüvé teszi, hogy a hundsheimi barlang 12 méter magas kitöltése nem egyidős. DR. Kormos TiVADAR-nak hundsheimi látogatása alkalmával tett észle- letei 4 ezt még inkább megerősítették. Ezek szerint Hundsheim praeglaci- alis madárfaunájában indokolt kételkedéssel látjuk a nyirfajdot és foglyot is. A FREUDENBERG közölte hundsheimi madárfauna egyébként a követ- kező : 5 Astiir palumbarius Tetrao tetrix Tardus sp. Perdix cinerea? Hirundo sp. Ardea sp. A nyirfajd csüdje, a melyre meghatározása alapítva van, a Freuden- berg második művében közölt rajzból világosan felismerhető; szintúgy a fecske humerusa is ; a többi már sokkal kevésbbé azonosítható a rajzok 1 Nem tévesztendő össze a Milne-Edwards által a Massat-barlangból lS75-ben «Chocard des cavernes — Pyrrhocorax primigenius nov. sp.» néven leírt alakkal (Maté- riaux pour l'histoire primitive et Naturelle de l'Homme. Année XI. Ser. 2., Tom. VI. p. 487. 1875), a mely Pyrrhocorax alpinusnak bizonyult ; v. 5. Milne-Edwards Recherches anat. et paléont. pour servir d'histoire Ois. Foss. de la France IL p 403. 2 Paris, P., Oiseaux fossiles de France. Revue Franc. d'Ornithologie. Année 4. No. 37, 1912 Mai 7. p. 284. 3 RiviÈRE-nek sem ez, sem az ugyanott 1887-ben megjelent «Faune des Oiseaux, Reptiles et des Poissons des Grottes de Menton» (C. R. Ass. Franc, av Sci. Tom. XV. p. 450—457, Tom. XVI. p. 1211—1213) cimű dolgozatai számomra ezidôszerint nem voltak hozzáférhetők. * Kormos, T., Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A m. kir. Földt. Int. 1913. évi jelentése p. 524. 5 Freudenberíí. W., Die Fauna von Hundsheim in Niederösterreich. Jahrb. d. k. k. Geol. Ges. Wien, Band LVIII. 1908. p. 197. és Die Säugetiere des älteren Quartärs von Mittel-Europa mit besonderer Berücksichtigung der Faunen von Hundsheim und Deutschaltenburg in Niederösterreich nebst Bemerkungen über verwandte Formen anderer Fundorte (Mauer, Mosbach, Cromer etc.) Geol. Pal. Abh. N. F. Bd. XII. Heft 45. 1914. p. 217. AZ ELSŐ MAGYAR PRAEGLACIALIS íMADÁRFAUNA 163 alapján. A kérdéses fogoly humerusról szólva, megjegyzi Freudenberg a táblamagyarázatbaii : «ist ev. Syrrhaptes», a mire azonban ezen a helyen határozott tagadással felelek. Magyarország egyetlen eddig ismert praeglacialis madármaradvá- nyát: Anser sp. Toula említi Brassó praeglacialis faunájából. i A többi eddig ismert praeglacialis faunákban madár tudtommal nem szerepel. Ellenben gazdag praeglacialis madárfaunára akadtak a morvaországi Zidenicen Knies J. és Capek V., a mint ezt levéli és szóbeli közlésükből tudom ; ez az anyag azonban most van feldolgozás alatt. Hedinqer említ még a württembergi Heppenloch praeglacialis fauná- jában kisebb madarakat («Kleinere Vögel») minden további meghatáro- zás nélkül.2 A midőn még kitérek Australia post-tertiär faunájára, teszem ezt tisztán azért, mert De Vis-nek e leletei egyidőseknek vehetők a mi praegla- cialis faunáinkkal; egyelőre természetszerűleg semmi származástani vagy zoogeographiai kapcsolatról szó sem lehet. C. W. De Vis Chinchilla (Queensland) «Darling Down»-jából Nyroca australis GLD.-n kívül leír új fajokat : Anas elapsa, Dendrocygna validipennis, Porphyrio (?) reperta, Oallinula strenuipes, Fulica prior, Plotus parvus, Xenorhynclms nanus, Dromaeus patrícius és egy túzok- félét (Otitidae gen. ind.)ß Ugyanő a Lake Eyre környékéről leír a «Darling Down»-bóI eredő leletekhez hasonló megtartású, nemcsak kihalt fajokat, de genusokat is. E leletek geológiai kora Gregory szerint «Pliocene or Early Pleistocene age». Itt is előfordul a már ismert Xenorhynchus nanus, ezenkívül három ragadozó, egy galambféle, egy «limicolae», három gólyaféle, egy ibis, hét récefaj, öt evezőslábú és a Dromaeus patricius.^ Magyar földről a leggazdagabb praeglacialis leletek eddig a Nagy- várad melletti Püspökfürdő mészkövéből és a Villányi hegységből kerül- tek ki. A püspökfürdői lelet madármaradványai oly nagyszámúak, hogy hosszabb tanulmányozást és a rendelkezésemre állónál gazdagabb össze- hasonlító anyagot igényelnek, ezért tervbe is van véve a leletnek a dresdeni, berlini és leideni csontgyüjtemények alapján leendő tanulmá- nyozása. » ToULA, F., Diluviale Säugethierreste etc. Ehik, Gy. («A brassói preglaciális fauna.» Földtani Közlöny XLIII. 1913 p. 33.) nyomán idézve. 2 Hedinqer, a., Die Höhlenfunde aus dem Heppenloch. Jahresh. d. Ver, f. vaterl Naturk. Württemberg. Jahrg. 37. 1891. p. 1—14. 3 De Vis, C. W., A glimpse of the Post-tertiary Avifauna of Queensland. Proc. Linn. Soc. N. S. Wales. Ser 2. Vol 3. p. 1277-1292, pi. XXXIII— XXXVI. < De Vis, C. W., A Contribution to the knowledge of the extinct Avifauna of Aus- tralia. Ann. Queensl. Mus. No. 6. p. 3—25, pi. I— IX. 11* 164 LAMBRECHT KALMAN Püspökfürdőn kívül Brassóról és a Villányi hegységnek három pontjáról kerültek ezideig hazai földből praeglacialis madárcsontok elő: a Villány melletti Nagyharsány-hegyről, Beremendről és Csarnótáról. DR. Kormos Tivadar e három, egymás közelében fekvő praeglacialis lelőhelyről a vidrán és barna medvén kívül Felis (nianul Páll ?)-t, corsac rókát (Vulpes corsac L.), Cricetulus pliaeus PALL-t és számos kihalt fajt írt le, köztük a francia pliocaenből ismert Canis megamastoides alak- körébe tartozó Canis (Cerdocyon) Petényit KORM.-t, Neomys fissidens (PET.)-t, a földi kutyák törzsfaját: a Prospalax priscus NHRG-et stb.i DR. MÉHELY Lajos ugyanezekből a faunákból irta le a gyökeresfogú pockok öt kihalt faját, a Dolomys Millert Nhrg., Mimomys pliocaenicus Maj., Mimomys Petényit Méh., Microtomes interniedius Newt, és Micro- tomys Newtoni Maj,-t, a melyek közül a nagyharsányi hegyen talált Mimomys pliocaenicus még a pliocaenbe nyúlna vissza.2 Ezek mellett a gazdag és nagyértékű emlősleletek mellett a baranya- megyei és brassói praeglacialis madáranyag valósággal eltörpül ; a Nagy- harsány-hegyről mindössze 6 csont, Beremendről öt, Csarnótáról és Bras- sóból pedig mindössze két madármaradvány gyűlt. Feldolgozásuk mele- gebb övi recens összehasonlító anyag hiányában sok nehézséggel jár, sőt olykor sikerre nem is vezet, ezért ez alkalommal csupán a kétség- telen és nagyon valószínű eredmények közlésére szorítkozom. A Nagyharsány-hegy praeglacialis madarai. A nagyharsányhegyi praeglacialis vörös agyagból összesen hat darab madárcsont került ki és pedig egy baloldali, csaknem teljesen ép csüd (tarsometatarsus), egy jobboldali felkarcsont (humerus) distalis epiphysise» egy baloldali szárnyközépcsont (metacarpus) proximalis epiphysise, egy ép, jobboldali hollóorrcsont (coracoid) és két egyelőre meg nem hatá- rozott töredék. Színük szerint valamennyien mészfehérek, vörös és fekete foltos beszívódásokkal. Az ép csüd és a humerus-töredék vizsgálataim szerint egy holló- nagyságú és jellegű madárhoz tartozik és új fajnak bizonyult, a melyet Corvus hungaricus n. sp. néven írok le. A leírás alapjául egy csaknem teljesen sértetlen baloldali csüd (tarsometatarsus) és a felkarcsont (humerus) distalis epiphysise szolgál. • Kormos, T., Canis (Cerdocyon) Petényii n. sp. és egyéb érdekes leletek Baranya- megyéből. A m. k. Földtani Intézet évk. XIV. k. 4. f. 1911. 2 MÉHELY, L, Fibrinae Hungáriáé. Magyarország harmad- és negyedkori gyökeres- fogú pockai, különös tekintettel a fajforniálódás tényezőire. Budapest, 1914. AZ ELSŐ MAGYAR PRAFXiLACIALIS MADARFAUNA 165 A csüd (2, kép) teljes hossza 67 mm., szélessége a proximalis epi- physisnél 10 mm., a szár derekán 4 mm.; a distalis epiphysis szélessége pontosan nem mérhető le, mert a külső láb ujjának izületi bütyke (trochlea 1. kép. Corvus corax L. bal- oldali csüdje. Abbild. 1. Corvus corax L. Linker Tarsometatarsus. 2. kép. Co/vus hungaricus n. sp. baloldali csűdje. Abbild. 2. Cot vus hungaricus n. sp. Linker Tarsometatarsus. 3. kép. Co/vus hungaricus n. sp. Jobboldali humerus dis- talis epiphysise. Abbild. 3. Corvus hungaricus n. sp. Distale Epiphyse des rechten Humerus. externa) le volt törve. Első rápillantásra azonnal felismerhető a csüdnek a varjúfélékhez (Corvidae) való tartozása. A csüd proximalis epiphysisének a sipcsonttal (tibia) izesülő felü- letén a külső és belső izületi vápa (condylus externus et internus) és a köztük emelkedő nyúlvány (tuberculum intercondyloideum) tipikus varjú- jellegű; a hypotarsus letörött. A csont szárának hátrafelé irányuló külső bordája (crista externa ossis tarso metatarsi) nagyharsányi példányunkon 10 mm. széles, tehát ugyanannyi, mint a hollón. A belső lábujj izületi bütyke fölött, a csüd szárának hátsó lapján bemélyedő és a hátsó ujj bütykének izülésére szolgáló sekély mélyedés (excavatio) a fossilis csüdön rövidebb a hollóénál. A nagyharsányhegyi hollócsüdnek faji különállása kitűnik az alábbi táblázatból, a melybe felvettem a nálunk napjainkban élő nagyobb varjú- félék megfelelő méreteit és a melegebb-övi fauna néhány hollójának csüdjét, az utóbbiakat Sharpé i nyomán és természetesen csak hosszanti mérettel : Sharpé R. B. Catalogue of the Birds in the British Museum Vol IIL p. 13. 166 LAMBRECHT Fal ; ez utóbbit eredetileg Portis írta le egy ulna alapján, a melyet Nunieniusnak nézett (Numenius pliocaenus) ; AZ ELSŐ MAGYAR PRAEGLACIALIS MADÁRFAUNA 167 Regalia ezt lQ07-ben felülvizsgálta és varjúfélére helyesbítette meghatá- rozását. A geológiai sorrendben itt következik a Rivière által a Menton, Vieulac és Pageyral barlangok praeglacialis üledékeiből leírt Pyrrhocorax prímigenius, a melyről már fentebb szólottam. Egyidős ezzel a nagyhar- sányhegyi Corvus hungaricus. A negyedkor fiatalabb, postglacialis szakaszaiból sok lelőhelyről ismerjük a ma is élő Corvus corax, C. cornix, C. corone, C. frugilegus fajokat, a Giebel által a Quedlinburg melletti Seveckenberg pleistocaen- jéből eiedő C. fossilis-i és C. crassipennis-i, továbbá az oregoni pleis- tocaenből Shufeldt által leírt Corvus annedens-i, azután a csókát (Colaeus monedula), szarkát (Pica rustica), szajkót (Garrulus glandarius), magtörőket (Nucifraga caryocatactes és N. c. macro rhyncha), havasi csókát (Pyrrhocorax alpinus) és végül a Forbes által Chatham szigeté- nek alluvialis vagy késői pleistocaen lerakodásaiból leírt Palaeocorax moriof^um-ot Áttérve ezek után a többi nagyharsányhegyi madármaradványra, elsőül azt a csaknem teljesen sértetlen jobboldali hollóorrcsontot (cora- coideum) említem, a mely mindenben megegyezik a feketenyakú vöcsök (Colymbus nigricollis l.) megfelelő csontjával. Csupán a linea intermus- cularis externa-n kívül eső, elvékonyodó lemezrész és az acromion leg- belső, horgas vége van letörve, a mi azonban semmiben sem befolyá- solja a csont azonosítását. Hossza 25*1 mm. A nagyharsányhegyi praeglacialis mészkőből meghatározott utolsó ma- dármaradvány egy szárnyközépcsontnak töredéke, a mely három év előtt Capek v. oslawani osteologushoz volt egyéb anyaggal kiküldve, a ki a csontot a gatyás ölyv (Archibuteo lagopus l.) egy erős példányának maradványaként határozta meg. A csont átmérője a tuberositas metacarpi Il.-től a carpale 4-}-5-ig mérve 16 mm.; recens példányunkon ugyané méret 14-5 mm. Az első magyar praeglacialis lelőhely madárfaunája tehát eddig három fajból áll: Archibuteo lagopus L. Colymbus nigricollis L. Corvus hungaricus n. sp. Beremend praeglacialis madármaradványai. Beremend praeglacialis csontbrecciájából öt darab madárcsont került elő, 1 — 1 csüd, szárnyközépcsont, ulna és humerus töredék és egy teljesen ép jobboldali felkarcsont (humerus). Ezt a humerust capek v. évekkek ezelőtt v^Syrrhaptes seu Pte rode s ^^-nek határozta meg. Tudomá- 168 LAMBRECHT KÁLMÁN som szerint capek gyűjteményében sem a Syrrhaptes, sem a Pterodes nincsen képviselve ; ő meghatározását, — a melyet dr. Kormos Tivadar-Hoz intézett levelében is csak feltételesnek mond — tisztán correlativ követ- keztetésekre alapította. A csontot most, a praeglacialis madárfaunák tanul- mányozása során, behatóbb vizsgálatnak vetettem alá. Bár összehasonlító anyagom nem elégséges a meghatározáshoz, úgy hogy a végleges Íté- letet fenn kell tartanom arra az időre, ha alkalmam lesz egy-két nagyobb külföldi recens madárosteologiai gyűjteményt tanulmányozni, annyit mégis már most kétségtelennek látok, hogy a beremendi ép humerus semmi esetre sem lehet Syrrhaptes sem pedig Pterodes, hanem egy tyúkfélét képvisel. Míg a fajdok (Tetrao és Lagopus), a császármadár (Boriosa) és a fogoly (Perdix) humerusán a caput arti- culare humeri alatt — a belső oldalon — a foramen pneumaticum mögött csak csekély mélyedés (impressio) látható, addig a fürjön (Coturnix) ez erősebb és a szirti fogolynál (Caccabis) még erősebb, úgy hogy a caput articulare humeri valósággal beboltozza a mélyedést (impressio). Beremendi csontunkon ugyanilyen bebolto- zott mélyedést találunk és mivel a csont morphologiailag egyébként is feltűnő hasonlóságot mutat az utóbb emlí- tett családhoz, biztosra veszem, hogy a kérdéses csont egy ide tartozó, de kihalt madárnak a maradványa. Hossza: 40 mm. Hasonló csont akadt Püspökfürdő praeglacialis madármaradványai között is. 4. Ä^/7. a beremendi praeglacialis tyúk- féle hunierusa. Term, nagys. Abbild. 4. Hume- rus eines Hühner- vogels aus den prä- glacialcn Schich- ten von Beremend. Die erste ungarische präglaciale Vogelfauna, Von Dr. K. Lambrecht. (Mit 4 Abbildungen im ungarischen Text.) Die Säugetier- und Mollusken-Überreste vieler jüngst bekannt gewordenen Quartär-Faunen führten einige Forscher zu der Überzeugung, daß die Hypothese Penck's und Brückners, welche die Eiszeit — auf Grund lokaler Beobachtungen — in vier Abschnitte (Oünz, Mindel, Riss und Wurm) teilt, mit den phylogenetischen und zoogeographischen Folgerungen der genannten Faunen nicht übereinstimmt, daß also das geologische Quartär einer neuen Erklärung bedarf. Es zwingen uns besonders diejenigen Funde zu einer neuen Er- klärung, welche aus der Übergangsperiode vom Pliocän zum Pleistocän DIE ERSTE UNOARISCHE PRÄOLACIALE VOGELFAUNA 169 stammen; diese Übergangsperiode wurde seitens der englischen Geo- Paläontologen als Präcrladal bezeichnet. Schon die chronologische Reihenfolge läßt es uns annehmen, daß wir in den Schichten dieser Übergangsperiode eine noch vielfach auf das Pliocän hinweisende Fauna begegnen werden, was auch durch viele Funde festgestellt wurde, i Die präglaciale Fauna kann also als ein Übergang betrachtet werden aus dem wärmeren, subtropischen Klima in die Wald- fauna des Pleistocäns; die Fauna der späteren, glacialen Epoche zeigt einen arkto-alpinen Charakter, die Fauna der Postglacialzeit zeigt endlich den gemischten Charakter der arktischen und subarktischen Tundren und Steppen und dient zum Übergang in die Waldfauna der mäßigen Klimate. Die bisherigen Resultate der präglacialen Faunen faßte Privat- dozent Dr. Theodor Kormos mit der schwierigen Arbeit des Bahn- brechers in seiner zitierten Abhandlung zusammen. Die neuerdings zum Vorschein gekommenen ungarischen präglacialen Vogelreste zwangen mich, der Frage eingehender nachzugehen. In erster Reihe mußte ich dem- nach die bisher bekannten präglacialen Vogel-Faunen studieren. Präglaciale europäische Vogelfaunen sind aus dem englischen «Forest- bed», aus Frankreich, Österreich (Hundsheim) und Deutschland (Heppenloch in Württemberg) bekannt. Synchronistisch können mit diesen auch die «post-tertiären» (Queensland) und «Darling Down»-Faunen Australiens aufgefaßt werden. Die Vogelüberreste des englischen «Forest-bed» und des jüngeren «Freshwater-bed» wurden von E. T. Newton beschrieben. E. T. Newton2 erwähnt aus dem «estuarine Forest-bed» von East- Runton ein Os metacarpi von Anser sp. und aus dem «Freshwater-bed» von West-Runton dasselbe von Anas?, dann ebenfalls aus dem Forest- bed East-Runtons einen rechten Tarso metatarsus des Uhu (Bubo maximus Flemm), aus dem Freshwater-Abschnitte West-Runtons ein linkes Cora- coideum (17 mm. lang) der Löffelente (Spatula clypeata L.) und das rechte Coracoid der Scharbe (Phalacrocorax carbo L.) Englands präglaciale Vogelüberreste sind demnach: Anser sp. und Bubo maximus aus dem «Forest-bed» von East-Runton; Anas ? Spatula clypeata und ^ Eingehend wird diese Frage erörtert von DR. T. KoRMOS : «Die phylogenetische und zoogeographische Bedeutung präglacialer Faunen» in den Verhandl. d. k. k. Zoolog. Bot. Ges. Wien, Jahrg. 1914, p. 218—238. 2 Newton, E. T., Notes on the Vertebrata of the Pre-Glacial Forest-bed Series of the East of England. Geo!. Mag. 1882, p. 7—9. 170 KOLOMAN I AMBRECHT Phalacrocorax carbo aus dem jüngeren «Freshwater-bed» von West-Runton. Aus den Pleistocän-Ablagerungen von Ostend (Norfolk) erwähnt R. Lydekkeri den Aiierhahn (Tetrao urogallus L.) und Fuligula ferina L; ob aber die Fundschichte zum präglacialen «Forest-bed» gehört, ist fraglich; selbst Lydekker führt es mit Fragezeichen an. Die reichen und gewiß interessanten Vogelknochen der französischen präglacialen Faunen sind bisher nicht beschrieben. M. Boule2 erwähnt aus der Schicht C der Grotte du Prince außer Eleplias antiquus und Rhinoceros Merchi viele Vogelüberreste, die aber nicht bestimmt wurden. Mir ist nur ein einziger französischer präglacialer Vogel bekannt, die von Rivière beschriebene fossile Alpenkrähe (Pyrriiocorax primigenius).'^ Diese wurde ^ laut P. Paris — in den «Grottes de Menton; de Vieulac, prés Minerve, Hérault; de Pageyral, prés Cro-Magnon» gefunden. 4 Von Hundsheim, dem berühmten österreichischen Fundort, führt Freudenberg mehrere Vögel an. Die «präglacialen» Tierreste von Hunds- heim können aber keinesfalls synchronistisch sein. Neben altertümlichen Formen, wie Machairodus latidens, Rhinoceros hiindsheimensis, Canis nescherensis etc. konnten der Hermelin, das Wildschwein, wilde Schafe u. s. w., also Tiere von östlicher Herkunft kaum gleichzeitig zusammen leben. Dr. Th. Kormos behauptet — auf Grund persönlicher Impression — daß die oberen und unteren Schichten der Ausfüllung der 12 M. hohen Höhle höchstwahrscheinlich in zwei verschiedenen, weitgetrennten Zeiträumen entstanden sind.s Von den präglacialen Vogelresten der Hundsheimer Höhle wurden nach Freudenberg folgende bestimmt: Astur palunibarius Tetrao tetrix Tardus sp. Perdix cinerea? Hirundo sp. Arde a sp. ' Lydekker, R. Catalogue of Fossil Birds in the British Museum. London 1891, p. 33. u. 121. 2 BOULE, M., Les Grottes de Grimaldi (Baousse-Roussé). Tome I. Fase. II. Geologie et paléontologie. Monaco. 1906. 3 RiviKRES Pyrrlwcorax prìmigenius soli nicht verwechselt werden mit der von A. MiLNE Edwards aus der Höhle Massat beschriebenen P. prìmigenius sp. nov. (Matériaux pour l'histoire primitive et Naturelle de l'Homme. Année XL ser. 2, Tom. VI, p. 457. 1875), die später für Pyrriiocorax alpinus bestimmt wurde. (Vgl. MiLNE Edwards, Recherches anatomiques et paléont. pour servir d'histoire Oiseaux Fossiles de la France Tom. II, p. 403.) * Paris, P., Oiseaux fossiles de France. Revue Franc. d'Ornith. Année 4. No 37. 1912 p. 284. Riviî:res Publikationen (C. R. Assoc. Française pour l'avancement de sciences. Tom. XV p. 450-457; Tom. XVI p. 1211—1213 und XXe session 1891, p. 372, 400) waren mir unzugänglich. 5 Kormos, T., Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 1913. Jahresbe- richt der k. ung. Geolog. Reichsaustalt für 1913, p. 587. DIE ERSTE UNGARISCHE PRAGLACIALE VOGELFAUNA 171 Beide Hühnerarten sind in einer präglacialen Fauna aber doch auffallend. Die Überreste des Birkhuhnes und der Schwalbe sind auch aus den Abbildungen Freudenbergs erkennbar; die übrigen sind aber nach den Abbildungen scliwerlich kontrollierbar. Zur Mitteilung über den fraglichen Rebhuhn-Humerus fügte Freudenberg noch hinzu: «ist ev. Syrrhaptes», was aber völlig ausgeschlossen ist.i Der einzige bisher bekannte ungarische präglaziale Vogelrest ist nach Toula ein Metacarpus von Anser sp. aus der präglacialen Fauna von Brassó. 2 Unter den übrigen präglacialen Faunen sind meines Wissens nach keine Vogelüberreste beschrieben. Neuerdings wurde in Zidenic eine reiche präglaciale Fauna mit zahlreichen Vogelüberresten gefunden, die aber bisher nicht bearbeitet ist.3 Auch Hedinger erwähnt aus der präglazialen Fauna des württem- bergischen Heppenlochs «kleinere Vögel», aber ohne irgendeine ein- gehende Würdigung.4 Wenn ich an dieser Stelle auch die posttertiären Faunen von Austra- lien erwähne, geschieht das ausschließlich deshalb, weil diese einiger- maßen synchronistisch betrachtet werden können mit unseren präglacialen Faunen ; von einer phylogenetischen oder zoogeographischen Verbindung kann natürlich vorläufig keine Rede sein. C. W. De Vis beschrieb aus dem «Darling Down» von Chinchilla (Queensland) außer Nyroca australis Old. folgende neue Arten: Anas elapsa, Dendrocygna validipennis, Porphyrio (?) reperta, Gallinula strenu- ipes, Fiilica prior, Plotus parvus, Xenorhynchus nanus, Droniaeus patri- dus und eine Art Trappe (Otitidae gen. ind.).^ Aus der Umgebung des Lake Eyre beschrieb De Vis nicht nur ausgestorbene Arten, sondern auch Gattungen, deren Erhaltungszustand an die Funde aus dem «Darling Down» erinnert. Nach Gregory stammen 1 Freudenberg, W., Die Fauna von Hundsheim in Niederösterreich. Jahrb. d. k. k. Geol. Ges. Wien. Band LVIII. 1908, p. 197 und Die Säugetiere des älteren Quar- tärs von Mittel-Europa mit besonderer Berücksichtigung der Faunen von Hundsheim und Deutschaltenburg in Niederösterreich nebst Bemerkungen über verwandte Formen anderer Fundorte (Mauer, Mosbach, Cromer etc.). Geol. Pal. Abh. N. F. Bd. XII. Heft 45. 1914, p. 217. 2 Toula, F, Diluviale Säugethierreste etc. Éhik, J., A brassói preglacialis fauna. Földtani Közlöny XLIII. 1913, p. 33. 3 Knies, J., und Capek, V., in litt. ^ Hedinqer, a., Die Höhlenfunde aus dem Heppenloch. Jahresh. d. Ver. f. vaterl. Naturk. Württemberg. Jahrg. 37. 1891, p. 1—14. 5 De Vis, C. W., A glimpse of the Post-tertiary Avifauna of Queensland. Proc. Linn. Soc. N. S. Wales. Ser. 2, vol. 3, p. 1277-1292, pi. XXXIII— XXXVI. 172 KOLOMAN LAMBRECHT diese Funde aus der «Pliocene or early Pleistocene age». Auch hier kommt Xenorhynchus nanus vor, außerdem drei Raubvögel, eine Tauben- art, eine «Limicolae», drei Störche, ein Ibis, sieben Enten-Arte, fünf Ruderfüßler und Dromaeiis patrícius.'^ Aus Ungarn sind bisher die reichsten präglacialen Fundstellen die von Püspökfürdő (bei Nagyvárad) und die aus dem Villány-Gebirge bekannt. Die reichen Funde von Püspökfürdő müssen auf Grund einer größeren komparativ-osteologischen Sammlung eingehender studiert werden, weshalb ich sie erst später bearbeiten werde. Außer diesem Fundort sind uns präglaciale Funde von Brassó und vom Villányer Gebirge: aus den Steinbrüchen des Nagyharsány-Berges, von Beremend und Csarnóta (Komitat Baranya) bekannt. Th. Kormos beschrieb von diesen drei, nahe zu einander liegen- den präglacialen Fundorten außer der Fischotter und dem braunen Bären noch Felis (manul Pali?), Vulpes corsac L.,Cncetiilus pliaeiis Pall. und mehrere ausgestorbene Arten, unter ihnen den zum Formenkreis des aus dem französichen Pliocän stammenden Canis niegamastoides ge- hörenden Canis (Cerdocyon) Peiényii Korm., dann Neomys fissidens (Pet.), die Stammart der Spalaciden: Prospalax prisais Nhrg. etc.2 Prof. L. MÉHELY bestimmte aus denselben Faunen fünf ausgestorbene Arten der Fibrinen : Doloniys Milleri Nhrg., Mimomys pliocacnicus Maj. Miniomys Petényii MÉH., Microtomys interniedius Newt, und Microtomys Newtoni Maj. 3 Neben diesen reichen und interessanten Säugetierfunden ist die präglaciale Vogelfauna des Komitates Baranya und die von Brassó ziem- lich gering. Von dem Nagyharsány-Berge liegen 6, von Beremend 5, von Csarnóta und Brassó nur 2 Vogelüberreste vor. Ihre Bearbeitung ist wegen Mangel an subtropischem recenten Material ziemlich schwer, manchmal sogar unmöglich; deshalb beschränke ich mich an dieser Stelle nur auf die Beschreibung der derzeit bestimmbaren Funde. Die präglacialen Vögel des Nagyharsány-Berges. Aus dem präglacialen roten Lehm des Nagyharsány-Berges kamen insgesamt 6 Vogelknochen zum Vorschein, u. zw. ein linker Tarsometa- tarsus, ein rechtes Humerus-Fragment, ein linkes Metacarpus-Fragment, ' De Vis, C. W., A contribution to the knowlegde of the extinct Avifauna of Australia. Ann. Queensl. Mus. No 6, p. 3-25, pi. I— IX. 2 Kormos, T., Canis (Cerdocyon) Petényii n. sp. und andere interessante Funde. Jahrb. d. k. geol. Reichsanst. Bd XIV. H. 4. 1911. ^ MÉHELY, L., Fibrinae Hungáriáé. Magyarország harmad- és negyedkori gyökeres- fogú pockai, különös tekintettel a fajformálódás tényezőire. Budapest, 1914. DIE ERSTE UNGARISCHE PRAOLACIALE VOOEI FAUNA 173 ein rechtes Coracoideum und zwei fragliche Fragmente. Sämtliche Über- reste sind von kalkweißer Farbe, mit roten und schwarzen Flecken. Der linke vollständige Tarsometatarsus und das rechte Humerus- Fragment gehören wahrscheinlich zusammen und repräsentieren eine dem Raben nahestehende, ausgestorbene Art, die ich als Corvus liunga- ricus n. sp. beschreibe. Die Länge des Tarsus (Fig. 2, p. 165) beträgt 67 mm, seine Breite ist an der proximalen Epiphyse 10 mm ; in der Mitte des Schaftes 4 mm. Die Breite der distalen Epiphyse kann nicht sicher bestimmt werden, da die Trochlea externa abgebrochen ist. Der Knochen ist entschieden rabenähnlich. Beide Condylen an der proximalen Epiphyse (Condylus externus und internus), sowie das Tuberculuni intercondyloideum sind typisch corvidenähnlich; der Hypotarsiis ist verlätzt. Die Crista externa ossis tarsometatarsi mißt 10 mm, wie beim Raben; die zum Anheften des hinteren Fingers dienende Excavation an der Hinterseite des Tarsus oberhalb des Condylus internus ist kürzer als beim Raben. Die Maßangaben der präglazialen Rabe vom Nagyharsány-Berg und ihre Unterschiede von einigen anderen Raben sind aus der folgenden Tabelle ersichtlich, in welcher außer unseren größeren Corviden auch einige subtropische Arten aufgezählt sind (letztere nach Sharpé), i Art Länge des Tarsus Breite der proximalen Epiphyse Innere Breite des Trochlea media Breite des Schaftes Corvus corax ad Corvus corax juv. Corvus comix Corvus frugilegus Pyrrhocorax alpinus ... . Cor\ais hungaricus n. sp. Corvus umbrinus ... . Corvus leptonix Corvus culminatus ... . Corvus coronoides Corvus pectoralis ... . Corvus scapulatus 69 66 59-60 53—55 45 67 60—74 71-72 53—55 62 58—67 63 12-5 12 10 9 10 6 5-5 4 3-5 5 5 3—4 3 Sharpe, R. B. Catalogue of the Birds in the British Museum. Vol III. p. 13. 174 KOLOAVAN L AMBRECHT Unsere übrigen Corviden (Nuä fraga, Colaeus, Pica, Garrulus) sind selbstverständlich alle kleiner. Aus der obigen Tabelle geht es hervor, daß der präglaciale Tarsus vom Nagyharsány-Berg eine unserem Raben nahestehende, aber etwas graciler gebaute Corvidenart repräsentiert. Höchstwahrscheinlich gehört zu derselben Form (Corvus liungaricus n. sp.) diMoh das erwähnte rechte Humerus-Fragment. (Fig. 3, p. 165.) Die Breite der erhaltenen distalen Epiphyse beträgt 13-5 mm (bei Corvus corax 20, Corvus cornix 15, Corvus frugilegus 13, Pyrrhocorax alpinus 11 mm); da aber der Processus supracondyloideus lateralis abgebrochen ist, müssen wir die Länge auf zirka 14*5 mm schätzen. Die erste fossile Form der Corviden stammt aus dem mittleren Miocän (Helvetien) von Sansan und wurde von A. Milne-Edwards als Corvus Larteti beschrieben. Aus dem Pliocän kennen wir bisher zwei Formen: Corvus prae- corax Depèret aus der Fauna von Roussillon und Corvus (pliocaenus PoRTis?) vom Arnotal. Letztere wurde auf Grund der gefundenen Ulna von Portis für eine Art Nunienius gedeutet (Numenius plio- caenus) ; Regalia revidierte den Fund und bestimmte ihn als einen Cor- videnüberrest. Der geologischen Reihenfolge nach folgt hier Pyrrhocorax primi- genius Rivière, deren wir schon gedacht haben. Gleichalterig muß auch die hier beschriebene Form: Corvus liungaricus genommen werden. Aus den jüngeren, postglacialen Schichten der Quartärzeit sind fast alle unsere heutigen Corviden bekannt, so Corvus corax, C. cornix, C. corone, C. frugilegus, dann die von Giebel aus dem Pleistocän des Seveckenberges beschriebene Arten: C. fossilis und C. crassipennis, außerdem C. anneäens Shuf. aus Oregon, endlich die Dohle (Colaeus monedula), Elster (Pica rustica), Eichelhäher (Garrulus glandarius), beide Nußhäher (Nucifraga caryocatades und A^. c. macrorliynclia), Alpen- dohle [Pyrrhocorax alpinus) und zuletzt die aus dem Spät-Pleistocän oder Holocän der Chatham-Insel von Forbes beschriebene ausgestorbene Art: Palaeocorax moriorum. Was die übrigen Vogelreste unseres präglacialen Fundortes an- belangt, wurden bisher noch zwei Knochen bestimmt. Ein rechtes, fast vollständiges Coracoideum stimmt sowohl in ihren Maßen, wie in den äußeren morphologischen Charakteren völlig mit dem des Schwarzhals- steißfußes (Colymbus nigricollis L.) überein. Nur ein kleines Stück außerhalb der Linea intermuscularis externa und die Hackenspitze des Acromion sind etwas verletzt, was aber die Identifizierung absolut nicht beeinflußt. Die Länge der Knochens beträgt 251 mm. Der letzte bestimmte Überrest ist ein Metacarpus-Fragment des DIE ERSTE UNGARISCHE I'RAGLACIALE VOGEL FAUNA 175 Rauhfußbussardes (Archibuteo lagopus L), das von W. Capek unter- sucht wurde. Die Breite des Knochens ist von der Tuberositas meta- carpi II. bis zum Carpale 4+5 gemessen 16 mm, stammt also von einem ziemlich starken Individuum, da mein rezentes Exemplar nur 14-5 mm breit ist. Die erste ungarische präglaciale Vogelfauna besteht demnach aus folgenden Arten: Archibuteo lagopus L. Colymbus nigricollis L. Corvus Imngaricus n. sp. Die präglacialen Vogelüberreste von Beremend. Aus der präglacialen Knochenbreccie von Beremend liegen 5 Vogel- überreste vor, und zwar 1 Tarsus, 1 Os metacarpi, 1 Ulna, 1 Humérus-Frag- ment und ein unverletzter Humerus. Dieser (Fig. 4, p. 168) wurde von W. Capek vor einigen Jahren als aSyrrhaptes oder Pteroclesy> bestimmt. Obzwar mein Vergleichsmaterial zur Bestimmung dieses Knochens derzeitig ungenügend ist, kann ich es schon hier mitteilen, daß der erwähnte Knochen keinesfalls einem Fausthuhn (Syrrhaptes, Pterocles) d. h. einer Taubenart angehörte, sondern entschieden einen Hühnervogel (Oalli- naceae) repräsentiert. Am Humerus der Schneehühner und Birkhühner (Lagopus, Tetrao)y des Haselhuhns (Bonasa) und des Rebhuhns (Perdix) ist auf der hinte- ren Seite, unterhalb des Caput articulare humeri, hinter dem Foramen pneumatlcum nur eine seichte Impression sichtbar; bei der Wachtel (Coturnix) und beim Steinhuhn (Caccabis) ist diese Impression viel tiefer und wird vom Caput articulare humeri gänzlich überwölbt. An dem Humerus von Beremend ist eine ebenso tiefe, überwölbte Impres- sion vorhanden, und da der genannte Knochen auch in seinen übrigen osteologischen Merkmalen den genannten Formen sehr ähnlich ist, halte ich es für sicher, daß uns eine ausgestorbene Hühnerart vorliegt. Die Länge des Knochens beträgt 40 mm. Ahnliche Oberarmknochen sind auch unter den präglazialen Vogel- überresten von Püspökfürdő erhalten. Fossilis nagy fülesbagoly (Bubo maximus Flemm.) és egyéb madármaradványok a magyarországi pleistocaenből. Irta : DR. Lam BR ECHT Kálmán. Hét szövegképpel. Amióta a magyar barlangkutatás oly példátlan lendületet vett, a milyennel kevés nemzet dicsekedhetik és a mióta barlangkutatóink és geológusaink lelkes gárdája egyik érdekes lelőhelyet a másik után tárja föl és aknázza ki tervszerű munkával, a külön monografikus feldolgozást igénylő gazdagabb leleteken kívül apróbb, de nemkevésbbé értékes lele- tek is napvilágra kerültek. Ez alkalommal néhány ilyen lelet vizsgálatá- ról kivánok számot adni, a melyek a legutóbbi két-három év alatt gyűltek egybe. A leletek legnagyobb részét a m. kir. Földtani Intézet és a Barlang- kutató Szakosztály megbízásából dr. Kormos Tivadar és dr. Hillkbrand Jenő egyetemi m. tanárok, valamint dr. Kadic Ottokár gyűjtötték; az anyag a m. kir. Földtani Intézet tulajdona. Az első lelőhely, a melyről be kell számolnom: A Herman Ottó-barlang. Ez az intézetünk néhai igazgatójáról és a magyar barlangkutatás úttörő vezéréről elnevezett kicsiny barlang (1 — 2 kép) a borsodvármegyei hámori-völgyben, a puskaporosi Szinvaszorosban, a puskaporosi kófülke alatt, attól balra nyilik. Különös érdekességet és fontosságot nyer e barlang kettős nyilasa által, a melyek közül az alsó a Szinva patak medrénél mélyebben nyilik s így lehet, hogy ujabb időben nyilt meg. A «barlang» alatt a következőkben az alsó nyilas öblét értem; a «felső nyilas» anya- gát ez után ismertetem csak. A barlang legalsó, sárga mészkőtörmelékes, homokos agyagrétegé- ből a Szeleta-barlangéval megegyező emlősfauna és a szeletai protoso- lutréen-nek (korasolutréen) megfelelő palaeolith-ipar került ki. Ez a réteg szolgáltatta az első magyarországi pleistocaen buhu-maradványt, a hazai pleistocaen madárfauna egyik hiányzó tagját. A szine szerint fekete, zsírfényű, jobboldali csüd, a melyet 3. képünk ábrázol, kétségtelenül a búimnak vagy nagy fülesbagolynak (Bubo maximus Fllm.w. syn, B. ignavus Forst., B. bubo L., B. atlwiiU-nsis Br.) marad- £ o N 2 o Aquila. 12 178 LAMBRFXHT KAIMAN ványa. Hossza 84"5 mm., szélessége a proximalis epiphysisnél 21*5 mm., a distalis epiphysisnél (a trochleák széléig mérve) 22 mm., átmérője a diapiiysis legkeskenyebb táján, tehát a csont alsó harmadában 11 mm. A csont csupán egy helyen, proximalis epiphysisének hátrafelé nyúló belső hypotarsalis bordáján (crista hypotarsalis interna) van kissé meg- sérülve ; egyébként teljesen ép. Az óvilágban úgyszólván kozmopolita buhu pleistocaenkorú elterje- 2. kép. A Herman Ottó-barlang két nyilasa, belülről nézve. Abbild. 2. Die zwei Öffnungen der Otto Herman- Hühle; aus dem inneren der Höhle gesehen. Photo: Szlávy. 3. kép. Bubo maximus Flemm. jobboldali csûdje a Herman Ottó-barlang pleistocaen agyagából. Abbild. 3. Rechter Tarsomctatarsus von Bubo maximus Flem.m. aus dem Pleistocän der Otto Herman-Höhle. déséről a palaeo-ornithologia irodalmának adatai tiszta képet nyújtanak immár. Az angolországi Norfolk-grófság praeglacialis (Forest-Bed) rétegeiből E. T. Newton írta le és közölte sérült csüdjét rajzban is.i Belgium pleistocaenjéből DupoNT,2 Franciaországból Marcel DE Serres > Newton e. t., Note on some recent additions to the Vertebrate Fauna of the Norfolk cPre-Qlacial Forest-Bed». Geol. Magaz. 1887 p. 145—147., pi. IV. fig. 3—5. 1 Dupont, E. Les temps préhistoriques en Belgique. L'Homme pendent les ages de la Pierre dan les environs de Dinant-Sur-Meuse. Editio II. Bruxelles 1873. FOSSILIS KAG^• FÜLESBAGOLY ÉS LGVÉB MADÁRMAÍMDVÁNVOK 179 nyomán Milne-Ed wards i és Lydekker,2 Portugáliából Harlé,3 az appenini félszigetről Milne-Edwards,"* Portiss és Regalia mutatták ki. Regalia 6 a Grotte dei Colombi (Isola Palmaria, Spezia) pleistocaenjéből Bubo maxi- mus var. maior-i ír le. Ha Regalia adata nem egy vén hím buhu csont- jára van alapítva, hanem tényleg a buhu nagy varietására, a mi nem más, mint a Közép-Ázsiában és délkeleti Oroszországban élő Bubo turkonianus EvERSM. = Bubo bubo turkomanus, úgy a Colombi-barlangbeli buhu- lelet zoogeographiai szempontból igen nagy jelentőségű. Végezetül Németország és Ausztria pleistocaenjéből is ismerjük SCHL0SSER,7 WoLDRiCH 8 és Capek ^ vizsgálatai nyomán. A Herman Ottó-barlangban talált buhu-csüddel immár a harmadik nagy ragadozó madár került ki a borsodi Bükk barlangjainak pleistocaen- jéből. Mind a három: a Szeleta-barlangi szakállas saskeselyű (Gypaëtus barbatus L.), a puskaporosi rétisas (Halía'étus albicílla L.) és a Herman- barlangi buhu (Buba maximus Flemm.) klasszikusan ép maradványok alapján határoztatott meg. A pleistocaen rétegeket borito alluvialis, fekete culturrétegből a vetési lúd lAnser fabalís L.) egy jó megtartású baloldali felkarcsontja került ki. A Herman Ottó-barlang felső nyílásának sárga pleistocaen agya- gából is kerültek ki madárcsontok. Az eddig kiásott anyagból a kö- vetkező madármaradványok voltak meghatározhatók: Anas boschas L. Jobb csüdjének proximalis epiphysise. Cerchneis tinnunculus (L.) Ép bal ulna, hossza ÓOS mm. ' Milne-Edwards, a., Observations sur les oiseaux dont les ossements out été trouves dans les cavernes du Sud-Ouest de la France. Matériaux pour l'hist. prim, et nat. de l'homme. XI. Ser. 2. T. VI. 1875. pp. 473—503. 2 Lydekker, r.. Catalogue of Fossil Birds in the British Museum. London. 1891. p. 14. 3 Harlé, e.. Les mammifères et oiseaux quaternaires connus jusqu'ici en Portugal etc. Comm. Serv. Qeol. Portugal. T. Vili. 1910. p. 22—85. ■» MiLNE Edwards, A. Recherches anatom. et paléont. sur les oiseaux Fossiles de la France etc. Tom. 11. p. 595. 5 PORTIS, A., Contribuzioni alla storia fisica del bacino di Roma. Part VI. Libro II. 1900. p. 170-240. 6 Regalia, E., Avifauna Fossili Italiane. Avicula (Siena) XI. 1907. p. 49—54, 79—84. 7 Schlosser, M., Die Bären oder Tischoferhöhle im Kaisertal bei Kufstein. Abh. d. d. K. bay. Akad. III. Kl. München XXIV. Abt. II. p. 385-506. és Schlosser M., Obermaier H. u, Fraunholz I, Die Kastlhäng-Höhle, eine Renntierjägerstation im bayerischen Altmühltale. Beitr. zur Anthr. u. Urg. Bayerns. Band XVIII. 1911. p. 119—164. 8 Woldrich K., Reste diluvialer Faunen und des Menschen aus dem Waldviertel Niederösterreich. Denkschr. d. Kais. Akad. Math. Naturw. Kl. Band LX. 1893. Wien, p. 575—622. és Beiträge zur diluvialen Fauna der mährischen Höhlen. Verh. d. K. K. Geol. Reichsanst. Wien. Bd. 1880. p. 284—287. ^ Capek V., Über Funde diluvialer Vögel aus Mähren. Verh. d. v. intern, ornith. kongr. Berlin, 1911. p. 936—942. 12 180 LAA\BRECHT KAIMAN Tetrao tetrix L., öt példány csontmaradványai. Lagopus albus K^;^■s. et Blas., négy példány csontmaradványai. Lagopus mutus Mont., kilenc példány csontmaradványai. Totanus calidris Bechst; a vöröslábú cankót bal coracoid képviseli. ? Glaucidium passerinum (L.), egy baloldali femur proximalis fele minden valószinüség szerint a törpe kuvikot képviseli. Nyctala tengmalmi (Gm.), csak kissé sérült bal szárnyközépcsont alapján meghatározva; hossza: 24 mm. Asio accipitrinus (Páll.)-; kissé sérült, 46 mm. hosszú bal csüd kép- viseli. Dendrocopus major L., ép bal csüd (26 mm hosszú) alapján meg- határozva. Turdus musicus (L), baloldali humerus töredék és ép jobb csüd (30 mm. hosszú) alapján meghatározva. Turdus viscivorus L., bal humerus. Loxia curvirostra l., jobb csüdjének distalis epiphysise alapján meghatározva. Cinclus aquaticus (Sechst) A vízirigót a baloldali tibia proximalis epiphysise képviseli. Pyrrliula vulgaris (L.), jobb humerus alapján meghatározva. Coccothraustes vulgaris Pall.; ép jobb humerus (24-5 mm. hosszú) képviseli. Sturnus vulgaris L, két meglévő ulnája közül a jobboldali ép, 33 mm. hosszú. A barlang felső nyilasának ipara azonban már késő-solutréen ; a korasolutréen-ipar rétegéből egyedül a buhu került meg. Érdekes lesz e várható újabb korasolutréen iparok kisérő faunáját a későbbi ipartipu- sok faunáival összehasonlítani. Palaeontologiai alapon ugyanis eddig a pleistocaen faunák csak három korszakba oszthatók: a praeglacialis, gla- ciális és postglacialis korszakokba. A negyedkori emberi iparok újabban mind határozottabb jelleget öltő kormeghatározó értékkel biro tipusai talán némi további tagolást is meg fognak engedni. Dr. ÉfiiK Gyula a barlang emlősfaunáját a szomszédos puska- porosi köfülkénél fiatalabbnak, a íelső nyilas faunáját annál valamivel idősebbnek tartja. Következtetéseit kizárólag az emlösfaunára alapította, a madáranyag csekély volta nem alkalmas további következtetésekre. A kiskevélyi barlang madárfaunája. A Budapest közelében, Csobánka község mellett emelkedő Kis- kevély-hegy dachstein mészkövében, 170 m. magasságban nyiló kiske- vélyi barlangot dr. Hillebrand Jenő ásatta ki rendszeresen 1912 nya- FOSSILIS NAGY FÜLESBAGOLY ÉS EGYÉB iWADÁRMARADVÁNYOK 181 rán.i HiLLEBRAND pontosan vázolt szelvénye szerint (1. Barlangkutatás I. kö t 4. füz. pag. 157.) a barlang kitöltését fedő barnás-fekete humus alatt neolithicumot tartalmazó szíjrkés-barnás agyagréteg húzódott; ez alatt települtek a pleistocaen korú agyagrétegek. Ezeknek legfelső, sárgás- szürke agyaga magdalénien, az ezt követő sárga agyagréteg felső részé- ben szintén magdalénien, alsó részében solutréen (?), alsó, barnás agyaga pedig protosolutréen tipusú kőeszközöket tartalmazott. A legalsó, plas- tikus sárga agyag meddő volt. Dr. Kormos Tivadar a barlang fossilis csontmaradványaiban huszon- négy emlősfajt határozott meg; fontosabb fajok a Rhinoceros antiquitatis, a mely valamennyi negyedkori rétegből előkerült, a tarándszarvas (Rangi- fer tarandus), a mely a legfelső pleistocaen magdalenien szakában ural- kodik, lefelé pedig egyre ritkul, a barlangi medve (Ursus spelaeus) és a barlangi hiéna (Hyaena spelaea). A barlangi medve Hillebrand megfigyelései szerint csak az alsó rétegekben gyakori, a sárgás-szürke rétegből pedig teljesen hiányzik; a barlangi hiéna pedig még előbb hal ki. Az emlősfaunában a lemming (Dicrostonyx torquatus) képviseli az arktikus tundra, a pocoknyul (Ocho- tona sp.) és a vádló (Equus caballus) pedig a subarktikus steppe állat- világát. Az emlősmaradványokon kívül madárcsontok is kerültek kisebb számban a barlangból. A magdalénien tipusú kőeszközöket tartalmazó legfelső pleistocaen korú rétegben, a sárgás-szürke agyagban egyetlen jobboldali ép, 29 mm. hosszú felkarcsont (humerus) a seregélyt (Sturnus vulgaris L.) képviseli. A felső részében magdalénien, alsó részében solutréen (?) jellegű sárga agyagból már több madármaradvány került ki. Ezek közül egy sérült jobboldali csüd (tarsometatarsus) a vörös- vércsét (Cerchneis tinnunculus L.) képviseli. Egy jobboldali humerus proximalis epiphysise rendkívül erős nyirfajd- kakast (Tetrao tetrix L.) képvisel ; egy bal felkarcsont (humerus), hollóorrcsont (coracoid), továbbá bal combcsont (femur), sípcsont (tibia) és medence töredéke, végül alsó csőrkáva a havasi hófajd (Lagopus miitus Mont.) maradványa. Egy ép jobboldali szárnyközépcsont (os metacarpi) és ugyancsak jobboldali csüd- töredék a havasi csókát (Pyrrhocorax alpinus Vieill.), egy baloldali szárnyközépcsont töredéke pedig a húrosrigót (Tardus viscivorus L.) képviseli. A kiskevélyi-barlag pleistocaen-korú agyagrétegeiből ezek szerint összesen hat madárfaj került ki, ú. m. : Cerchneis tinnunculus L. 1 Hillebrand,]., A Kiskevélyi-barlangban 1912. évben végzett ásatások eredményei. Barlangkutatás I. köL, 4. füz. 1913. p. 153—163. és 1914. p. 115—116. 182 l.AMBRPXHT KÁLMÁN Tetrao tetrix L. Lagopus mutas Mont. Pyrrhocorax alpimis L. Tardus viscivoms L. Sturnus vulgaris L. Ebben a faunában a havasi liófajd az egyetlen típusos tundra- madár; a nyirfajd és vörösvércse tipikus steppe-lakók, a többi kevésbbé jellegzetes. Nem mulasztiiatom azonban el ezen a helyen, hogy ki ne térjek a havasi csóka (Pyrrhocorax alpinus Vieill.) csüdjének egy jellegzetes sajátosságára. A madarak csüdjének distalis epiphysisén mellső-hátsó irányban apró, rendszerint kerek rés (spatium intertarsale externum) töri át a külső ujj izülésére szolgáló görgő (trochlea externa) fölött a csontot. Ezzel a helyzetével természetszerűleg az is meg van határozva, hogy a csüd-rés mindig a csüd mellső-hátsó oldalának külső oldalán nyilik. Nem ismerek madarat, a melynek csüdjén ez a rés hiányozna. Ezen a résen (spatium intertarsale externum) lép át a csüd mellső oldalának proximalis szakaszából eredő izomnak, a negyedik ujj rövid feszítő izmá- nak (musculus extensor brevis dig. IV.) ina a csüd distalis szakaszának hátsó lapjára, a hol a negyedik ujj első izének bázisán tapad megJ Ugyan- ezen a résen — a melyet Milne-Edwards nagy művében «pertuis in- férieur»-nek nevez — lép át a csüd hátsó lapjára az elülső sipcsonti verőér (arteria tibialis antica) is, a hol szétágazva, az ujjakat táplálja.2 (4. kép.) A havasi csóka csüdjén azonban rendszerint nem egy, hanem egy- más mellett két rés töri át a csüdöt mellső-hátsó irányban (5. és ó. kép). Capek V. szóbeli közlése szerint ő ezt az egyéni jelleget a csóka (Colaeus monedula L.) néhány csüdjén is észlelte. A normális csüd-rés nyilvánvalólag még a juvenalis kor három metatarsalis elemének összeforradásakor és akként alakul ki, hogy a ne- gyedik ujj rövid feszítő izmának ina már a három elem összeforradása előtt elfoglalja a maga helyét s így az összeforradás az in hajlása helyén akadályozva van. Hogy vájjon a kettős rés a nevezett in kettéoszlásának következménye-e, az még vizsgálatot igényel. Friss állapotban kezeim közé kerülő havasi csóka- és csóka-példányokon mindenesetre megkísér- lem a kérdés tisztázását. ' V. ö. Qadow, H., Bronn's Klassen und Ordnungen des Tliier-Reichs. \'I. Band ; IV. Abth. ; Aves p. 201 ; Sushkin, P., Zur Morphologie des Vogelskelets. Vergleichende Osteologie der normalen Tagraubvögel (Accipitres) und die Fragen der Classification Nouv. Mem. Soc. Imp. des Nat. de Moscou, T. XVI. 1905. p. 51. fig. 19, 21. 2 Qadow, 1. c. p. 784 ; Shufki.dt, R.W. Osteology of Speotyto citnicularia hypogaea. Bull. U. S. Qeol. Surv. Vol VI. 1885. p. 619-620; shufeldt, Aquila XXI. 1914. p. 44. FOSSILIS NAGY FÜIHSBAGOIY KS EGYKB MADÁRMARADVÁNYOK 183 A rendelkezésemre álló recens havasi csóka csüdjén kívül ilyen kettős rést észleltem a kiskevélyi és a később leírandó hidegszamosi fossilis havasi csóka-csüdökön. Hasonló kettős rést még csak a Buceros rhinoceros csüdjén ész- leltem, ezen azonban az egyik rés nem egyenesen megy át a csüd hátsó oldalára, hanem rézsútos irányban lefelé nyúlik és a distalis görgők között nyilik; lényegileg tehát valószínűleg más elbírálás alá is esik- 4. kép. A holló (Corvus corax) baloldali csüdje. Distalis végének jobboldalán látható a csüd rése. Term, nagys. Abbild. 4. Linker Tarso-meta- tarsus von Cot vus corax. An der rechten Seite des distalen Ab- schnittes sieht man das Spalium inlertarsale externnm. Naturi. Grösse. 5. kép. A recens havasi csóka (Pyrrhocorax alpinus) baloldali csüdje. Distalis végén látható a két csüd-rés. Kétszeresen nagyítva. Abbild. 5. Linker Tarsometatar- sus des rezenten Pyrrhocorax alpinus. Am distalen Abschnitt sieht man das doppelte Spatium intertarsale. Vergr. «i. 6. kép. A havasi csóka (Pyrrho- corax alpinus) csüdje a kiskevélyi barlang pleistocaenjéből. Term. nagys. kétszerese. Abbild. 6. Tarso-metatarsus von Pyrrhocorax alpinus aus dem Pleistocän der Kiskevélyer Höhle. Vergr. -/i. A Hidegszamosi csontbarlag madarai. Kolozs vármegye Gyalu községének közelében, a Hideg-Szamos völgyében nyiló csontbarlang pleistocaen emlősfaunáját dr. Koch Antal i » KocH, A., A hidegszamosi csontbarlang ismertetése. Értesítő az erd. múz. egyl. orvos-természettud. szakosztályából. II. Természettudományi szak. XIII. k. p. 1-12. 1891. 184 I.AMBRECHT KAIMAN egyetemi tanár és dr. Kormos Tivadar ^ egyetemi magántanár közlemé- nyeiből ismerjük. Kormos idézett dolgozatában három madár is szerepel, ú. m. a siketfajd, havasi hófajd és havasi csóka; mind a hármat orosz ENDRE apahidai igazgató-tanító gyűjtötte. A folyó, 1915. év április havában Kolozsvárott járva, dr. Szádeczky Gyula egyetemi tanár úr a kolozsvári egyetem geo-palaeontologiai inté- zetének gyűjteményéből átadott e sorok Írójának még egynehány madár- csontot a hidegszamosi csontbarlang pleistocaen-kori üledékéből, úgy hogy most alkalmam van e csontbarlang faunáját kibővíteni. A hidegszamosi csontbarlang pleistocaen-kori üledékéből a követ- kező madárfajokat határoztam meg: Cerchneis tinnunculus L. — Vörösvércse. Meghatározva egy jobb- oldali ulna alapján; a csont hossza 67 mm.; megjegyzendő azonban, hogy olecranon-ja letörött. Tetrao urogalliis L. — Siketfajd. Egy hatalmas felső csőrkáva és egy phalanx a siketfajdnak óriás számba menő kakasát képviseli. Lagopus mutas Mont. — Havasi hófajd. Meghatározva 1 — 1 ulna, tibia és scapula alapján. Pyrrhocorax alpinus Vieill. — Havasi csóka. A havasi csóka, miként az előbb említett három faj is, Magyarországnak több pleistocaen-korú lelőhelyéről ismeretes. Feltűnő azonban, hogy ily nagy számban még sehonnan sem került elő. Csontbarlangunkból ugyanis hat (6) példány csontmaradványai kerültek ki és pedig 6 jobb-, 1 baloldali ulna (57 — 61 mm. hosszú), két ép és egy töredékes bal femur (42—44 mm.), 1 — 1 jobb és bal metacarpus (30 — 33 mm.), jobb és bal csüd (445 mm.), 1 jobboldali töredékes humerus és 2 — 2 jobb és bal coracoid (30 — 31-5 mm.). A sziklás, havasi tájak e lakójának előfordulása Erdély pleistocaen- jében azért is érdekes, mert korunkban a legnagyobb ritkaság számba megy. Chernél megbízható megfigyelők adatai alapján, a Tátrán kívül a Retyezátról, a hátszegi völgyből és Nuksoráról említi. Megemlítik Petényi (A m. orv. éstermvizsg. műnk. 1843. p. 65), gróf Lázár Kálmán (Az erdélyi Múz. Egyl. Évk. 11. p. 50.), Frivaldszky (M. Tud. Akad. Évk. Xi. 1865. p. 10.) és Madarász (Magyarország Madarai p. 115.) is; hiteles példány azonban csak a Nemzeti Múzeumban (Zólyonunegyéből) és Huszthy Ödön lékai gyűjteményében (Sopronmegyéből) van. Az Erdélyből még szép számban várható barlangi pleistocaen fau- nák talán magyarázatát fogják adni a magyar föld ornisában ezidőszerint oly ritka havasi csóka hidegszamosi nagyszámú előfordulásának. * Kormos, T., Oj adatok a hidegszamosi csontbarlang faunájához. Barlangkutatás 11. k. 1914. p. 136—137. FOSSILIS NAGY FÜLESBAGOLY ÉS EGYÉB MADÁRMARADVÁ^■^■OK 185 öarrulus glandaríus L. A szajkót egyetlen csüd képviseli, épen úgy, mint az Antlius triviális LA, az erdei pipist. Tardus pilaris L. A fenyőrigót ulna, metacarpus, femur, tibia és csüd alapján határoztam meg. A felsoroltakon kívül találtam egy a meghatározhatatlanságig juve- nalis csüdöt (Passeriformes) és egy a havasi csókáénál nagyobb cora- coidot, a mely azonban közelebb áll a rigókhoz; összehasonlító anyag hiánya miatt azonban egyelőre nem volt meghatározható. A csontok — a siketfajd, havasi hófajd és 2 havasi szajkó marad- ványon kívül, a melyek orosz endre gyűjtései — a kolozsvári egyetem geo-palaeontologiai intézetének gyűjteményében vannak elhelyezve. A bi- zonytalan hollóorrcsont egyelőre az ornithologiai központban maradt. A hidegszamosi csontbarlang madárfaunájának érdekes összetétele, különösen a nagyszámú havasi szajkó maradványokkal minden figyel- münket fölkeltik Erdély további barlangi leletei iránt. A tatai őskőkori telep madarai. A komárommegyei Tata mésztufabányájának gazdag gerinczes-leletei között három madárcsont is akadt. A mésztufabánya bal, északi oldalán emelkedő mésztufatömb alatt elterülő löszrétegből dr. Kormos Tivadar, a lelőhely kutatója, több madártojás-héjdarabot említ, i a melyek azonban még behatóbb tanulmányt igényelnek. Magából a mésztufából Kormos— Capek V. meghatározása alapján — egy nyirf aj d- kakas hollóorrcsont-tö- redékét közli. Amióta KoRMOS-nak a tatai őskőkori telepről írott összefoglaló monográfiája megjelent, még két madárcsont gyúlt Tatáról. Az egyik — a mely ugyancsak a mésztufából ered — egy nappali ragadozó jobboldali sipcsontjának (tibia) distalis epiphysise. Ez vizsgálataim szerint a kékes rétihéja (Circus cyaneus L.) maradványa. Dr. Kormos Tivadar 1913-ban, a mikor újólag gyűjtött Tatán, a bánya tóparti részének pleistocaen kitöltéseiből még egy madárcsontot hozott magával. Ez a baloldali hollóorrcsont, a melynek csupán proxi- malis fele van meg és még ez is töredékes, intézetünk meglehetős gazdag gyűjteménye alapján legközelebb áll alakilag a nagy póling (Numenius arcuatus L.) megfelelő csontjához. 1 Kormos T., A tatai őskőkori telep. A m. k. Földtani Intézet Évk. XX, k. 1. füz. 1912, p. 21, 23. 186 I AMBRECHT KÁLMÁN A kőszegi tundrafauna madarai, Dr. Kormos Tivadar a kőszegi Saybold kőfejtő phyllithasadékaiból érdekes tundrafaunát írt le i örvös lemminggel (Dicrostonyx forquatus foss. Nhrg.). Erről a lelőhelyről emlősökön és puhatestüeken kívül három madárcsont is előkerült. Az egyik egy teljesen ép 39-1 mm. hosszú, jobboldali csüd, a mely Capek Vaclav kezén is megfordult és Aű/7s-nak (Crex pratensis Bechst.) bizonyult. Dr, Méhelv Lajos egyetemi tanár úr az elmúlt nyáron átadott nekem egy ugyancsak a Saybold kőfejtőből kikerült ép, 46 mm. hosszú, jobboldali humerust is, a melyet 1911 július 20-án gyűjtött és a mely szintén a haris csontmaradványa. Az első lelettel egyidejűleg kaptam dr. Kormos TiVADAR-tól egy combcsont (femur) töredéket. A töredék egy femur proximalis epiphysise és vizsgálataim szerint a kék galamb (Columba oenas L.) maradványa. Apróbb leletek. Dr. Ferenczi István Galgóc környé- kén, 1914 nyarán végzett geológiai reambu- lációs munkálatai közben dr. Jablonszkv Jenő társaságában a galgóci gránitterület fölött egy kis löszfolton pleistocaen-korú löszbe zárva madárcsontokat is talált.2 A csontok (femur, tibia és tarsometatarsus) a magtörő (Nucifraga caryocatactes) ma- 7. kép. A magtörő (Nucifraga caryoca- radváuyai. Miuthogy tudtommal magyar """ ;rVeS'ti;s'.tr.'' """ föWön ez az első lösz-m.dár lelet, eredeti Abbild. 7. Tarsometatarsus von Nuci- fekvésében a 7-dik képen is bemutatom. n?„őírptJ"M.';S'oS;r Löszmadarakat ismerünk Kr.z, Stróbl, Obermaier, Schaaffhausen, Schmidt és NuESCH közleményei alapján Németország és Ausztria több lelőhe- lyéről.3 Közvetlen közeléből dr. Kormos Tivadar a Felis silvestris Schreb., 1 Kormos, T., Über eine arktische Säugetierfauna im Pleistocän Ungarns. Centrabl- f. Miner. Geo), u. Paläont. Jahrg. 1911. p. 300—303. és Kleinere Mitteilungen aus dem ungarischen Pleistocän. Ibid. 1913. 13-17. p. 2 Ferenczi, I., Galgóc és környékének geológiai viszonyai. A. ni. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1914-ről. \. rész. Budapest, 1915. p. 208-229. 3 Vö. WiEOERS, F. Die geologischen Grundlagen für die Chronologie des Dilu- vialmenschen. Zeitschr. d. deutsch. Oeol. Ges. Band 64. Monatsber. No 12. 1912, pag. 578—606. FOSSII.IS NAGY FUI ESBAGOLY ÉS EGYÉB MADÁRMARADVÁNYOK 187 Helix (Isognomostoma) obvoluta Müll., Helix (Isognomostoma) striata MÜLL, és Pupa (Pupilla) musconim l. fajokat határozta meg. A kolozsmegyei Szamosfalva kavicsbányájának postglacialis üledé- keiből Orosz Endre Arctomys bobac kíséretében két madárcsontot is gyűjtött. Az egyik a sarki liófajd (Lagopus albus Keys et Blas.) bal csüdje, a másik pedig egy rigó (Turdus pilaris vagy merula) 28-5 mm. hosszú, ép jobboldali coracoidja. A Lesce melletti drazicai malom közelében (Lika-Krbava megye) fekvő és DR. SzoNTAGH Tamás által felfedezett pleistocaen csontbrecciából DR. Kormos Tivadar 1912-ben egy madárcsontot gyűjtött. Ez a jobb- oldali felkarcsont (humerus) — amelynek proximalis epiphysise letörött — a húrosrigót (Turdus viscivorus L.) képviseli. Fossiler Uhu (Bubo maximus Flemm.) und andere Vogelreste aus dem ungarischen Pleistocän. Von Dr. K. Lambrecht. Mit 7 Abbildungen im ungarischen Text. Seitdem die Höhlenforschung in Ungarn einen fast beispiellosen Aufschwung genommen hatte, brachten die Geologen und Paläontologen nicht nur größere, monographische Bearbeitung erheischende, sondern auch kleinere, jedoch wertvolle Funde zum Vorschein. Im Folgenden möchte ich über das paläo-ornithologische Material einiger kleineren Funde berichten, die während der letzten Jahre, im Auftrage der Kgl. Ung. Geologischen Reichsanstalt und der fiöhlenforschungs-Sektion der Ung. Geologischen Gesellschaft von den Privatdozenten Dr. Theodor Kormos und Dr. Eugen Hillebrand und von Dr. Ottokar Kadic ge- sammelt wurden. Das Material befindet sich im Museum der Kgl. Ung. Geologischen Reichsanstalt. Der erste Fundort, über welchen ich berichte, ist die Otto Herman-Höhle. Diese, zu Ehren unseres gewesenen Direktors und Bahnbrechers der ungarischen Höhlenforschung, weil. Otto Hermans getaufte kleine Höhle (Abbild. 1 und 2, p. 177) liegt in der Talenge des Szinva-Baches, im Tal von Alsóhámor, Komitat Borsod, links unter der Felsnische Puskaporos. Eine besondere Wichtigkeit verleiht der Höhle der Umstand, daß sie zwei Öffnungen hat; die untere liegt tiefer, als das Bett des Szinva-Baches und kann deshalb auch in jüngerer Zeit entstanden sein. Aus der tiefsten, gelben, mit Kalksteinbreccien gemischten sandigen 188 KOLOMAN LAMBRECHT Lehmschicht der Höhle kam eine Säugetier-Fauna zum Vorschein, die wir schon aus der Szeleta-Höhie kennen; ihre Begleitindustrie ist ent- schieden Protosolutréen (Frühsolutréen). Aus dieser Höhle kam auch der erste ungarländisciie pleistocäne Knochenrest des Uhu {Bubo maximus Flemm.) zum Vorschein, den wir bisher aus dem Pleistocän Ungarns noch nicht kannten. Der im ungarischen Text auch photographisch mitgeteilte (Abbild. 3, p. 178) rechte Tarsometatarsus ist schwarz, mit Lustre und gehört ohne Zweifel einem Uhu (Bubo maximus Flemm., syn. B. ignavus Forst. B.bubo L., B. atheniensisBR.) an. Seine Länge mißt 84-5 mm. die Breite an der proximalen Epiphyse 21-5 mm, an der distalen 22 mm ; die kleinste Breite an der Diaphyse ist 11 mm. Der Knochen ist nur an der proximalen Epiphyse verletzt, wo die Crista hypotarsalis interna abgebrochen ist. Über die geographische Verbreitung dieses in der Alten Welt fast kosmopolitischen Vogels zur Quartärzeit geben uns die litterarischen Daten der Paläo-Ornithologie schon ein ziemlich klares Bild. Aus den präglacialen (Forest-Bed) Schichten von Norfolk in England wurde er von E. T. Newton i mitgeteilt. Seine pleistocänen Überreste wurden aus Belgien von Dupont,2 aus Frankreich von Milne- Edwards 3 (nach Marcel de Serres), und Lyddeker,^ aus Portugal von Harlé,5 von der Apeninnen-Halbinsel durch Milne-Edwards,^ Portis^ und Regalia bestimmt. Regalia 8 beschrieb aus dem Pleistocän der Grotte dei Colombi (Isola Palmaria, Spezia): Bubo maximus var. maior. Falls diese Mittei- lung nicht auf die Überreste eines alten Männchens gegründet ist, sondern wirklich dem in Mittel-Asien und in Südost-Rußland ver- breiteten Bubo turkomanus Eversm. = Bubo bubo turkomanus ange- 1 Newton, E. T., Note on some recent additions to the vertebrate Fauna of the Norfolk «Pre-Glacial Forest-Bed«. Geol. Magaz. 1887, p. 145-147., pi. IV. Fig. 3-5. 2 Dupont, E. Les temps préhistoriques en Belgique. L'Homme pendent les ages de la Pierre dans les environs de Dinant-Sur-Meuse. Editio II. Bruxelles 1873. • Milne-Edwards, a., Observations sur les oiseaux dont les ossements ont été trouvés dans les cavernes du Sud-Ouest de la France. Matériaux pour l'hist. prim, et nat. de l'homme. XI. Ser. 2. T. VI. 1875, pp. 473—503. < Lydekker, R., Catalogue of Fossil Birds in the British A\useum. London. 1891, p. 14. 5 Harlé, e.. Les mammifères et oiseaux quaternaires connus jusqu'ici en Portugal etc. Comm. Serv. Geol. Portugal. T. VIII. 1910, p. 22—85. " MiLNE Edwards, A. Recherches anatom. et paléont. oiseaux Fossiles etc. Tom. II. p. 595. T Portis, a., Contribuzioni alla storia fisica del bacino di Roma. Part. VI. Libro li. 1900, p. 170—240. 8 Regalia, E., Avifauna Fossili Italiane. Avicula (Siena) XI. 1907, p. 49-54, 79-84. FOSSILER UHU UND ANDERE VOOEI.RESTE 18^ hören, so ist Regalias Fund in zoogeographischer Beziehung von großer Wichtigkeit. Endlich kennen wir die pieistocänen Knociienreste des Uhu noch — laut Schlosser,! Woldrich2 und Capek^ — auch aus Österreich und Deutschland. Der Uhu-Überrest aus der Otto HERMAN-Höhle repräsentiert schon den dritten großen Pleistocän-Raubvogel des Borsoder Bükk-Gebirges. Sämtliche, nämlich der Bartgeier (Gypaëtus barbatus L.), der Seeadler (Haliaëtiis albiälla L.) und der Uhu wurden auf Grund prachtvoll erhaltener Überreste bestimmt. Auch der obere Eingang der genannten Höhle lieferte Überreste von Quartär-Vögeln. Aus dem gelben Diluvial-Lehm dieser Öffnung wurden bisher folgende Arten bestimmt: Anas boschas L. Proximale Epiphyse eines rechten Tarsometatarsus. Cerchneis tinnunculus L. ; linke Ulna, 60-5 mm lang. Tetrao tetrix L. Überreste von mindestens 5 Individuen. Lagopus albus Keys, et Blas. Überreste von 4 Individuen. Lagopus niutus Mont. Überreste von 9 Individuen. Totanus calidris Bechst. ; es liegt ein linkes Coracoideum vor. ?Glaucidium passerinum L. ; die proximale Hälfte eines linken Femur gehört wahrscheinlich dem Sperlingskauze zu. Nyctala tengnialmi Gm.; ein nur gering verletztes linkes Os meta- carpi repräsentiert den Rauhfußkauz. Asio accipitrinus Fall. ; auf Grund eines 46 mm langen Tarsometa- tarsus bestimmt. Dendrocopus major L. ; es liegt ein linker, 25 mm langer Tarso- metatarsus vor. Turdus musicus L. ; auf Grund eines linken Humerus-Fragmentes bestimmt. Turdus viscivorus L. ; linker Humerus. Loxia curvirostra L. ; bestimmt auf Grund der distalen Epiphyse eines rechten Tarsometatarsus. ' Schlosser, M., Die Bären- oder Tischoferhöhle im Kaisertal bei Kufstein. Abh. d. K. bay. Akad. III. Kl. München XXIV. Abt. II, p. 385—506 und Schlosser M. Obermaier H. u. Fraunholz J., Die Kastlhäng-Höhle, eine Renntierstation im bayeri- schen Altmühltale. Beitr. zur Anthr. nnd Urg. Bayerns Band XVIIl. 1911. p. 119—164. 2 WOLDRICH, N., Reste diluvialer Faunen und des Menschen aus dem Waldviertel Niederösterreichs. Denkschr. d. Kais. Akad. Math. Naturw. Kl. LX. 1893. Wien, p. 575-622 und Beiträge zur diluvialen Fauna der nigrischen Höhlen. Verh. d. K. K. Geol. Reichs- anst. Wien. Bd. 1880, p. 284—287. 3 Capek, V., Über Funde diluvialer Vögel aus Mähren. Verh. v. Intern. Ornith. Kongr. Berlin, 1911, p. 936—942. 190 KOLOMAN LAMBRHCHT Cinclus aquaticus (Bechst.) ; die Bestimmung des Wasserschwätzers ist auf die proximale Epiphyse einer linken Tibia gegründet. Pyrrhiila vulgaris L. ; vertreten durch einen rechten Humerus. Coccotrausthes vulgaris (Bechst); rechter, 245 mm langer Humerus. Sturnus vulgaris L. ; von den vorliegenden zwei Ulnae ist die rechte unverletzt, 33 mm lang. Die paläolithische Industrie des oberen Einganges ist aber schon Spätsolutreen ; die begleitende Fauna des Frühsolutréen lieferte nur den Überrest des Uhu. Es wäre interessant, die gleichzeitigen Faunen der hoffentlich noch zum Vorschein kommenden Frühsolutréen-Industrien mit den Faunen jüngerer Industrien zu vergleichen. Die Quartärfaunen können nämlich — auf Grund paläontologischer Funde — bisher nur in drei Zeiten eingeteilt werden : in das Präglaciale, Glaciale und Postgla- ciale. Die neuerdings erkannten und zur Altersbestimmung verwerteten Industrie-Typen des Quartär-Menschen werden vielleicht eine weitere Gliederung ermöglichen. Dr. J. Éhik deutet — auf Grund der Säugetier-Überreste — die Fauna der Otto Herman- Höhle etwas jünger, als die der nahe liegen- den Felsnische Puskaporos; die Fauna des oberen Einganges wäre um etwas älter. Die Vogelfauna der Höhle hei Kiskevély. Die im Dachstein-Kalke des Kiskevely-Berges, neben dem Dorfe Csobänka, nahe zu Budapest liegende Kiskevélyer Höhle (absolute Höhe 170 M.) wurde im Sommer 1912 von Dr. Eugen Hili.ebrand durch- forscht. Aus dem von Hillebrand skizierten Profile [siehe Barlangkutatás (Höhlenforschung) Band 1. H. 4, p. 157J ist es ersichtlich, daß unter der bräunlich-schwarzen Humusdecke eine graulich-braune Lehmschicht ge- lagert war, die Neolithicum lieferte. Unter dieser Schicht folgten die Lehmschichten der Quartärzeit. Die Industrie der obersten, gelblich-grauen Schicht ist Magdalénien, die der mittleren, gelben Lehmsciiicht in ihrem oberen Abschnitte ebenfalls Magdalénien, im unteren Solutréen (?), die der unteren, braungefärbten Lehmschicht Protosolutréen (Frühsolutréen). Die unterste, plastische gelbe Lehmschicht war steril. Dr. Theodor Kormos bestimmte aus den Quartärschichten der Höhle vierundzwanzig Säugetier-Arten, darunter Rhinoceros ariti quitatis, die in jeder Schichte vorkommt, Renntier (Rangifer tarandus), das im oberen, Magdalenien-Abschnitte der obersten gelben Lchmschicht herrschte, nacii unten aber abninnnt, endlich Höhlenbär (Ursus spclacus) und Höhlenhyäne (Hyaena spelaea). Der Höhlenbär ist — wie es Hillebrand beobachtete — nur in FOSSILKR UHU UND ANDERE VOGEI RESTE 191 den unteren Schichten häufig, aus der obersten Scliiclit fehlt er gänz- lich. Die Höhlenhyäne stirbt noch früher aus. Unter den Säugetieren repräsentiert der Lemming (Dicrostonyx torquatus) die arktischen Tundren-, Ochotona und Equus caballiis die subarktischen Steppen-Tiere. Außer den Säugetier-Überresten kamen auch einige Vogelknochen zum Vorschein. Die oberste pleistocäne Lehmschicht, in welcher ausschließlich Magdalénien-Industrie gefunden wurde, lieferte nur einen einzigen Vogei- knochen: einen rechten, unverletzten, 29 mm langen Oberarmknochen (Os humeri), der den Star (Sturnus vulgaris L.) repräsentiert. Aus der folgenden gelben Lehmschicht, die in ihrem oberen Ab- schnitte Magdalénien, im unteren Solutréen (?) Steingeräte enthielt, kamen schon mehrere Vogelknochen zum Vorschein, u. zw. ein rechtes Tarsome- tatarsus-Fragment repräsentiert den Turmfalken (Cerchneis ünnunculusL.); ein rechtes Humerus-Fragment bestimmte ich als Überrest eines starken Birkhuhnes (Tetrao tetrix L.). Das Alpenschneehuhn (Lagopus mutus MoNT.) wurde auf Grund eines linken Oberarms (Humerus), Rabenbeines (Coracoideum), linken Oberschenkels (Femur), Unterschenkels (Tibia) und Pelvis-Fragmentes, endlich einer Mandibula bestimmt. Ferner wurden noch bestimmt die rotschnäblige Alpenkrähe (Pyrrhocorax alpinus) (rechtes Os metacarpi, rechtes Tarsus-Fragment), und die Wacholder- Drossel (Turdus pilaris) (linkes Os metacarpi). Die pleistocänen Schichten der Kiskevélyer Höhle enthielten dem- nach 6 Vogelarten, u. zw.: Cerclineis tinminculus L. Tetrao tetrix L. Lagopus mutus Mont. Pyrrhocorax alpinus Vieill. Turdus viscivorus L. Sturnus vulgaris L. Unter diesen ist das Alpenschneehuhn der einzige typische Tundren- Bewohner; d-is Birkhuhn und der Turmfalke sind typische Steppen-Vögel; die übrigen sind minder charakteristisch. Es scheint mir an dieser Stelle notwendig, einen interessanten in- dividuellen Charakter des Tarsometarsus der Alpenkrähe (Pyrrhocorax alpinus) eingehender zu besprechen. An der distalen Epiphyse des Tarsometatarsus der Vögel geht be- kanntlich von der Vorderseite nach rückwärts eine kleine, der Regel nach runde Öffnung (Spatium intertarsale externum) hindurch oberhalb der für den äußeren Finger dienenden Trochlea externa. (Fig. 4, p. 183.) Dadurch ist es auch schon bestimmt, daß diese Öffnung immer an der äußeren Seite des Knochens liegt. Mir ist kein Vogel bekannt, an dessen Tarsus 192 KOI OMAN LAM BRECHT diese Öffnung nicht vorhanden wäre. Durch dieses Spatium intertarsale externum tritt die Sehne des von der proximalen Hälfte der Vorderseite des Tarsus entspringende kurzen Beugers (Musculus extensor brevis W ) zur hinteren Seite des Tarsus, wo sie an der Basis des IV'. Fingers inseriert. 1 Es tritt noch durch dieses Spatium auch zur Hinterseite des Lauf- knochens die Arieria tibialis antica, wo sie verästelt die Finger ernährt.2 Am Laufknochen der Alpenkrähe aber beobachtete ich zwei solche Öffnungen, welche von A. Milne-Edwards «pertuis inférieur» benannt wurden, nebeneinander. (Fig. 5 u. 6, p. 183). Wie es mir Herr V. Capek mitteilte, kommen solche doppelte Spatia auch am Tarsometatarsus der Dohle (Colaeus nionedula L.) vor. Das normale Spatium intertarsale externum bleibt offenbar noch im juvenalen Stadium der Entwicklung geöffnet, so lange nämlich die drei metatarsalen Elemente des Tarsometatarsus noch nicht verschmolzen sind. Die Sehne des Musculus extensor brevis dig. IV. nimmt ihren Platz noch vor der Verschmelzung ein, demnach ist die Verschmelzung an der Stelle des Durchtrittes gehindert. Ob im Falle der doppelten Spatia intertarsalia die genannte Sehne eine Gabelung erleidet, muß erst fest- gestellt werden. An frischen Kadavern der Alpenkrähe und der Dohle werde ich unbedingt dieser Frage nachforschen. Solche doppelte Spatia intertarsalia beobachtete ich — außer den mir vorliegenden rezenten Alpenkrähen-Tarsus — an den fossilen Alpen- krähen-Knochenresten der Kiskevélyer Höhle und an denen der Knochen- höhle zu Hidegszamos. Ähnliche doppelte Spatia sind mir noch am Tarsus eines Nashorn- vogels (Buceros rhinoceros) bekannt; diese gehen aber nicht parallel von der Vorderfläclie zur Hinterfläche, sondern das eine endet zwischen zwei Trochleen, so daß diese Öffnung wahrscheinlich anders gedeutet werden muß. Die Vögel der Knochenhöhle im Kalten-Szamos-Tal. Die pleistocäne Säugetier-Fauna der im Kalten-Szamos-Tale liegen- den Knochenhöhle (Komitat Kolozsvár) ist von Prof. Dr. Anton Koch^ > \'gl. Gadow, H., Bronns Klassen und Ordnungen des Tierreichs. Band VI., Abt. IV., Aves p. 201. Sushkin, P. : Zur Morphologie des Vogelskelets. Vergleichende Osteologie der normalen Tagraubvögel (Accipitres) und die Fragen der Klassifikation Nouv. Mem. Soc. Imp. dès Nat. de Moscou. T. XVI. 1905., p. 51, Fig. 19, 21. 2 Oadow 1. c. p. 784; Shufeldt, R. W., Osteology oì Speotyto cunicidaria hypo- gaea. Bull. U. S. Geol. Surv. Vol. VI. 1885., p. 619-620; Shufeldt : Aquila XXI. 1914, p. 44. ^ KocH, A., A hidegszamosi csontbarlang ismertetése. Értesítő az erd. muz. eg)'l. orv. természettud. szakosztályából. II. Természettudományi szak. Bd. XIII, p. 1 — 12. 1891. FOSSII.FÍR UHU UND ANDERE VOGELRESTE 193 und Privatdozent Dr. Theodor Kormos i beschrieben worden. Die letzt- genannte Mitteilung erwähnt außer den Säugetierüberresten auch drei Vogelspezies (Birkhuhn, Alpenschneehuhn und Alpenkrähe) ; sämtliche wurden von Andreas Orosz, Oberlehrer zu Apahida, gesammelt. Im April des vergangenen Jahres 1915 übergab mir Herr Prof. Dr. Julius Szádeczkv aus der Geo-Paläontologischen Sammlung der Universität zu Kolozsvár noch einige, aus der Knochenhöhle des Kalten- Szamos-Tales stanmiende fossile Vogelknochen, so daß ich jetzt in der Lage bin, die pleistocäne Fauna der genannten Knochenhöhle zu erweitern. Aus den Pleistocän-Ablagerungen der Knochenhöhle des Kalten- Szamos-Tales wurden folgende Vogelüberreste bestimmt: Cerchneis tinniinculus L. bestimmt auf Grund einer rechten Ulna; Länge 67 mm; (Olecranon abgebrochen). Tetrao urogalliis L. Ein mächtiges Oberkiefer-Fragment und ein Phal. repräsentieren ein starkes, altes Auerhuhn. Lagopus mutus Mont. Das Alpenschneehuhn wurde auf Grund je einer Ulna, Tibia und Scapula bestimmt. Pyrrhocorax alpinus Vieill, Wie die oben erwähnten Arten, so ist auch die Alpenkrähe von mehreren pleistocänen Fundorten Ungarns bekannt. Auffallend ist aber die relativ große Anzahl der Individuen, die in unserer Knochenhöhle gefunden wurden. Es liegen von hier nämlich Überreste von 6 Individuen vor, u. zw. 6 rechte, 1 linke Ulna (57—61 mm lang), 2 unverletzte und 1 fragmentarischer linker Femur (42^44 mm), 1 — 1 rechtes und linkes Os metacarpi (30 — 33 mm), Tarso- metatarsus (44-5 mm); 1 rechtes Humerus-Fragment und 2 — 2 linke und rechte Coracoide (30 — 3L5 mm). Das Vorkommen dieser auf felsigen Schneegebirgen lebenden Art im Pleistocän von Siebenbürgen ist umso interessanter, weil sie ja heut- zutage in dieser Gegend eine Rarität ist. Stefan Chernél erwähnt die Alpenkrähe auf Grund fachkundiger Beobachter aus Ungarn außer der Tátra nur vom Retyezát, vom Tal zu Hátszeg und von Nuksora. Sie wird auch von Petényi, von Graf K. Lázár, J. Frivaldszky und J. Madarász erwähnt; sichere Exemplare liegen aber nur zwei vor, eins aus dem Komitat Zólyom in der Vogelsammlung des ungarischen National- Museums ULd das zweite aus dem Komitat Sopron in der Sammlung Edmund von Husztys zu Léka. Vielleicht werden uns die aus Siebenbürgen späterhin hoffentlich zum Vorschein kommenden pleistocänen Funde über das häufige Vor- kommen der Alpenkrähe eine Auskunft geben. 1 Kormos, T., Zur Fauna der Knochenhöhle im Kalten-Szamos-TaL Barlangkutatás (Höhlenforschung) Band II. Heft 3, p. 163-165. Aquila. 13 194 KOI.OMAN l.AMFìRKCHT Garniliis glandariiis L. Es liegt ein Tarsus vor, ebenso wie von Antfius triviális L. Jurdus pilaris L. Vom Kranimetsvogel liegen Ulna, Os metacarpi, Femur, Tibia und Tarsus vor. Außer diesen wurde ein unbestimmbarer, juvenaler Tarsus (Passeri- formes) und ein Os coracoidei gefunden"; letzterer ist etwas größer, als der der Alpenkrähe, steht aber näher zu den Drosseln. Mein Vergleichs- Material war zur Bestimmung nicht genügend. Die Knochen sind — ausgenommen die Überreste des Auerhuiines, des Alpenschneehuhnes und zweier Alpenkrähen, die das Eigentum des Herrn A. Orosz bilden — in der Sanuiilung des Oeo-Paläontologischen Institutes der Universität Kolozsvár aufbewahrt. Die pleistocäne Fauna der Knochenhöhle des Kalten-Szamos-Tales mit den zahlreichen Alpenkrähen-Resten erweckt in uns großes Interesse für die späterhin zu erforschenden übrigen siebenbürgischen Funde. Die Vögel der paläolithischen Ansiedlung zu Tata. Unter den reichen Wirbeltier-Überresten der Kalktuff-Bergwerke zu Tata (Komitat Komárom) wurden auch drei Vogelknochen gefunden. Aus der Lößschichte des genannten Bergwerkes erwähnt Dr. T. KoRíWOS, der die Gegend durchforschte, auch einige Fragmente eines Vogeleies, i die aber noch eingehender untersucht werden müssen. V. Capek be- stimmte ein aus dem Kalktuff stammendes Coracoid-Fragment als Über- rest eines Birkhuhnes (Tetrao tetrix L.) Neuerdings wurden aus Tata noch zwei Vogelknochen bekannt. Das eine, ebenfalls in dem Kalktuff gefundene, Tibia-Fragment repräsen- tiert die Kornweihe (Circus cyaneiis L.), das andere, ein Coracoideum, stammt aus den am See-Ufer des Bergwerkes gefundenen Pleistocän- Ablagerungen und steht nahe zum großen Brachvogel (Numenius ar- aiatiis L.) Die Vögel der Tundrafauna zu Kőszeg. Dr. T. Kormos beschrieb aus den Szaybold'schen Phyllit-Stein- brüchen zu Kőszeg eine interessante Tundrenfauna mit den Überresten des Halsbandlemminges (Dicrosfonyx torquatiis foss. Nhro.)2 V^on hier wurden außer Säugetier- und Mollusken-Überresten auch drei Vogel- ' Kormos, T., Die palaeolilhische Ansiedhing bei Tata. Jalirb. d. k. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XX. H. 1. 1912. ' Kormos, T., Über eine arktische Säugetierfauna im Pleistozän Ungarns. CentrBl- blatt für Min. Geol. und Paläont. 1911., p. 300—311. luid Kleinere Mitteilungen aus dem ungarischen Pleistozän. Ibid. 1913., p. 13—17. FOSSIl.KR UHU UND ANDEÍÍK VOGKLRESTE 195 reste bekannt. Ein unverletzter rechter Tarsus von Crex pratensis Bechst. 391 mm lang wurde noch von V. Capek bestimmt. Herr Prof. Dr. L. Méhelv übergab mir einen dortselbst am 20. Juli IQll gesammelten, vollständigen 46 mm langen Humerus, der ebendiese Art repräsentiert. Ein Femur-Fragment repräsentiert einen Überrest der Hohltaube (Cohimba oenas L.) Kleinere Funde. Dr. Stefan Ferenczi^ fand während seiner geologischen Reambu- lations-Arbeiten in der Umgebung von Galgóc im Sommer 1914 oberhalb des Galgocer Oranitgebietes, auf einem kleinen Lößlager einige in Löß eingeschlossene Vogelknochen. Die Knochen (Femur, Tibia und Tarsus) stammen vom Nusshäher (Nucifraga caryocatactes). Da — meines Wissens nach — das der erste ungarische Löß-Vogelfund ist, teile ich es im ungarischen Text photographisch mit. (Fig. 7). Laut den Mitteilungen von Kml, Stróbl, Obermaier, Schaaffhausen, Schmidt und NuESCH kennen wir schon mehrere Löß-Vogelfunde aus dem Pleis- tocän Deutschlands und Österreichs.2 Aus der unmittelbaren Nähe dieses Fundes bestimmte Dr. T. KoriMOS die Überreste von Felis silvestris Schreb., Helix (Isognomostonia) ob- voliita Müll.; Helix (Isognomostonia) striata Müll, una Pupa (Pupilla) musco rum L. In den postglacialen Ablagerungen der Kies-Grube bei Szamos- falva sammelte Andreas Orosz außer den Überresten von Arctomys bobac auch zwei Vogelknochen. Ein Tarsus repräsentiert das Moorschnee- huhn (Lagopus albus Keys, et Blas.), ein Coracoid (28-5 mm lang) eine Drossel (Turdus pilaris s. merula). In der Pleistocän-Knochenbreccie bei Drazica (Lesce) — Komitat Lika-Krbava — sanmielte Dr. T. Kormos ein rechtes Humerus-Fragment, daß ich als Überrest der Misteldrossel (Turdus viscivorus L.) bestimmte. ' Ferenczi, I., Galgóc és környékének geológiai viszonyai. Am. k. Földtani Intézet évi jelentése 1914-ről. I. rész. Budapest, 1915, p. 200—229. 2 WiEGERS, F., Die geologischen Grundlagen für die Chronologie des Diluvial- menschen. Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. Band 64. 1912. Monatsber. Nr. 12, p. 578— 606. 13' A héja és karvaly táplálékáról. Irta: Bitter A Qvlla. 3 szövegképpel. A héja. — Astur palumbarius. (L.) A héja egyike azoknak a ragadozómadarainknak, amelyet legalább hírből mindenki ismer. A vadászok és a baromfitenyésztők legnagyobb ellenségei. Kevesen vannak azonban köztük olyanok, akik hazánk madár- világának ezt a legvakmerőbb rablólovagját meg is tudják különböztetni más, esetleg hasznos ragadozótól. Legtöbbnyire az egerészölyvvel cserélik össze és igen gyakran megtörténik, hogy a héja bűneiért a feltétlenül hasznos egerészölyvnek kell életével lakolnia. Miután dolgozatom a vadász és gazda érdekeit is szolgálni kívánja, szükségesnek találom, hogy a héja rövid ismertetését előrebocsássam. Az öreg hím héja felül barnásszürke, alul fehéresszürke alapon fekete vagy barna harántsávokkal. A szem felett és a tarkón fekvő tollak, fehér hegyűek. Az elsőrendű evezők és a kormánytollak felül szintén barnák és sötétebb harántcsikokkal tarkítottak. A farkaalja fehér; a lábak és a viaszhártya sárgák. Csőre kékesfekete, karmai feketék. A tojó nagyobb termetű és sötétebb színezetű. A fiatalok barnák, a fejen, nyakon és a szárnyfedőkön rozsdásfehér vagy fehér hosszanti foltozással. A háttollak szegélye sárgásfehér. (A fiatal héját tévesztik össze leginkább az egerészölyvvel.) A héja röpképe is feltűnően különbözik az egerészölyvétől. Külö- nösen jellemző a hosszú fark és az ives, kissé tompa végű szárn>'ak. Ezzel szemben az egerészölyv rövid, széles és hátul lekerekített farkú és hosszabb szárnyú röpképet mutat. Még feltűnőbb a termetbeli eltérés ágon ülő állapotukban, amennyiben a héja szárnya hegye farkának csak közepéig ér, míg az egerészölyv szárnya farka hegyét éri el. A héja egész Észak- és Középeuropában valamint Ázsiában is elter- jedt. Hazánkban egyes vidékek legközönségesebb ragadozómadara. A sík- ság, valamint a hegyvidék lak()ja. Különösen a mezőkkel és szántóföldek- kel váltakozó erdős vidéket kedveli. Megtaláljuk azonban a teljesen erdőtlen vidékeken is, különösen az őszi hónapokban. Közismert dolog, hogy vakmerő rabló. A vadászlapokban alig /=^ Mmâ A héja — Astur palumbarius L. Öreg him. 198 BITTF.RA OVULA találunk oly számot, melyben ne lenne valami a héja rablásairól és vak- merőségéről írva. Határozottan káros voltáról már a számos megfigyelés alapján is meggyőződhettünk. A héjára és a karvalyra vonatkozó gyomor- tartalomvizsgálatok főkép tudományos értékkel birnak, gyakorlati értékük inkább csak abban áll, hogy a közfelfogást pozitiv alapon megerősítik. Az intézetünk gyűjteményében levő táplálékáról a következő képet nyújtja: 1 Magyarország ... ... 1898 mart. 16 2 « « ... ... 1900 oct 14 3 Görgényszentimre ... 1902 maj. 5 4 « « ... ... 1903 jan. 31 5 Onézda (Szepesm.) ... 1903 nov. 6 6 Szászrégen 1904 jan. 28 7 Ólécz (Torontálm.) ... 1904 oct. 12 8 Perhely (Trencsénm.) 1906 dec. 20 9 Csála 1907 jul. 18 51 drb gyomortartalom a héja 3 Arvicola arvalis (mezei pocok) 1 Perdix perdix (L.) — fogoly csont^arabok 1 Talpa europaea (vakondok), 1 Arv. arvalis, 1 Crocidura sp. (cickány) 2 Arvicola arvalis 1 Phasianus colchicus L. — fácán 1 Perdix perdix (L.) növényi részek 1 Turdus merula L. — fekete 10 Farkasfalu (Szepesm.) 11 Lökösháza 12 Farkasfalu (Szepesm.) 13 Honcztő (Aradm.) 14 « « 15 Ágris ... 16 Honcztő (Aradm.) 17 B.-Sellye 18 Horvátország 19 1 ioncztő 20 Konop 21 C.sege ... 22 Arad 23 Szélszeg 24 Szigetcsép 25 Czege 26 Algyógy illunyadm.) 1907 aug. 11 1 Arvicola arvalis 1907 aug. 18 1 tyúk, 1 Emberiza sp. 1907 sept. 19 2 Arvicola arvalis 1908 mart. 5 Házi szárnyas tollai 1908 febr. 27 1 Passer montanus (L.) — mezei veréb. 1908 ápr. 1 Házi tyúk 1908 febr. 10 1 Sciurus vulgaris — mókus szörözete 1908 aug. 11 1 PhasianuscolchicusL. - fácán 1908 nov. 20 Szőrök 1909 jan. 2 Bonasa bonasia L. — császár- madár 1909 febr. 27 1 Perdix perdix (L), kis rág- csáló szőrei. 1909 febr. 16 1 Emberiza citrinella L. — citromsármány 1909 jan. 1 1 Perdix perdix (L.) — fogoly 1909 oct. 7 Házi tyúk 1909 aug. 31 fiatal Perdix perdix(L.) ^fogoly 1910 nov. 17 1 kisebb emlős (patkány?) 1909 maj. 31 1 Turdus merula L. A HÉJA ES KARVAL^• TAPI ALHKAROL 199 27 Chymes 28 Algyógy 29 « - . - 30 Aradmácsa ... 31 Hátszeg 32 Retteg 33 Konop 34 Terhely... ... 35 Marosszentkirály 36 Nétnetcsernye 37 Keresztfák! 1910 jan. 20 1909 maj. 31 1910 maj. 15 1910 sept 1909 apr. 1909 jan. 1909 jul. 1909 sept, . 1910 mart. 19 1910 aug. 5 1909 aug. 8 38 Szélszeg (Szilágym.) 1909 oct. 31 39 T.-Királyfalva 40 Kovászi ... .. 41 Kelemér ... 42 Teshely.. .. 43 Ruttka 44 Balázs ... .. 45 Csikcsatószeg 46 Kisszedres. 47 Bogács ... 48 Teshely . 49 Városlöd 50 Órvebász . 1909 jul. 17 51 Kisillye 1910 mart . 14 1910 oct. 2 1911 jun. 16 1910 mart. 2 1911 apr. 21 1911 jul. 23 1911 dec. 14 1911 dec. 9 1911 jun. 22 1912 mart. 11 1914 június 1904 apr. 19 1 Sciurus vulgaris — mókus szőrei és karmai 1 csirke Tollak 1 csirke maradványai 1 házi galamb Szőrök és tollfoszlányok Házi tyúk 1 fiatal fogoly Cricetus cricetus (L.) — hörcsög Kis madármaradvány, szőrök Sorex sp. — cickány 1 Grylluscampestris L. — mezei tücsök 1 Lacerta sp. — gyík, 2 Turdus sp. — rigó Galambmaradványok 1 fiatal patkány 1 tyúkféle madár 1 Turdus merula L. — fekete rigó 1 Cannabina linaria (L.) — nyíri zsezse. Madármaradványok. Lelövés- kor karmai között egy Tota- nus calidris volt. 1 Perdix perdix (L.) Sciurus vulgaris (L.) — mókus 1 Garrulus glandarius (L) — szajkó 1 Perdix perdix (L.) Egy igen fiatal galambnagy- ságú madár 1 házi tyúk 200 BITTKRA GVUl A A megvizsgált 51 példány anyaga az egyes hónapokra a következő- képen oszlik meg: A faj neve Darab = Mart. Tpr. M aj, Jun. .£> < & ^ ! O ai Arvicola arvalis Pall.— mezei pocok 1 Patkány Cricetus cricetus (L.) — hörcsög Sciurus vulgaris L. — mókus ... Rágcsáló,, meghatározhatatlan... Talpa europaea L. — vakondok Crocidura sp. — cickány Sorex sp. — cickány Emlős, meghatározhatatlan Perdix perdix (L.) — fogoly ... Tyúk vagy csirke Phasianus colchicus L. — fácán Bonasa bonasia L. — császárm. Házi galamb Garrulus glandarius L. — szajkó Totanus calidris (L.) — vörös- lábú czankó Turdus merula L. — fekete rigó Turdus sp. — rigó Emberiza citrinella L. — citrom sármány Emberiza sp. — sármány Passer montanus L. — mezei veréb Cannabina linaria (L.) — nyíri zsezse Madár, meghatározhatatlan Csontdarabok Lacerta sp. — gyík Qryllus campestris L. — mezei tücsök Növényi részek 9 ; 1 1 3 1 1 1 1 4 8 9 2 1 2 1 • 1 1 1 5 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 1 _ 1 1 2 1 1 1 2 1 _ 1 2 2 _ 1 1 1 ; 64 r 5 8 4 4 3 7 8 4 5 4 3 A HÉJA ES KARVAIV TAPl.Al.EKAROI. 201 Más szerzők által eddig a következő gyomortartalmak vizsgáltat- tak meg: Chernél István 10 drb gyomortartalmat vizsgált meg. Ezekben 6 fogoly, 3 fácán, 2 meghatározhatatlan madár és 1 süldőnyul marad- ványait találta. Eckstein K. 9 példány gyomrában 2 galambot, 1 rig()t, 1 verebet, 1 mókust és több egeret talált. Parrot és Leisewitz 9 megvizsgált példány gyomrában 8 madarat (köztük 1 rigót és 1 seregélyt), 1 vakondokot és egyszer egérszőröket állapított meg. Leisewitz egy másik vizsgálata eredményeként, mely 7 drb gyomor- tartalomra terjedt, 8 madarat (köztük 1 foglyot) és 1 egeret említ. JÄCKEL az általa megvizsgált héják gyomrában sündisznót, mókust, házi galambot, örvösgalambot, nyirfajdot, több tyúkot, foglyot, szarkát, seregélyt, mezei pacsirtát, cinkét és szárcsát határozott meg. Legtöbb példányt — 180 darabot — G. Rörig vizsgált meg. Ezek közül 27 héja gyomrában 34 drb egér volt, 3-ra egy-egy hörcsög esett; 1 pedig macskát evett meg. 19 madár gyomrában volt mókus, 3-ban menyét, l-ben béka. 46-ban különböző madarat talált. Ezek között volt (itt a házi szárnyast és vadat nem számítja be) 8 mátyás, 10 rigó, 2 citromsármány, 1 feketeharkály, 1 zöldharkály, 1 szárcsa, 1 zöldlábú vizi tyúk, 1 diótörő (Nucifraga), 1 seregély, 1 megyvágó, 1 pacsirta, 18 meghatározhatatlan középnagyságú madár. A héjáktól elfogott házi szárnyas és vad a következőleg oszlik meg: 23 nyúl, 1 üregi nyúl, 7 fácán, 43 fogoly, 1 lúd, 1 kacsa, 8 házi tyúk, 11 galamb. Ezek úgy oszlanak meg, hogy minden héjára 1 — 1 zsák- mányolt állat esik. Rev e. több héja gyomrát vizsgálta meg. Két példányéban 1 — 1 fácánt, l-ben foglyot, l-ben nyirfajdot, l-ben pinty- vagy sármánymarad- ványokat, l-ben pedig hörcsögmaradványokat talált. W. Baer egy megvizsgált példány gyomrában egy hamvasvarjút talált. A Tharand-környéki erdőben egy alkalommal az erdei fülesbagoly tollait találta meg a héja által otthagyott «tollkoszorú» («Federkranz») alak- jában. Ez a lelet bizonyossá teszi azt, hogy a héja más ragadozókat is ejthet zsákmányul. Egy másik «tollkoszorú» egy nyirfajd zsákmányolását bizonyítja. J. Talsky egy januárból származó köpetet vizsgált meg, melyben egy kis emlős, valószínűleg egér szőreit találta. Löwis szerint a Keleti-tenger mentén fekvő német tartományokban a héja főtáplálékát a hamvasvarjú képezi. Békákat is fog, de csak szük- ség esetén. A héja táplálkozásáról igen szép megfigyeléseket közölnek W. Baer 202 BITTHRA GVUI,A és O. Uttendörfer. Egy kirándulásuk alkalmával (Klitten környékén) az ottani erdész héjafészket mutatott nekik, melyből a fiatalokat kiszedte és kalitkába zárta. A szülők 36 óra alatt 6 fiatal fácánt hoztak nekik. A fészek közelében farakás volt. Itt fosztották meg az öregek a zsák- mányolt madarakat tollazatúktól. Ezen a helyen a mátyás, seregély, a vöröslábú cankó (Totanus calidris L.) és az apróréce (Anas crecca L.) tollait találták. Egy másik fészek alatt a hamvasvarjú, mátyás, nyirfajd, apróréce és az erdei pinty nagyobb tollai voltak. Azonkívül legalább 5 öreg nyúl csontjai és 2 mókus maradványai tanúskodtak a szülők munkájáról. A mókus összefüggő hátsó lábpárának vázán még rajta volt a bőr, «de a héja, mint egy ügyes kitömő, egész a lábtőig kifordította azt». Madár- csontokat is találtak a fészek alatt. Ezek 1 örvösgalambtól, 3 hamvas varjútól és 2 fogolytól származtak. Egy fészek alatt majdnem tisztán csak szajkótollak feküdtek. A következő évben újra felkeresték Baer és Uttendörfer az első fészket. A közelben egy fiatal nyúl bőrét, 1 d' erdei pintynek, 1 fiatal erdei pintynek, 1 fiatal és 1 öreg hamvas varjúnak teljes tollazatát és egy mátyás szárnytol lait fedezték fel. Nem messze a fészektől örvös- galambtollak feküdtek. Egy kis dombon, mely valószínűleg a héják kedvenc helye volt egy nyúl, szarka és fogoly maradványai voltak. Temetőbogaraktól a földbe húzva egy d" vörösvércsehullát is találtak, melyet a nyomok szerint a héja kezdett tollaitól megfosztani. Mindezeken kívül 6 fogoly, 2 fácán, 1 kacsa és két tyúknagyságú madár (valószínűleg nyirfajd vagy házi tyúk) csontjait találták. Egy másik fészek alatt, melyet ez évben megfigyeltek, az erdei pinty, hamvasvarjú, mátyás és bíbic tollait, és egy vakondok lábát látták. Meg- találták ott azonkívül 2 nyúl, 1 mókus, 2 hamvasvarjú, 1 mátyás, 3 örvös- galamb, 1 házi galamb, 1 gerle, 5 fogoly, egy nagyobb tyúkféle (házi tyúk vagy nyirfajd) és 1 tőkésréce csontvázának részeit. Későbbi években két új fészket fedeztek fel a szerzők. Az egyik közelében 4 fogoly, 2 hamvasvarjú, 1 apróréce (?), 1 mókus, 2 süldő- nyúl, 1 nagy tyúkféle, több örvösgalamb és mátyás maradványai voltak. A másiknál 23 fogoly, 1 nagyobb tyúkféle, 3 hamvasvarjú, 1 örvösgalamb, 2 házi galamb vázrészeit, azonkívül 2 kisebb madár, 2 mókus és 1 nyúl maradványait találták. A másodiknak említett fészek közelében egy helyen, melyet a szerzők a héja téli szállásának tartottak, 41 fogoly, 1 tyúkféle, 0 hamvasvarjú, 1 tőkés kacsa, 2 apróréce, 1 örvösgalamb, 1 házi galamb, 2 mókus és 3 madár maradványai voltak. Baer és Uttendörfer megfigyeléseik első évének folyamán 38 drb köpetet is vizsgáltak meg. Ezekben főként nyúl-, mókus- és egérszőrök, A HÉJA HS KAF^VAIA' TÁIM ÁIJ'KÁRíH 203 varjú-, galamb-, mátyás- és rigótollak voltak. A következő évből származí)- kat mátyás-, fogoly-, vizi pocok- és mókusmaradványok alkották. A héják által zsákmányolt madaraktól származó «tollkoszorúkat» («Federkränze») is találtak az erdőben. Különösen érdekesek a következő leletek: 1 zöldharkály, 1 kormoslégykapó, 1 tövisszúró gébics (o^), 1 vörös- begy, 1 hantmadár, 2 széncinege, 3 kékcinke, 2 búboscinke, 1 sordély, 1 haris, 1 guvat és 1 bíbic. A két megfigyelő vizsgálatainak adatait összegezve, a következő eredményt kapjuk: 1 vakondok, 9 mókus, 2 egérféle, 1 vizipocok, 10 nyúl, 1 vörös vércse (?), 2 rigó, 1 seregély, 4 pinty, 27 hamvas varjú, 15-nél több Fiatal héja — Astur palumbarius L. iuv. Színezete hasonlít az egerészölyvéhez, de a szárnyhegyek csak a fark közepéig érnek. mátyás, 2 szarka, 1 kakuk, 15-nél több örvösgalamb, 9 házi galamb, 1 gerle, 2 nyirfajd, 11 fácán, 89 fogoly, 1 házi tyúk, 4 nagyobb tyúk- féle, 1 bibic, 1 vöröslábú cankó, 2 tőkés réce, 5 apró réce, 2 kis madár. Összesen legalább 218 állat. Részletesen közöltem Baer és Uttendörfer megfigyeléseit. Ezt első- sorban is azért tettem, mert megfigyeléseik alapján tiszta képet alkot- hatunk magunknak arról, hogy egy héjapár mily nagy pusztítást visz véghez tartózkodási helyének állatvilágában, különösen a fiókaetetés idején. Másodsorban pedig azért, mert nézetem szerint a ragadozó madarak táp- lálkozásának kikutatására szolgáló rendszeres megfigyeléseknek ez minta- képe lehet. Az ornithologiai szaklapokban nem is találtam több közlést ilynemű megfigyelésekről. A vadászlapokban pedig csak egyes rablási 204 BITTERA G^■ULA esetek leírását találjuk. Alkalmam lesz a két szerző kitűnő megfigyelései- ből részleteket még többször említeni. Ha már most az elfogyasztott tápláléknak a haszon és kár szerinti eloszlását vészük figyelembe, a következő eredményekhez jutunk: Az általam megvizsgált 51 héja gyomrában 63 drb különféle állat és egyszer növényi maradvány volt. Az elfogyasztott állatok 62-26o/o hasznos, 33"980/o káros és 3-66o/o gazdaságilag közömbös volt. Hennicke (11) számításai szerint a Rörig, Rey, Rzehak, Chernél és Eckstein által megvizsgált 22Q héja gyomrában óSO/o hasznos, ISo/o káros és 140/0 közömbös állat találtatott. A héja a legvakmerőbb ragadozómadarunk. Míg a sólyom csak a levegőben fogja el zsákmányát (Rörig és Nesnera^ vizsgálatai alapján kivételesen a földről is), addig a héja mindenhová oda tud férkőzni. Nincs előtte menedéke a bozótba vagy az erdőbe menekülő madárnak, a szántó- földön vagy mezőn meglapuló nyúlnak és más apró emlősnek. Sőt még a víz színéről is elrabolja az úszó madarat. A héja vadászati módja is egész különleges. Az erdőszéleken vagy az egyedül álU) kisebb facsoportokban egy lombos fa koronájában a közé- pen fekvő ágak közt, sohasem a fa csúcsán, elbújva leselkedik zsákmányára. Órákig látni őt így figyelni és ha áldozatát észreveszi, villámgyorsan ront arra. Más alkalommal, kivált a téli hónapokban a szántóföldek és mezők felett, de különösen az erdők mentén alacsonyan repülve cserkészik. Röpte rövid szárnyai dacára is gyors. Kevés számú, de annál kiadóbb és egyenletes szárnycsapásokat téve kalandozza be a környéket. A nap minden szakában vadászgat. Még a déli órákban is, midőn a legtöbb madár megpihen, nincs tőle biztonságban az apróbb állat. Általában elő- vigyázatos madár, de egyes esetekben, különösen ha éhség gyötri, a leg- nagyobb vakmerőséggel és meggondolatlansággal ront zsákmányára. Számtalan esetet említenek a vadászlapok, hogy a vadász elől rabolja el a lelőtt vagy megsebzett vadat. A baromfiudvarokban végzett dolgaira meg valószínűleg mindenki tud említeni példát. Megjelenésekor a mada- rakat halálos félelen fogja el, úgy hogy gyakran mintegy megdermedve, érzékeiktől megfosztva ülnek egy helyen és csak a rabh) karmai közt nyerik vissza öntudatukat. Ha sikerült a kiszemelt áldozatot megkaparí- tani, ami rendesen be is következik, azzal a közeli erdőbe, facsoportba vagy legalább is bozótba húzódik vissza. Miként falja fel a zsákmányolt madarat, arról Baer és L/ttendörfer közölnek érdekes megfigyeléseket, melyek eredményét a következő sorokban foglalják össze: «A mell és fej képezik a támadás első pontjait. A hasi oldalt kissé megkopasztja, ' Aquila Tom. XIV. 1907, pag. 318. A HÉJA ES KARVALY TAPI.AI KKAROI. 205 a zsigereket kitépi és a többi belső szervvel együtt felfalja. A fejet a nyakkal egyetemben, a csőr kivételével, szintén rögtön felfalja. Egyúttal a madarat alaposan megkopasztja először a nagyobb, azután a kisebb tollaktól. Ha ez megtörtént, akkor a majdnem csupasz zsákmányt egy más helyre hordja, ott a végtagok csontjait a végüknél fogva leharapja és lenyeli. Csak a legerősebb csontok maradnak meg egyes inaktól össze- tartva, de teljesen lerágva. Azon hely, ahol a lakmározást befejezi, a költés idején a fészkelőhely szokott lenni». A nagyobb emlősöket lenyúzza és úgy falja fel, csak az egérnagy- ságúakat nyeli el szőröstül. A megemészthetetlen részeket kiökrendezi, mint a többi madár. Köpete Baer és Uttendörfer szerint: 5 cm. hosszú és 2 cm. átmérőjű. A bagolyköpetektől eltérően sohasem tartalmaz nagyobb csontokat. Csak egy alkalommal leltek benne egérmaradványokat, különben mindig csak kis csontokat. Ezekből azt kell következtetni, hogy a héja a nagyobb csontokat megemészti. A budapesti állatkertben. Cerva Frigyes úr szívessége folytán, etetési kísérletet tettem a héjával. Táplálékul verebet adtunk neki. A héja a verebet tollastúl, csontostul elfogyasztotta, néha csak a csőr szarúkáváját hagyta vissza. A kapott köpetek átlagos hossza 4-5 cm. volt, átmérője 2 cm. A legkisebb darabka csont sem volt bennük, egy esetben a csőr szarúkávája. Eme kísérletek amellett szólnak, hogy a héja a csontokat megemészti. A felsorolt vizsgálatok és megfigyelések mind tanúbizonyságát adják annak, hogy a héja semmiképen sem tartozik a kímélendő madarak körébe. Ott tehát, ahol elszaporodott (ez azonban már nálunk is ritkán történik meg), számát alaposan csökkenteni kell. Vadászata aránylag könnyű. Fogására az ú. n. «héjakosár» a legalkalmasabb. Csalétekként egy lehetőleg fehér vagy más feltűnő szinű galambot teszünk be. A kosarat egy 3 m. magas cölöpre erősítjük és lehetőleg etetők közelé- ben állítjuk fel. Bármily nagy károkat okozzon is a héja, óvakodnunk kell teljes kipusztításától. Erre már esztétikai érzésünk is rászorít. Másrészt pedig azért is, mert a héják a természet egyensúlyának fentartásában is fontos szerepet töltenek be. F. Dresch említi, hogy a Plauen környéki erdők- ben a mókusok (melyekről közismert, hogy veszedelmes fészekrablók) feltűnő elszaporodása a héják túlságba vitt kipusztításával függ össze. G. Rörig is közöl egy érdekes esetet: «Szászországban egy a fenyőszender által elpusztított erdőrész megtekintésekor kérdezősködtem az erdőőrtől a ragadozómadarakról és azt a feleletet kaptam, hogy sajnos, a héják mind le lettek lőve, noha majdnem semminemű kárt nem okoztak, mert a közelben nincs apróvad vadászat. Ezen ragadozómadarak eltávolítása 206 BlTThRA GYULA Óta a szajkók és mókusok, melyek eddig majdnem egyedüli táplálékát alkották a héjának, oly nagy mértékben megszaporodtak, hogy a tölgy- vetéseket egyáltalában nem tudják felnevelni.» Ebből csak azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a héják pusztításának is szabjunk határokat, mert különben magunknak is ártunk. Â karvaly. — Accipiter nisus. (L.) A karvaly a héja kisebb kiadásban. Nagysága a vércséének felel meg. Az öreg hím felül nagyjából palaszürke. Alul fehér, rozsdabarna hullámos harántcsíkolattal. Hosszú, szürke farkán 5 sötétebb harántsáv látható. Az öreg tojó jóval nagyobb (néha kétszer oly nagy), mint a hím. Színezete azonban kevésbé élénk. A fiatalok felül barnásszürkék, rozsda- barna tollszegésekkel, alul szürkésfehér sűrűn álló barna foltokkal és haránt csíkokkal tarkítva. Röpképe, a nagyságtól eltekintve, feltűnően hasonlít a héjáéra. A rövid, széles szárnyak és a levágott fark jellemzik. A vörös vércse, mellyel rendesen összecserélik, hosszú, keskeny és hegyesebb szárnyú, hosszabb és lekerekített farkú röpképet mutat. Egész Európa és Ázsia nagy részének lakója. Hazánk legközön- ségesebb ragadozó madara. Mindenütt, ahol nincsenek nagy, összefüggő erdőségek, megtaláljuk. Költése idején leginkább a fenyveseket szereti. Kóbor madár. A nyári időszakban rendesen fészkelőhelyén tartózkodik. Az ősz beálltával a tarlók felett röpköd, egerekre vadászva. Majd távo- labb vidékekre, délibb tájakra kóborol. Ilyenkor és a tél folyamán a falvak és kertek közelében tanyázik. Táplálékát illetőleg az intézetünk gyűjteményében megőrzött gyo- mortartalmak a következő képet nyújtják: 1 L.-Ujvár ... 1899 febr. 6 1 Fringilla montifringilla (L.) fenyőpinty 2 Környe 1901 aug. 6 1 magevő madár maradványai 3 Komárom . .. 1901 febr. 21 Madárcsontok (megiiatároz- hatatlan) 4 Kisharta . ... 1902 febr. 10 1 Emberiza calandra L. — sordély (?) 5 « « 1 Cannabina cannabina (L.) ó « ... . (( 1 Kis madár maradványa 7 « « 3 Arvicola arvalis — mezei pocok 8 « « 1 Passer — veréb, 1 kis madár 9 « ... « 1 Passer sp. A HÉJA KS KARVALY TAPI.AI EKAROl. 207 10 Görgényszentimre ... 1902 nov. 10 1 Emberiza citrinella L — citromsármány 11 Komárom 1902 dec. 8 1 <( « 12 Görgényszentimre ... 1903 apr. 25 1 Emberiza calandra L. — sordél y 13 Nagyvárad 1903 dec. 7 1 Arvicola arvalis — mezei pocok. 14 Szászrégen.. 1904 Jan. 12 1 Coccothraustes coccothrau- stes (L.) — megg>^ágó 15 « ... ... ... 1904 Jan. 17 1 Cannabina linaria (L.) — nyíri zsezse ló Óverbász ... ... ... 1905 febr. 2 1 Passer sp. — veréb 17 Keszegfalu 1905 apr. 9 1 Erithacus rubecula (L.) — veresbegy IS Rudolfso^nád ... ... 1905 jun. 7 1 Gryllus melas Charp. — fekete tücsök 19 Óverbász 1905 oct. 24 1 Fringilla sp. — pinty 20 Szigetcsép ... ... ... 1906 jan. 15 1 kis magevő madár 21 Tura 1906 mart. 20 1 Passer domesticus (L) — házi veréb 22 Boz ... ... ... ... 1906 oct. 1 Tollak 23 Szigetcsép ... ... 1906 mart. 20 1 Alauda arvensis L. 24 Budapest 1906 nov. 20 1 Passer sp. — veréb 25 Budapest ... ... 1907 jan. 21 1 Passer sp. — veréb 26 Keszegfalu.. 1906 dec. 30 1 Emberiza citrinella L. — citromsármány 27 Szigetcsép ... ... 1906 nov. 20 1 Cannabina cannabina (L.) — kenderike 28 1907 jan. 2 1 Passer domesticus (L.) — házi veréb 2Q « « 2 Cannabina cannabina (L.) — kenderike 30 Debreczen.. 1907 apr. 17 Tollfoszlányok és húsdarabok 31 « ... ... ... 1907 mart . 17 1 Alauda — pacsirta 32 « ... ... ... « 1 kis madár maradványai 33 « (( 1 Passer domesticus (L.) — házi veréb, 1 Emberiza citrinella — citromsármány 34 Sárospatak ... ... 1908 febr. 27 Kis madár tollai 35 Tátraháza ... ... 1907 oct. 8 2 Arvicola arvalis Pali — mezei pocok 36 Lasztomér 1907 dec. 30 1 kis madár 208 BITTKRA GYULA 37 Óverbász 1908 febr. 8 38 Arad ... . . ... 1908 aug. 12 39 Algyógy ... ... 1908 nov. 28 40 Nagy-Somkút ... ... 1908 febr. 6 41 Nántű (Szatmárm.) 1908 mart. 19 42 Óverbász 1908 dec. 2 43 « 1908 dec. 31 44 Szepetk (Zalám.) . 1908 febr. 7 45 Megyercs 1908 oct. 21 46 Szerep (Biharm.) ... 1908 dec. 15 47 Moldova ... 1909 febr. 28 48 Karácsonyi Víztelep 1909 febr. 24 49 Konop 1909 jan. 4 50 Arad ... 1909 jan. 31 51 Moldova 1909 febr. 28 52 Arad 1908 nov. 15 53 Kaposvár ... 1909 mart. 7 54 Arad 1908 nov. 16 55 Csála 1907 dec. 8 56 Leibicz 1909 apr. 17 ■ 57 Temeskubin ... ... 1909 febr. 10 58 Késmárk. 1909 apr. 14 59 Szigetcsép 1909 mart , 11 60 Bácsér 1910 dec. 1 61 Villány 1910 mart. .31 62 Algyógy... 1909 aug. 26 ' 63 Czege... 1910 apr. 16 64 Babajuiszta 1911 jan. 8 65 Szigetcsép 1909 dec. 15 66 Aradmácsa 1909 nov. 15 67 « 1909 nov. 14 68 Csepel 1910 apr. 7 69 Bácsér 1910 dec. 1 : 70 Csepel 1909 nov. 7 1 Alauda sp.- — pacsirta, 1 Pas- ser sp. — veréb 1 Passer sp. — veréb 1 Passer montanus (L.) — mezei veréb Tollfoszlányok, húsdarabok 1 Emberiza citrinella L, 1 kis madár 1 magevő madár 1 kis madár maradványai 1 Passer domesticus ^L.) — házi veréb 1 Alauda sp — pacsirta Egérszőrök 1 kis madár maradványai 1 Passer sp. — veréb 1 kis madár maradványai 1 Passer sp. — veréb Tollfoszlányok Tollak 1 Passer sp, — veréb 1 Cannabina cannabina (L.) 1 Passer domesticus (L) — házi veréb, 1 Passer sp. Tollfoszlányok « « 1 Chloris chloris (L.) Madármaradványok 1 Accentor modularis (L.) — köz. szürkebegy Szőrök és tollfoszlányok Tollfoszlányok Kis madár tollai 1 Emberiza sp. 1 I'asser domesticus (L.) — házi veréb 1 Passer sp. — veréb « « 1 Perdix perdix (L.) — fogoly 3 Mus sp. — egér 1 Parus major L. — szén- cinege A HÉJA ES KARVALY TÁPLÁLÉKÁRÓL 209 71 Bácsér 1910 dec. 1 1 Parus (palustris L. ?) — barátcinege (?), 1 Passer ps. 72 Szélszeg 1910 sept. 16 Egérszőrök 73 Bácsér ... 1910 nov. 26 2 Passer domesticus (L.) — házi veréb 74 « ... ... ... 1910 dec. 1 1 Fringillamontifringilla(L,) — fenyőpinty, 1 Parus sp. — cinke 75 « 1910 dec. 11 2 Arvicola arvalis Pall — mezei pocok 76 Czege 1910 apr. 16 Emlősszőrök 77 Bácsér 1910 nov. 26 2 Passer montanus (L.) — mezei veréb, 1 Parus sp. — cinke 78 Csikcsatószeg 1910 apr. 2 1 Turdus pilaris L. — fenyő- rigó 79 Bácsér... 1910 nov. 26 2 Passer sp. — veréb 80 a 1910 dec. 1 3 Mus sp. — egér 81 « ... ... 1910 nov. 30 3 Passer domesticus (L.) — házi veréb 82 Várhely ... .._ ... 1909 nov. 17 Tollak 83 Bácsér ... ... ... 1910 nov. 30 1 Passer sp., 1 Mus sp. 84 Zsámbék 1910 jan. 19 1 Passer sp. 85 Bácsér... 1910 nov. 23 2 Passer domesticus (L.) — 1 Passer montanus (L) 86 « 1910 nov. 23 1 Passer domesticus (L) 87 « ... ... ... 1910 dec. 11 1 Fringilla montifringilla (L), 1 Parus sp. 88 Csíkszentsimon ... • 1910 aug. 7 1 Parus sp. 89 Arad-Mácsa 1910 mart. , 17 Egérmaradványok 90 Kula ... 1910 aug. 30 Kis madár 91 Zalaegerszeg ... ... 1910 dec. 30 1 Emberiza sp. 92 Budafok... ... ... 1910 Jan. 22 1 Cannabina linaria (L.) 93 Késmárk ... ... ... 1910 febr. 21 1 Emberiza citrinella L. 94 Szenttamás 1910 nov. 4 1 Alauda sp., 1 Passer sp. 95 Algyógy ... .. ... 1910 oct. 25 1 magevő madár maradványa 96 Babapuszta 1911 dec. 30 2 Passer sp. 97 « ... (, 2 « 98 Teszér ... ... ... 1911 dec. 20 1 « 99 Babapuszta 1911 dec. 30 2 100 Fonyód 1911 apr. 17 1 magevő madár maradványai 101 Csekefalva 1911 Jan. 30 1 Passer sp. Aquila. 210 BITTERA G^'ULA 102 Babapuszta ... ... 1911 dec. 30 103 Ujverbász 1911 Jan. 13 104 Óverbász 1911 febr. 2 105 Csikcsekefalva 1911 nov. 16 106 Óverbász 1911 dec. 7 107 « 1911 dec. 23 108 Zsámbék 1912 apr. 12 109 Peszér... 1912 mart. 17 110 Adâcs - 1912 mart. 22 111 Érsekújvár 1912 dec. 2 112 Óverbász ... ... 1912 nov. 20 113 Szenttamás ... ... 1912 mart. 17 114 Érsekújvár ... ... 1912 apr. 11 115 Csikszentlélek 1912 oct. 31 116 Győr ... ... . 1913 Jan. 28 117 « « 118 « « 119 <' 1912 febr. 9 120 Zsögöd 1913 aug. 13 121 « — ... 1913 aug. 15 122 « — 1913 febr. 20 123 1913 febr. 16 124 Kőszeg ... 1913 febr. 14 125 Zsögöd ... ... — 1913 nov. 11 126 Likócspuszta (üyőrm.) 1914 Jan. 6 127 Bogyoszló 1914 febr. 5 128 Győr 1915 febr. 22 129 Likócspuszta 1915 jun. 17 130 Csikkoziiiás 1911 Jul. 25 131 Kismcgyer (üyőrm.) 1915 Oct. 5 132 Sopronnyék 1893 dec. 29 133 Tura 1904 febr. 28 134 Tura ... 1904 febr. 28 1 Passer sp., 2 kis magévá madár maradványai 2 Cannabina sp. (?) 1 magevő madár 1 Passer sp. 1 Cannabina cannabina (L) — kenderike 1 Parus major L. ( ?) — szén- cinege Kis madár maradványai 1 Turdus merula L. — fekete- rigó Tollfoszlányok (Passer?) 1 Passer sp. 1 Passer sp. Tollfoszlányok és húsdarabok Passer domesticus (L.) Passer montanus (L.) Egy magevő madár tollfoszl. 1 Fringilla montifringilla (L.) Tollfoszlányok Tollfoszlányok Húsdarabok, csonttöredékek, tollfoszlányok Egérszőrök és csontdarabok Tollfoszlányok (valósz. veréb) 3 Arvicola arvalis Pali Húsdarabok, tollfoszlányok 2 Arvicola sp. 1 veréb tollai 1 Fringilla montifringilla (L.) fenyőpinty Egy kis madár maradványai 1 Fringilla sp. Egérszőrök 1 Turdus viscivorus L. 1 emlős csigolya 1 Passer sp. 1 kis magevő madár (Canna- bina?) 1 Emberi/a citrinella L. o « « A HÉJA ES KARVA.'V TAPLAI.KKAROI 211 Ezen 134 példány az elfogyasztott állatfajok és a hónapok szerint a következőképen oszlik meg: A faj neve Darab 1 C5 D. < 'ci" n t < o Í\E Arvicola arvalis Páll — mezei pocok .- Miis sp. — egér Egérféle Mammalia — emlős Passer domesticus L. — házi veréb Passer montanus L.— mezei veréb Passer sp. — veréb Coccothraustes coccothraustes (L.) — meggyvágó Fringilla montifringilla (L.) — fenyőpinty Fringilla sp. — pintyféle Chloris chloris (L.) — zöldike ... Cannabina linaria (L.) — nyiri zsezse Cannabina cannabina (L.) — kenderike ... Cannabina sp. — zsezse... ... Emberiza calandra L. — sordély Emberiza citrinella L. — citrom sármány... ... Emberiza sp. — sármány Alauda arvensis L. — mezei pa- csirta Alauda sp. pacsirta Parus major L. — széncinke ... Ikarus sp. — cinke Accentor modularis (L.) — köz. szürkebegy Turdus torquatus L. — örvös rigó Turdus merula L. — fekete rigó Turdus pilaris L. — fenyő rigó Erithacus rubecula L. — vörös- begy - - Perdix perdix (L.) fogoly Magevő madár, meghatározhatatl. Madár meghatározhatatlan ... ... Gry Ilus melas Charp. — fekete tücsök 5 3 '^ 5 34 1 5 2 1 2 6 2 2 9 . 2 1 9 32 1 ~x 4 1 2 2 2 2 1 2 2 - 6 1 5 1 1 — 1 ~\ 4 1 1 12 1 1 2 1 2 1 1 1 6 1 1 1 1 — 1 1 1 1 4 1 1 1 1 1 1 1 1 3 1 2 1 1 1 2 1 1 2 1 8 4 10 2 1 2 3 6 1 2 12 2 1 2 2 1 3 2 Összesen 173 | 19 34 16 12 — 3 1 71 1| 9 32 ! 39 1 Az egyes hónapokra eső gyomor- tartalmak száma , 17 27 13 12 - 2 1 7 1 7 21 26 14' 212 BITTPRA GNULA Chernél István 12 példány gyomrában 2 foglyot, 3 apró madarat, 1 őszapót, 2 verebet, 1 vörösbegyet, 1 énekes rigót, 1 sordélyt és 1 sere- gélyt talált. Eckstein K. 18 karvalyt vizsgált meg. Ezek közül 4 gyomra üres volt, a többiben pedig 12 madarat (köztük 1 rigót, 1 királykát, 2 pintyet, 3 verebet és 1 pipist) talált. RÖRIG O. 12 év alatt 44Q darabot vizsgált meg, melyeknek táplá- léka, a következőleg tevődött össze: 70 karvaly 81 egeret zsákmányolt, 431 pedig 475 kis madarat (ezek a következőleg oszlanak meg: Zöldike 31, erdei pinty IQ, pintyféle 4, citromsármány 43, sordély 3, sármány 3, veréb 61, csiz 7, kenderike 3, pirók 1, sárga billegény 1, pipis 2, pacsirta 23, királyka 28, cinege 45, csuszka 3, fakúszó 4, tarkaharkály 1, r\gó 13, rozsdafarkú 2, szürkebegy 1, vörösbegy 16, poszáta 3, füzike 8, csonttollú madár 1, seregély 2, vöröshátú gébics 1, szajkó 3. A maradék meghatá- rozhatatlan.) Azonkívül 4 karvaly 4 foglyot, 1 karvaly 1 galambot, egy 1 menyétet, egy másik egy denevért és kettő 2 cickányt evett meg. RÖRIG G. egy táblázatban mutatja ki a megvizsgált egyénektől elejtett állatok haszon és kár szerinti eloszlását. A táblázat szerint a karvalyok tápláléka 1430/0 káros állatból (81 egér), 85-50'o hasznos állat- ból és 0-20 0 mezőgazdaságilag közömbösből (1 menyét) tevődik össze. Leisew'itz 9 karvaly gyomrában 1 mezei pockot és Q kis madarat (főként cinegéket, pintyeket, poszátákat) talált. Parrot és Leisewitz 22 drb gyomrában 18 madarat (köztük 1 poszátát, 2 erdei pintyet, 2 zöldikét, 1 erdei pipist, 1 házi verebet, 1 citromsár- mányt és 1 cinkét) és 6 esetbeft egereket mutattak ki. Rey E. több Ízben közölt vizsgálataiban összesen 59 darab karvaly gyomortartalmát nézte meg. Ezekben 56 madár maradványait találta (1 őszapó, 6 királyka, 4 szén-, 1 kék- és 1 barátcinege, 3 mezei-, 1 búbos pacsirta, 10 citromsármány, 2 sordély, 1 nádi sármány, 1 fenyőpinty, 1 erdei pinty, 4 zöldike, 3 házi-, 1 mezei veréb, 1 tengelic, 2 nyiri zsezse, 3 seregély, 3 fogoly, 1 fácán, 1 házi galamb, 2 fecske, 3 meghatározha- tatlan madár), ezeken kívül 17 esetben egérmaradványokat mutatott ki. 4 példány gyomra üres volt. W. Baer egy példány gyomrában 1 seregélyt, 1 mátyást, verebet és egy esetben egereket talált. Egy későbbi vizsgálata alkalmából 1 példány gyomrából 1 erdei pockot (Hypiidacus glareolus Schreb) és 1 vörös- begyet határozott meg. RzEHAK E. egy példányban vetési varjú és citromsármány marad- ványait mutatta ki. Baer és Uttendörfer a karvalyt()l zsákmányolt következő mada- raktól eredő tollkoszorúkat találtak: házi és mezei veréb, zöldike, citrom- sármány, csiz, tí" seregély, énekes rigó. Egy, az év tavaszán lakott fészek A HFJA ÉS KAínAl.V TÁPLÁI.HKÁR()L 213 közelében 11 énekes rigó, 1 fogoly és 1 meghatározhatatlan madár csont- maradványait találták. Érdekes adatot közöl a karvaly kártékonyságáról Tilsch K. Egy karvaly fészek szélén a következő állatokat találta: 2 öreg és 3 fiatal kék cinege, 1 öreg és 1 fiatal barátka poszáta, 2 öreg és 4 fiatal vörös- begy, 1 öreg és 5 fiatal erdei pinty, 2 fiatal énekes rigó, 3 mezei egér és 2 erdei egér. Mindezt egy hím hordta össze (a tojót lelőtte Tilsch) egy nap alatt fiai számára. Lambrecht K. az Aquila mult évi kötetében ad hirt egy Csikkoz- másról (1911. július 25.) eredő érdekes leletről. Ott a környéken egy karvaly- Egerész ölyv iButeo buteo L.) A szárnyhegyek elérik a fark végét. fészek közelében a következő madarak csontmaradványait találták meg: 1 zöldharkály, 1 erdei pipis, 1 citromsármány, 1 seregély, 1 hantmadár, 2 gerle, 1 fekete rigó, 3 örvös rigó, 4 énekes rigó, 3 léprigó. Hennicke C. számítást közöl a 613 karvalyról, melyet Eckstein, RöRiG, RzEHAK, Baer és Chernel vizsgáltak meg. Eszerint a megvizsgált karvalyok gyomrában 700/o hasznos, I8O/0 káros és 30/o gazdaságilag közömbös állat volt. Saját vizsgálataim eredményeképen a haszon és a kár eloszlását illetőleg érdekes számadatokhoz jutottam. A 173 darab elfogyasztott állat 60-llo/o-a káros, 4-630/o-a közömbös volt és csak 35'26o/o esik gazdasági- lag hasznos állatokra. Ezek az adatok Hennicke számaival, de a közfel- fogással is homlokegyenest ellenkeznek. Behatóbban vizsgálva a dolgot, 214 BITTERA OVULA más eredménye jutunk. Az elfogyasztott káros állatok száma egerekből, de főképen verebekből adódik össze. A karvaly főtáplálékát kis madarak képezik. Különösen a rajokban tartózkodó fajokra vadászik. Azért találunk a gyomortartalmakban oly sok sármányt, pintyet és cinkét, télnek idején pedig főleg fenyőpintyet és kenderikeféléket. A veréb is csoportokban tar- tózkodik a fákon, a háztetőn vagy az udvaron. Ebben az esetben a vadásznak még az a nagy előnye is megvan, hogy a házak közt észre- vétlenül csaphat zsákmányára. Ahol sok a veréb, ott tehát elsősorban ezekre vadászgat a karvaly, mert legkönnyebben fér hozzá. Téli hónapok- ban, midőn a karvaly a falvak és kertek közelébe húzódik, önként adó- dik a verébfogásra az alkalom. Ilyenkor és ősszel vadászik az egerekre is. Egérjárás idején tápláléka túlnyomó részét ezen rágcsálók alkotják. Intéze- tünk birtokában levő gyomortartalmak nagy része a téli hónapokból ered, ez tehát oka annak, hogy a percentszám a karvaly hasznossága mellett szól. Hasonló eredményt mutat fel Csörgev TiTUS-nak (7) a A\argit- szigeten szerzett megfigyelése is. Ott a karvaly az etető-eresz fenyő- csoportjának télen állandó vendége volt. «Egy közeli bozótban fölfede- zett mészárló helyén egy feketerigón kívül csupa verébmaradvány hevert, a cinegetollaknak nyoma sem volt... ide csak pihenni jár a kar\'aly; táp- lálékát javarészben a pesti Dunapart gabonaraktárai körül nyüzsgő verebekből szerzi.» Másként áll a dolog nyáron, a költés idején. Ilyenkor a karvaly az erdőkbe húzódik. Táplálékának nagy részét az erdőben és a föideken élő hasznos madár alkotja. Egerekre nehéz a vadászat. Ilyenkor kártétele tetemes, mert 4 — 5 fiókát is kell etetnie. Emellett szól a fészkeknél talált nagyszámú hasznos madár maradványa. Az itt említett eset kitűnő példája annak, hogy az egyes madarak gazdasági jelentőségének megítéléséhez nem elég a gyomortartalom vizsgálat, bármily nagymérvű is legyen az, hanem a vizsgálati módszer- nek lényeges és az előbbivel teljesen egyenrangú része a szabadban való megfigyelés is. A karvaly vadászati módja hasonlít a héjáéhoz. Vakmerőség tekin- tetében túltesz rajta. Röptében ritkán emelkedik magasra, rendesen köz- vetlenül a föld felett marad. Bokrok között, erdőszéleken és falvak köze- lében kóborol, hogy zsákmányát meglephesse. Prédájával mindig valami eldugott helyre, bokrok mögé vagy az erdőbe huz(')dik vissza, hogy ott zavartalanul elfogyassza azt. Befejezésül idézem Hennicke (10) sorait: «Ha a karvalyt káros madárnak is kell tekintenünk, mégis üldözésében nem szabad túl kímé- letlennek lennünk. Példák vannak arra, hogy e madár túlságos lelövetése miatt az általa kedvvel zsákmányolt szajkók oly mértékben megszapt)rod- tak, hogy komoly veszedelemmé váltak a kis madarakra nézve.» A H HJA hS KARVALY TÁPl.ÁLHKÁRÓL 215 A gyomortartalmakban levő madárcsontok meghatározását dr. Lamb- RECHT KÁLMÁN assistens úrnak köszönöm. Használt irodalom. 1. Baer, W. : Zur Ernährung einheimischer Vogelarten. Ornith. Monatschr. 1897. p. 125. (Accipiter et Astur). 2. — Ornitologische Miszellen. Ibid. Tom. XXXV. 1910, p. 350. (Accip. et Astur). 3. — u. Uttendörfer, O. : Auf den Spuren gefiederter Räuber, II. Habichtspuren. III. Sperber. Ibid. Tom. XXII. 1897. p. 77. 4. Auf den Spuren gefiederter Räuber. Nachtrag. Ibid. Tom. XXIII. 1898. p. 249. (Accip. et Astur). 5. Chernél, J. : Magyarország Madarai (Aves Hungáriáé). 1899. Tom. II. 6. — Adatok húsevő madaraink táplálkozásának kérdéséhez. — Beiträge zur Nahrungs- frage unserer carnivoren Vogelwelt. Aquila Tom. XVI. 1909. p. 145. (Accip. et Astur). 7. CSÖRQEY, T. : Gyakorlati madárvédelmünk 1908— 1909-ben Aquila Tom. XVI. 1909. p. 202. 8. Dresch, F. : Abriss aus dem Vogelleben des Vogtlandes, speziell Plauen u. Um- gebung. Ornith. Monatschr. Tom. XXXVIII. 1913. p. 331. (Astur). 9. Eckstein, K. Beiträge zur Nahrungsmittellehre der Vögel. Journ. f. Ornith. Tom. 35. 1887. p. 294. (Accipiter et Astur.) 10. Hennicke, Dr. C. Die Raubvögel Mitteleuropas. 1903. 11. — Erläuterung zu der I. Wandtafel mit Abbildungen der wichtigsten deutschen Raubvögel. Ornith. Monatschr. Tom. XXXIV. 1909. p. 380. (Accip.) 12. — Handbuch des Vogelschutzes 1912. 13. Jäckel, A. J. : Systematische Übersicht der Vögel Bayerns. München u. Leipzig. 1891. (Accip et Astur). 14. Lambrecht, K. : Adatok a karvaly és az erdei fülesbagoly táplálékának ismereté- hez. — Beiträge zur Nahrungsfrage des Sperbers und der Waldohreule. Aquila Tom. XXI. 1914. p. 275. 15. Leisewitz, W. : Untersuchungen über die Nahrung einiger land- u. forstwirtschaft- lich wichtigen Vogelarten. Verh. d. Ornith. Ges. in Bayern. Tom. VI. 1905. p. 104 (Accipiter et Astur). 16. Naumann: Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas. 17. Parrot, C. u. Leisewitz, W. : Untersuchungen zur Nahrungsmittellehre der Vögel. Verh, d. Ornith. Ges. in Bayern. Tom. V. 1904. p. 436. (Accipiter et Astur). 18. Rev, E.: Mageninhalt einiger Vögel u. etwas über den Verbleib der Steine im Vogelmagen. Ornith. Monatschr. Tom. XXXII. 1907. p. 187. (Accipiter). 19. — Mageninhalt einiger Vögel. Ibid. Tom. XXXIII. 1908. p. 189. (Accipiter et Astur). 20. — Mageninhalt einiger Vögel. Ibid. Tom. XXXV. 1900. p. 225. (Accipiter et Astur). 21. — Mageninhalt einiger Vögel. Ibid. Tom. XXXVIII. 1913. p. 67. (Accipit. et Astur). 22. RÖRiQ, G. : Magenuntersuchungen land- und forstwirtschaftlich wichtiger Vögel. Arb. aus d. biol. Abt. f. Land- uod ForstwirtschafL Tom. I. 1900. (Accipiter et Astur). 23. — Magenuntersuchungen heimischer Raubvögel. Ibid. Tom. V. 1905. p. 237. (.\ccip. et Astur). 24. — Magen- und Gewölluntersuchungen heimischer Raubvögel. Ibid. Tom. VII. 1909. p. 473. (Accipiter et Astur). 216 JULIUS BITTKRA 25. — Die wirtschaftliche Bedeutung der Vogelwelt als Grundlage des Vogelschutzes. Mitteil, aus der Kais. biol. Anst. f. Land- u. Forstw. Heft. 9. 1910. 26. RzEHAK, E. : Ingluvialien-Untersuchungen. Ornith. Monatschrift. Tom. XXX. 1905. p. 171. (Accip.) 27. T.\LSKV, J. : Beiträge zur Nahrungsmittellehre der Vögel. Die Schwalbe. Tom. .XX. 1896. p. 57. (Astur.) 28. TiLSCH, K. : A karvaly kártékonysága -- Schädlichkeit des Sperbers. Aquila Tom. V. 1898. p. 297. 29. ZiiMMERMANN, R. : Vom Nutzen und Schaden unserer Vögel. Leipzig. Theod. Thomas Verlag. Über die Nahrung des Habichts und Sperbers. Von Julius v. Bittera. -Mit 3 Abbildungen im ungarischen Text. Hühnerhabicht — Astur palumbarius L. Ich untersuchte 51 Mageninhalte aus der Sammlung der K. U. Ornith. Centrale. Die darin gefundenen Tiere verteilen sich folgenderweise: Feldmaus (Arvicola arvalis Fall) 9 Stück, Ratte 1, Hamster (Cricactus cricactus L.) 1, Eichhörnchen (Sciurus vulgaris L.) 3, unbestimmbare Nager 1, Maulwurf (Talpa europaea L.) 1, Spitzmaus (Crocidura sp. u. Sorex s\).) 2, Säugetiere (unbestimmbar) 4, Rebhuhn 8, Haushuhn und Henne 9, Fasane 2, Haselhuhn (Bonasa bonasia L.) 1, Haustaube 2, Eichelhäher 1, Rot- schenkelwasserläufer (Totanus calidris L.) 1, Schwarzamsel 3, Turdus sp. 2, Goldammer 1, Emberiza sp. 1, Feldsperling 1, Birkenzeisig (Cannabina linaria) 1, unbestimmbare Vögel 5, Knochenstücke 1, Eidechse 1, Feld- grille (Gryllus campestris L.) 1. Zusammen Ó3 Stück. 1 Pflanzenteile. 62-260/0 der verzehrten Tiere war nützlich, 33*26o/o schädlich und 3*660/0 von wirtschaftlichem Standpunkte indifferent. Zum Vergleiche führe ich an, daß nach den Berechnungen von Hennicke (11) sich im Magen der von Rörig, Rey, Rzehak, Chernél und Eckstein untersuciiten 229 Stück Habichte 680/0 nützliche, ISO/o schädliche und 140/o wirtschaftlich gleichgültige Tiere fanden. W. Baer u. Uttendörfer erwähnen, dass im Habichtsgcwölle keine Knochen zu finden sind. Der Habicht verdaut also die Knochen. Durch die Güte des Herrn Fr. Cerva habe ich im städtischen Tiergarten zu Budapest Fütterungsversuche angestellt. Wir gaben dem Habicht Sper- linge. Er fraß sie im Ganzen auf, nur den Schnabel liest er manchmal zurück. Die erhaltenen Gewölle waren ca 4-5 cm lang, ihr Durchmesser hatte ca 2 cm. Sie erhielten gar keine Spur von Knochen. Diese Ver- suche bestätigen also die Annahme von Baer u. Uttendörfer, dass UBF.R dip: NAHRUNG DFS HABICHTS UND SPKRBF:RS 217 der Habicht die Knochen verdaut. Mit größeren Vögeln als Futter konnte ich leider keine Versuche anstellen. Sperber — Accipiter nisus L. Es wurden 134 Exemplare aus der Sanmilung des Institutes unter- sucht. Darin fanden sich folgende Tiere: Feldmaus 13 Stück, Mus sp. 7, Mäuseartige (unbestimmbar) 5, Säuger (unbestimmbar) 3, Haussperling 15, Feldsperling 5, Passer sp. (Sperlinge unbestimmbar) 34, Kirschkern- beißer 1, Bergfink (Fringilla montifringilla) b, Fnngillas\).2, Grünling 1, Birkenzeisig (Cannabina linaria L.) 2, Hänfling (Cannabina cannabina L.) 6, Cannabina sp. 2, Grauammer 2, Goldammer Q, Emberiza sp. 2, Feld- lerche 1, Alauda sp. 4, Kohlmeise 2, Parus sp. 4, Heckenbraunelle (Ac- centor modularis L.) 1, Ringdrossel 1, Wacholderdrossel 1, Schwarz- amsel 1,' Rotkehlchen, Rebhuhn 1, Samenfresser (unbestimmbar) Q, andere unbestimmbare Vögel 32. Oryllus melas C/za/T?. 1. Zusammen 173 Tiere. Die untersuchten Mageninhalte verteilen sich auf die einzelnen Monate folgendermaßen : I II 111 IV V VI 17 27 13 12 — 2 VII Vili IX X XI XII 1 7 1 7 21 26. G. Hennicke teilt eine Statistik über Ó13 Sperber, welche von Eckstein, Rörig, Rzehak, B.^er und Chernél untersucht wurden, mit. Laut dieser waren im Magen der untersuchten Exemplare 79o/o nütz- liche, 180/0 schädliche und 30/o wirtschaftlich gleichgültige Tiere. Die Verteilung des Schadens und Nutzens betreffend zeigen meine Untersuchungen interessante Resultate. Von den 173 Stück erbeuteten Tieren waren 6011 o/o schädlich, 4-630/o gleichgültig und nur 35-260/q fiel auf wirtschaftlich nützliche Tiere. Diese Daten sind mit den An- gaben von Hennicke und mit der allgemeinen Meinung scheinbar in direktem Widerspruch. Die Sache gründlich untersuchend gelangen wir zu einem anderen Resultate. Die Zahl der verzehrten schädlichen Tiere besteht aus Mäusen und hauptsächlich aus Sperlingen. Die Nahrung des Sperbers besteht hauptsächlich aus kleinen Vögeln. Mit Vorliebe jagt er auf die sich in Schwärmen befindlichen Vogelarten. Aus diesem Grunde finden wir in den Mageninhalten soviel Ammern, Finken und Meisen und im Winter hauptsächlich Bergfinken und Hänflinge. Auch die Sperlinge halten sich in Scharen auf. Bei ihnen hat der Jäger noch den Vorteil, daß er zwischen den Häusern sich unbemerkt auf seine Beute stürzen kann. Wo also viele Sperlinge sind, dort jagt der Sperber in erster Linie 218 JULIUS BITTERA auf diese, weil sie ihm am zugänglichsten sind. In den Wintermonaten, wenn der Sperber sich in die Nähe der Dörfer und Gärten zieht, kommt die Gelegenheit dieser Jagd von sich selbst. Während dieser Zeit sowie im Herbste jagt er auch auf Mäuse. Zur Zeit der Mäuseplagen besteht seine Nahrung hauptsächlich aus diesen Nagetieren. Der größte Teil der von mir untersuchten Mageninhalte stammt aus den Wintermonaten, dies ist also der Grund, daß der Prozentsatz für die Nützlichkeit des Sperbers spricht. Ein gleiches Ergebnis zeigen auch die auf der Margareteninsel in Budapest von Titus Csörgey (7) gemachten Beobachtungen. «Dort war der Sperber ein ständiger Gast der in der Nähe des Futterdaches befindlichen Fichtengruppe. Auf seinem Schlachtplatze befanden sich außer einer Schwarzamsel lauter Sperlingsüberreste, von Meisenfedern war keine Spur... hierher kam der Sperber nur zu ruhen; den größten Teil seiner Nahrung verschafft er sich aus den um die Getreidemagazine der Pester Donauufer herum wimmelnden Sperlingsscharen». Anders steht die Sache im Sommer, während der Brutzeit. Dann zieht sich der Sperber in die Wälder zurück. Seine Nahrung besteht größtenteils von den auf dem Felde und im Walde sich aufhaltenden nützlichen Vögeln. Zu dieser Zeit ist seine Schädlichkeit bedeutend, da er auch 4—5 Jungen auffüttern muß. Dies bezeugen die vielen neben dem Neste sich befindlichen Überreste nützlicher Vögel. A Magyar Királyi Ornithologiai Központ 1914. és 1915. évi madárjelölései. Irta: Schenk Jakab. A korábbi években végzett madárjelölési munkálataink eredménye- ként rendkívül gazdag és értékes kísérleti anyag halmozódott föl a két év folyamán, amely anyag pedig még jóval gazdagabb lett volna, ha az időközben kitört világháború az 1914. évben végzett nagyszámú madárjelöléseink várható eredményeinek java részétől meg nem foszt. Idáig ugyanis az volt a tapasztalatunk, hogy jelölt madarainkból a leg- nagyobb százalék mindig a jelölést követő első őszi vonulás és telelés idején került kézre, ami összhangban is van avval a régi tapasztalattal, hogy a fiatal generáció szolgáltatja a faj legnagyobb pusztulási kontin- gensét. A világháború következtében bezárult előttünk Délafrika, Nigeria, Tunisz, Algir, Franciaország s az 1Q15. évfolyamán lett ellenségünk évtizedes szövetségesünk Olaszország is, amely pedig fő országútja és gyülekezési helye átvonuló és telelő madarainknak. Épen az 1914. év folyamán igen sok madarat sikerült megjelölni — 5000-nél többet — úgy hogy nagyon tekintélyesnek kell föltételezni a veszteséget. Hozzájárult ennek a növe- léséhez még talán az a körülmény is, hogy az olasz nép már kezdettől fogva ellenséges érzülettel viseltetett irányunkban s ezért jelölt mada- rainkban kémeket látott, melyeket ennek következtében bizonyára sokkal kisebb számban jelentett be, mint máskor. Teljesen jogos tehát az aggodalom, hogy a háború után a meg- maradó ellenséges hangulat nagyon kedvezőtlenül befolyásolja majd jelölési eredményeink százalékarányát. Annál megokoltabb ez az aggo- dalom, mert jelölt madarainknak körülbelül 70—80 százaléka a velünk ellenséges viszonyban levő országokon vonul át, illetőleg ott tölti a telet. De nemcsak ebből a szempontból fölötte sajnálatosak a világ- háború káros következményei a madárjelölési kísérletekre, hanem egy- úttal azért is, mert megbontja a régi harmóniát és komolyan veszélyez- teti a régi szívélyes érintkezést az internacionális tudományos körök között, ami pedig a tudomány sikeres fejlesztésének egyik lényeges föl- 220 SCHENK JAKAB tétele. A világháború ezen a ponton is igen érzékenyen érintett bennün- ket, mert egyelőre megszakította az angol madárjelölési körökkel való összeköttetéseinket, melyek épen a háború kitörésének évében fűződtek szorosabbra és jelentékeny sikerekkel kecsegtettek. A bensőbb kapcsolatot H. F. WiTHERBY-nek, az angol madárjelölési munkálatok ép oly kiváló, mint szimpatikus vezetőjének magyarországi utazása lett volna hivatva létesíteni. ^ WiTHERBY az 1914 év tavaszán, épen a jelölési időszakban járt nálunk, elkísért néhány jelölési utamon, amikor is a közvetlen szemlélet alapján megismerkedett jelölési módszereinkkel. Idevágó tapasztalatait a British ^//-í/s 1914. évi augusztusi füzetének ó3—ó6. lapjain (.iRinoring birds in Hungary. A new and valuable Metìwd^^ cím alatt ismertette azzal aki- mondott szándékkal, hogy a magyar oúj és értékes» módszert Angliában is alkalmazásba hozhassa. A magyar eredmények kapcsán kimutatja, hogy a jelölési munkálatoknak csak a fiókákra való alkalmazása: egy- oldalú és elégtelen s hogy a madárvonulásnak és a vele összefüggés- ben levő kérdéseknek kielégítő megoldása csak akkor remélhető, ha egyúttal a biztos fészkelő, tehát a fészekről lefogott madarak is meg- jelöltetnek. Egymagában a fiókák jelölésével csakis a szorosan vett migrációs elemek tisztázódnak, tehát a vonulási utak és a téli szállás kérdései, de nem nyújthatnak adatokat a diszlokációról, vagyis arról, hogy a fészkelő madarak hogyan és miként oszlanak el a fajnak fészkelés cél- jából rendelkezésre álló területén. Kétségtelen dolog, hogy az egyöntetű módszernek Angliában és Magyarországon való egyidejű alkalmazása kiválóan értékes összehason- lító adatokat eredményezett volna, különösen ha meggondoljuk, hogy a lelkes angol madárjelölők az 1914. évben 13.000, az 1909—1914. közötti időben kerek számban 60.000 madárfiókát jelöltek. Bár sikerülne a háború után újra megkötni az elszakadt fonalat, amire meg is van a remény, mert WitheTvMjy nemes ellenfeleink sorába tartozik, aki a sajná- latos háború miatt nem tagadja meg a multat és nem mond le a jövő- ről, aminek az a bizonysága, iiogy egy későbbi közleményében (British Birds 1914. évi december havi füzet 162. lap.) az angol 1914. évi madár- jelölések ismertetésében újra a magyar jelölési módszer alkalmazására buzdítja munkatársait. Eredményről azonban eddig nincs hir. Rátérve a legutóbb kiadott jelentésünk óta beérkezett adatokra, elsősorban közlöm a kézrekerültek statisztikai összeállítását, nevezetesen, hogy mely fajokról és hány példányról kaptunk hírt. 1. F-ehér gólya 2. Dankasirály 3. Bíbic... .. 17 4. Vöröslábú cankö S 60 5. Borzas cankó ... 1 17 6. Nagy goda 3 A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSfíI 221 1 23. Szarka ... . 2 '24. Szajkó 1 25. Seregély 10 1 26. Arany málinkó 4 27. Mezei pacsirta ... . 1 28. Házi veréb 5 2Q. Süvöltő Q 30. Sármány ... ... 2 31. Nádi Sármány 32. Fenyőrigó ... ... . 1 33. Csuszka ... 1 34. Barátcinege 1 35. Kék cinege 6 2 36. Széncinege .. 23 1 37. Füsti fecske 28 1 38. Molnárfecske ... ... . .. 10 Összesen 228 7. Széki lile 8. Közép sárszalonka 9. Erdei szalonka 10. Kormos szerkő ... 11. Szárcsa ... ... 12. Kis kócsag ... ... 13. Üstökös gém ... 14. Bakcsó 15. Vörös gém 16. Kis kárókatona ... 17. Fogoly 18. Siketfajd 19. Gyöngybagoly ... 20. Vörös vércse... ... 21. Kék vércse... ... . 22. Barna réti héja .. Mikor a madárjelölési kísérleteket megkezdtük, bizony még nem számítottunk rá, hogy idővel majd százakra megy kézrekerült gyűrűs madaraink száma. Az anyag értékét egyáltalában nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy az adatok egy töredéke vonuláselméleti és ismereti szempontból inkább negatívumokat nyújt, hogy továbbá az adatok egy jókora része a korábbi jelölési munkálatok révén már ismert eredmények ismétlése (ami azonban ezeknek az adatoknak az abszolút értékét egyál- talában nem érinti), mert hiszen a csekélyebb értékű negatívumok és az eddigi eredményeket fixáló ismétlődések mellett mindig új adatok is kerülnek fölszinre és minden új eredmény egy-egy újabb jelentős lépés a madárvonulás megismerése és megoldása felé. Az eredmények ezúttal is két főcsoportra oszthatók. Az egyikbe tartoznak a migrációra, a másikba a diszlokációra vonatkozó adatok. A migrációs adatok a fajok vonulási utaira és téli szállásaira vonat- koznak. Már a korábbi adatok alapján is meg volt állapítható jelölt madaraink túlnyomó részének délnyugati tendenciája, amely az idei ada- tokból teljes határozottsággal domborodik ki. Azok a madárfajaink, amelyek ebbe a csoportba tartoznak, túlnyomó részükben a via adriatica-italica, sicilica, tunisica mentén vonulnak a téli szállásba vagy pedig már ennek az útnak egyes szakaszain telelnek. Olaszországban, Szicília szigetén, Tuniszban, Algír- ban és még tovább délnyugat felé Nigériában telelnek a következő fajok : 222 SCHENK JAKAB 1. Dankasirály. 2. Vöröslábú cankó. 3. Pajzsos cankó. 4. Nagy goda. 5. Közí'p sárszalonka. 6. Szárcsa. 7. Kis kócsag. 8. Üstökös gém. 9. Biborgém. 10. Bakcsó. 11. Seregély. 12. ylra/TV niálinkó. 13. Aí^zí"/ pacsirta. 14. Fenyőrigó. Még ugyancsak ennek az útvonalnak egy részén halad, de a Pó- völgyétől kezdve nyugat felé fordul a bibic és a kormos szerkő s csak az egyetlen fehér gólya az, amely délkeleti irányban vonul el. Látható ebből az összeállításb(31, hogy elenyésző csekély azoknak a fajoknak a száma, amelyek ne használnák az említett délnyugati útvonalat. Meg kell jegyezni, hogy ez a törvényszerűség nagy vonásokban és a legtöbb fölemlített fajra vonatkozólag a magyarországi vonulási adatok földolgo- zásából is megállapítást nyert. Hogy mi az eredete és jelentősége ennek a törvényszerűségnek, annak tárgyalásába e jelentés keretében nem bocsát- kozom, mert a vonatkozó külföldi adatok belevonása nélkül úgy sem lehetne végleges megállapításokhoz jutni. A diszlokációra vonatkozó adatokból is mindjobban kidomborodik a törvényszerűség, amelyet a fészkelő terület legjobb kihasználásának törvénye néven akarok egyelőre, jobb elnevezés hiányában, megjelölni. Ezen törvény szerint minden egyén azon a területen vagy annak a területnek a legközelebbi környékén fészkel, ahol először fészkelt, a fiatal ivarérett generáció pedig a szülőföldre vagy annak közelebbi környékére tér vissza fészkelés céljából, de távolabbi területeken honos egyénekhez is csatlakozik házastársul, különösen a telepesen fészkelő fajoknál, amelyek egy része különben is gyakran kénytelen megváltoztatni fészkelő tanyáját. Miután azonban láthatólag a szabály az ősi nemzedékek során át használt fészkelési hely vagy környék megtartása, azért ennek az alapján a szó- ban forgó törvényszerűséget a fészkelési hely megtartása törvényének is nevezhetném. A kérdés még nincs teljesen megérve a behatóbb tárgya- lásra, de azért nem zárkózhatom el attól, hogy egyes vonatkozásait ne érintsem. A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 223 Nem nehéz annak a belátása, hogy a fészkelő területen való el- helyezkedésnek ez a törvényszerűsége teljes összhangban van a fajfönn- tartás érdekével. Alig is lehetne alkalmasabb módozatot találni arra, hogy a fészkelő terület minden tavasszal egyenletesen, a költést késlel- tető vagy sok egyénre nézve lehetetlenné tevő harcok nélkül benépesed- jék. A megtelepülésnek ezzel a módjával a faj fészkelési területe a leg- jobban van kihasználva, a lehető legnagyobb szaporulatot biztosítja, és pedig azért is, mert az ismert megszokott helyén fészkelő madár tapaszta- lás szerint mindig előbb kezdheti a költést, több költést is csinálhat, ivadékát biztosabban fölnevelheti, mint az új telepes. Nem lehet vitatni, hogy a törvénynek az első része, a régi fészkelő területre — hazába — való visszatérés, már korábban is széltében tény- ként volt elfogadva, de hiányzott mindezideig a bizonyíték. így pl. a füsti fecske magyarországi tavaszi fölvonulását annak idején, a fenti törvény ismerete előtt, már akkor is csak azzal a föltevéssel magyarázhattam meg, hogy a füsti fecskék visszatérnek a régi fészkükhöz. De teljesen ismeretlen volt a fiókáknak a faj fészkelő területein való elhelyezkedése s a kérdésnek ez a része még a jelölési kísérletek által is csak igen csekély részben nyert tisztázást. A kérdésnek ez a része még a tények legintenzívebb megvilágítására szorul. Tökéletesen ismeretlen volt azonban az a sajátságos jelenség, hogy az egyszer elfoglalt fészkelőhelyhez való ragaszkodással párhuzamosan fönnáll egyúttal a rendes megszokott átvonulási területekhez és téli szállásokhoz való ragaszkodás törvényszerűsége. Nem ritkák ugyan a kivételek, de azért maga a szabály, a ragasz- kodás az említett területekhez, minden kétségen fölül kidomborodik. A fenti két törvényszerűség egyesítéséből adódik az az új törvény- szerűség, hogy bizonyos fészkelési körzeteknek egész pontosan meghatározott vonulási körzetek felelnek meg. Valamely vonuló madárfaj egész fészkelő területe ennek a törvény- szerűségnek az értelmében több kisebb-nagyobb fészkelő körzetre bont- ható, melyek mindegyikében közelítőleg ugyanazok a vonulási viszonyok uralkodnak. így pl, a velencei tavi és a bodrogszerdahelyi dankasirályok egy és ugyanazon fészkelési és vonulási körzethez tartoznak, míg a hirnsentaviak Csehország északi részében egészen más fészkelési és vonulási körzetbe tartoznak. A Rajnán innen honos gólyák — nagy vonásokban, a részletektől eltekintve — ugyanabba a fészkelési és vonu- lási körzetbe tartoznak, a Rajnán túliak viszont más, ugyancsak önálló körzetet alkotnak stb. Átlépések az egyik fészkelési és vonulási körzetből a másikba elő- fordulnak s az ilyen példányokat talán a régi névvel ((dtévcát madarahy- nak nevezhetők. Természetes dolog, hogy az ilyen eltévedt példányok 224 SCHENK JAKAB nem szükségképen ritka madarak azon a területen, ahova elvetődtek, mert pl. a Csehországba vetődött magyar származású dankasirály-példány elméletünk értelmében eltévedt madár, de viszont maga a /ű/ a valóság- ban fészkelő madár azon a vidéken. Hogy mennyiben járulnak hozzá az ilyen eltévedt madarak a ^ bel- tenyésztés^^ elkerüléséhez vagy megszüntetéséhez, azt egyelőre még bajos dolog megállapítani. Az is kérdéses, vájjon a beltenyésztés megakadályo- zásában egyáltalában lehet-e szerepük az ilyen szórványos áttelepülők- nek, különösen azoknál a fajoknál, amelyeknél a fiókák igen nagy szám- ban szoktak a szülőföldön megtelepülni, mint a füsti fecskénél. Hátha ebben sokkal nagyobb szerepet játszik a házastársak állandó és rendkívül gyors kicserélődése? Tartós házasságok ezeknél a fajoknál — elsősor- ban a fecskékről van szó — meglehetősen ritkák, ellenben nagyon gya- kori jelenség, hogy a házastársak már az első költés után szétválnak s a második költéshez már új társat keresnek. Épen oly kevéssé tudjuk egyelőre még megmagyarázni azt az eddigelé még kellően nem méltányolt jelenséget, hogy a vonuló mada- rak legnagyobb részének aránylag óriási elterjedési körük van, melyeken belül csak a legritkább esetekben tenyésztődnek földrajzi változatok, ellentétben a jellegzetes állandó madarakkal, melyeknek általában véve sokkal kisebb az elterjedési körük s ezek keretén belül mégis többnyire jól megkülönböztethető földrajzi változatok szoktak kitenyésztődni. Ennek a föltűnő jelenségnek legalább egyik valószínű okát abban a lehetőség- ben véltem megtalálni, hogy a fészkelő terület legszélsőbb pontjairól való példányok egy esztendőre terjedő rövid időközön belül találkozhat- nak a közös téli szállásban, ahol azután a következő tavasszal ivaréretté váló generáció, mint házastárs hozzászegődhetik a legkülönbözőbb fész- kelési körzetekből származó özvegyekhez. Ezt a föltevést a könnyebb megérthetés kedvéért egy példával fogom megvilágítani. A közös délafrikai téli szállásban telelnek a svéd, dán, németalföldi, német, lengyel, orosz, magyar, román és török gólyák. Ennek az alapján megvan hozzá a lehetőség, hogy pl. egy Török- országban kelt gólyafióka később egy svéd gólya párja lesz. egy lengyel származású viszont Dániában települ le stb. Az ilyen módon elérhető állandó és kiadós kicserélődése az egyéneknek azután automatikus úton gátat vet annak, hogy a derűs Kisázsiában más gólyaféleség tenyész- tődjék ki, mint Dániának vagy Svédországnak egészen más természetű éghajlata alatt. Az eddigi eredmények a fennt kifejtett fölfogást nem igazolták. A fiatal generáció túlnyomó nagy részben a szülők fészkelési körzetébe tér vissza, ott fészkel is s csak egy töredék az, amely más fészkelési körzetbe tér vissza a szaporítás időszakában. Ezeknek a kísérleti ered- A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 225 menyeknek az elbirálásánál nem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy a szülők fészkelési körzetébe visszatérő példányokat maguk a jelö- lők rendszeres és fáradságos kutatás révén állapítják meg, míg a másutt letelepült egyének jelöletlen fajtársaik tömegében valósággal elvesznek és csak a legritkább esetekben kerülnek kézre. A madárjelölési kísérleteknek ez a része a tények által még nincs kellőképen megvilágítva s a legteljesebb mértékben rászorul még az állandó és kóborló madarakkal végzett párhuzamos kísérletek eredményei által való kiegészítésre. Rendkívül érdekes kérdés amellett még az is, Iiogy a többi állat- csoportnál milyen hasonló berendezések vannak ezen a téren? Miként látható, a madárjelölési kísérlet eredményei egyes vonatko- zásokban messze elvezetnek a vonulás kérdésétől; de nem kevésbbé érdekes az új kutatási terület sem, ahová elvezet s amelyet eddigelé a természettudományok egyetlen ágazatában se vettek ily beható kísér- leti tanulmányozás alá. Az idei eredményeknek ezen rövid tárgyalása után már most át- térek az 1914. és 1915. évi jelölési munkálatok ismertetésére. Miként már említettem, az 1914. évben igen nagy volt a jelölt madarak száma — több, mint 5000. A kísérletekhez alkalmazott fajok majdnem teljesen a régiek maradtak, csak az ürbői munkálatokat végez- tem a lehető legintenzívebben, egyrészt azért, hogy az előző két évben megjelölt fészkelő madarakat és fiókákat minél nagyobb számban ki- mutathassam, mint fészkelőket, másrészt azért, hogy a jövőre tervezett munkálatokhoz minél szélesebb alapokon nyugvó anyagot nyerhessek. A fészkelő madarak megjelölése, amelynek minél szélesebb kiterjesztése a vonuló, kóborló és állandó madárfajokra a jövő programmját alkotja, az Ürbő pusztán jelölt fajokon kívül még a velencei tavi dankasirályokra lett kiterjesztve, egyelőre azonban még csak tájékozódás céljából s így csekély számbeli eredménnyel. A tőlem személyesen végzett jelölési munkálatok keresztülvitelében a legelőzékenyebb és leghatékonyabb támogatásban részesítettek a követ- kező urak, akiknek azért ezen a helyen is hálás köszönetet mondok: Meszlény Pál, Éles Gábor, Hauer Béla, Schuh Viktor, Szalay Antal, Dr. Szlávy Kornél, Platthy Árpád, Németh István, Horváth József, Szomjas Gusztáv és Fogassy Sándor. Aki próbálta, az tudja, hogy nem olyan egyszerű a dolog, csak elmenni és mindjárt minél nagyobb számmal jelölni madarakat. A munkálatok akadálytalan lebonyolításához alapos előmunkálatok szükségesek, hogy a megérkezés idején már minden készenlétben legyen, mert csak ilymódon lehet a nagyon is rövid fészke- lési időszakot a lehető legjobban kihasználni. A madárjelölési munkálatok gyakorlati kivitele nem olyan könnyű. Aquila. 15 226 SCHENK JAKAB sok időt és sok fáradságot igényel s ezért nem is mulaszthatom el, hogy munkatársainknak, akiknek jelöléseink jó felerészét köszönhetjük, itt a nyilvánosság előtt is, hálás köszönetet ne mondjak. Első helyen SzEÖTS BÉLA tavarnai munkatársunk említendő, aki rendszeres és alapos munkássága révén már oly sok szép eredménnyel gazdagította a niadár- vonulási kutatást. Többi munkatársaink névjegyzéke alább található s mindegyik mellett meg van adva egyúttal az általa megjelölt madár- fajok száma is. Az 1914. év folyamán veszteségről is kell beszámolnom, de szeren- csére olyan veszteség, amely csak bennünket ért s nem egyúttal a tudo- mányt is. Loos Kurt kitűnő munkatársunk most önállóan vezeti a cseh- országi madárjelöléseket a aLotosn — prágai természettudományi egye- sület — keretében. A M. K. Ornith. Központ gyűrűivel végzett csehországi jelölések igen figyelemreméltó eredményeket adtak ; szívből kívánjuk, hogy azoknak méltó folytatása legyen. Az 1915. évben a madárjelölési munkálatok az intézet részéről tel- jesen szüneteltek, egyrészt, mert ezeknek a munkálatoknak a vezetője, a háború miatt katonai szolgálatot teljesített, másrészt, mert a munkálatok elég nagy költségei a háborús kiadásokra való tekintettel nem engedé- lyeztettek. Itthon maradt munkatársaink azonban a háború dacára is megtették azt, amit lehetett, sőt Dr. Mauks Károly a harctérre is magá- val vitte a jelölő gyűrűket s nagy galíciai offenzivánk idején gólya- fiókákat jelölt a Dnyeszter és Strypa mentén. Idehaza a gólyajelölések fáradságos és körülményes munkáját a szokott előzékenységgel és áldozat- készséggel Schuh Viktorné úrnő, Szalay Antal, Platthy Árpád, Ifj. Szomjas Gusztáv és Tompa Kálmán urak végezték s ezen munká- latok eredményeként legalább néhány állomásunkon tovább folytatódik gólyaszaporodási statisztikánk, amely eddig oly értékes tanulságokat nyújtott. Minden munka önmagát dicséri, de munkatársaink háborús madár- jelölési tevékenysége minden dicséreten fölül áll. A két év madárjelölési munkálatainak ezen ismertetése után most már a statisztikai adatokat közlöm és pedig: a megfigyelők névjegyzékét, a megjelölt fajok jegyzékét és mennyiségét, továbbá a fehér gólya sza- porodási statisztikáját; a két évfolyamot az eddigi szokásnak megfelelően külön tartom. Madárjelölő munkatársaink 1914-ben. Agárdi í:., Berkesd 12ó Bomrandt L., Kperjes . 228 Baky M., Kúnszentmikl<)s 10 Fa/i:kas L, Ürbő 7 BoGNER.vvAYLR M., Redltal... 1 Flrnbach K.-né, Babapuszta 154 A MAGY. KIR. ORNITHOLOQIAl KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 227 HoR\ÁTn A., Solt Horváth }., Tikos ._. ... Kasparek K., Majsami klósvár Kerekes J., Kecskemét ... Király I, Bogyoszló ... ... Lengyi-i. !., Arad MAJERSZK^' I., Tökös Molnár Gy., Hódság ... MUHA M., Homok MÜLLER P., Kevevára ... Pawlas Oy., Eperjes ... ... RÁcz B., Szerep Radetzky D., Tárnok ... RODER E., Cservenka ... ... 181 Schenk H., Óverbász ... 56 2 Schenk J., sok helyen 2442 1 ScHiEBEL G., Freistadt ... 9 15 Seifert L, Nándorhegy ... 1 18 Sipos A., Könnend 8 26 Spiess Á., Bracciofortei Nagy- 77 szeben ... 11 51 SzEÖTS B., Tavarna ... ... 817 71 Thóbiás Gy., Felsőlánc ... 319 1ÓÒ Tompa K., Brassó 84 54 TÓTH K., Kúnszentmiklós 113 118 VisoNTAY J., Kercza ... ... 21 27 WAHL I., Apatin ... ... 44 3 összesen ... 5251 Madárjelölő munkatársaink 1915-ben. Agárdi E., Berkesd .. BoHRANDT L., Eperjes 114 Platthy Á., Tiszatarján 182 Schuh V.-né, Dunai Fernbach K.-né, Babapuszta 85 Szeöts B., Tavarna Forgács ]., Budapest ... Horváth A., Solt Dr. Mauks K., Dnyeszter- vidék ... Mauks V., Tátraháza 8 Ifj. Szomjas G., Kisfástanya 68 Thóbiás Gy., Felsőiánc Tompa K., Brassó ... ._^ 21 Összesen 3 141 98 491 31 35 88 1365 Megjelölt fajok 1914-ben. Acrocep halas anindinaceus . Alauda arvensís Alauda crístata ... ... Alcedo ispida ... Anas bosclias Aquila maculata Arde a cinerea Arde a ralloides Asio otus Buteo buteo Cannabinna cannabina Cerchneis vespertinus Ce refi ne is tinnunculus ... . Cliaradrius alexandrinus 5 Chelidonaria urbica 407 93 Chi oris chloris ... 7 3 1 Chiysomitris spinus ... ... Ciconia ciconia 1 775 3 1 11 Ciconia nigra Clivicola riparia Coccothraustes coccothraustes 11 1 1 2 Coluniba oenas ... ... ... 2 1 1 Colymbus nigricollis Coturnix coturnix 8 2 10 2 Dendrocopus maior ... ... E ni be riz a calandra 5 15 1 Eniberiza citrinella 1 13 Emberiza sclweniclus 15* 8 228 SCHENH ; JAKAB Fringilla nwnfífringilla 10 Paras eoe rule as 41 Falica atra... 53 Paras maior 366 Fuligula ferina ... 9 Paras palustris 62 Oallinago gallinago Ò Passer domesiicus 1 Haliaëtus albicilla 10 Perdix perdix 71 Hirundo rustica 1186 Pica pica _ — 2 Hydrochelidon liy brida 1 Prat incola rubicola ... ... 4 Hydrociìciidon leiicoptcra 8 f^'rrhula pyrrhula 20 Hydrochelidon nigra 88 Rafieilla pìwenicura 1 lynx torquilla 30 Rutieilla titliys ... ... ... 8 Laniiis colliirio 7 Siila e uro paca ... 2 Laniiis minor . . . ... 1 Sterna fluviafilis ... 1 Laras ridibandas ... 1068 Strix flammea - 1 Limosa limosa 45 Sturnus vulgaris ... ... ... 184 Läse ini a I usci nia ... ... 4 Sylvia simplex ... ... ... 4 Motaciíla alba 2 Totanas tot anus ._ 142 Muscicapa grisola 7 Troglodytes troglodytes ... 1 Ny etico rax nyctieorax . . ... 32 T Urdus nierula 1 Or io I as aria lus 8 Tardus musicus.. 1 Oiiygometra parva ... ... 3 T Urdus pilaris 2 Pavoncella pugnax 33 Turtur turtur 2 Parus ater 27 Vanellus vanellus... ... ... 312 Összesen ... 5251 Az 1915. évben megjelölt fajok jegyzéke. Chelídonaria urbica 48 Oriolus oriolas . ... .. 7 Ciconia ciconia 389 Parus ater... 17 Coccothraustes coccothraustes 1 Parus coeruleus ... . . .. 32 Coracias garrula 5 Parus maior ... ... ... 162 Fm be riz a citrinella 1 Parus palustris 24 Tringilla eoe leb s ... ... 1 Passer domesticus 56 Glaucidium noctuum 1 Prati ncola rube fra ... . 1 Hirundo rustica 434 Rutieilla ti thy s ... ... 32 lynx torquilla 16 Starnus vulgaris 122 Motaciíla alba 6 Turd us merula 2 Muscicapa coliaris 6 1 Turd us musicus 1 Muscicapa grisola Összesen . 1365 A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI Gólyaszaporodási statisztika 1914-re. 229 Jclòlcsi állomások c s z e k a 1 Megszállott ^ fészkek Üres fészkek l-es 2- ős 3-as 4-es 5-ös ft-os '1014 1913 1914 1913 Ayüslonfalva 2 9 2 — 1 — Apácza — 1 2 2 1 ~ 6 6 5 5 Apatin 2 5 8 12 — — 28 24 2 11 Ásvány — — 1 — — — 1 — — — Ballony — — — 1 — — 1 1 — 1 Bellye — 5 8 7 4 — 24 20 2 6 Berkesd — — 1 1 __ Bokros — — — _ 1 . Bölön — — 1 1 1 ' — 1 2 2 Bőős — 1 5 2 8 7 1 2 Cservenka — — 1 — ' Dunaszeg — — 1 — — — i 1 1 — — Ellend — — — 1 — :; Földvár — — — 1 1 - 2 2 Fülöpszállás — 1 1 2 2 — 7 2 Gvőrzánioly — — — 1 ! - 1 1 Harta 2 4 3 7 — ( 16 13 4 7 Hidvég 1 1 — 2 1 5 3 2 5 Hódság — 1 l — 2 Jánoshida — — — 1 — _ Kopács 1 2 5 4 — 12 16 4 1 Körmend — — 1 — — Kunszentmiklós — 1 5 6 2 14 - 1 Ladomér _ — — — — 1 1 Lipót — — — — — 1 1 Martonháza __ 1 1 - . Medve . 1 Méntelek 1 Mezőcsát — 2 8 15 4 1 30 16 5 11 Militics 4 7 1 12 14 1 Mondorlak — 1 ^'agyajta — — ^ 2 — . 2 2 2 1 Xyárad — — i 1 — _ 2 1 — 2 Öthalom __ 2 1 I. Patkányos — — — . ! 1 1 Rakamaz . — 3 7 3 — 13 12 8 8 Sárás 1 1 Solt _. ... 1 1 Szabadi 1 1 1 Szap 1 1 2 l Szikra ^ 1 z Sziinyogháza — — 1 — 1 1 — — Tiszakeszi — 4 4 2 12 11 1 1 Tiszapalkonya — - — 1 1 2 Tiszaoszlár — — — 1 1 — — Tiszasas — — — 1 — Tiszatarján 1 1 2 5 2 1 12 10 6 Tiszaiig — — — 1 — — Tölös — — — — — 1 — ' — 1 1 Ürmös — 1 — 2 — - " 3 ' 2 — — Vámos _ — - 1 - 1 1 _ . V'árdarócz ... - 5 5 4 1 1 - 15 11 4 1 9| 1 Összesen ... 7 31 78 105 29 4, — - -1 230 SCHENK JAKAB Gólyaszaporodási statisztika 1915-re. Jelölési állomás Fészekalj l-es 2-ős 3 as 4-es 5-ös Megszállott fészkek 1915 1914 Üres fészkek 1915 1914 Ágoston falva Apácza Berkesd ... . Bölön Eilend Földvár Hid vég ... . Kopács Mezőcsát ... . Nagyajta Rakamaz ... . Solt ... ._. ... Szebény ... . Szederkény ... Tiszakeszi ... . Tiszatarján ... Ürmös Várdarócz 10 5 |: 13 9 !' 16 - I: 2 1 f 20 Összesen... | 2 10 38 57 29 - ,1 Az 1914. évi jelölési adatok szerint 254 gólyapárnak 892 fiókája volt az 1914. évi szaporodási arányszám tehát 3-51. Az 1915. évben 136 gólyapárnak 509 fiókája volt az 1915. évi szaporodási arányszám tehát 3*74. Az eddigi szaporodási arányszámok évfolyamok szerint a követke- zők voltak: 1909-ben 2-87 191{)-ben 2-9Ó 1911-ben 2-85 1912-ben ... 3-37 1913-ban 271 1914-ben 351 1915-ben 374 Látható ebből, hogy a szaporodási arányszám még sohasem volt oly nagy, mint a két utóbbi esztendőben. Megjegyzendő azonban, hogy A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 231 az 1915, évi arányszám nem tekinthető egészen reálisnak, mert főleg csak a tiszamenti jelölési terület van képviselve, ahol 1915. tavaszán a nagy árvíz következtében egyrészt igen terjedelmes, másrészt nagyon sokáig tartó belvizek keletkeztek, melyek az eddigi tapasztalatok szerint a gólya szaporodására a legkedvezőbb befolyással vannak. Ezek a rendkívül kedvező viszonyok kifejezésre is jutnak abban, hogy 65 fészekalj közül 52-ben a maximális szaporulat észleltetett és pedig 26 fészekben 4, és ugyancsak 26 fészekben 5 fióka. Az 1914. évben azonban, úgy látszik, országszerte is a rendesnél jóval kedvezőbb volt a gólya szaporodása, ami főleg abban nyilvánult, hogy 6-os fészekaljak is akadtak, ami eddig nemcsak ismeretlen, de való- színűtlen is volt. Az Aquila 1914. évfolyamában fényképen is bemutat- tam azt a gólyafészket, amelyben ó fióka volt. Nagyon jellemző az 1914. év gólyaszaporodási viszonyaira, hogy 4 ilyen népes fészekalj is akadt, és pedig 3 a Tiszamentén, 1 a kis Alföldön. Mind a 6 fióka majdnem teljesen egyformán volt kifejlődve s alig lehetett közülök fölismerni a fészekfentőt. Ügy az 1914., mint az 1915. év az úgynevezett avizesyy esztendők közé tartozott, tehát bőven volt dús, kiadós hústáplálék, úgy hogy nem szorult a száraz esztendők soványabb rovar táplálékára. Már egyszer kifejtettem jelentéseim során, hogy a gólya primär tápláléka a hús (főleg béka), míg a rovar, különösen a sáska, csak a száraz esztendők másodlagos póttáp- láléka. Mind a két táplálkozási mód pontosan kifejezésre jut a szaporo- dásban : vizes esztendőkben sokkal kedvezőbb, mint száraz években. A gólya táplálkozásával kapcsolatban még megemlítem, hogy Raka- mazon egy gólyafióka körülbelül 20 darab 8 — 10 centiméteres harcsa- ivadékot, Bőősön pedig ugyancsak egy fióka 4 darab kifejlett tarajos gőtét, 7 darab hatcentiméteres békaporontyot és 2 darab tizenkétcenti- méteres csíkhalat ökrendezett ki. Az 1914. évi jelölési körutam alkalmával szerzett egyéb madártani észleleteimről még a következő rövid jegyzetekben számolok be. A velencei tavon a rendesnél még tán valamivel nagyobb danka- sirály- és körülbelül 100 párból álló kormos s2é'/'M-telepet észleltem. Folyami csér ezúttal nem fészkelt. Vadliid észrevetően nagyobb számban költött. Fülemilesitke teljesen eltűnt, nádi tücsökmadár szintén majdnem teljesen kipusztult. A bodrogszerdahelyi dankasirály-te\tp népesebb lett; ezidén is néhány kormos szerkó fészkelt a telepen. A gémtelepek közül csak az újvidékit és a tiszakisfaludit tekint- hettem meg; előbbiben a rendes mennyiségű üstökös gém és bakcsó, jóval kevesebb bibor gém, utóbbiban a rendesnél valamivel több bakcsó és néhány szürke gém ütött tanyát. 232 SCHENK JAKAB Ürbő puszta 1Q14. évi madárvilága szintén a <'vizes esztendő» jegyében állott. A rendesnél jóval nagyobb számban fészkelt a szárcsa és búbos vöcsök. Új fajként a vadlúd is fészkelt 4 párban. Kormos szerkő 2l rendesnél nagyobb, fehérszárnyú ellenben kisebb számban fészkelt. Tán évtizedek óta megint itt fészkeltek : fehérpofájú szerkő, folyami csér, dankasirály, mindegyik azonban csak kisebb számban. Egyébként a rendes madárvilág tanyázott itt, talán valamelyes kisebb számban. Zöld- lábú cankó egyáltalában nem mutatkozott, gőlyalöcs-bö\ fészkelt egy pár, széki csér egy-két példányban volt látható; közép sárszalonka ezidén nagyobb számban fészkelt. Dátumszerü adataim a következők: Április 18. Nyílfarkú réce teljes fészekalja; mezei pacsirta kétnapos fiókái; ^/^/rfiókák; néhány cigányréce; sok pajzsos cankó csapatban, a himek már teljesen kifejlett gallérban verekednek. Április 25. Kanalas réce teljes fészekalja. Április 27. Arany málinkó, kormos- és fehérszárnyú szerkő meg- érkezése. Május 1. Széki csér érkezése; közép sárszalonka és csörgő réce \t\]ts, fészekalja. Május 0. Széki ///í'-fiókák ; bibic- és vöröslábu cankó-Wókdk töme- gesen kelnek; közép sárszalonka-, nagy goda- és nádi sármány-WóVdk. Május 1Ô. Törpe vizicsibe-\észtk-à\']. Május 25. Pajzsos cankó-Wókdk. Június ó. Kormos szí^r^-fészekalj. Június 13. Fehérpofájú szerkő- és folyami csér-iészek2i\]a, fehérszárnyu- szerkő-üókák. Az eredményeknek ezen általános ismertetése és a jelölési munkála- toknak rövid vázolása után már most a jelölések révén elért kísérleti adatok részletes közlésére térek át, minden fajt külön tárgyalva. 1. Fehér gólya. Ciconia ciconia (L.) Az idei kísérleti anyag, amely ezúttal is eléggé jelentékeny, nem bővíti a gólya vonulási viszonyairól szóló tudásunkat említésre méltó módon. Knnek az anyagnak is megmaradt az eredendő hiánya, tudniillik még mindig nincs pozitív adatunk a gyűrűs gólyák fészkeléséről. Az át- vonulási területek és téli szállások kérdéseiben szintén nem merültek föl ujabb mozzanatok. Remélnünk kell azonban, hogy idővel a véletlen mégis kezünkre játssza a régóta várt adatokat. Annál nyugodtabban vár- hatunk erre, mert hiszen gyűrűs gólyáink száma meglehetősen nagy s A MAGY. KIR. ORMTHOLOQIAI Kr)7PONT MADARJELOLESEI 233 épen ezidén kaptunk egy adatot, amely még az első jelölési évből szár- mazó példányról szól. Az idei adatok bővebb méltatása az egyes csoportoknál történik. Az adatok három csoportot alkotnak s ezek keretén belül az év- folyamok sorrendjében következnek egymásra. Az összes itt fölsorolt példányok mint fiókák lettek megjelölve. Első csoport. Visszatérés a szülök fészkelési körzetébe. 1. Jelöltem 190S. július 8-án Batizon (Szatmárm.) 1Ó5. számú gyűrűvel. Moltan találta Korosi János 1915. július 27-én Szamosteleken, Szatmármegyében. Kor: 7 év. Irány: Délkelet. Távolság: 20 km. Az esetleges fészkelésre nézve közelebbi adatokat nem lehetett be- szerezni. 2. Jelöltem 1909. június 24-én Szentfülöp, bácsmegyei községben 1779. számú gyűrűvel. Holtan találták 1913. július 23-án Podgajci mellett, Szerémmegyé- ben. Dr. Rössler E. és Ferenczffv E. híradása. Kor: 4 év. Irány: Dél- Délnyugat. Távolság: 60 km. Fészkeléséről biztos adat nincs. 3. Jelölte WAHL Ignác 1909. július 14-én Apatinban, Bács-Bodrog- megyében, 2644. számú gyűrűvel. Lelőtte PoRQÁNYi Lajos 1914. július 26-án Karapancsán, Baranya- megyében. Kor: 5 év. Irány: Északnyugat. Távolság: 35 km. A fészkelésre csak következtetni lehet, pozitív adat nincs. 4. Jelöltem 1911. június 27-én Belyén, Baranyamegyében, 4001. számú gyűrűvel. Lelőtte 1914. augusztus 7-én Porgányi Lajos, Mohácson. Kor: 3 év. Irány: Észak. Távolság: 40 km. Fészkeléséről biztos adat nincs, de a bejelentő biztosra veszi a fészkelést. 5. Jelöltem 1911. június 28-án Kopácson, Baranyamegyében, Bellye mellett, 4087. számú gyűrűvel. Holtan találta Borbély Gábor 1914. május 2-án Hajdúszoboszlón. Kor: 3 év. Irány: Északkelet. Távolság: 280 km. 6. Jelöltem 1911. július 11-én Szabadi győrmegyei községben, 1384. számú gyűrűvel. Elejtette Fazekas László 1914. június 15-én, Ürbő pusztán. Kor: 3 év. Irány: Kelet-Délkelet. Távolság: 140 km. Kisebb társaságban csatangoló példány, mely az elejtés helyén semmi esetre se fészkelt. 7. Jelölte LEBER Antal 1912. nyarán Amac szatmármegyei község- ben, 4548. számú gyűrűvel. 234 SCHENK JAKAB Lelőtték lQ14-ben Borosjenőn, Aradmegyében; Diószeghy László jelentése. Az elejtés pontos időpontja, úgyszintén egyéb részletek is hiányzanak, mert nem voltak beszerezhetők. Kor: 2 év. Irány: Dél-Délnyugat. Távolság: 170 km. 8. Jelölte LEBER Antal 1912. nyarán Batizon, előbbi hely tőszom- szédságában, 4513. számú gyűrűvel. Leesett 1913. szeptember havában 300 darabból álló vonuló csa- patból Szászivánfalván, Nagyküki^illőmegyében. Árkosi Mihály Károly értesítése. Ez az adat tulajdonképen a következő, vagyis az átvonulási cso- portba való, de minthogy a kiindulási pont ismeretlen, azért inkább ebbe a csoportba soroltam. Kor: 2 év. Irány: Délkelet. Távolság: 240 km. 9. Jelöltem 1913. július 4-én Tiszakeszin, Borsodmegyében, 5891. számú gyűrűvel. Lelőtték 1914. június 15-én Balmazújvároson, Hajdumegyében. BÉKESSY LÁSZLÓ jelentése. Kor: 1 év. Irány: Délkelet. Távolság: 35 km. Aránylag igen tekintélyes anyag, amelynek azonban még mindig megvan az eredendő hibája; hiányzik a régóta várt adat a gyűrűs gólya fészkeléséről. Kétségtelenül nagyon valószínű, hogy az első jelölési esz- tendőből való 7 éves példány fészkelt, de pontos, minden kétséget kizáró adatot erre vonatkozólag, sajnos, nem tudtunk szerezni. Ugyanezt kell mondanunk az 5- és a 4 éves példányról is. A rendelkezésre álló ada- tok alapján mindössze csak annyit lehet némi biztonsággal kimondani, hogy a Magyarországon jelölt gólyák — úgy az ivarilag érettek, mint az éretlenek — Magyarország területére, azaz a szülök fészkelési körze- tébe térnek vissza. Ez a törvényszerűség azonban még meglehetősen tág keretekben mozog. így pl. az 1911. évben Bellyén jelölt példány 1914-ben Mohácson került kézre, a szomszéd községben pedig vele egyidejűleg jelölt példányt szintén 1914-ben, de Hajdúszoboszlón, Mohácstól 2ö0 kilométernyire északkeleti irányban találták meg. Ez az adatcsoport még nem nyújt tiszta képet a fiatal generáció- nak a faj fészkelő területén való elhelyezkedéséről ; még további adato- kat kell bevárnunk s ezt annál is inkább megtehetjük, mert még a leg- régibb jelölési évfolyamokból is mindig akadnak példányok, tehát nagy a valószínűség, hogy idővel a hiányzó adatok megkerülnek. Természe- tesen tekintetbe kell majd venni azokat az adatokat is, melyeket ezen a téren a külföldi kutatók, így elsősorban Thienemann Németországban és Mortensen Dániában értek el. Második csoport: az átvonulási területen kézrekerült pél- dányok. A MAGV. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLKSEI 235 10. Jelöltem IQIO. július 24-én Várdaróc, baranyamegyei község- ben, 3583. számú gyűrűvel. A gyűrűt 1914. július 14-én a ßazß/yWi oázisból, Marashtól délre — ázsiai Törökország, 37° 22' északi szélesség, 37° 5' keleti hosszúság — elvitték E. C. MooDLEY-nek, aki viszont bennünket értesített a lelet- ről. Az értesítésből kivehető, hogy a gyűrűt valószínűleg azon frissében szolgáltatták be, amikor levették a gólya lábáról. Bármely eshetőséget is véve alapul, az adat új dolgot nem mond, mert eléggé ismeretes már, hogy gólyáink vonulási útja Kisázsián vezet keresztül, úgyszintén az sem ismeretlen, hogy ezen az átvonulási területen néha nyáron át is akad visszamaradt csatangoló gólyapéldány. Kor: 4 év. irány: Délkelet. Távolság: 1800 km. 11. Jelöltem 1911. július 10-én Rakamazon, 4257. számú gyűrűvel. Levágta egy o^sasfy 1912. május 2-án Mihailicson, Konstantinápoly közelében. Efthym Oreopoulos jelentése. — Ez az eset is bizonyítja^ hogy gólyáink néha mily sokáig időznek a vonulási utón. Kor: 1 év. Irány: Délkelet. Távolság: 1000 km. 12. Jelöltem 1912. július 8-án ugyancsak Rakamazon, 5562. számú gyűrűvel. Lelőtték 1913. augusztus 18-án Zavale mellett, Kamieniec-Podolszk közelében, az orosz-bukovinai határon nyugatról keletre vonuló csapatból. J. Alexandrovics Szvirszki jelentése. Kor: 1 év. Irány: Kelet. Távolság: 400 km. 13. Jelölte WÄHL Ignác 1914. június havában Apatinban, 6859. számú gyűrűvel. 1915. október 11-én kelt értesítés szerint (ísasoktóh széttépve talál- tatott Sivríhíssar kisázsiai városka mellett. Közelebbi adatok bekérettek, de még meg nem érkeztek. Winter Emil értesítése. Kor: kb. 11/2 év. Irány: Délkelet. Távolság: 1200 km. 14. Jelölte Platthy Árpád 1915. július havában Tiszatarjánban, 8584. számú gyűrűvel. 1915. szeptember 13-án Szabadhelyen, Aradmegyében nekirepült a sürgönydrótnak és leesett. Az elöljáróság jelentése. Kor: körülbelül 3 hónap. Irány: Dél-Délkelet. Távolság: 190 km. Mint már említettem, úgy a kisázsiai, mint a konstantinápolyi pél- dány a már ismert útvonalon került kézre a szülőföld felé való csatan- golásuk közbent Az Oroszországban kézrekerült példány teljesen új uti- irányt vett föl, de valószinűleg csak a rendes útvonalról valamiképen lesodródott <íeltévedt>> példányról van szó. Az aradmegyei példány tisza- menti gólyáink rendes őszi útvonalán került kézre. Harmadik csoport: a téli szálláson kéz re került példányok. 15. Jelöltem 1911. július 7-én Tiszakesziben, 4225. számú gyűrűvel. 236 SCHENK JAKAB Holtan találták 1914. január elején Elliot-ban, Délafrikában, Tem- buland, Cape-Colony. Claude Dl'ller, a délafrikai földmívelésügyi minisztérium rovartani osztálya főnökének jelentése. Kor: 21 2 év. Irány: Dél. Távolság: 9800 km. ló. Jelöltem 1911. július 7-én Mezőcsáton, az előbbi állomás köz- vetlen szomszédságában, ugyanakkor, mint az előbbit, 4170. számú gyűrűvel. Ezt is holtan találták, szintén 1914-ben és ugyancsak Délafrikában, az előbbi hely szomszédságában, Steyesbury mellett, de valamivel későbben, március havában. H. J. du Plessis jelentése. Kor: 21 2 év. Irány: Dél. Távolság: 9800 km. 17. Jelöltem 1913. június 2o-án Kopácson, Baranyamegyében, 3415. számú gyűrűvel. Lelőtték 1914. január 4-én Peddie-ben a Kap-földön, Délafrikában. L. J. Taylor jelentése. Kor: 1 2 év. Irány: Dél. Távolság: 10.000 km. A rendelkezésre álló adatok a régi területet, tudniillik Délafrikát jelölik meg, mint gólyáink téli szállását, mindössze azzal a különbséggel, hogy az 1913/14. évi tél idején jóval délebbre mentek, mint máskor. Az összes adatok a Kapföldről valók s Peddie a gólyaelőfordulás legdélibb pontjának tekinthető. 2. Dankasirály. Larus ridibundus L. Pont 60 kézrekerült példányunk van az idén, tehát nagyon jelenté- keny kísérleti anyag gyúlt össze a két év folyamán, melyben számos új adat is akad, teljesen rácáfolva arra az esetleges föltevésre, hogy néhány esztendő jelölési munkálatai már kimeríthetik a várható eredményeket. Igaz, hogy a téli szállás, valamint az átvonulási területek kérdését már egyetlen egy jelölési esztendő eredményei is nagy vonásokban tisztáz- hatják, de a pontos részleteket, a visszatérésben, úgyszintén a fészkelő területen való diszlokációban mutatkozó törvényszerűséget csakis hosszabb kísérletek útján lehet kielégítő módon megállapítani. Hogy mennyire igaz ez, azt eklatánsán bizonyítják az idei adatok, melyek egy része nagy jelentőségű a dankasirály vonulási viszonyainak folytatólagos és fokozatos megismeréséhez. Nem taglalhatom e jelentés keretében bővebben az új adatok vonuláselméleti jelentőségét, csak uta- lok a svájci előfordulásokra, továbbá arra, hogy míg a két magyar telep lakói ugyanazt a téli szállást keresik föl, addig a jóval északabbra levő hirnseni (Csehország északi része) telepről már egészen más irányban fekvő téli szállásba vonulnak el annak lakói. Megállapítható ebből az a tény, hogy a további sirályjelölések A MAGY. KIR. ORN'ITHOLOOIAI KÖZPONT MADARJELOI.ESEI 237 még mindig eredményeseknetc igérl 1915. évi április havi füzetében levő hiradás szerint. Kor: 10 hónap. Irá/^ : Délnyugat. Távolság: 800 km. 33. Az 5928-ast 1914. okt. 20-án Chotovin mellett lőtték le, Cseh- országban a Báró Nádhernv uradalom területén. Kor: 4 hónap. Irány: Északnyugat. Távolság: 400 km. 34. Az 5893-ast 1914. nov. 6-án Kiril Lagiloff jelentése szerint Tatar-Pazardjik mellett Bulgáriában találták. Kor: 4 hónap. Irány: Délkelet. Távolság: 720 km. Ebben a sorozatban is vannak új adataink. A csehországi példány kezdetben valószínűleg a Bécs felé vezető utón haladt s későbben a Morva mentén került az elejtési helyére. Teljesen új a bolgár előfordu- dulás. Ezt a példányt valószínűleg a Morava térítette le a szülők vonu- lási körzetéből. Első eset, hogy a velencei-tavi sirályok közül valamelyik ennyire délkeletre vetődött volna. Úgy látszik, csakugyan vannak «f/- tévedí vándorok-i). II. A bodrogszerdahelyi dankasirályok. a) Jelöltettek 1913. június 23-án 35. A 4593-as hulláját 1914 március 20-ika körül már meglehetősen föloszlott állapotban a Sajó-Tisza-torkolatnál találta Tiszka L. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 75 km. Ez a példány is a szülőtelep vonulási körzetébe tért vissza, tehát megvan az analogia a velencei-tavi sirályoknál tapasztalt jelenséghez. 36. A 4572-es 1913. dec. 28-ika táján /Cö//«-szigetén került kézre. Mavroudi T. jelentése. Kor: 7 hónap. Irány: Dél. Távolság: 1000 km, 37. A 4565-ös 1914. febr. 22-én Monfalcone mellett került kézre. Macorin G. jelentése. Kor: 9 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 680 km. Aquila. 16 242 SCHENK JAKAB 38. A 4701 -est 1Q14. március 30-án Bologna mellett ejtették el Valhrio AA. jelentése. Kor: 10 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 930 km. 39. A 4516-os 1915. január 30-án került kézre Taranto-ban. «Diana» 1915. évi február havi füzet. Kor: 20 hónap. Irány: Dél-Délnyugat. Távolság: 960. b) Jelöltetett 1914. június 22-én. 40. y\ 10.304-est élve elfogta, de ismét szabadon bocsátotta Pavlik J. tartalékos kormánymester Ö Felsége v.Orjen-ù torpedózuzóján 1915. február 6-án Sebenico-ban. Kor: 9 hónap. Irány: Dél-Délnyugat. Távolság: 450 km. A fenti adatok teljes bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy a iMagyarország északkeleti részében honos dankasirályok ugyanazokon az utakon ugyanazokat a téli szállásokat keresik föl, mint a velencei-tavon fészkelők, tehát a két telep ugyanabba a vonulási körzetbe tartozik. III. A hirnsentavi — csehországi, elbamenti — danka- sirályok. a) Kurt Loos jelölései 1912. május és június hónapokban. 41. A 2665-öst holtan találták 1914. tavaszán ^ö7//w/sr//-Z.í'//r7ö mellett, vagyis a telep tőszomszédságában. A bejelentő Schubert H. egyúttal arról is hírt adott, hogy Drum községben (szintén a telep közvetlen szom- szédságában) az eke nyomán gyülekező sirályok között három gyűrűsét figyeltek meg. A konkrét esetből egészen bizonyos, hogy egy kétéves példány visszatért a szülőtelepre s így a többiről is valószínű, hogy a hirnsentavi sirályivadékból valók. 42. A 2200-ast holtan találták magán a hirnseni tavon 1914. július 13-án. Ennek a példánynak korát illetőleg kételyek merültek föl, mert a bejelentő Hegenbarth O. szerint a madár 1913. évi fióka volt (a tolla- zata alapján), míg törzskönyvünk adatai szerint Kurt Loos még 1912-ben jelölte volna ezt a példányt. A zavar onnan van, hogy a 2200-as szám nálunk egyáltalában nincs bevezetve s így csak sejthető, hogy ez a pél- dány is akkor kapta a gyűrűt, mikor a 2100-as sorozat lett elhasználva, vagyis 1912. június 3-án. Nem valószínű azonban, hogy még a harma- dik életévében is a fiatalkori tollazatát viselje a madár s így valahol tévedésnek kell lennie, vagy a jelölés időpontjában, vagy a bejelentő állításában. 43. A 2613-ast 1915. június havában KönigswaUi-ban lőtték le, Bodenbach mellett, (Csehország északi részében. Paul V. jelentése. Kor: 3 év. Irány: Északnyugat. Távolság: 40 km. Ezt a példányt kétségtelenül fészkelőnek kell tartani s valószínű, hogy nem magán a szülötelepen, hanem a Bodenbach körül A M AGY. KIR. ORNITHOLOQIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 243 levő kisebb telepek valamelyikében költött. Michel Gv.-nak az <íAqiiila>i XVII. évf. 275. lapján levő közleménye szerint Bodenbach környékén vannak dankasirálytelepek. Nagyon fontos fény, hogy ezek a példányok is kivétel nélkül abba a fészkelési körzetbe tértek vissza, amelybe a szillötelep is tartozik. 44. A 2öl7-est 1913. dec. 5-én lőtték le Floirae mellett, Francia- ország Charente Inférieure tartományában, a Gironde torkolatánál. A Le Chasseur Français 1914 p. 12 alapján Matthey Dupraz jelentette be az adatot. Kor: 19 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 1290 km. 45. A 2175-öst holtan találták 1914. július 20-án a Weser folyó torkolatánál. Tiedemann K. jelentése. Kor: 2 év. Irány: Északnyugat. Távolság: 530 km. 46. A 2ó07-est 1914. január 15-én Rotterdam mellett lőtték le. Meudt a. jelentése. Kor: 20 hónap. Irány: Nyugat. Távolság: 720 km. Az utóbbi három példány közül keltő a rendes téli szállásban került kézre, míg a harmadik adat nyári előfordulásra vonatkozik. A hely és időpont alapján a legnagyobb fokban valószínű, hogy ez a példány is a szülőtelepről indult s így ebben az esetben is kimondhatjuk a vonulási körzet megtartásáról szóló törvényszerűséget. b) Kurt Loos 1913. évi május és Június havi jelölései. Al. A 3528-as 1913. szept. végén Boulogne mellett került kézre. Dr. Bommier jelentése, úgyszintén a «St. Hubert Club Illustrée» 1914. évi január havi füzetének híradása. Kor: 4 hónap. Irány: Nyugat. Távolság: 920 km. 48. A 177-es 1913. okt. körül Schiedam mellett, Hollandiában löve- tett. W. Wetsteijn jelentése. Kor: 5 hónap. Irány: Nyugat. Távolság: 740 km. 49. A 3562-es 1913. október 15-én Kings-Lynn mellett lövetett. Dr. Jackson jelentése. Kor: 5 hónap. Irány: Nyugat-Északnyugat. Távolság: 1030 km. Az első példány, amely Angliában került kézre. 50. A 3506-ost 1913. nov. 24-én Dunkirchen mellett ejtették el. Cabelinq L. jelentése. Kor: 6 hónap. Irány: Nyugat. Távolság: 870 km. 51. A 3587-es 1913. nov. 1-én Antwerpen mellett került kézre. Francois van de Wyngaert jelentése. Kor: 6 hónap. Irány: Nyugat. Távolság: 720 km. 52. A 245-öst 1913. dec. 30-án Dieppe mellett lőtték le. Godefroy H. jelentése. Kor: 7 hónap. Irátiy : Nyugat. Távolság: 980 km. 16* 244 SCHENK JAKAB 53. A 3592-est 1Q14. január 23-án Ile Saint Denis mellett, Francia- ország Seine tartományában lőtték le. üermainp; H. jelentése. Kor: 8 hónap. Irán^: Nyugat- Délnyugat. Távolság: Q20 km. 54. A 3ó00-ast 1914. január 20-án Bordeaux mellett ejtették el. DiEZ V., Keh RIO H. és Mavley Bendale jelentései. Kor: 8 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 1320 km. 55. A 3545-öst 1914. január 26-án a Phare de la Coubre, a Gironde torkolatánál ejtették el. Mad. Cantin jelentése. Kor: 8 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolcág: 1300 km. 56. A 248-as hálóban fogódott meg 1913. január 26-án La Rochelle mellett, az Atlanti-Óceán partján. Portères G. jelentése a Le Chasseur Français 1914. évi. 159. lapján. Kor: 8 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolsátr: 1280 km. 57. A 3504-est 1914. január 24-én Redon mellett Franciaország Ile et Vilaine tartományában ejtették el. Vicomte Jean de Chanterac jelentése. Kor: 8 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 1270 km. 58. A 3595-ös 1914. március 19-én lövetett le Ingrandes sur Loire mellett, Franciaország Maine et Loire tartományában. Agoulon P. jelentése. Kor: 10 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 1170 km. 59. A 3550. számú példányt 1914. március elején Marseille vidé- kén Salin le Oirand mellett, a Taramant világítótoronynál lőtték le. Merle Louis jelentése. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 1080 km. 60. A 3571-est 1914. június 25-ike táján élve elfogták Spanyol- országban, Valencia mellett. Mifsud E. jelentése. Kor: 1 év. Irány: Délnyugat. Távolság: 1720 km. Az 59-es számú példány kivételével valamennyi a hirnscntavi danka- sirályok rendes átvonulási területein és téli szállásain került kézre s ennek alapján megállapítható, hogy a rendes fészkelési körzetből el- indult példányok túlnyomó nagyrészben megmaradnak a rendes csapá- son, vagyis a telepet jellemző vonulási körzetben. Mindössze a téli szállás kisebbfokú kibővítését jelenti az angol előfordulás, de ez nem jelenti a rendes csapás elhagyását. Egészen más elbírálás alá esik a Va- lenciában kézrekerült példány, nem is annyira a hely, mint inkább az időpont miatt. Pozitivet azonban erről a példányról egyelőre még nem lehet mondani, meg kell várni az esetleges további adatokat, szinguláris jelenségről van-e szó, mondjuk eltévedt madárról, vagy nem. A MAGY. KIR. ()Iv'NlTH( )L()(ilAl KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 245 3. Bibic. Vanellus vanellus (L.) A legteljesebb eredményeket igérő fajunk, mert belőle ügy fióká- kat, mint fészkelő öreg madarakat is elegendő nagy számban tudunk jelölni. Csak egy hiányt kellene még pótolni, t. i. a jelölést nem csak Ürbö pusztán kellene végezni, hanem az ország egyéb alkalmas vidé- kein is, amit meg is teszünk, ha a háború befejeződik. A téli szállást az eddigi eredmények alapján még nem lehet teljes pontossággal megállapítani; ügy látszik, hogy függ a mindenkori tél klimatikus viszonyaitól. Enyhébb időjárás alkalmával a /^o'-síkságon telel- nek, hidegebb tél idején átmennek Franciaországba és még tovább Spanyolországba. Feltűnő jelenség, hogy az átvonulási terület még teljesen ismeret- len. Az Olaszországba vezető ütőn eddig még egyetlen példány se került kézre, amiért is nem épen megokolatlan az a föltevés, hogy bíbiceink egy hajtásra teszik meg az Ürbőből Olaszországba vivő légvonalban körül- belül 600 kilométeres utat. Megjegyzendő ennél a fajnál még az a körülmény is, hogy a téli szálláson jóval több öreg madár kerül kézre, mint fióka, habár a fiókák nagyobb számban lesznek megjelölve, mint az öregek. Eddig általában az a fölfogás uralkodott, hogy a fiókák pusztulási arányszáma nagyobb, mint az úgynevezett «tapasztaltabb» öregeké. A fiókák fészkelesére, sajnos, az idei adatok között se akad még minden kétséget kizáró eredmény. A fészekről fogott öreg madarak visszatérése az immár három év óta folyó munkálatok révén kétségtele- nül meg van állapítva, de fiókakorban jelölt madarat, mint fészkelőt eddig még nem sikerült találni. Pedig nagyon valószínű, hogy ezek le- telepednek a szülőföldön. Bizonyítja ezt a Fertő-tónál jelölt fióka, amely 4 éves korában s oly időben lövetett le a jelölés helyén, hogy a fészke- lést föltétlenül biztosnak kell tekinteni. Tán már a legközelebbi jelölési időszak meghozza erre nézve is a döntést. A beérkezett adatokat két csoportban közlöm. Először jönnek azok, amelyek a fészkelési területre való visszatérésre vonatkoznak, azután a telelésről szólók. Átvonulási adatok, mint már említettem, nincsenek. Az egy fertőtavi példányon kívül a többit mind Ürbö pusztán jelöltem. Első csoport: visszatérés a jelölés környékére. 1. Fióka; jelöltem 1911. június 25-én 2001-es számú gyűrűvel, Ulmicen a Fertő-tava mellett; elejtette 1915. június 3-án Killian M. ugyanott. A példány kora tehát 4 év s ezért biztosra kell venni, hogy az elejtés helyén fészkelt. 246 SCHENK JAKAB 2—5. Fészekről fogott öreg madarak; jelöltettek 1Q12. május 18., április 21., április 2ó. és május 4-én 2062., 2309., 2333. és 2353. számú gyűrűkkel ; újból fészekről fogattak pontosan a jelölés helyén, vagyis a régi fészek helyén — közelítőleg 400 -méternyi területen belül — 1914. április 18., május 2ó. és április 19-én. Második csoport: a téli szálláson talált példányok. 6. Fészkéről fogatott 1912. április 2ó-án; gyűrűszám: 2338.; a Le St. Hubert Club Illustrée 1914. évf. p. 20 szerint elejtették 1913. dec. 15-én Clialon sur Saone mellett. Irány: Nyugat. Távolság: 1050 km. Az adatot Burg G. közbenjöttével Ghidini A. közölte. 7. Fészekről fogatott 1912. május 18-án; gyűrűszám: 2382.; elejte- tett 1914. febr. 23-án Serracapriola mellett, Olaszország Foggia tartomá- nyában. Frateli de Marzio jelentése. A 2382-es gyűrűvel jelölt példány az (.iAquila^i XX. évf. 445. lapja szerint már egyszer be lett jelentve. Minthogy azonban a 2382-es gyűrű ez alkalommal be is küldetett, csak az az eset lehetséges, hogy a számok hasonlósága miatt akkor a 2332-es lett bejelentve. Ez a szám tehát az idézett helyen ilyen értelemben helyesbítendő. A 2332-es számú példány jelölési adatai ugyanazok, mint a 2382-eséi. Irány: Délnyugat. Távolság: 680 km. Úgy látszik, hogy a Po-síkságtól kezdve nyugat felé haladó főút- vonalból egy kevésbbé fréquentait mellék-útvonal leágazik déli Olasz- országba s ez a példány is ennek a mentén került kézre. 8. Fészkéről fogatott 1912. május 4-én; gyűrűszám 2345.; 19 jelö- letlen példánnyal együtt elfogta Milhe J. 1914. nov. 21-én Montciix- ben Franciaország Vaucluse tartományában. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 1170 km. 9. Fészkéről fogatott 1912. május 25-én; gyűrűszám: 2093.; el- ejtette Luigi Mannati 1913. dec. 20-án Crema mellett, Olaszország Cremona tartományában. Irány: Nyugat- Dél nyugat. Távolság: 780 km. 10. Fészkéről fogatott 1912. április 21-én; gyűrűszám: 2311.; el- ejtette E. Schillings 1914. okt. 11-én Alnwnara mellett, Spanyolország keleti partvidékén, Castellon tartományban. Irány: Délnyugat. Távolság: 1800 kiiL 11. Fészkéről fogatott 1912. június 1-én, jelöltetett 2416-os gyűrű- vel, kézrekerült 1915. január első felében Marsiliana mellett, Olasz- ország Toscana tartományában a Maremme parton. Conte Pelli Labbroni jelentése. Irá/^y: Délnyugat. Távolság: 800 kiiL A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 247 12. Fészkéről fogatott 1Q13. május 15-én, jelöltetett 2510. számú gyűrűvel. Elejtette Giuseppe Castioni 1914. február 20-ika körül Gazza mellett, Sanguinetto közelében, Olaszország Verona tartományában. Irà/^y: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 680 km. 13. Fészkéről fogatott 1Q13. május 15-én, jelöltetett 3004-es gyűrű- vel; elejtette Giudice Delfino 1013. dec. 14-én Cavatìgozzi mellett, Olaszország Cremona tartományában. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 770 km. 14. Fészkéről fogatott 1913. május 15-én, jelöltetett 2507-es számú gyűrűvel; elejtette Guido Nolli 1913. dec. 23-án Olaszország Cremona tartományában, Olnieneta mellett. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 780 km. 15. Fióka, jelöltetett 1913. június 5-én 3074-es számú gyűrűvel; el- ejtette Paolo Ginori Conti 1913. nov. 28-án Vada mellett, Olaszország Pisa tartományában. Kor: () hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 720 km. 16. Fióka, jelöltetett 1913. június 13-án 3079-es gyűrűvel; elejtette Dr. Antonio Barbèra 1913. december végén Gabionetta mellett, Olasz- ország Cremona tartományában. Kor: 7 hónap. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 720 km. 17. Fészkéről fogatott 1914. május 9-én, jelöltetett 5760-as gyűrű- vel; elejtették 1914. dec. 28-án Serravallo a Po mellett, Mantovától 30 km.-nyire. Silvio Tassán jelentése. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 700 km. 4. Vöröslábu cankó. Totanus totanus (L.) Ezidén elsőizben kaptunk erre a fajra vonatkozó nagyobb vizsgá- lati anyagot, amelynek alapján vonulásának egyes fontosabb részletei máris tisztázhatók. Elsősorban ennél a fajnál is beigazolódott a regi fészkelő helyre, vagyis a hazájába való visszatérés. Az átvonulási terület, az eddigi adatok szerint, az Adriai-tenger mindkét partvidéke. Biztosan meghatározott téli szállásnak egyelőre csak Tunisz vehető, bár a Kréta- szigetén való előfordulás alapján bizonyára Egyptom és Tripolisz is téli szállást nyújtanak ennek a fajnak. Mint a bibiénél, úgy itt is nagyon föl- tűnő az a jelenség, hogy az öreg madarak aránytalanul nagyobb pusztu- lási számot adnak, mint a fiókák. Az alább közlendő adatokra nézve megjegyzendő, hogy vala- mennyi példány Ürbőn jelöltetett. Az adatokat, mint a bíbicnél, két csoportban közlöm. 248 SCHENK JAKAB I. csoport. A fészkelő területre visszatért példányok. 1. A 78-as gyűrűvel jelölt, 1912. május 2ö-án fészkéről fogott pél- dányt 1914. május 2-án újból fészekről fogtam, az eredeti fészkétől kb. 10 km.-nyi távolságban. 2. A 159-es gyűrűvel jelölt, 1913. május 15-én fészkéről fogott példányt 1914. május 2ó-án a jelölési hely közvetlen környékén újból fészkéről fogtam. 3. A 199-es gyűrűvel jelölt 1913. május 15-én fészkéről fogott madarat Thélaz Sándor 1914. május 27-én elejtette Vecsés-en, a jelölési helytől 35 kilométernyi távolságban. A bejelentő szerint ez a faj az el- ejtés helyén nem fészkel. Valószínű, hogy ez a példány is visszatért a régi fészkelő helyére, ahonnan csak időlegesen elkalandozott. II. csoport. Az átvonulási területen és a téli szálláson talált példányok. 4. Fészekről fogatott 1912. május 11-én s a 66-os gyűrűt kapta; elejtette 1914. február elején Julius Mehemedbasic Sfolac mellett, az Uttovo blato tavon Hercegovinában. Bejelentő Foramitti főhadnagy, aki a madarat is megküldte. Irány: Dél-Délnyugat. Távolság: 500 km. Tekintettel arra, hogy ez a faj néha nálunk is kitelel, nem való- színűtlen, hogy ez a példány a Narenta torkolat környékén töltötte a telet. 5. Fészkéről fogatott 1913. május 15-én s a 196-os gyűrűt kapta; elejtette 1914. március 9-én Veneziá-bdin üi\'Aciiino Velluti. Irány: Délnyugat. Távolság: 580 km. Ez a példány valószínűleg már a visszavonulási úton került kézre. 6. Fészkéről fogatott 1913. május 15-én s a 198-as gyűrűt kapta; elejtette 1914. február 26-án Ali Ben Rahouma Radés mellett, Tunis közelében. A cs. és kir. osztrák-magyar főkonzulátusi hivatal nem elége- dett meg az eset bejelentésével, hanem megszerezte a madarat is, pre- paráltatta és dokumentumként az intézetnek megküldötte. Nem mulaszt- hatjuk el, hogy főkonzulátusi hivatalunknak ezért a messzemenő előzé- kenységéért ezen a helyen is hálás köszönetet ne mondjunk. Magát az esetet különben P. Bédé sfaxi levelező tagunk is bejelentette. Irány: Délnyugat. Távolság: 1400 km. Az előfordulás időpontja szerint ez a példány itt a téli szállásban tartózkodott. 7. Fióka; jelöltetett 1913. május 22-én 184. számú gyűrűvel; el- ejtették 1913. dec. Il-én a Sfax mellett levő mocsarakban Tunisban. P. Bédé és Matti ii:y Dupraz jelentései. Kor: 7 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 1570 km. A MAGY. KIR. ORNITHOI.OC.IAI KÖZPONT MADÁRJELÖLÉSEI 249 Ez a példány is a téli szálláson lövetett. 8. Fióka; jelöltetett 1914. május 25-én 218-as gyűrűvel elejtették 1914. nov. 15-én Canea mellett, Kréta szigetén. Ezt az értékes adatot caneai konzulátusi hivatalunk hozta tudomásunkra. Kor: ó hónap. Irái{v : Dél-Délkelet. Távolság: 13ö0 km. Kérdés marad, vájjon ez a példány még átvonulóban tartózkodott-e itt vagy már a téli szállásban? Az időpontot tekintve, inkább átvonulás- ról lehet szó, mert ez a faj elég későn szokott tőlünk elvonulni. További adatok erről a vidékről természetesen épen olyan érdekesek, mint értékesek volnának. 5. Borzas cankó. Pavoncella pugnax (L.) Ebből a fajból mindezideig csak ez az egyetlen példányunk került kézre és pedig valószínűleg az átvonulási területen, a visszavonulás alkalmával. Jelöltem pedig ezt a példányt mint fiókát 1914. május 25-én Ürbo pusztán Ó286. számú gyűrűvel; elejtette Gaetano Carlo 1915. március 31-én Bondeno mellett, Olaszország Ferrara tartományában. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 650 km. 6. Nagy goda. Limosa limosa (L.) Ebből a fajból is vegyesen jelölünk fészekről fogott öreg madara- kat és fiókákat. Eddigelé csak a <íliazábay> való visszatérést sikerült két esetben bebizonyítani, amihez az idei anyag két újabb bizonyítékot szol- gáltat, de ez idén végre a tengerentúlról is kaptunk egy adatot. Ez a régen várt adat azonban következtetések levonására nem nagyon alkalmas, mert fészekről fogott példány április 23-án került kézre, tehát abban az idő- ben, amikor társai már régóta hazaérkeztek és már fészkelnek. Talán sérült vagy beteg példány volt, mely nem merte megkockáztatni az utat a tengeren át Ettől eltekintve azonban mégis értékes az adat, mert meg- adja az eddigelé nélkülözött útmutatást, hogy hol kell keresnünk a nálunk honos godák átvonulási területeit és téli szállását. Valamennyi példány Ürbö pusztán jelöltetett. 1. Fészekről fogatott 1913. május 15-én s kapta a 252ó. számú gyűrűt; pontosan a jelölési hely környékében újból fészekről fogtam 1914. április 2ó-án. 2. Fészekről fogatott 1913. május 15-én s kapta a 3003-as számú gyűrűt; régi fészke környékén újból fészekről fogtam 1914. máj. 16-án. 3. Fészkéről fogtam 1912. május 4-én s jelöltem 2348. számú gyű- rűvel ; holtan találták (nekirepült a sürgönydrótnak) a Fezzara-ió mellett, 250 SCHENK JAKAB Algeria Constantine tartományában 1Q14. április 20-ika táján. A Le Chasseur Français 1914 p. 372 híradása. Iráiiy : Délnyugat. Távolság: 1500 km. 7. Széki lile. Charadrius alexandrinus L. Erre a fajra vonatkozó első adatunk azt bizonyítja, hogy a széki lile is vissz a fér a régi fészkelő helyére. Az 1914. május 9-én az Ürbö-\t\ szomszédos Szúnyog puszta székesein fészkéről fogott példányt 1915. június 6-án ugyanott elejtette Nattán Aladár. Az előfordulás idejét és helyét tekintve, kétség se férhet hozzá, hogy a madár a régi fészkelő területére tért vissza. 8. Közép sárszalonka. Gallinago gallinago (L.) Ennek a fajnak a vonulási viszonyai különösen a vadászkörök nagyfokú érdeklődésére tarthatnak igényt, de viszont nem kevésbbé érdekelhetik az ornithologust is, főleg pedig azért, mert a Magyarországon fészkelők a faj legdélibb fekvésű fészkelő zónájában vannak. Jelentősebb eredményeket még azért is várhatunk ennél a fajnál, mert módunkban van fészekről fogott öreg madarakat és fiókákat is jelölni. Az első esztendő jelölései valóban igazolják is a várakozást, amennyi- ben az összesen 5 jelölt példány közül kettő még ugyanabban az esz- tendőben került kézre és pedig egy fészekről fogott madár és annak a fia. Az időpontot tekintve, mind a két madár a téli szállásban tartózkodott, még pedig sajátságos viszonylatban, mert az anyamadár korábban volt a téli tanyán és délebbre is ment, mint a fia, amely akkor indult első útjára. A két hely légvonalban 700 kilométernyire fekszik egymástól, majdnem egyenesen déli irányban. Az együttvéve rendkívül érdekes két eset azt látszik bizonyítani, hogy ennél a fajnál a család összetartása az elvonulás idején már megszűnt — valószínűleg már előbb is. Annyi kétségtelen, hogy jelölési kísérletekhez nagyon hálás ez a faj, amelyet épen ezért a lehetőség szerint fölkarolunk majd, ha ennek újra itt lesz az ideje. 1. Fészkéről fogtam 1913. május 29-én Orőo pusztán s kapta a lOó-os gyűrűt; lelőtte Giorgio Savíílli 1913. dec. 2-án Pizzo di Ca- labria mellett, Olaszország legdélibb csücskében. A budapesti vadász- társasághoz intézett híradást Pálmai Andor titkár úr juttatta intéze- tünkhöz. Irány: Dél-Délnyugat. Távolság: 1000 km. A MAOY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLKSEl 251 2. Előbbi fia, mely 1Q13. június 5-én kapta a 3óll-es gyűrűt; el- ejtette Alzani F. 1Q13. dec. havában, Persketo mellett, Bologna közelé- ben. A Rivista italiana di Ornitologia VII. p. 8ö. híradása, melyet Ghidini a. is volt szives velünk közölni. Kor: 7 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 700 km. 9. Erdei szalonka. Scolopax rusticola L. Hogy milyen nagyszerű eredményekkel járhatna az erdei szalonka nagyobb méretekben keresztülvitt jelölése, arról beszédes tanúságot szol- gáltat az a tény, hogy Schoupa H. Millcscliau-bdin, Csehország északi részében az 1913. évben mindössze csak 3 fiókát jelölt, de ezek közül mindjárt az első évben már kettő került kézre. Az egyik a jelölési hely- től csekély távolságra (1. az előző évi jelentést), a másik pedig, amely 1913. június 11-én az 1489-es gyűrűvel lett megjelölve, Finidori Féli.x jelentése szerint valószínűleg a téli szálláson Korzika szigetén, Biccliísano helység mellett 1914. január 4-én. Kor: 7 hónap. Irátiy : Dél-Délnyugat. Távolság: 1000 km. Ez a szép eredmény nagyon is alkalmas lehetne arra, hogy a jelö- lés nehézségei dacára is munkatársainkat e fajnak minél nagyobb szám- ban való jelölésére lelkesítse. 10. Kormos szerkő. Hydrochelidon nigra L. Azon fajaink közé tartozik, amelyek aránylag igen kevés eredményt adnak, dacára annak, hogy úgy fészekről fogott öreg madarakat, mint fiókákat is évről-évre elég nagy számban tudunk jelölni. Eddigelé csak egy példányról kaptunk hírt, mely Franciaország déli részében került kézre. A második példányt, mely fióka korában 1912. június havában a velencei-tavon jelöltett 914-es gyűrűvel, Stanojevics Bózsó ejtette el 1914. június 29-én Kánszentmiklós-on az úgynevezett «Lapos rét»-en, ahol ez a madárfaj, saját megfigyelésem szerint, évenként fészkelni szokott. Kor: 2 év. Irár^ : Kelet- Délkelet. Távolság: 45 km. Biztosra kell venni, hogy ez a madár az elejtés helyén fészkelt s ezzel azt a nagyjelentőségű eredményt kapjuk, hogy a telepesen fészkelő madárfajoknál az egyes telepeken született fiókák részben más telepeken települnek meg fészkelés céljából. A dankasirályról, valamint az üstökös gémről ez a tény már régebben ismeretes. Minthogy módomban lesz több telepen fészekről fogni és továbbra is nagyobb számban fiókákat is jelölni ebből a fajból, azért reményem van arra, hogy ez a faj még 252 SCHENK JAKAB lényegesen gyarapítja majd a telepesen fészkelő madárfajok vonulási és diszlokációs viszonyaira vonatkozó ismereteinket. Megjegyzendő, hogy az öreg madarak a lószőrből készült tőrkökben könnyen megfogódnak, még pedig gyakran egy órai időn belül úgy a hím, mint a nőstény, fészküket pedig még többszörös lefogatás után sem hagyják el. 1 1. Szárcsa. aulica atra L. A hálásabb fajokhoz tartozik, melynél meglehetősen magas a kézre- kerültek százalékaránya. Az 1913. év folyamán jelölt 34 példányból eddig 7 került kézre, és pedig 4 a jelölés helyén (három 1913. szept. 28-án, a negyedik 1913. dec. 1-én), három pedig Olaszországban, az átvonulási területen, illetőleg a téli szálláson. Az adatok egy részét már a múlt évi jelentésben közöltem. Idei adataink, melyekre nézve megjegyzendő, hogy valamennyi példány fióka korában 1913. június 3-án és 4-én a velencei tavon lett megjelölve, a következők: 1. A 3294-es számú 1913. dec. 1-én a jelölés helyén lövetett, tehát abban az időben, amikor egyívású társai már Olaszország vizein jártak. Tóbiró Nagy György jelentése. 2. A 3049-est 1913. nov. 15-én Livorno mellett, a Stagno mocsarai- ban ejtették el. A livornoi cs. és kir. osztrák-magyar konzulátusi hivatal jelentése. Kor: ó hónap. Iráii^ : Délnyugat. Távolság: 110 km. 3. A 3298-ast 1914. február 8-án Livorno közelében San Vinccnzo- nál ejtette et Umberto Benvenuto. Kor: 9 hónap. Irán^ : Délnyugat. Távolság: 110 km. 4. A 304Ó-OS számút 1913. nov. 24-én Lesina mellett ejtették el, Olaszország Foggia tartományában. Michele Colozzi jelentése. Kor: ö hónap. Irán^: Dél-Délnyugat. Távolság: 640 km. Az elejtési helyek eloszlása arra mutat, hogy a szárcsa mintegy középhelyet foglal el a délnyugati és a nyugati csoport között, azzal a lényeges különbséggel azonban, hogy a szárcsa Olaszországból nem megy tovább, hanem annak tengerparti lagunáiban és mocsaraiban tölti a telet. Lényegében természetesen a délnyugati főcsoporthoz számítandó. 12. Kis kócsag. Ar dea gar z cita L. Első adatunk erről a teljes pusztulása felé közeledő fajunkról s valóban szerencsének mondható, hogy a jelölt példányok csekély száma dacára is sikerült megrögzíteni kis kócsagjaink téli szállását. A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAl KÖZPONT MADARJKLOLESEI 253 Az 1912. június lö-án az Obedszka barában megjelölt 13 fióka közül a 4SÓ-0S számút 1914. január második felében Közép-Nifrcriában, a Z)//í'^ö-tavánál ejtették el. Simon N. híradása a Le Chasseur Français 1914. évf. 515. lapján. Kor: 13/4 év. Iráiiy : Délnyugat. Távolság: 3800 km. Adatunk tanúsága szerint kis kíícsagunk bakcsóink és üstökös gémeink társaságában a Szaharán túl, Nigéria mocsarain tölti a telet. 13. Üstökös gém. Ar dea ralloides Scop. Az üstökös gém vonulási viszonyairól az idei anyag is igen érté- kes adatokat szolgáltatott. Ennél a fajnál is fönnáll a telepesen fészkelő madaraknál megnyilvánult az a törvényszerűség, hogy a fiókák nem- csak a szülőtelepen, hanem ettől sokszor messzire eső telepeken fész- kelnek. Már az 1911. évi jelentésben említettem egy idevágó esetet, amikor az Obedszka barában jelölt üstökös gém harmadéves korában Lompalánkán, Bulgáriában került kézre a fészkelés ideje alatt. (Aquila XVIIl.; p. 348.) Ez idén egy 5 éves példány szintén a fészkelési idő alatt s olyan területen került kézre, amelyen fészkelése nagyon való- színű. A téli szállás, valamint az átvonulási területek kérdése már nagy vonásokban tisztázva van. Valóban meglepő, hogy az üstökös gém vonu- lási viszonyai mily nagy fokban váltak ismertekké a jelölési kísérletek révén s csak egy akadálya van a teljes megoldásnak: nem lehet rend- szeresen fészkeikről lefogni az öreg madarakat s ennek alapján minden részletében tanulmányozni és tisztázni a kérdést. De ettől eltekintve, a meglévő eredmények annál örvendetesebbek, mert hiszen tudvalevő, hogy a gémek a pusztuló madarak jegyzékén vannak s hovatovább mind jobban kiszorulnak hazánk területéről, aminek az lesz a természe- tes következménye, hogy vonulási viszonyaik majd jelentékenyen meg- változnak. Az üstökös gémnél még tán sikerült az ősi vonulási viszonyo- kat megismerni és a jövő kutatások számára megőrizni. Idei adataink a következők: L Fióka; jelöltem 1909. június 15-én 844. számú gyűrűvel a kis- balatoni gémtelepen; elejtették 1915. május elején a du/iaböke/iyí irierü- letén, Bács-Bodrogmegyében. Maji:rszkv I. megfigyelőnk jelentése. A dunabökényi árterület azoknak a dunai szigeteknek a közelében fekszik, amelyeken Schweppenburg báró adatai szerint (Journal f. Ornith. 1915 évf. p. 86) kisebb üstökös gém- és bakcsó-telepek vannak. Ezért és az időpontot tekintve is nem valószínűtlen az a föltevés, hogy ez a példány az itt fészkelőkhöz tartozott. Az üstökös gém vonulási ideje 254 SCHENK JAKAB főleg április, míg májusban már a fészkelő telep környékény tanyáznak. Különösen áll ez az öreg ivarérett példányokra. Kor: 5 év. Irány: Délkelet. Távolság: 210 km. 2. Fióka; jelöltem 1Q12. július 11-én Ujvidék-tn a 188. számú gyű- rűvel ; lövetett Bologna mellett 1Q13. aug. havában. Borgogna A. jelen- tése a nápolyi (-> híradása nyomán. Kor: 1 év. Irány: Nyugat. Távolság: 680 km. Ennek a példánynak az elindulási pontja természetesen már nem ismeretes, de az elejtés helye a iMagyarországból a téli szállásba vonuló üstökös gémek útvonalában fekszik. 3. Fióka; jelöltem 1Q12. június 17-én az Obedszka bará-ban 702. számú gyűrűvel. Lövetett 1914. első felében Soliman és Kerbous között a tengerparton, Tunis közelében. Le Chasseur Français 1914. p. 515. Kor: 2 év. Irány: Délnyugat. Távolság: 1200 km. Az elejtés pontos dátuma ismeretlen, de minthogy a hely üstökös gémeink útvonalán fekszik, valószínű, hogy a tavaszi visszavonulás ide- jén történt az elejtés. 4. Fióka; jelöltem 1912. június 16-án szintén az Obedszka bará- ban, 548-as gyűrűvel; elejtette Filippo la Grassa 1914. április 20-án a Belice folyó torkolatánál Selinunte mellett, Szicília szigetén, Trapani tar- tományban. Francesco Venezia jelentése. Kor: 13/4 év. Irány: Délnyugat. Távolság: 900 km. 5. Fióka; jelöltem 1912. július 11-én UJvidék-tn 61 -es számú gyű- rűvel; elejtette E. A. Brackenbury 1914. március havában Argungu mellett, Nig&ia-ban. A bejelentő szerint az elejtés helyén ez a madár közönséges. Kor: 13 4 év. Ira/^y: Délnyugat. Távolság: 3860 km. Ez a példány kétségtelenül a téli szálláson került kézre s már a második, amely Nigériában telel. Ugyanitt telelnek a vele együtt fész- kelő kis kócsag és bakcsó is. Ez tehát olyan terület, ahová már a siker biztos reményében tehetne kirándulást, aki gyűrűs madarainkat a téli szállásukban föl akarná keresni. 14. Bakcsó. Nycticorax nycticorax (L.) Szintén a hálásabb fajokhoz tartozik, elég magas kézrekerülési szá- zalékot ad, vonulása tehát szintén már eléggé ismeretes. Az idei anyag is lényegesen gyarapítja a bakcsó vonulási viszonyairól szóló tudásun- kat, különösen a téli szállásra vonatkozólag. Eddig a legdélibb előfordu- lási hely Málta-szigete volt, az idei adatok szerint ez a faj is Nigériáig vonul, ahol a mi telünk ideje alatt meglehetősen közönséges. A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 255 A különböző bakcsó-telepek lakói nagyjában ugyanazokat az út- vonalakat használják és ugyanazokat a téli szállásokat keresik föl, tehát úgy látszik Magyarország egész területe a bakesó vonulására nézve egy és ugyanazt a fészkelési körzetet alkotja, amelybe a fészkelési idő alatt visszatérnek a fiókák is. Az idevágó eddigi adatok szerint a fiókák nem- csak a fajnak magyarországi fészkelési körzetébe térnek vissza, hanem lehetőleg a szülőtelep legközelebbi környékére, sok esetben magára a szülőtelepre, ahol valószínűleg fészkelnek is. Az eddigi szép eredménye- ket tekintve, kétszeresen sajnálatos dolog, hogy ebből a fajból nem fog- hatók le a fészkekről az öreg madarak, mert már csak az ily módon szerezhető adatok hiányzanak a bakcsó vonulási viszonyainak teljes és kimerítő ismeretéhez. 1. Fióka; jelöltem 1912. július 2-án a //ű>ös-szigeten, Budapest közelében, 396-os gyűrűvel; lelőtte Vizy János 1915. május 23-án Áporka mellett a jelölési hely közelében. Kor: 3 év. Irát^' : Dél. Távolság: 15 km. Az időpontot és az elejtési helynek a szülőtelephez való közeli fekvését tekintve, biztosra kell venni, hogy ez a példány vagy magán a szülőtelepen, vagy pedig annak legközelebbi környékén telepedett meg fészkelés céljából. 2. Fióka; jelöltem 1913. június 29-én Ujvidék-tn 2072-es gyűrűvel ; kim.erült állapotban elevenen elfogták 1914. tavaszán di Dunacséb mtWtiú erdőben. Trauer Gula értesítése. Kor: 1 év. Irány: Nyugat. Távolság: 30 km. 3. Fióka; jelöltem 1914. július 4-én a Tiszakisfaludi hdikcsóitXtptn 2402-es számú gyűrűvel; lelövetett 1915. június elején Bagola pusztán. Hunyor Béla értesítése. Kor: 1 év. Irány: Kelet. Távolság: 15 km. A két utóbbi példány is a szülőföld közvetlen környékére, tehát annak fészkelési körzetébe tért vissza. Hogy fészkeltek-e, az kérdéses, mert hiszen az egy éves bakcsó valószínűleg még nem ivarérett, de az tény, hogy első ízben visszajött a szülőtelepre, egyéb adatokkal való analogia alapján arra enged következtetni, hogy további életük folyamán is a szülőtelepre tértek volna vissza fészkelés céljából. 4. Fióka; jelölte Radeczky Dezső 1911. július 6-án a Háros-- szigeten, Budapest közelében 353-as gyűrűvel ; elejtette Charles Perrot 1914. május 29-én E'echessa mellett, Algéria Constantine tartományában. Kor: 3 év. Irány: Délnyugat. Távolság: 1600 km. A vonulás szempontjából nehezen elbírálható adat, mert az előfor- dulás időpontja szerint ennek *a példánynak már régen a fészektelepén kellett volna lennie. Minthogy a madár a faj átvonulási útvonalán tar- tózkodott, elesik az a föltevés, hogy «eltévedt» példányról van szó s 256 SCHENK JAKAB csak azt az eshetőséget lehet figyelembe venni, hogy sérült vagy beteg volt ez a példány, a mely ennek következtében nem tudott idejében hazatérni. 5. Fióka; jelöltem 1912. június 17-én az Obedszka bara gémtelepén, 711. számú gyűrűvel; elejtették 1914. április 29-én Athen mtWtW, Pli ale- /-ö//-ban. Krüper Tivadar jelentése. Kor: 2 év. Iráti^: Dél-Délkelet. Távolság: 800 km. Az eddigi adatok által megállapított útvonalon kívül eső lelőhely, valószínűleg «eltévedt» példány, amely épen ezért nem is tudott ideje- korán hazajutni. ó. Fióka; jelöltem az előbbivel egyidejűleg 149-es gyűrűvel; el- ejtette 1914. április 10-én Lorenzo Girardi Spalato mellett. Kor: kb. 2 év. Irái^y : Nyugat-Délnyugat. Távolság: 300 km. 7. Fióka; jelöltem 1912. július 11-én Ujvidí'k-Q.n 1944. számú gyű- rűvel; elejtette ugyancsak Lorenzo Girardi Spalato mellett, 1914. május 1-én. Kor: kb. 2 év. Irány: Nyugat-Délnyugat. Távolság: 320 km. Korábbi adatokkal kapcsolatban ez a két eset is fixálja bakcsóink átvonulási területét. Úgy látszik, hogy nem a szárazföldi úton vonulnak át Olaszországba, hanem a tengeri utat választják és pedig az Adria keleti partvidéke mentén haladnak körülbelül az Otrantoi szorosig, de lemennek egészen Korfuig is és valószínűleg ezen a tájon kelnek át Itáliába. A tavaszi visszavonulás nyilvánvalóan szintén ezen az útvonalon megy végbe. Megjegyzendő még, hogy a fenti két adat közül a második szintén rendkívül késői, talán mint meg nem ívarérett példány, csak bumlizott a faj átvonulási területein. 8. Fióka; jelöltem 1913. június 29-én Ujvidck-^n 24Ô4. számú gyű- rűvel; elejtette 1913. szept. 7-én Felsőaradi-n, Torontálmegyében Bielek Antal. Kor: 3 hónap. Iráiiy : Kelet-Északkelet. Távolság: 40 km. Elvonulás előtt való kóborlásra vonatkozó adat, amely, miként lát- ható, nemcsak a téli szállás irányában történhetik, hanem azzal épen ellentétes irányban is. 9. Fióka; jelöltem az előbbivel egyidejűleg 2099-es számú gyűrű- vel ; elejtette F. A. Brackenbury 1913. okt. 11-én /Iro-///;^// mellett, északi Nigeria Sokoto tartományában. A bejelentő szerint ez a madárfaj az ottani mocsarakban elég közönséges. Az értesítést H. F. W'itiierbv köz- vetítette a M. K. Ornith. Központtal. Kor: 4 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 3800 km. A MAGY. KIFÍ. ORNI THOLOC.IAI KÖZPONT MADARJELOLESi;i 257 15. Vörös gém. Ardea purpurea L. Az idei két adat megerősíti a vörös gém vonulási viszonyaira vonatkozó főbb ismereteinket; úgymint a) a vörös gem kimondott teli szállása Szicília szigete és b) a fiókák túlnyomó nagy részben a szülő- telepre, illetőleg annak fészkelési körzetébe térnek vissza. 1. Fióka; jelöltem 1910. június 2^-k.x\ 2i Bellyei Uradalom saroktráti gémtelepén 798-as gyűrűvel, elejtette Dr. Luigi Genovese 1914. április 1-én Confessa Enteilina mellett, Szicilia szigetének palermói tartományában. Kor: kb. 4 év. Irán^; : Délnyugat. Távolság: 970 km. Föltűnő késői dátum, annál is inkább, mert ivarérett példányról van szó. Április elején vörös gémeink már a fészkelőtelep körül szok- tak tartózkodni. 2. Fióka; jelöltem 1913, június 11-én a Lukácsfalvi Fehér-tó gém- telepén, 224-es gyűrűvel. Elejtette Lowieser Imre megfigyelőnk ugyan- ott, 1915. június havában. Kor: 2 év. Az előfordulás időpontját és a madár korát tekintve, nem való- színűtlen, hogy ez a példány a szülőtelepen fészkelt. 16. Kis kárókatona. Phalacrocorax pygmaeus, Páll. Várakozás ellenére kevésbbé hálás faj, melyből bár elég sokat jelöl- tem, eddig csak két példányról kaptunk hirt s ezek az adatok is teljesen ellentmondanak egymásnak. Az első példányt Újvidéken jelöltem és Romániában lőtték le, tehát a jelölési helytől keletre, míg a másodikat az Obedszka barában jelöltem s a Skutari-tavon került kézre, tehát azon az útvonalon, amelyen délnyugat felé elvonuló madárfajaink szoktak át- vonulni. A madár itt, úgy látszik, a téli szállásban tartózkodott. A szóban forgó példányt 1912. június 16-án jelöltem, mint fiókát, az Obedszka bara gémtelepén, ahol ez a faj nagy számban fészkel. El- ejtette 1912. dec. 22-én Dr. Kozzi Ernő a Skutari-tavon. Kor: 7 hónap, /ráriy: Dél. Távolság: 300 km. 17. Fogoly. Per dix per dix (L.) Öreg madár, melyet vérfelfrissítés céljából kibocsátott Bohrandt Lajos Eperjesen, 1914. február 18-án; a madár ugyanazon év okt. 22-én a kibo- csátási területen lelövetett. — Elsősorban a vadászat érdekeit érintő adat. Aquila. 1' 258 SCHENK JAKAB 18. Siketfajd. Tetrao urogallus L. Fióka; jelölte Kurt Loos 1913. július 13-án Liboc/i-bàn, Cseh- országban. Elhullva találtatott 1913. okt. 5-én a jelölési területen. 19. Gyöngybagoly. Strix flammea L. Öreg madár, esetleg felnőtt fióka; jelölte Schenk Henrik 1914 július 27 én Óverbászon 2524-es számú gyűrűvel; élve elfogták ugyanott 1914. okt. 14-én. Sauer Frigyes jelentése. 20. Vörös vércse. Cerchneis tinnunculus (L.) 1. Fióka; jelölte Kurt Loos 1913. július 19-én Driim-hzn, Cseh- ország északi részében, 103-as számú gyűrűvel; elejtette Püschner J. 1913. okt. 5-én Stolpen mellett, Szászországban. Kor: 3 hónap. Irány: Észak-Északnyugat. Távolság: 75 km. 2. Fióka; jelölte Kurt Loos 1913. június 24-én Liboc/i-ban, Cseh- ország északi részében, 1410-es számú gyűrűvel; Hennicke R. C. értesí- tése szerint elejtették 1914-ben ugyancsak Szászországban. Az eredeti értesítés a háborús viszonyok között elkallódott, így a pontos adatok nem ismeretesek. I^ölemlítendő azonban az a tény, hogy mind a két madár első kóborlása alkalmával, Szászországban került kézre, vagyis a jelölési helytől északi, illetőleg északnyugati irányban. Ez a jelenség bizonyos analógiákat sejtet a dankasirály vonulási viszonyaival s azért nagyon kívánatos volna ennek a fajnak nagyobb mennyiségben való megjelölése. 21. Kék vércse. Cerchneis vespertínus (L.) A kék vércse átvonulási területe és téli szállása az idei adatok alapján se volt megállapítható, mindössze újabb bizonyítékot nyertünk arra vonatkozólag, hogy a kék vércse fiatal generációja is a szülőföld közelebbi környékére, a faj fészkclési körzetébe tér vissza. A kérdéses példányt Fernbacii Károlvné jelölte mint fiókát, 1913. július 22-én Baba pusztán, Bács-Bodrogmegye, 831-es számú gyűrűvel; A MAGY. KIÍ^. ORMTHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLESEl 259 «lejtette Dr. Vojnich József 1915. május 30-án Alsóroglatic pusztán, Bács -Bodrogmegyében. Kor: kb. 2 év. Irúny : Kelet. Távolság: 35 km. Tekintettel arra, hogy ez a példány már ivarérett, nem lehetetlen, hogy az elejtés helyén fészkelt, vagy fészkelt volna. 22. Barna rétihéja. Circus aeruginosas L. Az első példányunk, amely eddig kézrekerült; mint fiókát jelöltem 1912. június 18-án Ujvidék-tn, 1254. számú gyűrűvel; elejtették 1915. július 20-án a Lukácsfalvl Fehér-tavon. Őrgróf Pallavicini Arthur écskai uradalmának jelentése. Kor: 3 év. Irány: Kelet. Távolság: 40 km. Az adat elbírálásánál az a döntő kérdés, fészkelt-e ez a madár az «lejtés helyén vagy sem? Tekintettel a faj oekologiájára, valószínű az a föltevés, hogy ez a példány tényleg fészkelt a kérdéses területen. Való- színű ez azért, mert a barna rétihéja meglehetősen ragaszkodik meg- szokott vadászterületéhez, különösen ha ez olyan elsőrendű, mint a lukácsfalvi Fehér-tó és környéke. De abban az esetben, ha nem is fész- kelt volna itt ez a példány, akkor is azt bizonyítaná ez az eset, hogy a barna rétihéja ivadékai is a szülőföldre, a faj fészkelési körzetébe tér- nek vissza. 23. Szarka. Pica pica (L.) Fióka; jelölte Bohrandt Lajos 1913. június 6-án Eperjes-tn 3482. számú gyűrűvel; elejtették 1913. okt. 28-án a jelölés helyén. 24. Szajkó. Garrulus glandarius L. Fióka; jelölte Kurt Loos 1913. július 2-án Liboch-bRn, 3880-as számú gyűrűvel; elejtette Trautmannsdorff Károly herceg 1913. nov. 11-én, Jicín-btn, Csehországban. Kor: 4 hónap. Iráf^: Kelet. Távolság: 80 km. Ez a példány tehát elég tetemes távolságra kóborolt el a szülő- földről s kérdéses, vájjon egyáltalában visszatért volna oda. Érdemes volna ebből a fajból is minél többet jelölni, hogy az eredmények révén pozitiv adatokat nyerhessünk kóborló madárfajaink őszi mozgalmairól. 17* 260 SCHKNK JAKAB 25. Seregély. Sturnus vulgaris L. Leghálásabb fajaink egyike, melynek jelölése révén nemcsak nálunk^ hanem Oroszországban, Dániában és Angliában is már számos értékes eredményhez jutott a tudomány. A magyarországi — tulajdonképen csak a tavarnai, mert csak ezen az egy állomáson történtek rendszeres jelö- lések, amelyek eredményesek is voltak — jelölések már szinte tökélete- sen tisztázták a seregély vonulási viszonyait Magyarországon. Az átvonu- lási terület Olaszország, a téli szállás Északafrika nyugati szelve'nve (Tunisz és AlgirJ, a fiókák a szülőföldre térnek vissza, itt költenek is, az egy éves madár is már ivarérett. Külön is hangsúlyozom, hogy a jelölési eredmények tökéletesen összevágnak azokkal, amelyeket a magyarországi vonulási adatok földol- gozása által nyertünk s amelyek szerint a seregély tavaszi fölvonulása Magyarországon délnyugat-északkeleti irányban történik. De nemcsak a magyarországi vonulási viszonyokra vannak ily ki- merítő adataink, hanem az egész Európára vonatkozókról is. így tudjuk, hogy az orosz keletteiigeri tartományok seregélyei Angliában telelnek, a dániai seregélyek részben Angliában, részben az Atlanti-Oceán francia partvidékén töltik a telet, idei adatunk szerint a csehországi seregélyek Délfranciaországba mennek telelni, a mi seregélyeink pedig a Földközi- Tenger délnyugati partvidékén és mögöttes területein töltik a téli idő- szakot. Látható ebből, hogy a téli szállások a fészkelő helyektől liyugatra és délnyugatra vannak s rétegesen következnek egymásra ugyanabban az északról dél felé haladó sorrendben, mint a fesz ke lési helyek. Ennél a fajnál is, miként a dankasirálynál, a nyugati, illetőleg dél- nyugati irányban levő maritimális klíma felé irányul az őszi elvonulás. Mint eddig sok esetben, úgy a jelölési kísérletek most is szinte kézzel- fogható bizonyítékot szolgáltatnak arról, mennyire önkényes és alaptalan föltevés volt vonuló madarainkat északdéli irányban vonultatni, ebből aztán többé-kevésbbé plauzibilis következtetéseket vonni és ezeket az idők folyamán, mint kész igazságokat a közönség közfölfogásába, sőt a tudomány berkeibe is belecsempészni. Minthogy a seregély jelölései révén nyilvánvalóan fontos vonulás- elméleti tanulságokat nyerhetünk, azért indokolt lehetőleg nagy mennyi- ségben, kibővítve a fészekről lefogott öreg madarak jelölésével is, amit eddig csak Mortknshn dán kutató csinált kisebb méretekben. Az Ornith. Központ ezt is lehetőleg nagyobb méretekben szeretné megvalósítani és számít ebben a törekvésében eddigi munkatársaira, így elsősorban SzE(')TS Bi':la közreműködésére, aki eddigelé is kellően nem méltányol- ható valóban nagyszabású munkásságot fejtett ki seregélyeink vonulási A MAGY. KIR. ORMTHOLOGIAI KÖZPONT MADARJFLOLESEI 261 viszonyainak tisztázásában. Eddigi eredményeink is teljességgel az ő nevéhez fűződnek. Idei adatait alább közöljük azzal a megjegyzéssel, hogy mindegyik madarát fióka korában jelölte és pedig az 1 — 4. számúa- kat IQ13. május végén, az 5—8. számúakat 1Q14. május végén. A jelölés helye minden esetben Tavarna. 1. A 685. és 3Q01. számú gyűrűkkel mind a két lábán megjelölt példányt 1Q14. január 28-án a Djebel Iskeiil tava mellett, Biserte tuniszi város közelében ejtették el, tehát ugyanott, ahol már korábban is kézre- került egy tavarnai seregély. Az esetet a tuniszi német császári konzulá- tusi hivatal hiradása alapján Dr. Thienemann adta tudtunkra; ezenkívül sfaxi megfigyelőnk P. Bédé is bejelentette s közölte a «Le Chasseur Français» 1914. évf. 158. lapján. Kor: 9 hónap. Iráii^: Délnyugat. Távolság: 1650 km. 2. Szintén mind a két lábán lett megjelölve 301. és 302. számú gyűrűkkel; lövetett 1913. nov. 8-án El Arroucli mellett, Algeria Constan- tine tartományában 27 km.-nyire Phillipvilletől. Bejelentő A. Buscait. Kor: 6 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 1860 km. 3. A 3906. és 3907. számú gyűrűkkel jelölt példányt 1913. dec. 25-én El Bíar mellett, Algier közelében ejtették el. Paul Rochas jelen- tése; megjelent egyúttal a «Le Chasseur Français» 1914. évf. 84. lapján s innen Matthey Dupraz közölte velünk az adatot. Kor: 8 hónap. Irány: Délnyugat, Távolság: 2100 km. 4. Ugyancsak mind a két lábára kapott gyűrűket, a 345. és 346. számúakat; hálóban fogatott 1914. január 23-án 5ö^ö//zöí/j' mellett, Algier közelében. E. Rácot jelentése. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 2100 km. 5. A 6058. számú gyűrűvel jelölt példányt 1914. nov. elején lőtték le Senigallia mellett, 10 km.-nyire Anconától a tengerparton. A «Tribuna Sport» 1914. évi 46. száma alapján közli A. Ghidini. Kor: 6 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 890 km. 6. A 6015-ös gyűrűvel jelölt példányt 1914. okt. 29-én S. Arcangelo ái Romagna mellett ejtették el, 15 km.-nyire Riminitől. Bejelentő Poggi Berni. Kor: 6 hónap. Irány: Télnyugat. Távolság: 930 km. 7. A 6004. számú gyűrűvel jelölt példányt 1915. március 24-én a jelölés helyén, Tavarnán ejtette el Kandó László. Szeöts Béla jelentése. Kor: 10 hónap. 8. A 6132-est maga a jelölő Szeöts Béla 1915. május 26-án fész- kelve találta ugyancsak a jelölés helyén, Tavarnán. Kor: 1 év. 9. Fióka; jelölte Kurt Loos 1913. május 29-én 289. számú gyűrű- vel Libocli-bdin, Csehországban; elejtette Arnoux Augustin 1914. mare. 262 SCHFNK JAKAB 5-én Orange mellett, Franciaországban a Rhone-torkolattól körülbelül 70 km.-nyire északi irányban. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 1000 km. Az első adatunk Csehországból, amely alkalmas arra, hogy volt munkatársunkat, Kurt Loos urat további seregélyjelölésekre buzdítsa. 10. Fészkéről fogott öreg madár; jelölte 1913. május 9-én 2557-es gyűrűvel Waij?inger Larnbac/i-bsLU, Felsőausztriában. A fészkelő madarat később egy sarlós fecskepár kiverte az odújából. Holtan találták 1914. július o-án Untcrgaumbcrg-htn, Linz mellett. Haas Hkrman jelentése. Ez a fészkéről elvert példány tehát úgy látszik, az eredeti fészkelési helyétől elköltözött és pedig körülbelül 40 km.-nyire északi irányban. Lényegében véve fészkelő területére tért vissza, vagyis megmaradt a fészkelési körzetében. 26. Arany málinkó. Oriolus oriolus (L.) Fióka; jelölte Agárdi Ede 1913. június 15-én 3853-as gyűrűvel, Pécsvárad-on ; elejtette M. Galia Jules 1914. május 5-én Bardo-bâUr Tunisz mellett. A tuniszi cs. és kir. főkonzulátusi hivatalunk megszerezte egyrészt a pontos adatokat, másrészt a gyűrűt is, amelyet intézetünknek rendelkezésre bocsátott. A hirt Bédé P. megfigyelőnk is közölte s hozta a «Le Chasseur Francais» 1914. évf. p. 443. Kor: kb. 1 év. Irá/^y: Délnyugat. Távolság: 12Ó0 km. Első adatunk a sárga rigó vonulásáról. Az időpontot tekintve már a visszavonulás útján érte el végzete s ebből látható, hogy a sárga rigó is azon a nagy vonulási úton jön és megy, amely .Magyarországból Olaszországon és Szicília szigetén át Tuniszba vezet s amely hazánk vonulóinak nagy részére speciális útvonalnak tekinthető. Ez az első eset, mikor a jelölési eredmény nem egyezik a vonulási adatok földolgozása révén nyert eredménnyel, t. i. a voiuilási adatok tanúsága szerint a sárga rigó hazánk keleti vidékein aránytalanul korán érkezik, ami a délnyugati irányban levő téli szállás tényével legalább is egyelőre összeegyeztethetetlen ellentétben van. Ezt a körülményt az arany málinkí) vonulási adatainak összefoglaló földolgozásánál kellő mértékben figyelembe kell majd venni. Minthogy azonban az sem lehetetlen, hogy a hazánk keleti részében honos arany málinkók más fészkelési és ennek megfelelően más vonulási körletbe is tartoznak, nem szabad eleve a vonulási adatok megbízhatatlanságára következtetni, hanem előbb minél nagyobb számban kellene a keleti részben is arany-málinkókat jelölni és a pozitív kísérleti adatokkal eldönteni a kérdést. A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 263 Kerti rozsdafark. Ruticilla phoenicura (L.) Az <.(Aqiiilay> XX. 1913. évf. 4ò3. lapján a házi rozsdafarkra (Ruti- cilla tithys L.) vonatkoztatott adatok valójában a kerti rozsdafarkról szól- nak s így az előző évi jelentés e szerint helyesbítendő. 27. Mezei pacsirta. Alauda arvensis L. Fióka; jelöltem 1913. május 9-én Ürbo pusziin 1738. számú gyű- rűvel; elejtette 1913. okt. 10-én E. G. Busetto Olaszország Padova tar- tományában, Giarabassa di Sangiorgio mellett. Kor: ó hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: ÓOO km. Első adatunk a mezei pacsirta vonulásáról, dacára annak, hogy már három év óta elég tekintélyes számban sikerült megjelölni pacsirtafióká- kat. Úgy látszik, hogy a mezei pacsirta is a nagy délnyugati vonulási utón költözik el a téli szállásába, amely talán Tuniszban, Algierban vagy Marokkóban van, ahol a mezei pacsirta tömérdek számban szokott telelni. 28. Házi veréb. Passer domesticus L. Fióka; jelölte Bohrandt Lajos 1915. június elején Eperjes-en, 5142-es gyűrűvel; kézrekerült ugyanott június vegén. 29. Süvöltő. Pyrrhula pyrrhula (L.) Öreg madár, mely tulajdonosának csalogató madárul szolgált; jelölte Bohrandt Lajos 1913. június elején Eperjes-tn 4086-os gyűrűvel. Újból elfogta Pawlas Gyula 1914. január 8-án ugyanott. 30. Sármány. Emberiza citrinella L. Öreg madár; jelölte Dr. Mauks Károly 1912. január 8-án Al- £^)'óg}'-on 505-ös gyűrűvel; elfogatott 1913. december 22-én ugyanott. Dr. Margit János jelentése. Kb. 2 évig viselte a gyűrűt. Pozitív adat arról, hogy ez a madárfaj tényleg vá/landóy). 264 SCHENK JAKAB 31. Nádi sármány. Emberiza schoeniclus L. Öreg madár; jelölte Müller Péter 1914. január 29-én 275-ös gyűrűvel Kevevárán, elfogta 1914. február 13-án ugyanott. 32. Fenyőrigó. Tardus pilaris L. Fióka; jelölte Schiebel Gusztáv 1913. május 27-én 388Ö. számú gyűrűvel Sc/i/oss Roscn/iof-bân, Sandl mellett, Alsóausztriában; elfogták 1915. január vagy február havában, Clusone mellett, Olaszország Ber- gamo tartományában. A nápolyi «Diana» 1915. február havi füzeté- nek hire. Kor: kb. 1 V2 év. Irátiy: Délnyugat. Távolság: 480 km. Rendkívül érdekes adat már csak abból a szempontból, hogy a mi földrajzi szélességeink alatt kelt fenyőrigók elvonulnak, holott az északiak hozzánk járnak telelni. A téli szállás ebben az esetben is déltiyugati irányban fekszik a fészkelési körzettől. 33. Csuszka. Sitta europaea L. Öreg madár; jelölte Pawlas Gyula 1912. dec. havában 1856. számú gyűrűvel Eperjcs-tn a kertjében elhelyezett téli etetőnél, amelynél újra elfogta 1913. december havában. Pozitív adat a faj i>állandó^^ voltáról. 34. Barátcinege. Parus palustris L. Öreg madár; jelölte Pawlas Gyula Eperjes-tn a kertjében elhelye- zett téli etetőnél 1913. január havában 1873. számú gyűrűvel, elfogta ugyanannál az etetőnél 1914. január havában. A barátcinege öregje is «í/V/ű/zí/ö» madár. 35. Kék cinege. Parus coeruleus L. 1—3. Öreg madarak; jelölte őket Panx'las Gyula a kertjében levő téli etetőnél 1913. február havában 1890., 1898. és 740. számú gyűrűkkel, elfogattak ugyanannál az etetőnél 1914. január és február hónapokban. A MAGY. KIR. ORNITHOLOOIAI KÖZPONT MADARJELOLESF^I 265 4. Öreg madár; jelölte Müij.kr Péter 1913. dec. 25-én 4583. számú gyűrűvel, K^vevárán : ugyanott elfogta 1914. február 1-én. 5. Öreg madár; jelölte Szeöts Béla 1914. január 27-én, Tavarnan ; holtan találta ugyanott 1914. március 29-én. 6. Öreg madár; jelölte Schenk Henrik 1913. október 10-én 3063. számú gyűrűvel; holtan találták 1914. május 5-én ugyanott. A kék cinegére nézve is megállapítást nyert, hogy (.'^állandó madúr>\ még talán fokozottabb mértékben, mint az előbbi fajoknál, mert nem- csak télen át, hanem később tavasszal, sőt még a költés ideje alatt is a téli időszakban történt jelölési helyen találtattak a példányok. 36. Széncinege. Parus maior L. Több évi jelölés eredményeként végre ez idén a széncinege fiókái- nak diszlokációjáról is kaptunk értékes adatokat. Eddigelé azt kellett föltételezni, hogy a téli időszak beálltával a fiókák elvonulnak, mert Szeöts Béla és Pawlas Gyula idevágó rendszeres és gondos kísérletei és megfigyelései azt bizonyították, hogy a nyáron át megjelölt fiókák csak elenyésző csekély számban mutatkoznak télen át az etetőnél. Pawlas pl. az 1913. év nyarán 100 cinegefiókát jelölt meg, de ezek közül egyet- len egyet se észlelt télen át annál az etetőnél, amelynél már évek óta tekintélyes számban és ismételten is megfogja a korábbi években meg- jelölt öreg madarakat. Ugyanilyen tapasztalatokat tettek mások is, így Thóbiás Gyula Alsóláncon. Az idei év a fiókák őszi elvonulásáról, vagy elkóborlásáról végre pozitív adatot is hozott és pedig annak a széncinege fiókának a révén, amelyet Szeöts Béla jelölt meg Tavarnan s amely a véletlen szerencse folytán Budapesten Bittera GvuLÁnak, az Ornith. Központ gyakornokának kezébe került. Egy része a fiókáknak azonban a szülőföldön marad, amint azt BoHRANDT-nak egy eredménye mutatja, amelynek értékelésénél azon- ban figyelembe veendő az a körülmény, hogy a nyáron át megjelölt fiókák télen át csak elenyésző csekély számban észlelhetők, dacára annak, hogy rendszeresen és tudatosan keresik őket. Hogy hol telepednek meg a fiókák a fészkelés céljából, arra nézve szintén az idén kapunk, egyelőre még csak részlegesnek tekinthető választ. A szóban levő fióka a szülőföldjén telepedéit le. Ebből természetesen nem lehet és nem szabad arra következtetni, hogy ez az általános sza- bály, mert a Budapesten kézrekerült fióka nyitva hagyja azt a lehetősé- get, hogy a fiókák egy része esetleg a szülőföldtől távoleső területen telepszik meg fészkelés céljából. Épen csak nagyon nehéz dolog az ilye- neket megtalálni, mert hiszen ki keresse őket és hol? A véletlennek itt 266 SCHENK JAKAB sokkal nagyobb és teljesen döntő szerepe van, nem úgy, mint a szülő- földön letelepülő fiokáknál, amelyeket a jelölő állandó megfigyelés és rendszeres kutatás árán igyekszik megtalálni. Miként a fecskére és seregélyre, úgy a széncinegére is bebizonyult, hogy az egyéves példányok már ivarérettek és fészkelnek. Az öreg fészkelő madarakra nézve újra kiderült, hogy a régi helyü- kön fészkelnek. A fentiekből látható, hogy a széncinege, habár nem vonuló madár, nagyon hálás jelölési objektum, amelynek nagy mértékben való jelölése fontos eredményekkel kecsegtet, különösen akkor, ha úgy a téli ete- tőről, mint a fészekodvakból is rendszerint lefogjuk őket és lehetőleg a teljes fiatal generációt is meggyűrűzzük. Ilyen rendszeres munka révén csakhamar tisztázódnának a széncinege kóborlási és diszlokációs viszonyai. Idei adataink a következők: 1. Fészkéről fogta Agárdi Ede 1914. július Í8-án Berkesd-en s Siáts. rá a 8536-os gyűrűt; ugyanabban a fészekoduban levő fészkéről meg- fogta 1915. június 24-én. 2. Fióka; jelölte Bohrandt Lajos 1914. május 20-án Eperjesen, 1150. számú gyűrűvel; fészkelt ugyanott 1915. nyarán. 3. Fióka; jelölte Szeöts Béla 1913. május 11-én 2655. számú gyű- rűvel Tavarnán; kézre került ugyanott 1914. január 27-én. 4. Fióka; jelölte Szeöts Béla 1914. május 7-én 6673. számú gyű- rűvel, Tavarnán; kézre került 1915. március 11-én két széncinege és egy kékcinege társaságában Budapesten. Bittera Gyula jelentése, aki a madarat is megszerezte, amely az Ornith. Központ gyűjteményében van. Kor: 10 hónap. Irány: Délnyugat. Távolság: 250 km, 5. Öreg madár; jelölte Schenk Henrik 1913. okt. 29-én 3061-es gyűrűvel, Óverbászon ; újból elfogatott ugyanott 1914. január havában. 6—8. Öreg madarak; jelölte őket Müller Péter 1912. december 29-én, 1913. november 27-én és 1913. december ll-én 1395., 4574. és 4580. számú gyűrűkkel Kcvevárán ; kézre kerültek ugyanott 1914. január 21., 9. és 1-én. 9—23. Valamennyi öreg madár; jelölte őket Pawlas Gyula a kert- ' jében levő téli etetőnél Eperjesen; ugyanott el is fogta őket és pedig némelyiket három egymásra következő esztendőben. Különös érdeklő- désre tarthat számot a kísérletek újra fölvétele a háború után — vájjon akad-e még a legkorábbi évfolyamokból való példány? A legidősebbek az itt fölsoroltak közül legalább öt évesek s ezek az első pozitiv adatok arról, hogy mennyi ideig él a szabadban a széncinege. A részletes adatok a következők: 9. 1910. januárban kapta az 1242-es gyűrűt ; kézre került 1911. febr., 1913. január és 1914. február havában. A MAGY. KIR. ORNITHOLOGIAI KÖZPONT MADARJELÒLESEI 267 10. 1910. január havában kapta az 1284. számú gyűrűt; újból el- fogatott 1911., 1913. és 1914. február havában. 11. 1911. februárban kapta az 1290-es gyűrűt; újból elfogatott 1913. és 1914. február havában. 12. 1911. februárban kapta az 192ó-os gyűrűt; újból elfogatott 1914. február havában. 13. 1912. februárban kapta az 1946-os gyűrűt; újból elfogatott 1914. február havában. 14—20. Jelöltettek 1912. december havában 1851., 1854., 1855. és 1864., illetőleg I860., 1862. és 1868. számú gyűrűkkel; újból elfogattak 1913. november, illetőleg december hónapokban. 21—23. Jelöltettek 1913. január havában 1872., 1875. és 1888. számú gyűrűkkel; újból elfogattak 1914. január és február hónapokban. 37. Füsti fecske. Mirando rustica L. Az idei adatok lényegükben ujabb eredményt nem adtak, csak a régiek további megerősítését. A házastársak kisebb részükben összetarta- nak, nagyobb részükben azonban nagyon gyorsan változtatják a párjukat, annyira, hogy még ugyanabban az évben is már a második költést új házastárssal végzik. Úgy az öreg madarak, mint az egyéves fiókák is a szülőföldre térnek vissza és annak közvetlen környékén körülbelül 15—20 kilométer sugarú körben helyezkednek el és ott fészkelnek. Hogy akad-e a fiatal generáció között olyan, amely a szülőföld közelebbi környékén túl, távolabbi vidékek özvegyen maradt példányaihoz csatlakozva azok fészkelő területén marad, azt egyelőre nem tudhatjuk, nem is sejthetjük addig, amíg a véletlen idevágó adatot nem juttat tudomásunkra. Az átvonulási terület és a téli szállás eleddig még mindig teljesen ismeretlen, dacára annak, hogy immáron sok ezer füsti fecskét jelöltünk Magyarországon. Szeöts Béla levelező tagunk, aki ép oly lelkesedéssel és buzgósággal, mint avatottsággal, és gondossággal évek óta nagyban végzi a füsti fecske jelöléseket, egymaga már közel 2000-et gyűrűzött meg. Eredmény azonban még mindig semmi, úgy hogy már szinte a reményt is föl kellene adni, ha az angolok jelölései sikerrel nem jártak volna. Két angol füsti fecskét ugyanis Délafrikában a Fokföldön találtak a téli szálláson. Nem szabad elvesztenünk a reményt, hogy a véletlen egyszer mégis csak kegyes lesz hozzánk is. Idei eredményeink legnagyobb részét ezúttal is Szeöts Béla mun- kásságának köszönhetjük, ő jelölte az alábbi sorozatban az 1-től 22. számúakat és pedig, ahol külön nincs más hely megadva, a zemplén- 268 SCHENK JAKAB megyei Tavarna községben; a többi jelölési hely Tavarna közvetlen szomszédságában, attól 6 — 20 kilométer távolságban fekszik. 1. Fióka; 1909. június 23-án jelöltetett 2429-es gyűrűvel; fészkelt 1914. június 24-én a Csicsvaalji majorban, Tavarna közvetlen környékén. Kor: 5 év. 2. Fióka; jelöltetett 1911. aug. 2-án 398-as gyűrűvel; fészkelt 1914. június 28-án a jelölés helyén. Kor: 3 év. 3. Fióka; jelöltetett 1912. június 14-én 6ó7-es gyűrűvel; fészkelt 1914. június 5-én a jelölés helyén. Kor; 2 év. 4. Fészkéről fogatott 1912. június 13-án s kapja a Ó40. számú gyű- rűt; fészkelt 1914. június 5-én a jelölés helyén. 5. Fészkéről fogatott 1912. június 16-án s az 1202-es gyűrűt kapta; fészkelt a jelölés helyén 1914. június 15-én. 6. Fészkéről fogatott 1912. június 15-én Tavarnaniezőn s jelöltetett 1039-es gyűrűvel; a jelölés helyén fészkelt 1914. június 16-án. 7. Fészkéről fogatott 1912. június 15-én Tavarnaniezőn s jelöltetett 1284. számú gyűrűvel; ugyanott fészkelt 1914. június 16-án. 8. Fióka; jelöltetett 1912. augusztus 6-án 2614. számú gyűrűvel, Tavarnaniezőn ; fészkelt ugyanott június 16-án. 9. Fióka; jelöltetett 1912. június 14-én 1003. számú gyűrűvel, Tavarnaniezőn; fészkelt 1914. június 16-án a Csicsvaalji majorban, a jelölési hely közvetlen környékén. 10. Fészkéről fogatott első izben 1912. június 17-én, majd vissza- térte után 1913. június 18-án, amikor a 3112-es gyűrűt kapta; fészkelt 1914. július 6-án a Varannói hegyi majorban, Tavarna közvetlen szom- szédságában. 11. Fészkéről fogatott 1913. június 13-án s jelöltetett 3035-ös gyű- rűvel; a jelölés helyén újra fészkelt 1914 június 5-én. 12. Fészkéről fogatott 1913. június 13-án s jelöltetett 3047-es gyű- rűvel; holtan találtatott a jelölés helyén 1914. május 31-én. 13. Fészkéről fogatott 1913. július 4-én s jelöltetett 3198-as gyűrű- vel; a jelölés helyén fészkelt 1914. június 6-án. 14. Fióka; jelöltetett 1912 június 14-én 606-os gyűrűvel; ugyanott fészkelt 1913. június 13-án s jelöltetett 3033-as gyűrűvel; a jelölés helyén újra fészkelt 1914. június 5-én. Kor: 2 év. 15. Fészkéről fogatott 1913. június 13-án s jelöltetett 3030-as gyű- rűvel; a jelölés helyen fészkelt 1914. június 5-én. 16. I'észkéről fogatott 1913. június 13-án s jelöltetett 3038-as gyű- rűvel; a jelölés helyén fészkelt 1914. június 15-én. 17. Fészkéről fogatott első izben 1912. június 12-én: fészkelt 1913. augusztus 14-én ugyanott s jelöltetett 3209-es gyűrűvel ; a jelölés helyén újra fészkelt 1914. június 5-én. A MAGY. KIR. ORNITHOLOÛIAI KÖZPONT MADARJELOLESEI 269 18. Fióka; 1013. július 8-án s jelöltetett 3318-as gyűrűvel; fészkelt 1014. június 24-én a Csicsvaalji majorban, Tavarnának, a jelölési hely- nek közvetlen szomszédságában. 19. Fészkéről fogatott 1913. június 14-én Tavaniamező majorban s jelöltetett 3099-es gyűrűvel; újra fészkelt a jelölés helyén 1914. június ló-án. 20. Fészkéről fogatott 1913. június 14-én Tavaniamező majorban s kapta a 3100-as gyűrűt; újra fészkelt 1914. június ló-án a jelölés helyén. 21. Fióka; jelöltetett 1913. nyarán Telekháza községben, 2121-es gyűrűvel; fészkelt 1914. június 24-én a Csicsvaalji majorban, Telekháza szomszédságában. 22. Fészkéről fogatott 1913. június 18-án s kapta a 3107-es gyűrűt; fészkelt 1914. július ö-án a Varannói hegyi majorban, a jelölési hely közvetlen szomszédságában. 23. Fészkéről fogta Lintia Dénes 1914. tavaszán Temesváron s kapta a 4599-es gyűrűt ; más nőstény társaságában fészkelt a régi fészkes háza mellett levő házon levő fészekben 1915. tavaszán. 24. és 25. Összetartozó pár; jelölte őket Agárdi Ede 1914. július 16-án Berkesden, 8532. és 8533. számú gyűrűkkel; fészkeltek újra együtt a régi fészekben 1915. július lö-án. 26. Fióka; jelölte Müller Péter 1914. június 22-én Kevevárán^ 6932-es gyűrűvel; elfogatott 1915. május 27-én ugyanott. 27. Fióka; jelölte RÁcz Béla 1913. június 23-án 2412-es gyűrűvel, Szerepen; ugyanott fészkelt 1914. június 7-én. 28. Fióka; jelölte Logs Kurt 1913. június 28-án 171 l-es gyűrűvel. Böhmisch- Leipa mellett; holtan találtatott 1914. május 19-én Hersmdorf- ban, a jelölés helyétől 15 km. távolságban. 38. Molnárfecske. Chelidonaria urbica (L.) A füsti fecskénél elmondottak majdnem szórói-szóra ráillenek a molnárfecskére is. Az átvonulási területekről és a téli szállásról eddigelé egyetlen adatunk sincsen, de a diszlokációs viszonyok eléggé ismeretesek már s ezek tisztázása körül el nem hallgatható érdemeket szerzett magá- nak Thóbiás Gyula megfigyelőnk. Idei adataink a következők: Az 1 — 9. számúakat Thóbiás Gyula jelölte, egynek a kivételével az abaujtornamegyei Alsóláncon. 1. Fészkéről fogatott 1913. június 24-én s kapta a 3840-es gyűrűt; a jelölés helyén, de a szomszédos ház eresze alatt fészkelt 1914. június 24-én. 270 SCHENK JAKAB 2 - 4. Fészkelő madarak; az egyik jelöltetett 1913. június 24-én 3836-os gyűrűvel, mint a 3837-es gyűrűvel jelölt példánynak a házas- társa, a harmadik 1913. július 27-én jelöltetett 481-es gyűrűvel s ez a saját házastársával néhány házzal odébb fészkelt. A 3836-os és a 48i-es 1914. június 24-én együtt fészkeltek, de sem az egyiknek, sem a másik- nak a régi fészkében, hanem a 3836-osnak a megelőző évi fészkében. A 3837-es (amely az előbbi évben a 3836-osnak a házastársa volt) 1914. Június 25-én szintén fészkelt Alsóláncon, de jelöletlen párral. 5. Fészkéről fogatott 1913. június 27-én 3794-es gyűrűvel; ugyan- annak az istállónak az eresze alatt fészkelt 1914. június 24-én. 6. Fióka; jelöltetett 1913. június 23-án 3823-as gyűrűvel ; 1914. július 29-én annak a háznak eresze alatt fészkelt, amely alatt szüleinek a fészke is volt. 7. Fióka; jelöltetett 1913. július 12-én 3747-es gyűrűvel; fészkelt 1914. július 3-án a ATö/^/a/ö tanyán, a jelölés helyétől 1/2 km. távolságban. 8. Fészkéről fogatott 1913. június 19-én Incisola neon s kapta a 3942-es gyűrűt. Ugyanakkor a párja is meg lett jelölve. Holtan találta Herkl Antal 1914. május 15-én Abaiijszemerén, a jelölés helyétől 7 km. távolságban. Thóbiás szerint ez a példány a jelöltetés után elhagyta a párját és a szemközt levő házon új fészket rakott új párral. 9. Fészkéről fogatott 1914. június 24-én s jelöltetett 60ö7-es gyűrű- vel; már ugyanabban az évben július 28-án a jelölés helyétől egy kilo- méternyi távolságban Felsőláncon fészkelt. 10. Fióka; jelölte Agárdi Ede 1914. június 26-án 8142-es gyűrűvel, Berkesden; ugyanott fészkelt 1915. július 1-én. DieVogelmarkierungen der Königlich Ungarischen Ornithologischen Centrale in den Jahren 1914 und 1915. Von JABOK Schenk. Als Resultat der Markierungsarbeiten der früheren Jahre sammelte sich während dieser beiden Jahrgänge ein ungemein reiches und wert- volles Versuchsmateriale an, welches noch um ein bedeutendes größer gewesen wäre, hätte uns der inzwischen ausgebrocheiie \\ eltkrieg einen beträchtlichen Teil der zu erwartenden Resultate, welche die bedeutende Menge der Markierungen des Jahres 1914 liefern hätte sollen, nicht vorenthalten. Bisher machten wir nämlich die Erfahrung, daß der größte Prozentsatz unserer Versuchsvögcl immer aus der ersten 1 lerbstzugs- periode und aus der ersten Oberwinterungszeit zurückgemeldet wurde, DIE VOGELMAF^KIERUNGEN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 271 was audi ganz mit der alten Erfahrung übereinstimmt, daß immer die junge Generation die größte V'ernichtungsziffer der Art beistellt. Infolge des Weltkrieges verschloß sich uns Südafrika, Nigerien, Tunis, Algier, Frankreich und während des Jahres 1915 gesellte sich auch unser jahrzehntelanger Verbündeter, Italien unseren Feinden bei, wo- durch die Haupt-Zugs- und Sammelstraße unserer Zugvögel ebenfalls in Feindesland verlief und die Zusendung der weiteren Daten unter- blieb. Und gerade im Jahre 1914 gelang es uns, eine größere Anzahl Vögel als gewöhnlich — mehr als 5000 — zu markieren, so daß die Verluste an Rückmeldungen als ganz bedeutend zu betrachten sind. Zur Erhöhung dieser Verluste trug auch noch der Umstand bei, daß man uns in Italien schon seit Beginn des Krieges feindlich gesinnt war und deshalb in unseren Versuchsvögeln iiSpione» erblickte, welche infolge- dessen höchstwahrscheinlich in geringerer Anzahl zurückgemeldet wur- den, als sonst. Es ist daher keine unbegründete Befürchtung, daß die feindliche Gesinnung, welche den Krieg überdauern wird, den Rückmeldungs- Prozentsatz der Markierungsresultate in sehr ungünstiger Weise beeinflussen wird. Diese Befürchtung ist umso begründeter, als 70 bis 80 Prozent unserer Versuchsvögel über Feindesland hinwegzieht oder in Feindes- land sein Winterquartier nimmt. Aber nicht nur von diesem Standpunkte aus sind die schädlichen Folgen des Weltkrieges für die Vogelmarkierungen ungemein bedauer- lich, sondern auch deshalb, weil er die frühere Harmonie und die früheren herzlichen Beziehungen zwischen den internationalen wissen- schaftlichen Kreisen ernstlich gefährdet, wenn nicht zerstört, während doch dieselben eine wesentliche Bedingung der erfolgreichen Förderung der Wissenschaft bilden, ganz besonders aber in unserem speziellen Gebiete. Der Weltkrieg berührte uns auch in dieser Beziehung sehr empfindlich, indem dadurch, wenn auch vielleicht nur bis auf weiteres, unsere Verbindungen mit der englischen Markierungs-Centrale, welche sich gerade im Kriegsjahre inniger und vielverheißend gestalteten, unter- bunden wurden. Zur Festigung dieser Verbindungen wäre der Besuch Ungarns seitens des ebenso hervorragenden, wie sympathischen Leiters der englischen Markierungsarbeiten H. F. Witherby berufen gewesen. WiTHERBY besuchte uns im Frühjahre 1914, gerade während der Markierungsperiode, begleitete mich auf einigen Markierungstouren und konnte dadurch unsere diesbezüglichen Arbeiten durch unmittelbare Erfahrung kennen lernen. Diese Erfahrungen veröffentlichte er unter dem Titel (.(Ringing birds in Hungary. A new and valuable Metliod>^ im Augustheft 1914, p. 63—66, von ((British Birdsy>, u. zw. mit der aus- gesprochenen Absicht diese «neue und wertvolle» ungarische Methode 272 JAKOB SCHF.NK auch in England in Anwendung zu bringen. An der Hand der ungari- sciien Resultate gibt er den Beweis, daß die einseitige Beringung nur der Nestlinge ungenügend ist und daß nur dann eine ausreichende Lösung des Zugproblems und des mit diesem zusammenhängenden Fragenkomplexes erhofft werden kann, wenn zugleich die sicheren Brut- vögel, also die unmittelbar von ihrem Neste abgefangenen Vögel beringt werden. Nur durch die Beringung der Nestlinge allein können nur die migrato lische n Elemente teilweise geklärt werden, doch ergeben dieselben keine Daten über die Dislokation, d. h. über die Art und Weise, wie die Brutvögel sich auf dem zur Verfügung stehenden Brutraume der Art verteilen. Es kann nicht bezweifelt werden, daß die Durchfülirung einer ein- heitlichen Markierungsmethode in Ungarn und England ungemein wertwolle Versuchsergebnisse gezeitigt hätte, besonders, wenn in Be- tracht gezogen wird, daß die eifrigen Vogelmarkierer Englands im Jahre 1914 fast 13.000, im Zeiträume 1909—1914 rund 60.000 Jungvögel beringten. Möchte es doch gelingen, die zerrissenen Bande nach dem Kriege neu zu binden ; es ist dazu auch die Hoffnung vorhanden, da WiTHERBY zu Unseren edeldenkenden Gegnern gehört, der wegen des bedauerlichen Krieges nicht die Vergangenheit verläugnet und nicht die Zukunft verneint. Einen Beweis dafür dürfte der Umstand liefern» daß er in einem späteren Artikel (British Birds, Dezemberheft 1914, p. 162) im Gesamtberichte über die englischen Markierungen im Jahre 1914, trotz des vollwütenden Krieges neuerdings die ungarische Methode seinen Mitarbeitern anempfiehlt. Ein Erfolg steht jedoch bisher noch aus. Auf die seit unserem zuletzt herausgegebenen Berichte eingelaufe- nen Daten übergehend, gebe ich zuerst eine statistisciie Zusammen- stellung der zurückgemeldeten Arten, namentlich welche und wie viele zurückgemeldet wurden. 1. Weißer Storch ... 17 10. Trauerseeschwalbe 1 2. Lachmöve 60 1 1 . Wasserhuhn 4 3. Kiebitz ... ,. 17 12. Silberreiher 1 4. Rotschenkeliger Wasser- 13. Sc hopfrei her . 5 läufer... 8 14. Nacht rei her ... . . ... 9 5. Kampfläufer . ... 1 15. Purpurreiher 2 6. Schwarzschwänzige Ufer- 16. Zwerg-Scharbe schnepfe 3 17. Rebhuhn 7. See regenpfeif er 1 18. Auerhuhn 8. Moorschnepfe 2 19. Schleiereule 9. Waldschnepfe 1 20. Turmfalke ... 2 dip: vooelmarkikrungen der kon. uno. ornith. centrale 273 21. Rotfnßfalke 31. Rohrammer 1 22. Rohrweihe 32. Wachholderdrossel 1 23. Elster 33. Kleiber ... 1 24. Eichelhäher 1 34. Sumpf me ise 1 25. Star ... ... 10 35. Blaumeise Ò 26. Pirol 3ö. Kohlmeise 23 27. Feldlerche.. 37. Rauchschwalbe 28 28. Haussperling 38. Mehlschwalbe 10 2Q. Gimpel Zusammen .. 228 30. Goldammer Als mit den Vogelberingungsversuchen begonnen wurde, konnte man kaum die Hoffnung liegen, daß es eine Zeit geben wird, wo uns die Daten von Hunderten zurückgemeldeten Ringvögeln zur Verfügung stehen werden. Den Wert dieses Versuchsmateriales kann der Umstand durchaus nicht herabdrücken, daß ein Bruchteil der Daten für die För- derung unserer Kenntnis des Zuges und auch zugstheoretisch vorwiegend nur negative Feststellungen ergibt und ein anderer, nicht unbeträcht- licher Teil derselben eine Wiederholung und Befestigung schon durch die vorangehenden Beringungsresultate bekannter Tatsachen ist. Der absolute Wert einer wissenschaftlich festgestellten Tatsache wird dadurch, daß dieselbe die früheren diesbezüglichen Daten ergänzt und bekräftigt, durchaus nicht berührt. Wir erhalten jedoch auch fortwäh- rend neue Daten und ist jedes neuere Resultat ein neuer bedeutender Schritt auf dem Wege, welcher zur je vollkommeneren Kenntnis und .Klärung des Vogelzuges führt. Auch unsere heurigen Resultate können in zwei Hauptgruppen geteilt werden. Zur ersten gehören die auf den Zug (Migration), zur zweiten d'e auf Besiedelung (Dislokation) bezüglichen Daten. Die Migrationsdaten beziehen sich auf die Durchzugsgebiete und Winterquartiere der Arten. Schon auf Grund der früheren Ergebnisse war die südwestliche Flucht eines großen Teiles unserer Zugvögel be- kannt geworden. Aus den heurigen Daten kann dieselbe mit vollster Bestimmtheit festgestellt werden. Die zu dieser Gruppe gehörigen Zug- vogelarten ziehen entlang der via adriatica-italica, sicilica, tunisica in ihre Winterquartiere, falls sie nicht schon an gewissen Abschnitten derselben gelegene Winterquartiere beziehen. In Italien, auf der Insel Sizilien, in Tunis und Algier und noch weiter nach Südwesten, in Nigerien überwintern die folgenden Arten: Aquila. 274 JAKOB SCHENK 1. Lachmövc. 2. Gambett Wasserläufer. 3. Kampfläufer. 4. Schwarzschwänzige Uferschnepfe. 5. Moorschnepfe. 6. Wasserhuhn. 7. Silberreiher. 8. Schopfreiher. 9. Purpurreiher. 10. Nachtreiher. 11. 5/ar. 12. A>ö/. 13. Feldlerche. 1 4. Wachholderdrossel. Derselbe Weg \x'ird vom Kiebitz und von der Trauersee schwalbe eino^eschlagen, doch gehen diese nur bis zum Poflusse, von wo sie nach Westen abzweigen und nur der einzige Storch ist und blieb es, der uns in südöstlicher Richtung verläßt. Es ist hieraus zu ersehen, daß die Anzahl derjenigen Arten, welche die erwähnte südwestliche Zugsstraße nicht benützen, im Vergleiche verschwindend gering ist. Es muß dabei bemerkt werden, daß diese Gesetzmäßigkeit in großen Zügen und für den größten Teil der angeführten Arten auch aus der Bearbeitung der ungarischen Zugsdaten nachgewiesen werden konnte. Was der Grund und die Bedeutung dieser Oesetzmäßigiteit ist, darüber kann ich mich im Rahmen dieser Bearbeitung nicht näher einlassen, da in dieser Frage ohne Einbeziehung der diesbezüglichen ausländischen Daten eine annähernde Abschließung doch nicht erreicht werden kann. Aus den auf die Dislokation bezüglichen Daten ergibt sich immer klarer die Gesetzmäßigkeit, welche ich vorläufig in Ermangelung einer besseren Benennung das Gesetz der optimalen Ausnützung des Brutgebietes benennen möchte. Laut diesem Gesetze brütet jedes Individuum in dem Räume oder wenigstens in der näheren Umgebung des Raumes, wo es zum ersten- niale brütete; die junge Generation kehrt in den Brutraum der Eltern zurück, um hier zu brüten, doch schließt sie sich auch aus entfernteren Gegenden stanunenden Individuen als Ehegenosse an, besonders geschieht dies lu'i den kolonieweise brütenden Arten, welche ja auch des öfteren gezwungen sind, ihre Brutplätze zu ändern. Indem jedoch die Regel das womögliche Eesthaltcn an dem von altersher besiedelten Brutraume DIE VOGELMARKIERUNGEN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 275 ist, könnte man diese Gesetzmäßigkeit auch nach diesem Momente als das Beharren im Brufraiime oder im Lebensraume bezeichnen. Die Frage ist noch nicht reif genug zur eingehenderen Behandlung, doch kann ich mich nicht davor verschließen, einige Relationen desselben zu berühren. Es ist unschwer einzusehen, daß die nach dieser Gesetzmäßigkeit vor sich gehende Besiedelung des Brutgebietes in vollkommenem Ein- klänge mit dem Prinzipe der Erhaltung der Art steht. Es könnte kaum eine geeignetere Einrichtung gefunden werden, mittels welcher sämt- liche Bruträume des Brutgebietes der Art in jedem Frühjahre gleich- mäßig und ohne sich bei jeder Gelegenheit erneuernder Kämpfe, welche das Brüten vieler Individuen zum mindesten stark verspäten, wenn nicht unmöglich machen, bevölkert werden könnte. Durch diese Besiedelungs- weise ist das Brutgebiet in optimaler Weise ausgenützt, weil dadurch der maximale Nachwuchs erzielt wird, und zwar schon auch deshalb, weil erfahrungsgemäß der an seinem gewöhnlichen bekannten Stand- orte nistende Vogel immer eher zur Brut schreiten, mehrere Brüten machen und auch seine Nachkommenschaft sicherer großziehen kann, als der neue Ansiedler. Es kann nicht bestritten werden, daß der erste Teil dieser Gesetz- mäßigkeit, nämlich die Rückkehr in den einmal besetzten Brutraum — in die ^.(MeimaU — schon längst als Faktum betrachtet wurde, doch fehlte bisher der vollgültige Beweis. So konnte z. B. seinerzeit auch ich den Frühjahrszug der Rauchschwalbe in Ungarn — ohne positive Kennt- nis dieses Gesetzes — nur mit der Annahme erklären, daß die Rauch- schwalben an ihre alten Nester, also in den schon einmal innegehabten Brutraum zurückkehren. Auf welche Weise jedoch das Brutgebiet durch die Jungvögel besiedelt wird, war früher noch total unbekannt und fand auch durch die Vogelberingungen bisher noch sehr ungenügende Klä- rung. Dieser Teil der Frage bedarf noch der intensivsten Beleuchtung durch die Versuchsdaten. Ganz unbekannt war jedoch die merkwürdige Tatsache, daß parallel mit dem Beharren an dem einmal innegehabten Brutraume auch ein Beharren an den gewohnten Diirchzugsgebieten und Winter- quartieren besteht. Ausnahmen kommen zwar gar nicht selten vor, doch ist die Norm, das Beharren an den betreffenden Gebieten unverkennbar. Vereint ergeben obige Gesetzmäßigkeiten das neue Gesetz, daß bestimmten Bruizonen ganz bestimmte Zugszonen ent- sprechen. Laut dieser Gesetzmäßigkeit läßt sich das Brutgebiet jeder Zug- vogelart in mehrere größere oder kleinere Brutzonen aufteilen, innerhalb welcher sich die Zugsverhältnisse annähernd gleichmäßig gestalten. So 18* 276 JAKOB SCHKNK gehören z. B. die Lachinöveii von Velencze und Bodrogszerdahely ein und derselben Brut- und Zugszone an, während die Lachmöven der Hirnsener Kolonie in Nordböhmen einer ganz anderen Brut- und Zugs- zone angehören. Die Störche diesseits des Rheins gehören annähernd- Details nicht berücksichtigend — einer selbständigen Brut- und Zugs- zone an, d'e jenseitigen einer ganz anderen u. s. w. Übergänge aus einer Brutzone in die andere, ebenso aus einer Zugszone in die andere scheinen vorzukommen, es kann für diese vielleicht der alte Name beibehalten werden. Natürlich müssen solche aus ihren gewöhnlichen Zonen verschlagene Individuen nicht unbedingt seltene üäste in den neuen Gebieten sein, da ja z. B, eine ungarische Lachmöve in Böhmen schon ein Irrgast ist, trotzdem die Art selbst dort Brutvogel ist. Inwiefern solche Irrgäste zur Behebung der idnzuclity> beitragen, ist derzeit noch nicht einzusehen. Ob überhaupt der Inzucht bei solchen Arten, bei welchen s'ch eine sehr große Anzahl der Jungvögel in der Heimat ansiedelt, durch solche sporadische Übergänger vorgebeugt werden kann, ist sehr fraglich. Vielleicht dürfte dazu vielmehr der ungemein rasche Austausch der Ehegenossen beitragen. Dauerehen sind bei solchen Arten — in erster Lin'e gehören hieher die Schwalben — ziemlich selten, während es anderseits sehr häufig vorkommt, daß sich die Ehegenossen schon nach der ersten Brut von einander trennen und schon die zweite Brut desselben Jahres mit einem neuen üespons ver- richten. Ebensowenig läßt sich einsehen und ermitteln, welche Einrich- tung die bisher noch nicht genügend gewürdigte Erscheinung ermög- licht, daß der überwiegende Teil der Zugvögel verhältnismäßig riesige Verbreitungsgebiete besitzt, innerhalb welcher nur in seltenen Fällen geographische Varietäten gezüchtet werden, im Gegensätze zu den typi- schen Standvögeln, deren Verbreitungsgebiete im allgemeinen bedeutend geringere Ausdehnung haben, innerhalb welcher sich jedoch sicher erkennbare geographische Varietäten auszubilden pflegen. Wenigstens einen plausiblen Grund dieser merkwürdigen Ersciieinung wähnte ich in der Möglichkeit zu finden, daß sich die Individuen auch der extremsten Teile des Brutgebictes innerhalb des kurzen Zeitraumes von einem Jahre im gemeinsamen Winterquartiere antreffen können, wo dann die Möglichkeit geboten ist, daß diejenige junge Generation, welche in der nächsten Brutperiode fortpflanzungsfähig wird, sich den aus den verschiedensten Bruträumen entstammenden Witwern als Ehegciiosse anschließen kann. Um diese Auffassung leichter verständlich zu machen, möchte ich dieselbe durch ein Beispiel illustrieren. Im gemeinsamen Winterquar- DIE VOGEI MARKIERUNGEN DER KÖN. UNO. ORNITH. CENTRAI E 277 tiere in Südafrika überwintern scluvedisclie, dänisclie, niederländische, deutsche, polnische, ungarische, rumänische, türkische und russische Störche. Dadurch ist nun die Möglichkeit vorhanden, daß sich z. B. ein in der Türkei geborener Storch einem schwedischen beigeselle, ein polnischer einem dänischen u. s. w. Der auf diese Weise erreichbare ausgiebige und ständige Austausch der Individuen verhindert dann anatomisch, dal5 sich im sonnigen Kleinasien eine andere Storchenabart entwickelte, als unter dem ganz anders gearteten dänischen oder schwe- dischen Klima. Die bisherigen Resultate ergaben noch keine Bestätigung der oben ausgeführten Annahme. Die junge Generation kehrt zum weitaus über- wiegenden Teile in den elterlichen Brutraum zurück, um dort auch zu nisten und nur ein Bruchteil derselben läßt sich in neuen Bruträumen nieder. Bei der Beurteilung dieser Versuchsergebnisse darf jedoch der wichtige Umstand nicht unberücksichtigt bleiben, daß während die in die Heimat zurückkehrenden Individuen durch den Markierer selbst systematisch und mit Aufwand vieler Mühe aufgesucht werden, diejeni- gen Individuen, welche sich anderswo niederlassen, in der Masse un- beringter Artgenossen vollkommen verloren gehen und nur in den aller- seltensten Fällen konstatiert werden. Dieser Teil der Ringexperiment-Ergebnisse entbehrt bislang noch der genügenden Beleuchtung durch die Tatsachen und muß augenschein- lich noch durch parallele Versuchsdaten über Stand- und Strichvögel ergänzt werden. Eine außerordentlich interessante Frage ist dabei auch noch die, welche ähnliche diesbezügliche Einrichtungen bei der übrigen Tierwelt bestehen ? Wie ersichtlich, führen diese Ergebnisse des Ringexperimentes ziem- lich weit ab vom Zugsprobleme, doch in nicht minder interessante Forschungsgebiete, welche bisher noch in keinem Zweige der Natur- wissenschaften einer eingehenderen Untersuchung unterzogen wurden^ Nach dieser kurzen Erörterung der heurigen Resultate übergehe ich zur Besprechung der Markierungsarbeiten in den Jahren 1914 und 1915, Wie schon erwähnt, wurde im Jahre 1914 eine sehr große Anzahl Vögel beringt - über 5000. Die Arten, welche zum Versuche bei- gezogen wurden, blieben fast durchgehends dieselben, nur die Arbeiten auf der Puszta Orbo wurden in intensivster Weise betrieben, einerseits um die in den vorangehenden zwei Jahren gezeichneten Brut- und Jungvögel in je größerer Anzahl als Brutvögel nachweisen zu können, anderseits aber um für die auch weiterhin beabsichtigten Arbeiten ein je umfangreicheres Material zu sichern. Das Beringen der Brutvögel, dessen möglichst weite Ausbreitung auf Zug-, Stand- und Strichvögel 278 JAKOB SCHENK das Zukunftsprogramm bildet, wurde außer den bisherigen Arbeiten in Orbo auf die Lachmöven des Velenczeer Sees ausgedehnt, jedocht zuerst nur versuchsweise und daher mit geringem numerischem Erfolge. Bei den von mir; persönlich durchgeführten Arbeiten wurde ich von folgenden Herren auf das liebenswürdigste und ausgiebigste unterstützt, wofür ich auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank ausspreche, u. zw. den Herrn Paul v. Meszleny, Gabriel Éles, Béla v. Hauer, Viktor Schuh, Anton v. Szalay, Dr. Kornél v. SzlAvy, Árpád v. Platthy, Stephan v. Németh, Josef v. Horváth, Gustav v. Szomjas und Alexander v. Fogassy. Es ist eben nicht so einfach, irgendwo hin- gehen und dort gleich Vögel in Menge zu beringen. Dazu bedarf es gründlicher Vorarbeiten, damit bei der Ankunft gleich alles bereitstehe, denn sonst wäre es unmöglich, die allzu kurze Brutzeit ausgiebig auszunützen. Die praktische Durchführung der Beringung ist nicht so leicht, erfordert einen nicht unbedeutenden Aufwand von Mühe und Zeit und kann ich es mir daher nicht versagen, unseren geehrten Mit- arbeitern, welchen mehr als die Hälfte unserer Beringungen zu ver- danken ist, herzlichsten Dank und vollste Anerkennung auch hier vor der Öffentlichkeit zu zollen. An erster Stelle muß Herr Béla v, Szeöts in rui^az-z/ßgenannt werden, dessen systematischen und gründlichen Arbeiten wir schon so manchen Erfolg zu danken haben. Das Verzeichnis unserer übrigen Mitarbeiter findet sich nachstehend und ist bei jedem zugleich auch die Anzahl der gezeichneten Vögel angegeben. Im Laufe des Jahres 1Q14 haben wir auch einen Verlust zu ver- zeichnen, zum Glück jedoch nur einen solchen Verlust, welcher nur uns trifft und nicht zugleich auch die Wissenschaft. Unser hochgeschätzter bisheriger Mitarbeiter Kurt Loos leitet jetzt die Beringungsarbeiten in Böhmen selbständig unter der Ägide des Prager Naturwissenschaftlichen Vereines "Lotosa). Die mit den Ringen der K. U. Ornith. Centrale durch- geführten Beringungen in Böhmen ergaben sehr wertvolle Resultate und hegen wir den herzlichen Wunsch, daß denselben eine würdige Fort- setzung zu Teil werde. Im Jahre 1Q15 ruhten die Beringungsarbeiten seitens des Institutes vollständig, einerseits weil der Führer dieser Arbeiten in militärischem Dienste stand, anderseits weil die nicht unbeträchtlichen Kosten dieser Arbeiten infolge der großen Kriegsauslagen nicht genehmigt wurden. Unsere hinter der Front gebliebenen Mitarbeiter jedoch taten auch trotz des Krieges ihr Möglichstes. Der als Militärarzt dienende Dr. Karl Mauks nahm die Markierungsringe sogar mit an die Front und beringte während unserer großen galizischen Offensive Storchenjunge am Dnyester und an der Strypa. Hier zu Hause wurde die mühevolle und DIE VOGíil.MARKIF.RUNOEN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 279 umständliche Arbeit der Storchmarkierungen mit gewohnter Zuvorkom- menheit und Opferwilligkeit von Frau Viktor Schuh und von den Herren Anton v. Szalay, Árpád v. Platthy, Gustav v. Szomjas jun. und Koloman Tompa durchgeführt. Als Resultat dieser Arbeiten konnte die Kontinuität unserer bisher so wichtige Ergebnisse liefernden Statistik über die Fortpflanzungsziffer des Storches wenigstens für einen Teil unserer bisherigen Stationen bewahrt werden. Eine jede Arbeit lobt sich selbst, die Beringungstätigkeit unserer Mitarbeiter im Kriegsjahre aber ist über jedes Lob erhaben. Nach dieser Skizze der Markierungsarbeiten der beiden Jahre folgen nun die statistischen Daten, u. zw.: Namensverzeichnis der Mit- arbeiter, Verzeichnis der beringten Arten, beide Verzeichnisse mit der Anzahl der Beringungen versehen, dann die Fortpflanzungsstatistik des weißen Storches. Die beiden Jahrgänge werden nach dem bisherigen Usus separat behandelt. Verzeichnis der Mitarbeiter im Jahre 1914. Agárdi E., Berkesd . 126 Baky N., Kúnszentmiklós ... 10 Bognermayer M., Redltal 1 Bohrandt L., Eperjes ... 228 Fazekas L, Ürbő ... ... .. 7 Frau K. Fernbach, Baba-puszta ... ... 154 Horváth A, Solt . 181 Horváth J., Tikos... ... 2 Kasparek K., Majsamiklósvár 1 Kerekes J., Kecskemét ... 15 Király I., Bogyoszló ... . 18 Lengyel E., Arad 26 Majerszky St., Tökös 77 Molnár J., Hódság ... ... ... 51 MUHA M., Homok 71 Müller P., Kevevára 166 Pawlas J., Eperjes 54 RÁcz B., Szerep 118 Radetzky D., Tárnok 27 RODER E., Cservenka 3 Schenk H., Óverbász . 56 Schenk J., an vielen Stationen 2442 SCHIEBEL G., Freistadt ... 9 Seifert L, Nándorhegy ... 1 280 JAKOB SCHENK Sipos A., Könnend 8 Spiess a. v. Braccioforte, Nagyszeben ... 11 SzEÖTS B., Tavarna 817 Thóbiás J., Felsőláncz 31Q Tompa K., Brassó ... ... ... 84 TÓTH K., Kúnszentmiklós ... 113 VisoNTAY J., Kercza 21 WAHL I., Apatin 44 Zusammen ... 5251 Verzeichnis der Mitarbeiter im Jahre 1915. Agárdi E., Berkesd ... ... 114 BoHRANDT L., Eperjes . ... .. . ... 182 Frau K. Fernbach, Babapuszta 85 Forg/cs J., Budapest ... 8 Horváth A., Solt ô8 Dr. K. Mauks, Dnyestergegend 21 Mauks W., Tátraháza 3 Platthy Á., Tiszatarján 141 Frau V. Schuh, Dunai ... 98 SzEÖTS B., Tavarna 491 Szomjas Cj. jun., Kisfástanya ... 31 Thóbiás J., Felsőláncz 35 Tompa K., Brassó 88 Zusammen . 13ö5 Verzeichnis der im Jahre 1914 beringten Arten. Acroccplialus anindinaceus ... 5 Alauda arvcnsis 93 Alauda cri s tat a 3 Alcedo ispida 1 Anas boschas 3 Aquila maculata 1 Arde a cinerea 11 Arde a ralla ide s 2 Asia otus 1 Bufeo buteo , \ Cannabina cannabina . 1 Ü Cerchneis vespertinus 2 Cerchneis tinnunculus .. ... 1 Charadrius alexandrinus 13 Chelidonana urbiea 407 C li lo ris eh loris • — 7 Chrysomìtris spi nus 1 Ciconia ciconia 775 Ci co ni a ni^ra 11 Clivieola riparia 1 Coccotlìraustes coccotliraustes 1 Col amba oenas ... 2 Colymbus nigricollis 8 Cot u mix cot ur nix ... 2 Dendrocopus maior 5 Eni be ri za calandra ... ... 15 DIF, VO(ìf;i MARKIERUNGEN DER KON. L'Niî. ORNITH. CENTRALE 281 Emberiza citrinella 1 Parus ater. 27 Emberiza schoe nidus 8 Parus eoe rule us 41 Eringi II a montifringilla 10 Parus ni a io r ... .. ... 366 Eiilica atra 53 Parus palustris 62 F üli gala ferina 2 Passer domesticus ... 1 Qallinago gallinago 6 Per dix perdi x 71 Halia'i'tiis alb ici Ila 10 Pica pica 2 Hirundo rustica ... ... 1186 Pratincola r ubicala ... . 4 Hydrochelidon liy brida... ... 1 Pyrrhula pyrrhula ... ... 20 fiydroclielidon leucoptera 8 Ruticilla phoenicura 1 Hydrochelidon nigra . _ . 88 Rut ici Ila tithys.. 8 lynx torq ailla 30 Siti a europaea 2 Lanius collurio 7 Stern a flu via til is 1 Lanius minor ... 1 St rix flammea 1 Larus ridibus 10Ó8 S turnus vulgaris ... ... 184 Limosa limosa ._ 45 Sylvia simplex ... ... .. 4 Luscinia luscinia ... 4 Totanus totanus ... ... 142 Motacilla alba... ... ... 2 Troglodytes troglodytes 1 Muscicapa gr isola 7 Turd us menila 1 Nycticorax nycticorax 32 Tardus musicus ... 1 Oriolus oriolus . . ... ... 8 Turdus pilaris ... 2 Ortygometra parva 3 Turtur tunur 2 Pavoncella pugnax ... ... 33 Vancllus vanellus ... ... 312 Zusammen 5251 Verzeichnis der im Jahre 1915 beringten Vogelarten. Chelidonaria urbica ... ... 48 Oriolus oriolus... ... ... 7 Ciconia ciconla... ... ... 389 Parus ater ... 17 Coccothraustes coccothraustes 1 Parus coeruleus ... ... 32 Coracias garrula ... ... 5 Parus maior ... ... ... ... 162 Emberiza citrinella 1 Parus palustris 24 T ringilla coelebs ... ... 1 Passer domesticus 56 Olaucidium noctuum ... ... 1 Pratincola rubetra 1 Hirundo rustica ... ... ... 389 Ruticilla tithys 32 lynx torquilla 16 S tu mus vulgaris 122 Motacilla alba ... 6 Turdus menila 2 Muscicapa coliaris ... ... 6 1 Turdus musicus ... ... 1 Muscicapa gr isola Zusammen ... 1365 282 JAKOB SCHENK Storch nach wuchs-Statistik des Jahres 1914. Station l-er j 2-er 3-er 4-er 5-er 6-er Besetzte Leere Horste „ Horste 11 ■ Gelege 1914 1 1913' 1914 1 1913 Ágoston falva Apácza Apatin Ásvány Ballony Bellye Berkesd Bokros Bölön BŐŐS Cservenka Dtmaszeg Eilend Földvár Fülöpszállás Qyőrzámoly Harta Hidvcg Hódság Jánoshida Kopács Körmend Kunszentmiklós Ladomér ... ... ... Lipót Mártonháza Medve Méntelek Mezőcsát _ _. Militics Mondorlak Nagyajta Nyarad Öthalom Patkányos Rakamaz Sárás Solt Szabadi Szap Szikra Szunyogháza Tiszakeszi ... _ ... Tiszapalkonya Tiszaeszlár Tiszasas ._ Tiszatarján Tiszaug Tölös.. _ ürmös Váinos Várdarócz - 2 2 1 1 1 1 5 5 1 1 4 1 2 1 2 1 1 1 5 2 8 8 1 1 5 1 1 1 3 — 1 ~5 1 5 1 8 4 1 1 2 3 1 1 1 4 2 5 2 2 12 1 7 1 2 1 1 2 7 2 1 1 4 6 1 15 7 2 1 1 7 1 1 4 5 1 2 1 4 1 4 1 1 2 1 2 4 3 2 1 1 2 1 — 1 — 1 1 2 6 1 1 3 8 1 2 7 I 16 5 2 12 14 1 30 12 2 2 13 1 2 1 12 2 1 12 1 15 2 6 24 1 20 2 7 1 2 1 13 3 16 1 16 14 2 12 1 1 1 11 10 ~2 1 11 1 2 2 1 1 2 4 2 4 1 4 2 1 8 1 1 6 1 4 5 11 1 6 2 2 7 5 1 11 1 Ì 1 8 1 u Zusammen ... 7 31 78 105 1 29 1 4 - — — — DIE VOGRl.MARKIERUKGEN DVU KÖN. UNO. ORNITH. CENTRALE 283 Storch nach wuchs-Statistik des Jahres 1915. 2-er 3-er Station 5-er Gelege Besetzte Leere Horste Horste 1915 1914 191 5 191 Agostonfalva Apácza Berkesd Bölön Eilend ... , Földvár Hidvég Kopács Mezőcsát Nag}'ajta Rakamaz ... ... Solt Szebény Szederkény Tiszakeszi Tiszatarján Ürmös Várdarócz — 1 10 Zusammen ... 2 10 38 | 57 29 Laut der Aufnahme vom Jahre 1014 hatten 254 Storchpaare 892 Jungen wonach die Vermehrungsziffer des Jahres 1Q14 3*51 beträgt. Laut der Aufnahme vom Jahre 1915 hatten 136 Storchpaare 509 Jungen die Vermehrungsziffer des Jahres 1Q15 beträgt daher 3*74. Laut den bisherigen Aufnahmen ergaben sich für die vorangehen- den Jahre folgende Vermehrungsziffer ... ... ... 2-87. .. .. ... 2-96. 2-85. 3-27. 2-71. .. ... ... 3-51. 3-74. Aus dieser Zusammenstellung ist ersichtlich, daß die Vermehrungs- ziffer noch nie so hoch war, wie in den beiden letzten Jahren. Es muß je- m Jahre 1909 « « 1910 « (( 1911 « « 1912 « « 1913 « « 1914 « « 1915 284 JAKOB SCHENK doch bemerkt werden, daß die V'ermehrungsziffer des Jahres 1915 nicht als vollgiltig betrachtet werden kann, indem vorwiegend nur die Stationen der Tiszagegend vertreten sind, wo sich im Laufe des Frühjahres 1915 infolge der großen Überschwemmung viele uud lang andauernde Binnen- gewässer bildeten, welche ihrerseits laut den bisherigen Erfahrungen die Fortpflanzung des Storches in der günstigsten Weise beeinflussen. Diese ungemein günstigen Verhältnisse kamen denn auch in der auffallenden Erscheinung zum Ausdruck, daß von 65 Gelegen in 52 die für gewöhn- lich maximale Jungenanzahl vorgefunden wurde, u. zw, in 26 Nestern je 4, in abermals 26 Nestern je 5 Junge. Im Jahre 1914 jedoch war die Vermehrung des Storches augen- scheinlich im ganzen Lande auffallend günstig, was besonders auch in den 6-er Gelegen zum Ausdrucke kam. Eine derartig hohe Jungenanzahl war bisher nicht nur unbekannt, sondern laut den bisherigen Erfahrun- gen auch unwahrscheinlich. Im Jahrgange 1914 der nAquilay» veröffent- lichte ich eine photographische Aufnahme eines solchen 6-er Geleges. Es muß als sehr bezeichnend für die Vermehrungsverhältnisse des Storches im Jahre 1914 betrachtet werden, daß es sogar vier 6-er Gelege gab, u. zw. drei in der Tiszagegend, das vierte in der kleinen Tief- ebene. Alle sechs Jungen waren annähernd gleichmäßig entwickelt, so daß man das Nesthöckchen kaum erkennen konnte. Die Jahre 1914 und 1915 gehörten zu den sogenannten i<~Wasser- jahrenn, weshalb ausgiebige reichliche Fleischnahrung in Menge vor- handen war, und die Störche nicht auf die magere Insektennahrung der Trockenjahre angewiesen waren. In einem dieser Berichte habe ich es schon ausgeführt, daß die primäre Nahrung des Storches das Fleisch ist (hauptsächlich das der Frösche), während die Insekten, namentlich die Heuschrecken, nur die sekundäre Surrogatnahrung der trockenen Jahre bilden. In der Fortpflanzung kommen beide Ernährungsweisen scharf zum Ausdrucke: in den Wasserjahren ist dieselbe viel günstiger, als in den trockenen Jahren. In Verbindung mit der Ernährung des Storches möchte ich nocii erwähnen, daß ein Storchenjunges in Rakamaz ungefähr 20 St. S— 10 Zentimeter lange Welsbrut, ein Junges in Bőős 4 ausgewachsene Triton cristatus, 7 St. 6 Zentimeter lange Kaulquappen und 2 St. 12 Zenti- meter lange Cobitis fossilis im Schlünde hatte. Von meinen anderen ornithologischen Beobachtungen, welche ich während der Beringungsarbeiten des Jahres 1914 zu machen Gelegen- heit hatte, referiere ich in den iiaciifolgenden kurzen Notizen. Am Velenczeer See war die Lach move n-KoXomt fast noch größer als gewöhnlich. Trauersecscliwalbe hatte eine Kolonie von ungefähr 100 Paaren. Flußsecscliwalbc brütete heuer nicht. Graugänse waren Difi VOGFI.MARKIF.RUNOKN DHFv^ KON. UN(i. ORNITI I. ŒNTRAI.K 285 heuer augenscheinlich in (größerer Anzalil vertreten. Nacliti^allcnrolir- sänger ist vollstäncÜLi, Tamariskcnrohrsängcr fast i^^änzlich verschwunden. Die Laciimöven-\\Q\Q)\\\t in Bodrogszerdahely hat sich etwas vergrößert; auch heuer brüteten einige T rane rsec schwalben in der Kolonie. Von den Reiherkolonien komite ich heuer mir die in Újvidék und diejenige von Tiszakisfalud besiciitigen; in ersterer horsteten Schopf- und Nachtreiher in gewöhnlicher, Purpurreiher in geringerer Anzahl; in der letzteren horsteten etwas inelir Nachtreiher und einige Graureiher. Die Vogelwelt der Puszta Orbo stand im Jahre 1Q14 ebenfalls im Zeichen des «Wasserjahres». Wasserhuhn und Haubentaucher waren viel häufiger, auch brütete als neue Art die Graugans in vier Paaren. Trauersee schwalbe war häufiger, weißflügelige Seeschwalbe rarer als ge- wöhnlich. Vielleicht seit Dezennien brüteten heuer wieder zum erstenmale : weißbärtige Seeschwalbe, Flußseeschwalbe und Lachniöve, sämtliche jedoch nur in geringerer Anzahl. Ansonsten war hier die gewöhnliche Vogelwelt, vielleicht in etwas geringerer Zahl, vertreten. Der griin- schenkelige Wasserläufer wurde gar nicht beobachtet, der Stelzenläufer nistete in einem Paare, Giarol war in ein-zwei Exemplaren vorhanden j Moorschnepfe brütete häufiger. Kalendarische Daten notierte ich folgende: 18. April. Volles Gelege der Spießente ; zw t\ Tage dAi^ Fcldlerchcn- lungt-, Kiebitz\\.\\\gf, einige weißäugige Enten; viele Kampfläufer in Flügen. Die Männchen haben vollentwickelten Kragen und kämpfen. 25. April. Volles Gelege der Löffelente. 27. April. Ankunft der Trauer- und Weißflügel-See schwalben und des Pirols. 1. Mai. Ankunft des Halsband-Giarols ; volle Gelege der Moor- schnepfe und Knacke nte. Q. Mai. Junge des Seeregenpfeifers ; Junge des Kiebitz und Gambettwasserläufers massenhaft; Junge der Moorschnepfe, schwarz- schwänzigen Uferschnepfe und des Rohrammers. 16. Mai. Gelege des Zwergsumpf hühnchens. 25. Mai. Dun en junge des Kampfläufers. 6. Juni. Gelege der Trauerseeschwalbe. 13. Juni. Gelege der weißbärtigen und der Flußseeschwalbe ; Dunenjunge der w eißf lüge lige n Seeschwalbe. Nach dieser Skizze der Beringungsresultate, sowie der Beringungs- arbeiten übergehe ich nun auf die Veröffentlichung der einzelnen Versuchsdaten, u. zw. in der Reihenfolge der einzelnen Arten. 286 JAKOB SCHENK 1. Weisser Storch. Ciconia ciconia. (L.). Das heurige, wieder ziemlich bedeutende Versuchsmateriale ergibt keine nennenswerte Erweiterung unserer Kenntniss über den Storchzug. Dasselbe leidet noch immer an dem alten Mangel, es fehlen noch immer sichere Daten über das Brüten der Ringstörche. Bezüglich der Durchzugsgebiete und Winterquartiere tauchten auch keine neueren Momente auf. Hoffentlich werden uns Zeit und Zufall die erwarteten Daten doch einmal in die Hand spielen. Warten können wir jedenfalls ganz beruhigt, da ja eine nicht unbedeutende Anzahl von Ringstörchen zur Verfügung steht und gerade heuer ein Exemplar des ersten Berin- gungsjahres zur Strecke gelangte. Die eingehendere Besprechung der Versuchsergebnisse geschieht bei den einzelnen Gruppen. Die Daten wurden in drei Gruppen eingeteilt und innerhalb dieser Gruppen in der Reihenfolge der Beringungsjahrgänge ein- gereiht. Sämtliche hier angeführten Exemplare wurden als Nestlinge ge- zeichnet. Erste Gruppe. Rückkehr in die elterliche Brutzone. 1. Beringt am 8-teii Juli in Batiz (Komitat Szatmár) mit F^ing No. 165. Tot aufgefunden von J. Korosi am 27-ten Juli 1915 in Szamostelek (Komitat Szatmár). Alter: 7 Jahre. Richtung: Südost. Entfernung: 20 Km. Bezüglich des eventuellen Brütens konnten keine näheren Daten ermittelt werden. 2. Gezeichnet am 24-ten Juni 1909 in Szentfülöp (Komitat Bdcs- Bodrog), mit Ring No. 1779. Tot aufgefunden am 23-ten Juli bei Pos. Podga/ci (Komitat Szerem). Bericht von Dr. E. Rössler und E. v. Eerenczf-fv. Älter: 4 Jahre. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: ÖO Km. Genaue Daten über das eventuelle Brüten fehlen. 3. Beringt von I. Wähl in Apatin (Komitat Bács-Bodrog), am 14-ten Juli 1909, mit Ring No. 2644. Erlegt von L. P()RGÁ^^■I am 26-ten Juli in Karapancsa (Komitat Baranya). Alter: 5 Jahre. Richtung: Nordwest. Entfernung: 35 Km. Bezüglich des Brütens fehlen sichere Daten. 4. Beringt am 27-tcn Juni 1011 in Bellye (Koniitat Baranya), mit Ring No. 4001. DIE VOGHI.MARKIERUNOEN DFiR KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 287 Erlegt am 7-ten Aufrust 1914 von L. Porcán Yi in Mohács. Alter: 3 Jahre. Richtung: Nord. Entfernung: 40 Km. Aus gewissen Umständen glaubt der Berichterstatter auf even- tuelles Brüten dieses Exemplares schließen zu können, positive Daten fehlen jedoch. 5. Gezeichnet am 28-ten Juni IQll in Kopács bei Bellye (Komitat Baranya) mit Ring No. 4087. Tot aufgefunden von O. Bc^rbélv in Hajdoszoboszló am 2-ten Mai 1914. Alter: 3 Jahre. Richtung: Nordost. Entfernung: 280 Km. 6. Gezeichnet am 11-ten Juli 1911 in Szabadi (Komitat Győr), mit Ring No. 1384. Erlegt von L. Fazekas am 15-ten Juni 1914 auf der Puszta Ürbő. Alter: 3 Jahre. Richtung: Ost-Südost. Entfernung: 140 Km. 7. Gezeichnet von A. Leber im Sommer 1912 in Aniacz (Komitat Szatmár), mit Ring No. 4584. Erlegt im Jahre 1914 in Borosjenő (Komitat Arad). Bericht von L. DiószEGHY. Genaue Daten über den Zeitpunkt und nähere Umstände der Erlegung konnten nicht eingezogen werden. Alter: 2 Jahre. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 170 Km. 8. Gezeichnet von A. Leber im Sommer 1912, in Batiz (Komitat Szatmár), in nächster Umgebung des vorangehenden Beringungsortes, mit Ring No. 4513. Im September 1913 aus einer aus 300 Stück bestehenden durch- ziehenden Schar herabgefallen in Szász ivánfalva (Komitat Nagy-Küküllő). Bericht von K. Mihály zu Árkos. Dieses Datum dürfte vielleicht besser in die nächste Gruppe passen, indem jedoch der Ausgangspunkt der Reise unbekannt ist, der Fundort aber in Ungarn liegt, glaubte ich auch dieses Exemplar unter den in die elterliche Brutzone zurückgekehrten anführen zu müssen. Alter: 2 Jahre. Richtung: Südost. Entfernung: 240 Km. 9. Gezeichnet am 4-ten Juli 1913 in Tiszakeszi (Komitat Borsod), mit Ring No. 5891. Erlegt am 15-ten Juni in Balmazújváros (Komitat Hajdu). Bericht von L. V. BÉKÉSSY. Alter: 1 Jahr. Richtung: Südost. Entfernung: 35 Km. Es ist dies ein recht bedeutendes Materiale, jedoch noch immer mit dem vielbeklagten Mangel behaftet, daß es keine sichere Angabe über das Brüten von Ringstörchen enthält. Es ist ja unzweifelhaft sehr wahrscheinlich, daß das 7-jährige Exemplar Brutvogel war, doch ließen sich darüber jeden Zweifel ausschließende Daten nicht ermitteln. Das- selbe gilt auch für das 5- und 4-jährige Exemplar. Auf Grund des zur 288 JAKOB SCHENK Verfügung stehenden Materiales kann nur so viel mit einiger Gewißheit ausgesprochen werden, daß die in Ungarn geborenen Jungstörche, ob sie nun fortpflanzungsfähig sind oder nicht, auf Ungarns Gebiet, oder besser gesagt, in die elterliche Brutzone zurückkehren. Aber auch diese Gesetzmäßigkeit bewegt sich in etwas allzu weiten Grenzen. So wurde z. B. das eine in Bellye im Jahre 1911 gezeichnete Exemplar im Jahre 1914 in Mohács angetroffen, während das im selben Jahre in dem be- nachbarten Dorfe gezeichnete Exemplar ebenfalls im Jahre 1914 aber 260 Kilometer weit in nordöstlicher Richtung in Hajdúszoboszló erlegt wurde. Diese Datengruppe ergibt noch kein genügend klares Bild über die Dislokation der jungen Generation auf dem Brutgebiete der Art, es müssen noch weitere Daten abgewartet werden, was wir mit umso größerer Beruhigung tun können, da ja jedes Jahr auch aus den ältesten Markierungsjahrgängen stammende Exemplare zurückgemeldet werden, und deshalb Hoffnung vorhanden ist, daß uns diese Daten nich vor- enthalten bleiben können. Natürlich müssen dabei auch diejenigen Daten in Betracht gezogen werden, welche von den Forschern des Aus- landes, so vor allen Dr. Thienemann in Deutschland und Mortensen in Dänemark erreicht wurden. Zweite Gruppe. Das Durchzu^sgebiet. 10. Beringt am 24-ten Juni 1910 in Várdarócz (Komitat Baranya), mit Ring No. 3583. Den Ring übergab man am 14-ten Juni 1914 E. C. Moodlev, der seinerseits dann das Institut davon verständigte, daß der Ring in dei Oase Bazárjuk, in der Asiatischen Türkei unter 37° 22' nördliche Breite und 37° 5' östlicher Länge, südlich der Stadt Marash aufgefunden wurde. Aus dem Berichte scheint hervorzugehen, daß der Ring bald nach seiner Abnahme vom Storchbeine übermittelt wurde. Nimmt man jedoch auch eine andere Erlegungszeit an, so ergibt sich uns aus diesem Datum dennoch keine neue Tatsache, indem es ja auch schon bisher zur Genüge bekannt war, daß Kleinasien zum Durchzugsgebiete des Storches gehört und daß sich in demselben auch während des Sommers zurückgebliebene herumstrolchende Störche aufhalten. Alter: 4 Jahre. Richtung: Südost. Entfernung: 1800 Km. 11. Beringt am 10-ten Juli 1911 in Rakamaz (Komitat Szabolcs), mit Ring No. 4257. Wurde am 12-en Mai von einem ixAdlen^ geschlagen und fiel lebend in den Garten des Eftmym Oreopoui.os in Mihailitsch bei Konstantinopel. Auch dieser Fall ergibt den Beweis, daß die Störche manchmal bedeutend langen Aufenthalt auf den Durchzugsgebieten nehmen. DIE VOGEl.MARKIERUNGEN DER KOK. UNO. ORNITH. CENTRALE 289 Alter: 1 Jahr. Riclifiing: Südost. Entfcrniiiiír: 1000 Km. 12. Oezeichnet am 8-teii Juli 1012 ebenfalls in Rakaniaz, mit Ring No. 5562. Erlegt am 18-ten August 1913 in Zavale bei Kamieniecz-Podolsk, aus einem Fluge, welcher von Ost nach West zog. Bericht des J. Alexandrowitsch Swirski. Alter: 1 Jahr. Richtung: Ost. Entfernung: 400 Km. 13. Gezeichnet von I. Wähl im Juni 1914 in Apatin (Komitat Bács-Bodrog), mit Ring No. 6859. Am 11-ten Oktober 1915 von aAdlerny) zerrissen aufgefunden in der Nähe des kleinasiatischen Städtchens Sivrilüssar. Nähere Daten wurden einveriangt, jedoch bis dato nicht eingesendet. Bericht von EíMil Winter. Alter: 1 V2 Jahre. Richtung: Südost. Entfernung: 1200 Km. 14. Oezeichnet von Á. v. Platthy im Juli 1915 in Tiszatarján (Komitat Borsod), mit Ring No. 8584. Flog am 13-ten September 1915 in Szabadhel^ (Komitat Arad), gegen den Telegraphendraht und fiel herunter. Bericht der Oemeinde- vorstehung. Alter: 3 Monate. Richtung: Süd-Südost. Entfernung: 190 Km. Wie schon erwähnt, wurden das kleinasiatische und das Konstan- tinopler Exemplar auf dem schon bekannten Durchzugsgebiete des Storches angetroffen, wahrscheinlich während selbe in der Richtung gegen die elterliche Brutzone hin vagabundierten. Das in Rußland auf- gefundene Exemplar schlug eine ganz neue Richtung ein, es handelt sich hier augenscheinlich um ein von der gewohnten Zugsrichtung verschlagenes Exemplar, um einen sogenannten ulrrgasti). Das Arader Exemplar wurde auf dem gewöhnlichen Herbstdurchzugsgebiete unserer Störche aus der Theißgegend angetroffen. Dritte Gruppe. Im Winterquartiere angetroffene Exemplare. 15. Beringt am 7-ten Juli 1911 in Tiszakeszi (Komitat Bor- sod), mit Ring No. 4225. Tot aufgefunden Anfang Jänner 1914 in Elliot, Südafrika, Tembu- land, Cape Colony. Bericht von Claude Duller, Chef der Sektion für Insektenkunde im Ackerbauministerium der südafrikanischen Union. Alter: 2V2 Jahre. Richtung: Süd. Entfernung: 9800 Km. 16. Oezeichnet am 7-ten Juli 1911 in Mezó'csát (Komitat Borsod), in der nächsten Umgebung des vorangehenden Markierungsortes, zur selben Zeit wie das vorige, mit Ring No. 4170. Auch dieses Exemplar wurde tot aufgefunden, ebenfalls im Jahre 1914 und gleichfalls in Südafrika, in der Nähe des obenangeführten Fundortes, in Steyesbury, nur etwas später, nämlich im Monate März. Bericht von H. J. du Plessis. Aquila. 19 290 JAKOB SCHhNK Alter: 21 '2 Jahre. Richtung: Süd. Entfernung: 9800 Km. 17. Oezeichnet am 26-ten Juni 1Q13 in Kopács (Komitat Baranya), mit Ring No. 3415. Erlegt am 4-ten Jänner 1Q14 in Peddie (Südafrika, Cape Colony). Bericht von L. J. Taylor. Alter: i 2 Jahr. Richtung: Süd. Entfernung: 10.000 Km. Die eingelangten Daten bezeichnen das bisherige Gebiet, näm- lich Südafrika als das Winterquartier des Storches, mit dem Unter- schiede, daß die Störche im Winter 1913/1914 bedeutend weiter nach Süden vordrangen, als in den anderen Jahren. Sämtliche Daten ent- stammen der Kapkolonie und Peddie kann als südlichster Punkt der Storchverbreitung gelten. 2. Lachmöve. Laras ridibundus L. Rund Ó0 zurückgemeldete Exemplare umfaßt der heurige Bericht. Es ist daher ein bedeutendes Versuchsmateriale, welches sich während der beiden Jahre ansammelte. Es gibt darunter auch eine nicht un- beträchtliche Anzahl neuer Daten, welche . den Beweis ergeben, daß durch die Markierungsarbe'ten einiger Jahre die gewärtigten Resultate noch keinesfalls erschöpft werden können. Die Durchzugsgebiete und Winterquartiere können zwar in großen Zügen schon durch die Resul- tate einer einzigen Beringungskampagne geklärt werden, aber die genaueren Details, die Gesetzmäßigkeiten, xx'elche in der Rückkehr und Dislokation auf dem Brutgebiete herrschen, können nur durch längere Zeit hindurch fortgesetzte Versuche mit genügender Genauigkeit fest- gestellt werden. Einen eklatanten Beweis liefern diesbezüglich die heurigen Daten ; ein Teil derselben ist zur weiteren und sukzessiven Klärung der Zugs- verhältnisse der Lachmöve von entscheidender Bedeutung. Im Rahmen dieses Berichtes kann ich mich nicht näher auf die zugstheoretische Bedeutung dieser neuen Daten einlassen und begnüge mich daher nvt dem Hinweise auf das Vorkommen unserer Lachmöven in der Schweiz, weiters auf die Tatsache, daß die Bewohner der beiden ungarischen Kolonien die nämlichen Winterquartiere aufsuchen, die Bewohner der Hinsener Kolonie (Nordböhinen) jedoch, welche bedeutend nördlicher gelegen ist, in einer ganz anderen Richtung gelegenes Winterquartier beziehen. Es kann hieraus der Schluß gezogen werden, daß die ferneren Mövenberingungen noch inmier Erfolge versprechen, besonders weini es gelingen sollte, außer den Nestlingen auch Brutvögel zu markieren. DIE VOGELMARKIKRUNCjEN DER KON. UN(i. ORNITH. CENTRALE 291 u. ZW. iliclit nur bei uns in Ungarn, sondern auch im Auslande, wozu auch volle Aussichten vorhanden waren. Infolge des Krieges mußte die Durchführung unterbleiben. Die heurigen Daten veröffentliche ich in der Reihenfolge der ein- zelnen Kolonien; es sind dies /. Die Kolonie im See von Velencze. II. Die Kolonie des Tajba- Sumpfe s in Bodrogszerdahely im nord- östlichen Ungarn. III. Die Kolonie auf dem Hirnsen-Teichc in Nordböhmen bei Böhmisch-Leipa. Innerhalb dieser Gruppen werden zuerst diejenigen Exemplare erledigt, welche in die elterliche Brutzone zurückkehrten, die übrigen werden in der Reihenfolge der Beringungsjahrgänge angeführt. Sämtliche Exemplare wurden als Nestlinge beringt. I. Die Lachmöven der Kolonie des Velenczeer Sees. 1. Gezeichnet von T. Csörgey am 6-ten Juni 1912, mit Ring No. 2434; erlegt von F. Nagy am 14-ten Juni in Lovasbere'ny, in der nächsten Umgebung der Brutkolonie. Alfer: 3 Jahre. Entfernung : 12 Km. Es kann als sicher angenommen werden, daß dieses Exemplar in der elterlichen Brutkolonie nistete. Der Erlegungsort gehört mit zum Ernährungsgebiete der Velenczeer Möven. Es ist eine längst bekannte Tatsache, daß die hier ansässigen Möven zum größten Teile auf den Äckern und Feldern der Seeumgebung ihre Nahrung suchen. Es ist dies unser erstes Datum über die Rückkehr eines Exem- plares in die elterliche Kolonie. 2. Gezeichnet am 3-ten Juni 1913, mit Ring No. 3395; vom Blitz erschlagen am 18-ten Mai 1914 in Pázmánd, in nächster Umgebung der Kolonie. Alter: 1 Jahr. Entfernung: 6 Km. Auch dieses Exemplar kehrte in die elterliche Brutkolonie zurück, ob es dort auch brütete, bleibt unentschieden, da es nicht wahrscheinlich ist, dass die einjährigen Exemplare schon fortpflanzungsfähig sind. 3. Gezeichnet am 3-ten Juni 1913, mit Ring No. 3390; wurde im Juni 1914 in f ászszentlászló auf einer Reuße gefangen, in deren Maschen es sich verstrickt hatte. Bericht von F. RÁcz. Alter: 1 Jahr. Richtung: Nordost. Entfernung: 120 Km. Auf Grund dieses Datums dürfte es als sicher zu betrachten sein, daß die einjährigen Exemplare noch nicht fortpflanzungsfähig sind, son- dern teils in der näheren, teils in der weiteren Umgebung der elterlichen Kolonie herumvagabundieren. Es läßt sich hier jedenfalls auch feststel- 19* 292 JAKOB SCHENK len, daß auch dieses Exemplar in die elterliche Brutzoiie zurückkehrte, da wie erwähnt, die noch weiter nordöstlich gelegene Bodrogszerda- helyer Kolonie zur nämlichen Brut und Zugszone gehört, wie die des Velenczeer Sees. Auf dem Striche vor dem Wegzuge, in dem Durchzugsgebiete oder im Winterquartiere wurden folgende Exemplare angetroffen: a) Am 6-ten Juni 1912 beringte Exemplare. 4. No 2130 wurde am 29-ten Jänner 1914 in Mostar lebendig gefangen und der Polizei übergeben, welche den Vogel dann freiließ. Bericht von Mustafa Cemalovic, sowie vom Polizeiamte der Stadt Mostar. Alter: 1 1/2 Jahre. Richtung: Süd. Entfernung: 450 Km. Diese Lachmöve wurde auf der minder frequentierten Herbszugs- straße angetroffen und kann man auch nicht wissen, oder schlußfol- gern, von wo dieselbe sich auf den Weg machte. 5. No. 2927 wurde am 15-ten Dezember 1913 in Ravenna erlegt. Auf Grund einer Notiz der Rivista Italiana di Ornitologia IH, p. 85 von A. Ghidini eingesandt. Alter: 1 1/2 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 600 Km. 6. No. 2853 wurde am 19-ten November 1913 in Palestra am Zusammenflusse des Po und Sesia erlegt. Notiz in der No. vom 25. Jän- ner 1914 der Tribuna-Sport in Neapel, und in der Rivista Italiana di Ornitologia III, p. 85. Alter: 1 1/2 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 800 Km. 7. No. 2583 wurde um den 20-ten Dezember bei Torino erlegt. Bericht von Salvadori in einem an Dr. Madarász gerichteten Briefe. Alter: 1 1/2 Jahre. Riclitung: Südwest. Entfernung: 880 Km. b) Am 3-ten Juni 1913 beringte Exemplare. 8. No. 449 wurde am 7-ten Oktober 1913 am Weißen See bei Lukácsfalva erlegt. Bericiit der Herrschaft von Écska. Alter: 4 Monate. Richtung: Südost. Entfernung: 250 Km. 9. No. 1335 wurde am 19-ten Oktober 1913 in Eckartsau, in Niederösterreich von F. Steinacher erlegt. Alter: 4 Monate. Richtung: Nordwest. Entfernung: 200 Km. 10. No. 3393 wurde am 25-ten Jänner 1914 von V. Reder bei Dunaharaszti lebendig gefangen. Alter: 8 Monate. Richtung: Ost. Entfernung: 25 Km. Dieses Exemplar ergibt den Beweis, daß es auch unter den ein- jährigen hier überwinternde gibt, obzwar bei der Beurteilung dieses Falles in Betracht gezogen werden muß, daß es sich um ein lebend gefangenes, daher eventuell krankes oder verwundetes Exeiiiplar ha'i- delte, dessen Zug naturgemäß nicht normal sein kann. DIE VOGELMAÍÍKIERUNOEN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 293 11. No. 3227 erlegte am 23-ten Feber 1Q14 NuK Toni am S^í' von Skutari in Albanien. Alter: 9 Monate. Richtung: Süd. Entfernung: 600 Km. 12. No. 482 wurde am 22-ten November 1913 bei Aguscello, Pro- vinz Ferrara in italien an der Commacchio Laguna erlegt. Bericht von Devolato Caselli. Alter: 6 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 600 Km. 13. No. 3060 wurde am 1-ten Jänner 1914 bei Cervia, Provinz Ravenna in Italien unmittelbar an der Adriaküste erlegt. Bericht von FoRLivissE Aldo. Alter: 7 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 600 Km. 14. No. 3212 wurde am 17-ten Dezember 1913 im Fusina-Kanale in Venedig erlegt. Bericht von Giacinto Tassán und Dr. F. Zanotto. Auf Grund der Notiz p. 85 in der Rivista Italiana di Ornitologia Jg. Ill, p. 85. auch von A. Ghidini gemeldet. Alter: 7 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 530 Km. 15. No. 3393 wurde am 17-ten Feber 1914 bei Sparanise, Provinz Caserta in Italien, erlegt. \'on der Bitterwasser-Exportfirma Saxlehner übermittelter Bericht des Teodosio Lepore. Alter: 9 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 7Ó0 Km. 16. Der Ring No. 3236 wurde am 6-ten November 1915 bei Pos- sedaria, in der Nähe von Zara aufgefunden. Was mit dem Vogel ge- schehen ist, konnte die Meldung erstattende K. u. K. Marinestation nicht ermitteln. Es muß als wahrscheinlich betrachtet werden, daß der Vogel selbst seinen Ring hieher brachte und hier verunglückte — ent- weder erlegt oder von einem Raubvogel geschlagen wurde. Der Zeit- punkt bleibt natürlich unbestimmt. Richtung: Südwest. Entfernung: 440 Km. 17. No. 3240 wurde am 10-ten Jänner bei Siracusa erlegt. Bericht A. DE Gregorio. Alter: I1/2 Jahre. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 1200 Km. 18. No. 3402 wurde am 5-ten Jänner 1915 in der Schweiz am Zuger See tot aufgefunden. Bericht von G. Kaiser. Alter: 1 1/2 Jahre. Richtung: West. Entfernung: 760 Km. Das letztere Exemplar ist in einem ganz anderen Durchzugsgebiete, respektive Winterquartiere angetroffen worden, als welche durch die bishe- rigen Versuchsergebnisse für die Velenczeer Lachmöven festgestellt wurden. Es können diesbezüglich zwei Möglichkeiten in Betracht gezogen wer- den. Laut der ersteren wäre dieser Vogel donauaufwärts wandernd an den späteren Fundort angelangt, laut der zweiten aber mußte er sich aus einer solchen Kolonie auf die Wanderschaft begeben haben, aus welcher die Herbstzugsstraße entlang des Rheinflusses führt. Die erste 294 JAKOB SCHF.NK Möglichkeit wird einigermassen dadurch unterstützt, daß V'elenczeer Lachmöven schon mehrfach bei Wien angetroffen wurden; auch das heurige Materiale enthält einige diesbezügliche Daten. Darüber hinaus wurden sie jedoch donauaufwärts noch niemals nachgewiesen. Dabei ist auch noch als wesentlicher Umstand zu beachten, daß alle donauauf-- wärts angetroffenen Exemplare eben erst flügge gewordene Jungvögel waren, während der obige Vogel schon zum zweitenmale sein Winter- quartier bezogen hat. Meiner Ansicht nach hat die zweite Möglichkeit viel mehr für sich. Laut dieser wäre also diese Lachmöve nicht in die elterliche Brut- zone zurückgekehrt, sondern hätte sich in einer solchen Brutzone angesiedelt, zu deren Zugszone auch das Rheingebiet gehört. Laut den Ergebnissen der ausländischen Lachmövenberingungen werden nord- deutsche Lachmöven ebenso wie süddeutsche am Rhein und in der Schweiz angetroffen und ist deshalb die genauere Bestimmung der Ausgangsbrutzone nicht möglich. Auf Orund dieses X'orkommens halte ich es jedoch als äusserst wahrscheinlich daß Velenczeer Lachmöven in Deutschland brüten, weshalb es auch gerade bei dieser Art ungemein wichtig wäre, neben den Nestlingen auch alte Brutvögel systematisch zu beringen. Die Sache ist auch gar nicht so schwierig. Meine Fangversuche, welche ich im Frühjahre 1914 mit den schon mehrfach erwähnten und auch beschriebenen Roßhaarschlingen ins Werk setzte, ergaben das Resultat^ daß sich die Lachmöven sozusagen ohne Besinnung, ohne die geringste Vorsicht auf das mit Schlingen belegte Netz herablassen, sich dort sehr leicht fangen und wieder freigelassen ohne Zögern auf ihr Nest zurück- kehren. Auch von unseren diesbezüglichen Versuchen, welche ich nach dem Kriege in möglichst großem Maßstabe fortzusetzen gedenke, er- warte ich ebenfalls sehr wichtige Ergebnisse, nur wäre es natürlich sehr erwünscht, ergänzende Versuchsdaten auch aus anderen Gebieten zu erhalten. cj In den Monaten Mai und Juni 1914 beringte Exemplare. 19. No. 4772 wurde am 14-tenJuli 1914 bei Székesfehérvár, in nächster Umgebung der Kolonie tot aufgefunden. 20. No. 4928 wurde am 22-ten August 1914 in Hajdudorog erlegt. Alter: 3 Monate. Riclitung: Nordost. Entfernung: 225 Km. 21. No. 5Ò76 wurde am 26-ten August in Szarx-as (Komitat Békés) erlegt. Bericht von Dr. A. Wiei^nd. Alter: 3 Monate. Richtung: Ost-Südost. Entfernung: 150 Km. 22. No. 5885 wurde am 8-ten Oktober 1914 in Wien angetroffen. Bericht von M. Wenninger. Alter: 4 Monate. Richtumr: Nordwest. Entfernung: 200 Km. DIE VOOKI.WARKIHRUNíHiN DKR KON. UNfì. ORNITM. Cf NTRAI.H 295 23. Ebenfalls bei Wien wurde auch das mit No. 487Ó beringte Exemplar angetroffen, jedoch fast um ein Jahr später, nämlich am 1-ten September 1915. Bericht von Dr. O. Schlesinger, Konservator des niederösterreichischen Landesmuseums. Alter: 15 Monate. Riclihincr: Nordwest. Entfernung: 200 Km. 24. No. 1338 wurde am 22-ten Jänner von F. Nies auf der zwischen Rhein und Neckar gelegenen Insel bei Mannheim erlegt. Alter: l^h Jahre. Richtung: West-Nordwest. Entfernung: 800 Km. Die obigen an das Vorkommen in der Schweiz geknüpften Aus- führungen glaube ich trotz dieses Vorkommens aufrecht erhalten zu müssen, wenigsten so lange spätere Daten keine entschiedene Vernei- nung derselben ergeben. 25. No. 5115 wurde um den 10-ten Dezember 1Q14 in Italien an der Commacchio- Lagune, dem Sammelplatze fast aller Laciimöven des Kontinents erlegt. Bericht von Aldo Samaritano. Alter: 6 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: ÔOO Km. 26. No. 5588 wurde am 8-ten Dezember 1914 in der italienischen Provinz Forli bei Ricdone erlegt. Bericht von R. Zanatta. Alter: 6 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 600 Km. 27. No. 5698 wurde am 20-ten November 1914 bei Venedig er- legt; von hier wurden ebenfalls schon ziemlich viele unserer Lachmöven zurückgemeldet, Bericht von Ritter E. von Blaas. Alter: 6 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 530 Km. 28. No. 10.184 wurde am 14-ten Jänner 1915 bei Palermo erlegt. Bericht von A. de Gregorio. Alter: 8 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 1100 Km. 29. No. 5354 wurde am 10-ten Feber 1915 bei Zarj/z/ö erlegt. Bericht von Mario Cambi. Alter: 9 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung 110 Km. 30. Ebenfalls in Taranto wurde auch No. 10.196 angetroffen, u.zw. am 31-ten März 1915. Bericht von H. von Podmaniczkv und G. von Burg. Alter: 10 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 110 Km. 31. No. 4952 wurde am 24-ten Jänner 1915 bei Brindisi erlegt. Bericht von H. v. Podmaniczkv, Sektionschef im Internationalen Land- wirtschaftlichen Institute zu Rom. Alter: 8 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 730 Km. 32. No. 5206 wurde am 13-ten März 1915 zwischen Torre und Castellamare di Stabia an der Küste erlegt. Notiz im Aprilhefte 1915 der in Firenze erscheinenden vDianu'). Alter: 10 Monate. Richtung: Nordwest. Entfernung: 800 Km. 33. No. 5928 wurde am 20-ten Oktober 1914 in Böhmen auf dem 296 JAKOB SCHHNK Gebiete der Freiherrlich NADHERNVschen Herrschaft bei Chofovin erlegt. Alter: 4 Monate. Richtung: Nordwest. Entfernung : 400 Km. 34. No. 58Q3 wurde am 6-ten November 1Q14 laut dem Berichte von KiRiL Lagiloff bei Tatar- Paz ardjik in Bulgarien erlegt. Alter: 4 Monate. Richtung: Südost. Entfernung: 720 Km. Auch in dieser Serie befinden sich neue Daten. Das nach Böhmen verschlagene Exemplar zog anfangs wahrscheinlich den Weg nach Wien, wurde jedoch später von der March abgeleitet und so nach dem Erbeutungsorte verschlagen. Das bulgarische Exemplar dürfte durch die Morava aus der elterlichen Zugszone abgeleitet worden sein. Es ist dies der erste Fall, daß eine Velenczeer Lachmöve so weit nach Süd- osten verschlagen wurde. Wie es scheint, gibt es tatsächlich verirrte Vögel, sogenannte alrrgäste-a. II. Die Lachmöven von Bodrogszerdahely. a) Am 23 -ten funi 1913 beringte Exemplare. 35. Die Leiche des mit Ring No. 4593 gezeichneten Exemplares wurde in ziemlich verwestem Zustande an der Sajó-Tisza-K\\x\\áw\\g aufgefunden, u. zw. am 20-ten März 1914. Bericht von L. Tiszka. Alter: 10 Monate. Richtung: Süd\xest. Entfernung: 75 Km. Auch dieses Exemplar ist in die elterliche Brutzone zurück- gekehrt, es ist daher die Analogie zwischen den Velenczeer und Bodrog- szerdahelyer Lachmöven festgestellt. 36. No. 4572 wurde am 28-ten Dezember 1913 auf der Insel Korfu erlegt. Bericht von T. Mavroudi. Alter: 1 Monate. Richtung: Süd. Entfernung: 1000 Km. 37. No. 4565 wurde am 22-ten Feber 1914 bei Monfalcone an- getroffen. Bericht von G. Macorin. Alter: 9 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 680 Km. 38. No. 4701 wurde am 30-ten März 1914 bei Bologna erlegt. Bericht von M. Valerio. Alter: 10 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 930 Km. 39. No. 4516 wurde am 30-ten Jänner 1915 bei Taranto erlegt. Notiz im Feberheft vom Jahre 1915 der vDiana^K Alter: 20 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 900 Km. b) Am 22-ten funi 1914 gezeichnete Exemplare. 40. No. 10.304 wurde von J. I^avlik, Reserve-Steuermann auf Sr. M. Schiff ^^Orjem-> am ó-ten Feber 1915 in Sebenico lebendig gefangen, nachher aber wieder freigelassen. Alter: 9 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 450 Km. Obige Daten ergeben den vollen Beweis dafür, daß die im nord- DIE VOGEI.MARKIErWNCjEN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 297 Östlichen Teile Ungarns heimischen Lachmöven auf denselben Zugs- straí5en dieselben Winterquartiere besuchen, wie die Velenczeer Möven, daß also die beiden Kolonien in dieselben Brut- und Zugszonen gehören. III. Die Lachmöven der Hirnsener Kolonie in Nord- böhmen, oder die «Elbmöven». a) Von Kurt Loos //// Mai und Juni 1912 beringte Exemplare. 41.No. 2ÓÓ5 wurde im Frühjahre 1914 bei Böliniisch-Leipa, in der nächsten Umgebung der Kolonie tot aufgefunden. Der Berichterstatter H. Schubert erwähnt zugleich, daß in Drum, ebenfalls in der nächsten Umgebung der Kolonie, unter den Möven, welche sich während des Ackerns hinter dem Pfluge scharten, drei beringte Exemplare beobachtet wurden. Aus dem ersten konkreten Falle ergibt sich die Tatsache, daß ein zweijähriger Ringvogel in die elterliche Brutzone zurückkehrte, weshalb es auch für die anderen drei Exemplare wahrscheinlich ist, daß sie aus der Hirnsener Mövenbrut stammen. 42. No. 2200 wurde auf dem Hirnsener Teiche tot aufgefunden am 13-ten Juli 1913. Bezüglich des Alters dieses Exemplares haben sich Zweifel ergeben. Nach dem Berichterstatter O. Hegenbarth war der Vogel seinem Gefieder nach ein Exemplar der 1913-er Brut, während nach unseren Vormerkungen der Vogel von Kurt Loos noch im Jahre 1912 gezeichnet wurde. Der Zweifel gründete in dem Umstände, daß bei uns No. 2200 überhaupt nicht eingeführt war, weshalb es nur als wahrscheinlich gelten kann, daß dieses No. mit der 2100-er Serie zu- gleich, also am 3-ten Juni 1912 verbraucht wurde. Allem Anscheine nach handelt es sich um ein Exemplar, welches aus irgendeiner Ursache nicht gemausert hatte, was ja mitunter vorkommt. 43. No. 2Ó13 wurde im Juni 1915 in Königswald bei Bodenbach in Nordböhmen erlegt. Bericht von F. Paul. Alter: 3 Jahre. Richtung: Nordwest. Entfernung: 40 Km. Dieses Exemplar muss unbedingt als Brutvogel betrach- tet werden, welches jedoch nicht in der elterlichen Brutkolonie, son- dern in einer jener kleineren Kolonien, welche sich nach J. Michel in i^Ai/uila» Jahrgang XVII. p. 275 in der Umgebung von Bodenbach be- finden, gebrütet haben dürfte. Es ist ein sehr wichtiges Versuchsergebnis, daß alle diese Exemplare ebenfalls in die elterliche Brutzone zurückkehrten. 44. No. 2617 wurde am 5-ten Dezember 1913 bei Floirac, im Dep. Charente Inférieure Frankreich, in der Gironde-Mündung erlegt. Nach einer Notiz auf p. 12 des «Le Chasseur Français» Jahrg. 1914 von Matthev Dupraz gemeldet. Alter: 19 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung : 1290 Km. 298 JAKOB SCHENK 45. No. 2175 wurde am 20-ten Juli 1914 au der Weserniändung tot aufgefunden. Bericht von K. Tiedemann. Alter: 2 Jahre. Richtung: Nordwest. Entfernung: 530 Km. 46. No. 2607 wurde am 15-ten Jänner 1914 bei Rotterdam erlegt. Bericht von A. Meudt. Alter: 20 Monate. Richtung: West. Entfernung: 720 Km. Von den drei letzteren Exemplaren wurden zwei im Winterquartiere der Eibmöven angetroffen, während sich das dritte Datum auf ein V^or- kommen im Sommer bezieht. Auf Grund des Zeitpunktes und des Ortes ist es jedoch im höchsten ürade wahrscheinHch, daß auch dieses Exem- plar sich aus der elterlichen Brutkolonie auf den Herbstzug begab und kann auch in diesem Falle das Beharren in der elterlichen Brutzone angenommen werden. b) Von Kurt Loos //// Mai und funi 1913 beringte Exemplare. AI. No. 3528 wurde Ende September 1913 bei Boulogne erlegt. Bericht von Dr. Bommier, außerdem in einer Notiz des «St. Hubert Club Illustrée», Jännerheft 1914. enthalten. Alter: 4 Monate. Richtung: West. Entfernung: 920 Km. 48. No. 177 wurde am 18-ten Oktober 1913 bei Schiedam in Holland erlegt. Bericht von W. Wetsteijn. Alter: 5 Monate. Richtung: West. Entfernung: 740 Km. 49. No. 3562 wurde am 15-ten Oktober 1913 an der englischen Küste bei King's Lynn erlegt. Bericht von Dr. Jackson. Alter: 5 Monate. Richtung: West. Entfernung : 1030 Km. Das erste in England gefundene Exemplar. 50. No. 3506 wurde am 24-ten November 1913 bei Dunkirchen erlegt. Bericht von J. Cabeling. Alter: 6 Monate. Richtung: West. Entfernung: 870 Km. 51. No. 3592 wurde am 1-ten November 1913 bei Antwerpen erlegt. Bericht von Francììis van de Wyngaert. Alter: 6 Monate. Richtung: West. Entfernung: 720 Km. 52. No. 245 wurde am 30-ten Dezember 1913 bei Dieppe erlegt. Bericht von H. Oodefrov. Alter: 7 Monate. Richtung: West. Entfernung: 980 Km. 53. No. 3592 wurde am 23-ten Jänner 1914 bei Ile Saint Denis, im Dep. Seine in Frankreich erlegt. Bericht von H. Germaine. Alter: 8 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 920 Km. 54. No. 3600 wurde am 20-ten )änner 1914 bei Bordeaux erlegt. Bericht von V. DiEz, II. Kehrig und Mavley Bendali. Alfer: 8 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 1320 Kui. 55. No. 3545 wurde am 26-ten Jänner 1914 am Phare de la Coubre in der Girondcmündung erlegt. Bericht von Mad. Cantin. DIF. VOGEI MARKIKRÜNOKX DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 299 Alter: 8 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 1300 Km. 56. No. 248 wurde am 26-ten Jänner 1Q14 bei La Roclielle an der Atlantischen Küste in den Maschen eines Netzes gefangen. Bericht von G. PORTÈRES im «Le Chasseur Français» 1914, p. 159. Alter: 8 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 1280 Km. 57. No. 3504 wurde am 24-ten Jänner 1914 bei Redon im fran- zösischen Dep. Ile et Vilaine erlegt. Bericht von Vicomte Jean de Chanterac. Alter: 8 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung : 1270 Km. 58. No. 3595 wurde am 19-ten März bei ingrandes sur Loire in Frankreich im Dep. Maine et Loire erlegt. Bericht von P. Agoulon. Alfer: 10 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 1170. Km. 59. No. 3550 wurde Anfang März 1914 in der Gegend von Mar- seille, bei Salin le Girand am Taraniant-Ltwchiurmt erlegt. Bericht von Merle Louis. Alter: 10 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 1080 Km. 60. No. 3571 wurde beiläufig am 25-ten Juni 1914 in Spanien bei Valencia lebendig gefangen. Bericht von E. Mifsud. Alter: 1 Jahr. Richtung: Südwest. Entfernung: 1720 Km. Mit Ausnahme des mit No. 60 bezeichneten Exemplares wurden sämtliche Elbmöven in den bekannten Durchzugsgebieten und Winter- quartieren angetroffen und kann aus dieser Tatsache festgestellt werden, daß die aus der entsprechenden Brutzone sich auf den Zug begebenden Vögel womöglich auch in der zuständigen Zugszone verbleiben. Das Vorkommen in England bedeutet nur eine kleine Erweiterung des Winterquartieres, nicht aber das Verlassen der zuständigen Zugszone. Eine ganz andere Beurteilung beansprucht die in Valencia angetroffene Elbmöve, u. zw. nicht so sehr wegen dem örtlichen als vielmehr wegen dem zeitlichen Vorkommen. Dieser Vogel dürfte sich vielleicht nicht aus der elterlichen Brutzone auf den Zug begeben haben. Weitere Schlußfolgerungen können jedoch aus diesem Vorkommen nicht gezogen werden, da es sich allenfalls um einen verirrten Vogel handeln kann. Es müssen diesbezüglich noch weitere Daten erwartet werden. 3. Kiebitz. Vanellus vanellus (L.), Der Kiebitz ist bisher die einzige Vogeiart, durch deren Berin- gung voller Erfolg erwartet werden kann, indem wir nicht nur Jung- vögel, sondern auch Brutvögel in genügender Anzahl beringen können. Nur einem iMangel wäre noch abzuhelfen, es sollten nämlich die Be- ringungen nicht nur in der Ürbö Puszta vorgenommen werden, sondern 300 JAKOB SCHENK auch an anderen geeigneten Örtlichkeiten des Landes, was auch nach Kriegsende, wenn nur irgendwie möglich, geschehen wird. Das Winterquartier ist auf Grund der bisherigen Daten noch nicht mit genügender Sicherheit und Genauigkeit bestimmbar; anscheinend ist dasselbe auch von den jeweiligen klimatischen Verhältnissen ab- hängig. Ist der Winter milder, so überwintert der Kiebitz schon in der Po-Ebene, ist er strenger, so geht er nach Frankreich und noch weiter bis Spanien. Sehr auffallend ist die Tatsache, daß es bisher noch nicht gelang, das Durchzugsgebiet des Kiebitz festzustellen. Auf dem nach Italien führenden Wege wurde bisher noch kein einziges Exemplar aufgefun- den, weshalb die Annahme nicht gänzlich unbegründet erscheint, daß unsere Kiebitze den 600 Kilometer betragenden Weg von Ürbő nach Italien in einer Tour zurücklegen. Zu bemerken ist bei dieser Art auch noch der Umstand, daß im Winterquartiere viel mehr alte Vögel vorgefunden, respektive erlegt werden, als Jungvögel, trotzdem die letzteren in größerer Anzahl beringt werden. Bisher wurde allgemein angenommen, daß die Vernichtungs- ziffer der Jungvögel die größere sei. Bezüglich des Bratens der Jungvögel ergaben leider auch die heu- rigen Daten keine über jeden Zweifel erhabene Resultate. Die Zurück- kehr der Brutvögel an die alte Brutstelle ist durch die nunmehr drei Jahre hindurch fortgesetzten Arbeiten unbezweifelbar festgestellt, ein als Nestling beringter Kiebitz konnte jedoch bisher als Brutvogel nicht nachgewiesen werden, trotzdem es doch sehr wahrscheinlich ist, daß diese sich ebenfalls in der elterlichen Brutzone behufs Nistens nieder- lassen. Einen Beweis hiefür liefert der vier Jahre alte Kiebitz, welcher an dem Beringungsplatze zu einem solchen Zeitpunkte erlegt wurde, daß man das Nisten desselben für unbedingt sicher betrachten muß. Vielleicht bringt uns schon die nächstfolgende Beringungskampagne die erhoffte Entscheidung. Die eingelangten Daten teile ich in zwei Gruppen ; in die erste gehören diejenigen Daten, welche sich auf die Rückkehr in die Brut- zone beziehen, in der zweiten werden die Überwinterungsdaten an- geführt. Durchzugsdaten gibt es nämlich bei dieser Art keine, wie dies schon erwähnt wurde. Außer dem einzigen Exemplare, welches am Eertö-Sce gezeichnet wurde, stammen sämtliche andere Versuchsvögel von der Puszta Orbo. Erste Gruppe. Rückkehr in die Brutzone. 1. Nestling; gezeichnet am 25-ten Juni 1011 mit Ring No. 2001 in lllmicz am Eertő-(Neusiedler)-See. Erlegt am 3-ten Juni 1Q15 von DIE VOriF.I.MARKIhRUNGEN DHU KON. UNG. ORNITH. CENTRAI F, 301 M. Kii.LiAN ebendaselbst. Dieser Vogel war daher 4 Jahre alt und muß auf Grund dessen als sicher ancienommen werden, daß er am Geburts- orte, das ist in der elterlichen Brutzone brütete. 2 — 5. Vom Neste gefangene Brutvögel; gezeichnet wurden diesel- ben am 18-ten Mai, am. 21-ten April, am 26-ten April und am 4-ten Mai 1912, mit den Ringen No. 2062, 2309, 2333 und 2353. Alle viere wurden wieder vom Neste abgefangen am 18-ten April, 26-ten Mai und am 19-ten April 1914 am früheren Brutplatze, oder wenigstens in einem Rayone, desselben, welcher 400 Quadratmeter nicht überschreitet. Zweite Gruppe. Im Winterquartiere angetroffene Exem- plare. 6. Vom Neste gefangen am 26-ten April 1912; Ring No. 2338; nach «Le St. Hubert Club Illustrée» 1914 p. 20 erlegt am 15-ten Dezem- ber 1913 in Clialon sur Sao ne. Das Datum verdanken wir den Bemühungen der Herrn G. v. Burg und A. Ghidini. Richtung: West. Entfernung: 1050 Km. 7. No. 2382 wurde am 18-ten Mai 1912 vom Neste gefangen, erlegt am 23-ten Feber 1914 in Serracapriola, in der italienischen Provinz Foggia. Bericht von Fratelli de Marzio. Das mit Ring No. 2382 versehene Exemplar wurde in der «Aquila», Jahrgang XX., p. 445, schon einmal als zurückgemeldet angeführt. Diesmal wurde jedoch der Ring selbst eingesendet, weshalb es sehr wahrscheinlich ist, daß im ersteren Falle infolge der Ähnlichkeit der Zahlenziffer No. 2332 zurück- gemeldet wurde. Dieses No. muß daher am genannten Orte dement- sprechend korrigiert werden. Die Beringungsdaten der beiden Exem- plare sind die nämlichen. Richtung: Südwest. Entfernung : 680 Km. Anscheinend zweigt sich beim Beginne der Po-Ebene von der Hauptzugsstraße eine weniger frequentierte Nebenzugsstraße nach dem südlichen Italien ab und wurde dieses Exemplar ebenfalls dieser entlang angetroffen. 8. No. 2345 wurde am 4-ten Mai 1912 vom Neste gefangen und am 21-ten November 1914 mit 19 unberingten Exemplaren zusammen in Monteux, im französichen Departement Vaucluse von J. Milhe im Netze gefangen. Richtung: West-Südwest. Entfernung : 1170 Km. 9. No. 2093 wurde am 25-ten Mai 1912 vom Neste gefangen und am 20-ten Dezember 1913 bei Crema, in der italienischen Provinz Cremona, von Luigi Mannati erlegt. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 780 Km. 302 JAKOB SCHENK 10. No. 2311 wurde am 21-teii April 1Q12 vom Neste gefangen und am 11-ten Oktober 1Q14 bei Almenara, an der Osti<üste Spaniens in der Provinz Castellon, von E. Schillings erlegt. Richtung: Südwest. Entfernung : 1800 Km. 11. No. 2416 wurde am 1-ten Juni 1912 vom Neste gefangen und in der ersten Jännerhälfte 1915 bei Marsiliana in der italienischen Provinz Toscana an der Maremme-Kxxsit erlegt. Bericht von Conte Pelli Fabroni. Richtung: Südwest. Entfernung: 800 Km. 12. No. 2510 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 20-ten Feber bei Gazza in der italienischen Provinz Verona in der Nähe von Sanguinoletto von Giuseppe Castione erlegt. Richtung: West-Südwest. Entfernung: Ó80 Km. 13. No. 3004 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und von Giudice Delfino am 14-ten Dezember 1913 bei Cavatigozzi \n dt^r italienischen Provinz Cremona erlegt. Richtung: West-Südwest. Entfernung : 770 Km. 14. No. 2507 wurde am 13-ten Mai 1913 vom Neste gefangen ; er- legt von Guido Nolli am 23-ten Dezember 1913 in der italienischen Provinz Cremona bei O Imene ta. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 780 Km. 15. No. 3074 wurde als Nestling am 5-ten Juni 1913 gezeichnet und von Paolo Ginori Conti am 28-ten November 1913 in der italienischen Provinz Pisa bei Vada erlegt. Alter: 6 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 720 Km. 16. Gezeichnet als Nestling am 13-ten Juni 1913 mit Ring No. 3079; erlegt von Dr. Antonio Barbera. Ende Dezember in der italienischen Provinz Cremona bei Gabionetta. Alter: 7 Monate. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 720 Km. 17. No. 5760 wurde am 9-ten Mai 1914 vom Neste gefangen und am 28-ten Dezember 1914 bei Serrvalo a. Po 30 Km. von Mantova ent- fernt erlegt. Bericht von Silvio Tassán. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 700 Km. 4. Gambettwasserläufer. Totanus totanus (L.). Heuer erhielten wir über diese Art zum erstenmale ein größeres Versuchsmateriale und werden dadurch auch sogleich wichtige Momente des Zuges geklärt. In erster Reihe kommt auch hier die Feststellung der Rückkehr an die friilier innegehabte Brutstelle, das ist in die Heimat. Durchzugsgebiete sind beide Küstenstriche der Adria, als sicheres Winter- DIE VOGfíI..\\ARKIHRUNGEN DhR KON. UNG. ORNITH. CENTRALE 303 quartier kann vorläufig nur Tunis betrachtet werden, obwohl das Vor- kommen auf der Insel Kreta darauf schließen läßt, das aucii Egypten und Tripolis zum Winterquartiere dieser Art ^L^ehören. Ebenso wie beim Kiebitz fält es auch hier auf, daß die alten Brutvögel eine viel größere Vernichtungsziffer aufweisen, als die Jungvögel. Bezüglich der untenfolgenden Daten möge bemerkt werden, daß sämtliche Exemplare auf der Puszta Ürbö gezeichnet wurden. Die Daten werden ebenso wie beim Kiebitz in zwei Gruppen angeführt. I. Gruppe. Rückkehr in die Brutzone. 1. No. 78 wurde am 26-ten Mai 1912 vom Neste, und am 2-ten Mai 1914 wieder vom Neste gefangen, ungefähr 10 Km. von der frü- heren Brutstelle entfernt. 2. No. 159 am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 26-ten iWai 1914 in der unmittelbaren Umgebung der alten Brutstelle wieder vom Neste gefangen. 3. No. 199 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 27-ten Mai 1914 von A. Thélaz in Vecsés, ungefähr 35 Km. vom Beringungsorte entfernt, erlegt. Laut dem Berichterstatter brütet diese Art am Erlegungsorte nicht. Es ist recht wahrscheinlich, daß dieser Vogel ebenfalls in den früheren Brutraum zurückkehrte und sich aus diesem nur für kurze Zeit entfernte. II. Gruppe. Im Durchzugsgebiete im Winterquartiere an- getroffene Exemplare. 4. No. 66 wurde am 11-ten Mai 1912 vom Neste gefangen und Anfang Feber 1914 von J. Mehemedbasic bei Stolac, in der Nähe des berühmten Sees LJttovo Blato in der Herzegovina, erlegt. Bericht von Oberleutenant Foramitti, der uns auch den Vogel erwarb und ein- sendete. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 500 Km. Indem diese Art auch bei uns nicht selten überwintert, ist es durchaus nicht unwahrscheinlich, daß dieses Exemplar schon an der Narentamündung den Winter verbrachte. 5. No 196 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 9-ten März 1914 in Venedig von Oi\'achino Velluti erlegt. Richtung: Südwest. Entfernung: 580 Km. Dieses Exemplar wurde wahrscheinlich schon auf dem Rückzuge erlegt. 6. No. 136 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 26-ten Feber 1914 von Ali Ben Rahouma bei Rades in nächster Umgebung von Tunis erlegt. Bericht vom k. u. k. Oberkonsulat in 304 JAKOB SCHENK Tunis, welches sich jedoch nicht mit der einfachen Berichterstattung begnügte, sondern auch den Vogel erwarb und als Dokument dem Institute übersandte. Es wäre ein Versäumnis unsererseits, wenn wir für diese weitgehende Zuvorkommenheit und Fürsorge unseres Oberkonsu- lates auch an dieser Stelle nicht gebührenden und herzlichsten Dank sagen würden. Das Datum selbst wurde uns auch von unserem ständi- gen Berichterstatter aus Sfax, Herrn P. Bédé gemeldet. Richtung: Südwest. Entfernung : 1400 Km. Auf Grund des Zeitpunktes des Vorkommens dürfte sich dieses Exemplar im Winterquartiere aufgehalten haben. 7. Nestling; beringt am 22-ten Mai mit Ring No. 184; erlegt am 11-ten Dezember 1913 in den nächst Sfax gelegenen Sümpfen im süd- lichen Tunis. Bericht von P. Bi'ìdé und Matthev Dupraz. Alter: 7 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 1570. Km. 8. Nestling; gezeichnet am 25-ten Mai 1914 mit Ring No. 218. Er- legt am 15-ten November 1914 bei Canea auf der Insel Kreta. Diese äußerst wertvolle Datum verdanken wir unserem Konsulate in Canea. Alter: ó Monate. Richtung: Süd-Südost. Entfernung: 1360 Km. Es bleibt die Frage, ob sich dieses Exemplar noch im Durchzuge, oder aber schon im Winterquartiere aufhielt? Dem Zeitpunkte nach kann auf das Durchzugsgebiet geschlossen werden, da diese Art ziemlich spät von uns wegzieht. Weitere Daten aus dieser üegend wären natürlich vom größten Interesse und Werte. 5. Kampfläufer. Pavoncella pugnax (L.). Von dieser Art wurde bisher nur dieses einzige Exemplar zurück- gemeldet, u. zw, vom Durchzugsgebiete während des Rückzuges wahr- scheinlich in die elterliche Brutzone. Ich beringte diesen Kampfläufer als Nestling am 25-ten Mai 1914 in Orbo mit Ring No. 6268, erlegt wurde derselbe am 31 -ten März 1915 von Gaetano Carlo bei Bondeno in der italienischen Provinz Ferrara. Alter: 10 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung : 650 Km. 6. Schwarzschwänzige Uferschnepfe. Limosa limosa (L.). Auch von dieser Art können wir alte Brutvögel, ebenso wie Nest- linge beringen, bisher jedoch gelang es uns nur die Rückkehr in die iitieimat^i in zwei Fällen festzustellen, was durch zwei neuere diesjährige Fälle noch erhärtet wird, außerdem erhielten wir dieses Jahr endlich DIE VOGELMARKIIiRUNGKN DER KON. UNO. ORNITH. CENTRATE 305 auch ein Datum aus Nordairika. Dieses längst erwartete Datum ist jedoch zum Ableiten weiterer Schlußfolgerungen nicht geeignet, da es sich um einen sogenannten alten Brutvogel handelt, welcher am 23-ten April, das ist zu einem solchen Zeitpunkte in Afrika angetroffen wurde, wo seine Altersgenossen schon längst am alten Brutplatze angekommen waren und daselbst auch schon nisteten. Es war vielleicht ein irgendwie erkranktes oder verwundetes Exemplar, welches sich nicht auf den Weg über das Meer getraute. Von allen diesen Umständen abgesehen, bleibt es für uns dennoch ein wertvolles Datum, und zwar hauptsächlich des- halb, weil es den schon längst ersehnten Fingerzeig gibt, wo die Durch- zugsgebiete und Winterquartiere der bei uns heimischen schwarz- schwänzigen Uferschnepfen zu suchen sind. Bemerkt werde, daß sämtliche hier angeführte Exemplare in der Puszta Ürbő gezeichnet wurden. 1. No. 2526 wurde am 15-ten Mai 1913 vom Neste gefangen und am 2ó-ten April wieder vom alten Neste, fast genau an derselben Stelle abgefangen. 2. No. 3003 wurde am 15-ten Mai 1Q13 vom Neste gefangen und am 16-ten Mai 1914 wieder vom Neste abgefangen, welches sich in der näheren Umgebung des früheren Nestes befand. 3. No. 2348 wurde am 4-ten Mai 1912 vom Neste gefangen; tot aufgefunden — infolge Anfliegens an eine Telegraphenleitung — am 20-ten April 1914 am Fezzara-See in Algerien, Provinz Constantine. Notiz im Le Chasseur Français 1914, p. 372. Richtung: Südwest. Entfernung: 1500 Km. 7. Seeregenpfeifer. Charadrius alexandrinus L. Unser erstes, auf diese Art bezügliches Datum liefert den Beweis^ daß auch der See regenpfeif er an seine früher innegehabte Brutsielle, in die (.iHeimaty> zurückkehrt. Das am 9-ten Mai 1914 in der Nachbarschaft von Orbo auf der Puszta Szúnyog vom Neste abgefangene Exemplar wurde am 6-ten Juni 1915 ebendaselbst von Aladár Nattán erlegt. Auf ürund des Zeitpunktes und der Örtlichkeit des Vorkommens kann es nicht dem mindesten Zweifel unterliegen, daß der Vogel an seine frühere Brutstelle zurückkehrte. Aquila. 20 306 JAKOB SCHENK 8. Moorschnepfe. Gallinago gallinago (L.). Die Zugsverhältnisse der Moorschnepfe dürften vielleicht in erster Linie unsere Jäger interessieren, doch beanspruchen sie auch das Inter- esse der Ornithologie in nicht geringerem Masse, besonders mit Hin- sicht auf den Umstand, daß Ungarn in die südlichst gelegene Brutzone dieser Art gehört. Indem uns auch bei der Moorschnepfe die Möglich- keit geboten ist, nicht nur Nestlinge, sondern auch alte Brutvögel zu beringen, können auch hier vollständigere Resultate erwartet werden. Die Resultate des ersten Beringungsjahres entsprechen auch den Erwartungen, indem von den 5 beringten Exemplaren zwei schon in demselben Jahre zurückgemeldet wurden, und zwar ein alter Brutvogel und dessen Junges. Dem Zeitpunkte nach wurden beide Vögel im Winterquartiere angetroffen, und zwar in ziemlich überraschender Weise war der alte Brutvogel viel eher, und in einem bedeutend südlicher gelegenen Winterquartiere, als sein Junges, welches sich diesmal zum erstenmale in das Winterquartier begeben hatte. Die Entfernung der beiden Winterquartiere beträgt in Luftlinie gemessen ungefähr 700 Km. in fast genau nord-südlicher Richtung. Diese beiden zusammen betrach- tet ungemein interessanten Daten scheinen den Beweis zu ergeben, daß bei der Moorschnepfe das Zusammenhalten der Familienmitglieder zur Zeit des Wegzuges- vielleicht auch schon früher — aufgehört hat. Ein «Anlernen» der Jungvögel seitens der Eltern zum Ziehen scheint daher nicht stattzufinden. Es muß zugegeben werden, daß die Moorschnepfe für die Ring- versuche eine ungemein dankbare Art ist, welche wir infolgedessen auch, wenn die Zeit wieder da sein wird, auf keinen Fall vernachlässi- gen werden. 1. No. 106 \xurde am 29-ten Mai 1Q13 auf der Puszfa Ürbö vom Neste gefangen und am 2-ten Dezember desselben Jahres im südlichsten Teile Italiens, in Pizzo di Calabria erlegt. Die Meldung, welche an die Budapester Jagdgesellschaft gerichtet war, wurde uns von Herrn Sekretär Andor Pálmai übermittelt. Richtung: Süd- Südwest. Entfernung: 1000 Km. 2. Das Junge des obenangeführten Brutvogels, welches am 5-ten Juni luit Ring No. 3611 versehen wurde. Erlegt wurde dasselbe im Beringungsjahre 1013 bei Pvrsiccto in der Nälie von Bologna von F. Alzani. Nach der Rivista Italiana di Ornitologia VII., p. 86, auch von A. Ohidini gemeldet. Alfer: 7 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 700 Km. DIE VOGELMARKIERUNGEN DER KON. UNG. ORNITH. CENTRALE 307 9. Waldschnepfe. Scolopax rusticola L. Welch große Erfolge eine im größeren Maßstabe durchgeführte Beringung der Waldschnepfe zur Folge haben könnte, darüber gibt die Tatsache, daß H. Schoupa in Mileschau im nördlichen Böhmen im Jahre 1Q13 insgesamt nur drei Exemplare beringte, von welchen gleich im ersten Jahre zwei zurückgemeldet wurden, ein recht beredtes Zeug- nis. Das eine Exemplar wurde vom Beringungsorte in geringer Entfer- nung (siehe den vorjäiirigeif Bericht) erlegt, das andere jedoch, welches am 11-ten Juni 1Q13 mit Ring No. 1489 gezeichnet wurde, erlegte Felix Finidori wahrscheinlich im Winterquartiere in Bicchisano auf der Insel Korsika am 4-ten Jänner 1Q14. Alter: 9 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 1000 Km. Dieses schöne und wertvolle Resultat könnte sehr darnach angetan -sein unsere Mitarbeiter zu je intensiverem Waldschnepfenberingen an- zueifern. 10. Trauerseeschwalbe. Hydrochelidon nigra L. Gehört zu den Arten, welche verhältnismäßig sehr magere Resul- tate ergeben, trotzdem wir in der Lage sind, fast jedes Jahr nicht nur Nestlinge in größerer Anzahl, sondern auch alte Brutvögel zu beringen. Bisher wurde uns nur ein Exemplar zurückgemeldet, und zwar aus dem südlichen Frankreich. Das andere Exemplar, welches ich als Nestling im Juni 1912 im See von Velencze mit Ring No. 914 beringte, wurde am 29-ten Juni 1914 von Stanojevics Bozsó in Kúnszentmiklós im «Lapos rét»-Riede, wo nach meinen Beobachtungen diese Art ständiger Brutvogel ist, erlegt. Alter: 2 Jahre. Richtung: Ost-Südost. Entfernung: 45 Km. Es muß als sicher angenommen werden, daß dieser Vogel am Erlegungsorte brütete und erhalten wir infolgedessen das bedeutsame Resultat, daß der Nachwuchs einer Brutkolonie sich in einer anderen Kolonie behufs Brütens niederläßt. Bezüglich der Lachmöve und des Schopfreihers war diese Tatsache schon früher bekannt. Indem es mir wahrscheinlich möglich sein wird, auch in der Zukunft an verschiedenen Brutkolonien Brutvögel und Nestlinge zu beringen, hoffe ich noch manche wertvolle Tatsache über die Zugsverhältnisse der kolonieweise brütenden Arten feststellen zu können, nur müßten auch korrespondie- rende Arbeiten des Auslandes unsere Beringungen ergänzen. Es möge diesbezüglich bemerkt xx'erden, daß sich die Brutvögel in den Roßhaar- 20* 308 ■ JAKOB SCHENK schlingen sehr leicht fangen lassen, und zwar innerhalb einer Stunde das Weibchen und das Männchen zusammen und verlassen sie das Nest trotz mehrfacher Beunruhigung nicht. 11. Wasserhuhn. Fulica atra L. Das Wasserhuhn gehört zu den dankbaren Arten, bei welchen der Prozentsatz der zurückgemeldeten Exemplare ein ziemlich hoher ist. Von den 34 Exemplaren, welche im Jahre 1913 gezeichnet wurden, sind bisher 7 zurückgemeldet worden, und zwar 4 am Beringungsorte, im See von Velencze (3 am 28-ten September 1913, das vierte am 1-ten Dezember 1913), die übrigen drei wurden in Italien, auf dem Durch- zuge, respektive im Winterquartiere angetroffen. Ein Teil der Daten wurde schon im vorjährigen Berichte veröffentlicht. Unsere heurigen Daten, bezüglich deren zu bemerken ist, daß sämtliche Exemplare am 3-ten und 4-ten Juni 1913 im See von Velencze als Nestlinge beringt wurden, sind die folgenden: 1. No. 3294 wurde am 1-ten Dezember 1913 am Markierungsorte erlegt, also zu einer Zeit, als seine Genossen gleichen Alters schon die Gewässer Italiens bevölkerten. Bericht von G. Nagy. 2. No. 3049 wurde am 15-ten November 1913 in den Stagna- Sümpfen bei Livorno erlegt. Bericht des k. u. k. Österreich-ungarischen Konsulates in Livorno. Alter: 6 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 770 Km. 3. No. 3298 wurde am 8-ten Feber 1914 in der Nähe von Livorno bei San Vicenzo von Umberto Benvenuto erlegt. Alfer: 9 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 770 Km. 4. No. 304Ò wurde am 24-ten November bei Lesina in der italienischen Provinz Foggia erlegt. Bericht von Michele Colozzi. Alter: 6 Monate. Richtung: Süd-Südwest. Entfernung: 640 Km. Die Verteilung der Erlegungsorte scheint darauf hinzuweisen, daß das Wasserhuhn eine Art Mittelstelle zwischen der südwestlichen und westlichen Gruppe einhält, mit dem bedeutsamen Unterschiede jedoch, daß das Wasserhuhn Italien überhaupt nicht verläßt, sondern in den Küsten-Lagunen und Sümpfen den Winter verbringt. Wesentlich dürfte der Zug des Wasserhuhnes jedoch zweifellos der südwestlichen Haupt- gruppe angeliedert werden müssen. DIE VOGEL iMARKIEf^UN(if:N DER KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 309 12. Silberreiher. Ar dea garzetta L. Heuer erhalten wir unser erstes Datum über den Zug dieser dem endgültigen Verderben geweihten Art und darf es wahrlich als Glück betrachtet werden, daß es trotz der geringen Anzahl der beringten Exemplare gelang, das Winterquartier unserer Silberreiher festzustellen. Von den 13 Nestlingen, welche am lö-ten Juni 1912 in der welt- berühmten Kolonie der Obedska-Bara beringt wurden, erlegte M. Simon laut einer Notiz im «Le Chasseur Français» 1Q14, p. 515, das mit No. 486 gezeichnete Exemplar in der zweiten Hälfte des Monates Jänner 1Q14 am Dhebo-See im mittleren Nigerien. Alier: 13/4 Jahre, Richtung: Südwest, Entfernung: 3800 Km. Laut diesem Datum bezieht unser Silberreiher ein Winterquartier, welches über der Sahara in den Sümpfen Nigériens gelegen ist. Es ist hiezu derzeit nur so viel zu bemerken, daß auch unsere Nacht- und Schopfreiher in diesen Gegenden überwintern. 13. Schopfreiher. Ar dea ralloides Scop. Über die Zugsverhältnisse des Schopf rei hers ergibt auch das heurige Materiale sehr wertvolle Beiträge. Auch bei dieser Art bewahr- heitete sich die bei den anderen kolonieweise brütenden Arten gemachte Erfahrung, daß sich die in der Kolonie erbrüteten Vögel nicht nur in der elterlichen Brutkolonie niederlassen, sondern manchmal von diesen in weiter Entfernung befindliche Kolonien zum Brutplatze wählen. Es wurde schon im Jahresberichte 1911 ein diesbezüglicher Fall angeführt, als ein in der Obedska-Bara gezeichneter Schopfreiher in seinem dritten Lebensjahre in Lompalanka in Bulgarien während der Brutzeit angetroffen wurde. (Aquila XVIII., p. 348.) Heuer wurde ein fünfjähri- ^^s Exemplar während der Brutzeit in einem solchen Gebiete angetroffen, wo das Brüten dieses Vogels im höchsten Grade wahrscheinlich ist. Die Durchzugsgebiete und das Winterquartier des Schopfreihers sind auf Grund der bisherigen Resultate in großen Zügen als geklärt zu betrachten. Es ist wirklich überraschend, in welch hohem Grade die Zugsverhältnisse des Schopfreihers durch die bisherigen Ergebnisse des Ringversuches geklärt werden konnten und scheitert die Aussicht auf die endgültige Klärung derselben an der Unmöglichkeit, alte Brutvögel in genügender Anzahl vom Neste zu fangen, einige Jahre hindurch in Evidenz zu halten und auf diese Weise die Frage in allen Einzelheiten untersuchen zu können. Von diesem Mangel abgesehen können wir 310 JAKOB SCHENK aber mit den tatsächlich erreichten Resultaten hochbefriedigt sein, da es ja allgemein bekannt ist, daß die Reiherarten auf der Vernichtungsliste stehen, von unserem üebiete immer mehr verdrängt werden, was zur Folge haben wird, daß sich ihre Zugsverhältnisse mit der Zeit voll- ständig ändern werden. Bezüglich des Schopfreihers dürfte es uns ge- lungen sein, dessen Zugsverhältnisse noch im Urzustände festzusellen und für die künftige Forschung zu bewahren. Heuer erhielten wir folgende Daten : 1. Nestling; beringt am 15-ten Juni 1909 mit Ring No. 844 in der Reiherkolonie des Kisbalaton; erlegt wurde dieser Vogel Anfang Mai 1915 im Donau-lnundationsgebiete bei Dunabökény im Komitate Bács- Bodrog. Bericht unseres Beobachters St. v. Majerszky. Das Inundationsgebiet bei Dunabökény befindet sich in der Nähe derjenigen Donauinseln, auf welchen sich laut den Beobachtungen des Freiherrn Gevr v. Schweppenburg (Journal f. Ornith. Jahrg. 1915, p. 86) kleinere Kolonien des Schopf- und Nachtreihers befinden. Es ist daher auch mit Berücksichtigung des Zeitpunktes durchaus nicht unwahrschein- lich, daß dieses Exemplar in der Umgebung des Erlegungsortes Brut- vogel war. Die Hauptzugszeit des Schopfreihers fällt bei uns in den Monat April, im Mai sammeln sie sich schon an den Brutkolonien. Besonders gilt dies für die alten fortpflanzungsfähigen Exemplare. Alter: 5 Jahre. Richtung: Südost. Entfernung: 210 Km. 2. Nestling; beringt am 11-ten Juli 1911 mit Ring No. 188 in der Reiherkolonie in Újvidék; erlegt im August 1913 bei Bologna. Bericht von A. Borgogna in der aDianar» in Neapel. Alter: 2 Jahre. Richtung: West. Entfernung: ö80 Km. Es kann bei diesem Exemplare natürlich nicht mehr angegeben werden, von wo aus sich dasselbe auf den Zug begeben hat, so viel kann jedoch festgestellt werden, daß der Erlegungsort sich auf der Herbstzugsstraße der aus Ungarn wegziehenden Schopfreiher befindet. 3. Nestling; gezeichnet am 17-ten Juni 1912 mit Ring No. 702 in der Reiherkolonie der Obedska-Bara. Erlegt in der ersten Hälfte des Jahres 1914 zwischen Soliman und Kerbous an der Küste in der Nähe von Tunis. Notiz im «Le Chasseur Francais» 1914 p. 515. Alter: 2 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 1200 Km. Das genaue Erlegungsdatum ist unbekannt, indem jedoch der Er- legungsort auf der Zugsstraße des Schopfreihers gelegen ist, kann es als wahrscheinlich angenommen werden, daß dieser Vogel während der Rückkehr im Frühjahr erlegt wurde. 4. Nestling; gezeichnet am lö-ten Juni 1912 nnt Ring No. 548 ebenfalls in der Obedska-Bara; erlegt am 20-ten April 1914 von Filippo la ürassa an der Mündung des Bcliceflusses bei Selinunte auf dip; VOGFJ.MARKIKRUNGEN DKR kon. UNO. ORNITH. CF-:NTRALE 311 der Insel Sizilien in der Provinz Trapani. Bericht von Francesco Venezia. Alter: Va Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 900 Km. 5. Nestling; gezeichnet am 11-ten Juli 1912 mit Ring No. 61 in der Kolonie bei Újvidék; erlegt von E. A. Brackenburv im März 1914 hei Argungu in Nigerien. Laut dem Berichterstatter ist der Schopfreiher am firlegungsorte ziemlich gemein. Alfer: 13 4 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 38Ô0 Km. Dieses Exemplar wurde ohne Zweifel im Winterquartiere angetrof- fen und ist somit der zweite ungarische Ring-Schopfreiher, welcher in Nigerien überwinterte. Ebenfalls hier überwintern der Silber- und Nacht- reiher, mit welchen sie auch dieselbe Brutstelle teilen. Wir haben es liier also mit einem Gebiete zu tun, wohin eine Exkursion zur Erbeutung unserer Ringvögel nicht unbedeutende Erfolge verspricht. 14. Nachtreiher. Nycticorax nycticorax (L. ). Gehört ebenfalls zu denjenigen Arten, welche einen ziemlich hohen Prozentsatz an zurückgemeldeten Exemplaren liefern. Die Zugsverhält- nisse sind demnach auch schon ziemlich bekannt. Auch das heurige Materiale ergibt uns bedeutsame Bereicherungen unserer Kenntnis des Nachtreiherzuges, besonders das Winterquartier betreffend. Bisher war die Insel Malta der südlichste Punkt des Vorkommens, laut den heuri- gen Resultaten geht auch der Nachtreiher bis nach Nigerien und ist dort zur Zeit des europäischen Winters ein ziemlich gemeiner Vogel. Die aus den verschiedenen Nachtreiherkolonien stammenden Exemplare benützen im allgemeinen die nämlichen Durchzugsgebiete und beziehen auch die gleichen Winterquartiere, was den Beweis zu liefern scheint, daß Ungarns ganzes Gebiet mit Bezug auf die Zugs- verhältnisse des Nachtreihers einer und derselben Brutzone angehört, in welche sich auch die junge Generation nach der Rückkehr aus dem Winterquartiere niederläßt. Nach den bisherigen einschlägigen Daten kehrt die junge Generation nicht nur in die elterliche Brutzone zurück, sondern womöglich in die nächste Umgebung der Brutkolonie, in mehreren Fällen sogar in die elterliche Brutkolonie selbst, wo sie auch sehr wahrscheinlich brüten dürfte. Mit Hinsicht auf die bisherigen schönen Resultate, ist es umsomehr zu bedauern, daß auch bei dieser Art das Abfangen der alten Brutvögel von den Nestern nicht in An- wendung genommen werden kann, indem dadurch die gründliche und erschöpfende Klarlegung des Nachtreiherzuges vereitelt wird. Sämtliche hier angeführten Exemplare wurden als Nestlinge beringt. 312 JAKOB SCHENK 1. No. 3Q6 wurde am 2-ten Juli auf der Donauinsel Háros, einige Kilometer südlich Budapest gelegen, beringt und am 23-ten Mai 1915 von J. Vizvbei /4/7í7/';^a, von der Markierungsstelle nicht allzuweit entfernt, erlegt. Alter: 3 Jahre. Richtung: Süd. Entfernung: 15 Km. Mit Hinsicht auf die Örtlichkeit und den Zeitpunkt der Erbeutung muß es als ganz sicher gelten, daß sich dieses Exemplar behufs Nistens entweder in der elterlichen Brutkolonie selbst oder aber in deren nächsten Umgebung niedergelassen hat. 2. No. 2072 wurde am 29-ten Juni 1913 in Újvidék beringt; im Frühjahre 1914 wurde dasselbe in erschöpftem Zustande lebendig ge- fangen in einem Walde nächst Dunacséb. Bericht von J. Trai'kr. Alter: 1 Jahr. Richtung: West. Entfernung: 30 Km. 3. No. 2402 wurde am 4-ten Juni 1914 in Tiszakisfalud beringt und Anfang Juni 1915 auf der Puszta Bagola erlegt. Bericht von Béla Hunyor. Alfer: 1 Jaiir. Richtung: Ost. Entfernung: 15 Km. Die beiden letzteren Exemplare kehrten ebenfalls in die nächste Umgebung der elterlichen Brutkolonie, mithin in die elterliche Brut- zone zurück. Ob sie nisteten, ist wohl sehr fraglich, da ja die einjährigen Nachtreiher wohl kaum schon fortpflanzungsfähig sein dürften, doch kann aus der Tatsache der ersten Rückkehr auf Grund bestehender Analogien darauf geschlossen werden, daß diese Vögel auch im Laufe ihrer ferneren Lebenszeit in die elterliche Brutkolonie zurückgekehrt wären, jedenfalls um dort zu brüten. 4. No. 353 wurde von D. Radetczkv am ö-ten Juli 1911 auf der Donauinsel Háros bei Budapest beringt und am 29-ten Mai 1914 von Charles Perrot bei E^echessa in der algerischen Provinz Constantine erlegt. Alter: 3 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung : lóOO Km. Der Zeit nach müßte dieser Vogel schon längst in der Brutkolonie gewesen sein und läßt sich daher dieser Fall schwierig deuten. Berück- sichtigt man den Umstand, daß der Vogel auf der Zugsstraße der Art angetroffen wurde, daß es sich also nicht um einen sogenannten ver- irrten Vogel handeln kann, so bleibt nur die Annahme möglich, daß dieser Nachtreiher ein verwundetes oder krankes Exemplar war, dessen Zug naturgemäß nicht normal verlaufen kann. 5. No. 711 wurde am 17-ten Juni 1912 in der Obedska-Bara be- ringt und am 29-ten April 1914 in Phaleron bei Athen erlegt. Bericht von Th. Krüi'IR. Alter: 2 Jahre. Richtung: Süd-Südost. Entfernung: 800 Km. Der Fundort liegt außerhalb der bisher festgestellten Zugsstraße DIE VOGKI MARKIKRUNGHN DtR KON. UNO. ORNITH. CENTRAHE 313 des Nachtreihers, dürfte daher ein «verirrter» Vogel sein, der eben des- halb nicht bei Zeiten in der Brutkolonie anlangen konnte. 6. No. 149 wurde mit vorigem zugleich gezeichnet; erlegt wurde derselbe am 10-ten April 1914 von Lorenzo Girardi bei Spalato. Alter: ungefähr 2 Jahre. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 300 Km. 7. No. 1944 wurde am 11-ten Juli 1912 in Újvidék beringt; erlegt wurde dasselbe ebenfalls von Lorenzo Girardi bei Spalato, jedoch am 1-ten Mai 1914. Alter: ungefähr 2 Jahre. Richtung: West-Südwest. Entfernung: 320 Km. In Verbindung mit anderen einschlägigen Daten ergeben auch diese beiden Fälle Beiträge zur Fixierung der Zugsstraße des Nacht- reihers. Wie es scheint, geht der Zug nicht über das Festland nach Italien, sondern es wird der Seeweg gewählt. Die Zugsstraße führt ent- lang der Ostküste der Adria, annähernd bis zur Straße von Otranto, einzelne Exemplare verfliegen sich bis nach Korfu. An diesen Stellen dürfte der Weg über die See genommen werden. Im Frühjahre beim Rückzuge wird in großen Zügen der nämliche Weg genommen. Zu bemerken ist noch, daß von den beiden obigen Daten das zweite eben- falls außerordentlich spät ist. Möglicherweise hat dieses noch nicht fort- pflanzugsfähige Exemplar auf der Zugsstraße der Art herumgebummelt, wofür auch bei anderen Arten häufig Beispiele vorkommen. 8. No. 2464 wurde am 29-ten Juni 1913 in Újvidék beringt; erlegt wurde dasselbe am 7-ten September 1913 in Felsőaradi im Komitate Torontál von Anton Bielek. Alter: 3 Monate. Richtung: Ost-Nordost. Entfernung: 40 Km. Bezieht sich auf den Strich vor dem Wegzuge, welcher sich, wie ersichtlich, nicht nur in der Richtung des Winterquartieres, sondern auch in der gerade entgegengesetzten Richtung vollziehen kann. 9. No. 2099 wurde mit dem vorangehenden zu gleicher Zeit ge- zeichnet und laut E. A. Brackenbury am 11-ten Oktober 1913 in Argungu, in der Provinz Sokoto von Nord-Nigerien, erlegt. Laut dem Berichterstatter ist der Nachtreiher in den dortigen Sümpfen ein ziem- lich häufiger Vogel. Den Bericht vermittelte H. F. Witherby der K. U. Ornith. Zentrale. Alter: 4 Monate. Richtung: Südwest. Entfernung: 3860 Km. 314 JAKOB SCHKKK 15. Purpurreiher. Ardea purpurea L. Die beiden heurigen Daten ergeben eine Bestätigung unserer bis- herigen Feststellungen über die Zugsverhältnisse des Purpurreihers. Es sind dies namentlich : a) Ein ausgesprochenes Win terc u artier des Purpiirreiliers bildet die Insel Sizilien. b) Der übe nv legende Teil der jungen Generation kehrt in die elter- liche Brutkolonie, respektive in die elterliche Brutzone zurück. 1. Nestling. Beringt am 24-ten Juni IQIO in der Brutkolonie am Sarokerdő der Herrschaft Bellye mit Ring No. 798. Erlegt von Dr. Luigi Genovese am 1-ten April 1Q14 bei Contessa Enteilina, in der Provinz Palermo auf der Insel Sizilien. Alter: ungefähr 4 Jahre. Richtung: Südwest. Entfernung: 970 Km. Auffallend spätes Erbeutungsdatum, besonders mit Rücksicht darauf, daß es sich um ein fortpflanzungsfähiges Individuum handelt. Anfang April pflegen sich unsere Purpurreiher schon in der Brutkolonie auf- zuhalten. 2. Nestling. Beringt am 11-ten Juni 1913 in der Kolonie im Weißen See be Lukácsfalva, mit Ring No. 224. Erlegt im Juni 1915 von E. LowiESER ebendaselbst. Alter: 2 Jahre. Mit Hinsicht auf den Ort und Zeitpunkt des Vorkommens ist es nicht unwahrscheinlich, daß dieser Vogel in der elterlichen Brutkolonie brütete. Das Gesetz der Rückkehr in die elterliche Brutzone kommt auch in diesem Falle zur Geltung. 16. Zwergscharbe. Phalacrocorax pygmaeus Pall. Wider Erwarten eine ziemlich undankbare Art, von welcher ich mit nicht geringer Mühe ziemlich viele Exemplare beringte; bisher wurden erst zwei Exemplare zurückgemeldet und auch diese ergeben sich widersprechende Resultate. Das eine Exemplar beringte ich in Új- vidék, erlegt wurde dasselbe in Rumänien, also von der Beringungs- stelle in östlicher Richtung, das andere beringte ich in der Obedska Bara, erlegt wurde dasselbe auf dem Skutari-See, also westlich der Beringungsstelle, auf jener Zugsstraße, auf welcher unsere südwestlich abziehenden Arten vorzukommen pflegen. Der Vogel befand sich hier wahrscheinlich im Winterquartiere. Dieses zweite Exemplar wurde am lö-ten Juni 1912 als Nestling DIE VOíiELMARKIhí^UNOEN DER KON. UN(j. ORNITM. CENTRAI E 315 in der Obedska Bara beringt. Die Zwergscharbe nistet hier in großer Anzahl. Erlegt wurde dasselbe am 22-ten Dezember 1912 von E. Kozzi am Skiitari-See. Alter: 7 Monate. Riclifung: Süd. Entfernung: 300 Km. 17. Rebhuhn. Perdix perdix (L.). Alter Vogel, welchen L. Bohrandt behufs Blutauffrischung am 18-ten Februar 1914 in Eperjes aussetzte, wo derselbe noch in dem- selben Jahre am 22-ten Oktober erlegt wurde. — Der Fall dürfte in erster Reihe die Jagdkreise interessieren. 18. Auerhuhn. Tetrao urogallus L. Nestling; beringt von Kurt Loos am 13-ten Juli 1913 in Liboch in Böhmen; tot aufgefunden am 5-ten Oktober 1913 am Markierungsorte. 19. Schleiereule. Strix flammea L. Alter Vogel oder erwachsener Jungvogel; beringt von H. Schenk am 27-ten Juli 1914 in Óverbász mit Ring No. 2524; lebendig gefangen am 14-ten Oktober ebendaselbst. Bericht von F. Sauer, 20. Turmfalke. Cerchneis tinnunculus (L). 1. NestFng; beringt von Kurt Loos am 19-ten Juni ì^ì'òxnDrunt in Nordböhmen mit Ring No. 103; erlegt von J. Püschner am 5-ten Oktober 1913 bei Stolpen in Sachsen. Alter: 3 Monate. Richtung: Nord-Nordwest. Entfernung : 75 Km» 2. Nestling; beringt von Kurt Loos am 24-ten Juni 1913 in Liboch im nördlichen Böhmen, mit Ring No. 1410; laut einer von R. C. Hennicke eingesandten Notiz wurde dieser Vogel im Jahre 1914 ebenfalls in Sachsen erlegt. Der Originalbericht geriet irgendwie in Ver- lust und fehlen daher die genaueren Daten. Von besonderer Wichtig- keit scheint hier die Tatsache zu sein, daß beide Exemplare in Sachsen während des Herbststriches angetroffen wurden vom Geburtsorte in nörd- licher, respektive nordwestlicher Richtung. Diese Erscheinung läßt gewisse. Analogien mit dem Zuge der Lachmöven ahnen, weshalb es sehr wün- schenswert wäre, diese Art in Böhmen in je größerer Anzahl zu markieren 316 JAKOB SCHtNK 21. Rotfussfalke. Cerchneis vespertinus (L.). Durchzugsgebiet und Winterquartier des Rotfußfalken waren aucli auf Grund der heurigen Daten nicht bestimmbar. Wir erhielten nur einen neuen Beitrag dafür, daß die junge Generation des Rotfußfalken ebenfalls /// die elterliche Bnitzone zurückkehrt. Der in Frage stehende Vogel wurde als Nestling von Frau Karl V. Fernbach am 22-ten Juli 1913 mit Ring No. 831 in Baba Puszta {Komitat Bács-Bodrog) beringt. Erlegt wurde derselbe am 3ü-ten Mai 1915 auf der Puszta Alsőroo-latica (Komitat Bács-Bodrog) von Dr. J. VOJNICH. Alter: ungefähr 2 Jahre. Richtung: Ost. Entfernung : 35 Km. Indem zweijährige Rotfußfalken schon fortpflanzungsfähig sind, er- scheint es nicht ausgeschlossen, daß dieses Exemplar am Erlegungsorte gebrütet hat oder wenigstens dort gebrütet hätte. 22. Rohrweihe. Circus aeruginosus L. Das erste Ringexemplar, welches bisher zurückgemeldet wurde, beringte ich als Nestling am 18-ten Juni 1912 in Újvidék mit Ring- No. 1254; erlegt wurde dasselbe am 20-ten Juli 1915 auf dem Weissen 5^^ bei Lukácsfalva. Bericht der Herrschaft Markgraf Arthur v. Palla- vicini in Écska. Alter: 3 Jahre. Richtung: Ost. Entfernung: 40 Km. Bei der Beurteilung dieses Datums ist das entscheidende Moment, ob dieser Vogel am Erlegungsorte Brutvogel war oder nicht? Auf Grund der Ökologie der Rohrweihe ist es sehr wahrscheinlich, daß der Vogel am Erlegungsorte tatsächlich brütete. Die Rohrweihe pflegt an ihrem gewohnten Jagdgebiete ziemlich zähe festzuhalten, insbesonders wenn dieses Jagdgebiet ein so vorzügliches ist, wie der Weiße See und dessen Umgebung. Aber auch in dem Falle, daß diese Rohrweihe hier nicht gebrütet hätte, würde dieses Datum dennoch den wichtigen Beweis ergeben, daß die Nachkommenschaft der Rohrweihen ebenfalls in die Heimat, in die elterliche Brutzone zurückkehrt. 23. Elster. Pica pica (L.). Nestling; gezeichnet von L. Bohrandt am 6-ten Juni 1913 mit Ring No. 3482 in Eperjes; erlegt am 28-ten Oktober 1913 ebendaselbst. DIE VOGELMARK1F.RUNOF.N DER KÖN. UNO. ORNITH. CENTRALE 317 24. Eichelhäher. Garrulus glandarius L. Nestling; gezeichnet von Kurt Logs am 2-ten Juli 1913 mit Ring- No. 3880 in Liboch in Norbölimen ; erlegt wurde derselbe am 11-ten November 1Q13 vom Fürsten Karl v. Trautmannsdorpf mjicin, eben- falls in Nordböhmen. Alier: 4 Monate. Richtung: Ost. Entfernung : 80 Km. Dieses Exemplar hat sich auf dem Herbsstriche ziemlich weit vom Geburtsorte entfernt und bleibt es wirklich fraglich, ob es noch ein- mal dorthin zurückgekehrt wäre. Es wäre der Mühe wert von d'eser Art möglichst viele Exemplare zu beringen, um dadurch je mehr posi- tive Daten über den Herbststrich unserer Strichvögel zu erzielen. 25. Star. Sturnus vulgaris L. Der Star gehört zu den dankbarsten Ringvögeln, welcher nicht nur bei uns, sondern auch in Dänemark, in Rußland und in England sehr wertvolle Daten für die Zugsforschung lieferte. Die Beringungsversuche in Ungarn — besser gesagt diejenigen in Tavarna, da nur an dieser Station systematische und erfolgreiche Markierungen geschahen — er- gaben fast eine vollständige Klärung der Zugsverhältnisse des Stares in Ungarn. Durchzugsgebiet ist Italien, Winterquartier die westliche Hälfte von Nordafrika (Tunis und Algir), die junge Generation kehrt — wenigstens zum Teile — /// die elferliche Brutzone zurück, nistet auch hier, und zwar sind auch schon die ein Jahr alten Jungvögel fortpflan- zungsfähig. Es soll hier noch besonders hervorgehoben werden, daß diese Beringungsresultate vollkommen mit jenen übereinstimmen, welche auf Grund der ungarischen Zugsdaten erzielt wurden, laut welchen der Zug; des Stares in Ungarn in südwest-nordöstlicher Richtung verläuft. Wie erwähnt sind die Zugsverhältnisse des Stares nicht nur in Ungarn, sondern auch aus anderen Gebieten Europas ziemlich gut bekannt. So wissen wir, daß die Stare der russischen Ostseeprovinzen in England überwintern, daß die dänischen Stare zum Teile in eben- falls in England, zum Teile an den Küsten des Atlantischen Ozeans in Frankreich den Winter verbringen, nach unseren heurigen Resultaten überwintern die böhmischen Stare in Südfrankreich, während unsere Stare laut den Resultaten von mehreren Jahren im südwestlichen Küsten- gebiete des Mittelländischen Meeres und in dessen Hinterlande ihre Winterquartiere haben. Es ist hieraus ersichtlich, daß sich die Winter- 318 JAKOB SCHENK quartiere in westlicher und südwestlicher Richtung von den Brutgebieten befinden und schichtweise in derselben Reihenfolge aufeinander folgen, wie die Brutgebiete. Bei dieser Art ist der Herbstzug, ebenso wie bei der Lachmöve, gegen das in westlicher, respei ist, welcher nicht nur während der Winterszeit, sondern auch später schon in der Brutzeit am Beringungsorte angetroffen wurde. 36. Kohlmeise. Parus maior L. Als Ergebnis mehrjähriger Markierungsarbeiten erhielten wir heuer endlich die sehnsüchtig erwarteten wertvollen Daten über die Disloka- tion der Jungvögel. Bisher mußte angenommen werden, daß die Jung- vögel beim Eintreten der kälteren Jahreszeit wegziehen, da die gründ- lichen und sorgfältigen einschlägigen Versuche und Beobachtungen von BÉLA v. SzEÖTS und Julian Pawlas ergaben, daß von den vielen Nest- lingen, welche den Sommer hindurch beringt wurden, nur ein ver- schwindend kleiner Bruchteil im Winter an den Futterplätzen angetrof- fen wird. So beringte Julian Pawlas im Sommer 1913 etwa 100 Meisen- nestlinge, von welchen er jedoch im folgenden Winter auch nicht ein einziges an der Futterstelle beobachten konnte, an welche er seit Jahren eine große Anzahl alter Vögel mehrere Jahre hindurch zu wiederholten- malen einfangen konnte. Dieselben Erfahrungen machten auch andere Beobachter, so auch Julius Thóbiás in Alsólánc. Das heurige Jahr brachte endlich ein positives Datum über den Herbstzug oder Herbststrich der Kohlmeise. Eine von Béla v. Szeöts in Tavarna als Nestling gezeichnete Kohlmeise kam durch glücklichen Zufall in Budapest zu Händen des Mitgliedes der Königl. Ung. Ornith. Centrale Julius Bittera. Ein Teil der Jungvögel scheint aber in der Heimat zu verbleiben, wie das ein von L. Bohrandt festgestelltes Er- gebnis beweist, bei welchen jedoch in Betracht gezogen werden muß, daß die Jungvögel trotz eifrigster und systematischer Nachsuche nur in ungemein geringer Anzahl an den Winterfütterungsapparaten angetroffen wurden. Wo sich diese Zugvögel behufs Nistens ansiedeln, darüber ergibt uns ebenfalls ein heuriges Datum den ersten Aufschluß. Dieser Zug- vogel brütete in dem elterlichen Brutraiune. Man darf hieraus natürlich nicht folgern, daß sich alle Jungvögel in der Heimat ansiedeln, da das in Budapest angetroffene Exemplar der Möglichkeit Raum läßt, daß sich ein Teil der Jungvögel eventuell auch anderwärts und nicht im elterlichen Brutraume ansiedelt. Diese sind nur äußerst schwer aufzufinden und zu konstatieren, denn wer sollte sie aufsuchen und wo sind sie aufzusuchen. 21* 324 JAKOB SCHENK Hier spielt der Zufall die entscheidende Rolle, nicht so vcie bei den Exemplaren, welche sich in der Heimat ansiedeln, wo sie der Beringer durch ständige Beobachtung und systematische Nachforschung aufzufin- den trachtet. Wie bei der Rauchschwalbe und dem Stare, so wird auch hier der Beweis geliefert, daß die Jungvögel schon in ihrem ersten Lebens- jahre fortpflanzungsfähig sind. Bezüglich der alten Brutvögel erhielten wir auch heuer die Be- stätigung, daß dieselben an der alten Brutstelle brüten. Aus dem Obengesagten ist es ersichtlich, daß die Kohlmeise — obwohl kein Zugvogel — ein sehr dankbares Markierungsobjekt dar- stellt, dessen in je größerem Maße durchgeführte Beringung wichtige Resultate verheißt, besonders dann, wenn nicht nur die Jungvögel und Futtergäste, sondern auch die alten Brutvögel und womöglich die ganze junge Generation eines gewissen kleineren Bezirkes beringt wird. Durch solch systematisches Vorgehen würden die Strich- und Dislokationsver- hältnisse der Kohlmeise in kurzer Zeit in hohem Maße geklärt werden. Es folgen nun die heurigen Daten. 1. Vom Neste gefangener Brutvogel; beringt am IS-ten Juli 1914 von Eduard Agárdi in Berkesd mit Ring No. 8536; nistete am 24-ten Juni 1915 in der nämlichen Nisthöhle. 2. Nestling; gezeichnet am 20-ten Mai 1914 von Ludwig Boh- RANDT in Eperjes mit Ring No. 1150; nistete ebendaselbst im Som- mer 1915. 3. Nestling; gezeichnet von Béla v. Szeots am 11-ten Mai 1913 in Tavarna mit Ring No. 2655; eingefangen ebendaselbst am 27-ten Jänner 1914. 4. Nestling; gezeichnet von Béla v. Szeots am 7-ten Mai 1914 in Tavarna mit Ring No. 6673; eingefangen am 11-ten jWärz 1915 in Gesellschaft zweier Kohlmeisen und einer Blaumeise in Budapest. Be- richt von Julius Bittera, der auch den Vogel präparierte und der Sammlung der K. Ung. Ornith. Centrale einverleibte. Alier: 10 Monate. Ricliiiiiifr: Südwest. Enf/emuncr: 250 Km. 5. Alter Vogel; gezeichnet von Heinrich Schenk am 29-ten Oktober 1913 in Óverbász mit Ring No. 3061 ; ebendaselbst eingefangen im Jänner 1914. 6—8. Alte Vögel; gezeichnet von Peter Müller am 29-ten Dezember 1912, am 27-ten November 1913 und am 11-ten Dezember 1913 in Kevevära mit den Ringen No. 1395, 4574 und 4580; eingefangen ebendaselbst am 21-tcn, 9-ten und 1-ten Jänner 1914. 9—23. Alte Vögel; gezeichnet von Julian Pa>x^las in Eperjes. Sämtliche wurden an dem Winterfütterungsapparate in seinem Garten dip: VOOKIMARKIERUNQKN DF,R KON. UNO. ORNITH. CENTRALE 325 eingefangen, woselbst sie dann wieder eingefangen wurden, manche Exemplare in drei aufeinander folgenden Wintern. Sehr interessant wird sich die Fortsetzung der Versuche nach dem Kriege gestalten, ob noch welche Exemplare der ersten Markierungsjahrgänge vorhanden sein werden? Die ältesten von den hier angefiïhrten sind zumindest 5 Jahre alt und sind dies die ersten positiven Daten über die Alters- grenze der freilebenden Kohlmeisen. Die genaueren Daten über jedes Exemplar sind folgende: 9. Erhielt im Jänner IQIO Ring No. 1242; wieder eingefangen im Feber 1911, Jänner 1913 und Feber 1914. 10. Beringt im Jänner 1910 mit Ring No. 1284; wieder eingefan- gen im Feber 1911, 1913 und 1914. 11. Oezeichnet im Feber 1911 mit Ring No. 1290; wieder ein- gefangen im Feber 1913 und 1914. 12. Beringt im Feber 1911 mit Ring No 1926; wieder eingefangen im Feber 1914. 13. Beringt im Feber 1912 mit Ring No. 1946; wieder eingefangen im Feber 1914. 14—20. Beringt im Dezember 1912 mit den Ringen No. 1851, 1854, 1855, 1860, 1862, 1864 und 1868; wieder eingefangen im Novem- ber und Dezember 1913. 21—23. Beringt im Jänner 1913 mit den Ringen No. 1872, 1875 und 1888; xxieder eingefangen im Jänner und Feber 1914. 37. Rauchschwalbe. Hirundo rustica L. Unsere heurigen Daten ergeben im Wesentlichen keine neuen Resultate, sondern nur die Bestätigung und einige Erweiterung der bis- herigen Ergebnisse. Die Ehegenossen leben zum geringen Teile in Dauerehe, der größere Teil jedoch löst die Ehe gewöhnlich sehr bald auf, so daß sie häufig schon die zweite Brut desselben Jahres mit einem neuen Ehegesponste verrichten. Die Brutvögel sowie die junge Gene- ration kehren in die elterliche Brutzone zurück und dislozieren sich dort auf einem Gebiete, das laut den bisherigen Daten 15— 20 Kilometer Durchmesser besitzt. Ob einzelne Exemplare der jungen Generation auch über dieses Gebiet hinausgehen und sich verwitweten Individuen entfernter liegender Gegenden als Ehegenossen anschliessen und dort brüten, bleibt vorläufig noch ungewiß bis der glückliche Zufall uns eine diesbezügliche positive Angabe in die Hand spielen dürfte. Durchzugsgebiet und Winterquartier sind noch immer unbekannt, trotzdem wir schon viele tausende Rauchschwalben in Ungarn beringten. 326 JAKOB SCHENK Unser korrespondierendes Mitglied Béla v. Szeöts, der das Beringen der Rauchschwalben mit wahrer Begeisterung, Hingabe, Sorgfalt und Sachverständnis schon seit Jahren betreibt, beringte allein schon iïber 2000 Exemplare. Das Resultat ist bisher > gleich Null und müßte man auch schon die Hoffnung aufgeben, wenn die Rauchschwalbenmarkie- rungen in England nicht mit Erfolg gekrönt wären. Es wurden nämlich bisher schon zwei englische Rauchschwalben in Südafrika in der Kap- kolonie im Winterquartiere angetroffen. Vielleicht wird uns der Zufall auch einmal günstig sein. Den größten Teil unserer heurigen Resultate verdanken wir auch diesmal Béla v. Szeöts, der die unter No. 1—22 angeführten Exemplare beringte, und zwar, wo nicht anders angegeben, in dem Orte Tavarna im Komitate Zemplén; die übrigen Örtlichkeiten, an welchen er Berin- gungen vornahm und an welchen seine beringten Schwalben wieder angetroffen werden, liegen in der nächsten Umgebung von Tavarna. 1. Nestling; beringt am 23-ten Juni 190Q mit Ring No. 2429; brütete am 24-ten Juni 1914 im Meierhofe Csicsvaalja, in der nächsten Um- gebung vom Markierungsorte. Alter: 5 Jahre. 2. Nestling; beringt am 2-ten August 1911 mit Ring No. 398; brütete am 28-ten Juni 1914 am Geburtsorte. Alter 3 Jahre. 3. Nestling; beringt am 14-ten Juni 1912 mit Ring No. óó7; brütete am Geburtsorte am 5-ten Juni 1914. Alter 2 Jahre. 4. Brutvogel; beringt am 13-tenJuni 1912 mit Ring No. Ô40; brütete am 1 5-ten Juni 1914 am Markierungsorte. 5. Brutvogel; beringt am 16-ten Juni 1912 mit Ring No. 1202; brütete am Markierungsorte am 15-ten Juni 1914. 6. Brutvogel; beringt am 15-ten Juni 1912 in Tavarnamczö mit Ring No. 1039; brütete am Markierungsorte am 16-ten Juni 1914. 7. Brutvogel; beringt am 15-ten Juni 1914 in Tavamamezö xnxiKxwg No. 1284; nistete ebendaselbst am lò-len Juni 191-!. 8. Nestling; beringt am ò-ten August 1912 mit Ring No. 2014 in Tavarnamczö ; nistete ebendaselbst am ló-ten Juni 1914. 9. Nestling; beringt am 14-ten Juni 1912 mit Ring No. 1003 in Tavarnamezö; nistete am 16-ten Juni 1914 im Meierhofe Csicsvaalja in nächster Umgebung des Geburtsortes. 10. Brutvogel, welcher zuerst am 17-ten Juni 1912, dann nacii seiner Rückkehr an die frühere Brutstclle am 18-tcn Juni 1913 abermals mit Ring No. 3112 gezeichnet wurde; der Vogel nistete am 6-ten Juli 1914 im Meierhofe Varannó in der näheren Umgebung des Markierungs- ortes. 11. Brutvogcl; beringt am 13-tcn Juni U)13 mit Ring Xo. 3035; brütete am Markierungsortc am 5-ten Juni 1914. Dlf: VOGELMARKIERUNGKN Dtí? KÖN. UN(1. ORNITH. CENTRALE 327 12. Brutvogel; beringt am 13-ten Juni 1913 mit Ring No. 3047; tot aufgefunden am Markierungsorte am 31 -ten Mai IQ 14. 13. Brutvogel; gezeichnet am 4-ten Juli 1913 mit Ring No. 31Q8; nistete ebendaselbst am ô-ten Juni 1914. 14. Nestling; gezeichnet am 14-ten Juni 1912 mit Ring No. öOó; nistete ebendaselbst am 13-ten Juni 1913 und erhielt Ring No. 3033; nistete wieder ebendaselbst am 5-ten Juni 1914. Alter: 2 Jahre. 15. Brutvogel; gezeichnet am 13-ten Juni 1913 mit Ring No.3030; nistete ebendaselbst am 5-ten Juni 1914. 1Ò. Brutvogel; gezeichnet am 13-ten Juni 1913 mit Ring No. 3038; nistete ebendaselbst am 15-ten Juni 1914. 17. Brutvogel; gezeichnet zuerst am 12-ten Juni 1912; nistete am 14-ten August 1913 ebendaselbst und erhielt den Ring No. 3209; brü- tete wieder ebendaselbst am 5-ten Juni 1914. 18. Nestling; gezeichnet am 8-ten Juli 1913 mit Ring No. 3318; nistete am 24-ten Juni 1914 im Meierhofe Csicsvaalja in der näheren Umgebung der Markierungsortes. 19. Brutvogel; gezeichnet am 14-ten Juni 1913 in Tavarnamezö mit Ring No. 3099; nistete ebendaselbst am 16-ten Juni 1914. 20. Brutvogel; gezeichnet am 14-ten Juni 1913 in Tavarnamezö mW Ring No. 3100; nistete ebendaselbst am 16-ten Juni 1914, 21. Nestling gezeichnet im Sommer 1913 in Telekháza mit Ring No. 2121 ; nistete am 24-ten Juni 1914 im Meierhofe Csicsvaalja in der Umgebung des Geburtsortes. 22. Brutvogel; gezeichnet am 1 8-ten Juni 1913 mit Ring No. 3107; nistete am ô-ten Juli 1914 im Meierhofe Varannó'm nächster Umgebung des Markierungsortes. 23. Brutvogel; gezeichnet im Frühjahre 1914 von DiONVSius Lintia in Temesvár mit Ring No. 4599; auch der Ehegenosse wurde diesmal beringt. Im Frühjahre 1915 nistete dieser Vogel mit einen unberingten Ehegenossen in einem Neste, welches am Nachbarhause des früheren nesttragenden Hauses angebracht war. 24. 25. Ein Ehepaar; gezeichnet von Eduard Agárdi am 16. Juli 1914 in Berkesd mit Ring No. 8532 und 8533; nistete wieder zusammen im alten Neste am 16-ten Juli 1915. 26. Nestling; gezeichnet von Peter Müller am 22-tenJuni 1914 in Kevevára mit Ring No. 6932; eingefangen am 27-ten Mai 1915 ebendort. 27. Nestling; gezeichnet von Béla Rácz am 23-ten Juni 1913 mit Ring No. 2412 in Szerep; brütete ebendaselbst am 7-ten Juni 1914. 28. Nestling; gezeichnet vom Kurt Loos am 28-ten Juni mit Ring No 1711 in Böhmisch-Leipa ; tot aufgefunden am 19-ten Mai 1914 in Hermsdorf 15 Km. vom Geburtsorte entfernt. 328 JAKOB SCHhNK 38. Mehlschwalbe. Chelidonaria urbica (L.). Das bei der Rauchschwalbe Gesagte paßt fast Wort für Wort auch auf die Mehlschwalbe. Über Durchzugsgebiet und Winterquartier ist bisher nicht ein einziges Datum eingelangt, die Dislokationsverhältnisse sind jedoch ziemlich bekannt und hat sich in der Klärung derselben unser Beobachter Julius Thóbiás unbestreitbare Verdienste erxxorben. Heuer langten folgende Daten ein. No. 1— Q wurden von Julius Thóbiás mit einer Ausnahme m Alsó- lánc, Komitat Abauj-Torna gezeichnet. 1. Brutvogel; mit Ring No. 3840 am 24-ten Juni 1913 gezeichnet; nistete am 24-ten Juni 1Q14 in einem Neste des Nachbarhauses. 2 — 4. Brutvögel; das erste Exemplar erhielt den Ring No. 383Ò am 24-ten Juni 1913 und war damals Ehegenosse des Exemplares No. 3837, das dritte wurde am 27-ten Juli 1913 mit Ring No. 481 ge- zeichnet und nistete mit einem unberingten Ehepaare einige Häuser vom ersten Ehepaare entfernt. Am 24-ten Juni 1914 nisteten No. 383Ò und 481 als Ehepaar, aber weder im früheren Neste von No. 481, noch von No. 3836, sondern im vorjährigen Neste von No. 383Ò. No. 3837, welches im vorangehenden Jahre Ehegesponst von 3836 war, nistete am 25-ten Juni 1914 ebenfalls in Alsólánc, aber mit einem unberingten Ehegesponste. 5. Brutvogel; beringt am 27-ten Juni 1913 mit Ring Nr. 3794; nistete am 24-ten Juni 1914 zwar nicht im alten Neste, aber in einem Neste an demselben Gebäude. 6. Nestling; gezeichnet am 23-ten Juni 1913 mit Ring No. 3823; nistete am 29-ten Juli 1914 in einem Neste an demselben Gebäude, wo auch das elterliche Nest angebracht war. 7. Nestling; gezeichnet am 12-ten Juli 1913 mit Ring No. 3747 ; nistete am 3-tenJuli 1914 im Meierhofe Koplaló 1/2 Km. vom Geburtsorte entfernt. 8. Brutvogel; gezeichnet am 19-ten Juni 1913 in Felsölänc mit Ring No. 3942; zugleich wurde auch der andere Ehegatte beringt. Tot aufgefunden am 15-ten Mai 1914 von Anton Herkl in Ab auj szeme re, vom Brutorte 7 Km. entfernt. Laut dem Berichte von Thóbiás verließ diese Mehlschwalbe nach der Beringung den Ehegenossen, suchte sich einen neuen und nistete mit demselben in einem neuerbauten Neste am Gebäude vis-à-vis des alten Nestes. 9. Brutvogel; gezeichnet am 24-ten Juni 1914 mit Ring No. 6067; nistete noch im nämlichen Jahre am 28-ten Juli in Frisala nr. einen Km. vom früheren Neste entfernt. 10. Nestling; gezeichnet von Eduard Agárdi am 26-ten Juni 1914 in Berkesei mit Ring No. 8142; nistete ebendort am 1-ten Juli 1915. Adatok Szerbia madárfaunájához. Irta : Lintia Dénes. 1912. év tavaszán egy hosszabb gyűjtő és kutató expedíciót tervez- tem nagyrabecsült és Igen tehetséges helgolandi hivatásos természet- búvár barátommal : dr. Weigold HuGÓ-val Szerblába amely tervünk azon- ban az akkoriban uralkodó balkáni háborús hangulat miatt — sajnos — nem volt a kívánt eredménnyel végrehajtható. (Lásd: Dr. Weiqold H. Egy mediterrán oázis délkeleti Magyarország madárvilágában. Aquila, XX. köt. 179. old. 1913.) Ez a túlzott háborús félelem — uti figura docet — be is bizonyosodott és most világos lett előttem az ok, hogy nemcsak a szerb kormány, hanem eleinte — sajnos — még a szerb állami múzeum szakemberei is, miért látszottak még a zoológiai tudományból is politikát kovácsolni. Mindez pedig az én magyar állampolgárságom miatt történt. A fáradságot sajnáltam csak, mely ezen út előmunkálatainak elvég- zésével volt kapcsolatban, ami több hetet, sőt hónapot vett igénybe az egyes szerb nyelven megjelent ornithologiai közlemények fordításával hogy azokat Weigold barátomnak hozzáférhetővé tegyem. Ezen kutató útra én egy majdnem teljesen kidolgozott systematikus jegyzékkel indul- tam, melyet részint a természetben magában, részint pedig az országban levő fontosabb gyűjtemények alapján lett volna ellenőrizendő és helyes- bítendő és végül egyes gyűjtött példányokból kiegészítendő. Főleg ez utóbbi célunk azonban nem volt elérhető. Mindamellett reméltem to- vábbra is, hogy még a jövő esztendőben vagy esetleg később sikerül majd tervemet teljesen keresztülvinni; de hiába. A háború furiája min- dig hatalmasabb lett és most a közeli belátható időre szándékomról — sajnos — le kell tennem. Ez szolgáljon magyarázatul arra, hogy e mun- kám közlését miért tartottam eddig függőben. Midőn ezt most közölni szándékozom, két célt vélek szolgálni az ornithologiának, és pedig: azok- nak, kik a szerb nyelvet nem birják, hozzáférhetővé tenni az eddig kö- zölt fontosabb ornithologiai közleményeket, másodsorban pedig azok- nak, kik Szerbia madárfaunájának kutatását tűzik ki célul a jövőben, meg- felelő alapot nyújtani. Szerbiában az ornithologiai tudomány művelése csak az utolsó két 330 LINTIA DENtS évtizedben kezdődött intensivebben meg, addig igen kevés, vagy épenséggel nem volt szakember, ki a madártant művelte volna, de főleg nem vol- tak praeparátorok, akik azt a madáranyagot, mely az egyes magánsze- mélyek vagy vadásztársaságok által az ország különféle részeiben gyűj- tetett, valamely gyűjtemény számára feldolgozták és megfelelően ren- dezték volna. Majdnem teljes bizonyossággal meg lehet az ornithologiai tudomány- nak Szerbiában való megindulását állapítani. Alapját dr. Pancic József vetette meg az 1867-ben kiadott «Szer- bia madarai» cimű munkájával; sajnos, ez csak szerb nyelven jelent meg. Pancic főleg botanikus volt és így ő tulajdonképen csak az általa jobban ismert madárfajokat írta össze, ezáltal mintegy impulsust kívánva adni a további munkálkodásra. Komolyabban, azaz tudományos irányban az ornithologia művelése csak 1879-ben kezdődik, midőn Mihajlo Mihaj- LOVic számvevőségi hivatalnok mint praeparátor feltűnik. Mihajlovic hivatalos küldetéseiből kifolyólag eljutott az ország különböző vidé- keire, miáltal alkalma nyílott különfélét gyűjteni. A gyűjtött anyag a «Zooloskom Kabinetu Veliki Skole», az Egyetem állattani szertárába he- lyeztetett el. Később, 18Q8-ban, Oyuritv Péter belgrádi tanító Stutt- gartba és Bécsbe, Arsinov Pája tanár pedig Zágrábba küldettek ki, hogy a praeparálás mesterségét elsajátítsák. Tőlük aztán még Raskovitv Mihály tanító is eltanulta. Miután a múzeum a «Stevicini Dom»-ban több helyiséget kapott, Qvüritv tanítót felmentették hivatalától, hogy teljesen új hivatásának szentelhesse idejét. Ez évben Ovuritv 307 új és 140 újra átdolgozott madárpraeparátummal gazdagította a gyűjteményt. Nem- sokára más műkedvelő barátok is csatlakoztak még az országból, köztűk Brzakovity Vladimír raska-i erdész, Dragicevity Bozidár nis-i állat- orvos, dr. Senkijevity és mások, kik igen szép és ritka tárgyakat küld- tek a múzeumnak. 18Ç>Q-ben dr. üeorojevity Zivoin egyetemi tanár Kochán praepará- torral a mindnyájunk által jól ismert RusER-hez csatlakozik, kinek tár- saságában Szerbia különböző vidékeit kutatják. Mind több és több gondot fordítottak arra is, hogy a madarak népies elnevezése kifűrkésztessék. Reiser Otmár bosnyák nyelven megjelent munkája, az 18Q9. és 1900. évi szerbiai gyűjtő és kutat() útjáról, melyet az ország különböző vidékein, különböző évszakokban tett meg, magában foglalja legnagyobb részét a Szerbiára nézve eddig ismert madárfajoknak. Reisí r 202 fajt sorol elő; az általa gyűjtött 605 példány 185 fajt tartalmaz. Brusina Spiridion Szerbiába 1890-ben Nis, Kursumlje és Kopaonik vidékére kiküldött gyűjtőitől 91 madarat 52 fajban kapott, azonkívül 31 fajtól tojást. Az ő jegyzéke eszerint 83 fajt tartalmaz. ADATOK SZERBIA MADARFAUNAJAHOZ 331 Midőn e sorokat iroiii, mai^anuton arról értesülök, hogy a szerb állam fő és legmértékadóbb gyűjteménye, a belgrádi szerb állammúzeum gyűjteménye, a város ismételt bombázása folytán igen nagy mérvben megrongálódott és sok zoológiai anyag megsemmisült, tehát mint alap nem igen jöhet már számításba. Dolgozatom legfőbb célja, amaz ornithologiai anyag ismertetése (összefoglalása), mely a szerbiai vonatkozású és általam egybegyűjtött különféle ornithologiai közleményekben foglaltatik, kiegészítve a belgrádi állammúzeumban tett tanulmányom eredményével és az idevonatkozó anyag elősorolásával. Ezek a közlemények a következők : 1. Dr. Pancic József: «Ptice u Srbije». Beograd, 1867. 2. DoMBROSWKi E. : «Die Grundlage der Ornithologie Nordwest- Serbiens». (GlasnikZemaljskogMuzeja u Bosni i Herzegovini. Bd. VII. 1895.) 3. Brusina S. : «Motriocem pticijega svijeta. (Glasnik hrv. nat. dru- stva. God. V. i Ptice Hrvatsko-Srpske. Spomenik Xll. Srp. Kraly Aka- demije. Beograd.) 4. Brusina S.: Zur Ornis Serbiens. Aquila. IX. 1Q02. Bpest. 5. H. P. : Puzgavac (Tichodroma muraria L) Muzeji Srpske Zemlye Beograd 1903. 6. Muzeji Srpske Zemlye: Spisak Ptica u Muzeji Srpske Zemlye. Beograd, 1904. 7. Reiser Otmár: Izvestaj o Uspjehu Ornitholoskih putovanya u Srbiji, Godine 1899 i 1900. Glasnik Zemaljskog Muzeja u Bosni i Herze- govini. Sarajevo, 1904. 8. Muzeji Srpske Zemlye : Dodatak ptica u muzeju srpske zemlye. Beograd 1905. 9. Muzeji Srpske Zemlye: Gradja za faunu Stare Srbije i Macedo- nije. Prestampana iz «Prosvetnog Glasnika» u Beograd 1907. 10. Muzeji Srpske Zemlye: Ornitoloske Beleske iz Muzeja Srpske Zemlye. Beograd 1910. 11. Reiser O. : Ornis Balcanica. 12. Kleinere Notizen aus Serbien. A systematikai elősorolást illetőleg dr. Martert «Die Vögel der paläarktischen Fauna» cimü Berlinben megjelenő müvének 1 — IX. füzetében foglalt nomenclaturáját követtem, mint legtökéletesebbet. Az 1912-ig gyűjtött anyag egyenkint, a közelebbi adatokkal, időbeli sorrendben van elősorolva. A latin név előtti «B» betű azt jelenti, hogy a madár bőr- praeparatumként van kikészítve és megőrizve; a szerb állammúzeum egyes példányainak dátumai régi naptár szerint értendők. A *-gal meg- megjelölt példányok a zágrábi múzeumban találhatók. A Reiser O. által gyűjtött és a boszniai múzeumban őrzött madarak adatait, az idő rövid- sége miatt, már nem tudtam megállapítani. 332 LINTIA DENES Végül legyen szabad itt még mindazon uraknak köszönetet mon- dani, kik tettel vagy tanáccsal segítségemre voltak; különösen hálás köszönetet mondok azonban Joanovich Sándor miniszt. tanácsos, fő- ispán úr Őméltóságának, mint a Dél magyarországi Természettudományi Társulat elnökének, ki személyes közbenjárásával ezen kutató utamat egyáltalában lehetővé tette, továbbá fentnevezett társulat választmányi tagjainak az irántam tanúsított jóindulatukért. Materialien zur Avifauna Serbiens. Von DioNYSius Lintia. Für das Frühjahr 1912 projektierte ich mit meinem hochverehrten Freunde und tüchtigen Berufsnaturforscher Dr. Hugo Weigold aus Helgoland eine längere Sammel- und Forschungsreise nach Serbien, die aber leider wegen der damals herrschenden Balkan-Kriegsgesinnung resultatsvoll nicht ausgeführt werden konnte. (Siehe Dr. H. Weigold «Eine mediterrane Oase in der Vogelwelt Südostungarns». Aquila Tom. XX. 1Q13. Pag. 17Q.) Diese übertriebene Kriegsfurcht hat sich — uti figura docet — auch bewahrheitet; und nun ^ocird es mir klar, weßhalb nicht nur die serbische Regierung, sondern — leider — im ersten Mo- mente auch die Fachleute des Serbischen Landesmuseums, sogar aus der zoologischen Wissenschaft eine politische Frage zu machen schienen. Und alldies geschah allein wegen meiner ungarischen Staats- angehörigkeit. Ich bedauerte nur die Mühe der mit dieser Reise verbundenen Vor- arbeiten, welche mir mehrere Wochen, ja Monate in Anspruch nahmen, in Folge Übersetzung der einzelnen, in serbischer Sprache erschienenen ornithologischen Mitteilungen, damit sie meinem Freunde Weigold zugänglich werden. Ich ging ja dieser Forschungsreise mit einer fast fertig ausgearbeiteten systematischen Enumeration entgegen, die einesteils in der Natur selbst, anderenteils aber in den einzelnen Landes-Kollektionen nachkontrolliert, respektive ergänzt und schließlich möglichst mit Beleg- exemplaren hätte bewiesen werden sollen. Hauptsächlich letzteres wurde aber unerreichbar. Ich pflegte trotzdem die Hoffnung weiter, daß es mir im nächsten Jahre oder eventuell noch später gelingen wird, meinen Plan vollständig durchzuführen, doch vergebens. Die Kriegs- furie wuchs immer größer und nun muß ich leider für die nahe Zukunft davon gänzlich abstehen. Dies soll nun als Erklärung dienen, weßhalb ich die Veröffentlichung dieser Arbeit bis jetzt in Sus- penso hielt. MATERIAI.IfíN /UR AVIFAUNA SERBIENS 333 Indem ich dies nun beabsichtige, glaube ich der Ornithologie zwei Dienste zu leisten, u. zw.: denen, die der serbischen Sprache nicht mäch- tig sind, die bisherigen wichtigeren ornithologischen Publikationen zu- gänglich zu machen; zweitens, eine Grundlage zubieten denjenigen, die sich die Erforschung der Avifauna Serbiens in der Zukunft zur Aufgabe machen. Die ornithologische Wissenschaft hat in Serbien erst in den letzten 2 Jahrzehnten intensiver begonnen; bis dahin waren sehr wenige, oder gar keine Fachleute, die die Vogelkunde kultiviert hätten und haupt- sächlich waren keine Präparatoren, die das ornithologische Material, welches von Privatpersonen oder Jagdgesellschaften in verschiedenen Teilen des Landes gesammelt wurde, für eine Sammlung aufzuarbeiten und es gehörig zu ordnen berufen gewesen wären. Fast mit Gewißheit kann man den Geburtstag der ornithologischen Wissenschaft in Serbien bestimmen. Den Grundstein legte Dr. Josef Pancic mit seinem im Jahre 1867 herausgegebenen Werke «Die Vögel Serbiens»; leider erschien dies nur in serbischer Sprache. Pancic war hauptsächlich Botaniker, und so hatte er eigentlich nur die ihm bekannteren Vogelgattungen zusammenge- schrieben, um dadurch quasi den Impuls zur weiteren Arbeit zu geben. Ernstlicher, das lieißt in wissenschaftlicher Richtung beginnt die orni- thologische Tätigkeit erst im Jahre 1879, als der Rechnungsbeamte MiHAjLO MiHAjLOViTV als Präparator auftaucht. Mihajlovity kam in seiner amtlichen Mission in verschiedene Teile des Landes und so hatte er Gelegenheit, verschiedenes zu sammeln. Das gesammelte Material wurde in dem «Zooloskom Kabinetu Veliki Skole» (Zoolog. Kabinet der Universität) aufbewahrt. Später — 1898 — wurde der Lehrer von Belgrad, Pera Gyurity nach Stuttgart und Wien entsendet, und Prof. Paja Arsinov nach Zagreb, damit sie sich die Präparierkunst aneignen. Von ihnen hatte es auch der Lehrer Mihail Raskovity erlernt. Als dann das Museum mehrere Räumlichkeiten im ffStevicini Dom» bekam, wurde Lehrer Gyurity von seinem Amte enthoben, damit er sich nur seinem neuen Berufe widmen könne. Gyurity hatte dieses Jahr mit 307 neuen und 140 umgearbeiteten Vogelpräparaten die Sammlung bereichert. Bald haben sich auch andere Liebhaber aus dem Lande angeschlossen, wie: Wladi- mir Brzakovity, Förster aus Raska, Bozidar Dragicevity Tierarzt aus Nis, Dr. Senkijevity u. m. a., die sehr schöne und seltene Objekte dem Museum zusandten. 1899 schließt sich Univ. Prof. Dr. Zivojin Georgjevity mit Prä- parator KocHAN an, dem uns allen wohlbekannten Reiser, in dessen Gesellschaft die verschiedenen Gegenden Serbiens durchforscht wurden. 334 DIONVSIL'S LINTIA Mehr und mehr wird auch darauf geachtet, daß man auch den volkstümlichen Namen der Vögel ermittelt. 0. Ri-;iSh:RS Arbeit nach der serbischen Forschungsreise 18Q9 und 1900, in den verschiedenen Jahreszeiten und Teilen des Landes (in bosni- scher Sprache) umfaßt den größten Teil der für Serbien bis dahin be- kannten Vögel. R. führt 202 Spezies an ; 605 von ihm gesammelte Exem- plare enthalten 185 Spezies. Spiridion Brusina erhielt auch — durch ihn nach Serbien 18Q0 (bei Nis, Kursumlje, Kopaonik) entsendete Sammler — Ql Vögel in 52 Spe- zies, ferner 31 Spezies Eier; seine Enumeration enthält somit 83 Spezies. Während ich diese Zeilen niederschreibe, erfahre ich nach Privatinfor- mationen, daß die Haupt- und maßgebendste Sammlung des serbischen Staates, die Sammlung des Museums in Belgrad in Folge der wieder- holten Bombardierung der Stadt, sehr arg beschädigt und so manches zoologische Material vernichtet wurde, also als Basis wahrscheinlich nicht mehr gelten kann. Meine Arbeit bezweckt hauptsächlich die Zusammenfassung jenes ornithologischen Materials, das in den verschiedenen, auf Serbien bezüg- lichen, und mir zugegangenen Publikationen enthalten ist, ergänzt durch mein Studium im Belgrader Landesmuseum und Aufzählung des dort bezughabenden Materials. Diese Publikationen sind folgende: 1. Dr. JosiF Pancic: Ptice u Srbiji, Beograd 1867. 2. E. DoMBROWSKi: Die Grundlage der Ornithologie Nordwest- Serbiens. (Glasnik Zemaljskog Muzeja u Bosni i Herzégovine Bd. VII. 1895.) 3. S. Brusina: Motriocem pticijega svijeta. (Glasnik hrv. nat. drustva god. V. i Ptice Hrvatsko-Srpske. Spomenik Xll. Srp. Kraly. Akademije. Beograd.) 4. S. Brusina: Zur Ornis Serbiens. (Aquila. Jaiirg. IX. 1912. Budapest.) 5. H. P.: Puzgavac. (Tichodroma muraria L.) Muzeji Srpke Zemlje. Beograd 1903. 6. Muzeji Srpske Zemlje. Spisak Ptica u Muzeji Srpske Zemlje. Beograd 1904. 7. O. Reishr: Izvestaj o Uspjehu Oniitholoskih putovanja u Srbiji. Godine 1899 i 1900. Glasnik Zemalskog Muzeja u Bosni i Hercegovini. Sarajevo 1904. 8. Muzeji Srpske Zemlje. Dodatak ptica u Muzeju Srpske Zemlje. Beograd 1905. 9. Muzeji Srpske Zemlje: Gradja za Faunu Stare Srbije i Mace- donije. Prestampana iz «I^rosvetnog Glasnika» u Beograd 1907. MATfiíílAI.IfíN ZUR AVIFAUNA SERBIENS 335 10. Muzeji Srpke Zemlje. Ornitholoske Beleske iz Muzeja Srpske Zemlje. Beograd IQIO. 11. O. Reiser: Omis Balcanica. 12. Kleinere Notizen aus Serbien. Bezüglich der systematischen Aufzählung befolge ich die Nomenkla- tur E. Harterts («Die Vögel der Paläarktischen Fauna», Berlin, bisher erschienen 1 — IX), als die heute vollkommenste. Das bis 1Q12 gesammelte Material wird einzeln, mit den näheren Daten in der chronologischen Reihenfolge angeführt, B. vor den lateinischen Namen bedeutet, daß der Vogel als Balg präpariert aufbewahrt wird; die Daten der Beleg- exemplare des Serbischen Landesmuseums sind nach dem alten Styl zu verstehen. Die mit *^ bezeichneten Exemplare befinden sich in; Museum zu Zagreb. Die im Bosnischen Landesmuseum befindlichen, von O. Reiser gesammelten Vögel konnte ich wegen Zeitmangel nicht mehr ermitteln. Zum Schluß sei mir erlaubt, hier all jenen Herren, die mir mit Rat und Tat an der Seite standen, bestens zu danken ; insbesonders aber sei herzlichst gedankt Sr. Hochgeboren dem Ministerialrat, Obergespan und Vorsitzenden der Südungarischen Naturwissenschaftlichen Gesellschaft, Herrn Alexander v. Joanovich, der mit seiner persönlichen Intervention diese meine Forschungsreise überhaupt möglich machte; ferner auch den Ausschußmitgliedern obgenannter Gesellschaft für Ihre Gewogenheit. A Szerbiában megfigyelt és gyűjtött madarak systematikai jegyzéke. Systematisches Verzeichnis der in Serbien beobachteten und gesammelten Vögel. Passeres. Familia Corvidea. /. Corvus corax corax (L). Szerb: Gavran, Grobar (Krotova-nál Ó-Szerbiában). A holló majdnem egész Szerbiában el van terjedve és állandó költő madár. Der europäische Kolkrabe ist fast in ganz Serbien verbreitet als ständiger Brutvogel. D. Truava 22. III. 1903. Reiser 2 Exempl. 2. Corvus comix cornix (L). Szerb: Vrana siva. Mindenütt közönséges; az egész országban állandó költő madár. Überall gemein; im ganzen Lande ständiger Brutvogel. B. d- Kursumlje 9. X. 1890.* 336 LINTIA DENES a Kursumlje 9. X. 1890* Reiser 3 Exempl. (1 Albino). 3. Corviis frugilegus fragile gus (L). Szerb: Vrana kopac, Gal (Morava kerület), Oak (Prokupljénél). A vetési varjú kolóniákban fészkel Szerbia igen sok részében. Bel- grád közvetlen közelében is fészkelt egy nagy társaság ottlétem idejében. Die Saatkrähe brütet kolonienweise in sehr vielen Teilen Serbiens. In der unmittelbaren Nähe von Belgrad brütete während meines Dort- seins auch eine große Gesellschaft. B. ^ juv. Nis 28. X. 1890.* ? Belgrad 7. XII. 1904. çT Vranja 15. XII. 1904. ? Belgrad 23. XII. 1904. j Belgrad 23. XII. 1904. A boszniai tartományi múzeumban van 1 pár. — Im bosnischen Landesmuseum 1 Paar. 4. Coloeus nionediila coUaris. (Drumm.) Szerb: Cavka. A keleti csóka igen gyakori állandó madara az országnak, főleg a nagyobb folyók mentén és a Duna mellett. Hogy a C. monedula colia- ris Szerbiának specialis faja, Reiser nem akarja elismerni. Die osteuropäische Dohle ist ein sehr häufiger, ständiger Bewohner des Landes, insbesondere längs der großen Flüsse und der Donaugegend. Daß C. m. collaris die spezielle Form von Serbien wäre, will Reiser nicht anerkennen. Prokuplje III. 1886. B. c^ Kursumlje 9. X. 1890.* B. — Musak 12. X. 1890.* B. — Jelasnica (Nis mellett) 1899. B. ? Skoplje 2. VI. 1905. B. ' 27. Emberiza citrinella citrinella L. Szerb: Strnadica zutovoljka. A citromsármány egész Szerbiában el van terjedve és télen-nyáron át közönséges. Télen az előbbi társaságában nagy csapatokban barangol. Die Goldammer sind über ganz Serbien verbreitet und Sommer- Winter über sehr gemein. Im Winter scharenweise herumstreifend in Gesellschaft der vorigen Art. — ^ Kladovo 23. IV. 1899. B. o^ Smederevo 17. IV. 1899. 2 B. - Kopaonik 16. IV. 1903. B. ? Tetovo 7. V. 1905. 2 B. o^ juv. Kursumlje 18. X. 1890.* B. c^ Kosmaca 12. X. 1890.* 28. Emberiza melanocephala Scop. Szerb: Strnadica crnoglava. A belgrádi állami múzeumban 2 feketefejű sármányt őriznek, melyek Szerbiában való előfordulását bizonyítják. Nagyon kívánatos volna e madár elterjedésének további kutatása Szerbiában. lm Belgrader Museum sind 2 Kappenammer aufbewahrt, als Bew eis für ihr Vorkommen in Serbien. Jedenfals wären weitere Untersuchun- gen über die Verbreitung dieses Vogels in Serbien sehr wünschensw ert. ADATOK SZERBIA MADARFAUNAJAHOZ 347 B. — Nis 1894. B. o^ Skoplje 6. V. 1906. 29. Emberiza ciríiis L. Szerb : Strnadica brkasica. Reiser ritkának és korlátolt számúnak tartja az örvössármányt Szerbiában; Prokupljében, Dolinában és Toplicában csak elszórva és el- szigetelten találta. 5 példányt gyűjtött. Ezzel a fajjal én az Aldunán Berzászkától (szerbiai oldalon Dobra) egész Orsováig (illetve Tekija) találkoztam a Duna közvetlen közelében fekvő hegylejtőkön, úgy nyáron, mint télen is (Herkulesfürdőnél) ; annál valószínűbb, liogy a szerb parton és így beljebb az országban is elő fog fordulni. Ezt igazolja a Brzako- viTY erdész által 1903. év tavaszán gyűjtött szép E. cirliis sorozat. Reiser nennt die Zaunammer für spärlich und beschränkt an der Zahl in Serbien; in Prokuplje, Dolina und Toplica traf er sie sehr zer- streut und isoliert. Er sammelte 5 Exemplare. Ich begegnete dieser Art längst der unteren Donau von Berzászka (serbische Seite Dobra) bis Orsova (resp. Tekija) unmittelbar an der Donau nahe liegenden Ab- hängen, sowohl im Sommer, als auch im Winter (bei Herkulesbad). Umso wahrscheinlicher wird sie also auch auf dem serbischen Ufer und somit auch im Inlande vorkommen. Dies bestätigt die vom Förster Brzakovity im Frühjahre 1903 gesammelte schöne Serie von E. cirlus. B. % Kursumlje 9. VI. 1899. 3 ^ Raska kraj Ibra 3. 111. 1903. 5 B. — Raska 8. 111. 1903. - Raska 11. 111. 1903. B. — Raska 16. III. 1903. B. ^ Kostur 21. III. 1903. B. ? Kostur 21. III. 1^03. B. ? Raska 30. III. 1903. B. ? Prokuplje 9. IV. 1903. B. d" Kopaonik 17. IV. 1903. B. ? Kursumlje 10. X. 1890.* 30. Emberiza horiiilana L. Szerb: Strnadica vrtna. A kerti sármány úgy látszik valamivel ritkábban van elterjedve, mint az előbbi faj. Reiser Smederevo és Kladovónál figyelte meg. Érdekes volna kikutatni, hogy ennek közeli rokona, a rozsdás sár- mány (Emberiza caesia Cretzsum.) az ország déli részében nem for- dul-e elő? Die Gartenammer scheinen etwas seltener verbreitet zu sein, als die vorige Gattung. Reiser beobachtete sie bei Smederovo und Kladovo. Interessant wäre zu erforschen, ob die nahe verwandte Art: der 348 LINTIA DENES Graue Ortolan (Emberìza caesia Cretzschm.) im südlichen Teil des Landes vorkommt. — o^ Sicevo 22. V. 1899. B. o^ Bitolj 11. IV. 1906. 31. Eniberiza eia eia L. Szerb: Strnadica cikavica. A bajszos sármánnyal találkoztam Báziás és Orsova között, a Duna balpartján húzódó előhegyek köves, bokros területein, úgy nyáron, mint télen; és miután a Duna jobb (szerb) partja parallel teljesen hasonló, biztosra veszem, hogy ott is állandó. A golubaci várrom közelében már néhányszor megfigyeltem. Reiser kisebb számban említi Toplidolnál a St. Planinán és Dusniknál, a Suva-Planinán, ahol 4 darabot ejtett el. Leginkább a napos oldalakat kedveli, azért mindig olyan helyeken található. Ich habe die Zip-^^mmer von Báziás bis Orsova im Vorgebirge des linken Donauufers, besonders in gestrüppigen, steinigen Gegenden im Sommer und Winter sehr oft begegnet, und da d-as rechte (ser- bische) Donauufer parallel genau so ist, so nehme ich mit Bestimmtheit an, daß sie auch dort ständig ist. In der Nähe der Burgruine von Golubac beobachtete ich sie einigemal. Reiser erwähnt sie in kleiner Anzahl bei Toplidol auf St. Planina und Dusnik in Suv. Planina, wo er 4 Stück erlegte. Die Zip-Ammer bevorzugt die Sonnenseite, ist daher immer an solchen Stellen zu treffen. B. — Sv. Nikola 13. V. 1899. B. ? Ban ja 7. X. 1890.->' 32. Eniberiza selioenielus selioenielus (L.). Szerb: Strnadica mocvarica. Reiser a nádi sármánnyal csak egyszer találkozott Ljubovijánál, ahol 1 darabot lőtt (1900. október 10-én), t^z is valószínűleg már vonu- lóban volt, mint ő maga is mondja. Talán egy része az Emb. selioenielus se/ioe/iie/usimk már át is telel Szerbiában. A belgrádi múzeumban van egy példány pontosabb adatok nélkül : — Negotin — 189ó-ból. Reiser begegnete den Rohrammer nur einmal bei Ljubovija, wo er 1 St erlegte (10. Okt. 1900); wie er meint, wahrscheinlich schon ein Zugvogel. Vielleiciit überwintert ein Teil der'f. selioenielus selioenielus in Serbien. Im Belgrader Museum ist ein Stück ohne genauere Daten aus: Negotin 1906. 33. Eniberiza selioenielus eanneti (Briii.w.) Szerb: Strnadica srednja. Ez a vastagcsőrű (i-)ir()kcsőrű) sármány Szerbia mocsaras vidékein mindenfelé el van terjedve; itt állandó madár. Hogy Szerbiában más subspeciesek is előfordulnak-e, eddig még nem volt megállapítható. ADATOK SZERBIA MADARFAUNAJAHOZ 349 A szerb állami múzeumban nem láttam, azonban Reiskr 7 példányt gyűjtött. Diese Dicksclinäblige Ammer ist in den sumpfigen Gegenden Serbiens allseits verbreitet; hier ist sie Standvogel. Ob andere Subspecies in Serbien auch vorkommen, konnte nicht festgestellt werden. Im Serbischen Landesmuseum habe ich keine gesehen; hingegen sammelte Reiser 7 Exemplare. Família Alaudidae. 34. Melanocorypha calandra calandra (L.) Szerb: Seva? (velica!) (vei. calandra!) A belgrádi állami múzeumban van egy kalandra-pacsirta, bár pon- tosabb adatok nélkijl, melyet Kochan praeparátor állítólag Belgrádnál ejtett el. Szerbiában való előfordulásának kikutatása nagyon kívánatos volna, annál is inkább, miután Montenegróban, Bulgáriában, Török- országban, Görögországban és a Dobrudzsában szintén előfordul. lm Belgrader Landesmuseum ist ein Balg von der Kalanderlerche ohne genauere Daten, welches Präparator Kochan angeblich bei Belgrad erlegte. Genaueres Nachforschen über ihr Vorkommen in Serbien wäre sehr erwünscht, zumal sie in Montenegro, Bulgarien, in der Türkei, Griechenland und in der Dobrudscha auch vorkommt. 35. Calandrella bracliydacfyla brachydacfyla (Leisler). Szerb: Seva kratkoprsti. Habár közelebbi adataim a rövidujjú pacsirtának Szerbiában való előfordulására nézve nem állanak rendelkezésemre, mégis meg vagyok róla teljesen győződve, hogy vonulása idejében Szerbia területét is érinti. Megtalálták már a Dobrudzsában, Bulgáriában, Görögországban és Boszniában; én pedig Dr. WEiooLodal 1912. április 21 — 29. között Ó-Moldován és a Golubaccal szemben fekvő Moldovai-szigeten (tehát Szerbia közvetlen északi határán) gyűjtöttem több példányban. Utób- biaknak bizonyára Szerbián keresztül kellett tovavonulniok. (Talán a Morava-völgyén át.) Bizonyos, hogy alaposan kell utánuk kutatni, mivel igen nehezen fedezhetők fel, különösen, ha nem ügyelünk hívogató hangjukra. Obwohl mir keine genaueren Daten über das Vorkommen der Kurzzehigen Lerche in Serbien vorliegen, bin ich doch vollkommen überzeugt, daß sie auch das Gebiet Serbiens bei Zugzeiten berührt. Sie wurde in der Dobrudscha, Bulgarien, Griechenland, Bosnien angetrof- fen, und ich hatte mit Dr. Weigold am 21—29. April 1912 in Alt- Moldova und auf der gegenüber Golubac liegenden Moldovaer Insel (also an der unmittelbaren nördlichen Grenze Serbiens) mehrere 350 LINTIA DENES Exemj^lare gesammelt. Die letzteren mußten wohl über Serbien dahin ziehen. (Vielleicht durch das Moravatal.) Entschieden muß man sehr genau nachsuchen, da sie sehr schwer zu entdecken ist, besonders wenn man ihren Lockruf nicht beachtet. 36. Oalerida cnstata crisfata (L). Szerb: Seva kukuljava. A búbos pacsirta mindenütt el van terjedve Szerbia nyilt térségein, azonban teljesen hiányzik a hegyes vidékeken. Állandó madár, mely télen a lakóhelyiségek közelébe jön. A későbben itt kutató ornithologusok feladata lesz majd megálla- ]-)ítani, hogy a búbos pacsirtának tulajdonképeni balkáni formája, a G ale rida crisi afa meridionalis Breh.w, Szerbiában előfordul-e? Reiser 5 Exempl. Die Haubenlerche ist auf den offenen Geländen Serbiens überall verbreitet, jedoch fehlt sie vollkommen in den Gebirgslagen. Sie ist Standvogel, die im Winter die Nähe der Wohnhäuser sucht. Aufgabe der später hier forschenden Ornithologen bleibt es, fest- zustellen, ob die eigentliche Balkanform der Schopflerche (Galerida cristata meridionalis Brehm) in Serbien auch vorhanden ist. — ? Jelasnica (bei Nis) 21. V. 1899. B. % Skoplje 18. IX. 1904. B. ^ Bitolj 11. VI. 1906. B. d" Kursumlje 9. X. 1890.* B. ? Kursumlje 8. X. 1890.* 37. Lull III a arborea (L). Szerb: Seva krunica. Reiser szerint az erdei pacsirta az országban mindenfelé költ, de csak csekély számban. Összesen 5 darabot ejtett el. Ennél a fajnál is megemlítendőnek tartom, hogy a subsp. flavescens Ehmke is fontos tár- gya a későbbi kutatásoknak. Nach Reiser brütet die Heidelerche im Lande überall, aber nur in geringer Zahl. Erlegte zusammen 5 St. Auch bei dieser Art sei erwähnt, daß die subsp. flavescens Emmke auch ein w ichtiger Gegenstand der späteren Forschung wäre. Praovo okr. Krajin. 21. IX. 1904. B. o^ Bai Tepe 28. VI. 1905. B. d" Dugi dol. 6. X. 1890.-^ 38. Alauda arvensis arvensis L. Szerb : Seva, Seva poljska. Összehasonlító anyag hiányában nem tudtam megállapítani, hogy a Szerbiában előforduló mezei pacsirták melyik fajtához tartoznak, az arvensis arvensis, avagy a tulajdonképeni balkáni formához, az arvensis ADATOK SZKRBIA iMADARFAUNAJAHOZ 351 cantarella \w. formához. Lehetséges azonban, hogy mind a két faj elő- fordul, előbbi mint átvonuló, illetve áttelelő, utóbbi mint költő madár. A neki megfelelő részein az országnak mindenütt el van terjedve. Reiser 4 Exempl. Daß die in Serbien vorkommenden Feldlerchen zu der Form arvensis arvensis, oder aber zu der eigentlichen Balkanform arvensis cantarella Bf. gehören, konnte ich wegen Mangel an Vergleichsmaterial nicht feststellen. Möglicherveeise kommen beide Formen vor, die erstere als Durchzugsvogel, respektive überwinternd, letztere aber als Brutvogel. In den ihr passenden Teilen des Landes überall verbreitet. Negotin 1896. B. o^ Kladovo 25. V. 1899. c^ Beograd 10. I. 1903. c/ Beograd 10. I. 1903. B. o^ Nis 26. X. 1890. B. ? Nis 31. X. 1890. 39. Eremophila alpestris balcanica (Rchw.) Szerb: Seva balkanska. Szerbia havasainak legelőin a balkáni havasi pacsirta elég gyakori, ahol egyúttal költ is, nevezetesen: a Babin-Zub, Sv. Nikola, Orlov- Kamen, Midjor, Jarkova-Cuka (Stara Planinán), Cemernik és Jelak-on (Kopaonik). Reiser 12 darabból álló szép sorozatot szerzett. Auf den Hochgebirgen Serbiens ist die Ohrenlerche ziemlich häufig und brütet auf den Alpenwiesen dortselbst; namentlich: Babin- Zub, Sv. Nikola, Orlov-Kamen, Midjor, Jarkova-Cuka (am Stara Planina), Cemernik, Jelak (Kopaonik). Reiser brachte eine schöne Suite von 12 St. zusammen. B. o^ Midjor 13. V. 1899. B. ? Suva Planina 24. V. 1899. B. c^ Suva Planina 24. V. 1892. B. — Cemernik 31. V. 1899. c^ juv. Jelak (Kopaonik) 4. VI. 1899. (Folyt. köv. — Fortsetzung folgt.) Petényi J. Salamon levelei Naumann J. Frigyeshez. 1834-1840. 1 szövegképpel. A minden idők egyil< legszebben megírt életrajzából, melyet néhai Herman Ottó adott közre 18Ql-ben, ismeretes, hogy Petényi J. Salamon- nak, a magyar tudományos madártan megalapítójának kéziratban maradt hagyatéka, csekély töredék kivételével, elveszett. Ami a kézirat madártani részéből HeRíMan Ottó érdeméből 1904-ig megkeríjlt és kiadást ért,i sejtetni engedi ugyan a tudomány veszteségének nagyságát, de annak teljes értékeléséhez még mindig nem elegendő. A kézirattal egyidejűleg nyoma veszett u. i. annak a tömérdek madárképnek is, melyek számát Baldamus E. 1853-ban kelt levelében 3—400 táblára becsülte. Fájdal- masan nélkülöztük továbbá PETÉNvmek nagy kortársával, Naumann J. pRiGYESsel folytatott levelezését is, amely pedig életének bizonyára számos jelentős mozzanatát volt hivatott megörökíteni. Annál nagyobb hálára kötelez bennünket Dr, Schalow Hermann professornak szívessége, mellyel a cötheni NAUMANN-Müzeumban leg- újabban megkerült négy levélnek másolatát, a Múzeumnak a közlésre vonatkozó engedélyével együtt, sietett intézetünknek átengedni. Ez iratok- nak reánk való becsét csak növeli az a körülmény, hogy köztük van PETÉNvmek NAUMANNhoz 1834-ben intézett legelső levele, melyben barát- ságát felajánlja, őt Magyarország felkeresésére kéri s a melyben rövid önéletrajz keretében addigi küzdelmeit is vázolja. A második levél már NAUMANNnak ama 1835-iki magyarországi útja után kelt, melynek leírása hazánk akkori csodás madárbőségének képét örökítette meg az irodalomban. E levél különben beszédesen tanús- kodik arról a szeretetről és nagyrabecsülésről, amelyet Naumann kiváló egyénisége úgy Petén viben, mint számos honfitársában felébresztett. Hasonló érzésről tanúskodik a 1836-iki harmadik levél is, melyben a többi közt a vaskapunál fogott fakőkfS('(yü-í\ókamLk kalandos történetét vezeti be. De mindezeknél becsesebb reánk nézve az 1840-ben íródott negye- dik levél, mert rávilágít ama nehézségek egyikére, melyek a kincset érő > Madártani töredékek Petényi J. Sa lamofi ìraiaihóì. F e\do\g. Csörüey TiTUS. 1904. PETÉNYI J. SALAMON I EVEI. EI 353 kézirat kiadását már Petényi életében hátráltatták s azok tragikus sorsát előkészítették. Fájdalmas megdöbbenéssel olvassuk belőle, hogy már 183Q-ben, tehát 16 évvel szerzőjük halála előtt, készen volt hét oly madárfaj mono- graphiája, melyek némelyike, mint a Totanus stagnatUis Bechst. és a Hj^'d rodivi id on l{vbiida (Pall.) időközben már nálunk is oly ritkasággá vált, hogy az akkori madárböségben végzett gondos észleletek ma már semmi áldozat árán sem volnának megismételhetők. És készültek a szinezésre szánt kőnyomatú rajzok, a tojások, a pelyhes- és fiókatollazatok sorozatai, bizonyára azzal az aprólékos gond- dal, mely Petényi minden munkáját jellemezte. S ime, ebben van a szomorú vég csirája! Petényi, bár a legfonto- sabb feltétel, a kiváló formaérzék megvolt benne, nem volt rajzoló tehetség. Mások kezére szorul s ha a rajzokat sikerült is megelégedésére elkészíttetnie, a sokszorosítást súlyos akadályok hátráltatták. A küzködésbe belefáradva, elejti a hét monographia egységes kiadásának tervét. Az ábrák további sorsa ismeretlen, mert NAUMANNnak e levelekre adott válaszai, pótolhatlan kárunkra, mind elvesztek. A kéziratok sorsát már annál inkább ismerjük. Petényi, bár időközben súlyos betegség gyötörte s nyilván munkaerejében is bénította, törhetlenül ragaszkodott ahhoz, hogy munkájának gyümölcse a magyar kultúrának váljék kincsévé. Hallani sem akart BALDAMUSnak 1853-ban felajánlott segítségéről, arról a tervről, mely szerint azok a Németországban oly magasra értékelt észleletek a «Naumannia» lapjain kerültek volna köztudatba. Két év múlva pedig elragadta őt a korai halál. így történt, hogy abból a hét monographiából csupán egyetlen egynek tisztázott kézirata maradt fenn, a pásztormadáré (Pastor roseus L.), mely a hagyaték töredékének feldolgozásánál mintául szolgált. Az ábrák közül pedig szintén csak a gólyatöcs (Himantopus riifipes Bechst.) itt bemutatott egyetlen képe került elő újabban. Ez sem eredetiben, hanem sérült levonat alakjában, a denevérekről szóló kézirat egyik lapjára ragasz- tottan. Szerzőjét sem ismerjük, mert a sérülés is épen a kép alsó szélén van, hol a rajzoló névaláírását találhattuk volna. Csupán annak az említett unokaöcsnek a nevét sikerült kikutatnom, aki az ábrák színezésében segédkezett egy ideig. Petényi életben lévő unokaöccsének, Dr. Tauscher BÉLA udvari tanácsosnak közlése szerint az illető Hahn Antal volt, aki utóbb mint festőművész Olaszországba került és ott is halt meg. Minden egyebet homály borít. Azt is, minő lelki vagy anyagi akadályokon múlott, hogy Petényi a már 1839-ben elkészült monogra- phiákat 16 hosszú esztendő alatt sem volt képes kiadni? — és sok hasonló kérdést, melyet a veszteség fájdalma vettet föl velünk. A négy levél, mely a nem közérdekű részek csekély kihagyásával Aquila. 23 354 CSORGEV TITUS a német nyelvű eredetiben következik, ránk magyarokra korrajz értékű adatokkal van tele. A szegénység bilincsei közül is előretörő lelkesedés, rajongásig menő baráti szeretet és oly szívjóság sugárzik felénk e sorok- ból, a minő csak a nagy, nemes lélek sajátja. Mert Pkténvi nem csak mint tudós, hanem mint ember is nagy volt. ^ .. _ ^ CsoRGKY Titus. J. Salamon v. Petényis Briefe an J. Friedrich Naumann. 1834—1840. Mit 1 Abbildung im Text. Aus einem der schönsten Lebensbilder aller Zeiten, welches vcieland Otto Herman im Jahre 1891 herausgab, ist es wohlbekannt, daß der handschriftliche Nachlaß J. Salamon v. Pktényis, des Begründers der wissenschaftlichen Ornithologie in Ungarn, mit Ausnahme einiger Bruch- stücke verloren gegangen ist. Der ornithologische Teil des handschrift- lichen Nachlasses, welcher bis 1904 dank der Bemühungen Otto Hermans zum Vorschein kam und veröffentlicht! werden konnte, läßt zwar die Größe des Verlustes schon ahnen, aber noch nicht in seiner ganzen Größe ermessen. Mit den Manuskripten waren auch die vielen Vogel- abbildungen, deren Anzahl E. Baldamus in einem Briefe vom Jahre 1853 auf 300—400 Tafeln schätzte, spurlos verschwunden. Schmerzlich vermißt wurde auch der Briefwechsel Petényis mit seinem großen Zeitgenossen J. Friedrich Naumann, welcher jedenfalls bedeutende Momente seines Lebenslaufes enthalten mußte. Umso größeren Dank schulden wir Herrn Professor Dr. Herman ScHALOW, daß er uns die Kopien der in neuester Zeit im Cöthener Naumann-Museum zum Vorschein gekommenen Briefe Petényis mit der Genehmigung der Veröffentliciiung übermittelte. Den hohen Wert dieser Briefe erhöht noch der Umstand, daß darin auch der vom Jahre 1834 datierte erste an Naumann gerichtete Brief Petényis enthalten ist, in welchem er ihm seine Freundschaft anbietet, ihn zum Besuche Ungarns einladet und im Rahmen eines kurzen curriculum vitae seine bisherige Kämpfe schildert. Der zweite Brief datiert nacii jener Reise Naumanns nach Ungarn, deren Beschreibung den damaligen wunderbaren V^ogelreichtum Ungarns in der Literatur verewigt. Dieser Brief gibt ein sprechendes Zeugnis für die Liebe und Hochachtung, welche die hervorragende Persönlich- ' Ornithologische Fragmente aus dem handschriftlichen NacM^sse J. S.v. PeUnyis. earbeitet von TiTUS CsÖROEY. 1905. J. SALAMON V. PF-:ThN\IS BF^IKFF 355 keit Naumanns in Pitényi und vielen anderen Ungarn erweckte. Von gleichen Gefühlen zeugt der dritte aus dem Jahre 1836 datierte Brief, in welchem unter anderen auch die abenteuerliche Geschichte der im Eisernen Tor eingefangenen jungen Gänsegeier beschrieben wird. Am wertvollsten ist jedoch der vierte, im Jaiire 1840 geschriebene Brief, in dem er auf einen Teil der Schwierigkeiten hinleuchtet, welche schon zu Peténvis Lebenszeit die Herausgabe seiner wissenschaftliche Schätze darstellenden Handschriften verhinderten und deren tragisches Los vorbereiteten. Schmerzlich berührt vernehmen wir daraus, daß schon im Jahre 183Q, also noch 16 Jahren vor seinem Tode, die Monographien sieben solcher V^ogelarten fertig standen, von welchen einige, wie Tofanus siag- natilis (BhXHST.) und Hydrocfwlidon ii^brida (Pai.l.) unterdessen auch schon bei uns so selten wurden, daß die bei dem damaligen V'ogel- reichtum gemachten Beobachtungen heute auch trotz schwerster Opfer nicht mehr wiederholt werden könnten. Dabei wurde auch stetig an ganzen Serien-Abbildungen von Eiern, Dunenjungen, Jugendgefiedern gearbeitet, Weichezuerstlauf Stein gezeichnet wurden, um nachträglich koloriert zu werden. Auch dies geschah jedenfalls mit der minutiösen Sorgfalt, \xelche jede Arbeit Pf-:TÉNYis kennzeichnet. Und hier befindet sich der Keim des späteren tragischen Endes, Petényi, obwohl er das wichtigste Element, den ausgezeichneten Formen- sinn in hohem Grade besaß, war kein Zeichnertalent. Er mußte eine fremde Hand heranziehen, und wenn dann die Zeichnungen auch zu- friedenstellend ausfielen, so standen der Vervielfältigung noch immer große Schwierigkeiten entgegen. Im Kampfe ermüdet läßt er den Plan der einheitlichen Veröffentlichung der sieben Monographien fallen. Das weitere Los der Abbildungen ist unbekannt, weil die Antworten Nau- manns auf seine Briefe zu unserem unersetzlichen Schaden in Verlust geraten sind. Das fernere Schicksal der Handschriften ist uns schon besser bekannt. Petényi, obwohl von einer schweren Krankheit gepei- nigt und jedenfalls auch in seiner Arbeitskraft erlahmt, hielt unerschütter- lich daran fest, daß die Früchte seiner Arbeiten der ungarischen Kultur zum Wohle und zur Ehre gereichen sollten. Der Plan, mit welchem ihm Baldamus behilflich sein wollte, seine in Deutschland so hochgeschätzten Beobachtungen in den Spalten der «Naumannia» zu veröffentlichen, schlug er rundw eg ab. Zwei Jahre später ereilte ihn der allzufrühe Tod. So kam es, daß von den sieben Monographien nur die Reinschrift einer einzigen, derjenigen des Rosenstares (Pastor roseus) zum Vor- schein kam. Dieselbe wurde bei der Bearbeitung der Handschrift-Bruch- stücke als Muster genommen. Von den Abbildungen kam neuerdings ebenfalls nur eine einzige, die nebenstehend veröffentlichte des Stelzen- 23* 356 TITUS CSORGEY läufers (Himantopus himantopus) zum Vorschein, auch diese jedoch nicht im Originale, sondern in einem beschädigten Abdrucke, welcher auf ein Blatt des Fledermaus-Manuscriptes geklebt war. Der Künstler ist unbekannt, weil gerade der Teil der Abbildung fehlt, wo das Namens- zeichen zu sein pflegt. Nur den Namen des erwähnten Neffens gelang es ausfindig zu machen, der ihm in der Kolorierung der Abbildungen zeitweise behilflich war. Laut Aussage des heute noch lebenden Neffens von Petényi, Hofrat Dr. Béla Tauscher war der Betreffende der Maler Anton Hahn, welcher später nach Italien ging und dort auch gestor- ben ist. Alles übrige ist in Dunkel gehüllt. Auch das, welche geistige und materielle Hindernisse es bewirkten, daß Petényi die schon im Jahre 183Q fertiggestellten Monographien in 16 langen Jahren nicht heraus- zugeben vermochte und viele andere Fragen, welche uns der Schmerz über den Verlust stellen läßt. Die vier Briefe, welche hier mit Ausnahme einiger weniger Stellen welche kein allgemeines Interesse beanspruchen, im originalen deutschen Wortlaut veröffentlicht werden, ergeben für uns ein eventuelles be- zeichnendes Zeitbild. Es strahlt uns daraus eine der Armut trotzende hehre Begeisterung, eine an Schwärmerei grenzende Freundesliebe und eine solche Herzensgüte entgegen, welche nur großen und edlen Seelen eigen ist. Petényi war eben nicht nur als Fachmann, sondern auch als Mensch groß. Titus Csörgey. I. Pesth, vom 3-ten Sept. 834. Wohlgeborener Herr! Ihres Freundes, des Herrn Apothekers Neubert Ankunft nach Ungarn, gewährte unter vielen Andern auch mir große Freude. Ich lernte an ihm einen vortrefflichen Mann in unsern anverwandten Sachsen kennen, ja den braven Mann auch zu meinem schätzbarsten Freunde zu bekommen; gewann aber nebstbei Gelegenheit, Sie wohlgeborener Herr! den ich schon seit Jahren liebte und schätzte, näher kennen zu lernen und an Sie durch ihn zu schreiben. Schon in den Jahren 1823—24—25, wo ich in Wien nebst der Theologie die Naturwissenschaften studierte und am dortigen k. k. Hofnaturalien-Kabinette praktisierte, hatte ich die Freude, die Ornithologie auch aus Ihres guten seligen Vaters «Beschrei- bung und Vorstellung der Anhaltischen Vögel», aber auch schon aus den ersten 2 Bänden Ihres herrlichen Werkes «Naturgeschichte der Vögel Deutschlands etc.» zu lernen und fühlte im Innern meines Herzens stets innige Liebe und schuldigen Dank gegen die unermüdeten Ver- fasser und meine unbekannte Lehrer. J. SALAMON V. PKTKNVIS FiRIKFE 357 Als ich 1825 im Oktober von Wien zurückkam, wollte ich sogleich mein Vaterland in zoologischer, aber vorzüglich ornithologischer Hin- sicht bereisen: jedoch bald zwang mich eigener Mittelmangel und in unserem Vaterlande die traurige Erfahrung, für derlei Unternehmungen keine Beschützer und Unterstützungen zu bekommen, ein von Pesth zwei Stunden entlegenes Pfarramt, nämlich in Czinkota, anzunehmen, wo ich durch 71/2 Jahre meist nur meinen geistlichen Funktionen und der Ökonomie gewidmet, gehindert war, für mein Lieblingsstudium mehreres zu tun, sintemal die Gegend eine Sandwüste, bäum- und wasserlos gewesen. Ich hatte die Freude gleich im ersten Jahre meines Czinkotaer Lebens nebst einigen andern, auch den Herrn von Földváry, vorhin meinen Schulfreund, dann meinen Senior-Inspektor für die Ornithologie zu gewinnen, legte ihm anfangs selbst eine kleine Sammlung an, die dann sein durch mich dazu unterrichteter Haussekretär, Herr Johann Stetinav fortsetzte und auf einige 100 Stücke brachte. Als ich aber sah, meinem Ziele nicht näher kommen zu können, entschloß ich mich endlich im Frühjahre 1833, wider den Rat aller Freunde und Amts- brüder, mein recht gutes Pfarramt aufzugeben und mit Beibehaltung meines geistlichen Charakters, solange mein sauer erspartes Geld reichen würde, mit eigenen Unkosten meine begonnenen Forschungen in ver- schiedenen Gegenden Ungarns fortzusetzen. Den 18. Mai 1833 nahm ich den Abschied von Czinkota und siedelte nach Pesth herüber, wo mir Se. K. K. Hoheit der Erzherzog Reichspalatinus im National-Museum ein Absteigquartierchen und ein kleines Lokal für meine Sammlung einräumen ließ. Seit einem Jahre beschäftige ich mich nun mit der Forschung, dann Beschreiben und Sammeln ungarischer Vögel und Säugetiere; allein, obgleich ich schon viele Hefte dann und wieder auch recht interessanten Bemerkungen vollgeschrieben, so gibt dem Anfänger stets noch jede Gegend, ja jeder Vogel viele und ganze Monate zu tun, wenn man gehörige Erfahrungen einstens kund machen will. Dies ist die kurze Schilderung meiner nächsten Jahre und Lebens- veränderungen : ich wollte sie nicht auslassen, denn ich glaubte, daß es für andere ebenso interessant sein müsse, die (zumal Ausländer, welche man nicht so leicht sehen und genauer kennen lernen kann) zu kennen, mit welchen man in nähere Berührung kommt, — wenn auch ich mir mit dieser Hoffnung schmeicheln darf — als es mir sehr erwünscht war, Sie, durch Herrn Neubert mehr zu erkennen. An Gelegenheit, genauere Beobachtungen zu machen und an bessere Ausbeuten wird es mir nun wohl in Ungarn nicht fehlen: allein an genauer geschriebenen ornithologischen Subsidien und besseren Ab- bildungen fehlt es mir ungemein, sie sind für mich, der ich auf eigene 358 TITUS CSORÜEY Unkosten Reisen unternehmen und in Pesth leben muß, zu teuer, in Ungarn aber in keiner Bibliothek zu bekommen. Ohne sie aber wie schwer und zeitverschwenderisch Vergleichungen zumal der Vögel verschiedener Gegende, wie unmöglich richtige Schlüsse über vieler Sommer- und Winterkleider, Aufenthalt, Lebensart und Zug zu machen?! Meyers und Wolfs Taschenbuch sammt Zusätzen und Berichtigungen excerpierte ich noch im Wiener Natur. Kabinette ganz; Brf,hm, mit dem ich schon bereits 10 Jahre correspondiere, beschenkte mich, um mein Studium anzueifern und zu erleichtern, mit allen seinen bis jetzt er- schienenen Werken, wofür ich ihm mit erwünschten ungarischen Vögeln nach und nach zurück diene. Ihr Werk mußte ich bis jetzt mit tiefen Schmerzen vermissen, seines für mich zu hohen Preises halber. Auf meine dringende Bitte ließ sich dasselbe Herr von Földváry wohl ver- schreiben: jedoch die süße Hoffnung, daß ich es von seiner Güte be- nützen werde können, hat mich sehr getäuscht, denn er wollte es mir auf keine Stunde borgen. Indem ich nun von Herrn Nfubf.rt gehört, daß Sie eine neue Sammlung anlegten, bin ich frei, Ihnen für die Werke sowohl Ihres seligen Vaters als die Ihrigen einen Tausch von ungarischen Vögeln, wenn Sie solche brauchten, anzutragen und so nach und nach durch Ihre Desiderate den mir bekannten Preis dieser Werke auszuzahlen. Indem meine Freude allein im Studio der Ornithologie, und, wahren Freunden und Kollegen des Auslandes Vergnügen schaffen zu können, und nicht im Geldgewinste besteht, so verkaufe ich ums Geld von meinen Doubletten gar Niemanden etwas. Ist Ihnen nun mein freund- schaftlicher Antrag willkommen und anständig, belieben Sie mir je eher Ihre werte Freundschaft brieflich zuzusichern und Ihre Desiderate aus der Ornithologie oder Zoologie Ungarns überhaupt anzugeben; ich werde meinerseits bemüht sein, allen Fleiß anzuw^enden, daß Sie das meiste und beste bekommen und vollkommen zufrieden gestellt werden. Ich nahm mir die Freiheit, denen, von Herrn v. Földn'Árv eingelegten (und meist von mir ihm einst geschenkten Stücken, wie Sie an meiner Schrift bei den beiden Glareolas und an den Zettelchen bei Plectro- phanes und Phileremos, welche von Czinkota und Rákos, seinem nächsten Nachbarorte sind, sehen können) sieben Stücken, noch ein Pärchen Picus leuconotus^ wovon ich in meiner Heimat (Neograder Komitat in der Mitte Ungarns), und zwar das è den 3. März 1834 in Abelova (meinem Geburtsorte), das ? aber in Turojiolya den 1. April 1834, zwei Meilen weiter nördlich von Abelova erlegt hatte, als ein kleines Geschenk ' Ez a kt't Picas Icnconotus ma is megvan még a NAUMANN-Mú/.eumban. Die beiden Picus Icnconotus befinden sicli noch im NAUMANN-Museum. J. SALAMON V. PF.TENVIS BRIhFf-: 359 an Sie beizulef{en und werde sehr erfreut, wenn sie Ihnen Vergnütien machen werden. Ich traf diesen, sonst noch nir^^ends in Ungarn außer den genannten Orten angetroffenen, aber auch dort nur vom Spätherbst bis zum April hie und da in großen Buchenwäldern streichenden, sehr seltsamen und schwer zu erhaltenden Gast, nur in sehr geringer Anzahl, schoß und präparierte 8 Stücke, wovon das hiesige National-Museum 2, das Wiener Kabinett auch 2 Stück erhielten; zwei schickte ich an Freund Brfhm und die letzten nahm ich aus meiner Sammlung für Sie, in der Hoffnung sie noch zu bekommen. Im Falle Sie meinen Antrag annehmen und benützen könnten, dann bitte ich mich umständlich zu belehren: wie Sie Vögel und Säuge- tiere, ob in Bälgen oder vollkommen ausgestopft, oder manches, vor- züglich von den Letzteren oder Amphibien, Fische etc. auch in Wein- geiste und durch welche Wege zugeschickt haben \xollen? Aufs Jahr kommt unser vielgeliebter Npubíírt, wie er mich versichert, wieder nach Ungarn und will sammt seinem Freunde Vogt mehrere Wochen uns beglücken. O, kommen auch Sie mit Ihm, viele Ungarn würden sich dann bemühen, Ihren Aufenthalt auf das Möglichste angenehm zu machen, und sind es wir nicht im Stande, dann wird das Angenehme Ihre Freundschaft uns gewiß gewähren; und ich sehe schon diesen glücklichen Augenblicken mit Freude entgegen, die ich in Ihrer Gesell- schaft zu genießen mir verspreche. Herr Neubí-rt machte mit mir eine kleine Excursion nach Klein- Kumanien, namentlich auf die Kerekegyhazaer-Pußta zum Kondorsee, wo ich kurz vorhin Schwärme von unzähligen Schwimm- und Sumpf- vögeln antraf, die aber durch fortwährend auf sie gerichtete Jagden teils vermindert aber größtenteils verjagt und vertrieben wurden. Die Unterhaltung fiel nicht nach meinem Wunsche für ihn aus. Er wird Ihnen sie umständlicher selbst erzählen. Wenn Sie mir versprechen, künftigen Sommer nach Ungarn zu kommen, so will ich die Aquila minuta Brehmii, die wir im Museum lebendig erhalten, bis dorthin leben lassen, damit Sie den auch in Ungarn ungemein seltenen Vogel — denn bis jetzt ist nur dies eine Exemplar bekannt — im Leben sehen und betrachten können. Wenn Sie mir vielleicht mit der Zeit etwas von Ihren Schriften schicken wollten, haben Sie die Güte entweder gelegenheitlich an das K. K. Wiener Naturalien-Kabinett, welches mir schon das Packetchen zuschicken würde, oder gerade durch die leipziger Buchhandlung Otto WiEGANDS zu seinem hiesigen Schwager, dem Buchhändler Heckenast unter dieser Adresse «a/? Jon. Salamon Petényi Mitglied mehrerer Naturf. Gesellschaften, abzugeben im National Museo zu Pest h , in Ab- wesenheit Peténvis beim Herrn Direktor Hazsliszkv» zu senden. 360 TITUS CSORGEY Nun wohloeborener Herr! leben Sie recht wohl, empfehlen Sie Ihren unbekannten Verehrer ihrer theuersten Frau Gemahlin und Kindern, Ihrem lieben Herrn Bruder, Förster Naumann, schenken Sie mir Ihre mir vcertgeschätzte Freundschaft und (Jewot^enheit, und seien Sie ver- sichert, daß für Sie auch mitten in Un(,^arn manch Herz recht warm schlägt, vorzüglich aber jenes Ihres aufrichtigen Verehrers JOH. Salamon Petényi. IL Pesth, den 18. Dezember 835. Kedves Drága Bátyám Uram ! Schätzbarster, innigstgeliebter Freund ! Ihr lieber, vom 5. November datierter und am 24. November mir eingehändigter Brief hat mir eine unaussprechliche Freude gemacht und sein herzlichzutraulicher, reinfreundschaftlicher Geist, welcher einen jeden Buchstaben desselben belebt, hat auch das Mißvergnügen bei mir in Vergessenheit gebracht, welches der gute Freund Neubert durch sein Schreiben in mir dadurch erschaffen hatte, daß er mich bloß auf das unangenehme unserer Reise, welches er mir geradezu zuschreibt, erinnerte. Ich bin ihm aber stets wie vor gut, denn ich mache mir zum Grundsatze, den Mann nach den Hauptzügen seines Charakters, die bei ihm so vortrefflich sind, zu lieben und zu schätzen. Ich danke Ihnen recht herzlich für die Mitteilung der umständlichen Schilderung sowohl Ihrer Hinreise von dannen als auch ihrer erwünscht — glücklichen Ankunft unter Ihren Theuersten: sie hat mir wahrhaftig schon tausend Freude gemacht und gewährt sie mir forthin so häufig ich sie auch lese, denn ich kann es mir.gar nicht anders vorstellen, als,dies Alles gehöre zu dem Ganzen unserer gemeinschaftlich fortgesetzten und zugleich be- endigten Reise, ich sah ihnen nämlich, als Sie mir Ihre liebe Ankunft zu uns gemeldet hatten, mit der lebhaften Freude entgegen, die mich auch ihre Herkunft und Annäherung zu I^esth fortwährend sehe und schon zum Voraus, wenn nicht leiblich, im Geiste und Herzen aber ganz mit ihnen sein und umgeben ließ; drauf hatte ich das Glück beinah sieben Wochen in Ihrer mir unvergeßlichen Gesellschaft zu ver- weilen: wie wäre es dann möglich gewesen, nicht mit Ihnen auch weiter, bis nach Leipzig und Ziebigk, bis in die Arner Tauer, die Sie so sehnlich und freudevoll erwartet und empfangen haben, als Begleiter gegangen zu sein? Sowohl also die Leiden als auch die Freuden ihrer Reise habe ich mitgelitten, mitempfunden, mitgenussen. Sehr hat mich erfreut vorzüglich auch jene Ihre Versicherung, daß Sie mit unseren, freilich in meister Hinsicht samt uns Allen in sehr zurückgebliebenen Ungarn, J. SAIAMON V. PF.TF.NYIS BRIhFíí 361 dort noch zufriedener sich steilen als hier. Wie sehr meine Landsleute ihren Besuch geschätzt haben, möge Ihnen außer den geringen Beweisen, die ihnen einer oder der andere von jenen, die so glücklich waren in nähere Berührung zu kommen, an den Tag gelegt hatte, nicht bloß die allgemeine Freude darüber, weiche alle Zeitungen frohlockend kündeten, sondern vorzüglich auch der Beweis bezeugen, daß selbst Se k. k. Hoheit der Erzherzog Rfichs-Palatin ausdrücklich von mir einen umständ- lichen Ikricht darüber verlangt hatte: «Wie sich Naumann in Ungarn unterhalten habe?» welchen ich ganz schlicht wahrhaft mitgeteilt habe. Seit der ganzen Zeit, als wir uns getrennt, war ich keinen Schritt vom Hause weg, sondern, um die Leiden der Trennung leichter zu tragen und die aus ihrer Gesellschaft eingeernteten Vorteiie gleich in Nutz- anwendung zu bringen, legte ich sogleich Hand ans Werk, räumte alle Landvögei unseres ornithologischen Museums aus, ließ die Kästen alle ausbessern, neu anstreichen, die V^ögel ausstauben und da sie durch die fiinverleibung meiner Sammlung, die ich dem Museum ganz hinschenkte, beinah um 1/3 — nämlich der Landvögel — nicht nur an Zahl, sondern auch an Arten und Seltenheiten zugewachsen, ließ ich noch außer meinen hineingestellten, zwei neuen Kästen dorthin, wo die Insektenschranken dazwischen standen, machen. Es versteht sich, daß ich in der systematischen Aufstellung meist Hirer Einsicht und Ihrem mir viele Freude, wofür ich ihnen ewig ver- bunden bleiben werde, schaffenden theuerem Werke gefolgt bin. Da ich künftiges Frühjahr, sobald es die abnehmende Kälte erlauben wird und Gott Gesundheit schenkt, sogleich auch mit den Sumpf- und Schwimm- vögeln dasselbe zu unternehmen gesonnen bin, so bitte ich Sie, Schätz- barster Freund und Lehrer höflichst, mir noch diesen Winter, also im nächsten Briefe, womit Sie mich zu erfreuen gedenken, die systematische Folgenreihe aller Vögel gütigst mitteilen zu wollen, die außer den mir geschenkten sieben Bänden beschrieben werden sollen, damit das Systema Naiimannianiim im ungarischen Museum ihnen zur Ehre vorherrsche. Ich hoffe, Sie werden, wenn Sie uns, wie \yir ganz zuversichtlich hoffen und auf ihr gütiges Versprechen sicher bauen, wenn Sie uns wieder besuchen, daß Sie mehr Wohlgefallen an Minserer ornithologischen Sammlung finden und haben werden. Freilich hat mich die Arbeit in dem kalten, nicht zu heizenden Museum, im ganzen November und Dezember einen gräßlichen Catharr gekostet: allein, da es wohlsclimeckte, den schönen Sommer und warmen Herbst auf Lustreisen zuzubringen, mußte man sich gefallen lassen, im kalten Winter in die Finger hustend einzublasen. Hfckel meint, unser kleine, bei Szentgyörgy erlegte Schiif- sänger müsse entweder Sylvia Rüppellu Temm., wohnhaft auf der Insel Cypern und in Griechenland überhaupt, also ein armer, verirrter, oder 362 TITUS CSÖRCjP:Y aber eine j^^anz neue Sylvia sein? Sylvia melanopogon Tf.mm. soll sie nach meiner Beschreibung gar nicht gewesen seinli Auf meine Bitte hat Karl Hinke über die Taube vom Balkan recht umständlichen Bericht und eine interessante Volkssage an Kollegen Friwaldszky geschickt. Ich habe sie schon oftmal dringend für Sie von ihm verlangt und er diesem schreiben, welches dadurch sehr verschoben und verspätet xxurde, beizulegen versprochen, — tat es aber bis heute nicht, wahrscheinlich aus Zutrauensmangel, er wird befürchten, daß ich so was unter meinem Namen der Welt mitteilen könnte, was seine Ver- dienste lohnen soll. Er irrt sich jedoch groß! da diese Taube ein ganz anderes Girren und gar kein Lachen haben soll, also von Risona ab- weicht, da sie zwischen ihrem Girren häufig und sehr deutlich den Laut , worauf sich die Volkssage gründet, von sich hören läßt, möchte ich sie Columba oktdeca (Octdeca) Fri\x'aldszkv nennen. Nun verzeihen Sie meine so viele, lästige Bitten. Leben Sie samt allen ihren Teuersten, mir schätzbarsten Angehörigen recht wohl! in dem neu kommenden Jahre recht gesund, heiter, glücklich! Behalten Sie im Ihrem Herzen nebst so vielen Freunden, welche sich darinne zu sein wünschen, auch Ihren, der erprobten Gewogenheit achtungsvoll an- empfohlenen, Sie wahr und innig liebenden Verehrer J. S. Petényi. P. ser. FöLDVÁRY, welcher noch stets schwach ist und eine Tochter mehr aber gestern eben Ihren Brief auch erhalten hat, Schnell, Stetin.w, ScHEDius, Tauscher, Szádler, Rottenbiller, Nofe, Steinacker, Kollár und Frau, die sehr, sehr bedauern Sie nicht gesehen zu haben und sehr beglückt leben, Füredy der heiratslustige, Podmaniczky Johann, zu dem ich nächstens auf die Feiertage hinausgehen werde, Meyerffy von Szentlőrinc, den vor kurzem der Schlag beinahe tötlich traf, alles mit einem Wort, was Sie in Ungarn kennen gelernt hat, sogar die Sem- liner, Treschczik und schöne Frau, ja selbst der süßküssende Solar und die besoffene Susic erinnert sich mit Freude an Sie und läßt sich innigst empfehlen! Diesen Augenblick kam mir ein Brief von Brehm. Über unseren kleinen Schilfsänger schreibt er: Es wäre sonst nichts, als ein etwas veränderter Calamolierpe phragmitis und durchaus kein Cal. mdano- ' Utólag mégis C. mdanopogonnak bizonyult. E madár azóta Magyarország több más helyén is előkerült. L. Wieqmanns Archiv f. Naturg. 1837. 103-104. I. Okens «Isis» 1843. 34. 1. Chernkl J. : Magyarország madarai. 1899. 721. 1. Derselbe hat sich dennoch als C. melanopogon erwiesen ; er wurde seither an mehreren anderen Stellen Ungarns erlegt. S. Wieo.manns Archiv f. Naturg. 1837. 103—104. Okens «Isis» 1843, p. 34. v. Cmernel: Magyarország madarai. 1899, p. 721. J. SALAMON V. PETÉNYIS BRIEFE 363 pogon, welcher keine schwarze Wangen, Seiten und Schienbeine ha- ben soll. ^i^^l Petényi hagyatékának egyetlen ezideig előkerült ábrája. A ////wa/í/£>/;üs-monographiaIlI. táblája. Die einzige bisher aufgefundene Illustration aus dem Nachlasse J. S. Petényis. III. Tafel der ////wart/o/;KS-Monographie. Die wieder von mir erhaltenen Picas roseiventris haben ihm große Freude gemacht; die aus Sibirien und Pic. Cirris, die aus Kärnten, Schlesien etc. sind nur echte Pic. leuconotus Bechsteinii. 364 TITUS CSORGEV Pesth, am 26. November 836. Hochgeehrter, Geliebtester Freund! Ich hoffte Sie den verflossenen Sommer in Persona zu überraschen. Ich stellte Sr. k. k. Hoheit, dem Erzherzog Palatin meinen Entschluß vor, «in Jena der Versammlung deutscher Naturforscher beiwohnen und auf der Hin- und Rückreise einige Museen und ausgezeichnete Natur- forscher Deutschlands besuchen zu wollen» und hatte wirklich die Erlaubniß schon in Hcänden und fühlte zum V^oraus schon die Freude, Sie umarmen und die Ihrigen Teuersten kennen lernen zu können, als ein unverhoffter Choleraanfall zu Anfang Juli und in drei Wochen drauf, wo ich nach dem ersten kaum halb mich erholt hatte, ein solch hefti- ger, zweiter mich ergriffen, daß man an Rettung schon ganz gezweifelt hatte. Ich blieb allerdings beim Leben, jedoch so geschwächt, so zer- rüttet, daß die Ärzte mir eine längere Hauspflege vorgeschrieben und alle Reiseunternehmungen als lebensgefährlichst, untersagt haben. So wurde ich dann aus dem Paradiese meiner schönsten Wünsche, Hoffnungen, Träume, ehe ich es gesehen, grausam ausgestoßen. Sed quod differtur non aufertur ! Aufs Jahr gehen wir halt zusammen zurück. Sie halten recht hübsch Ihr uns gegebenes Versprechen, kom- men mit dem Herrn Baron von Busch schon Ende Aprils nach Ungarn ; Ende Juni gehen wir dann langsam über Ostreich, Salzburg, München u. s. w. zu Ihnen und von dort über Leipzig nach Prag zu der XV-ten Versammlung. Heuer machte ich wenig Excursionen von Bedeutung; denn die Dürre war den ganzen Sommer unbeschreiblich, die Hitze unerträglich, beide trieben alles Wasserwild aus Ungarn weg. Ein Paar Muscicapa parva, eine Aquila impcrialis % juv., eine schöne Strix pygmca d", einige weiße und weißgraue Sperlinge (domestica und montana) — diese Varietäten waren heuer in Ungarn sehr häufig — Pastor roseus a\ 2 Picus leuconotus ? ? ist alles bessere, was ich bekommen habe. Zum Bau unseres Neuen Museums, wozu man schon den künfti- gen Februar greifen will, sind schon um 30.000 CMze Flor. Materialien herbeigeführt worden. Für Sie füttere ich schon seit ungefähr 8 Wochen einen schönen, zweijährigen Vultur fulvus. Er ist derselbe, welchen üraf Széchenyi in Alt-Orsova erzogen, dann auf viele Bitten Herrn RottpnbillkR für unser Museum verehrt hatte. Allein, da wir 2 Exemplare haben und mit der Zeit nocii künftighin zu mehreren gelangen können, habe ich mit Freund Roi hnhili.irs Einwilligung diesen Kerl für Sie be- stimmt; und da er eben, als man ihn von der Grenze Serbiens brachte, in der Mauser begriffen war und auf der Herreise viele Hauptfedern J. SALAMON V. p^:T^;^■^■lS brihfp: 363 zerbrochen hatte, nahm ich mir vor, ihn solange bis er sich besser aus- wächst, bei mir zu füttern. Belieben Sie nur, hochgeschätzter hYeund ! zu bestimmen und mir unverzüglich zu berichten: ob Sie den jungen, noch nicht völlig aus- gewachsenen, munteren Räuber lebendig oder todt, oder Balg und Fleisch extra, damit Herr Prof. Nit/sch am Cadaver noch etwas unter- suchen könne, haben wollen ? Von Ihrem herrlichen Werk, worauf Herr Anton Kiss von Itebe zu Szentgyörgy bei Nagybecskerek, dem mir bei sich gegebenen Worte treu, 173 fl. 15 xf opferte und uns auch die folgenden Lieferungen zu kaufen versprach, habe ich soeben die 3 letzten Hefte des 8-ten Ban- des erhalten, worinnen Sie die Lotyó ! — nicht Lodjó! — Uferschnepfen beschreiben. Außer den RoTTENBiLLERischen, Müller, Szadler, Friwaldszky, Rei- singer, lassen sich Ihnen und Neubertcu höflichst empfehlen: meine gute Mutter, Schwester und Schwager von Ercsi, Baron Jon. Podma- NiczKY, mein ewiger Gönner, Dr. Eckstein, mit einem Worte alles, was glücklich war, Sie hier gesehen und kennen gelernt zu haben. Alles fragt allemal: Was macht Naumann, Neubert? Warum kommen sie nicht diesen Sommer? Wann kommen Sie uns wieder? Ja, eine Dame, so oft ich dorthin komme oder bei ihr esse, nennt mich nie bei mei- nem Namen, sondern stets entweder «Herr Neubert, oder Herr Nau- mann !» so tief haben sich diese Namen in ihr Herz eingewurzelt. Nun leben Sie recht gesund, glücklich, zufrieden nebst allen Ihnen und teuersten Ihrigen! Schreiben Sie recht bald und viel! Ver- gessen Sie nicht Ihres Versprechens nach Ungarn zu kommen und auch Ihren Sohn mitzubringen, sondern behalten Sie in Ihrer gütigen Erinnerung alle Ihre Verehrer und Freunde in Ungarn, unter ihnen aber auch jenen, der sich mit vorzüglichem Stolz nennen darf, Ihren Freund J. Salam. Petényi. IV. Pesth, 1 8-ten November 840. Hochgeehrter Herr, Vielgeliebter Freund! Sie werden wohl schon den um die Mitte Septembers 1. J. von dannen nach Leipzig zum Freund Neubert expedierten grauen Oeier, 2jähriges ?-chen endlich erhalten haben? Ich sandte ihn nebst etlichen Vögeln und einem offenen Schreiben an Brehm, mit der Bitte an Neu- bert, daß er den Geier Ihnen, die Kleinigkeiten aber nebst Brief unse- rem Brehm je eher expedieren und sich für Porto-Speesen von beiden Ihnen nach Verhältnis gerecht befriedigen lassen möge. Die kurze, aber merkwürdige Biographie des Geiers war folgende: Im Jahre 1835, in den furchtbaren, die Donau oberhalb Orsova ein- 366 TITUS CSORGEY engenden Felsen der Clyssur, namentlich auf der serbischen Seite, auf dem höchsten Felsen Schterbetz (was Schartenfelsen serbisch heißt) aus- gebrütet und halb flügge geworden, fiel er bei dem ersten Versuch zum Fliegen in die Donaufluten, wurde von dannen, auf der gegenüber am Kasan am Treppelweg des Eisernen-Tores arbeitenden Ingenieurs bemerkt, herausgeholt und dem Leiter der Riesenarbeit der Sprengung des Eisentores Grafen Steph. Széchenyi zum Present gemacht. Der Graf erhielt ihn in Alt-Orsova über ein Jahr; dort besuchte ich den Vogel im Juni 835, bat ihn für unser Museum zu wiederholten Malen vergebens und der Graf schickte mir ihn durch Herrn Peter RoTTENBiLLER crst im 7-ber 1836 nach Pesth zu, als er Ihm schon gegen 300 Fl. gekostet hatte, denn er ließ ihm alletage 3 Pfd. des schönsten Rindfleisches geben, was in der Militärgrenze sowie in Pesth teuer ist und zahlte noch für seine Pflege generös. Sowie man mir ihn brachte, wurde er von mir und Rottenbiller für Sie bestimmt. Ich erhielt ihn dann bis Ende Juni 837, bis er statt der abgebrochenen neue Federn erhalten, wo ich mittlerweile an ihm recht interessante Beobachtungen anzustellen, Gelegenheit hatte. Kaum kehrte ich im Feber 838 von meiner Karpatischen Reise, wegen wel- cher ich im Juni 837 fast sterben mußte, zurück, hoffend, daß ich von meiner kleinen Ausbeute mit dem Geier auch andere desiderate, unter anderen auch die dort in allen Kleidern sammt Eiern erhaltenen Muscicapa parva, Strix uralensis, pygmaea, Menda rosea u. s. w. schicken werde können: da Übergossen uns unverhofft die Donau Wasserfluten und mein unteres Quartier im Garten, wo ich alle die mitgebrachten Schätze niedergelegt hatte, stürzte indessen, bis ich im Kabinette mit dem Retten der aufgestellten Sammlungen beschäftigt war, ganz zusam- men, begrub außer dem Geier noch über 300 Stück Vogelbälge, Säuge- tiere, auch 2 Gemsen, die ich mitgebracht hatte und eine Menge ande- rer für die Sammlungen mitgebrachter Gegenstände. Ihr Geier schwamm also in den Fluten der Pester Überschwem- mung über 4 Tage und lag unter dem Schutt meines unteren Hauses über 3 Wochen naß, worauf ich ihn dann ausgraben ließ und sowie er ist, zu retten trachtete: aber die kleinen Vögel gingen beinahe alle zugrunde ! In dieser Überschwemmung ertrank auch der große, schöne Vul- tiir cincreus des Großhändlers Hanbauer, den wir besucht und für Sie gebeten haben: und als ich nach derzeit, als man schon in den Ruinen der Stadt wieder gangbare Wege gebahnt hatte, darnach frug, erhielt ich zur Antwort, daß man keine Spur von ihm hätte. Ihr nun geschickter Geier ist demnach gewiß ein interessanter Vogel ; das Schicksal bestimmte ihn zum Untergang in den Fluten, J. SALAMON V. PKTEWIS ERU.PF. 367 als er kaum zu fliegen anfing, aber er wurde dort gerettet; er ließ ihn auch nach dem Tode schwimmen und begraben sein und dennoch mußte er wieder gerettet werden um seine Bestimmung zu erreichen und in Ihre Sammlung zu kommen. Es ist auch deshalb merkwürdig, daß er den hier abgestorbenen, ungeheuren Löwen des Menageristen Polito rein aufgefressen und sein Cadaver, den 4 Soldaten kaum in seine Wohnung — eine große Salzkammer, in welcher er frei herum- ging und flog — bringen konnten, alle Augenblicke von Ort zu Ort schleppte. Und diesen feigen Riesen hat doch die kleine Aquila naevia, die Sie bei mir malten, i so oft ich sie beide zusammenbrachte, aufs Haupt geschlagen und beinahe in Todesängsten, in welchem der Pol- tron atemlos lechzte, gejagt, — Nun wissen Sie, warum der Ihnen be- stimmte Geier solange nicht nach Ziebigk ankam ? Ich brauche einen Rat und da ich solchen von Ihnen bitte, be- weise ich mein Zutrauen, meine Anhänglichkeit an Sie. Da ich im Jahre 1838 so glücklich war, die Vögel: Glareola tor- qiiata, Totanus stagnaülis, Hypsibates himantopus, Sterna lencopareja und leucoptera und vorhin 1837 die Merula rosea, Muscicapa parva auf ihren Brutplätzen zu beobachten, Nester, Eier, Nestjungens, Som- mer-Herbstkleider (ja von Glareola selbst Winterkleid) in allen Über- gängen von ihnen zu bekommen: so machte ich schon im Winter 1838 Vorbereitungen zu einer monographischen Herausgabe mit Abbildungen der Eier und verschiedenen Kleider derselben. Mit dem an interessanten Beobachtungen nicht armen Texte war ich schon vor einem Jahre fer- tig, den in magyarischer Sprache die hiesige ungarische Akademie herausgibt: aber mit den Abbildungen habe ich eine höllische, mein Leben seit 2 Jahren teuflisch peinigende, erbitternde Not. Schon der Litograph verpfuschte dieselben: aber noch mehr Not schaffen die Illuminatoren, die hier keine zu bekommen sind. Ich mußte nun, nach 1000 Verdrießlichkeiten und großen Schaden und Schmerz, welchen ich über die verdorbenen, unakkurate Illumination hatte, mir vor V4 Jahr meinen Neffen auf der Schemnitzer Bergakademie, indem er ein pas- sionierter Maler ist, herbringen lassen; dieser illuminiert nun so gut er auf den schlechten Litographien vermag, oder malt lieber nach, was aber sehr saumselig vorwärts geht. Ebendarum habe ich den Ge- danken aufgegeben, alle diese Monographien auf einmal in einem Bande herauszugeben, sondern muß sie nun aus besagter Ursache, nur Heftweise mit 3 Tafeln jede, herausgeben und so hoffe ich schon nächstens die erste Lieferung mit 2 Tafeln der Olareola torquata, wo Foetus und Nidus und 12 verschieden geformte und gefärbte Eier, 1 Aquila, Tom. XVIL 1910. Tab. A. 368 TITUS CSÖRGEY auch das Winterkleid und Totanus stagnatilis, wo Nest und zartes Jugendkleid und Nestkleid nebst verschiedenen Eiern dargestellt wer- den, dem Publikum in Hände geben zu können. Ich bitte nun um den freundschaftlichen Rat, auf welchem Wege ich dieses am zweckmäßig- sten und auch für mich, der ich auf den deshalb angestellten Excursio- nen und Beobachtungen sehr große Auslagen und Bemühungen hatte, am vorteilhaftesten tun soll und kann? Ob durch annoncierte Pränumerationen ? was aber wahrscheinlich lange dauern und mit vielen Beschwerlichkeiten verbunden sein würde, da man jetzt gewohnt ist, früher Prospekte den annoncierten Werken vorauszuschicken und darüber noch Pränumeranten-Sammler sich ver- schaffen muß. Oder wäre es vielleicht besser, irgend einen Buchhänd- ler zum Verleger auffordern, der mit den Wegen des Buchhandels be- kannt, die Absetzung am besten besorgen könnte? Ich gedenke nämlich jetzt fort und fort die Monographien der merkwürdigen, noch wenig oder unvollkommen und irrig beschriebe- nen Vögel, ja auch Säugetiere, wenn diese erste Herausgabe Anklang findet, nebst Abbildungen herauszugeben. Wäre es nicht besser, hier nur genaue Zeichnungen machen und dann die Abbildungen selbst, die hier soviel Fatalitäten kosten, in Deutschland und wo und durch wen drucken und illuminieren zu las- sen? Ich bitte um freundschaftliche Mitteilungen darüber! Sowie diese Monographien erschienen sind, daini erhalten Sie von allen den Vögeln Eier gratis. Die ganze FÖLDVÁRVsche Sammlung erhielt ich für unser Museum von der Wittwe, die es für Pflicht hielt, den Zweck ihres Mannes auch im Tode dadurch zu achten, daß sie dieselbe dem Vaterlande, dessen Ausbildung sie bestimmt Nxar, verehrt hat. Die Doubletten davon erhielt unseres Erzherzog Palatínus ältester Sohn, Prinz Stephan, der sich auch eine Vogelsammlung anlegt. Übrigens, haben Sie noch Ihre, für Fí'jldváry bestimmten Strix nyctaea so gut und schön, als sie gepriesen \x urde, so mögen Sie dafür Strix pygmaea und Uralensis oder sonst was von Ihren desideraten haben ? Ich zweifle sehr daran, daß Aquila imperialis und fulva verschie- den sind; wenigstens sind die bis jetzt auch in ihrem Werke angegebe- nen Merkmale von beiden nicht genau untercheidend. Ich verglich oft, auch mit Baron Löisenstein und... Tobias aus Görlitz, 5 vorhandene, vernuitete Stücke von Imperialis und 6 Stücke von Fulva; doch weder Schnabelbildung und dessen Spaltung, noch das Verhältnis der Flügel zu dem Schwänze, was bei beiden sehr variiert, noch die Färbung führten uns zu den gewünschten Resultaten, so, daß J. SALAMON V. PKTLNVIS HRIHFF. 369 wir stecken geblieben sind und die beiden Arten undeterminiert lassen mußten. Ich bitte darüber Aufklärung, sonst muß ich zweifeln und pro- testieren. Auch Landbeck, durch mich hierauf aufmerksam gemacht, blieb im Labyrinthe, wenngleich er an so vielen vorhandenen Stücken den besten Faden zum Ausgange hatte. Unser kolossalisches neue Museumsgebäude wird noch heuer un- term Dach stehen und künftigen Herbst (1841) so Gott will ! bezogen werden. Wir sorgen über eine zweckmäßige, instruktive Aufstellung der Tiere : sagen Sie uns doch gütigst, welches Museum Europas oder welche Museen-Aufstellungen in den verschiedenen Fächern sollten uns zum Muster dabei dienen? Von lebenden Vögeln erhalte und beobachte ich bloß: Falco cae- sius, Strix uralensis, Menda rosea, Alauda alpestrís; ein unweit Pesth gefangener Plectrophanes calcaratus starb mir zu früh ab. Wenn jemand Spalax typhlus in Spiritus brauchte, könnte ich einige Stücke, das Stück zu 3 fl. cediren. Hermann Nathusius zu Hundisburg todt? Ich sandte ihm noch 1838 auf sein dringendes Ver- langen Spirituosen, unter anderen etxxa 12 Stück Spalax von verschie- denem Alter und Geschlecht, Menda rosea, Olareola torc/uata, viele hie- sige und türkische Amphibien, etwa um 50 Fl., aber bin heute noch ohne Antwort! Ebenso von Rosenhauer von Erlangen, der 6 Stück Spalax bekam : weder Geld noch Antwort. Also Geld voraus künftig. Ich erhielt soeben aus der Türkei ein Paar recht schöne alte ? ? von Otis tetrax und ein % von Anas rutila Pall., machte sogleich Be- stellung auf mehrere Stücke von beiden, um damit uns zu versehen und den .Museen der gelehrten Gesellschaften, die mich eines Diploms ge- würdigt haben — der osterländischen und Mainzer — aufwarten zu kön- nen. Wenn Sie auch davon etwas participieren wollen, so bitte ich's mir bei Zeiten zu melden. Herzliche Empfehlungen und Grüße von Baron Podmaniczky, von der schönen Wittwe von Földváry und ihren ebenso schönen heirats- mäßigen Töchtern; von Prof. SzAdler und Reisinger, von Dr. Eckstein und Friwaldszky, von Pastor Schnell, von Stetinay. Von meinen ornithologischen Zöglingen, Dr. Gerenday, Hermann, Waldbereiter Wagner und Stierba, Kaufmann Aebly, Badarendator Reiner, Schullehrer Kuchta, die Sie alle lieben und hochachten. Leben Sie recht wohl, gesund, glücklich, lange, sammt allen Ihren Teuersten, die ich im Gefühle echter Liebe und Achtung umarmend, grüße und küsse, nehmen nicht übel meine Aufrichtigkeit, sondern erfreuen mit baldigster Antwort, Ihren der hochverehrten Freundschaft anempfohlenen Verehrer JoH. Salamon Petényl Aquila. 24 Lydekker Richard. 1849—1915. Irta : Dr. Lam brecht Kálmán, Az élettudományok" mai állása szerint valamely szervezet annál töké- letesebb, minél differentiáltabb. Oeoenbaur e klasszikus tétele mindig munkafelosztással jár karöltve. A szervezetek szöveti elemei, szervei és szervrendszerei más és más funktio elvégzésére különbözőképen differen- tiálódnak s a különböző funktiók specializált végrehajtása harmonikus egységbe olvad. Az élők világában talán a legideálisabb munkafelosztást a Sipliono- /7AöA'ű-telepben látjuk megvalósulva, amelyben csaknem minden egyén más és más feladatot végez el. Az izmos, vastag törzs (cönosarc) vonalá- ban elhelyezkedett egyének emésztenek, mellső vége pneumatophorrá tágulva lélegzik, a legfelső sorban elhelyezkedett egyének védenek, mások tapogatnak, ismét mások helyváltoztató mozgást végeznek és szaporodnak. Az emberi társadalomnak az a hatalmas szervrendszere, amely a megismerés szolgálatába szegődött: a tudósok tábora ma már szintén megközelítette a tökéletességet, amennyiben rengeteg specialistára diffe- rentiálódott. A munkafelosztás és differentiatio nagy előnye, hogy ismereteinket mindjobban elmélyíti, de viszont hátránya, hogy mindinkább megaka- dályozza az áttekintést. Mi, a részletmunka jegyében dolgozó korunk szülöttei, csodálattal hódolunk azok előtt a nagyok előtt, akiknek a munkafelosztás elleiiére is megadatott, hogy az ismeret széles mezejének számos dűlőjét szánthat- ták föl munkás ekéjük mélyenjáró barázdáival — alapvető úttörőkként. A részletmunka rengeteg anyagával terhelten el sem tudjuk kép- zelni, hogyan ért rá Ali'Honse Milne-Edwakds négy vaskos kötetre rúgó alapvető palaeo-ornithologiai müve anyagának feldolgozásán kívül a fossilis rákok tanulmányozására, chemiai, physiologiai, botanikai vizs- gálatokra és Alfred GRANDinii-R-vel karöltve Madagascar hatalmas mono- gráfiájának megírására. Thíí.mas Menrv IluxiEV, a geologia, palaeontologia és zoologia I.^'DhKK^-:R richard 371 lángelméjú búvára és Charles Darwin, az élettudományok reformáló szellemóriása mellett eszünkbe jut két nagy amerikai kortársuk, E. D. CopF:, a gerincesek munkás palaeontologusa és Othniíí. Charli;s Marsh, a fogascsőrű madarak (Odontoniithcs) és Dinosaiinisok alapvető taiml- mányozója. És előttünk állanak a sokoldalú Gr.ORGi- Cuvikr és Richard OwhN alakjai és oldalukon az, aki csak az imént szállott soraink éléről a föld rétegeibe: Richard Lydekker. Lydekker pompás formaérzéke, átfogó elméje, hatalmas morpliologiai tudása a halak kivételével az összes többi gerincesekkel behatóan fog- lalkozott és paleontológiájukat alapvetőként művelte meg. Ö fakasztotta meg — mindössze hat esztendő megfeszített munkájával — az ismeretek kincsestárát: a British Museum páratlan ősgerinces gyűjteményét a bu\árok számára. Napjaink rettenetes világkataklizmája, amely nemcsak a politikai határokat, de — hegyormokat lekaszálva és gránátvölgyeket vájva — a föld rétegeit is megbolygatja, csak kerülő utón, a semleges Hollandia szaksajtóján áti engedte hozzánk a szomorú hírt, hogy Lydekker 1Q15 április 16-án 66 éves korában elhunyt. Lydekker Richard, a Royal és Geological Society tagja, «Bachelor of Arts», hollandi eredetű családból született 1849-ben és a cambridgei Trinity Collegeben nevelkedett. 1874 — 82 között résztvett India geológiai felvételében. Kashmir geológiai leírásán kívül ennek az útjának köszön- hetjük a siwaliki dombok gazdag pliocenkorú gerincesmaradványainak ismeretét, amelyeket számos monográfiában, majd összefoglalva is kiadott. Indiai útjáról visszatérve, harpendeni (Hertfordshire) villájában tele- pedett le, ahonnan önkéntes munkatársként járt be a British Museumba, hogy óriási ősgerinces gyűjteményének catalogusát megírja. A fossilis emlősöket öt kötetben, 1485 oldalon (1885—1887), a Reptiliákat és Amphibiákat négy kötetben, 1242 oldalon (1888), a madarakat egy kötet- ben (1891), összesen tehát 3095 oldalon dolgozta fel. Mindenki, aki e tíz hatalmas kötet bármelyikét használta, jól tudja, hogy jóval több az mint catalogus. Az összes fossilis alakok tömör, határozott jellemzése, rengeteg új alak leírása, széleskörű irodalmi tájékozottsága nélkülöz- hetetlenné teszi ezeket a megbecsülhetetlen értékű forrásmunkákat minden idők palaeontologusa számára. Közben Nicholson társaságában megírta kétkötetes palaeontologiai kézikönyvét, 1891-ben pedig kiadta FLOWER-al együtt írt, világszerte elterjedt kézikönyvét: «An introduction to the Study of Mammalia, living and extinct» és megírta a dublini Museum ősgerinceseinek cata- logusát (a halak kivételével). ' Club van Nederlandsche Vogelkundigen. Jaarber. No. 5. 1915, p. 129—130. 24* 372 I.AMBRFXHT KÁLMÁN Alig készült el élete főművével, a British Aluseum palaeontologiai catalogusával, 1894-ben a Royal Society Donation Fund-ja támogatásával bejárta Argentina és Patagonia fossilis lelőhelyeit, főfigyelmét az Ameghino testvérek Dinosaurus, Sícrcorniflies stb. leleteire fordítva. Délamerikai tanulmányútja után az emlősök egyes nagy csoportjait dolgozta fel anatómiai, históriai és palaeontologiai szempontból (The Great and Small Game etc.; Horse, Sheep, Ox, Cervidae etc.), azután Patagonia és Argentina Dinosaurusait, Cetjeit, Ungulatáit és Edentaíáit két hatalmas folio kötetben. Majd megírta ismert művét az emlősök zoogeografiájáról, amely csakhamar két német kiadásban is megjelent, legújabban pedig (1908) «The Sportsman's British Bird Book» cimű művét. Nemcsak ezt, de több más művét is önzetlen pártfogójának és maecenásának: a bedfordi hercegnőnek ajánlott, aki lényegesen meg- könnyítette minden kutatását. Lvdp:kker sokoldalú elfoglaltságával, rengeteg alkotásával tipusa volt a brit búvárnak: a tudományt önzetlenül, inkább sportszerűleg mű- velte és bár életének javaerejét ennek áldozta, ment volt minden elfogult- ságtól, egyoldalúságtól. Dr. báró Nopcsa Ferenc hazánkfiától tudom, akinek jó barátja volt, hogy egész élete irigylésreméltó harmóniában folyt le. Rengeteg alkotása mellett ambíciója volt, hogy a vasárnap délutáni istentiszteleteken ő olvasta fel az evangéliumot. «Justice of peace», azaz békebiró is volt birtokán, Harpendenben, minthogy a brit állam III. Edward óta (1360) a magasabb társadalmi osztályok önkéntes közreműködését állandóan igénybe veszi a személy és vagyon védelmére. A világ palaeontologusai — bár nagy részüket az ellentétek mér- hetetlen tengere választja el szigethazájától — osztatlan részvéttel őrzik meg emlékezetükben Lydekker soha nem hervadó érdemeit. Richard Lydekker. 1849—1915. Von Dr. Koi.OMAN Lambrecht. Nach dem heutigen Stand der biologischen Wissenschaften ist ein Organismus umso vollständiger, je differenzierter es ist. Dieses klassische Gesetz Oeoenbaurs steht stets mit der Arbeitsteilung in Verbindung. Die Gewebe-Elemente, Organe und Organ-Gruppen der Organismen wurden nach der Art ihrer Funktionen verschiedenerweise differenziert und die spezialisierte Ausübung der verschiedenen Funktionen ging in eine harmonische Einheit über. In der Welt der lebenden Organismen sehen wir vielleicht die RICHARD LVDKKKER 373 idealistischeste Arbeitsteilung; in einer Si/)/ionophore/i-Ko\ome, in welcher sozusagen jedes Individuum eine selbständige Rolle spielt. Die Individuen des Cönosarcs verdauen, die vorderen werden zu Pneuniafoplioreii um- gewandelt, die oberen verteidigen die Kolonie, andere tasten umher und wieder andere dienen zur Ortsbewegung und Vermehrung. Jene gewaltige Organgruppe der Menschheit, welche sich der Wissenschaft widmete: die Welt der Gelehrten nähert sich nun schon auch der Vollständigkeit, indem sie in der neueren Zeit zu zahlreichen Spezialisten differenziert wurde. Ein grolkr Vorteil der Arbeitsteilung und der Differentiation ist es, daß sie unsere Kenntnisse stets vertiefen, im Gegensatz bedeutet es aber auch ein großes Hindernis: sie verhindert die Generalisierung und das Beherrschen des Wissens. Wir, Kinder des spezialisierenden Zeitalters, huldigen verwundert denjenigen Großen, denen es vorbehalten war, auf verschiedenen Gebieten des Wissens tiefe Furchen zu ziehen. Von dem Riesenmaterial der spezialisierten Arbeit belastet, ist es uns kaum begreiflich, wie Alphonse Milne-Edwards neben seinen ein- gehenden, grundlegenden paläo-ornithologischen Forschungen noch Zeit fand zum Studium der fossilen Krebse und zu zahlreichen anderen chemischen, physiologischen und botanischen Studien, und im Verein mit Alfred Grandidier zur Verfassung der prachtvollen Monographie der Insel Madagaskar. Neben dem begabten Geologen, Paläontologen und Zoologen Thomas ííenry Huxley und dem genialen Reformator der biologischen Wissenschaften Charles Darwin gedenken wir ihrer beiden großen amerikanischen Zeitgenossen: der verdienstvollen Paläontologen der Wirbeltiere E. D. Cope und Othniel Charles Marsh, der grund- legenden Forscher der Odontornithes und Dinosaurier. An dieser Stelle seien noch der vielseitige George Cuvier und verdienstvolle Richard Owen und neben ihnen auch der vor kurzer Zeit verstorbene Richard LvDEKKER erwähnt. Lydekkers allumfassender Geist, gepaart mit einem scharfen morphologischen Sinn und Wissen, beherrschte das ganze Gebiet der Vertebraten — ausgenommen die Fische — und bearbeitete ihre Palä- ontologie als Bahnbrecher, indem er das unvergleichlich reiche Material des Britischen Museums veröffentlichte. Das Toben des Weltkrieges ließ es uns erst spät erfahren, i daß R. Lydekker in seinem 6ó. Lebensjahre am ló. April 1915 zu Har- penden verschied. 1 Club van Nederlandsche Vogelkundigen. Jaarber. No. 5. 1915, p. 129—130. 374 KOLOMAN LAMBRECHT Richard Lydfkkf.r F. R. S., F. G. S., «Bachelor of Arts», stammte aus einer Familie holländischen Ursprunges, wurde 184Q geboren und im Trinity College zu Cambridge erzogen. 1874 — 1882 nahm er teil an der geologischen Aufnahme Indiens. Außer der geologischen Beschrei- bung von Kashmir bearbeitete er \x ährend dieser Reise das reiche plio- cäne Vertebraten-Matcrial der Siwalick-Hügel in zahlreichen Mono- graphien, später auch zusammengefaßt. Zurückgekehrt aus Indien ließ er sich in Harpenden (Hertfordshire) nieder und besuchte als Volontär das Britische Museum, an dem Katalog der fossilen Wirbeltierreste arbeitend. Den Katalog der fossilen Säuge- tiere veröffentlichte Lydkkkkr 1885—1887 in 5 Bänden (auf 1485 Seiten), den der Reptilien und Amphibien in 4 Bänden (1242 pp, 1888), endlich den der Vögel im Jahre 1891, also zusammen in 10 Bänden, auf 3095 Seiten. Jedermann, der einen dieser Bände benützt, fühlt es, daß jeder einzelne mehr bedeutet, als ein Katalog. Die kurze, sich auf die wesentlichen Merkmale beschränkende Charakterisierung sämtlicher fossilen Funde, eine große Menge von neuen Formen, reiche Literaturangaben sind für diese Bände bezeichnend; kein Paläontolog kann sie entbehren. Inzw ischen bearbeitete Lydekker mit Nicholson sein zweibändiges paläontologisches Handbuch und verfaßte mit Flower das weltberühmte Prachtwerk: «An introduction to the Study of Mammalia, living and extinct», auch schrieb er den Katalog der fossilen Wirbeltiere des Museums zu Dublin. Kaum daß er sein Hauptwerk, den Katalog des Britischen Museums vollendete, unternahm er mit der Unterstützung des Donation Fund der Royal Society 1894 eine Reise nach den berühmten paläontologi- schen Fundorten der Republik Argentinien und nach Patagonien; daß Hauptgewicht legte er auf die Dinosaurier und Stcreornithes-f wnát der Gebrüder Ameghino. Nach seiner südamerikanischen Reise bearbeite Lydekker einzelne größere Gruppen der Säugetiere, u. zw. sowohl vom anatomischen, wie auch vom historischen und paläontologischen Standpunkte (The Great and Small Game etc.; Horse, Sheep, Ox, Cervidae etc.), dann die Dino- saurier und Cetaceen von Südamerika und verfaßte sein weitbekanntes zoogeographisches Werk, welches kurz nachher in deutscher Übersetzung zwei Auflagen erlebte. Das letzte größere Werk Lydekkers ist «The Sports- man's British Bird Book», welches er mit mehreren anderen seiner Gön- nerin, der «Duchess of Bedford» widmete. Lydekker war mit seiner Vielseitigkeit und mit seiner Massen- leistung ein Typus der englischen Gelehrten : er opferte sich uneigen- nützig der Wissenschaft, betrieb diese als einen Sport. Obzwar sein ganzes Leben in reger Arbeit verfloß, war er nie einseitig. Sein ganzes RICHARD LYDEKKER 375 Leben war eine reine Harmonie. So las er bei den Gottesdiensten am Sonnabend das Evangelium vor. Lvdi-kkkr war auch im öffentliclien Leben tätig: er war auch «Justice of peace», vor allem aber ein Mann der Wissenschaft. Die gesamte Paläontologie bleibt dem Andenken Lvdkkkkrs ewiL^ treu. LYDEKKER palaeo-ornithologiai dolgozatai: LYDEKKERs paläo-ornithologische Werke: 187Q. Notes on some Siwalik Birds. — Ree. Geol. Surv. of India. XII. 1879—80, p. 52. 1884. Siwalik Birds. — Mem. Geol. Surv. of India. Palaeontologia Indica. Ser. X. Vol III. Part 4. Calcutta 1884, p. 135—147, pi. 14—15. 1885. Note on some siwalik bones erroneously referred to a Struthioid. — Geol. Mag. 1885, p. 237—238. 1886. Catalogue of the Remains of Siwalik Vertebrata in the Geological Department of the Indian Museum. — Calcutta 1886, p. 1—4. 1890. On the Remains of some large Extinct Birds from the Cavern Deposits of Malta. — Proc.Zool.Soc. London 1890, p. 403-411, pi. 35—36. — Note on some fossil Indian Bird Bones. — Ree. of the Geol. Surv. of India. XXllI. 1890, p. 235. 1891. Catalogue of the fossil Birds in the British Museum. London 1891, p. XXVII + 368. Figgs. 75. — On Pleistocene Bird-remains from the Sardinian and Corsican Islands. — Proc. Zool. Soc. London 1891, p. 467—476, pi. 37. — On Remains of a Large Stork from the Allier Miocene. — Ibid., p. 476—479. — On a new Species of Moa. — Ibid., p. 479—482, pi. 38. — On British Fossil Birds. — The Ibis 1891, p. 381—410. — Catalogue of Fossil Mammals, Birds, Reptiles and Amphibians in the Science and Art Museum — Dublin. 1891. — Recent Researches in Fossil Birds. — Nat. Sci. I., p. 266—271. — & HUTTON, W. The History of Moas. — Ibid., p. 588—595. — Fossil Birds. A nemzetközi ornithologiai kongresszus kiadványa. Budapest, 1891. pp. 15. (Etiam «Dictionnary of Birds» 1893. Part I., p. 277—289.) 1892. Remarks on some recently described Extinct Birds of Queens- land. — The Ibis, 1892, p. 530—533. 376 KOLOMAN LAMBRhCHT 18Q3. On some Birds bones from the miocene of Grive-Saint-Alban. — Proc. Zool. Soc. London 1893, p. 417—422, pi. 41. — On the extinct Giant birds of Argentina. — The Ibis 1893, p. 40 — 47. 1894. Los Pajaros misteriosos de hi Patagonia. — Revist. Mus. La Plata. VI. 1894, p. 103—107. — The La Plata Museum. — Nat. Sci. iV. 1894, p. 12Ó. Egyéb főművei : Übrige Hauptwerke: 1885. Catalogue of the Fossil Mammalia in the British Museum. (Natural History.) Part I. (Primates, Ciiiroptera, Insectivora, Carnivora, Rodentia), p. 30 ^- 268. 33 Woodc. — Part II. (Ungulata: Artyodactyla), p. 22 + 324. 39 Woodc. 188Ó. — Part 111. (Ungulata: Perissodactyla, Toxodontia, Condylarthra, Amblypoda), p. 16 -|- 186. 30 Woodc. 1887. — Part IV. (Ungulata: Proboscidea), p. 24 + 233. 32 Woodc. — Part V. (Tillodontia, Sirenia, Cetacea, Edentata, Marsupialia, Monotremata and Supplement), p. 35 + 345. 55 Woodc. 1886. Catalogue of the Remains of pleistocene and prehistoric V^erte- brata contained in the Geological Department of the Indian Museum. — Calcutta. 1888. Catalogue of the Fossil Reptilia and Amphibia in the British Museum. (N. H.) Part I. (Ornithosauria, Crocodilia, Dinosauria, Squamata, Rhynchocephalia, Proterosauria), p. 28 + 309. 69 Woodc. — Part II. (Ichthyopterygia, Sauropterygia), p. 21 -i- 307. 85 Woodc. — Part III. (Chelonia), p. 18 + 239. 53 Woodc. — Part I\^ (Anomodontia, Ecaudata, Caudata, Labyrinthodontia, and Supplement), p. 23 + 295. 66 Woodc. 1889. R. LvDEKKhR and Nicholson: Manual of Palaeontology. 1891. Flower W. H. and Lydf.kkfr R.: An introduction to the Study of Mammals, living and extinct. London, p. 763., figs. 357. 1894. Contribution to a Knowledge of Fossil Vertebrates of Argentina. I. Dinosaurs and Cetacea from Patagonia. Extinct Ungulates of Argentina. La Plata. Fol. pl. 32. 1894. The same. II. Edentates of Argentina. La Plata. loi. pl. 66. 1895. A Handbook to the Carnivora, pi. 31. (Allen Nat. Hist. Libr.) — The Royal Natural History. Edited by R. Lydlkkkr. Vol I I\'. Mammals and Birds. — A Handbook to the Alarsupialia and iWonotremata. pi. 38. (Allen Nat. Hist. Libr.) RICHARD LYDEKKKR 377 — A Geographical History of Alammals. Cambridge, p. 400. 18Q7. Die geographische Verbreitung und geologische Entwickelung der Säugetiere. Übersetzt von G. Sif-;bert. Jena, p. 532. Figgs. 82. Mit 1. Karte. — II. Aufl. Ibid., 1901. 1898. The Deer of all Lands; a History of the Family Cervidae living and extinct. — Wild Oxen; Sheep and Goats of all Lands, living and extinct. 1908. The Sportsman's British Bird Book, p. 18 + Ó20. Irodalmi ismertetések. Conrad, R., U nie rsuchun freu über den unteren Kehlkopf der Vögel. I. Zur Kenntnis der Inneiyierung. — Zeitschr. f. wiss. Zool. B. 114, 1915. Ismereteink a madarak syrinxének beidegzéséről homályosak, az adatok egymásnak gyakran ellentmondanak. Ez indította a szerzőt arra, hogy a madarak meglehetős változatos alakban előforduló syrinxét, az idegekre való tekintettel megvizsgálja. Még arra a kérdésre is akart megfelelni, hogy az egyes idegelemek miképen vesznek részt az egyes énekizmok beidegzésében. Eredményeiről röviden a következőket óhaj- tanám kiemelni. Egymástól távolálló madárcsoportok, például Passeres egyrészt, másrészt búvárok és viharmadarak syrinxének beidegzése messze- menő megegyezést mutat. A syrinxizomzat fejlettségi foka nem függ a madarak szervezetének fejlettségétől. Két 'deg vesz általánosságban a syrinx beidegzésében részt: a r. cervicalis descendens superior és a r. recurrens n. vagi. A r. cervicalis descendens inferior nem szorítkozik pusztán a corvidákra, előfordul más verébalkatúaknái is, ezenkívül oly változatos syrinxizomzatú madaraknál, mint sólymoknál, vöcsköknél ; ennek az idegnek előfordulása vagy hiánya nem lehet tehát nagy élet- tani fontosságú. A corvidákra nézve megállapítja, hogy a //. hypoglosso- cervicalis-nàk a //. vagus-szai való kereszteződésénél sokszoros rostkicseré- iődés áll fenn. Ezen oknál fogva nem lehet biztosan megállapítani, hogy mely idegelemek vesznek részt az egyes syrinxizmok beidegzésében. Egyes alacsony formáknál a r. cervicalis descendens superior a glosso- pliaringeus dorsális vagy ventrális, oesophageális ágával többszörös, sokszor metameres kapcsolatba lép. A jobb és baloldal gyakran különb- ségeket mutat, melynek oka a nyaktopografiában rendszeresen előforduló asymetria. Az idegeknek egyébként hasonló lefutása a nyak egyforma felépítésében leli magyarázatát. A szerző arra a következtetésre jut, hogy az egész osztályban a syrinx beidegzése messzemenő állandóságot mutat. A mutatkozó csekély különbségek olyan kicsinyek, hogy nem használ- hatók fel élettani és phylogenetikai-rendszertani kérdéseknél. Dolgo- zata végén még becses fejtegetéseket közöl a koponya ganglionjairól és a plexus cer\'ieales-vC)\. Dr. Orescliik Jenő. IRODALMI ISMERTETÉSEK 379 Kuklenskí, J., Über das Vorkommen und die Verteilung des Pig- mentes in den Organen und Geweben bei japanisclien Seidenhiilinern. — Arch. f. mikroskop. Anat. Bd. 87, 1915. Az Európában már a ló. században ismert japán selyemtyúkok pigmentezése a többi madarakétól merőben különböző. Nemcsak fel- bőrük ibolyafekete, lianem tarajuk, áll-, füllebbenyeik és a periost is ilyen szinű. A szerző megvizsgálta ezeket az állatokat, hogy eldöntse, vájjon színüket tipikus chromatophoroknak vagy a madarakban egyéb- ként gyakori zsír- vagy olajszerű képleteknek köszönik-e. Vizsgálatai arra az eredményre vezettek, hogy a fekete szint tipikus chromatophorok okozzák, melyek mindig a kötőszövetben fekszenek. A hámban sohasem talált pigmentezést. A bőrben gazdagon fordul elő pigment, még pedig két rétegben, az egyik közvetetlenül a stratum Malpighi alatt, a másik a corium mélyén. A pigment előszeretettel a véredények és tollgyöke- rek körül rakódik le. A tarajban és a toroklebbenyben hasonlóak a viszonyok. A szerző azt hiszi, hogy a két réteg chromatophorjai a fel- szín felé vándorolhatnak és vissza is húzódhatnak. A selyemtyúkoknál ennélfogva a színváltozást nem mint a pulykánál, felingerülés, hanem hőmérsékleti viszonyok okozzák. A perineuralis burkok igen gazdagok chromatophorokban, különösen az agy dura mater-je. A szemben a chorioidea és a szemgolyó körüli kötőszövet erősen pigmentezett. Az orrnyálkahártya kötőszövetében a chromatophorok közvetetlenül a nyalka- mirigyek alatt fekszenek. A hallószervben a labyrinthus kötőszövetén kívül az egész belső hallójárat és a dobüreg is tartalmaz pigmentet. Kiterjeszkedik még: a koponya pneumatikus üregeinek pigmentburko- latára, a testüregre, pericardra, bélcsatornára, lélekzőszervekre, légzsá- kokra, a perivascularis pigmentburokra, a periost és perichondrium pig- mentezésére, az izmokra és inakra, mirigyekre, a pigmentsejtek első fel- lépésére, szerkezetére és elhelyezkedésére. A chromatophorok szabálytalan csillagalakúak, rövid nyúlványokkal. Találni olyan sejteket is, melyekben a pigment a mag köré gyűlt össze, ezek tojásdad alakúak. Minthogy a szerző nemcsak a bőr és perineuralis burokban, hanem a pericoelomás és perivascularis burokban is — mint ez a hidegvérű állatokban szokott előfordulni — talált pigmentet, ennélfogva eredményei ellentmondanak Weidenreich theoriájának a melegraktározásról. Él tehát egy pigment- sejtekkel teljesen átszőtt melegvérű állat is. A szerző úgy véli, hogy a selyemtyúkok valószínűleg mesterséges kiválás folytán melanotíkus tyú- kokból származtak. Dr. G réseink Jenő. 380 IRODALMI ISMERTETÉSEK Schumacher, S. v., Arte rio -= ve nose Anastomosen in den Zehen der Vögel. — Arch. f. mikroskop. Anat. Bd. 87, 1915. Artériák és vénák közötti összefüggéseket: anastomotikus edénye- ket, melyek az artériákiioz hasonlítanak, bőven talált a szerző a mada- rak distalis ujjában. Csak a kisebb verébfélékben vannak csekélyebb számmal. Az anastomosák a legjobban a karmot viselő ujjperc edény- csatornájában vannak kifejlődve. Nagy mennyiségben a talpgumók coriu- mában találhatók. A lúd és kacsa úszóhártyájának distalis részében szin- tén sok anastomosa van. Felépítésük azonos az emlősökéivel. Az arté- riákkal ellentétben ezek az edények teljesen elzáródhatnak. A muscula- ris sokkal erősebb, mint hasonló nagyságú artériáknál, az egyes izom- sejtek epitheloid elváltozást mutatnak. Elváltozásának legnagyobb fokát a muscularis az erdei tyúkok anastomosáló edényeiben éri el. Az izom- sejtek itt sokszögletűek vagy gömbölydedek és hámsejtekhez hasonlíta- nak. Rugalmas szövet úgyszólván teljesen hiányzik. Gyakran lymphocy- ták tömörüléseit látni a madarak lábujjában, a szerző azt hiszi, hogy ez inkább véletlen. A lymphocytáknak az epidermisbe való olyan hatolását, mind Moser nem látta. Azinfiltrátiókchronikus gyulladási tünetek, melye- ket apró tárgyak okoznak. Az anastomosák jelentőségét abban látja, hogy valószínűleg rythmikusan összehúzódnak, rythmusuk a szív pulsusától eltér. De ha nincs is rythmikus összehuzódási képességük, mégis szabá- lyozhatják a vérkeringést a madarak lábujjában. Ha nyitottak, a vér az artériákból az anastomosákon át egyesen a vénákba ömlik, a hajszál- edényrendszer tehát többé-kevésbbé teljesen kikapcsolódik, azonban ha csukottak, a véráram az artériákból a hajszáledényeken át folyik a vénákba. Azt hiszi továbbá HoYER-rel és GROSSER-rel, hogy az anasto- mosák jó hőszabályozásra szolgáló berendezések. A madarak lábujjai ki vannak téve a megfagyásnak, ennélfogva az anastomosák gazdag előfor- dulása a lábujjakban azt a theoriát látszik támogatni, mely szerint ezek a képződmények meleg- és vérnyomásszabályozó berendezések. Dr. Qresíiiik Jenő. Shufeldt, R. W., Contribution to the study of the aTree-Dueks» of the genus Dendrog/gna. — Zoologische Jahrbücher. Abt. für Systema- tik, Geographie u. Biol. Bd. XXXVIll. Heft 1—2. 1914, p. 1—70, ló. Taf. figgs. 112. A Dendrocygna genus vázrendszerének tájak szerinti részletes leírása után a Dendrocygna genust az Anserinae és Chenonettinae alcsaládok közé állítja és a lúdfélék rendszerét a következőképpen fogja fel: IRODALMI IS.WKRThTKShK 381 Anseres Subordo Familia Subfaniilia 1. Cy^ninae. 2. Anseranatinae. 3. Plectropterinae. 4. Cereopsinae. 5. Anserinae. Anatidae ô. Dendrocygninae. 7. Chenonettinae. 8. Anatinae. 9. Fuligulinae. 10. Erismaturinae. 11. Merganettinae. 12. Merginae. Gastornithidae (kihalt). Az arboricol Dendrocygna genust rendkívül megnyúlt hátsó vég- tagjai jellemzik; tibio-tarsusuk distalis vége többé-kevésbbé csupasz, középső ujja jóval hosszabb a csüd egyharmadánál, a tibia és csüd paj- zsai hálózatosak, felső állkapcsa hosszabb a koponyánál, végén horgosán görbült; a koponya orbitusai lekerekítettek; a nyakcsigolyák száma 17. Dr. Lambrecht K Shufeldt, R. W., On the Comparative Osteology of the Limplwi (Aramiis vociféras) and its Place in the System. The Anatomical Record, Vol. IX. No. 8. August 1915, p 591—606. Figgs. 16. Beható osteologia! leírását adja az Aramus vociféras (A. giganteus Bp.)- nak és helyét a guvatok külön családjában jelöli meg. Dr. Lambrecht K Shufeldt, R. W., Comparative Osteology of Harris's Flightless Cor- morant. (Nannopteram Narrisi.) — The Emu. Vol. XV. Part. 2. October 1915, p. 86—114; pi. XV— XIX. A csökevényes szárnyai következtében repülni nem tudó Harris- kárókatonájának [Phalacrocorax harrisi Rotsch.; Sharpé óta (1899) külön genus: Nannopteram J vázrendszere megegyezik a normális kárókatonák vázrendszerével, amelynek genusbeli különválasztása teljesen indokolt, bár egyébként tipikus kárókatona. Dr. Lambrecht K- Chandler, Asa C, A Study of the Structure of Feathers, with Reference to Their Taxonomic Significance. — Univ. Calif. Public, in Zoology. Vol. XIII. No 11. p. 243—446., pi. 13—37, textfigs 7. Berkeley, 1916. Szerző vaskos kötetre rugó tanulmánya az első systematikus mono- grafia a madártoll morfológiájáról. A nem nagyterjedelmű irodalom gondos figyelembevételével elsősorban a madártoll nomenclaturáját adja 382 IRODALMI ISMERTETÉSEK meg szerző. Tanulmánya első részében a pehelytollak, a foszlott tollak (filo pili mae) és a fedőtollak általános morfológiáját és a színeződés kér- dését ismerteti. A tanulmány második része Knowi.ton rendszere szerint az egyes systematikai egységek toUainak szerkezetét tárgyalja és a következő végkövetkeztetésre jut: a hojszaalakúak (Procellariif ormes) közel állanak a fojtogatókhoz (Cíconiif ormes), ezeknek legprimitívebb alakjai az evező- lábüak (Slegano pod es), legspecializáltabb alakjai a gémek (Ardeae). A kigyónyakú madarak (Plotiis) és kárókatonák (Phal acroco rax) két külön családba sorolandók, az előbbiek sokban emlékeztetnek a ragado- zókra (Calhartae). A flamingók tollazata a gólyák és ludak között áll. A trópusi madarak (Phaetontldae) közelebb állnak a sirályokhoz, mint az evezőlábúakhoz. Az alkák feltűnően emlékeztetnek a vöcsökalakúakra (Colymbi formes), de ép oly közel állnak a sirályokhoz és többé-kevésbbé k()zöttük állóknak tekinthetők. A daruszerűek (Oriiiformes), különösen a guvatok (Rallidae) és az Aramídae közelebb állnak a lilealaküakhoz (Límicolae). Cariama és különösen a guvatgémek (Eurypyga) feltűnő kócsagszerű epiphyologiája valószínűvé teszi a gémektől való elkülöní- tésüket. A futómadár (Ciirsorius) legközelebb a gémekhez áll. A talpas- tyúkok és galambok (Pteroclo—Coliimbae) csoportja közelebbi kapcso- latban áll az alectoropod tyúkokkal, mint a Laro — Limicolae csoporttal A tinamúk a tyúkok rendjének (Galliformes) magasan specializált ágá- nak tekinthetők. A kakukszerűek és szalakóta-alakúak (Coraciif ormes) többé-kevésbbé átmenetet képeznek a peristeropod tyúkok és galambok között, de egymástól nem különböznek annyira, hogy külön rendekbe volnának helyezendők. A kolibri-félék (Trochili) és a jakamár-félék (Galbulidae) kivételé- vel a harkályok, alrendjének összes többi alakjai közelebb állnak a verébalkatúakhoz, mint a szalakóta-alakúakhoz (Coraciif ormes). Szerző végül Knowlton és Ridgwav rendszere és a tollak morfo- lógiája alapján megrajzolja a madarak hypothetikus törzsfáját. A tanul- mányt 24 jól használható tábla díszíti. Dr. Lambrecht K- Palaeonlologiai közlemények. Heílmann, Gerhard, Fiiglenes Afstamning, med Billeder efter Teg- ninger af Forfatteren og andre samt Fotografier. Saertryk af Dansk Ornithologisk Forenings Tidsskrift. Kjöbenhavn, 191Ô. 80, pp. X -j- 398. Figgs 215. Hogy a madarak fánlakó (arboricol) ősöktől származtak le, az a legújabb időkig általánosan elfogadott nézet volt. Cope, Huxley, Geoen- BAiJR, Bahr és egyideig Marsh is arboricol Di nosauriusok-hó\ szirmai?,- IRODALMI IS.\\KríTP;Tf-:SP:K 383 tatták a madarakat. Marsh csakhamar elvetette első felfogását és abból indulva ki, hogy a Dinosauri usok quadratum-z. nem szabad, a tollazat pedig hiányzik, a madarakat ismeretlen, de régibb, primitiv Dinosaurius- typusból vezette le. Seelev, Vogt, Doilo és Dames a Dinosaiiriusok lábának és medencéjének madárjellegű alkotását a bipedia következmé- nyének tartották. Mix'art különálló elmélete a madarak két főosztályát más-más ősből vezette le. Szerinte a Carinaták a Pterosauriusok-h6\, a Ratiták a Dinosauriusok-hó\ származtak. FürbriníjER a madarak és Dinosauriusok közös vonásait a convergentia következményének tudja be és a madarak ősét a Dinosauriusok, krokodilusok és gyíkok között keresi. Újabb eredetű Osborn tétele, aki a Permben tételez fel egy pri- mitiv Dinosauriust, amelyből a későbbi Dinosauriusok és madarak leszármaztak. (Reconsideration of the evidence for a common Dinosaur- Avian stem in the Permian. Amer. Naturalist XXXVI. 1900, p. 777—799.) Ez a hypothetikus permkorbeli primitiv Dinosaurius biped állat volt (a későbbi 4 lábon járó Sfegosaurus-ok és Ceratopsidák e sajátsága DoLLO szerint secundär szerzemény). A madárkoponya szabad quadra- tuma Osborn szerint secundär jelleg (mint egyes gyíkoknál és kígyók- nál) és az egyik cranialis ív elsatnyulásának következménye. A quadru- ped járású Proganosauriüsok és a biped Dinosaurius törzs átmeneti állapotában alakult ki a madarak és Dinosauriusok legjellemzőbb közös vonása : a tibio-tarsus. A madarak eredetének kérdésével kilenc év előtt dr. báró Nopcsa Ferenc is foglalkozott (Ideas on the Origin of Flight. — Proc. Zool. Soc. London, 1907, p. 223—236) és arra az eddigiektől lényegesen eltérő eredményre jutott, hogy a madarak futó Dinosauriusok-bó\ származtak le. Szerinte «Birds originated from bipedal Dinosaur-like running forms in which the anterior extremities, on account of flapping movements, gradually turned to wings without thereby affecting terrestrial locomo- tion». Csakhamar J. Versluvs is csatlakozott Nopcsa felfogásához (Strep- tostylie bei Dinosauriern. — Zool. Jahrb. Abt. f. Anat. u. Ontog. XXX. 1910, p. 244— 253.). O. P. Hav (On the Manner of Locomotion of the Dinosaurs, especially Diplodocus, • with Remarks on the Origin of the Birds. — Proc. Washington Acad. Sci. XII. 1910, p. 1—25.) és O. Abei (Die Vor- fahren der Vögel etc. — Verh. der k. k. zool.-bot. Ges. Wien. LXI. 1911. és Orundzüge der Palaeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart, 1912, p. 345—355.) állást foglaltak Nopcsa és Versluvs felfogásával szemben. «Minthogy — Abel szerint — a madarak arboricol ugró Reptiliákból vezetendők le, a repülés kétségkívül az arboricol élet szerzeménye és a madarak tollruhájuk kifejlődése előtt (valószínűleg) a bőr-szállóernyős stádiumon is átmentek.» 384 IRODALMI ISMERTETÉSEK A címben idézett dolgozatában Heh mann határozottan Nopcsa felfogásához közeledik. Szerző a madarak leszármazásáról szóló és a «Dansk Ornitholo- gisk Forenings Tidskrift» 1912 — 1916-iki évfolyamaiban megjelent ter- jedelmes tanulmányát (Vor nuvaerende viden om Fuglenes Afstamning) külön kötet alakjában is kiadta. A 215 rajzzal, köztük számos eredeti reconstructióval és két táblával ékesített szöveg, sajnos, nyelvi nehézsé- gek miatt egyelőre nehezen közelíthető meg, úgy tudom azonban, hogy dr. R. W. Shufei.dt rövidesen angol nyelvre is le fogja fordítani. Az egész mű öt terjedelmes fejezetre oszlik. Az elsőben a neveze- tesebb fossilis madárleletekkel foglalkozik. A 4. rajzon eredeti Archaeop- /f/yjc-csontváz reconstructiót ad, az első táblán pedig (Fig. 11.) teljes reconstructiót nyújt. Az Ichthyornis-aXzkok tárgyalása után a második táblán (Fig. 39.) új Hcsperornis reconstructiót kapunk. A tertiär-madarak közül szól az Argillonüs, Odonfoptcryx, Plwrorhacos, Brontornis-ról, a fejezet végén pedig a nwákról, Aepyornis-tkxö\, a dodóról és az újabb időkben kihalt madarakról. A második fejezet a Dinosaunusok-xó\, Parasuchiák-ró\ és Ptero- saunusok-YÓ\ szól, új reconstructiót adva az Iguanodon-\6\, C omp sognai lius- ról, Hypsilophodon Foxi-x6\ és Stegosautus ungulatus-TÓ\. A harmadik fejezet fejlődéstani, a negyedik anatómiai és biológiai vizsgálatokról szól; utóbbiban rendkívül értékesek SiiUFEi.DT-nak még nem publikált eredeti fényképfelvételei az Opisthocomus crisfatus fiókájáról. Az ötödik fejezetben: «Forfuglen Proavis» foglalja össze Hkilmann vizsgálatainak végeredményeit. A vázrendszer teljesen újszerű, mathema- tikai és graphikai projectioi után, kitérve báró Nopcsa Ferenc dr.: «Run- ning Proavis^) reconstructiójára (Proc. Zool. Soc. London, 1907.) a 215. képen új reconstructióját adja a madarak ősének. Hhii.MANN a madarakat — minden eddigi újabb nézettel szemben — kihalt triaskorú krokodilusokból származtatja. Szerinte bizonyos Pseudo- síichiák - példának a Connecticut- völgyből ismert Síegomus longipcs Lui i.-féle reconstructióját hozza fel — terpesztett csúszómászó végtag- tartása fokozatosan akként változott, hogy végtagjuk mindinkább a test alá húzódott és így merőleges testtartást értek el. Ekként a test mellső része felemelkedett és a helyváltoztatás bipedalis lett, azaz a hátsó vég- tagokra szorítkozott (Orniíhosuclms, rövid mellső, hosszú hátsó vég- tagokkal). Így a láb a középvonalba jutott és a középső ujj nyúlt meg a leghosszabbra. Az így módosult alakok fánlakókká váltak és idővel fáról-fára ugrottak. Ugrás közben a hátsó végtagok nincsenek szétterpesztve, mint a többi szálló-ernyős állatnál, hanem szorosan a testhez és farkhoz si- mulnak; ezért nem fejlődik ki a mellső és hátsc) végtag között patagium. IRODALMI ISMF.RTETESHK 385 Ehelyett a levegő-áram hosszúkás pikkelyekkel fedett ernyőt fejleszt az alsókar hátsó széle és a hosszú farok oldalai körül. A levegőt hasítva, a külső pikkelyek széle szarúszálakra bomlott fel, mígnem kialakultak a tollak. A végtagok és a fark tollazata azután az egész testre kiterjedt. Az ekként levezetett Proavis koponyáját a 212. képen reconstruálta Heh MANN, az egész hypothetikus csontvázat a 213. képen, magát a ma- darat pedig a 215. képen adja. Bizonyára sokan várják nagy érdeklődéssel Hfii.mann müvének angol kiadását, amely a nyelvi nehézség kiküszöbölésével lehetővé fogja tenni a kérdés megvitatását. Dr. Lambrecht Kálmán. Stellwaag, F., Das Flugvermögen von Arcliaeopteryx. — Naturwiss. Wochenschr. Bd. XV. (N. F. XXXI.) No. 3., 1916, p. 33-40. Figgs 10. Szerző a legrégibb eddig ismert madár vázrendszerének és főleg mellső végtagjának és farktájának ismertetése után azokhoz a búvárok- hoz csatlakozik, akik az Archaeopteryx-ti rossz repülőnek tartják. Repü- lési képességének fokára a szárnyfelület geometriai elemzéséből követ- keztet. De Lucv-nak (1865), MÜLLENHOF-nak (1885) és BARNiCKEL-nek (1Q14) a repülő állatok testsúlya és szárnyfelülete közötti viszonyt kutató vizsgálatai alapján arra az eredményre jut, hogy az Arcliaeopteryx «vitorlá- zási képessége» (Segelvermögen) rendkívül kicsiny volt és leginkább a kis vöcsökéhez, a fogolyéhoz, fácánéhoz vagy császármadáréhoz hasonló. Repülés-fiziológiai vizsgálatain kívül egyéb méréseket is végzett a szerző és azt találta, hogy az Archaeoptetyx lábának váza méreteiben nagyon hasonlít különböző recens valódi tyúkokéhoz (Phasianidae), a fajdokétól azonban lényegesen különbözik. Valószínűnek tartja, hogy az Archaeopferyx, úgy mint a valódi tyúkok, inkább a szabad mezőn vagy bokrosokban tartózkodott, semmint a fák koronái között. (A recon- structiók rendesen utóbbi módon tüntetik fel.) Szerző az Archaeopteryx-t\ fogoly- vagy fácánnagyságúnak és hasonló életmódot folytató, de gyen- gébb repülőnek tartja. SiELLWAAG-nak ez a nézete lényegileg megegye- zik Oerstäcker (1887) és Abel O. (1911 és 1912) felfogásával. Dr. Lambrecht Kálmán. Killermann, S., Die ausgestorbenen Maskarenenvögel. — Naturwiss. Wochenschr. Bd. XIV. (N. F. XXX.) 1915, No 23, p. 353-360, No 24. p. 369—378. 15, részben újonnan felfedezett rajzzal. Szerző a Mauritius, Bourbon és Rodriguez szigetekről a történeti idők folyamán kihalt hires madarak történetét és maradványait írja le érdekes tanulmányában, amelyet becses irodalmi adatok és illusztrációk kisérnek. Behatóan szól 1. a dodóról (Didus ineptus L) és pedig úgy az Aquila. 25 386 IRODALMI ISMERTETÉSEK Útleírások, mint a fenmaradt képek alapján. Különösen érdekes az a képe (Abbild, ó), amelyet 1Q13. húsvétján fedezett fel a florenzi nem- zeti könyvtár egy gyönyörűen festett permagentkódexén és amely két dodószerű madarat ábrázol. (A kép a XV'. század első feléből való.) Részletesen ismerteti szerző a dodo csont- és egyéb maradványait is. 2. A bourboni dodo (Did us apterornis Schleo. = D. borbonicus) k Írása után 3.-nak Rodriguez-sziget solita rius-iró\ (Pezophaps soli- taria Sricki.. & Mkiv.) szól, amelynek szintén egy eddig ismeretlen képét közli. 1912. őszén ugyanis a bécsi hires Albertina-rajzgyüjtemény- ben szerző egy szép aquarellt fedezett fel. A pálmákkal és madarakkal ékesített trópusi tájképen kazuár, daru, paradicsommadár, kakadu és jukan mellett a solitarius is meg van örökítve; ez az első kép, amelye kihalt madár színéről tájékoztat. [A rajz az úgynevezett Ornifliologia Waltheríana csoportból való (Part I. 15.554. sz.) és 1657. körül készült az osztrák császári ház rendeletére. Szerző szerint a kép kétségtelenül a XVII. században készült.] 4. és 5.-nek az Aphanapteryx spec, és az óriás guvatról (Gallimila gigantea Schiegel)i szól szerző, végül a kérdésts Porphyrio spec.-t és néhány kétes alakot említ még meg. Killermann dolgozata az említett érdekes, kihalt madárvilágról szóló, újabb időben megjelent összefoglalások között kétségtelenül a leg- értékesebb. Hasonlót nyújtott szerző «Ausgestorbene und aussterbende Vögel» cím alatt nemrégiben megjelent cikkében is. (Natur u. Kultur. Jahrg. 4. Heft 8/9. 1906/07, pp. 11; Figgs 8.). Dr. Lamb re cht Kálmán. Shufeldt, R. W., Fossil birds in the Marsh Collection of Yale University. Transact, of the Connecticut Acad, of Arts and Sciences. Vol. XIX., p 1—110. February 1915., pi. 5. figgs. 154. Marsh, O. C, az amerikai palaeontologia egyik legnagyobb út- törője, az általa gyűjtött ősgerincesek maradványait tudvalevőleg a new- haweni (Connecticut) Yale Collegiumnak ajándékozta. A közel negyven év előtt egybegyűlt gazdag és nagyértékü anyagot Shufeldt R. W., a jónevű washingtoni niadárpalaeontologus ujabban felülvizsgálta. Shufeldt föntemlített dolgozatában geológiai, tehát chronologiai sorrendben közli a revideált anyagot, jól használható fényképek kíséretében. A kréta korú maradványok között Marsh Ichtkyornis celer alakját az Apatornis genushoz csatolja, a Baptornis advenus, Ciniolopteryx rara és retusa, Coniornis altus alakokat megerősíti ; a Oraculavus genusba sorolt alakokat azonban felbontja és pedig a Oraculavus velox-o\ Limo- savis genusnak véve a lilékhez sorolja, a O. anceps és agilis alakokat elveti, O. pumilusA szalonka-félének tartja, O. lentus-t pedig a Pedioece- ' A. Ne\xton szerint (Proc. of the IV. Internat, ornith. congr. — Omis vol. XIV. 1907, p. 70 — 71) a GalUnitla (Lefriiatia) gigantea nem guvat, hanem flamingó. IRODALMI ISMF.RTF.TKSEK 387 tes phasianclliis L fajhoz x'eszi. A Hesperomis regalis, Laornis Edwurd- sianus, Palacotriníra litfomlis, vagans és vetus alakokat Telmatornis prisais és affinis-^iX fenntartja és fölállítja a Telmatoriiix rex n. sp.-t. Az eocaen-madarak közül fönntartja a MARSH-féle Aletornis bellus, gracilis, nobilis, peniix, venustiis, Bubo leptosteus, Barornis regens, Uin- tornis lucaris, továbbá a Diatrynia giganfea, Palacophasianiis meleagroi- desS\\\]V. alakokat, a Gallinuloides wyoniingensis Eastman alakot a császár- madarakhoz sorolja; új alakokul pedig felállítja a Botauroides parvus (n. g. et sp.), Eoceornis ardetta (n. g. et sp.), Falco falconella (n. sp.), Grus Marslii (n. sp.); az Aquila antiqua Shuf. (Bull. Amer. Mus. Nat. Hist. XXXII. 1Q13 p 297) alakot pedig az éjjeli ragadozókhoz sorolja Minerva antiqua n. g. néven. Oligocaen rétegekből csupa új alakot ir \t,u. m. Columbus oligo- caenus {sp. nov?), Larus pristinus (n. sp.), Limicolavis pluvianella (n. g. et. sp.), Plialacrocorax niarinavis (n. sp.), Pli. nicditcrraneus (n. sp.), Pha- sianus americanus (n. sp.). A miocaen-madarak körül fönntartja Marsh Aquila Danana, Puffinus Conradi,Uria antiqua alakjait, új fajkéntpedig leirja a.Phasianus mlocaenus-t. A pleistocaen leletek között megtartja a Marsh által leirt Orus Hc^deni, Plialacrocorax idahensis, Uria (Cattaractes) affinis és a Cope által leirt Meleagris s/z/íítZ^ö alakokat, meghatározza a ßri7/?/^ß canadensis-^, új fajokként fölállítja a Meleagris Riclunondi és Tympanuchus Lulli alakokat. Ismeretlen korú rétegekből leirja a köv. új alakokat: Colinus Eatoni, Gavia pusilla, Plias ian us Alfliildae és cfr. Haliaetus leucoceplialus. Dr. Lambrecht K Shufeldt, R. W., A critical study of the fossil bird Gallinuloides wyoniin- gensis Eastman. Journ. of Geol. XXIII. No. 7. 1915. V. 619— ó34. Figgs. 2. Szerző felülvizsgálta azt az ép megtartású, Wyoming «Green River» (középső eocaen) palájában 1900-ban talált madárlenyomatot, a melyet Eastman Ch. R. a Geological Magazin-ban (1900, p. 54 — 58, pl. IV.) Gallinuloides wyomingensis néven irt le. A lelet a cambridgei (Massa- chusetts) «Museum of Comparative Zoology» tulajdona. Bár Eastman dolgozatának elején úgy beszél a leletről, mint «a nearly perfect sceleton of a gallinaceous bird», mégis arra a konklúzióra jut, hogy a kihaltnak vett genushoz tartozó alak egy «shortbilled, stout legged birds attaining, the size of a gallinule, rail, or small coot, and resembling there form in general character». Lucas a wyomingi eocaen lenyomatot külön család (Gallinuloididae) képviselőjének tartotta (Bull. Mus. Comp. Zool. at Harward Coll. XXXVl. 1900—1901, p. 79—84), amelyet rokonnak tartott az Odontophorinae-VçX. Shuffldt nagy összehasonlító anyaga alapján a leletet fajdfélének 25* 388 IRODALMI ISMF.RTETESEK tartja és minthogy legközelebb áll a császármadarakhoz, Eastman genus- nevét Palaeobanasa-r^ javítja. Dr. Lambrecht K- Shufeldt, R. W., Fossil remains of the extinct Cormorant Phalacro- corax macropus found in Montana. The Auk. XXXll. No. 4. 1915. pi. XXX. Sternberg H. a mult század hetvenes éveiben Oregon pliocen for- matiojában egy nagy, kihalt kárókatona csontjait találta meg, amelyet CoPE Plialacrocorax (Oraculus) macropus néven irt le. (Bull. ü. S. Geol. and Geogr. Surv. of Terr. IV. 1878, p386; v.o. Shufeldt, Journ. Acad. Nat. Sci. Phila. IX. 1892, p. 389). Bauer CM. Montana délkeleti részé- nek alsó miocaenjéből 1914-ben több csontot gyűjtött, amelyek között Shufeldt meghatározta a Phalacrocorax macropus-t Dr. Lambrecht K Shufeldt, R. W., The fossil remains of a species of Hesperornis found in Montana. The Auk. Vol. XXXII. No. 3. 1915, p. 290—294, pi. XVIII. Szerző egy Fergus County (Montana) DogCreek-jében talált csigolyát ir le Hesperornis montana n. sp. néven. Errôl a lelőhelyről Hatcher említ Coniornis altus-i is. (Bull. U. S. Geol. Surv. No. 257. 1905.) A Shufeldt leirta csigolya legközelebb áll a Hesperornis regalis 23-ik csigolyájához. Dr. Lambrecht K Shufeldt, R. W., On a Restoration of the Base of the Cranium of Hesperornis regalis. Bulletins of American Paleontology. Vol. V. No. 25 1915. p. 75-82, pi. XIII-XIV. Szerző a Marsh által leirt Hesperornis regalis koponyáját össze- hasonlította a Gavia immer koponyájával. Vizsgálatainak végeredménye gyanánt rekonstruálta a Hesperornis koponyájának alapját. (Plate XI II.) Dr. Lambrecht K Lambrecht, K., A Plot us genus a magyar neogenben. — A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XXÌV. köt, 1. füzet. Bpcst, 191 ü, p. 1-25. 10 szövegrajzzal. A biharmegyei Tataros pannóniai vagy pontusi (alsó pliocaen) agyag- rétegéből két madárcsontot, egy nyakcsigolyát és egy szárnyközépcson- tot írtam le. A csigolya egy a kigyónyakú madarak (Plotinae) alakkörébe tartozó kihalt alak nyakcsigolyájának bizonyult, amely a mai alakoktól abban különbözik, hogy a háts() izületi nyujtványt (hyperapophysis) mély bemetszés tagolja ketté. A kihalt alakot a lelőréteg után Plotus panno- nicus néven írtam le. Valószinűleg hozzátartozik a mellette talált, de külö- nösebb jellegeket nem mutató szárnyközépcsont is. A lelettel kapcsolat- ban áttekintettem az evezőlábú madarak alakkörébe vonható eddig ismert fossilis madármaradványokat. A legelső eddig ismert evező-lábú az erdélyi Szcntpéterfalva felső krétájából Andri;ws által leírt Eloptcryx Nopcsai. l.lTERATURBESPRtCHUNGEN 389 Literaturbesprechungen. Conrad, R., Uiitcrsuchunircn über den unteren Kahlkopf der Vö^el. l. Zur Kenntnis der Innervierunar. — Zeitschr. f. wiss. Zool. B. 114, 1915. Unsere Kenntnisse über die Innervierunti des Syrinx der Vögel sind gering, die Angaben widersprechen niciit selten einander. Dies beu'og den Verf. den in ziemlich variierender Form vorkommenden Syrinx der Vögel in Bezug auf die Nerven zu untersuchen. Er wollte auch darauf antworten, wie die einzelnen Nervenelemente an der In- nervierung der einzelnen Singmuskeln beteiligt sind. Von seinen Ergeb- nissen sei hier folgendes angeführt. Die Innervierung von einander weitstehenden Vogelgruppen, z. B. Passeres einerseits, Taucher- und Sturmvögel anderseits, zeigt weitgehende Übereinstimmung. Die Ent- wickelungsstufe der Syrinxmuskulatur hängt nicht von der Organisations- höhe der Vögel ab. An der Innervierung des Syrinx nehmen im allge- meinen zwei Nerven teil : R. cervicalis descendens superior und R. recur- rens N. vagi. Der R. cervicalis descendens inferior beschränkt sich nicht nur auf die Corviden, er kommt auch bei anderen Sperlingsvögel vor, außerdem auch bei mit solch wechselreicher Syrinxmuskulatur verse- henen Vögel, wie Falken, Haubentaucher; das Vorhandensein oder Fehlen dieses Nerves kann daher nicht von großer physiologischer Be- deutung sein. Er stellt für die Corviden fest, daß an der Kreuzungs- stelle des N. hypoglosso-cervicalis mit dem N. vagus ein vielfacher Faseraustausch stattfindet. Aus diesem Grunde ist es nicht sicher zu kon- statieren, welche Nervenelemente an der Innervierung der einzelnen Syrinxmuskeln teilnehmen. Bei einigen niederen Formen tritt der R. cer- vicalis descendens superior mit dem dorsalen oder ventralen, oesopha- gealen Aste des Glosso-pfiaringeus in mehrfache, oft in metamere Ver- bindung. Die rechte und linke Seite zeigt öfters Verschiedenheiten, welche durch die in der Halstopographie regelmäßig auftretende Asy- métrie verursacht werden. Der übrigens gleichförmige Verlauf der Ner- ven findet in dem gleichen Bau des Halses seine Erklärung. Verf. kommt zu dem Schlüsse, daß die Innervierung des Syrinx in der gan- zen Klasse eine weitgehende Konstanz zeigt. Die auftretenden kleinen Unterschiede sind so gering, daß sie bei physiologisch- und phylogene- tisch-systematischen Fragen nicht verwertet werden können. Die Arbeit enthält noch wertvolle Angaben über die Ganglien des Schädels und über die Plexus cervicales. Dr. Eugen Oreschik. 390 LITERATURBESPRECHUNGEN Kuklenski, J., Über das Vorkommen und die Verteilung des Pig- mentes in den Organen und Geweben bei Japanischen Seiden /lühnern. — Arch. f. mikroskop. Anat. Bd. 87, 1915. Die schon im ló. Jahrhundert in Europa bekannten japanischen Seidenhühner nehmen bezüglich der Pigmentierung unter den Vögeln eine Sonderstellung ein. Sie besitzen nämlich eine violettschwarze Oberhaut, ja sogar Kamm-, Kinn-, Ohrlappen und Periost sind von die- ser Farbe. Verf. untersuchte diese Tiere darauf, ob es sich dabei um typische Chromatophoren oder um bei Vögeln sonst häufigen Einlage- rungen fett- oder ölartiger Gebilde handle. Seine Untersuchungen erga- ben, daß die Schwarzfärbung durch typische Chromatophoren verursacht wird, und zwar liegen diese stets im Bindegewebe. Im Epithel fand er keine Pigmentierung. In der Haut sind reichliche Pigmentansammlun- gen vorhanden, und zwar in 2 Lagen, die eine direkt unter dem Stratum Malpighi, die andere in der Tiefe des Coriums. Das Pigment lagert sich mit Vorliebe um die Blutgefäße und um die Federwurzeln ab. Im Kamm und in den Kehllappen sind die Verhältnisse ähnlich. Verf. ver- mutet, daß die Chromatophoren der beiden Schichten nach der Ober- fläche wandern und in die Tiefe sich zurückziehen können. Bei den Seidenhühnern wird daher der Farbenwechsel nicht wie beim Truthahn durch Erregungszustände, sondern durch Temperaturverhältnisse be- dingt. Die perineuralen Hüllen sind sehr reich an Chromatophoren, be- sonders die Dura mater des Gehirns. Im Auge ist die Chorioidea und das Bindegewebe um den Augapfel stark pigmentiert. Im Bindegewebe der Nasenschleimhaut liegen die Chromatophoren direkt unter den Schleimdrüsen. Im Gehörorgan besitzt außer dem Bindegewebe des La- byrinthes auch der ganze innere Gehörgang und die Paukenhöhle Pig- ment. Es werden noch berücksichtigt : die Pigmentauskleidung der pneumatischen Hohlräume im Schädel, Leibeshöhle, Pericard, Darm- tractus, Respirationsorgane, Luftsäcke, die perivaskuläre Pigmenthülle, die Pigmentierung des Periosts und Perichondriums, Muskulatur und Sehnen, Drüsen, erstes Auftreten, Struktur und Lagerung der Pigment- zellen. Die Chromatophoren besitzen eine unregelmäßige Sternform mit kurzen Ausläufern, man findet auch Zellen, in welchen das Pigment um den Kern gelagert ist, diese erscheinen oval. Da Verf. Pigment nicht nur in der cutanen und perineuralen Hülle, sondern auch in der pcri- cölomatischen und perivaskulären Hülle fand, wie letzteres bei Kalt- blütern vorkonnnt, so spricht das gegen die Wärmespeicherungstheorie Weidenreichs. Es existiert also auch ein vollkommen von Pigment- zellen durchsetzter Warmblüter. Verf. meint, daß die Seidenhühner LITF.RATURBKSPRF.CHUNGhN 391 wahrscheinlich durch künstliche Zuchtwahl aus nielanotischcn Hühnern entstanden sind. Dr. Eiif^cn Grcscliik. Schumacher, S. v., Artcrio ^venöse Anastomosen in den Zeiten der Vögel. — Arch. f. mikroskop. Anat. Bd. 87, 1915. Verbindungen zwischen Arterien und Venen, anastomotische üe- fäße, ähnlich den Arterien fand Verf. im distalen Zehenabschnitte der Vögel weit verbreitet. Nur bei den kleineren Sperlingsvögeln sind sie spärlicher. Die Anastomosen sind am besten im Gefäßkanal des Krallen- gliedes ausgebildet. In großer Menge kommen sie im Corium der plan- taren Zehenballen vor. Auch die Schwimmhaut der Gans und Ente besitzt in ihrem distalen Abschnitte zahlreiche Anastomosen. Sie be- sitzen den für die Säugetiere charakteristischen Bau. Im Gegensatz zu den Arterien sind diese Gefäße vollständig verschlußfähig. Die Muscu- laris ist bedeutend stärker als bei gleich großen Arterien, die einzelnen Muskelzellen zeigen epiteloide Umwandlung, Den höchsten Qrad der Umwandlung erreicht die Muscularis in den anastomotischen Gefäßen der Waldhühner. Die Muskelzellen sind hier polygonal oder rundlich und gleichen Epithelzellen. Elastisches Gewebe fehlt vollständig oder nahezu vollständig. Oft sind Lymphocytenanhäufungen in den Zehen der Vögel zu beobachten, Verf. scheint dies ein mehr zufälliges zu sein. Er fand kein Vordrängen der Lymphocyten in die Epidermis, wie Moser. Die Infiltrationen seien chronische Entzündungserscheinungen, durch kleine Fremdkörper verursacht. Die Bedeutung der Anastomosen sieht er darin, daß sie Kontraktionen ausführen, wahrscheinlich ryth- misch, deren Rythmus von dem des Herzpulses abweicht. Aber auch wenn sie keine rythmische Eigenpulsation besitzen, können sie doch für die Regulierung des Kreislaufes in den Zehen der Vögel von Be- deutung sein. Wenn sie geöffnet sind, fließt das Blut von den Arterien durch die Anastomosen direkt in die Venen, der Kapillarkreislauf wird also mehr-weniger vollständig ausgeschlossen, wenn sie aber geschlossen sind, nimmt der Blutstrom seinen Weg von den Arterien zu den Venen durch die Kapillaren. Er glaubt ferner mit Hoyer und Grosser, daß die Anastomosen Einrichtungen für eine gute Wärmeregulierung sind. Die Zehen der Vögel sind leicht der Erfrierung ausgesetzt, man könne somit das reichliche Vorkommen der Anastomosen in den Zehen als Stütze für die Theorie, daß diese Gebilde wärme- und blutdruckregula- torische Einrichtungen seien, ansehen. Dr. Eugen üreselUk. 392 LITF.RATURBKSPRHCHUNGEN Shufeldt, R. W., Contribution to the study of the ((Tree-Ducks i> of the genus Dendrocygna. — Zoologische Jahrbücher. Abt. für Systematik, Geo- graphie u. Biol. Bd XXXVIII. Heft i 2. 1914, p 1—70, ló Taf. Fig. 112. Nach der eingehenden Beschreibung des Skelettes der Gattung Dendrocygna stellt Verfasser diese Gattung zxxischen die Familien Anserinae und Chenonettinae und faßt das System der Anseres fol- genderweise auf : Subordo Familia Subfamilia 1. Cygninae. 2. Anseranatinae. 3. Plectropterinae. 4. Cereopsinae 5. Anserinae. Ó. Dendrocygninae. 7. Chenonettinae. 8. Anatinae. 9. Fuligulinae. 10. Erismaturinac 11. Merganettinae. 12. Merginae. Gastornithidae (ausgestorben). Für die arborikole Gattung Dendroqgna ist bezeichnend die äußerst gestreckte hintere Extremität; das distale Ende des Tibiotarsus ist kahl, die Mittelzehe länger als i/3 des Tarsometatarsus ; die Podo- theken der Tibia und des Tarsometatarsus sind netzartig; der Oberkiefer ist länger als der Schädel, seine Spitze ist nach unten gekrümmt, die Orbita des Schädels sind abgerundet. Die Zahl der Halswirbeln be- trägt 17. Dr. K- Lambrecht. Anseres , Anatidae Shufeldt, R. W., On the Comparative Osteology of the Linipkin (Aranius vocLferus) and its Place in the System. The Anatomical Record, Vol. iX. No. 8. August 1915, p. 591— öOö. Figgs ló. Nach eingehender Beschreibung des Skelettes von Aramus Voci- ferus (= A. giganteus Bp) zählt Verfasser diese Art, als eine selbstän- dige Familie zu den Rallen. Dr. K Lambrecht. Shufeldt, R. W., Comparative Osteology of Harris^ s Flightless Cormorant. (Nannoptcrum Narrisi.) — The Emu. \'o\. XV. Part 2. Oc- tober 1915, p. 80—114, pi. XV— XIX. Das Skelett der in Folge der verkümmerten Flügelknochen flug- unfähigen Scharbe Phalacrocorax Narrisi Rotscii. (laut Siiari'i; [1899] LIThRATURBFSPRKCHUNGfìN 393 Nannopterum Harrisi) stimmt mit dem der normalen Scharben überein. Obzwar sie eine typische Scharbe ist, ist ihre generische Absonderung vollständig begründet. Dr. K Lambrecht. Chandler, Asa C, A Study of the Structure of Feathers, with Reference to Their Taxonomic Significance. — Univ. Calif. Public, in Zoology. Vol. XII 1, No. 11, p. 243— 44Ò, pi. 13-37., textfigs 7. Ber- keley. 191Ó. Das vorliegende Werk des Verfassers ist die erste systematische Monographie über die Morphologie der Vogelfeder. Mit gewissenhaf- ter Berücksichtigung der Literatur bestimmt Verfasser in erster Reihe die Nomenclatur der Vogelfeder. Der erste Teil des Werkes enthält die allgemeine Morphologie der Dunen, der Fadenfedern und Konturfedern und behandelt die Frage der Färbung, der zweite Teil die Struktur der Federn einzelner systematischer Gruppen nach Knowi.ton's System und kommt zu folgenden Endresultaten : Die Procellariiformes stehen nahe zu den Ciconiifornws, die primi- tivsten Vertreter der letzteren Ordnung sind die Steganopoden, die am meisten spezialisierten die Ardeae. Die Phalacrocoracinae und Plotinae müssen als abgesonderte Familien betrachtet werden, letztere erinnern vielfach an die Cathartae. Die Phoenicopteri stehen zwischen den Cico- niae und Anseres, die Phaetontidae stehen näher zu den Lari, als zu den Steganopoden. Die Alcidae erinnern an den Colynib if ormes, stehen aber ebenso nahe zu den Lari und müssen als intermediäre Formen betrachtet werden. Die Gruijormes, hauptsächlich die RalUdae und Aramidae stehen nahe zu den Liniicolae. Die auffallende Epiphyologie der Cariama und besonders der Eurypyga scheint darauf hinzuweisen, daí5 sie von den Ardeae getrennt werden müßen. Cursorius steht am nächsten zu den Ardeae. Die Gruppe Pteroclo—Columbae erinnert viel mehr an den alectoropoden Galli, wie an die Gruppe Laro— Liniicolae. Die Tinami können als hochspezialisierte Absprößlinge der Gallifornies betrachtet werden. Die Cuculiformes und Coraciiformes bilden eine Übergangsstufe zwischen den peristeropoden Galli und Colunibae, un- terscheiden sich aber nicht in so hohem Grad, daß sie in zwei ver- schiedene Gruppen zu legen wären. Die Trochili und ausgenommen die Galbulidae stehen alle übrige Formen der Unterordnung Pici näher zu den Passeriformes als zu den Coraciiformes. Zum Schluß stellt Verfasser auf Grund der KNOWi.TONschen und RlDGWAv'schen Systeme und seiner Forschungen einen hypothetischen Stammbaum der Vögel auf. Das Werk wird mit 24 gut brauchbaren Tafeln erläutert. Dr. K Lambrecht. 394 LITERATURBESPRFCHUNGEN Paläontologische Mitteilungen. Heilmann, Gerhard, Fuglenes Afstamning, med BillederefterTegninger af Forf alteren og andre samt Fotografier. Saertryk af Dansk Ornithologisk Forenings Tidsskrift. Kjöbenhavn, 1916. 80, p. X-r398, Figgs 215. Daß die Vögel von arborikolen Vorfahren abstammen, war bis zu den neuesten Zeiten kaum strittig. Cope, Huxley, Gegenbaur, dann Baur und eine Zeit lang auch Marsh leiteten die Vögel aus arboriko- len Dinosauriern ab. Marsh änderte aber seine Auffassung schon früher, indem er den Ursprung der Vögel unter älteren, primitiven, bisher aber unbekannten, demnach hypothetischen Dinosaurier-ly\)tx\ suchte, >x'eil bei den bekannten, schon höher entwickelten Dinosauriern kein freies Os quadraiuni und keine Federbekleidung zu finden waren. Seelev, Vogt, Doleo und Dames betrachteten die vogelartigen Füße und den Becken der Dinosaurier als Folge der Bipedie. Nach der alleinstehen- den Auffassung jMivarts sollen die Carinaten von den Pterosaurieni, die Ratiten von den Dinosauriern entstanden sein. Fürbringer betrachtete die gemeinsamen Charaktere der Vögel und Dinosaurier als Folge der Konvergenz und suchte die Ahnen der Vögel unter den Dinosauriern, Croco dili a und Lace rt ilia. Nach der neuerdings publizierten Auffassung Osborns (Reconside- ration of the evidence for a common Dinosaur-Avian stem in the Permian. American Naturalist XXXVI. 1900, p. 777—799) sollte in der Perm-Formation ein primitiver Dinosaurier-Typus gelebt haben, aus welchem die späteren Dinosaurier und die V^ögel abgeleitet w erden kön- nen. Dieser hypothetische primitive Perm-Dinosaurier war ein bipèdes Tier (die Quadrupedie der jüngeren Stegosaurier und Ceratopsiden ist nach Doi.ioein sekundärer Erwerb). Das freie Os quadratum des Vogel- schädels ist nach Osborn ein sekundärer (Charakter (wie bei gewissen Lacertilien wwáOphidien) und entstand aus der X'crkümmerung eines cra- nialen Bogens. Während der Übergangsstufe der quadrupeden P/-öo^a//í75ű//- rier und bipeden Dinosaurier entwickelte sich der für die Dinosaurier ebenso wie für die Vögel charakteristische Tibiotarsus. Mit der Frage der Herkunft der Vögel beschäftigte sich vor 9 Jahren auch Dr. Franz Baron Nopcsa, der bekannte Saurier-Forscher und kam zu dem abweichenden Ergebnisse, daß die Vorfahren der Vögel laufende Dinosaurier waren. (Ideas on the Origin of Flight. — Proc. Zool. Soc. London, 1907. p. 223— 23Ö.) Laut Nopcsa «Birds ori- ginated from bipedal Dinosaur-like running forms in which the anterior extremities, on account of flapping movements, gradually turned to wings without thereby affecting terrestrial locomotion». Kurz nachher hat sich dieser Hypothese auch J. Versi.uvs angeschlossen. (Streptostylie I.ITERATL'RBESPRF.CHUNTxKN 3Q3 bei Dinosauriern. — Zool. Jahrb. Abt. f. Anat. u. Ontog. XXX. IQIO, p. 244—253.) O. P. Hav (On tlie Manner of Locomotion of the Dinosaurs, especially Diplodocus, with Remarks on the Origin of the Birds. — Proc. Washington Acad. Sc. XII. 1910. p. 1—25) und O. Abki., der Begründer der Paläobiologie (Die Vorfahren der Vögel etc. Verh. der k. k. zool. -bot. Ges. Wien. LXI. IQll, und Grundzüge der Palaeobio- logie der Wirbeltiere, Stuttgart, 1912. p. 345 — 355) äußerten sich gegen die Auffassung Nopcs.as und Versluys's. Laut Abel: «Da die Vögel von arborikolen Hüpfreptilien abzuleiten sind, so ist wohl das Flugvermö- gen zweifelsohne während des arborikolen Lebens erworben worden und wahrscheinlich haben die Vögel vor der Ausbildung ihres Feder- kleides das Stadium eines Hautfallschirmtiers durchlaufen.» In seinem hier besprochenen Werke stellt sich Gerhard Heu.mann' entschieden näher an die Seite Nopcsas, demzufolge auch gegen HA^• und Abel. Das Werk ist als Sonderabdruck aus den Jahrgängen 1912 — 1916 der Zeitschrift «Dansk Ornithologisk Forenings Tidsskrift» reich illustriert erschienen. Das mit zahlreichen Original-Rekonstruktio- nen gezierte Buch ist vorläufig wegen sprachlichen Hindernissen schwer zugänglich, es soll aber von Dr. R. W. Shufeldt kürzlich auch in das englische übersetzt werden. Im ersten Abschnitte gibt Heilmaxx einen Übersicht der wichtig- sten fossilen Vögel. Auf Fig. 4 wird das Skelett des Arcliaeopferyx rekonstruiert, auf Taf. I (Fig. 11) der ganze Vogel. Nach Besprechung der Ichthyornithiden finden wir auf Taf. II (Fig. 39) eine neue Hesperornis- Rekonstruktion. Von den Tertiär- Vögeln werden Argillornis, Odontop- teryx, Phororhacos, Brontornis, dann die Dinornithiden, die Aepyorni- thes, Didus und noch mehrere jüngst ausgestorbene Vögel eingehend besprochen. Im zweiten Kapitel werden die Dinosauria, Parasucliia und Ptero- sauria geschildert; Original-Rekonstruktionen werden von Iguanodon, Compsognathus, Hypsilopliodon Foxi und Stegosaurus ungulaius ge- geben. Kapitel III enthält embryologische, Kapitel IV anatomische und biologische Untersuchungen; unter den letzteren sind äußerst wertvoll die Original-Photographien Shufeldt's über das Nestjunge von Opis- thocomus cristatus. Verfasser faßt das Resultat seiner Untersuchungen im Kapitel V «Forfuglen Proavis» zusammen. Nach einer originellen und wertvollen mathematischen und graphischen Projektion des Skelettsystems kommt Heilmann zu dem abweichenden Ergebnisse, daß die Vögel von aus- gestorbenen Jn3iS-Crocodi/ien abzuleiten sind. Demnach änderten die 396 LITERATURBfiSPRPXHUNGEN Hinttrextremitäteii gewisser Fscudosiichicr — zum Beispiel dient Sti- gornus aus dem Connecticut-Tale — nach und nach die gespreizte Kricchtierstellung um eine mehr und mehr unter den Leib gezogene, mehr senkrechte Stellung einzunehmen; der Vorderleib wurde gehoben und die Vorwärtsbewegung biped (Oniithosuchus mit kurzen Vorder- und langen Hinterextremitäten). Gleichzeitig rückten die Beine gegen die Mittellinie des Körpers und die dritte Zehe wurde verlängert. Das Tier wurde sonach ein Baumbewohner, dann ein Hüpftier, \on Baum zu Baum. Während des Sprunges werden die Hinterextremi- täten nicht gespreizt gehalten, wie dies bei andern Fallschirmtieren ge- schieht, sondern dicht an den Leib und Schwanz gelegt. Deshalb wird kein Patagium zwischen den Vor- und Hinterextremitäten entwickelt, das Luftincitament bringt aber eine Fallschirmsfläche von länglichen Schuppen hervor, welche teils vom Hinterrand des Unterarms, teils von den Seitenkanten des langen Schwanzes hervorwachsen. Durch das Reilk'n der Luft an den Kantschuppen werden ihre Ränder in Hornfäden aufgelöst, wodurch die Schuppen immer mehr federähnlicher werden, bis die vollständige Feder hervorgebracht ist. Von den Schwingen und dem Schwanz verbreitet sich die Federbeklei- dung über den ganzen Körper. Der Schädel des so abgeleiteten o^Proavis^^ wird auf Fig. 212 rekonstruiert, das ganze Skelett auf Fig. 213, der hypothetische Vogel selbst auf Fig. 215. Es wäre sehr wünschenswert, wenn die englische Übersetzung des Werkes womöglich je eher erscheinen w ürde, damit die Erörterun- gen Heilmanns von mehreren Autoren einer eingehenden Diskussion unterzogen werden könnten. Dr. K- Lambrecht. Stellwaag, F., Das Flugvermögen von Archacopteryx. — Naturw iss. Wochenschr. Band XV. (N. F. XXXI) No. 3. IQló, p. 33-40. Figgs 10. Nach allgemeiner Besprechung des Vogelskeletts und hauptsäch- lich der Vorderextremität und Schwanzregion von Archacopteryx schließt sich Verf. der Meinung an, nach welcher /1/'6'aűí'ö/;/<'/jjc ein sehr schlech- ter Flieger gewesen sein muß. Über den Grad des Flugvermögens des Archacopteryx sucht Verf. in der Geometrie der Flügelfläche einen Auf- schluß. Auf Grund der von Dh Lucy (18Ò5), Müi.i inhof (1885) und Bai^nicki;!, (1014) bestimmten Beziehungen zwischen dem Gewicht eines Flugtieres und seiner Flugfläche, kommt Verf. zu dem Resultat, daß das Segelvermögen von Archacopteryx außerordentlich niedrig war und kommt höchstens dem des Zwergsteißfußes, Rebhuhns, Fasans oder Haselhuhnes gleich. Außer den flugphysiologischen Untersuchungen führte \'erf. auch LITRRATURBESPRKCHUNGEN 3y7 eine Reihe anderer Messuiifíen aus und fand, daß das Fußskelett von Archaeopteryx in seinen Dimensionen große Ähnlichkeit mit verschie- denen rezenten echten Hühnern (Phasianiden) aufweist, von denen der Tetraoniden aber wesentlich abweicht. Verf. hält es für wahrscheinlich «daß Archaeopteryx nach Art der echten Hühner sich mehr auf freiem Feld oder im Gebüsch aufgehalten hat, als in Baumkronen, wie gemein- hin angenommen und in den Rekonstruktionen zum Ausdruck gebracht wird. Wir dürfen uns demnach vorstellen, daß Archaeopteryx ein Vogel von der Oröße und Lebensweise des Rebhuhnes oder Fasans war mit ähnlichem, aber noch geringerem Flugvermögen als diese beiden Vögel». Diese Auffassung wurde auch im wesentlichen von Gerstäckkr (1887) und O. Ahf.i (1911, 1Q12) vertreten. Dr K Lambrecht. Kiliermann, S., Die ausgestorbenen Maskarenenvögel. — Naturwiss. Wochenschr., Band XIV. (N. F. XXX.) 1915, No 23, p. 353-360, No 24, p. 369—378. A\it 15, davon einigen neu aufgefundenen Abbil- dungen. Verfasser beschreibt die Geschichte der während der historischen Zeiten ausgestorbenen berühmten Vögel der Maskarenen (den Inseln Mauritius, Bourbon und Rodriguez), samt den erhaltenen Resten. Der wertvolle Aufsatz wird von eiiier sich auf alles wesentliche ausdehnen- den Literatur und von äußerst interessanten Abbildungen begleitet. Ein- gehend wird L die Dronte (Didus ineptiis L.) besprochen, u. zw. auf Grund aller wichtigen Reiseberichte und erhaltenen Bilder. Neu wer- den abgebildet zwei drontenartige Vögel, die Verf. zu Ostern 1913 «in einem prächtig ausgemalten Pergamentkodex der Nationalbibliotek in Florenz entdeckte»; das Werk entstand in der ersten Hälfte des X\'. Jahrhundertes. Auch die Knochen und andere Reste der Dronte werden genau aufgezählt. 2. Nach Beschreibung der «Dronte von Bourbon» (Didus apterornis Schleg. = D. borbonicus) finden wir 3. die Reste des Einsiedlers (Pezophaps solitaria Stricke & Meev.) besprochen. Hier wird auch eine Neuabbildung mitgeteilt. Verf. entdeckte nämlich im Herbst 1912 in der berühmten Handzeichnungen-Sammlung Albertina in Wien «ein schönes (in Aquarell) gemaltes Bild, das eine tropische Landschaft mit Palmen und Vögeln behandelt». Da ist neben Kasuar, Kranich, Paradiesvogel, Kakadu und Jukan auch der Einsiedler von Rodriguez abgebildet; das erste Gemälde, daß uns auch über die Farbe dieses be- rühmten Vogels Aufschluß gibt. [Das Blatt gehört zu der sogenannten Ornithologia Waltheriana (Part I. Blatt 15.554), die im Auftrag des öster- reichischen Kaiserhauses um 1657 geschaffen wurde. Das Bild gehört entschieden noch dem XVII. Jahrhundert an.] 4. u. 5. werden das rote Huhn (Aphanapteryx spec.) und die Riesenralle (Gallinula gigantea 398 I.ITERATURBESPRECHUNOEN Schi. EGEI.) besprochen.' Endlich werden noch das blaue Huhn (Por- phyrio sp.) und einige zweifelhafte Vögel erwähnt. Kii.i.er.mann's Aufsatz ist die beste Zusammenfassung neuerer Zeiten über unsere bisherigen Kenntnisse dieser interessanten untergegange- nen Vogelwelt. (Ähnliches leistete Verf. in seinem Artikel : «Ausgestor- bene und aussterbende Vögel» in «Natur und Kultur». Jahrg. 4. Heft 8/9. 1906/67, pp. 11. Figgs 8.) Dr. K Lambrecht. Shufeldt, R. W., Fossil Birds in the Marsh Collection of Yale University. Transact, of the Connecticut Acad, of Arts and Sciences. Vol. XIX, p. 1—110. February 1915 pi. 5. Figgs 154. O. C. Marsh, einer der hervorragendsten amerikanischen Paläon- tologen übergab bekanntlich die von ihm gesammelten Überreste der fossilen Wirbeltiere dem Vale College der Universität zu New-Haven (Connecticut). Diese vor cca 40 Jahren gesammelten Reste wurden neuerdings von dem bekannten Osteologen und Ornitho-Paläontologen R. W. Shufeldt (Washington) einer Revision unterzogen. Shufeldt teilt das Resultat seiner Revision in geologischer, d. h. chronologischer Reihen- folge mit; der Aufsatz wird von gut brauchbaren phbtographischen Re- produktionen begleitet. Von den Kreide vögeln wird Ichthyornis celer Marsh zu der Gattung Apafornis gereiht, ßaptornis advenus, Cimolopteryx rara und C. retusa werden festgestellt; von der von Marsh aufgestellten Gattung Graculavus wird nichts erhalten. Q. velox erhielt einen neuen Gattungs- namen : Limosavis velox; G. anceps u. agilis können nicht feststehen; G. pumilus = «is a scolopacine species» ; G. lentus erwies sich als Pedioecetes phasianellus L. Hesperornis regalis, Laornis edwardsianus, Palaeotringa littoralis, vagans u. vetus, Telmatornis priscus u. affinis bleiben unverändert; Telmatornix rex wird als neue Art beschrieben. Von den Eoe an- Vögeln bleiben die von A\arsh beschriebenen Arten Aletornis bei lus, gracilis, nobilis, pernix, ven us tus. Bubo lep toste us, Barornis regens, Uintornis lucaris, dann Diatr\'nia gigantea Copi; und Palaeophasianus meleagroides Shuf. un\'erändert. Gallinuloides wyomin- gensis Eastm. wird zu den Haselhühnern gezählt, ferner werden auch neue Formen beschrieben : Botauroides parvus (n. g. et n. sp.), Eoceor- iiis ardetta (n. g. et n. sp.), Falco falconella (n. sp.), Grus Marshi (n. sp.), endlich wird Aquila antiqua Shuf. (Bull. Amer. Mus. Nat. Hist. XXXII. 1913, p. 297) zu den Nachtraubvögeln gereiht (Minerva antiqua ; n. g.). ' Referent möchte nur darauf verweisen, dass Gallinitla (Leguatia) gigantea laut A. Newton (Proc. ofthelN'. Internat, ornith. congr. — Ornis. Vol. XIV. 1907, p. 70— 71) keine Ralle, sondern ein Flamingo ist. I.ITERAïURMhSPRhCHUNOF.N 399 Aus den O 1 i íí o e ä ii - S e h i e h t e n werden mehrere neue Formen besclirieben: Colymbiis oligocaenus (sp. nov.?), Larus pristinus (n. sp.), Limicolavis pluvianclla (n. ^^. et n. sp.), Phalacroconix marinavis (n. sp.), Ph. mediterrane II s (n. sp.), Phasianus americanus (n. sp.). Von den Vögeln der Miocänzeit werden Aquila Danana, Puffinus Conradi und Uria antiqua festgestellt, dazu kommt eine neue Art: Phasianus miocaenus (n. sp.). Aus den P 1 e i s t o c ä n - S eli • c h t e n bleiben Grus Haydeni, Plialacrocorax idahensis, Uria (Cattaraetes) äff ini s Marsh und Mcle- agris superba Cope unverändert, außerdem wird Branta canadensis bestimmt, endlich Meleagris Riclimondi (n. sp.) und Tympanuclius Lulli (n. sp.) beschrieben. Aus unbekannten Sciiichten werden noch Colinus Eatoni, Qavia pusilla (n. sp.), Phasianus Alfhildae (n. sp.) beschrieben und cfr. Haliae- tus leucocephalus bestimmt. Dr. K Lambrecht. Shufeidt, R. W.,/4 critical study of the fossil bird Qallinuloides wyoniin- gensis Eastman. Journ. of Geol. XXlIl. No. 7. 1915, p. 619— Ó34. Figgs 2. Verfasser untersuchte neuerdings jenen gut erhaltenen Vogelab- druck, welcher 1900 in den «Green River»-Schiefern (Mittel-Eocän) Wyomings gefunden und von Ch. R. Eastman im Geological Magazine (1900, p. 54 — 58. pl. IV.) als Gallinuloides wyomingensis beschrieben wurde. Das Exemplar wird im Museum of Comparative Zoology zu Cambridge (Massachusetts) bewahrt. Obzwar Eastman in seiner zitierten Abhandlung über «a nearly perfect skeleton of a gallinaceous bird» spricht, kommt er doch zu dem Resultat, daß diese zu einer ausgestorbenen Gattung gehörende Form «short-billed, stout legged birds attaining, the size of a gallinule, rail, or small coot, and resembling there forms in general characters.» Lucas hielt den Vogel für den Repräsentanten einer selbständigen Fa- milie (Gallinuloididae) und stellte sie zu den Odontophorinae. (Bull. Mus. Comp. Zool. at Harward Coli. XXXVl. 1900—1901, p. 79-84.) Shufeldt unterzog den Fund auf Grund eines großen Vergleichs- materiales einer Revision und stellte fest, daß Gallinuloides eine Hasel- huhnart ist und demnach als Palaeobonasa h{|^í7/7z//z^^/zs/5 bezeichnet wer- den muß. Dr. K Lambrecht. Shufeldt, R. W., Fossil remains of the extinct Cormorant Plialacro- corax macropus found in Montana. The Auk. XXXI I. No. 4. p. 485 — 488, 1945, pl. XXX. H. Sternberg fand in den siebziger Jahren des vergangenen Jahr- hunderts im Pliocän von Oregon die Knochenüberreste einer ausge- 400 LITKRATURBFSPRECHUNGEN storbeneii großen Scharbe ; Cope beschrieb diese als Phalacrocorax (Graculiis) macropus (Bull. U. S. Oeol. and Geogr. Survey of. Terr. IV. 1878, p. 38Ó; vgl. Shufeldt, Journ. Acad. Nat. Sci. Phila. IX. 1892. p. 389.) C. M. Bauer sammelte aus dem unteren Miozän des SO Teiles des Montana Gebirges 1914 mehrere Knochen, die von Shufeldt zu Ph. macropus gezählt werden. Dr. K Lambrecht. Shufeldt, R. W., The fossil remains of a species of Hesperornis, found in Monata. The Auk. Vol. XXXII. No. 3. 1915, p. 290—294, pi. XVIIl. \'erfasser beschreibt einen Wirbel aus dem Dog Creek des Fergus County (Montana) als den Rest einer neuen Hesperornis-kxi (H. mon- tana n. sp.) Hatcher sammelte auf demselben Fundort Coniornis altus. (Bull. ü. S. Geol. Surv. No 257. 1905). Der von Shufeldt beschriebene Wirbel steht nahe zum 23. Halswirbel des Hesperornis regalis. Dr. K Lambrecht. Shufeldt, R. W., On a Restoration of the Base of the Cranium of Hesperornis regalis. Bulletins of American Paleontology. Vol. V. No 25. 1915, p. 75—82, pi. XllI— XIV. Verfasser verglich den Schädel von Hesperornis regalis Marsh mit den von Gavia immer und rekonstruierte die Schädelbasis des erst- genannten Kreidevogels. (Plate XIII.) Dr. K Lambrecht. Lambrecht, K., Dii' Gattung Plotus im ungarischen Neogen. — Jahrb. d. k. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XXIV. Heft I.Budapest, 191Ó, p. 1—24. Mit 10 Textabbildungen. (Autoreferat.) Aus der pannonischen oder pontischen Stufe (Plioc. inf.) von Tataros (Kom. Bihar) beschrieb ich zwei fossile Vogelreste. Das erstere, ein Wirbel, repräsentiert den Ó. Halswirbel einer zum Formeiikreis der Schlangenhaisvögel (LHotinae) gehörenden ausgestorbenen Art. Dieser ist von den heutigen dadurch unterschieden, daß seine Hyperapophyse durch eine tiefe Incisur getrennt ist. Nach der Fundschicht bezeichnete ich diese Form als Plotus pannonicus n. sp. Wahrscheinlich gehört zu der- selben Art der neben dem Halswirbel gefundene Mittelhandknochen, der aber keine bedeutendere Charaktere aufweist. Nach Beschreibung der fossilen Reste faßte ich die zum Formenkreis der Steganopoden gehörende bisher bekannten fossilen Vogelreste zusammen. Der älteste bisher bekannte Steganopode ist Elopteryx Nopcsai Andri ws aus der oberen Kreide von Szentpéterfalva (Siebenbürgen). Kisebb közlemények. — Kleinere Mitteilungen. A Szecsvan-expedîtio. Dr. Weigold Hugó levele Schenk Jakabhoz. Peking, 1916. január hó 10-én. Szerencsésen visszatérve Kinába, ahol az ember megint valameny- nyire biztonságban érezheti magát, rövid híradást adok 1Q15. évi tibeti utazásaimról és kutatási eredményeimről. Minthogy ezek a területek még csak kevéssé vannak kikutatva, azért a térképeken aligha lehet mindig követni az utaimat. Májusban érkeztem meg FuNKE-val Tatszienlu-bdi, ahol ő szeptember végéig meg is maradt, míg én az idő legnagyobb részében egyedül kutattam a belső területeken. Júniusban és július ele- jén a Tátsz ienlu-\ó\ délnyugatra eső ismeretlen területen, ahol előttem még csak egyetlen egy fehér ember, egy misszionárius járt, 21 napon át utazgattam. Már ezt az utamat is titokban kellett megtennem és saját három lovamat kellett teherhordásra fölhasználnom, minthogy a kinai hatóságok európai embert egyáltalában nem akarnak az ország belse- jébe engedni s ezért ///a-ál latokat (a tibetiek által robotban szolgálüitott háti és igás állatok) se bocsátanak rendelkezésre. Ennek a határelzárás- nak az oka a még mindig rendezetlen és veszélyes helyzetben gyökere- zik. Hiszen 1915. február havában kinai katonák és tibetiek még a fő- várost is bevették és kifosztották. Habár megverték őket, a tibetiek az ország belsejében tovább is garázdálkodtak rabolva és gyilkolva s állandó veszedelmet jelentettek. S különösen ez a törzs volt hirhedt a kegyet- lenkedéseiről. A dolgok ezen állása mellett úgyszólván lehetetlenségnek látszott, hogy megvalósíthassam tudományos programmom utolsó és legfontosabb részét: délkeleti Tibet állatvilágának fölkutatását s ezzel megszüntetni azt a nagy hézagot, amelyet eddigi ismereteinkben a Hima- laya, Yunnan, Szecsvan vidék és a Kukunor-Kanszu terület által kö- rülzárt, ismeretlen föld alkotott. Tibet kinai részének helytartója Tat- szienlu-ban csakugyan kategorikusan megtiltotta Dawo-n túl a további utazást az ország belsejébe s odáig is csak egy misszionárius, Sörensen úr kíséretében engedett el. Ennek dacára is titokban tovább mentem volna, ha lett volna elegendő anyagi erőm ahhoz, hogy magam szerel- Aquila. 26 402 KISKBFí KÓZI.F.MKNVEK jek föl egy nagyobb karavánt. Szerencsémre a dolog azonban még's csak sikerült. Megkaptuk az ulákat és hivatalosan Dawo-\g utaztunk, ahova 7 nap múlva értijnk el. Itt azután kijelentettem a hivatalnoknak, hogy én minden körülmények között tovább utazom Batang felé, akár ad ulákat és kíséretet, akár nem, mert nincsen semmi joga ahhoz, hogy engem föltartóztasson. Van jó fegyveren] és három lovam a legszüksé- gesebb podgyász szállítására, én és az embereim pedig majd gyalog- szerrel megyünk tovább. Sokkal erősebb eltökélést mutattam, mint ameny- nyivel tényleg rendelkeztem, mert hiszen hátaslovak nélkül csak nem tehettem volna meg az óriási utakat ezekben a rettenetes magasságok- ban. Ó vele azonban el tudtam mindezt hitetni s így mégis kaptam ulákat, igaz, hogy nem hivatalosan s ezért kíséretet már nem adott. Bizonyára arra gondolt, hogy még sokkal ferdébb helyzetbe juthatna, ha fenyegetésemet beváltva csakugyan gyalogszerrel indulok az ország belsejébe, ami itt nagy kockázattal jár. Megadtam neki az igazolványt arról, hogy ő mindent megtett szándékom megmásítására s hogy ezért felelősség őt nem terheli. Ez természetesen nem mentette őt meg attól az orrtól, amit a főnökétől kapott, de utóvégre ezzel én már nem törőd- hettem, nálam a fődolog a tudomány volt. Ugyanilyen módon erősza- koltam ki a továbbutazást Drangu (Csang-gii) , Oanse (Kanzego) és Boei városokban és 30 napi majdnem szakadatlan lovaglás után ezen az úgynevezett északi országúton elérkeztem Batang-bsL, mely a felső Yangcse közelében fekszik. Útközben alig kaptunk élelmet s nagyon nehéz volt szegény agyonstrapáit lovaim számára takarmányt szerezni. Az úgynevezett déli országút, amely Litang-ow át vezet Bata/ig-ba, rövi- debb ugyan, de a hadiállapot miatt el volt zárva s ulákat ott még sok- kal nehezebben lehetett volna kapni. Ha az ember egyszer túl van a Tatszienlu környékén lévő hágó- kon, melyek kivétel nélkül 4000 méternél magasabbak, akkor néi)rajzi, állattani és növénytani szempontból már Tibet-ht jutott s néhány nap után már olyan Tibet-be ér, amelynél hamisítatlanabbat még Lhassa vagy Sigacze sem nyújthat, amint azt kérdésemre mindenki megerősí- tette, aki Z.//ûssû-ban járt, így többek között a tolmácsom is. Augusztus 27-én tehát elérkeztem Batang-ba, ahol az amerikai misszió orvosa, DR. Shelton és a misszió többi tagjai rendkívül kedvesen fogadtak. Ez a legtávolabb eső helyek egyike, ahol még fehér ember található s igazán jól esett megint egy kis civilizáció az utazás sok nélkülözései után, amikor iídzsumbay» volt a főételünk s a mosakodás a ritkább fény- űzéshez tartozott. Amikor már egyszer Batang-bim voltam, természetesen még foko- zódott az étvágyam s a közelebbi környéken végzett kutatások után újra tovább akartam menni, egészen a jelenleg már teljesen független KISf-KFi KOZLEMhNVHK 403 Lhassa-Tibet határáig, aliol fegyveres kinai és dalai-lamai katonák néz- nek egymással farkasszemet, azután déli irányban addig, amíg csak meg nem találtam a y///7/zu!//-faunával való kapcsolatot. A hatóságok termé- szetesen ezúttal is mindent megtettek, hogy ebben megakadályozzanak, de én titokban málhás állatokat béreltem és szeptember 15-én megszök- tem délnyugati irányban a hatalmas Mí'kon(r-U)\y2L\\\ felé. Minden hiva- talos kiséret nélkül itt is bántódás nélkül tovább jutottam, habár Ba- tang közvetlen környékén is történtek fosztogatások. Augusztus 19-én elérkeztem Jiencsin-ht (tibeti nyelven Zaka, a térképeken pedig elég íurcsán Jerkalo néven szerepel) a Mekong melett, melynek mentében azután hihetetlenül veszedelmes utakon délfelé haladtam. Már Attense előtt rábukkantam az első K/z/z/zö/z-madarakra s ezért szeptember 26-án visszatértem Attense-\.ò\ Batang-hd., ahová más utakon 20 nap múlva érkeztem meg. Gazdag és rendkívül érdekes tudományos gyűjtemények- kel tértem vissza erről az útról s oly tájképlátványok emlékeivel, ame- lyekhez fogható csak kevés akad a földön. Minthogy a Mekong-íoXyó a határt alkotja, azért elérkeztem addig, ameddig csak lehetett, mert a határ most hermetice el van zárva s most még jobban, mint előzőleg bármikor s a magamnak kitűzött föladatot utolsó pontig megvalósítot- tam. Batang-m\ még egyszer fölmentem a havasok közé, hogy wapiti- szarvasokra vadásszak, meg is közelítettem egy 30 darabból álló falkát s egy erős bikát megsebesítettem, de nem kaptam meg, ami bántani fog, amíg csak élek. Nagyon boldog voltam azonban, hogy egyébként oly sok eredményt értem el s 33 nap alatt, félig-meddig eltoloncoltatva ismét az északi úton, de most a nagy Lama-kolostoron és fejedelmi székhelyen, Derge-n át visszamentem Tatszienlu-hdi. Útközben elejtettem még egy kékjuli-gi&ki s átéltem egy rettenetes hóvihart. Tatszienlu-hó\ azonnal lejöttem Kinába és Hankau érintésével Peking-ht mentem. Megemlítem még, hogy az odautazás alkalmával 5 napig olyan úton haladtam Rombacza-ió\ BoeiAg, amelyen előttem még csak egy misszio- nárius ment végig s hogy a visszautazáskor az egyik emberemre lesből rálőttek, de csak egy golyó talált s az is csak a kabátja ujját lyukasz- totta át. Csak véletlen volt, hogy nem én haladtam szokásom szerint a karaván élén. Legjobban érdekeltek egyebek között a Tibet belsejében lévő, ma- gas fekvésű puszták, amelyeken tömérdek pocok (Lagoni^s) és a velük szimbiózisban élő havasi pintyek ( Mo ntif ringilla mandelli és ruficollis) és Podoces liumilis tanyáztak. Ugyanitt rábukkantam a tibeti Acanthis Jlavirostns-X2i és — ami bizonyára újdonság lesz — a Petronia-v2i. A hinialayaholló, fakó keselyű és a saskeselyű közönségesek voltak, külö- nösen az utóbbi. Ugyancsak gyakori volt 5000 méteren túl a Tetrao- pliasis henrici és a vadbirka (nahur). A fekete harkály se volt ritka 26* 404 KISKBB KÒZLFMENVEK S lőttem 2 háromujjú harkályt is (Tridadylus funebris). Vöröslábú czan- kók és folyami csérek együtt fészkeltek a /'//Yf^ös ásólúddal. Havasi csókák ritkábbak a szirti var/ak/iál. Őszi átvonulok: Phoenicopterus erythrogastra grandis, Pratincula insignis, sárga billegetők, nagy őrgébics, vadludak, vadrécék, szárcsa, bibic és gulipán együtt a pusztai ölyvvel és kerecsen sólyommal, melyet, sajnos, nem tudtam elejteni. A belső részeken egy buhút lőttem s egy széki csért, úgyszintén Antlius campestris-\. Hogyan magya- rázod ezt? A 4000-től 6000 méter magasságban lévő területeken Monti- f ringilla brandii, Ere mop Itila, Prunella rubecuoides, fulve see ns és co Ilari s y Carpodacus rubicilla. Az emlős fauna azonban nem éppen gazdag. Most Pekingben vagyunk és a német táborban a követségnél kap- tunk szállást. Ez egész más ország, mely sokkal inkább mongolnak lát- szik, mint kínainak. A város imponál a nagy parkjaival, de óriási kiter- jedése miatt nagyon egyhangú. Az időjárás hideg, minden csupa dér, míg hó kevés van. Ha nem megy másként, akkor a tiencsini némef iskolában a háború végéig valamilyen tanítói állást vállalok, de okvetlenül meg szeretnék még ismerkedni Kina északi részének állatvilágával, mely célból a Shanszisz hegyvidékre vagy az északi hegyrendszerbe kellene kirán- dulni. Die Szetschwan-Expedition. Ein Brief von Dr. Hugo Weigold an Jakob Schenk. Peking, 10. Jänner 1916. Glücklich wieder zurück in China, wo man wieder in Sicherheit ist, will ich eine kleine Schilderung meiner Reisen in Tibet in 1915 und meiner Arbeitsergebnisse dort geben. Auf den Karten wird man diese Fahrten nur teilweise verfolgen können, da diese Gegenden noch wenig erforscht sind. Im Mai kamen Funke und ich in Tatsienlu an, wo er bis Ende September blieb, während ich den größten Teil der Zeit allein im Innern war: im Juni bis Anfang Juli auf einer 21-tägigen Reise durch unerforschtes Gebiet südwestlich von Tatsienlu, wo vor mir nur ein Missionär als einziger Weißer gereist war. Schon diese Reise mußte ich heimlich mit meinen eigenen drei Pferden als Lasttieren machen, da die chinesischen Behörden keinen Europäer ins Innere las- sen, man also auch keine Ula-Ticre (das sind von den Tibetern in Frohndienst gestellte Reit- und Lasttiere) bekommen kann. Der Grund dieser Absperrung ist die noch immer ungeklärte und sehr gefährliche Lage. Hatten doch in Februar dieses Jahres chinesische Soldaten und Tibeter sogar die Hauptstadt eingenommen und geplündert. Sie waren zwar geschlagen worden, aber diese Tibeter trieben sich mordend und plündernd im Innern als große Gefahr herum. Und gerade dieser Stamm KLEINKRK MITTHILUNOfN 4O5 war als besonders grausam bekannt. Diese Sachlage schien die Aus- führung des letzten und Hauptteils meines wissenschaftlichen Program- mes, die Erforschung der Fauna Südost-Tibets, die Ausfüllung der großen Lücke zwischen Himalaya, Yiinnan, Szetschwan und Kukunor- Kansuh in unserer Kenntnis vollständig unmöglich zu machen. In der Tat verweigerte mir denn auch der Statthalter von Chinesisch-Tibet in Tatsienlu ganz kategorisch jedes Reisen ins Innere weiter als bis Dawo, und bis dahin auch nur in Begleitung eines Missionärs, Herrn Sören- SEN. ich wäre trotzdem heimlich weiter gegangen, wenn ich die Mit- tel gehabt hätte, eine eigene größere Karawane auszurüsten. Zum ülück sollte es aber auch so gelingen. Wir reisten offiziell mit Ulas nach Dawo, das sind 7 Tage. Dort erklärte ich dem Beamten, ich würde auf jeden Fall allein, auch wenn er mir keine Ulas und Eskorte geben würde, nach Batang gehen, da er mich ja auf keine Weise aufhalten könne. Gute Waffen und drei Pferde zum Tragen des Allernotwendigsten hätte ich, und ich und meine Leute würden laufen. Ich täuschte ihm mehr Energie vor, als ich hatte, denn ohne Reittiere hätte ich die un- geheuren Strecken in diesen kolossalen Höhen doch nicht zurücklegen können. Doch er mußte mir glauben und gab mir schließlich Ulas, allerdings inoffiziell, also auch ohne Eskorte. Er sagte sich wohl, daß er in noch viel schiefere Lage kommen könne, wenn ich meine Drohung wahr machen und zu Fuß gehen würde, was in jenem Lande ein Wag- nis ist. Ich gab ihm die Bescheinigung, daß er alles getan habe, mich aufzuhalten, und er keine Verantwortung habe. Das konnte ihn aller- dings nicht vor einem Rüffel seitens seines Vergesetzten bewahren, aber für mich kam selbstverständlich zuerst die Wissenschaft. In gleicherweise nötigte ich die Beamten in Drangii (CItang-gu), Ganse (Kanzego) und Boei und kam so in 30 Tagen fast ununterbrochenen Rittes auf dieser sogenannten Nordstraße in Batang nahe dem oberen Jangtse an. Un- terwegs war es schwer Proviant, und sehr fchwer Futter für meine eigenen armen, böse heruntergekommenen Pferde zu bekommen. Die sogenannte Südstraße über Litang nach Batang ist kürzer, aber jetzt infolge des andauernden Kriegszustandes gesperrt und Tiere sind dort jetzt kaum zu bekommen. Nachdem man einmal die Pässe zunächst Tatsienlu, alle etwa 4000 Meter hoch überschritten hat, ist man landschaftlich, ethnographisch, faunistisch und floristisch in Tibet und nach einigen Tagen ist es ein Tibet, wie es echter auch in Lhassa oder Schigatse nicht gefunden werden kann, wie mir auf Befragen jeder Besucher Z./ia55fls, zum Beispiel mein Dolmetschdiener bestätigte. Am 27. August kam ich also in Batang an, wo ich von dem amerikanischen Missionsarzt Dr. Shelton und den anderen Missionären äußerst nett aufgenommen wurde. Das '4*06 KISKBB KÖZLEMÉNYEK ist einer der weltentlegensten Plätze, wo Weiße sitzen, und es tat mir wohl, wieder einmal Zixilisation zu fühlen nach dem reichlich wilden Leben unterweges, wo «Ds///«^ß» eine Hauptrolle im Essen spielte und Waschen ein seltener Luxus war. Einmal in Batang, schwoll mir natijrlich der Kamm und ich wollte, nach Untersuchung der näheren Umgebung, weiter bis zur Grenze des jetzt ganz unabhängigen Lhassa-J ibet, wo sich chinesische und Dalai-Lama Soldaten gegenüberstehen, und soweit nach Süden, bis ich den Anschluß an die K/>////a//-Fauna erreicht haben würde. Natür- lich taten die Behörden wieder alles, mich zu hindern, so daß ich heim- lich Tiere mieten und am 15. September wieder durchbrennen mußte mit der Richtung südwestlich zum gewaltigen Mckong-Fluss. Auch hier wieder kam ich ohne Eskorte ungeschoren durch, obgleich es Räube- reien selbst dicht bei Batang gab. Am 19. August erreichte ich Jien- tscliin (tibetisch Zaka, auf den Karten merkwürdigerweise Jerkalo ge- nannt) am Mekong, den ich dann auf unglaublich gefährliciien We- gen südwärts verfolgte. Schon vor Attcnse fand ich die ersten Yünnan- Vögel und kehrte darum am 26. September von Attense auf anderen Wegen nach Batang zurück, wo ich nach 20 Tagen wieder eintraf mit der Erinnerung an Scenerien, die zu den größten der Welt gehören^ und bereichert mit einer wissenschaftlich sehr interessanten Ausbeute. Da der Mekong die Grenze bildet, war ich soweit gekommen, als es jetzt über- haupt möglicii ist, sie ist hermetisch verschlossen schlimmer wie je vor- her, und hatte mein selbstgestelltes Programm bis zum letzten Punkte erfüllt. Bei Batang ging ich noch einmal in die Hochgebirge auf Wa- piti-Hirsche jagen, kam an ein Rudel von 30 Stück heran und schoß einen starken Hirsch, leider weidwund, so daß er mir davonkam, was mich mein Lebelang noch schmerzen wird. Trotzdem glücklich über die übrigen Erfolge kehrte ich nun in 33 Tagen, halb per Scliub, wieder auf dem Nordweg, aber diesmal über das große Lama-Kloster und die Fürstenresidenz Derge nach Tatsienlii zurück. Unterwegs schoß ich noch eine Blausckafgeiß und erlebte einen bösen Schneesturm. Von Tat- sienlii kam ich sofort herunter nach China und eilte über Hankau nach Peking. Auf dem Hinwege hatte ich übrigens 5 Tage einen noch nie aufgenommenen Weg, den vor mir nur ein Missionär gegangen, von Rombatsa nach Boei, auf dem Herweg ward einer meiner Leute aus dem Hinterhalt beschossen, aber nur .eine Kugel traf und auch nur sei- nen Aermel. Nur durch Zufall war ich gerade nicht der Vorderste der Karawane, wie sonst. Am interessantesten war es mir unter anderen, die innertibetischen Hochsteppen kennen zu lernen mit ihren unzähligen Wühlmäusen (La- gomvs) und den mit ihnen symbiotisch lebenden Schneefinken (Monti- KLEINERE MITThll.UNGEN 407 fringilla mandelli und nificollis) und Podoces hiimilis. Auch den tibe- tischen Acanthis flavirostris und — das ist wohl ganz neu — einen Pctronia fand ich hier. Der Himalaya-Kolkrabe, Gänse- und Lämmer- geier, besonders letztere, waren gemein, ebenso in den Hociigebirgen oberhalb 5000 Meter Tetraopliasis henrici zusammen mit den Wildscha- fen (nahur). Scliwarzspeclite nicht selten, auch zwei Tridactylus fiincbris gescholten. Rotschenkel und Flußscescliwalben brütend mit Rostgänsen. Alpendohlen seltener als Alpenkrähcn. Im Ht-rbst ziehen Phoenicopteriis erythrogastra grandis, Pratincula insignis, Schafstelzen, Ran bw ärger, Wildgänse und Enten, Bleßhiihner, Kibitze und Säbelsclinäblcr durch mit Buteo ferox und Würgfalken (leider niclit erlegt). Ein Uhu, im Innern erlegt, ebenso eine Brachschwalbe, Antlius campestris geschossen. Was ist das? In den Hochlagen von 4000 bis 6000 Meter Montifringilla brandii, Eremophila, Prunella rubeculoides, fulvescens und collaris, Car- podacus rubicilla. Säugetierwelt nicht sehr reich. Jetzt sind wir in Peking eingetroffen, wo wir im deutschen Lager bei der Gesandtschaft wohnen. Man fühlt sich hier wie in einem ganz anderen Lande, das mehr mongolisch als chinesisch anmutet. Die Stadt imponiert durch ihre ungeheuren Anlagen, ist aber bei ihrer unglaub- lichen Ausdehnung eintönig. Umgebung öde. Wetter kalt, alles in Reif, Schnee wenig. Wenn es nicht anders geht, nehme ich eine Lehrerstelle an der deutschen Schule Tientsin an, bis zum Ende des Krieges, möchte aber auf jeden Fall noch etwas von der Tierwelt Nordchinas kennen lernen, wozu man in die Berge Shansis oder des Nordens gehen muß. A bölömbika alakoskodása. Hogy az alakaskodó madarak a meg nem felelő környezetben is próbálnak élni ezzel a velükszületett viselke- désükkel s kisebb mértékben még hasznát is vehetik, arra nézve egy igen érdekes példát láttam a bölömbikánál (Botaurus stellaris). 1915. ápr. 2-án kora reggel a mezőkövesdi temető egyik magasabb akácfájának a tetején már messziről észrevettem egy különös sárgás- barna alakot, melyet először nagyobb távolságból valami szél által oda- hordott rongydarabnak néztem, de 2—300 lépésről már távcsövemmel felismertem, hogy az egy alakoskodó bölömbika. 8—10 m. magas akácfa volt ez. Koronája, azaz most a száraz gallyai fent kissé laposan terjeszkedtek szét s a madár egyik ilyen víz- szintes vastagabb gallyon ült, csőrét függőlegesen az ég felé tartva. Körülte kopár gallyak voltak, így a környezetbe egyáltalán nem olvad- hatott bele, de a mozdulatlan madár egyáltalán nem úgy festett, mint egy madár és gyakorlatlan szem feltétlenül egy darab sárga rongynak tartotta volna, még közvetlen a fa alól is. Nem látszott a feje, hanem csak egy felfelé álló sárga cövek hegyesedő véggel; lábai szintén nem 408 KISKBH KOZLEMKNYEK látszottak, mert a csüdjeit lefektetve egészen ráfeküdt az egymás mellett álló gallyakra. A madár ezt az állást már akkor felvehette, amikor én tőle még 3—400 lépésre voltam. Közeledtem hozzá egész 20 — 30 lépésre ; meg sem moz- dult; a hasi oldalával volt felém fordulva. Erre a fát körüljártam, hogy a madarat más oldalról is láthassam. Ámde a bölömbika, mintha egy óramű lenne, egész felső testével, nya- kával, hasával, lassan, szinte mozdulatlanul, észrevétlenül fordult arra, a merre én mentem, úgy hogy mindig csak a hasi oldala volt felém fordulva. Körülbelül 100°-nyi elfordulásnál azonban már nehezére esett tovább csavarni a testét s ekkor már csak mellével és a nyakával fordult tovább. Mikor a fa túlsó oldalára értem s így ő már 180°-nyi elfordu- lást végzett jobbra, tovább nem tudván csavarodni, lassan visszafordult eredeti helyzetébe, majd tovább fordulva balfelé, ismét elfordult 180°-ra s mikor már újra felém volt a mellének és nyakának hasi oldala, akkor tovább fordult velem együtt, míg végre én egészen körüljártam a fát, ö pedig megtette az egész körfordulatot, igaz, hogy két részletben, i Egész a fa alá mentem, de ő meg nem mozdult, se el nem szállt s ez a mozdulatlansága feltétlenül megtévesztő hatású volt. Hosszabb ideig járkáltam a fa körül, de a madár nem mozdult s komikus alakját mindvégig megtartotta. Ott is hagytam Két, három óra múlva ismét arrafelé jöttem s a bölömbika még mindig ott volt a fa tetejében s amint a látócsövemen tisztán láttam, rendes ülőhelyzetben, rendes csőrtartással, de amint köze- lebb jöttem, ismét felvette előbbi megtévesztő alakját. A temető sík földön fekszik, messze mindenfelé nádas vagy víztől, sőt körülte is nagy távolságra hiányzik mindenféle facsoport. A madár vándorútján volt s az éjjeli nagy út fáradalmait kipihenni telepedett le a temető fájára. Valószínű, hogy a fáradtság is hozzájárult ahhoz, hogy oly közel bevárt s nem engedte magát elzavartatni. Dr. Nag}' Jen ó\ Zum Mimikry der Rohrdommel. Dalj mimikrysierende Vögel auch in einer solchen Umgebung, welche ihrem Mimikry durchaus nicht günstig ist, dennoch ihr angeborenes Verhalten zeigen, und davon auch einigen geringen Nutzen ziehen können, darüber konnte ich eine sehr interessante Beobachtung an einer Rohrdommel (Botaurus stellaris) machen. Am 2-ten April 1915 beobachtete ich im Friedhofe zu Mezőkövesd in den frühen iWorgenstunden auf dem Wipfel eines höheren Akazien- > Ha én megálltain, ô is niozdnlatlan maradt, ha tovább mentem, ô is tovább fordult. KLEINERE MITTEILUNGEN 409 baumes schon von Weitem eine sonderbare gelblichbräunliche Gestalt, welche ich aus größerer Entfernung für einen vom Winde dorthin ge- wehten Fetzen hielt, aber mittels des Feldstechers aus 200—300 Schrit- ten Entfernung als eine mimikrisierende Rohrdommel erkannte. Der Akazienbaum war 8—10 Meter hoch, zu dieser Zeit noch un- belaubt, die Zweige im Wipfel hatten sich in fast wagerechter Richtung ausgebreitet. Der Vogel saß auf einem solchen wagerechten Zweige, den Schnabel senkrecht gegen den Himmel erhoben, f^ingsherum war er von kahlen Zweigen umgeben, so daß er durchaus nicht mit der Um- gebung verschmelzen konnte und trotzdem zeigte der unbewegliche Vogel keinesfalls ein Vogelbild und würde ihn ein ungeübtes Auge als einen gelben Fetzen angesehen haben, sogar auch dann noch, wenn der Beobachtende unmittelbar unter dem Baume gestanden wäre. Sein Kopf war nicht bemerkbar, sondern nur ein aufrechtstehender zugespitzter gelber Stab; auch die Ständer waren nicht sichtbar, da er die Läufe auf zwei nebeneinander befindliche Zweige gelegt hatte. Der Vogel hatte diese Stellung schon damals angenommen, als ich noch etwa 3 — 400 Schritte von ihm entfernt war. Ich nahte mich ihm auf 20 — 30 Schritte ohne daß er sich rührte, immer aber mit seiner Unterseite gegen mich gerichtet. Jetzt begann ich den Baum zu umkreisen, um den Vogel auch von der anderen Seite zu sehen. Er folgte mir jedoch wie ein drehbares Uhrwerk, indem er langsam unbemerkbar mir immer seine Unterseite zuwandte. Bei einer Drehung von 100° wurde es ihm jedoch schon be- schwerlich, seinen ganzen Körper zu drehen und folgte er mir nunmehr nur noch mit Hals und Brust. Bei einer Drehung von 180 Graden konnte er mir nun auch auf diese Weise nicht mehr folgen, weshalb er langsam seine ursprüngliche Stellung einnahm, aus dieser wieder eine Drehung von 180 Graden, jedoch in entgegengesetzter Richtung voll- brachte und mir nun wieder und auch weiter seine Unterseite zuwandte, bis ich den Baum ganz umgangen hatte. Er beschrieb also ebenfalls einen ganzen Kreis, jedoch in zwei Teilhälften und jeden Teil zweimal. Blieb ich stehen, so blieb er ebenfalls unbeweglich, ging ich fort, so folgte er mir. Ich begab mich nun ganz unter den Baum, er flog jedoch nicht ab, sondern blieb auch weiter unbeweglich und hätte dadurch so man- chen täuschen können. Trotzdem ich mich längere Zeit hindurch unter dem Baume aufhielt, bewegte sich der Vogel doch nicht und behielt seine komische Stellung unentwegt bei. Schließlich entfernte ich mich, kam jedoch nach 2—3 Stunden wieder zurück. Die Rohrdommel befand sich noch innuer am näm- 410 KISEBB KÖZLEMÉNYEK lichen Platze und wie ich durch den Feldstecher beobachten konnte, in der gewöhnlichen Sitzstellung und mit normaler Schnabelhaltung, so wie ich mich jedoch näherte, nahm sie wieder ihre Mimikryhaltung ein. Der Friedhof ist in der Ebene gelegen, fern von Rohr und Ge- wässern, selbst Baumgruppen sind keine in der Nähe. Der Vogel befand sich auf dem Zuge und ruhte sich wahrscheinlich von den Mühen seiner Reise aus. Möglich, daß auch diese Ermüdung dazu beitrug, daß er sich durch meine Nähe nicht stören und vertreiben ließ. Dr. Eugen Nagy Az első fossilis talpastyúk-(Syrrhaptes paradoxus Pall.) maradvány. Gadow H. tanár, a madár-anatómiának egyik legkiválóbb élő mes- tere, a cambridgei «Museum of Zoology»-ban 1913. febr. 3-án keltezett, hozzám intézett, a magyarországi pleistocaen-madárfaunákról szóló levelét a következő megjegyzéssel végezte: «Eigentümlich, daß Syrrhapfes nicht gefunden ist, überhaupt kein echt asiatischer Vogel». Ha a Középeurópá- ból eddig ismert pleistocaen emlősfaunákra gondolunk, amelyekben ázsiai alakok szép számban szerepelnek, ez tényleg feltűnő. Rövid idő előtt Dr. Kormos TiVADARral együtt a Budapest közelé- ben fekvő pilisszántói kőfülke postglaciális faunáját dolgoztam fel; Dr. Kormos az emlősöket, e sorok írója a madarakat tanulmányozta. ^ Amikor a pilisszántói kőfülke felső pleistocaen agyagrétegének csüdjeit vizsgáltam, figyelmemet elsősorban egy előttem eddig ismeretlen baloldali csüd kötötte le. Mellső oldaláról vizsgálva a csontot, galambnak néztem és azok között kerestem recens képviselőjét. Lateralis nézetben azonban lényeges eltérést mutatott az előttem fekvő galamb-csüdöktől ; míg ugyanis a galambok csüdjének hypotarsusa a csont proximális epi- physisére szorítkozik, addig a kérdéses csüd hypotarsusa csaknem a csont distális epiphysiséből indul ki. Eszembe jutott GADOW-nak a talpas- tyúkokról Írott jellemzése.2 Syrrhaptes-zsoniwiz azonban a legújabb időkig hiányzott az Ornithologiai Központ comparativ gyűjteményéből s ezért a hallei Schlüter cégtől rendeltem még 1914 nyarán egy talpas- tyúk-börpraeparatumot, hogy, egyébnek hiányában, legalább ebből|szed- hessem ki a meglevő csontokat. Indokolt érdeklődéssel emeltem ki az épen rothadás alatt álló vázrészeket a maceratóriumból és legott meg- győződtem róla, hogy helyes nyomon jártam: a kérdéses csontban csak- ugyan a pusztai talpastyúk csüdjét ismertem föl. Tudomásom szerint ' A pilisszánlói kőfülke. Tanulmányok a postglaciális kor geológiája, ősipara és faunája köréből. Lambrecht Kálmán dr. közremíiködósével írta Kormos Tivadar dr., A m. k. földtani intézet évkönyve XXIH. k. 6. fiiz. XXII— XXVIl. táblával és 67 szöveg- közti rajzzal. Budapest 1915. 2 Gadow, H., in Bronns Klassen und Ordnungen des Thierreichs etc. Band VI. Abt. IV. Vögel. II. System. Teil. Leipzig 1893, p. 20S. KLEINERE MITTEILUNGEN 411 Európa nagyszámban ismert pleistocacnkorú faunái közül egyikben sincs még kimutatva az ázsiai steppéknek ez a tipusos madara. A pilisszántói postgiaciális baloldali Sy/rhaptcs-csüá hossza 22 mm.; a rendelkezésemre álló recens példányé 21 mm. A madár, mint a levegő ura, éltető eleménél és élete módjánál fogva sokkal kevésbbé alkalmas zoogeografiai következtetésekre, elterjedési határok megvonására, mint bármely más, lassabban mozgó, a röghöz kötött gerinces. Gyors helyváltoztatásának köszönheti a madár, hogy elemi csapások, árvíz, jégverés, vulkánikus kitörések, homokförgetegek elől legtöbbször elmenekülhet, míg a földhöz kötött emlős, hüllő és kétéltű ott pusztul. Innen van az is, hogy a pleistocaent megelőző időkből oly kevés madár maradványait őrizte meg a föld méhe. L. H. Miller kaliforniai lelete, aki Rancho la Brea negyedkorú aszfaltjában egy helyen harminchárom szirti sas (Aquila chrysaetiis) maradványait találta meg, nyilvánvalólag katasz- trófa áldozatait, a palaeo-ornithologia történetében példátlanul áll.i A fossilis madárleletek nagy zöme éppen a madarak csekélyebb zoogeografiai jelentősége miatt sokáig kevés figyelemben részesült. MiLLER-nek Kalifornia pleistocaen aszfaltjából publikált páva-lelete (Pavo califoniicus Mill.) 2 azonban egy csapásra fölkeltette a búvárok figyel- mét a fossilis madármaradványok iránt; hogyne, hiszen eddig úgy tudtuk, hogy a pávák kizárólag az óvilágra szorítkoztak. Jelentőségében, becsében ezzel egyenértékű lelet a pilisszántói Syn'liaptes-QsM, a pusztai jellegű steppék talpastyúkjának első fossilis ma- radványa, nemcsak mert szélsőségesen jellegzetes steppe-lakó — amelyet már sokan és régen ^ vártunk a pleistocaenből — de azért is, mert egy újabb és jelentős bizonyítéka a magyar alföldi pusztai fauna keleti származásának. Dr. Lanibreclit Kálmán. Der erste fossile Rest des Steppenhuhnes (Syrrhaptes paradoxus Pall.) Prof. Dr. h. Gadow, einer der hervorragendsten Anatomen unserer Zeit, schrieb in seinem im «Museum of Zoology» zu Cambridge am 3. Feber datierten Brief an mich folgenderweise: «Eigentümlich, daß (in den pleisto- cänen Faunen) Syrrhaptes nicht gefunden ist, überhaupt kein echt asiatischer Vogel.» Wenn wir an die bisher bekannten Säugetierfaunen des mitteleuropäischen Pleistocäns denken, in welchen eine große Menge echter asiatischer Tiere konstatiert wurde, so ist das wirklich eigentümlich. Vor kurzer Zeit bearbeitete ich mit Dr. Theodor Kormos die ' Miller, L. H. Teratornis, a new avian genus from Rancho la Brea. Univ. of California Pubi. Bull, of the Dep. of Geology. Vol V. No 21. 1909, p. 306. 2 Miller, L. H. Pavo californicus, a fossil Peacock from the Quaternary Asphalt Beds of Rancho la Brea. Ibid, vol V. No 19. 1909, p. 285-289. V. ö. Abel, O., Grund- züge der Palaeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart 1912, p. 22. 412 KISEBB KÖZLEMÉNYEK postglaciale Fauna der Felsnische Pilisszántó (in der Nähe von Buda- pest). Dr. Kormos bestimmte die Säugetierüberreste, ich selbst die Reste der Vögel, i Als ich die Tarsometatarsi der oberen pleistocänen Höhlen- Lehmscliicht unserer Felsnische untersuchte, fiel mir ein eigentümlich gestalteter linker Tarsometatarsus auf. Im ersten Moment hielt ich es für einen Taubentarsus. Eingehender untersucht zeigte aber der vor- liegende Knochen von denen der Tauben wesentliche Unterschiede. Der Hypotarsus der Tauben ist kurz und beschränkt sich auf den distalen Teil des Knochens, der Hypotarsus des fraglichen Knochens war aber lang, und begann an der distalen Epiphyse des Knochens. Da dachte ich an die von Gadow characterisierten Tarsi der Steppenhühner.2 Sy/r/iaptes-Ske\tii fehlte aber bisher aus der komparativ-osteologischen Sammlung der K. Ung. Ornithologischen Centrale, weshalb ich noch im Sommer 1Q14 einen Steppenhuhnbalg von der Firma Schlüter (Halle) bestellte, um wenigstens die Extremitätenknochen zu gewinnen. Mit begründetem Interesse suchte ich im Mazeratorium nach den eben unter Präparation stehenden Knochen und das Rätsel war gelöst, die Lücke war ausgefüllt: der fragliche Tarsus stimmte mit dem des rezen- ten Steppenhuhnes (Syrrliaptes paradoxus Pall.) vollständig überein. Meines Wissens nach wurde dieser typische asiatische Steppenvogel bis lier aus keiner pleistocänen Fauna bestimmt. Die Länge des linken Syrrhaptes-Tarsus von Pilisszántó beträgt 22 Mm, das rezente mií5t 21 Mm. Der Vogel, als Herrscher der Luft, ist in Folge seiner Lebensweise zu zoogeographischen Folgerungen viel weniger geeignet, als die an die Scholle gebundenen übrigen Wirbeltiere, Der raschen Ortsbewegung ist es zu verdanken, daß die Vögel den Gefahren der Elemente, den Überschwemmungen, Hagelschlägen, vulkanischen Eruptionen, Stürmen und dergleichen meistens entfliehen könneiL Deshalb sind auch die fossilen Überreste der Vögel relativ so spärlich erhalten. L. H. Millers Fund, der in den pleistocänen Asphalt- schichten von Rancho la Brea (Kalifornien) auf einem Haufen 33 Skelette von Aquila c/ir^'saëtus entdeckte -- gewiß Opfer einer Katastrophe — steht in der Geschichte der Paläo-Ornithologie beispiellos.3 ' Die Felsnische Pilisszántó. Zur Geologie, Industrie und Fauna der PostglazialzeiL Unter Mitwirkung von Dr. Koloman Lambrecht. verfaßt von Dr. Theodor Kormos. Jahrb. d. k. ung. Geol. Reichsanstalt, Band XXIII, Heft 6. Mit Taf. XXII— XXVII und ()7 Te.xtfig. Budapest 1905. 2 Gadow, H., in Bronns Klassen und Ordnungen des Thierreichs etc. Band VI. Abt. IV. Vögel II. System. Teil. Leipzig 1893, p. 208. ^ Miller, L. H., Teratornis, a new avian genus from Rancho la Brea. Univ. of California, Pubi. Bull of the Dep. of Geology. Vol. V. No 21. 1Q09. p. 306. KLHINERf- MITTFÍILUNGEN 413 Die fossilen Vogelüberreste waren lanche Zeit hindurch — eben infolge ihrer geringeren zoogeograpliischen Bedeutung — kaum in Betracht gezogen. Als aber Miller im Pleistocän von Kalifornien eine Pfauart bestimmte (Pavo californiens Mill.),i wurde das Interesse der Paläontologen sofort erweckt, da ja laut unseren bisherigen Kenntnissen die Pfauen ausschließlich das alte Kontinent bewohnten. Der Syrrhaptes-l2ir?<\\s von Pilisszántó ist ein ebenso wichtiger F;und, nicht nur weil] dieser erste fossile Rest dieses typischen Steppen- vogels eine große Lücke in unseren Kenntnisen ausfüllt, sondern auch weil es ein neuerer und wichtiger Beweis für die orientalische Her- kunft der ungarischen Tiefebenenfauna ist. Dr. Koloman Lambrecht. A Branta ruficollis Pali, elsö előfordulása Magyarországon. DolmkJó- ZSLFnek IQlö. március 11-én sikerült végre a vörösnyakú apácalúd eddig egyetlen hazai példányát a Hortobágyon elejteni. Az időközben praeparált lúd egyenlőre elejtöjének birtokában van, Debrecenben. Április l-iw újra 6 — 7 darabot észlelt a Hortobágyon, de lövésre egy sem került. Csörgey Titus. Das erste Vorkommen der Branta ruficollis Pali, in Ungarn. Herr Joslf DoLNiK erlegte am 11-ten März IQlö. das bisher erste ungarische Exemplar der Rothalsgans auf der Puszta Hortobágy bei Debrecen. Das Praeparatum ist vorderhand im Besitze des Erlegers in Debrecen. Am 3-ten April d. J. wurden abermals 6—7 Exemplare auf der Hortobágy beobachtet, doch keine erlegt. Titus Csörgey, Keselyűk és sasok az Aldunán. Lovag Tscuusi zu Scha^dhoffkn úr Herman Ottó életrajzának megírásához forrásul szives készséggel rendelkezésünkre bocsátotta Herman OTTÓnak hozzá írott összes leveleit. Ezek között akadtunk az alábbi érdekes faunisztikai adatra, amelyet Tschl'si úr engedelmével szó szerint közlünk. A levél araneologiai tanulmány- útja közben Alsóhámorról van keltezve 1873 július IQ-én és ornitho- logiai érdekű része így szól : Alsóhámor, 1873. július 10. Június 11-én Báziásra mentem. Tizenkettedikén bejártam az alföld felé néző utolsó előhegységet és óriás, vad Scoliok fogdosásával bajlódtam, amikor figyelmemet fölöttem ismételten elvonuló árnyék keltette föl. Erről a pillanatról írtam Rogenhofernak, hogy idekívántam közös barátunkat, TscMUSiT. A szerb oldalon egy dögnek utolsó maradványai hevertek, az árnyékot pedig egy teljes i////^///'-gyüjtemény okozta, amely még egyszer meg akart győződni arról, vájjon minden el van-e fogyasztva. Három dögkeselyű (Caíhartes percnopterus), öt fakókeselyű (Vultur fulvus) és 1 Miller, L. H., Pavo californiens, a fossil Peacock from the Quaternary Asphalt Beds of Rancho la Brea. Ibid. VoL V. No 19. 1909, p. 285—289. vgl. Abel, O., Grundzüge der Palaeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart 1912, p. 22. 414 KISfíBB KOZI.EM^:^•^■EK mintegy tizenegy barátkeselyű (Vnltur cinereiis) keringett fejem fölött, valamennyi a legjobb lőtávolban, úgy hogy kivehettem mohón szikrázó szemüket ! Különösen könnyedén és szépen körözött a dögkeselyű, úszásában nyoma sincs a barát- és fakókeselyű nehézkességének; repülése szép, könnyű, lebegő és gyors. A körözés órák hosszat tartott és nem zavarta meg egy újabb bajnok érkezése sem. Röptéből, alsó teste és alsó szárnyfelülete világos színezetéből legott megismertem a kigyászölyvet (Circaetiis gallicus). Ez a nyereg felé tartott, ahol a vágásokból egy cserfaerdő meredt égnek; rövidesen fészkét is megpillantottam, két vértől duzzadó tollakkal borított fiókával; a tollak hegyén kibújóban voltak a szürkésbarna zászlók. Alapjuk hófehér pehelytollazat; lábuk vaskos, nagy, szürkésbarna, pikkelyezett. A társaságot nem zavartam, mert orni- thologiai zsákmányra nem terjeszkedhettem ki. f Herman Ottó. Geier und Adler an der unteren Donau. Herr Ritter Viktor v. TscHUSi zu Schmidhoffen war so freundlich und stellte uns zur Biographie Otto Hef^mans sämtliche an Ihn gerichtete Briefe zur Verfügung. In diesen Briefen fanden wir vom 19. Juli 1873 gele- gentlich seiner araneologischen Studienreise datiert die nachfolgende hochinteressante faunistische Mitteilung, die wir mit der Erlaubnis des Herrn v. Tschusi hier veröffentlichen. Alsóhámor, den 19. Juli 1873. Am 11. Juni ging ich nach Báziás. Am 12. bestieg ich den Vorstoß des Gebirges, den letzten gegen die Ebene und plagte mich mit dem Einfangen von riesigen und wilden Scolien, da wurde ich wieder durch einen vorüberziehenden Schatten aufmerksam gemacht und es folgte der Moment, von welchem ich an Rogünhoff.r schrieb, daß ich unseren gemeinschaftlichen Ereund Tschusi herbeigewünscht habe. Auf der ser- bischen Seite lagen die letzten Reste eines Aases, die ziehenden Schatten gehörten der kompletten Kw/////--Sammlung an, welche sich nochmals überzeugte, daß alles verzehrt sei. Drei Cathartes percnoptenis, fünf Vultur fiilvus und an eilf dnereus zogen Kreise über meinem hlaupte, alle in bester Schußweite, so daß ich die gierig funkelnden Augen blicken konnte! Besonders leicht und schön kreiste Cathartes, sein Schwimmen hat nichts von dem Massigen des cinereus oder fulviis, es ist ein schöner, leichter, schwebender und rascher Flug. Das Kreisen dauerte stundenlang und wurde nicht gestört, als mitten hindurch ein anderer Kämpe ging. Der Zug des Fluges, die helle Färbung des Unterkörpers und der Innenseite der Mügel ließen sogleich den Schlancrenadlcr erkennen! Er zog gegen den Sattel, wo ein Stück Eichenhochwald aus den Schlägen hervorragt, und es dauerte garnicht lange, so hatte ich auch schon den Horst entdeckt. Zwei Junge waren darin, mit blutstrotzenden Kielen bespickt, an deren Spitzen eben die graulichbraunen Fahnen hervorzubrechen begannen; KLEINKRK MlTTEILUN(ìr:N 415 den üntero^rund bildete schrieeweisser [""lauiii, die ["ülje plump, ^rroij und rauii beschuppt von (^raubläulicher Farbe. Ich ließ die (jesellschaft unbelästigt, weil ich mich auf ornitliologische Beute nicht einlassen kann. f Otto Merman. Az alsószombatfalvi gémtelep. Az 1914. év június 4-én végzett gém- jelölések idején alkalmam volt az alsószombatfalvi kincstári uradalom területén levő szíjrkegémtelepet megtekinteni; itt szerzett tapasztala- taimról röviden a következőkben számolok be. A nevezett gémtelep kb. 150— 200 fészekből áll, melyek felerészben fenyő-, felerészben éger, kivétel nélkül csupa magas fán vannak elhelyezve. Az egyik égeren pl. 8 fészek van. Korai kitavaszodás esetén az első szürkegémek már február 15-én jelennek meg a telepen, de március közepén már többnyire itt \an valamennyi. Az első fiókák április 10 — 12-ike táján láthatók. Szept. 15-től kezdve okt. 15-ig megint elvonulnak, a távozás idő- pontja mindig függ a kedvezőtlen időjárás beállásától. A fenyőfák, amelyeken a fészkek vannak, egy kerek tó körül állanak, az égerek a patak mentén. A telep 1^2 klm-nyire van az Oltfolyótól. Nagy érdeke volna a hazai ornithologiának, hogy úgy ez a telep, mint az, amelyik a feleki kastély parkjában van, ahol a fészkek száma kb. 50, a pusztítások ellen meg volnának védve s csakis múzeumok vagy más tudományos intézetek számára volna megengedve a gyűjtés. Az a kár, amit ezek a madarak okoznak, aránylag igen csekély, mert az Oltfolyóban és annak mellékvizeiben túlnyomóan csak csekély értékű halfajok élnek, melyek pusztítása által csak lényegtelen károkat okozhatnak. Fölhívom az Ornithologiai Központ figyelmét az Olt völgyének erre a két természeti emlékére, egyben reménylem, hogy a tervezett évenkénti gémjelölések révén fényt deríthetünk majd ennek a fajnak az érdekes vonulási viszonyaira. Spü'ß Ágoston. Notizen über die Graureiherkoionie in Alsószombatfalva. Am 4-ten Juin 1914, bei Gelegenheit der Reihermarkierungen, konnte ich die Grau- reiherkoionie der Staatsdomäne Alsószombatfalva einer Besichtigung unterziehen und kann darüber in Kürze folgendes berichten. Die genannte Reiherkolonie besteht aus etwa 150 — 200 Horsten, die sich zur Hälfte auf Fichten, zur Hälfte auf Erlen — alles besonders hohe Bäume — befinden. Eine Erle z. B. trägt 8 Horste. In milden Frühjahren erscheinen die ersten Reiher schon am 15-ten Febr. in der Kolonie. Bis 15-ten März sind in der Regel alle zurückgekehrt. Die ersten Jungen sind meistens um den 10 — 12-ten April herum zu konstatieren. 416 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Vom 15-teii Sept. bis 15-teii Okt. ziehen die Reiher wieder ab. Der Zeitpunkt wechselt aber je nach Eintritt, der ungünstigen Witterung, Die horsttragenden Fichten stehen um einen runden Teich herum, die Erlen hingegen längs eines Baches. Die ganze Kolonie ist IV2 Kim. vom Oltflusse entfernt. Es wäre ein besonderes Interesse heimischer Ornithologie, wenn sowohl diese Kolonie, als jene im Parke des Schlosses von Felek, wo sich etwa rund 50 Horste befinden, gegen Abschuß (ausgenommen für Museen und Anstalten) geschützt werden würden. Der Schaden, welcher durch diese Vögel verursacht wird, ist. ein verhältnismäßig sehr geringer, da die angrenzenden Gewässer des Fluß- gebietes des Oltflusses meist minder edle Fische führen, die ihres gerin- gen Wertes wegen nicht in die Wagschale fallen. Indem ich das Augenmerk der Ornithologischen Centrale auf diese beiden Naturdenkmäler des Olttales lenke, hoffe ich, das durch regel- mäßinge Beringung der dort ausgebrüteten Jungen mehr Licht über das Leben und die Zugsrichtungen dieses interessanten Vogels kommen wird. August \. Spieß. Hogyan fog a vándorsólyom emlősállatot? Az Aquila 1Q06. évi köte- tében (207. oldal) számoltam be először a Simonkai-hegységben levő ranki sziklákon fészkelő vándorsólymok fészkeinél tett megfigyeléseimről. Az új és érdekes itt az volt, hogy a fészkeknél levő ^szemétdombon» ürge azaz emlős maradványokat találtam. Ez volt tehát az első pozitiv adat arra nézve, hogy a vándorsólyom emlős állatot is zsákmányol. A madártan klasszikusainak a megfigyelései szerint ugyanis a vándorsólyom csak repülő állatot képes elfogni, mert a zsákmányra való lecsapása oly heves, hogy a földön összezúzná magát. 1907-ben és a rákövetkező esztendőkben is mindig találtam a fész- keknél ürgemaradványokat, azaz köpeteket ürgcszőrből és koponyákat. Sokat leskelődtem utánuk, hogy megfigyelhessem az ürgefogásukat, de sohase sikerült. Miután azonban azt sokszor láttam, hogy a sólymok az ürgelakta terület felett alacsonyan át-áthúznak, már akkor valószinúnek tartottam — s ezt az Aquila 1907. évi kötetében (317. oldal) közöltem is — hogy ily csekély magasságból, 1—2 m.-ről, csapnak le a meg- lepett ürgékre s így zúzódást sem szenvedhetnek. Hogy az ürgelyukak mellett leselkedve, «rövid fclröppenéssel» fog- nák el a kibújó ürgét, azt teljesen kizártnak tartottam mindenkor. Az ürge ugyanis a kibújáskor először csak a fejét dugja ki, még azt is csak nagyon óvatosan s ha valami gyanúsat lát, rögtön vissza is kapja s így akármilyen gyors legyen a sólyom mozdulata, mégis csak elkésik. Az 1914-iki háborús esztendőben azután alkalmam nyílott meg- KLEINERE MITTEILUN(iEN 417 figyelni a vándorsólymot egérfo.í^ás közben s eme megfigyelésem telje- sen igazolja korábbi feltevéseimet is. A háború zűrzavarában IQ14. őszén, mint katona Mezőkövesdre kerültem. A község határában levő terjedelmes legelőterületeken nagyon elszaporodott a mezei pocok. Természetes, hogy terített asztal volt ez a különféle ragadozó madaraknak. Megfigyeltem itt a következő fajokat: Archibuteo lagopus, Biiteo biiteo, Circus pygarírus, Ccnlincis finniinculus Aquila nielanaetus, Falco peregrinus és Falco lanarius. Itt figyelhettem meg, nem is egyszer, hanem több izben közelről s látócsővel egész közelről, hogy hogyan fogja a vándorsólyom a mezei pockot. Az egeres területen igen alacsonyan cirkál a sólyom, néha csak i;2 m. magasan, néha pedig 2 — 5 m. magasan a föld felett. Amikor úgy 1/2 — 1 m. magasságban siklik tova, akkor egyszerre csak egy könnyed, alig észrevehető libbenéssel leereszkedik egészen, két kinyújtott lábával felkap egy pockot s azzal ismét emelkedik 3—5 m. magasra. Emelkedé- sének a tetőpontján rendesen mozdulatlan szárnyakkal úszik tova, míg eléri az egeres terület határát s ekkor leereszkedik a földre, ahol zsákmá- nyát elfogyasztja. Az egész azonban oly finoman, simán s oly gyorsan megy végbe, hogy azt csak avatott szem veszi észre. Nem csap tehát le, hanem igen lapos ívben suhanva el a föld felett, a már minden bizonnyal messzebbről észrevett pocok felé érve, azt karmaival felkapja s tovább suhan vele fokozatosan emelkedve 3 — 5 m. magasságra. Nov. 14 — 20. között ezt naponként megfigyeltem. Sokszor órahosszat cirkált a sólyom a vadászterülete felett, mindig vissza-visszatérve. Néha azonban hosszú ideig nem láttam, hogy fogott volna valamit s így való- színű, hogy az egerek már óvatosak lettek. Rendesen egy kicsi hím vándorsólymot láttam mindig s azután két kerecsenysólymot. Ezek egyidejűleg nem vadásztak ugyanazon területen A F. lanariusok ép olyan módon fogták a pockot, mint a vándor- sólyom. Nyolc év előtt, tehát csak a fészek melletti hulladékból bár, de már akkor is kétségbevonhatlanul bebizonyosodott, hogy a vándorsólyom emlősöket is zsákmányol, most pedig már a szerencsés véletlen folytán az akkori feltevésem is beigazolódott s ezzel az emlősök fogásának a módja is ismeretes lett előttünk. Dr. Nagy Jcnó\ Wie schlägt die Wanderfalke Säugetiere? Im Jahrgange 190Ó der Aquila (p 207.) berichtete ich zuerst über meine Beobachtungen, \xelche ich an den Wanderfalkenhorsten bei Rank im Simonka-Gebirge machen konnte. Neu und interessant war hier, daß sich in den unter dem Horste be- findlichen Ge\xölleanhäufungen auch Säugetierreste vorfanden. Aquila. 27 418 KISF,BB KÖZLEMÉNYEK Es war also dies der erste positive Beweis dafür, daß der Wander- falke auch Säugetiere schlägt, während sie doch laut den Klassikern der Ornithologie nur fliegende Tiere erbeuten sollte, da ja die Wucht ihres Stoßes so groß sei, daß sie sich am Erdboden zerschmettern müsse. Auch im Jahre 1Q07 und in den nächtsfolgenden fand icii immer wieder Zieselreste — Haare und Schädel — in den Gewöllen. Lange Zeit lauerte ich ihnen ab, um ihren Zieselfang beobachten zu können, jedoch vergebens. Da ich jedoch häufig beobachten konnte, daß die Wanderfalken niedrig über das zieselbewohnte Gebiet hinwegstrichen so hielt ich es schon damals für wahrscheinlich — und sprach es auch im 1907-ten Jahrgange der Aquila (p. 317.) aus, — daß sie aus solch geringen Höhen auf die überraschten Ziesel stoßen und deshalb keinen Schaden erleiden können. Daß sie den Zieseln am Höhleneingange auflauerten und dieselbeh rasch auffliegend ergattern könnten, hielt ich schon damals für aus- geschlossen. Das Ziesel steckt nämlich beim Verlassen der Höhle immer zuerst den Kopf heraus und auch diesen nur sehr vorsichtig. Sowie etwas verdächtiges wahrgenommen ward, schnellt das Tierchen zurück und die Falke kommt zu spät, und wenn sie auch noch so behend sein sollte. Im Kriegsjahre 1914 hatte ich dann Gelegenheit die Wanderfalke bei der Mäusejagd zu beobachten und dadurch meine früher geäußerten Ansichten voll zu rechtfertigen. In den Kriegswirren des Herbstes 1914 kam ich in militärische Dienste nach Mezőkövesd. Auf den Viehweiden, welche die Gemeinde umgeben, hatte; sich die Feldmaus sehr stark vermehrt und bildete daher einen gedeckten Tisch für die verschiedenen Raubvögel. Ich be- obachtete nachstehende Arten: Arcinbuteo lagopus, Butco buteo, Circus pygdrgus, Cerchneis tinnunculus, Aquila melanaetus, Falco peregrinus und Falco lanarius. Hier beobachtete ich die Wanderfalke oftmals aus nächster Nähe mit dem Feldstecher, wie sie der Mäusejagd oblag. Die Falke streicht niedrig, manchmal nur 1/2 Meter, manchmal 2—5 Meter erhoben das mäusebesetzte Gebiet ab. Wenn sie in einer Höhe von 1/2— 1 Meter hinwegfliegt, dann gleitet er plötzlich mit einem kaum wahrnehmbaren Stoße herab, ergreift mit beiden aus- gestreckten Fängen die Feldmaus und erhebt sich in 3—5 Meter Höhe. Von dieser Höhe gleitet sie dann ohne Flügelschlag bis an die Grenze des Mäusegebietes, läßt sich auf den Erdboden nieder und ver- zehrt ihre Beute. Der ganze Prozeß geht so glatt und schnell fast unbemerkt vor sich, daß ein geübtes Auge zur Wahrnehmung gehört. Die Falke stößt KLEINERE MITTEILUNGEN 419 daher nicht mit Wucht auf die Maus herab, sondern gleitet in einem flachen Bogen knapp über den Boden dahin, ergreift die jedenfalls schon von Weitem erspähte Feldmaus mit den Fängen und streicht dann sich bis 3 — 5 Meter erhebend ab. In der Zeit vom 14—20. November 1914 konnte ich diese Mäuse- jagd der Wanderfalken tag-täglich beobachten. Manchmal streicht die Falke stundenlang über das Jagdgebiet hin und her fortwährend zurück- kehrend. Manchmal dauerte es recht lange, bis sie etwas fangen konnte; möglich waren die Mäuse schon vorsichtiger geworden. Für gewöhnlich beobachtete ich ein kleines Männchen der Wander- falke und dann zwei Würgfalken. Diese jagten gleichzeitig niemals auf demselben Gebiete. Die Würgfalken erbeuteten die Mäuse in derselben Weise wie der Wanderfalke. Vor acht Jahren konnte die Tatsache, daß der Wanderfalke auch Säugetiere schlage, nur aus den Gewöllen festgestellt werden, jetzt konnte infolge günstiger Umstände auch die Art und Weise des Fan- ges unmittelbar beobachtet werden. Dr. Eugen Nagy. A vetési varjú mint egerész. Egy kirándulásom alkalmával, mely mezőkön át vezetett, ahol sok vetési varjú is tartózkodott, bár nem csa- patokban, hanem inkább egyesével és kisebb csoportokban, a friss havon néhány véres foltot vettem észre. Eleinte nem igen figyeltem rájuk, de mikor már több ízben ismétlődtek, mégis közelebbről megnéztem őket s úgy találtam, hogy a varjaktól megfogott és fölkoncolt egerektől erednek. A szőr- és zsigermaradványok tanúsága szerint a varjak, mielőtt lenyel- nék az egereket, teljesen összeaprítják azokat. Hogyan és miképen fogja meg a vetési varjú az egeret, azt köz- vetlenül nem figyelhettem meg, de a havon látható friss nyomokról meg- állapíthattam, hogy az egérjáratokon és egérlyukakon csőrével végigku- tatott. Valószínűnek tartom, hogy finom szaglásával észrevette itt a meg- lapult egeret s ha nem menekült idejekorán, úgy kivágta a búvóhelyéből. De az sincs kizárva, hogy röptében veszi észre az egeret s a inagasból csap le rája. Schenk Henrik, Óverbász. Die Saatkrähe als Mäusejäger. Während eines Ausfluges über Felder, wo sich besonders viele Saatkrähen aufhielten, aber nicht in Scharen, sondern meist vereinzelt, oder doch nur in kleinen Gruppen, bemerkte ich einige blutgetränkte Stellen auf dem über Nacht gefallenen frischen Schnee. Anfangs schenkte ich denselben weniger Aufmerksamkeit, als sie sich jedoch mehrfach wiederholten, untersuchte ich dieselben und fand daß sie von den von Krähen gefangenen und getöteten Mäusen her- rühren. Wie die vorhandenen Haare und Enigeweide bewiesen, werden die Mäuse vor dem Verschlucktwerden gänzlich zerhackt. Auf welche Art und Weise die Saatkrähe die Mäuse fängt, konnte 27* 420 KISFBfi KOZLKMF.NVEK ich direkt nicht beobaciiteii, doch konnte ich an den Siniren im frischen Schnee sehen, daß sie an den z\x'ischen Schnee und Erde hinlaufenden Mäuselöchern herumstocherte und den Nager dort durch ihre jedenfalls feine Witterung erhaschte, wenn er sich nicht schnell genug in ein tieferes Loch verkriechen konnte. Es ist auch nicht ausgeschlossen, daß sie die- selben im Fluge erspäht, und sich aus der Höhe auf dieselben herunter- stürzt. Heinrich Schenk, Óverbász. A nagy őrgébics mint egerész. A nagy őrgébics Óverbászon rendes téli vendég, amelyet ennélfogva gyakran megfigyelhettem. Tudtam tehát, hogy alkalomadtán megfogja az egeret is, de hogy néha kizárólag csak egerekkel táplálkozik, azt csak egy téli egérjárás idején tapasztaltam. Egy magasabb pontról lesi az egeret, villámgyorsan levág arra, amelyik előmerészkedik, megragadja a karmaixal s valami emelkedettebb helyre hurcolja, ahol fölfalja. A legerősebb példányokat is megfogja ; így láttam egyszer egy példányt, mely akkora pockot fogott, hogy alig tudta elci- pelni. Az ezidőtájt elejtett példányok gyomrában csupa egérmaradékot találtam. Természetes dolog, hogy az őrgébicset ez a kivételes tevékeny- sége nem juttathatja a hasznos madarak sorába, legföljebb csak a kímé- lendők közé, a minthogy tényleg határozottan kár volna kiirtani ezt a szép vakmerő madarat, amely különben is sehol se gyakori, tehát sehol se tehet számottevő kárt a madárvilágban. Schenk Henrik, Óverbász. Der Raubwürger als Mäusejäger. Der Raubwürger ist ein regel- mäßiger Wintergast in Óverbász, den zu beobachten ich daher vielfach Gelegenheit habe. Daß er gelegentlich auch Mäuse fängt, war mir daher nicht unbekannt, daß er sich aber zu Zeiten ausschließlich von Mäusen nährt, konnte ich während eines Mäusejahres, und zwar während der winter- lichen Jahreszeit feststellen. Auf einem Umschau gewährenden Platze sitzend lauert er den Mäusen auf, stürzt sich blitzschnell auf die sich her- vorwagende, faßt sie mit den Krallen und trägt sie einem erhöhten Platze zu, wo er sie verzehrt. Er fängt auch oft ganz kapitale Exemplare; so sah ich einen, welcher eine große Wühlmaus ergatterte, \xelche er kaum wegzuschleppen vermochte. Sämtliche erlegte Exemplare hatten zu dieser Zeit ausschließlich Mäusereste im Magen. Natürlich kann eine solche ausnahmsweise Tätigkeit den Raubwürger nicht in die Liste der nützlichen Vögel bringen, wohl jedoch in die Liste der zu schonenden, da er überhaupt nirgends häufig ist, daher nirgends wesentlichen Scha- den in der Vogelwelt anrichten kann und die Ausrottung des ebenso kecken wie schönen Vogels luu- zu beklagen wäre. Heinrich Schenk, ( )\erbász. Madárvonulási megfigyelések a szerb-bosnyák határról az 1915 iki háború alatt. Schenk Hknrm< megfigyelései. A/ lölJ. évi ns7i szerb offenziváiikat követő visszavonulásunk után KISElîFÎ KOZI.hMKNVhK 421 hosszú szünet állott be a hadműveletekben, mely alatt sok alkalmam nyilott madártani megfigyelésekre. Állandó állomásom kezdetben Kozliik, később 7>s/rvolt. Mindakettő Bosznia zvorniki járásában a Drina völgyében fekszik. A terület tehát főleg niadárvonulási megfigyelésekre igen alkal- masnak látszott. Sok reményem volt hozzá, hogy a Drina völgyében elsőrangú, erősen fréquentait vonulási utat találok. Csalódtam. Mint vo- nulási út a Drina völgye meglehetősen jelentéktelennek mutatkozott. Mindössze egyszer figyeltem meg nagyobbarányú madármozgalmat és pedig az 1915. év október elején, amikor gémek nagy tömegben vonulnak át, de most se a Drina mentén, hanem azt keresztezve. Megfigyeléseimet azonban épen ezen kedvező fordulat után voltam kénytelen megszakítani^ mert megindult az új offenzíva Szerbia ellen, melynek folyamán a mi csapatunk se maradhatott to\'ább tétlenül. Mi is belekerültünk a forga- tagba, amelyben ezentúl bizony csak kevés szerepe jutott az ornitholo- giának. Az 1Q15. tavaszán Kozlukon végzett tavaszi megfigyeléseimet — nagyjában a megfigyelés időbeli sorrendjében — a következőkben közlöm: 1. Alcedo ispida, januárban néhány. 2. Motacilla boarula, január 30-ig néhány. 3. Tardus menila, január 30-ig néhány. 4. Tardus viscivorus, szintén. 5. Mergus serrator, február ó-án 2 drb. ó. Motacilla alba, február 18-án már több példány mutatkozott. 7. Buteo buteo, február 18-án az első 2 drb. 8. Antlius pratensis, február 18-án az elsők. Q. Tardus pilaris, január 1-től február l-ig egyesek. 10. Sturnus vulgaris, február 27-én kis csapat. 11. Alauda arvensis, március l-jén az első. 12. Anas penelope, március 2-án 2 drb. 13. Anas crecca, március 2-án 1 drb. 14. Tardus iliacus, március 4-én 1 drb. 15. Col^'mbus fluviatilis, március 5-én 2 drb. 16. Vanellus vanellus, március 7-én 3-4 kis csapat a Drina mentén. D — É. 17. Fuligula clangala, március 9-én 1 drb. 18. Phylloscopus acredula, március 18-án szól. 19. Larus ridibundus, március 20-án kisebb csapat. 20. Numenius arcuatus, március 20-án kisebb csapat. 21. Totanus totanus, március 20-án 1 drb. 22. Alauda arborea, március 25-én több példány. 23. Milvus milvus, március 2o-án 1 drb. 24. Ciconia ciconia, március 2ó-án 1 drb. 422 KISEBB KOZLF.MKNVEK 25. Clielidonaria iirbica, április 3-án 6 drb, intravillán. 2Ô. Fulica atra, április 3-án este szórványos átvonuló. 27. Circus aeruginosas, április 4-én 1 drb. 28. Ardea purpurea, április 4-én 1 drb. 29. Ardea cinerea, januán 1 — 30-it{ és azután is néhány. Április 3—5 között több átvonuló D— É. 30. Phylloscopus trocliilus, április 5-én néhány. 31. Cuculus canorus, március 31-én 1 drb szól. 32. Anas querquedula, április ó-án az első 1 drb. 33. Motacilla flava, április 6-án több példány. 34. Totanus hypoleucus, április 6-án 1 drb. 35. Cliaradrius dubius, április 7-én több példány. 36. Hirundo rustica, április 7-én 2 drb. Ettől kezdve állandóan van, de később észrevehetően fogyott, jeléül annak, hogy az itt megfordult példányok egy része átvonuló volt. 37. Clivicola riparia, április 7-én 2 drb. 38. Rallus aquaticus, április 6-án este hallottam átvonulóban «i^a-//"» szavát. 3Q. Oallinuía chloropus, április 7-én 1 drb. 40. Phylloscopus sibilator, április 11-én elsők. 41. Ruticilla tithys, április 11-én elsők. 42. Antlius pratensis, április 11-én elsők. 43. Saxicola oenanthe, április 11-én első 2 drb. 44. Cokimba palumbus, április 10-én 2 drb. 45. Upupa epops, április 16-án több példány. 46. Sylvia curruca, április 16-án elsők. 47. Sterna fluviatilis, ápriUs IQ-én több példány nyugat felől vonult jó magasan, majd leszállott a Drinára. 48. Pratincola rubelra, április 19-én első. 49. Oriolus oriolus, április 19-én az első. 50. Anthus triviális, április 19-én első. 51. Sylvia sylvia, április 19-én első. '.2. Ciconia nigra, április 19-én 1 drb. 53. Lantus collar io, április 19-én 1 drb. -4. Calaniodus sclioenobaenus, április 18-áii 1 drb. 55. Luscinia luscinia, április 20-án 1 drb. 56. Sylvia atricapilla, április 18-án első. 57. Coturnix coturnix, április 21-én szól az első. ^:8. Turtur turtur, április 24-én elsők. 59. Crex crex, május 4-én szól az első. 60. Lantus minor, május 7-én 1 drb. 61. Muscicapa grisola, május 6-án néhány. KIShF^B KOZI.FìMfiNYHK 423 Ö2. tiypolais liypolais, május 8-án egyesek. Ô3. Caprimulgus europaeus, május 2ó-án több példány. Az 1915. évi őszi megfigyeléseim csak október első hetéig terjed- nek s így csak részletet nyújthatnak a Drina völgyében lefolyó őszi vonulásról. Idevágó Trsic-tn végzett megfigyeléseim a következők : 1. Motacilla boarula, szept. vegén jelentkezik. 2. Anthiis pratensis, október l-jén több példány mutatkozik. 3. Totanus ochropus, néhány példány augusztus és szeptember hó- napokban. 4. Nycticorax nycticorax*, augusztus 30-án néhány átvonuló, szeptem- ber ó — 17-én néhány, október 4-én éjjel nagy csapatok, melyek nagy lármával ÉK-ről DNy. felé vonulnak. Október 5-én éjjel rendkívül nagy vonulás, melyben egyúttal sok Ardea cinerea és purpurea úgyszintén néhány Botaurus stellaris vett részt. Az 50—60 darabból álló csapatok nagyobb intervallumokban ÉK-ről DNy. felé vonultak. Sokan leszállottak a Drina zátonyaira. 5. Ardea purpurea, szept. 1— 5-ig egy-két drb, 10— 22-ig szintén. Október 5-én éjjel sok átvonuló ÉK-DNy. ó. Ardea cinerea, szept. 14-én 8 drb., 15— 30-ig néhány, okt. 4., 5. éjjel sok átvonuló. ÉK — DNy. 7. Botaurus stellaris, szept. 13-án néhány átvonuló, okt. 5-én éjjel sok vonuló. 8. Sturnus vulgaris, szept. 25 — 30-ig néhány, okt. 1 — 3 csapatok. 9. Totanus hypoleucus, aug. 15-én néhány drb, több nem mutatkozott. 10. Totanus glareola, aug. 17-én egyesek, aztán nincs. 11. Chelidonaria urbica, àug. 14-én többet lehetett látni, aug 20-án már csak néhány, szept. 5 — 6. több, 13— 15-ig igen sok, szept. 16-án már kevés, aztán nem láttam többet. 12. Hirundo rustica, már aug. 10-től kezdve sokkal többet lehetett látni, csupa fióka; ekkor volt a legtöbb. Aug. 15-én csak egyesek, szept. 5 — 6-tól több, szept. 13 — 17-ig sok volt, aztán már csak egyesek, okt. 4-én még néhány drb. vonult DK. felé. 13. Hypolais hypolais, aug. 20-tól szept. 15-ig egyesek. * A gémek tömegvonulására vonatkozó adatok annyiban rendkívül érdekesek, mert teljesen korrespondeálnak a jelölési kísérletek eredményeível. A meghosszabbított út- irányban az első állomásként a Narentatorkolat mutatkozik, ahol már több ízben lőttek magyarországi jelölt gémeket. Innen valószínűleg az Adria partvidéke mentén haladnak tovább körülbelül Korfu szigetéig, ahol szintén találkozott már magyarországi jelölt gém. Valószínűleg itt kelnek át a tengeren, minthogy jelölt gémeinket legnagyobbrészt Olaszország déli részében találják ; Középítáliában csak ritkán, Itália északi részében sohasem fordulnak elő. Fenti megfigyelések tehát igen értékes útmutatásokat szolgáltat- nak jelölési kísérleteink eredményeinek magyarázatához, különösen gémfajaink őszi ut- vonalaínak pontosabb megállapításához. Schenk Jakab. 424 KISEBfi KÖZLEMÉNYEK 14. Phylloscopiis sibilator, aug. 20-tól 28-ig sok, aztán egyesek, szept. 13 — 15-ig sok, szept. 18-án utolsó. 15. Pkylloscopus trochiliis, vonulása az előbbivel egyező volt, de az utolsót szept. 20-án láttam. 1Ò. Micropus apus, aug. 20— 28-ig egyesek, 29-én az utolsó. 17. Oriolus oriolus, aug. 1 — 15-ig több a rendesnél, aztán fogyott, 29-én az utolsó. 18. Upupa epops, aug. 25 — 30-ig 1 drb. tartózkodott itt. 19. Muscicapa grisola, aug. 28-án sok van, aztán fogyott; szept. 29-én az utolsó. 20. Muscicapa parva, aug. 20-án jelentkezett, ettőlfogva rendesen volt néhány, okt. 3-án az utolsó. 21. Sylvia sylvia, okt. 2-án az utolsó. 22. Sylvia eunuca, szept. 25-én az utolsó. 23. Lanius minor, egy pár fészkelt, aug. 27-én az utolsó. 24. Lanius collurio, okt. 2-án még 1 — 2 drb. 25. Pratincola rubicola, 1—2 pár fészkelt, szept. 30-án még 1—2 drb. 26. Pratincola rubelra, még okt. 7-én is láttam egyeseket. 27. Anthus triviális, aug. 25-én az elsők, sok van szept. 18-tól 30-ig, aztán fogyott, okt. 7-én még egyesek. 28. Calamodus schoenobaenus, aug. 20-án mutatkozott szór\ányo- san, szept. 26-án még egy drb. 29. Acrocephalus streperus, szept. 25-én 1 drb. 30. Sylvia atricapilla, szept. 20-án az utolsó. 31. lynx torquilla, szept. 18-án még egy drb. 32. Clivicola riparia, aug. 15-től néhány, szept. 13 — 14-ig sok, 20-án néhány, valószínűleg utolsók. 33. Falco subbuteo, aug. 31-én és okt. 5-én egy-egy drb. 34. Gallinula cliloropus, szept. 13-án 1 drb. 35. Anas crecca, szept. 18-án 1 drb. lövetett, több nem is volt. 36. Motacilla flava, szept. 14-től 30-ig néhány. 37. Buteo buteo, okt. 4-én még itt. 38. 7 urtar turtur, okt. 4-én még 1 drb. 39. Columba palumbus, okt. 4-én még 5 drb. Vogelzugsbeobachtungen an der serbisch-bosnischen Grenze im Kriegs- jahre 1915. Von lliiNííicii Schenk. Nach dem Rück/ugc, welcher unserer serbischen Herbstoffensive im Jahre 1914 folge, entstand in den Kriegs- operationen eine lange Pause, während welcher ich vielfach Gelegenheit hatte, Beobachtungen über der Vogelzug in dieser Gegend zu machen. Unsere ständige Station war anfangs Kpzluk, später Jrsic, beide im Bezirke Zvornik in Bosnien, im Orinatale gelegen. Das Gebiet schien für die Beobachtung des Vogelzuges sehr geeignet und hatte ich grot.e Hoffnung, KLEINERE MITTíJLUNOhN 423 hier im Orinatale eine erstklassige, hervorragend frequentierte Zugssiraßc zu finden. Ich mußte eine starke Täuschung erleiden. Als Zugsstraße zeigte sich das Drinatal sehr unbedeutend. Nur ein einzigesmal konnte ich eine größere Vogelbewegung beobachten, und zwar den Massenzug der Reiher in den ersten Oktobertagen des Jahres 1915, jedoch auch dieser kreuzte das Drinatal. Leider mußte ich jedoch meine Beobachtungen gerade nach dieser güstingcn Wendung abbrechen, da unsere neue Offensive gegen Serbien begann und deshalb auch unsere Abteilung nicht länger untätig bleiben konnte. Auch wir kamen in den Wirbel der Ereignisse, wo dann der Ornithologie keine wesentliche Rolle mehr zufallen konnte. Meine Frühjahrsbeobachtungen von 1915, in /Cöz///^ gemacht, ver- öffentliche ich nachfolgend in der ungefähren Reihenfolge der Ankunft der einzelnen Arten. 1. Alcedo ispida. Im Jänner einige. 2. Motacilla boarula. Bis Ende Jänner einige. 3. Tiirdus menda. Bis 30-ten Jänner einige. 4. Tiirdus viscivonis. Bis Ende Jänner einige. 5. Mergus senator. Am 6-ten Feber 2 St. 6. Motacilla alba. Am 18-ten Feber zeigten sich schon mehrere Exemplare. 7. Biiteo buteo. Am 18-ten Feber die ersten 2 St. 8. Anthus pratensis. Am 18-ten Feber die ersten. 9. Tardus pilaris. Die letzte am 13-ten Feber. 10. Sturniis vulgaris. Kleiner Flug am 27-ten Feber. 11. Alauda arve/isis. Am 1-ten März die erste. 12. Anas penelope. Am 2-ten März 2 St. 13. Anas crecca. Am 2-ten März 1 St. 14. Tardus iliacus. Am 14-ten März 1 St. 15. Colymbus fluviatilis. Am 5-ten März 2 St. 16. Vanellus vanellus. Am 7-ten März 3—4 kleine Flüge längs der Drina von Süd nach West. 17. Fuligula clangala. Am 9-ten März 1 St. 18. Pkylloscopus acredula. Rufend am 18-ten März. 19. Laras ridibundus. Am 20-ten März kleinerer Flug. 20. Numenius arcuatas. Kleinerer Flug am 20-ten März. 21. Totanus totanus. Am 20-ten März 1 St. 22. Alauda arborea. Mehrere Exemplare am 25-ten März. 23. Milvus milvus. Am 26-ten März 1 St. 24. Ciconia ciconia. Am 26-ten März 1 St. 25. Chelidonaria urbica. Am 6-ten April die ersten 0 St. intravillan. 26. Fulica atra. Abends am 3-ten April einige Durchzügler. 426 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 27. Circus aeniginosus. Am 4-ten April 1 St. 28. Ardea purpurea. Am 4-ten April 1 St. 29. Ardea cinerea. Vom 1-ten Jänner angefangen immer einige Exemplare. Vom 3-ten bis 5-ten April mehrere Durchzügler S — N. 30. Pf^'lloscopus trochilus. Am 5-ten April einige. 31. Cuculus canorus. Erster Ruf am 31-ten März. 32. Anas querquedula. Am ò-ten April die erste. 33. Motacilla flava. Am 6-ten April mehrere Exemplare. 34. Totanus iiypoleucus. 1 St. am 6-ten April. 35. Cliaradius dubius. Am 7-ten April mehrere Exemplare. 36. Hirundo rustica. Am 7-ten April mehrere Exemplare. Seit diesem Zeitpunkte gibt es ständig Schwalben, nur wird ihre Anzahl später merk- lich geringer, zum Beweise dessen, daß ein Teil der hier vorgekom- menen Exemplare sich hier auf dem Durchzuge befand. 37. Clivicola riparia. Am 7-ten April 2 St. 38. Rallus aquaticus. Am 6-ten April abends hörte ich den «vrij»- Ruf von Durchzüglern. 39. Oallinula chloropus. Am 7-ten April 1 St. 40. Phylloscopus sibilator. Die ersten am 1 1-ten April. 41. Ruticilla tithys. Am 1 1-ten April die ersten. 42. Anthus pratensis. Die ersten am 1 1-ten April. 43. Saxicola oenanthe. Am 1 1-ten April die ersten. 44. Columba palunibus. Am 10-ten April 2 St. 45. Upupa epops. Am 16-ten April mehrere Exemplare. 46. Sylvia curruca. Die ersten am 16-ten April. 47. Sterna fluviatilis. Am 19-ten April zogen einige Exemplare hoch von Westen her, ließen sich dann auf der Drina nieder. 48. Pratincola rubetra. Am 19-ten April das erste. 49. Oriolus oriolus. Am 19-ten April der erste. 50. Anthus triviális. Am 19-ten April der erste. 51. Sylvia sylvia. Die erste am 19-ten April. 52. Ciconia nigra. Am 19-ten April 1 St. 53. Lanius collurio. Den ersten schon am 19-ten April gesehen. 54. Calaniodus schoenobaenus. Am 18-ten April 1 St. 55. Sylvia atricapilla. Die erste am 18-ten April. 56. Luscinia luscinia. Am 20-ten April 1 St. 57. Coturnix coturnix. Erster Ruf am 21-ten April. 58. Turtur furtur 24-tcn April die ersten. 59. Crex crex. Erster Ruf am 4-ten Mai. 60. Lanius minor. Am 7-ten Mai 1 St. 61. Muscicapa grisola. Am 6-ten Mai einige. 62. Hypolais hypolais. Am 8-ten Mai einige. KISFBB KO/l.hMKNVKK 427 63. Caprimulgus europaeus. Mehrere Exemplare am 2C)-tcn Mai. Meine Herbstbeobachtungendes Jahres 1915 reichen nur bis in die erste Oktoberwoche, weshalb dieselben nur Fragmente des im. Orinatale sich vollziehenden Herbstzuges darstellen können. Meine bis zu diesem Zeitpunkte in Trsic gemacliten Beobachtungen sind die folgenden: 1. Motadlla boariila. Erscheint Ende September. 2. Anthus pratensis. Am 1-ten Oktober mehrere Exemplare. 3. Totanus ochropus. Im August und September einige Exemplare. 4. Nycticorax nycticorax.* Am 30-ten August einige Durchzügler ; 6 — 17-ten Sept. einige; abends den 4-ten Oktober große Flüge, wel- che stark lärmend von NO. nach SW, ziehen. In der Nacht des 5-ten Ok- tober außerordentlich starker Zug, an welchem auch viele Ardea cinerea und purpurea, sowie einige Botaurus stellaris teilnehmen. Die aus 50 — Ó0 Stück bestehenden Flüge folgten sich in größeren Intervallen ; alles zog in der Richtung von NO. nach SW. Viele ließen sich auch auf die Sandbänke der Drina nieder. 5. Ardea purpurea. Vom. 1-ten bis 5-ten Sept. 1 — 2 St., vom 10-ten bis 22-ten ebenfalls. Am 5-ten Okt. nachts viele Durchzügler von NO. nach SW. 6. Ardea cinerea. Am 14-ten Sept. 8 St., vom 1 5-ten bis 30-ten einige; in der Nacht des 4-ten und 5-ten Okt. viele Durchzügler NO— SW. 7. Botaurus stellaris. Am 13-ten Sept. einige Durchzügler; in der Nacht des 5-ten Okt. mehrere Durchzügler. 8. Sturnus vulgaris. Vom 25— 30-ten Sept. einige, vom 1-ten bis 3-ten Oktober Flüge. 9. Totanus hypoleucus. Einige am 1 5-ten Aug., dann keine mehr. 10. Totanus glareola. Einzelne am 17-ten August, dann keine mehr. 11. Chelidonaria urbica. Am 14-ten August vermehrte sich ihre Anzahl, am 20-ten nur mehr einzelne; am 5. und 6-ten Sept. mehr, vom 13 — 1 5-ten sehr viele, am 16-ten Sept. wenige, dann keine mehr. * Die auf den Massendurchzug der Reiher bezüglichen Beobachtungen sind insofern ungemein interessant, als sie vollkommen mit den Resultaten der ungarischen Markie- rungsversuche korrespondieren. Allem Anscheine nach sind es die Reiher von Újvidék und der Obedska bara, welche hier durchziehen. Verlängert man die Richtung des Zuges, so erscheint als vorläufiges Reiseziel die Narentamündung, vco schon mehrere unserer markierten Reiher auf dem herbstlichen Durchzuge angetroffen wurden. Von hier aus geht die Reise allem Anscheine nach der Adriaküste entlang bis etwa nach Korfu, wo ebenfalls schon markierte ungarische Reiher vorgekommen sind. Wahrscheinlich wird von hier aus das Adriatische Meer übersetzt, da unsere Versuchsreiher nuf in Süd- weniger aber in Mittel- und garnicht in Nord-Italien angetroffen worden sind. Obige Beobachtungen geben daher einen sehr wertvollen Fingerzeig zur Deutung unserer Markierungsresultate, speziell zur genaueren Feststellung der Herbstzugsstral.ien unserer Reiherarten. /aÂ-o* Schenk. 428 KISF.BB KOZLF.MhNYEK 12. Hirundo rustica. Sclion vom lO-ten August an war eine grö- ßere Anzahl als gewöhnlich zu sehen, alles junge Vögel; zu dieser Zeit war die größte Anzahl hier. Am 15-ten August nur mehr einzelne, am 5. und ò-ten Sept. mehrere, vom 13-ten bis 17-ten Sept. sehr viele, nachher nur mehr vereinzelte; am 4-ten Okt. einige nach SO. 13. Hypolais hypolais. Vom 20-ten August bis 15-ten Sept. einzelne. 14. Pliylloscopus sibilator. Vom 20-ten bis 28-ten August viele, dann einzelne, 13 — 15-ten Sept. viele, am 18-ten Sept. letzter. 15. Pliylloscopus trochilus. Der Zug verlief parallel mit dem der vorigen Art, den letzten sah ich jedoch am 20-ten Sept. 16. Micropus apus. 20— 28-ten Aug. einige, 29-ten der letzte. 17. Oriolus oriolus. Vom 1-ten August mehr als gewöhnlicli, dann weniger, am 2Q-ten der letzte. 18. Upupa epops. Vom 25-ten bis 30-ten August iiielt sich hier 1 St. auf. 19. Muscicapa grisola. Am 28-ten August viele, dann weniger, am 2Q-tcn September der letzte. 20. Muscicapa parva. Erschien am 20-ten August, von diesem Zeitpunkte an immer einige, am 3-ten Oktober der letzte. 21. Sylvia sylvia. Die letzte am 2-ten Oktober. 22. Sylvia curruca. Die letzte am 25-ten September 23. Lanius minor. Ein Paar nistete, am 27-ten August der letzte. 24. Lanius collurio. Am 2-ten Oktober noch 1 — 2 St. 25. Pratincola rubicola. Nistete hier in 1 — 2 Paaren, am 30-ten Sejitember noch 1 — 2 St. 26. Pratincola rubetra. Beobachtete noch am 7-ten. Oktober einige. 27. Anthus triviális. Am 25-ten August die ersten; vom 18-ten bis 30-ten Sept viele, dann weniger, am 7-ten Okt. noch einige. 28. Calamoäus schoc nob ac nus. Sporadisch \'om 20-ten August an, am 26-ten Sept. noch ein St. 29. Acrocephalus strepcrus. Am 25-ten Sept. 1 St. 30. Sylvia atricapilla. Am 20-ten Sept. die letzte. 31. lynx iorquilla. Am 18-ten Sept. noch ein St. 32. Clivicola riparia. Am 15-ten Aug. einige, vom 13-ten bis 14-ten Sc|")t. viele, am 20-ten einige, wahrscheinlich die letzten. 33. Falco subbuteo. Am 31-ten Aug. und 5-ten Okt. je ein St. 34. Galli nula cliloropus. Aiìi 13-ten Sept. 1 St. 35. Anas crccca. Am 18-ten Sept. ein St. erlegt, daiui keine mehr. 36. Motacilla flava. Vom 14-ten bis 30-ten Sept. einige. 37. Butco but CO. Am 4-ten Okt. noch hier. 38. Turtur turtiir. Am 4-ten Okt. noch 1 St. 39. Cokimba pulii mbus. Am 4-ten Okt. noch 5 St. KLEINERE MITTEILUNGEN 429 Az 1914. évi tavaszi madárvonulás Óverbászon. Schenk Henrik meg- figyelései. Minthogy az 1914. évi tavaszi madárvonulási megfigyeléseim a M. K. Ornith. Központ 1Q14. évi jelentéséből kimaradtak, eddigi megfigyelési sorozataim megszakítatlansága érdekében közlöm idevágó megfigyelései- met. Helykimélés céljából a szükséges megjegyzéseket egyszerre magyarul és németül egyesítem az alábbi közös szövegben. Der Frühjahrszug 1914 in Óverbász. Beobachtet von Heinrich Schenk. Indem meine Frühjahrsbeobachtungen vom Jahre 1914 dem betref- fenden Jahresberichte der K. U. Ornith. Centrale nicht einverleibt wur- den, veröffentliche ich hier im Interesse der Stetigkeit meiner bisherigen Beobachtungsserien nachträglich meine diesbezüglichten Daten. Behufs Raumersparnis werden die Beobachtungen untenfolgend als gemeinsamer Text mit den ungarischen und deutschen Bemerkungen zusammen publiziert. Laras ridibundus. Jan. 1 — 10-ig 1 drb; febr. 22-én az első vonulók. Vom 1— 10-ten Jänner 1 Stück; am 22-ten Feber die ersten Zügler. Anas boschas. Jan. 1— 10-ig 1 drb; febr. 22-én az első vonulók. Vom 1 — 10-ten Jänner 1 Stück; am 22-ten Feber die ersten Zügler. Fatica atra. Jan. 1 — 13-ig 6 drb volt még itt, az utolsó megfagyott. Febr. 23-án az első. Nálunk évek óta rendes jelenség, hogy a szárcsa mindig a «következő» esztendőben vonul el. Néhány példány rendület- lenül kitart addig, amíg a Ferenc-csatorna teljesen be nem fagy, ami rendesen csak január első vagy második hetében szokott bekövetkezni. Az utolsók már többnyire itt pusztulnak. Vom 1 — 13-ten Jänner hielten sich hier noch 6 Exemplare auf, das letzte erfror. Hier ist es eine jährlich sich wiederholende Erscheinung, daß die Blesshühner immer erst im «nächsten» Jahre wegziehen. Einige Exemplare halten immer solange aus, bis der Franzenskanal vollständig zufriert, was sich gewöhnlich in der ersten oder zweiten Jännerwoche zu vollziehen pflegt. Die letzten Exemplare gehen meistens zugrunde. Colytnbus ßuviatilis. Jan. 5-én távozott ; marc. 6-án az első. Wegzug am 5-ten Jänner; am 6-ten März der erste. Pratincola rubicola. Jan. 1-én még 1 drb; marc. 22-én az első. Am 1-ten Jänner noch ein Stück; am 22-ten März das erste. Rallus aquaticus.]2in. 1 — 15-ig több helyen; később mind megfagytak. Marc. 8-án az első. — Vom 1-ten bis 15-ten Jänner an mehreren Stellen; diese erfroren später. Am 8-ten März die ersten. Gallinula chloropus. Telelt. Apr. 12. első, — Überwinterte. 12. Apr. das erste. Colámba oenas. Jan. 9— 15-ig 4 drb, febr. 22-én első. — Vom 9-ten bis 15-ten Jänner 4 St., am 22-ten Feber die erste. 430 KISEBÍ3 KÖZLEMÉNYEK Emberiza calandra. Telelt. — Überwinterte. Emberiza sclioeniclus. Telelt. — Überwinterte. Sturnus vulgaris. Jan. 9-én 1 drb, 15-én 6 drb. — ÉNyn., febr. 21-én vonulók. — Am 9-ten Jänner 1 St., am 15-ten ó St., nach NW., 21-ten Feber die ersten Zügler. Falco merillus. Marc. 2-án utolsó. — 2-ten März der letzte. Arcliibuteo lagopus. Marc. 15-én utolsó. — 15-ten März letzter. Botaurus stellaris. Jan. 1 — 11-ig néhány. — 1 — 11-ten Jänner einige. Febr. 5. Bácsföldvár. 15. Bácsszenttamás. 15. Újvidék. Alauda arvcnsis. Telelt; febr. 20-án első vonulók. — Überwinterte; 20-ten Feber Zügler. Circus çyaneus. Telelt. — Überwinterte. Anas crecca. Febr, 22. Motacilla alba. Febr. 20. Ampelis garrula. Febr. 8-án üjverbász és Bácskula. Febr. 21-én 8 drb. Emberemlékezet óta nem látták itt ezt a fajt. — Am 8-ten Feber in Üjverbász und Bácskula; am 21-ten 8 St. Seit Menschengedenken wurde diese Art hier nicht beobachtet. Anser fabalis. Febr. 23-án vonulás ÉNy. — 23-ten Feber Zug nach NW. Antlius pratensis. Febr. 22 — Mart. 22. Nu men ins arcuatus. Febr. 27. Ardea cinerea. Febr. 28. Alauda arborea. Mart. 1. Anas streperà. Mart. 3. Fuligula eristata. Mart. 3. Gallinago gallinago. Mart. 4. Circus aeruginosus. Mart. 7. Vanellus vanellus. Mart. 2. Fuligula ferina. Mart. 6. Tardus iliacus. Mart. 8—10. Colymbus cristatus. Mart. 8. Fuligula clangala. Mart. 10. Fuligula nyroca. Mart. 10. Scolopax rusticola. Ritka átvonuló; március 11-én az első. — Sel- tener Durchzügler; am 11-ten März die erste. Colymbus nigricollis. Mart. 12. Anas qucnjucdula. Mart. 13. Pavoncella pugnax. Ritkább átvonuló; március 12-én lövetett Bács- kulán, március 18-án nálunk kisebb átvonuló csapat. — Ziemlich selte- ner Durchzügler; 1 2-ten März in Bácskula geschossen, am 1 8-ten bei uns ein kleinerer Flug durchziehend. KLF.INhRh MlTTKlLUNílEN 431 Limosa limosa. Szintén ritkább faj; marc. 15-én 15 drb. — DK. — Ebenfalls eine seltenere Art; 15-ten März 15 St. — SO. Colymbus griseigena. Mart. 18. Ciconia ciconia. Mart. 18. Serinus serinus. Mart. 22. Totanus totanus. Mart 22. Ortygometra parva. Rendes átvonuló; marc. 22-én első. — Regel- mäßiger Durchzügler; am 22-ten März der erste. Phylloscopas acrcdula. Mart. 21. Ardea purpurea. Mart. 21. Totanus glareola. Mart. 27. Cyanecula leucocyanca. Szórványos, de rendes fészkelő ; marc. 29-én első. — Sporadischer, aber regelmäßiger Brutvogel; am 20-ten März das erste. Motacilla flava. Mart. 29. Hirundo rustica. Apr. 1. Totanus nebularlus. Apr. 6. Sylvia curruca. Apr. 7. Acrocephalus arundinaceus. Apr. 11. Calamodus schoenobaenus. Apr. 12. Anthus triviális. Apr. 12. Clivicola riparia. Apr. 12. Chelidonaria urbica. Apr. 13. Coturnix coturnix. Apr. 13. Totanus hypoleucus. Apr. 13. Sylvia Sylvia. Apr. 13. Falco subbuteo. Apr. 15. Locustella naevia. Apr. 17. Pratincola rubetra. Apr. 17, Charadrius dubius. Apr. 18. Phylloscopus sibilator. Apr. 21. Cerchneis vespertina. Apr. 22-én lövetett Újvidéken; Apr. 25-én nálunk 1 drb. — Am 22-ten Apr. in Újvidék erlegt; 25-ten bei uns ein Exemplar. Colymbus nigricollis. Apr. 17. Luscinia luscinia. Apr. 24. Cuculus canorus. Apr. 23. Lanius collurio. Apr. 23. Az első példány, és pedig nőstény. - Das erste Exemplar am 23-ten April, ein Weibchen. Phylloscopus trochilus. Apr. 28. Muscicapa coliaris. Apr. 30. Lanius minor. Apr. 30. 432 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Hydrochelidon nigra. Mai. 2. Acrocephíiliis streperus. Apr. 24. O dolus 0 dolus. Mai, 3. Sylvia nisoda. Mai. 2. Musdcapa gdsola. Mai. 7. Tudur turtur. Mai. 7. Bácskula. Ardetta minuta. Mai. 7. hy palais hy palais. Mai. 10. Micropus apus. Május 17-én még egy csapat átvonuló. — Am 17-ten Mai noch ein Flug Durchzügler. Madárvonulási megfigyelések Jaroslavból. Pascsenko Szergej meg- figyelései. A megfigyelési itxxúti juroslav, Oroszország jaroslavi tarto- mányában. Az itt-ott szükséges megjegyzések egymás mellett párhuza- mosan magyarul és németül adatnak. Vogelzugsbeobachtung aus Jaroslav. Von Sergej Paschtschenko. Beobachtungsgebiet ist die Stadt Jaroslav im Gouvernement Jaroslav in Rußland. Die hie und da notwendigen Bemerkungen werden als paral- leler Text gleichzeitig in ungarischer und deutscher Sprache gemacht. I. Az 1913. évi őszi vonulás. — I. Herbstzug 1913. Micrapus apus. Aug. IO -én a. vonulás kezdete, aug. 16-án az utolsó. — Am 10-ten Aug. Beginn des Zuges, am 16-ten Aug. der letzte. Parus ater. Aug. 15-én a város közelében az elsők, 21-én már erős vonulás, 27-én csapatok Ny. felé, szept. 9-én a vonulás megszűnik. — Am 15-ten Aug. die ersten in der Nähe der Stadt, am 21-ten wird der Zug stärker, am 27-ten Flüge nach West, am 9-ten Sept. der Zug im Abnehmen. Pinicola ciythnna. A vonulás aug. 19-én kezdődött, 31-én az utolsó. — Am 19-ten Aug. Beginn des Zuges, am 31-ten der letzte. Sturnus vulgaris. Aug. 20-án 300— 400-as csapat a város fölött, 21-én újra 200-as csapat, okt. 20-án az utolsók. — Am 20-ten August 300—400 Stück über der Stadt, am 21-ten wieder 200 Stück, am 20-ten Okt. die letzten. Sylvia atricapilla. Aug. 21-én az elvonulás megkezdődött. — Am 21-ten Aug. Beginn des Zuges. Hirunda rustica. Szept. 1-én az utolsó csapatok, okt. 8-án az utolsó. — Am 1-ten Sept. die letzten Flüge, am 8-ten Okt. die letzte. Chclidonada urbica. Szept. 1-én az utolsó. — Die letzte am 1-ten September. Musdcapa pa/ya. Sept. 2. Totanus hypohucus. Sept. 2. Luscinia philomela. Sept. 4. Utolsó. — Letzte. KLKINHRR MlTThlLUNGEN 433 Accentor modularis. Sept. 8. Vonulás. — Zug. Ruticilla phoenicura. Sept. 9. Vonulás. — Zug. Grus gras. Sept. 10. Vonulás. — Zug. Regulas regulus. Sept. 11. Vonulás. — Zug. Cannabina linaria. Sept. 12-én az első vonulók északról, 25-én nagy csapatok. — Am 12-ten Sept. die ersten Durchzügler aus Norden, am 25-ten große Flüge. Eritliacus rubecula. Sept. 15. Vonulás. — Zug. Antlius triviális. Sept. 16. Vonulás. — Zug. Alauda arvensis. Szept. 18-án tömeges vonulás, 30-án az utolsó. — Am 18-ten Sept. Massenzug, am 13-ten die letzte. Turdus musicus. Szept. 18-án tömeges vonulás. — Am 18-ten Sept. Massenzug. Fringilla niontifringilla. Szept. 25-én nagy csapatok érkeznek észak- ról. — Am 25-ten Sept. große Flüge aus Norden. Anser anser. Szept. 25-én éjjel nagy csapatok DNy. felé, 27-én és 28-án újból csapatok. — Am 25-ten Sept. nachts große Flüge nach SW., am 27-ten und 28-ten wieder Flüge. Ampelis garrula. Szept. 26-án egy csapat, okt. 3-án 100-as csapat. — Am 26-ten Sept. ein Flug, am 3-ten Okt. 100 St. Turdus pilaris. Sept. 27. Vonulás. — Zug. Corvus frugilegus. Szept. 30-án kezdődik a vonulás, okt. 10-én az utolsók. — Am 13-ten Sept. Beginn des Zuges, am 10-ten Okt. die letzten. Pinicola enucleator. Okt 21-én északról nagy csapatok. — Am 21-ten Okt. große Flüge aus Norden. [I. Frühjahrszug 1914. Phylloscopus acredula. Ruticilla phoenicura. Cyanecula suecica et leucocyanea. Phylloscopus trochilus. Muscicapa atricapilla. Hirundo rustica. Cuculus canorus. lynx torquilla. Chelidonaria urhica. Numenius arcuatus. Dafila acuta. Anas penelope. Luscinia philomela. 13. Micropus apus. 28 II. Az 1914. évi tavaszi vonu las. — Mart. 18. Corvus frugilegus. Apr. 27. « 19. Sturnus sophiae. « 27. « 24. Cannabina cannabina. « 28. Apr. 1. Fringilla coelebs. « 8. Turdus pilaris. « 29. « 8. Motacilla alba. Mai 2. « 9. Larus ridibundus. « 5. « 13. Anas boschas. « 5. « 14. Anser albifrons. « 5. « 14. Erithacus rubecula. « 6. « 16. Accentor modularis. « 6. « 18. Scolopax rusticola. « 6. « 20. Anas querquedula. (( 6. « 24. Saxicola oenanthe. « 8. « 24. Grus grus. « 13. Aquila. 434 KISP:fiB KOZLEMtNVEK Mai 13. Hypolais hypolais. Mai 16. Pinicola erythrina. « 14. Sylvia atricapilla. « 18. Acrocephalus dumetorum. « 15. Oriolus oriolus. Madártani jegyzetek az aldunai rétről. Schenk Henrik megfigyelései. Az úgynevezett aldunai rét a Dunának kb. a Tisza torkolattól a Temes torkolatig terjedő árterülete a folyam balpartján. Ez a terület még nincs ár- mentesítve s így a vizimadárvilágnak kedvelt tartózkodási helye az évnek úgyszólván minden szakában. A területnek azon szakaszában végeztem megfigyeléseimet, mely a szerémmegyei Ujbánovcivel szemben terül el. Megfigyeléseimet az 1913. év május 3-tóI 5-ig terjedő időben végeztem. Ardea purpurea. Nagyon gyakori faj, mely egy helyen telepesen fészkel ; a párok száma kb. 50-re tehető. Circus aeruginosas. Gyakori. Milvus migrans. Elég gyakori. Ardea ralloides. Csekély számban látható, fészkelése sem valószínű. Ardea cinerea. Gyéren van. Larus ridibundus. Gyakori, de fészekre nem akadtam. Larus minutas. Május 4-én 1 drb. Hydroclielidon nigra. Gyakori, valószínűleg fészkel is. Sterna fluviatilis. Gyakori. Hydroclielidon liy brida. Május 3-án 1 — 2 drb, 4-én 10 - 12 drb. Plegadis falcinellus. Állandóan körülbelül 200 darab, fészkelésük bizonytalan. Anser anser. Néhány fészkelő. Anas boschas. Gyakori és fészkel. Anas streperà. Gyéren van, de lehet, hogy fészkel. Anas querquedula. Gyakori és fészkel. Anas penelope. Május 4-én még 20—25 darab együtt. Anas crecca. Május 4-én még néhány darab. Spatula cly peata. 1—2 pár. Dafila acuta. Több izben láttam. Fuligula iv/roca. Kis csapatok. Fu ligula ferina. Gyéren van. Nyciicorax nycticorax. Kevés van. Botaurus stellaris. Mindenütt fészkelő. Calamodiis schoenobaenus. Gyakori fészkelő. Acrocephalus streperus (horticolus?). A Bulák-szállás füves és nádas részeiben 2—3 pár. Acrocephalus arundinaceus. Gyakori. ÍVmlacrocorax pygmueus. Egyesével és két kis csapatot láttam, lehet, hogy fészkel. Hydrochelidon leucoptera. Csak egy példányt láttam. KLEINERF: MITTEILUNGEN 435 Aquila maculata. Egy darabot láttam. Halia'itus albicilla. Egyszer láttam. Pli al acroco rax carba . 1 — 2 darab. Platalea leucorodla. Egyszer láttam 50—60 darabot; a halászok szerint fészkelnek. Cucuíus canorus. Elég gyakori. Vanellus vanellus. A Bulák-szállásnál fészkel néhány pár. Asio accipitrinus. Egy példánnyal találkoztam, mely úgy viselke- dett, mintha fia lett volna; fészkét azonban nem találtam. Colaeus monedula. Néhány pár. Passer domesticus. Néhány pár. Motacilla flava. Nem ritka. Pica pica. Néhány fészkelő. Corvus comix. Néhány fészkelő. Colynibus eristatus. Több helyen fészkel. Colyrnbus fluviatilis. Eészkel. Fulica atra. Mindenütt fészkel. Rallus aquaticus. Több izben észleltem. Antlius cctyinus. Május 4-én 1 darab. Sylvia curruca. Elég gyakori. Colámba oenas. Többször láttam. A Duna szerémi magas meredek partján fészkelve észleltem a kö- vetkező fajokat: Olaucidium noctuum. Cerchneis tinnunculus. Micropus apus. Ornithologische Notizen vom unteren Donauried. Beobachtungen von Heinrich Schenk. Das sogennante untere Donauried ist das Inundationsgebiet am lin- ken Ufer des Donaustromes, welches beiläufig von der Tiszamündung bis zur Temesmündung reicht. Dieses Gebiet ist noch nicht entwässert und deshalb ein Lieblingsaufenthaltsort der Wasservögel in fast jeder Jahreszeit. Meine Beobachtungen machte ich in dem Abschnitte des Gebietes, welcher der Ortschaft Ujbánovci^ im Komitate Szerem gegen- überliegt. Der Zeitpunkt meiner Beobachtungen war der 3-te bis 5-te Mai 1913. Ardea purpurea. Sehr häufige Art, welche an einer Stelle kolonie- weise brütet; die Anzahl der hier brütenden Exemplare beträgt ca 50. Circus aeruginosus. Häufig. Milvus migrans. Ziemlich häufig. Ardea ralloides. In geringer Anzahl; nistet wahrscheinlich nicht. Ardca cinerea. Spärlich vertreten. 28* 436 KISfìfiB KOZLEMhNVEK Larus ridibiindiis. Häufig; brütende Vögel jedoch keine angetroffen. Laras miniitiis. Am 4-ten Mai 1 Stück. Hydrochelidon nigra. Häufige Art, welche hier wahrscheinlich nistet. Sterna fluviatilis. Häufig. Hydrochelidon liybrida. Am '3-ten Mai 1—2 St., am 4-ten 10—12 St. Pleçradis falcinellus. Ständig ca 200 St. zu sehen, das Brüten ist jedoch nicht wahrscheinlich. An ser anser. Einige Brutvögel. Anas bosclias. Häufiger Brutvogel. Anas streperà. Spärlich vertreten; dürfte brüten. Anas qiierquedula. Häufiger Brutvogel. Anas penelope. Am 4-ten Mai noch 20—25 St. in einem Fluge. Anas crecca: Am 4-ten Mai noch einige Exemplare. Spaiala cly peata. 1—2 I^aare. D afila acata. Wurde mehrmals beobachtet. Fuligula nyroca. Kleine Elüge. Fuligula ferina. Spärlich vertreten. Nycticorax nydicorax. Wenige. Botaaras stellaris. Überall Brutvogel. Calaniodas schoenobaenas. Häufiger Brutvogel. Acroceplialas streperas (horticolus?). An den mit Gras und Rohr bestandenen Stellen des Bulákszállás brüten 2 — 3 Paare. Acroceplialas arandinaceus. Häufig. Plialacrocorax pygniaeas.Beoba.ch{ete sie einzelweise und zwei kleine Flüge; dürfte brüten. Hydrochelidon leacoptera. Es wurde nur ein Exemplar beobachtet. Aqaila niacalata. Ein Stück kam zur Beobachtung. Halial'tas albicllla. Einmal gesehen. Phalacrocorax carba. 1—2 St. gesehen. Platalea leucorodia. Einmal beobachtete ich 50— ÓO St.; nach Aus- sage der Fischer brütet diese Art hier. Caculas canoras. Ziemlich häufg. Vancllas vanellas. Beim Bulákszállás brüten einige Paare. Asio accipitrinas. Ein Exemplar beobachtet, welches sich so benahm, als ob es Junge hätte; ein Nest war jedoch nicht aufzufinden. Co lac a s moncdala. Einige Paare. Passer donicsficas. Einige Paare. Motacilla flava. Nicht selten. ÍHca pica. Einige Paare. Corvas comix. Einige Brutvögel. Colymbas cristatas. Nistet an mehreren Stellen. Coiymbas flaviutilis. BrutNOiiel. KLEINERE MITTEILUNGEN 437 Fiilica atra. Überall häufiger Brutvogel. Ralliis aqimticus. Wurde mehrmals beobachtet. Antluis cervinus. Am 4-ten Mai ein St. Sylvia ciirnica. Ziemlich häufig. Columba oenas. Mehrmals gesehen. An den hohen Steilwänden des gegenüber liegenden Szerémischen lifers wurden folgende Arten als Brutvögel festgestellt: Glaiicidium noctuutn. Cercfineis tinniinciiliis. Micropiis apus. Somateria mollissima újabb előfordulása hazánkban. 1915. szeptem- ber 29-én Háromházán (Vasm.) a Rábán egy dunnaréce lövetett, mely a malomgát feletti csendes folyású vizén házi récékhez csatlakozott. A ritka vendég egyedül volt. A madár — öreg tojó — kitömve gyűj- teményemben van. Nádassy Kálmán. Neueres Vorkommen von Somateria mollissima (L.) in Ungarn. Am 29. September 1915 wurde in Háromháza (Kom. Vas) auf dem Rába- fluße eine Eiderente erlegt, welche sich auf dem Stauwasser oberhalb einer Mühlenwehr in Gesellschaft von Hausenten aufhielt. Der sel- tene Gast — ein altes Weibchen — war allein. Dasselbe befindet sich jetzt ausgestopft in meiner Sammlung. Koloman v. Nádassy. Intézeti üi^yek. Gyomortartalom-gyűjtemény. Ingliiviensammlung. I II (iN'Wi (iih' Di/sö: W2^) ilrb Sluckc. A/ iiitr/c't ^yoiiiort.irt.iloiii-j^'yujti'iiiriiyi' l')13. áve. 'U-c'ii 18.()53 (I.m.iMm.I .ill. hit' liii'.lii\ii'iis;iiiiiiiliiiij; tU's liislituts /.ililt ;uii .'H . I »tvcmhcr l^tlS \S.i)W.\ Stiicki'. Csonttan] gyűjtemény. Osteologísche Sammlung. ( ìy;iiap()il;is /ii\v;iclis: '>J teljes csontváz k()ni|ikttc Skelette. ii ift^ M To ELŐFIZETÉS- A Magyar JÇirJlyi Ornithologiai T^özpont folyóirata az AQUILA Megindította: HERMAN OTTÓ. Szerkeszti: CSÖRGEY TITUSZ. Megjelenik évente egy kötetben. A folyóirat előfizetési ára a belföld számára 16 kor. (a k. m. Termé- szettudományi Társulat és Országos Erdészeti Egyesület tagjai 10 koronáért kapják) ; a külföld számára 25 frank. Az előfizetési pénzek a nMagyar J^irály{ Ornithologiai J^özpont, Budapest, 11., Debrői-út 15.» címére küldendők be. A folyóiratot a tiszteleti és levelezőtagok, kik közölni való kéziratokat, vagy a könyvtár részére nyomtatványokat küldenek be, valamint a jelenté- seiket rendesen beszolgáltató megfigyelők tiszteletpéldányul kapják. PRÄNUMERATION. Die Zeitschrift der JCò'ni glich Ungarischen Ornithologischen Centrale AQUILA Gegründet von: OTTO HERMAN Redakteur: TITUS CSÖRGEY Erscheint im Dezember. Der Pränumerationspreis für einen Jahrgang beträgt für das Inland 16 Kronen, für das Ausland 25 Francs. Die Pränumerationsgelder sind an die viJ^öniglich "Ungarische Ornilhologische Centrale, Budapest, 11., Debrői-út 15.» einzusenden. Ehren- und korrespondierende Mitglieder, die Manuskripte für die Zeitschrift oder Publikationen für die Bibliothek einsenden, dann die stän- digen Beobachter, die ihre Berichte regelmässig einsenden, bekommen die Zeitschrift gratis. ■|C^^ ijlfph nyomda BudapcM. UNH LiBRAR> ■^■■^m"^. illllllMilllllllrTF'r I' . "rSitSr^W'-fij;-! Il Ilii 100099797