FOKTHE PEOPLE FOK EDVCATION FOK SCIENCE LIBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY (r Bound A M.N. AQUILA A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET FOLYÓIRATA ZEITSCHRIFT DES KÖNIGLICH UNGARISCHEN ORNI- THOLOGISCHEN INSTITUTES MEGINDÍTOTTA HERMAN OTTÓ SZERKESZTI CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN GEGRÜNDET VON OTTO HERMAN REDAKTEUR STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA XXVL ÉVFOLYAM ♦ 1919 ♦ JAHRGANG XXVI. 1 ARCZKÉPPEL * MIT 1 PORTRAIT. BUDAPEST A MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KIADVÁNYA. VERLAG DES K. UNG, ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTES. 1919. Kiadatott 1920. június 15. — Ausgegeben am 15. Juni 1920. Megjelenik 500 példányban. — Erscheint in 500 Exemplaren. BUDAPEST, 1920. MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI NYOMDA. 681. TARTALOM. Oldal Bereczky Jenő: Adalékok az erdei szalonka vonulási viszonyaihoz 120 Bessekyey István: Circus cyaneus egérpusztitása 123 — — Fahéjszinü szarka 126 BoHRANDT Lajos: Néhány vonulási adat Bukovinából 1918 tavaszán 117 — — Adalékok az erdei szalonka vonulási \iszonyaihoz 120 Chernél István: A madarak nemzetközi védelme 7 — 15 — — Őszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1919-ben 41 — 45 — — Bezerédj Ignácz levele Sibrik Antal győri ahspánhoz 106 — — A nagy kócsag {Egretta alba L.) állománya a Fertő taván 106 — — Pásztormadár (Pastor roseus L.) Vasmeg^^ében 110 A vörösnyakú lúd ujabb előfordulása Magyarországon 110 — — A rozsdástorkú pipis (Anthus cervinus Páll.) Vasmegyében 110 — — Gólyák (Ciconia alba L.) decemberben 115 — — Madármegfigyelő állomások 147 — 149 CsATH András: Otis tarda 112 — — A kunágotai vetési varjutelep 112 Csíki Ernő: Biztos adatok madaraink táplálkozásáról 76 — 104 CsÖRGEY TiTüs: Haematopus ostralcgus 111 Jegyzet 121, 122 Graefl Andor: Buteo ferox 112 Dr. Greschik Jenő: A kullancs (Ixodes ricinus) lárva korában a barátkán is élősködik • 126 Dr. Linder Károly: Madárvonulási töredékek Délalbániából 117, 118 Bb. Ma:ínsbeiíg Arvéd: Madárv^onulási adatok a gyergyói fensikról 1918. év tavaszán 115, 116 Madárvonulási adatok Dalmáciából és Istriából 1913 tavaszán .... 116, 117 Matdnák Mihály: Széncinege és nyaktekercs harca 121 Dr. Macks Károly: Faoduban fészkelő szajkó 120, 121 — — Cinegék kártételei 121 MoBTENSEN H. K.: Magyar postagalamb Délafrikában .... • 118 MuHA Mihály: Hattyút H^ Dr. Nagy Jenő: ^Megfigyelések egy reznek túzokról 125, 126 RÁcz Béla: A pásztormadár (Pastor roseus L.) tömeges megjelenése Szerepen 1918-ban ..." 109 — — A széncinege haszna a méhesben 122, 123 — — Gólyáktól agyonhajszolt fiatal túzok 123 — — A szarka csalogató fészke 1^* RADETf ZKY Dezső: Adalékok Pécs város madárvilágához 112, 113 — — Nidologiai és oologiai jegyzetek az 1919. évből 113, H* Telelő fürjek H^ 1 9^ — — A nagy őrgébics vakmerősége ^"^"^ — — Madárhangok értelmezése a tót nyelvben - 1^^ 1* 4 TARTALOM OWal Schenk He>rik: Madártani megfigyelések a bukovina-besszarábiai határon és Bukovivában 1917 őszén és 1918 tavaszán llö Schenk Jakab: Jelentés az 1916—1919. évi magyar madárjelőlésekröl .... 26—41 Madárvonulási adatok Magyarországból 46—75 — — Buda Elek gyűjteményének maradványai a nagyenyedi Bethlen- KoUégiumban 105 A pásztormadár 1917. és 1918. évi megjelenése Magyarországon . . 107—109 A vadludak korai eltávozása 1918. tavaszán 114 Hegyfoky K., Bedö a., Kostka L., Osztián K. nekrologusai .... 153—156 Szabó Lajos: A kisbalatoni kócsagállomány 1919-ben 107 Szemere László: A kócsag hajdani fészkelése és tenyésztése a Bodrogközben 105, 106 SzEÖTS Béla: A hósármány {Calcarius nivalis L.) Hl A Hejőpatak mint madáráttelelő hely . 114, 115 — — Zavarja-e a cinkéket a gyürüzés 118 Adalékok az erdei szalonka vonulási ^dszonyaihoz 119 — — Megfag^'ott fecskefiókák 123 Füsti fecske fészke a villanylámpa ernyőjén 123 — — Megfigyelések egy füsti fecske fészeknél 124, 125 Dr. Szlávy Kornél: Az újvidéki gémtelepet 107 — — Darvak nyáron 112 Szomjas Gusztáv: Madártani hírek a Hortobágyról az 1918. évből 110. 111 Tabakovic s Gusztáv: Fehér hattyúk 112 Db. Tóth Ödön: A nagy kócsag valószínű fészkelése Kunszentmíklós vidékén , . 107 Intézeti ügyek 152 Personalia 152 Necrologus . 153—156 Index alphabeticus avium 161—164 INHALT. Seite Bereczky Eugen: Zur Kenntnis der Zugsverhältnisse der Waldschnepfe . . 120 Bessenyey Stefan: Circus cyaneus als Mäuservertilger 144 — — Zimmetfarbige Elster . liß BoHRANDT Ludwig: Einige Zugsdaten aus der Bukovina vom Frühjahre 1918 . . 117 — — Zur Kenntnis der Zugsverhältnisse der Waldschnepfe 120 Cheknel Stefan: Internationaler Vogelschutz 16 — 25 — — Herbstbeobachtungen aus der Gegend von Balatonsee im Jahre 1919 . . 41 — 45 — — Brief des Ignatz Bezerédj an Anton Sibrik 128 — — Der Bestand der Silberreiher {Egretta alba L.) am Fertősee . . . . • . 128 — — Ein Rosenstar (Pastor roseus L.) im Kom. Vas 132 — — Neueres Vorkommen der Rothalsgans in Ungarn 132 — — Der rotkehlige Pieper (Anthus cervinus Fall.) 132 — — Störche {Ciconia alba L.) im Dezember 137 — — Vogelwarten 150 CsATH Andreas: Otis tarda 135 — — Die Saatkrähenkolonie in Kunágota 135 Csíki Ernest: Positive Daten über die Nahrung unserer Vogel • ... • . . 76—104 Csörget Titus: Haematopiis ostralegiis 134 — — Bemerkung 143 Graefl Andreas: Buteo ferox 134 Dr. Gkeschik Eugen: Ixodes ricinus schmarotzt im Lai-venstadium auch an Sylvia atricapilla 14:6 Dr. Linder Karl: Vogelzugsfragmente aus Südalbanien 140, 141 Bk. Í^Ianssberg Arved: Einige Beobachtungen aus Dalmazien und Istrien im Jahre 1913 116, 117 — — Vogelzugsdaten aus der Gyergyóer Hochebene im Frühjahre 1918 . . . . 137 Matunák Michael: Kampf der Kohlmeise und des Wendehalses 142 Dr. ^Ial'KS Karl: Garruins glandarius L. in künstlicher Nisthöhle brütend . . . 142 — — Schädlichkeit der Meisen Íi2 MoRTENSEN H. Ch. C: Ungarische Posttaube in Südafrika 141 Muha Michael: Ein Schwan 134; Dr. Nagy Eugen: Beobachtungen an einer Zwergtrappe 145, 146 RÁCZ Béla: Massenhaftes Erscheinen des Pastor roseus L. in Szerep . . . 131, 132 — — Nutzen der Kohlmeise im Bienenhause 143, 144 — — Von Störchen totgejagte Jungtrappe 14^5 — — Loclmester der Elster 145 Radetczky Desiderius: Interpretierung von Vogelstimmen in der slovakischen Sprache 127 — — Beiträge zur Omis des Weichbüdes der Stadt Pécs 135 — — Nidologische und oologische Notizen vom Jahre 1918 135, 136 — — Überwinternde Wachteln 137 — — Kühnheit des Raubwürgers 14^ 6 INHALT Seite Schenk Heinrich: Ornithologische Beobachtungen an der bukovinisch-bessarabi- schen Grenze und in der Bukovina im Herbste 1917 und im Früh- jahre 1918 137—140 Schenk Jakob: Bericht über die ungarischen Vogelberingungen in den Jahren 1916—1919 • 26—41 — — Yogelzugsdaten aus Ungarn 46 — 75 — — Die Reste der Alexius BuoA'schen Sammlung im Bethlen Kollegium zu Nagyenyed 127, 128 — — Das Erscheinen der Rosenstares in Ungarn in den Jahren 1917 und 1918 129—131 Früher Wegzug der Wildgänse im Frühjahre 1918 136, 137 — — Necrologe von J. Hkgyfoky, A. Beco, L. Kostkv, K. Osztián . . . 156 — 160 Szabó Ludwig: Der Bestand der Silberreiher im Kisbalaton im J. 1919 .... 129 Szemeké Ladislaus: Einstiges Nisten und Züchten des Silberreihers im Bodrogköz 128 SzEÔTS Béla: Zur Kenntniss der Zugsverhältnisse der Waldschnepfe 119 — — Calcarms nivalis 134 — — Der Hejőbach als Überwinterungsort von Vögeln 137 — — Werden die Meisen durch das Beringen vertrieben ? 141 — — Erfrorene Schwalbenjungen 144 — — Nest der Rauchschwalbe auf einer elektrischen Hängelampe 144 — — Beobachtungen an einem Rauchschwalbenneste 145 Dk. Szlávy Kornél: Die Reiherkolonie bei Újvidék 129 — — Kraniche im Sommer 135 Szomjas Gustav: Ornithologische Nachrichten von der Hortobágyer Puszta vom Jahre 1918 132—134 Tabakovics Gusztáv: Wildschwäne 134 Dr. Tóth Edmund: Das wahrscheinliche Brüten des Silberreihers in der Gegend von Kunszentmiklós 128, 129 Institutsangelegenheiten 152 Personalia • 152 Necrolog 156—160 Index alphabeticus avium 161 — 164 A MADARAK NEMZETKÖZI VÉDELME 7 A madarak nemzetközi védelme. A párisi békekonferenciának szánt memorandum.*) Irta : Chernelházi Chernél István. A mikor 1902. március 19.-én Parisban Ausztria, Belgium, Franciaország, Görögország, Lichtenstein, Luxemburg, Magyarország, Monako, Németország, Svájc, Spanyolország, Svédország és Portugália meghatalmazottjai aláirtak és megpecsételték azt a nemzetközi szerződést, mely „Egyezmény a mezőgazdaságra hasznos madarak védelméről" (Convention pour la protection des oiseaux utiles a l'agriculture) cim alatt 16 cikkben szabályozta az európai madárvédelem ügyét, úgy hittük, hogy ezzel a több mint félszázad óta mind élénkebben lüktető mozgalom oly eredményben tetőzött, mely ha nem is jelentett teljes és végleges sikert, de a soká vajúdó ügyet mégis szilárd alapra fektette minden kulturnemzet megnyug^^ására. Az ,,Egyezmény" megalkotásával nemzetközileg és általánosan elismertetett a madarak védelmének kiváló jelentősége, az a sok-sok munka, amit érdekében érző, gondolkodó, számitó egyének és egyesületek tollal, szóval és cselekedettel lelkesen végeztek. Igaz ugyan, hogy e széleskörű munkálkodás nyomán már előzően is több állam törvényhozása vagy hatósága pártfogásba vette a madár- ságot ; ámde e jó szándéknak és mmdeme rendelkezéseknek — bárminő messzemenők és kifogástalanok voltak is — csak helyi hatásuk lehetett, a mely nem terjedhetett az illető államok határain túl. Mert hiszen egy- egy állam törvényes oltalomban csak a területén állandó vagy legfölebb kóborló madárfajokat részesítheti, ellenben a költözködőket, a melyek az év nagyobb részét másutt töltik, idegen területeken vendégeskedve, semmi- képpen nem oltalmazhatja meg. Már pedig Észak- és Középeurópa madár- állományának túlnyomó része költözködő, tehát interzonális életet élő, igazában tehát csak úgy védhető, ha mindenütt, a hol megfordul, békét és biztonságot élvezhet. Hiába védjük, tenyésztjük teszem pl. mi a mi fecskéinket, fülemiléinket teljesen megfelelő módon; ha a Földközitenger- rel határos országokban való tartózkodásuk idején szabad prédái az ott *) Ez az emlékirat a magyar kormány rendeletéből annak idején készült, a mikor még kilcátásunk volt arra, hogy a béketárg^-aláson szóhoz juthatunk és a győztes álla- mokkal szószerint tárgyalhatunk. Reményünk szétfoszlása után mégis legalább e helyen közre kívánjuk adni, annak emlékéül és igazolásául, hogy mi az uj világrend kialaku- lásában mint igazi kulturtényezők kívántunk volna meghallgatást. 8 CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN lakó oniithophag népeknek s azok úgy mint eddig továbbra is valósággal hekatombáit pusztitják el a mi védenceinknek, törekvéseinknek nem lehet látszatja és eredménye. Az utóbbi években ugyan a délvidéki tömeges madárpusztitásoknak statistikája kisebb számokat mutat, annak ellenére, hogy a fogóeszközök furfangos tökéletesedése és sokfélesége mindinkább fejlődött ; csalódnánk azonban, ha a mészárlás arányainak a megcsappa- nását jobb viszonyok előjelének tartanánk. Nem javulásnak hanem inkább ama szomorú ténynek bizonysága ez, hogy a madarak általános meg- fogyatkozása mind szembetűnőbb. Ha az északibb államok védelmi intéz- kedései e költözködő fajokat a szaporítás évadjában nem oltalmaznák, bizonyos, hogy nem egy közülök a kiveszés veszedelmében forogna már is. A mig a déli népeknek a vonuló madárság ellen folytatott, évről- évre megismétlődő irtó hadjáratai végleg meg nem szűnnek s a XX-ik századnak ez a — kultúráján éktelenedö — szégyenfoltja el nem tüntet- hető, addig az általános emberi és közgazdasági érdekeket szolgáló madárvédelem kérdése megnyugtató megoldást nem találhat. Ép ez okból, sajnos, az 1902. évi „Egyezmény" sem javított a régebbi állapotokon, mert hiszen Olaszország és a Balkán-államok nem csatlakoztak hozzá ; Spanyolország, Portugália és Görögország pedig a csatlakozás ellenére sem tudtak igazán foganatos védőintézkedéseket alkotni vagy végrehajtani. Nagy-Britania, Hollandia, Dánia és Orosz- ország nincsenek ugyan a signatárius hatalmak sorában, de — kivéve az utóbbit — országaik területére vonatkozóan a kor színvonalán álló s nagyjában megfelelő rendelkezésekkel oltalmazták madaraikat. Nagyon tanulságos az a történeti vázlat, melyben a madárvédelmi törekvéseknek, törvényes intézkedéseknek, nemzetközi tárgyalásoknak képét az „Egyezmény" megalkotásáig már 1907-ben tömören és mégis tüze- tesen megfestette Herman Ottó, a M. 0. K. akkori főnöke, a m, kir. földmivelésügyi Ministerium kiadásában megjelent : „Az 1902. évi párisi nemzetközi madárvédelmi egyezmény és Magyarország" cimű művében, mely tekintettel a külföldre, angol nyelven is napvilágot látott. De nem kevésbbé tanulságos a fejlődés folyamata az 1902. óta meg- nyilatkozó tevékenységnek is, mert tisztán tükröződik benne az „Egyez- mény" hatása. Csak röviden kívánok itt kétségtelen eredményeire reá- mutatni. Elsősorban utalok azokra a törvényekre és rendeletekre, a melyekkel a különböző államok a madarak védelmét előmozdították vagy megjaví- tották, idézve az illető intézkedés keltét : Spanyolország 1902. május 12-én (Végreh. rend. 1903. febr. 3-án), Svájcz 1904. jun. 24-én (Végreh. rend. 1905. ápr. 18-án), Belgium 1906. aug. 15-én, Karinthía 1908. ápr. 12-én és Krajria 1910. jul. 20-án, Svédország 1907. márc. 27-én, Németország 1908. máj. 30-án, (mely biro- A MADARAK NEMZETKÖZI VÉDELME 9 dalmi törvényhez a szövetséges államok rendeletei járultak), Nagy-Britannia 1902., 1904. és 1908-ban intézkedett ; Románia 1906-ban szintén alkotott bizonyos védelmi intézkedéseket, bár egyelőre nem gyümölcsöznek ; Norvégia 1908. aiig. 15-én; Franciaország 1903. jun. 30-án ratifikálta az „Egyez- mény"-t, de némely megyében eleddig alig volt foganatja. Ternier L. szerint (Notice sur la protection internationale des oiseaux. Verb. d. V.-ten Intern. Ornitb. Kongr. in Berlin 1910. p. 993—999.) azelőtt a vadászati törvény tartalmazott némely madárvédelmi intézkedést, melyek ellenőrzése a belügyminister hatáskörébe vágott, aki azonban decentrali- zálta az ügyet s a megyefőnökökre bizta végrehajtását. Csak 1897-ben került a földmivelésügyi minister ügykörébe s egyúttal központi elbánás alá. Az „Egyezmény" ratifikálása után azonban azok a megyék, ahol a pacsirták, rigók, kertisármányok fogdosása és vadászata régtől fogva divatozott, panaszszal járultak a minister elé és nem akarták a megszokott madárvadászataikat beszüntetni. Nagy erőlködéseik után sikerült is elérniök, hogy bizonyos tekintetben különös elbánásban részesültek, amennyiben a megyék főnökei az „Egy e zmény"-től eltérő intézkedéseket tehettek. Belgiumban szintén találunk ilyen a nemzetközi megállapodásoktól elütő rendelkezéseket (pl. a hurkok használatát illetően). Mindeme törvényes intézkedések kifejezői és eredményei annak a lankadatlanul folyó munkának és élénk, széleskörű érdeklődésnek, mely a madárvédelem harcosait ugy az elmélet, mint a gyakorlat terén továbbra is sarkalta. Nagyon jelentős és gazdag az az anyag, mely az elmúlt 16 évi időszak nemzetközi-, madártani-, gazdasági-, vadászati- és állatvédelmi kongresszusainak tárgyalásaiból került ki. Az oly mély nyomokat rovott, Budapesten 1891-ben tartott Il-ik nemzetközi madártani kongresszushoz méltóan sorakoztak az 1900. évi Ill-ik Parisban, az 1905. évi IV-ik Londonban és az 1910. évi V-ik Berlinben, nemkülönben az utóbbi évben tartott Il-ik nemzetközi vadászati kongresszus Wienben és az 1911-ben Torinóban összeült nemzetközi állatvédő kongresszus és mások. Mindez allíalmakon számos nagy fontosságú előadás s ezeket nyomon követő eszmecsere hangzott el, a mikből leszürődő határozatok sok tekintetben rámutattak az 1902-i „Egyezmény" némely fogyatékosságára és meg- felelő módosítására vagy kiegészítésére. E tanácskozásokból és az ujabbkori madárvédő irodalomból kijegecesedett nézeteket, döntő jelentőségű uj szempontokat a következőkben kivánom egybefoglalni : 1. Tarthatatlan az a felfogás, hogy a madárvédelem merőben a mezőgazdaság, erdőgazdaság vagy általában a gazdaság szempontjából rendeztessék, mert ez a nagyon szükkörü, egyoldalú, csupán bizonyos érdek- csoportokra tekintő eljárás csak bizonyos csoportját veszi figyelembe a madárfajoknak, holott a madárvilág jelentőségének megbirálásánál egyetemes szempontok nem mellőzhetők, mert a hasznossági, tehát merőben anyagi 10 CHERNELHAZI CHERNÉL ISTVÁN kérdések mellett ép oly latbaesők, azzal egyenlő értékű tényezők, az ethikai, aestethikai és tudományos szempontok. A természetben „hasznos" és „káros" madár nincsen, mert ott mindegyik szükséges és nélkülözhetetlen. A haszon és kár fogalma mindig csak viszonylagos vagyis a sokféle különböző emberi érdekhez képest változó ; sőt helyileg és időlegesen is. Bizonyos azonban, hogy emberi érdekeket általában károsító faj nagyon kevés van, legtöbb közömbös vagy túlnyomóan hasznos. Ethikai, aeszthetikai és tudományos szempontokból azonban egyformán minden faj kivétel nélkül követelheti pártfogásunkat, amiből folyik, hogy a gazdaságilag esetleg alkalmi kártevők ellen is beér- hetjük a puszta védekezéssel, de óvakodnunk kell olyan szélsőségtől, mely kiirtásukra vezethetne. Hiszen még olyan ragadozó is, mint teszem a k a r- valy (Accipiter nisus), bizonyos esetekben hasznot szerezhet más káros állatok pusztításával. 2. A kultúra térfoglalása mellett legveszedelmesebb tényezője a madarak fogyásának és bizonyos fajok végveszedelembe jutásának: a) a divat hóbortjait szolgáló féktelen disztoUkereskedelem és h) a költözködő madarak tömeges fogdosása, mészárlása, kivált a Földközitengerrel határos országokban. Eltiltandó volna tehát a toUkereskedelem, illetőleg a tollak világ- forgalma általában, kivéve azt az anyagot, mely a vadászat körébe tar- tozó, házi vagy tenyésztett szárnyasoktól ered. Valótlan a tollkereske- dők állítása, hogy a kereskedésben szereplő toll jórésze „levedlett" anyagból kerül ki, tehát nem megölt madaraktól származik. Ellenkezően a toll vadászok sáfárkodása kivált az okból veszedelmes és némely fajokra végzetes, mert leginkább a telepesen fészkelő madarakból szedi anyagát s általában a párosodás idején, a mikor nászruhában pompáznak s a leg- könnyebben óriási tömegekben keríthetők meg. A madárszülők legyilko- lása miatt azonban a fiókák is éhen vesznek s így a jövendő ivadék is megsemmisül. Az az érvelésük pedig, hogy a dísztollazatú madarak védelmével s a kereskedelem meggátlásával ezernyi munkás vesztené keresetét, szintén nem helytálló, mert éppen a dísztollaikért üldözött fajok kipusztítása következtében állana be ez a körülmény mihamarább. A házi és tenyésztett szárnyasok toUainak felhasználásával a toUkeres- kedelem nemcsak biztosítva van, hanem még több munkást is foglalkoz- tathat, s a mi a fő : legékesebb madarainkat (kócsagok, paradicsommada- rak, stb.) nem sodorja a kihalás veszedelmébe. A költözködő madarak fogása jórészben fogyasztás céljából dívik, de a zsákmány nem fogható szükséges néptáplálék sorába, hanem csak afféle általános ínyencségnek számít. Mindenféle tömegfogás tehát mindenütt végleg eltiltandó, legfölebb A MADARAK NEMZETKÖZI VÉDELME 11 alkalmilag, időlegesen károsító fajok ellen való védekezés engedhető meg csupán kézi lőfegyverrel. 3. Nemzetközi megállapodások csak a főbb elvek tekintetében állít- hatók fel, a részletes intézkedések az egyes államok viszonyaihoz simulnak. 4. Nagyon fontos és elengedhetetlen, hogy minden állam végeztessen tudományos kutatásokat a madarak táplálkozása és életmódja dolgában, hogy jelentőségük positiv alapon tisztáztassék, mert tudásunk e részben még hézagos. Csak az Amerikai Egyesült Államokban, Németországban, Magyarországban végeztek eddig idevágó számbavehető vizsgálatokat. 5. A törvényes intézkedések végrehajtása mindig kétséges és meddő, a míg a nép körében a szükséges előismeretek hiányoznak. Ez okból kötelezővé kell tenni azokat ugy, hogy az iskolában s nevelő-oktatóintéz- mények révén a nép minden rétege a szükséges ismereteket megszerez- hesse. Általánosan elrendelendő volna kivált a „Madarak és fák najjja". valamint „Az ifjúsági madárvédö liga" intézménye, még pedig kötelezően, törvény útján. A svájci madárvédőtörvény már példát is adott erre nézve ; az Amerikai Egyesült Államokban, nálunk, Nagy-Britanniában szintén hiva- talosan elrendelte a kormány az elsőnek említett intézményt; az „Ifjúsági Liga" pedig már Olaszországban is virágzik évek óta. 6. Rezervációk, azaz védett területek létesítendők, kivált érdekesebb, telepesen költő, veszélyeztetett fajok biztosítására, melyeken absolut védelmet élveznek az ott tanyázó állatok és növények. A természet ősi mivoltát megőrzendő, ilyen védett területek már is kihasíttattak több országban, így az Egyesült Államoklaan, Németországban, Angolországban. Svédországban és egyebütt. Ezek mellett ritkuló, érdekes madárfajok fész- kelő helyei külön védelemre tarthatnának számot. 7. Az 1902. évi párisi „Egyezmény", mint alap megtartandó, de a kor színvonalához alkalmazva kiegészítendő és módosítandó. A hozzá még nem csatlakozott államok csatlakozása feltétlenül szükséges. 8. Az 1910-ben Berhnben megtartott V-ik nemzetközi madártani kongresszuson megalakított „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság'', melyben Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Svédország, Ausztria, Románia, Orosz- ország, Magyarország, Svájc és az Amerikai Egyesült Államoknak kép- viselői foglalnak helyet, mint a madárvédelmi ügyek központi szerve fen- tartandó, megfelelően kiegészítendő és szervezendő, ugy, hogy a megalakuló „Népek szövetségében" a madárvédelmi ügy intéző hivatala lehessen. Most a mikor a Parisban folyó tanácskozások a végleges béke érdekében folyamatban vannak s a melyek állítólag az igazságosság és jog nevében az egész világ rendjét új alapokra kivánják helyezni s a mikor az Amerikai Egyesült Államok elnökének, WiLSON-nak. fenséges eszméje : 12 CHERNELHAZI CHERNÉL ISTVÁN a „Népek Szövetsége" már is testet öltött, akkor a nemzetközi madár- védelem gyökeres rendezése a szövetkezett népek közös érdeke és java szerint el nem mellőzhető. És mi magyarok már csak az okból is illeté- keseknek tartjuk magunkat e rendezés kérelmének előterjesztésére, mert Amerika Egyesült Államai mellett Magyarország volt az az állam, mely a madarak védelmét úgy társadalmi, mint állami tevékenységgel, támoga- tással, tehát magán úton, mint hivatalosan egyaránt, teljes következetes- séggel, mindenképen megfelelő irányban és módon fejlesztette, intézmé- nyekkel és törvényekkel rendezte és állandóan biztosította. Tiszta bizonyos és vitathatatlan, hogy az új világrendben az a régi felfogás, mely a szárnyaszabadjában élő és mozgó madarat „res nullius"- nak tekintette, meg nem állhat többé. Mi a madárságot egészében köz- tulajdonnak tekintjük úgy, hogy az állandó fajok amaz államok közvagyonához számítanak, a hol élnek, a költözködők ellenben a szövet- kezett népek közös vagyonát alkotják. Az itt előadott főszempontok és elvek alapján módosulhatna az 1902. évi párisi nemzetközi madárvédelmi „Egyezmény", még pedig úgy, hogy az új szerződés megszövegezését a „Népek Szövetsége" rábízná az „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság" -tr. Nagyon fontos volna, ha a megszületendő békeokmány kifejezetten megemlítené a nemzetközi madárvédelem rendezésének elvi megállapodását s mielőbb intézkedne, hogy az említett bizottság munkáját elvégezze. Tervezet az 1902. évi párisi „Egyezmény a mezőgazdaságra hasznos madarak védelméről" határozmányainak módosítása és újra szövegezése tárgyában : Első cikk. A vadon élő madarakat nem tekinthetjük „res nullius"-nak, hanem az emberiség köztulajdonának. E vagyonból a bizonyos területekről soha nem távozó, állandó fajok az illető államok tulajdo- nát alkotják, az időszakosan más területeket felkereső költözködők ellenben nemzetközi tulajdonát a népek összességének. Második cikk. Minthogy ethikai, aeszthetikai és tudományos szempontból vala- mennyi madár kíméletet érdemel, csak azok ellen van védekezésnek helye, azok ritkíthatok, a melyek akár közvetve vagy közvetlenül károsít- ják az ember gazdasági érdekeit. Gazdasági jelentőség szerint sem lévén absolut „hasznos" és „káros" madár, a régi beosztás idejét múlta. Leg- A MADARAK NEMZETKÖZI VÉDELME 13 fölebb közömbös, túlnyomóan hasznos vagy túlnyomóan káros fajokról beszélhetünk. Harmadik ciJck. 1. A „túlnyomóan káros'' madarak névsorát a csatolt „Jegyzék'' tartalmazza. Az ott említett fajok a megjelölt csoportosítás szerint lövő- fegyverrel mindenkor, vagy a költés időszakán túl mindig, mindenütt elejthetök, kivéve a 6-ik cikkben említett „Védett területeken''. Túlságos helyi elszaporodásuk esetén azonban az illető állam hatóságai, a 7-ik cikkben említett „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság'' országos tagjának javaslatára, az ellenük való védekezést más eszközökkel is enge- délyezheti meghatározott időn belül. 2. A többi madarat sehol és semmiféle eszközzel megölni, fészkei- ket, tojásaikat, fiókáikat elszedni vagy elpusztítani, ezeket valamint bőrü- ket, tollaikat vagy eg^'^éb részeiket eladni, megvenni, bármi célból for- galomba hozni tilos. Nincs tehát megengedve mindezek szállítása, ki- és bevitele, áthozatala. 3. Kivétetnek azonban a vadászat körébe tartozó szárnyasok, melyek- ről minden állam „Vadászati törvényei" intézkednek, szintúgy a tenyész- tett és házi szárnyasok s a tőlük eredő anyagok. 4. Az egyes államok ..Vadászati törvényei" valamint „Madárvédelmi törvényei" és rendefetei ez egyezmény megállapodásaihoz képest módosí- tandók. Előbbiek csak ama szárnyasokról intézkedhetnek, melyek húsa konyhára kerül s melyek szorosan „vad'" számba foghatók. Tömeges fogdosása a vadaknak azonban szintén tilos. 5. Belső telkeken és házakon a tulajdonos vagy bérlő jogosítva van arra, hogy kellemetlen és útbanlevő fészkeket eltávohthasson és a íész- kelést megakadályozza. Szintúgy feljogosittatnak arra is, hogy az ott elő- forduló madarakat engedély alapján megfoghassák, de kizáróan csak saját céljukra, ha azokat kedvtelésből kalitkában óhajtanák tartani. 6. Az illetékes hatóságok kivételképen időhöz kötött engedélyi adhat- nak arra, hogy szőlőkben, gyümölcsösökben, kertekben, faiskolákban, beültetett vagy bevetett földeken kárt okozó madarakat a tulajdonos, bérlő vagy ezek megbízottai lelőhessek. Az igy- elejtett madarak árusítása azonban szintén tilos. 7. Mind e határozmányok megfelelően módosíthatók azon államok ama területeire nézvC; a hol „madárhegyek" vagy „madái'szigetek" van- nak. Itt ezek okszerű gazdasági kihasználhatósága érdekében a külön szabályozás indokolt. Negyedik cikk. Addig is, a míg a szerződő államok ez intézkedéseket valóra vált- hatják, kötelezik magukat arra, hogy a foganatos előmunkálatokat nyom- 14 CHERNELHAZI CHERNÉL ISTVÁN ban megteszik vagy törvényhozásaiknál javasolják úgy, hogy a szerződés, aláírásától számított három év múltával, teljesen érvénybe léphessen. Ötödik cikk. Tudományos érdekből vagy a madarak felszaporítása céljából bár- hol és bármikor az illetékes hatóságok ezen egyezmény határozványai alól kivételes engedélyt adhatnak, az „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság" illető tagjának javaslatára, de megfelelő igazolvány és a szük- séges óvóintézkedések mellett, nehogy visszaélések forduljanak elő. Ugyan- csak engedélyt adhatnak az említett hatóságok arra is, hogy meghatáro- zott időben és a kellő óvóintézkedések és előfeltételek betartásával, kor- látolt számban madarakat kalitkában való tartás céljából a vadászterüle- tek tulajdonosai, bérlői vagy ezek megbízottai foghassanak, eladhassanak. Továbbá ez egyezmény határozványaitól eltérően megengedtetik, hogy a vadászatra, halászatra s egyéb érdekekre alkalmilag káros madárfajok bizonyos meghatározott időben lelövethessenek. Hatodik cikk. Bizonyos területek, a hol érdekesebb, ritkuló madárfajok nagyobb számban költenek, mint „Védett területek" fentartandók, rajtuk az allât- es növényélet ősi mivoltában meghagyandó. Ilyen absolut védelmet élvező, jellemző területek kiválasztása, valamint természetig emlékként oltalma- zandó oly kisebb területek kijelölése, a hol bizonyos érdekes madárfaj fészkel, az „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság" illető tagjának feladata. Az ő javaslatára azonban tudományos célból az oltalom alól kivétel tehető. Hetedik cikk. k szerződő államok kötelezik magukat arra, hogy népoktatásuk keretében a madarak jelentőségének és védelmének ismeretét hathatósan előmozdítják s az olyan intézményeket, minők az „Ifjúsági madárvédö liga", „A madarak és fák napja" kötelezően elrendelik. Nyolcadik cikk. Az 1910. évi V-ik nemzetközi madártani kongresszuson megalakult „Állandó nemzetközi madárvédelmi bizottság" a „Népek Szövetsége" kebelében az egész madárvédelmi ügy intéző bizottsága leend. E bizott- ságban a szövetkezett államok arányosan egy vagy több taggal képvisel- tetik magukat. ■ Ez a bizottság szükség szerint értekezleteket tart, az „Egyezmény" végrehajtása körül felmerült kérdéseket megvitatja, esetleges módosítása vagy teljes^megváltoztatása iránt megokolt javaslatokat tehet. Kilencedik cikk. A szerződő államok az „Egyezmény" aláírásától számítva három éven belül minden intézkedést megtesznek arra nézve, hogy érvényben A MADARAK NEMZETKÖZI VÉDELME 15 levo törvényeiket összhangzásba hozzák ez egyezmény határozványaival, a meg nem felelőket érvénytelenítve, a hiányzókat pótolva. Tizedik cikk. A „Népek Szövetségéhez" tartozó minden állam köteles ez egyez- ményhez csatlakozni. Tizenegyedik cikk. Jelen egyezmény a „Népek Szövetsége" végleges megalakulása és a megerősítés után nyomban érvénybe lép. Egyik szerződő állam sincs feljogosítva a szerződés felmondására addig, a míg a „Népek Szövetségé- hez" tartozik. Tizenkettedik cikk. Jelen egyezmény meg fog erősíttetni s a megerősítő okiratok a béketanácskozások helyén legrövidebb idő alatt kicseréltetnek. Jegyzék: Mindenkor szabadon lőhető madarak: Héja (Astur palumbarius). Szarka (Pica rustica). Karvaly (Accipiter nisus). Házi veréb (Passer domesticus). Dolmányos varjú (Corvus cornix). Mezei veréb (Passer montanus). Fekete varjú (Corvus corone). Ä költés szakában védett, egyébkor szabadon lőhető madarak: Nemes sólymok (Falco minden faja, kivéve a vércséket [Cerchneis] melyek mindenkor védve vannak). Rétihéjak (Circus). Bukók (Mergus). Búvárok (Colymbus). Szárcsa (Fulica atra). Nagy vöcsök (Podiceps eristatus). Kanalas gém (Platalea leucorodia). Ezüstös sirály (Larus argentatus) Szürke gém (Ardea cinerea). Dolmányos sirály (Larus marinus). Vörös gém (Ardea purpm-ea). Kárókatonák (Phalacrocorax). Buhu (Bubo ignavus). Szula (Sula bassana). Szajkó (Garrulus glandarius). Gödények (Pelecanus). Vetési varjú (Corvus frugilegus). Kőszeg, 1919. február 20-án. 16 STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA Internationaler Vogelschutz. Für die Friedensverhandlungen in Paris bestimmte Denkschrift.*) Von Stefan Cheenel von Chernej.háza. Als am 19. März 1902 in Paris jener internationale Vertrag, betitelt: „Konvention über den Schutz der für die Landwirtschaft nützlichen Vögel" (Convention pour la protection des oiseaux utiles a l'agriculture) durch die Vertreter von Oesterreich, Belgien, Frankreich, Griechenland, Schweiz, Luxemburg, Lichtenstein, Monako, Deutschland, Schweden, Spanien, Ungarn und Portugal unterzeichnet und besiegelt wurde, durften wir uns getrost in dem Glauben bestärken, dass nunmehr die seit mehr als einem halben Jahrhundert mit steigender Lebhaftigkeit pulsierende Aktion im Interesse des Vogelschutzes den Kulminationspunkt erreichte und wenn auch das Resultat vielleicht noch nicht den vollen und ganzen Erfolg bedeutete, so kam diese lange Zeit schwebende Frage sicherlich auf einen Ruhepunkt, die Sache bekam eine feste Basis, eine ernste Regelung zur Beruhigung aller Kulturnationen Europas. Mit der Schaffung dieser Konvention wurde also die hervorragende Bedeutung des Vogelschutzes allgemein und international anerkannt, all die viele Arbeit gewürdigt, welche diesbezüglich fühlende, denkende und berechnende Personen und Vereine in Wort, Schrift und Tat begeistert vollbrachten. Auf Grund dieser ausgiel^igen Bemühungen haben zwar früher schon einige Staaten dm'ch ihre Gesetzgebung und durch ihre Behörden die Vogelwelt in Schutz genommen, doch konnte diesen Verfügungen und Verordnungen, wenn sie scheinbar noch so tadellos und fürsorgend waren, immerhin nur einer lokaler Wert beigemessen werden, der über die Grenzen des betreffenden Landes kaum eine Wirkung hatte. Schliess- lich kann ja ein einzelner Staat auf seinem Gebiet einzig allein nur die Stand-, höchstens noch die Strichvögel wirkungsvoll schützen, keinesfalls jedoch die Zugvögel, welche den grössten Teil des Jahres in fremden Ländern und nicht in der Heimat verbringen. Nun gehört aber der überwiegende Teil der nord- und mittel- europäischen Vogelwelt zu den Zugvögeln, die also eine interzonale *) Diese Denkschrift wurde im Auftrage der ung. Regierung zu jener Zeit ver- fasst, als wir noch sicher darauf rechneten, bei den Friedensverhandlungen in Paris mitreden zu dürfen, also wörtlich genommen um zu verhandeln. Nachdem sich unsere Hoffnung nicht erfüllte, wollen wir wenigstens an dieser Stello dieselbe veröfTentlichen, als Zeichen dessen, dass wir in der Schaffung einer neuen Weltordnung als ein Kultur- faktor angehört werden wollten. INTERN ATiON ALE R VOGELSCHUTZ 17 Lebensweise führen, mithin aiisgielDig nur in solcher Weise geschützt werden können, wenn es ihnen an der nötigen Sicherheit nirgends mangelt und ihr Schutz ein allgemeiner ist. Die Hege, Pflege und alle Schutzmassregeln z. B. für unsere Schwalben, Nachtigallen sind vergeblich, wenn sie während ihres Aufenthaltes in den Mittelraeerländern eine freie Beute der dort ansässigen ornithophagen Bevölkerung bleiben und diese auch fernerhin ganze Hekatomben unserer Schützlinge vernichten dürfen. In den letzten Jahren weist zwar die Statistik der südeuropäischen Vogelvernichtungen kleinere Zahlen auf als früher, obwohl die Entwicke- lung der raffiniertesten Fanggeräte und Fangarten an Vielseitigkeit immer- mehr zugenommen hat. Es wäre aber eine Täuschung, wollte man die Abnahme der Zahlen in den statistischen Ausweisen als Vorzeichen einer Besserung der Zustände beurteilen ; es ist dies eher eine Bestätigung jenes traurigen Faktums, dass die Verminderung der Vogelwelt stets eine allgemeinere ist, daher die schlechten Fangergebnisse. Würden die nörd- licheren Staaten ihren heimathchen Zugvögeln nicht den gerechten Schutz angedeihen lassen, besonders während der Brutzeit, wäre sicherlich schon so manche Art dem Aussterben nahe, oder bereits ausgestorben. So lange der schonungslose, sich jährlich wiederholende Massenfang der Vögel im Süden nicht endgültig abgeschafft und dieser wahre Schand- fleck der Zivilisation des XX-ten Jahrhunderts nicht beseitigt wird, kann die allgemein menschliche und volkswirtschaftliche Interessen berührende Vogelschutzfrage eine endgültig beruhigende Regelung nicht erfahren. Aus diesem Grunde konnte leider auch die Konvention v. J. 1902 keine Besserung schaffen, weil ja die Balkanländer und Itahen sich davon femehielten, Spanien, Portugal und Griechenland aber trotz ihres Beitrittes wirklich durchgreifende Schutzmassregeln kaum schaffen, noch weniger solche durchzuführen vermochten. England, Holland, Dänemark und Russ- land fehlen zwar aus der Reihe der Signatarmächte, sie schufen aber — mit Ausnahme Russlands — bezüglich ihrer Ländergebiete ganz ausrei- chende Vogelschutzgesetze und Verordnungen. Sehr lehrreich ist jene historische Skizze der Vogelschutzbestrebun- gen und der Vogelschutzgesetzgebung nebst den diesbezüglichen inter- nationalen Verhandlungen bis zur Schaffung der Konvention v. J. 1902, welche bündig doch alles umfassend Otto Heeman, der gewesene Leiter des kön. ung. Institutes für Vogelkunde, im Auftrage des kön. ung. Ackerbauministeriums in seinem 1907 erschienenen Werk, betitelt: „Die Pariser Vogelschutz- Konvention v. J. 1902 und Ungarn" in ungarischer Sprache entwarf, welches später auch in englischer Übersetzung herausgegeben wurde. Und nicht weniger lehrreich ist der Entwicklungs- gang der Vogelschutztätigkeit seit dem Jahre 1902, weil sich ja darin die Wirkung der Konvention getreu wiederspiegelt. Aquila. 2 18 STEFAN CHERJÍEL VON CHERNELHÁZA Es sei mir gestattet ganz kurz auf die sich daraus ergebenden wichtigsten Resultate hinzuweisen, in erster Reihe auf jene gesetzhchen Massnahmen, welche den Schutz der Vögel in den verschiedenen Staaten förderten und verbesserten. Diese sind, mit Angabe des Datums der betreifenden Verordnung oder des Gesetzes., wie folgt: Spanien 12. Mai 1902 (VoUstr. Ver. 3. Febr. 1903); Schweiz 24. Juni 1904 (Vollstr. Ver. 18. Apr. 1905); Belgien 15. Aug. 1906; Kärnthen 12. April 1908; Krain 20. JuH 1910; Schweden 27. März 1907 ; Deutschland 30. Mai 1908, welches Reichsgesetz durch die verschiedenen Verordnungen der Bundesstaaten eine Ergänzung erfuhr; Gross-Britannien 1902, 1904, 1908; Norwegen 15. August 1908. In Frankreich wurde die Konvention am 30. Juni 1903 ratifiziert, die Verfügungen derselben jedoch in den einzelnen Departements nicht beachtet. Laut Teenier (Notice sur la protection internationale des oiseaux — Verh. d. V-ten Int. Orn. Kongr. in Berlin 1910 p. 993—999.) enthielt früher schon das Jagdgesetz manche den Vogelschutz betreffende Verfügungen, deren Kontrolle zu den Agenden des Ministers für innere Angelegenheiten zugewiesen war, der jedoch die Sache decentrahsierend mit deren Vollstreckung die Präfekten betraute. Erst i. J. 1897 wurde die Jagd dem Ackerbauministerium zugewiesen und gleichzeitig cen- trahsiert Nach Ratifizierung der Konvention haben sich aber diejenigen Departements, in welchen die Jagd und der Fang von Lerchen, Drosseln und Ortolanen von jeher in Mode war, beim Minister beschwert und wollten ihren gewohnten Vogeljagden nicht entsagen. Nach grossen Anstrengungen gelang es ihnen zu erreichen, dass für sie in mancher Beziehung Sonderverfügungen erlassen und die Präfekten ermächtigt wurden, einige von den Artikeln der Konvention abweichende Massnah- men zu treffen. In Belgien wurden auch solche mit der Konvention nicht übereinstimmende Verfügungen erlaubt, so z. B. betreffs der Ver- wendung von Schlingen. Alle diese gesetzliche Bestimmungen sind ausgeprägte Beweise und Resultate jener nicht erlahmenden Arbeit und jenes regen, weite Kreise beschäftigenden Interesses, welches die Vogelschützer auf dem Gebiete der Teorie und Praxis fortwährend anspornte. Ein reiches, bedeutsames Material zeitigten aber auch die Verhandlungen der in den letzten 16 Jahren gehaltenen internationalen Kongresse für Ornithologie, Landwirt- schaft, Forstwirtschaft, Jagd und Tierschutz. Dem in Budapest i. J. 1891 zusammengetretenen so denkwürdigen IL intern. Ornith. Kongress folgten jene in Paris (1900), London (1905), Berlin (1910), dann der IL intern. Jagd-Kongress in Wien (1910), der intern. Tierschutz-Kongress in Torino (1911) und andere mehr, an welchen viele sehr wertvolle und lehrreiche Vorträge gehalten und discutiert, verschiedene wichtige Resolutionen angenommen \\T.irden, welche so manche nicht unbedeutende Mängel der INTERNATIONALER VOGELSCHUTZ 19 Konvention v. J. 1902 aufdeckten und uns gleichzeitig Fingerzeige über die nötigen Modifikationen derselben gaben. Die aus den internationalen Verhandlungen und aus der neueren Vogel- schutzhteratur hervorspringenden Gesichtspunkte und Momente von ent- scheidender Bedeutung möchte ich wie folgt zusammenfassen: 1. Es ist eine nicht mehr haltbahre Ansicht bei der Regelung des Vogelschutzes nm* allein wirtschaftHche Interessen zu berücksichtigen, weil das den Stempel der Einseitigkeit an sich trägt, nur gewisse Inte- ressenkreise bevorzugt, bloss einige Vogelgruppen beschirmen will, also nicht die Allgemeinheit ins Auge fasst. Denn bei der Wertschätzung der Vogel weit sind universelle Gesichtspunkte ausschlaggebend, weil dabei ausser den Fragen der NützHchkeit auch die ethischen, aesthetischen und wissenschaftlichen als gleich wichtige Faktoren in die Waagschale fallen. In der Natur gibt es weder „schädliche" noch „nützKche", sondern nur notwendige, unentbehrliche Vögel. Der Begriff von Nutzen und Schaden ist immer relativ, d. i. nach den verschiedenen menschlichen Interessen zu bemessen, dabei auch zeitlich und lokal verschieden. Sicher ist aber auch, dass es nur ganz wenige Vogelarten gibt welche den menschlichen Interessen im allgemeinen unbedingt schädlich sind, die meisten sind indifferent, oder nützlich. Aus ethischen, aesthetischen und wissenschaftlichen Gründen aber beansprucht eine jede Art ohne Ausnahme unseren Schutz, woraus folgt, dass es genügt, wenn wir uns gegen die wirtschaftlich éventuel schädlichen Arten verteidigen, ihren Stand bis auf ein gewisses Mass reduzieren, sie aber nicht der gänzlichen Ausrottung preisgeben. Stiftet ja selbst ein Raubvogel, wie z. B. der Sperber {Accipiter nisus) in nelen Fällen — durch Vertilgen von schädlichen Tieren — Nutzen an. 2. Neben der sich stetig verbreitenden Kultur ist der gefährlichste Faktor für die Vermehrung der Vogelwelt und trägt zur Verminderung ihres Bestandes am meisten bei : a) der dem Modewahn dienende unbeschränkte Schmuckfeder- handel, und b) der Massenfang und Massenmord der Zugvögel besonders in den Mittelmeerländern. Es wäre daher der Federhandel allgemein zu verbieten, mit Aus- nahme jenes Materials, das vom Jagd- und Hausgeflügel stammt. Die Behauptung der Federhändler, dass ein grosser Teil der Schmuckfedern nicht von erlegten und gefangenen, sondern von sich mausernden Vögeln gewonnen wird, also abgeworfene Federn darstellt, ist einfach unwahr. Im Gegenteil bilden die Vogeljäger und mittelbar die Federhändler schon aus dem Grunde eine grosse Gefahr für die Vogelwelt und ist ihre Tätigkeit für manche Arten deshalb vernichtend, weil sie ihr I\Iaterial hauptsächlich aus 20 STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA den kolonienweise brütenden Vogelarten beschaffen, noch dazu in erster Reihe in der Paarungs- und Brutzeit, wo die Vögel im Hochzeitkleid prangen und massenhaft am leichtesten zu erlangen sind. Mit dem Hin- sclachten der Alten gehen aber auch die Eier oder Jungen zu Grunde, wodurch auch die künftige Generation vernichtet wird. Auch die Einwen- dung der Federhändler, dass durch den Schutz der Schmuckvögel und dm'ch das Verbieten des Federhandels Tausende von Arbeitern um ihren Erwerb kommen würden, ist falsch und unrichtig, weil gerade das sina- lose, freie Schalten und Walten der Federjäger die gesuchtesten Arten der Vernichtung preisgibt und somit durch das Aussterben derselben auch die Arbeiterschaft brotlos macht. Durch die Freigabe und Nutzung der Federn des Jagd- und Hausgeflügels ist dieser Handelszweig nicht nur gesichert, sondern er kann noch gesteigert werden und noch mehr Arbeiterhände beschäftigen, dabei bleiben aber die schönsten prächtigsten Schmuckvögel, (Edelreiher, Paradiesvögel und a. w.) verschont und in ihrer Existens gesichert. Der Fang der Zugvögel wird vorwiegend für Nahrungszwecke betrieben, doch kann kaum ernstlich behauptet werden, dass das Fleisch von unseren kleinsten Vögeln eine wirklich ausgiebige Volksnahrung bilde, eher ist es eine Delikatesse, ein Braten für Feinschmecker. Es wäre daher ein jeder Massenfang überall und zu jeder Zeit zu verbieten, höchstens sollte ein zeitweises, gelegenthches die Einschränkung oder Abwehr gegen gewisse schädigende Arten bezweckendes Einschreiten, aber bloss mit der Schusswaffe erlaubt werden. 3. Internationale Vereinbarungen müssten nur prinzipielle , die hauptsächhchsten Richtlinien verfolgende Satzungen enthalten. Die Detail- verfügungen wären den einzelnen vertragschliesenden Staaten zu überlassen, weil ja die eigentümlichen Verhältnisse derselben von einander recht verschieden sind. 4. Höchst erwünschenswert und notwendig wäre es, wenn ein jeder Staat in seinem Ländergebiete wissenschaftliche Untersuchungen betreffs der Lebensweise und Nahrung der Vögel durchführen lassen würde, damit die positive Wertschätzung der lokalen Vogelwelt möglichst geklärt und sichergestellt werde, weil ja unsere diesbezüglichen Kenntnisse noch sehr lückenhaft und ungenügend sind. Bisher hat man ja derlei Untersuchungen hauptsächUch nur in den Vereinigten Staaten N.-Amerikas, in Ungarn und in Deutschland in grösseren Umfange systematisch betrieben. 5. So lange die Volksaufklärung der nötigen Vorkenntnisse entbehrt, bleibt die Vollstreckung und die Wirkung von den mannigfachen gesetz- lichen Verordnungen zweifelhaft und aussichtslos. Aus diesem Grunde müsste in den Schulen, in Unterricht- und Erziehungsinstitutionen für die erforderhche Belehrung gesorgt werden, damit alles Wissenswerte in alle INTERNATIONALER VOGELSCHUTZ 21 Schichten des Volkes eindringe. Allgemein einzuführen wären der „Baum- und Vogeltag" sowie der „Jugendverband für Vogelschutz". Die Gesetz- gebung in der Schweiz gab uns dafür schon ein gutes Beispiel, wie ja auch der ,,Baum- und Vogeltag" in den Vereinigten Staaten N.-Amerikas, in Ungarn, Gross-Britannien officiell eingeführt wurde und letztere Insti- tution selbst in Italien schon starke Wurzeln geschlagen hat. 6. Es sollen eigene Schutzgebiete geschaffen werden zur Sicherung für besonders gefährdete, interessante, kolonienweise brütende Vögel, woselbst die dortgedeihende Pflanzen- und Tierwelt überhaupt absoluten Schutz erfahre. Solche Schutzgebiete bestehen bereits in den Vereinigten Staaten N.-Amerikas, in der Schweiz, in Deuschland, in Schweden, England und in anderen Staaten. Neben diesen Schutzgebieten müssten aber auch kleinere Schutzplätze für Brutpaare einzelner interessanteren Vogelarten geschaffen werden. 7. Die Pariser-Konvention v. J. 1902 müsste als Basis behalten, jedoch zeitgemäss erweitert und verändert werden. Der Anschluss jener Staaten, welche ihren Beitritt dazu bisher verweigerten, wäre zu ver- pflichten, 8. Das auf dem V-ten Intern. Ornith. Kongress in Berlin i. J. 1910 geschaffene „Permanente Internationale Komitee für Vogelschutz", worin die Staaten Belgien, Dänemark, Deutschland, Frankreich, Gross-Britannien. ItaUen, Hofland, Norwegen, Schweden, Oesterreich, Bumänien, Russland, Ungarn, Schw^eiz, Vereinigte Staaten von N.-Amerika bereits durch Fach- leute vertreten sind, wäre zeitgemäss ausgebildet^ organisiert, ergänzt, als leitende Stelle für Vogelschutz dem erstehenden „VöUierbund" anzugfledern. Jetzt wo die Verhandlungen in Paris betreffs eines endgültigen Friedens bereits im Zuge sind und angebhch eine neue Weltordnimg im Sinne der Gerechtigkeit und des Rechtes begründen woflen und auch die hehre Idee Wilson's von einem „Völkerbund" sich zu verkörpern scheint, kann auch der internationale Vogelschutz, als Gemeininteresse der darin vertretenen Staaten, nicht ausser acht gelassen werden. Und wiv Ungarn fühlen uns schon aus dem Grunde bewogen die Bitte dieser Regelung unterbreiten zu dürfen, weil ja ausser den Vereinigten Staaten N.-Amerikas gerade Ungarn derjenige Staat war, welcher den Vogelschutz nicht bloss durch gesellschaftliche Mitwirkung, sondern auch durch hervorragende staathche Unterstützung und Betätigung, also auf privaten sowie officiellen Wegen gleich konsequent nach aUen Richtungen und mit aflen zweck- dienlichen Mitteln, Institutionen, Gesetzen, Verordnungen nicht nur zu regeln trachtete, vielmehr endgültig ordnete. Es ist fraglos und unzweifeUiaft, dass in der neu zu schaffenden Weltordnung die alte Auffassung, dass das freizügigste Geschöpf, der Vogel, eine „res nullius" darstelle, nicht bestehen bleiben kann. Wh? 22 STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHÁZA erblicken in der Vogel welt ein Gemeingut der Völker, u. zw. so, dass die Standvögel als Eigentum jener Länder zu betrachten wären, wo sie leben, die Wandervögel hingegen ein internationeles Vermögen der im „Völker- bund" stehenden Staaten bilden. Nach den hier erörterten Hauptgesichtspunkten müsste die Pariser- Konvention V. J, 1902 erweitert und umgeändert werden u. zw. müsste durch den „Völkerbund" mit der Neuverfassung das „Permanente Inter- nationale Komitee für Vogelschutz" betraut werden. Auch wäre es äusserst wichtig, wenn schon im Texte der Friedensurkunde ausdrücklich die principielle Annahme einer Neuregelung des internationalen Vogelschutzes Erwähnung fände mit der Verfügung, dass das erwähnte Komitee bald- möghchst an seine Arbeit gehen und selbe beendigen möge. Entwurf iür eine Neuverfassung der Pariser-Vogelschutz-Konvention V. J. 1902. Artikel L Die wild lebenden Vögel sind nicht als „res nullius" zu betrachten, sondern als Gemeingut der Menscheit. Von diesem Vermögen bilden jene, welche als Standvögel ein gewisses Gebiet nicht verlassen, Staatsgut der betreffender Länder, jene aber, welche zeitweise fremde Gebiete aufsuchen, das internationale Gut der Allgemeinheit der Völker. Artikel IL Da aus ethnisch-aesthetischen und wissenschaftlichen Gründen alle Vögel Schonung verdienen, ist eine Abwehr nur gegen solche geboten und dürfen nur solche an Zahl verringert werden, welche die menschlichen Interessen schädigen. Weil es aber weder absolut schädliche, noch absolut nützliche Vögel gibt, muss die althergebrachte Einteilung ihrer Wertschätzung fallen gelassen werden. Mann kann höchstens von „indif- ferenten" „vorwiegend nützlichen" und „vorwiegend schädlichen" Vögeln reden. Artikel III 1. Die Namenshste der „vorwiegend schädhchen" Vögel enthält das beigefügte „Verzeichniss". Die dort aufgezählten Arten dürfen gemäss ihrer Gruppierung mit der Schusswaffe jederzeit oder ausser der Brutzeit überall erlegt wSi'den, mit Ausnahme in den im Art. VI. erwähnten „Schutzgebieten". Im Falle einer übermässigen Vermehrung können aber die Behörden der betreffenden Staaten laut Gutachten des im Art. VU. INTERNATIONALER VOGELSCHUTZ 23 bezeichneten Landesvertreters des „Permanenten Internationalen Komitees für Vogelschutz'', die Abwehr gegen dieselben auch mit anderen Mitteln für eine bestimmte Zeit gestatten. 2. Verboten ist der Fang und das Vernichten aller übrigen Vögel jederzeit und mit jeglichen Mitteln, das Zerstören und Wegnehmen ihrer Nester, Eier und Jungen, der Handel und das Feilbieten von Vögeln, Nestern und Eiern, Vogelbälgen und Federn, so auch der Transport, Ein- und Ausfuhr derselben. 3. Eine Ausnahme bilden jedoch das jagdbare Federwild über das jeder Staat in seinem Jagdgesetz verfügt, ferner die gezüchteten Vögel, das Hausgeflügel und das von diesen stammende Material. 4. Die Jagd- sowie Vogelschutzgesetze und die diesbezüglichen Verordnungen der einzelnen Staaten sind mit den Satzungen dieses Überein- . kommens in Einklang zu bringen. Die erstgenannten sollen jedoch nur über solche Vögel verfügen, deren Wildpret in der Küche Verwendung findet und welche in engerem Sinne zum Federwild gerechnet werden. Der Massenfang des Federwildes ist ebenfalls verboten. 5. Eigentümer, Pächter und Nutzniesser sind ermächtigt die eventuell lästigen, unerwünschten Vogelnester im Haus und Hof und in der engeren Umgebung ihrer Wohnstätten zu entfernen oder das Brüten von Vögeln zu verhindern. Auch sind sie befugt dort vorkommende Vögel mit behörd- licher Be^^illigung zu fangen, und dieselben, jedoch ausschliesslich für eigene Verwendung, aus Liebhaberei als Stubenvögel zu halten. 6. Die betreffenden Behörden sind ermächtigt ausnahmsweise für eine begrenzte Zeit zu erlauben, dass in Wein-, Obst- und Ziergärten, Baumschulen, Anpflanzungen die Vogelschädlinge durch den Eigentümer, Pächter und Nutzniesser oder deren Vertreter abgeschossen, unschädhch gemacht werden können. Der Handel aber mit den so erlegten Vögeln ist nicht gestattet. 7. Alle diese Verfügungen können entsprechend abgeändert werden für Gebiete jener Staaten, wo sich „Vogelberge" oder „ Vogelinseln " vor- finden. Hier ist im Interesse einer zielbewusten wirtschaftlichen Aus- nützung die spezielle Regelung vollbegründet. Artikel IV. Die vertragschüessenden Staaten verpflichten sich sogleich — schon bevor die hier angeführten Verfügungen verwirklicht werden können — die zweckentsprechenden Vorarbeiten dazu einzuleiten und bei ihrer Legis- lation in Vorschlag zu bringen, damit in 3 Monaten nach Unterfertigung dieses Übereinkommens dieselben gesetzliche Kraft erhalten können. 24 STEFAN CHERNÉL VON CHERNELHAZA Artikel V. Für wissenschaftliche Zwecke oder behufs Vermehrung der Vögel können auf Antrag des hetreifenden Landesvertreters des „Permanenten Internationalen Komitees für Vogelschutz '' die Behörden ermächtigt werden von diesen Bestimmungen Ausnahmen zu gestatten, jedoch nur in begründetem Fällen und unter Berücksichtigung der notwendigen Vor- sichtsmassregeln, damit kein Missbrauch getrieben werde. Den erwähnten Behörden wird ferner gestattet, dass sie für eine begrenzte Zeit und unter Beachtung der Vorbedingungen den Eigentümern, Pächtern, Nutzniessern oder den Vertretern der Jagdgebiete die Erlaubniss erteilen können, um in beschränkter Zalil Vögel für Käfighaltung zu fangen und zu verkaufen. Auch ist es den genannten erlaubt — abweichend von den Bestimmungen dieses Vertrages — die zeitweise der Jagd- und Fischerei und anderen Interessen schädlichen Vögel in einem begrenzten Zeitraum abzuschiessen. Artikel VI. Gewisse Gebiete, wo interessante, gefährdete, selten gewordene Vogel- arten in grösserer Zahl brüten, sollen als „Schutzgebiete" ausgeschieden .^werden um die dort lebende Tier- und Pflanzenwelt im Urzustand zu erhalten. Die Auswahl solcher absolut zu schützender, charakteristischen Gebiete, sowie auch solcher kleineren Grundstücke, wo eine gewisse interessante Vogelart brütet und welches als Naturdenkmal den Schutz verdient, ist die Aufgabe des betreifenden Vertreters des „Permanenten Internationalen Komitees für Vogelschutz". Auf seinen Vorschlag können aber für wissenschafthche Zwecke Ausnahmen gestattet werden, Artikel VIL Die vertragschliessenden Staaten verpflichten sich dazu, dass sie im Rahmen ihrer Volksbildung die Kenntnisse der Bedeutung des Vogelschutzes wirksam fördern werden und Institutionen wie der „Baum- und Vogeltag" ., Jugendverband für Vogelschutz" offiziell einführen. Artikel VIIL Das gelegentlich des V-ten Internationalen Ornithologen Kongresses i. J. 1910 in Berlin enstandene „Permanente Internationale Komitee für Vogelschutz" wird im Schosse des „Völkerbundes" das leitende Organ für den Vogelschutz. In diesem Komitee sollen die verbündeten Staaten durch ein oder zwei Persönhchkeiten von Fach vertreten sein. Dieses Komitee hält nach Bedarf Konferenzen, diskutiert die bei der Anwendung des Vertrages auftauchenden Fragen, macht eventuell begründete Anträge zur Modifikation desselben. INTERNATIONALER VOGELSCHÜTZ 25 Artikel IX. Die vertragschliessenden Staaten werden alle geeigneten Massnahmen binnen 3 Jahren — vom Tage der Unterzeichnung dieses Übereinkommens gerechnet — treffen, um ihre bestehenden Gesetze mit den Satzungen dieses Vertrages in Einklang zu bringen, die nicht entsprechenden für nichtig zu erklären; das Fehlende zu ergänzen. Artikel X. Ein jeder dem „Völkerbund" angehörige Staat ist verpflichtet diesem übereinkommen beizutreten. Artikel XI. Dieses Übereinkommen tritt nach erfolgter Bildung des „Völker- bundes" sofort in Kraft. Keiner der vertragschhessenden Staaten ist befugt zur Kündigung desselben so lange er dem „Völkerbund" angehört. Artikel XII. Dieses Übereinkommen wird ratifiziert und werden die Ratifikationen am Orte der Friedensverhandlungen in kürzester Zeit ausgetauscht. Verzeichniss. Mit (1er Schuss wa/f'e jederzeit erleghare Vögel: Habicht (Astur palumbarius). Elster (Pica rustica). Sperber (Accipiter nisus). Haussperling (Passer domesticus). Nebelkrähe (Corvus comix). Feldsperling (Passer montanus). Rabenkrähe (Corvus corone). Während der Brutzeit geschützte, sonst mit der Schusswaffe jederzeit erleghare Vogelarten : Edelfalken (jede Art Falco mit Ausnahme der Cerchneis-xlrten, welche jederzeit unter Schutz stehen). Weihen (Circus). Säger (Mergus). Seetaucher (Colymbus). Blässhuhn (Fulica atra). Lappentaucher (Podiceps cristatus). Löffelreiher (Platalea leucorodia). Silhermöve (Larus argentatus). Fischreiher (Ardea cinerea). Mantelmöve (Larus marinus). Purpurreiher (Ardea purpurea). Kormorane (Phalacrocorax). Uhu (Bubo ignavus). Tölpel (Sula bassana). Eichelhäher (Garrulus glandarius). Pelikane (Pelecanus). Saatkrähe (Corvus frugilegus). Kőszeg, 1919. am 20. Feber. 26 SCHENK J. Jelentés az 1916—1919. évi magyar madár- jelölésekröl. Irta Schenk Jakab Bericht über die ungarischen Vogel- beringungen in den Jahren 1916—1919. Von Jakob Schenk A lelkiismeretesen és sikeresen végzett munka fölött érzett örömmel és megelégedéssel, valamint a jövőbe vetett bizalommal bocsáthattam közre eddigelé az intézet évi madárjelölési jelentéseit — a hanyatlásnak és reménytelenségnek vigasztalan képét mutatja a jelenlegi jelentés, mely négy szomorú esztendőnek szegé- nyes eredményeit foglalja magában. A háború folyamán, a míg még lehetett volna valamit tenni, állan- dóan katonai szolgálatot teljesítet- tem, jelenleg pedig a madárjelölé- seknek nagyobb mértékben való végzése oly költségeket igényelne, a melyeket költségadományunkból fedezni nem tudnánk. Legfájdalmasabban esett a kény- szerű munkabeszüntetésben a nagy gonddal és alapossággal előkészített ürbő-pusztai jelölési kísérletek félbenmaradása. Ezen a területen főleg gázlókat jelöltem s módom- ban állott úgy fiókákat, mint anya- madarakat és igen sok esetben a szülőket és fiaikat egyidejűleg meg- gyűrűzni. Előkészítő munkálataim már jelentékeny eredményeket szol- gáltattak és pedig nemcsak a madár- Mit der Freude und Genugtuung, welche die gewissenhafte und mit Erfolg gekrönte Arbeit begleitet, ebenso auch im Vertrauen auf eine gedeihhche Zukunft, konnte ich die bisherigen Beringungsberichte des In- stitutes veröffentlichen. Demgegen- über zeigt der vorhegende, die kar- gen Resultate von vier schlechten Jahren vereinigende Bericht ein düs- teres Bild des Rückganges und der Hoffnungslosigkeit. Während des Krieges, solange noch etwas zu leisten gewesen wäre, war der Leiter dieser Beringungsarbeiten zur aktiven Dienstleistung einberufen, derzeit aber würden in grösserem Masstabe durchgeführte Beringungs- arbeiten solche Spesen verursachen, welche für das Institut absolut un- erschwinghch sind. Ganz besonders bedauere ich die unfreiwillige Unterbrechung der mit vieler Mühe und grosser Hingebung eingeleiteten Beringungsversuche auf der Puszta Ürbö Hier wurden hauptsächlich Watvögel beringt und war ich in der Lage neben den Jungvögeln auch Brutvögel, in \aelen Fällen Eltern und Junge zugleich zu MADÁRJELÖLES — VOGELBERINGUNG 27 vonulásra, hanem egyúttal az álta- lános madároekologiára vonatkozó- lag is, de a döntő eredmények még hiányzanak. Számolnom kell azzal, hogy nagy gonddal és költséggel, valamint fáradságot nem kímélő lelkesedéssel előkészített munkám jórésze kárbaveszett, a mit annál is inkább sajnálok, mert vízimadár- világunk folytonosan pusztul s ki tudja lesz-e még valaha módunkban az idevonatkozó vizsgálatokat újra föl- venni. Ugyanebből az okból fájlalom annyira, hogy gémjelölési munkála- taim is befejezetlenek maradtak. Hogy a gyürűzési munkálatok tel- jesen félbe nem maradtak, azt csakis külső munkatársaink lelkes buzgal- mának és szakavatottságának lehet köszönni. Volt olyan közöttük, nem is egy, aki egymaga 500 — 600 madarat is meggyürüzött, de hiába volt ezek- nek a tevékenysége is, mert a blokád következtében megszűnt az érint- kezés éppen azokkal a területekkel, melyek legtöbb vonuló madarunk átvonulási és téli szállásait alkotják. Ez a sajnálatos körülmény igen ki- rívóan nyilvánul meg az idei jelen- tésben, mert a négy év alatt sok- sok ezer gyűrűs madarunkból még 10-et se jelentettek vissza a kül- földről. Reméljük, hogy ez a helyzet most már megváltozik. Az egyetlen örvendetes jelenség, a melyre ennek a szomorú jelentés- nek a keretében hivatkozhatom, külső munkatársaink változatlan ragaszko- dása és lelkesedése és egyelőre csakis erre alapíthatom a jövő munka- programmot. Az intézet anyagi ereje nem engedi meg, hogy új, messze- beringen. Die einleitenden Arbeiten haben schon so manches wertvolle Resultat ergeben, doch bheben uns gerade die entscheidenden Resultate infolge Unterbrechung der Arbeiten versagt. Es muss leider damit gerech- net werden, dass diese mit grossem Aufwände an Spesen und Mühe, und mit gröster Gründhchkeit eingelei- tetenArbeiten nicht abgeschlossen werden können, was umsomehr zu bedauern ist, da unsere Wasservogel- welt immer mehr und mehr ihrer Vernichtung entgegen geht, weshalb kaum Hoffnung vorhanden ist, dass diese Arbeiten jemals wieder auf- genommen werden können. Aus eben diesem Grunde muss ich es auf das lebhafteste bedauern, dass auch unsere Reiherberingungen in- folge der Zerstückelung Ungarns unvollendet bleiben müssen. Dass unsere Beringungs arbeiten nicht gänzlich eingestellt werden mussten, ist nur der hingebungs- vollen und aufopfernden Tätigkeit unserer äusseren Mitarbeiter zu ver- danken. Es gab unter ihnen solche, welche allein 500 — 600 Vögel bering- ten. Jedoch war auch diese Arbeit von wenig Erfolg gekrönt, da wir infolge der Blokade gerade mit jenen Ländern die Verbindung verloren haben, welche für das Gros unserer Zugvögel die Durchzugsgebiete und Winterquartiere bilden. Dieser be- dauerliche Umstand macht sich im heurigen Berichte in ganz krasser Weise bemerkbar, da von den mehreren 1.000 beringten Vögeln der vorangegangenen 4 Jahre noch nicht einmal 10 vom Auslande zu- 28 SCHENK J. fekvő célokat tűzzek ki, egyelőre csakis arról lehet szó, hog-y az ed- digi munkálatokat megfelelően sze- rényebb keretekben folytassuk. Erre kérjük eddigi munkatársainkat, bár- railyen megszállás alatt is sínylőd- jenek- Ne hagyják abba azt a mun- kát, a mellyel már eddig is szolgál- ták s ezután még inkább hivatottak lesznek szolgálni a magyar kultúra érdekeit. Erre nézve csak hivatko- zom itt azokra a meggyőző bizonyí- tékokra, melyeket éppen a madár- jelölési adatok szolgáltattak Magyar- ország területi integritása mellett és politikai tájékozódási irányára nézve. Az „Uj Nemzedéke-ben (1919. decz. 28-iki szám) megjelent közle- ményem idevágó részlete a követ- kező: A magyar madárvilágnak — akaratlanul és részrehajlás nélkül kimondott pártatlan Ítélet szerint — Magyarország minden irány felé zárt földrajzi egységet alkot, közös dél- nyugati kijáró val az Adria felé. Ez a politika nyelvére átfordítva egy- részt azt jelenti, hogy Magyarország területe zárt földrajzi és gazdasági egység, amelyet erőszakkal lehet ugyan részekre bontani, de ezzel egy robbanó anyaghoz hasonló labilis alakulat áll elő, mely az első lökésre szétesik; másrészt pedig azt jelenti, hogy Magyarország külpolitikai tájé- kozódásának iránya a délnyugati, vagyis az Adria felé mutató irány. Ebben az irányban találjuk természe- tes szövetségeseinket Horvátországot és Olaszországot. Áttérve már most a földolgozásra, közlöm előzően a szokásos statisz- tikákat. rückgemeldet wurden. HofifentHch wird diesbezüghch nun doch eine Änderung eintreten. Die einzige erfreuliche Erschei- nung, auf welche ich mich im Rah- men dieses Trauer-Berichtes berufen kann, ist die unveränderliche Arbeits- lust und Opfervdlligkeit unserer äusseren Mitarbeiter und lässt sich derzeit auch nur auf dieser Grund- lage das zukünftige Arbeitsprogramm aufstellen. Die pecuniäre Lage des Institutes verbietet es weitere Ziele auszustecken, vorläufig kann nur davon die Rede sein, die bisherigen Arbeiten in stark verjüngtem Rahmen fortzusetzen. Das ist die Bitte, welche wir an unsere bisherigen Mitarbeiter richten, auch dann, wenn sie aus ihrem bisheriger Staats verbände herausgerissen werden sollten. Es ist keine Ursache vorhanden ihre bisherige im Interesse der ungari- scher Kultur und der allgemeinen Wissenschaft ausgeübte Tätigkeit ein- zustellen, im Gegenteil muss j eder alles daran setzen um diese Tätigkeit gerade im Interesse von Ungarns Zukunft wieder aufzunehmen. Ich möchte nur auf die überzeugenden Beweise hin- weisen,welche die Beringungsresultate für die Aufrechterhaltung der territo- rialen Integrität, sowie auch bezüglich der Richtung der politischen Orientie- rung Ungarns ergaben. Laut diesen Resultaten ist Ungarn eine geschlos- sene geographische Einheit deren politische Orientierungs-Richtung die südwestliche, nämlich die Adria ist. Auf die Bearbeitung übergehend mögen zuerst die statistischen Daten folgen. MADÁRJELÖLÉS — VOGELBERINGUNG 29 Az 1918 — 1919. évi munkatársak névsora. Namensverzeichniss der Mitarbeiter in den Jahren 1918—1919. Agárdi Ede Berkesd 663 Bédé P. Sfax, Tunis . • 2 Bessenyey István Ecsi puszta ... 51 Bohrandi Lajos Eperjes 550 Burian N. Bresina 6 Capek Vencel Oslavan 9 Csath András Kispereg 6 Erdőss Zoltán Debreczen 200 Fernbach Károlyné Babapuszta ... 1 Horn János Budapest 62 Dr. Keller Sándor Keszthely .... 13 Kerekes József Kecskemét 5 Dr. Mauks Károly Algyógy 58 Mauks Vilmos Tátraháza 8 Muha Mihály Jánoshida 58 Dr. Nag)' Jenő Ujverbász 10 Poferl Ferenc Kammer am Attersee . 1 Rácz Béla Szerep 22 Radetzky Dezső Tárnok lo Rusz Dénes Röjtök 3 Szeőts Béla Tavarna, Hejőcsaba . . 510 Szomjas László Kisfástanya .... 24 Thassy Géza Pusztamonostor ... 67 ifj. Thóbiás Gyula Felsőláncz .... 105 Tompa Kálmán Brassó 58 Wahl Ignác Apatin 45 Összesen — Zusammen 2.550 Az 1916 — 1919. években megjelölt madárfajok jegyzéke és száma. Verzeichniss und Anzahl der in den Jahren 1916 gezeichneten Vogelarten. 1919 Acanthis cannabina 4 Accentor modularis 2 Accipiter nisus 1 Alauda arvensis 10 Anas querquedula 3 Athene noctua 1 Bonasa bonasia 4 Carduelis elegáns 29 Cerchneis tinnunculus 3 Chrysomitris spinus 2 Ciconia alba 241 Columba oenas 3 „ palumbus 2 Coracias garrula 4 Corvus comix 1 Cotumix communis 1 Cuculus canorus 1 Dehchon urbica 312 Dendrocopus major 1 médius 1 Emberiza citrinella 16 Erithacus phoenicurus 18 „ rubecula 7 „ titys 42 Fringilla coelebs . . „ montifringilla Gallinula chloropus . Garrulus glandarius . ... 10 ... 3 ... 1 .... 1 Hirundo rustica 701 ... 8 ... 70 .... 22 ... 17 .... 3 .... 11 .... 12 ... 1 Hydrochelidon leucoptera .... J^Tix torquilla Lanius coUurio , minor Ligurinus chloris Motacilla alba flava Muscicapa coUaris „ grisola 23 Nycticorax griseus 2 Oriolus galbula 23 Parus ater 18 r caeruleus 77 , major 597 ,, palustris 54 Passer domesticus 149 „ hispaniolensis 2 montanus 3 Phylloscopus coüybita 3 30 SCHENK J. Pica rustica 8 Ficus viridis 1 Pratincola rubicoîa 3 Saxicola oenanthe . 4 Scolopax rusticola 3 Sitta europaea caesia 20 Strix flammea guttata 1 Sturnus vulgaris 53 Sylvia atricapilla 1 Sylvia borin 9 „ communis 1 „ curruca 5 Troglodytes parvulus 1 Turdus merula 14 „ musicus 1 Turtur communis 3 Vanellus capella 2 Összesen — Zusammen 2.550 Gólyaszaporodási statisztika. Statistik der Vermehrung des Storches. 1916-ban — im Jahre 1916. Helység Ortschaft ^ ^ CO o tß tn tß 2; 0) (B o , a . '^ — > s B et B rt M B O ''"^ o *^^ Ol ■" o N Q N « S o tu sU fc(,) •o bO -GJ bC c c n '- c s -^ 1-5 U3 Ca tH N (M CO CO -T< ■ |S Rich- Ent- ^ Ol "S S) II tung fernung ideje belye ideje helye a jelölés helyétől des Fundortes vom wann wo wann von wo << Bering ungsorte | Hirundo rustica L. ( 1912. VI/— 1 1 ad.") 1911. VI/13. Tavarna . | 1913. VI/— 1915. VI/— JTavama*) . . . — — pull. 1914. VI/23. » 1915. VI/28. „ •) . . . 1 „ 19U. VI/15. » • 1916. V/10. Klazány . . . . 2 E 8 km „,i Ì 1914. VI/24. " 1916. VI/— 1915. VII/16.) Tavarna . . . . 2 — — aü-l5\ A 1 / 1914. VI/16. Berkesd . | 1917. VI/15.1 ißerkesd*) . . . — — — ad.) 1 1916. VI/13. J .') 1915. VII/25. „ 1916. VI/17. . ') . . . — — — »^) 1915. VI/30. n • • 1918. VI/— n *) . . . — — — .^) 1916. VI/7. n * 1918. VI/— . >) . . . — — — pull. 1916. VI/12. )T • " 1917. VI/15. „ *) . . . 1 — — ad.«) 1917. VI/15. 1918. VI/— „ •) . • . — — — pull. 1914. VI/22. Kevevára . . 1915. V/27. Kevevára. . . . 1 — — Delichon urbica L. pull. 1913. VI/22. Berkesd . . 1917. VI/22. Pécsvárad . . . 4 N 10 km „ 1914. VI/26. „ 1916. VI/8. Berkesd') 2 — — „ 1915. VI/26. ^ 1916. VI/8. ., ') — — „ 1915. VI/26. „ 1916. VI/8. » ') — — „ 1916. VI/28. ^ 1917. VI/23. ,. •) — — „ 1916. Vl/5. ^ 1917. VI/28. - V — 1 , „ 1916. VIII/ll. j, 1917. VI/28. . ') — — ad.«) 1916. VII/28. " 1917. VI/28. - *) — — — Sitta europaea caesia Wolf. ad. 3) 1916. 11/13. Eperjes . . . 1917. III/4. Eperjes*) . . . . » ') 1917. 1/25. Algyógy. . . 1917. V/15. Algyógy') . . . — — — ') Fészkelt. — Brutvogel. ^) Fészekről fogatott. — Vom Neste gefangen. ') Téli etetőnél fogva és jelölve. — Gefangen und berin gt am Winter- futterplatze. il *) Téli etetőnél került kézre. — Wurde wieder am Wi nterfutt erplatze nge troffen. ') Egy pe ir. — Ein gep aartes Paar. MADÁRJELÓLES — VOGELBERINGUNG 39 co te ■o -r. A jelölés A kézrekerülés Il li -a :, ~ 5 ■;::■ w N .£ << A kézrekerülés helyének Der Vogel wurde beringt Zurückgemeldet iránya Rich- tung távolsága ' Ent- j femung ideje helye wann : wo ideje wann helye von wo a jelölés helyétől 1 des Fundortes vom { Beringungsorte j Passer domesticus L. pulì. 1915. V/16. Eperjes . . . 1915. VI/21. Leibicz . . . . Vs w 60 km Pica rustica Scop. pulì. 1917. VI/6. Lepsény . . 1917. XII/29. Polgárdi . . . . Vì sw 12 km Parus ater L. ad. 2) 1916. I'IO. Tavarna . . 1916. V/4. Tavarna*) . . . — — — Parus caeruleus L. ad. 2) 1912. II/4. 1916. 11/10. 1916. XII/23. 1917. II/2. 1916. 1/19. Algyógy . . Eperjes . . . 1916. XL'20. 1917. viy8. 1917. XIL23. 1918. I/4-. 1917. III/6. Alg^'ógy^) . . . . ') . . . , ') . . . „ *) . . . Eperjes*). . . , — — — Parus major L. ad.Ì2^ 1916. XL 30. 1916. XI/24. 1916. XII/12. 1916. XII/9. 1917. II/5. 1916. XI/30. 1916. XU 9. 1 1 ' (1918. 1/31. (1917. XII/23. 1917. V/- 1917. V/— 1917. V/23. 1918. L31. 1917. XII/23. JAlgyógy^) . . . 1 . V.. «). . — — — fu ai 1 1 ') Fészke 2) Téli et tterplatze. 3) Téli e igetroffen. *) Párban It. — Nistete, etőnél fogva tetőnél került fészkeltek. — és jelölve. — kézre. — \^ - Nisteten als Gefangen und b Inv&e wieder am ein Paar. erin< Wi li am nterfutt( Winter- îrplatze 40 SCHENK J. 1 1 ^ 1 g> A jelölés A kézrekerülés O hß J«! O ■> "Ss A kézrekerülés helyének ■ti .5 'S S Der Vogel wurde beringt Zurückgemeldet "S 'E .-3 N Cd a> iránya Rich- tung távolsága Ent- fernung ideje wann helye wo ideje wann helye von wo a jelölés helyétől des Fundortes vom Beringungsorte ad.«) » ^) 1916. XII/9. 1917. 1/31. Algyógy . . 1917. XII/24. 1917. XII/23. Algyógy*) . . . , *) . . . — — — » n 1914 I— II. Tavarna . . 1916. li- Tavarna*) . . . — ■ — • — ad. 2) 1915. V/6. 1915. V/6. 1913. V/11. 1914. ' V/7. ri • • me. 11/- 1916. Il/— ì „ ') . . . , *) . . . — — — • pull. 1915. " V/- . . 1916. I/— • , *) . . . — - — > — ad.3) pull. n 1916. ' 1/16. 1916. 1/17. 1915. VI/3. Eperjes . . . 1916. V/9. 1917. III/6. 1916. I— II. Eperjes ').... . *).... , ").... — — — Pai US palustris Auct. ad.») pull. 1914. 11/10. Tavarna . . 1916. 11/13. n Tavarna*) . . . , *) . . . — — — » 1914. V/— . • 1916. I/- • , ^) . . • — — — » 1915. V/- ad.3) « ^) -, =•) 1913. II/9. 1916. XII/3. 1916. XII/10. 1916. 1/17. 1917. 111/4. Algyógy . . » • • a Eperjes . . . (1914. I/— ì 1916. I/- (1916. XI/-I 1917. XII/23. 1917. XII/23. 1917. XII/31. 1918. 1/4. Algyógy*) . . . . ') . . . . ') • • . Eperjes*) .... „ *).... — — — fui an *) Fészkelt 2) Fészekr S) Téli ete terplatze. *) Téli et€ getroffen. . — Nistete. jl fogatott. — tőnél fogva é tőnél került Vom Neste gè s jelölve. — kézre. — Wi fangener Brutvog( Gefangen und bí irde wieder am 3l. îring Win t am V terfuttei V'inter- rplatze BALATONI MEGFIGYELÉSEK — BALATON BEOBACHTUNGEN 41 > A jelölés Der Vogel wurde beringt ideje wann helye wo Á kézrekerülés Zurückgemeldet ideje wann helye von wo A kézrekeiülés helyének iránya Rich- tung távolsága Ent- fernung a jelölés helyétől des Fundortes vom Beringungsorte Sturnus vulgaris L. pull. 19U. V/18. 19U. V/18. Tavarna 1916. III/3. Tavarna 1915. IX/— Örös. . VJ4 70 km Öszi megfigyelések a Balaton vidékéről 1919-ben. Irta : Cheenel István. Herbstbeobachtungen aus der Gegend vom Balatonsee im Jahre 1919. Von Stefan Cheenel von Cheenelhaza. Ez idén október 8 — 28-ig, tehát mindössze 20 napig, időztem Bada- csonyban, a vonulás lefolyásáról igy csak nagyon fogyatékos észlele- teket jegyezhettem föl. Mozgás- szabadságomat is nagyban korlátozta az a körülmény, hogy kedves ki- rándulóhajómat a „ P h a 1 a r 0 p u s-t" a zűrzavaros időben ellopták s ez okból a vizi kirándulásokról le kellett mondanom s merőben a partvidékre szorultam. Minthogy azonban e sovány anyag is egyben-másban kiegészíti az 1917. és 1918. években ugyanitt végzett megfigyeléseimet (Aquila XXIV. p. 24—20, XXV. p. 115—126), közlé- süket nem odázom el. Heuer verweilte ich bloss vom 8 — 28-ten Oktober, also im ganzen 20 Tage in Badacsony, so dass ich über den Zug nur dürftige Auf- zeichnungen machen konnte. Meine Bewegungsfreiheit ^vurde auch durch den Umstand stark beengt, dass man in den Zeiten der Wirren mein Ausflugs-Boot „Phalaropus" ge- stohlen hatte, wodurch mir die Aus- flüge auf den See unmöghch ge- macht wurden, und ich an das Ufer gebunden war. Da aher auch die erlangten dürftigen Daten meine Mitteilungen aus den Jahren 1917 und 1918 (Aquila XXIV. p. 24—29, XXV. p. 115 — 126) einigermassen ergänzen dürften, will ich sie, wie folgt, veröffentlichen. é2 CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN Október: 8-án. Szép derült, hideg ÉK. A Badacsony fölött egy Aquila chrysaëtos kering. (Vincellérem szerint a nyáron gyakran 3 drb. mutatkozott.) Accipiter nisus a szőlők fölött. — Schön klar, kalter NO. Über dem Badacsony kreist Aquila chrysaëtos. (Laut Aussage meines Winzers zeigten sich während des Sommers 3 Stück.) Accipiter nisus über den Weingärten. 9-én. Meleg, délután hideg ÉK széllel borulás, eső. A hegyoldal fölött Frinyilla coelebs csapatok vonulnak ÉK -^ DNy-nak. — Warm, nach- mittags bringt kalter NO Trübung und Regen. Fringilla coelebs Flüge ziehen entlang des Berghanges von NO -> SW. 10-én. Éjjel eső, viharos ÉK, hűvös, borult, majd kitisztul. Begulus eristatus a háznál lévő fenyőfán. — Nachts Regen, stürmischer NO, kühl, trüb, später Idar. Begulus eristatus auf der Fichte bei der Villa. 11-én. Reggel dér, köd majd gyönyörűen kitisztul. Hajnalban pár száz Numenius arquatus vonul a part mentén K-^Ny-nak 150 — 180 m. magasságban. Két csapat Sturnus vulgaris huz a nádba éjjeh tanyára. — Morgennebel, Reif später schön klar. Früh Morgens ziehen einige Uundert Numenius arquatus dem Ufer entlang von O-^-W in einer Höhe von 150 — 180 Met. Zwei Flüge Sturnus vulgaris nächtigen im Rohr« 12-én. Reggel ködös, borult, utóbb felderül, hűvös ÉK. A szőlőben 3—4 Turdus musicus, 1 — 2 Erithacus titys. Délután a Balaton szintjén 30^ — 40 Anser fábális Szigliget felé huz s pár Larus ridibundus is. — Morgennebel, trüb, später Ausheiterung, kühler NO. Im Weingarten 3—4 Turdus musicus, 1 — 2 Erithacus titys. Nachmittag ziehen über den Spiegel des Balatonsees 30 — 40 Anser fabalis gegen Szigliget und auch einige Larus ridibundus. 13-án. Reggel köd, dér, hideg D, utóbb felderül, enyhe este, a szél elül s borulni kezd. D. e. 9 órakor 6 — 7 főnyi csapat Lullula arborea hívogatva a hegyoldal fölött 60 — 80 m. magasságban ÉK -> DNy-nak vonul. A bokrokban a szőlők közt többfelé Accentor modidaris. A „Lábdi-öböP felé húzódó parti nádasokban Parus major és caerideus, 2 Erithacus sveciea cyanecula, egy csapat Panurus hiarmicus russicus^ 1 Rallus aquaticus, 9 Anas boschas. A part mentén nagy csapat Ligurinus chloris és Carduelis elegáns vonul ÉK -> DNy-nak. Ugyanott 1 Larus ridibundus, Circus aeruginosus, 2 csapat Sturnus vidgaris. 3 fiatal Hirundo rustica pihen a vasút mentén a táviródróton és 2 Pratincola ruhetra. — Morgennebel, Reif, kalter S, später Ausheiterung, milder Abend, Windstille und Trübung. Um 9 Uhr Früh zieht ein Flug — aus 6 — 7 St. bestehend — Lullula arborea lockend den Berghang entlang von NO ^ SW in einer Höhe von 60 — 80 M. In den Büschen zwischen den Wein- BALATONI MEGFIGYELÉSEK — BALATON BEOBACHTUNGEN 43 gärten stellenweise Accentor modularis. In dem Uferröhricht gegen die Bucht von Lábdi : Parus major und caeruleus, 2 Erithacus svecica cyanecula, ein Flug Panurus hiarmiciis russicus, 1 Rallus aquaticus, 9 Anas boschas. Entlang des Ufers zieht ein gi'osser Schwärm Ligurinus chloris und Carduelis elegáns von NO -^ S\V. Ebendort 1 Larus ridibiindus., Circus aeruginosus, 2 Flüge Stitrnus vidgaris. 3 Hirundo rustica (juv.) rasten auf dem Telegrafendrat neben der Bahn und 2 Pi-atincola ruhetra. 14-én. Eső, enyhébb, ÉK. A háznál Erithacus titys. A badacsony- tomaji öbölben néhány téli tollazatú Podiceps iiigricollis. Az esö szünetelésével Fringilla coelebs vonul ÉK -> DNy-nak a hegy mentén. — Regen, milder, NO. Bei der Villa Erithacus titys. In der Bucht von Badacsony-Tomaj einige Podiceps nigricolUs im Winter- kleid. In den Regenpausen ziehen Fringilla coelebs den Berghang entlang von NO-^SW. 15-én. Borult, enyhe, napközben felderül, este megint borult. A háznál Erithacus titys cf ad. A szőlőben 3 — 4 Turdus musicus. A parti nádasban a „Lábdi-öböl" felé egy cssi^iaX Panurus biarmicus russicus. A part mentén Carduelis elegáns, néhány Ligurinus chloris, 2 Serinus canarius hortidanus, Acanthis cannabina vonul Ny-nak. Kb. 100 fecske, javerészt Hirundo rustica., kevesebb Delichon urbica és néhány Clivicola riparia pihen a táviródrótokon a vasút mellett, 16 drb. Larus ridibundus a Balaton szélvizei fölött. — Trüb, mild, später Ausheiterung, abends meder trüb. Im Uferröhricht gegen die Bucht von Lábdi ein Flug Panurus biarmicus russicus. Entlang des Ufers ziehen Carduelis elegáns, einige Ligurinus chloris, 2 Serinus canarius hortidanus, Acanthis cannabina nach W. Nahezu 100 Sehwalben, zumeist Hirundo rustica, weniger Delichon iirbica und einige Clivi- cola riparia rasten aut den Telegrafendräten neben der Bahn. 16 Larus ridibundus ober den Randgewässern des Balaton. 16-án. Éjjel zápor, reggelre megszűnt az eső, borult, hűvös ; később részben felderült, ÉK. A „Lábdi öböl" felé húzódó partrészleten: I Parus caeruleus a nádban, 11 Anas boschas. Egyes csapatokban Fringilla coelebs, Carduelis elegáns, Serinus canarius hortulanus vonul Ny-nak. Aquila chrysaëtos kering a szőlők fölött. — Nachts Gussregen, morgens trüb, kühl, später teilweise klar, NO. Am Uferabschnitt bis zur Bucht von Lábdi : 2 Parus caendeus im Rohr, II Anas boschas. In Flügen ziehen nach W: Frinigilla coelebs Carduelis elegáns, Serinus canarius hortidanus. Ober den Wein- gärten kreist Aquila chrysaëtos. 17-én. Derült, hideg ÉK, napközben részben felhős. 2 Hirundo rustica, egyes Turdus musicus-ok a szőlőben, Ny-nak vonuló j;2níí/-csapatok. U CHERNELHÁZI CHERNÉL ISTVÁN — Klar, kalter NO, tagsüber teilweise bewölkt. 2 Hirundo rustica, einzelne Turclus musicus im Weingarten, nach W ziehende Flüge von FringUla coelehs. 18-án. Viharos hideg ÉK, jobbára borult. A szölök közt levő bokrokban 1 — 2 Acceììtor modularis. Egy-két csapat Fringilla coelehs és Car- duelis elegáns vonul Ny-nak. — Stürmischer, kalter NO, grössten- teils trüb. In den Büschen zwischen den Weingärten : 1—2 Accentor modularis. Einige Flüge Fringilla coelehs und Carduelis elegáns ziehen nach W. 19-én. Hidegebb, az ÉK csillapszik, tisztulás, délben felmelegszik. A ház- nál 5 Erithacus titys ahghanem egy fészekalj. A szigligeti öbölnél 120 — 130 Anas hoschas, 5 — 8 Hirundo rustica. — Kälter, der NO legt sich, Ausheiterung, mittags wärmer. Bei der Villa 5 Erithacus titys, anscheinend eine Brut. Bei der Bucht von Szigliget 120 — 130 Anas hoschas, 5 — 8 Hirundo rustica. 20-án. Részben felhős, gyenge ÉK, hidegebb. Egy csapat Anser fahalis a Balaton fölött. — Teilweise bewölkt, schwacher NO, kälter. Ein Flug Anser fahalis über dem Balaton. 21-én. Borultas, hüvös, ÉK; utóbb részben derült, kissé melegebb. A lábdi öböl felé a tóparton : 30 Hirundo rustica (fiatalok), 2 csapat Sturnus vulgaris, több csapat Fringilla coelehs és Carduelis elegáns ÉK->DNy-nak; a parti nádban 15 — 20 Panurus hiarmicus russicus; 1 Circus aeruginosas, Falco suhhuteo. A tördemici bazaltsziklákon Tichodroma muraria. — Trüb, kühl, NO ; später teilweise klar, etwas wärmer. Am Seeufer gegen die Bucht von Lábdi : 30 Hirundo rustica (juv.), 2 Flüge Sturnus vulgaris, mehrere Flüge FringUla coelehs und Carduelis elegáns ziehen von NO^SW. Im Uferröhricht 15 — 20 Panurus hiarmicus russicus, 1 Circus aeruginosus, Falco suhhuteo. Bei den Basaltfelsen zu Tördemic : Tichodroma muraria. 22-én. Részben felhős, enyhe, ÉK szellő. A lábdi-öböl felé a tó partján: 1 — 2 Anthus pratensis, 4 — 5 Larus ridihundus, 2 Anas hoschas, 2 csapat Sturnus vulgaris, a nádban 20 Panurus hiarmicus russicus. Fecske nincs. Első Corvus frugilegus. A szőlőkben Erithacus ruhecula, Turdus musicus néhány. FringUla coelehs vonul néhány csapatban ÉK->DNy-nak. — Teilweise bewölkt, mild, schwacher NO. Am Seeufer gegen Lábdi zu: 1 — 2 Anthus pratensis, 4 — 5 Larus ridihundus., 2 Anas hoschas, 2 Flüge Sturnus vulgaris, im Rohr 20 Panurus hiarmicus russicus. Schwalben sind keine zu sehen. Die Erste Corvus frugilegus. In den Weingärten einige Erithacus ruhecula., Turdus musicus. Einige Flüge FringUla coelehs ziehen von NO -> SW. BALATONI MEGFIGYELÉSEK — BALATON BEOBACHTUNGEN 45 23-án. Egész nap esö, enyhe, ÉK. Anser fahalis csapat a Balatonra huz. A vasúti állomásnál 1 — 2 Hirundo rustica. — Den ganzen Tao- Regen, mild, NO. Ein Flug Anser fahalis zieht zum Balaton. Bei der Eisenbahnstation 1 — 2 Hirundo rustica. 24-én. Sűrű köd, enyhe, nyirkos. Sok helyt a szőlőházaknál 4—5 Erithacus titys társaságok. A vasúti állomásnál Hirundo rustica. Házunknál Regulus eristatus. — Dichter Nebel, mild, feucht. Bei den Villen in den Wein- gärten aus 4—6 St, bestehende Gesellschaften Erithacus titys. Bei der EisenJDahnstation Hirundo rustica. Bei meiner Villa Regulus cristatus. 25-én. Enyhe, borult, majd kissé derült. Az állomásnál Pratincola rubicola, néhány Panurus biarmicus russicus és Phylloscopus coUyhita a parti nádban. Nagy csapat Sturnus vidgaris, 5 — 6 Larus ridibundus, 2 Podiceps eristatus, néhány Anas boschas. Az első Corvus frugUegus csapatok érkeznek ÉK->-DNy-nak kb. 200 m. magasságban. 10 Anser fabilis. Regtdus eristatus a háznál. — Mild, trüb, später etwas klarer. Bei der Eisenbahnstation im' Uferröhricht: Pratincola rubicola, einige Panurus biarmicus russicus und Phylloscopus collybita. Ein grosser Flug Sturnus vulgaris, 5 — 6 Larus ridibundus, 2 Podi- ceps cristatus, einige Anas bochas. Die ersten Schwärme von Cor- vus frugilegus tfeffen ein von NO -> SW ziehend in einer Höhe von 200 M. 10 Anser fabalis. Bei der Villa Regidus cristatus. 26-án. Nagy köd délig, azután derült, meleg, később ismét borult, D szellő. Az állomásnál a parti nádasban egy csapat Panurus biarmicus russicus, Stiirnus vulgaris, Erithacus titys több helyt 4 — 5 főnyi társaságokban. Larus ridibundus és Podicaps cristatus nincs. 27-én. Éjjel kevés esö ; borultas, enyhe, este hűvös. Badacsonyból Tapol- cán— Sümegen át Gsabrendekre utaztam. Ezernyi Anas fabalis a mezőkön. — Nachts wenig Regen ; trüb mild ; Abends kühler. Von Badacsony fahr ich über Tapolcza — Sümeg nach Csabrendek. Tausende Anser fabalis auf den Saaten. Idei megfigyeléseimet összevetve Meine heurigen Beobachtungen az 1917. és 1918. éviekkel, határo- mit jenen aus den Jahren 1917 zottan megállapíthattam, hogy a vo- und 1918 vergleichend, kann ich nulo madarak következetesen a Bala- nun mit Bestimmtheit behaupten, ton fekvésének irányát követik s kivált dass der Zug der Vögel der Lage a part mentén haladnak ÉK -> DNy des Balatonsees angepasst, in der felé még pedig 80 — 200 m. magas- Richtung NO->S\V verläuft, beson- ságban. A Balaton vizén, legalább ders entlang des Ufers und zwar in Badacsony vidékén, a madár\'ilág einer Höhe von 80 — 200 Metern. Auf általában szegényesen van képviselve dem Balatonsee selbst ist die Vogel- nemcsak fajokra, hanem mennyiségre welt nicht nur nach Arten, sondern nézve is. auch quantitativ spärlich vertreten. SCHENK J. Madárvonulási adatok Magyarországból. Közli : Schenk Jakab. II. (i919-es) évfolyam. *) Vogelzugsdaten aus Ungarn. Herausgegeben von Jakob Schenk. II. Jahrgang (1919).*) Miként az 1848/49. évi szabad- ságharcunk leveretése lefagyasztotta a magyar madártannak virágzó fáját, úgy a vesztett világháború is elsor- vadással fenyegeti az újra kihajtott, nagyszerű virágzásnak indult törzset. Már 1916-ban meg kellett szüntetni a két évtizeden át nagy sikerrel mű- ködő erdészeti megfigyelő hálózatot, de akkor még meg volt a remény, hogy a madárvonulás megfigyelésére szolgáló hálózat gerincét, a rendes megfigyelői kart megtarthatjuk. Most pedig a győző hatalmi szava földa- rabolással fenyegeti ezeréves orszá- gunkat, s ha ez a fenyegetés valóra válik, akkor a véghetetlen országos gyász mellett meg lesz nekünk a mi nem kevésbbé mélységes házi gyá- szunk is, mert elszakítja tőlünk szá- mos kiváló kedves megfigyelőnket, akik már évtizedek óta állottak a magyar madártan s ezzel a magyar kultúra szolgálatában. Csak egy vi- gaszunk van, a szivünk legmélyén minden körülmények között is élet- ben maradó remény, hogy mindez a szörnyűség csak átmeneti, s hozzá még az a külön házi reményünk is, hogy bármilyen elnyomás alá kerül- Ebenso wie nach dem 1848/49-er Jahren der Niederbruch unseres Freiheitskampfes den in Blüte ge- schossenen Baum der ungarischen Ornithologie erstarren Hess, so be- droth auch diesmal der verlorene Krieg den wiederbelebten und der neuen Blüte entfalteten Stämmen mit abermaliger Vernichtung. Schon im Jahre 1916 musste das seit zwei Decennien mit grossem Erfolge tätige Vogelzugs-Beobachtungsnetz des un- garischen Forstpersonales aufgelöst vv'erden, doch hegten wir damals noch die HofTnunk, das Beobach- tungsnetz der ständigen Beobachter auch weiterhin aufrechterhalten zu können. Und nun droht das Macht- wort des Siegers unser tausend- jähriges Land aufzuteilen. Wird diese Drohung zur Wirklichkeit, so haben wir neben der unaussprech- lichen Landestrauer auch noch un- sere eigene häusliche Trauer, da uns durch diese Aufteilung viele unserer vorzüghchen lieben Beo- bachter entrissen werden, die schon seit Jahrzehnten im Dienste der un- garischer Ornithologie und Kultur standen. Wir haben nur einen Trost, ^) Az I. lásd Aquila XXIV. 1917. p. 2 il. — Den I. siehe Aquila XXIV. 1917. p. 241. MADÁRVOKULÁSI ADATOK — VüGELZUGSDATEN *7 jenek is átmenetileg régi megfigye- lőink, lelkileg mindig velünk lesznek s velünk együtt épitik tovább azt a magyar kultúrát, a melynek fölvirá- goztatásában eddig is részt vettek. A reánk váró kemény és elszánt harczokban a kultúra lesz a mi fö fegyverünk s ezt a fegyvert nem szabad kiejteni kezünkből. Minden eddigi kultiu-munkás maradjon a helyén s velünk együtt bizva bizzék a magyarság jövőjében. Bármilyen gyászos és kilátástalan is legyen a jelen, mégis abban a reményben bocsátom útjára ezt az évi jelentést, hogy ez még nem az utolsó. Okvetlenül lesz folytatása, s ezért kérem minden megfigyelőnket, ne hagyja abba az eddigi oly sze- retettel s avatottsággal folytatott munkát, küldje be még nem közölt eddigi valamint jövő megfigyeléseit. Ha esetleg a közelebbi jövőben nem is tudnók azokat közreadni, majd megjön armak az ideje is. Ha más- ként nem lehetne, levéltári anyag- ként letétbe helyezzük azokat a jobb idők számára, amelyek eljövetelében minden magyar ember hisz és hin- nie kell. Az évi jelentéseket kérjük mindig idején beküldeni, nehogy az adatok közlése későbbre maradjon. A külső alakra vonatkozólag pedig utalunk a borítékon levő kérelemre. Lehe- tőleg az uj latin nomenkluturát kér- jük használni, amelyet Chernél J. az Aquila 1918. évi kötetében álla- pított meg az intézet használatára. Budapest, 1920. január havában. die im tiefsten Inneren unseres Herzens stets lebende Hoffnung, dass all'dieses viele Furchtbare nur von vorübergehender Dauer sein wird, ausserdem auch noch die Hoffnung, dass unsere bisherigen Beobachter, unter welche Unter- drückung sie auch gelangen mögen, uns immer treu bleiben werden und sich auch weiterhin in den Dienst der ungarischen Kultur stellen werden, an deren Entfaltung sie auch bisher regen Anteil genommen haben. In dem uns harrenden schweren Kampfe wird die Kultur unsere Hauptwaffe bilden, es darf daher niemand diese Waffe niederlegen. Ein jeder Kultur- arbeiter verbleibe auf seinem Posten und vertraue felsenfest auf die Zu- kunft des Ungartums. So traurig und aussichtlos auch die Gegenwart erscheine, so geleite ich diesen Bericht dennoch in der Hoffnung auf seinen Weg, dass der- selbe noch nicht der letzte sein wird. Die Fortsetzung wird jedenfalls fol- gen und richte ich deshalb an jeden Beobachter die Bitte, die bisherige Beobachtungstätigkeit fortzusetzen, die bisher noch nicht veröffentlich- ten, so\Aàe die späteren Beobach- tungen an uns auch weiterhin ein- zusenden. Wenn dieselben in der nächsten Zeit eventuell auch nicht veröffentlicht werden könnten, so soll das niemand etwas anhaben, wenn es nicht anders gehen sollte, so werden dieselben in Verwahr gelegt für die kommenden besseren Zeiten, an welche jeder Ungar mit voller Zuversicht glaubt und glauben muss. Budapest im Jänner 1920. 48 SCHENK J. Cheenel István, Kőszeg (Vas m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. < — >■ Accentor modularis. III. 26 az elsők gyümölcsös kertemben és házi kertem- ben — die ersten in meinem Obstgarten und Hausgarten ; HL 29. 2 db. a gyümöl- csösben — 2 St. im Obstgarten. ■ Alauda arvensis. I. 25. Borisfalván (Kőszeg és Sopron között) a mezőn egy helyen 3 db., másutt 5 db. Felriasztva É-nak elszálltak — in Borisfalva (zwischen Kőszeg und Sopron) auf den Feldern an einer Stelle 3 St., an einer anderen 5 St. Aufgescheuht zogen sie nach N. II. 22. Kőszegen a délnyugati mezőn 2 db. — in Kőszeg an den südwestlichen Feldern 2 St. ; IL 25. ugyanott 15 db., a magasban énekelnek — ebendort 15 St., singen in den Lüften; Hl. 2. u. o. 25—30 db. — ebendort 25-30 St.; IH. 10. min- denfelé énekelnek — überall singend. Anas boschas. Január és február havában többször a Gyöngyös patakon — ím Jänner und Februar öfters am Gyöngyös-Bach ; III. 10. párban az alsó réteken — gepaart auf den „unteren Wiesen" ; 111. 15. u. o. 3 db. — ebendort 3 St.; III. 17. •4 db. a gyakorlótéren levő tócsán — 4 St. auf der Lache am Exerzierplatz ; III. 24, 2 db. húz este az alsó erdő fölött — 2 St. ziehend über dem „unteren Wald" ; III. 25. 2 db. húz a vasúti állomás fölött — 2 St. ziehend über dem Stationsgebäude. <-7^ Anas crecca. III. 10. 5 db. (3 çf , 2 $) az alsó réteken — 5 St. (3 cf, 2 9) auf den „unteren Wiesen". <^\e>- Anser fabalis. I. 2. két csapat (60—70 db.) É -> D-nek — 2 Flüge (60 — 70 St.) von N -> S. ; I. 4. egy csapat É -^ D-nek ; a terület déh részén meg- szállnak — ein Flug von N -> S. fällt im südlichsten Teil des Gebietes ein ; I. 9. LigA'ándon (Sopron m.) csapatok bolyongnak a mezők fölött — in Ligvánd (Com. Sopron) streichen mehrere Flüge über den Feldern ; I. 19. Tömörd mezőin nag^' csapat — auf den Feldern in Tömörd ein grosser Flug ; III. 9. u. o. 150 főnyi csapat D ->■ É-nak — ebendort ein Flug von 150 St. von S -> N. •< — > Anthus triviális. IV. 14. az alsó erdőben egyik tarvágásban énekel — im „unteren Wald" in einer Jungmais singend ; IV. 18. u. o. több — ebenda mehrere Exemplare. Archihuteo lagopus. IL 18. az alsó réteken 2 db. — 2 St. auf den „unte- ren Wiesen". < — > Cerchneis tinnunculus. III. 2. az alsó réteken 1 db. — 1 St. auf den „unteren Wiesen". QJ3 Cinclus aquaticus. II. 28. a terület déli részén a Gyöugyöspataknál egy (f halkan énekel — im südlichen Teil des Gebietes am Gyöngyös-Bach ein çf leise sin- gend ; III. 10. u. 0. — ebendort. < / > Circus cyaneus. I. 19. Tömördön a mezők fölött 1 db. — 1 St. in Tömörd auf den Feldern. < — > Columha oenas. IL 9. az alsó erdő déli részén 1 db. D -> É-nek — im südlichsten Teil des „unteren Waldes" 1 St. von S -^ N. < — > Coturnix communis. V. 7. először szól a nyugati mezőkön — der erste Schlag auf den westlichen Feldern. •< — > Cuculus canorus. IV. 14. az első szól az alsó erdőben — der erste Ruf im »unteren Wald" ; IV. 15 u. o. 2 db. — ebendort 2 St. ; IV. 16. a felső erdőben is szól — ruft auch im „oberen Wald" ; IV. 21. több helyen — mehrerorts ; IV. 22. felszaporodott, sok helyen szól — zahlreicher, sein Ruf erklingt an verschie- denen Stellen. MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATExN 49 •< — ► Cypselus apus. V. 5. az első a vár körül — der erste beim Schloss ; V. 6. u. 0. 2 db. — ebend. 2 St. < — ► DelichoH urbica. III. 14. első — die erste. < — > Emberiza calandra. III. 15. az első 2 db. az alsó réteken — die ersten 2 Expl. auf den „unteren Wiesen". < — > Erithacus pliocnicurus. IV. 14. az első gyümölcsösömben — die erste in meinem Obstgarten ; lY. 20. többfelé — mehrerorts. < — > Erithacus rubecula. III. 16. az első a gyümölcsösömben — die erste in meinem Obstgarten ; III. 17. u. o. 2 db. — ebend. 2. St. ; III. 22. u. o. 1 db — ebend. 1 St.; III. 24. a gyümölcsösömben és az alsóerdőben 1—1 db. — im Obstgarten und im „unteren Wald" je 1 St. ; III. 27. a házi kertben 1 db. — 1 St. im Hausgarten ; III. 29. több helyen egyesek — einzelne mehrerorts; IV. 1. mindenfelé énekelnek — überall singend. < — >■ Erithacus titys. III. 29. az első 2 db. (f ad. gyümölcsösömnél — die ersten 2 çf ad. bei meinem Obstgarten ; IV. 1. az uj templom tornyán 1 cf énekei — ein cf singt am Turm der neuen Kirche ; IV. 4. több helyt a városban — mehrerorts in der Stadt ; IV. 5. a házunkban költő párocska megjött — das in unserem Hause brütende Pärchen ist eingetroffen ; IV. 24. a $ a házunkban lévő egyik füsti fecske fészekben tojásain ül — das $ sitzt bereits in einen Rauchschwalben- nest unseres Hauses auf den Eiern. <-&^ Fringilla coelebs. I. 2. több cf — mehrere çf ; II. 22. gyümölcsösömben 8—12 főn^á csapat cTcT és 9$ veg^'est — ein Flug von 8—12 St. in meinem Obst- garten, cfcf vermischt mit $9 ; II. 27. elsö ének — erster Schlag ; III. 5. felsza- porodott, többfelé énekelnek — zahlreicher, singen an verschiedenen Stellen : III. 29. százas csapat a hegység lábánál levő szőlőkben meg-megszállva majd D -> E-nak tartva, csupa 9- Másutt kisebb vonuló, (^(f-höl való csapatok — ein hundertköpfiger Flug 99 ill ^^^ Weingärten am Fusse des Gebirges von S -► N einfallend und weiterziehend. Anderwärts kleine Flüge aus cTçf bestehend. <-7^->- Fulica atra. III. 14. egy elbágyadt példányt fogtak a gőzmalom kertjében — ein ermattetes Expl. wurde im Garten der Dampfmühle gefangen ; HI. 24. ismét fogtak egyet a Szt.-Domokos-nővérek kertjében — wurde wieder 1 Expl. gefangen im Garten der Ordens-Schwestern d. H. Dominik. • Hirundo rustica. IV. 5. az első a terület déli részén — die erste im süd- hchsten Teil des Gebietes ; IV. 7. 4 db. D -► É-nek — 4 St. von S -> N. ; IV. 14. eg^^esek több felé — einzelne mehrerorts ; IV. 17. a házunkban költő egyik párocska megjött — das eine an unserem Hause nistende Pärchen ist eingetroffen ; IV. 21. a városban több helyt, de kevés — in der Stadt mehrerorts, aber nicht \'iele ; IV. 29. több — zahlreicher. < — > Jynx torquilla. III. 19. először hallottam (más években jóval korábban meg- szólalt) — der erste Ruf (in früheren Jahren hörte ich seine Stimme stets bedeutend früher); IV. 22. 1 db. a temetőben — 1 St. im Friedhof; IV. 26. 1 db. a gyümölcsö- sökben — 1 St. in den Obstgärten ; IV. 30. u. o. 3—4 db. szól — ebend. 3—4 St. gehört. < — >• Lanixis collurio. V. 3. az első cT ^d. g-j-ümölcsösömben —das erste cT ad. in meinem Obstgarten; IV. 6. az első 9 u. o. — das erste 9 ebendort ; V. 7. eg^'e3ek több helyt — einzelne mehrerorts. N über die Stadt. Àquila. * 50 SCHENK J. • Liqiirinus Moris. 1. 3. 1 db. a várkertben — 1 St. im Schlossgarten ; III. 2. az alsó réteken 4 db. — 4 St. auf den „unteren Wiesen" ; III. 30. a házi kertben \ (^ — im Hausgarten ein çj^ ; megfogyatkozott — hat sich vermindert. < — > Motacüla alba. III. 4. az elsö a Gyöngyös pataknál a Széchényi-tér mellett — die erste beim Gyöngyös-Bach in der Nähe des Széchényi-Platzes ; III. 5. 1 db. a főgimnázium épületén — 1 St. am Obergimnasium ; III. 6. 1 db. u. o. ahol III. 4-én — 1 St. ebend. wo am 4. III. ; III. 16. 1 db. a főgimnázium táján D ->• É-nak — 1 St. beim Obergimnasium von S -^ N. < — > Muscicapa coliaris. IV. 26. az elsö 2 db. az alsó erdőben — die ersten 2 St. im „unteren Wald" ; V. 5. megtelepedett a város közepén az árvaház kertjében — angesiedelt im Mittelpunkt der Stadt, im Waisenhaus-Garten. < — > Muscicapa grisola. V. 3. 1 db. a terület északi részén — 1 St. im nördl. Teil des Gebietes ; V. 5. a házi kertben fészkelő cf megjött — das im Hausgarten nistende ç^ ist eingetroffen. -<-/->• Nyroca clangula. III. 15. az alsó rétek fölött cT és Ç D -> É-nak átvonul d. e. 11 órakor — cT "^^ $ über die „unteren Wiesen" um 11 Uhr vorm. von S->N durchziehend. < — > Oriolus galhula. IV. 27. az elsö szól az alsó erdőben — der erste Ruf im „unteren Wald"; V. 1. 1 db. a bencések kertjében — 1 St. im Garten der Benedektiner ■< — > Phylloscopus collybiia. III. 24. az első gyümölcsös kertemben — das erste Expl. in meinem Obstgarten ; III. 28. 1 db. a házi kertben — 1 St. im Hausgarten ; III. 29. többfelé egyesek — einzelne mehrerorts ; IV. 1. az alsó erdőben több helyt szól — mehrerorts im „unteren Wald" gehört ; IV. 3. egyesek többfelé vonulnak — einzelne mehrerorts ziehend. < — > Phylloscopus sibilator. IV. 15. Kőszegtől 12 km.-nyire délre Gyöngyösapá- tiban, Széchényi gróf parkjában hallottam — 12 Km. südlich von Kőszeg im Park des Grafen Széchényi in Gyöngyösapáti gehört ; IV. 17. 1 db. gyümölcsösömben — 1 St. in meinem Obstgarten ; IV. 23. 1 db. a házi kertben is szól, majd d. e. 9 órakor odább vonul — 1 St. ruft im Hausgarten, zieht dann um 9 Uhr vorm. wieder weiter. < — > Phylloscopus trochilus. IV. 4. az első szól az alsó erdőben — der erste Ruf im „unteren Wald" ; IV. 5. 1 db. a házi kertben — 1 St. im Hausgarten. < — > Regulus cristatus. III. 31. gyümölcsöskertem fenyőfáin egy ç^ halkan éne- kelget — in meinem Obstgarten ein cT Ißise singend. -< — > Scolopax rusticola. Esti húzások alkalmával végzett megfigyelések — Be- obachtungen gelegentlich der Abendstriche : III. 3. az első 2 db. a Kőszeggel északon határos borsmonostori vágásban — die ersten 2 St. in einem nördlich an Kőszeg angrenzendem Schlag des Waldes von Borsmonostor; III. 4. az Óházi vágásban 1 db. D-ről jön hangtalanul s beszáll — 1 St. von S kommend fällt in die Jungmais unterhalb des „Oház" ein ; III. 5. senuni u. o. — ebend nichts ; m. 6. „ „ „ - „ III. 12. 2 db. u. 0. hangtalanul húz — 2 St. ebend. lautlos ziehend ; III. 13 — 16. semmi u. o. — ebend. nichts ; III. 17. az alsó erdőben semmi — im „unteren Wald" nichts ; III. 18. az Óházi vágásból 1 db. felkel s É-nak elvonul — im Jungwald unter- halb des „Óház" steht 1 St. auf und zieht gegen N weiter ; III. 19—23. semmi — nichts; III. 24. az alsó erdő legdélibb vágásában 1 db. hangtalanul húz — bei der süd- lichsten Mais des unteren Waldes streicht ein St. lautlos ; » MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 51 III. 30. az óházi vágásból 1 db. felkel és hangtalanul sikló repüléssel a völgybe ereszkedik — in der Mais unterhalb des «Óház" steht 1 St. auf und zieht lautlos im Gleitflug in das Tal hinunter ; III. 31. u. 0. egy párocska húz pisszegve és dorombolva — ebendort streicht ein Pärchen pfuizend und quarrend ; IV. 3. az alsó erdőben 3 db., este az óházi vágásban 2 párocska és két egyes db. húz nagyon magasan. A párocskák szóltak, az utóbbiak nem — im „unteren Wald" 3 St., abends streichen bei der Mais unterhalb des „Óház" 2 Pärchen und 2 einzelne Exemplare, letztere lautlos, alle sehr hoch ; IV. •*. u, o. egy párocska húz szólva — ebend. streicht ein Pärchen meldend. A nagy szárazság miatt feltűnő kevés volt a szalonka, igazi húzás esténként csak a vonulás utolsó napjaiban volt — infolge der grossen Dürre hatten wir sehr wenig Schnepfen, ein wirklicher „Strich" konnte nur in den letzten Tagen der Zugzeit beobachtet werden. < — ► Serimis canarius hortulanus. IV. 4. az első a házi kertben — das erste Expl. in Hausgarten ; IV. 5. u. o. 1 db. — ebend 1 St ; IV. 6. 11 db. a gyümölcsös- kertemben — 11 St. in meinem Obstgarten ; IV. 20. mindenfelé — überall. < — >■ Stnrnus vulgaris. II. 25. az első 4 db. a délnyugati mezőkön — die ersten 4 St. auf den südwesthchen Feldern; III. 8. 3 db. a rohonci-útnál — 3 St. an der Rohoncer-Strasse ; III. 10. százas csapat a vetési varjakhoz szegődve az alsó rétek északi részén, 15—20 db. a déli részén — ein Flug von 100 St. am nördlichen Teil der „unteren Wiesen", 15 — 20 St. ebend. am südlichen Teil; III. 15. két csapat (egy- egy 40 — 50 főnyi) az alsó réteken — zwei Flüge zu je 40 — 50 St. auf den „unteren Wiesen". < — > Sylvia atricapilla. IV. 7. az első gyümölcsösömben — das erste Expl. in meinen Obstgarten ; IV. 14. a házi kertben és több helyt szól — singt im Hausgarten und auch mehrerorts. < — ► Sylvia communis. IV. 30. 1 db. g^'ümölcsöskertemben; ilyen későn soha sem szokott érkezni, de eddig még sehol sem láttam — 1 St. in meinem Obstgarten; kam noch nie so spät, doch konnte ich bis heute nirgends ein Expl. beobachten ; V. 6. többfelé szól — singt mehrerorts. < — > Sylvia curriiea. IV. 17. azelsö gyümülcsöskertemben — die erste in meinem Obstgarten ; IV. 22. többfelé szól — singt mehrerorts ; IV. 23. a házi kertben fészkelő párocska megjött ; das im Hausgarten brütende Pärchen ist angekommen. ■< — > Sylvia nisoria. V. 7. az első çf szól a délnyugati gyümölcsösökben — das erste (^ singt in den südwestlich gelegenen Obstgärten. < — > Turdns iliacus. III. 29. 1 — 2 db. énekes rigókhoz szegődve a nyugati réte- ken — 1 — 2 St. unter Singdrosseln auf den westlich gelegenen Wiesen. < — > Turdus musicus. III. 12. az első 3 db. gyümölcsösömben — die ersten 3 St. in meinem Obstgarten ; III. 16. 3 db. u. o., 1 db. az óházi vágásban — 3 St. ebend., 1 St. in der Mais unterhalb des ,Óház" ; III. 17. 7 db. gyümölcsösömben. Este az „alsó erdő* északi részén 2 db. énekel — 7 St. in meinem Obstgarten. A])ends 2 St. singend im nördhchen Teü des „miteren Waldes" ; III. 18. 13 db. gyümölcsö- sömben — 13 St. in meinem Obstgarten ; III. 22. 5 db. Kőszegfalvánál — 5 St. bei Kőszegfalva ; — III. 24. az alsó erdő déU végén este több db. énekel — Abends mehrere singend im südlichen Teil des „unteren Waldes"; III. 26. többfelé 3 — 4 főnyi csapatkák megszállva — Mehrerorts 3 — 4 St. zählende kleine Flüge ruhend ; III. 29. a heg^'ség lábánál elterülő réteken 40—50 főnyi elszéledt csapat, a gyümölcsösökben is kisebb társaságok — auf den am Fusse des Gebirges gelegenen Wiesen ein zer- streuter Flug von 40 — 50 St., auch kleinere Gesellschaften in den Obstgärten ; III. 30. 4* 52 SCHENK J. ma is u. o. a tegnap látottak — die gestern Beobachteten auch lieute dortselbst ; III. 31. kisebb vonuló társaságok több felé — kleinere ziehende Gesellschaften mehrerorts ; IV. 1. az alsó erdőben sokfelé énekelnek — singen mehrerorts im „unteren Wald". Turdus pilaris. IL 26. 40 — 50 főnyi csapat az alsó réteken — ein Flug von 40 — 50 St. auf den unteren Wiesen ; III. 2. százas csapat u. o. — ein Flug von ca. 100 St. ebend. ; III. 8. u. o. 200 főnyi csapat — ein Flug von ca. 200 St. abend. ; III. 10. az alsó réteken nincsen, este az óházi vágásban néhány — auf den unteren Wiesen keine, abends einige in der Óházer-Mais ; III. 14. 1 db. a szőlőmnél — 1 St. bei meinen Weingarten ; III. 15. 40—50 db. az alsó réteken — 40—50 St. auf den unteren Wiesen. V Turdus Sibiriens. II. 13. fiatal vagy $ gyümölcsöskertemben a galagonya- bogyókat szedegeti — ein $ oder junges Expl. in meinem Obstgarten nascht von den Beeren eines Weineornes. (Vide Aquila 1918 p. 7, 10.) < — > Turtur communis. IV. 22. az első az alsó erdőben szól — die Erste meldet sich im unteren Wald ; IV. 24. egyesek gyümölcsösömben is — einzelne auch in meinem Obstgarten. < — >- Vanellus capella. III. 8. az első az alsó réteken — der erste auf den unteren Wiesen ; III. 15. 1 db. u. o. — 1 St. ebend, A szárazság miatt elkerülték vidékünket — infolge der Trockenheit mieden sie unsere Gegend. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. ■< — >■ Accentor modularis. III. 30. az első 1 db. — die erste ; IV. 3-án 3 db. — 3 St. < — > Alauda arvensis. II. 26. elsők, 6—8 db. egyesek már énekelnek — die ersten 6—8 St., einzelne singen schon; II. 28. nem szaporodott a számuk és nem is énekelnek — nicht vermehrt und singt auch nicht ; III. 8. sokfelé énekel — vielerorts singend. Anas boschas. II. 26. 2 db. — 2 St. ; III. 8. egy párocska — ein Pärchen ; III. 26. 3 db. húz — 3 St. ziehen. •oie> Anser albifrons. 1. 28. kisebb csapat Anser fabalisok társaságában E->D. — kleiner Flug in Gesellchaft mit Anser fabalis N ->• S. •<^(e> Anser fabalis. 1. 28. több nagy csapat ->D. — mehrere grössere Flüge ziehen -> S. <-7^> Anthus pratensis. III. 22. az első 4 db. — die ersten 4 St. <-?o- Archibuteo lagopus. I. 28. 2 db. Ligvándon — 2 St. in Ligvánd ; II. 26. 2 db. — 2 St. ; III. 8. 1 db. — 1 St. <-/-> Ardea cinerea. IV. 1. 1 db. ^É. — 1 St. -► N. Buteo communis. II. 24., IV. 1. 1 db. — 1 St. -ir^^ Cerchneis tinnunculus. 1. 1., 1 db. — 1 St. ; III. 22. egy frissen széttépettnek maradványait találtam, ugyanakkor egy Falco peregrinus szállott el, nyilván az ő prédája volt — die Reste eines eben geschlagenen Vogels gefunden, ebendaselbst flog ein Falco peregrinus auf, wahrscheinlich war er der Täter. < — >• Circus cyaneus. I. 2. vén J" Ligvánd táján — altes (^ in der Gegend von Ligvánd ; IL 24. cT ?• Circus pygargus. I. 28. (^ Ligvánd. < — *• Columba oenas. II. 28. az első — die erste ; III. 12. 3 db. — 3 St. < — > Columba palumbus. III. 6. az elsők — die ersten; III. 16. 6 db. — 6 St. < — > Coturnix communis. V. 6. szól az első — erster Schlag. < — y Cuculus canorus. IV. 17. szól az első — erster Ruf; IV. 28. többfelé szól - Ruf an mehreren Örtern. • MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 53 < — > Cypsehis apus. IV. 27. az első az uj templom tornya körül — der erste am neuen Kirchturm ; V. 10. 5 db. a régi vár tornya körül repked ; — 5 St. am alten Schlossturm ; V. 11. 6 db. ugyanott, e naptól fogva megtelepedtek — 6 St. ebendort, von diesem Tage hier angesiedelt. < — > Emberiza calandra. III. 22. az első — der erste ; III. 26. több — mehrere. < — ► Erithacus phoenicurus. IV. 6. első cT ^^- ^ házi kertben — das erste cf ad. im Hausgarten ; III. 14. több — mehrere ; III. 19. sokfelé — vielerorts. ■ Erithacus rubecula. I. 8. 1 drb. — 1 St. ; II. 21. szintén — ebenfalls ; III. 10. többfelé egyesek, énekelnek is — mehrerorts einzelne, singen auch ; III. 16. többfelé egyesek — mehrerorts einzelne ; III. 26. sok — viele. < — ► Erithacus titys. III. 19. az első nagyon vén (f — das erste sehr alte çf ; III. 27. 1 db. énekel — 1 St. singend ; III. 28. több helyen énekel — an mehreren Stellen singend ; III. 30. sok helyen — an vielen Stellen ; IV. 7. megjöttek a 9 Ç is — auch die 9 $ angekommen. < / > Falco peregrinus. III. 22. 1 db. — 1 St. <-e^ Fringilla coelehs. II. 4. néhány 9 — einige 9 ! II- 6- 3 9 ! II- 28. első ének — erster Schlag; III. 10. nagy csapat — grosser Flug. <-H*- Fulica atra. III. 13. egy elbágyadt példányt elevenen hoztak (minden évben akad egy-kettő vonulás idején) — ein ermüdeter Vogel wurde lebendig gefangen (jedes Jahr gibt es ein-zwei solche Exemplare zur Zugzeit). <-H>- Gallinago gallinaria. I. 2. 1 db. Pervány mellett (Sopron m.) — 1 Expl, bei Pervány (Kom. Sopron) ; I. 12. lövetett 1 db. Doborján mellett (Sopron m.) — 1 Ex. bei Doborján (Kom. Sopron) erlegt. < — ► Hirundo rustica. IV. 3. az első D-^É. — die erste S->N; IV. 5. 2 intra villan ; IV. 6. 4 intravillan, 3 a háznál — 3 beim Hause ; IV. 7. többfelé egyesek a város fölött — mehrerorts einzelne über der Stadt ; IV. 8. 25 — 30 a város fölött — 25—30 über der Stadt ; IV. 12. fölszaporodott — zahlreich ; IV. 15. házunkban fészkelő eg^àk párocska fészkénél pihen — das eine Pärchen, welches an unserem Hause nistet, am Neste ausruhend ; IV. 20—23. a télies időben alig látható — ist während des winterUchen Wetters kaum zu sehen; IV. 23. egyesek megint mutat- koznak — einzelne zeigen sich wieder ; V. 10-ig nem nagyon sok, attól fogva megint több, s kezdenek letelepedni. Házunkban csak egy párocska fészkelt — bis 10. V. nicht häufig, von diesem Zeitpunkte an wieder mehrere, welche sich nun auch ständig ansiedeln. An unserem Hause nistete dieses Jahr nur 1 Paar. < — >• Jynx torquilla. IV. 5. az első — der erste ; IV. 10. szól — Ruf. < — ► Lanius collurio. V. 3. első cT — erstes çf ; V. 10. ad (^. Lanius excuhitor. IL 26. 1 db. — 1 St. < — > Lanius minor. V. 4. első çf — erstes cf. < — > Ligurinus chloris. III. 30. első 2 db., mindmáig sehol sem láttam, nem is telelt — die ersten 2 St., bisher nirgends gesehen, hat auch nicht überwintert ; IV. 6. több, a kertben párban is — mehrere im Garten, auch paarweise. -t-^ Motacilla alba. III. 2. 1 db. — 1 St. ; UI. 12. 1 db. — 1 St. ; III. 16. 1 db. Doroszló mellett — 1 St. bei Doroszló; IIL 17. 1 db. a város fölött D^É — 1 St. über der Stad S->N ; IV. 1. több db. pihenve, nyilván még vonulók — mehrere ausruhend, jedenfalls noch Durchzügler. GO Motacilla boarula. I. 6. 1 db. — 1 St. ; III. 21. szintén — ebenfalls. < — ► Muscicapa coliaris. IV. 29. első — erster. < — > Muscicapa grisola. V. 13. első, feltűnően késett, eddig sehol sem láttam — erster, auffallend spät, bisher noch nirgends gesehen ; V. 16. 1 db. — 1 St. ; V. 28. többfelé megtelepedők, a zöm most érkezett, majdnem 4 heti késéssel a rendes \'iszo- Ö4f SCHENK J. nyokhoz képest — mehrerorts angesiedelt, das Gros erst jetzt angekommen, 4 Wochen Verspätung gegenüber der normalen Ankunft. < — > Oriohis galbnla. V. 8. első — erster ; V. 10. szól — Ruf. < / > Pavoncella pugnax. V. 7. 10 főnyi csapat {(f cT) az árvíztől elborított alsórétekről vonul D -> ÉK-nek a Fertő felé. Sohasem láttam még (^-et vidékünkön, $-t is csak két esetben — 10-er Flug (^f cf ) zieht aus den überschwemmten unteren Wiesen S ->• NO gegen den Fertő-See. Habe hier noch niemals (f (^ beobachtet, auch 9 $ nur in zwei Fällen. ■< — > Phylloscopus collyhita. III. 16. az első kettő — die zwei ersten ; IV. 2. eg^'esek többfelé — mehrerorts einzelne. < — y Phylloscopus sibilator. IV. 19. az első (j^ szól a házi kertben — erstes cT singt im Hausgarten ; IV. 28. több — mehrere. < — > Phylloscoims trochilus. IV. 10. első szól — erster singt. < — > Pratincola rubicola. III. 22. első cT ad — erstes (^ ad. -<^> Regulus cristatus. I. 12. 1 db. — 1 St. ; III. 10. 2 db. — 2 St. < o >• Scolopax rusticola. I. 26. Doborján (Sopron m.) a teljesen behavazott erdőben 1 db., a Sorok-majori uradalom erdejében (Vas m.) 4 db. közül 2 lövetett — in Doborján (Kom. Sopron) in dem total eingeschneiten Walde 1 St., in dem Walde der Herschaft Sorok-major (Kom. Vas) wurden von 4 St. 2 erlegt ; III. 6. Dér föld (Sop- ron m.) lövetett az első — in Dérföld (Kom. Sopron) die erste erlegt; III. 10. Kőszegen esti lesen az első (a környéken les idején 10 lövés esett) — in Kőszeg während des Abend-Anstandes das erste Ex. erlegt (in der Ungebung fielen während des Anstandes 10 Schüsse) ; III. 11. esti lesen 1 db. húzott pisszegve — während des Abend An- standes zieht ein Pärchen pfuizend ; III. 12. este 1 db. húz pisszegve (Kéthelyen 2 löve- tett) — abends zieht 1 St. pfuisend (in Kéthely 2 erlegt) ; III. 13. este 2 húz pisszegve — abends ziehen 2 pfuisend; III. 16. a dor oszlói erdüben 1 db. — im Doroszló-er Walde 1 St. ; III. 20. este 2 párocska húzott — abends zogen 2 Pärchen ; III. 22. hangtalanul húz 1 db. — ein St. zieht lautlos ; III. 23. semmi — nichts; III. 24. 3 db. korrogva húz — 3 St. ziehen quarrend ; III. 25. 6 db. korrogva húz (egy párocska) 6 Stücke zogen quarrend (1 Pärchen) ; III. 26. hajnalban esőben 2 db. húz — in der Morgendämmerung im Regen ziehen 2 St. ; III. 27. 3 db. — 3 Sí. ; III. 29. 4 db. húzott hangtalanul ~ 4 St. zogen lautlos ; III. 30. 5 db., két párocska, egy magános, húzott, csak egyik szólt — 5 St., zwei Pärchen, ein St. für sich, zogen, nur 1 St. meldet ; IV. 1. este 5 db. húzott — abends zogen 5 St. ; IV. 2. este egy párocska és két ma- gános húzott — abends zogen ein Pärchen und zwei für sich ; IV. 3. 7 db. — 7 St. ; IV. 4. dt. ; IV. 5. 6 db. esti lesen húz — 6 St. zogen während des Abend Anstandes ; IV. 6. esti lesen 4 db. húz nyilaivá magasan — 4 St. zogen hoch ; IV. 7. este 1 db. húz — abends zieht 1 St. ; IV. 15. hajnalban 1 db. húz pisszegve — in der Morgen dämmerung zieht 1 St. pfuizend. <. — > Serinus canarms hortulanus. III. 30. énekel az első a házi kertben — singt das erste im Hausgarten ; IV. 7. több — mehrere ; IV. 13. sokfelé énekel — vielerorts singend. < — >■ Sturnus vulgaris. III. S. kb. 30 főnyi csapat — ein Flug von ungefälir 30 St. ; III. 22. 8—10 db. — 8—10 St. < — > Sylvia atricapilla. III. 27. megszólal a házi kertben ç^ ad. — das erste çf ad im Hausgarten singend ; III. 28. ugyanott szól — a vidéket ujjnyi hó borítja, ennek ellenére a kertben énekel — ebendaselbst singend ; die Gegend fingerhoch von Schnee bedeckt, trotzdem singt ein Exemplar im Garten ; III. 30. ugyanott énekelget, tehát a rósz idő mtatt nem vonult vissza — ebendaselbst singend, hat sich daher trotz des schlechten Wetters nicht zurückgezogen ; IV. 9. a szőlőskertemben is megjelent 1 db. MADÁRVONUMSI ADATOK — YOGELZUGSDAÏEN 55 — auch im Weingarten 1 St. erschienen ; IV. 13. több helyen énekel — mehrerorts singend. -< — > Sylvia communis. IV. 17. szól az első — das erste singend. •< — > Sylvia curruca. IV. 11. az also a házi kertben — die erste im Hausgarten ; IV. 19. az első a szőlőskertben — die erste im Weingarten. < — > Sylvia nisoria. V. 10. az elsö szól — die erste singend. .« — > Turdus musicus. IIL 7. 2 db. énekel — 2 St. singend ; III. 10. több énekel — mehrere singen ; III. 11. dtto. ; IV. 1. kisebb vonuló társaságok — kleinere Flüge durchziehend ; IV. 6. eg^'es vonulók — einzelne Durchzügler ; IV. 23. még 1 db. vonuló — noch 1 St. durchziehend. •oi^> Turdus pilaris. I. 28. 5 db. Ligváudon (Sopron m.) — 5 St. in Ligvánd (Kom. Sopron) ; II. é. 1 db. — 1 St. ; Ili. 22. az utolsó 5 db. — die letzten 5 St. < — >■ Tiirtur communis. IV. 28. az elsö — die erste ; V. 6. több — mehrere. -< — > Upupa epops. IV. 2. az első — der erste. < — >■ Yanellus capella. II. 26. az első 5 db. megszállva, feléjük menve ÉK-nek elvonulnak — die ersten 5 St. niedergelassen, aufgescheucht ziehen sie -> NO. ; III. 22. 7 db. — 7 St. AaÁEDi Ede, B e r k e s d (Baranya m.) Teleltek 1917/18. — Es überwinterten 1917/1918. Anas boschas, Emheriza calandra, Fringilla coelebs, Scolopax rusticola, Totanus ochropus, Turdus merula. 1918. évi tavaszi voulás. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 1. — Ciconia alba IV. 4. — Columba oenas II. 19. — Columba palumbus II. 28. — Coturnix communis IV. 21. — Cuculus canorus V. 2. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus rubecula III. 17. — Erithacus titys IV. 5. — Hirundo rustica IV. i. — Jynx torquilla IV. 16. — La- nius collurio V. 4. — Ligurinus chloris IV. 6. — Monticola saxatilis V. 2. — Mota- cilla alba III. 5. — Oriolus galbula IV. 27. — Pratincola rubicola III. 18. — Saxicola oenanthe IV. 3. — Serinus canarius hortulanus IV. 7. — Sylvia atricapilla IV. 18. — Sylvia curruca IV. 7. — Turiur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 16. — Vanellus capella III. 12. Bessentet István, Dég (Veszprém m.) 1917. évi őszi vonulás. — Herbstzug 1917. Acrocephalus schoenobaenus X. 28. — Alauda arvensis X. 21. — Anas querque. dula X. 28. — Anthus pratensis X. 19. — Ardea einerea X. 28. — Ardea purpurea X. 7. — Circus macrourus IX. 19. — Circus pygargus XI. 5. — Columba palumbus X. 6. — Coracias garrula VIII. 28. — Cotarnix communis X. 28. — Delichon urbica IX. 23. — Erithacus phoenicurìis X. 9. — Erithacus rubecula X. 19. — Erithacus titys X. 26. — Gallinago major XII. 1. — Hirundo rustica X. 24. — Lanius collurio IX. 11. — Lanius minor VIII. 29. — Motacilla alba X. 21. — Muscicapa grisola IX. 17. — Kucifraga caryocatactes októberben több példányt láttam — im Oktober mehrere Exemplare beobachtet. — Numenius arquatus X. 6. — Oriolus galbula IX. 11. — Saxicola oenanthe IX. 21. — X. 20. — Sturnus vulgaris X. 30. — Sylvia borin IX. 29. — Totanus calidris X. 28. — Totanus glareola X. 7. — Totanus ochropus XI. 23. — Turdus musicus X. 16. — Turtur commimis IX. 25. — Upupa epops IX. 11. — Vanellus capella XI. 25. 56 SCHENK J. Átteleltek 1917/18. telén. — Es überwinterten im Winter 1917/18. Archibuteo lagopus februárig — bis Feber. — Buteo communis. — Cerchneis tinnimculus. — Cirais cyaneus december és január hóna^Dokban 15 — 20 db. állandóan vadászott az itt jól elszaporodott egerekre — im December und Jänner machten 15 — 20 Exemplare ständig und fleissig Jagd auf die stark vermehrten Mäuse. — Columba oenas. — Falco peregrinus. — Fringilla coelebs. — Lanius excubitor XII. 10. 1 db. — 1 St. — Tardus nierula. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 2. — Anas crecca III. 10. — Anas penelope III. 2. — Anas querquedula III. 20. — Botaurus stellaris III. 10. — Ciconia alba III. 20. — Circus aeruginosus III. 10. — Circus macrourus IV. 2. — Columba palumbus III. 19. — Coracias garrula IV. 30. Cuculus canorus IV. 9. — Dafila acuta III. 10. — Delichon urbica IV. 14. — Egretta alba VI. 18. — Emberiza calandra III. 2. — Emberiza schoeniclus III. 2. — Erithacus rubecula III. 12. — Erithacus titys III. 15. — Fulica atra III. 2. — Gallinago gallinaria III. 10. — GalUnago gallinula III. 10. — Hirundo rustica IV. 3. — Jynx torquilla IV. 6. — Lanius minor V. 2. — Larus ridibimdus III. 10. — Motacilla alba III. 1. — Motacilla flava IV. 3. — Muscicapa atricapilla IV. 24. — Muscicapa coliaris IV. 25. — Muscicapa grisola IV. 22. — Numenius arquatus III. 18. — Nyroca clangula III. 2. — Nyroca ferruginea III. 2. — Pastor roseus VI. 9. 3 csapat, egyenkint 20—25 db. — 3 Flüge zu je 20 — 25 St. — Pavoncella pugnax III. 2. — Platalea leucorodia VI. 18. — Plegadis falcinellus VI. 21. — Podiceps cristatus III. 18. — Pratincola rubetra IV. 19. — Saxicola oenanthe IV. 4. — Spatula clypeata III. 24. — Sturnus vulgaris III. 3. — Totanus calidris III. 18. — Totanus ochropus III. 24. — Turtur communis IV. 18. — Upupa epops IV. 7. — Vanellus capella III 2. Attelelök 1918/19. telén. — Überwinternde Arten im Winter 1918/19. Alauda arvensis I. 5-én 5 db. február közepén 3 db. — 5-ten Jänner 5 St., Mitte Feber 3 St. — Archibuteo lagopus sok — viele. — Buteo communis. — Cerchneis tinnunculus. — Circus cyaneus 15 db. — 15 St. — Circus macrourus 2 db. — 2 St. — Columba oenas. — Coturnix communis 3 db. — 3 St. — Emberiza schoeniclus. — Falco peregrinus 7 db. — 7 St. — Falco subbuteo egész télen át — den ganzen Winter hindurch. — Fringilla monti fringilla. — Fulica atra dec. 30-án 2 db. — am 30-ten Dec. 2 St. — Gallinago gallinaria I. 31. 1 db. — 1 St. — Motacilla alba I. 5. 7 db. — 7 St. — Numenius arquatus 1. 5. 2 db. — 2 St. — Nyroca ferruginea XII. 30. 100—120 db. — 100—120 St. — Ortygometra porzana II. 2. a befagyott berekben 1 dbot lőttem, 7-et láttam — am 2-ten Feber 1 St. erlegt, 7 gesehen. — Sturnus vulgaris. — Totanus ochropus XII. 30. 2 db. — 2 St. — Turdus menila. BoHEANDT Lajos, Eperjes. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 14. — Ciconia alba V. 8. — Coturnix communis IV. 29. — Crex pratensis V. 11. — Cuculus canorus IV. 7. — Erithacus luscinia IV. 17. — Erithacus phoenicurus IV. 5. — Hirundo rustica IV. 18. — Jynx torquilla IV. 6. — Lanius collurio V. 14. — Lanius excubitor V. 8. — Motacilla alba III. 14. — Oriolus galbula IV. 30. — Scolopax rusticola III. 20. Upupa epops V. 16. MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 57 Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis li. 23. — Ciconia alba li. 27. — Columba oenas III. 9. — Cuculus canorus IV. 17. — Eritliacus luscinia V. 8. — Erithacus titys III. 28. — Hirimdo rustica IV. 5. — Jynx torquilla IV. 4. — Lanius collurio V. 17. — Mofacilla alba III. 6. — Oriolus galbula V. 8. — Scolopax rusticola III. 8. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 13. — Vanellus capella II. 27. BOROSKAY JÁNOS, Z ó 1 y 0 m. őszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. V Anser fahalis X. 9. — -í-t^^ Anthus spinoleUa X. 2—4. — < — ► Erithacus rubecula X. 7. — ■< — > Erithacus titys X. 4. — ■< — >• Fringilla coelebs X. 25. — •< — ► Hirundo rustica X. 2. — Motacilla alba X. 17., XII. 6. — Nucifraga caryocatactes macrorhynchus X. 25. 1 db. — 1 St. — < — >• Phylloscopus collybita X. 17. — < — ► Saxicola oenanthe IX. 25. — < — > Sturnus vulgaris X. 25. — — < — >■ Turdus mu- sicus X. 7. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. < — >■ Actítis hypoleucos IV. 5. — ■< — > Alauda arvensis II. 25. — < o > Anas boschas III. 3. — < / > ^nas querquedula III. 20. — -< — >■ Ar dea cinerea III. 11. — ■< — >• Caprimulgus europaeus IV, 28. — < / > Ciconia alba V. 3. — ■<-&> Coloeus mo- nedula spermologus II. 11. — •< — > Columba oenas II. 17. — < — >• Columba palumbus III. 1. — < — y Cuculus canorus IV. 14. — < — > Erithacus luscinia IV. 22 — < — > Erithacus rubecula III. 21. — < — >■ EritJiacus titys IV. 15. — -«-e^ Fringilla coelebs III. 17. — < — ► Hirundo rustica IV. 10. — < — > Jynx torquilla IV. 10. — < — > La- nius collurio V. 3. — < — > Milvus ictinus III. 17. — < — > Motacilla alba III. 3 — ■< — >■ Motacilla boarula III. 6. — < — >■ Oriolus galbula V. 2. — ■< — > Phylloscopus colly- bita IV. 5. — < — >• Scolopax rusticola III. 10. — < — >• Sturnus vulgaris III. 5. — < — >• Turdus musicus III. 7. — Turdus pilaris IV. 4. — ■< — ► Turtur communis IV. 29. — <— >. Upupa epops IV. 7. Öszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. < / > J.«ser /er«s X. 13 — 20. — Archibuteo lagopus XI. 17. — •< — ► Delichon urbica IX. 22. — ■< — ► Erithacus phoenicurus X. 13. — < — > Erithacus rubecula X. 5. — -< — > Hirundo rustica IX. 22. — < — > Lanius collurio IX. 24. — < — ► Motacilla alba X. 17. — ■< — > Motacilla boarula XI. 8. — < — > Muscicapa grisola IX. 29. — ■<-y->- Nyroca ferruginea X. 6. — < — >• Phylloscopus collybita X. 17. — <-/-> Saxicola oenanthe X. 14. — < — > Sturnus vulgaris XI. 13. Brengl János, Solt (Pest m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 21. — Ciconia alba III. 30. — Columba oenas II. 18. — Columba palumbus III. 27. — Coturnix communis IV. 28. — Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 8. — Hirundo rustica IV. 8. — Motacilla alba III. 12. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella II. 25. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 18. — Ardea cinerea III. 22. — Ciconia alba IV. 7. — Columba oenas II. 19. — Columba palumbus III. 7. — Coturnix communis V. 17. (?) — Crex pratensis V. 23. (?) — Cuculus canorus V. 5. — Delichon urbica IV. 2. — 58 SCHENK J. Erithacus ruhecula III. 19. — Erithacus titys III. 15. — Hirunäo rustica III. 27. — Motacilla alba IL 22. — Oriolus galbula IV. 20. — Sturnus vulgaris II. 25. — Turtiir communis IV. 21. — Vanellus capella II. 20. Csapó Dániel, T e n g e 1 i c z (Tolna m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrsziig 1918. Acrocephalus arundinaceus V. 2. — Anas boschas II. 26. — Ardea cinerea III. 3. — Ciconia alba IV. 8. — Columba oenas III. 15. — Crex pratensis IV. 16. — Cuculus canwus IV. 21. — Erithacus luscinia IV. 14. — Oriolus galbula IV. 30. — Sturnus vulgaris III. 13. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 11. — Vanellus capella III. 1. CsATH András, K i s p e r e g (Arad m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 7. — Cliaradrius alexandrinus IV. 8. — Ciconia alba III. 19. — Ouculus canorus IV. 20. — Delichon urbica IV. 6. — Fiilica atra telelt — überwin- terte 1917/18. Battonya. — Hirundo rustica IV. 3. — Motacilla alba IV. 1. (?) (1917. XI. 23. Pécska) — Oriolus galbula IV. 20. — Turdiis musieus 1917. XII. 8. — Turtur communis IV. 12. Dióst Gyula, Tata. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahr s zug 1918. Alauda arvensis III. 4. — Coturnix communis V. 9. — Cuculus canorus IV. 11. — Fulica atra HI. 18. — Hirundo rustica IV. 1. — Oriolus galbula IV. 28. — Scolopax rusticola IH. 10. — Upupa epops IV. 13. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 21. — Coturnix communis V. 10. — Cuculus canorus IV. 14. — Hirundo rustica IV. 3. — Oriolus galbula V. 7. Fernbach Káeolyné, Baba puszta (Bács-B. m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Caprimulgus europaeus IV. 10. — Cerchneis tinnunculus IV. 4. — Cerchneis vespertinus IV. 29. — Ciconia alba IV. 7. — Columba palumbus III. 25. — Cuculus canorus IV. 5. — Erithacus hiscinia IV. 12. — Erithacus rubecula III. 25. — Hirundo rustica IV. 5. — Hippolais icterina IV. 30. — Lanius collurio V. 5. — Loxia curvi- rostra VI. 5. énekel a házi kertünkben fenyőfán — singt in unserem Hausgarten auf einer Tanne. — Muscicapa coliaris IV. 10. — Mtiscicapa grisola IV. 26. — Oriolus galbula IV. 20. — Phylloscopus collybita IV. 5. — Phylloscopus sibilator IV. 14. — Phylloscopus trochilus IV. 14. — Regulus cristatus III. 25. még itt — noch hier. — Sylvia atrieapilla IV. 13. — Turdus iliacus III. 25. — Turdus musicus III. 25. — Turdus torquatus III. 25. — Upupa epops IV. 4. Dr. Fromm Géza, Szombathely. Tavaszi vonulás 1917. — Frühjahrszug 1917. Accentor modularis HI. 21. — Alauda arvensis H. 28. — Cerchneis tinnunculus III. 11. — Ciconia alba IV. 6. — Clivicola riparia IV. 19. — Columba oenas II. 27. — Columba palumbus III. 8. — Coracias garrula IV. 26. — Coturnix communis V. 3. MADÁRVONÜLÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 59 — Cuculus canorus IV. 19. — Cypselus apus IV. 29. — Delichon urhica IV. 19. — Emheriza calandra II. 27. — Erithacus htscinia IV. 22. — Erühacus phoenicurtis III. 2ö. — Erithacus ruhecula III. 21. — Erühacus titys IV. 12. — Falco subbuteo IV. 12. — Fringilla coelebs III. 8. — Fringüla montifringilla II. 7. — Hirundo rustica IV. 12. — Jijnx torquüla IV. 19. — Motacilla alba III. 10. — Motacilla boarula III. 8. — Muscicapa grisola IV. 26. — Oriolus galbula IV. 29. — Phylloscopus collybita III. 23. — Phylloscopus trochilus IV. 18. — Praiincola rubicola III. 26. — Regulus eristatus II. 28. — Saxicola oenanthe IV. 1. — Scolopax rusticola III. 15. — Serimis canarius hortidanus IV. 8. — Sylvia curruca IV. 19. — Sylvia nisoria V. 13. — Turdus merula III. 10. — Turtur communis IV. 26. — Upupa cpops IV. 8. Öszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Alauda arvensis XI. 12. — Ciconia alba IX. 17. — Columbcc oenas telelt — überwinterte. — Coturnix communis X. 8. — Cuculus canorus VIII. 15. — Delichon urbica IX. 8. — Erithacus luscinia VII. 20. utolsó ének — letzter Gesang. — Hirundo rustica IX. 17. — Motacilla alba XI. 12. — Regulus cristatus XI. 12. — Saocicola oenanthe X. 8. — Scolopax rusticola X. 8. elsö átvonulok — erste Durchzügler. — Turtur communis IX. 8. — Upiipa epops IX. 17. FŰE8T Adolf, Hegyhátgyertyámos (Vas m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 26. — Caprimulgus europaeus IV. 30. — Columba palumbus II. 9. — Coracias garrula IV. 14. — Coturnix cotnmunis V. 11. — Crex pratensis V. 28. — Cuculus canorus IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 14. — Erithacus titys IV. 18. — Hirundo rustica IV. 8. — Motacilla alba III. 3. — Oriolus galbula V. 3. — Scolo- pax rusticola III. 5. — Turtur communis IV. 19. — TJjntpa epops IV. 22. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 25. — Colámba j^ci'l'^^^i'^^s II. 26. — Coturnix communis V. 12. — Cuculus canorus IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 11. — Hirundo rustica IV. 6. — Motacilla, alba III. 8. — Oriolus galbula V. 11. — Scolopax rusticola III. 3. — Turtur communis IV. 17. — Ipupa epops III. 28. — Vanelhis capella III. 7. GÁLiK KÁROLY. Kelebi a (Bács-B. m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 23. — Columba palumbus III. 20. — Coturnix commiinis IV. 22. — Cucuhis canorus IV. 17. — Delichon urbica IV. 4. — Erithacus luscinia IV. 12. — Hirundo rustica IV. 3. — Upupa epops IV. 5. Hesz Béla, V é m é n d (Baranya m.) Öszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Delichon urbica IX. 11. — Hirundo rustica IX. 20. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 28. — Ciconia alba IV. 1. — Delichon urbica IV. 8. — Hirundo rustica IV. 11. Öszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Delichon urbica IX. 14. — Hirundo rustica IX. 20. 60 SCHENK J. HiDVÉGHT SÁNDOE, Erzsébetfalva (Pest m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 6. — Ciconia alba IV. 14. — Crex pratensis V. 7. — Delichon urbica IV. 6. — Hirundo rustica IV. 11. — Motacilla alba III. 2. HoLicsKA JÁNOS Beszterczebánya. Őszi vonnulás 1917. — Herbstzug 1917. Columba oenas X. 6. — Columba palumbus X. 9. — Coturnix communis VII. 30. — Cuculus canorus VII. 7. — Cypselus apus VIII. 30. — Delichon urbica IX. 28. — Hirundo rustica IX. 19. — Motacilla alba X. 14. — Oriolus galbula VII. 11. — Scolopax rusticola IX. 24. — Upupa epops VIII. 5. Juhász Káeoly, Bodony, (Heves m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 26. — Ciconia alba IV. 17. — Columba oenas II. 24. — Columba palumbus III. 2. — Coturnix communis V. 10. — Crex pratensis V. 12. — Cuculus canorus IV. 10. — Delichon urbica IV. 7. — Hirundo rustica IV. 6. — Mota- cilla alba III. 1. — Oriolus galbula V. 8. — Scolopax rusticola III. 3. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 20. Kamarás Béla, Szekszárd. Tavaszi vonulás 1916. — Frühjahrszug 1916. Cuculus canorus IV. 22. — Erithacus luscinia IV. 20. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 1. — Cuculus canorus IV. 29. — Emberiza calandra III. 20. — Hirundo rustica IV. 4. — Oriolus galbula IV. 30. — Vanellus capella III. 17. Őszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Coturnix communis X. 4. — Hirundo rustica IX. 9. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 22. — Emberiza calandra III. 15. — Hirundo rustica IV. 2. De Kelleb Oszkár, Keszthely. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acrocephalus arundinaceus III. 12. (?) — Ala^ida arvensis III. 4. — Anser ferus II. 8. — Ardea cinerea IV. 4. (1918-ban dec. közepéig volt itt — war bis Mitte Decem- ber 1918 hier). — Botatirns stellaris III. 6. — Cerchneis tinnunculus telelt — über- winterte. — Ciconia alba IV. 1. — Circus cyaneus III. 20. — Columba oenas III. 3. — Columba palumbus II. 20. — Coracias garrula V. 1. — Coturnix communis IV. 26. Balatonkeresztur. — Cuculus canorus IV. 9. — Delichon urbica IV. 4. — Egretta alba IV. 5. — Emberiza calandra III. 4. — Erithacus luscinia IV. 10. — Erithacus phoenicurus IV. 9. — Erithacus rubecula IV. 4. — Hirundo rustica III. 27. — Jynx torquilla IV. 7. — Motacilla alba II. 26. — Motacilla boarula II. 25. Fonyód. — Numenius arquatus III. 25. (itt volt 1918. dec. közepéig — verblieb hier bis Mitte December 1918.) — MADÁRVONULÁS I ADATOK — VOGELZUGSDATEN 61 Oriolus galbula V. 1. — Pratincola rubicola III. 4. — Scolopax rusiícola III. 4. — Serimis canarius hortulanus IV. 7. — Sturnus vulgaris III. 2. — Sylvia atricapilla IV. 28. — Sylvia curruea IV. 5. — TurUtr communis IV. 15. — Upupa epops IV. 5. — Vanelhis capella III. 3. ÖS zi vonulás 1919. — H erb st zug 1919. Ciconia alba IX. 10. — Columba palumbus IX. 9. — Coracias garrula IX. 14. — Delichon urhica IX. 5. — Hirundo rustica IX. 5. — Lanius collurio IX. 22. KieìXìY Iván, Bogyoszló (Sopron m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acanthis linaria III. 10. — Alauda arvensis II. 20. — Anas querquedula III. 12. — Anser ferus II. 17. — Cerchneis tinnunculus III. 18. — Ciconia alba IV. 20. — Circus aeruginosus III. 18. — Corvus frugilegus II. 27. — III. 3. — Cotumix communvt IV. 29. — Crex pratensis V. 4. — Delichon urbica IV. 30. — Emberiza calandra II. 28. — Eritìiacus luscinia IV. 21. — Erithacus rubecula III. 18. — Fringilla coelebs III. 10. — Hirundo rustica IV. 5. — Lanitis collurio V. 1. — Lanius minor IV. 28. — Ligurinus chloris III. 11. — Motacilla alba III. 10. — Mtiscicapa coliaris V. 1. — Oriolus galbula V. 2. — Phylloscopus collybita III. 30. — Sturnus vulgaris III. 18. — Sylvia atricapilla IV. 12. — Turtur communis V. 11. — T^aneWns capella III. 4. Db. Kiechneb József, Rezsőháza (Torontál m.) Átteleltek 1917/18. telén. — Es überwinterten im Winter 1917/18. Anas boschas. — Anser fabalis. — Ardea cinerea. — Buteo communis. — Co- lumba oenas. — Fulica atra. — Ligurinus ckloris. — Motacilla boarula — Numenius arquatus. — Turdus merula. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 17. — Anas crecca III. 15. — Anas poielope III. 15. — Anas strepeva III. 15. — Anser ferus III. 17. — Ardea cinerea III. 19. — Ardea pur- purea IV. 1. — Ardeola ralloides IV. 28. — Ardetta mimita IV. 30. — Ciconia alba III. 26. — Cohimba palumbus II. 24. — Coracias garrula IV. 20. — Cotumix commu- nis IV. 14. — Crex pratensis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 10. — Cypselus apus V. 6. — Dafila acuta III. 31. — Delichon urbica IV. 26. — Emberiza calandra III. 6. — Gallinago gallinaria III. 13. — Gallinago gallinula III. 17. — Gallinula chloropus IV. 16. — Hirundo rustica III. 31. — Lanius collurio V. 6. — Larus ridibundus II. 17. — Merops apiaster V. 5. — Motacilla alba III. 15. — Motacilla boarula III. 2. — Muscicapa grisola V. 4. — Muscicapa atricapilla V. 8. — Numenius arquatus III. 3. — Nycticorax griseus IV. 4. — Oriolus galbula IV. 30. — Phalacrocorax carba IV. 7. — Podiceps cristatus III. 13. — Saxicola oenanthe IV. 2. — Sturnus vulgaris III. 2. Turtur communis IV. 23. — Ujmpa epops IV. 8. — Vanellus capella III. 6. KoLBENHETEB Gyüla, Ágostonlak (Gömör m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Accentor modularis IV. 25. — Alattda arvensis III. 15. — Ampelis garrula II. 28. — Anthus triviális IV. 21. — Ciconia alba III. 21. — Columba oenas III. 10. — Cotumix communis V. 22. — Crex pratensis V. 12. — Cuculus canorus IV. 25. — 62 SCHENK J. Erähacus ruhecnla IV. 15. — Erithacus titys IV. 5. — Hirundo rustica IV. 16. — Jynx iorquilla IV. 12. — Lanius minor V. 6. — Motacilla alba III. 11. — Muscicapa parva IV. 3. (?) — Oriolus yalhula V. 4. — Phylloscopus collybita IV. 26. — Saxicola oenanthe IV. 12. — Scolopax rusticola IV. 4. — Sylvia curucca IV. 26. — Troglodytes parmdus III. 16. — Upupa epops V. 7. — FaneWîts capella III. 19. KosTKA LÁSZLÓ, Kecskemét. Tavaszi és őszi vonul ás 1883. — Frühjahrs- und Herbstzug 1883. Coturnix communis XI. 15., XII. 27. — Gallinago gallinaria III. 19. — Hirundo rustica IV. 1. — Numenius arquatus XII. 27. — Scolopax rusticola XI. 1. — Sturnus vulgaris XII. 27. — Vanellus capella XII. 1., XII. 27. KüvÁTS SÁNDOE, H art a, Állam-puszta, (Pest m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 1. — Ciconia alba IV. 1. — Columba oenas IV. 16. — Cottirnix communis IV. 19. — Cuculus canorus IV. 17. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 12. — Oriolus galbula IV. 25. — Scolopax rusticola IV. 21. (?) — Sturnus vulgaris III. 10. — Turtur communis IV. 20. — Vanellus capella III. 2. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis III. 2. — Ciconia alba III. 26. — Coturnix communis IV. 24. — Cuculus canorus V. 5. — Erithacus luscinia IV. 7. — Hii-undo rustica III. 30. — Motacilla alba III. 14. — Oriolus galbula IV. 29. — Turtur communis IV. 24. — FaweZZtís capella III. 8. LÁGLEE Aladár, Lakompak (Sopron m.) Ciconia alba IV. 3. — Columba palumbus II. 22. — Coturnix communis V. 3. — Cuculus canorus IV. 13. — Erithacus luscinia IV. 19. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 7. — Oriolus galbula V. 10. — Saxicola oenanthe III. 12. — Seo lopax rusticola III. 2. — Turtur communis III. 1. — Upupa epops IV. 20. — Vanellus capella III. 13. LowiESER Imee, Nagybecskerek. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 28. — Areica cinerea telelt — überwinterte. — Ciconia alba III.' 31. — Columba oenas III. 1. — Coturnix communis IV. 26. — Cuculus canorus IV. 28. — Gallinago gallinaria III. 8. — Gallinago gallinula III. 8. — Hirundo rustica IV. 8. — Motacilla alba III. 2. — Pavoncella pugnax III. 8. — Sturnus vul- garis III. 6. — Upupa epops III. 29. — Vanellus capella II. 28. Magdits károly, Nagyvárad. Őszi vonulás 1916. — Herbstzug 1916. Alauda arvensis X. 20. — Erithacus luscinia IX. 19. — Grus communis X. 2. Hirundo rustica IX. 12. — Lanitis collurio IX. 2. — Motacilla alba IX. 20. — ilfoia- cilla boarula X. 21. — Nycticorax griseus IX. 13. — Oriolus galbula IX. 1. — Turtur communis. IX. 13. — Vanellus capella IX. 2. tömeges vonulás — Massenzug MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN fâ Mabkscheid károly, Jászberény. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Ciconia alba IV. 18. — Delichon urbica IV. 18. Tavaszi vonulás 1919, — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 17. — Ciconia alba III. 17. — Hirundo rustica III. 14. (?j. Matünák Mihály, B r e z n ó h á n y a. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahr s zu g 1918. Alauda arborea III. 28. — Alauda arvensis III. 7. — Anthus triviális IV. 14. — Ciconia alba IV. 1. — Columba ocnas III. 20. — Columba palumbus IV. 1. — Coturnix communis V. 10. — Crex pratensis V. 14:. — Cuctilus canorus IV. 22. — Cypselus apus IV. 28. — Delichon urbica IV. 11. — Erithacus phoenicunts IV. 12. — Eritìiacus rubecula IV. 4. — Erithacus titys III. 31. — Hippolais icterina IV. 28. — Hirundo rustica IV. 18. — Jijnx torquilla IV. 7. — Motacilla alba III. 7. — Muscicapa grisola V. 5. — Phylloscopus collybita IV. 4. — Phylloscopus sibilator V. 4. — Scolo- pax rusticola III. 25. — Si/Zrm atricapilla V. 5. — S'í/Zvíct communis V. 9. — S?//t;ta curruca IV. 22. — Upupa epops IV. 25. — 7a«eM«s capella III. 18. Dk. Mauks Károly, Algyógy (Hunyad m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. CD Acanthis cannabina III. 20. — Alauda arborea III. 3. — Alauda arvensis III. 6. — Ampelis garrula li. 27. 8 db. — 8 St. — Buteo communis II. 2. — QO Carduelis elegáns III. 12. — Chrysomitris spinus III. 23. utolsók — die letzten. — Ciconia alba IV. 5. — CD Coccothraustes vulgaris III. 3. — Cotwrnix communis IV. 24. — Cuculus canorus IV. 6. — Delichon urbica IV. 5. — Eritìiacus luscinia IV. 9. — Erithacus rubecula III. 11. — Fringilla coelebs telelt — überwinterte. — Hippolais icterina V. 12. — Hirundo rustica IV. 15. — Jynx torquilla IV. 8. — Lanius collurio V. 8. — Ligurimis chloris IV. 5. — Loxia curvirostra V. 18. 2 -> K, 2 -> 0 — Mota- cilla alba III. 3. — Muscicapa collaris IV. 11. — Muscicapa grisola V. 2. — Oriolus galbula IV. 22. — Oítís sí'oí>s ezidén nem mutatkozott — wurde heuer nicht beo- bachtet. — Phylloscopus collybita III. 20. — Phylloscopus sibilator IV. 17. — Pratin- cola rubicola III. 11. — Pyrrhula rubicilla III. 12. utolsó — letzter. — Regulus cri- status IV. 7. utolsó — letztes. — Sylvia atricapilla IV. 7. — Sylvia curruca IV. 9. — Turdus menda III. 5. — Turdus musicus III. 11. — Twtur communis IV. 23. — Upupa epops V. 1. Mauks Vilmos, Tátraháza (Szepes m.) Tavaszi vonulás 1917. — Frühjahrszug 1917. Accentor modularis IV. 2. — Alauda arborea IV. 4. — Alauda arvensis III. 15. — Ampelis garrula II. 16. — Anthus pratensis III. 28. — Anthus triviális IV. 27. — Aquila pomarina IV. 16. — Archibuteo lagopxis III. 23. — Buteo communis II. 17. — Cerchneis tinnmiculus II. 24. — Ciconia nigra IV. 15. — Columba palumbus III. 28. _ <^,o> Corwts frugilegtis III. 23. — Cuculus canorus IV. 29. — Cypselus apus V. 3. — Delichon urbica IV. 27. — Erithacus rubecula IV. 2. — Erithacus titys III. 31. — Fringilla coelebs ILL 14. — Fringilla montifr ing illa IV. 23. — Hirundo rustica IV. 16. — ianms coWwrio V. 8. — Loxia ctirvirostra IV. 29. fiókák röpködnek — ausgeflogene 64 SCHENK J. Junge. — Motacilla alba III. 15. — Motacüla boarula III. 15. — Muscicapa atricapilla V. 3. — Muscicapa grisola V. 10. — Muscicapa parva V. 10. — Oriolus galbula V. 12. — Phylloscopus collybita IV. 2. — Phylloscopus sibilator IV. 30. — Phylloscopus trochilus IV. 80. — Pratincola rubetra V. 1. — Saxicola oenanthe IV. 7. — Scolopax rusticola IV. 3. — Serimis canarius hortulanus V. 6. — Sturnus vulgaris III. 29. — Sylvia atricapilla V. 5. — Sylvia communis V. 2. — Sylvia curruca IV. 16. — QQ Syrnium uralense IL 12., II. 14., II. 16., III. 1., IV. 27., V. 4. — Tur dus merula III. 28. — Turdus musicus III. 31. — Turdus pilaris III. 28. — Turdus torquatus alpestris IV. 25. — Ttirtur communis V. 6. — Vanellus capella III. 31. Öszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Accentor moduláris XI. 2. — Alauda arborea XI. 2. — Alauda arvensis X. 19. — J.«ser /«rws X. 19. — Anthus pratensis XI. 7. — 5íííeo communis XI. 24. — Columba palumbus XI. 24. — Corvus frugilegus X. 15. — Delichon urbica IX. 16. — Erithacus phoenicurus IX. 25. — Erithacus rubecula XI. 11. — Erithacus titys X. 29. — Fringilla coelebs X. 21. — Fringilla montifringilla X. 11. — Hirundo rustica X. 14. _ Motacilla alba X. 16. — Motacilla boarula X. 12. — Pliylloscopus collybita X. 20. — Saxicola oenanthe X. 7. — Serinus canarius hortulanus X. 1-4. — Scolopax rusticola X. 31. — Sturnus vulgaris X. 16. — Sylvia atricapilla IX. 25. — Turdus merlila X. 28. — Turdus musicus X. 28. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Accentor modularis III. 20. — Alauda arborea III. 11. — Alauda arvensis II. 19. — Anser ferus IV. 4. — Anthus triviális IV. 10. — Aquila pomarina IV. 14. — Archibuteo lagopus III. 30. — Buteo communis III. 3. — Ciconia alba IV. 8. — Columba palumbus III. 25. — Coturnix communis V. 7. — Cuculus canorus IV. 19. — Delichon urbica IV. 18. — Erithacus rubecula III. 3. — Erithacus titys IV. 6. — Fringilla coelebs III. 4. — Fringilla montifringilla IV. 13. — Eirundo rustica IV. 15. — Jì/nic torquilla IV. 15. — Lanius collurio V. 7. — <^io- Lanius excubitor III. 11. — Ligurinus chloris III. 11. — Loxia curvirostra III. 15. — Motacilla alba III. 3. — Motacilla boarula III. 21. — Motacilla flava IV. 11. — Muscicapa atricapilla IV. 23. — Muscicapa grisola V. 1. — Muscicapa parva V. 1. — Oriolus galbula V. 5. — Phylloscopus collybita IV. 6. — Phylloscopus sibilator IV. 27. — Phylloscopus trochilus IV. 10, — Pratincola rubetra IV. 27. — Scolopax rusticola IV. 2. — Serinus canarius hortulanus IV. 15. — Sturnus vulgaris IV. 7. — %foia atricapilla IV. 28. — %Zria communis IV. 27. — %fcía curruca IV. 23. — Turdus merula III. 28. — Turdus miisicus III. 20. — Turdus pilaris III. 25. utolsók — die letzten. — Turtur communis IV. 23. — Upupa epops IV. 16. Medreczky István, Ungvár. Öszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Accentor modularis X. 20. — Actitis hypoleucus IX. 20. — Alauda arborea X. 14. — Alatida arvensis X. 2. — Anser ferus X. 2., XI. 16. — Anthus pratensis X. 20. Anthus triviális IX. 14. — Ciconia alba VIII. 19. — Columba oenas X. 13. — Coturnix communis X. 14. — Cuculus canoriis IX. 25. — Delichon urbica VIII. 15. gyülekezés — sammeln sich ; VIII. 17. még több — noch mehr ; Vili. 19. fogytán — weniger ; Vili. 20. búcsúzás — Wegzug ; Vili. 26. újra gyülekezés — neuerdings grosse An- sammlungen ; Vili. 28. fogytán — weniger; IX. 2. reggel több, nappal kevesebb — morgens mehrere, tagsüber weniger ; IX. 10. még itt — noch hier ; IX. 11. néhány — einige ; IX. 14. még itt — noch immer hier ; IX. 15. nappal eltűntek, este sok — MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 66 während des Tages verschwunden, abends wieder viele ; IX. 16. nincsenek — keine ; IX. 17. néhány — einige ; IX. 19. utoljára — die letzten. — Erühacus luscitiia Vili. 30. — ■ Erithactis philomela IX. 2. — Erithacus phoeniciirus IX. 20. — Erühacus rubecula XI. 9. — Erithacus titys IX. 19. — Fringüla coelebs X. 29. — Fringilla montif ringilla X. 20. elsők — die ersten. — Grün communis IX. 25. — Hirundo rustica VIII. 21. még néhány — noch einige ; VIII. 23., 24, 29. nagy csapatok — grosse Flüge ; IX. 14. utolsó — letzte. — Lanius collurio VIII. 29. — Loxia curvirosfra VII. 29. Úrvölgy (Zólyom m.) — Motacilla alba X. 20. — Muscicapa coliaris Vili. 25. — Muscicapa grisola IX. 11. — Oriolus galbula Vili. 29. — Phylloscopus collyhita X. 20. — Parus ater X. 20. — Parus palustris X. 20. — Pratincola rubetra X. 1. — Pyrrhula rubicilla XI. 8. — Pyrrhula rubicilla europaea X. 20. — Saxicola oenanthe Vili. 29 — Scolopax rusticola X. 11. — Serinus canarius hortulanus X. 1. — Sylvia atricapilla IX. 20. — Sylvia borin Vili. 17. — Sylvia cwrruca IX. 3. — Sylvia nisoria Vili. 15. — Turdus musicus X. 13. — Turdus pilaris XI. 17. — Turtur communis IX. 14. — Upupa epops Vili. 17. Tavaszi vonulás 1918. — • Frühj ahrszug 1918. Acanthis linaria télen át néhány — einige während des Winters. — Accentor modularis IV. 3. — Actitis hypoleucus IV. 1. — Aegithalos caudatus IV. 1. utolsó — letzte. — Alauda arborea III. 10. — Alauda arvensis IV. 2. — Anser ferus III. 1. — Ciconia alba IV. 11. — Columba oenas III. 1. — Coturnix communis VI. 6. — Cuculus canorus IV. 11. — Erithacus luscinia IV. 13. — Erithacus philomela IV. 19. — Eri- thacus phoenicurus IV. 15. — Erithacus rubecula IV. 3. — Erithacus titys IV. 29. — Fringilla coelebs III. 10. — Fringilla monti fringilla február végéig — bis Ende Feber. — Grus communis IV. 1. — Hirundo rustica IV. 9. — Jynx torquilla IV. 18. — Lanius collurio V. 7. — Motacilla alba IV. 1. — Muscicapa collaris IV. 17. — Musci- capa grisola V. 1. — Oriolus galbula V. 1. — Phylloscopus collybita IV. 2. — Pra- tincola rubetra IV. 9. — Pyrrhula rubicilla III. 10. utolsó — letzter. — Pyrrhula rubicilla europaea III. 10. utolsó — letzter. — Scolopax rusticola III. 10. — Serinus canarius hortulanus IV. 14. — Sturnus vulgaris IV. 17. — Sylvia atricapilla V. 5. — Sylvia borin IV. 17. — Sylvia curruca IV. 9. — Sylvia nisoria V. 3. — Turdus ìHusictis IV. 3. — Turdus pilaris III. 13. utolsó — letzte. — Turdus torquatus alpestris IV. 9. — Turtur communis IV. 29. — Upupa epops IV. 18. Öszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Acanthis linaria XI. 10. — Accentor modularis X, 24. — Actitis hypoleucus IX. 18. — Aegithalos caudatus VII. 13. — Alauda arborea X. 24 — Alauda arvensis XI. 10. — Anser ferus X. 14. — XI. 2. — Anthus pratensis IX. 24 — XI. 10. — Anthus trivi- ális IX. 14. — Ciconia alba Vili. 26. — Columba oenas IX. 20. — Coturnix communis X. 16. — Cuculus canorus IX. 26. — Delichon urbica IX. 17. — Erithacus luscinia Vili. 31. — Erithacus philomela IX. 4. — Erithacus phoenicurus IX. 24. — Erithacus rubecida XI. 6. — Erithacus titys X. 4. — Fringilla coelebs IX. 4 — 27. — Grus communis X. 3. — Hirundo rustica X. 3. — Jynx torquilla IX. 2. — Lanius collurio IX. 14. — Lanius minor IX. 16. — Motacilla alba IX. 24 — X. 15. • — Muscicapa collaris Vili. 28. — Muscicapa grisola IX. 8. — Numenius arquatus IX. 14. — Oriolus galbula Vili. 30. — Parus ater X. 26. — Parus palustris IX. 26— X. 20. — Phyllos- copus collybita X. 20. — Pratincola rubetra X. 26. — Scolopax rusticola X. 31. — Serinus canarius hortulanus X. 20. — Sturnus vulgaris XI. 10. — Sylvia atricapilla X. 6. — Sylvia borin IX. 7. — Sylvia curruca VIII. 30. — Sylvia nisoria Vili. 20. Turdus musicus X. 16. — Turdus pilaris X. 15. — Turdus torquatus alpestris X. 1. — Turtur communis IX. 16. — Upupa epops IX. .30. Aquila 5 66 SCHEÎiK J. MoLNÁE Gyula, Hódság (Bács-B. m.) Acrocephahis arundinaceíis IV. 17. — Alauda arvensis III. 1. — Ardca cinerea III. 5. — Ciconia alba III. 23. — Cucuhts canorus IV. 20. — Cypselus apus V. 5. — Delichon iirbica IV. 7. — Erithacus luscinia IV. 15. — Ftilica atra III. 4.-. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 10. — Nycticorax griseus IV. 8. — Oriolus gal- hula IV. 28. — Podiceps cristatns III. 30. — Podiceps nigricans IV. 1. — Upupa epops IV. 10. Molnár Lajos, Molnaszecsöd (Vas m.) Tavaszi vonulás 1917. — Frühjalirsziig 1917. 1916/17. telén átteleltek : — Es überwinterten im Winter 1916/17 : Accentor moduláris, Alaxtda arvensis, Anas boschas, Emberiza, schoeniclus, Erithacus rubecula, Fringilla coelebs, Ligurinus chloris, Rallus aquaticus, Tiirdus nierula. Accentor modularis III. 16. — Acrocephahis ariindinaceus V. 2. — Acrocephalus ptalustris V. 8. — Actitis hypoleucus III. 28. — Alauda arvensis II. 12. — Anas boschas II. 26. — Anthus pratensis III. 5. — AniMis triviális IV. 23. — Ardea cinerea III. 3. — Ardetta minuta V. 5. — Caprimtilgus europaeus V. 4. — Ciconia alba III. 21. — Olivicola riparia IV. 21. — Cokimba oenas IL 10. — Columba palumbns II. 5. — Coracias garrula IV. 27. — Coturnix communis IV. 20. — Crex pratensis V. 4. — Cuculus canorus IV. 6. — Delichon urbica IV. 20. — Erithacus luscinia IV. 23. — Erithacus phoenicurus IV. 16. — Erithacus rubecula 111. 7. — Erithacus titys III. 22. — Gallinula cMoropus III. 24. — Hippolais icterina V. 6. — Hirundo rustica IV. 4. Jí/»?.aí torcßiilla IV. 29. — Lanius collurio V. 1. — Lanius minor V. 3. — Locustella fluviatilis V. 6. — Motacilla alba II. 26. — Motacilla boarula III. 8. — Muscicapa atricapilla IV. 28. — Muscicapa coliaris IV. 27. — Mìiscicapa grisola IV. 29. — Oriolus galbula V. 2. — Ortygometra porzana III. 29. — Pratincola rubelra IV. 22. — Saxicola oenanthe IV. 14. — Scolopax rusticola III. 9. — Serinus canarius hortu- lanus III. 26. — Sturmis vulgaris II. 28. — Sylvia atricapilla IV. 19. — Sylvia borin IV. 17. — Sylvia ctimtca IV. 16. — Sylvia nisoria IV. 27. — Totanus ochropus IV. 4. — Turfur cotmnunis IV. 29. — Vancllus capella II. 26. Mtjha Mihály, Jánoshida (Jász-N.-K.-Szoliiok m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 26. — Ardea cinerea III. 13. — Cerchneis vespertinus V. 2. — Ciconia alba III. 18. — Gallinago gallinula III. 8. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 10. — Siurnus vulgaris III. 12. — Tofanus calidris III. 9. — Vanellus capella II. 27. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahr s zug 1919. Alauda arvensis II. 17. — Ardea cinerea III. 23. — Ciconia alba IV. 6. — Gallinago gallinula III. 10. — Hirundo rustica III. 31. — Motacilla alba III. 6. — Motacilla flava III. 25. — Stnrnus vulgaris III. 10. — Vanellus capella II. 23. NÁDASSY KÁLMÁN, Szentgotthárd (Vas m.) Őszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Alauda arvensis IX. 29. — Ciconia alba IX. 8. — Columba oenas X. 15. — Coturnix communis X. 25. — Cypselus apus IX. 9. — Delichon urbica X. 14. — Eri- thacus titys X. 22. — Falco suhbuteo IX. 22. — Hirundo rustica X. 9. — Motacilla MADÁRYONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 67 alba X. 26. — Oriolus galbula IX. 10. — Pastor roseus X. 2. Sali. — Phyllosropus collybita X. 21. — Scolopax rusíicola X. 10. elsők, a nagy szárazság folytán igen kevés vonult, zöme X. 21. észleltetett, XI. 29-én egy hajtásban még 3 drb. észleltetett — X. 10. die ersten, infolge der grossen Trockenheit zogen nur wenige, Hauptzug am 21. X., die letzten 3 St. am 29. XI. — Sturnus vulgaris XI. 4. — Vanellus capella XI. IG. Tavaszi vonulás 1918. — F r ü h j a h r s z u g 1918. Alauda arvensis III. 12. Anser albifrons 111. 3. — Cerchneis tinnunculus III. 24. — Ciconia alba III. 25. — Columba oenas III. 24. — Columba falumbus III, 24. — Coturnix communis V. 2. — Crex pratensis IV. 17. — Cucultis canorus IV. 11. — Cypselus apus IV. 20. — Delichon urbica III. 31. — Erithacus luscinia IV. 22. — Erithacus piioenicurus IV. 6. — Erithacus titys III. 26. — Falco subbuteo IV. 8. — Gallinago gallinaria III. 3. — Hirundo rnsticct IV. 3. — Jynx torquiUa IV. 14. — Lanius collurio IV. 28. — Motacilla alba III. 5. — Muscicapa grisola IV. 80. — Ori- olus galbula IV. 25. — Phylloscopus collybita III. 29. — Pratincola rubetra IV. 20. — Scolopax rusticola III. 3. — Sturnus vulgaris II. 25. — Sylvia atricapilla IV. 14. — Sylvia curruca IV. 20. — Turtur communis V. 2. — Upupa epops IV. 7. — Vanellus capella IL 28. Öszi vonulás 1918. — Herhstzug 1918. Alauda arvensis X. 6. — Caprimulgus europaeus IX. 1. — Cerchneis tinnunculus X. 4. — Cerchneis vespertinus VIII. 24. — Ciconia alba IX. 4. — Columba palumbus IX. 20. — Coturnix communis X. 13. — Crex pratensis IX. 22. — Cypselus apus IX. 5. — Delichon urbica X. 5. — Erithacus titys X. 20. — Falco subbuteo IX. 25. — Hirundo rustica X. 5. — Motacilla alba X. 20. — Oriolus galbula IX. 13. — Phyllos- copus collybita X. 19. — Scolopax msticola X. 6. első •*- erste. — Sturnus vulgaris XL 9. — TJp%q)a epops IX. 8. Tavaszi vonulás 1919, — Frühjahrs zug 1919. Alauda arborea III. 5. — Alauda arvensis III. 4. — Ampelis garrula február elején több — Anfangs Feber melirere. — Caprimulgus etiropaetis V. 3. — Cerchneis tinnunculus IL 26. — Ciconia alba IV. 9. — Columba palumbus IL 27. — Coturnix communis V. 9. — Crex pratensis V. 11. — Cuculus canorus IV. 5. — Cypselus apus IV. 26. — Delichon urbica III. 29. — Emberiza calandra IV. 9. — Erithacus luscinia V. I. — Erithacus phoenicurus IV. 5. — Erithacus titys III. 21. — Falco subbuteo IV. 13. — Gallinago gallinaria III. 4. — Gallinago gallinula III. 2. — Hirundo rustica III. 27. — Jynx torquilla IV. 4. — Lanius collurio IV. 30. — Lanius minor V. 1. — Motacilla alba IL 28. — Muscicapa grisola V. 9. — Oriolus galbula V. 4. — Phyllo- seopus collybita III. 15. — Scolopax rusticola IL 28. — Sturnus mdgaris IL 18. — %/OTa atricapilla IV. 13. — ^Zvi'a curruca IV. 6. — Turdus musicus III. 10. — Twí-ÍMr communis V. 8. — C/)7M^>ft epops IV. 12. — Vanellus capella IL 25. Öszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Alauda arborea X. 5. — Alauda arvensis X. 13. — Cerchneis tinnunculus X. 21. — Columba palumbus X. 18. — Coturnix communis X. 5. — Crea: pratensis IX. 21. — Delichon urbica IX. 24. — Erithacus phoenicurus X. 5. — Erithacus titys XL 5. — i^iïieo aesalon XL 7. — Hirundo rustica X. 23, — Motacilla alba X. 30. — Phalacrocorax carbo XL 6. — Phylloscopus collybita XL 2. — Scolopax rusticola X. 4-XI. 20., 1920. I. 25. — Sturnus vulgaris XL 6. — TrtneWifs mi^eWa X. 20. 68 SCHENK J. Dr. Nagy Jenő, Uj verb ász (Bács-B. m.) Őszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Asio otus XI. 29. 10 — 15 drb. a templomkertben, XII. 1. elmentek — am 29. XI. etwa 10 — 15 St. im Kirchgarten, am 1. XII. waren sie verschwunden. — Delichon urhica X. 11. — Hirundo rustica X. 16. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Acrocephalus arundinaceus IV. 16. — Acrocephalus streperus IV. 16. — Anas crecca III. 21. — Anas querquedula III. 21. — Anas streperà III. 2. — Anthus pratensis 111. 2. — Ardea cinerea III. 20. — Ardea purpurea IV. 10. — Ardeola ralloides IV, 16. — Botaurus steUaris III. 10. — Caprirmdgus europaeus IV. 16. — Ciconia alba III. 19. néhány vonul -> É és Ny. felé — ziehen nach N. und W. ; III. 20. 4 vonul ->• É — 4 St. ->• N. — Olivicola riparia IV. 18. — Coturnix communis IV. 16. — Cuculus canorus IV. 18. — Cypiselus apus V. 14. — Delichon urhica IV. 11. — Embe- riza calandra III. 18. — Erithacus luscinia IV. 25. — Erithacus svecica cyaneculus IV. 11. — Gallinago major III. 18. — Gallinula chloropus IV. 11. — Hirundo rustica IV. 24. — Larus canus I. 7. — Locustella naevia IV. 11. — Motacilla alba III. 2. — Motacilla flava IV. 11. — Muscicapa atricapilla V. 7. — Nycticorax griseus IV. 11. — Nyroca ferruginea III. 2. — Nyroca fuligula III. 10. — Nyroca marila III. 18. — Oriolus galbula IV. 23. — Ortygometra porzana III. 18. — Pavoncella pugnax III. 21. — Podiceps cristatus III. 21. — Podiceps griseigena IV. 18. — Pratincola ruhicola III. 21. — Sturnus vulgaris II. 25. — Spatula clypeata III. 2. — Vanellus capella II. 25. 30 drb. ^ É — 30 St. ^ N. Nagy László, Nyíregyháza. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 25. — Anas crecca III. 5. — Anas penelope III. 1. — Anas querquedula III. 5. — Anthus pratensis II. 27. — Botaurus stellaris III. 7. — Circus aeruginosus II. 28. — Circus cyaneus III. 1. — Circus macrourtis 111. 7. — Emberiza calandra II. 27. — Fulica atra II. 28. — Gallinago gallinaria II. 27. — Ligurinus chloris II. 28. — Motacilla alba III. 5. — Numenius arquatus III. 1. — Nyroca ferru- ginea II. 27. — Scolopax rusticola III. 3. — Sturnus vulgaris II. 27. — Totanus ochropus III. 1. — Tardus menila II. 28. — Turdus musicus II. 28. — Turdus visicvorus II. 28. — Vanellus capella II. 27. Nemes Sándge, Kar ans eb e s. Hirundo rustica III. 23. 1918. OszTiÁN KÁLMÁN, Naszód. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Ciconia alba III. 25. — Columba oenas III. 10. — Coturnix communis V. 18. — Crex pratensis V. 20. — Cuculus canorus IV. 14. — Delichon urbica IV. 12. — Grtis communis IV. 6. — Hirundo rustica IV. 14. — Motacilla alba III. 10. — Oriolus galbula IV. 24. — Scolopax rusticola III. 18. — Sturnus vulgaris III. 2. — Turtur communis IV. 25. PÉTER Ignácz, Rácztöttös (Baranya m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahr s zug 1918. Alauda arvensis II. 24. — Caprimulgus europaeus IV. 19. — Ciconia alba IV. 25. — Ciconia nigra IV. 5. — Columba oenas II. 20. — Columba palumbus 11. 18. — MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 69 Coracias garrula IV. 18. — Coturnix communis IV. 12. — Cuculus canorus IV. 14. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 13. — Motacilla alba II. 27. — Scolopax rusticola IÎI. 2. — Siurnus vulgaris IV. 8. — Turtur communis IV. 17. PÉTEE Imee, Szada (Pest m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 21. — Ciconia alba III. 17. — Columba palumbus IV. 1. — Cuculus canorus IV. 11. — Delichon urbica IV. 8. — Erithacus luscinia IV. 10. — Erithacus phoenicurus IV. 4. — Erithacus rubecula III. 11. — Erithacus titys III. 18. — Hirunds rustica IV. 1. — Jynx torquilla IV. 4. — Lantus collurio V. 4. — Motacilla alba III. 8. — Muscicapa grisola V. 9. — Oriolus galbula IV. 29. — Phylloscopus collybita III. 29. — Scolopax rusticola III. 4. — Sturnus vulgaris II. 27. — Turtur communis IV. 20. — Upupa epops IV. 2. — Vanellus capella III. 2. De. Platz Bonifacz, Szentgotthárd (Vas m.) Ciconia alba III. 28. 1918. — Hirundo nisiica III. 30. 1918. RÁCZ BÉLA, Szerep (Bihar m.) Őszi vonulás 1917. — Herbstzug 1917. Alauda arvensis X. 28. — Cerchneis tinnunculus telelt — überwinterte. — Ciconia alba Vili. 26., IX. 4., IX. 26. — Coturnix communis IX. 22. — Cuculus canorus IX. 8. még szólt — letzter Ruf. — Delichon urbica IX. 29. — Hirundo rustica IX. 27.. X. 4. — Lanius minor VIII. 20. — Motacilla alba X. 18. — Motacilla flava IX. 20. — Oriolus galbula IX. 12. — Phylloscopus collybita X. 20. — Regulus cristatus XI. 10. első — erster. — Saxicola oenanthe IX. 22. — Turtur communis IX. 10. — Upupa epops IX. 4. — Yanellus capella XI. 18. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis IL 24. — Ciconia alba III. 30; átvonuló csapat 60 darab IV. 13. -^ ÉNy. — durchziehender Flug 60 SL ^ NW. 13. IV. — (IIL 22. Szeghalom III. 23. Biharnagybaj om). — Coturnix commtmis V. 4. — Crex pratensis IV. 18. — Cuculus canorus IV. 18. — Delichon urbica IV. 1. — Emberiza calandra III. 12. — Erithacus luscinia IV. 11. — Erithacus lihilomela IV. 19. — Grus communis IV. 2. — Hirundo rustica IV. 4. — Lanius minor IV. 3. — Motacilla alba III. 10. — Motacilla flava IV. 2. — Muscicapa coliaris V. 13. — Oriolus galbula IV. 23. — Phylloscopus collybita IV. 4. — Regulus cristatus IV. 15. — Saxicola oenanthe IV. 12. — Turtur communis IV. 27. — Upupa epops IV. 30. — Vanelhis capella III. 3. Öszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Alauda arvensis X. 25. — Cerchneis tinnuculus telelt — überwinterte. — Ciconia alba VIII. 22. — Coturnix communis X. 20. — Delichon urbica X. 6 — 8., X. 19. — Hirundo rustica IX. 24., 30. — Lanius minor VIII. 30. — Motacilla alba X. 12. — Motacilla flava IX. 14. — Oriolus galbula IX. 10. — Phylloscopus collybita X. 18. — Regulus cristatus X. 27 — XL 7. — Saxicola oenanthe X. 24. — Upupa epops IX. 6. — Turtur communis IX. 22. — Yanellus capella XL 12. Radetczkt Dezsö. Tárnok (Fejér m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Acrocephalus arundinaceus IV. 26. — Acrocephalus schoenobaenus IV. 10. — Alauda arvensis II. 10. — An W. — Dafila acuta X. 28. néhány — einige. — Emberiza schoeniclns X. 25. még itt a teljes létszám — der ganze Bestand noch hier. — Erithacus rubecula X. 25. egyesek — einige. — Erilharus iitys X. 22 — 23. két drb tartózkodott itt — zwei Stücke hielten sich hier auf. — Fulica atra X. 18 — 25. már csak kevés van itt — es sind nur noch wenige hier verblieben. — Gallinago galliimria X. 25. még itt — noch hier. — Galli- nula chloropus X. 25. kevés — wenige. — Hirundo rustica X. 17. 1 drb — >■ D. utolsó — die letzte -► S. — Motacilla alba X. 18 — 25. sok — viele. — Xyroca fuligula X. 25. néhány — einige. — Xyroca ferrugnea X. 18 — 25. néhány — einige. — Phylloscopus collybita. X. 25. egyesek — einzelne. — Podiceps nigricans X. 81. még sok — noch viele. — Pratincola rubicola X. 23-án 1 drb — 1 St. — Rallus aquaticus X. 25. igen kevés, ugy látszik igen megfogyott az itteni létszáma, sok megfagyott a télen — sehr wenige, wie es scheint ist der Bestand stark zurückgegangen, da diesen Winter viele erfroren sind. — Serinus canarins hortulanus X. 31. néhány — einige. — Spatula cly- peata X. 18. néhány — einige. — Sturmis vulgaris X. 18 — 25. óriási csapatok — ungeheure Schwärme. — Troglodytes parvulus X. 25. eg^'esek — einzelne. — Vanellus capella X. 23. 30-as csapat ->■ Ny. 25-én 5ü-es és 15-ös csapat -> Ny., X. 31. és XI. 1-én kis csapat ->• Ny. — X. 23. ein Flug von 30 St. ->■ W., am 25-ten Okt. ein 50-er und 15-er Flug nach -->■ W., am 31. X. und 1. XI. je ein kleiner Flug ->• W. Töredék az 1918. évi tavaszi madárvonulásból. — Frag- mente vom Frühjahrszug 1918. Acrocephalus arundinaceus lY. 17. az elsö — dér Erste. — Acrocephalus schoeno- bacmis IV. 18. első — erster. — Acrocephalus streperus horticolns IV. 23. az első énekel, ez idén gyakori — der erste singt, ist heuer häufig. — Ardetta minuta V. 5. első — erster. — Cerchneis vespertimts IV. 28. elsők — die ersten. — Clivicola riparia IV. 15. néhány — einige. — Cuculus canorus IV. 17. elsö — erster. — Erithacus luscinia IV. 16. elsö — erste. — Gallinago major IV. 23. 4 drb ^ ÉNy. — 4 St. -> NW. — Hydrochelidon leucoptera V. 7. elsö — erste. — Hydrochelidon nigra IV. 20. kis csapat — kleiner Flug. — Jynx torquilla IV. 20. 1 drb — 1 St. — Lanius collurio V. 4. első — erster. — Lanius minor V. 2. első — erster. — Locustella naevia IV. 15. énekel — singt. — Oriolus galbula IV. 29. első — erster. — Pandion haliaetus IV. 19-én 1 drb. — 1 St. — Phylloscopus sibilator IV. 16-án 1 drb — 1 St, — Plegadis falcinellus IV. 23-án 25 drb -> ÉNy. — 25 St. -> NW. — Pratincola rubetra IV. 18-án 3 drb — 3 St — Sterna hirundo IV. 23. kis csapat ->• Ny. — kleiner Flug -> W. — Sylvia com- munis IV. 13. elsö — erste. — Sylvia curruca IV. 21. elsö — erste. — Sylvia nisoria V. 3. elsö — erste. — Totanus stagnatilis IV. 23. 1 drb — 1 St. — Turtur comraunis IV. 23. elsö 3 drb — die ersten 3 St. Schenk Jakab, Budapest. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. (Anser fabalis X. 6. elsők — die ersten Rendes ,) — Cuculus canorus V. 1. — Erithacus luscinia IV. 8. — Erithacus phoenicurus IV. 8. — Hirundo rustica IV. 8. (X. 30. utolsó — die letzte. Rendes.) — Jynx torquilla IV. 2. — Lanius collurio V. 8. — Lanius minor V. 8. — Lusciniola melanopopon III. 30. Rendes. — Motacilla flava IV. 8. — Oriolus galbula V. 8. — Phylloscopus collybita IV. 1.; III. 30. Rendes. — Phylloscopus trochilus IV. 9. — Podiceps cristatus III. 30. Rendes. — Saxicola oenanthe III. 30. R e n d e s. — Serimis canarins hortulanus III. 6. — Sylvia 72 SCHENK J. atricapilla IV. 9. — Sylvia borin IV. 18. — Sylvia curruca IV. 9. — Sylvia nisoria V. 2. — T'urdus musicus III. 4. — Turtur communis V. 3. Simák Ferencz, Uzapanyit (Gömör m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 11. — Ciconia alba III. 29. — Columba oenas III. 1. — Coturnix communis IV. 14. — Crex pratensis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 13. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 21. — Hirundo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 1. — Motacilla boarula III. 12. — [.Oriolus galbula V. 2. — Scolopax rusticola III. 10. — Sturnus vulgaris III. 10. — FaweíZíts capella III. 10. Stoll Ebnő, Nyíregyháza. Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 12. — Ciconia alba IV. 1. — Coturnix communis V. 9. — Cuculus canorus IV. 23. — Delichon urbica IV. 10. — Erithacus phoenieurus IV. 3. — Hiì'undo rustica IV. 4. — Motacilla alba III. 17. — Muscicapa grisola IV. 12. — Oriolus galbula V. 2. — Sturnus vulgaris III. 16. — Sylvia currtica IV. 13. — Turtur communis V. 4. — Upupa epops IV. 3. — Vanellus capella III. 14. SzALAY Antal, Kopács (Baranya m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Ciconia alba HI. 25. — Columba pahimbus III. 14. — Coturnix communis IV. 7. — Delichon urbica IV. 4. — Motacilla alba II. 22. — Scolopax rusticola III. 8. — Tv/rtur communis IV. 6. — Upupa epops III. 30. — Vanellus capella II. 22. Szomjas Gusztáv, Kisfástanya (Szabolcs m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Teleltek — Es überwinterten : Anas boschas. — Anas crecca. — Anser fabalis. Cerchneis tinnunculus. — Columba oenas. Alauda arvensis II. 27. — Anser fabalis II. 24. — Anser neglectus II. 24. — Cerchneis vespertinus IV. 18. — Ciconia alba III. 24. — Clivicöla riparia IV. 27. — Coracias garrula IV. 21. — Coturnix communis IV. 20. — Cuculus canorus IV. 11. — Delichon urbica IV. 1. — Erithacus luscinia IV. 21. — Falco subbuteo IV. 27. — Fulica atra II. 27. — Grus communis IV. 16. — Hirundo rustica IV. 6. — Lanius minor V. 1. — Motacilla alba III. 11. — Muscicapa grisola IV. 18. — Oriolus galbula IV. 19. — Saxicola oenanthe IV. 6. — Sturnus vulgaris III. 3. — Upupa epops IV. 6. — Vanellus capella III. 3. Id. Szeöts Béla, Hejöcsaba (Borsod m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Accentor modularis III. 22. — Acrocephahis arundinaceus V. 8. — Alauda arborea III. 22. — Alauda arvensis II. 24. — Anthus triviális III. 30. — Circus aeruginosus II. 16. — Columba oenas II. 16. — Columba palumbus III. 30. — Cotttmix communis V. 1. — Crex pratensis V. 8. — Cuculus canorus IV. 11. — Delichon urbica IV. 2. — Emberiza calandra III. 15. — Emberiza schoeniclus III. 15. — Eri- thacus luscinia IV. 13. — Erithacus phoenieurus IV. 17. — Erithacxis titys IV. 13. — MADÁRVOKULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 73 Hirundo rustica IV. 11. — Jynx torquilla IV. 6. — Lanius collurio V. 5. — Lanius minor V. 5. — Ligurimis Moris IV. 3. — Locustella fluviatitis V. 8. — Locnstella naevia V. 5. — Milvus ictinus III. 15. — Motacilla alba III. 16. — Motacilla boarida III. 14. — Muscicapa atricapilla IV. 22. — Muscicapa coliaris IV. 26. — Muscicapa grisola IV. 26. — Muscicapa parva IV. 26.. — 'Oriolus galhula IV. 26. — Ortygometra porzana IV. 20. — PhyUoscojms collyhita IV. 1. — Pratincola rubelra IV. 20. — Pratincola rubicola III. 18. — Scolopax rusticola III. 18. — SUirnus vulgaris III. 2. — Sylvia atricapilla IV. 17. — Sylvia communis IV. 20. — Sylvia nisoria IV. 26. — Totanus ochropus IV. 13. — Tur dus niusicus III. 22. — Tardus torqiiatas alpestris IV. 2. — Turtur communis IV. 26. — Upupa epops IV. 14. Ifj. Szeöts Béla, Mocsolyás (Borsod m.) Ampelis garrula XI. 16. 1919. kis csapat — kleiner Flug. SzvoEÉNYi PÁL, Hévizgyörk (Pest m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Acrocephalus arundinaceiis IV. 19. — Alauda arvensis III. 2i. — Ciconia alba IV. 16. — Coturnix communis V. 5. — Crex pratensis V. 9. — Cucuhis canorus IV. 26. — Delichon urbica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 27. — Hirxindo rustica IV. 4. — Oriolus galhula IV. 26. — Turtur communis V. 7. — Upupa epops IV. 10. — Yanellus capella III. 16. Tabakovits Gusztáv, B a r a n d a (Torontál m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis II. 27. — Botaurus stellaris IV. 12. — Ciconia alba III. 27. — Ciconia nigra III. 29. — Crex pratensis IV. 8. — Gallinago gallinaria III. 21. — Gallinago gallinula III. 25. — Gallinago major III. 31. — Gullinula chloropus IV. 11. — Grus communis III. 19. — Hirundo rustica III. 30. — Numenius arquatus III. 19. — Xumeniiis phacpus III. 16. — Nyciicorax griseus III. 16. — Podiceps nigricans III. 30. — Scolopax rusticola III. 19. — Sturnus vulgaris II. 28. — Turtur communis IV. 9. — Yanellus capella III. 16. Taffeknee Béla, L u g o s. Tavaszi vonulás 1918. — F r ü h j a h r s z u g 1918. Alauda arvensis III. 28. — Ciconia alba V. 2. — Deliclion urbica IV. 10. — Hirundo rustica IV. 5. De. Tae.ján Tiboe, Békéscsaha. Scolopax rusticola XII. 2. 15. 1918. Ifj. Thóbiás Gyula, F e 1 s ö 1 á n c (Ahauj-T. m.) Őszi vonulás 1917. — Herhstzug 1917. Alauda arvensis X. 10. — Ciconia alba VIII. 30. — Coturnix communis X. 15. — Crex pratensis X. 6. — Cuculus canorus VIII. 17. — Delichon urbica IX. 22. — Erithacus luscinia VIII. 17. — Hirundo rustica IX. 2. — Jynx torquilla IX. 11. — Lanius collurio IX. 7. — Motacilla alba X. 19. — Oriolus galbula VIII. 19. — Sturnus vulgaris IX. 30. — Turtur communis ÍX. 10. 74 SCHENK J. Tavaszi vonulás 1918. — Früh] ahr sziig 1918. Acrocephalns arimdinaceus V. 6. — Alauda arborea III. 26. — Alauda arvensis II. 24, — Aquila jwmarina IV. 8. — Ciconia alba III. 31. — Columba oenas IL 17. — Columba palumbus III. 31. — Coturnix communis V. 3. — Crex pratensis V. 9. — Cuculus canorus IV. 12. — ■ Delichon urbic'a IV. 9. — Emheriza calandra III. 16. — Erithacus luscinia IV. 16. — Erithacus phoenicurus IV. 19. — Eritliacus rubecida III. 31, — Erithacus titys IV. 15. — Hirundo rustica IV. 12. — Jynx torquilla IV. 8. — Lanius collurio V. 7. — Lanius minor V. 6. — Ligurinus chloris IV. 5. — Locustella fluviatilis V. 11. — Motacilla alba III. 17. — Muscicapa atricapilla IV. 23. — Muscicapa collaris IV. 29. — Mtiscicapa grisola IV. 27. — Oriolus galbula IV. 29. — Phylloscopus collybita IV. 3. — Pratincola rubetra IV. 21. — Saxicola oenanthe V. 4. — Scolopax rusticola III. 21. — Sturnus vulgaris ITI. 5. — Sylvia atricapilla IV. 19. — Sylvia borin IV. 22. — Sylvia nisoria IV. 29. — Turtur communis IV. 28. — Upupa epops IV. 15. — Vanellus capella III. 16. Oszi vonulás 1918. — Herbstzug 1918. Alauda arvensis IX. 29. — Ciconia alba Vili. 22. fészeluöl — vom Keste VIII. 31., IX. 2. — Coturnix communis X. 12. — Crex pratensis X. 3. — Cuculus canorus VIII. 10. — Delichon tirbica IX. 6., IX. 16. — Erithacus luscinia Vili. 18. — Hirundo rustica IX. 8., IX. 14. — Jynx torquilla IX. 15. — Lanius collurio IX. 8. — Motacilla alba IX. 27. — Oriolus galbula VIII. 20. — Sturnus vulgaris IX. 26. — Turtur com- munis IX. 17. — TJpìipa epops VIII. 30. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arborea III. 20. — Alauda arvensis III. 19. — Aquila pomarina IV. 5. — Ciconia alba IV. 13, — Columba oenas III. 2. — Columba palumbus III. 30. — Coturnix communis V. 8. — Crex pratensis V. 9. — Cuculus canorus IV. 15. — Delichon urbica IV. 16. — Erithacus luscinia IV, 18. — Erithacus rubecula III. 30. — Erithacus titys IV. 5. — Hirundo rustica IV. 10, — J^/na? torquilla IV. 6. — Lanius collurio IV. 26. — Ligurinus chloris IV. 1. — Locustella fluviatilis V. 14. — Milvus migrans III. 29. — Motacilla alba III. 15. — Motacilla flava V. 7. — Muscicapa collaris IV. 5. — Muscicapa grisola V. 7. — Muscicapa parva V. 12. — Oriolus galbula IV. 24. — Phylloscopus collybita IV. 1. — Phylloscopus sibilator IV. 24. — Saxicola oenantheV. 2. — Scolopax rusticola IV. 14. — Sturnus vulgaris III. 6. — Sylvia atricapilla IV. 28. — Sylvia nisoria V. 2. — Turtur commiinis IV. 20. — Upupa epops IV. 6, — FaneWws capella III. 10. Oszi vonulás 1919. — Herbstzug 1919. Alauda arvensis X. 2. — Ciconia alba Vili. 29, — Coturnix communis IX. 29. — Cuctilus canortis Vili. 3. — Delichon urbica IX. 19. — Erithacus luscinia Vili. 30. — Hirundo rustica IX. 21. — Jì/wìc torquilla IX. 19. — Lanius collurio X. 4. — Motacilla alba X. 8. — Oriolus galbula Vili. 21. — Sturnus vulgaris X. 10. — Turtur communis IX. 20. — Upupa epops IX. 5. Thuróczt Ferencz, Szikla (Zólyom m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Columba oenas III, 16. — Cuculus canorus IV. 28. — Delichon urbica IV. 20. — Motacilla alba III. 11. — Scolopax rusticola IV. 20. — Turdus musicus III. 2, MADÁRVONULÁSI ADATOK — VOGELZUGSDATEN 76 Újvárt Ibma, Fájsz (Somogy m.) Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 22. — Ai-dea cinerea III. 23. — Ciconia alba III. 18. — Columba oenas II. 25. — Columha pabimbus III. 23. — Coracias garrula IV. 16. — (Jotumix communis V. 6. — Cuculus canorus IV. 10. — Erithacus luscinia IV. 24-. — Hirundo rustica III. 25. — Motacilla alba II. 22. — Oriolus galbida V. 3. — Scolopax rusticola III. 4. — Turtur communis IV. 22. — Upupa cpops III. 15. (?). — Vanellus capella II. 25. Ujváet Jenő, Polgár di (Fejér m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 2. — Columha oenas III. 1. — Columha palumbus II. 27. — Coturnix communis IV. 10. — Cuculus canorus IV. 24. — Delichon urbica IV. 13. — Erithacus luscinia IV. 11. — Hirundo rustica IV. 10. — Oriolus galhula IV. 17. — Turtur communis IV. 19. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 24. — Ciconia alba IV. 25. — Columba oenas II. 27. — Columba palumhus III. 1. — Cuculus canorus IV. 19. — Deliclion urhica IV. 3. — Erithacus luscinia IV. 7. — Hirundo rustica IV. 4. — Oriolus galbula IV. 28. — Twrtur communis IV. 12. Veveeán István, Abony (Pest m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arvensis III. 1. — Ciconia alba III. 19. — Columha pahimbus III. 25. — Cuculus canorus IV. 27. — Delichon urbica IV. 16. — Erithacus luscinia IV. 25. — Erithacus phoenicurus IV. 9. — Gallinula chlsropus IV. 5. — Hirundo rustica IV. 7. — Lanius collurio V. 8. — Motacilla alba III. 12. — Oriolus galbida V. 7. — Phylloscopus collybita IV. 6. — S'î/Zfùt atricapilla IV. 26. — %fom curruca IV. 12. — Turtur communis IV. 24. — Upupa epops IV. 8. Tavaszi vonulás 1919. — Frühjahrszug 1919. Alauda arvensis II. 20. — Cerchneis vesperiinus V. 6. — Ciconia alba IV. 6. — Columba palumbus III. 14. — Cuculus canorus V. 5. — Delichon urbica IV. 17. — Erithacus luscinia IV. 16. — Hirundo rustica IV. 2. — Motacilla alba III. 22. — OrioZttS íraZ&ííto V. 8. — Plujlloscopus collybita III. 27. — Sylvia curruca IV. 9. — Turtur communis V. 7. — Upupa epops III. 13. YoLLNHOFEE PÁL, Szászsebes (Szeben m.) Tavaszi vonulás 1918. — Frühjahrszug 1918. Alauda arborea III. 1. — Alauda arvensis II. 26. — Cerchneis tinnunculus IV. I. _ Columba oenas IH. 3. — Columba palumbus III. 5. — Coturnix communis V. 6. — Crex pratensis V. 8. — Cticulus canorus IV. 11. — Delichon urbica IV. 6. — Erithacus philomela IV. 18. — Erithacus rubecula telelt — überwinterte. — Hirundo rustica IV. 9. — Lanius collurio V. 2. — Xaii«ts i«inor V. 6. — JííZi'íís íc/í>íí'ek (Diptera): Lucilia sr Szitakötők (Odonata): Libeliuiidarum sp. larva . Aiirion sn 2' 1 1 1 1 . i 1 102 csíki e. A gyomortartalomban talált Az esetek száma — Anzahl der Fälle tárgy megnevezése Benennung des im Mageninhalt hónapok szerint — nach Monaten Össze- sen Zusam- men gefundenen Gegenstandes I. IL III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Egyenesszárnyúak (Orthoptera) : Forficula aiiricularia L. . . Acridiidarum sp Stenobothrus sp Stauronotus maroccanus Thbg Acridium aegyptium L. . ■ Caloptenus italicus L. . . . Locusta viridissima L. . . . Gryllus campestris L. . . • Gryllotalpa vulgaris L. . . . Félszárnyúak (Hemiptera): Pentatomidarum sp Aelia acuminata L Eurygaster maura Odontotarsus purpureoline- atus Rhaphigaster nebulosa L. . Dolycoris baccarum L. . . ■ Palomena prasina L. ... Harpactor iracundus .... Reduvius personatus . . • 1 3 1 1 2 1 2 2 2 1 1 5 2 1 1 1 3 1 13 7 1 2 1 5 1 l 1 1 4 5 1 1 1 1 2 5 3 2 1 8 1 2 1 1 3 1 1 1 1 1 2 1 3 2 2 2 2 1 2 1 1 1 1 1 1 18 1 1 1 1 6 5 1 6 18 1 1 7 1 57 20 1 7 10 1 1 1 ■í 2 1 3 20 2 1 6 8 Felismerhetetlen rovartörme- lék (nicht erkennbare In- sektenbruchteile) .... Pókfélék (Arachnoidea): Arane arum sp Epeira sp Százlábúak (Myriapoda) : Julus sp — unilineatus 1 A SZARKA TÁPLÁLÉKA - NAHRUNG DER ELSTER 103 Ezeken kivül ásványi eredetű anyagokat is találtam a gyomor- tartalomban , igy homokszemeket, kisebb-nagyobb kavicsdarabokat (8) vagy mészködarabkát (1). A fénylő, csillogó anyagot pedig egy darab 1 filléres bronzpénz képviseli. A megvizsgált anyag azt is bizo- nyltja, hogy a sok szemes takar- mány nem mindig a gazdasági ud- varról elcsent anyag, hanem sok- szor a háziállatok, főleg a ló trágyá- jából kerül ki. így a legtöbb alka- lommal a zab vagy árpaszemek mellett ott találjuk a különféle ganajturó bogarakat (Geotriqjes, Copris, Onthophagus. Oniticelhis, Aphodius), ékes bizonyságául annak, hogy a táplálék honnan került. A szarka hasznos működését bi- zonyltja az a sok emlős (egér, poczok, cziczkány), melyet elfogyaszt, külö- nösen pedig a késő őszi és téh hónapokban, valamint az a tömér- dek rovar is, melyek között sok a kártékony. A szarka rovartápláléka is nagyrészt a nagy mennyiségben fellépő kártékony rovarokból áll (pl. cserebogarak, szipolyok, drótféreg, barkók, tücskök, sáskák, marokkói sáska), mert ezeket találja működési területén legkönnyebben meg. Amilyen jó és hasznos működést fejt ki eképpen a szarka, époly kár- tékony más oldalról. így az iroda- lomból is eléggé ismert csibe- és éneklő madarat rabló természetét a meg\'izsgált anyag is eléggé bizo- nyítja. Madárfiókák, csibék marad- Ausserdem anden sich im Magen- inhalt auch mineralische Materialien, so Sandkörner, kleinere oder grössere Kieselsteinchen (8) oder Kalkstein- chen (1). Die glänzenden, funkeln- den Gegenstände vertritt ein 1 Heller Bronzegeldstück. Das untersuchte Material beweist uns, dass die vielen Getreidekörner des Mageninhalts nicht immer aus dem Wirtshof erhascht werden, son- dern vielmals aus dem Dünger der Haustiere, besonders der Pferde stammen. So finden wir neben den Hafer- oder Gerstekörnern meist die verschiedenen Mistkäfer (Geotrupes Copris, Onthophagus, Oniticellus, Aphodius') in Anzahl an, als besten Beweis über die Herkunft der Nah- rung. Die nützliche Funktion der Elster beweisen die vielen kleinen Säuge- tiere (Mäuse, Feldmäuse, Spüz- mäuse) die sie vertilgt, besonders in den Spätherbst- und Wintermo- naten, und die Massen von Insek- ten, darunter viele Schädlinge, die ihr zur Nahrung dienen. Die Insek- tennahrung besteht grösstenteils aus in Anzahl auftretenden Insekten (z. B. Maikäfer, Anisoplien, Drat Würmer, Rübenrüssler, Gryllen, Feld- heuschrecken, Marokkanische Wan- derheuschrecke); denn diese findet sie am leichtesten in ihrem Revier. Wie immer nun auch diese nütz- liche Funktion der Elster ist, ebenso schädlich ist sie andererseits. So beweist das untersuchte Material jene gut bekannte Natur der Elster als Räuber der Hühnerkücklein und junger Singvögel. Die Überreste lOé csíki e. ványai nem egyszer kerülnek a gyomortartalomból elibénk lábak, csőr, tollak, csontok stb. alakjában. De rovására kell irnunk, hogy egyes vidékeken rendszeresen vadássza az apró gyíkokat, a hasznos futrinká- kat, stb. melyek elpusztítása hasznos működésük miatt fájlalandó. De nemcsak ezeknek a hasznos állatoknak a pusztítása van a rová- sán, hanem feljegyezhetjük a bizo- nyítékok alapján tojásrabló termé- szetét is. Nemcsak a tyúk-, hanem más madarak tojása is kedvenc eledele lehet, mert sokszor találjuk begyében az apró tojáshéj darabkák mellett a tojás sárgájától összera- gasztott vagy bevont egyéb táplá- lékot. dieser finden wir oft im Magenin- halt in Gestalt von Füssen, Schnabel- teilen, Federn, Knochen u. s. \v. Auch müssen wir ihr auferlegen, dass sie in einzelnen Gebieten regel- mässig auf junge Eidechsen, grosse Laufkäfer (Carabus) u. s. w. Jagd macht, was um deren Nützlichkeit sehr zu beklagen ist. Aber nicht nur die Vertilgung dieser nützlichen Tiere hat die Elster am Gewissen, sondern wir müssen bezugnehmend auf die Belege auf- zeichnen, dass sie auch ein Eier- dieb ist. Nicht nur Hühner-, son- dern auch andere Vogeleier scheinen ihr ein Leckerbissen zu seien, da wir im Mageninhalt oft kleine Split- ter von Eischalen und durch Ei- dotter zusammengeklebte oder über- zogene übrige Nahrungsmittel finden. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 105 Kisebb közlemények. Buda Elek gyűjteményének maradványai a nagyenyedi Bethlen-kollégiumban. Attól a szándéktól vezéreltetve, hogy régi ornithologusaink és gyűjtőink még fennmaradt madaraiból kis ereklye- gyűjteményt rendezzünk a M. kir. Madártani Intézet helyiségeiben, még a háborii alatt többfelé irtam idevonatkozó adatokért és adományokért. De. Sziládi Zoltán a nagyenyedi Bethlen-kollégium természetrajzi tanára szokott szívességével megküldte az oda került Buda ELEK-féle gyűj- temény még meglevő példányainak jegyzékét, hogy válogassuk ki a megfelelőt. Az elküldésre azonban már nem jutott idő, mert jött a forradalom és nyomában az oláh megszállás, a mely alatt most is sínylődik a magyar kultúrának ez az ősi hajléka. Ki tudja, valóra vált- hatjuk-e a kegyeletes szándékot és sikerűl-e másodszor is kimenteni ezt a gyűjteményt. 1848-ban kimenekült az oláh dúlás elől, hogy most mi lesz a sorsa, elválik. Egyelőre közöljük a még meglévő példányok jegyzékét: *) Cypsehis opus, Loxía curvirostra, Ligurinus chloris, Passer domesticus, Oale- rida eristata, Phylloscopus trochílus, Sylvia eonimnnis, Monticola saxatilis, Accentor coliaris, Oriolus galhula, Coloeus monedula, Circus cyaneus, Circus macrourus. Circus aeruginosus, Accipiter nisus, Astur pahimharius, Milvus ictinus, Arehihuteo lagopus, Aquila chrysaé'tos, Falco pìeregrinus, Falco suhhnteo, Cerchneis Naumanni, Cerehneis verpertinus, Pavoncella ptugnax, Himantopus Candidas, Yanellus capella, Olareola pratincola, Ardeola ralloides, Cygnus olor, Mergus merganser, Pelecanus onocrotalus,**) Larus ridibundus, Podiceps iiigricans. Schenk Jakab. A kócsag hajdani fészkelése és tenyésztése a Bodrogközben. Az 1918. évi Aquila mellékletében megjelent „A kócsag hajdani és jelen- legi fészkelőtelepei Magyarországon" cimü értekezés a kócsagtenyésztés lehetőségét is érinti. Erre nézve óhajtok egy történeti adatot közölni, habár csak közvetett bizonyítékot szolgáltat arról, hogy már a régi időben is foglalkoztak a kócsagtenyésztéssel. Tiszakarádon, Zemplén megyében hajdan, mikor az egész Bodroglíöz egy mocsár volt, költött a kócsag. Valamilyen ügyletből kifolyólag a karádiak kötelesek voltak minden tavaszszal bizonyos mennyi- ségű kócsag tojást beszálhtani a leleszi káptalannak. Egy izben az éppen *) Az eredeti gyüjteményjegyzéket lásd Aquila XXllI. 1916. p. 188. etc. **) Nem volt meg az eredeti gyüjleményben, sem a ZEXK-félében, tehát későbbi szerzemény lehet. 106 KISEBB KÖZLEMÉNYEK kócsag tojást szállitó emberek útközben megháltak valahol s éjszaka két pataki diák kicserélte a kócsag tojásokat bagoly tojásokkal s az emberek ezeket vitték el Lel esz re, a hol azután a tyúk alatt kikeltek a kócsag helyett a bagoly fiókák. Innen származik a karádiak ma is élö gúnyneve : „karádi bagoly". Ez tehát némi nyom arra, hogy Lel es zen hajdanta kócsagtenyész- téssel foglalkoztak. Az ott székelő történelmi nevezetességű káptalan irattárában esetleg közelebbi adatokat is lehetne erre nézve találni. Szemebe László. Bezerédj Egnácz levele Sibrik Antal győri alispánhoz. Buda, 1789. aug. 1. Regenten, a midőn még a' Fudon együt vadásztunk, Gólát többet láttam mint fossos Kémet, de most ugy hallom, hogy minden felül az vizes helyek körül számossan vagyon ; nehéz ugyan lönni eöket, mert nagyon vigyáznak, de ugy beszéllik, és úgyis álléttyák az orvosok, hogy az vadásznak még jobban kell tőlük tartani, mert ha le fossák az Embert, nem tsak hogy meg motskolódik az Ember tőlük, de az egésségre való nézve is veszedelmes. Magát Uram Bátyámat mert ha megy is vadászni, tud vigyázni, tsak nem egy könnyen féltem tőle, de az Gyermekeire vigyáztasson Uram Bátyám, az ollyan ficzkók örömöst lűdöznek s azt sem nézik Kotsage, Golae vagy Kém. Négy Lábú vad kevés vagyon Csécsénben, a Nagy Tél a Nyulakat is talán ki vesztette. Rókát és Farkast nem emlékezem hogy ottan valaha láttam volna, és igy ezektül a ficzkokat félteni nem lehet, az Isnyefet nem igen lűdözik a gyerekek, mert sebessen repül, de a' Kémre én is igen szerettem pufogtatni a' Puskát, a' volt talán a' szerencsém, hogy közel nem értem soha ; hanem arrul emlékezem, hogy egyszer a' Sárban belé is vitt, egy helyrül a másikra repült, meg meg szállót, a nagy kívánságban, hogy mind le lőhetem, tsak nem hínárban veszetett, erre való nézve is lehet a Gyerekeket ónia tőle ; emlékezik mellette Uram Bátyám, hogy az vad Réczét is maid tsak nem az életemmel füzettem meg, tsaknem mindenkor eszemben jut, a' midőn vadászni megyek, és mindenkor primum positum hogy az ember vigyázva járjon. Közli : Cheenel István. A nagy kócsag (Egretta alba L.) állománya a Fertő-taván az utóbbi években határozottan örvendetesen gyarapszik. Schenk Jakab ugyan a Fertőn való utolsó látogatása alkalmával, 1913-ban, a keleti parton Illmicz táján csak 2 — 3 pár fészkeléséről szerzett tudomást (Aquila 1918. évf Mellék. 45. old.) s megjegyzi, hogy az északnyugati parton Fehéregyháza vidékén — hol Homeyer Sándor szerint 1891-ben 2 pár fészkelt — már nem találta költve. ügy látszik azonban, hogy az utolsó 6 évben mégis — talán több helyen is — keletkeztek kócsagtelepek KISEBB KÖZLEMÉNYEK 107 a Fertőn, mert Kotsis Gyula nagycenki urad. tiszttartó szóbeli közlése szerint ö 1919. nyarán, a költés időszaka után, mintegy 80 drb. nagy- kócsagot figyelt meg a Fertő déli részein s emiitette, hogy egyéb gémfajok is elszaporodtak az idén. Chernél István. A nagy kócsag valószínű fészkelése Kunszentmiklós vidékén. 1918. április havában hallottam először, hogy 4 példány nagy kócsag jár rendesen az a p a j i nádasok felől a Kimszentmiklós határában levő kisebb vízállásokhoz este és reggel. Májusban magam is észleltem őket, a mint a Pozsáros felöl érkeztek s egy kisebb gyékényes tóban halász- gattak. Látcsövem segélyével megállapíthattam, hogy mind a négy példány disztollas volt s különösen kettő tűnt ki gyönyörű kócsagjával. Ezután elkerültem hazulról s csak szeptember közepén észleltem őket újból az emiitett gyékényes tónál — ezúttal azonban 9 darabot. Ezek itt naponta megjelentek reggel és este s végre hosszas utánjárással sikerült egyet elejtenem, amely kitömve birtokomban van. Csőre világoszöld s ugy gon- dolom, hogy a fiókák egyike. Október 9-én láttam őket utoljára. De. Tóth Ödön. A kisbalatoni kócsagállomány 1919-ben. Ez idén a kócsag- állományt jóval kevesebb veszély fenyegette, mint más években. A vízállás oly magas, hogy a fészkekhez való gázolás lehetetlen, fegyver hiányában pedig senki se vadászik s igy most abszolút biztonságban vannak. Pedig ezidén szép számmal mutatkoztak és tavasszal egy alkalommal 12 darabot láttunk. Szabó Lajos, Balatonszentgyörgy. Az újvidéki gémtelepet, melyben a legutóbbi időben körülbelül 500 — 1000 gémpár fészkelt — Ardeola ralloídes, Ardea purpurea, Nycti- corax griseus, néhány Plegadis falcinellus és Phalacrocorax pygmaeus — az újvidéki vadásztársaság indítványomra tilalom alá helyezte. Örömmel adok hírt erről az elhatározásról, bár hasonló eljárásra buzdítaná sok más érdekes madártani területeinek vadász közönségét addig is, mig a közálla- potok rendezése után hozzá foghatnánk Magyarország természetvédelmének megszervezéséhez. Dk Szlávt Koenél. A pásztormadár 1917. és 1918. évi megjelenése Magyar- országon. Ismét két egymásután következő évben jelent meg nálunk a pásztormadár s az egyikben újra nagyobb számban, sőt fészkelt is. A katonai szolgálat sajnos megakadályozott abban, hogy ezekről az inváziókról részletesebb és kimerítőbb adatokat és a fészkelésre vonat- kozólag bizonyítékokat szerezzek, pedig ez már annál is fontosabb és érdekesebb lett volna, mert az utolsó évtizedek tapasztalatai alapján 108 KISEBB KÖZLExMÉNYEK számitani kell azzal a lehetőséggel, hogy a pásztormadár hazánk gyakoribb, sőt esetleg állandó fészkelő madarává válik. így 1905-töl 1910-ig minden évben megjelent s háromizben fészkelt. Megjelent azonkívül 1914-ben s most újra két évben egymásután. Nem lehetetlen, hogy egy igen érdekes áttelepülésnek vagyunk tanúi, amely a legélénkebb érdeklődésre tarthat számot. Az 1917. évi megjelenés adatai a következők: Junius 3-án 5—6 darab Hegy köztóttelek biharmegyei községben Csath Andeás, értesítése. Junius 7-én Szentágota és Lesses között (NagyküküUő m.) 40 — 50 darabból álló csapat, másnap pedig egy még nagyobb csapat; Halász DÉNES értesítése. Plattet Árpád szerint Tiszatarján ban (Borsod m.) június 8-án 40 főnyi csapat jelent meg, június 18-án pedig újból 10 — 12 darabot láttak. Lowieseb Imbe június 25-én Periasz (Torontál m.) közelében 3 darabot látott. A legkorábbi adat az előfordulás legnyugatibb pontjáról való, t. i. Csölösztő poszonymegyei községben Kunszt KÁROLT értesítése szerint már májusban jelent meg egy csapat. Az 1918. évi invázió jelentékenyen nagyobb volt, mint az 1917. évi. Annál sajnálatosabb, hogy a bejelentések száma oly csekély, különösen a fészkelésre vonatkozólag. A legrészletesebb jelentést RÁcz Béla kitűnő megfigyelőnk küldte be. Ezt az Aquila más helyén közöljük. Szerinte Szerep biharmegyei községben június 25-én jelent meg az első 10 — 12 példány, azután folyton több lett, ugy hogy 100-as csapatokban járt. Julius 20-tól kezdve gyérült a számuk s az utolsó 40 — 50 főnyi csapatot augusztus 4-én látta. Bakó Gábor a Rovartani állomás adjunktusának értesítése szerint a Hortobágyon is megjelentek és pedig már június első napjaiban. Egyik helyen 4 darabot, másutt egész csapatot láttak. Itt azonban valószínűleg nem fészkelt, mert Szomjas Gusztáv július 3-án és 4-én már nem találta itt. A Dunántúlon is elég korán mutatkoztak. Bes- SENTET szerint június 9-én D é g e n, Veszprém m., 3 csapat jelentkezett 20 — 25 darabjával. Egy Cebva FRiGTES-hez küldött értesítés szerint M e z ő- kászony közelében tízezrével fészkelt kőrakásokban. Ennek a helynek a közelében fekszik Bodrogszentes, ahol Vitánti LÁszLÓ-nak egy június 23-áról keltezett híradása szerint szintén fészkelt a kőbányák hasa- dékaiban és állítólag az erdő odvas fáiban. Itt főleg a legelőkön a gulya és ménes körül tartózkodtak, de a gyümölcsöst is nagy számban lepték el. Főleg a megytermésben okoztak igen nagy károkat. Ezen a terü- leten is igen nagy volt a fészkelők száma úgy, hogy a lakosság kosár- számra vitte piacra a pásztormadarak tojásait. A Nimród vadászati folyó- irat 1918. évfolyamának 344. lapján Neográdt József azt írja, hogy Óbecse vidékén 1918. július 10-én 20 — 30 darab mutatkozott. Az utolsó- kat október 2-án látták Sali vasmegyei községben Nádasst Kálmán megfigyelőnk értesítése szerint. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 109 Oekologiai szempontból is nagyon érdekes a két legutóbbi invázió, mert nem sáskajárással kapcsolatban történtek, sőt többnyire a rovarirtás helyett a gyümölcstermés pusztítására vetették magukat. Erre vonatkozólag különösen RÁcz Béla megfigyelőnk következő megfigyelései vetnek érdekes világot. Ennek az érdekes jelenségnek tán az lehet a magyarázata, hogy a jelen invázió madarai kultivált vidékekről jöttek, míg a sáska és szöcske pusztítók a steppékról érkeztek hozzánk. Sche^tk T A pásztormadár (Pastor roseus L.) tömeges megjelenése Szerepen 1918-ban. Ez az eddig vidékünkön ismeretlen madár ezidén oly tömegben jelent meg, hogy általános érdeklődést keltett, már szokat- lanul lármás és bizalmas viselkedésével is, udvarról-udvarra röpködve. Junius 25-én jelent meg az első 10 — 12 példány az enyémmel szomszédos szőlőben egy félig kiszáradt fán, erősen csevegve az alkonyi napfényben. Az egyiket vagy 15 — 20 lépésnvire belopva, fekete szárnyá- ról és rózsaszínű testéről biztosan fehsmertem. Másnap este az említett fán oly tömegben g^nïltek össze, hogy az ágak lehajlottak alattuk. Fülsiketítő lármájuk a teljes lealkonyodásig tar- tott. Éjjeli pihenőre a szőlőnket kerítő akácfákon helyezkedtek el. 27-én a falu felett többször átvonultak százas csapatokban. 28-án egész délután a falu udvarait körítő akácfákon tanyáztak. 1 — 2 napi szünettel így folyt ez egészen július 20-áig. Juhus 10-én a lakásunktól 5 — 6 méternyire álló jókora fehér eperfát lepték el oly tömegben, hogy egy negyedóra alatt teljesen letisztították róla az érett vagy zsendült epret, csak a teljesen éretlent hagyva meg. Egy részük a fán költötte el az epret, nagyobb részük azonban a távo- labbi fákra vitte elfogyasztani. E ritka látványban 3 — 4 lépésnyiről gyö- nyörködtünk ; csak ha felálltam, röppentek távolabb, mihelyt leültem, ismét visszajöttek. E jelenséget ezután az egyes udvarokon álló eperfákon naponta lehetett észlelni. Július 20-tól gyérült a számuk, már csak 10 — 15-ös csapatokban voltak láthatók. Augusztus 4-én egy nagyobb — 40 — 50 főnyi — csapat egy kicsö- vezett tengeri táblán szállt meg; a csöveket és tarlót kutatni látszottak, de fosztogatás jele nem maradt utánok. Az utolsó csapat aug. 8-án mutatkozott. A pásztorokat fig\'^elmez- tettem e madarakra, kértem, figyeljék meg a legelőkön való megjelené- süket, mert a legelőkön annyi volt a szöcske, mint emberemlékezet óta is alig. Ámde a legelőkön leszállni soha sem láttuk. RÁCZ BÉLA. 110 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Pásztormadár (Pastor roseus L.) Vasmegyében. Kendbffy Lajos 1918. május 28-án este Taródházán lőtt 1 darabot. Tudtommal ez az első pásztormadár, mely Vasmegye területéről került meg s mint bizo- nyító példány kitömve a tulajdonos birtokában van. Figyelemre méltó, hogy az idén ennyire nyugat felé nyomult e vándor madárfaj. A meg- figyelő tudósítása szerint egy magában üldögélt egy jegenyefa tetején s nem csapatosan vagy seregélyekhez társulva. Gheenel ^stván A vörösnyakú lúd újabb előfordulása Magyarországon. Nemes- kéri Kiss Géza értesített, hogy 1919. március 14-én a Hortobágyon lőttek megint egy Branta ruficollist. Ö is ott volt akkor s elküldte a madár vázlatát ceruzával és a madár vérével készítve. A fiatal Odescalchi herceg papnevelője lőtte egy 30-as csapatból s kitömette. A madár az Odeschalchi család budapesti lakását disziti. Chernél István. A rozsdástorkú pipis (Anthus cervinus Pali.) Vasmegyében eleddig nem került megfigyelésre. 1919. okt. 5-én azonban a Kőszeg- től keletre eső T ö m ö r d község egyik nagy ugaron maradt táblájáról kelt fel előttem e fajnak egy példánya jellemző „bí í szt-bí í szt" szavát hallatva. Nyugatmagyarországban először Fászl István észlelte 1883. má- jusban Sopron vidékén, majd 1895-ben Eszterházán került meg május 17-én, végül 1900. szept. 11-én és 1901. szept. 20-án a Fertőn. Cheenel István. Madártani hírek a Hortobágyról az 1918. évből. A halastavak berendezése óta igen megélénkült a Hortobágyon a madárélet, különösen sok a vízimadár. Érdemes lesz itt megfigyeléseket tenni, ügy látom, hogy a kultúra nem csinált itt nagyobb zavart, sőt inkább előnyére válik a madaraknak. Alábbiakban közlöm 1918. évi megfigyeléseimet : Július 3-án a Faluvég halmi erdő körül 4 drb. Buteo ferox-ot láttam egészen közelről. A pásztorok igen jól ismerik ezeket a madarakat s azt mondják, hogy költenek itt. A gyakori előfordulásból s a madarak bizalmasságából következtetve ezt én is valószínűnek tartom s most már majd ebben az irányban fogok figyelni. A Hortobágynak ez a része tel- jesen le volt perzselve, víz sehol. Nem is láttam egyebet, mint néhány Milvus migrans-i, Cerchneis vespertinus-i és tinnunculus-i^ 1 drb. Aquila heliaca-t, néhány Numenius arquatus-i^ 1 drb. Olareola pratincola-i. Július 4-én a halastónál a következő madarakat láttam : 1 túzoh^ igen sok Anas boschas, A. qíierquedula, Fulica atra, Podiceps eristatus és nigricans, néhány Ardea cinerea és purpurea^ Hydrochelidon-îélék. Sterna hirundo, Totanus-îélék, néhány 100 Anser ferus, 1 Falco pergrinus^ KISEBB KÖZLEMÉNYEK 111 Falco subbîiteo, Haliaëtiis albicillák (a halastavak igen sokat vonzottak ide), Milvus migrans és Circus-íéiék. A kecskési erdőben szintén 2 Butero ferox, melyek állandóan ott tartózkodnak. Köpetükben madártoll volt. A Cserepesen 8 túzokot láttam. Pastor roseus nem volt sehol, pedig csak úgy hemzsegett a sok szöcske. Bemondás szerint a halastavon 9 drb. gödényt is láttak, de lövésre nem vái'tak. Ez idén is láttak darut a Hortobágyon, én nem láttam, de április 16-án 6 drb. gyönyörű példányt figyeltem meg Tiszalökön. 300 lépés- nyire bevártak, de aztán fölkerekedtek s eltávoztak ÉK. felé. Évente 40 — 60 daru szokott nyaralni a Hortobágyon. Vedléskor a csikósok min- dig vernek el belőlük. Lóháton üldözik és a mint elérik ostorral verik, a mire a daru hanyatt fekszik. Debreceni gazdánál kerül ilyen elvert példány az udvaron. Október 1-én a tiszalöki határ fáit ellepő 2 — 300 örvös galamb (Columba palumbiis L.) közt egy albínót láttam. Lelőni minden igyeke- zetem mellett sem sikerült. Október 8-án Nánáson, Brassóhalmon, a kis Hortobá- gyon és a papegyházi erdőn keresztül Kecskésre mentünk, majd 10-én a Cserepesen, Szandaléken, Bagotán s a nánási legelőn keresztül haza. A juhosháti erdőben egy királysast (Aquila heliaca Savig y és 8 réti sast (Haliaé'tus albicilla L.) láttunk; utóbbiakból estére kettőt sikerült elejtenem. Láttunk továbbá 4 vándorsólymot, 1 törpesólymot és néhány vörös vér- csét, valamint 2 hollót, néhány vetési- és dolmányos varjút. Gége lúd (Anser neglectus Süshk.j, vetési és nyári lúd (Anser fabalis Lath, és ferus Bechts.) kevés volt. Annál több volt a kis lilik (Anser erythrojnis L.), melyből 12 darabot sikerült elejteni. Rengeteg volt a tőkés- és nyílfarkú réce, a bibic és seregély. Cserepes és Szandalék közt 22 túzok volt s ugyanott 30 daru vonult keresztül 11-én. Bagota pusztán az idén is költött a törpe túzok (Otis tetrax L.) melynek 3 fészekalját találták meg és ősszel 15 — 20 főnyi csapatját látták. Szomjas Gusztáv. Haematopus ostralegus eg^- példányát láttam 1918. október 13-án Budapesten a téli kikötőben. Csőegey Titus. A hósármány (Calcarius nivalis L.) 1918. január 1-én Mező- c s át on több száz főnyi csapatban jelent meg, melyből sikerült 2 bizo- nyító példámi: meglőni és a M. k. Madártani Intézetbe beküldeni. SZEŐTS BÉLA. 112 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Hattj/'tít láttak 1919. március hó 10-én Jánoshidán J.-N.-K.- Szolnokmegyében. Két nappal előtte a szomszédos pestmegyei Farmos vidékén látták. Határunkban csak egy napig tartózkodott. MuHA Mihály. Fehér hattyúk. 1917. március 10-én Barandán (Torontálmegye) a falu mellett levő Sóstón 4 drb. fehér hattyút láttam. Bár a nád jó fedezékül szolgált, 150 lépésnél közelebbre nem tudtam a ritka vendé- geket becserkészni, így a fajt pontosan nem is tudtam meghatározni. Kb. 10 évvel ezelőtt szintén láttak vidékünkön hattyúkat. Tabakovics Gusztáv. Buteo ferox lövetett 1918. október hó 20-án Két útköz heves- megyei községben. ^^^^^^ ^^^^^ Oíis iarda jelenleg már nem fészkel Kispereg (Arndm.) vidékén. Legutóbb 8 — 10 évvel ezelőtt fészkelt. Ezidén július havában egy öreg kakast riasztottak föl az aratók. Az 1916/17. évi kemény télen kb. 16 darabból álló falka tartózkodott a peregi és battonyai határban, de ezek is azt hiszem észak felől érkeztek ide. Valószínűleg abból a falkából lehetett az a szép kakas, a mely Kunágotán került terítékre a Kupa pusztai majorban, a hová a nagy hideg miatt húzódtak be a túzokok. CsATH András. A künágoíai vetési varjútelep. Az Aquila 1904. évfolyamának 346. lapján Vásárhelyi József tudósítása szerint a vetési varjú K ú n - ágotán nem fészkel. A tudósítás téves, mert id. Nagel Vilmos pusztá- ján óriási varjútelep van a kastélyt környező akácosban. Nevezett birtokos igen-igen kedvelte a varjakat s ha megtudta, hogy valamelyik cselédje vagy annak g>('ereke kiszedett egy varjúfészket, azt szolgálatából elbocsá- totta. El is nevezték az öreg urat „varjú király"-nak. CsATH András. Darvak nyáron. 1916. június hó 27-én 8 darabot láttam Nagy- mar gita torontálmegyei községben. Vigan krúgatva magasan vonultak ÉK. felé. Még később is láttam őket. Nem hiszem azonban, hogy vidé- künkön fészkelnének. j^^^ g^^^^ Kornél. Adalékok Pécs város madárvilágához. Aki Pécsett megfordul a nyári hónapokban lehetetlen, hogy meg ne hallja a nagy vijjongást, melyet a nyílsebesen ide-oda röpködő sarlós fecskék hallatnak. Nappal alig mutat- kozik néhány darab, mig a szürkület beállta előtt százával röpdösik körül KISEBB KÖZLEMÉNYEK 113 a nagyobb épületeket. A pécsi állomány körülbelül 2 — 3 ezer, de a fész- kelök, melyek az egész városban levő nagyobb epületek és tornyok lakói, megfigyelésem szerint csak egy tizedrészét alkothatják ennek a számnak. 1917. évi október első felében a pécsi székesegyház díszletei között láttam először a hajnal madarat. Reá következő márciusban ugyanitt talál- koztam vele, nem lehetetlen, hogy itt fészkel. 1918. május hó első felében a pécsi „Nemzeti szinház" és „Város- háza épület" előtt sétálgatva bájos kellemes, ritkán hallott madárdalt hallot- tam, mely rigó vagy pinty énekéhez hasonlított. Kerestem a művészt, de egy kicsit bajos volt a dolog, mert a magas és meredek hatalmas épületek díszleteinek párkányán ült és innen hangzott a dal. Végre fel- repült és repülés közben is énekelt igy árulta el magát. Gyönyörű Mvi rigó volt, melyet azután egész június végéig hallottam az emiitett két épület díszletei között dalolgatni s minden valószínűség mellett fészkelt is ott. A székesegyház előtt levő „Sétatéren", hol naponta százával sétál- gatnak, június és július havában igen gyakran hallatta perregő-tücskölő liangját a herU tücsök madár, amely pedig nem éppen városi madár. Az itteni ó-temetőben határozottan fészkel, de nincsen kizárva, hogy a város közepén elterülő püspöki kertben is lelhető fészke. Radetczky Dezső. Nidologiai és oologiai jegyzetek az 1919. évből. Ezidén az erdei pinty művészi fészkét több ízben találtam bokrokban is, nevezetesen bodza, galagonya és csipkerózsa bokr-okban, alig 1 — IV2 méter magasságban. Ugyan- csak Tárnokon találtam fészkelve eziáén anddi tücsökmadarat egy kh. 8—10 holdnyi vizenyős sasos rétecskén, mely ritkás fűzfa és berkenye bokrokkal van benőve. Ilyen fűzfabokor sással átnőtt gallyai között találtam a fészket, mely a legközelebbi nádastól félkilométernyi távolságban volt. Ugyanitt fészkelhetett 2 — 3 pár közép sárszalonka is. Egész nyáron át itt voltak, de a fészek kereséssel elkéstem. Több ízben láttam, amint egy egy példány valamelyik fűzfa száraz gallyán üldögélt, míg két-három társa a magasban végezte mesteri párzási röpülését és hallatta párzási hangját. A Bent a patak alsó folyásával az érdi határban egy — két holdnyi nádasban éveken Át fészkelt 2 — 3 pár vörös gém ; ezidén itt csak egyetlen egy pár fészkelt. 1919-ben az űrböi mocsarakban a fehérszárnyú szerkő nagyobb számban fészkelt, mint a kormos szerkő ; előbbiből volt 100 — 120 pár, utóbbiból alig 50—60 púr. Mig a két madárfaj tojásai az összetévesztésig hasonlítanak egymáshoz, addig a fészkeik eléggé különböznek egymástól. A kormos szerkő fészke egyszerű kis tákolmány, avas korhadt növényi anyagokból építve és rendesen egy volt szénaboglya, nádkéve stb. korhadó maradványaira rakva. A fehérszárnyú szerkő fészke ezzel szemben gondosabb Aquila o lU KISEBB KÖZLEMÉNYEK építmény, amelyet a nyilt sasos füves mocsárban legalál)b féllábszárig- érő vízben épít meg csőrével tépett mocsári füszáíakból. Itt említem meg azt, hogy az ezen a nagyhírű mocsárvídéken élö lakosság ezídén mily óriási pusztítást végzett a madártojások elszedése által. Ladikszámra szedték a különböző vízimadár tojásokat, mert azoknak igen magasra szökött fel az áruk. Bugyi községben pl. a vadrécse tojásnak 2 — 3 korona volt az ára, míg a hihicz, szárcsa, goda tojások 1 koronáért keltek. Asszonyok, gyermekek, egész családok seregestül jártak tojásozní és senki se akadályozta őket ebben. Pedig 1919-ben az ürbői madár- állomány igen örvendetesen gyarapodott. Fészkelt 20 — 25 pár nyári lúd, 15 — 20 pár gólyatöcs, 8 — 10 pár gulipán, 10 — 12 pár Jcözép sárszalonka, 4 — 5 pár kis ko'csag s azonkívül még a rendes madárvilág. Puskások nem igen ritkították soraikat, de a fészekrablók rettenetes pusztításokat végeztek. Raüetczkt Dezső. A vadludak korai eltávozása 1918. tavaszán. Magyarország egyes sík és jelenleg még ideiglenesen vízzel borított területein télen át óriási tömegekben telelnek a különféle vadludak, főleg Anser fabcdis, A. neglectus A. albifrons és A. erythropus. Tavaszi elvonulásuk ideje igen különböző, így emlékezem, hogy egyizben a Hortobágyon még május elején százezer számra láttam őket. Az alábbi jelentések szerint ezídén is nagy tömegekben jelentek meg Magyarországon, de ezúttal igen korán távoztak. Szomjas Gusztáv Tiszalökről azt jelenti, hogy március 20. és 25. között nagy tömegekben vonultak ÉK.-felé. Lowieser Imre szerint a lukács falvi Fehértóról is már igen korán vonultak vissza, úgy hogy március végén mentek el a legutolsók. Ugyanitt 1918-ban állandóan több száz nyári lúd is tartózkodott, holott azelőtt a tavon csak 5 — 6 pár szokott költeni. Szálat Antal a bell y eí uradalo m területén levő kopácsi rétségről azt írja, hogy azt novembertől március 10-ig egyre növekedő számban lepték el a vadludak és gyöngyvérek. Az arasznyi vízzel borított vadrepcze bőséges megélhetést nyújtott nekik. Márczius 1 — 10-íg oly óriási volt a számuk, aminőre még nem volt példa. Március 10-én elhagyták a rétet, ugy hogy csak az a néhány falka nyárilúd maradt itt, amely, ugy látszik, nálunk szándékozik letelepedni. -Schenk Jakab A Hejöpatak mint madáráttelelő hely. A M. k. Madártani Intézet a borsodmegyei Hejőcsabán madártani kutatással bízott meg, amit 1917 őszén kezdtem meg. A Hejöpatak annyiból érdekes, hogy vize néhány méter távolságon + 26*^ és -\- 10° hőfokban lát napvilágot közös kis tükörbei!. A meleg forrás a török világban épült Tapolcza fürdőnek adja a vizet, a hideg víz pedig Miskolcz városát látja el itallal. Az összevegyült víz oly hőfokú, hogy a patak 20 — 25 kiloaìéteres KISEBB KÖZLEMÉNYEK 115 szakasza emberemlékezet óta a leghidegebb télben sem fagy be. A 3 — 4 méter szélességű, kristálytiszta vizet éger, füz, nád és sás szegi be. Nyáron nádirigó (Acroeephalus arundinaceus L.)^ énekes nádiposzáta és különösen nagyszámban berki tücsökmadár (Locustella fluviatüis) található ott, továbbá a géze, fitiszfüzike (PhyUoscopus trochilus L.) barátka- és kisposzáta (Sylvia atricapilla és curruca L.)^ valamint barázda- és hegyibillegetö (Motacüla alba és hoarula L.). A vízimadarak közül végül a vízityúk (Oallinula chloropus L.), guvat (Rallus aquatikus L.) és a kis vöcsök is ott tartóz- kodik és véleményem szerint költ is. Ez állandók mellett különösen a téh vendégek érdekeltek s ezekről az alábbiakban adok számot. Az 1917-iki december elején a tőkésréce (Anas boschas L.) egyes példányai érkeztek, többnyire gácsérok; a hónap végén beállott — 12 — 15*^ hideg idején nagy csapatokban lepték el a patak mentét. December 23-án néhány közép sárszalonkára akadtam s egy hegyibillegetöt lőttem- December 26-án egy nőstény nyílfarkú réczét (Dafila acuta L.) találtam és lőttem. 1918. január 4-én 3 vízityúkot szorított ki kutyám a nádasból melyek közül egyet meglőttem. Január 19-én a kis vöcsökre is rátaláltam s nagy utánjárással kézre is kerítettem. Február 1-én egy guvatot, 5-én pedig két kis sárszalonka (Gallinago gallinula L.) egyikét szereztem meg. Február második felében megenyhült az idő, mire a récék és sái'szalonkák eltűntek; utóbbiak nyáron sem voltak láthatók, tehát csak telelni jöttek e helyre. A vízityúkot és guvatot a közeli Diósgyőr egyik 4^ — 5001^ méternyi, melegvizű kis taván is áttelelőként találtam. A lakosok szerint e két faj itt is fészkel és a község libái és récéi közt teljesen otthonos. SZEÖTS BÉLA. Telelő fürjek. Az 1918/19. évi enyhe télen, amikor a nálunk rendesen telelő mezei pacsirtá-hól is 80 — 100 csapatok maradtak nálunk, állandóan puskacső elé került a fürj is. 1919. január 15-én és 29-én a lábon maradt tengeri táblán lőttem egv — egy darabot. Begyük tele volt gyommagvakkal. Húsuk igen Ízletes és csaknem túlságosan kövér volt. Radetczky Dezső, Tárnok. Gólyák (Ciconia alba L.) decemberben. 1919. dec. 14-én a Körmendtől délkeletnek fekvő N á d a s d község (Vasm.) határában ifj. Széchényi Rezső gróf 2 gólyát figyelt meg. q^ j Madárvonulási adatok a gyergyói fensikról 1918. tavaszán.*) Március végén a gyergyói fensikon és a Felső-Maros kanyargó folyása *) Előzményét lásd Aquila 1918. p. 18. 8* 116 KISEBB KÖZLEMÉNYEK vidékén végeztem megfigyeléseimet. Természetesen jóval elevenebb volt itt az élet, mint odafönt a havasokban. Március 28-án ezres csapat Tíirchis x^Hc^fis mutatkozott, azontúl már csak elvétve láttam. Ugyanaznap mutatkozott először Aquila chrysaëtus^ melyből április és május folyamán sokszor hármat-négyet, sőt egy izben — május 20-án — 9 darabot láttam együtt. A Maros füzes, sasos kanyargásaiban meglehetősen sok volt a réce, főleg Anasboschas, ìóyaìkewesebh querquedula, kisebb-nagyobb Da^Za-^ánas penelope és crecca-csapatok, elvétve Spatula clypeata és Nyroca ferruginea. Legnagyobb bőség április első felében volt, májusra megfogyatkoztak, csak költő 6oscAas-párok és kajtár gácsérok maradtak vissza. Anthus spinoletta április 2-án — és csak ekkor — nagy számban átvonult. Ciconia nigra-i április 2-án 1 darabot, e hó 12-én pedig 5 darabot láttam egj'ütt a rét- ségen. Költött is a környéken, mert június eleje táján is találkoztam vele a Marosmentén. Circus cyaneus nagyon gyakori jelenség volt a rétségen. Circus aeruginosus ritkábban és csak később jelentkezett. Saxicola oenanfhe áprihs második felétől kezdve gyakori jelenség volt, május 30-án közel 1000 m. magasságban — a görgényi hegyek keleti lejtőin — találkoztam vele, Cerchneis tinnunculus-i május 30-án az 1230 m. magas Kelenczkő szikláin fészkelve találtam. Ugyané tájon Lanius collurio-Yal s a közeli marhajárta vizes havasi réten Gallinago gallinaria-yol találkoztam. Pratin- cola rubelra április 22-én érkezett, azontúl töméntelen sok volt a rétségen ; rubicola-t alig láttam. Acrocephalus schoenobaentis-t április 30-án, Acrocepha- lus palustrist május 24-én hallottam először a marosmenti kis sásokban. Hydrochelidon nigra V. 14 — 17 között egy 60 — 70-es csapat a Maroson. Május 15-én két Larus fuscus ; L. ridibiinclus csak március végén, április elején mutatkozott volt. Totanus ochropus csak vonuláskor jelentkezett, szintúgy calidris is, ellenben Actitis hypoleucus és Charadrius dubius közönséges költő volt. Éneklők közül : Sylvia curruca-ì április 28-án hallottam először közel 1200 m. magasságban ; Sylvia communis május 14-én, S. simplex május 21-én énekel először. Muscicapa grisola május 17-én érkezett. Be. Maiínsberg Aevéd.- Madártani megfigyelések a bukovina-besszarábiai határon és Bukovinában 1917. őszén és 1918. tavaszán. Irta: Schenk Heneik. (Mint tisztára külföldi vonatkozású adatokat helykímélés céljából csak németül közöljük, lásd a 137. lapon,) Madárvonulási adatok Dalmáciából és Isztriából 1913. tava- szán. — Einige Beobachtungen aus Dalmazien und Istrien im Jahre 1913. Clivicola riparia*) III. 17, Gravosa. — Delichon urbica *) Tán Clivicola rupestris? Szerk. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 117 III, 26, Spalato. — Emberiza eia III. 13, Gatt aro. — Erithacus tytis III. 20, Gravosa. — Falco subhuteo IV. 1, Duino. — Hirundo rustica III. 28, Seb e ni co. — Jynx torquilla IV. 1, Duino. — Monti- cola solitaria III. 17, Gravosa. — Motacilla alba III. 13, Cat taro; III. 20, Gravosa. — Phalacrocorax gracuhis desmaresti III. 11, Buccari; III. 12, Chers 0. — Phylloscopus collyUta III. 17, Gravosa. — Podi- ceps cristatus IV. 1, Duino. — Pyrrhocorac graculus III. 13, C a 1 1 a r o. — Saxicola hispanica xanthomelaena IV. 1. Duino. — Saxicola oenanthe III. 21, Ragusa. — Serinus canarius hortulaniis III. 22, Gravosa. — Sylvia atricapilla III, 14, Cattar o. Gravosa, IH. 10, L o v r a n a. — Sylvia subalpina III. 24, Gravosa, — Upupa ejwps IV. 1, Duino, — Vidtur monachus III. 17, Gravosa. Mannsbeeg Aevéd báró. Néhány vonulási adat Bukovinából 1918. tavaszán. — Einige Zugsdaten aus der Bukovina vom Frühjare 1918. Alauda arvensis III. 7, Korowia. — Ciconia alba IV. 21, Ostrica, — Cuculus canorus IV. 21, Ostrica. — Grus comimmis IV. 7, Kucurmare. — Hirundo rustica IV, 21, Ostrica. — Jyncc torquilla IV. 5, Kucurmare, — Motacilla alba III, 21, Wo 1 oka. Boheandt Lajos Madái*vonulási töredékek Délalbániából. Az 1917. év őszétől kezdve Délalbániában Fieri közelében tartózkodtam s jegyezgettem a madárvonulás jelenségeit. A visszavonulás alkalmával azonban összes jegyzeteim elvesztek, csak néhány töredék maradt meg. Tekintettel arra, hogy ennek a területnek az ornithologiai viszonyai úgyszólván teljesen ismeretlenek, ezeknek a közreadását is szükségesnek tartom. A B e r a t-tól délnyugatra fekvő falvakban Hirundo rustica nem fészkel. Az utolsót 1917. október 12-én láttam, ami szokatlanul korai elvonulási dátum. 1918, tavaszán ennek megfelelően szokatlanul későn csak március 27-én láttam az első füsti fecskét. Azt következtetem ebből a jelenségből, hogy ez a terület nem átvonuló területe a füsti fecskének. Fieri környéke egyébként valóságos madárparadicsom. Tömérdek az apró énekes, a lágunákban pedig milliószámra tanyázik a vizimadár, köztük a Pelecanus crispus is, amelyből március 6-án 3 darabot lőttek katonáink gépfegyverrel. Szegények éheztek, de a gödény paprikás azért nem nagyon Ízlett nekik. A vonulásról általában csak annyit irhatok emlékezetem alapján, hogy igen lassan indult meg, még március végén se élénkült meg. Azonban igen sok volt az áttelelő s ezek közül a következő fajokat jegyeztem meg : Vanellus capélla, Pavoncella pugnax, Kumenius arquatus, Gallinago galli- naria, Scotopax rusticola, Ardea cinerea, Phalacrocorax pygmaeus, Totanus ochropus, Fidica atra, Phylloscopus collybita. Accentor modularis, Motacilla 118 KISEBB KÖZLEMÉNYEK alba, Motacilla hoarula, Pratincola riihetra, Pratincola rubicola, Anthus triviális, ezeken kivül láttam még februárban 1 — 1 példány Sylvia atri- capillát és currurát. Nézetem szerint a téli példányok javarésze téli vendég volt. j)^^ LiNDEB Káeolt. Magyar postagalamb Délafrikában. Weber János hadifogoly, aki igen érdeklődik a madárvilág iránt, a következő levelet intézte hozzám : „1918. február 7-én postagalambot fogtunk Daspoort-ban 3 mértföld- nyire északnyugatra Pr etoriá-tól. A lábán levő gyürün a következő felírás volt: „Budapest 2100 W. V. 4". Kérem sziveskedjék erről értesiteni a Magyar Királyi Ornithologiai Központot. Rajta leszek, hogy a g^wüt is megszerezzem." Ez az eset szerfelett érdekel és kérem majd szives értesítését, ha valamit megtudnak róla. MoETENSEN H. K. V i b o r g, Dánia. Sajnos eddig semmit se tudtunk meg aiTÓl, hogy ki ennek a galambnak a gazdája, s honnan kelt útjára, mielőtt elveszett volna. Szerk. Zavarja-e a cinkéket a gyürüzés? Mintegy 50 m^ udvaromba bevetődő cinkéket rászoktattam ablaketetőmre. Megakartam győződni arról, hogy a város más helyén levő ducetetőre járó cinkék között, ott vannak-e az udvaromba járók. Ezért a már Tavarnán bevált fogóládikával 1919. december hó 3-ig öt széncinkét (3 cT és 2 ,p) fogtam meg s ezeket gyűrűkkel megjelöltem. A gyürüzés után a cinkék udvaromban nem mutatkoztak. Már kissé bántott, hogy kedves madaraimat elzavartam, végre december 19-én megjelent egy gyűrűzött cf széncinke, de nem mert az etetőre repülni. Öt nap telt el még ismét az etetőre jött. Most, amikor e sorokat irom 1920. január 1 — ismét 2 cT és 1 cT gyűrűzött látogatja az etetőt. A Tavarnán végzett megfogás nem zavarta a cinkéket, amit bizonyít az, hogy a gyűrüzötteket 2 — 3-szor is megfogtam ugyanazzal a ládikával. Ennek az okát abban látom, hogy Tavarnán több száz cinke járt a duc- es ablaketetökre, igy a gyürüzöttek mintegy ezek védelme alatt bátrabbak voltak. Itt Miskolcon 8 — 10 cinke jár az etetőmre, igy a gyürüzöttek sokáig emlékeztek a megfogásra és nem reagáltak mindjárt meg nem gyűrűzött társaik csábítására. ^^^^^^ B^^^^ Miskolc. KISEBB KÖZLEMÉNYEK 119 Adalékok az erdei szalonka vonulási viszonyaihoz. — Zur Kenntnis der Zugsverhäitnisse der Waldschnepfe. 1, SzEÖTS BÉLA adatai T avar na vidékéről. — Daten von Béla SzEÖTS aus der Umcrebung von T a v a r n a. 'sä Elejtés időpontja Zeitpunkt der Erlegung Szin — Färbung ToUazat Láb Gefieder! Fusse Méretek centi- méterekben Masse in Zfn'iinetern Tcst- hossz Kör- per- länge Csőr Schna- bel cfl? Love Erlegt " [-1 I = •3 i Ï» _ £ « 1913. 111/18. 111/18. 111/22. m/22. 111/22. III/23. III 25. 111/26. 111/26. 111/23. m/24. 111/27. 111/28. III/28. 111/29. III/30. 111/30. 111/30. IU/30. 111/30. IV/3. IV/4. IV/5. 111/17.1 III/17. m/17. III/17. 111/17. III/17. 111/17. m/17. h S.(D.) S. (D.) S.(D.) S. (D.) S.(D.) S.(D.) V.(H.) V.(H.) S. (D.) V. (H.) V. (H.) S. (D.) S.(D.) V. (H.) V.(H.) S. (D.) V.(H.) V.(H.) S. (D.) S. (D.) V.(H.) S. (D.) V.(H.) V (H.) S. (D.) V.(H.) V.(H.) S. (D.) S. (D.) V.(H.) V.(H.) ') Sz. Sz. jSz. jSz. iSz. iSz. 3iSz. jSz. |V. I V. Sz. Sz. Y. Sz. Sz. Sz. V. Sz. Sz. V. s. V. Y. Sz. Y. Y. Sz. Sz. Y. Y. (Gr.) (Gr.) (Gr.) (Gr.) (Gr.) (Gr.) (H.) (Gr.). (H.) (H.) (Gr.) (Gr.) (H.) (Gr.) (Gr.) (Gr.) (H.) (Gr.) (Gr.) (H.) (D.) (H.) (H.) (Gr.) (H.) (H.) (Gr.) (Gr.) (H.) (H.) 27 28 28 28 29 29 30 28 7 7-5 7-5 7 7 7 7 7-5 28 7 30 7 30 7 27 6-5 29 7 28 7-5 29 7 28 7 30 6-5 27-5 7 29 7 29 7 29 7 28 7-5 29 7 30 7-5 28 7 27-5 6-5 29 7 27 6.5 26 7 30 7-5 29 7 1) S. (D.) — Sötét. (Dunkel.) •■') Sz. (Gr.) — Szürke. (Grau.) =>) Y. (H.) — Yilágos. (Hell.) ■') D 0 ] n j i M i h 0 I j a c o n lövettek. M i h 0 1 j a c (Kroatien) erlegt. — Wurden in D o 1 u j i 120 KISEBB KÖZLEMÉNYEK 2. Bereczkt Jenő adatai Almásszent m ária (Kolozs-raegye) vidékéről.') — Daten von Eugen Beeeczkt aus der Gegend von Almás- szentmária, Kom. Kolozs,') Méretek Love centi- Elejtés időpontja Szín — Färbung méterekben 1 S Erlegt Masse in Zentimetern g m-s -3 a ci a "S *i -a _ Zeitpunkt isii -ci œ e O) a N I-H 1| .Sia o a N S: '3 5 o Test- -cá^- ïï co der Erlegung Tollazat Gefieder Láb Fusse hossz Kör- per- länge Csőr Schna- bel a S cs M o o a a^ S s •.s'a ■a t. CS ■ W. — Anser fabalis. Am 2-ten Oktober ein grosser Flug. — Anthus triviális. Von Anfang September immer zu sehen, wahrscheinlich Durchzügler, aber immer nur in geringer Anzahl. Anfang Oktober noch hier. — Astur palumbarius. Am 13-ten Dezember das einzige Exemplar beobachtet. — Botaurus, stellaris. Am Abend des 15-ten Sept. hörte ich l St., welches südwärts zog. — Buteo coinmunis. Am 10-ten Sept. einige, dann nicht mehr gesehen. Ebenso habe ich auch den ganzen Herbst hindurch umsonst nach dem Rauhfussbussarde gesucht, ich konnte keinen einzigen beobachten, trotzdem ich diese Art sehr gut kenne. — Caprimulgus europaeus. Am 26-ten Septem- ber 1 St. — Carduelis elegáns. Häufig vom September bis Dezember, dann weniger, wie es scheint, ist ein Teil des Bestandes weggezogen. — Cerchneis tinnunculus. Am 23-ten Sept. und 1-ten Okt. je ein Stück. — Chrysomiiris spinus. Die ersten erschienen beiläufig am 10-ten November. Am 20-ten Dezember ein grosser Flug auf überständigen Hanfstängeln den Samen fressend. — Ciconia alba. Vom 26-ten bis 28-ten August ein Flug von 200 St. — Coccothroustes vulgaris. Im September einzelne, auch im Dezem- ber noch einige, das Gros ist jedoch weggezogen. — Columba oenas. Am 1-ten Sep- tember einige. — Corvus corax. Einige am 10-ten November. — Corvus cornix. Ständig einige, aber nicht häufig. — Corvus frugilegns. Nicht selten, hauptsächlich im Sep- tember. Am 28-ten November ein Flug ziehend -> W. — Am 25-ten Dezember viele vor den Schützengräben. — Delichon urbica. Am 3-ten September die letzte. — Dcndro- copus leuconotus. Am 15-ten November 1 St. — Dendrocopus major. Nicht selten und ständig zu sehen auch noch im November. Im Dezember kam er mir nicht zu Gesicht, doch glaube ich kaum, dass alle weggezogen wären. — Emberiza citrinella. Ständig und häufig. — Erithacus titys. Am 21-ten September 1 St. — Fringilla coelebs. Bis Anfang Oktober sehr häufig, im November und Dezember weniger ; ein Teil ist jeden- falls weggezogen. — Fringilla montifringilla. Am 10-ten November fand ich sie schon anwesend und waren sie häufig bis ungefähr Mitte Dezember. — Galerida «ristata^ Ziemlich häufig. Sie hielten sich ständig längs den Strassen auf und kamen auch im Winter nicht in die Dörfer. — Gallinula chloropus. Am 1-ten September 1 St. — Garrulus glandarius. Ständig einige gesehen. — Grus communis. Am 21-ten September 100 St. rufend von NW nach SO. Am 2-ten Oktober kleiner Flug NW. -^ SO. Am 3-ten Oktober 50 St. dann abends ein grosser Flug NW. -> SO. — Rirundo rustica. Bis zum 17-ten September ziemlich häufig, von da an weniger. Am 21-ten einige, am 27-ten zwei St., am 30-ten kleiner Flug -> SW. ; wahrscheinlich waren es die letzten, da ich bis 7-ten Oktober keine mehr gesehen habe. — Lanius excubitor. Am 25-ten Dezember 1 St., welcher mit grosser Ausdauer in nächster Nähe von mir eine Kohl- meise verfolgte, bis ich ihn mit Sleinwürfen vertreiben musste. — Ligurinus chloris. Im September und Oktober häufiger, im November und Dezember weniger, das Gros KLEINERE MITTEILUNGEN 139 ist daher weggezogen. — Lullula arborea. Durchzügler vom 1-len bis 7-Len Oktober. — Motacilla alba. Bis zum 25-ten September ziemlich häufig, am 1-ten Oktober schon weniger. Den Wegzug konnte ich nicht feststellen. — Motacilla flava. Vom 1-ten Sep- tember an Durchzügler, am 16-ten die letzten. — Muscicapa grisola. Am 1-ten Sep- tember Durchzügler, am 18-ten die letzten. — Oriolus galbula. Am 2-ten September der letzte. — Parus caeruleus. Ziemlich häufig. — Parus major. Sehr häuffg. — Parus palustris. Im November einige. — Passer domesticus. Sehr häufig. — Passer niontanus. Ziemlich häufig. — Phylloscopus collybita. Am 1-ten September begann der Zug, am 30. noch 1 St., doch glaube ich nicht, dass es der letzte gewesen wäre. — Pica rustica. Nur ein einzigesmal am 10-ten November ein St. gesehen. — Pratincola rubetra. Am 26-ten September 1 St. — Pyrrhula rubicilla. Am 18-ten Dezember einige, am 27-ten mehrere. — Scolopax rusticola. Am 10-ten November 1 St. — Sitta europaea Homeyeri. (vveissbäuchige Abart). Ständig, ziemlich häufig. — Sturnus vulgaris. Vom 20-ten bis 30-ten September hielt sich ein kleiner Flug hier auf. Am 12-ten Dezember 4 St. — Troglodyts parvulus. Im November einige. — Turdus menila. Im September einige. Öfters nicht gesehen. — Turdus viscivorus. Im September mehrere, dann nicht mehr beobachtet. Wasileu, am Dnjester. 48" 36' N. Br. 43° 48' Ö. L. Am 1-ten Jänner 1918 : Anas hoschas 50 — 60 St. auf dem Dnjester, welcher in der Mitte eisfrei war ; viele Corvus frugilegus ; ein Falco pere- grinus verfolgt eine Saatkrähe; einige Pica pica. Czernyatin. 48° 40' N. Br. 43° 7' Ö. L. Beobachtungen im Jänner und Feber 1918. Acanthis cannabina. Am 20-ten Jänner einige. — Acanthis' linaria. Vom 10-ten bis 15-ten Feber einige. — Accipiter nisus. Ziemlich spärHch, ich beobachtete insgesamt nur einiger Exemplare. — Arcliibuteo lagopus. Am 17-ten und 18-ten Feber je 1 St. gesehen, die ersten im Winter. — Corvus corax. Im Jänner eim'ge. — Corvus frugilegus. Die ganze Zeit hindurch häufig. — Dendrocopus major. Am 9-ten Jänner 2 St. — Emberiza citrinella. Anfang Jänner noch viele, gegen Ende des Monates weniger, im Februar noch weniger gesehen. — Fringilla montif ring dia. Im Jänner einzelne. — Parus caerulus. Sporadisch.— Parus major. Ziemlich häufig. — Passer domestius. Häufig. — Passer montanus. In geringerer Anzahl als P. domesticus. — Pica rustica. Nur einige noch gesehen. — Troglodytes parvulus. Am 12-ten Jänner 1 St. — Turdus pilaris. Am 20-ten Jänner 1 St. Bob esti e. 48° 16' N. Br. 43° 22' Ö. L. Alauda arvensis. Am 28-ten Feber die ersten singend. — Emberiza citrinella. Am 1-ten März singend. — Pica rustia. Anfang März öfter gesehen. — Picus viridis. Anfangs März häufiger. — Pyrrhula rubicilla. Noch einige am 1-ten und 2-ten März. Karapcziu. 48° 6' N. Br. 43° 31' Ö. L. Beobachtungen im März 1918. Acanthis linaria. Noch einige vom 11-ten bis 22-ten März. — Accipiter nisus. 4— 7-ten März einige. — Alauda arvensis. Am 5-ten März mehrere, am 9-ten viele, am 14-ten Flüge bei Schneegestöber. — Anas crecca. Am 28-ten März die ersten 2 St. — Anas penelope. Am 9-ten März abends ein Flug S. -► N. — Anas querquedula. Am 24-ten März 1 St., am 29-ten 15—20 St. — Anthus pratensis. Am 23-ten März die ersten, am 29-ten kleiner Flug. — Astur palumbarius. Am 11-ten März 1 St. — Buteo communis. 1 St. am 8-ten März. — Charadrius dubius. Die ersten 3 St. am 22-ten März. — Coloeiis monedula. Vom. 15-ten März an längere Zeit hindurch ein grösserer 110 KLEINERE ^MITTEILUNGEN Flug, dann keine mehr. — Columba oenas. Einige am 2-ten März, wohl die ersten. — Columba palimibus. 3 St. am 23-ten März. — Corvus corax. Am 9-ten März 2 St., am 11-ten 1 St., am 13-ten 8 St. — Corvus comix. Häufig. — Emberiza schoeniclus. Am 27-ten März 1 St. — Fringüla coclebs. Am 7-ten März der erste. — Fringilla monti- fringilla. Am 4-ten und 5-ten ^lärz ein kleiner Flug, am 11-ten einige. — Galerida cristata. Häufig. — Gallinago gallinaria. Am 23-ten März 2 St, — Lantus excubitor. Am 2-ten ]\iärz 1 St. — Ligurinus chloris. Am 4-ten März einige. — Lullula arborea. Am 27-ten März 2 kleine Flüge. — Milvus ictinus. Am 4-ten März 1 St. — Motacilla alba. Die ersten 2 St. am 11-ten März, am 23ten kleiner Flug. — Motacilla boarula. Am 29-ten ^lärz 1 St. — Passer domesticus. Sehr häufig. — Passer montanus. Ziemlich häufig. — Picus viridis. Einige am 9-ten März. — Sitta europaea Homeyeri 1 St. am 11-ten März. — Sturnus vulgaris. Am 11-ten März 3 St. -^ NO. — Totanus ochropus. Am 27-ten März 1 St. — Turdus pilaris. Am 4ten März 3 — 4 St., am 11 — 14-ten einige, am 22-ten 1 St., am 27-ten und 30-ten kleine Flüge. — Vanellus capella. Am 11-ten März 2 St. -> N., am 14-ten zwei kleine Flügo -> X, am 22-ten ein kleiner Flug -> N. Budylow bei Snyatin. 48° 27' N. Br. 43° 11' Ö. L. Beobachtungen im April 1918. Actitis hypoleucus. Am 6-ten April einige. — Anas boschas. Am 3-ten April kleiner Flug. — Anas crecca. Am 3-ten Aprilein kleiner Flug. — Anas querquedula. Ein Flug am 3-ten April. — Anser ferus. Am 12-ten April 1 St. — Anthus pratensis. Mehrere am 4-ten April. — Aquila pomarina. 4 St. am 2-ten April. — Astur palum- barius. Im April des öfteren einzelne gesehen. — Botaurus stellaris. Am 6-ten April abends ein St. -^ N. — Charadrius dubius. Am 4-ten April einige. — Ciconia alba. Den ersten am 1-ten April gesehen. — Circus cyancus. Am 2 ten April 1 St. — Coloeus moncdula. Vom 3-ten bis 8-ten April einige. — Corvus frugilegus. Mitte April in einer Au 50 — 60 Horste. — Dafila acuta. Am 3-ten April einige. — Gallinago gallinaria. Am 4-ten April 1 St. — Glaucidium noctuum. Am 10-ten April 1 Paar. — Hirundo rustica. Am 12-ten April die erste. — Jynx torquilla. Am 9-ten April der erste. — Lullula arborea. Am 12-ten April 1 St. — Mergus merganser. Am 6-ten April noch 2 St. — Milvus ictinus. Vom 4— 8-ten April 2 St. — Motacilla flava. Am 10-ten April die erste, am 11-ten mehrere. — Numcnius arquatus. Am 7-ten April 1 St. -> 0., am 11-ten 2 St. ->■ 0. — Phylloscopus collybita. Am 1-ten April den ersten, am 6-ten erster Ruf. — Saxicola oenanthe. Am 4-ten April 1 St. — Totanus ochropus. Am 4-ten April 3 St. — Turdus iliacus. Am 5-ten April 1 St. — Turdus pilaris. Vom 3-ten bis 7-ten April noch einige hier. — Upupa epops. Am 4-ten April 1 St., am 6-ten 2 St. Vogelzugfragmente aus Südalbanien. Vom Herbste 1917 an hatte unser Regiment seinen Standort in Südalbanien in der Nähe von Fieri. Hier beobachtete und notierte ich den Vogelzug, doch gingen meine Notizen bei dem Rückzuge fast sämtlich verloren, so dass mir nun nur noch einige Daten zur Verfügung stehen. Indem jedoch die orni- thologischen Verhältnisse dieses uebietes so gut wie unbekannt sind, ent- schloss ich mich auch dieses wenige zu veröffentlichen. In den Dörfern südwestlich von Berat hvüi^b Hirundo rustica nicht. Die letzte Rauchschwalbe beobachtete ich im Herbste 1917 am 12-ten Oktober. Dieser Wegzug schien mir ausserordentlich früh. Im Frühjahre 1918 erschien die erste am 27-ten Mäi'z. Die Ankunft ist verhältnismässig KLEINERE MITTEILUNGEN 141 sehr spät. Ich schliesse daraus, dass dieses Gebiet ivein besonders fre- quentiertes Durchzugsgebiet der Rauchscliwalbe ist. Die Gegend von Fieri ist übrigens ein Paradies der Vögel. Unzähl- bare Kleinvögel hausen hier und die Lagunen beherbergen Millionen Wasservögel, darunter auch Pelecanus crispus, von welcher Art am 6-ten März 3 Exemplare mit Maschinengewehr erlegt wurden. Unsere armen Soldaten hungerten, doch fanden sie nicht viel Geschmack an den Pelikán-Gulyás. Bezüglich des Vogelzuges kann ich aus meinem Gedächtnisse nur so viel anführen, dass derselbe sehr langsam von statten ging und selbst Ende März noch keineswegs lebhaft war. Sehr gross war jedoch die Anzahl der überwinterden Arten, von welchen ich mich an folgende erinnere: Vanellus capella, Pavoncella imgnax, Numenms arquahis. Galli- nago gallinaria, Scolopax rusticola, Ardea cinerea, Phalacrocorax pygmaeus, Totanus ochropus, Fulica atra, Phylloscopus coUybita, Accentor moduláris, Motacilla alba, MotacUla hoarida, Pratincola ridjetra, Pratincola ruhicola, AntJius triviális; ausser diesen habe ich im Feber 1918 je ein Exemplar von Sylvia ciirnica und atricapilUi beobachtet. rj^^ Kafl Linder Ungarische Posttaube in Südafrika. Ein sehr vogelinteressierter Kriegsgefangener in Pieter Maritzburg, Natal, Herr Hans- Weher aus Potsdam schreibt mir vom 18-ten März 1918 folgendes: „Am 7. II. 1918 traf eine Taube (lebend) in Daspoort 3 Meilen N. 0. Pretoria ein mit Ring gezeichnet: Budapest 2100 W. V. 4. Bitte teilen Sie der Königl. Ungarischen Ornithologischen Zentrale dieses mit. Ich bemühe mich noch um den Ring". Ich finde diesen Fall äusserst interessant und ersuche höflichst mitzuteilen, was darüber zu erfahren ist. Viborg (Dänemark). H. Che. C. Moetensex. Leider konnte bisher noch nichts über den Vogel in Erfahrung gebracht werden. (Red.) Werden die Meisen durch das Beringen vertrieben? Bis 3. Dez. 1919 beringte ich an einem Fenster Futterapparate, welchen insge- samt 8—10 Exemplare dieser Art besuchten, 5 Kohlmeisen, welche infolge- dessen bis 19-ten Dez. tatsächlich ausblieben. Im Jänner kommen 3 beringte Exemplare regelmässig an den Futterapparat. In Ta var na zeigten sich die Kohlmeisen weniger empfindlich, möglicherweise deshalb, weil dort täglich Hunderte von Meisen den Futtertisch besuchten und durch ihr Beispiel auch die Beringten zum erneuten Besuche ermutigten. BÉLA SzEÖTS (Miskolcz). 1Í.2 KLEINERE MITTEILUNGEN Garrulus glandarius L. in künstlicher Nisthöhle brütend. Die Vogelschutzanlage des Algyógyer Sanatoriums, welche ich mit 100 Nist- höhlen ausrüstete, hatte im Jahre 1918 gleichzeitig zwei Überraschungen zur Schau gebracht. Die eine war die rapide Vermehrung des Halsband- fliegenf angers. Die ersten sind im J. 1917 erschienen und haben 5 Kunst- höhlen besetzt, während sie sich im J. 1918 schon in 11 Höhlen nieder- hessen, folglich in der Reihe der Bewohner hinter der Kohlmeise (in 22 Höhlen 25 Brüten) die zweite Stelle errangen. Die grössere Überraschung war jedoch das Brüten des Eichel hähers in der grossen Kunsthöhle (von Berlepsch'schen Modell D), worin derselbe 5 Jungen erbrütete und grosszog. Die Jungen hatten in der Hitze viel zu leiden und haben ihre Schnäbel lechzend aus dem Flugloche gesteckt. De. Kabl Mauks. Kampf der Kohlmeise und des Wendehalses. Ein Kohlmeisen- paar, welches jahrelang in meinem Garten in einer künstlichen Nisthöhle brütete, wurde von einem Wendehalse, als es schon 7 Eier hatte, ver- trieben. Der Wendehals entfernte die Eier aus der Nisthöhle. Das Kohl- meisenpaar verliess infolgedessen meinen Garten für immer. Michael Matunák (Breznóbánya, 1917.) Schädlichkeit der Meisen. In der Natur gibt es keine absolut nütz- lichen Vögel. Auch der nützlichste Vogel kann bei Gelegenheit empfmd- hchen Schaden verursachen. Diesen Schaden soll man aber nicht ver- schweigen, sondern gerade im Interesse der Sache der Öffenthchkeit mittel- en, damit durch entsprechende Gegenmassregeln auch die Kleingläubigen beruhigt uud der Sache gewonnen werden können. Im Jahre 1918 nistete die Sumpfmeise im Sanatoriumparke zu AI gyógy nicht, kam aber zur Zeit der Reife der Sonnenblumekerne in grösserer Anzahl vor. Es war auch eine beringter Vogel unter ihnen, also ein ganz bestimmt heimischer. Die Sumpfmeise nährte sich zu dieser Zeit — im Gegenteile zu den anderen Meisenarten — ausschliesslich von Sonnenblumenkernen und wurde dadurch der Anbau dieser füi' die Winterfütterung so wichtigen Pflanze ganz unmöglich gemacht, weil sie die Kerne noch vor der Reife bis auf den letzten aufzehrten. *) Gegen den Schaden schützten wir uns in der Weise, dass wir bei den schöneren Exemplaren den „Teller" mit Zeitungspapier oder Jute verpackten und dadurch den hungrigen Gästen entzogen. Die Kohlmeise verursacht an den Sonnenblumen viel geringeren Schaden, die Blaumeise gar keinen, letztere ist jedoch ein grosser Freund der Reinclaude-Pflaume. Die reifenden Äpfel sind jedoch bei allen drei Meisenarten sehr beliebt und machen sie einen ganz empfmdhchen Schaden durch das Anpicken des gesunden Obstes. y)-r. Karl Mauks. *) Genau dasselbe beobachtete ich im Herbste 1919 in der Balatongegend. J. Seh, KLEINERE MITTEILUNGEN 143 Bemerkung. Der Schaden, welchen die Meisen an den reifenden Pflaumen und Äpfeln anrichten, bedarf noch längerer und eingehender Untersuchung, besonders deshalb, weil dieser Schaden kein regelmässiger, sondern auf gewisse Jahre beschränkt ist. So beobachtete weiland Vinzenz PÉTER^ Förster in Nagyczenk während mehreren Jahrzehnten diesen Schaden nur in einem einzigen Jahre und scheint derselbe deshalb nur eine Folge gewisser abnormen Witterungen zu sein. Es muss deshalb nachgeforscht werden, ob dieser ausnahmsweise Schaden nicht eventuell durch einen infolge grosser Trockenheit hervorgerufenen plötzlichen Mangel an Insektennahrung oder Trinkwasser verursacht wurde und ob man sich dagegen eventuell durch Errichtung von Vogeltränken und durch Beginn der Fütterung schon während des Spätsommers schützen könnte ? Auf die letztere Eventualität muss deshalb hingewiesen werden, weil das Ver- halten der ständig in Evidenz gehaltenen insektenfressenden Vögel schon in mehreren Fällen das plötzliche Verschwinden der Insektennahrung infolge anhaltender Dürre andeutete. So geschah es vor mehreren Jahren, dass infolge einer Dürre im Juni die Meisen samt ihrem diesjährigen Nachwüchse den Winterfutterapparat im Institutsgarten besuchten und die dort befindlichen Reste des Futterkuchens aufzehrten. Dieses ausnahms- weise Besuchen der Winterfütterungsapparate in der Zeit vom Frühjahre bis zum Herbste wurde auch schon von anderer Seite beobachtet, so dass dem Gedanken Raum gegeben werden muss, ob es mit Hinsicht auf vorkommende Trocken- und Hitzperioden, anderseits auf Kälteperioden während der Brutzeit nicht zweckmässig wäre, die Futterapparate wäh- rend des ganzen Jahres in Betrieb zu halten? Titus Csöeqey Nutzen der Kohlmeise im Bienenhause. Einmal hatte ich mich schon in den Spalten der Aquila (Jahrg. XVII. p. 264) dafür ausge- sprochen, dass die Kohlmeise kein Feind des Bienenhauses ist, wie dies von Baron B. v. Ambrózy in seinem ;,Ä méh^ (Die Biene) betitelten Werke behauptet wird. Im Winter 1917/18 konnte ich mich neuerdings davon überzeugen, dass der von den Kohlmeisen im Bienenhause ange- richtete Schaden unbedeutend ist, während der Vogel durch seine Reini- gungsarbeiten einen nicht unbeträchtHchen Nutzen leistet. Die abnorme Dürre des Jahres 1917 schädigte auch die Bienen- zucht in grossem Masse, so dass man im Herbste selbst die am sorg- samsten gehegten Bestände reduzieren musste, um den Bestand des Restes zu sichern. Infolge dieses Vorganges blieben in meinem Bienenhause viele leere Stellen, welche ich dann mit leeren Körben ausfüllte, damit dieselben nicht so auffallend seien. Ein grosser Teil dieser leerstehenden Körbe waren sogenannte Durchgangskörbe, welche oben geöffnet, aber natürlich mit einer aus Schilf hergerichteten Kappe versehen waren. Der 14.4 KLEINERE MITTEILUNGEN Raum zwischen diesen Kappen und den Korbwänden bildete den Schlupf- winkel der Wachsmotten. Derselbe wurde von den Kohlmeisen baldigst entdeckt und wurde dieser gedeckte Tisch den ganzen Winter hindurch von ihnen besucht. Manche Kappen wurden ganz durchlöchert, trotzdem dieselben aus fingerdicken Schilfstengeln hergestellt waren. Die besetzten Körbe wurden von ihnen gemieden, nicht angerührt, trotzdem auch diese mit Kappen bedeckt waren, ich glaube deshalb, w^eil sie das Summen des Bienenvolkes aus ihnen heraushörten. Zur Zeit der Frühjahrsreinigung werden die ausgekehrten Bienenleichen auf eins-zwei verzehrt, nie habe ich jedoch bemerkt, dass sie die ausfliegenden Bienen erhascht oder weg- geschnappt hätten. Nach meinen Erfahrungen ist daher die Kohlmeise im Bienenhause durch Vertilgung der Wachsmotte in ganz erheblichen Masse "^tzlich. ß^^^ ^^^^ (Szerep.) Circus cyaneus als Mäusevertilger. Im Winter 1917/18 herrschte in unserer Gegend eine empfindliche Mäuseplage. Gegen Jahresschluss stellte sich dann eine auffallend grosse Anzahl — 15 — 20 St. — von Wiesenweihen ein, welche ständig auf die Mäuse Jagd machten. Sie überflogen in geringer Höhe das infizierte Gebiet und stellten den Schäd- lingen fleissig und mit grosser Ausdauer nach. Zwar erwischte ich das eine oder das andere Exemplar auch auf einer Taube, ein andersmal auf einer Saatkrähe^ doch ])iìdet8n die Mäuse den überwiegenden Teil ihrer Nahrung. Stefan Bessenyey, Dég (Komitat Veszprém). líühnheit des Raubwürgers. Im kalten und schneereichen Feber 1917 beobachtete ich in Pécs den Raithoürger, welcher ausnahmslos auf Meisen jagte, wie er eine Kohlmeise in nächster Nähe erbeutete und trotz Werfen mit Schneeballen und wiederholtem Schiessen dieselbe verzehrte. Desideeius Radetczey. Erfrorene Schvvalbenjungen. In der Nacht vom 4-ten auf den 5-ten Juni war hier starker Frost, infolgedessen in einigen Schwalben- nestern die schon hallibefiederten Jungen erfroren. Béla Szeöts (Hej öc s aha, 1918.) Nest der Rauchschwalbe auf einer elektrischen Hängelampe. In dem Badeorte T a p o 1 c z a bei Miskolcz baute ein Rauchschwalbenpaar sein Nest auf den Schirm einer elektrischen Hängelampe und brütete darin zweimal. Die Elternvögel liessen sich weder diu-ch das Pendeln noch durch das Anzünden der Lampe in ihrer gewöhnhchen Lebens- weise stören. g^^^^ g^^^TS. KLEINERE MITTEILUNGEN 1 45 Von Störchen totgejagte Jungtrappe. Zwei Störche jagten eine aus der heurigen Brut stammende Jungtrappc so lange, bis dieselbe in meinen Hof herabfiel und sich dort zerschmetterte. Was sie damit be- zweckten, ist mir rätselhaft, da sie sich nach dem Herabfallen nicht weiter um ihr Opfer kümmerten. ^^^^ ^j^^^ Szerep, 1918. Locknester der Elster. Seit Jahren nistet in meiner Beobachtungs- weite ein Elsternpaar. Jedes Jahr mache ich die Beobachtung, das dasselbe immer 3 Nester zu bauen beginnt, so dass man nie wissen kann, welches dér wirkliche Horst werden wird. Dièses lässt sich erst dann entscheiden, wenn das Dach gebaut wird, weil die beiden Locknester nicht überdacht werden. Diese Vorsicht gereichte dem Elsterpaare bisher noch nicht zum Nutzen, da die Kinder noch jedes Jahr sämtliche Nester zerstörten und es den Elstern noch nicht ein einzigesmal gelungen ist eine Brut gross- zuziehen. ^^^^ r^ç^. Szerep, 1918. Beobachtungen an einem Rauchschwalbenneste. In der Durch- fahrt meines Wohnhauses siedelte sich im Frühjahre 1919 ein Raiich- schwalhenpaar an, dessen Männchen durch eine abgebrochene Schwanz- feder gekennzeichnet war und blieb. Da der Nestbau infolge der glatten Wand nicht vorwärts kam, schlug ich mehrere Hakennägel in die Wand, was auch angenommen wurde und bald war der Bau fertig. Nun stellte sich ein Haussperlingspaar ein, welches die Schwalben nach langen Kämpfen vertrieb. Diese begannen ein neues Nest zu bauen, doch an einer Stelle, welches das unbehinderte Kommen und Gehen des Haus- volkes beeinträchtigte. Nun band ich an einen langen Faden geheftete Papierschnitzel vor die Nissteile, was die Schwalben zum Beziehen des alten Nestes bewog. Die ausgekrochenen Jungen wurden von beiden Eltern gefüttert, der Kot der Jungen wurde jedoch nur vom Q weggetragen. Nach 22 Tagen am 27-ten Juh verhessen die Jungen das Nest, kehrten aber zur Nachtruhe bis zum 13-ten August, also 16 Tage lang samt den Eltern noch an das Nest zurück und schhefen auf den Hakennägeln. Die Elternvögel kamen aber auch später regelmässig zur Nachtruhe an das Nest. Am 10-ten Sept. kam nur das cT allein. Bis 17-ten kam es fast täghch, aber immer nm* allein. Am 18-ten brachte es ein jüngeres Exem- plar mit sich, führte dasselbe in das Nest und zwitscherte ihm leiden- schaftUch vor, wie im Frühjahre. Möglicherweise ist es die zukünftige Ehegattin. Von- dieser Zeit an wurden sie nicht mehr gesehen. y BÉLA SzEÖTS, Miskolcz. Beobachtungen an einer Zwergtrappe. Am 21-ten Sept. 1918 erhielt ich eine geflügelte Zwergtrappe, welche ich 10 Tage lang in Aquila 10 146 KLEINERE MITTEILUNGEN meinem Hausgarten hielt. Dieselbe war sehr zahm und unbeholfen. Auf den Boden gelegt bheb sie dort liegen und entfernte sich erst, wenn man mehrere Sehritte weit entfernt von ihr war. Fühlte sie sich beobachtet, so frass sie nie. Körner liebte sie nicht, frische Luzerne jedoch sehr. Im Garten bewegte sie sich sehr gewandt, aber die Gartenmauer erschien ihr nicht als Hindernis, da sie immer mit dem Kopfe anrannte. Der Gang erinnert an den der jungen Puter, ist aber nicht so rasch. Näherte man sich ihr, so zeigte sie Zeichen der Furcht. Sie gab in einer heiseren tiefen harten Basstimme einen Laut von sich, welcher sich mit „uooh" am besten nachahmen lässt, schlug mit- den Flügeln und versuchte sich zu erheben. Wurde sie noch weiter beunruhigt oder in die Enge getrieben, so lief sie schnell auf und ab und gab dabei einen heiseren gurgelnden dumpfen Laut von sich, welcher in Tremolo gezogen wird ähnlich dem Gequitsche des Ferkels. Am besten Hesse sich dieser Ton mit „uoooooh* nachahmen, derselbe gleicht aber durchaus keiner Vogelstimme. Konnte sie sich nicht davonmachen, so legte sie sich platt auf den Boden und liess sich ergreifen. Nach einer Woche war sie schon ziemlich zahm. Mit den Hühnern lebte sie in ständiger Fehde. In einer Nacht blieb sie draussen im Garten und wurde dann von einer Katze getötet. In der südlichen Bácska ist die Zwergtrappe ein seltener Vogel, welcher jedoch ab und zu immer vorzukommen pflegt. Dieses Exemplar befand sich schon auf dem Zuge. Db. Eugen Nagt. Ujverbász. Zimmetfarbige Elster. In unserer Gegend hält sich seit längerer Zeit eine Elster auf, welche an Stelle der schwarzen und metallglänzenden Federn wunderschön zimmetfarbig ist. *) Trotzdem ich ihr eifrig nach- stellte, konnte ich sie bisher nicht erlegen. Stefan Bessentet. D é g. Ixodes ricinus schmarotzt im Larvenstadium auch an Sylvia atricapilla. Ich fand die sechsbeinigen Larven dieser Zecke Anfang Juli 1919 an eben ausgeflogenen Jungen dieser Grasmücke. Sie bohrten sich mit ihren Rüssel hauptsächlich zwischen den Scheitelfedern, ausserdem am Kinn und an der Umgebung des Kiefern winkeis, teilweise auch um die Augen ein. Ixodes ist im Ofner Gebirge sehr häufig, man kann kaum eine oologische oder entomologische Exkursion unternehmen ohne von diesen lästigen Blutsaugern einige mitzubekommen. Da Weidevieh ziemhch selten, scheinen sich diese Zecken an die junge Brut zu machen. Wie sehr sie diese peinigen mögen, beweist der Umstand, dass ich an einem Exemplar des Schwarzplättchens nicht weniger als 10 Stück dieser Plagegeister festgesogen fand. Du. Eugen Gbeschik. *) Eine ähnlich gefärbte befindet sich jahrelang im Budapester Tiergarten, welche jedoch jedes Jahr dunkler wurde, so dass sie nunmehr schon fast kaffeebraun ist. MADÁRMEGFIGYELŐ ÁLLOMÁSOK 147 Madármegfigyelő állomások. Ebben a tótágast álló, megtépázott, szétzüllesztett világban az emberek már-már csak kenyér és mulatság után törtetnek ; az eszmények, a magasságok felé emelő, igazán nemesítő kultúra és tudományosság jegyében szárnyaló erőkifejtések ellenben aléltságban zsibbadoznak. Meghasad-e a megujhító hajnal éltető, melegítő napsugarával, vilá- gosságával? Lesz-e ébredés? Lelkünkben rezgő nehéz kérdések, de kell hinnünk az igenlő feleletben. Egy-egy nemzet életrevalóságát kultúrintézményeinek nemcsak meny- nyisége, de milyensége tükrözi leghívebben. Mi bizunk a jövőben és nem engedjük, hogy művelődésünket szolgáló intézményeink összeomoljanak, összezsugorodjanak. Mindent elrabolhat az erőszak az egyes embertől, csak tudását és műveltségét nem s ha mindent elvesztett is, e két kin- csével új életet kezdhet. Nemzetek is csak akkor veszhetnek el, ha kultúrájukat, tudományosságukat gyarapító szerveik semmisülnek meg; de a mig ez államfentartó alappillérek meg nem inognak, addig létük, jövő- jük, fejlődésük biztosítva van. Féltő gonddal és minden erőnkkel őrködjünk tehát az utolsó évek tomboló viharjaiban épen maradt kultúrintézményeinken, mert megújho- dásunk, megmaradásunk szilárd alapkövei azok. És a meglevőkre lehet csak támaszkodnunk, hiszen ujakat talán majd csak a jövő nemzedék alkothat. A nagy összeomlásban megalázott és összeroppant, de hozzánk képest még mindig sokkalta nagyobb, erősebb, gazdagabb német nemzet elpusztíthatatlan tetterejének és élniakarásának tanújele, hogy nemcsak régi erőforrásai kultúrájának bugyognak, hanem ujak is fakadoznak. Minket e helyen természetesen a szakunkba vágó fellendülés érdekel. Németországnak a háború előtt nem volt olyan, a madártan minden ágazatát felölelő intézménye, mint a minő a m. kir. Madártani Intézet mai állapotában. Volt azonban két elsőrangú állandó madármegfigyelő állomása: az egyik Rossittenben, a Kűri tengergát mellett, melyet a német madártani egyesület létesített és tartott fenn, a másik H e 1 g o - 1 a n d 0 n, az ottani állami élettani állomás keretében. Munkakörük körül- belül azonos volt a mi intézetünkével fennállásának első éveiben, a mikor mint „Magyar Ornithologiai Központ" működött s elsősorban a madár- vonulás magyar megfigyelőhálózatának középponti szers^e volt. Hasonló tevékenységet fejtett ki a bajor madártani egyesület is Münchenben, mely szintén létesített megfigyelőhálózatot s feldolgozza az évi jelenté- 10* 148 CHERNÉL ISTVÁN seket. A gazdasági madártannal Németországban különböző élettani állo- másokon foglalkoztak leginkább egyes szakférfiak. Ujabban Lübeckben és Stuttgartban merült fel állandó madái-- megfigyelö állomások létesítésének gondolata s az utóbbi helyen a terv már a megvalósulásig érlelődött. De. Floericke Kurt a „Délnémet madár- megfigyelő állomás" tervezője külön füzetben *) ismerteti a megalapítandó intézmény munkakörének tervezetét, mely oly átfogó s a szaknak minden ágazatára kiterjedő, hogy a születendő állomás valóságos madártani intézet hivatását fogja betölteni. A sanyarú viszonyokkal számolván s az állami támogatást egyelőre nem remélvén, egyesületi úton akarja megvalósítani szándékát s mire e sorok napvilágot látnak, talán már siker is koronázza fáradozásait, melyek már csak az okból is nagyon jelentős eredménnyel kecsegtetnek, mert délnémet területen a madárvonulás megfigyelése eleddig hézagot mutatott, az új állomás tehát kiegészíti a bajor és északnémet hálózatot. A vonulás megfigyelése mellett foglalkozni fog az áUomás faunisztikai és meteorológiai megfigyelésekkel ; a madarak táp- lálkozásának kérdésével és élelmük vizsgálatával, annak a gazdaság és erdészet szempontjából való jelentőségével ; a tollkereskedés kérdésének esetleg madártenyésztés útján való megoldásával ; rabmadártenyésztéssel (kanári madár); a földrajzi és klimatikus válfajok tanulmányozásával; folyóirat- és könyvkiadással ; gyűjtemény- és könyvtár alkotásával ; felol- vasások és tanfolyamok tartásával. A merőben gyakorlati madárvédelmet azonban — minthogy ezt a társadalom hatásosan felkarolta és a stutt- garti „Madárvédő Szövetség" kifogástalanul műveli — kikapcsolja műkö- dése köréből. A „Délnémet madármegfigyelő állomás" megvalósulásával . Német- országban hatalmasan bővülne ama intézményeknek sora, melyek nálunk Magyarországon egyetlen intézetben egyesítve szolgálják az elméleti és gyakorlati madártan ügyét. Ez örvendetes kilátással szemben azonban a h e 1 g 0 1 a n d i állomás sorsa újabban mintha némi válságba került volna, mert az állandó megfigyelő alkalmazása körül bizonyos nehézségek merültek föl. Pedig éppen Helgoland — már csak Gätke életmunkája nyomán is — oly klasszikus madármegfigyelő hely, melyen az észlelés zavartalan menete valóban elsőrangú nemzetközi érdeke a tudománynak. Ez ösztönzött arra, hogy mi is kérő szóval forduljunk a porosz kormányhoz az állomás biztosítása, sőt fejlesztése érdekében s reméljük nem hiába. Németausztriában a pár év előtt Teatz E. Pál által Salzburgban alapított s némi állami támogatást élvező „Madártani Intézet" legközelebb Hellbrunn ban, Waldems várában, megfelelő helyiségben folytathat] a tevékenységét s programmját nagyobb arányokban valósíthatja meg. *) Zweck und Ziele der Süddeutschen Vogelwarte. — Stuttgart 1919. VOGELWARTEN li9 Őszinte örömmel üdvözöljük keletkező és fejlődő testvérintézeteinket s reméljük, hogy vállvetett együttmunkálkodással és egyetértéssel szolgál- hatjuk közös céljainkat. Kőszeg, 1920. május 16-án. Cheenel István. Vogelwarten, Wir leben in einer zerrütteten, verwirrten, schwankenden Welt, wo die Menschen in den Wogen der Sturmflut hauptsächlich nur mehr für das täghche Brot kämpfen und nach Zerstreuungen hasten. Ideale, im Zeichen der wirklichen, veredelnden Kultur und Wissenschafthchkeit in die Höhen strebende grosszügige Kraftäusserungen hingegen versanken in eine erlähmende Ohnmacht. Wird es wieder Tag, bricht der reine belebende Morgen wohl wieder an, mit Licht und wärmenden Sonnenstrahl? gibt es ein Erwachen? Das sind ernste, schwere Fragen ; doch müssen wir an der bejahenden Ant- wort festhalten. Die Lebenskraft einer Nation spiegelt sich nicht nur in der Quantität, sondern vorwiegend in der Qualität seiner Kulturinstitutionen. Wir hoffen auf eine bessere Zukunft und sind nicht gewollt zu erlauben, dass unsere Institutionen für geistigen Aufschwung verkümmern oder gar zerfallen. Die Gewalt kann von einzelnen Menschen aUes rauben, nur seine Bildung und sein Weissen nicht, und sollte er alles verlieren, mit diesen beiden Schätzen vermag er doch wieder ein neues Leben zu führen. Auch die Nationen können nur dann vernichtet werden, wenn ihre der Kultur und Wissenschaft dienende Organe zu Grunde gehen. Solange diese staatenerhaltende Grundpfeiler nicht erschüttert werden, ist auch ihr Sein, ihre Zukunft, ihre Entwicklungsmöglichkeit gesichert. Führsorgend und mit aller Kraft müssen wir daher bestrebt sein alle unsere in den Stürmen der letzten Jahre erhalten gebliebene, geretteten Kulturinstitutionen auch für die Zukunft weiter zu erhalten, sind ja die- selben das feste Fundament unseres erneuten Auflebens, unseres Bestehens. Dabei können wir uns ja bloss auf die schon vorhandenen stützen, weil ja neue höchstens die künftige Generation zu schallen vermag. Die in dem grossen Niederbruche so schwer getrolfene, im Vergleich zu uns aber immerhin noch viel grössere, stärkere und reichere deutsche Nation bekundet aber durch untrüghche Zeichen ihren nicht erlahmbaren Lebenswillen und ihre unverwüstliche Tatkraft, indem nicht nur ihre alten Kultur([uellen unversiegt weiter rieseln, sondern auch neue entspringen. 150 STEFAN VON CHERNÉL Uns interessiert an dieser Stelle natürlich nur der unser Fach berührende Aufschwung. Deutschland hatte \^or dem Krieg keine solch- artigen, das ganze Gebiet . der Vogelkunde in ihrem Wirkungskreis ver- einigende Institution, wie sie das Kön. Ung. Ornithologische Institut dar- stellt. Wohl bestanden aber ihre beiden vorzüglich arbeitenden Vogelwarten, die eine in Rossitten an der Kurischen Nehrung seitens der Deutschen Ornithologischen Gesellschaft errichtet, die andere auf Helgoland im Verbände der staatl. biol. Station. Ihr Wirkungskreis ist ungefähr derselbe, wie jener unseres Institutes, damals „Ungarische Ornithologische Zentrale'" genannt in den ersten Jahren seines Bestehens war, d. i. sie bildete die Zentralstelle für das ung. Beobachtungsnetz. Mit der wirtschafthchen Ornithologie befassten sich in Deutschland offiziell einzelne Fachgenos- sen an den verschiedenen biol. Stationen. Vor kurzer Zeit tauchte der Gedanke auf für die Errichtung von ständigen ornith. Stationen in Lübeck und Stuttgart. Der bereits zur Ausführung reife Plan für eine „Süddeutsche Vogelwarte" in Stuttgart stammt von De. Kxtet Floebicke der den Zweck und die Ziele der zu schaffenden Vogelwarte in einem besonderen Heft behandelt. *) Der Ent- wurf seines Arbeitskreises umfasst sozusagen das ganze Gebiet der Ornitho- logie, und kann man wohl behaupten, dass die Station eigentlich als ein Institut für Vogelkunde wirken wird. Nachdem bei den gegenwärtigen düsteren Zeiten auf eine staatHche Unterstützung kaum gerechnet werden kann, soll die Vogelwarte auf gesellschaftlichen Wege ins Leben gerufen werden, und dürfte dies auch vielleicht bis zur Veröffentlichung dieser Zeilen auch bereits gelungen sein, da ja die Wichtigkeit einer solchen Institution auf süddeutschem Gebiet, wo es eine grosse Lücke überbrückt und zur Vervollständigung des norddeutschen und bayrischen Beobachtungs- netzes dient, scharf in die Augen springt. Neben der Beobachtung des Vogelzuges widmet die Station ihre Tätigkeit faunistisehen und meteorologischen Beobachtungen, befasst sich mit der Nahrungsfrage der Vögel und Magenuntersuchungen um die Be- deutung der Vogelnahrung für die Land- und Forstwirtschaft festzustellen; ferner will sie eine befriedigende Lösung der Schmuckfedernfrage durch • Zuchtversuche anstreben ; Zuchtversuche mit Käfigvögeln anstellen ; die geographische und khmatische Abänderung der Arten vergleichend zu untersuchen; eine Balgsammlung und eine Bücherei anlegen; eine Zeit- schrift eventuell auch Veröffentlichungen in Buchform herausgeben ; durch Vorträge und Abhaltung von regelmässigen Kursen die ornith. Kenntnisse verallgemeinern u. a. m. Das Gebiet des eigenthchen praktischen Vogel- schutzes überlässt dagegen die Vogelwarte den verschiedenen Schutz- *) Zweck und Ziele der Süddeutschen Vogelwarte. — Stuttgart, 1919. VOGELWARTEN 151 vereinen und namentlich dem so rührigen „Bund für Vogelschutz" in Stuttgart. Mit der Errichtung der „Süddeutschen Vogelwarte" würde die Reihe jener Institutionen, welche in Deutschland gewissermassen dezentralisiert, bei uns aber zentralisiert im Interesse der teoretischen und praktischen Vogelkunde wirken, eine hervorragende Bereicherung erfahren. Entgegen diesem vielversprechenden Unternehmen scheint die Basis der Vogelwarte in Helgoland schwankend geworden zu sein, indem sich bei der Anstellung eines ständigen Beobachters — Assistenten der biol. Anstalt — gewisse Schwierigkeiten ergaben. Nun ist aber Helgoland — schon auf Grund der Lebensarbeit eines Gätke — solch ein klassischer Beobach- tungspunkt, wo der regelmässige Gang der jährlichen Beobachtungen ein hervorragendes Interesse der internationalen Wissenschaft bildet. Dies bewog auch uns dazu die Bitte an die preussische Regierung zu richten, die Station auf Helgoland sicher zu stellen und womöghch zu fördern. In Deutschösterreich wurde schon vor einigen Jahren ein „Institut für Vogelkunde" durch Edtjakd Paul Tratz in Salzburg errichtet, haupt- sächlich aus den Privatmitteln des Gründers. Das Institut soll demnächst in geeigneten Räumlichkeiten in Schloss Waldems in Hellbrunn untergebracht und eröffnet werden, so dass sie ihre Tätigkeit auf einer breiten Grundlage fortsetzen vermag. Wir begrüssen mit aufrichtiger Freude unsere Schwesterinstitute und hoffen mit ihnen in steter Zusammenarbeit und gegenseitiger Unterstützung unsere gemeinsamen Ziele zu erreichen. Kőszeg, 16. Mai 1920. Stefan Cheenel von ChernelhIza. 152 INTÉZETI ÜGYEK — INSTITUTSANGELEGENHEITEN — PERSONALIA Intézeti ügyek. Cheenel István igazgató előterjesztésére a m kir. Földmivelésügyi Miniszter elrendelte, hogy ezentúl az intézet hivatalos czime : „M. k. Madártani Intézet" legyen. Personalia. Az 1919. márczius havában tartott miniszteri tanács Ciieknelházi Cheenel István igazgatónak a miniszteri tanácsosi czimet adományozta. Am. kir. Földmivelésügyi Miniszter Hámoei Mihály gondnokot jelenlegi állásában való meghagyása mellett a debröi-úti Országos Mező- gazdasági Kísérleti Telephez a gazdasági hivatal vezetésére áthelyezte szolgálattételre. A m. kir. Földmivelésügyi Miniszter Szemeee László szolgabírót, eddigi rendes megfigyelőnket és munkatársunkat mint szakreferenst a m. kir. Földmivelésügyi Minisztériumba rendelte. Instituísangelegenheiten. Der k. ung. Ackerbauminister veränderte auf den Vorschlag des Direktors Stefan v. Cheenel den bisherigen Namen des Institutes; fürderhin lautet derselbe: „Königlich Ungarisches Ornithologisches Institut". Personalia. Im Ministerrat im März 1919 wurde Stefan Cheenel von Cheenel- HAZA, Direktor des Institutes, zum Ministerialrat ernannt. Der k. ung. Ackerbauminister kommandierte unseren bisherigen Administrator Michael Hámoei unter Beibehaltung seiner bisherigen Stelle zur Landwirtschafthchen Versuchstation in Budapest auf der Debröer Strasse. Der k. img. Ackerbauminister transferierte den gewesenen Stuhl- richter Ladislaus V. Szemeee, unseren ständigen Beobachter und Mit- arbeiter in das k. ung Ackerbauministerium zur Dienstleistung als orni- thologiseher Fachreferent. NECROLOGUS 103 NECROLOGUS. Hegyfoky Kabos. 1847—1919. Amikor a magyarországi madárvonulás megfigyelésére szol- gáló hálózat megszervezése és életrekeltése után az első földol- gozási eredmények nyomán félre- érthetetlenül kibontakozott az összefüggés a madárvonulás és az időjárás között, Herman Ottó-. nak mindig a pozitivumra irányuló törekvése az volt, hogy ennek az összefüggésnek pontos és tételes kifejtésére arravaló szakembert találjon. A Herman OxTÓ-ra annyi- ra jellemző és csodálatos, szinte ösztönösnek mondható találékony- sággal hamarosan meg is találta ehhez a föladathoz a legalkalma- sabb, sőt talán az egyedül alkalmas szakembert, Hegyfokt Karost az országos hirü meteorológust, inté- zetünknek megyedszázadon át kiváló hűséges munkatársát és tiszteletbeli tagját, aki éppen ugy autodidakta volt s éppen ugy kizárólag csakis a tudomány iránt való lelkesedésből és alkotásvágyból lépett a tudomány müvelése terére, mint Herman Ottó, A Db, Réthlt Antal ur szívességéből az intézetbe került levelezés adatai szerint 1895, június 15-én kapta meg Hegyfokt az első levelet s abban a felszólítást, hogy mint meteorológus a magyar tudományosság érdekében szóljon hozzá a madárvonulás kérdéséhez a „rejtélyes" elemek kiküszöbölése céljából s még ugyanannak az évnek október 22-ik napján benyújtotta a kész értekezést „A füsti fecske vonulásának és a levegő egyidejű hőfokának elméleti megállapítása" címén, megjelent az Aquila 1895. II. évf.- 111 — 151. lapjain. Ha meggondolj ulv, hogy Hegyfokt itt teljesen töretlen utón haladt, valóban meglepő az a gyorsaság; de anűlyen gyorsan készült ez az első 154 NECROLOGUS alapvető értekezése, éppen annyira alapos is volt és akkoriban valósággal a szenzáczió erejével hatott. Módszerének szinte csalhatatlan biztosságát és élességét mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a szintén szenzácziós eset, amikor Hegtfokt, aki a madároekologiában jóformán járatlan volt, a cseh Pkazak hirhedt 100 éves madárérkezési adatsorozatairól kimutatta, hogy azok hamisítványok. (A csehországi madárvonulásról. Aquila IV. 1897. p. 198—213). Első értekezésének megírása óta állandó munkatársa lett az intézet- nek s 1895-től 1916-ig minden egyes esztendő tavaszi madárvonulási adatait kommentálta meteorológiai szempontból. A rendes évi jelentések mellett időközönként összefoglalóan is értekezett az időjárásnak a madár- vonulás lefolyására gyakorolt hatásáról s ő volt az első, aki a légnyomás eloszlásának, főleg a depresszióknak fontos szerepét föhsmerte s törvény alakjában kimondotta. Ezek a jelentős és a kérdést majdnem teljesen tisztázó vizsgálati eredményei teljesen fedik azokat, amelyeket tőle függet- lenül W. E. Claeke állapított meg az angol madárvonulásra vonatkozólag. Működése mély nyomot hagyott a magyar ornithophaenologiai kuta- tások terén és ki kell mondani, hogy lényegesen hozzájárult egyrészt ezek fejlesztéséhez, másrészt azolmak a külföldi szakkörökben való elismer- tetéséhez. Ezekért a sikeres s emellett mindig gyorsan é.'- pontosan szállított munkákért Heeman Ottó mindig igen nagyrabecsülte és végig igen szívélyes, soha meg nem zavart jó viszony fejlődött ki a két szepesi földi között, amiről sürü levelezésüknek szinte minden egyes darabja tanúságot tesz. Ez annál is inkább említésre méltó, mert egyikük sem tartozott a könnyen kezelhető egyéniségekhez. A magyar ornithophaenologiai kutatást nagy veszteség érte Hegtfoky halálával, még nagyobb veszteség érte azonban a metereologiát, mert erre esett működésének súlypontja. Említésre méltó még phytophenolo- giai működése is. Rendkívül termékeny író volt s önálló munkáinak, különböző értekezéseinek és népszerűsítő közleményeinek száma meg- közelíti a 300-at. Ez a szám annál impozánsabb, ha meggondoljuk, hogy Hegytokt a tudományt csak mellékfoglalkozásként mivelhette, mert igazi hivatása szerint lelkipásztor volt, aki sok munkával járó rendes hivatásának teljesítése mellett, csakis azért tudott annyit és annyi érté- keset alkotni a tudomány terén is, mert egész életét merőben a köteles- ség teljesítésnek és a munkának szentelte.' Hegtfoky Kabos született Ujlesznán Szepes megyében 1847. július 8-án. 1865-ben Egerben papnövendék lett s 1871-ben szentelték föl áldozó pappá. Több felé volt káplán és lelkipásztor, de élete javát az Alföldön Túrkevén töltötte, ahol 1891-től 1919. február 7-én bekövet- kezett haláláig működött mint róm. kath. plébános. Részletes életrajzát NECROLOGUS 155 RÓMA Zsigmond irta meg, irodalmi működésének statisztikáját Réthlt Antal állitotta össze; mind a kettő az „Időjárás" cimü folyóirat XXIli. (1919.) évfolyamában található az 57 — 75. lapokon. Meggyőződésből volt Isten szolgája s mint ilyen hitte és remélte lelke halhatatlanságát, földi emlékét föntartja maradandó értékű tudományos munkássága. Dr. Káinoki Bedő Albert. 1839—1918. A magyar erdészetnek nagy halottja Db. Kálnoki Bedö Albert nyűg. m. k. földmivelésügyi államtitkár, a kolozsvári tudomány egyetem díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja stb. Műkö- dése uj korszakot jelentett a magyar erdészetre nézve: példátlan föllen- dülésének korszakát, melynek alapjait széleskörű tudásával, lankadatlan munkájával és páratlan szervezési tehetségével ö rakta le. A m. k. Madár- tani Intézet az elhunytban egyik legrégibb tiszteletbeli tagját, törekvéseinek mély belátásu, jóakaró és hathatós támogatóját gyászolja. Ott állott az intézet bölcsőjénél s ő volt az, aki Heeman Ottó kezdeményezésére és kérelmére a magyar madártan szolgálatába állitotta a magyar állam- erdészeti tisztikart, amely azután két évtizeden keresztül sok lelkesedéssel és teljes eredménnyel figyelte meg a madárvonulást Magyarországon. A magyar államerdészeti tisztikarnak ez a működése jelentékenyen hozzá- járult a m. k. Madártani Intézet sikereihez és világszerte eHsmert kiváló pozicziójának eléréséhez. Nagy alkotásai a nemzet aranykönyvében biztosítanak örök helyet és emlékezetet számára — a mi kicsiny körünk hálás kegyelettel őrzi emlékét. Postupici Kostka László. Élesszemü megfigyelőt, melegszívű madárvédőt veszített az intézet Kostka LÁszLÓ-ban, ki 1894 óta, tehát az intézet alapítása óta rendes megfigyelőnk volt s mint ilyen előbb a nógrádmegyei Gácsról, majd később a pestmegyei Izsákról küldött madárvonulási tudósításokat. Kiváló érzéke volt a természet jelenségei iránt, különösen az állatok életmódját és azok gazdasági jelentőségét figyelte nagy avatottsággal és szeretettel. Meggyőződéses madárvédő volt, aki izsáki nagy szőlő- telepén rendszeresen óvta és telepítette az apró madarakat, hogy szőlője részére biztosítsa azok hasznos rovarirtó munkáját. így magam is láttam az udvarán óriási venyige rakásokat, amelyekben özönével fészkelt a mezei veréb, melynek rovarirtó működését a szőlőjében igen nagyra- becsülte. Télen át verandáján madáretetőt rendezett be s ott ült mellette fölhúzott fegy\^errel, hogy elpusztítsa az oda gyülekező ragadozókat. 15Ö NECROLOG Az 1917/18. évi kemény télen egymaga kb. 30 karvalyt pusztított el. Az etető közelébe rőzsével telt hordókat állított, hogy védencei a ragadozók elől odamenekülhessenek. Eredeti tehetség volt, amely azonban nélkülözte a rendszerességet s igy tehetségével arányban állót nem alkotott. Gazdag és érdekes megfigyeléseiből alig közölt valamit az iro- dalomban. Legjelentékenyebb ornithologiai ténye a vörösfejü gébics első magyarországi fészkelésének megállapítása, továbbá sok évet felölelő madárvoniilási megfigyelő sorozatai az Alföld egyik igen érdekes pont- járól. Tekintélyes hazai madárgyüjteményének java része az intézetbe került. Nagy lepkegyüjteménye is volt s élete alkonyán a gombászat foglalta le érdeklődését. Megemlítendő még, hogy kitűnő szőlőgazda is volt, aki egy róla elnevezett uj mivelési módot talált ki és alkalmazott Izsáki nagy szőlőtelepén. Szerinte ezzel a mivelési móddal sikerült neki rekordterméseket, 260 qu. kat. holdanként, elérni. — Emlékét kegyelettel őrizzük. Osztián Kálmán. 1873—1918. Ismét elárvult egy exponált megfigyelő állomás. Erdély nemzetiség lakta vidékén nagy darab földön Osztián Kálmán naszódi járásbiró volt az egyetlen rendes megfigyelője az intézetnek. 1904 óta pontosan minden esztendőben beküldte gondos vonulási megfigyeléseit, melyekkel az erdélyi madárvonulási viszonyok tanulmányozásához fontos támaszpontot szolgáltatott. Élete virágjában a román megszállás által teremtett nyomasztó politikai légkörben ragadta el a halál. — Emlékét kegyelettel őrizzük. Schenk Jakab. NECROLOG. Jakob Hegyfoky.*) 1817—1919. Nachdem das ungarische Vogelzugs-Beobachtungsnetz ins Leben gerufen war und sich auf Grund der ersten Bearbeitungsresultate ein inniger Zusammenhang zwischen Ornithophaenologie und Meteorologie offenbarte, war Otto Herman, getreu seinem stets nach dem Positiven gerichteten Sinne, bestrebt behufs exakter Feststellung dieses Zusammen- hanges einen entsprechenden Fachmann zu finden, der die jährlichen Beobachtungsdaten auch einer meteorologischen Bearbeitung unterziehen würde. Mit dem ihm eigenen, wunderbaren und fast instinktmässig zu *) Portrait siehe auf Seite 153. NECROLOG 1Ő7 nennenden Talente fand er auch bald diesen entsprechenden, ich möclite fast sagen den einzigen Fachmann, nämhch Jakob HEavFOKY, den damals in Ungarn schon allgemein bekannten Meteorologen, Ehrenmitglied und getreuen Mitarbeiter unseres Institutes während nahezu 25 Jahren. Hegtfokt war ebenso Autodidakt wie Otto Heeman und geriet ebenso aus purer Begeisterung für die Wissenschaft und aus Schaffungsdrang auf die wissen- schaftliche Lautbahn, wie dieser. Laut dem Briefwechsel der beiden Forscher, welchen das Institut der Fürsorge des Herrn Db. Anton Rethlt zu danken hat, erhielt Hegyfoky am 15-ten Juni 1895 die erste Aufforderung im Interesse der ungarischen Wissenschaft und zur Elimination des „Rätselhaften" die Vogelzugsfrage vom meteorologischen Standpunkte aus zu beleuchten und am 22 Oktober des nämlichen Jahres reichte er auch schon die fertige Arbeit ein, welche unter dem Titel : „Theoretische Bestimmung des Rauchschwalben-Zuges und der gleichzeitigen Lufttemparatur" in der Aquila II. 1895. p. 111 — 151. erschien. Wenn man bedenkt, dass Hegyfoky hier auf gänzhch ungebahntem Wege vordringen musste, ist diese Schnelligkeit wirklich überraschend, aber so eilig auch diese grundlegende Ai'beit vollbracht war, ebenso gründhch war sie auch mid wirkte damals mit der Wucht der Sensation. Die Schärfe und fast unfehlbare Sicherheit seiner Methode kann wohl am besten durch die ebenfalls Sensation erregende Leistung charakterisiert werden, dass Hegyfoky, der in der Vogeloekologie so gut wie unbewandert war, die berüchtigten 100-jährigen Beobachtungsserien Pbazak's als Falsifikate entlarvte. (Über den Vogelzug in Böhmen. Aquila IV. 1897 ]>. 198—213.) Seit dem Erscheinen seiner ersten Arbeit wurde Hegyfoky ständiger Mitarbeiter des Institutes und waren es namentlich die jährlichen Zugs- berichte von 1895 bis 1916, welche er in meteorologischer Beziehung kommentierte. Ausser den jährlichen Berichten gab er von Zeit zu Zeit auch zusammenfassende Darstellungen über die Wirkung der Witterung auf den Vogelzug und war er der erste, der die entscheidende Wichtigkeit der Luftdruck-Verteilung, namentlich den Einfluss der Depressionen als Gesetzmässigkeit erkannte und aussprach. Diese bedeutenden und die Frage fast gänzlich erschöpfenden Forschungsergebnisse decken sich voll- ständig mit denen, welche unabhängig von Hegyfoky für England durch W. E. Claeke festgestellt wurden. Seine Tätigkeit auf dem Gebiete der ungarischen ornithophaenologischen Forschung war von tiefer Wirkung und es muss ausgesprochen werden, dass dieselbe zur späteren Entfaltung und namentlich zur Anerkennung derselben im Auslande wesentlich beigetragen hat. Infolge dieser erfolgreichen Tätigkeit, zu nicht geringem Teile aber auch als Folge der immer rasch und pünktlich eingelieferten Arbeiten, 158 NECROLOG wurde er von Otto Herman zeitlebens hochgeschätzt und es entwickelte sich zwischen den beiden Zipser Landsleuten ein nie getrübter herzlicher Verkehr, was aus jedem einzelnen ihrer zahlreichen Briefe hervorgeht. Es ist dies umso erwähnenswerter, da beide keineswegs leicht zu behandelnde Charaktere waren. Die ungarische ornithophaenologische Forschung erlitt durch Hegy- foky's Tod einen schweren Verlust, einen noch grösseren Verlust erlitt jedoch die ungarische Meteorologie, da der Schwerpunkt seiner wissen- schaftlichen Tätigkeit auf dieses Gebiet fiel. Zu erwähnen ist auch seine Tätigkeit auf dem Gebiete der Phytophaenologie. Er war ein sehr frucht- barer Fachschriftsteller und beträgt die Anzahl seiner selbstständig erschienenen Werken, Abhandlungen, kleineren Berichten und populari- sierenden Schriften nahezu 300. Diese Anzahl ist noch imponierender, wenn man in Betracht zieht, dass Hegyfokt die Wissenschaft nur als Nebenbeschäftigung ausüben konnte, da er nach seinem Berufe Seelsorger war, und nur deshalb so Vieles auf dem Gebiete der Wissenschaften leisten konnte, weil er sein ganzes Leben nur der Arbeit und der Erfüllung seiner Pflichten widmete. Jakob Hegyfoky wurde am 8-ten Juli 1847 in Ujleszna, Komitat Szepes (Zips) geboren. Im Jahre 1865 wurde er geistlicher Zögling in Eger und 1871 erhielt er die Weihe zum Priester. Nachdem er mehrerer- orts als Kaplan tätig war, gelangte er im Jahre 1891 als Seelsorger nach Türke ve, welche Stelle er bis zu seinem am 7-ten Feber 1919 erfolgtem Tode beibehielt. Eine ausführlichere Biographie widmete ihm Sigismund RÓNA, das Litteratur-Verzeichnis wurde von De. Anton Réthly zusammen- gestellt. Beide Arbeiten befinden sich im XXIII. (1919) Jahrgange der Zeitschrift „Időjárás" p. 57 — 75. Er war aus Überzeugung Gottes Diener und glaubte und erhoffte die Unsterblichkeit seiner Seele. Sein irdisches Andenken erhalten seine bleibenden Wert darstellenden wissenschafthchen Arbeiten. Dr. Albert v. Bedö zu Káinok. 1839—1918. Die ungarische Forstwirtschaft hat in Albert v. Bedö, Staats-Sekretär des Ackerbauministers a. D., Doctor honoris causa der Universität zu Kolozsvár, korrespondierendes Mitglied der Ung. Akad. der Wissenschaften etc., eine ihrer ersten Grössen, ihren Begründer verloren. Sein Wirken bedeutet eine neue Epoche der ungarischen Forstwirtschaft: die Epoche eines beispiellosen Aufschwunges, dessen Grundlagen durch sein umfassendes Wissen, durch seine unermüdliche Arbeits und Organisations-Fähigkeit niedergelegt wurden. Die Ungarische Ornithologische Centrale verlor in NECROLOG 159 ihm eines ihrer ältesten Ehren-Mitglieder und einen tatkräftigen wohl- wollenden, verständnissvollen Förderer ihrer Bestrebungen. Er stand an der Wiege des Institutes, denn er war es, der auf Otto Hebman's Vor- sehlag und Ansuchen das Amtspersonale der ungarischen Staatsforste in den Dienst der ungarischen Ornithologie stellte. Sein Aufruf verklang nicht unverhallt bei diesem geschulten, disziplinierten und idealen Zielen Begeisterung entgegenbringenden Personale. Die ungarischen Forstbehörden beobachteten den Vogelzug in Ungarn während zweier Jahrzehnten und trug ihre Mitwirkung wesentlich bei zu den Erfolgen des Institutes, namenthch zum Erreichen der überall anerkannten Position in der Vogel- zugsforschung. Seine grossen Schöpfungen sichern seinem Namen einen immer- währenden Platz im goldenen Buche der Nation, unser kleiner Kreis wahrt ihm eine dankbare Erinnerung. Ladislaus v. Kostka zu Postupic. Einen vorzüglichen Beobachter des Vogellebens und einen warm- herzigen Vogelfreund verlor das Institut in Ladislaus Kostka, ihren ständigen Beobachter seit ihrem Bestände, also seit 1894, der Anfangs aus G á c s im Nógrader Komitate, später aus Izsák im Pester Komitate seine jährlichen Vogelzugsberichte einsandte. Er hatte einen vorzügliches Auge zum Beobachten der Naturerscheinungen, besonders war es die Lebens- weise der Tierwelt und deren landwirtschaftliche Bedeutung, welche er mit grosser Genauigkeit und Liebe studierte. Er war ein überzeugter Vogelschützler, der auf seinem grossen Weingute bei Izsák den Klein- vögeln systematische Hege und Pflege angedeihen Hess um sich die nützliche insektenvertilgende Tätigkeit derselben in seinen Weingarten zu sichern. So habe ich bei Gelegenheit eines Besuches im Wirtschafts- hofe ganze Schober abgeschnittener Weinreben gesehen, in welchen Unmassen von Feldsperlingen nisteten, deren Bedeutung für den Wein- bau er sehr hochschätzte. Während der Winterzeit richtete er in seiner Veranda einen Futterplatz ein und sass dabei mit gespannter Flinte um die sich dort ansammelnden Raubvögel in Schach zu halten. Im stren- gen Winter 1917/1918 erlegte er auf diese Weise etwa 30 Sperber. Damit sich aber auch die Kleinvögel, welche den Futterplatz besuchten, schützen können, stellte er mit Reben gefüllte leere Fässer in die Nähe des Futterplatzes, wohin sich dann die Vögel flüchten konnten. Er war ein originelles Talent, doch fehlte ihm die nötige Disziplin, weshalb auch seine Leistungen seinen Fähigkeiten nicht entsprachen. Von seinen reichen und interessanten Beobachtungen veröffentlichte er nur sehr wenig. Seine, bedeutenderen ornithologischen Leistungen sind die erste sichere Fest 160 NECROLOG Stellung des Nistens des rothköpfigen Würgers in Ungarn, dann seine viele Jahre umfassenden Vogelzugsbeobachtungen aus einer interessanten Gegend der grossen Tiefebene. Seine ziemlich grosse Vogelsammlung gelangte zum grössten Teile in den Besitz des Institutes. Ausserdem besass er eine grosse Schmetterlingssammlung und befasste er sich auch mit Pilzkunde. Diese kurze Biographie wäre unvollständig, wenn darin seine Tätigkeit auf dem Gebiete des Weinbaues unerwähnt bliebe. Er war ein ganz hervorragender Weinproduzent, der mit Hilfe einer neuen, nach ihm benannten Kultivierungsweise Rekorderträge produzierte (500 Zentner pro Hektar !), es muss jedoch gleichzeitig bemerkt werden, dass seine Methode, wie sie von anderen nachgeahmt wurde, meistens nicht die gleichen Erfolge hatte. Ehre seinem Angedenken. Koloman Osztián. 1873—1918. Wiederum ist eine exponierte Beobachtungs-Station verwaist. Auf einem weiten, von Nationalitäten bewohnten Gebiete Siebenbürgens war Koloman Osztián, Bezirksrichter in Naszód, der einzige ständige Beobachter des Institutes. Seit 1904 langten alljährhch seine sorgfältigen genauen Berichte ein und ergaben dieselben einen wichtigen Stützpunkt zum Studium der Vogelzugsverhältnisse Siebenbürgens. In voller Mannes- kraft, inmitten der durch die rumänische Besetzung erfolgten drückenden politischen Atmosphäre ereilte ihn der Tod. Ehre seinem Angedenken. Jakob Schenk. 161 INDEX ALPHABETICUS AVIUM. A zárójelben levo számok a német szövegre vonatkoznak, ha az illető fajok egyúttal a magyar szövegben is megvannak. — Die eingeklammerten Zahlen beziehen sich auf den deutschen Text, wenn die betreffenden Arten auch im ungarischen Texte angeführt sind; die Seitenzahl der im gemeinsamen Texte befindlichen Namen wird ohne Klammer angeführt. Acanthis cannabina 29, 43, 63, 139. — linaria 61, 65, 138, 139. Accentor coliaris 105, (128). — modularis 29, 42, 43, 44, 48, 52, 58, 61, 63, 64, 65, 66, 72, 117, (141). Accipiter nisns 10, 15, (19), (25), 42, 105, (128), 138, 139, 154, (159). Acrocephalns arandinaceas 58, 60, 66, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 115. — palustris 66, 115, 116. — schoenobaenus 65, 69, 71, 116, 138. — streperus 68. horticolus 71. Actitis hypoleucns 57, 64, 65, 66, 70, 116, 140. Aegithalos caudatns 65, 138, Alauda 9, (18). — arvensis 29, 48, 52, 55-70, 72, 73, 74, 75, 115, 117, 138, 139. Alcedo ispida 70. Anas boschas 42, 43, 44, 45, 48, 52, 55, 57, 58, 61, 66, 69, 70, 72, 110, 111, 115, 116, (133), (134), 138, 139, 140. — crecca 48, 56, 61, 68, 70, 72, 116, 139, 140. — penelope 56, 61, 68, 70, 116, 139. — qnerquedula 29, 55, 56, 67, 61, 68, 70, 110, 116, (133), 139, 140. — streperà 61, 68, 70. Anser albifrons 52, 67, 114, (136). — erythropus 111, 114, (134), (136). — fabalis 42, 44, 45, 48, 67, 61, 70, 71, 72, 111, 114, (134), (136), 138. — ferus 57, 60, 61, 64, 65, 70, 110, 111, 114, (133), (134), (136), (137), 140. — neglectus 72, 111, 114, (134), (136). Anthas campestris 69. Aquila Anthus cervinus 110, (132). — pratensis 44, 52, 55, 63, 64, 66, 66, 68, 70, 139, 140. — spinoletta 57, 116. — triviaUs 48, 61, 63, 64, 65, 66, 70, 72, 118, 138, (141). Aquila chrysaëtus 42, 43, 105, 116, (128). — heliaca 110, 111, (133), (134). — pomarina 63. 64, 74, 140. Archibuteo lagopus 48, 52, 56, 57, 63, 64, 105, (128), 138, 139. Ardea cinerea 15, (25), 52, 65, 57, 68, 60, 61, 62, 68, 75, 110, 117, (133), (141) — purpurea 15, (25), 34, 37, 55, 61, 68, 107, 110, 113, (129), (133), (136). Ardeola ralloides 34, 37, 61, 68, 105, 107, (128), (129). Ardetta minuta 61, 66, 71. Asie otus 68. Astur palumbarius 15, (25), 105, (128)[, 138, 139, 140. Athene noctua 29, 127, 140. BombycUla garrula 61. 63, 67, 73. Botaurus stellaris 29, 56, 60, 68, 73, 138, 140. Branta ruficollis 110, (132). Bubo ignavus 15, (26). Buteo communis 52, 56, 61, 63, 64, 70, 138, 139. — ferox 110, 111, 112, (133), (134), Caprimulgus europaeus 68, 69, 66, 67, 68, 138. CardueHs elegáns 29, 42, 43, 44, 63, 138. Gerchneis 16, (25). — Naumanni 105, (128). 11 Ifi2 INDEX AT>PHABETICUM AVIUM Cerchneis tinnuncalus 29, 35, 37, 48, 52, 56, 58, 60, 61, 63, 67, 69, 72, 75, 110, 111, 116, (133), (134), 138. — vespertínas 58, 66, 67, 71, 72, 75, 105, (128). Charadrìas alexandrinus 58. — dubius 70, 116, 139, 140. Chrysomitris spinas 29, 63, 70, 138. Ciconia alba 29, 30, 31, 32, 33, 34, 36, 55—70, 72, 73, 74, 75, 106, 115, 117, 123, (137), 138, 140, (145). — nigra 63, 68, 73, 116. Cinclus aquaticas 48 Circus 15, (25), 111, (133). — aeruginosas 34, 35, 37, 42, 43, 44, 56, 61, 68, 70, 72, 105, 116, (128). — cyaneus 48, 52, 56, 60, 68, 105, 116, 123, (128), 140, (144). — macrourus 55, 56, 68, 105, (128). — pygargus 52, 55. Olivicola riparia 48, 58, 66, 68, 70, 71, 72, 116. — rupestris 116. Coccothraustes vulgaris 63, 138. Coloeus monedula 105, (128), 139, 140. — — spermologus 57. Columba oenas 29, 34, 37, 48, 52, 55—68, 70, 72, 74, 75, 138, 140. — palumbus 29, 52, 55—64, 66-70, 72, 74, 75, 111, (133), 140. Colymbus 15, (25). Coracias garrula 29, 55, 56, 58, 59, 60, 61, 66, 69, 72, 75. Corvus corax 111, (134), 138, 139, 140. — cornix 15, (25), 29, 111, 127, (134), 140. — corone 16, (25). — frugilegus 16, (25), 44, 45, 61, 63, 64, 71, 111,112, (134), (135), 138, 139,140. Coturnix communis 29, 48, 52, 55 — 70, 72, 73, 74, 75, 116, (137). Crex pratensis 56, 67, 58, 59, 60, 61, 63, 66, 67, 68, 69, 70, 72, 73, 74, 75. Cuculus canorus 29, 48, 52, 65—75, 117. Cygnus 112, (134). — olor 105, (128). Cypselus apus 49, 53, 59, 60, 61, 63, 66, 67, 68, 106, 112, (128), (135). Dafila acuta 56, 61, 71, 111, 115, (134). 140. Delichon urbica 29, 35, 38, 43, 49, 65—61, 68—70, 72—76, 116, 138. Dendrocopus leuconotus 138. — major 29, 138, 139. — médius 29. Egretta alba 10, (20), 56, 60, 105, 106, 107, (128), (129). — garzetta 114, (136). Emberiza calandra 49, 53, 65, 56, 59, 60, 61, 67, 68, 69, 72, 74, 127. — eia 117. — citrinella 29, 138, 139. — hertulana 9, (18). — schoeniclus 140. canneti 66, 66, 71, 72. Erithacus luscinia 56 — 63, 66 — 75. — Philomela 65, 69, 76. — phoenìcurus 29, 49, 53, 65, 56, 57, 59, 60, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 71, 72, 74, 75. — rubecula 29, 44, 49, 53, 55—66, 69, 70, 71, 72, 74, 76. — svecica cyanecula 42, 43, 68, 70. — titys 29, 43, 44, 46, 49, 63, 66—59, 62—67, 69, 71, 72, 74, 117, 138. Falco 15, (25). — aesalon 67, 111, (134). — peregrinus 53, 56, 106, 110, 111, (128), (133), (134), 139. — subbuteo 44, 66, 69, 66, 67, 72, 105, 111, 117, (128), (133). Fringilla coelebs 29, 42, 43, 44, 49, 63, 66, 66, 67, 69, 61, 63, 64, 65, 66, 113, (135), 138, 140. — montifringilla 29, 56, 59, 63, 64, 65, 138, 139, 140. Fulica atra 15, (26), 49, 53, 56, 68, 61, 66, 68, 71, 72, 110, 114, 117, (133), (136), (141). Galerida cristata 105, 127, 138, 140. Gallinago gallinaria 49, 63, 66, 61, 62, 67, 68, 70, 71, 73, 113, 114, 115, 116, 117, (135), (136), 140, (141). — gallinula 56, 61, 62, 66, 67, 70, 73, 115. — major 55, 68, 71, 73. Gallinula chloropus 29, 61, 66, 68, 73, 75, 115, 138. Garrulus glandarius 16, (26), 29, 120, 121, 138, (142). INDEX ALPHABETÍCUM AVIUM 163 Glareola pratincola 105, 110, (128), (133). Grus communis 62, 65, 68, 69, 72, 73, ill, 112, 117, (133), (134), (135), 138. Haematopus ostralegus 111, (134). Haliaëtus albicilla 111, (133), (134). Himantopus candidus 106, 114, (128), (136). Hippolais icterina 58, 63, 66, 115. Hirundo rustica 29, 35, 38, 42, 43, 44, 45, 49, 53, 55—75, 117, 123, 124, 125, 138, 140, (140), (144), (145). Hydroohelidon 110, (133). — leucoptera 29, 71, 113, (136). — nigra 71, 113, 116, (136). Jynx torquilla 29, 35, 37, 49, 53, 55, 66, 57, 59, 60, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 70, 71, 73, 74, 117, 121, 140, (142). Lanius collurio 29, 49, 53, 65, 56, 57, 68, 61, 62, 63, 64, 66, 66, 67, 69, 70, 71, 73, 74, 75, 116. — excubitor 53, 56, 64, 123, 138, 140, (144), — minor 29, 53, 55, 56, 61, 62, 65, 66, 67, 69—75. — senator 156, (169). Larus argentatus 15, (25). — canus 68, 116. — marinus 15, (25). — ridibundus 34, 36, 42, 43, 44, 45, 49, 56, 61, 105, 116, (128). Ligurinus chloris 29, 42, 43, 60, 53, 56, 61, 63, 64, 66, 68, 73, 74, 106, (128), 138, 140. Limosa aegocephala 114, (136), Locustella fluviatilis 66, 73, 74, 113, 116, (135). — naevia 68, 71, 73, 113, (135). — luscinioides 70. Loxia curvirostra 58, 63, 64, 65, 105, (128). LuUula arborea 42, 63, 64, G5, 67, 72, 74, 76, 139, 140. Lusciniola melanopogon 71. Mergus 15, (25). — merganser 105, (128), 140. Milvus ictinus 57, 73, 75, 105, (128), 140. — migrans 74, 110, 111, (133). Monticola saxatilis 56, 105, 113, (128), (135). Mouticola solitaria 117. Motacilla alba 29, 50, 53, 55—75, 115, 117, 118. 139, 140, (141). — boarula 53, 67, 69, 60, 61, 62, 64, 66, 70, 72, 73, 115, 118, (141). — flava 29, 56, 64, 66, 68, 69, 70, 71. 74, 139, 140. Muscicapa atricapilla 56, 61, 64, 66, 68, 73, 74. — coUaris 29, 60, 53, 56, 58, 61, 63, 65, 66, 69, 73, 74, 75, 120, (142). — grisola 29, 60, 53, 56, 66, 67, 58, 59, 61, 63, 64, 65, 66, 67, 69, 72, 73, 74, 116, 139. — parva 62, 64, 73, 74. Nucifraga caryocatactes 65. — — macrorhynchos 57. Numenius arquatns 42, 56, 66, 60, 61, 62, 66, 68, 70, 73, 117, 140, (141). — phaeopus 73. Nycticorax griseus 29, 61, 62, 66, 68, 73, 107, (129). Nyroca clangula 50, 56. — ferruginea 66, 67, 68, 71, 116. — fuligula 68, 71. — marila 68. Oedicnemns scolopax 70. Oriolus galbula 29, 50, 64—76, 105, 139. Ortygometra porzana 66, 66, 68, 73. Otis tarda 110, 111, 112, 123, (133), (134), (136), (145). — tetrax 111, 126, 126, (134), (146), (146). Otus scops 63. Pandion haliaëtus 71. Panurus biarmicus russicus 42, 43, 44, 45. Parus ater 29, 35, 39, 65. — caeruleus 29, 35, 39, 42, 43, 121, 139, (142). — major 29, 35, 39, 40, 42, 43, 118, 121, 122, 123, 138, 139, (141), (142), (143), (144). — palustris 29, 35, 40, 65, 121, 139, (142). Passer domesticus 15, (25), 29, 35, 39, 105, (128), 139, 140. — hispaniolensis 29. — montanus 15, (25), 29, 139, 140, 156,(169). 11* 164 INDEX ALPHABETICÜM AVIUM Pastor roseus B6, 67, 107—111, (129-133). Pavoncella pugnax 54, 56, 62, 68, 105, 117, (128), (141). Pelecanus 16, (25), HI, (133). — crispas 117, (141). — onocrotalas 105, (128). Phalacrocorax 16, (26). — carbo 61, 67. — graculus desmaresti 117. — pygmaeus 107, 117, (129), (141). Phylloscopus collybita 29, 45, 60, 54, 57, 58, 69, 61, 62, 63, 64, 66, 67, 69, 70, 71, 73, 74, 75, 117, 139, 140, (141). — sibilator 50, 54, 58, 63, 64, 70, 71, 74. — trochilus 60, 54, 68, 59, 64, 71, 105, 115, (128). Pica rustica 15, (26), 30, 35, 39, 76—104, 124, 126, 127, 139, (145), (146). Picus viridis 30, 139, 140. Platalea leucorodia 15, (25), 56. Plectrophenax nivalis 111, (134). Plegadis falcinellus 56, 71, 107, (129). Podiceps cristatus 15, (25), 45, 56, 61 66, 68, 71, 110, 117, (133). — griseigena 68. — nigricans 66, 71, 73, 105, 110, 115, (128), (133). — nigricollis 43. Pratincola rubetra 42, 43, 56, 64, 65, 66, 67, 70, 71, 73, 74, 116, 118, 139, (141). — rubicola 30, 45, 54, 56, 59, 61, 63, 68, 70, 71, 73, 76, 116, 118, (141). Pyrrhocorax graculus 117. Pyrrhula rubicilla 63, 66, 139. — — europaea 65. Rallus aqnaticus 42, 43, 66,^ 71, 115. Recnrvirostra avosetta 114, (136). Regains cristatus 42, 45, 50, 54, 68, 69, 63, 69. Saxicola hispanica xanthomelaena 117. — oenanthe 30, 66, 56, 57, 69, 61, 62, 64, 65, 66, 69, 70, 71, 72, 74, 75, 116, 117, 140. Scolopax rnsticola 30, 37, 60, 51, 54—75, 117, 119. 120, 139, (141). Serinas canarius hortulanus 43, 61, 54, 55, 59, 61, 64, 65, 66, 71, 117. Sitta europaea caesia 30, 35, 38. Homeyeri 139, 140. Spatula clypeata 56, 68, 71, 116. Sterna hirundo 71, 110, (133). Strix flammea guttata 30. Stumus vulgaris 30, 35, 40, 42—45, 51, 54—68, 61, 62, 64—75, 111, (134), 139, 140. Snla bassana 15, (25). Sylvia atricapilla 30, 51, 54, 55, 58, 61, 63—67, 70, 72—75, 115, 117, 118, 126, (141), (146). — borin 30, 65, 65, 66, 72, 74, 116. — communis 30, 61, 55, 63, 64, 71, 73, 105, 116, (128). — cnrruca 30, 51, 56, 59, 61—67, 71, 72, 75, 115, 116, 118, (141). — nisoria 51, 55, 59, 66, 66, 71, 72, 73, 74. — subalpina albistriata 117. Syrnium aralense 64. Tichodroma muraria 44, 113, (136). Totanus HO, (133). — calidris 66, 56, 66, 70, 116. — glareola 55. — ochropus 65, 66, 66, 73, 116, 117. 140, (141). — stagnatilis 71. Troglodytes parvulus 30, 62, 71, 139. Turdus 9, (18). — iliacus 51, 58, 140. — morula 30, 56, 56, 69, 61, 63, 64, 66, 68, 139. — musicus 30, 42, 43, 44, 51, 66, 57, 63, 64, 65, 67, 68, 72, 73, 74, 75. — pilaris 62, 55, 57, 64, 5, 67, 75,116, 139, 140. — torquatus alpestris 5^ , 64, 65, 73. — viscivorus 68, 139. Tartar communis 30, 52, 55—75. Upupa epops 56—67, 69, 70, 72—75, 117, 140. Vanellus capella 30, 36, 52, 56—64, 66—75, 105, 111, 114, 117, (128), (134), (136), 140, (141). Val tur monachus 117. M. KIR. MADÁRTANI INTÉZET. KÖNIGL. UNGARISCHES ORNITHOLOGISCHES INSTITUT. ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY. INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. AQUILA MADÁRTANI FOLYÓIRAT ZEITSCHRIFT FÜR ORNITHOLOGIE PERIODICAL OF ORNITHOLOGY JOURNAL POUR ORNITHOLOGIE SZERK. REDACT. CHERNÉL ISTVÁN STEPH. v. CHERNÉL TOM. XXVI. BUDAPEST 1919. ARA HARMINCZ KORONA. MEGRENDELHETŐ A M. KIR. MADÁRTANI INTÉZETNÉL - ZU BEZIEHEN VOM K. UNO. ORNITHOLOGISCHEN INSTITUTE (BUDAPEST, H. KERÜLET DEBRŐI-UT 15. SZÁM). PREIS 150 KRONEN. — PRICE 150 CROWNS. - PRIX 150 COURONNES. Munkatársainkhoz! Az Aquilába szánt összes közleményeket kérjük' mindig legkésőbb az illető év november hó l-ig a M. Kir. Madártani Intézet „Aquila szer- kesztősége" címére Budapest, II., Debrői-út 15. beküldeni. E határidőn túl beérkező közlemények csak a következő évfolyamba vehetők fel. Rendes és magánmegfigyelőinket kérjük, hogy vonulási adataikban a madarak latin nem- és fajneveit betűrendben csoportosítsák. Minden köz- leményt az ívnek csak egyik oldalára szíveskedjenek írni. Korrekturát csak hosszabb cikkekről küldünk, azt is csak egyszer. A korrekturában hosszabb javítások vagy átdolgozások kerülendők. Hosszabb közleményekről a szerzők 30 — 40 drb különlenyomatra tarthatnak igényt, a többi az intézet tulajdonában marad. Az Aquila szerkesztősége. An unsere Mitarbeiter! Sämtliche Beiträge für die Aquila bitten wir jedesmal spätestens bis zum 1. November des betreffenden Jahres an die Adresse des König), üng. Institutes für Ornithologie, „Redaktion der Aquila'' Budapest, IL, Debrői-út 15. einzusenden. Die nach diesem Termin einlaufenden Beiträge können nur für den folgenden Jahrgang Aufnahme finden. Unsere Beobachter bitten wir, die Vogelzugs daten nach den lateinischen Genus- und Art- namen der Vögel alphabetisch geordnet einzusenden. Die Manu- skripte sind nur einseitig beschrieben einzuliefern. Korrekturbogen werden nur von grösseren Abhandlungen und nur einmal gesendet. Bei der Korrektur sind grössere Verbesserungen oder Umarbeitungen zu meiden. Von grösseren Abhandlungen erhalten die Verfasser 30 — 40 Stück Sondei- drucke, die übrigen bleiben Eigentum des Institutes. Die Redaktion der Aquila. Magyar Ornithologusok Önéletrajzai. Minthog>4 a M. kir. Madártani Intézetben a fenti cím alatt össze akarjuk gyűjteni a hazai ornithologusok, főképpen pedig megfigyelőink és munkatársaink önéletrajzait, azért felkérjük őket életrajzi adataik megírására és beküldésére. Tartalmazza ez az ön- életrajz a szorosan vett életrajzi adatok rövid foglalatját, főképpen azonban azt, hogy milyen körülmények, vagy kinek a hatása tették ornithologussá, milyen helyeken és mióta figyeli a madár- vonulást, mi volt a fömüködési iránya, tartalmazza azonkívül teljes irodalmi működésének s esetleges gyűjteményeinek jegy- zékét, a melyek évről-évre kiegészítendők s minden életrajzhoz mellékelendő egy fénykép, a melyhez a későbbi években ujabbak is járulhatnak. Nem kételkedem benne, hogy megfigyelőink és munkatár- saink örömmel tesznek majd eleget ennek a felhívásnak s ebben az a belátás vezérli őket, hogy ezekkel az életrajzokkal becses és szívesen íogadott kultúrtörténeti okmányokat szolgáltatnak a magyar madártan jövő történetírói számára, akik alig tudnák azt megérteni, hogy a magyar madártani kutatás magas fejlettsége mellett miért részesült éppen a történetre vonatkozó rész ily viszonylag mostoha elbánásban. A beszolgáltatott életrajzok gondo- zásáért és kiegészítéséért felelőséget vállal Schenk J. Autobiographien Ungarischer Ornithologen. Es werden alle ungarischen Beobachter und Mitarbeiter ersucht ihre Autobiographien, Literatur un Sammlungen- Verzeich- nise, sowie Portraits für die diesbezügliche Sammlung des K. Ung. Institutes für Ornithologie behufs Aufbewahrung einzusenden. MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET KÖNIGLICH UNG. ORNITHOLOGISOHES INSTITUT — ROYAL HUNGARIAN INSTITUTE OF ORNITHOLOGY — INSTITUT ROYAL ORNITHOLOGIQUE DE HONGRIE. BUDAPEST, II. KER., DEBROI-ÚT 15. SZAM. HERMAN OTTO Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. IRTA : LAMBRECHT KÁLMÁN 36 KÉPPEL. Megrendelhető BÍRÓ MIKLÓS könyvkiadóvállalatánál Budapest, ÍX. kerület, Ráday-utca 26. szám alatt. A rendes, modern nyomópapírra nyomott 258 lapra terjedő fűzött kiadás ára példányonként 90 korona. Készült ezen- kívül 100 számozott példányban famentes csontpapíroson szépen kötött kiadás is, ennek ára 450 korona. Helyszűke miatt nem ismertethetjük behatóbban ezt a pompásan, mély megértéssel és nagy szeretettel megirt élet- rajzot s így csak felhívhatjuk rá megfigyelőink és munka- társaink figyelmét. Mindnyájunknak, akik bámulóí voltunk HERMAN OTTÓ lángeszének és korszakalkotó kulturmun- kásságának, akik rajongó tisztelettel és szeretettel őrizzük a nagy magyar tudós emlékét, örömünkre és megnyugvá- sunkra szolgál, hogy életét és munkáját ily kiváló gonddal és hozzáértéssel megírt életrajz is megörökíti az utókor számára. Az egyes fejezetek címe a következő : A polihisztorok. -^ Harminc év 1835—65. — A kolozsvári évek 1864—72. — A népszerűség utján. — Delelőn. — Baráti körben. — A madarász. — Apolitikus 1871 — 1911. — Az ethnographus. — ^^ Magyar kultúrpolitika. — Mértföldkövek. — Biblíographía. Aus der Feder von KOLOMAN LAMBRECHT ist eine vortrefflich geschriebene Biographie OTTO HERMANS erschienen. Der 258 Seiten umfassende mit 36 Abbildungen geschmückte Band ist durch die Verlagsbuchhandlung BIRO MIKLÓS Budapest, IX., Ráday-utca 26. zu beziehen. Der Preis des broschierten Bandes beträgt 90 Kronen, der Preis des nummerierten gebundenen auf holzfreies Papier gedruck- ten Exemplares 450 Kronen. Für diejenigen, welche der ungarischen Sprache nicht mächtig sind, ist besonders die 1727 Nummern umfassende vollständige Bibliographie OTTO HERMANS zu erwaehnen.